diff options
Diffstat (limited to '77629-h/77629-h.htm')
| -rw-r--r-- | 77629-h/77629-h.htm | 8739 |
1 files changed, 8739 insertions, 0 deletions
diff --git a/77629-h/77629-h.htm b/77629-h/77629-h.htm new file mode 100644 index 0000000..821d28c --- /dev/null +++ b/77629-h/77629-h.htm @@ -0,0 +1,8739 @@ +<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" + "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> +<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> +<head> +<meta name="generator" content= +"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> +<meta http-equiv="Content-Type" content= +"text/html; charset=utf-8" /> +<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> +<title>Kék mesekönyv by Elek Benedek | Project Gutenberg</title> + +<style type="text/css"> +/*<![CDATA[*/ +body { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; +} + +h1,h2,h3 { + text-align: center; + clear: both; + line-height: 200%; +} + +h2,h3 { + margin-top: 2em; +} + +h3 span.smaller { + font-size: 80%; +} + +p { + margin-top: 0.75em; + margin-bottom: 0.75em; +} + +body > p { + text-align: justify; + text-indent: 1.5em; +} + +hr { + width: 33%; + margin-top: 2em; + margin-bottom: 2em; + margin-left: auto; + margin-right: auto; + clear: both; +} + +hr.chap {width: 65%} + +.pagenum { +/* visibility: hidden; */ +/* display: none; */ + position: absolute; + right: 2%; + color: gray; + font-size: smaller; + text-align: right; + text-indent:0; +} + +.center { + text-align: center; + text-indent: 0; +} + +.summary { + text-align: center; + text-indent: 0; + margin: auto; + font-size: 90%; +} + +.right { + text-align: right; + margin-right: 1.5em; +} + +.smcap { + font-variant: small-caps; +} + +em.gesperrt { +/* font-style: normal; */ +/* font-weight: normal; */ + letter-spacing: 0.2em; + padding-left: 0.2em; +} + +.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} + +.caption {font-weight: bold;} + +.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} + +.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} + +.figcenter { + margin: auto; + text-align: center; +} + +.figleft { + float: left; + clear: left; + margin: 0 4px 0 0; + padding: 0; + text-align: center; +} + +p.caption { + margin-top: 0; + font-size: smaller; +} + +.footnotes { + border: dashed 1px; +} + +.footnote { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; + font-size: 0.9em; + text-align: justify; +/* text-indent: -5%; */ +} + +.footnote .label { + position: absolute; + right: 84%; + text-align: right; +} + +.fnanchor { + vertical-align: super; + font-size: .8em; + text-decoration: none; +} + +.poem { + font-size: 0.9em; + display: table; + margin: auto; + text-align: left; +} + +.figcenter, .figcenter img { + max-width: 100%; +} + +.poem .stanza { + margin: 1em 0em 1em 0em; +} + +.poem span.i0 { + display: block; + margin-left: 0em; + padding-left: 3em; + text-indent: -3em; +} + +ul.TOC { + list-style-type: none; + padding-left: 10%; +/* text-indent: 0; */ + text-indent: -5%; + width: 70%; + text-align: justify; +} + +ul.TOC li { + margin-top: 0.25em; +} + +ul.TOC li.li2 { + margin-top: 0.25em; +} + +li.li2 { +/* margin-bottom: 1em; */ +/* font-size: 90%; */ + padding-left: 1em; + text-indent: 0; +} + +span.ralign { + position: absolute; + text-align: right; + right: 15%; + top: auto; +} +/*]]>*/ +</style> +</head> +<body> +<div style='text-align:center'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77629 ***</div> +<hr class="chap" /> +<div class="chapter"></div> +<p class="center"><span class= +"caption-largest">CSODALÁMPA</span></p> +<p class="center"><span class="caption">A VILÁG LEGSZEBB +MESÉI</span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption-small">MESÉLI</span></p> +<p class="center"><span class="caption-150"><span class= +"smcap">Benedek Elek</span></span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption-small">POGÁNY WILLY S MÁS +MŰVÉSZEK RAJZAIVAL</span></p> +<p> </p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> +<p class="center"><span class="caption-small">AZ ATHENAEUM IRODALMI +ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA</span></p> +<p class="center"><span class="caption">1921</span></p> +<hr class="chap" /> +<h1>KÉK MESEKÖNYV</h1> +<p class="center"><span class="caption">A VILÁG LEGSZEBB +MESÉIBŐL</span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption-small">MESÉLI</span></p> +<p class="center"><span class="caption-150"><span class= +"smcap">Benedek Elek</span></span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption-small">POGÁNY WILLY S MÁS +MŰVÉSZEK RAJZAIVAL</span></p> +<p class="center"><span class="caption-small">MÁSODIK +KIADÁS</span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> +<p class="center"><span class="caption-small">AZ ATHENAEUM IRODALMI +ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA</span></p> +<p class="center"><span class="caption">1921</span></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_4" id= +"Page_4">-4-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2><i>A CSODALÁMPA.</i></h2> +</div> +<p><i>Van nekem egy csodalámpám, gyerekek, melynek tündéri +fényességet árasztó világa mellett országot-világot bejárok s úgy +szedegetem össze a világ legszebb meséit. Világjáró nagy utamból, +íme, itt egy könyvre való mese: olvassátok, gyönyörködjetek bennök, +aztán hozok én nektek újabb meg újabb könyveket, melyekből a +nagyvilág népeinek legszebb meséit ismeritek meg.</i></p> +<p><i>Az én csodalámpám nemcsak a világ legszebb meséit mutatja +meg, de mutat mindenféle gyönyörüséges színeket is: ez a +magyarázata, hogy ennek a kötetnek <em class="gesperrt">Kék +mesekönyv</em> külön jelzője van. Az ezután következő köteteknek is +valamely szín lesz a jelzője, azt példázván ezzel, hogy a mesék +világa, melyet én bejártam, színekben pompázó világ.</i></p> +<p><i>Mostan pedig üljetek ide körém. Kezdődik a mesemondás, +mégpediglen minden mesék ősforrásán – a Pancsatantrán…</i></p> +<p class="right"><i>Benedek Elek.</i></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id= +"Page_5">-5-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>Mi a Pancsatantra?</h2> +</div> +<p>Ez a különös indiai szó annyit jelent magyarul, mint: +<i>Ötös-könyv</i>, vagyis öt részből álló könyv. Ebben az +ötös-könyvben, amelynek sem íróját, sem iratása pontos idejét nem +ismerjük, a világ legrégibb meséi, indiai állatmesék vannak. Ezek +az állatmesék már régesrégen, kevéssel Krisztus születése után, +elterjedtek az egész világon, minden népnek ajkára elkerültek, +minden nép változtatott rajtuk a maga lelkének megfelelő módon, s a +mesélgető magyar pásztorlegény nem is sejti, hogy az a mese, amit ő +elmond, valójában a messze Indiából származik.</p> +<p>Hogy az indiai mesék mind állatmesék, vagy, ha emberekről +szólnak is, a történetet beszélő állatok mondják el, annak az az +oka, hogy India lakói egészen más szemmel nézték az állatokat, mint +mi. Az ő vallásuk a <i>lélekvándorlást</i> tanította, vagyis e +vallás szerint az ember életében elkövetett bűneiért új életben +bűnhödik meg, s aki mint ember meghalt, mint állat újra meg újra +feltámadhat. Ezért az állatok iránt, még a veszedelmes és kártékony +állatok iránt is kímélettel és gyöngédséggel viseltettek, hiszen +átváltozott rokonaikat <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= +"Page_6">-6-</a></span> látták bennük. És így meséikben sem +találták olyan különösnek, hihetetlennek, mint mi, hogy az állatok +úgy beszélnek, gondolkoznak és bölcselkednek, mint az emberek.</p> +<p>Ezeknek az állatmeséknek mindig van valami tanító céljuk. Hol +erkölcsre, hol életbölcsességre tanítanak. Bölcs mondásokkal szinte +csordultig meg vannak tömve az indiai mesegyüjtemények, sőt egyéb +költői művek is. A Pancsatantra öt könyvében több mint <i>ezer</i> +ilyen mondás van. Nagy részük az akkori élet viszonyaival függ +össze. Az olvasó az itt következő mesékben csak az általános, ma is +értékes gondolatokat találja majd.</p> +<p>Az Ötös-könyv, mint bevezetése mondja, voltaképen iskolakönyvül +íródott. A bevezetés maga is mese, amely keretképen foglalja magába +az egész könyvet. Az van elmondva benne, hogy egy Amarasakti nevű +királynak volt három ostoba fia, Vasusakti, Ugrasakti és +Anantasakti, akiket a világ minden tudósa sem tudott semmire +megtanítani. A kétségbeesett királynál egyszer megjelent egy +Visnusármán nevű bölcs, s vállalkozott arra, hogy okos, jó +királyokká neveli a fiúkat. A király rá is bízta a fiait, s a bölcs +állott a szavának. Nem könyvekből tanította a fiúkat, hanem +történeteket mondott el nekik, s az azokba szőtt bölcs mondásokból +tanulhattak meg mindent, amire szükségük volt. Ezeknek a +történeteknek a gyüjteménye a Pancsatantra, az Ötös-könyv. +<span class="pagenum"><a name="Page_7" id= +"Page_7">-7-</a></span></p> +<p>De a történetek, melyeket a bevezetés szerint Visnusármán +mondott, nem függetlenek egymástól. Amint a bevezetés maga keretet +ád e történeteknek, ezek maguk is körülfogják egymást, mint az +egymásba rakott skatulyák. Az öt könyv öt önálló történet, ezeket +csak a bevezetés tartja össze. De az egyes történetek már +összefüggnek egymással. Elkezdődik egy történet, valamelyik +szereplője egyszerre csak belekezd valami új történet elmondásába; +ebben a történetben sokszor előfordul, hogy valamelyik szereplő +mesélni kezd – aztán a könyv végén valamennyi történet befejeződik +szép sorjában. Ha tíz skatulyát egymásba rakunk, nem vehetjük addig +hasznát az elsőnek, amíg a többit sorban ki nem vettük.</p> +<p>Az öt könyv közül a harmadikat, a varjak és baglyok harcáról +szólót találja itt az olvasó, kissé megrövidítve, néhány mese és a +mai ember számára érdektelenebb bölcs mondások elhagyásával.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_8" id= +"Page_8">-8-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>Varjak és baglyok.</h2> +</div> +<p>A bölcs Visnusármán így szólt a három királyfihoz:</p> +<p>– Ne bízzatok az ellenségben, ha barát lett is belőle: +gondoljatok arra, hogy a varjak lángbaborítottak egy barlangot, +melyben baglyok tanyáztak.</p> +<p>– Ugyan hogy esett az? – kérdezte a három királyfi, Vasusakti, +Ugrasakti és Anantasakti.</p> +<p>Visnusármán mesélni kezdett.</p> +<p>– Volt egyszer, messze délvidéken, egy rengeteg nagy, ágas-bogas +fügefa. Ennek az ágain lakott Meghavarna, a varjak királya, +udvarával együtt. A fa közelében Arimardána, a baglyok királya +ütött tanyát rengeteg népével. Egy barlang volt a baglyok +királyának a vára; onnan ütött rajta minden istenáldott éjjel a +szegény varjakon. Régen gyűlölte már egész nemzetségüket, s aki az +útjába került, kegyetlenül meggyilkolta. A varjak királya egyszerre +csak azon vette észre magát, hogy alig maradt egy-két katonája. De +hát így is van az: aki ellenséggel, betegséggel nem gondol, +martaléka lesz neki.</p> +<p>Most aztán összehivatta Meghavarna a minisztereit és így szólt +hozzájuk:</p> +<p>– Hűséges szolgáim, a mi hatalmas ellenségünk, <span class= +"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> a baglyok +királya, idestova egész nemzetségünket elpusztítja. Mi éjszaka nem +látunk, de fényes nappal sem találjuk meg az ő tanyáját. Mondjátok +hát, mitévők legyünk? Hiszen én azt sem tudom, miért van ez a +gyűlölködés a varjak és baglyok között?</p> +<p>Megszólalt Stirajívin, a legöregebb miniszter:</p> +<p>– Hallgass ide, felséges királyom, elmondom én ennek a +történetét.</p> +<h3><span class="smaller">Első mese:</span><br /> +A madarak királyválasztása.</h3> +<p>– Egyszer, régesrégen, elhatározták a madarak, hogy királyt +választanak maguknak. Volt ugyan királyuk, Vináta isten fia, de az +nem sokat gondolt velük, nem óvta meg őket bajtól, veszedelemtől, +kígyók torkától, madarászok hálójától. Soká tanakodtak, hogy kit +kellene a helyébe választani. Egyszerre csak meglátták a baglyot, +megtetszett nekik tudós képe, s egy szívvel-lélekkel mondták: +legyen a bagoly a királyunk!</p> +<p>Kezdtek is már készülődni a koronázásra, hoztak vizet a szent +forrásból, trónust állítottak fel, tigrisbőrt terítettek a földre, +aranyos korsókat raktak tele ággal, virággal, gabonával; +ajándékokat hoztak a királynak, a költők szavaltak, leányok +énekeltek – s a bagoly épen fel akart röppenni a trónusra, mikor +egyszerre csak rémítő károgás hallatszott. Előkerült valahonnét a +varju s azt kérdezte:</p> +<p>– Ugyan, minek gyűltetek itt össze ennyien?</p> +<p>Mikor a madarak a varjut meglátták, összebújtak s azt mondták +egymásnak: <span class="pagenum"><a name="Page_10" id= +"Page_10">-10-</a></span></p> +<p>– Híres, okos egy madár ez, jó volna tanácsot kérni tőle.</p> +<p>Oda is mentek a varjuhoz s azt mondták neki:</p> +<p>– Hallod-e, mi madarak királyt választunk. Eddig nem törődött +velünk senki, ezentúl a bagoly lesz gondviselőnk, őt fogjuk +királlyá koronázni. No, mondd meg, mit szólsz hozzá? Épen jókor +jöttél.</p> +<p>Elnevette magát a varju s azt mondta:</p> +<p>– Bolondul cselekesztek. Ugyan mért lenne ez a vaksi a mi +királyunk, mikor annyi más derék madár van itt: tarvarju, galamb, +kacsa, liba, páva, meg a többi. Hiszen a görbeorrú, kancsalszemű, +komorképű bagoly még akkor is utálatos, ha jókedvében van. Hát még +milyen lehet, ha megharagszik!</p> +<p>Aztán itt van a Vináta isten fia. Még ha ez a madár igazán +királynak való volna is – akkor se tanácsolnám, hogy megválasszuk +melléje. <i>Egy</i> király áldás az országra, sok király átok. Mi +lenne velünk, ha sok nap ragyogna az égen? Elég ez az egy király, +elég még a neve is, hogy minden bajtól megkíméljen. Aki hatalmas úr +nevére hivatkozik, annak minden dolga sikerül: a nyulak is vígan +élnek most, mert a holdra hivatkoztak.</p> +<p>– Ugyan hogy esett az? – kérdezték a madarak. A varju mesélni +kezdett.</p> +<h3><span class="smaller">Második mese:</span><br /> +A nyúl és az elefánt.</h3> +<p>– Valahol messze, egy nagy erdő mélyén lakott az elefántok +királya, Csaturdanta, tengernyi népével. Gond nélkül uralkodott +felettük, amíg csak egy szörnyű csapás nem látogatta meg azt a +vidéket, ahol éltek. Tizenkét álló esztendeig egy csöpp eső sem +esett. <span class="pagenum"><a name="Page_11" id= +"Page_11">-11-</a></span> Kiszáradt minden tó, patak, forrás messze +földön. Szenvedtek a szomjuságtól a szegény elefántok s egyszer +csak így szóltak a királyukhoz:</p> +<p>– Felséges királyunk, a gyermekeink sorra hullanak már a +szomjuságtól. Találj ki valamit, mert nem nézhetjük tovább a +pusztulásukat.</p> +<p>A király szolgákat küldött szét mindenfelé, hogy vizet +keressenek. Az egyik csapat talált is egy tavat, tele mindenféle +vizimadarakkal, állatokkal. Partján csodás gazdagságban nőttek fák, +virágok, a vize tiszta volt – a mennyország nem lehetett szebb, +mint ez a tó meg a környéke. Úgy hítták, hogy a Hold tava.</p> +<p>Megvitték a szolgák a gyönyörű tó hírét, útra kerekedett +Csaturdanta egész népével együtt, s a hatalmas elefántok minden +oldalról csak úgy rohantak belé a tóba. Csakhogy eközben halálra +tapostak egy sereg kis nyulat. Azok szegények régesrégen ott +tanyáztak már a tó partján, s most keserves jajveszékeléssel +látták, ki fiát, ki lányát, ki feleségét szétroppanni az elefántok +lába alatt.</p> +<p>Az elefántok királya pedig, mintha semmi sem történt volna, +megvárta, amíg az egész népe eloltotta a szomjuságát és megfürdött +a tó vizében, aztán visszavezette őket az erdőbe.</p> +<p>Az életben maradt nyulak rémülten dugták össze a fejüket.</p> +<p>– Mitévők legyünk? – kérdezték egymástól – az elefántok +megtalálták ezt a tavat, most már mindennap visszajönnek ide s egy +szálig agyontaposnak minket. Ki kellene találni valamit, amivel +elijesszük őket.</p> +<p>Soká tanakodtak, de hiába, semmi okos dolog nem jutott eszükbe. +Egyszerre csak megszólalt egy Vijája nevű nyúl. <span class= +"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span></p> +<p>– Ne féljetek, én megigérem, hogy egy sem jön ide többet. +Küldjetek csak engem követségbe az elefántok királyához.</p> +<p>El is küldték Vijáját, s az még akkor nap megjelent az elefántok +tanyáján. Megtalálta a királyt is, de nem ment a közelébe, mert +tudta, hogy az elefántnak az érintése is öl. Felmászott egy sziklás +halom tetejére, ahová az elefánt nem mehetett utána s onnan +szólította meg:</p> +<p>– Elefántok királya, hogy szolgál az egészséged?</p> +<p>A király csodálkozva nézett föl erre a hangra és így szólt:</p> +<p>– Ki vagy te, hé?</p> +<p>A nyúl azt felelte:</p> +<p>– Követ vagyok!</p> +<p>– Ki küldött? – kérdezte a király.</p> +<p>– Engem bizony senki más, mint maga a Hold, – felelte a +nyúl.</p> +<p>– Ugyan miért?</p> +<p>– Elmondom, de elébb jegyezd meg jól, hogy akármit beszéljek is: +a követet nem szabad bántani! Hát, amint mondom, engem a Hold +küldött ide. Azt üzeni neked a Hold: te meggyaláztad azt a tavat, +melyet énrólam neveztek el a Hold tavának. Megöltél egy sereg +nyulat, pedig azokat én védelmezem. Úgy is hívnak engem, hogy a +nyulak fejedelme. Egy szó mint száz: ha ezentúl is oda mered vinni +népedet a Hold tavához, megbüntetlek érte; ha nem viszed oda +többet, hasznát látod. Ha engedelmeskedel, járhatsz-kelhetsz vígan +ebben az erdőben, testedet körülözönlik az én bűvös sugaraim. De ha +nem, elpusztulsz minden nemzetségeddel együtt, mert nem engedem le +rátok a sugaraimat és megöl a forróság benneteket. <span class= +"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span></p> +<p>Megijedt az elefántok királya s azt felelte a nyúlnak:</p> +<p>– Édes fiam, belátom, hogy vétettem a Hold ellen, adj tanácsot, +hogyan békíthetném meg. Nem szeretném, ha megharagudnék rám.</p> +<p>– Kövess engem egyesegyedül, majd hozzávezetlek, – szólt a +nyúl.</p> +<p>Elvezette a Hold tavához és megmutatta neki a tó mozdulatlan +vízében a Hold ragyogó képét, csillagokkal körülvéve. Az elefánt +meghajolt a kép előtt, hosszú orrmánya beleért a tóba, felzavarta a +vizet, s a Hold képe ugrálni kezdett, széjjelszakadt: az elefánt +ezer holdat is látott egyszerre.</p> +<p>Előugrott Vijája, úgy tett, mintha megrémült volna, rákiáltott +az elefántra:</p> +<p>– Jaj, mit tettél, szerencsétlen, most még százszor jobban +megharagudott rád a Hold!</p> +<p>A szegény elefánt földig meghajolt s úgy kérte Vijáját:</p> +<p>– Édes fiam, soha életemben nem jövök ide többet, csak könyörögj +a Holdnak, hogy bocsásson meg nekem! – Azzal elment, vissza se +fordult.</p> +<p>– Azért mondom, – fejezte be elbeszélését a varju – hogy aki +hatalmas úr nevére hivatkozik, annak minden dolga sikerül. És aztán +a bagoly különben is kegyetlen, rosszakaratú állat, ha tudna sem +akarna minket megvédeni. Én igazán félek tőle. Azt mondják: hogy +járhatnának jól a pörlekedők, mikor rossz bíróra találnak? A macska +is elpusztította a nyulat meg a gyöngytyúkot.</p> +<p>– Ugyan mondd el, hogy esett az? – kérdezték a madarak.</p> +<p>A varju mesélni kezdett: <span class="pagenum"><a name="Page_14" +id="Page_14">-14-</a></span></p> +<h3><span class="smaller">Harmadik mese:</span><br /> +A gyöngytyúk, a nyúl, meg a róka.</h3> +<p>– Valamikor régen, egy nagy fügefa tetején laktam. A fa alján +tanyázott egy gyöngytyúk. Mert hogy együtt laktunk, össze is +barátkoztunk, minden nap bölcs dolgokról beszélgettünk egymással. +Egyszer aztán a gyöngytyúk elment a maga fajtájabeli madarakkal +messze vidékre, ahol sok rizs termett, s nem jött vissza a szokott +időben. Én elszomorodtam, s elkezdtem gondolkozni.</p> +<p>– Ejnye, ejnye, hol maradhat az én derék gyöngytyúk barátom? +Talán bizony hálóba került, vagy meg is ölték valahol?</p> +<p>Teltek, múltak a napok egymásután, s a gyöngytyúk elhagyott +odujába egy nyúl költözött be. Én nem is szóltam neki egy szót sem, +mert nem hittem már, hogy hazajön valaha. Hát másnap megjött a +gyöngytyúk, jól meggömbölyödve a sok rizsevéstől. Hazajött, mert +hát jól mondják, hogy a mennyországban sincs olyan jó dolga az +embernek, mint otthon, a maga házában, még ha szegényen kell is +élnie.</p> +<p>Amikor a gyöngytyúk meglátta a házába tolakodott nyulat, +haragosan rákiáltott, hogy takarodjék onnan.</p> +<p>– Hohó, – mondta a nyúl – nem addig van az. Lehet, hogy a tiéd +volt ez az odu, de én a távollétedben elfoglaltam, most már törvény +szerint az enyém.</p> +<p>– Bizony az enyém, – erősködött a gyöngytyúk – a szomszédaimmal +is bizonyíthatom!</p> +<p>– Hiába bizonyítod, – mondta a nyúl – elfoglaltam, enyém, a +törvény is nekem ád igazat. <span class="pagenum"><a name="Page_15" +id="Page_15">-15-</a></span></p> +<p>– No ha úgy bízol a törvényben, – felelt a gyöngytyúk – hát +gyere velem, majd megkérdezünk valakit, aki ért hozzá. Annak az +ítéletében megnyugszunk mind a ketten.</p> +<p>Elindultak bírót keresni. Én is utánuk mentem gyalogszerrel, +hadd lássam, mi lesz a vége a pörnek. Útközben megkérdezte a nyúl a +gyöngytyúkot:</p> +<p>– Mondd, ki fog hát dönteni a pörünkben?</p> +<p>– Egy Dadhikarna nevű róka, – felelte a gyöngytyúk – az +részvétet érez minden ügyes-bajos ember iránt, áhítatoskodásban, +imában tölti az életét a szent Ganges folyó partján, remete +módjára.</p> +<p>Mikor a nyúl meglátta ezt a rókát, megremegett az ijedtségtől és +azt mondta a gyöngytyúknak:</p> +<p>– Ne forduljunk ehhez a gonosz lélekhez! Látszik rajta, hogy +csak színleli ezt a nagy jámborságot!</p> +<p>Dadhikarna, aki igazán csak azért öltözött remetének, hogy +könnyebben jusson ennivalóhoz, meghallotta a nyúl beszédét. Hogy +megszerezze a két pörlekedőnek a bizalmát, a nap felé fordította az +arcát, összetette a két első lábát, behúnyta a szemét és +álszenteskedő módon prédikálni kezdett:</p> +<p>– Hiábavalóság a földi élet, egy pillantás alatt odavan; álom a +jóbarátok társasága, káprázat a szerető család – minden elmúlik, +csak a jóság örök.</p> +<p>Igy beszélt még tovább is, s erre már a nyúl is elhitte, hogy +igazi remetévé lett. Hívta a gyöngytyúkot, hogy adják elő az +ügyüket a jámbor remetének.</p> +<p>Most meg a gyöngytyúk volt okosabb, s azt mondta:</p> +<p>– Jó, de nekünk a róka természettől fogva ellenségünk, hát csak +messziről szóljunk hozzá. – Úgy is tettek, s odakiáltottak neki: +<span class="pagenum"><a name="Page_16" id= +"Page_16">-16-</a></span></p> +<p>– Hallod-e, jámbor remete, pörös ügyben jöttünk eléd. Itélj +fölöttünk. Amelyikünknek nincs igaza, azt megeheted.</p> +<p>– Dehogy eszem, dehogy eszem, – szenteskedett a róka. – Nem +akarok pokolba jutni! Az is kegyetlen és pokolba jut, a ki kártevő +állatokat öl meg; hát még az, aki hasznos állatokat mer bántani! +Nem, nem eszem meg egyikőtöket sem. Hanem én már öreg vagyok és +messziről nem értem jól a szavatokat. Igy nem ítélhetek az +ügyetekben, hiszen pokolba jut minden ember, aki hamis ítéletet +mond. Bízzatok bennem és beszéljetek hangosan a fülembe.</p> +<p>A két állat el is hitte, amit a róka mondott; odamentek hozzá, s +abban a pillanatban meg is ragadta mind a kettőt. Megette a nyulat +is, a gyöngytyúkot is. Azért mondom én: hogy járhatnának jól a +pörlekedők, mikor rossz bíróra találnak? Ha ti ezt a nappal vak, +éjjel rabló madarat királlyá teszítek, épen úgy jártok, mint a +gyöngytyúk meg a nyúl, hiszen ti éjjel vakok vagytok. Gondoljátok +meg ezt és aszerint cselekedjetek.</p> +<p>– Ennek bizony igaza van, – mondták a madarak – majd máskor +választunk királyt, ha jobban meggondoltuk a dolgot. – Azzal +elrepültek mind, ki erre, ki arra. A bagoly meg csak várta, várta a +trónuson, hogy mikor kezdődik már a koronázás. El is küldötte egy +szolgálóját körülnézni. A szolga visszajött és azt mondta neki:</p> +<p>– Uram, a varju csalárd módon megakadályozta a koronázást, s a +madarak szétrepültek mindenfelé, épen csak ő maradt itt. Jerünk +innét, uram, engedd, hogy a hajlékodba vezesselek.</p> +<p>Haragosan felelte a bagoly: <span class="pagenum"><a name= +"Page_17" id="Page_17">-17-</a></span></p> +<p>– Ó te gaz varju, mivel bántottalak meg, hogy megakadályoztad a +koronázásomat? Ezért ellenséged leszek halálig! Mert a nyíl ütötte +seb beheged, a levágott erdő újra nő, – de a rossz szó gyűlöletes; +az a seb, amit a nyelvvel ütnek, sohasem heged be.</p> +<p>Azzal a bagoly a szolgájával együtt hazarepült, a varju pedig +gondolkozni kezdett. Ugyan minek bántotta ő meg a baglyot? Hiszen +senkiről sem szabad rosszat beszélni, még az igazat sem kell +megmondani, ha fájdalmat okoz valakinek. Dehát segíteni már nem +lehetett a bajon, hazament ő is – s azóta van háboruság a varjak és +a baglyok között.</p> +<p>Mikor a miniszter elhallgatott, megszólalt Meghavarna, a varjak +királya:</p> +<p>– Mondd hát, öreg szolgám, mitévők legyünk most?</p> +<p>– Azt tanácsolom, – felelte Stirajívin – hogy ne fegyverrel, +hanem ravaszsággal próbáljuk legyőzni a baglyokat. Majd én magam +megyek közéjük és fogadom, hogy legyőzöm őket. Többet ésszel, mint +erővel! A három csavargó is az eszével csalta el a paptól a +bakkecskéjét.</p> +<p>– Ugyan, hogy esett az? – kérdezte a király. A miniszter mesélni +kezdett.</p> +<h3><span class="smaller">Negyedik mese:</span><br /> +A megcsalt pap.</h3> +<p>– Élt valahol egy Mitrasármán nevű pap, aki azzal töltötte az +életét, hogy barmokat áldozott Bráma istennek. Ez egyszer elment a +szomszéd faluba, hogy áldozati állatot kérjen valakitől. Kapott is +egy kövér bakkecskét. Elindult vele az erdőn keresztül hazafelé, +<span class="pagenum"><a name="Page_18" id= +"Page_18">-18-</a></span> de mert a kecske folytonosan ugrándozott, +a hátára vette s úgy cipelte hazafelé. Útközben meglátta három éhes +csavargó. Megkívánták a kövér bakkecskét, de mert a papot nem +merték bántani, elhatározták, hogy elcsalják tőle.</p> +<p>Az egyik elébe került a papnak s így szólt hozzá:</p> +<p>– Ejnye, ejnye, nem szégyelled magad, hogy pap létedre kutyát +viszel a válladon? Tudhatnád, hogy a kutya érintése beszennyezi az +embert.</p> +<p>– Talán bizony megvakultál, – szólott haragosan a pap – hogy a +kecskebakot kutyának nézed?</p> +<p>– Bocsáss meg, rosszul láttam, menj békével, – szólt a +csavargó.</p> +<p>Alig ment tovább a pap, elébe került a második csavargó és nagy +fejcsóválva azt mondta:</p> +<p>– Hüm, hüm, szent atyám, akármennyire kedves volt is neked +életében ez a borjú, mégsem illik, hogy most a válladra veszed. +Hiszen te tudod legjobban, hogy a mi vallásunk szerint holttestet, +dögöt érinteni nem szabad.</p> +<p>Erre már éktelenül megharagudott a pap. Rákiáltott a +csavargóra:</p> +<p>– Megvakultál, hogy a kecskebakot döglött borjunak nézed?</p> +<p>– Bocsáss meg, kérlek, – felelt a csavargó – nem tudtam, mit +beszélek. Eredj békével.</p> +<p>Ment is a pap, de alig ment egy hajításnyira, elébe került a +harmadik csavargó is, s megszólította:</p> +<p>– Az már mégsem járja, hogy szamarat viszel a válladon. Aki ezt +teszi, annak ruhástul kell megfürdeni, különben rosszul jár. Dobd +le gyorsan, azt tanácslom, amíg más valaki meg nem látja. +<span class="pagenum"><a name="Page_19" id= +"Page_19">-19-</a></span></p> +<p>No, erre már megijedt a pap szörnyűségesen. Azt hitte, a gonosz +lélek szállt a bakkecskébe, az mutogatta magát annyiféle alakban. +Ledobta a válláról és futott haza, vissza se nézett. A három +csavargó meg fölvette a bakkecskét s megették jó étvággyal. Azért +mondom, hogy: többet ésszel, mint erővel.</p> +<p>– Mondd hát, mi a terved? – kérdezte a király, mikor Stirajívin +bevégezte a mesét.</p> +<p>– Az, felséges királyom, – felelte az öreg miniszter – hogy bánj +most úgy velem, mintha ellenséged volnék, kiálts rám haragosan, +verj meg, keríts elő vért valahonnét, vérezd össze a tollamat. Hadd +higyjék a baglyok kémei, hogy összevesztünk. Aztán taszíts le az +ágról és menj egész népeddel együtt a hegyek közé. Várj ott, amíg +én ügyesen megnyerem a bizalmukat, kiismerem a barlangjuk belsejét +és elpusztítom őket. Azt tudom, hogy a váruknak nincs kijárata, +ahol menekülhetnének. Már pedig kijárás nélkül nem vár a vár, hanem +börtön. – No rajta, felséges királyom, ne kimélj engem: békében +bánj jól a szolgáddal, de háboruban áldozd fel őket a nép +javáért.</p> +<p>Ezzel rátámadt a királyra és úgy tett, mintha komolyan harcolna +vele. A többiek rá akartak rohanni, de a király azt kiáltotta +feléjük, hogy ő maga is elbánik az árulóval. Azzal úgy tett, mintha +eldöngette volna, bevérezte a tollát, lelökte az ágról és egész +népével együtt a hegyek közé szállott.</p> +<p>Ezalatt a baglyok kéme megvitte a királyhoz a verekedés hírét, s +azt is, hogy a varjak a hegyek közé menekültek. A baglyok +megörültek ennek a diadalnak, s a király büszkén kiáltotta el +magát:</p> +<p>– Ez a mi érdemünk! Mondtam, hogy megijednek tőlünk! Most aztán +rajta, utánuk, pusztítsuk el őket! <span class="pagenum"><a name= +"Page_20" id="Page_20">-20-</a></span></p> +<p>Naplementekor elindultak és legelőször is a varjak elhagyott +tanyájára, a fügefára szálltak. Odavoltak a büszkeségtől és +boldogságtól, hogy egy árva varjut sem találtak. A költőbaglyok +verseket is mondtak már a király dicsőségéről.</p> +<p>– De már most ki tudja, merre menekültek? – kérdezte a király. – +Meg kell találnunk őket, hogy egyet se hagyjunk életben!</p> +<p>Hallotta ezt Stirajívin a fa tövében s így gondolkozott:</p> +<p>– Ha az ellenség elmegy, úgy amint jött, anélkül, hogy a +történetemet meghallotta volna, az egész munkám nem ér semmit. +Inkább ne is kezdjen az ember semmibe, mintsem hogy abbahagyja, +amit kezdett. Megszólalok hát, hadd vegyenek észre. – Azzal meg is +szólalt, gyöngén, fájdalmas hangon. A baglyok tüstént körülvették +és meg akarták ölni. De Stirajívin így szólt hozzájuk:</p> +<p>– Jaj, jaj, hallgassatok reám! Meghavarna király minisztere +vagyok, Stirajívin a nevem, s a király maga köpült vérbe ilyen +csúfosan. Hívjátok ide a királyotokat, fontos beszédem volna +vele.</p> +<p>Hírül vitték a királynak, hogy mi történt, s az oda is ment +Stirajívinhez.</p> +<p>– Hát veled mi történt? – kérdezte a király.</p> +<p>– Hallgasd meg, uram, – szólt nyögve Stirajívin. Tegnap, mikor +annak a szörnyetegnek jelentették, hogy hány szolgája pusztult el, +haragjában tüstént harcba akart vonulni ellened. Én azt tanácsoltam +neki, hogy maradjon nyugton, hiszen ti erősebbek vagytok nálunk, +már pedig a gyönge ne kezdjen harcolni az erőssel, mert úgy jár, +mint a lángba repülő bogár. <span class="pagenum"><a name="Page_21" +id="Page_21">-21-</a></span> Fizessen hadisarcot és kérjen +kegyelmet, az a legokosabb. Ezt mondtam neki; ő meg rám kiáltott, +hogy alávaló áruló vagyok, s vérbefagyva hagyott ezen a helyen. +Királyom, amint repülni tudok, megmutatom neked, hová repült a +népével együtt – kívánom, hogy irtsad ki az egész fajzatot.</p> +<p>Arimardána meghányta-vetette a dolgot a minisztereivel: +elfogadják-e vezetőül a varjat? A legidősebb miniszter így +szólt:</p> +<p>– Ne is gondolkozzál, felséges királyom, hanem ölesd meg ezt a +varjut. Akkor kell megölni az ellenséget, mikor gyönge; ha erőre +kapott, nehéz elbánni vele. Meg aztán a szerencse egyszer nyujt +valamit felénk; ha érte nem nyúlunk, tovább viszi, sohase hozza +vissza. És ne higyj az ellenségnek, ha baráttá vedlett is. Tudok +egy történetet, abból az látszik, hogy az egyszer elszakított +barátságot hiába forrasztod össze, nem tud tovább nőni.</p> +<p>– Mondd el azt a történetet, – szólt a király.</p> +<p>A miniszter mesélni kezdett.</p> +<h3><span class="smaller">Ötödik mese:</span><br /> +A pap meg a kígyó.</h3> +<p>Volt egyszer egy szegény pap, Kopikeli volt a neve. Egész +esztendőn keresztül szorgalmasan művelte a földjeit, mégsem termett +rajtuk semmi. Egyszer, meleg nyári időben, tikkadtan hevert egy fa +alatt, s észrevett egy hangyaboly tetején egy óriás kígyót.</p> +<p>– Ez bizonyosan ennek a földnek az istene, – gondolta magában a +pap – s azért nem teremnek a földjeim semmit, mert eddig sohasem +áldoztam neki. <span class="pagenum"><a name="Page_22" id= +"Page_22">-22-</a></span></p> +<p>Kért valahol egy kis tejet, tálba töltve odavitte a kígyónak s +így szólt hozzá:</p> +<p>– Uram, a mai napig nem tudtam, hogy itt lakol, azért nem +áldoztam neked. Bocsásd meg a hibámat. – Otthagyta a tejet és +hazament. Mikor másnap arra felé járt, egy aranyat talált a +tejestálban. Ettől fogvást minden nap tejet vitt a hangyabolyban +lakó kígyónak, s mindennap ott találta az aranyat a tálban.</p> +<p>Egyszer aztán másfelé volt útja s a fiára bízta, hogy a tejet +vigye el a kígyónak. A fiú el is vitte, de mikor másnap az aranyat +megtalálta a tálban, úgy gondolkozott:</p> +<p>– Ez a hangyaboly bizonyosan arannyal van tele. Megölöm a kígyót +s enyém lesz a sok arany! – A következő napon, mikor újra tejet +vitt a kígyónak, egy bottal a fejére vágott. Hanem az ütés nem ölte +meg a kígyót, beleharapott a fiú lábába, s az tüstént halva esett +össze. A holttestét megtalálták, a vallás parancsai szerint +elégették a rokonok, s az apját, aki másnap került haza, halála +hírével fogadták.</p> +<p>Elszomorodott a pap, de mert igazságos ember volt, azt mondta: a +fiam saját bűne miatt halt meg! És elment a kígyóhoz, újra tejet +vitt neki.</p> +<p>Ámde a kígyó nem fogadta el az áldozatot. Azt mondta: nézz a +füstölgő máglyára, melyen a fiad holtteste elégett – az egyszer +elszakított barátságot hiába forrasztod össze, nem tud tovább +nőni.</p> +<p>– Egyszóval, – fejezte be a miniszter meséjét – ölesd meg, +királyom, ezt a varjut, akkor semmitől sem kell tartanod.</p> +<p>De Arimardána még nem tudott határozni. Megkérdezte a másik +minisztert is, mitévő legyen a varjuval? Az így felelt: +<span class="pagenum"><a name="Page_23" id= +"Page_23">-23-</a></span></p> +<p>– Felséges uram, kegyetlenség az, amit ő tanácsol. Aki menedéket +keres nálad, azt nem szabad megölni. Nem hallottad a vadgalamb +történetét? Az befogadta az ellenségét, mikor hozzá menekült, s +mert egyebe nem volt, saját húsát adta neki ételül.</p> +<p>– Ugyan hogy esett az? – kérdezte Arimardána.</p> +<p>A miniszter mesélni kezdett.</p> +<h3><span class="smaller">Hatodik mese:</span><br /> +A vadgalamb.<a name="FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href= +"#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a></h3> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Egy irgalmatlan +madarász,<br /></span> <span class="i0">Akit gyűlölt az erdő +népe,<br /></span> <span class="i0">Betévedt egyszer +egymagán<br /></span> <span class="i0">A rengeteg fák +sűrüjébe.<br /></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">Rokon, barát nem járt +vele,<br /></span> <span class="i0">Ilyen embernek nincs +barátja,<br /></span> <span class="i0">Ártatlanoknak +gyilkosát<br /></span> <span class="i0">Mindenki elborzadva +látja.<br /></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">Kalitkát, hurkot és +botot<br /></span> <span class="i0">Cipelt az erdőn át +magával;<br /></span> <span class="i0">Hogy a szándéka rossz +megint,<br /></span> <span class="i0">Ez a sok szerszám is +reávall.<br /></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">S amíg az erdőn +kóborol,<br /></span> <span class="i0">Borul az égre szürke +felhő,<br /></span> <span class="i0">Eső zuhog, villám lobog, +–<br /></span> <span class="i0">Hinnéd, világnak vége +eljő.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_24" id= +"Page_24">-24-</a></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">Ijedten fut a +madarász,<br /></span> <span class="i0">Futtában egy nagy fához ér +el,<br /></span> <span class="i0">S így szól: »e fának +istene<br /></span> <span class="i0">Megvéd, s a bajból +kivezérel!«<br /></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">Lakott a fán egy +vadgalamb,<br /></span> <span class="i0">Siratta régen szíve +párját,<br /></span> <span class="i0">S az ő kezében látta +most,<br /></span> <span class="i0">Csapkodva a kalitka +zárját.<br /></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">»Eső zuhog, villám lobog« +–<br /></span> <span class="i0">Szegény galamb szól búgva +ottan,<br /></span> <span class="i0">»S a párom vissza mégse +jő,<br /></span> <span class="i0">A fészkünk búsul +elhagyottan.<br /></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">Asszony nélkül nem ház a +ház;<br /></span> <span class="i0">Amíg az asszony nincsen +benne,<br /></span> <span class="i0">Asszony, ki férjét szereti – +–<br /></span> <span class="i0">Akárcsak vadon erdő +lenne!«<br /></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">Hallotta a fogoly +galamb,<br /></span> <span class="i0">Hallotta ezt és sírt a +lelke,<br /></span> <span class="i0">És búgva szépen, +csöndesen,<br /></span> <span class="i0">Ura szavára ezt +felelte:<br /></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">»Olyan asszony, kinek nem +ég<br /></span> <span class="i0">Uráért minden cseppnyi +vére,<br /></span> <span class="i0">Csúfos halálra +érdemes,<br /></span> <span class="i0">Nem méltó az asszony +nevére.<br /></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">De most a gondunk más +legyen:<br /></span> <span class="i0">Hallgass a szómra, édes +férjem,<br /></span> <span class="i0">Engedd meg, hogy +madarász<br /></span> <span class="i0">A fedelünk alá +betérjen.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_25" id= +"Page_25">-25-</a></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">Az éhező, a +szomjazó,<br /></span> <span class="i0">Ki ételt, szállást kér +tetőled,<br /></span> <span class="i0">Meghallgatatlanul +soha<br /></span> <span class="i0">Ne távozhasson el +előled.<br /></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">Ne gyűlöld őt, mert +elfogott,<br /></span> <span class="i0">Gyászbaborítva a +szívünket:<br /></span> <span class="i0">Lehet, hogy régi +bűnökért<br /></span> <span class="i0">Az isten karja ezzel +büntet«<br /></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">A vadgalamb érté a +szót,<br /></span> <span class="i0">Leszállt a fázó +madarászhoz,<br /></span> <span class="i0">S így szólt hozzá: +»Uram, gyere,<br /></span> <span class="i0">Szállj be e békességes +házhoz«.<br /></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">A faodúba hogy +bement,<br /></span> <span class="i0">– Túltett az most sok úri +házon, –<br /></span> <span class="i0">Mindjárt így szólt a +madarász:<br /></span> <span class="i0">»Kérlek, csinálj tüzet, +mert fázom.«<br /></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">Tüzet rakott a +vadgalamb,<br /></span> <span class="i0">Pattogtak vígan száraz +gallyak,<br /></span> <span class="i0">De nem nyugodt a lelke +még:<br /></span> <span class="i0">»Elébe vajjon mit +tálaljak?<br /></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">Másnak van bőven +mindene,<br /></span> <span class="i0">Vehet is ételt pénzen, +kincsen, –<br /></span> <span class="i0">De én olyan szegény +vagyok,<br /></span> <span class="i0">Hogy sokszor még magamnak +sincsen!<br /></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">Szégyenlem – és nem +akarom,<br /></span> <span class="i0">Hogy többet ily gyalázat +érjen,<br /></span> <span class="i0">S akit vendégül +fogadok,<br /></span> <span class="i0">Ételt tőlem hiába +kérjen!«<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_26" id= +"Page_26">-26-</a></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">Igy szólt, indult a tűz +felé,<br /></span> <span class="i0">Egy darabig járkált +körötte,<br /></span> <span class="i0">Aztán beléugrott – s a +tűz<br /></span> <span class="i0">A húsát szépen +megsütötte.<br /></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">»Ó jaj« – kiált a madarász +–<br /></span> <span class="i0">»Ez mennyországba jut +bizonnyal,<br /></span> <span class="i0">S pokol mélyére szállok +én,<br /></span> <span class="i0">Küzködve örök +fájdalommal.<br /></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">De hogy halálomig az +ég<br /></span> <span class="i0">Irgalmasabb legyen +irántam:<br /></span> <span class="i0">Vezeklek súlyosan, +amért<br /></span> <span class="i0">Az állatokkal rosszul +bántam.«<br /></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">Botot, kalitkát +összetör,<br /></span> <span class="i0">A rab galambot elbocsátja +–<br /></span> <span class="i0">Szegény, hogy férje halva +már,<br /></span> <span class="i0">Kétségbeesve hallja, +látja.<br /></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">Csak ennyit mond: »nem kell +nekem.<br /></span> <span class="i0">Most már a szabadság, az élet +–<br /></span> <span class="i0">Követlek, uram, +tégedet,<br /></span> <span class="i0">A helyem ott, a tűzben, +véled.«<br /></span></div> +<div class="stanza"><span class="i0">A tűz lobog, majd +hamvadoz,<br /></span> <span class="i0">A madarász még egyre térden +–<br /></span> <span class="i0">S a két galamb az égbe +száll,<br /></span> <span class="i0">Egymás mellett, fényes +szekérben.<br /></span></div> +</div> +<p>Mikor a király ezt a mesét meghallgatta, a harmadik miniszterhez +fordult tanácsért. Az így felelt: <span class="pagenum"><a name= +"Page_27" id="Page_27">-27-</a></span></p> +<p>Felség, nem kell megölni a varjut. Az ellenség is segítségünkre +lehet, ha összevész egymás között. Egy tolvaj az életét mentette +meg valakinek, egy rossz szellem pedig egy pár tehenét.</p> +<p>– Ugyan hogy esett az? – kérdezte Arimardána. A miniszter +mesélni kezdett.</p> +<h3><span class="smaller">Hetedik mese:</span><br /> +A pap, a tolvaj, meg a rossz szellem.</h3> +<p>– Élt valahol egy szegény papi ember, aki a mások alamizsnájából +tengette az életét. Drona volt a neve. Rongyos ruhában járt, sokat +éhezett, szomjazott, haja, körme gondozatlanul nőtt. Ennek a +szegény papi embernek adott egyszer valaki egy pár tehénborjut, s +addig koldulgatott össze füvet, szénát a számukra, míg föl nem +nevelte őket. Mikor aztán hasznukat is láthatta volna már, megtudta +egy tolvaj, hogy a papnak két kövér tehene van s el akarta lopni. A +mint beesteledett, el is indult a tolvaj a pap háza felé.</p> +<p>Útközben egy szörnyűséges alakkal találkozott. Szájából hegyes, +hosszú agyarak lógtak ki, az orra fölfelé állt, egyik szeme +magasabban volt, mint a másik, a teste csupa meztelen ín volt; az +arca kiaszott; haja, szakálla vörös, mint a tűz. Megrémült a +tolvaj, remegve kérdezte:</p> +<p>– Ki vagy te? mi vagy te?</p> +<p>– Rossz szellem vagyok, Satiavacsána a nevem. Hát te ki +vagy?</p> +<p>Bezzeg nem mert hazudni a tolvaj, így felelt a rossz +szellemnek:</p> +<p>– Tolvaj vagyok, egy szegény paphoz megyek, el akarom lopni a +teheneit. <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= +"Page_28">-28-</a></span></p> +<p>– Helyes, – mondta a rossz szellem, – akkor egy úton járunk. Én +minden harmadik nap estéjén szoktam enni. Ma este a papot akarom +fölfalni.</p> +<p>Azzal együtt folytatták az útjukat és a pap házának fala mellett +meglapulva várták az alkalmas időt. Mikor a pap elaludt és a rossz +szellem fölkerekedett, hogy végezzen vele, a tolvaj +megállította:</p> +<p>– Hohó, barátom, az így nincs rendjén! Majd ha én elloptam a +teheneket, akkor fölfalhatod a papot, előbb nem.</p> +<p>– Az ám, – felelt a rossz szellem, – hátha fölébred a lármától, +amit te csinálsz és én nem bánhatok el vele?</p> +<p>– De hátha te nem tudod megölni – erősködött a tolvaj, – +felébred és elkerget minket?</p> +<p>Addig veszekedtek az elsőségen, hogy a pap fölébredt s +észrevette őket. Akkor a két gonosz árulkodni kezdett egymásra.</p> +<p>– Ez a rossz szellem meg akar téged ölni, – szólt a tolvaj.</p> +<p>– Ez pedig el akarja lopni a teheneidet, – kiáltott a +szellem.</p> +<p>A pap kimondta Isten nevét s a rossz szellem tüstént elfutott; a +tolvajt pedig bottal kergette el. Azért mondom hát – fejezte be a +meséjét a miniszter, – hogy az ellenség is segítségünkre lehet, ha +összevész egymás között. Én azt tanácslom, ne bántsuk a varjut.</p> +<p>A király most a negyedik minisztert kérdezte meg. Az így +felelt:</p> +<p>– Ne ölesd meg, felség, hasznunkra lehet még. Akik az egymás +titkát meg nem őrzik, elpusztulnak, <span class="pagenum"><a name= +"Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> mint az a két kígyó, amely a +hangyabolyban meg a királyfi testében lakott. Igy járnak majd a +varjak is.</p> +<p>– Mi történt azokkal a kígyókkal? – kérdezte a király. A +miniszter mesélni kezdett.</p> +<h3><span class="smaller">Nyolcadik mese:</span><br /> +A királyleány meg a testében kígyót hordó királyfi.</h3> +<p>– Élt egyszer egy király, Devasakti volt a neve. Volt a +királynak egy fia, aki napról-napra sorvadt, gyengült, mert egy +kígyó lakott a gyomrában. Szegény királyfi elindult vándorolni, +hátha megszabadulhatna valahol a kígyótól. Eljutott egy városba, +ahol rendesen a templomban töltötte az idejét.</p> +<p>Ennek a városnak a királyát Balinak hivták. Két leánya volt a +királynak. A nagyobbik mindennap az apja lába elé borult és azt +mondta neki: légy győzelmes, felséges királyom! – a kisebbik pedig +azt: örülj annak, amit az Isten rendel, felséges királyom! – +Egyszer csak megúnta a király a kisebbik leány mondását, +megharagudott rá, s megparancsolta a miniszterének, hogy ezt a +gonosz leányt adja akármelyik jöttment embernek feleségül – hadd +örüljön ő annak, amit az Isten rendel. A miniszter a templomba +vitte a leányt, s mert éppen az idegen királyfit találta ott, neki +adta feleségül. Boldog volt a szegény leány, úgy nézett a +királyfira, mint valami istenre, s elindult vele vándorolni. Egy +pár hűséges cselédje követte a királyleányt vándorlásában.</p> +<p>Egyszer, mikor már messzeföldön jártak, letelepedtek egy tó +partján, valami idegen városnak a környékén. A királyleány meg a +cselédei bementek a városba, <span class="pagenum"><a name= +"Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> hogy egy s mást +vásároljanak, a királyfi pedig egyedül maradt otthon. Lefeküdt +aludni s véletlenül egy hangyabolyra tette a fejét. Amint elaludt, +a testében lakó kígyó kidugta a fejét a királyfi száján, hogy egy +kis levegőt szippantson. Abban a pillanatban a hangyabolyból is +előbujt egy kígyó. A két kígyó dühösen nézegette egymást s a +hangyabolyban lakó rákiáltott a másikra:</p> +<p>– Te nyomorult, minek kínozod ezt a szépséges királyfit?</p> +<p>– Nyomorult vagy te magad, – felelt a kígyó, – hát te minek +őrzöl két arannyal töltött korsót?</p> +<p>Nagy hangon veszekedtek tovább. Egyszerre csak azt mondja a +hangyabolybeli kígyó:</p> +<p>– Te nyomorult, nem tudja talán senki, hogy mustárral kevert +rizsből olyan orvosságot lehet főzni, amitől rögtön meghalsz?</p> +<p>– Hát azt nem tudja minden ember, hogy téged forró vízzel vagy +olajjal meg lehet ölni? – kérdezte dühöngve a király testében lakó +kígyó.</p> +<p>Eközben hazajött a királyleány a városból s egy fa mögött állva +végighallgatta, hogy árulják el a kígyók az egymás titkait. Rögtön +elkészítette az orvosságot is, a forró olajat is, megölte mind a +két kígyót, – a királyfi százszor szebb lett mint addig volt, s a +hangyabolyban annyi kincset találtak, hogy holtuk napjáig sem +tudták elkölteni. Boldogan mentek vissza a királyleány apjához, aki +most bezzeg elhitte, hogy örülni kell annak, amit az Isten +rendel.</p> +<p>Láttad hát, uram, királyom, – szólt a miniszter – hogy akik az +egymás titkát meg nem őrzik, elpusztulnak. Nyugodtan élve hagyhatod +hát a varjút.</p> +<p>A király el is határozta, hogy megkegyelmez Stirajívinnek. A +szolgák fölemelték a varjú-minisztert, <span class= +"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> hogy a +baglyok várába vigyék. Útközben így szólt Stirajívin a +királyhoz:</p> +<p>– Felséges királyom, mi hasznomat veheted ilyen állapotban? +Engedd meg, hogy tűzbe ugorjam. Érted szenvedtem, királyom, azt +akarom, hogy meghaljak és mint bagoly támadjak fel ujra.</p> +<p>Megszólalt egyik Raktáksa nevű miniszter, akinek nem tetszett +hogy Stirajívin életben maradt:</p> +<p>– Hiába ravaszkodol, barátom. Még ha bagoly lennél is, akkor is +büszke lennél rá, hogy varjú voltál azelőtt. Nehéz ám a fajtáját +elfelejteni valakinek. Azt mondják, hogy az egér megvetette a +napistent, az esőistent, a szelet és a hegyet, s visszatért a maga +fajtájához.</p> +<p>– Ugyan, hogy esett az? – kérdezte a varjú. Raktáksa mesélni +kezdett.</p> +<h3><span class="smaller">Kilencedik mese:</span><br /> +Az egérből lett leány.</h3> +<p>– Élt egyszer egy szent remete a Ganges folyó partján. Mikor ez +egy nap a folyóban fürdött, a parton elébe hullott egy kis egér +valami ragadozó madárnak a csőréből. Az egér élt még. A remete +fügefalevélre fektette az egeret, ápolta, gyógyította s mert Isten +csodatevő hatalommal áldotta meg, leánnyá változtatta. A kis leányt +azután becsületesen fölnevelte a feleségével. Mikor aztán a leány +tizenkét esztendős lett, az asszony eszébe juttatta a férjének, +hogy itt az idő, férjhez kell adni.</p> +<p>A remete elhívta a napistent, hogy hozzáadja a leányt feleségül. +A napisten meg is jelent a remete szavára s az megkérdezte a +leányt: <span class="pagenum"><a name="Page_32" id= +"Page_32">-32-</a></span></p> +<p>– Gyermekem, tetszik-e neked a napisten, aki fényével az egész +világot besugározza?</p> +<p>– Apám, – felelt a leány, – nagyon is forró, nem tetszik nekem. +Hozz valaki mást, kedvemrevalóbbat.</p> +<p>A remete megkérdezte a napistent:</p> +<p>– Uram, van-e valaki, aki nálad hatalmasabb?</p> +<p>– Az esőisten hatalmasabb nálam, – felelte, – mert ha az elémbe +áll a felhőivel, láthatatlan vagyok.</p> +<p>Most elhívta a remete az esőistent s azt mondta a leányának:</p> +<p>– No leányom, ehhez adlak hát feleségül.</p> +<p>– Nekem bizony nem kell, – felelte a leány, – hiszen sötét, mint +az éjszaka s még hozzá buta, vízfejű. Hozz valaki mást, +kedvemrevalóbbat.</p> +<p>Megkérdezte a jámbor remete az esőistent is:</p> +<p>– Uram, van-e valaki, aki nálad hatalmasabb?</p> +<p>– A szél hatalmasabb nálam, – volt a válasz, – mert elkergeti a +felhőt.</p> +<p>Elhívta a remete a szelet is, megkérdezte a leányt, akar-e +hozzámenni?</p> +<p>– Nem én, – szólt a leány, – nagyon állhatatlan. Hozz mást, +hatalmasabbat helyette.</p> +<p>– Ki hatalmasabb nálad? – kérdezte a remete a széltől.</p> +<p>– A hegy, – felelte a szél, – mert megakaszt a futásomban.</p> +<p>A remete most a hegyet hívta el, de a leánynak az sem +tetszett.</p> +<p>– Ez keménynyakú és megingathatatlan, – mondta a leány, – mit +csináljak én ilyen férjjel? Adj máshoz engem!</p> +<p>– Hegyek királya, van-e, aki nálad hatalmasabb? kérdezte a +remete. <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= +"Page_33">-33-</a></span></p> +<p>– Az egér hatalmasabb nálam, – felelte a hegy – mert ki meri +vájni az oldalamat.</p> +<p>A remete fogott valahol egy egeret, odavitte a leány elé és azt +mondta neki:</p> +<p>– Hát tessék, menj ehhez feleségül.</p> +<p>A lány ugrálni, tapsolni kezdett örömében s azt felelte:</p> +<p>– Hozzámegyek, édesapám! Kérlek, változtass engem vissza egérré, +hadd éljek úgy, amint a természetem kívánja!</p> +<p>A remete vissza is változtatta s az egér boldogan élt tovább. +Azért mondom én, – fejezte be a meséjét Raktáksa – hogy nehéz +fajtáját elfelejteni valakinek.</p> +<p>De nem hallgatott senki Raktáksa szavára, diadallal vitték be +Stirajívint a baglyok várába s a király megparancsolta, hogy olyan +lakást adjanak neki, amilyent csak kíván.</p> +<p>Mikor ezt Stirajívin meghallotta, így gondolkozott:</p> +<p>– Ki kell valami módot találnom, hogy megöljem őket; de hiába +találok ki akármit, ha én is benn lakom a várban. Mind énrám fognak +figyelni s előbb-utóbb elárulom magam. Jobb lesz, ha künn maradok. +Azzal így szólt a baglyok királyához:</p> +<p>– Köszönöm a kegyedet, felséges királyom, de nem illet meg engem +ez a nagy tisztesség. Azért, ha megengeded, kinn maradok a bejárás +körül.</p> +<p>A király ezt is megengedte és megparancsolta, hogy hússal és +minden jóval bőven ellássák Stirajívint, amíg csak föl nem gyógyul +egészen. Úgy is lett, a varjú hízott, erősödött napról-napra. Olyan +volt már mint egy hordó, hiszen azelőtt sem volt kutyabaja sem. +Csak Raktáksa nézte komoran a gömbölyödését s egyre morgolódott: +<span class="pagenum"><a name="Page_34" id= +"Page_34">-34-</a></span></p> +<p>– Uram, királyom, bolondul cselekesztek, te is, meg a +minisztereid is! Majd azt mondod te is, amit a mesében mondanak: +előbb én voltam bolond, aztán a madarász, aztán a király meg a +miniszter: igazán, bolondok vagyunk valamennyien!</p> +<p>– Mondd el azt a mesét, – szólt a király. Raktáksa mesélni +kezdett:</p> +<h3><span class="smaller">Tizedik mese:</span><br /> +Az aranytojó madár.</h3> +<p>Volt valahol a világon egy nagy fa, azon a fán fészkelt egy +aranytojó madár. Egyszer, mikor a madár otthagyta a fészkét, arra +ment egy madarász és meglátta benne az arany tojást.</p> +<p>– No, megöregedtem, de még aranytojó madarat nem láttam +életemben, – mondta a madarász. – Azzal hurkot tett a fészek +nyilására s a fák mögé bujva várta, hogy visszajöjjön a madár.</p> +<p>Jött is az nemsokára, s a bolond nem vette észre a hurkot, +belelépett s a vadász megfogta, hazavitte.</p> +<p>De a vadász sem örült sokáig a zsákmányának. Elkezdett tünődni: +hiába van nekem aranytojó madaram, a szomszédaim észreveszik, +elmondják a királynak s a király megölet, hogy hozzájusson. Inkább +elviszem neki én magam.</p> +<p>El is vitte a bolond. A király megörült az ajándéknak, kalitkába +záratta a madarat s megparancsolta, hogy lássák el bőven +étellel-itallal. De egyszerre csak megszólalt egyik minisztere:</p> +<p>– Ugyan, királyom, miért tartatsz el ingyen egy madarat, +amelyről csak egy rongyos madarász fecsegte, <span class= +"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> hogy +aranyat tojik? Hát van aranytojó madár a világon? Eresztesd el, az +lesz a legokosabb!</p> +<p>Hallgatott a király a miniszter tanácsára, eleresztette a +madarat. Az meg boldogan fölszállt a kapu tetejére, lepottyantott +egy arany tojást s azt mondta, amihez hasonlót te is mondasz majd, +királyom, attól félek.</p> +<p>– Előbb én voltam bolond, aztán a madarász, aztán a király, meg +a miniszter: igazán, bolondok vagyunk valamennyien!</p> +<p>De hiába beszélt Raktáksa, a sors könyvében úgy volt megírva, +hogy a baglyoknak el kellett pusztulni, s ők csak tartották tovább +is Stirajívint mindenféle jóval. Most aztán Raktáksa összegyüjtötte +minden kedves atyjafiát és titokban így szólt hozzájuk:</p> +<p>– Nem hallgattak rám ezek a szerencsétlenek, el fognak pusztulni +mind egy szálig. Én megtettem a kötelességemet és most menekülök. +Gyertek ti is velem. Jól jár, a ki gondol a jövendőre, de jaj +annak, aki megfeledkezik róla. Megvénültem, de barlangot még nem +hallottam beszélni.</p> +<p>– Mit jelent ez? – kérdezték a rokonai. Raktáksa mesélni +kezdett:</p> +<h3><span class="smaller">Tizenegyedik mese:</span><br /> +A beszélő barlang.</h3> +<p>– Lakott egyszer valamelyik rengeteg erdőben egy oroszlán. Ölte, +pusztította az erdő vadjait, de egyszer megtörtént, hogy napokon +keresztül nem tudott egyet sem a körme közé kaparítani. Egy este, +mikor már alig látott az éhségtől, betévedt egy barlangba. Azt +gondolta magában, bizonyosan betér <span class="pagenum"><a name= +"Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> ide valami vad éjszakára; +megvárom, nem mozdulok egy tapodtat sem.</p> +<p>Csakugyan volt is lakója a barlangnak, még pedig egy ravasz kis +sakál. Amint ez hazafelé tartott, észrevette a barlangba vezető +oroszlánnyomokat. Gondolkozni kezdett.</p> +<p>– Vajjon itt van-e még az az oroszlán? Ha benn találom, vége az +életemnek. Meg kéne tudni valahogy.</p> +<p>A ravasz sakál elkezdett hát lármázni a barlangszáda előtt.</p> +<p>– Hahó, barlang! Hahó, barlang! – Hallgatózott egy kicsit, +azután így folytatta: – No, talán nem emlékszel az ígéretedre, hogy +mikor hazajövet megszólítalak, felelni fogsz és behívsz engem? Hát +jó, ha ma nem hívsz, más barlangot keresek magamnak!</p> +<p>Hallotta ezt az oroszlán s azt hitte, hogy a barlang igazán +hívni szokta a sakált, csak most úgy megijedt őtőle, hogy a szava +is elállt a rémülettől. Azt gondolta hát, hogy majd beszél ő a +barlang helyett, – mert semmiképpen nem akarta elszalasztani a +sakált. Meg is szólalt, de a bömböléséből nemcsak a sakál, hanem az +erdő minden vadja megtudta, hogy hol van, mert a barlang ezerszeres +erővel visszhangoztatta az oroszlán szavát. A sakál elfutott és azt +mondta, amit én is mondtam az előbb.</p> +<p>– Jól jár, aki gondol a jövendőre, de jaj annak, aki +megfeledkezik róla. Megvénültem, de barlangot még nem hallottam +beszélni.</p> +<p>Azzal Raktáksa és atyjafiai elszálltak a baglyok várából, +sorsukra hagyván a többieket. Azok pedig hamar megbánták a +vakságukat. Mert Stirajívin most már, hogy az utolsó okos bagoly is +elköltözött a várból, bátran tehetett, amit akart. Fészket kezdett +rakni <span class="pagenum"><a name="Page_37" id= +"Page_37">-37-</a></span> a bagolyvár nyilásánál, s a bolondok nem +vették észre, hogy nőtt, növekedett a fészek napról-napra, hogy +tömte meg Stirajívin mind jobban száraz gallyal a fészkét is, az +odu nyilását is. Aztán egy napon, mikor a baglyok javában aludtak, +Stirajívin elszált a varjak táborába, Meghavarna királyhoz.</p> +<p>Volt nagy öröm a varjak között, akik már régen halottnak hitték +az öreg Stirajívint! A király nagy tisztességgel fogadta, +megkérdezte tőle, hogy menekült meg, hogy élt a baglyok között?</p> +<p>– Nincs most idő a mesélésre, felséges királyom, – felelte +gyorsan Stirajívin, – hanem, kérlek, parancsold meg azonnal a +katonáidnak, hogy vegyen mindegyik egy égő gallyat a csőrébe s +jőjjön velem a baglyok oduja elé. Ott én már elzártam száraz +gallyakkal a kijárást s ha azokat meggyujtjuk, odavész az egész +nemzetség, a pokolban sem sülhet meg jobban.</p> +<p>Úgy is lett, a gallyakat meggyujtották s az ostoba baglyok egy +szálig bennégtek az oduban. Igy lett vége a baglyok és varjak híres +háborújának. Stirajívint diadallal vitték haza, elejétől végig +elmondattak vele mindent; a mi történt, s az öreg miniszter így +végezte be a beszédét:</p> +<p>– Királyom, ebből is láthatod, milyen forgandó a a szerencse. +Elpusztul a leghatalmasabb király is, a legvitézebb harcos is. +Jusson ez eszedbe uralkodásod minden pillanatában s aszerint +cselekedjél.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_38" id= +"Page_38">-38-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A halhatatlanságra vágyó királyfi.</h2> +</div> +<p class="summary">(Székely mese.)</p> +<p>Volt egyszer egy öreg király s annak egy szép növendék fia. De +nem sok öröme volt az öreg királynak egyetlen fiában. Mert a +királyfi mindíg szomorú volt, mint a háromnapos esős idő, s hiába a +sok vadászat, dáridó, heje-huja s mindenféle komédia: élő ember még +nem látta nevetni a királyfit. Búsult az öreg király, hogy ne +búsult volna. Mi lesz az ő rengeteg nagy országából, ha erre az +örökké szomorkodó fiura marad? Kérdezte, faggatta egyre:</p> +<p>– Mi bajod van, édes fiam? Beszéld el apádnak.</p> +<p>De a fiú csak vállát vonogatta s nem felelt.</p> +<p>Aztán elküldötte, hadd lásson országot, világot, de még +szomorúbban tért haza. Egyszer mégis kibökkentette, hogy mi nyomja +a szívét. Azt mondotta: fél a haláltól s addig meg nem nyugszik, +míg föl nem találja a halhatatlanság országát.</p> +<p>– Ó lelkem gyermekem, – mondá a vén király – hol jár a te eszed. +Nincs olyan ország kerek e világon. Mindenütt születnek s meghalnak +az emberek.</p> +<p>– Már mindegy, én addig megyek, míg meg nem tudom: van-e, +nincs-e! Ha nincs: nincs! Isten neki, hadd halok meg én is. +<span class="pagenum"><a name="Page_39" id= +"Page_39">-39-</a></span></p> +<p>Csináltatott három pár vasbocskort, egyet mindjárt fel is +húzott, kettőt a tarisznyájába tett, görbe kardját oldalára +kötötte, aztán elbúcsuzott szépen az édes apjától. Sírt a vén +király, sírt keservesen. Fél lába már a koporsóban, bizony nem +látja ő többet ez életben egyetlen fiát. Sírt a fiú is, de +ment.</p> +<p>Ment, mendegélt, hegyeken, völgyeken által, s egyszerre csak egy +olyan magas hegy aljába ért, hogy annak a teteje éppen az égig ért. +Gondolta a királyfi: talán ezen a hegyen túl van a halhatatlanság +országa. Mi lehet egyéb ezen túl: vagy a világ vége, vagy a +halhatatlanság országa. Megkötötte jól a bocskorát s nekiindult a +hegynek. Hét nap s hét éjjel örökösen ment, de a hegynek még +közepéig sem ért. Leült egy fa alá, ott elaludt. Azt álmodta, hogy +egy ősz öreg ember jött hozzá s ez azt mondta neki: Jól tudom, +miben jársz, te királyúrfi. Csak menj fel ennek a hegynek a +tetejébe, ha célt akarsz érni. Messze, messze van még onnét is, +ahová te vágyódol, de még elég fiatal vagy, s oda érhetsz. Hej, ha +én nem ilyen öregen kezdettem volna, talán én is elérek odáig. Az +Úr Isten áldjon meg.</p> +<p>Ezzel az ősz öreg ember eltűnt, s a királyúrfi felébredt. Ahogy +felnyitotta a szemét, mindjárt az álma jutott eszébe. Gondolkozott +rajta sokáig, aztán nagyot fohászkodott, felkötötte a bocskorát s +tovább indult. Mikor még hét nap s hét éjjel folyton-folyvást ment, +megpillantotta a hegy tetejét, s úgy tetszett neki, hogy azon +valami emberféle mozog. Ment közelebb, közelebb. Először akkora +volt, amit mozogni látott, mint az öklöm, aztán mind nőtt, nőtt, s +hát egy nagy óriás lett belőle. A kezében akkora ásó volt, mint egy +ház födele, aztán egy kosár mellette, akkora, mint egy templom. Az +óriás ásta, ásta a hegy tetejét s a földet hányta a kosárba. +<span class="pagenum"><a name="Page_40" id= +"Page_40">-40-</a></span></p> +<p>Eleinte megijedt a királyúrfi, hogy majd még őt is belehányja a +kosárba, de mégis felé közeledett, s nagyot köszönt:</p> +<p>– Adjon Isten jó napot, bátyámuram.</p> +<p>– Adjon Isten, te emberizink, – fogadta az óriás, – hát te hol +jársz itt, ahol a madár sem jár?</p> +<p>Felelt a királyúrfi:</p> +<p>– Én, bizony, vén óriás bátyámuram, a halhatatlanság országát +keresem, mert soha sem szeretnék meghalni.</p> +<p>– Hiszen akkor éppen jó helyen jársz: ha itt maradsz s velem +dolgozol, elélhetsz éppen ezer esztendeig. Mert én arra vagyok +átkozva, hogy addig meg ne haljak, míg ezt a hegyet el nem hordom, +s ez eltart kerek ezer esztendeig.</p> +<p>– Hej! – sóhajtott a királyfi, – mi nekem ezer esztendő, mikor +én élni akarok, míg a világ s még két nap!</p> +<p>– Hagyd, öcsém, – mondá az óriás – elég az életből ezer esztendő +is.</p> +<p>De így, s de úgy, okoskodott, bölcselkedett a királyúrfi, ő neki +az nem elegendő.</p> +<p>– Jól van, – szólt az óriás – látom, hogy veled nem lehet okosan +beszélni, csak menj, te bolondos fiú, úgy is tudom, hogy hiába +mégy. Hanem azért, nesze, adok neked egy rézpatkót: ha akár földön, +akár levegőben hirtelen akarsz valahova eljutni, csak tedd rá a +vasbocskorodra s ott leszel mindjárt, ahol lenni akarsz.</p> +<p>Megköszönte a királyfi az ajándékot, elbúcsuzott az óriástól, s +ment tovább. Ahogy a hegy aljába ért, gondolta: Minek koptassa +bocskorát? Felkötötte a rézpatkót, s egyszerre csak – su–urr! +fölsurrant a levegőbe, föl, föl a magasba, a csillagoknál is +följebb, <span class="pagenum"><a name="Page_41" id= +"Page_41">-41-</a></span> s addig repült, addig repült, mígnem +olyan ország fölé ért, ahol még a fűszál is fekete volt.</p> +<div class="figcenter" style="width: 339px;"><a href= +"images/i001hq.jpg"><img src="images/i001.jpg" alt="" title= +"" /></a></div> +<p>– Istenem, atyám, – gondolá a királyfi, – nagy gyász lehet +odalent, abban az országban, hogy ott még a fűszál is gyászfekete. +Már csak megnézem, hogy mi történhetik ott? <span class= +"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span></p> +<p>Azzal mind alább-alább ereszkedett s egy nagy fekete várnak +éppen az udvarán toppant le. Végesvégig, keresztül-kasul fekete +posztókkal volt az udvar bevonva, még az arany kerítés is, a várnak +a fala is, a föld színétől a vár tornyáig. Megy a vár falához, +föllibbenti a posztó szélét s látja, hogy a vár csupa gyémánt és +aranykőből van rakva. No, gondolja, itt nem lakhatik más ember a +királynál. Egy életem, egy halálom, bemegyek, hadd látom, ki van +odabent. Bemegy, s mindjárt egy nagy-nagy terembe lép.</p> +<p>Ennek a teremnek a földje telidestele volt tűzdelve varrótűvel, +de úgy, hogy többet már nem lehetett volna leszúrni. Csak a közepén +volt egy kis üresség, ott pedig egy szépséges szép leány ült, s +fekete gyászruhát varrott. Megáll a királyfi, szemét, száját +eltáltja, mert sokat járt-kelt már a világban, de ilyen csudát még +nem látott. Köszön nagy hebegve:</p> +<p>– Adjon Isten jó napot, te szépséges szép leányzó!</p> +<p>– Adjon Isten neked is, te királyúrfi, mert látom az arcodról, +hogy az vagy. No, én meg királykisasszony vagyok, de nincs benne +köszönet. Megvert az Isten, megfogott az átok! Kékország királya +feleségül akart venni, s én, hogy még jobban megszeressen, +harmatból akartam ruhát csináltatni. Ahány leány volt az apám +országában, mind ebben halt meg, egy sem tudta megcsinálni a +harmatruhát. Mikor az utolsó leányt is elhozattam, ez megátkozott, +hogy addig éljek, míg ezt a tenger sok tűt, amit itt látsz, mind el +nem koptatom. Az átok meg fogott s nekem most élnem kell kétezer +esztendeig.</p> +<p>Azt mondá a királyúrfi:</p> +<p>– Mi az a kétezer esztendő! Látod, te szépséges +királykisasszony, én olyan országot keresek, ahol az emberek örökké +élnek. <span class="pagenum"><a name="Page_43" id= +"Page_43">-43-</a></span></p> +<p>– Ó, te boldogtalan, – mondá a leány – olyan ország nincs a +világon. Jobb, ha itt maradsz, nálam, itt elélhetsz kétezer +esztendeig.</p> +<p>De hiába beszélt a leány, a királyúrfin nem fogott a beszéd.</p> +<p>– Hát jól van, ha csakugyan menni akarsz, nesze, adok egy +gyűrüt, húzd fel az újjadra, s ha valamit akarsz, csak fordítsd +meg, mindjárt teljesedik a kívánságod.</p> +<p>A királyúrfi szépen megköszönte az ajándékot, jó munkálódást +kívánt a leánynak, s tovább ment. Már két pár bocskor elszakadt, a +harmadikat kellett felkötnie. Addig ment, addig ment, amíg a +harmadik pár bocskor is úgy el nem kopott, hogy már alig tudott +benne járni. Akkor eszébe jutott a rézpatkó: minek kínlódjék, +amikor repülhet is? Felkötötte a patkót s addig repült, míg nem egy +nagy folyóhoz ért. Ennek a folyónak a közepe felett egy rettentő +nagy palota csüngött a levegőben.</p> +<p>– Ejnye, – gondolta – ide berepülök, hadd lám, mi van +odabent.</p> +<p>De hiába erőlködött, valami erős szél kerekedett, s mindíg +visszasodorta, valahányszor nekirepült a várnak. Hiszen megállj, +szél, – gondolta a királyfi – majd túl járok én a te eszeden. +Fordított egyet a gyűrüjén s azt gondolta, hogy szeretne egy arany +hídat a folyó partjától a palota kapujáig. Mindjárt megvolt az +akarata. Jó erősen belefogódzott a híd karfájába s addig el sem +eresztette, míg a palota kapuján be nem lépett. De még csak itt +következett a hadd-el-hadd. Három sárkány, három oroszlán állott +elébe. Ha egyet lép tovább, szörnyű halált hal. <span class= +"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span></p> +<p>– Kard, ki hüvelyből! – gondolá a királyúrfi s csavarintott +egyet a gyűrüjén. Egyszeribe lett hüvely is, kard is, de a hüvely +az oldalán, a kard meg a kezében. Na, most neki ezeknek a +cerberusoknak! Vágott jobbra, vágott balra, de amint levágta egy +fejét valamelyik sárkánynak, mindjárt más nőtt a helyébe. Már úgy +kifáradt a hiábavaló vagdalkozásban, hogy a karja megroggyant s a +kardját leeresztette.</p> +<p>– Vissza! Vissza! – kiáltott most valaki, s a sárkányok is, +oroszlánok is egyszeribe visszahúzódtak, mint valami szelid +bárányok. Fölnéz a királyúrfi, hogy vajjon ki szelidíthette meg +ennyire ezeket a cerberusokat, s hát odafönt, a palota ajtajában, +hová éppen hétszáz garádics vezetett, egy olyan szép asszony áll, +amilyent ő még nem látott világ életében. Tüstént futott fel hozzá, +köszönt illedelmesen, s hálálkodott erősen, hogy megmentette az +életét.</p> +<p>– Ugyan bizony, – kérdé a szép asszony – hogy kerültél ide, hol +rajtam kívül nincs lelkes teremtés?</p> +<p>Elmondá a királyfi, hogy ő ki, s mi jóban jár.</p> +<p>– Na, – mondá az asszony, – éppen jó helyen jársz, mert én a +halhatatlanság királynéja vagyok, s aki idejut az én palotámba, +örök időn át él. Maradj itt a házamnál, éljed a világodat, nem +bánom.</p> +<p>Hej, megörült a királyúrfi, de nagyon! Nagy szomorúsága nagy +vígságra változott s olyan vígan élt, hogy vígabban már a +mennyországban sem élhetett volna.</p> +<p>Na, telt-mult az idő. Eltelt ezer, kétezer, háromezer esztendő. +S az neki éppen annyi volt, mintha egy, két, három esztendő lett +volna. Egyszer aztán mit gondolt, mit nem, azt mondá a +halhatatlanság királynéjának: <span class="pagenum"><a name= +"Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> <span class= +"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46"><br /> +-46-</a></span></p> +<div class="figcenter" style="width: 364px;"><a href= +"images/i002hq.jpg"><img src="images/i002.jpg" alt= +"Vágott jobbra, vágott balra…" title= +"Vágott jobbra, vágott balra…" /></a> +<p class="caption">Vágott jobbra, vágott balra…</p> +</div> +<p>– Felséges királyném, ha megengeded, egy-két napra hazamegyek az +országomba, meglátogatom az édesapámat.</p> +<p>Nagyot nevetett a királyné, hogy csakúgy megcsendült belé a +palota.</p> +<p>– Mit beszélsz te? Haza akarsz menni az apádhoz? Tudod-e, hogy +hány esztendeje jöttél el hazulról? Éppen háromezer esztendeje. Már +csak a porát találod az édesapádnak.</p> +<p>Aj! búra fordult ismét a királyúrfi nagy vidámsága. Mit ér neki +az örök élet, ha az apját többé nem láthatja! Ahogy látta a +királyné szegény királyúrfi nagy búját, bánatját, erősen +megsajnálta s bevezette egy sötét szobába. Ott felnyitott egy +lappancs-ajtót, az alól kivett egy aranykorsót, s mondta neki:</p> +<p>– Hát nesze, itt ez a korsó, tele van élet-itallal. Akit ebből +megfrecskelsz, életre támad, akármilyen régen halt meg. Támaszd föl +az apádat, aztán búcsuzz el tőle mindjárt, sokáig úgysem maradhatsz +az országban, ha élni akarsz.</p> +<p>A királyúrfi felütötte a sarkára a rézpatkót, szépen elbúcsuzott +a királynétól, megígérte, hogy ismét visszajő, s azzal uccu neki, +vesd el magad, úgy elrepült, mint a gondolat. Még jóformán be sem +hunyhatta a szemét, s már ott is volt az apja országában. Hát Uram, +Istenem, de megváltozott ez az ország! Alig ismerte meg. A királyi +palota sem olyan volt, mint az ő idejében. Meghiszem, háromezer +esztendő sok szép idő. Leszállott az udvarba s egyenest ment a +sírboltba. Annak az ajtajában ült egy ősz öreg ember, a kezében egy +rengeteg nagy könyv. Köszön az öregnek s mondja, hogy miben jár. +<span class="pagenum"><a name="Page_47" id= +"Page_47">-47-</a></span></p> +<p>– Hej, édes fiam, ebbe a könyvbe be van írva az apád neve is +bizonyosan, de hogy hol és merre, a jó Isten tudja.</p> +<p>Egész nap kereste, mígnem aztán megtalálta. Rábökött az ujjával: +itt van ni. Éppen háromezer esztendeje halt meg.</p> +<p>– Hát most gyere velem. S vezette a királyúrfit egyik szobából a +másikba (volt ott ezer is), míg aztán nagy későre rátaláltak a +koporsóra. A királyfi előveszi az aranykorsót s éppen rá akar +loccsantani a koporsóra, mikor csak megszólal valaki a háta +mögött:</p> +<p>– Ahá! itt vagy!? éppen téged kereslek!</p> +<p>Megfordul a királyfi s hát a Halál áll előtte, kasza volt a +kezében.</p> +<p>– Kérdi a királyfi:</p> +<p>– Mit akarsz tőlem?</p> +<p>– Mit-e? Nem elég volt, hogy háromezer esztendeig bujdokoltál +előlem? Most még az apádat is fel akarod támasztani? Velem jössz te +mostan!</p> +<p>– Nem megyek én! – mondá a királyúrfi.</p> +<p>– De bizony jössz! – kiáltott a Halál s elkezdett dulakodni a +királyúrfival.</p> +<p>Valahogy mégis kikerült a Halál kezéből, azzal – hopp! kisurran +a sírboltból, a Halál meg utána. Repült a királyúrfi, mint a sebes +szélvész, a Halál mindenütt a nyomába, de nem tudta megfogni. Már a +halhatatlanság országába ért, éppen be akart lépni a királyné +palotájának ajtaján, de csak az egyik lábával léphetett be, a +másikat megfogta a Halál. Odaszaladt a halhatatlanság királynéja, ő +is megfogta a királyúrfit s húzta befelé. De a Halál nem engedte. +Sokáig dulakodtak, húzták erre is, arra is a királyúrfit, egyszer +aztán azt mondta a királyné: <span class="pagenum"><a name= +"Page_48" id="Page_48">-48-</a></span></p> +<p>– Hallod-e, te Halál, minek kínozzuk ezt a szegény ifjut, még +ketté szakítjuk s neked sem lesz örömed benne, Mondok valamit. Én +feldobom őt a csillagokig s ha visszaestében a palotám udvarán +kívül esik, legyen a tied; ha belül, legyen az enyém.</p> +<p>– Jól van, – mondá a Halál – legyen meg a te akaratod.</p> +<p>A királyné most megfogta a királyúrfit, egyet lódított rajta s +úgy felrepült, hogy a fejével éppen a csillagokat verte. Innen +aztán visszafordult s esett lefelé. Amint szállt, szállt lejebb, +lejebb, a Halál s a Halhatatlanság egyre kötekedtek, hogy vajjon +melyiké lesz a kettő közül.</p> +<p>– Fogadok, hogy kívül esik; – mondta a Halál.</p> +<p>– Adja Isten, hogy belül essék, – fohászkodott a királyné.</p> +<p>S az Isten meghallgatta a kérését. Éppen oda esett elibe. A +Halál egyet mordult, aztán sarkon fordult s úgy elkotródott, hogy +színét sem látták többet. A királyúrfi pedig azóta boldogan él a +Halhatatlanság országában s meg sem hal, míg a világ s még két +nap.</p> +<div class="figcenter" style="width: 351px;"><a href= +"images/ic001hq.jpg"><img src="images/ic001.jpg" alt= +"A halhatatlanságra vágyó királyfi." title= +"A halhatatlanságra vágyó királyfi." /></a> +<p class="caption">A halhatatlanságra vágyó királyfi.</p> +</div> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_49" id= +"Page_49">-49-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A kereskedő és a gonosz szellem.</h2> +</div> +<p class="summary">(Az <i>Ezeregyéj</i> meséiből.)</p> +<p>Volt egyszer egy gazdag kereskedő. Rengeteg vagyona volt +földben, portékában, tiszta pénzben. Időnként el kellett utaznia +hazulról, hogy az üzlete dolgát végezze azokkal, akikkel +összeköttetésben volt, egyet s mást megbeszéljen. Egy alkalommal +azonban igen-igen messzire kellett utaznia. Elbúcsúzott +feleségétől, gyermekeitől, a tarisznyáját jól megtöltötte +kétszersülttel, datolyával, aztán felült a lovára s nekivágott a +rengeteg pusztaságnak. Azon a pusztaságon egy élő lélek sem lakott. +Nem is történt semmi baja arrafelé való útjában. A dolgát a +városban elvégezte, aztán visszafordult. Már tizennégy napja jött +visszafelé, s a tizennegyedik napon oly rettenetes nagy meleg lett, +hogy nem győzte tovább a lovaglást. Leszállott a lováról s az úttól +messzire letelepedett egy fa alá, ott elévette tarisznyáját, +elkezdett falatozni. Amint eddegélte a kétszersültet meg a +datolyát, a datolyának a héját jobbra-balra hajigálta, nem törődve, +hova, merre. Aztán, mikor jóllakott, muzulmán szokás szerint +megmosta a kezét, – mert közbe legyen mondva, a fa tövében volt egy +forrás is – megmosta arcát, lábát és imádkozott. Alig hogy +elvégezte imádságát, egyszerre <span class="pagenum"><a name= +"Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> csak ott termett előtte egy +rettenetes magas szörnyeteg. Hófehér volt a haja, kard volt a +kezében s szörnyű hangon kiáltott rá:</p> +<p>– Állj fel, hogy öljelek meg a kardommal, úgy, amint te megölted +az én fiamat!</p> +<p>Hej, megijedt a kereskedő! Nem tudta, mit gondoljon. Hiszen ő +nem ölt meg senkit soha életében. Könyörögve nézett a szörnyetegre +s mondotta neki:</p> +<p>– Óh, jaj nekem! Hát mi bűnt követtem én el, hogy te meg akarsz +engem ölni?</p> +<p>– Megöllek, – ismételte a szörnyeteg – mert megölted a +fiamat!</p> +<p>– Óh, Istenem, – mondotta a kereskedő – hát hogy ölhettem volna +én meg a te fiadat, hiszen én nem is ismerem, nem is láttam +soha!</p> +<p>– Hát nem te ütötted le, amikor ide jöttél?! – kérdezte a +szörnyeteg. – Nem te dobtad meg a datolyával?! Mindjárt szörnyet +halt.</p> +<p>– Igaz, – mondotta a kereskedő – hogy én a datolya héját +eldobtam, ezt nem tagadom.</p> +<p>– No, ha nem tagadod, – mondotta a szörnyeteg – újra mondom, +hogy megölted a fiamat. Szembe dobtad datolyával s ő attól rögtön +szörnyet halt.</p> +<p>– Óh, uram, kegyelmezz életemnek, – könyörgött a kereskedő.</p> +<p>– Nincs kegyelem, nincs irgalom! Hát nem igazság megölni azt, +aki ölt?</p> +<p>– Megengedem, – mondotta a kereskedő – de mikor én nem öltem meg +a te fiadat, s ha megöltem volna is, ártatlan vagyok a dologban! +Könyörgök neked, bocsáss meg, hagyd meg az életemet.</p> +<p>– Nem, nem, – ordított a szörnyeteg – készülj a halálra! +<span class="pagenum"><a name="Page_51" id= +"Page_51">-51-</a></span></p> +<p>Azzal karján ragadta a kereskedőt, arccal lenyomta a földre s +felemelte a kardját, hogy a fejét levágja. Sírt keservesen a +kereskedő, hullatta könnyeit, mint a záporeső, újra elzokogta az ő +nagy ártatlanságát, elkeseregte, hogy többé nem látja a feleségét, +drága, szép gyermekeit s újra, meg újra könyörgött a szörnyetegnek, +ne bántsa, hagyja meg az életét, de hiába, mindhiába: a szörnyeteg +nem akart megkegyelmezni.</p> +<p>– Megöllek, hiába könyörögsz, szörnyű halálnak halálával halsz +meg, mint az én fiam!</p> +<p>– Hogyan, – zokogott a kereskedő – hát nincs a te lelkedben +semmi irgalom? Hát nem indítanak meg az én könnyeim? Van lelked +megölni egy ártatlan embert?</p> +<p>Aztán csendesen, keseregve, jajongva mondotta a következő +verseket:</p> +<p>– Az emberi életnek mindössze két napja van. Az egyik napon +biztosságban él, a másik nap csupa bizonytalanság. Az egyik napja +csupa derü, mosolygás, a másik napja felhős, szomorú. Látod a +szellőt, hallod a szellőt, amint zúgatja, búgatja vihar-szárnyait? +Imé: csak a legmagasabb fákba kap bele. Hány szép és hány csunya fa +van a világon, de imé az emberek csak azokra a fákra dobnak követ, +amelyeken gyümölcs vagyon. Az égen vannak megszámlálhatatlan +csillagok, de közöttük csak a legnagyobbaknak, a Napnak és a +Holdnak van fogyatkozása. A szerencse gondtalanná tett tégedet és +tévedésbe ejtett, de éjnek éjszakáján hirtelen a legrettenetesebb +vihar támad.</p> +<p>A kereskedő még egyszer, hogy ezt a verset elkeseregte magában, +könyörögve fordult a szörnyeteghez, de az felemelte a kardját s +már-már le akart suhintani rá. <span class="pagenum"><a name= +"Page_52" id="Page_52">-52-</a></span></p> +<p>– Várj még egy pillanatot, még csak egy szót, – könyörgött a +kereskedő. – Adj nekem haladékot, engedd meg, hogy menjek haza +feleségemhez, búcsúzzam el tőle s gyermekeimtől; hogy készítsem el +végrendeletemet; hogy oszthassam el vagyonomat közöttük, nehogy +pörlekedjenek majd halálom után. Adj nekem időt, hogy rendezzem el +minden dolgaimat barátaimmal, szomszédaimmal, kereskedőtársaimmal s +egy esztendő mulva, esküszöm neked, visszajövök ide, erre a helyre, +ez alá a fa alá.</p> +<p>– Nem hiszek neked, – mondotta a szörnyeteg – nem jössz +vissza.</p> +<p>– Esküszöm az élő Istenre, hogy visszajövök, engedj haza.</p> +<p>– Hát egy esztendő kell neked? – kérdezte a szörnyeteg.</p> +<p>– Egy esztendő, csak egy esztendő!</p> +<p>– Jó, – mondotta a szörnyeteg – tehát visszajössz? Mehetsz!</p> +<p>A szörnyeteg eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. A kereskedő +meg felkelt a földről, reszketve, támolyogva, felült a lovára s +szép csendesen hazament, de egész úton szakadott a könny a +szeméből, gyötörte a szörnyű bánat, hogy még csak egy esztendeig +tart az ő élete s akkor meg kell halnia ártatlanul, szörnyű +halálnak a halálával. Mikor hazaért s a felesége, a gyermekei elébe +szaladtak nagy örömmel, ő sírva borult a nyakukba, hangos sírásától +zengett a ház, az udvar. Rettentő ijedséggel néztek rá mind:</p> +<p>– Mi történt veled, édes, jó uram? Mi történt veled, édes, jó +apám?</p> +<p>– Óh jaj, ne is kérdezzétek, – felelt a kereskedő – még csak egy +esztendeig tart az én életem. <span class="pagenum"><a name= +"Page_53" id="Page_53">-53-</a></span></p> +<p>Elképedve néztek rá s várták a magyarázatot. A kereskedő +elbeszélt mindent a legaprajára, hogy mi történt vele. Hej, lett +szörnyű szomorúság a házban! Szörnyű sírás-rívás, jajgatás. +Összecsődültek a szomszédok és lett nagy szomorúság mindenütt, mert +a kereskedőt igen szerették, de hiába, mit tehettek? Nem +segíthettek rajta, s szegény kereskedő készült a halálra. +Elkészítette végrendeletét; elosztotta vagyonát; rabszolgáinak, +rabszolganőinek visszaadta szabadságát; rengeteg alamizsnát osztott +ki a szegények között. Aztán egyszerre csak közeledett az esztendő +vége. Készülnie kellett, indulnia kellett a halálos útra.</p> +<p>Mind el akarták kísérni, de a kereskedő nem engedte. Elbúcsúzott +feleségétől, gyermekeitől, szomszédaitól, jó barátaitól keserves +könnyhullatás között, aztán felült a lovára, Istennek ajánlott +mindenkit s elindult. Ment, mendegélt, addig ment, mendegélt, amíg +arra a végtelen pusztaságra ért, azon a végtelen pusztaságon éppen +az alá a fa alá, ahol találkozott a szörnyeteggel. A lovát +megkötötte a fához, aztán letelepedett a fa alá, a forrás mellé, és +nézett szomorúan maga elé a földre. Amint itt üldögélt s hullatta a +könnyét, egyszerre csak ott áll előtte egy öreg ember. De ennek az +öreg embernek más volt a képe, mosolygott az arca, a szeme s +barátságosan üdvözölte. Ezzel az öreg emberrel volt egy szép +szarvas is; a szarvasnak a nyakán egy szalag, annálfogva vezette az +öreg ember a szarvast.</p> +<p>– Testvér, mi bajod, miért vagy olyan szomorú? – kérdezte az +öreg ember a kereskedőt – s hogy vetődtél te ide, ahol emberek nem +szoktak járni? Tudod-e, hogy ez a gonosz szellemeknek a tanyája? +<span class="pagenum"><a name="Page_54" id= +"Page_54">-54-</a></span></p> +<p>A kereskedő elmondotta nagy búsan, hogy bizony nem jó kedvéből +jött ide. Ez meg ez történt vele. Visszajött ide meghalni. Az öreg +ember szörnyen elcsudálkozott:</p> +<p>– Na, még ilyen dolgot sem hallottam világon való életemben! És +te megtartottad esküdet? Na, itt maradok, tanuja akarok lenni +annak, ami itt történik.</p> +<p>Az öreg ember leült a kereskedő mellé, aztán el kezdett +beszélgetni. Beszéltek erről, beszéltek arról, s egyszerre csak ott +terem közöttük egy másik öreg ember, ki két fekete kutyát vezetett +pórázon. Üdvözölte őket, azok fogadták, aztán letelepedett ő is +közéjök. Megkérdezte, hogy mi jóban járnak. Az első öreg ember +elmondotta a kereskedőnek a dolgát, hogy szegény feje hogy járt, +mint járt, miért jött ide. Ahogy ezt meghallotta a fekete kutyás +ember, mondta:</p> +<p>– Na, erre én is itt maradok. Akarom látni, mi történik itt.</p> +<p>Alig ült le a második öreg ember, jött egy harmadik. Az egy +öszvért vezetett. Köszönt barátságosan, emezek fogadták, aztán +szóból szó kerekedett, ő is letelepedett közéjük, s mikor +meghallotta, hogy miért vannak itt, miért várnak, ő is mondta:</p> +<p>– De már ezt megvárom. Akarom látni, mi történik itt.</p> +<p>Hiszen nem kellett sokáig várniok, egyszerre csak rettenetes +vastag köd kerekedett, gomolygott, terjengett feléjük, aztán +támadott szörnyű forgószél, forgott, keringett ez a végtelen +pusztaságon, mind közelebb, közelebb hozzájuk, majd hirtelen +szertefoszlott a forgószél, eltűnt, elenyészett s közéjük toppant a +szörnyeteg, a gonosz szellem, s anélkül hogy üdvözölte volna őket, +kirántotta kardját hüvelyéből, felemelte jó magasra <span class= +"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> s nem +törődve a többi öreggel, ráordított a kereskedőre:</p> +<p>– Állj fel, hogy öljelek meg, amint te megölted az én +fiamat!</p> +<p>Rettentő félelem szállotta meg az öreg embereket, reszkettek +mind valamennyien, mint a nyárfalevél. Nem tudták, mit mondjanak, +mit tegyenek. De aztán mégis magukhoz tértek s megszólalt az első +öreg ember, aki a szarvassal jött ide. A szörnyetegnek a lábához +vetette magát s mondá a következőket:</p> +<p>– Óh, szellemeknek királya, könyörgök hozzád alázatosan, +szüntesd a te haragodat s hallgasd meg türelemmel az én beszédemet. +Nézz erre a szarvasra és engedd meg, hogy beszéljem el ennek a +történetét: csudálatos egy története van ennek. Hallgasd meg s ha +tetszik majd neked a történet, ha érdekesnek találod, engedd el e +szegény ember büntetésének harmadát.</p> +<p>A gonosz szellem egy kevés ideig gondolkozott, tünődött, aztán +mondta:</p> +<p>– Jól van, hát beszélj. Ha érdekes lesz a történet, elengedem a +büntetésnek egy harmadát.</p> +<h3>Az első öreg és a szarvas története.</h3> +<p>– Hát halljátok a történetét, – mondotta az öreg ember – +hallgassátok meg figyelemmel.</p> +<p>Ez a szarvas, akit itt láttok, az én feleségem Még csak tizenkét +esztendős volt, amikor feleségem lett, mondhatom tehát, hogy +nemcsak férje, de apja is voltam. Teljes harminc esztendeig éltünk +együtt, anélkül hogy Isten gyermekkel áldott volna meg, de én azért +nem haragudtam rá, jól bántam vele; minden kívánságát, minden +kedvét betöltöttem. De ne csudáljátok, <span class= +"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> bizony +szerettem volna mégis, ha Isten gyermekkel áldana meg, s hogy utód +nélkül ne maradjak, vettem egy rabszolganőt. Annak a rabszolganőnek +született egy fia, egy gyönyörű szép fiú, akiben, amint nőtt, +növekedett, mind nagyobb, nagyobb örömem tellett. De a feleségem +nem nézhette sem az anyát, sem a gyermekét. Eltitkolta ugyan sokáig +a haragot, a gyűlöletet, de én sejtettem, de én láttam, hogy rossz +szemmel nézi őket. Aztán egyszer ki is tört a haragja, a gyűlölete, +szörnyen kitört. Egyszer, mikor már a fiam tíz esztendős volt, +hosszú útra kellett mennem. Mikor útra keltem, megkértem a +feleségemet, hogy bánjék jól a gyermekkel, az anyjával is, viselje +gondját a fiamnak. Megmondottam, hogy egy esztendeig távol maradok +a háztól, legyen gondja a gazdaságra, a házra, mindenre. Ám, amíg +én távol voltam, azalatt mi történt? Megtanulta a bűbájosságot az +én feleségem, ezt az ördögi mesterséget, elvitte a fiamat valami +félenvaló helyre, ottan borjuvá változtatta, aztán odaadta az én +bérlőmnek, hogy csak tartsa jól, hízlalja meg. Azt hazudta a +bérlőnek, hogy a nyáron vette a borjut.</p> +<p>De ez nem volt elég. A fiunak az anyját meg tehénné változtatta, +azt is odaadta a bérlőnek. Meghagyta neki, hogy csak tartsa jól, +hízlalja meg. Mikor én hazatértem esztendő mulva, keresem a fiamat, +keresem az anyját, nincsenek sehol.</p> +<p>– Hol a fiam, hol az anyja? – kérdeztem a feleségemet.</p> +<p>– A rabszolganőd meghalt, – mondotta az asszony – a fiadat pedig +már két hónapja nem láttam. Azt se tudom, hogy hova lett.</p> +<p>Nagyon megszomorodtam a rabszolganő halálán, megszomorodtam fiam +miatt is, de mégis reménykedtem, <span class="pagenum"><a name= +"Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> <span class= +"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58"><br /> +-58-</a></span> hátha valahol megtalálom. De telt, mult az idő, hét +hét után, hónap hónap után, már nyolc hónap mult el, hogy kerestem +szüntelen mindenfelé, nem találtam a fiamat sehol. Hírét sem +hallottam.</p> +<div class="figcenter" style="width: 340px;"><a href= +"images/i003hq.jpg"><img src="images/i003.jpg" alt= +"»Állj fel, hogy öljelek meg!«" title= +"»Állj fel, hogy öljelek meg!«" /></a> +<p class="caption">»Állj fel, hogy öljelek meg!«</p> +</div> +<p>Aközben elkövetkezett a nagy Bajrám ünnepe. Üzentem a bérlőmnek, +hogy hozza be a tanyáról a legkövérebb tehenet, azt akarom áldozni +a nagy ünnepen. A bérlő bejött, bevezetett egy tehenet az +udvaromra. Ez a tehén a fiu anyja volt, de én azt nem sejtettem. +Egy oszlophoz kötöttem a tehenet, aztán felemeltem a bárdot, hogy +levágjam, de haj, oly keservesen, oly szomorúan bőgött, olyan +bánatosan nézett rám! És láttam, amint a könny kicsordul a +szeméből. Megzavarodtam, a bárdot leeresztettem, nem voltam képes +levágni a tehenet. Szóltam a bérlőnek, vezesse vissza a tehenet s +hozzon másikat helyette. Haj, mit csinált a feleségem, mikor ezt +látta!</p> +<p>– Miféle dolog ez, mit csinálsz? Mit akarsz? Miért nem áldozod +fel ezt a tehenet? Hiszen ez a legszebb, a legkövérebb minden +tehened között!</p> +<p>Nem tudtam, hogy mit mondjak, mit tegyek. Addig beszélt a +feleségem, hogy így, meg úgy, végre is engedtem neki: levágtam a +tehenet, aztán lehúztam a bőrét, s ime akkor láttam, hogy a tehén, +amely kívülről oly nagyon kövérnek látszott, sovány volt, szörnyű +sovány. Csak csontja és bőre volt, semmi egyéb.</p> +<p>– Eredj, – mondottam a bérlőnek – neked adom a bőrét, húsát, +csontját, mindenét, vigyed magaddal. Hozzál helyette egy kövér +borjút.</p> +<p>Ment a bérlő s csakhamar vissza is tért, vezetett magával egy +szép, kövér borjút, megkötötte az udvaron egy oszlophoz, én pedig +vettem a bárdot s éppen felemeltem, le akartam rá sujtani, de +hallgassatok <span class="pagenum"><a name="Page_59" id= +"Page_59">-59-</a></span> ide, oly keservesen bőgött szegény, olyan +bánatosan nézett rám, aztán hozzám dörgölődzött szép, kicsi +fejével, nyalt, csókolt. Nem voltam képes megölni.</p> +<p>– Vidd vissza, – kiáltottam a bérlőnek – ezt a borjút én nem +ölöm meg.</p> +<p>Ahogy ezt hallotta a feleségem, kiszaladott a házból, kiabált +szörnyen:</p> +<p>– Miféle dolog ez? Hiszen ez a legszebb, legkövérebb borjad +valamennyi borjú között. Mit akarsz?</p> +<p>– Feleség, – mondottam én – hagyjad, én nem ölöm meg ezt a +borjút. Nézd, milyen szomorú szegény. Hogy nyalja, nyalogatja az én +kezemet. Nézd, úgy foly a könny a szeméből, mint a záporeső.</p> +<p>– Óh, te gyáva! – gúnyolódott velem az asszony – miféle férfi +vagy?!</p> +<p>De hiába beszélt most az asszony, nem öltem meg a borjút. +Parancsoltam a bérlőnek, hogy vezesse vissza az istállóba; hozzon +egy más borjút. Hozott is. Azt aztán leöltem a Bajrám-ünnepre. +Másnap bejött hozzám a bérlő. Kiintett a házból, hogy menjek ki az +udvarra, mert ő valamit akar nekem mondani titokban.</p> +<p>– Mit akarsz? – kérdeztem.</p> +<p>– Óh, uram, különös dolgot mondok én neked. Azt hiszem, hálás +leszel majd érte. Van nekem egy leányom, aki érti a bűbájosságot. +Tegnap, mikor visszavezettem a borjút, amelyet meg akartál ölni, a +leányom, ahogy meglátta, elmosolyodott, nevetett, aztán a másik +pillanatban hangosan kezdett sírni. Csak úgy hullott a könnye. +Kérdeztem tőle: – Mi dolog ez, leányom? Elébb nevettél, +mosolyogtál, most meg sírsz. Mi történt veled?</p> +<p>– Apám, – mondotta a leányom – ez a borjú, amelyet visszahoztál, +a mi urunknak a fia. Nevettem a nagy örömtől, amikor megláttam, +hogy él, hogy nem <span class="pagenum"><a name="Page_60" id= +"Page_60">-60-</a></span> ölték meg és sírtam, mikor arra +gondoltam, hogy szegénynek az édes anyját megölték. Mert az a +tehén, amelyet megöltek, ennek a fiúnak az édes anyja. – Aztán azt +is elmondotta a leányom, hogy a fiút is, az anyját is a te +feleséged varázsolta meg.</p> +<p>Elgondolhatjátok, – mondta az öreg ember – mit éreztem én, +amikor ezt a szörnyű dolgot hallottam! Egy pillanatig sem volt +otthon maradásom. Szaladva szaladtam a tanyára, hogy beszéljek a +bérlőm leányával. Ott volt az istállóban, símogatta, +cirókálta-morókálta a borjút. Amikor beléptem, rám nézett a borjú, +hullott a könnye, én meg aztán átkaroltam mind a két kezemmel. Óh, +szegény, hogy szeretett volna ő is átkarolni, de ő nem tudott +egyebet, csak dünnyögött, dünnyögött. Aztán nyalta-falta a kezemet, +az orcámat, ott, ahol érte.</p> +<p>– Hallod-e, leány, – mondottam a bérlő leányának – vissza +tudnád-e változtatni az én fiamat az ő igazi alakjába?</p> +<p>– Hogyne tudnám, – mondotta ő.</p> +<p>– Óh, ha ezt megtennéd, minden vagyonomat neked adnám.</p> +<p>Mondotta a leány nevetve:</p> +<p>– Te a mi gazdánk vagy és én jól tudom, hogy mivel tartozunk +neked. Nem kívánom én ezért a te vagyonodat, de megmondom előre, +hogy fiadnak csak két feltétel alatt adom vissza a régi alakját. Az +első az, hogy feleségül vesz engem; a második pedig az, hogy +engeded megbüntetnem azt az asszonyt, aki ezt a fiút borjúvá +változtatta.</p> +<p>Mondottam én:</p> +<p>– Az első feltételedre az a válaszom: a szívem szerint +beszéltél, édes leányom. Ha visszavarázsolod <span class= +"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> fiamat +régi alakjába, legyetek egymásé, éljetek boldogan. A másik +feltételedre pedig az a válaszom, hogy az az asszony, aki képes +volt erre a gonoszságra, minden rosszat megérdemel: tégy vele, amit +akarsz. Változtasd át akármivé, csak az életét ne vedd el. +<span class="pagenum"><a name="Page_62" id= +"Page_62">-62-</a></span></p> +<div class="figcenter" style="width: 359px;"><a href= +"images/i004hq.jpg"><img src="images/i004.jpg" alt="" title= +"" /></a></div> +<p>A leány erre kihozott a házból egy dézsát, azt megtöltötte +vízzel, föléje hajolt, egynéhány szót morgott belé, amelyeket én +nem értettem, aztán a borjúnak fordult s mondá neki:</p> +<p>– Óh, borjú, ha a világ Míndenható ura úgy teremtett téged abban +az alakban, amelyben most vagy, akkor maradj meg ebben az +alakodban; de hogyha ember vagy, változzál vissza emberré a +Mindenható teremtőnek az engedelmével!</p> +<p>Ezt mondván, a vízzel megfecskendezte a borjút s íme abban a +pillanatban visszanyerte régi alakját! Óh, ha láttátok volna az én +örömömet, ahogy én öleltem, ahogy én csókoltam az én édes, szép +fiamat, s ahogy ő ölelt, ahogy ő csókolt engem, sírván keservesen +örömében, bánatában! Óh, ha ezt láttátok volna, óh, ha ezt +hallottátok volna! Mikor aztán kisírtuk magunkat, mondottam a +fiamnak:</p> +<p>– Fiam, nézd meg ezt a leányt, ennek köszönheted, hogy +visszanyerted régi alakodat. Én neki megigértem, hogy te őt +feleségül veszed. Szíved szerint beszéltem?</p> +<p>Mondotta a fiam:</p> +<p>– Szívem szerint, édes apám!</p> +<p>Mindjárt megtartottuk a lakodalmat. Akkor aztán a fiamnak a +felesége ismét megtöltötte vízzel a dézsát, föléje hajolt, +mormogott valamit, mindenféle szavakat, amiket én nem értettem s +imé: mikor hazaértem, egy szarvastehén szaladgált az udvaromon. Az +én feleségem volt az. Ez, amint ti látjátok, ez a szarvas. Telt, +mult az idő, egyszer aztán a fiam hosszabb útra ment, hosszú ideig +nem kaptam róla semmi hírt. Nyugtalankodtam erősen s elindultam, +hogy felkeresem őt, de ezt a szarvast nem akartam elhagyni +magamtól, vele <span class="pagenum"><a name="Page_63" id= +"Page_63">-63-</a></span> indultam hát el a fiamnak a keresésére. +Igy kerültem ide, így hallottam meg ennek a szegény kereskedőnek a +történetét. Ezért mondottam el ezt a történetet. Nemde, ritka és +csudálatos történet ez?</p> +<p>– Valóban ritka és csudálatos történet, – mondotta a gonosz +szellem. – Elengedem a kereskedő büntetésének egyharmadát.</p> +<p>Amikor az első öreg ember bevégezte a beszédét, s a gonosz +szellem elengedte a büntetés harmadát, eléállott a másik öreg +ember, aki két fekete kutyával jött s mondotta a gonosz +szellemnek:</p> +<p>– Szellemek királya, én ennél a történetnél, amit itten +hallottál, sokkal érdekesebbet, sokkal csudálatosabbat tudok. +Engedd meg, hogy beszéljem el, s ha csakugyan érdekesebbnek s +csudálatosabbnak találod, engedd el e szegény ember büntetésének +még egyharmadát. Elengeded-e?</p> +<p>Mondotta a gonosz szellem:</p> +<p>– Beszélj, hadd halljam a történetet, s ha csakugyan érdekesebb, +ha csakugyan csudálatosabb lesz, elengedem a büntetésnek a másik +harmadát is.</p> +<p>Erre az öreg ember elkezdte az ő történetét.</p> +<h3>A második öreg ember és a fekete kutyák története.</h3> +<p>– Szellemek hatalmas fejedelme, nézd meg ezt a két kutyát, ezek +az én testvéreim. Az apám a halálos ágyán ezer-ezer zekhinót +hagyott mind a hármunkra. Ezzel a pénzzel üzletbe fogtunk, boltot +nyitottunk. Telt, mult az idő. Egyszer a nagyobbik bátyám azt +határozta, hogy elutazik idegen országba s ott kezd valami üzletet. +El is adta minden vagyonát; annak <span class="pagenum"><a name= +"Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> az árán portékát vásárolt s +ment a portékával idegen országba. Teljes egy esztendeig volt +távol. Egy esztendő mulva, mikor éppen a boltomban ültem, beállít +hozzám egy rongyos ember s alamizsnát kér tőlem. Ránéztem, nem +ismertem meg, pedig az én testvérem volt.</p> +<p>– Hát te nem ismersz meg engem? – kérdezte a testvérem.</p> +<p>– Óh, édes bátyám, – szaladtam feléje s megöleltem, megcsókoltam +– hát te hogy kerültél ilyen nyomorúságos állapotba?</p> +<p>Elmondotta, hogy bejárt országot-világot, kereskedett ezzel is, +azzal is, de nem volt szerencséje, minden vagyonát elveszítette. +Egyszeribe vittem a lakásomba, fürdővizet melegíttettem neki, +megfürdettem, legszebb ruháimat adtam rá. Aztán általnéztem az +üzleti könyveimet, s mikor láttam, hogy egy esztendő alatt az én +vagyonom megkettőződött, mondtam neki:</p> +<p>– Nézd, bátyám, kétezer zekhinóm van; legyen tiéd az egyik ezer, +kezdj vele valamit!</p> +<p>Nagyon megörült a pénznek, köszönte, hálálkodott, boltot nyitott +s éltünk békességben, nagy szeretetben tovább. Telt, mult az idő, s +egyszerre csak a másik testvéremnek jutott eszébe, hogy ő is eladja +a vagyonát, szerencsét próbál a nagy világban. Eleget beszéltem, +hogy így, meg úgy, ne tegye, nézze, milyen szerencsétlenül járt a +bátyánk is: mind hiába való volt a beszédem. Éppen akkor indult egy +karaván, hozzászegődött és elment. Egy esztendő mulva éppen úgy +került haza, mint a legidősebb bátyám. Felöltöztettem őt is s adtam +neki is ezer zekhinót, mert míg ő odajárt, megint megkettőződött az +én vagyonom. Ismét boltot nyitott ez is és éltünk tovább mind a +hárman <span class="pagenum"><a name="Page_65" id= +"Page_65">-65-</a></span> békességben, boldogságban. Hanem ahogy +telt, mult az idő, az én testvéreimnek csak nem volt otthon +maradásuk. Mindegyre mondották nekem:</p> +<p>– Induljunk el hárman világgá, próbáljunk együtt szerencsét.</p> +<p>– Nem, nem megyek – mondottam én folyton. – Ti már, úgy látszik, +elfelejtettétek, hogy milyen szerencsétlenül jártatok. Nem akarok +én arra a sorsra jutni, amire ti egyszer jutottatok.</p> +<p>De nem volt tőlük nyugtom. Mindennap újra, meg újra előhozták a +dolgot, folyton a nyakamon voltak. Végre is, mit volt, mit nem +tennem, engedtem nekik, összeszámoltam a vagyonomat: volt éppen hat +ezer zekhinóm, ezt két részre osztottam. Egy-egy ezret adtam nekik, +egyet magamhoz vettem, három ezret pedig elástam a házamnak egyik +sarkába, hogy, ha szerencsétlenül járnánk, mikor visszajövünk, +legyen valami pénzünk, amiből ismét üzletet kezdhessünk. +Összevásároltunk mindenféle portékát, béreltünk egy hajót s kedvező +széllel elindultunk. Vagy két hónapig mentünk a tengeren, aztán +szerencsésen megérkeztünk egy kikötőbe. Ott kiraktuk a portékánkat, +én az enyémet eladtam jó áron, minden egy zekhinóra nyertem tizet. +Aztán ismét portékát vásároltunk, olyant, ami nincs a mi +országunkban, hogy vigyük oda és adjuk el ott. Mikor éppen hajóra +akartunk szállni, egyszerre csak odajön hozzánk egy cselédformán +öltözött asszony, megragadta a kezemet, megcsókolta és sírva, +zokogva kért engem, hogy vegyem feleségül s vigyem magammal. +Megütődtem ezen a kérésen, nem tudtam, mit csináljak, mit +gondoljak, de az asszony addig beszélt, annyit beszélt s olyan +szívrehatóan könyörgött, hogy végre is azt mondottam: <span class= +"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span></p> +<p>– Jól van, légy az enyém, gyere velem.</p> +<p>Vettem neki tisztességes ruhát, s még mielőtt hajóra ültünk, +megkötöttem vele a házassági szerződést, úgy indultunk útnak. Amint +jöttünk a hajón, napról-napra több jó tulajdonságot láttam az én +feleségemen s valósággal megszerettem, hanem a testvéreim, akik nem +csináltak olyan jó üzletet mint én, irigyek voltak, bosszusak +voltak, összesúgtak-búgtak, s hallgassatok csak ide: elhatározták, +hogy éjjel feleségemmel együtt, mikor elalszunk, beledobnak a +tengerbe. Hanem az én feleségem tündér volt: ő mindjárt tudta, hogy +a testvéreim mit határoztak, min törik fejüket. Nem szólt nekem +semmit sem: hagyta, hogy dobjanak bele a tengerbe, ám sem ő nem +fulladott a tengerbe, sem én nem fulladtam. Szépen kiszállott a +tengerből, mikor a testvéreim beledobtak, megfogott engem a +karomnál fogva, elröpült velem egy szigetre. Éppen akkor jött fel a +nap, mikor a szigeten letett a feleségem. Mondta nekem:</p> +<p>– Látod, kedves uram, ha feleségül vettél engem, meg is háláltam +a te jóságodat. Tudd meg, hogy én tündér vagyok, s amikor téged a +tengerparton megláttalak, már akkor erős hajlandóságot éreztem +teirántad. Próbára akartalak tenni, hogy milyen a szived, azért +öltöztem rongyos ruhába. Te nagylelkű voltál irántam és nagy volt +az én örömem, hogy majd bizonyságot tehetek az én jóságomról. Hát +ime, megmentettem az életedet. Ám a testvéreidre szörnyen haragszom +és addig meg nem nyugszom, míg keményen meg nem büntetem őket.</p> +<p>Én álmélkodással hallgattam a tündér beszédét, hálálkodva +köszöntem meg nagy jóságát, aztán mondottam neki: <span class= +"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span></p> +<p>– Elhiszem, hogy haragszol az én testvéreimre, de nézd, ők mégis +az én testvéreim, bocsáss meg nekik: nem akarom az ő pusztulásukat. +– Elmondottam a feleségemnek, hogy mit tettem érettük és én még sem +kívánom, – mondottam újra – hogy megbüntesse őket.</p> +<p>– Nem, nem, – mondotta az asszony – bosszut kell állanom rajtuk. +Elsülyesztem a hajójukat. Kérve kértem a feleségemet, az Isten +nevére kértem:</p> +<p>– Ne tedd azt, mérsékeld a haragodat. Gondold meg, hogy azok az +én testvéreim. Hogy a rosszat jóval kell viszonozni.</p> +<p>Szavaimmal csakugyan el is csendesítettem a tündért. Aztán +megragadta a karomat, felröppent velem a levegőbe, röpült, röpült +velem hegyeken, völgyeken, pusztaságokon, tengereken át s egyszerre +csak letett a házam födelén, s ahogy letett, abban a pillanatban +eltünt nyomtalan. Leszállottam a ház födeléről, kinyitottam az +ajtókat, kiástam a 3 ezer zekhinót, aztán ismét boltot nyitottam. +Jöttek újra a vevők; jöttek a szomszédok, jöttek a jó barátok s +örvendeztek igaz szívvel az én hazaérkezésemen. De még egy napot +sem voltam otthon, egyszer, amint a boltból felmentem a lakásomra, +ott találtam ezt a két fekete kutyát, akik alázatosan, farkcsóválva +jöttek elém. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Hogy került ide ez a két +kutya? Nagyon csodálkoztam, de abban a pillanatban betoppant a +házba a tündér s mondá nekem:</p> +<p>– Uram, ne csudálkozzál ezen a két kutyán! Ezek a te +testvéreid!</p> +<p>Szörnyű haragra gerjedtem, amint ezt meghallottam. +Kérdeztem:</p> +<p>– Hogy voltál képes erre? <span class="pagenum"><a name= +"Page_68" id="Page_68">-68-</a></span></p> +<p>– Nem én tettem, – felelt a tündér – hanem egyik testvérem. Őt +bíztam meg, hogy büntesse a te testvéreidet. A hajójukat +elsülyesztette, odavesztek a te áruid is, oda az ő portékájuk is, +de ne szomorkodj emiatt, majd én ezt visszapótolom neked. A +testvéreid megérdemelték ezt a büntetést s ne búsulj, mert nem +egész életükre változtatta őket a testvérem kutyává, csak tiz +esztendőre. Hűtlenségükért megérdemelnek ennyi büntetést.</p> +<p>Ezt mondván a tündér, ismét eltünt a házból.</p> +<p>Most éppen tíz esztendeje, – folytatta tovább az öreg ember – +hogy útban vagyok, keresem a tündért. Igy találkoztam ezzel a két +öreg emberrel s ezzel a kereskedővel. Igy hallottam meg, óh +szellemek királya, ennek a szegény kereskedőnek a szomorú esetét. +Ennyi az én történetem. Elég érdekes-e arra, hogy elengedd e +szerencsétlen ember büntetésének másik harmadát?</p> +<p>– Elég érdekes, – mondotta a gonosz szellem. – Legyen: elengedem +a másik harmadát is.</p> +<p>Amint a második öreg befejezte az ő történetét, a harmadik öreg +vette át a szót:</p> +<p>– Óh, szellemek hatalmas fejedelme, – mondotta az öreg ember – +ha már meghallgattál két történetet s azért elengedted e szegény +ember büntetésének a kétharmadát, hallgasd meg az én történetemet +is. Ez a két elsőnél is sokkal érdekesebb. Igérd meg, hogyha +érdekesebbnek találod, elengeded a büntetés harmadik harmadát +is.</p> +<p>– Beszélj, – mondotta a gonosz szellem – hadd halljam a +történetet! <span class="pagenum"><a name="Page_69" id= +"Page_69">-69-</a></span></p> +<h3>A harmadik öreg és az öszvér története.</h3> +<p>– Ez az öszvér – mondotta a harmadik öreg ember – az én +feleségem volt. Egyszer elutaztam hazulról s teljes egy esztendeig +maradtam távol. Mikor hazaérkeztem, a feleségemet egy fekete +rabszolga karjai között találtam. Amint az asszony megpillantott +engem, hirtelen egy pohár vízzel szembeöntött engem, aztán néhány +szót mormogott. Valami effélét mondott: – Változzál kutyává. – +Abban a pillanatban kutyává változtam s engem a rossz asszony +kikergetett a saját házamból. Szomorúan kullogtam végig az utcán, +aztán egyszer csak megállottam egy mészárszék előtt. Ott nekem a +mészáros csontot dobott. Megettem s ott maradtam a mészárszék +mellett, nyaltam-faltam a kezét a mészárosnak, hízelkedtem neki s +annyira megtetszettem, hogy este felé, mikor a mészárszéket +bezárták, hazavitt magával. Amint beléptünk a házba, a mészáros +leánya csak rám nézett s azonnal elfátyolozta arcát. Azt mondta az +apjának:</p> +<p>– Hogyan vezethetsz, apám, a mi házunkba idegen férfit?</p> +<p>– Hol van a férfi? – kérdezte az édes apja csudálkozva.</p> +<p>– Ez a kutya az, – mondotta a leány – a felesége változtatta +azzá, de majd én megszabadítom a varázslat alól.</p> +<p>Mikor az apja ezt hallotta, azt mondotta leányának:</p> +<p>– Istennek tetsző dolgot cselekedel, édes leányom, tedd is meg. +Látod, most gyógyultál meg nagy betegségedből: hálából változtasd +vissza ezt a kutyát igazi alakjára. <span class="pagenum"><a name= +"Page_70" id="Page_70">-70-</a></span></p> +<p>Erre felállott a leány, vett egy pohár vizet, föléje hajolt, +néhány szót mormogott bele, aztán a vízzel megfecskendezte arcomat, +s közben ezt mondotta:</p> +<p>– A mindenható Isten kegyelmével változzék vissza ez a kutya +igazi alakjára.</p> +<p>És én abban a pillanatban visszaváltoztam, újra ember lettem. +Hálálkodva csókoltam kezet ennek a leánynak s mondtam neki:</p> +<p>– Istenre kérlek, óh leány, varázsold meg a feleségemet, büntesd +meg a gonoszságáért.</p> +<p>Akkor a leány egy pohár vizet adott nekem s azt mondotta:</p> +<p>– Eredj haza, s amikor hallod, hogy alszik a feleséged, ezzel a +vízzel öntsd meg az arcát s közben kívánj akármit. Amivé át akarod +változtatni, azzá lesz.</p> +<p>Hazavittem a pohár vizet s éppen akkor értem a házamba, mikor a +feleségem aludott. Odaléptem az ágyához, az arcát befecskendeztem s +mondtam:</p> +<p>– Változzék ez a gonosz asszony öszvérré.</p> +<p>Ahogy ezt a szót kimondottam, abban a pillanatban öszvérré +változott.</p> +<p>Most az öreg ember egyenesen az öszvérnek fordult s +kérdezte:</p> +<p>– Igazat beszélek? – Mire az öszvér bólintott a fejével: igent +intett az öregnek. Nagy volt mindnyájuknak csudálkozása, mikor +látták, hogy az öszvér meghajtotta a fejét. Nem volt abban semmi +kétség, hogy csakugyan ember volt.</p> +<p>– Ez az én történetem, – fejezte be beszédjét az öreg ember. – +Érdekesebb volt-e a két elsőnél?</p> +<p>Mondotta a gonosz szellem:</p> +<p>– Valóban érdekesebb volt a te történeted a két elsőnél s én meg +is tartom a szavamat: elengedem a <span class="pagenum"><a name= +"Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> büntetés harmadik harmadát +is. Hallod, – fordult a kereskedőhöz – adj hálát ezeknek az +embereknek, mert bizony mondom, hogy nekik köszönheted a te +életedet.</p> +<p>Ezt mondván a gonosz szellem, eltűnt a szemük elől, mintha a +föld nyelte volna el. Hej, hogy hálálkodott a kereskedő! Alig birt +nagy örömével. Örültek az öreg emberek is, aztán egy kicsit még +együtt maradtak, elbeszélgettek, akkor felkerekedtek mind a négyen. +A három öreg ember ment egyfelé, a kereskedő másfelé: ment +egyenesen haza a családjához. Hazaérkezett szerencsésen. Életben +találta feleségét, gyermekeit s élt azután sokáig boldogságban, +békességben.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_72" id= +"Page_72">-72-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A három citrom.</h2> +</div> +<p class="summary">(Török mese.)</p> +<p>Réges-régen élt Törökországban egy hatalmas szultán, s volt +annak egy deli szép fia. Büszke volt ám a szultán a fiára, mert +messze földön híre ment szépségének, bátorságának, jószívűségének. +Ahány leány megfordult az udvarnál, mind szívesen lett volna a +felesége, illegették-billegették előtte eleget magukat, de a +királyfinak egy sem kellett közülök.</p> +<p>Telt, mult az idő, az öreg szultán már megsokallotta a dolgot, s +egyszer csak így szólott a fiához:</p> +<p>– No, édes fiam, most már igazán elérkezett az ideje, hogy +megházasodjál, én öreg vagyok, beteg vagyok, s szeretném még az +unokáimat látni. Annyi gyönyörűséges leány van itt az udvarban, +hogy én a te helyedben már régen választottam volna közülök egyet +feleségül!</p> +<p>– Nem tudok én ezek közül egyet sem választani, édes apám, – +mondotta az ifju herceg. – Talán ha sokat-sokat járnék-kelnék a +világban, akkor megtalálnám azt a leányt, akit szeretni tudnék. +Annak a leánynak, aki az én feleségem lesz, olyan tisztának kell +lennie, mint a harmatos reggel, fehérnek, mint a hó és +tökéletesnek, mint egy angyal! <span class="pagenum"><a name= +"Page_73" id="Page_73">-73-</a></span></p> +<p>– Igazad van, fiam! – mondotta az öreg szultán. – Menj s keress +magadnak ilyen feleséget.</p> +<p>Hát elindult a királyfi, hogy feleséget keressen magának. A hó +úgy hullott, mikor elindult, hogy alig haladhatott előre, a szél +süvített s korbácsolta a tenger hullámait. De a királyfi bátran +belészállott a parton veszteglő hajóba, s amint a hajó fedelére +lépett, láthatatlan kezek eloldották a kötelet, s a hajó +elindult.</p> +<p>Három éjjel és három nap úszott csendesen a hajó a tengeren, a +kormányos helyén egy árnyék állott, amely hangtalanul irányította a +hajót előre. Negyedik nap egy kis sziget tünt a királyfi szeme elé, +a hajó ott kikötött, s hát mit látnak szemei? Kedvenc paripája ott +legelt a puha pázsitos réten, fel van nyergelve, kantározva, úgy, +mintha most szállott volna le róla. Kiugrott hamar a hajóból, +rápattant a paripa hátára, s fordult vissza a tenger felé, hogy +ugyan mit csinál majd a hajó, amíg ő barangol? Hát a hajónak se +híre, se hamva, úgy eltünt a tenger színéről, mintha maga a tenger +nyelte volna el.</p> +<p>Ment a királyfi előre, de olyan nagy hideg volt mindenfelé, hogy +alig birta tartani a kantárszárat. Körülötte mindenütt nagy némaság +volt, embert nem lehetett sehol sem látni. Mikor jóideig lépegetett +a térdig érő hóban, egyszerre csak domb tetején kis házikót +pillantott meg. Odasietett s jó erősen megkocogtatta az ajtót. +Nemsokára csoszogást hallott, s egy pillanat mulva hófehérhajú öreg +anyóka dugta ki fejét az ajtó nyílásán.</p> +<p>– Hát te hol jársz itt, ahol a madár se jár? – kérdezte az +anyóka. <span class="pagenum"><a name="Page_74" id= +"Page_74">-74-</a></span></p> +<p>– Feleséget keresek, öreg anyám. Nem ismered-e azt a +királykisasszonyt, aki a legszebb a világon, s aki épp olyan jó is, +mint amilyen szép?</p> +<p>Az öreg anyóka félig behúzta az ajtót a királyfi előtt s aztán +barátságtalanul válaszolta:</p> +<p>– Itt ugyan hiába keresel feleséget. Én Tél anyó vagyok s ez az +én királyságom, nincs nekem arra időm, hogy a szerelemre gondoljak. +De menj csak itt egyenesen előre, akkor megtalálod testvéremet, az +Őszt, az talán tud segíteni rajtad. A herceg megköszönte az +útbaigazítást s elindult arrafelé, amerre az öreg asszony mutatta. +Alig ment egy jó darabon, hát a hó olvadt el a lába alól, a hideg +szél engedett, a fák ágait sárga levelek borították, s csakúgy +roskadoztak a finomabbnál finomabb gyümölcsök terhe alatt. A gabona +aranysárga tengere hullámzott mindenfelé, amerre csak nézett, s még +fel sem ocsudott csodálkozásából, egyszerre egy kis barna házikó +előtt toporzékolt a lova.</p> +<p>Hamar bekopogott az ajtón, s alig hangzott el a kopogás, egy +szép, barnahajú, piros arcú, kökényszemű asszony nyitotta ki az +ajtót és nyájasan mosolyogva megkérdezte a herceget:</p> +<p>– Mit keresel itt, te legény?</p> +<p>– Feleséget keresek, – felelte a herceg.</p> +<p>– Ó, de sajnálom, hogy nem segíthetek rajtad, – felelte kedvesen +az asszony – de annyi dolgom van a sok gyümölcs leszedésével s +elrakásával, hogy nincs időm szerelemre és házasságra gondolni, de +menj el csak a húgomhoz, a Nyárhoz, az ugyancsak ábrándozó asszony, +az talán segíthet rajtad valamit!</p> +<p>A herceg megköszönte a tanácsot s pihenés nélkül folytatta +tovább az útját. <span class="pagenum"><a name="Page_75" id= +"Page_75">-75-</a></span></p> +<p>Amint haladt előre, mind melegebben, melegebben sütött a nap, az +izzadság csak úgy csurgott róla, pedig az ujjasát is kigombolta. A +gabona félig éretten hajladozott előtte, a fű frissen, zölden +bizsergett a lova lába alatt. Sokáig ment a perzselő melegben, +mikor egyszerre csak meglát egy kis sárga házikót. Odasietett, s +kopogtatására fiatal barnahajú asszony nyitott ajtót, aki a herceg +kérdésére ezt válaszolta:</p> +<p>– Igen sajnálom, tenger sok dolgom van, nem segíthetek rajtad, +de siess testvéremhez, a Tavaszhoz, az bizonyosan segíteni fog +rajtad!</p> +<p>Ment, mendegélt ismét a herceg, amíg csak egy kis zöld +házacskához nem ért. Halvány lila lugas állott a ház előtt, a +kertben pedig gyönyörű, illatosnál-illatosabb jácintok, liliomok, +ibolyák, nárciszok nyíltak. Mikor megkopogtatta az ajtót a herceg, +göndörhajú, halvány ibolyakék szemű leányka nyitotta ki az ajtót. +Kíváncsian fordult a herceg felé:</p> +<p>– Hol jársz, mi jóban jársz itt, te szép legény?</p> +<p>– Ó, szép Tavasz, – szólt a herceg – engem a nővéreid +utasítottak hozzád, mert olyan feleséget keresek, aki tiszta legyen +mint a harmatos reggel, fehér, mint a hó és tökéletes, mint egy +angyal.</p> +<p>– Igen sokat kívánsz, – mosolygott a Tavasz – de megpróbálom, +hátha megtehetem, amit kérsz. De gyere, előbb pihend ki magad, +egyél valamit, mert ugyancsak elfáradhattál.</p> +<p>Bevezette a herceget egy hosszú terembe, amely tele volt +gyönyörű virágokkal. Mikor jól lakott, s pihent is, a Tavasz +kisietett a szobából, nemsokára visszatért: egy üvegtál volt a +kezében. Az üvegtálban pedig volt egymás mellett három citrom, egy +ezüst kés és egy aranykehely. Mondta a leányka a hercegnek: +<span class="pagenum"><a name="Page_76" id= +"Page_76">-76-</a></span></p> +<p>– Nagy gonddal őrizd ezt a három dolgot, herceg, mert bűvös +erejük van ám ezeknek! Ha hazaérsz az apád kertjébe, ülj le egy +forrás mellé, ott vedd elő az aranykelyhet, merítsd tele, aztán +vágd fel az első citromot az ezüst késsel. Gyönyörű +királykisasszony fog kiszállani belőle, annak add oda rögtön a +vizet, mert ha váratod, abban a szempillantásban eltűnik a szemed +elől, de úgy eltűnik, hogy soha többet meg nem látod!</p> +<p>– Ne félj, nem leszek olyan ostoba, hogy elengedjem, de ha mégis +eltűnne, hát akkor nem lenne feleségem? – kérdezte a herceg.</p> +<p>– Akkor a második citromot is fel kell vágnod, s azzal is +ugyanúgy kell elbánnod, – mondotta a Tavasz. – S ha mind a kettőt +elszalasztod, már csak az utolsó citromban lehet reménységed, s ha +arra sem vigyázol, sohasem lesz olyan feleséged, amilyent +kívántál.</p> +<p>A herceg meg akarta köszönni a Tavasz jóságát, de az csak +nyájasan intett neki s eltűnt a szobából. No, de a herceg sem +töltötte tovább az időt, nagysebesen felugrott a paripájára s +vágtatott hazafelé. Hamar átkelt a Nyár, Ősz és Tél birodalmán, s +amint a tengerhez ért, már várt reá a hajó. A szél gyorsan +röpítette őket hazafelé, s egy-kettőre elébük tünt a szultán +palotája. Amint odaértek a parthoz, a herceg türelmetlenül kapott +fel ismét lovára, s egy szemhunyorítás alatt ott voltak a rengeteg +nagy kertben, egy kristálytiszta forrás mellett. Ott mindjárt +megtöltötte a kelyhet friss vízzel a herceg, s elővette a citromot, +meg az ezüstkést. Hát amint beléhasított, egy gyönyörű szép leány +termett előtte, aki félénken így szólt hozzá: <span class= +"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span></p> +<p>– Szomjas vagyok, adj innom az aranykehelyből!</p> +<p>De a hercegnek úgy elállott a szava is a nagy csodálkozástól, +hogy elfelejtette oda adni a vizet. No, ha elfeledte, el is tűnt a +gyönyörű leány a szeme elől, mintha sohasem is lett volna ott.</p> +<p>Hej, búsult most a herceg, de megfogadta, hogy másodszor jobban +fog vigyázni, s felhasította a második citromot is. Mikor meglátta +a leányt, nagy csodálkozásában így kiáltott fel:</p> +<p>– Te oly tiszta vagy, mint a reggel, s oly fehér, mint a hó! – +de a vizet bizony nem nyujtotta a szép leány felé. Az is eltűnt +nagy búsan a herceg szeme elől.</p> +<p>Reszkető kézzel nyitotta fel a harmadik citromot is, de mikor +megpillantotta a szépséges szép leányt, hirtelen lehúnyta a szemét, +nehogy ezen is rajta feledje a szemét, s úgy nyujtotta oda a +serleget a leánynak. Az csak az ajkához emelte, megnedvesítette s +aztán mosolyogva köszönte meg a hercegnek.</p> +<p>Nem volt nyári reggel, amely oly tiszta lett volna, hó nem +lehetett fehérebb, s az angyal nem tökéletesebb ennél a leánynál! A +herceg boldogan fogta meg hófehér kezét s maga mellé ültette egy +virágos padra.</p> +<p>– Akarsz-e az én feleségem lenni, te gyönyörű leány? – kérdezte +halkan a herceg.</p> +<p>– Igen, – felelte a szép leány.</p> +<p>Amint felocsudott álmélkodásából a herceg, a királyleány +ruhájára esett a tekintete. Egyszerű szövetből volt, a színe se +volt szép, nem illett semmiképpen sem reá. A herceg szerette volna +rögtön teljes pompában látni a szép leányt, mondta hát neki:</p> +<p>– Nem illik tehozzád, édes szép menyasszonyom, ez a rongyos +ruha. Beszaladok az apám palotájába, <span class="pagenum"><a name= +"Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> s hozok neked selyemruhát, +csillogó láncot a nyakadra, az illet meg téged.</p> +<p>A leány nem sokat bánta a fényes ruhát, meg csillogó ékszert, de +mert látta, hogy a herceg abban szeretné látni, hát beleegyezett, +hogy ott marad egyedül a forrás mellett. De mielőtt elment volna a +herceg, felsegítette a leányt egy fa ágára, az meg szépen +letelepedett rá, mint egy kis fészekbe, s úgy várta a herceget. Őt +senki sem láthatta a falevelektől, de ő látta a forrásban az arcát, +amely úgy megmutatta a szépségét, akárcsak egy tükör.</p> +<p>Alig ment el a herceg, egy csúnya néger asszony lépett a +forráshoz, s beléhajolt, hogy megmerítse a korsaját. Majd elájult +örömében, amikor egy gyönyörű fehér arc pillantott rá vissza a +vízből!</p> +<p>– Oh, milyen gyönyörű lettem! – mormogta magában boldogan. – De +bizony nem is vagyok én most már arra való, hogy mást szolgáljak! +Többet nem lát engem ez a kút, nem hordok én vizet senkinek!</p> +<p>Ezzel eldobta korsaját, s mint a páva úgy illegette-billegette +magát, amíg a gazdája házához nem ért.</p> +<p>– Miért jöttél üres kézzel, Debora? – kérdezte az asszonya +szigorúan.</p> +<p>– Azért, mert megláttam gyönyörű arcomat a forrás vizében, és +most már nem fogok többet rabszolgamódra dolgozni! – felelte +büszkén Debora.</p> +<p>– Hisz csúnyább vagy, mint voltál, takarodj rögtön vízért, te +csúfság! – kiabált rá nagy mérgesen az asszonya.</p> +<p>Debora hamar vett egy új korsót és sietve ment vissza a +forráshoz, hátha rosszul látott. Amint belenézett, ismét a hercegnő +gyönyörű arcát tükrözte vissza a víz, s boldogan kiáltott fel: +<span class="pagenum"><a name="Page_79" id= +"Page_79">-79-</a></span> <span class="pagenum"><a name="Page_80" +id="Page_80"><br /> +-80-</a></span></p> +<div class="figcenter" style="width: 387px;"><a href= +"images/i005hq.jpg"><img src="images/i005.jpg" alt= +"»Óh, milyen gyönyörü lettem!«" title= +"»Óh, milyen gyönyörü lettem!«" /></a> +<p class="caption">»Óh, milyen gyönyörü lettem!«</p> +</div> +<p>– Igaz volt! Igaz volt! Szebb vagyok még az álomnál is, most már +csak egy herceghez megyek feleségül, s fényes palotában fogok +élni!</p> +<p>Ismét eldobta a korsaját, s büszkén tért vissza asszonyához, aki +nagy mérgében már csak nevetni tudott a szolgáló bolondságán. Mikor +jól kinevette magát, így szólt Deborához:</p> +<p>– Te nem is tudod elképzelni, milyen rút vagy, Debora, s most +ilyen bolondságokkal tömöd meg a fejedet. Takarodj vízért, s ha még +egyszer a szépségeddel jössz vissza, majd meglátod, hogy rosszul +jársz!</p> +<p>Ismét visszament az asszony a forráshoz, s a hercegnő mosolygó +arca most is ott imbolygott a vizen.</p> +<p>– Csak azt tudnám, valóság ez, vagy álom? – kérdezte hangosan +magától. – A leány meghallotta a hangos beszédet, megmozdult a fán, +s egy levelet lesúrolt az ágról a vízbe. A csúf asszony csodálkozva +pillantott fel a fára, hogy vajjon mi mozog ott. Hát ott van az ő +gyönyörű, mosolygó arca, hófehér nyaka a fán, egy idegen leányon! +Hej, megmérgelődött, hogy így elbolondította magát, de azért mit +gondolt, mit nem magában, nyájasan, mosolyogva szólította meg a +leányt:</p> +<p>– Jó reggelt, szép lányocskám. Ki tett fel téged erre a +fára?</p> +<p>– Én a vőlegényemre várok, aki selyemruhát, szép nyakláncot hoz +nekem az apja palotájából, – mondotta mosolyogva a leány.</p> +<p>– Nagyon összekuszálta aranyhajadat a szél, gyere le, majd én +megfésülöm, nehogy így találjon a herceg, amikor idejő.</p> +<p>– Milyen szíves vagy hozzám. Bizony jó lesz, ha megfésülsz, – +mondta a királyleány s nyujtotta <span class="pagenum"><a name= +"Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> le a kezét a vénasszonynak. +Az le is húzta hamar, s egy hosszú tűvel abban a szempillantásban +agyonszúrta. És alig hanyatlott le a szép fehér leány a földre, +hófehér galambbá változott s panaszos búgással, burukolással szállt +el a gonosz asszony feje fölött.</p> +<p>A csúf vénasszony hamar felkapaszkodott a szép leány helyére, s +ott várta a gonosz lélek, hogy jöjjön érette a királyfi. Bezzeg nem +kellett sokáig várakoznia, jött a királyfi a selyemruhával, ragyogó +ékszerrel. Hát édes Istenem, mikor felveti a szemét a fára, mit +lát? Csúf ráncos néger asszony ül az ő szép menyasszonya +helyén!</p> +<p>– Hol van az én édes, szép menyasszonyom? – kérdezte haragosan a +vénasszonytól. – Hiszen ő tiszta volt, mint a harmatos reggel, s +fehér, mint a hó! Mit csináltál vele, te vén boszorkány?</p> +<p>– Ó, édes hercegem, – felelte somolyogva a csúf banya – amíg te +ruháért jártál, idejött egy varázsló, s így elvarázsolt engem. De +végy csak feleségül, három nap mulva olyan leszek, amilyen voltam, +de ha elhagysz, örökre ilyen világcsúfja maradok.</p> +<p>A herceg erősen elszomorodott, de nem akarta megszegni a szavát, +hát felöltöztette a vénasszonyt a gyönyörű ruhába, s beültette a +kocsiba, úgy indultak hazafelé. A királyfi előre lovagolt s +elmondta nagy szomorúan az apjának, hogy mi történt, de bizony az +se tudott más tanácsot adni, mint hogy most már csak tartsák meg az +esküvőt, akármint legyen is a dolog. Mialatt beszélgettek +egymással, a kocsi is megérkezett, a vénasszony kiszállott belőle, +felment nagy begyesen a palotába, s ott rendre összejárta a +szobákat, nézdelődött, parancsolgatott okkal, ok nélkül a +cselédeknek. <span class="pagenum"><a name="Page_82" id= +"Page_82">-82-</a></span></p> +<p>Jártában-keltében betévedt a konyhába is, s megparancsolta a +szakácsnak, hogy bőviben legyen pecsenye s minden jó a lakodalmán. +Hát amint éppen ott parancsolgat nagy hangosan, meglát az +ablakpárkányon egy gyönyörű hófehér galambot!</p> +<p>– Fogjátok meg ezt a madarat, s főzzétek meg ebédre! – kiáltotta +a vén banya a cselédeknek.</p> +<p>Futottak is, ahogy tudtak, megfogták s a szakács egy pillantatra +elvágta a nyakát. De három csepp vér odacseppent a nyakáról az +ablak alá, s ím, halljatok csudát! – másnap szép zöld citromfa +hajtott ki belőle! Másodnap levélbe is borult, harmadnap három +citrom csüngött már rajta. Épp aznap járt a királyfi arrafelé, +meglátja a fát s rajta a három szép citromot, s mi jutott, mi nem +eszébe, szépen leszakasztotta, bevitte a szobájába. Elővette az +aranykelyhet, megtöltötte vízzel, s felvágta az elsőt az ezüst +késsel. Hát ebből is kiugrik egy szép leány, s nyujtja a kezét a +víz után, de a királyfi nem adta oda, hanem így szólt:</p> +<p>– Szép vagy, szép vagy, de az én menyasszonyom szebb volt nálad! +A második citromot is felvágta, nyujtotta a kezét a második leány +is a víz után, de ennek sem adta oda, el is tűnt nemsokára a szeme +elől. De mikor a harmadik citrom lakója megjelent, bezzeg +odanyujtotta a vizet, aztán karjába szorította a gyönyörű +leányt.</p> +<p>Hej, volt nagy öröme az öreg szultánnak is, mikor a fia elébe +vezette az igazi menyasszonyt, de annál nagyobb haragra gerjedt a +gonosz vénasszony ellen. Rögtön maga elé hivatta, s azt kérdezte +tőle:</p> +<p>– Milyen büntetést érdemel az, aki el akarja pusztítani a herceg +jövendőbeli feleségét? <span class="pagenum"><a name="Page_83" id= +"Page_83">-83-</a></span></p> +<p>– Mindenesetre borzasztó büntetést érdemel, – mondotta az +asszony – tetesse be felséged a sütőkemencébe s csapják be utána az +ajtót.</p> +<p>– Magadra mondtad ki az ítéletet, vén boszorkány! – kiáltotta +nagy haraggal a szultán, s elhurcoltatta a vénasszonyt. De a +jólelkű királykisasszony addig könyörgött a gonosz asszony +életéért, amíg csak meg nem kegyelmezett neki: ez volt az egyetlen +ajándék, amit az öreg szultántól az esküvőjére kért. Mikor az ifju +herceg meghallotta a menyasszonya kérését, boldogan mondotta +néki:</p> +<p>– Láttam, hogy oly tiszta vagy, mint a harmatos reggel, s oly +fehér, mint a hó, most tudom, hogy oly tökéletes is vagy, mint az +angyalok.</p> +<p>Teltek, múltak boldogságban az esztendők, s az ifju herceget és +a feleségét mindenki szerette. A nagy kert közepén gyönyörű +citromfa pompázott, s akárhányszor elsétált alatta az ifju pár, +hálásan gondoltak a Tavaszra, a kinek boldogságukat +köszönhették.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_84" id= +"Page_84">-84-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>Dzsúder ben Ómár.</h2> +</div> +<p class="summary">(Ezeregyéj-ből.)</p> +<p>Élt Kairóban egy szegény asszony, annak volt három fia. A fiuk +közül kettő haszontalan naplopó volt. Egész nap csavarogtak, semmit +sem dolgoztak. De annál szorgalmasabb volt a legkisebb, kinek +Dzsúder ben Ómár volt a neve. Ez, szegény feje, jókor reggel kiment +a folyóra, halászott estig; de rendszerint csak 2–3 halacskát +fogott egész nap. Azt eladta a városban: annak az árán tengődött az +egész család.</p> +<p>Egyszer kiment Dzsúder ben Ómár halászni, de alig eresztette be +a hálót kétszer-háromszor a vízbe, lefeküdött a folyó partjára. +Mondta magában: Minek kínlódjam? Ugyis mindig üresen huzom ki a +hálót! Majd este ismét beleeresztem, akkor is megkapom azt a két +halacskát! Leheveredett a folyó partján, s amint ott hevert, +egyszerre csak odajön egy ember. Öszvéren ült. Üdvözölte +Dzsúdert:</p> +<p>– Béke veled!</p> +<p>– Béke veled is! – fogadta Dzsúder.</p> +<p>Az ember leszállott az öszvérről, se szó, se beszéd: kivett a +tarisznyájából 100 darab aranyat s odaadta Dzsúdernek:</p> +<p>– Nesze! Legyen a tied!</p> +<p>Dzsúder a pénzt elfogadta. <span class="pagenum"><a name= +"Page_85" id="Page_85">-85-</a></span></p> +<p>Akkor ismét belenyult a tarisznyájába, kivett onnét egy +selyemkötelet s mondta Dzsúdernek:</p> +<p>– Nesze, fiam, kötözz meg vele! Aztán végy a válladra, vigy bele +a folyóba; oda, ahol a legmélyebb; ott aztán dobj bele engem. Ha a +víz fehér szint mutat, mikor beledobtál, akkor visszajövök s boldog +ember léssz te. Ha azonban vörös szint mutat, akkor ne várj reám: +nem jövök vissza többet!</p> +<p>Dzsúder összekötözte a selyemkötéllel az embert, vállára vette, +bevitte a vízbe, s ahol a legmélyebb volt, ott bedobta. A hab +összecsapott az ember feje felett s abban a pillanatban vörös +szinüvé változott. Egy óra hosszat várt reá Dzsúder, hátha mégis +visszajön, de bizony nem jött vissza. Mit tehetett? – szépen kiment +a partra, s gondolta magában: Miféle csuda ember lehet ez, hogy úgy +bánik magával, mint ellenség az ellenséggel?</p> +<p>Abban a pillanatban ért oda egy zsidó. Mondja Dzsúdernek:</p> +<p>– Add nekem ezt az öszvért!</p> +<p>– Jól van, legyen a tiéd!</p> +<p>A zsidó ekkor ránézett Dzsúderre s azt mondta neki:</p> +<p>– A kapzsiság és a gyilkosság romlásba viszi az embert! Ennél +többet nem mondott s azzal otthagyta Dzsúdert. Dzsúder pedig a +pénzen összevásárolt minden jót s vitte haza nagy örömmel az +anyjának:</p> +<p>– Na, anyám, most van mit együnk; nem kell éheznünk.</p> +<p>– Fiam, fiam! Hol kaptad te azt a sok pénzt?</p> +<p>– Egyet se kérdezze, édesanyám, csak egyék, igyék! <span class= +"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span></p> +<p>– Jó, – mondotta az asszony, – de adjunk belőle testvéreidnek +is. Eredj, hívd haza őket!</p> +<p>A fiuk valahol kávéházban voltak, Dzsúder utánuk ment s őket is +jól megvendégelte.</p> +<p>Másnap reggel Dzsúder ismét kiment halászni. Leheveredett a +folyó partjára s hát amint hevert, jön megint egy ember. Az is +összvéren jött. Üdvözölte:</p> +<p>– Béke veled!</p> +<p>– Béke veled is! – fogadta Dzsúder.</p> +<p>Kérdezte az ember:</p> +<p>– Fiam! Nem járt itt tegnap egy ember öszvéren?</p> +<p>– Nem, itt nem járt. – felelte Dzsúder.</p> +<p>– Nem kért téged, hogy megkötözzed?</p> +<p>– Nem. Engem nem kért.</p> +<p>– Nem vetted a hátadra és nem dobtad bele a vízbe?</p> +<p>– Nem. Én nem, – mondotta Dzsúder.</p> +<p>– Hallod-e! Mondd meg nekem a való igazságot! Ne tagadd el a +dolgot. Majd úgy veszed hasznát!</p> +<p>– Hát igen, – mondotta Dzsúder, – csakugyan volt itt egy ember; +adott nekem száz aranyat s arra kért, hogy kötözzem össze és dobjam +bele a vízbe, ott, ahol a legmélyebb.</p> +<p>– Na látod, – mondotta az ember, – én is erre kérlek téged. +Nesze, itt van száz darab arany! Legyen a tied! Végy a hátadra s +dobj bele a vízbe épen ott, ahol azt a másik embert bedobtad. Ha a +víz szine vörösre változik, tudd meg, hogy akkor meghaltam. De ha +fehér színüre változik, örülj, mert bizony mondom neked, hogy +gazdag ember lesz belőled.</p> +<p>– Hát legyen úgy, – mondotta Dzsúder. Azzal megkötözte az +embert, vállára vette, bevitte a folyóba <span class= +"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> s épen ott +dobta bele, ahol a másik embert. Abban a pillanatban vörös színüre +változott a víz. Dzsúder egy kevés ideig várakozott, de bizony az +ember nem jött vissza. Mondta magában: Miféle csudaember lehet ez +is? Ugy bánik magával, mint ellenség az ellenséggel. – Aztán kiment +a vízből; gondolkozott tovább. – Már mindegy, – mondta magában, – +tegnap is kaptam száz aranyat, ma is kaptam száz aranyat: csak így +tartson tovább! – Felült az öszvérre, mendegélt hazafelé s amint a +város kapujához ér, ismét találkozott a zsidóval. Mondta neki a +zsidó:</p> +<p>– Add nekem ezt az öszvért, fiam!</p> +<p>– Szívesen. Legyen a tied, – mondotta Dzsúder.</p> +<p>– Meghalt? – kérdezte a zsidó.</p> +<p>– Meg, – felelt Dzsúder.</p> +<p>– Ilyen az élet! – mondotta a zsidó s többet egy szót sem +szólt.</p> +<p>Dzsúder nagy vígan hazament, vásárolt minden jót, ettek-ittak, +vígan voltak, aztán másnap reggel ismét kiment a folyó partjára. +Bele sem eresztette a hálót a vízbe; lefeküdött a partján s úgy +várta a jó szerencsét.</p> +<p>Hát csakugyan jött aznap is egy öreg ember öszvéren. Megállott +Dzsúder mellett, üdvözölte:</p> +<p>– Te vagy Dzsúder ben Ómár? – kérdezte az öreg ember.</p> +<p>– Én vagyok.</p> +<p>Akkor leszállott az öreg ember az öszvérről s kérdezte:</p> +<p>– Járt-e itt két ember tegnap s tegnapelőtt?</p> +<p>– Igen, járt, – felelte Dzsúder.</p> +<p>– S meghalt mind a kettő?</p> +<p>– Meg. Mind a kettő meghalt. <span class="pagenum"><a name= +"Page_88" id="Page_88">-88-</a></span></p> +<p>Az öreg ember benyult a zsákjába, kivett onnan 500 darab aranyat +s átadta Dzsúdernek. Aztán levetette a ruháját s kivett a zsákból +egy bőrruhát, azt vette magára s mondta Dzsúdernek:</p> +<p>– Ahhoz a ruhához, amit levetettem, hozzá ne nyulj! Add annak az +embernek, aki tőled majd az öszvért kéri. Az öszvért is, a ruhát is +add neki. Ha azonban élve kerülök ki a vízből, akkor az öszvér is, +a ruha is az enyém marad.</p> +<p>– Hát te is meg akarsz halni? – kérdezte Dzsúder. Mi történt +veletek, hogy mind így rohantok a pusztulásba?</p> +<p>– Ne kérdezd, – mondotta az öreg ember, – majd ha visszakerülök +a vízből, mindent megmondok neked. Ha visszajövök: jó, ha nem +jövök: úgyis jó. Ahogy az Isten akarja!</p> +<p>Átadta Dzsúdernek a selyemkötelet, Dzsúder összekötözte, vállára +vette az öreg embert, bevitte a vízbe s épen azon a helyen, ahol a +másik két embert, bedobta az öreget is. Aztán várt egy óra hosszat +s hát a vízből fehér hab emelkedett fel, s a fehér hab után +felbukkant a vízből az öreg ember is. Mind a két kezében volt +egy-egy vörös hal, a szájában pedig egy aranycső. Kijött a víz +partjára s mondotta Dzsúdernek:</p> +<p>– Most oldd el a kötelet! – Dzsúder eloldotta a kötelet, az öreg +ember pedig a zsákjából kivett egy szelencét, abba beletette a két +halat. Akkor aztán mondotta Dzsúdernek:</p> +<p>– Na, Dzsúder, szerencsés egy ember vagy te! Nézd: ebben az +aranycsőben varázspor van. Mert tudd meg, hogy én varázsló vagyok, +s varázsló az a két ember is, az én testvéreim, akiket te a vízbe +dobtál. Messze nyugaton, a föld méhében, rengeteg kincs van, +<span class="pagenum"><a name="Page_89" id= +"Page_89">-89-</a></span> s mi azt olvastuk a varázsigékben, hogy +ezt a kincset csak a te segítségeddel szerezhetjük meg. Ez a két +hal a szelencében két ördöngős leány. Övék az a rengeteg kincs. Már +egyszer megpróbáltuk varázslással, hogy megszerezzük a kincset +ezektől az ördöngős leányoktól, de akkor elvették tőlünk az +aranycsövet a porral együtt s eltüntek a tengerben. Az egyik +testvérem ide jött, hogy megszerezze őket, s itt a vízben lelte +halálát. Ugy járt a másik testvérem is. De lásd, én szerencsésen +visszakerültem a vízből. Most már velem jöhetsz s velem is maradsz +egy esztendeig. Megyünk a kincsekért.</p> +<p>– Jó, jó, – mondotta Dzsúder, – de hát az alatt az esztendő +alatt ki visel gondot az én édesanyámra? Ki szerzi meg neki a +mindennapit?</p> +<p>– Ne búsulj a te édesanyádért: hagyunk itt neki mindent, ami +csak kell. – Azzal belenyult a zsákba, kivett onnan egy tarisznyát, +azt szépen leterítette a földre s azt mondta Dzsúdernek:</p> +<p>– Kivánj akármit, amit csak a szemed-szájad kiván: azonnal itt +lesz, ezen a tarisznyán.</p> +<p>– Hát jó, – mondotta Dzsúder, – kivánom, hogy töltött tyúk, +fiatal galamb, s egy szó, mint száz: minden, ami jó, legyen ezen a +tarisznyán.</p> +<p>Még jóformán ki se mondta kivánságát, pompás ebéd került a +tarisznyára. Leültek melléje, jól megebédeltek. Akkor aztán Dzsúder +vette a tarisznyát s hazament az édesanyjához. De az öreg +meghagyta: nehogy az anyja szóljon a másik két fiunak erről a +tarisznyáról! Dzsúder hazament s mondta az édesanyjának:</p> +<p>– Édesanyám, én ma elmegyek. Egy esztenedig nem is lát engem. +<span class="pagenum"><a name="Page_90" id= +"Page_90">-90-</a></span></p> +<p>– Elmégy? Hát mi lesz énvelem? Ki szerzi meg nekem a +mindennapit? Hiszen tudod, hogy bátyáid naplopók! Folyton +csatangolnak, semmit se dolgoznak.</p> +<p>– Ne búsuljon édesanyám! Ihol: nézze ezt a tarisznyát! Csak +kivánni kell akármit, lesz étele-itala elegendő.</p> +<p>– Ugyan, ugyan, – mondotta az öreg asszony, – mit beszélsz, +Dzsúder? Meg akarsz csalni engem, az édesanyádat?</p> +<p>– Hát kívánjon akármit, – mondotta Dzsúder.</p> +<p>– Jó, – mondotta az öreg asszony, – kivánok néhány árpakenyeret +s egy tányér főzeléket!</p> +<p>– No, már ennél különb dolgokat kivánok én magának, édesanyám! – +S kivánt Dzsúder pompás ételeket, drága italokat, s im, abban a +pillanatban megtelt a tarisznya a legpompásabb ételekkel, a +legdrágább italokkal.</p> +<p>Lássa, édesanyám, hogy nem hazudtam? Hát csak adjon a +testvéreimnek is ételt, italt elegendőt! Ihol hagyok pénzt is +magának, 500 darab aranyat. Vegyen magának s a testvéreimnek ruhát. +De erről a tarisznyáról ne szóljon senkinek!</p> +<p>Azzal szépen elbúcsuzott az édesanyjától s visszament az öreg +emberhez. Amíg odajárt, az öregember szerzett egy másik öszvért; +fölültek mind a ketten: elindultak. Reggeltől estig meg sem álltak. +Akkor aztán újra leszállottak az öszvérről. Mondta az öreg:</p> +<p>– Pihenjünk egy kicsit, fiam! Mert tudod-e, hogy mekkora utat +tettünk meg ma? Épen három hónapi utat.</p> +<p>Letelepedtek a földre, vacsoráztak, aztán lefeküdtek, aludtak +reggelig. Másnap reggel ismét fölkerekedtek, <span class= +"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> estig meg +se álltak. Aznap ismét három hónapi utat tettek meg. Aztán +pihentek, harmadnap reggel ismét felkerekedtek, estig meg se +álltak. Akkor egy város elé értek. Ott a város szélén eleresztették +az öszvéreket, azok el is tüntek, mintha föld nyelte volna el, ők +meg szépen besétáltak a városba. Abban a városban volt az öreg +embernek egy nagy háza. Oda bementek, ott megvacsoráztak, +lefeküdtek, reggelig fel se keltek. Reggel, mikor felkeltek, mondja +Dzsúder:</p> +<p>– Most már indulhatnánk tovább, öregapám!</p> +<p>– Nem, fiam, itt maradunk egy hónapot.</p> +<p>Mikor a hónap eltelt, kérdezte Dzsúder:</p> +<p>– Hát megyünk-e, öregapám?</p> +<p>– Nem, fiam, még itt maradunk egy hónapot.</p> +<p>Eltelt a második hónap, eltelt a harmadik hónap: az öreg ember +nem mozdult. Dzsúder nyugtalankodott:</p> +<p>– Öregapám! Menjünk! Végezzük el a dolgunkat! Mert én erősen +kívánkozom az édesanyám után. Szeretném látni: mi van vele?</p> +<p>– Fiam, – mondotta az öreg ember – te egy esztendőre jöttél +velem. Addig ne is gondolj a visszamenetelre; majd ha az esztendő +letelik, két óra alatt otthon leszel a hazádban.</p> +<p>Egyszer aztán, egy reggel, mondja az öreg:</p> +<p>– Na, Dzsúder, most már itt az ideje: indulhatunk Isten +segedelmével!</p> +<p>Felkészülődtek, elindultak; mentek, mendegéltek; addig mentek, +amíg egy rengeteg nagy hegynek az aljába kerültek. Ottan +megállottak; az öreg ember száraz fát gyüjtött össze, tüzet +gyujtott s mindenféle füstölőszereket szórt a tűzbe. Közben szólt +Dzsúdernek:</p> +<p>– Te csak ülj le a földre, olyan mereven ülj, mint a kő s egy +szót se szólj! <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= +"Page_92">-92-</a></span></p> +<p>Amíg Dzsúder ült, az öreg ember mindenféle varázslásokat +csinált, s hát egyszerre megnyilt a hegynek a töve s a nyíláson +kilépett egy keresztény leány. Annak a keresztény leánynak volt a +kezében egy arany mérleg. Odalépett az öreg emberhez s mondta +neki:</p> +<p>– Add ide, amid van!</p> +<p>Az öreg ember átadott neki néhány csomó füstölőszert, azt a +leány mérlegre tette s mondta:</p> +<p>– Helyes a mérték, rendben van a dolog: beléphetsz.</p> +<p>De az öreg nem ment be, Dzsúderhez fordult s azt mondta +neki:</p> +<p>– Eredj, fiam, menj be te, én itt maradok kívül. Egy nagyon szűk +úton fogsz menni, aztán egy szélesebb nyiláshoz jutsz. A széles +nyilás mellett találsz egy házat. Abban a házban van négy szoba. +Belépsz az első szobába, ottan találsz a falon egy kardot, a kard +alatt egy asztalkát. Majd körülvesznek téged az ördöngős lelkek, +szólnak hozzád minden szépet, de te meg ne szólalj; mert ha +megszólalsz, vége mindkettőnknek. Te csak vedd le a kardot, vidd el +az asztalkát s amilyen gyorsan csak tudsz, siess vissza hozzám.</p> +<p>Dzsúder belépett a szűk nyilásba. Ment elébb-elébb, aztán +tágasabb helyre ért. S íme: egyszerre előtte állott a ház. Belép az +első szobába, s hát a fal mellett áll egy leány. Vasba volt verve, +oda volt kötözve a falhoz. Megszólította Dzsúdert:</p> +<p>– Szabadíts meg engem innen!</p> +<p>Dzsúdernek megesett a szíve a leányon, a bilincseket leoldotta +róla; de abban a pillanatban mi történt, mi nem: Dzsúder már kívül +is volt, ott, ahonnét kiindult. Ott eszméletlenül terült el a +földön. Az öreg <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= +"Page_93">-93-</a></span> ember felvette Dzsúdert a vállára s +hazavitte a házába. Ott nagynehezen fellocsolta Dzsúdert s mondotta +neki:</p> +<p>– Látod, látod! Nem fogadtad meg a szavamat! Mégis +beszéltél!</p> +<p>– Igazad van, – mondotta Dzsúder – mindent úgy csináltam, amint +te mondtad; de ezt az egyet elfelejtettem. De hát miféle leány volt +az, akit én megszabadítottam? – kérdezte Dzsúder. – Embernek, vagy +ördögnek a leánya?</p> +<p>– Ember leánya, – mondotta az öreg – még pedig király leánya. +Egy ördög vitte oda s ott sanyargatja éjjel-nappal, három esztendő +óta. Azt akarja, hogy a felesége legyen. Úgy van megírva a végzet +könyvében, hogy az a leány teáltalad szabaduljon meg, Dzsúder.</p> +<p>– De hát mit tegyek? – kérdezte Dzsúder.</p> +<p>– Azt kell tenned, amit először mondottam: egy szót sem szabad +szólnod. Ha még egyszer bemégy: szó nélkül eloldod kezét, lábát s +akkor semmi bajod sem lesz. Hanem most már várnod kell egy +esztendeig, míg ismét visszamehetsz.</p> +<p>– Ha igazhívő, – felelte Dzsúder – szívesen várok akár tíz +esztendeig is.</p> +<p>Eltelt az esztendő s akkor mondta az öreg ember:</p> +<p>– Na, Dzsúder, most visszamegyünk ismét a kincsesházhoz.</p> +<p>Elmentek a hegy tövéhez; ott az öreg ember tüzet gyujtott, +füstölőszereket szórt a tűzbe s íme: megnyílt a föld. S mondotta +Dzsúdernek:</p> +<p>– Újra mondom neked, Dzsúder: el ne feledd, amit már egyszer +mondottam! Ha a leány megszólít, te ne szólj semmit. Csak tedd ra +szépen a kezedet a <span class="pagenum"><a name="Page_94" id= +"Page_94">-94-</a></span> láncra; mikor aztán elszabadul onnét a +fal mellől a leány, látsz ottan egy szekrényt. Abban a szekrényben +van egy tőr. Ez a tőr végesvégig tele van írva. Az van arra a tőrre +írva, hogy a kincsnek a gazdája teáltalad fog meghalni. Mert a +lelke abba a tőrbe van száműzve. Ha megfogod a tőrt, az ördög +rimánkodni fog: »Ne bánts engem, Dzsúder!« Vigyázz, nehogy szólj, +mert akkor mind a ketten meghalunk.</p> +<p>Ahogy ezt mondotta az öreg: megnyilt a hegy. Kilépett a +keresztény leány; ment egyenesen az öreg emberhez. Mondta neki:</p> +<p>– Hát nem volt elég egyszer? Nem félsz? Ha nem, akkor add ide, +amid van!</p> +<p>Az öreg ember átadta neki a füstölőszereket. A leány mérlegre +tette s mondta:</p> +<p>– Rendben van, a mérték helyes: beléphetsz!</p> +<p>Dzsúder belépett a barlangba, végig ment a szűk nyiláson, aztán +elért a házhoz. Belépett az első szobába. Ment egyenesen a kardhoz, +azt levette, felkötötte, aztán magához vette a kis asztalkát; úgy +fordult a leányhoz. Nem szólt semmit, szépen rátette a kezét s a +leányról a bilincsek abban a pillanatban leoldódtak. Akkor +kinyitotta a szekrényt, a szekrényből kivette a tőrt s ím: abban a +pillanatban előtte állott az ördög. Kérte rimánkodva: »Ne bánts, +Dzsúder!« De Dzsúder nem hallgatott rá, nem is szólt semmit, csak +megforgatta kezében a tőrt: az egyszeribe lángba borult s annak a +lángjától összeégett az ördög. Azzal szépen kijött a kincsesházból +s ím: most a hegy bezárult utána.</p> +<p>– Jól van, – örvendezett az öreg ember – boldog ember vagy te! +Lesz kincsed annyi, hogy azt se tudod: mit kezdj vele? Most gyerünk +haza! <span class="pagenum"><a name="Page_95" id= +"Page_95">-95-</a></span></p> +<p>Azzal szépen hazamentek, a királyleányt beküldötték egy szobába, +ahol a többi asszonyok voltak. Ők maguk pedig mindketten felmentek +a ház felső részébe, ottan leültek, jól megvacsoráztak, s +lefeküdtek. De mielőtt elaludtak volna, Dzsúder megkérdezte az öreg +embert:</p> +<p>– Ugyan bizony, mi tulajdonsága van annak a kardnak, s ennek az +asztalnak?</p> +<p>– A kardnak az a tulajdonsága, fiam, hogy csak a kezedbe kell +venned, megforgatnod, s minden pillantásra egy fej esik le. Az +asztalnak pedig az a tulajdonsága, hogy csak kivánnod kell valamit, +s kívánságod abban a pillanatban teljesül. Ahhoz az asztalhoz két +ördöngős király tartozik. Csak kivánnod kell, s mindjárt előtted +teremnek. Azt akarod, hogy nagy sereg katona járjon veled s védjen +téged? Ez a kivánságod is teljesül. Csak kivánnod kell. Akarod, +hogy két óra alatt hazakerülj az édesanyádhoz? Ez a kivánságod is +teljesül. Csak akarnod kell.</p> +<p>– Hej, pedig én nagyon kivánkozom haza, az édesanyámhoz! – +mondotta Dzsúder. – Nem is kell nekem a kard, csak add nekem az +asztalkát! – mondotta az öreg embernek.</p> +<p>– Jól van, – mondotta az öreg ember – én megtartom magamnak a +kardot, legyen a tied az asztalka. Ennek több hasznát veszed.</p> +<p>Másnap reggel Dzsúder kezébe vette az asztalkát s szólt:</p> +<p>– Ördöngős királyok, jertek ide!</p> +<p>Abban a pillanatban előtte állottak az ördöngős királyok s +kérdezték:</p> +<p>– Mit parancsolsz? <span class="pagenum"><a name="Page_96" id= +"Page_96">-96-</a></span></p> +<p>– Azt parancsolom, hozzatok nekem lovat s nagy sereg katona +legyen körülöttem; úgy akarok hazamenni, mint egy igazi +fejedelem.</p> +<p>Abban a pillanatban hoztak neki lovat s annyi katona volt +körülötte, hogy a szem nem győzte belepni. Akkor Dzsúder felült a +lóra, elindultak s az első helyen, ahol megállottak, azt kivánta +Dzsúder az ördöngős királyoktól, hogy üssenek fel neki egy pompás +sátrat ide. Azon a sátron legyen négy aranygolyó. Tiszta színarany +legyen a sátornak minden rúdja. Legyen a sátorban ágy, még pedig +tiszta elefántcsont. S az elefántcsont-ágyban tiszta selyem +ágynemű. Megvolt abban a pillanatban a sátor, benne az +elefántcsont-ágy. Dzsúder lefeküdt, elaludt; de amíg aludt is, az +ördöngős királyok vitték s reggel, mikor fölébredett, egy gyönyörű +szép palotát látott maga előtt. Kérdi Dzsúder az ördöngős +királyokat:</p> +<p>– Miféle palota ez?</p> +<p>– Ez a palota, – felelték az ördöngős királyok – negyven +varázslónak a palotája, akik azt olvasták a varázsigékben, hogy +Dzsúder ben Ómár keze által pusztulnak el. Van ebben a palotában +egy leány. Ezt a varázslók rabolták el s itt tartják fogva. Mert +tudd meg, hogy ezek a varázslók nem amolyan közönséges varázslók. +Tűzimádók is ezek.</p> +<p>Mondotta Dzsúder:</p> +<p>– Hát hogyan öljem akkor én meg ezeket? Hisz hatalmasabbak ezek, +mint én!</p> +<p>– Ne félj semmit, – mondotta az egyik ördöngős király – nesze: +itt van egy cédulácska. Ezt a te számodra írtam. Ezt kösd a szemed +fölé. Menj a palotához, a kapu megnyilik előtted. A palota udvara +márványkővel van kirakva: fehér és fekete márványkővel. +<span class="pagenum"><a name="Page_97" id= +"Page_97">-97-</a></span> A fehér után következik fekete, a fekete +után fehér. Vigyázz jól, hogy csak fehér kőre lépj; feketére ne; +mert ha feketére lépsz, abban a pillanatban szörnyet halsz.</p> +<div class="figcenter" style="width: 386px;"><a href= +"images/ic002hq.jpg"><img src="images/ic002.jpg" alt= +"… odanyujtotta a vizet." title="… odanyujtotta a vizet." /></a> +<p class="caption">… odanyujtotta a vizet.</p> +</div> +<p>Mikor felmégy a palotába, ott az első szobában találsz egy +szekrényt, a szekrényben kulcsot. Nyissd ki a szekrényt s ottan +találsz egy kardot. Ezt a kardot húzd ki a hüvelyéből, fogd meg +jól. Csak meg kell forgatnod a levegőben, mindjárt ott lesz a +negyven varázsló s kérnek, rimánkodnak, hogy ne öld meg őket. De te +ne szólj semmit, csak forgasd a kardot; az mindjárt lángba borul s +az a láng elégeti a negyven varázslót. Mikor aztán a varázslókat +megölted, akkor fordulj jobbra: belépsz egy szobába. Az ajtó +megnyilik magától. Ottan találsz egy leányt megkötözve.</p> +<p>– Jól van, – mondotta Dzsúder – eleget hallottam.</p> +<p>Azzal elindult, ment egyenest a palotába. Ott mindjárt +megtalálta a szekrényt, kinyitotta, kivette belőle a kardot, s +abban a pillanatban megjelentek a varázslók.</p> +<p>– Ó Dzsúder ben Ómár, ó Dzsúder ben Ómár!! – jajgattak a +varázslók – ne bánts minket!</p> +<p>De Dzsúder hallgatott, jó keményen marékra fogta a kardját, +belevágott a levegőbe: a kard abban a pillanatban lángra lobbant s +porrá égett mind a negyven varázsló. Aztán jobbra fordult, belépett +abba a szobába, amelyről az ördöngős király beszélt. Hát csakugyan +ott volt egy leány, összekötözve. Nézte, nézte a leány nagy +csodálkozással Dzsúdert s kérdezte:</p> +<p>– Hogyan kerültél ide?</p> +<p>– Az Isten vezérelt ide, – mondotta Dzsúder – azért, hogy +megszabadítsalak tégedet. De ki vagy te, s hogy kerültél ide? +<span class="pagenum"><a name="Page_98" id= +"Page_98">-98-</a></span></p> +<p>Felelt a leány:</p> +<p>– Én igazhívő vagyok. Az apám kínai király. Ezek a varázslók +eljöttek az apámhoz, s kérték, hogy adjon feleségül engem. De az +apám nem adott; akkor aztán elraboltak s így sanyargatnak engem +három teljes esztendő óta. Azt akarják, hogy én is tűzimádó legyek. +De én nem lettem tűzimádóvá.</p> +<p>– Hát most szabad vagy, – mondotta Dzsúder – mit kivánsz? +Visszaküldjelek az édesapádhoz?</p> +<p>Felelt a leány:</p> +<p>– Aki jót akar cselekedni, annak nincs szüksége a kérdésre! +Három esztendeje szenvedek itt. Mondjak-e többet neked?</p> +<p>Akkor Dzsúder elővette a kis asztalkát s mindjárt megjelentek az +ördöngős királyok.</p> +<p>Mondotta nekik:</p> +<p>– Eredj s vidd ezt a leányt haza az édesanyjához!</p> +<p>Az ördöngős király vette a leányt s abban a pillanatban eltünt +vele, mintha a föld nyelte volna el. Egy szempillantás mulva vissza +is jött s jelentette, hogy hazavitte a leányt az apjához.</p> +<p>Akkor mondotta Dzsúder:</p> +<p>– Most pedig én azt kivánom, hogy ezt a palotát minden +kincseivel együtt egyenesen Kairóba vigyétek s ott tegyétek le.</p> +<p>– Úgy lesz, – mondották az ördöngős királyok – csak feküdj le +szépen s aludjál: reggelre Kairóban virradsz meg.</p> +<p>Dzsúder lefeküdött, elaludott, s ím, reggel, mikor felnyitotta +szemét, Kairó kellős közepén volt. Mindjárt hivatta az ördöngős +királyokat s mondta nekik:</p> +<p>– Most pediglen állítsatok őröket a palota elé!</p> +<p>Abban a pillanatban őrök állottak a palota előtt. <span class= +"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span></p> +<p>– Vajjon mi van az én édesanyámmal? – mondotta magában Dzsúder. +– Megyek s felkeresem.</p> +<p>Elindult az utcán, ment, mendegélt, s íme: egyszerre csak lát az +utca szélén egy öreg koldusasszonyt. Megszólította Dzsúder:</p> +<p>– Mit csinálsz te, szegény öreg asszony?</p> +<p>– Mit csinálnék? Hát koldulok, fiacskám! – felelt az öreg +asszony.</p> +<p>– Hát nincs neked senkid?</p> +<p>– Volt egy jó fiam, – felelt az öreg asszony – de az elment +messze földre régesrégen s vissza sem került többet. Aztán van még +két naplopó fiam, de azok nem törődnek velem. Éjjel-nappal +csatangolnak; esznek-isznak, vígan vannak; nekem semmit sem adnak s +így tengetem életemet koldulással.</p> +<p>– Nézz meg jól, – mondotta Dzsúder – hát nem ismersz meg?</p> +<p>– Nem, – mondta az öreg asszony – nem ismerlek.</p> +<p>– Pedig én Dzsúder vagyok, a te fiad.</p> +<p>– Fiam, édes fiam! – kiáltott az öreg asszony s nyakába borult +fiának, ölelte, csókolta.</p> +<p>– De hát mi történt veled? Hogy lett koldus belőled, mikor én +neked adtam a varázstarisznyát; pénzt is hagytam elegendőt?</p> +<p>– Ó, édes fiam, azt a varázstarisznyát elvették tőlem +testvéreid! Sokáig nem mondottam meg nekik, hogy honnét van az a +sok étel-ital, honnét van a sok pénz. Egyszer aztán megkötöztek; +meg akartak ölni. Kénytelen voltam nekik átaladni a tarisznyát. +Azóta nem láttam őket. Folytonosan mulatnak. Etetik-itatják a +barátaikat; éjjel-nappal dínom-dánom, de reám nem gondolnak; így +tengődöm, amint látod. <span class="pagenum"><a name="Page_100" id= +"Page_100">-100-</a></span></p> +<p>Dzsúder karonfogta az édesanyját, felvezette a palotába, +levetette a rongyos ruháját, megfürösztötte langyos fürdőben; adott +reá szép ruhát. Aztán szólította az ördöngős királyokat s +parancsolta nekik:</p> +<p>– Mindjárt itt legyenek a testvéreim!</p> +<p>Mentek az ördöngős királyok, mindjárt meg is találták a +legényeket egy korcsmában, ahol javában dőzsöltek. Se szó, se +beszéd, megragadták s egy szempillantás mulva ott állottak Dzsúder +előtt.</p> +<p>– Hát ti mit tettetek az édesanyánkkal?! – rivallt rájuk +Dzsúder. – Miért hagytátok éhezni, koldulni? Hiszen ha nem hagytam +volna nektek ennivalót elegendőt és pénzt is, akkor is +gondoskodnotok kellett volna az anyátokról!</p> +<p>A legények nem szóltak semmit, földre sütötték szemüket.</p> +<p>Kérdezte az ördöngős király Dzsúdert:</p> +<p>– Mit tegyek velük? Parancsolj!</p> +<p>– Semmit, semmit! Ők az én testvéreim.</p> +<p>S jött az öreg asszony is és sírva kérte Dzsúdert: ne bántsa +őket.</p> +<p>Nem is bántotta Dzsúder, sőt inkább ott tartotta a +palotájában.</p> +<p>Hát jól van. Még aznap Dzsúder a palota előcsarnokába kitétetett +egy diványt, leült oda, aztán parancsolta az ördöngős királyoknak, +hogy a divány két oldalára állítsanak őröket. Ő maga leült a +diványra, az őrök állottak jobbra-balra: úgy ült ott Dzsúder, mint +egy igazi fejedelem. De bezzeg jöttek is a népek, megállottak a +palota előtt. Ámultak-bámultak: mi történt itt? Ihol, itt van egy +fényes palota, amelyik még tegnap nem volt itt! Hogy került ez ide? +S a palota előtt az előcsarnokban ül egy nagy úr, egy <span class= +"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> igazi +fejedelem. Vajjon ki lehet az? Egyszeribe híre ment a csudaszép +palotának az egész városban. Vitték a hírt a szultánnak is. +Mondották az udvarbéli népek a felséges szultánnak:</p> +<p>– Olyan dicső szép palota van Kairóban reggel óta, amilyen még +nem volt itt soha. Valami nagy úr lakik benne; bizonyosan fejedelmi +személy.</p> +<p>Mondotta a szultán a vezírnek:</p> +<p>– Eredj azonnal abba a palotába s mondd a gazdájának: +parancsolom, jöjjön hozzám!</p> +<p>Ment a vezír a palotába, Dzsúder ott ült a diványon. Felállott, +illendően fogadta a vezírt, aztán asztalt teríttetett, nagy ebédet +adott, ebéd után kávét. Mikor aztán jól megebédeltek, akkor +mondotta a vezír, hogy miért jött.</p> +<p>– Hivat a szultán, hogy azonnal gyere hozzá!</p> +<p>– Mondd meg a szultánodnak, hogy én nem megyek. Előbb neki kell +eljönnie én hozzám.</p> +<p>A vezír nem szólt semmit, visszament a szultánhoz: jelentette, +hogy mit mondott annak a csudaszép palotának a gazdája.</p> +<p>– Jól van, – mondotta a szultán – hát elmegyek én hozzá.</p> +<p>Maga mellé vette a vezíreit s ment egyenest a palotába. Dzsúder +ott ült most is a diványon. Mikor látta a szultánt, felállott +illendően, helyet mutatott a szultánnak, egyszeribe asztalt +teríttetett, nagy ebédet adott. Ebéd után a szultán mondja +neki:</p> +<p>– Én üzentem volt hozzád, hogy gyere hozzám; de te nem jöttél. +Mit jelent ez?</p> +<p>– Nem jelent ez semmit, felséges szultánom, csak nem éreztem jól +magamat. Fáradt voltam a nagy utazástól. <span class= +"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span></p> +<p>– Jó, jó, hiszem, – mondotta a szultán – nem is akarok én veled +összetűzni, de sőt inkább azt akarom, hogy nagy, erős barátságba +lépjünk egymással! Légy te a fejedelem, én meg apád leszek. Neked +adom a leányomat.</p> +<p>– Jól van, – mondotta Dzsúder – de én még ma meg akarom tartani +az esküvőt!</p> +<p>– Legyen a kivánságod szerint – mondotta a szultán, s még aznap +megtartották az esküvőt.</p> +<p>Most már igazi boldog ember volt Dzsúder. Volt szép felesége, +rengeteg kincse; minden, amit szeme-szája kivánt. Hanem az +asztalkára nagy gondja volt. Megmondta a feleségének külön is: +erősen vigyázzon reá, ha valahova ő el találna menni.</p> +<p>Jó. Telt, mult az idő, nem történt semmi különös. Hanem +Dzsúdernek a testvérei mindegyre összesúgtak-búgtak: nem tetszett +nekik, hogy az öccsük ilyen nagy ember lett. Nagyobb, mint ők. +Pedig nekik is ugyancsak jó dolguk volt. Azt mondja egyszer az +egyik, az idősebb:</p> +<p>– Te, öljük meg az öcsénket!</p> +<p>– Nem, – mondá a kisebbik – azt mégse tehetjük; ne öljük meg, +hanem vitessük el valahova messze, idegen országba. Aztán akkor +majd igazi urak lehetünk.</p> +<p>Na, ebben meg is egyeztek. De már most hogy küldjék el Dzsúdert +idegen országba? Azt határozták, hogy meghívják ebédre. Meg is +hítták. Mondták Dzsúdernek:</p> +<p>– Öcsém, gyere hozzánk. Egyszer ebédeljünk együtt hárman.</p> +<p>Dzsúder nem gondolt semmi rosszat: szívesen fogadta a meghívást, +elment hozzájuk ebédre. Ám ebédközben testvérei álomport dobtak a +poharába s <span class="pagenum"><a name="Page_103" id= +"Page_103">-103-</a></span> ott, abban a helyben, az asztalnál csak +ledült a székről Dzsúder. Elaludt, mintha meghalt volna. A +testvérei pedig beletették egy ládába, elvitték, ki, a tenger +partjára s ott egy hajóskapitánynak eladták, mint rabszolgát. De +megmondták a kapitánynak, hogy a ládát ki ne nyissa, amíg +valamelyik városba meg nem érkeznek. Ott aztán tehet vele, amit +akar. A kapitány megvette Dzsúdert, elindult a hajóval, mikor aztán +egy városnál kikötött, kinyitotta a láda födelét. Dzsúder akkorra +már felébredett s kérdezte a kapitányt:</p> +<p>– Hol vagyok? Kinél vagyok?</p> +<p>– Jó helyen vagy, – mondotta a kapitány. – Itt, az én hajómon. A +testvéreid eladtak, mint rabszolgát. Én megvettelek: az enyém vagy. +Most pedig szépen állj be a többi matróz közé, s dolgozzál, mint a +többi.</p> +<p>Dzsúdernek le kellett vetnie magáról a szép ruhát, matrózruhát +vett magára, beállott a többi matróz közé s dolgozott.</p> +<p>Teljes három esztendeig volt a matrózok között, akkor aztán +mondta a kapitánynak:</p> +<p>– Kapitány úr! Engedjen el engem! Hadd menjek el Mekkába +zarándokolni.</p> +<p>– Jól van, fiam, – mondotta a kapitány – becsületesen +szolgáltál, megérdemled, hogy szabaddá tegyelek. Eredj Isten +hírével! Menj Mekkába.</p> +<p>Elindult Dzsúder, ment, mendegélt s addig ment, amíg Mekkába nem +ért. Amint ment a városban, egyszerre csak megszólítja egy öreg +ember:</p> +<p>– Nem ismersz? – kérdi az öreg ember.</p> +<p>Nézi, nézi Dzsúder s mondja:</p> +<p>– Nem ismerlek. <span class="pagenum"><a name="Page_104" id= +"Page_104">-104-</a></span></p> +<p>– Már pedig én az az öreg ember vagyok, akivel te azt a nagy jót +tetted. Aki által én azt a rengeteg kincset megszereztem. De hát mi +történt veled? Hogy jöttél te ide?</p> +<p>– Én bizony úgy, – mondotta Dzsúder – hogy a testvéreim eladtak +mint rabszolgát egy hajóskapitánynak. Szolgáltam nála három +esztendeig, akkor szabadon eresztett s eljöttem ide, Mekkába.</p> +<p>– Hát az asztalkával mi van?</p> +<p>– Az asztalkát odaadtam a feleségemnek, hogy vigyázzon +reája.</p> +<p>– Nem baj, – mondotta az öreg ember. – Adok én neked az asztalka +helyett egyebet. Egy varázsgyűrüt. Ez még sokkal többet ér az +asztalkánál. Ezt a gyűrüt csak meg kell fordítani az ujjadon s +azonnal megjelenik előtted egy ördöngős király. S csak mondanod +kell, hogy mit kívánsz: kivánságod azonnal teljesül.</p> +<p>Dzsúder megköszönte szépen a gyűrüt, elbúcsuzott az öreg +embertől, aztán egyszerre csak megfordította a gyűrüt az ujján s +hát csakugyan előtte termett egy ördöngős király.</p> +<p>– Mit parancsolsz, uram?</p> +<p>– Azt parancsolom, hogy vigy engem Kairóba, az én palotámba!</p> +<p>– Húnyd be a szemedet, – mondotta az ördöngős király – mindjárt +ott leszünk a palotádban, a feleséged mellett.</p> +<p>Behúnyta szemét Dzsúder s ím: a következő pillanatban, mire a +szemét felnyitotta, már ott is volt a palotájában. Hej, Istenem, +volt öröm! De milyen öröm!</p> +<p>– Hol voltál? – kérdezte az asszony, kérdezte az édesanyja. – +Három esztendeje, hogy nem láttunk! <span class="pagenum"><a name= +"Page_105" id="Page_105">-105-</a></span></p> +<p>Dzsúder elmondta, hogy mi történt vele. Aztán ment a szultánhoz. +Az is kérdezte:</p> +<p>– Hol voltál, édes fiam? Már azt hittük, hogy meghaltál.</p> +<p>Elmondotta annak is, hogy mi történt vele.</p> +<p>– Na, fiam, – mondotta a szultán – én már úgyis elbetegeskedtem, +sokáig nem élek: azt akarom, hogy te légy utánam a szultán.</p> +<p>Mindjárt hivatta a vezíreket, a kádikat, a muftikat s mondotta +azoknak:</p> +<p>– Ime, itt az én vejem: Dzsúder ben Ómár. Úgy nézzetek rá, hogy +ő lesz az én utódom, ha én meghalok.</p> +<p>A szultán csakugyan nem is élt sokáig, s ahogy meghalt, Dzsúder +ben Ómár lett a szultán. De Dzsúdernek jó szíve volt, a +testvéreinek megbocsátott: mindkettőt megtette vezírnek. Az egyik a +jobb, a másik a bal oldalon ült mindég. Csakhogy a testvérei nem +tudtak megnyugodni. Bántotta őket erősen, hogy az ő testvérükből +szultán lett. Mondották egymásnak:</p> +<p>– No, lásd, eddig csak vezír volt, most meg már szultán lett! +Hogyha eltennők láb alól, akkor mink lehetnénk szultán.</p> +<p>Összeegyeztek s azt határozták, hogy megint meghívják ebédre. +Azt gondolták, hogy, ha megszerezhetik a gyűrüt, akkor könnyen +elbánhatnak Dzsúderrel. Szép arcot mutattak, körülvették Dzsúdert, +hízelegtek s mondották neki:</p> +<p>– Olyan rég nem ebédeltünk együtt, Dzsúder! Gyere hozzánk, +ebédelj velünk!</p> +<p>– Nem, nem, – mondotta Dzsúder – egyszer már megjártam. Többet +nem ebédelek veletek! <span class="pagenum"><a name="Page_106" id= +"Page_106">-106-</a></span></p> +<p>De a testvérei esküdöztek mennyre-földre, hogy nem lesz semmi +bántódása, csak menjen bátran hozzájuk, ebédeljen velük.</p> +<p>– Az anyánk tejére! – mondották testvérei – arra esküszünk, hogy +semmi bántódásod sem lesz!</p> +<p>Addig s addig beszéltek, hogy Dzsúder csakugyan – elment +hozzájuk ebédre. Hanem most már nem álomport hintettek a poharába, +hanem mérget a tányérjába. Amint az első falatot megette Dzsúder, +abban a pillanatban holtan terült el a földön. Akkor aztán a +nagyobbik bátyja hirtelen levette a gyűrüt az ujjáról, ráhúzta a +maga ujjára. Megfordította s ím, abban a pillanatban megjelent +előtte az ördöngős király:</p> +<p>– Mit parancsolsz, uram?</p> +<p>– Azt parancsolom, hogy öld meg az öcsémet, Dzsúder ben Ómárt +pedig temesd el!</p> +<p>Az ördöngős király megölte az egyik testvért, Dzsúder ben Ómárt +pedig felvette, vitte ki a palotából, s eltemette.</p> +<p>Hej, lett sírás-rívás, jajgatás a palotában, mikor megtudták, +hogy Dzsúder ben Ómár meghalt!! Hogy gonoszlelkű testvére +megölette, s mielőtt láthatták volna, el is temettette! Hanem +Dzsúdernek a felesége azt mondotta a Dzsúder anyjának:</p> +<p>– Ne sírjunk többet, édesanyám! Legyen vége a sírásnak! Maga +velem marad, együtt élünk; majd az Isten jóra fordítja a +dolgunkat!</p> +<p>Hát megölték Dzsúdert, eltemették s a gonoszlelkű testvér +mindjárt parancsolta az ördöngős királyoknak, hogy húsz katonát +állítsanak melléje: tizet jobbról, tizet balról. Akkor aztán leült, +mint egy igazi szultán a diványra, s parancsolta, hogy járuljanak +<span class="pagenum"><a name="Page_107" id= +"Page_107">-107-</a></span> elébe a kádik, a muftik, a vezírek. +Jöttek egymásután a kádik, a muftik, a vezírek s mondotta +nekik:</p> +<p>– Úgy tudjátok meg, hogy Dzsúder, a szultánotok meghalt. Ez +órától fogva én vagyok a szultánotok! Vagy nem akarjátok talán, +hogy én legyek a szultánotok?</p> +<p>– Dehogy nem akarjuk, dehogy nem akarjuk! – mondották a vezírek +s mind, akik megjelentek.</p> +<p>Mit mondhattak volna egyebet? Féltek a gonoszlelkű szultántól. +Hanem azt csakugyan emberi száj nem tudja elmondani, mely gonosz +lélek volt az új szultán! Mi szörnyű dolgok történtek attól a +naptól kezdve, hogy ő lett a szultán. Az emberek sírtak, +keseregtek; nem volt sem éjjelük, sem nappaluk. Egyszer aztán mit +gondol, mit nem az új szultán: maga elé rendeli a kádit s mondja +neki:</p> +<p>– Eredj, menj az öcsémnek az özvegyéhez s mondd meg neki, hogy +feleségül akarom venni.</p> +<p>A kádi elment Dzsúder özvegyéhez, bekopogtatott az ajtón. Az +asszony kiszólt:</p> +<p>– Ki az? Mit akarsz?</p> +<p>– A kádi vagyok. A szultán küldött ide!</p> +<p>Az asszony kinyitotta az ajtót, de hirtelen visszahúzódott egy +függöny mögé s onnan beszélt a kádival:</p> +<p>– Mit akar a szultán? Miért küldött ide?</p> +<p>Mondotta a kádi:</p> +<p>– Azt akarja, hogy légy a felesége.</p> +<p>Az asszony hallgatott egy ideig; aztán megszólalt:</p> +<p>– S hát milyen ember az a szultán? Hogy bánik a népével?</p> +<p>– Hogy milyen ember? Oh, asszonyom, – felelte a kádi – nem ismer +ő sem istent, sem embert. Hitványságaival tönkre tette a várost. +<span class="pagenum"><a name="Page_108" id= +"Page_108">-108-</a></span></p> +<p>– Nos, – mondotta az özvegy, – felesége leszek ennek az +embernek. Eredj csak vissza s mondjad neki az én nevemben: »A te +testvéred nem halt meg, mert te hasonló vagy ő hozzá.« +Értetted?</p> +<p>– Hát csakugyan felesége leszel ennek az embernek? – kérdezte a +kádi.</p> +<p>– Az leszek, az, még ma este.</p> +<p>A kádi visszament a szultánhoz.</p> +<p>– Nos, mit felelt? – kérdezte a szultán.</p> +<p>– Azt felelte, hogy még ma este feleséged lesz. Hogy a te +testvéred nem halt meg, mert te hasonló vagy ő hozzá.</p> +<p>Örült a szultán a kedves üzenetnek s estére meg is jelent +pontosan az özvegy palotájában. Az pedig legszebb ruháit vette +magára s így várta a szultánt. És fogadta nagy örömmel:</p> +<p>– Áldás jött veled az én házamba. Foglalj helyet.</p> +<p>Leültette a gazdagon terített asztal mellé s leült maga is. +Sorban feladták a pompásnál pompásabb ételeket. Végezetül a kávét. +De alig ízlelte meg a szultán a kávét, hátraesett, holtan terült el +a palota földjén.</p> +<p>Abban a pillanatban az özvegy asszony rávetette magát, lehúzta +ujjáról a varázsgyűrüt, a maga ujjára húzta, aztán megfordította. +Mindjárt ott állott előtte az ördöngős király.</p> +<p>– Mit parancsolsz asszonyom?</p> +<p>– Azt parancsolom, hogy ezt a holttestet vigyed s tedd, a hová +neked tetszik. Az én édes jó uramat pedig támaszd fel, s vezesd ide +mellém!</p> +<p>Egy szempillantás sem telt belé, az ördöngős király eltünt a +holttesttel s a következő pillanatban már jött is vissza Dzsúder +ben Ómárral. <span class="pagenum"><a name="Page_109" id= +"Page_109">-109-</a></span></p> +<p>– Jaj de sokáig aludtam, édes feleségem! mondotta Dzsúder.</p> +<p>– Sokáig bizony s még tovább aludtál volna, ha hitványlelkű +bátyáidtól a varázsgyűrüt vissza nem veszem!</p> +<p>Eközben jöttek a palotába a kádik, a muftik, a vezírek. Volt +nagy öröm, amikor megtudták, hogy megszabadultak a gonoszlelkű +szultántól s Dzsúder ben Ómár él.</p> +<p>– Áldjon meg az Isten! hálálkodtak a szultánnénak. Éljetek, +uralkodjatok békével, dicsőséggel!</p> +<p>S éltek, uralkodtak sokáig békével, dicsőséggel.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_110" id= +"Page_110">-110-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A fekete bika.</h2> +</div> +<p class="summary">(Skót mese.)</p> +<div class="figleft" style="width: 199px;"><a href= +"images/i006hq.jpg"><img src="images/i006.jpg" alt="" title= +"" /></a></div> +<p>Régesrégen, sok száz évvel ezelőtt, élt egy özvegy királyné a +három leányával, egy nagy, öreg, omladozó, bomladozó kastélyban. +Olyan szegény volt ez a királyné, hogy még enni is alig volt mit a +leányainak, s olyan rongyosak voltak, akárcsak a koldusleányok.</p> +<p>Egyszer azt mondja a legidősebb leány az anyjának:</p> +<p>– No, édes anyám, én többet nem koplalok itthon, hanem megyek +szerencsét próbálni. Rosszabb dolgom egyebütt se lesz majd, mint +itt!</p> +<p>– Nem bánom én, édes leányom, ha el is mégy, – mondotta búsan a +szegény királyné – úgy se vár itthon rád egyéb az örökös +koplalásnál. De mielőtt elmennél szerencsét próbálni, menj el a +bölcs vénasszonyhoz, <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= +"Page_111">-111-</a></span> hadd mondjon jövendőt neked, vajjon +szerencsével jársz-e?</p> +<p>A királykisasszony meg is fogadta az édes anyja tanácsát s +elment a bölcs vénasszonyhoz, aki a falu végén lakott, kicsi +házikóban. Elmondotta a királykisasszony a vénasszonynak, hogy mi +járatban van, s az azt felelte rá:</p> +<p>– Nem kell, fiam, a szerencséd után messzire menned, itt van az +én aranyajtóm, pislants csak ki rajta, majd meglátod, hogy milyen +szerencse vár reád.</p> +<p>A leány sem mondatta kétszer magának, hirtelen kinyitotta az +aranyajtót, kidugta a fejét rajta, s hát édes Istenem, mit lát? Egy +gyönyörű, díszes hintót húzott nagy délcegen hat hófehér paripa, s +egy dali szép herceg ült a selyemülésén. Nagyboldogan rohant a +királyleány be a konyhába, s mondja a vénasszonynak, hogy mit +látott, az is nagy örömmel kiáltotta:</p> +<p>– Hát bizony, ha hintót láttál, fiam, az a te szerencséd, menj +haza, ott vár már reád, ülj fel reá, mert az egyenesen éretted +jött.</p> +<p>Nem mondatta kétszer a királyleány, szaladt haza, s hát éppen +ott toporzékol a hat paripa az ő öreg palotájuk előtt. Felszaladt +nagy hirtelen a leány, elbúcsuzott anyjától, két hugától, felugrott +a kocsiba, s hipp-hopp, elvágtattak vele egy perc alatt a hófehér +paripák.</p> +<p>Telt, múlt az idő, a második királykisasszony is erősen megunta +a sok koplalást, ő is elment a vénasszonyhoz, hogy hátha őt is +olyan nagy szerencse érné, mint a testvérét. Neki is ugyanazt +mondta a vénasszony, amit nénjének, beküldötte a kicsi +aranyajtóhoz, hadd kukucskáljon ki rajta. Hej, nagy örömmel szaladt +be ez a leány is a konyhába: <span class="pagenum"><a name= +"Page_112" id="Page_112">-112-</a></span></p> +<p>– Jaj, lelkem öreganyám, tudja-e, mit láttam? Gyönyörű királyi +hintót húzott hat hófehér paripa! Még szebb volt, mint a +nénémé!</p> +<p>– No, ha hintót láttál, szaladj utána, – mondotta vígan az +öregasszony – mert az éretted jött, fiam.</p> +<p>Szaladt is mint a szél a leány, búcsuzott anyjától, hugától s +elvágtatott a hatlovas hintón.</p> +<p>No, hogy a második leány is elment, türelmetlen lett a kicsi +királykisasszony, s elsompolygott egy éjszaka a vénasszonyhoz, hogy +meglesse a szerencséjét. Őt is odavezette az asszony az +aranyajtóhoz, s hát Istenem, mikor nagy izgatottan kidugja a fejét, +ő is egy csodaszép hintót lát arrafelé közeledni, de amint az ajtó +közelébe értek a lovak, egyszerre megfordultak, s amerre jöttek, +elvágtattak. Szalad a kicsi királykisasszony nagybúsan a konyhába, +mondja, hogy mit látott, az öregasszony is csóválja a fejét s +mondja:</p> +<p>– Hát bizony, fiam, ha elszaladtak a lovak a hintóval, akkor nem +is éretted jöttek; de ne búsulj, gyere el holnap, hátha több +szerencsével jársz. El is ment másnap a királyleány, de bizony még +annyi szerencsével sem járt, mint az előző nap: nemhogy hintó +közeledett volna felé, de még egy rossz szekeret se látott. Elment +a vénasszony tanácsára harmadnap is nagybúsan, s hát amint nagy +félve kitekint az ajtón, egy nagy fekete bikát lát, aki rohanvást +rohan a ház felé. Ijedten szaladt be szegény a konyhába, mondja a +vénasszonynak, hogy mit látott, az csak összecsapta a kezét nagy +ijedtiben s mondotta:</p> +<p>– Jézus Máriám, te szegény leány, hiszen téged a Fekete Bika +akar feleségül venni!</p> +<p>Elfehéredett szegény kicsi királykisasszony a vénasszony +szavára, s mondta: <span class="pagenum"><a name="Page_113" id= +"Page_113">-113-</a></span></p> +<p>– Csak nem lesz a Fekete Bika az én jövendőbelim? Nem megyek el +vele!</p> +<p>– De bizony el kell menned, édes leányom, – mondotta sajnálkozva +az öregasszony – mert aki az én ajtómon át tekinti meg a +jövendőjét, el kell avval menni, aki érette jön.</p> +<p>Szalad nagy búsan haza az anyjához a leány, elpanaszolja, hogy +mi történt vele, de az édes anyja is csak azt mondotta, amit az +öregasszony, hogy, ha már ennyiben van a dolog, menjen el a Fekete +Bikával. Alig hogy hazaért a leány s beszélt az anyjával, már ott +is volt a palota kapuja előtt a Fekete Bika s türelmetlenül +integetett nagy szarvával a leánynak. Mit tehetett szegény leány, +kiment s felült nehéz szívvel a Fekete Bika hátára, az meg nagy +vágtatással elindult vele. Egész nap szakadatlanul rohant a Fekete +Bika s a szegény királylány olyan fáradt és éhes volt, hogy alig +bírta tartani magát a bika hátán. Mikor már azt gondolta, hogy no, +most már rögtön lesuppan a földre, nyájas hangon megszólalt a +Fekete Bika:</p> +<p>– A jobb fülemben találsz ennivalót, a balban innivalót, majd +meglátod, ha megiszod, hogy felfrissülsz tőle.</p> +<p>A királyleány nem mondatta kétszer magának, evett jóizűen, +amikor aztán jóllakott, kicsi üveget húzott ki a bika balfüléből s +jót ivott rá. Olyan frissnek is érezte magát, mintha most kelt +volna útra. Soká, soká mentek, még a szélnél is sebesebben, hát +egyszer látja a királyleány, hogy mindjárt ott vannak a világ +végén. No, mindjárt meg is lassította szaladását a Fekete Bika s +nemsokára meg is állott egy tündöklő, ragyogó palota előtt s mondta +a leánynak: <span class="pagenum"><a name="Page_114" id= +"Page_114">-114-</a></span> <span class="pagenum"><a name= +"Page_115" id="Page_115"><br /> +-115-</a></span></p> +<div class="figcenter" style="width: 417px;"><a href= +"images/i007hq.jpg"><img src="images/i007.jpg" alt= +"A fekete bika elvágtatott a királyleánnyal." title= +"A fekete bika elvágtatott a királyleánnyal." /></a> +<p class="caption">A fekete bika elvágtatott a királyleánnyal.</p> +</div> +<p>– Ma éjszaka itt hálunk, mert itt lakik a legidősebb bátyám.</p> +<p>A királyleány nagyon elcsodálkozott, hogy a Fekete Bikának a +bátyja ilyen gyönyörű palotában lakik, de még nem is válaszolhatott +neki, ott termettek a kapunál s a Fekete Bika a nagy kemény fejével +nagyokat koppantott rajta. Jött is szaladva egy parádés inas, +kinyitotta a kaput, nagy hajlongással köszöntek a Fekete Bikának s +lesegítették a királyleányt a hátáról. Odabent fényes teremben +éppen vacsoránál ültek a Fekete Bika bátyja meg a vendégei, nagy +örömmel fogadták a királyleányt, jól ellátták minden jóval, s mikor +elálmosodott, gyönyörű hálószobába vezették, ahol köröskörül +aranyrámás hatalmas tükrök lógtak. Boldogan feküdt le a leány a +habfehér ágyba s édesen aludott reggelig. Amint felébredett, már +várta türelmetlenül a Fekete Bika a kapu előtt, ő meg nagy sietve +búcsuzkodni kezdett a sok embertől s felült ismét a Fekete Bika +hátára. Mielőtt elindult, a kezébe nyomtak egy csodaszép almát, s +azt mondották, jól őrizze meg, csak akkor vágja fel, ha nagy-nagy +szüksége lesz rá… Megköszönte szives szóval, belécsúsztatta a +zsebébe, s azzal indultak is.</p> +<p>Egész nap pihenés nélkül folytatták vándorlásukat, s estére +kelve ismét egy rengeteg nagy palotához értek. Mikor a kapunál +voltak, így szólt a Fekete Bika a királyleányhoz:</p> +<p>– Ma itt hálunk a középső bátyámnál!</p> +<p>Nyílt is mindjárt a kapu, a szolga leemelte a királyleányt a +Fekete Bika hátáról, s vezette be a díszes vendégsereg közé. Egész +este neki kedveskedtek, becézgették, s mikor elálmosodott, még +szebb hálószobába vitték, mint az első palotában. Reggel, amint +felébredt, <span class="pagenum"><a name="Page_116" id= +"Page_116">-116-</a></span> ment a kapuhoz, a Fekete Bika várt már +reá türelmetlenül. Mikor elbúcsuzott a háziaktól, azok egy gyönyörű +körtét adtak neki ajándékba, hogy, ha valaha nagy bajba jut, akkor +az segítségére lesz. Azt is a zsebébe tette s mentek tovább.</p> +<p>Estére ismét egy ragyogó palotához értek, s a Fekete Bika +megszólalt annak a kapujánál is:</p> +<p>– A mai éjszakát a legkisebb bátyámnál töltjük!</p> +<p>Azzal nyílt a kapu, a királyleányt leemelték, ismét nagy +vendégségben találta magát. Mindenki neki kedveskedett itt is, úgy +szerették, mintha örökké közöttük lett volna. Reggel, mikor +búcsuztak el nagy búsan tőle, egy tollat ajándékoztak neki, hogy, +ha nagy bajban lesz, csak vágja fel, majd segít az rajta. Belétette +azt is a zsebébe, s mentek sietve tovább.</p> +<p>A negyedik nap estéjén mély és sötét völgybe jutottak, ahol a +sűrü bozóttól alig bírtak még csak lépésben is menni. Egyszerre +csak egy kis fekete házikó kapuja előtt megállt a bika, s így szólt +a leányhoz:</p> +<p>– Világíts ide, szép királyleány, most itt kell maradnunk ebben +a sötét, csúf házban, mert ez a Sötétség Szelleméé, a kivel nagy +harcra készülök. Sok-sok szenvedést okozott már ez a Szellem, s +most már ideje, hogy szembeszálljak vele, s ha lehet, legyőzzem. De +neked, szép királyleány, itt a kapu előtt erre a kőre le kell +ülnöd, sem kezedet, sem lábadat mozdítanod nem szabad, de még +beszélni sem, amíg én vissza nem térek. Ha azelőtt megmozdulsz, s +csak egy szót szólasz is, a Völgy Gonosz Szellemének varázsába +kerülsz.</p> +<p>– De honnan tudjam, mi történt veled, ha se lábamat, se kezemet +nem mozdíthatom, s még csak nem is beszélhetek? – kérdezte +aggodalmasan a <span class="pagenum"><a name="Page_117" id= +"Page_117">-117-</a></span> királyleány, mert nagyon féltette a +Fekete Bikát, aki mindég olyan szelíd és jóságos volt hozzá.</p> +<p>– Majd megtudod, hogy legyőztem-e, vagy engem győzött le a +Sötétség Szelleme, mert ha én győzök, világoskék lesz körülötted az +egész tájék, ha pedig ő győz le, vérveres lesz minden.</p> +<p>Ahogy ezt mondotta a Fekete Bika, fel is készülődött, s elment. +A kicsi királykisasszony pedig leült a kőre, s éjjel-nappal +hűségesen ott ült mozdulatlanul. Hát egyszer csak világosodni kezd +körülötte minden, ragyog, fényesedik fű, fa, virág, s gyönyörű kék +színben tündöklik a tájék. Hej, megörül a királyleány a Fekete Bika +győzelmének, s nagy örömében összecsapja a két kezét! No bizony +szegényke, ha megmozdult, rögtön el is csendesedett, mert a Völgy +Gonosz Szelleme halálos álmot bocsátott reá. Azt álmodta, hogy a +norvég herceg, aki Fekete Bika képében megvívott a Sötétség +Szellemével, amint megölte, rögtön ismét emberi alakra változott, s +jött haza nagy sietve, hogy hűséges menyasszonyát, aki a kövön várt +reá, elvigye a palotájába, s feleségül vegye. De bizony hiába +kereste, mert a Völgy Gonosz Szelleme úgy elvarázsolta a szegény +királyleányt, hogy se ő nem látott semmit, se őt nem látta halandó +emberi szem.</p> +<p>Soká, soká ült ott a királyleány halálos álomban a kövön, de +végre úgy megfázott, kifáradott, hogy álmában hangosat sikoltott, s +hát arra egyszeribe fel is ébredett. Körülnézett, de mikor nem +látott senkit, nagy búsan útnak indult. Ment, ment sokáig s hát +egyszer csak egy jéghegyhez ér. Próbált mindenképen átal kelni +rajta, fogódzkodott, kapaszkodott, ahogy csak gyenge keze, lába +bírta, de az olyan síkos volt, hogy örökké visszaesett oda, ahonnan +elindult. El volt <span class="pagenum"><a name="Page_118" id= +"Page_118">-118-</a></span> fáradva szegény erősen, körüljárta a +hegy alját, hátha egy házat találna valahol, ahol kipihenhetné +magát. Csakugyan, egy kis ösvényt talált, azon végigment, s egy +pici házikóhoz ért. Bekopogtatott, hát egy kovácsműhelybe jutott +éppen. A kovács ott állott az üllő előtt, verte a vasat. Köszönt +illendően a kovácsnak, s megkérdezte tőle:</p> +<div class="figcenter" style="width: 411px;"><a href= +"images/i008hq.jpg"><img src="images/i008.jpg" alt="" title= +"" /></a></div> +<p>– Ugyan, édes bátyámuram, hogy mehetnék én átal a jéghegyen? Úgy +iparkodtam, mégsem tudtam semmiképen előre jutni rajta!</p> +<p>A kovács elmosolyodott, s legyintett a kezével:</p> +<p>– Hát te azt hitted, hogy ezzel a gyenge lábacskával át tudsz +mászni a jéghegyen? Nem olyan kis dolog ám az! Vascipők kellenek +ahhoz!</p> +<p>– Talán bátyámuram tudna nekem csinálni, szívesen megfizetném az +árát! – mondotta a leány.</p> +<p>– Nem lehet azt pénzzel megfizetni, lányom, – szólt az öreg +kovács – szolgálni kell érette nálam, mert rajtam kívül ugyan senki +se tudja azt megcsinálni neked! <span class="pagenum"><a name= +"Page_119" id="Page_119">-119-</a></span></p> +<p>– Hát aztán meddig kell szolgálnom? – kérdezte a leány.</p> +<p>– Hét esztendeig.</p> +<p>– Sokallotta bizony szegény királykisasszony a hét esztendőt egy +pár cipőért, de mit volt mit tennie, ott maradt, takarított, főzött +az öreg emberre. Valahogy eltelt a hét esztendő is, megkapta a +vascipőt a kovácstól, felhúzta, s olyan könnyen lépkedett át a +jéghegyen, mintha puha füvön lépegetett volna. Amint átért rajta, +ismét egy kis házikóhoz ért, ide is bekopogtatott, mert már jó +későre járt az idő. Csúf vénasszony nyitotta ki az ajtót, s attól +kért éjjeli szállást.</p> +<p>– Hát, fiam, adok szállást, adok, – mondotta a vén banya – de +meg is kell szolgálnod ám érette.</p> +<p>– Megszolgálom én szívesen, – mondotta a királyleány.</p> +<p>Ekkor a vénasszony egy mosóteknőre mutatott, amelyben egy +mocskos köpenyeg volt.</p> +<p>– Hát ezt a köpenyeget mosd ki, fiam, s akkor itt aludhatsz +nálam. Soha annyit nem boszankodtam, mint ezzel a köpenyeggel. +Hiába mostam ki a foltokat belőle, amint kiteregettem, újra fekete +lett a mocsoktól.</p> +<p>– Ugyan, kié ez a köpenyeg, néném asszony? – kérdezte a +királykisasszony.</p> +<p>– Az bizony a Fekete Norvég hercegé, aki nagy párosviadalban +mocskolta így össze.</p> +<p>Elkezdett erre a válaszra dobogni a királyleány szíve, s +megkérdezte az öregasszonyt:</p> +<p>– Nem rokona a Fekete Norvég herceg a Fekete Bikának?</p> +<p>A vénasszony csodálkozva nézett az idegen leányra, hogy az +vajjon honnan tud a Fekete Bikáról, s aztán mondta neki: +<span class="pagenum"><a name="Page_120" id= +"Page_120">-120-</a></span></p> +<p>– Meghiszem ám, hogy rokonságban vannak egymással, mert a kettő +egy. Gonosz varázslat változtatta át a Fekete Norvég herceget +bikává, s csak akkor szűnt ez meg, mikor legyőzte a Sötétség +Szellemét. Rég volt ez már, azóta szegény herceg folytonosan +barangol, járja a világot, keresi az elveszett menyasszonyát. De +tudom, ez nem is érdekel téged, hiszen idegen vagy, s nincs is időm +a sok fecsegésre. Mondd meg hát, kimosod-e a Fekete Norvég herceg +köpenyét, vagy nem?</p> +<p>Nem kellett kétszer kérdezni a királykisasszonytól, bezzeg +szívesen kimosta a köpenyeget, s a vénasszony nem győzött eleget +csudálkozni, mikor meglátta a mocskos köpenyeget hónál fehérebben. +Hamar küldte a királyleányt, hogy feküdjék le, ő pedig a csúf +leányával várta a herceget, hogy jöjjön a köpenyegért. Persze, nem +akarták megmondani, hogy egy idegen leány mosta ki ilyen szépen a +köpenyeget, nehogy azt jutalmazza meg a Fekete Norvég herceg. +Tudták, hogy van valami köze a leánynak a herceghez, ha ezt a +munkát, amit ők olyan nagy fáradsággal nem tudtak elvégezni, ilyen +könnyen elvégezte. Hallották is mindenfelé suttogni, hogy hét +esztendeje jár olyan mosónő után a herceg, aki ki tudná tisztítani +a köpenyegét, de sohase talált még egyet se. Büszkén várták hát a +herceget, s bezzeg volt örömük, mikor a Fekete Norvég herceg rögtön +megkérte a csúf leány kezét, amint meglátta a tiszta ruhát. +Megkérte bizony a szegény herceg, mert azt jósolta neki egy vén +bölcs asszony, hogy azt vegye el feleségül, ha szép, ha csúf, aki +ezt a mocskos ruhát tisztára mossa. El is határozták mindjárt, hogy +másnap megtartják az esküvőt.</p> +<p>Na, felkel másnap reggel a királykisasszony, s hallja nagy +szomorúsággal, hogy itt járt éjszaka az ő <span class= +"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> +herczege, s megkérte a vén banya leányát. Búslakodott, tanakodott +egy ideig, hogy s mint segíthetne a baján, s egyszerre csak eszébe +jut a gyönyörű alma, amit a Fekete herceg bátyja adott neki. No, +gondolta magában, nagyobb szükségben úgy sem lehetek, felvágom az +almát. Hát amint felvágja, rengeteg drágaság, ékszer s pénz hull az +ölébe. Összekötötte az egészet a kendősarkába, s odafutott a +vénasszonyhoz vele:</p> +<p>– Ti talán nem is tudjátok, milyen gazdag vagyok én, – +szólította meg az asszonyt – s ha akarjátok, ezt az egészet +tinektek adom. – S megmutatta a sok drágaságot.</p> +<p>A vénasszony vágyakozva nézegette, s megkérdezte kiváncsian:</p> +<p>– Hát hogy lehetne ez az enyém?</p> +<p>– Az bizony úgy, ha egy nappal elhalasztanátok a leány +esküvőjét, s ma éjszaka megengednéd, hogy megnézzem álmában a +Fekete herceget, mert igen kiváncsi vagyok reá.</p> +<p>A vénasszonynak nem tetszett a kívánság, mert féltette a +leánytól a herceget, de szerette volna a kincseket is, hát azt +mondta a királyleánynak, jól van, menjen csak be a herceg +hálószobájába, ha elaludt. De bezzeg álomitalt kevert a herceg +italába, mielőtt lefeküdt, nehogy meglássa a szép leányt, s azt +vegye feleségül. Be is ment szegény kis királykisasszony a +hálószobába, egész éjjel ott ült a herceg ágya mellett s búsan +énekelte:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Hét évet szolgáltam +érted,<br /></span> <span class="i0">Jeges hegyet másztam +érted,<br /></span> <span class="i0">Köpenyeget mostam +érted,<br /></span> <span class="i0">S a szavamat mégsem +érted?<br /></span></div> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_122" id= +"Page_122">-122-</a></span></p> +<p>De bizony hiába énekelte egész éjszakán át szakadatlan, a herceg +mozdulatlanul feküdt az ágyán, s nem hallotta meg kedves hangját. +Másnap nagy bújában a pompás körtét vette elő, hátha az jobban +megsegíti, mint az alma, felvágta nagy vigyázva, de bizony abból is +csak sok-sok drágakő hullott az ölébe. Ezt is a vénasszonynak adta, +hogy halassza el egy nappal az esküvőt, s engedje be a herceghez +éjszaka. Ott ült másnap is, szomorúan énekelgetve kis dalát, de a +herceg úgy feküdt, mint a kő, meg sem moccant. Harmadnapra nem volt +már egyebe, mint a toll, felvágta azt is, de bizony az is csak +drágakövekkel volt teli s teli. Odaadta a vénasszonynak, hogy +engedje meg, hadd üljön a herceg mellé a harmadik éjszaka is. Meg +is engedte, hogyne engedte volna.</p> +<p>A Fekete herceg nagy vadászatra ment az embereivel harmadik +napon, mert erősen megunta az esküvőre való várakozást, hát amint +ott lovagol az emberei előtt, egy vén vadász odasomfordál mellé s +mondja neki:</p> +<p>– Fenséges uram, bocsánatot kérek, hogy kérdezősködöm +fenségedtől, de már két éjszaka olyan szomorú éneket hallok a +fenséged hálószobájából, hogy nem tudok aludni miána! Ugyan ki +dalolhat odabent?</p> +<p>– Az én szobámban? Ott ugyan senkise! Egész éjjel álom nélkül +aludtam, fent se voltam, egy pisszenést se hallottam!</p> +<p>A vén vadász megcsóválta a fejét:</p> +<p>– Én akkor csak azt tanácsolom fenségednek, ne igyon ma este a +vénasszony italából, majd meghallja akkor azt az éneket!</p> +<p>A herceg szót is fogadott hűséges vadászának, s mikor este +odahozta a vénasszony az altatót, kiküldte <span class= +"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> a +konyhába, hogy hozzon be cukrot, mert keserű. No, alig hogy +kifordult a vén banya a konyhába, fogta az egész kotyvalékot s +kiöntötte az ablakon. Mikor az asszony visszajött, azt mondta neki, +hogy lehajtotta úgy, ahogy volt. Este hamar lefeküdt, behúnyta a +szemét, s abban a pillanatban belibbent a királykisasszony, szelíd, +zokogó hangon énekelni kezd:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Hét évet szolgáltam +érted,<br /></span> <span class="i0">Jeges hegyet másztam +érted,<br /></span> <span class="i0">Köpenyeget mostam +érted,<br /></span> <span class="i0">S a szavamat mégsem +érted?<br /></span></div> +</div> +<p>De bezzeg felszökött a királyfi az ágyból, ölelte, csókolta a +leányt, s kérdezte, faggatta, hol s merre barangolt ilyen sokáig. A +királyleány elmondta sok bujdosását, búslakodását. No, de most nem +volt ideje a szomorúságnak, egymásé lettek, a Fekete herceg fényes +palotájába költöztek, s még ma is élnek, ha meg nem haltak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_124" id= +"Page_124">-124-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A két Iván.</h2> +</div> +<p class="summary">(Orosz mese.)</p> +<p>Volt egyszer egy paraszt s annak felesége. Szegények voltak, +mint a templom egere, de azért jól éltek, mert fiatalok voltak, +szerették egymást igaz szeretettel. Dolgoztak reggeltől estélig s +Isten megáldotta a munkájukat. Egyszer azonban szomoruság érte +őket: jött a parancsolat a czártól, hogy induljon azonnal, mert +kiütött a háború. Hej, búsult a paraszt, majd felvetette a nagy +bú-bánat! Hogyne, mikor éppen azon örült, örvendezett, hogy két +hónap mulva Isten megáldja házasságukat gyermekkel s neki éppen +most kell menni háborúba!</p> +<p>– Hát, feleség, – búcsuzott a paraszt – csak ügyelj a házunkra s +kicsi gazdaságunkra; élj a szomszédokkal barátságban. Talán az +Isten velem lesz s visszakerülök még. Ha nem kerülnék vissza, itt +van 50 rubel, tedd el. Ha az Isten leánygyermekkel áld meg: jó lesz +hozománynak, mikor férjhez viszik; ha pedig fiúval áld meg, akkor +is jó lesz majd!</p> +<p>Azzal elbúcsuzott s elment.</p> +<p>Három hónap mulva az Isten két fiugyermekkel áldotta meg az +asszonyt. A két fiunak egyforma nevet adtak: Iván lett a neve mind +a kettőnek. A falusiak ugy hívták: a »két Iván«. A +»katonagyerekek«. Nőttek, <span class="pagenum"><a name="Page_125" +id="Page_125">-125-</a></span> növekedtek a gyermekek, de az apa +csak nem jött haza. Már tíz esztendősek voltak, iskolába kerültek, +ott szorgalmasan tanultak, olyan szorgalmasan, hogy +megszégyenítették a gazdag bojár úrfiakat. De irígykedtek is rájuk +a fiuk, folytonosan gúnyolták, csipkedték, lökdösték őket. Hanem +egyszer a fiúk megsokallották az örökös gúnyolódást, az örökös +csipkedést, rugdosást, mondta az egyik a másiknak:</p> +<p>– Testvér, meddig türjük mi ezt? Hát azért varrja nekünk az +édesanyánk a ruhát, hogy ezek széjjelszaggassák? Ne hagyjuk +magunkat!</p> +<p>Másnap aztán mikor ismét rájuk támadtak a fiúk, a két testvér +közéjük vágott, ütötték, rugták a fiukat, egy pillanat alatt +széjjelverték valamennyit. Lett szörnyű bőgés, jajgatás, lett nagy +riadalom, csődület, mert egyik-másik fiunak még a karját is +eltörték. Bezzeg, hogy a nagy csődületre jöttek a rendőrök is, +megfogták a két testvért és vitték a tömlöczbe.</p> +<p>Fülébe ment a czárnak is ez a dolog s mikor meghallotta, hogy s +mint történt, megparancsolta, hogy azonnal eresszék szabadon azt a +két fiut: hiszen azok csak védték magukat, ártatlanul szenvednek. +Hát bezzeg hogy szabadon eresztették a fiukat, azok meg tovább +jártak az iskolába, nőttek, növekedtek, s ahogy telt-mult az idő, +deli szép legényekké serdültek. Mondják egyszer az +édesanyjuknak:</p> +<p>– Anyácskám, adj nekünk pénzt! Szeretnénk a vásárra menni s +lovat venni!</p> +<p>Az asszony odaadta nekik az 50 rubelt; 25-öt az egyiknek, 25-öt +a másiknak s mondotta:</p> +<p>– Hát csak eredjetek, fiaim! Hanem azt mondom, hogy amerre +jártok, minden embernek köszönjetek, a kivel találkoztok. +<span class="pagenum"><a name="Page_126" id= +"Page_126">-126-</a></span></p> +<p>– Úgy lesz, anyácskám! – mondották a fiuk s azzal bementek a +városba, egyenesen a vásárra. Volt ott ló rengeteg sok, a szemük +alig győzte belepni. Hanem a fiuknak egyik ló sem tetszett.</p> +<p>– Na, – mondogatták, – ide rossz helyre jutottunk. Úgy látszik, +nem találunk magunknak való lovat!</p> +<p>Hanem, amint jártak-keltek a vásárban, egyszerre csak látják, +hogy a piacz tulsó felén rettenetes nagy csődület van. Vajjon mi +lehet ott? Odamentek, hadd lássák. Hiszen láttak is ott csudát! Ott +állott a vásár szélén két nagy oszlop. Ahhoz volt kötve két csikó. +Az egyik hat, a másik tizenkét lánccal. Ágaskodtak a csikók, rugták +a port, fújtak, tüszköltek, nem volt ember, aki közelükbe merjen +menni.</p> +<p>– Mi az ára ennek a két lónak? – kérdezték a legények.</p> +<p>A lovak gazdája gúnyosan mérte végig a legényeket:</p> +<p>– Nem nektek való ez a ló!</p> +<p>– Már hogy nekünk való-e vagy sem, azt nem kend ítéli meg! – +mondották a legények. – Majd megnézzük s ha megtetszik, megvesszük. +Előbb hadd lássuk a fogát!</p> +<p>– Hát csak nézzétek meg a fogát! – mondotta nevetve a gazda.</p> +<p>Azzal a két legény odament nagy bátran a lovakhoz; az egyik +megfogta az egyiknek a láncát, a másik a másiknak a láncát. Abban a +pillanatban mind a két ló felágaskodott, felállott a hátulsó +lábára, fújt, tüszkölt, nyerített, aztán ismét levágott a földre a +két előlábával, felkavarta a port, hogy elsötétedett a hely belé. +De a legények nem törődtek vele, eloldották a láncokat, aztán +felpattantak a lovakra, hatalmasan <span class="pagenum"><a name= +"Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> megsarkantyuzták és +elvágtattak, mint a sebes szél. Elvágtattak vagy öt mértföldnyire, +onnan meg vissza. Mikor meg visszakerekedtek, mind a két ló +összeesett. Akkor aztán azt mondották a gazdának:</p> +<p>– Hát ezek is lovak? Nem nekünk valók ezek!</p> +<p>Otthagyták a gazda nyakán a lovakat, azzal elindultak haza. +Búsultak, hogy ló nélkül kell hazamenniök, de hát mit +csináljanak?</p> +<p>– Amint kiértek a városból s mentek, mendegéltek az országúton, +szembe jött velük egy öreg, fehérhajú ember. Elmentek mellette, nem +köszöntek neki. De alig haladtak egy-két lépést, eszükbe jutott, +hogy mit mondott az édesanyjuk. Hiszen nekik üdvözölni kellett +volna azt az öreget! Egyszeribe visszafordultak az öreg ember után +siettek, illedelmesen levették a sapkájukat, szépen meghajoltak s +mondták:</p> +<p>– Bocsáss meg, nagyapácskám, hogy köszönés nélkül haladtunk el +melletted. Pedig az édesanyánk ugyan meghagyta, hogy mindenkit +üdvözöljünk, akit az úton látunk!</p> +<p>– Nagyon szép, nagyon szép! – mondotta az öreg ember, – helyre +fiuk vagytok. Hát honnan jöttök?</p> +<p>– Mi bizony, öreg apácskám, a vásárból jövünk. Lovat szerettünk +volna venni, de bizony nem találtunk magunknak valót.</p> +<p>– Nem találtatok? Nem baj, édes fiaim, majd adok én nektek!</p> +<p>– Hej, nagyapácskánk, de megköszönnők azt! – mondották a +legények.</p> +<p>– Hát csak gyertek velem!</p> +<p>Elindultak az öreg emberrel, mentek, mendegéltek, egyszer aztán +egy nagy, magas hegyre értek. Annak a magas hegynek az oldalán volt +egy vaskapu. <span class="pagenum"><a name="Page_128" id= +"Page_128">-128-</a></span> Azt a vaskaput kinyitotta az öreg ember +s ím a következő pillanatban két hatalmas, erős, szép lovat +vezetett ki onnét.</p> +<p>– Itt vannak a lovak, fiuk! Üljetek rá! Legyen a tiétek! +Ajándékba adom nektek.</p> +<p>Megköszönték a fiuk a szép ajándékot, illendően elbúcsuztak az +öreg embertől, azután, felpattantak a lóra, elvágtattak, mint a +sebes szél, még annál is sebesebben. Aztán, hogy haza értek, az +udvaron egy-egy oszlophoz megkötötték a lovakat. Közben kijött az +édesanyjuk, nézte, csudálkozva nézte, hogy milyen szép lovakat +hoztak a fiuk.</p> +<p>– Hol vettétek ezeket a lovakat, édes fiaim?</p> +<p>– Nem vettük mi ezt, édesanyám, mert a vásáron nem találtunk +magunknak valót. Egy öreg ember ajándékozta nekünk.</p> +<p>– Jaj de szépek, jaj de szépek! Csak el ne lopná valaki!</p> +<p>– Ne féljen, édes anyám, nem lopja el ezeket senki! Nincs az az +ember, ki közelükbe merjen lépni!</p> +<p>Hanem az asszony egyszerre csak elkezdett könnyezni. A fiuk +csodálkozva néztek rá.</p> +<p>– Hát miért sír, édes anyám?</p> +<p>– Hogyne sírnék, édes fiaim! Látom már, hogy nem sokáig lesz rám +szükségetek!</p> +<p>A fiuk nem szóltak erre semmit, de másnap azt mondották az +édesanyjuknak:</p> +<p>– Anyácskám, bemegyunk a városba, szeretnénk kardot venni.</p> +<p>– Vegyetek, édes fiaim, Isten hírével!</p> +<p>Bementek a városba, ottan is egy kovácshoz s mondották neki:</p> +<p>– Csinálj nekünk két kardot, kovács! <span class= +"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span></p> +<p>– Hát minek csináljak? – mondotta a kovács. – Van itt készen +elég: válogathattok belőle.</p> +<p>– De nincs ezek között egy sem nekünk való! Nekünk olyan kard +kell, hogy legalább harminc fontos legyen!</p> +<p>– Ugyan mit gondoltok? Hát azt azután hogyan forgatjátok? Nincs +olyan kard az egész világon!</p> +<p>Elég az, hogy a kovács nem csinálta meg a kardot, a legények meg +nagy búsan hazaindultak kard nélkül. De alig értek ki a városból, +már megint találkoztak azzal az öreg emberrel.</p> +<p>– Isten jónap, fiaim!</p> +<p>– Jónapot, öregapácskám!</p> +<p>– Honnan, honnan?</p> +<p>– A városból jövünk, nagyapácskám, kardot akartunk venni, de nem +találtunk magunknak valót.</p> +<p>– Bizony, ha nem találtatok, majd adok én nektek! Csak gyertek +velem!</p> +<p>Mentek az öreg emberrel, mentek arra a nagy hegyre; ott az öreg +ember kinyitotta a vasajtót és kihozott mind a két fiunak egy-egy +hatalmas nagy kardot. Azt a fiuk szépen megköszönték, aztán +elbúcsuztak az öregtől és nagy vidáman mentek hazafelé. Ott a +kardot be sem vitték a házba, hanem letámasztották a fal mellé.</p> +<p>– Hát hol a kard, fiaim? – kérdezte az édesanyjuk. +Vettetek-e?</p> +<p>– Nem vettünk, mert nem találtunk. De adott nekünk az öreg ember +kardot is.</p> +<p>– Hol van?</p> +<p>– Kint van az udvaron, megtámasztottuk a ház oldalához. +<span class="pagenum"><a name="Page_130" id= +"Page_130">-130-</a></span></p> +<p>Kimegy az asszony, nézi, nézi a kardot:</p> +<p>– Jaj de szép nagy kardok, lelkeim fiaim! Csak el ne lopná +valaki!</p> +<p>– Nem lopja el azt senki, ne féljen, édesanyám, nagyon nehéz +mind a kettő!</p> +<p>Hát csakugyan nehéz is volt a két kard, olyan nehéz, hogy a +háznak az oldala már kezdett is recsegni-ropogni. Nézte, nézte az +asszony a kardot s egyszerre csak könnybe lábadt a szeme:</p> +<p>– Hát miért sír, édesanyám?</p> +<p>– Hogyne sírnék, mikor látom, hogy nem lesz többet szükségetek +én reám! – Másnap reggel a legények fölnyergelték a lovakat, +fölkötötték a kardjukat, imádkoztak, aztán elbúcsuztak az +édesanyjuktól.</p> +<p>– Anyácskám, édes anyácskám, add reánk áldásodat.</p> +<p>– Édes fiaim, kísérjen mindenütt, a merre jártok, az én áldásom. +Isten vezéreljen, baj sehol se érjen! Senkibe bele ne kössetek ok +nélkül! Válogassátok meg, akivel barátkoztok!</p> +<p>Ezt mondotta az asszony és azzal útnak eresztette a fiait.</p> +<p>Elindult a két fiú, mentek hegyeken, völgyeken, erdőkön, mezőkön +át. Aztán egyszerre egy keresztúthoz értek. Azon a keresztúton +állott két oszlop. Mind a két oszlopon írás volt. Az egyik oszlopon +az volt: »Aki jobbra tér, cár lesz abból.« A másik oszlopon az +volt: »Aki balra tér, azt megölik.« A legények nézték, nézték az +írást s tanakodtak, tusakodtak, hogy most már merre induljanak. +Mind a ketten nem mehettek jobbra, mert attól tartottak, hogy majd +versengeni fognak egymással; ha pedig balra mennek, mind a kettő +halál fia. Végre aztán azt mondotta az egyik fiú: <span class= +"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span></p> +<p>– Testvér, én erősebb vagyok, mint te. Te indulj jobbra, én meg +megyek balra. Nem tudom, hogy mi lesz velem. Belőled, ha igaz, amit +ez az írás mond, úgy látszik, cár lesz. Hanem minekelőtte +elválnánk, cseréljük el a kardjainkat. Amelyik majd véresnek látja +a kardot, abból tudni fogja, hogy a másikkal nagy szerencsétlenség +történt s induljon utánna!</p> +<p>Ebben megegyeztek, aztán megölelték egymást, keserves +könnyhullatással elbúcsuztak, felültek a lovukra, az egyik ment +jobbra, a másik ment balra.</p> +<p>Amelyik jobbra ment, nem is sokáig ment, gyönyörű szép országba +ért, gyönyörű szép országnak még gyönyörűbb városába. Abban lakott +a cár. Egyenesen ment a cár szine elé Iván. Köszönt illedelmesen, a +cár meg kérdezte:</p> +<p>– Mi jóban jársz, édes fiam?</p> +<p>– Azért jöttem, felséges cár, hogy végy fel engem a te vitézeid +közé!</p> +<p>Tetőtől-talpig mérte a czár a legényt: megtetszett neki +erősen.</p> +<p>– Hát csak maradj itt fiam, tetszel nekem!</p> +<p>Az ám, de abban a pillanatban belépett a cár leánya is, az is +megnézte a dali szép legényt: megtetszett neki erősen.</p> +<p>Telt-mult az idő, de bizony nem sok idő mult el, a cárnak +annyira megtetszett a dali, szép legény, de még inkább a cár +leányának, hogy mit mondjak? – egyszerre csak azt mondotta a +cár:</p> +<p>– Hallod-e, fiam, Iván! Szeret a leányom. Tetszel nekem is: +fiammá fogadlak. Még ma megtartjuk a lakodalmat. Tied lesz a fele +királyságom.</p> +<p>Hát ez így jó volt, ahogy volt, hanem most már lássuk: mi +történt a másik Ivánnal? A másik Iván <span class= +"pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> ment +balra. Ment folyton, éjjel-nappal, szakadatlan, három teljes nap +meg sem állott. Akkor aztán egy idegen országba ért, idegen +országnak a fővárosába. Hát Uram Teremtőm, mit látott ott? Az a +város csupa gyászfeketébe volt borítva. Minden házon fekete kendő, +az emberek csupa gyászruhába jártak. Nem tudta elgondolni Iván, mi +történhetett itten. Bement egy kicsi házikóba, abban egy öreg +asszony lakott, szállást kért attól. Kapott is szállást s még le +sem ült, az volt az első kérdése:</p> +<p>– Mondjad, anyácskám, miért gyászol itt az egész város?</p> +<p>– Hej, édes fiam, nagy oka van annak! Látod-e, itt a város +mellett, itt van a Kék tenger. Ebből a Kék tengerből mindennap +kiszáll a tizenkétfejű sárkány. Mindennap megeszik egy embert. Most +már a cár családja van soron. A cárnak van három szép leánya, ma +viszik oda a legidősebbet.</p> +<p>Iván éppen eleget hallott. Azonnal nyeregbe pattant, elvágtatott +a Kék tenger partjára. A Kék tenger partján volt egy nagy kő. Azon +állott a cárevna lánccal megkötözve. Ott várta szegény, hogy mikor +jön érte a sárkány. Mikor a cárevna megpillantotta Ivánt, szomorúan +mondotta neki:</p> +<p>– Menj innen, vitéz, nem elég az, hogy megöl engem a sárkány? Te +is el akarod veszíteni szép fiatal életedet?</p> +<p>– Ne félj semmit, szép leány, – mondotta Iván. – Hátha én győzöm +le a sárkányt?</p> +<p>Azzal leszállott a lováról, rálépett a kőre, megfogta a láncot +és úgy széjjel szakította, mintha váslott kötél lett volna. Azt +mondotta most a cárevnának: <span class="pagenum"><a name= +"Page_133" id="Page_133">-133-</a></span></p> +<p>– Hallod-e, szép cárevna, engedd meg, hogy a fejemet az öledbe +hajtsam s aludjam egy kicsit. Simogasd a fejemet, de a szemed +folyton a tengeren legyen, nézzed, mikor jön a sárkány, akkor +ébressz föl engem!</p> +<p>A leány leült, Iván meg az ölébe hajtotta fejét s szép csendesen +elaludott. Hát egyszerre, alig aludott el, zúgni, búgni, háborogni +kezdett a tenger, nagy fekete felleg kerekedett felette. Jött a +tizenkétfejű sárkány, csakúgy szakadott mind a tizenkét torkából a +láng. A cárevna egyszeribe fölébresztette Ivánt, az meg felszökött, +szaladott a lovához, felpattant rá, de abban a pillanatban ott +termett a tizenkétfejű sárkány is.</p> +<p>– Na, Ivánka, – kiáltott rá a sárkány – miért jöttél ide? Hát +nem tudtad, hogy ez az én országom? Na, most búcsuzz el az élettől, +mert jössz velem a tenger fenekére. Ott lesz jó helyed neked!</p> +<p>– Átkozott sárkánya! Hiszen majd meglátjuk! – mondotta Iván. +Azzal kihúzta nagy, erős kardját, egy csapásra levágta mind a +tizenkét fejét. Akkor a követ felemelte, a sárkánynak mind a +tizenkét fejét alája tette, a testét pedig beledobta a +tengerbe.</p> +<p>Mintha semmi sem történt volna, szépen haza ment a szállására, +evett, ivott, lefeküdött, aludott három teljes nap. Eközben a cár +az udvari vízhordót kiküldötte a tenger mellé, hogy szedje össze a +leányának a csontjait s hozza haza. A vízhordó kiment egy kis +talyigával a tenger partjára s hát, Uram Teremtőm, a cárevnának +semmi baja. Ott ült épen, elevenen, szépen! Felültette a talyigára, +vitte hazafelé. De útközben egy sűrü erdőn kellett keresztül menni, +ottan megállott, elővette a kését s elkezdette fenni.</p> +<p>– Hát te mit akarsz? – kérdezte a cárevna.</p> +<p>– Fenem a kést, hogy megöljelek. <span class="pagenum"><a name= +"Page_134" id="Page_134">-134-</a></span></p> +<p>– Óh, ne ölj meg! – Óh, ne ölj meg, sírt a cárevna. – Hiszen én +nem vétettem semmit ellened!</p> +<p>– Jó, – mondotta az ember, – ha azt mondod az apádnak, hogy én +szabadítottalak meg a sárkánytól, meghagyom az életedet!</p> +<p>Hogyne ígérte volna meg a cárevna! Megígérte jó szívvel. Azzal +hazamentek. Hej, volt öröm otthon! A cár nagy örömében, mikor +meghallotta, hogy a vízhordó mentette meg az ő leányának az életét, +mindjárt kapitánnyá tette.</p> +<p>Eközben elmult a három nap, Iván felébredett, pénzt adott az +öreg asszonynak s mondta:</p> +<p>– Eredj, anyácskám, a piacra, vásárolj nekem enni és innivalót! +Aztán hallgasd meg, hogy mit beszélnek a piacon az emberek. Hátha +hallasz valami ujságot?</p> +<p>Az öreg asszony kiment a piacra, vásárolt egy s mást, +hallgatódzott, aztán szaladva szaladott haza a nagy hírrel s +mondta:</p> +<p>– Hej, nagy ujság van, fiam! A cár palotájában nagy vendégséget +csaptak annak az örömére, hogy a cárevnát megszabadították a +sárkánytól. Ott voltak mind a szomszéd országokból a királyok, a +hercegek, az idegen országoknak a követei, a bojárok, a generálisok +s mindenféle nagy urak. Mikor éppen javában folyt a vendégség, egy +nyilvessző röppent be az ablakon, azon a nyilvesszőn volt egy +cédulácska, azt a cédulácskát a másik tizenkétfejű sárkány +küldötte. Az volt abban az írásban: »Hallod-e, cár! Ha el nem +küldöd a második leányodat is, felégetem az országodat. Kő kövön +nem marad! Még ma küldd ki a Kéktenger partjára!«</p> +<p>Hiszen Ivánnak sem kellett egyéb, azonnal megnyergelte a lovát, +elvágtatott a Kéktenger partjára. <span class="pagenum"><a name= +"Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> Hát, amint odaért, ott is +ült a második cárevna a kövön s sírt keservesen. De, amint meglátta +Ivánt, mondotta neki:</p> +<p>– Eredj innét, vitéz, eredj! Nem elég, hogy én elvesztem ifju +életemet? Miért vesztenéd el te is?</p> +<p>– Ne törődj te azzal, szép leány! Majd megverekszem én azzal a +sárkánnyal! – Rálépett a kőre, a fejét lehajtotta a cárevna ölébe, +az meg szépen, lágyan simogatta. Iván elaludt, de alig aludott el, +zúgni, búgni, kavarogni kezdett a tenger. Rettentő nagy felleg +kerekedett, jött a sárkány, csakúgy szakadott a láng a tizenkét +torkából. A cárevna felköltötte Ivánt, ő meg hirtelen a lován +termett, kirántotta a nagy erős kardját s egy csapással levágta a +sárkánynak mind a tizenkét fejét. Mind a tizenkét fejét a kő alá +temette, a testét pedig beledobta a tengerbe. Aztán szót sem szólt +s mintha semmi sem történt volna, otthagyta a cárevnát, hazament a +szállására, evet, ivott, lefeküdött, elaludott, három napig fel sem +kelt. Ismét jött a vízhordó, hogy vigye haza a cárevna csontját, de +lám, ott ült a cárevna épen, elevenen, szépen. Felültette a +talyigára, vitte hazafelé. De amint az erdőbe értek, megint +megállott, elkezdette fenni a kését:</p> +<p>– Hát te mit csinálsz? – kérdezte a cárevna.</p> +<p>– Fenem a késemet, hogy megöljelek.</p> +<p>Könyörgött a leány, hogy ne ölje meg s az ember meg is +kegyelmezett neki, de azzal a kikötéssel, hogy otthon majd azt +mondja, ő szabadította meg a sárkánytól. Hazamentek, fogadták őket +otthon nagy örömmel s a cár szertelen jókedvében generálissá tette +a vízhordót.</p> +<p>Negyednapra felébredett Iván s mondotta az öreg asszonynak: +<span class="pagenum"><a name="Page_136" id= +"Page_136">-136-</a></span></p> +<p>– Eredj, édes öreganyám a piacra, vásárolj nekem ennivalót s +hallgatódzál, mi ujság a városban?</p> +<p>Alig ment el az öregasszony, már szaladott is vissza.</p> +<p>– Hej, nagy ujság van édes fiam! A harmadik sárkánytól is üzenet +jött a cárnak, hogy még ma küldje el a tenger partjára a legkisebb +cárevnát is.</p> +<p>Egyszeribe nyeregbe pattant Iván, elvágtatott a Kéktenger +partjára. Már ott ült a kicsi cárevna, vasláncokkal megkötözve, +sírt keservesen. Aztán odaszólt Ivánnak:</p> +<p>– Eredj, vitéz, eredj. Elég, ha én elvesztem ifju életemet, +legalább maradjon meg a tiéd!</p> +<p>De hiába, Iván nem hallgatott rá, odaszökött a kőre, +szerteszaggatta a láncokat, akkor aztán a fejét a kicsi cárevna +ölébe hajtotta s kérte:</p> +<p>– Csak simogasd a fejemet, hadd aludjam el egy kicsit. De a +szemed mindig a tengeren legyen s ha jön a sárkány, ébressz +fel!</p> +<p>Még alig aludott el, megmozdult a tenger, háborgott, kavargott, +zúgott, zengett a levegő, rettentő felleg kerekedett: jött a +sárkány. A kicsi cárevna pedig költötte, ébresztgette Ivánt, de +hiába, Iván nem ébredett fel. Akkor a kicsi cárevna elkezdett sírni +keservesen, a könnye csakúgy szakadott, mint a záporeső, lehullott +az Iván arcára, ettől Iván felébredett. Nagy hirtelen felugrott, +szaladt a lovához, egy szempillantásra a hátán termett, kirántotta +nagy, erős kardját és szembeszállott a sárkánnyal. A sárkánynak +mind a tizenkét torkából csakúgy szakadott ki a láng s nagy +kevélyen szólott Ivánnak:</p> +<p>– Szép legény vagy, vitéz, hanem azért ez a nap az utolsó napod. +Szőröstől-bőröstől felfallak.</p> +<p>– Átkozott sárkánya, ne járjon a szád! Én öllek meg téged! +<span class="pagenum"><a name="Page_137" id= +"Page_137">-137-</a></span></p> +<p>Azzal összecsaptak, hogy a föld is megrengett alattuk. De +bezzeg, hogy a harmadik sárkánnyal nehezebb dolga akadott Ivánnak. +Csakúgy csurgott róla a verejték s még mind a tizenkét feje +megvolt. Akkor odakiáltott Iván a cárevnának:</p> +<p>– Szép cárevna, áztasd meg a kendődet a vízben s hozd ide, hadd +csavarom a kardom markolatjára! – A cárevna hirtelen belemerítette +a kendőjét a Kéktengerbe, aztán szaladott Ivánhoz. Az meg a vizes +kendőt rácsavarta a kardja markolatjára, most aztán egyet vágott, s +mind a tizenkét feje leesett a sárkánynak. Ennek is a fejét a kő +alá temette, a testét meg beledobta a tengerbe, aztán se szó, se +beszéd, szépen haza ment a szállására. A cár pedig harmadszor is +elküldötte a vízhordót, hogy hozza haza a cárevna csontjait. De +lám, a kicsi cárevna is ott ült a kövön, épen, elevenen, szépen. +Semmi baja sem volt. Felültette a talyigára s vitte hazafelé. De +mikor az erdőbe ért, ezt is meg akarta ölni.</p> +<p>– Ne ölj meg, mondotta a leány! – Hagyd meg életemet, bizony nem +bánod meg!</p> +<p>– Hát mondd az apádnak, hogy én mentettem meg az életedet s légy +a feleségem!</p> +<p>Mit tehetett a kicsi cárevna, mindent megígért. Hazamentek, +fogadták otthon nagy örömmel. Ott elmondotta a kicsi cárevna, hogy +ez az ember mentette meg az ő életét s hogy neki is ígérte a +kezét.</p> +<p>– Jól van, mondotta a cár, ha megígérted, legyen úgy. Meg is +érdemli. – Mindjárt el is határozták, hogy még az nap megtartják a +lakodalmat.</p> +<p>Egyszeribe híre ment ennek a városban. Meghallotta Iván is, hogy +lakodalom készül a cár palotájában. De bezzeg nem volt maradása, +lovára pattant s elvágtatott <span class="pagenum"><a name= +"Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> a cár udvarába, ott +megkötötte a lovát egy oszlophoz és felment egyenesen a palotába. +Éppen akkor lépett be, mikor javában folyt a vendégség, a +dinom-dánom. Ahogy a kicsi cárevna meglátta Ivánt, felszökött az +asztal mellől s kiáltotta:</p> +<p>– Apácskám, édes apácskám, nézd meg ezt a vitézt, ez mentette +meg az én életemet!</p> +<p>Elmondotta, hogy halállal fenyegette a vízhordó, csak azért +ígérte neki a kezét. Iszonyú haragra gerjedt a cár. De hiszen hamar +is végeztek a vízhordóval. Fogták, vitték, felakasztották. S folyt +tovább a lakodalom. Az Iván felesége lett a kicsi cárevna.</p> +<p class="center">* * *</p> +<p>Hát azalatt a másik Ivánnal mi történt? A másik Iván is boldog +volt, jól folyt a dolga. Mindennap eljárt vadászni. Egyszer +azonban, amint egy nagy pusztaságon átlovagolt, gyönyörű szép +szarvas került elébe. Szerette volna elfogni ezt a szarvast. De ez +szaladott, mint a sebes szél, még annál is sebesebben. Iván +megeresztette a lova kantárát, vágtatott utána, de hiába, nem tudta +utólérni a szarvast: egyszerre csak eltünt, mintha a föld nyelte +volna el.</p> +<p>Vágtatás közben egy kicsiny patakhoz ért s hát látja, hogy abban +két kacsa uszkál. Bosszankodott erősen s gondolta magában: ha már a +szarvast utól nem érhette, lelövi ezt a két kacsát. Fogta nyilát, +megcélozta a kacsákat, s egy lövéssel meglőtte mind a kettőt. Azzal +szépen kivette a vízből, a tarisznyájába tette, elindult tovább. +Ment, mendegélt céltalanul a pusztaságban, addig ment, mendegélt, +amíg egyszerre csak egy nagy fehér márványpalota elé ért. Sohasem +látta <span class="pagenum"><a name="Page_139" id= +"Page_139">-139-</a></span> ezt a palotát. Nem tudta, kié lehet, +miféle palota lehet. Bement az udvarra, ott a lovát megkötötte egy +oszlophoz és felment a palotába. Ment az egyik szobából a másikba: +egy élő lelket sem talált sehol. Olyan csöndesség volt a palotában, +mint a temetőben. Aztán egyszerre csak egy olyan szobába ért, +amelyikben kemence volt. Abban égett a tűz erősen. A tűz előtt volt +egy lábas. Mit gondolt, mit nem, hirtelen megkoppasztotta a +kacsákat, beletette a lábasba, megsütötte. Volt a szobában egy +terített asztal is, tál, tányér, kés, villa. Leült melléje s +elkezdett falatozni. A mint falatozott, a jó Isten tudja, honnét, +honnét nem, egyszerre csak belépett egy szép leány. De olyan szép, +hogy a napra lehetett nézni, de reá nem. Mosolygott a leány, amint +belépett és ránézett Ivánra: köszönt szépen, kedvesen.</p> +<p>– No te szép leány, nem akarsz velem enni? – kérdezte Iván.</p> +<p>– Enném jó szívvel, – mondotta a leány, – de félek tőled, mert +neked táltos lovad van.</p> +<p>– Ó, dehogy, te szép leány, – mondotta Iván, – otthon van a +táltos lovam. Most csak közönséges lóval vagyok.</p> +<p>Ahogy ezt a leány hallotta, egyszerre csak elkezdette fújni +magát, nőtt, nőtt, növekedett s hát Uram Teremtőm, egy szörnyű nagy +oroszlán lett belőle. Akkor aztán rávetette magát Ivánra és bekapta +a torkába. Volt Iván, nincs Iván!</p> +<p>Ki volt ez a leány, aki oroszlánná változott? Ez a leány bizony +a három sárkánynak a testvére volt. Megboszulta magát most a +testvérein. Amikor ez történt Ivánnal, a másik Iván történetesen +ránézett a kardjára s hát látta, hogy ez csupa vér. Hej Istenem, +hogy elszomorodott! <span class="pagenum"><a name="Page_140" id= +"Page_140">-140-</a></span></p> +<p>– Vajjon mi történhetett az én testvéremmel? Hogy lehet ez? +Hiszen ő ment jobbra! Azt mondotta az az írás, hogy cár lesz +belőle. Az én oszlopomon volt az az írás, hogy engem megölnek. S +íme, úgylátszik, ő halt meg. – Elmondotta a feleségének, hogy +bizonyosan nagy bajba került Iván, neki nincsen itthon maradása, +elmegy, meglátja, hogy mi történt vele. Azzal elbúcsuzott a +feleségétől, el az apósától, felpattant a táltos lovára, +elvágtatott szélnél sebesebben, még a gondolatnál is sebesebben s +addig meg sem állott, amíg arra a pusztára nem ért, ahol a testvére +vadászni járt. Ahogy a puszta közepére ért, hát ő előtte is csak +felpattant az a csudaszép szarvas, ő neki is nagy kedve kerekedett, +hogy elfogja. Vágtatott utána, de a szarvas egyszerre csak eltünt, +mintha föld nyelte volna el. Aztán elért ahhoz a kicsi patakhoz, +abban a kicsi patakban ő is látott két kacsát, nagy boszúságában +lelőtte mind a kettőt, tarisznyájába tette s ment tovább. Egyszerre +csak ott állott az előtt a szép, fehér márványpalota előtt. Bement +a palotába, ment szobáról-szobára, egy élő lelket sem talált sehol. +Aztán bement abba a szobába, amelyikben a kemence volt, ott a +tűznél megsütötte a két kacsát, aztán kiment az udvarra, leült, +elkezdett falatozni. Alig kezdett falatozni, jött egy szép +leány.</p> +<p>– Jó napot, vitéz! Hát te miért hoztad az ételedet ki az +udvarra?</p> +<p>– Azért, mert itt jobban esik nekem, – felelte Iván. Egyél +velem, szép leány.</p> +<p>– Szívesen enném, de félek, mert neked táltos lovad van!</p> +<p>– Ugyan mit gondolsz! Hiszen közönséges lóval vagyok. Nincs is +nekem táltos lovam! <span class="pagenum"><a name="Page_141" id= +"Page_141">-141-</a></span></p> +<p>Pedig dehogy közönséges lóval volt itt. A táltos lovával jött +ide. De a szép leány ezt nem tudta. Azzal leült a leány Iván mellé, +elkezdett ő is falatozni, de egyszerre csak fújta, fújta magát s ím +szörnyű nagy oroszlán lett belőle. De Iván nem ijedt meg, +kirántotta nagy, erős kardját s rákiáltott az oroszlánra: Megállj, +átkozott! Te megölted az én testvéremet, de vissza is adod, +különben szörnyű halálnak halálával halsz meg!</p> +<p>Akár hiszitek, akár nem, egyszerre csak az oroszlán kitátotta a +száját és kilökte magából a másik Ivánt. De meg volt halva szegény, +a teste megmerevedett. Ám Ivánnál volt mindenféle gyógyító fű, +azzal megkenegette testét a testvérének. Volt vele élővíz is, azzal +meglocsolta az arcát s ím egyszerre csak felnyitotta szemét a +halott. Nagyot sóhajtott:</p> +<p>– Hej de sokáig aludtam!</p> +<p>– Bizony sokáig, testvér, s aludtál is volna az örökkévalóságig, +hogyha én el nem jövök érted. Akkor aztán ujra kirántotta a +kardját, meg akarta ölni az oroszlánt. De az ismét visszaváltozott +leánnyá, oly csudaszép leánnyá, hogy azt emberi szó nem tudja +elémondani. És sírt keservesen és könyörgött alázatosan, hogy +kegyelmezzenek ifju életének. A testvérek összenéztek: mit +tegyenek? Megkegyelmeztek a szép leánynak.</p> +<p>– Eredj Isten hírével, nem bántunk.</p> +<p>Erre aztán fölkerekedtek mind a ketten, elvágtattak a cár +palotájába, ott lett aztán nagy vígasság, dinom-dánom annak az +örömére, hogy a fiatal cárevics megszabadult. Hét nap s éjjel +állott a dinom-dánom, akkor a testvérek elbúcsuztak egymástól, az +egyik ott maradott, a másik pedig elment a hazájába, s éltek míg a +világ s még két nap boldogan.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_142" id= +"Page_142">-142-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A »tíz forrás« története.</h2> +</div> +<p class="summary">(Magyar rege.)</p> +<p>Tündérek laktak réges-régen a Kárpátok rengetegeiben. Ebben az +időben történt, amit most elregélek. A rengeteg nagy erdőben, hol +addig tündéren kívül más nem járt, még csak madár sem, egyszerre +csak nagy lárma verte fel a csendességet. Tíz deli legény törtetett +be a sűrü rengetegbe: bölényt hajszoltak életre-halálra s az a +vadászok nyílvesszeje elől ide menekült. Hol felbukkant, hol eltűnt +szemük elől a sebesült bölény, mígnem teljesen eltűnt. De a +vadászok csak törtettek tovább a rengetegben, mígnem egyszerre, +mintha a földbe gyökeredzett volna a lábuk, megálltak egy helyben, +a szavuk is elállott, a lélekzetük is elállott, úgy elfogta a +csudálkozás. Hej, mit láttak, Istenem, Teremtőm! Tíz tündérleány +állott magas hegynek a tetején, állottak szépen körbe-karikába, +gyémánt labdáikkal játszadoztak, közben meg, ha egyik a másikat +eltalálta, fel-felcsendült a nevetésük, hogy csak úgy zengett belé +a rengeteg.</p> +<p>Nézték, nézték a vadászok nagy gyönyörűséggel a labdázó +tündéreket, de egyszerre csak mi történt? Ráültek a labdájukra s +huss! felröppentek a tündérek, a hegy tetejéről egy másik hegynek a +tetejére szálltak, <span class="pagenum"><a name="Page_143" id= +"Page_143">-143-</a></span> <span class="pagenum"><a name= +"Page_144" id="Page_144"><br /> +-144-</a></span> azután tovább játszottak, dobálták a gyémánt +labdákat fel, fel a magas levegőégbe, a labdák meg szálltak, +kerengtek, ragyogtak, mint megannyi ragyogó csillag. Nézték, nézték +a vadászok ezt a gyönyörű játékot, aztán összenéztek, nem szóltak +semmit, de egyet gondoltak: célba vették a tíz gyémánt labdát s a +következő pillanatban ott hevert a lábuk előtt mind a tíz labda. +Ahogy ezt látták a tündérek, hangos sikoltással rebbentek szét s +egy pillanat alatt úgy eltűntek, mintha föld nyelte volna el +őket.</p> +<div class="figcenter" style="width: 383px;"><a href= +"images/i009hq.jpg"><img src="images/i009.jpg" alt= +"Ráültek a labdájukra s huss! felröppentek a tündérek." title= +"Ráültek a labdájukra s huss! felröppentek a tündérek." /></a> +<p class="caption">Ráültek a labdájukra s huss! felröppentek a +tündérek.</p> +</div> +<p>Hej, megszomorodtak a vadászok! Most már sohasem fogják látni a +tündérlányokat! Miért is lőtték le a gyémánt labdákat! Álltak, +álltak egy darabig egy helyben, aztán nagy búsan elindultak, maguk +sem tudták, hová, merre, csak mentek, mentek, bolyongtak a +rengetegben. Ám amint mentek, mendegéltek, hirtelen megállott egyik +vadász s felkiáltott:</p> +<p>– Nézzetek oda!</p> +<p>Mind arra tekintettek s szinte hogy meg nem vakultak a szertelen +ragyogástól. Magas hegynek tetején egy gyémántvár tündöklött, +ragyogott, fényesebb volt, ragyogóbb volt a napnál, s gyémántvárnak +ablakából lemosolygott rájuk a tíz tündérleány. Nosza, fel a +gyémántvárba, szaladva szaladtak fel a vadászok s mondta lelkes +szóval mind a tíz a kiválasztott párjának:</p> +<p>– Te az enyém, én a tied!</p> +<p>Hiszen a tündérek nem is húzódoztak, merthogy tetszettek nekik a +dali vadászok. Mindjárt megtartották a lakodalmat. Volt ott minden +jó megenni való: láthatatlan kezek terítették meg az +aranyasztalokat gyémántterítővel, láthatatlan kezek hordották a sok +finom ételt, italt. <span class="pagenum"><a name="Page_145" id= +"Page_145">-145-</a></span></p> +<p>Telt, múlt az idő, boldogan éltek a fiatal párok, de a Gonosz +Lélek megirígyelte boldogságukat, hírül vitte a tündérek +édesanyjának, ki a csillagok királynője volt s ki akkoriban járta +be országát – hogy a leányai férjhez mentek, még pediglen halandó +emberekhez. Bezzeg, hogy mindjárt megtért útjából a csillagok +királynője, repülve-repült haza és szörnyű haraggal támadt a +leányaira:</p> +<p>– Tudjátok-e, hogy mit cselekedtetek?! Eddig halhatatlanok +voltatok s most eljátszottátok a halhatatlanságot, merthogy halandó +embereknek lettetek a felesége. Halandó emberekhez kötöttétek +magatokat, akiknek a csillaga akkor hull le az égből, amikor én +akarom!</p> +<p>– Anyám, édes anyám, – könyörögtek a leányok – irgalmazz, ne +hullasd le az ők csillagukat!</p> +<p>– Az övékét is, a tiéteket is! – kiáltott a csillagok királynője +s ott hagyta síró-rívó leányait, visszarepült a csillagok +országába.</p> +<p>Haj, de nagy bánat borult a gyémántpalotára! Akkor éjjel a +tündérek szemére nem jött álom: nézték, folyton nézték, vajjon nem +hullanak-e le a csillagok. Sokáig ébren virrasztottak a vadászok +is, de egyszerre csak meglegyintette az álomszellő, leragadott +szemük pillája: aludtak mélyen. Mind a tiz vadász egy álmot látott: +mind a tíznek megjelent a Turul madár s szomorú hangon víjjogta: +Talpra, talpra, magyar vitéz! Ellenség tört az országba. Kard, ki +hüvelyből!</p> +<p>Mind a tizen egyszerre szöktek talpra, nagy hirtelen +összeszedték fegyvereiket, elbúcsuztak a tündérektől s rohantak a +csatába, – a halálba.</p> +<p>Oda, oda, a halálba, mert a hetedik napon egyszerre tíz csillag +hullott le az égből: a tíz ifju csillaga. <span class= +"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> És a +tündérek látták, mikor a tíz csillag lehullott, mert éjjel-nappal +az eget lesték. Keserves sírásuktól, jajgatásuktól zúgott a +rengeteg, visszaverték az égnek meredő sziklák: még azok a hideg +tekintetű csillagok is könnyeztek, mikor ezt látták, hallották! +Különösen a három kisebb tündér bánata volt nagy, olyan nagy, hogy +még az ég is gyászba borult. Ők csak kedveseiket siratták, +gyászolták. A hét idősebbik nemcsak a kedvesét siratta, hanem magát +is. Aztán addig sírtak, mígnem elnyomta az álom. Akkor leszállott +hozzájuk a csillagok királynője. Megindultan, könnyes szemmel nézte +boldogtalan gyermekeit. Hiába, mégis csak anya volt! Lehajolt +hozzájuk, sorba csókolta őket, aztán szeliden megérintette +varázsvesszejével. Abban a pillanatban forrássá változott mind a +tíz tündér. A tíz forrásból hétnek hideg, háromnak forró meleg a +vize…</p> +<p>Ez a tíz forrás története. Azé a tíz forrásé, mely ott bugyog ma +is azon a helyen, ahol a Mátra- meg a Bükk-hegység ölelkezik. Az +édesanya szive mégis irgalmas volt a gyermekeihez: forrás képében +halhatatlanok maradtak…</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_147" id= +"Page_147">-147-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A szép Katarina története.</h2> +</div> +<p class="summary">(Sziciliai mese.)</p> +<p>Volt egyszer egy igen-igen gazdag kereskedő, aki még a királynál +is gazdagabb volt s annak egyetlen leánya, akinek Katarina volt a +neve s ki szebb volt a napnál.</p> +<p>Egyszer, amint Katarina a szobájában ült, hirtelen felnyilt az +ajtó s szép, magas asszony lépett be, kinek egy kis kerék volt a +kezében.</p> +<p>– Katarina, – szólt a szép asszony – mikor akarod élvezni az +életedet, ifju vagy öreg korodban?</p> +<p>Katarina csak nézte, nézte a szép asszonyt s úgy megdöbbent a +különös kérdésen, hogy nem tudott felelni rá, s az asszony ismét +kérdezte:</p> +<p>– Katarina, mikor akarod élvezni az életedet, ifju vagy öreg +korodban?</p> +<p>Ekkor már egy kissé magához tért Katarina s gondolta magában: ha +azt mondom: fiatal koromban, akkor majd öreg koromban kell +szenvednem. Már csak inkább öreg koromban legyen nyugodalmas +életem, most meg legyen úgy, ahogy a jó Isten akarja. Azt mondta +hát a szép asszonynak:</p> +<p>– Öreg koromban!</p> +<p>– Teljesedik a kívánságod, – mondta a szép asszony, azzal +egyszer megfordította a kis kereket, s eltűnt, mintha föld nyelte +volna el. <span class="pagenum"><a name="Page_148" id= +"Page_148">-148-</a></span></p> +<p>Vajjon ki volt ez a szép magas asszony? Nem volt az senki más, +mint Katarinának a – sorsa.</p> +<p>Egy-két nap mulva a Katarina édesapjának hírül hozták, hogy a +tengeren néhány hajója elsülyedt. Aztán ismét egy-két nap mulva +jött a hír, hogy most még több hajója sülyedett el, s alig telt el +egy hónap, minden vagyonát elvesztette. És még egy hónap sem telt +el azután, Katarina apja meghalt nagy bánatában.</p> +<p>Egyedül maradott szegény Katarina a világon, csak egy fillérje +sem volt, sem senki, aki magához fogadja. Gondolta magában, elmegy +más városba, ott szolgálatot keres, s csakugyan el is ment. Amint +ment az utcán nagy búsan, meglátta egy úriasszony, aki az ablakban +könyökölt s megszólította:</p> +<p>– Hová mégy egyedül, te szép leány?</p> +<p>– Óh, nemes hölgy, – felelt Katarina – szolgálatot keresek. Nem +fogadhatna fel?</p> +<p>Az úriasszony mindjárt felfogadta Katarinát s ahogy +teltek-multak a napok, mind jobban megszerette, mert Katarina +szorgalmas is volt, hűséges is volt.</p> +<p>Egyszer egy este azt mondja az asszonya Katarinának:</p> +<p>– Katarina, sétálni megyek s az ajtót rád zárom, nehogy valami +bajod essen.</p> +<p>– Jól van, asszonyom, – mondotta Katarina s mikor elment az +asszonya, leült s fonni kezdett. De alig perdült egyet-kettőt az +orsó, hirtelen kinyilt az ajtó s belépett az a szép magas asszony, +az ő sorsa.</p> +<p>– Úgy, – kiáltott rá – hát itt vagy? S azt hiszed, hogy békében +hagylak?</p> +<p>Azzal nagy hirtelen feltörte az összes szekrényeket, kidobálta +belőlük a drága szép ruhákat, azokat mind dirib-darabba szaggatta. +<span class="pagenum"><a name="Page_149" id= +"Page_149">-149-</a></span> <span class="pagenum"><a name= +"Page_150" id="Page_150"><br /> +-150-</a></span></p> +<div class="figcenter" style="width: 361px;"><a href= +"images/i010hq.jpg"><img src="images/i010.jpg" alt= +"Szép, magas asszony lépett be, kinek egy kis kerék volt a kezében." +title= +"Szép, magas asszony lépett be, kinek egy kis kerék volt a kezében." /></a> +<p class="caption">Szép, magas asszony lépett be, kinek egy kis +kerék volt a kezében.</p> +</div> +<p>– Oh, Istenem, Istenem, – szólt Katarina, – mi lesz velem, ha +haza jő az asszonyom! Megöl, bizonyosan megöl!</p> +<p>Szörnyű nagy félelmében világgá ment, ám az a szép magas +asszony, amint Katarina elszaladt, szépen visszavarázsolta a +széttépett holmikat s visszarakta a helyükre: bizony nem látszott +meg azokon, hogy valaki még csak hozzájuk is ért volna. Mikor aztán +hazajött az asszony, kereste Katarinát s nem tudta elgondolni, hová +tűnhetett. Első pillanatban azt hitte, hogy tán ellopott egy s +mást, de semmi sem hiányzott. Katarina pedig nem jött vissza, hanem +meg sem állott, míg más városba nem ért. Amint ment nagy búsan az +utcán, ismét megszólította egy úriasszony, ki az ablakban +könyökölt:</p> +<p>– Hová mégy, te szép leány?</p> +<p>– Oh, nemes hölgy, szegény leány vagyok, szolgálatot keresek, +nem fogadhatna-e fel?</p> +<p>Az asszony mindjárt felfogadta s szegény Katarina azt hitte, +most már békében élhet itt, de hajh, alig telt el egy-két nap, +mikor az asszonya sétálni ment, hirtelen kinyilt az ajtó s ott +állott előtte a szép magas asszony s szörnyű haraggal kiáltott +rá:</p> +<p>– Úgy? Most meg itt vagy? Talán bizony azt hiszed, hogy +elrejtőzhetsz előlem?</p> +<p>Azzal feltörte itt is a szekrényeket, szétszaggatta a drága +finom ruhákat, szegény Katarina meg nagy félelmében világgá +szaladott. De a szép asszony itt is visszavarázsolta a széttépett +ruhákat s visszarakott minden darabot a maga helyére.</p> +<p>Hét teljes esztendeig volt ilyen a Katarina élete: folyton +menekült egyik városból a másikba, de akárhová ment, az a szép +magas asszony mindenütt megtalálta s elüldözte. Aztán, mikor a hét +esztendő eltelt, <span class="pagenum"><a name="Page_151" id= +"Page_151">-151-</a></span> úgy látszott, mintha az a szép magas +asszony békén hagyná. Akkor elszegődött egy úriasszonyhoz, ki előre +megmondta, hogy igen terhes lesz a szolgálata, hát csak úgy +vállalkozzék rá, ha bízik az erejében.</p> +<p>– Mindent vállalok én, – mondotta Katarina. – Mi lesz a +dolgom?</p> +<p>– Látod azt a magas hegyet? Ennek a hegynek a tetejére mindennap +ki kell vinned egy targonca frissen sült kenyeret s ott hangosan +kell kiáltanod háromszor egymásután: Óh, úrnőm sorsa! Óh, úrnőm +sorsa! Óh, úrnőm sorsa! Akkor megjelenik az én sorsom egy szép +asszony képében s te átadod neki a kenyereket.</p> +<p>– Szívesen vállalom, – mondotta Katarina.</p> +<p>Három esztendeig lakott Katarina ennél az úriasszonynál s minden +áldott nap vitte targoncán a frissen sült kenyereket s kiáltott +háromszor: Óh, úrnőm sorsa! – akkor megjelent egy szép magas +asszony s átvette tőle a kenyereket. Haj, de közben sokat sírt +szegény Katarina, hogyne sírt volna, mikor eszébe jutott, hogy ő +milyen gazdag leány volt s most szegény szolgálónak kell lennie! +Egyszer aztán megkérdezte az asszonya:</p> +<p>– Katarina, miért sírsz te oly sokat?</p> +<p>Katarina erre elmondotta az ő történetét, az asszonya meg mondta +neki:</p> +<p>– Tudod mit, Katarina? Ha holnap felmégy a hegyre, kérd meg az +én sorsomat, szóljon a te sorsodnak, beszéljen a szívére, hogy +elégelje meg a te sok s nagy szenvedéseidet.</p> +<p>Katarina megfogadta az asszonya tanácsát s másnap, mikor felment +a hegyre, elpanaszolta az asszonya sorsának az ő szomorú életét. +Sírva kérte: óh, úrnőm sorsa, kérd meg az én sorsomat, ne üldözzön +többé! <span class="pagenum"><a name="Page_152" id= +"Page_152">-152-</a></span></p> +<p>Felelt a Sors:</p> +<p>– Óh, te szegény leány, a te sorsod szívét hét fátyol fedi, +nehezen hallja meg a kérést. De csak jőjj el holnap, aztán hozzá +vezetlek.</p> +<p>Katarina hazament, az asszonya sorsa pedig tüstént felkereste a +Katarina sorsát s mondta neki:</p> +<p>– Kedves testvér, miért üldözöd még mindig szegény Katarinát? +Engedd meg már, hogy virradjon fel az ő napja is.</p> +<p>– Jól van, – mondotta Katarina sorsa – holnap vezesd hozzám, +adok neki valamit, az majd segít rajta.</p> +<p>Másnap aztán Katarinát az asszonya sorsa elvezette az ő +sorsához, az pedig adott neki egy gomolya selymet s mondta neki: +Őrizd meg jól, ennek még hasznát veszed.</p> +<p>Azzal hazament Katarina s mondta az asszonyának:</p> +<p>– Ime, asszonyom, nézze, mit adott az én sorsom. Egy gomolya +selyem. Mit csináljak ezzel? Hisz alig ér valamit.</p> +<p>– Csak őrizd meg, – mondta az asszony – ki tudja, mi hasznát +veszed?</p> +<p>Telt, mult az idő s történt, hogy a fiatal király házasodni +készült s mindenféle szebbnél-szebb, drágábbnál-drágább ruhákat +varratott magának. Hanem, mikor a szabó belefogott egy gyönyörű +selyemruhába, sehol sem talált ahhoz a selyemhez való selyemcérnát, +ugyanolyan színűt. Jelentette ezt a szabó a királynak, az meg +kihirdettette az egész országban, hogy akinek ilyen meg ilyen +cérnája van, vigye az udvarába s megveszi jó áron.</p> +<p>– Katarina, – mondotta az asszonya – vidd a selyemcérnát a +király udvarába, mert éppen olyat keres <span class= +"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> a +király, amilyen a tied. Majd meglátod, szép ajándékot kapsz te +azért.</p> +<p>Fölvette Katarina a legjobbik ruháját, ment a király udvarába, +egyenesen a király színe elé, aki, amikor meglátta, ugyancsak +ámult-bámult, mert már sok szép leányt látott, de Katarinához +hasonlatos szépet soha.</p> +<div class="figcenter" style="width: 338px;"><a href= +"images/i011hq.jpg"><img src="images/i011.jpg" alt= +"A selyem serpenyője meg sem billent." title= +"A selyem serpenyője meg sem billent." /></a> +<p class="caption">A selyem serpenyője meg sem billent.</p> +</div> +<p>– Felséges királyom, – mondotta Katarina, – ihol, hoztam egy +gomolya selyemcérnát, olyat, a milyet kerestet.</p> +<p>Hej, örült a király s mindjárt hivatta az udvarmestert, +kérdezte, mint fizessenek ezért a szép selyemért? <span class= +"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span></p> +<p>Mondta az udvarmester:</p> +<p>– Mérlegre kell tenni felség s annyi aranyat tenni az egyik +serpenyőre, amennyi lehúzza a selymet.</p> +<p>Nosza, mindjárt hozták az aranymérőt, rátették egyik +serpenyőjére a selymet, a másikra meg rakosgatták az aranyat, de +bár raktak rá jó nagy halom aranyat, nem tudta lebillenteni a +selymet. Akkor behoztak egy nagy-nagy mérőt s rárakták a mi aranya, +ezüstje, gyémántja volt a királynak, de bizony a selyem serpenyője +meg sem billent.</p> +<p>– Tegyétek rá a koronát is! – kiáltott a király.</p> +<p>Nosza rátették a koronát s hát most éppen egyformán állott a két +serpenyő.</p> +<p>– Hol kaptad ezt a selymet? – kérdezte a király.</p> +<p>– Felséges királyom, – felelt Katarina – az asszonyom +ajándékozta nekem.</p> +<p>– Nem, az nem lehet, – kiáltott a király. – Mondd a való +igazságot, különben fejedet vétetem.</p> +<p>Mit tehetett szegény Katarina, megmondotta az igazat s elmondta +élete történetét is.</p> +<p>Volt a király udvarában egy bölcs asszony, aki jelen volt, s +hallotta Katarina elbeszélését. Ez azt mondta Katarinának:</p> +<p>– Katarina, te sokat szenvedtél, de most majd jó napokat fogsz +látni. Mert hogy a selyemcérnádat csak a király koronája tudta +lehuzni, meglásd, hogy királyné lesz belőled.</p> +<p>– Bizony királyné, – mondotta a király – mert Katarina lesz az +én feleségem és senki más!</p> +<p>Bezzeg hogy úgy is lett: a király feleségül vette Katarinát s +attól kezdve boldog volt. Még ma is él, ha meg nem halt.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_155" id= +"Page_155">-155-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>Körolu.</h2> +</div> +<p class="summary">(Török mese.)</p> +<p>Mikor még Kis-Ázsia tartományaiban derebejek uralkodtak, Bolu +tartománynak volt egy derebeje, akinek messze földön rettegett volt +a neve. Nemcsak a maga népét adóztatta, zsarolta ez a derebej, +hanem az idegeneket is, akik az ő tartományán átutaztak. Különösen +sok lócsiszár utazott által Bolu tartományán s minden lócsiszártól +egy-egy lovat vett el adóba.</p> +<p>Egyszer egy nagy karaván utazott által Bolu tartományán s a +derebejnek jelentették, hogy ebben a karavánban szebbnél szebb +lovak vannak. Mindjárt küldötte a lovászmesterét, hogy válassza ki +a legszebbik lovat. A lovászmester ment is azonnal, megnézte a +ménest, kiválasztotta a legszebbik paripát, aztán felpattant rá s +vágtatott hazafelé, de amint vágtatott és a jácint-kúthoz ért, a ló +egyszerre megállott s hiába vágta, ütötte, szabdalta, egy lépést +sem ment tovább. Nagy szégyenszemre vissza kellett fordulnia a +lóval. Kiválasztott egy másikat, elvágtatott vele, de a +jácint-kútnál ez a ló is megállott. Ezzel is vissza kellett +fordulnia. Harmadszor a lovászmester egy szörnyű sovány lovat +választott ki. Olyan sovány volt, mint az őszi falevél. Bezzeg ez a +ló nem állott meg a jácint-kútnál! Szép csendesen elügetett +mellette, be a derebej <span class="pagenum"><a name="Page_156" id= +"Page_156">-156-</a></span> udvarába. A derebej ott állott a palota +tornácán s ahogy meglátta a sovány gebét, szörnyű haragra gerjedt. +Magán kívül kiáltotta:</p> +<p>– Fogjátok meg a gazfickót, szúrjátok ki mind a két szemét, +aztán kötözzétek arra a gebére: hadd menjen rajta, ha olyan nagyon +tetszett neki az a ló!</p> +<p>A szolgák megfogták a lovászmestert, kiszúrták a szemét, aztán +felkötötték a lóra: eredj Isten hírével!</p> +<p>– Óh, hatalmas Allah, – imádkozott a szegény vak ember – mutasd +meg nekem az utat, amely az én falumba visz, az én feleségemhez s +az én egyetlen fiamhoz.</p> +<p>Mert a lovászmesternek volt felesége is és fia is, de már elmult +tíz, vagy tizenöt esztendeje, hogy eljött a falujából s azóta nem +látta sem feleségét, sem kicsi fiát. Azalatt pedig a gyermekből +derék nagy szál legény lett, olyan erős, hogy híre járt messze +földön. Olyan erős, hogy a fákat gyökerestől szaggatta ki. Allah +meghallgatta a szegény, vak ember imádságát s szerencsésen +megérkezett a falujába, a házához. Épen kint állott az udvaron a +fia, a felesége s hogy meglátták a vak embert, keserves sírásba +tört ki mind a kettő. Lesegítették a lóról, leoldozták, aztán a vak +ember megcsókolta a gyermekének a kezét, a szemét, bementek a +házba, sírtak együtt keservesen sokáig…</p> +<p>Aztán telt, mult az idő. Egyszer azt mondja a lovászmester a +fiának:</p> +<p>– Fiam, az istállónak a fedelét, a falát, még a hídlását is húzd +be jó vastag bőrrel, hogy még a szellő se tudjon bejutni, aztán egy +esztendeig csak ápold, kúráld a lovat, ahogy csak tudod.</p> +<p>A fiú úgy tett, amint az apja parancsolta: behúzta jó vastag +bőrrel az istálló falát, aztán kúrálta a lovat, <span class= +"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> adott +neki mindenféle jó takarmányt, abrakot. Mikor aztán elmult az +esztendő, mondotta az apja:</p> +<p>– No, most, fiam, három nap s három éjjel folyton öntözd az +udvart vízzel, addig öntözd, amíg térdig érő sár lesz. Akkor aztán +vezesd ki a lovat, ülj fel rá s háromszor vágtass végig az +udvaron.</p> +<p>A fiú három nap s három éjjel öntözte az udvart, lett rajta +térdig érő sár; akkor felült a lóra, háromszor körülvágtatott az +udvaron s megállott az ajtó előtt. A vak ember megtapogatta a lónak +a patáját s mondotta:</p> +<p>– No, fiam, egy kicsit sáros a lónak a lába; még egy esztendeig +kúráld csak jól.</p> +<p>A fiú visszavezette a lovat az istállóba, még egy esztendeig +kúrálta; akkor aztán, mikor a második esztendő is eltelt, mondotta +az apja:</p> +<p>– Most, fiam, úgy öntözd meg az udvart, hogy ember ne tudjon +járni rajta a nagy sár miatt.</p> +<p>A fiú három nap s három éjjel folyton öntözte az udvart s lett +is akkora sár, hogy ember azon nem tudott járni: derékig ért az. +Akkor aztán felpattant a lóra, háromszor körülnyargalt rajta, +megállott az ajtó előtt. Az apja megtapogatta a lónak a lábát s +íme, a sárnak nyoma sem volt rajta. Mondotta ekkor a vak ember:</p> +<p>– No, édes fiam, Allah legyen a te védelmeződ s Körolu legyen a +te neved. Menj a világba, meg se állj addig, amíg el nem érsz Bolu +városába, ottan boszuld meg az én szemem világát a derebejen. Ne +kíméld a népet, ne kímélj senkit; öljed, vágjad, pusztítsad az +embereket, hogy ne legyen, akiket megadóztasson; hogy ne legyen, +akiket megraboljon, s ha a kezedre kaphatod őt, bánj el vele is +kutyául. <span class="pagenum"><a name="Page_158" id= +"Page_158">-158-</a></span></p> +<p>A fiú felült a lóra, elbúcsuzott apjától, anyjától, s azzal +elvágtatott.</p> +<p>Meg sem állott, amíg Bolu tartományba nem ért. Ottan, szemben a +derebej konakjával volt egy magas hegy, amelynek Csamlibel volt a +neve: ott vert sátort Körolu. De bizony jaj volt Bolu tartomány +népének, öregének, ifjának, férfiának, asszonyának, mindazoknak, +akik arra jártak, mert Körolu nem kegyelmezett, nem irgalmazott +senkinek. Ölt, rabolt kegyetlenül s egyszerre csak nem mert senki +az ő sátra felé járni: messze elkerülték a vidékét. Mikor aztán nem +volt már semmi dolga Körolunak, akkor épített egy nagy várat a +Csamlibel tetejére. Negyven arsin (rőf) volt a várnak a magassága s +abban volt három terem. A falaknak három arsin volt a vastagsága. +Aztán volt a várnak a tetején egy magas torony is. Annak a +toronynak az ablakából nézte, leste Körolu, hogy ki vetődik +arrafelé.</p> +<p>Egyszer aztán történt, hogy kurdok jöttek Bolu tartományába: egy +sereg ember, férfiak, asszonyok, gyermekek. Ott telepedtek le épen +a vár környékén, a végtelen nagy síkságon. Körolu lenézett a torony +ablakából s amint nézte, nézte őket, meglátott közöttük egy leányt, +de nagyon szépet, amilyent még világon való életében nem látott. +Egyszeribe lovára pattant, levágtatott a kurdok táborába, ment +egyenesen a leánynak az apjához s megkérte a leány kezét. Az öreg +kurd jól ismerte már híréből Körolut, bizony nem adta volna jó +szívvel a leányát neki. Hümmögött, beszélt erre, beszélt arra, hogy +így, meg úgy, nem neked való az a leány, minek házasodol te, csak +bajt viszel magaddal a váradba. Jobb volna ahelyett, ha egy jó +cimborát tartanál magadnak, sokkal több hasznod lenne belőle. +<span class="pagenum"><a name="Page_159" id= +"Page_159">-159-</a></span></p> +<p>– De hát ha nincs cimborám, – mondotta Körolu.</p> +<p>– Hallgass ide, – mondotta az öreg kurd – mondok valamit. Van +Sztambulban egy mészáros, annak egy fia: Ajvász a neve. Az arca +olyan szép, mint a holdé; szemöldöke fekete, mint a korom; haja +olyan, mint a jácint; az anyajegye pedig hasonlatos a +borsóvirághoz. Ezt a fiut rabold el. Adok neked egy sereg juhot, +hajtsd el ezt az üszküdári vásárra. Ott lesz a mészáros is a fiával +s amíg veled egyezkedik, alkudozik a juhokra, kapd fel a fiut a +nyeregkápába s vágtass el vele!</p> +<p>Körolunak tetszett a tanács, a juhokat elhajtotta az üszküdári +vásárra s hát csakugyan találkozott is ott a mészárossal s a +fiával. Nagyon megtetszett neki a fiú. Ilyen szép, derék szál fiut +soha nem látott. A mészáros csakugyan odament hozzá, nézegette, +vizsgálta a juhokat s ahogy nézte, nézte, se szó, se beszéd, Körolu +megragadta a fiut, felkapta a nyergébe s elvágtatott vele, mint a +sebes szélvész.</p> +<p>Hej, sírt a szegény fiú! Mint a zápor, úgy szakadt szeméből a +könny, de Körolu nemcsak a kardot tudta ám forgatni, értett ő a +lant pengetéséhez is. Elévette a lantját, pengette s énekelt hozzá, +úgy vigasztalta a az ifjut:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">»Nekem hozott a +világra<br /></span> <span class="i0">Az anyád,<br /></span> +<span class="i0">Selyemkendőt, cifra sapkát<br /></span> +<span class="i0">Adott rád!<br /></span> <span class="i0">Ne sírj, +ne ríjj olyan nagyon,<br /></span> <span class="i0">Ne növeljed a +bánatom!«<br /></span></div> +</div> +<p>Eközben a mészáros észrevette, hogy mi történt. Szörnyen +kétségbe esett, tépte a haját, szaladott erre, <span class= +"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> +szaladott arra, aztán felszaladott a város basájához, annak +elpanaszolta a dolgot, hogy segítsen rajta. A basa csak ümgetett, +csóválta a fejét, mondta neki:</p> +<p>– Hej, fiam, ez nagy baj. Csak egy embert ismerek, a ki letudná +győzni Körolut, ez a Timur-Lenk fia, az arab Kenán, ezt majd utána +küldöm.</p> +<p>Egyszeribe hívatta Kenánt a basa s mondta neki:</p> +<p>– No, fiam Kenán, most itt a jó alkalom, megmutathatod, hogy mit +tudsz. Ennek az embernek a fiát elrabolta Körolu, a híres rabló, +kapj a lovadra s nyargalj utána. Ha visszahozod a fiut, gazdagon +megjutalmazlak.</p> +<p>Kenán nem mondatta magának kétszer, egyszeribe a lovára pattant, +sebes szélnél sebesebben elvágtatott s nem messze a várostól még +utól is érte Körolut. Ahogy a nyomába ért, Körolu megfordult, +kirántotta a kardját. Kenán is. Nézték, nézték egymást, aztán Kenan +is, Körolu is leeresztette a kardját. Körolu elévette a lantját, +elkezdette pengetni s énekelt:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">»Arab vitéz, légy +pajtásom,<br /></span> <span class="i0">Ne támadj karddal +nekem!<br /></span> <span class="i0">Karddal sírom’ meg nem +ásom:<br /></span> <span class="i0">Kíméld meg az +életem!«<br /></span></div> +</div> +<p>Kenan kezet adott Körolunak s mondta énekszóval:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">»Hírem, nevem égig ér +el,<br /></span> <span class="i0">Bátor harcos vagyok +én,<br /></span> <span class="i0">Nem festem ma kardom +vérrel,<br /></span> <span class="i0">Nyujtsd a kezedet +felém«.<br /></span></div> +</div> +<p>Ezzel aztán megpecsételték a barátságot s hárman mentek vissza a +csamlibeli várba. Most már hárman <span class="pagenum"><a name= +"Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> csaptak ki a várból a +vidékre: még nagyobb lett a rémület. A derebej ki sem mert mozdulni +a konakjából. Dúlt-fúlt magában, de nem tudott semmit tenni a három +híres vitéz ellen</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">»Lónyihogástól, +halálhörgéstől<br /></span> <span class="i0">Megreszketett az ég s +a föld,<br /></span> <span class="i0">A lovak habja, ellenség +vére,<br /></span> <span class="i0">Patakot, folyót, mind +betölt,<br /></span> <span class="i0">Lándzsasüvítés, +dárdaröpítés<br /></span> <span class="i0">Hegybe’ s a völgyben +egyre ölt.«<br /></span></div> +</div> +<p>Telt, múlt az idő. Történt egyszer aztán, hogy Körolu egyedül +csatangolt az úton céltalanul. Maga sem tudta, hova, merre megy. +Addig csatangolt, barangolt, hogy egyszer csak egy városba ért. +Amint a városon lovagolt keresztül, egy forrás mellett megpillant +egy leányt. Épen akkor merítette bele korsaját a vízbe. De ez a +leány olyan szép volt, hogy Körolu egyszeribe megállította lovát. +Nézte, nézte s nem tudta levenni róla a szemét. Mikor a leány +megmerítette korsaját s visszafordult, ő is meglátta Körolut. Nagy +hirtelen a fátyolával eltakarta az arcát, aztán futva futott haza. +De ment utána Körolu, mindenütt a nyomában. A leány bement a házba, +bezárta maga után az ajtót, Körolu meg megállott s kopogott. +Kiszólt a leány:</p> +<p>– Ki az, ki kopogtat?</p> +<p>Felelte Körolu:</p> +<p>– Fogadjatok Allah vendége gyanánt engem. Engedjétek meg, hogy +átlépjem a küszöbötöket.</p> +<p>A leány beszaladt az apja szobájába, jelentette neki, hogy egy +idegen bebocsáttatást kér, aztán hirtelen vissza is fordult s +kinyitotta az ajtót. Körolu belépett <span class="pagenum"><a name= +"Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> a szobába, ottan leült +egy sarokba. A leánynak a szülei háttal ültek az ajtónak s nem +látták őt. Süket volt mind a kettő, nem hallották, hogy mit beszél. +Akkor aztán Körolu elévette a lantját s szép csendesen, halkan +elkezdette pengetni s dalolt hozzá következőképen:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">»Ne takard el szép +testedet,<br /></span> <span class="i0">Hadd öleljem +kebeledet,<br /></span> <span class="i0">Hadd csókoljam a +szemedet,<br /></span> <span class="i0">Szívem elrablója, könyörülj +meg rajtam!<br /></span> <span class="i0">Hős Körolu az én +nevem,<br /></span> <span class="i0">Eltartalak mézen, +tejen,<br /></span> <span class="i0">Csak hős fiut szülj +énnekem!<br /></span> <span class="i0">Szívem elrablója, könyörülj +meg rajtam!«<br /></span></div> +</div> +<p>Mikor a dalnak vége volt, akkor Körolu odalépett a leány +apjához, megcsókolta a kezét s hangos szóval kérte, olyan szépen +kérte:</p> +<p>– Add nekem a leányodat!</p> +<p>Felelte az öreg ember:</p> +<p>– Ha Allahnak ez a parancsolatja: ám legyen tiéd a leányom.</p> +<p>Másnap a szomszédokat meghívták vendégségbe s megtartották a +lakodalmat, de Körolu lakodalma után csak egy napig maradt ottan. +Mikor ez az egy nap elmult, mondotta a feleségének:</p> +<p>– Feleségem, én most elmegyek. Ha a mindenható Allah fiuval áld +meg, akkor add neki a Hasszán nevet s ha a kancátok, mely az én +paripám mellett áll az istállóban, megcsikódzanék, annak a csikónak +legyen Idis a neve.</p> +<p>Azzal általadott a feleségének egy kardot és egy övet s mondá: +<span class="pagenum"><a name="Page_163" id= +"Page_163">-163-</a></span></p> +<p>– Ezt az övet pedig kösd majd fiadnak a derekára s ha akkorára +nőtt, ültesd fel a lovára, add a kezébe a kardot s küldjed, hogy +keressen fel engemet.</p> +<p>Ennél többet nem mondott Körolu. Megcsókolta a feleségét, +elbúcsuzott tőle, felpattant a lovára s úgy eltünt, mintha a föld +nyelte volna el. Visszament a társaihoz. Megint együtt voltak +hárman. Telt, múlt az idő. Egyszer Körolunak a két társa a derebej +kertjének közelében járt, kelt s amint ott jártak-keltek, benéztek +a kertbe s majd odagyökeredzett a lábuk a csudálkozástól: szebbnél +szebb virágok voltak abban a kertben.</p> +<p>– Ezeket a virágokat leszedjük, – mondotta az egyik – gyerünk +be.</p> +<p>Átugrottak a kerítésen, szedni kezdették a virágokat, de abban a +pillanatban odarohantak a derebej emberei, lefogták őket, +megkötözték s mély tömlöcnek a fenekére vetették. Meghallotta ezt +Körolu, búsult erősen, tünődött, hogyan szabadítsa ki a társait. +Odament a derebej kertjéhez s beüzent:</p> +<p>– Mondjátok meg a derebejnek, adja ki a társaimat.</p> +<p>A derebej visszaüzent:</p> +<p>– Mondjátok meg Körolunak, hogy kiadom a társait, ha nekem adja +híres paripáját.</p> +<p>Fájt a szíve erősen Körolunak, de mit volt mit nem tennie, +sajnálta nagyon a társait: híres paripáját odaadta a derebejnek. +Erre a társait szabadon eresztették. Hanem bezzeg nem sokat ért a +híres paripával a derebej, mert az a paripa, hacsak valaki +közeledett hozzá, rúgott, harapott, nyerített szörnyen. Majd szét +rúgta az istállót. Enni és inni sem tudtak neki másképen adni, csak +úgy, hogy a padlásról eresztették le <span class="pagenum"><a name= +"Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> az abrakot, meg a vizet. +Ahogy ezt meghallotta Körolu, fogta magát, felöltözött +lovászlegénynek, ment a derebej udvarába s jelentkezett nála, hogy +ő majd megszelidíti ám azt a lovat. Örült a derebej, felfogadta +mindjárt lovászlegényének Körolut s lám, ahogy Körolu bement az +istállóba, a ló egyszeribe úgy megszelidült, mint egy bárány: meg +sem mozdult. Ahogy ezt látta a derebej s látták az emberek, gyanut +fogtak ám. Nem lehet ez az ember más, mint Körolu.</p> +<p>– Ki vagy, mi vagy? – kérdezte a derebej.</p> +<p>– Szegény lovászlegény, – felelte Körolu.</p> +<p>– Hazudsz, mert te az a híres rabló vagy, aki nekem annyi +bosszúságot okozott. De most kezem között vagy, cudar!</p> +<p>Lefogatta Körolut, szíjat vágatott a hátából, aztán a sebes +hátába gyertyát dugott, azt meggyújtotta, a gyertyát tövéig égette, +úgy vallatta, hogy mondja meg a nevét, de Körolu mégsem mondotta +meg. Egyszer aztán azt mondotta Körolu a derebejnek:</p> +<p>– Hallod-e, derebej, ne kínozz te engem tovább, mi hasznod van +belőle? Látod, a lovad is elpusztul azalatt a sok állásban, mert +nincs, aki jártassa. Engedd meg, hogy jártassam meg én.</p> +<p>– Ugyan, ugy-e? – mondotta a derebej – szeretnél megszökni +rajta, ugyebár?</p> +<p>– Nem akarok én, – mondotta Körolu. Ha nem bízol bennem, zárasd +be minden kapudat, kötözd össze kezemet, lábamat, úgy tegyetek a ló +hátára.</p> +<p>Igy tetszett a dolog a derebejnek, összekötözték kezét-lábát +Körolunak, úgy tették a ló hátára. Körolu egyszer-kétszer +körülnyargalta az udvart s aztán fülébe súgta a lónak: <span class= +"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span></p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">»Most mutasd meg, mit tudsz, +én édes paripám!<br /></span> <span class="i0">Ugorj át egyszerre a +várnak kapuján;<br /></span> <span class="i0">Derbendi szorosig, +szeretném, ha futnál,<br /></span> <span class="i0">S meg sem is +állanál, csak a jácint-kútnál.<br /></span> <span class="i0">Lovam, +örökségem, kincsem, büszkeségem,<br /></span> <span class= +"i0">Hátam’ hasogatták, megégették nékem.<br /></span> <span class= +"i0">Rám néz szép homlokod, a fehér csillagu,<br /></span> +<span class="i0">Hé te bolui bej, – én vagyok +Körolu!«<br /></span></div> +</div> +<p>A ló egyet nagyot szökött, keresztül a kapu tetején s úgy +eltünt, hogy emberi szem többet nem látta. El a derbendi szorosba, +ittak a jácint-kútból s estére már otthon volt Körolu a társainál, +a csamlibeli várban.</p> +<p>Ám a Körolu feleségével mi történt? Allah csudát mívelt s kilenc +hónap s tiz nap mulva az asszonynak született egy fia, akinek az +asszony Hasszán nevet adott. A kancának is lett egy csikaja, annak +Idis lett a neve. Napok multak, hetek multak, hónap, hónap után, +esztendő, esztendő után, nőtt, növekedett Hasszán, gyönyörű szép +szál legény lett belőle. Akkor aztán egyszer éjjel álmában +megjelent Hasszánnak egy pir (jó szellem) s mondá neki a +következőket:</p> +<p>– Hasszán, hallgass rám. Kérd el az anyádtól a kardot s övet, +amit a te apád, Körolu hagyott rád. Ülj fel a te lovadra s keresd +meg az apádat a csamlibeli várban, Bolu tartományban. Aztán az +apádtól menj Kara vezír derebej istállajába, akinek van egy +csudaszép leánya, Benli az ő neve. Ihol meg is mutatom neked. S a +jó szellem az alvó fiunak megmutatta a csudaszép leányt. És +ugyanazon éjjel álmot látott Benli is, neki is megmutatta a jó +szellem Hasszánt. Reggel, mikor felébredett az ifju, érezte, hogy +tele van a szíve szerelemmel. Elmondotta az álmát az anyjának: +<span class="pagenum"><a name="Page_166" id= +"Page_166">-166-</a></span></p> +<p>– Add ide a kardomat s a lovamat, édes anyám. Nekem nincs itthon +maradásom, megyek az édes apámhoz, az édes apámtól ahhoz a +leányhoz.</p> +<p>Sírt a szegény asszony, de hiába, Hasszánnak nem volt otthon +maradása. Elbúcsúztak egymástól keserves könnyhullás között. +Hasszán felpattant a lovára s meg sem állott, míg apjának a várához +nem ért. Mikor a vár elé ért, épen akkor nézett ki az ablakon +Ajvász.</p> +<p>– Gyertek, gyertek, – mondotta társainak – nézzetek ide, de +gyönyörű lova van ennek a fickónak. Épen olyan, mint a te lovad, +Körolu.</p> +<p>Körolu pedig meg sem mozdult a helyéből; mondotta Ajvásznak:</p> +<p>– Hátha olyan szép az a ló, vedd el tőle.</p> +<p>Ajvász kihajolt az ablakon s énekelve leszólt Hasszánnak:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">»Gyerek, az útad’ merre +vezet?<br /></span> <span class="i0">Milyen kalandon jár az +eszed?<br /></span> <span class="i0">A vándorlásod mire +való?<br /></span> <span class="i0">Enyém lesz még ma a barna +ló!«<br /></span></div> +</div> +<p>Szörnyű haragra gyulladt Hasszán s felelt a következőképen:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">»Ne bánd, az útam’ merre +veszem,<br /></span> <span class="i0">Milyen kalandon jár az +eszem,<br /></span> <span class="i0">S a vándorlásom mire +való.<br /></span> <span class="i0">Tiéd sosem lesz a barna +ló!«<br /></span></div> +</div> +<p>Akkor Ajvász szelídebb hangra fogta s dalolt a következőképen: +<span class="pagenum"><a name="Page_167" id= +"Page_167">-167-</a></span></p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">»Gyerek, vesztedre lesz a +harc,<br /></span> <span class="i0">Maradj békén, ha jót +akarsz,<br /></span> <span class="i0">Megtetszett nekem a +lovad,<br /></span> <span class="i0">Vámképen tüstént +ideadd!«<br /></span></div> +</div> +<p>De Hasszán nem szelídült meg, szörnyű nagy volt az ő haragja s +visszaénekelt:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">»Az én utam emerre +van,<br /></span> <span class="i0">Nincsen már hozzád több +szavam,<br /></span> <span class="i0">Élet-halálra vívj +velem:<br /></span> <span class="i0">Idis-lovam, nem +engedem!«<br /></span></div> +</div> +<p>Most már Körolu is megmozdult.</p> +<p>– Micsoda vakmerő fickó lehet ez? – mondotta. Most ő kiáltott le +az ablakból:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">»Az én nevem: Hős +Körolu.<br /></span> <span class="i0">Megiszom a véred’, +fiu;<br /></span> <span class="i0">A tested’ +összemorzsolom:<br /></span> <span class="i0">Add a lovat, +tanácsolom«.<br /></span></div> +</div> +<p>Ahogy hallotta Hasszán az apja nevét, leugrott a paripájáról s +felkiáltott a várba:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">»Oroszlánnak csak +oroszlán<br /></span> <span class="i0">A fia,<br /></span> +<span class="i0">A tigrisnek mindig tigris<br /></span> +<span class="i0">A fia,<br /></span> <span class="i0">Ha te vagy a +hős, a híres<br /></span> <span class="i0">Körolu:<br /></span> +<span class="i0">Körolunak vagyok biz’ én<br /></span> <span class= +"i0">A fia!«<br /></span></div> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_168" id= +"Page_168">-168-</a></span></p> +<p>Aztán felszaladott a várba. Volt ölelés, volt csókolás. Nézték +hosszan, sokáig egymást. Alig tudták levenni a szemüket egymásról +az apa és fiú, de amint elmult egy nap, két nap, Hasszán +nyugtalankodni kezdett, az apja várában sem volt maradása.</p> +<p>– Mi bajod van, édes fiam? Mért vagy oly szomorú? Hasszán +elbeszélte az álmát.</p> +<p>– Hát, édes fiam, – mondotta Körolu – ne menj te oda Kara vezír +várába, mert Kara vezírnek megszámlálhatatlan sok a katonája s +amellett van hat olyan fia, hogy mindegyik felér külön-külön ezer +vitézzel.</p> +<p>De hiába beszélt Körolu, nem tudta eltéríteni szándékától +Hasszánt. Mégis beleegyezett, aztán adott három szálat a hajából s +mondotta a fiának:</p> +<p>– Ha nagy veszedelemben leszel, fiam, égess el egy szálat, abból +megérzem, hogy bajban vagy és segítségedre sietek.</p> +<p>Hasszán felült a lovára, elbúcsuzott apjától, el a társaitól s +meg sem állott, míg Kara vezír városába nem ért. Ment egyenesen a +vezír palotája mellé. Épen, amikor odaért, akkor nézett ki az +ablakon Benli, a világszép leány. Mert annak sem volt nyugta, +maradása, amióta azt az álmot látta. Folyton űzte, hajtotta, +kergette a szerelem. Mindegyre kinézett az ablakon, vajjon nem +jön-e az a deli szép vitéz, akit a jó szellem neki álmában +mutatott. Ihol megjött, itt van, ő az, nem lehet más, – gondolta a +leány és megszólalt halkan, csendesen:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">»Ne nézz reám +szerelmesen,<br /></span> <span class="i0">Nem lehetek tiéd +sosem,<br /></span> <span class="i0">Megfognak, ha +észrevesznek,<br /></span> <span class="i0">Börtön rácsa mögé +tesznek«.<br /></span></div> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_169" id= +"Page_169">-169-</a></span></p> +<p>Elszomorodott az ifju s felelt a leánynak:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">»A szerelem hozott +engem,<br /></span> <span class="i0">Szerelmemet hogy +feledjem?<br /></span> <span class="i0">Egy életem, egy +halálom:<br /></span> <span class="i0">Amért jöttem, +megpróbálom«.<br /></span></div> +</div> +<p>De a leány csak félt, félt erősen, mert féltette a vitézt s +mondá neki:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">»Az én apám Kara +vezír,<br /></span> <span class="i0">Jaj néked, hogyha itten +ér!<br /></span> <span class="i0">Bajt látsz akkor, +búbánatot,<br /></span> <span class="i0">Szerelmedet +átkozhatod!«<br /></span></div> +</div> +<p>De mondhatott akármit, Körolunak a fia nem ijedt meg. Elmondotta +a leánynak az álmát. A jó szellem neki szánta őt, nem mehet el ő +innét, amíg övé nem lesz.</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">»Nem magam eszétől +jöttem,<br /></span> <span class="i0">Álomképed járt +előttem,<br /></span> <span class="i0">Egy jó szellem +megmutatta,<br /></span> <span class="i0">Szívem’ azzal +csalogatta.«<br /></span></div> +</div> +<p>Most már a leány sem tudott ellenállni:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">»Szerelmesem, +oroszlánom,<br /></span> <span class="i0">Édesuram, hős +szultánom,<br /></span> <span class="i0">Benli vagyok… +álomképed<br /></span> <span class="i0">Engem rajzolt te +elébed!«<br /></span></div> +</div> +<p>Mikor a dal elhangzott, akkor aztán szépen megbeszélték, hogy +este Hasszán jöjjön a várkertnek a <span class="pagenum"><a name= +"Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> kapujához, ott majd +várjon rá. A mondott időre ott is volt Hasszán, ott volt a leány +is, hanem Hasszán szörnyen el volt fáradva a sok utazástól, ledült +a lova nyakára s mikor a leány kilépett a kapun, aludt mélyen.</p> +<p>– Ébredj, ébredj, Hasszán, – mondotta halkan, csendesen a leány +– de Hasszán meg sem mozdult. Aztán dalolni kezdett. Hasszán arra +sem mozdult meg. Akkor a paripája nagyot nyerített. Erre Hasszán +hirtelen felébredt, meglátta a leányt, megfogta, a karjánál fogva +szép gyengén felemelte a nyergébe s elvágtatott, mint a gondolat, +még annál is sebesebben. Három nap s három éjjel folyton vágtatott, +vissza sem nézett. Akkor aztán megállottak pihenni. Leszállottak a +lóról, a leány leült a gyepre, Hasszán meg az ölébe hajtotta a +fejét s elaludott. De alig aludott el Hasszán, egyszerre csak mit +lát a leány! Rettenetes nagy porfelleg kerekedett, szállott a +porfelleg, gomolygott arrafelé. Aztán egyszerre csak elkezdett +oszladozni-foszladozni, lett világosság s abban a világosságban a +leány meglátta az apját, a hat testvérét, utánnuk kétezer vitézt. +Sírt a leány keservesen, szakadott a könny a szeméből mint a zápor +s ahogy lehullott a könnye Hasszánnak az arcára, Hasszán +felnyitotta a szemét:</p> +<p>– Miért sírsz, édes mátkám?</p> +<p>– Óh nézd, óh nézd, – mondotta a leány olyan szomoruan, hogy +szomorusága a világ nagy tükrét gyászfeketével borította be. Abban +a pillanatban felugrott Hasszán, hirtelen az erdőbe nyargalt a +leánnyal, ottan elrejtette, aztán ismét visszafordult az erdőből, +várta a leány apját, testvéreit, várta a vitézeket. Ime, jöttek is +azok. Jött először a leánynak a legidősebb bátyja. Összecsaptak +keményen, láng csapott ki mindkettőnek kardjából, kettétörött +mindkettőnek kardja. <span class="pagenum"><a name="Page_171" id= +"Page_171">-171-</a></span> Akkor láncsára kaptak, összecsaptak. A +láncsából is láng csapott ki, kettétörött az is. Mostan leszállott +a lóról mindakettő, derékon ragadták egymást, de Hasszán olyan +keményen szorította meg a vitézt, hogy kiesett a kezéből a +kettétörött láncsa, elterült a földön.</p> +<p>Aztán jött a második fiú, a második után a harmadik. Mind a +hármat legyőzte Hasszán. De eltartott a viadal estig, az vetett +véget a szörnyű viadalnak. Hét mély sebből vérzett Hasszánnak a +teste, úgy ment vissza mátkájához. Ez bekötözte sebeit, aztán +behúzódtak egy barlangba, ottan töltötték az éjszakát. Reggel, +mikor felébredtek, már ott állottak a barlangszáda előtt mind a +vitézek. És jött Hasszán, újra kezdődött a viadal. Eltartott +estélig, de nem tudták legyőzni Hasszánt, hanem sebet, azt kapott +tizenkettőt. Még a lováról sem tudott leszállani, a leány segítette +le a lóról, aztán bevezette a barlangba, bekötötte a sebeit s +ráborult és siratta keservesen. Reggel kelt volna fel szegény +Hasszán: nem tudott. Mondta a leánynak:</p> +<p>– Adj ki engemet az édesapádnak, ne törődj velem, hadd mentse +meg Allah a te életedet.</p> +<p>– Nem, azt nem teszem, – mondotta a leány, – azzal kardot +ragadott a kezébe, kiment a barlang elé. S hiába kérte az apja, +hiába csalogatta, hiába igért neki minden szépet, minden jót, hogy +csak hagyja ott a mátkáját.</p> +<p>– Nem, nem!</p> +<p>Kardot húztak a vitézek, rárohantak a leányra, de ez vágott +jobra-balra, estélig tartott a viadal, nem tudták legyőzni. Este a +leány is sebektől borítva támolygott be a barlangba, lefeküdött a +mátkája mellé, ráborult, siratta a mátkáját, siratta magát. Reggel, +mikor felébredtek, sem Hasszánnak, sem Benlinek nem <span class= +"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> volt +ereje. Mi lesz most velük? Hasszán alig tudta felnyitni a szemét, +alig tudott egy szót szólni. Csendesen, halkan mondotta:</p> +<p>– Van a zsebemben három hajszál, végy ki egyet, égesd el, majd +eljön az én apám, ne sírj.</p> +<p>Ahogy a hajszálat elégette Benli, abban a pillanatban szörnyű +erős fájdalmat érzett Körolu egész testében, mintha tüzzel égették +volna.</p> +<p>– Bajba van a fiam! – ordított Körolu – bajtársaim, lóra! Én +előre vágtatok, ti jöjjetek utánam s útközben szerezzetek annyi +vitézt, amennyit tudtok.</p> +<p>Vágtatott Körolu sebes szélnél sebesebben, még a gondolatnál is +sebesebben. Aztán egyszerre ott volt az erdőben, ott a barlang +előtt, ahol az ő édes fia feküdött s a csudaszép leány. Bement a +barlangba. Eszméletlenül feküdött a fia, de amint ő megszólalt, +felnyitotta a szemét, aztán ismét lecsukódott szemepillája. +Megkente a homlokát valami csudaírrel, azután végig minden sebet a +testén, szépen bekötözte a fiának a sebjeit, azután a leánynak is +minden sebét. Reggel megérkezett Ajvász és Kenán is, jött a +nyomukban vagy ezer vitéz és ott voltak már a vezír vitézei is +mind. Hej, lett szörnyű viadal! Összecsapott a két sereg, +patakokban ömlött a vér, de mikor esteledett-alkonyodott, vége lett +a viadalnak, Kara vezír esze nélkül menekült, utána sebektől +borítva a fiai, mind a vitézek, akik még életben maradtak. Akkor +Körolu visszament a barlangba, szépen fejér lepedőbe göngyölgette a +fiát, leült melléje s hallgatott sokáig szomoruan. Aztán egyszer +megszólalt: (gondolta magába, próbára teszi a leányt, vajjon igazán +szereti-e fiát).</p> +<p>– Benli – mondotta Körolu – Hasszán nem él sokáig, ő meg fog +halni, légy az én feleségem. <span class="pagenum"><a name= +"Page_173" id="Page_173">-173-</a></span></p> +<p>Mondotta Benli:</p> +<p>– Én csak addig élek, amíg Hasszán él, – azzal sírva borult +Hasszánnak a testére.</p> +<p>Elmosolyodott erre Körolu, arca, szeme ragyogott az örömtől s +mondotta a leánynak:</p> +<p>– Ne sírj, édes leányom, én csak próbára akartalak tenni. Tíz +nap mulva egészséges lesz újra Hasszán s élhettek boldogan.</p> +<p>Még aznap szép gyengén a lovára emelték Hasszánt, hazavitték az +apja várába s ott csakugyan tíz nap mulva ismét talpraállott. Akkor +aztán mind felkerekedtek, mind ahányan voltak, mentek abba a +városba, ahol Hasszánnak az anyja lakott s ottan megtartották a +vendégséget. Negyven nap s negyven éjjel szakadatlanul tartott a +lakodalom. Akkor Körolu elbúcsuzott a fiától, menyétől, +feleségétől, visszament ismét a Csamlibeli várba. Ott élt azután is +s mikor már erősen leöregedett, még akkor is rettegték messze +földön Körolunak a nevét. Körolu neve megmaradott, még ma is +fel-felcsendül Kis-Ázsiának tartományaiban Körolu dala:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">»Mint a hegytetőn<br /></span> +<span class="i0">Hó van egyfelé,<br /></span> <span class="i0">Tél +van másfelé,<br /></span> <span class="i0">Számban úgy +remeg<br /></span> <span class="i0">Nyelvem egyfelé,<br /></span> +<span class="i0">Fogam másfelé;<br /></span> <span class= +"i0">Kardomtól repül<br /></span> <span class="i0">A fej +egyfelé,<br /></span> <span class="i0">A test +másfelé!«<br /></span></div> +</div> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_174" id= +"Page_174">-174-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>Hófehérke.</h2> +</div> +<p class="summary">(Német mese.)</p> +<p>Egyszer volt, hol nem volt, hetedhétországon túl, volt egy +királyné. Ez a királyné – halljatok csudát! – olyan királyné volt, +hogy maga szabta, varrta a ruháját. Egész nap el tudott üldögélni +az ablak mellett, ott szabott, varrogatott s sóhajtozott magában, +mert nem volt gyermeke. Egyszer, amint varr, megszúrja a tű az +ujját, s mit gondol, mit nem, kinyitja az ablakot, hogy frissen +hullott hóval mossa le a vért. Mert éppen hullott a hó javában. +Ahogy kihajolt az ablakon, három csepp vér lecseppent a hóba, s úgy +megtetszett a királynénak a pirosság a fehér hóban, hogy +elsóhajtotta magát: Hej, Istenem, ha megáldanál engem egy olyan +gyermekkel, aki olyan fehér volna mint a hó, olyan piros mint a +vér, s olyan fekete, mint az ablak ébenfa-rámája!</p> +<p>Isten meghallgatta a kérését, megáldotta egy leánykával, kinek +bőre fehér volt mint a hó, arcza piros, mint a vér, s a haja olyan +ragyogó fekete, mint az ébenfa. Mert hogy fehér volt, mint a hó a +kis leány, elnevezték Hófehérkének. De nem sokáig gyönyörködhetett +a királyné Hófehérkében, attól kezdve, hogy kinyitotta az ablakot, +elkezdett betegeskedni, lassanként elhervadt s meghalt. +<span class="pagenum"><a name="Page_175" id= +"Page_175">-175-</a></span></p> +<p>Eltemették a királynét nagy pompával, de esztendőre telve a +király újra megházasodott. Szép asszony volt az új királyné, de +büszke, kevély, mindig cicomázta magát, folyton a tükör előtt +állott, az ő csudatükre előtt, ki ha kérdezett tőle valamit, +válaszolt rá. Egyszer, amint nézegette magát a tükörben a királyné, +kérdi:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Tükröm, tükröm, felelj +nyomban:<br /></span> <span class="i0">Ki a legszebb +országomban?<br /></span></div> +</div> +<div class="figcenter" style="width: 250px;"><a href= +"images/i012hq.jpg"><img src="images/i012.jpg" alt="" title= +"" /></a></div> +<p>Felelt a tükör:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Könnyű arra +válaszolnom:<br /></span> <span class="i0">Te vagy a legszebb, +asszonyom!<br /></span></div> +</div> +<p>Örült a királyné, nagyon örült, mert tudta, hogy a tükör csak a +színigazat mondja. <span class="pagenum"><a name="Page_176" id= +"Page_176">-176-</a></span></p> +<p>Eközben telt, múlt az idő, nőtt, növekedett Hófehérke, +napról-napra szépült, s mikor hét éves lett, szebb volt, sokkal +szebb, mint a királyné. Látta ezt a királyné, de nem akart hinni a +szemének, odaállott a tükör elé s megkérdezte:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Tükröm, tükröm, felelj +nyomban:<br /></span> <span class="i0">Ki a legszebb +országomban?<br /></span></div> +</div> +<p>Felelt a tükör:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Szép vagy, szép vagy, szebb a +napnál;<br /></span> <span class="i0">De a lányod szebb +náladnál.<br /></span></div> +</div> +<p>Haj! megijedt erre a királyné, kékült, zöldült az arca, majd +felvetette a bosszúság! Mit! hogy nálánál szebb legyen Hófehérke! +Ettől az órától fogvást nem nézhette Hófehérkét, mert, ha csak +rápillantott, elsárgult az irígységtől. Nem volt többé nyugodalma +sem éjjel, sem nappal, s mind azon törte a fejét, hogy pusztítsa el +Hófehérkét. Gondol ide, gondol oda, ő bizony behivatja az udvari +vadászt, s megparancsolja neki:</p> +<p>– Hallod-e, vidd ki Hófehérkét az erdőbe, ott öld meg, a szivét +s a máját vedd ki, hozd haza, hadd lássam, igazán megölted-e?</p> +<p>Megsajdult a szive a vadásznak erre a gonosz beszédre, de nem +szólhatott. Kiment nagy búsan a szobából, aztán ment Hófehérkéhez, +jó kedvet mutatott előtte, s hívta az erdőbe. Ment Hófehérke, +hogyne ment volna! Mikor aztán kiértek az erdőbe, erdőnek a +sűrüjébe, megállott a vadász, hullani kezdett a könnye, mint a +záporeső, s elmondta, hogy mi szörnyű ítéletet mondott Hófehérkére +a királyné. <span class="pagenum"><a name="Page_177" id= +"Page_177">-177-</a></span> Hej, Istenem! sírt Hófehérke, +könyörgött a vadásznak, hogy annak majd megszakadt belé a +szive:</p> +<p>– Ne öljön meg, édes vadász bácsi, eresszen engem, hadd +bujdossam el, én szegény árva!</p> +<p>Gondolta magában a vadász:</p> +<p>– Hát minek is öljem meg én! Majd úgyis megölik a vadak +szegényt. Én meg lelövök egy őzikét, annak a szivét s máját +hazaviszem a királynénak.</p> +<p>Úgy tett a vadász, ahogy elgondolta. Hófehérkét útnak +eresztette, aztán lelőtt egy őzikét, annak a szivét, máját kivette, +hazavitte, a királyné még akkor este megsütötte, megette, s azzal +lefeküdt adta gonosz lelke! Ezalatt meg Hófehérke ment az erdőben, +mind beljebb, beljebb, félt szegény még a falevéltől is, hát még +mikor medvék, farkasok s mindenféle erdei vadakkal találkozott! De +lám, az erdei vadak nem bántották, szépen kitértek előle! Csak +ment, mendegélt szegény Hófehérke, s mire esteledett, alkonyodott, +egy kis házacskához ért. Gondolta magában, bemegy oda, hátha jó +lelkekre talál s szállást adnak éjszakára. Bemegy a házikóba, +körülnéz s hát, Uram, Teremtőm, ott minden olyan icike-picike, +olyan csinos, olyan kedves, olyan tiszta, hogy azt emberi szó nem +tudja elémondani! A szobácska közepén volt egy asztalka, meg volt +szépen terítve, rajta hét tányérocska, minden tányérocska mellett +egy kanalacska, aztán villácska, késecske, s hét poharacska. A fal +mellett volt hét ágyacska, mind a héten hófehér terítő.</p> +<p>– Vajjon ki lakhatik itt? – kérdezte magában Hófehérke, mert egy +lelket sem látott. Már akárki, gondolta magában, ő bizony itt +marad. S mert éhes volt nagyon, mind a hét tányérkáról evett egy +keveset s mind a hét poharacskából ivott egy csepp bort. +<span class="pagenum"><a name="Page_178" id= +"Page_178">-178-</a></span> Aztán, mert fáradt volt, sorba +próbálgatta az ágyacskákat, de az egyik hosszú volt, a másik nagyon +rövid, na, a hetedik éppen neki való volt: abba belefeküdt s +elaludt.</p> +<p>Már sötét este volt, mikor hazajöttek a házikó gazdái: hét törpe +volt, mind a hét bányász, az erdő mellett, a hegyekben +bányászkodtak, ásták az aranyat, ezüstöt. Belépnek a törpék a +szobába, meggyujtanak hét lámpácskát, asztal mellé telepednek s +hát, uramfia, látják, hogy valaki itt járt, mert mind a hét +tányérról hiányzott egy kevés étel s a poharacskák sem voltak +szinültig tele, mint rendesen.</p> +<p>Megszólal az első:</p> +<p>– Hm, hm, vajjon ki ült az én székemen?</p> +<p>A második:</p> +<p>– Hát az én tányéromból vajjon ki evett?</p> +<p>A harmadik:</p> +<p>– Ki tört le az én kenyerecskémből?</p> +<p>A negyedik:</p> +<p>– Ki evett az én főzelékemből?</p> +<p>Az ötödik:</p> +<p>– Vajjon ki szurkált az én villámmal?</p> +<p>A hatodik:</p> +<p>– S ki vágott az én késecskémmel?</p> +<p>A hetedik:</p> +<p>– Hát az én poharacskámból ki ivott?</p> +<p>Akkor az első az ágyra tekintett s látta, hogy valaki feküdt +azon.</p> +<p>– Hm, hm, vajjon ki fekhetett az én ágyamon? Arra mind az +ágyakra néztek s egyszerre kiáltották:</p> +<p>– Az enyémen is feküdt valaki!</p> +<p>A hetedik, mikor jó közelről megnézte az ágyát, megpillantotta +benne Hófehérkét, szólítja a többieket, <span class= +"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span> azok +odaszaladnak, összecsapják a kezüket, nem akarnak hinni a +szemüknek, hozzák a lámpácskájukat, rávilágítanak Hófehérkére s +egyszerre kiáltották el magukat: Jaj de szép gyermek, jaj de +szép!</p> +<p>De tüstént elhallgattak, nehogy felébredjen Hófehérke, +lábujjhegyen jártak, csendesen vetkeződtek s a hetedik törpe sorba +járta a többiek ágyát, hol ennél, hol annál aludt egy keveset ezen +az éjszakán.</p> +<p>Reggel jókor felébredt Hófehérke, látja a hét törpét s megijed +szegény, de nagyon. De a törpék mosolyogtak, körülállották s +nyájasan kérdezték:</p> +<p>– Ki vagy te, szép leányka?</p> +<p>– Hófehérke az én nevem, – felelte a leányka. Aztán elbeszélte, +hogy mi történt vele.</p> +<p>Mondották a törpék:</p> +<p>– Bizony, ha ez történt veled, maradj itt velünk, jó dolgod lesz +itten. Tartsd rendben a házunkat, süss, főzz, mosogass, söpörgess, +fódozgasd a ruhánkat s élhetsz velünk, míg a világ s még két +nap!</p> +<p>Mondta Hófehérke:</p> +<p>– Itt maradok nálatok, kedves törpék, hogyne maradnék!</p> +<p>Ott is maradott Hófehérke, a házacskát rendben tartotta, a +törpék reggel mentek, este jöttek s pompás vacsora várta őket +mindig. De ahányszor elmentek a törpék, mindég a lelkére kötötték +Hófehérkének, hogy vigyázzon magára, mert a királyné nemsokára +megtudja, hogy itt van.</p> +<p>– Senkit be ne eressz! – ezzel búcsuztak tőle minden áldott +reggel.</p> +<p>Hát a királyné mit csinált ezalatt? A királyné bizony boldog +volt, mert azt hitte, hogy csakugyan a Hófehérke szivét, máját ette +meg s most már ő a <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= +"Page_180">-180-</a></span> legszebb az egész országban. Hanem, +hogy telt, múlt az idő, egyszer mégis a tükör elé lépett s +kérdezte:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Tükröm, tükröm, felelj +nyomban:<br /></span> <span class="i0">Ki a legszebb +országomban?<br /></span></div> +</div> +<p>Felelt a tükör:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Szép vagy, szép vagy, szebb a +napnál,<br /></span> <span class="i0">De a lányod szebb +náladnál.<br /></span></div> +</div> +<p>Megijedt a királyné, nem akart hinni a fülének, kérdezte +újra:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Tükröm, tükröm, mit beszélsz +te?<br /></span> <span class="i0">Hiszen meghalt +Hófehérke!<br /></span></div> +</div> +<p>Mondotta a tükör:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Dehogy halt meg +Hófehérke!<br /></span> <span class="i0">Hét törpének a +vendége.<br /></span></div> +</div> +<p>Megint nem volt ez órától fogvást nyugodalma a királynénak sem +éjjel sem nappal s mindazon törte a fejét, hogy s mint tudná +elpusztítani Hófehérkét.</p> +<p>Mit gondolt, mit nem, befestette az arcát, még pedig öregre +festette, aztán felöltözött vén boltosasszonynak, összeszedett +mindenféle csillogó-villogó portékát s így indult az erdőbe, a hét +törpe házához. Oda talált egyenesen, kopogtatott az ajtón s +bekiáltott:</p> +<p>– Szép portéka, olcsó portéka, tessék, tessék!</p> +<p>Hófehérke kidugta a fejét az ablakon s kérdezte:</p> +<p>– Mit árul, néne? <span class="pagenum"><a name="Page_181" id= +"Page_181">-181-</a></span></p> +<p>– Szép portékát, jó portékát, – felelt a királyné, derékövet, +mindenféle szinűt, szebbnél-szebbet, tessék, szép kisasszony!</p> +<p>Elészedett egyet, a legszebbet, tiszta selyem volt az, mutatta +Hófehérkének.</p> +<p>– Ugy-e, szép?</p> +<p>– Jaj de szép!</p> +<p>Gondolta magában Hófehérke: ezt a jó asszonyt bátran +beereszthetem, ettől ugyan nem lesz bántódásom. Kinyitotta az +ajtót, beeresztette az asszonyt s kiválasztotta magának a legszebb +övet.</p> +<p>– Jaj, de szép vagy, lelkem, aranyom! – csapta össze a kezét az +asszony. Várj csak, hadd csatolom én az övet karcsú derekadra!</p> +<p>Hófehérke engedte, hogyne engedte volna! De a gonoszlelkű +asszony mind szorosabbra-szorosabbra húzta az övet, egyszerre csak +elakadt Hófehérke lélekzete s holtan esett a földre. Azzal a +királyné elsietett, szaladt haza nagy örömmel, hogy most megint ő a +legszebb.</p> +<p>Jőnek haza este a törpék, látják, hogy Hófehérke a földön +fekszik, nem mozdul, nem is lélekzik, mintha meghalt volna. Haj, +édes jó Istenem, de megijedtek szegénykék! Hirtelen fölvették, +ágyba fektették s nézték, vizsgálták, mi baja lehet. Egyszerre csak +meglátják derekán a selyemövet, kettévágják s hát Hófehérke kezd +ébredezni. Mikor aztán egészen magához tért, elmondta, hogy ki volt +nála.</p> +<p>– Az az asszony a királyné volt, – mondották a törpék. Lám, lám, +ugy-e, mondtuk, hogy senkit be ne eressz! Többet föl ne nyisd az +ajtót, ha magadban vagy itthon! <span class="pagenum"><a name= +"Page_182" id="Page_182">-182-</a></span></p> +<p>Ezalatt a királyné haza érkezett s tüstént ment a tükör elé, +kérdezte:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Tükröm, tükröm, felelj +nyomban:<br /></span> <span class="i0">Ki a legszebb +országomban?<br /></span></div> +</div> +<p>Felelt a tükör:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Szép vagy, szép vagy, szebb a +napnál,<br /></span> <span class="i0">De Hófehérke szebb +náladnál!<br /></span></div> +</div> +<p>Mondotta a királyné nagy haraggal:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Bolond tükör, mit beszélsz +te?<br /></span> <span class="i0">Hiszen meghalt +Hófehérke!<br /></span></div> +</div> +<p>Felelt a tükör:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Dehogy halt meg +Hófehérke,<br /></span> <span class="i0">Hét törpének a +vendége.<br /></span></div> +</div> +<p>De bezzeg felfordult a világ a királynéval, mikor ezt hallotta! +Bizonyosan feleszénkedett, gondolta magában s megint azon törte a +fejét, hogy s mint pusztítsa el Hófehérkét. Adta gonosz lelke +értett a boszorkánysághoz, hókusz-pókusz, csinált egy mérges fésüt, +aztán felöltözött vén asszonynak s ment a törpék házához, +kopogtatott az ajtón, bekiáltott:</p> +<p>– Tessék, tessék, jó portéka, olyan olcsó, mint a répa!</p> +<p>Hófehérke kinézett az ablakon s rákiáltott:</p> +<p>– Csak tovább egy házzal! Itt hiába házalsz.</p> +<p>De a királyné nem ment tovább, elévette a fésüt, arany volt az +kívül, csillogott, ragyogott s Hófehérkének <span class= +"pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> úgy +megtetszett, hogy nyomban kinyitotta az ajtót. Nézte, csudálta a +fésüt s megvette.</p> +<p>– No, most én majd megfésüllek, – mondotta a királyné, úgy +sincs, aki rendesen megfésüljön.</p> +<p>Hófehérke nem gondolt rosszat, hogy gondolt volna. Hagyta, hogy +fésülje meg a vén asszony, de alig ért fejéhez a fésü, elszédült s +eszméletlen terült el a földön. A királyné jól a Hófehérke fejébe +nyomta a fésüt, aztán – ill’a berek, nádak, erek! – elszaladt, +hazáig meg sem állott.</p> +<p>Áldott szerencsére, esteledett, alkonyodott, a törpék hazajöttek +s hogy látták Hófehérkét a földön, mindjárt a királynéra gondoltak. +Hófehérkét felvették a földről, ágyba fektették, nézték, +vizsgálták, a fésüt megtalálták, a fejéből kihúzták s im’, +Hófehérke egyszeribe feleszénkedett s elmondotta, hogy mi +történt.</p> +<p>– Az az asszony a királyné volt, mondották a törpék. Minek +nyitottad ki az ajtót? Többet ki ne nyisd, mert egyszer szörnyű +halálnak halálával halsz meg!</p> +<p>Azalatt a királyné a tükör elé állott s kérdezte nagy +büszkén:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">No, tükröcském, felelj +nyomban,<br /></span> <span class="i0">Ki a legszebb +országomban?<br /></span></div> +</div> +<p>Felelt a tükör:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Szép vagy, szép vagy, szebb a +napnál,<br /></span> <span class="i0">De Hófehérke szebb +náladnál!<br /></span></div> +</div> +<p>Hej, nagyot toppantott a királyné, mondotta szörnyű haraggal: +<span class="pagenum"><a name="Page_184" id= +"Page_184">-184-</a></span></p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Bolond tükör, mit beszélsz +te?<br /></span> <span class="i0">Hiszen meghalt +Hófehérke!<br /></span></div> +</div> +<p>Mondta a tükör:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Dehogy halt meg +Hófehérke,<br /></span> <span class="i0">Felébreszté hét +törpécske.<br /></span></div> +</div> +<p>Dúlt, fúlt a királyné, nem lelte helyét, aztán elbujt egy sötét +kamarában, hol senki sem láthatta, ott kotyfolt, hókusz-pókuszolt s +csinált egy szép kerek almát, pirosat, hogy a ki ránézett, +megkívánta, de belül méreg volt a szép piros alma. Akkor bekente az +arcát, felöltözött parasztasszonynak, úgy ment a hét törpe házához, +kopogtatott az ajtón, Hófehérke pedig kinézett az ablakon.</p> +<p>– Tovább egy házzal, be nem eresztlek, – szólt Hófehérke.</p> +<p>– Nem is akarom, aranyos kisasszony, úgyis elfogyott az almám, +csupán ez az egy van, azt is magának adom, ha elfogadja.</p> +<p>– Nem, nem, nem szabad elfogadnom.</p> +<p>– Talán bizony attól fél, hogy mérges? Ihol, ketté vágom, a +piros felét megeszem én, a fehér felét egye meg maga, lelkem.</p> +<p>Az ám, úgy csinálta, adta gonosz lelke, hogy a fehér felében +volt a méreg, a piros felében meg semmi sem volt.</p> +<p>Hófehérke, mikor látta, hogy az asszony milyen jóizűen eszi az +almát, elfogadta a másik felét, de alig harapott belé, holtan +terült el a földön.</p> +<p>– No, most ébresszenek fel a törpék! – kacagott a királyné s +elszaladt, mint a szél, meg sem állott <span class= +"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> hazáig. +Ahogy hazaért, a tükör elé állott s kérdezte nagy kevélyen:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">No tükröcském, felelj +nyomban:<br /></span> <span class="i0">Ki a legszebb +országomban?<br /></span></div> +</div> +<p>Felelt a tükör:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Könnyű erre +válaszolnom:<br /></span> <span class="i0">Te vagy a legszebb, +asszonyom!<br /></span></div> +</div> +<p>Most már megnyugodott adta gonosz lelke, bizonyos volt abban, +hogy meghalt Hófehérke.</p> +<p>Jőnek este haza a törpék, látják, hogy megint a földön fekszik +Hófehérke, felveszik, ágyba fektetik, nézik, vizsgálják, nem +találnak rajta semmit, mosdatják vízzel, borral, ecettel, de +Hófehérke nem ébredett fel.</p> +<p>– Meghalt! Meghalt! – sírtak, jajgattak a törpék s majd +megszakadt a szívük. Nagy búval, bánattal, sűrü könnyhullatással +koporsót faragtak, abba Hófehérkét belefektették, a koporsó körül +leültek mind a heten s három napig folyton sírtak, mint a +záporeső.</p> +<p>Akkor azt mondták:</p> +<p>– Nem temetjük a fekete földbe a mi drága Hófehérkénket, +csináltatunk neki üvegkoporsót, hadd lássuk mindég.</p> +<p>Csináltattak üvegkoporsót, abba fektették Hófehérkét, ráírták a +nevét s azt is, hogy király lánya volt, úgy vitték ki magas hegynek +tetejére, ott letették s egy közülök mindig ott ült a koporsó +mellett, őrizte, nehogy valaki elvigye. És jöttek arra az erdei +vadak s még azok is siratták a szép Hófehérkét. <span class= +"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span></p> +<p>Telt, múlt az idő s Hófehérke nem változott a koporsóban, úgy +tetszett, hogy csak alszik. Fehér volt, mint a hó, piros, mint a +vér s fekete a haja, mint az ébenfa.</p> +<p>Történt egyszer, hogy az erdőbe jött vadászni egy királyfi, a +hegy tetején meglelte a koporsót, koporsóban Hófehérkét s olvasta, +mi a koporsó oldalára volt írva. Nem győzte nézni, csodálni a +királyfi Hófehérkét s mondta a törpéknek:</p> +<div class="figcenter" style="width: 417px;"><a href= +"images/i013hq.jpg"><img src="images/i013.jpg" alt="" title= +"" /></a></div> +<p>– Adjátok nekem ezt a koporsót s azt adok cserébe, amit csak a +szívetek kíván.</p> +<p>Mondották a törpék:</p> +<p>– Nem adjuk mi ezt az egész világért!</p> +<p>– Hát ajándékozzátok nekem, – mondotta a királyfi, mert nem +tudok élni, ha nem látom Hófehérkét. <span class="pagenum"><a name= +"Page_187" id="Page_187">-187-</a></span></p> +<p>A törpék megsajnálták a királyfit s neki ajándékozták a +koporsót. Akkor a királyfi a szolgáival felvétette a koporsót, ezek +elindultak, mentek, mendegéltek. Egyszer csak megbotlanak a +szolgák, megrázkódik a koporsó, s ím, halljatok csudát! a mérges +alma kigurult Hófehérke torkából, aztán csak fölnyílik a szeme, +mosolyog a szája: föltámadott Hófehérke!</p> +<p>– Hol vagyok? – kérdezte Hófehérke.</p> +<p>– Nálam! – felelt a királyfi s elbeszélte, hogy mi történt. +Aztán mondta: – Jere velem az apám palotájába, légy a feleségem, +szép Hófehérke!</p> +<p>– Veled megyek, veled, – felelt Hófehérke – tied leszek, +tied.</p> +<p>Akkor a királyfi lovára ültette Hófehérkét, hazavitte s +kihirdették ország-világ előtt, hogy házasodik a királyfi. Jöttek a +vendégségre mindenünnen, meghívták arra a királynét is, az fel is +öltözött legszebb ruhájába, de minekelőtte útnak indult, +megkérdezte a tükröt:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Tükröm, tükröm, felelj +nyomban:<br /></span> <span class="i0">Ki a legszebb +országomban?<br /></span></div> +</div> +<p>Felelt a tükör:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Szép vagy, szép vagy, szebb a +napnál,<br /></span> <span class="i0">De Hófehérke szebb +náladnál!<br /></span></div> +</div> +<p>Mérgesen toppantott a királyné:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Bolond tükör, mit beszélsz +te!<br /></span> <span class="i0">Hiszen nem él +Hófehérke.<br /></span></div> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_188" id= +"Page_188">-188-</a></span></p> +<p>Mondotta a tükör:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Dehogy nem él, +Hófehérke!<br /></span> <span class="i0">Most öltözik +hófehérbe.<br /></span> <span class="i0">Ő a királyfi +mátkája,<br /></span> <span class="i0">A jöttödet nagyon +várja!<br /></span></div> +</div> +<p>Hiszen várhatta Hófehérke a gonoszlelkű királynét, nem jött el +az a vendégségbe. Ahogy hallotta a tükör beszédjét, elkékült, +elzöldült s csak elterült a földön. Többet fel sem is kelt +soha.</p> +<p>Hófehérke ma is él, ha meg nem halt, de még a törpék is.</p> +<p>Holnap mind legyenek a ti vendégetek.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_189" id= +"Page_189">-189-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>Az alamizsna.</h2> +</div> +<p class="summary">(Angol mese.)</p> +<p>Öreg koldusasszony álldogált az országút szélén, majd megvette +az Isten hidege. Fújt a szél, kavarogtak a hópelyhek, de ő csak +állott, állott egy helyben s várta, ha valaki arra vetődnék. Hát +jött is gyalogosan egy úriember. Nehéz prémes bunda volt rajta, +vastag meleg keztyű a kezén. Amint elhaladt a koldusasszony +mellett, egy pillanatra megállott: alamizsnát akart adni, de +meggondolta a dolgot. Félt lehúzni a keztyűjét, anélkül pedig nem +adhatott alamizsnát, de részvéttel nézett a koldusasszonyra s +mondta:</p> +<p>– Ó szegény öreg asszony, de szomorú a te sorsod, hogy ebben a +rettentő időben kell itt alamizsnára várnod!</p> +<p>A koldusasszony semmit se szólt, de jól esett szívének az a +néhány jó szó is, hálásan nézett az úriemberre, ki még jobban +beburkolódzott bundájába s haza sietett.</p> +<p>Alig távozott el ez az úriember, pompás úri hintó közeledett a +koldusasszony felé. Gazdag uraság ült a hintóban s ez ahogy +meglátta a didergő asszonyt, megállíttatta hintaját, előkereste kis +pénzestárcáját, kivett belőle egy pénzdarabot, aztán hirtelen +kinyitotta <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= +"Page_190">-190-</a></span> a hintó üveges ajtaját s merthogy +besüvített a hideg szél, gyorsan kidobta a pénzdarabot a hóba. +Amint a pénz kirepült az ablakon, akkor vette észre, hogy +tévedésből aranyat dobott az asszonynak.</p> +<p>– Ejnye, ejnye, – mondta magában – kevesebb is elég lett volna. +No de nem baj, elég gazdag vagyok, néhanapján aranyat is adhatok a +koldusoknak.</p> +<p>Aztán mikor hazaért palotájába s ott ült a gazdagon terített +asztal mellett, a jó meleg szobában, eszébe jutott a koldusasszony +s megint csak hüm getett:</p> +<p>– Ejnye, ejnye, mégis csak igen sokat adtam annak a +koldusasszonynak. No, mindegy, – vigasztalta magát, – Isten majd +visszafizeti.</p> +<p>Közben hazaért a gyalogos úriember is, ő is ott ült gazdagon +terített asztal mellett, de neki már sehogysem izlett az ebéd. +Folyton a koldusasszonyra gondolt s igen szégyellette, hogy semmit +sem adott neki. Hirtelen felugrott az asztal mellől s becsöngette a +szobaleányt.</p> +<p>– Teríts még egy személyre, – szólt a szobaleánynak s azzal +elsietett, egyenest oda, hol a koldusasszonyt látta.</p> +<p>Az, szegény, most is ott volt. Kereste a hóban az aranyat, +turkált mindenfelé, de bizony nem találta. Rongyos ruhájában csak +úgy didergett szegény, szeméből folyt a könny.</p> +<p>– Mit csinálsz, szegény koldusasszony?</p> +<p>– Óh, ne is kérdezze uram. Egy jólelkű úr egy aranyat dobott +nekem s nem találom.</p> +<p>– Ne is keresd, úgy sem találod meg, – mondotta az úriember. – +Jere velem, az én házamba. <span class="pagenum"><a name="Page_191" +id="Page_191">-191-</a></span> <span class="pagenum"><a name= +"Page_192" id="Page_192"><br /> +-192-</a></span></p> +<div class="figcenter" style="width: 383px;"><a href= +"images/i014hq.jpg"><img src="images/i014.jpg" alt= +"Karonfogta az öreg koldusasszonyt, elvezette a házába." title= +"Karonfogta az öreg koldusasszonyt, elvezette a házába." /></a> +<p class="caption">Karonfogta az öreg koldusasszonyt, elvezette a +házába.</p> +</div> +<p>Azzal karonfogta az öreg koldus asszonyt, elvezette a házába, +leültette maga mellé, gazdagon megvendégelte s ebéd után meg is +ajándékozta.</p> +<p>Mikor aznap este az angyalok az égben az ő aranykönyvükbe +beírták mindazt a jó cselekedetet, amit aznap láttak, nem jegyezték +fel a hintós úriember aranyát, de első helyen írták be a gyalogos +úriember nevét, ki megbánta s jóvátette hibáját.</p> +<div class="figcenter" style="width: 384px;"><a href= +"images/ic003hq.jpg"><img src="images/ic003.jpg" alt= +"… gyorsan kidobta a pénzdarabot a hóba." title= +"… gyorsan kidobta a pénzdarabot a hóba." /></a> +<p class="caption">… gyorsan kidobta a pénzdarabot a hóba.</p> +</div> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_193" id= +"Page_193">-193-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A farkas khán leánya.</h2> +</div> +<p class="summary">(Tatár mese.)</p> +<p>Egy régi, szénával fedett kalibában élt egy nyolcesztendős fiú. +Nagyon szegény volt, sem apja, sem anyja, egyedült élt a kalibában. +Egyetlen vagyona egy három esztendős csikó volt. Ezzel foglalkozott +egész nap. Ezt kúrálta, dajkálta, takarítgatta, kényeztette. Aztán +napközben el-eljárt vadászni. Nyulat s más vadat fogott. Vermeket +ásott, csapdákat állított fel: igy fogta a nyulat s a mindenféle +vadakat. Egyebet nem is evett vadhúsnál. Sokat éhezett a fiú, de +annál többet evett a csikó. Annyit evett egymaga, mint egy egész +ménes. Minden 24 órában lelegelt egy egész rétet.</p> +<p>Egy este, mikor már a csikó lelegelte a rétet, megkötötte egy +fához, aztán hazament a kalibába. Lefeküdött, elaludott s reggel, +mikor felkelt, kiment a rétre, hadd lássa el a csikaját. Az ám! +Volt csikó, nincs csikó! Csupán a feje, a lába, a farka s a sörénye +maradott meg, a többit mind egy falásig megette egy farkas. Szörnyű +nagy bánatba borult a szegény fiú: elkezdett sírni keservesen. De +aztán lassanként lecsendesedett, ment, mendegélt, s mit gondolt, +mit nem: ásott egy nagy vermet. A veremnek a szélére letette, +<span class="pagenum"><a name="Page_194" id= +"Page_194">-194-</a></span> ami a csikóból megmaradt: a fejét, a +lábát, a farkát, a sörényét, aztán imádkozott az isteneknek:</p> +<p>– A farkas megette a csikómat, nyelje el hát ez a verem a +farkast! Ezt kivánom tőletek, istenek! – Azzal visszament a +kunyhajába, elészedte, ami maradék nyulhús volt, megette, +lefeküdött, de egész éjjel nem jött álom a szemére, mindig csak a +kedves csikajára gondolt.</p> +<p>Másnap aztán jókor reggel kiment a rétre, hogy még egyszer lássa +csikajának a maradványát. S ím, amint kiment a verem felé, látja, +hogy afelett úgy ragyog valami, mint a fényes nap. Nézi, nézi s hát +egy fehér, aranyhajú farkas van a veremben. Vergelődött ide-oda a +farkas a veremben, de megfogta a kelepce: nem tudott kijönni.</p> +<p>– Hát te etted meg az én csikómat? – mondotta a fiú. – Pusztulj +el itt, dögállatja! – Azzal megragadta a farkánál fogva s az +ostorával szabdalta, vágta, ahogy csak tőle kitelt. Ami szőr volt a +farkasnak a hátán, szerteszét röpült, olyan kegyetlenül vágta, +szabdalta. Hanem a farkas elkezdett könyörögni:</p> +<p>– Ne bánts, te fiú! Mindent adok, amit kivánsz, csak hagyd meg +az életemet!</p> +<p>– Ugyan mi jót adhat egy farkas? – mondotta a fiú. – A lovamat +megetted, megérdemled, hogy gonosz lelkedet kikorbácsoljam a +testedből!</p> +<p>De a farkas tovább könyörgött:</p> +<p>– Hallgass ide! Én a farkas khán vagyok, hatszáz farkas az én +szolgám, azonkívül még egy földi khán s még ezen a földi khánon +kívül hetven más khán, akik az alatt a khán alatt szolgálnak. Ha +akarom, farkas vagyok, ha akarom, ember. Hogyha meghagyod az +életemet, esküszöm neked az istenekre: annyit adok a ménesemből, +amennyi csak tetszik! <span class="pagenum"><a name="Page_195" id= +"Page_195">-195-</a></span></p> +<p>A fiú gondolkozott, habozott egy ideig: vajjon meghagyja-e a +farkasnak az életét. Aztán egyet gondolt: kihúzta a veremből. +Mondotta neki:</p> +<p>– Na, indulj előre! Megyek utánad.</p> +<p>Elindult a farkas khán, ment előre, utána a fiú. Addig mentek, +amíg egy rétre értek. Az a rét a farkas kháné volt. Rengeteg nagy +ménes volt ezen a réten: kilenc csikós őrizte. Ez a kilenc csikós a +farkas khán parancsára szépen meghajtotta magát a fiú előtt. Aztán +elévezették a kilenc legszebbik paripát. Hoztak drága szép ruhákat +s mondották neki: válasszon a lovakból is, a ruhákból is. A fiú +nézte, nézte a paripákat, a ruhákat, melyik volna a szebb, melyik a +pompásabb; de bizony nem tudott választani közülök.</p> +<p>Közbe a farkas khán félrekullogott, elment a rétről s amint a +fiú nézte, nézte, válogatta a paripákat, oda ment egy őszhaju öreg +ember s mondta neki:</p> +<p>– Hallod-e, fiam, hozzá ne nyulj sem a paripákhoz, sem a +ruhákhoz, hanem csak eredj a farkas khán után. Majd egy másik rétre +érsz; ott is ajánlanak paripákat, ruhákat, de azokhoz is hozzá ne +nyulj, ha jót akarsz.</p> +<p>A fiú megfogadta az öreg ember tanácsát, utána ment a farkas +khánnak, csakhamar elérkezett a második rétre is. Hát ott is +rengeteg nagy ménes volt, szebbnél szebb paripák. Ezt a ménest is +kilenc csikós őrizte s hogy meglátták a fiut, a farkas khán +parancsára szépen meghajtották magukat. Aztán elővezettek kilenc +paripát, hoztak szebbnél szebb, drágánál drágább ruhákat s kínálták +erősen a fiut, hogy válasszon közülök. De a fiunak eszébe jutott az +ősz öreg ember tanácsa: bármennyire tetszettek neki a paripák, a +ruhák, hozzájuk se nyult. <span class="pagenum"><a name="Page_196" +id="Page_196">-196-</a></span></p> +<p>Közben, ahogy a paripákat s a ruhákat nézte, megint tovább +kullogott a farkas khán, a fiú meg utána. Nem kellett messzire +mennie, csakhamar a harmadik rétre ért. Ott még nagyobb ménes volt. +Azt is kilenc csikós őrizte, azok is mentek a fiú elé, szépen +meghajtották magukat, aztán elévezettek kilenc paripát, hoztak +szebbnél szebb, fényesnél fényesebb ruhákat s kínálták a fiut, hogy +válasszon közülök. A fiú nézte, nézte, csudálta a paripákat, +ruhákat, nagy kedve kerekedett, hogy válasszon közülök. Már-már +épen választani is akart, de abban a pillanatban ott termett az +őszhajú öreg ember. Mondta neki:</p> +<p>– Vigyázz, fiú, hozzá ne nyulj! Eredj csak tovább! Ne fogadj el +te semmit a farkas khántól, még ha egész vagyonát igéri is. Hanem +van neki egy macskája, ott van a sátrában. Mondjad neki: – Nem kell +nekem semmi egyéb, csak a macska. – Ezt mondván, az öreg ember +eltünt, a fiú pedig ment a farkas khán után, egyenesen a +sátrába.</p> +<p>Ez a sátor hegynek a tetején állott, a Fehértenger mellett. +Felment a fiú a hegyre, belépett a sátorba. A farkas khán már ott +hevert a selyem-divánon. Kezében volt egy aranypálca. Amikor +belépett a fiú a sátorba, felkelt, fogadta illendően s leültette +maga mellé. Aztán hozatott neki pompás ruhát, ételt, italt s úgy +megvendégelte, mint csak valami fejedelmet. Három egész nap s három +éjjel folytonosan vendégelte a farkas khán a fiut. A negyedik nap +aztán kivezette a sátorból s ami csak lova volt a három réten, mind +a sátor elé hajtatta a szolgáival s mondotta neki:</p> +<p>– Na, fiú, nézd ezt a rengeteg sok paripát: fele a tiéd! +<span class="pagenum"><a name="Page_197" id= +"Page_197">-197-</a></span></p> +<p>– Jól van, jól van, – mondotta a fiú. – Majd még ráérünk az +osztozkodásra. – Azzal megfogta a farkas khánt a kezénél fogva s +visszavezette a sátorba.</p> +<p>– Hát nem kellenek a lovak? Ime, itt vannak a kincseim. – S +mutatta kincseit a farkas khán.</p> +<p>Hej, mi szörnyű kincs volt ott! Nem győzte a szem belepni. +Fényesnél fényesebb, drágánál drágább.</p> +<p>– Tiéd a fele kincseimnek, fiú, fogadd el!</p> +<p>– Mit csináljak én a kincseiddel? – mondotta a fiú. Nekem +nincsen feleségem, nekem nincsenek szolgáim, akik vigyázzanak reá. +Jobb, ha nekem ajándékozod a macskádat. Ugy sincs senkim, semmim; +lesz rá időm, hogy ápoljam ezt a macskát.</p> +<p>Ámult, bámult a farkas khán; nem tudta, hogy mit gondoljon. +Szeme-szája tátva maradott. Aztán csak hullani kezdett a könnye. De +hát hiába: Isten nevére fogadta meg, hogy teljesíti a fiú +kivánságát, akármit kiván. Mit volt mit tenni: odaadta neki a +macskát. Azzal a fiú vett egy kötelet, megkötötte a macskát, ismét +felvette a régi ruháját, a macskát eldugta a kebelébe, elbúcsuzott +a farkas khántól s indult vissza az ő kalibájába.</p> +<p>– Hallod-e, – mondotta a khán a búcsuzáskor, – hogyha hazamégy a +te kalibádba, meg ne feledkezzél a macskádról! Ugy ápold, mintha +épen a testvéred volna. Amit te eszel, abból adj ő neki, amit te +iszol, abból itasd őt is. Ugyanazzal a takaróval takard be +éjszakára, amelyikkel te magadat.</p> +<p>A fiú ment egyenesen a kalibájába, meg sem állott hazáig. Ott, a +kalibában, volt még egy kicsi szárított nyúlhusa, azt elévette, +megfőzte, evett belőle; de valahányat falt, mindannyiszor adott a +macskának is. Főzött levest, evett egy kanállal, a másik kanál +<span class="pagenum"><a name="Page_198" id= +"Page_198">-198-</a></span> a macskáé volt. Igy etette-itatta a fiú +a macskát. Mikor pedig lefeküdt, lefektette szépen a macskát is s +betakarta ruhájával. Ahogy ő aludott, elaludott a macska is s ha +éjjel felébredett, felébredett a macska is.</p> +<p>Erősen megtetszett a fiunak a macska. Mert annak a macskának +annyi esze volt, mintha igazi ember lett volna. A fiú pedig mindig, +mikor kiment, hogy nyulat meg más vadat fogjon, megkötötte a kaliba +ajtajához a macskát. Egyszer aztán mi történt? Amint jött hazafelé +a fiú, a kaliba felől gyönyörű szép éneket hall, mintha valami +madár énekelt volna. Megállt, hallgatózott: vajjon csakugyan a +kaliba felől jön-e a hang. Onnét jött bizony. Sietett haza a fiú, +belépett a kalibába, körülnézett: azt hitte, hogy leányt talál ott, +de bizony nem talált. A macska volt ott, úgy, ahogy megkötötte +reggel, ott állott a kalibában.</p> +<p>Másnap este, mikor megvacsorázott a fiú a macskával, lefeküdött +s elaludott. Egyszerre csak szörnyű nagy lármára ébredett fel. +Felkel a fiú, körülnéz s hát nem a kalibájában van, hanem egy +gyönyörű szép sátorban. Ép olyan sátorban, amilyen a farkas kháné. +A sátorban egy sereg szolga; künn a sátor körül pedig rengeteg +paripa, rengeteg szarvasmarha. Kereste a macskát mindenfelé: nem +látja. Az ám, eltünt a macska, de a helyén ott volt egy leány. +Annak a leánynak sok-sok ágba volt fonva a haja s az a sok-sok ág +két-két vastag ágba fonva ismét, ami azt jelentette, hogy többé már +nem leány, hanem asszony: az ő felesége. Vala pedig ez a leány a +farkas khán leánya, aki, amikor a fiú megérkezett volt a farkas +khán sátrába, akkor változott macskává s most ismét visszaváltozott +leánnyá. Csudálkozott a fiú, szörnyen csudálkozott, de aztán +megszólalt a leány: <span class="pagenum"><a name="Page_199" id= +"Page_199">-199-</a></span></p> +<p>– Ne csudálkozz! Ime, amit itt látsz, az mind a tied. Az apám +utánam küldötte fele vagyonát. Ihol van egy öreg ember: +Alten-Mirgén a neve. Ez lesz a mi vagyonunknak a felvigyázója, ezt +is az apám küldötte ide.</p> +<p>Abban az időben, amikor ez történt, élt a földön egy hatalmas +fejedelem: Jedajkán volt a neve. Annak egy fia: Jeebet-Mirgén volt +a neve. Mind a kettő világhíres vitéz. Ez a Jeebet-Mirgén sokáig +járt a farkas khán leánya után, akinek Alten-Byrtyk volt a neve. +Mikor aztán meghallotta, hogy a szegény fickó vette feleségül, +szörnyű haragra gerjedett s elhatározta, hogy megbosszúlja magát. +Azt mondotta az apja Jeebet-Mirgénnek:</p> +<p>– Hallod-e, van még asszony s leány elég a világon. Felejtsd el +te Alten-Byrtyket! Mert bizony mondom, halálnak halálával halsz +meg.</p> +<p>De a fiú nem hallgatott az apja szavára. Nem, nem ő addig meg +nem nyugszik, amíg azt a fickót meg nem bosszúlja! Végre is +Jeebet-Mirgén elindult, hogy felkeresse a szegény fiut. Ment, meg +sem állott, amíg a sátrába nem ért. Megkötötte a lovát a sátor +aranyoszlopához s belépett. Szót se szólt, csak leült az ágyra s +ahogy leült, Alten-Byrtyk vitt neki ételt-italt. Gazdagon +megvendégelte. A szegény fiú ült szép csendesen a helyén, nem szólt +egy szót sem. Kezdetben Jeebet-Mirgén nem akarta a bort inni, hanem +ami bort adott neki az asszony, azt észrevétlenül mind a kebelébe +öntözte. Észrevette ezt Alten-Byrtyk s merthogy ő is ivott a +borból, vigyázni kezdett magára s valahányszor a poharat az +ajakához vitte, szépen a bort beleöntötte a ruhája karjába. +<span class="pagenum"><a name="Page_200" id= +"Page_200">-200-</a></span></p> +<p>Hanem az ura, az bezzeg ivott! Szörnyű sokat ivott! Mikor aztán +meglátszott rajta a bor, mondotta neki Jeebet-Mirgén:</p> +<p>– Hallod-e, fickó! Akarsz-e velem versenyre kelni?</p> +<p>– Akarok ám! – mondotta a fiú</p> +<p>– Nohát, akkor hallgass ide. Én majd elbújok, te pedig +megkeresel engem. Ha megtalálsz, akkor a tied leszek, a te rabod. +Ha pedig én talállak meg téged, akkor te leszel az én rabszolgám, +enyém lesz a feleséged is, enyém minden vagyonod.</p> +<p>– Jól van, – mondotta a fiú, – legyen kedved szerint. – Azzal +Jeebet-Mirgén felkelt a helyéről, s elindult hazafelé.</p> +<p>Utána indult mindjárt a fiú is. De mielőtt elindult volna, +Alten-Byrtyk mondotta neki:</p> +<p>– Hallgass ide! Hogyha belépsz Jeebet-Mirgén sátrába, látsz ott +egy ládán egy íjjat meg egy nyílvesszőt. Vedd ezt a kezedbe s ahogy +csak birod, úgy hajtogasd, tördeld, mert ebben az íjjban s ebben a +nyílvesszőben lesz Jeebet-Mirgén.</p> +<p>Elindult a fiú ment gyalogszerrel, aztán elért a Jeebet-Mirgén +sátrába, aki már otthon volt. Otthon volt az apja is, Jedajkán, ült +egy helyben nagy búsan, nagy szomoruan. Még minek előtte belépett a +fiú a sátorba, mondotta az öreg a fiának:</p> +<p>– Hej, fiam, fiam! – hiába kezdesz te Alten-Byrtykkel, több esze +van annak, mint mi nekünk. Vetélkedni kezdettél Alten-Byrtykkel? +Meglásd: mindent elveszítünk, s hogyha nem hagysz fel ezzel a +vitézkedéssel, végezetül még Alten-Byrtyk kővé is változtat minket! +<span class="pagenum"><a name="Page_201" id= +"Page_201">-201-</a></span></p> +<p>Mikor a szavát befejezte az öreg, akkor lépett be a sátorba a +fiú. Ahogy belépett, mindjárt meglátta a ládán az íjjat, a +nyílvesszőt: egyenesen odalépett, kezébe vette, megfogta egész +erejével, kezdette hajtogatni, ropogtatni s ím, abban a pillanatban +Jeebet-Mirgén elsápadott, jajgatott szörnyen, mintha valaki verte +volna. Aztán elkezdett rimánkodni:</p> +<p>– Ne bánts, ne bánts! Inkább rabszolgád leszek!</p> +<p>– Várj csak, – mondotta a fiú, – még előbb nekem is el kell +bújnom. Akkor válik el, hogy ki lesz a másiknak a rabszolgája. – +Azzal otthagyta Jeebet-Mirgént, kilépett a sátorból s ment +egyenesen haza.</p> +<p>Indult utána mindjárt Jeebet-Mirgén is. De sietett, ahogy csak +birta, nehogy egy pillanatra is elveszítse a szeme elől a fiut. +Mikor a fiú belépett a sátorba, Jeebet-Mirgén ott állott a tulsó +hegynek a tetején, onnan nézett a sátorba.</p> +<p>Ahogy belépett a fiú, a felesége egyszeribe tűvé változtatta s +bedugta a bundájának a karjába. Jött Jeebet-Mirgén, kereste +mindenfelé a fiut, de bizony nem tudta megtalálni. Egész nap +kereste, hiába kereste; aztán estefelé, mikor már a nap lement, +Jeebet-Mirgén is, meg a lova is kővé vált.</p> +<p>– Na, – mondotta az asszony az urának, – most ebben a +pillanatban kővé változott Jedajkán is. Eredj, menj oda a sátrába, +hozd el mindenét, amije van. De figyelj jól ide: Jedajkán népének a +fele harcban legyőzött ember. Azokat ide ne hozd, hanem telepítsd +le innét jó messzire. Aztán találsz a Jedajkán sátrában sok minden +között egy elkerített ládát. Ebben a ládában egy ragyogó fényes +kardot. Ezt a kardot vedd ki a ládából s hozd el. De vigyázz egész +úton rá, ne hogy kiejtsd a kezedből! Ha szerencsésen hazahozod, +<span class="pagenum"><a name="Page_202" id= +"Page_202">-202-</a></span> te leszel a földnek legnagyobb vitéze. +Hatalmad lesz még a halál fölött is.</p> +<p>Elment a fiú, meg sem állott Jedajkán sátráig. Hát amint odaért, +látta, hogy ott áll Jedajkán lova a sátor előtt, kővé meredve, s +ott ül a sátor ajtaja előtt Jedajkán szintén kővé meredve. És ott +voltak a hét Istenek és örvendezének a fiú szerencséjén; +örvendezének pedig azért, mert Jedajkán félig-meddig a gonoszok +fajtájából való volt, s az Isteneknek sem volt felette +hatalmuk.</p> +<p>Bement a sátorba a fiú, kinyitotta a ládát, meglátta benne a +kardot. Ugy fénylett, mint az égő láng. Szépen kezébe vette a +kardot, aztán parancsolta az atamán-nak és mind a szolgáknak, hogy +szedjék össze, ami kincse van Jedajkánnak és hozzák az ő sátrába. +Összeszedték, ami kincse volt Jedajkánnak, aztán mentek, egész nap +mentek, amíg az ő sátrába értek. Amikor megérkezett a fiú, kérdezte +tőle a felesége:</p> +<p>– Hát hol van a csikódnak a feje, a sörénye, a lába s a farka, +amelyet a farkas megevett volt?</p> +<p>Kiment a fiú ahhoz a veremhez, ahol letette volt a csikajának a +maradványait s hát ott volt mind: a sörénye is, a farka is, a lába +is, a feje is. Odament az asszony is, szépen összeszedte, bevitte a +sátorba. Aztán lefeküdtek, aludtak mind a ketten.</p> +<p>Reggel, mikor felébredett a fiú s kiment a sátorból, szeme-szája +elállott a csudálkozástól. Ime, egy aranyszőrű paripa volt kötve a +sátor aranyoszlopához, fel volt nyergelve, kantározva; volt rajta +nyíl, kard s mindenféle hadiszerszám. Ahogy meglátta az ő kedves +lovát, mindjárt nevet is adott neki: Arany-Rókának nevezte. Aztán +nevet adott magának is: Alten-Köök (aranykapu) lett az ő neve. +Akkor aztán tartott nagy <span class="pagenum"><a name="Page_203" +id="Page_203">-203-</a></span> vendégséget, arra meghítta az +apósát, a farkas khánt, akinek másik neve vala Birtik khán és +meghivott még sok-sok embert. És a vendégség alatt mondá Birtik +khán:</p> +<p>– Most pedig én itt maradok veletek, együtt éljünk, együtt +haljunk.</p> +<p>Ami vagyona volt, s ami marhája volt, mind elhozatta, mind a +gyermekeinek adta. Annyi volt a paripa, annyi volt a szarvasmarha, +hogy alig fértek el a tenger partján. Mikor Alten-Köök jól +kigyönyörködte magát a rengeteg sok paripában, mondotta neki a +felesége:</p> +<p>– Hallod-e, Jedajkánnak az országában él hetven bojár és +négyszáz más férfi. Ez a hetven bojár s ez a négyszáz férfi +háromszor huszonnégy óra alatt idejön a mi országunkba, hogy +megöljön minket s elpusztítsa a mi országunkat, népünket. Ne várd, +amíg idejönnek, előzd meg őket!</p> +<p>Egyéb sem kellett Alten-Kööknek, egyszeribe nekikészülődött, +felpattant aranyszőrű paripájára, elbúcsuzott a feleségétől, +apósától. Azt mondotta: három esztendeig vissza sem tér. Azzal +elvágtatott, mint a sebes szél, még annál is sebesebben.</p> +<p>Hát elment Alten-Köök, telt, mult az idő, közben az asszonynak +gyermeke született, egy gyönyörű szép fiú. Az a fiú nőtt, +növekedett s egyszer mi történt, mi nem: eltünt, mintha a föld +nyelte volna el. Ugy történt pedig az, hogy a fiú kiment a rétre, +aztán tovább bolyongott, elment a sziklás hegyek közé, azok közé a +hegyek közé, ahol Jedajkánnak a legyőzött népei éltek, akiket +Alten-Köök telepített ide. S amint ott járt-kelt a fiú, meglát hat +embert, akik egy hetedik emberrel, akinek Kőfejű volt a neve, +tanácskoztak. Azon tanácskoztak pedig ezek az emberek, hogy öljék +<span class="pagenum"><a name="Page_204" id= +"Page_204">-204-</a></span> meg Alten-Kööknek a fiát. De Kőfejű nem +akarta megölni a fiut, s mert hogy nem akarta megölni, az a hat +ember megfogta Kőfejűt meg a fiut is, mind a kettőt összekötötték, +s a tengerbe dobták. Keresték a fiut mindenfelé, tűvé tették az +egész országot, de bizony nem találták. Aztán keresték ott a +sziklák között is, ahol Jedajkán legyőzött népei éltek s ím, +megtalálták azt a hat embert, akik most is ott állottak egy +helyben, tanakodtak, közbe-közbe rengeteg nagy köveket vettek fel s +dobálták be a tengerbe.</p> +<p>Ahogy ezeket látta Alten-Byrtyk, mindjárt tudta, hogy senki más, +csak ezek tüntették el az ő fiát. Visszatért a sátrába, leborult a +földre s keservesen siratta a fiát. Sírt egész nap, aztán elaludott +a sok sírástól.</p> +<p>Mikor aztán reggel felébredett s kiment a sátorból és átalnézett +a tengeren, szeme-szája elállott a csudálkozástól. Mert a tengernek +a túlsó partján látott egy szörnyű nagy épületet, mely addig nem +volt ott. És összecsődültek mind a népek a tengernek a partján és +csudálkoztak azok is, mert ők sem látták azt a rengeteg nagy +épületet s nem tudták elgondolni, hogy s mint kerülhetett ez ide. +Hát még mikor látták, hogy ott, a tenger túlsó partján van annak a +sok paripának, annak a sok szarvasmarhának a fele, amelyet a farkas +khán Alten-Kööknek ajándékozott. Most már bizonyosan tudta +Alten-Byrtyk, hogy ez annak a hat embernek a dolga. Csak azt várta, +hogy este legyen s ahogy este lett, fecskévé változott. Általrepült +a tengeren, egyenesen a felé a nagy épület felé. Amint repült, +repült a tenger felett, jött szembe vele egy sólyommadár. +Alten-Byrtyk megijedt szörnyen, tovább akart repülni, nehogy +elfogja a sólyom, de a sólyom megszólította: <span class= +"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span></p> +<p>– Állj meg, állj meg, fecskemadár! Ne félj tőlem, javadat +akarom.</p> +<p>Megállott Alten-Byrtyk, a sólyom meg szépen hozzárepült. Volt a +csőrében egy acélkő, a katonában pedig egy aranyszelence. Mondta +Alten-Byrtyknek a sólyom:</p> +<p>– Ihol van egy magas sziklahegy. Repülj oda. Szállj le ottan. +Veled megyek.</p> +<p>Repült a fecske, azaz, hogy Alten Byrtyk, leszállott a sziklának +a tetején, leszállott vele a sólyom is. S ahogy leszállott, ember +lett belőle. A Kőfejű volt ez az ember; az, akivel a fiut a +tengerbe dobták volt. Ahogy ültek a szikla tetején, megszólalt a +Kőfejű s mondotta Alten-Byrtyknek:</p> +<p>– Ez az acélkő egykor a Jedajkáné volt s tőle ez a hat ember +lopta el, aki engem a tengerbe dobott s velem a te fiadat. Ezzel az +acélkővel uralkodott Jedajkán minden népek fölött. Mert +valahányszor ezt az aczélkövet sziklához ütötte, mindannyiszor száz +vitéz jött a világra. Ezzel az acélkővel ő mindent meg tudott +cselekedni, amit csak akart. Minden kivánsága teljesült, amit csak +kivánt. Ezzel az aczélkővel hidat lehet varázsolni a tenger fölé, +sziklákat lehet szétrombolni; ezzel az acélkővel mindent lehet +cselekedni. Hát én ezt az acélkövet újra elloptam attól a hat +embertől s most már az ő hatalmuknak vége. Ebben az +aranyszelencében a te fiadnak a szelleme vagyon. Ezt is attól a hat +embertől loptam el.</p> +<p>Azzal vette Kőfejű az acélkövet, kétszer megütötte a sziklát s +ím, abban a pillanatban kétszáz vitéz termett elé a földből.</p> +<p>– Egyszeribe megöljétek azt a hat embert! – parancsolta Kőfejű a +vitézeknek, – égessetek meg <span class="pagenum"><a name= +"Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> mindent, ami a tengeren +túl van. – Abban a pillanatban elégették azt a rengeteg nagy +épületet s mindent, ami abban volt s ím, egyszerre csak kipattant a +földből Alten-Köök. Akkor meg kinyitotta a Kőfejű a szelencét, a +szelencéből pedig előtoppant a fiú igazi valóságában. A Kőfejű s +Alten-Köök testvérséget fogadtak. Alten-Köök nekiadta legszebb +paripáját, aztán hazamentek s éltek együtt mind, a hányan voltak, s +máig is élnek, ha meg nem haltak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_207" id= +"Page_207">-207-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A hű szolga.</h2> +</div> +<p class="summary">(Székely mese.)</p> +<p>Hol volt, hol nem volt, az óperenciás tengeren innét, +hetedhétországon túl, volt egyszer egy király s annak egy növendék +fia.</p> +<p>A király éppen azon járatta az eszét, hogy a fiát megházasítsa, +mikor a szomszéd ország királya erősen megsértette, s mit volt mit +tenni, abbahagyta a fia házasságát, s rettentő nagy sereggel +elindult háborúba. Hanem a fiát otthon hagyta házőrzőnek s erősen a +szívére kötötte, nehogy megházasodjék, míg ő a háborúból haza nem +kerül.</p> +<p>Elment a király s a fia csakugyan honn maradt, s ahogy tudta, +igazgatta az országot, de telt, mult az idő, esztendő esztendő +után, s az apja csak nem került haza, még mindig háborúskodott a +szomszéd királlyal.</p> +<p>Ő bizony – gondolta magában a királyfi – nem vár ítélet napjáig, +talán öreg ember is lesz, mire hazakerül az apja, – elindul +leánynézőbe. Nagy sereget gyüjtött s úgy indult világgá, hadd +lássák idegen földön, hogy őt sem a gólya költötte. De még az +országuk határáig sem érhettek, jő velök szembe a király, akarom +mondani: szaladott, mert rútul megverték a seregét.</p> +<p>Bezzeg megörült a király, amikor meglátta, hogy jő a fia +elejébe. Azt hitte, hogy híre ment a vereségének <span class= +"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> s most +jő a segítségére. De meg is mérgelődött szörnyen, mikor megtudta, +hogy a királyfinak eszeágában sem volt ez, hanem házasságon járt az +esze.</p> +<p>– Meghagytam, ugy-e, hogy el ne mozdulj hazulról, míg vissza nem +térek, – mondta a király. – Nem fogadtál szót, mehetsz, amerre a +szemed lát, de a katonáimat el nem viszed, hallod-e!</p> +<p>Eleget kérlelte a fiú az apját, hogy így s hogy úgy, egyszer +csak meg kell hogy házasodjék, de a király nem engesztelődött meg, +s elvette tőle az egész ármádiát. Egyes-egyedül egy vadász maradt a +királyfi mellett. Ez olyan hűséges embere volt a királyfinak, hogy +még a királlyal is szembeszállott, s azt mondta: – Felséges +királyom, egy életem, egy halálom, de én a királyfit el nem +hagyom!</p> +<p>Elváltak nagy haraggal s a király ment hazafelé, a királyúrfi +pedig hűséges vadászával hetedhétország ellen. Búsult erősen, hogy +az apja még csak egy jó szót sem adott útravalónak, de még egy hét +sem telt belé, elmult a nagy búbánatja. El bizony, mert addig +mentek s mendegéltek hegyeken, völgyeken, erdőn, mezőn által, hogy +hetedik nap elérkeztek Aranyország aranyvárába, s ott találtak egy +aranyvirágot, de olyant, hogy a napra lehetett nézni, de arra nem. +(Közbe legyen mondva, s nehogy elfelejtsem, az aranyvárban a király +lakott s az aranyvirág a király egyetlen leánya volt.) Éppen az +ablakban ült Aranyvirág, mikor a királyfi megérkezett, s mondta +magában:</p> +<p>– No, ez bizonyosan érettem jött, de ha jött, bizony el is +megyek vele.</p> +<p>Mert szép volt Aranyvirág, de a királyúrfi sem volt ám olyan +tedd el s elé se vedd legény: megakadt a szem rajta. <span class= +"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span></p> +<p>Fölmegy a királyfi a palotába, s nem sokat teketóriázik, +elémondja a királynak, hogy ő ki, s mi, s hogy becsületes +szándékkal jött. A királynak megtetszett a legény, s azt mondta: – +Jól van, fiam, legyen tiéd a leányom, ásó, kapa, s a nagy harang +válasszon el, ha szeretitek egymást. Egybe hivatta Aranyvirágot s +ez is azt mondta: – Én bizony szívesen megyek a királyfihoz, mert +látom a szeméből, hogy igaz szeretettel van hozzám.</p> +<p>Mindjárt papot hivattak, a fiatalokat összeeskették s csaptak +olyan lakodalmat, hogy folyt a bor s pálinka Hencidától Boncidáig s +még azon is egy sánta arasszal túl.</p> +<p>Mikor a nagy vendégségnek vége volt, befogattak hat szép lovat +egy aranyos, gyémántos hintóba, a fiatalok beleültek s elindultak a +királyfi hazájába. Még az estére a királyfi országába értek s +megszállottak egy fogadóban. A fiatal pár egyszeribe le is feküdt, +de a királyfi vadásza kint maradt a fogadó udvarán s le nem húnyta +a szemét, nehogy a gazdájának valami bántódása essék. Hát úgy +éjféltájban hallja a vadász, hogy a ház tetejére száll három varjú +s ott csak elkezdenek diskurálni.</p> +<p>Azt mondja az első varjú: – No, halljátok, ilyen szép egy pár +ember sem hált még ebben a fogadóban. Kár, kár, kár, hogy ilyen +fiatalon el kell pusztulni szegény fejöknek.</p> +<p>Mondja a második:</p> +<p>– Hogyne pusztulnának el, mikor holnap leszakad alattuk az +aranyhíd.</p> +<p>Mondja a harmadik varjú: – Hej, gonosz lelke lehet a királyfi +apjának! Azt hallottam, hogy a király fűrészeltette be a hídlábat. +Kár, kár, kár! De, hé, <span class="pagenum"><a name="Page_210" id= +"Page_210">-210-</a></span> halljátok-e, aki ezt a mi +beszélgetésünket elárulja – térdig sóbálvánnyá változik, akár +állat, akár ember légyen.</p> +<p>– Nem bánom én, hadd változzak, mégis elárulom mondta hangos +szóval a vadász, hogy a varjak jól hallották.</p> +<p>– Kár! kár! kár! – kárrogtak a varjak s elrepültek a ház +tetejéről.</p> +<p>De még egy jó hajításnyira sem repülhettek három galamb szállott +a ház tetejére, s halljatok csudát ezek is beszélgetni +kezdettek.</p> +<p>Azt mondja az első: – Hej, szegény fiatal pár! Hiába menekedtek +meg a hídnál, még is el kell pusztulnotok.</p> +<p>– El bizony, – mondá a második, – mert a király +megboszorkányozott hintót küld elejökbe.</p> +<p>– Csak belé ne ülnének, – mondta a harmadik, – mert ha +beléülnek, rettentő forgószél kerekedik, felkapja az égig +hintóstól, lovastól, mindenestől s úgy lesuppannak a földre, hogy a +hetvenhetedik porcikájuk is izzé-porrá törik. Csak aztán ezt a mi +beszélgetésünket el ne árulja valaki, mert egyszeribe derékig +sóbálvánnyá változik.</p> +<p>– Nem bánom én, mégis elárulom, – mondta a vadász fenszóval, +hogy a galambok is jól hallották.</p> +<p>Tovább is rebbentek a ház tetejéről nagy ijedten.</p> +<p>De nézz csak oda! Ahogy a galambok elröppentek, három sas +szállott a ház tetejére. Bezzeg, hogy ezek is diskuráltak.</p> +<p>Mondja az első:</p> +<p>– Attól a hídtól s a hintótól még csak megmenekedhetnék ez a +fiatal pár, de már azután nem tudom, mi lesz velük. <span class= +"pagenum"><a name="Page_211" id="Page_211">-211-</a></span></p> +<p>– No, azt én sem, – mondá a második sas, – mert azt hallám a +városban, hogy a király egy pár arany- s ezüsthímes köntöst küld a +fiának s a menyének is, hogy vegyék fel mindjárt.</p> +<div class="figcenter" style="width: 351px;"><a href= +"images/i015hq.jpg"><img src="images/i015.jpg" alt="" title= +"" /></a></div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_212" id= +"Page_212">-212-</a></span></p> +<p>– Hiszen csak – mondá a harmadik – valahogy megsejdítenék, hogy +amint felveszik a köntöst, egyszeribe porrá égeti őket. De mi meg +nem mondhatjuk s úgy árulja el a mi beszélgetésünket valaki, hogy +merős-merejében sóbálvánnyá változik.</p> +<p>– Nem bánom én, akármi történjék velem, – mondta a vadász hangos +szóval, – de nem hagyom elpusztulni a gazdámat.</p> +<p>Reggel, mikor indulóba voltak, megszólítja a vadász a királyfit +s mondja neki: – Az éjjel álmomban olyan álmot láttam, felséges +királyfi, hogy ha rám nem hallgat, bizony elpusztulunk. +Meginstálom, felséges királyfi, tegye mindig, amit én mondok, amíg +haza érünk s nem bánja meg.</p> +<p>Kacagott a királyfi s a felesége is: ó te bolond, te, álom s +esős idő.</p> +<p>– Már akár esős, akár napos, hallgasson rám, felséges királyfi, +– esenkedett a vadász.</p> +<p>Nem hagyott békét addig a királyfinak, mig meg nem ígérte, hogy +mindent úgy tesz, ahogy ő elémondja.</p> +<p>Na, elindulnak s megérkeznek az aranyhídhoz. Azt mondja a +vadász: – Ezt a hintót hagyjuk itt!</p> +<p>– Hát ezt már hogy hagynók itt? – kérdezte a királyfi.</p> +<p>– Ezt bizony úgy, hogy egy szeg sem jó ebben a hintóban: letörik +a hídon. Szégyen egy királyfinak ilyen hintóban vinni a +feleségét.</p> +<p>Leszállottak a hintóról, körülnézték, vizsgálták, még a tengely +alá is bebujt a királyfi, de még a felesége is utána, hanem csak +úgy ragyogott még a kerékkenő is, mert hát folyó színarany volt az +is.</p> +<p>– Hm, – mondá a királyfi, én nem látok ezen a hintón semmi +hibát, de szavamat adtam, hogy hallgatok <span class= +"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> rád, +hát hagyjuk itt. Ott hagyták a hintót, szépen átsétáltak a hídon, a +vadász meg a lovakkal általusztatott a vízen. Gyalog mentek be a +városba, ott hintót vettek s úgy mentek tovább.</p> +<p>Még a város határán túl sem voltak, hát jön eléjük a hopmester +szép aranyos hintón s jelenti a királyfinak, hogy a felséges +apjaura küldötte a hintót, hozzája illendőt.</p> +<p>Színarany volt még a kerékszeg is, de a vadász úgy tett, mintha +megvizsgálná alúl, felül, kívül, belül, s azt mondta a királyfinak: +– Felséges királyfi, belé ne üljön ebbe a hintóba, mert amilyen +cifra, éppen olyan rossz. S hogy rá ne ülhessenek, elérántotta a +kardját s miszlikbe vágta a drága aranyhintót.</p> +<p>A királyfi csak csóválgatta a fejét, csak hümgetett, de mit +csináljon? Szavát adta, hogy engedelmeskedik.</p> +<p>Visszaültek a vett hintóba s úgy értek a király városának a +határába. Ott is várta már egy követ, az egyiknek karján +királyfinak való köntös, a másiknak karján a feleségének való +köntös. Aranytól, ezüsttől ragyogott mind a kettő.</p> +<p>Megörült a királyfi, de még inkább a felesége s egyszeribe föl +akarták venni a drága szép köntöst, de a vadász kikapta a követ +kezéből s mind a két köntöst diribre-darabra szaggatta.</p> +<p>– Hát ezt ugyan miért tevéd? – békételenkedett a királyfi.</p> +<p>– Ezt azért tettem, hogy még inasnak sem volt való, nemhogy +királyfinak.</p> +<p>– De így s de úgy, – mondta a királyfi s erősen haragudott a +vadászra. A felesége meg sírt mérgében, hogy nem a királyfi +parancsol, hanem a szolgája. <span class="pagenum"><a name= +"Page_214" id="Page_214">-214-</a></span></p> +<p>Ezalatt pedig az öreg királyt csakhogy föl nem vetette a +bosszúság, hogy nem tudta elpusztítani a fiát, aki dacolni mert +vele. Hanem azért úgy tett, mintha erősen örülne, mikor a fia és a +menye megérkeztek. De nem volt nyugta, mig ki nem tudja, hogy mi +csudálatos módon kerülték ki háromszor a halálos veszedelmet.</p> +<p>Mondta a fiának: – No édes fiam, nem hittem volna, hogy megvesd +az apád ajándékát. Tőlem szebb nem telt.</p> +<p>– Ne haragudjék, édes apám, – mondá a királyfi, – tetszett +nekünk minden, de a vadászomnak megígértem, hogy az úton mindenben +ráhallgatok, s annak a bolondos legénynek sem a hintó, sem a köntös +nem tetszett. Azt mondta, hogy elpusztulunk, ha nem hallgatunk a +szavára.</p> +<p>– Na megállj, te vadász, – gondolta magában a király – ezt +megkeserülöd. Különben is haragudott rá szörnyen, amiért a fiához +jobban húzódott s elment vele leánynézőbe.</p> +<p>Egyszeribe összehívatta a törvénybírákat s ezek halált mondtak a +vadász fejére. Másnap hajnalban akasztófát ástak az udvar közepére, +s a vadászt alája állították. Felolvasták egy nagy lepedő +papirosból az ítéletjét s azt is, hogy mivel szolgált az +akasztófára.</p> +<p>– Jól van, – mondá a vadász – nem bánom, ha meg is halok, +csakhogy a gazdámnak az életét megmentettem!</p> +<p>S elmondotta, hogy mit hallott a varjaktól.</p> +<p>Hát abban a szempillantásban sóbálvánnyá változott térdig. +<span class="pagenum"><a name="Page_215" id= +"Page_215">-215-</a></span> <span class="pagenum"><a name= +"Page_216" id="Page_216"><br /> +-216-</a></span></p> +<div class="figcenter" style="width: 364px;"><a href= +"images/i016hq.jpg"><img src="images/i016.jpg" alt= +"A hű szolga sóbálvánnyá változott." title= +"A hű szolga sóbálvánnyá változott." /></a> +<p class="caption">A hű szolga sóbálvánnyá változott.</p> +</div> +<p>Mondta tovább, hogy mit hallott a galamboktól, s abban a +szempillantásban sóbálvánnyá változott derékig.</p> +<p>Tovább mondotta, hogy mit hallott a sasoktól s hát Uram Jézus, +ne hagyj el! – merős-merejében sóbálvánnyá változott.</p> +<p>Búsult a királyfi, helyét sem találta a nagy erős búbánattól. +Istenem, istenem, hogy ilyen szomorú vége lett a vadászának miatta, +mikor éppen az ő életét mentette meg. Föltette magában, hogy elmegy +világgá, s addig vissza sem jön, míg szerit, módját nem találja +annak, hogy az a sóbálvány miként változzék vissza lelkes emberi +állattá.</p> +<p>Eleget kérte a felesége, hogy maradjon, ne induljon neki +bolondjába, de nem tudta lebeszélni a szándékáról. Hallotta ezt egy +öreg asszony, aki a királyfinak dajkája volt, az is mondta: – ne +menj el, lelkem gyermekem, maradj a feleséged mellett, – de +beszélhettek neki, azt mondta: egy életem, egy halálom, nem hagyom +sóbálványnak a vadászomat!</p> +<p>– No, ha olyan erősen eltökélted magad, – mondá az öreg asszony, +– keresd fel <i>Szerencsének Szerencséjét</i>, ez ha segít rajtad, +senki más ezen a világon.</p> +<p>Elbúcsuzott a feleségétől keserves könnyhullatás közt s elindult +világgá. Hét nap s hét álló éjjel mindég ment, sok emberrel +találkozott, sokat elhagyott, de senki lélek nem tudta megmondani, +hogy hol lakik Szerencsének Szerencséje.</p> +<p>Egyszer egy malomnál esteledett meg s bement a molnárhoz, +szállást kért tőle.</p> +<p>– Istené a szállás, – mondá a molnár, s adott neki vacsorát s +szállást. Vacsora közben elmondta a királyfi, hogy ki s mi ő, s +miben jár. Azt mondja a <span class="pagenum"><a name="Page_217" +id="Page_217">-217-</a></span> molnár: – Hej, felséges királyfi, ha +megtalálod Szerencsének Szerencséjét, kérdezd meg tőle, mi az oka, +hogy az én malmom két kőre jár, van neki posztóványolója, +kásatörője is, s még sem tudok boldogulni.</p> +<p>Megígérte a királyfi, hogy megkérdezi, csak feltalálja +Szerencsének Szerencséjét.</p> +<p>Tovább ment reggel s estére egy faluba ért, de már mindenütt +lenyugodtak, csak egy kicsi házban látott gyertyavilágot. Bement +oda s hát három lány ül a kemence előtt s fonnak nagy serényen. +Ezek is adtak szállást szívesen, s mikor megtudták, hogy mi +járatban van, a szívére kötötték, kérdezze meg Szerencsének +Szerencséjét, hogy mért nem viszik őket férjhez, pedig minden este +fölfonnak egy-egy guzsaly csepűt.</p> +<p>A királyfi megigérte, hogy szívesen megkérdezi, csak +rátaláljon.</p> +<p>Tovább ment reggel a királyfi, ment hegyeken, völgyeken át, s +egy nagy rengeteg erdőbe ért. Három nap s három éjjel kóborgott a +rengetegben, s mikor egy kicsit rítkulni, nyiladozni kezdett, csak +elejébe kanyarodik egy patak, megáll a folyásában s megszólítja: – +Ugyan bizony, hol jársz itt, ahol a madár sem jár? Amióta a világ +világ lett, még nem járt erre ember.</p> +<p>Mondja a királyfi, hogy mi járatban van.</p> +<p>– Ejnye, te királyfi, – szólt a patak – kérdezd meg Szerencsének +Szerencséjét, hogy mért nincs bennem sem hal, sem rák, pedig olyan +tiszta a vizem, mint a kristály.</p> +<p>– Jól van, – mondta a királyfi, – megkérdezem, ha kétfelé +nyílsz, s száraz lábbal átmehetek rajtad. <span class= +"pagenum"><a name="Page_218" id="Page_218">-218-</a></span></p> +<p>A patak egyszeribe kétfelé nyílott s a királyfi szépen, száraz +lábbal átsétált rajta.</p> +<p>– Ne búsulj, – mondta a királyfi, – csak megtaláljam +Szerencsének Szerencséjét, megkérdem tőle, amire kértél.</p> +<p>Kiért a rengeteg erdőből, s egy szép virágos földön folytatta az +útját. Nem volt ennek sem széle, sem hossza. Ment, mendegélt s +estére egy kicsi házacskához ért. Bement, hogy szállást kérjen.</p> +<p>Egy öreg asszony ült a góc alatt, de olyan öreg, hogy az orra a +földet verte. Köszönt illendőképpen: – Adjon Isten jó estét, +öreganyám!</p> +<p>– Adj’ Isten, fiam! Hát te mi jóban jársz erre mifelénk?</p> +<p>Mondja a királyfi, hogy Szerencsének Szerencséjét keresi.</p> +<p>– No bizony, ha őt keresed, hát jó helyen jársz, mert én az +anyja vagyok.</p> +<p>Hej, megörült a királyfi, s mindjárt elémondta, hogy mit akar +tőle.</p> +<p>Mondta az öreg asszony: – Jól van, édes fiam, csakhogy az én +leányom most kint van a szőlőben, még éjjelre sem jő haza. Reggel +menj ki hozzá, vígy magaddal egy kapát s ne szólj hozzá semmit, +csak állj mellé s kapálj te is. De jegyezd meg jól, hogy, még ha +kérdez, akkor se felelj neki déli tizenkét óráig. Délben én majd +ebédet viszek nektek, s mikor leül az ebédhez, ülj le te is és +egyél vele. Ebéd után megkérdi: mi bajod, akkor aztán mondd meg s +majd segít rajtad.</p> +<p>Megköszönte a királyfi a jó tanácsot, s reggel kiment a szőlőbe. +Úgy tett, ahogy az öreg asszony mondotta. Oda állott Szerencsének +Szerencséje mellé, nem szólt egy szót sem, csak kapált hűségesen. +Délbe kijött <span class="pagenum"><a name="Page_219" id= +"Page_219">-219-</a></span> az öreg asszony az ebéddel, leültek, +ettek. Ebéd után megszólal Szerencsének Szerencséje:</p> +<p>– No, hallod-e, sok embert láttam, de még ilyent nem, amilyen te +vagy. Talán bizony néma vagy, hogy nem szóltál eddig?</p> +<p>– Nem vagyok én néma, – mondá a királyfi, – de nagy bánat van a +szívemen.</p> +<p>S elmondta, hogy mi bánat nyomja a szívét.</p> +<p>– Ne búsulj, – mondá Szerencsének Szerencséje – segítek rajtad, +mert megérdemeled te is, meg a vadászod is. Csak menj haza +békességgel. Mire haza érsz, a feleségednek egy kicsi fia lesz, +annak a kicsi újjából eressz egy pálinkás pohárba három csepp vért, +azzal a vérrel kend meg a sóbálványnak a térdét, a derekát s a +homlokát: egyszeribe az lesz belőle, ami volt.</p> +<p>– Ó, hogy az Isten áldjon s szenteljen meg! – hálálkodott a +királyfi s indulni akart nagy örömmel hazafelé.</p> +<p>Az ám, de eszébe jutott, hogy még három dolgot meg kell kérdezni +Szerencsének Szerencséjétől.</p> +<p>– Ugyan bizony, ha meg nem haragudnál, megkérdeznék tőled még +három dolgot.</p> +<p>– Csak kérdezd, – mondá Szerencsének Szerencséje, – válaszolok +rá, ha tudok.</p> +<p>– Nem messze innét, a rengetegben, van egy patak. Mi az oka, +hogy abban sohasem volt rák, sem hal?</p> +<p>– Mert még senki sem halt belé, – mondá Szerencsének +Szerencséje. – Te se mondd meg ezt neki, míg által nem jöttél +rajta, s akkor is, ha felmásztál a legmagasabb fának a tetejére, +mert különben halál fia vagy. <span class="pagenum"><a name= +"Page_220" id="Page_220">-220-</a></span></p> +<p>– Hát annak mi az oka, hogy van ebbe s ebbe a faluba három szép +lány, mind a három szorgalmas, s még sem viszik férjhez?</p> +<p>– Mert a szemetet a nappal szembe öntik.</p> +<p>– Nem értem, – mondá a királyfi – hogy s mint lehet ez?</p> +<p>– Úgy, hogy későn kelnek s a nap már régen fennt van, amikor +kisöprik a házokat.</p> +<p>– No még egyet. Mi az oka annak, hogy itt s itt ez a molnár nem +boldogodik, pedig két kőre jár a malma, van posztóványolója, +kásaőrlője?</p> +<p>– Mert a molnár nem jár a templomba s nem ád a szegényeknek +Isten nevében. Neked is csak azért adott szállást, mert látta, hogy +gazdag vagy, s remélt valamit tőled.</p> +<p>Megköszönte a királyfi a feleletet, elbúcsuzott szépen s +elindult vissza azon az úton, amelyen jött.</p> +<p>Először a patakhoz ért.</p> +<p>– No, mit szólt Szerencsének Szerencséje? – kérdezte a +patak.</p> +<p>– Eressz által s megmondom.</p> +<p>A patak kétfelé nyílott, a királyfi pedig hirtelen felmászott a +legmagasabb fára, annak is a tetős-tetejébe. Onnan kiáltotta le, +amit Szerencsének Szerencséje mondott.</p> +<p>Hej, láss csudát! Nekifortyan a patak, ahogy ezt hallja, elkezd +dagadni, nőni, mind magasabbra, hogy már annak a fának is a derekát +mosta, amelyiken a királyfi kucorgott. De hiába pezderkedett, +erőlködött, a királyfinak csak a lábaszáráig loccsant fel s nagy +mérgesen visszahúzódott a medrébe.</p> +<p>A királyfi leszállott a fáról s ment tovább békességgel. +<span class="pagenum"><a name="Page_221" id= +"Page_221">-221-</a></span> <span class="pagenum"><a name= +"Page_222" id="Page_222"><br /> +-222-</a></span></p> +<div class="figcenter" style="width: 368px;"><a href= +"images/i017hq.jpg"><img src="images/i017.jpg" alt= +"A királyfi megmondta a leányoknak, hogy miért nem mennek férjhez." +title= +"A királyfi megmondta a leányoknak, hogy miért nem mennek férjhez." /></a> +<p class="caption">A királyfi megmondta a leányoknak, hogy miért +nem mennek férjhez.</p> +</div> +<p>Útközben beszólt a leányokhoz is, a molnárhoz is, s elmondta +nekik, amit hallott.</p> +<p>A leányok megfogadták a szót, többet nem öntötték a nappal +szembe a szemetet s mind a háromnak szerencséje akadt.</p> +<p>A molnár is ezután hűségesen eljárt a templomba, adott a +szegényeknek s szemlátomást gyarapodott.</p> +<p>A patakban is volt csakhamar hal is, rák is dögivel, mert egy +lókötő a lopott lóval át akart menni rajta, a patak pedig hirtelen +megáradott s a lókötő belefulladott.</p> +<p>Na, most már csak az ő hűséges vadásza volt hátra. Kérte az +Istent, hogy csak legyen fiacskája, mire hazaér.</p> +<p>Volt is, de még milyen szép aranyhajú fiú! Fájt a szívének, de +Isten neki, hirtelen megcsippentette a penecélus bicskájával a +fiának a kicsi ujjacskáját, kibuggyant a három csepp vér, s azzal +uccu, szaladt a sóbálványhoz, megkente térdét, derekát, homlokát – +s hát csakugyan egyszeribe megelevenedett hűséges vadásza.</p> +<p>Az öreg király éppen az ablakban pipázott s mikor látta, hogy a +vadász megelevenedik, úgy megijedt, hogy a pipa kiesett a szájából, +miszlikbe törött. Ettől még jobban megijedt: hanyotég esett s azt +sem mondta: szervusz, világ! – »elment Földvárra deszkát +árulni.«</p> +<p>No bizony, ha úgy, hát eltemették nagy pompával, ott volt a fia +helyette. Ezt mindenki szerette, mert ez fáin ember volt. Még ma is +él, ha meg nem halt.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_223" id= +"Page_223">-223-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A két kérő.</h2> +</div> +<p class="summary">(Zsidó mese.)</p> +<p>Élt egyszer egy kis városkában egy öreg rabbi a feleségével s +gyönyörű leányával. Olyan öregek voltak már mind a ketten, a rabbi +is, meg a felesége is, hogy mindenképen azon törték a fejüket, hogy +minél hamarább férjhez adhassák a leányukat, nehogy aztán itt +maradjon egyedül, szomorú árvaságra.</p> +<p>Volt a rabbinak egy öccse, gazdag, írástudó ember, s szerette +volna, ha a fiatalokból egy pár lenne. Mondta is a feleségének, de +bizony annak is volt egy öccse, igaz, hogy szegény legény volt az +Istenadta, de olyan sokat tudott, hogy a másik elbujhatott volna +mellette. Semmiképen sem tudott a két öreg megegyezni abban, hogy +melyikhez lenne jobb adni a leányt, a rabbi hát azt gondolta +magában: ő bizony meghívja az ismerőseit s rokonait, meg a két +legényt is, s tanácsot kér, hogy melyikhez adja a kettő közül.</p> +<p>Igy is tett az öreg rabbi. Másnap estére nagy vendégsereget +hívott a házához. Ettek, ittak, vígan voltak. Vacsora végén a két +legényt kiküldi a rabbi a szobából, s mondja a vendégeknek:</p> +<p>– Látjátok, kedves barátaim, hogy én, meg a feleségem +megőszültünk, megöregedtünk már, s ideje, hogy gondoskodjunk +egyetlen leányunkról halálunk <span class="pagenum"><a name= +"Page_224" id="Page_224">-224-</a></span> napja előtt. Sokat +tanakodtunk a feleségemmel, hogy kihez adjuk feleségül. Én nekem az +én öcsém tetszik legjobban, neki az övé, megegyezni sehogyse +tudunk, ti most mind a kettőt szemtől szembe láttátok, ítéljetek, +melyikhez adjuk?</p> +<p>Sokáig törték a fejüket a vendégek, végre azt mondta egyik +vendég:</p> +<p>– Mind a két ifju megérdemelné, hogy a te vőd lehessen, rabbi, +dehát, hogy választhass kettejük közül, íme, a tanácsom: adj mind a +kettőnek kétszáz forintot, s küld el őket, hogy vásároljanak rajta +portékákat. Amelyik jobb s finomabb dolgokkal tér haza, az legyen a +leányod férje.</p> +<p>Tetszett ez a tanács a rabbinak, be is hívta a két legényt, +előadta a dolgot nekik, odaadta a pénzt, s azok másnap hajnalban el +is indultak nagy örömmel, mert szó, ami szó, mind a kettőnek +tetszett a leány. Mentek, mentek, mendegéltek, s nem sok idő mulva +egy nagy kereskedővárosba értek, ott elváltak, s mind a kettő +indult a maga dolgára, hogy mentől szebb dolgot vásárolhasson a +kétszáz forinttal.</p> +<p>Még dél sem mult el, mind a ketten készen voltak a vásárral. A +rabbi öccse ragyogó ruhákat s egyéb drága portékákat vett a pénzén, +a másik fiú csupa drágakövet.</p> +<p>El is indultak mindjárt hazafelé, nem akartak egy perc időt is +elvesztegetni, s éjszakára megháltak egy erdőben, óriási fa +tövében.</p> +<p>No bizony, ha elaludtak, az erdei rablók sem voltak restek, +előbujtak a sűrü bokrok mögül, s egy perc alatt elszedték az összes +drágakövet az egyik fiútól, a ruhafélét s a többi portékát pedig +ott hagyták, mert nem tudták elcipelni. <span class= +"pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225">-225-</a></span></p> +<p>Hej, volt szomoruság, mikor reggel felébredtek! Hiába keresgélte +mindenütt a szegény fiú a drágaköveket, bizony még magnak sem +hagytak ott egy szemet sem a rablók! A másik fiú annál boldogabb +volt, hogy neki semmije sem veszett el, hamarosan felpakolódott, s +hívta a másikat, hogy menjenek már haza. De bizony nem volt annak +egy csepp kedve sem üres kézzel hazaállítani, hanem azt mondotta +nagy szomorusággal:</p> +<p>– Menj csak egyedül, én így üres kézzel nem állíthatok haza; +megyek tovább, amerre a szemem lát.</p> +<p>Haza is ment a gazdag fiú, s mert a másikról még hírt sem +hallottak, elhatározták, hogy a kitűzött napig várnak rá, aztán +megtartják a lakodalmat a visszatért legénnyel.</p> +<p>A szegény legény ezalatt ment, mendegélt, s elhatározta, hogy +ismét a tanulásra adja a fejét, s meg sem áll Babylon városáig, +ahol akkor a legbölcsebb emberek tanítottak.</p> +<p>A nagy útban szerterongyolódott a ruhája, azon rongyosan +állított be Naszi rabbi iskolájába, ott behúzódott egy kuckóba s +onnan hallgatta a rabbi tanításait. Egy nap olyan nehéz dolgot +tanított a rabbi az ifjaknak, hogy egyetlen egy sem volt közöttük, +aki meg tudta volna érteni, úgy mentek haza nagy gondolkozás, +fejtörés között. Csak a szegény legény maradt ott a kuckóban, s +mikor mindenki elment onnan, elévette a könyvet, s addig-addig +gondolkozott, olvasgatott, amíg csak megértette, hogy mit +magyarázott a rabbi. Hamar fogta a krétát s felírta a táblára a +magyarázatot, azzal elment haza.</p> +<p>Másnap reggel ott találta Naszi rabbi a táblán a magyarázatot, s +igen elcsodálkozott, hogy ilyen bölcs <span class= +"pagenum"><a name="Page_226" id="Page_226">-226-</a></span> +tanítványa van, aki ilyen szépen megértette a tegnapi nehéz leckét. +Rögtön meg is kérdezte:</p> +<p>– Ki volt az, aki ezt a magyarázatot ide írta?</p> +<p>De senki sem szólott, a szegény legény még jobban behúzódott a +vackába, s meg sem mukkant, a többi pedig semmit sem tudott a +dologról.</p> +<p>Másnap megint olyan nehéz leckét adott Naszi rabbi a +tanítványainak, hogy azok ugyan törhették rajta a fejüket, nem +tudtak semmi okosat kigondolni. Végre is nagy mérgesen hazamentek, +csak a szegény legény kuporgott még ott a sarokban. Alig várta, +hogy elmenjenek a tanulók, elővette megint a könyvet, s addig-addig +törte a fejét, gondolkozott, amíg ezt a kérdést is megfejtette, s +felírta szépen a táblára.</p> +<p>No, volt másnap megint csudálkozás! Hiába faggatta Naszi rabbi a +fiukat, hogy melyik találta el a kérdést, azok csak néztek +egymásra, de bizony egyik sem tudott semmit. Hát ez ennyiben +maradt, de Naszi rabbi most egy olyan nehéz kérdést tett fel a +tanítványainak, hogy azok szédültek még a hallatára is. Nem is +gondolkoztak soká rajta, úgy is tudták, hogy megfejteni nem fogják, +szépen hazamentek. Ezt várta csak a szegény legény, előbujt a +sarokból, hozzákezdett a munkához, s egy-két perc mulva már meg is +fejtette a nehéz kérdést, fel is írta a táblára.</p> +<p>De Naszi rabbit is ölte a kiváncsiság, hogy ki tudja az ő +kérdéseit olyan ügyesen megfejteni, visszalopózkodott, mikor már +mindenki elment, s leselkedett a kulcslyukon. Hát a szegény legény +épen akkor írta fel a kérdés megfejtését a táblára! A rabbinak sem +kellett több, egy árva szót sem szólt, hazament olyan csendesen, +ahogy jött. <span class="pagenum"><a name="Page_227" id= +"Page_227">-227-</a></span></p> +<p>Másnap megint olyan nehéz kérdést tett fel a tanítványainak, +hogy azok bárhogy törték is a fejüket, semmit sem tudtak kisütni. +Végre a rabbi eléhivatta a szegény legényt a sarokból, s tőle +kérdezte meg. De ez csak azt mondta:</p> +<p>– Semmit sem értek én ebből, bölcs rabbi!</p> +<p>De addig faggatta, nógatta a rabbi a legényt, hogy végre is +megfelelt a kérdésre, még pedig olyan okosan, hogy a többinek a +szeme, szája elállott bámulatában. No, lám, ilyen rongyos koldustól +mekkora bölcsesség telik!</p> +<p>Bezzeg lett becsülete ezután a tanítványok között. A rabbi még a +leányát is odaigérte neki feleségül, ha ott marad örökre nála. De a +legény megköszönte a jóságát, s hazaindult, mert nagyon vágyakozott +már a szülei után, no meg a kitűzött napra ő is haza akart érkezni +a bátyja házához. Hiába is marasztották, elindult hazafelé. A +rabbi, meg a tanítványok elkísérték egy jó darabon, aztán +elbúcsuztak nagy szomoruan tőle.</p> +<p>Ment, mendegélt a szegény legény, erdőkön, mezőkön át, s +egyszerre csak úgy megszomjazott, hogy azt hitte, rögtön halálnak +halálával hal meg. Azért csak ment tovább, s hát egyszerre csak egy +gyönyörű almafát talál az útjában. Hiszen ha talált, le is +szakított egy almát róla, s megette.</p> +<p>Hej, szomoruságra fordult az öröme, mert olyan irtózatos +sebekkel lett tele a teste, hogy láttára még a hideg is kirázta. +Na, most mit csináljon? Tovább indult nagy szomorusággal, szakadt a +könny a szeméből s majd felvetette a bánat, hogy őt Isten úgy +meglátogatta! Már három napja ment s akkor ismét úgy megszomjazott, +hogy csak úgy vánszorgott elébb, <span class="pagenum"><a name= +"Page_228" id="Page_228">-228-</a></span> elébb szegény feje. S +lám, megint egy olyan gyönyörű almafa áll előtte, mint az a másik! +Gondolja magában, ő bizony eszik belőle, ennél már nagyobb +nyomoruság úgy sem érheti, mint amilyenbe esett, legfeljebb +elpusztul, úgysem ér így sokat az élete. Nem is töprenkedik sokat, +hanem leszakít egy almát s nagy mohón megeszi. S halljátok csak, mi +történt! Amint megette az almát, egyszerre csak látja, hogy úgy +elmultak a testéről a sebek, mintha letörölték volna. Hej, azt a +boldogságot ki nem lehet mondani, amit a szegény legény érzett +akkor! Hamar visszament a másik almafához, jól megtöltötte a zsebét +a gyümölcséből, s visszafelé pedig a másikból is rakott egy jó +csomót a másik zsebébe. Gondolta, jó hasznát veheti még valahol +ennek is.</p> +<p>Nemsokára egy nagy városba érkezett, s hát gyászfeketében vannak +mind az emberek, s olyan szomoruan járnak-kelnek, mintha +mindenkinek halottja lett vona. Megállít egy embert a legény s +kérdi, ugyan bizony miért borult ilyen gyászba ez a város?</p> +<p>– Hogyne borult volna, – mondja neki az ember, – mikor a király +halálán van, mert olyan irtózatos sebekkel van tele a teste, hogy +egy doktor sem tud segíteni rajta.</p> +<p>– No, ha egy sem tud, mondjátok meg a királynak, hogy én +kigyógyítom, – mondotta a legény.</p> +<p>Szaladtak is az emberek, ahogy a lábuk birta a fő-fő +doktorokhoz, s vitték a legényt is nagy örvendezéssel. Be is +engedték a királyhoz, aki ott feküdött aranyos nyoszolyájában s úgy +kínlódott, jajgatott, hogy a legénynek megesett a szíve rajta.</p> +<p>– Hát ha te vagy az, aki meg tudsz gyógyítani engem, kezdj +hozzá, mondotta a király. Nem hiszem <span class="pagenum"><a name= +"Page_229" id="Page_229">-229-</a></span> ugyan, hogy segíteni +tudnál rajtam, s nagy kínjaimon. De nem bánod meg, ha jobban +leszek, mert azt adok neked, amit csak a szíved kiván!</p> +<p>Nem is sokat teketóriázott a legény, hanem megetetett a +királlyal egy almát, amit az első fáról szakasztott. Hát még +borzasztóbban szenvedett a király, átkozta a legényt, hogy halálát +okozta, de az nem igen bánta, csak annyit szólott a királynak:</p> +<p>– Felséges uram, csak tegye meg azt, amit mondok, s ne féljen, +mindjárt jobban lesz. Evvel odaadta a másik fáról szedett almát, s +hát amint lenyelte az utolsó falatot, mintha letörülték volna róla +azokat a rettenetes sebeket, úgy megtisztult a király teste!</p> +<p>Nem győzött eleget hálálkodni a szegény legénynek a király, s +kérdezte tőle, hogy mivel jutalmazza meg a bölcsességét.</p> +<p>– Nem kivánok én egyebet, felséges királyom, csak azt, hogy add +nekem a szülővárosomat, hogy ott én legyek a legfőbb úr, ameddig +élek.</p> +<p>Hiszen odaadta szívesen a király, még többet is adott volna, s +mikor a legény hazakészült, még egy nagy csomó pénzt is adott neki, +aztán katonákat rendelt melléje s úgy bocsátotta haza.</p> +<p>Bezzeg hogy hire ment ennek jó előre s nagy pompával várta már a +város a szegény legényt. A legelső urak jöttek elébe a város +végére, vittek neki mindenféle drága ajándékot, s úgy fogadták nagy +hódolattal. Kijöttek a zsidók is külön csapatban. A szegény +legénynek a bátyja vezette őket, s azok is pártfogást kértek tőle, +s gazdag ajándékot nyujtottak át neki. A legény azt felelte a +bátyja beszédére:</p> +<p>– Mindegyiteknek jó dolga lesz az én uralkodásom alatt, csak azt +kivánom tőletek, hogyha valamelyiteknek <span class= +"pagenum"><a name="Page_230" id="Page_230">-230-</a></span> a +házában esküvő lesz, arról tudósítsatok engem!</p> +<p>– Felséges uram, – felelte az öreg rabbi, – az én házamnál épen +a jövő héten lesz, majd megmondom később a napját is.</p> +<p>El is üzent a lakzi napján a rabbi a nagyurnak, s meghivta, hogy +legyen jelen, mikor esketik az ifju párt. Az pedig felöltözött +gyönyörű selyemruhába, elment a rabbi házához, s elfoglalta az első +helyet az asztalnál. Mikor épen kezdődött volna az esküvő, +felállott s így szóllott a rabbihoz:</p> +<p>– Nem emlékszel, bölcs rabbi, hogy két öcsédet küldted el +portékát vásárolni, s az egyik még mai napig sem érkezett vissza? +Ugy-e, azt mondtad, hogy azé lesz a leányod, aki értékesebb +holmival fog hazatérni a házadhoz? Nohát, ítéljetek, ki tért +drágább portékával haza, én vagy ő? Mert én vagyok a kettő közül az +egyik!</p> +<p>Lett erre olyan csudálkozás, zavarodás, senki se tudta, hol a +feje, csak amikor még egyszer megkérdezte őket, hogy ki legyen hát +a leány vőlegénye, akkor tudtak csak nagynehezen feleletet adni. +Persze, őt választották, a lakodalmat mindjárt megtartották, s a +fiatal pár sokáig élt nagy boldogságban.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_231" id= +"Page_231">-231-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>Az élet vize.</h2> +</div> +<p class="summary">(Spanyol mese.)</p> +<p>Messze-messze, túl az Óperenciákon, élt négy testvér, akik igen +nagyon szerették egymást. Egyszer csak mi jutott, mi nem a +legidősebb fiú eszébe, így szólt a két öccséhez, meg a hugához:</p> +<p>– No halljátok-e, én meguntam már ezt a sok lustálkodást, +henyélést, azt mondom én nektek, hogy fogjunk neki, amilyen kemény +munkának csak tudunk. Egy-két év alatt meggazdagodunk, építsünk +magunknak egy gyönyörű palotát s nem kell ebben a rongyos házikóban +laknunk!</p> +<p>– Igazad van, édes bátyám, – mondották a testvérei, – belefogunk +akármilyen munkába is, csakhogy szép palotában lakhassunk!</p> +<p>Úgy is tettek, ahogy mondták, s nem telt bele egy esztendő, +olyan hatalmas palotát építettek, hogy messze földről csodájára +jártak az emberek. Nem akadt egy sem a tenger nagy sokaságban, aki +valami hibát talált volna a palotában, míg egyszer csak jött egy +töpörödött anyóka s az nézte végig a rengeteg sok szobát.</p> +<p>– Szép, szép ez a palota, de valami mégis hiányzik belőle, – +mondotta.</p> +<p>– Mi hiányzik? – kérdezték a testvérek.</p> +<p>– Egy templom, – felelte az öreg asszony. <span class= +"pagenum"><a name="Page_232" id="Page_232">-232-</a></span></p> +<p>Ahogy meghallották a testvérek az asszony válaszát, kora +reggeltől késő estig ismét munkában álltak, s addig dolgoztak, amíg +éppen olyan szép templomot nem építettek, mint a milyen szép a +palota volt.</p> +<p>Persze hogy csak úgy özönlöttek az emberek a templom nézésére s +dícsérték, hogy ez még szebb, mint a palota. De jött egyszer egy +öreg ember, s igy szólt, mikor meglátta a templomot:</p> +<p>– Szép, szép ez a templom is, de valami mégis hiányzik +belőle.</p> +<p>– Mi hiányozhatik még innen? – kérdezték csodálkozva a +testvérek.</p> +<p>– Hát bizony hiányzik egy korsó víz az élet vizéből, egy ág az +örök szépséget adó bűvös fából, s a beszélő madár! – mondotta az +öreg ember.</p> +<p>– S hol találhatjuk meg ezeket?</p> +<p>– Menjetek az alá a nagy hegy alá, – mutatott egy hegyre az +ember – s majd meglátjátok, mit tegyetek.</p> +<p>Azzal szépen meghajolt az öreg ember a négy testvér előtt és +elment.</p> +<p>– No, én megyek, egy perc nyugtom sem lesz, amíg meg nem találom +az élet vizét, a szépség fáját s a beszélő madarat! – mondotta a +legidősebb testvér s mindjárt fel is készülődött a nagy útra.</p> +<p>– De mi lesz veled, édes bátyám, ha valami baj ér, hiszen még az +sem lesz, akitől megüzenjed nekünk? – kérdezte szomorúan a +húga.</p> +<p>– Igazad van, édes húgom, nem is gondoltam biz’ én erre!</p> +<p>No, a leány hamar elszaladt az öreg ember után, hogy megkérdezze +tőle, mit csináljanak, s utól is érte nemsokára. <span class= +"pagenum"><a name="Page_233" id="Page_233">-233-</a></span></p> +<p>– Kérlek szivesen, te öreg ember, mondd meg, hogy tudjuk meg, ha +a bátyánkat valami baj érné, mialatt keresi az élet vizét, meg a +szépség fáját s a beszélő madarat?</p> +<p>Az öreg ember elővett a zsebéből egy kést, odanyujtotta a +leánynak s így szólt:</p> +<p>– Őrizzétek meg jól ezt a kést, leányom. Ha az éle ilyen szép +fényes lesz, mint most, semmi baja sincs a bátyátoknak, de ha azt +látjátok, hogy véres lett, akkor menjetek segítségére, mert nagy +bajba jutott.</p> +<p>Megköszönte a leány a kést, hazafutott vele s hát a bátyja már +búcsuzóban volt s indult is a nagy hegy felé.</p> +<p>Ment, ment a legény s hát egyszerre csak a hegy lábánál egy nagy +óriást lát. Köszönt neki illendően s megkérdezte tőle:</p> +<p>– Ugyan bizony, bátyámuram, hogy juthatnék fel ennek a hegynek a +tetejére?</p> +<p>– Mit keresel te ezen a hegyen?</p> +<p>– Az élet vizét, a szépség fáját s a beszélő madarat, édes +bátyám!</p> +<p>– Hej, sokan keresték azt már, édes fiam, de még egyet sem +láttam onnan visszafordulni s te is ott maradsz, ha nem fogadod meg +a tanácsomat. Indulj el ezen az ösvényen s menj egyenesen fel a +hegyre. Jobbra és balra tőled rengeteg kő fog heverni, de te +semerre se nézz, csak előre. Egyszer csak azt hallod, hogy +gúnyolódnak, csúfolódnak veled, de te ne törődj semmit se velük, +hanem menj s vissza se fordulj, mert különben te is éppen olyan +kővé válsz, mint a többi!</p> +<p>A legény megköszönte a tanácsot, s ment, ment felfelé a hegyen. +Hát csakugyan egyszerre olyan lárma, nevetgélés, gúnyolódás +hallatszott mindenfelől, hogy azt <span class="pagenum"><a name= +"Page_234" id="Page_234">-234-</a></span> sem tudta nagy mérgében, +mit csináljon. Egy ideig csak ment, ment előre, sem jobbra, sem +balra nem nézett, de a gúnyolódás, nevetgélés egyre nőtt s ő bizony +elfeledte az óriás tanácsát, felkapott egy nagy követ s arrafelé +hajította, ahonnan a legnagyobb lármát hallotta. No, ha +odahajította, úgy is maradt a keze kinyujtva s ő is olyan kő volt, +akár csak a többi.</p> +<p>Ezalatt a leány azt gondolja, hogy ő bizony megnézi a kést, nem +látszik-e vér rajta, mert már nagyon rég oda volt a bátyja, s ideje +lett volna, hogy hazatérjen. Eléveszi a kést s hát csak úgy +vereslik a vér rajta! Nagy sírva, sikoltva kiszalad a második +bátyjához, mutatja a véres kést s bezzeg hogy az indult egyszeribe +a bátyja után.</p> +<p>Ment, mendegélt s ő is találkozott az óriással. Illendően +köszönt neki s megkérdezte:</p> +<p>– Ugyan bizony, bátyámuram, nem látott erre menni egy fiatal +legényt?</p> +<p>– Láttam biz’ én, de vissza bizony nem tért, úgy látszik, nem +fogadta meg a tanácsomat s elvarázsolták őt is!</p> +<p>– Hát mit tehetnék, hogy megszabadítsam őt s megtaláljam az élet +vizét, a szépség fáját és a beszélő madarat? – kérdezte a +legény.</p> +<p>– Menj egyenesen ezen az ösvényen, édes fiam, – mondotta az +óriás – s amint mégy, melletted jobbra-balra a sok heverő kő közül +szitkozódást, csúfolódást fogsz egész útadon hallani. De ne ügyelj +semmire, csak menj, menj egész a hegy tetejére, ott aztán meglátod, +hogy mi a dolgod!</p> +<p>Ment, ment a legény, s neki ugyan mondhattak akármit, ő bizony +meg nem fordult. Nemsokára elérte a bátyját is, elhagyta s hát +egyszerre a nagy ordítozás <span class="pagenum"><a name="Page_235" +id="Page_235">-235-</a></span> között, mintha a bátyja hangját +hallotta volna. Megfordult hamar – s hát ő is ott maradt kővé +válva.</p> +<p>Telt, mult az idő, a leány százszor is elévette a kést, hogy +nincs-e valami baja a bátyjának s hát estefelé, mikor már gondolta, +hogy szerencsésen hazajőnek, elkezd pirosodni a kés éle s egy +szempillantás alatt égő pirossá lesz a vértől. Hej, megijedt a +szegény leány, mutatja nagy sírva a kést a legkisebb bátyjának, az +is vette hamar a tarisznyáját s útnak indult, hogy segítsen a +testvérein.</p> +<p>Ő is ugyanazon az úton haladt, ahol a testvérei s ő is +találkozott az óriással.</p> +<p>– Ugyan bizony, bátyámuram, nem látott-e errefelé menni két +fiatal legényt? – kérdezte tőle.</p> +<p>– Láttam biz’ én, de vissza egyik sem jött közülök. Úgy látszik, +nem fogadták meg az én tanácsomat s elvarázsolták őket.</p> +<p>– Nem tudná-e megmondani, édes bátyámuram, hogy s mint +szabadíthatnám meg őket s hozhatnám el az élet vizét, a +szépségfáját s a beszélő madarat?</p> +<p>– Menj, fiam, ezen az ösvényen egyenesen, – mondotta az óriás a +legénynek – s amint a hegyen mégy mind feljebb, feljebb, folyton +gúnyolódást, nevetgélést hallassz magad körül. De te ne ügyelj +semmire, ne fordulj semerre, hanem menj fel a hegy tetejére, ott +aztán meglátod, mit tégy!</p> +<p>Megköszönte a legény is a jó tanácsot s ment, ment felfelé a +hegyen, nem nézett semerre, elment mind a két bátyja mellett, +azokra sem tekintett, de mikor már alig egy-két lépésnyire volt +tőle a hegytető, a nagy zajban úgy hallotta, mintha a két bátyja +szólana hozzá. Hirtelen megfordult s bezzeg hogy ő is kővé +változott, akárcsak a bátyjai. <span class="pagenum"><a name= +"Page_236" id="Page_236">-236-</a></span></p> +<p>A leány ezalatt folyton járt-kelt nagy búsan a palotában, vette +elé, s megint eltette a kést, s hát amint úgy estefelé kiveszi, +csak úgy csorog a vér a hegyéről. No, nem kellett neki egyéb, +felöltözött s ment a bátyjai után. Ment, mendegélt s ő is +találkozott az óriással, köszönt neki szép hangosan s kérdezte +tőle:</p> +<p>– Édes bátyámuram, nem látott-e errefelé menni három fiatal +legényt?</p> +<p>– Láttam biz’ én, édes húgom, – felelte az óriás, – erre ment +mind a három, de vissza bizony egy sem tért közülök. Ugy látom, +hogy nem fogadták meg az én szavamat, s elvarázsolták őket!</p> +<p>– Jaj Istenem, hát vajjon én megmenthetném-e őket, édes +bátyámuram, s el tudnám-e hozni az élet vizét, a szépségfáját s a +beszélő madarat?</p> +<p>– Ha megfogadod a tanácsomat, mindent jól elvégezhetsz, de ha +nem, te is ott maradsz, mint a bátyáid, – mondotta az óriás, s +elmondta a leánynak azt, amit a bátyjainak is szívükre kötött. A +leány megköszönte a tanácsot, s elindult nagy bátran a hegy +felé.</p> +<p>Ment, ment felfelé, s hát a heverő kövek vele még jobban +gúnyolódtak, csúfolódtak, mint a bátyjaival, de ő sem látott, sem +hallott, ment csak előre, egymásután hagyta el kővé vált bátyjait, +s mikor majdnem a tetőn volt már, a többi hang közül kihallatszott +a három bátyja bús kiáltozása. Még erre sem fordult vissza, eszébe +jutott az óriás szava, hamar felfutott a tetőre, s hát ott rögtön +egy nagy barlangot lát: tele volt az az élet vizével. Boldogan +merítette meg szinültig a korsaját, aztán feltekintett, s hát épp a +forrás felett látja a szépség fáját s annak az egyik ágán +himbálózott a beszélő madár. Letört egy ágat <span class= +"pagenum"><a name="Page_237" id="Page_237">-237-</a></span> a +fáról, a madarat szép gyengéden beletette egy kalitkába, a karjára +vette s indult azonnal visszafelé. Amint ment nagynehezen lefelé, a +korsajára nem tudott jól vigyázni s az élet vize csurgott-csöpögött +utána. Hát lássatok csudát, amint egy-egy csepp lehullott a +kövekre, mind feléledtek s fiatal leányok, legények lettek belőlük. +De hálálkodtak is ám a szép leánynak, hogy megmentette őket a +varázslattól! Örült a leány is, hogyne örült volna, szaladt a +bátyjaihoz, leloccsintotta őket, s abban a percben ezek is +megelevenedtek. Aztán mentek nagy boldogan haza, vitték a +kincsüket, s amint hazaértek, elültette a leány <span class= +"pagenum"><a name="Page_238" id="Page_238">-238-</a></span> a +szépség fájáról törött ágat, öntözgette az élet vizével, abból +egyszeribe óriás fa lett, a beszélő madár meg vidám csicsergéssel +felrepült az ágára s ott csinált fészket magának.</p> +<div class="figcenter" style="width: 362px;"><a href= +"images/i018hq.jpg"><img src="images/i018.jpg" alt="" title= +"" /></a></div> +<p>No, jártak is csudájára az emberek a testvérek kincsének, s nem +győzték dicsérni, magasztalni az ügyes leányt. A király fia is +meghallotta a hírét, hogy mi minden van a négy testvér palotájában, +felkerekedett, s elment, hogy megnézze. Hát mikor meglátta a sok +kincs mellett a szép leányt is, aki megszerezte, úgy rajta feledte +a szemét, hogy le sem tudta venni többet róla. Abban a helyben +megkérte a kezét, a templomban meg is tartották mindjárt az +esküvőt, s még talán ma is élnek, ha meg nem haltak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_239" id= +"Page_239">-239-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A tréfacsináló Dzsuha.</h2> +</div> +<p class="summary">(Arab mese.)</p> +<p>Réges-régen, sok száz, talán ezer esztendővel is ennek előtte, +élt egy szegény arab ember, akinek Dzsuha volt a neve. Hej, nagy +huncut volt ez a Dzsuha! Éjjel-nappal azon járt az esze, hogy s +mint tréfáljon meg másokat. Csinált is annyi tréfát, hogy +esztendeig sem tudnám elbeszélni valamennyit. Csak egy-két tréfáját +mondom el, hallgassatok ide.</p> +<p>Amint mondám, Dzsuha szegény ember volt, az atyafiainak a +teheneit őrizte, így tengett-lengett szegény feje. No de őt is +megsegítette Isten: valahonnét szerzett egy borjat. Mit csinált, +mit nem Dzsuha, elég az, hogy a tehenek olyan soványak voltak, mint +a hét sovány esztendő, az ő borja meg majd kihasadt a kövérségtől. +Látták ezt az atyafiak, mérgelődtek, bosszankodtak, egyszer aztán +összesugtak-búgtak s azt határozták, hogy megölik a Dzsuha borját. +Amit határoztak, meg is cselekedték az atyafiak: éjjel, míg Dzsuha +aludott, megütötték a borjat, s mikor reggel Dzsuha ki akarta +hajtani a csordát, hát volt borjú, nincs borjú!</p> +<p>– Hm, gondolja magában Dzsuha, ennek fele sem tréfa. Hova lett a +borjam? <span class="pagenum"><a name="Page_240" id= +"Page_240">-240-</a></span></p> +<p>Elindul a falú között, benéz ehhez az atyafiához is, be ahhoz is +s hát az egyiknek az udvarán összecsődültek mind az atyafiak s épen +akkor nyúzzák az ő borját.</p> +<p>– Mi dolog ez, atyafiak? – kérdi Dzsuha. Miért nyúztátok meg a +borjamat?</p> +<p>– Ezt biz azért, mert a magad borját kövérre hizlaltad, a mi +drága teheneinket pedig úgy eléheztetted, hogy zörög a +csontjuk!</p> +<p>Azzal sem szó, sem beszéd, a borju husát egymás közt elosztották +s még csak egy falat húst sem vetettek oda szegény Dzsuhának.</p> +<p>– Legalább a bőrét visszaadhatnátok, mondotta Dzsuha.</p> +<p>– No, nesze itt van, s odalökték a borjubőrt.</p> +<p>Dzsuha elvitte a bőrt, s mikor az megszáradott, vitte a vásárra, +ott eladta egy ezüsttallérért. Ennél többet nem adtak érte.</p> +<p>– Már most ezzel az egy tallérral mit kezdjek? – kérdezte +magában Dzsuha. Akár van, akár nincs.</p> +<p>Mit gondolt, mit nem, a tallért kilyukasztotta, egy szál veres +cérnát húzott át rajta, annál fogva lógatta a tallért s úgy ment +hazafelé. Amint menne, mendegélne, látja, hogy két ember kuporog a +földön s nagy igyekezettel osztanak kétfelé egy halom aranyat. +Dzsuha szépen a hátuk mögé sompolygott s tallérját olyan ügyesen +dobta az aranyak közé, hogy az osztozkodó emberek észre sem vették. +Akkor aztán köszönt nekik: áldjon isten, atyafiak.</p> +<p>A két ember hirtelen megfordult, látszott rajtuk, hogy +megijedtek erősen, merthogy nem jártak igaz uton.</p> +<p>– Mit akarsz? – kérdezték Dzsuhát. <span class= +"pagenum"><a name="Page_241" id="Page_241">-241-</a></span></p> +<p>– Azt én kérdem tőletek, hogy ti mit akartok? Miféle pénzen +osztozkodtok? – kérdezte Dzsuha keményen.</p> +<p>– Isten ajándékozta nekünk, feleltek az emberek, igaz uton +jutottunk hozzá.</p> +<p>– Hazudtok! rivalt rájok Dzsuha, ez mind az enyém!</p> +<p>– Hogy volna a tied?</p> +<p>– Majd mindjárt bebizonyitom: enyém-e, nem-e. Ha van az aranyak +közt egy veres cérnával megjegyzett tallér, akkor az enyém, ha +nincs, mehettek Isten hirével.</p> +<p>Bezzeg hogy ott volt az aranyak közt a verescérnás tallér.</p> +<p>– Igazad van, – mondták az emberek. – De lásd, szegények +vagyunk, juttass ebből a tenger kincsből valamit.</p> +<p>– No, jó, legyen a fele tiétek, – mondotta Dzsuha nagylelküen – +s kétfelé osztotta az aranyat.</p> +<p>Annyi volt a fele is, hogy alig birta haza.</p> +<p>Hiszen egy óra sem telt belé, megtudták az atyafiak, hogy mi +tenger aranyat hozott Dzsuha. Egyszeribe összecsődültek s százan is +kérdezték tőle egyszerre, hogy hol kapta azt a sok aranyat.</p> +<p>– Hol? Hát hol kaptam volna? Eladtam a borjú bőrét s ezt mind +azért adták.</p> +<p>– Az lehetetlen! – kiabáltak össze-vissza az atyafiak, – s majd +felvetette a csudálkozás.</p> +<p>– Nem hiszitek? Próbáljátok meg. Vágjátok le a teheneket, +vigyétek vásárra a bőrt, tudom, annyi pénzetek lesz, hogy holtig +sem költitek el.</p> +<p>Összedugták a fejüket az atyafiak, vajjon nem csinál-e bolondot +belőlük Dzsuha, de addig hányták-vetették <span class= +"pagenum"><a name="Page_242" id="Page_242">-242-</a></span> a +dolgot, hogy a vége mégis az lett: mind levágták a teheneket. Hej, +bezzeg hogy volt tehénhús annyi, hogy egy hétig a kutyák is azt +ettek! Hanem Dzsuha nem elégedett meg azzal, hogy levágatta a sok +tehenet, még egyéb tanácsot is adott az atyafiainak:</p> +<p>– Halljátok-e, a bőröket be ne sózzátok s addig tartsátok, míg +jól megszagosodik. Akkor fizetik meg csak igazán a timárok meg a +csizmadiák. Én is úgy tettem s lám, meg sem is bántam.</p> +<p>Úgy tettek az atyafiak, ahogy Dzsuha tanácsolta, hagyták a +bőröket, míg jól megszagosodtak s a nyüvek csak úgy nyüzsögtek +rajtuk. Akkor aztán mentek a vásárra, nagy büszkén kiteregették a +bőröket a piacon. Hát hiszen jöttek is a timárok, a csizmadiák, de +csak úgy szédelegtek, támolyogtak a rettenetes bűztől. A hányan +voltak, mind befogták az orrukat, mintha csak komandó szóra fogták +volna be.</p> +<p>No, ez még csak így megjárta volna, de szörnyen felbőszültek +azon, hogy ilyen bűzös bőrökkel rontják a levegőt, nosza, nekiestek +az atyafiaknak, supp-supp! ütötték, verték számolatlan, azok meg +szaladtak haza, mintha szemüket vették volna.</p> +<p>– Megcsalt a tolvaj Dzsuha! – kiabálták az atyafiak hazafelé +szaladtukban. – Koldussá tett! Megöljük még ma éjjel!</p> +<p>Mentek egyenest a Dzsuha házához, kihuzták az utcára, kezét, +lábát összekötözték, beledugták egy zsákba, annak a száját jó +erősen bekötötték, aztán fellódították egy taligára s vitték a +tenger partjára. Az volt a határozat, hogy beledobják a +tengerbe.</p> +<p>Na, el is indultak mind a hányan voltak, vitték Dzsuhát, de +messze volt a tenger, alkonyodott, esteledett, mire odaértek. Majd +leverte lábukról a szomjuság <span class="pagenum"><a name= +"Page_243" id="Page_243">-243-</a></span> s az éhség, no meg a +fáradság. Áldott szerencséjükre, éppen a tenger partja felé +legeltette a juhait egy juhász. Mondja az egyik:</p> +<p>– Hagyjuk itt egy kicsit a taligát, kérjünk tejet a juhásztól, +vacsoráljunk, pihenjünk s azután messzibbre tudjuk bedobni +Dzsuhát.</p> +<p>Helybehagyták mind a tanácsot, mentek a juhászhoz, tejet kértek +tőle, s az adott is annyit, amennyi beléjük fért.</p> +<p>Az ám, de közben elálmosodtak, ott szépen leheveredtek, s +elaludtak. A juhász azonban tovább eregélt a juhaival meglátta a +zsákot s megbökte a botjával hadd lám, mi lehet benne.</p> +<p>– Hagyj békében! – szólalt meg Dzsuha.</p> +<p>Megijedt a juhász szörnyen, s kérdi:</p> +<p>– Ki vagy, mi vagy te? Ember-e vagy ördög? Hogy kerültél a +zsákba?</p> +<p>Felelt Dzsuha:</p> +<p>– Hej, barátom, nagy oka van annak. Van valahol egy világhires +bölcs ember. Ahhoz akarnak vinni engem az atyámfiai, hogy +kitanuljam nála a bölcsességet. Aki ennél a bölcs embernél tanul, +annak mindig nyitva a sors könyve, kiolvashatja belőle magának s az +embereknek a jövendőt s abból aztán annyi pénzt szerez, amennyi a +szultánnak sincs!</p> +<p>– Hej, de szeretnék a helyedben lenni! sóhajtott a juhász.</p> +<p>– Meghiszem azt, – mondotta Dzsuha.</p> +<p>Szóból szó kerekedett, a juhász addig s addig kunyorált, +könyörgött, hogy így meg úgy, addig fogadkozott, hogy ha ő +kitanulja a bölcsességet, megosztja vele becsületesen a vagyonát – +no, minek szaporítsam <span class="pagenum"><a name="Page_244" id= +"Page_244">-244-</a></span> a szót: Dzsuha nagy nehezen ráállott, +megengedte, hogy a juhász bújjon be a zsákba.</p> +<p>Nosza, egy szempillantás alatt kioldotta a juhász a zsákot, +aztán nagy hirtelen még gunyát is cseréltek, azzal a juhász bebujt +a zsákba, Dzsuha jó erősen bekötötte a száját, s ugyancsak lelkére +kötötte a juhásznak, hogy meg se mukkanjon, mert ha az ő atyafiai +megtudják, hogy más van a zsákban, bizonyosan a tengerbe +dobják.</p> +<p>Mire az atyafiak ébredezni kezdtek, Dzsuha már rég túl járt +árkon-bokron, de nem egyedül ment ám: hajtotta a juhokat, +terelgette hazafelé. Közben az atyafiak felébredtek, mentek +egyenest a zsákhoz, felkapták s jó messzire behajították a +tengerbe.</p> +<p>– No, végre megszabadultunk a tolvaj Dzsuhától, – mondották az +atyafiak nagy megelégedetten – s ők is elindultak hazafelé, de mert +hogy egy ösvényen utat rövidítettek, jóval hamarább értek haza, +mint Dzsuha. Már messziről kiabálták: meghalt Dzsuha! Többet senkit +sem csal meg!</p> +<p>Az asszonyok, a gyermekek mind kiszaladtak a nagy kiabálásra s +bezzeg volt öröm!</p> +<p>No, nem sokáig tartott a nagy öröm. Mikor épen legjavában +örvendeznek, hát jön Dzsuha, előtte meg egy rengeteg nagy +juhnyáj.</p> +<p>– Ne te ne! Dzsuha él! – kiabálták az asszonyok.</p> +<p>– Dehogy él, mit beszéltek, – mondták a férfiak. Hiszen a +tengerbe dobtuk.</p> +<p>– De bizony él, itt jő ni! S mennyi juha van!</p> +<p>Mind ahányan voltak, szörnyű álmélkodással vették közre Dzsuhát, +kérdezték, faggatták:</p> +<p>– Hol szerezted ezeket a juhokat, Dzsuha? <span class= +"pagenum"><a name="Page_245" id="Page_245">-245-</a></span></p> +<p>– Hol? Hát a tengerben! Mert úgy van az, tudjátok-e, hogy a +tenger függ az égen s a juhok alatta szépen legelésznek.</p> +<p>– Ugyan bizony?</p> +<p>– Úgy van bizony! – erősítette Dzsuha.</p> +<p>– S van-e még ott sok juh?</p> +<p>– Haj, haj! Több mint amennyi csillag az égen, fűszál a +réten.</p> +<p>– Ugyan bizony?</p> +<p>– Úgy van bizony, ha mondom.</p> +<p>– Ejnye, ejnye, kedves Dzsuha, hát mi hogy kaphatnánk azokból a +juhokból?</p> +<p>– Azokból bizony igen könnyen. Kinek ami juha van, kösse zsákba, +dobja a tengerbe s mire esteledik, minden juhra kijő száz juh a +tengerből, ha nem ezer.</p> +<p>– Úgyan bizony?</p> +<p>– Úgy van bizony.</p> +<p>Nosza, szaladtak mind. Kinek ami juha volt, zsákba dugta, +vitték, hordták a tenger partjára, hajigálták egymásután a +tengerbe. Ott volt egy szegény özvegy asszony is, akinek nem volt +juha, s kesergett emiatt szegény feje.</p> +<p>– Hát én mit csináljak? – kérdezte Dzsuhát. – Nekem nincs +juhom.</p> +<p>– Van-e kutyája? – kérdezte Dzsuha.</p> +<p>– Az van egy.</p> +<p>– No hát dobja belé, az majd annyi juhot hajt ki a tengerből, +hogy esztendeig sem számolja meg.</p> +<p>– Ugyan bizony?</p> +<p>– Ugy van bizony!</p> +<p>Épen ott farkalt a kutya az özvegy asszony mellett, ez megfogta +s belélódította a tengerbe. De a <span class="pagenum"><a name= +"Page_246" id="Page_246">-246-</a></span> kutya nem értette a +tréfát, egyszeribe visszaúszott a tenger partjára.</p> +<p>– Kössön kend követ a nyakára, – tanácsolta Dzsuha.</p> +<p>Kötött követ a nyakára, úgy dobta be a kutyát, bezzeg hogy az is +alámerült.</p> +<p>Na, most aztán csak álltak, álltak az atyafiak, várták a +juhokat. Eltelt egy óra, el kettő, elmult dél, szállott a nap +alább, alább, egyszer csak elbujt, lefeküdt – setétedni kezdett, de +a juhok csak nem jöttek a tengerből.</p> +<p>– Mi dolog ez, Dzsuha? – kérdezték az atyafiak. Nem jönnek a +juhok.</p> +<p>Nagyot kacagott erre Dzsuha, de akkorát, hogy a föld ekhót +vetett a kacagásától.</p> +<p>– Hát ti azt hittétek, hogy van juh a tengerben? Eddig a +tieteket is megették a halak!</p> +<p>Hej, Uram, Teremtőm, lett erre szörnyű sírás, kiabálás, +ordítozás, aztán lefülelték Dzsuhát, ismét megkötözték, de most nem +dobták a tengerbe (minek dobnák, mikor onnét úgy is kijön az +ebadta), hanem vitték egy végtelen nagy pusztaságnak a közepére, +ahol állott egy olajfa, ahhoz kötözték s ott hagyták, hadd +szaggassák szét az oroszlánok.</p> +<p>No, szegény Dzsuha, volt eddig, ahogy volt, de most, tudom, nem +kerülöd el a halált.</p> +<p>Hát jó, ott maradt Dzsuha, készült is szegény feje a halálra, +nézett erre, nézett arra, mikor jön feléje oroszlán. Most már +csakugyan hitte, hogy meghal szörnyű halálnak halálával. Hanem +oroszlán az csak nem jött, de jött helyette lóháton egy öreg ember, +valami gazdag nagy úr. Ez ahogy meglátta Dzsuhát, megállította a +lovát s köszönt neki: <span class="pagenum"><a name="Page_247" id= +"Page_247">-247-</a></span></p> +<p>– Béke veled.</p> +<p>– Béke veled is, – fogadta Dzsuha, de csak úgy foghegyről.</p> +<p>– Miért kötöztek meg? – kérdezte az öreg ember.</p> +<p>– Hagyj engem békében, ne alkalmatlankodjál, – vetette oda +kurtán Dzsuha.</p> +<p>– No, no, de hát mégis. Bűnt követtél el s azért kötöztek meg? +Vagy igazságtalanság történt veled?</p> +<p>– Hát ha épen tudni akarod, – felelt Dzsuha – sem bűnt nem +követtem el, sem igazságtalanság nem történt velem, hanem az +történt, amit kivántam. Tudod-e, mi voltam én néhány nappal elébb? +Öreg ember, sokkal öregebb, mint te. Kerek száz esztendős. Most +pedig idekötöttek ehhez a fához, amely Sidi Abd-El-káder fája, s +egyszerre hetven esztendőt fiatalodtam: kerek harminc esztendős +vagyok most.</p> +<p>Ámult, bámult az öreg, szeme-szája tátva maradt a +csudálkozástól. Aztán mégis megszólalt, hitetlenül rázta a +fejét:</p> +<p>– Ugyan bizony?</p> +<p>– Úgy van bizony!</p> +<p>– Engedd meg, hogy foglaljam el a helyedet, – kérte Dzsuhát az +öreg.</p> +<p>– Jó szívvel, – mondta Dzsuha – miért ne fiatalodjék meg más is. +Oldd el hát a kezemet.</p> +<p>Az öreg eloldotta.</p> +<p>– Most meg vesd le a ruhádat, épen csak az ing maradjon rajtad, +– mondta Dzsuha.</p> +<p>Az öreg szót fogadott, hogyne fogadott volna, mikor meg akart +fiatalodni?</p> +<p>Akkor aztán Dzsuha a fához kötötte az öreget, magára húzta a +szép selyemruhát, melynek minden zsebje tele volt arannyal, +felpattant a paripára, istennek <span class="pagenum"><a name= +"Page_248" id="Page_248">-248-</a></span> ajánlotta az öreget s úgy +elvágtatott, mint a sebes szél: meg sem állott hazáig.</p> +<p>Bezzeg, hogy az atyafiai mind kicsődültek az utcára +csudalátni.</p> +<p>– Ne te, ni! Megint nem halt meg Dzsuha! – kiabáltak az +atyafiak.</p> +<p>– Hát ezt a szép paripát hol szerezted? – kérdezték, +faggatták.</p> +<p>– Hol találtam? Hát a pusztán! Annyi van ott, hogy verik le +egymást. Csak úgy szaladgálnak gazdátlanul. Eredjetek, fogdossátok +össze.</p> +<p>– Hej, Dzsuha, Dzsuha, tolvaj Dzsuha! Kit csaptál be megint?</p> +<p>– Azt, akit, – vetette oda foghegyről Dzsuha – s úgy +elvágtatott, hogy többet soha színét sem látták az atyafiak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_249" id= +"Page_249">-249-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A juhász és a sárkány.</h2> +</div> +<p class="summary">(Szerb mese.)</p> +<p>Hol volt, hol nem volt, volt egy magas hegy, magas hegynek a +tetején lakott egy szegény juhász, aki télen-nyáron ott legeltette +a nyáját. Egyszer, mikor már erősen őszre járt az idő, a juhász ott +hevert a földön, a nyája közepén, mellette a kutyája, s hol az +eget, hol a tengert nézegette, majd meg a nyájat számolgatta, aztán +közben erősen elúnta magát. Eszébe jutott, hogy vele egész életében +semmi különös nem történt, egész nap itt ül a hegyen, délben +kihozza a felesége az ebédet, aztán megint nincs egyéb dolga, csak +nézi, nézi az eget, meg a tengert. Amint így ezen tépelődik, +megakad a szeme valami csúszó-mászó, csillogó holmin, kiváncsian +közelébe megy, hát egy nagy-nagy, ragyogó testű kigyó csúszik ott, +a szájában hagymát tart, s egy szempillantás alatt eltűnik a szeme +elől egy sziklahasadékon. Alig, hogy ez a kígyó bebújt, rögtön +csúszott utána a második, utána megint egy, sok, sok egymásután. +Mind hagymát vittek a szájukban, s mind azon a lyukon bújtak be. +Kiváncsi lett a juhász, hogy ugyan, hova is mennek ezek olyan +szépen egymásután. Utánuk sompolygott, s azon a nyíláson, ahol a +kígyók bebújtak, ő is szépen <span class="pagenum"><a name= +"Page_250" id="Page_250">-250-</a></span> bebújt. Hej, de +szeme-szája elállott nagy csodálkozásában, amint a kígyók után egy +széles, mély barlangba jutott! Óriás oszlopok voltak a barlangban, +a barlang talpától a tetejéig, s ezek az oszlopok végesvégig ki +voltak rakva arannyal s mindenféle drágakövekkel. Az oszlopok alján +ott tekeregtek a kígyók, a barlang közepén pedig egy gyönyörű +aranytrónuson ült a kígyók királya.</p> +<p>Amint a juhász rápillantott a kígyókirályra, az behunyta a +szemét, utána a többi kígyó is csendesen összetekeredett, behunyta +a szemét, s egy perc múlva aludtak mind, a hányan voltak. A juhász +szép lassan sétálgatott közöttük, s próbálta mindenképpen, hogy az +oszlopokról valami drágakövet letörjön, de bárhogy erőlködött is, +még csak egy szetemnyit sem bírt letörni. Na, gondolta magában, ha +egyet sem tudok letörni, megyek vissza a juhaimhoz, mert eddig vár +rám a feleségem az ebéddel. Megy is ahhoz a nyíláshoz, amelyiken +bejött, de azt bizony egy nagy ajtó zárta el, akkora, hogy még csak +meg sem tudta mozdítani. Nagy mérgében mit tehetett egyebet? Ő is +lefeküdt a kígyók mellé, s gondolta magában, majd ha azok felkelnek +s kimennek, ő is megy majd utánuk. Csakhamar mély álomba is merült. +Egyszer csak nagy sürgés-forgásra ébred fel, hát a kígyók mind ott +tekeregnek, sziszegnek körülötte. Mikor kinyitotta a szemét, +odafordult a trónon ülő királyhoz, s azt kérdezte tőle.</p> +<p>– Itt van-e már az ideje, felséges királyunk?</p> +<p>A király letekerődzött a trónról, s szörnyű haragosan +sziszegte:</p> +<p>– Itt. – Azzal kinyitotta a rettentő nagy ajtót. A kígyók +egymásután csúsztak, tekerőztek kifelé, <span class= +"pagenum"><a name="Page_251" id="Page_251">-251-</a></span> a +juhász is iparkodott előre, hogy kijusson, de mikor az ajtóhoz ért, +megszólította a király:</p> +<p>– Hová akarsz menni?</p> +<p>– Engedj ki engem, kegyelmes királyom, – könyörgött a kígyónak a +juhász, – ott hagytam őrizetlen a juhaimat, s a feleségem is rég +kivitte már nekem az ebédet.</p> +<p>– Ohó! te betörtél a mi alvóhelyünkre, ezért meg kell halnod! – +mondta haraggal a kígyókirály.</p> +<p>De a juhász olyan szívéből könyörgött neki, hogy a kígyókirály +azt mondta neki:</p> +<p>– No, nem öllek meg ez egyszer, de fogadd meg, hogy senkinek el +nem árulod, hogy hol lakunk, mert akkor nem menekedel előlem!</p> +<p>Igérte, fogadta a juhász, hogy belőle ugyan senki ki nem veszi, +hogy hol járt, s a király kieresztette az ajtón. Aztán futott +lélekszakadva a nyája felé. Az ám, nem volt ott a nyájból egy sem, +még csak egy bárány sem! Néz erre, néz arra, s egyszerre csak majd +a földbe gyökerezik a lába a nagy csodálkozástól: az a tölgyfa, a +mely éppen hullatta a makkját, amikor bement a kígyók barlangjába, +most duzzadó rügyekkel volt tele, a többi bokrok is rügyedzettek, +lombosodtak is. Szalad hamar haza a feleségéhez, hát amikor odaér +az ajtóhoz, éppen egy idegen ember áll ott, s kopogtat rajta.</p> +<p>– Itthon van-e a férjed? – kérdezte az idegen.</p> +<p>Az asszony ijedten nyitotta ki az ajtót az idegennek és sírva +felelte:</p> +<p>– Dehogy van itthon, dehogy, már ősz óta nem láttam szegény +uramat. Bizonyosan megölték a farkasok.</p> +<p>De bezzeg előbújt a juhász az idegen mellől s odafutott a +feleségéhez. <span class="pagenum"><a name="Page_252" id= +"Page_252">-252-</a></span></p> +<p>– Itt vagyok, édes feleségem, bizony nem ettek meg engem a +farkasok.</p> +<p>Na, örült az asszony, de hamar elmúlt az öröme, s az jutott az +eszébe, hogy ugyan, hol is lehetett az ő ura egész télen át.</p> +<p>– Hát te gézengúz, – támadott az urára – hol töltötted az egész +telet? Míg én itthon sanyarogtam, te bizonyosan jól éltél!</p> +<p>Szegény juhász csak hümmögött, huzakodott, de semmiképpen sem +akarta elmondani a feleségének, hogy hol járt, nehogy a Kígyókirály +bosszút álljon rajta. De az asszonynak nem állott meg a szája, +szidta, mint a bokrot, meg az idegen ember is, aki nem volt más, +mint afféle varázsló, szintén faggatta, hogy ugyan hol is alhatott +az egész télen át? Végre egy zacskó aranyat igért neki, ha +megmondja a titkot. Nagyot fohászkodott a juhász, félt ugyan a +Kígyókirálytól erősen, de a pénz is csábította, hát végre is +kibökkentette:</p> +<p>– Én bízony a kígyók barlangjában aludtam egész télen át.</p> +<p>Az öreg varázsló nagyot kacagott erre a beszédre, s gúnyosan +mondta neki:</p> +<p>– Azt hiszed, olyan könnyű bolonddá tenni engem? Ha ott voltál, +hát mutasd is meg, hogy hol laknak?</p> +<p>Megmérgelődött a szegény juhász, hogy nem hisz az idegen neki, s +indult a kígyók barlangja felé, hogy lesz, ami lesz, mégis +megmutatja neki, hogy ott volt, s nem egyebütt. Amint a barlanghoz +érnek, egy hagymát találtak, avval megkoppintotta a varázsló a +kaput, s egyszeribe bent termettek a kígyók birodalmában.</p> +<p>Hej, csodálkozott ám a varázsló! Szeme-szája elállott nagy +gyönyörködésében, mikor a rengeteg <span class="pagenum"><a name= +"Page_253" id="Page_253">-253-</a></span> <span class= +"pagenum"><a name="Page_254" id="Page_254"><br /> +-254-</a></span> drágakövet ragyogni, csillogni látta az +oszlopokon. Le akart ő is törni belőlük, de bizony ő neki sem +sikerült, de búját sem mondta, hamar elévette a varázskönyvet, +abban lapozgatni kezdett, s nemsokára nagy örömmel kiáltott +fel:</p> +<div class="figcenter" style="width: 381px;"><a href= +"images/i019hq.jpg"><img src="images/i019.jpg" alt= +"A sárkány szédítő sebességgel repült feljebb, feljebb." title= +"A sárkány szédítő sebességgel repült feljebb, feljebb." /></a> +<p class="caption">A sárkány szédítő sebességgel repült feljebb, +feljebb.</p> +</div> +<p>– Meg van, amit kerestem! Egy embernek a szívére van szükségem, +hogy minden kincset elvihessek innét, s veled, te jó ember, +megosztom majd igazságosan.</p> +<p>Alig mondta ki a varázsló ezeket a szavakat, hirtelen, nagy +sziszegéssel, ott termett mögöttük a kígyók királya, aki csak +megrázta magát, s egy pillanat alatt óriás zöld sárkánnyá +változott. Rettenetes haraggal fordult a remegő juhászhoz:</p> +<p>– Hát így tartottad meg a szavadat, te emberizink!? Nem +megmondtam, hogy halállal fizetsz ezért?</p> +<p>A varázsló, mialatt a sárkány ordított, hirtelen egy kötelet +csúsztatott a juhász kezébe, s azt súgta neki:</p> +<p>– Dobd a fejére!</p> +<p>Dobta volna szegény juhász jó szívvel, de úgy remegett, +reszketett a keze nagy félelmében, hogy csak a nyakára dobta a +sárkánynak, s ő maga úgy belegombolyodott, hogy egyszerre csak azon +vette észre magát, ott ül a sárkány hátán. Hamar emelkedni kezdett +a sárkány vele, s szédítő sebességgel repült mind feljebb, feljebb +a levegőégbe. Szegény juhász alig pihegett, a szél olyan erősen +fújt oda fent, s ha letekintett a földre, amelyen hegyeket, +völgyeket, tengereket hagytak el egy szempillantás alatt, a haja +égnek állt a rémülettől. Aztán nagy síkság felett repültek el, ahol +kis patakok csörgedeztek, s e felett oly magasra emelkedett a +sárkány, hogy a juhász behúnyta szemét, s várta, hogy mikor bukik +már le a hátáról. <span class="pagenum"><a name="Page_255" id= +"Page_255">-255-</a></span> Egyszerre csak madárdalt hall, kinyitni +nem tudta már a szemét, de halkan, hogy csak a madárka hallhatta, +így szólt:</p> +<p>– Édes madárkám, röppenj fel az Égbe a jó Istenhez, s kérd meg, +hogy segítsen meg nagy szorongattatásomban!</p> +<p>A kis madár igen megsajnálta a halálra vált juhászt, felröppent +az égbe, s csakugyan, a jó Isten küldött vele a Paradicsomból egy +zöld levelet. A madárka ráejtette a levelet a sárkány fejére, s +abban a pillanatban leereszkedett a sárkány a földre, s kicsi, +gyenge kígyócska lett belőle.</p> +<p>Mikor a juhász magához tért, ott feküdt juhai mellett a földön, +lábánál hű kutyája hevert. A fák sárga levelekkel voltak borítva, +őszi szél fújt, s zörgette az ágakat. A juhász felesége jött az +ebéddel, s jókedvűen ült le az ura mellé. Az meg csodálkozva nézett +szerteszét, s azt motyogta magában:</p> +<p>– Hát biz én álmodtam az egészet!</p> +<p>Sokáig élt boldogságban és nyugalomban a juhász, és sohasem +jutott többet eszébe, hogy valami különöset tapasztaljon az +életében.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_256" id= +"Page_256">-256-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>Jankó.</h2> +</div> +<p class="summary">(Tót mese.)</p> +<p>Hol volt, hol nem volt, volt egyszer két testvér. Az egyiket +Jankónak, a másikat Jóskának hívták. Úgy különbözött egymástól ez a +két fiú, mint az éccaka a nappaltól. Jankó ügyes, jólelkű, derék +fiú volt, aki mindig szívesen segített másokon, Jóska irígy, önző, +senkivel sem törődőtt a világon saját magán kívül. Egyszer csak azt +mondja az édesapja Jóskának:</p> +<p>– No, fiam, én eleget tartottalak már, maholnap nekem s anyádnak +sem lesz betévő falatunk, menj, próbálj szerencsét, láss valami +dolog után.</p> +<p>– Bezzeg hogy Jóska örömmel készülődött az útnak, gondolta +magában, most legalább nem kell annyit dolgoznia, mint máskor, +hideg télben fagyoskodnia, meleg nyárban izzadnia. Az anyja sütött +neki egy csomó pogácsát, az apja megáldotta, s Jóska nagy vidáman +útnak indult.</p> +<p>Ment, mendegélt, s egyszer csak egy hatalmas fa alá ért. El is +fáradott, meg is éhezett, leült hát, elévette az elemózsiát, s nagy +jókedvvel falni kezdett. Hát amint eddegélne, két kis hangya +settenkedik közelébe, s megszólítják nagy félénken:</p> +<p>– Ugyan bizony, te legény, nem adnál egy kis morzsát nekünk? +Olyan régen éhezünk. <span class="pagenum"><a name="Page_257" id= +"Page_257">-257-</a></span></p> +<p>– Egy szemet se adok én, bár nekem legyen elég! – felelte +mérgesen Jóska, s még hozzá is rúgott a hangyákhoz haragjában.</p> +<p>– Megállj csak, te rosszlelkű legény, nem tudtál adni egy kis +morzsát nekünk, de hadd el, mi sem segítünk rajtad, ha valami baj +ér! – mondották a hangyák.</p> +<p>– Csak arra várjatok, amíg nekem szükségem lesz rátok! – +mondotta Jóska nagy nevetve, s ette-falta a pogácsát, mintha semmi +sem történt volna.</p> +<p>Na, ahogy jóllakott, megy tovább, s nemsokára egy folyó partjára +ér. Hát ott a fövényen egy kis halacska vergelődik, kínlódik nagy +keservesen, de sehogyse tud odajutni a patakhoz. Megszólítja a kis +hal Jóskát:</p> +<p>– Tégy be engem a vízbe, te legény, mert elpusztulok a homokban! +Jóska még csak nem is válaszolt a kérésre, jól oldalba rúgta a +szegény halat, s azzal tovább ment.</p> +<p>– Megállj, te gonosz lélek, sohasem lesz szerencséd az életben, +mert ilyen gonoszul bántál velem! – kiáltott utána a szegény +halacska. De Jóska nem is hederintett a halacska beszédére, ment +tovább, mintha semmi sem történt volna. Nemsokára keresztúthoz ért, +ahol négyfelé szakadott az út, s hát az útjelző aljában egy csomó +kis manót vett észre, akik szidták, püfölték egymást. Persze, ott +termett Jóska rögtön, s anélkül, hogy megkérdezte volna, min +pörlekednek, ő is közéjük állt, megfogta őket, jól +össze-visszaverte, mind ahányan voltak, s avval nagy büszkén tovább +állt. De bezzeg, azok is kiabáltak utána torkuk szakadtából:</p> +<p>– No, megállj, te gonosz fajzat, legyen csak szükséged miránk, +tudom, egy sem segít rajtad! Mehetsz akármerre, nem jársz +szerencsével! <span class="pagenum"><a name="Page_258" id= +"Page_258">-258-</a></span></p> +<p>S úgy is történt, ahogy a kis manók nagy mérgükben mondták. +Akármerre járt-kelt Jóska, férfival, asszonnyal, gyerekkel volt +dolga, mindenki csak meggyűlölte, soha semmi dolgában szerencsével +nem járt, végre is egy árva krajcár nélkül kellett szégyenszemre +hazatérnie. Szegény anyja még csak nem is szidta, csak kesergett, +búslakodott magában, de bizony az apja nagy haragjában el akarta +kergetni, hogy hiába ne töltse otthon az időt. De Jóskának most már +nem volt kedve á világjárásra, otthon maradt, a kuckó mellett. Most +már Jankón volt a sor, hogy ő menjen országot-világot látni, fel is +tarisznyálta az édes anyja egy kis száraz kenyérrel, mert egyebük +bizony már nem volt szegényeknek.</p> +<p>– Ne búslakodjanak, édes szüleim, – vígasztalta Jankó, mikor +búcsuzódott, ha magamnak nem is szerzek semmit, de anélkül nem +jövök haza, hogy annyit ne hozzak, amiből maguk holtuk napjáig +urasan megélnek.</p> +<p>Örvendett a szegény ember, hogy ilyen jószívű legalább az egyik +fia, s mikor elindult Jankó, egy kis üveg életvizet tett a +tarisznyájába, hátha valamikor még hasznát veheti annak is. Aztán +elindult Jankó, ment, mendegélt jó darabon, s mikor megéhezett, +leült egy nagy fa alá, elészedte az elemózsiát, s falatozni kezdett +a száraz kenyérből. Alig evett néhány falatot, egy csomó hangya +fogta körül, s szörnyen rimánkodtak:</p> +<p>– Te jó legény, éhesek vagyunk, nem adnál-e egy keveset a +kenyeredből?</p> +<p>– Hogyne adnék, – felelte Jankó jószívűen és leszórta mind a +morzsát az öléből.</p> +<p>– Köszönjük a jóságodat, – kiáltották boldogan a hangyák, – ha +bármire lesz szükséged, csak fordulj <span class="pagenum"><a name= +"Page_259" id="Page_259">-259-</a></span> <span class= +"pagenum"><a name="Page_260" id="Page_260"><br /> +-260-</a></span> hozzánk, a hányan vagyunk, mind segítségedre +leszünk, s örökké barátaid maradunk!</p> +<div class="figcenter" style="width: 379px;"><a href= +"images/i020hq.jpg"><img src="images/i020.jpg" alt= +"Hát ti ugyan min vesztetek igy össze? – kérdezte Jankó." title= +"Hát ti ugyan min vesztetek igy össze? – kérdezte Jankó." /></a> +<p class="caption">Hát ti ugyan min vesztetek igy össze? – kérdezte +Jankó.</p> +</div> +<p>Jankó majd elmosolyodott erre a beszédre, mert eszébe jutott, +hogy neki ugyan mi szüksége is lehetne ilyen apró állatkákra? De +sokkal jobbszívű volt, semhogy kikacagja őket, szíves szóval +megköszönte a felajánlott segítséget, elbúcsuzott tőlük, s szaporán +ment tovább. Alkonyodott már, mikor egy szép, csendes, kék tóhoz +ért. Hát annak a tónak a partján, az aranyos fövényben egy kis +halacska vergelődik, fuldoklik. Nem is várta, hogy az megszólítsa, +megfogta, s beledobta a vízbe. Hej, hogy ficánkolt, ugrándozott +örömében a kis hal!</p> +<p>– Köszönöm, te jó fiú, – kiáltott Jankónak, – hogy segítettél +rajtam! Jótét helyébe jót várj. Bárhol érjen veszedelem, ahány hal +tengerben, tóban, folyóban, patakban, mind segítségedre +leszünk.</p> +<p>Jankó mosolygott magában a kis hal beszédén, s ment hamar +tovább, hogy estére a városba érjen. Éppen esteledett, alkonyodott, +mikor Jankó ahhoz a keresztúthoz ért, ahol négyfelé szakad az út. +Nagy lárma, verekedés zaját hallotta már messziről s hát, amint az +útjelző közelébe ér, látja, hogy egy csomó kis manó tépi egymás +haját, ütik-verik egymást. Jankó rögtön ott termett s nyájasan +szólította meg őket:</p> +<p>– Hát ti ugyan min vesztetek így össze? Csak nem váltok el +haraggal egymástól ezen a gyönyörű szép napon? Hamar, amíg itt +vagyok, fogjatok kezet, s egy hangos szót se halljak többet!</p> +<p>Erre a nyájas beszédre a mérges, durcás arcok egyszerre mosolyra +derültek, megrázták egymás kezét a kis emberek, s hálásan így +kiáltottak Jankó után: <span class="pagenum"><a name="Page_261" id= +"Page_261">-261-</a></span></p> +<p>– No, te jó legény, ha valaha szükséged lesz ránk, ne félj, mind +ott leszünk.</p> +<p>Mikor Jankó estére a városba ért, nagy-nagy szomorúságban +találta az egész várost, mert a jóságos öreg király egyetlen leánya +halálos betegen feküdt. Az udvari orvos nagy búbánattal jelentette +a királynak, hogy ő már semmiképpen sem tud segíteni rajta. No, +alig hallotta meg ezt Jankó, besietett egy házba, s a gazdával +elvezettette magát a királyi palotába. Ott a hoppmester fogadta, s +megkérdezte, mi járatban van.</p> +<p>– Én vagyok a világ legelső orvosa, s meggyógyítanám a +királykisasszonyt, – felelte Jankó nagy bátran.</p> +<p>A hoppmester csodálkozva nézegette jobbról-balról Jankót, de +végre mégis bevezette a királyhoz, ahol Jankó újra előadta +mondókáját.</p> +<p>– A király bezzeg nem nézte, úr-e, paraszt-e, micsoda, aki a +leányát meg akarja gyógyítani, nagy örömmel fogadta Jankót s azt +mondta neki:</p> +<p>– No, fiam, ha meggyógyítod a leányomat, tiéd lesz ő is, meg +amit a szemed-szád csak kíván.</p> +<p>Avval bevezették Jankót a beteg királyleány szobájába. Mikor +meglátta, bezzeg nem bánta, hogy neki ígérte a király, olyan +gyönyörű volt a királykisasszony. Aranyszőke haja mint egy óriás +palást, úgy omlott a hófehér párnákra, szeme oly kék volt, mint az +ibolya, ajka oly szelid, mint egy angyalé. Ott feküdt, szép fehér +karján nyugtatva a fejét, s mikor Jankó egy cseppet az ajkára +cseppentett az élet vizéből, rögtön megmozdult, a másik pillanatban +elmosolyodott, aztán kinyitotta ragyogó szép szemét. Amint +meglátta, hogy idegen legény áll a szobájában, rögtön megkérdezte, +hogy hát az mit akar? <span class="pagenum"><a name="Page_262" id= +"Page_262">-262-</a></span></p> +<p>Mondták neki, hogy ez a legény gyógyította meg őt, s hogy ennek +ígérte feleségül az édes apja.</p> +<p>Hej, de megmérgelődött erre a királyleány! Hogy ő egy jött-ment, +sehonnai felesége legyen! Szaladt az apjához, hogy igaz-e, amit a +szolgáló-lányai mondottak.</p> +<p>– Igaz biz’ az, édes leányom! – felelte a király.</p> +<p>– No pedig én nem megyek hozzá!</p> +<p>– Már pedig édes leányom, én megígértem, s én a szavamat meg nem +szeghetem, még a te kedvedért sem, mert ugyan mit gondolna rólam az +én népem? Menj csak hozzá, úgy látom, hogy jóravaló, derék legény, +s jól bánik majd veled.</p> +<p>Addig-addig beszélt a király a leányának, hogy az nagynehezen +belenyugodott, de annyit kikötött, hogy csak akkor lesz a Jankó +felesége, ha három kivánságát teljesíti.</p> +<p>Mindjárt oda is hívatta Jankót s mondta neki:</p> +<p>– Egy zsák búzát, s árpát öntök ki az udvarra, s ha alkonyat +előtt különválasztod őket, a feleséged leszek! – s avval faképnél +hagyta Jankót.</p> +<p>Amint meglátta Jankó a rengeteg búzát, meg árpát az udvaron, +rögtön látta, hogy ő ugyan soha azt ki nem tudja szemelni, elment +hát nagy bújában az erdőbe, ott járt-kelt fel s alá, azt sem tudta, +merre. Mikor aztán elfáradott, leült egy nagy tölgyfa alá. Hát +amint ott üldögélt, egyszerre egy csomó hangya veszi körül s +mondják neki:</p> +<p>– Miért búsulsz, Jankó? Mikor éhesek voltunk, segítettél +rajtunk, azt hiszed, hogy most, mikor bajba jutottál, nem segítünk +néked? – Avval szépen mind elmentek a palota elé, egy óra alatt +kiválogatták a búzát is a maga zsákjába, az árpát is a magáéba s +mentek vissza az erdőbe. Mire Jankó nagy búsan <span class= +"pagenum"><a name="Page_263" id="Page_263">-263-</a></span> +hazaballagott, ott állott a két zsák, egyikben a búza, másikban az +árpa. Ment persze, s jelentette nagy örömmel a királyleánynak, hogy +az első kivánságát teljesítette már. Úgy tett a leány, mintha +szomorkodna, de valójában örült, hogy ilyen ügyes legény Jankó, s +azt mondta neki:</p> +<p>– Hát látom, az első kívánságomat teljesítetted, te legény, de +ne hidd, hogy a második, meg a harmadik is ilyen könnyű lesz, mint +ez!</p> +<p>– Mi a második kívánságod? – kérdezte Jankó.</p> +<p>– Hozd el nekem a világ legnagyobb gyöngyét!</p> +<p>Hej, a világ legnagyobb gyöngyét! Hát azt ő hogy hozza el? Nagy +búsan kifordult a palotából, s ment, mendegélt, maga sem tudta, +merre, s hát egyszer csak ott van a kék tónál. Ahogy odaért, +kidugja a vízből egy halacska a fejét, s megszólítja:</p> +<p>– Miért búsulsz, te jó legény?</p> +<p>Mondja neki Jankó, hogy mi a baja.</p> +<p>– Egyet se búsulj emiatt, – mondotta a halacska. – Te is +segítettél rajtam, most majd én segítek a bajodon.</p> +<p>Avval lebukkant a víz alá, s alig egy perc mulva felbukkant: egy +óriási, ragyogó gyöngyszemet tartott a szájában.</p> +<p>Na, volt öröm. Nem győzte köszönni Jankó, hogy ilyen nagy +hirtelen segített rajta a halacska, s boldogan sietett vissza a +királyi palotába. Mikor odaadta a gyöngyöt a királyleánynak, az +elmosolyodott nagy örömében, s rögtön a hajába tűzte.</p> +<p>– Igazán gyönyörű ez a gyöngy, amit hoztál nekem, s ha még a +harmadik kívánságomat is teljesíted, a feleséged leszek, – mondotta +neki kedvesen. <span class="pagenum"><a name="Page_264" id= +"Page_264">-264-</a></span></p> +<p>– Hát mi a harmadik kívánságod?</p> +<p>– Hozz nekem egy rózsát a pokolból, – mondotta a királylány.</p> +<p>Jankó rögtön útnak indult, hogy akárhogy is megkerítse azt a +rózsát, olyan erősen megszerette a gyönyörű királykisasszonyt. +Estére kelve elért ahhoz az útjelzőhöz, ahol a kis manókat +szétválasztotta, most is ott ültek a kis emberkék, de csendesen, +barátságosan beszélgettek. Amint Jankó odaérkezett, nem is várták, +hogy megszólaljon, azt mondták neki:</p> +<p>– Tudjuk, hogy mi a te bajod, Jankó! De egyet se búsulj, éjfél +után lemegyünk a pokolba, s olyan rózsát hozunk onnan, hogy a +szemed-szájad eláll a csodálkozástól.</p> +<p>Úgy is volt, ahogy a manók mondták: mire hajnalodott, a +legöregebb manó megjelent egy gyönyörű rózsával, s azt mondta +Jankónak:</p> +<p>– Ez a pokol legszebb rózsája. Egy öreg-öreg ember adta nekem, +Úgy hívják, hogy a Reménység rózsája.</p> +<p>Jankó megköszönte szíves szóval a manónak, s futott egyenest a +királylányhoz. Bezzeg szívesen a felesége lett most már Jankónak, +mikor látta, hogy mi mindent megszerzett az ő kedvéért. Nagy +lakodalmat csaptak, a Jankó szüleit is, Jóskát is meghítták a +vendégségbe, s ott is tartották életük fogytáig őket.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_265" id= +"Page_265">-265-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A vén halász meg a felesége.</h2> +</div> +<p class="summary">(Német mese.)</p> +<p>Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, volt egyszer egy +vén halászember s annak felesége. Ott laktak a tenger partján, egy +kicsi viskóban s bizony nem vetette fel a gazdagság, mert sokszor +ment haza üres tarisznyával a vén halász.</p> +<p>Igy telt, múlt az idő, éltek, ahogy éltek. Hanem egyszer, +halljátok csak, mi történt! Az történt, hogy a vén halász horgára +egy szörnyű nagy cápa akadott! Húzta, húzta a vén halász a cápát, +de az egyszerre csak megszólalt:</p> +<p>– Eressz vissza a tengerbe, vén halász, az én húsom úgy sem +jó.</p> +<p>– Hogyhogy? kérdezte a vén halász.</p> +<p>– Ugy, hogy én elátkozott királyfi vagyok.</p> +<p>– Bizony, ha az vagy, eredj isten hírével, mondotta a vén halász +s visszaeresztette a cápát. Aztán tovább üldögélt a tenger partján, +de ülhetett, egyetlen hal sem akadt a horgára: üres tarisznyával +tért haza.</p> +<p>– No, támadt rá a vén asszony, hát ma sem fogott kend halat?</p> +<p>– Fogni fogtam, de el is eresztettem. Hallgass csak ide: egy +nagy cápa akadt a horgomra, de nem cápa volt az valójában, hanem +elátkozott királyfi. <span class="pagenum"><a name="Page_266" id= +"Page_266">-266-</a></span> Könyörgött, hogy eresszem vissza, – hát +vissza eresztettem.</p> +<p>Hej, szörnyű haragra lobbant a vén asszony!</p> +<p>– No, hallja kend, hova tette az eszét? Legalább kívánt volna +tőle valamit!</p> +<p>– Ugyan mit kívánhattam volna?</p> +<p>– Mit? Teszem azt, hogy e helyett a rozoga viskó helyett építsen +egy szép kőházat. Hát csak menjen vissza kend, keresse meg azt az +elátkozott királyfit s kérjen kőházat tőle.</p> +<p>Mit tehetett szegény vén ember, visszament a tenger partjára, +nézte, kereste a cápát, de bizony nem látta. S mert hogy a horgát +is hiába eresztette a tengerbe, torka szakadtából kiabált:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Hallod-e, hallod-e, elátkozott +királyfi,<br /></span> <span class="i0">Tengernek partjára +pillanatra szállj ki!<br /></span></div> +</div> +<p>Hát abban a pillanatban nagyot csobbant a tenger vize, kidugta a +fejét a cápa s kérdezte, hogy mit akar. Szégyellette a vén halász a +dolgot, de mégis csak kinyögte:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Királyfi, +királyfi,<br /></span> <span class="i0">A tengerből szállj +ki,<br /></span> <span class="i0">Azt kivánja +feleségem,<br /></span> <span class="i0">Viskó helyett háza +légyen!<br /></span></div> +</div> +<p>A cápa megcsóválta a fejét, mosolygott s mondta:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Jól van, jól van, vén +halász,<br /></span> <span class="i0">Meg lesz reggelre a +ház.<br /></span></div> +</div> +<p>Hazament a vén halász, lefeküdt, elaludt a viskóban, s hát Uram, +teremtőm, reggel egy gyönyörűséges <span class="pagenum"><a name= +"Page_267" id="Page_267">-267-</a></span> szép kőházban ébredett +fel! Örült a vén halász, hogyne örült volna, de bezzeg a felesége +fintorgatta az orrát:</p> +<p>– Hiszen szép, szép ez a kőház, de csak menjen kend vissza s +kívánjon egy olyan palotát, hogy a királynak se legyen különb.</p> +<p>– Ejne, ejnye, feleség, méltatlankodott a vén halász, ugyan +minek nekünk a palota? Meg sem találnók benne egymást. Elégedjünk +meg ezzel a házzal.</p> +<p>De így, s de úgy, beszélt össze-vissza a vén asszony, neki +palota kell, s hiába ellenkezett a vén halász, hogy így meg úgy, +majd megharagszik az elátkozott királyfi, – mégis csak elment a +tenger partjára, elékiabálta a cápát, márhogy a királyfit. Hát jött +is az s kérdezte:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">No, mit akarsz, vén +halász?<br /></span></div> +</div> +<p>Felelt a halász szégyenkedve, pironkodva:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Hej, kicsi nekünk ez a +ház!<br /></span> <span class="i0">Feleségem azt +kivánja,<br /></span> <span class="i0">Legyen neki +palotája.<br /></span></div> +</div> +<p>A cápa-királyfi megcsóválta fejét, mosolygott, de azért csak +mondta:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Hát csak eredj haza +szépen,<br /></span> <span class="i0">A palota is +meglészen.<br /></span></div> +</div> +<p>Bezzeg hogy megvolt reggelre a palota. De milyen palota! Volt +annak hetvenhét szobája, minden szobáján hét ablaka, a szobában +arany lócák, arany asztalok, arany ágyak. Még az ablak is mind +tiszta színarany volt, s a garádics – az is volt hetvenhét – tiszta +csupa színarany. A sok cifra inas, szolgáló csak úgy szaladgált, +nyüzsgött a hetvenhét szobában. Isten csudája, hogy <span class= +"pagenum"><a name="Page_268" id="Page_268">-268-</a></span> egymást +le nem verték. Palota, palota, de volt ám egy rengeteg nagy istálló +is, az a nagy istálló tele aranyszőrű paripákkal, s éppen mikor oda +is benézett a vén halász meg a felesége, a lovászlegények akkor +vakarták a paripákat arany vakaróval, kefélték arany kefével.</p> +<p>– No látod-e, mondotta a vén asszony, hogy jó volt palotát +kívánnom.</p> +<p>– Ami igaz, igaz, adta meg magát a vén halász, most már +csakugyan jól lesz dolgunk, sóra, fára nem lesz gondunk.</p> +<p>De a vén asszonyt szurkálta, piszkálta az ördög, gondolt ide, +gondolt oda, s egyszerre csak azt mondta az urának:</p> +<p>– Há’szen szép ez a palota, szép ez a sok minden, de ha már úgy +van, ahogy van, – most már király szeretnék lenni!</p> +<p>Hej, megijedt a vén halász! No, gondolta, ez az asszony +bizonyosan megbolondult.</p> +<p>– Ugy-e, tréfálsz, asszony?</p> +<p>– Dehogy tréfálok, pattogott a vén asszony. Csak menjen kend +Isten hírével s mondja meg az elátkozott királyfinak a +kívánságomat.</p> +<p>– Ó, asszony, asszony, ne bolondozz. Hogy merjem én azt +megmondani?</p> +<p>– No, förmedt rá az asszony, sok gyáva embert láttam, de +kigyelmedhez hasonlatost soha. Indul vagy nem?</p> +<p>Bezzeg hogy indult a vén halász, hogyne indult volna, merthogy +félt az asszonytól. De félt ám az elátkozott királyfitól is: no, +most bizonyosan úgy megharagszik rá, hogy amit eddig adott, azt is +elveszi. Hát csakugyan, a tenger szine nem volt olyan tiszta, mint +annak előtte. Kavargott, zúgott, morgott, hullámzott, <span class= +"pagenum"><a name="Page_269" id="Page_269">-269-</a></span> – de +hiába, a feleségétől jobban félt, mint a tengertől, jobban, mint az +elátkozott királyfitól, s csak belekiabált a tengerbe:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Királyfi, +királyfi,<br /></span> <span class="i0">A tengerből szállj +ki!<br /></span></div> +</div> +<p>Egyszeribe nagyot loccsant, nagyot csobbant a tenger, elébukkant +az elátkozott királyfi s kérdezte:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">No, mi a baj, vén +halász?<br /></span> <span class="i0">Tán nem elég nagy a +ház?<br /></span></div> +</div> +<p>Mondotta a vén halász nagy szégyenkezve:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Dehogy nem elég nagy, nagyobb +az a nagynál,<br /></span> <span class="i0">Kerek e világon nincsen +nagyobb annál.<br /></span> <span class="i0">Baj sem volna semmi, +de a feleségem<br /></span> <span class="i0">Azt akarja mostan, +hogy királlyá légyen!<br /></span></div> +</div> +<p>Az elátkozott királyfi csak csóválta a fejét, mosolygott, habár +haragudott magában a vén asszony telhetetlenségén, aztán +mondta:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Csak ennyi a +kívánsága?<br /></span> <span class="i0">Meglesz ám a +királysága!<br /></span></div> +</div> +<p>Hát csakugyan, mire hazaért a vén halász, a palota még nagyobbra +kerekedett, de még az udvar is, a palota előtt fegyveres istrázsák +állottak, az udvaron generálisok sétáltak fel s alá nagy kényesen, +nagy begyesen, muzsikált a katonabanda, hogy csakúgy zengett-zúgott +belé az udvar, a palota, a vén halászné pedig már ott is ült +aranyos trónuson, korona volt a fején, s mindeféle gála udvari +népek, urak, asszonyok <span class="pagenum"><a name="Page_270" id= +"Page_270">-270-</a></span> ott állottak körbe előtte, hajladoztak, +alázatosan pisolyogtak, mosolyogtak s várták, lesték a felséges +királyparancsolatját.</p> +<p>Bezzeg hogy szeme-szája elállott a vén halásznak, mikor ezt +látta. Összecsapta a kezét:</p> +<p>– Ó Jézusom, Szűz Máriám, hát csakugyan király lett belőled?</p> +<p>– Az hát, felelt kurtán az asszony. Nem látja kend a koronát a +fejemen?</p> +<p>– No, ez igazán csuda dolog.</p> +<p>– Csuda, csuda, de nem olyan nagy csuda, hogy nagyobb csuda nem +lehetne ennél, mondotta az asszony. Tüstént forduljon kend s mondja +annak az elátkozott királyfinak, hogy pápa akarok lenni!</p> +<p>– Pápa!? – szörnyülködött a vén halász. Asszony, te +megbolondultál. Hiszen pápa csak egy van a világon.</p> +<p>– Szót se többet! – rikkantott az asszony, – takarodjék kend, +külömben fejét vétetem.</p> +<p>Mit tehetett szegény vén halász, fordult, indult, ment nagy +búsan a tenger partjára s belekiáltott a tengerbe:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Királyfi, +királyfi,<br /></span> <span class="i0">A tengerből szállj +ki!<br /></span></div> +</div> +<p>Hiszen jött a királyfi, de a tenger most még sokkal zavarosabb +volt: látszott, hogy haragszik szörnyen a királyfi is, a tenger is. +Most már nem is titkolta haragját a királyfi, rámordult a vén +halászra:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">No, vén halász, mi kéne +még?<br /></span> <span class="i0">Tán a királyság sem +elég?<br /></span></div> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_271" id= +"Page_271">-271-</a></span></p> +<p>Felelt a vén halász s közben reszketett, mint a nyárfalevél:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Ó, nem elég, jaj, nem +elég,<br /></span> <span class="i0">Most meg pápaság +kellenék.<br /></span></div> +</div> +<p>De már erre nagyot kacagott az elátkozott királyfi, mikor aztán +jól kikacagta magát, mondta a vén halásznak:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Én csak cápa,<br /></span> +<span class="i0">Ő meg pápa?…<br /></span> <span class="i0">Hát +teljék a kivánsága,<br /></span> <span class="i0">Legyen meg a +pápasága!<br /></span></div> +</div> +<p>Hej, de megkönnyebbedett a vén halász szive! Szaladt haza nagy +örömmel, hogy vigye a jó hírt, de mire haza ért, a királyi palota +mellett rengeteg nagy templom állott. Volt annak legalább száz +tornya, ha nem több, az mind úgy csillogott, villogott, hogy a +napra lehetett nézni, de rájuk nem, s hát amikor belépett a +templomba, már ott is ült a vén asszony arany trónuson, tenger nép +hemzsegett körülötte, azok mind csókolták a lábát, ő meg +nagykegyesen osztogatta az áldást. Bezzeg hogy a vén halász is +térdre esett előtte, s csókolta a lábát, közben meg félénken +felnézett az asszonyra s kérdezte:</p> +<p>– No, asszony, meg vagy-e most elégedve?</p> +<p>– Meg is, nem is, mondotta az asszony.</p> +<p>S hát csakugyan egész éjjel nem húnyta le a szemét, folyton +izgelődött, mozgolódott, firgelődött, forgolódott s mind azon +gondolkozott, hogy mi lehetne még belőle.</p> +<p>– Hopp! megvan! – kiáltott fel az asszony. – Isten lesz belőlem! +<span class="pagenum"><a name="Page_272" id= +"Page_272">-272-</a></span></p> +<p>Mindjárt felköltötte az urát, hogy szaladjon, de tüstént, az +egyik lába a tenger partján, a másik itt legyen s mondja meg az +elátkozott királyfinak, hogy a pápaság nem elég, Isten akar ő +lenni.</p> +<p>De vagy rőkönyödött meg eddig a vén halász, vagy nem, most már +azt sem tudta, ébren van-e, álmodik-e.</p> +<p>– Ó, asszony, asszony, te megháborodtál az elmédben. Ugyan +bizony mit gondoltál? Nem félsz az Istentől?</p> +<p>– Ne kuruttyoljon kend, rivalt a vén halászra, – mondtam már, +hogy Isten akarok lenni!</p> +<p>Hej, szegény halász, még a foga is vacogott, úgy kirázta a +hideg, de mit tehetett, mégis csak elindult a tenger partjára. Hát +még mikor látta a tengert, hogy mit csinál az, akkor rázta csak ki +isten igazában a hideg. Mert a tenger zúgott, bőgött, hánykolódott, +mintha szörnyű haragjában el akarta volna nyelni az egész világot. +Csak állt, állt egy helyben a vén halász, meg sem mert mukkanni. No +de nem is kellett, mert jött az elátkozott királyfi magától s +kérdezte rettentő haraggal:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Nohát még mi +kellenék?<br /></span> <span class="i0">A pápaság sem +elég?!<br /></span></div> +</div> +<p>Hej, szegény vén halász, alig tudta kinyögni a feleletet:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Ó jaj, nem elég,<br /></span> +<span class="i0">Már több kellenék.<br /></span> <span class= +"i0">Ő, a senki, ő, a semmi<br /></span> <span class="i0">Most már +Isten akar lenni!<br /></span></div> +</div> +<div class="figcenter" style="width: 387px;"><a href= +"images/ic004hq.jpg"><img src="images/ic004.jpg" alt= +"„Királyfi, királyfi, a tengerből szállj ki!“" title= +"„Királyfi, királyfi, a tengerből szállj ki!“" /></a> +<p class="caption">„Királyfi, királyfi, a tengerből szállj ki!“</p> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_273" id= +"Page_273">-273-</a></span></p> +<p>Hej, Uram, Teremtőm, rettentő haragra gerjedett az elátkozott +királyfi! Szikrát hányt a szeme s akkorát ordított, hogy a vén +halász hanyatt vágódott ijedtében.</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Isten akar lenni az a vén +liba!?<br /></span> <span class="i0">Mars vissza, de tüstént, +rongyos putriba!<br /></span></div> +</div> +<p>Ahogy ezt kiáltotta az elátkozott királyfi, a tenger elborította +a palotát, a templomot, mindent, s mikor másnap visszaszállott a +medrébe, nem volt egyéb a tenger partján, csak a nyomorult kis +viskó: ott ült előtte nagy búsan a vén halász meg a felesége. Vége +volt a királyságnak, a pápaságnak, vége a nagy uraságnak, vége a +mesemondásnak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_274" id= +"Page_274">-274-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>Az ezüst fog.</h2> +</div> +<p class="summary">(Albán mese.)</p> +<p>Volt egyszer egy herceg s annak három eladó leánya. Fia nem +volt, pedig bizony jó lett volna, ha van legalább egy, mert éppen +jött a staféta a királytól, hogy a szomszéd ország királya háborút +üzent s csak készüljön a herceg is minden emberével a háboruba. +Erősen elszomorodott a herceg erre az üzenetre, mert amióta a +felesége meghalt, soha ki nem mozdult a palotájából: mindig +vigyázta, őrizte, gondozta a leányait. Nagy bújában-bánatában +behúzódott a szobájába, ott ült, üldögélt magában s három napig ki +sem mozdult. A leányok nem tudták, hogy mi történhetett az +édesapjukkal, mert ők nem tudták, hogy ott járt nála a király +stafétája. Mikor aztán harmadnap sem jött ki a szobájából a herceg, +a legidősebb leánya bement hozzá s megkérdezte:</p> +<p>– Édes apám, miért vagy olyan szomorú?</p> +<p>– Ó, leányom, ne is kérdezd, – felelt a herceg – a szomszéd +király háborut üzent a mi királyunknak s nekem is el kell mennem a +háboruba.</p> +<p>Mondotta a leány nagy nyersen:</p> +<p>– Eredj és vissza se jöjj többet! No lám azt hittem, azon +gondolkozol, hogy kinek adj feleségül <span class= +"pagenum"><a name="Page_275" id="Page_275">-275-</a></span> engem s +te meg azon szomorkodol, hogy háboruba kell menned.</p> +<p>Azzal sarkonfordult a leány, kiment a szobából, becsapta maga +után az ajtót nagy mérgesen. Egy kevés idő mulva jött a középső +leány is. Az is megkérdezte:</p> +<p>– Ugyan bizony, édes apám, miért vagy olyan szomorú?</p> +<p>– Minek kérded, – mondotta a herceg – a nénéd is megkérdezte, +feleltem is neki s ő még kicsúfolt, nemhogy megvígasztalt volna. +Hagyj békében! Eredj!</p> +<p>– Nem, édesapám, nekem tudnom kell, hogy miért vagy olyan +szomorú. Csak mondd meg bátran. Ne félj, én nem gúnyollak ki.</p> +<p>– Azt mondotta a nénéd is, hogy nem gúnyol ki és mégis +kigúnyolt.</p> +<p>– Nem, édesapám, ne félj, csak mondjad.</p> +<p>– Hát jó, halljad, hogy miért vagyok olyan szomorú. A +királyunknak háborut üzent a szomszéd király s üzent nekem, hogy +menjek én is háboruba s most nem tudom, hogy kire bízzalak titeket. +Mi lesz veletek; amíg én távol leszek?</p> +<p>Mondotta a leány:</p> +<p>– Hát csak eredj s vissza se fordulj. Na, lám, azt hittem, azért +vagy olyan szomorú, hogy nem találsz férjet nekem.</p> +<p>Azzal sarkonfordult, nagy dérrel-dúrral kiszaladott a szobából. +Otthagyta az apját nagy szomorúságban. Alig ment ki, bejött a +harmadik leány is. Az is megkérdezte:</p> +<p>– Miért vagy olyan szomorú, édesapám?</p> +<p>– Eredj, – kiáltott rá a herczeg mordul – elég ostoba voltam, +hogy megmondottam a nénéidnek. <span class="pagenum"><a name= +"Page_276" id="Page_276">-276-</a></span> Ki is gúnyoltak a +gyalázatosak! Neked már nem mondom meg a szomorúságom okát.</p> +<p>– Ó, édesapácskám, csak beszélj, ne félj, én nem gúnyollak +ki.</p> +<p>– Hiszen a másik kettő is azt mondotta, mégis kigúnyolt.</p> +<p>– Ugyan mit gondolsz rólam, édesapám, hogyan gúnyolnálak én ki +téged? Hát nem vagy te az én apám s nem vagyok én a te édes +leányod?</p> +<p>– Jól van, hát elmondom neked is. Királyunknak a szomszéd ország +királya háborut üzent s nekem el kell mennem a háboruba. Mi lesz +veletek, amíg én távol leszek tőletek?</p> +<p>Mondotta a leány:</p> +<p>– Egyet se búsulj, édesapám! Add rám áldásodat, majd elmegyek én +helyetted a háboruba.</p> +<p>– Mit gondolsz? – mondotta a herceg. – Hogy mennél te leány +létedre háboruba?</p> +<p>– Te csak azzal ne törődj, édesapám. Adj nekem övet, három +férfiruhát, a többit bízd rám.</p> +<p>Addig beszélt, addig könyörgött, hogy az apja beleegyezett. +Csináltatott neki három szép vitézi ruhát, odaadta legszebb +paripáját, aztán a leány felöltözött vitéznek, felült a lovára, +elbúcsúzott az édesapjától s elvágtatott a király városába. De, +hogy szavamat össze ne keverjem, volt a leánynak, akinek Teodorula +volt a neve, egy kis kutyácskája is. Táltos volt ez a kutyácska. Ez +is velement. Utánaszaladott. Mikor Teodorula a király palotája elé +ért, a kapu előtt állott egy öreg asszony s ahogy meglátta +Teodorulát, szaladott egyenesen a király fiához.</p> +<p>– Gyere, gyere, királyfi, nézd meg ezt a vitézt. Ilyen szép +legényt nem láttál még világéletedben. <span class= +"pagenum"><a name="Page_277" id="Page_277">-277-</a></span> Hanem +úgy tudd meg, hogy nem férfi ám, hanem leány. Én mondom ezt neked. +Ha nem igaz, amit mondok, nem bánom, vedd a fejemet.</p> +<p>Odaszaladott a királyfi, nézte a vitézt, ámult-bámult: csakugyan +nem látott világéletében ilyen szép legényt. Aközben Teodorula +felment a királyhoz s jelente te:</p> +<p>– Felséges királyom, eljöttem a te parancsolatodra, hogy én is +menjek a te seregeddel a háboruba.</p> +<p>– Jól van, fiam, – mondotta a király – de hát hallom a nevedet. +Hogy hívnak?</p> +<p>Felelt a leány:</p> +<p>– Az én nevem Tódor.</p> +<p>A király legyintett a kezével s mondotta:</p> +<p>– Mehetsz, fiam. Majd meglátjuk a háboruban, mit érsz.</p> +<p>Azzal Teodorula kiment a palotából, de ahogy kiment, nyomában +belépett a királyfi s mondotta az apjának:</p> +<p>– Édesapám, ez a vitéz, ki nálad járt, nem Tódor, hanem +Teodorula. Nem férfi az, hanem leány. S úgy tudd meg, hogy amint +ránéztem, megszerettem, soha el sem is felejtem s addig nem +nyugszom, míg ez a leány feleségem nem lesz.</p> +<p>– Ugyan mit beszélsz? – mondotta a király. – Nem leány az.</p> +<p>De mondhatott akármit, a fia váltig erősítette, hogy bizony +leány az.</p> +<p>– Jól van fiam, hiszen próbát tehetsz. Megtudhatod, hogy fiu-e +vagy leány. Eredj, szólj neki, hívd el egy boltba, ahol mindenféle +fegyvereket árulnak. Nemcsak fegyvereket, hanem gyűrűket, +fülönfüggőket s mindenféle ékszereket. Abban a boltban a +<span class="pagenum"><a name="Page_278" id= +"Page_278">-278-</a></span> fegyverek a jobboldalon vannak +felaggatva, az ékszerek a baloldalon. Majd csak figyeld meg azt a +vitézt. Ha, amikor beléptek a boltba, az ékszereket nézi, akkor +bizonyosan leány; ha pedig a fegyvereket, akkor bizonyosan fiú.</p> +<p>Az ám, csakhogy a kutyácska valahogyan ott maradott a szobában, +jól hallotta, hogy mit beszélt a király meg a királyfi. Uccu, +kiosont a szobából s meg sem állott, amíg a gazdájához nem ért s el +nem mondotta neki, hogy mit hallott.</p> +<p>Másnap reggel a királyfi elment a leányhoz s mondotta neki:</p> +<p>– Hallod-e, Tódor, jer velem ebbe s ebbe a boltba; van ott +fegyver szebbnél-szebb, különbnél-különb, válogassunk belőlük.</p> +<p>Elmentek a boltba, de ahogy beléptek, a leány egyszeribe arra a +falra nézett, ahol a fegyverek lógtak.</p> +<p>– Hát a másik falra mért nem nézel? – kérdezte a királyfi. – +Bizony megérdemelné, hogy odanézz. Drágábbnál-drágább ékszerek +vannak ottan.</p> +<p>– Mi közöm nekem az ékszerekhez, – mondotta a leány fitymálva – +nem vitéznek való az!</p> +<p>Nem is nézett arra. Megvett két ezüstveretű pisztolyt. Vett +kettőt a királyfi is s azzal szépen kimentek a boltból. Ottkint +elváltak. A királyfi visszament az apjához s elmondotta neki, mi +történt a boltban.</p> +<p>– Látod, látod, – nevetett a király – úgy-e; megmondottam, hogy +nem leány?!</p> +<p>– Már pedig én mégis azt állítom, – mondotta a királyfi – hogy +leány az s most is azt mondom, hogy szeretem, soha, míg a világ +világ el sem is felejtem s addig meg nem nyugszom, míg feleségem +nem lesz. <span class="pagenum"><a name="Page_279" id= +"Page_279">-279-</a></span></p> +<p>– Jól van, – mondotta a király – hát tégy még egy próbát. Eredj +el vele s vezesd fel abba a palotába, amelyiknek hétszáz lépcsője +van. Ha leány, akkor, amíg felmegy azon a hétszáz lépcsőn, három +vércsepp fog cseppenni a testéből. Ha pedig fiú, akkor egy csepp +sem fog cseppenni.</p> +<p>De ott volt a kis kutyácska. Most is hallotta, hogy mit beszélt +a király. Uccu, gyorsan szaladott a gazdájához s elmondotta neki, +hogy mire készülődik a királyfi. Másnap reggel mondta a királyfi a +leánynak:</p> +<p>– Hallod-e, Tódor, gyere, nézzük meg azt a palotát, tudom, nem +jártál még ottan! Csak lépcsője hétszáz van. – El is indultak +mindjárt. Mentek fel a lépcsőn, de a leány előrebocsájtotta a +férfit. Azt mondotta:</p> +<p>– Neked előre kell menned, mert te királyfi vagy.</p> +<p>Ment is a királyfi elől, a leány meg utána s ím; csakugyan, amíg +haladtak a hétszáz lépcsőn, három csepp vér kicseppent a testéből. +De ott volt a kis kutyácska, rögtön fel is nyalta, aztán nézhetett +a fiú, vizsgálódhatott erre, arra, mindenfelé. A vérnek még csak a +nyomát sem látta a lépcsőkön. Mikor lefelé jöttek a lépcsőn, akkor +is előrebocsájtotta a királyfit. Akkor is kicseppent három csepp a +testéből, de a kutyácska ezt is felnyalta s hiába nézett vissza +újra meg újra a királyfi, hiába vizsgálta a lépcsőket, nyoma sem +volt a vérnek. Ment a királyfi az apjához s jelentette:</p> +<p>– Na, édesapám, felmentünk a hétszáz lépcsőn, de bizony vérnek +én nyomát sem láttam.</p> +<p>– Hát bizony, ha nem láttad, édes fiam, – nevetett a király – +akkor a te bajtársad mégis csak fiú s nem leány!</p> +<p>– Már pedig én azt mondom, most is azt állítom, – mondotta a +királyfi – hogy leány ő s nem fiú. <span class="pagenum"><a name= +"Page_280" id="Page_280">-280-</a></span> Most is csak azt mondom, +hogy szeretem őt és el sem is felejtem s meghalok, ha nem lesz az +én feleségem.</p> +<p>Na, de most már elszomorodott a király! Látta; hogy fele sem +tréfa ennek. Mondotta a fiának:</p> +<p>– Hátha csakugyan azt hiszed, hogy leány, próbálj szerencsét +harmadszor is. Hívd el holnap magaddal fürdőbe, ottan majd +megtudod, fiu-e vagy leány.</p> +<p>De a kutyácska ezt a beszédet is hallotta s egyszeribe szaladott +a gazdájához, mondotta neki, hogy mi készül. Ahogy ezt hallotta a +leány, ment egyenesen egy szabóhoz s mondotta neki:</p> +<p>– Hallod-e, szabó, csinálj nekem egy kabátot, de olyan kabátot, +hogy azon kétféle gomb legyen, hogy, amikor az egyik sor gombot +kigombolom, a másik magától begombolódjék.</p> +<p>El is hozta másnap a szabó a kabátot, aztán csakhamar jött a +királyfi is. Hítta a leányt:</p> +<p>– Hallod-e, Tódor, nem jönnél-e velem fürdeni?</p> +<p>– Hogyne mennék, – mondotta a leány.</p> +<p>Azzal felpattant a lovára s a királyfival elvágtatott a tenger +partjára. Ott a tenger partján leszállottak a lóról s ahogy +leszállottak, mondotta a királyfi:</p> +<p>– Na, most vetkőzz le, Tódor.</p> +<p>– Csak vetkőzz, – mondotta a leány – mindjárt én is készen +leszek. – És kezdette gombolni a kabátját, de míg egy sor gombot +kigombolt, a másik sor gomb rá begombolódott. Azalatt, amíg ő a +gombokkal kínlódott, a királyfi levetkőzött, bele is ugrott a +tengerbe. A leány pedig fogta magát, felpattant a lovára s +elvágtatott. Ám a királyfi hirtelen lehúzta ujjáról a gyűrűjét s a +leány után dobta. Úgy találta dobni a gyűrűt, <span class= +"pagenum"><a name="Page_281" id="Page_281">-281-</a></span> hogy a +leánynak éppen a fogát találta, kitörött belőle egy darabocska, ami +pedig megmaradott a fogából, azt a gyűrű egy kicsit megezüstözte. +Aztán megfürdött a királyfi, felöltözött, hazament az apjához s +elbeszélt neki mindent úgy, amint történt.</p> +<p>– Most már hiszed-e, édesapám, hogy leány s nem fiú?</p> +<p>– Én elhiszem, – nevetett az apja – de hát mit tudjak csinálni? +Ha szereted, eredj s keresd fel s vedd feleségül.</p> +<p>Hiszen nem is sokáig gondolkozott a királyfi. Elindult abba a +városba, ahol a leány lakott. Amint ment, mendegélt, útközben +találkozott egy juhásszal s mondotta neki:</p> +<p>– Hallod-e, juhász, add nekem a gúnyádat, én meg neked adom az +enyémet.</p> +<p>Ámult, bámult a juhász, mondotta a királyfinak:</p> +<p>– Hát te ugyan mit gondoltál? Mért adnád nekem a te drága, +fényes ruhádat? S mit csinálnál az én ruhámmal?</p> +<p>– Ahhoz neked semmi közöd, – mondotta a királyfi – hamar +cseréljünk ruhát.</p> +<p>– Hát jól van, – mondotta a juhász – csere: csere.</p> +<p>Hamarosan ruhát cseréltek, aztán tovább ment a királyfi. Ment, +mendegélt, ért egy faluba, ott vásárolt egy csomó orsót, úgy ment +Teodorula városába. Mikor aztán Teodorula palotája elé ért, +torkaszakadtából elkezdett kiabálni:</p> +<p>– Orsót vegyenek, orsót!</p> +<p>Egyszeribe kiszaladott az utcára mind a három leány, hogy orsót +vegyenek.</p> +<p>– Hogy adod az orsót? – kérdezték a leányok. <span class= +"pagenum"><a name="Page_282" id="Page_282">-282-</a></span></p> +<p>– Nem adom pénzért, – mondotta a juhász – adjatok kölest érette, +azért szívesen adom, pénzért nem.</p> +<p>– Jól van, bolond juhász, – nevettek a leányok – hiszen ha köles +kell, van az nekünk elég.</p> +<p>Mindjárt hozattak egy zsák kölest s odaadták neki. De hiszen a +királyfinak csak az kellett, hogy nevessenek a leányok, egyszeribe +tudta, hogy a három leány közül melyik az, akit ő úgy megszeretett. +Megismerte a fogáról, amelyikről hiányzott egy darabocska s +amelyiket az ő gyürűje egy kicsit megezüstözött. Na, de nem szólt +semmit, hanem szépen letelepedett a földre s mintha csak +véletlenségből történt volna, a zsák kölest kiöntötte a földre, +aztán elkezdette szemenként; egyenként szemelgetni a kölest.</p> +<p>– Hát te, mit csinálsz, te juhászlegény? – kérdezték a leányok. +– Minek szemelgeted egyenként, hiszen mi egy pillanatra +összeseperjük.</p> +<p>– Ó, azt nem lehet, – mondotta a juhász – a sors azt úgy +rendelte, hogy egyenként számoljam össze. Nem szabad ezt +összeseperni.</p> +<p>Hát jól van. A leányok bementek a palotába, a juhász meg ott +maradott, számolgatta, szemelgette egyenként a kölest s addig +számolgatta, addig szemelgette, amíg szépen beesteledett. Hiszen +csak azt akarta; hogy beesteledjék, akkor aztán felment a palotába; +körülnézett. Megtudta, hogy melyik szobában alszik a legkisebb +leány. Szépen besompolygott a szobájába, a subájával betakarta, +szép gyengén a karjába emelte s kisompolygott vele a palotából. +Aztán ment egész éjjel s meg sem állott addig, amíg az apjának a +palotájához nem ért. A leány még mindig aludott, akkor kezdett +ébredezni. <span class="pagenum"><a name="Page_283" id= +"Page_283">-283-</a></span></p> +<p>– Haj, de szépen kukorékolnak a kakasok! – mondotta félálmosan a +leány. – Ezek bizonyosan a király kakasai!</p> +<p>– Eltaláltad, – mondotta a királyfi – ezek a király kakasai. Ez +a palota a királyé, én pedig a király fia vagyok, te pedig mától +fogva az én feleségem.</p> +<p>Azzal szépen felvitte a palotába, még aznap megtartották a +lakodalmat.</p> +<p>Máig is élnek, ha meg nem haltak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_284" id= +"Page_284">-284-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>Minon-Minette.</h2> +</div> +<p class="summary">(Francia mese.)</p> +<p>Réges-régen élt egy ifju király, úgy hívták, hogy Szuszi. Ezt a +szegény királyt, még mikor ici-pici baba volt, az Állhatatlanság +tündére vitte ajándékba a szüleinek s bizony nem igen találták +örömüket benne. Olyan rendetlen volt, hogy a ruhája csak úgy lógott +le róla s olyan lusta volt, hogy még az uralkodást is, mikor +reászakadt, a minisztereire bízta, s ő egész nap egyebet sem +csinált, csak állt, állt a palota kapujában, s egykedvüen nézegette +a dolgozó embereket. De bizony, a minisztereknek is volt jobb +dolguk, semhogy ott üljenek egész nap, s dolgozzanak. Gondolták, ha +a király nem törődik az országgal, miért törődnének ők? S +addig-addig nem törődött senki semmivel, amíg egyszerre csak a +népek felzúdultak, elégedetlenkedtek, s egy nap karddal, lándzsával +állottak a palota kapuja előtt.</p> +<p>No, de erre már a miniszterek is megijedtek, hamar gyűlést +hívtak össze, de bizony egy sem tudott valami okosat kitalálni. +Egyszerre csak megjelent az ajtóban egy tündér s így szólt:</p> +<p>– Hát én megmondom, hogy mit tegyetek, nagy okosak! Házasítsátok +meg a királyotokat. Majd megjön annak is az esze, ha okos feleséget +kap! <span class="pagenum"><a name="Page_285" id= +"Page_285">-285-</a></span> <span class="pagenum"><a name= +"Page_286" id="Page_286"><br /> +-286-</a></span></p> +<div class="figcenter" style="width: 363px;"><a href= +"images/i021hq.jpg"><img src="images/i021.jpg" alt= +"»Ó, szép hercegnő, csak nem akarsz elrepülni előlem?«" title= +"»Ó, szép hercegnő, csak nem akarsz elrepülni előlem?«" /></a> +<p class="caption">»Ó, szép hercegnő, csak nem akarsz elrepülni +előlem?«</p> +</div> +<p>Na, megörültek ennek a tanácsnak a miniszterek is, s csakugyan +elhatározták, hogy megházasítják a királyukat. A tündér ajánlott is +mindjárt egy nekivaló feleséget, Diafana hercegnőt. Rögtön küldtek +is követeket a Diafana udvarába, hadd nézzék meg előre, jó lenne-e +feleségnek? Nemsokára vissza is jöttek a követek, dicsérték a +szépségét, szelídségét, csak egy dolog nem fért a fejükbe +sehogysem. Mikor a hercegnő kilovagolt velük, s egy kis szelecske +kerekedett valahonnan, abban a szempillantásban leesett a földre, +vagy lebegett tovább a levegőben. Az a lovász, a ki mellette +lovagolt, nem győzte eleget felkapdosni a földről, meg utána +szaladozni örökké, végre is abban egyeztek meg, hogy köveket tettek +a hercegnő zsebeibe, s a bokájánál jó erősen a lóhoz kötötték. Igy +meg az volt a baj, hogy hamar elfáradt szegényke. Ismét mást +gondoltak hát, a derekára hosszú kötelet kötöttek, s úgy őrizte meg +a lovász, hogy ne reppenjen el.</p> +<p>Igy ezt eléadták a királyfinak is, az hamar felpakkolt, s nagy +kísérettel ment a szép Diafana udvarába. Alig ért el a palota +kertjébe, beüzent a hercegnőnek, hogy itt a kertben találkozzanak, +mert ő nem szereti a hosszú ceremóniákat. A hercegnő gondolkodott +odabenn egy darabig, de mikor látta, hogy egy csöpp szellő sem +lengeti a fákat, kiment ő is a királyfi fogadására. Alig jutott +közelükbe, egyszerre csak gyenge szél fuvintott végig a kerten, s a +király még mélyen bókolt előtte, mikor a lány emelkedni kezdett +lassan, s mind messzebbre, messzebbre távolodott előle. Rémülten +kiáltott fel a király a távozó leány után:</p> +<p>– Ó szép hercegnő, csak nem akarsz elrepülni előlem? +<span class="pagenum"><a name="Page_287" id= +"Page_287">-287-</a></span></p> +<p>– Ha egy kissé jobban tudna sietni felséged, meg tudna fogni, s +én örökre hálás lennék érte, – mondotta a hercegnő. Ó milyen +gondolat is volt, itt a kertben rendezni ezt a találkozást! Hát nem +jobb lett volna bent a jó nagy teremben, ahol semmi baj nem ért +volna?</p> +<p>Amíg így beszélt, mind repült, repült tovább, a királyfi meg +csetlett-botlott utána, nem tudta elérni. Egyszerre odaértek a kert +végéhez, ahol egy kis patak folydogált, ott eltűnt a hercegnő a +levegőben, s a királyfi még a nyomát sem látta sehol.</p> +<p>Hej, az egész udvar rohant a hercegnő után, mintha a szemüket +vették volna, ki gyalog, ki lóháton, kiabáltak utána, hogy csak úgy +zengett belé a kert! A király nézett, nézett egy ideig az +ide-odaszaladgálók után, de aztán visszafordult a kíséretéhez. +Elhatározták, hogy amint megtalálják a hercegnőt, egy percig sem +maradnak tovább, hanem itt hagyják az udvart. Csak nem visznek +olyan asszonyt haza, – mondották – akit könnyebben felkap a szél, +mint a papiros-sárkányt!</p> +<p>Hozták is nemsokára a hercegnőt, szerencsére, megakadt egy +szénaboglyában, s úgy tudták elfogni. A király be sem várta, amíg +odaértek hozzá, beült a kocsijába és haza hajtatott.</p> +<p>Otthon még szomorúbb és bosszúsabb volt, mint azelőtt s jó ideig +senkit sem eresztett magához. Az egész udvar suttogott, nevetgélt a +háta mögött, hogy milyen csúfosan szökött meg a hercegnőtől. Végre +úgy megunta magát otthon, hogy egyetlen egy lovásszal útnak indult, +hátat fordított az országának.</p> +<p>Mentek, mendegéltek, egyszerre csak egy nagy erdőbe értek. +Leugrottak a lovaikról, elcsapták, hadd <span class= +"pagenum"><a name="Page_288" id="Page_288">-288-</a></span> +legeljenek, s ők meg szépen lefeküdtek egy fa alá. Amint elaludt a +király, egyszerre csak kilépett a fa mögül a tündér, aki Szuszi +királyt szerette volna megházasítani. Szép lassan odalopózkodott a +lovászhoz s azt súgta neki:</p> +<p>– Menj, fiam, vidd haza a gazdád lovát is, meg a magadét is, de +még egy szál kardot se hagyj itt. Majd én szerzek mindent, ami kell +a királyodnak.</p> +<p>Amint ezt mondta, el is tűnt ismét.</p> +<p>No, a legény sem mondatta kétszer magának, hogy haza menjen, +egy-kettőre otthagyta a királyt s vágtatott haza. Mikor aztán jó +sok idő multán felébredt a király, keresi a lovászát, keresi a +lovát, a fegyverét s hát híre-pora sincs sem lovásznak, sem lónak, +sem fegyvernek. Hej, megrémült Szuszi, hogy most már mi lesz vele! +Éhes is volt, hát igyekezett előre, ki az erdőből, hogy valami +házat találjon. Ment, mendegélt, s egyszerre csak meglátja a +tündért öreg asszony képében, amint egy nagy nyaláb rőzsével +kínlódik. Vitte, vitte egy darabig a vénasszony, de mire Szuszihoz +ért, leejtette a lábához s ahány fadarab, annyi felé esett. Szuszi +összeszedte, odarakta a vénasszony lába elé, de az bosszúsan +kiáltott rá:</p> +<p>– Hát csak ennyit tudsz, te legény, hogy a lábam elé rakod a +fát? Szép udvariasság, mondhatom. Mit gondolsz, hát így kell +viselkedni egy öreg asszonnyal?</p> +<p>– Nem gondolok én semmit! – mormogta Szuszi magában, mert +szentül hitte, hogy ennél udvariasabb nem is lehetett volna.</p> +<p>– No, azt elhiszem, hogy nem gondolsz semmit, te nagy okos! +Gyere csak közelebb, majd megmutatom <span class="pagenum"><a name= +"Page_289" id="Page_289">-289-</a></span> <span class= +"pagenum"><a name="Page_290" id="Page_290"><br /> +-290-</a></span> én neked, hogy kell felemelni ezt a fát s a +hátamra tenni!</p> +<div class="figcenter" style="width: 351px;"><a href= +"images/i022hq.jpg"><img src="images/i022.jpg" alt= +"A hercegnő megakadt egy szénaboglyában." title= +"A hercegnő megakadt egy szénaboglyában." /></a> +<p class="caption">A hercegnő megakadt egy szénaboglyában.</p> +</div> +<p>Szuszi megszégyelte erre magát, odament, felemelte a fát és +felsegítette a hátára. Most már nyájasabban mosolygott reá a +tündér, s elkezdett sántikálva tovább baktatni. Szuszi ment mindég +utána, s csak mikor egy jó darabon mentek már, akkor kérdezte meg +tőle:</p> +<p>– Hová is megyünk mi errefelé, jó öreg asszony?</p> +<p>– Mi bizony a Fehér Sátán palotájába megyünk, fiam. Ha munkát +akarsz, ott kaphatsz annyit, amennyit csak akarsz!</p> +<p>– De hiszen én semmihez sem értek, legföljebb fát tudnék +csomókba rakosgatni, s azzal ugyan nem tudnék pénzt szerezni! – +mondotta szomorúan Szuszi.</p> +<p>– Majd megtanulod, fiam, a magad kárán, – mondotta a tündér.</p> +<p>De Szuszi nem is igen hallgatott már reá, szomorúan és fáradtan +ballagott előre. Amint így ment, mendegélt, egyszerre csak szembe +jő velük egy leány, olyan szép, mint a kelő nap maga. Drágakövek +ragyogtak rajta, de olyan fényes drágakövek, hogy a királyfi +hirtelen lehunyta a szemét, nehogy megvakuljon a szertelen +ragyogástól. A szép leány odafutott az öreg tündérhez s mondta +neki:</p> +<p>– Ó, te szegény öreg asszony, annyit szaladtam utánad, hogy +valahogy segítségedre lehessek!</p> +<p>– Itt van egy derék legény, – mondta a tündér, – majd az +felsegíti a hátadra a fát!</p> +<p>– Kérem, uram, tegye hát fel, – kérte a szép leány, de bizony +Szuszi úgy megrestelte magát, hogy inkább a saját hátára vette fel, +s úgy mentek aztán <span class="pagenum"><a name="Page_291" id= +"Page_291">-291-</a></span> tovább. Mentek, mentek, mendegéltek, s +egyszerre csak egy szép kastély elé értek.</p> +<p>– Na, – mondta az öreg asszony – itt volnánk a Fehér Sátán +udvarában, menjünk be!</p> +<p>A fiatal leány, akit Minon-Minette hercegnőnek hívtak, nem is +kérette sokáig magát, hanem bement. Nem úgy Szuszi, aki úgy félt az +idegen emberektől, mint a tűztől. Ott kóborgott, lézengett sokáig +egymagában az udvaron, végre egy inast küldtek le utána s azzal +aztán felment. Hát tele volt a kastély emberekkel, azok hangosan +beszélgettek, muzsikáltak, énekeltek, s nagy jókedvben voltak. +Szuszi is megbátorodott lassankint, beszélgetni kezdett +Minon-Minette-el s addig beszélgetett, hogy olyan szerelmes lett +belé, azt se tudta, mit csináljon. Minon-Minette kedves volt +hozzája, de a többihez is az volt, amiért szegény Szuszi nagy +elkeseredéssel kiment a szobából, úgy megfájdult a szive.</p> +<p>Ment egyik szobából a másikba, egyszerre csak egy kis szobában +ott találta a vén tündért, amint font egy kis széken. Nagy +szomorúan így szólt a tündérhez Szuszi:</p> +<p>– Te vénasszony, – szólt nagy búsan Szuszi – mondd meg nekem, +szeret-e engem ez a szépséges hercegnő? Úgy mosolyog mindenkire, +olyan kedves mindenkihez, hogy a szivem majd meghasad!</p> +<p>Felelt a tündér:</p> +<p>– Ne hidd azt, te király, hogy elég Minon-Minette-nek, hogy +királynak születtél. Annak, akinek ő a felesége lesz, olyan +embernek kell lennie, akinek a hűségét kipróbálta, s akit az egész +népe szeret. Úgy ám!</p> +<p>– Nem bánom, akárhogy is, akármint is, de a hercegnőt feleségül +akarom venni, – mondotta a <span class="pagenum"><a name="Page_292" +id="Page_292">-292-</a></span> király. Ugyan bizony, nem tudnál +segíteni rajtam valahogy? Meglátod, én se leszek hálátlan hozzád, +ha segítesz, akár örökké hordom helyetted a rőzsecsomókat!</p> +<p>A tündér kihúzott egy fonalat az orsóról, odaadta Szuszinak s +mondta:</p> +<p>– Tedd el ezt a fonalat, tudom, nagy hasznát veszed még.</p> +<p>– Talán az életem fonala ez?</p> +<p>– Nem, hanem azt hiszem, a szerelmed fonala, – mondta a +tündér.</p> +<p>Ezzel a tündér magára hagyta Szuszit, aki gondosan elrejtette a +zsebében a fonalat. Mikor leért az udvarra, ott találta a lovát is, +meg a kardját is, amelyeket a jó tündér szerzett meg neki, de +bizony ez sem vígasztalta meg nagyon, mert nem tudott egyébre +gondolni, csak arra, hogy el kell hagynia Minon-Minette-et, hogy +valamiképen megmutathassa neki, milyen hűségesen szereti. Fel is +kapott a lovára és ment, ment sokáig előre.</p> +<p>Míg Szuszi messze járt Minon-Minettől, egy másik tündér, +Fintarka hozta el Fekete ország hercegét, hogy próbálkozzék, s +szerezze meg Szuszi elől a hercegnőt, mert boszantotta erősen a +gonosz lelkét, hogy a Szuszi tündére miért akarja megszerezni azt a +hercegnőt, akit ő Fekete ország hercegének választott. Szép volt, +ügyes volt a Fekete herceg, de Minon-Minette nem sokat törődött +vele, mert úgy vette észre, hogy nem áll erős lábon a bátorsága. +Meg is üzente Fintarkával, mikor az megkérte a herceg számára a +kezét, hogy csak annak lesz a felesége, aki talál egy tollatlan +madarat s megszerzi neki. No, a hercegnek sem kellett több, rögtön +hazaszaladt. <span class="pagenum"><a name="Page_293" id= +"Page_293">-293-</a></span></p> +<p>Szuszi meg ment, ment szomorúan, s ím, ahogy harmadnap egy nagy +országba ér, alig ért oda, abban a pillanatban megragadta négy +markos legény, kezét-lábát láncra fűzték, s vitték szó nélkül +előre.</p> +<p>– Hát legalább azt mondjátok meg, mit vétettem, hogy így +megtámadtok? – kérdezte Szuszi.</p> +<p>De azok csak ennyit válaszoltak:</p> +<p>– Hát nem tudod, hogy a keményszivű király országába +kerültél?</p> +<p>Nem tudta bizony szegény Szuszi, honnan is tudta volna?</p> +<p>Nemsokára beértek a palotába, hát egy fekete teremben, fekete +trónuson ült a keményszivű király. Kegyetlen hangon rivalt +Szuszira:</p> +<p>– Hogy mertél belépni az én országomba?</p> +<p>– Véletlenül jöttem ide, de ha ki tudtam volna szabadítani magam +a katonáid keze közül, bizony mondom, megmutattam volna neked, hogy +ki a különb ember kettőnk közül?</p> +<p>– Feleselni mersz velem a saját országomban? – kiáltott nagy +haraggal a király, – hát hurcoljátok el a Kis Szigetre, ott majd +megtanulja a tisztességet!</p> +<p>El is vitték szegény Szuszit, s egy olyan kis börtönbe zárták, +hogy sem állni, sem ülni, sem feküdni nem lehetett benne. +Százszoros zárral volt lelakatolva, ott aztán gondolkodhatott +eleget szomorú sorsa felett. De nem azért volt a jóságos tündér a +világon, hogy elhagyja csúfosan veszni Szuszit. Egyszer, mikor +szomorúan üldögélt a helyén, suttogást hall, s ezt vette ki a +suttogásból:</p> +<p>– Hát a fonál mire való?</p> +<p>Szuszi engedelmesen elővette a fonalat, de fogalma sem volt, +arról, hogy mit csináljon vele, csak <span class="pagenum"><a name= +"Page_294" id="Page_294">-294-</a></span> úgy szórakozásból +rá-rátekergette a börtön zárára. Hát egyszer csak mi történt?</p> +<p>Amint a fonalat egészen rátekerte az ajtó zárára, csirr-csörr, +egyszerre ezer darabban hullott a lába elé. Hej, boldog volt most +Szuszi! Ismét szabad volt, s hálálkodott csendesen a tündérnek, +hogy ilyen könnyen megszabadulhatott. De nem tartott soká a +boldogsága, mert amint kiért az udvarra, óriás falat látott maga +előtt. Hát ezen hogy tudjon keresztül menni, édes Istenem? +Fohászkodott ismét a tündér segítségéért, s az megsajnálta ismét +Szuszit, láttatlanul oda rebbent, kezébe nyomta a fonalszálat s +nagyot lökött rajta. S ím emelkedni kezdett lassan s amint +emelkedett, boldogan sóhajtott fel:</p> +<p>– Mégis csak jobb ezen a vékony fonalon függeni, mint a +keményszivű király börtönében ülni! Lebegett, emelkedett mind +feljebb és feljebb Szuszi, s egyszerre csak a fal másik oldalán +ereszkedett le. Gondosan feltekerte a fonalat ismét s belédugta a +zsebébe.</p> +<p>Minon-Minette is meghallotta a jó tündértől, hogy mi történt +Szuszival, megharagudott borzasztóan a Keményszivű királyra, hogy +így bánt vele, s szép csendben, hogy neszét ne vegyék a dolognak, +felkészülődött, összeszedte katonáit, s ő maga is felült hófehér +lovára, s ment a sereg élén. Mentek, mentek a Keményszivű király +országa felé, s hát egyszer csak egy csúnya kis házikó elé értek. +Minon-Minette szeretett volna bemenni, de nem mert, mert a Szuszi +jó tündére előre figyelmeztette, hogy sehova, senki hívására be ne +menjen, mert Fintarka, a gonosz tündér mindenütt leselkedik reá, +mióta a Fekete hercegnek ajtót mutatott. Minon-Minette erősen +elfáradt, <span class="pagenum"><a name="Page_295" id= +"Page_295">-295-</a></span> <span class="pagenum"><a name= +"Page_296" id="Page_296"><br /> +-296-</a></span> leszállott hát lováról, s leült a ház elé, egy +nagy fa alá. Abban a percben kilépett az ajtón Fintarka, nagy +hirtelen megragadta a hercegnő kezét, s húzta be maga után a házba. +Szegény Minon-Minette próbálta kirántani a karját, de hiába, +becsapódott az ajtó, s ő ott volt Fintarka hatalmában. Akkor +Fintarka gonoszul rámosolygott s mondta neki:</p> +<div class="figcenter" style="width: 348px;"><a href= +"images/i023hq.jpg"><img src="images/i023.jpg" alt= +"Leröppentek a Minon-Minette országába." title= +"Leröppentek a Minon-Minette országába." /></a> +<p class="caption">Leröppentek a Minon-Minette országába.</p> +</div> +<p>– Hát végre nálam vagy, Minon-Minette kisasszony! Majd +megismersz engem jobban is, amíg a szolgálóm leszel! Tudod-e? Mert +az én szolgálóm leszel ezután! Fogsz te még térden állva könyörögni +a Fekete hercegnek, hogy vegyen el feleségül, de már nem kellesz +neki!</p> +<p>Ettől a naptól kezdve Minon-Minette a legdurvább, legkeményebb +munkát végezte és semmit sem kapott egyebet fekete kenyérnél. Mikor +a nap legjobban sütött, akkor küldte ki libát őrzeni a mezőre +Fintarka, hadd süsse a nap feketére gyenge, finom arcát. +Minon-Minette pedig amint ment, mendegélt a libák után, szedte +össze az elhullott tollakat, szép fehér legyezőt csinált magának +belőle, azzal védte magát a nap erős sugarától, s legyezte magát, +ha nagy meleg volt. Fintarka nem győzött eleget csudálkozni rajta, +hogy Minon-Minette nap-nap után kint ült a mezőn, mégis olyan +hófehér maradt az arca, mint azelőtt. Egyszer, mikor ismét +elküldte, ő is utána lopózkodott, s majd elájult mérgében, amikor +meglátta, hogy a hercegnő legyezőt tart a kezében. Nagy mérgesen +előugrott, s kapott a legyező után:</p> +<p>– Add ide ezt a legyezőt!</p> +<p>– Amíg élek, ezt el nem veszed! – felelte nagy bátran +Minon-Minette, nem gondolván arra, hogy Fintarka hogy meg fogja +büntetni az engedetlenségéért. <span class="pagenum"><a name= +"Page_297" id="Page_297">-297-</a></span> Kapkodott Fintarka a +legyező után nagy haraggal, de egyszer mi s mi nem jut eszébe a +hercegnőnek, a talpa alá csapta a legyezőt. Hát lássatok csudát! +Egyszerre csak megmozdult a legyező, emelkedni, röpülni kezdett! +Fintarkának még a szava is elállott bámulatában, aztán ugy +megijedt, hogy mindjárt kirázta a hideg.</p> +<p>Ezalatt Szuszi ment, vándorolt mindenfelé, hűségesen keresve +Minon-Minettet. Egyszer-egyszer úgy érezte, hogy már nemsokára +megtalálja, aztán ismét elcsüggedett. Amint ment nagy búsan egy +erdőn keresztül, így gondolkodott magában:</p> +<p>– Én soha, míg a világ s még két nap, meg nem találom az én +elveszett hercegnőmet itt a földön, szerencsét próbálok, hátha a +levegőben lesz. Elévette a fonalat, magára kötötte s fellibbent a +levegőbe. Sok, sok napig repkedett ott, amikor messziről meglát egy +repülő leányt. Hát amint közelébe ér, ezt mondja a leány:</p> +<p>– Itt van a tollatlan madár!</p> +<p>Feltekintett Szuszi, hát kit látnak szemei? Ott volt az ő +szépséges hercegnője! No, volt boldogság. Mindjárt leröppentek a +Minon-Minette országába, s megtartották az esküvőt. Míg +Minon-Minette a gonosz Fintarka házában volt, a katonái elfoglalták +a Keményszivű király országát, s ott volt a király is a foglyok +között. Szuszi felhozatta, szabadon eresztette, de az országából +örökre kitiltotta. Boldogan uralkodtak ezután a három országon +Szuszi és Minon-Minette, s még ma is élnek, ha meg nem haltak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_298" id= +"Page_298">-298-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>János király és az apát.</h2> +</div> +<p class="summary">(Angol monda.)</p> +<p>Híres lovas volt János király s ha csak az ország dolga, gondja +engedte, felkapott legjobb paripájára s lovagolt hegyen-völgyön, +erdőn, mezőn átal, céltalan. Ebben tellett a legnagyobb kedve, +aztán közbe-közbe meg is állapodott itt-ott, falun, városon, +tanyán: hadd lássa, mi ujság az országában. Hogy megy a sora a +szegény népnek. Hát a gazdagok, az urak mit csinálnak? Nem +sanyargatják-e a népet?</p> +<p>Egy alkalommal éppen a canterbury-i apátság mellett lovagolt el. +Gyönyörű nagy kert vette körül az apátság palotáját, s ahogy +bepillantott a kertbe, megpillantotta az apátot. Egymagában +sétálgatott az apát s gömbölyű, jóságos arcán látszott, hogy +mennyire meg van elégedve a sorsával. Ragyogott az arca, mosolygott +a szeme.</p> +<p>– Ej, de boldog ember ez az apát, – mondotta magában a király. – +Sokkal jobb dolga van, mint nekem. Az ország dolgára nincs gondja, +csak sétál fel s alá ebben a szép kertben. No várj csak, majd adok +én neked gondot!</p> +<p>Leszállott a lováról, rábízta egy ott őgyelgő legényre s bement +a kertbe, egyenest az apáthoz, nyájasan üdvözölte, aztán beszédbe +elegyedett vele. De most már <span class="pagenum"><a name= +"Page_299" id="Page_299">-299-</a></span> csakugyan boldog volt az +apát! Álmodni se merte volna, hogy ekkora szerencse érje. Ime, +leereszkedett hozzá a király s mily nyájasan, mily kegyesen +beszélget vele. Beszéltek erről, beszéltek arról, ország dolgáról, +sok mindenféléről s látva látta a beszélgetés során a király, hogy +nincs ember a világon, kinek még ilyen könnyű élete volna, mint +ennek az apátnak. Mi tagadás benne, a király szörnyen megirígyelte +az apátot s egyszerre csak fordított egyet a beszéd fonalán és +mondta neki, amint következik:</p> +<p>– Na látom, hogy igen jó dolgod van, nincs semmi gondod. Már +pedig gond nélkül nem élet az élet. Azért hát, hogy neked is legyen +gondod, három kérdést adok fel. Ha mind a háromra megfelelsz, +továbbra is apát maradsz, de ha nem, szamárháton kell körüljárnod a +várost, még pedig háttal ülsz a szamár fejének s a szamár farkát +fogod kantár szára helyett.</p> +<p>Hej, édes jó Istenem, hogy elfehéredett szegény apát! +Reszketett, mint a falevél, hideg verejték gyöngyözött gömbölyű, +jóságos arcán, hát még mikor a király szép sorjába fel is adta neki +a három kérdést!</p> +<p>– Hát csak figyelj jól ide, – mondotta a király. – Első kérdésem +az, hogy mennyi idő alatt kerülhetem meg a világot? Második kérdés: +hány penny az értékem koronástul, királyi pálcástul és ruhástul? +Harmadik kérdés: nemcsak azt kell megmondanod, mire gondolok abban +a pillanatban, mikor a következő alkalommal újra felteszem a +kérdéseket, hanem azt is ki kell találnod, hogy milyen hibát +követek el. Adok pedig neked a három kérdésre három hónapot, – +akkor jelentkezzél királyi palotámban.</p> +<p>Elment a király, ott maradt az apát, de, haj, e pillanattól +kezdve nem volt sem éjjele, sem nappala. <span class= +"pagenum"><a name="Page_300" id="Page_300">-300-</a></span> Nem +evett, nem ivott, nem aludott, folyton gondolkozott, törte a fejét, +de hiába törte, nem talált feleletet a király kérdéseire. Fordult +ehhez, fordult ahhoz a soktudó emberhez, de hiába fordult, egy sem +tudott megfelelni. Mikor aztán eltelt két hónap, nem volt otthon +maradása, bolyongott erdőn, mezőn, nem találta helyét sehol. +Egyszer aztán, amint egy réten bolyongott, találkozott egy +pásztoremberrel, aki jól ismerte az apátot. Köszönt a pásztor +illendően s merthogy látta az apát arcának színeváltozását, +kérdezte:</p> +<p>– Ugyan bizony mi baja van, apát úr, hogy a színében úgy +megváltozott?</p> +<p>– Óh, ne is kérdezd, fiam, – felelt az apát. – Nagy az én gondom +s bánatom.</p> +<p>– Hátha tudnék segíteni rajta? Az apát úr is sokszor megsegített +engem az én szegénységemben, hátha én is meg tudnám segíteni nagy +gondjában, bánatjában. Volt már arra eset, hogy a kis egér segített +a hatalmas oroszlánon.</p> +<p>– Igazad van, fiam, – mondotta az apát. – Hát halljad az én +bajomat.</p> +<p>És elmondotta, hogy micsoda három kérdést adott fel neki a +király.</p> +<p>– Hát csak ennyi az egész? – mondotta a pásztor. Adja ide a +ruháját, apát úr, hadd öltsem magamra. Majd én elmegyek a királyhoz +s válaszolok kigyelmed helyett a kérdésekre.</p> +<p>Az apát – mit tehetett szegény feje? – odaadta a ruháját, a +pásztor meg ment egyenest a király palotájába. Ott mindjárt a +király színe elé vezették s az, ahogy ránézett a pásztorra, +mosolyogva mondta: Ej, de megfogytál, apát úr! No de hadd hallom a +feleletet az én három kérdésemre. <span class="pagenum"><a name= +"Page_301" id="Page_301">-301-</a></span> <span class= +"pagenum"><a name="Page_302" id="Page_302"><br /> +-302-</a></span></p> +<div class="figcenter" style="width: 378px;"><a href= +"images/i024hq.jpg"><img src="images/i024.jpg" alt= +"Mindjárt a király szine elé vezették." title= +"Mindjárt a király szine elé vezették." /></a> +<p class="caption">Mindjárt a király szine elé vezették.</p> +</div> +<p>– Hány nap alatt utazom körül a világot?</p> +<p>Felelt a pásztor:</p> +<p>– Ha felséged oly gyorsan jár, mint a Nap, 24 óra alatt.</p> +<p>– Jól van, apát úr. Meg vagyok elégedve ezzel a felelettel. Most +arra felelj: hány pennyt érek én koronástul, királyi pálcástul, +ruhástul?</p> +<p>Felelt a pásztor:</p> +<p>– A Megváltót 30 ezüst pénzért adták el, felséged egy ezüst +pénzzel kevesebbet ér.</p> +<p>– Nagyon jó! Hát most azt mondd meg, hogy mit gondolok én e +pillanatban?</p> +<p>Felelt a pásztor:</p> +<p>– Felséged azt gondolja, hogy a canterbury-i apáttal beszél…</p> +<p>– Persze, hogy azt gondolom!</p> +<p>– Már pedig nem jól gondolja, mert én szegény pásztorember +vagyok.</p> +<p>– Bizony ha az vagy, nem leszel az többet, – mondotta a király. +– Ez órától folyvást te vagy a canterbury-i apát, az pedig, aki +helyett megfeleltél a kérdésekre, szamárháton járja körül a +várost.</p> +<p>– Óh, ne tegye azt felséged, – könyörgött a pásztor. – Nem +vagyok én apátnak való, hadd maradok továbbra is a nyájam mellett. +Az apát úr pedig csak maradjon a helyén. Megérdemli: sok jót tett a +szegény emberekkel.</p> +<p>– Jól van, – mondá a király – hát teljesüljön a kívánságod, +maradj te a nyájad mellett, az apát meg maradjon apátnak.</p> +<p>Annyi aranyat adott a juhásznak, hogy alig bírta el, az apát +pedig megmaradott apátnak s ezután még jobban istápolta a +szegényeket.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_303" id= +"Page_303">-303-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>Az ostoba Tempó.<a name="FNanchor_2" id= +"FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a></h2> +</div> +<p class="summary">(Japán mese.)</p> +<p>Élt egy faluban egy fiatal házaspár. Az asszony nagyon okos +volt, tudott olvasni, írni. A férfi azonban szörnyű ostoba volt s +azért az emberek Tempónak hívták. Azt mondja egyszer az asszony az +urának:</p> +<p>– Hallod-e, Tempó, már te is dolgozhatnál valamit. Nézd, majd +holnap elmegyek a vásárra, veszek neked két kosarat s egy pálcát. A +kosárba veszek halat; azzal aztán elmégy s eladod.</p> +<p>– Biz a’ jó lesz, – mondotta Tempó – csakugyan szeretnék valamit +dolgozni – s nagyon örült annak, hogy egyszer már reá is bíz +valamit a felesége.</p> +<p>Az asszony csakugyan el is ment másnap a vásárba, vett két +kosarat, vett egy pálcát; a kosarat televásárolta hallal, aztán a +nyakába kötötte az urának s mondotta:</p> +<p>– Eredj Isten hirével, add el a halat!</p> +<p>Jókor reggel elindult Tempó, járt-kelt egész nap, de mind olyan +helyeken járt, hegyeken, völgyeken, <span class="pagenum"><a name= +"Page_304" id="Page_304">-304-</a></span> ahol egy emberrel sem +találkozott. Bezzeg, hogy nem is adott el egy halat se. Este a +halat mind egy szálig hazavitte.</p> +<p>– Hát te hol, merre jártál? – kérdezte az asszony.</p> +<p>Tempó elmondotta tövéről hegyére, hol, merre járt, hogy egy élő +lélek nem sok, annyival sem találkozott.</p> +<p>– Ej, ej, – mondotta az asszony – hát menj olyan helyre, ahol +emberek laknak. Menj faluba, meg városba.</p> +<p>– Jól van, – mondotta Tempó – úgy lesz.</p> +<p>Másnap csakugyan el is ment s addig ment, mendegélt, amíg egy +faluba nem ért. Egy halat, kettőt el is adott, aztán ment tovább. +Ért egy másik faluba, ott is eladott egy halat, hettőt, de már a +nap lefelé járt s még mindig sok hala volt Tempónak. Nagy szomoruan +visszafordult. Amint hazafelé ment s egy falun keresztül haladott, +látja, hogy az emberek összecsődültek egy ház körül. Ugyan mi +történhetett itt? – gondolta magában Tempó. – Ott bizony az +történt, hogy egy ház égett javában, az emberek meg körülvették, +hordották a vizet, öntözték a tüzet, de Tempó, a boldogtalan nem +tudta, hogy mire való a tűz tulajdonképen s mintha semmi se történt +volna, kiabált torkaszakadtából:</p> +<p>– Szakana, Szakana! (Halat, halat!).</p> +<p>Hej, megbotránkoztak az emberek! Hát ez miféle hitvány ember +lehet, – gondolták magukban – hogy ilyenkor halat árul, mikor ég a +ház? Ahányan voltak, mind nekiestek, ütötték, pofozták, verték, +szegény Tempó alig tudott kiszabadulni a kezük közül. Hazament nagy +búsan, elpanaszolta a feleségének, hogy mi történt vele. +<span class="pagenum"><a name="Page_305" id= +"Page_305">-305-</a></span></p> +<p>– Óh, te boldogtalan, te, – mondotta az asszony – máskor hogyha +ilyen helyre találsz vetődni, ne kiabáld, hogy halat, halat, – +hanem kiáltsd azt, hogy: én is segítek! Menj oda és segíts, majd +meglátod, hogy másként bánnak veled az emberek.</p> +<p>Másnap ismét elindult Tempó, vitte a hátán a maga kosár halát s +amerre ment, mindenfelé kiabálta: Halat, halat! Aztán befordult egy +kovácsműhelybe. A kovács épen javába verte a vasat, a kemencében +égett a tűz. Ahogy ezt látta Tempó, egyszeribe eszébe jutott, hogy +mit tanácsolt neki a felesége. Volt a sarokban egy nagy dézsa víz, +fogta a dézsát s a vizet beleöntötte a kemencébe. Bezzeg, hogy +egyszeribe elaludott a tűz. A kovács ránéz, nem tudja, mit +gondoljon. Hát miféle bolond ember lehet ez, hogy eloltja az ő +tüzét? Szörnyen megmérgelődik s úgy felpofozza Tempót, hogy szikrát +hányt a szeme. Nagyon elszomorodott Tempó, feje, füle lekonyult, +úgy mendegélt haza s elpanaszolta a feleségének, hogy már megint +hogy megjárta. Lám, ő azt tette, amit a felesége tanácsolt s mégis +megverték.</p> +<p>– Ejnye, Tempó, ejnye, – mondotta az asszony – bolondot +cselekedtél, nem lett volna szabad vizet öntened a kemencébe. Ha +megint ilyen házba találsz bevetődni, akkor inkább segíts te is +ütni.</p> +<p>Na, ezt jól megjegyezte magának Tempó s másnap nagy örömmel +nekiindult, vitte a két kosár halat. Ment, mendegélt, +hegyeken-völgyeken által s amint ment az úton, látja, hogy egy ház +előtt rengeteg sok ember csődült össze. Vajjon mit csinálnak ezek +itt, – gondolta magában Tempó. – Odafurakodott az emberek közé, +aztán bekukkintott a házba. Ott bizony az volt, <span class= +"pagenum"><a name="Page_306" id="Page_306">-306-</a></span> hogy +egy ember meg a felesége szörnyen ütötték, verték egymást.</p> +<p>– Ahá, – gondolta magában Tempó, – most már tudom, hogy mit +csináljak. Azt mondotta a feleségem, hogyha valahol ütni látok +valakit, akkor üssek én is. Odaszaladott a verekedő házaspárhoz, a +halaskosarat letette s ahogy csak győzte, ütötte őket. Közbe +mindazt kiabálta:</p> +<p>– Segítek kendteknek, ütök én is!</p> +<p>Na, ’iszen, egyéb sem kellett a verekedőknek! Egyszeribe +nekiestek Tempónak, ketten közrefogták s úgy elagyabugyálták +szegény Tempót, hogy alig tudott kivánszorogni a házból. Nagy +nehezen hazavánszorgott szegény feje s keservesen elpanaszolta a +feleségének:</p> +<p>– Látod, látod, feleség, a tanácsodat megfogadtam. Láttam, egy +ember meg a felesége hogy ütötték egymást; odamentem, én is ütöttem +őket, úgy ahogy te mondtad s mi lett a vége? Az lett a vége, hogy +jól megvertek.</p> +<p>– Óh te boldogtalan, te, – mondotta az asszony – nem azt kellett +volna neked tenned, hanem nyájas szavakkal békítened kellett volna +őket. El kellett volna választanod szépen.</p> +<p>– Na, jó, – mondotta az ember – majd ezután úgy csinálok.</p> +<p>Másnap reggel ismét elment Tempó. Ment, mendegélt s amint ment +az úton, látja, hogy két ökör ott áll az út közepén, nekimennek +egymásnak az ökrök, öklelőznek szörnyen.</p> +<p>– Ohó, ezek valami verekedő házastársak, – gondolta magában +Tempó. Na majd mindjárt odamegyek, közéjük állok, szép, nyájas +szavakkal kibékítem őket. <span class="pagenum"><a name="Page_307" +id="Page_307">-307-</a></span></p> +<p>Ahogy a két ökör egy kissé visszahőkölt azzal a szándékkal, hogy +ismét összeöklelőzzenek, Tempó közéjük szaladott s kiáltotta +nekik:</p> +<p>– Ne verekedjetek, béküljetek ki! Hát mire való ez? Éljetek +békességben, amint jó házastársakhoz illik!</p> +<p>Abban a pillanatban a két ökör egymásnak szaladt s szegény +Tempót úgy keresztülszúrták a szarvukkal, hogy egyszeribe kiadta a +lelkét. Igy lett vége a szegény, ostoba Tempónak.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_308" id= +"Page_308">-308-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>Koranda.</h2> +</div> +<p class="summary">(Cseh mese.)</p> +<p>Prága város közelében élt egy igen-igen gazdag bérlő s annak +volt egy szépséges szép leánya: Teréza volt a neve. Merthogy szép +is volt, gazdag is volt a leány, a kérők egymásnak adták az ajtót, +de adhatták, mert a bérlő nagyralátó ember volt, szóba sem állott +akárki fiával. Egyszer aztán mit gondoltak, mit nem a prágai +diákok, elég az, hogy a nyári vakáción beállítottak a bérlőhöz s +felajánlkoztak cselédnek. Úgy okoskodtak a hamis diákok: hátha az a +szép lány valamelyikre ráveti a szemét! De hiszen a bérlő sem esett +a feje lágyára, tudta, honnét fuj a szél.</p> +<p>– Jól van, – mondotta a diákoknak – de én bért nem fizetek ám. +Hajnaltól késő estig kell dolgoznotok, mikor kaptok enni, mikor nem +(többször nem, mint igen) s azt is kikötöm, hogy aki csak egyszer +is rossz kedvet mutat, annak az orrát levágom. Viszont én sem +bánom, vágjátok le az orromat, ha meg tudtok haragítani.</p> +<p>Tetszett a diákoknak ez az egyesség, hogyne tetszett volna. +Gondolták, majd túljárnak az öreg eszén: dolgoznak is, nem is, enni +azonban esznek, amennyi beléjük fér, ők ugyan rossz kedvet nem +mutatnak, akármi <span class="pagenum"><a name="Page_309" id= +"Page_309">-309-</a></span> történjék, de már arra lesz gondjuk, +hogy a kapzsi bérlő orra nélkül maradjon.</p> +<p>Hiszen ezt így elég jól elgondolták, de egy hét sem telt belé, a +szemük zöldet, vereset látott a sok éhezéstől s egy éjjel a hányan +voltak, mind visszaszöktek Prágába.</p> +<p>– Ej, ej, hát már visszajöttetek, – mondotta egy diák, kinek +Koranda volt a neve s ki híres volt az ő huncfutságairól. – No, +majd én próbálok szerencsét. Rajtam ugyan ki nem fog a vén +pénzeszsák.</p> +<p>Azzal többet se szó, se beszéd, beállított a bérlőhöz s mondta, +amint következik:</p> +<p>– Adj Isten, gazduram. Hallom, hogy a diákpajtásaim megugrottak. +No hát én mégis idejöttem: fogadjon fel szógálatba.</p> +<p>– Jól van, fiam, felfogadlak, de nem ám úgy, hogy csak a +vakációra. Itt maradsz jövő tavaszig, éppen addig, amíg a kakuk +megszólal. Akkor aztán mehetsz Isten hírével, viheted a nagy +semmit. Mert bért nem fizetek ám. Ellenben csak egyszer lássam +rossz kedvedet, lenyisszentem az orrodat.</p> +<p>– Hát én a kendét lenyisszenthetem-e? – kérdezte Koranda.</p> +<p>– Le, fiam, le, ha meg tudsz haragítani. De azt várhatod +ítéletnapig.</p> +<p>Kezet csaptak, Koranda beállott s várta, hogy enni adjanak, mert +hát étlen csak nem kezdhet munkába. Hiszen várhatta, sem a gazda, +sem a lánya nem törődött vele, azaz hogy mit mondok: a leány úgy +nevetett, hogy csengett belé a ház, az udvar. Az ám, nevetett +Korandán, ki egész nap étlen dolgozott. De Koranda, oda se neki, +jókedvű volt, dolgozott serényen, közben jól körülnézett a ház +tájékán, aztán mikor <span class="pagenum"><a name="Page_310" id= +"Page_310">-310-</a></span> senki sem látta, hirtelen beosont a +kamarába, ott levágott egy nagy darab szalonnát, a kenyérkosárból +kivett egy kenyeret egészen, szép nyugodtan leült a ház elé s +jóízűen falatozott.</p> +<p>Hát egyszer csak jő a gazda, látja, hogy Koranda csak úgy nyeli +a jó puha kenyeret s a füstölt szalonnát.</p> +<p>– Ki adta neked a kenyeret s a szalonnát? – förmedt +Korandára.</p> +<p>– Magad, uram, ha szolgád nincs, – felelt Koranda nevetve. – Nem +adtak, hát gondoskodtam magamról.</p> +<p>– Ej, ilyen, olyan!</p> +<p>– Nini! Talán bizony haragszik kend? Ide az orrát!</p> +<p>Bezzeg hogy megszeppent a bérlő. Jó képet vágott s mondta:</p> +<p>– Ó, dehogy haragszom, kedves fiam, dehogy haragszom, csak +egyél, igyál, amennyi beléd fér.</p> +<p>– No azért!</p> +<p>Telt, múlt az idő, hét, hét után, Koranda csak lógott előre, +hátra, dolgozni nem dolgozott, a bérlőt ette a méreg, de +valahányszor ráförmedt Korandára, ez csak annyit kérdezett: talán +bizony haragszik kend? – s bezzeg hogy mindjárt elmúlt a haragos +kedve.</p> +<p>Történt egyszer, egy vasárnap, hogy a bérlő a feleségével meg a +leányával templomba ment s megparancsolta Korandának, hogy maradjon +a konyhán, készítse el az ebédet, de ugyan jól elkészítse, a +levesből ki ne felejtse a zellert, sárgarépát, petrezselymet, s +aztán, ha jó lesz az ebéd, megengedi, hogy egy asztalnál ebédeljen +vele.</p> +<p>Hej, hogy örült Koranda! Egy asztalnál ebédelhet a szép +Terézával! Na, ugyancsak utána nézett az ebédnek. Kiszaladott a +kertbe, egy szempillantás alatt <span class="pagenum"><a name= +"Page_311" id="Page_311">-311-</a></span> összeszedte a zellert, a +sárgarépát s a – – az ám, hiába tette tűvé a veteményest, egy szál +petrezselyem nem sok, annyit sem talált. Amint ott keresgélt, +folyton mellette lábatlankodott egy kis kutya, a gazdájának a +kutyája.</p> +<p>– Hopp! megvan! – kiáltott fel nagy örömmel. – Óh, én bolond, +még keresem a petrezselymet, mikor itt van mellettem.</p> +<p>Az ám, Petrezselyem volt a kis kutya neve. Nosza fülöncsipte a +kis kutyát, a nyakát elnyisszentette s úgy ahogy volt, beletette a +fazékba. No most van petrezselyem is!</p> +<p>Mire hazajöttek, szépen kitálalta az ebédet, de haj Istenem, +lett ne mulass, mikor kisült, hogy megfőzte a Petrezselyem +kutyát!</p> +<p>– Ki a házamból, te cudar! – ordított a bérlő s előrántott egy +husángot, hogy elnáspágolja Korandát.</p> +<p>De Koranda a szeme közé nevetett a gazdájának s kérdezte nagy +szemtelenül:</p> +<p>– Mi baj, gazduram? Talán csak nem haragszik?</p> +<p>Elé is vette a bicskáját, hogy lenyisszentse a gazdája +orrát.</p> +<p>– No, no, fiam, nono, – hőkölt meg a bérlő – mit gondolsz rólam. +Dehogy haragszom! Sohasem volt ilyen virágos jókedvem!</p> +<p>– Úgy legyen!</p> +<p>Telt, múlt az idő, jó dolga volt Korandának, de milyen jó, a +gazdája meg dúlt, fúlt magában, ám a haragját nem merte mutatni, s +ha mutatta is, mindjárt lecsöndesült, mert féltette ám az +orrát.</p> +<p>Egyszer aztán bement a bérlő a városba, de magával vitte a +feleségét is, a leányát is, merthogy gyanakodott már a leányára, +hogy jó szemmel nézi a huncfut <span class="pagenum"><a name= +"Page_312" id="Page_312">-312-</a></span> diákot. Mielőtt azonban +útnak indult volna, megkérdezte Koranda:</p> +<p>– Mit dolgozzak ma, gazduram?</p> +<p>– Tudsz is te dolgozni – legyintett kicsinylően a gazda. – Eredj +különben, nézd meg, mit csinálnak a többi cselédek, csináld azt te +is.</p> +<p>Na, elment a gazda, Koranda pedig kiment a tanyára, ott +őgyelgett egész nap s nézte, mit csinálnak a többiek. Hát egyszer +látja, hogy a cselédek egy régi csűrnek a fedeléről szedik le a +zsindelyt. Nosza, Koranda se rest, visszafordul a gazdája házához, +felmászik létrán a fedelére s a drága szép új cserepeket ledobálja +róla, hogy mind ahány volt, darabokra törött.</p> +<p>Hej, Uram, Teremtőm, mi volt, mikor este hazajött a gazda s +meglátta a nagy pusztulást! Szaladt fel s alá az udvaron, haját +tépte, ordított: hol az a gazember, hogy ölöm meg! – de bezzeg, +hogy megjuhászodott, amint Koranda eléje perdült s megmutatta +élesre fent bicskáját.</p> +<p>– Nini, mintha haragudnék kend?</p> +<p>– Én!? Eszembe sincs, édes fiam. Jól tetted, hogy ledobáltad a +cserepeket. Úgyis s ebbet, jobbat akartam tétetni a házamra.</p> +<p>– Az már más.</p> +<p>No de a szegény bérlőnek nem volt sem éjjele, sem nappala. Hej +de szerette volna, ha már megszólalna a kakuk! De szép meleg nyár +volt, hol van a tavasz? Hiszen lehet ezen segíteni, okoskodott a +gazda. Hopp! megvan! ütött a fejére. Behívta a szobájába a szép +Terézát s mondta neki:</p> +<p>– Hallgass ide, lányom. Ez a gaz Koranda elevenen sírba visz +engem, ha valahogy meg nem szabadulok tőle. Mondok neked valamit. +Eredj ki a kertbe, <span class="pagenum"><a name="Page_313" id= +"Page_313">-313-</a></span> <span class="pagenum"><a name= +"Page_314" id="Page_314"><br /> +-314-</a></span> mássz fel ott egy fára s utánozd a kakuk hangját. +Azzal kitelik Koranda esztendeje, mehet Isten hírével.</p> +<div class="figcenter" style="width: 378px;"><a href= +"images/i025hq.jpg"><img src="images/i025.jpg" alt= +"Koranda jól megrázta az almafát." title= +"Koranda jól megrázta az almafát." /></a> +<p class="caption">Koranda jól megrázta az almafát.</p> +</div> +<p>Mit volt, mit nem tenni, bár nem szívesen tette, Teréza kiment a +kertbe, ott felmászott egy almafára s egyszerre csak elkezdett +kakukolni: Kakukk! kakukk!</p> +<p>– Hé, Koranda! – kiáltott a gazda. – Hallod? Megszólalt a kakuk! +Kitelt az esztendőd.</p> +<p>Nagyot nevetett Koranda:</p> +<p>– Ej, gazduram, gazduram, nem szól ilyenkor az igazi kakuk. +Rosszba sántikál kend.</p> +<p>– Hát nem hallod?</p> +<p>És csakugyan újra megszólalt Teréza, s olyan ügyesen kakukolt, +akárcsak egy igazi kakuk.</p> +<p>– De már ezt a kakukot megnézem, – mondta Koranda s szaladt a +kertbe, mint a szél. Hát csakugyan ott volt a kakuk, már mint hogy +Teréza. Nosza, jól megrázta az almafát, hullott az alma, mint a +záporeső, de bizony lehullott Teréza is.</p> +<p>– Te az enyém, én a tiéd! – mondotta Koranda lelkes szóval.</p> +<p>Éppen ebben a percben ért oda a gazda s ahogy ezt hallotta, +elfutotta a méreg:</p> +<p>– Mit! Az én lányomra mered vetni a szemedet, te sehonnai! +Mindjárt elereszted!</p> +<p>– Jól van, – mondta Koranda – eleresztem, de akkor meg ide az +orral. Vagy a lányát vagy az orrát.</p> +<p>– Ejnye, ilyen olyan, hamis diákja, – morgolódott a gazda, de +most már nem merte mutatni a haragját – hát akkor csak inkább a +lányom.</p> +<p>S merthogy látta, hogy a lánya is szereti a hamis diákot, +egészen megjuhászodott s még aznap megtartották a lakodalmat.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_315" id= +"Page_315">-315-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A tigris és a nyúl.</h2> +</div> +<p class="summary">(A felső-Indus vidékéről.)</p> +<p>Élt egyszer egy erdőben egy tigris. Ettől a tigristől a többi +állatoknak nem volt nyugodalma. Akár volt éhes, akár nem, ami +állatot előtalált, azt mind megölte. A szegény állatok nem tudták, +mit csináljanak. Gyűlést híttak, hogy tanácskozzanak az ő szomorú +állapotjukról. Össze is gyűltek mind, beszéltek erre, beszéltek +arra, hogy mit tegyenek azzal a kegyetlen tigrissel. Végre aztán a +sakál azt javasolta:</p> +<p>– Határozzuk el, hogy minden nap sorsot húzunk s akit a sors +talál, az menjen el a tigrishez s azt egye meg. Minden nap kap egy +állatot s ezzel megelégedhetik.</p> +<p>Valamennyien helyeselték ezt, de kérdés, hogy vajjon elfogadja-e +majd a tigris? Irtak egy szép instanciát, azt elvitték a tigrishez. +Nagy alázatosan előadták, hogy miben járnak. Felolvasták az +instanciát. Az volt pedig az instanciában, hogy nem is kell +fáradnia érette, minden délben pontosan ott lesz az az állat, akit +a sors jelöl.</p> +<p>– Ohó, nem addig a! – mondotta a tigris. – Hát mit csináljak én +a fogaimmal meg a körmeimmel, ha kedvem szerint nem ölhetek, nem +marcangolhatok, <span class="pagenum"><a name="Page_316" id= +"Page_316">-316-</a></span> amikor nekem tetszik!? Isten is azt +parancsolta, hogy az ember is maga szerezze meg a kenyerét.</p> +<p>De az állatok addig könyörögtek, hogy végre is engedett a +tigris. Szavát adta, hogy többet a barlangjából nem jön ki, +élhetnek tőle békében, csak minden nap délben egy állat ott legyen +az ő barlangjában. Hát csakugyan úgy is lett. Minden nap délben az +az állat, amelyiket a sorshúzás talált, megjelent pontosan s azt a +tigris meg is ette alaposan. Egyszer aztán a nyúlra került a sor. +Hanem a nyúl elkezdett gondolkozni magában:</p> +<p>– Mégis csak szebb az élet a halálnál: nem megyek én a tigris +barlangjába! – Hiába beszéltek neki a többiek, hiába mondották +neki, hogy így, meg úgy, mit határozott a gyűlés, a nyúl nem akart +kötélnek állani. Elkövetkezett a dél, a nyúl csak nem indult. +Eltelt egy óra, eltelt kettő, el három óra, akkor aztán egyszerre +elindult.</p> +<p>– Na, most megyek, – mondotta a többieknek.</p> +<p>Hiszen épen jókor érkezett! A tigris már kijött a barlangjából. +Szörnyű nagy haragjában bőgött, ordított, hányta, kaparta, túrta a +földet s mikor aztán meglátta a nyulat, még szörnyűbb haragra +gerjedett:</p> +<p>– Mit, hát erre a nyomorú, kicsi nyúlra várattak engem?</p> +<p>A nyúl nagy félénken, alázatosan meglapult s úgy mondotta:</p> +<p>– Bocsáss meg nekem, óh, tigris, én nem vagyok hibás. Nem én +rajtam volt a sor, hanem a testvéremen. Látod, én sovány vagyok, +nyomorú vagyok, hanem a testvérem, az vastag, kövér, zsíros. El is +indult a barlangodba, hanem útközben, mi történt? Az történt, hogy +a körme közé került egy másik tigrisnek és se szó, <span class= +"pagenum"><a name="Page_317" id="Page_317">-317-</a></span> se +beszéd: elszaladott vele. Ott voltam én is, mondottam is neki: +»Megállj, tigris, ez az állat nem a te álla tod, ez egy másik +tigrisé. Majd meglakolsz te ezért!« Ám az a tigris nagy hetykén ezt +válaszolta: »Eredj csak hát a tigrisedhez s mondd meg neki, ha van +rá mersze, jöjjön el az én barlangomba s majd meglátjuk, hogy +melyik erősebb kettőnk közül«. Hát én, óh, hatalmas tigris, csak +azért jöttem tehozzád, hogy ezt az üzenetet tenéked megmondjam. +Gyere és öld meg a cudart.</p> +<p>Haj, még csak most gerjedt igazi haragra a tigris, mikor ezt az +üzenetet hallotta!</p> +<p>– Előre! Vezess! – kiáltotta a nyúlnak.</p> +<p>A nyúl elindult; a tigris utána. Mentek, mendegéltek a rengeteg +sűrü erdőn át, de amint törtettek előre, a nyúl mindegyre-mindegyre +visszahökkent. Meg-megállott, körülnézett, szimatolt s úgy tett, +mint aki fél erősen.</p> +<p>– Hát te mit félsz? – ordított rá a tigris.</p> +<p>– Óh, hogyne félnék, – mondotta a nyúl – mikor itt van mindjárt +a másik tigrisnek a barlangja?</p> +<p>– Hol van? Hol van? – kiáltott a tigris s vérben forgott a +szeme. Nézett körül, jobbra-balra, mindenfelé.</p> +<p>– Itt van, itt, szepegett a nyúl.</p> +<p>– Nem látok én itt semmiféle barlangot.</p> +<p>– Pedig itt van, – felelte a nyúl.</p> +<p>Mondotta a tigris:</p> +<p>– Gyere ide s mutasd nekem!</p> +<p>– Jól van: megmutatom – mondotta a nyúl – hogyha hátadra +veszel.</p> +<p>A tigris a ravasz nyulat szépen hátára vette s úgy vitte tovább. +Egyszerre csak egy rengeteg mély hasadéknak a szélére értek. +<span class="pagenum"><a name="Page_318" id= +"Page_318">-318-</a></span></p> +<p>– Itt van a barlang, – mondotta a nyúl – nézz csak be: ott van a +rabló. Nem látod?</p> +<p>Lent, a sziklának az aljában volt egy tó. Amint lepillantott a +tigris, egyszeribe meglátta magát benne s látta a nyúlnak is a +képét. Azt hitte, hogy az a másik tigris s az a nyúl: a kövér nyúl, +amelyikről emez beszélt. Egyszeribe ledobta magáról a nyulat s +abban a pillanatban leugrott a mélységbe.</p> +<p>Hiszen ha leugrott, ott épen jó helyen volt.</p> +<p>Szörnyű halálnak halálával halt meg.</p> +<hr class="chap" /> +<div class="footnotes"> +<h2>Lábjegyzetek.</h2> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= +"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Benedek Marczell +fordítása.</p> +<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= +"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Tempo pénzdarab, +amely 30 esztendővel ezelőtt forgalomban volt és +<sup>4</sup>/<sub>5</sub>-ét tette a jen pénznek, tehát +<sup>1</sup>/<sub>5</sub>-rész hiányzott a jenből. Olyan embert, +aki nem egészen épeszű, Tempónak nevezték el a japánok.</p> +</div> +</div> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_319" id= +"Page_319">-319-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>TARTALOM.</h2> +</div> +<ul class="TOC"> +<li>Mi a Pancsatantra? <span class="ralign"><a href= +"#Page_5">5</a></span></li> +<li>Varjak és baglyok (A Pancsatantra 3-ik könyve.)</li> +<li class="li2">Első mese: A madarak királyválasztása <span class= +"ralign"><a href="#Page_9">9</a></span></li> +<li class="li2">Második mese: A nyúl és az elefánt <span class= +"ralign"><a href="#Page_10">10</a></span></li> +<li class="li2">Harmadik mese: A gyöngytyúk, a nyúl, meg a róka +<span class="ralign"><a href="#Page_14">14</a></span></li> +<li class="li2">Negyedik mese: A megcsalt pap <span class= +"ralign"><a href="#Page_17">17</a></span></li> +<li class="li2">Ötödik mese: A pap meg a kígyó <span class= +"ralign"><a href="#Page_21">21</a></span></li> +<li class="li2">Hatodik mese: A vadgalamb <span class= +"ralign"><a href="#Page_23">23</a></span></li> +<li class="li2">Hetedik mese: A pap, a tolvaj, meg a rossz szellem +<span class="ralign"><a href="#Page_27">27</a></span></li> +<li class="li2">Nyolcadik mese: A királyleány meg a testében kígyót +hordó királyfi <span class="ralign"><a href= +"#Page_29">29</a></span></li> +<li class="li2">Kilencedik mese: Az egérből lett leány <span class= +"ralign"><a href="#Page_31">31</a></span></li> +<li class="li2">Tizedik mese: Az aranytojó madár <span class= +"ralign"><a href="#Page_34">34</a></span></li> +<li class="li2">Tizenegyedik mese: A beszélő barlang <span class= +"ralign"><a href="#Page_35">35</a></span></li> +<li>A halhatatlanságra vágyó királyfi. (Székely mese) <span class= +"ralign"><a href="#Page_38">38</a></span></li> +<li>A kereskedő és a gonosz szellem. (Az <i>Ezeregyéj</i> meséiből) +<span class="ralign"><a href="#Page_49">49</a></span></li> +<li>Az első öreg és a szarvas története <span class= +"ralign"><a href="#Page_55">55</a></span></li> +<li>A második öreg ember és a fekete kutyák története <span class= +"ralign"><a href="#Page_63">63</a></span></li> +<li>A harmadik öreg és az öszvér története <span class= +"ralign"><a href="#Page_69">69</a></span></li> +<li>A három citrom. (Török mese) <span class="ralign"><a href= +"#Page_72">72</a></span></li> +<li>Dzsúder ben Ómár. (Ezeregyéj-ből) <span class="ralign"><a href= +"#Page_84">84</a></span></li> +<li>A fekete bika. (Skót mese) <span class="ralign"><a href= +"#Page_110">110</a></span></li> +<li>A két Iván. (Orosz mese) <span class="ralign"><a href= +"#Page_124">124</a></span></li> +<li>A »tíz forrás« története. (Magyar rege) <span class= +"ralign"><a href="#Page_142">142</a></span></li> +<li>A szép Katarina története. (Sziciliai mese) <span class= +"ralign"><a href="#Page_147">147</a></span></li> +<li>Körolu. (Török mese) <span class="ralign"><a href= +"#Page_155">155</a></span></li> +<li>Hófehérke. (Német mese) <span class="ralign"><a href= +"#Page_174">174</a></span></li> +<li>Az alamizsna. (Angol mese) <span class="ralign"><a href= +"#Page_189">189</a></span></li> +<li>A farkas khán leánya. (Tatár mese) <span class= +"ralign"><a href="#Page_193">193</a></span></li> +<li><span class="pagenum"><a name="Page_320" id= +"Page_320">-320-</a></span></li> +<li>A hű szolga. (Székely mese) <span class="ralign"><a href= +"#Page_207">207</a></span></li> +<li>A két kérő. (Zsidó mese) <span class="ralign"><a href= +"#Page_223">223</a></span></li> +<li>Az élet vize. (Spanyol mese) <span class="ralign"><a href= +"#Page_231">231</a></span></li> +<li>A tréfacsináló Dzsuha. (Arab mese) <span class= +"ralign"><a href="#Page_239">239</a></span></li> +<li>A juhász és a sárkány. (Szerb mese) <span class= +"ralign"><a href="#Page_249">249</a></span></li> +<li>Jankó. (Tót mese) <span class="ralign"><a href= +"#Page_256">256</a></span></li> +<li>A vén halász meg a felesége. (Német mese) <span class= +"ralign"><a href="#Page_265">265</a></span></li> +<li>Az ezüst fog. (Albán mese) <span class="ralign"><a href= +"#Page_274">274</a></span></li> +<li>Minon-Minette. (Francia mese) <span class="ralign"><a href= +"#Page_284">284</a></span></li> +<li>János király és az apát. (Angol monda) <span class= +"ralign"><a href="#Page_298">298</a></span></li> +<li>Az ostoba Tempó. (Japán mese) <span class="ralign"><a href= +"#Page_303">303</a></span></li> +<li>Koranda. (Cseh mese) <span class="ralign"><a href= +"#Page_308">308</a></span></li> +<li>A tigris és a nyúl. (A felső-Indus vidékéről) <span class= +"ralign"><a href="#Page_315">315</a></span></li> +</ul> +<p class="center">4842. – Budapest, az Athenaeum r.-t. +könyvnyomdája.</p> +<hr class="chap" /> +<div style='text-align:center'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77629 ***</div> +</body> +</html> |