diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 3 | ||||
| -rw-r--r-- | 77577-0.txt | 4751 | ||||
| -rw-r--r-- | 77577-h/77577-h.htm | 4841 | ||||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/ch01.png | bin | 0 -> 73950 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/ch02.png | bin | 0 -> 95795 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/ch03.png | bin | 0 -> 76119 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/ch04.png | bin | 0 -> 66510 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/ch05.png | bin | 0 -> 58276 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/ch06.png | bin | 0 -> 36746 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/ch07.png | bin | 0 -> 101426 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/ch08.png | bin | 0 -> 105152 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/ch09.png | bin | 0 -> 57944 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/ch10.png | bin | 0 -> 43672 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/ch11.png | bin | 0 -> 34455 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/ch12.png | bin | 0 -> 25774 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/ch13.png | bin | 0 -> 49026 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/ch14.png | bin | 0 -> 40614 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/ch15.png | bin | 0 -> 68455 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/ch16.png | bin | 0 -> 16498 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/ch17.png | bin | 0 -> 62421 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/ch18.png | bin | 0 -> 28722 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/cover.jpg | bin | 0 -> 171611 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i001.jpg | bin | 0 -> 25550 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i001.png | bin | 0 -> 14208 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i002.jpg | bin | 0 -> 43499 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i002.png | bin | 0 -> 32724 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i003.jpg | bin | 0 -> 56275 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i003.png | bin | 0 -> 27904 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i004.jpg | bin | 0 -> 68529 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i004.png | bin | 0 -> 28971 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i005.jpg | bin | 0 -> 23100 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i005.png | bin | 0 -> 19690 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i006.jpg | bin | 0 -> 79031 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i006.png | bin | 0 -> 62037 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i007.jpg | bin | 0 -> 31362 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i007.png | bin | 0 -> 52712 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i008.jpg | bin | 0 -> 21072 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i008.png | bin | 0 -> 8287 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i009.jpg | bin | 0 -> 27182 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i009.png | bin | 0 -> 21176 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i010.jpg | bin | 0 -> 129280 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i010.png | bin | 0 -> 29258 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i011.jpg | bin | 0 -> 17427 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i011.png | bin | 0 -> 23416 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i012.jpg | bin | 0 -> 43175 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i012.png | bin | 0 -> 8438 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i013.jpg | bin | 0 -> 22217 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i013.png | bin | 0 -> 18899 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i014.jpg | bin | 0 -> 31681 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i014.png | bin | 0 -> 17129 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i015.jpg | bin | 0 -> 41161 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i015.png | bin | 0 -> 25136 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i016.jpg | bin | 0 -> 38341 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i016.png | bin | 0 -> 36376 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i017.jpg | bin | 0 -> 14228 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i018.jpg | bin | 0 -> 18311 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i019.jpg | bin | 0 -> 26661 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i020.jpg | bin | 0 -> 45661 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i021.jpg | bin | 0 -> 40295 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/i022.jpg | bin | 0 -> 30139 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 77577-h/images/magyart.png | bin | 0 -> 3218 bytes | |||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 |
63 files changed, 9608 insertions, 0 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..6833f05 --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,3 @@ +* text=auto +*.txt text +*.md text diff --git a/77577-0.txt b/77577-0.txt new file mode 100644 index 0000000..f44a988 --- /dev/null +++ b/77577-0.txt @@ -0,0 +1,4751 @@ +*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77577 *** + +HERCZEG FERENC MUNKÁI + +ANDOR ÉS ANDRÁS + +HERCZEG FERENC MUNKÁI + +Andor és András + +Budapesti történet + +BUDAPEST, 1911 + +SINGER ÉS WOLFNER KIADÁSA + +HERCZEG FERENC + +Andor és András + +Budapesti történet + +BUDAPEST, 1911 + +SINGER ÉS WOLFNER KIADÁSA + +_Kilencedik ezer._ + +_Minden jog fenntartva._ + +Az illusztrációkat rajzolta: Márk Lajos. + +A könyvdíszt rajzolták: Nagy V., Hazay, Nagy S., Sarkadi, Éberling, +Tary, Lakatos, Szentgyörgyi, Pálka-Pavlicsek, Karl, Myskovszky, +Frecskay, Hoffmann. + +Nyomtatta a Budapesti Hirlap nyomdája. + + + + +I. + +A budai vár egy kihalt utcájában, Mulleroy Alvin gróf cs. és kir. +táborszernagy palotája előtt vagyunk. Az épület jezsuita-stílusban +emelt, egyemeletes szürke ház; a palota elnevezésre való igényeit a kapu +fölött levő kis üvegtető jelképezi. Az utcán strázsáló baka sétál +fel-alá. Öt lépést tesz jobbra, aztán mereven és szögletesen, mint az +automata, megfordul és balra tesz öt lépést. Olykor óvatosan felsandít +az emeletre, hogy nem nyílik-e ablak, mert a táborszernagy úr néha le +szokott rá nézni, hogy elég mereven csinálja-e a fordulatot. + +A nyitott kapu alacsony bolthajtása alatt ül Vendelin, a portás, pipával +a szájában, német ujsággal a kezében. Az udvaron – ez az udvar +szakasztott olyan négyszögletes, sivár és mocskos, mintha kaszárnyaudvar +volna kisebbített kiadásban – nyeregszerszámot tisztogat a lovász. A +lovász ingujjban van és kockás utisapkát visel a fején. Pucolás közben +halkan dudolja: Grűsz Gott, Herr Brezina, hat er g’sagt… + +Vendelin. Szakra! Szakra! + +A lovász _(németül)_. Mi baj, Vendelin úr? + +Vendelin. Szakra, hogy fog megint mérgelődni az excellenc! +Hermanstadtban két katonatiszt megvagdalt egy cibilt. + +A lovász. Meghalt? + +Vendelin. Nem, de ujságíró! Ebből szép szósz lehet. + +E pillanatban valaki belép a palotába. Egy nagyon fiatal, nagyon vékony, +nagyon csinos és nagy gonddal öltözött fiu. Ez Kapuváry András. Zavartan +néz körül, a lányos arca vérvörös lesz, amint megszólítja Vendelint. + +András. Én Kapuváry András vagyok, a _Magyar Szabadság_ kiküldött +tudósítója. Kérem, jelentsen be a táborszernagy úr ő nagyméltóságának. + +Vendelin. Nix ungrisch! + +András _(ugyanezt elmondja debreceni németséggel)_. + +Vendelin. Na, ez nem rossz! A kegyelmes úrral akar beszélni? Mért nem +mindjárt a császárral? + +András _(megszeppenve)_. Kérem, névjegyet is hoztam a szerkesztő úrtól, +aki személyes ismerőse a kegyelmes úrnak… + +[Illustration: A nyitott kapu alacsony bolthajtása alatt ül Vendelin, a +portás, pipával a szájában] + +Vendelin. Bánom is én! Mondja meg a szerkesztőjének, ha beszélni akar a +kegyelmes úrral, akkor írjon neki, mert ennek az a módja. + +András _(némi habozás után egy forintot vesz ki a zsebéből)_. + +Vendelin. Csak tartsa meg a forintját, magának nagyobb szüksége lesz rá, +mint nekem. Ajánlom magamat! + +A lovász _(tendenciózusan énekli)_. Grűsz Gott, Herr Brezina, hat er +g’sagt, hat er g’sagt… + +András _(megsemmisülten zsebre teszi a forintját. A szégyentől, a +haragtól, a keserűségtől remegve megy ki az utcára. Magában szól:)_ A +portástól nem kérhetek elégtételt – ő párbajképtelen. De provokálni +fogom a táborszernagyot… Majd megkérem Péterffyt, hogy legyen +szekundánsom, ő tartalékos huszárhadnagy… Vagy sértő levelet írok neki, +hogy ő legyen kénytelen provokálni… Ha gyávának nevezném a lapomban –? A +szerkesztő mindig olyan dolgokat bíz rám, amelyeket lehetetlen +megcsinálni… Nem, ez nem nekem való mesterség! Ha tudtam volna, hogy így +lesz, inkább főbe lőttem volna magamat idejekorán… Ámbár talán most se +késő még? + +E pillanatban robogó bérkocsi áll meg a palota előtt. Alacsony termetü +ember szökik ki belőle. Malaclopó köpenyeget visel, alatta +bársonygalléros szmokingot és puhamellü sárga selyeminget. Az orrán +szemüveg, a göndörhaju fején köcsögkalap van. + +[Illustration: ANDRÁS… A portástól nem kérhetek elégtételt – ő +párbajképtelen. De provokálni fogom a táborszernagyot…] + +Vendelin éppen be akarja csukni a kaput, amikor dörgő hangon rászól a +cilinderes: Megálljon! Nem hallja? + +Vendelin. Mi az? + +A cilinderes. Minek csukja be a kaput, amikor látja, hogy be akarok +menni? Na? Szaladjon azonnal és jelentsen be az öregnek. Egy-kettő! + +Vendelin. Csakhogy az nem megy olyan könnyen. Ha beszélni akar a +kegyelmessel, akkor írjon neki. + +A cilinderes _(hidegen)_. Hallja, barátom, tartsa meg magának a +bölcseségét és tegye meg azt, amit mondtam, mert különben úgy ki fogják +magát innen lódítani, hogy a lába se éri a földet. Kongassa meg azt a +harangot! + +Vendelin _(vállat von, majd habozva megkongatja a vendégharangot)_. Majd +meglássuk, mit szól hozzá a komornyik úr! + +Komornyik _(megjelenik az emeleti lépcsőn)_. Vasz iz, Vendelin? + +Vendelin. Ez az úr azt mondja, hogy beszélni akar a kegyelmessel! + +A cilinderes. Nem én akarok beszélni a kegyelmessel, hanem ő akar +beszélni velem. Megtettem neki a szivességet, hogy feljöttem, de ha +tetszik, el is mehetek megint. + +Komornyik. A kegyelmes várja az urat? Nekem nem szólt erről semmit. + +A cilinderes. Ez az ő baja! Jónapot! + +Komornyik. Tessék egy percig várni. Kit jelentsek be? + +A cilinderes. Gombos Andor szerkesztő urat. + +Öt perc telik el. A komornyik újra megjelenik és fölvezeti Gombos Andort +az emeletre. Újabb negyven perc telik el. Andor úr lejön az emeletről, +vastag szivarral a fogai között. Vendelin udvariasan megemeli a kalapját +és Andor egy gavalléros mozdulattal húsz krajcárt ad neki. + +Vendelin. Kezeit csókolom, nagyságos úr! + +Komornyik _(leszól a lépcsőn)_. Vendelin, csukja be a kaput, de hamar és +ne eresszen be többé senkit! + +András _(aki folyvást a kapu előtt állott és növekedő ámulattal nézte +végig a történteket, magában szól)_. Ej, most már tudom, hogyan kell +ezekkel bánni! _(Elszántan a kapuhoz lép.)_ Hé! + +Vendelin _(becsapja a kaput András orra előtt)_. + +A cilinderes alias Andor _(a kocsija előtt áll és felhúz egy pár igen +mocskos keztyűt, amely valaha fehér volt. Közbe gonosz hidegvérrel elnéz +András feje fölött. Jól tudja, hogy az most majd megpukkad az +irigységtől és ebben neki nagy gyönyörüsége telik)_. + +András _(hirtelen elhatározással Andorhoz lép s megemeli a kalapját)_. +Engedje meg, hogy bemutassam magamat, én Kapuváry András vagyok… + +Andor. Gombos! Látásból már ismerem a kollega urat és örülök, hogy +személyesen is megismerhetem. _(A kocsishoz.)_ Hajts utánam, kedvem van +egy kis gyalogsétára. + +András. Ha nem volnék a terhére – + +Andor _(magában)_. A jó fiu akar valamit. + +András _(naiv őszinteséggel)_. Igen kellemetlen helyzetben vagyok – + +Andor _(elneveti magát)_. Azt meghiszem! + +András. A szerkesztőm megbizott, hogy interjuvoljam meg a táborszernagy +urat – + +Andor. A nagyszebeni botrány ügyében – + +András. Az interju azonban nem sikerült s most nem tudom, mit szól majd +hozzá a szerkesztőm. + +Andor. A szerkesztője e pillanatban szivesen tenne száz forintot egy +ellen, hogy Alvin bácsi önt kidobatta a palotájából. + +András. Hát akkor miért küldött ide? + +Andor. Hogy a kiadója előtt az ön élhetetlenségével mentegesse magát. Ha +ő azt hinné, hogy az öreg hajlandó szóba állani a sajtóval, akkor +nyakra-főre rohant volna föl maga. + +András. Ön ismeri a grófot? + +Andor. Alvin bácsit? Futólagosan. Egyszer írtam róla – az erdélyi +hadgyakorlatok alkalmából, – akkor bebizonyítottam, hogy tökfilkó. Ha +nem lett volna olyan erős a protekciója, a cikkem megjelenése után +tüstént elcsapták volna… Ma újból meggyőződtem, hogy nem intelligens +ember. + +András _(ámulva)_. Nem –? + +Andor. Ha én egy évig kénytelen volnék Kinában élni, merő kiváncsiságból +is megtanulnám a kinai nyelvet. Ez az úr tizenöt esztendő óta lakik itt +és egy szót se tud magyarul. Ha beszélni akar az ajtaja előtt posztoló +bakával, hát tolmácsra van szüksége. Lehet az ilyen embert +intelligensnek nevezni? Bizonyára nem. + +András. A generális várta önt? + +Andor. Dehogy! Ezt csak a cselédek kedveért mondtam. Nagyon le fogja ma +még hordani a cselédeit, hogy bejelentettek, de ahhoz már nem volt +bátorsága, hogy maga elutasítson. Alvin bácsi ugyanis gyűlöli a sajtót, +de fél is tőle. Nem nagyon bátor ember. + +András. S nyilatkozott a nagyszebeni esetről? + +Andor. Hogyne! Váltig arra kért, hogy ne írjunk semmit, közbe pedig +elfecsegett mindent, amit tudott, még a hivatalos titkait is elfecsegte. +Az ilyen indiskrét ember nem is követelhet diskréciót s én mindent meg +fogok írni. + +András _(fájdalmas irigységgel)_. Az _Igazság_-ba fogja megírni? + +Andor. Nem dolgozom már az _Igazság_-nak. Azt szőröstül-bőröstül +megvette a kormány s én kiváltam a szerkesztőségből. Majd megírom egy +másik lapnak. Bár mostanában nem érdemes dolgozni egyiknek sem, az +összes lapok szatócskezekben vannak. Jövő esztendőre talán magam +alapítok egyet – a pénz már együtt van – akkor majd megmondjuk a _Magyar +Szabadság_-ra is az igazat. + +András _(sértetten)_. Pedig a mi lapunk független lap. + +Andor. Én önöknél mindent értek, csak egyet nem: hogyan lehetséges az, +hogy a kiadójuk még mindig szabad lábon van? Ha nem halt volna meg +Mátyás király és nem volna oda az igazság, akkor az önök kiadója Illaván +ülne, a szerkesztőjük pedig a hülyék intézetében. Mióta van ön a lapnál? + +András. Három hónap óta. + +Andor. Ilyen későn kezdte? + +András. Én most húsz esztendős vagyok. + +Andor. Én huszonkettő, de hét esztendő óta vagyok ujságíró. Négy évvel +ezelőtt már kormányt buktattam. + +András _(a meglepetéstől dermedten)_. Ön –? + +Andor _(nyugodtan)_. Én. Az ellenzéki képviselők, akik között nincs +egyetlen intelligens ember, azt képzelik, hogy ők buktatják a +kormányokat. Pedig azokat az utca buktatja és az utca én vagyok. Szokott +ön politikával is foglalkozni? + +András. Nem igen. + +Andor. Tehát írói hajlamai vannak? Fiatal koromban magam is írtam néha +verset, de most már felhagytam vele. Szamárság! Magyarországon csak egy +jogosult szépirodalmi műfaj van, a társadalmi regény. Ha volna időm, +írnék egy regényt, abban bemutatnám a magyar glóbuszt olyannak, amilyen. +A képviselőházat, az akadémiát, a bankokat. Magyarországon csak kétféle +ember van: olyan, aki lop és olyan, akitől lopnak. Az előbbiek a +zsiványok, az utóbbiak az együgyüek. + +András _(megbotránkozottan)_. Kell még egy harmadik emberfajnak is +lennie. + +Andor _(naivan)_. Miért gondolja? + +András. Én példának okáért nem lopok. + +Andor. Mennyi fizetése van a lapnál? + +András _(zavartan)_. Egyelőre csak harmincöt forintom van. + +Andor. Akkor tehát a második osztályhoz tartozik, azokhoz, akiktől +lopnak. + +András. Az együgyüekhez? + +Andor. Igenis. Minden szerkesztőségben van egy ember, aki elvégzi az +egész munkát. A _Magyar Szabadság_ szerkesztőségében ön ez az ember. Ön +a többiek helyett is dolgozik, önt meglopja mindenki, a kiadótól kezdve, +az utolsó riporterig mindenki. Ez az ország ma a szabad lopás országa és +ennek a zsidóság az oka. + +András _(megsemmisülten hallgat)_. + +Andor. Önt Kapuvárynak hívják? + +András. Annak. + +Andor. Ez nem jó név, szerénytelen hangzásu, meglátszik rajta a +magyarosítás. + +András _(megbotránkozottan)_. Az én nevem nem magyarosított név. + +Andor _(gúnyosan)_. Talán a kedves nagyapját is Kapuvárynak hívták? +Kapuvár talán az önök családi dominiuma volt? + +András _(tüzesen)_. Igenis, Kapuvár a mi családi dominiumunk volt és a +Mátyás-korabeli dédapámat is Kapuvárynak hívták. + +Andor _(zavartan)_. Hát ön nem – izraelita? + +András. Római katolikus vagyok. + +Andor. Úgy? Akkor bocsánatot kérek… Én azt hittem, hogy már mindenki +izraelita. + +András _(némi fölénnyel)_. Ön az? + +Andor _(bizonyos méltósággal)_. Az vagyok, még pedig nem csak +véletlenül, de meggyőződésből. A zsidóság ennek a nemzetnek a kovásza. +Ha mi nem volnánk, önök már régen becsukhatták volna a boltot. Hová megy +ön most? + +András. A lakásomra s onnan a szerkesztőségbe. + +[Illustration: ANDOR (… gonosz hidegvérrel elnéz András feje fölött. Jól +tudja, hogy az most majd megpukkad az irigységtől és ebben neki nagy +gyönyörüsége telik.)] + +Andor. Kapuváry bácsi, mondok magácskának valamit. Menjünk estére az +orfeumba. Nekem jó emberem az öreg Eisbart, majd szerzek tőle páholyt. +Eljön? + +András. Szívesen mennék, de nem hiszem, hogy eleresszen a szerkesztőm. + +Andor. Hogyis ne! Ha elviszi neki az interjút, biztosan elereszti. Oda +fogom magának adni az interjút. Legalább megpukkad az _Igazság_, ha +benne lesz a _Magyar Szabadság_-ban. Szenzációs dolog, mondhatom, az +öreg Alvin úgy vallott, mint a parancsolat. Persze nem szabad +elmondania, hogy tőlem kapta. + +András. Hogyan, át akarja nekem adni –? + +Andor. Igen, ha kartelre lép velem. Ami híre önnek van, azt ideadja +nekem, én pedig odaadom a magamét. Egyelőre nekem nem kell semmi, mert +nincs állásom, de majd ha lesz, akkor hasznát fogom venni az ön +értesüléseinek. Most azonban el kell válnunk. Fölnézek egy percre +Szilvásy báróékhoz, akik földieim. Egy óra mulva találkozunk az +Oceán-kávéházban, majd átadom önnek a kész interjút, ott lemásolhatja. +Estére pedig elmegyünk az orfeumba. Ha esetleg nem volna ma pénze, az +nem baj, van nálam elég. Máskor majd ön fizet. Viszontlátásra Kapuváry +bácsi! + +András. Igazán nem tudom – + +Andor _(a kocsiba ül. A kocsishoz:)_ Dob-utca 72/b! _(Magában +morfondiroz:)_ Megpróbálom Schwarz bácsival, hátha ad húsz forintot. Ha +nem ad, ami valószinü, akkor itt a felöltőm meg az órám. Úgyis meleg van +mostanában és mivel nincs foglalkozásom, nem is vagyok időhöz kötve. +Hanem ez a Kapuváry igazán derék fiu! Nagyon derék fiu! + + + + +II. + +Az Oceán-kávéház. + +A kávéház budapesti mór motivumokkal tarkított félig bizánci, félig +barok ízlésben van berendezve. A padmaly képeit neves, de rosszhírü +művészek festették. A márványoszlopok közt hatalmas tükrök és bronz +kandeláberek pompáznak. A pénztárosnő arany ikonesztázion alatt ül. Az +asztalokon rengeteg magyar és külföldi lap, amelyek között blazirtan +turkál a törzsvendég. A pincérek igen elegánsak; a vendégekről ez nem +állítható. Tizenkét krajcár a fekete kávé, amelyet ezer gyertyaerejü +villamos lámpák fénye mellett iszik meg az ember. Senki sem képes +megérteni, hogyan élhet meg a kávés. Igaz, hogy a kávés maga sem érti és +a kávéház ennélfogva sűrűn cserélgeti a gazdáját. A pincérek, a vendégek +és a pénztárosnők mindig ugyanazok, de minden évnegyedben új kávés +hajlong az ajtó mellett. Az új kávés többnyire valami trafikos vagy +ruhatisztitó, aki egy-két ezer forintot takarított meg és akit elcsábít +a fényes üzlet. Ha túlad a kis pénzén, megint új trafikos vagy +ruhatisztító lép az örökébe. Szóval, az Oceán olyan üzlet, amely a +gazdáiból táplálkozik és mivel igen nagy üzlet, tehát sok gazdát +fogyaszt. + +A nagy tükör alatt van az írók asztala, amely önmagát – és ez a kornak +szóló keserü szemrehányás – a _Bolyhos-Asztal_-nak nevezi. Tagjai +olyasmit képzelnek magukról, hogy ők ádáz harcban vannak a +társadalommal, de különösen az irodalommal. Ennek a harcnak vannak +vezérei és névtelen hősei, győzelmei és vereségei, árulói és martirjai. +A harci lárma olykor betölti a kávéházat és megrészegíti a küzdőket. +Igen fáj nekik, hogy sem a társadalom, sem az irodalom nem akar róla +tudomást venni, hogy ők harcban vannak vele. Az asztal álmainak tárgya +egy nagy napilap alapítása, „amelyben mindent meg lehet írni“. Egyelőre +az asztal tagjai különböző pénzszerző sajtóvállalatok tüzérségi ütegeibe +vannak beosztva, mint névtelen közlegények. + +Most négyen ülnek az asztal körül: három ujságíró és egy fiatal ügyvéd. +Az ügyvéd jó családból való, vagyonos fiu, amellett szerény, okos és +művelt ember. Egyetlen hibája, hogy nagyon kedveli az ujságírókat. Ezek +viszont mélységesen lenézik őt, az embert és mesterségét egyaránt +nagyképünek és nevetségesnek találják, olykor azzal is gyanusítják, hogy +titokban uzsoráskodik. + +Gombos Andor belép a kávéházba. Frakkban van. Az ajtóban egy ismeretlen +egyén fogadja mély meghajlással. Andor visszahökken, valami rút gyanu +fogja el, hogy a hajlongó egyén az ő hajdani szabója. A főpincértől +megtudja aztán, hogy ez az _új úr_. + +Andor _(a bolyhos asztalhoz lép)_. Adj Isten! Nem járt itt Kapuváry +András? + +A főbolyhos. Gomboska, maga undorító azzal a Kapuváry Andrással. Hét +hónap óta mindig vagy maga keresi őt, vagy ő magát. Mikor fognak már +végleg egymásra találni? + +Andor. Gyerekek, én nem értem, hogy tudtok nyugodtan ülni. Olvastátok a +_Heti Lapok_-at? + +Az albolyhos. Ki olvassa egyáltalában a _Heti Lapok_-at? + +Andor. Egy verse van benne Andrásnak – egy verse… + +A mellékbolyhos. Szerelem vagy hazafiság? Életuntság vagy játszi humor? + +Andor. Én elég cinikus fráter vagyok, nem fogok tüzet egykönnyen, de +lelkemre mondom, ilyen verset nem írtak Arany János óta. + +[Illustration: A FŐBOLYHOS. Gomboska, maga undorító azzal a Kapuváry +Andrással. Hét hónap óta mindig vagy maga keresi őt, vagy ő magát!…] + +Az albolyhos. Miért éppen Arany óta? Miért nem Petőfi óta? + +A főbolyhos. Mondja, Gomboska, de komolyan: igazán elolvasta maga Aranyt +meg Petőfit? + +Andor. Kedves mester, ön egészen hülye lett, amióta tőkepénzes. Adjon +nekem holnapig tíz forintot! + +A főbolyhos _(a lapja olvasásába mélyed)_. + +Andor _(leül)_. És ilyen embernek, mint Kapuvárynak, riportot kell +csinálni! Igazán gazember az egész magyar sajtó. + +Az albolyhos. Hát én nem csinálok riportot? És te nem csinálsz? És ő nem +csinál? Mindenki azt csinál. + +Andor _(meggyőződéssel)_. Én riportot csinálok, mert azt tartom, hogy +csak a riporter az igazi ujságíró. Te pedig ne hasonlítsd össze magadat +Kapuváryval. Annak a fiunak van esze és szive, az hisz, szeret és érez. + +Az albolyhos. Aj! + +A főbolyhos. Gombos úr, ki fogjuk innen vezettetni. + +Andor _(hizelegve veregeti a főbolyhos térdét)_. Kedves mester, tíz +forintot! _(Kínos szünet után.)_ Kapuváryban megvan a nagy alkotók +naivitása. Shakespeare is naiv volt. + +A főbolyhos. Elolvasta maga Shakespearet? + +Andor. A naivitás! Az alkotó, szűzies naivitás! Mi nem vagyunk naivok +egy cseppet sem. Mi mindent tudunk, mindent értünk, keresztül látunk +minden szitán, éppen azért kell nekünk egész életünkön át riportot +írnunk. Kedves mester, ön példának okáért a világ legokosabb embere. A +kaszirnő is azt tartja. Ön sokkal élesebb eszü, mint volt Kisfaludy vagy +Vörösmarty, éppen azért az ön heti csevegései, amelyekkel a _Magyar +Szabadság_ hasábjait be szokta mocskolni, egyszerüen utálatosak. Holnap +egyébként elmegyek Gyulai Pálhoz és felolvasom neki Kapuváry két versét. +Ha nem ajánlja be rögtön a Kisfaludyba, akkor – + +Az albolyhos. Akkor –? + +A főbolyhos _(tíz forintot tesz az asztalra)_. A dolog ugyanis annyiban +van, hogy Gombos súlyosan megterhelt egyén. A nagyapja házizsidaja volt +valami úriembernek és Gombos is a házizsidóság titkos perverzitásában +szenved. Figyeljétek meg, Gombosnak mindig van egy keresztény barátja, +akiért rajong, akiért lót-fut és akit kiszolgál. Ő ezt önzetlen +barátságnak nevezi, pedig ez átöröklött rabszolgahajlama neki. Egyszer +meg is járta már. Kitudódott ugyanis, hogy az úriember, aki mellett ő +akkor a házizsidó szerepét játszotta, maga is kikeresztelkedett +izraelita. Gombos nagyapja, az öreg Gomperz, megfordult a sírjában… + +Andor _(zsebre teszi a tíz forintot)_. Kedves mester, ha ingyen +megerőlteti a kis csirkeelméjét, hogy fogja majd holnap megírni a +_Magyar Szabadság_ heti csevegését? + +Az ügyvéd. Én elolvastam a Kapuváry versét, mondhatom, nagyon tetszett… + +A főbolyhos _(megvetően végigméri)_. + +A mellékbolyhos. Nem kisebb polgári per az, uram! + +Andor _(élesen)_. Ügyvéd úr, jegyezze meg magának: Kapuváry úr nem +szorult az ön védelmére! + +Az ügyvéd _(békülékenyen)_. Hiszen csak úgy mondtam… + +Mind _(kétségbeesetten összenéznek, mintha azt akarnák mondani:_ Micsoda +állat!) + +Andor. Gyerekek, Kapuváry nekem fölolvasott egy részletet a drámájából +is. + +Az albolyhos. Jambusokban, remélem? + +Andor _(elszántan)_. Igenis, jambusokban! Nevettek ezen? Majd pukkadni +is fogtok még! Én is nevetségesnek találtam eddig a verses drámát, mivel +elavultnak tartottam a műfajt… + +A mellékbolyhos. Halljátok? Ő műfajról beszél! Hol késnek az önkéntes +mentők? + +Andor. De most azt mondom nektek, a fiu rácáfolt a mi kávéházi +bölcseségünkre. Az én ösztönöm csalhatatlan! Wekerlének is én mondtam +meg, hogy miniszter lesz belőle és most föl merném tenni az életemet egy +pikkoló kapuciner ellenében, hogy Kapuváry egypár esztendő alatt oly +magasra fog emelkedni, ahová mi el se látunk a vakondokszemünkkel. + +Az albolyhos. Oly magasra, hogy meg sem ismeri többet a fullajtárját, +aki az útját egyengette. + +Andor _(gondolkozás után)_. Meglehet. De a jövő Petőfi fullajtárjának +lenni: az is valami! + +A főbolyhos _(szinte meghatottan)_. Nini, hiszen Gombos komolyan beszél? +Pincér, hamar a _Heti Lapok_-at! Hadd lám már azt a verset! + +A főbolyhos belemerül a rövid vers olvasásába. Mind elhallgatnak az +asztalnál. Andor figyeli az olvasó arcát; közbe belesápad az izgatott +várakozásba. + +Andor. Nos –? + +A főbolyhos _(az asztalra teszi a lapot és vállat von)_. + +Andor. Kedves mester, igen kérem, ne dícsérje előttem a verset, mert ha +megdícsérné, akkor biztos volnék benne, hogy rossz. Én ugyanis régóta +tudom, hogy ön olyan irigy természetü, akár az eb. + +A főbolyhos _(komolyan)_. Pedig, fiam, ez jó vers! + +Andor _(megdöbbenve)_. Komolyan mondod, öreg? + +A főbolyhos. Jó vers! + +Andor _(sugárzó arccal)_. Nos, mit mondtam? Arany óta az első igaz +tehetség. Ámbátor, ha azt mondom: Arany óta – ez csak egyike azoknak a +nyomorult koncesszióknak, aminőket a legtisztességesebb ember is +kénytelen tenni az Akadémiának. Nekem van Aranyról egy külön véleményem, +egyszer majd meg fogom írni – + +E pillanatban Kapuváry András belép a kávéházba. Az _új úr_ mély +meghajlással fogadja. + +Andor. Ott jön a fiu! Nem talál ide! _(Fölkel, Kapuváryhoz siet.)_ Gyere +az asztalunkhoz, a fiúk boldogok lesznek, ha megismerhetnek, +valamennyien nagy tisztelőid… Egy emberre vigyáznod kell azonban – ott +ül az asztal végében, – valami uzsorás fiskális, az nem tartozik +közibénk… + +Bemutatás. András igen nyájasan fog kezet mindenkivel, kivéve az +ügyvédet, akit Andor utasítása szerint csak hűvös meghajlással köszönt. +A szerény, de biztos modora, meg a leányosan szép arcra tüstént +megtetszik mindenkinek, leginkább az ügyvédnek. + +Andor. Éppen rólad beszéltünk, vagyis inkább a versedről. A bolyhos +mester azt mondta – pedig a mester ugyancsak kemény kritikus, – hogy a +te versed irodalmi szenzáció. A világ még sokat fog róla beszélni. + +A főbolyhos _(akadémikus fölény hangján)_. Bocsánat, én nem azt mondtam! +A szenzáció szót semmi esetre sem használtam. A jó versnek nem is szabad +szenzációsnak lenni, mivel a szenzáció szóval az erős, de rövid +hatásokat szoktuk jelezni. A Kapuváry úr verse sokkal művészibb munka, +semhogy ezzel a jelzővel illetni lehetne. + +[Illustration: A FŐBOLYHOS] + +Az albolyhos _(közbevág)_. Ugyan mennyi honoráriumot fizetett a +szerkesztő? + +Andor _(egy gyilkos pillantást vet a bolyhosra, egy második pillantással +pedig mintegy a társaság nevében bocsánatot kér Andrástól)_. Kapuváry +nem ír pénzért, neki passziója az írás – ő nem szorult rá. + +András _(naiv hangon)_. Óh, nagyon is rászorulnék! + +Andor _(előkelően)_. No igen, mert független szeretnél lenni a +családodtól – _(a társasághoz)_ Kapuváry édesatyja főispán volt. + +András _(fülig pirulva)_. Az édesanyám özvegyasszony és igen szűk +viszonyok közt él… + +Andor _(egy utolsó vakmerő kisérlettel meg akarja menteni a barátja +arisztokratikus nimbusát)_. Úgy nézzetek erre a fiatal úrra, hogy +ugyancsak viharos mullja van. Sokat költött, tengerpénzt vert el +lóversenyen, szeparéban – mit tudom én hol… Most persze bekövetkezett a +hét sovány esztendő… + +András. Igazán nem értem, honnan veszed ezeket. Valami ellenségem +terjeszthet rólam ilyeneket. + +Andor _(magában)_. Micsoda borju! + +András. Én sohasem költhettem, az iskoláimat is stipendiumokkal +végeztem. + +Andor _(a stipendium szó hallatára vérvörös lesz)_. + +A főbolyhos _(a stipendium szó hallatára atyai jóindulattal néz +Andrásra)_. Hallom, a kollega úr most egy igen érdekes drámán dolgozik? + +András. Próbálkozom a darabírással, de most oda jutottam, hogy nem tudok +se előre, se hátra menni. A redakció is sok időmet veszi el. + +Andor. Ki fogunk valamit eszelni, hogy ellehess redakció nélkül is. + +A főbolyhos. Persze, az jó volna! Nagyon érdekelne, ha részletesebben +megismerhetném a drámai terveit, föltéve, hogy ez nem ellenkezik az +elveivel. + +András _(elpirulva)_. Óh, én örülök, ha valaki meghallgat türelemmel. + +Andor _(növekedő féltékenységgel)_. De hiszen mi ma még társaságba +megyünk! Gyerünk! Gyerünk! + +Búcsúzás. András mindenkivel melegen kezet szorít, csak az ügyvéddel +nem. A főbolyhos fölszólítja Andrást, hogy szerencséltesse máskor is az +asztalukat. + +Andor _(mialatt a pincér rájuk adja a kabátjukat)_. Miféle szerencsétlen +ötlet tőled, hogy ezeknek a drámádról beszéltél? + +András. Miért ne? A főbolyhos eszes embernek látszik. + +Andor. Az? Állat! Makkot neki, nem gyöngyöt! _(Indulás közben.)_ +Megkaptad már a versedért a honoráriumot? + +András. Még nem. + +Andor. Vigyázni kell az öregre, ő egy trabukkó szivarral szokta +kifizetni az embereket. Majd együtt megyünk hozzá és akkor meg fogja +érteni, hogy veled nem teheti azt, amit másokkal szokott. Tőlem nagyon +fél. Tőlem mindenki fél. Megbocsáss, hogy beleavatkozom a dologba, de ti +gyaurok nem tudtok bánni a pénzzel. Jó fiúk vagytok, de valamennyiteket +örökös gyámság alatt kellene tartani… _(Az ajtóban álló új kávésban most +véglegesen megismeri a volt szabóját, akivel még némi leszámolni valója +volna – most hirtelen felgyűri a kabátja gallérját és gyorsan kioson az +utcára.)_ + + + + +III. + +Kapuváry András özvegy édesanyjának lakása az Üllői-út egyik +sarokházának második emeletén. A lakás nem nagy, de nem is kicsi, a +berendezése nem gazdag, de nem is mondható szegényesnek; némileg az +ideiglenes szállás benyomását teszi, egyébként sem különbözik azoktól a +nyolcszázezer forintos lakásoktól, amelyekben a Budapestre szoruló, +korlátolt jövedelmü vidéki úricsaládok tanyázni szoktak. A szalon nagy +sarokszoba. A butor részben divatos budapesti kárpitosmunka, részben +pedig vidéki ócskaság, amely évekig a padláson pihent, míg aztán divatba +jöttek az antikvitások s újra használatba került. A falak üresek. A +szalonban nagy petróleumlámpa ég. A légszesz ugyan be van vezetve a +lakásba, de Kapuváryné fél a gázrobbanástól meg a gázmérgezéstől s azért +petróleumot éget. + +András _(kivülről becsönget az előszoba ajtaján)_. Tíz perc alatt +átöltözöm, te addig elbeszélgetsz az édesanyámmal, aztán elmegyünk a +szilasi Szinger báljára. + +Andor. Én tulajdonképpen az utcán is megvárhattalak volna. + +András. Már mért várnál meg az utcán, mikor különben is meg akarlak +ismertetni a családommal! + +Andor. De hátha rossz időben érkezünk? Ha a méltóságos asszonynak valami +dolga van –? + +András. Akkor meg fogja mondani, hogy dolga van. + +Egy öreg parasztasszony jött ki égő gyertyával s ajtót nyitott nekik. +András bevezeti Andort a szalonba. Kapuváryné – fehérhaju, mogorva arcu +asszonyság – az asztal mellett ül és pasziánszot rak. + +András _(kezet csókol édesanyjának)_. Bemutatom Gombos Andort, legjobb +barátomat. + +Kapuváryné _(leteszi a szemüvegét)_. Hogy mondtad, fiam? + +András. Gombos Andor, akit annyit emlegettem már! + +Kapuváryné. Isten hozta minálunk. Tessék leülni minálunk. + +András. Adjanak neki egy cigarettát, majd én átöltözködöm addig. Hol van +Mici? Mici! _(A szomszéd szobába el.)_ + +Andor _(magában elmélkedik)_. Milyen érdekes öreg hölgy! Sok bánata +lehetett életében, de látszik, hogy méltósággal tűrte… + +Kapuváryné. Gombos úr is ujságíró? Andrásnak most sok ujságíró barátja +van. + +Andor. Andrásnak mindenki barátja, őt mindenki szereti. Ő az ujságírók +büszkesége, a magyar irodalom reménysége. Ma is olyan verset írt, hogy +egész Budapest lázban van tőle. Ahol megfordultam, a képviselőházban, a +kereskedelmi bankban, a lóvasúton: mindenütt András verséről beszélnek. +A méltóságos asszony nagyon boldog lehet? _(Nota bene Andor el is hiszi, +amit mond.)_ + +Kapuváryné. Szép, szép – de legalább tenné le a jogi vizsgáit! + +Andor _(kicsinylőleg, de az édesanya bogarát tiszteletben tartva, +mosolyog)_. Hiszen ha Andrásnak kedve lesz hozzá, megteheti azt is. Neki +az semmiség! + +Kapuváryné. A boldogult uram mindig mondta, hogy manap az ügyvédi +diploma többet ér a nemesi levélnél. + +Andor _(elnéző mosollyal)_. Bocsánatot kérek, méltóságos asszonyom, az +úgynevezett kvalifikáció a lelki szegénység mankója. Én személyesen +ismerem az összes egyetemi tanárokat, de nem ismerek köztük egyet sem, +akitől András valamit tanulhatna. Azok az urak elnyomorítják a szellemet +és középszerűségeket nevelnek. Hogy valaki aljegyző lehessen, ahhoz +kvalifikációra van szüksége; de a Kossuth Lajosoktól, a Deák +Ferencektől, a Petőfi Sándoroktól senki sem kért még diplomát. +Magyarországnak ma az a baja, hogy nagyon sok a diplomás, de kevés az +intelligens embere. Személyesen ismerem az összes minisztereket és +mondhatom, nincs köztük intelligens ember, bár mind diplomások. Az olyan +tehetségnek, mint az Andrásé, szabadon kell fejlődnie. Ha egyszer kedve +kerekedik, hogy részt kérjen az úgynevezett közéletből, akkor lehet +képviselő, pártvezér vagy államtitkár, sőt miniszter. Én ezt ugyan nem +ajánlanám neki, mert nálunk a politika nem intelligens embernek való +mesterség. + +Kapuváryné _(aki semmit sem értett az egészből)_. Én azonban nagyon +szeretném, ha letenné a vizsgáit és elmenne a pestvidéki törvényszékhez +aljegyzőnek. + +Andor _(megdöbbenve nézi az anyát, magában elmélkedik)_. Mennyi +rövidlátás, mennyi megrögzött előitélet! De azért tiszteletreméltó és +megható! Most már értem, hogy miért kell tönkremennie ennek a nemes, de +gyámoltalan fajtának! + +Mici _(huszonhat esztendős, asszonyos formáju leány; nagyon hasonlít +Andrásra, tehát csinos)_. Jó estét! + +Kapuváryné _(bemutatva)_. Az András jóbarátja – Mici leányom. + +Mici _(egy japáni skatulyát tesz az asztalra, aztán mosolyogva kezet fog +Andorral)_. Jó estét! Hozzák már a teát… + +Kapuváryné _(kinyitja a japáni skatulyát)_. Van regália média? + +Mici _(mindig mosolyogva, – mivel tudja, hogy a derült kifejezés +csinossá teszi az arcát)_. András hozott. Pipás ember maga, Gombos? + +Andor _(elbájoltnak érzi magát, majd hirtelen kerekedett lovagias görcs +vesz rajta erőt)_. Dohányos vagyok, de a becsületszavam köt, hogy +hölgytársaságban sohasem dohányzom. _(Kis gondolkozás után.)_ Az +édesanyám vette a szavamat, régidivatu asszony volt szegény. + +Mici _(mosolyog)_. De furcsa! _(Cigarettára gyujt.)_ Magam nagy dohányos +vagyok. + +Kapuváryné. Pedig nem leánynak való, – de hiába mondja neki az ember! +_(Rágyujt egy regália médiára.)_ + +A vén parasztasszony behozza a teát. Mici – égő cigarettával az ajkai +közt – tölt a csészébe. + +Andor _(megsemmisülten ül a puffján, rágja az ajkát s miközben nagyon +utálja önmagát, magában így elmélkedik:)_ Állat vagyok! Állat! Örök +időkre nevetségessé tettem magam… Mit fognak rólam gondolni? Mit tegyek +most? Legjobb volna kiugrani az ablakon. + +Mici _(teát ad neki, jószívvel)_. No – gyújtson már rá! + +Andor _(tompán)_. Köszönöm, nem! _(Inkább széttépetné magát, semhogy +rágyújtson.)_ + +Mici. Miféle bálba mennek maguk ma? + +Andor _(kissé restelkedve)_. A szilasi Szinger báljába. + +Mici. Ki az a Szinger? + +Andor. Parvenü! Az Andrássy-úton lakik. + +Mici. Csak nem az a Szinger, aki megvette a Temesváry-uradalmakat? + +Andor. De az! + +Kapuváryné _(nagy tisztelet hangján)_. Nálunk úgy hívják, hogy az +arany-Szinger. Roppant gazdag ember – a Temesváry-uradalom maga húszezer +hold. És micsoda kastély! + +Andor. Igen – az öreg sokat panamázott össze. Erről is kellene egyszer +egy regényt írni… + +Mici _(lázas érdeklődéssel)_. Úgy mondják, hogy az Andrássy-úti +palotáját nagyon szépen rendezte be? + +Andor. Van ott minden, was gut und theuer ist – főleg pedig aranyozás, +sok aranyozás… Kérem, a dohányzó szobája a velencei doge +fogadószobájának a másolata – nem mulatságos ez? + +Mici _(növekedő áhitattal)_. S maga jól ismeri őket? + +Andor. Én mindenkit jól ismerek. Az asszony nagyon szereti az írókat meg +a művészeket. + +Mici. Elegáns asszony? + +Andor. Inkább kövér, mint elegáns. + +Kapuváryné _(András fiára gondol)_. Van felnőtt leánya? + +Andor. Igen, Szinger Ada – most lesz tizennyolc esztendős. + +Kapuváryné _(megint Andrásra gondol)_. Ejnye – ejnye! _(Mély csönd.)_ + +Mici _(magában)_. András olyan sokáig öltözik, mint egy vénkisasszony. +Mit kezdjek addig ezzel az emberrel? _(Fenn.)_ Gombos, szereti maga a +zenét? + +Andor. Életem egyetlen nagy szenvedélye! + +Mici. Játsszék valamit! _(Kinyitja a zongorát.)_ + +Andor _(restelkedve)_. Nem tudok zongorázni. + +Mici _(leül és valami Chopin-féle mazurt játszik, nem is nagyon +rosszul)_. + +Kapuváryné _(a zene hallatára ösztönszerüleg a kártya után nyul és +pasziánszot kezd rakni)_. + +Andor _(a teáját issza, Mici profilját nézi, közbe magában elmélkedik)_. +Nagyon jól érzem magamat. Soha életemben még ilyen jól nem éreztem +magamat… Ennek a háznak tiszta és előkelő a levegője… Milyen bájos a +lány, amikor zongorázik! Tiszta és bájos! Vajjon hozzá menne-e egy zsidó +emberhez, ha az illető kikeresztelkednék a kedveért? Azt hiszem, ha +szeretné, akkor hozzámenne. A zsidó ember a legjobb férj és a keresztény +nő a legjobb asszony… A keresztény férfi mind kártyás, a zsidó nő mind +puccos… Én meg tudnám érteni ennek a leánynak az érzékeny és büszke +lelkét… Nem szeretem ezt a leányt, mert én szilasi Szinger Adát +szeretem, de feleségül tudnám venni, hogy védője és barátja legyek és +hogy minden este zongorázzon nekem… Vajjon sejti-e, hogy mit gondolok +most? Talán sejti, mert ő rendkívüli nő… + +Vidovics báró főhadnagy _(belép a szobába. A bárónak furcsa pisze orra +és alacsony homloka van, egy kicsit mintha kancsal is volna, de azért +mégis csinos fiu: magas, vállas, elegáns. A modora katonásan léha, +konfidens, de nem ellenszenves)_. Kisztihant! + +Kapuváryné _(egy haragos kotlópillantást vet a báróra, aztán a kártyák +fölé hajlik)_. + +Mici _(abbahagyja a játékot)_. Jó estét, Artur! _(Bemutatja az urakat +egymásnak.)_ Az András jóbarátja – a vőlegényem. + +A báró. Jó estét! _(Hátat fordít Andornak, a zongorához lép s félhangon +beszélgetni kezd Micivel.)_ + +Andor _(magában elmélkedik)_. Ez a báró egy paraszt… Úgylátszik, nem +tetszik neki az orrom… Ha nem volnék itt vendég, belekötnék… Biztos, +hogy rossz vívó és nem is bátor ember… A sneidig katonák alapjában véve +mind gyávák… Ez a leány is üres perszonának látszik… Egészen üresnek… +_(Kapuváryné mellé ül és gibicel neki.)_ + +[Illustration: MICI. Miféle bálba mennek maguk ma? + +ANDOR. A szilasi Szinger báljába.] + +Mici _(halkan a báróhoz)_. Artur, maga lehetetlen alak. + +A báró. Miért? Mi? + +Mici. Miért bánik olyan furcsán ezzel az ujságíróval? + +A báró. A nyakába kellett volna borulnom? Mi? + +Mici. Egy kicsit szivesebb lehetett volna hozzá – nagyon jó barátja +Andrásnak. + +A báró _(lopva végigméri Andort)_. Kutya gusztus. De majd megbékítem! +_(Andorhoz lép, igen melegen és igen szemtelenül.)_ Ugy-e, kedves +barátom, te író vagy? Az önkénteseink közt van egy iró – intelligens fiu +és elég jól lovagol – szilasi Szinger-fiu… Ismered? + +Andor. Ismerem, de nem író. Nem minden zsidó író. + +A báró _(rendületlen nyugalommal)_. Én azt hittem, hogy író. Én nagyon +szeretem a svadronban az írókat, mert vallás ide, vallás oda, ők +tanulékonyak és tisztességtudók, reggel nem alusszák el a rukkolást. +Szoktál lovagolni? + +Andor. Mostanában ritkán. + +A báró. De versenyeken mintha láttalak volna? + +Andor. Igen, oda el szoktam menni. + +A báró. Derék! _(Visszatér Micihez, aki ismét játszik a zongorán)_ + +[Illustration: MICI. Artur, maga lehetetlen alak. + +A BÁRÓ. Miért? Mi?] + +Andor _(magában elmélkedik)_. Ez a báró olyan buta, mint az éjszaka. Nem +lehet rá haragudni, mert kedves kölyök. Igazi katona. Ezekből szép pár +lesz – öröm rájuk nézni! + +András _(frakkban, fehér nyakkendővel belép a szomszéd szobából)_. +Megvagyok – mehetünk! Szervusz, Artur! + +A báró. Szervusz! Jó, hogy látlak. Te, van kedved a holnapi +vadászpiknikre menni? + +András. Ha van ingyen jegy, akkor szivesen. + +A báró. Táncosok számára van. + +András. Akkor kérek kettőt. Elviszem a barátomat is. + +A báró. Miféle barátodat? + +András. Ezt ni – Gombos Andort. + +A báró. Hjah, persze! Igen! Hanem kérlek, baj van, annyira kapkodták a +jegyeket, hogy most már mindössze csak egy van… + +András _(elpirul és Andorra tekint. Gőgösen)_. Akkor köszönöm, magam se +megyek. _(Andorhoz:)_ Induljunk, ha úgy tetszik? _(Búcsuzás.)_ + +A báró _(melegen kezet szorít Gombos Andorral)_. Szervusz, kedves +barátom! + +Mici _(miután a fiúk már künn vannak, a báróhoz szól)_. Maga igazán +lehetetlen alak! + +A báró. Miért? Mi? + +Mici. Minek tegezte, kedves barátomozta Gombost? + +A báró. Hiszen úgy se látom többet ebben az életben. + +András _(az utcán)_. Fuj, ki nem állhatom ezt a svihákot! + +Andor. Miféle svihákot? + +András. Vidovicsot… + +Andor _(hosszu szünet után)_. András, te nem képzeled, hogy milyen +nobilis érzésü ember vagy! + +András. Mi vagyok? + +Andor. Összes ismerőseim közül az egyetlen ember, akit komolyan veszek. +Azért veszlek komolyan, mivel te is komolyan veszesz mindent, még az +elveidet is komolyan veszed. Egész Magyarország liberális, de azért +senki ki nem állhatja a zsidót. A zsidó maga se. Koppaszd meg az +izraelitát és előtted áll az antiszemita. Én magam fanatikusan gyűlölöm +a fajtámat. Ha én báró volnék és huszárfőhadnagy, magam se hívnék a +piknikemre rendezetlen felekezeti viszonyok közt élő riportereket. +Vidovics bárónak tehát igaza van és én nem is haragszom rá. + +András. Vidovics báró tartsa szerencséjének, ha szóba áll vele egy olyan +úr, mint te vagy. Te bolond vagy, az igaz, de azért van eszed és van +szíved. Ő azonban svihák, aki két esztendő óta ott kosztol nálunk, +bolondítja a nővéremet, pedig jól tudja, hogy nem fogja elvenni soha. A +nővérem egyébként okos leány, de ezzel az emberrel szemben teljesen +elvesztette az eszét. Az édesanyám már másfél esztendő óta nem beszél +vele, azért ő mégis nálunk van minden este. Én magam égek a vágytól, +hogy kidobhassam. Szóval, szép családi életet élünk! + +Andor. És mért nem fogja elvenni a nővéredet? + +András. Mert kaucióra valója egyikünknek sincs. Már felségfolyamodást is +írtak, de eredménytelenül. + +Andor _(magában morfondiroz)_. Különös, hogy ilyen család zavarba jöhet +rongyos harmincezer forintért! Amint pénzről van szó, rögtön kitünik, +hogy milyen gyámoltalanok a keresztények… Pedig tenni kell valamit, hogy +összeházasodhassanak… Talán valamelyik bankigazgató ismerősömmel kellene +beszélni? Vagy Mulleroy táborszernaggyal, hogy protezsálja a +felségfolyamodásukat? + +András. Itt vagyunk már a Szinger-palotánál. + +Andor. Gyalog menjünk be? + +András. Ha eddig gyalog jöttünk – + +Andor. Visszamehetnénk a sarokig, ott kocsira ülhetnénk… A cselédek +mégis más szemmel nézik az embert, ha gummikeréken jön… + +András. Gyere, bolond! _(Belép a kapun.)_ + +[Illustration: SZILASI SZINGER ÚR] + + + + +IV. + +Szilasi Szinger úrnak Andrássy-úti palotájában vagyunk. A palota – +melyet egyébként sok művészi ízléssel és előkelő pazarlással rendezett +be a gazdája – fényesen ki van világítva és zsúfolva emberekkel. A +földszinten van a nagy ebédlő is, a híres Munkácsy-képpel. Az emeletre +nyilik a fehérstukkós terem – ott most táncolnak – és több férfi- és női +szalon, könyvtár, dohányzó. + +A palota zsúfolva van emberekkel. Akik fenn vannak az emeleten, azok +lekivánkoznak a buffet-be; akik lenn vannak, azok minden áron föl +akarnak menni a táncterembe – a lépcsőn tehát folyton tolonganak, +meg-megrekednek az összekapaszkodott párok. + +A házigazda a lépcső legfelső fokán áll. Igen energikus fejü, eszesarcu +ember. + +[Illustration: SZILASI SZINGER PISTA] + +A háziasszony kellemes, gömbölyü és még mindig csinos hölgy. A haja, a +szeme, a szája és a ruhája csakúgy ragyog a gyémánttól, a jókedvtől és +az egészségtől. Szingerné arról nevezetes, hogy az egész világegyetemet +és mindazt, ami benne foglaltatik, kedvesnek és érdekesnek találja, +mindenkit és mindent szeret és dicsér és megvan az az érthető vágya: bár +őt is mindenki szeretné és dicsérné. Ha szegény asszony volna, talán el +is érhetné a vágyát; így azonban a háza tisztelői magállapodtak abban, +hogy Szingerné igen korlátolt elméjü hölgy. Ez a hit annyira mély és +erős, hogy Szingerné a legelmésebb mondásokkal sem cáfolhatja meg. Ha +elmésséget mond, – ami igen gyakran esik, – annyit koncedálnak csak a +tisztelői, hogy a vak tyúk is találhat búzaszemet. + +Szinger Pista a család egyetlen fia. Jelenleg huszárönkéntes. Blazirt, +szomoru, gőgös, amellett uralkodásra és erőszakoskodásra termett és +arcán viseli az Isten kegyelméből való legitimitásnak ama vonásait, +amelyeket a degenerált Paleológ-dinasztia utolsó sarjadékának arcán +látunk. Mindenki gyűlöli; az utcán és mulatóhelyeken olykor vadonat +idegen emberek minden érthető ok nélkül merényletet követnek el ellene. +Neki magának valami nérói gyönyörűsége telik az általános +népszerütlenségben. + +Szinger Ada – jelenleg éppen bostont táncol – külsőleg inkább az +édesapja leánya. A haja bronzszínü, a szája keskeny és hideg, a szeme +azonban, amelyet rendszerint le szokott sütni, tüzes, elmés és gonosz. +Miként a fivére, ő is már benne született a nagy vagyonban, tehát +arisztokrata természet, de még nem degenerált. Apja és anyja +természetesen imádják, de semmiféle lelki közösségben nem tudnak vele +élni. A leány a ház egyetlen úrnője. Az apja csak afféle nagyeszü és +ennélfogva nagy kegyben álló uradalmi tisztje a leányának, az édesanyja +kedves, de gyöngédségi rohamával gyakran terhes dadája Adának. Pista +szamár. Minden Adáé és minden Ada kedvéért van itt; a palota, a +vendégsereg, Kapuváry András és Gombos Andor is. + +A két fiu, Andor és András, észrevétlenül bolyong a sokadalomban. Andor +bemutatta Andrást a háziúrnak, aki kezet fogott vele, bár alkalmasint +Andorról se tudta, hogy kicsoda. A háziasszony kiváncsian, boldogan és +szeretettel mosolygott rájuk, de aztán tüstént másra mosolygott +kiváncsian, boldogan és szeretettel. + +Gombos Andor egyébként bámulatos biztossággal viselkedik. Az egész +társaság legkevésbbé sem imponál neki. Ő megszokta már, hogy senki se +vegye észre, és azért mindenkivel észrevéteti magát. Mindenkit ismer, +láthatólag jussa van mindenkinek a bizalmához, bár senki se tegeződik +vele. András viszont az első pillanattól fogva halálos zavarban van. +Soha életében nem volt még ilyen fényes helyen, nem látott ilyen előkelő +urakat és szép hölgyeket, annyi ékszert és rendjelet egy rakáson. Úgy +érzi, hogy ő itt fölösleges, hogy a viselkedése félszeg és a külseje +nevetséges. A zavara már-már valóságos merevgörccsé fokozódik, amikor a +fehérterem nagy tükrében váratlanul megpillantja önmagát. Ekkor +meggyőződik róla, hogy elegáns és csinos fiu és ez egyszerre visszaadja +neki önbizalmát. + +Andor _(a terem egyik sarkában áll Andrással)_. A keringő előtt be +foglak mutatni Szinger Adának. Egyre azonban figyelmeztetlek: ne +udvarolj neki! + +András. És miért ne? + +Andor. Neked, mint jóbarátomnak elmondhatom: mi szeretjük egymást. + +András. Ugyan –? + +Andor. Kérlek, ne nevess ezen! Tudod, hogy meglehetősen cinikus fráter +vagyok, de van a lelkemben egy zug, amely szent és szűzies és amelybe +még soha senki nem tekintett bele. + +András. Komolyan beszélsz, Andorka? + +Andor. Ez egyszer igen és kérlek, te is végy komolyan. + +[Illustration: Gombos Andor egyébként bámulatos biztossággal viselkedik. +Az egész társaság legkevésbbé sem imponál neki.] + +András _(kissé meghatottan kezet szorít Andorral)_. Rendben van! És +régóta szeretitek egymást? + +Andor. Három esztendő óta. Ada akkor még csak tizenötesztendős volt, de +külsőleg már olyan, mint ma, csakhogy rövidebb szoknyát viselt. Én +tanítottam meg korcsolyázni és egyszer megcsókoltam a fülét a villamos +lámpákon túl. Azontúl ő követelte mindig, hogy menjünk túl a lámpákon, +mivel ott jobb a jég… Én más nőt sohasem szerettem életemben, csakis őt. +A szinésznövendékekkel szoktam ugyan néhanapján szemtelenkedni, de azt +jóformán csak a tisztesség kedveért teszem, nem meggyőződésből. Én +alapjában véve a nőkkel szemben nevetségesen naiv gyerek vagyok, pedig +te bizonyára szörnyen romlott embernek tartottál. + +András. Dehogy tartottalak annak! + +Andor. De az egész világ annak tart. + +András. Hogyisne! Mindenki naiv fiúnak tart! + +Andor. Az emberek szamarak és én semmit sem adok arra, amit ugatnak. +Neked azonban elmondom, hogy Adához való szerelmem valami különös, +félelmetes és szokatlan érzés. + +András. Csak nem –? + +Andor. Talán azért, mivel degenerált fajtából származom. Most példának +okáért, ha nézem, amint ott áll a terem túlsó végén, oda szeretném +magamat vágni a parketre és sírva tudnék fakadni. Nem kivánok tőle +semmit, de mindig körülötte lenni, valakit megölni érte vagy meghalni +érte… + +András. Nem képzeled, mennyire banális vagy, Andorka! És ő is szeret? + +Andor. Te ezt lehetetlennek tartod, pedig igazán szeret. Nem képzeled, +mennyire misztikus a lelke! + +András. Beszéltetek már házasságról? + +Andor. Természetesen! Megszöktetem, mihelyt biztos pozicióm és +jövedelmem lesz, az pedig meglesz egy félesztendő mulva. + +András. De hiszen ő nagyon gazdag? + +Andor. Csakhogy az apja nem adja ám, csak nagyon gazdag zsidóhoz. Ha +szegény embert akar, akkor a keresztények közt válogat. + +András. Hát keresztelkedj ki! + +Andor. Gyermek! A kikeresztelkedett zsidó csak a keresztények szemében +megy némileg keresztényszámba – zsidók közt nem. + +András. Te Andor, ahogyan azt a leányt én nézem, az soha életében nem +fog megszökni senkivel. + +Andor. Értesz te ahhoz, gyermek? De most beszélek vele… _(Adához lép.)_ +Jó estét, Ada nagysád! + +Ada. Jó estét! Maga is itt van? + +Andor _(fojtott hangon)_. Valamit kell magának mondanom! Fontos dolog! + +Ada. Most nem érek rá… Vagy mondja hamar – vigyázzon! + +Andor _(a fölindulástól remegve hallgat)_. + +Ada. Na –? + +Andor _(mást gondol)_. Be fogom magának mutatni egy jóbarátomat, +Kapuváry Andrást. + +Ada. Ujságíró –? + +Andor. Író, de csak passzióból. Gazdag ember, az apja főispán, az öreg +Kapuváry gróf a nagybátyja – azt hiszem, adoptálni fogja… Ott áll a +pálmák alatt! + +Ada. Az a csinos magas fiu? Már kérdeztem, hogy kicsoda, de senki se +tudja. Tud táncolni? + +Andor. Ő mindent tud! _(Odainti Andrást. Bemutatja.)_ + +Ada _(táncközben Andráshoz)_. Maga mindig ilyen keveset beszél? + +András _(vérvörös lesz)_. + +Ada. Hanem jól táncol, az bizonyos! Magának jóbarátja Gombos? + +András. Nagyon jó barátom! + +Ada. Furcsa kis ember – mi? + +András _(meglepetésében nem tud válaszolni)_. + +Ada. Ott jön Koller báró – táncra akar vinni. Jőjjön, táncoljunk még egy +fordulót, hadd mérgelődjék! + +András _(tánc közben)_. Mért nem kedveli Koller bárót? + +Ada. Mért mondjam ezt el magának? + +András _(egyszerüen)_. Igaz, semmi oka rá. És engem tulajdonképpen nem +is nagyon érdekel. Helyben vagyunk! + +Ada. Megint jön Koller! Jőjjön, menjünk le a buffetbe! + +András. Szívesen. + +Ada _(a buffetben)_. Mindig ilyen keveset szokott beszélni? Hozzon egy +ananász-szeletet! És most mondja el, hogyan tetszik magának a +társaságunk… Tud mulatni ilyen nagy vásáron? Én nem. Az ilyen bált nem +magunknak, hanem a vendégeinknek rendezzük… Ők mulatnak, mert megszólnak +bennünket, de nekünk még ez a mulatságunk sincs… Nézze, én +felháborítóknak találom őket! Különösen a házi keresztényeinket +gyűlölöm! Ne ijedjen meg, ez nem szól magának; maga ma nem is tudta, +hová megy és most se igen tudja, hol van. + +András. Hát vannak felekezeti előitéletei? + +Ada. Nincsenek. De úgy tapasztaltam, hogy a keresztények, akik közibénk +járnak, mindig akarnak valamit. Vagy asszonyt, vagy pénzt, vagy mit +tudom én mit. A társaság kedvéért nem járnak ide. Maga nem akar semmit, +mert még nagyon fiatal. Később majd maga is akar valamit. Ha pedig nem +akar, majd elmarad tőlünk. Én ezt sajnálom. Maga tetszik nekem, mert +olyan, – hogy is mondjam, – olyan ártatlan arca van, mint egy jó kis +leánynak. Pedig a szemén látom, hogy esze is van. Szeretném, ha ilyen +okos és szelid barátnőm volna, mint maga, bizony Isten nagyon tudnám +szeretni! Baj, hogy fiunak született. Ámbár én a leányokat is gyűlölöm. +Most megyek és megigazítom a hajamat. Ha megvár itt, visszajövök, aztán +elmondom magának, hogy miért nem szeretem Koller bárót… Ugy-e megvár? +_(Eltünik egy gobelin mögött.)_ + +Andor _(odalép Andráshoz, sápadtan, a gúnyos keserűségtől reszketve)_. +No, gratulálok, cimbora! + +András. Mihez? + +Andor. A nagy pártihoz! Ezt jól csináltad. + +András. Andorka, én tüstént végigváglak a buffet-asztalon! + +Andor. Csak ne szerénykedj, galambom. Láttam, amit láttam. + +András. Utálatos vagy! Kétszer azt mondtam neki, hogy igen és egyszer +azt, hogy nem. Egyébként ő tartott szóval. + +Andor. Hiszen ez kell nekik: az ilyen fagyos szent. Aki ég, lángol, +gitározik, kibeszéli a lelkét, azt kutyába se veszik. Én ismerem őket! +Megengedem különben, hogy te most még semmit se értesz az egészből. De +én azt mondom neked: Ada szeret! Vagy szeretni fog! Erről egyiktek sem +tehet. Aki egymás mellett lát titeket, az rögtön tudja, hogy egymásért +és egymásnak születtetek. Ez az igazi Wahlverwandtschaft – a fizikum +rokonsága! Én nem is haragszom rád. Sőt ő rá sem. Csodálnám, ha kettőnk +közül nem téged választana. Ha én leány volnék, én se magamat +választanám. Hanem azért ma be fogok rugni szilasi Szinger úr +ex-apósjelöltöm pezsgőjéből. + +András _(Andor fülébe súgva)_. Ökör vagy! Esküszöm, hogy ökör vagy! + +Andor. Azért kedvellek ám! + +Kovács i. szerkesztő _(– az I. betü mögött tudvalevőleg az Izor név +szokott szerénykedni – erősen bepezsgőzött állapotban az asztalhoz +lép)_. Nekem is egy pohárral, Gomboska! + +Andor. Teremtőm, hát maga hogy szökött ki a tokjából? + +Kovács. Miféle tokból? + +Andor. Úgy hittem, hogy magát lapzártakor tokba csukják, mint használat +után a hegedüt. Én legalább még sohasem hallottam, hogy másutt is látták +volna, mint az íróasztalánál, orrával a papirt szántva. + +Kovács. Hjah, nagy dolgok történtek. Szilasi Szinger ma megvette a +lapunkat. + +Andor. Szőröstül-bőröstül? Ebből valami nagy panama lesz. Szinger úr nem +elégszik meg azzal, hogy pausálét szerezzen a kereskedelmi banktól. + +Kovács. Új formában jelenünk meg, mint minden párttól független, +szabadelvü napilap. + +Andor. Kinek kell ma a szabadelvüség? + +Kovács. A kutyának se. Éppen azért kell lapot csinálnunk, hogy +kellessük. A reakció minden téren megindult. Az előbb is valami +gentryhuszár összeszamarazott és én egy pofont igértem neki. + +Andor. Csak nem? + +Kovács. Gomboska, akar hozzánk szegődni? Maga nélkül nem is akarok lapot +csinálni. Pénz nem számít, van annyi, mint a polyva. Adok magának hatvan +forintot. + +Andor. Száz forint előleg? + +Kovács. Addig éljen maga! + +Andor. És milyen címmel léphetek a lap kötelékébe? + +Kovács. Ha akarja, lovas tábornoki címmel. Majd a rendőri riportot fogja +csinálni. Ott megy az a gentry, akinek egy pofont igértem! + +Andor. Hiszen az Szinger Pista, a házigazda fia! + +Kovács. Az baj! + +Andor. Nem baj, majd kiegyeztetem magukat békésen. Szerencséje magának, +Izor bácsi, hogy nem gróf, mert ifjabb Szinger úr huszezer forintért nem +adná, ha párbaja lehetne egy gróffal. De magával ki fog egyezni. Gyere, +András, füleljük le a fiatal urat! + +András _(halkan)_. Nem mehetek, meg kell itt várnom Ada ő nagyságát… + +Andor. Hiszen az ott ül már régóta Koller báróval! + +András _(megpillantja Adát, aki egy szőnyeges zugban ül és csillogó +szemmel hallgatja a báró suttogását)_. Akkor – gyerünk! + + + + +V. + +Hajnali két óra már elmult, szilasi Szingerék bálja azonban még egyre +tart. Hála a Szinger Pista által meghivott katonatiszteknek, a mulatság +kezd magyaros lenni, azaz hangos. A fiatalok lehozták a cigányt a tágas +táncteremből a szűk buffet szobába – Szinger Ada állítása szerint ott +sokkal _fessebb_ – s most ott járják a csárdást. Szinger Pista már +eltünt a szemhatárról. Az imént pofon akart ütni egy öreg asszonyságot, +aki állítólag nem fogadta a köszönését (nagy szerencse, hogy az +asszonyság a család valami távoli rokona, így nagyobb botrány nem +kerekedett belőle!) – a fiatal úr aztán többed magával elment a +Löffelholz-kávéházba, „mivel nem tudja tovább nézni ezt a csőcseléket“. +Mielőtt elpályázott volna, a szalonkardját fölcserélte az éles kardjával +és azt mondta: Majd rendet csinálok én Pesten! + +Szinger Ada Török kapitánnyal táncol, a Pista parancsnokával. A kapitány +kopaszfejü és köpcös termetü emberke, de azért mégis nagyon elegáns és +cs. és kir. kamarás. A szünóráig nagyon tartózkodóan viselkedett és +folyton gúnyosan mosolygott; de aztán felöntött kissé a garatra s most +csupa tűz és láng. Most viszont Szinger Ada mosolyog folyton gúnyosan, +ami sehogysem illik szenvedélyes és szép táncához. Egy sápadtképü, +hórihorgas hadnagy kurjongatva biztatja a táncolókat. Szingerné +extatikus elragadtatással nézi a leányát. Szinger úr pedig komoly arccal +beszélget Koller báróval. + +Török kapitány. Hujujuj! Huj! + +A hadnagy. Gömöriesen – huj, huj! _(A két keze közé fogja a fejét.)_ + +Kapuváry András _(a buffet-asztal mellett karoncsipi Gombos Andort)_. +Gyerünk már haza! + +Andor. Olyan nincs! Megmondtam, hogy ma be fogok csipni a Szinger +pezsgőjéből. + +András. Azt fogják mondani, hogy potyafráter vagy. + +Andor. Ez valószinü, de akkor is mondanák, ha egy cseppet se innám. Ez a +foglalkozásommal járó előjog. Ha a huszárok leisszák magukat – pedig +biztosan meg fogják cselekedni! – akkor holnap azt beszélik majd, hogy +Szingerék mulatsága igen jóízü és magyaros volt. + +Török kapitány. Vékony deszkakerítés –! Huj huj! + +A hadnagy. Gömöriesen! Csak gömöriesen! _(Megfordul, lehajlik s +tenyerével kétszer a padlóra üt.)_ + +András. Mi dolgunk itt? + +Andor. Ha a jövendő Petőfije akarsz lenni, akkor láss és tanulj. A régi +Petőfinek elég volt, ha ismerte a Kiskunságot, a csikósokat és a +honszerelmet, neked meg kell ismerned a Lipótvárost is, meg Szingeréket +is, mivel ők fontosabb tényezői az országnak, mint a Kiskunság és a +csikósok. + +András. Én nem látok itt egy érdekes embert se. + +Andor. Dehogy nem látsz! Csak nem tudod, hogy látsz. Te öntudatlanul +szoktál megfigyelni, valamint alkotni is ösztönszerüleg szoktál. Én +alkotni sehogysem szoktam, de a megfigyeléseim öntudatosak. Különösen +olyankor, ha ittam egy kicsit. A pezsgőtől vágtatni kezd a fantáziám, +mint a motor a benzintől. És világítani is kezdek tőle, mint a +Röntgen-lámpa és ha boros vagyok, akkor keresztül látok az emberek +csontjain. Ha ennek az országnak volna egy csepp esze, akkor engem +államköltségen itatna, hogy igaz és szép dolgokat beszéljek. + +András. Annyi bizonyos, hogy részeg vagy. + +[Illustration: BÁRÓ KOLLER ZSIGMOND DR.] + +Andor. Figyelj jól, most meggyulad bennem a Röntgen-lámpa. Nézd ezt a +kopasz kis kapitányt. Azzal a programmal jött ide, hogy mulatni fog, de +nem Szingerékkel, hanem Szingeréken. A szünóráig diszkréten fölényes +mosollyal járt-kelt és gyüjtötte az epés megfigyeléseket a +csillagkeresztes vénasszony és két szegény grófné számára, akikkel néha +teázni szokott. Később azonban megfeledkezett a tulajdon +arroganciájáról, mivel elszédítette a gondolat: hátha Szinger Ada +bolondjába beleszeret a csipőjén fityegő kamarási hurokba – most +istenigazában mulat… Holnap már be fogja látni, hogy Ada sohasem szeret +bele, akkor meg fogja bánni, hogy jól mulatott és rettenetes +kicsinyléssel és gúnnyal fog beszélni a Szingerék báljáról. + +András. Perfidia volna, pedig a kapitány nem teszi a perfid ember +benyomását. + +Andor. Minden szegény keresztény perfiddé lesz, ha gazdag zsidók +társaságába jár. A keresztény koldus is bizonyos arisztokratikus +öntudatra tesz szert a zsidó társaságban. Az ilyen szegény ördögnek +rendesen egyebe sincs, mint az arisztokratikus öntudata. Érthető tehát, +ha kétségbeesett szívóssággal ragaszkodik hozzá. Ha olykor megfeledkezik +róla, – mint most ez a derék kapitány – akkor később kénytelen vele, +hogy rácáfoljon magára és hogy rekonstruálja magában az öntudatot. Ez +teszi őket perfidekké. De most ne kotyogj, hanem nézd a nyurga +hadnagyot. + +András. Egészen közönséges legénynek látszik. + +Andor. Igaz, de mégis olyan tipus, amelyet még nem írtak meg. Alapjában +véve szürke, szomoru, vérszegény ember. Született díjnok. Egyszer leitta +magát valahol és akkor valami tekintélyes urak, akik szintén leitták +magukat, azt mondták: De jóízüen tud mulatni ez a huszárgyerek! Azóta +egy állandó szuggeszció hatása alatt van. Ha cigányzenét hall, rezegni +kezd egész testében, a két kezébe fogja a fejét, értelmetlen dolgokat +beszél és epedve várja, hogy megint valaki azt mondja róla: De jóizüen +mulat ez a huszárgyerek! Se a cigány, se a bor nem kell neki, de azért ő +egy magasabb missziót vél teljesíteni, ha szimulálja a jóízü mulatót. S +mivel ez az egyetlen tudománya, ahogy a vizslának az apportirozás, hát +bemutatja most az Ada kedvéért. + +András. Ki az a kis kajla, aki a táncot nézi? + +Andor. Egy tönkrement mágnás. + +András. Az –? + +Andor. Igen. Wertheimnak hívják. Az apja börziáner volt és szerzett öt +milliót, a fia pedig mágnás volt és tiz esztendő alatt ellóversenyezte +az egészet. A család húsz esztendő alatt megtette az utat, amelyet a +keresztény mágnás-családok négyszáz esztendő alatt szoktak megtenni, ha +egyáltalában megteszik. Ha véletlenül nem ismernéd még az igazságot, +hogy nem a király nemesít, hanem a pénz, akkor nézd meg a kis kajlát. A +legtipikusabb arisztokrata, akit valaha láttál, pedig mágnás voltának +érvényesülését megnehezíti a külseje is. Titokban ő is Ada kezére +pályázik, bár a Szingerékkel való összeházasodást a maga részéről +mesalliance-nak tekinti, mivel neki igazán és őszintén csak az angol +feudális családokból való sovány ladyk tetszenek, akiket látásból ismer +az epsomi versenyekről… Ada nagyon is közönséges neki, de azért mégis +elvenné; mágnásember mit nem tesz a pénz kedveért? Most tehát ő is +táncol az aranyborju előtt, persze a maga módja szerint. Kifejti és +ragyogtatja ama tulajdonságait, amelyeknek megszerzése öt milliójába +került; a mágnásnak tulzott udvariasságba burkolódzó gőgjét és az angol +úr hideg flegmáját. + +András. Ha ennyire belelátsz az emberekbe, akkor mondd meg, hogy mit +tartasz a házigazdánkról? + +Andor. Az egyetlen okos zsidóember, akit ismerek. Alapjában véve azonban +ő sem okos ember, hanem alanyi költő, mint minden izraelita. + +András. És miben nyilatkozik meg ez nála? + +Andor. Az okossága abban, hogy soha életében nem zsugoriskodott, nem +nyúzta magát és mégis milliókat tudott szerezni. Egy igazi államférfi +mélyrelátása, egy condottiere elszántsága és egy imperátor akaratereje +lakik benne. + +András. És a lirai vonása? + +Andor. Az imperátor már kétizben beajánltatta magát az Ügető-klubba, +ahol semmi keresni valója nincs és ahová semmiképpen sem akarják +befogadni. Szóval a legokosabb embernek, akit ismerek, szintén vannak +pillanatai, amikor kukorékolni szokott. + +András. És Koller báró? + +Andor. Róla megfeledkeztem, őt még sohasem hallottam kukorékolni. Ebben +a társaságban egyébként a báró az egyetlen igazi zsidó, bár őskatolikus, +sőt erősen klerikális nemzetségből ered. A zsidóság nagyobbrészt a +gentry gyöngéi révén lett naggyá. A született izraeliták közt már alig +akad igazi zsidó. Még kártya és asszony dolgában is kitértek már +többnyire. Koller bárónak azonban nem kell se kártya, se asszony. Egy +igazi báró, aki nem szegény ember és mégis gazdag zsidók társaságába +jár, már magában véve is gyanus jelenség. Szemüveget visel, nem +monoklit. Herbert Spencert olvassa. Elegáns ember, fiatal is, a multkor +mégis konfortáblin láttam, igaz, hogy éjnek idején. Barátom, ez egy +bandita! + +András. És most világits bele Szinger Adába. + +Andor. Nem lehet, fiam, itt elalszik a lámpám. Vele szemben hülye +vagyok, vak és süket. + +András. Mert szerelmes vagy. + +Ada _(abbahagyja a táncot)_. Elég volt! + +Török kapitány. Még egy kis lassút, Ada nagysád! + +A hadnagy. Gömöriesen – eszem a zuzáját! _(A két keze közé fogja a +fejét.)_ + +Ada. A mama nem engedi már –! + +A mama _(akit elragad az ötlet, hogy ő valamit megtilthat Adának)_. +Bizony, nem engedem már! + +Török kapitány. Édes nagyságos asszonyom, csak egy kis lassút még – + +A mama _(ellágyulva)_. Hiszen, ha Ada akarja – + +Ada. De Ada nem akarja! _(Hátat fordít a kapitánynak, egyenesen Gombos +Andorhoz lép.)_ Jőjjön, beszédem van magával! + +Török kapitány. He! _(Kidülleszti a mellét, arrogáns ráncokba szedi a +homlokát.)_ He! _(A buffethez lép, iszik és Adát ignorálja.)_ + +Ada _(Andorhoz halkan)_. Haragszik rám? + +Andor. Nem, de nagyon részeg vagyok… + +Ada. Fáj magának valami? + +Andor. Ha így beszél hozzám, mindjárt végigvágom magamat a padlón és +bőgve fakadok. + +Ada. Magam is ilyesmit szeretnék most tenni. + +Andor. Sok pezsgőt ivott, édes Ada? + +Ada. Bolond! Egy cseppet se ittam. Hogy mondhat nekem ilyet? + +Andor. Akarja, hogy pofon üssem magamat? Kidobjam magamat? Agyonlőjjem +magamat? Isten engem úgy segéljen; megteszem, ha akarja! + +Ada. Ne beszéljen ilyen hangosan és jőjjön egy kissé közelebb. Dórika, +maga utálatos. Álljon egyenesen és legyen józan. Akarom! És most mondja +nekem, hogy szeret. + +Andor _(súgva)_. Ada, van magának lelke? + +Ada _(szomorúan)_. Nem tudom biztosan. De nagyon jól esnék, ha most azt +mondaná nekem, hogy szeret. + +Andor _(szeme megtelik könnyel, kétségbeesetten néz Adára)_. + +Ada _(szeme szintén megtelik könnyel)_. + +Andor. Ada, mi történik most velünk? + +Ada. Ha én azt tudnám! Az imént, mikor ott ugráltam, egyszerre valami +rettenetes szégyenkezés fogott el. Hirtelen megrohant, rámcsapott, azt +hittem, hogy el fogok ájulni… + +Andor. Mi volt? + +Ada. Az édesanyámnak nem merném megmondani, de magának megsúgom, Dóri, +maga jó és tiszta gyerek: úgy éreztem magamat, mintha ruha nélkül +táncolnék… + +Andor. Az arca most is vérpiros, szegény Ada! + +Ada. Szégyen fogott el, hogy minek táncolok úgy, mint egy állat, amely +produkálja magát… Sohasem szerettem a táncot! És amint körülnéztem, hogy +kinek mutogatom magamat, hát csupa sült idegen embert láttam. Az +édesapám is idegen hozzám, nem ismer és sokkal inkább csodál, semhogy +szeretni tudna… És az a sok frakkos, meg aranyzsinóros ember, a nevüket +se tudom és ők a nyelvükkel csettintenek és kurjogatnak… Kétségbeesetten +néztem körül, hogy hova meneküljek és akkor megláttam magát, az egyetlen +embert, aki szeret. Mondja, hogy szeret! Annak ellenére, ami most +történt, mindennek ellenére mégis szeret. Ugy-e szeret? + +Andor _(az ajkát rágja és hallgat)_. + +Ada. Ha nem is mondja, én mégis tudom, hogy szeret. Senki sem tud úgy +szeretni, mint maga. Örökös hűséggel, egész odaadással, reménytelenül és +alázatosan. Mint egy rabszolga! + +Andor. Mint egy kutya. + +Ada. A legborzasztóbb az, hogy én nem szeretem magát. + +Andor. Tudom! + +Ada. Senkit se szeretek, magát sem. Én sohasem leszek a maga felesége, +Dóri. Ha eltűrtem, hogy maga elhitessen magával ilyeneket, azt csak +számításból tettem. Mert kétségbeejt a gondolat, hogy maga valaha +elfordulhatna tőlem. Ma szükségét érzem annak, hogy őszinte legyek, +azért mondom el magának mindezt. Holnap megint nevetni fogok magán és +magamon is. + +Andor. Tudom! + +Ada. Holnap megint kacérkodni fogok az egész világgal. Ma is kacérkodtam +mindenkivel, a kapitánnyal, a maga Kapuváry barátjával, a förtelmes +Koller báróval, akit úgy gyűlölök, mint a pókot, még az édesanyámmal is +kacérkodtam. + +Andor. Sőt most velem is kacérkodik. + +Ada. Igen! Nekem most egy világos órám van, most mindent látok és +mindent értek. Tudja mit kell tennünk? Búcsuzzék el a társaságtól, aztán +üljön kocsiba és várjon meg a sarkon. Egy negyedóra mulva én is ott +leszek. Vigyen ahova akar, de ne hagyjon többet magamra egy percig sem, +se éjjel, se nappal. + +Andor. Ha mennék is, nem jönne utánam! + +Ada. Ha tüstént elment volna, talán én is mentem volna. De maga +okoskodik, Dóri. És magam is okoskodom! Pedig ezen fordul, hogy mi +sohasem fogunk emberi életet élni. Mi haszna, ha be is látjuk? Az ember +nem azt teszi, amit tenni akar, hanem amit tennie kell. De maga még nem +mondta, hogy szeret! + +Andor. Mért mondjam, Ada? + +Ada. Mondja, mert különben nem tudom, hogy mit teszek! Mondja, mert +sírva fakadok vagy botrányt csinálok! + +Andor. Tudom, hogy nem érdemli meg, tudom, hogy szeszélyes, rossz és +szívtelen leány, de azért mégis szeretem. + +Ada. Maga bolond, Dóri, és magam is az vagyok. Mondja a cigánynak, hogy +húzzon keringőt, táncolni fogok a maga Kapuváry barátjával. + +Andor. Csakhogy nem látom már Kapuváryt! + +Ada. Keresse meg! + +Andor _(öt perc múlva visszajön a hall-ból)_. Elment már. A portás azt +mondja, hogy Koller báró vitte magával a kocsiján. + +Ada. Hozza el egyszer majd hozzánk. Jövő szerdán, jó –? Nem, akkor sokan +lesznek nálunk. Majd megírom magának, hogy mikor… Most menjen maga is +aludni! + + + + +VI. + +A _Nemzeti Hiradó_ szerkesztőségében vagyunk, Kovács I. szerkesztő +dolgozószobájában. A lap tulajdonosa, szilasi Szinger úr, eredetileg +„modern kényelemmel“ (a párisi _Figaro_ palotájának mintájára) akarta +berendezni a szerkesztőséget, de mivel időközben kitünt, hogy az épület +még igen nedves, bizonytalan időre hazaküldte a mesterembereket. A +berendezés tehát csak félig készült el. A gipszes falakra fantasztikus +térképeket rajzolnak a vizes foltok. A szobák penészszagúak. + +Kovács szerkesztő táviratokat olvas. Nagyon rövidlátó ember, de ő nem +tud róla, mivel még senki sem figyelmeztette rá és azért nem is visel +pápaszemet, hanem kétujjnyira az orra elé tartja az írást. + +Gombos Andor kopogtatás nélkül belép. Leselkedve körüljárja az +íróasztalt. + +Kovács. Éljen! Megvan! + +Andor. Mi az? + +Kovács. Szilasi Szinger urat Oláh-Berényben ötven szavazattöbbséggel +képviselővé választották. + +Andor. A választás kétszázezer forintjába került. Az ötven oláh +egyenkint négyezer forint – ez nem nevezhető gúnyárnak. Mit gondol +szerkesztő úr, miért lett képviselő Szinger? + +Kovács. Ő tudja, hogy mit csinál. Teheti! + +Andor. Biztos benne, hogy Szinger tudja, mit csinál? Amikor megvette a +lapunkat, azt hittem, hogy valami nagy üzletbe vág. Azt mondtam +magamban: ha Szinger és Kemény, a mi kiadóhivatali főnökünk, ketten +összeülnek, akkor nem kártyáznak babra, hanem vagy ismétlő ágyut +szögeznek az Osztrák-Magyar Bank mellének, vagy pedig Máramarostól +Fiuméig terjedő vicinális vasuti koncessziót szereznek. Ujabban azonban +meggyőződtem róla, hogy csalódtam a föltevésemben. Szinger nem akar +üzletet csinálni. Kemény ugyan szivattyúzza a bankokat, de igen lanyhán, +jóformán a tisztesség kedveért, hogy föntartsa a tekintélyét. Ez azonban +nem komoly dolog, csak olyan, mint amikor a medve epret szed. Tudja mit +mondok? Szinger csak azért szerzett lapot, meg képviselőséget, mivel +társadalmilag érvényesülni akar. Fáj neki, hogy nem vették be az +Ügető-klubba és most elhatározta, hogy szerepet fog vinni a közéletben. +Szóval: Budapest legokosabb embere megint elkezd egyszer kukorékolni. +Mert ha el is költ még egypár százezer forintot, ha be is veszik az +Ügető-klubba, mégse lesz belőle szereplő ember, csak alak. A nagy +sznobok másutt gőzjachtot vagy ballerinát tartanak, hogy beszéljenek +róluk, nálunk mandátumot tartanak. + +Kovács _(szeliden)_. Édes Andor, én tudom, hogy mit akar ön. Maga hét +esztendő óta ujságíró, de hat hónapnál tovább még sohasem bírta ki egy +lapnál. Ha rájön az órája, akkor addig kellemetlenkedik, amíg ki nem +teszik a szűrét. Most megint ki akarja magát dobatni. Én azonban nem +fogom magának megtenni ezt a szivességet. Távozzék, Gombos úr, nekem +dolgom van! + +Andor. Távozom, mivel Kemény úrhoz kell mennem. Az egész kiadóhivatal +most bizonyára örömmámorban úszik az oláh-berényi választás miatt; azt +hiszem, a pillanat alkalmas arra, hogy húsz forint előleget kérjek. +_(El.)_ + +Kovács _(kinyitja a riport-terem ajtaját s bekiált)_. Szinger meglett +ötven szavazattöbbséggel! + +Egy hang. Éljen! _(Ez a hang egy nagyon alázatos és nagyon perfid képü, +ökölnyi gyereké, aki buzgón dolgozik a nagy asztal mellett. Kovács még +sohasem látta ezt a gyereket.)_ + +Andor _(negyven perc mulva visszajön, kopogtatás nélkül belép, nesztelen +léptekkel körüljárja az asztalt, majd hirtelen odaugrik és belemarkol +egy félig nyitott fiókba. Kovács ijedten nekifeszül a fióknak, hogy +beszorítsa Gombos kezét. Rövid, de heves küzdelem után Andor lesz a +győztes és kihúz a fiókból egy szivart)_. + +Kovács. Hallatlan, hogy nem akarnak nekem kulcsot csináltatni a +fiókomra! + +Andor _(leharapja a szivar végét)_. A szerkesztő úr szivarjai +gyalázatosan rosszak. Én csak azért szívom őket, mivel lealáz, hogy +minden stréber képviselőnek ad belőlük, de a kollégáinak sohasem ad. +_(Rágyujt.)_ Tudja, hogy mit mondtak a kiadóhivatalban? + +Kovács. Hagyjon engem dolgozni! + +Andor. Húsz forint előleget kértem és a szemembe röhögtek. Az írógépes +kisasszony is nevetett, sőt a szolga is. Én ezért Kemény urat, a +hivatali főnököt, arcul fogom ütni. Becsületemre mondom, megteszem. + +Kovács. Mért nem tette meg mindjárt? + +Andor. Mert az tulajdonképpen a maga kötelessége volna, Izor bácsi. + +Kovács. Én magának nem vagyok Izor bácsi, hanem szerkesztő úr. +Megértett? + +Andor. Nem értettem meg, Izor bácsi és nem is fogom megérteni soha. Maga +csak olyan szerkesztő, amilyen grófné a Kozsperda Zsezse. Mindenki +grófnénak szólítja, pedig csak kóristanő a Nép-ben. A szerkesztőt +magyarul lapvezérnek hívják. Micsodát vagy kicsodát vezet maga ennél a +lapnál? Maga meghúzza a kőnyomatost, leadja a táviratokat és értekezik a +főszedővel, hogy fér-e még szöveg? Az az ember, aki kitalálta a +szedőgépet, hamarosan össze tudna tákolni olyan masinát is, amely +elvégzi az ön dolgát. Tudtommal van is ilyen masina Amerikában, de a +kiadóhivatalunk nem akar hozatni, mert drágább volna, mint maga Izor +bácsi. Nem maga a lapvezér, hanem a könyvelő odalenn a kiadóban. Ő a +tüzérségi parancsnok, ő tölteti srapnelre, gránátra, vagy +melinit-bombára az ágyúkat. Maga azt se tudja, hogy kire lőnek. Maga +csak amolyan felöltöztetett szalmakatona, amelyet az ellenség +félrevezetése céljából felállítanak az üteg mellé. + +Kovács _(dörgő hangon)_. Azonnal távozzék! + +Andor _(leül)_. Hogy kicsoda és micsoda maga a lapnál, Izor bácsi, azt +abból is megitélheti, hogy én hogyan bánok magával. Én egy obskurus kis +riporter vagyok s ha maga igazi szerkesztő volna, akkor bizony nem +mernék magával így okvetetlenkedni. Nem akarom azonban megharagítani, én +csak azért jöttem, hogy egy szivességet kérjek öntől, szerkesztő úr. +Tessék engem ma fölmenteni a munka alól, mivel nagyon fáj a fejem. + +[Illustration: ANDOR… Én egy obskurus kis riporter vagyok s ha maga +igazi szerkesztő volna, akkor bizony nem mernék magával így +okvetetlenkedni…] + +Kovács. Hát a kolomp-utcai rablógyilkosságot ki fogja megcsinálni? + +Andor. Azt majd szépen elvégzi a Kis Sakál. + +Kovács. Miféle Kis Sakál? + +Andor. Az én önkéntes titkárom. Én ugyanis magántitkárt tartok magam +mellett. Egy kis kereskedelmi akadémikust, akit én tanítottam meg +tüntetni a hazáért és akit kicsaptak az iskolából, mivel be akarta verni +a miniszterelnök ablakait. Szende fiucska, afféle szopós sakál, de máris +olyan ügyes, hogy olykor magam is megrémülök tőle. Engem mesternek +szólít és az egész világot gazembernek tartja. Szini kritikusnak készül +és meglássa, szerkesztő úr, ő nem fog megelégedni azzal, hogy lecsepülje +az élő írókat, hanem Shakespeareig visszamenőleg még a holtakat is ki +fogja ásni a sírjukból, hogy diszkvalifikálhassa őket. Csak attól +féltem, hogy az Isten idő előtt magához veszi, mert az ilyen +csudagyerekek nem szoktak hosszuéletüek lenni. + +Kapuváry András _(kopogtatás után belép)_. Jó napot szerkesztő úr! +Szervusz, Andor! Megkaptam a leveledet… + +Andor. Ha úgy tetszik, mehetünk is. A szerkesztő úr kegyes volt nekem +mára szabadságot engedélyezni. Szolgája, Izor bácsi! _(Andrással el.)_ + +Kovács _(magában elmélkedik)_. Ki fogom dobni. Igenis, ki fogom dobni! +_(Kinyitja a riport-terem ajtaját. A teremben csak egy ember körmöl; a +lap önkéntes munkatársa, a Kis Sakál.)_ Urak! Ki csinálja a kolomp-utcai +rablógyilkosságot? + +A kis sakál _(izgatottan felugrik a helyéről, felrugja a székét, +alázattal megáll a szerkesztő előtt)_. Már meg is csináltam, nagyságos +szerkesztő úr! + +Kovács _(végignézi)_. Maga –?! + +A kis sakál _(nem mer válaszolni, csak toporzékol izgatott zavarában)_. + +Kovács _(zordul)_. Mutassa, no! + +A kis sakál. Itt van, nagyságos szerkesztő úr! _(Remegő kézzel átadja a +kéziratot.)_ + +Kovács _(átfutja a tudosítást. A rablógyilkosságról szóló tudósításból +kitünik, hogy mindenki gyanus ember, aki az ügybe bele van keverve, de +főleg a vizsgálóbíró, az ügyész és a rendőrtiszt. A leggyanusabb ember a +gyilkosság áldozata. Az egész ügyben csak egy valaki szerepel, akinek a +becsületéhez a gyanu árnyéka sem férhet: maga a gyilkos. Lehetetlen, +hogy az ember meleg rokonszenvet ne érezzen iránta, ha elolvasta a Kis +Sakál tudósítását.)_ + +A kis sakál _(miután Kovács átfutotta a kéziratot)_. Tudom, hogy sok +hiba van benne, hiszen én még egészen kezdő vagyok… De nagyon szívesen +írom meg újra! Én úgy szeretnék tanulni! + +Kovács _(kék plajbásszal odaírja a nyomdai jelzést a cikkre)_. Mehet ez +így! + +A kis sakál _(nem mer szólni, de toporzékolni kezd a boldogságtól)_. + +Kovács. Most valakinek el kellene mennie a rendőrségre… + +A kis sakál. Majd én, nagyságos szerkesztő úr! Ismerem ott a járást, +mert két hét óta én szoktam végezni a Gombos úr dolgát. A cikkeit is +mind én írtam meg két hét óta. + +Kovács. Az a Gombos nem csinál semmit. + +A kis sakál _(behízelgő mosollyal)_. Azt nem lehet mondani – mert +alkonyattól hajnalig szidja a nagyságos kiadó urat és a nagyságos +szerkesztő urat… + +Kovács. Gombos egy szamár. Mi a maga neve? + +A kis sakál. Zrinyi Péter! + +Kovács. Megbolondult? Miféle szemtelenség ez? + +A kis sakál _(rémülten)_. Esedezem – ha nem tetszik Zrinyi, választhatok +mást is. Még nem végleges. + +Kovács. Most menjen a rendőrségre. Ha jól végzi a dolgát, majd beszélek +a kiadóval, hogy valami kis fizetést adjunk magának… + +A kis sakál _(boldogan és nyílsebesen elvágtat)_. + +Kapuváry András és Gombos Andor azalatt karonfogva végigmennek a +körúton. + +András. Ada írt neked? + +Andor. Igen, tegnap… Már egy hónappal ezelőtt megigérte, hogy megírja +majd, ha lesz egy szabad délutánja. Most végül beváltotta az igéretét. +Azt is megírta, hogy ne mutassam magamat nélküled. + +András. Tegnap sokat beszéltünk Koller báróval Adáról. + +Andor _(féltékenyen)_. Megint főrangu társaságban mulattál? Gratulálok! + +András. Tudom, hogy gyűlölöd Kollert. Pedig az nagyon okos ember. + +Andor. Nem nagyon okos, de ügyesen tudja szervirozni a kis eszét. Vannak +emberek, akiknek az eszük francia pezsgő és vannak vinkóeszü emberek. A +Koller esze vinkó, de mivel állandóan jégbehűtve tartja, többet mutat az +állott pezsgőnél. + +András. Nem olvastad a cikkeit? Ujabban sűrűn ír a lapunkba… A cikkei +nagy föltünést keltenek. + +Andor. Sohasem olvastam még végig egy cikkét sem, de azért tudom, hogy +mit ír. Csupa ön-cikket. Fölvet egy-egy nagyfontosságu kérdést, +fölzaklatja vele a naiv olvasó lelkét, végül sem ad rá semmiféle +kielégítő választ, csak sejteti, hogy ő tudna rá válaszolni. Ha a király +ő felsége, vagy a miniszterelnök ő nagyméltósága netán a lap olvasói +közt volnának és többet akarnának tudni, forduljanak bizalommal a cikk +írójához, dr. Koller Zsigmond báróhoz, akinek közelebbi címe megtudható +a lap kiadóhivatalában. Mindenkinek kínálja magát, mint az utcasarki +leányzó, a mágnásoknak, a szociálistáknak, a papoknak és a zsidóknak. + +András. Az utóbbit nem állítanám ilyen határozottan. Koller cikkei +újabban határozottan zsidóellenesek. + +Andor. Ez is csak a kínálgatásnak egy módja. Ő jól tudja, hogy a +zsidókat a filoszemita nem érdekli. A filoszemita keresztény +tulajdonképpen mind foglalkozásszerü izraelita, alig külömbözik valamit +a született zsidótól és ezért a zsidók szemében értéktelen. A zsidóságot +az olyan ember érdekli, aki néhanapján ki meri neki mutatni az +oroszlánkörmeit. A hány antiszemita volt eddig Magyarországon, azt a +keresztények sohasem vették komolyan: súlyt, poziciót, nevet mindig a +zsidók adtak neki. + +András. Te is olyan vagy, mint minden héber, magad folyton szidod a +fajtádat, de ha keresztény ember kiejti ezt a szót, hogy zsidó, már +dühös vagy rá. Koller különben sokat beszélt nekem Adáról. + +Andor. Ugyan? + +András. Élesszemü ember és jól ismeri azt a leányt. Azt mondja, csak +addig érdeklődik egy-egy ember iránt, míg az bele nem szeret. Olyan a +természete, mint a patkányfogó foxterriernek: órákig lesi a patkányt, s +ha megfogta, leharapja a fejét, aztán otthagyja. A holt patkány nem +érdekli. + +Andor. Vagy bolondokat beszél a te főrangu barátod, vagy azzal +hizeleghetek magamnak, hogy kivétel vagyok a szerelmes patkányok közt. +Hozzám vissza-visszatér a foxterrier, pedig már régóta nincs fejem; úgy +látszik, engem egészen szét akar marcangolni. + +András. Nézd, ott is áll egy szerelmes patkány. + +Andor. Annak nem harapta le a fejét, mert az csodaszülött: fej nélkül +jött a világra! + +A szilasi Szinger-palotával szemben borotvált arcu, délceg ifju áll az +utcán. Ragyogó köcsögkalapot, krinolin-szabásu redingote-ot, aranygombu +selyemmellényt visel. Szerelmes, epedő, könyörgő, parancsoló, +hipnotizáló, magnetizáló és szuggeráló pillantásokat vet a palota +csipkés ablakfüggönyei felé. Közbevetőleg azonban az utcán elhaladó ifju +és idősebb hölgyeknek is juttat egy-egy sokatmondó pillantást. Ez +Komlósi, a nagytehetségü ifju jellemszinész. + +Andor. Jó napot, Komlósi mester! + +Komlósi _(zavart mosollyal)_. Jó napot! Hová ilyen sietve? + +Andor. Egy viziten kell túlesnünk… Ez a kis Szinger Ada már olyan régóta +bombáz a meghívásaival – egyszer hát megtesszük és megiszunk nála egy +csésze teát… Jó napot! _(Andrással belép a palotába.)_ + + + + +VII. + +Színhely: a Szinger-palota. A nagy szalonban együtt van a háziasszony +rendes tarok-társasága, amely a gibicekkel együtt nyolc személyből áll. +A társaságnak ezúttal csak egy férfitagja van, a többiek idősebb +hölgyek. A férfi Móni bácsi, Szingernének egy szegény rokona. Móni bácsi +évek óta mindennap kártyázik az asszonyokkal és mindig nyer. Hogy +mennyit, azt nem lehet tudni, mivel a nyereséget hatosonkint +elsülyeszti. Rendetlenséget nem lehet rábizonyítani, gyanús azonban, +hogy a férfi-gibicet nem szereti az asztalnál. Bár ilyenformán biztos és +szép keresete van, Móni bácsi mégis rászorult Szingerné anyagi +támogatására, mivel az asszonyoktól nyert pénzét minden éjjel el szokta +kártyázni a Dobó Katica-kávéházban. Megjegyzendő, hogy ez a züllött +bohém tulajdonképpen rövidáru-kereskedő. + +A nagy szalon mellett van Ada fogadó szobája. Ott most teázó-társaság +van együtt. A szoba kicsi és olyan, mint minden leányszoba: túl van +zsúfolva selyempárnákkal, szobrocskákkal, virágokkal, arcképekkel, +bijoukkal, nippekkel, potpourrikkel, mindenféle emlékvacakkal és +babona-limlommal. + +Ada, mint afféle kötelességtudó háziasszony, maga tölt teát a +vendégeinek. A hölgyeknek bonbont ad, az uraknak egyiptomi cigarettát. +Később az urak is kapnak a bonbonból és a hölgyek is cigarettára +gyújtanak. Ada nagyon egyszerü fehér ruhát visel, ma jóval fejletlenebb +és szendébb gyermek benyomását teszi, mint a báljukon. + +A vendégek közt vannak a Szecskay-leányok. Ezek keresztény gentryk és +birtokos szomszédjaik Szingeréknek. Az egyiket Buffinak, a másikat +Muffinak hivják. Mindketten megtestesítői a fogalomnak, amelyet a nevük +kifejez: gömbölyüek, közvetetlenek és izléstelenek. Kissé elfogultak a +szokatlan fényes környezetben s mivel mindenáron erőt akarnak venni az +elfogultságukon, tehát a rendesnél is furcsább modorúak. + +Riza, – a Móni bácsi leánya és Ada távoli rokona. Huszonkét-huszonnégy +esztendős asszonyos idomu leány. Tulajdonképpen szép volna, de +szépségének nagyon is rikító, kissé közönséges a karaktere. A haja +koromfekete, a szeme ibolyakék, az ajka vérpiros, az arcbőre +nevetségesen rózsás, a termete pedig föltünően formás, úgy, hogy +mindenki utána fordul, ha végigmegy az utcán. Egy tüzes démon benyomását +teszi. Ez a benyomás azonban hazug. Riza a valóságban hideg, +nyárspolgárias és tunya természet. Igen ragaszkodik Adához és szó nélkül +eltűri minden szeszélyét, mert azt reméli, hogy a Szinger-házban, ahol +annyi jeles ember megfordul, egyszer majd valami jó párti akad a +számára. A föltevésében azonban előreláthatólag csalódni fog; Szingerék +háza ugyanis az elsőrangu hozományvadászok találkozó helye. Riza +egyébként szerelmes Kékkövi úrba, akiről még szó lészen. + +Koller báró képviselő. Egyet-mást már tudunk róla. Sápadtarcu, elegáns – +bár nem a szó mágnásos, hanem inkább európai értelmében elegáns – +fiatalember. Mindig igen komoly, de sohasem mulatságos. Mindenkivel +szemben lekötelezően szíves, de senkisem szereti. A mágnások lenézik +benne a lateinert, a polgárok bizalmatlanok a báróval szemben. A +társaságban azt találják, hogy nagyon tudákos, a tudósok pedig +műkedvelőnek tartják. Mint alkalmi publicista megajándékozta a nemzetet +a fajmagyarság és nemfajmagyarság fogalmával. A nemfajmagyaroknak sok +keserüséget okozott a megkülönböztetés, de egyikük sem gondolt még reá, +hogy Koller báró német eredetü. Talán ő maga sem gondolt még erre. + +Wertheim úr, a tönkrement mágnás. Az apja után öt milliót örökölt, amit +aztán hamarosan elköltött Angliában, lóversenyeken és falkavadászatokon, +miközben kitért az anglikán vallásra. Nagy-Britanniában mint derék +gentlemant és vakmerő úrlovast becsülték; itthon mindig nevetséges +figura volt, mivel a külseje a Klabriász-pártibeli Herr Grünre +emlékeztet. Annyira angloman, hogy mindenét, amije volt, mégegyszer +odaadná, ha mint egy skót földbérlő fia született volna. Ha valahol egy +verkli a _Good save the Queen_-t játssza, akkor Wertheim lord leveszi a +kalapját és föláll. + +Kékkövi úr. Csinos és elegáns fiu. Nagyjövedelmü és szerencséskezü +kereskedő. Ha redingote vagy frakk van rajta, akkor nem lehet vele az +üzletéről beszélni, mert személyes sértésnek veszi. Ebben a társaságban +alaposan lenézik, mivel nyitott boltja van valahol a Dorottya-utcában, +mégis szívesen látják azonban, mert abban bizakodnak, hogy egyszer mégis +el fogja venni a szép Rizát. De Kékkövinek kisebb gondja is nagyobb +ennél. Szinger Adát ugyan elvenné, de Rizát –? Nevetséges! Minden +esztendőben – nem tudni, miféle üzleti ügyekben – két hónapot Párisban +szokott tölteni, ott erősen elfranciásodott. Olvassa a _Figaro_-t és a +_Vie Parisienne_-t, igen elmés embernek tartja Armand Silvestre-t, a +Porte St. Martin pedig szerinte szédítő magasságban áll a Nemzeti +Színház fölött. Párisiasan öltözködik és fésülködik s lelkes propagandát +csinál a hétórai ebéd eszméjének. + +Szinger Pista is jelen van. Ma a rendesnél is neróibb kedvében van. +Reggel az édesapja aláírásával ellátott ötezer forintos csekket akart +beváltani a bankban – az igazgató azonban bevitte a szobájába s azt +mondta neki: „Hallja, Pista öcsém, ne hamisítsa az édesapja aláírását, +mert pórul fog járni!“ – Ha nála lett volna az éles kardja, pofon ütötte +volna a rongyos firmát, nem is annyira a gyanusításban, mint inkább a +konfidens megszólításban rejlő sértés miatt. Pista egyébként a Riza +kedveért van itt. A leány ugyan nem tetszik neki, de mivel önkéntes +társai nagy elragadtatás hangján szoktak beszélni a telivér Rizáról, +Pista szemet vetett rá. Hogy a társaság valahogyan el ne bízza magát, +erre az alkalomra fölvette a legrosszabbik zubbonyát és a legképtelenebb +szabásu bőrnadrágját. + +Utolsóknak érkeztek Kapuváry András és Gombos Andor. A fiúk igen +elszontyolodtak, hogy ennyi embert találtak együtt. Olyasmit képzeltek, +hogy hármasban fognak teázni Szinger Adával… + +[Illustration: Minden esztendőben – nem tudni, miféle üzleti ügyekben – +két hónapot Párisban szokott tölteni, ott erősen elfranciásodott.] + +Koller báró _(éppen valami elbeszélésbe kezd, amikor a fiúk belépnek)_. +Andrássy Gyulának még miniszterelnök korából van egy finom mondása – + +Kékkövi és a Szecskay-leányok _(megfelelő mosollyal készülnek élvezni az +Andrássy finom mondását)_. + +Ada. Jónapot, Gombos úr! Isten hozta, Kapuváry! + +Andor _(fennakadva az Ada megszólításán)_. Bocsánatot kérek, hogy úr +létemre magammal hoztam Kapuváryt, aki nem úr… + +A Szecskay-leányok _(összemosolyognak, mert megértik, hogy Gombos +izraelita, Kapuváry pedig igazi Kapuváry)_. + +Ada. Ismernek mindenkit? Kérem, mutatkozzanak be! + +Koller. Andrássy Gyula, akit gyermekkoromban személyesen ismertem – + +Ada. Ott a tiszta csésze! Majd töltök… Az édesmama? Odabenn tarokkozik. +Majd később úgyis bejön… + +Kékkövi _(miután protektori arccal kezet fogott a fiúkkal, megemlékezik +Andrássy Gyuláról; Kollerhez igen udvariasan)_. Személyesen méltóztatott +ismerni a külügyminisztert? + +Koller _(könnyedén)_. Igen – + +Ada. Egy cigarettát, báró? + +Koller. Köszönöm, nem vagyok dohányos. + +Andor _(magában gondolja)_. A gazembernek még csak rossz szokásai +sincsenek! _(Riza mellé ül, igen konfidensen:)_ Hogy van, aranyos? + +Riza _(mosolyog)_. Hát úgy –! + +Ada _(Andráshoz)_. Ugy-e, maga még nem is volt a szobámban? Hogy +tetszik? + +András. Igazán nagyon ízléses itt minden… + +Ada. A mult héten készültem el vele, de most már nem érzem itt jól +magamat. Ha rajtam állana, kihordatnám innen ezt a sok kacatot. + +Koller. Pedig a szoba igen kedves – csupa egyéniség és eredetiség. + +Ada. Az a baj, hogy minden leányszoba egyéni és eredeti akar lenni s +azért mind egyforma Valamennyi a Marton-cégnek egy-egy fiókraktára. A +multkor vidéken jártunk, az eső bekergetett bennünket a jegyző lakására, +ott láttam egy szobát, amely nekem nagyon tetszett. Képzeljék csak: +virágosra festett falak, fehércsipkés függönyök, a szoba közepén egy +igen nagy asztal, körülötte székek… A szobában mindenből csak egy volt: +egy kép, egy virágtő, egy váza, egy kis szobor. Ez kedves ötlet: +mindenből csak egy tárgy, az, amelyet az ember legjobban szeret… + +Wertheim. A norfolki vadászatokon láttam Lady Percy szalonját, abban +minden fehér volt. Minden hófehér. + +Andor. Szinger úr már megjött Oláh-Berényről? + +Ada. Mi az, hogy Oláh-Berényről? + +András. Ott választották meg. + +Ada. Úgy? Nem is tudtam. + +Pista. Ugyan ne affektálj! Aludni se tudtál az éjjel a nagy +izgatottságtól. + +Ada _(könnyedén)_. Ah igen – a képviselőválasztás? Most már tudom, miről +van szó… Apa nem volt ott, az emberei mindent elvégeztek. Sok rummal, +Kapuváry? + +Pista _(Rizához halkan)_. Az öreg félt, hogy megverik. + +Riza _(mosolyog)_. Ugyan – no! + +Koller. Nem vagyok ugyan az én tisztelt Szinger barátommal egy politikai +hiten, de azért nagy nyereségnek tekintem a közéletre nézve, hogy +mandátumot vállalt. Gyakorlati emberek kellenek a mi parlamentünkbe, +hogy gerincet nyerjen a nemzet, melyet Dessewffy Aurél gróf kissé +rusztikusan, de találóan nevezett kocsonyás nemzetnek… + +Kékkövi és a Szecskay-leányok _(elnézően mosolyognak Dessewffy rusztikus +kifejezésén)_. + +Koller _(Andráshoz)_. Az én fiatal író barátom bizonyára jól emlékszik +Dessewffy híres újévi beszédére? + +András _(elpirul s morog valamit)_. + +Buffi _(őszintén)_. Hogy micsoda fejük van maguknak! + +Muffi. Nekünk van egy bácsink, Mogyorókeréky Zoltán – második +unokatestvére az édesmamának – mert édesmama alsóbükki Szliácsy leány +_(Kollerhez és Kapuváryhoz:)_ talán tetszik ismerni a családot? Zoltán +bácsinak is olyan a feje, mint a káptalan, hogy mindent tud. + +Buffi. Nem is csinált soha egyebet, csak olvasott. + +Wertheim _(Koller báróhoz)_. Itt önöknél különös viszonyok lehetnek. +Angol úr nem igen megy az alsóházba, inkább csak a lordok ifjabb fiait +választják meg. + +Kékkövi. A Palais Royal-ban most egy kitünő bolondságot adnak, melynek +egy angol képviselő a hőse. Egy igazi párisi mondás van benne – +sajnálom, hogy a hölgyek előtt nem ismételhetem… + +Wertheim _(aki Kékkövit a Fasoda-viszály óta igen lenézi, magában +szól)_. Snob! + +_(A beszélgetésben hosszabb kínos csend áll be)_ + +Andor _(lassankint ideges lesz. A báró jelenléte lehüti, a Wertheimé +bosszantja, a Kékkövié felháborítja, a Pistáé pedig utálattal tölti el. +Belső szükség kényszeríti, hogy valakinek kellemetlen legyen és e célra +Koller bárót választja ki)_. Olvastam a képviselő úr vezércikkét. Nagyon +érdekesen világítja meg a zsidókérdést. + +Koller _(bosszusan, de elnéző mosollyal)_. Akkor többet olvasott ki a +cikkemből, mint amennyit beleírtam. Gyakran hangsúlyoztam már, hogy +zsidókérdést egyáltalában nem ismerek. A cikkem az ál-demokrácia +kérdésével foglalkozik. Ha bizonyos körök, amelyek véletlenül izraelita +vallásúak, azonosítják magukat az ál-demokráciával, az – Neuville-lel +szólva, – az ő bajuk. + +Andor. A zsidók csak annyira azonosítják magukat a demokráciával, +amennyire azelőtt a ghettóval azonosították magukat. Bennszorultak, mint +a zsíványok az égő csárdában és most zsiványbecsületből demokraták. +Tegyen próbát a báró úr és adjon egy zsidónak hitbizományt, a másiknak +meg püspökséget, majd elválik, hogy demokraták-e. A hitbizományos zsidó +mágnásosabb lesz a kírálynál, a püspök pedig klerikálisabb a pápánál. + +Koller _(aki tisztában van vele, hogy Andorral nem szabad vitatkoznia, +mosolyogva feláll)_. Nagyon érdekesen és élvezetesen tudja előadni az +elveit, sajnálatomra azonban másutt várnak… _(Búcsuzás.)_ + +Kékkövi _(Andorhoz gorombán)_. Mit akar maga már megint a ghettóval? +Zsidókérdés azért van, mert maguk, ujságírók, beszélnek róla. Ha nem +beszélnének róla, akkor nem volna. + +Andor _(sajnálja, hogy Koller elment és elhatározza, hogy Kékkövivel fog +kellemetlenkedni, akit ugyancsak nem szeret)_. Zsidókérdés addig lesz, +míg a zsidóság hazugságokra fogja építeni a társas szervezetét. Mert az +hazugság, hogy maguk a keresztényekkel szemben demokraták, egymással +szemben pedig arisztokraták. A bankár lenézi a boltost, a boltos lenézi +a szatócsot. A szatócs önérzetes demokrata a boltossal szemben, a boltos +a bankárral szemben, valamennyien együtt a kereszténnyel szemben. És ha +az egyik demokratától keresztények jelenlétében azt kérdezem: Kékkövi +úr, jól megy a maga üzlete? – akkor elpirul. + +Kékkövi _(elpirul, azon gondolkozik, hogy ne üsse-e pofon a haszontalan +kis skriblert, de aztán meggondolja magát s elmosolyodik)_. +Arisztokrácia, demokrácia – ezek az irodalomban még szerepelnek, de az +életben régen túlhaladott fogalmak. Az ember társadalmi értékét ma a +műveltsége adja meg, s ha a boltos műveltebb az írónál, akkor külömb +ember is nála. + +Andor. Ha a műveltség szabná meg a társadalmi értéket, akkor minden +budapesti úri családban a házitanítót kellene az asztalfőre ültetni, +mert ő a legműveltebb. + +Kékkövi _(Koller rendezett visszavonulását utánozva)_. Ez mind nagyon +érdekes és mulatságos, – de nekem most egyéb dolgom van… _(Búcsuzás.)_ + +Andor _(körülnéz, mint az oroszlán, amely vért szagolt; a tekintete +megakad a mitsem sejtő Wertheimon)_. Mondja, kérem, lordságod, hogyan +vélekedik a demokrácia kérdéséről? + +Wertheim _(fagyosan)_. Sehogysem. Ennél sokkal jobban érdekel egy másik +kérdés: az ujságíró-iskola kérdése. Azt hiszem, ilyen iskolára égető +szükség volna. + +Andor _(magában szól)_. Ez a majom nem olyan ostoba, mint gondoltam. +_(Wertheim mellé ül.)_ + +Ada. Dóri, ha még egy szót szól, akkor magát ki fogják innen dobni. +Megértett? + +Andor _(egyszerre megint otthon érzi magát, a jókedve visszatér)_. + +Mialatt a fiatalok teáznak és pletykáznak, szilasi Szinger váratlanul +betoppan a kis szalonba. Redingote-ot visel – ő már régebben +elhatározta, hogy mindig csak ilyen kabátban fog járni, ha megválasztják +képviselőnek. – Ada ügyesen a teás csészéje mellé csúsztatja a +cigarettáját (Szinger úr nem is sejti, hogy a leánya dohányozni is +szokott), aztán egy vidám és szenvedélyes kiáltással édesapja nyakába +veti magát. Ada tudja, hogy a fiatal leányt nagyon kedvesen +_taillirozza_ a szenvedélyes gyermeki szeretet, az öregnek pedig +szerfölött hízeleg, – hát miért ne tenné meg a kedvét? + +Szinger _(kissé ellágyulva, moll-hangon)_. No, no – még megfojtasz, te +kis bolond! + +Ada. Üljön le, apa – oda! Fogja ezt a vánkost, ezt is! Adjak egy csésze +teát? + +Szinger _(megpillantja Pistát, a hamis csekkre gondol és elkomorodik. +Dur-hangon)_. Jó hogy itt vagy! Veled még leszámolni valóm van! + +Pista _(szintén a hamis csekkre gondol; gavalléros impertinenciával +szól)_. Sohasem szoktam kitérni semmiféle leszámolás elől! + +Szinger _(egy tettleges pillantást lövel Pista felé)_. + +Pista _(gúnyos megvetéssel parirozza a pillantást)_. + +A Szecskay-leányok _(az iskolás gyermekek éneklő hangsúlyozásával)_. +Alászolgája, Szinger bácsi! + +Szinger _(Pistát kivéve mindenkivel kezet fog, aztán fölteszi a +cvikkerjét s megismeri Andort)_. Jó napot, Gombos öcsém! + +Andor _(hogy aljas hízelgőnek ne lássék, félvállról köszön)_. Adj Isten! + +Szinger. Mi ujság a lapnál? + +Andor. Az oláh-berényi telegrammokon rágódnak… Igaz – talán gratulálnom +is kellene! + +Szinger _(szerényen és kicsinyléssel)_. Ah – hiszen az csak olyan dolog! +_(Szigorúan.)_ Hanem tudja, hogy nem vagyok megelégedve a lappal? + +Andor _(mélyen fölháborodva, hogy Szinger olyan dologról mer beszélni, +amelyhez nem konyít)_. Nem –? + +Szinger. Nem! + +Andor. Én sem vagyok megelégedve! + +Szinger. Én egészen mást vártam és mást képzeltem. A mi lapunk +szakasztott olyan, mint a többi. Olyan – hogy is mondjam? – banális! +Egészen banális! + +Andor. Megmondom, hogy milyen a lapunk. Olyan, mint a pesti olcsó +bankettek étlapja. A vezércikk hol tok tatármártással, hol meg fogas +tatármártással. A híreink egyszer borjuvesés burgonya-pürével, egyszer +meg sertés-karaj káposztával. Az országgyülésünk pujka vegyes salátával, +néhanapján azonban pujka kompóttal. A tárca pedig mindig parfait. +Napról-napra ugyanaz a koszt – persze, hogy ezt nem lehet megemészteni! + +Szinger _(leveszi a cvikkerjét s megdöbbenve méri végig Andort)_. + +Andor. Ez azért van így, mivel a lapot két ember csinálja, akik közül az +egyik igen eszes, a másik pedig igen becsületes ember. + +Szinger. Nos hát? + +Andor. Baj azonban, hogy az eszes ember a lapnak azt a részét intézi, +ahol becsületesnek kellene lenni, a becsületes ember pedig azt a részét, +ahová ész kellene. + +Szinger _(magában elmélkedik: Ez a gyerek, úgylátszik, háborúban él az +egész redakcióval és az egész kiadóhivatallal. Ha valaki, hát ő az, +akire nekem szükségem van, hogy kellő ellenőrzés alatt tartsam a bandát. +– Egy vastag szivart vesz ki)_. Dobja el a cigarettáját, Gombos és +gyujtson szivarra! Ez a dolog engem nagyon érdekel és úgy látom, maga +jószemü ember… + +Andor _(szivarra gyujt és közben hirtelen elhatározza, hogy felcsap +strébernek. Nem is annyira a haszon kedvéért, mint inkább azért, hogy +bámulatba ejtse a világot)_. A közéletben szereplő embernél +nagyfontosságu dolog, hogy egyénisége legyen. Még a hibáit is +megbocsátja neki a közvélemény, ha egy erős egyéniség vonásai gyanánt +jelentkeznek. A mi lapunk banális, mivel nincs egyénisége. Honnan vegye? +Kovács úrtól, Kemény úrtól? Azok részben becsületes, részben okos +emberek, de egyéniségük maguknak sincs. Én a lapnál csak egy embert +ismerek, akinek az egyénisége érdekelhetné a magyar közvéleményt: az ön, +Szinger úr! Ha ön hajlandó volna egyéniségének bélyegét rányomni a +lapra, akkor érdekes és jó lapunk lesz. Ha ehhez nincs ideje és kedve, +akkor ajánlom, hagyjuk abba az egész dolgot. + +Szinger _(fölényes, de barátságos mosollyal)_. Tüzes és hirtelen, mint +minden fiatalember. De azért igaza van egyben-másban és én ezentúl +többet foglalkozom majd a lappal. A klubból is többet kell iratnunk +ezentúl. Tőlünk senki se jár fel, mondja meg Kovács úrnak, hogy ezentúl +maga fog feljárni. Mennyi a maga fizetése? + +Andor. Hatvan forint! _(Erősen a Szinger szeme közé nézett, hogy vajjon +elpirul-e.)_ + +Szinger _(nem pirul el)_. Hatvan forint? Az nagyon szép ilyen fiatal +embernél! Nagyon szép fizetés! Tudja mit, Gombos barátom, én most +elmegyek a klubba és maga velem jöhet a kocsimon… _(Notabene: Szinger úr +még sohasem járt a klubban és most valami gyerekes elfogultságot érez. +Abban bízik, hogy a kis ujságíró vakmerő konfidenciája túl fogja +segíteni első zavarán.)_ + +Andor. Ha úgy tetszik, mehetünk. Most már ott találjuk a minisztereket. +_(Andráshoz, nem minden kevélység nélkül.)_ Itt hagylak, te boldog poéta +– nekem dolgom van a pártklubban! _(Szinger úrral elmegy. Amikor beül a +gazdája elegáns fogatjába, hirtelen elhatározza, hogy ő ezentúl előkelő +lesz. Nem fog többet reggelig a kávéházban ülni, korán fog fölkelni, +redingote-ban fog járni, a köcsögkalapját ki fogja vasaltatni, el fog +járni zsúrokra és az Operába, köszönni fog a minisztereknek, udvarias +lesz, ravasz lesz, szellemes lesz, barátokat fog szerezni, mindenkit le +fog főzni, stréber lesz és karriért fog csinálni…)_ + +András _(Adához)_. Én is ajánlom magamat – + +Ada. Dolga van –? + +András. A redakcióba kellene mennem – + +Ada. Maradjon még! Az imént azt mondta, hogy látni akarja a könyveimet. +Nekem mindössze csak negyven vagy ötven könyvem van… Sokat olvasok +mostanában, de csak azokat a könyveket tartom meg, melyeket megszeretek. +A többit elajándékozom Rizának… Még senki sem látta a könyvtáramat, – az +édesapám sem, – furcsa, de való, hogy a fehérneműs szekrényemet inkább +mutogatom, mint a könyvtáramat. Magának azonban megmutatom. Jőjjön! _(A +szoba sarkában álló kis szekrényhez vezeti Andrást, ott letérdepel a +földre s kipakolja a könyveit.)_ + +Buffi _(Muffihoz halkan)_. Nézd azt a Kapuváryt! + +Muffi _(ugyancsak halkan)_. Ő is éhes a Szinger pénzére! + +Buffi. Mind egyformák! Mind! + +Ada. Wertheim lord, mulattassa a hölgyeit! + +Wertheim _(a Szecskay-leányokhoz)_. A hölgyek állandóan vidéken laknak! +Ott bizonyára szép vadászat van? + +Buffi _(előkelően)_. Az uraink sokat agarásznak. Mi néha kocsin megyünk +utánuk. + +Muffi _(magában elhatározza, hogy kedves lesz a szatócshoz)_. Persze +maga is szokott agarászni? + +Wertheim _(akit némileg sért a föltevés, hogy ő ilyen kurta sporttal +foglalkozzék – száraz hangon)_. Nem, mi csak rókára vadászunk. + +Buffi _(jóakaróan)_. Nálunk sok a róka. A keresztapánk a multkor ötöt +lőtt egy nap. + +Wertheim _(konsternálva)_. Hogy tetszett mondani? Lőtt –? Puskával? + +Muffi. Hát persze, hogy puskával! _(Elmosolyodik és Buffira tekint s +magában ezt gondolja: Ez a szatócs még nem is tudja, hogy lőni puskával +szokás.)_ + +Wertheim _(kifakadva)_. De hiszen az utálatos! _(Hideg udvariassággal.)_ +Bocsánat hölgyeim, kissé elragadtattam magamat… Nálunk Angliában az a +felfogás, hogy rókát csak falka mögött szabad vadászni. Ha valaki +puskával ölné meg a rókát, azt kizárnák minden tisztességes klubból… +Lehet, hogy itt Magyarországon más a felfogás… Bocsánat! + +Buffi _(csipősen)_. Pedig Zalkovszky herceg is lőtt már nálunk rókát! + +Muffi _(élesen)_. Pedig Zalkovszky herceg uriember! + +Wertheim. Zalkovszky Agenor? + +Buffi. Talán ismeri, Wertheim úr? + +Wertheim _(tiltakozva)_. Dehogy ismerem! Tavaly ugyan ott volt +Cannes-ban, ott minden áron akart ismerkedni, de _rasta_-számba ment… A +norfolki hercegtől tudom, hogy a Zalkovszkyak a tizennyolcadik században +tüntek föl… + +Buffi és Muffi _(dermedten néznek egymásra)_. + +[Illustration: WERTHEIM… Nálunk Angliában az a felfogás, hogy rókát csak +falka mögött szabad vadászni. Ha valaki puskával ölné meg a rókát, azt +kizárnák minden tisztességes klubból…] + +András _(gyöngéden simogatja a könyveket, melyeket Ada a kezébe ad)_. +Mindegyiknek más a kötése. + +Ada. Magam eszeltem ki minden könyvemnek a bekötési tábláját. Akkor +köttetem csak, ha már többször is elolvastam. A bekötési tábla színével, +formájával és anyagával azt a benyomást próbálom jellemezni, amelyet a +szerző rám tett. A régi aranybrokát a pompás és fantasztikus leírót +illeti meg. A tüzes és szomoru poétát fekete liliomokkal díszített piros +selyembe köttettem. Ezt a rokokó lelket virágos fehér atlaszba +öltöztettem, az okos és erős elbeszélőt pedig arannyal díszített bőrbe… + +András. És magyar könyve egy sincs? + +Ada. Van az édesapám könyvtárában vagy ezer. Mi nagyon sok magyar +könyvet veszünk! + +András. De hogy maga egyet sem tudott megszeretni a magyarok közül –? + +Ada _(bedobja a könyveket a szekrénybe s becsapja az ajtót)_. Ugy-e +mondtam: inkább a fehérneműs szekrényemet kellene mutogatnom, semhogy a +könyvtáramat… Megjelent magának már valami könyve? + +András. Még nem. De most készítek egyet sajtó alá. + +Ada. Igérem, hogy az helyet fog kapni a szekrényemben. + +András. Hátha rossznak fogja találni? Hiszen Petőfinek se adott helyet! + +Ada. Én nem a jó könyveket gyűjtöm, hanem azokat, amelyeket szeretek. +Van a könyveim között egypár nagyon rossz, tudom, de mégis szeretem +őket, mivel valami személyes vonatkozást találtam bennük. A maga +könyvében nem fogok találni személyes vonatkozást, de szeretni fogom. + +András. És milyen kötést fog neki adni? + +Ada. Nem tudom még, csak sejtem, hogy halványkék bársonyba fogom +köttetni és ezüsttel fogom díszíttetni. Lehet azonban, hogy a könyve +kellemes csalódást fog nekem okozni és akkor más kötést kap. + +András. Milyet? + +Ada. Ha a csalódás olyan, amilyennek én szeretném, akkor lángvörös +plüsbe köttetem és antik aranypántokkal díszíttetem. Miért pirult most +el? + +András. Maga engem hidegnek tart és túlszelidnek – + +Ada. Mondtam ezt? + +András. De maga csak a modoromat ismeri, nem a lelkemet. A modorom a +világé. A modorom hideg és szelid… + +Ada. Szóval: kék és ezüst. De a lelke? + +András. Lehet, hogy olyan lángolóan piros és vakítóan arany, hogy +megfájdulna a szeme, ha belenézne. + +Ada _(kiveszi András kezéből a könyvet, közbe kőnnyedén megérinti a +fiatal úr ujjait)_. Nekem erős szemem van. Miért kiméli? + +András _(az ajkát harapdálja és hallgat)_. + +Ada. Ha maga vörös, akkor mért mutatja magát kéknek? És ha kék, akkor +mért mondja magát vörösnek? Ej, András úr, ha maga tudná, hogyan +szomjazom az igazság után és mennyire gyűlölöm az alakoskodást! + +András _(sápadtan)_. Ha maga nem volna gazdag leány, Ada –! + +Ada _(tüzet szórva a tekintetével)_. Mi közünk nekünk a gazdagsághoz? + +András. Semmi! Igaza van, semmi! Ada, én magát az első pillanattól fogva +szeretem. Azt hiszem én sem vagyok közömbös maga előtt… + +Ada _(magában elmélkedik)_. Mindegyik ezzel jön! Ez is! És mindegyik az +első pillanattól fogva szeretett… Ez mégis furcsa! Vagy én provokáltam +volna? Ennyire még se kellett volna sietnie… _(Hangosan.)_ Lord Wertheim +– nem érdeklik a könyveim? + +Wertheim. Hogyne! Nagyon érdekelnek! + +András _(megsemmisülten ül a szőnyegen és fűzi a gondolatait)_. Állat +vagyok! Beugrattam magamat, mint egy gimnazista! Pedig Koller óvott is, +előre mondta, hogy így lesz… Azt mondta, hogy olyan a természete, mint a +foxterrieré: nincs nyugta, míg le nem harapta a patkány fejét, aztán +otthagyja… Fejetlen patkány vagyok, olyan, mint Gombos Andor… Nevetséges +vagyok! Mentsük meg azt, ami még megmenthető… _(Fölkel, gúnyos flegmával +szól.)_ Bocsánat, én most kegyes jóindulatukba ajánlom magamat… + +Ada. Elmegy már? Mikor látom viszont? + +András _(még mindig gúnyos flegmával)_. Ha rajtam fordulna, minél előbb. +Sajnálatomra azonban a közel jövőben annyira el leszek foglalva… + +Ada _(elkedvetlenedik)_. Ah –! + +András _(kárörvendően szól magában)_. Ezt ügyesen csináltam! + +Ada _(kezet fog Andrással – kissé fogva tartja a fiatal úr kezét – a +tekintete megint tüzet szór – halkan, zavartan, bájosan és édesen)_. +Jöjjön el minél előbb! Nekünk még sok beszélni valónk van egymással… +_(Olvadó hangon.)_ Ugy-e, eljön? + +András _(fejét vesztve)_. El! _(Meghajlik és távozik.)_ + +Szinger Pista _(akinek sikerült Rizát az ablakfülkébe csalni)_. Hát +akarja, vagy nem? + +Riza. Pista, maga megbolondult? Meg fogom mondani a mamájának! + +Pista _(hátat fordít neki, magában)_. Liba! + +* + +A _Nemzeti Hiradó_ szerkesztőségének riport-terme. A _Kis Sakál_ Gombos +Andor íróasztala előtt ül és körmöl. Gombos Andor kalappal a fején és +egy igen vastag szivarral a fogai között belép. A pártkörből jön, ahol +kutyafuttában elsajátította a politizáló mágnások hanyag előkelőségét. + +Andor _(a Kis Sakál vállára üt)_. Homunkulusz, kelj föl és keress +magadnak más helyet, alkotni fogok! + +A kis sakál _(füstfelhőt fuj Andor arcába, kaján hidegvérrel)_. +Sajnálom, kedves Gombos úr, nekem is dolgom van, s így nem engedhetem át +az íróasztalomat… + +Andor. Hogy mondtad, gyermek? A te íróasztalod? + +A kis sakál _(kéjesen)_. Igenis, az én íróasztalom! + +Andor _(vészes hidegvérrel)_. És mióta a tiéd? + +A kis sakál _(a kárörömben tobzódva)_. Ma este óta, amikor a nagyságos +szerkesztő úrnak önt elcsapni méltóztatott… Ha nem hiszi, hát kérdezze +meg tőle! + +Kovács i. szerkesztő _(egy csomó távirattal belép a terembe)_. Föl is +út, le is út, Gombos! Beszéltem Kemény úrral, majd ő elintézi magával a +dolgát, itt nem fog több riportot csinálni. + +A kis sakál _(a boldogságtól toporzékol)_. + +Gombos _(mint fent, hidegvérrel)_. Most kivételesen okosan beszélt, Izor +bácsi, én nem fogok több riportot csinálni, mert az istenek nem arra +valók, hogy fazekat drótozzanak – hanem ezentúl az országgyűlési rovatot +fogom vezetni. Ezt ma délután beszéltük meg az én tisztelt szilasi +Szinger barátommal, mikor a palotájában voltam egy csésze teára… Ha tőle +akarja hallani, akkor fáradjon be a szobájába, itt van, az imént együtt +jöttünk a szabadelvü körből… + +Kovács _(meredten néz Andorra, majd sarkon fordul, kimegy, becsapja az +ajtót)_. + +A kis sakál _(félelemtől szepegve)_. Méltóztassék, kedves mester – itt +az asztala – én nem is akartam ide ülni, de az a buta Kovács parancsolt +rám… + + + + +VIII. + +Vagy hat héttel később, ugyancsak a Nemzeti Hiradó szerkesztőségében. + +A szerkesztő szobájában jelen vannak: Kovács szerkesztő, Gombos Andor és +Kapuváry András. Az utóbbi gibic minőségben. A szerkesztő, bár a +túlfűtött szobában pokoli a hőség, télikabátban jár fel alá. Gombos +ingujjra vetkőzött, de a kalap a fején van, mint mindig, ha a +fölebbvalóival beszél. Nagy szivarfüst. + +Kovács _(gondolataival csatázva)_. Csak vigyázzanak, kérem, hogy baj ne +legyen! + +Gombos _(a szerkesztői íróasztal fiókjában kotorászva)_. Hol van az +orfeumjegy? + +Kovács. Csak a tördelés menjen simán! + +Gombos _(dörgő hangon)_. Hol van az orfeumjegy? Ki merte megint elvinni? +El fogok menni jegy nélkül az orfeumba s ha valakit a helyünkön találok, +azt rendőrrel vezettetem ki. Biztos, hogy valami kiadóhivatali kamasz +vitte el! Azok már úgy bánnak velünk, mintha rabszolgák volnánk! + +Kovács _(magában)_. Éppen ma! Éppen ma! + +Gombos. Ennek már a fele se tréfa! Én nem mulatságból, hanem +kötelességből megyek az orfeumba… Azt hallottam, hogy valami Mici Rici +nevü bécsi énekesnő fog föllépni, aki egy kuplét énekel, aztán egy +feketesárga zászlót vesz ki a szoknyájából… Ha ez igaz, akkor ma vér fog +folyni az orfeumban. Nini – a jegy itt van! _(Zsebre teszi.)_ + +Kovács. Csak túl volnánk már rajta! + +Gombos. Hát magát mi lelte, Izor bácsi? + +Kovács. Ne bolondozzon most velem! A nőm minden percben várja a szülést +és az anyósom már kétszer telefonált utánam! + +Andor _(a meglepetéstől elképedve)_. Nem igaz! + +Kovács. Mi nem igaz? + +Andor. Hogy magának neje legyen, igazi, eleven asszony-neje és anyósa? +Én mindig azt hittem, hogy Kemény úr magát lapzártakor tokba csukja és +elteszi a kiadóhivatalban… De magának nappal neje van és anyósa? És most +gyereke lesz? Fogadni mernék, hogy írótollal a füle mögött születik… + +Kovács _(nem ügyelve Andorra)_. Csak túl volnánk már rajta! + +Andor. Ez magát annyira izgatja? + +Kovács. Hogy ennek éppen éjjel kell megtörténnie, amikor nappal is +meglehetett volna! És éppen ma, amikor holnap vasárnap van és +ötvenkétoldalas lapot adunk! A lapot a Kis Sakál fogja csinálni, ő az +egyetlen tisztességes ember a redakcióban… + +Andor. Már az igaz, – ahány zár van az asztalokon, azt már mind +feltörte. + +Kovács. Gombos! Hány politikai szenzációt adott le a nyomdába? + +Andor. Kettőt. + +Kovács. Az kevés! Maga kezdte a politikai szenzációk rovatját – hát most +csinálja is. + +Andor. Tehetek én róla, hogy mostanában mindennap csak két szenzáció +történik? Ennyit is csak nagy kínnal tudtam kiszorítani… Az egyik +szenzáció az, hogy a kereskedelmi miniszter hosszan értekezett szilasi +Szinger úrral; ebből azt kombináltam, hogy a miniszter kikérte Szinger +úr véleményét a budveiszi kereskedelmi kamara ismert határozatának +ügyében. Notabene, én jól tudom, hogy az oláh-berényi postamester +előléptetéséről beszéltek, de én nem tartozom ezt tudni és remélem, a +félhivatalos nem lesz olyan szemtelen, hogy rámcáfoljon… A második +szenzáció az, hogy a horvát bán Zágrábból Budapestre érkezett és hogy a +kormány poziciója ennélfogva megingott… + +Kovács. Hallja, hagyjon engem békében a maga bánjával! Ezt megírta már +legalább tízszer, mások pedig megírták már százszor. A bánt ki fogja +dobni a cikkből! + +Andor. Kidobhatom, de akkor csak egy politikai szenzációnk lesz! + +Kovács. Holnap vasárnap van, holnapra legalább kettőt vár a publikum! +_(A telefon csönget, Kovács kezébe veszi a kagylót.)_ Én vagyok! Igen! +Megyek már! _(Gomboshoz.)_ Hallotta, mit mondtam? Még egy szenzációt +kell leadnia! _(Kirohan, beszól a riport-terembe.)_ Kis Sakál, ügyeljen +a lapra! Gombos még egy szenzációt ad! Ha lehet, még benézek +tördeléskor… _(Elrohan.)_ + +András _(Andorhoz)_. Tehát nem mehetünk az orfeumba? + +Andor. Dehogy nem! _(A ruhafogashoz megy és kéziratot vesz ki a kabátja +zsebéből.)_ Második politikai szenzációnak leadom a lódzi esetet. Vérző +szívvel teszem, mert a _Heti Lapok_-nak írtam, onnan kaptam volna érte +tíz pengőt… + +András. Mi az a lódzi eset? + +Andor. Lódz iparváros és járási székhely Piotrkov orosz-lengyel +kormányzóságban a Pallasz-lexikon szerint… A lódzi eset pedig az, hogy +az ottani rendőrség letartóztatta és Szibériába subolta Khájim Kárpelesz +csodarabbit, aki kézföltevéssel szokott gyógyítani. Azért csípték el, +mivel tilalom ellenére tartózkodott Lódzban. + +András. És ez politikai szenzáció? + +Andor. Ha akarom nem az, ha akarom az. Én tulajdonképpen imádom a +muszkákat, mert ők a világ legkülönb népe. Ők tudják, hogy az +abszolutizmus a legbecsületesebb kormányforma. Abszolut államban az +uralkodó felelős a kormányzásért. Parlamentáris államban senki sem +felelős, mert a többség az tulajdonképpen senki. A parlamentárizmus az +abszolutizmus bürokratikusan fölhigított formája. A parlamentárizmus a +politikai condottieri abszolutizmusa… Ha egyszer ráérek, ezt mind meg +fogom írni egy könyvben! Az orosz kormány különben szolgálatot tesz a +szegény és elmaradt zsidó népességnek, ha ezeket a piócákat, a +népbolondító csodarabbikat, leszedi a testéről… + +András. De hol marad a politikai szenzáció? + +Andor. Mindjárt megtudod, fiam! Én ezt a cikket eredetileg a _Heti +Lapok_-nak írtam, amelynek inkonyitó munkatársa vagyok. Annak a +szerkesztője tudvalevőleg r. k. ember – ez a két betü Budapesten azt +jelenti, hogy régen kikeresztelkedett, nyomban a születése után, – az +olvasóközönsége azonban az előkelő zsidóságból telik. A _Heti Lapok_ +ennélfogva, hogy zsidóellenség hírébe ne keveredjék, Budapest legzsidóbb +lapja. Valóságos pán-héber organum és ha Lisszabonban vagy Szalonikiben +pofon ütnek egy jordánt, a lap keresztényei mindjárt úgy visítanak, mint +a fába szorult féreg. Ennek a lapnak a közönségét szabad óráimban +pán-héber cikkekkel szoktam megtréfálni, darabját tíz forintért +szállítom. Ez is olyan! Mi történt Lódzban? Elfogtak és Szibériába +toloncoltak egy szegény ördögöt. Ki ez az ember? Beregszászi lakos, +tehát magyar alattvaló. Mit vétett? Kézfeltevéssel gyógyított – +legrosszabb esetben tehát kuruzsló volt. Kérdem most már: szabad egy +magyar állampolgárt be nem bizonyított kuruzslásért Szibériába +deportálni? De menjünk tovább. Tegyük fel, hogy egy Esterházy gróf azzal +mulatott volna Lódzban, hogy hipnotikus kísérleteket csinál, esetleg +szuggesztió útján gyógyítani próbál. Ha nem orvosdoktor az illető gróf, +akkor ez is csak kuruzslás, akár a csodarabbié. És tegyük föl, hogy az +orosz hatóság ezért Szibériába küldené Esterházy grófot… Nyugodtan +eltűrné ezt a magyar kormány és a közvélemény? Bizonyára nem! Miért tűri +mégis nyugodtan azt, ami Khájim Kárpelesszel történt? Mi a különbség +Esterházy gróf és Kárpelesz között? Társadalmi tekintély, műveltség és +vagyon dolgában óriási különbség van köztük, egyben azonban egyformák: +magyar állampolgár mind a kettő. A törvény azonban nem törődik sem +családi tekintéllyel, sem vagyonnal és műveltséggel, hanem kimondja, +hogy minden magyar állampolgár egyenlő. Az állam tehát ugyanolyan +védelemmel tartozik Khájim Kárpelesznek, mint Esterházy grófnak. + +András. Van is valami a dologban… + +Andor. Ostobaság az egész! Menjünk az orfeumba! _(Fölveszi a kabátját.)_ + +A kis sakál _(helyettes szerkesztői méltóságának tudatában belép és leül +az íróasztalhoz. Mindenek előtt egy szivart vesz ki a Kovács fiókjából. +Aztán sorra megnyomja a szolga-szobákba és a szedőterembe vezető +villamos gombokat)_. Gombos úr, én egy cikket kapok öntől. + +Andor _(az asztalra dobja a kéziratot)_. Ehun ni! + +A kis sakál _(összeráncolt homlokkal nézi a cikket, aztán visszadobja +Andornak)_. Tessék rátenni a nyomdai jelzést. + +Andor _(körülnéz, hogy mit vágjon a Kis Sakál fejéhez, majd meggondolja +magát és kék ceruzával odaírja a kézirat fejére: Cicero)_. Parancsoljon, +kérem! + +A kis sakál _(könnyedén)_. Nem várja meg, míg átolvasom? + +Andor. Már két hete, hogy nem ütöttelek pofon, fiam, de ez még nem ok +arra, hogy nagyzási hóbortba essél! _(Andrással elmegy, – becsapja maga +után az ajtót.)_ + +A kis sakál _(a cikket nézi, magában elmélkedik)_. Azt írta rá, hogy +cicero! Ő azt hiszi, hogy én olyan tökkel ütött vagyok, hogy nem tudom, +hogy cicero a vezércikk… Tény azonban, hogy én ezt nem tartozom tudni, +mivel fiatal kezdő vagyok… Ha most a Gombos sületlenségét leadnám +vezércikknek, a vezércikket pedig, amelyen semmi jelzés sincs, leadnám +második cikknek, ebből óriási konfúzió lenne… Nekem nem lenne semmi +bajom, legfölebb összeszamaraznának, mivel Gombos áldozata vagyok… Ha +valakit elcsapnának ezért a laptól, az ő lenne, nem én… + +A főszedő _(belép)_. Megvan a cicero? + +A kis sakál _(szó nélkül odaadja neki a Gombos cikkét)_. + +A főszedő _(megnézi a kéziratot, nagy megelégedés hangján)_. Három +kolumna éppen – szépen férünk! _(El.)_ + +Eredmény: 1. a _Nemzeti Hiradó_ ünnepi számában erősen pán-héber +vezércikk jelenik meg. 2. Gombos Andor és Kapuváry András Mici Rici +társaságában vacsoráznak. + + + + +IX. + +Gombos Andor hétfőn reggel tizenegy órakor megjelenik a képviselőház (a +régi ház) folyosóján. Még nem reggelizett, még nem fésülködött, még föl +sem ébredt egészen. A homályos folyosó üres, – a teremben alkalmasint +valami érdekes dolog készül, – csak két volt miniszter sétálgat künn, +csendesen és vidáman szivarozgatva. Andor hódolatteljes konfidenciával +köszönti őket. Ő igen jó viszonyban van a voltakkal. Ezek mind derült +filozófusok, emberségesek és felvilágosodottak, ráérnek diskurálni, +érdeklődnek irodalmi és művészeti dolgok iránt, megnevetik a paprikás +adomát is. Fiatal ujságíróknak előkelő politikai összeköttetések után +való vágyát a volt miniszterek elégítik ki. + +Andor, miután megadta a két kegyelmesnek, ami a kegyelmesé, beoson az +ujságírók karzatára. A zsufolásig megtelt teremben feszült csend +közepett folyik az ülés. Egy ellenzéki szónok beszél. Az a hír előzte +meg a felszólalást, hogy szónoklatában le fogja gyávázni az egyik +minisztert. Ha hazaárulást próbálna rábizonyítani, az nem izgatná és +érdekelné a képviselőházat annyira, mint a gyávaság vádja. Úgy látszik +azonban, hogy az ellenzéki meggondolta a dolgát; már háromnegyed óra óta +beszél, de még semmi becsületbe vágót nem mondott. Sőt most már +udvariaskodik is a miniszterrel. Az ülés kezd nem érdekes lenni; a +karzat orrol, a képviselők pedig kiszállingóznak a folyosóra. + +Andor elkéri egyik barátjától a gukkert és körülnéz a teremben. Egy +kanonok-képviselő kezében meglátja a _Nemzeti Hiradó_ vasárnapi vastag +számát. A kanonok a vezércikket olvassa és megbotránkozottan csóválja a +fejét. Szénégetőnek tőkén a szeme – Andor egy hiper-liberális képviselő +kezében is meglátja az ujságot. Az meg sűrűn bólintgat olvasás közben. A +miniszterelnök is a _Nemzeti Hiradó_-t olvassa; ő nem csóválja a fejét, +nem is bólintgat, hanem a füle tövét vakarja. Miért olvassák ezek a +tegnapi számot? + +Andornak akkor eszébe jut, hogy ő szombat este óta, amikor az orfeumba +ment, egyáltalán nem is látott lapot. Hol járt, hol nem járt azóta, az +nem tartozik ide, való igaz azonban, hogy azóta nem volt ujság a +kezében. + +Kisiet az olvasóba s megkeresi a _Nemzeti Hiradó_-t. Vezércikk: _A lódzi +eset_. + +Andor szívébe jéghideg kéz markol bele. A vére megfagy… Az arca +krétafehér lesz… Leteszi a lapot – még pedig fordítva, az +apróhirdetésekkel fölfelé, hogy ne lássa a rettenetes címet – aztán +megfeledkezve ősei hitéről, fölszisszen: Jesszus Máriám! – Oly +rettenetes félelem vesz erőt rajta, mint a gyereken, aki +hebehurgyaságból embert ölt… Első gondolata, hogy hazamegy és agyonlövi +magát. A második, hogy élve meg fogja nyúzni a Kis Sakál-t, akinek +perfidiája rázúdította a veszedelmet. + +A folyosón most nagy csapatban állanak a vitatkozó képviselők. Köztük +szilasi Szinger, Koller báró, a kanonok, a hiper-liberális képviselő, a +képviselőházi főzsidó, egyik aktiv miniszter és a sport-gróf. + +A kanonok _(sápadtan, de mosolyogva)_. Meglássuk majd, hogy mi lesz +belőle. Meglássuk majd. A következményeket tulajdonítsátok magatoknak! + +A hiper-liberális _(a harcias tűztől reszketve)_. Ha nektek nem tetszik +az a hang, az egy okkal több, hogy helyesnek találjuk. Én a magam +részéről megcsókolnám a kezet, amely a cikket írta… + +A fő-zsidó _(aki mindig óvatos akar lenni)_. Az igazság a középen +fekszik. Deák Ferenc nekem egyszer azt mondta – + +A sport-gróf. Én ném ákárok a dolog lényégéhéz hozzászóláni. Éz végré is +ízlés vágy meggyőződés dolgá. Ámi ázonban a cikk hángját illeti, bé kéll +válláni, hogy áz hátározottán ízlés – + +A fő-zsidó. Mindenről lehet vitatkozni, a fő az, hogy meghallgassuk +egymást és hogy ne térjünk le az elvi alapról. Deák Ferenc egyszer azt +mondta – + +Koller báró. A cikk kétségkívül fényes tollal van megírva. Föltéve +azonban, hogy az igazság sugallta volna is, kérdés, hogy a jelen +politikai helyzet alkalmas-e ilyen, a történelem-bölcselet által még +végleg nem tisztázott, vagy ha tisztázott, akkor még végleg nem +formulázott kérdések fölvetésére? + +A hiper-liberális. Az igazság a nemzetnek olyan életszükséglete, mint az +egyénnek a levegő. A fuldoklónak hiába mondod, hogy a politikai helyzet +nem alkalmas arra, hogy lélegzetet vegyen – + +A kanonok. Az a cikk inzultus! + +A hiper-liberális. Nem tagadom, inzultus! Arculütés! De az ütés nem +nektek szól, hanem nekünk, szabadelvüeknek. Rászolgáltunk, mert +opportunisták vagyunk. Ha nem volnánk azok, akkor már régen fölvetettük +volna a kérdést, hogy Kárpelesz állampolgár-e, ember-e – vagy csak +Esterházy gróf az? + +A sport-gróf. No már éngédélmét kérék – Esterházy és Kárpélész, éz mégis +izé – + +A hiper-liberális. Jól van! Tessék tehát törvénybe iktatni, hogy +Esterházy elsőosztályu ember és állampolgár, Kárpelesz pedig +másodosztályu. Ez becsületes eljárás és én szavamat adom, hogy lojálisan +meghajlom az ilyen törvény előtt is, ha szentesítést nyer… De amíg a +törvény azt mondja, hogy Esterházy és Kárpelesz egyforma polgárai az +országnak, addig tessék levonni belőle a következtetéseket… + +A fő-zsidó _(megcsípi a szóló karját; kedélyesen szól)_. No de uraim, +jusson eszetekbe a Deák Ferenc adomája – + +A hiper-liberális _(Szingerhez)_. Magam is ujságíró vagyok. A lapjaink +bizonyos fokig versenytársak. Nem is értek mindenben egyet a lapod +magatartásával. Kijelentem azonban, hogy ebben a kérdésben vezérem, +mesterem, parancsnokom vagy… De most a Kárpelesz esete fogja eldönteni a +kérdést, hogy végre akarjuk-e hajtani a törvényeket, amelyeket nagy +képpel megalkottunk, hogy jogállam vagyunk-e? _(Az aktiv miniszterhez:)_ +Igaz-e, kegyelmes uram? + +A miniszter _(mosolyogva egy mellette álló képviselő karjába kapaszkodik +és sietve ellejt)_. + +A kanonok. Nos, nagyon meg fogjátok bánni! + +Szinger. Bocsánatot kérek, szerintem itt nincs szó se zsidóról, se +keresztényről, se Kárpeleszről, se Esterházy grófról. Itt csak arról van +szó, hogy a magyar állam meg tudja és meg akarja-e védeni a maga +méltóságát, midőn elégtételt szerez egyik polgárának, akin súlyos +jogtalanság esett. Az állam szuverénitásáról, a nemzet becsületéről van +szó, – ennek az érdekében pedig harcolni fogok, amíg forgatni tudom +fegyveremet, az írótollat. _(A kanonokhoz:)_ Lehet, hogy magamra maradok +ebben a harcban, lehet, hogy vereséget szenvedek, – de megbánni akkor se +fogok semmit, mivel tudom, hogy az igazságért küzdöttem. _(Könnyen +meghajlik, sarkon fordul és beleütközik Gombos Andorba.)_ + +Andor _(aki minden szót hallott)_. Van szerencsém –! + +Szinger. Jónapot, Gombos! _(A sarokba vonja, halkan.)_ Mondja, ki is +írta a tegnapi cikkünket? + +Andor. Én! + +Szinger. Maga? Nagyon jó cikk volt! Nagy föltünést csinált – mindenki +erről beszél most… _(Csodálkozva végignézi Andort.)_ Nem is tudtam, hogy +maga ilyen ügyes ember! + +Andor _(megint elhatározza, hogy stréber lesz)_. Ennek a cikknek +tulajdonképpen Szinger úr az értelmi szerzője. A multkor tetszett +mondani, hogy opportunisták vagyunk és hogy félünk az erős igazságoktól… +Én akkor igen frappánsnak találtam ezt az ötletet és próbáltam a +következtetéseket levonva, azokat a lódzi esetre alkalmazni… + +Szinger _(egy pillanatig azon gondolkozik. – hogy Andor nem járatja-e +vele a bolondját? Szünet után)_. Mennyi fizetése is van magának? + +Andor _(erősen a szeme közé néz)_. Hatvan forint… + +Szinger _(nem pirul el)_. Elég szép! Idővel, ha több ilyen ügyes cikket +ír, még többre is viheti… Jónapot, Gombos! + +Andor _(besiet az olvasóba és elolvassa a cikkét. Aztán még egyszer +elolvassa. Nehogy a kollégái lássák, hogy a maga cikkét olvassa, a lapot +beleteszi egy másik ujságba és harmadszor is elolvassa. A cikk mesésen +szép. Mennyi ötlet, mennyi eredetiség, mennyi szín, mennyi erő, mennyi +humor, mennyi gúny! Negyedszer is elolvassa. Aztán elmegy a kávéházba, +ott újra elolvassa. Olvasás közben lefordítja németre, mert tudni +szeretné, hogyan hatna rá a cikk, ha idegen ember írta volna egy +külföldi lapba s ő véletlenül bukkanna rá… Aztán elmegy egy trafikba s +megvásárolja a lap vasárnapi számát. A villamoson újra elolvassa a +cikket…)_ + + + + +X. + +A _Magyar Szabadság_ szerkesztőségében vagyunk. (Ennél a lapnál dolgozik +Kapuváry András.) A főszerkesztő szobájában jelen vannak: Kopeczky +laptulajdonos-főszerkesztő és Koller báró, a lap főmunkatársa. + +A főszerkesztőről nyilt titok, hogy sohasem írt még semmit a lapjába – a +bolyhosok megesküsznek rá, hogy a leveleit is azért mondja tollba, mivel +nem ismeri a helyesírás szabályait, – de szerkeszteni sem igen +szerkeszt. Ő tulajdonképpen a lap adminisztrációjának szenteli minden +idejét. Mivel igen gazdag ember, furfangos ember hírében áll. Hogy ki +szerkeszti a _Magyar Szabadság_-ot, azt nem tudja senki. Meglehet, hogy +magától szerkesztődik. A régi lap olyan, mint a vén tehén: nem kell +hajtani, magától is eltalál a legelőre és az istállóba. + +Kopeczky úr egyébként csak a politikai, a gazdasági és hirdetési rovat +iránt érdeklődik. A többi rovatban szabad kezet enged munkatársainak, +akiket rosszul vagy sehogy se fizet. A munkatársak ilyenformán bizonyos +deputátumot élveznek. Némelyikük a fizetését egy külvárosi szinésznő +mosolya alakjában kapja. + +Koller. Méltóztattál elolvasni a _Nemzeti Hiradó_ vasárnapi vezércikkét? + +Kopeczky. Elolvastam. + +Koller. És mit méltóztatol hozzá szólani? + +Kopeczky. Semmit! Hitványság az egész. + +Koller. Én más nézeten vagyok. Úgy sejtem, hogy a cikk egy országos +akció kiinduló pontja lesz. A _Hiradó_ nagy fogást csinált a lódzi +esettel. + +Kopeczky _(elkeseredetten)_. Mert ott olyan emberek vannak, akik +törődnek a lappal. Nálunk senki sem törődik a lappal, – csak leadják a +kőnyomatost, aztán szaladnak a szinházba. + +Koller. Fölmerül a kérdés, hogyan viselkedjék a _Magyar Szabadság_ a +lódzi esettel szemben. Tudomást vegyünk róla, vagy nem? + +Kopeczky. Nem veszünk róla tudomást! Még az kellene, hogy reklámot +csináljunk a _Hiradó_-nak! + +Koller. Én más nézeten vagyok. A lódzi eset nagy hirlapírói tőkét +képvisel. Sietnünk kell, hogy minél hamarább kivegyük belőle a lapunkat +megillető részt. Kérdés azonban, hogy Kárpelesz mellett, vagy ellene +foglaljunk-e állást? + +Kopeczky. Mindenesetre mellette. Mi liberálisok vagyunk és nem vagyok +bolond, hogy magamra bőszítsem a bankokat. + +Koller _(elgondolkozva)_. Én más nézeten vagyok. Más nézeten. + +Kopeczky _(ijedten)_. Csak nem akarsz Kárpelesz ellen irni? + +Koller. Cikkeznünk mindenesetre kell a kérdésről. A harcias filoszemita +álláspont jó álláspont, de azt már lefoglalta magának a _Hiradó_. Ha mi +is pro írunk, azzal csak a _Hiradó_ malmára hajtjuk az előfizetőket. Azt +hiszem, mindenképpen bölcsen méltóztatnál cselekedni, ha támadnád a +_Hiradó_ álláspontját. + +Kopeczky. Nem lehetne olyan külön álláspontot találni, amely ellenkezik +ugyan a _Hiradó_éval, de nem sérti a zsidókat? + +Koller. Lehetetlen! Akkor kockára tesszük a lap komoly hirét. + +Kopeczky _(növekedő kétségbeeséssel)_. De hát antiszemita csapásra +térjünk? + +Koller. A világért sem! Első dolgunk legyen hogy nyomatékkal +eksztirpáljuk a kérdésből a felekezeti elemeket. Énnekem fogalmam sincs +róla, nem is kutatom, hogy Khájim Kárpelesz minő vallásu. Én csak azt +tudom róla, hogy nemzetközi proletár, aki lakott már Oroszországban is, +Magyarországon is, anélkül, hogy orosznak vagy magyarnak érezte volna +magát. Aki azt követeli a magyar államtól, hogy exponálja magát +Kárpeleszért, az nincs tisztában a haza fogalmával, az +részvénytársaságnak tekinti az államot, amely társaság bizonyos erkölcsi +tantiemmel tartozik a befizetett adójutalék fejében. Ez ellen az +internacionális fölfogás ellen kell síkra szállania a _Magyar +Szabadság_-nak. + +Kopeczky. Ha így írsz, akkor holnap kétszáz zsidó előfizető visszaküldi +a lapot. + +Koller. Az valószínü. De az is valószínü, hogy a kétszáz zsidó és hozzá +nyolcszáz más zsidó, megveszi a lapodat a trafikban. Zsidóellenes +nyomtatványoknak a zsidók a leghűségesebb olvasói. Budapesten megjelenik +egy mocskos kis antiszemita hetilap, amelynek a keresztények a nevét se +ismerik, de minden kóser csapszék előfizet rá. Azt mondanom sem kell, +hogy a keresztény olvasóközönségünknek nagyon tetszenék a színvallásunk. +Ha valaki a zsidók ellen ír, az a keresztény publikum szemében mindíg a +bátorság jele. + +Kopeczky. Ezt a kérdést nem lehet így eldönteni. Bizonyos adatokat kell +előbb tanulmányoznom… Pardon! _(Beleszól a házi telefon kagylójába.)_ +Kóhn úr! Ön lenn van a kiadóban? Egyedül van a szobájában? Kérem, nézze +meg, hány zsidó előfizetőnk van tulajdonképpen? Hiszen ön készített +ilyenféle statisztikát! _(Dühösen.)_ Micsoda –? Csak huszonöt százalék? +Huszon – öt? _(Kollerhoz.)_ Tessék, ez hát a zsidóság nagy műveltsége! +Persze, ők német lapokat olvasnak… _(A telefonba.)_ Kóhn úr! _(Fojtott +hangon, miközben félénken néz Koller felé.)_ Mondja, Kóhn úr, mennyi +pausálét fizet nekünk példának okáért a Kereskedelmi Bank? _(Dühösen.)_ +Micsoda –? Csak –? És ez biztos? _(Leteszi a kagylót, fölugrik, +fájdalmas csalódással:)_ Mikor a pardubici rituális gyilkosság volt, +akkor vagy öt vezércikket irattam a zsidók mellett. Még egy római és egy +párisi héber nyelvtudóst is meginterjuvoltattam az érdekükben… És ha +tudnád, hogy a Kereskedelmi Bank milyen hitványsággal törli most ki a +szememet – igazán arcpirító gyalázat! Ennyit adhatnak egy hitvány kis +revolverlapnak, de nem egy előkelő napilapnak! Ezek az urak végleg +kompromittálni fogják a liberálizmus ügyét! Írd meg, kérlek, a cikket +olyan éles hangon, ahogyan jól esik! + +Koller _(nyugodtan)_. Én nem írom meg. + +Kopeczky. Te nem? + +Koller. Megírnám, ha csak ujságíró volnék. De én politikus vagyok, akit +köt a pártfegyelem. Van azonban itt a redakcióban egy ügyes gyerek, az +majd megírja az intenciónkhoz képest… + +Kopeczky. Ki az? + +Koller. Kapuváry András. _(Kinyitja a szomszéd szoba ajtaját és +beszólítja Andrást.)_ + +András _(Kopeczkyhez fagyosan)_. Jó estét, főszerkesztő úr! _(Kollerhoz +melegen:)_ Jó estét, méltóságos uram! + +Kopeczky. Mondja, fiatal barátom, mennyi fizetése is van magának a +lapnál? + +András _(erősen a főszerkesztő szeme közé néz.)_ Negyvenöt forintom. + +Kopeczky. Majd fel fogom emelni. Elvi okból – nehogy a szerkesztőség +régebbi tagjain méltánytalanság essék – egyelőre csak öt forinttal +emelhetem, de ennek az emelésnek a karaktere nem is annyira anyagi, mint +inkább erkölcsi. Az új fizetését a _Magyar Szabadság_ kiadóhivatali +ügyrendje értelmében jövő évi január elejétől folyósíthatom… + +András _(hidegen)_. Köszönöm! + +Kopeczky. Most magukra hagyom az urakat, dolgom van az expedicióban. +_(El.)_ + +András _(Kollerhoz)_. Ezt neked köszönhetem, méltóságos uram! + +Koller. Szót sem érdemel! Kedvesebb ujságot is mondhatok neked. Régóta +azon vagyok már, hogy a tehetségedhez illő helyzetet biztosítsak neked a +lapnál s azt hiszem, most végre megtaláltam a módját… Mondhatom, nem +volt könnyü föladat, mert te nem vagy az az ember, akit előre lehet +vinni, – neked legfölebb csak utat lehet nyitni, aztán magadtól kell +előremenned. Azt hiszem, itt az időpont, hogy utat nyissak neked. Ülj le +és figyelj reám… _(Igen komolyan.)_ A közpályán, de különösen a sajtóban +szereplő ember tudja, hogy van a nemzet folyton hullámzó +érzelem-világában egy fix pont, amelyet érzelmi világunk archimédesi +pontjának szeretnék nevezni: a hazafiság. Ezen a ponton mindannyian +találkozunk, párt-, felekezeti- és rangkülönbség nélkül. Mi, akik az +életben többé-kevésbbé blazirt, sőt cinikus emberek vagyunk, érzelmi +világunk ez egy pontján megőriztük naivitásunkat, hitünket, hogy úgy +mondjam: szüzességünket. Ezen a ponton nem fogadjuk el az +opportunizmust, nem ismerjük a megalkuvást, ezen a ponton türelmetlenek, +fanatikusak, kiméletlenek vagyunk… + +És a többi, és a többi… + +[Illustration: KOPECZKY… Ennyit adhatnak egy hitvány kis revolverlapnak, +de nem egy előkelő napilapnak!] + + + + +XI. + +Másnap délután az Oceán-kávéház zsúfolva van emberekkel, akiknek +élethívatásuk láthatólag az angol és amerikai képes folyóiratok +lapozgatása. A kávéház a mult héten megint gazdát cserélt, az új úr igen +félénk kis ember, nem igen mer végigmenni a fényes kávéházán, hanem +egész nap ott lappang a kávékonyha védő homályában. Az új gazda különben +merész reformmal lepte meg a törzsvendégeket: sorszámmal látta el a +pincéreket – a nikkel-számot mindegyik a frakkján viseli – a pikkolókat +pedig felöltöztette Mátyás-korabeli apródoknak. Nem tudni, hogy ő maga +eszelte-e ki, vagy mástól vette. + +A bolyhosok asztalánál hangos élet folyik. Ott vannak az összes fő- és +albolyhosok, aztán Gombos Andor és a Kis Sakál. + +A kis sakál _(a 13-as számu pincérhez)_. Hozza már a kapucineremet! + +A 13-as _(úgy tesz, mintha nem hallaná és elsiet)_. + +Andor _(a haja borzas, az arca lángol, a szeme szikrát szór, az +orrcimpája remeg – az egész ember olyan, mint Nelson admirális +Trafalgarnál)_. Ez óriás dolog! Ez hallatlan dolog! Ilyen még nem volt +Magyarországon! Meglássátok, a világsajtó át fogja venni a lódzi esetet… +A világsajtó nem olyan alávaló, mint a budapesti és idézni fogja a +_Nemzeti Hiradó_-t. Nemzeti szempontból is fontos a dolog, mert reánk +tereli Európa figyelmét… Nem lehet tagadni, hogy Magyarország egy-két +napra most a civilizáció élén halad… + +A kis sakál _(a 9-es számu pincérhez)_. Hozza már a kapucineremet! + +A 9-es _(úgy tesz, mintha nem hallaná és elsiet)_. + +A kis sakál. Ez gyalázatosság! Az egész kávéház belőlünk él és mégis +kutyába se vesznek! _(Notabene a Kis Sakál negyvenhét kapucinerrel adósa +a főpincérnek.)_ + +Andor. Az ilyen akciónál az a fő, hogy az ember jól megindítsa, aztán +magától is megy. A lódzi esetet jól indítottam. Most már biztos vagyok +benne, hogy állandó rovattá lesz. Jönnek a polémiák és a külföldi +lapvélemények. Holnap megkezdjük a gyüjtést Khájim Kárpelesz nyomorgó +családja javára… + +A főbolyhos. Hát van neki családja? + +Andor. Hogy ne volna? Egy zsidó rabbinak ne volna? Ahány rabbit láttam, +mindeniknek hét gyereke volt. Ha csodarabbi, akkor nem adja kilencen +alul. Ma különben egy érdekes dolgot hallottam. A Borju-téren néhány +előkelő polgár akciót indít, hogy díszkardot adjanak szilasi Szingernek… +Azt fogják belevésetni: A szabadelvüségért. Tőlem kérdezték, hogy van ez +latinul? + +A főbolyhos. Hogyan van? + +Andor _(mély meggyőződés hangján)_. Pro libertate! Holnap pedig +alighanem tüntetés lesz a muszka főkonzulátus előtt… + +A kis sakál _(a 7-es számu pincérhez)_. Én magát összetöröm, ha nem +hozza el tüstént a kapucineremet. + +A 7-es _(testi magassága: 191 centiméter, mellbősége: 115 centiméter, +fiatalabb korában díjbirkozó volt a Barokaldi-cirkuszban)_. Igenis +kérem! _(A Kis Sakálnak szerencséje van a 7-es számmal, megkapja a +kapucinerjét.)_ + +A főbolyhos. Elolvasta kend a _Magyar Szabadság_ cikkét? + +Andor. Átnéztem. + +A főbolyhos. Ki írta vajjon? + +Andor. Nem tudom, de nem is érdekel. Valami hülye gazember, akit csak +azért nem korbácsolok meg, mert nem akarok belőle híres embert csinálni. +Igazán, uraim, a sajtószabadság nagyon lejárta már magát. A sajtó valaha +éles penge volt a nemzeti szabadság védelmében, ma azonban sajtvágó kés +Kopeczky úr kezében. A sajtkereskedés is üzlet, a lapkiadás is az. Ha a +sajtkereskedelem védelmére elegendők az általános kereskedelmi +törvények, akkor nem látom be, hogy miért kell a lapkiadást különleges +törvényekkel védeni. + +A főbolyhos. Gombos úr, ön ökör. _(Olvasásba mélyed.)_ + +Kapuváry András _(belép a kávéházba)_. Jó napot, urak! + +Andor. Szervusz fiu! Egy örökkévalóság, hogy nem láttalak. Te mondd +csak, miféle hülye gazember írta a mai cikketeket? + +András _(elhalványodik)_. Andor, belém akarsz kötni? + +Andor _(elcsudálkozik)_. Miért akarnék beléd kötni? + +András. A cikket én írtam. + +Andor _(elhalványodik)_. Te –?! + +A kis sakál _(toporzékol a mennyei örömtől)_. + +Andor _(sokáig hallgat, miközben gúnyos mosollyal kavarja a kávéját)_. + +András _(ugyancsak hallgat, miközben hideg elszántsággal szívja a +cigarettáját)_. + +A kis sakál _(a katasztrófa kitörését siettetni akarván, halkan fütyüli +a Gotterhalte-t)_. + +Andor _(kedélyes iróniával)_. Hát gratulálok, cimbora! A cikkeddel +végleg lekenyerezted magadnak főrangu protektoraidat, elsősorban Koller +báró ő méltóságát. Most már nem féltem a jövődet! + +András _(irónikus kedélyességgel)_. Köszönöm, de azt hiszem, én több +joggal gratulálhatnék neked – mert aki az internacionális nagytőke +szolgálatába szegődik, az a világ teremtése óta mindig jó helyen +kereskedett. + +Andor. Nagytőke –? Ez igen jó! Kár, hogy nem hallotta a Khájim Kárpelesz +éhező kilenc gyereke. + +András. Ha csak a Kárpelesz kilenc gyerekéről volna szó, akkor a +_Nemzeti Hiradó_ nem is kongatná a vészharangot… + +Andor. Hát kiről van szó? + +András _(keményen)_. Arról a nemzetközi szervezetről, amelynek +Rothschild áll az élén és amelynek szilasi Szinger úr egyik tagja. + +Andor _(Rothschilddal azonosítván magát, a dühtől remegve)_. Miért +bántod Rothschildot? Mi köze ehhez Rothschildnak? + +András _(komolyan)_. Koller, ha báró is, ugyanazt a nyelvet beszéli, +ugyanazon a földön született és ugyanazokat a tradiciókat tiszteli, mint +ti, meg én. Rothschild azonban maga se tudja, hogy hol és merre van a +hazája és éppen olyan idegen a ti lelkivilágotokhoz, mint a braziliai +kávékapáséhoz, vagy a hongkongi kuliéhoz… + +Andor _(nemes egyszerüséggel)_. Rothschildnak van egy felséges +tulajdonsága, amelyről te nem tudsz: ő is ember. + +András. És a báró nem az? + +Andor _(az asztalra csapva)_. Nem! – Koller és társai, ha egy szép +kutyát vagy lovat látnak az utcán, azt megsimogatják; egy dob-utcai +gyereket azonban nem simogatnának meg, legyen az akármilyen szép gyerek +is. Mi tehát nem vagyunk olyanok, mint ők és mivel magamról meglehetős +biztossággal tudom, hogy ember vagyok, föl kell tennem, hogy Kollerék +nem emberek. _(Diadalmasan néz körül.)_ + +András. Hát Rothschild megsimogatja a dob-utcai gyerekeket? Hát Szinger? +Így kisül, hogy ők sem emberek! + +A főbolyhos _(az asztalra csapva)_. Mi baja magának Rothschilddal? + +András _(aki a főbolyhost eddig fanatikus antiszemitának ismerte, +őszinte meglepetés hangján)_. Hát maga is izraelita? – Nekem nincs bajom +Rothschilddal, de nem látom be, miért tiszteljek egy nevet, amelynek +viselője kizsarolta Európa összes nemzeteit! + +Andor _(sápadtan)_. Hát az arisztokrácia nem zsarolással szerezte a +vagyonát? A különbség az, hogy ők durva erőszakot használtak, a +Rothschildok pedig szellemi fölényüket használták! + +András. A különbség az, hogy az arisztokrácia a hazáért vérezve szerezte +a gazdagságát, a Rothschild-család pedig a furfangjával. + +Andor _(magánkivül)_. Megtiltom, hogy valaki ilyen hangon beszéljen +előttem Rothschildról! + +András _(eszét vesztve)_. Minden nemzetnek vannak hagyományai, aki +azokat nem tiszteli, az vándoroljon ki az országból! _(A kávéház +ajtajára mutat.)_ + +A kis sakál. Ez az ország épp úgy az enyém, mint az öné, Kapuváry úr, +mert én épp úgy megfizetem az adómat, mint minden tisztességes +állampolgár! _(Ez persze csak képletileg értendő – a Kis Sakál még soha +életében nem fizetett adót.)_ + +András _(eszébe kapva)_. Veletek nem lehet vitatkozni – a ti +érzékenységtek már beteges… + +Andor. Még érzékenyek se legyünk, amikor kétezer év óta gázoltok a +vérünkben? + +András _(méltatlankodva)_. Ki gázol a véretekben? + +Andor. Ti! Vagy nem ti csináltátok az inkviziciót –? + +A kis sakál. És a sziciliai vecsernyét –? + +András. A sziciliai vecsernyén a franciákat gyilkolták, nem a zsidókat! + +Andor. Az mindegy! Ilyen szőrszálhasogatással nem lehet meg nem +történtté tenni a multat! Ha te azt szenvedted volna, amit mi szenvedünk +kétezer esztendő óta – + +András _(gonoszul)_. Óh, szegény Rothschild Náthán – de sokat is +szenvedett… + +Andor _(fölkel)_. Megint Rothschild? Megtiltom, hogy ilyen hangon +beszélj előttem Rothschildról! + +András _(fölkel)_. Rothschild egy ökör, tudod? + +Andor _(sápadtan)_. Ez gyávaság, tudod? + +András _(sápadtan farkasszemet néz Andorral, aztán szó nélkül magára +veszi a kabátját s elhagyja a kávéházat)_. + +A kis sakál. Hallottátok? Láttátok? Hogy eszi őket az irigység! Minden +keresztény irigyli a pénzünket! _(A tárcájára üt, amelyben kilenc darab +zálogcédulát őriz.)_ + +Egy kopott kis ember _(akit senki sem ismer és aki eddig némán és az +izgatottságtól ragyogó szemmel hallgatta a vitát, most az asztalhoz +lép)_. Az urak igazán szépen megvédték a vallásunkat! + +Az albolyhos _(Andorhoz)_. Titokban minden keresztény arisztokratikus +érzelmü. Az emberi méltóságot csak föltételesen tudják tisztelni. + +Andor. Ha akad is köztük elméleti demokrata, a gyakorlatban egyik sem +az… + +A kopott kis ember _(elragadtatással Andor vállára üt)_. Ez az! Igen, ez +az! + +Andor _(meglepetten méri végig)_. Mit akar maga –? + +A kopott kis ember _(leül Andor mellé)_. Én most el fogok mondani +magának egy ilyen dolgot, ami tegnap a Löffelholz-kávéházban történt +velem… Az Abelesz volt velem meg a Magaziner… + +Andor _(kifakadva)_. Micsoda szemtelenség ez? Hogy mer maga ideülni, +amikor látja, hogy itt úriemberek vannak? Pincér! Miért eresztenek ide +ilyen rongyos zsidót –? + +* + +Aznap este a _Nemzeti Hiradó_ szerkesztőségében. Szilasi Szinger a +főszerkesztői szobában van és a borjutéri polgárság küldöttségét +fogadja, amely a díszkardot nyújtja át neki. A kard eredetileg a +kevemegyei főpénztáros huszonötéves jubileumára készült, de mivel a +főpénztárosra időközben bizonyos szabálytalanságok bizonyultak rá, +abbanmaradt az ünneplés, a kard pedig a kereskedő nyakán maradt. Így +aztán kéz alatt megvették a borjutériek. A küldöttség tagjai: Blau, +Weisz, Grün és Schwarz urak. A küldöttség vezetője és szónoka: Gelb úr, +az ismert kerületi kapacitás. + +Szinger _(Gelb üdvözlő beszédére válaszolva)_. Az ujságíró egyik kezében +az írótollat, a másikban a kardot tartja. A tollal a szabadságot, a +karddal a maga egyéni becsületét védi meg. + +Gombos Andor _(nagy robajjal kinyitja az ajtót)_. + +Blau, Weisz, Grün, Schwarz _(mérgesen)_. Pszt! + +Andor _(zavartan)_. Pardon! _(Nesz nélkül visszavonul.)_ + +Szinger _(folytatva)_. Önök kardot adtak nekem, mivel úgy találták, hogy +írótollamat a szabadság ügyének szenteltem s mivel tudják, hogy aki a +szabadságért küzd, annak gondoskodnia kell a maga egyéni becsületének +védelméről – + +Blau, Weisz, Grün, Schwarz. Úgy van! Úgy van! + +* + +Ugyanakkor Kovács I. szerkesztő szobájában… + +A kis sakál _(zsebretett kézzel föl-alá sétál a szerkesztő íróasztala +előtt)_. Kapuváry – persze, hogy Kapuváry! Ma az Oceán-ban nyiltan +kifejtette a programját. + +Kovács _(mérsékelt érdeklődéssel)_. A programját? Az is van neki? + +A kis sakál. Hogy a zsidók vándoroljanak ki, mert az ország az +arisztokráciáé… + +Kovács. Hehe! + +A kis sakál. Rothschildot is gyalázta… + +Kovács _(haragosan lecsapja a tollát)_. Rothschildot? + +A kis sakál. Most pedig beküldte a verses kötetét, _Tavaszi vihar_ a +címe. + +Kovács. Tavaszi vihar? _(Az arcán kegyetlen mosoly fut végig.)_ Jól van, +Kis Sakál, majd maga fog róla írni… + +A kis sakál _(az örömtől toporzékolva)_. Én? Szabad? + +Kovács. Tizenöt sort! Legfeljebb tizenöt sort! + +A kis sakál _(boldogan a riport-terembe siet s ott lázas buzgalommal +körmölni kezd. A cikke így kezdődik)_: + +Tavaszi vihar. Valami Kapuvári _(így!)_ Antal _(így!)_ nevü ifju ember +egy tavaszi estén megcsókolta Rózsika kisasszonyt. Valószínünek tartjuk, +hogy ezt mások is megcselekedték már Rózsika kisasszonnyal, anélkül, +hogy ebből jogot formáltak volna egy százhúsz oldalas verses kötet +megírására. Sajnáljuk, hogy Antal úr nem követte elődjeinek diszkrét +példáját – és a többi. + +_(A Kis Sakál ilyen hangnemben írja meg az irodalmi hírt. Miután +elkészült vele, levélpapirt vesz elő és megírja a következő levelet.)_ + +Igen tisztelt Kapuváry uram! Az őszinte ragaszkodás, amellyel ön iránt +viseltetem, ösztönöz e sorok megírására. Tudom, hogy e levelemmel +kockára teszem egész exisztenciámat, de azt is tudom, hogy akinek írom, +az képtelen minden lovagiatlan cselekedetre. Tehát arról értesítem, hogy +a _Nemzeti Hiradó_ holnapi számában kvalifikálhatatlan módon végeznek az +ön gyönyörü verses kötetével. Én a lelkem mélyéből megvetem az ilyen +harci modort és sietek önnel tudatni, amit egyébként is tud, hogy semmi +befolyásom sincs a lap irodalmi rovatára. Nem akarok denunciálni, de azt +hiszem, ön így is könnyen ki fogja találni, hogy kinek köszönheti ezt a +szolgálatot… És a többi! + +_(A Kis Sakál, miután már aláírta a levelet, morfondirozni kezd +magában.)_ Azt hiszem, kérhetnék tőle tíz forintot kölcsön… Ha úriember, +akkor ilyen levél után nem tagadhatja meg tőlem ezt a kis szivességet! +_(Írni kezd.)_ _Utóírás:_ Bocsásson meg, ha a nagy nyomor, amely özvegy +édesanyám hosszú betegeskedése következtében sújt, egy bizalmas +természetü kérésre kényszerít… és a többi! + +* + +Másnap délben, a _Magyar Szabadság_ szerkesztőségében. A főszerkesztő +nincs jelen, de jelen vannak Koller báró és Kóhn, a kiadóhivatal főnöke; +mindaketten a napilapokat böngészik. + +Kapuváry András _(aki elküldte már a Kis Sakálnak a tíz forintot s +elolvasta már a Nemzeti Hiradó bírálatát, – megjegyzendő: a bírálatban +rögtön ráismert Gombos Andor stílusára, – belép az ajtón)_. + +Kóhn. Jó napot, Kapuváry! Gratulálok magának; a cikkei nagyon ügyesek! + +András _(Kollerhoz)_. Tanácsot szeretnék tőled kérni, méltóságos uram. + +Koller. Parancsolj! + +András. Tegnap egy ujságíró-társaságban összeszólalkoztam Gombossal. Ő +annyira elragadtatta magát, hogy gyávának nevezett… + +Koller. És tőlem kérsz tanácsot? Bocsáss meg, kedves barátom, de ilyen +dologban, ahol vagy sokat, vagy semmit se kell tenni, elvből nem adok +tanácsot. + +András. Értem –! Sokat vagy semmit… Tehát ki fogom hivatni! + +Kóhn. Elvben én is ellensége vagyok a párbajnak, de a gyakorlatban azt +tapasztaltam, hogy a legokosabb dolog, amit az ember tehet, ha minden +sértésért rögtön megverekszik. + +András. Önnek volt már párbaja, Kóhn úr? + +Kóhn. Nem; de kétízben sértettek meg és utólag mindig megbántam, hogy +nem verekedtem meg rögtön. + +András _(Kollerhoz)_. Nagyon leköteleznél, ha elvállalnád az ügyemet… + +Koller _(meglepetten méri végig)_. Én –? Bocsáss meg – annyira el vagyok +foglalva… Ha azonban valami elvi komplikáció adná elő magát és esetleg +becsületbíróságra volna szükség: rendelkezésedre állok… + +Kóhn. Én éppen ráérnék… + +András _(meglepetten méri végig)_. Ön –? Majd megkérem Vidovics bárót, a +nővérem vőlegényét és Péterffyt, az tartalékos tiszt… + +A párbaj a huszár-kaszárnya lovagló iskolájában folyik le. András +szekundánsait már ismerjük; Andornak Szinger Pista és Wertheim +segédkeznek. Wertheim – mint angol nevelésü ember – elvi ellensége a +párbajnak, de az öreg Szinger kedveért mégis elvállalta a segédi +tisztet. (Angol urak a kontinensen különben is statuáltak már erre +vonatkozó precedenst.) Szinger Pista csak akkor ment bele a dologba, +amikor megtudta, hogy huszártisztekkel fog tárgyalni. Mivel András egyik +szekundánsának, Vidovics báró főhadnagynak, az a szerencsétlen ötlete +támadt, hogy „rá kell ijeszteni a zsidókra“ – Pistáék rögtön vontcsövü +pisztolyt és háromszori golyóváltást ajánlottak. Hosszas tárgyalás után +Kirner-pisztolyokban és kétszeri golyóváltásban egyeztek meg… + +Andor _(a lovagló-iskola délkeleti sarkában áll. Egész éjjel az +Oceán-kávéházban volt, ahol sokat beszélt és rengeteg konyakot ivott. +Minden áron meg akarta győzni a bolyhosokat, hogy ő nem fél a +puskaportól… Mivel tíz esztendő óta ma esett meg vele első ízben, hogy +reggeli hétkor már talpon volt, most gyalázatosan érzi magát. A feje +fáj, a gyomra émelyeg, a szeme sziporkázik, azt se tudja, hogy fiu-e, +vagy leány)_. + +András _(a lovagló-iskola északnyugati sarkában áll. Egész éjjel levelet +írt, aztán cimbalmozott – ő cimbalmozni is szokott, – hajnalig a Rezgő +nyárfát és a Kitették a holttestet verte… Ő sem fél a pisztolytól, de +nagy nyomást érez a szívén és mocskosnak, szomorunak találja az egész +világot)_. + +Wertheim _(Pistával a lovaglóiskola közepére lépve)_. Nem szívesen +veszek részt az ilyenekben, de ha már belementem, nem szeretném magamat +valami gyerekpárbajjal kompromittálni. Remélem a felek tudják, hogy +mivel tartoznak nekünk és nem fognak a levegőbe lőni. + +Pista. Ha ezt megteszik, pofon ütöm őket. + +A főhadnagy _(a pisztolyokat hozza)_. A puskamüves töltötte meg – +különben is jól visznek… _(Pistához.)_ Önkéntes, mérd ki a húsz lépést! +_(Letűzi a kardját a homokba.)_ + +Pista _(kellemesen megborzong, hogy a főhadnagy tegezi – kiméri a húsz +lépést, igen aprókat lépve. Aztán ő is a homokba tűzi a kardját)_. + +A főhadnagy. Mehetünk, uraim! + +Andor _(pisztollyal a kezében szemben áll Andrással. Magában +morfondiroz)_. Ha én most cigánykereket hánynék vagy kukorékolni +kezdenék, abból nagy botrány lenne… Tehát nem szabad sem cigánykereket +hánynom, sem kukorékolnom… Hátha célba venném Szinger Pistát vagy +Wertheimot? Őket úgy is utálom… Én itt csak Kapuváry Andrást szeretem… +Csak túl volnánk már rajta, – ha még sokáig tart, botrány lesz belőle… + +András _(magában)_. Ez igazán ostobaság – ostobaság – ostobaság… + +A főhadnagy _(tapsol)_. + +Andor _(a tető felé irányítja a pisztolyát és elsüti)_. + +András _(a föld felé fordítja a pisztolyát és elsüti)_. + +Andor _(zavart mosollyal)_. Pardon – én azt hiszem, hogy a lábam… _(Leül +a földre.)_ + +Doktorok _(hozzásietnek, végighasítják a nadrágot a jobb lábán)_. + +Andor _(úgy érzi, hogy a szívén enyhülni kezd a nyomás)_. Kérem, nem fáj +semmit! + +Doktorok. A térdkalácsba ment! Be kell vinni a terembe! + +A főhadnagy _(kezet fog Andrással)_. Gratulálok – szép lövés volt… + +András. Eltaláltam? + +A főhadnagy. A lába fuccs! + +András _(úgy érzi, hogy a szívén engedni kezd a nagy nyomás)_. Kérlek – +mit tegyek most? + +A főhadnagy. Semmit, eredj reggelizni! Én nem békülnék meg vele, amíg +bocsánatot nem kér… + +Andor _(a terem diványán fekszik s legénykedésből cigarettázik, mialatt +a doktorok acélfogókkal dolgozzák a lábát – magában szól)_. Ki fogja +megírni a tudósítást –? _(Brutális fájdalmat érez a térdében, kiköpi a +cigarettát és elájul.)_ + +[Illustration: ANDOR. Pardon – én azt hiszem, hogy a lábam…] + + + + +XII. + +Másodosztályu betegszoba a dr. Külföldy-féle viola-utcai szanatóriumban. +A szobában két ágy van, az egyikben Gombos Andor fekszik, a másik üres. +Az ágy mellett álló asztal tele van hírlapokkal, névjegyekkel és +fölbontott levelekkel. Az asztalon van a Pallas-Lexikon A – +Aradmegye-kötete is. A szoba falai egyébként fehérre vannak mázolva, a +falakon furcsa csövek és kis vasrostélyok láthatók, amelyek a higiénikus +fűtés és a szellőztető technika modern vívmányait jelképezik. + +Gombos Andor, – aki rettenetesen lefogyott – a látogatóba érkezett +Kovács I. szerkesztővel beszélget. + +Kovács. Szilasi Szinger úr roppant szépen viselte magát. Amikor +meghallotta, hogy maga megsebesült, rögtön kiadta a kiadóhivatalnak a +rendeletet, hogy adhatnak magának előleget hetven forint erejéig. + +Andor. Ez szép! Majd küldjék el még ma a hetven forintot, – ilyenkor jó, +ha az ember nagyobb összeg fölött rendelkezhetik. + +Kovács. Szinger úr nagyon megszerette magát. Ma is el fog jönni. + +Andor. Ez szép! Itt van a látogatók lajstroma a lap számára, – valami +báró Bruchstein is beküldte a névjegyét, pedig nem is ismerem. +Úgylátszik, végre megmozdul a magyar arisztokrácia is. + +Kovács. Azért jött, hogy a neve az ujságba kerüljön. + +Andor. Mit gondol, Izor bácsi, vajjon ez a dr. Külföldy elfogadna-e +valamit a gyógyításért? + +Kovács. Az örüljön, hogy maga itt van! Maga most akkora reklám, akár egy +főherceg. Maga itt úgyszólván tiszteletpéldány – azért ne is kínáljon +neki pénzt… Amikor maga sebesülten feküdt a lakásán, a fiúk eleintén nem +tudták, hogy mihez kezdjenek. Senki se tudta, hogy lesz, mint lesz… +Valaki azt ajánlotta nekik, hogy forduljanak az Alliance Israelite-hoz: +annak kötelessége, hogy segítsen magán, mert hiszen maga a liberálizmus +áldozata. Sehol se tudták azonban megtalálni az Alliance-ot, pedig a +Rombach-utcában is keresték… Végül is a szabadkőművesek segítettek +magán. + +Andor. Ez roppant szép tőlük! + +Kovács. A Dobzse László-páholy titkos megbizással kiküldte egyik előkelő +tagját egy fiatal banktisztviselőhöz, aki unokatestvére a dr. Külföldy +feleségének… Igy került maga ide. + +Andor. Külföldy igen jól bánik velem. Mindenféle kedvezményben részesít. +Még dohányoznom is szabad, pedig ez a szanatórium házi szabályai +értelmében szigorúan tilos. Tegnap lekülföldyzték a lábamat is. + +Kovács. Mit csináltak vele? + +Andor. Lekülföldyzték. Dr. Külföldy ugyanis kitalálta a röntgenezésnek +egy új módját, amelyet külföldyzésnek nevez. Majd megmutatom magának a +képet, amit a lábamról csináltak – nagyon szépen látszik a golyó a +térdkalács alatt. A jövő héten megoperálnak, aztán rendben leszek… +Mondja, Izor bácsi – befolyt ma valami a Kárpelesz-árvák számára? + +Kovács. Nagyon kevés! A vidéki zsidók szép leveleket írnak, de pénzt nem +igen küldenek. + +Andor. Nem is érdemes ebben az országban nagy dologba fogni! Hogyan +viselkedik a bécsi sajtó? + +Kovács. Hallom, a _Montagsblatt_ melegen emlékezik meg magáról. Már +kerestettem is, hogy átvegyük a cikkét, de sehol sem kapható. + +Andor. Pedig a _Montagsblatt_ az udvar lapja! + +Kovács. Maga most nagyon híres ember, Gombos. Nem is csodálkoznám rajta, +ha ő felsége tudakozódnék a hogyléte után… + +Andor. Igen ám, csakhogy én annak idején nagyon kemény cikkeket írtam az +_Igazság_-ba a magyar udvartartásról! + +Kovács. Én most már mennék a szerkesztőségbe. Nem fog unatkozni, ha +egyedül lesz? + +Andor. Dehogy – én most komoly tanulmányokkal foglalkozom… Hallja, +mennyi tárca- és különféle-téma van ebben a Lexikonban! Igen érdekes +dolgokat lehetne írni a régi Aba-nemzetségről, az Afrika-utazókról, az +ágyúöntésről, az agyvelő súlyáról, vagy az asztrológiáról.:. A mi +sajtónk alapjában véve igen tudatlan. Fogadni mernék, nem sok ujságíró +tudja, hogy mi a különbség az asztrológia és az asztronómia között. + +Kovács. Isten velünk, Gomboska! _(El.)_ + +Tíz perccel később. + +Az ápolónő néhány levelet hoz Gombosnak. + +Andor az egyik levél borítékán megismeri Szinger Ada hegyes betüit. Az +arca ekkor vérvörös lesz, a szíve megdobban… A borítékban nincs semmi +írás, csak egy frissen préselt piros szegfü van benne, a szegfüre +hosszu, aranyfénnyel csillogó hajszál van csavarva… Andor óvatosan +lefejti a hajszálat a virágról és rácsavarja az ujjára. Később a nyakára +csavarja, miközben a hosszu aranyszál végét a szájába fogja. Most már +határozott láza van, de azért igen kellemesnek találja az állapotát. +Miközben a szíve dobbanásait számolja, ilyenformán elmélkedik magában: A +hajszál egy darab az Ada testéből. A mód, a hogyan hozzám juttatta, egy +darab a lelkéből… Igen, ez ő: Ada! Egy paránya az enyém már – vajjon +enyém lesz-e az egész? Az ajaccioi ügyvéd fiából Ferenc császár veje +lett – mert akarta. Mért ne lehetne a kanizsai Gomperz fiából szilasi +Szinger veje –? Ha valamikor, hát most lehetnék azzá! Bátran síkra +szállottam egy nemes és nagy ügyért… Szemhunyorítás nélkül farkasszemet +mertem nézni a halállal… Megsebesültem és most panasz nélkül szenvedek… +Érdekes ember vagyok, sőt híres is. A lapok írtak rólam, mindenütt rólam +beszéltek. Az emberek sajnálnak, féltik az életemet, még az ellenségeim +is tisztelettel beszélnek rólam… + +Harminc perccel később. + +Szilasi Szinger _(belép a betegszobába)_. Jó napot, kis Gombos! No, hogy +vagyunk? Lássa ma sokkal jobb színben van, mint volt tegnap… + +Andor. Köszönöm az érdeklődést – méltóztassék helyet foglalni! Igazán +szép, hogy képviselő úr személyesen ide fárad… + +Szinger. Látni akarom, hogy megvan-e minden, ami kell. Ha valamire +szüksége lesz, csak szóljon nekem! Mondta már Kovács, hogy pénzt is +utalványoztam magának? + +Andor. Mondta – köszönöm… _(magában morfondiroz.)_ Nem, nem – +képtelenség! Szilasi Szinger leánya és én – képtelenség! + +Szinger. A maga dolga nagy port vert föl a városban. Mindenki arról +beszél a kaszinóban és a börzén… Tegnap még a miniszterelnök is +tudakozódott maga után… + +Andor. Igazán? _(Magában morfondiroz.)_ Mért volna képtelenség? Ő is +zsidó, magam is az vagyok… Ha az apámnak úgy beütött volna a vállalata, +mint neki, akkor nem volna köztünk semmi különbség… + +Szinger. Én nekem most mennem kell… + +Andor. Képviselő úr! + +Szinger. Nos –? Akar valamit? Szóljon bátran! + +Andor. Egy vallomással tartozom önnek. Én szeretem Ada kisasszonyt… + +Szinger _(megdöbbenve veszi le cvikkerjét)_. Maga –? _(nevetve)_ maga? +_(haragosan)_ maga –? _(Fölteszi a cvikkerjét, fagyosan.)_ Hallja, +Gombos, magának láza van –? _(Szünet után.)_ Hát tudja, az én leányom, +az egy fiatal leány; maga pedig – _(vállat von)_. Maga egy furcsa ember… +_(Erélyesen.)_ Kikérem magamnak, hogy máskor ne tréfáljon velem! +Megértett –? _(Elmegy. A lépcsőn rosszkedvü; amikor lenn kocsiba száll, +már mérges; amikor a Nemzeti Hiradó szerkesztőségébe érkezik, valósággal +tajtékozik a haragtól. Magában szól.)_ Az a Gombos hihetetlenül +szemtelen fráter! + +Andor _(egyedül maradt, ágyán fetreng, az ön-utálattól hörögve +monologízál)_. Egy ilyen rongyos riporter, mint én! Egy ilyen zsidó! Egy +ilyen snófler! Agyon fogom magamat lőni… + +[Illustration: ANDOR (egyedül maradt, ágyán fetreng, az ön-utálattól +hörögve monologizál). Egy ilyen rongyos riporter, mint én! Egy ilyen +zsidó! Egy ilyen snófler! Agyon fogom magamat lőni…] + + + + +XIII. + +A _Nemzeti Hiradó_ szerkesztőségében, a szerkesztő szobájában. Jelen +vannak: Szinger, Kovács és a Kis Sakál. Szinger frakkban van, mivel a +miniszterelnök ebédjére készül, – az esti lapokat böngészi, mialatt +Kovács beszél a Kis Sakállal. + +Kovács _(egy óriási könyvvel a kezében)_. Megjelent a Corpus Juris +kommentált kiadása. Erről tárcát kellene írni – de Isten tudja, hol +kódorog a sok jogászunk… + +A kis sakál. Én megírhatom! + +Kovács. Ért maga az ilyenhez? + +A kis sakál _(sértődve)_. Annyit talán csak értek hozzá, mint az a +kommentáló állat! + +Szinger _(fölpillant a lapból)_. Ki cikkezik holnap a lódzi esetről? + +Kovács. Senki!… Holnap csak lapszemlét és polemikus rovatot adunk. +Holnapután, ha lezajlott a nagy tüntető népgyülés, újra kezdhetjük a +cikkezést. _(Valaki kopogtat az ajtón)_ Bujj be! + +Egy lengyel zsidó _(belép és megáll a szobában, kalappal a fején. Az +idegen óriás termetü, lengő szakállu ember. A külseje olyan, mint az +ó-testámentumbeli patriarkáké. Suhogó selyemkaftánt visel, finom új +kalapot, a nyakán selyemkendőt. Az egész viselkedése egyébként oly +önérzetes, fölényes és gőgös, mintha maga Heródes király volna)_. Gitn +Tóg! + +Kovács _(meghökkenve)_. Mit akar itt? + +A lengyel _(mindig német-zsidó nyelven)_. Melyik itt a lapcsináló? + +Kovács _(megdöbbenve)_. Én! Maga kicsoda? + +A lengyel. Hát ki volnék? Reb Khájim Kárpelesz vagyok Beregszászról. + +Kovács és Szinger _(rémülten)_. Maga –? A lódzi rabbi –? + +A kis sakál. Hát magát nem deportálták Szibériába? + +A lengyel _(méltóságán alulinak találja, hogy a Kis Sakálról +egyáltalában tudomást vegyen)_. + +Kovács. Hogy szabadult ki Szibériából? + +A lengyel. Hogy szabadultam volna ki Szibériából, mikor nem is jártam +Szibériában? Miért jártam volna Szibériában, mikor semmi dolgom +Szibériában? + +Szinger _(krétafehér arccal)_. No ez – szép dolog! + +Kovács _(haragosan)_. De hiszen a lódzi rendőrfőnök magát elfogatta! + +A lengyel _(fölényesen)_. Ki a lódzi rendőrfőnök? Ha ezer rubelt veszek +a jobb kezembe, akkor a jobb lábára áll; ha ezer rubelt veszek a bal +kezembe, akkor a bal lábára áll; ha kétezer rubelt veszek mind a két +kezembe, akkor a feje tetejére áll. Ez a lódzi rendőrfőnök! + +Kovács _(kétségbeesetten)_. De valami baja csak volt a lódzi +rendőrséggel? + +A lengyel _(gőgösen)_. Mi az: baj? Ha baj volt, hát neki volt baj. Ha +Khájim Kárpeleszt megrúgja a szamár, akkor nem a lábára üt, hanem a +fejére. + +Szinger. No – ez szép dolog! _(Kárpeleszhez:)_ De hogy lehet akkor, hogy +a lapok mind azt írták magáról – + +A lengyel _(a szavába vág)_. Én csinálom a lapokat vagy maguk? Ha maguk +csinálják, akkor mit kérdik tőlem, hogy mi van bennük? _(Kezébe veszi az +asztalon levő ujságot.)_ Ez a maguk lapja? _(Hátul az apróhirdetéseknél +keresi a fejét – meglepetten.)_ Hiszen ez nincs zsidóbetükkel nyomatva +–? + +Kovács _(hazafias komolysággal)_. Mi nem zsidó, hanem magyar lapot +csinálunk. + +A lengyel _(igen határozottan)_. Nekem mindenki azt mondta, hogy zsidó +lapot csinálnak. + +Kovács _(aki már nagyon ideges)_. Tulajdonképpen mért jött maga ide? + +A lengyel. Ha beszélhetek a fejével, akkor mért beszéljek a lábával? +_(Szingerhez:)_ Én most Budapesten akarok letelepedni és szeretném, hogy +ezt írják ki a lapjukba, hogy a jámbor zsidók tudják, hol keressenek. + +Szinger. No ez szép dolog! _(Karpeleszhez:)_ Nem fogjuk kiírni! + +A lengyel _(a zsebébe nyul)_. Hát azt hiszi, hogy ingyen kivánom? + +Szinger _(haragosan)_. Tartsa meg a pénzét! Telepedjék le Budapesten, +vagy ahol akar, de engem hagyjon békében! + +Kovács. Arra pedig figyelmeztetem: ha itt is kuruzslással akar megélni, +akkor el fogja toloncolni a rendőrség! _(Szivarra gyujt.)_ + +A lengyel _(Szingerhez)_. Zsidó ezen férfi? + +Szinger _(bólint a fejével)_. + +A lengyel _(a fölháborodástól egész testében reszketve az asztalhoz lép +– Kovácshoz)_. Tudja, hogy ma szombat van? + +Kovács. Tudom hát! + +A lengyel. És maga szivarozik? Pi! _(Kovács felé pök.)_ + +Kovács _(meredten néz rá)_. He –? + +A lengyel _(az ajtóig retirál, ott visszafordul)_. + +A kis sakál _(a Corpus Juris kommentált kiadását hozzávágja a +lengyelhez)_. + +A lengyel _(fölemeli a kezét s elmondja a sodomai és gomorhai nagy átkot +a redakcióra, aztán gyorsan távozik. Lenn a lépcsőházban öt-hat kaftános +alak várja.)_ + +Egy kaftános _(Karpeleszhez)_. Nos, rabbi? + +A lengyel _(baljóslatuan)_. Elmondtam rájuk a sodomai és gomorhai nagy +átkot! + +A kaftánosok _(vad rémülettel)_. Siessünk! Szaladjunk! Ha fog az átok, +akkor minden pillanatban ránk szakadhat a ház! + +A lengyel _(fölséges nyugalommal)_. Mit rettegtek, ti kishitüek? Vagy +nem vagyok-e veletek! Különben nyugodjatok meg: nem a házbontó, hanem a +csődbejuttató átkot mondtam rájuk! _(Kilép az utcára, nyomában vannak a +kaftánosok, akik e pillanatban szilasi Szingert már fizetésképtelennek +tekintik.)_ + +Kovács _(a lengyel távozása után)_. Ilyen szemtelenség! + +Szinger. Most szépen vagyunk! Ha kisül, hogy a gazember Budapesten van, +akkor a lapok meg fogják rohanni és kitudódik, hogy sohasem volt +Szibériában! + +Kovács. Ilyen szemtelenség! + +A kis sakál _(Kovácshoz)_. Nagyságos úr! kérem – + +Szinger _(kezét tördelve)_. Blamáltam magamat! Örökké nevetségessé +tettem magamat! + +A kis sakál _(Szingerhez)_. Nagyságos úr, kérem – + +Szinger. Nem értem az orosz rendőrséget! Annyit dicsérik az erélyét s +most kisül, hogy azok is csak málészáju mamlaszok! Hogy ki tudták +ereszteni ezt a zsiványt! + +A kis sakál. Nagyságos úr, kérem? Majd utána lopódzom Kárpelesznek s +kilesem, hol lakik, aztán elmegyek a rendőrségre és följelentem, mint +kuruzslót és szédelgőt… A mult héten is kiutasítottak egy csodarabbit, +Kárpeleszszel se fognak sokat teketóriázni… + +Szinger. Lássa, ez okos ötlet! Maga ügyes ember! Siessen hát! + +A kis sakál. Igenis kérem! _(Kárpelesz után rohan.)_ + +Szinger. Majd én is szólok a belügyminiszternek… Az ilyen veszedelmes +piócákat le kell szedni a szegény nép testéről… _(Dörgő hangon.)_ Az +egész dolognak különben az a haszontalan Gombos Andor az oka! _(A +kalapja után nyul.)_ Ezért a mocskos lengyelért még meg fogok késni a +miniszterelnök ebédjéről! _(El.)_ + + + + +XIV. + +Külföldy dr. szanatóriumának fogadótermében vagyunk. Délelőtt van, a +Zsolnay-kandallón álló óra tizenegyet mutat. Ez a terem olyan, mint a +nagy szabócégek szalonja. A falakat selyemkárpitok borítják, a +padmalyról kristály-csillár függ le, a terem közepén köralaku kerevet +van, mű-pálmával a tetejében. + +A teremben nyolc-tíz ujságíró van együtt. Külföldy dr. hívta meg őket, +litografált levélben, a „nagyságos Gombos Andor úron végrehajtandó +sebészeti műtét szíves megtekintése végett“. A megjelentek között vannak +Gombos barátai, a bolyhosok és a Kis Sakál. Addig is, míg a műtéthez +hozzáfognak, a szép háziasszony kaviáros és sonkás szeletekkel, +sherryvel és marsalával kínálgatja a vendégeit. + +Külföldyné ő nagysága nem érdekes, de azért mégis csinos asszony. Az +állkapcsa túlerős, a szája pedig nagy, – de az ajka vérpiros, az arcbőre +üde, a szeme ragyogó, a termete pedig délceg és gömbölyü. Esti ruhában, +villamos fény mellett alkalmasint közönséges asszonynak néznék, de +reggeli ruhában, fehér napfényben igen mutatós. Az ujságíróknak nagyon +tetszik. Az ő hagyományos ideáljuk ugyan az ideges női ragadozó, a +művésznő tipusa, akinek arcán száz szeszélyes nyomot hagyott száz +színpadi hazugság maszkja, – de most mégis szenzációsan hat rájuk a női +nővényevő tiszta és tisztes nyugalma. + +Külföldy dr. szinte nevetségesen hasonlít a feleségére; mintha nem is +házastársak, hanem testvérek volnának. Annyi különbség mégis van +közöttük, hogy a tanár úr aranykeretü cvikkert visel és tudós +körszakállt, amely úgy fénylik, mint a fekete lószőr. + +A nagyságos asszony _(a vendégekhez)_. Még egy kaviáros szeletet, +szerkesztő úr… Egy pohár sherryt. Ez tiszta pohár, kérem – + +Külföldy dr. Egy Panajottit, szerkesztő úr… Tessék, itt a gyújtó! _(A +főbolyhoshoz, a megkezdett beszélgetést folytatva:)_ Tudom, a kedves +kollégáim közül sokan el fognak itélni ezért, reklámhajhászással fognak +vádolni, – de én nem törődöm az ilyen támadásokkal, mert egy magasabb +elv érvényesítéséről van szó… Az elv ez: a tudománynak végre szakítania +kell a nagyképü titkolódzással! Miért akarjuk mi doktorok a közönséggel +elhitetni, hogy misztikus egyéni erők segítségével végezzük a +hivatásunkat? Minden művelt ember ma már tudja, hogy az erőnk csak a +tudásunk és a szorgalmunk lehet… Aki tiszta és becsületes munkát végez, +annak nincs oka a titkolódzásra! Én kinyitom a szanatóriumom ajtaját s +azt mondom a nagyközönségnek: legyen szerencsém! A te életedről, a te +egészségedről van szó, tehát jogod van hozzá, hogy ellenőrizd a +munkámat. Gyere be a rendelő-szobámba és én előtted csinálom a +diagnózisomat. Gyere be a betegszobámba és én megmutatom neked a +pácienseimet. Gyere be a műtő-termembe és én előtted operálok. A +szakembereket is szívesen látom, a doktorokat… Én nem mondom, hogy +csalhatatlan vagyok. Tessék engem ellenőrizni! Ha valamit nem jól +csinálok és valaki jobban tudja: én szívesen tanulok tőle! Csak semmi +hiúság, semmi nagyképüség, uraim – tanuljunk és tanítsunk, forduljunk +közös erővel a közös ellenség, a betegség ellen… + +A nagyságos asszony _(a főbolyhoshoz)_. Még egy kaviáros szeletet, +szerkesztő úr –? + +Az asszisztens _(bejön, valamit súg Külföldy dr. fülébe)_. + +[Illustration: KÜLFÖLDY DR. … Csak semmi hiuság, semmi nagyképüség, +uraim tanuljunk és tanítsunk, forduljunk közös erővel a közös ellenség, +a betegség ellen…] + +Külföldy dr. Megyek! _(El.)_ + +A nagyságos asszony. Az uram azt mondta, hogy olyankor szeretné meghívni +a sajtót, amikor valakinek a fejét trepanirozzák – az nagyon érdekes +műtét… Ez tiszta pohár, szerkesztő úr! + +Egy inas _(nagy libériában, a Montmorency-család színeiben, kinyitja az +ajtó szárnyait, aztán mélyen meghajlik)_. Kezdődik az operáció! + +Mind – az asszony kivételével – a műtőterembe vonulnak. A terem felső +világítású kis amfiteáter. Az ujságírók elhelyezkednek a lépcsős +padokon. Gombos Andor a terem közepén levő fehér operáló-asztalon +fekszik. Az arca nem látható, mivel eltakarja az altató sisak. Andor már +elvesztette az eszméletét. Az öntudatnak parányi szikrája, amely benne +még lobog, most a kezébe menekült; kétségbeesett szeretettel szorongatja +a mellette álló ápoló asszony kezét és kábultságában olyasmit képzel, +hogy ez az édesanyja keze. Külföldy dr. és két asszisztens fehér nagy +köténnyel az asztal mellett áll. A libériás inas fotografiákat visz +körül a padokban; a Külföldy módszere szerint készült képek Gombos +térdcsontjait ábrázolják, a beleszorult pisztolygolyóval. + +A főbolyhos _(az inashoz)_. Miféle nagy masina áll ott az ablak előtt? + +Az inas. Érdekes operációknál azzal csinálják a kinematografikus +fölvételeket… + +[Illustration: EGY INAS (nagy libériában, a Montmorency-család +szineiben, kinyitja az ajtó szárnyait, aztán mélyen meghajlik). Kezdődik +az operáció!] + +Külföldy dr. A páciens már alszik, uraim! Kezdem az operációt… Akit +érdekel és akinek jók az idegei, az közelebb is jöhet… + +A kis sakál _(a főbolyhoshoz)_. Szabad itt cigarettázni? + +A főbolyhos _(halkan)_. Fogja be a száját, mert agyontiprom magát! + +Külföldy dr. Ime, uraim, most átvágtam a fedőbőrt… + +Egyik bolyhos. Aj! _(Krétafehér arccal kisiet a teremből – az inas +mosolyogva követi.)_ + +Andor _(mialatt vágják, álmában beszélni kezd)_. Hiszen ha én Esterházy +herceg fia volnék, akkor hozzám adnák… + +Külföldy dr. _(jó idő mulva fölmutatja az összelapított ólomgolyót)_. +Ime a golyó, tisztelt uraim! Az operáció érdemleges része ezzel véget +ért – a folytatása már aligha fogja önöket érdekelni… A kedves nőm a +szalonban várja az urakat… + +Mind _(a fogadóterembe vonulnak át)_. + +A nagyságos asszony _(az ujságírókhoz)_. Bemutatom a szerkesztő uraknak +leányomat… Editke, nézze meg jól ezeket a bácsikat, ők mind híres +emberek! + +Editke _(négy éves, nagyon bájos és okos kis leány, mosolyogva körbe +hajlik)_. + +A nagyságos asszony. Egy pohár sherryt, szerkesztő úr! Még egy kaviáros +szeletet… Editke majd tiszta tányért hoz… + +[Illustration: EGYIK BOLYHOS. Aj! (Krétafehér arccal kisiet a teremből, +az inas mosolyogva követi.)] + +Külföldy dr. _(megjelenik a szalonban; megint redingote-ot visel; a +főbolyhoshoz szól)_. Ha az urak szívesek lesznek írni az operációról, +méltóztassék hangsúlyozni, hogy nálam nincs titkolódzás és nincs +nagyképüség. A nagyközönséget nem hívhatom meg az operációhoz, de a +sajtót, amely a nagyközönség szeme, igenis meghívom… + +Az asszisztens _(véres köténnyel besiet)_. Tanár úr, kérem! Tanár úr! + +Külföldy dr. _(hozzásiet)_. Nos –! + +Az asszisztens _(a fülébe súg valamit)_. + +Külföldy dr. _(ijedten és fojtott hangon)_… No de ez hallatlan +lomposság! + +Az asszisztens _(halkan)_. Kibontsuk újra? + +Külföldy dr. Fölébredt már? + +Az asszisztens. Föl! + +Külföldy dr. Akkor nem lehet! De az Istenért, mondja, hogyan lehetett +erről megfeledkezni? + +Az asszisztens _(epésen)_. Nem én feledkeztem meg róla, hanem a tanár +úr! + +Külföldy dr. _(gorombán)_. Ne kiabáljon ennyi idegen ember előtt! Én +igazán nem tudom, hogy minek fizetek én két asszisztenst, ha mindenre +nekem kell gondolnom! + +Az asszisztens. Mit csináljunk most már? + +Külföldy dr. Mit csináljunk? Semmit se csináljunk. Belehalni nem fog. + +Az asszisztens. Belehalni nem, de holtáig sánta maradhat! + +Külföldy dr. Ne kiabáljon, hanem jőjjön velem! _(Az asszisztenssel el.)_ + +A nagyságos asszony _(a vendégekhez)_. Még egy szeletet, szerkesztő úr… +Egy pohár sherryt! + + + + +XV. + +Szinger Ada kis szalonjában vagyunk, amelyet már ismerünk. A szoba +berendezésében annyiban változás állott be, hogy a csecsebecsék és +arcképek nagy része eltünt, helyüket eleven virágcsoportok foglalják el. +A házikisasszonyon kívül jelen vannak: a szép Riza, Török huszárkapitány +és Wertheim. + +Ada ezúttal lángvörös ruhát visel. Az imént meglátta önmagát a nagy +állótükörben s úgy tartja, hogy olyan érdekes, mint egy gonosz démon; +mivel igen fejlett stilus-érzéke van, most azon fáradozik, hogy a +viselkedésével a külsejéhez alkalmazkodjék, – tehát démoni kacérságot +fejt ki. + +A két úr – mint Szingerék férfivendégei általában – egymást kölcsönösen +fölöslegesnek tartja. Wertheim úr úgy találja, hogy a sarkantyúját +pengető kamarás rosszízlésü snob, Török kapitányt pedig bosszantja, hogy +ez a parvenü – tudj’ Isten minek hívják! – falkavadászatokról beszél. + +Ada _(az urakhoz)_. Maguk nem mulatnak jól nálam. Mit adjak maguknak? +Akarnak konyakbonbont? Van egy skatulyával, de nem tudom, hogy +megtalálom-e… _(Kinyit egy fiókot.)_ Ez a fiók olyan, mint a +kucséber-zacskó, minden szám benne van, de szerencse kell hozzá… Drei +unter hundert! _(Lehunyt szemmel belenyúl a fiókba, egy ideig keresgél a +sok kacat közt, aztán véletlenül megtalálja a bonbonos dobozt.)_ Ma +szerencsés napom van! _(A bonbon körbe jár.)_ + +Komlósi _(az ifju jellemszinész és hímnemü primadonna belép. +Szmokingruhát visel, brokát mellénnyel. A mellénygombjai aranyból valók, +mindegyik egy kis Szent György-tallér)_. + +Ada _(egy bájos kis sikoltással Komlósi elé szalad)_. Óh, csakhogy +eljött! _(Szemérmetesen lesüti a szemét.)_ + +Komlósi _(sokáig fogva tartja Ada kezét, miközben fojtott hangon +lihegi)_. Haldokolva is eljöttem volna olyan meghívásra! _(Megjegyzendő: +Ada reggel névjegyet küldött a művésznek, a névjegyre rácsavart egy +hajszálat.)_ + +Ada. Üljön le Komlósi, mindjárt kap teát! + +Komlósi _(súgva)_. Köszönöm! _(Hideg gőggel hajlik meg Török előtt s +gúnyos megvetéssel köszönti Wertheim urat.)_ + +Wertheim _(hideg gőggel)_, Török _(gúnyos megvetéssel fogadja Komlósi +köszöntését)_. + +Komlósi _(a teáját kavarja s azalatt perzselő pillantásokat vet Ada +felé. Most odahajlik a leány füléhez, egészen közel, úgy hogy izzó +lehellete érinti Ada nyakát – és suttogva szól)_. Hogy érzi magát a +kedves mamája? + +Ada. Köszönöm, jól! + +Kapuváry András _(belép a szobába. Két nappal ezelőtt elküldte Adának a +Tavaszi vihar című verseskötetét s Ada a figyelmét egy névjegyen +köszönte meg, amelyre egy hajszálat csavart rá. Mostanában ugyanis +nagyon hull a haja.)_ + +Ada _(kedves sikoltással András elé szalad)_. Hát mégis eljött! Ha +tudná, hogyan vártam! _(Lesüti a szemét.)_ + +András _(erősen megszorítja a leány kezét, aztán Törököt, Wertheimot és +Komlósit köszönti – hidegen, megvetéssel, illetőleg undorodással)_. + +Török, Wertheim és Komlósi _(hasonlóképpen viszonozzák András +köszöntését)_. + +Ada. Tudják, hogy mi az ujság? Édesapa elcsapta az angol missemet… +Kisült, hogy sem nem angol, sem nem miss; hanem amerikai és nem tudom +micsoda… Megtanultam tőle a néger-táncot, s ha apa el nem csapta volna, +sok egyebet is tanulhattam volna még tőle. _(Tiszta gyermekpillantást +vet körbe.)_ + +Az urak _(elnézően mosolyognak)_. + +Ada _(mind naivabban)_. Riza azt mondja, hogy úri leány nem járhatja azt +a táncot, de én igazán nem tudom, hogy mi van abban… Majd eljárom, maguk +meg itéljék meg, hogy illetlen-e? Eredj a zongorához, Riza! + +Riza _(rosszalólag)_. No de ilyet! _(A zongorához ül.)_ + +Ada _(a szoba közepére lép, kissé megemeli a szoknyáját.)_ All right! + +– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – + +Ugyanakkor a szilasi Szinger dohányzó szobájában – abban a bizonyos +szobában, amelynek padmalya a velencei doge szobájának másolata – együtt +ül Szinger és Koller báró. + +Szinger _(zavart szeretetreméltósággal)_. Régen óhajtottam ezt a +találkozást, de nem mertem remélni, hogy személyesen fogsz elfáradni +hozzám. + +Koller _(nyugodt szeretetreméltósággal)_. Ebből is láthatod, hogy +rosszul itéltél meg engem. Az elvi ellentét, amely köztünk fölmerült, +semmiképpen sem érintheti az őszinte tiszteletet és rokonszenvet, +amellyel neked és családodnak tartozom és a melyet – reménylem – hasonló +érzelmekkel viszonzol. + +Szinger _(kissé meghatottan kezet fog vele)_. A legnagyobb mértékben! + +Koller. Köztünk elvi összeütközés volt. Az ilyen harcokra szerintem +szükség van, nem azért, hogy az egyik fél legyőzessék, hanem azért, hogy +bizonyos – a nemzeti élet föltételeivel szoros összefüggésben lévő – +eszmék tisztázást nyerjenek. Aki ilyen harcban részt vesz, akár pro, +akár kontra, az Kemény Gábor szerint, hozzájárul a nemzet eszmekörének +és önismeretének gyarapításához, az tehát szolgálatot tesz a nemzetnek. +Rendes dolog, hogy a nyilvánosság előtt lefolyó küzdelmekbe bizonyos +alantas elemek avatkoznak, akik az elvi ellentétet személyes ellentétté +igyekeznek kiélezni. Ezúttal is úgy történt. + +Szinger. Igen – a kis Gombos! + +Koller. És a kis Kapuváry és mások is, nagyobbak! A mi kötelességünk, +hogy a küzdelmet megóvjuk az elfajulástól. Éppen ezért megmondom neked: +ellened embervadászatot terveznek… Kitudódott, hogy Khájim Kárpelesz +sohasem volt Szibériában, az is kitudódott, hogy Budapesten járt és hogy +te kieszközölted a kiutasíttatását… + +Szinger _(elhalványodik)_. Én –? + +Koller. Tudom ugyan, hogy Kárpelesz személyének és szereplésének nincs +semmi köze a te elvi állásfoglalásodhoz, – ha költött személyről és +komponált eseményekről lett volna szó, akkor is hipotétikus alapon +joggal végigküzdhetted volna az elvek küzdelmét, – félek azonban, hogy +az avatatlan tömeg másképpen fog itélni. Ellenségeid most tendenciózusan +a nyilvánosságra akarják hozni a történteket, hogy lehetetlenné tegyék +nyilvános szereplésedet… + +Szinger _(hideg verejtéket érez a homlokán)_. + +Koller. Remélem azonban, hogy el tudom őket hallgattatni. + +Szinger. Azt hiszed, lehetséges lesz? + +Koller. Kis körben – szerencsére olyan körben, amely függő viszonyban +van hozzám – készül ellened a merénylet. Ha exponálom magamat, ha +tűzzel-lélekkel exponálom magamat, még el tudom őket hallgattatni. Én +azonban nem is elégedném meg azzal, hogy sértetlenül kimentselek a +hinárból, amelybe tagadhatatlanul belesüppedtél, hanem szükségesnek +látom, hogy egy impozáns társadalmi demonstrációval fejezzem be rád +nézve a Kárpelesz-ügyet. Ezért ha nincs ellene kifogásod, tagnak foglak +ajánlani az Ügető-klubban… + +Szinger _(hirtelen elpirul s valami édes nyilalást érez a szive +tájékán)_. Hát azt hiszed, hogy lehetséges –? + +Koller. Ha exponálom magamat, ha tűzzel-lélekkel exponálom magamat, +akkor kezeskedem a sikerről. Elő is készítettem már a dolgot az +elnökségnél. A feudális ügetők most nincsenek Budapesten, ha egész +csendben és váratlanul választmányi ülést hivunk egybe, most +könnyüszerrel bevihetünk… + +Szinger _(magában)_. Ez akar valamit! De mit? + +Koller _(szünet után)_. Kétségkivül hallottad, hogy főispánságot +vállalok? + +Szinger. Hallottam és gratulálok! + +Koller. Egy időre akarok csak vidékre menni; ha a közigazgatási reformok +szőnyegre kerülnek, visszajövök Budapestre. Tulajdonképpen azt a kis +közigazgatási nimbuszt akarom csak megszerezni, amelyre a jövő +embereinek szükségük lesz… Most pedig engedj meg egy kérdést. + +Szinger _(magában)_. Most jön! _(Fenn.)_ Parancsolj, kérlek! + +Koller. Férfias nyiltsággal kérdezek tőled valamit s kérlek, válaszolj +férfias nyiltsággal. Ha Ada kisasszony hajlandó volna feleségül jönni +hozzám, volna ez ellen kifogásod? + +Szinger. Nem volna kifogásom! Legkevésbbé sem! Sőt ellenkezőleg! Tudod +azonban, hogy Ada különös leány, nem hiszem, hogy ebben a kérdésben +befolyásolhatnám… + +Koller. Ezt nem is kivánom! Én csak felhatalmazást kérek tőled arra, +hogy Ada kisasszonynak fölajánlhassam a kezemet. Beszélhetnék +őnagyságával? + +Szinger. Most mindjárt? Úgy tudom, hogy vendégei vannak, de ha akarod, +rögtön itt lesz… _(Ada szobája felé megy. Útközben így elmélkedik +magában)_. Ada a szeme közé fog nevetni… De ez az ő dolga! Pedig Ada +talán rosszul fogja tenni, mert ennek az embernek sok esze van és +valószínü, hogy még miniszter is lesz belőle… _(Belép Ada szobájába.)_ + +Ada _(éppen a négertáncot járja. Amint megpillantja édesapját, rögtön +abbahagyja a táncot és Szinger nyakába veti magát)_. + +Szinger. Eredj a szobámba, Ada, – a szabónő vár ott rád… + +Ada _(csudálkozva)_. A szabónő? + +Szinger _(halkan)_. Eredj! _(Fenn.)_ Az urak meg fognak bocsátani – majd +én itt maradok és helyettesítlek… + +Ada _(magában)_. Hát ez mi –? Hogy nem szabónő, arra fogadok… No, de +nézzük meg! _(Fenn.)_ Apa majd helyettem tovább járja a négertáncot! +_(El.)_ + +– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – + +Koller báró és Ada a dohányzóban. + +Ada. Nini, hát maga a szabónő? + +Koller. Egy fontos és komoly dologban szeretnék magával beszélni, Ada +nagysád. + +Ada. Meg akarja kérni a kezemet? + +Koller _(ráhagyólag bólint)_. + +Ada. Én azonban nem akarok magához menni, mert nem szeretem és tudom, +hogy a pénzemért akar elvenni. + +Koller. Azért mégis kérem, hallgasson meg türelemmel. + +Ada _(gúnnyal)_. Meg akar róla győzni, hogy szeret?. + +Koller. Nem, Ada. Én magát nem szeretem. Én egyáltalában nem szeretek +senkit és ebben hasonlatosak vagyunk egymáshoz, mert maga se szeret +senkit. Én valóban a pénzeért akarom elvenni. + +Ada. Jól kezdi a vallomást – ezt már meghallgatom! _(Leül.)_ + +Koller _(beteszi az ajtót, szembe ül a leánnyal)_. + +Ada. Ott hagytuk el, hogy maga nem szeret. + +Koller. Úgy kellett volna mondanom: nem vagyok szerelmes magába. Nagy +gyönyörűségem telik azonban a maga szépségében, eszében és – + +Ada. És a pénzemben! + +Koller. Úgy van, a pénzében is. A pénz hatalom, én szeretem a hatalmat, +– maga is szeretni fogja, ha megismerte, – azért szeretem a pénzét. +Mondok önnek valamit, Ada nagysád. Nézzen a szemembe, ne szerelmesen, – +mert arra képtelen volna, – hanem becsületesen kutatva. Így! Maga igen +eszes ember, Ada. Eddig még nem igen vette hasznát az eszének, csak +játszott vele, de én tudom, hogy eszesebb mindenkinél, aki ebben a +házban lakik és megfordul. Erről maga is meg van győződve. Ha megszokta +volna, hogy hasznát vegye az eszének és gondolkozzék, akkor tudná, hogy +van ebben a körben egy ember, valaki, aki keresztül látott magán, aki +fölismerte, aki méltatni tudja magát – s az én vagyok! Ezt abból is +láthatja, hogy merek magával olyan hangon beszélni, ahogyan fiatal +leánnyal még nem igen beszéltek. Mondja, gondolkozott ön már valaha az +élet problémáján? Tudja, hogy miért él tulajdonképpen a világon? Maga +nem vallásos és nem is szereti a szüleit – + +Ada. Ah, én – + +Koller _(a szavába vág)_. Maga megbecsüli a szüleit, mivel tudja, hogy +ezzel nagy örömet szerez nekik, de ez a szeretet az eszéből fakad, nem a +szívéből. Alapjában véve egészen idegen hozzájuk. Tehát miért él maga a +világon? Abban a bizonyos viharos és mámoros boldogságban – amelyről más +leányok epedve álmodoznak – maga nem hisz már. Ki szerezze meg magának +ezt a boldogságot? Egy tönkrement katonatiszt, vagy egy meggazdagodott +kereskedő? Egy kis író vagy egy nagy színész? Maga jól tudja, hogy egyik +sem. A vihart és a mámort nem adhatja meg senki, ha nincs meg a +szivünkben. A magáéban nincs meg. Maga csupa ész, hitetlenség, kétkedés. +Magának lehetnek szeszélyei, de szenvedélyei soha! Ezt maga már is +sejti, ha nem is tudja még, ez fáj is magának, de ezen már nem +változtathat. Magának csak egy célja lehet: hogy minél tökéletesebb, +nagyobbszabásu, minél szinesebb és élvezetesebb életet éljen. Ezt +egyedül nem teheti meg. Elérheti azonban, ha velem szövetkezik. + +Ada _(gúnyosan)_. Méltóságod igazán önzetlen! + +Koller. Nem vagyok az, de önző sem vagyok, csak annyit kérek magától, +amennyit magam is adhatok. Én se hiszek semmiben és nem szeretek senkit. +Nekem is az a célom, ami magának: hogy tökéletes, nagyszabásu, szines és +élvezetes életet éljek. Lehet, hogy ez cinizmus, de ha én cinikus +vagyok, akkor maga is az. + +Ada _(nevetve)_. Az meglehet! + +Koller. De mindkettőnknek megvan az az erényünk, hogy őszinték vagyunk. +Tehát én szövetséget ajánlok magának. Nekem van nevem, tudásom és +akaraterőm; magának van szépsége, esze és vagyona. Ha összeállunk, +ezekkel a fegyverekkel kivívhatunk magunknak mindent, amit ebben a +koldus országban kivívni lehet. Meg akarja ismerni a terveimet? +Elmondom! Mindenekelőtt főispán leszek. Ez nem nagy hivatal, de szép. A +székhelyünk közel lesz Budapesthez, két óra alatt ide röpíti a +gyorsvonat. Palotánk lesz Budapesten és kastélyunk a vidéken. Eleintén +odalenn csak a gentryvel barátkozunk, idefenn csak művészekkel és +írókkal. De azért maga fogja a legfényesebb estélyeket adni, magának +lesznek a legszebb ruhái és ékszerei, a leggyorsabban járó lovai. +Két-három esztendő mulva a nagy arisztokrácia, az igazi – amely eleintén +huzódni fog tőlünk – már ott lesz a maga szalonjában. Tíz éven belül +maga kegyelmes asszony lesz, alkalmasint miniszterné is. Valószínü, hogy +már előbb is az lesz. + +Ada. De engedjen meg, csak nem élhetek együtt egy emberrel, akit – nem +szeretek? + +Koller _(mosolyogva)_. Becsületes szövetséget akarok és nyíltan +beszélek. A palotánknak két szárnya lesz, az egyik a magáé, a másik az +enyém. Az elválasztó ajtó kulcsa magánál lesz. Mindaddig, amíg önként +nekem nem adja. + +Ada _(mosolyogva)_. És ha sohasem adom magának? + +Koller _(nevetve)_. Akkor alkalmasint meg fog ölni a titkos bánat, de +szemrehányást sohasem fogok magának érte tenni. Ezt megigérem! Most +mindent tud. Gondolkozzék ezen és válaszoljon akkor, amikor kedve van. +Még egyet! Az én szívem – + +Ada. A maga szíve!? + +Koller. Tehát: az én lelkem telve van őszinte gyöngédséggel maga iránt. +Nem elemezem, de úgy érzem, hogy az emberi rokonszenvnek egész skálája +megfér benne – az apa, a testvér, a jóbarát gyöngédsége épp úgy, mint a +szerelmesé. Maga választhat; elfogadhatja valamennyit, vagy +visszautasíthatja valamennyit. Most pedig menjen vissza a társaságához. + +Ada. Megyek! _(El.)_ + +– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – + +Ada kis szalonjában. + +Ada _(belép)_. Édesapa, a szabónő most magával szeretne beszélni… + +Szinger. Megyek! A viszontlátásig, uraim! _(El.)_ + +Komlósi _(Adához)_. Nem folytatja a néger-táncot? + +Ada. Egyszer volt kutyavásár Budán. Ha nem nézte meg a bokáimat, akkor +sajnálom magát, mert nem fogja őket egyhamar viszontlátni. +_(Andráshoz.)_ Még meg sem mondtam: a könyve nagyon szép! + +András _(elpirulva)_. Elolvasta az utolsó verset? _(Nota bene ez a vers +Adához íródott.)_ + +Ada _(mivel eszébe jut, hogy a könyv felvágatlan állapotban ott fekszik +még a zongorán, kitérően és tapintatosan)_. Hogy elolvastam-e? Hogy +kérdezhet ilyet, maga gyermek! _(Igen sokat mondóan mosolyog.)_ + +András _(még inkább elpirul)_. + +Ada. Mit csináljunk most? Van egy üveg édes pálinkám – hátha meginnók? + +Riza _(megbotránkozottan)_. Hogy miket eszel ki Ada! _(Poharakat hoz.)_ + +Ada. Igyunk a jövendőbelim egészségére! + +Török _(erősen Ada szeme közé néz, magában morfondiroz)_. A zsidónők +mind tüzesek. Aki fölébreszti bennük a temperamentumot, azt tehet velük, +amit akar… _(Az asztal alatt megérinti a lábával Wertheim cipőjét.)_ + +András _(magában)_. Feleségül nem fogják hozzám adni. De ha asszony lesz +– akkor – talán – _(búsan Ada szeme közé néz)_. + +Komlósi _(koccintás közben megérinti Ada kezét, magában szól)_. El fogom +csábítani, akkor könyörögni fognak a szülei, hogy vegyem feleségül… + + + + +XVI. + +A Külföldy-féle szanatóriumban, Gombos Andor betegszobájában. + +Az ápolónő _(belép, mérsékelt izgatottsággal szól)_. Gombos úr, egy +hölgy keresi… + +Andor. Miféle hölgy? + +Az ápolónő. Elegáns és csinos hölgy. Fehér boája van, fehér kalapja, a +kabátja is fehér… Szép fogaton jött. Hogy bejöhet-e? + +Andor _(a tíz körmével nekiesik a hajának, fésülködést jelezve)_. + +Szinger Ada _(az ajtóban)_. Szabad? _(Belép.)_ Én vagyok! + +Andor _(visszahanyatlik a párnára)_. Ada –! + +Ada _(körülnéz)_. De furcsa itt minden! Hogy van maga Dórika? Nem +maradhatok sokáig, mert várnak odalenn, a kisasszony és Koller báró… +Otthon meg nem is tudják, hogy idejöttem… Hanem azért leülök egy percre, +hogy el ne vigyem az álmát… _(Az ablakban álló székre ül.)_ No, +beszéljen már! Hát nem is örül, hogy meglátogattam? + +Andor _(halkan)_. Nagyon örülök – csak nem értem egészen… + +Ada. Mit nem ért? De igaz, hogy van a lába? Hallottam, hogy sánta marad +– szegény Dóri! + +Andor. Igen, sánta maradok! + +Ada. Magának nincs sok szerencséje. Más ember, ha párbajban megsebesül, +legalább érdekes ember lesz. De maga – + +Andor. Én bicegő zsidó leszek! + +Ada _(nevet, majd hirtelen elkomolyodik)_. Beszéljen hát, Dóri! +_(Fölkel, hozzámegy s leül az ágy szélére.)_ Tudja, mi az ujság? +Menyasszony vagyok. + +Andor _(lehunyja a szemét és hallgat)_. + +Ada. Nem is kérdezi, hogy kihez megyek? Koller báróhoz! _(Szünet után.)_ +Ez furcsa – mi? + +Andor. Mért jött maga ide, Ada? + +Ada. Magam sem tudom biztosan… Próbára akartam tenni a vőlegényemet, +hogy féltékeny-e? Ő nem féltékeny, magára legalább nem; ő maga kisért +ide és megdicsért, hogy szép és kedves tőlem, amit teszek… + +Andor. És Koller el tudta magával hitetni, hogy szereti? + +Ada _(a fejét rázza)_. Nem! Ha szeretne, nem is mennék hozzá, mert +utálnám. Engem senki sem szeretett életemben, csak maga, Dóri. Most is +szeret? + +Andor. Most is! + +Ada. Tulajdonképpen mégis csak azért jöttem, hogy ezt halljam magától. + +Andor. Miért akarja hallani? Miféle öröme telhetik még ebben? + +Ada _(komolyan)_. A gondolat, hogy maga szeret, volt az egyetlen nemes, +tiszta és meleg gondolat, amely bennem élt. Most már az se melegít +többet és én dideregve gondolok a jövőre! Iskolás leány korom óta mindig +arról ábrándoztam, bárha engem valaki nagyon szeretne. Ez azonban +lehetetlen, mert ahhoz naivnak és jónak kellene lennem és hinnem kellene +a szerelemben. Én azonban nem vagyok se naiv, se jó és nem hiszek +semmiben. Magában is csak olyankor hiszek, ha nem látom. De ha látom, +akkor roppant furcsának találom és most is kedvem volna nevetni… + +Andor. A szeme könnyes, Ada! + +Ada. Igen ám, de nem magát sajnálom, hanem magamat. Én most elmegyek és +elfelejtem magát, Dórika. Én mindent elfelejtek, amire nem akarok +gondolni. Ha egyszer összehoz valahol a véletlen, azt se tudom majd, +hogy kicsoda maga. Elhiszi? És úgy lesz, én ismerem magamat! + +[Illustration: ADA. Dóri, akar engem megcsókolni?] + +Andor. Ez úgy lesz! + +Ada. Mondok magának egy titkot, Dóri: nekem nincs szívem! Egy mákszemnyi +sincs, bizony Isten! A dologban az a furcsa, hogy ez bánt, fáj és hogy +szeretnék más lenni. Sajnálom magamat, de nem segíthetek magamon. +Komédiázni azonban nem akarok. Hát Dóri, adja ide a kezét! Ha vétettem +maga ellen, bocsásson meg. + +Andor. Nem vétett ellenem, Ada! + +Ada. Kérem, ne kezdjen sírni, mert akkor nevetnem muszáj! Én nem akarok +komédiázni – Isten velünk! + +Andor. Isten vele, Ada! + +Ada _(az ajtóban megfordul)_. Dóri, akar engem megcsókolni? + +Andor. Nem! + +Ada _(leül az ágy szélére)_. De igen, csókoljon meg! Ne úgy – a számon! +Soha senki sem csókolt meg a számon. + +Andor _(megcsókolja)_. + +Ada _(elmegy és beteszi maga után az ajtót. A folyosón kiveszi a +keszkenőjét és erősen megdörzsöli az ajkát)_. + + + + +XVII. + +Hat héttel később a _Nemzeti Hiradó_ szerkesztőségében Kovács I. +szerkesztő magából kikelve, bekopogtat szilasi Szinger dolgozó +szobájába. + +Kovács. Engedelmet kérek, Gombossal már nem lehet birni. Most már +egészen megbolondult! + +Szinger. Mi baja már megint? + +Kovács. Azt mondta nekem az imént: Ön ló! + +Szinger _(haragosan)_. Én –? + +Kovács. Nem a képviselő úr, hanem én. + +Szinger _(megnyugodva)_. Az más! Ámbár az se járja, hogy a munkatárs a +szerkesztőt lónak nevezze. + +Kovács. Hogy ő nem csinál rendőrséget, azt mondja, mert az istenek nem +arra valók, hogy fazekat drótozzanak. Vagy országgyűlést csinál, vagy +elmegy a laptól, azt mondja! + +Szinger _(fölséges nyugalommal.)_ Ha nem csinál rendőrséget, majd +megcsinálja helyette más. Össze vagyunk vele házasodva? No, ugye, hogy +nem? Ha elmegy, hát elmegy! Szerződtetünk helyette más valakit! + +Kovács. Azt hiszem, Kapuváry András szivesen jönne át a _Magyar +Szabadság_-tól a Gombos fizetésével. A lapjánál sehogy sem fizetik, +pedig hasznavehető ember. + +Szinger. Nagyon rokonszenves, úri gyerek! Szeretném, ha minél több ilyen +embert kaphatnánk a laphoz. A zsidó ujságírók nem érnek sokat. Csak jár +a szájuk, mindenbe beleütik az orrukat, izgágák, kötekedők, leszólják a +lapjukat, s ha az ember kiereszti őket a redakcióból, biztos, hogy +skandalum lesz belőle… Az a Gombos is olyan! + +* + +Egy héttel később a _Magyar Szabadság_ szerkesztőségében. Kopeczky +főszerkesztő és Kóhn kiadóhivatali főnök együtt tanácskoznak. + +Kopeczky. Kapuváry fölmondott? + +Kóhn. Igen, fölmondott! Hogy ő nem maradhat negyvenöttel, mert a +_Nemzeti Hiradó_ hetvenet ajánlott neki. + +Kopeczky. Lopják azok a pénzt? _(Szünet után.)_ Azt meg lehetne engedni +Kapuvárynak, hogy néha szinházi kritikát is írjon. Akkor előadják a +darabját és tisztességes mellékkeresete lehetne. + +Kóhn. Ő nem akar darabot írni. Pénzt akar. + +Kopeczky. Mondja neki, semmi szükség reá, mehet akár holnap. + +Kóhn. Hetven forint! Ha rászánunk annyit, akkor megkaphatjuk akár Gombos +Andort is, az most különben is állás nélkül van. + +Kopeczky. Gombos Andor? Az ügyes fiu! A lódzi esetet is ő csinálta… Az +mindjárt egy kis életet hozna a szerkesztőségbe… + +Kóhn. Majd szólok neki. + +Kopeczky. Én szeretem a felekezetemet, de annyi bizonyos, hogy +keresztényekkel nem lehet lapot csinálni. Mind lusták, nagyképüek és +mamlaszok… Szerződtesse Gombos Andort! + + + + +XVIII. + +Nyolc hónap mulva. + +Az Oceán-kávéházban vagyunk. A bolyhosok asztala üres, de a sakálok +asztalánál nagy élet folyik. A sakálok közt a Kis Sakál elnököl. Most +már Fősakál a neve. A többiek – vagy hatan vannak – az ő sakál-kölykei. +A kölykök kétaraszos urak, az arcukat Chamberlain példájára +borotváltatják és Niagara-frizurát viselnek. + +Első sakál-kölyök _(a Kis Sakálhoz)_. Mester, adjon nekem tizenöt +krajcárt kölcsön! + +A kis sakál. Olyan nincs! + +Második sakál-kölyök. Készpénzem nincs, de értékpapirokkal szolgálhatok. +_(Három ötkrajcáros levélbélyeget ad neki.)_ + +Első sakál-kölyök. Megfizetem, ha sikerül elhelyeznem az értekezésemet. + +Második sakál-kölyök. Miféle értekezést írtál? + +Első sakál-kölyök. Tudományosan bebizonyítom, hogy Petőfi Sándor sohasem +létezett. A versek, amelyek az ő nevét viselik, részben a +Pilvax-társaság költeményei, részben összegyüjtött népdalok. + +A kis sakál. Hát Segesvárnál ki esett el? Hé –? + +Első sakál-kölyök. A segesvári legenda az észak-germán Szigfrid monda +befolyása alatt keletkezett, a Szigfrid-monda pedig a hellén +Achilles-mondakörből eredt. Mindezek a mondák, amelyeknek hőse az +ideálokért harcoló ifju dalia, akinek korai halálát egy egész nemzet +siratja meg, pogánykori misztériumokra vezethetők vissza. A dalia +tulajdonképpen a nyár szimboluma, az ellenség, aki megöli, a tél. Ebben +a poézisben a népléleknek a nyárhoz való vonzódása és a téltől való +félelme nyilatkozik meg. + +Gombos Andor _(bicegve belép a kávéházba és egyedül leül a +bolyhos-asztalhoz, ott egy csomó ujságba temetkezik)_. + +Kapuváry András _(belép a kávéházba, egyenesen a bolyhos-asztal felé +tart, de mivel ott meglátja Gombost, elkanyarodik és egy sarokasztal +mellé telepedik)_. + +Andor _(fölkel, András asztalához biceg)_. Pardon! _(Fölvesz egy ujságot +s visszatér a helyére.)_ + +András _(öt perc mulva odamegy az Andor asztalához)_. Pardon! _(Egy +kicsit válogat a fölhalmozott lapok közt, aztán visszatér a helyére)_ + +Andor _(leteszi a lapját s Andrásra tekint)_. + +András _(leteszi a lapját s Andorra néz)_. + +Andor _(egy hősi elhatározással leteszi a lapját s odabiceg Andráshoz)_. +Hát te ökör – mit izélsz? + +András _(meghatottan kezet nyújt neki)_. + +Andor _(melléje ül)_. Na –! _(Zavartan hallgat.)_ + +András. Kell egy cigaretta –? + +Andor. _(Szünet után)_. Köszönöm! _(Szünet után.)_ Hogy vagytok a +lapotoknál? + +András. Úgy – lassan! + +Andor. Szinger túladott rajtatok? + +András. Muszáj volt neki! Azt mondják, tisztára tönkre ment. + +Andor. Én előre tudtam, hogy tönkre fog menni. + +András. Ilyen óriás vagyon, ilyen rövid idő alatt! + +Andor. A zsidók úgy vannak a vagyonnal, mint a gyerekek a kerekes +kúttal. Fel tudják húzni a telt vödröt a kútból, de kiemelni már nem +tudják; amint a vödör után nyúlnak, eleresztik a kereket: zsupsz! lenn +van megint a kútban! Most már kezdheti újra! Félesztendő alatt különben +minden valamire való zsidó tönkrement. Most már senkinek sincs pénze +Magyarországon, csak a papnak, meg a mágnásnak. Meg egypár szamárnak. + +[Illustration: SAKÁL-KÖLYÖK. Mester, ki az a sánta héber meg a másik?] + +András. De hogy erről senki se sejtett semmit! + +Andor. Hiszen ha a krach előre beadná a névjegyét, akkor senkit se +találna otthon! + +András. Úgy mondják, Kollerné is elvesztette mindenét? + +Andor. Nem veszített, csak nem kapott semmit. Koller báró is utólag +tudta meg, hogy szerelemből nősült – mint az Otthonban mondják. Erről +majd egyszer regényt fogok írni! + +András. Azt mondják, a báróné babát vár a jövő hónapra. Nyolc hónapja +van férjnél – pontos menyecske! + +Andor _(szünet után)_. Mennyire vagy a verses drámáddal? + +András. Semennyire! Ha kedvem van dolgozni, akkor nem érek rá; ha meg +ráérek, akkor nincs kedvem hozzá! Úgy látom, én is odajutok, ahová a +legtöbb ujságíró: holtomig hatalmas tragédiákat tervezek, és +ujdonságokat írok. + +Andor. Igazi keresztény élhetetlenség! Ha valakinek olyan tehetsége van, +mint neked, akkor csak kitartásra és következetességre van szüksége, +hogy érvényesüljön… Úgy látom, te újabban egészen elhagytad magadat… Jól +van, majd ráncba szedlek én! Mindenekelőtt rendszeres életmódot kell +folytatnod. Neked az a bajod, hogy nem élsz rendszeresen! Mit csinálsz +itt a füstös bohém-kávéházban? Járj emberek közé, gyüjts benyomásokat! + +András. Könnyü azt mondani! + +Andor. Férfi vagy? Majd kidolgozok a számodra egy élettervet – ha azt +betartod, akkor más embert faragok belőled. + +András _(szünet után)_. Mi a terved ma estére? + +Andor. Tudod mit? Gyerünk ma az orfeumba. Egy amerikai bohóc lép föl, +akinek a fején asztalokat törnek szét. Az új életmódot majd elsején +kezdjük, de addig is mulassunk még egyet… Ha nem volna nálad pénz, az +nem baj – én majd próbálok szerezni. + +Második sakál-kölyök _(a Kis Sakálhoz)_. Mester, ki az a sánta héber meg +a másik? + +A kis sakál. Két vén szamár, a riporterek Czuczor Gergelyei és +Hiadorjai, az egyik a _Magyar Szabadság_-ba írna, ha írásnak lehetne +nevezni az ő körmölését, a másik a _Nemzeti Hiradó_-ba. + +Második sakál-kölyök. A szerkesztőségek tele vannak ilyen panamistákkal +és mi, a fiatalok, hiába kopogtatunk! + +Első sakál-kölyök. Nem is lesz rend ebben az országban, míg meg nem +indítunk végre egy lapot, amelyben mindenkiről mindent megírunk! + +VÉGE. + + +*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77577 *** diff --git a/77577-h/77577-h.htm b/77577-h/77577-h.htm new file mode 100644 index 0000000..48d7a1e --- /dev/null +++ b/77577-h/77577-h.htm @@ -0,0 +1,4841 @@ +<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" + "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> +<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> +<head> +<meta name="generator" content= +"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> +<meta http-equiv="Content-Type" content= +"text/html; charset=utf-8" /> +<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> +<title>Andor és András by Ferenc Herczeg | Project +Gutenberg</title> + +<style type="text/css"> +/*<![CDATA[*/ +body { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; +} + +h1,h2 { + text-align: center; + clear: both; + line-height: 200%; +} + +h2 { + margin-top: 2em; +} + +p { + margin-top: 0.75em; + margin-bottom: 0.75em; +} + +body > p { + text-align: justify; + text-indent: 1.5em; +} + +hr { + width: 33%; + margin-top: 2em; + margin-bottom: 2em; + margin-left: auto; + margin-right: auto; + clear: both; +} + +hr.chap {width: 65%} +hr.tb {width: 25%;} + +.pagenum { +/* visibility: hidden; */ +/* display: none; */ + position: absolute; + right: 2%; + color: gray; + font-size: smaller; + text-align: right; + text-indent:0; +} + +.center { + text-align: center; + text-indent: 0; +} + +.smcap { + font-variant: small-caps; +} + +.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} + +.caption {font-weight: bold;} + +.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} + +.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} + +.figcenter { + margin: auto; + text-align: center; +} + +p.caption { + margin-top: 0; + font-size: smaller; +/* font-style: italic; */ +} + +h2 img { + margin: auto; + margin-bottom: 2em; + display: block; + max-width: 100%; +} + + +.figcenter, .figcenter img { + max-width: 100%; +} +/*]]>*/ +</style> +</head> +<body> +<div style='text-align:center'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77577 ***</div> +<hr class="chap" /> +<div class="chapter"></div> +<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= +"" /></div> +<hr class="chap" /> +<p class="center"><span class="caption">HERCZEG FERENC +MUNKÁI</span></p> +<p class="center"><span class="caption-large">ANDOR ÉS +ANDRÁS</span></p> +<p> </p> +<p> </p> +<div class="figcenter" style="width: 174px;"><img src= +"images/i001.png" alt="" title="" /></div> +<hr class="chap" /> +<p class="center"><span class="caption-large">HERCZEG FERENC +MUNKÁI</span></p> +<p class="center"><span class="caption-largest">Andor és +András</span></p> +<p class="center"><span class="caption">Budapesti +történet</span></p> +<p> </p> +<p> </p> +<div class="figcenter" style="width: 78px;"><img src= +"images/magyart.png" alt="Magyart a magyarnak" title= +"Magyart a magyarnak" /></div> +<p> </p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST, 1911</span></p> +<p class="center"><span class="caption-small">SINGER ÉS WOLFNER +KIADÁSA</span></p> +<hr class="chap" /> +<p class="center"><span class="caption-large">HERCZEG +FERENC</span></p> +<h1>Andor és András</h1> +<p class="center"><span class="caption">Budapesti +történet</span></p> +<p> </p> +<p> </p> +<div class="figcenter" style="width: 78px;"><img src= +"images/magyart.png" alt="Magyart a magyarnak" title= +"Magyart a magyarnak" /></div> +<p> </p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST, 1911</span></p> +<p class="center"><span class="caption-small">SINGER ÉS WOLFNER +KIADÁSA</span></p> +<p class="center"><i>Kilencedik ezer.</i></p> +<p class="center"><i>Minden jog fenntartva.</i></p> +<p class="center">Az illusztrációkat rajzolta: <span class= +"smcap">Márk Lajos</span>.</p> +<p class="center">A könyvdíszt rajzolták: <span class="smcap">Nagy +V.</span>, <span class="smcap">Hazay</span>, <span class= +"smcap">Nagy S.</span>, <span class="smcap">Sarkadi</span>, +<span class="smcap">Éberling</span>, <span class= +"smcap">Tary</span>, <span class="smcap">Lakatos</span>, +<span class="smcap">Szentgyörgyi</span>, <span class= +"smcap">Pálka-Pavlicsek</span>, <span class="smcap">Karl</span>, +<span class="smcap">Myskovszky</span>, <span class= +"smcap">Frecskay</span>, <span class="smcap">Hoffmann</span>.</p> +<p class="center">Nyomtatta a <span class="smcap">Budapesti +Hirlap</span> nyomdája. <span class="pagenum"><a name="Page_5" id= +"Page_5">-5-</a></span></p> +<hr class="chap" /> +<div class="chapter"> +<h2><img src="images/ch01.png" alt="" title="" />I.</h2> +</div> +<p>A budai vár egy kihalt utcájában, Mulleroy Alvin gróf cs. és +kir. táborszernagy palotája előtt vagyunk. Az épület +jezsuita-stílusban emelt, egyemeletes szürke ház; a palota +elnevezésre való igényeit a kapu fölött levő kis üvegtető +jelképezi. Az utcán strázsáló baka sétál fel-alá. Öt lépést tesz +jobbra, aztán mereven és szögletesen, mint az automata, megfordul +és balra tesz öt lépést. Olykor óvatosan felsandít az emeletre, +hogy nem nyílik-e ablak, mert a táborszernagy úr néha le szokott rá +nézni, hogy elég mereven csinálja-e a fordulatot.</p> +<p>A nyitott kapu alacsony bolthajtása alatt ül Vendelin, a portás, +pipával a szájában, német ujsággal a kezében. Az udvaron – ez az +udvar szakasztott olyan négyszögletes, sivár és mocskos, mintha +kaszárnyaudvar volna kisebbített kiadásban <span class= +"pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> – +nyeregszerszámot tisztogat a lovász. A lovász ingujjban van és +kockás utisapkát visel a fején. Pucolás közben halkan dudolja: +Grűsz Gott, Herr Brezina, hat er g’sagt…</p> +<p><span class="smcap">Vendelin</span>. Szakra! Szakra!</p> +<p><span class="smcap">A lovász</span> <i>(németül)</i>. Mi baj, +Vendelin úr?</p> +<p><span class="smcap">Vendelin</span>. Szakra, hogy fog megint +mérgelődni az excellenc! Hermanstadtban két katonatiszt megvagdalt +egy cibilt.</p> +<p><span class="smcap">A lovász</span>. Meghalt?</p> +<p><span class="smcap">Vendelin</span>. Nem, de ujságíró! Ebből +szép szósz lehet.</p> +<p>E pillanatban valaki belép a palotába. Egy nagyon fiatal, nagyon +vékony, nagyon csinos és nagy gonddal öltözött fiu. Ez Kapuváry +András. Zavartan néz körül, a lányos arca vérvörös lesz, amint +megszólítja Vendelint.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Én Kapuváry András vagyok, a +<i>Magyar Szabadság</i> kiküldött tudósítója. Kérem, jelentsen be a +táborszernagy úr ő nagyméltóságának.</p> +<p><span class="smcap">Vendelin</span>. Nix ungrisch!</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(ugyanezt elmondja +debreceni németséggel)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Vendelin</span>. Na, ez nem rossz! A +kegyelmes úrral akar beszélni? Mért nem mindjárt a császárral?</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(megszeppenve)</i>. Kérem, +névjegyet is hoztam a szerkesztő úrtól, aki személyes ismerőse a +kegyelmes úrnak… <span class="pagenum"><a name="Page_7" id= +"Page_7">-7-</a></span> <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= +"Page_8"><br /> +-8-</a></span></p> +<div class="figcenter" style="width: 502px;"><img src= +"images/i001.jpg" alt="A nyitott kapu alacsony bolthajtása" title= +"A nyitott kapu alacsony bolthajtása" /> +<p class="caption">A nyitott kapu alacsony bolthajtása alatt ül +Vendelin, a portás, pipával a szájában</p> +</div> +<p><span class="smcap">Vendelin</span>. Bánom is én! Mondja meg a +szerkesztőjének, ha beszélni akar a kegyelmes úrral, akkor írjon +neki, mert ennek az a módja.</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(némi habozás után egy +forintot vesz ki a zsebéből)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Vendelin</span>. Csak tartsa meg a +forintját, magának nagyobb szüksége lesz rá, mint nekem. Ajánlom +magamat!</p> +<p><span class="smcap">A lovász</span> <i>(tendenciózusan +énekli)</i>. Grűsz Gott, Herr Brezina, hat er g’sagt, hat er +g’sagt…</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(megsemmisülten zsebre +teszi a forintját. A szégyentől, a haragtól, a keserűségtől remegve +megy ki az utcára. Magában szól:)</i> A portástól nem kérhetek +elégtételt – ő párbajképtelen. De provokálni fogom a +táborszernagyot… Majd megkérem Péterffyt, hogy legyen szekundánsom, +ő tartalékos huszárhadnagy… Vagy sértő levelet írok neki, hogy ő +legyen kénytelen provokálni… Ha gyávának nevezném a lapomban –? A +szerkesztő mindig olyan dolgokat bíz rám, amelyeket lehetetlen +megcsinálni… Nem, ez nem nekem való mesterség! Ha tudtam volna, +hogy így lesz, inkább főbe lőttem volna magamat idejekorán… Ámbár +talán most se késő még?</p> +<p>E pillanatban robogó bérkocsi áll meg a palota előtt. Alacsony +termetü ember szökik ki belőle. Malaclopó köpenyeget visel, alatta +bársonygalléros szmokingot és puhamellü sárga selyeminget. Az +<span class="pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> +<span class="pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10"><br /> +-10-</a></span> orrán szemüveg, a göndörhaju fején köcsögkalap +van.</p> +<div class="figcenter" style="width: 331px;"><img src= +"images/i002.jpg" alt="ANDRÁS… A portástól nem kérhetek" title= +"ANDRÁS… A portástól nem kérhetek" /> +<p class="caption">ANDRÁS… A portástól nem kérhetek elégtételt – ő +párbajképtelen. De provokálni fogom a táborszernagyot…</p> +</div> +<p>Vendelin éppen be akarja csukni a kaput, amikor dörgő hangon +rászól a cilinderes: Megálljon! Nem hallja?</p> +<p><span class="smcap">Vendelin</span>. Mi az?</p> +<p><span class="smcap">A cilinderes</span>. Minek csukja be a +kaput, amikor látja, hogy be akarok menni? Na? Szaladjon azonnal és +jelentsen be az öregnek. Egy-kettő!</p> +<p><span class="smcap">Vendelin</span>. Csakhogy az nem megy olyan +könnyen. Ha beszélni akar a kegyelmessel, akkor írjon neki.</p> +<p><span class="smcap">A cilinderes</span> <i>(hidegen)</i>. +Hallja, barátom, tartsa meg magának a bölcseségét és tegye meg azt, +amit mondtam, mert különben úgy ki fogják magát innen lódítani, +hogy a lába se éri a földet. Kongassa meg azt a harangot!</p> +<p><span class="smcap">Vendelin</span> <i>(vállat von, majd habozva +megkongatja a vendégharangot)</i>. Majd meglássuk, mit szól hozzá a +komornyik úr!</p> +<p><span class="smcap">Komornyik</span> <i>(megjelenik az emeleti +lépcsőn)</i>. Vasz iz, Vendelin?</p> +<p><span class="smcap">Vendelin</span>. Ez az úr azt mondja, hogy +beszélni akar a kegyelmessel!</p> +<p><span class="smcap">A cilinderes</span>. Nem én akarok beszélni +a kegyelmessel, hanem ő akar beszélni velem. Megtettem neki a +szivességet, hogy feljöttem, de ha tetszik, el is mehetek megint. +<span class="pagenum"><a name="Page_11" id= +"Page_11">-11-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Komornyik</span>. A kegyelmes várja az urat? +Nekem nem szólt erről semmit.</p> +<p><span class="smcap">A cilinderes</span>. Ez az ő baja! +Jónapot!</p> +<p><span class="smcap">Komornyik</span>. Tessék egy percig várni. +Kit jelentsek be?</p> +<p><span class="smcap">A cilinderes</span>. Gombos Andor szerkesztő +urat.</p> +<p>Öt perc telik el. A komornyik újra megjelenik és fölvezeti +Gombos Andort az emeletre. Újabb negyven perc telik el. Andor úr +lejön az emeletről, vastag szivarral a fogai között. Vendelin +udvariasan megemeli a kalapját és Andor egy gavalléros mozdulattal +húsz krajcárt ad neki.</p> +<p><span class="smcap">Vendelin</span>. Kezeit csókolom, nagyságos +úr!</p> +<p><span class="smcap">Komornyik</span> <i>(leszól a lépcsőn)</i>. +Vendelin, csukja be a kaput, de hamar és ne eresszen be többé +senkit!</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(aki folyvást a kapu előtt +állott és növekedő ámulattal nézte végig a történteket, magában +szól)</i>. Ej, most már tudom, hogyan kell ezekkel bánni! +<i>(Elszántan a kapuhoz lép.)</i> Hé!</p> +<p><span class="smcap">Vendelin</span> <i>(becsapja a kaput András +orra előtt)</i>.</p> +<p><span class="smcap">A cilinderes</span> alias <span class= +"smcap">Andor</span> <i>(a kocsija előtt áll és felhúz egy pár igen +mocskos keztyűt, amely valaha fehér volt. Közbe gonosz hidegvérrel +elnéz András feje fölött. Jól tudja, hogy az most majd megpukkad az +irigységtől és ebben neki nagy gyönyörüsége telik)</i>.</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(hirtelen elhatározással +Andorhoz lép s megemeli a kalapját)</i>. Engedje meg, hogy +<span class="pagenum"><a name="Page_12" id= +"Page_12">-12-</a></span> bemutassam magamat, én Kapuváry András +vagyok…</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Gombos! Látásból már ismerem a +kollega urat és örülök, hogy személyesen is megismerhetem. <i>(A +kocsishoz.)</i> Hajts utánam, kedvem van egy kis gyalogsétára.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Ha nem volnék a terhére –</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(magában)</i>. A jó fiu akar +valamit.</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(naiv őszinteséggel)</i>. +Igen kellemetlen helyzetben vagyok –</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(elneveti magát)</i>. Azt +meghiszem!</p> +<p><span class="smcap">András</span>. A szerkesztőm megbizott, hogy +interjuvoljam meg a táborszernagy urat –</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. A nagyszebeni botrány ügyében +–</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Az interju azonban nem +sikerült s most nem tudom, mit szól majd hozzá a szerkesztőm.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. A szerkesztője e pillanatban +szivesen tenne száz forintot egy ellen, hogy Alvin bácsi önt +kidobatta a palotájából.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Hát akkor miért küldött +ide?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Hogy a kiadója előtt az ön +élhetetlenségével mentegesse magát. Ha ő azt hinné, hogy az öreg +hajlandó szóba állani a sajtóval, akkor nyakra-főre rohant volna +föl maga.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Ön ismeri a grófot?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Alvin bácsit? Futólagosan. +Egyszer írtam róla – az erdélyi hadgyakorlatok alkalmából, +<span class="pagenum"><a name="Page_13" id= +"Page_13">-13-</a></span> – akkor bebizonyítottam, hogy tökfilkó. +Ha nem lett volna olyan erős a protekciója, a cikkem megjelenése +után tüstént elcsapták volna… Ma újból meggyőződtem, hogy nem +intelligens ember.</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(ámulva)</i>. Nem –?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Ha én egy évig kénytelen +volnék Kinában élni, merő kiváncsiságból is megtanulnám a kinai +nyelvet. Ez az úr tizenöt esztendő óta lakik itt és egy szót se tud +magyarul. Ha beszélni akar az ajtaja előtt posztoló bakával, hát +tolmácsra van szüksége. Lehet az ilyen embert intelligensnek +nevezni? Bizonyára nem.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. A generális várta önt?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Dehogy! Ezt csak a cselédek +kedveért mondtam. Nagyon le fogja ma még hordani a cselédeit, hogy +bejelentettek, de ahhoz már nem volt bátorsága, hogy maga +elutasítson. Alvin bácsi ugyanis gyűlöli a sajtót, de fél is tőle. +Nem nagyon bátor ember.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. S nyilatkozott a nagyszebeni +esetről?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Hogyne! Váltig arra kért, hogy +ne írjunk semmit, közbe pedig elfecsegett mindent, amit tudott, még +a hivatalos titkait is elfecsegte. Az ilyen indiskrét ember nem is +követelhet diskréciót s én mindent meg fogok írni.</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(fájdalmas +irigységgel)</i>. Az <i>Igazság</i>-ba fogja megírni?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Nem dolgozom már az +<i>Igazság</i>-nak. <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= +"Page_14">-14-</a></span> Azt szőröstül-bőröstül megvette a kormány +s én kiváltam a szerkesztőségből. Majd megírom egy másik lapnak. +Bár mostanában nem érdemes dolgozni egyiknek sem, az összes lapok +szatócskezekben vannak. Jövő esztendőre talán magam alapítok egyet +– a pénz már együtt van – akkor majd megmondjuk a <i>Magyar +Szabadság</i>-ra is az igazat.</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(sértetten)</i>. Pedig a mi +lapunk független lap.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Én önöknél mindent értek, csak +egyet nem: hogyan lehetséges az, hogy a kiadójuk még mindig szabad +lábon van? Ha nem halt volna meg Mátyás király és nem volna oda az +igazság, akkor az önök kiadója Illaván ülne, a szerkesztőjük pedig +a hülyék intézetében. Mióta van ön a lapnál?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Három hónap óta.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Ilyen későn kezdte?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Én most húsz esztendős +vagyok.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Én huszonkettő, de hét +esztendő óta vagyok ujságíró. Négy évvel ezelőtt már kormányt +buktattam.</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(a meglepetéstől +dermedten)</i>. Ön –?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(nyugodtan)</i>. Én. Az +ellenzéki képviselők, akik között nincs egyetlen intelligens ember, +azt képzelik, hogy ők buktatják a kormányokat. Pedig azokat az utca +buktatja és az <span class="pagenum"><a name="Page_15" id= +"Page_15">-15-</a></span> utca én vagyok. Szokott ön politikával is +foglalkozni?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Nem igen.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Tehát írói hajlamai vannak? +Fiatal koromban magam is írtam néha verset, de most már felhagytam +vele. Szamárság! Magyarországon csak egy jogosult szépirodalmi +műfaj van, a társadalmi regény. Ha volna időm, írnék egy regényt, +abban bemutatnám a magyar glóbuszt olyannak, amilyen. A +képviselőházat, az akadémiát, a bankokat. Magyarországon csak +kétféle ember van: olyan, aki lop és olyan, akitől lopnak. Az +előbbiek a zsiványok, az utóbbiak az együgyüek.</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(megbotránkozottan)</i>. +Kell még egy harmadik emberfajnak is lennie.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(naivan)</i>. Miért +gondolja?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Én példának okáért nem +lopok.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Mennyi fizetése van a +lapnál?</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(zavartan)</i>. Egyelőre +csak harmincöt forintom van.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Akkor tehát a második +osztályhoz tartozik, azokhoz, akiktől lopnak.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Az együgyüekhez?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Igenis. Minden +szerkesztőségben van egy ember, aki elvégzi az egész munkát. A +<i>Magyar Szabadság</i> szerkesztőségében ön ez az ember. Ön a +többiek helyett is dolgozik, önt meglopja mindenki, <span class= +"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> a kiadótól +kezdve, az utolsó riporterig mindenki. Ez az ország ma a szabad +lopás országa és ennek a zsidóság az oka.</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(megsemmisülten +hallgat)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Önt Kapuvárynak hívják?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Annak.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Ez nem jó név, szerénytelen +hangzásu, meglátszik rajta a magyarosítás.</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(megbotránkozottan)</i>. Az +én nevem nem magyarosított név.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(gúnyosan)</i>. Talán a +kedves nagyapját is Kapuvárynak hívták? Kapuvár talán az önök +családi dominiuma volt?</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(tüzesen)</i>. Igenis, +Kapuvár a mi családi dominiumunk volt és a Mátyás-korabeli +dédapámat is Kapuvárynak hívták.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(zavartan)</i>. Hát ön nem – +izraelita?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Római katolikus vagyok.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Úgy? Akkor bocsánatot kérek… +Én azt hittem, hogy már mindenki izraelita.</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(némi fölénnyel)</i>. Ön +az?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(bizonyos méltósággal)</i>. +Az vagyok, még pedig nem csak véletlenül, de meggyőződésből. A +zsidóság ennek a nemzetnek a kovásza. Ha mi nem volnánk, önök már +régen becsukhatták volna a boltot. Hová megy ön most?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. A lakásomra s onnan a +szerkesztőségbe. <span class="pagenum"><a name="Page_17" id= +"Page_17">-17-</a></span> <span class="pagenum"><a name="Page_18" +id="Page_18"><br /> +-18-</a></span></p> +<div class="figcenter" style="width: 582px;"><img src= +"images/i003.jpg" alt="ANDOR (… gonosz hidegvérrel elnéz" title= +"ANDOR (… gonosz hidegvérrel elnéz" /> +<p class="caption">ANDOR (… gonosz hidegvérrel elnéz András feje +fölött. Jól tudja, hogy az most majd megpukkad az irigységtől és +ebben neki nagy gyönyörüsége telik.)</p> +</div> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Kapuváry bácsi, mondok +magácskának valamit. Menjünk estére az orfeumba. Nekem jó emberem +az öreg Eisbart, majd szerzek tőle páholyt. Eljön?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Szívesen mennék, de nem +hiszem, hogy eleresszen a szerkesztőm.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Hogyis ne! Ha elviszi neki az +interjút, biztosan elereszti. Oda fogom magának adni az interjút. +Legalább megpukkad az <i>Igazság</i>, ha benne lesz a <i>Magyar +Szabadság</i>-ban. Szenzációs dolog, mondhatom, az öreg Alvin úgy +vallott, mint a parancsolat. Persze nem szabad elmondania, hogy +tőlem kapta.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Hogyan, át akarja nekem adni +–?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Igen, ha kartelre lép velem. +Ami híre önnek van, azt ideadja nekem, én pedig odaadom a magamét. +Egyelőre nekem nem kell semmi, mert nincs állásom, de majd ha lesz, +akkor hasznát fogom venni az ön értesüléseinek. Most azonban el +kell válnunk. Fölnézek egy percre Szilvásy báróékhoz, akik +földieim. Egy óra mulva találkozunk az Oceán-kávéházban, majd +átadom önnek a kész interjút, ott lemásolhatja. Estére pedig +elmegyünk az orfeumba. Ha esetleg nem volna ma pénze, az nem baj, +van nálam elég. Máskor majd ön fizet. Viszontlátásra Kapuváry +bácsi!</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Igazán nem tudom – +<span class="pagenum"><a name="Page_19" id= +"Page_19">-19-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(a kocsiba ül. A +kocsishoz:)</i> Dob-utca 72/b! <i>(Magában morfondiroz:)</i> +Megpróbálom Schwarz bácsival, hátha ad húsz forintot. Ha nem ad, +ami valószinü, akkor itt a felöltőm meg az órám. Úgyis meleg van +mostanában és mivel nincs foglalkozásom, nem is vagyok időhöz +kötve. Hanem ez a Kapuváry igazán derék fiu! Nagyon derék fiu!</p> +<div class="figcenter" style="width: 268px;"><img src= +"images/i002.png" alt="" title="" /></div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_20" id= +"Page_20">-20-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2><img src="images/ch02.png" alt="" title="" />II.</h2> +</div> +<p>Az Oceán-kávéház.</p> +<p>A kávéház budapesti mór motivumokkal tarkított félig bizánci, +félig barok ízlésben van berendezve. A padmaly képeit neves, de +rosszhírü művészek festették. A márványoszlopok közt hatalmas +tükrök és bronz kandeláberek pompáznak. A pénztárosnő arany +ikonesztázion alatt ül. Az asztalokon rengeteg magyar és külföldi +lap, amelyek között blazirtan turkál a törzsvendég. A pincérek igen +elegánsak; a vendégekről ez nem állítható. Tizenkét krajcár a +fekete kávé, amelyet ezer gyertyaerejü villamos lámpák fénye +mellett iszik meg az ember. Senki sem képes megérteni, hogyan élhet +meg a kávés. Igaz, hogy a kávés maga sem érti és a kávéház +ennélfogva sűrűn cserélgeti a gazdáját. <span class= +"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> A +pincérek, a vendégek és a pénztárosnők mindig ugyanazok, de minden +évnegyedben új kávés hajlong az ajtó mellett. Az új kávés többnyire +valami trafikos vagy ruhatisztitó, aki egy-két ezer forintot +takarított meg és akit elcsábít a fényes üzlet. Ha túlad a kis +pénzén, megint új trafikos vagy ruhatisztító lép az örökébe. +Szóval, az Oceán olyan üzlet, amely a gazdáiból táplálkozik és +mivel igen nagy üzlet, tehát sok gazdát fogyaszt.</p> +<p>A nagy tükör alatt van az írók asztala, amely önmagát – és ez a +kornak szóló keserü szemrehányás – a <i>Bolyhos-Asztal</i>-nak +nevezi. Tagjai olyasmit képzelnek magukról, hogy ők ádáz harcban +vannak a társadalommal, de különösen az irodalommal. Ennek a +harcnak vannak vezérei és névtelen hősei, győzelmei és vereségei, +árulói és martirjai. A harci lárma olykor betölti a kávéházat és +megrészegíti a küzdőket. Igen fáj nekik, hogy sem a társadalom, sem +az irodalom nem akar róla tudomást venni, hogy ők harcban vannak +vele. Az asztal álmainak tárgya egy nagy napilap alapítása, +„amelyben mindent meg lehet írni“. Egyelőre az asztal tagjai +különböző pénzszerző sajtóvállalatok tüzérségi ütegeibe vannak +beosztva, mint névtelen közlegények.</p> +<p>Most négyen ülnek az asztal körül: három ujságíró és egy fiatal +ügyvéd. Az ügyvéd jó családból való, vagyonos fiu, amellett +szerény, okos <span class="pagenum"><a name="Page_22" id= +"Page_22">-22-</a></span> és művelt ember. Egyetlen hibája, hogy +nagyon kedveli az ujságírókat. Ezek viszont mélységesen lenézik őt, +az embert és mesterségét egyaránt nagyképünek és nevetségesnek +találják, olykor azzal is gyanusítják, hogy titokban +uzsoráskodik.</p> +<p>Gombos Andor belép a kávéházba. Frakkban van. Az ajtóban egy +ismeretlen egyén fogadja mély meghajlással. Andor visszahökken, +valami rút gyanu fogja el, hogy a hajlongó egyén az ő hajdani +szabója. A főpincértől megtudja aztán, hogy ez az <i>új úr</i>.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(a bolyhos asztalhoz +lép)</i>. Adj Isten! Nem járt itt Kapuváry András?</p> +<p><span class="smcap">A főbolyhos</span>. Gomboska, maga undorító +azzal a Kapuváry Andrással. Hét hónap óta mindig vagy maga keresi +őt, vagy ő magát. Mikor fognak már végleg egymásra találni?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Gyerekek, én nem értem, hogy +tudtok nyugodtan ülni. Olvastátok a <i>Heti Lapok</i>-at?</p> +<p><span class="smcap">Az albolyhos</span>. Ki olvassa egyáltalában +a <i>Heti Lapok</i>-at?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Egy verse van benne Andrásnak +– egy verse…</p> +<p><span class="smcap">A mellékbolyhos</span>. Szerelem vagy +hazafiság? Életuntság vagy játszi humor?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Én elég cinikus fráter vagyok, +nem fogok tüzet egykönnyen, de lelkemre mondom, ilyen verset nem +írtak Arany János óta. <span class="pagenum"><a name="Page_23" id= +"Page_23">-23-</a></span> <span class="pagenum"><a name="Page_24" +id="Page_24"><br /> +-24-</a></span></p> +<div class="figcenter" style="width: 768px;"><img src= +"images/i004.jpg" alt="A FŐBOLYHOS. Gomboska, maga undorító" title= +"A FŐBOLYHOS. Gomboska, maga undorító" /> +<p class="caption">A FŐBOLYHOS. Gomboska, maga undorító azzal a +Kapuváry Andrással. Hét hónap óta mindig vagy maga keresi őt, vagy +ő magát!…</p> +</div> +<p><span class="smcap">Az albolyhos</span>. Miért éppen Arany óta? +Miért nem Petőfi óta?</p> +<p><span class="smcap">A főbolyhos</span>. Mondja, Gomboska, de +komolyan: igazán elolvasta maga Aranyt meg Petőfit?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Kedves mester, ön egészen +hülye lett, amióta tőkepénzes. Adjon nekem holnapig tíz +forintot!</p> +<p><span class="smcap">A főbolyhos</span> <i>(a lapja olvasásába +mélyed)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(leül)</i>. És ilyen +embernek, mint Kapuvárynak, riportot kell csinálni! Igazán gazember +az egész magyar sajtó.</p> +<p><span class="smcap">Az albolyhos</span>. Hát én nem csinálok +riportot? És te nem csinálsz? És ő nem csinál? Mindenki azt +csinál.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(meggyőződéssel)</i>. Én +riportot csinálok, mert azt tartom, hogy csak a riporter az igazi +ujságíró. Te pedig ne hasonlítsd össze magadat Kapuváryval. Annak a +fiunak van esze és szive, az hisz, szeret és érez.</p> +<p><span class="smcap">Az albolyhos</span>. Aj!</p> +<p><span class="smcap">A főbolyhos</span>. Gombos úr, ki fogjuk +innen vezettetni.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(hizelegve veregeti a +főbolyhos térdét)</i>. Kedves mester, tíz forintot! <i>(Kínos +szünet után.)</i> Kapuváryban megvan a nagy alkotók naivitása. +Shakespeare is naiv volt.</p> +<p><span class="smcap">A főbolyhos</span>. Elolvasta maga +Shakespearet?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. A naivitás! Az alkotó, szűzies +naivitás! <span class="pagenum"><a name="Page_25" id= +"Page_25">-25-</a></span> Mi nem vagyunk naivok egy cseppet sem. Mi +mindent tudunk, mindent értünk, keresztül látunk minden szitán, +éppen azért kell nekünk egész életünkön át riportot írnunk. Kedves +mester, ön példának okáért a világ legokosabb embere. A kaszirnő is +azt tartja. Ön sokkal élesebb eszü, mint volt Kisfaludy vagy +Vörösmarty, éppen azért az ön heti csevegései, amelyekkel a +<i>Magyar Szabadság</i> hasábjait be szokta mocskolni, egyszerüen +utálatosak. Holnap egyébként elmegyek Gyulai Pálhoz és felolvasom +neki Kapuváry két versét. Ha nem ajánlja be rögtön a Kisfaludyba, +akkor –</p> +<p><span class="smcap">Az albolyhos</span>. Akkor –?</p> +<p><span class="smcap">A főbolyhos</span> <i>(tíz forintot tesz az +asztalra)</i>. A dolog ugyanis annyiban van, hogy Gombos súlyosan +megterhelt egyén. A nagyapja házizsidaja volt valami úriembernek és +Gombos is a házizsidóság titkos perverzitásában szenved. +Figyeljétek meg, Gombosnak mindig van egy keresztény barátja, +akiért rajong, akiért lót-fut és akit kiszolgál. Ő ezt önzetlen +barátságnak nevezi, pedig ez átöröklött rabszolgahajlama neki. +Egyszer meg is járta már. Kitudódott ugyanis, hogy az úriember, aki +mellett ő akkor a házizsidó szerepét játszotta, maga is +kikeresztelkedett izraelita. Gombos nagyapja, az öreg Gomperz, +megfordult a sírjában… <span class="pagenum"><a name="Page_26" id= +"Page_26">-26-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(zsebre teszi a tíz +forintot)</i>. Kedves mester, ha ingyen megerőlteti a kis +csirkeelméjét, hogy fogja majd holnap megírni a <i>Magyar +Szabadság</i> heti csevegését?</p> +<p><span class="smcap">Az ügyvéd</span>. Én elolvastam a Kapuváry +versét, mondhatom, nagyon tetszett…</p> +<p><span class="smcap">A főbolyhos</span> <i>(megvetően +végigméri)</i>.</p> +<p><span class="smcap">A mellékbolyhos</span>. Nem kisebb polgári +per az, uram!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(élesen)</i>. Ügyvéd úr, +jegyezze meg magának: Kapuváry úr nem szorult az ön védelmére!</p> +<p><span class="smcap">Az ügyvéd</span> <i>(békülékenyen)</i>. +Hiszen csak úgy mondtam…</p> +<p><span class="smcap">Mind</span> <i>(kétségbeesetten összenéznek, +mintha azt akarnák mondani:</i> Micsoda állat!)</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Gyerekek, Kapuváry nekem +fölolvasott egy részletet a drámájából is.</p> +<p><span class="smcap">Az albolyhos</span>. Jambusokban, +remélem?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(elszántan)</i>. Igenis, +jambusokban! Nevettek ezen? Majd pukkadni is fogtok még! Én is +nevetségesnek találtam eddig a verses drámát, mivel elavultnak +tartottam a műfajt…</p> +<p><span class="smcap">A mellékbolyhos</span>. Halljátok? Ő +műfajról beszél! Hol késnek az önkéntes mentők?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. De most azt mondom nektek, a +fiu rácáfolt a mi kávéházi bölcseségünkre. Az én ösztönöm +csalhatatlan! Wekerlének is én mondtam meg, hogy miniszter lesz +belőle és most föl <span class="pagenum"><a name="Page_27" id= +"Page_27">-27-</a></span> merném tenni az életemet egy pikkoló +kapuciner ellenében, hogy Kapuváry egypár esztendő alatt oly +magasra fog emelkedni, ahová mi el se látunk a +vakondokszemünkkel.</p> +<p><span class="smcap">Az albolyhos</span>. Oly magasra, hogy meg +sem ismeri többet a fullajtárját, aki az útját egyengette.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(gondolkozás után)</i>. +Meglehet. De a jövő Petőfi fullajtárjának lenni: az is valami!</p> +<p><span class="smcap">A főbolyhos</span> <i>(szinte +meghatottan)</i>. Nini, hiszen Gombos komolyan beszél? Pincér, +hamar a <i>Heti Lapok</i>-at! Hadd lám már azt a verset!</p> +<p>A főbolyhos belemerül a rövid vers olvasásába. Mind elhallgatnak +az asztalnál. Andor figyeli az olvasó arcát; közbe belesápad az +izgatott várakozásba.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Nos –?</p> +<p><span class="smcap">A főbolyhos</span> <i>(az asztalra teszi a +lapot és vállat von)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Kedves mester, igen kérem, ne +dícsérje előttem a verset, mert ha megdícsérné, akkor biztos volnék +benne, hogy rossz. Én ugyanis régóta tudom, hogy ön olyan irigy +természetü, akár az eb.</p> +<p><span class="smcap">A főbolyhos</span> <i>(komolyan)</i>. Pedig, +fiam, ez jó vers!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(megdöbbenve)</i>. Komolyan +mondod, öreg?</p> +<p><span class="smcap">A főbolyhos</span>. Jó vers!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(sugárzó arccal)</i>. Nos, +mit mondtam? <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= +"Page_28">-28-</a></span> Arany óta az első igaz tehetség. Ámbátor, +ha azt mondom: Arany óta – ez csak egyike azoknak a nyomorult +koncesszióknak, aminőket a legtisztességesebb ember is kénytelen +tenni az Akadémiának. Nekem van Aranyról egy külön véleményem, +egyszer majd meg fogom írni –</p> +<p>E pillanatban Kapuváry András belép a kávéházba. Az <i>új úr</i> +mély meghajlással fogadja.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Ott jön a fiu! Nem talál ide! +<i>(Fölkel, Kapuváryhoz siet.)</i> Gyere az asztalunkhoz, a fiúk +boldogok lesznek, ha megismerhetnek, valamennyien nagy tisztelőid… +Egy emberre vigyáznod kell azonban – ott ül az asztal végében, – +valami uzsorás fiskális, az nem tartozik közibénk…</p> +<p>Bemutatás. András igen nyájasan fog kezet mindenkivel, kivéve az +ügyvédet, akit Andor utasítása szerint csak hűvös meghajlással +köszönt. A szerény, de biztos modora, meg a leányosan szép arcra +tüstént megtetszik mindenkinek, leginkább az ügyvédnek.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Éppen rólad beszéltünk, vagyis +inkább a versedről. A bolyhos mester azt mondta – pedig a mester +ugyancsak kemény kritikus, – hogy a te versed irodalmi szenzáció. A +világ még sokat fog róla beszélni.</p> +<p><span class="smcap">A főbolyhos</span> <i>(akadémikus fölény +hangján)</i>. Bocsánat, én nem azt mondtam! A szenzáció szót semmi +esetre sem használtam. A jó versnek nem <span class= +"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> +<span class="pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30"><br /> +-30-</a></span> is szabad szenzációsnak lenni, mivel a szenzáció +szóval az erős, de rövid hatásokat szoktuk jelezni. A Kapuváry úr +verse sokkal művészibb munka, semhogy ezzel a jelzővel illetni +lehetne.</p> +<div class="figcenter" style="width: 330px;"><img src= +"images/i005.jpg" alt="A FŐBOLYHOS" title="A FŐBOLYHOS" /> +<p class="caption">A FŐBOLYHOS</p> +</div> +<p><span class="smcap">Az albolyhos</span> <i>(közbevág)</i>. Ugyan +mennyi honoráriumot fizetett a szerkesztő?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(egy gyilkos pillantást vet +a bolyhosra, egy második pillantással pedig mintegy a társaság +nevében bocsánatot kér Andrástól)</i>. Kapuváry nem ír pénzért, +neki passziója az írás – ő nem szorult rá.</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(naiv hangon)</i>. Óh, +nagyon is rászorulnék!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(előkelően)</i>. No igen, +mert független szeretnél lenni a családodtól – <i>(a +társasághoz)</i> Kapuváry édesatyja főispán volt.</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(fülig pirulva)</i>. Az +édesanyám özvegyasszony és igen szűk viszonyok közt él…</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(egy utolsó vakmerő +kisérlettel meg akarja menteni a barátja arisztokratikus +nimbusát)</i>. Úgy nézzetek erre a fiatal úrra, hogy ugyancsak +viharos mullja van. Sokat költött, tengerpénzt vert el lóversenyen, +szeparéban – mit tudom én hol… Most persze bekövetkezett a hét +sovány esztendő…</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Igazán nem értem, honnan +veszed ezeket. Valami ellenségem terjeszthet rólam ilyeneket.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(magában)</i>. Micsoda +borju! <span class="pagenum"><a name="Page_31" id= +"Page_31">-31-</a></span></p> +<p><span class="smcap">András</span>. Én sohasem költhettem, az +iskoláimat is stipendiumokkal végeztem.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(a stipendium szó hallatára +vérvörös lesz)</i>.</p> +<p><span class="smcap">A főbolyhos</span> <i>(a stipendium szó +hallatára atyai jóindulattal néz Andrásra)</i>. Hallom, a kollega +úr most egy igen érdekes drámán dolgozik?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Próbálkozom a darabírással, +de most oda jutottam, hogy nem tudok se előre, se hátra menni. A +redakció is sok időmet veszi el.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Ki fogunk valamit eszelni, +hogy ellehess redakció nélkül is.</p> +<p><span class="smcap">A főbolyhos</span>. Persze, az jó volna! +Nagyon érdekelne, ha részletesebben megismerhetném a drámai +terveit, föltéve, hogy ez nem ellenkezik az elveivel.</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(elpirulva)</i>. Óh, én +örülök, ha valaki meghallgat türelemmel.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(növekedő +féltékenységgel)</i>. De hiszen mi ma még társaságba megyünk! +Gyerünk! Gyerünk!</p> +<p>Búcsúzás. András mindenkivel melegen kezet szorít, csak az +ügyvéddel nem. A főbolyhos fölszólítja Andrást, hogy +szerencséltesse máskor is az asztalukat.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(mialatt a pincér rájuk adja +a kabátjukat)</i>. Miféle szerencsétlen ötlet tőled, hogy ezeknek a +drámádról beszéltél?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Miért ne? A főbolyhos eszes +embernek látszik. <span class="pagenum"><a name="Page_32" id= +"Page_32">-32-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Az? Állat! Makkot neki, nem +gyöngyöt! <i>(Indulás közben.)</i> Megkaptad már a versedért a +honoráriumot?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Még nem.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Vigyázni kell az öregre, ő egy +trabukkó szivarral szokta kifizetni az embereket. Majd együtt +megyünk hozzá és akkor meg fogja érteni, hogy veled nem teheti azt, +amit másokkal szokott. Tőlem nagyon fél. Tőlem mindenki fél. +Megbocsáss, hogy beleavatkozom a dologba, de ti gyaurok nem tudtok +bánni a pénzzel. Jó fiúk vagytok, de valamennyiteket örökös gyámság +alatt kellene tartani… <i>(Az ajtóban álló új kávésban most +véglegesen megismeri a volt szabóját, akivel még némi leszámolni +valója volna – most hirtelen felgyűri a kabátja gallérját és +gyorsan kioson az utcára.)</i></p> +<div class="figcenter" style="width: 208px;"><img src= +"images/i003.png" alt="" title="" /></div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_33" id= +"Page_33">-33-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2><img src="images/ch03.png" alt="" title="" />III.</h2> +</div> +<p>Kapuváry András özvegy édesanyjának lakása az Üllői-út egyik +sarokházának második emeletén. A lakás nem nagy, de nem is kicsi, a +berendezése nem gazdag, de nem is mondható szegényesnek; némileg az +ideiglenes szállás benyomását teszi, egyébként sem különbözik +azoktól a nyolcszázezer forintos lakásoktól, amelyekben a +Budapestre szoruló, korlátolt jövedelmü vidéki úricsaládok tanyázni +szoktak. A szalon nagy sarokszoba. A butor részben divatos +budapesti kárpitosmunka, részben pedig vidéki ócskaság, amely +évekig a padláson pihent, míg aztán divatba jöttek az antikvitások +s újra használatba került. A falak üresek. A szalonban nagy +petróleumlámpa ég. A légszesz ugyan be van vezetve a lakásba, de +Kapuváryné fél a gázrobbanástól <span class="pagenum"><a name= +"Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> meg a gázmérgezéstől s azért +petróleumot éget.</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(kivülről becsönget az +előszoba ajtaján)</i>. Tíz perc alatt átöltözöm, te addig +elbeszélgetsz az édesanyámmal, aztán elmegyünk a szilasi Szinger +báljára.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Én tulajdonképpen az utcán is +megvárhattalak volna.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Már mért várnál meg az utcán, +mikor különben is meg akarlak ismertetni a családommal!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. De hátha rossz időben +érkezünk? Ha a méltóságos asszonynak valami dolga van –?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Akkor meg fogja mondani, hogy +dolga van.</p> +<p>Egy öreg parasztasszony jött ki égő gyertyával s ajtót nyitott +nekik. András bevezeti Andort a szalonba. Kapuváryné – fehérhaju, +mogorva arcu asszonyság – az asztal mellett ül és pasziánszot +rak.</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(kezet csókol +édesanyjának)</i>. Bemutatom Gombos Andort, legjobb barátomat.</p> +<p><span class="smcap">Kapuváryné</span> <i>(leteszi a +szemüvegét)</i>. Hogy mondtad, fiam?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Gombos Andor, akit annyit +emlegettem már!</p> +<p><span class="smcap">Kapuváryné</span>. Isten hozta minálunk. +Tessék leülni minálunk. <span class="pagenum"><a name="Page_35" id= +"Page_35">-35-</a></span></p> +<p><span class="smcap">András</span>. Adjanak neki egy cigarettát, +majd én átöltözködöm addig. Hol van Mici? Mici! <i>(A szomszéd +szobába el.)</i></p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(magában elmélkedik)</i>. +Milyen érdekes öreg hölgy! Sok bánata lehetett életében, de +látszik, hogy méltósággal tűrte…</p> +<p><span class="smcap">Kapuváryné</span>. Gombos úr is ujságíró? +Andrásnak most sok ujságíró barátja van.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Andrásnak mindenki barátja, őt +mindenki szereti. Ő az ujságírók büszkesége, a magyar irodalom +reménysége. Ma is olyan verset írt, hogy egész Budapest lázban van +tőle. Ahol megfordultam, a képviselőházban, a kereskedelmi bankban, +a lóvasúton: mindenütt András verséről beszélnek. A méltóságos +asszony nagyon boldog lehet? <i>(Nota bene Andor el is hiszi, amit +mond.)</i></p> +<p><span class="smcap">Kapuváryné</span>. Szép, szép – de legalább +tenné le a jogi vizsgáit!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(kicsinylőleg, de az +édesanya bogarát tiszteletben tartva, mosolyog)</i>. Hiszen ha +Andrásnak kedve lesz hozzá, megteheti azt is. Neki az semmiség!</p> +<p><span class="smcap">Kapuváryné</span>. A boldogult uram mindig +mondta, hogy manap az ügyvédi diploma többet ér a nemesi +levélnél.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(elnéző mosollyal)</i>. +Bocsánatot kérek, méltóságos asszonyom, az úgynevezett kvalifikáció +a lelki szegénység mankója. Én személyesen <span class= +"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> ismerem az +összes egyetemi tanárokat, de nem ismerek köztük egyet sem, akitől +András valamit tanulhatna. Azok az urak elnyomorítják a szellemet +és középszerűségeket nevelnek. Hogy valaki aljegyző lehessen, ahhoz +kvalifikációra van szüksége; de a Kossuth Lajosoktól, a Deák +Ferencektől, a Petőfi Sándoroktól senki sem kért még diplomát. +Magyarországnak ma az a baja, hogy nagyon sok a diplomás, de kevés +az intelligens embere. Személyesen ismerem az összes minisztereket +és mondhatom, nincs köztük intelligens ember, bár mind diplomások. +Az olyan tehetségnek, mint az Andrásé, szabadon kell fejlődnie. Ha +egyszer kedve kerekedik, hogy részt kérjen az úgynevezett +közéletből, akkor lehet képviselő, pártvezér vagy államtitkár, sőt +miniszter. Én ezt ugyan nem ajánlanám neki, mert nálunk a politika +nem intelligens embernek való mesterség.</p> +<p><span class="smcap">Kapuváryné</span> <i>(aki semmit sem értett +az egészből)</i>. Én azonban nagyon szeretném, ha letenné a +vizsgáit és elmenne a pestvidéki törvényszékhez aljegyzőnek.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(megdöbbenve nézi az anyát, +magában elmélkedik)</i>. Mennyi rövidlátás, mennyi megrögzött +előitélet! De azért tiszteletreméltó és megható! Most már értem, +hogy miért kell tönkremennie ennek a nemes, de gyámoltalan +fajtának!</p> +<p><span class="smcap">Mici</span> <i>(huszonhat esztendős, +asszonyos formáju <span class="pagenum"><a name="Page_37" id= +"Page_37">-37-</a></span> leány; nagyon hasonlít Andrásra, tehát +csinos)</i>. Jó estét!</p> +<p><span class="smcap">Kapuváryné</span> <i>(bemutatva)</i>. Az +András jóbarátja – Mici leányom.</p> +<p><span class="smcap">Mici</span> <i>(egy japáni skatulyát tesz az +asztalra, aztán mosolyogva kezet fog Andorral)</i>. Jó estét! +Hozzák már a teát…</p> +<p><span class="smcap">Kapuváryné</span> <i>(kinyitja a japáni +skatulyát)</i>. Van regália média?</p> +<p><span class="smcap">Mici</span> <i>(mindig mosolyogva, – mivel +tudja, hogy a derült kifejezés csinossá teszi az arcát)</i>. András +hozott. Pipás ember maga, Gombos?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(elbájoltnak érzi magát, +majd hirtelen kerekedett lovagias görcs vesz rajta erőt)</i>. +Dohányos vagyok, de a becsületszavam köt, hogy hölgytársaságban +sohasem dohányzom. <i>(Kis gondolkozás után.)</i> Az édesanyám +vette a szavamat, régidivatu asszony volt szegény.</p> +<p><span class="smcap">Mici</span> <i>(mosolyog)</i>. De furcsa! +<i>(Cigarettára gyujt.)</i> Magam nagy dohányos vagyok.</p> +<p><span class="smcap">Kapuváryné</span>. Pedig nem leánynak való, +– de hiába mondja neki az ember! <i>(Rágyujt egy regália +médiára.)</i></p> +<p>A vén parasztasszony behozza a teát. Mici – égő cigarettával az +ajkai közt – tölt a csészébe.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(megsemmisülten ül a +puffján, rágja az ajkát s miközben nagyon utálja önmagát, magában +így elmélkedik:)</i> Állat vagyok! Állat! Örök <span class= +"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> időkre +nevetségessé tettem magam… Mit fognak rólam gondolni? Mit tegyek +most? Legjobb volna kiugrani az ablakon.</p> +<p><span class="smcap">Mici</span> <i>(teát ad neki, +jószívvel)</i>. No – gyújtson már rá!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(tompán)</i>. Köszönöm, nem! +<i>(Inkább széttépetné magát, semhogy rágyújtson.)</i></p> +<p><span class="smcap">Mici</span>. Miféle bálba mennek maguk +ma?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(kissé restelkedve)</i>. A +szilasi Szinger báljába.</p> +<p><span class="smcap">Mici</span>. Ki az a Szinger?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Parvenü! Az Andrássy-úton +lakik.</p> +<p><span class="smcap">Mici</span>. Csak nem az a Szinger, aki +megvette a Temesváry-uradalmakat?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. De az!</p> +<p><span class="smcap">Kapuváryné</span> <i>(nagy tisztelet +hangján)</i>. Nálunk úgy hívják, hogy az arany-Szinger. Roppant +gazdag ember – a Temesváry-uradalom maga húszezer hold. És micsoda +kastély!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Igen – az öreg sokat +panamázott össze. Erről is kellene egyszer egy regényt írni…</p> +<p><span class="smcap">Mici</span> <i>(lázas érdeklődéssel)</i>. +Úgy mondják, hogy az Andrássy-úti palotáját nagyon szépen rendezte +be?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Van ott minden, was gut und +theuer ist – főleg pedig aranyozás, sok aranyozás… Kérem, a +dohányzó szobája a velencei doge fogadószobájának a másolata – nem +mulatságos ez? <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= +"Page_39">-39-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Mici</span> <i>(növekedő áhitattal)</i>. S +maga jól ismeri őket?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Én mindenkit jól ismerek. Az +asszony nagyon szereti az írókat meg a művészeket.</p> +<p><span class="smcap">Mici</span>. Elegáns asszony?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Inkább kövér, mint +elegáns.</p> +<p><span class="smcap">Kapuváryné</span> <i>(András fiára +gondol)</i>. Van felnőtt leánya?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Igen, Szinger Ada – most lesz +tizennyolc esztendős.</p> +<p><span class="smcap">Kapuváryné</span> <i>(megint Andrásra +gondol)</i>. Ejnye – ejnye! <i>(Mély csönd.)</i></p> +<p><span class="smcap">Mici</span> <i>(magában)</i>. András olyan +sokáig öltözik, mint egy vénkisasszony. Mit kezdjek addig ezzel az +emberrel? <i>(Fenn.)</i> Gombos, szereti maga a zenét?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Életem egyetlen nagy +szenvedélye!</p> +<p><span class="smcap">Mici</span>. Játsszék valamit! <i>(Kinyitja +a zongorát.)</i></p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(restelkedve)</i>. Nem tudok +zongorázni.</p> +<p><span class="smcap">Mici</span> <i>(leül és valami Chopin-féle +mazurt játszik, nem is nagyon rosszul)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Kapuváryné</span> <i>(a zene hallatára +ösztönszerüleg a kártya után nyul és pasziánszot kezd +rakni)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(a teáját issza, Mici +profilját nézi, közbe magában elmélkedik)</i>. Nagyon jól érzem +magamat. Soha életemben még ilyen jól nem éreztem magamat… Ennek a +háznak tiszta és előkelő a levegője… Milyen bájos a lány, amikor +zongorázik! Tiszta és bájos! Vajjon hozzá menne-e egy zsidó +emberhez, ha az illető kikeresztelkednék <span class= +"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> a +kedveért? Azt hiszem, ha szeretné, akkor hozzámenne. A zsidó ember +a legjobb férj és a keresztény nő a legjobb asszony… A keresztény +férfi mind kártyás, a zsidó nő mind puccos… Én meg tudnám érteni +ennek a leánynak az érzékeny és büszke lelkét… Nem szeretem ezt a +leányt, mert én szilasi Szinger Adát szeretem, de feleségül tudnám +venni, hogy védője és barátja legyek és hogy minden este +zongorázzon nekem… Vajjon sejti-e, hogy mit gondolok most? Talán +sejti, mert ő rendkívüli nő…</p> +<p><span class="smcap">Vidovics báró főhadnagy</span> <i>(belép a +szobába. A bárónak furcsa pisze orra és alacsony homloka van, egy +kicsit mintha kancsal is volna, de azért mégis csinos fiu: magas, +vállas, elegáns. A modora katonásan léha, konfidens, de nem +ellenszenves)</i>. Kisztihant!</p> +<p><span class="smcap">Kapuváryné</span> <i>(egy haragos +kotlópillantást vet a báróra, aztán a kártyák fölé hajlik)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Mici</span> <i>(abbahagyja a játékot)</i>. +Jó estét, Artur! <i>(Bemutatja az urakat egymásnak.)</i> Az András +jóbarátja – a vőlegényem.</p> +<p><span class="smcap">A báró</span>. Jó estét! <i>(Hátat fordít +Andornak, a zongorához lép s félhangon beszélgetni kezd +Micivel.)</i></p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(magában elmélkedik)</i>. Ez +a báró egy paraszt… Úgylátszik, nem tetszik neki az orrom… Ha nem +volnék itt vendég, belekötnék… Biztos, hogy rossz vívó és nem is +bátor ember… A sneidig katonák alapjában véve mind gyávák… +<span class="pagenum"><a name="Page_41" id= +"Page_41">-41-</a></span> <span class="pagenum"><a name="Page_42" +id="Page_42"><br /> +-42-</a></span> Ez a leány is üres perszonának látszik… Egészen +üresnek… <i>(Kapuváryné mellé ül és gibicel neki.)</i></p> +<div class="figcenter" style="width: 693px;"><img src= +"images/i006.jpg" alt="MICI. Miféle bálba mennek maguk ma?" title= +"MICI. Miféle bálba mennek maguk ma?" /> +<p class="caption">MICI. Miféle bálba mennek maguk ma?</p> +<p class="caption">ANDOR. A szilasi Szinger báljába.</p> +</div> +<p><span class="smcap">Mici</span> <i>(halkan a báróhoz)</i>. +Artur, maga lehetetlen alak.</p> +<p><span class="smcap">A báró</span>. Miért? Mi?</p> +<p><span class="smcap">Mici</span>. Miért bánik olyan furcsán ezzel +az ujságíróval?</p> +<p><span class="smcap">A báró</span>. A nyakába kellett volna +borulnom? Mi?</p> +<p><span class="smcap">Mici</span>. Egy kicsit szivesebb lehetett +volna hozzá – nagyon jó barátja Andrásnak.</p> +<p><span class="smcap">A báró</span> <i>(lopva végigméri +Andort)</i>. Kutya gusztus. De majd megbékítem! <i>(Andorhoz lép, +igen melegen és igen szemtelenül.)</i> Ugy-e, kedves barátom, te +író vagy? Az önkénteseink közt van egy iró – intelligens fiu és +elég jól lovagol – szilasi Szinger-fiu… Ismered?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Ismerem, de nem író. Nem +minden zsidó író.</p> +<p><span class="smcap">A báró</span> <i>(rendületlen +nyugalommal)</i>. Én azt hittem, hogy író. Én nagyon szeretem a +svadronban az írókat, mert vallás ide, vallás oda, ők tanulékonyak +és tisztességtudók, reggel nem alusszák el a rukkolást. Szoktál +lovagolni?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Mostanában ritkán.</p> +<p><span class="smcap">A báró</span>. De versenyeken mintha +láttalak volna?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Igen, oda el szoktam +menni.</p> +<p><span class="smcap">A báró</span>. Derék! <i>(Visszatér Micihez, +aki ismét játszik a zongorán)</i> <span class="pagenum"><a name= +"Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> <span class= +"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44"><br /> +-44-</a></span></p> +<div class="figcenter" style="width: 337px;"><img src= +"images/i007.jpg" alt="MICI. Artur, maga lehetetlen alak." title= +"MICI. Artur, maga lehetetlen alak." /> +<p class="caption">MICI. Artur, maga lehetetlen alak.</p> +<p class="caption">A BÁRÓ. Miért? Mi?</p> +</div> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(magában elmélkedik)</i>. Ez +a báró olyan buta, mint az éjszaka. Nem lehet rá haragudni, mert +kedves kölyök. Igazi katona. Ezekből szép pár lesz – öröm rájuk +nézni!</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(frakkban, fehér +nyakkendővel belép a szomszéd szobából)</i>. Megvagyok – mehetünk! +Szervusz, Artur!</p> +<p><span class="smcap">A báró</span>. Szervusz! Jó, hogy látlak. +Te, van kedved a holnapi vadászpiknikre menni?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Ha van ingyen jegy, akkor +szivesen.</p> +<p><span class="smcap">A báró</span>. Táncosok számára van.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Akkor kérek kettőt. Elviszem +a barátomat is.</p> +<p><span class="smcap">A báró</span>. Miféle barátodat?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Ezt ni – Gombos Andort.</p> +<p><span class="smcap">A báró</span>. Hjah, persze! Igen! Hanem +kérlek, baj van, annyira kapkodták a jegyeket, hogy most már +mindössze csak egy van…</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(elpirul és Andorra tekint. +Gőgösen)</i>. Akkor köszönöm, magam se megyek. <i>(Andorhoz:)</i> +Induljunk, ha úgy tetszik? <i>(Búcsuzás.)</i></p> +<p><span class="smcap">A báró</span> <i>(melegen kezet szorít +Gombos Andorral)</i>. Szervusz, kedves barátom!</p> +<p><span class="smcap">Mici</span> <i>(miután a fiúk már künn +vannak, a báróhoz szól)</i>. Maga igazán lehetetlen alak!</p> +<p><span class="smcap">A báró</span>. Miért? Mi?</p> +<p><span class="smcap">Mici</span>. Minek tegezte, kedves +barátomozta Gombost? <span class="pagenum"><a name="Page_45" id= +"Page_45">-45-</a></span></p> +<p><span class="smcap">A báró</span>. Hiszen úgy se látom többet +ebben az életben.</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(az utcán)</i>. Fuj, ki nem +állhatom ezt a svihákot!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Miféle svihákot?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Vidovicsot…</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(hosszu szünet után)</i>. +András, te nem képzeled, hogy milyen nobilis érzésü ember vagy!</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Mi vagyok?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Összes ismerőseim közül az +egyetlen ember, akit komolyan veszek. Azért veszlek komolyan, mivel +te is komolyan veszesz mindent, még az elveidet is komolyan veszed. +Egész Magyarország liberális, de azért senki ki nem állhatja a +zsidót. A zsidó maga se. Koppaszd meg az izraelitát és előtted áll +az antiszemita. Én magam fanatikusan gyűlölöm a fajtámat. Ha én +báró volnék és huszárfőhadnagy, magam se hívnék a piknikemre +rendezetlen felekezeti viszonyok közt élő riportereket. Vidovics +bárónak tehát igaza van és én nem is haragszom rá.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Vidovics báró tartsa +szerencséjének, ha szóba áll vele egy olyan úr, mint te vagy. Te +bolond vagy, az igaz, de azért van eszed és van szíved. Ő azonban +svihák, aki két esztendő óta ott kosztol nálunk, bolondítja a +nővéremet, pedig jól tudja, hogy nem fogja elvenni soha. A nővérem +egyébként okos leány, de ezzel az emberrel <span class= +"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> szemben +teljesen elvesztette az eszét. Az édesanyám már másfél esztendő óta +nem beszél vele, azért ő mégis nálunk van minden este. Én magam +égek a vágytól, hogy kidobhassam. Szóval, szép családi életet +élünk!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. És mért nem fogja elvenni a +nővéredet?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Mert kaucióra valója +egyikünknek sincs. Már felségfolyamodást is írtak, de +eredménytelenül.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(magában morfondiroz)</i>. +Különös, hogy ilyen család zavarba jöhet rongyos harmincezer +forintért! Amint pénzről van szó, rögtön kitünik, hogy milyen +gyámoltalanok a keresztények… Pedig tenni kell valamit, hogy +összeházasodhassanak… Talán valamelyik bankigazgató ismerősömmel +kellene beszélni? Vagy Mulleroy táborszernaggyal, hogy protezsálja +a felségfolyamodásukat?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Itt vagyunk már a +Szinger-palotánál.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Gyalog menjünk be?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Ha eddig gyalog jöttünk –</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Visszamehetnénk a sarokig, ott +kocsira ülhetnénk… A cselédek mégis más szemmel nézik az embert, ha +gummikeréken jön…</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Gyere, bolond! <i>(Belép a +kapun.)</i> <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= +"Page_47">-47-</a></span> <span class="pagenum"><a name="Page_48" +id="Page_48"><br /> +-48-</a></span></p> +<div class="figcenter" style="width: 228px;"><img src= +"images/i008.jpg" alt="SZILASI SZINGER ÚR" title= +"SZILASI SZINGER ÚR" /> +<p class="caption">SZILASI SZINGER ÚR</p> +</div> +<div class="chapter"> +<h2><img src="images/ch04.png" alt="" title="" />IV.</h2> +</div> +<p>Szilasi Szinger úrnak Andrássy-úti palotájában vagyunk. A palota +– melyet egyébként sok művészi ízléssel és előkelő pazarlással +rendezett be a gazdája – fényesen ki van világítva és zsúfolva +emberekkel. A földszinten van a nagy ebédlő is, a híres +Munkácsy-képpel. Az emeletre nyilik a fehérstukkós terem – ott most +táncolnak – és több férfi- és női szalon, könyvtár, dohányzó.</p> +<p>A palota zsúfolva van emberekkel. Akik fenn vannak az emeleten, +azok lekivánkoznak a buffet-be; akik lenn vannak, azok minden áron +föl akarnak menni a táncterembe – a lépcsőn tehát folyton +tolonganak, meg-megrekednek az összekapaszkodott párok.</p> +<p>A házigazda a lépcső legfelső fokán áll. Igen energikus fejü, +eszesarcu ember. <span class="pagenum"><a name="Page_49" id= +"Page_49">-49-</a></span> <span class="pagenum"><a name="Page_50" +id="Page_50"><br /> +-50-</a></span></p> +<div class="figcenter" style="width: 203px;"><img src= +"images/i009.jpg" alt="SZILASI SZINGER PISTA" title= +"SZILASI SZINGER PISTA" /> +<p class="caption">SZILASI SZINGER PISTA</p> +</div> +<p>A háziasszony kellemes, gömbölyü és még mindig csinos hölgy. A +haja, a szeme, a szája és a ruhája csakúgy ragyog a gyémánttól, a +jókedvtől és az egészségtől. Szingerné arról nevezetes, hogy az +egész világegyetemet és mindazt, ami benne foglaltatik, kedvesnek +és érdekesnek találja, mindenkit és mindent szeret és dicsér és +megvan az az érthető vágya: bár őt is mindenki szeretné és +dicsérné. Ha szegény asszony volna, talán el is érhetné a vágyát; +így azonban a háza tisztelői magállapodtak abban, hogy Szingerné +igen korlátolt elméjü hölgy. Ez a hit annyira mély és erős, hogy +Szingerné a legelmésebb mondásokkal sem cáfolhatja meg. Ha +elmésséget mond, – ami igen gyakran esik, – annyit koncedálnak csak +a tisztelői, hogy a vak tyúk is találhat búzaszemet.</p> +<p>Szinger Pista a család egyetlen fia. Jelenleg huszárönkéntes. +Blazirt, szomoru, gőgös, amellett uralkodásra és erőszakoskodásra +termett és arcán viseli az Isten kegyelméből való legitimitásnak +ama vonásait, amelyeket a degenerált Paleológ-dinasztia utolsó +sarjadékának arcán látunk. Mindenki gyűlöli; az utcán és +mulatóhelyeken olykor vadonat idegen emberek minden érthető ok +nélkül merényletet követnek el ellene. Neki magának valami nérói +gyönyörűsége telik az általános népszerütlenségben. <span class= +"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span></p> +<p>Szinger Ada – jelenleg éppen bostont táncol – külsőleg inkább az +édesapja leánya. A haja bronzszínü, a szája keskeny és hideg, a +szeme azonban, amelyet rendszerint le szokott sütni, tüzes, elmés +és gonosz. Miként a fivére, ő is már benne született a nagy +vagyonban, tehát arisztokrata természet, de még nem degenerált. +Apja és anyja természetesen imádják, de semmiféle lelki közösségben +nem tudnak vele élni. A leány a ház egyetlen úrnője. Az apja csak +afféle nagyeszü és ennélfogva nagy kegyben álló uradalmi tisztje a +leányának, az édesanyja kedves, de gyöngédségi rohamával gyakran +terhes dadája Adának. Pista szamár. Minden Adáé és minden Ada +kedvéért van itt; a palota, a vendégsereg, Kapuváry András és +Gombos Andor is.</p> +<p>A két fiu, Andor és András, észrevétlenül bolyong a +sokadalomban. Andor bemutatta Andrást a háziúrnak, aki kezet fogott +vele, bár alkalmasint Andorról se tudta, hogy kicsoda. A +háziasszony kiváncsian, boldogan és szeretettel mosolygott rájuk, +de aztán tüstént másra mosolygott kiváncsian, boldogan és +szeretettel.</p> +<p>Gombos Andor egyébként bámulatos biztossággal viselkedik. Az +egész társaság legkevésbbé sem imponál neki. Ő megszokta már, hogy +senki se vegye észre, és azért mindenkivel észrevéteti magát. +Mindenkit ismer, láthatólag jussa van <span class= +"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> +mindenkinek a bizalmához, bár senki se tegeződik vele. András +viszont az első pillanattól fogva halálos zavarban van. Soha +életében nem volt még ilyen fényes helyen, nem látott ilyen előkelő +urakat és szép hölgyeket, annyi ékszert és rendjelet egy rakáson. +Úgy érzi, hogy ő itt fölösleges, hogy a viselkedése félszeg és a +külseje nevetséges. A zavara már-már valóságos merevgörccsé +fokozódik, amikor a fehérterem nagy tükrében váratlanul +megpillantja önmagát. Ekkor meggyőződik róla, hogy elegáns és +csinos fiu és ez egyszerre visszaadja neki önbizalmát.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(a terem egyik sarkában áll +Andrással)</i>. A keringő előtt be foglak mutatni Szinger Adának. +Egyre azonban figyelmeztetlek: ne udvarolj neki!</p> +<p><span class="smcap">András</span>. És miért ne?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Neked, mint jóbarátomnak +elmondhatom: mi szeretjük egymást.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Ugyan –?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Kérlek, ne nevess ezen! Tudod, +hogy meglehetősen cinikus fráter vagyok, de van a lelkemben egy +zug, amely szent és szűzies és amelybe még soha senki nem tekintett +bele.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Komolyan beszélsz, +Andorka?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Ez egyszer igen és kérlek, te +is végy komolyan. <span class="pagenum"><a name="Page_53" id= +"Page_53">-53-</a></span> <span class="pagenum"><a name="Page_54" +id="Page_54"><br /> +-54-</a></span></p> +<div class="figcenter" style="width: 727px;"><img src= +"images/i010.jpg" alt="Gombos Andor egyébként bámulatos" title= +"Gombos Andor egyébként bámulatos" /> +<p class="caption">Gombos Andor egyébként bámulatos biztossággal +viselkedik. Az egész társaság legkevésbbé sem imponál neki.</p> +</div> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(kissé meghatottan kezet +szorít Andorral)</i>. Rendben van! És régóta szeretitek +egymást?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Három esztendő óta. Ada akkor +még csak tizenötesztendős volt, de külsőleg már olyan, mint ma, +csakhogy rövidebb szoknyát viselt. Én tanítottam meg korcsolyázni +és egyszer megcsókoltam a fülét a villamos lámpákon túl. Azontúl ő +követelte mindig, hogy menjünk túl a lámpákon, mivel ott jobb a +jég… Én más nőt sohasem szerettem életemben, csakis őt. A +szinésznövendékekkel szoktam ugyan néhanapján szemtelenkedni, de +azt jóformán csak a tisztesség kedveért teszem, nem meggyőződésből. +Én alapjában véve a nőkkel szemben nevetségesen naiv gyerek vagyok, +pedig te bizonyára szörnyen romlott embernek tartottál.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Dehogy tartottalak annak!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. De az egész világ annak +tart.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Hogyisne! Mindenki naiv +fiúnak tart!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Az emberek szamarak és én +semmit sem adok arra, amit ugatnak. Neked azonban elmondom, hogy +Adához való szerelmem valami különös, félelmetes és szokatlan +érzés.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Csak nem –?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Talán azért, mivel degenerált +fajtából származom. Most példának okáért, ha nézem, amint ott áll a +terem túlsó végén, oda szeretném magamat vágni a parketre és sírva +tudnék fakadni. <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= +"Page_55">-55-</a></span> Nem kivánok tőle semmit, de mindig +körülötte lenni, valakit megölni érte vagy meghalni érte…</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Nem képzeled, mennyire +banális vagy, Andorka! És ő is szeret?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Te ezt lehetetlennek tartod, +pedig igazán szeret. Nem képzeled, mennyire misztikus a lelke!</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Beszéltetek már +házasságról?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Természetesen! Megszöktetem, +mihelyt biztos pozicióm és jövedelmem lesz, az pedig meglesz egy +félesztendő mulva.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. De hiszen ő nagyon +gazdag?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Csakhogy az apja nem adja ám, +csak nagyon gazdag zsidóhoz. Ha szegény embert akar, akkor a +keresztények közt válogat.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Hát keresztelkedj ki!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Gyermek! A kikeresztelkedett +zsidó csak a keresztények szemében megy némileg keresztényszámba – +zsidók közt nem.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Te Andor, ahogyan azt a +leányt én nézem, az soha életében nem fog megszökni senkivel.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Értesz te ahhoz, gyermek? De +most beszélek vele… <i>(Adához lép.)</i> Jó estét, Ada nagysád!</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Jó estét! Maga is itt van?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(fojtott hangon)</i>. +Valamit kell magának mondanom! Fontos dolog! <span class= +"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Most nem érek rá… Vagy mondja +hamar – vigyázzon!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(a fölindulástól remegve +hallgat)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Na –?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(mást gondol)</i>. Be fogom +magának mutatni egy jóbarátomat, Kapuváry Andrást.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Ujságíró –?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Író, de csak passzióból. +Gazdag ember, az apja főispán, az öreg Kapuváry gróf a nagybátyja – +azt hiszem, adoptálni fogja… Ott áll a pálmák alatt!</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Az a csinos magas fiu? Már +kérdeztem, hogy kicsoda, de senki se tudja. Tud táncolni?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Ő mindent tud! <i>(Odainti +Andrást. Bemutatja.)</i></p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(táncközben Andráshoz)</i>. +Maga mindig ilyen keveset beszél?</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(vérvörös lesz)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Hanem jól táncol, az bizonyos! +Magának jóbarátja Gombos?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Nagyon jó barátom!</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Furcsa kis ember – mi?</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(meglepetésében nem tud +válaszolni)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Ott jön Koller báró – táncra +akar vinni. Jőjjön, táncoljunk még egy fordulót, hadd +mérgelődjék!</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(tánc közben)</i>. Mért nem +kedveli Koller bárót? <span class="pagenum"><a name="Page_57" id= +"Page_57">-57-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Mért mondjam ezt el magának?</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(egyszerüen)</i>. Igaz, +semmi oka rá. És engem tulajdonképpen nem is nagyon érdekel. +Helyben vagyunk!</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Megint jön Koller! Jőjjön, +menjünk le a buffetbe!</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Szívesen.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(a buffetben)</i>. Mindig +ilyen keveset szokott beszélni? Hozzon egy ananász-szeletet! És +most mondja el, hogyan tetszik magának a társaságunk… Tud mulatni +ilyen nagy vásáron? Én nem. Az ilyen bált nem magunknak, hanem a +vendégeinknek rendezzük… Ők mulatnak, mert megszólnak bennünket, de +nekünk még ez a mulatságunk sincs… Nézze, én felháborítóknak +találom őket! Különösen a házi keresztényeinket gyűlölöm! Ne +ijedjen meg, ez nem szól magának; maga ma nem is tudta, hová megy +és most se igen tudja, hol van.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Hát vannak felekezeti +előitéletei?</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Nincsenek. De úgy tapasztaltam, +hogy a keresztények, akik közibénk járnak, mindig akarnak valamit. +Vagy asszonyt, vagy pénzt, vagy mit tudom én mit. A társaság +kedvéért nem járnak ide. Maga nem akar semmit, mert még nagyon +fiatal. Később majd maga is akar valamit. Ha pedig nem akar, majd +elmarad tőlünk. Én ezt sajnálom. Maga tetszik nekem, mert olyan, – +<span class="pagenum"><a name="Page_58" id= +"Page_58">-58-</a></span> hogy is mondjam, – olyan ártatlan arca +van, mint egy jó kis leánynak. Pedig a szemén látom, hogy esze is +van. Szeretném, ha ilyen okos és szelid barátnőm volna, mint maga, +bizony Isten nagyon tudnám szeretni! Baj, hogy fiunak született. +Ámbár én a leányokat is gyűlölöm. Most megyek és megigazítom a +hajamat. Ha megvár itt, visszajövök, aztán elmondom magának, hogy +miért nem szeretem Koller bárót… Ugy-e megvár? <i>(Eltünik egy +gobelin mögött.)</i></p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(odalép Andráshoz, sápadtan, +a gúnyos keserűségtől reszketve)</i>. No, gratulálok, cimbora!</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Mihez?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. A nagy pártihoz! Ezt jól +csináltad.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Andorka, én tüstént +végigváglak a buffet-asztalon!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Csak ne szerénykedj, galambom. +Láttam, amit láttam.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Utálatos vagy! Kétszer azt +mondtam neki, hogy igen és egyszer azt, hogy nem. Egyébként ő +tartott szóval.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Hiszen ez kell nekik: az ilyen +fagyos szent. Aki ég, lángol, gitározik, kibeszéli a lelkét, azt +kutyába se veszik. Én ismerem őket! Megengedem különben, hogy te +most még semmit se értesz az egészből. De én azt mondom neked: Ada +szeret! Vagy szeretni fog! Erről egyiktek sem tehet. Aki egymás +mellett lát titeket, az rögtön <span class="pagenum"><a name= +"Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> tudja, hogy egymásért és +egymásnak születtetek. Ez az igazi Wahlverwandtschaft – a fizikum +rokonsága! Én nem is haragszom rád. Sőt ő rá sem. Csodálnám, ha +kettőnk közül nem téged választana. Ha én leány volnék, én se +magamat választanám. Hanem azért ma be fogok rugni szilasi Szinger +úr ex-apósjelöltöm pezsgőjéből.</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(Andor fülébe súgva)</i>. +Ökör vagy! Esküszöm, hogy ökör vagy!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Azért kedvellek ám!</p> +<p><span class="smcap">Kovács i. szerkesztő</span> <i>(– az I. betü +mögött tudvalevőleg az Izor név szokott szerénykedni – erősen +bepezsgőzött állapotban az asztalhoz lép)</i>. Nekem is egy +pohárral, Gomboska!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Teremtőm, hát maga hogy +szökött ki a tokjából?</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Miféle tokból?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Úgy hittem, hogy magát +lapzártakor tokba csukják, mint használat után a hegedüt. Én +legalább még sohasem hallottam, hogy másutt is látták volna, mint +az íróasztalánál, orrával a papirt szántva.</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Hjah, nagy dolgok történtek. +Szilasi Szinger ma megvette a lapunkat.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Szőröstül-bőröstül? Ebből +valami nagy panama lesz. Szinger úr nem elégszik meg azzal, hogy +pausálét szerezzen a kereskedelmi banktól. <span class= +"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Új formában jelenünk meg, +mint minden párttól független, szabadelvü napilap.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Kinek kell ma a +szabadelvüség?</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. A kutyának se. Éppen azért +kell lapot csinálnunk, hogy kellessük. A reakció minden téren +megindult. Az előbb is valami gentryhuszár összeszamarazott és én +egy pofont igértem neki.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Csak nem?</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Gomboska, akar hozzánk +szegődni? Maga nélkül nem is akarok lapot csinálni. Pénz nem +számít, van annyi, mint a polyva. Adok magának hatvan forintot.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Száz forint előleg?</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Addig éljen maga!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. És milyen címmel léphetek a +lap kötelékébe?</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Ha akarja, lovas tábornoki +címmel. Majd a rendőri riportot fogja csinálni. Ott megy az a +gentry, akinek egy pofont igértem!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Hiszen az Szinger Pista, a +házigazda fia!</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Az baj!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Nem baj, majd kiegyeztetem +magukat békésen. Szerencséje magának, Izor bácsi, hogy nem gróf, +mert ifjabb Szinger úr huszezer forintért nem adná, ha párbaja +lehetne egy gróffal. De magával ki fog egyezni. Gyere, András, +füleljük le a fiatal urat! <span class="pagenum"><a name="Page_61" +id="Page_61">-61-</a></span></p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(halkan)</i>. Nem mehetek, +meg kell itt várnom Ada ő nagyságát…</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Hiszen az ott ül már régóta +Koller báróval!</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(megpillantja Adát, aki egy +szőnyeges zugban ül és csillogó szemmel hallgatja a báró +suttogását)</i>. Akkor – gyerünk!</p> +<div class="figcenter" style="width: 244px;"><img src= +"images/i004.png" alt="" title="" /></div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_62" id= +"Page_62">-62-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2><img src="images/ch05.png" alt="" title="" />V.</h2> +</div> +<p>Hajnali két óra már elmult, szilasi Szingerék bálja azonban még +egyre tart. Hála a Szinger Pista által meghivott katonatiszteknek, +a mulatság kezd magyaros lenni, azaz hangos. A fiatalok lehozták a +cigányt a tágas táncteremből a szűk buffet szobába – Szinger Ada +állítása szerint ott sokkal <i>fessebb</i> – s most ott járják a +csárdást. Szinger Pista már eltünt a szemhatárról. Az imént pofon +akart ütni egy öreg asszonyságot, aki állítólag nem fogadta a +köszönését (nagy szerencse, hogy az asszonyság a család valami +távoli rokona, így nagyobb botrány nem kerekedett belőle!) – a +fiatal úr aztán többed magával elment a Löffelholz-kávéházba, +„mivel nem tudja tovább nézni ezt a csőcseléket“. Mielőtt +elpályázott volna, a szalonkardját fölcserélte az éles <span class= +"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> kardjával +és azt mondta: Majd rendet csinálok én Pesten!</p> +<p>Szinger Ada Török kapitánnyal táncol, a Pista parancsnokával. A +kapitány kopaszfejü és köpcös termetü emberke, de azért mégis +nagyon elegáns és cs. és kir. kamarás. A szünóráig nagyon +tartózkodóan viselkedett és folyton gúnyosan mosolygott; de aztán +felöntött kissé a garatra s most csupa tűz és láng. Most viszont +Szinger Ada mosolyog folyton gúnyosan, ami sehogysem illik +szenvedélyes és szép táncához. Egy sápadtképü, hórihorgas hadnagy +kurjongatva biztatja a táncolókat. Szingerné extatikus +elragadtatással nézi a leányát. Szinger úr pedig komoly arccal +beszélget Koller báróval.</p> +<p><span class="smcap">Török kapitány</span>. Hujujuj! Huj!</p> +<p><span class="smcap">A hadnagy</span>. Gömöriesen – huj, huj! +<i>(A két keze közé fogja a fejét.)</i></p> +<p><span class="smcap">Kapuváry András</span> <i>(a buffet-asztal +mellett karoncsipi Gombos Andort)</i>. Gyerünk már haza!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Olyan nincs! Megmondtam, hogy +ma be fogok csipni a Szinger pezsgőjéből.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Azt fogják mondani, hogy +potyafráter vagy.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Ez valószinü, de akkor is +mondanák, ha egy cseppet se innám. Ez a foglalkozásommal járó +előjog. Ha a huszárok leisszák magukat – pedig biztosan meg fogják +cselekedni! – akkor <span class="pagenum"><a name="Page_64" id= +"Page_64">-64-</a></span> holnap azt beszélik majd, hogy Szingerék +mulatsága igen jóízü és magyaros volt.</p> +<p><span class="smcap">Török kapitány</span>. Vékony deszkakerítés +–! Huj huj!</p> +<p><span class="smcap">A hadnagy</span>. Gömöriesen! Csak +gömöriesen! <i>(Megfordul, lehajlik s tenyerével kétszer a padlóra +üt.)</i></p> +<p><span class="smcap">András</span>. Mi dolgunk itt?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Ha a jövendő Petőfije akarsz +lenni, akkor láss és tanulj. A régi Petőfinek elég volt, ha ismerte +a Kiskunságot, a csikósokat és a honszerelmet, neked meg kell +ismerned a Lipótvárost is, meg Szingeréket is, mivel ők fontosabb +tényezői az országnak, mint a Kiskunság és a csikósok.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Én nem látok itt egy érdekes +embert se.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Dehogy nem látsz! Csak nem +tudod, hogy látsz. Te öntudatlanul szoktál megfigyelni, valamint +alkotni is ösztönszerüleg szoktál. Én alkotni sehogysem szoktam, de +a megfigyeléseim öntudatosak. Különösen olyankor, ha ittam egy +kicsit. A pezsgőtől vágtatni kezd a fantáziám, mint a motor a +benzintől. És világítani is kezdek tőle, mint a Röntgen-lámpa és ha +boros vagyok, akkor keresztül látok az emberek csontjain. Ha ennek +az országnak volna egy csepp esze, akkor engem államköltségen +itatna, hogy igaz és szép dolgokat beszéljek.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Annyi bizonyos, hogy részeg +vagy. <span class="pagenum"><a name="Page_65" id= +"Page_65">-65-</a></span> <span class="pagenum"><a name="Page_66" +id="Page_66"><br /> +-66-</a></span></p> +<div class="figcenter" style="width: 240px;"><img src= +"images/i011.jpg" alt="BÁRÓ KOLLER ZSIGMOND DR." title= +"BÁRÓ KOLLER ZSIGMOND DR." /> +<p class="caption">BÁRÓ KOLLER ZSIGMOND DR.</p> +</div> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Figyelj jól, most meggyulad +bennem a Röntgen-lámpa. Nézd ezt a kopasz kis kapitányt. Azzal a +programmal jött ide, hogy mulatni fog, de nem Szingerékkel, hanem +Szingeréken. A szünóráig diszkréten fölényes mosollyal járt-kelt és +gyüjtötte az epés megfigyeléseket a csillagkeresztes vénasszony és +két szegény grófné számára, akikkel néha teázni szokott. Később +azonban megfeledkezett a tulajdon arroganciájáról, mivel +elszédítette a gondolat: hátha Szinger Ada bolondjába beleszeret a +csipőjén fityegő kamarási hurokba – most istenigazában mulat… +Holnap már be fogja látni, hogy Ada sohasem szeret bele, akkor meg +fogja bánni, hogy jól mulatott és rettenetes kicsinyléssel és +gúnnyal fog beszélni a Szingerék báljáról.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Perfidia volna, pedig a +kapitány nem teszi a perfid ember benyomását.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Minden szegény keresztény +perfiddé lesz, ha gazdag zsidók társaságába jár. A keresztény +koldus is bizonyos arisztokratikus öntudatra tesz szert a zsidó +társaságban. Az ilyen szegény ördögnek rendesen egyebe sincs, mint +az arisztokratikus öntudata. Érthető tehát, ha kétségbeesett +szívóssággal ragaszkodik hozzá. Ha olykor megfeledkezik róla, – +mint most ez a derék kapitány – akkor később kénytelen vele, hogy +rácáfoljon magára és hogy rekonstruálja magában az <span class= +"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> öntudatot. +Ez teszi őket perfidekké. De most ne kotyogj, hanem nézd a nyurga +hadnagyot.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Egészen közönséges legénynek +látszik.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Igaz, de mégis olyan tipus, +amelyet még nem írtak meg. Alapjában véve szürke, szomoru, +vérszegény ember. Született díjnok. Egyszer leitta magát valahol és +akkor valami tekintélyes urak, akik szintén leitták magukat, azt +mondták: De jóízüen tud mulatni ez a huszárgyerek! Azóta egy +állandó szuggeszció hatása alatt van. Ha cigányzenét hall, rezegni +kezd egész testében, a két kezébe fogja a fejét, értelmetlen +dolgokat beszél és epedve várja, hogy megint valaki azt mondja +róla: De jóizüen mulat ez a huszárgyerek! Se a cigány, se a bor nem +kell neki, de azért ő egy magasabb missziót vél teljesíteni, ha +szimulálja a jóízü mulatót. S mivel ez az egyetlen tudománya, ahogy +a vizslának az apportirozás, hát bemutatja most az Ada +kedvéért.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Ki az a kis kajla, aki a +táncot nézi?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Egy tönkrement mágnás.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Az –?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Igen. Wertheimnak hívják. Az +apja börziáner volt és szerzett öt milliót, a fia pedig mágnás volt +és tiz esztendő alatt ellóversenyezte az egészet. A család húsz +esztendő alatt megtette az utat, amelyet a keresztény +mágnás-családok négyszáz esztendő alatt szoktak megtenni, ha +<span class="pagenum"><a name="Page_68" id= +"Page_68">-68-</a></span> egyáltalában megteszik. Ha véletlenül nem +ismernéd még az igazságot, hogy nem a király nemesít, hanem a pénz, +akkor nézd meg a kis kajlát. A legtipikusabb arisztokrata, akit +valaha láttál, pedig mágnás voltának érvényesülését megnehezíti a +külseje is. Titokban ő is Ada kezére pályázik, bár a Szingerékkel +való összeházasodást a maga részéről mesalliance-nak tekinti, mivel +neki igazán és őszintén csak az angol feudális családokból való +sovány ladyk tetszenek, akiket látásból ismer az epsomi +versenyekről… Ada nagyon is közönséges neki, de azért mégis +elvenné; mágnásember mit nem tesz a pénz kedveért? Most tehát ő is +táncol az aranyborju előtt, persze a maga módja szerint. Kifejti és +ragyogtatja ama tulajdonságait, amelyeknek megszerzése öt +milliójába került; a mágnásnak tulzott udvariasságba burkolódzó +gőgjét és az angol úr hideg flegmáját.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Ha ennyire belelátsz az +emberekbe, akkor mondd meg, hogy mit tartasz a házigazdánkról?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Az egyetlen okos zsidóember, +akit ismerek. Alapjában véve azonban ő sem okos ember, hanem alanyi +költő, mint minden izraelita.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. És miben nyilatkozik meg ez +nála?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Az okossága abban, hogy soha +életében nem zsugoriskodott, nem nyúzta magát és mégis milliókat +tudott szerezni. Egy igazi államférfi <span class= +"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> +mélyrelátása, egy condottiere elszántsága és egy imperátor +akaratereje lakik benne.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. És a lirai vonása?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Az imperátor már kétizben +beajánltatta magát az Ügető-klubba, ahol semmi keresni valója nincs +és ahová semmiképpen sem akarják befogadni. Szóval a legokosabb +embernek, akit ismerek, szintén vannak pillanatai, amikor +kukorékolni szokott.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. És Koller báró?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Róla megfeledkeztem, őt még +sohasem hallottam kukorékolni. Ebben a társaságban egyébként a báró +az egyetlen igazi zsidó, bár őskatolikus, sőt erősen klerikális +nemzetségből ered. A zsidóság nagyobbrészt a gentry gyöngéi révén +lett naggyá. A született izraeliták közt már alig akad igazi zsidó. +Még kártya és asszony dolgában is kitértek már többnyire. Koller +bárónak azonban nem kell se kártya, se asszony. Egy igazi báró, aki +nem szegény ember és mégis gazdag zsidók társaságába jár, már +magában véve is gyanus jelenség. Szemüveget visel, nem monoklit. +Herbert Spencert olvassa. Elegáns ember, fiatal is, a multkor mégis +konfortáblin láttam, igaz, hogy éjnek idején. Barátom, ez egy +bandita!</p> +<p><span class="smcap">András</span>. És most világits bele Szinger +Adába.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Nem lehet, fiam, itt elalszik +a lámpám. Vele szemben hülye vagyok, vak és süket. <span class= +"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span></p> +<p><span class="smcap">András</span>. Mert szerelmes vagy.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(abbahagyja a táncot)</i>. +Elég volt!</p> +<p><span class="smcap">Török kapitány</span>. Még egy kis lassút, +Ada nagysád!</p> +<p><span class="smcap">A hadnagy</span>. Gömöriesen – eszem a +zuzáját! <i>(A két keze közé fogja a fejét.)</i></p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. A mama nem engedi már –!</p> +<p><span class="smcap">A mama</span> <i>(akit elragad az ötlet, +hogy ő valamit megtilthat Adának)</i>. Bizony, nem engedem már!</p> +<p><span class="smcap">Török kapitány</span>. Édes nagyságos +asszonyom, csak egy kis lassút még –</p> +<p><span class="smcap">A mama</span> <i>(ellágyulva)</i>. Hiszen, +ha Ada akarja –</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. De Ada nem akarja! <i>(Hátat +fordít a kapitánynak, egyenesen Gombos Andorhoz lép.)</i> Jőjjön, +beszédem van magával!</p> +<p><span class="smcap">Török kapitány</span>. He! <i>(Kidülleszti a +mellét, arrogáns ráncokba szedi a homlokát.)</i> He! <i>(A +buffethez lép, iszik és Adát ignorálja.)</i></p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(Andorhoz halkan)</i>. +Haragszik rám?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Nem, de nagyon részeg +vagyok…</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Fáj magának valami?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Ha így beszél hozzám, mindjárt +végigvágom magamat a padlón és bőgve fakadok.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Magam is ilyesmit szeretnék most +tenni.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Sok pezsgőt ivott, édes +Ada?</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Bolond! Egy cseppet se ittam. +Hogy mondhat nekem ilyet?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Akarja, hogy pofon üssem +magamat? <span class="pagenum"><a name="Page_71" id= +"Page_71">-71-</a></span> Kidobjam magamat? Agyonlőjjem magamat? +Isten engem úgy segéljen; megteszem, ha akarja!</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Ne beszéljen ilyen hangosan és +jőjjön egy kissé közelebb. Dórika, maga utálatos. Álljon egyenesen +és legyen józan. Akarom! És most mondja nekem, hogy szeret.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(súgva)</i>. Ada, van +magának lelke?</p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(szomorúan)</i>. Nem tudom +biztosan. De nagyon jól esnék, ha most azt mondaná nekem, hogy +szeret.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(szeme megtelik könnyel, +kétségbeesetten néz Adára)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(szeme szintén megtelik +könnyel)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Ada, mi történik most +velünk?</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Ha én azt tudnám! Az imént, +mikor ott ugráltam, egyszerre valami rettenetes szégyenkezés fogott +el. Hirtelen megrohant, rámcsapott, azt hittem, hogy el fogok +ájulni…</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Mi volt?</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Az édesanyámnak nem merném +megmondani, de magának megsúgom, Dóri, maga jó és tiszta gyerek: +úgy éreztem magamat, mintha ruha nélkül táncolnék…</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Az arca most is vérpiros, +szegény Ada!</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Szégyen fogott el, hogy minek +táncolok úgy, mint egy állat, amely produkálja magát… Sohasem +szerettem a táncot! És amint körülnéztem, hogy kinek mutogatom +magamat, hát <span class="pagenum"><a name="Page_72" id= +"Page_72">-72-</a></span> csupa sült idegen embert láttam. Az +édesapám is idegen hozzám, nem ismer és sokkal inkább csodál, +semhogy szeretni tudna… És az a sok frakkos, meg aranyzsinóros +ember, a nevüket se tudom és ők a nyelvükkel csettintenek és +kurjogatnak… Kétségbeesetten néztem körül, hogy hova meneküljek és +akkor megláttam magát, az egyetlen embert, aki szeret. Mondja, hogy +szeret! Annak ellenére, ami most történt, mindennek ellenére mégis +szeret. Ugy-e szeret?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(az ajkát rágja és +hallgat)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Ha nem is mondja, én mégis +tudom, hogy szeret. Senki sem tud úgy szeretni, mint maga. Örökös +hűséggel, egész odaadással, reménytelenül és alázatosan. Mint egy +rabszolga!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Mint egy kutya.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. A legborzasztóbb az, hogy én nem +szeretem magát.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Tudom!</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Senkit se szeretek, magát sem. +Én sohasem leszek a maga felesége, Dóri. Ha eltűrtem, hogy maga +elhitessen magával ilyeneket, azt csak számításból tettem. Mert +kétségbeejt a gondolat, hogy maga valaha elfordulhatna tőlem. Ma +szükségét érzem annak, hogy őszinte legyek, azért mondom el magának +mindezt. Holnap megint nevetni fogok magán és magamon is.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Tudom! <span class= +"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Holnap megint kacérkodni fogok +az egész világgal. Ma is kacérkodtam mindenkivel, a kapitánnyal, a +maga Kapuváry barátjával, a förtelmes Koller báróval, akit úgy +gyűlölök, mint a pókot, még az édesanyámmal is kacérkodtam.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Sőt most velem is +kacérkodik.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Igen! Nekem most egy világos +órám van, most mindent látok és mindent értek. Tudja mit kell +tennünk? Búcsuzzék el a társaságtól, aztán üljön kocsiba és várjon +meg a sarkon. Egy negyedóra mulva én is ott leszek. Vigyen ahova +akar, de ne hagyjon többet magamra egy percig sem, se éjjel, se +nappal.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Ha mennék is, nem jönne +utánam!</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Ha tüstént elment volna, talán +én is mentem volna. De maga okoskodik, Dóri. És magam is okoskodom! +Pedig ezen fordul, hogy mi sohasem fogunk emberi életet élni. Mi +haszna, ha be is látjuk? Az ember nem azt teszi, amit tenni akar, +hanem amit tennie kell. De maga még nem mondta, hogy szeret!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Mért mondjam, Ada?</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Mondja, mert különben nem tudom, +hogy mit teszek! Mondja, mert sírva fakadok vagy botrányt +csinálok!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Tudom, hogy nem érdemli meg, +tudom, hogy szeszélyes, rossz és szívtelen leány, de azért mégis +szeretem. <span class="pagenum"><a name="Page_74" id= +"Page_74">-74-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Maga bolond, Dóri, és magam is +az vagyok. Mondja a cigánynak, hogy húzzon keringőt, táncolni fogok +a maga Kapuváry barátjával.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Csakhogy nem látom már +Kapuváryt!</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Keresse meg!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(öt perc múlva visszajön a +hall-ból)</i>. Elment már. A portás azt mondja, hogy Koller báró +vitte magával a kocsiján.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Hozza el egyszer majd hozzánk. +Jövő szerdán, jó –? Nem, akkor sokan lesznek nálunk. Majd megírom +magának, hogy mikor… Most menjen maga is aludni!</p> +<div class="figcenter" style="width: 216px;"><img src= +"images/i005.png" alt="" title="" /></div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_75" id= +"Page_75">-75-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2><img src="images/ch06.png" alt="" title="" />VI.</h2> +</div> +<p>A <i>Nemzeti Hiradó</i> szerkesztőségében vagyunk, Kovács I. +szerkesztő dolgozószobájában. A lap tulajdonosa, szilasi Szinger +úr, eredetileg „modern kényelemmel“ (a párisi <i>Figaro</i> +palotájának mintájára) akarta berendezni a szerkesztőséget, de +mivel időközben kitünt, hogy az épület még igen nedves, bizonytalan +időre hazaküldte a mesterembereket. A berendezés tehát csak félig +készült el. A gipszes falakra fantasztikus térképeket rajzolnak a +vizes foltok. A szobák penészszagúak.</p> +<p>Kovács szerkesztő táviratokat olvas. Nagyon rövidlátó ember, de +ő nem tud róla, mivel még senki sem figyelmeztette rá és azért nem +is visel pápaszemet, hanem kétujjnyira az orra elé tartja az írást. +<span class="pagenum"><a name="Page_76" id= +"Page_76">-76-</a></span></p> +<p>Gombos Andor kopogtatás nélkül belép. Leselkedve körüljárja az +íróasztalt.</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Éljen! Megvan!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Mi az?</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Szilasi Szinger urat +Oláh-Berényben ötven szavazattöbbséggel képviselővé +választották.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. A választás kétszázezer +forintjába került. Az ötven oláh egyenkint négyezer forint – ez nem +nevezhető gúnyárnak. Mit gondol szerkesztő úr, miért lett képviselő +Szinger?</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Ő tudja, hogy mit csinál. +Teheti!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Biztos benne, hogy Szinger +tudja, mit csinál? Amikor megvette a lapunkat, azt hittem, hogy +valami nagy üzletbe vág. Azt mondtam magamban: ha Szinger és +Kemény, a mi kiadóhivatali főnökünk, ketten összeülnek, akkor nem +kártyáznak babra, hanem vagy ismétlő ágyut szögeznek az +Osztrák-Magyar Bank mellének, vagy pedig Máramarostól Fiuméig +terjedő vicinális vasuti koncessziót szereznek. Ujabban azonban +meggyőződtem róla, hogy csalódtam a föltevésemben. Szinger nem akar +üzletet csinálni. Kemény ugyan szivattyúzza a bankokat, de igen +lanyhán, jóformán a tisztesség kedveért, hogy föntartsa a +tekintélyét. Ez azonban nem komoly dolog, csak olyan, mint amikor a +medve epret szed. Tudja mit mondok? Szinger csak azért szerzett +lapot, meg képviselőséget, mivel társadalmilag érvényesülni +<span class="pagenum"><a name="Page_77" id= +"Page_77">-77-</a></span> akar. Fáj neki, hogy nem vették be az +Ügető-klubba és most elhatározta, hogy szerepet fog vinni a +közéletben. Szóval: Budapest legokosabb embere megint elkezd +egyszer kukorékolni. Mert ha el is költ még egypár százezer +forintot, ha be is veszik az Ügető-klubba, mégse lesz belőle +szereplő ember, csak alak. A nagy sznobok másutt gőzjachtot vagy +ballerinát tartanak, hogy beszéljenek róluk, nálunk mandátumot +tartanak.</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span> <i>(szeliden)</i>. Édes Andor, +én tudom, hogy mit akar ön. Maga hét esztendő óta ujságíró, de hat +hónapnál tovább még sohasem bírta ki egy lapnál. Ha rájön az órája, +akkor addig kellemetlenkedik, amíg ki nem teszik a szűrét. Most +megint ki akarja magát dobatni. Én azonban nem fogom magának +megtenni ezt a szivességet. Távozzék, Gombos úr, nekem dolgom +van!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Távozom, mivel Kemény úrhoz +kell mennem. Az egész kiadóhivatal most bizonyára örömmámorban +úszik az oláh-berényi választás miatt; azt hiszem, a pillanat +alkalmas arra, hogy húsz forint előleget kérjek. <i>(El.)</i></p> +<p><span class="smcap">Kovács</span> <i>(kinyitja a riport-terem +ajtaját s bekiált)</i>. Szinger meglett ötven +szavazattöbbséggel!</p> +<p><span class="smcap">Egy hang</span>. Éljen! <i>(Ez a hang egy +nagyon alázatos és nagyon perfid képü, ökölnyi gyereké, aki buzgón +dolgozik a nagy asztal mellett. Kovács még sohasem látta ezt a +gyereket.)</i> <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= +"Page_78">-78-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(negyven perc mulva +visszajön, kopogtatás nélkül belép, nesztelen léptekkel körüljárja +az asztalt, majd hirtelen odaugrik és belemarkol egy félig nyitott +fiókba. Kovács ijedten nekifeszül a fióknak, hogy beszorítsa Gombos +kezét. Rövid, de heves küzdelem után Andor lesz a győztes és kihúz +a fiókból egy szivart)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Hallatlan, hogy nem akarnak +nekem kulcsot csináltatni a fiókomra!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(leharapja a szivar +végét)</i>. A szerkesztő úr szivarjai gyalázatosan rosszak. Én csak +azért szívom őket, mivel lealáz, hogy minden stréber képviselőnek +ad belőlük, de a kollégáinak sohasem ad. <i>(Rágyujt.)</i> Tudja, +hogy mit mondtak a kiadóhivatalban?</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Hagyjon engem dolgozni!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Húsz forint előleget kértem és +a szemembe röhögtek. Az írógépes kisasszony is nevetett, sőt a +szolga is. Én ezért Kemény urat, a hivatali főnököt, arcul fogom +ütni. Becsületemre mondom, megteszem.</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Mért nem tette meg +mindjárt?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Mert az tulajdonképpen a maga +kötelessége volna, Izor bácsi.</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Én magának nem vagyok Izor +bácsi, hanem szerkesztő úr. Megértett?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Nem értettem meg, Izor bácsi +és nem is fogom megérteni soha. Maga csak olyan szerkesztő, +<span class="pagenum"><a name="Page_79" id= +"Page_79">-79-</a></span> amilyen grófné a Kozsperda Zsezse. +Mindenki grófnénak szólítja, pedig csak kóristanő a Nép-ben. A +szerkesztőt magyarul lapvezérnek hívják. Micsodát vagy kicsodát +vezet maga ennél a lapnál? Maga meghúzza a kőnyomatost, leadja a +táviratokat és értekezik a főszedővel, hogy fér-e még szöveg? Az az +ember, aki kitalálta a szedőgépet, hamarosan össze tudna tákolni +olyan masinát is, amely elvégzi az ön dolgát. Tudtommal van is +ilyen masina Amerikában, de a kiadóhivatalunk nem akar hozatni, +mert drágább volna, mint maga Izor bácsi. Nem maga a lapvezér, +hanem a könyvelő odalenn a kiadóban. Ő a tüzérségi parancsnok, ő +tölteti srapnelre, gránátra, vagy melinit-bombára az ágyúkat. Maga +azt se tudja, hogy kire lőnek. Maga csak amolyan felöltöztetett +szalmakatona, amelyet az ellenség félrevezetése céljából +felállítanak az üteg mellé.</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span> <i>(dörgő hangon)</i>. Azonnal +távozzék!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(leül)</i>. Hogy kicsoda és +micsoda maga a lapnál, Izor bácsi, azt abból is megitélheti, hogy +én hogyan bánok magával. Én egy obskurus kis riporter vagyok s ha +maga igazi szerkesztő volna, akkor bizony nem mernék magával így +okvetetlenkedni. Nem akarom azonban megharagítani, én csak azért +jöttem, hogy egy szivességet kérjek öntől, szerkesztő úr. Tessék +engem <span class="pagenum"><a name="Page_80" id= +"Page_80">-80-</a></span> <span class="pagenum"><a name="Page_81" +id="Page_81"><br /> +-81-</a></span> ma fölmenteni a munka alól, mivel nagyon fáj a +fejem.</p> +<div class="figcenter" style="width: 454px;"><img src= +"images/i012.jpg" alt="ANDOR… Én egy obskurus kis riporter" title= +"ANDOR… Én egy obskurus kis riporter" /> +<p class="caption">ANDOR… Én egy obskurus kis riporter vagyok s ha +maga igazi szerkesztő volna, akkor bizony nem mernék magával így +okvetetlenkedni…</p> +</div> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Hát a kolomp-utcai +rablógyilkosságot ki fogja megcsinálni?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Azt majd szépen elvégzi a Kis +Sakál.</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Miféle Kis Sakál?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Az én önkéntes titkárom. Én +ugyanis magántitkárt tartok magam mellett. Egy kis kereskedelmi +akadémikust, akit én tanítottam meg tüntetni a hazáért és akit +kicsaptak az iskolából, mivel be akarta verni a miniszterelnök +ablakait. Szende fiucska, afféle szopós sakál, de máris olyan +ügyes, hogy olykor magam is megrémülök tőle. Engem mesternek szólít +és az egész világot gazembernek tartja. Szini kritikusnak készül és +meglássa, szerkesztő úr, ő nem fog megelégedni azzal, hogy +lecsepülje az élő írókat, hanem Shakespeareig visszamenőleg még a +holtakat is ki fogja ásni a sírjukból, hogy diszkvalifikálhassa +őket. Csak attól féltem, hogy az Isten idő előtt magához veszi, +mert az ilyen csudagyerekek nem szoktak hosszuéletüek lenni.</p> +<p><span class="smcap">Kapuváry András</span> <i>(kopogtatás után +belép)</i>. Jó napot szerkesztő úr! Szervusz, Andor! Megkaptam a +leveledet…</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Ha úgy tetszik, mehetünk is. A +szerkesztő úr kegyes volt nekem mára szabadságot engedélyezni. +Szolgája, Izor bácsi! <i>(Andrással el.)</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Kovács</span> <i>(magában elmélkedik)</i>. +Ki fogom dobni. Igenis, ki fogom dobni! <i>(Kinyitja a riport-terem +ajtaját. A teremben csak egy ember körmöl; a lap önkéntes +munkatársa, a Kis Sakál.)</i> Urak! Ki csinálja a kolomp-utcai +rablógyilkosságot?</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(izgatottan felugrik a +helyéről, felrugja a székét, alázattal megáll a szerkesztő +előtt)</i>. Már meg is csináltam, nagyságos szerkesztő úr!</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span> <i>(végignézi)</i>. Maga +–?!</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(nem mer válaszolni, +csak toporzékol izgatott zavarában)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span> <i>(zordul)</i>. Mutassa, +no!</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span>. Itt van, nagyságos +szerkesztő úr! <i>(Remegő kézzel átadja a kéziratot.)</i></p> +<p><span class="smcap">Kovács</span> <i>(átfutja a tudosítást. A +rablógyilkosságról szóló tudósításból kitünik, hogy mindenki gyanus +ember, aki az ügybe bele van keverve, de főleg a vizsgálóbíró, az +ügyész és a rendőrtiszt. A leggyanusabb ember a gyilkosság +áldozata. Az egész ügyben csak egy valaki szerepel, akinek a +becsületéhez a gyanu árnyéka sem férhet: maga a gyilkos. +Lehetetlen, hogy az ember meleg rokonszenvet ne érezzen iránta, ha +elolvasta a Kis Sakál tudósítását.)</i></p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(miután Kovács +átfutotta a kéziratot)</i>. Tudom, hogy sok hiba van benne, hiszen +én még egészen kezdő vagyok… De nagyon szívesen írom meg újra! Én +úgy szeretnék tanulni! <span class="pagenum"><a name="Page_83" id= +"Page_83">-83-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Kovács</span> <i>(kék plajbásszal odaírja a +nyomdai jelzést a cikkre)</i>. Mehet ez így!</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(nem mer szólni, de +toporzékolni kezd a boldogságtól)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Most valakinek el kellene +mennie a rendőrségre…</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span>. Majd én, nagyságos +szerkesztő úr! Ismerem ott a járást, mert két hét óta én szoktam +végezni a Gombos úr dolgát. A cikkeit is mind én írtam meg két hét +óta.</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Az a Gombos nem csinál +semmit.</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(behízelgő +mosollyal)</i>. Azt nem lehet mondani – mert alkonyattól hajnalig +szidja a nagyságos kiadó urat és a nagyságos szerkesztő urat…</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Gombos egy szamár. Mi a maga +neve?</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span>. Zrinyi Péter!</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Megbolondult? Miféle +szemtelenség ez?</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(rémülten)</i>. +Esedezem – ha nem tetszik Zrinyi, választhatok mást is. Még nem +végleges.</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Most menjen a rendőrségre. Ha +jól végzi a dolgát, majd beszélek a kiadóval, hogy valami kis +fizetést adjunk magának…</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(boldogan és +nyílsebesen elvágtat)</i>.</p> +<p>Kapuváry András és Gombos Andor azalatt karonfogva végigmennek a +körúton.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Ada írt neked? <span class= +"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Igen, tegnap… Már egy hónappal +ezelőtt megigérte, hogy megírja majd, ha lesz egy szabad délutánja. +Most végül beváltotta az igéretét. Azt is megírta, hogy ne mutassam +magamat nélküled.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Tegnap sokat beszéltünk +Koller báróval Adáról.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(féltékenyen)</i>. Megint +főrangu társaságban mulattál? Gratulálok!</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Tudom, hogy gyűlölöd Kollert. +Pedig az nagyon okos ember.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Nem nagyon okos, de ügyesen +tudja szervirozni a kis eszét. Vannak emberek, akiknek az eszük +francia pezsgő és vannak vinkóeszü emberek. A Koller esze vinkó, de +mivel állandóan jégbehűtve tartja, többet mutat az állott +pezsgőnél.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Nem olvastad a cikkeit? +Ujabban sűrűn ír a lapunkba… A cikkei nagy föltünést keltenek.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Sohasem olvastam még végig egy +cikkét sem, de azért tudom, hogy mit ír. Csupa ön-cikket. Fölvet +egy-egy nagyfontosságu kérdést, fölzaklatja vele a naiv olvasó +lelkét, végül sem ad rá semmiféle kielégítő választ, csak sejteti, +hogy ő tudna rá válaszolni. Ha a király ő felsége, vagy a +miniszterelnök ő nagyméltósága netán a lap olvasói közt volnának és +többet akarnának tudni, <span class="pagenum"><a name="Page_85" id= +"Page_85">-85-</a></span> forduljanak bizalommal a cikk írójához, +dr. Koller Zsigmond báróhoz, akinek közelebbi címe megtudható a lap +kiadóhivatalában. Mindenkinek kínálja magát, mint az utcasarki +leányzó, a mágnásoknak, a szociálistáknak, a papoknak és a +zsidóknak.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Az utóbbit nem állítanám +ilyen határozottan. Koller cikkei újabban határozottan +zsidóellenesek.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Ez is csak a kínálgatásnak egy +módja. Ő jól tudja, hogy a zsidókat a filoszemita nem érdekli. A +filoszemita keresztény tulajdonképpen mind foglalkozásszerü +izraelita, alig külömbözik valamit a született zsidótól és ezért a +zsidók szemében értéktelen. A zsidóságot az olyan ember érdekli, +aki néhanapján ki meri neki mutatni az oroszlánkörmeit. A hány +antiszemita volt eddig Magyarországon, azt a keresztények sohasem +vették komolyan: súlyt, poziciót, nevet mindig a zsidók adtak +neki.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Te is olyan vagy, mint minden +héber, magad folyton szidod a fajtádat, de ha keresztény ember +kiejti ezt a szót, hogy zsidó, már dühös vagy rá. Koller különben +sokat beszélt nekem Adáról.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Ugyan?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Élesszemü ember és jól ismeri +azt a leányt. Azt mondja, csak addig érdeklődik egy-egy +<span class="pagenum"><a name="Page_86" id= +"Page_86">-86-</a></span> ember iránt, míg az bele nem szeret. +Olyan a természete, mint a patkányfogó foxterriernek: órákig lesi a +patkányt, s ha megfogta, leharapja a fejét, aztán otthagyja. A holt +patkány nem érdekli.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Vagy bolondokat beszél a te +főrangu barátod, vagy azzal hizeleghetek magamnak, hogy kivétel +vagyok a szerelmes patkányok közt. Hozzám vissza-visszatér a +foxterrier, pedig már régóta nincs fejem; úgy látszik, engem +egészen szét akar marcangolni.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Nézd, ott is áll egy +szerelmes patkány.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Annak nem harapta le a fejét, +mert az csodaszülött: fej nélkül jött a világra!</p> +<p>A szilasi Szinger-palotával szemben borotvált arcu, délceg ifju +áll az utcán. Ragyogó köcsögkalapot, krinolin-szabásu redingote-ot, +aranygombu selyemmellényt visel. Szerelmes, epedő, könyörgő, +parancsoló, hipnotizáló, magnetizáló és szuggeráló pillantásokat +vet a palota csipkés ablakfüggönyei felé. Közbevetőleg azonban az +utcán elhaladó ifju és idősebb hölgyeknek is juttat egy-egy +sokatmondó pillantást. Ez Komlósi, a nagytehetségü ifju +jellemszinész.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Jó napot, Komlósi mester!</p> +<p><span class="smcap">Komlósi</span> <i>(zavart mosollyal)</i>. Jó +napot! Hová ilyen sietve? <span class="pagenum"><a name="Page_87" +id="Page_87">-87-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Egy viziten kell túlesnünk… Ez +a kis Szinger Ada már olyan régóta bombáz a meghívásaival – egyszer +hát megtesszük és megiszunk nála egy csésze teát… Jó napot! +<i>(Andrással belép a palotába.)</i></p> +<div class="figcenter" style="width: 438px;"><img src= +"images/i006.png" alt="" title="" /></div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_88" id= +"Page_88">-88-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2><img src="images/ch07.png" alt="" title="" />VII.</h2> +</div> +<p>Színhely: a Szinger-palota. A nagy szalonban együtt van a +háziasszony rendes tarok-társasága, amely a gibicekkel együtt nyolc +személyből áll. A társaságnak ezúttal csak egy férfitagja van, a +többiek idősebb hölgyek. A férfi Móni bácsi, Szingernének egy +szegény rokona. Móni bácsi évek óta mindennap kártyázik az +asszonyokkal és mindig nyer. Hogy mennyit, azt nem lehet tudni, +mivel a nyereséget hatosonkint elsülyeszti. Rendetlenséget nem +lehet rábizonyítani, gyanús azonban, hogy a férfi-gibicet nem +szereti az asztalnál. Bár ilyenformán biztos és szép keresete van, +Móni bácsi mégis rászorult Szingerné anyagi támogatására, mivel az +asszonyoktól nyert pénzét minden éjjel el szokta kártyázni a Dobó +Katica-kávéházban. Megjegyzendő, hogy ez a <span class= +"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> züllött +bohém tulajdonképpen rövidáru-kereskedő.</p> +<p>A nagy szalon mellett van Ada fogadó szobája. Ott most +teázó-társaság van együtt. A szoba kicsi és olyan, mint minden +leányszoba: túl van zsúfolva selyempárnákkal, szobrocskákkal, +virágokkal, arcképekkel, bijoukkal, nippekkel, potpourrikkel, +mindenféle emlékvacakkal és babona-limlommal.</p> +<p>Ada, mint afféle kötelességtudó háziasszony, maga tölt teát a +vendégeinek. A hölgyeknek bonbont ad, az uraknak egyiptomi +cigarettát. Később az urak is kapnak a bonbonból és a hölgyek is +cigarettára gyújtanak. Ada nagyon egyszerü fehér ruhát visel, ma +jóval fejletlenebb és szendébb gyermek benyomását teszi, mint a +báljukon.</p> +<p>A vendégek közt vannak a Szecskay-leányok. Ezek keresztény +gentryk és birtokos szomszédjaik Szingeréknek. Az egyiket Buffinak, +a másikat Muffinak hivják. Mindketten megtestesítői a fogalomnak, +amelyet a nevük kifejez: gömbölyüek, közvetetlenek és izléstelenek. +Kissé elfogultak a szokatlan fényes környezetben s mivel mindenáron +erőt akarnak venni az elfogultságukon, tehát a rendesnél is +furcsább modorúak.</p> +<p>Riza, – a Móni bácsi leánya és Ada távoli rokona. +Huszonkét-huszonnégy esztendős asszonyos idomu leány. +Tulajdonképpen szép volna, <span class="pagenum"><a name="Page_90" +id="Page_90">-90-</a></span> de szépségének nagyon is rikító, kissé +közönséges a karaktere. A haja koromfekete, a szeme ibolyakék, az +ajka vérpiros, az arcbőre nevetségesen rózsás, a termete pedig +föltünően formás, úgy, hogy mindenki utána fordul, ha végigmegy az +utcán. Egy tüzes démon benyomását teszi. Ez a benyomás azonban +hazug. Riza a valóságban hideg, nyárspolgárias és tunya természet. +Igen ragaszkodik Adához és szó nélkül eltűri minden szeszélyét, +mert azt reméli, hogy a Szinger-házban, ahol annyi jeles ember +megfordul, egyszer majd valami jó párti akad a számára. A +föltevésében azonban előreláthatólag csalódni fog; Szingerék háza +ugyanis az elsőrangu hozományvadászok találkozó helye. Riza +egyébként szerelmes Kékkövi úrba, akiről még szó lészen.</p> +<p>Koller báró képviselő. Egyet-mást már tudunk róla. Sápadtarcu, +elegáns – bár nem a szó mágnásos, hanem inkább európai értelmében +elegáns – fiatalember. Mindig igen komoly, de sohasem mulatságos. +Mindenkivel szemben lekötelezően szíves, de senkisem szereti. A +mágnások lenézik benne a lateinert, a polgárok bizalmatlanok a +báróval szemben. A társaságban azt találják, hogy nagyon tudákos, a +tudósok pedig műkedvelőnek tartják. Mint alkalmi publicista +megajándékozta a nemzetet a fajmagyarság és nemfajmagyarság +fogalmával. A nemfajmagyaroknak sok keserüséget <span class= +"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> okozott a +megkülönböztetés, de egyikük sem gondolt még reá, hogy Koller báró +német eredetü. Talán ő maga sem gondolt még erre.</p> +<p>Wertheim úr, a tönkrement mágnás. Az apja után öt milliót +örökölt, amit aztán hamarosan elköltött Angliában, lóversenyeken és +falkavadászatokon, miközben kitért az anglikán vallásra. +Nagy-Britanniában mint derék gentlemant és vakmerő úrlovast +becsülték; itthon mindig nevetséges figura volt, mivel a külseje a +Klabriász-pártibeli Herr Grünre emlékeztet. Annyira angloman, hogy +mindenét, amije volt, mégegyszer odaadná, ha mint egy skót +földbérlő fia született volna. Ha valahol egy verkli a <i>Good save +the Queen</i>-t játssza, akkor Wertheim lord leveszi a kalapját és +föláll.</p> +<p>Kékkövi úr. Csinos és elegáns fiu. Nagyjövedelmü és +szerencséskezü kereskedő. Ha redingote vagy frakk van rajta, akkor +nem lehet vele az üzletéről beszélni, mert személyes sértésnek +veszi. Ebben a társaságban alaposan lenézik, mivel nyitott boltja +van valahol a Dorottya-utcában, mégis szívesen látják azonban, mert +abban bizakodnak, hogy egyszer mégis el fogja venni a szép Rizát. +De Kékkövinek kisebb gondja is nagyobb ennél. Szinger Adát ugyan +elvenné, de Rizát –? Nevetséges! Minden esztendőben – nem tudni, +miféle üzleti ügyekben – két hónapot Párisban <span class= +"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> szokott +tölteni, ott erősen elfranciásodott. Olvassa a <i>Figaro</i>-t és a +<i>Vie Parisienne</i>-t, igen elmés embernek tartja Armand +Silvestre-t, a Porte St. Martin pedig szerinte szédítő magasságban +áll a Nemzeti Színház fölött. Párisiasan öltözködik és fésülködik s +lelkes propagandát csinál a hétórai ebéd eszméjének.</p> +<p>Szinger Pista is jelen van. Ma a rendesnél is neróibb kedvében +van. Reggel az édesapja aláírásával ellátott ötezer forintos +csekket akart beváltani a bankban – az igazgató azonban bevitte a +szobájába s azt mondta neki: „Hallja, Pista öcsém, ne hamisítsa az +édesapja aláírását, mert pórul fog járni!“ – Ha nála lett volna az +éles kardja, pofon ütötte volna a rongyos firmát, nem is annyira a +gyanusításban, mint inkább a konfidens megszólításban rejlő sértés +miatt. Pista egyébként a Riza kedveért van itt. A leány ugyan nem +tetszik neki, de mivel önkéntes társai nagy elragadtatás hangján +szoktak beszélni a telivér Rizáról, Pista szemet vetett rá. Hogy a +társaság valahogyan el ne bízza magát, erre az alkalomra fölvette a +legrosszabbik zubbonyát és a legképtelenebb szabásu +bőrnadrágját.</p> +<p>Utolsóknak érkeztek Kapuváry András és Gombos Andor. A fiúk igen +elszontyolodtak, hogy ennyi embert találtak együtt. Olyasmit +képzeltek, hogy hármasban fognak teázni Szinger Adával… +<span class="pagenum"><a name="Page_93" id= +"Page_93">-93-</a></span> <span class="pagenum"><a name="Page_94" +id="Page_94"><br /> +-94-</a></span></p> +<div class="figcenter" style="width: 370px;"><img src= +"images/i013.jpg" alt="Minden esztendőben – nem tudni," title= +"Minden esztendőben – nem tudni," /> +<p class="caption">Minden esztendőben – nem tudni, miféle üzleti +ügyekben – két hónapot Párisban szokott tölteni, ott erősen +elfranciásodott.</p> +</div> +<p><span class="smcap">Koller báró</span> <i>(éppen valami +elbeszélésbe kezd, amikor a fiúk belépnek)</i>. Andrássy Gyulának +még miniszterelnök korából van egy finom mondása –</p> +<p><span class="smcap">Kékkövi és a Szecskay-leányok</span> +<i>(megfelelő mosollyal készülnek élvezni az Andrássy finom +mondását)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Jónapot, Gombos úr! Isten hozta, +Kapuváry!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(fennakadva az Ada +megszólításán)</i>. Bocsánatot kérek, hogy úr létemre magammal +hoztam Kapuváryt, aki nem úr…</p> +<p><span class="smcap">A Szecskay-leányok</span> +<i>(összemosolyognak, mert megértik, hogy Gombos izraelita, +Kapuváry pedig igazi Kapuváry)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Ismernek mindenkit? Kérem, +mutatkozzanak be!</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Andrássy Gyula, akit +gyermekkoromban személyesen ismertem –</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Ott a tiszta csésze! Majd +töltök… Az édesmama? Odabenn tarokkozik. Majd később úgyis +bejön…</p> +<p><span class="smcap">Kékkövi</span> <i>(miután protektori arccal +kezet fogott a fiúkkal, megemlékezik Andrássy Gyuláról; Kollerhez +igen udvariasan)</i>. Személyesen méltóztatott ismerni a +külügyminisztert?</p> +<p><span class="smcap">Koller</span> <i>(könnyedén)</i>. Igen –</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Egy cigarettát, báró?</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Köszönöm, nem vagyok +dohányos. <span class="pagenum"><a name="Page_95" id= +"Page_95">-95-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(magában gondolja)</i>. A +gazembernek még csak rossz szokásai sincsenek! <i>(Riza mellé ül, +igen konfidensen:)</i> Hogy van, aranyos?</p> +<p><span class="smcap">Riza</span> <i>(mosolyog)</i>. Hát úgy +–!</p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(Andráshoz)</i>. Ugy-e, maga +még nem is volt a szobámban? Hogy tetszik?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Igazán nagyon ízléses itt +minden…</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. A mult héten készültem el vele, +de most már nem érzem itt jól magamat. Ha rajtam állana, +kihordatnám innen ezt a sok kacatot.</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Pedig a szoba igen kedves – +csupa egyéniség és eredetiség.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Az a baj, hogy minden leányszoba +egyéni és eredeti akar lenni s azért mind egyforma Valamennyi a +Marton-cégnek egy-egy fiókraktára. A multkor vidéken jártunk, az +eső bekergetett bennünket a jegyző lakására, ott láttam egy szobát, +amely nekem nagyon tetszett. Képzeljék csak: virágosra festett +falak, fehércsipkés függönyök, a szoba közepén egy igen nagy +asztal, körülötte székek… A szobában mindenből csak egy volt: egy +kép, egy virágtő, egy váza, egy kis szobor. Ez kedves ötlet: +mindenből csak egy tárgy, az, amelyet az ember legjobban +szeret…</p> +<p><span class="smcap">Wertheim</span>. A norfolki vadászatokon +láttam Lady Percy szalonját, abban minden fehér volt. Minden +hófehér.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Szinger úr már megjött +Oláh-Berényről? <span class="pagenum"><a name="Page_96" id= +"Page_96">-96-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Mi az, hogy Oláh-Berényről?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Ott választották meg.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Úgy? Nem is tudtam.</p> +<p><span class="smcap">Pista</span>. Ugyan ne affektálj! Aludni se +tudtál az éjjel a nagy izgatottságtól.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(könnyedén)</i>. Ah igen – a +képviselőválasztás? Most már tudom, miről van szó… Apa nem volt +ott, az emberei mindent elvégeztek. Sok rummal, Kapuváry?</p> +<p><span class="smcap">Pista</span> <i>(Rizához halkan)</i>. Az +öreg félt, hogy megverik.</p> +<p><span class="smcap">Riza</span> <i>(mosolyog)</i>. Ugyan – +no!</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Nem vagyok ugyan az én +tisztelt Szinger barátommal egy politikai hiten, de azért nagy +nyereségnek tekintem a közéletre nézve, hogy mandátumot vállalt. +Gyakorlati emberek kellenek a mi parlamentünkbe, hogy gerincet +nyerjen a nemzet, melyet Dessewffy Aurél gróf kissé rusztikusan, de +találóan nevezett kocsonyás nemzetnek…</p> +<p><span class="smcap">Kékkövi és a Szecskay-leányok</span> +<i>(elnézően mosolyognak Dessewffy rusztikus kifejezésén)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Koller</span> <i>(Andráshoz)</i>. Az én +fiatal író barátom bizonyára jól emlékszik Dessewffy híres újévi +beszédére?</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(elpirul s morog +valamit)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Buffi</span> <i>(őszintén)</i>. Hogy micsoda +fejük van maguknak! <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= +"Page_97">-97-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Muffi</span>. Nekünk van egy bácsink, +Mogyorókeréky Zoltán – második unokatestvére az édesmamának – mert +édesmama alsóbükki Szliácsy leány <i>(Kollerhez és +Kapuváryhoz:)</i> talán tetszik ismerni a családot? Zoltán bácsinak +is olyan a feje, mint a káptalan, hogy mindent tud.</p> +<p><span class="smcap">Buffi</span>. Nem is csinált soha egyebet, +csak olvasott.</p> +<p><span class="smcap">Wertheim</span> <i>(Koller báróhoz)</i>. Itt +önöknél különös viszonyok lehetnek. Angol úr nem igen megy az +alsóházba, inkább csak a lordok ifjabb fiait választják meg.</p> +<p><span class="smcap">Kékkövi</span>. A Palais Royal-ban most egy +kitünő bolondságot adnak, melynek egy angol képviselő a hőse. Egy +igazi párisi mondás van benne – sajnálom, hogy a hölgyek előtt nem +ismételhetem…</p> +<p><span class="smcap">Wertheim</span> <i>(aki Kékkövit a +Fasoda-viszály óta igen lenézi, magában szól)</i>. Snob!</p> +<p><i>(A beszélgetésben hosszabb kínos csend áll be)</i></p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(lassankint ideges lesz. A +báró jelenléte lehüti, a Wertheimé bosszantja, a Kékkövié +felháborítja, a Pistáé pedig utálattal tölti el. Belső szükség +kényszeríti, hogy valakinek kellemetlen legyen és e célra Koller +bárót választja ki)</i>. Olvastam a képviselő úr vezércikkét. +Nagyon érdekesen világítja meg a zsidókérdést.</p> +<p><span class="smcap">Koller</span> <i>(bosszusan, de elnéző +mosollyal)</i>. Akkor többet olvasott ki a cikkemből, mint +<span class="pagenum"><a name="Page_98" id= +"Page_98">-98-</a></span> amennyit beleírtam. Gyakran hangsúlyoztam +már, hogy zsidókérdést egyáltalában nem ismerek. A cikkem az +ál-demokrácia kérdésével foglalkozik. Ha bizonyos körök, amelyek +véletlenül izraelita vallásúak, azonosítják magukat az +ál-demokráciával, az – Neuville-lel szólva, – az ő bajuk.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. A zsidók csak annyira +azonosítják magukat a demokráciával, amennyire azelőtt a ghettóval +azonosították magukat. Bennszorultak, mint a zsíványok az égő +csárdában és most zsiványbecsületből demokraták. Tegyen próbát a +báró úr és adjon egy zsidónak hitbizományt, a másiknak meg +püspökséget, majd elválik, hogy demokraták-e. A hitbizományos zsidó +mágnásosabb lesz a kírálynál, a püspök pedig klerikálisabb a +pápánál.</p> +<p><span class="smcap">Koller</span> <i>(aki tisztában van vele, +hogy Andorral nem szabad vitatkoznia, mosolyogva feláll)</i>. +Nagyon érdekesen és élvezetesen tudja előadni az elveit, +sajnálatomra azonban másutt várnak… <i>(Búcsuzás.)</i></p> +<p><span class="smcap">Kékkövi</span> <i>(Andorhoz gorombán)</i>. +Mit akar maga már megint a ghettóval? Zsidókérdés azért van, mert +maguk, ujságírók, beszélnek róla. Ha nem beszélnének róla, akkor +nem volna.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(sajnálja, hogy Koller +elment és elhatározza, hogy Kékkövivel fog kellemetlenkedni, akit +ugyancsak nem szeret)</i>. Zsidókérdés addig lesz, <span class= +"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> míg a +zsidóság hazugságokra fogja építeni a társas szervezetét. Mert az +hazugság, hogy maguk a keresztényekkel szemben demokraták, +egymással szemben pedig arisztokraták. A bankár lenézi a boltost, a +boltos lenézi a szatócsot. A szatócs önérzetes demokrata a +boltossal szemben, a boltos a bankárral szemben, valamennyien +együtt a kereszténnyel szemben. És ha az egyik demokratától +keresztények jelenlétében azt kérdezem: Kékkövi úr, jól megy a maga +üzlete? – akkor elpirul.</p> +<p><span class="smcap">Kékkövi</span> <i>(elpirul, azon +gondolkozik, hogy ne üsse-e pofon a haszontalan kis skriblert, de +aztán meggondolja magát s elmosolyodik)</i>. Arisztokrácia, +demokrácia – ezek az irodalomban még szerepelnek, de az életben +régen túlhaladott fogalmak. Az ember társadalmi értékét ma a +műveltsége adja meg, s ha a boltos műveltebb az írónál, akkor +külömb ember is nála.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Ha a műveltség szabná meg a +társadalmi értéket, akkor minden budapesti úri családban a +házitanítót kellene az asztalfőre ültetni, mert ő a +legműveltebb.</p> +<p><span class="smcap">Kékkövi</span> <i>(Koller rendezett +visszavonulását utánozva)</i>. Ez mind nagyon érdekes és +mulatságos, – de nekem most egyéb dolgom van… +<i>(Búcsuzás.)</i></p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(körülnéz, mint az oroszlán, +amely vért <span class="pagenum"><a name="Page_100" id= +"Page_100">-100-</a></span> szagolt; a tekintete megakad a mitsem +sejtő Wertheimon)</i>. Mondja, kérem, lordságod, hogyan vélekedik a +demokrácia kérdéséről?</p> +<p><span class="smcap">Wertheim</span> <i>(fagyosan)</i>. +Sehogysem. Ennél sokkal jobban érdekel egy másik kérdés: az +ujságíró-iskola kérdése. Azt hiszem, ilyen iskolára égető szükség +volna.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(magában szól)</i>. Ez a +majom nem olyan ostoba, mint gondoltam. <i>(Wertheim mellé +ül.)</i></p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Dóri, ha még egy szót szól, +akkor magát ki fogják innen dobni. Megértett?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(egyszerre megint otthon +érzi magát, a jókedve visszatér)</i>.</p> +<p>Mialatt a fiatalok teáznak és pletykáznak, szilasi Szinger +váratlanul betoppan a kis szalonba. Redingote-ot visel – ő már +régebben elhatározta, hogy mindig csak ilyen kabátban fog járni, ha +megválasztják képviselőnek. – Ada ügyesen a teás csészéje mellé +csúsztatja a cigarettáját (Szinger úr nem is sejti, hogy a leánya +dohányozni is szokott), aztán egy vidám és szenvedélyes kiáltással +édesapja nyakába veti magát. Ada tudja, hogy a fiatal leányt nagyon +kedvesen <i>taillirozza</i> a szenvedélyes gyermeki szeretet, az +öregnek pedig szerfölött hízeleg, – hát miért ne tenné meg a +kedvét?</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(kissé ellágyulva, +moll-hangon)</i>. No, no – még megfojtasz, te kis bolond! +<span class="pagenum"><a name="Page_101" id= +"Page_101">-101-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Üljön le, apa – oda! Fogja ezt a +vánkost, ezt is! Adjak egy csésze teát?</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(megpillantja Pistát, a +hamis csekkre gondol és elkomorodik. Dur-hangon)</i>. Jó hogy itt +vagy! Veled még leszámolni valóm van!</p> +<p><span class="smcap">Pista</span> <i>(szintén a hamis csekkre +gondol; gavalléros impertinenciával szól)</i>. Sohasem szoktam +kitérni semmiféle leszámolás elől!</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(egy tettleges pillantást +lövel Pista felé)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Pista</span> <i>(gúnyos megvetéssel +parirozza a pillantást)</i>.</p> +<p><span class="smcap">A Szecskay-leányok</span> <i>(az iskolás +gyermekek éneklő hangsúlyozásával)</i>. Alászolgája, Szinger +bácsi!</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(Pistát kivéve mindenkivel +kezet fog, aztán fölteszi a cvikkerjét s megismeri Andort)</i>. Jó +napot, Gombos öcsém!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(hogy aljas hízelgőnek ne +lássék, félvállról köszön)</i>. Adj Isten!</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span>. Mi ujság a lapnál?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Az oláh-berényi telegrammokon +rágódnak… Igaz – talán gratulálnom is kellene!</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(szerényen és +kicsinyléssel)</i>. Ah – hiszen az csak olyan dolog! +<i>(Szigorúan.)</i> Hanem tudja, hogy nem vagyok megelégedve a +lappal?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(mélyen fölháborodva, hogy +Szinger olyan dologról mer beszélni, amelyhez nem konyít)</i>. Nem +–?</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span>. Nem! <span class= +"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Én sem vagyok megelégedve!</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span>. Én egészen mást vártam és +mást képzeltem. A mi lapunk szakasztott olyan, mint a többi. Olyan +– hogy is mondjam? – banális! Egészen banális!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Megmondom, hogy milyen a +lapunk. Olyan, mint a pesti olcsó bankettek étlapja. A vezércikk +hol tok tatármártással, hol meg fogas tatármártással. A híreink +egyszer borjuvesés burgonya-pürével, egyszer meg sertés-karaj +káposztával. Az országgyülésünk pujka vegyes salátával, néhanapján +azonban pujka kompóttal. A tárca pedig mindig parfait. Napról-napra +ugyanaz a koszt – persze, hogy ezt nem lehet megemészteni!</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(leveszi a cvikkerjét s +megdöbbenve méri végig Andort)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Ez azért van így, mivel a +lapot két ember csinálja, akik közül az egyik igen eszes, a másik +pedig igen becsületes ember.</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span>. Nos hát?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Baj azonban, hogy az eszes +ember a lapnak azt a részét intézi, ahol becsületesnek kellene +lenni, a becsületes ember pedig azt a részét, ahová ész +kellene.</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(magában elmélkedik: Ez a +gyerek, úgylátszik, háborúban él az egész redakcióval és az egész +kiadóhivatallal. Ha valaki, hát ő az, akire <span class= +"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> nekem +szükségem van, hogy kellő ellenőrzés alatt tartsam a bandát. – Egy +vastag szivart vesz ki)</i>. Dobja el a cigarettáját, Gombos és +gyujtson szivarra! Ez a dolog engem nagyon érdekel és úgy látom, +maga jószemü ember…</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(szivarra gyujt és közben +hirtelen elhatározza, hogy felcsap strébernek. Nem is annyira a +haszon kedvéért, mint inkább azért, hogy bámulatba ejtse a +világot)</i>. A közéletben szereplő embernél nagyfontosságu dolog, +hogy egyénisége legyen. Még a hibáit is megbocsátja neki a +közvélemény, ha egy erős egyéniség vonásai gyanánt jelentkeznek. A +mi lapunk banális, mivel nincs egyénisége. Honnan vegye? Kovács +úrtól, Kemény úrtól? Azok részben becsületes, részben okos emberek, +de egyéniségük maguknak sincs. Én a lapnál csak egy embert ismerek, +akinek az egyénisége érdekelhetné a magyar közvéleményt: az ön, +Szinger úr! Ha ön hajlandó volna egyéniségének bélyegét rányomni a +lapra, akkor érdekes és jó lapunk lesz. Ha ehhez nincs ideje és +kedve, akkor ajánlom, hagyjuk abba az egész dolgot.</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(fölényes, de barátságos +mosollyal)</i>. Tüzes és hirtelen, mint minden fiatalember. De +azért igaza van egyben-másban és én ezentúl többet foglalkozom majd +a lappal. A klubból is többet kell iratnunk ezentúl. Tőlünk senki +se jár fel, mondja meg Kovács úrnak, <span class="pagenum"><a name= +"Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> hogy ezentúl maga fog +feljárni. Mennyi a maga fizetése?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Hatvan forint! <i>(Erősen a +Szinger szeme közé nézett, hogy vajjon elpirul-e.)</i></p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(nem pirul el)</i>. Hatvan +forint? Az nagyon szép ilyen fiatal embernél! Nagyon szép fizetés! +Tudja mit, Gombos barátom, én most elmegyek a klubba és maga velem +jöhet a kocsimon… <i>(Notabene: Szinger úr még sohasem járt a +klubban és most valami gyerekes elfogultságot érez. Abban bízik, +hogy a kis ujságíró vakmerő konfidenciája túl fogja segíteni első +zavarán.)</i></p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Ha úgy tetszik, mehetünk. Most +már ott találjuk a minisztereket. <i>(Andráshoz, nem minden +kevélység nélkül.)</i> Itt hagylak, te boldog poéta – nekem dolgom +van a pártklubban! <i>(Szinger úrral elmegy. Amikor beül a gazdája +elegáns fogatjába, hirtelen elhatározza, hogy ő ezentúl előkelő +lesz. Nem fog többet reggelig a kávéházban ülni, korán fog +fölkelni, redingote-ban fog járni, a köcsögkalapját ki fogja +vasaltatni, el fog járni zsúrokra és az Operába, köszönni fog a +minisztereknek, udvarias lesz, ravasz lesz, szellemes lesz, +barátokat fog szerezni, mindenkit le fog főzni, stréber lesz és +karriért fog csinálni…)</i></p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(Adához)</i>. Én is ajánlom +magamat –</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Dolga van –?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. A redakcióba kellene mennem – +<span class="pagenum"><a name="Page_105" id= +"Page_105">-105-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Maradjon még! Az imént azt +mondta, hogy látni akarja a könyveimet. Nekem mindössze csak +negyven vagy ötven könyvem van… Sokat olvasok mostanában, de csak +azokat a könyveket tartom meg, melyeket megszeretek. A többit +elajándékozom Rizának… Még senki sem látta a könyvtáramat, – az +édesapám sem, – furcsa, de való, hogy a fehérneműs szekrényemet +inkább mutogatom, mint a könyvtáramat. Magának azonban megmutatom. +Jőjjön! <i>(A szoba sarkában álló kis szekrényhez vezeti Andrást, +ott letérdepel a földre s kipakolja a könyveit.)</i></p> +<p><span class="smcap">Buffi</span> <i>(Muffihoz halkan)</i>. Nézd +azt a Kapuváryt!</p> +<p><span class="smcap">Muffi</span> <i>(ugyancsak halkan)</i>. Ő is +éhes a Szinger pénzére!</p> +<p><span class="smcap">Buffi</span>. Mind egyformák! Mind!</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Wertheim lord, mulattassa a +hölgyeit!</p> +<p><span class="smcap">Wertheim</span> <i>(a +Szecskay-leányokhoz)</i>. A hölgyek állandóan vidéken laknak! Ott +bizonyára szép vadászat van?</p> +<p><span class="smcap">Buffi</span> <i>(előkelően)</i>. Az uraink +sokat agarásznak. Mi néha kocsin megyünk utánuk.</p> +<p><span class="smcap">Muffi</span> <i>(magában elhatározza, hogy +kedves lesz a szatócshoz)</i>. Persze maga is szokott +agarászni?</p> +<p><span class="smcap">Wertheim</span> <i>(akit némileg sért a +föltevés, hogy ő ilyen kurta sporttal foglalkozzék – száraz +hangon)</i>. Nem, mi csak rókára vadászunk. <span class= +"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Buffi</span> <i>(jóakaróan)</i>. Nálunk sok +a róka. A keresztapánk a multkor ötöt lőtt egy nap.</p> +<p><span class="smcap">Wertheim</span> <i>(konsternálva)</i>. Hogy +tetszett mondani? Lőtt –? Puskával?</p> +<p><span class="smcap">Muffi</span>. Hát persze, hogy puskával! +<i>(Elmosolyodik és Buffira tekint s magában ezt gondolja: Ez a +szatócs még nem is tudja, hogy lőni puskával szokás.)</i></p> +<p><span class="smcap">Wertheim</span> <i>(kifakadva)</i>. De +hiszen az utálatos! <i>(Hideg udvariassággal.)</i> Bocsánat +hölgyeim, kissé elragadtattam magamat… Nálunk Angliában az a +felfogás, hogy rókát csak falka mögött szabad vadászni. Ha valaki +puskával ölné meg a rókát, azt kizárnák minden tisztességes +klubból… Lehet, hogy itt Magyarországon más a felfogás… +Bocsánat!</p> +<p><span class="smcap">Buffi</span> <i>(csipősen)</i>. Pedig +Zalkovszky herceg is lőtt már nálunk rókát!</p> +<p><span class="smcap">Muffi</span> <i>(élesen)</i>. Pedig +Zalkovszky herceg uriember!</p> +<p><span class="smcap">Wertheim</span>. Zalkovszky Agenor?</p> +<p><span class="smcap">Buffi</span>. Talán ismeri, Wertheim úr?</p> +<p><span class="smcap">Wertheim</span> <i>(tiltakozva)</i>. Dehogy +ismerem! Tavaly ugyan ott volt Cannes-ban, ott minden áron akart +ismerkedni, de <i>rasta</i>-számba ment… A norfolki hercegtől +tudom, hogy a Zalkovszkyak a tizennyolcadik században tüntek +föl…</p> +<p><span class="smcap">Buffi és Muffi</span> <i>(dermedten néznek +egymásra)</i>. <span class="pagenum"><a name="Page_107" id= +"Page_107">-107-</a></span> <span class="pagenum"><a name= +"Page_108" id="Page_108"><br /> +-108-</a></span></p> +<div class="figcenter" style="width: 422px;"><img src= +"images/i014.jpg" alt="WERTHEIM… Nálunk Angliában az a" title= +"WERTHEIM… Nálunk Angliában az a" /> +<p class="caption">WERTHEIM… Nálunk Angliában az a felfogás, hogy +rókát csak falka mögött szabad vadászni. Ha valaki puskával ölné +meg a rókát, azt kizárnák minden tisztességes klubból…</p> +</div> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(gyöngéden simogatja a +könyveket, melyeket Ada a kezébe ad)</i>. Mindegyiknek más a +kötése.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Magam eszeltem ki minden +könyvemnek a bekötési tábláját. Akkor köttetem csak, ha már +többször is elolvastam. A bekötési tábla színével, formájával és +anyagával azt a benyomást próbálom jellemezni, amelyet a szerző rám +tett. A régi aranybrokát a pompás és fantasztikus leírót illeti +meg. A tüzes és szomoru poétát fekete liliomokkal díszített piros +selyembe köttettem. Ezt a rokokó lelket virágos fehér atlaszba +öltöztettem, az okos és erős elbeszélőt pedig arannyal díszített +bőrbe…</p> +<p><span class="smcap">András</span>. És magyar könyve egy +sincs?</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Van az édesapám könyvtárában +vagy ezer. Mi nagyon sok magyar könyvet veszünk!</p> +<p><span class="smcap">András</span>. De hogy maga egyet sem tudott +megszeretni a magyarok közül –?</p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(bedobja a könyveket a +szekrénybe s becsapja az ajtót)</i>. Ugy-e mondtam: inkább a +fehérneműs szekrényemet kellene mutogatnom, semhogy a könyvtáramat… +Megjelent magának már valami könyve?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Még nem. De most készítek +egyet sajtó alá.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Igérem, hogy az helyet fog kapni +a szekrényemben.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Hátha rossznak fogja találni? +Hiszen Petőfinek se adott helyet! <span class="pagenum"><a name= +"Page_109" id="Page_109">-109-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Én nem a jó könyveket gyűjtöm, +hanem azokat, amelyeket szeretek. Van a könyveim között egypár +nagyon rossz, tudom, de mégis szeretem őket, mivel valami személyes +vonatkozást találtam bennük. A maga könyvében nem fogok találni +személyes vonatkozást, de szeretni fogom.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. És milyen kötést fog neki +adni?</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Nem tudom még, csak sejtem, hogy +halványkék bársonyba fogom köttetni és ezüsttel fogom díszíttetni. +Lehet azonban, hogy a könyve kellemes csalódást fog nekem okozni és +akkor más kötést kap.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Milyet?</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Ha a csalódás olyan, amilyennek +én szeretném, akkor lángvörös plüsbe köttetem és antik +aranypántokkal díszíttetem. Miért pirult most el?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Maga engem hidegnek tart és +túlszelidnek –</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Mondtam ezt?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. De maga csak a modoromat +ismeri, nem a lelkemet. A modorom a világé. A modorom hideg és +szelid…</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Szóval: kék és ezüst. De a +lelke?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Lehet, hogy olyan lángolóan +piros és vakítóan arany, hogy megfájdulna a szeme, ha +belenézne.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(kiveszi András kezéből a +könyvet, közbe <span class="pagenum"><a name="Page_110" id= +"Page_110">-110-</a></span> kőnnyedén megérinti a fiatal úr +ujjait)</i>. Nekem erős szemem van. Miért kiméli?</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(az ajkát harapdálja és +hallgat)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Ha maga vörös, akkor mért +mutatja magát kéknek? És ha kék, akkor mért mondja magát vörösnek? +Ej, András úr, ha maga tudná, hogyan szomjazom az igazság után és +mennyire gyűlölöm az alakoskodást!</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(sápadtan)</i>. Ha maga nem +volna gazdag leány, Ada –!</p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(tüzet szórva a +tekintetével)</i>. Mi közünk nekünk a gazdagsághoz?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Semmi! Igaza van, semmi! Ada, +én magát az első pillanattól fogva szeretem. Azt hiszem én sem +vagyok közömbös maga előtt…</p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(magában elmélkedik)</i>. +Mindegyik ezzel jön! Ez is! És mindegyik az első pillanattól fogva +szeretett… Ez mégis furcsa! Vagy én provokáltam volna? Ennyire még +se kellett volna sietnie… <i>(Hangosan.)</i> Lord Wertheim – nem +érdeklik a könyveim?</p> +<p><span class="smcap">Wertheim</span>. Hogyne! Nagyon +érdekelnek!</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(megsemmisülten ül a +szőnyegen és fűzi a gondolatait)</i>. Állat vagyok! Beugrattam +magamat, mint egy gimnazista! Pedig Koller óvott is, előre mondta, +hogy így lesz… Azt mondta, hogy olyan a természete, mint a +foxterrieré: nincs nyugta, míg le nem harapta a patkány fejét, +aztán otthagyja… <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= +"Page_111">-111-</a></span> Fejetlen patkány vagyok, olyan, mint +Gombos Andor… Nevetséges vagyok! Mentsük meg azt, ami még +megmenthető… <i>(Fölkel, gúnyos flegmával szól.)</i> Bocsánat, én +most kegyes jóindulatukba ajánlom magamat…</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Elmegy már? Mikor látom +viszont?</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(még mindig gúnyos +flegmával)</i>. Ha rajtam fordulna, minél előbb. Sajnálatomra +azonban a közel jövőben annyira el leszek foglalva…</p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(elkedvetlenedik)</i>. Ah +–!</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(kárörvendően szól +magában)</i>. Ezt ügyesen csináltam!</p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(kezet fog Andrással – kissé +fogva tartja a fiatal úr kezét – a tekintete megint tüzet szór – +halkan, zavartan, bájosan és édesen)</i>. Jöjjön el minél előbb! +Nekünk még sok beszélni valónk van egymással… <i>(Olvadó +hangon.)</i> Ugy-e, eljön?</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(fejét vesztve)</i>. El! +<i>(Meghajlik és távozik.)</i></p> +<p><span class="smcap">Szinger Pista</span> <i>(akinek sikerült +Rizát az ablakfülkébe csalni)</i>. Hát akarja, vagy nem?</p> +<p><span class="smcap">Riza</span>. Pista, maga megbolondult? Meg +fogom mondani a mamájának!</p> +<p><span class="smcap">Pista</span> <i>(hátat fordít neki, +magában)</i>. Liba!</p> +<p class="center">*</p> +<p>A <i>Nemzeti Hiradó</i> szerkesztőségének riport-terme. A <i>Kis +Sakál</i> Gombos Andor íróasztala előtt ül és körmöl. Gombos Andor +kalappal a fején és egy igen vastag szivarral a fogai között belép. +<span class="pagenum"><a name="Page_112" id= +"Page_112">-112-</a></span> A pártkörből jön, ahol kutyafuttában +elsajátította a politizáló mágnások hanyag előkelőségét.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(a Kis Sakál vállára +üt)</i>. Homunkulusz, kelj föl és keress magadnak más helyet, +alkotni fogok!</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(füstfelhőt fuj Andor +arcába, kaján hidegvérrel)</i>. Sajnálom, kedves Gombos úr, nekem +is dolgom van, s így nem engedhetem át az íróasztalomat…</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Hogy mondtad, gyermek? A te +íróasztalod?</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(kéjesen)</i>. Igenis, +az én íróasztalom!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(vészes hidegvérrel)</i>. És +mióta a tiéd?</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(a kárörömben +tobzódva)</i>. Ma este óta, amikor a nagyságos szerkesztő úrnak önt +elcsapni méltóztatott… Ha nem hiszi, hát kérdezze meg tőle!</p> +<p><span class="smcap">Kovács i. szerkesztő</span> <i>(egy csomó +távirattal belép a terembe)</i>. Föl is út, le is út, Gombos! +Beszéltem Kemény úrral, majd ő elintézi magával a dolgát, itt nem +fog több riportot csinálni.</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(a boldogságtól +toporzékol)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Gombos</span> <i>(mint fent, +hidegvérrel)</i>. Most kivételesen okosan beszélt, Izor bácsi, én +nem fogok több riportot csinálni, mert az istenek nem arra valók, +hogy fazekat drótozzanak – hanem ezentúl az országgyűlési rovatot +fogom vezetni. Ezt ma délután beszéltük meg az én tisztelt szilasi +<span class="pagenum"><a name="Page_113" id= +"Page_113">-113-</a></span> Szinger barátommal, mikor a palotájában +voltam egy csésze teára… Ha tőle akarja hallani, akkor fáradjon be +a szobájába, itt van, az imént együtt jöttünk a szabadelvü +körből…</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span> <i>(meredten néz Andorra, majd +sarkon fordul, kimegy, becsapja az ajtót)</i>.</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(félelemtől +szepegve)</i>. Méltóztassék, kedves mester – itt az asztala – én +nem is akartam ide ülni, de az a buta Kovács parancsolt rám…</p> +<div class="figcenter" style="width: 531px;"><img src= +"images/i007.png" alt="" title="" /></div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_114" id= +"Page_114">-114-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2><img src="images/ch08.png" alt="" title="" />VIII.</h2> +</div> +<p>Vagy hat héttel később, ugyancsak a Nemzeti Hiradó +szerkesztőségében.</p> +<p>A szerkesztő szobájában jelen vannak: Kovács szerkesztő, Gombos +Andor és Kapuváry András. Az utóbbi gibic minőségben. A szerkesztő, +bár a túlfűtött szobában pokoli a hőség, télikabátban jár fel alá. +Gombos ingujjra vetkőzött, de a kalap a fején van, mint mindig, ha +a fölebbvalóival beszél. Nagy szivarfüst.</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span> <i>(gondolataival +csatázva)</i>. Csak vigyázzanak, kérem, hogy baj ne legyen!</p> +<p><span class="smcap">Gombos</span> <i>(a szerkesztői íróasztal +fiókjában kotorászva)</i>. Hol van az orfeumjegy?</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Csak a tördelés menjen +simán!</p> +<p><span class="smcap">Gombos</span> <i>(dörgő hangon)</i>. Hol van +az orfeumjegy? Ki merte megint elvinni? El fogok menni <span class= +"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> jegy +nélkül az orfeumba s ha valakit a helyünkön találok, azt rendőrrel +vezettetem ki. Biztos, hogy valami kiadóhivatali kamasz vitte el! +Azok már úgy bánnak velünk, mintha rabszolgák volnánk!</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span> <i>(magában)</i>. Éppen ma! +Éppen ma!</p> +<p><span class="smcap">Gombos</span>. Ennek már a fele se tréfa! Én +nem mulatságból, hanem kötelességből megyek az orfeumba… Azt +hallottam, hogy valami Mici Rici nevü bécsi énekesnő fog föllépni, +aki egy kuplét énekel, aztán egy feketesárga zászlót vesz ki a +szoknyájából… Ha ez igaz, akkor ma vér fog folyni az orfeumban. +Nini – a jegy itt van! <i>(Zsebre teszi.)</i></p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Csak túl volnánk már +rajta!</p> +<p><span class="smcap">Gombos</span>. Hát magát mi lelte, Izor +bácsi?</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Ne bolondozzon most velem! A +nőm minden percben várja a szülést és az anyósom már kétszer +telefonált utánam!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(a meglepetéstől +elképedve)</i>. Nem igaz!</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Mi nem igaz?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Hogy magának neje legyen, +igazi, eleven asszony-neje és anyósa? Én mindig azt hittem, hogy +Kemény úr magát lapzártakor tokba csukja és elteszi a +kiadóhivatalban… De magának nappal neje van és anyósa? És most +gyereke lesz? Fogadni mernék, hogy írótollal a füle mögött +születik… <span class="pagenum"><a name="Page_116" id= +"Page_116">-116-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Kovács</span> <i>(nem ügyelve Andorra)</i>. +Csak túl volnánk már rajta!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Ez magát annyira izgatja?</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Hogy ennek éppen éjjel kell +megtörténnie, amikor nappal is meglehetett volna! És éppen ma, +amikor holnap vasárnap van és ötvenkétoldalas lapot adunk! A lapot +a Kis Sakál fogja csinálni, ő az egyetlen tisztességes ember a +redakcióban…</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Már az igaz, – ahány zár van +az asztalokon, azt már mind feltörte.</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Gombos! Hány politikai +szenzációt adott le a nyomdába?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Kettőt.</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Az kevés! Maga kezdte a +politikai szenzációk rovatját – hát most csinálja is.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Tehetek én róla, hogy +mostanában mindennap csak két szenzáció történik? Ennyit is csak +nagy kínnal tudtam kiszorítani… Az egyik szenzáció az, hogy a +kereskedelmi miniszter hosszan értekezett szilasi Szinger úrral; +ebből azt kombináltam, hogy a miniszter kikérte Szinger úr +véleményét a budveiszi kereskedelmi kamara ismert határozatának +ügyében. Notabene, én jól tudom, hogy az oláh-berényi postamester +előléptetéséről beszéltek, de én nem tartozom ezt tudni és remélem, +a félhivatalos nem lesz olyan szemtelen, hogy rámcáfoljon… A +második szenzáció <span class="pagenum"><a name="Page_117" id= +"Page_117">-117-</a></span> az, hogy a horvát bán Zágrábból +Budapestre érkezett és hogy a kormány poziciója ennélfogva +megingott…</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Hallja, hagyjon engem békében +a maga bánjával! Ezt megírta már legalább tízszer, mások pedig +megírták már százszor. A bánt ki fogja dobni a cikkből!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Kidobhatom, de akkor csak egy +politikai szenzációnk lesz!</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Holnap vasárnap van, holnapra +legalább kettőt vár a publikum! <i>(A telefon csönget, Kovács +kezébe veszi a kagylót.)</i> Én vagyok! Igen! Megyek már! +<i>(Gomboshoz.)</i> Hallotta, mit mondtam? Még egy szenzációt kell +leadnia! <i>(Kirohan, beszól a riport-terembe.)</i> Kis Sakál, +ügyeljen a lapra! Gombos még egy szenzációt ad! Ha lehet, még +benézek tördeléskor… <i>(Elrohan.)</i></p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(Andorhoz)</i>. Tehát nem +mehetünk az orfeumba?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Dehogy nem! <i>(A ruhafogashoz +megy és kéziratot vesz ki a kabátja zsebéből.)</i> Második +politikai szenzációnak leadom a lódzi esetet. Vérző szívvel teszem, +mert a <i>Heti Lapok</i>-nak írtam, onnan kaptam volna érte tíz +pengőt…</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Mi az a lódzi eset?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Lódz iparváros és járási +székhely Piotrkov orosz-lengyel kormányzóságban a Pallasz-lexikon +szerint… A lódzi eset pedig az, hogy <span class="pagenum"><a name= +"Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> az ottani rendőrség +letartóztatta és Szibériába subolta Khájim Kárpelesz csodarabbit, +aki kézföltevéssel szokott gyógyítani. Azért csípték el, mivel +tilalom ellenére tartózkodott Lódzban.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. És ez politikai +szenzáció?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Ha akarom nem az, ha akarom +az. Én tulajdonképpen imádom a muszkákat, mert ők a világ legkülönb +népe. Ők tudják, hogy az abszolutizmus a legbecsületesebb +kormányforma. Abszolut államban az uralkodó felelős a +kormányzásért. Parlamentáris államban senki sem felelős, mert a +többség az tulajdonképpen senki. A parlamentárizmus az +abszolutizmus bürokratikusan fölhigított formája. A +parlamentárizmus a politikai condottieri abszolutizmusa… Ha egyszer +ráérek, ezt mind meg fogom írni egy könyvben! Az orosz kormány +különben szolgálatot tesz a szegény és elmaradt zsidó népességnek, +ha ezeket a piócákat, a népbolondító csodarabbikat, leszedi a +testéről…</p> +<p><span class="smcap">András</span>. De hol marad a politikai +szenzáció?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Mindjárt megtudod, fiam! Én +ezt a cikket eredetileg a <i>Heti Lapok</i>-nak írtam, amelynek +inkonyitó munkatársa vagyok. Annak a szerkesztője tudvalevőleg r. +k. ember – ez a két betü Budapesten azt jelenti, hogy régen +kikeresztelkedett, nyomban a születése után, – az olvasóközönsége +azonban az előkelő zsidóságból telik. <span class= +"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> A +<i>Heti Lapok</i> ennélfogva, hogy zsidóellenség hírébe ne +keveredjék, Budapest legzsidóbb lapja. Valóságos pán-héber organum +és ha Lisszabonban vagy Szalonikiben pofon ütnek egy jordánt, a lap +keresztényei mindjárt úgy visítanak, mint a fába szorult féreg. +Ennek a lapnak a közönségét szabad óráimban pán-héber cikkekkel +szoktam megtréfálni, darabját tíz forintért szállítom. Ez is olyan! +Mi történt Lódzban? Elfogtak és Szibériába toloncoltak egy szegény +ördögöt. Ki ez az ember? Beregszászi lakos, tehát magyar alattvaló. +Mit vétett? Kézfeltevéssel gyógyított – legrosszabb esetben tehát +kuruzsló volt. Kérdem most már: szabad egy magyar állampolgárt be +nem bizonyított kuruzslásért Szibériába deportálni? De menjünk +tovább. Tegyük fel, hogy egy Esterházy gróf azzal mulatott volna +Lódzban, hogy hipnotikus kísérleteket csinál, esetleg szuggesztió +útján gyógyítani próbál. Ha nem orvosdoktor az illető gróf, akkor +ez is csak kuruzslás, akár a csodarabbié. És tegyük föl, hogy az +orosz hatóság ezért Szibériába küldené Esterházy grófot… Nyugodtan +eltűrné ezt a magyar kormány és a közvélemény? Bizonyára nem! Miért +tűri mégis nyugodtan azt, ami Khájim Kárpelesszel történt? Mi a +különbség Esterházy gróf és Kárpelesz között? Társadalmi tekintély, +műveltség és vagyon dolgában óriási különbség van köztük, egyben +<span class="pagenum"><a name="Page_120" id= +"Page_120">-120-</a></span> azonban egyformák: magyar állampolgár +mind a kettő. A törvény azonban nem törődik sem családi +tekintéllyel, sem vagyonnal és műveltséggel, hanem kimondja, hogy +minden magyar állampolgár egyenlő. Az állam tehát ugyanolyan +védelemmel tartozik Khájim Kárpelesznek, mint Esterházy +grófnak.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Van is valami a dologban…</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Ostobaság az egész! Menjünk az +orfeumba! <i>(Fölveszi a kabátját.)</i></p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(helyettes szerkesztői +méltóságának tudatában belép és leül az íróasztalhoz. Mindenek +előtt egy szivart vesz ki a Kovács fiókjából. Aztán sorra megnyomja +a szolga-szobákba és a szedőterembe vezető villamos gombokat)</i>. +Gombos úr, én egy cikket kapok öntől.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(az asztalra dobja a +kéziratot)</i>. Ehun ni!</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(összeráncolt +homlokkal nézi a cikket, aztán visszadobja Andornak)</i>. Tessék +rátenni a nyomdai jelzést.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(körülnéz, hogy mit vágjon a +Kis Sakál fejéhez, majd meggondolja magát és kék ceruzával odaírja +a kézirat fejére: Cicero)</i>. Parancsoljon, kérem!</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(könnyedén)</i>. Nem +várja meg, míg átolvasom?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Már két hete, hogy nem +ütöttelek pofon, fiam, de ez még nem ok arra, hogy nagyzási +<span class="pagenum"><a name="Page_121" id= +"Page_121">-121-</a></span> hóbortba essél! <i>(Andrással elmegy, – +becsapja maga után az ajtót.)</i></p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(a cikket nézi, +magában elmélkedik)</i>. Azt írta rá, hogy cicero! Ő azt hiszi, +hogy én olyan tökkel ütött vagyok, hogy nem tudom, hogy cicero a +vezércikk… Tény azonban, hogy én ezt nem tartozom tudni, mivel +fiatal kezdő vagyok… Ha most a Gombos sületlenségét leadnám +vezércikknek, a vezércikket pedig, amelyen semmi jelzés sincs, +leadnám második cikknek, ebből óriási konfúzió lenne… Nekem nem +lenne semmi bajom, legfölebb összeszamaraznának, mivel Gombos +áldozata vagyok… Ha valakit elcsapnának ezért a laptól, az ő lenne, +nem én…</p> +<p><span class="smcap">A főszedő</span> <i>(belép)</i>. Megvan a +cicero?</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(szó nélkül odaadja +neki a Gombos cikkét)</i>.</p> +<p><span class="smcap">A főszedő</span> <i>(megnézi a kéziratot, +nagy megelégedés hangján)</i>. Három kolumna éppen – szépen férünk! +<i>(El.)</i></p> +<p>Eredmény: 1. a <i>Nemzeti Hiradó</i> ünnepi számában erősen +pán-héber vezércikk jelenik meg. 2. Gombos Andor és Kapuváry András +Mici Rici társaságában vacsoráznak.</p> +<div class="figcenter" style="width: 286px;"><img src= +"images/i008.png" alt="" title="" /></div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_122" id= +"Page_122">-122-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2><img src="images/ch09.png" alt="" title="" />IX.</h2> +</div> +<p>Gombos Andor hétfőn reggel tizenegy órakor megjelenik a +képviselőház (a régi ház) folyosóján. Még nem reggelizett, még nem +fésülködött, még föl sem ébredt egészen. A homályos folyosó üres, – +a teremben alkalmasint valami érdekes dolog készül, – csak két volt +miniszter sétálgat künn, csendesen és vidáman szivarozgatva. Andor +hódolatteljes konfidenciával köszönti őket. Ő igen jó viszonyban +van a voltakkal. Ezek mind derült filozófusok, emberségesek és +felvilágosodottak, ráérnek diskurálni, érdeklődnek irodalmi és +művészeti dolgok iránt, megnevetik a paprikás adomát is. Fiatal +ujságíróknak előkelő politikai összeköttetések után való vágyát a +volt miniszterek elégítik ki.</p> +<p>Andor, miután megadta a két kegyelmesnek, <span class= +"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> ami a +kegyelmesé, beoson az ujságírók karzatára. A zsufolásig megtelt +teremben feszült csend közepett folyik az ülés. Egy ellenzéki +szónok beszél. Az a hír előzte meg a felszólalást, hogy +szónoklatában le fogja gyávázni az egyik minisztert. Ha hazaárulást +próbálna rábizonyítani, az nem izgatná és érdekelné a +képviselőházat annyira, mint a gyávaság vádja. Úgy látszik azonban, +hogy az ellenzéki meggondolta a dolgát; már háromnegyed óra óta +beszél, de még semmi becsületbe vágót nem mondott. Sőt most már +udvariaskodik is a miniszterrel. Az ülés kezd nem érdekes lenni; a +karzat orrol, a képviselők pedig kiszállingóznak a folyosóra.</p> +<p>Andor elkéri egyik barátjától a gukkert és körülnéz a teremben. +Egy kanonok-képviselő kezében meglátja a <i>Nemzeti Hiradó</i> +vasárnapi vastag számát. A kanonok a vezércikket olvassa és +megbotránkozottan csóválja a fejét. Szénégetőnek tőkén a szeme – +Andor egy hiper-liberális képviselő kezében is meglátja az ujságot. +Az meg sűrűn bólintgat olvasás közben. A miniszterelnök is a +<i>Nemzeti Hiradó</i>-t olvassa; ő nem csóválja a fejét, nem is +bólintgat, hanem a füle tövét vakarja. Miért olvassák ezek a +tegnapi számot?</p> +<p>Andornak akkor eszébe jut, hogy ő szombat este óta, amikor az +orfeumba ment, egyáltalán nem is látott lapot. Hol járt, hol nem +járt azóta, <span class="pagenum"><a name="Page_124" id= +"Page_124">-124-</a></span> az nem tartozik ide, való igaz azonban, +hogy azóta nem volt ujság a kezében.</p> +<p>Kisiet az olvasóba s megkeresi a <i>Nemzeti Hiradó</i>-t. +Vezércikk: <i>A lódzi eset</i>.</p> +<p>Andor szívébe jéghideg kéz markol bele. A vére megfagy… Az arca +krétafehér lesz… Leteszi a lapot – még pedig fordítva, az +apróhirdetésekkel fölfelé, hogy ne lássa a rettenetes címet – aztán +megfeledkezve ősei hitéről, fölszisszen: Jesszus Máriám! – Oly +rettenetes félelem vesz erőt rajta, mint a gyereken, aki +hebehurgyaságból embert ölt… Első gondolata, hogy hazamegy és +agyonlövi magát. A második, hogy élve meg fogja nyúzni a Kis +Sakál-t, akinek perfidiája rázúdította a veszedelmet.</p> +<p>A folyosón most nagy csapatban állanak a vitatkozó képviselők. +Köztük szilasi Szinger, Koller báró, a kanonok, a hiper-liberális +képviselő, a képviselőházi főzsidó, egyik aktiv miniszter és a +sport-gróf.</p> +<p><span class="smcap">A kanonok</span> <i>(sápadtan, de +mosolyogva)</i>. Meglássuk majd, hogy mi lesz belőle. Meglássuk +majd. A következményeket tulajdonítsátok magatoknak!</p> +<p><span class="smcap">A hiper-liberális</span> <i>(a harcias +tűztől reszketve)</i>. Ha nektek nem tetszik az a hang, az egy +okkal több, hogy helyesnek találjuk. Én a magam részéről +megcsókolnám a kezet, amely a cikket írta… <span class= +"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span></p> +<p><span class="smcap">A fő-zsidó</span> <i>(aki mindig óvatos akar +lenni)</i>. Az igazság a középen fekszik. Deák Ferenc nekem egyszer +azt mondta –</p> +<p><span class="smcap">A sport-gróf</span>. Én ném ákárok a dolog +lényégéhéz hozzászóláni. Éz végré is ízlés vágy meggyőződés dolgá. +Ámi ázonban a cikk hángját illeti, bé kéll válláni, hogy áz +hátározottán ízlés –</p> +<p><span class="smcap">A fő-zsidó</span>. Mindenről lehet +vitatkozni, a fő az, hogy meghallgassuk egymást és hogy ne térjünk +le az elvi alapról. Deák Ferenc egyszer azt mondta –</p> +<p><span class="smcap">Koller báró</span>. A cikk kétségkívül +fényes tollal van megírva. Föltéve azonban, hogy az igazság +sugallta volna is, kérdés, hogy a jelen politikai helyzet +alkalmas-e ilyen, a történelem-bölcselet által még végleg nem +tisztázott, vagy ha tisztázott, akkor még végleg nem formulázott +kérdések fölvetésére?</p> +<p><span class="smcap">A hiper-liberális</span>. Az igazság a +nemzetnek olyan életszükséglete, mint az egyénnek a levegő. A +fuldoklónak hiába mondod, hogy a politikai helyzet nem alkalmas +arra, hogy lélegzetet vegyen –</p> +<p><span class="smcap">A kanonok</span>. Az a cikk inzultus!</p> +<p><span class="smcap">A hiper-liberális</span>. Nem tagadom, +inzultus! Arculütés! De az ütés nem nektek szól, hanem nekünk, +szabadelvüeknek. Rászolgáltunk, mert opportunisták vagyunk. Ha nem +volnánk azok, akkor már régen fölvetettük volna a kérdést, hogy +<span class="pagenum"><a name="Page_126" id= +"Page_126">-126-</a></span> Kárpelesz állampolgár-e, ember-e – vagy +csak Esterházy gróf az?</p> +<p><span class="smcap">A sport-gróf</span>. No már éngédélmét kérék +– Esterházy és Kárpélész, éz mégis izé –</p> +<p><span class="smcap">A hiper-liberális</span>. Jól van! Tessék +tehát törvénybe iktatni, hogy Esterházy elsőosztályu ember és +állampolgár, Kárpelesz pedig másodosztályu. Ez becsületes eljárás +és én szavamat adom, hogy lojálisan meghajlom az ilyen törvény +előtt is, ha szentesítést nyer… De amíg a törvény azt mondja, hogy +Esterházy és Kárpelesz egyforma polgárai az országnak, addig tessék +levonni belőle a következtetéseket…</p> +<p><span class="smcap">A fő-zsidó</span> <i>(megcsípi a szóló +karját; kedélyesen szól)</i>. No de uraim, jusson eszetekbe a Deák +Ferenc adomája –</p> +<p><span class="smcap">A hiper-liberális</span> +<i>(Szingerhez)</i>. Magam is ujságíró vagyok. A lapjaink bizonyos +fokig versenytársak. Nem is értek mindenben egyet a lapod +magatartásával. Kijelentem azonban, hogy ebben a kérdésben vezérem, +mesterem, parancsnokom vagy… De most a Kárpelesz esete fogja +eldönteni a kérdést, hogy végre akarjuk-e hajtani a törvényeket, +amelyeket nagy képpel megalkottunk, hogy jogállam vagyunk-e? <i>(Az +aktiv miniszterhez:)</i> Igaz-e, kegyelmes uram?</p> +<p><span class="smcap">A miniszter</span> <i>(mosolyogva egy +mellette álló képviselő karjába kapaszkodik és sietve ellejt)</i>. +<span class="pagenum"><a name="Page_127" id= +"Page_127">-127-</a></span></p> +<p><span class="smcap">A kanonok</span>. Nos, nagyon meg fogjátok +bánni!</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span>. Bocsánatot kérek, szerintem +itt nincs szó se zsidóról, se keresztényről, se Kárpeleszről, se +Esterházy grófról. Itt csak arról van szó, hogy a magyar állam meg +tudja és meg akarja-e védeni a maga méltóságát, midőn elégtételt +szerez egyik polgárának, akin súlyos jogtalanság esett. Az állam +szuverénitásáról, a nemzet becsületéről van szó, – ennek az +érdekében pedig harcolni fogok, amíg forgatni tudom fegyveremet, az +írótollat. <i>(A kanonokhoz:)</i> Lehet, hogy magamra maradok ebben +a harcban, lehet, hogy vereséget szenvedek, – de megbánni akkor se +fogok semmit, mivel tudom, hogy az igazságért küzdöttem. +<i>(Könnyen meghajlik, sarkon fordul és beleütközik Gombos +Andorba.)</i></p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(aki minden szót +hallott)</i>. Van szerencsém –!</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span>. Jónapot, Gombos! <i>(A +sarokba vonja, halkan.)</i> Mondja, ki is írta a tegnapi +cikkünket?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Én!</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span>. Maga? Nagyon jó cikk volt! +Nagy föltünést csinált – mindenki erről beszél most… +<i>(Csodálkozva végignézi Andort.)</i> Nem is tudtam, hogy maga +ilyen ügyes ember!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(megint elhatározza, hogy +stréber lesz)</i>. Ennek a cikknek tulajdonképpen Szinger úr az +értelmi szerzője. A multkor tetszett mondani, hogy <span class= +"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> +opportunisták vagyunk és hogy félünk az erős igazságoktól… Én akkor +igen frappánsnak találtam ezt az ötletet és próbáltam a +következtetéseket levonva, azokat a lódzi esetre alkalmazni…</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(egy pillanatig azon +gondolkozik. – hogy Andor nem járatja-e vele a bolondját? Szünet +után)</i>. Mennyi fizetése is van magának?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(erősen a szeme közé +néz)</i>. Hatvan forint…</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(nem pirul el)</i>. Elég +szép! Idővel, ha több ilyen ügyes cikket ír, még többre is viheti… +Jónapot, Gombos!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(besiet az olvasóba és +elolvassa a cikkét. Aztán még egyszer elolvassa. Nehogy a kollégái +lássák, hogy a maga cikkét olvassa, a lapot beleteszi egy másik +ujságba és harmadszor is elolvassa. A cikk mesésen szép. Mennyi +ötlet, mennyi eredetiség, mennyi szín, mennyi erő, mennyi humor, +mennyi gúny! Negyedszer is elolvassa. Aztán elmegy a kávéházba, ott +újra elolvassa. Olvasás közben lefordítja németre, mert tudni +szeretné, hogyan hatna rá a cikk, ha idegen ember írta volna egy +külföldi lapba s ő véletlenül bukkanna rá… Aztán elmegy egy +trafikba s megvásárolja a lap vasárnapi számát. A villamoson újra +elolvassa a cikket…)</i></p> +<div class="figcenter" style="width: 429px;"><img src= +"images/i009.png" alt="" title="" /></div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_129" id= +"Page_129">-129-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2><img src="images/ch10.png" alt="" title="" />X.</h2> +</div> +<p>A <i>Magyar Szabadság</i> szerkesztőségében vagyunk. (Ennél a +lapnál dolgozik Kapuváry András.) A főszerkesztő szobájában jelen +vannak: Kopeczky laptulajdonos-főszerkesztő és Koller báró, a lap +főmunkatársa.</p> +<p>A főszerkesztőről nyilt titok, hogy sohasem írt még semmit a +lapjába – a bolyhosok megesküsznek rá, hogy a leveleit is azért +mondja tollba, mivel nem ismeri a helyesírás szabályait, – de +szerkeszteni sem igen szerkeszt. Ő tulajdonképpen a lap +adminisztrációjának szenteli minden idejét. Mivel igen gazdag +ember, furfangos ember hírében áll. Hogy ki szerkeszti a <i>Magyar +Szabadság</i>-ot, azt nem tudja senki. Meglehet, hogy magától +szerkesztődik. A régi lap olyan, mint a vén tehén: nem kell +hajtani, magától is eltalál a legelőre és az istállóba. +<span class="pagenum"><a name="Page_130" id= +"Page_130">-130-</a></span></p> +<p>Kopeczky úr egyébként csak a politikai, a gazdasági és hirdetési +rovat iránt érdeklődik. A többi rovatban szabad kezet enged +munkatársainak, akiket rosszul vagy sehogy se fizet. A munkatársak +ilyenformán bizonyos deputátumot élveznek. Némelyikük a fizetését +egy külvárosi szinésznő mosolya alakjában kapja.</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Méltóztattál elolvasni a +<i>Nemzeti Hiradó</i> vasárnapi vezércikkét?</p> +<p><span class="smcap">Kopeczky</span>. Elolvastam.</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. És mit méltóztatol hozzá +szólani?</p> +<p><span class="smcap">Kopeczky</span>. Semmit! Hitványság az +egész.</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Én más nézeten vagyok. Úgy +sejtem, hogy a cikk egy országos akció kiinduló pontja lesz. A +<i>Hiradó</i> nagy fogást csinált a lódzi esettel.</p> +<p><span class="smcap">Kopeczky</span> <i>(elkeseredetten)</i>. +Mert ott olyan emberek vannak, akik törődnek a lappal. Nálunk senki +sem törődik a lappal, – csak leadják a kőnyomatost, aztán szaladnak +a szinházba.</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Fölmerül a kérdés, hogyan +viselkedjék a <i>Magyar Szabadság</i> a lódzi esettel szemben. +Tudomást vegyünk róla, vagy nem?</p> +<p><span class="smcap">Kopeczky</span>. Nem veszünk róla tudomást! +Még az kellene, hogy reklámot csináljunk a <i>Hiradó</i>-nak!</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Én más nézeten vagyok. A +lódzi eset nagy hirlapírói tőkét képvisel. Sietnünk kell, +<span class="pagenum"><a name="Page_131" id= +"Page_131">-131-</a></span> hogy minél hamarább kivegyük belőle a +lapunkat megillető részt. Kérdés azonban, hogy Kárpelesz mellett, +vagy ellene foglaljunk-e állást?</p> +<p><span class="smcap">Kopeczky</span>. Mindenesetre mellette. Mi +liberálisok vagyunk és nem vagyok bolond, hogy magamra bőszítsem a +bankokat.</p> +<p><span class="smcap">Koller</span> <i>(elgondolkozva)</i>. Én más +nézeten vagyok. Más nézeten.</p> +<p><span class="smcap">Kopeczky</span> <i>(ijedten)</i>. Csak nem +akarsz Kárpelesz ellen irni?</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Cikkeznünk mindenesetre kell +a kérdésről. A harcias filoszemita álláspont jó álláspont, de azt +már lefoglalta magának a <i>Hiradó</i>. Ha mi is pro írunk, azzal +csak a <i>Hiradó</i> malmára hajtjuk az előfizetőket. Azt hiszem, +mindenképpen bölcsen méltóztatnál cselekedni, ha támadnád a +<i>Hiradó</i> álláspontját.</p> +<p><span class="smcap">Kopeczky</span>. Nem lehetne olyan külön +álláspontot találni, amely ellenkezik ugyan a <i>Hiradó</i>éval, de +nem sérti a zsidókat?</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Lehetetlen! Akkor kockára +tesszük a lap komoly hirét.</p> +<p><span class="smcap">Kopeczky</span> <i>(növekedő +kétségbeeséssel)</i>. De hát antiszemita csapásra térjünk?</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. A világért sem! Első dolgunk +legyen hogy nyomatékkal eksztirpáljuk a kérdésből a felekezeti +elemeket. Énnekem fogalmam sincs róla, nem is kutatom, hogy Khájim +Kárpelesz <span class="pagenum"><a name="Page_132" id= +"Page_132">-132-</a></span> minő vallásu. Én csak azt tudom róla, +hogy nemzetközi proletár, aki lakott már Oroszországban is, +Magyarországon is, anélkül, hogy orosznak vagy magyarnak érezte +volna magát. Aki azt követeli a magyar államtól, hogy exponálja +magát Kárpeleszért, az nincs tisztában a haza fogalmával, az +részvénytársaságnak tekinti az államot, amely társaság bizonyos +erkölcsi tantiemmel tartozik a befizetett adójutalék fejében. Ez +ellen az internacionális fölfogás ellen kell síkra szállania a +<i>Magyar Szabadság</i>-nak.</p> +<p><span class="smcap">Kopeczky</span>. Ha így írsz, akkor holnap +kétszáz zsidó előfizető visszaküldi a lapot.</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Az valószínü. De az is +valószínü, hogy a kétszáz zsidó és hozzá nyolcszáz más zsidó, +megveszi a lapodat a trafikban. Zsidóellenes nyomtatványoknak a +zsidók a leghűségesebb olvasói. Budapesten megjelenik egy mocskos +kis antiszemita hetilap, amelynek a keresztények a nevét se +ismerik, de minden kóser csapszék előfizet rá. Azt mondanom sem +kell, hogy a keresztény olvasóközönségünknek nagyon tetszenék a +színvallásunk. Ha valaki a zsidók ellen ír, az a keresztény +publikum szemében mindíg a bátorság jele.</p> +<p><span class="smcap">Kopeczky</span>. Ezt a kérdést nem lehet így +eldönteni. Bizonyos adatokat kell előbb tanulmányoznom… Pardon! +<i>(Beleszól a házi telefon kagylójába.)</i> Kóhn úr! Ön lenn van a +kiadóban? Egyedül <span class="pagenum"><a name="Page_133" id= +"Page_133">-133-</a></span> van a szobájában? Kérem, nézze meg, +hány zsidó előfizetőnk van tulajdonképpen? Hiszen ön készített +ilyenféle statisztikát! <i>(Dühösen.)</i> Micsoda –? Csak huszonöt +százalék? Huszon – öt? <i>(Kollerhoz.)</i> Tessék, ez hát a +zsidóság nagy műveltsége! Persze, ők német lapokat olvasnak… <i>(A +telefonba.)</i> Kóhn úr! <i>(Fojtott hangon, miközben félénken néz +Koller felé.)</i> Mondja, Kóhn úr, mennyi pausálét fizet nekünk +példának okáért a Kereskedelmi Bank? <i>(Dühösen.)</i> Micsoda –? +Csak –? És ez biztos? <i>(Leteszi a kagylót, fölugrik, fájdalmas +csalódással:)</i> Mikor a pardubici rituális gyilkosság volt, akkor +vagy öt vezércikket irattam a zsidók mellett. Még egy római és egy +párisi héber nyelvtudóst is meginterjuvoltattam az érdekükben… És +ha tudnád, hogy a Kereskedelmi Bank milyen hitványsággal törli most +ki a szememet – igazán arcpirító gyalázat! Ennyit adhatnak egy +hitvány kis revolverlapnak, de nem egy előkelő napilapnak! Ezek az +urak végleg kompromittálni fogják a liberálizmus ügyét! Írd meg, +kérlek, a cikket olyan éles hangon, ahogyan jól esik!</p> +<p><span class="smcap">Koller</span> <i>(nyugodtan)</i>. Én nem +írom meg.</p> +<p><span class="smcap">Kopeczky</span>. Te nem?</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Megírnám, ha csak ujságíró +volnék. De én politikus vagyok, akit köt a pártfegyelem. Van +azonban itt a redakcióban egy ügyes gyerek, az majd megírja az +intenciónkhoz képest… <span class="pagenum"><a name="Page_134" id= +"Page_134">-134-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Kopeczky</span>. Ki az?</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Kapuváry András. <i>(Kinyitja +a szomszéd szoba ajtaját és beszólítja Andrást.)</i></p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(Kopeczkyhez fagyosan)</i>. +Jó estét, főszerkesztő úr! <i>(Kollerhoz melegen:)</i> Jó estét, +méltóságos uram!</p> +<p><span class="smcap">Kopeczky</span>. Mondja, fiatal barátom, +mennyi fizetése is van magának a lapnál?</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(erősen a főszerkesztő +szeme közé néz.)</i> Negyvenöt forintom.</p> +<p><span class="smcap">Kopeczky</span>. Majd fel fogom emelni. Elvi +okból – nehogy a szerkesztőség régebbi tagjain méltánytalanság +essék – egyelőre csak öt forinttal emelhetem, de ennek az emelésnek +a karaktere nem is annyira anyagi, mint inkább erkölcsi. Az új +fizetését a <i>Magyar Szabadság</i> kiadóhivatali ügyrendje +értelmében jövő évi január elejétől folyósíthatom…</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(hidegen)</i>. +Köszönöm!</p> +<p><span class="smcap">Kopeczky</span>. Most magukra hagyom az +urakat, dolgom van az expedicióban. <i>(El.)</i></p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(Kollerhoz)</i>. Ezt neked +köszönhetem, méltóságos uram!</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Szót sem érdemel! Kedvesebb +ujságot is mondhatok neked. Régóta azon vagyok már, hogy a +tehetségedhez illő helyzetet biztosítsak neked a lapnál s azt +hiszem, most végre megtaláltam a módját… Mondhatom, nem volt +<span class="pagenum"><a name="Page_135" id= +"Page_135">-135-</a></span> <span class="pagenum"><a name= +"Page_136" id="Page_136"><br /> +-136-</a></span> könnyü föladat, mert te nem vagy az az ember, akit +előre lehet vinni, – neked legfölebb csak utat lehet nyitni, aztán +magadtól kell előremenned. Azt hiszem, itt az időpont, hogy utat +nyissak neked. Ülj le és figyelj reám… <i>(Igen komolyan.)</i> A +közpályán, de különösen a sajtóban szereplő ember tudja, hogy van a +nemzet folyton hullámzó érzelem-világában egy fix pont, amelyet +érzelmi világunk archimédesi pontjának szeretnék nevezni: a +hazafiság. Ezen a ponton mindannyian találkozunk, párt-, +felekezeti- és rangkülönbség nélkül. Mi, akik az életben +többé-kevésbbé blazirt, sőt cinikus emberek vagyunk, érzelmi +világunk ez egy pontján megőriztük naivitásunkat, hitünket, hogy +úgy mondjam: szüzességünket. Ezen a ponton nem fogadjuk el az +opportunizmust, nem ismerjük a megalkuvást, ezen a ponton +türelmetlenek, fanatikusak, kiméletlenek vagyunk…</p> +<p>És a többi, és a többi…</p> +<div class="figcenter" style="width: 609px;"><img src= +"images/i015.jpg" alt="KOPECZKY… Ennyit adhatnak egy" title= +"KOPECZKY… Ennyit adhatnak egy" /> +<p class="caption">KOPECZKY… Ennyit adhatnak egy hitvány kis +revolverlapnak, de nem egy előkelő napilapnak!</p> +</div> +<div class="figcenter" style="width: 515px;"><img src= +"images/i010.png" alt="" title="" /></div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_137" id= +"Page_137">-137-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2><img src="images/ch11.png" alt="" title="" />XI.</h2> +</div> +<p>Másnap délután az Oceán-kávéház zsúfolva van emberekkel, akiknek +élethívatásuk láthatólag az angol és amerikai képes folyóiratok +lapozgatása. A kávéház a mult héten megint gazdát cserélt, az új úr +igen félénk kis ember, nem igen mer végigmenni a fényes kávéházán, +hanem egész nap ott lappang a kávékonyha védő homályában. Az új +gazda különben merész reformmal lepte meg a törzsvendégeket: +sorszámmal látta el a pincéreket – a nikkel-számot mindegyik a +frakkján viseli – a pikkolókat pedig felöltöztette Mátyás-korabeli +apródoknak. Nem tudni, hogy ő maga eszelte-e ki, vagy mástól +vette.</p> +<p>A bolyhosok asztalánál hangos élet folyik. Ott vannak az összes +fő- és albolyhosok, aztán Gombos Andor és a Kis Sakál. <span class= +"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span></p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(a 13-as számu +pincérhez)</i>. Hozza már a kapucineremet!</p> +<p><span class="smcap">A 13-as</span> <i>(úgy tesz, mintha nem +hallaná és elsiet)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(a haja borzas, az arca +lángol, a szeme szikrát szór, az orrcimpája remeg – az egész ember +olyan, mint Nelson admirális Trafalgarnál)</i>. Ez óriás dolog! Ez +hallatlan dolog! Ilyen még nem volt Magyarországon! Meglássátok, a +világsajtó át fogja venni a lódzi esetet… A világsajtó nem olyan +alávaló, mint a budapesti és idézni fogja a <i>Nemzeti +Hiradó</i>-t. Nemzeti szempontból is fontos a dolog, mert reánk +tereli Európa figyelmét… Nem lehet tagadni, hogy Magyarország +egy-két napra most a civilizáció élén halad…</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(a 9-es számu +pincérhez)</i>. Hozza már a kapucineremet!</p> +<p><span class="smcap">A 9-es</span> <i>(úgy tesz, mintha nem +hallaná és elsiet)</i>.</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span>. Ez gyalázatosság! Az +egész kávéház belőlünk él és mégis kutyába se vesznek! <i>(Notabene +a Kis Sakál negyvenhét kapucinerrel adósa a főpincérnek.)</i></p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Az ilyen akciónál az a fő, +hogy az ember jól megindítsa, aztán magától is megy. A lódzi esetet +jól indítottam. Most már biztos vagyok benne, hogy állandó rovattá +lesz. Jönnek a polémiák és a külföldi lapvélemények. Holnap +megkezdjük a gyüjtést Khájim Kárpelesz nyomorgó családja javára… +<span class="pagenum"><a name="Page_139" id= +"Page_139">-139-</a></span></p> +<p><span class="smcap">A főbolyhos</span>. Hát van neki +családja?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Hogy ne volna? Egy zsidó +rabbinak ne volna? Ahány rabbit láttam, mindeniknek hét gyereke +volt. Ha csodarabbi, akkor nem adja kilencen alul. Ma különben egy +érdekes dolgot hallottam. A Borju-téren néhány előkelő polgár +akciót indít, hogy díszkardot adjanak szilasi Szingernek… Azt +fogják belevésetni: A szabadelvüségért. Tőlem kérdezték, hogy van +ez latinul?</p> +<p><span class="smcap">A főbolyhos</span>. Hogyan van?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(mély meggyőződés +hangján)</i>. Pro libertate! Holnap pedig alighanem tüntetés lesz a +muszka főkonzulátus előtt…</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(a 7-es számu +pincérhez)</i>. Én magát összetöröm, ha nem hozza el tüstént a +kapucineremet.</p> +<p><span class="smcap">A 7-es</span> <i>(testi magassága: 191 +centiméter, mellbősége: 115 centiméter, fiatalabb korában +díjbirkozó volt a Barokaldi-cirkuszban)</i>. Igenis kérem! <i>(A +Kis Sakálnak szerencséje van a 7-es számmal, megkapja a +kapucinerjét.)</i></p> +<p><span class="smcap">A főbolyhos</span>. Elolvasta kend a +<i>Magyar Szabadság</i> cikkét?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Átnéztem.</p> +<p><span class="smcap">A főbolyhos</span>. Ki írta vajjon?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Nem tudom, de nem is érdekel. +Valami hülye gazember, akit csak azért nem korbácsolok meg, mert +nem akarok belőle híres embert csinálni. <span class= +"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> Igazán, +uraim, a sajtószabadság nagyon lejárta már magát. A sajtó valaha +éles penge volt a nemzeti szabadság védelmében, ma azonban sajtvágó +kés Kopeczky úr kezében. A sajtkereskedés is üzlet, a lapkiadás is +az. Ha a sajtkereskedelem védelmére elegendők az általános +kereskedelmi törvények, akkor nem látom be, hogy miért kell a +lapkiadást különleges törvényekkel védeni.</p> +<p><span class="smcap">A főbolyhos</span>. Gombos úr, ön ökör. +<i>(Olvasásba mélyed.)</i></p> +<p><span class="smcap">Kapuváry András</span> <i>(belép a +kávéházba)</i>. Jó napot, urak!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Szervusz fiu! Egy +örökkévalóság, hogy nem láttalak. Te mondd csak, miféle hülye +gazember írta a mai cikketeket?</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(elhalványodik)</i>. Andor, +belém akarsz kötni?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(elcsudálkozik)</i>. Miért +akarnék beléd kötni?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. A cikket én írtam.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(elhalványodik)</i>. Te +–?!</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(toporzékol a mennyei +örömtől)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(sokáig hallgat, miközben +gúnyos mosollyal kavarja a kávéját)</i>.</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(ugyancsak hallgat, +miközben hideg elszántsággal szívja a cigarettáját)</i>.</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(a katasztrófa +kitörését siettetni akarván, halkan fütyüli a Gotterhalte-t)</i>. +<span class="pagenum"><a name="Page_141" id= +"Page_141">-141-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(kedélyes iróniával)</i>. +Hát gratulálok, cimbora! A cikkeddel végleg lekenyerezted magadnak +főrangu protektoraidat, elsősorban Koller báró ő méltóságát. Most +már nem féltem a jövődet!</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(irónikus +kedélyességgel)</i>. Köszönöm, de azt hiszem, én több joggal +gratulálhatnék neked – mert aki az internacionális nagytőke +szolgálatába szegődik, az a világ teremtése óta mindig jó helyen +kereskedett.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Nagytőke –? Ez igen jó! Kár, +hogy nem hallotta a Khájim Kárpelesz éhező kilenc gyereke.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Ha csak a Kárpelesz kilenc +gyerekéről volna szó, akkor a <i>Nemzeti Hiradó</i> nem is kongatná +a vészharangot…</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Hát kiről van szó?</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(keményen)</i>. Arról a +nemzetközi szervezetről, amelynek Rothschild áll az élén és +amelynek szilasi Szinger úr egyik tagja.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(Rothschilddal azonosítván +magát, a dühtől remegve)</i>. Miért bántod Rothschildot? Mi köze +ehhez Rothschildnak?</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(komolyan)</i>. Koller, ha +báró is, ugyanazt a nyelvet beszéli, ugyanazon a földön született +és ugyanazokat a tradiciókat tiszteli, mint ti, meg én. Rothschild +azonban maga se tudja, hogy hol és merre van a hazája és éppen +olyan idegen a ti lelkivilágotokhoz, mint a braziliai +kávékapáséhoz, vagy a hongkongi kuliéhoz… <span class= +"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(nemes egyszerüséggel)</i>. +Rothschildnak van egy felséges tulajdonsága, amelyről te nem tudsz: +ő is ember.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. És a báró nem az?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(az asztalra csapva)</i>. +Nem! – Koller és társai, ha egy szép kutyát vagy lovat látnak az +utcán, azt megsimogatják; egy dob-utcai gyereket azonban nem +simogatnának meg, legyen az akármilyen szép gyerek is. Mi tehát nem +vagyunk olyanok, mint ők és mivel magamról meglehetős biztossággal +tudom, hogy ember vagyok, föl kell tennem, hogy Kollerék nem +emberek. <i>(Diadalmasan néz körül.)</i></p> +<p><span class="smcap">András</span>. Hát Rothschild megsimogatja a +dob-utcai gyerekeket? Hát Szinger? Így kisül, hogy ők sem +emberek!</p> +<p><span class="smcap">A főbolyhos</span> <i>(az asztalra +csapva)</i>. Mi baja magának Rothschilddal?</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(aki a főbolyhost eddig +fanatikus antiszemitának ismerte, őszinte meglepetés hangján)</i>. +Hát maga is izraelita? – Nekem nincs bajom Rothschilddal, de nem +látom be, miért tiszteljek egy nevet, amelynek viselője kizsarolta +Európa összes nemzeteit!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(sápadtan)</i>. Hát az +arisztokrácia nem zsarolással szerezte a vagyonát? A különbség az, +hogy ők durva erőszakot használtak, a Rothschildok pedig szellemi +fölényüket használták! <span class="pagenum"><a name="Page_143" id= +"Page_143">-143-</a></span></p> +<p><span class="smcap">András</span>. A különbség az, hogy az +arisztokrácia a hazáért vérezve szerezte a gazdagságát, a +Rothschild-család pedig a furfangjával.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(magánkivül)</i>. Megtiltom, +hogy valaki ilyen hangon beszéljen előttem Rothschildról!</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(eszét vesztve)</i>. Minden +nemzetnek vannak hagyományai, aki azokat nem tiszteli, az +vándoroljon ki az országból! <i>(A kávéház ajtajára mutat.)</i></p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span>. Ez az ország épp úgy az +enyém, mint az öné, Kapuváry úr, mert én épp úgy megfizetem az +adómat, mint minden tisztességes állampolgár! <i>(Ez persze csak +képletileg értendő – a Kis Sakál még soha életében nem fizetett +adót.)</i></p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(eszébe kapva)</i>. Veletek +nem lehet vitatkozni – a ti érzékenységtek már beteges…</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Még érzékenyek se legyünk, +amikor kétezer év óta gázoltok a vérünkben?</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(méltatlankodva)</i>. Ki +gázol a véretekben?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Ti! Vagy nem ti csináltátok az +inkviziciót –?</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span>. És a sziciliai +vecsernyét –?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. A sziciliai vecsernyén a +franciákat gyilkolták, nem a zsidókat!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Az mindegy! Ilyen +szőrszálhasogatással nem lehet meg nem történtté tenni a multat! Ha +te azt szenvedted volna, amit mi szenvedünk kétezer esztendő óta – +<span class="pagenum"><a name="Page_144" id= +"Page_144">-144-</a></span></p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(gonoszul)</i>. Óh, szegény +Rothschild Náthán – de sokat is szenvedett…</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(fölkel)</i>. Megint +Rothschild? Megtiltom, hogy ilyen hangon beszélj előttem +Rothschildról!</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(fölkel)</i>. Rothschild +egy ökör, tudod?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(sápadtan)</i>. Ez gyávaság, +tudod?</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(sápadtan farkasszemet néz +Andorral, aztán szó nélkül magára veszi a kabátját s elhagyja a +kávéházat)</i>.</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span>. Hallottátok? Láttátok? +Hogy eszi őket az irigység! Minden keresztény irigyli a pénzünket! +<i>(A tárcájára üt, amelyben kilenc darab zálogcédulát +őriz.)</i></p> +<p><span class="smcap">Egy kopott kis ember</span> <i>(akit senki +sem ismer és aki eddig némán és az izgatottságtól ragyogó szemmel +hallgatta a vitát, most az asztalhoz lép)</i>. Az urak igazán +szépen megvédték a vallásunkat!</p> +<p><span class="smcap">Az albolyhos</span> <i>(Andorhoz)</i>. +Titokban minden keresztény arisztokratikus érzelmü. Az emberi +méltóságot csak föltételesen tudják tisztelni.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Ha akad is köztük elméleti +demokrata, a gyakorlatban egyik sem az…</p> +<p><span class="smcap">A kopott kis ember</span> +<i>(elragadtatással Andor vállára üt)</i>. Ez az! Igen, ez az!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(meglepetten méri +végig)</i>. Mit akar maga –?</p> +<p><span class="smcap">A kopott kis ember</span> <i>(leül Andor +mellé)</i>. Én most el fogok mondani magának egy ilyen dolgot, +<span class="pagenum"><a name="Page_145" id= +"Page_145">-145-</a></span> ami tegnap a Löffelholz-kávéházban +történt velem… Az Abelesz volt velem meg a Magaziner…</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(kifakadva)</i>. Micsoda +szemtelenség ez? Hogy mer maga ideülni, amikor látja, hogy itt +úriemberek vannak? Pincér! Miért eresztenek ide ilyen rongyos +zsidót –?</p> +<p class="center">*</p> +<p>Aznap este a <i>Nemzeti Hiradó</i> szerkesztőségében. Szilasi +Szinger a főszerkesztői szobában van és a borjutéri polgárság +küldöttségét fogadja, amely a díszkardot nyújtja át neki. A kard +eredetileg a kevemegyei főpénztáros huszonötéves jubileumára +készült, de mivel a főpénztárosra időközben bizonyos +szabálytalanságok bizonyultak rá, abbanmaradt az ünneplés, a kard +pedig a kereskedő nyakán maradt. Így aztán kéz alatt megvették a +borjutériek. A küldöttség tagjai: Blau, Weisz, Grün és Schwarz +urak. A küldöttség vezetője és szónoka: Gelb úr, az ismert kerületi +kapacitás.</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(Gelb üdvözlő beszédére +válaszolva)</i>. Az ujságíró egyik kezében az írótollat, a másikban +a kardot tartja. A tollal a szabadságot, a karddal a maga egyéni +becsületét védi meg.</p> +<p><span class="smcap">Gombos Andor</span> <i>(nagy robajjal +kinyitja az ajtót)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Blau, Weisz, Grün, Schwarz</span> +<i>(mérgesen)</i>. Pszt! <span class="pagenum"><a name="Page_146" +id="Page_146">-146-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(zavartan)</i>. Pardon! +<i>(Nesz nélkül visszavonul.)</i></p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(folytatva)</i>. Önök +kardot adtak nekem, mivel úgy találták, hogy írótollamat a +szabadság ügyének szenteltem s mivel tudják, hogy aki a +szabadságért küzd, annak gondoskodnia kell a maga egyéni +becsületének védelméről –</p> +<p><span class="smcap">Blau, Weisz, Grün, Schwarz</span>. Úgy van! +Úgy van!</p> +<p class="center">*</p> +<p>Ugyanakkor Kovács I. szerkesztő szobájában…</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(zsebretett kézzel +föl-alá sétál a szerkesztő íróasztala előtt)</i>. Kapuváry – +persze, hogy Kapuváry! Ma az Oceán-ban nyiltan kifejtette a +programját.</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span> <i>(mérsékelt +érdeklődéssel)</i>. A programját? Az is van neki?</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span>. Hogy a zsidók +vándoroljanak ki, mert az ország az arisztokráciáé…</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Hehe!</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span>. Rothschildot is +gyalázta…</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span> <i>(haragosan lecsapja a +tollát)</i>. Rothschildot?</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span>. Most pedig beküldte a +verses kötetét, <i>Tavaszi vihar</i> a címe.</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Tavaszi vihar? <i>(Az arcán +kegyetlen mosoly fut végig.)</i> Jól van, Kis Sakál, majd maga fog +róla írni… <span class="pagenum"><a name="Page_147" id= +"Page_147">-147-</a></span></p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(az örömtől +toporzékolva)</i>. Én? Szabad?</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Tizenöt sort! Legfeljebb +tizenöt sort!</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(boldogan a +riport-terembe siet s ott lázas buzgalommal körmölni kezd. A cikke +így kezdődik)</i>:</p> +<p>Tavaszi vihar. Valami Kapuvári <i>(így!)</i> Antal <i>(így!)</i> +nevü ifju ember egy tavaszi estén megcsókolta Rózsika kisasszonyt. +Valószínünek tartjuk, hogy ezt mások is megcselekedték már Rózsika +kisasszonnyal, anélkül, hogy ebből jogot formáltak volna egy +százhúsz oldalas verses kötet megírására. Sajnáljuk, hogy Antal úr +nem követte elődjeinek diszkrét példáját – és a többi.</p> +<p><i>(A Kis Sakál ilyen hangnemben írja meg az irodalmi hírt. +Miután elkészült vele, levélpapirt vesz elő és megírja a következő +levelet.)</i></p> +<p>Igen tisztelt Kapuváry uram! Az őszinte ragaszkodás, amellyel ön +iránt viseltetem, ösztönöz e sorok megírására. Tudom, hogy e +levelemmel kockára teszem egész exisztenciámat, de azt is tudom, +hogy akinek írom, az képtelen minden lovagiatlan cselekedetre. +Tehát arról értesítem, hogy a <i>Nemzeti Hiradó</i> holnapi +számában kvalifikálhatatlan módon végeznek az ön gyönyörü verses +kötetével. Én a lelkem mélyéből megvetem az ilyen harci modort és +sietek önnel tudatni, amit egyébként is tud, hogy semmi befolyásom +<span class="pagenum"><a name="Page_148" id= +"Page_148">-148-</a></span> sincs a lap irodalmi rovatára. Nem +akarok denunciálni, de azt hiszem, ön így is könnyen ki fogja +találni, hogy kinek köszönheti ezt a szolgálatot… És a többi!</p> +<p><i>(A Kis Sakál, miután már aláírta a levelet, morfondirozni +kezd magában.)</i> Azt hiszem, kérhetnék tőle tíz forintot kölcsön… +Ha úriember, akkor ilyen levél után nem tagadhatja meg tőlem ezt a +kis szivességet! <i>(Írni kezd.)</i> <i>Utóírás:</i> Bocsásson meg, +ha a nagy nyomor, amely özvegy édesanyám hosszú betegeskedése +következtében sújt, egy bizalmas természetü kérésre kényszerít… és +a többi!</p> +<p class="center">*</p> +<p>Másnap délben, a <i>Magyar Szabadság</i> szerkesztőségében. A +főszerkesztő nincs jelen, de jelen vannak Koller báró és Kóhn, a +kiadóhivatal főnöke; mindaketten a napilapokat böngészik.</p> +<p><span class="smcap">Kapuváry András</span> <i>(aki elküldte már +a Kis Sakálnak a tíz forintot s elolvasta már a Nemzeti Hiradó +bírálatát, – megjegyzendő: a bírálatban rögtön ráismert Gombos +Andor stílusára, – belép az ajtón)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Kóhn</span>. Jó napot, Kapuváry! Gratulálok +magának; a cikkei nagyon ügyesek!</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(Kollerhoz)</i>. Tanácsot +szeretnék tőled kérni, méltóságos uram.</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Parancsolj!</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Tegnap egy +ujságíró-társaságban összeszólalkoztam <span class= +"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> +Gombossal. Ő annyira elragadtatta magát, hogy gyávának +nevezett…</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. És tőlem kérsz tanácsot? +Bocsáss meg, kedves barátom, de ilyen dologban, ahol vagy sokat, +vagy semmit se kell tenni, elvből nem adok tanácsot.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Értem –! Sokat vagy semmit… +Tehát ki fogom hivatni!</p> +<p><span class="smcap">Kóhn</span>. Elvben én is ellensége vagyok a +párbajnak, de a gyakorlatban azt tapasztaltam, hogy a legokosabb +dolog, amit az ember tehet, ha minden sértésért rögtön +megverekszik.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Önnek volt már párbaja, Kóhn +úr?</p> +<p><span class="smcap">Kóhn</span>. Nem; de kétízben sértettek meg +és utólag mindig megbántam, hogy nem verekedtem meg rögtön.</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(Kollerhoz)</i>. Nagyon +leköteleznél, ha elvállalnád az ügyemet…</p> +<p><span class="smcap">Koller</span> <i>(meglepetten méri +végig)</i>. Én –? Bocsáss meg – annyira el vagyok foglalva… Ha +azonban valami elvi komplikáció adná elő magát és esetleg +becsületbíróságra volna szükség: rendelkezésedre állok…</p> +<p><span class="smcap">Kóhn</span>. Én éppen ráérnék…</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(meglepetten méri +végig)</i>. Ön –? Majd megkérem Vidovics bárót, a nővérem +vőlegényét és Péterffyt, az tartalékos tiszt… <span class= +"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span></p> +<p>A párbaj a huszár-kaszárnya lovagló iskolájában folyik le. +András szekundánsait már ismerjük; Andornak Szinger Pista és +Wertheim segédkeznek. Wertheim – mint angol nevelésü ember – elvi +ellensége a párbajnak, de az öreg Szinger kedveért mégis elvállalta +a segédi tisztet. (Angol urak a kontinensen különben is statuáltak +már erre vonatkozó precedenst.) Szinger Pista csak akkor ment bele +a dologba, amikor megtudta, hogy huszártisztekkel fog tárgyalni. +Mivel András egyik szekundánsának, Vidovics báró főhadnagynak, az a +szerencsétlen ötlete támadt, hogy „rá kell ijeszteni a zsidókra“ – +Pistáék rögtön vontcsövü pisztolyt és háromszori golyóváltást +ajánlottak. Hosszas tárgyalás után Kirner-pisztolyokban és kétszeri +golyóváltásban egyeztek meg…</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(a lovagló-iskola délkeleti +sarkában áll. Egész éjjel az Oceán-kávéházban volt, ahol sokat +beszélt és rengeteg konyakot ivott. Minden áron meg akarta győzni a +bolyhosokat, hogy ő nem fél a puskaportól… Mivel tíz esztendő óta +ma esett meg vele első ízben, hogy reggeli hétkor már talpon volt, +most gyalázatosan érzi magát. A feje fáj, a gyomra émelyeg, a szeme +sziporkázik, azt se tudja, hogy fiu-e, vagy leány)</i>.</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(a lovagló-iskola +északnyugati sarkában áll. Egész éjjel levelet írt, aztán +cimbalmozott – ő cimbalmozni is szokott, – hajnalig a Rezgő nyárfát +<span class="pagenum"><a name="Page_151" id= +"Page_151">-151-</a></span> és a Kitették a holttestet verte… Ő sem +fél a pisztolytól, de nagy nyomást érez a szívén és mocskosnak, +szomorunak találja az egész világot)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Wertheim</span> <i>(Pistával a lovaglóiskola +közepére lépve)</i>. Nem szívesen veszek részt az ilyenekben, de ha +már belementem, nem szeretném magamat valami gyerekpárbajjal +kompromittálni. Remélem a felek tudják, hogy mivel tartoznak nekünk +és nem fognak a levegőbe lőni.</p> +<p><span class="smcap">Pista</span>. Ha ezt megteszik, pofon ütöm +őket.</p> +<p><span class="smcap">A főhadnagy</span> <i>(a pisztolyokat +hozza)</i>. A puskamüves töltötte meg – különben is jól visznek… +<i>(Pistához.)</i> Önkéntes, mérd ki a húsz lépést! <i>(Letűzi a +kardját a homokba.)</i></p> +<p><span class="smcap">Pista</span> <i>(kellemesen megborzong, hogy +a főhadnagy tegezi – kiméri a húsz lépést, igen aprókat lépve. +Aztán ő is a homokba tűzi a kardját)</i>.</p> +<p><span class="smcap">A főhadnagy</span>. Mehetünk, uraim!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(pisztollyal a kezében +szemben áll Andrással. Magában morfondiroz)</i>. Ha én most +cigánykereket hánynék vagy kukorékolni kezdenék, abból nagy botrány +lenne… Tehát nem szabad sem cigánykereket hánynom, sem +kukorékolnom… Hátha célba venném Szinger Pistát vagy Wertheimot? +Őket úgy is utálom… Én itt csak Kapuváry Andrást szeretem… Csak túl +volnánk már rajta, – ha még sokáig tart, botrány lesz belőle… +<span class="pagenum"><a name="Page_152" id= +"Page_152">-152-</a></span></p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(magában)</i>. Ez igazán +ostobaság – ostobaság – ostobaság…</p> +<p><span class="smcap">A főhadnagy</span> <i>(tapsol)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(a tető felé irányítja a +pisztolyát és elsüti)</i>.</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(a föld felé fordítja a +pisztolyát és elsüti)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(zavart mosollyal)</i>. +Pardon – én azt hiszem, hogy a lábam… <i>(Leül a földre.)</i></p> +<p><span class="smcap">Doktorok</span> <i>(hozzásietnek, +végighasítják a nadrágot a jobb lábán)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(úgy érzi, hogy a szívén +enyhülni kezd a nyomás)</i>. Kérem, nem fáj semmit!</p> +<p><span class="smcap">Doktorok</span>. A térdkalácsba ment! Be +kell vinni a terembe!</p> +<p><span class="smcap">A főhadnagy</span> <i>(kezet fog +Andrással)</i>. Gratulálok – szép lövés volt…</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Eltaláltam?</p> +<p><span class="smcap">A főhadnagy</span>. A lába fuccs!</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(úgy érzi, hogy a szívén +engedni kezd a nagy nyomás)</i>. Kérlek – mit tegyek most?</p> +<p><span class="smcap">A főhadnagy</span>. Semmit, eredj +reggelizni! Én nem békülnék meg vele, amíg bocsánatot nem kér…</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(a terem diványán fekszik s +legénykedésből cigarettázik, mialatt a doktorok acélfogókkal +dolgozzák a lábát – magában szól)</i>. Ki fogja megírni a +tudósítást –? <i>(Brutális fájdalmat érez a térdében, kiköpi a +cigarettát és elájul.)</i> <span class="pagenum"><a name="Page_153" +id="Page_153">-153-</a></span> <span class="pagenum"><a name= +"Page_154" id="Page_154"><br /> +-154-</a></span></p> +<div class="figcenter" style="width: 688px;"><img src= +"images/i016.jpg" alt="ANDOR. Pardon – én azt" title= +"ANDOR. Pardon – én azt" /> +<p class="caption">ANDOR. Pardon – én azt hiszem, hogy a lábam…</p> +</div> +<div class="chapter"> +<h2><img src="images/ch12.png" alt="" title="" />XII.</h2> +</div> +<p>Másodosztályu betegszoba a dr. Külföldy-féle viola-utcai +szanatóriumban. A szobában két ágy van, az egyikben Gombos Andor +fekszik, a másik üres. Az ágy mellett álló asztal tele van +hírlapokkal, névjegyekkel és fölbontott levelekkel. Az asztalon van +a Pallas-Lexikon A – Aradmegye-kötete is. A szoba falai egyébként +fehérre vannak mázolva, a falakon furcsa csövek és kis vasrostélyok +láthatók, amelyek a higiénikus fűtés és a szellőztető technika +modern vívmányait jelképezik.</p> +<p>Gombos Andor, – aki rettenetesen lefogyott – a látogatóba +érkezett Kovács I. szerkesztővel beszélget.</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Szilasi Szinger úr roppant +szépen viselte magát. Amikor meghallotta, hogy maga megsebesült, +rögtön kiadta a kiadóhivatalnak a <span class="pagenum"><a name= +"Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> rendeletet, hogy adhatnak +magának előleget hetven forint erejéig.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Ez szép! Majd küldjék el még +ma a hetven forintot, – ilyenkor jó, ha az ember nagyobb összeg +fölött rendelkezhetik.</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Szinger úr nagyon megszerette +magát. Ma is el fog jönni.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Ez szép! Itt van a látogatók +lajstroma a lap számára, – valami báró Bruchstein is beküldte a +névjegyét, pedig nem is ismerem. Úgylátszik, végre megmozdul a +magyar arisztokrácia is.</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Azért jött, hogy a neve az +ujságba kerüljön.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Mit gondol, Izor bácsi, vajjon +ez a dr. Külföldy elfogadna-e valamit a gyógyításért?</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Az örüljön, hogy maga itt +van! Maga most akkora reklám, akár egy főherceg. Maga itt +úgyszólván tiszteletpéldány – azért ne is kínáljon neki pénzt… +Amikor maga sebesülten feküdt a lakásán, a fiúk eleintén nem +tudták, hogy mihez kezdjenek. Senki se tudta, hogy lesz, mint lesz… +Valaki azt ajánlotta nekik, hogy forduljanak az Alliance +Israelite-hoz: annak kötelessége, hogy segítsen magán, mert hiszen +maga a liberálizmus áldozata. Sehol se tudták azonban megtalálni az +Alliance-ot, pedig a Rombach-utcában is keresték… Végül is a +szabadkőművesek segítettek magán. <span class="pagenum"><a name= +"Page_156" id="Page_156">-156-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Ez roppant szép tőlük!</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. A Dobzse László-páholy titkos +megbizással kiküldte egyik előkelő tagját egy fiatal +banktisztviselőhöz, aki unokatestvére a dr. Külföldy feleségének… +Igy került maga ide.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Külföldy igen jól bánik velem. +Mindenféle kedvezményben részesít. Még dohányoznom is szabad, pedig +ez a szanatórium házi szabályai értelmében szigorúan tilos. Tegnap +lekülföldyzték a lábamat is.</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Mit csináltak vele?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Lekülföldyzték. Dr. Külföldy +ugyanis kitalálta a röntgenezésnek egy új módját, amelyet +külföldyzésnek nevez. Majd megmutatom magának a képet, amit a +lábamról csináltak – nagyon szépen látszik a golyó a térdkalács +alatt. A jövő héten megoperálnak, aztán rendben leszek… Mondja, +Izor bácsi – befolyt ma valami a Kárpelesz-árvák számára?</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Nagyon kevés! A vidéki zsidók +szép leveleket írnak, de pénzt nem igen küldenek.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Nem is érdemes ebben az +országban nagy dologba fogni! Hogyan viselkedik a bécsi sajtó?</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Hallom, a <i>Montagsblatt</i> +melegen emlékezik meg magáról. Már kerestettem is, hogy átvegyük a +cikkét, de sehol sem kapható.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Pedig a <i>Montagsblatt</i> az +udvar lapja! <span class="pagenum"><a name="Page_157" id= +"Page_157">-157-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Maga most nagyon híres ember, +Gombos. Nem is csodálkoznám rajta, ha ő felsége tudakozódnék a +hogyléte után…</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Igen ám, csakhogy én annak +idején nagyon kemény cikkeket írtam az <i>Igazság</i>-ba a magyar +udvartartásról!</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Én most már mennék a +szerkesztőségbe. Nem fog unatkozni, ha egyedül lesz?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Dehogy – én most komoly +tanulmányokkal foglalkozom… Hallja, mennyi tárca- és különféle-téma +van ebben a Lexikonban! Igen érdekes dolgokat lehetne írni a régi +Aba-nemzetségről, az Afrika-utazókról, az ágyúöntésről, az agyvelő +súlyáról, vagy az asztrológiáról.:. A mi sajtónk alapjában véve +igen tudatlan. Fogadni mernék, nem sok ujságíró tudja, hogy mi a +különbség az asztrológia és az asztronómia között.</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Isten velünk, Gomboska! +<i>(El.)</i></p> +<p>Tíz perccel később.</p> +<p>Az ápolónő néhány levelet hoz Gombosnak.</p> +<p>Andor az egyik levél borítékán megismeri Szinger Ada hegyes +betüit. Az arca ekkor vérvörös lesz, a szíve megdobban… A +borítékban nincs semmi írás, csak egy frissen préselt piros szegfü +van benne, a szegfüre hosszu, aranyfénnyel csillogó hajszál van +csavarva… Andor óvatosan lefejti a hajszálat a virágról és +rácsavarja <span class="pagenum"><a name="Page_158" id= +"Page_158">-158-</a></span> az ujjára. Később a nyakára csavarja, +miközben a hosszu aranyszál végét a szájába fogja. Most már +határozott láza van, de azért igen kellemesnek találja az +állapotát. Miközben a szíve dobbanásait számolja, ilyenformán +elmélkedik magában: A hajszál egy darab az Ada testéből. A mód, a +hogyan hozzám juttatta, egy darab a lelkéből… Igen, ez ő: Ada! Egy +paránya az enyém már – vajjon enyém lesz-e az egész? Az ajaccioi +ügyvéd fiából Ferenc császár veje lett – mert akarta. Mért ne +lehetne a kanizsai Gomperz fiából szilasi Szinger veje –? Ha +valamikor, hát most lehetnék azzá! Bátran síkra szállottam egy +nemes és nagy ügyért… Szemhunyorítás nélkül farkasszemet mertem +nézni a halállal… Megsebesültem és most panasz nélkül szenvedek… +Érdekes ember vagyok, sőt híres is. A lapok írtak rólam, mindenütt +rólam beszéltek. Az emberek sajnálnak, féltik az életemet, még az +ellenségeim is tisztelettel beszélnek rólam…</p> +<p>Harminc perccel később.</p> +<p><span class="smcap">Szilasi Szinger</span> <i>(belép a +betegszobába)</i>. Jó napot, kis Gombos! No, hogy vagyunk? Lássa ma +sokkal jobb színben van, mint volt tegnap…</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Köszönöm az érdeklődést – +méltóztassék helyet foglalni! Igazán szép, hogy képviselő úr +személyesen ide fárad… <span class="pagenum"><a name="Page_159" id= +"Page_159">-159-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Szinger</span>. Látni akarom, hogy megvan-e +minden, ami kell. Ha valamire szüksége lesz, csak szóljon nekem! +Mondta már Kovács, hogy pénzt is utalványoztam magának?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Mondta – köszönöm… <i>(magában +morfondiroz.)</i> Nem, nem – képtelenség! Szilasi Szinger leánya és +én – képtelenség!</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span>. A maga dolga nagy port vert +föl a városban. Mindenki arról beszél a kaszinóban és a börzén… +Tegnap még a miniszterelnök is tudakozódott maga után…</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Igazán? <i>(Magában +morfondiroz.)</i> Mért volna képtelenség? Ő is zsidó, magam is az +vagyok… Ha az apámnak úgy beütött volna a vállalata, mint neki, +akkor nem volna köztünk semmi különbség…</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span>. Én nekem most mennem +kell…</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Képviselő úr!</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span>. Nos –? Akar valamit? Szóljon +bátran!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Egy vallomással tartozom +önnek. Én szeretem Ada kisasszonyt…</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(megdöbbenve veszi le +cvikkerjét)</i>. Maga –? <i>(nevetve)</i> maga? <i>(haragosan)</i> +maga –? <i>(Fölteszi a cvikkerjét, fagyosan.)</i> Hallja, Gombos, +magának láza van –? <i>(Szünet után.)</i> Hát tudja, az én leányom, +az egy fiatal leány; maga pedig – <i>(vállat von)</i>. Maga egy +furcsa ember… <i>(Erélyesen.)</i> Kikérem magamnak, hogy máskor ne +tréfáljon <span class="pagenum"><a name="Page_160" id= +"Page_160">-160-</a></span> velem! Megértett –? <i>(Elmegy. A +lépcsőn rosszkedvü; amikor lenn kocsiba száll, már mérges; amikor a +Nemzeti Hiradó szerkesztőségébe érkezik, valósággal tajtékozik a +haragtól. Magában szól.)</i> Az a Gombos hihetetlenül szemtelen +fráter!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(egyedül maradt, ágyán +fetreng, az ön-utálattól hörögve monologízál)</i>. Egy ilyen +rongyos riporter, mint én! Egy ilyen zsidó! Egy ilyen snófler! +Agyon fogom magamat lőni…</p> +<div class="figcenter" style="width: 464px;"><img src= +"images/i017.jpg" alt="ANDOR (egyedül maradt, ágyán fetreng," +title="ANDOR (egyedül maradt, ágyán fetreng," /> +<p class="caption">ANDOR (egyedül maradt, ágyán fetreng, az +ön-utálattól hörögve monologizál). Egy ilyen rongyos riporter, mint +én! Egy ilyen zsidó! Egy ilyen snófler! Agyon fogom magamat +lőni…</p> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_161" id= +"Page_161">-161-</a></span></p> +<div class="figcenter" style="width: 315px;"><img src= +"images/i011.png" alt="" title="" /></div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_162" id= +"Page_162">-162-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2><img src="images/ch13.png" alt="" title="" />XIII.</h2> +</div> +<p>A <i>Nemzeti Hiradó</i> szerkesztőségében, a szerkesztő +szobájában. Jelen vannak: Szinger, Kovács és a Kis Sakál. Szinger +frakkban van, mivel a miniszterelnök ebédjére készül, – az esti +lapokat böngészi, mialatt Kovács beszél a Kis Sakállal.</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span> <i>(egy óriási könyvvel a +kezében)</i>. Megjelent a Corpus Juris kommentált kiadása. Erről +tárcát kellene írni – de Isten tudja, hol kódorog a sok +jogászunk…</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span>. Én megírhatom!</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Ért maga az ilyenhez?</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(sértődve)</i>. Annyit +talán csak értek hozzá, mint az a kommentáló állat!</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(fölpillant a lapból)</i>. +Ki cikkezik holnap a lódzi esetről? <span class="pagenum"><a name= +"Page_163" id="Page_163">-163-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Senki!… Holnap csak +lapszemlét és polemikus rovatot adunk. Holnapután, ha lezajlott a +nagy tüntető népgyülés, újra kezdhetjük a cikkezést. <i>(Valaki +kopogtat az ajtón)</i> Bujj be!</p> +<p><span class="smcap">Egy lengyel zsidó</span> <i>(belép és megáll +a szobában, kalappal a fején. Az idegen óriás termetü, lengő +szakállu ember. A külseje olyan, mint az ó-testámentumbeli +patriarkáké. Suhogó selyemkaftánt visel, finom új kalapot, a nyakán +selyemkendőt. Az egész viselkedése egyébként oly önérzetes, +fölényes és gőgös, mintha maga Heródes király volna)</i>. Gitn +Tóg!</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span> <i>(meghökkenve)</i>. Mit akar +itt?</p> +<p><span class="smcap">A lengyel</span> <i>(mindig német-zsidó +nyelven)</i>. Melyik itt a lapcsináló?</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span> <i>(megdöbbenve)</i>. Én! Maga +kicsoda?</p> +<p><span class="smcap">A lengyel</span>. Hát ki volnék? Reb Khájim +Kárpelesz vagyok Beregszászról.</p> +<p><span class="smcap">Kovács és Szinger</span> <i>(rémülten)</i>. +Maga –? A lódzi rabbi –?</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span>. Hát magát nem +deportálták Szibériába?</p> +<p><span class="smcap">A lengyel</span> <i>(méltóságán alulinak +találja, hogy a Kis Sakálról egyáltalában tudomást vegyen)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Hogy szabadult ki +Szibériából?</p> +<p><span class="smcap">A lengyel</span>. Hogy szabadultam volna ki +Szibériából, mikor nem is jártam Szibériában? Miért <span class= +"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> jártam +volna Szibériában, mikor semmi dolgom Szibériában?</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(krétafehér arccal)</i>. +No ez – szép dolog!</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span> <i>(haragosan)</i>. De hiszen +a lódzi rendőrfőnök magát elfogatta!</p> +<p><span class="smcap">A lengyel</span> <i>(fölényesen)</i>. Ki a +lódzi rendőrfőnök? Ha ezer rubelt veszek a jobb kezembe, akkor a +jobb lábára áll; ha ezer rubelt veszek a bal kezembe, akkor a bal +lábára áll; ha kétezer rubelt veszek mind a két kezembe, akkor a +feje tetejére áll. Ez a lódzi rendőrfőnök!</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span> <i>(kétségbeesetten)</i>. De +valami baja csak volt a lódzi rendőrséggel?</p> +<p><span class="smcap">A lengyel</span> <i>(gőgösen)</i>. Mi az: +baj? Ha baj volt, hát neki volt baj. Ha Khájim Kárpeleszt megrúgja +a szamár, akkor nem a lábára üt, hanem a fejére.</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span>. No – ez szép dolog! +<i>(Kárpeleszhez:)</i> De hogy lehet akkor, hogy a lapok mind azt +írták magáról –</p> +<p><span class="smcap">A lengyel</span> <i>(a szavába vág)</i>. Én +csinálom a lapokat vagy maguk? Ha maguk csinálják, akkor mit kérdik +tőlem, hogy mi van bennük? <i>(Kezébe veszi az asztalon levő +ujságot.)</i> Ez a maguk lapja? <i>(Hátul az apróhirdetéseknél +keresi a fejét – meglepetten.)</i> Hiszen ez nincs zsidóbetükkel +nyomatva –?</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span> <i>(hazafias +komolysággal)</i>. Mi nem zsidó, hanem magyar lapot csinálunk. +<span class="pagenum"><a name="Page_165" id= +"Page_165">-165-</a></span></p> +<p><span class="smcap">A lengyel</span> <i>(igen határozottan)</i>. +Nekem mindenki azt mondta, hogy zsidó lapot csinálnak.</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span> <i>(aki már nagyon +ideges)</i>. Tulajdonképpen mért jött maga ide?</p> +<p><span class="smcap">A lengyel</span>. Ha beszélhetek a fejével, +akkor mért beszéljek a lábával? <i>(Szingerhez:)</i> Én most +Budapesten akarok letelepedni és szeretném, hogy ezt írják ki a +lapjukba, hogy a jámbor zsidók tudják, hol keressenek.</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span>. No ez szép dolog! +<i>(Karpeleszhez:)</i> Nem fogjuk kiírni!</p> +<p><span class="smcap">A lengyel</span> <i>(a zsebébe nyul)</i>. +Hát azt hiszi, hogy ingyen kivánom?</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(haragosan)</i>. Tartsa +meg a pénzét! Telepedjék le Budapesten, vagy ahol akar, de engem +hagyjon békében!</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Arra pedig figyelmeztetem: ha +itt is kuruzslással akar megélni, akkor el fogja toloncolni a +rendőrség! <i>(Szivarra gyujt.)</i></p> +<p><span class="smcap">A lengyel</span> <i>(Szingerhez)</i>. Zsidó +ezen férfi?</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(bólint a +fejével)</i>.</p> +<p><span class="smcap">A lengyel</span> <i>(a fölháborodástól egész +testében reszketve az asztalhoz lép – Kovácshoz)</i>. Tudja, hogy +ma szombat van?</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Tudom hát!</p> +<p><span class="smcap">A lengyel</span>. És maga szivarozik? Pi! +<i>(Kovács felé pök.)</i></p> +<p><span class="smcap">Kovács</span> <i>(meredten néz rá)</i>. He +–? <span class="pagenum"><a name="Page_166" id= +"Page_166">-166-</a></span></p> +<p><span class="smcap">A lengyel</span> <i>(az ajtóig retirál, ott +visszafordul)</i>.</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(a Corpus Juris +kommentált kiadását hozzávágja a lengyelhez)</i>.</p> +<p><span class="smcap">A lengyel</span> <i>(fölemeli a kezét s +elmondja a sodomai és gomorhai nagy átkot a redakcióra, aztán +gyorsan távozik. Lenn a lépcsőházban öt-hat kaftános alak +várja.)</i></p> +<p><span class="smcap">Egy kaftános</span> <i>(Karpeleszhez)</i>. +Nos, rabbi?</p> +<p><span class="smcap">A lengyel</span> <i>(baljóslatuan)</i>. +Elmondtam rájuk a sodomai és gomorhai nagy átkot!</p> +<p><span class="smcap">A kaftánosok</span> <i>(vad rémülettel)</i>. +Siessünk! Szaladjunk! Ha fog az átok, akkor minden pillanatban ránk +szakadhat a ház!</p> +<p><span class="smcap">A lengyel</span> <i>(fölséges +nyugalommal)</i>. Mit rettegtek, ti kishitüek? Vagy nem vagyok-e +veletek! Különben nyugodjatok meg: nem a házbontó, hanem a +csődbejuttató átkot mondtam rájuk! <i>(Kilép az utcára, nyomában +vannak a kaftánosok, akik e pillanatban szilasi Szingert már +fizetésképtelennek tekintik.)</i></p> +<p><span class="smcap">Kovács</span> <i>(a lengyel távozása +után)</i>. Ilyen szemtelenség!</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span>. Most szépen vagyunk! Ha +kisül, hogy a gazember Budapesten van, akkor a lapok meg fogják +rohanni és kitudódik, hogy sohasem volt Szibériában!</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Ilyen szemtelenség!</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(Kovácshoz)</i>. +Nagyságos úr! kérem – <span class="pagenum"><a name="Page_167" id= +"Page_167">-167-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(kezét tördelve)</i>. +Blamáltam magamat! Örökké nevetségessé tettem magamat!</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(Szingerhez)</i>. +Nagyságos úr, kérem –</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span>. Nem értem az orosz +rendőrséget! Annyit dicsérik az erélyét s most kisül, hogy azok is +csak málészáju mamlaszok! Hogy ki tudták ereszteni ezt a +zsiványt!</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span>. Nagyságos úr, kérem? +Majd utána lopódzom Kárpelesznek s kilesem, hol lakik, aztán +elmegyek a rendőrségre és följelentem, mint kuruzslót és szédelgőt… +A mult héten is kiutasítottak egy csodarabbit, Kárpeleszszel se +fognak sokat teketóriázni…</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span>. Lássa, ez okos ötlet! Maga +ügyes ember! Siessen hát!</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span>. Igenis kérem! +<i>(Kárpelesz után rohan.)</i></p> +<p><span class="smcap">Szinger</span>. Majd én is szólok a +belügyminiszternek… Az ilyen veszedelmes piócákat le kell szedni a +szegény nép testéről… <i>(Dörgő hangon.)</i> Az egész dolognak +különben az a haszontalan Gombos Andor az oka! <i>(A kalapja után +nyul.)</i> Ezért a mocskos lengyelért még meg fogok késni a +miniszterelnök ebédjéről! <i>(El.)</i></p> +<div class="figcenter" style="width: 246px;"><img src= +"images/i012.png" alt="" title="" /></div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_168" id= +"Page_168">-168-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2><img src="images/ch14.png" alt="" title="" />XIV.</h2> +</div> +<p>Külföldy dr. szanatóriumának fogadótermében vagyunk. Délelőtt +van, a Zsolnay-kandallón álló óra tizenegyet mutat. Ez a terem +olyan, mint a nagy szabócégek szalonja. A falakat selyemkárpitok +borítják, a padmalyról kristály-csillár függ le, a terem közepén +köralaku kerevet van, mű-pálmával a tetejében.</p> +<p>A teremben nyolc-tíz ujságíró van együtt. Külföldy dr. hívta meg +őket, litografált levélben, a „nagyságos Gombos Andor úron +végrehajtandó sebészeti műtét szíves megtekintése végett“. A +megjelentek között vannak Gombos barátai, a bolyhosok és a Kis +Sakál. Addig is, míg a műtéthez hozzáfognak, a szép háziasszony +kaviáros és sonkás szeletekkel, sherryvel és marsalával kínálgatja +a vendégeit. <span class="pagenum"><a name="Page_169" id= +"Page_169">-169-</a></span></p> +<p>Külföldyné ő nagysága nem érdekes, de azért mégis csinos +asszony. Az állkapcsa túlerős, a szája pedig nagy, – de az ajka +vérpiros, az arcbőre üde, a szeme ragyogó, a termete pedig délceg +és gömbölyü. Esti ruhában, villamos fény mellett alkalmasint +közönséges asszonynak néznék, de reggeli ruhában, fehér napfényben +igen mutatós. Az ujságíróknak nagyon tetszik. Az ő hagyományos +ideáljuk ugyan az ideges női ragadozó, a művésznő tipusa, akinek +arcán száz szeszélyes nyomot hagyott száz színpadi hazugság +maszkja, – de most mégis szenzációsan hat rájuk a női nővényevő +tiszta és tisztes nyugalma.</p> +<p>Külföldy dr. szinte nevetségesen hasonlít a feleségére; mintha +nem is házastársak, hanem testvérek volnának. Annyi különbség mégis +van közöttük, hogy a tanár úr aranykeretü cvikkert visel és tudós +körszakállt, amely úgy fénylik, mint a fekete lószőr.</p> +<p><span class="smcap">A nagyságos asszony</span> <i>(a +vendégekhez)</i>. Még egy kaviáros szeletet, szerkesztő úr… Egy +pohár sherryt. Ez tiszta pohár, kérem –</p> +<p><span class="smcap">Külföldy dr</span>. Egy Panajottit, +szerkesztő úr… Tessék, itt a gyújtó! <i>(A főbolyhoshoz, a +megkezdett beszélgetést folytatva:)</i> Tudom, a kedves kollégáim +közül sokan el fognak itélni ezért, reklámhajhászással fognak +vádolni, – de én nem törődöm az ilyen támadásokkal, mert egy +magasabb <span class="pagenum"><a name="Page_170" id= +"Page_170">-170-</a></span> elv érvényesítéséről van szó… Az elv +ez: a tudománynak végre szakítania kell a nagyképü titkolódzással! +Miért akarjuk mi doktorok a közönséggel elhitetni, hogy misztikus +egyéni erők segítségével végezzük a hivatásunkat? Minden művelt +ember ma már tudja, hogy az erőnk csak a tudásunk és a szorgalmunk +lehet… Aki tiszta és becsületes munkát végez, annak nincs oka a +titkolódzásra! Én kinyitom a szanatóriumom ajtaját s azt mondom a +nagyközönségnek: legyen szerencsém! A te életedről, a te +egészségedről van szó, tehát jogod van hozzá, hogy ellenőrizd a +munkámat. Gyere be a rendelő-szobámba és én előtted csinálom a +diagnózisomat. Gyere be a betegszobámba és én megmutatom neked a +pácienseimet. Gyere be a műtő-termembe és én előtted operálok. A +szakembereket is szívesen látom, a doktorokat… Én nem mondom, hogy +csalhatatlan vagyok. Tessék engem ellenőrizni! Ha valamit nem jól +csinálok és valaki jobban tudja: én szívesen tanulok tőle! Csak +semmi hiúság, semmi nagyképüség, uraim – tanuljunk és tanítsunk, +forduljunk közös erővel a közös ellenség, a betegség ellen…</p> +<p><span class="smcap">A nagyságos asszony</span> <i>(a +főbolyhoshoz)</i>. Még egy kaviáros szeletet, szerkesztő úr –?</p> +<p><span class="smcap">Az asszisztens</span> <i>(bejön, valamit súg +Külföldy dr. fülébe)</i>. <span class="pagenum"><a name="Page_171" +id="Page_171">-171-</a></span> <span class="pagenum"><a name= +"Page_172" id="Page_172"><br /> +-172-</a></span></p> +<div class="figcenter" style="width: 256px;"><img src= +"images/i018.jpg" alt="KÜLFÖLDY DR. … Csak semmi hiuság," title= +"KÜLFÖLDY DR. … Csak semmi hiuság," /> +<p class="caption">KÜLFÖLDY DR. … Csak semmi hiuság, semmi +nagyképüség, uraim tanuljunk és tanítsunk, forduljunk közös erővel +a közös ellenség, a betegség ellen…</p> +</div> +<p><span class="smcap">Külföldy dr</span>. Megyek! <i>(El.)</i></p> +<p><span class="smcap">A nagyságos asszony</span>. Az uram azt +mondta, hogy olyankor szeretné meghívni a sajtót, amikor valakinek +a fejét trepanirozzák – az nagyon érdekes műtét… Ez tiszta pohár, +szerkesztő úr!</p> +<p><span class="smcap">Egy inas</span> <i>(nagy libériában, a +Montmorency-család színeiben, kinyitja az ajtó szárnyait, aztán +mélyen meghajlik)</i>. Kezdődik az operáció!</p> +<p>Mind – az asszony kivételével – a műtőterembe vonulnak. A terem +felső világítású kis amfiteáter. Az ujságírók elhelyezkednek a +lépcsős padokon. Gombos Andor a terem közepén levő fehér +operáló-asztalon fekszik. Az arca nem látható, mivel eltakarja az +altató sisak. Andor már elvesztette az eszméletét. Az öntudatnak +parányi szikrája, amely benne még lobog, most a kezébe menekült; +kétségbeesett szeretettel szorongatja a mellette álló ápoló asszony +kezét és kábultságában olyasmit képzel, hogy ez az édesanyja keze. +Külföldy dr. és két asszisztens fehér nagy köténnyel az asztal +mellett áll. A libériás inas fotografiákat visz körül a padokban; a +Külföldy módszere szerint készült képek Gombos térdcsontjait +ábrázolják, a beleszorult pisztolygolyóval.</p> +<p><span class="smcap">A főbolyhos</span> <i>(az inashoz)</i>. +Miféle nagy masina áll ott az ablak előtt?</p> +<p><span class="smcap">Az inas</span>. Érdekes operációknál azzal +csinálják a kinematografikus fölvételeket… <span class= +"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> +<span class="pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174"><br /> +-174-</a></span></p> +<div class="figcenter" style="width: 470px;"><img src= +"images/i019.jpg" alt= +"EGY INAS (nagy libériában, a Montmorency-család" title= +"EGY INAS (nagy libériában, a Montmorency-család" /> +<p class="caption">EGY INAS (nagy libériában, a Montmorency-család +szineiben, kinyitja az ajtó szárnyait, aztán mélyen meghajlik). +Kezdődik az operáció!</p> +</div> +<p><span class="smcap">Külföldy dr</span>. A páciens már alszik, +uraim! Kezdem az operációt… Akit érdekel és akinek jók az idegei, +az közelebb is jöhet…</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span> <i>(a főbolyhoshoz)</i>. +Szabad itt cigarettázni?</p> +<p><span class="smcap">A főbolyhos</span> <i>(halkan)</i>. Fogja be +a száját, mert agyontiprom magát!</p> +<p><span class="smcap">Külföldy dr</span>. Ime, uraim, most +átvágtam a fedőbőrt…</p> +<p><span class="smcap">Egyik bolyhos</span>. Aj! <i>(Krétafehér +arccal kisiet a teremből – az inas mosolyogva követi.)</i></p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(mialatt vágják, álmában +beszélni kezd)</i>. Hiszen ha én Esterházy herceg fia volnék, akkor +hozzám adnák…</p> +<p><span class="smcap">Külföldy dr</span>. <i>(jó idő mulva +fölmutatja az összelapított ólomgolyót)</i>. Ime a golyó, tisztelt +uraim! Az operáció érdemleges része ezzel véget ért – a folytatása +már aligha fogja önöket érdekelni… A kedves nőm a szalonban várja +az urakat…</p> +<p><span class="smcap">Mind</span> <i>(a fogadóterembe vonulnak +át)</i>.</p> +<p><span class="smcap">A nagyságos asszony</span> <i>(az +ujságírókhoz)</i>. Bemutatom a szerkesztő uraknak leányomat… +Editke, nézze meg jól ezeket a bácsikat, ők mind híres emberek!</p> +<p><span class="smcap">Editke</span> <i>(négy éves, nagyon bájos és +okos kis leány, mosolyogva körbe hajlik)</i>.</p> +<p><span class="smcap">A nagyságos asszony</span>. Egy pohár +sherryt, szerkesztő <span class="pagenum"><a name="Page_175" id= +"Page_175">-175-</a></span> <span class="pagenum"><a name= +"Page_176" id="Page_176"><br /> +-176-</a></span> úr! Még egy kaviáros szeletet… Editke majd tiszta +tányért hoz…</p> +<div class="figcenter" style="width: 701px;"><img src= +"images/i020.jpg" alt="EGYIK BOLYHOS. Aj! (Krétafehér" title= +"EGYIK BOLYHOS. Aj! (Krétafehér" /> +<p class="caption">EGYIK BOLYHOS. Aj! (Krétafehér arccal kisiet a +teremből, az inas mosolyogva követi.)</p> +</div> +<p><span class="smcap">Külföldy dr</span>. <i>(megjelenik a +szalonban; megint redingote-ot visel; a főbolyhoshoz szól)</i>. Ha +az urak szívesek lesznek írni az operációról, méltóztassék +hangsúlyozni, hogy nálam nincs titkolódzás és nincs nagyképüség. A +nagyközönséget nem hívhatom meg az operációhoz, de a sajtót, amely +a nagyközönség szeme, igenis meghívom…</p> +<p><span class="smcap">Az asszisztens</span> <i>(véres köténnyel +besiet)</i>. Tanár úr, kérem! Tanár úr!</p> +<p><span class="smcap">Külföldy dr</span>. <i>(hozzásiet)</i>. Nos +–!</p> +<p><span class="smcap">Az asszisztens</span> <i>(a fülébe súg +valamit)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Külföldy dr</span>. <i>(ijedten és fojtott +hangon)</i>… No de ez hallatlan lomposság!</p> +<p><span class="smcap">Az asszisztens</span> <i>(halkan)</i>. +Kibontsuk újra?</p> +<p><span class="smcap">Külföldy dr</span>. Fölébredt már?</p> +<p><span class="smcap">Az asszisztens</span>. Föl!</p> +<p><span class="smcap">Külföldy dr</span>. Akkor nem lehet! De az +Istenért, mondja, hogyan lehetett erről megfeledkezni?</p> +<p><span class="smcap">Az asszisztens</span> <i>(epésen)</i>. Nem +én feledkeztem meg róla, hanem a tanár úr!</p> +<p><span class="smcap">Külföldy dr</span>. <i>(gorombán)</i>. Ne +kiabáljon ennyi idegen ember előtt! Én igazán nem tudom, hogy minek +fizetek én két asszisztenst, ha mindenre nekem kell gondolnom!</p> +<p><span class="smcap">Az asszisztens</span>. Mit csináljunk most +már? <span class="pagenum"><a name="Page_177" id= +"Page_177">-177-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Külföldy dr</span>. Mit csináljunk? Semmit +se csináljunk. Belehalni nem fog.</p> +<p><span class="smcap">Az asszisztens</span>. Belehalni nem, de +holtáig sánta maradhat!</p> +<p><span class="smcap">Külföldy dr</span>. Ne kiabáljon, hanem +jőjjön velem! <i>(Az asszisztenssel el.)</i></p> +<p><span class="smcap">A nagyságos asszony</span> <i>(a +vendégekhez)</i>. Még egy szeletet, szerkesztő úr… Egy pohár +sherryt!</p> +<div class="figcenter" style="width: 298px;"><img src= +"images/i013.png" alt="" title="" /></div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_178" id= +"Page_178">-178-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2><img src="images/ch15.png" alt="" title="" />XV.</h2> +</div> +<p>Szinger Ada kis szalonjában vagyunk, amelyet már ismerünk. A +szoba berendezésében annyiban változás állott be, hogy a +csecsebecsék és arcképek nagy része eltünt, helyüket eleven +virágcsoportok foglalják el. A házikisasszonyon kívül jelen vannak: +a szép Riza, Török huszárkapitány és Wertheim.</p> +<p>Ada ezúttal lángvörös ruhát visel. Az imént meglátta önmagát a +nagy állótükörben s úgy tartja, hogy olyan érdekes, mint egy gonosz +démon; mivel igen fejlett stilus-érzéke van, most azon fáradozik, +hogy a viselkedésével a külsejéhez alkalmazkodjék, – tehát démoni +kacérságot fejt ki.</p> +<p>A két úr – mint Szingerék férfivendégei általában – egymást +kölcsönösen fölöslegesnek tartja. Wertheim úr úgy találja, hogy a +sarkantyúját <span class="pagenum"><a name="Page_179" id= +"Page_179">-179-</a></span> pengető kamarás rosszízlésü snob, Török +kapitányt pedig bosszantja, hogy ez a parvenü – tudj’ Isten minek +hívják! – falkavadászatokról beszél.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(az urakhoz)</i>. Maguk nem +mulatnak jól nálam. Mit adjak maguknak? Akarnak konyakbonbont? Van +egy skatulyával, de nem tudom, hogy megtalálom-e… <i>(Kinyit egy +fiókot.)</i> Ez a fiók olyan, mint a kucséber-zacskó, minden szám +benne van, de szerencse kell hozzá… Drei unter hundert! <i>(Lehunyt +szemmel belenyúl a fiókba, egy ideig keresgél a sok kacat közt, +aztán véletlenül megtalálja a bonbonos dobozt.)</i> Ma szerencsés +napom van! <i>(A bonbon körbe jár.)</i></p> +<p><span class="smcap">Komlósi</span> <i>(az ifju jellemszinész és +hímnemü primadonna belép. Szmokingruhát visel, brokát mellénnyel. A +mellénygombjai aranyból valók, mindegyik egy kis Szent +György-tallér)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(egy bájos kis sikoltással +Komlósi elé szalad)</i>. Óh, csakhogy eljött! <i>(Szemérmetesen +lesüti a szemét.)</i></p> +<p><span class="smcap">Komlósi</span> <i>(sokáig fogva tartja Ada +kezét, miközben fojtott hangon lihegi)</i>. Haldokolva is eljöttem +volna olyan meghívásra! <i>(Megjegyzendő: Ada reggel névjegyet +küldött a művésznek, a névjegyre rácsavart egy hajszálat.)</i></p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Üljön le Komlósi, mindjárt kap +teát!</p> +<p><span class="smcap">Komlósi</span> <i>(súgva)</i>. Köszönöm! +<i>(Hideg gőggel hajlik <span class="pagenum"><a name="Page_180" +id="Page_180">-180-</a></span> meg Török előtt s gúnyos megvetéssel +köszönti Wertheim urat.)</i></p> +<p><span class="smcap">Wertheim</span> <i>(hideg gőggel)</i>, +<span class="smcap">Török</span> <i>(gúnyos megvetéssel fogadja +Komlósi köszöntését)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Komlósi</span> <i>(a teáját kavarja s +azalatt perzselő pillantásokat vet Ada felé. Most odahajlik a leány +füléhez, egészen közel, úgy hogy izzó lehellete érinti Ada nyakát – +és suttogva szól)</i>. Hogy érzi magát a kedves mamája?</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Köszönöm, jól!</p> +<p><span class="smcap">Kapuváry András</span> <i>(belép a szobába. +Két nappal ezelőtt elküldte Adának a Tavaszi vihar című +verseskötetét s Ada a figyelmét egy névjegyen köszönte meg, amelyre +egy hajszálat csavart rá. Mostanában ugyanis nagyon hull a +haja.)</i></p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(kedves sikoltással András elé +szalad)</i>. Hát mégis eljött! Ha tudná, hogyan vártam! <i>(Lesüti +a szemét.)</i></p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(erősen megszorítja a leány +kezét, aztán Törököt, Wertheimot és Komlósit köszönti – hidegen, +megvetéssel, illetőleg undorodással)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Török, Wertheim és Komlósi</span> +<i>(hasonlóképpen viszonozzák András köszöntését)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Tudják, hogy mi az ujság? +Édesapa elcsapta az angol missemet… Kisült, hogy sem nem angol, sem +nem miss; hanem amerikai és nem tudom micsoda… Megtanultam tőle a +néger-táncot, s ha apa el nem csapta volna, sok <span class= +"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> egyebet +is tanulhattam volna még tőle. <i>(Tiszta gyermekpillantást vet +körbe.)</i></p> +<p><span class="smcap">Az urak</span> <i>(elnézően +mosolyognak)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(mind naivabban)</i>. Riza azt +mondja, hogy úri leány nem járhatja azt a táncot, de én igazán nem +tudom, hogy mi van abban… Majd eljárom, maguk meg itéljék meg, hogy +illetlen-e? Eredj a zongorához, Riza!</p> +<p><span class="smcap">Riza</span> <i>(rosszalólag)</i>. No de +ilyet! <i>(A zongorához ül.)</i></p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(a szoba közepére lép, kissé +megemeli a szoknyáját.)</i> All right!</p> +<hr class="tb" /> +<p>Ugyanakkor a szilasi Szinger dohányzó szobájában – abban a +bizonyos szobában, amelynek padmalya a velencei doge szobájának +másolata – együtt ül Szinger és Koller báró.</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(zavart +szeretetreméltósággal)</i>. Régen óhajtottam ezt a találkozást, de +nem mertem remélni, hogy személyesen fogsz elfáradni hozzám.</p> +<p><span class="smcap">Koller</span> <i>(nyugodt +szeretetreméltósággal)</i>. Ebből is láthatod, hogy rosszul itéltél +meg engem. Az elvi ellentét, amely köztünk fölmerült, semmiképpen +sem érintheti az őszinte tiszteletet és rokonszenvet, amellyel +neked és családodnak tartozom és a melyet – reménylem – hasonló +érzelmekkel viszonzol.</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(kissé meghatottan kezet +fog vele)</i>. A legnagyobb mértékben! <span class= +"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Köztünk elvi összeütközés +volt. Az ilyen harcokra szerintem szükség van, nem azért, hogy az +egyik fél legyőzessék, hanem azért, hogy bizonyos – a nemzeti élet +föltételeivel szoros összefüggésben lévő – eszmék tisztázást +nyerjenek. Aki ilyen harcban részt vesz, akár pro, akár kontra, az +Kemény Gábor szerint, hozzájárul a nemzet eszmekörének és +önismeretének gyarapításához, az tehát szolgálatot tesz a +nemzetnek. Rendes dolog, hogy a nyilvánosság előtt lefolyó +küzdelmekbe bizonyos alantas elemek avatkoznak, akik az elvi +ellentétet személyes ellentétté igyekeznek kiélezni. Ezúttal is úgy +történt.</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span>. Igen – a kis Gombos!</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. És a kis Kapuváry és mások +is, nagyobbak! A mi kötelességünk, hogy a küzdelmet megóvjuk az +elfajulástól. Éppen ezért megmondom neked: ellened embervadászatot +terveznek… Kitudódott, hogy Khájim Kárpelesz sohasem volt +Szibériában, az is kitudódott, hogy Budapesten járt és hogy te +kieszközölted a kiutasíttatását…</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(elhalványodik)</i>. Én +–?</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Tudom ugyan, hogy Kárpelesz +személyének és szereplésének nincs semmi köze a te elvi +állásfoglalásodhoz, – ha költött személyről és komponált +eseményekről lett volna szó, <span class="pagenum"><a name= +"Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> akkor is hipotétikus +alapon joggal végigküzdhetted volna az elvek küzdelmét, – félek +azonban, hogy az avatatlan tömeg másképpen fog itélni. Ellenségeid +most tendenciózusan a nyilvánosságra akarják hozni a történteket, +hogy lehetetlenné tegyék nyilvános szereplésedet…</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(hideg verejtéket érez a +homlokán)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Remélem azonban, hogy el +tudom őket hallgattatni.</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span>. Azt hiszed, lehetséges +lesz?</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Kis körben – szerencsére +olyan körben, amely függő viszonyban van hozzám – készül ellened a +merénylet. Ha exponálom magamat, ha tűzzel-lélekkel exponálom +magamat, még el tudom őket hallgattatni. Én azonban nem is +elégedném meg azzal, hogy sértetlenül kimentselek a hinárból, +amelybe tagadhatatlanul belesüppedtél, hanem szükségesnek látom, +hogy egy impozáns társadalmi demonstrációval fejezzem be rád nézve +a Kárpelesz-ügyet. Ezért ha nincs ellene kifogásod, tagnak foglak +ajánlani az Ügető-klubban…</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(hirtelen elpirul s valami +édes nyilalást érez a szive tájékán)</i>. Hát azt hiszed, hogy +lehetséges –?</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Ha exponálom magamat, ha +tűzzel-lélekkel exponálom magamat, akkor kezeskedem a sikerről. Elő +is készítettem már a dolgot az <span class="pagenum"><a name= +"Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> elnökségnél. A feudális +ügetők most nincsenek Budapesten, ha egész csendben és váratlanul +választmányi ülést hivunk egybe, most könnyüszerrel bevihetünk…</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(magában)</i>. Ez akar +valamit! De mit?</p> +<p><span class="smcap">Koller</span> <i>(szünet után)</i>. +Kétségkivül hallottad, hogy főispánságot vállalok?</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span>. Hallottam és gratulálok!</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Egy időre akarok csak vidékre +menni; ha a közigazgatási reformok szőnyegre kerülnek, visszajövök +Budapestre. Tulajdonképpen azt a kis közigazgatási nimbuszt akarom +csak megszerezni, amelyre a jövő embereinek szükségük lesz… Most +pedig engedj meg egy kérdést.</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(magában)</i>. Most jön! +<i>(Fenn.)</i> Parancsolj, kérlek!</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Férfias nyiltsággal kérdezek +tőled valamit s kérlek, válaszolj férfias nyiltsággal. Ha Ada +kisasszony hajlandó volna feleségül jönni hozzám, volna ez ellen +kifogásod?</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span>. Nem volna kifogásom! +Legkevésbbé sem! Sőt ellenkezőleg! Tudod azonban, hogy Ada különös +leány, nem hiszem, hogy ebben a kérdésben befolyásolhatnám…</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Ezt nem is kivánom! Én csak +felhatalmazást kérek tőled arra, hogy Ada kisasszonynak +fölajánlhassam a kezemet. Beszélhetnék őnagyságával? <span class= +"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Szinger</span>. Most mindjárt? Úgy tudom, +hogy vendégei vannak, de ha akarod, rögtön itt lesz… <i>(Ada +szobája felé megy. Útközben így elmélkedik magában)</i>. Ada a +szeme közé fog nevetni… De ez az ő dolga! Pedig Ada talán rosszul +fogja tenni, mert ennek az embernek sok esze van és valószínü, hogy +még miniszter is lesz belőle… <i>(Belép Ada szobájába.)</i></p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(éppen a négertáncot járja. +Amint megpillantja édesapját, rögtön abbahagyja a táncot és Szinger +nyakába veti magát)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span>. Eredj a szobámba, Ada, – a +szabónő vár ott rád…</p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(csudálkozva)</i>. A +szabónő?</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(halkan)</i>. Eredj! +<i>(Fenn.)</i> Az urak meg fognak bocsátani – majd én itt maradok +és helyettesítlek…</p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(magában)</i>. Hát ez mi –? +Hogy nem szabónő, arra fogadok… No, de nézzük meg! <i>(Fenn.)</i> +Apa majd helyettem tovább járja a négertáncot! <i>(El.)</i></p> +<hr class="tb" /> +<p>Koller báró és Ada a dohányzóban.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Nini, hát maga a szabónő?</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Egy fontos és komoly dologban +szeretnék magával beszélni, Ada nagysád.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Meg akarja kérni a kezemet?</p> +<p><span class="smcap">Koller</span> <i>(ráhagyólag bólint)</i>. +<span class="pagenum"><a name="Page_186" id= +"Page_186">-186-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Én azonban nem akarok magához +menni, mert nem szeretem és tudom, hogy a pénzemért akar +elvenni.</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Azért mégis kérem, hallgasson +meg türelemmel.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(gúnnyal)</i>. Meg akar róla +győzni, hogy szeret?.</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Nem, Ada. Én magát nem +szeretem. Én egyáltalában nem szeretek senkit és ebben hasonlatosak +vagyunk egymáshoz, mert maga se szeret senkit. Én valóban a +pénzeért akarom elvenni.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Jól kezdi a vallomást – ezt már +meghallgatom! <i>(Leül.)</i></p> +<p><span class="smcap">Koller</span> <i>(beteszi az ajtót, szembe +ül a leánnyal)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Ott hagytuk el, hogy maga nem +szeret.</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Úgy kellett volna mondanom: +nem vagyok szerelmes magába. Nagy gyönyörűségem telik azonban a +maga szépségében, eszében és –</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. És a pénzemben!</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Úgy van, a pénzében is. A +pénz hatalom, én szeretem a hatalmat, – maga is szeretni fogja, ha +megismerte, – azért szeretem a pénzét. Mondok önnek valamit, Ada +nagysád. Nézzen a szemembe, ne szerelmesen, – mert arra képtelen +volna, – hanem becsületesen kutatva. Így! Maga igen eszes ember, +Ada. Eddig még nem igen vette hasznát az eszének, csak játszott +vele, de én <span class="pagenum"><a name="Page_187" id= +"Page_187">-187-</a></span> tudom, hogy eszesebb mindenkinél, aki +ebben a házban lakik és megfordul. Erről maga is meg van győződve. +Ha megszokta volna, hogy hasznát vegye az eszének és gondolkozzék, +akkor tudná, hogy van ebben a körben egy ember, valaki, aki +keresztül látott magán, aki fölismerte, aki méltatni tudja magát – +s az én vagyok! Ezt abból is láthatja, hogy merek magával olyan +hangon beszélni, ahogyan fiatal leánnyal még nem igen beszéltek. +Mondja, gondolkozott ön már valaha az élet problémáján? Tudja, hogy +miért él tulajdonképpen a világon? Maga nem vallásos és nem is +szereti a szüleit –</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Ah, én –</p> +<p><span class="smcap">Koller</span> <i>(a szavába vág)</i>. Maga +megbecsüli a szüleit, mivel tudja, hogy ezzel nagy örömet szerez +nekik, de ez a szeretet az eszéből fakad, nem a szívéből. Alapjában +véve egészen idegen hozzájuk. Tehát miért él maga a világon? Abban +a bizonyos viharos és mámoros boldogságban – amelyről más leányok +epedve álmodoznak – maga nem hisz már. Ki szerezze meg magának ezt +a boldogságot? Egy tönkrement katonatiszt, vagy egy meggazdagodott +kereskedő? Egy kis író vagy egy nagy színész? Maga jól tudja, hogy +egyik sem. A vihart és a mámort nem adhatja meg senki, ha nincs meg +a szivünkben. A magáéban nincs meg. Maga csupa ész, hitetlenség, +kétkedés. <span class="pagenum"><a name="Page_188" id= +"Page_188">-188-</a></span> Magának lehetnek szeszélyei, de +szenvedélyei soha! Ezt maga már is sejti, ha nem is tudja még, ez +fáj is magának, de ezen már nem változtathat. Magának csak egy +célja lehet: hogy minél tökéletesebb, nagyobbszabásu, minél +szinesebb és élvezetesebb életet éljen. Ezt egyedül nem teheti meg. +Elérheti azonban, ha velem szövetkezik.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(gúnyosan)</i>. Méltóságod +igazán önzetlen!</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Nem vagyok az, de önző sem +vagyok, csak annyit kérek magától, amennyit magam is adhatok. Én se +hiszek semmiben és nem szeretek senkit. Nekem is az a célom, ami +magának: hogy tökéletes, nagyszabásu, szines és élvezetes életet +éljek. Lehet, hogy ez cinizmus, de ha én cinikus vagyok, akkor maga +is az.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(nevetve)</i>. Az +meglehet!</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. De mindkettőnknek megvan az +az erényünk, hogy őszinték vagyunk. Tehát én szövetséget ajánlok +magának. Nekem van nevem, tudásom és akaraterőm; magának van +szépsége, esze és vagyona. Ha összeállunk, ezekkel a fegyverekkel +kivívhatunk magunknak mindent, amit ebben a koldus országban +kivívni lehet. Meg akarja ismerni a terveimet? Elmondom! +Mindenekelőtt főispán leszek. Ez nem nagy hivatal, de szép. A +székhelyünk közel lesz Budapesthez, két óra alatt ide röpíti a +gyorsvonat. Palotánk <span class="pagenum"><a name="Page_189" id= +"Page_189">-189-</a></span> lesz Budapesten és kastélyunk a +vidéken. Eleintén odalenn csak a gentryvel barátkozunk, idefenn +csak művészekkel és írókkal. De azért maga fogja a legfényesebb +estélyeket adni, magának lesznek a legszebb ruhái és ékszerei, a +leggyorsabban járó lovai. Két-három esztendő mulva a nagy +arisztokrácia, az igazi – amely eleintén huzódni fog tőlünk – már +ott lesz a maga szalonjában. Tíz éven belül maga kegyelmes asszony +lesz, alkalmasint miniszterné is. Valószínü, hogy már előbb is az +lesz.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. De engedjen meg, csak nem +élhetek együtt egy emberrel, akit – nem szeretek?</p> +<p><span class="smcap">Koller</span> <i>(mosolyogva)</i>. +Becsületes szövetséget akarok és nyíltan beszélek. A palotánknak +két szárnya lesz, az egyik a magáé, a másik az enyém. Az elválasztó +ajtó kulcsa magánál lesz. Mindaddig, amíg önként nekem nem +adja.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(mosolyogva)</i>. És ha +sohasem adom magának?</p> +<p><span class="smcap">Koller</span> <i>(nevetve)</i>. Akkor +alkalmasint meg fog ölni a titkos bánat, de szemrehányást sohasem +fogok magának érte tenni. Ezt megigérem! Most mindent tud. +Gondolkozzék ezen és válaszoljon akkor, amikor kedve van. Még +egyet! Az én szívem –</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. A maga szíve!?</p> +<p><span class="smcap">Koller</span>. Tehát: az én lelkem telve van +őszinte <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= +"Page_190">-190-</a></span> gyöngédséggel maga iránt. Nem elemezem, +de úgy érzem, hogy az emberi rokonszenvnek egész skálája megfér +benne – az apa, a testvér, a jóbarát gyöngédsége épp úgy, mint a +szerelmesé. Maga választhat; elfogadhatja valamennyit, vagy +visszautasíthatja valamennyit. Most pedig menjen vissza a +társaságához.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Megyek! <i>(El.)</i></p> +<hr class="tb" /> +<p>Ada kis szalonjában.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(belép)</i>. Édesapa, a +szabónő most magával szeretne beszélni…</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span>. Megyek! A viszontlátásig, +uraim! <i>(El.)</i></p> +<p><span class="smcap">Komlósi</span> <i>(Adához)</i>. Nem +folytatja a néger-táncot?</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Egyszer volt kutyavásár Budán. +Ha nem nézte meg a bokáimat, akkor sajnálom magát, mert nem fogja +őket egyhamar viszontlátni. <i>(Andráshoz.)</i> Még meg sem +mondtam: a könyve nagyon szép!</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(elpirulva)</i>. Elolvasta +az utolsó verset? <i>(Nota bene ez a vers Adához íródott.)</i></p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(mivel eszébe jut, hogy a +könyv felvágatlan állapotban ott fekszik még a zongorán, kitérően +és tapintatosan)</i>. Hogy elolvastam-e? Hogy kérdezhet ilyet, maga +gyermek! <i>(Igen sokat mondóan mosolyog.)</i></p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(még inkább +elpirul)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Mit csináljunk most? Van egy +üveg édes pálinkám – hátha meginnók? <span class="pagenum"><a name= +"Page_191" id="Page_191">-191-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Riza</span> <i>(megbotránkozottan)</i>. Hogy +miket eszel ki Ada! <i>(Poharakat hoz.)</i></p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Igyunk a jövendőbelim +egészségére!</p> +<p><span class="smcap">Török</span> <i>(erősen Ada szeme közé néz, +magában morfondiroz)</i>. A zsidónők mind tüzesek. Aki fölébreszti +bennük a temperamentumot, azt tehet velük, amit akar… <i>(Az asztal +alatt megérinti a lábával Wertheim cipőjét.)</i></p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(magában)</i>. Feleségül +nem fogják hozzám adni. De ha asszony lesz – akkor – talán – +<i>(búsan Ada szeme közé néz)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Komlósi</span> <i>(koccintás közben +megérinti Ada kezét, magában szól)</i>. El fogom csábítani, akkor +könyörögni fognak a szülei, hogy vegyem feleségül…</p> +<div class="figcenter" style="width: 206px;"><img src= +"images/i014.png" alt="" title="" /></div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_192" id= +"Page_192">-192-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2><img src="images/ch16.png" alt="" title="" />XVI.</h2> +</div> +<p>A Külföldy-féle szanatóriumban, Gombos Andor +betegszobájában.</p> +<p><span class="smcap">Az ápolónő</span> <i>(belép, mérsékelt +izgatottsággal szól)</i>. Gombos úr, egy hölgy keresi…</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Miféle hölgy?</p> +<p><span class="smcap">Az ápolónő</span>. Elegáns és csinos hölgy. +Fehér boája van, fehér kalapja, a kabátja is fehér… Szép fogaton +jött. Hogy bejöhet-e?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(a tíz körmével nekiesik a +hajának, fésülködést jelezve)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Szinger Ada</span> <i>(az ajtóban)</i>. +Szabad? <i>(Belép.)</i> Én vagyok!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(visszahanyatlik a +párnára)</i>. Ada –!</p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(körülnéz)</i>. De furcsa itt +minden! Hogy van maga Dórika? Nem maradhatok sokáig, mert várnak +odalenn, a kisasszony és Koller báró… <span class= +"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> Otthon +meg nem is tudják, hogy idejöttem… Hanem azért leülök egy percre, +hogy el ne vigyem az álmát… <i>(Az ablakban álló székre ül.)</i> +No, beszéljen már! Hát nem is örül, hogy meglátogattam?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(halkan)</i>. Nagyon örülök +– csak nem értem egészen…</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Mit nem ért? De igaz, hogy van a +lába? Hallottam, hogy sánta marad – szegény Dóri!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Igen, sánta maradok!</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Magának nincs sok szerencséje. +Más ember, ha párbajban megsebesül, legalább érdekes ember lesz. De +maga –</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Én bicegő zsidó leszek!</p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(nevet, majd hirtelen +elkomolyodik)</i>. Beszéljen hát, Dóri! <i>(Fölkel, hozzámegy s +leül az ágy szélére.)</i> Tudja, mi az ujság? Menyasszony +vagyok.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(lehunyja a szemét és +hallgat)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Nem is kérdezi, hogy kihez +megyek? Koller báróhoz! <i>(Szünet után.)</i> Ez furcsa – mi?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Mért jött maga ide, Ada?</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Magam sem tudom biztosan… +Próbára akartam tenni a vőlegényemet, hogy féltékeny-e? Ő nem +féltékeny, magára legalább nem; ő maga kisért ide és megdicsért, +hogy szép és kedves tőlem, amit teszek…</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. És Koller el tudta magával +hitetni, hogy szereti? <span class="pagenum"><a name="Page_194" id= +"Page_194">-194-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(a fejét rázza)</i>. Nem! Ha +szeretne, nem is mennék hozzá, mert utálnám. Engem senki sem +szeretett életemben, csak maga, Dóri. Most is szeret?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Most is!</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Tulajdonképpen mégis csak azért +jöttem, hogy ezt halljam magától.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Miért akarja hallani? Miféle +öröme telhetik még ebben?</p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(komolyan)</i>. A gondolat, +hogy maga szeret, volt az egyetlen nemes, tiszta és meleg gondolat, +amely bennem élt. Most már az se melegít többet és én dideregve +gondolok a jövőre! Iskolás leány korom óta mindig arról +ábrándoztam, bárha engem valaki nagyon szeretne. Ez azonban +lehetetlen, mert ahhoz naivnak és jónak kellene lennem és hinnem +kellene a szerelemben. Én azonban nem vagyok se naiv, se jó és nem +hiszek semmiben. Magában is csak olyankor hiszek, ha nem látom. De +ha látom, akkor roppant furcsának találom és most is kedvem volna +nevetni…</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. A szeme könnyes, Ada!</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Igen ám, de nem magát sajnálom, +hanem magamat. Én most elmegyek és elfelejtem magát, Dórika. Én +mindent elfelejtek, amire nem akarok gondolni. Ha egyszer összehoz +valahol a véletlen, azt se tudom majd, hogy kicsoda maga. Elhiszi? +És úgy lesz, én ismerem magamat! <span class="pagenum"><a name= +"Page_195" id="Page_195">-195-</a></span> <span class= +"pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196"><br /> +-196-</a></span></p> +<div class="figcenter" style="width: 716px;"><img src= +"images/i021.jpg" alt="ADA. Dóri, akar engem" title= +"ADA. Dóri, akar engem" /> +<p class="caption">ADA. Dóri, akar engem megcsókolni?</p> +</div> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Ez úgy lesz!</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Mondok magának egy titkot, Dóri: +nekem nincs szívem! Egy mákszemnyi sincs, bizony Isten! A dologban +az a furcsa, hogy ez bánt, fáj és hogy szeretnék más lenni. +Sajnálom magamat, de nem segíthetek magamon. Komédiázni azonban nem +akarok. Hát Dóri, adja ide a kezét! Ha vétettem maga ellen, +bocsásson meg.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Nem vétett ellenem, Ada!</p> +<p><span class="smcap">Ada</span>. Kérem, ne kezdjen sírni, mert +akkor nevetnem muszáj! Én nem akarok komédiázni – Isten velünk!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Isten vele, Ada!</p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(az ajtóban megfordul)</i>. +Dóri, akar engem megcsókolni?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Nem!</p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(leül az ágy szélére)</i>. De +igen, csókoljon meg! Ne úgy – a számon! Soha senki sem csókolt meg +a számon.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(megcsókolja)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Ada</span> <i>(elmegy és beteszi maga után +az ajtót. A folyosón kiveszi a keszkenőjét és erősen megdörzsöli az +ajkát)</i>.</p> +<div class="figcenter" style="width: 365px;"><img src= +"images/i015.png" alt="" title="" /></div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_197" id= +"Page_197">-197-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2><img src="images/ch17.png" alt="" title="" />XVII.</h2> +</div> +<p>Hat héttel később a <i>Nemzeti Hiradó</i> szerkesztőségében +Kovács I. szerkesztő magából kikelve, bekopogtat szilasi Szinger +dolgozó szobájába.</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Engedelmet kérek, Gombossal +már nem lehet birni. Most már egészen megbolondult!</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span>. Mi baja már megint?</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Azt mondta nekem az imént: Ön +ló!</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(haragosan)</i>. Én –?</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Nem a képviselő úr, hanem +én.</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(megnyugodva)</i>. Az más! +Ámbár az se járja, hogy a munkatárs a szerkesztőt lónak +nevezze.</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Hogy ő nem csinál +rendőrséget, azt mondja, mert az istenek nem arra valók, hogy +fazekat drótozzanak. Vagy országgyűlést csinál, vagy elmegy a +laptól, azt mondja! <span class="pagenum"><a name="Page_198" id= +"Page_198">-198-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Szinger</span> <i>(fölséges +nyugalommal.)</i> Ha nem csinál rendőrséget, majd megcsinálja +helyette más. Össze vagyunk vele házasodva? No, ugye, hogy nem? Ha +elmegy, hát elmegy! Szerződtetünk helyette más valakit!</p> +<p><span class="smcap">Kovács</span>. Azt hiszem, Kapuváry András +szivesen jönne át a <i>Magyar Szabadság</i>-tól a Gombos +fizetésével. A lapjánál sehogy sem fizetik, pedig hasznavehető +ember.</p> +<p><span class="smcap">Szinger</span>. Nagyon rokonszenves, úri +gyerek! Szeretném, ha minél több ilyen embert kaphatnánk a laphoz. +A zsidó ujságírók nem érnek sokat. Csak jár a szájuk, mindenbe +beleütik az orrukat, izgágák, kötekedők, leszólják a lapjukat, s ha +az ember kiereszti őket a redakcióból, biztos, hogy skandalum lesz +belőle… Az a Gombos is olyan!</p> +<p class="center">*</p> +<p>Egy héttel később a <i>Magyar Szabadság</i> szerkesztőségében. +Kopeczky főszerkesztő és Kóhn kiadóhivatali főnök együtt +tanácskoznak.</p> +<p><span class="smcap">Kopeczky</span>. Kapuváry fölmondott?</p> +<p><span class="smcap">Kóhn</span>. Igen, fölmondott! Hogy ő nem +maradhat negyvenöttel, mert a <i>Nemzeti Hiradó</i> hetvenet +ajánlott neki.</p> +<p><span class="smcap">Kopeczky</span>. Lopják azok a pénzt? +<i>(Szünet után.)</i> Azt meg lehetne engedni Kapuvárynak, hogy +néha szinházi kritikát is írjon. Akkor előadják <span class= +"pagenum"><a name="Page_199" id="Page_199">-199-</a></span> a +darabját és tisztességes mellékkeresete lehetne.</p> +<p><span class="smcap">Kóhn</span>. Ő nem akar darabot írni. Pénzt +akar.</p> +<p><span class="smcap">Kopeczky</span>. Mondja neki, semmi szükség +reá, mehet akár holnap.</p> +<p><span class="smcap">Kóhn</span>. Hetven forint! Ha rászánunk +annyit, akkor megkaphatjuk akár Gombos Andort is, az most különben +is állás nélkül van.</p> +<p><span class="smcap">Kopeczky</span>. Gombos Andor? Az ügyes fiu! +A lódzi esetet is ő csinálta… Az mindjárt egy kis életet hozna a +szerkesztőségbe…</p> +<p><span class="smcap">Kóhn</span>. Majd szólok neki.</p> +<p><span class="smcap">Kopeczky</span>. Én szeretem a +felekezetemet, de annyi bizonyos, hogy keresztényekkel nem lehet +lapot csinálni. Mind lusták, nagyképüek és mamlaszok… Szerződtesse +Gombos Andort!</p> +<div class="figcenter" style="width: 406px;"><img src= +"images/i016.png" alt="" title="" /></div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_200" id= +"Page_200">-200-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2><img src="images/ch18.png" alt="" title="" />XVIII.</h2> +</div> +<p>Nyolc hónap mulva.</p> +<p>Az Oceán-kávéházban vagyunk. A bolyhosok asztala üres, de a +sakálok asztalánál nagy élet folyik. A sakálok közt a Kis Sakál +elnököl. Most már Fősakál a neve. A többiek – vagy hatan vannak – +az ő sakál-kölykei. A kölykök kétaraszos urak, az arcukat +Chamberlain példájára borotváltatják és Niagara-frizurát +viselnek.</p> +<p><span class="smcap">Első sakál-kölyök</span> <i>(a Kis +Sakálhoz)</i>. Mester, adjon nekem tizenöt krajcárt kölcsön!</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span>. Olyan nincs!</p> +<p><span class="smcap">Második sakál-kölyök</span>. Készpénzem +nincs, de értékpapirokkal szolgálhatok. <i>(Három ötkrajcáros +levélbélyeget ad neki.)</i></p> +<p><span class="smcap">Első sakál-kölyök</span>. Megfizetem, ha +sikerül elhelyeznem az értekezésemet. <span class= +"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Második sakál-kölyök</span>. Miféle +értekezést írtál?</p> +<p><span class="smcap">Első sakál-kölyök</span>. Tudományosan +bebizonyítom, hogy Petőfi Sándor sohasem létezett. A versek, +amelyek az ő nevét viselik, részben a Pilvax-társaság költeményei, +részben összegyüjtött népdalok.</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span>. Hát Segesvárnál ki esett +el? Hé –?</p> +<p><span class="smcap">Első sakál-kölyök</span>. A segesvári +legenda az észak-germán Szigfrid monda befolyása alatt keletkezett, +a Szigfrid-monda pedig a hellén Achilles-mondakörből eredt. +Mindezek a mondák, amelyeknek hőse az ideálokért harcoló ifju +dalia, akinek korai halálát egy egész nemzet siratja meg, +pogánykori misztériumokra vezethetők vissza. A dalia tulajdonképpen +a nyár szimboluma, az ellenség, aki megöli, a tél. Ebben a +poézisben a népléleknek a nyárhoz való vonzódása és a téltől való +félelme nyilatkozik meg.</p> +<p><span class="smcap">Gombos Andor</span> <i>(bicegve belép a +kávéházba és egyedül leül a bolyhos-asztalhoz, ott egy csomó +ujságba temetkezik)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Kapuváry András</span> <i>(belép a +kávéházba, egyenesen a bolyhos-asztal felé tart, de mivel ott +meglátja Gombost, elkanyarodik és egy sarokasztal mellé +telepedik)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(fölkel, András asztalához +biceg)</i>. Pardon! <i>(Fölvesz egy ujságot s visszatér a +helyére.)</i> <span class="pagenum"><a name="Page_202" id= +"Page_202">-202-</a></span></p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(öt perc mulva odamegy az +Andor asztalához)</i>. Pardon! <i>(Egy kicsit válogat a +fölhalmozott lapok közt, aztán visszatér a helyére)</i></p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(leteszi a lapját s Andrásra +tekint)</i>.</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(leteszi a lapját s Andorra +néz)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(egy hősi elhatározással +leteszi a lapját s odabiceg Andráshoz)</i>. Hát te ökör – mit +izélsz?</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(meghatottan kezet nyújt +neki)</i>.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(melléje ül)</i>. Na –! +<i>(Zavartan hallgat.)</i></p> +<p><span class="smcap">András</span>. Kell egy cigaretta –?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. <i>(Szünet után)</i>. +Köszönöm! <i>(Szünet után.)</i> Hogy vagytok a lapotoknál?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Úgy – lassan!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Szinger túladott rajtatok?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Muszáj volt neki! Azt +mondják, tisztára tönkre ment.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Én előre tudtam, hogy tönkre +fog menni.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Ilyen óriás vagyon, ilyen +rövid idő alatt!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. A zsidók úgy vannak a +vagyonnal, mint a gyerekek a kerekes kúttal. Fel tudják húzni a +telt vödröt a kútból, de kiemelni már nem tudják; amint a vödör +után nyúlnak, eleresztik a kereket: zsupsz! lenn van megint a +kútban! Most már kezdheti újra! Félesztendő alatt különben minden +valamire való zsidó tönkrement. Most már senkinek sincs pénze +Magyarországon, <span class="pagenum"><a name="Page_203" id= +"Page_203">-203-</a></span> <span class="pagenum"><a name= +"Page_204" id="Page_204"><br /> +-204-</a></span> csak a papnak, meg a mágnásnak. Meg egypár +szamárnak.</p> +<div class="figcenter" style="width: 429px;"><img src= +"images/i022.jpg" alt="SAKÁL-KÖLYÖK. Mester, ki az a" title= +"SAKÁL-KÖLYÖK. Mester, ki az a" /> +<p class="caption">SAKÁL-KÖLYÖK. Mester, ki az a sánta héber meg a +másik?</p> +</div> +<p><span class="smcap">András</span>. De hogy erről senki se +sejtett semmit!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Hiszen ha a krach előre beadná +a névjegyét, akkor senkit se találna otthon!</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Úgy mondják, Kollerné is +elvesztette mindenét?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Nem veszített, csak nem kapott +semmit. Koller báró is utólag tudta meg, hogy szerelemből nősült – +mint az Otthonban mondják. Erről majd egyszer regényt fogok +írni!</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Azt mondják, a báróné babát +vár a jövő hónapra. Nyolc hónapja van férjnél – pontos +menyecske!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span> <i>(szünet után)</i>. Mennyire +vagy a verses drámáddal?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Semennyire! Ha kedvem van +dolgozni, akkor nem érek rá; ha meg ráérek, akkor nincs kedvem +hozzá! Úgy látom, én is odajutok, ahová a legtöbb ujságíró: +holtomig hatalmas tragédiákat tervezek, és ujdonságokat írok.</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Igazi keresztény +élhetetlenség! Ha valakinek olyan tehetsége van, mint neked, akkor +csak kitartásra és következetességre van szüksége, hogy +érvényesüljön… Úgy látom, te újabban egészen elhagytad magadat… Jól +van, majd ráncba szedlek én! Mindenekelőtt rendszeres életmódot +kell folytatnod. Neked az a bajod, hogy <span class= +"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> nem +élsz rendszeresen! Mit csinálsz itt a füstös bohém-kávéházban? Járj +emberek közé, gyüjts benyomásokat!</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Könnyü azt mondani!</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Férfi vagy? Majd kidolgozok a +számodra egy élettervet – ha azt betartod, akkor más embert faragok +belőled.</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>(szünet után)</i>. Mi a +terved ma estére?</p> +<p><span class="smcap">Andor</span>. Tudod mit? Gyerünk ma az +orfeumba. Egy amerikai bohóc lép föl, akinek a fején asztalokat +törnek szét. Az új életmódot majd elsején kezdjük, de addig is +mulassunk még egyet… Ha nem volna nálad pénz, az nem baj – én majd +próbálok szerezni.</p> +<p><span class="smcap">Második sakál-kölyök</span> <i>(a Kis +Sakálhoz)</i>. Mester, ki az a sánta héber meg a másik?</p> +<p><span class="smcap">A kis sakál</span>. Két vén szamár, a +riporterek Czuczor Gergelyei és Hiadorjai, az egyik a <i>Magyar +Szabadság</i>-ba írna, ha írásnak lehetne nevezni az ő körmölését, +a másik a <i>Nemzeti Hiradó</i>-ba.</p> +<p><span class="smcap">Második sakál-kölyök</span>. A +szerkesztőségek tele vannak ilyen panamistákkal és mi, a fiatalok, +hiába kopogtatunk!</p> +<p><span class="smcap">Első sakál-kölyök</span>. Nem is lesz rend +ebben az országban, míg meg nem indítunk végre egy lapot, amelyben +mindenkiről mindent megírunk!</p> +<p class="center">VÉGE.</p> +<hr class="chap" /> +<div style='text-align:center'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77577 ***</div> +</body> +</html> diff --git a/77577-h/images/ch01.png b/77577-h/images/ch01.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..f6cf2b2 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/ch01.png diff --git a/77577-h/images/ch02.png b/77577-h/images/ch02.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..0e4b50b --- /dev/null +++ b/77577-h/images/ch02.png diff --git a/77577-h/images/ch03.png b/77577-h/images/ch03.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..3ab265d --- /dev/null +++ b/77577-h/images/ch03.png diff --git a/77577-h/images/ch04.png b/77577-h/images/ch04.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..29cb2cf --- /dev/null +++ b/77577-h/images/ch04.png diff --git a/77577-h/images/ch05.png b/77577-h/images/ch05.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..a92760a --- /dev/null +++ b/77577-h/images/ch05.png diff --git a/77577-h/images/ch06.png b/77577-h/images/ch06.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..7c33a38 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/ch06.png diff --git a/77577-h/images/ch07.png b/77577-h/images/ch07.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..1113629 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/ch07.png diff --git a/77577-h/images/ch08.png b/77577-h/images/ch08.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..5ecefb6 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/ch08.png diff --git a/77577-h/images/ch09.png b/77577-h/images/ch09.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..a0f1ebc --- /dev/null +++ b/77577-h/images/ch09.png diff --git a/77577-h/images/ch10.png b/77577-h/images/ch10.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..48a591d --- /dev/null +++ b/77577-h/images/ch10.png diff --git a/77577-h/images/ch11.png b/77577-h/images/ch11.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..66bd424 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/ch11.png diff --git a/77577-h/images/ch12.png b/77577-h/images/ch12.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..bb0476b --- /dev/null +++ b/77577-h/images/ch12.png diff --git a/77577-h/images/ch13.png b/77577-h/images/ch13.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..aa66d3a --- /dev/null +++ b/77577-h/images/ch13.png diff --git a/77577-h/images/ch14.png b/77577-h/images/ch14.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..5009435 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/ch14.png diff --git a/77577-h/images/ch15.png b/77577-h/images/ch15.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..00a72ce --- /dev/null +++ b/77577-h/images/ch15.png diff --git a/77577-h/images/ch16.png b/77577-h/images/ch16.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..3b58ab9 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/ch16.png diff --git a/77577-h/images/ch17.png b/77577-h/images/ch17.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..e8027de --- /dev/null +++ b/77577-h/images/ch17.png diff --git a/77577-h/images/ch18.png b/77577-h/images/ch18.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..7e5d9f2 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/ch18.png diff --git a/77577-h/images/cover.jpg b/77577-h/images/cover.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..dd8c0ba --- /dev/null +++ b/77577-h/images/cover.jpg diff --git a/77577-h/images/i001.jpg b/77577-h/images/i001.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..faf6679 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i001.jpg diff --git a/77577-h/images/i001.png b/77577-h/images/i001.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..d1931b9 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i001.png diff --git a/77577-h/images/i002.jpg b/77577-h/images/i002.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..28bb8c9 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i002.jpg diff --git a/77577-h/images/i002.png b/77577-h/images/i002.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..6cea20e --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i002.png diff --git a/77577-h/images/i003.jpg b/77577-h/images/i003.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..9d5d6df --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i003.jpg diff --git a/77577-h/images/i003.png b/77577-h/images/i003.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..6370770 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i003.png diff --git a/77577-h/images/i004.jpg b/77577-h/images/i004.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..3b368cd --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i004.jpg diff --git a/77577-h/images/i004.png b/77577-h/images/i004.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..0cb2319 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i004.png diff --git a/77577-h/images/i005.jpg b/77577-h/images/i005.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..f6505f0 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i005.jpg diff --git a/77577-h/images/i005.png b/77577-h/images/i005.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..54b071c --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i005.png diff --git a/77577-h/images/i006.jpg b/77577-h/images/i006.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..e34eedc --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i006.jpg diff --git a/77577-h/images/i006.png b/77577-h/images/i006.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..76742a6 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i006.png diff --git a/77577-h/images/i007.jpg b/77577-h/images/i007.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..280b748 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i007.jpg diff --git a/77577-h/images/i007.png b/77577-h/images/i007.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..d2fa878 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i007.png diff --git a/77577-h/images/i008.jpg b/77577-h/images/i008.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..148eb24 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i008.jpg diff --git a/77577-h/images/i008.png b/77577-h/images/i008.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..62842c4 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i008.png diff --git a/77577-h/images/i009.jpg b/77577-h/images/i009.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..1f14566 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i009.jpg diff --git a/77577-h/images/i009.png b/77577-h/images/i009.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..b9f97b8 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i009.png diff --git a/77577-h/images/i010.jpg b/77577-h/images/i010.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..cccbc19 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i010.jpg diff --git a/77577-h/images/i010.png b/77577-h/images/i010.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..a8b0f93 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i010.png diff --git a/77577-h/images/i011.jpg b/77577-h/images/i011.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..f4fccf8 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i011.jpg diff --git a/77577-h/images/i011.png b/77577-h/images/i011.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..1e43272 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i011.png diff --git a/77577-h/images/i012.jpg b/77577-h/images/i012.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..ea9e834 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i012.jpg diff --git a/77577-h/images/i012.png b/77577-h/images/i012.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..3bf37c3 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i012.png diff --git a/77577-h/images/i013.jpg b/77577-h/images/i013.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..e322013 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i013.jpg diff --git a/77577-h/images/i013.png b/77577-h/images/i013.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..f7cac80 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i013.png diff --git a/77577-h/images/i014.jpg b/77577-h/images/i014.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..8264862 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i014.jpg diff --git a/77577-h/images/i014.png b/77577-h/images/i014.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..e4d53ef --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i014.png diff --git a/77577-h/images/i015.jpg b/77577-h/images/i015.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..bc6b3d1 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i015.jpg diff --git a/77577-h/images/i015.png b/77577-h/images/i015.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..6547b0e --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i015.png diff --git a/77577-h/images/i016.jpg b/77577-h/images/i016.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..d761de7 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i016.jpg diff --git a/77577-h/images/i016.png b/77577-h/images/i016.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..3d9fa66 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i016.png diff --git a/77577-h/images/i017.jpg b/77577-h/images/i017.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..aed0222 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i017.jpg diff --git a/77577-h/images/i018.jpg b/77577-h/images/i018.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..9aaf357 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i018.jpg diff --git a/77577-h/images/i019.jpg b/77577-h/images/i019.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..020edf8 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i019.jpg diff --git a/77577-h/images/i020.jpg b/77577-h/images/i020.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..bd49149 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i020.jpg diff --git a/77577-h/images/i021.jpg b/77577-h/images/i021.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..4f45a22 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i021.jpg diff --git a/77577-h/images/i022.jpg b/77577-h/images/i022.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..34a4233 --- /dev/null +++ b/77577-h/images/i022.jpg diff --git a/77577-h/images/magyart.png b/77577-h/images/magyart.png Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..f5dd60b --- /dev/null +++ b/77577-h/images/magyart.png diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6c72794 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This book, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..b184c19 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for eBook #77577 +(https://www.gutenberg.org/ebooks/77577) |
