diff options
Diffstat (limited to '75975-h')
| -rw-r--r-- | 75975-h/75975-h.htm | 3139 |
1 files changed, 3139 insertions, 0 deletions
diff --git a/75975-h/75975-h.htm b/75975-h/75975-h.htm new file mode 100644 index 0000000..f063ed3 --- /dev/null +++ b/75975-h/75975-h.htm @@ -0,0 +1,3139 @@ +<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" + "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> +<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> +<head> +<meta name="generator" content= +"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> +<meta http-equiv="Content-Type" content= +"text/html; charset=utf-8" /> +<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> +<title>Bűneim by Ernő Szép | Project Gutenberg</title> + +<style type="text/css"> +/*<![CDATA[*/ +body { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; +} + +h1,h2 { + text-align: center; + clear: both; + line-height: 200%; +} + +h2 { + margin-top: 2em; +} + +p { + margin-top: 0.75em; + margin-bottom: 0.75em; +} + +body > p { + text-align: justify; + text-indent: 1.5em; +} + +hr { + width: 33%; + margin-top: 2em; + margin-bottom: 2em; + margin-left: auto; + margin-right: auto; + clear: both; +} + +hr.chap {width: 65%} + +ul.lsoff { + list-style-type: none; + /* font-size: 90%; */ + text-align: justify; +/* columns: 2; */ +} + +.pagenum { +/* visibility: hidden; */ +/* display: none; */ + position: absolute; + right: 2%; + color: gray; + font-size: smaller; + text-align: right; + text-indent:0; +} + +.center { + text-align: center; + text-indent: 0; +} + +.caption {font-weight: bold;} + +.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} + +.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} + +ul.TOC { + list-style-type: none; + padding-left: 10%; +/* text-indent: 0; */ + text-indent: -5%; + width: 70%; + text-align: justify; +} + +ul.TOC li { + margin-top: 0.25em; +} + +ul.indented { + padding-left: 10%; + text-indent: -5%; + text-align: justify; +} + +span.ralign { + position: absolute; + text-align: right; + right: 15%; + top: auto; +} + +div.chapter + p:first-letter { + font-size: 150%; + font-weight: bold; +} +/*]]>*/ +</style> +</head> +<body> +<div style='text-align:center'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 75975 ***</div> +<div class="chapter"></div> +<hr class="chap" /> +<p class="center"><span class="caption-150">SZÉP ERNŐ</span></p> +<h1>BŰNEIM</h1> +<p> </p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption-large">BUDAPEST</span></p> +<p class="center"><span class="caption">AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS +NYOMDAI R.-T.<br /> +KIADÁSA</span></p> +<hr class="chap" /> +<p class="center">SZÉP ERNŐ KÖNYVEI:</p> +<ul class="lsoff indented"> +<li>KUCSÉBER-KOSÁR. (Hírlapi cikkek.)</li> +<li>ÉNEKESKÖNYV. (Vers.)</li> +<li>SOK MINDEN. (Hírlapi cikkek.)</li> +<li>IRKA-FIRKA. (Kurta történetek.)</li> +<li>AZ EGYSZERI KIRÁLYFI. (Színdarab.)</li> +<li>ÉLET, HALÁL. (Hírlapi cikkek.)</li> +<li>EGY KIS SZÍNHÁZ. (Öt egyfelvonásos színdarab.)</li> +<li>KENYÉR. (Hírlapi cikkek.)</li> +<li>JÁZMINOK ILLATA. (Novellák.)</li> +<li>PATIKA. (Színdarab.)</li> +<li>RÉGI KEDVÜNK. (Krónikás versek.)</li> +<li>LILA ÁKÁC. (Regény.)</li> +<li>EMLÉK. (Vers.)</li> +<li>OKTÓBER. (31 őszi nap színei.)</li> +<li>MAGYAR KÖNYV. (Novellák.)</li> +<li>HETEDIKBE JÁRTAM. (Regény.)</li> +<li>AZ ISTEN IS JÁNOS. (Elbeszélés.)</li> +<li>KÉTFELŐL ANGYAL. (Novellák.)</li> +<li>SZILÁGYI ÉS HAJMÁSI. (Három egyfelvonásos színdarab.)</li> +<li>A VILÁG. (Vers.)</li> +<li>VŐLEGÉNY. (Színdarab.)</li> +</ul> +<p class="center">11693. – Budapest, az Athenaeum r.-t. +könyvnyomdája. <span class="pagenum"><a name="Page_3" id= +"Page_3">-3-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>NEM MEREM A SZÁM KINYITNI</h2> +</div> +<p>Nem merek a háború felől szólani. Még mindig hallgatok. Nem +merem a szám kinyitni. Örülök, hogy senki se tud rólam, hogy az +emberek nem vonnak felelősségre. Csend van. A szívem verése +elállott. Igy állok itt, a homlokomban robbanás, a szemem és a szám +el van meredve. Csodálkozom, emlékezem és nem hiszem! Úgy állok, +mint a szobalány, aki leejtette a vázát.</p> +<p>Leejtettem a világot. <span class="pagenum"><a name="Page_4" id= +"Page_4">-4-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>N. N.</h2> +</div> +<p>Öngyilkosságot olvastam az ujságban. Azon veszem észre magam, +hogy elnéztem a levegőbe, sokáig, három percig is. Szórakozott +vagyok. Bánatosságot érzek, azután meg sértődöttséget is. +Szégyellem magam. Csodálkozom. Gondolatomban egy pár másodpercig +úgy látom, hogy éjszaka van és egy csillag lefutott a csillagok +közt, és én azt nem vettem észre! Csak hallom mástól, hogy: ni, +most szaladt le egy csillag. Azt sejtem, hogy mulasztást követtem +el. Ha ez az ember ismert volna engem, nem tette volna magával +azt.</p> +<p>Hiába vagyok itt, hiába jöttem, hiába nyitottam ki a szemem +vigyázni a világon, ha egy élet megszökött! Nem ér ez semmit, amit +gondolok, amit érzek, amit akarok, ha egy ember ittlétem alatt ezt +tette. <span class="pagenum"><a name="Page_5" id= +"Page_5">-5-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>TISZTÁTALAN LETTEM</h2> +</div> +<p>Igen, az én ujjaim is közlekednek a pénzzel. Az élő, meleg, +tiszta bőr, ez az érzékeny, duzzadt, meleg bőr az ujjaim végén, ez +közlekedett a pénzzel. Le nem tagadhatom magam előtt. Az én +kezemhez is pénz tapad. Ez már így marad. Soha meg nem tisztulhatok +ettől, nem menekülhetek olyan messzire, hogy elfelejtsem, nem +repülhetek fel olyan kék kékségbe, hogy magamnak +megbocsáthassak.</p> +<p>Elcsodálkozom, megsajnálom magam. Olyan csönd van idebenn a +szobában. Az a hangulatom, mintha a vidék odakint elborult volna s +fülelek messzire-messzire: mintha ott valahol messze, nehéz +zokogásba törne ki az én ártatlanságom. Le van bocsátva a fejem, +combomon könyökölök. Megsimítom a tenyeremmel eltaposott +homlokomat. Elmult az, hogy én más lehetnék! hogy igazi lehetnék, +hogy példa, hogy napsugár, hogy új ásványfény lehetnék, oly tiszta, +oly most felfedezett, oly felvilágosító! Oly érintetlen idegen, oly +álom, oly nem ide való. Vége van annak!</p> +<p>Ráfogom a pénzt a fegyvertelen szegényre, akinél nincs pénz. Az +rám bámul. A szeme kiugrik. Szédülni kezd előttem, majd felbukik! +Az esze forog mint a körhinta, a feje megfájdul, két fogsora eszi +egymást, a gégéje megdagad, alig tudja könnycseppjeit lenyelni. +Szívbajt kap és bélcsavarodást, megolvad a két térde, összeesik +előttem a földön és a nyavalya kitöri s kezemre köpi okádékát.</p> +<p>Bizony, még az az egyetlen egy árva krajcárom is bűnöm volt, +amelyért a vásárban törökmézet vettem, hisz volt ott <span class= +"pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> gyerek, +akinek az ínye meg a kis hasa éppen olyan berendezett fölvevő +állomása lett volna a törökméznek, de nem volt egyetlenegy árva +krajcárja se annak a másik gyereknek. Most már azért is szégyellem +magam, hogy a bűvész ezüst forintot húzott ki az orromból, igen! És +sejtem, hogy az sem volt olyan ártatlan dolog, mikor aranypénzt +szorítottam a markomban álmomban, kezdő fiú koromban. Én addig +voltam ártatlan, míg csak halpénz volt a kezemben. <span class= +"pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>SZÉGYELHETEM MAGAMAT</h2> +</div> +<p>Ma valaki előtt kicsordult a szám szélén, hogy: úgy szeretnék +meghalni!</p> +<p>Most itthon, egyedül a karmazsin szégyent érzem homlokomon. Nem +szabad más ember előtt elárulni, hogy kívánom elhagyni az életet. +Ez nem illik. Ha meg akarok halni, az azt jelenti, hogy nem kérek +abból a földből, amelyen ő is szerepel, itt vár, itt szenved. Én +elmegyek innen örökre, nem kérdem őt, a másik példányt ezután: hogy +van? nem vagyok kíváncsi rá, nem bánom, hogy nem látom többé, nem +érdekel, akármi lesz már ővele.</p> +<p>Gorombaság más előtt elárulni halálvágyomat, igen, privát +sértés, gorombaság. És aztán nem is igaz, hogy meg akarok halni, +mert azt én is csak hallgatom a számból, de nem hiszem. Az nem +lehet igaz. Hát még hazudtam is, mikor halált nyögtem. <span class= +"pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A SZIVEM NEM REPEDT MEG</h2> +</div> +<p>Nincs igazam, mert a szívem nem repedt meg. Hiába lamentálok, +hiába nyögök, hiába tiltakozom itt, hiába csapom össze a kezem, +hiába hüledezek. Nem repedt meg a szívem e közt a világ közt. Nem +lehet nekem hinni. Itt van az emberszív az én szekrényemben, itt +van az én tulajdonomban, és ez a szív kibírta, nem hasadt meg. Ha +üveg lett volna, vagy ha érc volna ez a szív, akkor megrepedt volna +a fájdalom nyomásától. Igy képzelődöm. De ez nem igazolja ezt a +szívet. A szívem nem repedt meg, megvan anatómiai épségében. Nem +tört el a szívem. Most már mindent szabad az embereknek. +<span class="pagenum"><a name="Page_9" id= +"Page_9">-9-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>TÜKÖRBE NÉZEK</h2> +</div> +<p>Senki se látja, mikor itthon tükörbe nézek. Aki tükörbe néz, azt +mondja magának: te mindenem! Én is akkor mindig azt mondom +magamnak, hiába tagadom. Ami a tengerfenék alatt van a pincében és +ami a csillagok felett van a padláson, és ami a legmélyebb magasság +és a legmagasabb mélység közt van, az mind végtelenül érdekel +engem, de minden végtelenségnél milliomszor és annál milliomszor +milliomnyival jobban érdekel a saját képem. Csodálatosabb +csodálkozással nézem meg mindennap a saját cifferblattomat, mint a +napfogyatkozást, pedig azt milyen ritkán látni! Se Potocka +grófnénak, se Michel-Angelo márvány Éjszakájának, egyiknek az arca +sem olyan lebilincselő s olyan imádni való, mint az én arcom. Az +egyetlenegy arc az én arcom. Mikor a tükörben a szemem elé kerülök, +abban a pillanatban meghalt az emberiség és a természet. Arcom +hold, fölkel a néma semmiből.</p> +<p>Mindenkit cserbenhagytam, mikor a tükörbe nézek. Nem vagyok +testvéreim testvére, nem vagyok barátaim barátja, mikor a tükörbe +fordulok. Csak én vagyok itt; én ember se vagyok a tükör előtt, +csak én, én, én! Akiben csalódtam, akit elhagytam, akit +feloszlattam és szétkergettem, akit üldözök, akit kiirtottam és +fölégettem és elfelejtettem, aki nem is volt igaz soha, az az én +vagyok a tükörben. Mint a kísértet, úgy jelenek meg magamnak. +Semmisültség és őrület csapnak pofon kétfelől, de e két pofon közt +az én egyetlen hiú arcom nézi magát a tükörben. <span class= +"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span></p> +<p>Szégyellem magam előtt, hogy tükörbe nézek, irtózom a tükörtől, +utálom és menekülök előle, mégis mindig oda állok elébe s feléje +hajlok, mintha úrnőm előtt bókolnék. Ügyész és vádlott állanak +egymással szembe, mikor szemben állok magammal a tükör előtt. +Mostohafivérem és egyetlen ellenségem és holttestem néz rám a +tükörből. Rám bámul a reménytelen remény, a hamis küzdelem, a +tehetetlenség, a lehetetlenség, a boldogtalanság, a hazugság. Az +elejtett gyermekkor, a szelekbe szórt ifjúság, a szökevény élet, +zűrzavar és öngyilkosság les a szemembe a tükörből.</p> +<p>Szíven kellene lőnöm a tükröt, hogy szétrepedjen; kormot kéne rá +kennem, falnak kéne fordítanom, ki kéne tétetnem. Nem volna szabad +magam megnéznem. Míg a saját arcomra kíváncsi vagyok, addig +embernek nem tudom magam elterjeszteni. De ha nem volna üvegtükröm, +akkor is minden folyó s minden pocsolya megmutat magamnak. Tőröm +pengéje s minden új bádog és minden ragyogó ébenzongora, minden +kaucsuk- és celluloid-lap elcsábít és lesből elárulja nekem +arcomat. Nem tudok szabadulni. Megszoktam, hogy a hajamat tükörből +fésülöm s tükörből kell a nyakkendőm is persze megkötni! El akarom +a szemem kerülni, de nem állom meg, hogy a szemembe ne pillantsak. +És aztán farkasszemet nézek a magam szemeivel és a két tekintet +összefogózik és nem akar válni. A szédülésig és az eszméletlenségig +néztem már a saját szemeimbe s végre elfáradva lehúnytam a tükör +előtt a szemeimet. Az uccán az optikusok kirakatában azok előtt a +kis vastag kerek nagyító tükrök előtt magányos csavargásomban +sokszor megállottam és sokáig elcsodálkoztam tehénszemeimen, hízott +orromon, pöfeteg ajkaimon, óriás fogaimon és foltos lyukas bőrömön. +Ha tudnák, milyen csunya vagyok! Feketével és aranynyal aláfestett +üvegtáblákban a boltok és a bankházak falán hányszor megnéztem +árnyék arcomat, mert kíváncsi voltam rá. Akik ott elmentek, +<span class="pagenum"><a name="Page_11" id= +"Page_11">-11-</a></span> azt gondolhatták, hogy valami fontos +megfigyelést teszek és igen szükséges személyiség vagyok. Ha +tudnák, milyen hiú vagyok én! Ha láttak volna itthon, ahányszor a +tükör előtt édes szemeket és fényképészpofákat próbáltam magam +előtt, ábrándosnak, bánatosnak, előkelőnek, kéjesnek, szellemesnek, +ellenállhatatlannak, a legeslegszebbnek játszottam, terveztem és +álmodoztam magam. Ha meglestek volna, mikor a számat kitátottam, a +fogaim csattogtattam, a szemem meresztettem, az orrom és az ajkaim +össze-vissza rángattam mint a bohóc vagy mint a bolond, és a magas +c-t nyávogtam magam előtt, mint egy Caruso, szónokoltam mint +Apponyi s morogtam mint a bika magamra s fölnyerítettem mint a +csikó, s csicseregtem mint a kanári. Ha tudnák, milyen majom +vagyok! Ha tudnák, milyen haszontalan portéka vagyok, ha tudnák, +milyen hazug, milyen szegény, milyen nyomorult, milyen nevetséges +vagyok, hát senki se köszönne vissza nekem. <span class= +"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>BŰNÖM, HOGY NEM VAGYOK ÉN IS GYILKOS</h2> +</div> +<p>Igen, az is bűnöm, hogy nem öltem férfit a háború idejében. +Talán még valaki is van még itt a világon, aki éppen így nem tud +ölni s mégis ölt: ő nem repülhetett fel a tett elől. Az a másik +férfi, aki ilyen mint én, az én helyettem ölt. Mit szenved az az +ember most! Az, hogy én nem öltem, az nem tisztaság, hanem +kényelem. Önzés. Milyen könnyű nekem. Volt-e jogom kiszabadulni, +szabad volt-e nekem kivételnek lenni olyan borzasztóság alól, amit +az én gyermekkori játszótársaim s még millió s millió fiatal férfi, +akik egy kort élnek velem, kénytelenek voltak elkövetni? Tolsztoj +Leó gróf azt meséli, hogy szerencsésen megmenekült a gyilkosság +végrehajtása alól, mert az ő ütege végig kimaradt a tűzharcból +Sebastopol ostroma alatt. Avval nem számol el Tolsztoj, hogy mit +érzett volna maga felől azután, hogyha mégis vezetnie kellett volna +azt a tüzelést. Az a másik, az, aki olyan mint én, aki helyettem a +gyilkosságot kóstolta, az most, ha egyedül lefekszik éjjel, együtt +hál ágyában egy gyilkossal. Bizonyosan nem tud altató nélkül +elaludni. A szíve fel van fordulva mellében, homloka fekete, +tekintete sánta, szemfejérje beteg, mint azé, akinek sárgasága van, +ínyén a baracknak halottas íze van, lélekzete kloroform, az +alkonyat vérözöne mind az ő hajára zuhog, az őszi szél szövege elől +borzadva fogja be a két fülét, szerelmi vallomásából halálhörgés +tör elő, az erdő egybegyűlt fái őellene esküsznek össze, nem mer +egy liliomot megérinteni az ujjával, májusban a pillangót nem +ismeri meg, <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= +"Page_13">-13-</a></span> nem emlékszik a gyermekkor énekére s kis +fiát nem tudja megcsókolni. Csontjain egy poshadt hullát cipel +mikor jár, azét a másik emberét, akit ő megölt. Félek, hogy egyszer +találkozom vele s számon kéri tőlem, hogy mért nem én vagyok a +gyilkos, miért ő a gyilkos? Helyettem szenvedi a gyilkosságot. Mit +szenvedek én őhelyette? Öt földrésznek és a tengereknek örökkévaló +sorsát. De megéri ez az én szenvedésem az övét? <span class= +"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ÁRULÓ VAGYOK</h2> +</div> +<p>Az alkonyat sápadt sugarai, azok egy égigérő hárfa húrjai s én +az én hárfás ujjaimmal ezeken a sugarakon elzendítem az én +árvaságomat és az én gőgömet, és az a tengereken végig fog +hangzani. Ilyesmit írok kéjes versben és a versért elfogadok olyan +gyönge honoráriumot, ami tíz lépésre se hallatszik el.</p> +<p>Elárultam a költészetet. Úgy teszek, mintha elhinném, hogy a +vers egy pohárka likőr vagy egy skatulya cipőkrém, mert hisz ára +van. Kereskedő vagyok, nem költő; a verssel befestett papírt +eladom. Papírkereskedő vagyok. Mit ér egy szívdobbanásom, amely +olyan gömbölyű s olyan tüzes és olyan óriási mint a Föld? Mennyit +ér a Föld? Mennyit ér egy sóhajom, amely hosszabb mint az +Egyenlítő? Meg lehet azt fizetni? Mennyit ér egy rím, egy jelző, +egy hasonlat, egy csöpp sós igazság, amit a szememből kisajtoltam? +Ki szabhatja meg a pénzbeli értékét a fájdalomnak, mely szívem +öltözőjéből ajkamra szökik, zenével mint az énekesnő? Szabad pénzt +várnom, pénzt elfogadnom, követelnem a kék lángért, amely hajamról +elillan, szabad azért pénzt kapnom, mint a kávéházi bűvésznek? +Szabad elviselnem, hogy homlokomra, a pólus havára, bankót +ragasszanak nyállal, mint a muzsikuscigány homlokára? Szabad +lealacsonyodnom a királyig, aki civillistát kap? Hisz én a király +koronájának a csúcsán állok a ballábam nagyujjának a hegyével és a +jobbkezem mutatóujja hegyével az esthajnalcsillagot érintem: én a +király fölött a művész vagyok.</p> +<p>Lángban állok és jajveszékelek az ifjúságért, verset írok. +<span class="pagenum"><a name="Page_15" id= +"Page_15">-15-</a></span> Meg lehet az ifjúságot fizetni? Mennyit +ér az pénznemekben, értékpapírban, műkincsekben, földbirtokban, +nyersaranyban? Mit ér, mennyit, az igazságok fölé havazó igazság, a +belátás, a sajnálat, a szeretet, az elmúlás, a madaras, +harmatcsöppes, rózsás, füves, napfényes, vadonat új reggel? Mit ér +az élet, az emberek kiderült mézesdiós élete, a világ tengerestül, +felhőstül, mennyit ér az, mekkora honorárium jár azért? Mennyit ér +az élet, igazán, oly nagyon kíváncsi vagyok! A halált meg szokták +fizetni a gyárosok, mikor az elesett munkás holttestére pénzt +tesznek és úgy átadják a családnak. De az életnek lehet-e ára, az +életnek, a csurom eleven életnek, a gőzölgő, lágy életnek, a +mozduló embernek lehet-e ára?</p> +<p>Kevésnek tartom, ha egy milliárdot ígérnek egy versért, soknak +érzem, ha egy fillért kapok érte. A honoráriumot amit kapok, úgy +veszem, mintha pénzbírságra ítéltek volna. Meg vagyok szégyenülve. +Zavarban vagyok itt az emberek közt. Kínlódom. <span class= +"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>NYUGTALAN ÉRZÉSEM VAN</h2> +</div> +<p>Úgy emlékszem most, hogy réges-régen élek már én; talán nem is +jár nekem már az élet. Talán valami úton-módon még abból a +percentből vontam ki magamat, amelynek a gyermekkorban kell +meghalni. Talán a létezés pitvarában abban a sötétben +türelmetlenkedik egy friss személy, akinek ezt a nekem használatba +adott életet kell átvenni, ő már jönne s én még itt vagyok! Lesek +hátrafelé, nincs-e ott valahol egy árnyék, aki majd int, hogy +menjek félre innen, ahogy annak szoktak inteni, aki más elől +elveszi a világosságot. <span class="pagenum"><a name="Page_17" id= +"Page_17">-17-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>KÉPTELEN VAGYOK</h2> +</div> +<p>A járdán gyalogolok és az eget látom az ucca felett és az +ablakokat látom, hogy élnek mint a szemek vagy mint a vizek és +észreveszem a falak színeit és meglátok élőfákat a járdából +felállani, hangok szólnak be a fülemen és ez mind kivilágítja +homlokomon az eszméletet és gondolkozást hajt a fejemben. Az +eszméletet, a gondolkozást nem kapják meg tőlem azok az emberek, +akik elmennek mellettem. Avval, hogy csak úgy magamban némán +eszmélek és gondolkozom, úgy sejtem sikkasztó vagyok. Az emberekkel +közölnöm kéne gondolkozásomat, amit szavakkal nem tudok követni +magamnak sem, oly gyors, oly sok, oly széles a gondolkozás, az +valami úszó sakktábla, melyen veszett játék ugrál, a tűeső ködben +vagy egy darab parázs gőzös színjátszása vagy micsoda, nem tudom. +Ha a gondolkozás hangosan folyna, mint a hangos patak, hogy +hallanák a gondolkozást, akik elmennek mellette. De, ha hallanák is +a gondolkozásomat mások, ha magamnak az az adományom volna, hogy a +szám mint a diktafón úgy adná amit gondolkozom, akkor is azt az +érzést, amit a felnyitott ég, a született ucca, a lehellhető levegő +bennem teszen, az érzést, az érzésnek az élvezetét nem bírom +közössé tenni, hiszen lehetetlen. Pedig ez az élvezet, ha az +embereknek átadhatnám, ha azt őbennük éreztethetném, több volna s +jobb volna az, mint az egész költhető költészet. Émelyedek magamtól +és alélok tehetetlenségemben. A legkülönbet, az igazi igazat, az +egyetlent, amivel szolgálhatnék, azt nem tudom kiadni. <span class= +"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>NEM VAGYOK BEZÁRVA</h2> +</div> +<p>Milyen jogon járok én szabadon? hogy hogy nem laktam még soha +vizsgálati fogságban, vagy fogházban, vagy börtönben vagy +fegyházban vagy gyüjtőfogházban? Nagyon gyanús vagyok magam előtt. +Nem lehetek ártatlan, ha engem be nem csuknak! Igen. Honnan van +nekem annyi pénzem, hogy elkerülhetem a lopást? Én azt a pénzt, ami +nálam van, azt a tolvajoktól lophattam. Nem emlékszem. De úgy +rémlik, hogy a tolvajok énmiattam ülnek, énhelyettem. Én vagyok az +igazi tolvaj. Amit úgynevezett dolgozásomért kapok, azt a pénzt, +nem tudom megérdemlem-e a munkámért, mert nem tudhatom, hogy ebben +a munkában van-e hűség és emberség? Van-e abból minden teremtésnek +legalább annyi öröme, mint az eső utáni rapíd napsütésből? Én úgy +látom, hogy az én egész firkatúrámmal csak a magam szenvedélyét +oltogatom; az analfabétáknak, akiknek legtöbbel tartozom, azoknak +soha semmi örömet nem szerezhetek. Azokat is be szokták zárni, +kiket a razzián megfognak és akikről kisül, hogy nincs +foglalkozásuk. Ha a detektívek engem is megfognának a mezőn, mint a +pillangót, mit mondanék, mi az én foglalkozásom? Hátha nem olvastak +semmit a kezem alól? Iró vagy költő, vagy micsoda csak annak +lehetek, aki a kezem alól olvasni szokott. Aki az én írásomból nem +olvas, annak semmi se vagyok. És hogy úgynevezett író vagyok, az +mit jelent? Az talán csak affélét jelent, hogy beadványt intéztem a +világhoz; követeltem például azt, hogy tiltsák be azt a förtelmes +éhezést, amelyet fényes nappal, mindenki szeme láttára űznek itt, +<span class="pagenum"><a name="Page_19" id= +"Page_19">-19-</a></span> ezek a romlott, szemérmetlen szegények. +Még fejletlen gyermekeket is látni hogy éhesek, sőt hallani is, +mert vinnyognak állati szenvedélyükben. Aztán indítványoztam +például, hogy nézzenek az égre felfelé azok az emberek, akiknek +forgatható szemgolyók vannak betéve a fejükbe. Mióta élek, soha se +néznek az égre! Nem tanulják meg a felhők leckéjét, pedig azok a +felhők oly szépen vannak nyomtatva kellemes kék papíron, oly +tisztán, olvashatóan! Nem lehet semmi kifogásuk a felhők ellen. +Haszontalanok, nem akarnak tanulni. Beadványomat nem veszik +figyelembe. Tehát az én írói foglalkozásom nem érvényes.</p> +<p>Igen, és tervező voltam itten, vállalkozó: a vakoknak mozit +akartam építtetni, a bénáknak bálat akartam rendezni, a süketeknek +hangversenytermet akartam nyitni. Megbuktam. Csődbe jutottam. Le +lehetne tartóztatni. Felfedező vagyok, hajót követelek az államtól +mint Kolumbus, a hatodik földrészt akarom megkeresni, azt ahol az +emberek laknak! Szóval bolond vagyok. Mért nem csuknak a bolondok +házába? Mért nem zárnak be vérfertőzésért, hisz kóstolgattam a +nőket. Hát nem minden nő testvérem?</p> +<p>De igazán, mért nem ülök én is hamis eskü miatt, mikor annyit +esküdöztem égre-földre szerkesztőségben, színházban, könyvkiadó +irodában, mikor előleget kértem regényekre s darabokra s cikkekre, +melyeket aztán elfelejtettem megírni. Ez mind csalás is, sikkasztás +is, nem igaz? Ha csalóról, sikkasztóról hallok, mindig gondolok +magamra is egy kicsit. Hamis tanuzásért is be lehetnék csukva, +igenis, mert tanuja vagyok a világnak, az időnek, az emberiségnek, +lélekzem itt és jártatom a számat. Ez hamis tanuságtétel. +Bűnpalástolást követek el, hogy nem ordítom fel az égnek és nem +üvöltöm tova a tiszta korlátlanságnak azokat az őket halálosan +sértő alacsonyságokat és korlátoltságokat, amiket itt lyukas két +fülemmel egész nap hallgatok! Kémkedésért is be lehetnék +<span class="pagenum"><a name="Page_20" id= +"Page_20">-20-</a></span> zárva, hisz ellenség közt élek, a földet +megszállva tartó szívtelenek között és lakásomon éjjel titokban +írom jelentéseimet. És aztán, mért nem vagyok bezárva +gyilkosságért? Az állam a privát gyilkosokat, ha megfogja, be +szokta zárni őket, mert a gyilkosság állami monopólium, mint a só +meg mint a dohány. Azok, akik az állami érdek megkerülésével +csempésznek innen emberéletet, azok börtönbe mennek. A börtönben a +széndioxidtól és a szabadság után való bánattól elpusztulnak. Nem +én öltem meg őket?</p> +<p>És van egy bűn, azoknak az alattomos irígy embereknek az ocsmány +bűne, kik a szegényeket meg akarják fosztani a lemondástól, a +nagylelkűségtől, az önzetlenségtől, az önfeláldozástól, az +értéktőzsdén eddig legmagasabban jegyzett erényektől. Ezeket a +megátalkodott példányokat forradalmároknak szokták nevezni, s +bezárják őket. Én mért nem vagyok bezárva? Én az emberállomány +másik része ellen is forralok mindenféle titkos terveket, a +halvaszületett gazdagok ellen. Szeretném ha élnének! A leglealázóbb +vétséget követem el ellenök, igen: sajnálom őket! Sajnálom őket +bélem mélyéből. Meggyujtott bombát lóbálok, hozzájuk csapom, az +izzó vörös szívet! Fel akarom őket robbantani, hogy berendezésük a +levegőbe repüljön, féltékenyen őrzött régiségeik: az irígység, az +unalom, a részvétlenség, a hiúság, a boldogtalanság ízzé-porrá +törjenek és megégjenek, megsemmisüljenek. Énbelőlem még egy +példányt kéne csináltatni, hogy két példányban zárjanak be vagy +végezzenek ki, mert a gazdagokat sem állom, a szegényeket se; mind +a kettőnek elsápadt ellensége vagyok.</p> +<p>Nem, nincs az rendjén, hogy én csak a magam bőrébe vagyok +bezárva. Ez a börtön csak nekem magamnak szenvedés, a testvéreim +úgy látják, hogy szabadon járok, anyám is azt hiszi, hogy én szabad +vagyok és örül anyám és testvéreim is örülnek. Azoknak a testvérei, +kik kőporos börtönben <span class="pagenum"><a name="Page_21" id= +"Page_21">-21-</a></span> könyökölnek, azok emésztik magukat +kárukban és szomorúságukban és azoknak anyja is emészti magát és +feleségük is pityereg és gyermekeik is szomorúak, és barátaik is, +akik szerettek velük beszélgetni s szerették látni őket és kutyájuk +is szomorú, nyugtalanul kezd ügetni, s megáll és görbén sétál és +úgy szaglássza a földet. <span class="pagenum"><a name="Page_22" +id="Page_22">-22-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>NÉMA</h2> +</div> +<p>Nem a magamét beszélem senkivel, soha. Itt van a szájpadláson az +én minden kérdésem, az én minden válaszom, az én minden vallomásom, +az én minden panaszom és az én ünnepi beszédem, itt van rajongásom +harangzúgása, itt van az álmom dala, itt van a gyermeki hintázás +témátlan románca, itt vannak a csodálat összes szavai mint +napsütésben függő zöld levelek, itt van a téboly eszperantója, itt +van a rettenet vonítása s ez mind itt lapul a szájpadlásomon, az én +szavaimat le nem szedi a nyelvem onnan. Úgy hallgatom a +beszélésemet, mintha grammofón beszélne a számból. Én még meg se +szólaltam. Teher nő a két tüdőmön, mindennap jobban nyomja mellemet +a ki nem adott saját szavak terhe. Mindennap elmulasztok +megszólalni. Homlokommal mint paizszsal mindennap eltakarom +magamat, szememmel mint festett ablakokkal mindennap letagadom +magamat, hangommal mint lakájommal elhazudtatom magamat, hogy nem +vagyok itthon, gégémben mindennap megfullasztom magamat. Enyémek +azok a szavaim, amelyeket elhallgatok? Én vagyok az, akit nem +fejezek ki, akinek csaló hangommal be fogom a száját? Én volnék az, +akit nem engedek szóhoz jutni, én, én volnék az, akit +agyonhallgatok? Nem. Én az vagyok, aki hamisít és temet a +hangjával. Az, akit titkolok, akit elhallgatok, az a köteles ember +az én arcom mögött! Mindennap eljön a szürkület, látom a szürkület +árnyékai közt elmosódni mondani valómat. <span class= +"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>EZER BOCSÁNAT</h2> +</div> +<p>Bundás vadállatok, tollas madarak, pénzes halak, fagyos kígyók, +békák, nyúzott giliszták, poros pillangók, lakkos bogarak, bolyhos +hernyók, havas férgek, semmilyen bacillusok!</p> +<p>Bársony virágok, selyem levelek, zefir füvek!</p> +<p>Durcás fák, ragadós gyümölcsök, taknyos bugák, ideges nádak, +pucér gombák, birkózó gyökerek és üldözött indák, álmos mohák, +halottas bodzabél, mézes borostyán, csókos méz, meghült nyirok, +fegyenc salétrom, ellágyult penész, legaggodalmasabb pókháló s +legfélénkebb pihe, legesleggyöngédebb árnyék és legcsodálatosabb +sötétség!</p> +<p>Szőrös hegyek, meztelen vizek, nevetős jegek, titoktartó havak, +brüsszeli zuzmara, ájult dér, önmagatokkal álmodó jégvirágok, +rozsda batik munkája!</p> +<p>Calcit, apatit, apophillit idegen mosolyai s minden ásott kövek +elámult világossága, égi, tengeri csillagok, Sphaerozoum Italicum, +legeslegszebb leánya az óceánnak!</p> +<p>Felhők, hold udvara, szivárvány, köd, pára, napfény alatt húnyt +szemem ékszerei s bolygórendszerei!</p> +<p>Színek színei, minden fény, délibáb, vulkán, nafták, gőzök, +gázak, mérgek, illatok, sugarak és hangok, szelek, nedvek, +melegségek és erők, minden élet és természet, minden levegő s +minden, ami lehet és lehetne, maszületett világ hályogos csodája! +nem tudok örökösen úszni s repkedni, mindent lehelni s mindent +lesni, tanulni, nem tudok eszmélni, nem vagyok csurom bámulat és +szűntelen merengés és a szívem nem süt a nap és hold közt a +szünetet nem tartó idő felett. <span class="pagenum"><a name= +"Page_24" id="Page_24">-24-</a></span></p> +<p>Leesett a szívem ide az emberek közé, emberré vagyok zsugorodva, +rövidlátó lettem, nagyot hallok, össze vagyok butulva. Bőröm be van +testszínnel mázolva s vázam megrakódott emberhússal. Foglyul +ejtettek az emberek, halálig és örökké el vagyok ítélve. Feltörtek +az emberek és belém hatoltak. Számon, orromon, fülemen, szememen és +minden pórusomon át folyton tódulnak belém ezek a megfoghatatlan +apró monászok: az emberek. Szívem is rekvirálták a telhetetlenek, +olyan népes a szívem velük, úgy feszül, hogy majd szétreped és +olyan nehéz, hogy majd leszakad. <span class="pagenum"><a name= +"Page_25" id="Page_25">-25-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>VÉGIG NÉZEK MAGAMON</h2> +</div> +<p>Ki tudja hányan néznek rám, akik szembe jönnek az uccán velem, +olyanok, akiknek fájdalmat osztok, mert finomabban vagyok +öltözködve, mint ők. Pillantják a kalapom, az öltönyöm szövetjét, a +cipőm szabását, a nyakkendőmet, a kesztyűmet, a botomat és ez mind +én vagyok, és én megsértek bizonyosan sok sok sok széttépett, +rothadt, ócska s olcsó durva férfiborítékot avval, hogy én külsőleg +nem vagyok olyan ócska vagy olyan tépett. Biztosan bűnös vagyok, +mert sokszor az uccai nép közt elveszem a szemem az úgynevezett +rosszul öltözöttek pillantásából és másfelé nézek. Olyan +csomagolásban mutogatom magam a napvilágon, hogy aki nem tudja +rólam, hogy én itt csak álom vagyok, az úrnak nézhet, olyannak, +akinek már párbajai voltak, aki nem ad mindenkinek kezet, aki nem +üvöltő asszonyból, hanem földbirtokból vagy aranybányából kelt ki +és aki nem koporsóba, hanem bankpince safe-jébe megy lefeküdni, aki +a nyöszörgő szegényt agyon szeretné lövetni, aki a csillagokra nem +kíváncsi, csak a magasabb rangú urakra s aki, mikor a Dining +Roomban összeszorított szemmel és kemény szájjal néz szét az +ismeretlenek közt, így csinál magában a gőgtől: pöh, pöh. Mert ha +nem csinálna úgy néha, akkor a gőg, mint a gőz szétvetné a testét, +azért kell neki magas feszültségű gőgjében sokszor így fújni: pöh, +pöh. Igen, úrnak nézhetnek azok, akik a nyomor divatlapja után +öltözködnek. És tisztelnek engem, és én ezt a tiszteletet magamra +veszem, nem kiabálom hangosan az uccán: vigyázat, nem úr jön itt, +hanem egy felhő! <span class="pagenum"><a name="Page_26" id= +"Page_26">-26-</a></span> Engedem magam nagyrabecsülni, bámulni a +rongyosoktól, engedem, hogy rettegjenek a rongyosok tőlem mint egy +bálványtól, aki éhséget és betegséget fújhat a szájából. Csaló +vagyok. Akik elmennek mellettem a járdán, nem is sejtik, hogy a +legjobb barátjuk mellett mentek el. Nem tudom, hogy öltözködjem, +senki nem parancsol rám, nem tudom kihez tartsam magam, nem tudom +kinek vagyok hasonlója. Kéményseprők kéményseprőknek öltöznek. De +vasárnap azok is különböznek és a képük is fehér akkor és a +homlokukra nincs fölírva, hogy ők kéményseprők. A föld népének +öltözete tűnik előttem a legérvényesebb emberi öltözködésnek, de +engem az anyaföld kitett a járdára, én nem élhetek otthon. És a +föld népe is nemzetek, tájak szerint más-más divatot hord és én +mindenkihez hasonlítani szeretnék, aki csak él a földön és a +világon és az elaludt időkben és az ébredendőkben is minden élt és +élendő emberrel egynek, ugyanannak érzem magam; meztelen testemnek, +mint az örök tengernek, minden felhőt fel kellene venni!</p> +<p>Hogy kell nekem hát öltözni? Mondjuk itt ebben a csillagfutásnyi +életben valami extra vagyok, olyasmi mint a poéták. De ha +rovancsolást tartok magamban, látom, hogy nem érdemlem ezt a ritka +beosztást, és nem is nevezett ki a király poétának, hogy +elhihessem, hogy az vagyok. Én semmi se vagyok. Az úgynevezett +poéták sem öltözködnek egyformán, nincs egyenruhájuk. És én nem +tudok kolléga lenni, a cirkusz előtt ácsorgó csavargóval hamarabb +érzem egynek magam, mint egy másik poétával. Szóval a csavargóval, +a mocskossal, rongyossal egyformán kell öltözködnöm, mert őhozzá +húzok legjobban. Igen, nekem rongyokban kéne járnom, míg a világon +rongyosok is vannak, igen! Tüntetnem kéne értök! Oly részeg +rongyokat kéne magamra vennem, mint a knok aboutnak a Music +Hallban, mint a gavallérnak az álarcos bálon, mint a +madárijesztőnek a vetésben. <span class="pagenum"><a name="Page_27" +id="Page_27">-27-</a></span> Jaj, de a nők! Futhatnék +expresszionista foltjaim alatt egy dáma elébe, hogy mérgezzen meg +csókjával? És ha megértene egy nő rongyaimban, nem tudnám őt +viszontszeretni, hisz mindig az eszem fájt az olyan nőtől, aki +poétát szeret; én az ellenségért epedek! Nem járhatok rongyokban az +úgynevezett szerelem miatt. Nem járhatok rongyokban a testvéreim +miatt, azután meg a kiadó urak, meg az igazgató urak miatt, hiszen +rongyosnak nem adnak előleget. Nem járhatok rongyokban a rendőrség +miatt, mert gyanus lennék, bántanának a rendőrök. Körülményeim, +gyöngeségeim és hiúságom öltöztetnek. Lehajtom bűnös fejem +mellényem fölé, melynek árával a Brachfeld F. cégnek tartozom. +<span class="pagenum"><a name="Page_28" id= +"Page_28">-28-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>NEM IGEN ÉRTEM</h2> +</div> +<p>Érzékiség volt az, egoizmus, micsoda? Sokszor a fiúkorban, +emlékszem, az ágyban meg mosdóm előtt állva vagy fürdőben ülve +rohamát fogadtam egy hivatlan gyöngédségnek és megcsókoltam és +csókolgattam a saját jó meleg fehér vállamat és felső karomat. +Lehet, hogy a tilos csókot tanultam akkor? De későbbi időben, mikor +eleget már élvezhettem a csókot a nőn, akkor is ragasztottam így a +saját bőrömre csókot, igen, még a kezemet is megcsókoltam sokszor +az asztalnál ülve, olvasás, unalom és képzelődés közben. Ilyenkor +mindig egyedül voltam. Más szeme láttára eszembe nem jutott volna +ilyent csinálni. Ha őszintén gondolok vissza magamnak adott +csókjaimra, akkor megtalálom ezek fölött a csókok fölött azt az +érzést, ami akkor kitört ajkamon: de szeretem magamat. Nőnek és +édes kis gyermeknek a karját, vállát meg szoktam csókolni, +szeretett barátnak is csókoltam az arcát, még kezét is a szeretet +lobos hangulataiban, de a meztelen karját vagy a vállát eszem +ágában nem volt megcsókolni. Nem tudom, hogy vegyem magamnak +ajándékozott csókjaimat, haragudjam-e magamra, nem tudom. +<span class="pagenum"><a name="Page_29" id= +"Page_29">-29-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>NEM SZABAD, NEM SZABAD</h2> +</div> +<p>Nem szabad a halál szavát a számra venni. De régen tudom; de +régen megígértem, hogy elfelejtem ezt a szót, hogy nem árulom el, +hogy hallottam volna valaha, igen, ez a szó nem az enyém, nem +tartozik rám, nem szabad felelőtlenül közvetítenem. Nem fogom +leírni se hanggal, se tintával. Nem beszélek senki élő ember előtt +halottról, halálról, nem küldök soha p.-c.-t, nem rebegek az örökös +előtt részvétet, nem juttatom eszébe soha az életnek a halált. Nem +megyek temetésre. Nem veszek föl fekete kesztyűt és a karomra nem +húzok gyászszalagot. Igen. És folyton és megint és újra kimondtam +ezt a szót, amely h-val kezdődik és lehetetlenséggel végződik és +leírtam és mindig és mindig elhanyagoltam hitemet és +kötelességemet. Szórakozott vagyok, könnyelmű. Ahány fekete pontot +ejtettem az élet fehér selymére, az már mind ott marad. Az én +ittlétem már meg van hamisítva, már az én létezésem itt nem +érvényes.</p> +<p>Feketére mázoltam az ajkam. <span class="pagenum"><a name= +"Page_30" id="Page_30">-30-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MONDJUK HOGY</h2> +</div> +<p>Mondjuk el akarnék kezdeni jó lenni. Szabad volna például +végighallgatnom egy férfipéldányt, mikor elmeséli, hogy tett tönkre +egy kis naiv szegény leányt? Nem, beszélése közben hirtelen meg +kellene vele haraptatnom az öklömet. Elnézhetném akció nélkül, hogy +áll egy soványképű ember férfi egy football-labdaképű férfi előtt +levett kalappal, s azon a football-labdán fenn van a kalap. Úgy +beszélnek egymással. Nem kéne cirkuszi sürgősséggel a +football-labda fejéről lekapnom a kalapot és abban a pillanatban az +emberképű fejre a maga kalapját felcsapnom? Nem kéne zsíros +nyakredőből letépnem gyöngysort, hogy azok a hamvas gyöngyszemek +ott meg ne romoljanak? Nem kéne szorongatott kövér kis ujjak +segítségére ugrani, melyeket a brilliáns gyűrűk fojtogatnak? Nem +kéne villákat a szájüregek elől elütni éttermekben, mikor a villák +veszélyes fölöslegeket hordanak? Nem kéne néha lángoló kacagást +pofonnal eloltani, mikor az ostobák kigyulladtak? Hányszor! Hány +monoklit kéne elfricskázni a szem elől, hány szemet kellene meleg +beleköpéssel kimosni, hogy lássanak azok a fagyos szemek! Mennyi +ordítást kéne belőni elaludt hálószobákba. A gazdag sorsúak kis +gyermekeinek elmesélni édesapjukat, édesanyjukat és az ő +játék-bárányuk arany csengőjét, prózában megmondani nékik, hogy az +mit beszélt! Hogy meg kéne ríkatni azokat a gyöngéd +gyermekeket.</p> +<p>Nem tudok olyan rossz lenni, hogy jó lehessek. <span class= +"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>AZ ALKONYT HALLGATTAM</h2> +</div> +<p>Szeretnék jó lenni, mert érzem, hogy a jóságtól jobban vagyok, +úgy mint a mellbeteg a fenyőinhalációtól. Jó akarnék lenni. De hát +lehet jónak lenni? Mennyire lehet jónak lenni? Úgy nézem, hogy a +jóság után szaladok és itt-ott az árnyékába hághatok csak, egy +pillanatra. Úgy képzelem, hogy a jóság magasság és mikor jó +szeretnék lenni, akkor lábujjhegyre állok és a felnyujtott kezemmel +az eget akarom megfogni. Úgy is képzelem, hogy a tengerbe dugom a +karomat és markolászok a vízben a jóság után, pedig a jóság a +tenger feneke alatt van elásva.</p> +<p>Igen, egyszer, mikor az alkonyat orgonajátéka megnyílt és +fölemeltem a homlokom az alkonyatot hallgatni, meghallottam onnan +felülről azt a Régale hangot, az ember hangját. Én a szívem sötét +mélységéből hallottam ébredni azt a gyönyörű emberhangzatot, de +tudtam, hogy az alkonyat skálájában hangzik odafent. És én ezt a +visszhangot átölelve fölemelkedtem, mintha álom vitt volna fel és +aztán befogott szemmel, szédülve, hűvös arccal szállottam a világ +felett, úgy mint a repülő, de nem mint aki robogó repülőgépen ül, +hanem úgy, mint aki saját veleszületett szárnyakon repül, amelyek +mozgathatók és zajtalanok, csak meleg sóhajtozást adnak, mint a +lassú toll-legyezők. Emlékszem, hogy szórakozott repültömben +mosolyogtam attól a kéjtől, amelyet csontjaimban és mellkasomban a +vízszintes repülés gerjesztett. Láttam az egész született világot, +minden fát, minden virágfejet, minden kéményt, minden állatot és +minden embert <span class="pagenum"><a name="Page_32" id= +"Page_32">-32-</a></span> megláttam lent a földön. Láttam a szabad +vizeket és a halakat is megláttam mind cikk-cakkal utazni a vizek +belében.</p> +<p>Az emberek észrevették, hogy egy meztelen test repül a levegőben +oly magasan, mint a gólya s mind fölfelé néztek és akkor sötét lett +az ég. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy nem látok semmit. És +akkor levettem ajkamról a csókot és széjjeldörzsöltem a két +tenyerem közt és millió csókot szórtam magam körül, mint egy +parázsból ahogy millió szikrát törnek. Igy aztán láttam újra, +különben le kellett volna zuhannom. Ott vannak még azok a csillagok +az égen, minden este, látom, fenn vannak a földön alvók fekete +álmai felett. <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= +"Page_33">-33-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MOST ŐK JUTOTTAK ESZEMBE</h2> +</div> +<p>Az írógép előtt kemény széken ülnek azok a gépészkisasszonyok. +Nem is támaszkodnak, mert úgy nem lehet dolgozni. Fejüket lehajtják +úgy mint az f betű, a sors őket ököllel hátbavágta, hátuk attól +előrebukott és keblük lefelé szokik. Igy dolgoznak. Mindig figyelik +a sort. Sokszor közelhajolnak a papírhoz, oly közel, mintha meg +akarnák csókolni. Mindig radíroznak. Mindig szedik le a papírt és +csavarják felfelé az új lapot. A karjukon könyökig fekete huzat +van, biztosan az ölelést gyászolja a karjuk. Néha leejtik a kezüket +a comb mellé, mert elfáradt. Felkapják a fejüket néha s egyet +sóhajtanak, annyit csak mint a vessző s a plafond felé néznek, csak +olyan rövidet néznek mint egy sor. Amit írnak, az nem vonatkozik az +ő életükre. Az nem az ő dolguk. Az őket nem érdekli. Azt nem értik +ők, nem is olvassák, csak írják. Ha gazdag volnék mint Amerika, +vehetnék a világ minden gépészkisasszonyának zongorát. Zongora elé +ültethetném őket. A zongorának kellemesebb a kopogása. Az írógép +zenéje nem olyan szép. Olyan az, mint induló, melyet őrült szerzett +unalmában. Olyan az, mint a kétségbeesés kacagása. Olyan az, mint a +zápor az érckoporsón. Az én színdarabomat is gépészkisasszony +másolta három példányra. Pedig én azért jöttem, hogy a leányok feje +piruló, álmodó s könnyű legyen, mint a mákvirágok feje. Láttam a +mezőn hajnalban a mákvirágok tábláját, akkor határoztam el, hogy a +lányok majd ilyen <span class="pagenum"><a name="Page_34" id= +"Page_34">-34-</a></span> egészségesek lesznek. Illatos, langyos, +édes szél fújt, oly üde borulat volt a föld felett, mintha zivatar +jönne. Nem is igaz, mert a borulat mögött lángok rajongtak! És +hűvös volt és a két orcámon mégis lázat éreztem és csend volt és +mégis zene szállott a két fülem mellett kétfelől. Emlékszem, ilyen +idő volt mikor a világ felé közeledtem. <span class= +"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ÖNZETLENSÉG</h2> +</div> +<p>A két szemem oda kellene adnom egy vak embernek. A két fülem egy +süketnek. A két lábam egy lábatlannak. A két kezem egy olyannak, +akinek leesett a két karja. Az orrom oda kéne adnom egy +orratlannak. A fogaim egy fogatlannak. A szívem egy szívtelennek. A +hajam egy kopasznak. A bőröm le kéne vetnem és oda kéne adnom egy +aggastyánnak: tessék átöltözni. A gégém, a mandulám, a tüdőm, a +vesém, a lépem, a májam, a gyomrom és mindenem, a vérem és a +csontjaim, az idegeim, az inaim, mind darabonként és ízenként és +deciliterenként és centiméterenként oda kéne adnom egy-egy +olyannak, akinek a bútorzatában valamije vagy elromlott, vagy +legyengült. A korlátoltságot a homlokom mögül oda kéne adnom egy +bezárt őrültnek, hadd jöjjön vissza. Az életet, ezt a felébredést, +ezt oda kéne adnom ennek az asztalnak, hogy élő legyen! Ha ennyire +oda tudnám magamat adni, még akkor sem mondhatnám magamat +önzetlennek, tudom. <span class="pagenum"><a name="Page_36" id= +"Page_36">-36-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>HÁT KI AZ AZ ÉN?</h2> +</div> +<p>Hát ki az az én? Mi az, miből van az? Az a test amilyen másnak +is van, mindenkinek. Az a bőr és szőr és azok a termő körmök, azok +a belek és azok a nedvek, amelyeket mindenkiben másban útálatosan +útálok. Ha nem volnék épolyan útálatos mint mindenki más, nem is +élhetnék, nem is tudnék magamról, nem is lehetnék itt. Én az a +levegő vagyok, amit kapok a torkomba, az a színtelen, az a mindenki +másé, az az örökös közös lélekzet. Az a tej és az a zöldség vagyok, +amit eszem, úgy mint mindenki más, és az a disznó, az a borjú, az a +hal és osztriga és fácán és galamb, amit eszméletlenül felfaltam +éppen úgy, mint a szép leányok falnak, akiktől elborzadok, mikor az +evőasztalnál látom őket. A szívem és a belem fel akar fordulni az +émelytől amiért megeszem a kedves pajtásokat, az állatokat. Én +lennék az, aki a madarat és a nyulat megeszem? Igen, én vagyok az, +én. Az a fizikum vagyok, az a mozgó, kapkodó szerkezet, amit nem én +találtam fel, amihez annyit sem értek mint az órás az órához. Az az +engedelmesség vagyok, az az életösztön, az a szokás, az a buta +szolgálat, ami benne van a tehénben is, a ruhamolyban is. Az a +külső vagyok én, az az arc, amelyet nem én választottam. Igen, én +az a ruha vagyok, amit a szabótól kaptam és az a cipő, amit a +suszter öntött a lábomra és az a nyakkendő, amit a nyakkendőgyári +kisasszony kötött a nyakamba s az az ing meg az a gallér, akit egy +pápistaszínű nő hozott a kosárban haza; annak a nőnek keményítő s +szénhidrát szaga van. Köröskörül nézek a földön, keresem, hogy hol +van az az én? Minden mást, <span class="pagenum"><a name="Page_37" +id="Page_37">-37-</a></span> mindenki mást látok a szememmel, csak +magamat nem látom soha. Hát hol vagyok én? A Boulevard des +Italiens-en, az Oxford Street-en a tolongásnak egy részecskéje +vagyok én. A tengeren még az a hajó se látszik, amelynek egy +elnyomott pici kajütjében alszom én. A Balaton szélén a nádszál +magasabb mint én. Az erdőben a fák kacagnának fölöttem, ha nem +tiltaná méltóságuk. A hold megáll az égen, hogy megkeressen +idelent, nem talál meg. A csillagok pislognak a fáradtságtól, úgy +kutattak és nem bírtak idelent fölfedezni. Ki venné észre azt, ha +nem születtem volna meg? Ki követelné szavalva, vagy ki jajgatna, +hogy hát én hol vagyok innen? Kinek volt itt szüksége rám? Ha +beteszem az ajtómat éjszakára, az emberiség nem retteg attól, hogy +nem fogom-e most megmérgezni magam, nem hallgatóznak reszketve az +ajtó előtt az emberiség kirendelt megbizottai. Éjjel mikor alszom, +életem csak az álom árnyéka; nem is igaz, hogy élek. Mennyi vagyok +én itt az ürességben? amennyi egy cigarette a számban, legfeljebb +annyi volnék én egy torony ablakában.</p> +<p>A világon egyedül magamnak vagyok én: én. Aki velem beszél, +annak már csak te vagyok. Nem is tudtam, hogy én én vagyok, ezt az +én szót is mástól hallottam, mint minden szavamat. Tanultam. A +többi embernek köszönhetem. Ha magam, egyes egyedül volnék ember a +természet gyüjteményében, ki előtt mondanám oly büszkén, hogy: én? +Nem is volna kihez szólnom és nem is tudnék beszélni. Egyetlenegy +szavam se volna a számban. Azt se tudnám, hogy én én vagyok. Nem is +sejteném. <span class="pagenum"><a name="Page_38" id= +"Page_38">-38-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>SZABAD-E NEKEM IS BOLDOGNAK LENNI?</h2> +</div> +<p>Szabad nekem hintán andalogni, mint könnyűszívű gyermeknek, és +hintáltatni azt a reményt, hogy az emberek valaha majd kikelnek +ebből az emberiségből, úgy mint a földből a virágok? Szabad vak +hátamat a multnak tartani, szabad vízszint tenyerem a homlokomhoz +értetni, szemem a jelenről fölvenni s messze tekintve magasan +lélekzeni, hajam egy szélnek megnyitni, mely a nevetés himnuszával +repül? Szabad nekem a sokára születendők örömeért való rajongás +sarkantyújával frissíteni sarkaimat? Szabad az emberhit mákonyával +aludnom? Szabad nekem szívemet a jövendő jövő vigaszába, mint +cukros tejbe mártogatni? Szabad sóhajomat a roppant messzi szüret +chasselas-illatával üdíteni, szabad képzelődve gyönyörködnöm +valamely boldog életben, amely még most nem érvényes? Szabad nekem +egy percre is megszöknöm hazámból, a jelenből és annak a jövendőnek +jókedvű idegenjei közt repesnem?</p> +<p>És ha ez az egész hamisított emberiség holnap reggelre csodára +boldog lenne, ha ez az éj elkészítené a boldogság köntöseit, +melyekbe holnap reggel minden szál ember felöltözhetne, holnap +reggel szabad volna nekem is boldognak lenni? Nem vagyok azonos a +mult idővel is, amely már elmúlt? Elfeledhetném-e azokat, akik +vakon, sejtelmetlenül, értesítetlenül meghaltak? Láttam a naptárban +kisfiú koromban hajókatasztrófa képét, apa a lámpaernyő alatt az +ujságból felolvasta a párizsi jótékony bazár égését, láttam magam +<span class="pagenum"><a name="Page_39" id= +"Page_39">-39-</a></span> is égni házat és láttam megégett szülők +és gyermekek pernyés és véres, nyerses testeit. Néztem a harctér +csalódott szemű halottait. Emlékszem férfiakra, nőkre, kiknek +elromlott a fékjük és az őrültek börtönében haltak meg. Tudok a +szegénységnek, a szerelemnek, az unalomnak és a becsületnek, meg +egyéb betegségeknek halottairól. Csak mióta ittvagyok, mennyi ezren +és millióan szállottak le a süllyesztőn. Tanultam és olvastam a +brutális történelmet; holt rétegekben fekszenek egymás alatt +emberiségek, melyek mind boldogtalanok voltak. A világ fenekén, az +idő alatt fekszik az én szívem, minden ami volt, minden ami élt, az +én szívemet nyomja! Igen, a temetők kórházak, teli vannak nehéz +betegekkel. Barakvárosok a temetők, teli vannak kétségbeesett +menekülőkkel. A temetők Ausztráliák, humanizálatlan vademberek +feküsznek a temetőkben. Óvodák a temetők, a halottak tudatlan kis +gyermekek, akiket még be kellene adni iskolába. Vissza kellene +jönni mindenkinek élni, ki már lement. Ha holnap reggelre +megszállaná a boldogság a földet, fel kéne költenem egész Szodomát +és Gomorhát, fel kéne költenem Ábelt és Kaint, Évát és Ádámot, +hogy: gyertek, már itt az élet. <span class="pagenum"><a name= +"Page_40" id="Page_40">-40-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>JAJ, MEGINT NEM VETTEM EL A REKLÁM-CÉDULÁT!</h2> +</div> +<p>Mindig szemrehányást tettem érte magamnak, ha elmulasztottam +elvenni a reklámosztó ismeretlenektől az uccán azt a cédulát, de +azért mindig megesik, hogy nem veszem észre, hogy felém is +nyujtotta az az ember azt a papírt, amelyen híreszteli, hogy +megnyílt a Trianon-bar, elsőrendű szalónkvartettel és valódi +Hobé-likőrökkel. Tudom, mindig el kell vennem a papírt, hisz azért +nyujtja az az ember, hogy elvegyem. Nem lehet olyan sietős utam, +hogy egy embernek csalódást okozzak útközben. Csak egy +lépésváltásba kerül elkapnom a cédulát annak az embernek a kezéből, +azután nem kell időt pusztítanom vele, összemorzsolhatom és +elejthetem, hisz az az ember nem figyeli azt.</p> +<p>Igen, hisz magamnak is így kéne papírt osztogatni az uccán egész +nap, azon a papíron reklamírozni a szívet, a halált, a felhőket. +Ennek az embernek, aki nekem a cédulát ide akarja adni, nem érdeke +a Gloria-cipőkrém, mégis januárban, meztelen kezeivel ajánlja +mindenkinek. Nekem legfőbb érdekem az, hogy az emberek a szívüket +kitapogassák, megnézzék magukat a halál tükrében és járjanak a +felhők előadására. Hogy fájna nekem, ha az az ember, akitől +elmulasztottam a Trianon-bar hirdetését átvenni, ha az se venné el +az én kezemből az én papíromat. <span class="pagenum"><a name= +"Page_41" id="Page_41">-41-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MEGHALNI, MILYEN BŰN</h2> +</div> +<p>Meghalni, milyen bűn lesz, meghalni! Nem nyithatom ki majd a +szám, nem nevethetek a komolykodó szemekbe, nem kiálthatom ki, hogy +ebből semmi sem igaz, nem haltam én meg, én csak éltem!</p> +<p>Milyen bűn, milyen csunya, buta bűn! Igazolni fogom a halált! +Azt hiszik komolyan vettem a dolgot, azt hiszik fáj nekem, hogy +meghaltam, azt hiszik búsulok, azt hiszik meg vagyok sértődve, azt +hiszik kétségbe vagyok esve. Pedig csak nekik leszek halott, +magamnak semmi se leszek, mint az elpattant szappanbuborék, semmi, +de semmi!</p> +<p>Milyen útálatos bűn lesz, halálesettel traktálni az emberek +fülét! Milyen illetlen bűn lesz, temetéssel árnyékolni egynéhány +uccán végig a napos ablakokat, a lustán sétáló szerelmespárt, a +zöldségesbolt előtt kapargáló vidám szegény gyermekeket.</p> +<p>Milyen gyalázatos bűn lesz testemmel dolgot adni az Entreprise +béreseinek, szegény testcipelőknek, mosóknak, öltöztetőknek, +kocsisnak, lovaknak, sírásóknak. És nem tudok majd tőlük bocsánatot +kérni. Előre kérek bocsánatot mindenkitől, halló!</p> +<p>Milyen tapintatlan bűn lesz, milyen barbárság, itthagyni a +látást, hallást, tapintást, ízlést, szaglást és az érzést! +Itthagyni a felhőket, amelyek nem tudják majd, hogy már elmentem és +másnap is új színeket kevernek és új ábrándokat terítenek, mintha +itt volnék, mintha nézném és gutiroznám.</p> +<p>Milyen részvétlen bűn lesz, itthagyni az üvegházi növényeket, +<span class="pagenum"><a name="Page_42" id= +"Page_42">-42-</a></span> a kertieket, a mezeieket és azokat a +lelenc füveket, virágokat, amelyeket a kerítések tövében és a +városok végén a kövezet közt láttam.</p> +<p>Milyen műveletlen bűn lesz, elfelejteni mindent, amit olvastam +igazat, amit hallottam kedveset, őszintét, szíveset, nyögőset és +nevetőset, világítót és bolondosat, emberit és gyermekit. A zenét +és a dalhangot, a madarak tündöklő sziszegését, a szél +ijesztgetéseit, a cipők reccsentését és a csöndet, a meglepettet, +az ájultat, az őrültet, az ihletettet, a költő végtelen homlokát, +amely a versíráshoz lehajol.</p> +<p>Milyen gonosz bűn lesz, milyen gonoszság, milyen +testvértelenség, elfordulni az időtől, a multtól és jövőtől, a +holdtól és a naptól, az állatoktól és az emberektől és a +csillagoktól, akik még mindig nem tudtak megszólalni, akik mindig +úgy repesnek, úgy erőlködnek, úgy égnek a vágytól, hogy +szólhassanak! Elfordulni mindentől, betenni a szemem, azzal, hogy +elég volt belőletek, nem érdekel tovább, nem bánom, nem +szeretlek!</p> +<p>Milyen rablás lesz, milyen fagyos bűn lesz, milyen halálos bűn +lesz, visszavenni szívemet, elvonni a világtól, elvenni, elvinni +magammal innen, itthagyni sorsára az életet, megfosztani az +egyetlen vigaszától, egyetlen meleg falatjától, utolsó puha +vackától, a szívemtől, amelyet használhattak emberek és férgek és +kidobott cserepek és leszemetelt falevelek és villamosjegyek. A +szívem lecsavarni! bezárni! lehűteni, mint a vízbe dobott szenet! +Eltüntetni, elásni!</p> +<p>Nem merem elvinni, nem szabad ezt tennem! Nektek adtam, tessék, +itthagyom, nem loplak meg benneteket; mi lenne belőletek! +<span class="pagenum"><a name="Page_43" id= +"Page_43">-43-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>RUHATÁROSNÉ, PINCÉR ETCETERA</h2> +</div> +<p>Unalmat tettem a szemembe, mikor a ruhatárosné a kávéházban +odajött a felöltőmért. Elárultam annak a gépies asszonynak, hogy +terhemre van, hogy nem lett volna szükségem rá. Megint +elfelejtettem, hogy nem én vagyok itt a fontos, hanem ő. Mintha nem +tudnám, hogy ő abból él, hogy elfogja a felöltőmet és a ruhatárba +hurcolja. Ezt az illetlen pillantásomat, amelyet a szemébe +nyujtottam ennek a szegénynek, ezt soha nem válthatom vissza tőle +semennyi pénzért. Akikkel szemben türelmetlen voltam életemben, +akikkel idegeskedtem és figyelmetlenkedtem, eszembe szoktak jutni; +halványodott arcú tömeg emelkedik a lépcsőmön, jön elégtételt +követelni. Szerkesztőségi szolgák, kocsisok, pincérek, virágárus +lányok, hordárok, postások, szobalányok. Némelykor válogatatlan, +mosolytalan, bóktalan voltam velük szemben. Magamnál szegényebb +alakok köszönését fáradtan viszonoztam és az is megesett, hogy nem +vettem észre, ha köszönt valaki. Azt is megtettem, hogy elfordultam +a kirakat felé, meg elnéztem a flaszterre, hogy ne kelljen +köszönést és szót cserélnem kényelmetlen rongy ismerősökkel, +butákkal, pedig azok akkor már megláttak engem és észrevehették a +csalásomat. Ilyesmit sohase tettem izgató fiatal nőkkel. Sem +arisztokratákkal szemben nem felejtettem el a hangomat meggyantázni +s ajkaim fölé a mosoly bajuszát fölkapni. Igen, pedig mindig +tudtam, hogy azoknak tartozom a legpuhább gyöngédséggel és a +leghosszabb udvariassággal, akik effélét a a legkevesebbet kapnak +ebben az életben. <span class="pagenum"><a name="Page_44" id= +"Page_44">-44-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>NEM VAGYOK ŐSZINTE</h2> +</div> +<p>Nem vagyok őszinte. Nem tudok őszinte lenni. Úgy szeretnék +őszinte lenni! Akár csak magamnak, csak magamhoz egyedül, mikor +benn vagyok a betett ajtó mögött a szobában, mikor itt ülök a +kíváncsi papír előtt, vagy csak mikor az ágyban fekszem sötétben. +Nem tudok magamban sem őszinte lenni, sötétben sem. Nincs egy +őszinte percem, nincs egyetlenegy igaz pillanatom, nincsen, +nincsen. Nincs semmiről a világon olyan véleményem, amelyet orvul +meg nem szúrna azonnal egy másik véleményem, nincs egy ítéletem, +ami ne volna fellebbezés alatt, nincs egy érzésem, aminek az +ellenkezőjét is ne érezném. Nem adok magamra semmit, nem hiszek +magamnak. Vitát szaval a belső részemben két színész, mind a kettőt +únom. Nem ismerem meg magamat. Nem tudom, hol vagyok, hányadán +vagyok, milyen vagyok, ki vagyok. A fa tökéletes fa, olyan, +amilyennek szánva van, a bogár tökéletes bogár, de én, hogy legyek +ember? Legalább őszinte tudnék lenni, látni tudnám, milyen vagyok +én! Magamat vádolom a világért, de a magam hitványságaért mindig a +világot teszem felelőssé s mindenért megbocsátok magamnak, ha +önzésem harangja megszólal. A világ nevelése vagyok. Nem tudom +magam vegyileg kitisztíttatni. Gyáva vagyok. Kényelmes vagyok. Hiú +vagyok. Azt képzeltem egyetlen hiúságomnak, hogy én nem vagyok hiú. +Talán én vagyok a leghiúbb hiú az emberszemét közt. Mindig +készülök, erőlködöm, melegszem, hogy nekifutok egy kifeszített +kötélnek, <span class="pagenum"><a name="Page_45" id= +"Page_45">-45-</a></span> hogy átugrom, igen és aztán megijedek és +átbúvok alatta, mint a bohóc.</p> +<p>Jaj, egy árva pillanatot csak, mikor láthatnám, hogy ember +vagyok! és tudhatnám, hogy élek! Itt az élet a kezemben és játszom +vele, mint a gyermek a bábbal. Ide engedtek a világra, s nem +használtam fel az időt, átalszom a világot és mégegyszer nem kapok +engedélyt a földre belépni.</p> +<p>Várom várom azt a reggelt, mikor magamból, mint a Nap fölkelek. +Mindig utazhatnám, hogy messze-messze egy havas csúcsán, egyedül +ott találkozom magammal, kiokádom a sorsomat és megismerem +kitisztult bensőmben az embert. Hogy szeretném lekiáltani a világra +az életet, magamat. Nem igaz: félek! <span class="pagenum"><a name= +"Page_46" id="Page_46">-46-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MICSODA SZÖRNYETEG VAGYOK</h2> +</div> +<p>Sétáltam a fák mellett és a pálcám forgattam és lecsíptem a +pálcám hegyével zöld leveleket a lomb széléről. És levertem a +pálcámmal a bokrokról is a leveleket, mert szórakozott voltam, mert +a lemondáson gondolkoztam, mert a szívem nyakig ült a forró +fájdalomban. És rámentem a mezőre, hogy lépéseimnek hangjuk ne +legyen, hogy azt képzelhessem, hogy csak a gondolat és a dal sétál +az én két lábamon és a füvet aközben elnyomtam és eltörtem a cipőm +talpával. És lovagoltam a mezőben és füvet és virágtöveket és +csigát és gilisztát gázoltattam halálra. És minden kertben és +szántóföldön tett sétám alatt halálra tapostam gilisztákat és +bogarakat és férgeket. Nem is sejtem, mennyi az áldozatok száma. +Könyököltem a könyv fedelére s agyonnyomtam a könyvben két lap +között egy icipici szürke bogarat, aki olyan egyenesen tud sietni a +könyvben, mint a sor. Lehet, hogy éppen a gyilkosság elkövetése +közben sóhajtottam Shakespeare után, hogy: Thyself thy foe, to thy +sweet self too cruel! Megeszem a cseresnyében azt a kis karcsú, +szőke férget, és megeszem azt a szem cseresnyét, aki oly ragyogó +testszín és piros mint a mosolygó kisleány arca. Minden egészséges +lélekzetemmel élő bacillusokat mérgezek el magamban. Nincs egy +lehelletem, nincs egy falatom, nincs egy lépésem, amely vétek +nélkül való volna s nincs egy pillantásom, egy gondolatom, egy +szívdobbanásom és alvásomban egy álmom sincs, amivel valaki vagy +valami ellen valahol valahogy ne vétenék. <span class= +"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span></p> +<p>Vadászpuskát engedtem a kezembe tenni s meglőttem a nyulat, a +foglyot és galambot is lőttem. Sárgaszájú gyermekverebeket +hajítottam le a fészekből. Ürgét fullasztottam vízbe a mezőn. +Egyszer egy denevért ütöttem le bottal, mert a szobába repült, mert +talán a párja után repesett akkor éjszaka, tudom hogy a denevérek +is szerelmesek. Bolhákat és tetveket nyomtam agyon. Pillangókat +fojtottam meg két ujjam közt, hüvelyk- és mutatóujjam közt, a vak +gyilkosok közt. Igen, olyanok az ujjaim végén a körmeim, mint a vak +szemek. Legyeknek nyomtam ki a sárga belét az asztalra, élő +csiborok és kőrisbogarak hátába szúrtam gombostűt és figyeltem, +hogy kalapálnak a levegőben sovány lábaikkal napokon átal és hogy +forognak a tű körül, mint a körhinta. Gyíkoknak csaptam le kővel a +farkát, békákat tapostam és dobtam agyon, gilisztákat vágtam ketté +játékkarddal. Lótetűt, darazsat, hernyót fullasztottam meg és +ütöttem le s nyomtam széjjel. Fejletlen halakat dobáltam ki a +patakból a halálos porba. Az ujjam hegyével, a körmömmel, meg az +öklömmel rakásra öltem a muslicákat nyári este a lámpa alatt és +ismeretlen liliputi lepkéket és bogárkákat, ezüst és halaványzöld +színűeket, bájos és zseniális Nijinskiket és Karsavinákat, akik a +fényben rajongva forogtak előttem. Művészetet és szépséget +irtottam, csupa idegent, csupa vendéget, csupa csodát pusztítottam +el, csupa egyetlen élő életet. Ezreket! tábort! lakosságot! egy +valami pici földrész egész faunáját! És nem is veszem komolyan, +micsoda szörnyeteg vagyok én! Nem is igaz, hogy szenvedek ezek +miatt; csak úgy képzelem, de nem szenvedek, nem igaz. <span class= +"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ELSŐ, DE NEM UTOLSÓ BŰN</h2> +</div> +<p>Bűn volt születnem. Egy ismeretlen idegen szegény asszonynak +milyen fájdalmat okoztam: anyámnak. Nem is tudom felfogni, mekkora +fájdalommal szült az az asszony, csak annyit érez a szívem abból +mint a szeizmográf az ausztráliai földrengésből. Anyám arcát +használtabbá tettem, mellét megrongáltam, hasának és egész évai +szépségének kárára voltam. Igazán nem emlékszem, hogy így +óhajtottam volna a világra jönni, ahogy jöttem. Nem, nem magam +választottam az életbe való behatolásnak ezt az útját-módját, nem +az én ízlésem volt, hogy így történjék a földre hivatásom. Mindegy, +mégis így történt és első kegyetlenségeimet, amelyeket egy gyönge +asszonnyal szemben tettem, az éther se mossa le rólam. <span class= +"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>AZ ÚGYNEVEZETT HALOTTAK</h2> +</div> +<p>Milyen hűtelen vagyok én is a halottakhoz. Én is csak azt +mondom, amit ezek a majmok mondanak: szegény, meghalt! és elhiszem +azt és azután a szemem leszokja annak a képét, aki meghalt és a +fülemben elfonnyad a hangjának az emléke és sajnálom őt, vagy nem +sajnálom, de már nem követelem, hogy itt legyen merőleges alakban a +földön. Már nem csodálkozom az ő létén, az ő külön, egyetlen arcán, +nézésén, járásán. Úgy veszem, hogy ő, aki meghalt, ő halott. Egy +embert, akit láttam, úgy veszek, mint olvadt hullát; hát szép dolog +ez tőlem, hát szabad ezt nekem? Az embereket, akiknek bajtársuk +vagyok, elhagyom, csak azért, mert véletlenül meghaltak? Ezért az +egy kis ballépésért, ezért a tévedésükért megtagadom őket, nem +ismerem el őket többé; hát ez a bajtársiasság? Ők meghaltak, +mondjuk. De ha én is tudomásul veszem ezt és megnyugszom ebben, az +annyi, hogy én a magam részéről külön megölöm őket. Van jogom ölni? +Hátha ők nem is szívesen haltak meg, hátha zokogtak, tiltakoztak, +küzdöttek, körmeiket az istenük szájába vájták küzdelmükben és még +most is úgy vannak ujjaik görcsösen begörbülve, mint a megfagyott +hollóké, kik hanyatt fekszenek a havon? Ők még mindig harcolnak és +én azt merem állítani, hogy ők halottak. Talán tudom mi az a +halott? Tudományom semmi nincsen, minden tudományom a szívem. A +szívem nem ismer halált, csak életet ismer. Igaz, én többet tudok +az úgynevezett halottról, mint Bossuet, ki azt mondta, hogy: ce je +ne sais quoi qui n’a pas du nom – mert én tudom annak <span class= +"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> a nevét, +akit ismertem és le nem törlöm a nevét a testéről, mikor alszik. +Csak úgy szabad vennem, hogy alszik. Hogy pihen, mert elfáradt. +Hogy hanyatt feküdt az eget nézni s mindenféléről képzelődni, mint +az, aki ünnepnap kirándulást tesz és lefekszik a zöld gyepen. Én +nem hiszek a halálban, én nem hiszek a halálnak, én hitetlen és +tiszteletlen vagyok, szemtelen vagyok. Én nem engedek meghalni, én +nem adok oda senkit se. Száműzetésben vannak a föld alatt olyanok, +akikről tudom, hogy tudtak rólam, bár nem ismertek: akik olvasták, +amit írtam. Ezekért már nem érzek, ezeké már nem vagyok, ezekkel +semmi közöm? Nem, én ragaszkodom hozzájuk, mert hiú vagyok, nem +mondok le egyetlenegy olvasómról sem. Vannak iskolai pajtásaim, +akikkel kézenfogva vonultunk az élet ellen, akik most a földben +vakációznak, vagy tanulnak odalent valamit? nem tudom. Nekem is, +aki velük egy utat, és egy tananyagot vállaltam, nekem is nem +kellene most azokkal ugyanebbe a sötét osztályba járnom? Én bele se +nézek abba a nehéz könyvbe, akit nekik most tanulni kell. +Szégyellem magam, hűtelen és csaló vagyok. Minden egyes ember, +akivel nem ugyanazt az intézetet szenvedtem, az is mind mind +iskolatársam, mert ugyanebbe a világba iratkoztam be, amelyben ők +jártak és az élet hasonló évfolyamait végezem, hát egyetlenegy +ismeretlen embert se szabad cserben hagynom, aki meghal. Én minden +emberrel vele halok. Annyiszor halok meg, ahány ember meghal. De +míg élek, addig él bennem tovább mind, aki meghalt. Úgy érzem, +olyan igazán érzem most, olyan lázasan és oly mélyen, gyökeresen, +hogy igaz, amit érzek!</p> +<p>Annyi nyugtalanságom szokott lenni a halottak miatt. Hisz ők is +emberek, hát ők is tovább gondolkozhatnak és érezhetnek. Nem +őrülnek meg odalent? Nem éhesek és nem szomjasak szegények? Nem +félnek olyan egyes-egyedül? Nem szeretnének néha napján valami +ujságot hallani? Nem <span class="pagenum"><a name="Page_51" id= +"Page_51">-51-</a></span> kéne le-lelátogatnom egy kicsit +beszélgetni velük? Nem volna izenni valójuk? Hátha elfelejtettek +itt megmondani valamit. A sírkövek nem nyomják a szívüket? És +azoknak a sírköveknek arany ostobaságaitól nem pirul az ő világos +homlokuk? A fejfák rothadása nem bántja az orrukat? A tánc nem +rugdossa agyvelejüket? A korlátoltságok, amiket fölöttük oly +alacsonyan beszélnek a földön, azok nem sértik a fülüket? Nem, a +halottak süketek mint Beethoven és vakok ők mint Milton. Néha úgy +képzelem, hogy úszásnak erednek odalent mint milliomnyi ezüst halak +együtt és vonulnak sötét tengerben, mert keresnek valamit. +<span class="pagenum"><a name="Page_52" id= +"Page_52">-52-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ÓCSKA CIPŐ</h2> +</div> +<p>Utána néztem egy cafat kódis szegény embernek, akinek egy pár +kiszolgált fűzős cipőt akasztottam a karjára. Láttam az ablakból, +hogy pityókos lett az örömtől, úgy ügetett az uccán pityókosan; +alig állotta meg, hogy ne táncoljon. Szemtelenül mosolygott +mindenkire, aki szembejött vele, a lámpának nekiment, mintha meg +akarná csókolni, azt az ócska pár cipőt lengette, meg-megsímogatta +s gyönyörködött a talpában és tovább lengette, mutogatta a +világnak, hencegett vele: ni! Egy kis gyáva fehér foxinak is +megmutatta, lehajolt ahoz a kis kutyához és bemutatkozott néki. Nem +tudtam nem érezni ezt az érzést, ami hirtelen feljött a hasamból: +útáltam azt a szegény embert. Mert úgy örült a cipőnek, mintha most +már az egész világnak volna ócska cipője. Pedig csak ő kapott +egyedül ócska cipőt. A többi szegényt elfelejtette. Igen, ezt az +önző szegény embert leútáltam, de magamat elfelejtettem útálni, +mikor új szeretővel jártam az alléeben és válltól csipőig +megsimítottam, mint a szabász és úgy éreztem magam, mintha a földön +minden szegény fiatalnak volna szeretője. <span class= +"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>BELÉAKADTAM A KOLDUSBA</h2> +</div> +<p>Tudom, hogy bűn, hogy a koldusnak a tenyerébe vagy a kalapjába +pénzt teszek. Tudom hogy bűn, mert érzem, hogy bűn. Bűnöm, hogy +koldus is van az emberek között, akik mind hasonlítanak hozzám. +Bűnöm, hogy amikor a pénzemet rákenem a koldusra, azt mutatom neki, +mintha én más volnék mint ő, mintha különbség volna köztünk! Bűnöm, +hogy fölhasználom a koldust arra, hogy jófélének képzeljem magam +abban a pillanatban, mikor pénzt köpök. Bűnöm, hogy elmulasztom +megköszönni a koldusnak, hogy elvette tőlem a pénzt, sőt hogy +elviselem, hogy ő köszönje meg nekem a jóságot, amit olyan olcsón +vásároltam tőle. Az is bűnöm volt, mikor én mondtam a koldusnak, +hogy: köszönöm, a többit is majd megadom! Mert akkor azt hitte, +hogy csúfolódom vele, mert még mosolyogtam is hozzá. Igen, az is +bűnöm, hogy azt akartam mutatni neki, hogy tréfára veszem +adományomat és hogy szeretem őt és mulattatni akarom, bűnöm ez is, +mert tolakodás ez és bizalmaskodás egy személyiséggel szemben, aki +nem kíváncsi rám és tréfáimra. Bűnöm, hogy sajnos szemeket csinálok +és úgy nézek a koldusra, mert hátha éppen abban a pillanatban el +volt ábrándozva s gyermekkorában bitangolt az emlékezete pillangós +májusban és én kíméletlen szánalommal az idegen jelenbe +visszacitáltam őt. Az is bűnöm, ha rá se nézek mikor az adót +beszolgáltatom, mert akkor azt gondolhatja, hogy én a művészt nem +is veszem észre benne, csak valami tucat pénztárnoknak veszem őt. +Evvel az ő hiúságát megbántottam. Igen, mert művész ő, <span class= +"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> mert +harmónikázik. Vagy énekel. Azt énekli ő: kezeit csóóko lohoom. +Énekesművész ő és zeneszerző, hisz azt a melódiát, amit énekel, azt +ő maga szerezte. És én annyira csekély belépődíjat fizetek neki az +ő produkciójáért és még csak a nevét sem tudakolom meg és még csak +végig se hallgatom. És ha olyan koldus mellett megyek el úgy hogy +szememet nem adom neki, csak a pénzt, aki nem művész, csak ott áll +meddőn és ásítva, az olyan koldusban még jobban megsértem az +egyént, mert a közönséges emberek még hiúbbak mint a művészek. +<span class="pagenum"><a name="Page_55" id= +"Page_55">-55-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MEGINT CSAK A KOLDUS</h2> +</div> +<p>Bűnöm, hogy pénzt adok a koldusnak, igen, mert a többiek is +adnak. Már csak azért sem volna szabad adnom, mert nem akarok úgy +viselkedni mint a többiek, hiszen én egyéniség vagyok! Amit úgy +csináltam itt az életben mint ezek a többiek, avval mindig +megégettem a szívemet. Ha a pénzesek a koldusnak pénzt adnak, akkor +bizonyosan szükségük van a koldusra. Ha nem volna szükségük +koldusra, nem is tartanák ott az uccán. Kell nekik az a pénz, amit +a koldusnak adnak, igen, a pénz kell nekik, az a többi pénz, amit +nem adnak oda! Nekem nem kell koldus.</p> +<p>De látok olyan gyalogosokat is, akik nem adnak a koldusnak soha +semmit, pedig az a pénz, ami a koldusoknak meg a szegényeknek úgy +hiányzik, az a pénz ott van őnáluk. Hát ezek mért nem adnak? Ezek +is egyéniségek mint én? Igen? De hiszen, ha másvalakihez +hasonlítok, akkor már nem vagyok egyéniség. Mihelyt egyéniségnek +érzem magam, már nem vagyok az, hiszen egyéniség annyi van itt a +földön, mint szemét! De hisz én ezen a világon nem akartam +egyéniség lenni, nem akartam én itt semmi se lenni! S el is értem +ezt, semmi se vagyok itt! Ki érte el így a célját a forró halandók +közül? Én elértem, amit akartam! Örömömben, diadalmámoromban olyan +nagylelkű leszek: leborulok a koldusok elé, megcsókolom a lábát, +akinek van lába köztük és a kezét, akinek lába nem áll +rendelkezésemre. De a koldus nem sokat ad a csókra, neki pénz kell, +mint a primadonnának. Hát mégis, nekem is pénzt kell adnom a +koldusnak! Nekem is, pedig én <span class="pagenum"><a name= +"Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> szívemet hoztam a világra s +hangomat és szám és tenyerem melegét és nézésem világosságát és +homlokom fényét és végtelenségét. Jaj, hát én a koldust kizárjam az +estélyről, a szüretről, a tengeri fürdőről és az egész kéjútról? +Neki csak pénzt adjak? Az édeni csodát, az embert ne mutassam be +Néki? Hisz Néki tartozom a legtöbbel, hisz ő vánszorgott +legmesszebbre a paradicsomtól, hisz ő nekem a legsürgősebb! +Megcsókolom meztelen szemgolyóját, nyöszörgő szájába lehellem +forróságomat. Kristályszökőkutat röppentek ajkáról, feje tetején +virágokat költök, mint a japán bűvész a cirkuszban és lábait +megmosom harmatban és megtörlöm napsugárban és a testére díszruhát +adok az erdő őszi színeiből és ujjait örökzöld ágacskákká +változtatom, amelyek csak a végtelen széltől kérnek alamizsnát.</p> +<p>Ha leborulnék a koldus előtt a járdán és homlokomat a kőbe s +szívemet öklömbe verném és szemeimet sírásba s számat jajgatásba +fullasztanám, igen, akkor én volnék sajnálatosabb és érdekesebb a +koldusnál és akik ott összecsődülnének az epileptikus jelenethez, +azok elvennék a helyet egy véletlen sétálótól, aki a koldusnak +adott volna valamit, ha én ott nem lábatlankodom. <span class= +"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MÉG MINDIG</h2> +</div> +<p>Bűnöm, hogy az a koldus ott áll a falnál, ott ragad az a lapos +koldusember, vagy az a lapos koldusasszony, háttal a templom +falánál, mintha plakát volna azon a falon. Bűnöm, hogy otthagyom +őt, hogy tűröm ma is úgy mint tegnap tűrtem és hogy holnap is tűrni +fogom ott, ahogy ma eltűrtem. Bűnöm, hogy az a koldus nem szénrajz, +hanem csontszerkezet és vérkeringés. Él az a koldus, úgy mint az +élő fa, úgy, mint a csupasz szem, amely könnyezve fáj a napfénytől +és a belérepült szúnyogtól kiállhatatlanul kínlódik, ködös és véres +lesz. Sokszor a szívem olyat üt a mellemen, mintha kővel +mellbedobtak volna, ha észreveszem a koldust és eszembe jut, hogy +él! Mintha sohase tudtam volna felőle! Mintha először látnám! +Szédülést kapok, arcom, ajkaim és füleim kimelegszenek és inaim +rezzennek, úgy mint mikor a megnyert nő először csenget be a +lakásomon. Az a koldus itt áll az ég alatt és ez igaz! Nem +gondolat, nem álom, nem illusztráció. Én is igaz vagyok, érzem az +ütőerem lökéseit, hallom a lélekzetem súgását és érzem a pilláim +ütközését. Nem úgy van, hogy sétálok mint egy alak a +mozgófényképen, nem, hanem a csillagokból mint élő férfi pottyantam +ide le a városba, merőlegesen talpraestem és azonnal járni kezdtem +mint a többiek akiket látok. A koldus nem mozdul, ott áll, mint +akit elítéltek. Az ő öltözetébe képzelem testemet, az ő helyében +ott állva! S megőrül a türelmetlenség a fejemben, menekülni akarok +az unalom Szaharáján végig, a havas tenger habjaiba ugrani.</p> +<p>Mért nem emelek szócsövet a szám elé, mint a Pavillon +<span class="pagenum"><a name="Page_58" id= +"Page_58">-58-</a></span> d’Ermenonville kapusa a soffőrök meg a +kocsisok közé bődülni! Mért nem állítom meg fehér bottal az uccát +mint a rendőr! Mért nem költöm fel riasztópisztolylyal a +közönséget, amely alva jár az uccán?! Mért nem árulom el, hogy mit +látok?! Koldust láttam az emberek közt! Én ezt nem értem, én nem +voltam itt mikor ezt rendezték, én csak most élek először és +mingyárt meghalok, én itt múlandó vagyok; én nem tudom mi történt +itt. A többiek örök idők óta itt járkálnak és örökké ittmaradnak, +nekik soha nem kell meghalni, ők oly nyugodtan, oly tanultan +mozognak itt, ők nincsenek meglepve. Ők mindig ittmaradnak a +földön, ők itt berendezkedtek, ők templomot is tettek az uccára s +koldust is tettek oda a templom falához. Az emberek idevalók, +itthon vannak! De honnan jöttem én? Valahol még napkelte előtt +felöltöztettek és elindítottak erre a világra, igen, mintha egy +anya meleg tejet itatott volna velem és a hajamat nyelves +tenyerével kefélve, halk, puha, cukros szavakat lehelt volna +szemembe. Úgy emlékszem, mintha kis borjú álmos bőgését is +hallottam volna akkor és báránycsengetyűt, távolról, havazáson +keresztül és mintha itt bent a mellemben rózsaszín szívemnek mint +gyermekarcnak szája lett volna s két karja is lett volna szívemnek, +azok a kezek össze voltak fogózva ujjakkal a szívem alatt és úgy +énekelt egyedül a szívem születésnapi köszöntőt, a világ felé +fordulva. Most megállok és megtörülöm az életet homlokomon; +emlékezni próbálok. <span class="pagenum"><a name="Page_59" id= +"Page_59">-59-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>NINCS NYUGTOM TŐLE</h2> +</div> +<p>Bűnöm, hogy fölhasználom a koldust is nézegetésre, +csodálkozásra. Minden szemlélet, minden bámulás, minden +gondolkozás: szórakozás, én hát szórakozást orzok olyanoktól, +akiket én viszont nem szórakoztatok. Úgy megnézem mint a piktor +vagy mint a szobrász az öreg, gyönge vak koldusnak a vízszint +tartott kezefejét, amelyet a másik kezével alátámaszt, hogy sokáig +bírja tartani maga előtt. Nézem ezt, mintha anyag volna nekem is az +ember, nem pedig legközelebbi rokonom, apám, gyermekem, +ikertestvérem. Mind a két keze tenyérrel fölfelé van annak az +elhasznált vak koldusnak, akit sokszor látok így, amint a +baltenyerével emeli a levegőbe a jobbtenyerét. Csak akkor kellene +neki kitartani a tenyerét, mikor az alamizsna jön, úgyebár? De ő, +mikor senki se megy arra, akkor is úgy tartja a tenyerét. Ő úgy +tesz, mintha az égből valami értékes eső szemelne, melyből egy +szemet se szabad elszalasztania. Azon gondolkoztam egyszer, hogy +hát azt a baltenyerét, amelyikkel a jobbtenyerét alátámasztja, hát +azt mi támasztja alá, hogy az a levegőben fenn tudja magát tartani? +Hiszen egy harmadik kezének is kéne lenni, amelyikkel a balkezét +alátámasztja. Vagy az a felsőkéz, az is támasztja az alsót, úgy, +mint az alsó a felsőt? Talán ez a két kéz szereti egymást, mert +sajnálja egymást és ez a szeretet mint egy föl nem fedezett fizikai +törvény tartja szilárdan együtt a két kezet, hogy az az alsókéz nem +zuhan alá a gyöngeségtől. Ilyeneket gondolni, tudom butaság, +úgyhogy azok, akik nem ismernek, okosnak is gondolhatnak. +<span class="pagenum"><a name="Page_60" id= +"Page_60">-60-</a></span> Én pedig a buta merengéssel éppen úgy +agyonütöm az időt, mintha csupa szellemességet gondolnék ki. Azon +is megakadtam már, hogy a koldus a kezét a tenyerével fölfelé +tartja, természetellenesen, igen, sokkal könnyebb azoknak, akik +tenyerükkel lefelé nyujtják így élő kezüket, kézcsókra. Szóval +mulatok és ezt annak a korhadt vak koldusnak a rovására teszem. Azt +is elnézegetem, hogy a koldusasszonyok és a koldusemberek 90 fokos +szögben tartják előre könyökből az alsó karjukat és hasonlítottam a +koldusokat azokhoz a betegekhez, akiknek a központi +idegrendszerükben van bajuk és attól a karjuk magától húzódik +derékszögbe s úgy marad. Én ezeket a betegeket, a koldusokat, egy +papír kétkoronással akarom meggyógyítani? Hisz ezt a betegséget +szanatóriumban kell gyógyítani injekciókkal és diétával és +svédtornával. Én kuruzsló vagyok és csaló vagyok. Bűn pénzt adnom a +koldusnak. <span class="pagenum"><a name="Page_61" id= +"Page_61">-61-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>NEM SZABAD ADNI</h2> +</div> +<p>Nem, nem, nem szabad a koldusnak pénzt adnom, tudom én, mert ha +pénzt kap, soha nem hagyja ott a helyét, nem megy el tüntetni s nem +követeli alamizsna helyett a világot. Bűnpalástolás, +megvesztegetés, butítás, rabszolgatartás az, hogy pénzt adok a +koldusnak, tudom én igenis. De mikor nincs apróm és lusta vagyok a +koldusnál váltani, meg mikor sietésemben elsikkasztom a koldusnak +járó bért, meg mikor szórakozottságomban vagy hanyagságomban nem +adok pénzt a koldusnak, mindig úgy érzem, mintha valaki +visszarántana, hogy menjek vissza a koldushoz, mert adós maradtam +néki. Igen, a koldus elvárja a pénzt tőlem, hisz azért áll ott a +falnál, én tehát avval a pénzzel amit vár, avval tartozom néki, úgy +mintha kölcsönadta volna. Ha nem adok pénzt a koldusnak, akkor +csalódást adok néki, csalódást pedig senkinek ezen a világon nincs +jogom adni; nekem azt sehol meg nem engedték.</p> +<p>És ha forradalomba óhajtom a koldust avval lökdösni, avval hogy +én pénzt nem adok néki, látom, hogy nem megy, hiszen annyiszor nem +adtam már a koldusnak pénzt és lám, ő meg se mozdul! És aztán, ha +forradalomba hágna is, azt a forradalmat elő kell készíteni néki, +nem? Szervezni kell a forradalmat. Unalmas, lassú ipar az a +forradalom. Addig mit eszik a koldus míg győz, ha nem adok pénzt +neki? És aztán, mennyi pénz kell majd ahoz a forradalomhoz. +Röpiratra, plakátra, agitátorok fizetésére s géppuskákra, mennyi, +de mennyi pénz kell! Pénzt kell adnom a koldusnak. Nem, nem! Én nem +adhatok pénzt géppuskára, mert a géppuska a halálé, én pedig úgy +hiszem, az életé vagyok. <span class="pagenum"><a name="Page_62" +id="Page_62">-62-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>BŰN, BŰN, BŰN</h2> +</div> +<p>Igen, bűn pénzt adnom a koldusnak, bűn, bűn. Nem érdemli meg. A +koldus nem ad a szegényeknek alamizsnát. Ott mentek a járdán előtte +a szegény férfiak, a szegény asszonyok, a szegény gyerekek, mint +vadak és haldoklók és őrültek és ő nem nyúl a zsebébe soha, pedig +neki pénz van a zsebében és a kezében és a kalapjában, ő nem +hazudhatja, hogy nincs pénze, hiszen tudjuk és látjuk, hogy ő +koldus! Ő nem szegény, ő nem munkanélküli, ő nem ment tönkre, ő nem +lehet olyan fáradt, hogy ne kereshessen kenyeret, hiszen ő koldus. +Ő engedélyes. Ő hivatal. Ő üzlet. Ő vállalat. Állam. Gyár ő. +Nagytőke. Ő nem érdeklődik a szegények iránt. Tán nem is tudja, +hogy gond és nyomorúság is van a világon. De sokszor sétáltam el +kora tavaszi éveimben a koldusok előtt, mikor a hasam zenélő óra +volt és a zsemlyét jobban tiszteltem, mint a teli holdat, igen, és +ott megállottam a koldus környékén, mert ráértem és ott figyeltem +gömb szemekkel, hogy hogy lapátolja a koldus a pénzt a tenyerével. +Gondoltam, hogy leveszem a kalapom néki s megénekelem őt úgy, mint +ő a járókelőket, hátha ad aztán nekem egy-két krajcárt. De nem +mertem, mert féltem tőle, mint valami minisztertől. És azon +álmodoztam akkor, mert álmodozó voltam, hogy koldus leszek én is, +mert akkor szabad leszek és mindig lesz pénzem. Úgy álmodoztam, +hogy a lovassághoz megyek majd, nem a gyalogsághoz: lovas koldus +leszek! Az nem olyan prózai s előkelőbb is, mint a gyalogos koldus. +Igen, mert mindig előkelő szerettem <span class="pagenum"><a name= +"Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> volna lenni s ez biztosan +bűnösebb bűn, mint az, hogy a koldusnak pénzt szoktam adni.</p> +<p>Én soha nem lehetek olyan előkelő, mint a koldusok, mert a +koldusok előkelőbbek mindenféle uraknál, akiknek az az +előkelőségük, hogy vannak őnáluk kevésbbé előkelők. A koldusok +előkelősége differenciát nem vesz igénybe, nem, ők nem mások +rovására előkelők. A koldusok nem hágnak senkinek a nevére, nem +tartanak és nem is tűrnek senkit se maguknál alábbvalónak. A +koldusok előre köszönnek mindenkinek. Ők nem veszítenek ezzel a +méltóságukból, mert ők olyan magasrangúak, hogyha az ember fölnéz +rájuk, megfájul a nyaka s a szeme az embernek úgy, mint mikor az +ember a sixtinusi pincében a mennyezetre pingált prófétákat +nézegeti.</p> +<p>Tudom, hogy a koldusok, mikor este visszavonulnak a nyilvánosság +elől, akkor ők a szegények közé ereszkednek és kölcsönt és potya +segítséget adogatnak a tehetetlen szegényeknek. De ők ezt nem a +világ előtt teszik, ezt nem szabad tudni róluk az avatatlanoknak. +Pszt, ez titok! Ők a szegények közt laknak mint jóság. Pedig +lakhatnának zárkózott külön házban, kerítés mögött és kutyát +tarthatnának a tolvajok és a csavargók ellen. A koldusok +öltözhetnének vastagon és ékszeresen, úgy mint a lókupecek vagy a +leánykereskedők, de ők a szegénység fashionjét viselik. A +koldusoknak nem is kell az a sok pénz, amit gyüjtenek. Hiszen +bevarrják a szalmazsákba. Meg szokták utánuk a vagyonukat találni a +szalmazsákban mikor meghalnak. A koldusok a pénz ellen állanak ott +az uccán. Úgy áll ott a koldus, mint a vád képviselője. Úgy áll +mint fa az uccán, olyan igaz és idegen, olyan emberfölötti. Olyan +vén mint a halál és olyan siralmas és olyan födetlen és úgy +figyelmeztet a koldus. Úgy néz az emberek közé mint a rendőr, mint +az igazság. Járni tanítja az embereket mint a dajka: ő ott áll és +az emberek ott járnak előtte. A koldus nem beszél az emberekkel az +ő nyelvén, hanem gyermeknyelven <span class="pagenum"><a name= +"Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> beszél velük, mert ő bölcs, +tudja, hogy az emberek még gyermekek. A koldus a türelem, ő a +szeretet. Ő pedagógus, végtelen tantervet tart a homlokán, most még +csak az abécét tanítja a kezdő világnak. Sejtem én a koldus +céljait. Lábujjhegyen kell elmennem előtte s le kell vennem a +kalapom néki. De nem, nem szabad elárulnom őt. El kell néznem, hogy +pénzt adnak néki. Nekem is részt kell vennem a játékban, mint a +pénzes gyermekeknek. Nekem is pénzt kell adnom a koldusnak. Tudom, +hogy bűn pénzt adni, de össze kell játszanom a koldussal. Bűnösnek +kell lennem, a butácska emberekért. <span class="pagenum"><a name= +"Page_65" id="Page_65">-65-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MÉGIS ADOK A VÉGIN</h2> +</div> +<p>Szóval hát adok a koldusnak mikor adok. Mikor el nem felejtem, +mindig megteszem, hogy mosolygok egyet a szeme közé, amilyen szépen +csak tudok mosolyogni. Kiskorú koldusokkal szemben azt is +megengedem magamnak, hogy egy kis barackot nyomok a fejébe vagy +enyhe fricskát adok neki. Ha nagyon ráérek, azt is csinálom, hogy +nyujtom a pénzt, de nem adom oda, hanem a mutatóujjam csúsztatom a +tenyerébe; csak azután adom oda nagylelkű adományomat. Ezek a +gyermekek el szokták nevetni magukat és ez nekem jól esik. (De +nékik is.) Meg kéne tennem mindig azt is, mikor szelíd +koldusasszonnyal van dolgom, hogy a piszkos kis alamizsna +átnyujtása után hamar egy kicsit megsimítsam az alsó karját, úgy +mint a nézésemmel megsimítom a képét. Ha másvalakivel megyek az +uccán, nem igen merek effélét csinálni. Szégyellem a +természetességet az olyanok előtt, akik a természetességet nem +találják természetesnek. Igaz: a koldusok szemébe se tudok azért +egészen szabadon nézni, tudom, hogy gyanakszanak és zavarba jövök. +Igazuk is van nékik. Nincs jussom remélni, hogy megbocsátanak +azért, hogy alamizsnát adok. Legkönnyebben a vaknak adok: az előtt +nem kell a szemem lesütni. <span class="pagenum"><a name="Page_66" +id="Page_66">-66-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>HOGY MERTEM BOLDOGTALAN LENNI</h2> +</div> +<p>Igen igen, bűn volt boldogtalannak lennem. Hogy is mertem +boldogtalan lenni az emberek közt ebben a földhöz ragadt életben! +Beteg voltam. Homlokomat kiverte az ifjúság. Fülemet bedugta a +zene, orromat elfojtották a parfőnök, nyelvemet elidegenítették a +versek. Két szememen a sírás cvikkerét viseltem és könnyeimen át a +világ szivárványszín törésekkel táncolt. Sóhajaimmal sűrű ködöt +terjesztettem és az embereket úgy nem láttam, mint decemberi +hajnalban a fákat nem látom. Vigasztalhatatlan voltam amiatt, hogy +a jégvirágok közé nem indulhatok el bolyongani s nem találkozhatom +avval a hideg királyleánnyal, aki előtt meghajolva, mint lángoló +spanyolviasznak tövig kell égnem. A gobelinek bágyadt vidékén +akartam lovagolni, itthagyva a méltatlan trágyás mezőket. Egy +ábrándom nem adtam a világért. A kórháztól rosszul lettem, az +emberek csunyaságától elájultam. Fájdalmam szárnyain el akartam +szökni a világról, itt akartam hagyni testvéreimet, anyámat és +Tégedet. A pisztolyom csövében lestem a tavaszt. Halántékomra s +szívemre próbáltam a tükör előtt a pisztolyt és úgy néztem magam +sokáig, mikor inkább dolgoznom kellett volna. Szívem be volt festve +changeant színnel, úgy viseltem szívemet, mint neveletlen divatfiak +a színes mellényt. Azt hittem az enyém a szívem, tehetek vele, ami +tetszik. Azt képzeltem, hogy én magam találtam fel a szívemet. +Elfelejtettem, hogy az emberektől kaptam a szívemet. Elrejtettem a +szívemet, <span class="pagenum"><a name="Page_67" id= +"Page_67">-67-</a></span> dugdostam az emberek elől, a begombolt +kabátom alatt hordtam, befalaztam a mellembe. Tolvaj voltam. Azt +képzeltem, gazdag vagyok mint a gazdagok és jogom van +boldogtalannak lenni; letagadtam magam előtt, hogy oly +szerencsétlen vagyok, mint a szegények. Majom voltam. Éppen olyan +bűn volt, hogy boldogtalan voltam, mint bűn volna, hogyha boldog +akarnék lenni. <span class="pagenum"><a name="Page_68" id= +"Page_68">-68-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>NEM VÁLOGATOM MEG A SZAVAIMAT</h2> +</div> +<p>Csak könnyelműség, csak kényelem, csak hanyagság az, hogy +szavakat fújtam és fúvok a számból, olyan szavakat, amelyeket nem +értek, amelyeket nem emésztettem meg, amelyek nem az enyémek? Azt +mondom például: becsület. Még most is elszólja magát a szám +szórakozottan, azt mondja: angyal! Meg azt mondom: lélek. Meg azt +mondtam, úgy mint mások: katona. Ezt én mind tanultam, úgy mint +idegen nyelvet, az emberektől. A Berlitz-Schoolban tanulnak úgy más +nyelveket, akik oda járnak, amint én az emberek szavait eltanultam. +Ezeket a szavakat például a nap felé tartottam és nem láttam rajtuk +keresztül. Nem volt ártatlan dolog az ilyen szavakat a figyelő +levegőbe kiadni, nem. Valahol majd kihallgatnak, szembesítenek +szavaimmal és pirulok majd, lesütöm a szemem. <span class= +"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ÁLLATKINZÁS</h2> +</div> +<p>Vagy tíz tavasz óta az volt a mentségem a világon, az volt a +gummisarok a cipőm alatt, hogy könnyebben lépjek, az volt a +legyezőm a kánikulában, az volt a púder pirulásomon, az volt a +fekete szemüveg a szememen, az a gondolat, hogy elvben már nem +élek, hogy megöltem magam egy néma pisztollyal, hát nekem már +mindegy. Már nem én vagyok ez.</p> +<p>De hát ki vagyok akkor? Akkor egy másik valaki vagyok, hisz +érzem a tavaszi szelet mint forradalmi zászlót lobogni arcom +mellett, fáj ha tövisbe nyúlok és vércsepp búvik ki az ujjam +hegyére. Lélekzem, minden lélekzettel nyilat ütök a szívembe. +Vagyis egy eleven szívbe, egy ember, vagy mondjuk egy állat +szívébe. Ha nem én vagyok ez, akkor egy másik példány él az én +térfogatomban; most hát egy embert szenvedtetek vagy egy felelőtlen +állatot, azt büntetem, azt nem engedem szórakozottsághoz és +ártatlansághoz jutni, attól tagadom meg az életet. <span class= +"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>HOGY NEM KACAGOK HANGOSAN</h2> +</div> +<p>Észrevettem urakat az uccán, amint a hátuljukat megvakarták, +egyedül sietve valahová vagy sétálva s valamin spekulálva, ami +alkalmasint csak a saját jól felfogott érdekük. Meg láttam már +urakat, akik olyankor is hátranyúltak megkaparni viszkető +nadrágjukat, mikor a nagyságos asszonyt vitték karjukon. Aztán meg +láttam nagyságos asszonyokat, amint leszállottak villamosról, +vonatból vagy autóból szállottak ki, nyáron, hogy egy kézzel +hátranyúltak kihúzni a szoknya szövetét a két földgömb közül abból +a vágányból, ahová a hosszas ülés alatt beragadt a szoknya. +<span class="pagenum"><a name="Page_71" id= +"Page_71">-71-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ÉN HASZONTALAN</h2> +</div> +<p>Mindig, mindig, mindig várom az élet érvényes megjelenését. +Mindennek ünnepélyét, ünnepnapját. A gondolattal való ideális +társalgást, a természettel való üdvözült együttlétet, a leánynyal +való édeni megismerkedést, a nővel és baráttal való rajongó +beszélgetést, amely nem is beszéd, hanem dallam, mint az opera. +Várom mindennap azt a holnap reggelt, hogy könnyben megmosdva s +mosolyban megtörülközve napos homlokkal lépek ki a kapumon, +felhőszínekkel felzászlózott uccára, melyen csipkés és illatszeres +párok járnak-kelnek, de olyformán, mintha koreográfus rendezte +volna az uccai közlekedést és a szembejövők mind összecsókolóznak, +mint hajdan a gavotte-ban. Nem tudok leszokni hamis bánatokról, +kancsal reményekről, frivol sóhajokról. <span class= +"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>SIKETNÉMÁKKAL NEM BESZÉLEK</h2> +</div> +<p>Soha nem beszélek a siketnémákkal. Ha ember vagyok, ők nem +barátaim? Éppen úgy kéne barátkoznom velük is, mint azokkal, akik +hanggal beszélnek. A siketnémák a két kezükkel beszélgetnek; nekem +is van két kezem, megtanulhattam volna nyelvüket. Egyszer +Florenzben egy vén férfi, emlékszem olyan fekete volt az arca, mint +az odaégett maróni, az az uccán a kezembe nyujtott egy cédulát, +azon a cédulán legfelül oda volt nyomtatva: Io sono sordo-muto és +az alatt a siketnémák abécéje volt sűrű kicsiny kezekből, a két +emberkéz hajlásai s ujjmozdulatai adták az abécé minden betűjét, +még a w betűt is. Azután a számok következtek; minden számjegyet +tud a kéz mutatni, zérót is. Az a vén sötét olasz férfi koldus volt +és a soldot az ujjai mozgatásával köszönte meg. Vajjon milyen +hangja van egy-egy némának? Milyen az a hang, amelyik a némának a +hangszálain halva hallgat? Csak a köhögését hallani némely némának, +egyéb hangot nem ád és a köhejéből nem lehet a beszélő hangját meg +a dalhangjait képzelni. Milyen az a hang, amelyik nem hallik? Van a +némáknak hangjuk, hisz emberek, hisz élnek, csak nem tudják kiadni. +Milyen az a hang, amelyik nincs? Kíváncsi vagyok rá! Szeretném, ha +megszólalnának a kedvemért a némák, ha azt mondanák: jó reggelt. +Igen. Azt a cédulát eltettem akkor, hogy meg fogom tanulni a +siketnémák beszédjét és ha az életben, vasúton, ország útján vagy +börtönben vagy kórházban siketnémával kerülök össze, majd +társalogni fogunk. De cédulám és jószándékom elkallódott azután. A +siketnémáknak <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= +"Page_73">-73-</a></span> senkijök, semmijök nem vagyok. Idegenjök +vagyok. Félek tőlük. Nem vagyok-e ellenségük? De az vagyok. Mily +könnyedén sajnáltam csak őket, milyen keveset. Csak másodpercekig. +Mikor elmentek mellettem siketnémák, alkonyatkor, a Városliget +felé, hadarva témáikat ujjaikkal, utánuk néztem és megállottam. Nőt +is láttam már így siketnéma csapatban. Nem tudom hol laknak. Nem +tudom életük történetét. Nem tudom szerelmüket, bútoraikat, +reményüket, halálukat. A siketnémáknak az egész világ siketnéma. A +futballmérkőzés, a madaras tavasz, a zenés mise, az őszéji +szélvész, az izgatott tenger. Nem törtem a fejem regényen, +színdarabon, ahol siketnémáké az élet. Nem írtam soha verset +őfelőlük, az ő nevükben. Nem tudok siketnéma lenni. <span class= +"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>PFUJ!</h2> +</div> +<p>Megesett, hogy hátranyúltam megtapogatni a pénztárcámat, hogy +ott van-e, mikor koncert után a ruhatárból kivágtam magam. Mi +mindent el nem majmolok az emberektől! Mikor kutya jött szembe +velem faluhelyen, hallgatva sunyi fejjel, a lábam résen volt, hogy +rúgjon egyet azon a kutyán, ha meg akarná kapni a nadrágomat. +Hálókocsiban a másik urat, aki ismeretlenül vetkőzött előttem, úgy +néztem mint az őrültet és képzeltem mikor a sötétségben fölöttem +szuszogott, hogy fogom majd megfojtani, ha kitör a roham rajta s +nekem esik. Ha éjszaka haza sétáltam holdtalan magányban a fák +között, féltem a gyilkostól, aki leskelődik rám és most mingyárt +nekem ugrik. Kit gyanusítottam ilyenkor gyilkos szándékkal? Ki az, +ki az az ismeretlen fivérem, akiről föltettem, hogy ölni akar? +Emberre gondoltam, embertől féltem, emberből alakított gyilkost a +félelmem. Nem is egyetlenegyet vádoltam és sértettem, hiszen nem +tudom ki az, akitől féltem, úgy vehetem, hogy millió embert +gyaláztam meg akkor, igen, egész hím emberiséget. Emlékszem arra az +éjszakára, mikor a Margithídon megállottam a vizet nézni +hálóingében, a selyem holdfényben és a híd korlátjára könyököltem +és néztem lefelé. S emlékszem, hogy akkor egy másik alak is oda +volt könyökölve, jó messzire tőlem a híd korlátjára s őtet kezdtem +lesni, vajjon nem akarja megölni magát? Sohase láttam még a Dunába +ugrót; bizonyos, hogy kíváncsi voltam ilyen eseményre s nem +bizonyos, hogy azért figyeltem azt az alakot, hogy ha csakugyan a +vízbe akar ugrani, majd odarohanjak <span class="pagenum"><a name= +"Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> és visszatartsam. A hold +mind a kettőnknek tartotta a lámpát; észrevettem, hogy ő is éppen +úgy les engem, ahogy én őtet lesem. Én el voltam készülve az ő +halálára, én öngyilkosságot vártam, én evvel a várakozásommal azt +az alakot a hideg éjszakai halálba kergettem. Hiába radírozom ezt +az emléket, nem akar a helye tiszta lenni. Az az alak is akkor +sokáig sandított oda felém. De ő velem csak jót akarhatott. Úgy-e? +<span class="pagenum"><a name="Page_76" id= +"Page_76">-76-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>SOK MINDENRŐL HALLGATOK</h2> +</div> +<p>Például sohase mesélem el gyermekkori tolvajságaimat. Még +művészkompániában is úgy hallgattam gyermekkori lopásaim felől, +mintha úri társaságban ülnék, ahol ez nem téma s polgárnép közt és +grófnői szalónban ha eszembe jutott, hogy tolvajkodtam gyermek +kezemmel, zavarta szememet a pillanatnyi emlék és átszökött a +homlokomban a kis gondolat: jaj ha tudnák rólam, kikergetnének. +Bizony. Nincs rovancsolás és nincs bűnügyi vizsgálat azoknak a +bronzkrajcároknak és nikkel tíz- és húszfilléreseknek a dolgában, +amelyeket az apa zsebéből, a bugyellárisból kicsentem éjszaka, +mikor apa aludt. Nincs bíróság, amely tárgyalná a +kockacukor-affert, azokét a kockacukrokét, amelyeket a kis +kulcsokat megkaparintva s a szekrényt kinyitva, egyedül a szobában, +kimarkoltam a cukordobozból. A pogácsák, szőlőfürtök, barackok, +szilvaszemek és cseresznye meg ribizli, amelyeket ugyanezen mód +zsebeltem, ha mind egy rakáson volna együtt, kitenne egy piacot. +Igen, zár alól loptam süteményt meg a gyümölcsöt otthon, mert mama +zár alatt tartotta a gyerekek miatt, meg a cseléd miatt. Meg a jó +kenyér, az is zár alatt volt otthon, abból is sok-sok törvénytelen +karéjt vágtam, mikor hozzáfértem, tanuk nélkül. Hát a piacon +azoktól a nehéz kofáktól, akik a bódéjuk előtt a kis széken +elaludtak nyárban ebéd után, hát azoktól hányszor és mennyit +oroztam ügyes kis cimborákkal együtt, mosolyos fehér vajalmát, +világos új diót, nagy ragyás császárkörtét, aranyhajú, óriás, zöld +csövestengerit. Egyszer emlékszem egy ilyen szörnyeteg <span class= +"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> széles +kofa felébredt és a futók után, utánunk hajított egy életveszélyes +görögdinnyét; ha a fejem búbját találta volna, ottmaradtam volna a +piac kövezetén, attól a sötétzöld ágyúgolyóbistól. De nem jól +célzott az a kofa s mi megettük a lövedéket. Ugyanerre az időre +esnek a boltosoktól való lopások, amelyeket hol egy bizalmas +baráttal szövetkezve, hol egyedül gyakoroltam. A hordós fügéből, a +datolyából, a szentjánoskenyérből, a mogyoróból, nem tudhatom hány +szem az, milyen súly s mennyi érték az és mennyi édes, jó íz, +amennyit kezdő életemben a magam emberségéből élveztem. A boltban a +pult előtt székeken állott ez a sok minden úri üdvösség, meg +hordókban meg zsákokban. A bolt elé is ki szokták volt tenni +székekre a boltosok csalogatónak a mogyorós meg a +szentjánoskenyeres zsákokat. Emlékszem, hogy reszketni kezdett a +kezem a lopás után a zsebemben, mikor a zsákmányt szorongattam és +olyant képzeltem, hogy a szívem el van fehéredve, mert a félelmet +szenvedtem. Egy téli este sikerült egy rusznit is kiemelni a kis +hordóból, amelyben vízben szorultak a rusznik babérlevél és sok +bors között. Ezért a lopásért megfizettem nemcsak érzéssel, hanem +egyheti fekvéssel is, olyan beteg lettem a rusznitól. Azok a vékony +nádpálcák is úgylátszik mindörökre elintézés nélkül maradnak, +akiket a bolt előtt kihúztam a nádpálcakötegből, mikor nem ment el +senki ott a bolt előtt, se nem néztek ki a boltból. Azt a sok-sok +bronzot és nikkelt, akiket apától loptam, azokat cukorra, +édesgyökérre, mézesre, pezsgőporra, levonós képekre, spárgára, +márványgolyóra s gumipuskának való gumira költöttem, mert ezeket a +csemegéket és szórakozócikkeket eszem nélkül kívántam. Az is +színigazság, hogy az elemi iskolában az osztálytársaimtól levonós +képet, tiszta papírt, ezüstpapírt és palavesszőt lopkodtam a pad +alól, ha megláttam, hogy leesett még a padból tízpercben, mikor a +gyerekek az udvaron játszottak, csak szegénysorsú gyerekek tettek +úgy, <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= +"Page_78">-78-</a></span> mintha dolguk volna bent az osztályban, +mintha egyéb dolguk is volna bent, mint lopni. Elévültek ezek az +ügyek, igazán? Ezek mind csak gyermekségek, igen? Rosszat, rosszat +érzek belső részemben annak az emlékére, hogy apának a zsebéből a +bronzokat meg a nikkeleket kiszedtem, mert apa mikor levette a +kalapot a fejéről, akkor se volt hajadonfőtt, mert a gond a haján +maradt apának, egyszer azt hallottam tőle, hogy úgy nyomja a gond, +mintha ólomcilinder volna a fejében. Azért se tudok megbocsátani +magamnak, hogy a kockacukorhoz, a pogácsához, a gyümölcshöz meg a +kenyérhez nyúltam engedelem nélkül otthon, mert a testvéreimet meg +a cselédet megrövidítettem. Azoknak a kofáknak és boltosoknak, +akiktől lopkodtam, azoknak viszont megbocsátok, mert gyönge vagyok, +mert megbocsátásra mindig esendő vagyok, mert nem tudok magamból +bírót csinálni. Ó igen, az úgy is van, hogy azok a kofák, meg azok +a boltosok, akiknél lopkodtam, azok nem tudták mit cselekszenek. +<span class="pagenum"><a name="Page_79" id= +"Page_79">-79-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>AZT OLVASTAM SHAKESPEARE-NÉL, HOGY NINCS OLYAN KOLDUS, AKINEK +VALAMI FÖLÖSLEGE NE VOLNA</h2> +</div> +<p>Két lábam van, mikor vannak, akiknek egy lábbal kell beérni, de +mennyien vannak! egy egész monopod emberiség ugrándoz a földön. Sőt +olyanok is élnek, emberek, akiknek egy lábuk sincsen, ezek törpe +kocsikon gurítják magukat a járdán előre, mintha csak játszó +gyermekek volnának a komoly felnőttek közt. És a falnál ülnek az +ilyenek egész nap a járdán, két bevarrt csonkjukra sokszor majdnem +ráléptem már. Ezek gyufát árulnak, vagy csak a csupasz tenyerüket +árulják, mert koldusok.</p> +<p>Két szemem van, mikor van aki félszemmel él, sőt vannak akik egy +szemükön se látnak, mert vakok. Próbáltam éjjel sötét szobában a +szemem mereszteni, hogy látok-e valamit. Nem láttam csak saját rém +képzeleteimet. Próbáltam kertben reggel sétálni behúnyt szemmel, +hogy tudnék-e egyenesen menni, ha vak volnék. Három lépés mulva azt +hittem, hogy fának megyek neki az orrommal és gyáván kinyitottam a +szememet. Éreztem lehúnyt szemhéjamon a napsütés sáfrányszínű +tüzét: jaj ha így kéne maradnom, ha most megvakulnék és nem látnám +többé szerelmemet, a világot! A vakok egész nap és egész éjjel +vakok, holnap is, holnapután is, örök életükben. Igen, az is bűnöm, +hogy megvan a két kezem, mert az sincs meg mindenkinek. Az is +bűnöm, hogy fiatal vagyok az öregek szemében. Az is bűnöm, hogy +élek, mikor <span class="pagenum"><a name="Page_80" id= +"Page_80">-80-</a></span> folyton halnak mellőlem az emberek a +világon. Az is bűnöm, hogy nincs púpom, mikor vannak púposok is a +világon. Az is bűnöm, hogy a fogaim megvannak, mikor más +szegényeknek elharvadtak a fogaik. Az is bűnöm, az a szokásom, hogy +fájdalmaimat leírom, mikor mások, akiknek ugyancsak fáj a szívök, +nem szokták írással hűsíteni szívüket, mert nem mernek, mert azt +hiszik, hogy nekik nincs arra való tehetségük. <span class= +"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>FÁJ</h2> +</div> +<p>Talán az is vétek volt, hogy annyit néztem a felhőket. Mikor +annyi kötelező emberarc van idelent! Mikor felszegtem a fejem az +uccán menet, felhőt szíva szemeimmel, akkor mindig ember ment el +mellettem gonddal, sérelemmel, élettel, halállal. Elmulasztottam +őtet meglátni, kit először és utoljára láttam volna itt a földön. +<span class="pagenum"><a name="Page_82" id= +"Page_82">-82-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ÉN VAGYOK AZ OKA</h2> +</div> +<p>Én vagyok az oka a szomorúságnak. Ami szomorúság öt világon van, +azt mind én füstöltem. Ami szomorúság születésem előtt volt a +világon, azt is mind én nyujtottam. Én még nem érkeztem meg, +szomorúságom megelőzött, mint az esőt a borulat. Én vagyok itt az +oka a szomorúságnak. Az én szememből jött a sötétség. Én találtam +fel. Én miattam van a halál. Ha nem élnék, nem kellene senkinek +meghalni. Soha, de soha meg nem halt volna senki, ha én meg nem +születek. Én megharaptam valaha a földet, azóta vérzik a föld. Én +vezettem ide a sírást egy sárga óceánból. A sóhaj húrját én húztam +a szívtől az ajkig, én kötöttem azt a húrt minden hangszerre. Én +leheltem az őszt, az én betegségemet kapták meg a virágok és a +falevelek: megbánják színüket, elfelejtik örömüket, lehajtják +fejüket, zilálják magukat, hervadnak, elhullanak. Engem emlegetnek +a varjak, igen, hogy én vagyok az oka mindennek. Én tőlem fél a +szél, én előlem akarnak a fák elfutni, én tőlem menekül a hold, én +miattam reszketnek a csillagok. <span class="pagenum"><a name= +"Page_83" id="Page_83">-83-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>TÁMADÁS FÉNYES NAPPAL</h2> +</div> +<p>A járdán megyek, előttem megy egy úr, esetleg egy dáma, +vigyázatlanul három lépés mulva mellette vagyok, mintha hozzá +tartoznám. Zavarba jövök, meg kell gyorsítanom a lépést, vagy ő +gyorsítja az ő lépését. Próbáltam már kóstoltatni az ellenféllel, +hogy csak menjünk így egymás mellett némán, egy vonalban. Mi lenne, +ha így mennénk és nem bántaná egyik a másikat, talán szólhatnánk is +végre egy jó szót egymáshoz. Hogy van? hova megy? kicsoda kegyed? – +és avval örökre elválhatnánk. Dehát éreztem micsoda idegesítő +dolog, amit avval a gyanútlan sétálóval teszek. Úgy sandítottak rám +ijedten, mint az aszfaltbetyárra, vagy mint a gyilkosra, vagy mint +az őrültre. Aztán előbbre mentem vagy hátrább maradtam. +<span class="pagenum"><a name="Page_84" id= +"Page_84">-84-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A KÖLTEMÉNYEK</h2> +</div> +<p>A sántáknál, csak a sántáknál mennyi adóssága van a szívemnek. A +sánták úgy sétálnak előttem, mint a versek. Az ő lábaik verslábak. +Egy sánta jambust lép, a másik sántának a járása trocheus, megint +másik sánta, az akinek mindig olyan virgonc módra koppan a botja a +járdán, az anapestussal lengedezik előttem tova. Látok, hallok +fáradt spondeust lépőt és veszélyes dactylust ugrókat, akik mindig +majd orra buknak. Én csak papíron tettem ezeket a lépéseket, mikor +verset írtam; odakint az uccán profán módon járok, prózában. A +sánták mint költemények vonulnak el a szemem előtt; kórházi +románcok ők, koldusénekek ők és a nyomor balladái, a bágyadtság +szonettjei, az unalom rondeau-i, a sérelem madrigáljai, +hosszadalmas gyötrelem stanzái, a kétségbeesés zsoltárjai. Ezek a +költemények mind elmennek előttem az életben és ők mind egy +anthológiában gyűlnek össze, ott találkoznak: a halál +anthológiájában. Ott feküsznek le egy-egy lapra s a margóra +kétfelől leteszik maguk mellé nehéz mankóikat. Az én tintás verseim +nem igazak. Az én verseim fölöslegesek. Nekem nem is lett volna +szabad verset írni. <span class="pagenum"><a name="Page_85" id= +"Page_85">-85-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>BŰNÖS TUDATLANSÁG</h2> +</div> +<p>Nem tudok semmit. Nem tudom mennyi az eső, csak azt látom, hogy +esik és csak annyit tudok rá mondani: sűrű eső vagy nagy eső, vagy +hogy: csepeg az eső, vagy hogy: már eláll az eső. Nem tudom azt +hány csepp az eső, vagy hány szál az. Nem látom. Nem tudom +megolvasni. Minden cseppjét vagy szálát tudomásul kell vennem, +minden cseppjével, szálával el kell valahol számolnom. Az eső +kötelez engem, mert itt vagyok és látom! Mindennek tanujának kell +lennem, minden életnek. Minden rám hivatkozik, minden produkálja +magát előttem, minden várja, hogy kihirdessem, hogy bizonyítsam, +hogy megünnepeljem. Nem látom át az esőt, nem tudom megolvasni. Vak +vagyok. Nem tudom, hány levele van a júniusnak. Még annyit se +tudok, hány levele van egyetlen egy ákácfának. Próbát tettem egy +levélnyéllel, megolvastam egyiken tizenhét, másikon tizenkilenc, +harmadikon huszonegy levelet. De egy egész lombot már nem tudok +megszámolni. A képtelenség bűntudatát szenvedem. Nem tudom mi baja +volt annak a magányos levélnek, amelyik május világos napján +leesett már a fáról. Ha három lépésnyire tőlem esett le a nyers fű +közé, nem is hallottam meg annak a levélnek utolsó sóhaját és +testecskéjének zuhanását, pedig ennek hangja volt. Süket vagyok. +Nem hallom a tó gyűrűzését. Nem hallom azt a robbanást, mikor a +rózsabimbó felrobban és rózsa lesz. Nem hallom a veréb kék bőrének +didergését és nem hallom, mikor fáztában a tollazatát felborzolja, +tollainak zörejét. Nem hallom a másik asztalnál ülő embernek a +lélekzését. <span class="pagenum"><a name="Page_86" id= +"Page_86">-86-</a></span> Nem hallom a mellettem elmenőnek a szíve +verését. Még azt se hallom. Nem tudom mennyi a harmat. Azt se tudom +mennyi a kavics. Meg hogy mennyi a csiga, a kagyló, a homok. Nem +tudom milyen magas az öröm és nem tudom milyen súlyos a fájdalom. +Megmérték a tengerek vizét súly szerint, melyik tenger vizének +literje milyen nehéz. Megmérték az anyatejet és a vért, milyen +súlyuk van. Én nem tudom a könnynek milyen súlya van. Nem tudom +hány kilométer egy-egy sóhaj, nem tudom hány métermázsa egy-egy +lépés, egy-egy lélekzet, egy-egy pillanat. <span class= +"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ÉN</h2> +</div> +<p>Ezt a szót hogy: én, ezt réges-régen nem jól esik kiejtenem.</p> +<p>Ha meghallom hangomon az én szavát, olyan az nekem, mintha +szívembe szóló csengő gombját nyomtam volna meg, az a csengő +fellármázza sötét szívemet, azt a ketrecet, ahol a tigrisek +alszanak.</p> +<p>Ez a szó, ez az én szó, ez olyan mint a nyíl, amely a másik +ember mellének repül. Az én vívótőr a szemben álló ellen. Az én +szava ráfogás, tájékozatlanság, majomság. Hátrafordulok: hol az az +én? nem látom. Kinek a nevében mondom azt, hogy: én? Ki az az én? +Mit akar? A halál nem visszhangozza a szavamat, mikor azt szólom: +én. Ez a legárvább hang, ez a legbetegebb szó a nyelvemen. Ez az én +olyan mikor a számon kiszabadul, mint ha egy láng akarna az óceánon +átúszni, vagy mint ha egy hópehely akarna a Szahara felett +végigrepülni. Nem szabad evvel a szóval élnem. Ki akarom lápiszolni +a nyelvemből. Milyen nehéz szabadulni tőle. Minden nap azon csípem +magam, hogy megint kimondtam. A telefonból azt kérdik: te vagy ott? +és kiugrik a számon: én. Hogy irtsam ki? Csak a génie hiányán +múlik, hogy az emberi beszédből nem tudom száműzni, hogy nem tudok +feltalálni más jelzést az én helyébe s hogy nem tudom +szükségtelenné tenni. A magam részéről mindenesetre elkerülöm az én +szó kiejtését, ezt összeesküdtem magammal. És mindig elbukom, +mindennap legalább egyszer.</p> +<p>Az unalom grimásza panaszkodik arcomon, felhúzom a fejem, ideges +vagyok, útálatos vagyok, úgy húzom fel a fejem a galléromból, ó ha +el tudna szakadni s a felhők közé bújhatna! <span class= +"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>SZEMEIM ÉS SZEMTELENSÉGEM</h2> +</div> +<p>A két szememmel sokat vétkeztem. Vettem észre, hogy idegeneknek, +akik nem ismernek, azoknak beleakad a nézésük a két szemembe, mint +két göröngybe beleakad a síma útja a cipőknek. Éreztem, hogy két +nehéz meleg szív a két szemem. Sokszor rátettem nehéz szemeimet +buta fejű urakra, mikor az étteremben ártatlanul táplálják magukat. +Társaságban udvarló s mesélő urak s más nőket csúfoló nők szemébe +bevezettem a nézésemet és azoknak a szemei megrebbentek és +hangjukon éreztem, hogy kényelmetlen pillanataik vannak. A két +szemem két rendőr, úgy képzeltem. A két szemem a halál színházi +látcsöve, úgy sejtettem. Úgy néztem az emberekre s nekik ezt el +kellett szenvedni. Sokat kellemetlenkedtem. Sokszor nem is +szántszándékkal tettem rosszat a szememmel, csak szórakozottságból +néztem meg valaki ismeretlent e két kémmel, e két gyóntatóval, e +két ellenséggel, két szememmel. Magamnak is kényelmetlenek voltak a +szemeim. Nem is az enyém ez a két szem. Úgy kell visszatartanom +néha két szememet, ahogy visszatartanak két lovat, akik vágtatni +akarnak. És rövidítenem kell és hűtenem, homályosítanom és +kifényesítenem nézésemet. Úgy kell tartanom vigyázva két szememet, +mint a pincér a poharakat tartja, hogy ki ne ömöljön belőlük a +tekintetem. Sokszor azt érzem, hogy akkor is be van a két szemem +csukva, mikor nyitva van. Két ablak a két szemem, amely be van +zárva s én a szobában ülök idebenn. Ha nyitva felejtem az ablakokat +és azok, akiket megnézek, szenvednek, akkor nem én néztem +<span class="pagenum"><a name="Page_89" id= +"Page_89">-89-</a></span> rájuk, nem én bántottam őket. Én nem +tehetek szemeimről. Az élet és a halál laknak bennem, vadházasok. +Azok néznek ki a szemeimből. A világ okádik szemeimből azokra, akik +a maguk gyönyörűségeiről gondolkoznak a szemem előtt. Saját maguk +pirítanak magukra, akik a szemembe találnak pillantani, mikor ott +vagyok, ahol ők hazudnak. Az emberé a két szemem, nem az enyém. +Sokat vétettem velük. Felhasználtam őket vizslák gyanánt, a +csókvadászaton. Felhasználtam őket ostobák és naív hiúk +csúfolására. Felhasználtam őket illetlen kíváncsiságra, kegyetlen +tréfákra. Megtettem, hogy koros dámákhoz küldtem követségbe +szemeimet és azok kialudt szemeit megpislogtattam és észrevettem, +hogy békabőrük kimelegszik és ujjaik galvanizálva balettet kezdenek +és nyelvük megmossa poros ajkaikat. Aztán ott hagytam őket +megihletett ábrándjukkal. Csunyaság volt tőlem amit tettem, így +suttyomban, a magam mulatságára. Szánom-bánom. Igen, majd be is +zárom a két szememet, ezt a két elvetemült csavargót. <span class= +"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>HOGY SZOMORÚ VAGYOK</h2> +</div> +<p>Talán az nem bűn, hogy szomorú vagyok? Az bűn az élettel +szemben, úgy mint a jókedvem bűn az emberek ellen és a néma állatok +ellen és a temetetlen Hold ellen. Szomorúságra támasztott homlokom, +hosszas könyökölésem, makacs gondolkozásom, ablakon való +kibámulásom, a díványon hanyatt fekve a szoba mennyezetén +folytatott tanulmányaim, írásom, olvasásom és lemondásaim és a +belső részemben dühöngő uccai harcok, mindezek bűnök az élettel +szemben. Az élet a legvilágosabb, a legmelegebb és a legszellősebb +és a legízesebb és a legcsodálatosabb és a legszebb. Az élet +virágos és rozsos földbirtok, az élet őzes park, az élet hattyús +halastó. Az élet barbár királynő, őfelsége nem tart udvari +poétákat, legfeljebb csak táncosokat. A csend mohón lesi a +futballisták ordításait, a víz az evezősök alá feküdt, a nap az +uszodában a napfürdőzőket csókolja vállon, az erdő dalt és kacagást +követel. Az élet nem nézi, hogy gyilkosok-e azok, akik mulatni +mennek, az élet nem bánja ha csalók és rablók úsznak autóikon a +kedveseikkel a tavasz délelőttje felé. A táj, a kép, az ittasság, +az egészség, a csodálat minden fizikumnak rendelkezésére áll. Az +élet nem finnyás, nem törődik avval amivel én törődöm: az élet maga +él az olyanokban, akik az életet űzik. Az élet élni akar, esze +ágában nincs lemondani az életről. A hadiak kisasszonyai lovagolni +tanulnak és a szél kipirosítja az arcukat. A legbutább és +legkövérebb igazgató úr sétál át május délután <span class= +"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> a hídon és +az égben senki nem lesz rosszul tőle, az ég a legszebb felhőit +teszi ki s mosolyog, mint a főváros, mikor királyi vendég kocsizik +végig az uccán. Az élet kéjenc nőstény, a bőrünket kedveli, nem a +szívünket. Az élet duzzog, mert elhanyagolom őt. Az élet bosszút +áll rajtam, mert megsértettem. A nap olyan hahotával csap rám, mert +nem tudok vele farkasszemet nézni, mert meggyengült a szemem, mert +sírtam. <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= +"Page_92">-92-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>HOLD</h2> +</div> +<p>Bocsásson meg nekem a hold: nem látom ott, ahol a legszebb, +hallottam, hogy India fölött mutatja magát legszebbnek, India nyári +éjein. Ha a holdnak bókot adok itt, Indiában kineveti bókom. +Bocsásson meg Ázsia s Ausztrália s Afrika, mert még nem látogattam +meg őket. Bocsássanak meg azok az ott élő fahéj, narancs, ében és +téglaszín nők és férfiak, akik nincsenek a szemem előtt. Ők úgy +vehetik, hogy én nem is törődöm velük, hogy én rájuk se gondolok +sohase, pedig ez nem igaz. Bocsásson meg minden napfölkelte, meg +minden havazás, meg minden tócsa, melynek szemtanuja nem voltam. +Bocsásson meg minden operaház és minden cirkusz és minden +Café-Chantant minden este, melynek előadásain nem ülök ott a +nézőtéren. Bocsásson meg minden tanya, minden falu, minden város, +minden sziget, minden ország, amelyet nem láttam. Bocsásson meg +minden felhő, melyet elmulasztottam. Bocsásson meg minden +közönséges haldokló, hogy végső pillanatában nem csempészem oda a +szájára meleg csókomat, hogy attól ne vegye észre a halál hideg +ajkait. Bocsássanak meg a tolókocsiban levegőző vén betegek, akik +látják, hogy az iskolásfiúk versenyt futnak a járdán. Bocsásson meg +az a begombolt szájú sétáló, ki leengedi fejét és nem panaszkodik +az uccán senkinek és azt hiszi nem tudom, hogy ő szenved. Bocsásson +meg minden olyan, aki valakinek panaszkodik, szobában, melynek +ajtaja be van húzva s ágybanfekvő társának panaszkodik, bocsásson +meg hogy én azt nem hallom és nem tudok néki felelni. Bocsássanak +meg a gazdagsorsúak, <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= +"Page_93">-93-</a></span> amért nem tudom őket a gazdagságból +kigyógyítani. Bocsássanak meg a szegénysorsúak, amért nem tudom +őket a szegénységből kiváltani. Bocsásson meg minden rosszlábú +szabósegéd, amért nem tudom azt a hibás lábát megvarrni s +kivasalni. Bocsásson meg minden süket, aki szalutálva hallgatja a +másik embert, bocsásson meg minden golyvásnyakú, ki vattával és +gézzel köti a nyakát. Bocsásson meg minden hallgatva gondolkozó +vérbajos. Bocsásson meg minden hűdöttkezű, minden sömörös és minden +égéses bőrű, minden sárgaságos testű, minden maláriás, minden +basedowos szemű, minden gümősorrú, minden neuralgiás arcú, minden +pattanásos és minden elgázolt orrú, minden félrevarrtszájú, minden +himlőhelyes, minden ijesztő szokatlanképű, kiket csunyáknak +említenek, bocsásson meg minden görbelábú, minden dombhátú, minden +félvállas, minden csorbaszájú s minden aranyfogú, minden +rekedthangú, minden kopasz, minden parókás és minden cvikkeres és +minden vöröshajú, minden bajuszos és szőröslábú nő, minden +felkötött karú munkás és minden megfeketedett körmű paraszt és +minden leesett körmű s minden hiányzóujjú s minden hályogostenyerű. +Minden dagadt bokájú nő s minden nagymellű és minden kövér testű. +Bocsássanak meg, amiért nem tudom őket kicserélni, amért nem tudom +őket beváltani, amért nem tudom őket renoválni, kifőzni, +megigazítani, amért nem vagyok gazdája olyan Institut de +Beauté-nak, ahol mindenkit, de mindenkit kiszépíthetnék. +Bocsássanak meg, akik most eszembe nem jutottak és akiknek valami +hiányuk és bajuk van. Bocsássanak meg, akiket nem látok, akikre nem +szoktam gondolni, akiknek a sóhaját göndörítve mint szerelmes +hajszálat nem hordom a tárcámban. <span class="pagenum"><a name= +"Page_94" id="Page_94">-94-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>LÁTOM</h2> +</div> +<p>Mint a füst, amit cigarettemmel csaptam, úgy reked a tiszta +levegőben bűneim füstje. Hiába legyezem, nem megy el ez a füst, itt +sötétlik és itt fog maradni utánam. Soha nem szippanthatom vissza +gégémbe szavaimat, amelyekkel élő embereket megsértettem. Ami +rosszat szóltam valaki felől, az mind itt marad utánam az ég alatt, +nem fogdoshatom össze mint a legyeket, azokat a fekete szavakat és +nem vihetem magammal halálomba. Mindig, ahányszor kinevettem +valakit, a szívemet megkopogtatta valaki hátulról és én nyitott +számmal és nyitott szememmel utána bámultam eleresztett szavaimnak. +És azt éreztem, hogy nem volna szabad az emberek közt tartózkodnom, +mert rám ragadnak szokásaik. De még mindig összeragadok velük és +mindig és mindig rajtacsípem magam, hogy olyan vagyok, mint azok, +akiktől émelyedve unatkozom. <span class="pagenum"><a name= +"Page_95" id="Page_95">-95-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>KISÉRTETEK</h2> +</div> +<p>Ma láttam a Margitsziget sétányán egy törpét, aki púpos és sánta +volt, egy pici kis soványat, vörös is volt egyúttal és beteg színe +volt. Cvikker volt az orrán, még az is! És a cvikkernek zsinórja +volt, felmászott az a fülére. És még ünnepnap is van ma, azt se +tudom micsoda ünnep. Mikor ezt az embert megláttam, abban a +pillanatban olyan rosszul lettem, hogy nem tudtam tovább menni, +odadültem egy fának és ott pihentem. A fejemben hátul és a +mellemben balfelől és a hasamban és a lábam szárában éreztem +rosszul magam. Aztán megkönnyebbültem és tovább sétáltam. Hogy mert +elmúlni ez a rosszullét, mikor az a púpos, sánta törpe tovább is +olyan, amilyen? Egyszer a járdán elment mellettem egy sovány sápadt +férfi, fáradt öltözetben, csend volt és azt hallottam, hogy annak a +férfinak a szájából sípol valaki. Nyitva volt a szája. Nem is +sípolás volt az, hanem furulyázás, olyan módon hallatszott. +Alattomos, sziszegő, sértő hang volt. Úgy hatott, mintha gégéjében +egy soffőr ülne s a szembejövőket rémes kis sípszavával ijesztgetné +a jármű elől. Láttam egy hadikórházban egy élő testet az ágyon +felültetve, annak a testnek se lába, se keze nem volt egy sem, de a +feje megvolt! És a fején az egyik szeme ki volt folyva s a szeme +alatt az arca bőre össze volt égve, piros és kék és ólomszínű volt. +Láttam Belgrád városszéli koldusasszonyait a sárban ülni, mikor az +úgynevezett győztes csapatok bevonultak, azok a vén asszonyok +<span class="pagenum"><a name="Page_96" id= +"Page_96">-96-</a></span> úgy tettek mintha sírnának és meztelen, +csonka lábszáraikat nézegették és emelgették meztelen csonka +karjukat. Láttam magyar vásárokon is a porban ülni és +csúszni-mászni ilyen csonkakarú s csonkalábú koldusaggastyánokat és +koldusmatrónákat, mindig zsoltárt énekeltek és a fejüket +hintáltatták jobbra-balra, mint az ázsiai kígyóbűvölők. +<span class="pagenum"><a name="Page_97" id= +"Page_97">-97-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MIT TETTEM</h2> +</div> +<p>Igenis, csak azért élnek a szenvedők, a legyőzöttek, a +szerencsétlenüljártak, az éhesek és ágytalanok és kicsapottak és +üldözöttek mind, csak azért, hogy én szenvedjek miattuk. Nem tudják +mért kell egyetlen ünnepélyes ittlétüket feketén és véresen és +elhűlve s vacogó végtagokkal eltölteniök, borzasztóan sírva, mint a +rosszat álmodó gyermekek. Nem tudják! Nem is sejtik, hogy az én +kedvemért szenvednek! Vakon, elaltatott homlokkal, emléktelenül +bámulnak a néma tavaszba, azt hiszik, hogy semmi értelme és semmi +célja nincs annak, hogy a világon ilyen szenvedést szivattyúztak az +ő bőrük alá. Jaj, nem bírom ki titkomat, nem tudok tovább bújkálni, +bevarrt számon felszakad a varrás, kiüvöltöm! Ha tudnátok! Az én +szívemért van ez mind, az én szívemnek kellett nőni mint a +milliónak a zsebben, az én szívemnek kellett hízni mint a hónak a +mezőn, az én szívemnek kellett főni mint a festéknek, az én +szívemnek kellett melegedni mint a szőlőnek, az én szívemnek +kellett rohanni mint a mozdonynak, az én szívemnek kellett +világosodni mint az üvegnek, az én szívemnek kellett kinyílni mint +a rózsának. Én csináltam az emberek szenvedését, nekem kell az +lámpának, fűtésnek, sínnek, látcsőnek, pálinkának! Én kértem, én +okoztam, én kevertem az emberek szenvedését, én tettem, én, én, én! +A homlokomra verek, megmarkolom a szívem, a szemem megáll és +levegőm meg akar fulladni. Mit tettem. Ki szeretnék ugrani az ég +kék ablakán, a semmi határán túlra, menekülnöm kell. Leugrom az +emeletről arccal a földbe! ez a fájdalom levisz magával a föld +tüzébe, odalent eléghetek. <span class="pagenum"><a name="Page_98" +id="Page_98">-98-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>SAJNÁLOM</h2> +</div> +<p>Hányszor, hányszor láttam magánzó férfit meg nőt ülni a városok +ligeteiben a padon, az alkonyatra bízva, szegényt, szomorút, +gondolkozót, beteget, kérdezetlent. Hallgatnom súlyos volt és +lépnem kínos, míg elmentem az ilyen elhagyatott személy előtt. +Éreztem, hogy itt most valamit mulasztok. Soha meg nem szólítottam, +soha mellé nem ültem, meg nem kérdeztem nevét és szívét. Nézett +volna detektívnek, zsebtolvajnak, tolakodó hímnek, kémnek, mindegy, +elutasított volna, megsértett volna, mindegy. Szememet, hangomat +oda kellett volna kínálni néki, egy percemet a zsebébe kellett +volna tennem. Hátha én vagyok az ilyenek titkárjaul kiszemelve, +hátha engem szenteltek föl valaha gyóntatójukul, hátha én vagyok +kiküldve fogadásukra, hátha én vagyok az ő kérdésük, az ő jajuk, az +ő nyögésük fölvevő állomása? Hátha éppen engem vártak az ilyenek, +ott egyesegyedül a padon? <span class="pagenum"><a name="Page_99" +id="Page_99">-99-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>CSAK ÉN, CSAK ÉN, CSAK</h2> +</div> +<p>Mikor boldogtalankodtam, úgy éreztem, úgy hittem, hogy senki +ezen a világon nem boldogtalan, csak én egyedül, más mindenki +boldog. Ha alkonyatkor a magány a hajamra teszi tenyerét, úgy +érzem, mintha csak én volnék magamra hagyatva a földön, más +mindenki választott kedvesével sétál az álmosodó alléeban. Ha a +halál betör az eszembe, azt képzelem, hogy senki másnak nem kell +meghalni, csak nekem. Azt is szoktam képzelni, hogy nincs több +úgynevezett költő sehol a világon, én vagyok az egyetlen és nekem +kell mindent, de mindent fölénekelni. És aztán nagyon sokszor van +rajtam az a képzelet, hogy senki más emberalak nem élő lény, csak +magam egyesegyedül élek itt az ég alatt, ez a többi mind csak +viasz, esztergályos figura, fénykép, emlék, fantazma, álom. +Megesik, hogy mikor beszél valaki hozzám, holtrészeg csodálkozásba +esem, hogy hogy van az, hogy ez beszél s nem figyelem a beszédét, +nézegetem a képét és fordítva képzelem, állával fölfelé s csak +ámulva hallgatom a hangját, végtelen távolról, félig-meddig +eszméletlenül. Némely pillanatban az a sejtelem, hogy hátha ez is +él, úgy mint én, az sötét irtózatot fest elébem az égre s +felelősség villámlik rám némán messziről. <span class= +"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MOST IS SÓHAJTOTTAM</h2> +</div> +<p>Únom, röstelem sóhajaimat. Émelyedem sóhajaimtól, kiköpném őket, +ha tudnám, vagy kitépném a gégémből, ha ott volna a gyökerük. +Kéjencség az én sóhajtozásom, jól esik nekem, mint Egyiptom +cigarettjének a füstje. Hárfám a sóhajtozás, azon az én nótáimat +rezgetem. Hiúság az én sóhajtozásom, az én senki mást nem sértő +sérelmeim, az én érzékenységem, az én majom igényeim, az én +hivatlan ábrándjaim rántják ki az én sóhajaimat, mint az ő +kardjaikat. Meddők az én sóhajaim, semmi nem látszik a levegőben +sóhajom után, semmi láng, semmi szín, semmi, a levegő üres az én +sóhajom után is. Haszontalan az én sóhajtozásom, senkinek a világon +abból semmi haszna nincsen. Ha selyem pántlika volna a sóhajom, azt +szétoszthatnám a szolgáló leányok közt, hajukba fonhatnák. Ez csak +képzelet. De a sóhajaim melegségével, avval bizony szolgálhatnék +másoknak. Egy-egy sóhajommal télben megmelegíthetném az ujságárus +kis leány kezét. <span class="pagenum"><a name="Page_101" id= +"Page_101">-101-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ÉN MEGCSALOM SZEGÉNYEKET</h2> +</div> +<p>Azok a szabad leányok, akik a járdán állanak éjszaka, mint az +uccai lámpák és akik ott sétálnak, úgy mint a dépô-t őrző katonák, +mint a büntetésből kicsukottak, mint a gondolkozó őrültek, azok a +szerelmes leányok engem is megszólítanak. Azt mondják nekem: gyere +velem, boldogságom. Meg azt mondják: hova siet, szép fiú. Meg azt +mondják: jöjjön haza, édes. Meg azt mondják: te vagy a zsánerem! +Meg azt mondják: magát vártam, egyetlenem. Meg azt mondják: álljon +meg, szívem, mondok valamit. Ha meg is állok ott avval a leánynyal, +míg egy cigarettet ajánlok neki, addig is zavarban vagyok, hátha +erre talál suhanni egy ismerős dáma kivilágított autoban és meglát! +De nem igen állok meg cigarettre sem, elhanyagolom, elfelejtem. Úgy +megyek tovább makacsul, mint néma ellenség. Bókjaikat elveszem, nem +köszönöm meg, nem adok semmit bókjaikért, hozzám való +hajlandóságukért s az emberhang fáradságáért és kalóriájáért, amit +rám kiadtak. Sokszor majd elnevetem magam bohóc képükön és +kalapjukon, sokszor meg olyan nehéz borzalmat érzek előttük +elmentemben, mint egy gyermek. Mintha nem tudnám, hogy ők is éppen +ilyen ártatlan gyermekek, mint én, akik gyanútlanul ébredtek föl az +életre s nem tehetnek magukról. És olyan büszkének mutatom magam, +mintha soha se lettem volna ilyen leánynyal. A szívem mindig +megbüntet, mikor ellépek előttük, elkezd fájni azokért a +leányokért. És az eszem nem akarja megérteni, miért, mi jogon, +miféle szégyenérzetből és kényelemből nem köszönök vissza nekik és +nem adom vissza <span class="pagenum"><a name="Page_102" id= +"Page_102">-102-</a></span> bókjaikat szalaggal megkötve s +parfőnözve? És aztán látom a mulasztásomat és a vétkemet a +szerelmes leányokkal szemben, akik az én kedvemért állanak ki a +holt éjszakába, hogy nekem is legyen valakim, mert hátha senkim +sincsen? Ők, mint a mentők, megjelennek az uccán, ők a szerelemből +kifelejtett hímek jó tündérei. Ők az ügyetlennel, a gyávával, a +szegénynyel, a kiselejtezett rúttal, a nyomorékkal, a beteggel, a +vénnel és a részeggel is lefeküsznek és szelíden behúnyják a +szemüket, mint aki meghal. Ők mézükért nem várnak se virágot, se +hűséget, se színészetet, ők elhitetik, hogy azért csak pénz jár +nekik. Ők úgy tesznek, mintha megértenék a világot, mintha hinnének +a világnak. Ők nem adnak és nem kérnek nevet, mintha tudnák azt, +hogy mindenki névtelen halott ezen a földön.</p> +<p>Én tudom, hogy ők milyen szerencsétlenek, mikor a vendéget +bekísérik a kapun. Ők ezt nem tudják, ők akkor tudják hogy +szerencsétlenek, mikor a vendég nem jön, mikor a szobabér és a +vacsora és a kávé elmarad. Én tudom, hogy én az ő reményük vagyok +és tudom, hogy én vagyok az oka köhögésüknek téli reggel. Tudom, +hogy mikor szerelemben csónakázom, mikor kalandban bújkálok és +mikor aszkézisben izzom, akkor őket csalom meg és őket rövidítem +meg. Nekem nagyon fáj a szívem a leányokért, igen, de nem adom oda +nékik fájó szívemet, hogy ezüstszínű kályhájuk tetején kisüssék +pecsenyének.</p> +<p>Én arra a bűnömre is emlékszem, hogy diák estéimen a leányokban +szívtelen bestiákat láttam, mert nem volt pénzem és ők nem engedik +be a fiúkat pénz nélkül. Viszont, akik mégis beengedtek hitelbe és +potyára, azoknak a leányoknak a hangját elfelejtettem hűtlenül. +<span class="pagenum"><a name="Page_103" id= +"Page_103">-103-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>CSAK ÁMULOK, CSAK BÁMULOK</h2> +</div> +<p>Nem tudják az uccán, hogy ki vagyok én. Úgy csodálkozom! Ha +elmegyek a kávéházi terrasz előtt, fel kéne annak a népségnek +állani, engem üdvözölni halk himnusszal. A járdán el kéne hallgatni +a beszélgetőknek, ha szembe jövök, nem? A parlamentben a vitát fel +kellene függeszteni, ha véletlenül bemegyek: én szólaljak meg! +Érthetetlen előttem, hogy nem hívnak meg az udvari ünnepélyekre, +hogy azok lezajlanak nélkülem, hisz nem érvényes az az ünnepély, +hisz nem vagyok ott! Nem tudom felfogni, hogy maradhatott ki ma is +a Timesban a Court Circular rovatból az, hogy én most hol +tartózkodom és hova fogok utazni. A virgonc fox-trot zenének el +kellene szakadni a táncteremben, ha belépek, hátha én most +szomorúságot rendelek? A temetőben, ha bekukkantok oda egy +temetésre, fel kell szippantani a sírást, hátha véletlenül +vidámságot kérek? Hogy lehet az, hogy nem minden nő engem szeret? +Lépten-nyomon látok szép leányokat fiúkkal suttogni s szép +asszonyokat férjük és szeretőjük közt jóllakottan sétálni, mintha +én itt se volnék a világon! Talán nem látnak? Vakok? Hogy hogy nem +bolondultak még meg mind értem? A földön kéne nékik úszni felém, +mint a tenger színén a heringeknek, végtelen sűrűn! Az égig kéne +lángolni a boldogtalan nők jajgatásának, akik kimaradtak +karjaimból. Hogy mernek ilyen ostobaságokat beszélni az ostobák a +világon, azt hiszik, süket vagyok? Hogy mernek olyan vakítóan +kacagni s hogy mernek olyan hangos brilliáns gyűrűket a kisujjukon +tartani, hogy mernek olyan töltött hasakat <span class= +"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> és +olyan búvársisak fejeket hordani, hát megkérdeztek engem, hogy +megfelel-e az az én ízlésemnek? Hogy mernek nevet nyomtattatni +névjegyükre, hát mi az a név ott, ki az? mi az? értem én azt? +kérdeztem én azt? Hogy merészkednek hangosan véleményt mondani, +hogy mernek ilyesmiket kiereszteni a szájukon, hogy: szerintem, azt +mondom, kijelentem. Megengedtem én azt? Eltűrhetem én azt? +Úgylátszik: azt hiszik, alszom és nem hallok és nem veszek észre +semmit. Igen, azt hiszik, nem tudok semmiről amit művelnek. Látom, +felhúznak a mellényzsebből arany cigaretteket és mutogatják avval a +karjuk erejét, hogy azt ők fel tudják háromszor egymás után emelni. +Látom, bemennek a bankházakba s a börze házába. Azt gondolják, hogy +meghaltam és most már mindent szabad! Látom világos nappal +vadászfegyverrel a térdeik közt őket kocsin menni! Oly gyanútlanul +nézegetnek az ülésről kétfelé, nem is sejtik, hogy látom őket! Csak +várom, hogy rémülten rombolják le az idétlen épületeket, meg a +kövér szobrokat és senki se mozdul! Nem is álmodják, hogy élek, +hogy eszméletemen vagyok! Ti kába szegények, mit lógatjátok azt a +buta homlokotokat! Engem bámuljatok meg, mondjátok: áá áá! +ugrándozzatok! éljenezzetek!</p> +<p>Hogy mernek másról beszélni, mint arról, hogy én megszülettem! +Hogy mernek valami máshoz imádkozni, mint énhozzám! Hogy lehet az, +hogy szakad az eső, mikor én éppen sétálni akartam? El vagyok +képedve, a lélekzet megakad a gégémen, a szemem megrekedt, nem +értem, hogy politikát és háborút rendeznek az én jelenlétemben, +hogy nem félnek engem így úntatni, engem, aki körül az egész világ +forog, akiért így lángol a nap és akitől függ minden az ég alatt és +a föld alatt és a tenger alatt! <span class="pagenum"><a name= +"Page_105" id="Page_105">-105-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>RÖSTELEM</h2> +</div> +<p>Hogy ugrok a villamos elől, mikor a csengővel csábít, hogy +üttessem el magam! Milyen ügyeset, frisset ugrok. Hogy örülök abban +a pillanatban! Kinek örültem? Magamnak. Kit mentettem meg? Magamat. +Kinek az arcát legyezem júliusban a szalmakalapommal? A magam +arcát. Kinek szívom szakadatlanul az oxigént, hogy meg ne +fulladjon? Magamnak. Kit borotváltatok reggel, kit fürdetek, kit +öltöztetek? Magamat. Kinek a fejfájását érzem a +legtürelmetlenebbül? A magamét. Kinek a szájába rakom a reggelit, +az ebédet, a vacsorát? A magaméba. Kinek a két kezét óvom és +melegítem a kesztyűmben? A magam két kezét. Ki látja a csillagokat, +mikor este felnézek az égre? Én magam. Kinek hallgatom a muzsikát? +Magamnak. Ha összecsókolózom a csókkal, kinek a keserű testéből +csinálok cukrászdát? Csak a magam keserű testéből. Ha más valaki +érezné a rám ragasztott csókot, egy idegen, ismeretlen, messze! Ha +más valaki látná az én pillantásommal azt a csillagos éjszakát! Ha +más valaki érezné azt a gyöngédséget, amelylyel a magnoliát a +kezemmel megölelem, mint egy poharat.</p> +<p>Alvásommal csak a magam életét pihentetem, könnyeimmel csak a +magam szemgolyóit olajozom, a szomorúság zöld koszorúját csak a +magam szívére helyezem. <span class="pagenum"><a name="Page_106" +id="Page_106">-106-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>NEM VAGYOK VALAMI ÁRTATLAN, NEM</h2> +</div> +<p>Ha nem lennék, az én térfogatommal több hely volna a villamoson. +Az a kenyér, amennyit az én életem lefoglal, az másnak jutna, tán +két személyre is elég volna, vagy többre is, a szegénység gyermekei +közt, hisz azok oly kevés kenyérre vannak szoktatva. Ha nem lennék, +az a dohány, amennyit pusztítok, az felszabadult volna s abból a +nagy-nagy kazal dohányból, amit eddig elhamvasztottam, abból egy +pár szállal több vagy jobb jutott volna sok sok férfinak, vagy +talán valamennyivel, amennyit nem tudok kiszámítani, annyival +olcsóbb lenne a szegény legényeknek a cigaretli, ha én nem élnék. +Igen, az is bizonyos, hogy a szövet, az ingnek, zsebkendőnek való +vászon, a harisnyának való cérna és a nyakkendőnek való selyem, a +cipőnek és a kesztyűnek és a bőröndnek és a papucsnak való bőr, ez +mind egy sejtelemnyivel olcsóbb volna, mert több volna, mert én nem +kérnék belőlük, ha nem lennék itt. Ha nem lennék, talán egy +milliméterrel kevésbbé volna lehajolva a háta nem tudom melyik +szabósegédnek, aki a mezzanínon varrja a mellényt. És a szeme is +talán egy órával, vagy egy perccel tovább lehetett volna el +pápaszem nélkül életében. Aki gallért vasal, aki cipőt krémez, aki +cigarettepapírt fehérít a gyárban, aki kéziratot ver a szedőgépen, +aki a tartozást könyveli a divatáruboltban, aki a darabot szerepezi +a színháznál, aki takarít, aki főz, aki a telefonközpontban fülel +és szól, aki a postán öklözi a leveleket, aki az uccán a szemetet +sepri, mindaz, aki <span class="pagenum"><a name="Page_107" id= +"Page_107">-107-</a></span> dolgozik, mind ez az úr és mind ez a +hölgy valamennyivel könnyebben szabadult volna a földről, ha +legalább én nem lennék. A levélhordó kevesebb lépcsőt hágott volna, +úgy szeretném tudni hánnyal kevesebbet! Azok a lányok, akik az én +alakomat találták ölelgetni, más férfit ölelgettek volna az én +helyemben, ha nem lennék. Itt vagyok és azok a hímek, akiknek a +helyét elfoglaltam az ölelő karok közt, azok megnyúlt vén arccal +néznek rám távolról, egy-egy csillagos könnycseppet ejtve, és +megmaradt csókjaik, mint száraz falevelek szállanak le szájukról. +Ha nem lennék, a lapokban az én versem helyett és az én tárcám +helyett mindig más nevek tárcái, versei jelentek volna meg és +azoknak a neveknek a zsebébe ment volna a honorárium. Azok a +versek, amelyeket olyankor én szorítottam ki, hol vannak azok? Mi +sérelem, mi sóvárság, mi ujság, mi madárszín van azokban? Szeretném +azokat tudni s úgy érzem, azoknak az érzékeny poétáival a +számadásomat egyszer rendbe kéne valahogy hozni. Az volt a +képzeletem, hogy ajándékba jöttem ide s az lett belőle, hogy +terhére vagyok a világnak.</p> +<p>Ha szégyenemben a föld alá bújtam volna már, legalább a +szegények ellophatnák a fejfámat egy estére befűteni. <span class= +"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MINT MINDENKI</h2> +</div> +<p>Azt mondom magamról: én. Mindenki ugyanezt mondja önmagáról. +Mindenki: én! Ha kiadom ezt a neveletlen szót, akkor mindig +elismerem, hogy nem különbözök itt senkitől, én is csak ennyi +vagyok: én. Nem vagyok valami magasabb, valami vízszintesebb, +valami mélyebb, valami nehezebb és tartósabb. Mindenki mondhatja +itt hogy: én. Pfuj! Egy tábornok is azt mondja: én, egy bolha is +mondhatná, ha beszélni tudna, mint a tábornok.</p> +<p>Az autok minden percben el akarnak gázolni. A multkor este +világítatlan udvarban csúszkáltam és kicsi híja volt, hogy a +pincébe le nem zuhantam! Ha vissza nem rántott volna valaki, +egyszer az uccán bele léptem volna a felnyitott csatornába. +Keresztül estem a lovam fején, majd kitörtem a nyakamat. Egy +gyalogsági lövedék éppen a fülem mellett repült el. Kicsi koromban +majdnem elpatkoltam torokgyíkban én! Én! Én! Ééén!</p> +<p>Hogy elvihogtam magam egyszer egy kis gömböc színésznőn, mikor +mesélt és a vizes fogait néztem szavai mögött és egyszer, mikor azt +a szót hallottam: én, nem állottam meg, szemen kacagtam, oly +kómikus volt, hogy ez azt mondja: én! Mit gondolhatott abban a +pillanatban, mikor azt mondta: én. Mit látott szemei mögött +odabenn? Igen, azt látta, hogy nevetek és azt gondolhatta, hogy +hátha valami szellemeset talált beszélni s ő is elkezdett kacagni +velem. <span class="pagenum"><a name="Page_109" id= +"Page_109">-109-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MEGHALLOM A HANGOMAT</h2> +</div> +<p>Mikor beszélek néha fölébred bennem az én életem, fölébred a +hangomtól, mint egy csecsemő a bölcsőben. És akkor hallgatom +hangomat és olyan sajnálat fog el önmagam iránt, hogy sírhatnám. +Nyelnem kell keményet és el kell hallgatnom folyton egypár +másodpercre s el kell nevetnem magam, hogy a sírás át ne törje +hangomat és szememet. <span class="pagenum"><a name="Page_110" id= +"Page_110">-110-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MENNYI KÖNYVET OLVASTAM</h2> +</div> +<p>Mennyi könyvet olvastam és mennyi eleven emberrel nem beszéltem. +Hiszen az is olvasmány, ha hangos szavak sorakoznak előttem. Mennyi +embert, mennyi életet nem olvasok! Ezek az emberbőrbe kötött +könyvek, amelyeket fel se nyitottam, ezek el fognak veszni, ezeket +elmulasztottam örökre, mert ezek csak egyetlenegy példányban +jelentek meg.</p> +<p>A könyvforma könyvek közül is mennyit, de mennyit nem olvasok. +Látok a könyvesboltban és a könyvesbolt kirakatában könyveket, +amelyekre nem is vagyok kíváncsi. Tudom, hogy ezeknek a könyveknek +a fedeléről az író neve utánam néz, mikor elmegyek a kirakat elől. +Népes Pantheonban merengenek képzeletemben azok az írók, akiknek +könyveit nincs figyelmem elolvasni. Pedig minden szó nekem íródott +le, hogy olvassam, igen, el kellene olvasnom az úgynevezett rossz +írók minden szavát is, hiszen éltek vagy élnek ők, mint emberek és +amit ők műveltek, az is reám tartozik. Beszédes vagyok írókkal, +olyanokkal, akiknek egyetlenegy írott szavát nem ismerem se +könyvből, se színészek szájából. Bókolok nékik, tiszteletet és +csodálatot mutatok szemük előtt és igazán tisztelem is őket, mert +élnek és igazán csodálom is őket, mert írnak, pedig látni a +szemükön és hallani a hangjukon, hogy nincsen erre való +kötelességük. Csak az ilyen írót csodálom, az ilyent, aki valami +olyat ír, amilyet nem szoktam olvasni. Csodálom és megbámulom. Hol +az ő melegforrása, milyen alakú az ő szíve, milyen színű az ő napja +az ő egén, merre sétál az ő alkonyati útja, milyen illatú az ibolya +és a <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= +"Page_111">-111-</a></span> száraz levél, meg a száraz kenyérhaj az +ő orra alatt, minemű gázak és gőzök fulladoznak az ő létének +csöveiben? Az ilyen író idegen előttem, izgató, csupa titok, csupa +embertől messzevalóság. Mi lehet az, ami írói tehetség helyett van +benne s ami az ilyent írni uszítja, hiszen az is tehetség! de +milyen az? honnan való az? mi az? Zavarba esem az ilyen író előtt, +szorongást érzek őelőtte s olyasmit, amit áhitatnak szoktak +mondani. Idegeimet kemény kötelek kezdik szorítani, tüdőm malomkővé +válik, homlokom ólom borítja, szemem fáj, hangom botlik és +elhallgatok. Ilyen bámulattal bámulom a fegyvergyárban a gépeket, +mert nem értem a szerkezetüket. Ilyen bámulattal bámulom meg az +ostoba vastag úriembert is, mert nem tudom követni, nem tudom +képzelni őt, nem tudom el se hinni őt. Elgyöngülök és térdre esem +előtte, ajkaim összeverődnek, imádkozom.</p> +<p>Bűnöm, hogy kívánt könyvekben gyönyörűséggel úszom és utazom és +szállok és alszom. Az életről, az élők életéről megfeledkezem +olvasás közben, nem tudok róla, elpártoltam attól, hűtelen vagyok. +Az író üldözött életére se gondolok olvasás közben, csak +gyönyörködöm, mert még a fájdalmat vető olvasmány is csupa +gyönyörűség. Igen, és költők és írók könyvéről beszéltem nővel, +férfival, és a versek és a regények szépségeit és érvényességeit +idéztük és áldottuk együtt, és nem jutottak eszembe a költőnek meg +az írónak saját szíve s eseményei. <span class="pagenum"><a name= +"Page_112" id="Page_112">-112-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>VALAKINEK ADÓSA VAGYOK</h2> +</div> +<p>Hol lehet az az agg rikkancs asszony, az, aki olyan szürke s oly +száraz volt, mint a fejfa? Az ott állott a nyugati pályaudvar előtt +és már nem áll ottan. Egyszer vettem egy kétkrajcáros uccai lapot +tőle s nem volt apróm, csak egy krajcár és a másik krajcárral adós +maradtam neki holnapig. És elfelejtettem ezt is, mint minden +adósságomat a földön és mikor ez az egy adósságom eszembe jutott, +valami két hét mulva, már akkor nem találtam meg azt a nőstényarcú +aggastyánt ott a nyugati pályaudvar előtt. Nem láttam sehol azóta, +nem lelem. Meglehet, hogy az alatt a két hét alatt elutazott a +pályaudvarról, a föld alá. Avval a csalódással ment el a világról, +hogy énbennem csalódott. Hátha soha, de soha senkiben és semmiben +nem csalódott, csak énbennem egyedül. Megcsaltam. Tartozom egy +krajcárjával és nem tudom, hol a sírja, hogy letehetném oda azt a +krajcárt törvényes kamatjaival, meg egy szál szalmavirággal, a +szegények halottas virágjával. <span class="pagenum"><a name= +"Page_113" id="Page_113">-113-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>SZERETLEK</h2> +</div> +<p>De hallom, hogy távol és távol egy holdtalan tenger kérdez: hát +engem nem szeretsz? Millió millió millió leány kérdez egyenként: +mért nem engem szeretsz? Én megcsalom őket, mert csak Te előtted +hajtom meg a lángot, aki szívemből felcsapott. Én megcsallak Téged, +mikor azt merem kimondani, hogy szeretlek, mert én őket is +szeretem, a többit is, mindet de mindet, igen! Én rosszul érzem +magam, én lesütöm a fejem, én nem merek a szemedbe nézni, én nem +merek a többieknek sem a szemökbe nézni. Az én szívemben egy másik +szív is van, úgy fáj mind a kettő! Én ilyen szerencsétlen vagyok, +látod. Én bűnnek érzem, hogyha azt mondom, hogy: szeretlek. Az ég +le akar szakadni rám, a föld el akar nyelni. Mit mondtam? Hiszen én +nem tudok felelni az én szavamért. Ki vagy Te? Én eltűnök majd +innét, én nem tudlak megszöktetni Téged betegség és +szerencsétlenség és pusztulás elől. Én nem tudok Érted semmit +tenni. Én nem tudok semmit adni Neked. Én nem tudom igazolni magam +Előtted. Én nem ismerlek Téged. Én nem vagyok idevaló.</p> +<p>Én ködből beszélek, én forró vagyok, mint a most sült krumpli, +gőzölgök még, gőzömtől nem látok tisztán. Én minden leány helyett +egyetlenegynek mondom azt a szót, hogy: szeretlek, Te vagy előttem. +De szabad nekem egyetlenegyet választani s a többit a halálra +bízni? Hátha van még egy másik is a tengerben, a vetésben, a +kerítés mellett a gyom közt, a szemétdombon a paréj közt, még egy +példány, aki <span class="pagenum"><a name="Page_114" id= +"Page_114">-114-</a></span> énrám várt, aki az én hangomért +nyitotta ki a fülét és az én csókomért húnyta le ajkait?</p> +<p>Nem tudom, mit mondtam, mikor azt mondtam, hogy: szeretlek. +Úgy-e nem is hallottad? mondd, hogy nem hallottad! felejstd el! +bocsáss meg! Én nem tudom mennyi a különbség a szerelem közt, meg a +szeretet közt, nem tudom, nem mértem még meg, nincs olyan lázmérőm, +nincs olyan ürmértékem, se hosszmértékem, se távcsövem nincs olyan, +akivel azt a különbséget beláthatnám és kiszámíthatnám és +megmérhetném. Nem tudom mennyi az a szerelem és mennyi az a +szeretet, nem tudom, mivel tartozik a szívem egyiknek is, másiknak +is, még nem tudtam megtudni. Senki nem tanít engem, senki nem +vizsgáztat, senki nem old fel. Nem tudom, honnan kezdve szerelem. +Nem tudom, honnan kezdve szeretet. Nem tudom hányadán vagyok. Úgy +félek élni s meghalni. Nem tudom, mi jogon vonom el egy púpos +lánytól a vágy pillantását, amelyet az élet a szemembe tűzött, hogy +azt a nőnek nyujtsam? <span class="pagenum"><a name="Page_115" id= +"Page_115">-115-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>LEVELET KAPOK</h2> +</div> +<p>Levelet kapok. Kinek írták ezt? Mi dolgom lehet nekem magamnak +külön valakivel? Minek ragasztom be a borítékba a levelet, mikor én +írok másnak? Mi titkom lehet nekem? Ki előtt titkolózom? Ki ellen +van kifogásom? Kit akarok eltolni magam mellől?</p> +<p>Mért tartom ajkaim begombolva a járdán az emberek közt? Mért nem +mondom meg, hova megyek?</p> +<p>Micsoda kulcs van a zsebemben? Mit zártam el? Mikor találtam fel +a kulcsot? Miért? Nem emlékszem. Mi az én történetem? Mik az én +saját emlékeim? Talán tőlem függöttek sorsom eseményei? Kötelező +rám nézve az emlékezet? Ki kéri számon tőlem? Mindazt, ami történik +velem, nem dobálhatom messziről a halálba?</p> +<p>Mit jelent ez a névjegy? Miféle karcsú fekete halott fekszik itt +a fehér havon? Ki ez a név? Szeretném a homlokomról levakarni a +nevet. Szeretném a számból az én külön életemet kifújni, mint a +füstöt.</p> +<p>Mit ábrándozik a monogram a zsebkendőmben?</p> +<p>Mi az a bűn? Amitől rosszul érzem magam, az mind bűnöm.</p> +<p>Nem divat az rajtam, hogy embertárs akarok lenni? Úgy rémlik, +hogy mindig jelentkezni akartam, de aztán elbújtam mindig. Nem +külső kényszer az, amit itt belül érzek, amit szívnek szoktak +mondani?</p> +<p>A karom kihajt, hogy a földet a szívemhez szorítsam vele. Nem +egy tolvaj karja ez, nem lopni akar? <span class="pagenum"><a name= +"Page_116" id="Page_116">-116-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>EMLÉK</h2> +</div> +<p>Úgy megsajnáltam ma egyedül sétáltomban lógó kezeimet. Odanéztem +mások lógó karjaira is, hogy hintálnak, a jobb kar előre, a bal kar +hátra, a bal kar előre, a jobb kar hátra. A szívemet éreztem. +Eszembe jutott az a játék, amelyiket gyermekkoromban az +iskolaudvarban legtöbbet játszottunk. Kinn a bárány, benn a farkas. +Mind a két kezem fogta egy-egy másik fiú, jobbról is, balról is és +azoknak is mind a két keze egy-egy másik fiú kezében volt, így +állottunk nagy kört. Gyermekek voltunk, együtt voltunk. Az orrom +hegye viszketni kezdett és emeltem a kezem, és a másik kis fiú +öklével dörzsöltem meg az orrom hegyét. Észre se vettük a tévedést, +sem én, sem ő. <span class="pagenum"><a name="Page_117" id= +"Page_117">-117-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>SÚLYOS MULASZTÁSOK</h2> +</div> +<p>Helyrehozhatatlan mulasztásaim vannak. Némely nap, hogy hogy nem +megtörténik, hogy nem láttam az alkonyatot. Vannak éjszakák, hogy +úgy fekszem le, hogy nem gondoltam minden élő lényre a világon egy +gondolattal, úgy mint a csillagos égre, vagy mint a füves földre +gondol az ember. Ezért önvádat érzek, olyant, mint kis koromban, +mikor elfelejtettem elalvás előtt imádkozni.</p> +<p>Vannak napok, melyekben gond, politika, nő, dolgozás, emlék, +kétségbeesés úgy elfoglaltak, hogy nem szökhettem haza a +csodálkozás kastélyába. A csodálatosság a levegőm, a világításom, +az igazságom, a hazám, a sorsom, a szerencsém és az életem és +mindenem! És van nap, amelyet úgy megcsalok, hogy reggeltől estig +nem csodálkoztam! Mikor elmult, úgy látom az ilyen napot, mintha +koromsötét lett volna.</p> +<p>Ilyen hamis napom közben van azért egy-egy másodpercem, mikor +felkapom a számat, lélekzeni egyet az égből. Egy-egy ilyen +másodpercemben közel vagyok eszméletemhez. Megszédülök. És úgy fáj! +Látom, hogy elvesztem itt, elbuktam, bele vagyok a földbe +fulladva.</p> +<p>És irtózom magamtól, addig a pár pillanatig, míg ráérek, irtózom +magamtól, mert megcsalom magamat: mert megcsalom a csodálkozást, az +én édesanyámat, nevelőnőmet, örökös hajnalomat és végtelen hajómat. +Félek, hogy megbűnhödöm, mert egész nap nem vettem észre ruhámon a +csodálatosság fényözönét. Reszketek, hogy most már örökre elhagy +engem a csodálkozás, mint a szép nő reszket, hogy <span class= +"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> +elhagyja a szépség, mint a hím reszket, hogy elhagyja az ifjúság, +mint a rotschild reszket, hogy elhagyja a milliárd.</p> +<p>Csodálatos csodálatosság. Magas csodálatosság. Mézédes +csodálatosság. Tükörfényes csodálatosság. Lángoló csodálatosság, +milliom gyertyafénynyel vakító! Csengő zengő csodálatosság, altató, +repítő és szédítő csodálatosság! Csurom csodálatosság, maszületett +ártatlan! Édes kedves! Ó, tiszta mint a reggelre esett hó, még egy +tyúklépés nyoma se látszik azon. <span class="pagenum"><a name= +"Page_119" id="Page_119">-119-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ÁSITOK</h2> +</div> +<p>Ásítok, mert fáradt vagyok. Talán unatkoztam is, azért ásítom el +magam? Tagadom, de lehet, hogy unatkoztam. Ááááh. S míg unatkozni +méltóztatom, azalatt itt köröskörül öt földön az élet tajtékzik, +mint az őrültség, mint a haldoklás. Nem tudom, melyik hídról ki +ugrott a vízbe éppen akkor, mikor ásítottam, mikor unalmamat +énekeltem. Engem ásításom élvezetében semmi aggodalom nem +zavart.</p> +<p>A világ, mint a színház, leégett, az emberek beleégtek. A felhők +leestek az égről, a virágok megkövesedtek. A fák elhagytak +bennünket, mint a feszületek és a szobrok. Csalódtam az állatokban +is. A levegő megdöglött és itt terjed temetetlen. Én úgy teszek, +mintha semmi se történt volna, igen, éppen úgy. Úgy viselkedem. +Mutogatom testszín arcomat az emberek közt. Mintha élnék még. +Mintha mindenhez hozzájárulnék.</p> +<p>Kezet fogok olyanokkal, akikről tudom, hogy a fegyvert +elsütötték. Lesem jellemtelenül a homlokom alól, hogy nem látta-e +valaki, egy valaki, egy nem tudom ki, egy tisztatestű, tisztaszájú, +tisztakezű szép néma férfi, ki ellenőrzi, hogy hogy viselem magam +életemben? Azt diktáltam magamnak, hogy nem lesz szabad majd kezet +adnom a fertőzötteknek, akiket a halál felhasznált. Mégis +hozzáértetem a kezemet a kezükhöz. <span class="pagenum"><a name= +"Page_120" id="Page_120">-120-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>BOCSÁSSANAK MEG, AKIKKEL VALAMI JÓT TETTEM</h2> +</div> +<p>Akik ellen valami jót találtam tenni életemben, azoktól messze +magamban mindig bocsánatot kérek. Látom, hogy nem szabad jót tenni +senki ellen, mert az sértés az ember ellen. De mindig rövidlátóvá +teszem magam, s úgynevezett barátságot és úgynevezett szívességet +teszek, mert akárkinek az akut szenvedése viszont én rajtam való +sérelem és ezt a sérelmet jól esik visszautasítanom. Tudom, igenis, +hogy önzés az, ha másokkal úgynevezett jót teszek. Ezt azok is +sejtik, akikkel jót tesz az ember és azt az antipátiát érzik, amit +érezni szokás a kimutatott önzéssel szemben. Magam is éreztem már +émelyt olyanok iránt, akikre rá voltam életemben szorulva s akiknek +a jóságát el kellett szenvedni magamon. Az úgynevezett jóság +sokszor nem egyéb, mint egy morzsa, amit visszaadunk annak, akitől +egy egész kenyeret loptunk. A jóság csalás. A jóság tolakodás. +Nincs jogom egy hasonlómat, egy embert úgynevezett jósággal +alattvalómmá nyomni, szerénnyé, megalázkodóvá, figyelmessé, vagyis +lekötelezetté tenni magam mellett. Az a csepegős szó: köszönöm, az +olyan, mint a véres gennyes köpés a foghúzás után. Az a nyálas +kifejezés, hogy: nagyon hálás vagyok, az oly üres, mint a paszuly +hüvelye, mikor kiestek a szemek belőle, s az oly hamisan hangzik! +azt teszi sokszor, hogy: útállak, teher vagy rajtam, bárcsak soha +se látnálak többet. A jóság fertőzés bennem, a levegőt terhelő +boldogtalanság fertőzte meg a lélekzetemet. Lehet, hogy a jóság +érzése endogén <span class="pagenum"><a name="Page_121" id= +"Page_121">-121-</a></span> érzés; lehet, hogy fölösleges, +fárasztó, embertelen. A jóság reakció, nem akció. A tisztaság +éghajlata alatt a jóság bacillusa elhal, a távol örökkévalóságban a +jóság dudváját nem találják majd az érzések veteményes ágyán. A +jóság most elveszi a helyet az örök emberben valami más érzés elől. +Ha nem lesz szükség jóságra, akkor a jóság cserepében csodálkozás +fog nyílni vagy vidámság.</p> +<p>Akikkel úgynevezett jót merészelek tenni, tudom, olyan vétkem +van azokkal szemben, amit nem tehetek soha jóvá. Álljanak rajtam +bosszút, könyörgöm, legyenek ők is jók hozzám: felejtsék el +azonnal, ha jóságot követtem el rajtuk. Engedjék, hogy én is +elfelejtsem, segítsenek nekem. Ne válasszon el a jóság szöges +drótkerítése bennünket, akik összetartozunk. <span class= +"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ÉN, ÉN, ÉN</h2> +</div> +<p>Roppant meg vagyok sértve. Csak úgy nézek ki, mint az emberek. +Ez az alak itt, aki az én ajkaimon át lélekzik, ez nem az én művem. +Az egész kompozícióhoz nem tudom, mi közöm. Hol van itt az én saját +külön programom, az én egyéni ízlésem, az én fantáziám és érdekem? +Ez az: az én? Akármelyik liftes fiúnak joga van hasonlítani hozzám. +Én velem ugyan elbántak. Nagyon szégyellem a dolgot. Én, én, én. +Borzasztó. Ha kinyitnám a szám az uccán vagy a koncertteremben a +csöndben és rájuk kiáltanám, hogy: én! hát biztosan a szemembe +kacagnának. Hát hogyne.</p> +<p>Én, én. Mit tudok én? Próbálnék például más módon mozdulni, mint +az emberek vagy mint mondjuk a libák. Azt se tudom, hol kezdjem. A +két lábam nem működik máskép, mint az övéké. Bal jobb, bal jobb; +nem is tudom, hogy csinálom, csak járok. Ez nem én vagyok. Éppen +úgy tátog a szám, mikor eszem, mint az állatoké s mint az embereké. +És eszem, mint mindenki, nem tudok egyebet e helyett kitalálni, +pfuj! És megfázom, mint mindenki s egyszer csak kijelentem, hogy: – +Hapci! – Nem, ez nem lehetek én. Kikérem magamnak. <span class= +"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>NEM SZÓLOK SENKINEK</h2> +</div> +<p>Igen, de azt hiszem, hogy én soha se leszek öreg. Mindenki +megöregszik, beteges és csunya lesz, bizony ez így van. Dehát én +nem, én nem. Én ilyen maradok, sőt majd mindig fiatalabb leszek. Én +nem tudom elképzelni, hogy én is elhagyom magamat. Á, az +lehetetlen.</p> +<p>Én nem tudom elképzelni, hogy más is lehet itt az ember, mint +költő. Nem tudom belátni. Ezek a nyomorultak, ezek a csacsik itt öt +földrészen, oly sűrűn, oly végtelenül, ezek a fizikumok, itt vannak +és nem adnak életjelt! Hogy lehet ez? Hogy lehet egy ember egész +életében ügyvéd vagy bányász vagy diplomata, vagy családanya, vagy +úgynevezett báró! Komolyan veszik ők azt, hogy az úgy van? Csak +nézem, hogy élnek és tesznek-vesznek és nem robbannak fel! Pssz! ha +észrevennék magukat, megőrülnének. Nem, ez mind őrült. A +villamoskalauz azt hiszi, hogy ő villamoskalauz, szegény! Szegény, +szegény, szegény villamoskalauz. Ha azt hinném, hogy ő csakugyan +épúgy él, mint én, egy perc alatt hetvenet dobogó szívvel, hát +meghalnék érte bánatomban. Nem, ezek mind nem élnek, ezek álmodó +álmok, mindez a csillagsűrűségű ember előttem. Ez az én +gyermekálmom. Az én mesés erdőm. Az én néprajzi kiállításom. Az én +látni valóm. Az én témám. Jaj, meg ne tudjanak semmit. <span class= +"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ILYEN VAGYOK</h2> +</div> +<p>Eséseim, reménytelenségeim közt mások tragédiáival vigasztaltam +magam. Igen, rajtacsíptem sokszor magam, hogy így jár az eszem: ni +ennek meg hátgerincsorvadása van, mit akarsz, ennek mennyivel +rosszabb! Akkor biztos örültem is annak, hogy ilyen férfit +látok.</p> +<p>Igaz, ez így van. Hányszor, de hányszor gondoltam messzire, hol +vonatkatasztrófa történt. Meg, ahol tűz volt és emberek bennégtek. +Meg, ahol tébolydába vittek egy fiatal férfit. Milyen jó, hogy nem +én voltam! Milyen jó, hogy nem voltam ott!</p> +<p>Hullarabló vagyok. Az, az. A háborúban néztem a lelőtteket a +mezőn, mint a sorba lefektetett nyulakat. Gondoltam, persze, hogy +gondoltam mindig, hogy: én is fekhetnék így itt. Ni én élek, én +legalább élek. És igaz: éltem a háború alatt. Itt voltam! Itt +köszöngettem majom mosolyintással, cigaretliztem, csókolóztam és +jószagú faleveleket is szagolgattam. El tudtam aludni éjjel és +álmodtam is hűtelen álmokat. <span class="pagenum"><a name= +"Page_125" id="Page_125">-125-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ISMERLEK</h2> +</div> +<p>Ismerlek. Legeslegbelül, a tested hálószobájában, ott folyton +azt nyávogod: één, ééén! Elmázoltad a képed sárral és a tenyereden +kínálod a szíved. De hát közben azt hiszed, hogy mint az újhold úgy +ragyog itt a te arcod és szép perceket áldozol a fotografiád +bámulásának. Reszketsz, hogy a dühös szegények kikapják a szívet a +tenyeredből, igen, mert te azt egy ábrándhoni leánynak tartogatod. +Ismerlek. Mikor csókot srófolnak a szádba, akkor nem tudsz semmit +sorstársaidnak, másolataidnak, az embereknek szerencsétlenül járt +életéről. Önző vagy, mint a színészek, kéjenc vagy, mint a kutyák, +hamis vagy, mint az istenek. Hallgass! Az az ideálod, hogy az ég +fekete legyen, mint a nyomdafesték, csak egyetlenegy csillag legyen +benne: – te magad. Mindig csodálkozol rajta, hogy addig is volt +időszámítás és ruházkodás, míg meg nem születtél és hogy egyáltalán +volt ég, föld, míg te itt nem voltál. Ismerlek. Nem bírod +elképzelni, hogyha meghalsz netalán, nem fog bánatában mindenki +halva összeesni és hogy a nap másnap is fel mer majd kelni. Ó én +tudom, ki vagy! Előlem nem fogsz elbújni. <span class= +"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>SZIV</h2> +</div> +<p>Az lesz a baj, hogy rossz szívem van. Igen; akinek jó gyomra +van, az jól emészt, az nem érez sohasem émelyt, sem égést a +gyomrában. Akinek jó foga van, az jól rág, annak sohase szúr, +sohase sajog a foga. Akinek jó szíve van, az nem is érzi, hogy +szíve van. Az egészséges fog nem érez se meleget, se hideget. A jó +szív nem ad életjelet.</p> +<p>Nekem rossz szívem van. Mindig érzem a szívemet. Kellemetlen +vagyok a szívemmel a világnak, amint nem kellemes a rosszfogú vagy +rosszgyomrú ember a többi embernek. Panaszos arcot csinál, +keserveskedik; nem jó rá se nézni az ilyen nyavalya emberre.</p> +<p>Ha jó szívem volna, jó volnék én is a világnak, igen, vak +mosollyal tenném a sétám az életen átal, nem látnék, nem hallanék, +nem szólanék. Nem árulnám el az embereknek az alkonyatot, sem a +kegyetlenséget. Nem tudnák meg, mi az a búbánat, mi az a szenvedés, +igen, mi az, hogy itt élet helyett letartóztatást kaptak, +válogatott kínzásokkal. Nem tudnának semmit. Jajtalanul múlnának +el, mint a giliszták, akiket eltapos a cipő. <span class= +"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MICSODA BESZÉD AZ</h2> +</div> +<p>Az, hogy a sáros időre azt mondom, hogy az csunya idő. Hol +kaptam el ezt a divatot? Mikor estem le ebbe a rabságba, ebbe a +korlátoltságba, ebbe a nyomorba, hogy a sár csodálatossága mellett +félre érezzek, és ilyen törpeség jusson eszembe, hogy a sár csunya? +Vagy, hogy az esős nap nem szép nap. Csak a napos napon mondjam, +hogy szép idő van. Mi? Elfelejtem azt a gyöngyös elragadtatást, azt +a meséset, azt az édesded álmosat, azt a dáriusi pazarat, amit az +eső potyára adott az én szememnek, az én órámnak, az én életemnek? +Letagadom, mint az adósságot, azt a művészetet, amit élveztem a +zuzmara arabeszkjén, a sár Richelieu-csipkéjén? Ejnye. Hiszen én +mindig csak szégyellettem a galléromat, nyakkendőmet és mondatom +szavait is, mert másoktól tanultam, utánozom, lopom. Hiszen mindig +azt prédikálta bennem a hiúság, hogy nekem nem szabad lopni, mert +én rá nem szorultam senkinek semmijére. Mindenki lophat itt, +csalhat, hazudhat, szólhat, tehet ami jól esik neki; nekem nem +szabad. Én nem emlékszem már, mióta érzem úgy, hogy a sár nem +kellemes, meg hogy a köd nem gyönyörűség, nem emlékszem, mert az +emlékezetem is ellopják itt tőlem napról-napra. Tudom, hogy nem így +éreztem, mielőtt érezni tanítottak.</p> +<p>Nem tudom miféle gőgből, micsoda személyválogatásból nem +érdeklődtem bizonyos dudvák és murokfélék nevei iránt. A rózsákat, +az azaleát, a kaméliát megtanultam, azoknak az alakulatoknak +udvarlok. Látok fűféléket, szegénysorsú <span class= +"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> +ernyősöket a mezőben, azok közt artisztikusabb jelmezeket látni, +komplikáltabbakat, érzékenyebbeket, mint az asparagus plumosus, +akit a drága virágüzletben árulnak a dísznövények közt +fayence-cserepekben. Azok mellett az egyéb szabad, pogány, +iskolátlanul álmodó mezei tünemények mellett úgy mentem el mindig, +egy bók nélkül, én durva fráter, aki még annyit se tud, hogy +lábujjhegyen kell a tavaszban járni s a csillagok alatt le kell +venni a kalapot. <span class="pagenum"><a name="Page_129" id= +"Page_129">-129-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>GYANÚ</h2> +</div> +<p>A gyanú kutató tűje szúródik belé szívembe, mint fájós fogba. +Nem bűn az én lemondásom, az én hangtalanságom, az én távolságom? +Nem? És nem bűn a halálra, mint botra való támaszkodás és az +úgynevezett humor, amitől mosolyt és kacagást tanultam? Ó, én itt +rossz példa vagyok. Én félrevezetem a panaszosokat. Bűnöm, igenis +bűnöm minden perc, melyben édesen elfáradtam az élet fájdalmától, +és aztán azt képzeltem, hogy ez az édesség megéri azt a +keserűséget, amelyből főztem. Összetört fejemre kötést csavartam a +szonátákból. És a szeptemberi napon a beteg virágágyra fekszem +álmosan. Én otthagytam seregemet, megegyeztem az ellenséggel.</p> +<p>Igen. A lemondással, örökölt szenvedélyemmel el kell bújnom úgy, +mint akik törvénybe ütköző szenvedélyeknek hódolnak. Szégyelnem +kell magam. Félnem kell. <span class="pagenum"><a name="Page_130" +id="Page_130">-130-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>NINCS GYERMEKEM</h2> +</div> +<p>Nincsen gyermekem. Egyszer-másszor, ha ráérek szenvedni, +szenvedek őérte, aki nincsen. Az ismerősök gyermekeit megcsókolom, +játszom velük. Nagyon jól esik, hogy a gyermekek szívesen és +könnyen társalognak velem. Idegenek kis gyermekeit is megcsókolom a +játszótéren, ha a bonne megengedi. Olyan barátaimnak, akik együtt +nőttek fel velem és megházasodtak, már gyermekeik vannak. Olyan +pajtásom és ismerősöm is van, aki törvénytelen gyermeket hívott meg +az életbe. Én ellene voltam a gyermeknek olyan nőnél, aki gyermeket +kívánt tőlem. Félek a gyermektől.</p> +<p>Nem tudom, szabad-e nekem életet és halált teremteni. Az az +érzésem, hogy a gyermekemnek nem mernék majd a szeme közé nézni. +Olyan kérdéseket tehet nekem a gyermekem, amelyekre nem tudok +válaszolni. Csodálkozom a mások nyugalmán, biztonságán, örömén és +büszkeségén, akiknek gyermekük van. Annyit koncedálok, hogy ha +véletlenül nekem is volna gyermekem, én is éppen így nagyra volnék +a gyermekemmel.</p> +<p>De azt is érzem, hogy irtózom az apai korszaktól, azért, mert +még magam is egy nem élt bájos gyermekkorba vágyom vissza; +álmodozom, mert az emberek nem ellenőrizhetik álmodozásomat és el +engedem andalítani fejemet oly abszurd reménytől, hogy az idő +visszafordul velem, mint a kocsi, mely elhozott szülőtájamról és +megérkezem egyszer legitím <span class="pagenum"><a name="Page_131" +id="Page_131">-131-</a></span> gyermekkoromba, oda, hol nincs +verés, nyomor, sírás, veszekedés és betegség. Azután meg azt is +mindig érzem, hogy nem tudok az ifjúságról lemondani, s ha +gyermekem volna, már nem képzelhetném tovább ifjúnak magamat. +Tagadom az ilyen érzést magam előtt, mert szégyellem ezt a +gyermekgyilkos önzést, de hiába tagadom, bennem van ez az érzés; +nem tudom honnét kaptam. <span class="pagenum"><a name="Page_132" +id="Page_132">-132-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>EZ MIND RÁM TARTOZIK</h2> +</div> +<p>Esőben az uccán az esernyők alatt vaksi mód siető nők, férfiak +esernyői a peremükkel folytonosan egymásba akadnak. Ennyi a lakosok +életének véletlen érintkezése. Enélkül nem érezték volna soha egy +eszméletnyit sem egymást ezen a földön ezek a különszakadt +korallvirágok, ezek a szétfutott falevelek, az emberek.</p> +<p>A színházban együtt tapsolnak, egyszerre. Egyetlen dühödt +nézőnek a tapsolása kómikus volna, s együtt a többivel lám mindenki +mily képesen tapsolhat, mily dicsőségesen. Mennél elterjedtebb azon +a nézőtéren a taps, annál jobban érvényesül egy külön néző két +tenyerének a cintányérja. A tapsoló szeme részeg, füle hályogos, +szíve májusi ballón; a művészet sikeres ügyfele a tapsoló néző, +igen, szereplő művész ő is, mikor tapsol. És ezt az ünneplő +állapotját az ember a többinek köszönheti: a tömegnek. Ó, igen:</p> +<p>mind, aki a Lídóra készül nyáron és mind, aki a Dohnányi +koncertjére megy és mind, aki a Ritz felé fut az autóban a táncos +teára, mind az a százszázalékos egoista dáma s gavallér azt +gondolja, azt érzi: milyen sokan lesznek ott! a publikum milyen +kellemes lesz, milyen mulatságos! én is ott leszek köztük!</p> +<p>Ha egyedül kéne hallgatni néki Beethovent abban a klasszikus +hangjegycsarnokban! Hogyha senki nem lubickolna, nem heverészne, +nem kacarászna ott a Lido kékítős vizében, sárga homokján, ha csak +a hullámok zsoltárja várná ott, s a homok lázas és monotón +meditatiója! Ha a Ritzben <span class="pagenum"><a name="Page_133" +id="Page_133">-133-</a></span> egyesegyedül kéne tangot, bluest +rajzolnia testével, mint a bolondnak egyedül a bolondok házában… +mi?</p> +<p>Ha az a füstölt és fagyasztott embergyűlölő, aki megnémult +éjfélen szűk uccán halad hazafelé, ha az soha nem látna senki mást +a lámpafényben elmenni, soha nem hallana más cipőket is a kövön, +úgy-e, kellemetlenül érezné magát s talán nem is merne magában arra +járni a gyilkosság kedvenc negyedóráiban. Hogy örül az az embertől +iszonyodó puskaporos szívű bácsi, hogy vannak mások is, akik +járnak, akik élnek…</p> +<p>Mért nem szóltam soha nékik! <span class="pagenum"><a name= +"Page_134" id="Page_134">-134-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>SOHA, DE SOHA</h2> +</div> +<p>Úgy készültem, hogy soha senkire közönyös arccal rá nem nézek, +csak mosolyogva. És arra készültem mindig, hogy mindenkinek +köszönök, akit meglátok, akár ismerős, akár nem, és hogy idegen +országokban és vasúton is minden férfival és asszonynyal és +gyermekkel egy szót váltok, hogy meghalljuk egymás hangját és +elbúcsúzom egy könnycseppel örökre tőlük, mert meghalunk. +Eldöntöttem magamban, hogy soha senki előtt nem fogok semmiről +panaszkodni, hanem hazudok kellemeset, ha magamról kell beszélnem +és azt is elhatároztam, hogy a valóság témáihoz emberek között +hozzá nem szólok, én csak mindig az én szívemet fogom beszélni, +hogy elandalodjanak, mint a zenétől az én beszélésemtől és hogy +nevessenek az örömtől, mikor én beszélek és oda legyenek a +meglepetéstől és rajongjanak föl és ébredjenek az álom könnyű +reggelére az élet nehéz éjszakájából. És úgy számítottam, hogy +minden ablakot megkocogtatok és az elbújt lakosoknak jó napot +kívánok. És minden zsebembe élő virágot akartam tömni, ibolyát, +gyöngyvirágot, meg apró jószagú mezei margarétát, hogy az uccákon +minden ismeretlent megdobhassak virággal.</p> +<p>Nem tettem meg. <span class="pagenum"><a name="Page_135" id= +"Page_135">-135-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>TARTALOM</h2> +</div> +<ul class="TOC"> +<li>Nem merem a szám kinyitni <span class="ralign"><a href= +"#Page_3">3</a></span></li> +<li>N. N. <span class="ralign"><a href="#Page_4">4</a></span></li> +<li>Tisztátalan lettem <span class="ralign"><a href= +"#Page_5">5</a></span></li> +<li>Szégyelhetem magamat <span class="ralign"><a href= +"#Page_7">7</a></span></li> +<li>A szívem nem repedt meg <span class="ralign"><a href= +"#Page_8">8</a></span></li> +<li>Tükörbe nézek <span class="ralign"><a href= +"#Page_9">9</a></span></li> +<li>Bűnöm, hogy nem vagyok én is gyilkos <span class= +"ralign"><a href="#Page_12">12</a></span></li> +<li>Áruló vagyok <span class="ralign"><a href= +"#Page_14">14</a></span></li> +<li>Nyugtalan érzésem van <span class="ralign"><a href= +"#Page_16">16</a></span></li> +<li>Képtelen vagyok <span class="ralign"><a href= +"#Page_17">17</a></span></li> +<li>Nem vagyok bezárva <span class="ralign"><a href= +"#Page_18">18</a></span></li> +<li>Néma <span class="ralign"><a href="#Page_22">22</a></span></li> +<li>Ezer bocsánat <span class="ralign"><a href= +"#Page_23">23</a></span></li> +<li>Végig nézek magamon <span class="ralign"><a href= +"#Page_25">25</a></span></li> +<li>Nem igen értem <span class="ralign"><a href= +"#Page_28">28</a></span></li> +<li>Nem szabad, nem szabad <span class="ralign"><a href= +"#Page_29">29</a></span></li> +<li>Mondjuk hogy <span class="ralign"><a href= +"#Page_30">30</a></span></li> +<li>Az alkonyt hallgattam <span class="ralign"><a href= +"#Page_31">31</a></span></li> +<li>Most ők jutottak eszembe <span class="ralign"><a href= +"#Page_33">33</a></span></li> +<li>Önzetlenség <span class="ralign"><a href= +"#Page_35">35</a></span></li> +<li>Hát ki az az én? <span class="ralign"><a href= +"#Page_36">36</a></span></li> +<li>Szabad-e nekem is boldognak lenni? <span class= +"ralign"><a href="#Page_38">38</a></span></li> +<li>Jaj, megint nem vettem el a reklám-cédulát! <span class= +"ralign"><a href="#Page_40">40</a></span></li> +<li>Meghalni, milyen bűn <span class="ralign"><a href= +"#Page_41">41</a></span></li> +<li>Ruhatárosné, pincér etcetera <span class="ralign"><a href= +"#Page_43">43</a></span></li> +<li>Nem vagyok őszinte <span class="ralign"><a href= +"#Page_44">44</a></span></li> +<li>Micsoda szörnyeteg vagyok <span class="ralign"><a href= +"#Page_46">46</a></span></li> +<li>Első, de nem utolsó bűn <span class="ralign"><a href= +"#Page_48">48</a></span></li> +<li>Az úgynevezett halottak <span class="ralign"><a href= +"#Page_49">49</a></span></li> +<li>Ócska cipő <span class="ralign"><a href= +"#Page_52">52</a></span></li> +<li>Beléakadtam a koldusba <span class="ralign"><a href= +"#Page_53">53</a></span></li> +<li>Megint csak a koldus <span class="ralign"><a href= +"#Page_55">55</a></span></li> +<li>Még mindig <span class="ralign"><a href= +"#Page_57">57</a></span></li> +<li>Nincs nyugtom tőle <span class="ralign"><a href= +"#Page_59">59</a></span></li> +<li>Nem szabad adni <span class="ralign"><a href= +"#Page_61">61</a></span></li> +<li>Bűn, bűn, bűn <span class="ralign"><a href= +"#Page_62">62</a></span></li> +<li>Mégis adok a végin <span class="ralign"><a href= +"#Page_65">65</a></span></li> +<li>Hogy mertem boldogtalan lenni <span class="ralign"><a href= +"#Page_66">66</a></span></li> +<li>Nem válogatom meg a szavaimat <span class="ralign"><a href= +"#Page_68">68</a></span></li> +<li>Állatkínzás <span class="ralign"><a href= +"#Page_69">69</a></span></li> +<li>Hogy nem kacagok hangosan <span class="ralign"><a href= +"#Page_70">70</a></span></li> +<li>Én haszontalan <span class="ralign"><a href= +"#Page_71">71</a></span></li> +<li>Siketnémákkal nem beszélek <span class="ralign"><a href= +"#Page_72">72</a></span></li> +<li>Pfuj! <span class="ralign"><a href= +"#Page_74">74</a></span></li> +<li>Sok mindenről hallgatok <span class="ralign"><a href= +"#Page_76">76</a></span></li> +<li>Azt olvastam Shakespeare-nél, hogy nincs olyan koldus, akinek +valami fölöslege ne volna <span class="ralign"><a href= +"#Page_79">79</a></span></li> +<li>Fáj <span class="ralign"><a href="#Page_81">81</a></span></li> +<li>Én vagyok az oka <span class="ralign"><a href= +"#Page_82">82</a></span></li> +<li><span class="pagenum"><a name="Page_136" id= +"Page_136">-136-</a></span></li> +<li>Támadás fényes nappal <span class="ralign"><a href= +"#Page_83">83</a></span></li> +<li>A költemények <span class="ralign"><a href= +"#Page_84">84</a></span></li> +<li>Bűnös tudatlanság <span class="ralign"><a href= +"#Page_85">85</a></span></li> +<li>Én <span class="ralign"><a href="#Page_87">87</a></span></li> +<li>Szemeim és szemtelenségem <span class="ralign"><a href= +"#Page_88">88</a></span></li> +<li>Hogy szomorú vagyok <span class="ralign"><a href= +"#Page_90">90</a></span></li> +<li>Hold <span class="ralign"><a href="#Page_92">92</a></span></li> +<li>Látom <span class="ralign"><a href= +"#Page_94">94</a></span></li> +<li>Kisértetek <span class="ralign"><a href= +"#Page_95">95</a></span></li> +<li>Mit tettem <span class="ralign"><a href= +"#Page_97">97</a></span></li> +<li>Sajnálom <span class="ralign"><a href= +"#Page_98">98</a></span></li> +<li>Csak én, csak én, csak <span class="ralign"><a href= +"#Page_99">99</a></span></li> +<li>Most is sóhajtottam <span class="ralign"><a href= +"#Page_100">100</a></span></li> +<li>Én megcsalom szegényeket <span class="ralign"><a href= +"#Page_101">101</a></span></li> +<li>Csak ámulok, csak bámulok <span class="ralign"><a href= +"#Page_103">103</a></span></li> +<li>Röstelem <span class="ralign"><a href= +"#Page_105">105</a></span></li> +<li>Nem vagyok valami ártatlan, nem <span class="ralign"><a href= +"#Page_106">106</a></span></li> +<li>Mint mindenki <span class="ralign"><a href= +"#Page_108">108</a></span></li> +<li>Meghallom a hangomat <span class="ralign"><a href= +"#Page_109">109</a></span></li> +<li>Mennyi könyvet olvastam <span class="ralign"><a href= +"#Page_110">110</a></span></li> +<li>Valakinek adósa vagyok <span class="ralign"><a href= +"#Page_112">112</a></span></li> +<li>Szeretlek <span class="ralign"><a href= +"#Page_113">113</a></span></li> +<li>Levelet kapok <span class="ralign"><a href= +"#Page_115">115</a></span></li> +<li>Emlék <span class="ralign"><a href= +"#Page_116">116</a></span></li> +<li>Súlyos mulasztások <span class="ralign"><a href= +"#Page_117">117</a></span></li> +<li>Ásítok <span class="ralign"><a href= +"#Page_119">119</a></span></li> +<li>Bocsássanak meg, akikkel valami jót tettem <span class= +"ralign"><a href="#Page_120">120</a></span></li> +<li>Én, én, én <span class="ralign"><a href= +"#Page_122">122</a></span></li> +<li>Nem szólok senkinek <span class="ralign"><a href= +"#Page_123">123</a></span></li> +<li>Ilyen vagyok <span class="ralign"><a href= +"#Page_124">124</a></span></li> +<li>Ismerlek <span class="ralign"><a href= +"#Page_125">125</a></span></li> +<li>Szív <span class="ralign"><a href= +"#Page_126">126</a></span></li> +<li>Micsoda beszéd az <span class="ralign"><a href= +"#Page_127">127</a></span></li> +<li>Gyanú <span class="ralign"><a href= +"#Page_129">129</a></span></li> +<li>Nincs gyermekem <span class="ralign"><a href= +"#Page_130">130</a></span></li> +<li>Ez mind rám tartozik <span class="ralign"><a href= +"#Page_132">132</a></span></li> +<li>Soha, de soha <span class="ralign"><a href= +"#Page_134">134</a></span></li> +</ul> +<hr class="chap" /> +<div style='text-align:center'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 75975 ***</div> +</body> +</html> + |