Initial commit of ebook 77642 filesHEAD main

author: www-data <www-data@mail.pglaf.org> 2026-01-07 14:17:21 -0800
committer: www-data <www-data@mail.pglaf.org> 2026-01-07 14:17:21 -0800
commit: fdacc1083966f45597eef41964f8fcb94f2e2374 (patch)
tree: f2bd7f7b6e22cef7d47ad10efd2e7f07f2943e47 /77642-h
1 files changed, 3812 insertions, 0 deletions
diff --git a/77642-h/77642-h.htm b/77642-h/77642-h.htm
new file mode 100644
index 0000000..5777947
--- /dev/null
+++ b/77642-h/77642-h.htm
@@ -0,0 +1,3812 @@
+<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
+    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
+<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
+<head>
+<meta name="generator" content=
+"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" />
+<meta http-equiv="Content-Type" content=
+"text/html; charset=utf-8" />
+<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
+<title>Az ördög by Ferenc Molnár | Project Gutenberg</title>
+
+<style type="text/css">
+/*<![CDATA[*/
+body {
+ margin-left: 10%;
+ margin-right: 10%;
+}
+
+h1,h2,h3 {
+ text-align: center;
+ clear: both;
+ line-height: 200%;
+}
+
+h2,h3 {
+ margin-top: 2em;
+}
+
+p {
+ margin-top: 0.75em;
+ margin-bottom: 0.75em;
+}
+
+body > p {
+ text-align: justify;
+ text-indent: 1.5em;
+}
+
+p.i0 {
+ text-indent: 0;
+}
+
+hr {
+ width: 33%;
+ margin-top: 2em;
+ margin-bottom: 2em;
+ margin-left: auto;
+ margin-right: auto;
+ clear: both;
+}
+
+hr.chap {width: 65%}
+
+table {
+ margin-left: auto;
+ margin-right: auto;
+}
+
+td {
+ padding-left: 1em;
+ padding-right: 1em;
+}
+
+.pagenum {
+/*  visibility: hidden; */
+/*  display: none; */
+ position: absolute;
+ right: 2%;
+ color: gray;
+ font-size: smaller;
+ text-align: right;
+ text-indent:0;
+}
+
+.center {
+ text-align: center;
+ text-indent: 0;
+}
+
+.smcap {
+ font-variant: small-caps;
+}
+
+.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
+
+.caption {font-weight: bold;}
+
+.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
+
+.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;}
+
+.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;}
+
+p .ibm {
+ display: inline-block;
+ vertical-align: middle;
+ text-indent: 0;
+ line-height: 2em;
+}
+
+span.curly2 {
+ line-height: 100%;
+}
+/*]]>*/
+</style>
+</head>
+<body>
+<div style='text-align:center'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77642 ***</div>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<h1>AZ ÖRDÖG</h1>
+<p class="center"><span class="caption">VIGJÁTÉK HÁROM
+FELVONÁSBAN</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption">IRTA</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-150">MOLNÁR
+FERENC</span></p>
+<p class="center"><span class="caption"><i>Tizenegyedik
+kiadás</i></span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p>
+<p class="center"><span class=
+"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-small"><i>magyar irod.
+intézet és könyvnyomda</i></span></p>
+<p class="center"><span class="caption">KIADÁSA</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-small">Franklin-Társulat
+nyomdája</span></p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id=
+"Page_3">-3-</a></span></p>
+<p class="center"><i>HEGEDŰS GYULÁNAK</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5"><br />
+-5-</a></span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption-largest">AZ ÖRDÖG</span></p>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_6" id=
+"Page_6">-6-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>SZEMÉLYEK.</h2>
+</div>
+<table summary="Személyek">
+<tr>
+<td><span class="smcap">László</span></td>
+<td><i>Szerémy Zoltán</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Jolán</span></td>
+<td><i>Sz. Varsányi Irén</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">János</span></td>
+<td><i>Fenyvesi Emil</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Az ördög</span></td>
+<td><i>Hegedűs Gyula</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Elza</span></td>
+<td><i>P. Gazsi Mariska</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Selyem Cinka</span></td>
+<td><i>Hegedűs Gyuláné</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">András</span></td>
+<td><i>Győző Lajos</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Vendégek.</span></td>
+<td></td>
+</tr>
+</table>
+<p class="center">*</p>
+<p class="center"><i>Először adták a budapesti Vígszinházban 1907
+április 10-én.</i></p>
+<p class="center">*</p>
+<p class="center"><i>Színpadokkal szemben kézirat. Az előadás joga
+és a színpadi példány Valentin Lajos színházi ügynöksége útján
+szerezhető meg.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_7" id=
+"Page_7">-7-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>ELSŐ FELVONÁS.</h2>
+</div>
+<p><i>Szín: szoba a festőműterem mellett, Jánosnál. Hátul balról
+üvegajtó, portière-rel a színpad felé. Ha nyílik, belátni a
+műterembe. Jobbról hátul vágott sarokban bejárat-ajtó. Balról elől
+ajtó. A háttérben a két ajtó közt antik szekrény. A szekrény előtt
+díszes terítővel leterített asztal, telerakva szobrokkal,
+edényekkel, arcképekkel, stb. Az asztaltól jobbra és balra szék.
+Balról leghátul antik szekrény. Balról elől a falhoz tolt asztal,
+olyanforma, mint a másik, csak kisebb. Az asztal mellett a falnál
+szék. Balról a szekrény és az asztal között a földön álló
+kleiderstokk teleaggatva színes jelmezekkel, sálokkal. Balról elől
+nagy, álló, aranyozott templomi fa-kandeláber, 12 villamos
+körtével. Balról elől</i> <span class="pagenum"><a name="Page_8"
+id="Page_8">-8-</a></span> <i>nagyon széles pamlag, szőnyeggel
+leborítva, rajta színes párnák. A pamlag előtt kicsiny, de nem
+alacsony asztalka. Dohányzókészlet van rajta. A pamlag előtt
+jobbról puff. Jobbról, hátul az ajtó előtt spanyolfal. Jobbról elől
+francia kandalló, melyből vörösen fénylik a parázs. A kandalló
+előtt, háttal a közönségnek, igen nagy, trónszerű, piros-arany
+karosszék, melynek támlája tökéletesen eltakarja azt, aki benne ül.
+A trónszék mellett, balról, alacsony török asztal könyvekkel. A
+szoba falain túlzottan sok, berámázott és berámázatlan kép, rajz,
+vázlat. Színes szövetek, miseruhák a falon. Gipszszobrok, fejek.
+Szőnyegek. A mennyezetről nagyon cifra, inkább táncterembe való
+csillár függ le. Délután három óra.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span></p>
+<h3>ELSŐ JELENET.</h3>
+<p class="center">János, András, majd Cinka.</p>
+<p class="center"><i>A szín egy pillanatra üres.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>belép kalapban és téli
+kabátban, ezeket leveti</i>. András! – András!</p>
+<p><span class="smcap">András</span> <i>előjön a
+műteremből</i>.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hol mászkálsz?</p>
+<p><span class="smcap">András</span>. Sehol kérem.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Az ajtó tárva-nyitva, akárki
+bejöhet. <i>András a műterembe rohan és bársonykabátot hoz ki.
+Mialatt András benn van.</i> Hol a mai ujság? <i>Megtalálja</i>. Na
+mi lesz? <i>András bejön és rásegíti a kabátot, János rágyújt.</i>
+A szabó már kivasalta a frakkomat?</p>
+<p><span class="smcap">András</span>. Egy óra mulva küldi,
+nagyságos úr.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Jó. <i>Pénzt ad neki.</i> Itt
+egy korona! Eredj le a fehérnemüshöz, vegyél egy frakkhoz való
+fehér batiszt nyakkendőt. A régit vidd el mintának. <i>András
+indul.</i> Megállj. Készíts ki az ágyra kemény inget, manzsettát,
+gallért. Keresd meg a <span class="pagenum"><a name="Page_10" id=
+"Page_10">-10-</a></span> kis gyöngyházgombokat, ott vannak a felső
+fiókban egy gyufaskatulyában. Várj. Add vissza a koronát.
+<i>Megtörténik</i>. Itt egy ötös. Vegyél egy pár nyolcas számú
+fehér báli keztyűt is. Majd elszámolsz. Mielőtt lemégy, eridj be a
+műterembe, tedd fel a dobogóra a velencei széket. Három órakor jön
+Lászlóné ő méltósága, portréhoz ülni. Attól kezdve senkinek se
+vagyok itthon. <i>Közben végigdőlt a kanapén.</i> Add ide a
+hamutartót. <i>Megtörténik</i>. Mehetsz.</p>
+<p><span class="smcap">András</span>. Kérem, nagyságos úr.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Mi az?</p>
+<p><span class="smcap">András</span>. Itt a Cinka.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hol?</p>
+<p><span class="smcap">András</span>. Bent az atelierban.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Menjen haza. Nem kell.
+<i>Lapoz az ujságban.</i></p>
+<p><span class="smcap">András</span> <i>az üvegajtóhoz megy</i>.
+Nagysád. <i>Eltávolító kézmozdulattal.</i> Ma nem kell modell.</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span> <i>belép</i>. Jó napot.
+<i>Nincs válasz.</i> Ma nem festesz?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem. <i>Lapoz.</i></p>
+<p class="center"><i>András bemegy a műterembe.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span> <i>búsan</i>. Alászolgája.
+<i>Visszafordul</i>. És holnap?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Holnap se.</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Alászolgája. <i>A szemét
+törli.</i> Te már nem szeretsz engem, te már nem szeretsz
+engem.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Kezdődik megint.</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Már ősz óta nem szeretsz. Én
+ezt mindjárt láttam, mikor tájképeket kezdtél festeni. Mikor
+szeretsz, mindig az aktomat fested. Tudom én, mit jelent az, mikor
+a tájképek gyönnek.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Buta vagy, Cinka.</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Tudom. Felöltözve minden
+modell buta.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Eridj szépen haza.</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Csak küldj, csak küldj. Menjek
+szépen haza. Már egy hét óta mindig úgy megyek el innen, hogy le
+sem vetkőztem. Hát mi vagyok én? <i>Sírva fakadt de rögtön
+abbahagyta.</i> Én ám tudok mindent.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Igen?</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Nézz rám. Nézz csak rám. Te
+<span class="pagenum"><a name="Page_12" id=
+"Page_12">-12-</a></span> megnősülsz. Merd a szemembe mondani, hogy
+nem.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem.</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Na ja, majd te nem mered a
+szemembe mondani. Egy Tóth Elza nevű lányt veszel el. A barátod
+felesége, a Lászlóné hozta össze a dolgot. Merd a szemembe…
+különben, hiszen hiába, mert te belemondasz a szemembe akármit.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Honnan veszed mindezt,
+angyal?</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Egy ilyen szép fiatal asszony,
+mint ez a Lászlóné! Ahelyett, hogy ő maga barátkoznék veled, hát
+megházasít. Tudod, mert azt nem bántam volna. Engem úgyse szeretsz.
+Mindig tájképeket festesz.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hát most mit akarsz tőlem?</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span> <i>átfogja a nyakát</i>.
+Semmit. Az ilyen szegény akt, mint én, nem akarhat semmit. Ha ti
+meg akartok nősülni, mink aktok csinálhatunk akármit, mégis
+elveszitek a privátot. Mondd legalább, hogy szeretsz. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ühüm.</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Hümmög. A régi szeretőm, a
+Náray, szebben hümmögött.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Mindenki úgy hümmög, ahogy
+tud.</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Ezt is csak akttal lehet
+csinálni. Ismerem én már a festők szerelmét. Előbb: «édesem,
+drágám, Fornarinám, Fornarinám, micsoda háta, micsoda keble,
+micsoda vonala!» Aztán később: «sárga a bőröd, sárga a bőröd.» –
+Aztán még később: «ma nem érek rá.» Aztán a tájkép és püff, vége.
+Szeretsz?</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>mosolyogva</i>. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Ha úriember volnál, most
+megigérnéd nekem, hogy feleségül veszel. Látod a Náray úriember
+volt, az mindig megigérte. Az nem volt smucig. Még ez se legyen
+nekünk? Unsz, unsz?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hiszen, ha nem unnálak, már
+rég szakítottam volna veled. Gyere, édes kis unalmam.
+<i>Megcsókolja</i>. Menj angyalom, menj haza, menj, menj!</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Holnap se jőjjek? Holnapután
+se? <span class="pagenum"><a name="Page_14" id=
+"Page_14">-14-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem.</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Hát már soha nem fogod festeni
+az aktomat?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Majd este elmegyek hozzád,
+Lászlóékhoz az estélyre úgyis csak tizenegykor megyek.</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. De hát hogy fogsz festeni
+nálunk? Nem is látsz. Még a gáz sincs bevezetve. Csak
+petróleum-lámpa ég.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>az ajtónál</i>. Hát majd
+elfújjuk. Szervusz.</p>
+<p><i>András belép és átmegy a műterembe. Cinka elmegy. János
+meggyujtja elaludt szivarját, a pamlaghoz megy, előveszi az ujságot
+és lefekszik. Éles csöngetés. Hirtelen felugrik. Kissé izgatottan
+szól.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. András!</p>
+<p><span class="smcap">András</span>. Nyitom!</p>
+<p><i>Átszalad a színen András, ki a bejáratajtón, melyet nyitva
+hagy. János a nyakkendőjét gyorsan megigazítja. Az ujságot leteszi.
+A szivart belenyomja a hamutartóba. Haját elrendezi. A belépők elé
+megy. András künn marad.</i> <span class="pagenum"><a name=
+"Page_15" id="Page_15">-15-</a></span></p>
+<h3>MÁSODIK JELENET.</h3>
+<p class="center">János, László, Jolán.</p>
+<p class="center"><i>László és Jolán belép.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Csókolom a kezét. Szervusz.
+<i>Üdvözlések.</i></p>
+<p><span class="smcap">László</span> <i>siet</i>. Fiam, én csak
+idehoztam az asszonyt. Szaladok vissza az irodámba.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>körülnéz</i>. Hát magánál
+ilyen?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Úgy-e furcsa? Cifra
+szemétdomb.</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Előbb azt gondoltuk, hogy ne
+ma kezdd meg festeni az arcképét. Ha hat évig tudtunk rá várni,
+ráért volna még holnapig. De az asszonyt oly idegessé teszi a
+készülődés erre a mai estélyre, hogy idehoztam. Tudod-e, hogy ez a
+házszentelő az első estélyünk?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Muszáj volt. Fiam, annyi
+revánssal tartozunk.</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Bár már túl lennénk rajta.
+Nem szeretem a flancot. Én Freebodynál tanultam az üzletet,
+Londonban. <span class="pagenum"><a name="Page_16" id=
+"Page_16">-16-</a></span> Annak kilencven milliója van és még sohse
+adott estélyt. Csak ezen a nyomorult Pesten kell. Mikor jőjjek az
+asszonyért?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Korán sötétedik. Háromnegyed
+óra mulva már nem lehet pingálni.</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Tehát?</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>órájára néz</i>. Négy óra
+körül.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>egy aktra mutat</i>. Ez a
+kép kicsoda?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Egy modell.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Meg mertem volna rá esküdni.
+Az, aki most jött le a lépcsőn.</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Ja, a Selyem Cinka? Ezt meg
+kell nézni. <i>Indul a kép felé.</i> Azaz nem is kell megnézni,
+minden perc drága. Remélem, most már végzel az ilyen Cinkákkal! Te
+is oka vagy, hogy ezt az estélyt adjuk. Ugy-e?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Bizony. Ma fog végleg
+beleszeretni Tóth Elzába.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. A legjobb akarattal megyek.
+Visztek a vágóhídra. Nősülni! Nősülni!</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Mily boldog lennék!
+<span class="pagenum"><a name="Page_17" id=
+"Page_17">-17-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Hát még én. Meg a lány is.
+Meg te is. Mindenki.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Adja Isten. A lány nagyon
+kedves.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hát még ha…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ha még egy szót szól, imádom
+is. De ez csak estére van kitűzve.</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Megyek. Az emberem minden
+percben telefonálhat. Fiuméból a kukorica ügyében. <i>Megcsókolja
+Jolánt.</i> Négykor érted jövök, fiam. Légy nyugodt. Gerbeaud
+mindent elvégez. Semmi gondod semmivel. Szervusztok.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem félsz itt hagyni az
+asszonyt?</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Megmondjam őszintén? Azért
+sietek úgy, mert félek, hogy még meggondolom és visszaviszem.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Féltékeny vagy?</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Hazudjam? Akkor: nem. Ha nem
+félnék, hogy komikussá válok, azt mondanám: gyerekek, vigyázzatok
+magatokra. Isten áldjon meg. <i>El.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span></p>
+<h3>HARMADIK JELENET.</h3>
+<p class="center">János, Jolán.</p>
+<p class="center"><i>János kikísérte Lászlót. Visszajön. Az ajtót
+becsukja. Némán áll meg a küszöb mellett. Abban a pillanatban,
+mikor János visszajött, Jolán hevesen megrázkódott. Most
+végigsimítja homlokát.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Mi az?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>idegesen, halkan nevet</i>.
+Se… semmi.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>gyöngéden</i>. Megijedt
+valamitől?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>nem felel</i>.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nos?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>idegesen, zavartan, mintha
+félne tőle</i>. Tudja… ahogy most itt Alfréd elment, úgy éreztem,
+mintha otthagytak volna valahol.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hogyan?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Ilyen érzésem volt, mikor a
+<span class="pagenum"><a name="Page_19" id=
+"Page_19">-19-</a></span> mama otthagyott Drezdában, a panzióban.
+Hogy most itt maradok egyedül künn az idegen életben. Most majd
+magamnak kell gondolkoznom. Én… tudja, hisz hat évig soha nem
+akartam idejönni. <i>Körülnéz</i>. Mint valami boszorkánykonyha.
+Régiségek, furcsa állatok, fejek… Maga úgy áll köztük, mint valami
+varázsló. Amig az uram itt volt, észre se vettem. De mikor kiment,
+akkor egyszerre ezek a fejek mind rám néztek.
+<i>Megborzong</i>.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem kell idegeskedni. Ez a
+szoba az atelierhoz tartozik és minden hölgy, akit lefestek,
+idejön.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>nyugodtan</i>. És minden
+hölgyet, aki idejön, lefest?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem.</p>
+<p class="center"><i>Szünet</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hallotta, mit mondott az
+uram?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hallottam.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hat év óta, mióta a felesége
+vagyok, s mióta maga a csöndes, jó, becsületes barátunk,
+egyszer-másszor tréfált <span class="pagenum"><a name="Page_20" id=
+"Page_20">-20-</a></span> erről. De most éreztem a hangján, hogy
+nem volt sok kedve a tréfához.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hogy féltékeny.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem. De először vagyok itt…
+magánál, magával, egyedül.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hat évig nem bolygattuk ezt a
+kérdést. Most, hogy úgy magától kipattant… de már hetek óta érzem,
+hogy ez szóba fog kerülni köztünk.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Pedig milyen jó, édes, csöndes
+nyugalom volt, hogy hat évig egy szót se beszéltünk róla. A tiszta
+lelkiismeret olyan, mint a langyos fürdő. Úgy – ül benne az ember.
+<i>Mutatja egy testmozdulattal, lehunyva szemét, hogy hogyan ül az
+ember a jó langyos vízben.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Csütörtökön, mikor először
+volt szó arról, hogy lefestem, s hogy ide fog jönni, elpirult.
+Aztán rám nézett. Másképp, mint ahogy addig szokott nézni.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Ne beszéljünk róla. Nem,
+nem…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ne féljen tőlem. Ha más
+volnék, nem csudálnám a szavát. De így. Milyen jól esik most így…
+egyszer, ártatlanul… <span class="pagenum"><a name="Page_21" id=
+"Page_21">-21-</a></span> végiggondolni az egészet. Hét éve van. Én
+nevelő voltam az ura családjában és ott voltam, mikor először
+említették, hogy Alfrédnek feleségül kell vennie magát. Ez annak a
+napnak az estéjén volt, amelynek délutánján mi…</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>szeliden a kezére teszi a
+kezét, gyöngéd feddéssel</i>. János…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>… megcsókoltuk egymást. Gyerekek
+voltunk. És én ágról-szakadt szegény fiú voltam, aki Alfrédot, meg
+a nővéreit rajzolni tanítottam… és maga még szegényebb volt, mint
+én: a lányok kis iskolai barátnéja, aki uzsonnázni jár a milliomos
+házba. Összenéztünk egyszer, a nagy, dúsgazdag familiában, mi
+ketten, két odacsöppent szegény ember. Egy koldus fiú, és egy
+koldus kisasszony. Mi értettük egymást. Aztán egy napon hallatlan
+szerencse kinálkozott magának. Alfréd bevallotta, hogy halálosan
+szereti.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Másnap.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. A csóknak, az első gyerekes,
+<span class="pagenum"><a name="Page_22" id=
+"Page_22">-22-</a></span> szűz csóknak a másnapján. Huszonnégy
+órával azután, hogy a két koldus egy pillanatra magára maradt az
+aranyos, csilláros szalonban, és hogy ezt a pillanatot egy csók
+töltötte ki, egy szegény, szomorú csók, ami… aminek most már az
+emléke is kihűlt.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Kihűlt János. Józan emberek
+lettünk. Azóta nem beszéltünk róla. <i>Ezt kérőleg mondta, mintegy,
+hogy ne folytassa.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem. Maga feleségül ment
+Alfrédhez. A szegény hivatalnok lánya az udvari szobából az
+Andrássy-útra került, a László-palotába. És én külföldre mentem. Az
+ő pénzükön. És egy év mulva megjöttem. És még mindig szerettem. De
+akkor már szenvedéssel, lemondással. És az első napon, mikor
+felmentem magához s egyedül találtam, már én is úr voltam, már
+díjakat nyertem, ismert ember voltam, úsztam a pénzben, maga meg a
+saját palotájában állott, talpig selyemben, gyémántban és mikor
+egymásra néztünk, mégis csak a <span class="pagenum"><a name=
+"Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> régi két kis fiatal koldus
+tekintete találkozott, de akkor… már nem csókoltuk meg egymást.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Édes János. Hagyjuk ezt.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Itt vége is van. Azóta hat év
+telt el. Az urának barátjává lettem. Minden nap láttuk egymást. És
+egy szó, egy tekintet nem esett köztünk. Sohse mertem ajánlani,
+hogy lefestem, mert féltem ettől. Maga is érezte. Sőt az ura is
+érezte. Hát lemondtam erről is. Van-e még egy ilyen történet a
+világon? Én nem szégyenlem magamat érte.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>kezet fog vele</i>. Édes,
+becsületes jó barátom.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>gyöngéden</i>. No,
+megnyugodott? Nem fél már, ugy-e?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Az uram hangja riasztott meg.
+Hisz ő majdnem tudja, hogy mi hogyan voltunk és soha, soha nem is
+gondolt semmit… De őt is megzavarta az, hogy mi ide jöttünk. Hat
+évig nem jöttünk. És most… itt vagyok. Hát ez gondolatokat ébreszt.
+És én félek attól, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_24" id=
+"Page_24">-24-</a></span> gondolkoznom kell. Ettől ijedtem meg.
+Ettől féltem, mert egymástól nekünk már nem kell félnünk. Mi már
+nem szeretjük egymást és még az is szép tőlünk, hogy erre az
+emlékre emlékszünk. Ugy-e?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Úgy van.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Mert hiszen, ha szeretnők
+egymást, maga nem nősülne meg. Igazam van, úgy-e?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Igaza van.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. És megnősül. Én tudom, hogy
+boldog lesz, ha megnősül és maga tudja, hogy én is boldog leszek,
+hiszen én akartam, hogy megnősüljön, én szerzek magának szép, okos
+feleséget.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hát most… ne gondoljunk…
+<i>fojtott hangon, erőltetett mosollyal</i>… semmit. Jó? <i>A kezét
+nyujtja, bátran, nyiltan.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Jó. <i>Erősen, férfiasan
+szorítanak kezet</i>. És…</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. És térjünk a tárgyra. Nem
+szóltunk semmit, nem történt semmi. Jónapot, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> művész úr.
+Azért jöttem, hogy tessék lefesteni.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>más hangon</i>. Az este
+emlékezetből csináltam a képéhez egy vázlatot. Oh, hiszen sokat
+csináltam már. De most már egészen másként látom.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Miért?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem tudom. Tegnap még csak a
+felszínét láttam. De most, itt… megint belülről látom. Most úgy
+ragyog a tekintete, mint a gyémántból a tűz.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Az istenért, János, hiszen
+megegyeztünk, hogy… vége.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem tudtam egyszerre. Majd…
+lassacskán… megint abbahagyom.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>nyiltan, becsületes
+komolysággal</i>. Nekem nem kellett volna ide eljönnöm.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Akkor sohse értettem volna meg
+az arcát.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. János, vegye a festéket,
+palettát és gyerünk, ha már itt vagyunk. Essünk túl rajta.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Igaza van. Essünk túl rajta.
+<span class="pagenum"><a name="Page_26" id=
+"Page_26">-26-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hát kezdje. Mit kell
+csinálnom?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Mindenekelőtt tegye le a
+kalapját, meg a kabátját. <i>Mögéje megy és a kalaptűjéhez
+nyúl.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>elhúzódik</i>. Majd én.
+<i>Egymásra néznek.</i> Nem szabad rólam… levenni valamit.
+<i>Csönd. Leveszi kalapját.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Parfümözi a haját?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Én? Soha.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Akkor ez… természetes illata a
+hajnak… Nagyon közel álltam hozzá.</p>
+<p class="center"><i>Csönd.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Most tanulmányoz?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Igen. Az ura azt kívánja, hogy
+mellkép legyen a portré.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Igen. Az övé lesz, ő
+parancsol. Én jobb szerettem volna egész alakot, kalappal, utcai
+ruhában.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ő dekolltált mellképet akar.
+Sállal a válla körül. Ez ugyan édeskés… de ha neki így kell…
+<i>Sálokat akaszt le a fogasról.</i> Már ki is kerestem egy csomó
+török sált. <span class="pagenum"><a name="Page_27" id=
+"Page_27">-27-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Tehát?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Tehát mellkép. A nyaka
+szabadon.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hát akkor… siessünk, mert
+sötétedik. Itt vannak a kendők, ebben a skatulyában van tű… és én
+majd bemegyek a műterembe addig.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Addig? Meddig?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Amíg maga… Hát ahhoz, hogy a
+válla szabadon legyen… a… a blúzát le kell…</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hogyan.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>zavartan</i>. Mintha otthon
+volna. Ezt az ajtót bezárom. <i>Bezárja a bejáratajtót.</i> Igy,
+ni. Bemegyek az atelierbe és ezt az ajtót zárja magára, amíg… <i>a
+küszöbön áll. Benéz a műterembe. Halkan.</i> Hű… hogy esik a hó.
+<i>Kinéz az asszonyra.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>zavartan</i>. Esik?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nagyon. <i>Szünet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Ne… ne, hagyjuk, inkább talán…
+talán holnap… vagy… most egy kicsit nem jól érzem magam… <i>ezt
+mind</i> <span class="pagenum"><a name="Page_28" id=
+"Page_28">-28-</a></span> <i>nehezen mondta. Most hirtelen
+megnyugodva.</i> És akkor elhoznám a szobalányomat.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>a küszöbön</i>. Aztán
+kérdezné az ura, hogy miért… és különben is. Ha ezt itt bezárja.
+<i>Benéz</i>. Hogy esik! Ha így esik, ilyen nagy pihékben… ez
+elfogja a világosságot… de nem baj… legalább keresnek a szegény
+emberek… <i>Ezt az egészet halkan, akadozva mondta, miközben hol az
+asszonyra nézett, hol be a műterem nagy ablaka felé, s ezalatt
+lassan, zavartan, az ajtófélfával babrálva, csöndesen behúzódott a
+műterembe és most óvatosan, lassan becsukja az ajtót
+kívülről.</i></p>
+<p><i>Jolán, aki eddig háttal állott a műteremajtónak, és némán
+nézett maga elé, most összerezzen és odanéz. Aztán leküzdi a
+zavarát, odamegy és bátran bezárja az ajtót. Lassan visszajön
+előre, kigombolja a nyakán a blúzt, aztán megijed és a nyitott
+blúzt összefogja. Leül. Ülve újra kezdi, lassan kigombolja az
+egészet, de nem veti le. Mustrál a sálok közt. Egyet kiválaszt.
+Aztán nyugodtan, naivul, mint aki egyedül érzi magát, leveti a</i>
+<span class="pagenum"><a name="Page_29" id=
+"Page_29">-29-</a></span> <i>blúzt és a nagy trónszék karfájára
+akarja tenni. Mikor odaér és kinyujtja a kezét, felsikolt,
+visszaretten, elejti a blúzt és hamarosan betakarja mellét, vállát
+a sállal. A nagy trónszékből vigyorogva kel föl az ördög.</i></p>
+<h3>NEGYEDIK JELENET.</h3>
+<p class="center">Jolán, az ördög.</p>
+<p class="center"><i>Az ördög 35–38 éves, karcsú, csinos fekete
+ember. A fejében valami kevés van a klasszikus Mefisztó-maszkból.
+Az arcbőre sötét. A haja ékbe font. A szemöldöke kissé ferde.
+Lakkcipő, sötét nadrág, redingote, nagy écharpe az öltözéke. A
+legtökéletesebb, legdivatosabb elegancia. A nadrág nagyon szűk. A
+cipő nagyon hosszú és hegyes orrú. A kabát derékban szűk, alól
+erősen harangalakú.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Pardon, asszonyom. Elejtett
+valamit. <i>Udvariasan felveszi a blúzt és feléje nyujtja.</i>
+<span class="pagenum"><a name="Page_30" id=
+"Page_30">-30-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>rémülettel nézi és gépiesen
+átveszi tőle a blúzt.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Engedelmet kérek… ebédről
+jöttem ide… János nem volt itthon… vártam… aztán ebben a nagy
+székben elnyomott az álom. <i>A szemét dörzsöli.</i> Bocsásson meg,
+hogy épp akkor keltem fel, amikor méltóságod le akart vetkőzni.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>rémült felháborodással</i>.
+Kérem! Uram!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>hidegen</i>. Tudom,
+asszonyom. Ez gyanusitás. Ön azért jött ide…</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hogy arcképemet festessem.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Én egyszer a feleségemet
+egy fogorvosnál csíptem rajta. A gyanusítást ő se tűrte. De aztán
+becsületből ki is huzatta egy egészséges fogát.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. De én…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>kedvesen</i>. Én tudom,
+hogy önnek igaza van. De – ha akarom, hiszem, ha akarom, nem. Az
+igazsága nincs lenyelhető formába öltöztetve. Meztelen igazság.
+Legalább is – félig már meztelen. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_31" id="Page_31">-31-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>felháborodva</i>. Nem is
+tudom, uram, miért tűröm ezt a hallatlan beszédet. Egy idegen
+ember, aki itt meglep és… <i>az üvegajtóhoz rohan, kinyitja</i>.
+János!</p>
+<h3>ÖTÖDIK JELENET.</h3>
+<p class="center">Jolán, az ördög, János.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>megjelenik a küszöbön</i>.
+<i>Meglepetten nézi az ördögöt.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>hirtelen, röviden</i>.
+Szervusz.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>csudálkozva megy feléje</i>.
+Szer… szervusz.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>gyorsan</i>. Már nem
+méltóztatol rám emlékezni. Monte Carlóban.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ah!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Azon az izgatott napon.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Tudom már, tudom. Ősszel,
+mikor egyszer minden pénzem elveszett a ruletten. A hátam mögött
+állott egy sötét tekintetű ember… <i>rámutat</i>… te voltál… még
+megijedtem, mert előbb úgy rémlett, hogy a croupier helyén is te
+<span class="pagenum"><a name="Page_32" id=
+"Page_32">-32-</a></span> ültél… és mikor vesztettem, mintha
+vigyorogtál volna rám,… de emlékszem… a hátam mögött álltál és
+mikor minden elveszett, ismeretlenül egy marék aranyat nyujtottál
+felém.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Te visszautasítottad… kérő
+arccal.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Aztán…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Aztán elfogadtad… tiltakozó
+arccal.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Öt perc alatt mindent
+visszanyertem vele. Még nyertem rá húszezer frankot. Babonás ereje
+volt annak a marék aranynak. Még emlékszem… feltünt, mikor átadtad…
+a kezedtől meleg volt… szinte forró.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Aztán visszaadtad és azt
+mondtad: «Vacsorázzunk együtt». Én azt mondtam: «Sajnálom, de este
+utazom Spanyolországba. Hanem majd meglátogatlak otthon, mikor
+egyszer szükség lesz reám». Hát most… itt vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>már nyugodtabban</i>. Igen.
+Hozott Isten. <span class="pagenum"><a name="Page_33" id=
+"Page_33">-33-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Pardon, magam jöttem.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Igen. <i>Zavartan néz
+rá.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A székben, a tűz mellett
+elaludtam.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>ijedten</i>. De hiszen…
+mikor mi az urammal jöttünk… én világosan emlékszem, a szék üres
+volt! Nem ült ott senki!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>ellentmondást nem türő
+hangon</i>. Akkor talán én tévedek, asszonyom.</p>
+<p class="center"><i>Halálos csönd. Furcsán néznek az
+ördögre.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>zavartan</i>. Parancsolj
+helyet foglalni. Bemutatlak… izé… a nevedet igazán…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A név csak akkor fontos, ha
+az ember maga nincs jelen. Mert akkor a név egy írott arc. De ha az
+ember maga is itt van, mindegy. Válassz: Kovács, Szabó, Durand,
+Mayer… mellékes. Mondjuk: Kovács. Ha akarod: doktor Kovács.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>nagyon zavartan</i>. Doktor
+Kovács.</p>
+<p class="center"><i>Az ördög kezet csókol.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Más körülmények közt most
+venném a kalapomat és elmennék. De a tapintat kötelez, hogy ebben a
+kínos percben a nyakadon maradjak. <i>Leül.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Még most sem ocsudtam fel
+ebből a… <i>hirtelen újra felháborodik.</i> Képzelje János, ez az
+úr megengedte magának…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>hirtelen</i>. Régen halt
+meg a férje?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem, kérem. Nem vagyok
+özvegy.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Elváltak?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mert nem értem, hogy az önt
+ért inzultust egy harmadiknak panaszolja fel. Ez a férj ügye.
+<i>Jánoshoz</i>. De ha te parancsolod, neked is állok
+rendelkezésedre. <i>A székből kiveszi a cilinderét.</i> De ez
+esetben, asszonyom… ez beismerés.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Mit jelent ez a titokzatosság?
+Mi ez? Nem értek semmit. Maga… te idepottyansz hozzám, azt se
+tudom, hol jöttél be, mikor jöttél be,… a hideg <span class=
+"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> futkároz a
+hátamon… és úgy viselkedel, mintha itt bárkit is valamin… ki kell
+mondanom a szót… rajtakaptál volna.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Igen! Igen!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Én velem most gorombáskodni
+is lehet, mert én nem mehetek el.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Ugyan miért?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mert ez azt mondaná:
+«Magatokra hagylak, pardon, hogy zavartam a mulatságot». Az
+ittmaradásom bizonyítja, hogy nem gondolok semmi rosszat.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Én pedig ezt a szívességet nem
+fogadom el ajándékba. Ez nekem jár!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>némán meghajtja
+magát</i>.</p>
+<p class="center"><i>Kínos szünet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. És most, hogy rendben
+vagyunk, beszéljünk másról. – Esik a hó.</p>
+<p class="center"><i>Csönd. Az asszony bámulva áll a műteremajtó
+mellett.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Készül valami szép a
+tavaszi tárlatra? <i>Csönd.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>kelletlenül</i>. Talán…
+küldök.</p>
+<p class="center"><i>Csönd. Az ördög cigarettára gyujt.</i>
+<span class="pagenum"><a name="Page_36" id=
+"Page_36">-36-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Megengedi, asszonyom?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>erre hirtelen felébred a
+bámulatból, hirtelen bemegy a műterembe és úgy becsapja az ajtót,
+hogy csak úgy durran</i>.</p>
+<h3>HATODIK JELENET.</h3>
+<p class="center">János, az ördög.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>szünet után</i>.
+Temperamentumos asszony. Szép asszony.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>oda se néz</i>. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Kár, hogy nem szereti az
+urát.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>hirtelen feléje
+fordul</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogy honnan tudom? Onnan,
+hogy mikor bajban volt, te jutottál az eszébe.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>a dohányzószerviszt
+bosszusan csapja az asztalra</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem szereti az urát, tehát
+az ura vagy ordináré ember, vagy lángész. Ezt a kettőt nem szokták
+szeretni. Az asszony nem szereti a földszintet, mert fél, hogy
+valaki bemászik az élete <span class="pagenum"><a name="Page_37"
+id="Page_37">-37-</a></span> ablakán. A magas emeletre meg – nehéz
+feljárni. Az ő ideáljuk… <i>kezével mutatja a közepes
+színvonalat</i>… a mezzanin.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>az órájára néz idegesen és a
+műteremajtó felé megy</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>kényelmesen végigdől egy
+széken, nagy füstöt fuj és hidegen mondja.</i> A vállát már
+másodszor látom.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Micsoda?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Először Párisban láttam a
+Louvre-múzeumban. Akkor egy Aphrodite-szobor válla volt. Úgy-e,
+hogy olyan?</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>kelletlenül</i>. Nem
+tudom.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>felül</i>. <i>Gonosz
+gúnnyal.</i> Melyiket nem láttad?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Az Aphroditéét – láttam.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hát akkor hidd el nekem,
+mert én szerencsés voltam mind a kettőt láthatni. Alkaménesz óta
+csak egy szobrászt tudok, aki ilyen vállakat gömbölyít.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Kicsoda? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A jólét. Ilyen apró, puha
+vonalak csak olyan nők testén vannak, akik nagyon finom ételeket
+esznek. Ez az asszony egy milliomosnak a felesége.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>újra, türelmetlenül a
+műteremajtó felé megy.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Most öltözik?</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>idegesen</i>. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Van a műteremben tükör?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Van.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Akkor ez egy tisztességes
+asszony.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>kérdőleg bámul rá</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Aki tükör mellett is ily
+sokáig öltözik, annak nincs gyakorlata a vetkőzésben.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nekem ugyan ehhez a hölgyhöz
+semmi közöm, de ez ízléstelen volt.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>felkel</i>. Ezt sértő
+szándékkal mondtad?</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>támadólag</i>. Igen!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>leül</i>. Akkor te pedig
+tisztességes ember vagy. <span class="pagenum"><a name="Page_39"
+id="Page_39">-39-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>rábámul</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ilyen helyzetben, ilyen
+végtelen ostobául csak tisztességes ember viselkedhetik.</p>
+<h3>HETEDIK JELENET.</h3>
+<p class="center">Voltak, Jolán, majd András.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>belép felöltözve, rá se néz
+az ördögre, Jánoshoz siet.</i> Hány óra?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Tíz perc mulva itt
+lesz.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>haragosan</i>. Kicsoda?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Az ura.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>elbámul</i>. Hát akkor ön
+mégsem aludt ott a székben.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Dehogy nem. Csakhogy a
+«hány óra», mindig a férjét jelenti. És az asszonyi sejtés mindig
+pont tíz perccel előre érzi meg a férjet. Ha ez a tíz perc nem
+volna, több volna az elvált asszony, mint fű a réten.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>kezébe veszi a kalapját</i>.
+Hát nem lesz vége ennek a témának?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Én már másról kezdtem
+<span class="pagenum"><a name="Page_40" id=
+"Page_40">-40-</a></span> beszélni. Időről, tárlatról. De János
+tért vissza erre a tárgyra.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. János?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Én? Egy árva szóval sem…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>közbevág</i>. De egy árva
+mozdulattal. Fölkelt, megnézte az óráját és idegesen ment az ajtó
+felé. Félt szegény.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ugyan mitől?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>Jolánhoz</i>. Hogy az ura
+aközben talál jönni, miközben ön öltözik. És okosan félt.</p>
+<p><span class="ibm"><span class="smcap">Jolán</span>. Már
+megint…<br />
+<span class="smcap">János</span>. Micsoda…</span> <span class=
+"ibm curly2">⎫<br />
+⎬<br />
+⎭</span> <span class="ibm"><i>Egyszerre</i>.</span></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Kérem, kérem, kérem. Hadd
+mondom meg. Mi történik? Bejön az ura. Azt mondja: «Na, itt vagyok,
+hadd látom a megkezdett képet!» Kép – az nincs. – Ugy-e? János nem
+is nyúlt az ecsethez. Az ura elcsodálkozik. – Hallgat. – Megdöbben.
+– Valami furcsa szorongást érez a torkában. Nehezen jön belőle a
+szó és azt mondja: «Hát igen, de ha nem volt festés… semmi… – hát
+akkor <i>miért öltözik?</i>» <span class="pagenum"><a name=
+"Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> Képzelje el ezt a
+pillanatot. Hárman kínosan bámulnak egymásra. János mond valamit,
+de akkor ez már semmi. Nem történt semmi rossz és mégis baj van.
+Tudják, mi ez? Ez a látszat. Gazságból kivágja magát az ember, de a
+látszat, az ragad, mint az enyv. Akármit mondasz, rossz. Akármerre
+mozdulsz, jobban beleragadsz. És egy ilyen pillanat örökre beleül a
+férj szívébe. <i>Jolánhoz</i>. Hadd váljak barátjává ennek a furcsa
+helyzetnek a révén, amibe kerültem. Hazamennek együtt és az ura egy
+szót se szól az úton. És ha maga azt kérdi: «Miért hallgatsz?» –
+akkor már vér csöpög a szívéről. Még ha annyit mond is: «Menjünk
+kocsin!» – ez is rossz, ez is átkos, gyanus, kínzó, e mögött is
+keres valamit.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. De még ha így is volna… nem
+vagyunk ketten? Itt vagy te!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>gonosz hidegséggel</i>.
+Úgy van. Itt vagyok én, aki egy szóval ki tudom magukat húzni a
+látszatból. De én egy <span class="pagenum"><a name="Page_42" id=
+"Page_42">-42-</a></span> furcsa, bolond, szinte ijesztő természet
+vagyok, s ahogy magamat ismerem, képes vagyok arra, hogy egy árva
+szót sem szólok. Kínos csönd. Aztán ezt mondom: «Pardon. Sajnálom,
+hogy én is rosszkor jöttem.» Veszem a kalapomat és – diszkréten el.
+Sőt még dadogok is, ha kell.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Micsoda tréfa ez? De hiszen ez
+gyalázat, amit beszél!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Feltétlenül az. De ez még
+nem minden. Vagyok olyan korrekt úriember, hogy ha most az ura
+bejön, előbb konstatálom, hogy nincs egy ecsetvonás sem, aztán –
+bocsánatot kérek tőle.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Miért?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Amért végignéztem,
+látatlanul, akaratlanul az ön vetkőzését.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>rémülten</i>. Kicsoda
+maga?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Valaki vagyok, aki a kellő
+pillanatban jött. Sehonnan se jöttem és sehova se megyek. <i>Nagyon
+nyomatékosan.</i> Itt vagyok! <i>Az asztalra üt.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Mit jelent ez a csapda? Mit
+akar tőlem? Belekapaszkodik egy gonosz <span class=
+"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> látszatba…
+öt perce ismerem… és a torkomra teszi a kezét.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ez csak a tisztelet jele.
+Más szép asszonynál, öt perc multán, nem oda teszem.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>felpattan</i>. Nem fogom
+tűrni! <i>Az ördög felé megy, aki mozdulatlanul, emelt fővel
+áll.</i></p>
+<p><i>Ebben a pillanatban csöndesen bejön András a bejáratajtón és
+rögtön meg is szólal.</i></p>
+<p><span class="smcap">András</span> <i>megáll az ajtóban</i>.
+Frakkot hoztak a szabótól. De nem a nagyságos úr frakkja.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Jó. Tegyék be a
+hálószobába. <i>András indul.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. De ha nem az enyém.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>egyik kezével int
+Andrásnak, hogy mehet. András el is megy. A másik kezével
+visszatartja az András felé induló Jánost.</i> Csak maradj. Az
+enyém. Az én frakkom.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hogyan…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Összegyűrődött a táskámban
+és kivasaltattam. A szabót ideadreszáltam. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> Át kell
+öltöznöm, mert ma estére meg vagyok híva egy szép asszonyhoz
+estélyre. Városligeti fasor 65. Gróf Schellenburg-villa.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>ijedten</i>. De hiszen a
+gróf… már nem lakik ott. Kinevezték követségi tanácsosnak… a villát
+eladta. Mi vettük meg.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Tudom. Beszéltem vele
+Párisban.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hát ott most csak mi lakunk…
+és nálunk van estély.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Vagy… megint tévedtem
+volna: nem vagyok talán meghíva?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>lehajtja a fejét,
+halkan</i>. De igen. Meg van híva.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Asszonyom, ön az imént azt
+kérdezte: mit akarok öntől. Ezt akartam. Köszönöm.</p>
+<p class="center"><i>Szünet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. De az uram…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. El lesz tőlem ragadtatva.
+Fiuméből jövök és kellemes hírül hozom <span class=
+"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> neki, hogy
+az amerikai kukorica füstöl, mert dohos lett a hajón.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>hirtelen, érdeklődve</i>. Az
+amerikai tengeri füstöl?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mégis szereti az urát. Örül
+neki, hogy füstöl?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Örülök. Mi tudniillik…
+<i>szégyenlősen</i>… haussera játszunk.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Mit jelent az, ha füstöl?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Az azt jelenti, hogy ő
+méltósága férje sokszor tízezer forintot fog nyerni a tőzsdén s
+erre a füsthírre megkapja az új toalettet, amit kért.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hát azt is tudja, hogy új
+ruhát kértem?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>az asszony kalapjára
+mutat</i>. A kalapja látom, új. Valamit meg csak kell kérni
+hozzá.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Ön talán nős ember?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem. De azért meglátom az
+ilyet. A feleség egyébként is olyan, mint a monokli. Elegáns
+viselet, de nélküle jobban lát az ember.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Miért mondja ezt? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mert maga meg akarja
+házasítani Jánost, én meg le akarom őt erről beszélni.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. De… Kérlek…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>közbevág</i>. Ne szólj.
+Művész ne házasodjék meg. Az asszony esküszik: mindhalálig
+melletted lesz. Másnap egyet lép és elébed áll.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. De nem az igazi asszony!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Igaza van. De igazi asszony
+mindig csak egy van: másnak a felesége.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Pfuj. Milyen cinikus
+gondolat.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem. Praktikus csupán. Az
+olyan tigrisnek, amely egy embert már fölfalt, a hátára kell ülni.
+Mindig meg kell várni, míg egy a torkába ugrik. Csak ezzel a
+módszerrel érdemes bemenni az őserdőbe.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. De ha már az első férfi, a
+férj erős! Ha már az megszelidíti a tigrist! Ezt hogy hívják?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ezt állatszelidítőnek
+hívják. <span class="pagenum"><a name="Page_47" id=
+"Page_47">-47-</a></span> És pénzért mutogatják, ketrecben, a
+nyavalyás tigrisével együtt.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem kell a tigrisek közé
+menni. Otthon kell maradni.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. De te már nem maradtál
+otthon! Te már elmentél hazulról, mikor művész lettél és ezért ott
+hagytad a meleg hivatalt, a kényelmes polgári erkölcsöt és a fix
+fizetést. Te már benne vagy a rengetegben! Neked már küzdened kell!
+Ne menj te férjnek! Ah, hiszen, ha… <i>más hangon, kettőjükre
+mutatva</i> milyen csodaszép pár volnátok, így, ketten.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>feláll és homlokára téve a
+kezét, elfordul</i>.</p>
+<p class="center"><i>Innen kezdve a jelenés végéig majdnem egészen
+besötétedik, csak a kandalló világít pirosló fénnyel, a puffon ülő
+ördögre.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Komolyan kérlek…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>szavába vág</i>. Föl kell
+ébredni, ez az élet kulcsa, és ezt eltitkolják előttetek. Te tele
+vagy tűzzel, tehetséggel… ez az asszony forró és szép…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Most nagyon komolyan kérlek…
+<span class="pagenum"><a name="Page_48" id=
+"Page_48">-48-</a></span> reszket a szívem, mikor a szemedbe nézek…
+hagyd abba… Ne beszélj. Mi hat esztendő óta nyugodtan…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>innen kezdve halkan,
+rábeszélőleg, melegen duruzsuló hangon, majdnem suttogva beszél.
+Egy-egy felháborodást mozdulattal csillapít el. Egyre nagyobb
+hévvel beszél, egyre melegszik</i>. Akármit mondasz, a szemed int
+nekem: «ne hidd, hazudik!» Én a szemetekkel beszélek. A szem az
+emberi tisztesség biztonsági lámpája. Mikor már minden sötét a
+hazugságtól, az ő kis reszkető fénye titkosan csillog.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ne vágj mindig a szavamba! Hat
+esztendő óta nyugodtan élünk együtt. Jolán nem törődik velem és én…
+én… közömbös… közömbös… én…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>hirtelen</i>. Mit
+fizetsz, amért most a szavadba vágok?</p>
+<p class="center"><i>Csönd. János lehajtja a fejét.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem tudom, mit tud erről ön,
+aki, úgylátom, mindent tud. De aki Jánost csak egyetlen rossz
+gondolattal gyanusítja, az romlott lélek… <span class=
+"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hát ez rossz, ez a
+gondolat? Dehogy rossz! Jó ez, jó meleg, sugárzik belőle minden,
+ami fényes öröm csak van ebben a ti szomorú életetekben! Csak meg
+kell érte fizetni, adta fösvény népség! Ha bort iszol, tönkremégy
+belé. De amíg részeg vagy, kis fehér angyalok muzsikálnak a
+szívedbe. Megfizetsz érte, de megéri. A cukortól elvásik a fogatok.
+De édes volt. A legszebb nótáitokba belehal, aki csinálta. Szegény
+emberi virtus, spórolni, ellökni a bort, a nótát, az asszony
+száját… A legutolsó faggyúgyertya megtanít arra, hogy érdemes
+elpusztulni egy kis melegért, meg egy kis világosságért. Az élet
+arra való, hogy elégjetek benne! Forrni kell, égni, másokon
+végigtiporni! Tudom, tudom, komisz beszéd. Azt mondja a nagy tan:
+szeressétek egymást. De ehhez ti még fiatalok vagytok azzal a
+rongyos pár millió éves kis élet-korotokkal. Ezért voltak ennek a
+gondolatnak csak aszkétái, vértanui, vagy hazugjai. Ne hazudjunk.
+<span class="pagenum"><a name="Page_50" id=
+"Page_50">-50-</a></span> A diadalmas világ a kedves és okos
+komiszaké, ide nézzetek rám, az enyém a világ, és amit én itt a
+fületekbe duruzsolok, az mindenkinek a titkos vallása… ez nem
+vízzel keresztel, hanem tűzzel… érted fiam? Magatokat szeressétek,
+puha bársonyban járjatok, igyatok sok édes bort, csókoljátok egymás
+száját és részegedjetek meg, gyermekeim, részegedjetek meg…</p>
+<p class="center"><i>Éles csöngetés. Senkise mozdul.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>megbabonázva, nagyon
+halkan</i>. Az uram.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>bosszusan, hangosan
+térdére csap. Feláll. Egészen más, hideg gúnyos hangon, mint aki
+dühös, amért megzavarták.</i> A kukorica! <span class=
+"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span></p>
+<h3>NYOLCADIK JELENET.</h3>
+<p class="center">Voltak, András, László.</p>
+<p class="center"><i>András kinyitja az ajtót és László belép.
+András bejön utána. László megáll a küszöb előtt. János és Jolán
+feláll.</i></p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Elkéstem egy kicsit. A
+pincérekkel sok baj volt és a fiumei ember még mindig nem
+telefonált. A sötétben üldögéltek?</p>
+<p class="center"><i>András egyet csavar a falon. A kandeláber
+kigyullad. András el.</i></p>
+<p><span class="smcap">László</span> <i>észreveszi az ördögöt</i>.
+Pardon, László vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>mormog valamit</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Egy furcsa úr, akihez létrával
+fog menni a halottkém.</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Van szerencsém.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Azt akarja mondani, hogy az
+akasztófán végzem? Nem. A halottégetés híve vagyok. Az gyönyörű
+dolog. <span class="pagenum"><a name="Page_52" id=
+"Page_52">-52-</a></span> Egyszer láttam egy stanicliban egy egész
+berlini családot. Nagyon megható volt.</p>
+<p><span class="smcap">László</span> <i>udvariasan nevet</i>.
+Bizarr gondolat. <i>Körülnéz</i>. No gyerekek, hol a kép, hol a
+kép? Égek a kiváncsiságtól. Hadd látom.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem láthatod, mert nincs.</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Hát nem festettél? <i>Órájára
+néz.</i> Másfél óra telt el.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem.</p>
+<p class="center"><i>Szünet.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Sötétedett és mikor hozzá
+akartam fogni…</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. De hát… amíg be nem
+sötétedett?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>előlép</i>. Én vagyok az
+oka. Jöttem és eldiskuráltuk az időt. De a méltóságos asszony
+elmésen fizetett ki az alkalmatlankodásomért. Meghívott ma
+estére.</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Igen. Nagyon örülök.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem jövök üres kézzel.
+Tegnap Fiuméban kukoricakirályokkal beszéltem. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Tudom, tudom, baj van. Füstöl
+az amerikai.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>ijedten</i>. Hát az nekünk
+nem jó?</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Bizony nem. Életemben először
+titkoltam el előtted, hogy baissere játszom.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Mit csinál az, aki baissere
+játszik?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Magának vermet ás, hogy más
+essen bele. Megnyugtathatom, az amerikai nem dohos.</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Nem füstöl?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. De hiszen az előbb azt
+mondta…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Az egy hajó kéményének a
+füstje volt. Csak meg tudok különböztetni egy tengeri hajót egy
+hajó tengeritől!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Furcsálom az
+értesüléseidet.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ezt láttam. Hát már mindent
+titkoljak el, amit láttam?</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Ön kereskedő?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem. De azért néha rossz
+helyen rossz időben kereskedem. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_54" id="Page_54">-54-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>belevág</i>. Csak tizenegy
+felé jöhetek…</p>
+<p class="center"><i>Diskurál vele.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>az ördöghöz</i>. Azonnal
+akarok magával beszélni, négyszem közt. <i>Körülnéz</i>. De
+hogyan?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogyan? Így ni.
+<i>Lászlóhoz.</i> Akar látni valami rosszat? Nézzük meg azt a
+szénvázlatot, amit János tegnap csinált őméltóságáról.</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Hol van?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A műteremben.</p>
+<p><span class="smcap">László</span> <i>a műterem felé indul</i>.
+De hát miért nem festettél ma semmit? Mit csináltatok? <i>Jánossal
+el a műterembe. Az asszony utánuk. Leghátul az ördög. Mikor az
+ördög a küszöbhöz ér, megszólítja Jolánt.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Én itt maradok. Jőjjön
+ki.</p>
+<p class="center"><i>Visszafordul. A bejáraton belép Cinka.</i>
+<span class="pagenum"><a name="Page_55" id=
+"Page_55">-55-</a></span></p>
+<h3>KILENCEDIK JELENET.</h3>
+<p class="center">Az ördög, Cinka.</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Bocsánatot kérek…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A művész urat keresi?</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span> <i>izgatottan</i>. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Várjon fiam az előszobában.
+Most megrendelők vannak itt. <i>Kitolja, kiszól utána.</i> Csak
+üljön le, mindjárt elmennek. <i>Visszajön</i>.</p>
+<h3>TIZEDIK JELENET.</h3>
+<p class="center">Az ördög, Jolán.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>besiet</i>. Azért akartam
+magával négyszem közt maradni, hogy megmondjam…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ez hazugság.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Micsoda?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Akármi, amit mond. Azért
+akar velem beszélni, mert érezte, hogy az ura rosszkor jött. Magát
+ez bántja.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. De higyje el nekem…
+<span class="pagenum"><a name="Page_56" id=
+"Page_56">-56-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ilyet meg asszony ne
+mondjon.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. De ha igazat akarok
+mondani!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ha igazat mond, akkor csal!
+Maguk nők csak hazudjanak szépen, így még megértjük egymást
+valahogy.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. De hát már teljesen az lesz a
+vége, hogy azt gondolom és azt mondom, amit maga akar?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ott még nem tartunk,
+fájdalom. Mit parancsol velem?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Meg akarom kérni, hogy ne
+jőjjön el ma este hozzánk.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hm.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Most két perc alatt
+lélekzethez jutottam. Én boldog és tisztességes asszony vagyok. Az
+is maradok. És bánt a maga frivol hangja, a szava, a gondolata, meg
+az a rejtett erő, amivel valami cél felé megy. Már rajtakaptam
+magam, hogy érdekelt amit mondott. De hála istennek, belecsöngetett
+a szónoklatába a drága jó uram. Jókor jött.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Csattanónak jött a mondatom
+<span class="pagenum"><a name="Page_57" id=
+"Page_57">-57-</a></span> végére. Én néztem a maga arcát. Hohó
+madame! Abban a percben mi hárman <i>egy</i> párton voltunk!</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Könyörgöm, hagyja abba.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogyan! Már – fél?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem. <i>Ridegen,
+hivatalosan.</i> Kérem, ne jőjjön el hozzánk ma este.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. El fogok jönni.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. És ha az uram fogja mondani,
+hogy ne jőjjön?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Az ura azt fogja mondani,
+hogy jőjjek.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. És ha én az <i>uram előtt</i>
+fogom felszólítani, hogy ne jőjjön el?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Alkudjunk. Mondok valamit.
+Ha ma délután, itt az ura előtt, még egyszer meg nem hív, nem
+megyek el. De ha még egyszer meghív, ott leszek.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>megkönnyebbülten</i>. Ez már
+beszéd. Lássa, most kedves volt. Szinte kezdek megnyugodni.
+<span class="pagenum"><a name="Page_58" id=
+"Page_58">-58-</a></span></p>
+<h3>TIZENEGYEDIK JELENET.</h3>
+<p class="center">Voltak, János, László.</p>
+<p class="center"><i>János és László kijönnek a műteremből. László
+rögtön az ördöggel kezd diskurálni, János pedig Jolán felé
+megy.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Megyünk?</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Igen. Öltözz, fiam.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>fölsegíti Jolánra a
+kabátot</i>. Most látom, milyen rossz a vázlat.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Ne nézzen így, János.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ha nem is nézem, látom.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>kezefejével eltakarja az
+arcát</i>. Nem fog lefesteni, János. Gyerünk innen,… haza, haza,
+haza… <i>Az Ördög és László felé indul.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>felkiált</i>. Hogyan? Ön
+képviseli Pesten Freebody barátomat?</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Barátja?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Húsz éve. Most is náluk
+laktam Londonban! Tudja hogy… <i>Fanyar arcot vág</i>… baj van?</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Érdekes! Ön már a második,
+aki ilyesmit mond. <span class="pagenum"><a name="Page_59" id=
+"Page_59">-59-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A fiatal Freebody elvesz
+egy Fleury-Ravarin lányt. A Fleury-Ravarin-cégről pedig egész
+Európában tudják, hogy a tönk szélén áll.</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Tudom. <i>Megdöbbenve</i>.
+Annak a lányát veszi el?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Az még nem volna baj. De
+hogy lábraállítsa a részvényeket… de ez nagyon hosszú história és
+nekem most sürgős dolgom van. <i>Indul</i>.</p>
+<p><span class="smcap">László</span> <i>visszatartja</i>. De kérem!
+Roppantul érdekel! Képzelheti, hisz az én bőrömről is van szó!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Majd egyszer elmondom.</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Hát ma este… hiszen hozzánk
+jön.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Apropos. Jó, hogy
+említette. <i>Jolánra néz.</i> Épp most exkuzáltam magam a
+méltóságos asszonynál. Nem mehetek el. Az imént jutott eszembe,
+hogy ma este föl kell mennem az angol főkonzulhoz.</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Hát holnap reggel.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>bocsánatkérő
+mozdulattal</i>. Hajnalban utazom. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_60" id="Page_60">-60-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Nekem ez az információ kell.
+Erőszakot fogok alkalmazni. Édesem, kérd meg, hogy jőjjön el.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>zavarban</i>. De ha fontos
+dolga van.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Na hát… fontosnak épen nem
+nagyon fontos. Egy kis áldozattal…</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Na lássa!</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. A világért sem akarom, hogy
+áldozatot hozzon.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>homlokára csap</i>. Oh,
+bocsánatot! Most jut eszembe, hogy az angol konzul nincs is Pesten!
+Így hát ha ő méltósága…</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Na, Jolán! <i>A kalapját
+veszi.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>megadja magát</i>. Akkor…
+legyen szerencsénk.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Pardon, asszonyom. Nem jól
+hallottam.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Legyen szerencsénk.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>összecsapja a
+bokáját</i>. Köszönöm.</p>
+<p><span class="smcap">László</span> <i>Jánoshoz</i>. Te előbb
+máshová mész?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Egy műkereskedő… <span class=
+"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Nősülni jösz és még mindig…
+műkereskedők?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>érdeklődve</i>. Mi az?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Az izé… a…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Pszt! <i>Szünet</i>. Nem
+kopogtattak az ajtón? <i>Mind figyelnek.</i></p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Nem hallottam.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Most megint. Alighanem itt
+a műkereskedő. <i>Kinyitja a bejáratajtót.</i> Ja, maga az, szivem?
+Tessék. <i>Beereszti Cinkát.</i></p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Jó estét.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Jó estét.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>Lászlóhoz halkan</i>.
+Legyünk diszkrétek. Gyerünk. <i>Cinka mereven nézi Jolánt.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A műkereskedő.</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Szervusz. <i>Előre megy sunyi
+nevetéssel.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>Jolánhoz</i>. Maga nem
+nevet?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>a műterem felé mutat</i>.
+Kérem, kisasszony, mindjárt jövök.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Kérem? kisasszony? Ez
+jó.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Kezét csókolom. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>néma főhajtással
+indul</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>útját állja</i>. Most én
+hálás leszek a meghívásért. Én vissza jövök ám ezek közé, mert
+tetszik tudni, én úgy itt felejtem a télikabátomat, mint annak a
+rendje! <i>Kezet csókol Jolánnak, aki visszanéz Jánosra és Cinkára.
+Jolán el.</i></p>
+<p><span class="smcap">András</span> <i>rásegítvén az ördögre az
+általa a kezébe adott kabátot</i>. Kérem, ez a gazdám kabátja.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Fogja be a száját!
+<i>El.</i> <i>András fejcsóválva utána.</i></p>
+<h3>TIZENKETTEDIK JELENET.</h3>
+<p class="center">János, Cinka.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Minek jöttél ide? Mit akarsz?
+Hát nem megmondtam, hogy elmegyek hozzád?</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span> <i>sírásra álló hangon</i>.
+Most szégyeltél a privát előtt.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. De ha megmondtam, hogy
+elmegyek! Mit akarsz?</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Lent ültem a kávéházban és
+<span class="pagenum"><a name="Page_63" id=
+"Page_63">-63-</a></span> meggondoltam… mégis… édes János…
+<i>Belekapaszkodik</i>… ne nősülj meg.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Összetöröd a galléromat.</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Tudod, az előbb még nem
+bántam. De most, mikor láttam, hogy idejöttek ezek, a szivemre
+szaladt az egész ügy. Ne nősülj meg.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>elérzékenyül</i>. Na ne sírj
+mindig, fiam. Az nem szép. <i>Megsimogatja</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span> <i>kedvesen</i>. Ugy-e rémisztő
+buta vagyok?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Igen, igen, fiam. Most kedves
+vagy. Látod, így szeretlek, ha ilyen szép buta vagy. Most majd
+fogok veled szépen, nyugodtan beszélni arról a házasságról. Na
+gyere fiam. Maradj most itt. Jó is, hogy most itt vagy. Vesd le
+szépen a kabátkádat. Így ni. <i>Lesegíti róla félig.</i> Én vagyok
+a te barátod, és te vagy az én… az én… az én… az én… <span class=
+"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span></p>
+<h3>TIZENHARMADIK JELENET.</h3>
+<p class="center">Voltak, az ördög.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>nesztelenül lép be és
+folytatja a mondatot</i>… az én… az én… az én télikabátom itt
+maradt. Az ostoba inasod a tiedet adta rám. <i>Leveti</i>. Hát én
+már mindig olyankor jövök, amikor nőket vetkőztetsz?</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span> <i>rémülten</i>. Micsoda?
+<i>Visszakapja a kabátját.</i> Hát még ez is?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mi ez? Női szabónál
+vagyok?</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span> <i>kitörő sírással el</i>.</p>
+<h3>TIZENNEGYEDIK JELENET.</h3>
+<p class="center">János, az ördög.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Na ezt szépen elintézted.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ha ez köszönet,
+szivesen.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>udvariatlanul</i>. Majd
+behozatom a kabátodat. Nem tartóztatlak.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Leszakadt az akasztója. Az
+inasod most varrja. Ha készen lesz, behozza. Borzasztó volt!
+<span class="pagenum"><a name="Page_65" id=
+"Page_65">-65-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Mi?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogy ez az asszony hogy
+belekapaszkodott az ura karjába. Menekült hozzá valami elől.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Csak nem akarod azt mondani,
+hogy előlem?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mondd, édesem. Jó –
+szamárnak lenni?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem kéne veled szóba állnom,
+de bosszant, hogy okos ember létedre ezt nem érted. Ezzel az
+asszonnyal hat éve mindennap látjuk egymást és soha, soha nem
+jutott eszembe, hogy… és ha egy pillanatra mégis,… hát kinevettem
+magamat.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Csak rá kell nézni. Akkor a
+tiéd, amikor akarod. Csak a kezedet kell kinyujtani utána. És a
+szerencsédet, a boldogságodat jelenti… a nagy életet, amelyen lusta
+vagy elindulni! Más ember egy életen át küzd egy ilyen asszonyért,
+te meg találod. Talált kincs!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Éppen nem talált kincs.
+<span class="pagenum"><a name="Page_66" id=
+"Page_66">-66-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Tavaly, ősszel, szeptember
+hatodikán – még a dátumot is megjegyeztem – egy nagyon
+hátborzongató történet esett meg velem. A nyári ruháimat eltettem,
+az őszieket vettem elő, s öltözködés közben, az egyik őszi
+mellényem zsebében találtam egy aranyat, amely ott lapult, ki tudja
+mióta. Ejnye – mondom – talált pénz! Nézegetem, forgatom – ugyan
+mikor felejthettem ezt a zsebemben? És ahogy nézem, egyszerre csak
+kiesik a kezemből. Valahova elgurult. Hát lehajoltam utána.
+Keresem, nem találom sehol. Idegessé tett, hogy így nyomtalanul
+eltünt, kutatom, nincs sehol. Keresem egy félórát, háromnegyed
+órát, – nincs. Most már bántott, hajszolt valami, most már a
+fogamat összeszorítva, dühvel kerestem, észre se vettem, hogy
+bútorokat döntök fel, – nincs. Behívom az inast. Kerestük együtt,
+estig. Már csurgott rólam a veríték, reszketett a kezem az
+izgatottságtól, éreztem, hogy meg <i>kell</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> találnom
+ezt az aranyat, – de hiába volt minden. Akkor egyszerre felugrom és
+rákiáltok az inasra: «Te megtaláltad és zsebrevágtad, gazember!» Az
+inas dühbe jön, gorombán felel vissza. Meg akarom ütni – villan
+egyet a szeme és előkapja a bicskáját. A revolveremhez nyúltam.
+<i>Kivesz a zsebéből egy fényes revolvert és szép lassan leteszi az
+asztalra.</i> Ezzel a revolverrel, ezzel, ni… látod? Ezzel a
+revolverrel, majdnem embert öltem egy aranyért, ami nem kellett,
+amiről addig nem is tudtam, amit találtam, de ami abban a percben,
+hogy volt, megvolt. Az enyém volt.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>kissé zavartan</i>. Én… én…
+a talált pénzt borravalónak adom.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Én is annak akartam adni.
+De elgurult! És ami gurul előlünk, annak utána megyünk! Azt
+kergetjük! Hisz ez a férfi! És utána mégy te is a talált
+aranyadnak, ha majd egyszer gurul előled! És akkor, ami addig
+talált arany, rongyos arany volt, szép, fényes arannyá <span class=
+"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> válik, ami
+csillog, ami drága, ami kéne!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Talált aranyért revolverhez
+nyúlni!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Így drágul meg majd ez a
+kis asszony is a szemedben. Majd érzed: ez szárnyakat adott volna!
+Ez meleg, színes! Az ő forró lélekzetén a legszebb lázak gyúlnak!
+Majd mondod, ha gurul: nagy ember lehettem volna… művészet? Dehogy!
+A szeretőd kedvéért, hogy egyre jobban és halálosabban csókoljon!
+<i>Kezébe akad a sál, ami Jolánon volt.</i> Ez az a sál, ami azon a
+szép, édes mellén volt.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>halkan, érzékien</i>. Olyan
+a melle, mint egy kis párna.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A szeme alvó parázs. Mint a
+fátyollal letakart gyémánt.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>halkan ismétli</i>… mint a
+gyémánt…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Két szép ember. Ez
+felfokozza a gyönyörűséget. Nem az esik jól neked, hogy ő szép,
+hanem, hogy te vagy szép! <span class="pagenum"><a name="Page_69"
+id="Page_69">-69-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>nagy izgalomban</i>. Hiszen
+te megbolondítasz… te itt tragédiát főzöl… romlásba viszel… ne
+beszélj!!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Megint félsz!
+Takarékoskodol! Mikor az élet csak akkor kincs, ha pazarolják!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. De… miért mondod ezeket…
+hogyan… miért… <i>ijedten</i>… Ki küldött téged?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>elsötétült arccal</i>.
+Senki. Itt vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem. Tudod? Nem! Nem kell a
+talált arany! Esztendőkig jártam körüle, majd csak elmegyek
+mellette most is!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>hirtelen</i>. És ha majd
+elgurul előled? Ha elviszi más?</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>felháborodva</i>.
+Kicsoda?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>diadallal</i>. Én!</p>
+<p class="center"><i>Szünet</i>.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Te???</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ma este! Ma éjjel! Egy
+estén az enyém! Úgy játszom vele, ahogy akarok! És odajön, ahova
+viszem! Hahó! <span class="pagenum"><a name="Page_70" id=
+"Page_70">-70-</a></span> Hatezer év óta nem volt ilyen
+szeretőm!</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>rémülten</i>. Mit
+mondtál?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Szeretőm! Úgy fog hajlani,
+ahogy hajlítom! Gyere el ma este oda a szalonjába, a csillárja alá,
+a parfümbe, a sok meleg lélekzet közé és nézd végig, hogyan szédül
+el egy asszony! Mire kihajnalodik…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Elég!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. És akkor jössz te is!
+Szaladsz a kincsed után! És minden órában, amiről nem tudod, hogy
+hol töltötte, nálam volt! A ligetben látsz egy lefüggönyözött
+kocsit. Megdobban a szived: «Kik ülnek ebben?» Tudod, kik? Mi ülünk
+majd benne! És az utcasarkon két összebujt ember surran előled.
+Megijedsz: Kik voltak ezek? Mi voltunk! És minden kocsiban mi
+ülünk, minden sötét utcában mi osonunk, ketten – minden függöny
+mögött, ahol hirtelen elalszik egy lámpa, mi öleljük egymást és
+kinézünk a forró szobából, rád, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> a te vad, szerelmes,
+szomorú, sápadt arcodba, a te ijedt szemedbe, és össze fogunk bújni
+és nevetni fogunk rajtad, édesen, melegen…</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>a legnagyobb
+izgatottságban</i>. Elég volt!!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>egy hanggal fölébe
+csap</i>. Nevetni fogunk rajtad, te szomorú ember, te
+alkalom-elszalasztó, és ő fog jobban nevetni, édesen, sikoltozva,
+mint akit csiklandoz egy férfi!</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>ordítva</i>. Te!!! <i>Rácsap
+a revolverre. Az ördög villámgyorsan lecsap a kezére.</i></p>
+<p class="center"><i>Szünet</i>.</p>
+<p class="center"><i>János lehajtja a fejét. Lassan elhúzza az
+ördög keze alól a kezét. Aztán az ördög is elveszi a kezét a
+pisztolyról. János a földre néz. Ebben a pillanatban nesztelenül
+megjelenik András az ördög mögött a bundával. Az ajtót nyitva
+hagyta. Most rásegíti az ördögre a bundát és az ajtóhoz áll. Az
+ördög a cilinderét a kezébe veszi. Az asztalhoz lép, elveszi onnan
+lassan a revolvert. A kezében tartja.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>nagyon halkan, szomorú
+mosollyal,</i> <span class="pagenum"><a name="Page_72" id=
+"Page_72">-72-</a></span> <i>atyai, meleg, vontatott hangon.</i>
+Látod fiam. Te is hozzányulsz… talált aranyért… ehhez a
+revolverhez…</p>
+<p class="center"><i>Fölteszi a cilinderét és nem veszi le szemét
+Jánosról. János egy helyen áll és komoran néz a földre. Az ördög
+lassan az ajtóhoz megy. A küszöbről visszanéz. Villan egyet a
+szeme. Aztán eltünik. András csöndesen beteszi utána az ajtót és
+némán áll mellette. Egy pillanatnyi szünet. Aztán hirtelen a
+függöny.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_73" id=
+"Page_73">-73-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>MÁSODIK FELVONÁS.</h2>
+</div>
+<p class="center"><i>Hall, a László-villában. Háttérben balról
+ajtó, melytől 8–10 lépcső vezet le. Jobbról s a háttér jobbfelén
+télikert üvegfallal a kertre. Jobbról elől ajtó. Kanapé, fotelek,
+asztal íróeszközzel. Történik aznap éjszaka éjfél után.</i></p>
+<h3>ELSŐ JELENET.</h3>
+<p class="center">Vendégek, majd Elza, az ördög.</p>
+<p class="center"><i>Mikor a függöny felgördül, urak és hölgyek
+sétálnak a hallban és a télikertben. A hátsó ajtó, mely egy díszes
+szalonba nyílik, nyitva van. Az emeletről keringő hallatszik
+fojtott hangon, cigánybanda játssza.</i></p>
+<p><span class="smcap">Első hölgy</span>. Ki az a fekete ember, kit
+maga az előbb a faképnél hagyott? <span class="pagenum"><a name=
+"Page_74" id="Page_74">-74-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A második hölgy</span>. Nem tudom.</p>
+<p><span class="smcap">Egy úr</span>. Velem is kellemetlenkedett.
+Tizenkét évvel ezelőtt magyarosítottam a nevemet, még a régi
+nevemen szólított.</p>
+<p><span class="smcap">Első hölgy</span>. Ki az? Kellemetlen
+fráter.</p>
+<p><span class="smcap">Második hölgy</span>. Odamegy az uramhoz és
+azt mondja neki: Ma olyan hideg lesz éjszaka, hogy az ön fogai
+vacogni fognak a pohárban.</p>
+<p><span class="smcap">Egy hölgy</span>. Jolán azt mondja, hogy
+Száki János hivatta meg. Annak a barátja. <i>Közben lárma.</i></p>
+<p><span class="smcap">Első kövér hölgy</span> <i>jön le a
+lépcsőn</i>. Hallatlan.</p>
+<p><span class="smcap">Többen</span>. Micsoda?</p>
+<p><span class="smcap">A kövér</span>. Az a fekete ember, a Száki
+barátja, védelmébe vette Tóth Elzát, a szemtelen Elzát és
+maliciákat mond mindenkinek, aki Elzát bántja. Én például azt
+mondtam az Elzának: fiam, magát ma este itt férjhez fogják adni,
+örülök, hogy végre baleknak látom. Hát azt mondja nekem: önök pedig
+elefántok. Én tudom, mi az elefánt, de az <span class=
+"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> én
+termetemmel, ha ezt nekem mondják… <i>Szörnyűködés</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Az egyik</span>. Jön! jön! Elzával jön! Én
+nem akarok vele találkozni!</p>
+<p><span class="smcap">A másik</span>. Én se! <i>Elmenekülnek a
+télikerten át. Több úr vigan utánuk szalad.</i></p>
+<p><span class="smcap">Egy úr</span> <i>fenn az ajtónál</i>.
+Jön!</p>
+<p class="center"><i>Hirtelen csönd támad. Az az úr is elmenekül.
+Fenn az ajtóban megjelenik az ördög, karonfogva Elzával. Lassan
+jönnek le a lépcsőn. Mögöttük becsukódik az ajtó és elhallgat a
+zene.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>a hölgyekhez</i>. Itt
+nagyon nagy a csönd hölgyeim. Ahol ennyi hölgy hallgat, ott rosszat
+beszéltek valakiről.</p>
+<p class="center"><i>Halk nevetés. Duruzsoló, társalgó moraj indul
+meg. Az ördög előre jön Elzával.</i></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Miért hozott ide? Azt mondtam,
+olyan helyre vezessen, ahol négyszemközt beszélhetünk.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem telik bele öt perc,
+négyszemközt leszünk. Csak meg kell mondani mindenkinek azt, amitől
+elmegy. Aki ehhez ért, az tudja, mi a magány. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Miért mond maga mindenkinek
+kellemetlenségeket?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ma éjjel itt egy feladatot
+kell véghez vinnem, és ehhez szükségem van az egyedüllétre. Na már
+most, ha kellemes vagyok, körülrajong a társaság. Ha hallgatok,
+hozzám jönnek azok az öreg urak, akiket senki sem hallgat végig és
+nem mennek le a nyakamról. Hát kellemetlen vagyok, mert magam
+akarok lenni. A malicia a gőgös lények rovarpora. És most bízza rám
+a takarítást. <i>A kövér hölgyhöz lép.</i> Ne vegye sértésnek, amit
+az imént mondtam. Mi itt ma valamennyien elefántok vagyunk.</p>
+<p><span class="smcap">A kövér</span>. Köszönöm. Újból
+köszönöm.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ez csak névleg házszentelő
+estély. Valójában nagy elefánt-estély. Mi ma azért vagyunk itt,
+hogy ne lássuk, mikor Lászlóné férjhezadja a szemtelen Elzát.</p>
+<p><span class="smcap">Első hölgy</span>. Hallottam, Száki Jánossal
+boronálják össze.</p>
+<p><span class="smcap">A kövér</span>. Ez nagyon szép, nemes dolog.
+<span class="pagenum"><a name="Page_77" id=
+"Page_77">-77-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ez új divat: megházasítani
+az udvarlót.</p>
+<p><span class="smcap">Második hölgy</span>. Hiába gúnyolódik, ez
+legalább becsületes.</p>
+<p><span class="smcap">Harmadik hölgy</span>. Tisztességes.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mikor a férfi kezd
+veszedelmessé válni, mikor méltóztat érezni, hogy: Jesszusom, ez az
+ember nagyon is érdekel – mikor nem tetszik tudni bróm nélkül
+elaludni, ha ott vacsorál maguknál, akkor hirtelen fogják és
+feleséget szereznek neki. Én tudok egy hölgyet, aki már két embert
+rázott le így. Az egyik egy mérnök volt.</p>
+<p><span class="smcap">Második hölgy</span> <i>találva érzi
+magát</i>. Ne menjünk egy pohár pezsgőre a buffetbe? <i>Egy másik
+nővel elmegy a lépcsőn.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>a kövér nőhöz</i>. A
+tisztességben maradásnak ez az egyetlen trükkje, amit Pesten
+eszeltek ki. Ebben a lusta városban. Máshol végigélik az asszonyok
+a szerelmeiket. Vagy félre lépnek, vagy megküzdenek magukkal,
+belesoványodnak, beletörődnek, – de ez a parasztos <span class=
+"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> megoldás,
+a drámának ez az elkerülése, ez a mienk. Nem szeretem az olyan
+lelki drámát, amely helyszerzéssel végződik. Az ilyen asszony nem
+hősnő, hanem cupringer.</p>
+<p><span class="smcap">A kövér</span>. Óh!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Maguk sohasem tornáztak.
+Maguk nincsenek lelki válságokra berendezve, mint a francia, vagy
+az orosz nők. Maguk nem gyalogolnak keresztül vizen, sáron, havon.
+Maguk konfortábliba ülnek, testileg is, lelkileg is. Csak drámát
+ne! Még a szinházban se! A nyugtalanító férfi – el! Fort mit
+Schaden. És ezt nevezik a magyar írók az asszonyi élet
+rejtelmeinek. Emelem poharamat a budapesti nőkre. <i>Két-három nő
+sértődötten el.</i></p>
+<p><span class="smcap">Első úr</span>. Ön rútul gondolkozik a mi
+hölgyeinkről.</p>
+<p><span class="smcap">A kövér</span>. Csak mondják meg neki. <i>A
+második úrra mutat.</i> Ide nézzen Bodajki úrra. Ez még abból az
+iskolából való, amely tisztelte a nőket. Férfiakkal szemben bátor.
+Velünk olyan, mint a kezes bárány. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>végignéz rajta</i>. Nem
+szeretem az olyan bárányt, amelyik váltókon kezes. <i>A második úr
+sértődötten távozik.</i></p>
+<p><span class="smcap">Első úr</span>. Ön rútul gondolkodik a mi
+hölgyeinkről.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem rútul. Szabadon. Én
+szabadgondolkozó vagyok. Ne ijedjen meg ettől a szótól. Ez Pesten
+azt jelenti, hogy szabad gondolkodni. Nem azt, hogy muszáj. <i>Az
+első úr sértődötten el.</i></p>
+<p><span class="smcap">A kövér</span>. Mit csinál maga, ha majd
+olyan emberre akad, aki nem dugja zsebre a maliciáit, mint ezek.
+Valami bátor emberre. Bár itt volna az uram. Az egyszer megütött
+egy cirkuszi birkozót.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Gyáva fráter!</p>
+<p><span class="smcap">A kövér</span>. Micsoda?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Most már nem ez a bátorság,
+nagysád. Azelőtt ahhoz kellett bátorság, hogy megüssek egy atlétát.
+Merjen az ura nyilvánosan megütni egy nyomorékot. Akkor elhiszem
+róla, hogy bátor ember. <span class="pagenum"><a name="Page_80" id=
+"Page_80">-80-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">A kövér</span>. No ez szép. A szamárról van
+följegyezve, hogy megrúgja a haldokló oroszlánt.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ojjé! a szamaraknak már
+egész új eljárásuk van. Megcsókolják a haldokló oroszlánt. Hátha
+felgyógyul?</p>
+<p><span class="smcap">A kövér</span>. Magával nem lehet bírni.</p>
+<p><span class="smcap">Negyedik hölgy</span>. Christennével hiába
+kezd. Azt nem főzi le. Ő köztünk a legférfiasabb asszony.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A férfiasság szép dolog. A
+jó szivar illatos úgy-e? De mit tart ön az olyan gyöngyvirágról,
+amelynek szivarszaga van?</p>
+<p><span class="smcap">A kövér</span> <i>a negyedik hölgyhöz</i>.
+Ezt neked köszönhetem. <i>Sértődötten el.</i></p>
+<p><span class="smcap">Negyedik hölgy</span>. No maga ugyan finoman
+beszélt ezzel a hölggyel.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Csak nem fogok vele finoman
+beszélni! Nézze meg az ember! Hiszen ez úri asszony, nem
+konyhaszolgáló!</p>
+<p><span class="smcap">Negyedik hölgy</span>. Nekem ebből elég
+volt. <i>El.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_81" id=
+"Page_81">-81-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>ötödik hölgyhöz, aki egy
+hölggyel beszélt.</i> Ennek a hölgynek az ura kárpitos.</p>
+<p><span class="smcap">Ötödik hölgy</span>. Igen. Honnan tudja?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A ruhájáról. Ilyen
+szövetben ma már csak fotelek és diványok járnak. De meg ne mondja
+neki.</p>
+<p><span class="smcap">Ötödik hölgy</span> <i>nevet</i>. Hová
+gondol. <i>Nevetve a másik nőhöz megy.</i> Te…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>Elzához</i>. Most el
+fogja neki mondani.</p>
+<p><span class="smcap">Ötödik hölgy</span> <i>a hatodikhoz</i>. De
+add a szavadat, hogy nem fogsz megharagudni érte.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Most a szavát fogja
+adni.</p>
+<p><span class="smcap">Hatodik hölgy</span>. Szavamat adom.</p>
+<p><span class="smcap">Ötödik hölgy</span>. Azt mondta, hogy…
+<i>Beszél vele.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. És most meg fog
+haragudni.</p>
+<p><span class="smcap">Hatodik hölgy</span>. Szemtelenség!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Miért mondta ezt neki?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogy kimenjen.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Miért nem mondta neki
+magának?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogy összevesszenek.
+<span class="pagenum"><a name="Page_82" id=
+"Page_82">-82-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Ötödik hölgy</span>. Ez a legnagyobb
+arrogáncia. <i>Kimegy.</i></p>
+<p><span class="smcap">Hatodik hölgy</span>. De Lili, na ne
+haragudj… <i>Utána szalad.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Kettőt egy csapásra.
+<i>Körülnéz és meglátja az utolsó embert, akit még nem mart ki. Ez
+egy éltes úr. Oda megy hozzá.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az éltes úr</span> <i>fölkel</i>. Radványi
+Radó vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>ismétli</i>. Radványi
+Radó. Hm…</p>
+<p><span class="smcap">Az éltes úr</span>. Igenis, Radványi
+Radó.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hm. Ismeri ön azt a régi,
+jó magyar nevet, hogy: Füspök?</p>
+<p><span class="smcap">Az éltes úr</span>. Ismerem.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Füspök. Ha az ember látja,
+Püspöknek olvassa, mint ahogy az értelem kívánja. Első látásra
+megesküdnék rá, hogy Püspök és csak ha aztán jól megnézi, akkor
+látja, hogy nem Püspök, hanem Füspök.</p>
+<p><span class="smcap">Az éltes úr</span>. Mit akar ezzel
+mondani?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Semmit. Csak ez jut mindig
+eszembe, mikor kitért izraelitát látok. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> Első
+látásra Püspök. Utóbb kisül, hogy már régen Füspök.</p>
+<p><span class="smcap">Az éltes úr</span> <i>sértődötten
+el</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>Elzához</i>. És most,
+hogy magunkra maradtunk, parancsoljon velem.</p>
+<h3>MÁSODIK JELENET.</h3>
+<p class="center">Elza, az ördög.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Azért húztam félre, mert nekem
+is mondott valami kellemetlent, amire felelni akarok. <i>Figyel a
+zenére.</i> Négyest táncolnak. Lemond róla?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Egy négyesről egy
+kettesért, mindig.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Megvet engem, hogy
+udvariaskodik velem?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem. Magamat vetem meg, ha
+udvarias vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Azt már szeretem, ha így
+beszél.</p>
+<p>Mert velem nem szokás udvariaskodni. Én rajtam minden férfi
+kipróbálja, hogy milyen goromba tud lenni. Nekem olyan arrogáns
+hírem van, hogy… <span class="pagenum"><a name="Page_84" id=
+"Page_84">-84-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Tudom.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Úgy hívnak, hogy szemtelen
+Elza.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Tudom.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Engem zavarba hoz azzal, ha
+gyöngéd. Akkor én nem tudok epét kifejteni. Kérem legyen valamivel
+gorombább, hiszen azért választottam éppen magát a sok frakkos alak
+közül, mert olyan kellemetlen.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Kegyeskedjék parancsolni
+velem, kedves nagysád.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Hát hogy szemtelenkedjem én
+most magával?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hódoló szolgája vagyok,
+csináljon velem, amit akar.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Pfuj, milyen neveletlen.
+<i>Feláll</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Végeztünk?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> <i>hirtelen</i>. Nem. Mikor a
+négyesre beharangoztak, valami olyat mondott, amiből arra
+következtettem, hogy Jánosnak barátja. Úgy van?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Úgy.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Tudja, én az ilyen frakkos
+alakokat, mint maga, nem veszem komolyan. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> Amit így
+estélyen beszélnek, az olyan, mint a tegnapi ujság. De nevettek
+rajtam a frakkosok, meg a félmeztelenek.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Kicsodák?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. A nők. Hát ezt az egyet nem
+akarom. Nevetséges nem akarok lenni. Elhatároztam, hogy
+fölvilágosítom a közvéleményt. A maga kérdése kapóra jött.
+Hallgasson ide. Üljön le.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Köszönöm. <i>Nem ül
+le.</i></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Üljön le, ha mondom. Nem
+udvariasság ez. Szeretem, ha ül az, akivel beszélek. Ülő emberrel
+szemben könnyebben van igaza az embernek.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Kérem. <i>Leül.</i></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Maga azt kérdezi tőlem, hogy én
+vagyok-e az, akit hozzá adnak Jánoshoz? Így kérdezte, úgy-e?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Így.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Nem úgy, hogy én vagyok-e az,
+aki hozzá megy?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem így.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Hát igenis én vagyok az. De én
+<span class="pagenum"><a name="Page_86" id=
+"Page_86">-86-</a></span> rajtam ne mulasson senki, mert én mindent
+tudok. Érti? Tudom, mi van.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Értem. <i>Fel akar
+kelni.</i></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Üljön le. Nekem ne jőjjenek
+gratulálni, hogy aztán, ha elmennek, a markukba nevessenek. Én nem
+veszem be a maszlagot. Érti? Én tudom, kik maguk. Maguk mind egy
+maffiába tartoznak. Maguk mind férjhez akarnak engem ehhez a fiúhoz
+kenni.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Pardon.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Léha fráterek, akiknek a
+veséjükbe látok. Én hozzá megyek, ha megkér. Tudja? Én hozzá
+megyek.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem hiszem.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Akár hiszi, akár nem. A
+felesége leszek.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hát ha már megtisztelt a
+bizalmával, hadd mondom meg én is a magamét. Nem lesz ebből semmi.
+<i>Fölkel.</i></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Üljön le.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Pardon, most üljön le maga,
+mert most nekem kezd igazam lenni. Én tudom az intim okát ennek a
+partinak. <span class="pagenum"><a name="Page_87" id=
+"Page_87">-87-</a></span> De ön… <i>Arra megy egy inas.</i> Kérem.
+<i>Az inas megáll.</i> Itt a ruhatári számom. A téli kabátomban van
+egy sárga bőrtárca. Hozza azt be.</p>
+<p><span class="smcap">Inas</span>. Igenis. <i>El.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ön vagy nem tudja az okát,
+vagy…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Vagy?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Vagy nem akarja tudni. Ön
+belemegy abba, hogy…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Mibe megyek bele? Nem kell
+kanyarognia, hisz ép ezt akarom megmondani. Belemegyek abba, hogy
+felesége legyek egy férfinek, aki egy más nőt szeret. Mondjak
+olyat, amitől elájul? Hát én belemegyek abba, hogy nászútra menjek
+egy emberrel, aki még akkor is egy más nőre fog gondolni és aki a
+legszebbet, amit férfi nőnek adhat, a fantáziáját ott hagyta egy
+asszonynál, mikor engem elvett. Maga nem ismeri a szemtelen
+Elzát.</p>
+<p class="center"><i>Az inas behozza a bőrtárcát, átnyujtja az
+ördögnek és kimegy.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_88" id=
+"Page_88">-88-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem is hittem, hogy ennyire
+izgatja ez a téma.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> <i>növekvő izgalommal</i>. De én
+rajtam ne nevessen senki! Ne higyjék, hogy maguk hecceltek bele. Ne
+mulassanak rajtam! Vegyék tudomásul frakkosok és félmeztelenek,
+hogy én tudom, hová megyek. Tudom, kinek a kedvéért megyek. És
+büszkén, fölemelt fejjel megyek! Mindent tudok és mégis hozzá
+megyek.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Miért? <i>Kinyitja a
+bőrtárcát.</i></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Mert… szeretem ezt az embert!
+<i>Hirtelen néma sírásba fullad.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Parancsoljon! <i>A nyitott
+nécessaireből egy finom női zsebkendőt húz elő és átadja.</i> Ezt a
+bőrtáskát mindig magamnál hordom, mikor nők közé megyek. Ez egy
+sírási neszesszér. Ebben megvan minden, ami a női síráshoz
+szükséges. Mindenekelőtt zsebkendő.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> <i>átveszi a zsebkendőt</i>.
+<i>A szemét törülve.</i> Szeretem. <i>A következők alatt az ördög
+sorra mindenfélét vesz elő a táskából és sorrend szerint átadja
+Elzának, aki mindent gépiesen átvesz</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> <i>és
+használ. 1. kis tükröt, 2. kis fésűt, mellyel Elza a frufruját
+igazítja, 3. puderes tupflit, 4. puderes skatulyát, mellyel Elza a
+szeme vörösségét tünteti el. Az itt következő beszélgetés ezalatt
+folyik.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hát ez az a híres
+szemtelenség?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Nem ez az. Mikor négyesre
+harangoztak, még fiatal lány voltam. Most már öregasszony vagyok.
+Maga volt az első, akinél el akartam kezdeni a közvélemény
+csinálást. És már itt megbuktam. Mit csináljak?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Szép kisasszony, neki kell
+menni a küzdelemnek. Nyiltan kell! Támadni kell! Szépnek kell
+lenni.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Még azt is megpróbálom.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Szemébe kell nézni annak az
+asszonynak. Úgy-e érzi néha, hogy nehéz küzdeni egy asszony ellen…
+tudom, hogy lánynak ez a legkeservesebb… hogy az ellenfele már…
+izé… ivott a szerelemből, hogy ért hozzá… hogy… Mondjak olyat,
+amitől elájul? <span class="pagenum"><a name="Page_90" id=
+"Page_90">-90-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Mondjon.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogy ez az asszony már
+felszabadult ennél a mesterségnél…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Akkor?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Akkor gondoljon arra… én
+mondom magának, bennem nincs sok szív, de férfi vagyok a fejem
+búbjától a talpamig… egy nagy dolog van a világon… a legnagyobb erő
+még a legszebb, legingerlőbb asszonnyal szemben is… szűznek
+lenni!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> <i>puderezve magát</i>.
+Gondolja?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. És <i>így</i> kell
+szembeszállni vele. Hogy ő is neki vaduljon! Nem kell félni
+tőle!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Gondolja?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogy ő is bele menjen a
+háborúba. Hogy amikor már mindenikük kijátszotta a utolsó aduját
+is, akkor maga még mindig megállhasson vele szemben fölemelt
+fejjel, mint mondani tetszett és arcába mosolyoghasson a szűz lány
+rettenetes fölényével. Hímpor, hímpor, frisseség, érintetlenség!
+<span class="pagenum"><a name="Page_91" id=
+"Page_91">-91-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Szabad nekem ezt hallgatnom,
+amit maga beszél?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem szabad, de ép azért
+csak hallgassa. Győzni fog. És most menjen, táncoljon vele. De ne
+utánozza az asszonyokat. Ne kacérkodjék. Ne szemtelenkedjék.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Hisz én utálom magamat, mikor
+szemtelen vagyok, de muszáj, mert különben hol az egyéniségem?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ugyan, ugyan. Süsse le a
+szemét, szégyelje azt a szép fehér nyakát, nézzen félve, reszketve
+a fiú szemébe, éreztesse vele azt, ami lányban a legizgatóbb: hogy
+maga zsákmány, aki vár az édes elrablásra. Föl a fejet kis lány.
+Na, ne lógjunk így. Így ni. És ha még egyszer az életben valaki
+magának azt mondja, hogy szemtelen, mondja meg neki, hogy egyszer
+egy idegen úrral félre vonult a hallba és azt hitte, hogy le fogja
+főzni, túl fogja kiabálni és attól az úrtól oly csöndesen, oly
+piszén, oly szerényen, úgy lefőzve és megcsöndesedve <span class=
+"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> ment el,
+hogy az az úr mélyen elszégyelte magát és azon kezdett gondolkozni,
+vajjon nem ő-e a legnagyobb gazember ezen a világon? Amiben talán
+igaza is volt.</p>
+<p class="center"><i>A lépcsőig kísérte. Fenn a lépcső fölött az
+ajtóban megjelenik János.</i></p>
+<h3>HARMADIK JELENET.</h3>
+<p class="center">Elza, János, az ördög.</p>
+<p class="center"><i>Elza hirtelen hátat fordít neki és az ördöghöz
+fordul.</i></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Hát ne szemtelenkedjem?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem. <i>János
+lejön.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Kerestem mindenütt, kis
+Elza.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> <i>lesüti szemét</i>. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Miért vonult ide?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Magányra volt szükségem. Akit
+érdekelek, az úgy is megtalál.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Szomorúnak látszik. Olyan kis
+lányos így. Valami bánata van.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Óh nincs. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Fenn a táncteremben majdnem
+asszonyos volt, friss, vidám, kacér, most meg ilyen csöndes. Mi
+történt magával? <i>Körülnéz, meglátja az ördögöt.</i> Ja?? Most
+már értem.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ne hidd, hogy én
+szomorítottam el.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>Elzához közel megy</i>. Nem
+is hiszi, mennyivel szebb így. A másik modora nem áll jól magának.
+Ez az igazi. Az ember szeretné dédelgetni, vigasztalni, bocsásson
+meg, de az ölébe venni, simogatni.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> <i>szégyenlősen</i>. De
+János…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Megbocsájtanak, de
+üdvözölnöm kell a háziasszonyt. <i>Felszalad a lépcsőn, el. János
+és Elza helyet foglalnak a színpad jobbfelén.</i></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Ki ez az ember? Félek tőle.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Állítólag ismerősöm.
+Erőszakkal a barátom. Én egy neuraszthéniás bölcsnek nézem. De ne
+róla beszéljünk. Örülök, hogy magát ilyennek látom. Ebben a
+romlott, forró levegőben… <span class="pagenum"><a name="Page_94"
+id="Page_94">-94-</a></span> Nem érzi, hogy ma itt különösen forró,
+izgató a levegő.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. De igen. Mintha valami vad
+meleg szél fújna. Olyan, mint a sirokkó. Én úgy félek.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ezt se mondta még soha. Pedig
+mily jó bátorítani egy szép gyereket, mikor fél. <i>Az ördög
+megjelenik fent az ajtóban, Jolánnal karonfogva. Lejönnek és balról
+helyezkednek el. Az ördög köhécsel.</i></p>
+<h3>NEGYEDIK JELENET.</h3>
+<p class="center">Az ördög, Jolán, János, Elza.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem. Talán ne zavarjuk az ifjú
+párt.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem kell túlságosan
+tapintatosnak lenni. <i>Helyet mutat balról Jolánnak.
+Leülnek.</i></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Itt van Jolán, nem érdekli?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Már üdvözöltem. Beszéljünk
+magáról. Ma mindennél jobban érdekel az, hogy… <i>Beszélnek.</i>
+<span class="pagenum"><a name="Page_95" id=
+"Page_95">-95-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Úgy látom, ezek végre
+megtalálták egymást.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Lehet. Kellemetlenül
+érinti?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. A világért sem.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Menjünk máshová?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem, nem. Örülök, mikor ily
+szépen látom fejlődni a fáradozásom gyümölcsét.
+<i>Beszélnek.</i></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Ezek rólunk beszélnek.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ne törődjék vele. Örüljünk,
+hogy végre egy pillanatra magunk maradtunk. Boldog vagyok, mert úgy
+érzem, hogy ma este végre fölfedeztem magát.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Miért néz mindig oda?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Csak épen… véletlenül.
+<i>Beszélnek.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hagyjuk őket. Hát mégis
+eljött, erőszakos ember.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem jöttem ok nélkül. Ma
+délután vállalkoztam valamire.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Mire?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Megigértem valakinek, hogy
+a mai éjszakán elcsavarom az ön fejét.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Kinek igérte meg? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Jánosnak. Még a részleteket
+is sziveskedtem előre bejelenteni.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. És János?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogy mit mondott?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Tűrte ezt?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Felelt valamit. Mondhatom,
+kissé meglepő volt a felelet. De most nem mondom meg, félek, hogy
+bántaná magát.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem bánt. Mondhatja
+bátran.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Majd talán később. Folyton
+a túlsó oldalra néz.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem. <i>Hirtelen</i>. Érdekes
+szeme van magának.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Más világ. Ahány nő, annyi
+világ. Maga nekem új világot jelent.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Ugyan mit jelenthet egy ilyen
+nagy művésznek az én kis leány életem?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Talán mindent.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mintha aludnék. De ha
+egyszer valaki megcsókolja a szemét, fölébred a tekintete és én
+látom, mennyi forró asszonyiság ég a maga alvó szemében.
+<span class="pagenum"><a name="Page_97" id=
+"Page_97">-97-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem szeretem, ha így beszél.
+Olyan érzés, mintha gyujtogatna.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A kis fehér keze már ég.
+Érzem, ahogy a kezemhez ér.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>kacéran</i>. Úgy-e az
+gyerekes volna, ha most elhúznám innen a kezemet. <i>A kezük, ahogy
+egymás mellett ülnek összeér.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Az ejt gondolkodóba, hogy még
+ilyen szelidnek nem láttam.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Nem tudom, de mintha magával
+szemben egészen más volnék.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Szinte szégyellem a régi
+bűneimet, mikor a tiszta gyermekarcába nézek.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Talán ettől olyan meleg a
+tekintete. Süti a homlokomat.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Délután óta csudálatosan
+kivirágzott az arca.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Talán azért, mert egy különös
+valaki ül mellettem, egy ismeretlen lény, akiről csak azt érzem,
+hogy férfi, de annak aztán az!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Megszépül, mikor ezt a szót
+<span class="pagenum"><a name="Page_98" id=
+"Page_98">-98-</a></span> mondja: férfi. Milyen szép lehet, mikor
+már nem mondja.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Oh egy ilyen érzés letörli a
+régi bűnöket. Modern embernek az első szerelme rendszerint egy
+utolsó lány. De az első lány aztán az utolsó szerelme.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Én még soha nem voltam
+szerelmes. De már kétszer ábrándultam ki.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Arra vagyok büszke, ha egy
+asszonynak ismeretlenül tetszem. Akkor tudom, hogy magamért
+szeret.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Annyiban igaza van, hogy… az
+ismeretlenség határozottan… határozottan…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Illuzió dolgában… ami az
+illuziókat… ami azt illeti…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ezért nem teszek önnek
+vallomásokat.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Igen… vallomások? Nem hinném,
+hogy… habár… tényleg… nézet dolga… különben…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Nem jól nevelik a mai
+lányokat.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Semmi kétség… a leánynevelés
+<span class="pagenum"><a name="Page_99" id=
+"Page_99">-99-</a></span> nálunk… a közfelfogás… alapjában véve…
+tulajdonképen…</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>… a lényege… a lényege a
+dolognak…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>… tulajdonképen…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> <i>hirtelen feláll</i>. Kísérjen
+fel kérem az emeletre. Bodajkinak igértem a második négyest.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>feláll</i>. Már megy?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> <i>majdnem sírva</i>. <i>Sürgető
+hangon.</i> Igen. Igen. Jőjjön. <i>János áll.</i> Jőjjön.</p>
+<p class="center"><i>Elza a lépcső felé megy. János utána. Mikor
+elhaladnak Jolán mögött, Jolán hanyagul hátra szól.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Te nem táncolsz?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>udvariasan
+feláll</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> <i>megáll</i>. Hogy táncolnék,
+mikor állok. <i>Egy lépést tesz a lépcső felé.</i> Élesen. De most
+táncolni megyek.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>feláll</i>. Csak menj
+fiam.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Én ugyan utálom a táncolást, de
+ma táncolok reggelig, ha másért nem, hát azért, mert vannak,
+akiknek ez nem tetszik. És amíg ilyen van, addig táncolok,
+<span class="pagenum"><a name="Page_100" id=
+"Page_100">-100-</a></span> még ha térdig kopik is a lábam!
+<i>Dacosan néz rá. Pillanatnyi szünet. Jolán egy lépést tesz
+feléje, mintha mondani akarna neki valamit, de János közibük lépve,
+karját nyujtja Elzának és mind a ketten sietve lemennek a
+lépcsőn.</i></p>
+<h3>ÖTÖDIK JELENET.</h3>
+<p class="center">Jolán, az ördög.</p>
+<p class="center"><i>Az eddigi vontatott, alakoskodó hang helyébe
+friss, harcos hang lép. A beszédek gyorsan, izgatottan követik
+egymást.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hallotta ezt?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Ez a lány nagyon biztos a
+dolgában, hogy így mer velem beszélni. Eddig ezt nem merte.
+<i>Hirtelen</i>. János szereti ezt a lányt.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Megálljunk. Most, lássa,
+most megmondom, mit felelt nekem délután János.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Mikor arra vállalkozott, hogy…
+<span class="pagenum"><a name="Page_101" id=
+"Page_101">-101-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogy elcsavarom a fejét. Le
+akart lőni.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>titkolt örömmel</i>.
+János?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ő, személyesen. Ezzel a
+revolverrel ni! <i>Megmutatja</i>. Elvettem tőle.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Magát le akarta lőni
+énmiattam.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Rám fogta ezt a revolvert,
+amely mind a hat golyóra meg van töltve.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Délután még meg akarta ölni.
+Miattam. És most mégis ilyen nyugodtan nézte, látta, tűrte, hogy
+suttog a fülembe, hogy udvarol, hogy én magához hajolok, hogy
+összeér a kezünk, hogy szinte túl megyünk azon a határon… Hiszen
+ez… ez megszerette ezt a lányt.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Tessék. Hát érdemes
+asszonyért embert ölni?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Elhiszem, hogy megtette, mert
+becsül, mert tisztel, mert maga bizonyára olyanokat mondott, amik…
+ezért hálás is vagyok neki. De azt látom, hogy ezek tetszenek
+egymásnak. Ezek szeretni fogják egymást. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Érdekes, mennyire
+felháborítja önt, hogy egy kedves terve sikerült.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hát azt hiszi, hogy
+sikerült?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem tudom. De tudom a
+módját, amivel erre a kérdésre választ kaphatunk.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hogyan?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Tisztázzuk kérem. Délután
+meg akart ölni, mert bejelentettem neki, hogy ön az enyém lesz. Én
+azt mondom, hogy ez szerelem. Ne mondja, hogy tisztelet.
+Tiszteletből mozsárágyút szoktak elsütni. A revolver az egészen
+más. Ezzel szemben ön azt mondja: a lányt szereti. Hogy
+melyikünknek van igaza, azt mondja meg ő maga.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>tiltakozólag</i>. Kérem…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Tudom. Pardon. Tudom, hogy
+ez önt csak annyiban érdekli, mert öntől ered ennek a házasságnak a
+terve és szeretné, nagyon szeretné, ha a dolog… izé… sikerülne. De
+épp ezért érdekli.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Érdekel, érdekel. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ő fogja megmondani, melyik
+volt komoly. A délutáni merénylet, vagy ez a kivonulás. Jó?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hogyan… beszélni vele?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Csak nem hallgatózni?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hát?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mint minden nehéz csomót,
+úgy ezt is vágni kell. Van én nekem egy módszerem erre. Már sokszor
+bevált. De ígérje meg, hogy nem kérdez részleteket.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nos?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ez egy kisérlet, az én
+találmányom. Ez a leghígabb limonádé-oldatban is halálbiztosan
+kimutatja a férfit. A dolog meglepően egyszerű. Az imént a
+lépcsőházban láttam önt egy hosszú, uszályos belépőben.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Menjen és vegye ezt magára.
+Tűzze össze jól, hogy ne lássék ki egyéb, mint födetlen válla, a
+nyaka, meg a cipője orra. Aztán jőjjön le ide. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> Ő
+minden kérdés, célzás nélkül el fogja árulni magát. Méltóságod
+mindent meg fog tudni, anélkül, hogy egyebet csinálna, mint hogy
+itt van.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Furcsán kezdődik a kisérlet.
+És maga olyan furcsán néz rám, hogy kiváncsiskodás nélkül
+engedelmeskedem. Néha megvillan a szeme, és akkor úgy érzem, mintha
+az egész emberiség minden esze a maga homloka mögött volna.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ilyen kevésre becsül?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Most mindjárt menjek?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Most mindjárt. Ha valakinek
+feltűnik, mondja egyszerűen, hogy fázik.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>izgatottan</i>. De ha az sül
+ki, hogy…</p>
+<p class="center"><i>János megjelenik a lépcső fölött.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>nem néz hátra</i>. Jön.
+Ez a pillanat.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Megyek. <i>Izgatottan kapja
+föl a sleppjét és elszalad.</i> <span class="pagenum"><a name=
+"Page_105" id="Page_105">-105-</a></span></p>
+<h3>HATODIK JELENET.</h3>
+<p class="center">János, az ördög.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>lesiet a lépcsőn</i>. Ki
+volt az, aki most innen kiszaladt?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Innen?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Igen. Mikor bejöttem, valaki
+ott kiszaladt. Mintha azért szaladt volna ki, mert én jöttem.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem szaladt innen ki senki.
+<i>Cigarettára gyujt.</i> <i>Szünet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Elragadó teremtés az a kis
+fehér lány.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Igen. <i>Szünet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Rosszkedvűnek látszol.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Én? Nem. Nincs valami különös
+jó kedvem, de nincs is rá okom…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Csak nem vagy még az esti
+beszélgetésünk hatása alatt.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Na hallod, ha azt hiszed, hogy
+nekem nincs egyéb gondom, mint… mint…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hát persze, persze.
+<i>Kicsit</i> <span class="pagenum"><a name="Page_106" id=
+"Page_106">-106-</a></span> <i>gondolkozik</i>. Nem érdekes az,
+hogy az ember néha belelovagol valamibe, mint én ma délután, és
+csak aztán jön rá, hogy: a teremburáját, minek csináltam én ezt az
+egészet? Nem voltam izléses. Mi?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Oh kérlek.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Igazán távol van tőlem még
+a gondolata is annak, hogy ő méltóságát olyan szemmel nézzem, mint
+nem tudom én… valami…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ejnye de furcsán beszélsz, nem
+ismerek rád.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem, csak kellemetlen rám
+nézve.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Micsoda?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogy feltüzeltem magam, meg
+talán téged is, és a beszéd hevében olyan hangot mertem magamnak
+megengedni egy úri asszonyról beszélvén, amit sajnálok. Szeretném a
+falba verni a fejemet. És pláne semmi közöm nincs hozzá. Kedves,
+csinos, derék kis asszony. És azzal vége. Hagyjuk ezt a témát.
+<span class="pagenum"><a name="Page_107" id=
+"Page_107">-107-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nagyon furcsa vagy.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Parancsolsz egy
+cigarettát?</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>kelletlenül</i>. Nem.
+Köszönöm.</p>
+<p class="center"><i>Kínos szünet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Gyere fel a buffetbe.
+Megiszunk egy cognacot. Nagyszerű Martelljük van.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem. Nincs rá gusztusom.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mondom, rossz kedved van.
+Talán valami kellemetlenséged volt?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem volt semmi.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hát akkor miért vagy ilyen
+kelletlen? Ilyen morózus.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ha nagyon érdekel, én meg is
+mondom neked.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem szoktam indiszkrét
+lenni.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Én neked nagyon szívesen
+megmondom.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Kérlek, hagyjuk.
+<i>Indul</i>.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ne hagyjuk. Ha talán téged
+most már nem is érdekel, engem kezd borzasztóan érdekelni, hogy
+miért vagyok rosszkedvű. Engem megdöbbent az <span class=
+"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> a
+változás, amin, <i>órájára nézve</i>… öt órai idő alatt átmentél.
+Ez a változás izgat engem. De valahogy azt ne hidd, hogy őméltósága
+miatt beszélek most egy kicsit izgatottan veled. Jobb, ha ezt az
+ügyet nyiltan kiküszöböljük.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Természetesen!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Én ide azzal a szent
+elhatározással jöttem, hogy azt a kis lányt megkérem. Hónapok óta
+készülök erre, most csak megerősödtem abban a hitemben, hogy boldog
+leszek vele.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Bravó. Látod ezt már
+szeretem. <i>Kezet nyujt, amit János nem fogad el.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Gratulálsz? Helyesled?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. El vagyok ragadtatva. Ez
+végre józan beszéd. Miért nézel úgy rám?</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>közel megy hozzá</i>. Az a
+nő, aki innen az imént kiszaladt, Jolán volt.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ugyan te bolond. <i>Lesüti
+a szemét.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>rekedten, rosszul titkolva
+nagy izgatottságát</i>. Öregem, nekem megmondhatod, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> én egy
+szegény, nősülésre ítélt legény vagyok. Én igazán nem…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. De ugyan kérlek… hogy…
+hogy… hogy gondolhatod, hogy őméltósága épen mikor… És különben is
+miért szaladt volna ki?</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>kínosan nevet</i>. Én már
+nem vagyok ám az, aki hét órakor voltam. Lehűtötte a fejemet ez a
+tizenhárom fok nulla alatt.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Tizenhárom fok van nulla
+alatt? Ne mondd.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Annyi. <i>Rövid szünet, mely
+alatt fájdalmas mosollyal nézi.</i> Nagyon érdekelnek a
+hőmérsékleti viszonyok?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem… de… nulla alatt
+tizenhárom, ez igazán ritkaság… pláne december elején.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Pláne december elején.
+<i>Mosolyogva néz.</i> Délután még nem voltál ilyen élhetetlen.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>zavart színlel</i>.
+Élhetetlen?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Úgy viseled magad, mint valami
+jogász. <span class="pagenum"><a name="Page_110" id=
+"Page_110">-110-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>földre süti szemét</i>.
+Mennyiben… Jogász?</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>végignézi</i>. Nem vagy te
+úriember, doktor.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogy értsem ezt?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Érted, ahogy akarod. Úri
+embernek lenni, ehhez tehetség is kell. Úgy látom, neked nincs
+ehhez tehetséged.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mi ez?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Aki nem tud tökéletesen
+titkolni olyasmit, aminek az eltitkolása gentleman kötelesség, az
+nem úri ember. De nem tehet róla.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogy eltitkolok
+valamit?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. De rosszul.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ugyan mit?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ismétlem, az a nő, aki innen
+az imént kiszaladt, Jolán volt. Nekem megmondhatod, én innen ma
+mint vőlegény fogok távozni. Velem nem kell számolni. És én tudok
+diszkrét lenni. Nos?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem… de… bár komoly ember
+vagy… ma nem, nem, megint <span class="pagenum"><a name="Page_111"
+id="Page_111">-111-</a></span> ostoba voltam, megint elgaloppoztam
+magam. Gyerünk fel a táncterembe. <i>Indul</i>.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>megfogja a karját,
+tréfásan</i>. Na ne izélj öreg. Úri emberek közt vagyunk. Engem nem
+érdekel az a hölgy, sokkal jobban érdekelsz te, meg egy ilyen gyors
+siker. Az istállóját neki, hát amiért férj leszek, hadd tanulom én
+is meg a módját. No, te… hát na!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Gentleman vagy. Nem
+kérdezem, mondom. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. És tudod, mi az élet?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. És ma délután nem voltam
+nálad és nem mondtam semmit. Eléggé sajnálom, amit mondtam. És… Hát
+amit itt a házasságról beszéltél, az mind egy férfi komoly szava.
+Ebben ne is merjek kételkedni. <i>János igenlőleg int.</i>
+Becsületszó. <i>János kezet ad neki.</i> Ülj le. Nem is tudod,
+mennyire megkönnyebbültem. Most fellélekzem, mert van valaki,
+akiről tudom, <span class="pagenum"><a name="Page_112" id=
+"Page_112">-112-</a></span> hogy hideg és okos, akinek az én
+szerelmi ügyemhez semmi érdeke nem fűződik, szóval, aki az a hideg
+harmadik… remélem… még van időd, ha talán, amit az előbb
+mondtál…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Szó sincs róla. Az
+elképzelhető leghidegebb harmadik vagyok. Szóval jó volt a
+megfigyelésem?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>némán igent int a
+fejével</i>.</p>
+<p class="center"><i>Szünet.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Látod, hidegen hagy a dolog.
+De érdekel, nem tagadom. Már csak azért is, mert magam is férj
+leszek nemsokára. Jó ismerni a technikát.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ne kívánd ezt. Mindenki,
+aki a gazság technikáját ismeri, már tartalékos gazember.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. És az asszony?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogyan… az asszony?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ilyen hamar megszédült?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>kézmozdulattal inti, hogy
+de még mennyire</i>.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. És a férje?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Vak. Süket. Sánta.
+<span class="pagenum"><a name="Page_113" id=
+"Page_113">-113-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>rosszul titkolt
+fájdalmassággal</i>. Ma délután, nálam, ott beszélted tele a
+fejét.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Meg vagyok rémülve tőle.
+Annyira elvesztette a fejét, a józanságát… Azt hiszem, csalódtunk
+benne mind a ketten, mikor azt hittük, hogy ártatlan teremtés.
+Rettenetesen ügyes nő, aki úgylátom, megdöbbentő módon ért ahhoz,
+hogyan kell a környezetét becsapni, és be is csapja már ki tudja,
+mióta. Vagy az is lehet, hogy jóbecsületű asszony, túlságosan is
+ártatlan, és akkor megijedek magamtól, mert azt kell hinnem, hogy
+valami hipnotikus hatással vagyok rá, hogy ily gyorsan, ily
+könnyen… és ezt nem szeretném, mert ez nem kellemes dolog, ha tudom
+is én… valami beteges idegzetű… hiszen érted!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Értem.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ez a félelem kínoz, ezért
+örülök, hogy ilyen okos emberrel beszélhetek róla. Kolosszális nő.
+Fantasztikus, <span class="pagenum"><a name="Page_114" id=
+"Page_114">-114-</a></span> bátor, olyan vakmerő, hogy elhül bennem
+a vér. Bolondul szereti a veszélyt. A minél nagyobbat. És tudod,
+most még tele vannak az ilyen nehézségek gyönyörrel,
+felkorbácsolják a lelkemet… egy csók… az ajtó mögött, amely előtt a
+férj egy lépésnyire áll… és most valami, amit ép akkor beszéltünk
+meg, amikor te jöttél… és… amikor ő… kiszaladt… mert… ő volt
+az.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nos? Nos?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Vad ötletünk támadt. Azt
+mondtam neki: ma itt estély van nálad. Itt van egész Pest. Mind a
+sok bankigazgató, képviselő, ügyvéd, egyetemi tanár a feleségével,
+mind az a sok ember, akinek a tiszteletéből élsz. Vannak vagy
+százharmincan. Mert úgy-e, annyian vannak?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Igen, igen.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Azt mondtam: Fogd magad,
+menj fel a szobádba. És öltözködjél addig, amíg nem lesz rajtad
+más, mint <span class="pagenum"><a name="Page_115" id=
+"Page_115">-115-</a></span> csak az a belépő. Érted? Semmi más. Egy
+modern Monna Vanna. A cipőd és a selyemharisnyád, mert ezt látják.
+De azontúl semmi. Ahogy az isten megteremtett, egyszer jókedvében
+és… és… és a belépő.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ezt mondtad neki?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ezt.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. És ő?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Belement. Be fog jönni ide,
+aztán velem a nagy szalonba a százharminc vendég közé, az egész
+világ elé, födetlenül, ruhátlanul, mint egy pogány istennő, aki
+részeg valami nagyon édes bortól és el akarja kábítani a szeretőjét
+valami istenien vakmerő dologgal… Tudod, hogy a karomon vezessem…
+és…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hogyan?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Fölveszi a belépőjét… és
+nem lesz alatta semmi. És ezt csak én fogom tudni meg ő… Meg… most
+már te. Hát ez valami rettenetesen szép érzés lehet. Ilyen izgató
+keverékét az <span class="pagenum"><a name="Page_116" id=
+"Page_116">-116-</a></span> asszonyi édességnek és a nagy
+veszedelemnek nem is tudtam elképzelni. És ez az első nap. Most
+képzeld, milyen szerető lesz ebből az asszonyból! Miket talál ez
+ki! Micsoda olthatatlan szenvedély! Micsoda izgató érdekesség!
+Lobog bennem a vér, magas, piros lánggal, ha erre gondolok! Haj
+hó!!</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>kitörve</i>. Hazudsz!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Micsoda?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hazudsz te kalandor.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Bocsáss meg… de hiszen most
+te kelepcébe csaltál engem… megcsaltál… te szereted azt az
+asszonyt!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hát tudd meg, igenis szeretem.
+De hogy sejtelmed legyen róla, mennyire szeretem, tudd meg azt is,
+hogy meg fogok nősülni.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogyan…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hallgattam itt ezt a vérlázító
+hazugságot, amit kieszeltél. Nézem, hogyan mulattatja magát egy
+romlott idegrendszer egy ilyen gondolattal. Mert <span class=
+"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> ezt itt
+a magad mulatságára hazudtad. Százat ismerek ilyet, aki hazudik
+nőkről, nem is azért, hogy hencegjen, hanem hogy mialatt hazudik,
+élvezzen. De ha csak vallomást akartál kicsikarni belőlem: igenis
+szeretem. És az én szerelmem tiszta, szent, én ennek a szerelemnek
+kiállok az útjából, érted? Elveszek feleségül egy szegény kis
+lányt, kiegyezem a boldogtalanságommal. De a fél életemet
+feláldozom ennek az asszonynak a tisztességéért, meg azért a
+tudatért, hogy talán ő is szenved én miattam. Hogy ne rántsam le az
+ő tiszta, hófehér lelkét egy piszkos hotelszerelem sarába…
+Hazugságokba, bujkálások, véres, sáros, piszkos könyek közé…
+amikről te nem tudsz, mert piszkos vagy magad is, mint a többi,
+mert méltatlan vagy még arra is, hogy a cipője porát lecsókoljad.
+És most meg foglak büntetni azért, amiért elárultam magamat. A gaz
+hazugságodért ki foglak kergetni innen, a saját felelősségemre, a
+magam úri <span class="pagenum"><a name="Page_118" id=
+"Page_118">-118-</a></span> passziójából, mintha téli kabátot
+loptál volna. És figyelmeztetlek, hogy jobban teszed, ha csöndesen,
+elegánsan, magadtól mégy el, mert abban a nem várt esetben, ha nem
+mennél el magadtól, én megfogom a gallérodat és kidoblak.
+Takarodjál!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>nagyon komolyan, gőgösen
+néz rá, csípőjére tett kézzel</i>. Most megint hozzányúlnál ahhoz a
+revolverhez, de tisztelettel figyelmeztetlek, hogy most nálam
+van.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>feléje megy</i>. Azt
+mondtam, hogy takarodjál. <i>Az ördög egyre hátrál a lépcső
+felé.</i> Ebben a pillanatban ezen a világon semmitől sem félek.
+<i>Támadólag megy feléje, az ördög hátrál, néhány lépcsőfokon föl
+is megy, aztán hirtelen a csukott ajtóra néz, mely ebben a
+pillanatban kinyílik. Kiegyenesedik. Diadalmas örömmel néz
+Jánosra.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Itt van! <i>Nagy csönd. A
+két férfi némán áll egy kis ideig. Az ördög a lépcsőn félre áll,
+mintegy egymaga áll sorfalat az érkező Jolánnak. Jolán belép az
+ajtón, felemelt</i> <span class="pagenum"><a name="Page_119" id=
+"Page_119">-119-</a></span> <i>fővel, félig lehunyt szemmel,
+lassan, méltóságteljesen jön le a lépcsőn. Mikor leér, lassan
+fölemeli a szemét és ránéz Jánosra. Az ördög lejön utána. Jolánon
+nagyon gazdag, földig érő, uszályos belépő van, melyből csak a
+cipője orra látszik ki, s mely födetlenül hagyja dekoltált vállát.
+A belépő elől nyílik, de most földig össze van fogva.</i></p>
+<h3>HETEDIK JELENET.</h3>
+<p class="center">János, az ördög, Jolán, majd László.</p>
+<p class="center"><i>Jolán nyitva hagyta az ajtót, úgy, hogy most
+nagyon fojtott, halk zene hallatszik. Valami fájdalmas
+keringő.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Még ma nem is beszéltem
+magával János.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>mereven nézi a köpenyt</i>.
+<i>Halkan az ördöghöz.</i> Mi ez?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ez egy belépő.
+<i>Fölényesen mosolyog és szorosan Jolán mellé áll.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Úgy látszik, az estélyünk
+mégis sikerült. Az emberek jól érzik magukat. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> A
+fiatalság olyan bolondul táncol, mintha a lányoknak mindnek ez
+volna az első báljuk, a férfiaknak meg az utolsó.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Csupa mámor a levegő. A jó
+pezsgő gőze száll. Furcsa, hogy ebben a mulató milieuben János
+ilyen szomorúnak látszik.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Szomorú?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem! Jól mondta, csak annak
+látszom. Belül e pillanatban olyan víg vagyok, amilyen még nem
+voltam soha életemben.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Ennek örülök.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Húsz éves vagyok, gyerek
+vagyok, szamár vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>vígan</i>. Na-na-na.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>Jolánhoz</i>. Higyje el.
+Tombol bennem valami vad vígság. Ilyet még nem hallott tőlem, de
+szeretném magamat leinni a sárgaföldig.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. János! Maga mondja ezt? Soha
+életében nem ivott egy korty bort.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ma csupa olyan dolgok
+történnek velem, amik soha életemben nem <span class=
+"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span>
+fordultak elő. Például még soha életemben nem nősültem.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. És ma nősül?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Feltétlenül.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Én már gratuláltam is neki.
+Vérbeli kis lány.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ő is csak bálvány, amit
+faragok magamnak, hogy a magam szívét szeressem benne. Ezért szép.
+A bálvány maga kő, fa, kóc, csepű vagy pláne rongy. Minden
+rongy.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mégis csak keserű vagy
+belül is.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Ez a legénybúcsú keserűsége.
+Az ember kiadja magából az utolsó epét és aztán jön a tiszta, derűs
+élet, a nyugalom, a szent boldogság, a szűz lány és a szűz
+szerelem.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. El vagyok ragadtatva
+magától.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Undoritó, hogy ma mindenkinek
+tetszem.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Úgy látom János, maga már
+ivott. Legalább a tónusából dűl az alkohol.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. No végre, hogy nem tetszem.
+<span class="pagenum"><a name="Page_122" id=
+"Page_122">-122-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ma kötekedő hangulatban
+van. Hozzám is szigorú volt.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>nem tudva magát
+türtőztetni</i>. Meg fog hűlni. Miért nem veti le a belépőjét.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Valószinűleg, mert
+fázik.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>összébb vonja magán a
+belépőt</i>. Fázom.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ha nem tudnám, hogy az
+ilyen kicsinyesség távol van öntől, még azt hinném, hogy azért nem
+veti le, mert szép és drága.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Ne foglalkozzunk annyit evvel
+a belépővel. <i>Jánoshoz</i>. Láttam, nagyon jól érezte magát a kis
+lánnyal.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nagyon.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mulatságos volt, hogy
+hogyan beszélt egymással ez a két különböző ember. Én szeretem az
+ilyen pikantériákat.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>körülnéz</i>. Én nem tudom…
+Maguk nem fáznak itt? Mintha hideg volna.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Én is azt akartam mondani
+az előbb. <span class="pagenum"><a name="Page_123" id=
+"Page_123">-123-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Olyan meleg van, hogy…
+valóságos forróság.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Tudja isten, én mégis
+fázom.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Talán nincs elég melegen
+öltözve. Ez meggondolatlanság.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Előbb-utóbb rájön az ember,
+hogy ami ezen a világon édes, az mind meggondolatlanság.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>izgatottan</i>. A vakmerőség
+is édes?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Mit érdekli ez magát? Volt már
+maga valaha életében vakmerő?</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>végleg elvesztve
+önuralmát</i>. Nem féltek tőlem? <i>Jolán megretten.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>hidegen</i>. Én még a
+bevégzett férjektől sem félek. Hogy félnék egy vőlegénytől? <i>A
+téli kert felől besiet László.</i></p>
+<p><span class="smcap">László</span> <i>az állás szerint Jánoshoz
+ér legelőször</i>. Összeesküvés?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem. <i>László karonfogja
+Jánost és lassan oldalt megy vele.</i></p>
+<p><span class="smcap">László</span> <i>halkan</i>. Na, mi van a
+kis Elzával? <i>Csöndesen beszélnek.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>a színpad másik oldalán az
+ördöghöz</i> <span class="pagenum"><a name="Page_124" id=
+"Page_124">-124-</a></span> <i>hirtelen.</i> Mit mondott maga erről
+a belépőről ennek az embernek?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A belépőről semmit nem
+mondtam. Arról beszéltem, ami alatta van.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Maga ennek az embernek… csak
+nem azt mondta, hogy…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nos.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Az izgatottságából, a
+beszédjéből azt veszem ki… csak nem hitette el vele, hogy ez alatt…
+nincs… Feleljen!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Eltalálta.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. De hisz ez iszonyú!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem szeretem ezt a
+felháborodást. Maga az első célzásnál nagyon jól tudta, hogy mit
+mondtam neki, és örült ennek, mert látta, hogy sikerült a
+kisérletem, hogy most el fogja magát árulni, most kitör belőle a
+féltékenység, a szerelem, a vad szenvedély… látta a szemén, érezte
+a hangján, hogy ő most elképzeli magát ez alatt a belépő alatt és a
+csontjai reszketnek erre a gondolatra… <span class=
+"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> ezt
+maga látta, ezt maga élvezte, ezt maga nagyon jól tudta.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hogy meri azt mondani, hogy
+tudtam? Ha ezt tudtam volna…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Kérem, maga az első
+célzásra ledobhatta volna magáról a belépőt, vagy kinyithatta
+volna, vagy kinyitná most. Hiszen még most sem nyitja ki!</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>a szemébe néz nagyon
+fölényesen</i>. Honnan tudja maga azt, hogy én nem voltam tisztában
+a maga ötletével már akkor, mikor ezt a belépőt fölvettem?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>meglepődve</i>.
+Hogyan…</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hát azt hiszi, nem értettem
+rögtön?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogyan… kitalálta a
+gondolatomat?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Ki én.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Szóval most ön… úgy van,
+ahogy mondtam, vagy úgy… ahogy ő gondolja?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Na, édesem! Most mutassa meg
+mit tud! Most tessék kombinálni!</p>
+<p class="center"><i>János ez utolsó szavak alatt a lépcsőig
+kísérte</i> <span class="pagenum"><a name="Page_126" id=
+"Page_126">-126-</a></span> <i>Lászlót, aki sietve távozik. János
+megvárja, míg becsukódik mögötte az ajtó, aztán hirtelen Jolánhoz
+lép.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Jolán…</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>a támadó föllépésre az
+ördöghöz fordul</i>. Doktor, megigérte, hogy elkísér… körül kell
+járnom a termeket… az uramat se láttam egy fél óra óta… százharminc
+vendégem van… illik mindenikkel legalább egy szót váltani. Kérem a
+karját.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem is hiszi, milyen
+örömmel… <i>A karját nyujtja feléje.</i> Gyerünk.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>hanyagul hátra szól</i>.
+János… maga nem jön?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem. <i>Hirtelen</i>. De maga
+itt marad.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>megáll, még mindig az ördög
+karján</i>. Tessék?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Itt marad.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>agressziv hangon</i>.
+Hogyan!</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Mert én akarom. Itt marad,
+mert egy szóm volna önhöz. <i>Az ördög elereszti az asszony
+karját.</i> Kérlek, te is itt maradhatsz. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span>
+Illetve… neked is azt parancsolom, hogy maradj itt.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>egy lépést tesz
+feléje</i>. Mi ez?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>kezét a homlokára teszi</i>.
+<i>Nagyon izgatottan.</i> Kérem, doktor, vezessen azonnal a
+szobámba… nem jól érzem magam…</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>mint aki átvette a
+parancsnokságot</i>. Innen nem mozdul senki. <i>A lépcsőre lép,
+becsapja az ajtót, a zene ezért elvágódik.</i> Számoljunk le egy
+kicsit.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>nagyon izgatottan</i>.
+Kérem, doktor, azonnal nyujtsa a karját és vezessen a szobámba.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>nyugodtan</i>. Méltóságos
+asszonyom, minden tekintetben rendelkezésére állok.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>Jolán elé lép</i>. Itt fog
+maradni. Ne kényszerítsen arra, hogy megérintsem.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>dacosan</i>. Hozzám akar
+nyúlni? Ha őrült, elvitetem!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>fenyegetőleg áll
+elébe</i>. Ha azonban nem őrült… <i>A szemébe néz.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Jolán, kérem, vesse le a
+belépőjét.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>élesen</i>. Nem.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Jolán, vesse le a
+belépőjét.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>az ördögre néz</i>.
+Kénytelen vagyok az ön védelmét kérni… az uram nincs itt… a ház
+tele van vendégekkel…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>közibük áll</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>félre</i>. Vergődik… De
+mindent megérdemel.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem veti le. Nem meri
+levetni.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>nem felel</i>.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Én… a halálba megyek. <i>Jolán
+válla felé kap, hogy lerántsa róla a belépőt. Az ördög kivédi a
+mozdulatot, elkapja János karját, mielőtt még Jolánt érinthette
+volna és nem ereszti el.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>fölegyenesedik</i>. Miért
+nem engedte, hogy letépje rólam? <i>Csönd. Az ördög lassan
+elereszti János karját.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>halkan, szégyenlősen, de
+őszintén</i>. Mert ebben a pillanatban, méltóságos asszonyom, magam
+sem tudom, hogy hogy áll az az ügy az öltözetével. <i>Csönd</i>.
+<span class="pagenum"><a name="Page_129" id=
+"Page_129">-129-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>az ördöghöz</i>. Kérem,
+doktor, segitse le a belépőmet. <i>Feléje fordítja a
+vállát.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Asszonyom… nem merem.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Én igen… <i>utána nyúl
+vadul.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>felsikolt</i>. Nem!
+<i>Görcsösen összefogja a belépőt. Az ördög bámulva áll, aztán
+megvakarja a tarkóját, mint aki jelzi, hogy baj van. A két férfi
+megdöbbenve, mozdulatlanul áll. Jolán lassan indul a lépcső
+felé.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>az első lépcsőfokon megáll
+és visszanéz</i>. <i>Fájdalmas megvetéssel.</i> Férfiak.</p>
+<p class="center"><i>Fent az ajtóban megjelenik László.</i></p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Az urak meg fognak bocsátani
+édesem, de a kegyelmes úr most elmegy. Illik, hogy néhány szót
+szólj hozzá. Gyere fiam.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>a lépcsőn</i>. Kérlek
+Alfréd, segítsd le a belépőmet. Háttal áll a két úrnak.</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Nagyon szívesen angyalom.
+<i>Leveszi róla a belépőt és a karjára veti. Jolán az iménti
+estélyi ruhájában van.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. És most gyerünk. <i>Sietve el
+Lászlóval az ajtón. János megszédülten néz utána.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span>
+<i>Csönd és pillanatnyi szünet. Aztán felriad János és az ördög
+felé fordul.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Mi volt ez? <i>Ökölre
+szorított kézzel, támadólag lép az ördög felé.</i></p>
+<p><i>Az ördög, aki az első támadó mozdulatra már a
+revolverzsebéhez nyult, most hirtelen előkapja a revolvert és
+gyorsan János jobb kezébe adja. János gépiesen átveszi.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Vigyázz, meg van
+töltve.</p>
+<p><i>Az ördög nyugodtan, a legnagyobb biztonságban nézeget
+másfelé, mint aki érzi, hogy nem történhetik semmi baja. János az
+első pillanatban mozdulatot tesz a revolverrel, de aztán érzi, hogy
+nem tudja, mit csináljon vele. Leereszti, csöndesen a fotelbe ejti,
+lehorgasztja a fejét és hátat fordít az ördögnek.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>aki ezalatt lassan,
+nyugodtan átsétált jobb felé, nagyon csöndesen.</i> Ha most nem
+adok egy töltött revolvert a kezébe, hogy lelőjjön vele, még talán
+meg is ütött volna. <i>A télikerten át elsétál.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span></p>
+<h3>NYOLCADIK JELENET.</h3>
+<p class="center">János, majd Elza.</p>
+<p class="center"><i>János még mindig áll. Most a télikert felől
+belép Elza, utcára öltözve, beburkolt fejjel, belépőben, mint
+ahogyan bálból mennek haza a leányok.</i></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> <i>a bejárathoz közel marad</i>.
+Halkan. Mi már megyünk. A legtöbb vendég el is ment.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>az első szóra már megfordult
+és nézte Elzát. Most hirtelen felkiált.</i> Édes, szép, szegény,
+kis gyerek. <i>Feléje indul, látszik, hogy most meg akarja
+csókolni. De abban a pillanatban, amint két lépésnyire ér hozzá,
+hirtelen megjelenik az ördög és nyugodtan átsétál közöttük.
+Megáll.</i></p>
+<p><span class="smcap">Inas</span> <i>jobbról nesztelenül jön,
+Elzához</i>. A kedves mama őnagysága lent vár a vesztibülben.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Lekísérem. <i>Jobbra kifelé
+indulnak, lassan.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>az inashoz</i>. Maga
+pedig menjen <span class="pagenum"><a name="Page_132" id=
+"Page_132">-132-</a></span> velük és vigyázzon, hogy el ne csússzék
+a havon a kisasszony, mikor beszáll a kocsiba. <i>Inas el.</i></p>
+<p><i>Az ördög nyugodtan ahhoz a fotelhez sétál, amelyben a
+revolvere van, elveszi onnan és zsebre dugja. A lépcső felől belép
+Jolán.</i></p>
+<h3>KILENCEDIK JELENET.</h3>
+<p class="center">Az ördög, Jolán, majd László.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>sietve jön le az asztal
+felé</i>. A maga kisérlete sikerült. <i>Leül az asztalhoz.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mit csinál?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>tollat fog</i>. Levelet
+írok. Megnézheti kinek. <i>Ír.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nagyságos Száki János
+úrnak. Ez csak a boríték. Mi lesz benne?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>nagyon izgatottan</i>. A
+megoldás lesz benne. <i>Homlokára teszi a kezét.</i> Nem tudok
+többé a szemébe nézni. Mikor most az előcsarnokban találkozott a
+pillantásunk, azt hittem, összeesem. Ennek a néhány vendégnek, aki
+még itt van azt mondtam, hogy rosszul érzem magam <span class=
+"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> és
+visszavonulok. Már mennek úgy is, négy óra van. <i>A tollhoz
+nyúl.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. És mit akar írni?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Levelet. Rettenetesen sikerült
+a maga próbája. Megírom neki, hogy azonnal takarodjék, menjen el
+rögtön. Elhitte rólam ezt az aljasságot… ezt a… Ezzel legalább
+örökre vége mindennek. Ne lássam soha többé, mert…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mert szereti.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>megijed</i>. Mi? <i>Erőt
+vesz magán.</i> Nem, mert azt tette, amit tett. És most írom,
+rögtön írom, amíg izzik a gyűlöletem.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Sajnálom, hogy éppen
+én…</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem haragszom. Sőt köszönöm.
+Minden rosszasága mellett maga okos embernek látszik. Nekem olyan
+szolgálatot tett, amiért mindent megbocsátok. <i>A tollhoz
+nyúl.</i> És ha ezt a levelet megkapja, akkor legalább örökre
+visszatér a nyugalmam, amely már ma éjszaka majdnem elveszett.
+<span class="pagenum"><a name="Page_134" id=
+"Page_134">-134-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Felajánlok még egy
+szolgálatot.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Mit?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Én kezdtem, hadd végezzem
+is én. Azt hiszem… talán jó volna ha én diktálnám azt a levelet.
+Nekem most hidegebb a fejem, mint a magáé. Szigorú, kitiltó
+levelet. Maga talán nem is tudna.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Gondolja?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Röviden, szárazon,
+örökre.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>hirtelen elhatározással</i>.
+Diktálja!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. De olyan lesz, mint mondta.
+Nagyon szigorú.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>tollal a kezében</i>. Olyan,
+olyan.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. És örökre.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Örökre.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hát írja, – Uram!
+<i>Könnyedén a fotel hátára támaszkodik és Jolán válla fölött nézi
+az írást.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>ismétli, leírja</i>.
+Uram!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. «Amint ezt a levelet
+elolvasta, azonnal menjen el a közelemből. Ne is kérdezősködjék.
+Menjen el. Soha <span class="pagenum"><a name="Page_135" id=
+"Page_135">-135-</a></span> többé az életben mi ketten nem fogjuk
+látni egymást. Arról, hogy én ne lássam, gondoskodni fogok magam.
+Hogy ön ne lásson, erről ön fog gondoskodni, ha ugyan maradt még a
+lelkében valami csöpp tisztességérzés.»</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Érzés.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. «Én önt próbára tettem,
+mert komolyan vettem a mi kettőnk testvéri viszonyát. Ön engem
+megsértett abban, ami nekem a legszentebb. Tele vagyok fájdalommal,
+s ennek ön az oka, aki még ma délután azt hazudta nekem, hogy egy
+férfi szent hitével tisztel. Az a testvéri hang, amelyen délután
+beszéltünk, úgy hatott rám, mint valami balzsam. Boldog és tiszta
+voltam. És mi történt? Most e próbán elhitte rólam a legrosszabbat,
+amit nőről el lehet hinni. Mert elvakult. Mert nem úgy szeret, mint
+a testvérét, hanem úgy, mint ahogy bűnös asszonyokat szokás
+szeretni. És ez a szerelme…»</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>visszanéz az ördögre</i>.
+<span class="pagenum"><a name="Page_136" id=
+"Page_136">-136-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. «… ez a szerelme, mely
+délután még megnyugtató volt, itt megmutatkozott a maga igazi
+formájában. Nem szebb, nem különb ez, mint akármelyik más férfi
+vágya, aki bírni akar engem. Meg vagyok csalva. Örökre elvette a
+lelkem nyugalmát. Amióta elárulta magát, önre gondolok, érzek
+valahol egy férfit, akit kínoz a szomjúság utánam. Tudom, hogy nem
+tud aludni. Az én fehér karommal álmodik ébren. Érzem a távolból a
+nyugtalanságát és ez halálra izgat. Kikezdi a lelkemet. Most már az
+én szent csöndességemnek is vége. Férfival álmodó asszony lettem,
+és ebből nem lehet kigyógyulni. Most már én tudom a földiségét
+ennek a szerelemnek, most már nem tudok az uram szeme közé nézni,
+most fölszabadítottam minden érzékemet. A hallgatásom most már nem
+csöndes szomorúság, hanem elfojtott tombolás, amibe bele fogok
+pusztulni. Mindennek vége, kiszabadult belőlem az asszony, a
+becsület láncára vert <span class="pagenum"><a name="Page_137" id=
+"Page_137">-137-</a></span> szerelmes asszony. Választanom kell:
+meghaljak-e, vagy kínlódjam. Vannak pillanataim, mikor megbocsátok
+a gonoszságának. Vad, féltékeny hím volt mikor a ruhát le akarta
+tépni rólam. A természetes érzésem azt súgja: ez szép volt, ez a
+férfi szeret és ilyenkor újonganék, hiszen szeret az, akiért
+magamra vettem egy egész élet szenvedését, hiszen nem kell mást
+tennem, mint csak az ő vállára kell hajtanom ezt az elkínzott,
+izzó, kis fejemet, hiszen ott meg van minden vigasztalás, hiszen a
+te egy csókod…»</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>visszanéz</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. «A te egy csókod mindenért
+megvált engem, hiszen a te ölelésed az én megsemmisülésem, minden
+fájdalomnak a vége, hiszen, ha egyszer oda bujhatnék a melledre,
+elkészülve a legvadabb öleléseidre, mint a martalékod, akkor akár
+meg is halhatnék mindjárt, mert akkor bevégződött rám nézve az
+élet. A melledre bújni, a szemedbe mosolyogni, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> félve,
+reszketve, de várva minden rosszat, amitől félek. Most minden,
+minden elsülyedt, eltünt körülem, nem látok mást mint a te forró
+szádat, ami arra született, hogy én rátapasszam az én szomjas,
+szegény számat…</p>
+<p class="center"><i>Jolán lázasan ír, majd hogy az asztalra nem
+hajtja a fejét.</i></p>
+<p class="i0">ezt a szenvedőt, ezt a minden csókon keresztül is
+szűzet, ami a tied János, a tied, vedd el, elbágyadva adom oda a te
+mohó férfiszádnak, vedd el, hiszen addig vagyok csak szegény, amíg
+mindent el nem vettél tőlem. Ma éjszaka virrassz miattam, mint
+ahogy én is virrasztani fogok te éretted, édesen rossz
+lelkiismerettel, hogy tudjam, hogy te sem alszol, hogy a nagy
+fényes szemed felém néz a távolból, felém, aki reszketve, sírva,
+meghódolva, megbukottan várlak, várlak, minden szerelmes
+gondolatommal várlak… áldjon meg az isten.»</p>
+<p><i>Szünet. Az ördög, aki a székre hajolva az utolsó szavakat már
+a fülébe suttogta az</i> <span class="pagenum"><a name="Page_139"
+id="Page_139">-139-</a></span> <i>asszonynak, most elhagyja a
+fotelt. Az asszony ráhajlik a levélre. Aztán felnéz.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Mit írtam én itt le?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Egy nagyon szigorú, kitiltó
+levelet.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Írtam… szégyellem, hogy
+leírtam, de mikor láttam, hogy mit akar, már csak arra voltam
+kiváncsi, hogy tudom-e abbahagyni. Nem tudtam. Istenem… a toll
+vitte a kezemet. <i>Nézi a levelet.</i> Most lefőzött.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>elveszi az asztalról a
+levelet, beteszi a borítékba.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>rémülten</i>. Mit
+csinál?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>hidegen</i>. Átadom a
+levelet a címzettnek.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>felsikolt</i>. Csak nem
+gondolja, hogy… ah! de hiszen csak tudja, hogy nem akartam én ezt
+leírni.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>hidegen</i>. Asszony néha
+nem akarja azt, amit ír. De mindig azt írja, amit akar.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. De hiszen én ezt nem neki
+írtam… magamnak írtam! <i>Nagy rémületben.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> De
+hiszen… <i>A lépcső felől belép László.</i></p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Nini. <i>Az ördögre
+mutat.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Parancsol!</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Ez aztán a derék ember, már
+mindenki elment, ő még mindig mulattatja a háziasszonyt.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>zsebre dugja a
+levelet</i>. Ilyen kedves társaságban, mint a méltóságos asszony,
+nem csoda, ha elfeledkezem mindenkiről.</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Megiszik velünk egy pohár
+cognacot? Így kedélyesen… en famille.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Köszönöm. Nekem holnap
+korán reggel fontos látogatást kell tennem. <i>Meghajol</i>.
+Méltóságos asszonyom… <i>Kezet nyujt Lászlónak</i>… nagyon örültem,
+hogy ebben a vendégszerető házban tölthettem egy estét.
+Köszönöm.</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Részemről a szerencse.
+Remélem, máskor is megtisztel.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>némán meghajol, indul a
+télikert felé</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>, <i>mikor látja, hogy az ördög
+el akar</i> <span class="pagenum"><a name="Page_141" id=
+"Page_141">-141-</a></span> <i>menni a levéllel, felcsuklik, halkan
+sikoltva.</i></p>
+<p class="center"><i>Az ördög sarkon fordul.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Parancsol!</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>halálos rémületben, de
+mosolyt erőltetve, mintha semmiségről volna szó</i>. Itt az
+asztalon… egy… cédula volt… véletlenül… nem vette magához?
+<i>Nagyon sírhatnék.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>az íróasztalára
+mutat</i>. Ott? Valami reklámcédula volt… De ha talán László urat
+érdekli… <i>Hirtelen a belső zsebéhez nyúl.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>hirtelen, halálos
+rémületben</i>. Nem! <i>Hirtelen elcsöndesült hangon</i>… hacsak az
+volt… <i>halkan, keservesen nevet</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>nagyon halkan</i>. Kezét
+csókolom. <i>Hirtelen elmegy a télikerten át.</i></p>
+<h3>TIZEDIK JELENET.</h3>
+<p class="center">Jolán, László.</p>
+<p><span class="smcap">László</span> <i>visszajön onnan, ameddig
+elkísérte az ördögöt. Fáradtnak látszik.</i> Nagy munka volt ez az
+estély édesem… Láttam, <span class="pagenum"><a name="Page_142" id=
+"Page_142">-142-</a></span> hogy fárasztott téged… Elvonultál,
+angolosan…</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>végig simítja homlokát</i>.
+Igen.</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Látom, téged izgat ez. De meg
+is szépít. Ma gyönyörű voltál. Mintha ma este virágzottál volna ki.
+Szeretnélek mindig így látni. <i>Jolán az asztalhoz
+támaszkodik.</i> Fáradt vagy? <i>Jolán igent int.</i></p>
+<p><span class="smcap">László</span> <i>hozzája megy</i>. Édes szép
+kis feleségem… Az enyém vagy, ugy-e?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">László</span> <i>megcsókolja</i>. Édes…</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>kelletlenül</i>. Kérlek…</p>
+<p><span class="smcap">László</span> <i>az órájára néz</i>. Négy
+óra mult. Gyere szépen édes fiam… vesd le szépen ezt a királynői
+ruhád… és pihenj le szépen az ágyacskádba… <i>Hozzája bújik</i>…
+Igen?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hagyj kérlek… nagyon ideges
+vagyok…</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Hogy ég az arcod, mint a
+tűz…</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>nagyon idegesen, szinte
+durván</i>. Alfréd. <span class="pagenum"><a name="Page_143" id=
+"Page_143">-143-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Jó, megyek. <i>Jobbfelé
+indul.</i> Itt akarsz maradni?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Itt ülök még egy kicsit.
+Hagyj, kérlek.</p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Jó.</p>
+<p class="center"><i>Szünet. Inas a télikert felől jön.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Mit akar?</p>
+<p><span class="smcap">Inas</span> <i>nagyon halkan</i>. A
+csillárokat jöttem eloltani méltóságos asszonyom.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Oltson el mindent.</p>
+<p class="center"><i>Az inas eloltja előbb a télikert világítását,
+aztán felmegy a lépcsőn és ott eloltva az összes többi
+világosságot, kimegy az ajtón. Most a télikert üvegfalán kilátni a
+kertbe, mely hóval van borítva és melyen ragyog a holdfény. Kis
+szünet. Aztán László nagyon csöndesen szól.</i></p>
+<p><span class="smcap">László</span>. Virrasztani akarsz itt fiam?
+Okosabb, ha aludni mégy. <i>Vár, aztán vállat von és
+elmegy.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>fáradt, nagyon csöndes
+hangon</i>. Okosabb, ha aludni megyek? <i>Lassan, megadva magát, az
+ajtó felé indul. Ebben a pillanatban látszik, amint az ördög a
+kertben az üvegfal mentén jobbról jön. Az üvegfalnál</i>
+<span class="pagenum"><a name="Page_144" id=
+"Page_144">-144-</a></span> <i>megáll, benéz. Cilinder, bunda van
+rajta, égő szivar a szájában. Aztán elmegy az üvegfal mögött balra.
+A kert hátterén fehér kőfal van. Ezen, amint elmegy, hirtelen
+óriásira nő, felszalad az árnyéka.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem megyek.</p>
+<p><i>A fotelbe veti magát. Legördül a függöny.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>HARMADIK FELVONÁS.</h2>
+</div>
+<p class="center"><i>Ugyanaz a szín, mint az első felvonásban.
+Délután fél három óra.</i></p>
+<h3>ELSŐ JELENET.</h3>
+<p class="center">Az ördög, András.</p>
+<p class="center"><i>Mikor a függöny felgördül, az ördög a szoba
+közepén áll, András pedig jobbról, a bejáratajtó közelében.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mit akar?</p>
+<p><span class="smcap">András</span>. Fel akarok menni a nagyságos
+úrhoz jelenteni, hogy egy hölgy van itt.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Miféle hölgy?</p>
+<p><span class="smcap">András</span>. Úri hölgy.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. És mit akar?</p>
+<p><span class="smcap">András</span>. Beszélni akar a nagyságos
+úrral. Mondtam neki, hogy a nagyságos úr az éjjel bálban volt és
+még mindig <span class="pagenum"><a name="Page_146" id=
+"Page_146">-146-</a></span> nem kelt föl, de erre azt mondta, hogy
+majd megvárja.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ismeri maga azt a hölgyet?
+Volt az már itt?</p>
+<p><span class="smcap">András</span>. Nem volt itt soha.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Bocsássa be. <i>András el,
+belép Elza.</i></p>
+<h3>MÁSODIK JELENET.</h3>
+<p class="center">Az ördög, Elza.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ah?!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Maga itt is itt van? Micsoda
+maga itt? Titkár?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Jóbarát vagyok, semmi más.
+Véletlenül talál itt. Kezét csókolom.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Jónapot. Nekem nem mondták,
+hogy van itt valaki. Akkor nem is jöttem volna be. De ha csak maga
+az a valaki, hát most már itt maradok. <i>Leül, majdnem háttal
+neki.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. János az éjjel – ma reggel
+jött haza.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Tudom. Mit jelent ez?
+<span class="pagenum"><a name="Page_147" id=
+"Page_147">-147-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Azt jelenti, hogy még
+mindig az ágyban fekszik. Én már nyolckor talpon voltam, ő meg még
+délután fél háromkor is fekszik. De lehet, hogy már öltözik.
+Bejelentsem neki talán a kedves meglepetést?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Nem szükséges, megvárom.
+Legalább körülnézek itt. Én tudniillik még nem voltam itt soha.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Tudom.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Honnan tudja?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Az inastól. Az, hogy egy nő
+mindennap idejár, titok maradhat az inas előtt. Azt, hogy még soha
+nem volt itt, nem lehet előtte eltitkolni.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Magam jöttem ide. Tudja, hogy
+ez nem illik?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Tudom.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Honnan tudja?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ezt is az inastól. Azt
+mondta, hogy aki künn vár, – úrilány.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Láttam rajta, hogy annak tart.
+Ez az inas az első férfi Pesten, aki úgy <span class=
+"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> beszélt
+velem, ahogy úrilánnyal beszélni illik.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Kokottnak nézte.
+Tévedett.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Én tévedtem. Úgy látszik, itt
+nem ő az inas.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem tévedett. Ő az inas.
+Amennyiben nem anyakönyvvezető.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Miért?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Úrilány előtt egy
+garzonlakás ajtaját csak két ember nyithatja ki. Vagy az inas, vagy
+az anyakönyvvezető. Gusztus dolga, ki melyiket választja.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Figyelmeztetem, hogy én egyszer
+egy barátnőm lakásán egy férfit, aki mikor magunkra maradtunk,
+megcsókolt, tettleg inzultáltam.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Én pedig egyszer egy
+barátom lakásán egy nőt, aki mikor magunkra maradtunk, tettleg
+inzultált, megcsókoltam.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Ez itt nem a maga barátjának a
+lakása. Ez itt festőműterem, ahova eljöhet mindenki portrét
+rendelni. Ez <span class="pagenum"><a name="Page_149" id=
+"Page_149">-149-</a></span> így van. Ne csináljon ilyen gúnyos
+képet.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Pardon, nem én vagyok a
+festő. Én olyan képet csinálok, amilyen nekem tetszik.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Mi van abban, ha én idejövök
+lefestetni magamat? Akár, ha egyedül is? Ez ellen nagyon kevés
+kifogás eshetik.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Kifogás: kevés. Ráfogás:
+sok.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Mondja mindjárt, hogy azt
+fogják rám, hogy a szeretője akarok lenni!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Azt nem. De súlyosabbat.
+Hogy akar a felesége lenni. <i>Csönget.</i></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. És ha ez nekem eszem ágában
+sincs?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Akkor én legyek juhászkutya
+hat hétig. <i>Megjelenik András az ajtóban.</i> András… azt a kis
+sárga bőrtáskát… a télikabátomból. <i>András el.</i></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Ne féljen, ma nem fogok
+sírni.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem félek. Én csak a nevető
+nőktől félek. <i>Átveszi a táskát, leteszi.</i> Miért jött ide?
+<span class="pagenum"><a name="Page_150" id=
+"Page_150">-150-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Ma meg akarom rendelni az
+arcképemet Száki Jánosnál, és e célból mindennap ide fogok
+jönni.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mindennap ide fog jönni, és
+e célból megrendeli az arcképét.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Frakkos nem tagadja meg magát.
+Bosztont táncol a mondatokkal. Hol előretolja, hol megfordítja
+őket. De én szívesen táncolok úgy, ahogy maga vezet. Én ma
+föltettem magamban, hogy elkezdem a harcot. Most mindennap egy
+óráig itt fogok ülni vele, kettesben, szép pózban, kicsinosítva, és
+meg fogom mutatni, mit tudok.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Magába akarja
+szerettetni.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Mindennap egy óráig, másfél
+óráig a szemembe kell néznie. Befolyást gyakorolok rá. Más boldog
+lányok másként kapják a szerelmet. Én nekem, úgy látszik, küzdenem
+kell érte. Kiülöm magamnak.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem tudja, hogy van itt még
+valaki, aki idejár a portréját lefestetni? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Tudom. Azért jövök én is.
+Harcoljunk egyforma eszközökkel. Meglássuk, kinek a portréja
+sikerül jobban.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Micsoda bátor hang! Tegnap
+még nem beszélt így!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Tudja, tegnap még haboztam. Azt
+tanácsolta, hogy küzdjek. Gondoltam: szép, amit mond, de… aludjunk
+rá egyet. Én óvatos lány vagyok ám. Én az ilyesmire nemcsak egyet,
+hanem kettőt is szoktam aludni. Egyet pro, és egyet kontra.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nos és?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Nem tudtam elaludni. Épp azokon
+az éjszakákon nem tud elaludni az ember, amikor olyasmik történnek
+vele, amikre jó volna aludni egyet. Úgy-e, ez szomorú?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. És miért nem várta meg a
+holnapot?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Mert örülök, hogy egyszer
+életemben vad és meggondolatlan vagyok. Most beledobom magamat a
+küzdelembe, <span class="pagenum"><a name="Page_152" id=
+"Page_152">-152-</a></span> így álmatlanul, izgatottan, idegesen,
+amíg bolond vagyok. Oly szép, oly izgató volt az a tanács, amit
+adott!… és olyan becsületes…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ezt kikérem magamnak.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Miért?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mert becsületes ember nem
+adhat ilyen tanácsot fiatal úrikisasszonynak.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Hogyan?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nagyon sietett az éjjel.
+Nem várta meg a végét. A vége az lett volna, hogy hagyja ezt. Maga
+nem alkalmas az ilyen harcra.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Miért? Úgy érzem, elég okos és
+elég bátor vagyok!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ön okos és bátor. Egyesíti
+magában egy tudós és egy oroszlán tulajdonságait. Csak az a baj,
+hogy olyan bátor, mint egy tudós és olyan okos, mint egy
+oroszlán.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> <i>megroppanva, kislányosan</i>.
+De hát… mit csináljak?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Akinél üveg van, az ne
+kezdjen <span class="pagenum"><a name="Page_153" id=
+"Page_153">-153-</a></span> verekedést. Vagy ne sajnálja összetörni
+az üveget.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Szomorú alak lehetek… nézzen
+rám. Ki vagyok én? Egy kis szerelmes lány, aki itt áll egyedül az
+élet közepén… nem aludt, nem evett… lázas a virrasztástól…
+elvesztette az eszét… idejött egyedül… Csak most veszem észre,
+milyen borzasztót csináltam, mikor idejöttem… huh! <i>Ijedten
+rázkódik össze.</i> Mit csináljak?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Maga szereti azt az
+embert?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Szeretem.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Volt már erről szó maguk
+közt?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Soha.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Szóval János csak épp
+kezdett úgy viselkedni, hogy…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. És maga nem éreztette
+Jolánnal, hogy szereti a fiút?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Nem. Akartam, de már nem volt
+rá időm tegnap. <span class="pagenum"><a name="Page_154" id=
+"Page_154">-154-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Feleljen őszintén. Van-e
+tudomása arról…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Borzasztó ez. Úgy kérdez, mint
+valami biró.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem. Maga felel úgy, mint
+valami vádlott. Álljon fel, kis lány. Én majd leülök. Azt akarom,
+hogy magának legyen igaza. Tudja-e azt, hogy János Jolánt szereti?
+Vigyázzunk: szereti, de a legbensőbb becsülés határán belül.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Ismerem ezt a becsülést. Volt
+egy szobalányunk, aki a mamát méltóságos asszonynak nevezte, és
+ellopta közben a fél staffirungját.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Kis lány, beszéljen több
+tisztelettel azokról a dolgokról, amikkel a nőket becsapják. Ha
+ezek a komisz hazugságok nem volnának, olyan volna a szerelmi
+életünk, mint a macskáké.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Utálom a hazugságot.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A hazugságokat, fiam,
+tisztelni kell. Mátyás királlyal meghalt az igazság, és mégis
+megvagyunk. De ha egyszer valamelyik királlyal meg talál
+<span class="pagenum"><a name="Page_155" id=
+"Page_155">-155-</a></span> halni a hazugság, lemehetünk a
+fenébe!</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Hát jó, elhiszem, hogy
+becsüli.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Szóval tudja, hogy a fiú
+szereti.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Hogy tudom-e? Egyebet se
+tudok.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Akkor beláthatja, nincs
+mást tennie, mint kiállani az útból. Lemondani.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. De hát miért mondta tegnap,
+hogy küzdjek? Mikor tanácsot kértem.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem én mondtam édesem. Maga
+mondatta velem. A magyar nyelv egyik legnagyobb hazugsága ez a
+kifejezés: tanácsot kérni. Az ember sohse kér tanácsot. Az ember ad
+egy tanácsot másnak, a maga számára, és ezt hallani akarja. A
+tanácsadó tükör, amiben, a kétkedő ember megnézi magát. Aki még
+mindig nem tudja, hogy mikor tanácsot ad, csak tükör, az
+megérdemli, hogy befoncsorozzák.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Hiszen, ha tudnék
+lemondani!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Tanulja meg! <span class=
+"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Kitől? Az anyám nem tud
+lemondani egy premiérről. Az apám nem tud lemondani egy szivarról.
+Egész életemben arra tanítottak, hogy minden van, ami kell. És most
+mondjak le egyszerre mindenről? Hol vegyem? Hol vegyem?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hiszen maga okos lány.
+Vannak nők, akik abból élnek, hogy minden órában lemondanak egy
+férfiról.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Az istenért… kikről beszél?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ne vesse meg a rossz nőket.
+Tőlük tanulunk csókolni mi férfiak, és tőlük tanulnak velünk bánni,
+maguk, nők. Tisztelje a rossz nőket, fiam, mert ezt a tudományt ők
+tartják fenn. Ők vigyáznak az örök tűzre, nem a Vesztaszüzek. Engem
+csak az vigasztal, hogy a tudomány még a Vesztaszüzekről is
+kimutatta, hogy rossz nők voltak. Különben, mit tudom én. Én nem
+tartottam nekik az – örök tüzet.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. De hát hol vegyek én egy rossz
+nőt? <span class="pagenum"><a name="Page_157" id=
+"Page_157">-157-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hát… leánynak bizony nehéz
+egy kicsit. Hm. Lássuk csak. Hiszen az első nő, akivel az életben
+találkozunk, már félrelépett nő: a dada. Él még a dadája?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Az én dadám tisztességes nő
+volt.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Fogadni mertem volna. A
+szobalányuk csinos?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Nem. Csunya. Önkéntes az
+öcsém.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Baj, baj. Megálljunk csak!
+Megvan. Hát majd én beiratom magát a lemondás iskolájába. <i>Az
+ajtóhoz megy kiszól.</i> Cinka… miért vár, fiam, az előszobában?
+Hisz megfázik. Jőjjön be, várjon itt, itt be van fűtve. <i>Bevezeti
+Cinkát. Cinka némán meghajol Elza felé. Elza viszonozza a
+köszönést. Cinka leül.</i></p>
+<p class="center"><i>Csönd</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>tüntetően köszörüli a
+torkát</i>. Khm, khm. <i>Nézegeti őket.</i></p>
+<p class="center"><i>Szünet</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>mintha unatkoznék</i>.
+Bizony, bizony…</p>
+<p class="center"><i>Szünet</i>. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_158" id="Page_158">-158-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>hangosan kezd dudolni egy
+dalt, mint aki magában van és nem tud mit csinálni, közben szép
+lassan kimegy a bal első ajtón, ravaszul visszanézve rájuk.</i></p>
+<h3>HARMADIK JELENET.</h3>
+<p class="center">Cinka, Elza.</p>
+<p class="center"><i>Egyideig szünet, aztán megszólal
+Cinka.</i></p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Nagyságos asszony is a festőt
+várja?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Én is. <i>Szünet</i>. A festő
+lumpolt az éjjel, és ilyenkor mindig sokáig alszik.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Igen. Hát ha az ember már
+sokáig nem alszik, akkor… aludni kell.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Nagyságos asszony talán a
+portréját festeti vele?</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Szeretném.</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Mert én mindenkit ismerek, aki
+ide szokott járni. Én itt itthon vagyok. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> Én itt
+modell vagyok. Itt mindig csak engem festenek, mikor ingyen
+festenek. Nagyságos asszonynak jó Lenbachos feje van.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Kegyed már harmadszor mondja
+nekem: nagyságos asszony. Én még leány vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Bocsánat. Én már nem vagyok
+leány és mégse vagyok nagyságos asszony. Nevem Seiden Cecillia, de
+ezek a festők csak Selyem Cinkának hívnak. De azért én a
+keresztlevelemben Seiden vagyok. Született Seiden.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Az én nevem Tóth Elza.</p>
+<p class="center"><i>Szünet. Cinka nagyot néz.</i></p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Hallottam már nagysád nevét.
+Igen. Ismerjük mink, jómódú nő tetszik lenni. Gazdag házilány.
+Tudom. Mink Budán laktunk, de tönkre mentünk.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> <i>sajnálkozva</i>. Ugyan…</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Nem baj. Én a kórusban voltam,
+a Népszinháznál, és az volt a bajom, hogy megismerkedtem egy
+gyógyszerésszel, <span class="pagenum"><a name="Page_160" id=
+"Page_160">-160-</a></span> egy főhadnaggyal meg egy szerkesztővel.
+A szerkesztő nagyon édes ember volt. Úgy hítták, hogy Zrínyi.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Szép név.</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. De Adolf.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Az már baj. <i>Szünet</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Én ismerem ám kegyedet.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Honnan?</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Csak úgy névről. De én tudom
+hogy… kegyed kicsoda… Én itt modell vagyok. A házhoz tartozom. Én
+adom mosásba a fehérneműjét.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. És… nem lop a mosóné?</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Nem, kérem. Csak tépi a ruhát.
+Én tudom a festőnek a dolgait.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Érdeklik önt az ő dolgai?</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Oh igen. De most már nem
+leszek nála modell.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Miért?</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Mert megnősül.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Amért megnősül, festő marad
+továbbra is. Akkor is kell neki modell.</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Na ja, de… az egészen más. Egy
+legénymodell az más. Nekem nincs <span class="pagenum"><a name=
+"Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> szivem az ilyenhez.
+Tetszik tudni… én… én a fehérneműjét adtam mosásba… aztán most
+menjek… csak festeni… az a szívire megy az embernek. Nem mondom,
+hogy bánom, neki jobb, hanem… minek egyem le a májamat.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Kegyed szereti a festőt?</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Oh, nagyon jó fiú.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Festi önt most?</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Nem. Most mindig vagy tájat
+fest, vagy udvari tanácsost.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Hát akkor ön most nem mint
+modell van itt.</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Én mindig mint modell vagyok
+itt. Mink mindig mint modell megyünk a festőhöz. Ő az oka, ha ő nem
+mint festő viselkedik.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Kérem, kérem. Kisasszony
+olyasmiről akar velem beszélni, amihez nekem semmi közöm.</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Oh, kérem, ha én őszinte
+vagyok nagysádhoz, a nagysád is lehet velem őszinte. Én a nagysádot
+nem akarom sérteni. <span class="pagenum"><a name="Page_162" id=
+"Page_162">-162-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Tudom, de…</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Pedig a nagysád okos lánynak
+látszik. Én tudom, hogy a nagysád az, aki arra van kiszemelve, hogy
+a festő elvegye.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> <i>feláll</i>. Kérem.</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. No ja, ha a nagysád
+pikirozottan beszél! Én szeretem a nagysádot, én örülök, hogy olyan
+csinos… mert a festő is szép ember… én nem haragudnám önre, ha ön
+volna a modell, és én volnék a privát. Voltam én is privát. Mink
+Budán laktunk, de tönkrementünk.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Bocsásson meg én nem…</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Oh kérem, én kérek bocsánatot,
+ha talán megsértettem. Ne tessék hinni, hogy én azért neheztelek
+kegyedre… vagy hogy sajnálom a nagysádtól a festőt, vagy hogy
+irigykedek… én nagyon boldog leszek, ha hallom, hogy a festő jól él
+a nagysáddal. Nem vagyok azért buta lány. Nekem nem is fáj, hogy
+látom most itt nagysádot finom ruhában és egyáltalán olyan finoman…
+én tudom, hogy ennek így kell lenni… és őszintén <span class=
+"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> meg is
+mondom kegyednek, én ma azért jöttem ide…</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span> <i>részvéttel</i>. Kedves
+kisasszony… ne vegye rossz néven… ha talán valami olyat mondtam… de
+ez a váratlan találkozás egy kicsit idegessé tett, és…</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Tudom érteni, kérem. Én is
+sokszor voltam ideges, amíg tönkre nem mentünk.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Én barátilag szeretnék önnel
+beszélni.</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Velem lehet is, mert én jó
+lány vagyok. Én már régen tudom, hogy a festő… megmondom kegyednek,
+azért jöttem ide, hogy… tudniillik tegnap este itt voltam… innen
+sértődve mentem el. Nem vesztünk össze, de tudom, hogy ő már un
+engem és máson jár az esze. Elszaladtam innét, mégis buta vagyok,
+mert még sírtam is. Aztán ő nagyon jó fiú, megsajnált, és mielőtt
+az estélyre ment, eljött hozzám, frakkban… De én letagadtattam
+magamat. Pedig tudtam, hogy azért jön, hogy kibékítsen. Csakhogy
+<span class="pagenum"><a name="Page_164" id=
+"Page_164">-164-</a></span> az már nekem nem kell. Slussz, hát
+slussz.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Szerette magát?</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Én szerettem őtet.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. És most?</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Megmondom őszintén… ha egy
+férfi mást akar, nem lehet semmit csinálni. Ez olyan, mint az
+állomás, kérem. Az állomás ott áll, és a vonat jön. Aztán elmegy a
+vonat, de az állomás nem szalad utána. Most már ha az ember kis
+állomás, hát csak egy percig áll nála a vonat. Aztán gyön egy másik
+vonat.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Ön szerette és mégis így
+beszél?</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Szerettem. De a nagysádék azt
+hiszik, hogy ennek addig muszáj tartani, amíg mi nők szeretnénk.
+Ehhez gyakorlat kell kérem. Tegnap este, mikor nem eresztettem be,
+már gyakoroltam magamat. Most majd így lassan megszokom, hogy nem
+jön. Aztán, ha már megszoktam, akkor mindegy lesz már nekem is.
+Éljen jól. <span class="pagenum"><a name="Page_165" id=
+"Page_165">-165-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. És hát akkor most miért van
+itt.</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Mert azért mégis buta vagyok.
+Tegnap este okos voltam. Kezdtem leszokni róla. Ma megint
+megbutultam, kedvem támadt idejönni. Pedig tudtam, hogy hiába
+jövök. De az ember úgy elmegy néha… a szivit fájatni.</p>
+<p class="center"><i>Sírni kezd, keresgéli a zsebkendőjét, de nem
+találja. Elza meglátja az asztalon az ördög sárga bőrtárcáját,
+szomorú mosollyal veszi ki belőle a zsebkendőt és Cinka felé
+nyujtja, aki átveszi.</i></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. No, édes kisasszony…</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Jó, hogy így eszembe jutott
+megint minden. Most már meg se várom. Megint gyakorolom magamat.
+Most el fogok menni, anélkül, hogy láttam volna. Tőlem ne tessék
+félni. Nem érdemes. Annál én okosabb nő vagyok. Most elmegyek.
+Szépen lemegyek a lépcsőn, és ide soha többé nem jövök vissza. Ez
+olyan biztos, mint a halál. Ha másképp csinálnám, csak magamat
+kínoznám meg. Hány óra kérem? <span class="pagenum"><a name=
+"Page_166" id="Page_166">-166-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Három.</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Mert van itt egy fiatal festő
+a Kmetty-utcában… bizonyos Cserényi… nagyon tehetséges ember. Még
+nem állított ki, de fog. Annál van dolgom.</p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Önt festi?</p>
+<p><span class="smcap">Cinka</span>. Már festett. Ma csak azért
+megyek, mert megigértem neki… izé… ott akarok lenni fél négykor… a
+mosóné jön hozzá. <i>Elszalad</i>.</p>
+<p class="center"><i>Szünet. Elza utána néz. Azután egyszerre
+meggondolja magát, körülnéz, felugrik és sírásba fulladó hangon,
+melyet azonban elfojt, kiált utána.</i></p>
+<p><span class="smcap">Elza</span>. Kisasszony… Kisasszony…
+<i>keresi a ridiküljét, amit az asztalra tett, és megint megtalálja
+az ördög sárga táskáját. A földhöz vágja sírva.</i> Én is megyek,
+édes kisasszony… <i>Elrohan jobbra.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span></p>
+<h3>NEGYEDIK JELENET.</h3>
+<p class="center">Az ördög, András.</p>
+<p class="center"><i>Mikor Elza elment, csöngetés hallatszik. A
+csöngetésre belép András.</i></p>
+<p><span class="smcap">András</span> <i>egyenesen a nagy
+karosszékhez megy, megáll előtte.</i> A nagyságos úrnak
+méltóztatott csöngetni?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>, <i>aki a karosszékben ül,
+most egy kicsit kihajol belőle, hogy lássák.</i> Igen, én
+csöngettem.</p>
+<p><span class="smcap">András</span>. Parancsol valamit?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A teámmal mi van? Van a
+háznál rum?</p>
+<p><span class="smcap">András</span>. Van.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Sok rumot hozzon hozzá.
+<i>Kijön a székből.</i> A nagyságos úr még öltözik?</p>
+<p><span class="smcap">András</span>. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Kereste valaki
+délelőtt?</p>
+<p><span class="smcap">András</span>. A László méltóságosék
+szobalánya volt itt vagy háromszor. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_168" id="Page_168">-168-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mit akart?</p>
+<p><span class="smcap">András</span>. Hogy fölkelt-e már a
+nagyságos úr. Mondtam neki, hogy még alszik és ki van adva az
+ordré, hogy csak délután háromkor költsem fel.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Más nem volt itt.</p>
+<p><span class="smcap">András</span>. Nem.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Jól van. Gyerünk avval a
+teával. Majd hozza fel a gazdája szobájába. <i>El a műterem
+felé.</i></p>
+<h3>ÖTÖDIK JELENET.</h3>
+<p class="center">András, Jolán.</p>
+<p class="center"><i>Csöngetés, mikor az ördög kiment. András a
+bejáratajtón sietve el. Erre belép rögtön Jolán, utána
+András.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>izgatottan viselkedik</i>.
+Itthon van a gazdája?</p>
+<p><span class="smcap">András</span>. Igenis, méltóságos
+asszony.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. A szobalányom azzal jött
+vissza, hogy háromkor kel föl. Most pont három. Fölkelt már?
+<span class="pagenum"><a name="Page_169" id=
+"Page_169">-169-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">András</span>. Tíz perce kelt föl.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Amióta hazajött, egyfolytában
+aludt? Ezt azért kérdezem, mert tudni akarom, hogy hajnal óta,
+amikor hazajött, beszélt-e vele valaki.</p>
+<p><span class="smcap">András</span>. Nem költöttem fel.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem hoztak neki valami
+levelet?</p>
+<p><span class="smcap">András</span>. Nem.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>megkönnyebbülten</i>. Hála
+istennek. <i>Andráshoz</i>. Azonnal jelentse be neki, hogy itt
+vagyok és beszélni akarok vele rögtön.</p>
+<p><span class="smcap">András</span>. Méltóságos asszonynak
+alighanem várnia kell néhány percig. Most jövök tőle. Még öltözik.
+Hanem ha parancsolja, szólok a doktor úrnak.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>ijedten</i>. Micsoda
+doktornak?</p>
+<p><span class="smcap">András</span>. Akivel tegnap együtt
+méltóztattak itt lenni.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Az ott van nála?</p>
+<p><span class="smcap">András</span>. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Végem van. <i>Andráshoz</i>.
+Maga ott volt körülötte? <span class="pagenum"><a name="Page_170"
+id="Page_170">-170-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">András</span>. Segíteni szoktam neki az
+öltözködésnél.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem látta, hogy az az ember
+átadott-e neki valami levelet… valami írást… valami cédulát?</p>
+<p><span class="smcap">András</span>. Meglehet, mert amikor ő jött,
+én kimentem.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Kéretem a doktor urat, hogy
+azonnal jőjjön le ide. Ne mondja, hogy én kéretem.</p>
+<p><span class="smcap">András</span>. Igenis. <i>Elsiet a műterem
+felé. Jolán egy pillanatig izgatottan jár fel-alá. Belép az
+ördög.</i></p>
+<h3>HATODIK JELENET.</h3>
+<p class="center">Jolán, az ördög.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>mozdulatot tesz, melyen
+csodálkozik, hogy Jolán itt van.</i> Hogyan? Ön az a hölgy, aki
+sürgősen beszélni óhajt velem?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Én.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Parancsoljon velem. Hisz
+tudja, hogy mindig… <span class="pagenum"><a name="Page_171" id=
+"Page_171">-171-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Egy szót se addig, míg a
+kérdésemre nem felelt. Reszketek. Nem is merem megkérdezni… nézzen
+rám… doktor…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Átadtam!</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Ah! <i>Nagyon halk sikolyt
+hallat. A szoba túlsó sarkába megy és ott leül. Mereven néz maga
+elé.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>a belépő Andráshoz, aki a
+teát hozza.</i> Ide tegye. Köszönöm. <i>András el a műterem
+felé.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. És ő elolvasta?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. El. <i>Szünet. Az ördög a
+teával foglalkozik.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Istenem.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>miután kitöltötte a teát,
+melléje ül. Halkan beszél.</i> Mikor végig olvasta, akkor újra
+kezdte. Azt kérdezte tőlem: Tudod te, mi van ebben a levélben? Azt
+feleltem, hogy sejtelmem sincs róla. Mondtam, hogy én csak egy
+megbízható férfiember vagyok, akire maga rábízta ezt a levelet. És
+miután láttam, hogy a levél borzasztó hatást tett rá, kimentem
+<span class="pagenum"><a name="Page_172" id=
+"Page_172">-172-</a></span> diszkréten a szobából. De nem tudtam
+úgy sietni, hogy ne hallottam volna, amint a párnába rejtve a
+fejét, sírt.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Sírt. <i>Nem kérdi, hanem
+mondja.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A síró férfit nem szeretem.
+De ha már hallottam… nem tehetek róla… nagy, boldog, férfias sírás
+volt, szeretném azt mondani, hogy diadalmas sírás.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Azért jöttem ide, mert meg
+akartam akadályozni, hogy megkapja azt a levelet, várni akartam
+itt, amíg fölkel, hogy én legyek az első, akivel ma beszél. Meg
+akartam kérni, hogy adja vissza felbontatlanul, ha megkapja. És
+elkéstem.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem ön késett el. Én
+siettem. Most már, hogy végleg megtisztelt a bizalmával, boldog
+vagyok, hogy ilyen pontos voltam.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hát komoly dolog az élet?
+Boldogság, boldogtalanság azon mulik, hogy valaki öt perccel három
+előtt jön-e, vagy öt perccel három után.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Úgy van. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>maga elé néz</i>. Sírt?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A boldogságtól.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Mikor reggel fölébredtem,
+boldogan lustálkodtam vagy egy percig az ágyamban, tökéletesen
+megfeledkeztem mindenről, ami velem történt. Még üres volt a fejem
+az álomtól. Aztán egyszerre eszembe jutott minden. Mintha valaki
+kézzel a szivemre ütött volna. Mint a bolond, úgy kapkodtam magamra
+a ruhát. Az ön szállására szaladtam volna, de nem tudtam, hol
+lakik. Hát ideküldtem a cselédet, majdnem nyugodt voltam mostanáig…
+azt hittem, jókor érkezem… és most vége. Most már hiába minden. Hat
+évi csöndes szenvedés… minden felszabadult… Nem merek beszélni
+vele, és mégis érzem, hogy beszélnünk kell. Megszökném előle, de
+nem ő jön utánam, hanem az én levelem megy ő utána… azok után,
+amiket tegnap forró fejjel csináltam… üldözi… kínozza, égeti… és
+én…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem lehet. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hogy fogok a szemébe nézni? A
+nászéjszakámon… egy ember előtt, akit nem szerettem, mikor ketten
+maradtunk… reszkettem, haldokoltam… de a szemébe néztem. Most
+találkoznom kell vele… és nem tudom, mi lesz velem. <i>András
+átmegy a színen, a műterem felől jövet, elviszi az üres csészét, és
+jobbfelé megy a bejárat irányában.</i></p>
+<p><span class="smcap">András</span>. Már jön a nagyságos úr.
+<i>El.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Én… megyek… el.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>megfogja a karját</i>. Nem…
+ne menjen.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Beláthatja, hogy nem
+maradhatok itt.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Maradjon. Most nem szabad vele
+négyszemközt beszélnem. Itt kell maradnia én miattam, hogy legyen
+itt valaki… hiszen maga tudja, mi van ebben a levélben.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. De ha itt maradok, nem
+lehet önök közt szó a levélről és akkor elhalasztódik mindaz, amit
+ön neki mondani akar. Én itt csak akadály vagyok. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Most már őszintén akarok vele
+beszélni. Még egyszer utoljára meg fogom kérni… <i>János hangja a
+színfal mögött.</i></p>
+<p><span class="smcap">János hangja</span>. András!</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>hirtelen</i>. Jön.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>hirtelen</i>. Hát… legalább
+maradjon a közelben.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>a bal ajtóra mutat</i>.
+Itt leszek. Ha úgy érzi, hogy szüksége van rám, hívjon. <i>El
+gyorsan, balra János megjelenik a műterem-ajtóban.</i></p>
+<h3>HETEDIK JELENET.</h3>
+<p class="center">János, Jolán.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>belép</i>. <i>Némán,
+hosszan, kezet csókol Jolánnak. Halkan.</i> Énnekem most térden
+állva kellene bocsánatot kérnem attól, akit ezen a világon a
+legjobban tisztelek és becsülök, azért, amit az éjszaka tettem.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>elhaló, gyönge hangon</i>. A
+doktor itt van a szomszéd szobában. Röviden beszéljünk, János. Én
+voltam a meggondolatlan, <span class="pagenum"><a name="Page_176"
+id="Page_176">-176-</a></span> mert nekem nem volt elég ez a mi sok
+keserves évünk… felgyult a szívem, éreztem, hogy… bele kell mennem
+ebbe a próbába… oh, nem azért, mert tudni akartam… igaz-e a
+becsülése… János én azt tudom… <i>Kezet nyujt neki. János megfogja
+a kezét.</i> Egy pillanatra sem kételkedtem benne… de nem bírtam
+magammal… tudnom, éreznem kellett, szomjas voltam arra, hogy
+szeret-e…? úgy, ahogy én sejtettem… minden éjszakán… minden…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Oh… <i>Megcsókolja a kezét.
+Aztán elbocsájtja. Inkább Jolán szabadítja ki a kezét a
+kezéből.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Huszonnégy óra alatt annyi
+minden történt velünk. Hiába vannak az évek és a századok… az egész
+emberiség története elfér egy napba, egy olyanba, mint ez a mi
+tegnapunk… Most megpróbálom… minden utolsó, szegény kis erőmet
+összeszedem… megpróbálom, el lehet-e mondanunk ugyanazt, amit ezen
+a helyen tegnap délután <span class="pagenum"><a name="Page_177"
+id="Page_177">-177-</a></span> mondtunk el… tudunk-e még egyszer
+becsületesen kezet fogni egymással, mint tegnap… van-e még erőnk,
+hogy megujítsuk a mi szomorú szerződésünket… amit annyi hosszú
+esztendőn át állottunk…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Jolán… édes kis lányom…</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem lehetett máskép. Az a
+néhány perc, ami alatt az éjszaka éreztem, hogyan tüzel felém a
+szerelme… nem az, amit álomba fojtott,… hanem az, amiről eddig csak
+maga tudott… hogy megláthattam egy pillanatra azt, ami eddig csak a
+magáé volt, hogy fellángolt előttem, amit eddig parázsnak hazudott…
+felforralt, elvette az eszemet… belementem egy vad tréfába, hogy
+beleláthassak a lelkébe… mert nem akartam egyebet… nem voltam erős…
+nem tudtam megtagadni magamtól ezt a gyönyörűséget, oly közel volt,
+oly könnyű volt,… hogy csak egyszer lássam úgy rám nézni, ahogy
+akkor rám nézett,… hogy csak egyszer árulja el magát… először és
+utoljára. <span class="pagenum"><a name="Page_178" id=
+"Page_178">-178-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Édes kis leányom…</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. De megbűnhödtem ezért ez egy
+pillanatért. Megégtem. János. Most már azt se tudom ismételni, amit
+az előbb mondtam… arról a kézszorításról… elvesztem… János.
+<i>Lassan a székhez megy, leül. Nincs ereje. Kis szünet. Aztán
+fölemeli a fejét.</i> Szeretlek…</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>hozzá siet</i>. Jolán…
+<i>Mikor hozzá ér, az asszony fölpattan a székről és egy halk,
+félig sírás, félig nevetéssel átöleli. Megcsókolják
+egymást.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>hirtelen megriad, nagyon
+összerázkodik. Súgva.</i> A doktor… <i>a másik szoba felé
+mutat</i>… ott van. <i>A szájára teszi az ujját, jelezve, hogy
+legyen csönd. Súgva, lehúnyt szemmel, nagyon szemérmes
+dévajsággal.</i> Nem sejtette, mi van a levélben.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem sejtette…</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Melyik levélben?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>mosolyogva</i>.
+Hogy-hogy?</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Édes szivem… milyen levélről
+beszélsz…? <span class="pagenum"><a name="Page_179" id=
+"Page_179">-179-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. A levelem… No, ne… ne tégy
+úgy… most diszkrét vagy és finom… beszélhetsz róla bátran… nem
+szégyellem… Félig öntudatlanul írtam, meg is bántam, de most már
+nem bánom. Büszke vagyok rá. Egy asszony nem mindig akarja azt,
+amit leír, de mindig azt írja, le, amit akar. Olvassuk el
+együtt.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Jolán… én komolyan nem tudok
+levélről. Levelet írtál nekem?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>megriadva</i>. Hogyan… <i>A
+szívére teszi a kezét.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem. Nem kaptam.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem kaptad meg…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Nem.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. De hiszen… <i>egy pillanatra
+elhallgat, aztán az ajtóhoz rohan és felrántja. Az ördög belép.</i>
+<span class="pagenum"><a name="Page_180" id=
+"Page_180">-180-</a></span></p>
+<h3>NYOLCADIK JELENET.</h3>
+<p class="center">Jolán, János, az ördög.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>akadozva</i>. A… a… a…
+levelem… <i>Fürkészőleg nézi az arcát.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ezer bocsánat, méltóságos
+asszonyom… most jut eszembe, hogy… a levelet… elfelejtettem átadni.
+<i>A zsebébe nyúl és kihúzza.</i> Itt van. <i>Bocsánatkérő
+mozdulatot tesz. Kis szünet, mely alatt János ránéz, a Jolán
+szívére tett kézzel, ijedten, tanácstalanul néz hol rá, hol
+Jánosra. Az ördög finoman mosolyog.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>nagyon kedvesen,
+halkan</i>. Legyen a mentségem, hogy vannak levelek, amiket nem
+szükséges átadni…</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>az ördögre meredve</i>. Most
+látom, hogy nem tudom, ki ez az ember…</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. De ha úgy gondolja…
+<i>János felé nyujtja a levelet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>hirtelen</i>. Nem! <i>János
+átvette a levelet.</i> Nem akarom, hogy elolvassa… <span class=
+"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Asszonyom… az ön parancsa.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Tépje el. <i>János eltépi a
+levelet.</i> A tűzbe… a tűzbe… <i>János a kandallóba dobja a
+levelet. A tűz fellobban.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Én sajnálnám a legjobban,
+ha kellemetlenséget okoztam volna hanyagságommal.</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>sértő hangon</i>. Már
+mégy?</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Négykor indul a vonatom,
+megyek. Mégegyszer bocsánat, méltóságos asszonyom. Így jár az, aki
+nem tudja, milyen fontos dolgot bíznak rá. Csak sejtettem volna is,
+hogy abban a levélben olyan lelki válságoknak…</p>
+<p><span class="smcap">János</span> <i>szigorúan</i>. Nem fogom
+megengedni, hogy bármily burkoltan is, de meggyanusítsad ezt a
+levelet. Őméltóságához engem a legmélyebb tisztelet köteléke fűz.
+Abban a levélben nem lehetett más, mint valami közömbös értesítés.
+Ezt te tudhatod a legjobban.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ebben igazad van. <i>Áll és
+vár.</i></p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Le fogsz késni a vonatról.</p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>meghajol</i>. Asszonyom.
+<i>Kezet</i> <span class="pagenum"><a name="Page_182" id=
+"Page_182">-182-</a></span> <i>fog Jánossal.</i> Szervusz. Még
+egyszer bocsánat a levélért. <i>El a bejáratajtón.</i></p>
+<h3>KILENCEDIK JELENET.</h3>
+<p class="center">Jolán, János, majd az ördög.</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem azt bánom, hogy nem adta
+át a levelet… Most már odaadnék egy csomó évet az életemből, ha nem
+dobattam volna a tűzbe.</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. De hát mi volt abban a
+levélben?</p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span>. Minden, amit tudsz. Minden,
+amit most el is mondtam. <i>A tűzbe néz.</i> És most ott ég… az
+első szerelmes levelem… az én szegény, reszkető kis írásom… amit
+együtt akartam veled olvasni. Igaza van. Nem volt rá szükség. De
+most szükség volna rá… azért kértem, mert ennél akartam most
+megrészegedni… most itt… nem tudok nélküle… nem tudom nélküle
+elveszteni a józanságomat… <i>Szenvedélyesen</i>. János…
+<span class="pagenum"><a name="Page_183" id=
+"Page_183">-183-</a></span> ott benn a műteremben… tegnap… láttam
+tokaji bort… adj inni belőle…</p>
+<p><span class="smcap">János</span>. Hozom… menyasszonyom! <i>A
+műterembe rohan. Jolán lassan, boldogan utána indul.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>belép a bejáratajtón,
+sapkában, bundával, kis utitáskával.</i> Ma határozottan
+szórakozott napom van. <i>Levelet húz elő a külső zsebéből.</i> Hát
+nem egy számlát adtam oda az előbb ehelyett a levél helyett?
+<i>Átadja Jolánnak a levelet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>feltépi a levelet,
+ráismer</i>. <i>Örömmel sikolt fel.</i> Ez az! <i>A kebléhez
+szorítja.</i> János! <i>Berohan utána a műterembe.</i></p>
+<h3>TIZEDIK JELENET.</h3>
+<p class="center">Az ördög egyedül.</p>
+<p class="center"><i>Az ördög egyedül marad. Maga elé néz, nagyon
+komolyan. Aztán lassan a műteremajtóra néz. Majd megint a földre. A
+közönségre néz.</i></p>
+<p class="center"><i>Miután mégegyszer a műterem ajtóra nézett,
+előrejön, egészen a szinpad elejére, arcán látszik,</i>
+<span class="pagenum"><a name="Page_184" id=
+"Page_184">-184-</a></span> <i>hogy a közönségnek mondani akar
+valamit. Mikor odaért, egy pillanatig hallgat, aztán az artisták
+rendes mozdulatával és arckifejezésével, amellyel egy produkciót
+befejeznek, halkan, röviden, de élesen ennyit mond:</i></p>
+<p class="center">– Voilà!!</p>
+<p class="center"><i>Hirtelen felkapja a táskáját, amit az előbb
+letett a földre és nagyon gyorsan távozik a bejáratajtón. Az ajtót
+becsapja. Nagyon rövidke szünet. Aztán hirtelen függöny.</i></p>
+<hr class="chap" />
+<div style='text-align:center'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77642 ***</div>
+</body>
+</html>
author	www-data <www-data@mail.pglaf.org>	2026-01-07 14:17:21 -0800
committer	www-data <www-data@mail.pglaf.org>	2026-01-07 14:17:21 -0800
commit	fdacc1083966f45597eef41964f8fcb94f2e2374 (patch)
tree	f2bd7f7b6e22cef7d47ad10efd2e7f07f2943e47 /77642-h