Initial commitHEAD main

author: nfenwick <nfenwick@pglaf.org> 2025-04-26 07:21:04 -0700
committer: nfenwick <nfenwick@pglaf.org> 2025-04-26 07:21:04 -0700
commit: aa6cff5b1e0bdbb952a2d91d619c45746481af86 (patch)
tree: 9d1a0e82146c31bd08d1d4c345405dc36244316f /75960-h/75960-h.htm
1 files changed, 8071 insertions, 0 deletions
diff --git a/75960-h/75960-h.htm b/75960-h/75960-h.htm
new file mode 100644
index 0000000..2eab619
--- /dev/null
+++ b/75960-h/75960-h.htm
@@ -0,0 +1,8071 @@
+<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
+    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
+<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
+<head>
+<meta name="generator" content=
+"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" />
+<meta http-equiv="Content-Type" content=
+"text/html; charset=utf-8" />
+<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
+<title>Állatok, emberek és istenek by Ossendowski | Project
+Gutenberg</title>
+
+<style type="text/css">
+/*<![CDATA[*/
+body {
+ margin-left: 10%;
+ margin-right: 10%;
+}
+
+h1,h2,h3 {
+ text-align: center;
+ clear: both;
+ line-height: 200%;
+}
+
+h2,h3 {
+ margin-top: 2em;
+}
+
+h2 span.smaller, h3 span.smaller {
+ font-size: 80%;
+}
+
+p {
+ margin-top: 0.75em;
+ margin-bottom: 0.75em;
+}
+
+body > p {
+ text-align: justify;
+ text-indent: 1.5em;
+}
+
+hr {
+ width: 33%;
+ margin-top: 2em;
+ margin-bottom: 2em;
+ margin-left: auto;
+ margin-right: auto;
+ clear: both;
+}
+
+hr.chap {width: 65%}
+
+.pagenum {
+/*  visibility: hidden; */
+/*  display: none; */
+ position: absolute;
+ right: 2%;
+ color: gray;
+ font-size: smaller;
+ text-align: right;
+ text-indent:0;
+}
+
+.center {
+ text-align: center;
+ text-indent: 0;
+}
+
+.right {
+ text-align: right;
+ margin-right: 1.5em;
+}
+
+.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
+
+.caption {font-weight: bold;}
+
+.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
+
+.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;}
+
+.figcenter {
+ margin: auto;
+ text-align: center;
+}
+
+.footnotes {
+ border: dashed 1px;
+}
+
+.footnote {
+ margin-left: 10%;
+ margin-right: 10%;
+ font-size: 0.9em;
+ text-align: justify;
+}
+
+.footnote .label {
+ position: absolute;
+ right: 84%;
+ text-align: right;
+}
+
+.fnanchor {
+ vertical-align: super;
+ font-size: .8em;
+ text-decoration: none;
+}
+
+.figcenter, .figcenter img {
+ max-width: 100%;
+}
+
+ul.TOC {
+ list-style-type: none;
+ padding-left: 10%;
+/*  text-indent: 0; */
+ text-indent: -5%;
+ width: 70%;
+ text-align: justify;
+}
+
+ul.TOC li {
+ margin-top: 0.25em;
+}
+
+.TOC .roman {
+ width: 4em;
+ display: inline-block;
+ text-align: right;
+ margin-left: 1em;
+}
+
+span.ralign {
+ position: absolute;
+ text-align: right;
+ right: 15%;
+ top: auto;
+}
+/*]]>*/
+</style>
+</head>
+<body>
+<div style='text-align:center'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 75960 ***</div>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title=
+"" /></div>
+<hr class="chap" />
+<p class="center"><span class="caption-150">OSSENDOWSKI</span></p>
+<h1>ÁLLATOK, EMBEREK ÉS ISTENEK</h1>
+<p class="center"><span class="caption">*</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-large">BEASTS MEN AND
+GODS</span></p>
+<p class="center"><span class="caption">FORDÍTOTTA SAJÓ
+ALADÁR</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-small">HARMADIK
+KIADÁS</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption">FRANKLIN-TÁRSULAT KIADÁSA,
+BUDAPEST</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-small">FRANKLIN-TÁRSULAT
+NYOMDÁJA.</span></p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id=
+"Page_3">-3-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>ELŐSZÓ.</h2>
+</div>
+<p>Ez a könyv az úgynevezett híres könyvek közé tartozik. Nagy lett
+a híre egy csapásra, amikor megjelent és az egész világon sokféle
+nyelvre lefordítva olvasgatják érdeklődéssel és élvezettel a
+lengyel Ossendowskinak eredetileg Amerikában angol nyelven
+megjelent művét. A lengyel tudós a bolsevikok elől menekült
+Krasznojarszkból és úttalan-utakon Mongolországon és Tibeten
+keresztül ezer veszedelem közt vágta át magát a Csöndes-Oceánhoz.
+Hihetetlen akaraterővel, csodálatra méltó kitartással, az állandóan
+eléje tornyosuló nehézségek láttára sokszor közel az
+elcsüggedéshez, de mindannyiszor új erőfeszítéssel járta végig
+szenvedéseinek útját, amelyen szerzett tapasztalatait örökítette
+meg könyvében.</p>
+<p>Híres lett tehát már megjelenésekor, de azóta még híresebb, mert
+körülötte nagy tudományos vita keletkezett és még nem is ért véget.
+Hedin Sven a világhírű kutató indította meg, aki kijelentette, hogy
+irodalmi tekintetben mesteri elbeszélés Ossendowski könyve, de
+földrajzi adatai, különösen Északkelet-Tibetről, hamisak és
+félrevezetik az olvasót. Azután jöttek mások, akik Mongolországban
+éltek évekig és mindenféle tévedést, tódítást olvastak Ossendowski
+fejére. A lengyel író barátja és könyvének amerikai kiadója, Lewis
+Stanton Palen megpróbálkozott az ez idő szerint Afrika belsejében
+időző Ossendowski igazolásával, de a harc még nem ült el. Erősen
+lövöldöznek innen is, túlnan is és közben egyre növekszik a híres
+könyv olvasóinak száma. <span class="pagenum"><a name="Page_4" id=
+"Page_4">-4-</a></span></p>
+<p>Nekünk a pörbe nem lehet beleszólásunk. Akár jobbra dől el, akár
+balra, mindenképpen rendkívül érdekes olvasmány marad Ossendowski
+könyve és a tudományos szempontból kifogásolt részek leszámításával
+is tanulságos és érdekfeszítő az «Állatok, emberek és Istenek»,
+amelynek magyar nyelvre fordításával, úgy hisszük, nem végeztünk
+fölösleges munkát.</p>
+<p>Budapest, 1924 november.</p>
+<p class="right"><i>A fordító.</i> <span class="pagenum"><a name=
+"Page_5" id="Page_5">-5-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2><span class="smaller">ELSŐ RÉSZ.</span><br />
+ÉLET ÉS HALÁL KÖZT.</h2>
+</div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_6" id=
+"Page_6">-6-</a></span></p>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7"><br />
+-7-</a></span></p>
+<h3><span class="smaller">ELSŐ FEJEZET.</span><br />
+Be az erdőségbe.</h3>
+<p>Az 1920. év elején lakóhelyem véletlenül Krasznojarszk szibériai
+város volt, amely a Jenisszei partján terül el, ama fönséges
+folyamén, amelynek bölcsője Mongolország napsütötte hegyei közt van
+és fölmelegítő életével a Jeges-tengerbe szakad. Torkolatánál
+kétszer szállott partra Nansen, hogy megtalálja Európából Ázsia
+szívébe a legrövidebb kereskedelmi utat. A szibériai tél közepén
+ott kapott el hirtelenül annak az őrült forradalomnak forgószele,
+amely egész Oroszországban dühöngött és ebben a békés és gazdag
+országban a gyűlölet és bosszúszomj szakadékait tépte föl és
+borzasztó vérontást, számtalan meg nem torolt gonosztettet
+teremtett. Senki sem mondhatta meg akkor, mi vár reá. Napról-napra
+élt az ember. Senki sem tudta, hogy ha elhagyja lakását,
+visszatér-e oda vagy pedig elhurcolják az utcáról és ama
+torzkép-bíróságok, forradalmi bizottságok börtöneibe vetik, amelyek
+rettenetesebbek voltak és véresebbek a középkori inkvizició
+bíróságainál. Ez az üldözés nem kímélt bennünket sem, akik idegenek
+voltunk ebben a széttépett országban.</p>
+<p>Egy reggel, amikor egyik ismerősöm meglátogatására távoztam
+hazulról, hirtelen azt a hírt kaptam, hogy húsz vörös katona
+bekerítette a házamat, mert el akar fogni. Menekülnöm kellett. A
+leggyorsabban magamra kaptam ismerősömnek egyik régi vadászruháját,
+elláttam magamat pénzzel és a város mellékutcáin át, gyalogszerrel
+a nyílt országútra siettem. Ott fölfogadtam egy parasztot, aki
+kocsin négy óra alatt húsz mérföldnyire vitt el a várostól, hogy
+erdővel sűrűn benőtt vidék közepén tegyen le. Útközben fegyvert,
+háromszáz patront, fejszét, kést, báránybőrbundát, teát, sót,
+szárított kenyeret és üstöt vásároltam. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span></p>
+<p>Behatoltam az erdő belsejébe és félig leégett kunyhóhoz
+jutottam.</p>
+<p>Ettől kezdve igazi világkóborló lett belőlem, de nem is
+álmodtam, meddig kell majd ezt a szerepet játszanom. Másnap
+vadászni mentem és szerencsésen lelőttem két fajdkakast. Sok
+szarvascsapára akadtam. Ez biztosított, hogy itt nem fogok
+élelmiszer hiányában szűkölködni. De ezen a helyen nem sokáig
+időzhettem. Öt nap mulva, amikor vadászatról tértem vissza,
+észrevettem, hogy füst száll föl kunyhóm kéményéből. Lassan a
+házhoz lopódzkodtam és ott két fölnyergelt lovat láttam. Nyergeikre
+katonapuskák voltak erősítve. A kéretlen vendégek tehát künn
+hagyták fegyvereiket. Már pedig rám nézve, akinél fegyver volt, két
+fegyvertelen ember nem volt veszedelmes. Gyorsan átfutottam tehát a
+szabad téren és beléptem a kunyhóba. A benne levő padról két katona
+ugrott föl ijedten. Bolsevikok voltak. Nagy asztrakán-sapkájukon
+ott láttam a bolsevizmus vörös csillagát és zubbonyukon a
+piszkos-vörös bolsevista szalagokat.</p>
+<p>Üdvözöltük egymást és leültünk. A katonák teát főztek maguknak.
+Együtt ittuk ezt a mindig szívesen fogadott italt és beszélgettünk,
+miközben az egész időn át gyanakodva figyeltük egymást. Hogy az ő
+gyanakodásukat lefegyverezzem, azt mondtam, messzi vidékről való
+vadász vagyok és most azért lakom itt, mert úgy látom, hogy ez a
+vidék nagyon gazdag cobolyban. Ők viszont úgy mutatkoztak be, mint
+katonái egy különítménynek, amelyet a városból küldtek ki az
+erdőségbe, hogy gyanús népséget üldözzön.</p>
+<p>– Tudd meg pajtás, – szólt hozzám az egyik – mi
+ellenforradalmárokat hajszolunk, hogy agyonlőjjük őket.</p>
+<p>Ezt úgyis tudtam. Magatartásommal azt iparkodtam velük
+elhitetni, hogy egyszerű, paraszti vadász vagyok és semmi közöm az
+ellenforradalmárokhoz. Egyszersmind egyre azon járt az eszem, hogy
+kéretlen vendégeim eltávozása után hova mehetnék.</p>
+<p>Sötétedett és a sötétségben a két katona arca még kevésbbé
+látszott bizalomgerjesztőnek.</p>
+<p>Votkaüvegeket vettek ki a zsebükből és itták. Az alkohol
+<span class="pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span>
+hatása nagyon is észrevehetően nyilvánult. Állandó megszakítással,
+hangosan fecsegtek, azzal kérkedve, hogy Krasznojarszkban hány
+burzsit öltek már meg és hány kozákot dobtak a folyam jege alá.
+Később civakodni kezdtek, de nemsokára elfáradtak és lefekvéshez
+készülődtek.</p>
+<p>Ekkor hirtelenül messzire kitárult a kunyhó ajtaja. A fűtött
+helyiség gőze nagy felhő alakjában tódult ki a hidegre. Ebből a
+felhőből, amikor a gőz kissé lecsapódott, szellemként bukkant föl
+egy magas ösztövér parasztnak az alakja, akinek fején nagy
+asztrakán-sapka, testén nagy báránybőrbunda volt, ami csak
+erősítette alakjának masszív hatását. Fegyverével lövésre készen
+állott. Öve alatt ott volt az éles fejsze, amely nélkül a szibériai
+paraszt nem tud élni. Szeme gyors és szikrázó, mint a vadállaté,
+fölváltva tapadt valamennyiünkre. Egy pillanat múlva levette a
+sapkáját, keresztet vetett és azt kérdezte:</p>
+<p>– Ki itt a gazda?</p>
+<p>Felvilágosítottam.</p>
+<p>– Szabad az éjjelt itt töltenem?</p>
+<p>– Igen, – feleltem. – Elég a hely mindnyájunknak. Igyék egy
+csésze teát. Még forró.</p>
+<p>Az idegen levetette bundáját és fegyverét a sarokba támasztotta.
+Eközben szeme állandóan rajtunk függött és mindazon, ami a
+helyiségben volt. Régi bőrzubbonyt viselt, hasonló anyagból készült
+nadrággal, amely magas botosba volt behúzva. Fiatal, finom arcát
+gyönge gúny öntötte el. Fehér, éles foga villogott. Tekintete
+átható volt. Borzas fején szürke fürtöket láttam. Szája körül
+elkeseredés vonásai látszottak. Azt mutatták, hogy életének nagyon
+viharosnak és veszedelmekben gazdagnak kellett lennie.</p>
+<p>Fegyvere mellett foglalt helyet és fejszéjét maga mellé tette a
+földre.</p>
+<p>– Miért? Ez a feleséged? – kérdezte a fejszére mutatva az egyik
+részeg katona.</p>
+<p>A nagy paraszt tiszta szemével nyugodtan ránézett és éppen olyan
+nyugodtan felelt:</p>
+<p>– Manapság mindenféle népséggel összeakad az ember, sokkal
+biztosabb fejszével. <span class="pagenum"><a name="Page_10" id=
+"Page_10">-10-</a></span></p>
+<p>Mohón kezdte inni a teát, miközben szeme, mintha élesen
+kérdezne, többször rám tekintett, azután végigröpült pillantása az
+egész helyiségen, mintha feleletet keresne kétségeskedésére. Minden
+kérdésre, melyet teaszürcsölgetés közt intéztek hozzája a katonák,
+nagyon lassan és óvatosan felelt. Végül, hogy megmutassa, hogy
+elkészült az ivással, megfordította a poharát, a megmaradt kis
+darab cukrot rátette a pohárra és így szólt a katonákhoz:</p>
+<p>– Kimegyek, hogy a lovam után nézzek és lenyergelem a ti
+lovaitokat is.</p>
+<p>– Jó lesz, – mondta a félálomban levő fiatalabb katona.</p>
+<p>– Hozd be a fegyvereinket is.</p>
+<p>A katonák a padokon feküdtek és nekünk csak a padlót hagyták. Az
+idegen nemsokára visszatért, elhozta a fegyvereket és a sötét
+sarokba állította. A nyeregtakarókat a padlóra dobta, rájuk ült és
+lehúzta a csizmáját.</p>
+<p>A katonák és a vendégem nemsokára hortyogtak. Én azonban nem
+aludtam, mert meg kellett fontolnom, hogy mi most a teendőm.
+Hajnalhasadtakor végre elszundikáltam és fényes nappal ébredtem
+föl. Az idegent nem láttam. Kimentem a kunyhóból és egy szép sárga
+mén fölnyergelésével találtam elfoglalva.</p>
+<p>– Elmegy? – kérdeztem.</p>
+<p>– Igen. De ezekkel a pajtásokkal szeretnék elmenni, – susogta. –
+Azután majd visszajövök.</p>
+<p>Többet nem kérdeztem tőle, csak annyit mondtam, hogy várni
+fogom.</p>
+<p>Levette a bőrtáskákat, amelyek a nyergén függtek és a kunyhó
+elégett sarkába tette úgy, hogy nem lehetett látni, megvizsgálta a
+kengyelt, a szárakat és elkészülvén a nyergeléssel, rám mosolyogva
+így szólt:</p>
+<p>– Most készen vagyok és fölkeltem pajtásaimat.</p>
+<p>Félórával a reggeli tea után három vendégem elbúcsúzott. Künn
+maradtam és fát hasogattam a kályhám számára. Egyszerre csak
+bizonyos távolból fegyverdörej hallatszott, először egy, majd egy
+második. Azután csönd lett. Azon a helyen, amelynek közelében a
+lövések eldördültek, egy csapat megijesztett császárfajd riadt föl
+és átröpült hozzám. <span class="pagenum"><a name="Page_11" id=
+"Page_11">-11-</a></span> Egyik magas fenyő csúcsáról szarkacsörgés
+hallatszott. Sokáig füleltem az erdőbe, hogy megtudjam, közeledik-e
+valaki a kunyhómhoz, de teljes volt a csönd.</p>
+<p>A Jenisszei alsó folyásán nagyon korán sötétedik. Tüzet raktam a
+kályhámban és megfőztem a levesemet, miközben állandóan figyeltem
+minden kívülről hozzám behallatszó zajra. Mert az egész idő alatt
+tisztában voltam azzal, hogy a halál áll mellettem és emberek,
+vadállatok beavatkozásával, hideggel, balesettel vagy betegséggel
+minden pillanatban elpusztíthat. Tudtam, hogy senki sem volt a
+közelemben, aki segíthetne és hogy egyedüli segítségem Isten keze,
+lábam és kezem ereje, pontos célzásom és hidegvérem.</p>
+<p>Figyelésem azonban nem használt. Észre sem vettem, amikor az
+idegen visszatért. Miként tegnap, most is egészen hirtelenül jelent
+meg a küszöbön. A gőzön át láttam nevető szemét és finom arcát.
+Belépett a kunyhóba és hangos csörömpöléssel három fegyvert lökött
+a sarokba.</p>
+<p>– Két ló, két fegyver, két nyereg, két skatulya szárított hús,
+féltégla tea, egy kis zsák só, ötven patron, két köpeny, két pár
+csizma. Mindezt nevetve sorolta elő. Valóban, – így folytatta –
+meglehetősen eredményes vadászatom volt ma.</p>
+<p>Meglepetve néztem reá.</p>
+<p>– Miért van meglepetve? – kérdezte nevetve, – Komu Nŭjny eti
+tovarisi? Mit kezdhet az ember ezekkel a fickókkal? Igyunk teát és
+feküdjünk le aludni. Holnap más, biztosabb helyre viszem önt,
+azután elutazom.</p>
+<h3><span class="smaller">MÁSODIK FEJEZET.</span><br />
+Útitársam titka.</h3>
+<p>Virradatkor ébredtünk, hogy ezt az első menedékhelyemet
+csakhamar magunk mögött hagyjuk. Személyes birtokunkat
+becsomagoltuk a nyeregtáskákba, amelyeket az egyik nyergen
+erősítettünk meg.</p>
+<p>– Négy-ötszáz versztnyire kell utaznunk, – jelentette be
+kedélyesen az utitársam. <span class="pagenum"><a name="Page_12"
+id="Page_12">-12-</a></span></p>
+<p>Iván volt a neve, ami Oroszországban, ahol minden második embert
+így hívnak, rám nézve semmit sem jelentett.</p>
+<p>– Tehát nagyon sokáig fogunk utazni, – jegyeztem meg
+sajnálkozva.</p>
+<p>– Nem tovább egy hétnél, sőt talán addig sem, – felelte.</p>
+<p>Az első éjjelt az erdőben, szabad ég alatt töltöttük el.
+Vándorlásom másfél éve alatt hány hasonló éjjelt éltem át! Nappal
+kemény hideg volt. A megfagyott hó csikorgott a ló patkója alatt. A
+patkóról leváló hódarabok, amikor végiggurultak a megfagyott
+kérgen, mintha üveg tört volna el. Nyírfajdok röpültek föl lusta
+lomhasággal a fákról. Nyulak ugrottak le kényelmesen a folyók nyári
+ágyába. Éjjel a szél sóhajtozni és fütyülni kezdett, miközben
+fejünk fölött összehajlította a fák ágait. De a fák alatt szélcsend
+volt és nyugalom.</p>
+<p>Hatalmas fákkal körített szakadékban tartottunk pihenőt. Ott
+kidőlt fenyőkre akadtunk, amelyekből tuskókat vágtunk a tűzre.
+Miután teát főztünk, nekiláttunk az evésnek.</p>
+<p>Iván két fatörzset vonszolt helyünkre, fejszéjével egyik
+oldalukon símára ácsolta a törzseket és síma oldalukkal egymásra
+rakta őket. Azután két végükön nagy éket vert közéjük, amely
+két-három hüvelyknyire elválasztotta egymástól a törzseket. Ebbe a
+nyílásba faszenet raktunk és láttuk, hogy a tűz gyorsan végigfutott
+a símára csiszolt oldalak egész hosszában.</p>
+<p>– Így még reggel is lesz tüzünk, – mondta. – Ez az aranykeresők
+naida-ja. Mi aranykeresők, akik nyáron és télen az erdőkben
+vándorlunk, mindig naida mellett alszunk. Finom dolog. Majd
+meglátja.</p>
+<p>Fenyőágakat vágott le és lejtős tetőt készített belőlük, amelyet
+a naidával szemben két oszlopra erősített. Ágtetőnk és naidánk
+fölött a védő fenyőfák ágai terpeszkedtek. Még több ágat is hozott
+és a tető alatt levő hóra terítgette. Erre azután a nyeregtakarókat
+tettük. Ebben a fészekben Iván leheveredhetett és felsőruháját
+egészen a zubbonyáig levethette. Nemsokára észrevettem, hogy izzad
+a homloka és hogy homlokát is, tarkóját is ruhaujjával dörzsölgeti.
+<span class="pagenum"><a name="Page_13" id=
+"Page_13">-13-</a></span></p>
+<p>– Most jó meleg van itt.</p>
+<p>Rövid idő mulva én is kénytelen voltam a köpenyemet levetni.
+Nemsokára minden takaró nélkül lefeküdtem aludni. Míg a fenyők és
+tetőnk ágain keresztül csillámlottak a hideg, tiszta csillagok és a
+naidán túl fájó hideg volt, addig mi itt kellemesen védve voltunk.
+Ez éjjel óta nem féltem többé a hidegtől. Ha nappal alaposan
+átfagytam a nyeregben, éjjel a barátságos naidával alaposan
+átmelegítettem magamat, nehéz felöltőm nélkül pihentem, csak
+zubbonyban ültem a fenyőfák alatt és iszogattam a mindig kedves
+teát.</p>
+<p>Napi vándorlásunkon Iván elbeszélte Transbajkália hegyeiben és
+erdőiben tett aranykereső útjának élményeit. Elbeszélése az
+érdekfeszítő kalandoknak, veszedelmeknek és harcoknak eleven sora
+volt. Iván típusa volt azoknak az aranykeresőknek, akik
+Oroszországban, de más országokban is a leggazdagabb aranybányákat
+fedezik föl és maguk mindamellett koldusok maradnak. Azt nem mondta
+meg, hogy miért hagyta el Transbajkáliát és jött el a Jenisszeihez.
+Magatartásából kiéreztem, hogy erről nem óhajt beszélni és nem is
+unszoltam. Titokzatos életének e részéről később egészen véletlenül
+mégis föllebbent kissé a fátyol.</p>
+<p>Közel értünk utunk céljához. Egész napon át csak nagy
+nehézséggel jutottunk előre egy-egy sűrű füzesen keresztül, mert
+közeledtünk a nagy Jenisszei jobboldali mellékfolyója, a Mana
+partjához. A bokrok közt élő nyulak keményre taposott nyomát láttuk
+mindenütt. Ezek a kis fehér erdőlakók keresztül-kasul futkostak
+előttünk. Máskor vörös farkát láttuk egy-egy rókának, amely a
+szikla mögött meglapulva egyszerre figyelt minket és a gyanútlan
+nyulakat.</p>
+<p>Iván sokáig szótlan volt, majd beszélni kezdett. Elmondta, hogy
+nem messzire tőlünk, a Mana egyik kis ágának torkolatánál kunyhó
+van.</p>
+<p>– Mit gondol? Elmenjünk odáig, vagy pedig ismét naida mellett
+töltsük az éjjelt?</p>
+<p>Azt indítványoztam, hogy menjünk egészen a kunyhóig, mert
+mosakodni óhajtottam és mert már nagyon szerettem volna igazi tető
+alatt meghálni. Iván összeráncolta szemöldökét, de engedett.
+<span class="pagenum"><a name="Page_14" id=
+"Page_14">-14-</a></span></p>
+<p>Már sötétedett, amikor egy kunyhóhoz közeledtünk, amelyet sűrű
+erdő és málnabokrok vettek körül. Kicsiny ház volt két apró
+ablakkal és egy óriási orosz kályhával. Az épülethez egy pincével
+ellátott fészernek maradványa támaszkodott.</p>
+<p>Iván ivott a katonáktól örökölt üvegből és nemsokára
+meglehetősen beszédes lett. Szeme csillogott és kezével gyakran és
+gyorsan végigjárta hosszú fürtjeit. Elbeszélte egyik kalandjának
+történetét, de hirtelen elakadt a beszéde és a félelem
+kifejezésével az egyik sötét sarokba bámult.</p>
+<p>– Patkány van ott? – kérdeztem.</p>
+<p>Ismét szótlan lett és szemöldökét összehúzva gondolkodott. Mivel
+gyakran órák hosszáig szoktunk hallgatni, nem lepett meg
+magaviselete. Egyszerre csak felém hajolva ezt suttogta:</p>
+<p>– Egy régi történetet akarok önnek elmondani. Transbajkáliában
+volt egy barátom. Fegyenc. A neve Gavronsky. Sok erdőn és sok
+hegyen vándoroltunk együtt aranykereső utunkon. Megegyeztünk, hogy
+mindent egyforma részben megosztunk, de Gavronsky hirtelen a
+Jenisszei mellett elterülő szibériai őserdőbe ment és eltűnt. Öt év
+mulva hallottuk, hogy nagyon kiadós aranybányát talált és gazdag
+ember lett. Később aztán a feleségével együtt meggyilkolták…</p>
+<p>Egy pillanatig hallgatott, azután folytatta:</p>
+<p>– Ez itt az ő régi kunyhójuk. Itt élt a feleségével és valahol a
+folyó mellett találta az aranyat. Hogy hol, nem mondta meg
+senkinek. A környéken élő parasztok mind tudják, hogy sok aranya
+volt a bankban és hogy aranyat adott el a kormánynak. Itt ölték meg
+őket…</p>
+<p>Iván a kályhához lépett, égő fadarabot vett ki, megvilágította
+vele a padló egyik helyét és előre lépett.</p>
+<p>– Látja ezt a foltot a padlón és a falon? Az ő vérük. Gavronsky
+vére. Meghaltak, de nem árulták el az aranytelepet. Az aranyat a
+folyó partján vájt mély lyukból vették ki és a fészer alatt levő
+pincében rejtették el. De Gavronsky nem adott belőle semmit. Pedig,
+nagy Isten, mennyire megkínoztam! Tűzzel égettem őket, az ujjaikat
+hátra görbítettem, <span class="pagenum"><a name="Page_15" id=
+"Page_15">-15-</a></span> szemeiket az ujjammal kinyomtam.
+Gavronsky hallgatott és meghalt.</p>
+<p>Egy pillanatig gondolkozott, azután gyorsan ezt mondta:</p>
+<p>– Mindezt a parasztoktól hallottam.</p>
+<p>A fadarabot visszadobta a kályhába és leroskadt a padra.</p>
+<p>– Itt az alvás ideje, – mondá a szavakat szinte kilökve magából
+és elcsendesült.</p>
+<p>Sokáig hallgattam lélekzését és a magával folytatott suttogást,
+mialatt egyik oldaláról a másikra fordult és pipázott.</p>
+<p>Reggel elhagytuk a gonosz szenvedés és bűntett e tanyáját.</p>
+<p>Utazásunk hetedik napján sűrű cédruserdőhöz értünk, amely hosszú
+hegylánc előhegyein terült el.</p>
+<p>– A legközelebbi paraszttelep nyolcvan verstnyire van, – mondta
+Iván. – A nép idejár az erdőbe cédrustobozt gyűjteni. De csak
+ősszel. Ősz előtt tehát senkivel sem fog találkozni. Sok madarat és
+állatot, gazdag diókészletet fog itt találni úgy, hogy megélhet.
+Nézze ezt a folyót. Ha el akar jutni a parasztokhoz, a folyót kell
+követnie, elviszi hozzájuk.</p>
+<p>Iván segített nekem agyagkunyhót építeni. Nem valóságos
+agyagkunyhó volt ez, hanem úgy teremtődött meg, hogy egy nagy,
+valószínűleg vad vihartól kidöntött cédrus gyökérzetét kihúztuk a
+földből. Így mély nyílás támadt, házamnak ez lett a szobája és
+egyik oldalán agyagfal védte, amelyet a kicsavart gyökérzet
+támogatott. Egyes átcsüngő gyökérrészek állványzatot alkottak,
+amelybe botokat és ágakat dugdostunk. Így csináltunk tetőt, amelyet
+végül, hogy szilárdabb legyen, kövekkel és hideg ellen való
+védekezésül hóval födtünk be. A kunyhó homlokoldala nyitva maradt,
+de a naida állandóan védte.</p>
+<p>Ebben a hóval födött kunyhóban két hónapot töltöttem el, mintha
+nyár lett volna. Minden más emberi teremtmény látása nélkül és
+anélkül, hogy érintkezésbe jöttem volna a fontos eseményektől
+megrázott világgal, itt éltem e sírban, a kidöntött fa gyökere
+alatt a szabad természetben és állandó kísérőm a családom sorsa
+miatt való súlyos gond volt. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_16" id="Page_16">-16-</a></span></p>
+<p>Iván másnap elhagyott. Zsákban szárított kenyeret és kevés
+cukrot hagyott hátra számomra. Soha többé nem láttam.</p>
+<h3><span class="smaller">HARMADIK FEJEZET.</span><br />
+Küzdelem a létért.</h3>
+<p>Most egyedül voltam. Körülöttem csak az örökzöld, hóval födött
+cédruserdő, a meztelen bokrok és a befagyott folyó. Ameddig a fák
+ágai és törzsei közt elláthattam, semmi más, csak a cédrusok és a
+hó nagy óceánja. Szibériai őserdő. Taiga! Meddig leszek kénytelen
+itt élni? Rám találnak itt a bolsevikok? Megtudják-e a barátaim,
+hol vagyok? Mi történik a családommal? Ezek a kérdések égették
+állandóan agyamat.</p>
+<p>Nemsokára megértettem, miért hozott Iván ily messzire. Utunkban
+nem egy magányos helyet érintettünk, ahol biztosságban magamra
+hagyhatott volna. De mindig azt mondta, hogy olyan helyre visz,
+ahol könnyebben lehet megélni. És ebben igaza volt. A cédrusfa és
+cédruserdőkkel borított hegyek különös bájt adtak magányos
+rejtekhelyemnek. A cédrus csodálatos, hatalmas fa, messzire
+szétterülő ágakkal, örökzöld sátor, amely védelmébe vesz mindenféle
+élő lényt. A cédrusok közt mindig élénk volt az élet. Amott egyre
+lármáztak az ágról-ágra ugráló mókusok. Emitt magtörő hollók
+kiáltoztak élesen. Egy csapat pirók, karminvörös mellel, mint a
+láng röpült el a fák között. Vérpintyek kis serege csapott alá és a
+fák amfiteátrumát megtöltötte énekével. Egy nyúl egyik fatörzstől a
+másikig ugrándozott. Mögötte a havon mászó menyét árnyéka
+ólálkodott. A keményre fagyott havon gondosan lépegetve, nemes
+szarvas közeledett. És végül a hegy csúcsáról meglátogatott a
+szibériai erdő királya, a barna medve is.</p>
+<p>Mindez szórakoztatott. Elűzte fekete gondolataimat és bátorságot
+adott a kitartásra. Jó, ámbár kissé nehéz időtöltésem volt az is,
+hogy fölmásztam az erdő közepéből kiemelkedő hegy csúcsára, ahonnan
+elláthattam egy, a szemhatáron elnyúló vörös sávig. Ez a Jenisszei
+túlsó partjának <span class="pagenum"><a name="Page_17" id=
+"Page_17">-17-</a></span> vörös szirtje volt. Ott terült el az
+ország, ott voltak a városok, az ellenségek és a barátok. Ott volt
+az a pont is, melyet családom lakóhelyéül állapíthattam meg. Ez
+volt az oka annak, miért Iván ide hozott.</p>
+<p>Minél inkább tűntek el magányosságomban a napok, annál
+fájdalmasabban éreztem kísérőm hiányát. Noha ez az ember Gavronsky
+gyilkosa volt, úgy gondoskodott rólam, mintha az apám lett volna,
+mindig fölnyergelte a lovamat, fölaprította helyettem a fát és
+mindent megtett, hogy kényelmessé tegye életemet.</p>
+<p>Olykor arra gondoltam, hogy ha e helyen kellene meghalnom,
+összeszedném végső erőmet és fölvonszolnám magamat a hegy csúcsára,
+hogy ott halhassak meg.</p>
+<p>A vad természetben való ez az élet azonban sok alkalmat adott az
+elmélkedésre is, de még többet testi foglalkozásra. Állandó kemény
+és komoly harc volt a létért. A legnehezebb munka a naida számára
+való nagy fatuskók előkészítése volt. A kidőlt fák törzsét mindig
+hó födte és oda volt fagyva a talajhoz. Tehát ki kellett ásnom és
+azután hosszú rúd segítségével mozdítottam tovább helyéről. Hogy
+ezt a munkát megkönnyítsem magamnak, fám megszerzésére a hegyet
+választottam, ahonnan, bár följutnom nehéz volt, könnyen
+leguríthattam a fatörzseket. Nemsokára pompás fölfedezést tettem:
+kunyhóm közelében nagyobb tömegű vörösfenyőre akadtam, az erdő e
+szép és mégis szomorú óriásaira, amelyeket valami hatalmas vihar
+döntött le. Törzseiket hó födte, de gyökereikkel még a földbe
+kapaszkodtak. Mikor fejszémmel belevágtam a gyökérbe, fejszém éle
+oly mélyen vágódott bele, hogy csak nagynehezen tudtam
+kiszabadítani. Ennek okát kutatva rájöttem, hogy a gyökér át van
+itatva gyantával. Csak egy szikra kellett, hogy a fa szilánkjai
+meggyulladjanak. Később is mindig volt készletem belőle, hogy a
+vadászatról való hazatérésemkor gyors tűzön megmelegíthessem a
+kezemet vagy teát főzhessek.</p>
+<p>Időm nagyobb részét vadászással töltöttem el. Világos volt, hogy
+minden napot munkában kell eltöltenem, mert csak így felejtem el
+szomorú gondolataimat. Reggeli teám <span class="pagenum"><a name=
+"Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> után rendesen az erdőbe
+mentem, hogy nyírfajdot és császármadarat lőjjek. Miután egy-két
+madarat lelőttem, elkészítettem ebédemet, mely sohasem
+büszkélkedett gazdag ételsorral. Állandóan szárnyaslevest ettem,
+maroknyi szárított kenyérrel és utána vég nélkül teát ittam.
+Egyszer a madárvadászaton zajt hallottam a sűrű bokrok közt. Amikor
+figyelmesen nézegettem, szarvasaggancs hegyét pillantottam meg. A
+földre lapulva arrafelé csúsztam, de az éber állat meghallotta
+közeledésemet és hatalmas lármával eltűnt a bokrok közt. Miután
+körülbelül háromszáz lépésnyire futott, egészen világosan láttam,
+amint a hegy meredekénél megállott. Csodálatos állat volt.
+Sötétszürke volt a teste, a hátgerince csaknem fekete és akkora
+volt, mint egy kis tehén. Fegyveremet egy ágra fektettem és lőttem.
+Az állat óriásit ugrott, néhány lépésnyire futott és összeroskadt.
+Amilyen gyorsan csak tudtam, odasiettem, de a szarvas ismét
+fölugrott és fölvonszolta magát a hegyre. Egy második lövés
+leterítette. Így meleg szőnyegre és húskészletre tettem szert.
+Agancsa, melyet a falam ágaira erősítettem, szép kalapfogas
+lett.</p>
+<p>Sohasem fogom elfelejteni azt az érdekes, de vad látványt,
+amelynek egyszer kunyhómtól néhány kilométernyire voltam a tanuja.
+Ott kis süppedés volt, amelyet fű és vörös áfonya födött. Ott a
+császármadár és a fogoly bogyót szokott keresni. A bokrok mögött
+nesztelenül közeledtem e helyhez, ahol nagy csapat császármadarat
+láttam a hóban kapirgálva és bogyót csipegetve. El voltam merülve
+nézésükbe, amikor hirtelen nagyot ugrott az egyik császármadár.
+Erre az egész madársereg megijedve elröpült. Az első madár,
+meglepetésemre, csigavonalban, merőlegesen a magasba emelkedett,
+ahonnan egyszerre csak halva zuhant alá. Odasiettem, ahol lezuhant,
+de még nem jutottam el addig, amikor a megölt madár testéről egy
+mohó menyét ugrott le és elbújt egy kidőlt fa törzse mögött. A
+madár gégéje rettenetesen össze volt marcangolva. Tisztában voltam
+azzal, hogy a menyét megtámadta a császármadarat, beleharapta magát
+a torkába és mialatt a madár felrepült vele, gégéjéből kiszívta a
+vért és ez okozta a madár hirtelen lezuhanását. A menyét
+<span class="pagenum"><a name="Page_19" id=
+"Page_19">-19-</a></span> e léghajós-ügyességének köszönhettem,
+hogy egy patront megtakarítottam.</p>
+<p>Állandó harcban éltem a természettel. Bántó és keserű gondolatok
+egyre jobban megmérgezték a lelkemet.</p>
+<p>Múltak a napok és hetek. Melegebb szelek fuvallatát éreztem. A
+nyiltabb helyeken olvadni kezdett a hó. Itt-ott kisebb vízfolyások
+voltak láthatók. Nemsokára egy-egy legyet vagy pókot láthattam,
+amely fölébredt a kemény tél után. Láttam, hogy tavasszal
+lehetetlen lesz az erdőt elhagynom, mert akkor minden folyó kiárad.
+A süppedő lápon nem lehet átjutnom. Az állatoktól kitaposott minden
+út áradó víznek lesz az ágya.</p>
+<p>A tavasz nagyon gyorsan érvényesítette jogát. Az én hegyem
+nemsokára megtisztult a hótól és csak kövek, nyírek és nyárfák
+törzsei és magas hangyabolyok födték. A folyó helyenként áttörte
+jégtakaróját. Forrott és habzott.</p>
+<h3><span class="smaller">NEGYEDIK FEJEZET.</span><br />
+A halász.</h3>
+<p>Egyszer, amikor vadászni voltam, a folyó partjához értem. Sok
+vöröshátú, nagyon nagy halat vettem észre. Mintha csak vérrel
+lettek volna megtöltve. A víz felületén úsztak és élvezték a
+napsugarat. Amikor a folyó egészen megtisztult a jégtől, ezek a
+halak hihetetlenül nagy tömegben jelentek meg. Csakhamar
+kisütöttem, hogy a folyón fölfelé iparkodnak, mert az ívás idejét a
+kisebb folyóágakban töltik el. Elhatároztam, hogy halászni fogok
+olyan rabló eljárással, aminő minden országban tilos. De minden
+ügyész és bíró bizonyára enyhébben ítéli meg annak az embernek a
+tettét, akinek egy kidöntött fa gyökere alatt kell élnie és aki
+ilyen viszonyok közt megszegi az ésszerű törvényeket.</p>
+<p>Sok vékony nyír- meg nyárfaágat szedtem össze és vízrekesztőt
+fontam belőlük, amelyen a halak nem hatolhatnak át. Hiába
+kísérelték meg, hogy átugorják. A part közelében körülbelül
+tizennyolc hüvelyknyi szélességű nyílást szabadon hagytam e gátban
+a víz színe alatt és a vízfolyással <span class="pagenum"><a name=
+"Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> szemben levő oldalán puha,
+fűzfavesszőből font mély kosarat erősítettem rá. Ebbe jutottak a
+halak, ha átbújtak a lyukon. Én meg hideg kegyetlenséggel ott
+álltam és vastag bunkóval fejbe vertem őket. Többnyire harminc,
+néha több, egész nyolcvan fontnyi volt a zsákmányom. Taimen ennek a
+halnak a neve. A pisztrángok családjába tartozik és egyike a
+Jenisszei legjobb fajtájú halainak.</p>
+<p>Két hét mulva vége volt a halászásnak. Kosaram nem szállított
+már több kincset. Hát ismét vadászni kezdtem.</p>
+<h3><span class="smaller">ÖTÖDIK FEJEZET.</span><br />
+A veszedelmes szomszéd.</h3>
+<p>Minél jobban életre keltette a tavasz a természetet, annál
+kiadósabb és élvezetesebb volt a vadászás. Reggel, napfölkeltekor,
+hangokkal volt az erdő tele, hangokkal, amelyek a város lakójának
+idegenek és amelyeket nehéz egymástól megkülönböztetni. Ekkor
+dürgött a fajdkakas és énekelte szerelmi dalát a cédrus hegyes
+ágain, miközben az alatta, a lehullott levelek közt kapirgáló
+szürke tyúkot bámulta. Ezt a tollas Carusót nagyon könnyen meg
+lehetett közelíteni és egy lövésre poétikus kötelességét inkább
+hasznos kötelességgel cserélte föl. Halála könnyű volt, hiszen
+szerelmes volt és süket. Künn a tisztáson a császárfajdok
+verekedtek szétterpesztett foltos farkkal, míg a tyúkok szorosan
+mellettük páváskodtak, a nyakukat nyujtogatták és egymással
+fecsegtek, valószínűleg valami pletykát harcoló kakasaikról. A
+távolból erős és mély, de mégis gyöngédséggel és szeretettel teli
+bőgés hallatszott, a szarvas szerelmi kiáltása, míg a fölötte levő
+szirten a hegyi kecske rövid, szaggatott hangja szólalt meg. A
+bokrok alján vidám nyulak huncutkodtak. Gyakran egészen a
+közelükben, a jó alkalmat lesve, egy vörös róka nyúlt el a hasán.
+Farkasról sohasem hallottam ott semmit; rendszerint nincs a
+szibériai hegy- és erdővidéken.</p>
+<p>Volt azonban egy másik állat, amely a szomszédom lett.
+Egyikünknek pusztulnia kellett. Egyszer, mikor egy <span class=
+"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> nagy
+fajdkakassal tértem vissza a vadászatról, hirtelen valami fekete
+mozgó tömeget vettem észre a fák alatt. Megálltam. Medve volt.
+Hangyabolyban kotorászott. Amikor megneszelt, hevesen fújtatott és
+gyorsan elillant. Ügyetlen lábának gyorsasága szerfölött meglepett.
+Másnap reggel, amikor köpenyemmel betakarva még kunyhómban
+feküdtem, zaj vonta magára figyelmemet. Kémlelődve kinéztem és
+fölfedeztem a medvét. Hátsó lábán állt és lármásan szimatolgatott.
+Alighanem azt vizsgálgatta, miféle teremtmény lehet az, amely medve
+módjára, kidöntött fa törzse alatt tölti el a telet. Nagyot
+kiáltottam és a fejszével az üstre ütöttem. Korai látogatóm erre
+elfutott, ahogyan csak a lába bírta. De nem nagyon örültem a
+látogatásának. Kora tavasszal történt ez, amikor a medvének
+tulajdonképpen még nem kellett volna elhagynia telelő helyét. Az
+úgynevezett hangyászó medvék közé tartozott. Rendkívüli medvefajta,
+amely híjával van a medvetörzshöz tartozó családok minden
+etikettjének.</p>
+<p>Tudtam, hogy a hangyászó medve nagyon ingerlékeny és vakmerő.
+Hamarosan fölkészültem tehát úgy a védelemre, mint a támadásra is.
+Az előkészület rövid volt. Öt patronnak a hegyét ledörzsöltem és
+ezzel dum-dumot csináltam. Ilyen nem szívesen látott vendéggel
+szemben eléggé érthető argumentum lettek. Fölvettem a kabátomat és
+elmentem oda, ahol először találkoztam a medvével és ahol sok
+hangyaboly volt. Bejártam az egész hegyet, benéztem minden zugba,
+de sehol nem tudtam fölfedezni látogatómat. Megcsalódva és
+kifáradva közeledtem a kunyhómhoz, megfeledkezve minden
+óvatosságról. Ekkor hirtelen megláttam az erdő királyát, éppen
+amikor alacsony lakásomból kibújt és a bejáratot körülszaglászta.
+Lőttem. Ordított fájdalmában meg dühében és hátsó lábára állott.
+Amikor egy második golyó szétzúzta egyik lábát, leereszkedett, de
+mindjárt megtámadásomra indult, úgy, hogy megsebesült lábát maga
+után húzva, ismét fölállni iparkodott. Csak a harmadik golyó
+végzett vele, amely mellbe találta. Körülbelül 200–250 font volt a
+súlya és kitűnően ízlett. Legjobb volt kotelettnek elkészítve. De
+nagyon bevált, mint hamburgi szeletis, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> forró
+kövön puhítva és sütve, amikoris a hús nagy darabokra dagadt föl,
+de ezek a darabok olyan könnyűek voltak, mint a pétervári
+«Medved»-ben a legfinomabb omelette soufflée. Éléstáram e jókor
+jött meggazdagodása után addig éltem menedékhelyemen, míg a föld
+kiszáradt és a folyó is leapadt annyira, hogy partja mentén
+nekivághattam az útnak oda, ahová Iván utalt.</p>
+<p>A legnagyobb óvatossággal utaztam és gyalog tettem meg az utat a
+part mentén. Egész háztartásomat és birtokomat szarvasbőrzsákba
+csomagolva magammal cipeltem. Így megterhelve gázoltam át az utamba
+eső kisebb vizeken és mocsarakon. Körülbelül ötven mérföld után a
+Sifkova nevű területre érkeztem. Ott egy Tropov nevű parasztnak az
+erdőhöz legközelebb eső kunyhójára bukkantam. Egy ideig nála
+laktam.</p>
+<p class="center">*</p>
+<p>Ha összefoglalom a szibériai őserdőben tett tapasztalatomat,
+ezekre a következtetésekre jutok: az alkalom korunk minden
+egészséges emberében újra felébreszti a primitív ember, vadász vagy
+harcos hajlandóságait és képessé teszi őt a természettel való
+küzdelemre. A művelt elméjű ember kedvezőbb helyzetben van, mint a
+műveletlen, mert ennek nincs elég tudása és akaratereje ahhoz, hogy
+keresztülverekedje magát. De a kultivált embernek azt az árat kell
+ezért fizetnie, hogy nem lehet számára semmi sem oly rettenetes,
+mint a föltétlen egyedüllét és annak tudata, hogy tökéletesen el
+van vágva az emberi társadalomtól, az élettől, a szellemi és
+esztétikai kultúrától. Egy lépés, a gyöngeségnek csak egy pillanata
+kell és teljes őrület keríti hatalmába ezt az embert, hogy
+elháríthatatlan pusztulásba rántsa. A hideggel és az éhséggel való
+harc irtózatos napjait éltem át. De még rettenetesebbek voltak azok
+a napok, amikor az akaratom küzködött a gyöngítő és összemorzsoló
+gondolatokkal. Még ma is reszket a szívem és a lelkem, ha ezekre a
+napokra emlékezem és ha most, tapasztalatom leírásakor, ismét
+életre keltem őket, újra visszasülyedek a félés és a kétségbeesés
+állapotába. <span class="pagenum"><a name="Page_23" id=
+"Page_23">-23-</a></span></p>
+<p>Végül meg kell jegyeznem, hogy éppen a civilizált államokban
+nagyon is keveset törődnek az emberek kiképzésével arra, ami
+primitív viszonyok közt lehet a hasznukra, olyan viszonyok közt,
+amelyek a természettel való életküzdelemből származnak. Ennek
+megváltoztatása az egyedüli út, hogy új nemzedéket neveljünk, erős,
+egészséges, kitartó emberekből, akiknek egyszersmind a lelkük is
+kifejlődött.</p>
+<p>A természet megsemmisíti a gyöngét, de megsegíti az erőset; a
+lélek olyan indulatait ébreszti föl, amelyek a modern élet
+közönséges viszonyai közt alva maradnak.</p>
+<h3><span class="smaller">HATODIK FEJEZET.</span><br />
+Egy folyó erjedésben.</h3>
+<p>A Sifkova-vidéken nem sokáig maradtam. De a rövid időt minden
+tekintetben kihasználtam. Először is egy embert, akiben
+megbízhattam, a városba küldtem barátaimhoz, akiktől ezen az úton
+fehérneműt, csizmát, pénzt kaptam és egy kis ládát az első
+segítségnyujtáshoz szükséges anyaggal és a legfontosabb
+orvosszerekkel. Megkaptam így azt is, ami a legfontosabb volt:
+útlevelet hamis névre, mert a bolsevikok számára természetesen
+halott voltam.</p>
+<p>E némileg kedvezőbb körülmények közt jövendő terveimről
+gondolkodtam. Sifkovában nemsokára híre járt, hogy egy bolsevista
+népbiztos fog odaérkezni, aki marhát rekvirál a vörös hadsereg
+számára. Veszedelmessé vált tehát az ottidőzés. Csak arra vártam,
+hogy a Jenisszei megszabaduljon a tömör jégtakarótól, amely jó
+sokáig elzárta még akkor is, amikor a kisebb folyóágak már szabadok
+voltak és a fák tavaszi lombot kaptak. Ezer rubelért fölfogadtam
+egy halászt, aki késznek nyilatkozott arra, hogy mihelyt a folyó
+teljesen megtisztul a jégtől, a folyón fölfelé, ötvenöt
+mérföldnyire elvisz egy elhagyott aranybányához.</p>
+<p>Egy reggelen fülsiketítő ropogást halottam. Mintha borzasztó
+ágyúlövés lett volna. Kifutottam és azt láttam, hogy a folyó
+hatalmas jégtömeget felemelt és azután áttörte, hogy darabokra
+tépje. A parthoz siettem, ahol félelmetes, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> de
+nagyszerű látványban volt részem. A folyó azt a nagy jégtömeget,
+amely délen levált, leúsztatta és északi irányban magával cipelte
+az itt őt még részben födő vastag jégréteg alatt. Ennek nyomása
+végül széttörte ezt az északi téli gátat és ezzel lehetővé tette az
+egész nagy tömeg utolsó rohamát a Jegestenger felé.</p>
+<p>A Jenisszei, «Jenisszei apó», «a hős Jenisszei», Ázsia
+leghosszabb folyóinak egyike. Mély és pompás, különösen
+középfolyásán, amelyet hegyláncok öveznek.</p>
+<p>Az irtózatos folyam óriási jégmezőket cipelt le, amelyeket a
+sellőkön és az itt-ott kinyúló sziklákon összetört. Haragos
+forgatagban táncoltatta a jeget és letépte azokat a táborhelyeket
+is, amelyeket a jégen rendeztek be a karavánok számára. Ezek a
+karavánok télen Minuszinszkból Krasznojarszkba menet, mindig a
+befagyott folyón járnak. Időről-időre megakadt a folyam szabad
+futása. Ilyenkor ropogó robaj támadt. A nagy jégmezők
+összenyomódtak és olykor harminc lábnyi magasságig egymásra
+torlaszolódtak. Ezzel gátat emeltek a mögöttük levő víz elé, amely
+gyorsan növekedett, az alacsonyabb partokon kiáradt és nagyobb
+jégtömegeket kidobott a szárazra. A megerősödött víz ereje végül
+mégis meghódította az útját elzáró jégtöltést és az összetörő üveg
+csörömpölésével darabokra tépte.</p>
+<p>A folyó kanyarodóinál és a nagy sziklákon ijesztő volt a kaosz.
+Rengeteg jégtömbök összetorlódva, vadul táncoltak, míg fölvetődtek
+a magasba, más jégtömbökbe ütköztek vagy szétzúzódtak a part
+szirtjein, ahonnan kőomladékot, földet és fát téptek ki. Nagy,
+tizenöt-húsz lábnyi falat halmozott föl az egész part hosszában
+mesés gyorsasággal ez a természetóriás. Ezt a falat a parasztok
+zaberega-nak nevezik és csak úgy juthatnak el azon keresztül a
+folyóhoz, hogy külön utat vágnak benne. Az óriásnak egy hihetetlen
+művét láttam. Sok lábnyi vastag és sok méter széles jégtömböt
+röpített ugyanis merőlegesen a magasba úgy, hogy a part szélétől
+több mint ötven lábnyira zuhant le a földre, ahol fiatal erdőt és
+kis fákat zúzott szét.</p>
+<p>Mialatt a jég e nagyszerű távozását figyeltem, szívem félelemmel
+és borzalommal lett tele, látván az irtózatos zsákmányt,
+<span class="pagenum"><a name="Page_25" id=
+"Page_25">-25-</a></span> amelyet a Jenisszei ez évenként
+megismétlődő visszavonulásán magával vonszolt. A zsákmány a
+kivégzett ellenforradalmárok holtteste volt – Kolcsak admirális, az
+antibolsevista Oroszország főkormányzója volt hadseregének
+tisztjei, katonái és kozákjai. Ez a minuszinszki Cseka véres
+munkájának volt az eredménye. Levágott fejjel és kézzel,
+megcsonkított arccal, félig elégett testtel és szétzúzott
+koponyával sok száz ilyen holttest úszott a víz színén és sírját
+keresve összekeveredett a jégtömbökkel; vagy pedig a dühöngő örvény
+forgataga szétmorzsolta őket a hegyes jégtömbök között és alaktalan
+tömeggé tépte szét, amelyet a folyó, megiszonyodva a rábízott
+föladattól, kihányt a szigetekre és zátonyokra. Végigmentem a
+Jenisszei egész középfolyása mentén és mindenütt állandóan
+rátaláltam a bolsevikok munkájának e rothadó, irtózatos nyomára. A
+folyó egyik helyén egy kanyarodóban nagy halom döglött lovat
+láttam. Az áramlat és a jég nem kevesebbet, mint háromszázat dobott
+oda. E helytől egy versztnyire más fölfedezést tettem, amelyet
+idegeim nem bírtak el. Ott ugyanis a parton fűzek hosszú sorát
+láttam, amelyek újjszerűen lecsüngő ágaikkal, mindenféle alakban és
+helyzetben, emberi holttesteket halásztak ki a meggyalázott
+folyóból és olyan természetes módon tartották fogva, hogy
+megterhelt lelkem ezt a benyomást sohasem tudja többé elfelejteni.
+Itt hetven holttest irtózatos csoportot alkotott.</p>
+<p>A sok jéghegy végre mind lecsúszott és kísérőjükként kidőlt fák
+törzsei, fatönkök és halottak, halottak, halottak. A halász és a
+fia kivájt nyírfatörzsből készült kis csónakba ültettek engemet a
+podgyászommal együtt és a part mentén rudakkal fölfelé toltak.
+Csónakot erős áramlásban rúddal víz ellen tolni nagyon kemény
+munka. Az élesebb hajlásokon kénytelenek voltunk evezni és
+izmainkkal kellett küzdenünk az áradás egész erejével szemben.
+Némely helyen a sziklába kellett kapaszkodnunk és csak úgy
+juthattunk előre, hogy a sziklát kézzel megragadva, lassan előre
+húztuk magunkat. Akárhányszor jó sokáig tartott, míg ilyen sellőkön
+öt-hat méternyire előbbre juthattunk.</p>
+<p>Két nap alatt elérkeztünk utunk céljához. Több napot
+<span class="pagenum"><a name="Page_26" id=
+"Page_26">-26-</a></span> egy aranybányában töltöttem el, amelyben
+egy őr élt a családjával. Mivel maguknak is kevés készletük volt,
+nekem semmit sem adhattak, úgy, hogy ismét a fegyveremnek kellett
+működnie, hogy élelmet szerezzek és gazdámat is élelmiszerhez
+segítsem.</p>
+<p>Itt egy napon fölbukkant egy geometer. Nem bújtam el előle, mert
+a télen át az erdőben akkora szakállam nőtt, hogy még az anyám sem
+ismert volna meg. De vendégünknek elég éles szeme volt ahhoz, hogy
+azonnal lássa, ki vagyok. Nem féltem tőle, mert észrevettem, hogy
+nem bolsevik. Rájöttünk, hogy közös ismerőseink vannak és hogy a
+jelen eseményeiről egyformák a nézeteink. Az aranybánya közelében,
+kis faluban lakott, ahol bizonyos közmunkákra kellett felügyelnie.
+Elhatároztuk, hogy együtt menekülünk Oroszországból. Én már régóta
+törtem ezen a fejemet. Most megérett a tervem. Mivel Szibériában
+való földrajzi helyemet jól ismertem, a legbiztosabb útnak ezt
+tartottam: Urianhaion át Mongolország északi részébe, amely a
+Jenisszei forrásvidékéhez tartozik és azután Mongolországon
+keresztben át a távoli Keletre és a Csöndes-Óceánhoz. A
+Kolcsak-kormány bukása előtt azt a megbízást kaptam, kutassam ki
+Urianhait és Nyugat-Mongolországot és ennek következtében akkor a
+legnagyobb pontossággal tanulmányoztam minden térképet és könyvet,
+amelyet e területről csak kaphattam. Vakmerő tervem megvalósítására
+legerősebben a biztosságom után való vágy unszolt.</p>
+<h3><span class="smaller">HETEDIK FEJEZET.</span><br />
+Szovjet-Szibérián keresztül.</h3>
+<p>Néhány nap mulva útnak indultunk. A Jenisszei balpartján levő
+erdőségen át déli irányban haladtunk. Attól félve, hogy valami
+nyomot hagyunk magunk után, amennyire csak lehetett, elkerültük a
+falvakat. Ahol ezt nem tehettük meg, ott általában jól fogadtak a
+parasztok, akik inkognitónkon nem láttak keresztül.
+Megállapítottuk, hogy gyűlölték a bolsevikokat, akik sok falut
+elpusztítottak. Az <span class="pagenum"><a name="Page_27" id=
+"Page_27">-27-</a></span> egyik helyen azt ujságolták nekünk, hogy
+a fehérek üldözésére Minuszinszkből vörös különítményt küldtek ki.
+Ez a hír arra kényszerített bennünket, hogy messzire elkanyarodjunk
+a Jenisszei partjától és az erdőkben és hegyekben elbújjunk.
+Csaknem tizennégy napig maradtunk ott, mert ez idő alatt vörös
+katonák járták be a vidéket és rosszul öltözött, fegyvertelen
+tiszteket fogdostak össze, akik a bolsevikok kegyetlen bosszúja
+elől bújtak el. Véletlenül egy mocsárhoz érkeztünk, ahol fára
+fölakasztva huszonnyolc tiszt holttestét találtuk. Arcuk és testük
+meg volt csonkítva. Ennek láttára elhatároztuk, hogy sohasem
+kerülünk élve a bolsevikok kezébe. Erre szolgáltak fegyvereink és a
+nálunk levő ciankáli.</p>
+<p>Amikor egyszer a Jenisszei egyik mellékfolyóján átkeltünk, szűk,
+iszapos szoroshoz értünk, amelynek bejáratánál emberek és lovak
+feloszló testei hevertek. Kevéssé távolabb széttört szánkóra
+akadtunk kifosztott ládákkal és szétszórt papirossal. A közelben
+széttépett ruha és több más halott feküdt. Kik voltak ezek a
+szegény emberek? Miféle tragédia játszódott le ebben az erdőben?
+Megpróbáltuk a talány megfejtését. Megvizsgáltuk az okiratokat és
+papirokat. Pepelajev tábornok törzséhez intézett hivatalos iratok
+voltak. A Kolcsak-hadsereg visszavonulásakor a törzs egy része
+valószínűleg ezen az erdőn jött keresztül, hogy elrejtőzzék a
+mindenfelől előrenyomuló ellenség elől. Itt azonban a vörösök
+kezébe estek, akik megölték őket. Nem messze e helytől halva
+találtunk egy nőt, akinek állapota világosan bizonyította, hogy mi
+érte, míg egy szánakozó golyó megváltotta. A holttest egy
+melléktábor mellett feküdt, amely tele volt szétszórt üvegekkel és
+konzervdobozokkal és a gyilkosságot megelőző orgiáról beszélt.</p>
+<p>Minél messzebbre jutottunk délre, annál barátságosabban fogadott
+a nép és annál ellenségesebb indulattal volt a bolsevikok ellen.
+Végre kijutottunk az erdőségből és a minuszinszki irtózatos
+sivatagba kerültünk, amelyet a magas vörös Kizill-Kaja hegylánc
+szel keresztül és helyenként sóstavak födik. Ez a síroknak országa,
+sok ezer nagy és kicsi dolmennek, első birtokosai síremlékeinek
+országa, tíz <span class="pagenum"><a name="Page_28" id=
+"Page_28">-28-</a></span> méter magasságig terjedő kőpiramisok,
+amelyeket hódító útján Dsingisz khán és később a nyomorék
+Tamerlan-Timur állított emlékül. E dolmenek és kőpiramisok ezrei
+állanak végtelen sorban, északi irányban. Ezen a síkságon a tatárok
+élnek most. A bolsevikok kirabolták őket és ezért gyűlölik a
+bolsevikokat. Nyíltan megmondhattuk tehát nekik, hogy menekülő úton
+vagyunk. Ingyen adtak élelmiszert, elláttak vezetőkkel és
+fölvilágosítottak bennünket, hol pihenhetünk meg és veszedelem
+esetén hol kell elbújnunk.</p>
+<p>Több nap mulva a Jenisszei magas partjáról megláttuk az első
+gőzöst, az Oriolt, amely Krasznojarszkból Minuszinkszba vörös
+csapatokat szállított.</p>
+<p>Nemsokára a Tuba folyó torkolatáig értünk, amelyet élesen keleti
+irányban kellett követnünk, egészen a Szajan-hegységig, ahol
+Urianhai kezdődik. Az volt a nézetünk, hogy a Tuba és
+mellékfolyója, az Amyl mentén levő út lesz utazásunknak
+legveszedelmesebb része, mert e két folyó völgyeit sűrűn lakja
+olyan nép, amely Setinkin és Krafcseno ismert kommunista
+elvtársaknak sok katonát adott.</p>
+<p>Egy tatár bennünket és lovainkat kompon átvitt a Jenisszei jobb
+partjára és napkeltekor még néhány kozákot is küldött, aki elkísért
+egészen a Tuba torkolatáig. Ott egész napi pihenőt élveztünk. Vad
+fekete ribiszke és cseresznye volt az élelmünk.</p>
+<h3><span class="smaller">NYOLCADIK FEJEZET.</span><br />
+Három nap ellenségek közt.</h3>
+<p>Hamis útleveleinkkel fölszerelve, előre haladtunk a Tuba
+völgyében. Minden tíz-tizenöt versztnyire száz-kétszáz házra
+terjedő faluhoz érkeztünk, amelyekben az egész közigazgatás a
+szovjetek kezében volt és ahol a kémek minden arramenőt gyanakodva
+megfigyeltek. Ezeket a falvakat két okból nem kerülhettük el.
+Először is ez a kísérlet, amikor a földeken állandóan találkoztunk
+parasztokkal, gyanút keltett volna és valami szovjethatóságot talán
+arra bírt volna, hogy bennünket elfogjon és Minuszinszkbe küldjön a
+Csekához, <span class="pagenum"><a name="Page_29" id=
+"Page_29">-29-</a></span> ahol aztán utóljára láttuk volna a
+napvilágot és másodszor az útitársamnak megengedte az útlevele,
+hogy útján a kormánypóstát használja. Arra voltunk tehát
+kényszerítve, hogy a falusi szovjeteket felkeressük és tőlük kérjük
+lovaink kicserélését. A kozákok kocsin vittek minket az első
+faluba, ahol négy póstalovat kaptunk. Ámbár a bolsevikok voltak az
+urak, mégis azt a fölfedezést tettük, hogy a parasztok, csekély
+kisebbség kivételével, ellenségei voltak a bolsevikoknak és
+szívesen támogattak bennünket. A kapott segítségért azzal
+kárpótoltam őket, hogy gyógyítottam betegeiket és utitársam
+praktikus tanácsokat adott nekik a gazdálkodásra nézve. Főként a
+régi disszidensek és a kozákok segítettek bennünket.</p>
+<p>Néha teljesen kommunista falvakba érkeztünk. Hamar megtanultuk,
+miről lehet ezeket megismerni. Ha csörgő lócsengőinkkel valamelyik
+faluba belovagolva azt láttuk, hogy a véletlenül a házak előtt ülő
+parasztok hajlandóságot mutattak arra, hogy homlokukat
+összeráncolva vagy haragos megjegyzésekkel fölkeljenek, abban a
+hitben tudniillik, hogy új vörös ördögök jöttek, akkor tudtuk, hogy
+ez a kommunistákkal ellenséges falu volt, ahol biztosságban
+megpihenhettünk. Ha azonban a parasztok közelebb jöttek, szívesen
+üdvözöltek bennünket és elvtársnak szólítottak, mindjárt tudtuk,
+hogy ellenséges helyen vagyunk és megfelelő óvatossági
+intézkedéseket kell tennünk. Az efajtájú falvakban nem a
+szabadságot szerető szibériai parasztok laktak, hanem Ukrainából
+való emigránsok, lusta és iszákos emberek, akik noha fekete és
+termékeny föld vette körül falvaikat, kicsiny, piszkos kunyhóban
+éltek. Nagyon veszedelmes, de egyszersmind kellemes pillanatokat
+töltöttünk el a nagy Karatuz faluban. Ez tulajdonképpen város. Itt
+1912-ben két iskola nyílt meg. Lakóinak száma tizenötezer. Karatuz
+a déli Jenisszei kozákjainak fővárosa. Most azonban nagyon nehezen
+lehet erre a helyre ráismerni, mert a parasztemigránsok és a vörös
+hadsereg emberei az egész kozák lakosságot legyilkolták és a
+legtöbb házat fölgyujtották. A minuszinszki kerület keleti részében
+ez a város jelenleg a bolsevizmus középpontja. Amikor ott lócsere
+végett a szovjet épületébe <span class="pagenum"><a name="Page_30"
+id="Page_30">-30-</a></span> léptünk, a Cseka éppen ülésezett.
+Azonnal körülfogtak bennünket és iratainkat kérték. Mivel
+lelkiismeretünk nem nagyon bízott abban, hogy útleveleink jó hatást
+fognak tenni, megkíséreltük e vizsgálat elkerülését. Útitársam
+később gyakran mondta nekem:</p>
+<p>– Nagy szerencse ránk nézve, hogy a bolsevisták közt aki tegnap
+még haszontalan suszter volt, ma kormányzó és hogy a tudomány
+embereinek kell az utcát söpörniök és a vörös lovasság istállóját
+tisztogatniok. Szóba állhatok a bolsevikokkal, mert nem tudnak
+különbséget a dezinfekció és difteritisz, az antracit és az
+appendicitisz közt. Ilyen módon addig fecseghetek nekik
+mindenfélét, míg eltérítem őket attól a szándékuktól, hogy golyót
+röpítsenek belém.</p>
+<p>A karatuzi Csekának is annyi mindenfélét fecsegtünk, hogy
+mindent megkaptunk, amit csak óhajtottunk. Kerületük jövendő
+fejlődésére vonatkozó nagyszerű tervet terjesztettünk elő, eléjük
+tartottuk, hogy utakat és hidakat építünk nekik, ami képessé teszi
+őket arra, hogy Urianhaiból fát, a Szajanok hegyeiből vasat és
+aranyat, Mongolországból marhát és bőröket exportáljanak. Mekkora
+dicsősége lesz ez a szovjetkormány teremteni akarásának! Körülbelül
+egy óra hosszáig tartott az óda, amelyet elénekeltünk nekik. És
+mire befejeztük, a Cseka tagjai teljesen megfeledkeztek
+iratainkról. Személyesen cserélték ki lovainkat, személyesen rakták
+föl málhánkat a kocsira és jó sikert kívántak nekünk. Oroszország
+határán ez volt az utolsó idegpróba.</p>
+<p>Amikor az Amyl völgyén haladtunk át, kegyes volt hozzánk a
+szerencse. A komp közelében a karatuzi milicia egyik tagját
+találtuk. Ennek a katonának a kocsiján több fegyver és automata
+pisztoly volt, többnyire Mauzer, egy expedició fölszerelésére
+szánva, amelynek néhány kozáktiszt fölkutatása végett be kellett
+járnia Urianhait. Ez óvatosságra intett, mert nagyon könnyen
+összetalálkozhattunk volna ezzel az expedicióval és nem voltunk
+bizonyosak abban, vajjon zengzetes frázisaink iránt éppen olyan
+megértést tanusítanak-e a katonák is, mint a Cseka tagjai. A
+katonához intézett kérdések révén megtudtuk, mi lesz az
+<span class="pagenum"><a name="Page_31" id=
+"Page_31">-31-</a></span> expedició útja. A legközelebbi faluban
+ezzel a katonával egyazon házban háltunk meg. Ki kellett nyitnom
+podgyászomat és mindjárt észrevettem, hogy a katonánk csodálkozva
+pillant útizsákomra.</p>
+<p>– Mi tetszik magának annyira?</p>
+<p>Ezt susogta:</p>
+<p>– Nadrág… nadrág…</p>
+<p>Városi polgártársaimtól vastag fekete posztóból való, egészen új
+lovagló nadrágot kaptam. Ez a nadrág vonta magára a milicember
+vágyakozó figyelmét.</p>
+<p>– Ha magának nincs más nadrágja… – jegyeztem meg, miközben
+megfontoltam új barátom ellen irányuló támadó tervemet.</p>
+<p>– Nincs, – felelte szomorúan. – A szovjet nem ad nadrágot. A
+szovjetemberek azt mondják, ők is nadrág nélkül járnak. És az én
+nadrágom már teljesen tönkrement. Nézzen csak ide.</p>
+<p>E szavakkal fölemelte köpenyének alsó részét. Odanéztem és
+valóban nem tudtam, hogyan volt képes ebben a nadrágban megmaradni,
+mert akkora lyukak voltak rajta, hogy inkább hálónak látszott, mint
+nadrágnak, hálónak, amelyen még egy kis cápa is átbújhatott
+volna.</p>
+<p>– Eladja? – kérdezte a katona.</p>
+<p>– Azt nem tehetem, mert nekem is szükségem van rája. – Feleltem
+határozottan.</p>
+<p>Pár percig gondolkodott. Majd odalépett hozzám és azt
+mondta:</p>
+<p>– Menjünk ki és beszéljünk a dologról. Itt nem igen lehet.</p>
+<p>Kimentünk és mindjárt elkezdte:</p>
+<p>– Nos, hogy vagyunk? Maguk Urianhaiba mennek. Ott a
+szovjetbankónak nincs értéke, úgy, hogy semmit sem tud majd
+vásárolni, pedig ott rengeteg coboly, rókabőr, hermelin és aranypor
+van, amit a lakosság fegyverért és patronért nagyon szívesen
+elcserél. Mindegyikünknek van fegyvere. Ha nekem adja a nadrágot,
+adok még egy fegyvert és száz patront.</p>
+<p>Mintha nem érteném, mit akar, ezt feleltem: <span class=
+"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span></p>
+<p>– Nem kell nekünk fegyver. Bennünket megvédenek az irataink.</p>
+<p>– Nem is úgy értem, – szakított félbe, – hanem a fegyvert majd
+becserélheti prémre és aranyra. Azonnal odaadom a fegyvert.</p>
+<p>– Hja úgy, erről van szó. Igen ám, de ez nagyon kevés ezért a
+nadrágért. Maga most Oroszországban seholsem kaphat nadrágot. Egész
+Oroszország nadrág nélkül jár és a maga fegyveréért éppen csak egy
+cobolybőrt kapnék. De mit kezdjek egy darab bőrrel?</p>
+<p>Így értem el vágyam teljesülését. A milickatona megkapta a
+nadrágomat és én egy fegyvert kaptam száz patronnal és azonkívül
+még két automata pisztolyt, egyenként negyven patronnal. Most
+annyira föl voltunk fegyverkezve, hogy megvédhettük magunkat. Még
+arra is rábeszéltem a nadrágom szerencsés tulajdonosát, szerezzen
+nekünk a fegyverviselésre engedelmet. Ezzel aztán a törvény is, a
+hatalom is a mi oldalunkon volt.</p>
+<p>Egyik félreeső faluban három lovat vásároltunk, kettőt hátasnak,
+egyet málhásnak, vezetőt fogadtunk és elláttuk magunkat szárított
+kenyérrel, hússal, sóval, vajjal. Miután ott huszonnégy óráig
+pihentünk, megkezdtük az utat föl az Amylnak a Szajan-hegységbe,
+Urianhai határára. Reméltük, hogy ott már nem akadunk
+bolsevikokra.</p>
+<p>A Tuba torkolatától három napi útra, a mongol Urianhai terület
+határán, elhagytuk az utolsó orosz falut. E három napon törvényt
+nem ismerő néppel voltunk folytonos érintkezésben, állandó
+veszedelem környékezett bennünket és mindig hirtelen halál
+leselkedett reánk. Csak vas akaraterőnk, hidegvérünk és nem tágító
+makacsságunk segített keresztül minden veszedelmen és őrzött meg
+attól, hogy lezuhanjunk a mélységbe, amelynek fenekén oly sokan
+feküdtek, akiknek nem sikerült, mint nekünk, a szabadsághoz való
+kezdő lépést megtenniök. Talán nem volt elegendő kitartásuk és
+hidegvérük, talán nem rendelkeztek azzal a költői tehetséggel, hogy
+utakról, hidakról, aranybányákról ódát zengjenek, vagy talán nem
+volt fölösleges nadrágjuk. <span class="pagenum"><a name="Page_33"
+id="Page_33">-33-</a></span></p>
+<h3><span class="smaller">KILENCEDIK FEJEZET.</span><br />
+A Szajanok területén.</h3>
+<p>Sűrű, fiatal erdő vett körül bennünket. A sokszínű lombozatukat
+már elvesztő bokrok és fák közt a magas, már sárguló fűben alig
+lehetett az útnyomot meglátni. Az Amyl régi, már elfeledett
+szorosán voltunk. Ezen szállították huszonöt évvel ezelőtt a
+készleteket, gépeket és munkásokat az Amylvölgy számos, most
+elhagyott aranybányája számára. Az út végig kanyarodott a gyorsan
+folyó Amyl mentén, azután mély erdőbe hatolt, miután mocsaras
+vidéken, amellyel tele van ez a veszedelmes szibériai láptalaj,
+sűrű bozótosokon, hegyeken és tágas réteken vitt keresztül.</p>
+<p>Vezetőnk, aki valószínűleg kitalálta, mi az igazi célunk,
+aggodalmaskodva a földre tekintett és így szólt:</p>
+<p>– Három lovas ment el erre patkolt lovon. Talán katonák.</p>
+<p>Aggodalma megszűnt, mikor felfedezte, hogy a nyomok oldalt
+elágaztak, azután ismét visszatértek az útra.</p>
+<p>– Nem lovagoltak tovább, – mondta ravaszul mosolyogva.</p>
+<p>– Kár, – feleltük. – Kellemesebb lett volna, ha társaságban
+utazhatunk.</p>
+<p>A paraszt megsímogatta a szakállát és nevetett. Kijelentésünk
+nyilván nem hatott rá.</p>
+<p>Utunkban elhaladtunk egy aranybánya mellett, amelyet egykoron
+nagyszerűen berendeztek, most azonban elhagyatva, épületeit
+feldúlva találtuk. A bolsevikok minden gépet, készletet, sőt az
+épületek egyes részeit is elvitték. Közelében sötét, mogorva
+templom volt, összetört ablakokkal, letépett kereszttel és elégett
+toronnyal, a mai Oroszország szomorú, de jellegzetes ismertetője.
+Az őr éhező családja állandó veszedelemben élt a bányában.
+Elmondták nekünk, hogy ezen az erdővidéken egy vörös banda
+kóborolt, amely elrabolt mindent, ami még megmaradt a bánya
+területén, fosztogatta a bánya leggazdagabb részét és az így nyert
+aranyat távoli falvakban megitta és eljátszta. E falvakban
+<span class="pagenum"><a name="Page_34" id=
+"Page_34">-34-</a></span> a parasztok bogyókból és burgonyából
+készítik a tiltott votkát és aranysúlyáért szokták eladni. Ha ezzel
+a bandával összeakadunk, ez a halálunkat jelentette volna.</p>
+<p>Három nap mulva átléptük a Szajan-hegység északi gerincét,
+átlovagoltunk az Algiak határfolyón és e naptól kezdve
+Oroszországon kívül voltunk, Urianhai területén.</p>
+<p>Ebben a csodálatos, a legkülönbözőbb természeti kincsekben
+gazdag országban a mongol törzsek egyik, ma csak hatezer lélekre
+terjedő és lassanként kihaló ága lakik. Nyelve teljesen elüt a
+mongolok többi tájnyelvétől és életideálja az «örök béke» elve.
+Urianhaiban az oroszok, a mongolok és a kínaiak már régóta
+kísérleteztek a közigazgatással. Mindannyian maguknak követelték a
+szuverénitást ezen a területen, amelynek szerencsétlen lakói, a
+szojotok, éppen ezért mindhárom parancsolónak kénytelenek voltak
+adót fizetni. Ennek következtében ez az ország számunkra nem volt
+teljesen biztos menedékhely. Milickatonáktól már hallottunk arról
+az expedicióról, amely az Urianhaiba való előnyomulásra
+készülődött. Most a parasztunktól megtudtuk, hogy a Kis-Jenisszei
+mellett levő falvakban és a messzebb délre levő helységekben vörös
+különítmények alakultak, amelyek mindenkit, aki a kezük közé
+került, kiraboltak és megöltek. Legutóbb megöltek hatvankét
+tisztet, aki Urianhaion át Mongolországba akart jutni; kiraboltak
+és megöltek egy kínai kereskedő-karavánt és megöltek néhány német
+hadifoglyot, aki megszökött a szovjetparadicsomból.</p>
+<p>A negyedik napon mocsaras völgybe érkeztünk, ahol nyílt erdők
+közt magányos orosz ház állott. Itt elbúcsúztunk vezetőnktől, aki
+sietett, hogy hazaérhessen, még mielőtt a hó elzárja előle az utat
+a Szajanokon át. A ház tulajdonosa vállalta, hogy tízezer
+szovjetrubelért elvezet minket a Szeybi folyóhoz. Mivel fáradt
+lovainkat pihentetnünk kellett, elhatároztuk, hogy huszonnégy órát
+itt töltünk.</p>
+<p>Éppen teáztunk, amikor házigazdánk leánya ezt kiáltotta: jönnek
+a szojotok! És hirtelen négy fölfegyverzett szojot hatolt a
+szobába. A fejükön hegyes kalap volt és ránk vigyorogva
+mondták:</p>
+<p>– Mendé! (Jó napot!) <span class="pagenum"><a name="Page_35" id=
+"Page_35">-35-</a></span></p>
+<p>Azután rögvest, minden ceremónia nélkül, kikutattak bennünket.
+Átható tekintetüket egész fölszerelésünk egyetlen gombja, egyetlen
+szegélye sem kerülte el. Egyikük, aki mintha a helység merinje
+(rendőrfő) vagy kormányzója lett volna, politikai fölfogásunkat
+kezdte tudakolni. Láthatólag tetszett neki, hogy a bolsevikokat
+bírálgattuk, mert nyíltan kezdett velünk beszélni.</p>
+<p>– Maguk jó emberek. Nem szeretik a bolsevikokat. Mi segítségükre
+leszünk.</p>
+<p>Megköszöntem és neki ajándékoztam a vastag ezüstzsinórt, melyet
+az övemen hordtam.</p>
+<p>Mielőtt beköszöntött az est, elhagytak bennünket azzal, hogy
+reggel visszatérnek. Sötétedett. Kimentünk, hogy kimerült legelő
+lovaink után nézzünk. Azután visszamentünk a házba. Vidáman
+beszélgettünk vendégszerető gazdánkkal, amikor az udvarról
+egyszerre patkócsattogás és durva hang hallatszott. A következő
+percben öt, puskával és karddal fölfegyverzett vörös katona lépett
+be. Megborzongtam. A szívem hevesebben kezdett dobogni. Tudtuk,
+hogy a vörösök ellenségeink voltak. Asztrakán sapkájukon ott volt a
+vörös csillag és karjukon a vörös háromszög. Ahhoz a különítményhez
+tartoztak, amely a kozáktiszteket hajszolta.</p>
+<p>Sandán nézve bennünket, levetették köpenyeiket és leültek. Mi
+kezdtük meg a beszélgetést azzal, hogy utunk célja hídak, utak és
+aranybányák vizsgálgatása. Tőlük aztán megtudtuk, hogy nemsokára
+megérkezik a parancsnokuk még hét emberrel és hogy a gazdánkat
+akarják vezetőnek a Szeybi folyóhoz, ahol véleményük szerint a
+kozáktisztek rejtőzködnek.</p>
+<p>– Ez éppen jó, – mondtam, – legalább együtt utazhatunk.</p>
+<p>Az egyik katona azt felelte, hogy ez a tiszt-elvtárstól
+függ.</p>
+<p>Beszélgetésünk közben belépett a szojot kormányzó.
+Tetőtől-talpig végigmustrálta az újonnan érkezetteket és azt
+kérdezte tőlük:</p>
+<p>– Miért vettétek el a szojotok jó lovait és a rosszakat
+hagytátok itt nekünk? <span class="pagenum"><a name="Page_36" id=
+"Page_36">-36-</a></span></p>
+<p>A katonák kinevették.</p>
+<p>– Jusson eszetekbe, hogy idegen országban vagytok, – válaszolta
+a nevetésre fenyegetőző hangon a szojot.</p>
+<p>– Vigyen el az ördög! – kiáltott az egyik katona.</p>
+<p>De a szojot nyugodtan az asztalhoz ült és átvette a csésze teát,
+amelyet a háziasszony töltött neki. A beszélgetés megszűnt. A
+szojot megitta a teát, elszítta hosszú pipáját, azután
+fölállott.</p>
+<p>– Ha holnap reggelig a lovak vissza nem kerülnek gazdáikhoz, –
+mondta – akkor majd elmegyünk értük.</p>
+<p>E szavakkal megfordult és kiment.</p>
+<p>A katonák arcán látható volt az aggodalom. Nemsokára egyikük
+mint küldönc eltávozott, míg a többi lehorgasztva fejét, szótlanul
+ült. Késő este megjött a tiszt többi hét emberével. Amikor
+jelentést kapott a szojotról, összeráncolta a homlokát és ezt
+mondta:</p>
+<p>– Ez baj. A mocsaras területen kell átmennünk, ahol minden domb
+mögött egy szojot fog reánk leskelődni.</p>
+<p>Úgy látszott, hogy igazán nagyon aggódik. Izgatottsága
+következtében szerencsére nem sokat törődött velünk. Megnyugtattam
+és megigértem, hogy ezt az ügyet holnap rendbe hozom a szojottal. A
+tiszt durva marha és ostoba fickó volt, akinek csak az volt a
+vágya, hogy jutalmul a kozáktisztek elfogatásáért előléptessék és
+attól félt, hogy a szojot megakadályozhatja a Szeybihez való
+eljutását.</p>
+<p>Napkeltekor a vörös különítménnyel együtt útnak indultunk.
+Miután már körülbelül tizenöt kilométert megtettünk, messzi a
+bokrok között két lovast láttunk. Szojotok voltak. A hátukon
+puska.</p>
+<p>– Várjon egy pillanatig, – mondtam a tisztnek. – Majd tárgyalok
+velük.</p>
+<p>Amilyen gyorsan csak bírta a lovam, elvágtattam. A lovasok
+egyike a szojot-kormányzó volt, aki így szólt hozzám:</p>
+<p>– Maradjon a különítmény mögött és segítsen nekünk.</p>
+<p>– Jól van, – feleltem. – De beszélgessünk kissé, hadd higyjék
+azok az emberek, hogy tárgyalunk.</p>
+<p>Kis idő mulva kezet fogtam a szojottal és visszatértem a
+katonákhoz. <span class="pagenum"><a name="Page_37" id=
+"Page_37">-37-</a></span></p>
+<p>– Minden rendben van, – kiáltottam. – Folytathatjuk utunkat. A
+szojotok nem fogják utunkat zavarni.</p>
+<p>Tovább indultunk. Amikor egy nagy réten mentünk át, nagy
+távolságban két szojotot pillantottunk meg, aki teljes vágtatással
+egy hegyre lovagolt föl.</p>
+<p>Szépen, fokozatosan véghezvittem a szükséges manővert, azaz
+útitársammal együtt a különítmény mögé kerültem. A mi hátunk mögött
+már csak egy katona maradt, akinek baromi külseje volt és irántunk
+nyilvánvalóan nagyon ellenséges indulattal viseltetett. Alkalmam
+nyílt, hogy kísérőmnek csak ezt az egy szót súghattam: «Mauzer» és
+már láttam, hogy nagygondosan kigombolta nyeregtáskáját és kissé
+kihúzta belőle pisztolyának agyát.</p>
+<p>Csakhamar megértettem, miért nem kísérelték meg a katonák, noha
+tapasztalt erdei emberek voltak, hogy vezető nélkül jussanak a
+Szeybihez. Az Algiak és a Szeybi közt az egész terület csupa
+hegylánc, melyet mély, mocsaras völgyek szakítanak meg. Átkozott és
+veszedelmes vidék. Gyakran térdükig elsülyedtek a lovak,
+megbotlottak és lábuk beleragadt a lápi haraszt gyökerébe. Gyakran
+elestek úgy, hogy mi alájuk kerültünk, nyeregrészek összetörtek és
+elszakadt a kantárszár. Sőt néha annyira besüppedtünk, hogy a
+lovasok térdéig ért a föld. Az én lovam egyszer egész mellével és
+fejével a vörös folyós iszapba sülyedt. Utána elesett a tisztnek a
+lova és a tiszt fejét egy kő megsebesítette. Kísérőm térdét egy fa
+sebesítette meg. Néhány katona is lezuhant és megsérült.</p>
+<p>A lovak nagyokat fújtattak. Valahonnan rekedt és nyugtalanító
+varjúkárogás hallatszott. És az út még csak rosszabb lett. A nyom
+továbbra is a mocsáron vitt át, de az utat kidőlt fák tuskói
+elzárták. Ha a lovak átugrották a tuskókat, gyakran mély lyukakba
+szorultak bele. Mi és a katonák tele voltunk vérrel és iszappal és
+nagyon féltünk, hogy lovaink teljesen ki fognak merülni. Az út egy
+nagy részén le kellett szállnunk és vezetnünk kellett a lovakat.
+Végül széles mocsárhoz érkeztünk, amelyet haraszt födött és
+sziklatuskók körítették. Itt nemcsak a lovak, hanem a lovasok is
+féltestükkel sülyedtek a látszólag feneketlen posványba.
+<span class="pagenum"><a name="Page_38" id=
+"Page_38">-38-</a></span> A mocsár egész felülete vékony tőzegtelep
+volt, amely fekete rothadó vízzel telt tavat fedett be. Amikor
+végre beláttuk, hogy csak úgy haladhatunk előre, ha egymástól
+nagyobb távolságban, egyenként megyünk, akkor valóban a felszínen
+tudtuk magunkat tartani, de a léptek alatt hajladozott minden, mint
+a vékony jég. Helyenként valósággal hullámzott a talaj.</p>
+<p>Hirtelen három lövés hallatszott. Hangjuk nem volt erősebb, mint
+a Flóbert-fegyveré, de igazi lövések voltak, mert a tiszt és két
+katona a földre bukott. A többi katona fegyvert ragadott és
+megrettenve az ellenséget kereste. Hamarosan még négy ember került
+ki a nyeregből. Ekkor észrevettem, hogy a mi utóvéd katonánk
+fölemeli fegyverét és éppen engem vesz célba. De az én Mauzerem
+gyorsabb volt az ő fegyverénél és ezért folytathatom most
+elbeszélésemet.</p>
+<p>– Rajta! – kiáltottam a barátomnak. Most mi is részt vettünk a
+lövöldözésben. Nemsokára seregestől jelentek meg a mocsáron a
+szojotok. Levetkőztették az elesetteket, a zsákmányon megosztoztak
+és ismét birtokukba vették lovaikat.</p>
+<p>Egy órai nagyon nehéz út után meredeken kellett felkapaszkodnunk
+és nemsokára fákkal födött fensíkra értünk. A kormányzóhoz
+közeledve így szóltam:</p>
+<p>– A szojotok tulajdonképpen nem is olyan nagyon békés
+emberek.</p>
+<p>Keményen rám nézett és ezt válaszolta:</p>
+<p>– Nem szojotok voltak, akik öltek.</p>
+<p>Igaza volt, mert abekan-tatárok voltak szojot ruhában, akik a
+bolsevikokat megölték. Ezek a tatárok úton voltak, hogy gulyáikat
+és méneseiket Urianhaion át Oroszországból Mongolországba hajtsák.
+Vezetőjük és közbenjárójuk egy kalmuk láma volt.</p>
+<p>Másnap reggel kis orosz telephez érkeztünk és néhány lovast
+vettünk észre, aki az erdőből kémlelődött. Fiatal és bátor
+tatáraink egyike a leggyorsabb vágtában feléjük tartott, de
+csakhamar megfordult és megnyugtató mosolygással tért vissza.
+<span class="pagenum"><a name="Page_39" id=
+"Page_39">-39-</a></span></p>
+<p>– Minden rendben van, – kiáltotta nevetve. – Csak tovább
+előre!</p>
+<p>Jó széles úton, egy magas fakerítés mentén haladtunk tovább,
+amely rétet határolt. Ezen sok vapiti vagy ahogyan még másként
+mondják izubr legelt, amely állatot az oroszok a szarváért
+tenyésztik. Mert ezt a szarvat, amíg fiatal, nagy áron
+megvásárolják a tibeti és kínai gyógyszerkereskedők. Megfőzve és
+megszárítva panti a neve és nagyon drágán adják el a
+kínaiaknak.</p>
+<p>A telepesek nagy félelemmel fogadtak bennünket.</p>
+<p>– Hála Istennek, – mondta új háziasszonyunk. – Azt hittük…</p>
+<p>Elnyelte a mondanivalóját és férjére nézett.</p>
+<h3><span class="smaller">TIZEDIK FEJEZET.</span><br />
+Csata a Szeybi mellett.</h3>
+<p>Folytonos veszedelem kifejleszti az ember éberségét és
+ítélőképességét. Amilyen fáradtak voltunk, nem vetköződtünk le és
+lovainkat se nyergeltük le. Mauzer-pisztolyomat a kabátomba dugtam
+és szemügyre vettem az embereket. Az első, amit észrevettem, egy
+puskának az agya volt a nagy ágy – parasztoknál szokásos –
+vánkoshegye alatt. Azután észrevettem, hogy vendéglátónk
+alkalmazottai állandóan be-kijárnak, hogy tőle parancsokat vegyenek
+át. Bár hosszú volt a szakálluk és a ruhájuk nagyon piszkos, mégsem
+látszottak egyszerű parasztoknak. Nagyon figyelmesen néztek
+bennünket és engemet, meg barátomat sohasem hagytak egyedül a ház
+urával. Egyáltalán nem értettük a dolgot. De bejött a szojot
+kormányzó és látván a feszélyezett helyzetet, a szojotok nyelvén
+elmondott házigazdánknak mindent, amit rólunk tudott.</p>
+<p>– Bocsássanak meg kérem, – mondta a telepes, – de hiszen tudják,
+hogy manapság tízezer gyilkos és rabló közt csak egy becsületes
+ember akad.</p>
+<p>Ezután egészen nyiltan beszélt. Vendéglátó gazdánk megtudta,
+hogy egy bolsevik banda kozáktiszteket keresve, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> akik az ő
+házában élnek, meg fogja támadni az ő birtokát. Egy különítmény
+teljes megsemmisítéséről már hallott. A mi elbeszélésünk azonban
+nem tudta teljesen megnyugtatni az öreg embert, mert füléhez
+jutott, hogy a vörösök egy nagy különítménye közeledik Uszinszki
+kerület határa felől, mert üldözi azokat a tatárokat, akik
+marháikkal déli irányban Mongolországba akarnak kiszabadulni.</p>
+<p>– A legnagyobb aggodalommal várjuk őket minden percben, – mondta
+nekem a házigazdánk. – Szojotom éppen most jött meg és jelentette,
+hogy a vörösök már átkeltek a Szeybin és a tatárok harcra
+készülődnek.</p>
+<p>Azonnal kimentünk, hogy nyergeinket és málhatáskáinkat
+megvizsgáljuk. Azután száron vezetve lovainkat, elbújtattuk őket az
+ott levő cserjésben. Fegyvereinket és pisztolyainkat készenlétben
+tartottuk és állást foglaltunk a kerítés mellett, hogy bevárjuk
+közös ellenségünket. Egy óra telt el izgató várással. Ekkor az
+erdőből hozzánk futott az egyik munkás és azt súgta:</p>
+<p>– Átjönnek a mi mocsarunkon… Az ütközet megkezdődött.</p>
+<p>És szavainak igazolásául az erdőn keresztül valóban egyetlenegy
+puskalövés hallatszott. Nemsokára különböző fajtájú fegyverek egyre
+élesebb ropogása kezdődött. A lárma a ház felé közeledett. Majd
+patkócsattogást és a katonák durva kiáltását hallottuk. Hirtelen
+három vörös ugrott be a házba az útról, ahol most két irányból
+lövöldöztek rájuk a tatárok. Vadul káromkodtak. Egyikük a
+házigazdánkra lőtt, aki összerogyott és térdre bukott, amikor a
+vánkos alatt levő fegyvert akarta megragadni.</p>
+<p>– Ti kik vagytok? – kiáltotta durván az egyik katona felénk
+fordulva és fegyverét felemelve. Mauzereinkkel feleltünk és pedig
+olyan eredményesen, hogy csak egy katona, aki hátrább maradt az
+ajtó közelében, tudott megmenekülni, de az udvaron egyik munkás
+kezébe jutott, aki megfojtotta. Állt a harc. A vörösök az út
+mellett elfutó árokban a háztól háromszáz lépésnyire lefeküdtek és
+viszonozták az őket bekerítő tatárok tüzelését. Néhány katona a
+házhoz futott, hogy pajtásainak segítsen. De íme most házigazdánk
+<span class="pagenum"><a name="Page_41" id=
+"Page_41">-41-</a></span> munkásainak szabályszerű sortüzét
+hallottuk. Nyugodtan és pontosan lőttek, akárcsak hadgyakorlaton.
+Öt vörös katona az úton elesett, a többiek pedig az árokban
+kerestek födözéket. Kis idő mulva megállapítottuk, hogy az ároknak
+ama végéhez másztak, amely legközelebb volt az erdőhöz, ahol
+lovaikat hátrahagyták. A fegyverropogás mindegyre távolodott.
+Nemsokára láttuk, hogy ötven-hatvan tatár a réten át üldözi a
+vörösöket.</p>
+<p>Két napig pihentünk itt a Szeybi mellett. Kiderült, hogy
+házigazdánk munkásai, számszerint nyolcan, tisztek voltak, akik a
+bolsevikok elől elrejtőztek. Engedelmet kértek, hogy
+elkísérhessenek bennünket, amibe beleegyeztünk.</p>
+<p>Így tehát, amikor utunkat folytattuk, nyolc fölfegyverzett tiszt
+volt a födözetünk és három málháslovunk volt. Áthaladtunk a Szeybi
+és Ute folyók közt elterülő szép völgyön. Mindenütt pompás
+legelőket találtunk sok nyájjal. De abban a két-három házban, amely
+az út mellett volt, egyetlen élő embert sem tudtunk találni.
+Félelmében elbújt mindenki, amikor a vörösökkel való harc híre ide
+érkezett. Másnap megmásztuk a Daban nevű magas hegyláncot. Azután
+tág, leégett erdőterületen haladtunk át, ahol kidőlt fák mellett
+vitt az utunk. Majd újra völgybe szálltunk le, amelynek fenekét
+hullámos partvidék elrejtette előlünk. E hullámok mögött folyt a
+Kis-Jenisszei, az utolsó nagy folyó mielőtt az igazi Mongolországba
+jut az ember.</p>
+<p>A folyótól mintegy tíz kilométernyire az erdőből fölszálló
+füstoszlopot vettünk észre. Két tiszt előre ment kémszemlére.
+Sokáig nem adtak életjelt és mivel attól féltünk, hogy valami baj
+érte őket, harcra fölkészülve, óvatosan a füst felé tartottunk.
+Mikor a közelébe értünk, sok ember hangját hallottuk, közöttünk a
+mi tisztjeink hangos nevetését is.</p>
+<p>Egy rét közepén nagy sátort láttunk, ágakból készült két
+fekvőhellyel és körülötte körülbelül ötven-hatvan férfit. Mihelyt
+kijutottunk az erdőből, felénk futottak és nagy örömmel üdvözöltek.
+Orosz tisztek és katonák nagy táborához jutottunk, akik Szibériából
+való menekülésük után az urianhai orosz telepesek és gazdag
+parasztok házaiban éltek. <span class="pagenum"><a name="Page_42"
+id="Page_42">-42-</a></span></p>
+<p>– Mit csinálnak itt? – kérdeztük meglepetve.</p>
+<p>– Ohó, hát semmit sem tudnak arról, ami történt? – felelt egy
+meglehetősen öreg ember, aki Osztrovszky ezredesnek mondta magát.
+Urianhaiban a katonai népbiztos megparancsolta, hogy a huszonnyolc
+évnél idősebb férfiakat mind mozgósítani kell. Ezekből az
+elvtársakból alakult különítmények most mindenfelől közelednek
+Belocarszk város felé. Kirabolják a telepeseket és a parasztokat és
+mindenkit megölnek, aki a kezükbe kerül. Itt rejtőztünk el
+előlük!</p>
+<p>Az egész tábornak csak tizenhat fegyvere és három bombája volt.
+Az utóbbinak a tulajdonosa egy tatár ember volt, aki kalmuk
+vezetőjével Mongolország nyugati részében levő nyájaihoz
+iparkodott. Elmondtuk utunk célját és azt a szándékunkat, hogy
+Mongolországon keresztül a Csöndes-Óceán legközelebbi kikötőjéig
+hatoljunk. A tisztek arra kértek, vigyem őket magammal.
+Beleegyeztem.</p>
+<p>További utunkon megállapították hírszerzőink, hogy ama paraszt
+házának közelében, akinek bennünket kompon a Kis-Jenisszei folyón
+kellett átszállítania, nincsenek elvtársak. Siettünk, amennyire
+csak lehetett, hogy lehetőleg hamar elhagyhassuk a Jenisszei
+veszedelmes zónáját és eltűnhessünk a túlsó parton levő erdőségben.
+Havazott. De a hó mindjárt el is olvadt. Esti szürkület előtt hideg
+északi szél kerekedett, amely vékony ködöt hozott magával.</p>
+<p>Késő este érkezett társaságunk a folyóhoz. Az ott lakó telepes
+szívesen fogadott bennünket és noha még jég úszkált a folyón,
+mindjárt ajánlkozott, hogy átvisz bennünket, a lovainkat pedig
+átúsztatja. Tárgyalásunkat végighallgatta a telepes egyik munkása,
+egy vörös hajú, kancsal fickó. Az egész idő alatt föl s alá
+futkosott. Hirtelen eltűnt. Gazdánk, mikor ezt észrevette,
+hangjában a félelem kifejezésével, ezt mondta:</p>
+<p>– A faluba futott és idehozza az elvtársakat. Rögtön át kell
+kelnünk a folyón.</p>
+<p>Utamnak legrettenetesebb éjjele kezdődött most. A telepesnek azt
+ajánlottuk, hogy csak készletünket és municiónkat vegye a tutajába,
+mi pedig a lovainkkal átúsztatunk. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> Így el akartuk kerülni, hogy
+többször kelljen az utat ide-oda megtennie. Ezen a helyen a
+Jenisszei körülbelül háromszáz méter széles. Nagyon erős sodrú és
+partja hirtelen szakad le a víz egész mélységéig. A szél éles
+fütyüléssel kergette szemünkbe a havat és fájón vagdosta az
+arcunkat. Előttünk folyt a fekete, sebes víz, amely vékony,
+táncoló, körbeforgó jégtömböket vitt magával.</p>
+<p>Lovam sokáig nem akart a magas partról leugrani. Prüszkölt és
+ágaskodott. Teljes erőmből végigvágtam a korbáccsal a nyakán, míg
+végre szánalmat keltő nyögéssel belevetette magát a hideg folyamba.
+Mindketten teljesen elmerültünk úgy, hogy alig tudtam magamat a
+nyeregben tartani. Hamar néhány méternyire jutottam a parttól.
+Lovam erőfeszítése közben fejét és nyakát messzire előre nyujtotta
+és szakadatlanul prüszkölt. Éreztem minden mozdulatát a vízben és
+testének reszketését. Végre a folyam közepére értünk, ahol
+rendkívül sebes volt a víz. Kezdtünk elmerülni. A borzasztó
+sötétségben kísérőim kiáltását és a lovak félelmének és
+szenvedésének nyögését hallottam. Mellemig voltam a jeges vízben.
+Néhányszor jégtömbökbe ütköztem. Olykor-olykor a hullámok
+összecsaptak a fejem fölött. Nem volt időm arra, hogy körülnézzek
+és a hideget érezzem. Teljesen hatalmába kerített az élet után való
+állati vágy. Csak az járt a fejemben, hogy menthetetlenül
+elpusztulok, ha az áramlattal való küzdelemben a lovam ereje alul
+marad. Ennek következtében minden figyelmem lovam erőfeszítésére és
+remegő félelmére irányult. Hirtelen nagyot nyögött. Észrevettem,
+hogy kezd elmerülni. A víz nyilván már orrlyukán felül terjedt,
+mert időnként hosszabb közökben hallatszott ijedt horkolása. Egy
+nagy jégtuskó nekiment a koponyájának, mire a ló megfordult úgy,
+hogy most az árral úszott. Csak nagynehezen tudtam ismét a part
+irányába terelni, de éreztem, hogy vége felé jár az ereje. A feje
+többször eltűnt a víz kavargó felszíne alatt. Most már nem
+válogathattam. Lecsúsztam a nyeregből és úszni kezdtem. Bal
+kezemmel a lóba kapaszkodtam, jobbommal pedig tempóztam és közben
+hangos nógatással bátorítgattam az állatot. Egy ideig szétnyitott
+ajakkal és erősen összeszorított foggal <span class=
+"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> úszott.
+Tágra nyitott szeme leírhatatlan félelmet árult el. Mihelyt
+kiszálltam a nyeregből, a vízben fölemelkedett és nyugodtabban, meg
+gyorsabban úszott.</p>
+<p>Végre hallottam, hogy kimerült lovam patkója kőgörgetegbe
+ütközik. És mint én, társaim is egymásután partot értek. A jól
+begyakorolt lovak valamennyien teljes épségben áthozták lovasaikat.
+Sokkal lejjebb ért partot telepesünk a készletekkel. Pillanatnyi
+vesztegelés nélkül a lovakra raktuk cókmókjainkat és folytattuk
+utunkat.</p>
+<p>A szél erősebb és hidegebb lett. Napfelkeltével rendkívül metsző
+lett a hideg. Átázott ruhánk megfagyott és kemény lett, mint a bőr.
+Vacogott a fogunk. Szemünkben a láz vörös tüze égett. De csak
+előbbre törekedtünk, hogy minél nagyobb legyen a távolság köztünk
+és az elvtársak közt. Miután mintegy tizenöt kilométert tettünk meg
+az erdőben, nyílt völgybe jutottunk, ahonnan megláttuk a Jenisszei
+túlsó partját. Reggel nyolc óra lehetett. A túlsó parton levő úton
+lovasoknak és kocsiknak fekete, kígyószerű vonala tekergőzött.
+Vörös katonák csapata volt a málhával. Ezért leszálltunk és hogy
+figyelmüket magunkra ne vonjuk, elbújtunk a bokrok közt.</p>
+<p>Egész napon át folytattuk utunkat. A hőmérő zérus fokot
+mutatott. Csak este állottunk meg egy hegységben, amelyet
+vörösfenyőerdő borított. Ott nagy tüzet raktunk, megszárítottuk
+ruháinkat és alaposan megmelegedtünk. Éhes lovaink nem távoztak a
+tűztől, hanem közvetetlenül mögöttünk állva, lehorgasztott fejjel
+aludtak. Másnap korán reggel szojotok jöttek a táborunkhoz.</p>
+<p>– Ulan? (vörös?) – kérdezte az egyik.</p>
+<p>– Nem, nem, – kiáltotta az egész társaság.</p>
+<p>– Tzagan? (fehér?) – volt a következő kérdés.</p>
+<p>– Igen, igen, – felelte a tatárunk. – Mindnyájan fehérek.</p>
+<p>– Mendé! Mendé! – Ez volt most a válasz és miután teát ittak,
+rendkívül fontos dolgokat kezdtek elmondani.</p>
+<p>Előadásuk szerint a vörös elvtársak a Tannu-Ola-hegységből
+előrehatoltak és az egész mongol határ mentén előőrsöket állítottak
+föl, hogy elfogják azokat a parasztokat <span class=
+"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> és
+szojotokat, akik megkísérelték marhájuk elhajtását. Ilyenformán
+lehetetlennek látszott a Tannu-Ola hegységen való átkelés.</p>
+<p>Csak egy kivezető utat láttam: Buret Hei mocsaras völgyében kell
+előre hatolnunk, hogy eljussunk a Koszogol-tó déli partjára, amely
+már az igazi Mongolország területén van.</p>
+<p>A szojotok hírei valóban nagyon kellemetlenek voltak. A
+Szangaltaiban levő első mongol állomás a mi táborunktól nem volt
+messzebbre hatvan mérföldnél, ellenben Koszogolig a legrövidebb út
+is kétszázhetvenöt mérföldet tett ki. Ekkora erőfeszítést aligha
+várhattunk azoktól a lovaktól, amelyeken a barátom és én
+lovagoltunk, hiszen rossz úton, igazi élelem és pihenés nélkül már
+hatszáz mérföldnél többet tettek meg. De átgondolván a helyzetet és
+többi útitársam állapotát is megfontolván, elhatároztam, hogy nem
+kísérlem meg a Tannu-Ola-hegységen való átkelést. Tisztjeim ugyanis
+ideges, erkölcsileg megfogyatkozott férfiak voltak, rosszul öltözve
+és rosszul fölfegyverezve. Sőt legtöbbjének egyáltalán nem volt
+fegyvere. Tudom, hogy ütközetben a legnagyobb veszedelmet a
+fegyvertelen emberek okozzák. Könnyen pánik áldozataivá lesznek,
+elvesztik a fejüket és megmételyezik a többieket is. Barátaimmal
+tehát tanácsot ültem, amelynek eredményeként elhatároztuk, hogy a
+Koszogolhoz megyünk. Társaságunk beleegyezett, hogy követ
+bennünket.</p>
+<p>Ebéd után – leves, nagy húsdarabokkal, száraz kenyér és tea –
+elindultunk. Körülbelül két órakor kezdtek előttünk a hegyek
+emelkedni. Északkeleti nyúlványai voltak a Tannu-Ola hegységnek,
+amely mögött volt Buret Hei völgye.</p>
+<h3><span class="smaller">TIZENEGYEDIK FEJEZET.</span><br />
+A vörös elvtársak sorompója.</h3>
+<p>Két meredek hegyhát közt levő völgyben yak- és
+szarvasmarha-gulyát láttunk, amelyet tíz szojot lóháton gyorsított
+tempóban hajtott észak felé. Fáradtan érkeztek a <span class=
+"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> szojotok
+hozzánk és kisvártatva elmondták, hogy Todji noyonjának
+(fejedelmének) parancsára a gulyát a Buret Hei mentén
+Mongolországba hajtják, mert a noyon attól tart, hogy máskülönben
+elrabolják a vörös elvtársak. A parancs szerint cselekedtek, de
+szojot vadászoktól megtudták, hogy a Tannu-Ola-hegység e részét
+Vladimirovkából való elvtársak szállták meg. Ennek következtében
+kénytelenek voltak megfordulni. Ez előörsök helyét és a
+Mongolországba vivő hegyszorost megszálló elvtársak számát
+tudakoltuk tőlük. Azután a tatárunkat és a kalmukot elküldtük
+hírszerzésre, mi többiek pedig a további előnyomulásra
+készülődtünk: ingeinkbe csavartuk a lovak lábát és kendőt meg
+kötéldarabokat kötöttünk az orruk köré, hogy ne nyeríthessenek.</p>
+<p>Már sötétedett, amikor visszatért hírszerzőink jelentették, hogy
+körülbelül harminc elvtárs tőlünk mintegy tíz kilométernyire tábort
+ütött és pedig szojotok jurtáiban (nemezből készült mongol sátor).
+A szorosnál két előörs áll, az egyik két, a másik három katona. Az
+előörsöktől a távolság a táborig csak valamivel több egy
+mérföldnél.</p>
+<p>A mi utunk két előörs közt volt. A hegy csúcsáról egészen
+világosan láttuk és le is puffanthattuk volna őket.</p>
+<p>Amikor a szoros közelébe érkeztünk, a társaságunkat hátrahagytam
+és barátomat, a tatárt, a kalmukot és két fiatal tisztet magammal
+vittem. Előttem ötszáz méternyire két tábortüzet láttam a hegyről.
+Mindeniküknél egy katona ült fegyverrel. A többi aludt. Az
+elvtársakkal tulajdonképpen nem óhajtottam harcba keveredni, de ha
+egyáltalán át akartunk jutni a szoroson, akkor végeznünk kellett az
+előörsökkel és pedig lövés nélkül. Az volt a nézetem, hogy később
+már nem kutathatnak bennünket az elvtársak, mert az egész út sűrűn
+tele volt ló- és szarvasmarhanyommal.</p>
+<p>– Azzal a kettővel én számolok le, – súgta a barátom a bal
+előörsre mutatva.</p>
+<p>Nekünk többieknek a másik előörssel kellett végeznünk. A
+bokrokon át barátom után másztam, hogy szükség esetén a segítségére
+lehessek. Be kell azonban vallanom, hogy miatta a legkevésbbé sem
+aggódtam. Körülbelül hét láb magas <span class="pagenum"><a name=
+"Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> ember volt és akkora volt az
+ereje, hogy ha például valamelyik ló nem akarta a zablát a foga
+közé venni, karját a ló nyaka köré fonta, alulról pedig megrúgta a
+ló mellső lábát, úgy, hogy az állat elesett és a földön
+könnyűszerrel föl lehetett kantározni.</p>
+<p>Amikor száz lépésnyire közeledtünk, hátramaradtam a bokrok
+mögött és figyeltem. Egészen tisztán láttam a tüzet és a bóbiskoló
+őrt. Fegyvere a térdén nyugodott. Mellette alvó társa meg se
+mozdult.</p>
+<p>Egy ideig nem láttam a barátomat. A tábortűznél nyugalom volt.
+Hirtelen néhány elnyomott kiáltás hallatszott a másik előörsről.
+Azután ismét teljes csend lett. A mi őrünk lustán felemelte a
+fejét. Éppen ebben a pillanatban fölmagasodott barátom óriási
+alakja, közém és a tűz közé lépett és már a következő pillanatban a
+levegőben kalimpált az őr lába, mert társam gégén fogta és átdobta
+a bokrozatba, ahol mindketten eltűntek. Egy pillanat mulva a
+barátom ismét fölbukkant. Áldozatának fegyverét megforgatta annak
+feje fölött. Egy tompa ütés hallatszott, amit föltétlen nyugalom
+követett. Barátom visszajött hozzám; zavartan mosolyogva
+mondta:</p>
+<p>– Ennek vége. Vigye el az ördög! Gyermekkoromban az anyám papot
+akart belőlem csinálni. Amikor felnőttem, agronom lettem, hogy –
+embereket fojtogassak és betörjem a koponyájukat. Rettenetesen
+bolond dolog a forradalom.</p>
+<p>Haragosan és utálattal kiköpött és pipára gyujtott.</p>
+<p>A másik előörsnél is mindennek vége volt.</p>
+<p>Még az éjjel elértük a Tannu-Ola-hegység legmagasabb hátát, hogy
+azután sűrű bokrozatú völgybe szálljunk le és kis folyók, meg más
+víztömegek valóságos hálóján evickéltünk át. Elérkeztünk a Buret
+Hei forrásvidékéhez. Körülbelül egy órakor megállottunk, hogy
+megetessük lovainkat, mert éppen ezen a helyen nagyon jó volt a
+fű.</p>
+<p>Azt hittük, hogy itt biztosságban vagyunk. Nem egy megnyugtató
+jelet láttunk. A hegyeken legelésző yak-nyájak voltak láthatók és
+hozzánk jövő szojotok megerősítették föltevésünket. Itt a Tannu-Ola
+mögött még nem láttak a <span class="pagenum"><a name="Page_48" id=
+"Page_48">-48-</a></span> szojotok vörös katonát. Ezeknek a
+szojotoknak egy tégla teát ajándékoztunk és boldogan, ama biztos
+tudatban távoztak tőlünk, hogy mi tzaganok jó emberek vagyunk.</p>
+<p>Míg lovaink pihenve a jó füvön legelésztek, mi a tűz mellett
+meghánytuk-vetettük további útitervünket. Ez alkalommal éles
+nézeteltérés támadt társaságunk két csoportja közt. Az egyiknek
+szónoka egy ezredes volt, akire négy másik tiszttel együtt olyan
+nagy hatást tett az, hogy a Tannu-Ola-hegység déli részén nem
+voltak vörösök, hogy ezek elhatározták a Kobdoig való előnyomulást,
+ahonnan az Emil folyónál levő táborig akartak hatolni, ahol a kínai
+hatóságok Bakics tábornok seregéből hatezer embert internáltak.
+Barátom és én azonban tizenhat tiszttel együtt jobbnak tartottuk
+előbbi tervünk megvalósítását, nevezetesen azt, hogy iparkodjunk a
+Koszogol-tó partját elérni, hogy onnan a távoli keletre jussunk.
+Mivel egyik csoport sem tudta a másikat meggyőzni, társaságunk
+szétvált.</p>
+<p>Másnap délben elbúcsúztunk egymástól. A mi tizennyolc emberre
+terjedő csoportunk útközben sok harcot állott ki és sok nehézséget
+kellett leküzdenie, ami hat bajtársunk életébe került. De mi
+többiek a hűség oly erős kötelékével összefűzve értük el utunk
+célját, hogy még azután is megőriztük egymás iránt a
+legbarátságosabb érzelmeket. A másik csoport, amelynek vezetője
+Jukoff ezredes volt, tönkre ment. Erős vörös lovas-különítménnyel
+akadt össze, amely két ütközetben megverte. Csak két tiszt menekült
+meg. Ezek mondták el nekem a szomorú hírt és a harcok részleteit
+később, amikor négy hónap mulva Urgaban találkoztam velük.</p>
+<p>Tizennyolc lovasból és öt málháslóból álló csoportunk fölfelé
+követte a Buret Hei völgyét. Mocsarakon vergődtünk keresztül,
+átkeltünk sok piszkos folyón, hideg szelek jártak át bennünket és
+megkínzott a hó meg jég. A tatárunk teljesen megbízhatóan vezetett
+bennünket azon az úton, amely az Urianhaiból Mongolországba hajtott
+sok marha lábnyomán világosan fölismerhető volt. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span></p>
+<h3><span class="smaller">TIZENKETTEDIK FEJEZET.</span><br />
+Az örök béke országában.</h3>
+<p>A szojotok, Urianhai lakói büszkék arra, hogy valódi buddhisták,
+akik tisztán őrizték meg a szent Rama tanait és Sakia-muni mély
+bölcseségét. Örök időktől ellenségei a háborúnak és minden
+vérontásnak. Régen, a tizenharmadik században inkább elhagyták
+hazájukat és inkább északon kerestek menedéket, mintsem hogy
+harcoltak volna vagy alattvalóivá lettek volna Dzsingisz khánnak, a
+véres császárnak, aki pedig szerette volna ezeket a csodálatos
+lovasokat és ügyes nyilazókat hadseregébe besorozni. Hogy a harcot
+elkerüljék, történetük folyamán háromszor vándoroltak így északi
+irányban és a mai napig sem állíthatja senki, hogy szojotnak a
+kezén emberi vér nyomát látta volna. Békeszeretetükkel diadalt
+arattak a szojotok a háborún. A béke ez országában még a szigorú
+kínai közigazgatási tisztviselők sem tudtak a hajthatatlan
+törvényeknek teljes érvényt szerezni. Éppen így viselkedtek a
+szojotok az oroszokkal szemben, akik vért és bűntettet szomjazva,
+behurcolták országukba a forradalom pestisét. Állandóan kerülték a
+vörös csapatokkal és az elvtársakkal való összeütközést, úgy, hogy
+családostól és marhájukkal együtt a messzi Kamcsik és Szoldjak
+fejedelemségekbe tértek ki előlük. Ennek az elvándorló folyamnak
+keleti ága Buret Hei völgyén ment keresztül. Ennélfogva ott
+minduntalan szojotokat értünk utól marháikkal és nyájaikkal.</p>
+<p>A kanyargó Buret Hei-úton hamar jutottunk előre és már két nap
+mulva megkezdtük a kapaszkodást a Buret Hei és Kharga völgyei közt
+levő hegyszoros felé. Az út nem volt nagyon meredek, de itt is
+mindenütt kidőlt vörösfenyők hevertek és bármily hihetetlen, itt is
+sok mocsaras hely volt, amelyeken csak nehezen tudtak a lovak
+áthatolni. Nemsokára ismét veszedelmessé vált az út. Kavics és
+kőgörgeteg borította, amely a lovak lába alatt lecsúszott az út
+mellett tátongó mélységbe. Lovaink hamar kifáradtak ezeken a
+morénákon, amelyeket nyilván a hajdankor gleccserei <span class=
+"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> vetettek a
+hegyoldalra. Néhányszor szorosan a meredek szélén vitt el az utunk
+és lovaink nagy tömegű követ és homokot rúgtak le a mélységbe.
+Emlékszem, hogy egy egész hegyen kellett átmennünk, amelyet ilyen
+mozgó homok borított. Ezen a hegyen le kellett szállnunk a
+nyeregből és száron kellett vezetnünk lovainkat, hogy körülbelül
+egy mérföldet gyalog botorkáljunk e csúszós talajon. E közben
+többször térdig süppedtünk be és a homoktömeggel együtt a szakadék
+felé csúsztunk. Egyetlen ügyetlen mozdulat és lezuhanunk a
+mélységbe. Egyik lovunkat ez a sors érte. A hasa mélyen beszorult
+ilyen mozgó csapdába és nem tudott kiszabadulni. A homokkal együtt
+lecsúszott és legurult a meredeken. Halálútján csak ágak törését
+hallottuk. Csak nagynehezen tudtunk hozzája lemászni, hogy legalább
+a nyerget és a nyeregtáskákat megmenthessük.</p>
+<p>Följebb a hegynek le kellett mondanunk egyik málháslovunkról,
+amely Urianhai északi határától kezdve szolgált bennünket. Terhe
+levételével próbáltunk rajta segíteni, de hasztalan, nem lehetett
+előbbre hajtani. Fejét lelógatva megállt és olyan kimerültnek
+látszott, hogy biztosra vettük kimúlását. Néhány szojot
+megvizsgálta, megtapogatta lábainak izmait, megfogta a fejét,
+ide-oda mozgatta, azután így szólt:</p>
+<p>– Ez a ló nem tud tovább menni. Kiszáradt az agyveleje.</p>
+<p>Hát otthagytuk.</p>
+<p>Ugyane napon este, amikor egy magaslatra érve széles,
+vörösfenyőkkel borított fensíkon voltunk, a vidék gyönyörű
+változásában gyönyörködhettünk. Néhány szojot vadász jurtáit
+találtuk itt, amelyek fakéregből készültek és nem, mint
+közönségesen, nemezből. A sátrakból tíz fegyveres ember ugrott elő.
+Tudtunkra adták, hogy Szoldjak fejedelme senkinek sem engedi meg a
+továbbhaladást, mert attól tart, hogy gyilkosok és rablók juthatnak
+be országába. Aggodalmas pillantással ezt kiáltották:</p>
+<p>– Menjetek vissza, ahonnan jöttetek!</p>
+<p>Magam nem feleltem és megakadályoztam, hogy e dolog miatt egy
+öreg szojot és tisztjeim egyike civakodni <span class=
+"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> kezdjen. A
+völgyben levő folyóra mutatva, megkérdeztem, mi a neve.</p>
+<p>– Oina, – felelte a szojot. – Ez fejedelemségünk határa. Azon
+tilos átmenni.</p>
+<p>– Rendben van, – feleltem. – De azt csak megengeditek, hogy
+kissé melegedjünk és kipihenjük magunkat?</p>
+<p>– Igen, igen, – mondták a vendégszerető szojotok és táborukba
+vezettek.</p>
+<p>Odamenet az öreg szojotnak cigarettát, egy másiknak egy skatulya
+gyujtót adtam. Egy sorban mentünk mindannyian egy szojot
+kivételével, aki lassan bicegett mögöttünk és kezével az orrát
+fogta.</p>
+<p>– Beteg? – kérdeztem.</p>
+<p>– Igen, – felelte szomorúan az öreg szojot. – A fiam. Két nap
+óta az orra vérzik és már egészen legyöngült.</p>
+<p>Megálltam és magamhoz hívtam a fiatal embert.</p>
+<p>– Gombold ki a kabátodat. Tedd csupasszá nyakadat, melledet és
+fejedet hajtsd hátra annyira, amennyire csak tudod.</p>
+<p>Mialatt ezt megtette, néhány percig leszorítottam fejének
+mindkét oldalán az ütőereket. Azután így szóltam hozzá:</p>
+<p>– Most már nem fog az orrod vérezni. Menj a sátradba és feküdjél
+le kicsit.</p>
+<p>Ujjam «titokzatos» munkája nagy hatással volt a szojotokra. Az
+öreg szojot félénken és nagy tisztelettel suttogta:</p>
+<p>– Ta Lama, Ta Lama! (Nagy orvos!)</p>
+<p>A jurtában teával kínált meg bennünket az öreg szojot. Maga
+mélyen elgondolkodott, majd társaival tanácskozott és végül így
+szólt:</p>
+<p>– A fejedelmünk feleségének valami szembaja van és azt hiszem, a
+fejedelem örülni fog, ha elviszem hozzája a «Ta Lama»-t. Ezért nem
+fog megbüntetni, hiszen csak azt parancsolta meg, hogy rossz embert
+ne engedjünk át a határon. Ez a parancs azonban nem akadályozhatja
+meg a jó embereket, hogy hozzája eljuthassanak.</p>
+<p>Meglehetősen közömbösen ezt feleltem:</p>
+<p>– Tegyétek azt, amit a legjobbnak tartotok. Az igaz,
+<span class="pagenum"><a name="Page_52" id=
+"Page_52">-52-</a></span> hogy értek a szembaj gyógyításához, de ha
+kívánjátok, visszafordulok.</p>
+<p>Az öreg ember megijedve mondta:</p>
+<p>– Nem. Én magam fogom tovább vezetni.</p>
+<p>A tűz mellett ülve tűzkővel pipára gyújtott, a csutoráját
+kabátja újján végigdörzsölte, azután a bennszülöttek igazi
+vendégszeretete szerint odakínálta nekem. Comme il faut viselkedtem
+és pipáztam. Azután tovább adtam a pipát társaságunk többi
+tagjainak is, akik mindannyian vagy cigarettát vagy kevés dohányt,
+avagy néhány gyujtót adtak. Így megpecsételtük barátságunkat.
+Nemsokára sokan tolultak be jurtánkba, férfiak, nők, gyermekek, de
+kutyák is. Mozdulni sem lehetett. A tömegből osztályának lebegő
+vörös ruhájában, símára borotvált, rövidhajú láma lépett elő.
+Ruházata és arcának kifejezése egészen más hatást tett, mint a
+piszkos szojotok hajfonataikkal és hegyükön mókusfarkkal díszített
+nemezsapkáikkal. A láma nagyon barátságos volt hozzánk és
+vágyakozva nézte arany gyűrűinket és óráinkat. Elhatároztam, hogy
+hasznomra fordítom Buddha szolgájának e vágyakozását. Teát és
+szárított kenyeret nyújtva neki, azt mondtam, hogy lovakat kell
+vásárolnom.</p>
+<p>– Nekem van egy lovam. Meg akarja venni? – kérdezte. – De orosz
+bankjegyért nem adom. Majd elcseréljük valamiért.</p>
+<p>Sokáig kellett vele alkudoznom. Arany jegygyűrűmért végre egy
+esőköpenyt és egy bőrnyerget, egy szép szojot lovat, amelynek az
+elvesztett málháslovat kellett pótolnia, és még egy fiatal kecskét
+kaptam.</p>
+<p>Az éjszakát itt töltöttük. Vacsorára kövér ürühúst kaptunk.</p>
+<p>Másnap reggel az öreg szojot vezetésével elindultunk azon az
+úton, amely az Oina hegytől és mocsártól mentes völgyében vitt
+előre. Tudtuk, hogy a barátom lova, az én lovam, továbbá még három
+állat, sokkal jobban ki volt merülve, semhogy a Koszogolig
+eljuthatott volna. Ezért elhatároztuk, hogy Szoldjákban még néhány
+lovat próbálunk vásárolni. Nemsokára szojot-jurták kisebb
+csoportjaira <span class="pagenum"><a name="Page_53" id=
+"Page_53">-53-</a></span> akadtunk, amelyeket gulyák és ménesek
+vettek körül. A fejedelem mozgó fővárosához közeledtünk.</p>
+<p>Vezetőnk előre lovagolt, hogy a törzsfővel tanácskozzék. Mielőtt
+ezt megtette, ismételten biztosított bennünket, hogy a fejedelem
+nagyon fog örülni, ha a Ta Lamat üdvözölheti, de amikor ezt mondta,
+meglehetősen ijedtnek és aggódónak látszott. Rövid idő mulva
+alacsony bokrokkal födött nagy síkságra érkeztünk. Lenn a folyó
+partján nagy jurtákat láttunk, amelyeken sárga és kék zászlókat
+lengetett a szél. Könnyen kitaláltuk, hogy ez a kormány
+székhelye.</p>
+<p>Vezetőnk nemsokára visszajött hozzánk. Arca sugárzott az
+örömtől. A kezével integetett és ezt kiáltotta:</p>
+<p>– A noyon (fejedelem) kéreti önöket! Nagyon örül!</p>
+<p>Harcosból diplomatává kellett változnom. Amikor a fejedelem
+jurtájához közeledtünk, két tisztviselő jött elénk, pávatollal
+hegyben végződő mongol sapkájukon. Nagy tisztelettel arra kérték az
+idegen «noyont», hogy lépjen be a jurtába. Barátom, a tatár és én
+mentünk be. A drága selyemmel gazdagon feldíszített jurtában
+beteges külsejű, töpörödött, öreg emberkét találtunk. Az arca
+símára volt beretválva, a haja rövidre volt nyírva. A fején szintén
+hegyes hódbőrsapka volt, vörös selyembojttal, amelyre sötétvörös
+mandarinfej volt erősítve, alula kikívánkozó hosszú pávatollakkal.
+Orrán nagy kínai szemüveg. Alacsony pamlagon ült és újjai idegesen
+babráltak olvasójának gyöngyeivel. Ez volt Ta Láma, Szoldjak
+fejedelme és a buddhista templom főpapja.</p>
+<p>A legszívesebben üdvözölt és fölkért, foglaljunk helyet a
+rézserpenyőben égő tűz mellett. Meglepően szép felesége teát és
+kínai süteményt tett elénk. Pipáztunk, bár ebben a fejedelem, mint
+láma, nem tartott velünk. De kötelességét, mint házigazda, mégis
+teljesítette, amennyiben az általunk fölkínált pipát az ajkáig
+emelte, nekünk pedig zöld nefritből készült burnótüvegcséjét
+nyujtotta. Így eleget tévén az etikett követelményeinek, megvártuk,
+mi mondanivalója lesz a fejedelemnek. Megkérdezte, szerencsés
+volt-e az utunk és mik a terveink. Egész nyíltan beszéltem vele és
+vendégszeretetét kértem társaságunk többi tagjai és lovaink
+számára. <span class="pagenum"><a name="Page_54" id=
+"Page_54">-54-</a></span> Erre rögtön megparancsolta, hogy
+számunkra négy jurtát állítsanak föl.</p>
+<p>– Azt hallom, hogy az idegen noyon jó orvos, – mondta a
+fejedelem.</p>
+<p>– Igen, értek néhány betegség gyógyításához és van is nálam
+egy-két orvosság, – volt a feleletem. – De nem vagyok orvos. A
+tudomány más ágait tanulmányoztam.</p>
+<p>Ezt azonban nem értette meg a fejedelem. Az ő egyszerű fölfogása
+szerint annak az embernek, aki betegséget gyógyítani tud, orvosnak
+kellett lennie.</p>
+<p>– A feleségemnek két hónap óta minduntalan a szemével van baja.
+Segítsen rajta.</p>
+<p>Megkértem a fejedelemnét, mutassa meg a szemét. Tipikus
+gyulladása volt, amit a jurtában levő állandó füst és az általános
+tisztátalanság okozott. A tatár előhozta orvosságos ládámat.
+Bórvízzel megmostam a szemét, kevés kokaint és cinkszulfát gyönge
+oldatát csöpögtettem beléje.</p>
+<p>– Kérem, gyógyítson meg, – könyörgött a fejedelemné. – Ne menjen
+el innen addig, míg meg nem gyógyított. Magának és társainak
+juhokat, tejet és lisztet adunk. Gyakran sírok most, mert azelőtt
+nagyon csinos szemem volt és férjem azt szokta volt mondani, hogy
+mint a csillag, úgy ragyog. Most azonban egészen vörös. Ezt nem
+tudom elviselni! Ezt nem tudom elviselni!</p>
+<p>Szeszélyesen dobbantott a lábával és kacéran rám mosolyogva ezt
+kérdezte:</p>
+<p>– Meg akar engem gyógyítani? Meg akar?</p>
+<p>A bájos nők jelleme és magaviselete mindenütt egyforma: a fényes
+Broadway-n, a hatalmas Temze mellett, a vidám Páris élénk
+bulvárjain és a szojot fejedelem selyemmel díszített jurtájában, a
+vörösfenyővel födött Tannu-Ola hegység mögött.</p>
+<p>– Mindenesetre megkísérlem – felelte az új szemorvos.</p>
+<p>Tíz napot töltöttünk itt és ez idő alatt mindig élveztük az
+egész fejedelmi család jóságát és barátságát. A fejedelemné szeme,
+amely nyolc évvel ezelőtt csábította el a már öreg fejedelem-lámát,
+ismét rendbe jött. Alig tudott hová lenni örömében és ritkán
+távozott a tükörtől. <span class="pagenum"><a name="Page_55" id=
+"Page_55">-55-</a></span></p>
+<p>A fejedelem öt, meglehetősen jó lovat adott nekem, tíz juhot és
+négy zsák lisztet, amelyet mindjárt kenyérré változtattunk. Barátom
+Romanov ötszáz-rubeles bankjegyet ajándékozott neki Nagy Péter
+arcképével. Én egy darab aranyat adtam neki, amelyet egy
+folyóágyban találtam. Az egyik szojotnak megparancsolta a
+fejedelem, hogy vezessen bennünket a Koszogolhoz. A fejedelem egész
+családja elkísért bennünket a kolostorig, amely tíz kilométernyire
+volt a «fővárostól». A kolostort magát nem látogattuk meg, ellenben
+megálltunk a «dugun»-nál, az ott lévő kínai kereskedelmi telepnél.
+A kínai kereskedők ellenséges pillantásokat vetettek reánk, bárha
+ezzel együtt mindenféle portékát kínálgattak. Különösen azon
+iparkodtak, hogy néhány kerek üveg maygolot vagy ánizsból készült
+édes pálinkát sózzanak ránk. Mivel nem volt sem veretlen ezüstünk,
+sem kínai dollárunk, csak vágyakozva néztük ezeket a vonzó
+üvegeket, míg a fejedelem segítségünkre jött és megparancsolta a
+kínaiaknak, hogy öt üveget csomagoljanak nyeregtáskáinkba.</p>
+<h3><span class="smaller">TIZENHARMADIK FEJEZET.</span><br />
+Miszteriumok, csodák és új ütközet.</h3>
+<p>E napon este a Teri Nor szent tóhoz érkeztünk, iszapos és sárga,
+nyolc kilométernyi vízfölülethez, amelynek a partja sem volt
+csábító. A tó közepén egy lassanként eltűnő szigetnek maradványai
+voltak, amelyen kevés fa és néhány régi rom állott. Vezetőnk
+elmagyarázta nekünk, hogy a tó két évszázaddal ezelőtt még nem
+létezett és helyét nagyon erős kínai vár foglalta el. A vár egyik
+kínai parancsnoka megsértett egy öreg lámát, aki erre elátkozta a
+helyet és megjósolta, hogy teljes pusztulás vár rá. Már másnap víz
+hatolt föl a talajból, elpusztította a várat és elnyelte a kínai
+katonákat. Ha vihar száguld végig a vízen, a hullámok még ma is
+partra vetik a vízben elpusztult emberek és lovak csontjait.</p>
+<p>A Teri Nor évről-évre nagyobbodik és egyre jobban közeledik a
+hegységhez. A tó keleti partjának mentén megkezdtük <span class=
+"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> egy hóval
+födött hegyhát megmászását. Kezdetben jó volt az út, de vezetőnk
+előre megmondta, hogy előttünk van még az út legnehezebb része. Két
+nap mulva jutottunk el ehhez a legnehezebb részhez. Meredek hegy
+várt ott ránk, amelyet sűrű erdő és hó borított. E hegyen túl volt
+az örök hó birodalma – láncok, amelyeknek a tiszta napsütésben
+fénylő fehér köpenyéből sötét sziklatömbök meredtek ki. Ez volt a
+Tannu-Ola-hegység legkeletibb, legmagasabb része.</p>
+<p>Az erdőben töltöttük az éjjelt és másnap reggel megkezdtük a
+hegység megmászását. Délben zegzugos úton, össze-vissza hurcolt a
+vezetőnk. Utunkat mindenütt mély szakadékok, széles mocsarak,
+kidőlt fák és sziklatömbök zárták el, amelyek a hegy csúcsáról való
+vad zuhantukban itt fönnakadtak. Néhány óra hosszáig előre
+küzdöttük magunkat, kifárasztottuk lovainkat és hirtelen ugyanarra
+a helyre érkeztünk, ahol legutoljára megállottunk. Világos, hogy
+szojotunk eltévesztette az utat. Arca félelmet árult el.</p>
+<p>– Az elátkozott erdő régi ördögei, – suttogta reszkető ajakkal,
+– nem akarják megengedni, hogy átjuthassunk. Ez nagyon rossz jel.
+Vissza kell térnünk Khargába a noyonhoz.</p>
+<p>Én azonban megfenyegettem, mire nyilván reménytelenül, ismét
+átvette a vezetést. Embereink egyike, egy vadász Urianhaiból
+szerencsére észrevette a fákon azokat a jeleket, amelyek a
+vezetőnktől eltévesztett utat mutatták. E jeleket követve,
+átjutottunk az erdőn és egy leégett vörösfenyő erdőövön. Azután
+ismét egy kis erdőbe kerültünk, amely az örök hóval födött hegység
+szélén volt.</p>
+<p>Sötét lett. Az éjjelt tehát itt kellett eltöltenünk. Erős szél
+kerekedett, amely sűrű, fehér havat hozott magával Semmit sem
+láthattunk és táborhelyünket magas hó borította el. Lovaink mint
+fehér szellemek álldogáltak, nem akartak enni és a tűztől sem
+akartak elmenni. A szél fölborzolta sörényüket és farkukat.
+Üvöltött és fütyült a hegyszakadékokon. Valahonnan elhalóan
+farkasfalka lármája hallatszott és ha szélroham hozta felénk, éles
+ugatássá növekedett. A tűznél feküdtünk, amikor hozzám jött a
+szojot és így szólt: <span class="pagenum"><a name="Page_57" id=
+"Page_57">-57-</a></span></p>
+<p>– Noyon, jöjjön velem az obohoz (a Mongolország veszedelmes
+útrészein levő szent jel), mutatok valamit.</p>
+<p>Odamentünk és fölmásztunk a hegyre. Egy nagyon meredek hegyeresz
+lábánál nagy rakás kő és fatönk volt, amely körülbelül három
+méternyi magaslatot alkotott. Ez volt az obo. Az obok a lamaisták
+szent jelei, veszedelmes útrészeken a rossz szellemeknek, e helyek
+uralkodóinak oltárai. Mellettük elhaladó szojotok és mongolok a
+szellemeknek adót fizetnek: az obo faágaira hatykot, azaz hosszú
+kék selyemszalagot vagy a ruha béléséből kitépett darabot kötnek,
+avagy egyszerűen a lovak sörényéből való hajfonatot kötnek rá. Néha
+húsdarabokat és sót, vagy teával telt csészéket is tesznek a
+kőre.</p>
+<p>– Nézzen ide, – mondta a szojot. – A hatykok leszakadtak. Ezért
+dühösek a démonok és nem fogják nekünk megengedni az átjutást.
+Noyon…</p>
+<p>Megragadta a kezemet és esdekelve mondta:</p>
+<p>– Noyon, forduljunk vissza, kérem, nagyon kérem! A szellemek nem
+akarják, hogy áthágjuk hegyeiket. Húsz év óta senki sem merte az
+istenek akarata ellen átlépni e hegyeket és azok a vakmerő emberek,
+akik megkísérelték, ott mind elpusztultak. Hóviharban és fagyban
+rohanták meg őket a démonok. Lássa! Már kezdődik… Menjen vissza a
+mi noyonunkhoz. Várjon, míg melegebb idő köszönt be, akkor…</p>
+<p>Nem hallgattam tovább a szojotot, hanem visszamentem a tűzhöz,
+amelyet a sűrű hóban alig tudtam meglátni. Mivel attól tartottam,
+hogy vezetőnk megszökik, megparancsoltam az őrnek, hogy maradjon
+mellette. Késő éjjel fölkeltett az őr.</p>
+<p>– Lehet, hogy tévedek, – úgymond – de azt hiszem, fegyverdörejt
+hallottam.</p>
+<p>Mit mondhattam? Lehetséges volt, hogy kóborló emberek elszakadt
+társaiknak lövéssel akarták jelezni a helyüket. Vagy talán az őr
+tévedésből egy lehulló sziklának, jég- vagy hódarabnak a zaját
+gondolta lövésnek. Nemsokára újra elaludtam. Álmomban tiszta
+látomásom volt. Künn a hóban mélyen elmerült síkon lovasok vonala
+mozgott. Láttam <span class="pagenum"><a name="Page_58" id=
+"Page_58">-58-</a></span> málháslovainkat, kalmukunkat és a komikus
+lovat a római orral. Láttam, amint erről a hósíkról a hegység egyik
+kies völgyébe szállnak le. Itt néhány vörösfenyő nőtt, közelükben
+kicsi, be nem fagyott hegyi folyó gurgulázott. Majd a fák közt égő
+tüzet vettem észre. Azután fölébredtem.</p>
+<p>Világos volt. Fölráztam a többieket és felszólítottam őket, hogy
+a lehető leggyorsabban készüljenek föl, mert nincs veszteni való
+időnk. Vihar dühöngött. A hó elvette a szemünk világát és
+betemetett minden útnyomot. A hidegség metszőbb lett. Végre
+nyeregben voltunk. A szojot elől lovagolt és az utat iparkodott
+megtalálni. Minél magasabbra jutottunk, annál ritkábban vesztette
+el a nyomot. Gyakran mély hógödrökbe buktunk bele. Jégsíma
+sziklákat kellett megmásznunk. A szojot végre megfordította a
+lovát, odajött hozzám és nagyon határozottan mondta:</p>
+<p>– Nem akarok magával meghalni és nem megyek tovább.</p>
+<p>Első mozdulatom az volt, hogy végigvágok rajta a korbácsommal.
+Oly közel voltam Mongolország «áldott földjéhez», hogy a
+kívánságaim teljesülésének útjába álló ez a szojot leggonoszabb
+ellenségemnek tűnt föl. De fölemelt karomat leeresztettem. Fejemben
+egészen őrült gondolat villant meg.</p>
+<p>– Ide hallgass! Ha megfordulsz, golyót kapsz a hátadba és nem a
+hegy csúcsán, hanem a lábánál halsz meg. De megmondom, mi lesz
+velünk. Mihelyt elérjük ott fönn a sziklákat, megszűnik a vihar és
+a hó. Kisüt a nap, mialatt a hósíkon haladunk át, azután völgybe
+jutunk, amelyben vörösfenyők nőnek és egy be nem fagyott hegyi
+folyó folyik. Ott gyújtunk majd tábortüzet és ott töltjük el az
+éjjelt.</p>
+<p>A szojot bámulva kérdezte:</p>
+<p>– A noyon már átment a Darkhat Ola-hegységen?</p>
+<p>– Nem, – felelém. – De tegnap éjjel látomásom volt, ezért tudom,
+hogy a hegy gerincét magunk mögött hagyjuk.</p>
+<p>– Vezetni fogom, – mondta a szojot.</p>
+<p>Megkorbácsolta a lovát és a meredek kapaszkodón fölvezetett
+bennünket a hegyhát csúcsára, az örök hó körletébe. Oda érkezvén,
+az üvöltő viharban ezt kiáltotta: <span class="pagenum"><a name=
+"Page_59" id="Page_59">-59-</a></span></p>
+<p>– Itt a havon végighúztak egy ostorszíjat. Nem szojotok
+voltak.</p>
+<p>A talány azonnal megfejtődött. Sortűz dördült el. Kísérőim
+egyike fölkiáltott és jobb vállához kapott. Az egyik málhásló,
+amelyet golyó talált a füle mögött, élettelenül esett össze.
+Gyorsan leugrottunk a nyeregből, a sziklák mögött födözéket
+kerestünk és megvizsgáltuk a helyzetet. Körülbelül ezer lépés
+szélességű kis völgy választott el bennünket egy párhuzamos
+hegyvonaltól. Ott mintegy harminc lovast födöztünk föl, akik
+lovaikról leszállva, ránk lőttek. Az ellenség váratlanul támadott
+meg bennünket, megparancsoltam tehát társaságomnak, hogy
+viszonozzuk a tüzelést.</p>
+<p>– A lovakra célozzatok, – kiáltott Osztrovszky ezredes.</p>
+<p>Azután megparancsolta a tatároknak és a szojotoknak, hogy saját
+lovainkat helyezzék biztosságba. Az ellenfél lovai közül hatot
+lelőttünk és valószínűleg még többet megsebesítettünk, mert
+megvadultak. Fegyvereink azonkívül alapos emlékeztetőt adtak minden
+egyes ellenségünknek, aki fejét elég vakmerően kidugta a szikla
+mögül. Állásunkat egyre élénkebben lövöldöző vörös katonák dühös
+kiáltását és átkozódását hallottuk.</p>
+<p>Egyszerre csak észrevettem, hogy a szojot rúgással talpra
+állította három lovunkat, egyiknek a nyergébe pattant és egy
+másikat maga után húzott. Utána a tatár és a kalmuk ugrott
+nyeregbe. Már célba vettem a szojotot, de amikor a tatárt és a
+kalmukot mögötte láttam szép lovaikon, lebocsátottam a fegyvert.
+Mert most már tudtam, hogy minden rendben van. A vörösök sortüzet
+adtak hármukra, de megmenekültek és eltűntek a sziklák mögött. A
+tűzharc egyre hevesebb lett. Nem tudtam, mit kell tennünk. Mi
+ritkán lőttünk, hogy kíméljük a municiót.</p>
+<p>Mialatt az ellenséget figyelmesen szemmel kísértem, magasan a
+vörösök fölött két sötét pontot vettem észre a hóban. Lassan
+közeledtek ellenségeinkhez, akik elől néhány kiugró szikla
+elrejtette őket. Amikor ezek mögül kiléptek egy áthajló szirt
+peremén állottak, amelynek lábánál a vörösök fedezéket kerestek.
+Most már nem kételkedtem <span class="pagenum"><a name="Page_60"
+id="Page_60">-60-</a></span> abban, hogy a két sötét pont két
+embernek a feje volt. Hirtelen megláttam, hogy ez a két ember
+fölugrott, valamit meglóbált és ledobott. Erre fülsiketítő ropogás
+hallatszott, amelyre a völgyben többszörös viszhang felelt.
+Közvetetlenül ezután újabb robbanás hallatszott, amit a vörösöknél
+vad kiáltozás és rendetlen lövöldözés követett. Az ellenségnek
+nehány lova a meredeken legurult a hóba. Lövéseinktől üldözve a
+katonák, amilyen gyorsan csak lehetett, elfutottak a völgybe,
+amelyből mi kijöttünk.</p>
+<p>A tatár később elmondta nekem, hogy a szojot indítványára a
+kalmukkal együtt megkerülték a vörösök állását és bombával hátba
+kapták az ellenséget.</p>
+<p>Bekötöztem a megsebesült tiszt vállát, levettem a terhet a
+megölt málháslóról, azután folytattuk utunkat. Nehéz volt a
+helyzetünk. Semmi kétségünk sem volt aziránt, hogy a vörös
+különítmény Mongolországból jött. E szerint hát Mongolországban
+vörös csapatok voltak? Mekkorák? Hol találkozunk velük? Tehát
+Mongolország már nem az áldott ország? Rendkívül szomorú gondolatok
+kerítettek bennünket hatalmukba.</p>
+<p>De a természet kegyes volt hozzánk. A szél lassanként vesztett
+erejéből. Megszűnt a vihar. A nap egyre jobban áttört a fellegeken.
+Magas, hóval fedett fennsíkon haladtunk, amelynek egyik felén a
+szél egészen elsöpörte a havat, a másikon pedig akkora hóhalmokat
+fújt össze, hogy megrekedtek a lovaink. Le kellett szállnunk és
+derékig gázoltunk a hóban. Gyakran ló és lovas elsülyedt, úgy
+kellett őket kiszabadítani.</p>
+<p>Végre megkezdődött az út lefelé. Napnyugtakor megállapodtunk a
+kis vörösfenyőerdőben, fák alatt, tűz mellett töltöttük el az
+éjjelt és teát ittunk, amelyet a nyílt kis hegyi folyóból merített
+vízzel készítettünk. Több ízben ráakadtunk legutóbbi ellenségünk
+nyomára.</p>
+<p>Tehát maga a természet is és Darkhat Ola haragos démonjai
+segítettek nekünk. Mégsem voltunk jókedvűek, mert gonosz
+bizonytalanság új és talán pusztító veszedelmekkel fenyegetődzött.
+<span class="pagenum"><a name="Page_61" id=
+"Page_61">-61-</a></span></p>
+<h3><span class="smaller">TIZENNEGYEDIK FEJEZET.</span><br />
+Az ördögfolyó.</h3>
+<p>Ulan Taiga mögöttünk volt Darkhat Olával. Most nagyon gyorsan
+haladtunk előre, mert itt kezdődött a minden hegytől mentes szabad
+mongol lapály. Nagy legelők terpeszkedtek mindenfelé. Egy-két
+helyen vörösfenyőerdő volt. Néhány nagyon sebes vizű folyón keltünk
+át. Vizük azonban nem volt mély és az ágyuk is kemény volt. A
+Darkhat-síkon való két napi menetelés után szojotokkal
+találkoztunk, akik északnyugati irányba, az Orgarkha Ola hegységébe
+hajtották nagysietve marháikat. Ezektől a szojotoktól nagyon gonosz
+híreket hallottunk.</p>
+<p>Az irkucki kerület bolsevikjai átlépték a mongol határt, a
+Koszogol-tó déli partján elfoglalták Khathyl orosz telepítvényt és
+délnek fordultak Muren Kure orosz telep ellen, amely a Koszogoltól
+délre hatvan mérföldnyire van egy nagy lama kolostor mellett. A
+mongolok ezzel szemben azt mondták nekünk, hogy Khathyl és Muren
+Kure közt nincsenek vörös katonák. Elhatároztuk tehát, hogy e két
+hely közt hatolunk előre és így iparkodunk a távolabb keletnek eső
+Van Kureba eljutni.</p>
+<p>Elbocsátottuk szojot vezetőnket és három hírszerzőt küldve
+előre, elindultunk. A Koszogolt körülzáró hegyekről e széles alpesi
+tó pompás fekvésében gyönyörködhettünk. Kedves sötét erdőrészekkel
+födött dombjaival mintha régi aranyba foglalt zafir lett volna.
+Este eljutottunk Khathyl közelébe, amelyet óvatosan közelítettünk
+meg. A Koszogolból kifolyó Jarga vagy Egingol folyó partján
+állottunk meg. Ott egy mongol embert találtunk, aki kész volt arra,
+hogy átvisz a befagyott folyó tulsó partjára és Khathyl meg Muren
+Kure közt elhaladó biztos utat mutat nekünk. A folyó partján
+mindenütt nagy obokat és a folyami szellemeknek állított kis
+áldozati köveket találtunk. Megkérdeztük a mongolt:</p>
+<p>– Miért van itt ennyi obo?</p>
+<p>– Ez az ördögfolyó, veszedelmes és alattomos. Két <span class=
+"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> napja
+kocsisor ment át a jégen. Három kocsi belepusztult és öt katona
+megfulladt.</p>
+<p>Megkezdtük az átkelést. A folyó felülete, amelyen nem volt hó,
+olyan volt, mint egy nagy tükör. Lovaink nagyon óvatosan lépkedtek,
+de nehányuk mégis elbukott. Száron kellett tehát őket vezetnünk.
+Lehorgasztott fejjel és reszketve bámulták ijedt szemmel a lábuknál
+elterülő jeget. Lenéztem én is és megértettem félelmüket. Az egy
+lábnyi vastagságú, átlátszó jégtakarón át tisztán lehetett látni a
+folyó fenekét. Bár tíz méter, sőt több volt a mélysége, a hold
+világánál mégis minden követ, lyukat, sőt egyes növényeket is a
+legalaposabban meg lehetett különböztetni. A jég alatt rohanó
+gyorsasággal áramlott a Jarga. Tajtékzott és árjának útját habnak
+és buboréknak hosszú vonala mutatta. Hirtelen összerezzentem és
+mintha a jégre szögeztek volna, megállottam. A jég fölött ágyúlövés
+hallatszott, amelyet egy második és egy harmadik lövés
+követett.</p>
+<p>– Gyorsabban, gyorsabban! – kiáltotta a mongolunk és a kezével
+integetett.</p>
+<p>Egy újabbi ágyúlövés után közvetetlen közelünkben végigrepedt a
+jég. A lovak fölágaskodtak és elvágták magukat. Sokan alaposan
+összeverték magukat a jégen. Rövid idő alatt két lábnyira tágult a
+repedés, amelyet most már egész hosszában láthattam. A víz a
+hasadáson át azonnal elárasztotta a jeget.</p>
+<p>– Előre! Előre! – kiáltotta a vezető.</p>
+<p>Nagy fáradságunkba került, míg a lovakat arra kényszeríthettük,
+hogy átugorjanak a jégen és tovább haladjanak. Reszkettek és nem
+akartak engedelmeskedni. Csak erős ostorcsapásainkra felejtették el
+a pánikszerű félelmet.</p>
+<p>Amikor a másik parton az erdőben biztosságban voltunk, a mongol
+elmondta, hogy ilyen titokzatos módon többször megnyílik a folyó és
+nagy víztömegeket szabaddá tesz. Minden ember és állat elpusztul,
+ha ilyenkor a jégen van. A hideg víz vad árja a jég alá ragadja
+őket. Néha megtörtént, hogy éppen a ló lába alatt repedt meg a jég
+és amikor az állat mellső lábával beleesett, a repedés ismét
+összeállott és levágta a lábát. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_63" id="Page_63">-63-</a></span></p>
+<p>A Koszogol völgye kialudt tűzhányó kráterje. A tó magas nyugati
+partjáról láthatók körvonalai. A vulkáni erő még ma is érvényesül
+és arra kényszeríti a mongolokat, hogy az ördög dicsőítésére obokat
+építsenek és oltárain áldozzanak.</p>
+<p>Egész éjjel és másnap is azon iparkodtunk, hogy keleti irányban
+előre jussunk, mert így akartuk elkerülni a vörösöket és jó legelőt
+akartunk találni a lovainknak. Körülbelül este kilenc órakor tűz
+fényét láttuk a távolban. Barátom és én előrementünk a tűz
+irányában, abban a hitben, hogy bizonyára mongol jurtáról van szó,
+ahol biztosságban táborozhatunk. Egy mérföldet kellett megtennünk,
+amíg fölismerhettük egy jurtacsoport körvonalait. De a jurtákból
+senki sem jött elénk, sőt nem üdvözölt bennünket, mint máskor, a
+fekete mongol kutyák vad ugatása sem. Bizonyos volt azonban, hogy
+messziről tüzet láttunk. Mégis kellett tehát valakinek itt
+lennie.</p>
+<p>Leszálltunk a lóról és gyalog közeledtünk a jurtákhoz. Ezek
+egyikéből hirtelenül két orosz katona rohant ki és egyikük
+pisztolyával rám lőtt, de nem talált, a lovamat azonban a nyergen
+keresztül megsebesítette a hátán. Mauzer pisztolyommal lelőttem a
+támadót. A másikat puskája agyának egyetlen ütésével a barátom ölte
+meg. Átkutattuk a zsebeiket és iratokat találtunk bennük,
+amelyekről kiderült, hogy a belsőszibériai kommunista védelmi
+hadtest második svadronjának a katonái voltak.</p>
+<p>Ezekben a jurtákban töltöttük el az éjjelt. Tulajdonosaik
+alighanem elmenekültek, mert a vörös katonák a mongolok tulajdonát
+összeszedték és belerakták a nyeregtáskáikba. Valószínűleg éppen
+tovább akartak menni, mert teljesen föl voltak öltözve. Ezzel az
+összeütközéssel két újabb lovat szereztünk, amelyekre a bokrok közt
+találtunk rá, két fegyvert és két automata pisztolyt patronokkal.
+Azonkívül a nyeregtáskákban teát, dohányt, gyujtót és patronokat
+találtunk, csupa rendkívül becses dolgot életünk fenntartására.</p>
+<p>Amikor két nappal később az Uri folyó partjának közelébe
+érkeztünk, két orosz lovassal találkoztunk, akik bizonyos
+<span class="pagenum"><a name="Page_64" id=
+"Page_64">-64-</a></span> Szutunin nevű ataman (kozák törzsfő)
+kozákjai voltak, aki a Szelenga völgyében a bolsevikok ellen
+harcolt. Ezek a kozákok Szutunintól üzenetet vittek Kaigorodoffnak,
+az Altai területén levő bolsevikellenes csapatok vezérének.
+Elmondták nekünk, hogy az egész orosz-mongol határ mentén bolsevik
+csapatok állanak és hogy Kiachtába, Ulankomba és Kobdoba kommunista
+agitátorok hatoltak be és ott rábírták a kínai hatóságokat, hogy
+mindenkit, aki Oroszországból menekült, kiadjanak. Azt is
+megtudtuk, hogy Urga és Van Kure környékén kínai csapatok és a
+külső Mongolország függetlenségeért harcoló Ungern-Sternberg báró,
+orosz bolsevikellenes tábornok és Kazagrandi ezredes különítményei
+közt harcok voltak. Ungern bárót már kétszer vereség érte, amiért
+Urgaban a kínaiak nagyon fönhéjázóan viselkedtek és minden
+külföldit azzal gyanusítottak, hogy összeköttetésben van az orosz
+tábornokkal.</p>
+<p>Beláttuk, hogy ilyenformán alaposan megváltozott a helyzet. A
+Csöndes-oceánhoz el volt zárva az utunk.</p>
+<p>Alaposan megfontolva mindent, arra az eredményre jutottam, hogy
+csak egy kivezető út lehetséges: minden mongol várost, amelyben
+kínai közigazgatás van, el kell kerülnünk, északról délnek át kell
+haladnunk Mongolországon, majd a Jasszaktu khán fejedelemségének
+déli részében levő sivatagon be kell mennünk a belső Mongolország
+nyugati részén levő Gobiba, amilyen gyorsan csak lehetséges, át
+kell jutnunk a Kanszu tartományban erre következő hatvan mérföldnyi
+kínai területen és azután Tibetbe kell benyomulnunk. Azt reméltem,
+hogy ott majd csak találok valahol egy angol konzult, akinek
+segítségével eljuthatok Indiába, valamelyik angol kikötőbe.
+Tisztában voltam azzal, mekkora nehézségekkel jár ez a vállalkozás,
+de nem volt más választásom. Bele kellett vágnom ebbe az őrült
+kísérletbe, vagy kétségtelenül elpusztulok bolsevik kéztől, avagy
+valamelyik börtönben sorvad el az életem.</p>
+<p>Amikor társaimmal közöltem az új tervet, anélkül, hogy óriási
+nehézségeit és eszeveszettségét eltitkoltam volna, habozás nélkül
+azt mondták:</p>
+<p>– Vezessen bennünket! Követni fogjuk! <span class=
+"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span></p>
+<p>Határozottan kedvezett nekünk az az egy körülmény, hogy nem
+kellett éhségtől félnünk, mert el voltunk látva teával, dohánnyal,
+gyujtóval és bőségben volt lovunk, nyergünk, fegyverünk, köpenyünk
+és csizmánk, csupa kitűnő fizetőeszköz ezen a vidéken. Mindjárt
+hozzá is láttunk új expediciós tervünk megvalósításához. Föladatunk
+az volt, hogy déli irányban előrenyomuljunk és eközben Uliasszutai
+várost jobbra hagyjuk, az irányt Zaganluk felé vegyük, azután
+áthaladjunk a Jasszaktu khán fejedelemségében levő Balia kerület
+kietlen vidékein, átlovagoljunk a Naron Khuhu Gobin és tovább
+haladjunk a Boro-hegységbe. Itt azután hosszabb ideig
+tartózkodhatunk, hogy mi is, lovaink is kipihenhessük magunkat.
+Utunk második része lesz belső Mongolország, a kis Gobi, a torgutok
+földje, a Kahra-hegység és Kanszu egy sarkának átszelése, ahol
+Szucsau kínai várostól nyugatra haladnánk el. Onnan azután
+Kokunorba, majd délre a Jangtsze folyam forrásvidékéhez kell
+magunkat átküzdenünk. Hogy ezenfelül még mit kell tennünk, az
+meglehetősen homályos volt előttem. De e tekintetben segített
+Ázsiának az egyik tisztem birtokában levő térképe. Erről azt
+láttam, hogy a Jangtsze forrásvidékének nyugati részén levő
+hegyláncok ezt a folyamrendszert elválasztják a Brahmaputra
+folyammedencéjétől Tibetben, ahol mint reméltem, majd angol
+segítséget kapok.</p>
+<h3><span class="smaller">TIZENÖTÖDIK FEJEZET.</span><br />
+Kísértetek útja.</h3>
+<p>Nem adhatok más címet, amikor az Ero folyótól Tibet határáig
+terjedő utamat írom meg. Ezt az ezerszáz mérföldet behavazott
+hegyeken és pusztaságon át negyvennyolc nap alatt tettük meg.
+Utunkon minden más emberrel való találkozást kerülni iparkodtunk,
+csak nagyon rövid pihenőket tartottunk teljesen elhagyatott
+helyeken és heteken át csupán nyers, fagyott húst ettünk, hogy
+tábortűzzel fel ne keltsük az emberek figyelmét. Ha egy-egy juh
+vagy birka vásárlása már nagyon szükséges volt, két fegyvertelen
+embert <span class="pagenum"><a name="Page_66" id=
+"Page_66">-66-</a></span> küldtünk el, akik azt mesélték a
+bennszülötteknek, hogy orosz telepesek munkásai. Még a lövéstől is
+óvakodtunk, pedig például egyszer ötezer főnyi nagy antilopnyájjal
+találkoztunk. Balia mögött, Jasszaktu khán láma területén, aki úgy
+került a trónra, hogy testvérét az urgai Élő Buddha parancsára
+megmérgezték, vándorló orosz tatárokkal találkoztunk, akik
+nyájaikat az Altaitól és Abakantól egészen idáig hajtották. Ezek az
+emberek a legbarátságosabbak voltak irántunk, ökrökkel és
+harminchat tégla teával láttak el bennünket. Azonkívül megóvtak az
+elkerülhetetlen pusztulástól, mert fölvilágosítottak bennünket,
+hogy ebben az évszakban lovakkal nem lehet a Gobin átmenni, mert
+ott ilyenkor egyáltalán nincs fű. Tevéket kell szereznünk lovaink
+és minden fölösleges készletünk kicserélésével. Az egyik tatár
+másnap egy gazdag mongolt hozott a táborukba, akivel megkötötte az
+üzletet. A mongol tizenkilenc tevét adott nekünk, de ezért elvette
+valamennyi lovunkat, egy fegyvert, egy pisztolyt és a legjobb kozák
+nyerget. Azt tanácsolta, hogy Narabancsiban föltétlenül látogassuk
+meg a szent kolostort, amely a mongol-tibeti úton a legutolsó
+láma-kolostor. Azt mondta, hogy a szent Hutuktu, akiben Buddha újra
+született (a legnagyobb papi rang, megtestesült Isten), nagyon
+megsértődnék, ha nem keresnők föl a kolostort és az áldások híres
+áldozati szekrényét, amelynél minden Tibetbe tartó utas áldozni
+szokott. Kalmuk lámánk megerősítette a mongolok szavait.
+Elhatároztam tehát, hogy a kalmukkal odamegyek. A tatárok néhány
+nagy selyem hatykot adtak ajándékul és négy pompás lovat
+kölcsönöztek. Ámbár táborhelyünktől ötvenöt mérföldnyire volt ez a
+kolostor, aznap este kilenc órakor beléptem e szent Hutuktu
+jurtájába.</p>
+<p>A Hutuktu középkorú, kicsi, símára beretvált emberke volt. A
+neve Jelyp Djamszrap Hutuktu. Barátságosan fogadott, nagyon örült a
+hatyk-ajándéknak, valamint a mongol etiketkérdésekben való
+jártasságomnak, amire a tatárom oktatott ki régóta nagy
+kitartással. Nagyon figyelmesen hallgatta elbeszélésemet és az
+útirányra vonatkozólag értékes tanácsot adott. Ajándékunk
+viszonzásául egy gyűrűt <span class="pagenum"><a name="Page_67" id=
+"Page_67">-67-</a></span> adott, amely azóta minden láma-kolostor
+ajtaját megnyitotta előttem. Ennek a Hutuktunak a nevét nemcsak
+egész Mongolországban, hanem Tibetben is és Kína láma-világában
+nagyon tisztelik. Pompás jurtájában töltöttük az éjszakát és másnap
+reggel fölkerestük az áldozati szekrényt, ahol gong, tamtam és
+fütyülő zenei kíséretével éppen ünnepi istentisztelet volt. A lámák
+mély hangjukon mondták el az imádságokat, az alsóbbrendű papok
+pedig mindig ugyanazzal a refrénnel feleltek. Szüntelenül
+ismételték a szent mondatot: «Om! Mani padme Hom!» (Üdv, nagy láma
+a lótuszvirágban).</p>
+<p>A Hutuktu szerencsés utat kívánt, nagy sárga hatykot
+ajándékozott nekünk és a kolostor kapujáig kísért. Amikor már a
+nyeregben ültünk, így szólt:</p>
+<p>– Ne feledjék, hogy itt mindig szívesen látott vendégek lesznek.
+Az élet nagyon kúszált és minden fordulat lehetséges. A jövőben
+talán még kénytelenek lesznek a mi félreeső Mongolországunkat
+fölkeresni. Akkor azután, kérem, ne mulasszák el Narabancsi Kure
+fölkeresését.</p>
+<p>Ugyanaz éjjel visszatértünk a tatárok táborhelyéhez, hogy másnap
+reggel folytassuk utunkat. Mivel fáradt voltam, nagyon kapóra
+jöttek a teve lassú és kényelmes mozdulatai. Egész napon át
+bóbiskoltam és néha-néha el is aludtam. Ez végzetemmé vált. Mikor
+egyszer a tevém egy meredek folyóparton ment fölfelé, álmomban
+leestem róla és úgy belevágtam a fejem egy kőbe, hogy elvesztettem
+az eszméletemet és amikor ismét magamhoz tértem, véres volt a
+felöltőm. Barátaim ijedten állottak körülöttem. Bekötözték a
+fejemet. Azután tovább mentünk. Jóval később tudtam meg egy
+orvostól, aki megvizsgált, hogy a sziesztámat koponyatöréssel
+fizettem meg.</p>
+<p>Átkeltünk az Altai és a Karlik Tag legkeletibb hegysorain,
+amelyek a Tien San hegyrendszernek Gobi irányában előretolt
+legszélsőbb előörsei. Azután északról délnek átlovagoltunk az egész
+Khuhu Gobin. Ez idő alatt a legkeményebb hideg volt, de a
+megfagyott homok szerencsénkre gyorsabb menetelést tett lehetővé.
+Mielőtt átkeltünk a Khara-hegyláncon, tevéinket ismét lovakra
+cseréltük be, amely üzletben a torgutok még a bőrünket is lehúzták.
+<span class="pagenum"><a name="Page_68" id=
+"Page_68">-68-</a></span></p>
+<p>E hegyek peremét követve, Kanszu tartományba érkeztünk. Ez
+nagyon veszedelmes lépés volt, mert a kínaiak minden menekültet
+elfogtak, úgy hogy aggódnom kellett orosz tiszttársaim miatt.
+Nappal szakadékokban, erdőkben és bokrok közt bujtunk el, hogy
+éjjel erőtetett meneteket végezzünk. Az a néhány kínai paraszt,
+akivel találkoztunk, békés embernek látszott és nagyon
+vendégszerető volt. Határozott rokonérzéssel érdeklődtek a kalmuk
+iránt, aki valami keveset tudott kínai nyelven és orvosságos ládám
+iránt. Mindenütt találtunk beteg embereket, akiknek főként
+szemgyulladás, reuma és bőrbetegség volt a bajuk. Újra és újra a
+segítségemet kérték.</p>
+<p>Amikor a Nam Sanhoz, az Altyn Tag északkeleti ágához közeledtünk
+(amely viszont a Pamir és Karakorum-rendszer keleti előfutárja),
+egy nagy kínai kereskedő-karavánt értünk utól, amelyhez
+csatlakoztunk. Három napon keresztül végtelen, szorosszerű
+völgyeken tekergőztünk át. Majd magas hágókra kapaszkodtunk. Itt
+megállapítottuk, hogy a kínaiak ezen a nehezen járható vidéken jól
+megtudják találni a legkönnyebb karavánutakat.</p>
+<p>Félig ájultan tettem meg ezt az egész nagy utat ama mocsaras
+tavak nagy csoportjáig, amelyek a Koko Nort és nagy folyók egész
+hálózatát táplálják. Fáradtság és állandó idegfeszültség
+következtében, amiben alighanem része volt annak, hogy a fejemre
+zuhantam, heves lázrohamok gyötörtek. Egyszer valósággal égtem,
+utána pedig annyira vacogott a fogam, hogy a lovam ijedtében
+elragadott és néhányszor kivetett a nyeregből. Dühöngtem,
+kiabáltam, sőt néha sírtam. A családomat szólítgattam és megmondtam
+neki, hogyan juthat el hozzám.</p>
+<p>Mintha álmodnám, úgy emlékszem rá, hogy egy napon társaim
+leemeltek a nyeregből, a földre fektettek és kínai pálinkával
+erősítgettek és amikor kissé magamhoz tértem, azt mondták:</p>
+<p>– A kínai kereskedők nyugatnak fordulnak, nekünk azonban déli
+irányban kell haladnunk.</p>
+<p>– Nem! Északi irányban! – feleltem élesen.</p>
+<p>– De nem, déliben, – próbáltak meggyőzni a társaim. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span></p>
+<p>Bosszúsan kiáltottam:</p>
+<p>– Az ördögbe is! Éppen most úsztunk át a Kis-Jenisszein és
+Algiak északra van!</p>
+<p>Társaim ellentmondtak:</p>
+<p>– Tibetben vagyunk. A Brahmaputrához kell eljutnunk.</p>
+<p>Brahmaputra… Brahmaputra. Ez a szó belevájt égő agyamba,
+rettentő zajt és borzasztó mozgást idézett elő benne. De hirtelen
+visszaemlékeztem mindenre és kinyitottam a szememet. Alig tudtam az
+ajkamat megmozgatni és csakhamar ismét elvesztettem öntudatomat.
+Társaim a Sharkhe-kolostorba szállítottak, ahol a láma-doktor fatil
+(a kínaiak és tibetiek előtt nagy orvosi értékű ritka gyökér) vagy
+kínai ginszeng oldatával ismét helyrehozott. Amikor megvitatta
+velünk úti terveinket, nagyon kétségeskedett, keresztül tudunk-e
+jutni Tibeten. De kétségeskedésének okát nem akarta megmondani.</p>
+<h3><span class="smaller">TIZENHATODIK FEJEZET.</span><br />
+A titokzatos Tibetben.</h3>
+<p>Sharkheból meglehetősen széles út vitt át a hegyeken. A
+kolostortól déli irányban menő kétheti út ötödik napján beléptünk
+abba a nagy hegykatlanba, amelynek közepén a nagy Koko-Nor-tó terül
+el. Ha Finnország megérdemli, hogy a «tízezer tó országá»-nak
+nevezzék, akkor a Koko-Nor terület bizonyára éppen olyan jól
+mondható a millió tó országának.</p>
+<p>E tó nyugati széle és Doulan Kitt közt haladtunk előre, miközben
+sok mocsár, tó, meg kicsiny, mély és piszkos folyó közt zegzugos
+úton mentünk. Itt nem födte jég a vizet. Csak a hegycsúcsokon
+éreztük kellemetlenül a hideg szelet. Benszülöttekkel ritkán
+találkoztunk. Kalmukunk csak nagynehezen tudakolhatta meg az utat
+juhászoktól, akikkel véletlenül összetalálkoztunk. A Tasszoun-tó
+keleti partjáról átküzködtük magunkat egy a másik parton levő
+klastromba. Ott kis pihenőt tartottunk. Kívülünk még néhány vendég
+<span class="pagenum"><a name="Page_70" id=
+"Page_70">-70-</a></span> volt e szent helyen. Tibetiek voltak,
+akik rendkívül szemtelenül viselkedtek velünk szemben. Nem akartak
+velünk szóbaállni. Mindannyian föl voltak fegyverkezve, többnyire
+katonai fegyverrel, mindenikükön két vállszíj volt tele patronnal,
+övükből pedig két-három pisztoly és még munició kandikált ki.
+Nagyon behatóan foglalkoztak velünk. Világos volt, hogy azt
+mérlegelték, mekkora erővel lehetünk. Ugyanaz nap elhagytak
+bennünket és ekkor megparancsoltam a kalmuknak, tudja meg a templom
+főpapjától, miféle emberek voltak ezek. A szerzetes sokáig kitérő
+választ adott, de közlékenyebb lett, mihelyt megmutattam neki
+Narabancsi Hutuktu gyűrűjét és nagy sárga hatykot ajándékoztam
+neki. Ezt mondta:</p>
+<p>– Azok gonosz emberek. Óvakodjatok tőlük.</p>
+<p>A nevüket azonban nem akarta megmondani. Vonakodását a buddhista
+törvényre való hivatkozással okolta meg, amely megtiltja, hogy
+valaki apjának, tanítójának vagy vezetőjének nevét kiejtse.</p>
+<p>Később kitaláltam, hogy itt Észak-Tibetben ugyanarról a
+szokásról van szó, mint Észak-Kínában. Itt is, mint ott,
+hunghuc-bandák (északkínai rablók) csavarognak. Ezek időnként
+megjelennek a nagy kereskedői társaságok főhadiszállásán és a
+kolostorokban, ott adót követelnek és ezt behajtván, a kerület
+védőivé válnak. Ez a rablóbanda nyilván éppen ilyen módon e tibeti
+kolostor védőjévé volt.</p>
+<p>Amikor utunkat folytattuk, nagy messzeségben, gyakran a távoli
+szemhatáron ismételten láttunk egyes lovasokat, akik mintha a mi
+mozdulatainkat figyelték volna. Minden kísérletünk, hogy közelükbe
+juthassunk és beszédbe elegyedhessünk velük, kudarcot vallott.
+Gyors kis lovaikon úgy eltűntek, mint az árnyék.</p>
+<p>Amikor a Ham-San hegység meredek és nehéz szorosát elértük s
+éppen éjszakai szállásra készülődtünk, a fejünk fölött egy magas
+hegykúpon hirtelen negyven lovas jelent meg hófehér lovakon és
+minden figyelmeztetés nélkül egész golyózáporral árasztott el
+bennünket. Tisztjeink közül ketten jajgatva összerogytak. Egyikük
+szörnyet halt, a másik pedig még csak néhány percig élt.
+<span class="pagenum"><a name="Page_71" id=
+"Page_71">-71-</a></span></p>
+<p>Nem engedtem meg embereimnek, hogy a tüzelést viszonozzák, hanem
+fehér zászlóval a kezemben a kalmuk kíséretében előre mentem, hogy
+az ellenséggel tárgyaljak. Kétszer ránk lőttek, de azután
+abbahagyták a tüzelést és a kúpról több lovast küldtek le
+hozzánk.</p>
+<p>Tárgyalni kezdtünk. A tibetiek kijelentették, hogy a Ham-San
+szent hely, ahol nem szabad az éjjelt eltölteni. Azt tanácsolták,
+menjünk tovább, akkor biztosságban leszünk. Megkérdezték, honnan
+jövünk, hová megyünk és utunk okát megtudván, azt mondták, hogy ők
+ismerik a bolsevikokat, akik Ázsia népeit kiszabadítják a fehér faj
+jármából. Mivel nem óhajtottam velük politikai vitába keveredni,
+visszamentem kísérőimhez. El voltam rá készülve, hogy visszamenet
+rögtön golyót kapok a hátamba, de tibeti hunghucaink nem
+lőttek.</p>
+<p>Két bajtársunk holttestét, mint szomorú útadót, hátrahagyva,
+tovább indultunk. Egész éjjel lovagoltunk. Kimerült lovaink
+minduntalan meg akartak állni és le akartak heveredni, de mi
+mindannyiszor továbbmenésre kényszerítettük őket.</p>
+<p>A zeniten állt már a nap, amikor végre megállottunk. Lovainkat
+anélkül, hogy lenyergeltük volna őket, kissé pihentettük. Előttünk
+széles, mocsaras síkság terült el, ahol nyilván a Ma-Csu folyó
+forrásai voltak. Nem messze tőle volt az Aroung-Nor-tó.</p>
+<p>Marhaganéjjal tüzet raktunk és vizet készítettünk teához. De itt
+is minden figyelmeztetés nélkül minden irányból golyók röpültek
+ránk. Sziklák mögött azonnal fedezéket kerestünk, de a tűz egyre
+hevesebb lett és közeledett. A támadók közben körülfogtak bennünket
+és a golyózápor mindegyre sűrűsödött.</p>
+<p>Csapdába kerültünk. Egészen tisztán láttuk, hogy úgy látszik, el
+kell pusztulnunk.</p>
+<p>Megint megkíséreltem a tárgyalást, de amikor fehér zászlómmal
+fölemelkedtem, az egyetlen felelet még erősebb golyózápor lett. Az
+egyik golyó, szikláról lepattanva, ballábamon talált és benne
+maradt. Ugyanekkor egyik útitársam meghalt. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span></p>
+<p>Nem maradt más hátra a számunkra: harcolnunk kellett. Az ütközet
+körülbelül két óra hosszáig tartott. Rajtam kívül még hárman
+sebesültek meg könnyebben. Ellenálltunk, ameddig csak tudtunk.</p>
+<p>A hunghucok közeledtével kétségbeejtő lett a helyzetünk. Társaim
+egyike, egy nagyon tapasztalt ezredes, így szólt:</p>
+<p>– Nincs más választásunk, lóra kell ülnünk és lovagolnunk kell
+az életünkért… valahová.</p>
+<p>Valahová… Rettenetes volt ez a szó. De csak egy pillanatig
+tanácskoztunk. Nyilvánvaló volt, hogy minél messzebb hatolunk be
+Tibetbe ezzel a gyilkos bandával a nyomunkban, annál kevesebb a
+kilátás életünk megmentésére.</p>
+<p>Elhatároztuk, hogy visszatérünk Mongolországba. De hogyan?</p>
+<p>Ezt nem tudtuk. Megkezdtük visszavonulásunkat. Folytonos
+lövöldözés közben lovainkon a leggyorsabban észak felé ügettünk.
+Ismét elesett három társam, egyik a másik után. Elesett a tatárom,
+akinek a nyakát fúrta keresztül a golyó. Utána halálkiáltással két
+fiatal, erős tiszt bukott le a nyeregből, míg lovaik vad félelemben
+elvágtattak a síkságon át.</p>
+<p>Ezek a veszteségeink felbátorították a tibetieket. Egy golyó
+jobb bokavédőm csatjába ütközött és a csatot bőr- és
+posztódarabkákkal együtt a bokám fölött belekergette a húsba. Régi
+kipróbált barátom, az agronom, fölkiáltott és kezével a vállához
+kapott. Láttam, hogy amint éppen lehetett, megtörölte és bekötözte
+vérző homlokát. Egy pillanattal később kétszer lőtték keresztül
+kalmukunknak ugyanazt a kezét, amely teljesen
+összeroncsolódott.</p>
+<p>Ugyanekkor huszonöt hunghuc rohamra indult ellenünk. Ezredesünk
+ezt vezényelte:</p>
+<p>– Adjatok rájuk sortüzet!</p>
+<p>Hat rabló a földre bukott. Két másik támadó leszédült a
+nyeregből és ahogyan csak tudtak, futottak most már visszavonuló
+társaik után. Néhány perccel később megszűnt ellenségeink tüzelése
+és most ők lobogtattak fehér zászlót. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span></p>
+<p>Két lovas közeledett hozzánk. Tárgyalás közben kiderült, hogy a
+vezérüket egy golyó mellen találta. Orvosi segítséget kértek tőlünk
+a számára.</p>
+<p>Ekkor azonnal reménysugarat láttam. Magamhoz vettem orvosságos
+ládámat és megsebesült kalmukommal, aki nyögött és káromkodott,
+elindultam.</p>
+<p>– Adjon annak az ördögnek egy adag ciankálit, – kívánták
+társaim.</p>
+<p>Nekem azonban más volt a tervem.</p>
+<p>A megsebesült vezérhez vezettek bennünket. Sziklák közt,
+nyeregtakarókon feküdt. Nekünk azt mondták, hogy tibeti ember, de
+arcvonásaiból mindjárt észrevettem, hogy szárt vagy turkomán lehet,
+valószínűleg Turkesztán déli részéből. Kérő, ijedt szemmel nézett
+rám. Megvizsgáltam és megállapítottam, hogy a golyó balról jobbra
+áthatolt a mellén, hogy sok vért vesztett és nagyon gyönge.</p>
+<p>Gondosan megtettem mindent, amit csak megtehettem. Minden
+orvosságot, még a jodoformot is, amelyet fölhasználtam,
+megérintettem a nyelvemmel, hogy megmutassam, nincs bennük
+méreg.</p>
+<p>Jóddal megtisztítottam a sebet, jodoformmal megfecskendeztem,
+majd bekötöztem. Ezután elrendeltem, hogy a megsebesült embert nem
+szabad megérinteni, sem pedig megmozdítani, hanem feküdni kell őt
+hagyni ott, ahol most van. Az egyik tibetinek megmutattam, hogyan
+kell a kötést kicserélni és vattát, kötőszert, meg kevés jodoformot
+hagytam neki hátra. A betegnek, akiben már dolgozott a láz, egy
+adag aszpirint adtam, azonkívül még több tabletta kinint hagytam
+ott.</p>
+<p>Mindezek után kalmukom közvetítésével a következő ünnepi
+beszédet intéztem a körülállókhoz:</p>
+<p>– A seb meglehetősen veszedelmes, de nagyon erős orvosságot
+adtam a vezéreteknek. Remélem, hogy fölgyógyul. Azonban csak egy
+föltétellel: azok a gonosz szellemek, amelyek büntetésül beléje
+bújtak, mert bennünket, ártatlan utasokat jogtalanul megtámadtatok,
+azonnal megölik őt, mihelyt még csak egyet is lőttök.
+Fegyvereitekben nem szabad egyetlen golyónak sem maradnia.
+<span class="pagenum"><a name="Page_74" id=
+"Page_74">-74-</a></span></p>
+<p>E szavak után megparancsoltam a kalmuknak, hogy ürítse ki a
+fegyverét, ugyanekkor én is kivettem Mauzer pisztolyomból a
+patronokat.</p>
+<p>A tibetiek alázatosan követték a példámat.</p>
+<p>– Ne feledjétek el, amit mondtam, tizenegy nap és tizenegy éjjel
+ne mozduljatok el erről a helyről és ne töltsétek meg
+fegyvereiteket. Máskülönben elviszi vezéreteket a halál démona,
+benneteket pedig üldözni fog.</p>
+<p>E szavak után, fejük fölé emelve Narabancsi Hutuktu gyűrűjét,
+ünnepiesen távoztam.</p>
+<p>Visszatértem társaimhoz, akiket iparkodtam megnyugtatni. Azt
+mondtam nekik, hogy újabb támadástól nem kell tartanunk és most a
+szerencsében bízva kell megkísérelnünk a Mongolországba vivő út
+megtalálását. De lovaink nagyon ki voltak merülve és olyan soványak
+voltak, hogy akár a bordáikra akaszthattuk volna köpenyeinket.</p>
+<p>Még két napig maradtunk megtámadtatásunk helyén. Ezt az időt
+arra használtam föl, hogy páciensemet ismételten fölkeressem. Ez a
+pihenő lehetővé tette azt is, hogy a mi, szerencsére könnyebb
+sebeinket bekötözgessük és kissé magunkhoz térjünk. A golyónak
+lábikrámból való kivágására, szerencsétlenségemre, csak zsebkéssel
+rendelkeztem.</p>
+<p>Megtudakolván a rablóktól a karavánutakat, nagyon könnyen
+rátaláltunk a főutak egyikére. Ott szerencsénkre találkoztunk
+Pounzig fiatal mongol herceg karavánjával, aki szent küldetésben
+járt, mert az urgai Élő Buddhától vitt üzenetet a lasszai Dalai
+Lámának. A herceg segítségünkre volt a lovak, tehenek és élelmiszer
+vásárlásában.</p>
+<p>Mivel fegyvereinket és készleteinket elcseréltük volt állatokért
+és élelmiszerért, teljesen kifosztva tértünk vissza a
+Narabancsi-kolostorba, ahol a Hutuktu szívesen fogadott.</p>
+<p>– Tudtam, hogy vissza fogtok jönni, – mondta. – Az istenek
+elárulták nekem.</p>
+<p>Délre való hatolásunk örök útadójaként hat emberünk Tibetben
+maradt. Csak tizenketten kerültünk vissza a kolostorba.</p>
+<p>Két hétig maradtunk a kolostorban, hogy rendbe szedjük
+<span class="pagenum"><a name="Page_75" id=
+"Page_75">-75-</a></span> magunkat és kitaláljuk, hogy a sors
+hullámzó tengerén milyen irányba terelnek bennünket az
+események.</p>
+<p>A tisztek beléptek egy különítménybe, amely akkor
+Mongolországban a bolsevikok, Oroszország tönkretevői ellen
+alakult. Eredeti kísérőm azonban és én, a mongol síkságon át való
+útra készülődtünk, nem riadva vissza a kalandoktól és
+veszedelmektől, amelyekkel menedékhely után kutatva ott is
+találkozhatunk.</p>
+<p>És most, a tönkretevő, örökké emlékezetemben maradó út e
+jelenetei után ezeket a fejezeteket régi kipróbált barátomnak, az
+agronómnak, orosz útitársaimnak és különösen ama kísérőim
+megszentelt emlékezetének ajánlom, akik ott nyugosznak Tibet
+hegyeinek lábánál: Osztrovszki ezredesnek, Zuboff és Turoff
+kapitányoknak, Pisarjevszky hadnagynak, a kozák Vernigorának és a
+tatár Mahomed Szpirinnek. E helyen is kifejezem nagy köszönetemet a
+segítségért és a barátságért, amelyben részesítettek, Szoldjak
+fejedelmének, a noyonnak és Ta Lámának, valamint a
+Narabancsi-kolostor Kampo Gelongjának, a tiszteletreméltó Jelyb
+Djamszrap Hutuktunak.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_76" id=
+"Page_76">-76-</a></span></p>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77"><br />
+-77-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2><span class="smaller">MÁSODIK RÉSZ.</span><br />
+A DÉMONOK ORSZÁGA.</h2>
+</div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_78" id=
+"Page_78">-78-</a></span></p>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79"><br />
+-79-</a></span></p>
+<h3><span class="smaller">TIZENHETEDIK FEJEZET.</span><br />
+A titokzatos Mongolország.</h3>
+<p>Ázsia szívében van a nagy, titokzatos, gazdag Mongolország. A
+Tien San havas legelőitől és a nyugati Zungaria forró
+homoksivatagjaitól Közép-Ázsia írtózatosan nagy részén terül el,
+egészen a Szajan-hegység erdős magaslatáig és Kína nagy faláig.</p>
+<p>A népek bölcsője, történelmi korszakoknak eredő helye, legendák
+veszik körül. Szülőhelye vérszomjas hódítóknak, akiknek fővárosai
+ma a Gobi homokja alatt vannak eltemetve, de akiknek titokzatos
+vonatkozásai és régi nomád törvényei máig élve maradtak; országa
+szerzeteseknek és rosszakaratú ördögöknek, hazája vándorló
+törzseknek, amelyeket Dzsingisz khán és Kublai khán
+leszármazottjai, a fiatalabb ágak khánjai és hercegei
+kormányoznak.</p>
+<p>Titokzatos országa a Rama, Sakia-muni, Djonkapa és Paspa
+kultuszának, amelyet az Élő Buddha – Bogdo Gheghen Ta Kureban vagy
+Urgában – képvisel, aki a lámai vallásnak ujjászületett Buddha
+harmadik legnagyobb méltósága; országa titokzatos orvosoknak,
+prófétáknak, varázslóknak, jósoknak és boszorkányoknak, országa a
+Svasztikának, az az ország, amely még mindig nem felejtette el a
+régen meghalt, Ázsia és Európa felének uralkodóivá lett nagy
+hatalmasságok gondolatait.</p>
+<p>Országa csupasz hegyeknek és kopár síkságoknak, amelyeket a nap
+elégetett és a hideg megölt, országa beteg barmoknak és beteg
+embereknek, a pestis, förtelmes bőrbajok és a himlő fészke. Országa
+gőzölgő hőforrásoknak és veszedelmes hegyszorosoknak, amelyeken
+gonosz szellemek laknak, országa szent halban gazdag tavaknak,
+országa farkasoknak, ritka szarvasfajoknak és hegyi kecskéknek,
+országa számtalan mormotának, vad lónak, vad szamárnak <span class=
+"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> és vad
+tevének, amelyek sohasem láttak féket, országa dühös kutyáknak és
+mohó ragadozó madaraknak, amelyek fölfalják a síkra kitett
+halottakat.</p>
+<p>Az az ország, melynek kihaló, kezdetleges népe nagy atyáknak a
+síkságok porában és homokjában fehéredő csontjaira tekint, ahol
+kipusztul egy nép, amely azelőtt egyszer meghódította Kínát,
+Sziámot, Észak-Indiát és Oroszországot, de melynek harcosait
+később, akkor az egész keresztény világot a vad Ázsia betörése
+ellen védő lengyel lovagok dárdái tartóztatták föl.</p>
+<p>Az az ország, amelynek földje a megrepedésig gazdag kincsekben,
+de nem teremt elő semmit, amelynek mindene hiányzik, inségeskedik
+és amelyre súlyosan ránehezedik a világ mostani végzete.</p>
+<p>A sors úgy akarta, hogy miután teljesülhetetlennek bizonyult az
+a tervem, hogy Tibeten át elérjem a Csendes-oceánt, az életemért
+küzdve és biztosságra törekedve, fél évet töltöttem el ebben az
+országban.</p>
+<p>Régi hű barátomat és engemet elkapott a rendkívül fontos és
+veszedelmes események forgószele, amely 1921-ben végigsöpört
+Mongolországon.</p>
+<p>Mégis ennek a körülménynek köszönhetem, hogy megismerhettem a
+csöndes, jószívű és becsületes mongol népet. A lelkében
+olvashattam, láttam szenvedéseit és reményeit. Tanuja voltam a
+szorongás és félelem rettenetes állapotának, amelyen a misztérium
+borong ebben az országban, ahol a misztérium betölti az egész
+életet. Megfigyeltem, amikor folyamok tompa dörgéssel széttörték a
+nagy téli hidegben jégláncaikat, láttam, amikor tavak emberi
+csontokat dobtak ki partjaikra, hallottam, amikor vad hangok
+szólaltak meg a hegyszakadékokban, sírszerű pusztaságokon
+tűzlángokat állapítottam meg, megpillantottam égő tavakat,
+fölnéztem hegyekre, amelyeknek csúcsai megmászhatatlanok,
+tekergőző, gödrökben áttelelő kígyók nagy rakásaira bukkantam,
+eljutottam folyamokhoz, amelyek örökké be vannak fagyva, találtam
+sziklákat, amelyek mintha megkövesedett tevék, lovasok és karavánok
+lettek volna és mindenütt a csupasz, csupasz hegyeket pillantottam
+meg, amelyeknek <span class="pagenum"><a name="Page_81" id=
+"Page_81">-81-</a></span> ráncai a sátánnak a lenyugvó nap
+sugarában vérbe mártott köpenyéhez hasonlítanak.</p>
+<p>– Nézzen oda, – mondta egy öreg pásztor, az elátkozott Zagasztai
+lejtőjére mutatva. – Ez nem hegy, ez Ő, aki vörös köpenyben fekszik
+ott és várja a napot, amikor ismét fölkel, hogy megint harcra
+keljen a jó szellemekkel.</p>
+<p>A pásztor szavaira Vroubelnek, az ismert festőnek misztikus képe
+jutott az eszembe. Ugyanezeket a csupasz hegyeket mutatja a
+sátánnak lila- és bíborszínű ruhájával, akinek arcát egy közeledő
+szürke felhő félig elfödi.</p>
+<p>Mongolország a misztérium és a démonok rettentő országa. Nem
+csodálható tehát, hogy itt a vándorló nomád törzsek ősrégi
+életrendjének minden megsértése vörös vérpatakokban és iszonyatban
+végződik.</p>
+<p>Miután a Koko-Nor kerületből visszatértünk Mongolországba és
+néhány napig kipihentük magunkat a Narabancsi kolostorban, egy
+ideig Uliasszutaiban, Külső Mongolország nyugati részének
+fővárosában éltünk. Nyugaton Uliasszutai a legutolsó tisztán mongol
+város. Mongolországban csak három tisztán mongol város van: Urga,
+Uliasszutai és Ulankom. A negyedik város, Kobdo, határozottan kínai
+jellegű, mert e kerület Kína közigazgatásának a középpontja. Ebben
+a kerületben ide-oda vándorló és Peking meg Urga uralmát csak
+névleg elismerő törzsek laknak. Uliasszutaiban és Ulankomban a
+jogellenesen jelenlevő kínai biztosokon és csapatokon kívül mongol
+kormányzók vagy szaitok voltak, akiket az Élő Buddha nevezett
+ki.</p>
+<p>Alighogy a városba érkeztünk, mindjárt politikai szenvedélyek
+háborgó tengerén találtuk magunkat. A mongolok az ő országukban
+folytatott kínai politikának szenvedélyes izgatottsággal
+ellenszegültek. A kínaiak dühöngtek és adófizetést követeltek a
+mongoloktól az egész időre, amióta Kínától kicsikarták Mongolország
+autonómiájának elismerését. Az orosz telepesek, akik a város
+közelében, a nagy kolostorok szomszédságában és az ide-oda vándorló
+törzsek közt szálltak meg, egymással civakodó politikai csoportokra
+szakadtak. Urgából híre jött, hogy Ungern-Sternberg báró orosz
+tábornok vezérletével harc folyik Külső Mongolország <span class=
+"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span>
+függetlenségének fönntartásáért. Az orosz tisztek és menekültek
+különítményekbe állottak össze, amelyeket a kínaiak nem tűrtek meg,
+a mongolok ellenben szívesen láttak. A bolsevikok, akiknek gondot
+okozott, hogy Mongolországban fehér harci csapatok alakulnak, a
+mongol határra küldték csapataikat. Irkutszk és Csita, Uliasszutai
+és Urga közt hírhordók jártak, akik a bolsevikoktól minden
+elképzelhető ajánlatokat hoztak a kínai biztosoknak. A
+Mongolországban levő kínai hatóságok fokozatosan növekvő titkos
+összeköttetésekbe léptek a bolsevikokkal és Kiachtában és
+Ulankomban a nemzetközi jog megsértésével kiadták nekik az orosz
+menekülteket. Urgában orosz kommunista községet rendeztek be a
+bolsevikok. A törvényes orosz konzulok nem tettek semmit. A
+Koszogol és a Szelenga-völgy vidékén levő vörös csapatok harcba
+keveredtek bolsevikellenes tisztek csoportjaival. A kínai hatóságok
+a mongol városokban helyőrségeket létesítettek és büntető
+expediciókat küldtek az országba. És hogy a kavarodás még
+tökéletesebb legyen, a kínai csapatok házkutatásokat végeztek,
+amikoris fosztogattak és loptak.</p>
+<p>Micsoda atmoszférába jutottunk a Jenisszei mellett, Urianhaion,
+Mongolországon, a turgutok földjén, Kanszun és Koko Noron át tett
+nehéz és veszedelmes utunk után.</p>
+<p>– Higyje el, – mondta öreg barátom, – inkább fojtanék meg
+elvtársakat és harcolnék hunghucok ellen, mint hogy itt hírekre és
+egyre rosszabb hírekre várjak!</p>
+<p>Igaza volt, mert a mi helyzetünkben az volt a legrosszabb, hogy
+a tények, a hírek és a fecsegések e zűrzavarában a vörösök
+ellenállás nélkül közeledhettek volna Uliasszutaihoz és puszta
+kézzel megfojthattak volna mindenkit.</p>
+<p>Szívesen elhagytuk volna a bizonytalanságok e városát, de nem
+tudtuk, hová mehetnénk. Északon ellenséges párthívek és vörös
+csapatok voltak. Délen már elvesztettük néhány társunkat és magunk
+is megsebesültünk. Nyugaton a kínai közigazgatási tisztviselők és
+csapataik dühöngtek és keleten háború tört ki, amelyről a kínai
+hatóságoknak mindent eltitkoló kísérletével szemben is hírek
+szivárogtak át és nagyon komolynak tüntették föl a helyzetet Külső
+<span class="pagenum"><a name="Page_83" id=
+"Page_83">-83-</a></span> Mongolország e részében. Nem maradt tehát
+számunkra más, mint hogy Uliasszutaiban maradjunk. Kívülem itt
+lakott még több lengyel katona, aki oroszországi hadifogolytáborból
+szökött meg, két lengyel család és két amerikai cég. Mindannyian
+olyan helyzetben voltak, mint mi. Összetartottunk és megszerveztük
+saját hírszolgálatunkat, amelynek az volt a föladata, hogy a
+leggondosabban figyelje meg az események kifejlődését. A kínai
+biztossal és a mongol kormányzóval sikerült jó viszonyba jutnunk,
+ami tájékozódásunkra nagyon is hasznos volt.</p>
+<p>Mi volt a magyarázata mindezeknek a mongolországi eseményeknek?
+Uliasszutai nagyon intelligens mongol kormányzója a következő
+felvilágosítással szolgált:</p>
+<p>– A Mongolország, Kína és Oroszország közt 1912 október 21-én,
+1913 október 23-án és 1915 június 7-én kötött szerződésnek
+megfelelően megadták a függetlenséget Külső-Mongolországnak és
+vallásunk erkölcsi vezetőjének ismerték el. A Kahlkhaban és
+Külső-Mongolországban élő mongol népeknek Bogdo Djebtszung Damba
+Hutuktu Khán címmel ő szentsége, az Élő Buddha lett a szuzerénje.
+Amíg Oroszország erős volt és Ázsiában érvényt tudott szerezni a
+politikájának, a pekingi kormány tiszteletben tartotta a
+szerződést. Mikor azonban Oroszország a Németországgal való háború
+kezdete után kénytelen volt csapatait Szibériából kivonni, Peking
+Mongolországban elvesztett jogainak helyreállítását kezdte
+követelni. Ez okból az 1912 és 1913. évi szerződéseket
+kiegészítették az 1915. évi konvencióval. De amikor 1916-ban
+Oroszország minden hadi erejét lekötötte a sikertelen háború és
+amikor később, 1917 februárjában kitört az orosz forradalom, a
+kínai kormány nyíltan ismét visszavette Mongolországot. Mindenütt
+új mongol minisztereket és kormányzókat nevezett ki, olyan
+egyéneket, akik barátságos érzelemmel voltak Kína iránt. A mongol
+függetlenségi mozgalom sok hívét elfogatta és Pekingben börtönbe
+vettette. Urgában és más mongol városokban kínai igazgatást
+rendezett be és ő szentségét, a Bogdo khánt megfosztotta az
+igazgatás minden jogától, amennyiben kínai dekrétumok puszta aláíró
+gépjévé tette. Végül még csapatokat <span class="pagenum"><a name=
+"Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> is küldött Mongolországba. E
+pillanattól kezdve sűrűn jöttek kínai kereskedők és kulik. A
+kínaiak adók és illetékek fizetését követelték 1912-től kezdve.
+Ennek következtében a mongol lakosság csakhamar mindenét
+elvesztette úgy, hogy most városaink és kolostoraink
+szomszédságában koldussá lett, földlyukakban lakó mongolok egész
+telepei láthatók. A mongol arzenálokat és kincstárakat lefoglalták,
+a kolostorokat adófizetésre kényszerítették és minden mongolt
+üldöztek, aki síkra szállt hazája szabadságáért. Kínai ezüsttel,
+kitüntetésekkel és címekkel vesztegetve, a szegényebb mongol
+fejedelmeket maguknak nyerték meg a kínaiak. Így azután könnyen
+megérthető, hogy az uralkodó osztály, ő szentsége, a khánok, a
+hercegek és az előkelő lámák, de a tönkretett és sanyargatott nép
+is, határozottan ellenséges érzelemmel vannak az így föllépő kínai
+közigazgatási tisztviselők iránt, mert nem feledték el, hogy
+egykoron mongol uralkodók kormányozták Pekinget és Kínát és uralmuk
+idején Ázsiában Kínának juttatták az első helyet. Szembeszállnunk
+azonban nem lehetett. Nem volt fegyverünk. Vezéreink mind őrizet
+alatt voltak és a fegyveres ellenállás minden mozdulatára
+ugyanazokban a pekingi börtönökben fejezték volna be életüket,
+amelyekben éhséggel és kínszenvedéssel nemeseink, fejedelmeink és
+lámáink közül már nyolcvanan pusztultak el. Rendkívül hatalmas
+lökés kellett, hogy a nép cselekedjék. Ezt a lökést megadták Cseng
+Y tábornok és Csu Tekihsziang tábornok kínai adminisztrátorok. Ezek
+kihirdették, hogy ő szentsége a Bogdo khán fogoly a saját
+palotájában és figyelmeztették őt arra, hogy a pekingi kormány
+egyik korábbi határozata értelmében – amelyet azonban a mongolok
+jogtalannak tartanak – ő szentsége az utolsó Élő Buddha. Ez már
+több volt a soknál. A nép és Élő Istenük közt azonnal titkos
+összeköttetések szövődtek és terveket dolgoztak ki ő szentsége
+megszabadítására, meg a szabadságharcra. Segítségünkre volt Djam
+Bolon, a burjétok nagy fejedelme, aki tárgyalni kezdett a
+bolsevikok ellen akkor Transbajkáliában harcoló Ungern tábornokkal
+és fölszólította, vonuljon be Mongolországba és segítsen harcunkban
+a kínaiak ellen. Így kezdődött a szabadságharcunk. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span></p>
+<p>Így magyarázta meg nekem a helyzetet Uliasszutai kormányzója.
+Később azután ez történt. Miután Ungern báró beleegyezett abba,
+hogy Mongolország szabadságáért küzdjön, elrendelte az északi
+kerületekben lakó mongolok mozgósítását és megígérte, hogy saját
+kicsiny különítményével a Kerulen folyó mentén eljön
+Mongolországba. Összeköttetésbe lépett a Mongolországban levő másik
+különítménnyel, Kazagrandi ezredes csapatával és a mozgósított
+mongol lovasok támogatásával megkezdte a támadást Urga ellen.
+Kétszer vereséget szenvedett, de 1921 február 3-án sikerült a
+várost elfoglalnia és az Élő Buddhát ismét a khánok trónjára
+ültette.</p>
+<p>Március vége felé azonban Uliasszutaiban még ismeretlenek voltak
+mindezek az események. Nem tudtunk sem Urga elestéről, sem arról,
+hogy a közel 15,000 főnyi kínai sereg a maimaicsengi csatákban, a
+Tola partján és az urga-udei úton elpusztult. A kínaiak minden
+erejükkel a valóság elleplezésén fáradoztak, amennyiben mindenkit
+megakadályoztak abban, hogy Urgatól nyugatra juthasson el. De a
+hírek ott voltak a levegőben és mindenkit fölizgattak. Egyre
+feszültebb lett a helyzet és a viszony a kínaiak közt az egyik, a
+mongolok és az oroszok közt a másik részen naponta élesebb
+lett.</p>
+<p>Uliasszutaiban ebben az időben Wang Tszao-tszun volt a kínai
+biztos, tanácsadója Fu Hsziang. Fiatal és tapasztalatlan ember volt
+mindkettő.</p>
+<p>A kínai hatóságok barátomat, Uliasszutai kormányzóját, a kiváló
+mongol hazafit, Chultun Beyle herceget elbocsátották és helyét egy
+kínaibarát láma-fejedelemmel, Urga volt vicehadügyminiszterével
+töltötték be.</p>
+<p>Az elnyomás még gonoszabb lett. Most itt is megkezdődtek a
+házkutatások az orosz tisztek és telepesek lakásain és nyílt
+összeköttetések kezdődtek a bolsevikokkal. Napirenden volt a
+letartóztatás és a verekedés. Az orosz tisztek hatvan főnyi titkos
+különítményt alkottak, úgy, hogy most már védelmezhették magukat.
+De ebben a különítményben véleményeltérés támadt M. M. Michailoff
+alezredes és néhány tisztje közt. Világos volt, hogy a különítmény
+a döntő pillanatban széthull. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_86" id="Page_86">-86-</a></span></p>
+<p>Mi nem oroszok elhatároztuk, hogy alaposan kikémleljük, nem
+kell-e vörös csapatok megérkezésétől tartanunk. Régi barátom és én
+ajánlkoztunk a hírszerző szerepére. Chultun Beyle herceg nagyon jó
+vezetőt adott nekünk, egy Tzeren nevű öreg mongol embert, aki
+folyékonyan beszélt és írt oroszul. Ez a vezető nagyon érdekes
+személyiség volt, mert már tolmácsként szerepelt úgy a mongol
+hatóságoknál, mint alkalomadtán a kínai biztosnál is. Nem nagyon
+régen mint külön hírnököt nagyon fontos táviratokkal Pekingbe
+küldték. A fölülmúlhatatlan lovas az Uliasszutai és Peking közt
+elterülő utat, 1800 mérföldnyi távolságot, bármily hihetetlenül
+hangzik is, kilenc nap alatt tette meg. Úgy készült föl az útra,
+hogy testét, mellét, lábaszárát, karját erős gyapjúkötéssel
+csavarta körül. Ilyen módon védekezett ily hosszú lovaglás
+fáradalma ellen. A sapkáján három sastoll volt annak jeléül, hogy a
+kapott parancs szerint a madár gyorsaságával repülhet. Tzara nevű
+különleges okirat jogot adott neki arra, hogy minden postaállomáson
+a legjobb lovakat követelje, egyet hátasnak és egy teljesen
+fölnyergeltet váltásnak, valamint, hogy két oulatch vagy őr kísérje
+őt fedezetül és a lovak visszavezetése végett. Így fölszerelve az
+ourtonnak nevezett postaállomások közt vágtatva tette meg a 15–30
+mérföldet és mindenik állomáson csak éppen annyi időt töltött,
+amennyi a lovak és az őrök kicserélésére kellett. Egy őr mindig
+előre lovagolt, úgy hogy a legközelebbi állomáson mindig előre
+tudtak érkezéséről. Minden őr három lovat vitt magával, ami
+lehetségessé tette, hogy egyik nyeregből a másikba pattanjanak és
+kifáradt lovukat visszatértükig hátrahagyják. A táviratvivő minden
+harmadik állomáson megivott egy csésze forró zöld teát és mindjárt
+folytatta a rohanást délnek. Napi tizenhét-tizennyolc órai ilyen
+lovaglás után az éj hátralevő részét valamelyik állomáson töltötte
+el, ahol lefekvés előtt elnyelt egy főtt ürücombot. Így utazott
+kilenc napon át.</p>
+<p>Ezzel az emberrel a szolgálatomban egy hideg téli reggelen
+elindultunk Kobdo irányába. Onnan azt a nyugtalanító hírt kaptuk,
+hogy vörös csapatok vonultak be Ulankomba, ahol a kínai hatóságok
+valamennyi európait kiszolgáltatták <span class="pagenum"><a name=
+"Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> nekik. Utunkba esett a
+Dzafin folyó, amelyet jég borított. Rettenetes víz. Ágya futóhomok,
+mely nyáron sok tevét, lovat és embert ragad le a mélybe.</p>
+<p>Amikor a kobdói út felét megtettük, a kis Baga Nor-tó partján
+egy pásztor jurtájához értünk. Az est beköszöntése és sűrű havat
+hozó forgószél arra kényszerített bennünket, hogy ott éjjelezzünk.
+A jurta mellett pompás fakó állott, ezüsttel és korallokkal
+gazdagon díszített nyereggel.</p>
+<p>A jurtához való közeledésünkre két mongol sietett ki belőle.
+Egyikük gyorsan a nyeregbe ugrott és hamarosan eltűnt a síkság
+havas dombjai mögött. Annyit észrevettünk, hogy nagy felöltője
+alatt sárga ruhát viselt és hogy nagy, zöld bőrhüvelybe dugott kés
+volt nála, amelynek nyele szaruból és elefántcsontból készült. A
+másik ember, a jurta tulajdonosa, az ottlakó Novontziran herceg
+pásztora volt.</p>
+<p>Örült, amikor meglátott bennünket és befogadott a jurtájába.</p>
+<p>– Ki volt az a lovas azon a fakón? – kérdeztük tőle.</p>
+<p>Lesütötte a szemét és hallgatott.</p>
+<p>– Mondd meg. Ha nem mondod meg a nevét, ez azt mutatja, hogy
+rossz emberekkel barátkozol.</p>
+<p>Kezével hadonászva tiltakozott.</p>
+<p>– Nem, nem! Jó ember, nagy ember, de a törvény tiltja, hogy a
+nevét kiejtsem.</p>
+<p>Megértettük, hogy az eltávozott vagy a pásztornak a gazdája,
+vagy pedig valami előkelő láma volt. Ezért nem is követelődztünk
+tovább, hanem alváshoz készülődtünk. Vendéglátónk három ürücomb
+főzéséhez fogott hozzá és nagy késével ügyesen kivágta belőle a
+csontokat. Beszélgettünk vele és megtudtuk, hogy itt senkisem
+látott vörös csapatokat. Ellenben Kobdoban és Ulankomban kínai
+katonák sanyargatták a lakosokat és bambuszbottal halálra verték
+azokat a férfiakat, akik feleségeiket védték e szörnyetegekkel
+szemben. Ezért a mongolok közül néhányan a hegyekbe menekültek,
+hogy ott beálljanak Kaigordoffnak, egy Altaiból való tatár tisztnek
+a különítményébe, aki fegyvert adott nekik. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span></p>
+<h3><span class="smaller">TIZENNYOLCADIK FEJEZET.</span><br />
+A titokzatos bosszuló láma.</h3>
+<p>A két napi út után, amelyen hóban és metsző hidegben 170
+mérföldnél többet tettünk meg, örültünk a pihenésnek a jurtában és
+szabadon, gondtalanul beszélgettünk a leveses ürühús-vacsoránál,
+amikor egyszerre mély, rekedt hangot hallottunk:</p>
+<p>– Szayn! – jó estét!</p>
+<p>A szénserpenyőtől az ajtó felé fordultunk, ahol középmagas,
+nagyon zömök mongol embert láttunk, aki szarvasbőrköpenyt és
+oldalhajtókákkal ellátott sapkát viselt. Övében ugyanaz a zöld
+hüvelyű nagy kés volt, amelyet az elsiető lovason láttunk.</p>
+<p>– Amourszayn! – feleltük.</p>
+<p>Gyorsan fölgombolta az övét és letette a felöltőjét. Sárga
+selyemből készült pompás ruhában állt most előttünk, amely
+fénylett, mint a nap. Símára beretvált arca, megnyírt haja,
+balkezén a vörös korallokból való olvasója és sárga ruhája
+világosan bizonyították, hogy előkelő lámapap állt előttünk, –
+lámapap nagy gyilokkal, amely kék vállszalagja alá volt dugva.
+Ránéztem házigazdánkra és mongol vezetőmre, Tzerenre és
+mindkettőnek az arcán félelmet és tiszteletet láttam. Az idegen
+odajött a szénserpenyőhöz és leült.</p>
+<p>Egy darab húst vett a szájába és így szólt:</p>
+<p>– Beszéljünk oroszul.</p>
+<p>Beszélgetni kezdtünk. Az idegennek némi kifogásolnivalója volt
+az urgai Élő Buddha kormányzásán.</p>
+<p>– Odaát felszabadítják Mongolországot, meghódítják Urgát,
+megverik a kínai hadsereget és itt nyugaton minderről nem hallunk
+semmit. Itt, mialatt a kínaiak agyonverik és meglopják népünket,
+nem történik semmi. Az én nézetem szerint Bogdo khánnak
+értesítéseket kellett volna ide küldenie. Miért tudnak a kínaiak
+Urgából és Kiachtából Kobdóba hírvivőket küldeni, akik segítséget
+kérnek számukra és miért nem tudja ezt a mongol kormány megtenni?
+Miért? <span class="pagenum"><a name="Page_89" id=
+"Page_89">-89-</a></span></p>
+<p>– Küldenek-e a kínaiak segítő csapatokat Urgába? –
+kérdeztem.</p>
+<p>Rekedt nevetéssel ezt válaszolta a vendégünk:</p>
+<p>– Valamennyi hírvivőt elfogtam, leveleiket elvettem és őket
+magukat vissza… a sírba küldtem.</p>
+<p>Újra nevetett és különös fényű szemével körülnézett. Csak most
+vettem észre, hogy pofacsontjai és szeme olyan vonalakat mutatnak,
+aminőket Közép-Ázsia mongoljainál rendszerint nem lehet látni.
+Inkább tatárnak vagy kirgiznek tetszett.</p>
+<p>Hallgattunk és pipáztunk.</p>
+<p>– Mikor indul el a csahar-különítmény Uliasszutaiból? –
+kérdezte.</p>
+<p>Azt feleltük, hogy erről még nem hallottunk semmit, mire
+vendégünk kijelentette, hogy a kínai hatóságok Mongolország
+belsejében mozgósították a harcias csaharok egy erős különítményét,
+egy olyan törzset, amelynek vándorhelye nincs messze a nagy faltól.
+A különítmény feje egy ismert hunghuc, akinek a kínai kormány
+kapitányi rangot adott azért az ígéretéért, hogy a kínai
+hatóságoknak meghódítja a kobdói és urianhai kerületekben levő
+valamennyi törzset.</p>
+<p>Mikor vendégünk megtudta, mi utunknak a célja, azt mondta, hogy
+a legpontosabb hírekkel szolgálhat és így fölöslegessé válik
+továbbutazásunk. Hozzáfűzte még:</p>
+<p>– Különben nagyon veszedelmes is, mert Kobdo népét le fogják
+gyilkolni és a várost fölgyujtják. Ezt egészen határozottan
+tudom.</p>
+<p>Nagy figyelemmel és rokonérzéssel fülelt, amikor Tibeten való
+átnyomulásunk szerencsétlen kísérletéről hallott.</p>
+<p>– Egyedül csak én lehettem volna segítségükre, de sohasem a
+Narabancsi Hutuktu. Az én laissez-passer levelemmel Tibetben
+bárhová elmehettek volna. Én Tushegoun láma vagyok.</p>
+<p>Tushegoun láma. Mennyi rendkívüli elbeszélést hallottam már
+erről az emberről. Orosz kalmuk ember, akinek a cár uralkodása
+idején a propaganda miatt, amelyet a kalmuk nép függetlensége
+érdekében folytatott, sok orosz börtönnel <span class=
+"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> kellett
+megismerkednie és akit ugyanebből az okból a bolsevikok üldöztek.
+Mongolországba menekült és itt a mongolok közt azonnal nagy
+befolyásra tett szert. Ez nem is volt csoda, mert ő a potalai
+(Lassza) Dalai Láma belső barátja és tanítványa és a legképzettebb
+a lámak közt, híres gyógyász és doktor. Az Élő Buddhához való
+viszonyában csaknem független állást foglalt el.
+Nyugat-Mongolország és Zungaria valamennyi nomád törzsének vezére
+lett, sőt egész Turkesztánig terjedt a befolyása. Hatalmának
+alapja, ahogyan magát kifejezte, a misztérium dolgaiban való nagy
+jártassága volt, de mint nekem elbeszélték, alapja volt nagyrészben
+az is, hogy pánikszerű félelemben tudta tartani a mongolokat. Aki
+nem teljesítette a parancsát, meghalt. Az engedetlenkedő sohasem
+tudhatta, mely napon és órában bukkan föl a büntető láma, a Dalai
+Láma különös és hatalmas barátja. A csodatevő nem sokat
+teketóriázott: egy késszúrás, egy golyó, vagy egy szorítás a gégén
+és megvolt a büntetés.</p>
+<p>Künn a szél üvöltött és a megfagyott havat odacsapta a jurta
+kifeszített nemezfalához. A szél ordításán át több hangnak a
+lármája, kiabálás, nevetgélés hallatszott be hozzánk. Éreztem, hogy
+ebben a környezetben valami vándorló nomádot könnyen rá lehetne
+venni arra, hogy csodában higyjen, hiszen maga a természet is segít
+ebben. Alighogy ez a gondolatom támadt, a Tushegoun láma hirtelen
+fölkapta a fejét, keményen rám nézett és így szólt:</p>
+<p>– Nem egy dolog van a természetben, amit nem ismerünk és az a
+képesség, hogy az ismeretlent föl tudjuk használni, teremti meg a
+csodát. Csakhogy ezzel a képességgel nagyon kevesen rendelkeznek.
+Be fogom ezt bizonyítani, azután majd mondja meg, látta-e már azt,
+amit én mutatok.</p>
+<p>Fölállt, a karján feltűrte sárga ruháját és a juhpásztor felé
+indult, akire rászólt:</p>
+<p>– Misik, kelj föl!</p>
+<p>A pásztor fölkelt, mire a láma gyorsan kigombolta a pásztor
+ruháját és meztelenre kitakarta a mellét. Még nem is sejthettem,
+hogy mit akar, amikor a Tushegoun minden erejével a pásztor mellébe
+döfte a kését. A mongol, akinek egész teste vérrel volt borítva, a
+földre zuhant. A láma <span class="pagenum"><a name="Page_91" id=
+"Page_91">-91-</a></span> sárga selyemruháján odacsöppent vért
+vettem észre. Fölkiáltottam:</p>
+<p>– Mit csinált?</p>
+<p>– Pszt, csönd, – súgta felém fordítva egészen fehérré vált
+arcát.</p>
+<p>Néhány metszéssel megnyitotta a mongol mellét. Láttam a pásztor
+lassan lélekző tüdejét és szívének mozdulatait. A láma újjával
+megérintette ezeket a szerveket, de mintha nem folyt volna már több
+vér és a pásztor arca is teljesen nyugodt volt. Amikor a láma
+nekikészülődött a pásztor testének megnyitásához, a félelemtől és
+iszonyattól lecsuktam a szememet. Mikor nemsokára ismét
+fölpillantottam kissé, még jobban bámultam, mert láttam, hogy a
+pásztor még mindig nyitott kabáttal, de sértetlen mellel feküdt és
+csendesen aludt, mig a Tushgoun láma a tűz mellett ült, pipázott és
+mélyen elgondolkozva a lángokba bámult.</p>
+<p>– Ez csodálatos, – mondám. – Ilyet még sohasem láttam.</p>
+<p>– Miről beszél? – kérdezte a kalmuk.</p>
+<p>– A csodájáról, aminek maga mondja, – feleltem.</p>
+<p>– Én sohasem mondtam annak, – rovott meg hideg hangon a
+kalmuk.</p>
+<p>– Maga látta? – kérdeztem kísérőmet.</p>
+<p>– Mit? – kérdezte álmosan.</p>
+<p>Megértettem, hogy Tushegoun láma hipnotikus erejének lettem
+áldozatává. Ez azonban inkább volt kedvemre, mint hogy egy ártatlan
+mongolt meghalni lássak. Azt ugyanis nem hittem, hogy Tushegoun
+láma áldozatainak testét éppen olyan gyorsan össze tudja foltozni,
+mint ahogyan bizonyára szét tudja vágni.</p>
+<p>Másnap elbúcsúztunk vendéglátóinktól, mivel küldetésünket
+befejeztük, elhatároztuk, hogy visszatérünk.</p>
+<p>Tushegoun láma azt mondta nekünk, hogy ő ott van mindenütt.
+Egész Mongolországot összevándorolja és egyszer a pásztor és a
+vadász magábanálló, egyszerű jurtájában lakik, máskor a hercegek és
+törzsfők pompás sátrában.</p>
+<p>Ez a kalmuk boszorkánymester ravaszul mosolyogva ezt mondta,
+amikor elvált tőlünk: <span class="pagenum"><a name="Page_92" id=
+"Page_92">-92-</a></span></p>
+<p>– A kínai hatóságoknak ne beszéljen rólam semmit.</p>
+<p>Azután hozzáfűzte:</p>
+<p>– Amit tegnap este átélt, csak futólagos demonstráció volt. Ti
+európaiak nem akarjátok beismerni, hogy mi, föl nem világosult
+nomádok, a titkos tudomány erejével rendelkezünk. Bizonyára másként
+gondolkodnék, ha csak egyszer láthatná a legszentebb Tashi Láma
+csodáit és hatalmát, akinek parancsára például Buddha régi szobra
+előtt meggyulladnak a lámpák és mécsek. De van még egy hatalmasabb
+és szentebb ember…</p>
+<p>– A Világ Királya Aghartiban? – vetettem közbe.</p>
+<p>Nagycsodálkozva rámbámult, homlokát gondolkozva összeráncolta és
+azt kérdezte:</p>
+<p>– Hallott róla?</p>
+<p>Pár pillanat mulva folytatta:</p>
+<p>– Csak egy ember ismeri az ő szent nevét, csak egy most élő
+ember volt valaha Aghartiban. Az én vagyok. És ez a magyarázata
+annak, miért tüntetett ki a legszentebb Dalai Láma és miért fél
+tőlem az urgai Élő Buddha. Én azonban sohasem fogok a lasszai
+legfőbb pap szent trónján ülni és azt a méltóságot sem fogom
+elérni, amelyet Dzsingisz khán, a sárga tan feje hagyott hátra. Én
+nem vagyok szerzetes, én harcos vagyok és bosszúálló.</p>
+<p>Ügyesen nyeregbe ugrott, végig vágott a lován és elröpült,
+miután a szokásos mongol búcsúszavakat mondtan:</p>
+<p>– Szayn! Szayn! – bayna!</p>
+<p>Visszatérőben Tzeren sok száz legendát beszélt el, amely
+Tushegoun láma személyéhez fűződik. Az egyikre különösen emlékszem.
+A mongolok 1911-ben vagy 1912-ben fegyveres kézzel próbálták
+szabadságukat a kínaiaktól kiküzdeni. Nyugat-Mongolország kínai
+főhadiszállása Kobdóban volt, ahol a legjobb kínai tisztek
+vezérletével körülbelül tízezer kínai katona állomásozott. Hun
+Baldon, egy egyszerű pásztor, aki a kínaiakkal vívott harcokban
+kitüntette magát és akinek az Élő Buddha a Hun herceg címet adta,
+kapott parancsot Kobdo bevételére. Baldon, aki óriási erejű ember
+volt, rosszul fölfegyverzett mongoljait vad, rettenthetetlen
+elszántsággal vezette többszöri rohamra. Mindannyiszor <span class=
+"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> kénytelen
+volt visszavonulni, mert géppuskatűz nagy veszteséget okozott neki.
+Váratlanul megjelent Tushegoun láma, aki maga köré gyűjtötte a
+mongol katonákat és a következő beszédet intézte hozzájuk:</p>
+<p>– Nem kell a haláltól félnetek és nem szabad hátrálnotok.
+Mongolországért harcoltok és haltok meg, amelynek az Istenek nagy
+jövőt rendeltek. Nézzétek, mi lesz Mongolország sorsa.</p>
+<p>Kezével a távolba mutatott. A katonák látták, hogy körülöttük az
+egész vidék csupa gazdag jurta és legelő, amelyen sok ló és
+szarvasmarha legelt. A síkságon lovasok tűntek föl drága nyergű
+paripákon. Az asszonyokon a legpompásabb selyemruhák voltak,
+füleikben tömör ezüstkarikák és hajukban drága ékszer. Kínai
+kereskedők végtelen karavánt tereltek egy előkelő külsejű mongol
+kormányzó elé, akit cifrán öltözött katonák vettek körül és büszkén
+tárgyalt a kereskedőkkel az árú megvétele végett.</p>
+<p>Röviddel ezután eltűnt a látomás. Tushegoun újra beszélt:</p>
+<p>– Ne féljetek a haláltól. Megvált bennünket a földi
+fáradalmaktól és az örök boldogsághoz visz. Nézzetek keletre.
+Látjátok-e előbbi csatákban elesett testvéreiteket és
+barátaitokat?</p>
+<p>– Igen, látjuk, látjuk, – kiáltották a legnagyobb
+elragadtatással a mongol harcosok.</p>
+<p>Most nagy csoport lakást pillantottak meg, amelyek jurták vagy
+meleg és barátságos fénybe merült templomcsarnokok lehettek. Vörös
+és sárga selyem födte e lakásokat, az oszlopok és a falak mindenütt
+arany fényben csillogtak. A nagy vörös oltáron arany
+kandeláberekben áldozati gyertyák égtek. A földön puha párnákon
+pihentek azok a mongolok, akik Kobdo korábbi megrohanásaiban
+elestek. Előttük alacsony lakk-asztalok állottak, tele gőzölgő
+húsételekkel, borral és teával megtöltött magas edényekkel,
+szárított sajttal, datolyával, mazsolával és dióval. Az elesett
+katonák arany pipából füstöltek és jókedvűen beszélgettek.</p>
+<p>Ez a látomás is eltűnt. A levegőbe bámuló mongolok előtt
+fölemelt kézzel már csak a titokzatos kalmuk állott. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span></p>
+<p>– Előre csatára és győzelem nélkül nincs visszatérés! A harcban
+nálatok vagyok!</p>
+<p>A roham megkezdődött. A mongolok veszett bátorsággal harcoltak,
+százával elestek, de elfoglalták Kobdót. Akkor azután
+megismétlődött a már régóta nem látott esemény: tatár hordák
+földúltak egy igazi várost. Hun Baldon megadta a fosztogatásra a
+hagyományos jelet: feje fölött piramis alakban összetéve három,
+vörös szalagokkal díszített lándzsát vitetett. Ezzel három napra
+kiszolgáltatta a várost a katonáknak. Megkezdődött a gyilkolás és a
+fosztogatás. Minden kínai meghalt. A várost fölgyújtották és a vár
+falait földig lerombolták. Hun Baldon azután Uliasszutaiba ment,
+hogy ott is elpusztítsa a kínai várat. Ennek az eseménynek
+tanuiként láthatók ma Uliasszutaiban a romok, a szétzúzott falak és
+tornyok, a csupaszon a levegőbe nyúló kapuk és az elégett kínai
+hivatalok és kaszárnyák maradványai.</p>
+<h3><span class="smaller">TIZENKILENCEDIK FEJEZET.</span><br />
+A vad csaharok.</h3>
+<p>Uliasszutaiba való visszatérésünk után azt hallottuk, hogy a
+mongol kormányzó nyugtalanító híreket kapott Muren Kureból.
+Levélben közölték vele, hogy a Koszogol-tó környékén Kazagrandi
+ezredest vörös csapatok visszaszorították. A kormányzó attól félt,
+hogy a vörösök Uliasszutai ellen vonulnak. Ezért a két amerikai cég
+feloszlatta az üzletét, aminthogy többi barátaink is gyors
+távozásra készülődtek, ámbár haboztak a város elhagyásával, mert
+attól féltek, hogy éppen nekimehetnek a keletről küldött
+csahar-különítménynek.</p>
+<p>Elhatároztuk, hogy megvárjuk e különítmény megérkezését, mert ez
+az egész helyzetet megváltoztathatja. Néhány nap mulva meg is
+érkezett. Kétszáz harcias csahar rabló egy kínai hunghuc
+parancsnoksága alatt. Az utóbbi nagy, csupa csont és bőr ember
+volt, akinek a keze csaknem a térdéig ért. Szél és nap
+megbarnította az arcát. A homlokán <span class="pagenum"><a name=
+"Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> és a pofáján két széles
+sebhely volt, az egyik ferdén az üres szemüregen át.</p>
+<p>A különítmény a szétrombolt várban tanyázott egy kínai épület
+közelében, amely a mongolok rohamában elkerülte az általános
+pusztulást és most a kínai biztosnak volt a főhadiszállása. A
+csaharok már megérkezésük napján kifosztottak egy kínai dugunt,
+azaz kereskedelmi telepet, amely alig félmérföldnyire volt a
+várostól. Megsértették a kínai biztos feleségét is, akit árulónak
+mondtak. A csaharok ezzel nem is állítottak valótlant, mert
+Wang-Tszao-tszun kínai biztos, amikor Uliasszutaiba érkezett, a
+gyarmatokon élő kínaiak szokása szerint mongol ágyastársat
+követelt, mire a szolgalelkű új kormányzó megparancsolta, hogy
+adjanak neki egy szép mongol leányt.</p>
+<p>Napirenden volt a rablótámadás, a veszekedés és a részeg
+csaharok orgiája és ezért Wang-Tszao-tszun azon fáradozott, hogy a
+különítményt a leggyorsabban tovább vonultassa nyugati irányban
+Kobdóba és tovább Urianhaiba.</p>
+<p>Egy hideg téli reggelen Uliasszutai lakói különös látványnak
+voltak a tanui. A város főútján a csahar csapat haladt végig. A
+harcosok hármas sorokban, kicsi sovány ponikon lovagoltak. Testüket
+meleg kék ruha és báránybőrfelöltő födte, fejükön a szabályszerű
+medvebőr-sapka és állig föl voltak fegyverkezve. Vad lármával és
+kiáltással lovagoltak, miközben mohó szemmel vizsgálgatták a kínai
+üzleteket és az orosz telepesek házait. Élükön a hunghucfőnök
+lovagolt, mögötte három fehérfelöltős lovas, aki lengő zászlókat
+tartott és kagylókon művelt valamit, amit bizonyára zenélésnek
+gondolt.</p>
+<p>A csaharok egyike nem tudott ellenállni a kísértésnek. Leugrott
+a lóról és berohant az egyik kínai boltba. A házból mindjárt
+kihallatszott a kínai kereskedők ijedt kiáltása. Erre a hunghuc
+megfordította a lovát és meglátván a csahar lovát a boltajtó előtt,
+tudta, hogy mi történt. Szigorú hangon kiparancsolta a csahart és
+amikor kijött, korbácsával teljes erővel az arcába vágott. A csahar
+arcát elöntötte a vér, de már a következő pillanatban zúgolódás
+nélkül a nyeregben ült és visszavágtatott a helyére. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span></p>
+<p>A csaharok ez elvonulásakor mindenki elbújt a házában. Csak az
+ajtórésen és az ablaksarkon merték az emberek a távozó harcosokat
+félve vizsgálgatni. Kivéve azonban ezt az egy esetet, békességben
+történt az elvonulás. Csak akkor tört ki a vad harcosokkal
+veleszületett szenvedély, amikor a várostól mintegy hat
+mérföldnyire egy kínai borkaravánnal találkoztak. Kifosztották a
+karavánt és több hordót kiürítettek. Hargama közelében azután
+csapdába jutottak, amelyet Tushegoun láma készített nekik és itt
+úgy elbántak velük, hogy a csaharok legelőterületei nem fognak
+megörülni, ha majd hazatérnek ezek a harcosok, akiket a Tuba szojot
+utódainak legyőzésére küldtek.</p>
+<p>Azon a napon, amelyen a csapat elhagyta Uliasszutait, sűrűn
+hullott a hó és az utak hamarosan járhatatlanokká lettek. Nem
+lehetett tehát mongolt találni, hogy akár ökörrel vagy yakkal útra
+keljen. Ilyen időjárásban csak a teve vált be, de Uliasszutaiban
+csak kevés teve volt és ezeknek a hajcsárjai is azt hitték, hogy
+nem lehet eljutni a legközelebbi vasúti állomásig, a körülbelül
+1400 mérföldnyire levő Kuku-Hotoig. Úgy látszott tehát, hogy
+további várakozára kényszerülünk. De mire várjunk? A halálra vagy a
+megmenekülésre? Csak a magunk ereje segíthetett. Ezért barátom és
+én elhatároztuk, hogy mégis elindulunk és sátorral, kályhával és
+élelemmel láttuk el magunkat.</p>
+<p>A Koszogol-tó partját akartuk kikémlelni, ahonnan a mongol
+kormányzó vörös csapatok érkezését várta.</p>
+<h3><span class="smaller">HUSZADIK FEJEZET.</span><br />
+Jagisztai démona.</h3>
+<p>Kis oszlopunk, négy hátas és egy málhás teve, északi irányban a
+Boyagol folyó völgyében haladt a Tarbagatai hegy felé. Köves volt
+az út és mély hó borította. Tevéink nagyon óvatosan lépkedtek és a
+tevehajcsár «ok-ok»-kiáltására nagyokat fújva keresték az utat.
+Miután elhagytuk a várat és a kínai dugunt, egy domb háta mögött
+elkanyarodtunk és miután többször is át kellett kelnünk egy
+jégmentes <span class="pagenum"><a name="Page_97" id=
+"Page_97">-97-</a></span> folyón, egy hegygerincre kezdtünk
+fölkapaszkodni. Itt nagyon nehézzé és veszedelmessé lett az
+előrehaladás. Tevéink roppant óvatosak voltak és ahogyan ilyen
+helyzetben szokták, állandóan a fülüket mozgatták. Az út
+zeg-zugban, hegyszakadékokban vitt fölfelé, hegyhátakon keresztül,
+azután ismét völgyekbe szálltunk le, amelyek azonban nem voltak
+annyira mélyek, úgy hogy mindig magasabbra jutottunk. Egyik helyen
+a hegyháton terpeszkedő szürke felhő alatt fekete foltokat
+pillantottunk meg magunk fölött a fehér hóban.</p>
+<p>– Ezek obok, e szoros gonosz szellemeinek oltárai, – magyarázta
+a vezető. – A szorosnak Jagisztai a neve. Sok nagyon régi történet
+kering róla még ma is. Ezek a történetek éppen olyan régiek, mint a
+hegyek.</p>
+<p>Fölszólítottuk, hogy mondjon el egyet-mást. A mongol nyugtalanul
+körülnézett és elkezdett beszélni:</p>
+<p>– Régen történt, nagyon régen… Dzsingisz Khán unokája ült a
+kínai trónon és uralkodott Ázsián. A kínaiak megölték a khánjukat
+és egész családját ki akarták irtani. De egy öreg szent láma
+megmentette a császár feleségét és kis fiát, akiket gyors tevéken
+elvitt a nagy falon túlra, ahonnan idekerültek a mi sivatagjainkra.
+A kínaiak sokáig keresték a menekülők nyomát és végül is kitudták,
+hogy hová mentek. Gyors lovakon erős kínai csapatot küldtek ki az
+elfogásukra. A kínaiak már-már utólérték a menekülő trónörököst, de
+a láma könyörgésére olyan sűrű havazás kerekedett, hogy csak tevék
+tudtak a havon haladni, de lovak nem. Az a láma egy félreeső
+kolostorból való volt. Mi magunk is eljutunk oda. Hogy
+odaérhessünk, át kell kelnünk a Jagisztaion. Az öreg láma éppen
+itt, ezen a helyen, hirtelenül megbetegedett és holtan bukott le a
+nyeregből. Ta Szin Lo, a nagy khán özvegye könnyekre fakadt. Látván
+a kínai lovasokat ott lenn a völgyben közeledni, mégis folytatni
+akarta útját a szoros felé. De a fáradt tevék minden pillanatban
+megálltak. Az asszony nem tudta, hogyan kell őket továbbhaladásra
+bírni. A kínai lovasok egyre közeledtek. Már örömkiáltásuk is
+hallható volt, mert azt hitték, hogy a markukban van a díj, amelyet
+a mandarinok a trónörökös <span class="pagenum"><a name="Page_98"
+id="Page_98">-98-</a></span> elfogására kitűztek. Az anya és fia
+fejét majd visszaviszik Pekingbe, hogy ott a nép a Tchien-Menen
+kigúnyolhassa. A megrémült anya égnek emelve fiát, így kiáltott
+föl:</p>
+<p>– Mongolország földje és istenei, tekintsetek annak a férfiúnak
+a sarjadékára, aki híressé tette a mongol nevet a világ egyik
+végétől a másikig! Ne engedjétek meg, hogy Dzsingisz Khan húsa
+elpusztuljon.</p>
+<p>Ebben a pillanatban meglátott egy fehér egeret, amely egyik
+közeli sziklán ült. Az egér a térdére ugrott és így szólt:</p>
+<p>– Ide küldtek, hogy megmentselek. Menj nyugodtan tovább és ne
+félj, azok az emberek, akik téged és fiadat, titeket, akikre dicső
+élet vár, üldöznek, elérték életük végét.</p>
+<p>Ta Szin Lo nem értette, hogyan tud egy kis egér háromszáz embert
+föltartóztatni. Az egér visszaugrott a földre és így folytatta:</p>
+<p>– Én Jagisztai vagyok, a Tarbagatai démona, hatalmas vagyok és
+az Istenek kedvelnek. De mivel kétségbe vontad a csodát teremtő
+egér hatalmát, mától kezdve a Jagisztaion veszedelemben lesznek úgy
+a jók, mint a gonoszok.</p>
+<p>Az özvegy és fia megmenekült. Jagisztai azonban ma sem ismer
+kegyelmet. Résen kell lennie az embernek, ha ezen a szoroson megy
+keresztül, mert a hegy démonja mindig készen áll arra, hogy az
+utast tőrbe csalja.</p>
+<p>A Tarbagatai gerincének minden magaslatán sok obo van. Egy
+helyen valóságos torony volt kövekből. Úgy látszott, hogy a démon
+várt bennünket.</p>
+<p>Amikor megkezdtük a kapaszkodást a főgerincre, az arcunkba éles,
+hideg szelet fújt, amely ott fütyült és üvöltött körülöttünk,
+azután a fölöttünk levő lejtőkről letépett egész hótömegeket dobott
+reánk. Semmit sem ismertünk meg körülöttünk, sőt az előttünk levő
+legközelebbi tevét sem láthattuk.</p>
+<p>Hirtelen lökést éreztem. Körülnéztem. Semmi különöset sem
+láttam. Kényelmesen ültem hússal és kenyérrel megtöltött két
+nyeregtáskám közt, de… nem láttam tevémnek a fejét. A teve eltűnt.
+Úgy látszik, megcsúszott és valami szűk szakadékba zuhant, míg a
+nagy nyeregtáskák <span class="pagenum"><a name="Page_99" id=
+"Page_99">-99-</a></span> egy sziklán fönnakadtak. Jagisztai
+démonja ezúttal csak tréfált, de úgy látszott, hogy ezzel a
+tréfával nem éri be, mert csakhamar egyre növekvő haragot
+mutatott.</p>
+<p>Dühös szélrohamokkal le akart tépni bennünket és podgyászunkat a
+tevékről, állatainkat földre akarta teríteni és megfagyott
+hódarabokkal el akarta venni a levegőnket és a szemünk világát. A
+mély hóban órák hosszat csak nagyon lassan vonszoltuk magunkat
+előre. Végre kis völgybe érkeztünk, amelyben a szél ezerhangú
+erővel fütyült és üvöltött. Besötétedett. A mongol ide-oda futkosva
+az utat kereste. Végre visszatért, a karjaival hadonászott és ezt
+mondta:</p>
+<p>– Eltévedtünk. Itt kell tehát éjjeleznünk. Ez nagy baj, mert itt
+nincs fa a kályha számára, a hidegség pedig még nagyobb lesz.</p>
+<p>Összefagyott kezeinkkel nagynehezen sátrat vertünk a szélben és
+beleállítottuk az itt használhatatlan kályhát. A sátrat hóval
+födtük be, az összefútt hótömegekbe hosszú lyukakat ástunk és
+tevéinket a letérdelés «dzuk, dzuk» parancsszavával arra
+kényszerítettük, hogy e lyukakba feküdjenek. Azután a podgyászunkat
+bevittük a sátorba.</p>
+<p>Társam sehogysem tudott belenyugodni abba, hogy föl nem használt
+kályha mellett fagyoskodva töltse el az éjjelt.</p>
+<p>– Kimegyek tüzelőfáért, – mondta határozottan.</p>
+<p>Fejszét ragadott és kiment. Egy óra mulva nagy darab
+távirópóznával jött vissza. Megfagyott ujjait dörzsölgetve így
+szólt:</p>
+<p>– Tudjátok meg ti Dzsingisz Khánok, ha fejszét fogtok és arra
+kissé balra fölfelé mentek, kidöntött távírópóznákat találtok.
+Megismerkedtem a jó Jagisztaial, aki megmutatta nekem a
+póznákat.</p>
+<p>Nem messzire tőlünk volt az orosz távíróvonal, amely a
+bolsevikok napjai előtt Irkutszkot Uliasszutaival kötötte össze, de
+a mongolok a kínaiak parancsára kidöntötték és a drótot elrabolták.
+A póznák tehát most a szorosan átkelő utasok megmentőivé lettek.
+Nekik köszönhettük, hogy meleg sátorban tölthettük az éjjelt és
+meleg vacsorát, forró húslevest metélttel, ehettünk a haragos
+Jagisztai uralmi területének középpontján. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span></p>
+<p>Másnap korán reggel ismét rátaláltunk az útra. Két-háromszáz
+lépésnyire lehetett a sátrunktól. Tovább folytattuk az utat a
+Tarbagatai hegyláncán át.</p>
+<p>Az Adair folyó völgyének kezdetén sok karminpiros csőrű mongol
+varjút láttunk a sziklák körül keringeni. Arrafelé mentünk és egy
+lónak meg lovasának holttestére bukkantunk. Csak nem régen
+pusztulhattak el. Hogyan, nehéz volt kitalálni. Szorosan egymás
+mellett feküdtek, a kantárszár a férfi jobbkezére volt csavarva.
+Szúrt seb vagy lövés helye nem volt látható. A férfi arcvonásait
+nem lehetett felismerni. Felöltője mongolos volt, ellenben nadrágja
+és kabátja nem volt mongol szabású. Azon tépelődtünk, mi érhette a
+lovast és lovát. Mongolunk lehorgasztotta a fejét és súgva, de
+határozottan ezt mondta:</p>
+<p>– Ez Jagisztai bosszúja. A lovas a déli obon nem mutatott be
+áldozatot és ezért őt is, lovát is megfojtotta a démon.</p>
+<p>Túl voltunk végre a Tarbagatai hegyláncon. Lábunknál az Adair
+völgye terült el. Ez szűk, zeg-zugos sík terület, amely követi a
+hegyláncokkal bekeretezett folyót és kövér fű fedi. A szétrombolt
+távíróvonal két részre osztotta a völgyet. Az uliasszutai-irkutzki
+táviróvonal szétrombolását Kínának Mongolországban követett
+aggressziv politikája tette szükségessé.</p>
+<p>Nemsokára nagy juhnyájakkal kezdtünk találkozni, amelyek a hó
+alatt a nagyon tápláló füvet keresték. Egyes helyeken yakok
+mutatkoztak és a hegyek magasabb ereszkedőin ökrök. Pásztort
+azonban csak egyetlenegyszer láttunk, mert az ország lakói
+szemlátomást kerülték az átutazókat. Sőt még jurtát sem lehetett az
+úton találni. A nomádok nagyon ügyesen tudják kiválasztani a téli
+szállásnak való helyet. Gyakran kerestem föl télen mongol jurtákat,
+amelyek olyan védett helyen voltak, hogy én, aki a szeles lapályról
+jöttem, úgy éreztem, mintha melegházban lennék.</p>
+<p>Amikor útközben egy nagyobb juhnyájhoz közeledtünk, a nyáj
+nagyobb része azonnal elvonult. Amikor még közelebb mentünk, a
+kisebbik részből is eltávozott harminc vagy negyven állat és
+fölugrott a hegymeredeken. Messzelátómmal azután a következő
+felfedezést tettem: a nyájnak ama <span class="pagenum"><a name=
+"Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> részében, amely még most
+is ott állott, csupa közönséges juh volt. A nagyobbik részben,
+amely a lapályon át vonult el, mongol antilopok (gazella gutturosa)
+voltak, míg azok az állatok, amelyek fölmásztak a hegyre, argálik
+(ovis Argali) voltak. Az egész társaság, az argálikkal együtt, az
+Adair-völgy lapályán legelészett. A völgy nyilván jó legelő volt
+még most télen is. A folyó sok helyen nem volt befagyva és itt-ott
+nagy gőzfelhőt láttam a nyílt víz fölszínén. Nehány antilop és
+argáli felénk nézdegélt.</p>
+<p>– Most majd megkísérlik utunk keresztezését, – mondotta a mongol
+nevetve. – Az antilopok nagyon mulatságos állatok. Néha mérföldekre
+elfutnak, hogy a lovakat megelőzve, előttük az utat keresztezhessék
+és ha ez megtörtént, ismét nyugodtan legelnek.</p>
+<p>Én már ismertem az antilopok e sztratégiáját és elhatároztam,
+hogy vadászat céljára kihasználom. A vadászatot a következő módon
+szerveztük meg: egy mongolt a málhás tevével ugyanabban az irányban
+tovább hagytunk menni. Mi hárman többiek legyezőalakban szétváltunk
+és az úttól jobbra a nyáj felé tartottunk. A nyáj azonnal
+meglepetve bámult, mert az ő etikettjük azt kívánta, hogy egyidőben
+kell keresztezniök az utat mind a négy lovas előtt. Körülbelül
+háromezer állat lehetett együtt és ez az egész hadsereg céltalanul
+futkosott egyik oldalról a másikra. Tökéletes volt a kavarodás. Öt
+állat két sorban ama pont felé rohant, ahol én voltam. Nagyot
+kiáltottam és lőttem. Az állatok azonnal megállottak és e közben,
+részben egymást átugorva, rakásra buktak. Ijedtségüket drágán
+kellett megfizetniök, mert alkalmat adott nekem arra, hogy négyszer
+lőhettem és két pompás állatot leteríthettem. A barátom még
+nálamnál is szerencsésebb volt, mert csak egyszer lőtt bele a vele
+párhuzamosan rohanó nyájba és egy lövéssel két állatot lőtt le.</p>
+<p>Az argálik időközben még magasabbra másztak föl a hegyre és ott,
+mint a katonák, sorban állottak föl. Élesen figyeltek bennünket.
+Még e nagy távolságból is világosan fölismerhettem izmos testüket,
+hatalmas fejüket és erős szarvukat. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_102" id="Page_102">-102-</a></span></p>
+<p>Zsákmányunk összeszedése után az előre lovagolt mongol után
+rugaszkodtunk, hogy folytassuk utunkat. Sok helyen juh-tetemet
+láttunk, a nyakuk föl volt tépve és lágyékukról le volt rágva a
+hús.</p>
+<p>– Ez farkasok munkája, – mondta a mongol. – Ezen a vidéken
+mindig sok a farkas.</p>
+<p>Még több antilopnyájjal találkoztunk és mindannyiszor addig
+vágtattak mellettünk, míg előttünk átugorhattak az út másik
+oldalára. Mihelyt ez sikerült, szép csöndesen megálltak és
+békességben tovább legeltek. Egyszer, hogy az antilopokat
+elbolondítsam, a tevémet az ellenkező irányba fordítottam. Az egész
+nyáj azonnal elfogadta a kihívást, új útirányommal párhuzamosan
+kezdett vágtatni, amíg csak előttem kényelmesen át nem juthatott az
+út túlsó felére. Azután ismét visszafordítottam a tevémet, mire az
+állatok is belefogtak az előbbi manőverbe és így azután
+visszakerültek első legelőhelyükre. Másik alkalommal ugyanegy
+nyájjal szemben háromszor ismételtettem meg ezt a fogást és nagyon
+jól mulattam ezeknek az állatoknak ostoba szokásán.</p>
+<p>Nagyon kellemetlen éjjelt kellett ebben a völgyben eltöltenünk.
+Megállapodtunk a befagyott folyó partjának olyan helyén, ahol
+magas, előreugró szirt megvédett bennünket a szél ellen. Tűz égett
+a kályhánkban, az üstben forró víz volt, tehát a sátrunk is meleg
+volt és kellemes. Éppen pihenni akartunk és már örültünk a
+vacsorának, amikor közvetetlenül a sátor mellett hirtelenül pokoli
+vonítást és nevetést hallottunk, amire a völgy másik oldaláról
+hosszúra elnyújtott, siralmas üvöltés felelt.</p>
+<p>– Farkasok, – mondta a legnagyobb nyugalommal a mongol, mialatt
+fogta a revolverét és kiment. Hosszabb ideig nem jött vissza. Végre
+lövést hallottunk és kisvártatva belépett a sátorba a mongol.</p>
+<p>– Kissé megijesztettem őket. Az Adair partján egy teve hullája
+közül gyűltek össze.</p>
+<p>– Remélhetőleg nem a mi tevéinket támadták meg?</p>
+<p>– Majd tüzet rakunk a sátoron kívül, akkor békében hagynak
+bennünket. <span class="pagenum"><a name="Page_103" id=
+"Page_103">-103-</a></span></p>
+<p>Vacsora után aludni tértünk. Sokáig ébren feküdtem és hallgattam
+a tűzben égő fa ropogását, a tevék mélyen sóhajtó lélekzését és a
+farkascsordák távoli üvöltését. Végezetül mégis csak elaludtam. Nem
+tudtam, meddig aludtam, amikor egy oldalamat érő erős lökés
+fölébresztett. Szorosan a sátor szélénél feküdtem és kívülről a
+legcsekélyebb ceremónia nélkül keményen nekiment valami az
+oldalamnak. Azt hittem, talán valamelyik teve volt, amely a sátor
+nemezfalát rágdosta. Mauzerommal nagyot ütöttem a fal felé. Éles
+ordítás hallatszott, amit gyorsan elfutó lábak zaja követett.</p>
+<p>Reggel farkasnyomokat találtunk a sátor közvetetlen közelében.
+Odamerészkedtek és a sátorfal alatt kapargatni kezdtek. A rablók
+egyike bizonyára daganattal a fején volt kénytelen visszavonulni. A
+mongol nagykomolyan ezt mondta:</p>
+<p>– A farkasok és a sasok Jagisztai szolgái.</p>
+<p>Ez azonban nem akadályozza meg a mongolokat abban, hogy farkasra
+vadásszanak. Baylei herceg táborában tanuja voltam egykor ilyen
+vadászatnak. A mongol lovasok legjobb lovaikon utólérték a síkon a
+farkasokat és súlyos bambuszfütykössel, aminek tashur a neve,
+agyonverték. Egy orosz állatorvos megtanította a mongolokat arra,
+hogyan lehet a farkasokat sztrichninnel megmérgezni, de ezt az
+eljárást csakhamar abbahagyták a mongolok, mert féltették a
+kutyáikat, a nomádok hű barátját és szövetségesét. A sast és az
+ölyvet azonban sohasem bántják a mongolok, sőt még etetik is. Ha
+állatot ölnek, mint ahogyan mi a kutyának vetünk oda élelmet, ők a
+levegőbe dobnak húsdarabokat, amelyeket a sasok és ölyvek röptükben
+kapnak el. A sasokat és ölyveket nagyra becsülik azért, mert
+elriasztják a varjakat és szarkákat, amelyek veszedelmesek a
+marhára és a lóra nézve, mert az állatok hátán levő sebeket
+fölkaparják és összevagdossák. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_104" id="Page_104">-104-</a></span></p>
+<h3><span class="smaller">HUSZONEGYEDIK FEJEZET.</span><br />
+A halál helye.</h3>
+<p>Tevéink lassan és egyenletesen ballagtak északi irányban.
+Naponta huszonöt-harminc mérföldet tettünk meg. Egy kis kolostor
+közelébe jutottunk, amely az úttól balra volt. A kolostor épületei
+négyszöget alkottak és vastag oszlopokból készült vastag kerítés
+vette körül. A kerítés mindenik oldalának közepén nyílás volt,
+amely az épületnégyszög középpontján levő templom négy ajtajához
+szolgált. A templom kínai stílusban épült, vörösre lakkozott
+oszlopokkal és hajlított tetővel és jóval túlmagaslott a lámák
+körülötte levő alacsony lakóházain. Az út másik oldalán volt
+valami, ami kínai erődnek látszott, a valóságban azonban
+kereskedelmi telep (dugun) volt. A kínaiak ugyanis telepeiket
+mindig erődszerűen építik, kettős, egymástól néhány lépésnyire levő
+fallal. Minden eshetőségre készen rendesen húsz-harminc teljesen
+felfegyverzett emberük van ott benn. Ezeket a dugunokat veszedelem
+esetén erődként használják föl és hosszabb megszállást is ki tudnak
+benne tartani.</p>
+<p>A dugun és a kolostor közt, az úthoz valamivel közelebb, néhány
+nomádnak a tábora volt. Lovaikat és marháikat seholsem lehetett
+látni. Ezek a mongolok bizonyára már hosszabb idő óta voltak itt és
+marháikat a hegyekben hagyták. Több jurtán sokszínű, háromszögletű
+zászló lengedezett, annak jeléül, hogy ott betegek vannak. Néhány
+jurta közelében magas oszlopok voltak, hegyükön mongol sipkával,
+ami azt hirdette, hogy az illető jurták gazdái meghaltak. A
+lapályon kóborgó kutyafalkák elárulták, hogy a holttestek a
+közelben, vagy a szakadékokban, vagy pedig a folyóparton
+feküdtek.</p>
+<p>Táborukhoz közeledve, veszett dobolást, fuvola melankólikus
+hangját és éles, őrült kiáltást hallottunk. Mongolunk, aki előre
+ment, hogy hírt szerezzen, azt, jelentette hogy néhány mongol
+család jött ide a kolostorba, mert Jahanszti Hutuktutól vár
+segítséget, akinek az a híre, hogy csodálatos gyógyító ereje van.
+Bélpoklosság és fekete himlő <span class="pagenum"><a name=
+"Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> támadta meg ezeket az
+embereket, akik nagy útról jöttek, de a Hutuktu nem volt a
+kolostorban, hanem Urgába ment az Élő Buddhához. Kénytelenek voltak
+tehát varázsló orvosok segítségét kérni.</p>
+<p>A betegek egymásután meghaltak. A megérkezésünket megelőző napon
+a huszonhetedik halottat tették ki a síkságra.</p>
+<p>Még beszélgettünk az esetről, amikor a jurták egyikéből egy
+varázsló orvos lépett ki. Öreg ember volt, félszemén hályog, arca
+himlőhelyes. Rongyokba volt öltözve. Csípőjéről több színes rongy
+lógott le. Dob és fuvola volt nála. Kék ajkán habot, szemében
+őrületet láttunk. Hirtelen forgolódni és hosszú lábának ezerszeres
+kificamításával, vállának ezerszeres rángatásával táncolni kezdett,
+miközben verte a dobot, fuvolázott, nagyokat kiáltott, őrjöngött,
+magát mindig gyorsabb mozdulatokra erőszakolta, míg végre halványan
+és véres szemmel a hóra zuhant, ahol tagjai tovább reszkettek és
+továbbra is összefüggéstelenül kiáltozott. Ilyen módon gyógyította
+a doktor betegeit. Őrültségével meg akarta ijeszteni a gonosz
+szellemeket, a betegség okozóit.</p>
+<p>Egy másik varázsló orvos piszkos, iszapos vizet adott inni
+betegeinek. Ez a víz, mint nekem elmondták, az Élő Buddha fürdővize
+volt, aki ebben mosta meg «isteni», a szent lótuszvirágból
+született testét.</p>
+<p>– «Om, om!» – kiabálta szakadatlanul a két varázsló.</p>
+<p>Mialatt a doktorok az ördöggel viaskodtak, a beteg emberek
+magukra voltak hagyatva. Nagy lázban feküdtek báránybőrbundák és
+köpenyek egész halmaza alatt, félrebeszéltek, dühöngtek és ide-oda
+hánykolódtak. A szénserpenyő mellett még egészséges felnőttek és
+gyermekek egykedvűen beszélgettek, teáztak és pipáztak. A szenvedők
+és halottak közt annyi ijesztő nyomort láttam ezekben a jurtákban,
+hogy nem tudom leírni.</p>
+<p>Erre gondoltam: Ó, nagy Dzsingisz khán, aki olyan jól
+megértetted Ázsia és Európa sorsát, aki életedet a mongol név
+dicsőségének szentelted, miért nem világosítottad föl saját
+népedet, amely még mindig megőrizte régi erkölcsét, becsületességét
+és békés szokásait, hogy védve <span class="pagenum"><a name=
+"Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> legyen ilyen halál ellen?
+A karakorumi mauzoleumban évszázadok folyamán szétporladt
+csontjaidnak szembe kellene szállaniok egykoron nagy, a fél
+civilizált világtól rettegett néped gyors kihalásával!</p>
+<p>Ez járt a fejemben, amikor a biztos halált várók táborát láttam
+és hallottam a haldokló férfiak, nők és gyermekek nyögését,
+kiáltozását és dühöngését. Valahol messze éhes kutyák vonítottak és
+egyhangúan szólt a kifáradt varázsló dobja.</p>
+<p>Előre! Nem tudtam tovább nézni az iszonyat e képét. Amikor
+megint úton voltunk, az az érzés nehezedett reánk, mintha a
+borzasztó helyről valami ijesztő, láthatatlan szellem követne
+bennünket. A betegségek ördögei? Vagy csak az iszonyat képei? Vagy
+éppen azoknak a lelke, akiket ott a mongol sötétség oltárán
+áldoznak föl? Megmagyarázhatatlan félelem fogott el bennünket. Csak
+miután letértünk az útról és egy erdős hegyháton át egy katlanba
+léptünk, ahonnan nem volt látható sem a Jahantszi Kure kolostor,
+sem a dugun, sem a haldokló mongolok sírja, csak akkor lélekzettünk
+ismét szabadabban.</p>
+<p>Nagy tóhoz érkeztünk. A Tiszingol volt. Partján nagy orosz ház
+állott, a távíróállomás Koszogol és Uliasszutai közt.</p>
+<h3><span class="smaller">HUSZONKETTEDIK FEJEZET.</span><br />
+Gyilkosok közt.</h3>
+<p>Amikor a távíróállomáshoz közeledtünk, egy szőke fiatal ember,
+az állomás Kanine nevű hivatalnoka jött elénk. Némi zavarral
+éjszakai szállást ajánlott föl a házában. Belépésünkkor egy magas,
+szikár férfi állt föl az asztal mellől és határozatlan
+magatartással felénk tartott, de amellett nagyon is figyelmesen
+vizsgálgatott bennünket.</p>
+<p>– Vendégek, – mondta nekik Kanin, – Khathylba utaznak,
+magánszemélyek, idegenek, külföldiek…</p>
+<p>– Aha, – mondta a másik nyugodtan, mintha megértette volna.</p>
+<p>Amikor övünket megoldottuk és nagykeservesen kibújtunk
+<span class="pagenum"><a name="Page_107" id=
+"Page_107">-107-</a></span> a nehéz mongol köpenyből, a magas férfi
+nagyon buzgón sugdolódzott a gazdánkkal. Hallottam, hogy amikor az
+asztalhoz közeledtünk, ezt mondta neki:</p>
+<p>– Tehát kénytelenek vagyunk elhalasztani.</p>
+<p>Kanine csak biccentett egyet a fejével.</p>
+<p>Az asztalnál még mások is ültek, köztük Kanine segédje, fehér
+arcú, magas szőke ember, aki mindenféléről fecsegett. Félig bolond
+volt. Ott volt Kanine felesége is, sápadt, fiatal, kimerültnek
+látszó, ijedtszemű teremtés, akinek arca elárulta, hogy félelem
+kínozza. Mellette egy körülbelül tizenöt éves, fiatal, rövidhajú
+leány ült, aki férfi módjára volt öltözve. Még Kanine két kis fia
+is ott volt a szobában.</p>
+<p>Valamennyivel megismerkedtünk. A nagy idegen Gorokoff néven
+mutatkozott be és Szamgaltaiból való telepesnek mondta magát. A
+rövidhajú leányt testvéreként mutatta be.</p>
+<p>Kanine felesége észrevehető félelemmel nézett bennünket és nem
+szólt semmit. Nyilvánvaló volt, hogy kínos neki a jelenlétünk. Mi
+azonban, akik nem válogathattunk szállásban, teázni kezdtünk és
+kenyeret meg hideg húst ettünk.</p>
+<p>Kanine elmondta, hogy családja a táviróvonal szétrombolása óta
+nyomorgott. A bolsevikok Irkutszkból nem küldtek neki fizetést, úgy
+kellett tehát megélnie, ahogy éppen lehetett. Családjával együtt
+szénát csinált, amit eladtak az orosz telepeseknek, Khatylból
+Uliasszutaiba és Szamgaltaiba magánközleményeket és árúkat
+továbbítottak, szarvasmarhával kereskedtek, vadásztak és ilyen
+módon tengették életüket.</p>
+<p>Gorokoff kijelentette, hogy kereskedelmi ügyei következtében
+Khathylba kénytelen utazni. Ő és testvére nagyon örülnének tehát,
+ha a mi karavánunkhoz csatlakozhatnának. Színtelen szeme, amely
+mindig kerülte másnak a tekintetét, éppenséggel nem tette vonzóvá
+az arcát.</p>
+<p>Beszélgetés közben azt kérdeztük Kaninetól, hogy vannak-e a
+közelben orosz telepesek. Ráncbaszedett homlokkal és haragosan
+nézve ezt felelte:</p>
+<p>– Körülbelül egy versztnyire az állomástól még egy Bobroff nevű
+gazdag öreg ember lakik. De nem ajánlom, hogy fölkeresse, mert
+haszontalan, nem vendégszerető, vén fickó. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span></p>
+<p>Kanine felesége férjének e szavaira lesütötte a szemét és a
+vállát összehúzta, mintha borzongás járná át. Gorokoff és testvére
+tovább is egykedvűen pöfékelt. Mindez, Kanine beszédének ellenséges
+hangja, feleségének zavarodottsága és Gorokoffék mesterkélt
+közönbössége, föltűnt nekem. Ezért elhatároztam, hogy megnézem azt
+az öreg telepest, akiről Kanine oly kedvezőtlen leírást adott.
+Uliasszutaiban két Bobroff nevű embert ismertem. Kaninenak azt
+mondtam, hogy fölkérésre személyesen kell Bobroffnak egy levelet
+átadnom, magamra vettem felöltőmet és távoztam.</p>
+<p>Bobroff háza mélyedésben épült és magas kerítés vette körül,
+amelyen átkukucskáltak a házak alacsony födelei. Az egyik ablakból
+világosság szűrődött ki. A kapun kopogtam. Dühös kutyaugatás volt a
+felelet. A kerítés hasadékain át négy óriási fekete mongol kutyát
+pillantottam meg, amelyek fogaikat csattogtatva és különösen
+vonítva, a kapunak rontottak. Az udvaron kinyílt a ház ajtaja és
+valaki ezt kérdezte:</p>
+<p>– Ki az?</p>
+<p>Azt feleltem, hogy utas vagyok Uliasszutaiból. Mindenekelőtt
+megkötözték a kutyákat. Azután bebocsátott egy ember, aki tetőtől
+talpig vizsgálgatott engem. Zsebéből revolvernek az agya látszott.
+Miután az, amit látott, valamint elbeszélésem, hogy ismertem a
+rokonait, megnyugtatta, melegen üdvözölt, meghívott a házába és
+bemutatott a feleségének, egy tiszteletreméltó öreg hölgynek és
+gyönyörű ötéves kis fogadott leányának. Ezt a leánykát a pusztában
+találta az anyja holtteste mellett, aki a bolsevikok elől
+menekülve, kimerültség következtében vesztette az életét.</p>
+<p>Bobroff elmondta, hogy Kazagrandi orosz különítménye Koszogolból
+elűzte a vörös csapatokat. Khathylba tehát veszedelem nélkül
+folytathattuk az utunkat. Az öreg ember ezt kérdezte:</p>
+<p>– Miért nem inkább nálam tölti az éjszakát, mint odaát azoknál a
+rablóknál?</p>
+<p>Bővebb fölvilágosítást kértem és nagyon fontos dolgokat tudtam
+meg. Úgy látszott, hogy Kanine bolsevik, az irkutszki szovjet
+ügynöke és azért küldték ide, hogy mindent <span class=
+"pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span>
+megfigyeljen. De most ártalmatlanná lett, vélte Bobroff, mert az
+állomása és Irkutszk között megszakadt az összeköttetés. Ellenben
+Biiszkből, az Altai-területről éppen most egy nagyon hatalmas
+biztos érkezett.</p>
+<p>– Gorokoff?</p>
+<p>– Ő így nevezi magát, de én is Biiszkből jövök, ahol mindenkit
+ismerek. Pouzikoff az igazi neve és a kíséretében levő rövidhajú
+leány a szeretője. Ő a Cseka megbízottja, a leány pedig ennek a
+hatóságnak az ügynöke. Ezek ketten a mult augusztusban a
+Kolcsak-féle hadsereg hetven megkötözött tisztjét lőtték agyon
+revolverrel. Gaz, gyáva gyilkosok! Most idejönnek, hogy az országot
+kikémleljék. Az én házamban akartak éjjelre megszállni, de én
+nagyon jól ismerem őket és megtagadtam a vendégszeretetet.</p>
+<p>Visszaemlékezve az állomáson az asztalnál hallott többféle
+gyanús szóra és a gyanús pillantásokra, ezt kérdeztem:</p>
+<p>– És nem fél tőlük?</p>
+<p>– Nem, – felelte az öreg ember. – Magamat és családomat meg
+tudom védeni. És védelmezőm is van, – a fiam. Egész Mongolországban
+nem talál még egy olyan lövőt, lovast és harcost, mint ő. Sajnálom,
+hogy nem ismerkedhetik meg vele. Elment, hogy a nyájak után nézzen
+és csak holnap tér vissza.</p>
+<p>Barátságosan elbúcsúztunk. Meg kellett ígérnem, hogy
+visszatérőben nála fogunk lakni. Kanine és Gorokoff ezzel a
+kérdéssel fogadott:</p>
+<p>– Nos, mit fecsegett rólunk Bobroff?</p>
+<p>– Magukról semmit, – feleltem. – Amikor megtudta, hogy itt
+lakom, egyáltalán nem akart velem beszélni. Hát mi történt
+köztetek? – kérdeztem nagy meglepetést színlelve.</p>
+<p>– Régi viszály, – mormogta Gorokoff.</p>
+<p>– Gonoszlelkü vén bűnös, – mondta Kanine.</p>
+<p>Eközben azonban Kanine feleségének ijedt szeme valódi rémületet
+árult el, mintha arra lett volna elkészülve, hogy a következő
+pillanatban halálos csapás éri.</p>
+<p>Gorokoff összecsomagolta a holmiját, hogy másnap reggel készen
+legyen az útra. Mi egyszerű ágyainkat a mellékhelyiségben
+<span class="pagenum"><a name="Page_110" id=
+"Page_110">-110-</a></span> állítottuk föl és lefekvéshez
+készülődtünk. Előbb azonban odasúgtam a barátomnak, hogy a
+revolverét minden eshetőségre tartsa készen. Barátom mosolygott,
+mialatt revolverét elővette és fejszéjét a vánkosa alá tette. Súgva
+mondta:</p>
+<p>– Ezek az emberek kezdettől fogva gyanúsak voltak nekem. Valami
+rosszban törik a fejüket. Holnap Gorokoff mögött lovagolok és egy
+csinos kis dumdum-golyót tartok készen a számára.</p>
+<p>A mongolok az éjjelt a maguk sátrában, a nyílt udvaron a tevék
+mellett töltötték; az állatok közelében akartak lenni, hogy
+takarmányozhassák őket.</p>
+<p>Reggel hét óra felé útnak indultunk. Barátom, mint karavánunk
+utóvédje foglalt helyet és ilyen módon mindig Gorokoff mögött
+maradt, aki, mint testvére is, – mindkettő tetőtől-talpig föl volt
+fegyverkezve, – pompás lovon ült. Megkérdeztem:</p>
+<p>– Hogyan tudták a lovaikat ilyen jó állapotban tartani, amikor
+pedig már megtették a nagy utat Szamgaltaitól idáig?</p>
+<p>Amikor Gorokoff azt felelte, hogy a lovak Kanine tulajdona,
+világosan láttam, hogy ez nem lehet olyan szegény, mint aminőnek
+magát föltüntette. Mert e pompás lovak egyikéért is minden gazdag
+mongol annyi juhot adott volna neki, hogy egész háztartása egy évig
+el lett volna látva juhhússal.</p>
+<p>Nemsokára nagy mocsárhoz érkeztünk, amelyet sűrű bokrok vettek
+körül. Rendkívül meglepett, hogy ott sok száz fehér kuropatkát vagy
+foglyot láttam. Közeledtünkre kacsák szálltak föl a vízről. Télen,
+a legélesebb szélben és hóban vadkacsa! A mongol ezt így magyarázta
+meg:</p>
+<p>– Ez a mocsár mindig meleg marad és sohasem fagy be. Itt egész
+éven át élnek vadkacsák, úgyszintén kuropatkák is, amelyek a puha,
+meleg földben elegendő táplálékot találnak.</p>
+<p>Míg a mongollal beszéltem, a mocsár fölött vörösessárga lángot
+láttam. Ide-oda lobogott, de azonnal eltűnt. Ám a túlsó szélen
+nemsokára két újabb lángnyelv tűnt föl. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span>
+Megértettem, hogy itt igazi lidércekről van szó, lidércekről,
+amelyeket mindenütt a legendák ezrei vesznek körül, de a vegyi
+tudomány teljesen természetesen úgy magyaráz meg, hogy meggyullad
+az a mocsárgáz, amely a növényanyagoknak a meleg, nedves földben
+való elrothadása folytán képződött. A mongol ezt mondta:</p>
+<p>– Adair démonjai laknak itt, akik állandó harcban vannak Muren
+szellemeivel.</p>
+<p>– Valóban, – gondolám, – ha még a prózai Európában is és ma is
+azt hiszik a falusiak, hogy a lángnyelvek gonosz varázslat
+szülöttei, akkor a misztérium országában legalább is két szomszédos
+folyó démonjainak háborús jelenségei kell, hogy legyenek.</p>
+<p>Mögöttünk hagyván a mocsárt, messzi előttünk nagy kolostort
+láttunk. Bár fél mérföldnyire oldalt esett az úttól, Gorokoffék
+mégis azt mondták, hogy oda kell lovagolniok, mert a kínai
+üzletekben egyet-mást be akarnak vásárolni. Gyorsan ellovagoltak és
+megígérték, hogy nemsokára utólérnek. De jó sokáig nem láttuk őket
+ismét. Később teljesen váratlan körülmények közt, amelyek rájuk
+nézve nagyon tragikus jelentőségűek voltak, találkoztunk velük. Ami
+bennünket illet, mi egészen meg voltunk elégedve, hogy ilyen hamar
+megszabadultunk tőlük. Most azután részletesen elmondhattam a
+barátomnak mindent, amit Bobroff beszélt róluk.</p>
+<h3><span class="smaller">HUSZONHARMADIK FEJEZET.</span><br />
+Vulkánon.</h3>
+<p>Másnap este Khathylba érkeztünk. Ez kis orosz telep tíz
+szétszórt épülettel, az Egingol vagy Jaga völgyében, amely fél
+mérföldnyire a falu fölött lép ki a Koszogolból. A Koszogol óriási
+alpesi tó. Mély, hideg, hossza nyolcvanöt, szélessége tíz-harminc
+mérföld. Nyugati partján a darkhat-szojotok laknak, akik
+Hubszugulnak nevezik. Koszogol a mongol neve.</p>
+<p>A szojotok is, a mongolok is rettenetes, szent víznek tekintik.
+Ez az előítélet könnyen megérthető, mert a tó <span class=
+"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> még
+most is vulkánikus működésben levő területen van. Nyáron, teljesen
+csöndes napokon néha magas hullámok csapdossák fölületét, amelyek
+veszedelmesek nemcsak a bennszülöttek halászcsónakjainak, hanem a
+tavon közlekedő nagy orosz személyszállító gőzösöknek is. Télen
+pedig egészen váratlanul darabokra töri jégtakaróját és a törések
+helyén gőzfelhők szállnak a magasba. A tó fenekén nyilván
+szórványosan forró források kezdenek működni, vagy talán
+lávaömlésről van szó. Hogy ezek a természeti jelenségek valamiféle
+földalatti konvulzióra vezetendők vissza, bizonyítja a nagytömegű
+döglött hal, amely a sekélyebb helyeken olykor elzárja a
+kifolyást.</p>
+<p>A tó rendkívül gazdag halban. Főként pisztráng- és
+lazacfajtában. Híressé tették csodálatos «fehér halai», amelyeket
+azelőtt egész Szibériában, sőt Mongolországban egész Mukdenig
+szétküldözgettek. A «fehér hal» kövér, nagyon finom és jó kaviárt
+ad. A tónak egy másik halfaja a fehér khayrusz vagy pisztráng,
+amely a vándorlás idején, a legtöbb hal szokásával ellentétben,
+vízmentében vonul a Jagaba ahol az egymás mellett hemzsegő halak
+olykor-olykor egyik parttól a másikig az egész folyót elborítják.
+Ezt a halfajtát azonban nem halásszák, mert tele van féreggel és
+táplálékul nem alkalmas. Sőt még a macska és a kutya sem nyúl hozzá
+a khayruszhoz. Nagyon érdekes jelenség ez, amelyet Dorogosztaiszky
+irkutszki egyetemi tanár vizsgálgatott, míg a bolsevikok meg nem
+zavarták munkájában.</p>
+<p>Khathylban pánik volt. Kazagrandi ezredes orosz különítménye
+hirtelen harcképtelenné lett és miután a bolsevikokat kétszer
+megverte és Irkutszk ellen jól haladt előre, tisztjei viszálykodása
+következtében széthullott. A bolsevikok kihasználták ezt a
+helyzetet, ezer főre erősítették meg csapataikat és előre indultak,
+hogy az elvesztett területet visszaszerezzék, míg a Kazagrandi-felé
+különítmény maradványa Khathylba vonult vissza, ahol egy utolsó
+kísérletet akart tenni az ellenállásra a vörösökkel szemben.</p>
+<p>Khathyl lakói minden ingó jószágukat kocsira rakva elmenekültek
+a városból. Marháikat és lovaikat ott hagyták. Az egyik részük azt
+tervezte, hogy a nem messzi fenyőerdőkben <span class=
+"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> és
+hegyzugokban bújik el, míg másik részük déli irányba indult Muren
+Kure és Uliasszutai felé.</p>
+<p>A megérkezésünket követő napon a mongol községi hivatalnok azt a
+hírt kapta, hogy a vörös csapatok megkerülték Kazagrandi ezredes
+embereit és most valóban Khathyl ellen közelednek. A mongol
+hivatalos képviselő erre okiratait és szolgáit azonnal tizenegy
+tevére rakatta és otthagyta a yament. Vele együtt szó nélkül
+eltűntek a mi mongol vezetőink és magukkal vitték a tevéinket.</p>
+<p>A helyzetünk kétségbeejtőnek látszott. A még el nem menekült
+telepesekhez siettünk, hogy tevéket próbáljunk tőlük vásárolni.
+Ezek azonban, az eseményeket várva, állataikat Mongolország
+félreeső helyeire küldték és ezért nem tehettek szolgálatunkra.
+Erre elmentünk Gay V. G. doktorhoz, egy a városban élő
+állatorvoshoz, akit a marhapestis ellen folytatott harca egész
+Mongolországban híressé tett. Családjával együtt lakott itt és
+miután kényszerítve látta magát az állami szolgálat elhagyására,
+marhakereskedő lett belőle. Rendkívül érdekes, ügyes és erélyes
+személyiség volt. A cári uralom alatt az volt a megbizatása, hogy a
+német fronton levő orosz hadsereg számára Mongolországból az egész
+hússzállítást végezze. Ilyen módon rengeteg vállalatnak lett a
+megszervezője. Amikor a bolsevikok 1917-ben hatalomra jutottak,
+nekik is rendelkezésükre állott. Később, amikor Kolcsak csapatai
+elkergették a bolsevikokat Szibériából, elfogták és bíróság elé
+állították. De szabadon engedték, mert belátták, hogy ő az egyetlen
+ember, aki ezt a nagy mongol vállalkozást intézheti. Így azután
+Kolcsak admirálisnak a hússzállítója lett. A legutóbbi időben Gay
+Kazagrandi csapatainak fő szervezője és szállítója volt.</p>
+<p>Nekünk mindjárt azt mondta, hogy nem tehetünk mást, mint hogy
+beérjük néhány nyomorult, letört lóval, amely elvihetne bennünket
+hatvan mérföldnyire Muren Kureba, ahol majd találunk tevét az
+Uliasszutaiba való visszatérésre. De még ezek a lovak is bizonyos
+távolságra vannak a várostól, úgy, hogy az éjjelt itt kell
+töltenünk, azt az éjjelt, amelyen a vörös csapatokat várják.</p>
+<p>Csodálkozva láttuk, hogy családjával együtt Gay is <span class=
+"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> maradni
+akar a vörösök megérkezéseig. Különben csak néhány kozák maradt
+vissza a városban azzal a megbizatással, hogy figyeljék meg a vörös
+csapatok mozdulatait.</p>
+<p>Leszállt az éj. Barátom és én készek voltunk harcolni vagy, a
+legvégső esetben, öngyilkosságot elkövetni. A Jaga közelében, egy
+kis házban tartózkodtunk, amelyben néhány munkás lakott és nem
+tartotta szükségesnek a távozást. A munkások fölmentek egy dombra,
+ahol egészen addig a hegyláncig, amely mögül a vörös különítménynek
+föl kellett bukkannia, át lehetett tekinteni az egész vidéket. Az
+erdőben levő e figyelőhelyről hirtelen kiáltozva futott vissza az
+egyik munkás.</p>
+<p>– Jaj, jaj, jönnek a vörösök. Egy lovas, ahogy csak tud, vágtat
+az erdei úton. Rákiáltottam, de nem felelt. Sötét volt, de
+fölismertem, hogy a ló idegen állat.</p>
+<p>– Ne fecsegj ostobaságot, – mondta egy másik munkás. –
+Valószínűleg valami mongol lovagolt el arra, akit te vörösnek
+néztél.</p>
+<p>– Nem, nem volt mongol, – válaszolta az első munkás. – A ló meg
+volt patkolva. Egészen tisztán hallottam a patkócsattogást. Jaj
+nekünk!</p>
+<p>– Szép dolog, – mondta a barátom. – Úgy látszik, ez a végünk.
+Ostoba dolog, hogy így kelljen elpusztulnunk.</p>
+<p>Igaza volt.</p>
+<p>Ebben a pillanatban kopogtak az ajtón. A mongol volt, aki
+elhozta nekünk a három lovat a menekülésre. Azonnal nyergeltünk és
+a harmadik lóra fölraktuk sátrunkat és az élelmiszert. Mindjárt el
+is lovagoltunk, hogy még Gaytól elbúcsúzzunk.</p>
+<p>Gay házában egész haditanácsot találtunk. A hegyekről két-három
+telepes és néhány kozák vágtatott le és azt jelentette, hogy a
+vörös különítmény közeledik Khathylhoz, de az éjjel az erdőben
+marad, ahol már tábortüzet rak. A ház ablakán át valóban tűzfényt
+lehetett látni. Igazán nagyon különös volt, hogy az ellenség ott az
+erdőben akarta megvárni a reggelt, amikor pedig zavartalanul
+lovagolhatott volna a faluig, amelyet el akart foglalni.
+<span class="pagenum"><a name="Page_115" id=
+"Page_115">-115-</a></span></p>
+<p>Egy fölfegyverkezett kozák lépett be és jelentette, hogy a
+különítmény két fegyveres embere a házhoz közeledik. A szobában
+levők mindannyian füleltek. Kívülről több ló patkócsattogását és
+emberek hangját hallottuk. Azután kopogtak.</p>
+<p>– Szabad, – mondta Gay.</p>
+<p>Két fiatal ember lépett be. Szakálluk egészen fehér volt és
+arcuk a nagy hidegtől lángolóan vörös. Közönséges szibériai felöltő
+volt rajtuk és a fejükön nagy asztrakán sapka. De fegyver nem volt
+náluk.</p>
+<p>Azonnal kikérdeztük őket. Kiderült, hogy a szóban forgó
+különítmény az irkutszki és a yakutszki kerületekből való fehér
+parasztok csapata volt, amely a bolsevikok ellen harcolt. Irkutszk
+közelében vereség érte őket és most Kazagrandival próbáltak
+összeköttetést teremteni. E csapat vezére egy szocialista volt,
+Wasszilieff kapitány, akinek szocialista hajlandóságai miatt a cár
+alatt sokat kellett szenvednie.</p>
+<p>Veszedelmen kívül voltunk tehát. Mégis, mivel mindent
+megtudtunk, ami kívánatos és sürgős volt, hogy jelentést tegyünk,
+elhatároztuk, hogy azonnal elindulunk Muren Kureba.</p>
+<p>Az úton utólértünk három kozákot, aki vissza akarta hozni a
+délnek menekülő telepeseket. Hozzájuk csatlakoztunk. Gyalogosan
+átvezettük a lovakat a folyó jegén. A Jaga meg volt veszve. A föld
+alatti erők a jég alatt fölfelé törekvő nagy hullámokat
+teremtettek, amelyek hangos ordítással nagy jégdarabokat téptek le,
+kis darabokra törték össze és a víz mentében levő, még el nem tört
+jégmező alá szívták. Kígyókhoz hasonló repedések terjedtek
+különböző irányban a jég fölületén. Az egyik kozák belebukott a
+repedések egyikébe. Csak éppen hogy még kihúzhattuk. A jéghideg
+fürdő miatt vissza kellett térnie Khathylba. Lovaink ismételten
+megcsúsztak és elestek. Ember és állat a halál jelenlétét
+érezte.</p>
+<p>Végre elértük a túlsó partot és déli irányban folytathattuk
+utunkat. Tíz mérföld után találkoztunk az első menekülő csoporttal.
+A menekülők nagy sátort ütöttek, tüzet <span class=
+"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> raktak
+benne és megtöltötték meleggel, de füsttel is. Táboruk egy kínai
+kereskedelmi telep mellett volt, amelynek tulajdonosai azonban nem
+engedték meg a telepeseknek, hogy tágas házaikba léphessenek be,
+jóllehet gyermekek, nők és betegek is voltak a menekülők közt. Csak
+félórát töltöttünk itt el.</p>
+<p>Amikor utazásunkat folytattuk, kivéve azokat a helyeket, ahol
+vastagon feküdt a hó, jó volt az út.</p>
+<p>Átkeltünk az Egingol és Muren folyók meglehetősen magas
+vízválasztóján. A szoros közelében teljesen váratlan dolog történt
+velünk. Éppen egy meglehetősen széles völgyön haladtunk át,
+amelynek felső részét sűrű erdő borította. Az erdő közelében két
+lovast vettünk észre, aki nyilván figyelt bennünket. Az a mód,
+ahogy a nyeregben ültek és lovaiknak a fajtája azt mutatta, hogy
+nem lehetnek mongolok. Odakiáltottunk nekik és integettünk. De nem
+feleltek. Az erdőből kijött egy harmadik lovas, aki szintén
+megállott, hogy szemügyre vegyen bennünket. Elhatároztuk, hogy
+kikérdezzük őket. Feléjük vágtattunk. Amikor mintegy ezer
+méternyire voltunk tőlük, leszálltak a lóról és tartós tüzet
+indítottak ellenünk. Szerencsére nyitott sorban lovagoltunk, tehát
+rossz célpont voltunk. Mi is leugrottunk, lehasaltunk a földre és
+elkészültünk a harcra. De nem lőttünk, mert azt hittük, hogy talán
+tévedésből vörösöknek néztek bennünket. Röviddel azután eltűntek.
+Európai fegyverrel lőttek, ami újabb bizonyítékául szolgált annak,
+hogy nem voltak mongolok. Vártunk, amíg semmit sem láthattunk már
+az erdőben, akkor előre mentünk, hogy megvizsgáljuk a nyomukat,
+amely, mint megállapítottuk, patkolt lovaktól származott, ami
+világosan igazolta, hogy nem mongolokkal volt dolgunk. Vajjon kik
+lehettek ezek az emberek? Sohasem tudtuk megállapítani.</p>
+<p>A szoroson való átkelés után Teternikoff D. A. murenkurei orosz
+telepessel találkoztunk, aki meghívott, hogy Muren Kureban lakjunk
+az ő házában és megígérte, hogy ott a lámáktól tevéket szerez
+nekünk.</p>
+<p>Nagyon metsző hideg volt és az éles szél még érezhetőbbé tette.
+Nappal csontig fagytunk, hogy éjjel sátorkályhánk mellett
+kellemesen fölmelegedjünk. <span class="pagenum"><a name="Page_117"
+id="Page_117">-117-</a></span></p>
+<p>Két nap mulva elértük a Muren völgyét és messziről megláttuk
+Kure négyszögét, kínai tetőivel és nagy vörös templomaival. A
+közelben egy másik négyszög volt: a kínai és orosz telepítvény.
+További két óra alatt eljutottunk vendégszerető kísérőnk és
+szeretetreméltó fiatal felesége házához. Az újonnan szerzett
+barátok pompás löncsöt adtak nekünk, nagyon ízletes fogásokkal.</p>
+<p>Öt napot töltöttünk Kureban, a bérbeveendő tevéket várva. Ez idő
+alatt sok menekült érkezett Khathylból, mert Kazagrandi ezredes
+lassanként a Koszogol déli partjára vonult vissza. A megérkezettek
+közt két ezredes is volt, Plavako és Maklakoff, ugyanazok, akik
+Kazagrandi csapatainak föloszlását okozták. Alig jelentek meg a
+menekülők Muren Kureban, a mongol hivatalnokok közölték, hogy a
+kínai hatóságok parancsára minden orosz menekültet el kell
+távolítaniok. Az inséges menekülők ezt kérdezték:</p>
+<p>– Hová menjünk mi hajléktalanok most télen, az asszonyokkal és
+gyermekekkel?</p>
+<p>– Ahhoz semmi közünk, – felelték a mongol hivatalnokok. – A
+kínai hatóságok haragszanak és megparancsolták nekünk, hogy
+kergessünk el titeket. Nem segíthetünk rajtatok.</p>
+<p>A menekülőknek el kellett hagyniok Muren Kuret és nem messzire a
+várostól, a szabad ég alatt ütötték föl sátraikat. Plavako és
+Maklakoff lovat szerzett és elindult Van Kure felé. Később
+megtudtam, hogy kínaiak útközben agyonverték őket.</p>
+<p>Mi három tevét szereztünk és egy nagy csapat kínai kereskedővel
+és orosz menekülővel útnak indultunk Uliasszutai irányába. Útunkon
+a barátságos vendéglátóinkra, Teternikoffékra való kellemes
+visszaemlékezés kísért.</p>
+<p>Tevéinkért 33 liang veretlen ezüst nagyon drága bérösszeget
+kellett fizetnünk, amit egy Uliasszutaiban levő amerikai cég adott
+nekünk. Ez az összeg körülbelül 2·7 font fehér fémmel ér föl.
+<span class="pagenum"><a name="Page_118" id=
+"Page_118">-118-</a></span></p>
+<h3><span class="smaller">HUSZONNEGYEDIK FEJEZET.</span><br />
+Rettenetes bűntett.</h3>
+<p>Nemsokára eljutottunk arra az útra, amelyen északi irányban
+utaztunk és ismét láttuk a kidöntött távíróoszlopok sorát, amelyek
+egyszer már oly barátságosan melegítő védelmet adtak nekünk. A
+Tiszingol völgyének északi részében levő erdős dombokhoz érkeztünk,
+amikor sötétedni kezdett. Ezért elhatároztuk, hogy Bobroff házában
+töltjük az éjjelt, míg kísérőink azt tervezték, hogy a
+távíróállomáson Kanine vendégszeretetét kérik.</p>
+<p>Az állomás kapujánál fegyveres katonát találtunk, aki alaposan
+kikérdezett bennünket és miután feleleteink kielégítették, fütyült,
+mire egy fiatal tiszt jött ki a házból.</p>
+<p>– Ivanoff hadnagy, – mutatkozott be a tiszt. – Fehér
+párthívekből való szakaszommal szálltam itt meg.</p>
+<p>Tíz főnyi kíséretével Irkutszk vidékéről jött és összeköttetésbe
+lépett az Uliasszutaiban levő Michailoff alezredessel, aki
+megparancsolta, hogy szállja meg ezt a gerendavárat.</p>
+<p>– Jöjjenek kérem közelebb – mondta udvariasan.</p>
+<p>Megmondtam, hogy Bobrofféknál akarok lakni, mire kezével a
+kétségbeesés mozdulatát téve, így szólt:</p>
+<p>– Ne fáradjon, Bobroffékat agyonverték és házukat
+fölgyújtották.</p>
+<p>Az iszonyat kiáltását nem tudtam elnyomni. A hadnagy
+folytatta:</p>
+<p>– Kanine és Pouzikoffék megölték őket, birtokukat kifosztották,
+azután a házat a benne levő holttestekkel fölgyújtották. Meg akar
+róla győződni?</p>
+<p>Barátom és én a hadnaggyal odamentünk és megnéztük az iszonyat
+helyét. Elégett gerendák és deszkák alatt megfeketedett oszlopok
+állottak, az asztali fölszerelés és a vasfazekak szanaszét
+hevertek. Kissé oldalt, egy nemezdarab alatt pihent az, ami a
+szerencsétlenekből megmaradt. Elsőnek a tiszt szólalt meg.</p>
+<p>– Az esetről jelentést küldtem Uliasszutaiba és onnan
+<span class="pagenum"><a name="Page_119" id=
+"Page_119">-119-</a></span> azt az értesítést kaptam, hogy a
+meghaltak rokonai két tiszttel ide fognak jönni, hogy megvizsgálják
+az ügyet. Ezért nem temethetem el a halottakat.</p>
+<p>A szomorú látványtól lesújtva kérdeztük:</p>
+<p>– Hogyan történt ez?</p>
+<p>– A következőképpen. Tíz katonámmal éjjel érkeztem ide. Mivel
+attól tartottam, hogy itt vörösök lehetnek, lopózkodva jöttünk ide
+az állomáshoz és előbb az ablakon pillantottunk be. Láttuk, hogy
+Pouzikoff, Kanine és a rövidhajú leány ruhát és más tárgyakat
+osztogat szét és ezüstdarabokat mér le. Nem értettem meg mindjárt
+ennek a jelentőségét, de éreztem, hogy jó lesz, ha továbbra is
+résen leszünk. Ezért az egyik katonámnak megparancsoltam, hogy
+másszon át a kerítésen és nyissa ki a kaput. Berohantunk az
+udvarba. Az első személy, aki a ház előtt nekünk futott, Kanine
+felesége volt. Kezét tördelte és borzasztó félelemmel kiáltotta:
+«Tudtam, hogy szerencsétlenséget fog hozni!» Azután elájult. A
+férfiak egyike egy mellékajtón egy fafészerhez rohant és ott a
+kerítésen át próbált menekülni. Magam nem vettem észre. De katonáim
+egyike elfogta. Az ajtónál Kanine lépett elénk, aki sápadt volt és
+reszketett. Ekkor már láttam, hogy valami fontos dolognak kellett
+történnie és valamennyiüknek megmondtam, hogy letartóztatom őket. A
+férfiakat megkötöztük és a legszigorúbb őrizet alá helyeztük.
+Kérdéseinkre eleinte nem feleltek, kivéve Kanine feleségét, aki azt
+kiáltozta: «Szánjátok meg a gyermekeket, azok ártatlanok!» Térdre
+hullott és könyörögve tördelte a kezét. A rövidhajú leány ezalatt
+szemtelenül nevetett és teli szájjal arcomba fújta a füstöt.
+Kénytelen voltam megfenyegetni és így szóltam:</p>
+<p>– Tudom, hogy valami bűntettet követtetek el, de még nem
+akarjátok beismerni. Ha nem fogtok vallani, a férfiakat
+agyonlövetem, a nőket pedig Uliasszutaiba vitetem a bírósághoz.</p>
+<p>Határozottan beszéltem, mert nagyon dühös voltam. Elsőnek, nagy
+meglepetésemre, a rövidhajú leány szólalt meg.</p>
+<p>– Mindent elmondok önnek.</p>
+<p>Tentát, tollat, papírost hozattam. Katonáim voltak a
+<span class="pagenum"><a name="Page_120" id=
+"Page_120">-120-</a></span> tanuk. Azután jegyzőkönyvbe foglaltam
+Pouzikoff asszonyának a vallomását. Véres elbeszélése így
+hangzott:</p>
+<p>– Férjem és én bolsevik biztosok vagyunk. Azért küldtek ki
+bennünket, hogy megtudjuk, hány fehér tiszt bújt el
+Mongolországban. De Bobroff, a vén fickó ismert bennünket.
+Tulajdonképpen tovább akartunk utazni, Kanine azonban visszatartott
+bennünket azzal, hogy Bobroff gazdag és ő, Kanine, már régen
+megölését és birtokának kifosztását tervezi. A fiatal Bobroffot
+kártyázásra csábítottuk. Amikor a fiatal Bobroff hazament, az uram
+utána lopódzott és lelőtte. Ezután mindannyian Bobroff házához
+mentünk. Fölmásztam a kerítésre és a kutyáknak megmérgezett húst
+vetettem, úgy hogy pár perc mulva megdöglöttek. Erre mindnyájan
+átmásztunk a kerítésen. Az első személy, aki a házból kilépett,
+Bobroff felesége volt. Pouzikoff, aki elbújt az ajtó mögött,
+fejszével agyonütötte. Az öreg fickót álmában vertük agyon
+fejszével. A kis leány a lármára befutott a szobába. Kanine golyót
+röpített a fejébe. Azután kifosztottuk a házat, fölgyujtottuk és
+ekkor veszni hagytuk a lovakat és a marhákat is. Később minden
+tökéletesen elégett volna úgy, hogy semmi nyom sem maradt volna. De
+ekkor maguk hirtelen megérkeztek és ezek az ostoba fickók mindjárt
+elárultak bennünket.</p>
+<p>– Gazemberség volt, – mondta a hadnagy, amikor visszamentünk az
+állomáshoz. – Égnek állott a hajam, amikor ennek a fiatal
+asszonynak, tulajdonképpen még gyermeknek, nyugodt elbeszélését
+hallottam. Csak ekkor értettem meg, hogy a bolsevizmus a hit,
+istenfélelem és lelkiismeret megsemmisítésével mily mélyre
+taszította le az embereket. Csak ekkor ébredtem annak tudatára,
+hogy az emberiség e legveszedelmesebb ellenségeivel szemben minden
+becsületes embernek kíméletlen harcot kell folytatnia.</p>
+<p>Az állomásra visszamenet az út oldalán fekete foltot vettem
+észre, amely magára vonta figyelmemet. A foltra mutatva
+megkérdeztem, hogy mi az?</p>
+<p>– Ez a gyilkos Pouzikoff, akit agyonlőttem, – felelte a hadnagy.
+– Kaninet és Pouzikoff feleségét is agyonlőttem volna, de sajnáltam
+Kanine feleségét és gyermekeit. Még <span class="pagenum"><a name=
+"Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> nem tanultam meg, hogyan
+kell nőket agyonlőni. Ezeket az embereket most magukkal együtt
+katonáim őrizete alatt Uliasszutaiba fogom küldeni. Így is meg
+fogják találni a halált, mert a mongolok, akiknek bírósága elé
+kerülnek, gyilkosság miatt bizonyosan kivégzik őket.</p>
+<p>Ez történt Tiszingolnál, amelynek partjain lidércek járnak
+hangtalanul a mocsarak fölött.</p>
+<p>Utunk Tiszingolból Uliasszutaig ezeknek a gonosztevőknek a
+kíséretében nagyon kellemetlen volt. Barátom és én teljesen
+elvesztettük szokott lelkierőnket. Kanine állandóan dacos
+gondolatokba mélyedt, a szemtelen nő ellenben nevetett, dohányzott
+és a katonákkal, meg több kísérőnkkel durva tréfát űzött. Végül
+átkeltünk a Jagisztaion és néhány óra mulva megláttuk előbb a
+várat, majd a síkon szétszórt házakat, amelyekről tudtuk, hogy az
+már Uliasszutai.</p>
+<h3><span class="smaller">HUSZONÖTÖDIK FEJEZET.</span><br />
+Nyugtalan napok.</h3>
+<p>Megint az események forgószelébe jutottunk. Azalatt a két hét
+alatt, amíg távol voltunk Uliasszutaitól, sok minden történt.
+Wang-Tszao-tszun mindössze kilenc kísérőt küldött Urgába, de
+egyetlen egy sem tért vissza. A helyzet Mongolországban egyáltalán
+nem volt tisztázva. Az Uliasszutaiban alakult orosz különítmény a
+telepesek megjöttével megerősödött és bár a kínaiak kiterjedt
+kémrendszerükkel tudomást szereztek róla, jogtalanul, de tovább is
+fönnállott. A városban orosz ember és egyáltalán külföldi ember nem
+mert a házából távozni. Fölfegyverkezve mindenki otthon maradt.
+Éjjel minden telepesházban őrök vigyáztak. Ezekre az óvatossági
+intézkedésekre a kínaiak adtak okot. A kínai kereskedők a
+rendelkezésükre álló fegyverkészlettel biztosaik parancsára
+fölfegyverezték alkalmazottaikat és a megmaradt fegyvereket a
+hivatalnokoknak adták át, akik kétszáz kulit szereltek föl velük. A
+kínaiak a mongol arzenált is elfoglalták és az ott talált
+fegyvereket a kínai zöldségtenyésztők közt osztották szét a Nagan
+Huszhunban, a <span class="pagenum"><a name="Page_122" id=
+"Page_122">-122-</a></span> kínai telepesek bekerített
+telepítvényén, ahol a legalsóbb munkásosztályból való kínai nép
+lakott. Kínának e söpredéke most hatalmasnak érezte magát. Ezek a
+fickók most izgatott gyűléseket tartottak és nyilván összeütközésre
+készültek föl. Éjjente a kulik sok patronos ládát vittek a kínai
+boltokból a Nagan Huszhunba. A kínai csőcselék tűrhetetlenül
+arcátlan módon viselkedett. Ezek a kulik szemtelenül megállították
+és kikutatták az utcán a járókelőket. Mindenképpen azon voltak,
+hogy összeütközést idézzenek elő, amely alkalmat adna nekik a
+zsákmányolásra és meggazdagodásra. Bizonyos kínai körökből kapott
+titkos hírek révén megtudtuk, hogy a kínaiak pogromra készülődnek
+az Uliasszutaiban lakó oroszok és mongolok ellen. Tudtuk, hogy csak
+egyetlenegy házat kell meggyujtani a város megfelelő helyén és egy
+lángtenger lesz a faházakból épült egész telep. Az oroszok és a
+mongolok megtették a védelemre szükséges intézkedéseket.
+Megerősítették az őröket, a város kerületei részére vezetőket
+neveztek ki, külön tűzoltóságot szerveztek és hirtelen menekülés
+esetére lovakat, kocsikat és élelmiszert tartottak készen. Még
+rosszabbra fordult a helyzet, amikor Kobdóból az a hír érkezett,
+hogy ott a kínaiak pogromot rendeztek, több lakost megöltek és
+fosztogatás vad orgiája után az egész várost fölgyujtották. Sokan a
+hegyi erdőkben kerestek menedéket, de mert meleg ruhával és
+élelmiszerrel nem voltak kellőképpen ellátva, a Kobdo környékén
+levő hegyek már a legközelebbi napokban a menekültek
+jajveszékelésétől viszhangzottak. A mongol tél szabad ege alatt a
+kemény hideg és az éhség elpusztította a nőket és a gyermekeket. A
+kínaiak Uliasszutaiban csakhamar megtudták mindezeket a híreket.
+Gúnyosan nevettek és Nagan Huszhunban nagy gyűlést szerveztek,
+amelyen arról tanácskoztak, hogy a csőcseléket nekieresztik a
+városnak.</p>
+<p>Ezeket a terveket egy fiatal kínaitól tudtuk meg, aki az egyik
+telepes szakácsának volt a fia. Elhatároztuk, hogy azonnal utána
+járunk a dolognak. Egy orosz tiszt, a barátom és én összeállottunk,
+hogy a fiatal kínai vezetésével a város peremére menjünk. Úgy
+tettünk, mintha csak sétára indulnánk. A város végén azonban
+megállított bennünket egy <span class="pagenum"><a name="Page_123"
+id="Page_123">-123-</a></span> kínai őr, aki szemtelenül
+kijelentette, hogy a várost senkinek sem szabad elhagynia. Mialatt
+a kulival beszéltem, megállapítottam, hogy a város és a Nagan
+Huszhun közt az út egész mentén kínai őrök állottak és hogy ebbe az
+irányba csak úgy özönlött a kínaiak tömege. Beláttuk tehát, hogy
+innen teljességgel lehetetlen a gyűlés helyét elérnünk. Hát más
+utat választottunk.</p>
+<p>Keleti irányban hagytuk el a várost és a kínai kizsákmányolás
+következtében koldussá lett mongolok tábora mentén haladtunk. Úgy
+látszott, hogy a mongol táborban is aggódva várták a
+bekövetkezendőket, mert noha jó későre járt már az idő, senki sem
+feküdt le aludni. Azután a folyó jegén át, kerülő utakon
+lopódzkodtunk a Nagan Huszhunhoz. A városon kívül, födözéket
+keresve ahol csak lehetett, a földön másztunk. Revolverekkel és
+kézigránátokkal voltunk fölfegyverezve. A városban barátaink egy
+kis csapata készenlétben volt, hogy szükség esetén segítségünkre
+jöjjön. Négyünk közül a fiatal kínai mászott elől. Őt, mintha csak
+az árnyéka lett volna, a barátom követte, aki egyre figyelmeztette
+a kínait, hogy megfojtja, mint egy patkányt, ha a legcsekélyebb
+mozdulatot teszi, amely elárulhatna bennünket. Attól tartok, hogy a
+fiatal vezető nem találta nagyon kellemesnek ezt a sétát.</p>
+<p>Végre megláttuk a Nagan Huszhun kerítését. Most már csak nyílt
+terület volt köztünk és az összeesküvők közt úgy, hogy könnyen
+fölfödözhették volna csoportunkat. Elhatároztuk tehát, hogy
+egyenkint mászunk át a szabad téren, de azzal a kivétellel, hogy a
+kínai a barátom társaságában maradt. Szerencsénkre sok megfagyott
+szemétdomb volt a síkon és ezek födözéket adtak nekünk.</p>
+<p>A kerítés árnyékában csúsztunk az udvar felé, ahonnan izgatott
+tömeg hangjai csalogattak bennünket. Mivel a sötétségben jó
+megfigyelő helyet választottunk, közvetetlen szomszédságunkban
+rendkívüli dologról győződhettünk meg.</p>
+<p>Egy másik láthatatlan vendég volt jelen a kínaiak gyülekezetén.
+A földön feküdt fejével egy lyukban, amelyet kutyák ástak ki a
+kerítés alatt. Meg sem moccant és nyilván nem hallotta meg a mi
+odaérkezésünket. A közelben <span class="pagenum"><a name=
+"Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> egy földmélyedésben egy
+fehér ló feküdt, amelynek orrlyuka be volt kötve. Kevéssel odább a
+kerítéshez kötve egy másik fölnyergelt ló állott.</p>
+<p>Az udvaron nagy volt a lárma. Körülbelül kétezer ember kiabált
+ott össze-vissza. Vitatkoztak és vadul hadonásztak a karjaikkal.
+Csaknem mindannyian el voltak látva puskával, revolverrel, karddal
+és baltával. Fiatal legények szaladgáltak a tömegben, akik
+állandóan biztatgatták az embereket, iratokat osztogattak és
+mindenféle nyilatkozatot tettek. Végre egy nagy, szélesvállú kínai
+a kút kávájára állott. Megforgatta fegyverét a feje fölött és
+hangosan, élesen beszélni kezdett.</p>
+<p>– Azt mondja az embereknek, – magyarázta meg a tolmácsunk, –
+hogy azt kell tenniök, amit Kobdóban már megtettek a kínaiak. A
+biztostól határozott igéretet kell szerezniök arra, hogy meg fogja
+parancsolni az őrségnek, ne álljon terveik megvalósításának útjába.
+A biztosnak azonfelül el kell vennie az oroszoktól minden fegyvert.
+Akkor azután megbosszuljuk az oroszokon Blagovescsenszkben
+elkövetett bűntettüket, amellyel 1900-ban háromezer kínait a vízbe
+fojtottak. Ti most itt maradtok, én pedig a biztoshoz megyek, hogy
+beszéljek vele.</p>
+<p>A szónok leugrott a kútról és a város felé szolgáló kapuhoz
+sietett. Ekkor észrevettem, hogy a fejével a kerítés alatt fekvő
+férfi kimászott a lyukából, fölrántotta a fehér lovat a
+mélyedésből, odafutott, ahol a másik ló megkötve állott és ezt a
+lovat a mi oldalunkra vezette, amely a várostól jobbra oldalt
+esett. A második lovat otthagyta, maga pedig elbújt a kerítés
+sarkánál. A kínaiak szónoka kilépett a kapun. Amikor lovát a
+kerítés másik oldalán látta, a hátára vetette fegyverét és odament
+az állathoz. Körülbelül az út felét tette meg, amikor az idegen
+hirtelen elővágtatott a kerítés sarkánál levő búvóhelyéből és ezt
+az embert a földről villámgyorsan fölrántotta a nyergébe, ahol a
+már félig megfojtott kínainak bekötötte a száját. Az idegen azután
+a várostól nyugati irányba száguldott el.</p>
+<p>– Mit gondol, ki volt ez? – kérdeztem a barátomat, aki azonnal
+azt felelte: <span class="pagenum"><a name="Page_125" id=
+"Page_125">-125-</a></span></p>
+<p>– Bizonyára Tushegoun láma.</p>
+<p>Az egész látomány engemet is nagyon emlékeztetett a titokzatos
+bosszuló lámára.</p>
+<p>Késő éjjel megtudtuk, hogy kevéssel a kínaiak szónokának
+eltávozása után, aki a biztos segítségét akarta megszerezni a
+tervezett vállalkozásnak, a várakozó gyűlés kellő közepébe
+hajították be a fejét és hogy hasonló módon nyolc fiatal legény
+tűnt el nyomtalanul a Huszhuntól a városba vivő úton. Ez annyira
+terrorizálta a kínaiakat, hogy fölhevült lelküket hideg zuhany
+érte.</p>
+<p>Másnap váratlan segítséget kaptunk. Urgából egy fiatal mongol
+vágtatott be a városba. Felöltője össze volt tépve, haja teljesen
+összekócolva, övéből revolver nyúlt ki. A piacra robogva, ahol a
+mongolok össze szoktak gyülekezni, a nyeregből ezt kiáltotta:</p>
+<p>– Urgát a mi mongoljaink és Ungern báró dchiang dchün (tábornok
+kínai címe) meghódították! Bogdo Hutuktu ismét a khánunk! Mongolok,
+üssétek agyon a kínaiakat és fosszátok ki boltjaikat! Vége a
+türelmünknek!</p>
+<p>A tömeg nagyon izgatott lett. A lovast körülfogták az emberek,
+akik kérdésekkel ostromolták. A kínaiak által elbocsátott öreg
+mongol kormányzót, Chultun Beylit azonnal értesítették a
+helyzetről. A hírhozót magához rendelte. Miután kikérdezte, a tömeg
+föllázítása miatt elfogatta, de nem akarta őt kiadni a kínai
+hatóságoknak. Amikor ez történt, magam is a kormányzónál voltam és
+tanuja voltam állásfoglalásának. Amikor Wang-Tszao-tszun, a kínai
+biztos azzal fenyegette meg a kormányzót, hogy engedetlenség miatt
+felelősségre vonja, az öreg ember csak az olvasójához nyúlt és így
+szólt:</p>
+<p>– Azt hiszem, hogy ennek a mongolnak minden szava igazat mond és
+attól tartok, hogy mostani viszonyunk hamarosan az ellenkezőjére
+fordul.</p>
+<p>Az volt az érzésem, hogy Wang-Tszao-tszun is belátta a mongol
+jelentésének helyességét, mert nem ragaszkodott a
+követeléséhez.</p>
+<p>E pillanattól kezdve eltűntek a kínaiak Uliasszutai utcáiról.
+Helyüket orosz tisztek őrjáratai és a mi külföldi <span class=
+"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span>
+telepünk emberei foglalták el. A kínaiak körében keletkezett
+pánikot még csak növelte egy levél, amely azt a hírt hozta, hogy a
+mongolok és az altai-tatárok Kaigorodoff tatár tiszt vezetésével
+megkezdték azoknak a kobdói kínaiaknak az üldözését, akik a város
+kifosztásakor szerzett zsákmánnyal szökni iparkodtak, hogy az
+üldözők utólérték és Szinkiang határán megsemmisítették a
+fosztogatókat. A levél szerint továbbá Bakics tábornokot és azt a
+hatezer embert, akit a kínai hatóságok vele együtt az Amyl folyónál
+internáltak, fölfegyverezték és ezek most a Kuldjában internálva
+volt Annenkoff atamánnal fognak egyesülni, hogy azután Ungern
+báróval próbáljanak egyesülni. A levél e második része helytelennek
+bizonyult, mert se Bakics, se Annenkoff nem foglalkozott hasonló
+tervvel. Sőt Annenkoffot a kínaiak mélyen Turkesztán belsejébe
+száműzték. E hírek azonban mindenesetre a legnagyobb megdöbbenést
+okozták a kínaiak közt.</p>
+<p>Éppen ebben az időben a bolsevikok három ügynöke érkezett
+Irkutszkból Bourdokoff orosz bolsevik telepes házába. Szaltikoff,
+Freimann és Novak volt a nevük. A három ügynök mindjárt azon
+kezdett dolgozni, hogy a kínai hatóságokat az orosz tisztek
+lefegyverzésére és a vörösöknek való kiszolgáltatására bírja.
+Rábeszélték az ügynökök a kínai kereskedelmi kamarát, hogy az
+irkutszki szovjettől kérje egy vörös különítménynek Uliasszutaiba
+való küldését, amely megvédje a kínaiakat a fehér különítményekkel
+szemben. Freimann mongol nyelven írt kommunista röpiratokat hozott
+és azonkívül utasítást az Irkutszkba szolgáló távíró vonal
+ujjáépítésére.</p>
+<p>Ennek a kvartettnek a politikája nagy sikerrel járt.
+Wang-Tszao-tszun nemsokára együtt dolgozott az ügynökökkel. Így
+azután hamar visszatértek azok a napok, amikor pogromot várhattunk
+Uliasszutaiban. Az orosz tisztek attól féltek, hogy lefogják őket.
+Az amerikai cégek egyikének képviselője velem a kínai biztoshoz
+ment, hogy tárgyalást kezdjen. Megmagyaráztuk neki, hogy
+cselekedetei törvénytelenek, mert kormánya nem hatalmazta föl, hogy
+összeköttetésbe lépjen a bolsevikokkal és Peking még nem is
+<span class="pagenum"><a name="Page_127" id=
+"Page_127">-127-</a></span> ismerte el a szovjetkormányt.
+Wang-Tszao-tszun és tanácsadója, Fu-Sziang nagy zavarba jöttek,
+amikor ilyen módon megtudták, hogy mi ismertük a bolsevik
+ügynökökkel való titkos összejöveteleiket. A kommiszárius arról
+biztosított bennünket, hogy őrcsapata elég erős a pogrom
+megakadályozására.</p>
+<p>Ez valóban nagyon derék csapat volt, csupa jól begyakorolt és
+fegyelmezett katona, akinek vezetője egy komoly és jól nevelt tiszt
+volt. De mit tehetett nyolcvan katona háromezer kuli, ezer
+fölfegyverzett kereskedő és kétszáz fiatal legény
+csőcselékseregével szemben?</p>
+<p>Nagyon erősen hangoztattuk az aggodalmunkat és rámutatva arra,
+hogy a külföldi és az orosz lakosság el van határozva a végsőkig
+való védekezésre, lelkére beszéltünk a biztosnak, hogy akadályozzon
+meg minden vérontást.</p>
+<p>Wang azonnal elrendelte, hogy erős őrjáratok járják be a várost.
+Ennek nemsokára az a rendkívül különös látvány lett a
+következménye, hogy a város minden részében ugyanegy időben orosz,
+külföldi és kínai őrjáratok vonultak végig. Akkor még nem tudtuk,
+hogy további háromszáz ember állott őrségen, tudniillik Tushegoun
+láma emberei, akik a hegyek közt húzták meg magukat.</p>
+<p>Nemsokára új, alapos és hirtelen fordulat állott be. A mongol
+kormányzó a legközelebbi kolostor lámái révén azt a hírt kapta,
+hogy Kazagrandi ezredes irreguláris kínai bandákkal való ütközet
+után elfoglalta Van Kuret, ott három orosz-mongol lovasdandárt
+alkotott és egyáltalán mozgósította a mongolokat az Élő Buddha, az
+oroszokat pedig Ungern báró parancsára. Néhány óra mulva
+ismeretessé vált, hogy kínai katonák a dzaini nagy kolostorban
+meggyilkolták Barszky orosz kapitányt és hogy ezért Kazagrandi
+csapatainak egy része megtámadta és elkergette az odavaló
+kínaiakat.</p>
+<p>Van Kure bevételekor az oroszok foglyul ejtettek egy koreai
+kommunistát, aki arannyal és propagandairatokkal ellátva,
+Moszkvából úton volt Korea és Amerika megdolgozására. Kazagrandi
+ezredes ezt a koreait aranyával együtt tovább küldte Ungern
+báróhoz. <span class="pagenum"><a name="Page_128" id=
+"Page_128">-128-</a></span></p>
+<p>Miután e hírek Uliasszutaiba érkeztek, városunk orosz
+különítményének vezetője letartóztatott minden bolsevista ügynököt
+és valamennyit, Bobroff gyilkosaival együtt, haditörvényszék elé
+állította. Kaninet, Pouzikoffnét és Freimannt agyonlőtték.
+Szaltikoff és Novak dolgában némi kétség támadt. Szaltikoffnak
+különben is sikerült megszöknie, míg Novakot Michailoff alezredes
+parancsára eltoloncolták nyugat felé.</p>
+<p>Uliasszutai orosz különítményének vezetője az orosz telepeseket
+mozgósította és nyiltan a maga védelmébe vette a várost, amibe a
+mongol hatóságok hallgatólagosan beleegyeztek.</p>
+<p>Chultun Beyli mongol kormányzó a szomszédos mongol fejedelmeket
+tanácskozásra hívta össze, amelynek lelke Hun Jap láma, az ismert
+mongol hazafi lett. A fejedelmek azonnal összeállították a
+kínaiakhoz intézendő követelményeket, amelyek abban csúcsosodtak
+ki, hogy teljesen ki kell üríteniök a Chultun Beyli alá tartozó
+területet. Ebből a követelésből a különféle kínai és mongol elemek
+közt tárgyalások, fenyegetődzések és súrlódások keletkeztek.
+Wang-Tszao-tszun a rendezésre nézve külön tervvel állott elő,
+amelyet néhány mongol fejedelem elfogadott. Jap láma azonban a
+döntő pillanatban a földre dobta a kínai okiratot, kihúzta a kését
+és megesküdött, hogy inkább öngyilkos lesz, semhogy pecsétjét
+ráüsse ilyen áruló megegyezésre. Ennek következtében
+visszautasították a kínai ajánlatokat és az ellenfelek most harcra
+készülődtek. Jasszaktu khán, Szain-Noion khán és Jahantszi láma
+területeiről minden fegyveres mongolt behívtak. A kínai hatóságok
+elhelyezték négy géppuskájukat és a vár védelmére
+fegyverkeztek.</p>
+<p>Úgy a kínaiak, mint a mongolok is állandóan tanácskoztak. Végül
+eljött hozzám, mint közvetetlenül nem érdekelt idegenhez, régi
+barátunk, Tzeren és átadta nekem Wang-Tszao-tszun és Chultun Beyli
+egyidejű kérését, hogy kíséreljem meg, nem lehetne-e a két elem
+közt békét teremteni és illő megegyezést létesíteni. Hasonló
+kérelmet adtak át egy amerikai cég képviselőjének is.</p>
+<p>A döntőbírák és a kínai meg mongol képviselők a következő
+<span class="pagenum"><a name="Page_129" id=
+"Page_129">-129-</a></span> este tartották meg első gyűlésüket. Ez
+annyira szenvedélyes és viharos volt, hogy mi külföldiek kétségbe
+vontuk küldetésünk sikerét. Amikor éjfél felé a szónokok
+kifáradtak, mi két pontra nézve mégis megegyezést tudtunk
+teremteni: a mongolok kijelentették, hogy nem óhajtanak
+háborúskodni és hogy az egész ügyet oly módon akarják szabályozni,
+amely továbbra is megtartaná számukra a nagy kínai nép barátságát,
+viszont a kínai biztos beismerte, hogy Kína vétett ama szerződések
+ellen, amelyek törvényes módon teljes függetlenséget biztosítottak
+Mongolországnak.</p>
+<p>Ez a két pont volt a legközelebbi gyűlésen a mi munkánk alapja
+és ebből indultunk ki, hogy kibékülésre szorítsuk a feleket. Három
+napig tartott a tanácskozás és végül úgy fejlődött ki, hogy mi
+külföldiek indítványokkal állhattunk elő a szabályozásra nézve.
+Indítványaink főpontjaival oda lyukadtunk ki, hogy a kínaiak
+lemondanak az adminisztrativ hatalomról, visszaadják a mongoloknak
+fegyvereiket, lefegyverzik a kétszáz legényt és elhagyják az
+országot, a mongolok pedig a maguk részéről a kínai biztosnak és
+nyolcvan főnyi fegyveres őrségének az országból való szabad és
+tisztességes távozást biztosítanak. Ezt az uliasszutai kínai-mongol
+szerződést aláírták és megpecsételték Wang-Tszao-tszun és
+Fu-Hsziang kínai biztosok, a két mongol kormányzó, Hun Jap láma és
+más fejedelmek, továbbá az orosz és kínai kereskedelmi kamarák
+elnökei és mi, mint döntőbírák.</p>
+<p>A kínai hivatalnokok és kísérőik mindjárt csomagolni kezdtek és
+az elvonulásra készülődtek. A kínai kereskedők Uliasszutaiban
+maradtak, mert Chultun Beyli kormányzó, aki most teljesen
+hatalmában tartotta a várost, jótállt biztosságukért.</p>
+<p>Megjött Wang-Tszao-tszun expediciója elutazásának napja. A
+megterhelt tevék már ellepték a yamen udvarát és az emberek már
+csak a lovak megérkezését várták a pusztáról. Hirtelen az a hír
+terjedt el, hogy az illető lovakat az éjjel ellopták és déli
+irányban elhajtották. A két katona közül, akit azért küldtek ki,
+hogy kövesse a lovak nyomát, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> csak az egyik jött vissza
+azzal a jelentéssel, hogy a másikat megölték.</p>
+<p>Az egész városban nagy volt a megdöbbenés. A kínaiak közt pánik
+keletkezett, amely még csak növekedett, amikor keletről, egy
+félreeső ourtonról (mongol postaállomás, ahol lócsere van) néhány
+mongol jött és azt jelentette, hogy az Urgába vivő postaút
+különböző helyén tizenkét olyan katona holtteste fekszik, akit
+Wang-Tszao-tszun küldött levéllel Urgába. A titoknak, amely ezeket
+az eseményeket körülvette, nemsokára meglesz a magyarázata.</p>
+<p>Az orosz különítmény parancsnoka levelet kapott Domojiroff V. N.
+kozák ezredestől, aki megparancsolta, hogy azonnal fegyverezze le a
+kínai helyőrséget, fogjon el minden kínai hivatalnokot, küldje őket
+Ungern báróhoz Urgába, Uliasszutait foglalja el, ha kell,
+erőszakkal is és állítsa helyre az összeköttetést az ő
+különítményével. Ugyanebben az időben bevágtatott a városba egy
+hírhordó Narabancsi Hutuktu levelével, amely azt jelentette, hogy
+egy orosz különítmény Hun Boldon és Domojiroff urgai ezredes
+vezetésével néhány kínai üzletházat kifosztott és a kereskedőket
+megölte, hogy ugyanez a különítmény azután a kolostorhoz jött és
+lovakat, élelmiszert és szállást kért. A Hutuktu segítséget kért,
+mert az a veszedelem fenyegeti, hogy Hun Boldon, Kobdo vad
+meghódítója, kifosztja a félreeső, védetlen kolostort.</p>
+<p>Nyomatékosan arra unszoltuk Michailoff alezredest, hogy a
+megpecsételt szerződést ne sértse meg, mert ezzel meghazudtolná
+mindazokat a külföldieket és oroszokat, akiknek részük volt a
+szerződés megkötésében. Ez pedig csak utánzása lenne annak a
+bolsevik módszernek, amely szerint állami ügyekben mindenkit meg
+kell téveszteni.</p>
+<p>Komoly figyelmeztetésünk megtette a hatását Michailoffra, mert
+Domojiroffnak azt felelte, hogy Uliasszutai harc nélkül már az ő
+kezében van, a volt orosz konzulátus épületén az orosz birodalom
+lobogója leng, a kínai legényeket lefegyverezték, a többi parancsot
+azonban nem teljesítheti, mert megsértené az éppen Uliasszutaiban
+aláírt kínai-mongol szerződést. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_131" id="Page_131">-131-</a></span></p>
+<p>Narabancsi Hutuktutól naponta több hírvivő ment Uliasszutaiba. A
+hírek egyre nyugtalanítóbbak lettek. A Hutuktu jelentette, hogy Hun
+Boldon mozgósítja, fölfegyverzi és katonailag kiképezi a mongol
+koldusokat és lótolvajokat, hogy a katonák elveszik a kolostor
+juhait, hogy Domojiroff «noyon» állandóan részeg és hogy a Hutuktu
+minden tiltakozására csak kigúnyolás és szidalom a felelet.</p>
+<p>A hírhozók nem tudtak pontos adatokkal szolgálni annak a
+különítménynek a nagyságáról. Néhányan azt mondták, hogy körülbelül
+harminc ember, mások ismét azt állították, hogy Domojiroff
+parancsnoksága alatt nyolcszáz főnyi csapat van. Sehogysem értettük
+a helyzetet és pedig annál kevésbbé, mert nemsokára egyáltalán nem
+jött hírhordó. A kormányzó valamennyi levele válasz nélkül maradt
+és az általa kiküldött hírvivők nem jöttek vissza. Kétségtelennek
+látszott, hogy ezeket az embereket vagy megölték, vagy pedig
+fogságba jutottak.</p>
+<p>Chultun Beyli herceg elhatározta, hogy maga megy el oda. Magával
+vitte az orosz és kínai kamarák elnökeit, valamint két mongol
+tisztet. Múltak a napok, anélkül, hogy bármit is hallottunk volna
+róla. A mongolok nyugtalankodni kezdtek.</p>
+<p>A kínai biztos és Hun Jap láma külföldi csoportunkat arra kérte,
+küldjünk valakit Narabancsiba, hogy megszüntesse az ott kitört
+viszályt és vegye rá Domojiroffot a szerződés elismerésére.
+Csoportunk engem kért meg, hogy a közjó érdekében vállaljam ezt a
+küldetést. Tolmácsul egy nagyon derék orosz telepest adtak mellém,
+a megölt Bobroff unokaöccsét, aki kitűnő lovas és hidegvérű, bátor
+ember volt. Michailoff alezredes azonfölül még egyik tisztjét is
+kísérőmül adta.</p>
+<p>Expressz-tzarával a póstalovak számára és egy vezetővel ellátva
+öreg barátomhoz, Jelib Djamszraphoz Narabancsi Hutuktujához nagy
+gyorsasággal tettük meg az általam jól ismert utat. Bár némely
+helyen nagy volt a hó, naponta száz-százötven mérföldet tettünk
+meg. <span class="pagenum"><a name="Page_132" id=
+"Page_132">-132-</a></span></p>
+<h3><span class="smaller">HUSZONHATODIK FEJEZET.</span><br />
+Fehér hunghucok bandája.</h3>
+<p>Utazásunk harmadik napján késő este érkeztünk meg Narabancsiba.
+A kolostorhoz közeledve, több lovast vettünk észre, akik mihelyt
+megláttak bennünket, visszavágtattak a kolostorhoz. Sokáig
+nézdegéltünk az orosz különítmény tábora után, de nem találtuk meg.
+Mongolok a kolostorba kísértek bennünket, ahol a Hutuktu azonnal
+fogadott. Chultun Beyli a jurtájában ült. Hatykokat ajándékozott
+nekem és ezt mondta:</p>
+<p>– A jó Isten küldte ide éppen ezekben a súlyos
+pillanatokban.</p>
+<p>Kiderült, hogy Domojiroff mindkét kereskedelmi kamarai elnököt
+letartóztatta és Chultun herceget agyonlövéssel fenyegette meg.
+Mivel sem Domojiroff, sem Hun Boldon nem rendelkezett olyan
+okirattal, amely cselekedeteikre fölhatalmazta volna őket, ezért
+Chultun Beyli elhatározta, hogy harcba száll velük.</p>
+<p>Kértem, hogy vezessenek Domojiroffhoz. A sötétben négy nagy
+jurtát láttam és két mongol őrt, orosz fegyverrel. Beléptünk az
+orosz «noyon» sátrába. Itt egészen különös látvány tárult a szemünk
+elé. A jurta közepén a serpenyőben tűz égett. Azon a helyen, ahol
+máskor az oltár áll, most trónus volt és ezen ült a magas, vékony,
+őszhajú Domojiroff ezredes. Csak alsóruha és harisnya volt rajta,
+kissé be volt csípve és úgy látszott, hogy történeteket beszélt el.
+A tűzserpenyő körül különböző festői helyzetben tizenkét fiatal
+ember hevert.</p>
+<p>Az engemet kísérő tiszt Domojiroffnak jelentést tett az
+Uliasszutaiban történtekről. Az ezt követő beszélgetés folyamán
+megkérdeztem Domojiroffot, hol van különítményének a tábora.
+Nevetett, amikor egy kézmozdulattal ezt felelte:</p>
+<p>– Ez itt a különítményem.</p>
+<p>Rámutattam arra, hogy Uliasszutaiba küldött parancsainak
+formájából következtetve azt hittük, hogy nagy <span class=
+"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> csapat
+áll a parancsnoksága alatt. Azután elmondtam neki, hogy Michailoff
+alezredes összeütközésre készülődik egy Uliasszutai ellen vonuló
+vörös sereggel.</p>
+<p>– Micsoda? – kérdezte félénken és zavartan. – Jönnek a
+vörösök?</p>
+<p>Az éjjelt a jurtájában töltöttük. Amikor lefeküdni készültem, a
+tisztem a fülembe súgta:</p>
+<p>– Vigyázzon, tartsa készen a revolverét.</p>
+<p>Nevetve feleltem:</p>
+<p>– De hiszen fehér különítmény közepette vagyunk és ezért teljes
+a biztonságunk.</p>
+<p>– Huhu, – válaszolta a tisztem és a félszemével
+hunyorgatott.</p>
+<p>Másnap fölszólítottam Domojiroffot, hogy jöjjön velem sétálni a
+pusztaságba. Ezt az alkalmat fölhasználtam, hogy teljesen nyiltan
+beszéljek vele az eseményekről. Neki és Hun Boldonnak csak azt
+parancsolta meg Ungern báró, hogy lépjenek összeköttetésbe Bakics
+tábornokkal. De ehelyett kifosztották az útjukba eső kínai
+üzletházakat és ő maga elhatározta, hogy nagy hódító lesz. Útközben
+több tiszttel találkozott, aki megszökött Kazagrandi csapatától és
+most ezek voltak az ő külön bandája. Rábeszéltem Domojiroffot, hogy
+rendezze el békésen a Chultun Beylivel való viszályt és ne vétsen a
+szerződés ellen.</p>
+<p>Domojiroff erre még előttem rögtön a kolostorba sietett.
+Visszamenet egy vad arcú nagy mongollal találkoztam, akin kék
+selyemruha volt – Hun Boldon. Bemutatkozott és oroszul beszélt.</p>
+<p>Amikor a mongol rablóvezérrel való e rövid találkozás után
+Domojiroff sátrába érkeztem és csak éppen hogy a köpenyemet
+letettem, berohant egy mongol és fölszólított, hogy menjek Hun
+Boldon jurtájába. A rablóvezér pompás kék jurtában éppen mellettünk
+lakott. Ismervén a mongol szokást, nyeregbe pattantam és lóháton
+tettem meg sátráig a tíz lépésnyi utat.</p>
+<p>Hun Boldon hidegen és büszkén fogadott. Ujjával rám mutatva ezt
+kérdezte a tolmácstól:</p>
+<p>– Ki ez? <span class="pagenum"><a name="Page_134" id=
+"Page_134">-134-</a></span></p>
+<p>Láttam, hogy meg akar sérteni. Én is így válaszoltam. Rámutattam
+az ujjammal és még barátságtalanabb hangon ugyanazt a kérdést
+intéztem a tolmácshoz:</p>
+<p>– Ki ez? Előkelő fejedelem, harcos, pásztor vagy faragatlan
+ember?</p>
+<p>Boldon megzavarodott. Reszkető hanggal és idegesen rámtámadt,
+hogy nem engedi meg az ő ügyeibe való beavatkozásomat és mindenkit
+agyon fog lőni, aki parancsaival ellenkezni merészkedik. Öklével az
+asztalra csapott. Azután fölkelt és elővette revolverét. De én, aki
+már sokat utaztam a nomádok közt, mindannyiukat – a fejedelmeket,
+lámákat, pásztorokat és rablókat – alaposan tanulmányoztam.
+Megfogtam korbácsomat, minden erőmmel az asztalra ütöttem vele és
+így szóltam a tolmácshoz:</p>
+<p>– Mondjad meg neki, hogy se mongollal, se orosszal nem beszélt,
+hanem az a megtiszteltetés érte, hogy egy külföldi emberrel, egy
+nagy és szabad állam polgárával beszélhetett. Mondjad meg, hogy
+előbb tanuljon meg férfinak lenni. Majd csak azután látogathat meg
+és majd csak azután beszélhetünk egymással.</p>
+<p>Megfordultam és kimentem. Tíz perc mulva belépett a jurtámba Hun
+Boldon és bocsánatot kért. Rábeszéltem, hogy tárgyaljon Chultun
+Beylivel és ne sértse meg magatartásával a szabad mongol népet. Még
+az éjjel minden rendbe jött. Hun Boldon elbocsátotta mongoljait és
+elutazott Kobdóba, míg Domojiroff a bandájával elindult Jasszaktu
+khán országába, hogy ott a mongolokat mozgósítsa. Chultun Beyli
+beleegyezésével Wang-Tszao-tszunhoz levelet intézett, amelyben a
+kínai őrség lefegyverezését követelte, mert Urgában is így tettek
+valamennyi kínai csapattal. Ez a levél azonban már csak akkor
+jutott el Uliasszutaiba, amikor Wang, aki az ellopott lovak helyére
+tevéket vásárolt, már úton volt a határ felé. Erre Michailoff
+alezredes ötven embert küldött ki Sztrigine hadnagy vezetésével,
+hogy érje úton Wangot és vegye át őrségének fegyvereit.
+<span class="pagenum"><a name="Page_135" id=
+"Page_135">-135-</a></span></p>
+<h3><span class="smaller">HUSZONHETEDIK FEJEZET.</span><br />
+Misztérium egy kis templomban.</h3>
+<p>Chultun Beyli és én készen voltunk Narabancsi Kure elhagyására.
+Amíg a Hutuktu az áldások templomában istentiszteletet tartott a
+kormányzóért, addig én a különféle lámai fokok, a Gelongok (pap,
+akinek joga van, hogy áldozzon), a Getulok (a láma-szerzetesek
+harmadik foka), a Chaidjek (nagyrangú pap, de nem inkarnált isten)
+és a Rabdjampák házainak falai közt levő szűk utakon vándorolgattam
+és az iskolák közt, ahol a Marambá-nak nevezett tudós
+teológia-doktorok együtt tanítanak az orvos-doktorokkal, vagy Ta
+Lámákkal, a tanulók vagy Bandi-k lakóházai, a raktárhelyiségek, az
+irattári épületek és a könyvtárak közt sétálgattam. Amikor
+visszatértem a Hutuktu jurtájába, ő maga ott volt. Nagy hatykot
+nyujtott át nekem és azt ajánlotta, hogy járjunk egyet a kolostor
+körül. Nagyon elgondolkodónak látszott, miből azt következtettem,
+hogy valamit meg akar nekem magyarázni. Amikor a jurtából
+kiléptünk, hozzánk csatlakozott az orosz kereskedelmi kamara immár
+megszabadult elnöke és egy orosz tiszt. A Hutuktu egy kis épülethez
+vezetett bennünket, amely fénylően sárga kőfal mögött volt.</p>
+<p>– Ebben az épületben lakott egyszer a Dalai Láma és Bogdo khán.
+Azoknak az épületeknek, amelyekben az a szent személyiség
+tartózkodott, mindig sárga színt adunk. Lépjenek be.</p>
+<p>Az épület belseje ragyogó volt. Földszint az étterem, amely
+gazdag faragású, nehéz kínai fenyőfaasztalokkal és porcellánnal,
+meg bronzokkal teli szekrénykékkel volt berendezve. Fölötte két
+szoba volt. Az egyik nehéz, sárga selyemfüggönyökkel eltakart
+hálószoba, amelynek faragott mennyezetéről bronzláncon értékes
+színes kövekkel ékesített nagy kínai lámpa lógott le. Ebben a
+helyiségben nagy négyszögletes ágy volt, selyem vánkosokkal,
+derékaljakkal és kendőkkel. Az ágy állványa szintén kínai
+fenyőfából készült és különösen a lábai, amelyeken tetőszerű
+fölépítmény nyugodott, gazdag faragásokban mutatták a napot
+<span class="pagenum"><a name="Page_136" id=
+"Page_136">-136-</a></span> elnyelő sárkány ismert mintáját. Az ágy
+mellett szekrény állott, amelyet teljesen befödött a vallásos
+képeket ábrázoló faragás. Négy kényelmes karosszék és a háttérben
+alacsony keleti trónus egészítette ki a szoba bútorzatát.</p>
+<p>– Látja ezt a trónust? – kérdezte a Hutuktu. – Egy téli estén
+több lovas érkezett a kolostorba. Azt kívánták, hogy a Gelongok és
+Getulok a Hutuktuval és a Kantóval (a kolostor apátja) együtt
+gyülekezzenek össze ebben a szobában. Azután az idegenek egyike
+elfoglalta a trónust és levette a baslykját, a sapkaszerű fövegét.
+A lámák mindannyian térdrehullottak, mert fölismerték a Tashi Lámát
+és Bogdo khánt, azt az embert, akit régen leírtak a Dalai Láma
+szent bullái. Az az ember volt ez, akié az egész világ és aki
+behatolt a természet minden misztériumába. A Tashi Láma rövid
+tibeti imádságot mondott, megáldotta a jelenlevőket, aztán a
+legközelebbi fél évszázadra jósolgatott. Ez harminc évvel ezelőtt
+történt. És időközben minden, amit megjósolt, beteljesedett.
+Mialatt a következő szobában levő kis imaszekrény előtt imádkozott,
+az ajtó magától kinyílt, az oltár előtt maguktól kigyulladtak a
+gyertyák és a szent tűzserpenyőkből, bár nem volt bennük szén,
+tömjéngőz áramlott ki, amely betöltötte az egész helyiséget. Akkor
+azután a Világ Királya a társaival együtt eltűnt körünkből. Semmi
+nyoma sem maradt, kivéve a selyem tróntakaró ráncait, amelyek
+azonban lassanként ismét kisimultak és a trónus csakhamar ismét
+olyan volt, mintha egyáltalán senki sem ült volna rajta.</p>
+<p>A Hutuktu odament az imaszekrényhez, letérdelt, szemét elfödte
+és imádkozni kezdett. Az arany Buddha nyugodt, közömbös arcára
+tekintettem, amelyre ide-oda imbolygó árnyat vetettek a lobogó
+lámpák, majd a trónus mellett levő helyre néztem. Csodálatos és
+alig hihető, de igazán egy komoly, kifejezésteljes arcú, erős,
+izmos férfit láttam ott, akinek nagy reliefet adott szemének fénye.
+Fehér ruhába öltözött, átlátszó testén keresztül megláttam a trónus
+székhátán levő tibeti fölírásokat. Lecsuktam szememet, majd ismét
+kinyitottam. Nem volt ott senki; de a selyem tróntakaró mozogni
+látszott.</p>
+<p>Idegesség, – gondoltam, – a szokatlan környezet és <span class=
+"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> a nagy
+erőfeszítés következtében beállott rendellenes, túlzott
+érzékenység.</p>
+<p>A Hutuktu hozzám fordult és ezt mondta:</p>
+<p>– Adja ide a hatykját. Az az érzésem, hogy ön aggódik azoknak az
+embereknek a sorsán, akiket szeret. Imádkozni akarok értük. És
+önnek is imádkoznia kell. Fohászkodjék az Istenhez és lelki szemét
+függessze a Világ Királyára, aki itt volt és megszentelte ezt a
+helyet.</p>
+<p>A Hutuktu a hatykot Buddha vállára tette és leborulva az oltár
+előtt levő szőnyegre, imát suttogott. Majd fölemelte a kezét és
+csöndes mozdulattal intett nekem.</p>
+<p>– Tekintsen a Buddha szobra mögött levő sötét térbe. Ott meg
+fogom mutatni szeretteit.</p>
+<p>Engedelmeskedtem a mély hangon adott parancsnak és a Buddha
+szobra mögött levő sötét fülkébe néztem. A sötétségből nemsokára
+füst és átlátszó fonalak áramlottak ki. A levegőben lebegtek, egyre
+sűrűsödtek és szaporodtak, míg végül több személynek a testét és
+különböző tárgyak körvonalait mutatták. Egy előttem ismeretlen
+szobát láttam, amelyben a családom ült. Nehány ember volt velük,
+akiket ismertem és mások, akiket nem ismertem. Ráismertem még a
+ruhára is, amely a feleségemen volt. Kedves arcának minden vonása
+felismerhető volt. A látomás fokonkint elhomályosult. Füstté és
+átlátszó fonalakká bomlott szét és eltűnt. Az arany Buddha mögött
+nem volt más mint a sötétség.</p>
+<p>A Hutuktu fölemelkedett, hatykomat levette Buddha válláról és e
+szavakkal adta vissza:</p>
+<p>– A szerencse mindig önnel és családjával lesz. Isten jósága nem
+fogja elhagyni.</p>
+<p>Kiléptünk az ismeretlen Világ Királya épületéből, amelyben ez az
+egész emberiségért imádkozott és megjósolta a népek és államok
+sorsát. Nagyon meglepett, hogy kísérőim szintén látták a víziómat.
+A legaprólékosabban leírták azoknak a személyeknek az alakját és
+ruháját, akiket Buddha feje mögött a sötét fülkében láttam.<a name=
+"FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class=
+"fnanchor">1)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_138" id=
+"Page_138">-138-</a></span></p>
+<p>A mongol tiszt elbeszélte, hogy Chultun Beyli előző napon arra
+kérte a Hutuktut, mondja meg életének e fontos fordulatában és
+hazájának e válságában a sorsát. De a Hutuktu a félelem
+kifejezésével csak a kezével intett és nem akart beszélni. Amikor
+én vonakodásának oka után kérdezősködtem és azt mondtam, hogy a
+kérés teljesítése megnyugtathatná Chultun Beylit, mint ahogy
+engemet megerősített szeretteim látása, a Hutuktu ráncba szedte
+homlokát és így felelt:</p>
+<p>– Nem! A látomás nem tetszenék neki. Fekete a sorsa. Tegnap
+háromszor kutattam a sorsát elégett lapockacsontokon és juhok
+beleiben, de mindannyiszor ugyanaz az ijesztő eredmény
+mutatkozott…</p>
+<p>Nem fejezte be beszédét, hanem arcát teli félelemmel elfödte a
+kezével. Úgy látszott, meg volt győződve arról, hogy Chultun Beyli
+sorsa fekete, mint az éjszaka.</p>
+<p>Chultun Beyli és én útra keltünk. Egy óra mulva az alacsony
+dombok mögött voltunk, amelyek Narabancsi Kuret elfödték
+előttünk.</p>
+<h3><span class="smaller">HUSZONNYOLCADIK FEJEZET.</span><br />
+Közel a halálhoz.</h3>
+<p>Azon a napon érkeztünk vissza Uliasszutaiba, amikor visszatért a
+Wang-Tszao-tszun őrségének lefegyverzésére kiküldött különítmény.
+Ez a különítmény összetalálkozott Domojiroff ezredessel, aki
+megparancsolta, hogy ne érjék be a kíséret lefegyverzésével, hanem
+fosszák is ki. Sajnos, a különítmény vezetője, Sztrigine hadnagy
+teljesítette ezt a jogtalan parancsot. Szégyen volt látni az orosz
+katonákat és tiszteket, a kínai ruhákkal, cipőkkel és
+karkötőórákkal, amit a kínai hivatalnokoktól és a födözettől vettek
+el. A zsákmányból valamennyinek jutott ezüst és arany.
+Wang-Tszao-tszun mongol felesége és a fivére a különítménnyel
+együtt visszajött és panaszt tett, hogy az oroszok kirabolták őket.
+A kínai hivatalnokok és kíséretük éhségnek és hidegségnek kitéve,
+csak a legnagyobb fáradsággal érték el a kínai határt, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> mert
+kirablásuk után minden készlet nélkül kellett tovább menniök.</p>
+<p>Mi idegenek elálmélkodva láttuk, hogy Michailoff alezredes
+katonai tisztelettel fogadta Sztrigine hadnagyot. De hamar
+megértettük, amikor megtudtuk, hogy a kínai ezüst egy részét
+Michailoff, Fu-Sziang szépen díszített nyergét pedig a felesége
+kapta meg. Chultun Beyli követelte, hogy a kínaiaktól elvett minden
+fegyvert és minden tőlük ellopott jószágot neki szolgáltassanak ki,
+mert később majd vissza kell mindent adnia a kínai hatóságoknak. De
+Michailoff visszautasította ezt a kívánságot. Ezért mi idegenek az
+orosz különítménnyel megszakítottunk minden érintkezést. Az oroszok
+és a mongolok közt is nagyon feszült lett a viszony. Több orosz
+tiszt tiltakozott Michailoff és Sztrigine cselekedetei ellen. Így
+azután mindig gyakoribb és komolyabb lett a viszálykodás.</p>
+<p>Ebben az időben egy reggelen fegyveres lovasok különös csapata
+érkezett Uliasszutaiba. A bolsevista Bourdukoff házában szálltak
+meg, aki mint hallottuk, nagy tömegű ezüstöt adott át nekik. Ezek
+az emberek, akik azt mondták, hogy ők a császári gárda volt
+tisztjei, a következők voltak: Poletika, Philipoff N. N. ezredesek
+és az utóbbinak három testvére. Kijelentették, hogy össze akarják
+vonni a Mongolországban és Kínában levő fehér tiszteket és
+katonákat, akikkel Urianhaiba mennek, hogy szembe szálljanak a
+bolsevikokkal. Szükséges azonban, hogy előbb megsemmisítsék Ungernt
+és Mongolországot visszaadják Kínának. Az oroszországi Fehérek
+Központi Szervezete képviselőinek mondták magukat.</p>
+<p>Az Uliasszutaiban levő orosz tisztek egyesülése az újonnan
+érkezetteket gyűlésre hívta meg, megvizsgálta irataikat és
+kihallgatta őket. Kiderült, hogy ezeknek a tiszteknek régebbi
+összeköttetéseikre vonatkozó állításai teljesen hamisak, hogy
+Poletika a bolsevikok hadügyi biztosságában foglalt el fontos
+állást, hogy az egyik Philipoff segédje volt Kameneffnek, amikor ez
+először kísérelte meg, hogy Angolországba jusson, hogy
+Oroszországban egyáltalán nem létezett Fehérek Központi Szervezete,
+hogy az Urianhaiban <span class="pagenum"><a name="Page_140" id=
+"Page_140">-140-</a></span> megindítandó harc indítványozása csak
+csapda volt a fehér tiszteknek és hogy az újonnan érkezettek szoros
+politikai összeköttetésben voltak a bolsevik Bourdukoffal.</p>
+<p>E világos bizonyítékok ellenére is éles vita támadt a tisztek
+közt, hogy mit csináljanak ezekkel az emberekkel. Ez a vita két
+pártra szakította a különítményt. Michailoff alezredes több
+tiszttel belépett Poletika csoportjába. Éppen ebben az időben
+érkezett különítményével Uliasszutaiba Domojiroff ezredes, aki
+mindkét párttal azonnal érintkezésbe lépett, tájékozódott a
+politikai helyzet iránt, aztán Poletikát Uliasszutai parancsnokává
+nevezte ki és ezzel egyidőben az uliasszutai eseményekről részletes
+jelentést küldött Ungern bárónak. Ez a jelentés nagyon sokat
+foglalkozott velem. Azzal vádolt meg, hogy akadályozom Domojiroff
+parancsainak teljesítését.</p>
+<p>Ettől kezdve állandóan szemmel tartottak az irántam ellenséges
+indulatú ezredes tisztjei. Több oldalról figyelmeztettek, hogy
+legyek résen. Ez a banda és vezérük nyiltan fölvetette azt a
+kérdést, mi joga van tulajdonképpen ennek az idegennek a
+Mongolország ügyeibe való beavatkozásra. Sőt Domojiroff egyik
+tisztje az egyik gyűlésen egyenesen felelősségre vont. Nagyon
+nyugodt hangon ezt feleltem:</p>
+<p>– És milyen jogon avatkoznak a mongol ügyekbe orosz menekültek,
+akik sem hazájukban, sem külföldön semmiféle jogot nem
+élveznek?</p>
+<p>A tiszt nem felelt, de szeméből kiolvashattam a válaszát. Óriási
+alakú barátom, aki mellettem ült, szintén észrevette ezt, odament
+hozzája, föléje hajolva kinyújtotta kezét és karját, mintha éppen
+álomból ébredt volna föl és ezt mondta:</p>
+<p>– Szeretnék már egy kicsit boxolni.</p>
+<p>Egy alkalommal hajszálon mult, hogy Domojiroff embereinek kezébe
+nem kerültem. Külföldi csoportunk ébersége mentett meg. A várba
+mentem, hogy a külföldiek elutazása dolgában a mongol kormányzóval
+tárgyaljak. Chultun Beyli jó ideig ott tartott, úgy, hogy csak este
+kilenc órakor tudtam ismét visszatérni. Lovam lépést ment. Fél
+mérfölddel a város előtt egy gödörből három férfi ugrott
+<span class="pagenum"><a name="Page_141" id=
+"Page_141">-141-</a></span> ki és felém futott. Korbácsommal
+nekiszalajtottam a lovamat, de ebben a pillanatban észrevettem,
+hogy egy másik gödörből még több ember ugrott elő és ezek látszólag
+el akarták vágni az utamat. De csalódtam, mert ez a második csoport
+megrohanta és elfogta az előbbi három embert. Egyik külföldi ember
+hangját hallottam, aki oda szólított.</p>
+<p>Az illető helyen lengyel katonák és más külföldiek kezében
+Domojiroff három tisztjét találtam. Derék barátom volt a vezetőjük,
+aki éppen a tisztek kezét kötözgette össze úgy, hogy a csontjuk
+ropogott. E munkáját bevégezvén, komoly arccal, örök pipájával a
+szájában ezt mondta a barátom:</p>
+<p>– Azt hiszem, a legjobb lesz, ha a folyóba dobjuk őket.</p>
+<p>Az ő komolyságán és Domojiroff tisztjeinek félelmén nevetve,
+megkérdeztem a támadókat, miért törtek reám. Lesütötték a szemüket
+és hallgattak. Hallgatásuk hangosan beszélt. Nagyon is jól tudtuk,
+mi volt a szándékuk: revolver volt náluk.</p>
+<p>– Rendben van, – mondtam. – Világos minden, mint a nap. Szabadon
+bocsátom magukat. De jelentsék annak az embernek, aki magukat
+kiküldte, hogy a legközelebbi alkalommal nem fog örülni a maguk
+visszatérésének. Fegyvereiket Uliasszutai parancsnokának fogom
+átadni.</p>
+<p>Barátom föloldotta kötelékeiket. Ekkor is ugyanazzal a
+félelmetes gondossággal járt el és egyre ismételte:</p>
+<p>– Én bizony a folyóban a halakat tápláltam volna veletek!</p>
+<p>Azután visszatértünk a városba és magukra hagytuk a
+gonosztevőket.</p>
+<p>Domojiroff továbbra is hírvivőket küldött Ungern báróhoz.
+Egyszer arra kérte, hogy adjon neki teljhatalmat és jelentést tett
+Michailoffról, Chultun Beyliről, Poletikáról, Philipoffról és
+rólam. De ázsiai ravaszsággal jó viszonyt tartott fönn ugyanakkor
+mindazokkal, akiknek halált szánt a szigorú harcos, Ungern báró
+kezéből, aki ilyenformán mindarról, ami Uliasszutaiban történt,
+teljesen egyoldalú jelentéseket kapott. Egész telepünk nagyon
+izgatott volt. <span class="pagenum"><a name="Page_142" id=
+"Page_142">-142-</a></span> Nemcsak a tisztek oszlottak szét
+különböző pártokra, hanem a katonák is csoportokba álltak és
+vezetőiket bírálgatva, meghányták-vetették a napi eseményeket.
+Domojiroff néhány emberének a befolyása alatt fegyelemellenes
+megjegyzések jártak szájról-szájra. Így például a következő
+rosszindulatú tréfát adták tovább egymásnak a közönséges
+katonák:</p>
+<p>– Most hét ezredesünk van, aki mind magának követeli a
+főparancsnokságot és civakodik egymással. Valamennyit jól el
+kellene verni és aki közülök a legtöbb verést bírja ki, azt
+válasszuk meg vezérünknek.</p>
+<p>Ez a rossz vicc mutatta, hogy milyen állapotban volt az orosz
+különítmény.</p>
+<p>– Úgy látszik, – mondta egyszer a barátom, – nemsokára abban a
+kellemetességben részesülünk, hogy itt Uliasszutaiban is
+katonatanácsokat láthatunk. Vigye el az ördög! Egy dolog nagyon
+kellemetlen itt: nincsenek mély erdők, amelyekben jó keresztények
+elbujhatnak, hogy megszabaduljanak mindezektől az átkozott
+szovjetektől. Ez a nyomorult Mongolország csupasz, rettenetesen
+csupasz és nem ad nekünk rejtekhelyet.</p>
+<p>Katonaszovjet fölállításának veszedelme valóban nagyon közel
+volt. A katonák egy alkalommal hatalmukba kerítették az arzenál
+fegyvereit, amelyeket a kínaiak adtak át és elhurcolták a
+táborukba. Terjedt az iszákosság, a játék és a viszálykodás. Mi
+külföldiek nagy figyelemmel kísértük az eseményeket és végre, mivel
+katasztrófa kitörésétől kellett tartanunk, elhatároztuk, hogy
+Uliasszutait, a civakodás és denunciálás e fészkét elhagyjuk.
+Hallottuk, hogy Poletika csoportja is készülődik, hogy nehány nap
+mulva útnak induljon.</p>
+<p>Mi külföldiek két csoportra oszoltunk. Az egyik a régi
+karavánutat választotta, amely a Gobin visz keresztül, messzire
+délre Urgától Kuku-Hortóba vagy Kveihuacsengbe és Kalganba. A
+második csoport, én, a barátom és két lengyel katona, Urgába
+igyekezett Zain Szabin át, ahol Kazagrandi ezredes, mint nem régen
+megírta, találkozni akart velem. Elhagytuk tehát Uliasszutait, ahol
+annyi izgatottságban volt részünk. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_143" id="Page_143">-143-</a></span></p>
+<p>Az eltávozásunkat követő hatodik napon a burjét Vandaloff és
+Bezrodnoff orosz kapitány parancsnoksága alatt mongol-burjét
+különítmény érkezett Uliasszutaiba. Ezzel a különítménnyel később
+Zain Szabiban találkoztam. Urgából küldte ki Ungern báró, hogy
+rendet teremtsen Uliasszutaiban, azután menjen Kobdóba. Zain
+Szabiból jövet Bezrodnoff találkozott Poletika és Michailoff
+csoportjával. Átkutatta őket és podgyászukban különféle gyanús
+iratokat talált, azonfölül pedig Michailoffnak és feleségének
+podgyászában a kínaiaktól elvett ezüstöt és más jószágot. Ebből a
+tizenhat főnyi csoportból Philipoffot elküldte Ungern báróhoz,
+három embert szabadon bocsátott és a többi tizenkettőt
+agyonlövette. Így ért véget Zain Szabiban az uliasszutaii
+menekültek egyik pártjának élete és Poletika tevékenysége.
+Uliasszutaiba érkezvén Beznodroff, a kínaiakkal kötött szerződés
+megsértése miatt agyonlövette Chultun Beylit és ugyanezt a sorsot
+juttatta még nehány bolsevista orosz telepesnek. Domojiroffot
+elfogta és Urgába szállíttatta. Így csinált rendet. A Chultun
+Beyliről szóló jóslat beteljesedett!</p>
+<p>Tudtam, mit jelentett rólam Domojiroff. Mégis elhatároztam, hogy
+nem kerülöm el Urgát, mint ahogyan Poletika akarta tenni, amikor
+Bezrodnoff elfogta. Hozzászoktam ahhoz, hogy szemébe nézzek a
+veszedelemnek és eltökéltem, hogy fölkeresem a rettenetes «véres
+bárót». Senki sem döntheti el a maga sorsát. Tudtam, hogy igazam
+volt és a félelem érzése már régóta idegen nekem. Azt a hírt, hogy
+Zain Szabiban halál érte ismerőseinket, útközben egy mongol
+lovastól kaptuk, aki velem töltötte az éjjelt egy ourton jurtájában
+és jelentéséhez fűzve a következő halotti legendát beszélte el:</p>
+<p>– Régen történt, akkor tudniillik, amikor Kínán a mongolok
+uralkodtak. Uliasszutai fejedelme, Beltisz Van, őrült volt.
+Kénye-kedve szerint mindenkit kivégeztetett és ezért nem merte
+senki Uliasszutait útjába ejteni. Valamennyi többi fejedelem és a
+gazdag mongolok körülzárták a várost, amelyben Beltisz dühöngött,
+az összeköttetést mindenfelé elvágták és senkinek nem engedték meg,
+hogy ki- vagy bemenjen. A városban éhinség keletkezett. Az ökröket,
+<span class="pagenum"><a name="Page_144" id=
+"Page_144">-144-</a></span> juhokat és lovakat már mind
+elfogyasztották. Beltisz Van végre elhatározta, hogy katonáival
+nyugati irányban kirohan, mert el akar jutni törzsei egyikének, az
+oroszoknak földjére. De a harcban embereivel együtt ő is elesett. A
+fejedelmek Buyantu Hutuktu tanácsára az uliasszutai hegyek
+meredekein elásták a halottakat. Vallásos énekek éneklése közben és
+a varázslati szokások követésével ásták el a halottakat, hogy
+megakadályozzák a halált az ország újabb fölkeresésében. A sírokat
+kövekkel födték be és a Hutuktu kinyilatkoztatta, hogy az erőszakos
+halál gonosz démona csak akkor hagyja el ismét a földet, ha emberi
+vér fogja öntözni a sírköveket. Ez a legenda most megvalósult. Az
+oroszok három bolsevikot és a kínaiak két mongolt lőttek agyon a
+sírhelyen. Beltisz Van gonosz szelleme kitört a nehéz sírkő alól és
+most sarlójával levágja a népet. A nemes Chultun Beyli életét
+vesztette, Michailoff orosz noyon elesett és a halál Uliasszutaiból
+el fogja árasztani a mi nagy síkságainkat. Ki lenne képes most még
+föltartóztatni? Kinek lenne elég ereje, hogy most még összekötözze
+vad kezét? Rossz idő jár az istenekre és a jó szellemekre. A gonosz
+démonok hadat üzentek a jó szellemeknek. Mit tehet hát az ember?
+Csak elpusztulhat, csak elpusztulhat…</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_145" id=
+"Page_145">-145-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2><span class="smaller">HARMADIK RÉSZ.</span><br />
+ÁZSIA VONAGLÓ SZÍVE.</h2>
+</div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_146" id=
+"Page_146">-146-</a></span></p>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147"><br />
+-147-</a></span></p>
+<h3><span class="smaller">HUSZONKILENCEDIK FEJEZET.</span><br />
+A nagy hódítók országútján.</h3>
+<p>Dzsingisz khán, a nagy hódító, a szomorú, komoly, szigorú
+Mongolország fia, a régi mongol legenda szerint fölment a
+Karaszu-Togol hegy csúcsára és sasszemével nyugatra és keletre
+tekintett. Nyugaton emberi vérnek egész tengerét látta és fölötte a
+szemhatárt elfödő véres köd lebegett. Ott tehát nem láthatta meg,
+mi a végzete. És mégis azt parancsolták neki az istenek, hogy
+nyugatra menjen és oda vezesse minden harcosát és a mongol
+törzseket. Keleten azonban gazdag városokat, fényes templomokat,
+szerencsés népnek nagy tömegét, kövér földű kerteket és mezőket
+látott, ami igen tetszett a nagy mongolnak. Így szólt fiaihoz:</p>
+<p>– Ott nyugaton tűz, kard, szétromboló és bosszuló sors leszek.
+Keletre pedig mint kegyes, nagy építő fogok jönni, aki boldogságot
+hoz a népnek és az országnak.</p>
+<p>Ezt mondja a legenda. Sok igazságot találtam benne. Dzsingisz
+khán nyugatra irányuló útjának nagy részét bejártam és mindenütt
+sírokkal meg kőemlékekkel láttam megjelölve. Láttam a hős keleti
+útjának egyik részét is, azét az útét, amelyen Kínába ment. Ott
+egészen más kép tárult a szemem elé.</p>
+<p>Amikor társaságunk Uliasszutaiból elindult, az volt az első
+gondunk, hogy kényelmesen utazzunk. Naponta csak harmincöt-ötven
+mérföldet tettünk meg, míg körülbelül hatvan mérföldnyire voltunk
+Zain Szabitól. Itt elváltam a többiektől, hogy elmenjek erre a
+helyre, hiszen Kazagrandi ezredessel akartam ott találkozni. A nap
+éppen fölkelt, amikor egyetlen mongol vezetőm és én nekiindultunk
+az alacsony, erdős hegyhátnak, amelynek tetejéről még egyszer
+láttam kísérőimet lenn a völgyben. Sejtelmem sem volt <span class=
+"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> a sok
+és csaknem végzetes veszedelemről, amelynek ki voltam téve ezen a
+kiránduláson, amely sokkal tovább tartott, mint ahogyan
+számítottam.</p>
+<p>Amikor átmentünk egy homokos partú kis folyón, mongol vezetőm
+elbeszélte, hogyan járnak el a mongolok, ha nyáron a lámák tilalma
+ellenére aranyat akarnak mosni a folyóból. A munka módja nagyon
+kezdetleges, de eredménye mutatja, mennyi arany van itt a homokban.
+Az aranyat mosó mongol hasra fekszik, tollal oldalt söpri a homokot
+és beléfú az így támadt gödröcskébe. Időről-időre megnedvesíti
+egyik újját és ezzel a nedves újjal kis aranyszemet vagy
+göröngyöcskét emel föl, amelyet az álla alatt függő zacskóba ejt.
+Az aranykeresők egy nap alatt ilyen módon egy uncia aranynak
+körülbelül egy ötödét szedik össze.</p>
+<p>Elhatároztam, hogy az egész utat Zain Szabiba egy nap alatt
+teszem meg. Az ourtonokon a lovak befogását és nyergelését,
+amennyire csak lehetett, siettettem. Ez állomások egyikén a
+mongolok vad lovat, nagy erős szürke csődört adtak nekem. Amikor
+nyeregbe akartam szállni és a lábam már a kengyelben volt, a ló
+megrúgta azt a lábamat, amely a tibeti harcban megsebesült.
+Egyszeriben megdagadt és nagyon fájt.</p>
+<p>Napnyugtakor láttam meg Zain Szabi első orosz és kínai házait,
+majd magát a kolostort is. Leszálltunk egy, a hegy lejtőjén
+csörgedező kis folyó völgyébe. E hegy csúcsán a fehér sziklák olyan
+különleges alakúak, hogy egy tibeti imádság szavait mutatják. A
+hegy lábánál lámák temetkező helye volt, azaz csontrakások voltak
+ott és egy kutyafalka. Végre közvetetlenül előttünk volt a
+kolostor, közönséges négyszög, melyet fakerítés vett körül. Közepén
+Mongolország többi templomépületeitől nagyon elütő nagy templom
+állott. Nem kínai, hanem tibeti stílusban épült fehér ház,
+merőleges falakkal, fekete keretű ablakok szabályos soraival és
+fekete cseréppel födött tetővel. Egy másik kisebb épület-négyszög
+valamivel odább, keletre volt. Ezek orosz lakóházak voltak,
+amelyeket a kolostorral – telefon kötött össze.</p>
+<p>– Ez a zaini Élő Isten háza, – mondta a mongol a kisebb
+négyszögre mutatva. – Szereti az orosz szokásokat és életmódot.
+<span class="pagenum"><a name="Page_149" id=
+"Page_149">-149-</a></span></p>
+<p>A kolostor északi részén kúpalakú dombon torony van, amely a
+babiloniai Zikkuratra emlékeztet. Ebben a templomban őrzik a régi
+könyveket és kéziratokat, a régi templomi dísztárgyakat, a vallásos
+szertartásoknál használt tárgyakat és a meghalt Hutuktuk ruháit. E
+múzeum mögött meredek szikla nyúlik a magasba, amelyet nem lehet
+megmászni. A sziklafalba különösebb rend nélkül lámai istenek képei
+vannak bevésve. Mindenik kép vagy félméternyi. A szerzetesek éjjel
+lámpákat szoktak előttük meggyújtani, úgy, hogy messziről láthatók
+az istenek és istennők képei.</p>
+<p>Beléptünk a kereskedelmi telepre. Az utcák elhagyottak. Az
+ablakokon csak nők és gyermekek tekintettek ki. Egy orosz cégnél
+szálltam meg, amelynek fiókjait ismertem az ország más
+részeiben.</p>
+<p>Meglepetésemre, mint ismerőst üdvözöltek Zain Szabiban.
+Narabancsi Hutuktuja ugyanis utasított minden kolostort, hogy
+bárhová jövök, legyenek a segítségemre, mert megmentettem a
+Narabancsi-kolostort és mint világos isteni kinyilatkoztatások
+mutatták, Buddhának az istenek által kedvelt inkarnációja vagyok.
+Az irántam oly kegyes hajlandóságú Hutuktunak körlevele nagy
+hasznomra volt. Sőt még jobban kellene dícsérnem, mert arra volt
+rendelve, hogy megmentse az életemet.</p>
+<p>Az itt élvezett vendégszeretet nagyon jókor jött, mert megsérült
+lábam erősen megdagadt és nagy fájdalmat okozott. Amikor a
+csizmámat lehúztam, láttam, hogy egész lábam egy vér, mert a régi
+seb a lórúgás következtében újra megnyílt. Bekötözték úgy, hogy
+három nap mulva ismét járni tudtam.</p>
+<p>Kazagrandi ezredest már nem találtam Zain Szabiban. Miután itt
+megsemmisítette a kínai irreguláris csapatokat, visszatért Van
+Kureba. A parancsnok, akit hátrahagyott, átadta nekem az ezredes
+levelét, amelyben meghívott, hogy mihelyt kissé kipihentem magamat
+Zainban, látogassam meg. A levélhez mongol okirat volt csatolva,
+amely följogosított, hogy egyik nyájtól a másikig az urgával, amit
+később fogok leírni, lovakat és szekereket szerezzek. Ez a további
+kétszáz mérföldnyi út nagyon kellemetlen föladat volt számomra;
+<span class="pagenum"><a name="Page_150" id=
+"Page_150">-150-</a></span> de Kazagrandinak, akivel eladdig még
+nem találkoztam, alapos okai lehettek, hogy a velem való
+találkozást kívánja.</p>
+<p>A megérkezésemet követő napon déli egy órakor meglátogatott a
+helység «Istene», akinek Gheghen Pandita Hutuktu volt a neve. Egy
+istennek eredetibb és különösebb megjelenését sohasem képzelhettem
+volna el. Kicsiny, sovány, huszonkét éves fiatal ember volt, gyors,
+ideges mozdulatokkal és kifejezésteljes arccal, amely, mint minden
+mongol istené, nagy, megrémült szemet uralt. Kék selyem orosz
+katonakabát volt rajta, sárga vállrojtokkal, amelyek a Pandita
+Hutuktu szent jelét mutatták, kék selyem nadrág és magasszárú
+csizma, a fejét pedig sárga hegyben végződő fehér asztrakán sapka
+födte. Övébe revolver és kard volt dugva. Nem tudtam, hogy mit
+gondoljak erről az álruhába öltözött istenről. Házigazdámtól
+elfogadott egy csésze teát, azután mongollal kevert orosz nyelven
+beszélni kezdett.</p>
+<p>– Nem messze Kuretól van a régi Erdeni Dzu kolostor, amely
+Karakorum, Dzsingisz khán egykori fővárosa romjainak helyén épült.
+Később Kublai khán gyakran odament, hogy az isteneknek áldozzon és
+fáradalmait mint Kína, India, Perzsia, Afganisztán, Mongolország és
+fél Európa császárja kipihenje. Most már csak romok és sírok
+mutatják az egykori «szerencsét hozó napok kertjé»-nek helyét.
+Baroun Kure jámbor szerzetesei a romok alapzatában kéziratokat
+találtak, amelyek sokkal régiebbek, mint maga Erdeni Dzu.
+Meetchik-Atak, az én Marambám (a theologia doktora) ott egy
+okiratot talált, amely megjósolta, hogy Zain Hutuktuja nemsokára
+megkapja a Pandita címet, csak huszonegy éves lesz, Dzsingisz khán
+országainak szívéből fog származni és mellén a Szvasztika
+természetes jelét fogja viselni. Ez a Hutuktu, akit egy nagy háború
+és nagy nyugtalanság napjaiban igen tisztelni fog a nép, megkezdi
+majd a harcot a «Vörös Veszedelem» szolgáival szemben. Le fogja
+őket győzni, rendet fog teremteni a világon, hogy azután ezt a
+szerencsés napot a fehér templomok és a tízezer harang énekének
+városában megünnepelje. Én Pandita Hutuktu vagyok. A jelek és
+szimbólumok rám vallanak. Én fogom megsemmisíteni a bolsevikokat, a
+«Vörös Veszedelem» <span class="pagenum"><a name="Page_151" id=
+"Page_151">-151-</a></span> orosz szolgáit és Moszkvában fogom
+magam dicsőséges és nagy munkám után kipihenni. Ezért megkértem
+Kazagrandi ezredest, vegyen föl engem Ungern báró csapatai közé és
+adjon nekem alkalmat a harcra. A lámák meg akarják akadályozni
+eltávozásomat. De ki itt az isten?</p>
+<p>Erélyesen dobbantott a lábával, míg a lámák és az őt kísérő
+őrség tagjai tiszteletteljesen fejet hajtottak.</p>
+<p>Amikor eltávozott tőlem, egy hatykkal ajándékozott meg.
+Nyeregtáskámban kutatva, egyetlen tárgyat találtam, amely egy
+Hutuktuhoz méltó ajándéknak tetszett nekem, tudniillik egy kis üveg
+osmiridiumot, a platinának e ritka, természetes kísérő elemét.</p>
+<p>– Ez a legszilárdabb és legkeményebb fém, – mondám. – Legyen,
+Hutuktu, az ön dicsőségének és erejének jele!</p>
+<p>A Pandita megköszönte és fölszólított, hogy látogassam meg.</p>
+<p>Miután megsebesülésemet némiképpen kihevertem, európai módon
+fölszerelt házához mentem: villamos világítás, villamos csengő és
+telefon. Bort meg édességet tett elém és két nagyon érdekes
+személyiséggel ismertetett meg. Az egyik egy öreg tibeti orvos
+volt, himlőhellyel mélyen átszántott arccal, erős, vastag orral és
+kancsal szemmel. Különös orvos volt. Az volt a kötelessége, hogy
+Hutuktukat kezeljen és meggyógyítson, ha betegek és hogy…
+megmérgezze őket, ha nagyon függetlenekké vagy különködőkké lettek
+vagy ha politikájuk nem vágott össze az Élő Buddha lámái tanácsának
+avagy a Dalai Lámának kívánságaival. Azóta a Pandita Hutuktu
+valószínűleg már örök békességben nyugszik valamely szent hegy
+csúcsán, ahová bizonyára rendkívüli udvari orvosának gondossága
+küldte. A lámák tanácsa ugyanis nem szívesen látta a Pandita
+Hutuktu harcias hajlandóságát.</p>
+<p>Pandita szerette a bort és a kártyát. Egy napon, amikor oroszok
+társaságában időzött és európai ruha volt rajta, lámák jöttek
+rohanva és jelentették, hogy az istentisztelet már megkezdődött és
+az «Élő Isten»-nek el kell foglalnia helyét a trónuson, hogy
+imádhassák őt. A legcsekélyebb <span class="pagenum"><a name=
+"Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> zavar nélkül az európai
+ruhára és hosszú szürke nadrágjára ráterítette vörös
+hutuktu-köpenyét és a lámák gyaloghintón úgy vitték el
+«Istenüket».</p>
+<p>Az orvosi méregkeverőn kívül még egy tizenhárom éves fiút
+találtam a Hutuktu lakásán, akinek fiatalsága, vörös ruhája és
+kurtára nyírott haja azt gyaníttatta, hogy Bandi vagy pedig a
+Hutuktu lakásán szolgáló tanuló. Kiderült azonban, hogy más állása
+volt. Ez a fiú volt az első Hubilgan, szintén Buddha egyik
+inkarnációja, tapasztalt jós és a Pandita Hutuktu utóda. Állandóan
+részeg volt, szenvedélyes kártyás és szeretett rosz élceket
+faragni, amin a lámák nagyon megütköztek.</p>
+<p>Ugyanaz este megismertem a második Hubilgant, aki meglátogatott.
+Ő volt igazi gondozója Zain Szabinak, amely az Élő Buddhának
+közvetetlenül alárendelt, független terület. Ez a Hubilgan komoly,
+harminckét éves aszkéta férfi volt, aki jó nevelésben részesült és
+nagyon jártas volt a mongol népélet tudományában. Ismerte az orosz
+nyelvet, amelyen sokat olvasott. Különösen érdeklődött más népek
+élete és története iránt. Főként az amerikai nép teremtő zsenijét
+becsülte nagyra. Nekem ezt mondta:</p>
+<p>– Ha Amerikába megy, kérje meg az amerikaiakat, hogy jöjjenek el
+hozzánk és vezessenek ki bennünket a minket körülvevő sötétségből.
+A kínaiak és az oroszok csak pusztulást hoznak közénk. Csak az
+amerikaiak menthetnek meg bennünket.</p>
+<p>Miután a lábam kellőképpen helyreállott, a Hutuktu meghívott,
+utazzam vele Erdeni Dzuba, amire szívesen ráálltam. Az indulás
+reggelén könnyű és kényelmes kocsit hoztak a számomra. Utunk öt
+napig tartott. Fölkerestük Erdeni Dzut, Karakorumot, Hoto-Zaidamot
+és Khara Balgaszunt. Mindezeken a helyeken romjai láthatók
+kolostoroknak és városoknak, amelyeket Dzsingisz khán és utódai,
+Ugadai és Kublai építettek a tizenharmadik században. Most már csak
+falak és tornyok maradványát, nehány nagy sírt és a romok alatt
+könyveket lehetett találni régi legendákkal és történetekkel.</p>
+<p>– Nézze ezeket a sírokat, – mondta a Hutuktu. – <span class=
+"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> Itt
+temették el Uyuk khán fiát. Ezt a fiatal herceget a kínaiak
+megvesztegetéssel rávették arra, hogy ölje meg az apját. De ezt
+megakadályozta saját nővére, aki öreg apjáért, a császárért és
+khánért való aggodalmában őt ölte meg. Ott van Mangu khán szeretett
+feleségének, Tszinillanak a sírja. Elhagyta Kína fővárosát, hogy
+Khara Bolgaszunba menjen, ahol beleszeretett Dameharenbe, a bátor
+juhpásztorba, aki olyan gyorsan tudott lovagolni, hogy utólérte a
+szelet és vad yakokkat meg vad lovakat puszta kézzel fogott el. A
+dühös khán megfojtatta hűtlen feleségét, de később császári
+pompával eltemettette és gyakran jött ide a sírjához, hogy
+megsirassa elvesztett szerelmét.</p>
+<p>Tudni akartam, hogy mi történt Dameharennel. Maga a Hutuktu nem
+tudott fölvilágosítást adni, de öreg szolgája, valóságos irattárosa
+a legendáknak, ezt felelte:</p>
+<p>– Vad csahar-rablók segítségével sokáig Kína ellen harcolt. Azt
+azonban senki sem tudja, hogyan halt meg.</p>
+<p>A szerzetesek a romok helyén meghatározott időben imádkoznak,
+azután szent könyveket és tárgyakat kutatgatnak, amelyek a romok
+alatt vannak elrejtve. Nem régen két kínai fegyvert, két
+aranygyűrűt találtak itt és két tekercs régi kéziratot, amelyek
+bőrzsinórral voltak összekötözve.</p>
+<p>Fölvetettem magamban ezt a kérdést:</p>
+<p>– Miért vonzotta ez a vidék azokat a hatalmas császárokat és
+khánokat, akik a Csöndes-Óceántól az Adriai tengerig uralkodtak? A
+vonzóerőt bizonyára nem ezek a fenyővel és nyárfával borított
+hegyek és völgyek, nem is a messzi homokterületek, a visszahúzódó
+tavak és sziklák adták.</p>
+<p>Azt hiszem mégis, hogy kérdésemre megtaláltam a feleletet. A
+nagy császárok, akik emlékeztek Dzsingisz khán látomására, itt új
+megnyilatkozásokat és jövendöléseket kerestek az ő csodálatos,
+fönséges sorsára vonatkozólag, amelyet egyforma nagy mértékben
+isteni tisztelet, engedelmesség és gyűlölet vett körül. De hol
+érintkezhettek volna az istenekkel, a jó és gonosz szellemekkel, ha
+nem ezen a helyen? Zain területe régi romjaival kiválóan alkalmas
+erre. <span class="pagenum"><a name="Page_154" id=
+"Page_154">-154-</a></span></p>
+<p>– Azt a hegyet csak az az ember tudja megmászni, – magyarázta a
+Pandita, – aki Dzsingisz khán egyenes leszármazottja. A közönséges
+ember feleúton megfullad, ha tovább merészel menni. Mongol vadászok
+nemrégen farkascsordát kergettek ezen a hegyen. De amikor a hegy
+kapaszkodójának ama bizonyos helyére jutottak, mindannyian életüket
+vesztették. Ott a hegy meredekén sasok, nagyszarvú juhok és
+kabarga-antilopok csontjai hevernek, amely állatok könnyűek és
+gyorsak, mint a szél, mégis el kellett pusztulniok. Ott lakozik a
+gonosz démon, akinek birtokában van az emberi sorsok könyve.</p>
+<p>– Ez az a felelet, amelyet keresek, – gondoltam.</p>
+<p>A Kaukázus nyugati részében Szoukhoum Kale és Tuopszei közt egy
+hegyet láttam, amelyen farkasok, sasok és vad kecskék hasonlóképen
+elpusztulnak és amelyen emberek is életüket vesztenék, ha nem
+tennék meg az útnak e részét mindig lóháton. Ott ugyanis széngáz
+áramlik ki a földből úgy, hogy körülbelül fél méternyi magasságig
+ülepszik le ez a mérges gáz. Aki lovon ül, e réteg fölött van és
+ezért nem éri veszedelem. A lovak fejüket mindig magasra vetik és
+félve fújtatnak, míg el nem hagyták a veszedelem zónáját. Itt, e
+hegy csúcsán, ahol a gonosz démon az emberi sorsok könyvében
+lapozgat, ugyanerről a jelenségről van szó. Megértettem azt a
+vallásos félelmet, amelyet ez a hely a mongolokban keltett,
+valamint a vonzóerőt is, amelyet ez a vidék Dzsingisz khán
+nagyranőtt, csaknem gigászi utódaira gyakorolt. Fejük átmagaslott a
+mérges gáz rétegén úgy, hogy föl tudtak jutni e titokzatos és
+félelmetes hegy csúcsára. Ezt a természeti jelenséget geológiai
+alapon is meg lehet magyarázni, mert ez a vidék széntelepeknek déli
+széle, amelyekből gyakran szén- és mocsárgáz áramlik ki.</p>
+<p>A romoktól nem messze Hun Dopcsin Djamtszo országában kis tó
+van, melynek fölülete olykor-olykor vörös lánggal ég és nagy
+rémülettel tölti el a mongolokat, meg a méneseket. Természetes,
+hogy ennek a tónak is gazdag a legendaköre. Itt valamikor meteor
+hullott le és mélyen belefúródott a földbe. Az így keletkezett
+lyukban keletkezett a tó. A mongolok fölfogása szerint földalatti
+barlangok lakói, <span class="pagenum"><a name="Page_155" id=
+"Page_155">-155-</a></span> akik félig emberek, félig démonok, az
+«ég kövét» mély ágyából ki akarják húzni. Ha a követ fölemelték,
+meggyullad a víz, mire a kő minden fáradozás ellenére mindannyiszor
+visszazuhan. Magam nem láttam ezt a tavat, de egy orosz telepes azt
+mondta nekem, hogy talán petróleum van a vízen és vagy a parton
+rakott tábortűztől vagy a nap perzselő sugaraitól meggyullad.</p>
+<p>Mindenesetre nagyon érthető, miért vonzódtak ide a nagy mongol
+hatalmasságok. A legnagyobb hatással Karakorum volt reám, az a
+hely, ahol a kegyetlen és bölcs Dzsingisz khán lakott és szőtte
+gigászi terveit, amelyek az egész Nyugatnak vérrel való
+meghódítását és Keletnek még soha nem látott dicsőséggel való
+megajándékozását célozták. Dzsingisz khán két Karakorumot épített,
+az egyiket itt, Tatsza Gol közelében, a karavánút mellett, a
+másikat Pamírban, ahol gyászoló katonái az emberi hódítók
+legnagyobbját abban a mauzoleumban temették el, amelyet ötszáz
+fogoly épített és munkájuk befejeztével valamennyit föláldozták az
+elhúnyt szellemének.</p>
+<p>A harcias Pandita Hutuktu imádkozott a romoknál, ahol a fél
+világon uralkodó e hatalmasság árnyai járnak-kelnek. Itt imádkozott
+a Hutuktu, akinek lelke kalandosan elképzelt tetteket és Dzsingisz
+khán meg Tamerlan dicsőségét szomjazta.</p>
+<p>Visszatérőben, Zaintól nem messze, meghívott magához egy nagyon
+gazdag mongol, aki fejedelmi személyek fogadására alkalmas, drága
+szőnyegekkel és selyemdrapériákkal díszített jurtákkal
+rendelkezett. A Hutuktu elfogadta a meghívást. A jurtában
+leheveredtünk a puha vánkosokra, mialatt a Hutuktu a mongolt
+megáldotta úgy, hogy szent kezével megérintette a fejét és átvette
+a hatykokat. A házigazda azután egy egész juhot hozatott be,
+amelyet rengeteg nagy edényben megfőztek. A hutuktu levágta a juh
+egyik hátsó lábát és átnyujtotta nekem, míg a másik hátsó lábát
+magának foglalta le. Azután nagy darab húst adott a házigazda
+legkisebb fiának, ami annak volt a jele, hogy a Pandita Hutuktu a
+lakoma megkezdésére szólította föl a jelenvoltakat. A juh egy
+pillanat alatt szétvágva és széttépve a banketten <span class=
+"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span>
+résztvevők kezében volt. Amikor a Hutuktu a juhláb fehér csontját,
+amelyen már egy parányi hús sem volt, odadobta a tűzserpenyő mellé,
+a házigazda letérdelve, egy darab juhbőrt húzott ki a tűzből és
+mindkét kezével szertartásosan fölkínálta a Hutuktunak. A Pandita
+késével lekaparta róla a gyapjút és a hamut, keskeny szalagokra
+vágta szét és mindjárt nekilátott ehhez a valóban nagyon ízletes
+fogáshoz. Az illető bőrdarab annak a bőrnek egy része, amely a
+mellcsont fölött van. Mongolországban tarach vagy «nyil» a neve. Ha
+a juhot lenyúzzák, ezt a kis bőrrészt kivágják, forró szénre
+teszik, ahol lassan megsül. Így elkészítve, a legpompásabb
+ínyesfalat és mindig a legelőkelőbb vendégnek nyujtják át. A szokás
+és hagyomány szerint sohasem szabad szétosztani.</p>
+<p>Evés után azt indítványozta a házigazdánk, hogy menjünk
+vastagszarvúakra vadászni, amely állatoknak nagy nyája, mint tudva
+volt, alig félmérföldnyire a jurtáktól a hegyekben legelészett.
+Gazdagon díszített nyergekkel és kantárokkal díszített lovakat
+vezettek elő. A Hutuktu lovának kantárzatát vörös és sárga rongyok
+ékesítették, hogy megmutassák a lovas rangját. Mögöttünk körülbelül
+ötven mongol lovas vágtatott. Amikor célhoz érve, leszálltunk a
+nyeregből, sziklák mögött állítottak föl bennünket, amelyek mintegy
+háromszáz lépésnyire lehettek egymástól. A mongol hajtók megkezdték
+a hegy körül a bekerítő mozdulatot. Körülbelül félóra mulva
+észrevettem, hogy fönn a sziklák közt valami elsurrant és nemsokára
+megállapítottam, hogy ott egy szép vastagszarvú ugrott óriási
+léptekkel szikláról-sziklára, mögötte pedig villámgyorsan több,
+mint húsz darabból álló nyáj rohant. Nagyon bosszankodtam, amikor
+úgy láttam, hogy a mongolok elrontották a hajtóvadászatot, mert a
+teljes bekerítés megtörténte előtt oldalt kiengedték a nyájat.
+Szerencsére tévedtem. Éppen a nyáj előtt levő szikla mögül ugyanis
+fölugrott egy, a karjával hadonászó mongol. Csak a nagy vezérállat
+nem hagyta magát elijeszteni, hanem elrohant a fegyvertelen mongol
+mellett. A nyáj azonban hirtelen elkanyarodott és a lejtőn lefelé
+éppen felém rohant. Lőttem és két állatot leterítettem. A Hutuktu
+<span class="pagenum"><a name="Page_157" id=
+"Page_157">-157-</a></span> is lelőtt egy vastagszarvút és egy
+mósusz-antilopot, amely váratlanul bújt elő az egyik szikla mögül.
+Az elejtett állatok legnagyobb szarvainak párja körülbelül harminc
+fontot nyomott. De ez fiatal állaté volt.</p>
+<p>A Zain Szabiba való visszatérésünket követő napon, mivel
+teljesen meggyógyultnak éreztem magamat, elhatároztam, hogy most
+már útnak indulok Van Kureba. A Hutuktu, amikor elbúcsúztam tőle,
+nagy hatykot adott nekem, egyszersmind a legmelegebben megköszönte
+azt az ajándékot, amelyet ismeretségünk első napján adtam neki.</p>
+<p>– Gyönyörű ajándék, mondá. Kirándulásunk után teljesen
+kimerültnek éreztem magamat. Bevettem az ön orvosságát és
+tökéletesen visszaadta ifjúi erőmet. Köszönöm, nagyon köszönöm!</p>
+<p>A szerencsétlen flótás lenyelte az osmiridiumot. Bizonyára nem
+árthatott neki. De különös, hogy hasznára volt. Nyugat orvosai
+talán ezek után szintén alkalmazni óhajtják ezt az új, ártatlan és
+nagyon olcsó szert, amelyből az egész világon csak nyolc font van.
+Arra kérem azonban őket, hogy cserébe Mongolország, Barga,
+Szinkiang, Kokonor és Közép-Ázsia minden más országa részére
+hagyják meg nekem a szabadalmi jogot.</p>
+<p>Egy öreg orosz telepes kísért, mint vezető. Nagy, de könnyű és
+kényelmes kocsit kaptam, amelyet egészen különös módon húztak
+tovább. Négy méter hosszú, egyenes rudat keresztben a kocsira
+erősítettek. Ezt a rudat két lovas a nyeregkápára vette és így
+vágtattak velem a síkságon át. Mögöttünk négy másik lovas vágtatott
+négy külön lóval.</p>
+<h3><span class="smaller">HARMINCADIK FEJEZET.</span><br />
+Elfogva!</h3>
+<p>Zaintól körülbelül tizenkét mérföldnyire egy hegyhátról
+lovasoknak kígyószerű vonalát láttuk a völgyben haladni. Félórával
+később mély, mocsaras folyó partján találkoztunk ezzel a
+különítménnyel. Mongolok, burjétok és tibetiek voltak, valamennyien
+orosz fegyverrel. Az oszlop élén két <span class="pagenum"><a name=
+"Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> férfi lovagolt. Egyikük,
+akin óriási fekete asztrakán sapka volt, vörös, kaukázusi, a vállra
+lelógó kámzsával, elállta az utamat és durva, rekedt hangon
+kérdezte:</p>
+<p>– Kicsoda maga? Honnan jön és hová megy?</p>
+<p>A feleletem éppen ilyen lakonikus volt. Erre a vezér azt mondta,
+hogy a különítménye Ungern báró csapatainak Vandaloff kapitány
+parancsnoksága alatt álló egyik szakasza.</p>
+<p>– Én Bezrodnoff kapitány vagyok, a hadbíró.</p>
+<p>Hirtelen hangosan nevetett. Szemtelen, ostoba arca nem tetszett
+nekem. Meghajolva a többi tiszt előtt, megparancsoltam lovasaimnak
+a továbblovaglást.</p>
+<p>– Ezt már nem! – kiáltotta Bezrodnoff kapitány, aki megint
+elállta az utamat. – Nem engedhetem meg a továbbutazást. Hosszan és
+komolyan kell önnel beszélnem és azért vissza kell velem jönnie
+Zainba.</p>
+<p>Tiltakoztam és Kazagrandi ezredes levelére hivatkoztam. De
+Bezrodnoff fagyosan ezt felelte:</p>
+<p>– Ez a levél Kazagrandi ezredes dolga. Az én dolgom az, hogy
+visszaszállítsam Zainba és beszéljek önnel. Adja ide a
+fegyverét.</p>
+<p>Ezt a követelést nem akartam teljesíteni még akkor sem, ha halál
+fenyegetett volna. Ezt feleltem:</p>
+<p>– Hallja, mondja meg őszintén, igazán a bolsevikok ellen harcol
+ez a különítmény vagy talán vörös csapat?</p>
+<p>– Nem, biztosítom, hogy nem vörös csapat – vetette közbe a felém
+közeledő Vandaloff burjét tiszt. – Már három év óta harcolunk a
+bolsevikokkal.</p>
+<p>– Akkor nem adhatom át a fegyveremet, – feleltem nyugodtan. –
+Szovjetszibériából hoztam magammal. Sok harcot vívtam e hű
+fegyverrel és most fehér tisztek fegyverezzenek le? Ezt a szégyent
+nem viselhetem el.</p>
+<p>E szavakkal a folyóba dobtam puskámat és revolveremet. A tisztek
+zavarba jöttek. Bezrodnoff dühében elvörösödött. Így szóltam
+hozzá:</p>
+<p>– Megaláztatástól kíméltem meg önt és magamat.</p>
+<p>Bezrodnoff szótlanul megfordította a lovát. Háromszáz főnyi
+egész különítménye azonnal elém állott. Csak a két utolsó lovas
+maradt állva és megparancsolta a mongolnak, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> hogy
+fordítsa meg a kocsimat. Azután kis csoportom mögé álltak. Fogoly
+voltam! A mögöttem levő lovasok egyike orosz ember volt, aki
+elmondta, hogy Bezrodnoff sok halálítéletet visz magával.
+Bizonyosra vettem, hogy köztük lesz az enyém is.</p>
+<p>Ostoba, nagyon ostoba dolog! Mi célja volt annak, hogy vörös
+különítményeken vágtam magamat keresztül, hogy fagy és éhség
+kínjait állottam ki és hogy Tibetben csaknem elpusztultam, ha most
+Bezrodnoff egyik mongoljának golyójától kell meghalnom? Ez az
+élvezet nem érte meg azt a sokáig tartó és oly hosszú utazást!
+Ilyen véget a legnagyobb örömmel megadott volna nekem minden
+szibériai Cseka.</p>
+<p>Zain Szabiba érkezvén, átvizsgálták a podgyászomat. Bezrodnoff a
+legaprólékosabban kikérdezett az uliasszutai eseményekről.
+Körülbelül három óra hosszáig beszéltünk egymással. Megpróbáltam az
+uliasszutai tisztek védelmezését hangoztatva, hogy az embernek nem
+szabad magát csupán Domojiroff jelentésére rábíznia. Beszélgetésünk
+végeztével a kapitány fölállott és bocsánatot kért, amiért
+föltartóztatott. Azután egy szép, fogóján ezüst veretű revolvert
+ajándékozott nekem és ezt mondta:</p>
+<p>– Büszkesége rendkívül tetszett nekem. Kérem, fogadja el tőlem
+emlékül ezt a fegyvert.</p>
+<p>Másnap reggel ismét útra keltem Zain Szabiból. Most azonban a
+zsebemben volt Bezrodnoff mentslevele.</p>
+<h3><span class="smaller">HARMINCEGYEDIK FEJEZET.</span><br />
+Az urga.</h3>
+<p>Megint elhaladtunk a nekem már ismerős helyek mellett, a hegyen,
+ahonnan Bezrodnoff különítményét megláttam és a folyó mellett,
+amelybe beledobtam a fegyveremet. Csakhamar elhagytunk mindent. Az
+első ourtonon, kellemetlen meglepetésünkre, nem találtunk lovat. A
+jurtákban csak egy mongol volt két fiával. A mongol, amikor
+megmutattam neki az okiratomat, ezt mondta: <span class=
+"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span></p>
+<p>– A noyonnak joga van urgára. Nemsokára itt lesznek a lovak.</p>
+<p>Lóra pattant és magával vitte két mongolomat. Ezeket és magát is
+négy-öt méter hosszú, vékony rúddal látta el, amelyeknek a végén
+kötélhurok volt. Mindhárman elvágtattak. Kocsim utánuk indult.
+Elhagytuk az utat és egy óra hosszáig haladtunk keresztül-kasul a
+pusztaságon, míg végre nagy legelésző méneshez érkeztünk. A mongol
+a rúdjával befogta a nekünk szükséges lovakat, amikor a hegyből
+hirtelen odavágtattak a ménes tulajdonosai. Mihelyt az öreg mongol
+megmutatta nekik irataimat, mindjárt alázatosan belenyugodtak a
+dologba és az engem idáig kísért mongolok fölváltására négy embert
+bocsátottak rendelkezésünkre. Az urgát használó mongolok ilyen
+módon nem az ourton – vagy állomásúton utaznak, hanem közvetetlenül
+egyik ménestől a másikig. Minden mongol, aki urgára kötelezett,
+amily gyorsan csak lehet, végezni akar a föladatával. Mint az
+őrültek vágtatnak toronyiránt a legközelebbi ménesig, hogy ott a
+szomszédnak adják tovább föladatukat. Minden utas, akinek urgára
+joga van, maga foghatja el a szükséges lovakat és ha nincs ott a
+tulajdonos, akkor az előbbi tulajdonosokat kényszerítheti, hogy
+tovább lovagoljanak vele és a lovakat visszahagyják a legközelebbi
+ménesnél, ahol új lovakat szereznek. De erre csak ritkán van eset,
+mert a mongol nem szereti a maga lovait másnak a méneséből
+kikeresni, mivel ez civódásra ad alkalmat.</p>
+<p>Az utazás e módjáról adták az idegenek – így szól egy
+magyarázat, – Urga városnak a nevét. A mongolok mindig Ta Kure, a
+nagy kolostor néven nevezik. A burjétok és az oroszok, akik
+elsőknek utazták be ezeket a vidékeket, azért adták a városnak az
+Urga nevet, mert főcélja volt mindama kereskedelmi expedicióknak,
+amelyek az utazás e régi módján szelték keresztül a pusztaságot.
+Egy másik magyarázat szerint a város hurokban épült, amelyeknek
+oldalait három hegygerinc alkotja és egyikük mentén folyik a Tola
+folyó, éppen mint az urga rúdja.</p>
+<p>Ennek a maga nemében páratlan urga-menetjegynek a segítségével
+körülbelül kétszáz mérföldet jártam be Mongolországnak <span class=
+"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> eddig
+még ismeretlen vidékein. E közben kedvező alkalmam nyílt ez
+országrész állatvilágának megfigyelésére. Sok nagy, öt-hatezer
+darabból álló mongol antilopnyájat láttam és vastagszarvúak,
+vapitik és kabarga-antilopok sok csoportja került a szemem elé.
+Olykor gyorsan, mint valami látomás, vad lovak és szamarak kis
+csapata suhant el a szemhatáron.</p>
+<p>Az egyik helyen marmoták nagy telepét figyelhettem meg. Több
+négyszögmérföldnyi területen szétszórva láthatók voltak a dombjaik,
+amelyeknek bejáró nyílásai az állatok folyosóihoz és lakásaihoz
+visznek. E dombok közt ide-oda futkostak a különböző nagyságú
+szürkesárgás és barna állatok. A legnagyobb akkora volt, mint egy
+középnagyságú kutya. Mozdulataik nehézkesek voltak. Kövér testükön
+mozgott a bőr, mintha bő lenne. A marmoták kitűnően ásnak. Amikor
+mély gödreiket kiássák, a köveket mindig földobják a föld színére.
+Sok helyen láttam marmota-dombokat rézércdarabokból. Tovább északra
+gyakran akadtam dombokra ásványanyagokkal, amelyek vanadiumot
+tartalmaztak. Ha a marmota lyukának bejáratánál tartózkodik,
+fölegyenesedve ül a hátsó lábán és olyan, mint valami fadarab vagy
+kőtömeg. Mihelyt lovast pillant meg a távolban, nagy kíváncsisággal
+figyelgeti és élesen fütyül. A marmota e kíváncsiságát hasznukra
+fordítják a vadászok, akik rúdra erősített, ide-oda lebegő
+posztórongyokkal közelednek a lyukakhoz. Ilyenkor a kis állat
+minden figyelme ezekre a rongyokra irányul és csak az életét kioltó
+golyó magyarázza meg a neki eddig ismeretlen tárgy
+jelentőségét.</p>
+<p>Nagyon izgató látványnak voltam a tanuja, amikor az Orkhon folyó
+közelében haladtam át ilyen marmota-telepen. Sok ezer lyuk volt
+ott, úgy, hogy mongoljaimnak nagyon óvatosaknak kellett lenniök,
+hogy a lovak ki ne törjék a lábukat. Fölöttünk sas keringett.
+Hirtelen, mint egy darab kő, lezuhant az egyik dombra, ahol
+sziklaként megmeredve, mozdulatlanul ülve maradt. Nehány perc mulva
+a marmota, amelynek ebben a dombban volt a lakása, kibújt a lyukon,
+hogy egyik szomszédjához menjen. A sas erre leugrott a domb
+tetejéről és fél szárnyával eltakarta a bejáratot. A <span class=
+"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> marmota
+meghallván az így keletkezett zajt, megfordult és azonnal támadni
+kezdett, hogy lakásába visszajuthasson, mert alighanem családja
+volt benne. Megkezdődött a harc. A sas a szabad szárnyával, fél
+lábával és a csőrével küzdött, de a bejáratot nem tette szabaddá. A
+marmota nagy vakmerőséggel támadta meg a ragadozó madarat, de egy
+ütés, amelyet a fejére kapott, leterítette. A sas csak most
+bocsátotta le szárnyát a domb bejáratáról és miután megölte a
+marmotát, karmaival belékapaszkodva, nagynehezen elszállt vele a
+hegyekbe.</p>
+<p>Kopárabb helyeken, ahol csak elvétve lát az ember fűszálat, egy
+másik rágcsáló lakik: az imouran. Akkora körülbelül, mint a mókus.
+Bundájának színe a sivatagéhoz hasonlít. Kígyószerűen
+ide-odatekeregve mozog. Összegyüjti a széltől hordott magvakat és
+parányi lakásába viszi. Az imouran hű barátja a pusztai pacsirta,
+amelynek a háta és a feje barna. A madár, ha az imourant futni
+látja, ráül a hátára, szárnycsapásokkal egyensúlyozza magát és így
+sétalovaglást rendez, míg az imouran hosszú, bozontos farkát
+jókedvűen ide-oda csóválja. A pacsirta lovaglás közben nagyon
+ügyesen és meglepően gyorsan összefogdossa az élősdieket, amelyek
+barátjának a hátán élnek és e munkában való örömét rövid, víg
+énekkel árulja el. A mongolok ezért «a vidám pacsirta lová»-nak
+nevezik az imourant. A pacsirta figyelmezteti az imourant, ha sas
+vagy héja közeledik. Mihelyt a levegő rablóit meglátja, háromszor
+éleset füttyent. Azután maga is menedéket keres valami kő mögött
+vagy valami kis lyukban. Az imouran, ha ezt a jelet meghallotta,
+nem mutatkozik többé, míg a veszedelem el nem mult. A vidám
+pacsirta és lova így élnek szeretetreméltó szomszédokként.</p>
+<p>Mongolország más részeiben, ahol sok a fű, még egy másik fajtájú
+rágcsálóra is bukkantam, amellyel egyszer már Urianhaiban
+találkoztam, nevezetesen egy óriási, fekete rövidfarkú patkányra,
+amely társaságban, néha kétszáz állatra terjedő telepeken él.
+Érdekes állat és egyedüli a maga nemében, mert téli takarmányának
+elkészítése tekintetében a legügyesebb mezőgazda az állatok közt.
+Azokban <span class="pagenum"><a name="Page_163" id=
+"Page_163">-163-</a></span> a hetekben, amelyekben a fű nedvben a
+legdúsabb, fejének gyors rántásával lekaszálja úgy, hogy éles,
+hosszú előfogával egyetlen ütéssel húsz-harminc fűszálat vág le. A
+füvet azután megszárítja és az így készített szénát később valóban
+tudományos módon rétegenkint halomra gyűjti. Először is körülbelül
+lábnyi magas dombot készít. Ezen keresztül négy rézsutos pálcát ver
+be a földbe. A pálcák a domb közepe alatt összefutnak. Felső
+végüket a széna felületén hosszú fűszálakkal köti meg, amelyeknek
+vége kellőképpen kinyúlik. Ekkor újabb lábnyi magas réteget terít
+rája és ennek fölületét az előbbi módon ismét megerősíti. Ezzel az
+eljárással megvédi a szénarakást attól, hogy a szél elfújhassa. A
+szénarakást mindig közvetetlenül lakásának az ajtaja előtt készíti
+el, tehát télen nem kell sokat mászkálnia a takarmányért. A lovak
+és a tevék nagyon szeretik e kis mezőgazda szénáját, mert a
+legtáplálóbb fűből készül. De a szénadombok olyan erősen össze
+vannak kötözve, hogy csak nagy fáradsággal lehet széttaposni.</p>
+<p>Mongolországban párjával, vagy nagyobb csapatban mindenütt
+ráakadtam a szürkesárga pusztai tyúkra, amelyet szalgának vagy
+fecskefogolynak neveznek és pedig azért, mert mint a fecskének,
+hosszú és hegyes a farka és röpülése is nagyon hasonlít a
+fecskééhez. Ez a madár szelíd és nem bizalmatlan. Tíz-tizenöt
+lépésnyire magához ereszti az embert. De ha fölijed, nagyon magasra
+röpül és messze utat megtesz, miközben az egész idő alatt éppen úgy
+csicsereg, mint a fecske. Általában szürke és sárga színezetűek, de
+a hím madárnak a hátán és a szárnyán szép csokoládészínű foltja
+van, a lábaszárán és a lábán pedig sűrű tollruhát hord.</p>
+<p>Ezekre a megfigyelésekre akkor nyílt alkalmam, amikor az urgával
+kevéssé látogatott vidékeken utaztam. De az utazás e módjának
+megvolt a kellemetlensége is. A mongolok mindig toronyiránt és
+nagyon gyorsan szállítottak rendeltetésem helyére és nagy
+megelégedéssel fogadták a kínai dollárokat, amelyekkel őket
+megjutalmaztam. Mivel azonban ez előtt az utazás előtt már ötezer
+mérföldet tettem meg kozák nyergemben, amely most porral belepve,
+használatlanul feküdt mögöttem a kocsiban, magamban föllázadtam
+<span class="pagenum"><a name="Page_164" id=
+"Page_164">-164-</a></span> az ellen, hogy most a kíméletlenül futó
+szekér, amelyet vad lovak és éppen olyan vad lovasok kövön, dombon
+és lyukakon húztak keresztül, kerékbetörjön és darabokra tépjen.
+Minden csontom fájni kezdett. Már nyögtem minden lélekzésnél.
+Megsebesült lábamat heves köszvényroham kínozta. Következő éjjel
+nem tudtam aludni, sem feküdni, sőt az ülés is nehezemre esett.
+Egész éjjel föl s alá sétáltam és hallgattam a jurtalakók hangos
+hortyogását. Közben védekeznem kellett két nekemtámadó nagy fekete
+kutya ellen. Másnap a folytonos rázást csak délig bírtam ki.
+Kénytelen voltam megállani és lefeküdni. Fájdalmam elviselhetetlen
+volt. Nem tudtam megmozdítani se a lábamat, se a hátamat. Végül
+nagy láz fogott el. Elfogyasztottam egész aszpirin- és
+kinin-készletemet, de nem éreztem megkönnyebbülést. Újabb álmatlan
+éjjel várt tehát reám. Ezt szörnyű volt még elgondolni is.
+Szállásunk egy kolostor mellett levő vendég-jurtában volt.
+Mongoljaim elhivatták a lámadoktort, aki két nagyon keserű port
+adott be nekem és biztosított, hogy másnap reggel már folytathatom
+az utamat. Nemsokára a szívműködés élénkülését éreztem, de utána a
+fájdalom csak növekedett. Még egy éjjelt töltöttem el álmatlanul.
+De napkeltével megszűnt a fájdalom. Egy óra mulva lovat
+nyergeltettem magamnak. A szekérre nem akartam többé fölülni.</p>
+<p>Mialatt a mongolok összefogdosták a lovakat, a sátramhoz jött
+Philipoff ezredes. Elbeszélte, hogy mindazokat a vádakat, amelyek
+szerint ő, a testvére és Poletika bolsevikok, tagadta és Bezrodnoff
+megengedte neki a Van Kureba való utazást, hogy ott Ungern báróval
+találkozzék, akit Van Kureba vártak. De Philipoff nem tudta, hogy
+mongol vezetője bombával fölszerelve és egy másik mongol Ungern
+bárónak szóló levéllel már úton volt. Azt sem tudta, hogy
+testvéreit és Poletikát Zain Szabiban agyonlőtték.</p>
+<p>Philipoff sietett; még aznap el akart jutni Van Kureba. Én egy
+órával később indultam el. <span class="pagenum"><a name="Page_165"
+id="Page_165">-165-</a></span></p>
+<h3><span class="smaller">HARMINCKETTEDIK FEJEZET.</span><br />
+Egy öreg jövendőmondó.</h3>
+<p>Most ismét az ourtonúton mentünk tovább. Azokon a vidékeken,
+amelyeken keresztülhaladtunk, a mongoloknak nagyon gyönge és
+kimerült lovaik voltak, mert a jurtalakóknak Daicsin Van és
+Kazagrandi sok hírvivője számára állandóan lovakat kellett
+kiállítaniok. Az éjjelt a Van Kuret megelőző utolsó ourtonon
+kellett eltöltenünk, ahol egy kövér öreg mongol és a fia volt a
+póstaállomás vezetője. Az öreg mongol vacsora után kezébe vette egy
+juh lapockacsontját, gondosan eltávolított róla minden húsmaradékot
+és rám pillantva, a tűzbe tette. Valami varázsige mormolása után
+így szólt hozzám:</p>
+<p>– Megmondom magának a jövőt. Az én jóslataim mind
+beteljesednek.</p>
+<p>Amikor a csont egészen megfeketedett, kivette a tűzből, lefújta
+róla a hamut, nagyon pontosan megvizsgálta a külsejét és a csonton
+át a parázst nézegette. Egy ideig folytatta ezt a vizsgálódást,
+azután arcán félelem kifejezésével visszatette a csontot a
+szénre.</p>
+<p>– Mit látott? – kérdeztem nevetve.</p>
+<p>– Hallgasson! – susogta. – Ijesztő jeleket találtam.</p>
+<p>Megint kivette a csontot a tűzből, újra megvizsgálta minden
+oldalról, miközben imákat mormolt és különös mozdulatokat végzett.
+Azután ünnepies, nyugodt hangon ezt jósolta:</p>
+<p>– Magas, vöröshajú fehér ember alakjában a halál fog maga mögött
+állni és közvetetlen közelből figyelni fogja. De a halál elkerüli…
+Egy másik fehér ember a barátja lesz… A negyedik nap letelte előtt
+elveszti ismerőseit. Hosszú kés adja meg nekik a halált. Már látom,
+miként falják föl őket a kutyák. Óvakodjék a nyeregfejű embertől.
+Az életére fog törni.</p>
+<p>E jóslás után dohányozva és teázva még egy ideig együtt ültünk.
+De az öreg ember mindig a félelem kifejezésével tekintett reám. Nem
+tudtam szabadulni attól a gondolattól, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> hogy
+csak fogolytársak nézhetnek így arra, akit halálra ítéltek.</p>
+<p>Másnap még napkelte előtt elhagytuk a jövendőmondót. Körülbelül
+tizenöt mérföldnyi út után föltűnt Van Kure.</p>
+<p>Kazagrandi ezredest a főhadiszállásán találtam. Jó családból
+származott, tapasztalt mérnök és derék tiszt, aki a háborúban a
+keletitengeri Moon sziget védelmében és később a Volga mellett a
+bolsevikok ellen harcolva kitűnt. Kazagrandi ezredes fürdőt
+ajánlott föl nekem, igazi fürdőkádban, amely a kereskedelmi kamara
+elnökének a házában volt. Amíg ebben a házban időztem, belépett egy
+magas, fiatal kapitány. Hosszú, fürtös, vörös haja volt és az arca
+szokatlanul fehér. Szeme nagy és hideg, mint az acél, ajka szép,
+vékony, csaknem leányos. De szemében annyi kemény kegyetlenség
+volt, hogy kellemetlenné vált e különben szép arcnak a látása.
+Amikor eltávozott, házigazdámtól megtudtam, hogy ez a tiszt
+Veszelovszky kapitány volt, segédtisztje Rezukhin tábornoknak, aki
+Mongolország északi részében küzdött a bolsevikok ellen. A tábornok
+segédtisztjével együtt éppen ma érkezett meg Van Kureba, hogy
+Ungern báróval tanácskozzék.</p>
+<p>Ebéd után Kazagrandi ezredes fölszólított, hogy menjek a
+jurtájába. Ott elmagyarázta a nyugatmongolországi helyzetet, amely
+nagyon feszültté vált.</p>
+<p>– Ismeri Gay doktort? – kérdezte. – Ön tudja, hogy különítményem
+megszervezésében a segítségemre volt, de Urga azzal vádolja, hogy a
+szovjet ügynöke.</p>
+<p>Amennyire csak lehetett, védelmeztem Gayt, hiszen a segítségemre
+volt, de különben is Kolcsak fölmentette minden vád alól.</p>
+<p>– Igen, igen, Gay igazolására én is előállottam ezzel, – mondta
+az ezredes, – de Rezukhin leveleket fogott el, amelyeket Gay a
+bolsevikoknak írt. Ungern báró parancsára Gayt ma a családjával
+együtt Rezukhin főhadiszállására küldték és attól félek, hogy nem
+érkeznek meg oda.</p>
+<p>– Miért?</p>
+<p>– Útközben ki fogják őket végezni, – felelte az ezredes.
+<span class="pagenum"><a name="Page_167" id=
+"Page_167">-167-</a></span></p>
+<p>– Mit tegyek, hogy ezt megakadályozzam? Gay nem lehet bolsevik.
+Sokkal jobban nevelt és sokkal okosabb ember.</p>
+<p>– Nem tudom, nem tudom, – mormogta elcsüggedésre valló
+mozdulattal Kazagrandi ezredes. – Próbáljon meg Rezukhinnel
+beszélni.</p>
+<p>Elhatároztam, hogy azonnal fölkeresem Rezukhint. Éppen ebben a
+pillanatban belépett Philipoff ezredes, aki a katonák kiképzése
+körül elkövetett hibákról kezdett beszélni. Már amikor rajtam volt
+a köpenyem, még egy tiszt jött a jurtába. Kis ember volt, régi zöld
+ellenzős kozák sapkával és összeszakadt szürke mongol köpennyel.
+Jobb karja föl volt kötve. Ez volt Rezukhin tábornok, akinek rögtön
+bemutattak. Beszélgetés közben a tábornok nagyon udvariasan és
+nagyon ügyesen megtudakolta, hogy Philipoff és én milyen életet
+éltünk a legutolsó három évben. Közben tréfálkozott és diszkréten,
+szerényen nevetett. Elbúcsúzását fölhasználva, vele együtt
+kimentem. Ellenvetéseimet nagyon figyelmesen és udvariasan
+meghallgatta, azután nyugodt hangján ezt mondta:</p>
+<p>– Gay dr. a szovjet ügynöke, aki csak azért mondja magát
+fehérnek, mert ilyen módon mindent jobban akar látni, hallani és
+tapasztalni. Bennünket mindenütt ellenség vesz körül. Az orosz nép
+demoralizálva van. Az orosz pénzért minden árulásra kész. Ilyen
+ember Gay. De különben sincs már semmi célja, hogy az ügyét
+megvitassuk. Ő és családja már nem él. Embereim ma innen öt
+kilométernyire fölkoncolták őket.</p>
+<p>Megrémülve néztem ennek a kicsiny, mozgékony embernek az arcába,
+akinek oly lágy volt a hangja és a magatartása oly udvarias. És
+most annyi gyűlöletet és elhatározottságot olvastam ki a szeméből,
+hogy egyszerre megértettem azt a reszkető félelmet, amely a
+tiszteket az ő jelenlétében elfogja. Később Urgában többet tudtam
+meg Rezukhinról, aki egyformán volt híres föltétlen vitézségéről és
+határtalan kegyetlenségéről. Ungern báró házőrzője volt, mindig
+kész arra, hogy vezéréért tűzbe menjen vagy hogy torkon ragadja
+azt, akire az ura ráuszítja.</p>
+<p>Még négy nap sem telt el és «ismerőseimnek hosszú kés
+<span class="pagenum"><a name="Page_168" id=
+"Page_168">-168-</a></span> adta meg a halált». Az öreg mongol
+póstaállomás-vezető jóslatának egyik része már megvalósult. Most
+rajtam volt a sor, hogy szemébe nézzek a halálos veszedelemnek. Nem
+kellett sokáig várnom. Ungern-Sternberg báró, az ázsiai
+lovashadosztály parancsnoka két nap mulva Van Kureba érkezett.</p>
+<h3><span class="smaller">HARMINCHARMADIK FEJEZET.</span><br />
+«Fehér ember alakjában a halál fog maga mögött állni.»</h3>
+<p>«A rettenetes tábornok, a báró» teljesen észrevétlenül jött át
+Kazagrandi ezredes őrszemein. Kazagrandival való beszélgetés után
+Philipoff ezredest és engem fölszólított a báró, hogy menjünk el
+hozzája. Kazagrandi ezredes adta át nekem ezt az üzenetet. Azonnal
+menni akartam, de az ezredes vagy egy fél óráig visszatartott.
+Azután e szavakkal bocsátott útnak:</p>
+<p>– Most segítse meg önt az Isten! Menjen!</p>
+<p>Ez a különös búcsúztató bizony nem volt vígasztaló és rendkívül
+titokzatosan hangzott. Magammal vittem revolveremet és zsebembe
+rejtettem a ciankálimat.</p>
+<p>A báró a katonaorvos jurtájában szállt meg. Amikor az előtérbe
+léptem, elém jött Veszelovszky kapitány. Kozákkard volt az oldalára
+kötve és övében revolver volt tok nélkül. Bement a jurtába, hogy
+bejelentse megérkezésemet. Amikor ismét kijött a sátorból, azt
+mondta:</p>
+<p>– Lépjen közelebb.</p>
+<p>A jurta bejáratánál vértócsa ötlött a szemembe, amelyet a föld
+még nem tudott beinni – rosszat jelentő üdvözlet valakitől, aki
+előttem volt itt. Kopogtam. Magas tenor azt felelte:</p>
+<p>– Szabad!</p>
+<p>Alig hogy átléptem a küszöböt, mint egy tigris, felém ugrott egy
+vörös mongol selyemköpenybe burkolt alak, megrázta a kezemet,
+azután egész hosszában végigterült a sátor oldalfalánál levő ágyon.
+Szemét rám tapasztva, hisztérikus hangon kiabálta: <span class=
+"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span></p>
+<p>– Mondja meg, kicsoda ön? Itt mindenütt sok a kém és az
+izgató.</p>
+<p>Egy pillanat elegendő volt, hogy fölismerjem megjelenését és
+pszihológiáját. Kis fej széles vállon; szőke, rendetlen haj;
+vöröses, bozontos bajusz és sovány, fáradt arc, hasonló a bizánci
+ikonok képeihez. De mindezt elnyomta az acélszem fölött levő nagy
+kidudorodó homlok. Ez a szem rám meredt, mint a ketrecbe zárt
+vadállat szeme. Megfigyelésem csak egy pillanatig tartott, de
+mindjárt tisztában voltam azzal, hogy nagyon veszedelmes ember volt
+velem szemben, aki mindenkor képes valami jóvá nem tehető dolgot
+elkövetni. Ámbár bizonyára nagy veszedelemben voltam, súlyosan
+megsértve éreztem magamat.</p>
+<p>– Üljön le!</p>
+<p>Rám kiáltott sziszegő hangon. Egy székre mutatott és
+türelmetlenül rángatta a bajuszát. Éreztem, hogy elönt a harag és
+állva ezt feleltem neki:</p>
+<p>– Megengedte magának báró, hogy engem megsértsen. Az én nevem
+annyira ismert, hogy nem lett volna szabad magát ilyen sértésre
+elragadtatnia. Tehet velem, amit akar, mert a hatalom az ön oldalán
+van. De arra nem kényszeríthet, hogy szóba álljak valakivel, aki
+engem megsértett.</p>
+<p>Alighogy ezt kimondtam, Ungern báró leugrott az ágyról és
+szemmellátható meglepődéssel mustrált engem végig, miközben
+visszafojtotta a lélekzetét és még mindig a bajuszát rángatta.
+Külsőleg megőriztem a nyugalmamat és közömbösen szétnéztem a
+jurtában. Csak akkor vettem észre, hogy Rezukhin tábornok is ott
+volt. Meghajlással üdvözöltem őt és viszonozta köszönésemet. Azután
+ismét a bárót figyeltem, aki lehorgasztott fővel és csukott szemmel
+ült, időnként a szemöldökét dörzsölte és magában mormogott.
+Hirtelen fölállott és mellettem elnézve, ezt mondta:</p>
+<p>– Kimehet! Már nincs arra szükségem…</p>
+<p>Hátrafordultam és csak most láttam meg Veszelovszky kapitányt
+fehér, hideg arcával. Nem hallottam, mikor bejött. Megfordult és
+kiment.</p>
+<p>«Fehér ember alakjában a halál» állott mögöttem, gondolám. De
+vajjon teljesen elkerült-e már? <span class="pagenum"><a name=
+"Page_170" id="Page_170">-170-</a></span></p>
+<p>A báró egy ideig elgondolkozva állott, azután rapszodikus, be
+nem fejezett mondatokban beszélni kezdett:</p>
+<p>– Bocsánatot kérek… Meg kell értenie a dolgot… annyi az áruló! A
+becsületes emberek eltűntek. Senkiben sem bízhatom. Minden név vagy
+hamis, vagy álnév. Okiratokat hamisítanak. Csal a szem és a szó.
+Minden demoralizálva van és mindent megfertőzött a bolsevizmus.
+Éppen az imént adtam ki a parancsot, hogy kaszabolják le Philipoff
+ezredest, aki az orosz Fehér Szervezet képviselőjének mondta magát.
+Ruhájának bélésében két bolsevista titkos jelírást találtak… Amikor
+a tisztem lesújtott rá, még akkor is azt kiáltotta: «miért öl meg,
+elvtárs?» Senkiben sem bízhatom.</p>
+<p>Azután hallgatott. Én is hallgattam.</p>
+<p>– Bocsánatot kérek, – kezdte újra. – Megsértettem önt, de hiszen
+nemcsak ember vagyok, hanem nagy seregek vezére is és a fejemben
+sok a gond és aggodalom!</p>
+<p>Hangjából egyszerre kétségbeesés és őszinteség csendült ki.
+Barátságosan kezét nyujtotta. Ismét csönd. Végre így feleltem:</p>
+<p>– Mit parancsol most, hogy velem tegyenek? Mert nekem nincsenek
+se hamis, se valódi okirataim. De tisztjei közül sokan ismernek és
+Urgában akárhányan vannak, akik bizonyíthatják, hogy én nem lennék
+képes se agitátor, se…</p>
+<p>– Szükségtelen, szükségtelen… – szakított félbe a báró. – Tiszta
+a dolog! Behatoltam az ön lelkébe és mindent tudok. Amit a
+Narabancsi Hutuktu önről írt, igaz. Mit tehetek önért?</p>
+<p>Elmondtam neki, hogy barátom és én miként menekültünk el
+Szovjet-Oroszországból, hogy hazánkba térjünk és miként
+csatlakozott hozzánk egy csoport lengyel katona, abban a
+reménységben, hogy megint elérheti Lengyelországot. Arra kértem,
+nyujtson segítséget, hogy eljuthassak a legközelebbi kikötőbe.</p>
+<p>– Szívesen, szívesen… Minden tekintetben a segítségére leszek, –
+felelte izgatottan. – Automobilomon elviszem önt Urgába. Holnap
+elindulunk és majd Urgában meghányjuk-vetjük a továbbiakat.
+<span class="pagenum"><a name="Page_171" id=
+"Page_171">-171-</a></span></p>
+<p>Elbúcsúztam és távoztam a jurtából. Szállásomra érkezve,
+Kazagrandi ezredest nagy aggodalomban találtam. Keresztet vetve ezt
+mondta:</p>
+<p>– Hála Istennek!</p>
+<p>Megható volt az öröme; mégis azt gondoltam, hogy az ezredes, ha
+akart volna, sokkal többet tehetett volna vendégének a
+megmentéséért.</p>
+<p>Ennek a napnak az izgalma kifárasztott és mintha évekkel
+megöregedtem volna. A tükörbe pillantva, úgy rémlett, hogy őszebb
+lettem. Éjjel nem tudtam aludni. Egyre Philipoff ezredes fiatal,
+csinos arcára, a vértócsára, Veszelovszky kapitány hideg szemére
+kellett gondolnom és Ungern bárónak a kétségbeesés és a gond
+hangján folyó beszédére. Végre mélyen elaludtam.</p>
+<p>Ungern báró keltett föl. Eljött, hogy kimentse magát, mert nem
+vihet magával az automobilján, mivel Daicsin Vant kénytelen
+elvinni. De megparancsolta, úgymond, hogy fehér tevéjét hátasnak és
+két kozákot födözetnek bocsássanak rendelkezésemre. E közlése után
+olyan gyorsan távozott a szobából, hogy a köszönetre sem maradt
+időm.</p>
+<p>Most már teljesen elkerült az álom. Fölöltözködtem és egyik
+pipát a másik után szívtam el. E közben azt gondoltam:</p>
+<p>– Mennyivel könnyebb mégis a bolsevikokat a Szeybi mocsarain
+legyőzni és átkelni Ulan Taiga havas csúcsain, ahol a gonosz
+démonok minden utast agyonvernek! Ott minden egyszerű volt és
+érthető. Itt azonban őrült lidércnyomás, sötét, visszataszító
+forgatag minden!</p>
+<p>Éreztem, hogy valami tragédia, valami irtóztató dolog volt
+Ungern báró minden mozdulatában, aki mögött az a csöndes, fehérarcú
+Veszelovszky és a halál lépkedett. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_172" id="Page_172">-172-</a></span></p>
+<h3><span class="smaller">HARMINCNEGYEDIK FEJEZET.</span><br />
+A háború borzalmai.</h3>
+<p>Másnap virradatkor elhozták Ungern báró pompás fehér tevéjét.
+Elindultunk. A társaságomban két kozák, két mongol katona és egy
+láma volt. Két málhás tevével is rendelkeztem. Ezek a sátrat és az
+élelmiszerkészletet vitték.</p>
+<p>Még mindig féltem, hogy a báró talán ezen az úton akar
+megöletni, nehogy Van Kureban, barátaim szemeláttára kelljen velem
+végeznie. Egy golyó a hátamba és végem van. Ennek következtében
+készen voltam arra, hogy bármely pillanatban előránthassam
+revolveremet és védhessem magamat. Ügyeltem arra is, hogy a kozákok
+mindig előttem vagy mellettem haladjanak.</p>
+<p>Déltájban messziről automobil tülkölését hallottuk és nemsokára
+Ungern bárót láttuk teljes gyorsasággal utánunk robogni.
+Kíséretében két segédtiszt és Daicsin Van herceg volt. A báró
+nagyon szeretetreméltóan üdvözölt és azt kiáltotta:</p>
+<p>– Urgában viszontlátom önt!</p>
+<p>– Ó, – gondoltam, – tehát mégis azt akarja, hogy eljussak
+Urgába. Nos, akkor az úton nem kell aggódnom, Urgában pedig sok
+barátom lesz.</p>
+<p>A báróval való találkozás után a két kozák nagyon figyelmes lett
+irántam és azon voltak, hogy elbeszélésekkel szórakoztassanak.
+Részleteket mondtak el a Transbajkáliában a bolsevikokkal vívott
+súlyos harcokról és a kínaiakkal Urga közelében folytatott
+csatáról; leírták, hogy több kínai katonánál miként akadtak
+kommunista útlevélre; nagyon dícsérték Ungern bárót a bátorságáért,
+aki dohányozva és teázva a tűzvonalban a tábortűznél szokott ülni,
+anélkül, hogy csak egyszer is megsebesült volna; példának
+fölhozták, hogy egyik ütközetben hetvennégy golyó fúródott a
+köpenyébe, a nyergébe és a nyeregtáskákba, anélkül, hogy
+megsebesült volna és azt mondták, hogy ez egyik oka nagy
+befolyásának a mongolokra; elbeszélték továbbá, hogy <span class=
+"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> Ungern
+báró az urgai csata előtt lovas-őrjáraton volt és visszajövet
+bambuszbotjával (taszhur) ölt meg egy kínai tisztet és két katonát;
+elismeréssel szóltak arról, hogy a tábornoknak nincs más
+fölszerelése, mint két fehérneműkészlete és két pár csizmája;
+jellemzésére pedig azt mondták, hogy ütközetben mindig nyugodt és
+kedves, a béke ritka napjaiban pedig szigorú és rosszkedvű.</p>
+<p>Én viszont Szibériából való elmenekülésemről mondtam el
+egyetmást a kozákoknak. Beszélgetés közben nagyon gyorsan telt el a
+nap. Tevéink állandóan ügettek úgy, hogy a szokásos napi
+tizennyolc–húsz mérföld helyett csaknem ötven mérföldet tettem meg.
+Az én állatom gyorsabb volt a többinél. Rendkívül nagy fehér teve
+volt, pompás vastag sörénnyel. Belső-Mongolország egyik fejedelme
+ajándékozta Ungern bárónak.</p>
+<p>Az Orkhon folyó tulsó partján láttuk meg az első halott kínai
+katonát. Az út közepén feküdt, arccal fölfelé, széttárt karral.
+Átkelvén a Burgut-hegyen, a Tola folyó völgyébe jutottunk. E folyó
+mellett tovább fölfelé van Urga. Az út most tele volt a menekülő
+kínaiaktól eldobott köpennyel, inggel, csizmával és üsttel és sok
+halott feküdt mindenfelé. Azután mocsáron keltünk át, amelynek
+mindkét oldalán valóságos heggyé tornyosult a sok halott ember, a
+kimúlt ló és teve, az összetört szekér és mindenféle katonai
+fölszerelés romja. Ungern báró tibetijei itt vágták el a menekülő
+kínai fölszerelési oszlop útját.</p>
+<p>Különös és megrázó volt látni az ellentétet a rakáson fekvő
+halottak és a tavasz csírázó, újra ébredő élete közt. Minden
+pocsolyában különféle fajtájú vadkacsák úszkáltak. A magas fűben
+darvak táncolták sajátságos szerelmi táncukat. A tavakon hattyúk és
+libák nagy serege mozgott. A mocsarakat a mindig párosával
+mutatkozó szurpánok vagy «lámalibák» élénkítették, a mongolok e
+szent madarai, amelyek fényesen színes ruhájukkal mintha elsurranó
+fényfoltok lettek volna. A magasabb, szárazabb helyeken vadpulykák
+ugrándoztak és élelmüket keresve, harcra keltek egymással.
+Szalgafoglyok nagy csapatai repültek el előttünk. És a hegyek
+lejtőin, nem messze a tavasz visszatértének örülő állatoktól,
+<span class="pagenum"><a name="Page_174" id=
+"Page_174">-174-</a></span> ugató és a napfényben nyújtózkodó
+farkasok feküdtek, amelyek játszó kutyákhoz hasonlítottak.</p>
+<p>A természet csak az életet ismeri. Neki a halál csak epizód,
+amelynek nyomát eltörli homokkal, hóval és kövér fű és színesen
+csillogó bokrok meg virágok díszével. Mit törődik azzal a
+természet, ha Csifuban vagy a Jangtsze partján egy anya egy csésze
+rízst áldoz vagy tömjént éget el az áldozati szekrény előtt, hogy
+imádkozzék fia hazatéréseért, aki örökre ismeretlenül elesett a
+pusztában a Tola folyó mellett, ahol csontjait kiszárítják a
+természet pazarló tüzének sugarai és a szelek szétszórják a puszta
+homokján? Nagyszerű a természetnek közömbössége a halállal szemben
+és mohósága az élet után.</p>
+<p>Negyedik napon az est beköszöntése után a Tola folyó partjához
+értünk. A rendes gázlót nem tudtuk megtalálni. Tevémet tehát
+belekényszerítettem a folyóba, hogy a szerencsében bízva átjussak.
+Épségben át is kerültünk, mert sekély, bár kissé iszapos helyre
+akadtunk. És ezért hálás lehettem, mert ha a tevének mély a víz és
+a nedves elem a nyakáig ér, akkor nem úgy úszik, mint a ló, hanem
+rendszerint az oldalára fekszik, hogy az árammal vitesse magát, ami
+lovasára nézve nagyon kellemetlen.</p>
+<p>A folyó partján sátort ütöttünk.</p>
+<p>Újabb tizenöt mérföld után másnap csatatéren mentünk keresztül,
+amelyen a harmadik nagy csatát vívták meg Mongolország
+függetlenségéért. Ungern báró csapata itt hatezer kínaival ütközött
+össze, akik Kiachtából siettek ide, hogy urgai földieiknek
+segítségére legyenek. A kínaiakat tökéletesen megverték, négyezer
+ember fogságba esett, de azok, akik megadták magukat, a következő
+éjjel szökni próbáltak. Ungern báró a transbajkáli kozákokat és
+tibetieit küldte ki üldözésükre és az ő munkájuk eredményét láttuk
+most a halálnak e mezején. Még körülbelül ezerötszáz holttest
+hevert itt temetetlenül. Kozákjaim előadása szerint még sokkal több
+halottat már eltemettek. A halottakon kardokozta irtózatos sebek
+voltak láthatók. Nagy összevisszaságban mindenfelé fölszerelési
+tárgyak hevertek. A mongolok elhagyták az iszonyat e vidékét.
+Helyüket farkasok <span class="pagenum"><a name="Page_175" id=
+"Page_175">-175-</a></span> foglalták el; ott feküdtek minden kő
+mögött és minden gödörben. Kutyafalkák, elvadult bestiák marakodtak
+a farkasokkal a zsákmányért.</p>
+<p>Végül mögöttük volt az átkozott hadistennek hozott tömegáldozat
+helye. Nemsokára egy sekély, gyorssodrú folyó közelébe érkeztünk. A
+mongolok itt leszálltak tevéikről. Sapkáikból itták a folyó vizét.
+A szent víz volt ez, amely elfolyik az Élő Buddha lakóhelye
+mellett.</p>
+<p>A kanyargó völgyből hirtelen egy másik mélyedésbe jutottunk,
+ahol nagy, sötét, sűrű fenyőerdővel borított hegy emelkedett föl
+előttünk.</p>
+<p>– Szent Bogdo-Ol! – kiáltotta a láma. – Székhelye az isteneknek,
+akik a mi Élő Buddhánkat oltalmazzák!</p>
+<p>Bogdo-Ol az irtózatos csomó, amely három hegyláncot köt össze
+egymással. Délnyugaton a Gegyl, délen a Gangyn és északon a Huntu.
+A fiatal erdővel borított hegy az Élő Buddha tulajdona. Az erdőben
+a Mongolországban föltalálható valamennyi állatfaj otthonos. A
+vadászat azonban tilos. A törvény ellen vétő mongolt halálra
+ítélik, külföldinek pedig száműzés a büntetése. Még a Bogdo-Olon
+való egyszerű átkelés is tilos halálbüntetés terhe mellett. Ezt a
+tilalmat csupán egy ember szegte meg, Ungern báró, aki ötven
+kozákkal átkelt a hegyen, előrenyomult az Élő Buddha palotájáig,
+ahol a kínaiak fogságban tartották Urga főpapját és ellopta az Élő
+Buddhát.</p>
+<h3><span class="smaller">HARMINCÖTÖDIK FEJEZET.</span><br />
+Az élő istenek, a harmincezer Buddha és a hatvanezer szerzetes
+városában.</h3>
+<p>Végre tehát előttem volt az Élő Buddha székhelye. A Bogdo-Ol
+lábánál fehér tibeti épület emelkedik, amely a napfényben csillámló
+zöldeskék cseréppel van födve. Facsoportok közepette pompás
+látványt nyujt az áldozati szekrények és kis paloták fantasztikus
+teteje mellett. A hegytől elfordult oldalán a Tola folyón átvivő
+hosszú híd köti össze a szerzetesek városával, amelyet egész
+Keleten Ta Kure néven <span class="pagenum"><a name="Page_176" id=
+"Page_176">-176-</a></span> szentnek ismernek. Itt seregestől
+laknak másodrangú csodatevők, próféták, varázslók és gyógyításhoz
+értő orvosok. Mindezek az emberek isteni eredetűek és élő
+istenekként tisztelik őket. Balra, lapos magaslaton, öreg kolostor
+van, rengeteg magas, sötétvörös toronnyal. Ez a kolostor mint «Láma
+városának temploma» ismert. Benne Buddhának óriási aranyozott
+bronzszobra van, amely aranyozott lótuszvirágon ül. Sok kisebb
+templom, áldozati szekrény, obo, nyílt oltár, csillagászati célokat
+szolgáló torony, a lámáknak szürke, egyenletes házakból és
+jurtákból álló városrésze, amelyben mintegy hatvanezer mindenféle
+korú és rangfokozatú szerzetes lakik, iskolák, szent irattári
+épületek és könyvtárak, a Bandik (buddhista hittaniskolák
+növendékei) házai és a Kínából, Tibetből, valamint a burjétok és
+kalmukok földjéről való tisztelt vendégeknek szolgáló fogadók
+alkotják az igazi mongol várost.</p>
+<p>A kolostor alatt van a külföldiek telepe, ahol az orosz, a
+külföldi és a leggazdagabb kínai kereskedők laknak és ahol a
+színdús keleti bazár mutatja lüktető életét. Egy kilométerrel
+lejjebb a maimaicsengi sánc elkeríti a többi kínai kereskedelmi
+telepet és még messzebbre a völgyben orosz magánházaknak hosszú
+sora, egy kórház, egy templom és végre az ügyetlenül épített,
+négyszögletes vörös téglaépület is látható, amely azelőtt az orosz
+konzuli hivatal volt.</p>
+<p>Már a kolostor közelében voltunk, amikor egy a közelben levő
+mély út bejáratánál több mongol katonát vettem észre. Három
+holttestet vonszoltak oda be.</p>
+<p>– Mit csinálnak ezek az emberek? – kérdeztem.</p>
+<p>A kozákok csak mosolyogtak, de nem feleltek. Hirtelen katonás
+köszönésre húzták ki magukat.</p>
+<p>A mély útból kis mongol poni jött ki, amelyen tömzsi férfi ült.
+Amikor elhaladt mellettünk, vállrojtján az ezredesi rangjelzést
+vettem észre. Sűrű szemöldök alatt fekvő hideg, színtelen szemével
+végigmustrált. Sapkáját levette a fejéről és csupasz koponyájáról
+letörölte az izzadságot. Föltűntek nekem koponyájának különös
+hullámzó vonalai. Ez volt a «nyeregfejű ember», akitől a Van Kuret
+megelőző utolsó póstaállomáson az öreg jövendőmondó óvott.
+<span class="pagenum"><a name="Page_177" id=
+"Page_177">-177-</a></span></p>
+<p>– Ki ez a tiszt? – kérdeztem.</p>
+<p>Bár már meglehetősen távol volt, a kozákok mégis csak suttogni
+merték:</p>
+<p>– Szepailoff ezredes, Urga parancsnoka.</p>
+<p>Szepailoff ezredes a legsötétebb alak a mongol események nagy
+tömegében. Valamikor technikus volt, majd csendőr és a cár uralma
+alatt gyorsan jutott előre. Mint teljesen rendellenes jelenséget
+ismerték. A teste mindig idegesen mozgott és rángatódzott. Ha
+beszédjének árja elindult, kevés kellemes hang jött ki a gégéjéből,
+de az ajka nyállal és habbal lett tele. Arcát mindig rángatódzás
+éktelenítette el. Szepailoff őrült volt. Ungern báró kétszer is
+megvizsgáltatta orvosi bizottsággal és megparancsolta neki, hogy
+pihenjen egy ideig. Remélte, hogy így majd megszabadulhat tőle,
+gonosz géniuszától. De hasztalan volt minden. Szepailoff
+kétségtelenül szadista volt. Később hallottam, hogy az elitélteket
+ő maga végezte ki és hogy e munka közben nevetni és énekelni
+szokott. Urgában rettenetes dolgokat beszéltek róla. Valóságos
+véreb volt, aki a halál karmaival kapaszkodott bele áldozataiba.
+Ungern báró kegyetlenségének híre és dicsősége őt illeti. Ungern
+báró elmondta nekem, hogy Szepailoff az útjában van és őt is
+bármikor megöletheti. A báró félt Szepailofftól, nem mint embertől,
+hanem a babona következtében, mert az őrült ezredes
+Transbajkáliában egy varázsdoktort talált, aki azt jósolta, hogy a
+báró meghal, ha Szepailoffot elbocsátja szolgálatából. Szepailoff
+nem adott pardont bolseviknak, vagy olyan embernek, aki bolsevikkal
+valamiféle összeköttetésben volt. Bosszúszomjának az volt az oka,
+hogy a bolsevikok a börtönben megkínozták és szökése után egész
+családját megölték.</p>
+<p>Egy orosz cégnél szálltam meg, ahol Uliaszutaiból való
+útitársaim azonnal fölkerestek. Nagy örömmel üdvözöltek, mert a Van
+Kureban és Zain Szabiban történtek miatt nagyon aggódtak értem.</p>
+<p>Miután fürödtem és némileg rendbehoztam magamat, barátaimmal az
+utcára mentem. Beléptünk a bazárba. Az egész piacon nagy volt a
+tolongás. A vásárló, eladó és árúikat dícsérő emberek csoportjainak
+ünnepi külsőt adtak a kínai <span class="pagenum"><a name=
+"Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> szövetből való pompás
+szalagok, a gyöngysorok, fülbevalók és karkötők, amit mindenütt
+megvételre kínáltak. Emitt a vásárlók juhokat tapogattak végig,
+hogy megtudják, kövérek-e vagy soványak, amott pedig a mészáros
+nagy húsdarabokat vágott le a fölaggatott állati testekről. Bárhová
+nézett az ember, mindenütt a puszta nevető és tréfálkozó fiait
+látta. Mongol asszonyok magasra fésült hajjal és fejükön
+fölfordított csészealjhoz hasonlító nehéz ezüst sapkával az
+eladásra kirakott selyemszalagokat és hosszú gyöngyláncokat
+bámulták. Egy imponálóan nagy mongol férfi pompás lovak kis
+csoportját vizsgálgatta és alkuba bocsátkozott a mongol
+zahachineval, a lovak tulajdonosával. Egy csontos, fürge,
+napsütötte tibeti, aki talán azért jött Urgába, hogy az Élő Buddhát
+imádja, vagy talán titkos üzenetet hozott Lasszából, a másik
+«istentől», egyre fecsegett és alkudozott, hogy egy achátból
+kifaragott lótusz Buddha-szoborhoz hozzájuthasson. Más helyen nagy
+csapat mongol és burjét egy kínai kereskedőt állott körül, aki
+üvegből, kristályból, porcellánból, ametisztből, achátból és
+nefritből készült burnótüvegcséket kínált megvételre és a venni
+szándékozó mongoloktól tíz fiatal ökröt kért az egyik darabért,
+amely barna erezetű, zöldes-habos nefritből volt kimetszve. És
+mindenütt ott voltak láthatók a burjétok hosszú, vörös ruhában, meg
+vörös aranyhimzésű sapkájukkal és színes ellentétül a tatárok
+fekete köpenyben, fejükön kifordított fekete bársonysapkával. Igazi
+keleti kép volt ez az összevisszaság.</p>
+<p>A lámák adták meg e kép hátterét. Sárga és vörös ruhában
+sétálgattak mindenfelé, festőileg a vállukra vetett sapkával. E
+legkülönbözőbb alakú sapkák közül az egyik sárga gombához, a másik
+vörös frigiai sapkához, vagy régi vörösszínű görög sisakhoz
+hasonlított. A tömeg közé keveredtek, ünnepiesen csacsogtak, az
+olvasót morzsolgatták és aki kíváncsi volt rá, annak megjósolták a
+jövendőt, de persze e célra főként a gazdag mongolokat keresték ki
+maguknak. Ezen a vásáron nem egy politikai és vallási kémkedés is
+folyt. Azt a sok mongolt, aki Mongolország különböző részéből jött
+ebben az időben Urgába, állandóan figyelő lámák hálója vette körül.
+<span class="pagenum"><a name="Page_179" id=
+"Page_179">-179-</a></span></p>
+<p>Az épületeken orosz, kínai és mongol lobogó lengett. Egyetlen
+csillagos lobogót a piac egyik kis bolthelyisége fölött lehetett
+látni. A közelben levő sátrak és jurták is gazdag zászlódíszben
+pompáztak. Voltak ott négyszögek és körök, amelyek hercegek vagy
+magánszemélyek lakását jelezték, de háromszögű zászlók is, amelyek
+azt hirdették, hogy ott himlős és bélpoklos emberek szenvedtek és
+haldokoltak. A napsütésben mindennek rendkívül színpompás hatása
+volt. Imitt-amott Ungern báró katonái feszítettek, az oroszok
+hosszú, kék ruhában, a mongolok és tibetiek vörös ruhában és sárga
+vállrojttal, amelyen Dzsingisz khán szvasztikája és az Élő Buddha
+iniciáléja volt látható és a mongol hadsereg kínai különítményének
+kínai katonái. A kínai hadsereg megsemmisülése után ugyanis kétezer
+kínai harcos azt az előjogot kérte az Élő Buddhától, hogy az ő
+légiójába sorozzák őket és hűséget, meg engedelmességet fogadtak
+neki. Kívánságuk teljesült. Most két ezredet alkottak, amelyeknek
+katonái a sapkán és a vállrojton a régi kínai ezüst sárkányt
+viselték.</p>
+<p>Az egyik sarkon nagy automobil jött velünk szembe. Ungern báró
+ült benne, akin sárga selyem mongol kabát volt kék övvel.
+Automobilja teljes gyorsasággal haladt, de a báró mégis megismert.
+A kocsiját azonnal megállíttatta, kiszállt belőle és fölszólított,
+hogy kísérjem el a jurtájába.</p>
+<p>A báró kicsiny, egyszerűen berendezett jurtában lakott, amely
+egy kínai hong (kereskedelmi cég) udvarán volt fölállítva.
+Főhadiszállása két közeli jurtában volt, míg szolgaszemélyzete egy
+kínai fang-tzuban volt elhelyezve. Amikor figyelmeztettem
+igéretére, hogy segíteni fog egy tengeri kikötőhöz való
+eljuthatásomban, a tábornok világos szemével rám nézett és francia
+nyelven ezt mondta:</p>
+<p>– Itt vége felé közeledik a munkám. Kilenc nap mulva megkezdem a
+háborút a bolsevikok ellen és bevonulok Transbajkáliába. Kérem,
+hogy addig még maradjon itt. Sok év óta nem érintkezhettem
+civilizált emberrel. Mindig egyedül vagyok a gondolataimmal.
+Szeretném önnek gondolataimat elmondani. Szeretnék önnel
+elbeszélgetni úgy, hogy ne a «véres őrült bárót», ahogyan barátaim
+neveznek, ne is a <span class="pagenum"><a name="Page_180" id=
+"Page_180">-180-</a></span> «szigorú nagypapát», így neveznek
+tisztjeim és katonáim, lássa bennem, hanem csak egy közönséges
+embert, aki sokat kutatott és még többet szenvedett.</p>
+<p>A báró néhány percig elgondolkodott. Azután folytatta:</p>
+<p>– Megfontoltam a továbbutazását és mindent előkészítek az ön
+számára. De arra kérem, hogy kilenc napig maradjon itt.</p>
+<p>Mit tehettem? A báró hálásan kezet fogott velem és teát
+hozatott.</p>
+<h3><span class="smaller">HARMINCHATODIK FEJEZET.</span><br />
+A keresztes vitézek és tengeri rablók fia.</h3>
+<p>– Beszéljen magáról és utazásáról – unszolt a báró.</p>
+<p>Elmondtam neki mindent, amiről azt hittem, hogy érdekli.
+Elbeszélésem mintha alaposan fölizgatta volna.</p>
+<p>– Most én fogok önnek magamról beszélni és el fogom mondani,
+hogy ki és mi vagyok! Nevemet annyi gyűlölet és félelem veszi
+körül, hogy senki sem tudhatja, mi a valóság és mi a hamisság, mi a
+megtörtént dolog és mi a legenda. Ha jegyzeteket csinál
+mongolországi útjáról és a «véres tábornok» jurtájában való
+tartózkodásáról, akkor talán egyszer írni fog róla.</p>
+<p>Ungern báró behúnyta a szemét és dohányzott. Beszéd közben nem
+fejezte be mondatait, mintha valaki megakadályozta volna azok
+helyes fölépítésében</p>
+<p>– Az Ungern-Sternberg család régi család, németeknek magyarokkal
+és Attila-korabeli húnokkal való keveréke. Harcias eleim minden
+európai háborúban résztvettek. Ott voltak a
+keresztes-hadjáratokban. Egy Ungernt, aki Oroszlánszívű Richárd
+alatt harcolt, Jeruzsálem falainak tövében öltek meg. Még a
+tragikus gyermek-kereszteshadjáratban is életét vesztette egy
+Ungern, a tizenegy éves Ungern Ralf. Amikor a tizenkettedik
+században az ország legvakmerőbb harcosait a szlávok ellen a német
+császári birodalom keleti határára küldték, köztük volt elődöm,
+Halsa Ungern-Sternberg <span class="pagenum"><a name="Page_181" id=
+"Page_181">-181-</a></span> Artúr báró. Ott a határon a lovagok
+megalkották a német lovagrendet, amely tűzzel-vassal terjesztette a
+keresztény tant a litvánok, esztek, lettek és szlávok közt. Amikor
+a grünwaldi csatában lengyel és litván csapatok megsemmisítették a
+német rendet, ugyanott két Ungern-Sternberg bárót is megöltek.
+Családom mindig harcias volt és hajlott a miszticizmusra és
+aszkétaságra.</p>
+<p>– A XVI. és XVII. században több Ungern bárónak vára volt
+Lettországban és Esztországban. Nem egy legenda és elbeszélés
+fűződik hozzájuk. Ungern-Sternberg Henrik, akit a «bárd»-nak
+neveztek, vándorló lovag volt. A franciaországi, angolországi,
+spanyolországi és olaszországi lovagi tornákon annyira ismerték
+nevét és dárdáját, hogy ellenfelei féltek tőle. Spanyolországban,
+Cadiz mellett esett el egy lovag kardjától, aki kettéhasította a
+sisakját és a koponyáját. Ungern Ralf báró rablólovag volt, aki
+Riga és Reval közt garázdálkodott. Ungern Péter bárónak vára volt
+Dagö szigetén, a Keleti tengeren, ahol abban az időben, mint
+rablólovag, a tengeri kereskedelemnek az ura volt.</p>
+<p>– A XVIII. század elején élt az ismert Ungern Vilmos báró, aki
+alchimista volt és akit a «sátán testvéré»-nek neveztek. Nagyapám
+az Indiai Óceánon volt tengeri rabló, aki adót követelt az angol
+kereskedőktől és a brit hadihajók éveken át nem tudták elfogni. De
+végre mégis csak elfogták, kiszolgáltatták az orosz konzulnak, aki
+Oroszországba küldte, ahol Transbajkáliába való száműzésre ítélték.
+Én is tengerésztiszt vagyok, de az orosz-japán háború arra
+kényszerített, hogy elhagyjam igazi hivatásomat és a
+zabajkal-kozákok csapatába lépjek. Egész életemet a háborúnak és a
+buddhizmus tanulmányozásának szenteltem. A nagyapám hozta el nekünk
+magával a buddhizmust Indiából. Atyám és én ennek következtében e
+tan követői lettünk. Transbajkáliában megkíséreltem, hogy a
+forradalom aljassága ellen való kíméletlen harcra megalkossam a
+katonai buddhisták rendjét.</p>
+<p>Amikor a báró idáig jutott, elhallgatott és idegesen egyik
+csésze teát itta a másik után. Teája olyan erős és fekete volt,
+mint a kávé.</p>
+<p>– A forradalom aljassága!… Gondolkodott-e erről <span class=
+"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span> valaha
+valaki más is, mint Bergson, a francia filozófus és a tudós tibeti
+Tashi Láma?</p>
+<p>A tengeri rabló fia tovább beszélt, miközben tudományos
+elméleteket, műveket, a tudomány és irodalom embereinek neveit, a
+szentírást és buddhista könyveket idézte és fölváltva franciául,
+németül, oroszul és angolul beszélt.</p>
+<p>– A buddhista és a régi keresztény könyvekben arról az időről
+olvastunk, amikor ki fog törni a háború a jó és gonosz szellemek
+közt. Akkor el kell jönnie az ismeretlen «átok»-nak, amely
+meghódítja a világot, elpusztítja a kultúrát, megöli az erkölcsöt
+és mindenkit megsemmisít. Fegyvere a forradalom. Minden
+forradalomban a rombolónak durva erőszaka fog a tapasztalatban
+megérett intellektuális teremtő helyére lépni és a legalacsonyabb
+ösztönöket és kívánságokat fogja homloktérbe tolni. Az emberiség
+még jobban el fog távolodni az istenségtől és lelkivilágtól. A nagy
+háború bebizonyította, hogy az emberiségnek fölsőbb ideálokhoz kell
+fölemelkednie. De akkor megjelent ez az «átok», amelyet előre
+látott Krisztus, János apostol, Buddha, az első keresztény
+vértanúk, Dante, Leonardo da Vinci, Goethe és Dosztojevszky.
+Megjelent, megakasztotta az emberiség előrehaladását és elzárta
+utunkat az istenséghez. A forradalom fertőző betegség. Amikor
+Európa szerződést kötött Moszkvával, megcsalta magát és a világ
+többi részeit is. A nagy szellem életünk küszöbére Karmát (a
+buddhista Nemezis megszemélyesítője) állította, aki nem ismer se
+haragot, se kegyelmet. Le fog számolni az emberiséggel és ez a
+leszámolás az éhséget, a rombolást, a kultúra, a dicsőség, a
+becsület és szellem elpusztulását, az államok megsemmisülését és az
+emberiség megsemmisülését fogja jelenteni. Már látom e borzalmakat,
+az emberiség sötét, őrült pusztulását.</p>
+<p>Hirtelen fölpattant a jurta ajtaja. Egy segédtiszt lépett be és
+feszesen megállott.</p>
+<p>– Miért jön erőszakosan a szobába? – kérdezte haragosan a
+tábornok.</p>
+<p>– Excellenciás uram, a határon levő előörsök elfogtak és
+elhoztak egy bolsevista őrjáratot.</p>
+<p>A báró fölkelt. A szeme villámlott, arca rángatódzott.
+<span class="pagenum"><a name="Page_183" id=
+"Page_183">-183-</a></span></p>
+<p>– Hozza ide a jurtám elé!</p>
+<p>Minden feledve volt; az ihletett beszédet, a meggyőző hangot,
+mindent elnyomott a szigorú vezér parancsa. A báró fejére tette a
+sapkáját, fogta a bambusztaszhurt, amit mindig magával vitt és
+kirohant a jurtából. Követtem. A jurta előtt kozákok közepette hat
+vörös katona állott.</p>
+<p>A báró a foglyok elé állott és néhány percig mereven nézte őket.
+Arca elárulta, hogy agyát súlyos gondolatok járják át. Azután a
+foglyoktól elfordulva, leült az egyik kínai ház küszöbére és
+gondolataiba elmélyedve, kis ideig ott maradt. Egyszerre csak
+fölállott, odament a foglyokhoz, határozott mozdulattal mindeniket
+külön-külön vállán érintette a taszhurjával és ezt mondta:</p>
+<p>– Te balra állj, te jobbra állj!</p>
+<p>Ilyen módon két részre osztotta az elfogott őrjáratot: jobbra
+négy és balra két ember jutott. Ezután ezt a parancsot adta ki:</p>
+<p>– Kutassátok ki ezt a kettőt! Ezek alighanem biztosok!</p>
+<p>Azután a másik négyhez fordulva ezt kérdezte:</p>
+<p>– A bolsevikok által mozgósított parasztok vagytok?</p>
+<p>– Igenis, excellenciád, – felelték a megrémült katonák.</p>
+<p>– Menjetek a parancsnokhoz és mondjátok meg neki, hogy az én
+rendeletemre sorozzon be titeket az én csapatomba.</p>
+<p>A balra állóknál útleveleket találtak, amelyekből kiderült, hogy
+a kommunista politikai szakosztály biztosai. A tábornok
+összeráncolta a homlokát és lassan kimondta az ítéletet:</p>
+<p>– Fütykössel verjétek őket agyon!</p>
+<p>Megfordult és ismét bement a jurtába. Beszélgetésünket most már
+sehogysem tudtuk folytatni. Magára hagytam tehát a bárót.</p>
+<p>A nekem szállást adó orosz cégnél eltöltött vacsora után Ungern
+néhány tisztje jött oda. Élénken beszélgettünk, amikor egyszerre
+automobil tülkölését hallottuk. A tisztek erre rögtön elnémultak.
+Egyikük föltűnően megváltozott hangon megjegyezte: <span class=
+"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span></p>
+<p>– A tábornok hajtat itt valahol a közelben.</p>
+<p>A megszakadt beszélgetést csakhamar folytattuk. De nem sokáig. A
+cég segédje berohant a szobába és jelentette:</p>
+<p>– A báró!</p>
+<p>A báró jött és a küszöbön mozdulatlanul megállott. A lámpák még
+nem égtek, ámbár benn a szobában már sötétedni kezdett. A báró
+mégis azonnal megismert mindenikünket. Odament a ház asszonyához,
+kezet csókolt neki, mindenikünket külön-külön üdvözölt, azután az
+asztalhoz ült és elfogadta a neki fölajánlott teát. Nemsokára
+beszélni kezdett. A ház asszonyának ezt mondta:</p>
+<p>– El akarom lopni a vendégét.</p>
+<p>Azután tőlem kérdezte:</p>
+<p>– Nem jönne el velem automobilsétára? Megmutatom a várost és
+környékét.</p>
+<p>A köpenyemet magamra vévén, szokásom szerint zsebrevágtam a
+revolveremet, mire a báró fölnevetett.</p>
+<p>– Hagyja itt azt a jószágot! Ön itt teljes biztosságban van. De
+különben is gondoljon Narabancsi Hutuktujának jóslatára, hogy a
+szerencse mindig önnel lesz.</p>
+<p>– Igaz, – feleltem és szintén nevettem. – Jól emlékszem arra a
+jóslatra. De nem tudom, hogy az én esetemben mit ért a Hutuktu
+szerencse alatt. Lehet, hogy a szerencsével a halált gondolja.</p>
+<p>Kimentünk. A kapunál, messzire világító lámpásával ott állott a
+nagy Fiat-kocsi. A soffőri szolgálatot teljesítő tiszt szoborként
+megmeredve ült a kormánynál és meg sem mozdult, mialatt mi a
+kocsiba szálltunk és leültünk. A báró kiadta a parancsot:</p>
+<p>– A dróttalan állomáshoz!</p>
+<p>Valósággal röpültünk. A városban még ébren volt a keleti élet. A
+kép, amelyet most nyujtott, még különösebb és csodálatosabb volt. A
+tömegben mindenütt fürge mongol, burjét és tibeti lovasokat
+lehetett látni. A karavánok tevéi ünnepiesen fölemelték a fejüket,
+amikor elrohantunk mellettük. A mongol szekerek fakerekei
+szívettépően nyikorogtak. Pompás nagy ívlámpák fénye sugárzott be
+mindent. Az a villamos telep adta nekik az áramot, amelyet a báró
+<span class="pagenum"><a name="Page_185" id=
+"Page_185">-185-</a></span> mindjárt Urga elfoglalása után egy
+telefonteleppel és dróttalan állomással együtt létesített.
+Parancsára az utcákat is megtisztították és dezinficiálták, ami
+bizonyára nem történt meg velük Dzsingiszkhán óta.
+Auto-omnibuszjáratot is rendszeresített a város egyes részei közt,
+hidakat épített a Tola és Orkhon folyókon át, életet adott egy
+ujságnak, laboratóriumot teremtett állatorvosok részére, kórházakat
+és iskolákat nyitott meg és intézkedéseket tett a kereskedelem
+védelmére, amennyiben kímélet nélkül fölköttetett minden orosz és
+mongol katonát, akit kínai cég kifosztásán kaptak rajta. Így
+egyszer elfogtak két kozákot és egy mongol katonát, mert pálinkát
+loptak egy kínai boltból. Amikor a bűnösöket a báró elé állították,
+földobatta őket az automobiljába és az illető bolthoz hajtatott.
+Ott visszaadta az ellopott pálinkát és ráparancsolt az elfogott
+mongolra, hogy orosz társainak egyikét kösse föl a ház nagy
+kapujára. Amikor ez megtörtént, rászólt:</p>
+<p>– Most akaszd föl a másikat is!</p>
+<p>Miután ezzel is végzett a mongol, a három katona parancsnokának
+hagyta meg, hogy akassza föl a mongolt. Ez bizonyára gyors és
+igazságos eljárás volt. De a kínai boltos nagyszorongva a báróhoz
+sietett:</p>
+<p>– Generális báró! Generális báró! Kérem távolíttassa el ezeket a
+kapumról, különben senkisem lép a boltomba!</p>
+<p>Miután a kereskedelmi negyed elröpült a szemünk előtt, az orosz
+telepre érkeztünk. Egy hídnál, amelyen át kellett haladnunk, több
+orosz katona és négy rendes külsejű mongol asszony állott. A
+katonák keményen tisztelegtek, úgy álltak, mint a cövek és
+parancsnokuk szigorú arcára függesztették szemüket. Az asszonyok
+eleinte el akartak futni, de azután rájuk is átragadt a fegyelem,
+kezüket köszöntésül ők is a fejükhöz rántották föl és éppen olyan
+mozdulatlanul állottak, mint északról való udvarlóik. A báró rám
+nézett és nevetett.</p>
+<p>– Lássa ezt a fegyelmet! Még a mongol asszonyok is köszönnek
+nekem!</p>
+<p>Nemsokára a pusztaságon voltunk. Az automobil röpült, mint a
+nyíl, fülünk mellett fütyült a szél és köpenyünk <span class=
+"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> ráncait
+meg sapkánkat rángatta. De Ungern báró nem volt megelégedve.
+Csukott szemmel ülve, egyre ismételgette:</p>
+<p>– Gyorsabban! Gyorsabban!</p>
+<p>Sokáig hallgattunk. Végre megszólalt:</p>
+<p>– Tegnap megcsapattam a segédtisztemet, mert berohant a jurtába
+és félbeszakította az elbeszélésemet.</p>
+<p>– Legyen szíves és fejezze be most, – feleltem.</p>
+<p>– Nem úntatja a történetem? Már nem maradt sok mondanivalóm.
+Elmondtam már, hogy Oroszországban katonai buddhisták rendjét
+akartam megteremteni. Minek? Az emberiség fokozatos fejlődésének
+védelmére és harcra a forradalom ellen. Mert bizonyos vagyok abban,
+hogy az evolució az istenséghez, a revolució az állatiassághoz
+visz. Nekem azonban Oroszországban kellett dolgoznom!
+Oroszországban, ahol a paraszt durva, kiskorú, vad és mindig
+rosszkedvű, ahol gyűlöl mindenkit és mindent, anélkül, hogy tudná,
+miért. A paraszt gyanakvó, anyagiasan gondolkozó és nincs semmiféle
+szent ideálja. Az orosz értelmiségbeliek pedig képzeleti ideáloknak
+élnek, amelyeknek nincs semmi reális alapjuk. Erősen hajlandók
+mindent megbírálni, de teremtő erejük nincs. Akaratuk sincs és nem
+tudnak mást, mint beszélni, beszélni, beszélni. Mint a paraszt, ők
+sem tudnak senkit és semmit szeretni. Szeretetük és érzelmük csak
+képzelt. Gondolatuk és hangulatuk jön és megy, mint a röpke szó és
+semmi nyoma sem marad. Ez okozta, hogy társaim csakhamar véteni
+kezdtek a rendi határozatok ellen. Erre elrendeltem a cölibátust, a
+nő, a kényelem és a fölösleges teljes megtagadását, ahogyan a sárga
+tan kívánja. És hogy az orosznak lehetővé tegyem fizikai
+természetének a legyőzését, megengedtem az alkohol, a hasis és az
+ópium korlátlan élvezetét. Most alkoholélvezetért felköttetem a
+tisztjeimet és katonáimat. Akkor azonban ittunk a «fehér láz»-ig, a
+delirium tremenszig. A rendet nem szervezhettem meg. De háromszáz
+rendkívül vakmerő és vad férfit gyűjtöttem magam köré. A
+Németország ellen való háborúban és később a bolsevikok ellen való
+harcokban is hősökké fejlődtek. Most már csak kevesen vannak
+közülük. <span class="pagenum"><a name="Page_187" id=
+"Page_187">-187-</a></span></p>
+<p>– Excellenciás uram, a dróttalan táviróállomás! – jelentette a
+soffőr.</p>
+<p>– Hajtson oda! – parancsolta a tábornok.</p>
+<p>Lapos dombon volt a nagy, hatalmas rádió-állomás, amelyet a
+visszavonuló kínaiak részben elpusztítottak, de Ungern báró
+mérnökei ismét rendbe hoztak. A tábornok gyorsan átolvasta a
+beérkezett táviratokat és nekem adta át. Moszkvából, Csitából,
+Vladivosztokból és Pekingből jöttek. Külön sárga papiroslapon
+voltak a jelírásos jelentések. Ezeket a báró a zsebébe csúsztatta
+és így szólt hozzám:</p>
+<p>– Ezeket a jelentéseket ügynökeim küldik, akik Csitában,
+Irkutszkban, Karbinban és Vladivosztokban állomásoznak. Valamennyi
+ügynök zsidó, csupa ügyes és vakmerő ember és mindannyi a barátom.
+Van egy zsidó tisztem is, Vulfovics, aki jobb szárnyam parancsnoka.
+Vad, mint az ördög és a mellett okos és bátor… De most menjünk
+vissza!</p>
+<p>Visszarohantunk a hosszú úton és belemerültünk az éjjel
+sötétjébe. Vad hajsza volt. A kocsi kis köveken és gödrökön, sőt
+kis patakokon is átugrott. Mialatt a pusztaságon átrepültünk,
+többször láttam fölvillanó kis fénypontokat, amelyek azonban csak
+egy pillanatig voltak láthatók.</p>
+<p>– Farkasok szeme, – magyarázta a kísérőm. – Jóllakatjuk őket a
+húsunkkal és ellenségeink húsával.</p>
+<p>Azután visszatért vallomásához.</p>
+<p>– A háború folyamán fölismertük az orosz hadsereg fokozatos
+romlását és előre láttuk Oroszországnak szövetségeseivel szemben
+való árulását, valamint a forradalom veszedelmét is. Ez utóbbinak
+megelőzésére tervet dolgoztunk ki, amely szerint minden mongol
+népnek, amely még nem felejtette régi tanait és erkölcseit, egy
+ázsiai állammá kell egyesülnie. Ez az állam autonóm
+törzsegységekből alakult volna és a legnagyobb és legrégibb kultúra
+országának, Kínának erkölcsi és törvényhozói vezetésének vetette
+volna alá magát. Hozzája tartoztak volna a kínaiak, a mongolok, a
+tibetiek, az afgánok, Turkesztán mongol törzsei, a tatárok, a
+burjétok, a kirgizek és a kalmukok. Azt akartuk, hogy az állam
+fizikailag és erkölcsileg erős legyen és saját lelkének, saját
+filozófiájának és saját egyéni politikájának gondos megőrzésével
+<span class="pagenum"><a name="Page_188" id=
+"Page_188">-188-</a></span> védelmet nyujtson a forradalom ellen.
+Ha a megőrült és megromlott emberiség továbbra is fenyegetni fogja
+az emberi nemben az isteni szellemet, továbbra is vért fog ontani
+és akadályozni fogja az erkölcsi fejlődést, akkor ez az ázsiai
+állam határozottan véget vet ennek a mozgalomnak és tartós, szilárd
+békét teremt. Propagandánknak a háború alatt pompás sikere volt a
+turkománok, kirgizek, burjétok és mongolok közt… Álljon meg! –
+kiáltotta hirtelen a báró.</p>
+<p>Az automobil erős lökéssel megállott. A tábornok kiugrott a
+kocsiból és fölszólított, hogy kövessem. A pusztaságba mentünk. A
+báró, mintha valamit keresne, az egész idő alatt lehajtotta a
+fejét. Végre azt mormogta:</p>
+<p>– Ah, elment innen…</p>
+<p>Meglepetve pillantottam rá.</p>
+<p>– Azelőtt egy gazdag mongolnak volt itt a jurtája. Noszkoff
+orosz kereskedőnek volt a szállítója. Noszkoff vad ember volt, amit
+a mongoloktól neki adott «sátán» név bizonyít. Mongol adósait a
+kínai hatóságokkal megverette és börtönbe vettette. Ezt a mongolt
+is tönkretette. Mindenét elvesztette és innen harminc mérföldnyire
+levő helyre menekült. De Noszkoff rátalált, ami marhája és nyája
+még megmaradt, elvette és családjával együtt éhhalálnak tette ki.
+Amikor Urgát elfoglaltam, megjelent nálam ez a mongol még harminc
+családdal, amelyet szintén Noszkoff tett tönkre. A halálát
+kívánták… Hát fölakasztattam a «sátán»-t…</p>
+<p>Az automobil nagy ívben kanyarodva ismét tovább rohant az éjben
+és Ungern báró éles, ideges hangon ismét egész Ázsia körül való
+gondolatairól beszélt.</p>
+<p>– Oroszország elárulta Franciaországot, Angolországot és
+Amerikát. Aláírta a breszt-litovszki szerződést és a kaoszban
+elmerült. Ekkor elhatároztuk, hogy Ázsiát mozgósítjuk Németország
+ellen. Hírvivőink előrehatoltak Mongolországba, Tibetbe,
+Turkesztánba és Kínába. De ebben az időben a bolsevikok megkezdték
+az orosz tisztek megölését. Kénytelenek voltunk tehát polgárháborút
+kezdeni ellenük és le kellett mondanunk nagyázsiai terveinkről. De
+reméljük, hogy később még fölrázhatjuk egész Ázsiát és a
+segítségével <span class="pagenum"><a name="Page_189" id=
+"Page_189">-189-</a></span> visszahozhatjuk a békét és az Istent a
+földre. Úgy érzem, hogy Mongolország fölszabadításával segítségére
+voltam ennek az eszmének.</p>
+<p>A báró egy pillanatig elgondolkodott. Majd szomorúan
+folytatta:</p>
+<p>– A mozgalomban résztvevő néhány társam azonban nem szeret engem
+kegyetlenségem és szigorúságom miatt. Még nem értik meg, hogy nem
+politikai pártot, hanem az egész jelenkori kultúra gyilkosainak
+szektáját kell legyőznünk. Miért végzik ki az olaszok a «Fekete
+kéz» tagjait? Az amerikaiak miért ölik meg villamos úton az
+anarhista bombavetőket? És nekem ne legyen megengedve, hogy
+megmentsem a világot azoktól, akik a nép lelkét akarják megölni?
+Nekem, a németnek, kereszteslovagok és rablólovagok utódjának?
+Gyilkosoknak csak halált szánok… Forduljon meg! – parancsolta a
+soffőrnek.</p>
+<p>Másfél óra mulva megpillantottuk Urga villamos lámpáit.</p>
+<h3><span class="smaller">HARMINCHETEDIK FEJEZET.</span><br />
+Ungern báró tisztjei közt.</h3>
+<p>A város bejáratának közelében automobil állott egy kis ház
+előtt.</p>
+<p>– Mit jelent ez? – szólt a báró. – Hajtson oda!</p>
+<p>Kocsink a másik automobil mellé állott. A kapu fölpattant. Több
+tiszt kirohant és el akart bújni.</p>
+<p>– Vigyázz! – vezényelte a tábornok. – Vissza a házba!</p>
+<p>A tisztek engedelmeskedtek. A báró taszhurjára támaszkodva
+utánuk ment. Mivel a kapu nyitva maradt, mindent láthattam és
+hallhattam, ami történt.</p>
+<p>– Jaj nekik! – súgta a soffőr. – A tisztek tudták, hogy a báró
+velem elhagyta a várost, ami mindig nagy utat jelent. Ezért
+elhatározták, hogy vidáman töltik el az estét. Meg fogja
+parancsolni, hogy halálra botozzák őket.</p>
+<p>Láttam, hogy az asztal egyik vége tele volt üveggel és
+konzervdobozzal. Két fiatal asszony ült az asztalnál. A tábornok
+<span class="pagenum"><a name="Page_190" id=
+"Page_190">-190-</a></span> beléptére fölugrottak. Hallottam, hogy
+a báró érdes hangján röviden, élesen, keményen beszélt.</p>
+<p>– Elpusztul a hazájuk… gyalázat valamennyi oroszra és ők nem
+értik meg… nem érzik… bor és asszony kell nekik… Gazemberek!
+Elvetemültek!… Százötven taszhurt kap mindegyiktek!</p>
+<p>Azután suttogóra vált a hangja.</p>
+<p>– És maguknak hölgyeim, nincs semmi érzékük népük romlása iránt?
+Nincs? Maguknak mindegy. És nem gondolnak a fronton levő férjeikre,
+akiket talán éppen most ölnek meg? Maguk nem nők!… Ide hallgassanak
+hölgyeim. Még egyszer és fölköttetem magukat…</p>
+<p>Visszajött a kocsihoz és többször megszólaltatta az
+automobil-tülköt. Azonnal mongol lovasok vágtattak oda.</p>
+<p>– Vigyétek ezeket az embereket a parancsnokhoz! Majd később
+kiadom a parancsot, mi történjék velük.</p>
+<p>A báró jurtájáig terjedő úton hallgattunk. Izgatott volt,
+nehezen lélekzett, egyik cigarettáról a másikra gyújtott rá és
+egy-két szippantás után eldobta.</p>
+<p>– Vacsorázzék velem, – mondta.</p>
+<p>Meghívta még törzskari főnökét is, egy nagyon tartózkodó,
+szomorú, de rendkívül jól nevelt embert. A szolgák forró kínai
+ételt tálaltak föl, amit hideg hús és kompót követett. A
+nélkülözhetetlen tea persze nem hiányozhatott. Pálcikákkal ettünk.
+A báró nagyon szórakozott volt.</p>
+<p>Óvatosan a magukról megfeledkezett tisztekről kezdtem beszélni
+és megpróbáltam, hogy a rendkívül súlyos viszonyokra utalva,
+amelyek közt élnek, kimentsem viselkedésüket.</p>
+<p>– Testestől-lelkestől rosszak, demoralizáltak és a mélységek
+mélységére sülyedtek, – mormogta a báró.</p>
+<p>A törzskarnak a főnöke segítségemre volt és a báró végre is arra
+utasította, telefonozza meg a parancsnoknak, hogy bocsássa szabadon
+a tiszteket.</p>
+<p>Másnap a barátaimmal voltam együtt, akikkel az utcákon
+kóboroltam és megfigyeltem az élénk életet. A báró nagy energiája
+nem engedett pihenést sem magának, sem pedig környezetének.
+Mindenütt ott volt és mindent látott, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_191" id="Page_191">-191-</a></span> de
+sohase avatkozott be alantasainak munkájába. Mindenkinek dolgoznia
+kellett.</p>
+<p>Estére a törzskar főnöke hívott meg a szállására, ahol sok
+intelligens tisztet találtam. Megint el kellett mondanom utazásom
+történetét. Élénken beszélgettünk, egyszerre csak belépett
+Szepailoff ezredes. Magában dúdolgatott. A jelenlevők azonnal
+elhallgattak és egyik a másik után valami ürüggyel távozni
+iparkodott. Szepailoff nehány iratot adott át a házigazdánknak,
+azután hozzám fordult.:</p>
+<p>– Pompás halpástétomot és forró paradicsomlevest küldök majd
+önnek vacsorára.</p>
+<p>Távozása után a házigazda kétségbeesve tördelte a kezét és ezt
+mondta:</p>
+<p>– Ez után a forradalom után most ezzel a söpredékkel vagyunk
+kénytelenek dolgozni!</p>
+<p>Néhány perc mulva egy katona Szepailofftól halpástétomot és
+leveses tálban levest hozott. Mikor a katona az asztal fölé hajolt,
+hogy letegye az edényt, a törzskar főnöke a szemével intett nekem
+és ezt mondta:</p>
+<p>– Nézze meg ezt az arcot.</p>
+<p>Eltávozta után a törzskar főnöke fülelt, míg léptei egészen
+elhangzottak.</p>
+<p>– Ez Szepailoff hóhérja. Ez akasztja föl és fojtja meg azokat a
+szerencsétleneket, akiket elitéltek.</p>
+<p>Azután nagy meglepetésemre a levest kiöntötte a szénserpenyő
+mellé, majd kiment és a halpástétomot átdobta a kerítésen.</p>
+<p>– Szapailoff főztje és bár bizonyára nagyon ízletes, méreg lehet
+benne. Szepailoff házában nagyon veszedelmes bármit enni és
+inni.</p>
+<p>Ez események következtében nagyon nyomott kedvben tértem vissza
+a házamhoz. Házigazdám még nem aludt, hanem ijedt szemmel az ajtóig
+elém jött. A barátaim is ott voltak. Mindnyájan ezt mondták:</p>
+<p>– Hála Istennek! Nem érte semmi baj?</p>
+<p>– De hát mi történt? – kérdeztem.</p>
+<p>– Ide hallgasson, – mondta a házigazdám. – Alighogy ön
+eltávozott, Szepailofftól egy katona jött ide azzal, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> hogy
+adjuk át a podgyászát, mert önnek szüksége van rá. De mi tudtuk,
+hogy mit jelent ez – hogy először átkutatják, azután…</p>
+<p>Mindjárt megértettem a veszedelmet. Szepailoff azt tehette volna
+be a podgyászomba, amit akart és azután bevádolhatott volna.</p>
+<p>Régi barátom, az agronóm és én rögtön elmentünk Szepailoff
+szállására. Barátomat künn hagytam az ajtó előtt.</p>
+<p>Amikor beléptem, ugyanaz a katona jött elém, aki a vacsoránkat
+hozta. Szepailoff azonnal fogadott. Tiltakozásomra azt felelte,
+hogy tévedés történt és arra kért, hogy várjak egy pillanatig.
+Kiment. Vártam öt, tíz, tizenöt percig. Nem jött senki. Az ajtón
+kopogtam, de nem kaptam feleletet. Ekkor elhatároztam, hogy
+fölkeresem Ungern bárót. De amikor a kijárathoz mentem, zárva
+találtam az ajtót. Megpróbálkoztam a másik ajtónál; az is zárva
+volt. Kelepcébe estem! Már fütyülni akartam a barátomnak, amikor a
+falon telefont pillantottam meg. Fölszólítottam Ungern bárót.
+Néhány perc mulva megjelent Szepailoffal együtt.</p>
+<p>– Mit jelent ez?</p>
+<p>Ezt kérdezte Szepailofftól szigorú, fenyegetődző hangon és
+feleletet sem várva, taszhurjával akkorát ütött rá, hogy Szepailoff
+a földre zuhant.</p>
+<p>Kimentünk. A tábornok kihozatta podgyászomat. Azután a maga
+jurtájába vitt el.</p>
+<p>– Itt fog lakni! Nagyon örülök, hogy ez megtörtént, – tette
+hozzá mosolyogva, – mert most mindent elmondhatok önnek, amit
+elmondani szeretnék.</p>
+<p>Erre megkérdeztem:</p>
+<p>– És le is szabad írnom mindazt, amit itt hallottam és
+láttam?</p>
+<p>Egy pillanatig gondolkozott, azután ezt felelte:</p>
+<p>– Adja ide a jegyzőkönyvét.</p>
+<p>Odaadtam az albumot, amelyben útivázlataim voltak. Ezt írta
+bele:</p>
+<p>– A halálom után. Ungern báró.</p>
+<p>Ezt az ellenvetést kockáztattam meg: <span class=
+"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span></p>
+<p>– De hiszen én öregebb vagyok, mint ön és hamarább fogok
+meghalni.</p>
+<p>Szemét lezárta, fejét lehorgasztotta és ezt suttogta:</p>
+<p>– Ó nem. Még százharminc nap, azután vége lesz; azután… Nirvána!
+Mennyire belefáradtam gondjaimba, aggodalmaimba és
+gyűlöletembe.</p>
+<p>Sokáig hallgattunk. Éreztem, hogy most Szepailoff halálos
+ellenségemmé lett és Urgát a lehető leggyorsabban el kell hagynom.
+Éjfél után kettőre járt az idő. Ungern báró hirtelen fölállott.</p>
+<p>– Menjünk a nagy és jó Buddhához.</p>
+<p>Elgondolkozva és ragyogó szemmel mondta ezt, míg egész arcán
+egyetlen szomorú, keserű mosoly vonult át.</p>
+<p>Előparancsolta az automobilt.</p>
+<h3><span class="smaller">HARMINCNYOLCADIK FEJEZET.</span><br />
+Buddha előtt.</h3>
+<p>A kolostorhoz érve, elhagytuk az automobilt és szűk utcák
+labirintusában merültünk el, míg végre Urga legnagyobb temploma
+előtt álltunk, amelynek tibeti fala és ablaka, de hivalkodó kínai
+teteje volt. Egyetlen lámpás égett a bejáratnál. A bronz- és
+vasveretű nehéz kapu zárva volt. Amikor a tábornok ráütött a nagy
+sárgaréz gongra, amely a kapu mellett függött, minden irányból
+megijedt szerzetesek futottak felénk. Meglátván a «tábornok bárót»,
+a földre borultak, mert tiszteletből nem akartak a nagy emberre
+nézni.</p>
+<p>– Keljetek föl, – mondta a báró – és bocsássatok be a
+templomba.</p>
+<p>A belseje olyan volt, mint a legtöbb láma-templomé, ugyanazok a
+sokszínű zászlók, imákkal, szimbolikus jelekkel és szentek
+képeivel, ugyanazok a boltozatról lelógó nagy selyemszalagok és
+isteneknek meg istennőknek ugyanama képei. Az oltár mindkét oldalán
+alacsony vörös padok voltak a lámák és a kórus számára. Kis
+lámpások vetették fényüket az oltáron álló arany és ezüst edényekre
+és gyertyatartókra. <span class="pagenum"><a name="Page_194" id=
+"Page_194">-194-</a></span> Az oltár mögött nehéz, sárga
+selyemfüggöny csüngött tibeti fölírásokkal.</p>
+<p>A lámák félrevonták a függönyt. A mögötte levő térben, a lobogó
+lámpások félhomályában az arany lótuszvirágon ülő Buddha aranyozott
+szobra lett látható. Az arca közömbös volt és nyugodt. Gyönge
+fénysugár adott neki némi életet. A szobor mindkét oldalán sok ezer
+kisebb Buddha, jámbor templomlátogatók áldozati ajándéka állott. A
+báró a gongra ütött, hogy a nagy Buddha figyelmét a maga imádságára
+terelje és egy marék pénzt dobott egy nagy bronz-csészébe. Azután a
+keresztes vitézek e sarjadéka, aki a Nyugat minden filozófusát
+olvasta, lecsukta a szemét, kezével eltakarta az arcát és
+imádkozott. Bal csuklóján fekete olvasót vettem észre. Körülbelül
+tíz percig imádkozott. Azután a kolostor második végéhez vezetett.
+Odamenet ezt mondta:</p>
+<p>– Ezt a templomot nem szeretem. Új és akkor építették, amikor az
+Élő Buddha megvakult. Az arany Buddha arcán nem látok se könnyüt,
+se reményt, se gondot, se a nép háláját. Még nem mult el elegendő
+idő, hogy ilyen nyomokat hagyott volna az isten arcán. Most a
+jóslások régi szobájához fogunk menni.</p>
+<p>Ez kicsiny, a kortól megfeketedett épület volt, hasonló egy
+lapos, kerek tetejű toronyhoz. Az ajtók ki voltak tárva. Az ajtótól
+kétoldalt forgatható imakerekek voltak elhelyezve, Az ajtó fölött
+vörösrézlap volt látható az állatöv jegyeivel. A szobában két
+szerzetes volt, aki szutrákat énekelt. Nem tekintettek föl, amikor
+beléptünk. A tábornok odalépett hozzájuk és így szólt:</p>
+<p>– Vessetek kockát, hogy meglássam napjaim számát.</p>
+<p>A szerzetesek két csészét hoztak, amelyekben sok kocka volt. A
+kockákat egy alacsony asztalra vetették ki. A báró végignézte ezt a
+műveletüket és velük együtt számította ki az eredményt, azután ezt
+mondta:</p>
+<p>– Százharminc! Megint százharminc!</p>
+<p>Az oltárhoz lépve, amelyen Buddhának Indiából idehozott régi
+kőszobra állott, újra imádkozni kezdett.</p>
+<p>Virradatkor még más templomokat és imahelyeket <span class=
+"pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195">-195-</a></span> is
+fölkerestünk, meglátogattuk az orvosi iskola múzeumát, a
+csillagászati célokat szolgáló tornyot és az udvart is, ahol a
+bandik és a fiatal lámák napi reggeli birkózó gyakorlataikat
+végezték. Más helyen a lámák nyilazásban gyakorolták magukat.
+Néhány előkelőbb láma meleg ürühúst, teát és vad hagymát szolgált
+föl nekünk.</p>
+<p>A jurtába visszatérvén, hasztalan próbáltam aludni. Sok
+mindenféle kérdés járta át a fejemet.</p>
+<p>– Hol vagyok? Mely korszakban élek?</p>
+<p>Tudtam, hogy homályosan érzem valami nagy eszme, valami óriási
+terv, valami leírhatatlan emberi fájdalom láthatatlan
+érintését.</p>
+<p>Ebéd után a tábornok azt mondta, hogy be fog mutatni az Élő
+Buddhának. Mivel az Élő Buddhától nagyon nehezen lehet kihallgatást
+kapni, nagyon megörültem ennek a kínálkozó alkalomnak. Automobilunk
+nemsokára megállott az isten palotáját körülvevő vörös-fehér csíkos
+fal kapuja előtt. Kétszáz láma rohant elő sárga és vörös ruhában,
+hogy a Dchiang Dchünt, a tábornokot üdvözölje ezzel az elfojtott
+tiszteletteljes suttogással: «Khán! Hadisten!» Tágas csarnokon
+vezettek keresztül bennünket, amelynek kemény vonalait a félhomály
+enyhítette. Nehéz faragott ajtók szolgáltak a palota belső részébe.
+A csarnok mélyében daisz állott, sárga selyem vánkossal befödött
+trónussal. A trónus támlája vörös volt, arany szegéllyel. Két
+oldalán sárga selyemből készült faliernyők voltak, kínai fenyőből
+készült cifra keretben. A trónus mellett üvegszekrények állottak,
+tele Kínából, Japánból, Indiából és Oroszországból származó
+műtárgyakkal. A trónus előtt levő hosszú, alacsony asztal mellett
+nyolc mongol nemes ült. Elnökük nagyon tiszteletreméltó, okos,
+energikus arcú és nagy, átható szemű öreg ember volt. Megjelenése
+buddhista szenteknek drágakő-szemmel ellátott ama faszobraira
+emlékeztetett, amelyeket a tokiói múzeum buddhizmusnak szentelt
+részében láttam, ahol a japánok Amida, Daunichi-Buddha, Kvanon
+istennő és a jókedvű öreg Hotei régi szobrait mutogatják.</p>
+<p>Ez az ember Jahantszi Hutuktu volt, a mongol minisztertanács
+elnöke, akit messzi Mongolország határán túl <span class=
+"pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196">-196-</a></span> is
+tiszteltek. A többi jelenlevők miniszterek, khánok és Khalkha
+legfőbb fejedelmei voltak. Jahantszi Hutuktu fölszólította Ungern
+bárót, hogy az ő oldalán foglaljon helyet. Számomra európai széket
+hoztak. Ungern báró tolmács segítségével tudtára adta a
+minisztertanácsnak, hogy nehány nap mulva eltávozik Mongolországból
+és figyelmeztette a minisztereket, védjék meg a Dzsingisz khán
+utódai számára kivívott szabadságot, mert a nagy császár lelke még
+él és azt követeli a mongoloktól, hogy újra hatalmas nép legyenek
+és hogy mindazokat az ázsiai királyságokat, amelyeken egykor ő
+uralkodott, egyetlen nagy középázsiai állammá egyesítsék.</p>
+<p>A tábornok fölemelkedett. A többiek mind követték példáját.
+Mindeniktől külön-külön komolyan elbúcsúzott. Jahantszi láma előtt
+mélyen meghajolt. Jahantszi Hutuktu kezét a báró fejére tette és
+megáldotta őt.</p>
+<p>A tanácskozó teremből mindjárt ahhoz az orosz stílusban épült
+házhoz mentünk, amely az Élő Buddha személyes lakóhelye. A házat
+vörös és sárga lámák, szolgák, a Bogdo tanácsosai, hivatalnokok,
+jövendőmondók, doktorok és kegyeltek serege teljesen körülvette. E
+ház kapujától a palota külső faláig hosszú, vörös kötél húzódott,
+amelynek vége künn a falon át lelógott. A zarándokok letérdelve egy
+ott álló szerzetesnek selyem hatykot vagy egy darab ezüstöt szoktak
+adni. Ha valaki megérinti a kötél végét, amelynek belső vége a
+Bogdo kezében van, akkor közvetetlen összeköttetésbe jut a szent,
+ujjászületett Élő Istennel. Azt hiszik, hogy a teveszőrből és
+lószőrből készült kötélen át áldás áramlik ki az imádkozókhoz.
+Minden mongol aki megérintette a misztikus kötelet, zarándokútjának
+jeléül vörös szalagot visel a nyaka körül.</p>
+<p>Nagyon sokat hallottam a Bogdo khánról, mielőtt alkalmam nyílt,
+hogy megláthattam. Hallottam, hogy nagyon hajlik az
+alkoholélvezetre és ebbe is vakult bele, hallottam, hogy külsőleg
+mennyire szereti a nyugati kultúrát és hogy feleségével együtt, aki
+az ő nevében sok küldöttséget és hírhozót fogad, mélyen a kancsó
+fenekére szokott nézni.</p>
+<p>Abban a szobában, amelyet a Bogdo magán-dolgozószobául
+<span class="pagenum"><a name="Page_197" id=
+"Page_197">-197-</a></span> használt, két láma-titkár volt. Ezeknek
+éjjel-nappal őrizniök kellett az ott levő ládát, amelyekbe nagy
+pecsétjei voltak rejtve. Az egész terem a lehető legegyszerűbb
+volt. Egy alacsony kínai lakkasztalkán a Bogdo írószerszáma feküdt
+és egy sárga selyembe burkolt skatulya kis pecsétekkel, amelyeket a
+kínai kormány és a Dalai Láma adott neki. Mellette alacsony
+karosszék volt és egy bronz szénserpenyő vas kályhacsővel. A
+falakon a Szvasztika jelei és tibeti meg mongol föliratok voltak
+láthatók. A karosszék mögött kis oltár állott arany
+Buddha-szoborral, amely előtt két faggyúgyertya égett. A padlót
+vastag, sárga szőnyeg födte.</p>
+<p>Amikor beléptünk, az Élő Buddha a szomszédos szobában levő kis
+magán-imaszekrénynél volt. Ebbe a szobába senkinek sem szabad
+belépnie, kivéve magát a Bogdo khánt és a Kanpo-Gelongot (a
+gelongok legfőbb rangja), akinek az a föladata, hogy a templomi
+szertartásokat rendezze és az Élő Buddhának magányos imáiban
+segédkezzék. Az egyik titkár azt mondta, hogy a Bogdo ma reggel
+nagyon izgatott volt. Délben ment az imaszekrényhez.</p>
+<p>A sárga tan komolyan imádkozó főnökének hangját sokáig
+hallottuk. Azután egy másik ismeretlen hang szólalt meg. A
+szekrénynél a föld Buddhája az ég Buddhájával beszélgetett –
+legalább ezt mondták a lámák.</p>
+<p>– Várjunk kissé, – indítványozta a báró. – Talán nemsokára
+kijön.</p>
+<p>Várakozás közben a tábornok Jahantszi lámáról beszélt. Elmondta,
+hogy ha Jahantszi nyugodt, éppen olyan, mint más ember, ellenben ha
+meg van hatva és mélyen elgondolkozik, akkor dicsfény látható a
+feje körül.</p>
+<p>Félóra mulva a láma-titkárok egyszerre csak nagy félelmet
+mutattak. A szekrényhez való bejárat mellett hallgatództak. Azután
+arccal a földre borultak. Az ajtó lassan kinyílt és belépett
+Mongolország császárja, az Élő Buddha, ő szentsége Bogdo Djebtszung
+Damba Hutuktu, külső Mongolország khánja. Kövér, öreg ember volt.
+Komoly, símára beretvált arca a katolikus egyház bíborosaira
+emlékeztetett. Sárga selyemből készült, fekete szegélyű mongol
+kabát volt <span class="pagenum"><a name="Page_198" id=
+"Page_198">-198-</a></span> rajta. A vak ember szeme tágra meredt.
+Nehézkesen a karosszékbe roskadt és ezt susogta:</p>
+<p>– Írjátok!</p>
+<p>Az egyik titkár mindjárt papirost és kínai íróecsetet vett elő.
+A Bogdo lediktálta iménti látomását és amit mondott, meglehetősen
+zavart volt és éppenséggel nem hangzott érthetően. A következő
+szavakkal végződött:</p>
+<p>– Ezt láttam én, a Bogdo Hutuktu Khán, amikor a nagy, bölcs
+Buddhával beszéltem, akit a jó és a gonosz szellemek vettek körül.
+Bölcs lámák, Hutuktuk, Kanpok, Marambak és szent Gheghenek adjatok
+feleletet látomásomra!</p>
+<p>Befejezvén diktátumát, letörölte homlokáról az izzadságot és
+megkérdezte, ki van jelen. A titkárok egyike letérdelve ezt
+felelte:</p>
+<p>– Ungern báró khán Dchiang Dchün és egy idegen.</p>
+<p>A tábornok bemutatott a Bogdónak, aki üdvözlete jeléül fejet
+hajtott. A tábornok és a Bogdo halkan beszélgetett egymással. A
+nyitott ajtón át megláttam az imaszoba egy részét. Láttam egy nagy
+asztalt több könyvvel, amelyek közül nehány nyitva volt, nehány
+pedig a földön feküdt, egy szénserpenyőt vörösen izzó faszénnel és
+egy kosarat, amelyben egy juhnak a jóslásra szolgáló lapockacsontja
+és bele volt. A báró nemsokára fölkelt és meghajolt a Bogdo előtt.
+A tibeti a báró fejére tette a kezét és e közben imát mormolt.
+Azután a maga nyakáról levett egy ikont és a báró nyakába
+akasztotta.</p>
+<p>– Ön nem fog meghalni, hanem az élő lények legfőbb alakjában
+újra fog születni. Gondoljon erre ujjászületett hadisten, a hálás
+Mongolország khánja.</p>
+<p>Nyilvánvaló volt, hogy az Élő Buddha megáldotta a «véres
+tábornokot» a halála előtt.</p>
+<p>A következő két napon háromszor nyílt alkalmam arra, hogy az Élő
+Buddhát a Bogdo egyik barátjával, Djam Bolon burjét fejedelemmel
+meglátogathattam. Ezeket a látogatásokat könyvem negyedik részében
+fogom leírni.</p>
+<p>Ungern báró számomra és kíséretem számára megszervezte a
+továbbutazást a Csöndes-Óceánhoz. Úgy volt, hogy Mandzsuország
+északi részéig teveháton utazunk. Mivel <span class=
+"pagenum"><a name="Page_199" id="Page_199">-199-</a></span>
+Uliasszutaiból levelet küldtem a pekingi francia követségnek és
+nálam volt Uliasszutai kínai kereskedelmi kamarájának levele, amely
+megköszöni, hogy a várost megóvtam a pogromtól, ezért azt
+terveztem, hogy előrehatolok a keletkínai vasút legközelebbi
+állomásáig és onnan Pekingbe megyek. Útitársamul szegődött Olufszen
+E. V. dán kereskedő és egy tudós turgut láma, aki szintén Pekingbe
+igyekezett.</p>
+<p>Sohasem fogom elfelejteni az 1921 május 19-től 20-ra forduló
+éjszakát. Vacsora után Ungern báró azt indítványozta, hogy menjünk
+el Djam Bolon jurtájába, akivel az Urgába való megérkezésemet
+követő első napon ismerkedtem meg. Djam Bolon jurtája fából
+készült, magas, lapos síkon volt fölállítva az orosz telepítvény
+mögött. A bejáratnál két burjét tiszt fogadott és kísért be a
+jurtába. Djam Bolon középkorú, magas, vékony ember volt és az arca
+szokatlanul hosszú. A világháború előtt egyszerű juhpásztor volt és
+Ungern báróval együtt harcolt előbb a német fronton, majd a
+bolsevikok ellen. A burjétok nagyfejedelme volt, utódja egykori
+burjét királyoknak, akiket az orosz kormány megfosztott trónjuktól,
+mert megkísérelték a burjét nép függetlenségének megteremtését.</p>
+<p>A szolgák dióval, mazsolával, fügével és sajttal teli tálakat
+hoztak és teát szolgáltak föl.</p>
+<p>– Ez az utolsó éjjel, Djam Bolon! Ön megigérte…</p>
+<p>– Nem feledtem el, – válaszolta a burjét. – Minden készen
+van.</p>
+<p>Amikor az óra éjfélt mutatott, Djam Bolon fölkelt és kiment a
+jurtából. Ungern báró, mintha igazolni akarná magát előttem, így
+szólt hozzám:</p>
+<p>– Azt akarom, hogy még egyszer jósolják meg a sorsomat. Ügyünk
+érdekében még nagyon korán lenne meghalnom…</p>
+<p>Djam Bolon egy kicsi, középkorú asszony kíséretében jött vissza,
+aki keleti módra lekuporodott a szénserpenyő mellé, mélyen
+meghajolt és rámeresztette a szemét Ungern báróra. Arca fehérebb,
+keskenyebb és soványabb volt, mint aminő a mongol asszonyoké
+szokott lenni. Szeme fekete volt és éles. Ruhája a cigányasszonyok
+öltözetéhez hasonlított. <span class="pagenum"><a name="Page_200"
+id="Page_200">-200-</a></span> Később megtudtam, hogy a burjét
+népnek egyik híres jövendőmondója és jósnője, cigánynő és burjét
+férfi leánya volt.</p>
+<p>Övéből lassan kis zacskót húzott ki és néhány kis madárcsontot
+meg egy maroknyi szárított füvet vett ki belőle. Azután szaggatott,
+érthetetlen szavakat kezdett suttogni és időről-időre füvet dobott
+a tűzbe. A sátrat lassanként jó illat járta át. Éreztem szívem
+dobogását és ködös lett a fejem. Miután minden füvét elégette, a
+madárcsontokat a szénserpenyőre rakta és kis bronzfogóval újra meg
+újra megforgatta. Amikor a csontok megfeketedtek, megvizsgálta és
+ekkor félelem és fájdalom kezdett kiülni az arcára. Idegesen
+letépte fejkendőjét, rángatózni kezdett és rövid, éles mondatokat
+kiáltott.</p>
+<p>– Látok… Látom a hadistent… Élete vége felé jár… rettenetes…
+utána árnyék… fekete, mint az éjszaka… árnyék… Még százharminc
+lépés marad… azon túl sötétség… semmi… semmit sem látok… A hadisten
+eltűnt…</p>
+<p>Ungern báró lehorgasztotta a fejét. Az asszony kitárt karral a
+hátára zuhant. Elájult, de mintha csukott szempillája alatt fénylő
+pupillát láttam volna. Két burjét kivitte az élettelen alakot. Erre
+sokáig mély csönd lett a burjét fejedelem jurtájában. Végre Ungern
+báró fölkelt és magában beszélgetve, körüljárogatta a
+szénserpenyőt. Majd megállt és nagyon gyorsan ezt mondta:</p>
+<p>– Meg fogok halni! Meg fogok halni!… De ez nem tesz semmit, nem
+tesz semmit. Az ügy már mozgásban van és nem fog meghalni… Ismerem
+az utat, amelyen ez az ügy haladni fog. Dzsingisz khán utódainak
+törzsei fölébredtek. A mongolok szívében senki sem fogja a tüzet
+eloltani. Ázsiában a Csöndes- és az Indiai-Óceántól egészen a Volga
+partjáig egy nagy állam lesz. Buddha bölcs vallása el fog terjedni
+északra és nyugatra. Ez a szellem győzelme lesz. Támad majd hódító
+és vezér, erősebb és vakmerőbb, mint Dzsingisz khán és Ugadai.
+Okosabb lesz és kegyesebb lesz, mint Baber szultán és kezében
+tartja majd a hatalmat addig a szerencsés napig, amelyen a Világ
+Királya földalatti <span class="pagenum"><a name="Page_201" id=
+"Page_201">-201-</a></span> fővárosából a napvilágra lép. Miért,
+miért nem leszek én a buddhizmus harcosainak legelső sorában? Karma
+miért rendelte ezt így? De így kell lennie! Oroszországnak előbb
+meg kell tisztulnia a forradalom gyalázatától, vérrel és
+elpusztulással kell megtisztulnia és mindenkinek, aki a kommunizmus
+híve, családjával együtt kell tönkremennie, hogy utódjai
+kiirtassanak.</p>
+<p>A báró feje fölé emelte a kezét és úgy mozgatta, mintha valami
+ismeretlen személynek parancsokat és rendeleteket adott volna.</p>
+<p>Virradni kezdett.</p>
+<p>– Megjött az én időm! – mondta a tábornok. – Rövidesen elmegyek
+Urgából.</p>
+<p>Gyorsan és keményen kezet fogott velünk:</p>
+<p>– Isten önnel mindörökre. Rettenetes halállal fogok meghalni. De
+a világ még sohasem látott olyan terrort és olyan vértengert,
+aminőt most fog látni…</p>
+<p>A jurta ajtaja becsapódott. Eltűnt. Sohasem láttam őt többé.</p>
+<p>– Nekem is távoznom kell, mert én is ma utazom el Urgából.</p>
+<p>– Tudom, – felelte a fejedelem. – A báró bizonyos okból hagyta
+önt itt. Negyedik kísérőül maga mellé adom a mongol
+hadügyminisztert. Ez önre nézve szükséges…</p>
+<p>Ezt az utolsó mondatot minden egyes szót megnyomva mondta Djam
+Bolon. Nem kérdeztem az okát, mert megszoktam a misztériumok ez
+országának misztériumát és a jó és rossz szellemeket.</p>
+<h3><span class="smaller">HARMINCKILENCEDIK FEJEZET.</span><br />
+A nyeregfejű ember.</h3>
+<p>Miután Djam Bolon jurtájában teát ittam, gyorsan
+visszalovagoltam szállásomhoz, hogy kevés cókmókomat
+összecsomagoljam. A turgut-láma már ott volt.</p>
+<p>– A hadügyminiszter velünk fog utazni. Ez szükséges.</p>
+<p>– Jól van, – feleltem. <span class="pagenum"><a name="Page_202"
+id="Page_202">-202-</a></span></p>
+<p>Ezzel Olufszen házához lovagoltam, ezért az én dán útitársamért.
+De Olufszen váratlanul kijelentette, hogy kénytelen még néhány
+napot Urgában eltölteni. Ez végzetes elhatározás volt a részéről,
+mert egy hónap mulva azt jelentették róla, hogy megölte Szepailoff
+aki Ungern báró eltávozása után mint városparancsnok Urgában
+maradt.</p>
+<p>A hadügyminiszter, tömzsi, fiatal mongol, csatlakozott
+karavánunkhoz. Körülbelül hat mérföldet lovagolhattunk, amikor
+automobilt láttunk mögöttünk közeledni. A láma félősen
+beburkolódzott a köpenyébe. Éreztem, – ez az érzésem sohasem csalt
+meg – hogy veszedelem közeleg. Kinyitottam tehát revolverem tokját
+és elfordítottam a revolver zárócsapját. Nemsokára megállott
+mellettünk az automobil. Szepailoff ült benne mosolygó arccal és
+mellette két hóhérja, Chesztiakoff és Idanoff. Szepailoff rendkívül
+barátságosan köszöntött bennünket és ezt kérdezte:</p>
+<p>– Önök Khazahudukban váltanak lovat? Azon a szoroson át, amelyik
+ott elől van, visz oda az út? Nem ismerem az utat és utól kell
+érnem egy hírvivőt, aki oda ment.</p>
+<p>A hadügyminiszter azt felelte, hogy aznap este Khazahudukban
+leszünk és megmagyarázta Szepailoffnak az utat. Az automobil
+tovarohant. Amikor eltűnt a szoros túlsó felén, a hadügyminiszter
+megparancsolta egy mongolnak, hogy vágtasson előre és nézze meg,
+nem állott-e meg az automobil valahol a szoros túlsó felén. A
+mongol nekiindította a lovát és elrúgtatott. Lassan követtük.</p>
+<p>– Mi a baj? – kérdeztem. – Kérem, adjon felvilágosítást.</p>
+<p>A miniszter elbeszélése szerint Djam Bolon tegnap megtudta, hogy
+Szepailoff útközben utól akar érni, hogy megöljön, mert azzal
+gyanusít, hogy a bárót fölingereltem ellene. Djam Bolon ezt
+bejelentette a bárónak, aki azután az én biztosságomra rendelte el
+ezeket az intézkedéseket.</p>
+<p>Az előre lovagolt mongol visszajött és jelentette, hogy az
+automobilt nem látni sehol.</p>
+<p>– Mi most más útra térünk, – mondta a miniszter, – úgy, hogy az
+ezredes hiába fog bennünket várni Khazahudukban. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_203" id="Page_203">-203-</a></span></p>
+<p>Undur Doboban északnak fordultunk és este egy fejedelem
+táborához érkeztünk. Itt elbúcsúztunk a minisztertől, pompás friss
+lovakat kaptunk és a legnagyobb gyorsasággal folytattuk utunkat
+kelet felé és így messzi magunk mögött hagytuk a nyeregfejű embert,
+akitől Van Kure közelében annyira óvott az öreg jövendőmondó.</p>
+<p>Tizenkét nap mulva, amely idő alatt nem volt több kalandom,
+elérkeztünk a keletkínai vasút első állomásához. Onnan, nekem
+hihetetlennek tetsző kényelemben, Pekingbe utaztam.</p>
+<p class="center">*</p>
+<p>A pompás szállóbeli élet kényelmének közepette sem tudtam
+szabadulni attól a hatástól, amelyet az Urgában eltöltött kilenc
+nap gyakorolt rám, amikor naponta láttam Ungern bárót, az
+«újraszületett hadistent». Az újságok jelentéseket közöltek a
+bárónak Transbajkálián át való véres előnyomulásáról. Ezek a
+jelentések fölélesítették emlékeimet. Sőt most, több mint hét hónap
+elteltével sem tudom elfeledni az őrület, az ihlettség és a
+gyűlölet amaz éjszakáit.</p>
+<p>A jóslat teljesült. Körülbelül százharminc nappal azok után az
+események után, Ungern báró, tisztjeinek árulása következtében a
+bolsevikok kezébe került, akik, mint jelentették, szeptember vége
+felé kivégezték.</p>
+<p>Ungern-Sternberg báró… Mint a bosszúálló Karma véres viharja
+száguldott végig Közép-Ázsián. Mit hagyott hátra? A katonáinak
+szóló, Szent János kinyilatkoztatásával végződő szigorú
+parancsot:</p>
+<p>– Ne álljon senki az orosz nép lelkét megrontók és megölők
+megbosszulásának útjába. A forradalmat ki kell irtani a világból.
+Tőle óvott bennünket Szent János látomása: «És az asszony fel volt
+öltözve bíborba és bársonyba és fölékesítve arannyal és drágakővel
+és gyöngyökkel, kezében tartva egy arany poharat, telve undoksággal
+és az ő paráznaságának tisztátalanságával. És homlokára e név vala
+írva: Titok. A nagy Babilon, a paráznaságok és föld undokságainak
+anyja. És láttam ez asszonyt megrészegedve a szentek vérétől és
+Jézus vértanuinak vérétől.» <span class="pagenum"><a name=
+"Page_204" id="Page_204">-204-</a></span></p>
+<p>Emberi dokumentum ez, dokumentuma az orosz tragédiának, talán
+dokumentuma a világ tragédiájának.</p>
+<p>De a mongol jurtákban és a burjétok, mongolok, kirgizek,
+kalmukok és tibetiek tábortüzeinél a juhpásztorok tovább fogják
+mesélni a keresztesvitézek és tengeri rablók e fiának
+legendáját.</p>
+<p>– Egy fehér harcos jött északról. Fölszólította a mongolokat,
+hogy tépjék szét rabláncaikat, amelyek le is hullottak a
+fölszabadított földre. Ez a fehér harcos az újraszületett Dzsingisz
+khán volt. Megjósolta valamennyi mongol legnagyobbikának
+eljövetelét, aki el fogja terjeszteni Buddha nemes tanát és
+Dzsingisz khán, Ugadai és Kublai khán utódainak hatalmát. Így
+lesz!</p>
+<p>Ázsia fölébredt és fiai most merészen beszélnek.</p>
+<p>A világ békéjére jó lesz, ha mint a bölcs építők, Ugadai és
+Baber szultán tanítványai, nem pedig mint «a pusztító Tamerlan
+gonosz démonjainak» képviselői fognak föllépni.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_205" id=
+"Page_205">-205-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2><span class="smaller">NEGYEDIK RÉSZ.</span><br />
+AZ ÉLŐ BUDDHA.</h2>
+</div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_206" id=
+"Page_206">-206-</a></span></p>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207"><br />
+-207-</a></span></p>
+<h3><span class="smaller">NEGYVENEDIK FEJEZET.</span><br />
+Az ezer örömök szerencsét adó kertjében.</h3>
+<p>Mongolországban, a csodák és misztériumok országában lakik
+mindannak a megőrzője, ami titokzatos és ismeretlen, az Élő Buddha,
+ő szentsége Djebtszung Damba Hutuktu Khán vagy Bogdo Gheghen, Ta
+Kure főpapja. A soha meg nem haló Buddha inkarnációja ő,
+képviselője a szellemi császárok szakadatlan, titokzatosan
+folytatódó ágának, akik 1670 óta uralkodnak és Buddha-Amitabha
+nemesítő szellemét egyesítik magukban Chan-ra-zival vagy a «hegyek
+szánalmas szellemével». Minden benne gyökerezik, a napmitosz, a
+Himalája titokteljes hegycsúcsainak varázsa, az indiai pagodáról
+szóló elbeszélések, a mongol császároknak – egész Ázsia
+császárjainak – fanyar fensége, a kínai bölcsek régi, ködös
+legendái, a brahminok gondolataiba való behatolás, az «erényes
+rend» szerzeteseinek szigorú életszabályai, az örökké vándorló
+harcosok, az oletok khánjaikkal, Batur Hun Taigi és Guszhi
+bosszúja, Dzsingisz khán és Kublai khán büszke hagyománya, a lámák
+klerikális-reakciós pszihológiája és a tibeti királyok misztériuma,
+akiknek sorát Szrong-Tszang-Gampa nyitotta meg és Paszpa sárga
+szektájának kegyelmetlensége. Ázsiának, Mongolországnak, Pamirnak,
+a Himalájának, Mezopotámiának, Perzsiának és Kínának egész
+összefolyó története körülveszi az urgai Élő Istent. Nem csoda,
+hogy a Volga mellett, Szibériában, Arábiában, az Eufrát és a Tigris
+közt, Indokínában és a Jegestenger partján tisztelik a nevét.</p>
+<p>Urgában való időzésem alatt többször fölkerestem az Élő Buddha
+lakóhelyét, beszéltem vele és megfigyeltem életmódját. A tudós
+Marambák közt levő kegyeltjei sokat beszéltek nekem róla. Láttam,
+amikor horoszkópokat olvas le, hallottam jóslásait, alkalmam nyílt,
+hogy könyveinek és kéziratainak <span class="pagenum"><a name=
+"Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> régi archivumába
+tekinthettem, amelyek valamennyi Bogdo khán életének leírását és
+jóslását tartalmazzák. A lámák nagyon nyíltszívüek voltak velem
+szemben, mert Narabancsi Hutuktujának levele megnyerte számomra a
+bizalmukat.</p>
+<p>Az Élő Buddhának, mint a lámaizmusban mindennek, kettős
+személyisége van. Okos, éleselméjű és energikus, de egyszersmind
+iszákos, ami megvakulását okozta. Amikor megvakult, a lámák
+kétségbeestek. Néhányuknak az volt a véleménye, hogy a Bogdo khánt
+meg kell mérgezni és Buddha egy másik inkarnációjának kell a helyét
+elfoglalni. Mások ellenben rámutattak azokra a nagy érdemekre,
+amelyeket a főpap a mongolok és a sárga tan követői szerint
+szerzett. Elhatározták tehát, hogy az isteneket óriási
+Buddha-szoborral ellátott nagy templommal fogják kiengesztelni. Ez
+azonban nem segített a Bogdo szemevilágán. De az eset alkalmat
+adott neki arra, hogy azoknak a lámáknak, akik a probléma
+megoldására nézve a nagyon radikális módszert pártolták,
+segítségére legyen, hogy hamarább léphessenek át a fölsőbb
+életbe.</p>
+<p>A Bogdo khán állandóan az egyház és Mongolország sorsán töpreng.
+De ugyanekkor haszontalan játékokat űz. Nagyon tetszik neki a
+tüzérség. Egy volt orosz tiszt két öreg ágyút ajándékozott neki,
+amiért a Tumbaiir Hun címet kapta, ami azt jelenti, hogy «szívemhez
+közelálló fejedelem». Ezt a két ágyút ünnepnapokon a vak ember nagy
+gyönyörűségére elsütik. Automobil, gramofon, telefon, kristály,
+porcellán, kép, illatszer, hangszer, ritka állat és ritka madár,
+elefánt, a Himalájából való medve, majom, indiai kígyó és papagály,
+mindezt ott lehet találni az «Isten» palotájában, de mindenről
+hamar megfeledkeztek.</p>
+<p>Urgába az egész lámai és buddhista világból jönnek zarándokok és
+ajándékok. A palota kincstárosa, a tiszteletreméltó Balma Dorji,
+egyszer elvitt magával abba a nagy csarnokba, amelyben az
+ajándékokat őrzik. Drága tárgyak páratlan múzeuma ez. Vannak ott
+olyan ritka dolgok, amelyeket Európa múzeumaiban nem is ismernek. A
+kincstáros, amikor egy ezüst lakattal elzárt szekrényt nyitott ki,
+így szólt: <span class="pagenum"><a name="Page_209" id=
+"Page_209">-209-</a></span></p>
+<p>– Itt a Bei Kem folyóból való tiszta aranyrögök, Kemchickből
+származó fekete cobolyprémek és csodatévő szarvasagancsok vannak.
+Ebben a skatulyában, amelyet az orochonok küldtek, drága
+ginszeng-gyökér és jószagú mósusz van. Ez itt a «befagyott tenger»
+partjáról való borostyán, amelynek súlya százhuszonnégy liang
+(körülbelül tíz font). Itt indiai drágaköveket, szagos zebetet és
+Kínából való faragott elefántcsontot lát.</p>
+<p>Sokáig beszélt a kiállított tárgyakról és valóban csodálatos
+volt, amit láttam. A szemem előtt hevertek: ritka prémek csomagjai;
+fehér bíber, fekete coboly, fehér, kék és fekete róka és fekete
+párduc; teknősbékacsontból való kicsiny, szépen faragott skatulyák,
+amelyekben tíz-tizenöt méter hosszú, indiai selyemből szőtt,
+pókháló finomságú hatykok voltak; kicsiny, arany fonalakból készült
+táskák, tele gyöngyökkel, indiai ráják ajándékával; drága gyűrűk
+zafirokkal és rubinokkal Kínából és Indiából; nagy, csiszolatlan
+gyémántdarabok; rozmárfogak, amelyeket a Behring-szoros partjának
+primitív művészei faragtak ki; és még sok minden, amit nem is tudok
+leírni. Egy másik szobában szekrények voltak csupa
+Buddha-szoborral, amelyek aranyból, ezüstből, bronzból,
+elefántcsontból, korallból, gyöngyházból és jószagú, ritka színű
+fából készültek.</p>
+<p>– Bizonyára tudja, hogy ha hódítók törnek be olyan országba,
+amely tiszteli az isteneket, akkor a hódítók széttörik és ledöntik
+a szobrokat. Így történt több mint háromszáz esztendeje, amikor a
+kalmukok rohanták meg Tibetet és megismétlődött ez Pekingben,
+amikor 1900-ban európai csapatok kifosztották a palotát. Vegye csak
+elő valamelyik szobrot és nézze meg jól.</p>
+<p>Fölemeltem a hozzám legközelebb levő fa-Buddhát és
+megvizsgáltam. Valami mozgott és zörgött a belsejében.</p>
+<p>– Hallja? – kérdezte a láma. – Ez csupa drágakő és aranydarab,
+az isten belső része. Ezért törik szét a hódítók az istenek
+szobrát. Indiában, Babilonban és Kínában már sok híres drágakő
+került ki az istenek belsejéből.</p>
+<p>A palota több szobáját a könyvtár foglalja le, amelyeknek
+polcait különböző koroknak különböző nyelvű és a legkülönbözőbb
+<span class="pagenum"><a name="Page_210" id=
+"Page_210">-210-</a></span> tárgyról szóló kéziratai és könyvei
+töltik be. E régi okiratok közül néhány idővel eltaplósodik és
+elporlad. Most azonban a lámák valami oldattal kenik be, amely
+bizonyos fokig ismét megszilárdítja őket, hogy így megvédjék a
+levegő behatása ellen. Agyagtáblák is vannak itt ékírással, amelyek
+nyilván Babilonból származnak. Kínai, indiai és tibeti könyvek
+állanak Mongolország könyvei mellett. A régi, tiszta buddhizmus
+művei, a «vörös kámzsák», a megrontott buddhizmus könyvei, a
+«sárga» vagy lámai buddhizmus könyvei, a hagyományok, legendák és
+parabolák könyvei, mindez együtt van itt. Egész sereg láma dolgozik
+mindig ezeken a műveken, tanulmányozzák és leírják, hogy elődeik
+régi bölcseségét ilyen módon megtartsák az utókornak és segítsék
+elterjedését.</p>
+<p>Külön osztályban vannak a varázslatról szóló titokzatos könyvek,
+a harmincegy Élő Buddha történeti életéről és munkájáról való
+följegyzések és a Dalai Lámának, Tashi Lumpo főpapjának, a kínai
+Utai Hutuktujának, a belső Mongolországban levő Dolonor Pandita
+Gheghenjének és a száz kínai bölcsnek bullái. Csak a Bogdo Hutuktu
+és a Maramba Ta-Rimpo-Cha léphet be ebbe a titokzatos helyiségbe.
+Kulcsa az Élő Buddha pecsétjeivel és Dzsingisz khánnak a Szvasztika
+jelével ékesített rubingyűrűjével abban a ládában pihen, amely a
+Bogdo magándolgozószobájában van.</p>
+<p>Ő szentsége személyét ötezer láma veszi körül. Ezeket négy
+rangosztályba sorozzák, az egyszerű szolgáktól egészen «Isten
+tanácsosai»-ig, akik a tulajdonképpen való kormányt alkotják. A
+tanácsosok közé tartozik Mongolországnak mind a négy khánja és az
+öt legelőkelőbb fejedelem.</p>
+<p>A lámaosztályok közt három, különös figyelmet érdemlő rangfok
+van. Ezekről maga az Élő Buddha mondott el egyetmást, amikor Djam
+Bolonnal fölkerestem.</p>
+<p>Az «Istent» nagyon elszomorítja a lámák demoralizált és dőzsölő
+élete, mert ennek következtében gyorsan megcsökken a jósok és a
+jövőbe látó papok száma.</p>
+<p>– Ha Jahantszi és Narabancsi kolostorai nem éltek volna a
+szigorú szabályok szerint, akkor Ta Kure nemsokára próféta és jós
+nélkül lenne. Barun Abaga Nar, Dorchiul-Jurdok <span class=
+"pagenum"><a name="Page_211" id="Page_211">-211-</a></span> és a
+többi szent láma, akiknek meg volt az a hatalmuk, hogy láthatták
+mindazt, ami a közönséges nép előtt el van rejtve, az istenek
+áldásával távoztak tőlünk.</p>
+<p>A jövendőmondók osztálya nagyon fontos, mert ha valami
+jelentékeny személyiség keresi föl Urga kolostorait, akkor előbb,
+anélkül, hogy a látogató tudná, bemutatják Tzuren lámának. A Tzuren
+(méregdoktor) kikutatja az illető sorsát, az eredményt közlik a
+Bogdo Hutuktuval úgy, hogy ez most már tudja, hogyan kell a
+vendégével bánnia és milyen politikát kell vele szemben követnie. A
+Tzurenek többnyire öreg emberek, szikár, kimerült és szigorú
+aszkéták. De láttam nehányat, aki fiatal, csaknem gyerek volt. Ezek
+Hubilgánok, «újraszületett istenek» voltak, a különböző mongol
+kolostorok jövendőbeli Hutuktujai és Gheghenjei.</p>
+<p>A második rangfok a doktorok vagy «Ta Láma» osztálya. Föladatuk
+az, hogy megfigyeljék a növények és bizonyos állati termékek
+befolyását az emberre, megőrizzék a tibeti orvosságokat és gyógyító
+eljárásokat és anatómiát tanuljanak, anélkül azonban, hogy
+fölhasználják az élveboncolást. Ezek ügyesen helyre tudják rántani
+a kificamodott tagokat, jó masszőrök és alapos ismerői a
+hipnotizmusnak és állati magnetizmusnak.</p>
+<p>A harmadik osztály a doktorok legfőbb rangja. Ezek méregkeverők,
+akik többnyire tibeti és kalmuk származásúak: «A politikai
+gyógyászat orvosainak» lehet őket mondani. Társaiktól elkülönítve
+élnek és az Élő Buddha kezében ők a hallgatag fegyver. Láttam egy
+ilyen doktort, ugyanazt az embert, aki megölte a kínai orvost,
+amelyik Pekingből jött Kína császárjának parancsára, hogy
+«likvidálja» az Élő Buddhát. Kicsiny, fehér, öreg fickó volt, csupa
+ránc arccal, kis, fehér kecskeszakállal és élénk, mindig kutatgatva
+körültekintő szemmel. Ha valamelyik kolostorban fölbukkan, akkor az
+odavaló «Isten» e mongol méregkeverőtől való félelmében abbahagyja
+az evést és az ivást. De még ez sem mentheti meg az elítéltet, mert
+egy megmérgezett sapka, megmérgezett ing, megmérgezett csizma,
+megmérgezett olvasó, megmérgezett kantár, megmérgezett könyv vagy
+megmérgezett vallási tárgy bizonyára eléri azt, amit a Bogdo khán
+akar. <span class="pagenum"><a name="Page_212" id=
+"Page_212">-212-</a></span></p>
+<p>A vak főpapot legmélyebb tisztelet és legmélyebb vallásos hit
+övezi. Előtte mindenki térdre rogy. Még Khánok és Hutuktuk is csak
+térdelve közelednek hozzája. Körülötte sötét minden, tele keleti
+régiséggel. De a részeg öreg ember, aki a gramofon banális áriáit
+hallgatja és szolgáit dinamo segítségével villamozza, az álnok öreg
+fiú, aki megmérgezi politikai ellenfeleit, a láma, aki lelki
+sötétségben tartja népét és jóslással meg jövendőmondással
+megcsalja, ez a férfi mégsem egészen közönséges ember.</p>
+<p>Egy napon a Bogdo szobájában ültünk. Djam Bolon lefordította
+neki a nagy háborúról szóló történetemet. Az öreg ember nagyon
+figyelmesen hallgatta. Hirtelen tágra meresztette a szemét és
+kívülről a szobába ható hangokra figyelt. Arca áhítatos, könyörgő
+és ijedt lett. Ezt susogta:</p>
+<p>– Az istenek szólítanak.</p>
+<p>És lassan magánszobája felé ment. Mozdulatlanul térdelve, mint
+egy szobor, körülbelül két óra hosszáig imádkozott ott. Imádsága a
+láthatatlan istenekkel való társalgás volt, akinek kérdéseire
+felelt. Sápadtan és kimerülve, de megelégedetten és boldogan jött
+vissza a szobából. Ez az ő személyes imádkozása volt.</p>
+<p>A közönséges templomi szolgálat alatt nem vesz részt az imában,
+mert ekkor «Isten». Trónusán ülve az oltárra helyezik és ott a
+lámák meg a nép imádja. Ő csak fogadja a nép imáját, reményét,
+könyét, fájdalmát és kétségbeesését, miközben éles és fénylő, de
+vak szeme állandóan a levegőbe mered. Az alkalom szerint
+különféleképpen öltöztetik őt a lámák, sárga és vörös színekkel
+változó ruhát adnak rá és a sapkáját is változtatják. A templomi
+szolgálat mindig abban a pillanatban ér véget, amikor az Élő
+Buddha, fején a tiarával, főpapi áldását osztja a népnek úgy, hogy
+arcát mind a négy égtáj felé fordítja, azután karját kinyujtja
+északnyugat felé, azaz Európa irányába, ahová a sárga tan nézete
+szerint a bölcs Buddha hitének el kell terjednie.</p>
+<p>Komoly imádkozás és hosszú templomi szolgálat után mindig nagyon
+megrendítő benyomást tesz a főpap. Ilyenkor titkárait szólítja és
+lediktálja nekik látomásait és jóslásait, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> amelyek
+mindig nagyon zavarosak és magyarázattal sohasem egészíti ki
+őket.</p>
+<p>Olykor-olykor e szavakkal: «lelkeik megnyilvánulnak», fehér
+ruháját ölti magára és a szobájába megy imádkozni. Ilyenkor a
+palota valamennyi kapuját bezárják. Valamennyi lámát ünnepiesen
+misztikus félelem fogja el. Valamennyi imádkozik, olvasóját
+morzsolgatja, a szent «Om! Mani padme Hom!» mondást ismételgeti és
+imádság meg varázslat közben az imakereket forgatja. A jósok a
+horoszkópokat vizsgálják, a jövőbe látó papok leírják látomásaikat
+és a Marambák régi könyvekben az Élő Buddha szavainak magyarázatát
+keresik.</p>
+<h3><span class="smaller">NEGYVENEGYEDIK FEJEZET.</span><br />
+Évszázadok pora.</h3>
+<p>Láttak-e már Olaszország, Franciaország vagy Angolország
+valamelyik régi kastélyának pincéjében poros pókhálókat és
+törmelékeket? Ez az évszázadok pora. Valamikor talán egy római
+Augusztusznak, Szent Lajosnak, az inkvizitornak vagy Richárd
+királynak arcát, sisakját és kardját érintette. Önkéntelenül
+összeszorul az ember szíve és mély tiszteletet érez a régen elmult
+idők e tanuinak láttára. Ugyanezt éreztem én Ta Kureban, de talán
+még mélyebben és igazabban. Itt csaknem éppen olyan az élet ma,
+mint nyolc évszázadon keresztül volt. Itt csak a multban él az
+ember. Ami a mai korhoz tartozik, csak komplikálja és akadályozza a
+normális életet.</p>
+<p>– Ma nagy nap van, – mondta egyszer az Élő Buddha. – A
+buddhizmus győzelmének napja minden más valláson. Régen történt,
+hogy ezen a napon Kublai khán valamennyi vallás lámáit magához
+rendelte és megparancsolta nekik, hogy magyarázzák meg, miben
+hisznek és min alapszik a hitük. Ezen az összejövetelen a különféle
+vallások lámái a maguk isteneit és a maguk Hutuktuit dícsérték;
+magyarázkodások és vitatkozások kezdődtek; csak egy láma
+hallgatott. Végre gúnyosan mosolygott és így szólt: <span class=
+"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span></p>
+<p>– Nagy császár, parancsold meg a jelenlevők mindenikének, hogy
+isteneinek hatalmát valami csoda bemutatásával bizonyítsa be.
+Azokból ítélj és válassz.</p>
+<p>Kublai khán így tett és megparancsolta a lámáknak, hogy tegyenek
+csodát. De valamennyien hallgattak, olyan zavartak és tehetetlenek
+voltak.</p>
+<p>– Nos, – mondta a császár annak a lámának, aki az indítványt
+tette, – most neked kell bebizonyítanod a te isteneid hatalmát!</p>
+<p>A láma sokáig szótlanul a császárra nézett, azután megfordult és
+hasonló módon nézett a gyülekezetre. Azután csöndesen a jelenlevők
+felé nyujtotta ki a kezét. Ebben a pillanatban a császár
+aranyserlege, a nélkül, hogy látható kéz hozzányúlt volna,
+fölemelkedett az asztalról és megérintette a khán ajkát. A császár
+érezte, hogy pompás bor nedvesítette meg a száját. Mindenki a
+legnagyobb mértékben meg volt lepve. A császár szólt:</p>
+<p>– A te isteneidhez fogok imádkozni és a te isteneidhez kell
+imádkozniok mindazoknak a népeknek, amelyek alattvalóim. Mi a
+vallásodnak a neve? Ki vagy te és honnan jösz?</p>
+<p>– A bölcs Buddha vallása az én tanom. Én Turjo Gamba Pandita
+láma vagyok a félreeső és híres tibeti Szakkia kolostorból, ahol
+Buddha lelke, bölcsesége és hatalma egy emberi testben inkarnálva
+él. Tudd meg, ó császár, hogy azok a népek, amelyeknek ez a hitük,
+birtokukban tartják az egész nyugati világot és nyolcszáztizenegy
+éven belül Buddha tanát el fogják terjeszteni az egész világon.</p>
+<p>Ez a mai napon történt sok száz évvel ezelőtt. Turjo Gamba láma
+nem ment vissza Tibetbe, hanem ettől kezdve Ta Kureban lakott, ahol
+akkor csak egy kis templom volt. Innen a császárhoz utazott
+Karakorumba és később vele Kína fővárosába is, hogy a hitben
+megerősítse, jövőjét megjósolja és az istenek akarata szerint
+kellőképpen fölvilágosítsa.</p>
+<p>Az Élő Buddha kis ideig hallgatott, majd egy ima elsuttogása
+után folytatta:</p>
+<p>– Urga, a buddhizmus régi fészke… Dzsingisz khánnal az európai
+hódítóútra elmentek az oletok és a kalmukok. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span> Csaknem
+négy évszázadig maradtak idegenben, ahol Oroszország pusztaságain
+éltek. Azután visszatértek Mongolországba, mert a sárga lámák a
+népet elnyomó tibeti királyok és a vörös kámzsa lámái ellen harcra
+szólították őket. A kalmukok nagy szolgálatot tettek a sárga
+tannak. Fölismerték azt, hogy Lassza a világ többi részéhez
+viszonyítva nagyon kiesik az útból, tehát onnan nem lehet
+vallásunkat az egész földön elterjeszteni. Ennek következtében a
+kalmuk Guszhi khán Tibetből egy szent lámát, Undur Gheghent hozta
+el magával, aki meglátogatta volt a Világ Királyát. E naptól fogva
+a Bogdo Gheghen szakadatlanul Urgában élt, mint Mongolország
+szabadságának és a mongol eredetű kínai császároknak az
+oltalmazója. A mongolok országában Undur Gheghen volt az első Élő
+Buddha. Ránk, utódaira hagyta Dzsingisz khán gyűrűjét, amelyet a
+Turjo Gamba Láma által mutatott csoda elismeréseül Kublai khán a
+Dalai Lámának küldött. Ránk hagyta továbbá egy fekete, titokzatos
+indiai csodatevőnek a koponyáját, amelyből Sztrongtszan, Tibet
+egyik királya ezerhatszáz évvel ezelőtt a templomi szertartások
+alkalmával ivott, valamint Buddhának egy régi kőszobrát, amelyet
+Paszpa, a sárga tan megalapítója hozott magával Delhiből.</p>
+<p>A Bogdo tapsolt, mire titkárainak egyike egy vörös kendőből nagy
+ezüst kulcsot vett elő. Ezzel az Élő Buddha kinyitotta a pecsétes
+ládát. Benyúlt a ládába és kis, faragott elefántcsont skatulyát
+húzott ki belőle, amelyből pompás, a Szvasztika jelét viselő
+rubinnal ékesített nagy aranygyűrűt vett elő.</p>
+<p>– Ezt a gyűrűt – mondta a Bogdo, – Dzsingisz khán és Kublai khán
+viselte mindig a jobbkezén.</p>
+<p>Miután a titkár a ládát ismét elzárta, a Bogdo elhivatta kedvelt
+Marambáját, akivel egy régi, az asztalon fekvő könyvből
+fölolvastatott néhány oldalt. A láma monoton hangon olvasta:</p>
+<p>– Amikor Guszhi khán, minden olet feje, befejezte a háborút a
+vörös kámzsásokkal, magával hozta a csodatevő «fekete követ»,
+amelyet a Dalai Láma a Világ Királyának küldött volt. Guszhi khán
+Mongolország nyugati részében <span class="pagenum"><a name=
+"Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> akarta megteremteni a
+sárga tan fővárosát. De az oletok akkor a kínai császári trón miatt
+háborút viseltek a Mandzsu-császárokkal és vereség vereségre érte
+őket. Amurszana, az oletok utolsó khánja Oroszországba menekült, de
+menekülése előtt ide, Urgába küldte a «fekete követ». Ameddig ez a
+kő Urgában maradt és az Élő Buddha megáldhatta vele a népet, addig
+a mongolokat és marháikat elkerülte a betegség és szerencsétlenség.
+De száz évvel ezelőtt ellopták a fekete követ. Azóta a buddhisták
+hasztalan keresték az egész világon. Eltűnte óta fokozatosan
+pusztul a mongol nép.</p>
+<p>– Elég, – mondta a Bogdo Gheghen. – Szomszédaink megvetnek
+bennünket. Feledik, hogy egykor az uraik voltunk. De mi megőrizzük
+szent hagyományainkat és tudjuk, hogy eljön a mongol törzsek és a
+sárga tan diadalának a napja. Hitünk védelmezői a burjétok.
+Dzsingisz khán hagyományának ők a leghűbb őrzői.</p>
+<p>Ezt mondta az Élő Buddha és így mondták a régi könyvek!</p>
+<h3><span class="smaller">NEGYVENKETTEDIK FEJEZET.</span><br />
+A csodák könyve.</h3>
+<p>Djam Bolon fejedelem megkért egy Marambát, hogy mutassa meg
+nekünk az Élő Buddha könyvtárát. Ez a könyvtár nagy helyiség,
+amelyben a sok írnok földolgozza a régi műveket és följegyzi az Élő
+Buddha csodatételeit. Undur Gheghennel kezdik és a különböző
+jelenkori mongol kolostorok Gheghenjeivel és Hutuktujaival végzik.
+Ezeket a könyveket azután szétosztják a lámakolostorok és
+templomok, valamint a Bandik iskolái közt. A följegyzésekből a
+Maramba fölolvasta nekünk a következő két részt:</p>
+<p>– A boldogult Bogdo Gheghen rálehelt egy tükörre, mire
+ködszerűen egy völgy képe tűnt föl, amelyben sok ezer harcos
+küzdött egymással…</p>
+<p>– A bölcs és az istenek által kegyelt Élő Buddha tömjént égetett
+el és az istenekhez imádkozott, hogy megmutassák neki a fejedelmek
+sorsát. A kék füstben mindenki sötét <span class="pagenum"><a name=
+"Page_217" id="Page_217">-217-</a></span> tömlöcöt látott és a
+halott fejedelmek halvány, megkínzott testeit…</p>
+<p>Külön könyv foglalkozik a mostani Élő Buddha csodáival. Ebből a
+könyvből már sok ezer példány készült. Djam Bolon fejedelem
+elmondott egyet-mást e könyv tartalmából.</p>
+<p>– Van egy régi Buddha-szobor fából. A szeme nyitva van. Indiából
+hozták ide. A Bogdo Gheghen az oltárra állította és imádkozni
+kezdett. Mikor a Bogdo kijött az imaszekrényből, a Buddha-szobrot
+is kihozatta. Mindenki nagyon meglepődött, mert az isten szeme le
+volt csukva és köny hullott belőle. Fa-testén zöld rügyek
+látszottak. A Bogdo így szólt: Fájdalom és öröm vár reám. Én meg
+fogok vakulni, de Mongolország szabad lesz.</p>
+<p>Ez a jóslat beteljesedett. Máskor az Élő Buddha, amikor egy
+napon nagyon izgatott volt, vízzel telt medencét hozatott és az
+oltár elé tette. Maga köré gyűjtötte a lámákat és imádkozni
+kezdett. Egyszerre csak az oltár gyertyái és lámpái maguktól
+meggyulladtak és a medencében levő víz a szivárvány színeiben
+csillámlott.</p>
+<p>Elmondta a fejedelem azt is, hogyan olvassa ki a Bogdo khán
+friss vérből a jövőt, mert a vér fölszínén csak neki láthatóan
+szavak és képek jelennek meg, vagy juhok és kecskék beleiből,
+amelyeknek minőségéből fölismeri a fejedelmek sorsát és eltalálja
+gondolataikat, vagy kövekből és csontokból, amelyek a legnagyobb
+pontossággal megmutatják az Élő Buddhának minden ember sorsát és a
+csillagokból, amelyek egymáshoz való állásának figyelembevételével
+készíti a Bogdo a golyók és betegségek ellen megvédő
+amuletteket.</p>
+<p>– Régebbi Bogdo khánok csak a «fekete kő» segítségével jósolták
+meg a jövőt, – mondta a Maramba. – A kő külsején ugyanis tibeti
+fölírások jelentek meg, amelyekből a Bogdók egész nemzetek sorsát
+megtudták.</p>
+<p>Amikor a Maramba a fekete kőről beszélt, amelyen állítólag
+tibeti legendák jelentek meg, arra gondoltam, hogy volt valami
+ebben az elbeszélésben, amire természetes magyarázatot lehet
+találni. Urianhai délkeleti részében, Ulan <span class=
+"pagenum"><a name="Page_218" id="Page_218">-218-</a></span>
+Taigában jártam olyan helyen, ahol oszlásnak induló pala volt. E
+pala egyes darabjait különös fehér fonadék födte, amely rendkívül
+komplikált mintázatú volt és velencei csipkemintára vagy titokzatos
+rúnákra emlékeztetett. Ha a pala nedves volt, e jelek eltűntek, de
+ismét láthatókká lettek, mihelyt a pala megszáradt.</p>
+<p>Senkinek sincs joga ahhoz, hogy az Élő Buddhát jósolásra kérje.
+A Bogdo csak akkor jósol, amikor erre megihlettnek érzi magát vagy
+ha megfelelő kéréssel a Dalai Láma vagy Tashi Láma külön küldöttje
+jön hozzá. Amikor I. Sándor cár Krüdener bárónénak és túlzó
+miszticizmusának befolyása alá került, külön követet küldött az Élő
+Buddhához, hogy sorsát megtudja. Az akkori Bogdo khán, aki egészen
+fiatal ember volt, a fekete kőről jósolt és megjövendölte, hogy a
+fehér cár gondterhesen vándorolva, mindenkinek ismeretlenül és
+mindenütt üldözve fogja életét befejezni. Oroszországban még ma is
+azt hiszi a nép, hogy I. Sándor életének utolsó napjait európai
+Oroszországban és Szibériában Kuzmics Feodor álnéven vándorolva
+töltötte el, miközben foglyokat, koldusokat és más szenvedő
+embereket megsegített és vígasztalt, de maga üldöztetve börtönbe
+vettetett és végül a szibériai Tomszkban halt meg, ahol még ma is
+mutogatják a lakóházát és a sírját, zarándoklások és csodák helyét,
+szentnek tartják. A Romanov-dinasztia nagyon érdeklődött Kuzmics
+Feodor életrajza iránt, ami megerősíti azt a véleményt, hogy
+Kuzmics valóban I. Sándor volt, aki ezt a nehéz vezeklést magára
+vette.</p>
+<h3><span class="smaller">NEGYVENHARMADIK FEJEZET.</span><br />
+Az Élő Buddha születése.</h3>
+<p>Az Élő Buddha nem hal meg. Lelke néha olyan gyermek testébe megy
+át, aki az ő halála napján születik, néha pedig, még a Buddha
+életében, valami más lény testébe. Buddha megszentelt lelkének ezt
+az új halandó lakóhelyét csaknem mindig valami szegény tibeti vagy
+mongol család jurtájában találják meg. Ezt politikai okok ajánlják.
+Ha a Buddha <span class="pagenum"><a name="Page_219" id=
+"Page_219">-219-</a></span> valamely gazdag fejedelem családjában
+lépne föl, akkor az esetleg olyan családot tenne naggyá, amely nem
+lenne hajlandó a klérusnak engedelmeskedni. (Erre a multban valóban
+volt is eset.) Ha ellenben szegény, ismeretlen család jut Dzsingisz
+khán trónjára és ilyen módon meggazdagszik, akkor nagy
+általánosságban kész lesz arra, hogy alávesse magát a lámák
+akaratának. Eddig csak három vagy négy Élő Buddha volt tisztán
+mongol eredetű. A többi mind tibeti volt.</p>
+<p>Jasszaktu láma-khán, az Élő Buddha egyik tanácsosa, beszélte el
+nekem a következőket:</p>
+<p>– Lassza és Taszhi Lumpo kolostorait Urgából érkező levelek
+állandóan tájékoztatják az Élő Buddha egészségi állapotáról.
+Mihelyt megöregedett a Bogdo emberi teste és Buddha lelke arra
+törekszik, hogy vándorolni menjen, a tibeti templomokban külön
+templomi szolgálatok kezdődnek, amelyeken asztrológiai eszközökkel
+megkísérlik a jövő meghatározását. Ezek a ritusok megjelölik azokat
+a különösen jámbor lámákat, akik fölfödözhetik, hol óhajt Buddha
+lelke újra inkarnálódni. Az így megtalált jámbor lámáknak az a
+feladatuk, hogy az egész országot beutazzák és figyelgessenek.
+Gyakran maga az Isten adja meg nekik a szükséges jelt. Néha fehér
+farkas jelenik meg valamelyik szegény juhpásztor jurtájának a
+közelében, vagy kétfejű bárány születik avagy meteor hull le az
+égből. Vannak lámák, akik a szent Tangri Nor-tóból halakat fognak
+ki és ezeknek pikkelyeiről olvassák le az új Bogdo khán nevét.
+Mások kövek repedéseiből tudják meg, hol kell az új Buddhát
+keresniök. Ismét mások szűk hegyszorulatok magányába vonulnak
+vissza, hogy a hegyi szellemek hangjára figyeljenek, akik
+megmondják nekik az istenektől újonnan kiválasztottnak a nevét. Ha
+az új Bogdót megtalálták, családjáról titokban minden tudnivalót
+összegyűjtenek és a tudós Tashi Láma elé terjesztik, akinek Erdeni,
+«a tudás nagy drágaköve» a neve és aki Rama rúnái szerint
+fölülvizsgálja a választást. Ha jóváhagyja, akkor titkos levelet
+küld a Dalai Lámának, aki «a hegyek szellemének» templomában külön
+áldozatot mutat be és nagy pecsétjét ráütve a Tashi Láma levelére,
+megerősíti a választást. <span class="pagenum"><a name="Page_220"
+id="Page_220">-220-</a></span></p>
+<p>– Ha az öreg Élő Buddha még életben van, akkor utódjának nevét
+szigorú titokban tartják. Ha ellenben Buddha lelke már elhagyta
+Bogdo khán testét, akkor Tibetből külön követség jelenik meg az új
+Élő Buddhával. Ugyanez az eljárás Mongolország valamennyi lámai
+kolostorának Gheghenjei és Hutuktui választásánál is. Ebben az
+esetben azonban a választás megerősítésének joga az Élő Buddhát
+illeti meg. A választásról minden alakiság elintézése után csak
+jelentést küldenek Lasszába.</p>
+<h3><span class="smaller">NEGYVENNEGYEDIK FEJEZET.</span><br />
+A mostani Élő Buddha életéből.</h3>
+<p>Külső Mongolország mostani Bogdo khánja tibeti ember. Szegény
+családból származik, amely Szakkia Kure közelében, nyugati Tibetben
+él. Kora ifjúságában viharos, voltaképpen teljesen lelketlen
+természetűnek mutatkozott. Mindig Mongolország és Dzsingisz khán
+utódai függetlenségének és dicsőségének gondolata lelkesítette. Ez
+kezdettől fogva nagy befolyást biztosított neki Mongolország
+lámáira, fejedelmeire és khánjaira, de az orosz kormányra is, amely
+állandóan magának iparkodott őt megnyerni. Nem félt a kínai
+Mandzsu-dinasztia ellen való föllépéstől és ebben mindig segítették
+Oroszország, Tibet, a burjétok és a kirgizek, akik pénzt, fegyvert,
+katonát és diplomáciai segítséget adtak neki. A kínai császárok az
+Élő Istennel nem óhajtottak nyílt háborút, mert el akarták kerülni
+a kínai buddhisták tiltakozásának kihívását. Egyszer Bogdo khánhoz
+doktort küldtek, aki ügyes méregkeverő volt. Az Élő Buddha azonban
+rögtön megértette, hogy mit jelent ez a gyógyászati figyelem és
+mert ismerte az ázsiai mérgek erejét, azonnal körútra indult a
+mongol kolostorokba és Tibetbe. Képviselőjéül egy Hubilgánt hagyott
+hátra, aki megbarátkozott a kínai doktorral és megtudta tőle
+odajövetelének igazi célját. Kevéssel ezután a kínai valami
+ismeretlen ok következtében meghalt. Az Élő Buddha tehát
+visszatérhetett fővárosába. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_221" id="Page_221">-221-</a></span></p>
+<p>Egy másik alkalommal is veszedelemben volt az Élő Isten. Akkor
+volt ez, amikor Lassza úgy látta, hogy Bogdo khán Tibettől nagyon
+is független politikát folytat. A Dalai Láma tárgyalni kezdett több
+khánnal és fejedelemmel, akiket meg is nyert annak a tervnek, hogy
+siettetni kell Buddha lelkének egy más emberi alakba való
+átköltözését. Az illető fejedelmek Urgába jöttek, ahol a Bogdo khán
+tisztelettel és nagy örömmel fogadta őket. Nagy lakomát rendezett
+számukra és az összeesküvők már azt hitték, hogy teljesíthetik a
+Dalai Láma parancsát. De a lakoma végeztével egészen mást éreztek.
+Már a következő éjjel meghaltak. Holttesteiket az Élő Buddha nagy
+dísszel és tisztelettel elküldette családjaiknak.</p>
+<p>A Bogdo khán a fejedelmek és khánok minden gondolatát, minden
+mozdulatát ismeri és ismer minden ellene tervezett összeesküvést
+is. Az ellenséget rendszerint a legbarátságosabban meghívják
+Urgába, ahonnan sohasem tér többé vissza a lakóhelyére.</p>
+<p>A kínai kormány egykor elhatározta, hogy az Élő Buddhák
+szakadatlan sorának meg kell szűnnie. Az urgai főpappal
+megszakítván a nyílt viszályt, céljának elérésére ezt eszelte ki:
+Peking fölszólította Dolo Nor Pandita Gheghenjét és Utai
+Hutuktuját, a kínai lamaisták fejét, akiknek egyike sem ismeri el
+az Élő Buddha fennhatóságát, hogy jőjjenek a fővárosba. Ezek azután
+régi buddhista könyvek áttanulmányozása után kisütötték, hogy a
+mostani Bogdo khán az utolsó Élő Buddha, mert Buddha lelkének ama
+része, amely a Bogdo khánban lakozik, csak harmincegyszer
+születhetik újra emberi testben. Undur Gheghen ideje óta pedig a
+mostani Bogdo khán a harmincegyedik inkarnált Buddha. Vele tehát
+tulajdonképpen ki kell halnia az urgai főpapok dinasztiájának. A
+Bogdo khán értesülvén e döntésről, régi tibeti kéziratokból
+kiderítette, hogy a tibeti főpapok egyike nős volt, fia ennek
+következtében természetesen inkarnált Buddha volt. A Bogdo khán
+tehát megnősült és most fia van, aki nagyon derék és energikus
+fiatal ember. Dzsingisz khán vallási trónja tehát az ő elhúnytával
+nem marad árván. A kínai császárok dinasztiája letűnt a politikai
+<span class="pagenum"><a name="Page_222" id=
+"Page_222">-222-</a></span> színpadról, de az Élő Buddha továbbra
+is a pánázsiai gondolat középpontja marad.</p>
+<p>Az új kínai kormány 1920-ban a saját palotájában fogságban
+tartotta az Élő Buddhát. De 1921 elején Ungern báró átkelt a szent
+Bogdo-Olon és hátba kapta a palotát. Tibeti lovasok lenyilazták a
+kínai őröket. Azután a mongolok behatoltak a palotába és ellopták
+az «Istenüket», aki erre azonnal kiáltványt intézett egész
+Mongolországhoz és az ázsiai népek és törzsek reménységeit életre
+keltette.</p>
+<p>A Bogdo khán palotájában egy láma drága szőnyeggel letakart
+kosarat mutatott nekem, amelyben a Dalai Láma és a Tashi Láma
+bulláit, Oroszország és Kína császárjainak dekrétumait és
+Mongolország, Oroszország, Kína és Tibet szerződéseit őrzik.
+Ugyanabban a kosárban egy vörösrézlap van a Világ Királyának
+titokzatos jeleivel, valamint az Élő Buddha legutolsó látomásának
+följegyzése.</p>
+<h3><span class="smaller">NEGYVENÖTÖDIK FEJEZET.</span><br />
+Az Élő Buddha látomása 1921. május 17-én.</h3>
+<p>«Imádkoztam és láttam, ami a nép szeme előtt el van rejtve.
+Hegyekkel körített tágas síkság terült el előttem. Egy öreg láma
+nehéz kövekkel megtöltött kosarat vitt. Alig tudott egyet lépni.
+Ekkor északról fehér ruhába öltözött lovas jelent meg fehér lovon.
+Odalovagolt a lámához és így szólt hozzá:</p>
+<p>– Add ide a kosaradat. Segítek majd Kureba elvinni.</p>
+<p>A láma átadta neki súlyos terhét, de a lovas nem tudta fölemelni
+a nyergébe, úgy, hogy megint az öreg lámának kellett a vállára
+vennie és a nagy súly alatt meggörnyedve kellett folytatnia az
+útját. Ekkor egy második lovas jött északról. Ennek fekete volt a
+ruhája és fekete lovon ült. Ő is odament a lámához és ezt
+mondta:</p>
+<p>– De ostoba vagy! Minek cipeled ezeket a köveket, mikor pedig
+szanaszét hevernek mindenfelé?</p>
+<p>E szavakkal lovának szügyével ellökte a lámát úgy, hogy a sok kő
+mind a földre hullott. A kő a földet érintvén, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> gyémánt
+lett. Erre mindhárman rárohantak, hogy ismét fölszedjék, de egyikük
+sem tudta a földtől elmozdítani. Az öreg láma kétségbeesve
+kiáltozta:</p>
+<p>– Ó istenek! Egész életemben cipeltem ezt a súlyos terhet és
+most, amikor már csak csekély utam volt hátra, elvesztettem.
+Segítsetek nagy, jó istenek!</p>
+<p>Hirtelen egy reszkető öreg ember bukkant föl. Minden nehézség
+nélkül valamennyi gyémántot visszatette a kosárba, letörölte róluk
+a port, vállára vette a terhet és útnak indult, miközben így szólt
+a lámához:</p>
+<p>– Pihend ki magadat kissé. Én éppen most értem célhoz a
+terhemmel és örülök, hogy neked a tiéddel segíthetek,</p>
+<p>Ketten tovább mentek és nemsokára eltűntek a szem elől. Ezalatt
+a lovasok harcolni kezdtek egymással. Egész nap és utána egész
+éjjel harcoltak. Amikor a nap fölkelt, nem volt ott egyikük sem, se
+élve, se halva. Semmi nyomuk sem maradt.</p>
+<p>Ezt láttam én, a Bogdo Hutuktu khán a nagy és bölcs Buddhával
+beszélgetve, akit a jó és gonosz démonok vettek körül! Bölcs Lámák,
+Hutuktuk, Kampok, Marambák, szent Gheghenek adjatok feleletet
+látomásomra!»</p>
+<p>Ezt az én jelenlétemben 1921 május 17-én írták le az Élő Buddha
+diktálása szerint. Nem tudom, mit feleltek a Hutuktuk és Gheghenek,
+az igazmondók, a bűvészek és a jövőbe látó papok. De nem
+nyilvánvaló-e a felelet, ha az ember elgondolkozik Ázsia jelenlegi
+helyzetén?</p>
+<p>Az ébredő Ázsia tele van talánnyal, de tele van felelettel is a
+kérdésekre, amelyeket az emberiség sorsa vet föl. A titokzatos
+főpapoknak, élő isteneknek, Mahatmáknak és Karma borzasztó könyve
+olvasóinak e nagy kontinense fölébred és sok százmillió emberi élet
+oceánját óriási hullámok csapkodják.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_224" id=
+"Page_224">-224-</a></span></p>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225"><br />
+-225-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2><span class="smaller">ÖTÖDIK RÉSZ.</span><br />
+A MISZTÉRIUMOK MISZTÉRIUMA. A VILÁG KIRÁLYA.</h2>
+</div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_226" id=
+"Page_226">-226-</a></span></p>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_227" id="Page_227"><br />
+-227-</a></span></p>
+<h3><span class="smaller">NEGYVENHATODIK FEJEZET.</span><br />
+A földalatti királyság.</h3>
+<p>– Álljon meg! – mondta öreg mongol vezetőm, amikor egyszer a
+Tzagan Luk közelében levő pusztaságon mentünk át. – Álljon meg!</p>
+<p>Lecsúszott a tevéjéről, amely lefeküdt anélkül, hogy gazdája ezt
+megkívánta volna. A mongol a kezét imára arca elé tette és egyre a
+szent mondást ismételgette: Om! Mani padme Hom! A többi mongol is
+azonnal megállította a tevéjét és imádkozni kezdett.</p>
+<p>– Mi történt?</p>
+<p>Ezen gondolkodtam, amikor a gyönge, zöld fűről föltekintettem a
+felhőtlen égre és a lenyugvó nap álmodozó, lágy sugaraira. A
+mongolok jó ideig imádkoztak, azután csöndesen beszélgettek
+egymással, szorosabbra húzták a málhástevék szíját és folytatták az
+utat.</p>
+<p>– Látta, – kérdezte a mongol, – hogy tevéink milyen ijedten
+mozgatták a fülüket? Hogy a pusztán a ménes milyen figyelmesen
+hallgatódzott és hogy a juhok és a marhák mennyire összekuporodva
+feküdtek a földön? Észrevette, hogy a madarak abbahagyták a
+repülést, a marmoták lefeküdtek ott, ahol éppen voltak és a kutyák
+nem ugattak többé? Gyönge szél fújt és messziről ének zenéjét hozta
+magával, amely az emberek, állatok és madarak szívébe hatolt. A
+föld és az ég megszűnt lélekzeni. Elállt a szél és megállt a nap.
+Ilyen pillanatban a farkas, amely a juhot kerülgeti, fekve marad
+ott, ahol van, a fölriasztott antilopnyáj hirtelen abbahagyja
+rohanó futását, a juhpásztor kezéből kihull a kés, amellyel el
+akarta vágni a juh gégéjét és a vérszomjas menyét abbahagyja a
+gyanútlan szalga belopását. Minden élőlényt önkéntelenül
+imahangulat fog el és végzetét várja. Éppen ebben a pillanatban is
+így volt. Ez történik <span class="pagenum"><a name="Page_228" id=
+"Page_228">-228-</a></span> mindig, ha a Világ Királya földalatti
+palotájában imádkozik és a föld népeinek sorsát kutatja.</p>
+<p>Így szólt hozzám az öreg mongol, egy egyszerű, darabos
+juhpásztor.</p>
+<p>Mongolország csupasz és rettenetes hegyeivel, meg határtalan
+pusztaságaival, amelyeket a mongol nemzetség eleinek csontjai
+födnek, szülte a misztériumot. Népe, amelyet a természet viharos
+szenvedélyei megrémítenek vagy halálszerű békéje elaltat, érzi a
+misztériumot. Vörös és sárga lámái megőrzik a misztériumot és
+mesékkel díszítik. Lassza és Urga főpapjai a misztérium birtokában
+vannak.</p>
+<p>Közép-Ázsián való keresztülutazásomkor hallottam először a
+«misztériumok misztériumáról». Nem adhatok neki más nevet. Eleinte
+nem sokat törődtem vele és nem tartottam olyan fontosnak, mint
+később, amikor a létezésére valló nem egy szórványos ködszerű és
+gyakran ellentmondó utalást elemeztem és gyűjtöttem.</p>
+<p>Az Amyl folyó partján beszélték nekem öreg emberek, hogy egy
+régi legenda szerint bizonyos mongol törzs, hogy ne kelljen
+Dzsingisz khán követeléseit teljesítenie, a földalatti országba
+menekült. Egy szojot, aki a Nogan Kul tó környékéről származott,
+megmutatta nekem a füstölő kaput, amely állítólag Agharti királyság
+egyik bejárata. Ezen a kapun át régente egy vadász jutott be a
+királyságba. Visszatérvén, mesélni kezdte, amit ott látott. Erre a
+lámák kivágták a nyelvét, hogy megakadályozzák őt a misztériumok
+misztériumának elárulásában. Amikor megöregedett, visszament a
+barlang bejáratához és a régi emlékektől vonzva, eltűnt a
+földalatti királyságban.</p>
+<p>Erről a kérdésről tisztább fölvilágosítást kaptam Jelyb
+Djamszraptól, Narabancsi Kure Hutuktujától. A világ hatalmas
+királyának a földalatti királyságból inkább világi módon fölfogott
+eljövetele történetét mondta el nekem, beszélt a megjelenéséről, a
+csodáiról és jóslásairól. Csak akkor kezdtem megérteni, hogy ebben
+a legendában, akár hipnózis, akár tömegvízió, nem csak misztérium
+van elrejtve, hanem reális és hatalmas erő is, amely Ázsia
+politikai életének fejlődését befolyásolni képes. Ettől kezdve
+kérdezősködni kezdtem. <span class="pagenum"><a name="Page_229" id=
+"Page_229">-229-</a></span></p>
+<p>Hultun Beyli fejedelem legkedvesebb Gelongja és a fejedelem maga
+egyet-mást elmondtak nekem a földalatti királyságról.</p>
+<p>– Minden a világon – mondta a Gelong, – állandó változás és
+átmenet állapotában van – a népek, a tudomány, a vallások, a
+törvények és az erkölcsök. Hány nagy császárság és fényes kultúra
+pusztult már el! Az, ami egyedül változatlan marad, a gonoszság, a
+gonosz szellemek szerszáma. Több, mint hatvanezer évvel ezelőtt egy
+szent egész embertörzzsel eltűnt a föld alatt, hogy sohase
+mutatkozzék többé a föld felületén. De azóta sokan fölkeresték ezt
+a királyságot, Szakkia Mouni, Undur Gheghen, Paszpa, Baber khán és
+mások; de senkisem tudja, hol van az a királyság. Némelyek azt
+mondják, hogy Afganisztánban, mások hogy Indiában. Ott védve van a
+nép a gonosztól. Határain belül nincs bűntett. Ott a tudomány
+nyugodtan fejlődött, semmit sem fenyeget ott rombolás. A földalatti
+nép elérte a legnagyobb tudást. A földalatti ország most nagy
+királyság. Sok milliónyi ember tartozik hozzája. Uralkodója a Világ
+Királya. Ez ismeri a világ minden erejét és olvasni tud az
+emberiség lelkében, meg sorsának nagy könyvében. Láthatatlanul
+kormányozza azt a nyolcszáz millió embert, aki a föld felületén
+lakik. Alá vannak vetve minden parancsának.</p>
+<p>Hultun Beyli fejedelem hozzáfűzte:</p>
+<p>– Ez a királyság Agharti. Kiterjed a világ valamennyi földalatti
+útjára. Hallottam, amikor egy Kínából való tudós láma elmondta a
+Bogdo khánnak, hogy Amerika földalatti barlangjaiban e kontinens
+egykori népe lakik. A földalatti népeket és a föld alatt levő
+helyiségeket olyan uralkodók kormányozzák, akik alattvalói a Világ
+Királyának. Ebben nincs semmi nagyon megcsodálni való. Hiszen
+tudja, hogy azelőtt a Kelet és a Nyugat két legnagyobb Óceánjában
+két kontinens volt és mindkettő eltűnt a víz alatt. Ezeknek népe
+most a földalatti királysághoz tartozik. A földalatti barlangokban
+különös fény van és ennek köszönhető, hogy ott megterem a búza és
+mindenféle növény és az emberek betegségtől mentes, hosszú életet
+élhetnek. Sok különböző nép és törzs van ott. És öreg buddhista
+brahmán Nepálból, <span class="pagenum"><a name="Page_230" id=
+"Page_230">-230-</a></span> teljesítve az istenek akaratát,
+fölkereste Dzsingisz khán egyik régi királyságát, Sziámot. Ott egy
+halásszal találkozott, aki megparancsolta neki, hogy üljön a
+csónakjára és evezzen vele ki a tengerre. Harmadnap szigethez
+értek, amelyen a brahmán olyan embereket talált, akiknek két
+nyelvük volt és ezért két különböző nyelven tudtak beszélni. Ezek
+az emberek egész különös állatokat mutattak neki: egyszemű,
+tizenhat lábú teknősbékát, óriási kígyót, igen ízletes hússal,
+madarat, amelynek foga volt, úgy, hogy halat tudott fogni a sziget
+lakóinak. Ezek az emberek elmondták neki, hogy a földalatti
+királyságból jöttek föl, amelynek egyes részeit le is írták
+neki.</p>
+<p>A turgut-láma, aki Urgából velem utazott Pekingbe, újabb
+részletekkel szolgált.</p>
+<p>– Agharti fővárosát városok veszik körül, amelyekben főpapok és
+a tudomány emberei laknak. Ezek a városok Lasszára emlékeztetnek,
+ahol a Dalai Láma palotája, a Potala, egy templomokkal és
+kolostorokkal teli hegynek a csúcsa. A Világ Királyának trónusát
+sok millió inkarnált isten veszi körül. Ezek a szent Panditák.
+Magát a palotát a Gorok palotái szegélyezik, akik urai a föld, a
+pokol és az ég minden látható és láthatatlan erejének és mindent
+meg tudnak tenni az ember életéért és haláláért. Ha a mi őrült
+emberiségünk háborút indítana a földalatti királyság ellen, ez
+planétánk egész fölületét a levegőbe tudná röpíteni és kietlen
+pusztasággá tudná változtatni. Agharti lakói tengereket
+kiszáríthatnak, kontinenseket tengerré változtathatnak és hegyeket
+pusztai homokká morzsolhatnak szét. A Világ Királyának parancsára
+fű és bokor nő, öreg és gyönge emberek ismét fiatalokká és erősekké
+lesznek és életre kelnek a halottak. A földalatti királyság lakói
+nekünk idegen kocsikon rohannak át a mi planétánk belsejének szűk
+hasadékain. Nehány indiai brahman és tibeti Dalai Láma ama fárasztó
+kísérletben, hogy olyan hegycsúcsokon jusson föl, amelyeket ember
+lába még nem érintett, fölírásokat talált a sziklákon és a hóban
+láb- és kocsinyomot fedezett fel. Az áldott Szakkia Mouni egy
+hegycsúcson kőtáblákat talált és a rajta levő szavakat csak
+aggkorában tudta megérteni. Erre azután <span class=
+"pagenum"><a name="Page_231" id="Page_231">-231-</a></span>
+előrehatolt Agharti királyságba, ahonnan magával hozta a világra a
+szent tudás egyes töredékeit, amelyek megmaradtak az emlékezetében.
+Aghartiban csodálatos kristályokból épült palotákban laknak a
+jámbor emberek láthatatlan uralkodói, a Világ Királya vagy
+Brahytma, aki beszélni tud Istennel, ahogyan én beszélek most önnel
+és két segédje, Mahytma, aki ismeri minden jövőbeli esemény célját
+és Mahynga, aki uralkodik az események okain.</p>
+<p>A szent Panditák a világot és erejét tanulmányozzák. Közülök a
+legtudósabbak néha összejönnek és futárokat küldenek olyan
+helyekre, ahová emberi szem még nem hatolt. Ezt az eljárást leírta
+egy Tashi Láma, aki nyolcszázötven évvel ezelőtt élt. Az eljárás a
+következő: A legelőkelőbb Panditák félkézzel befödik a szemüket, a
+másikat fiatal emberek koponyájára teszik, akiket így mélyen
+elaltatnak. Azután az alvók testét fű főzetjével megmossák, minden
+fájdalom iránt érzéketlenné és az acélnál keményebbé teszik,
+mágikus kendőkbe csavarják és összekötözik őket. Ezután a nagy
+Istenhez imádkoznak. A megkövesedett ifjak nyílt és éber szemmel
+feküsznek. Mindent, ami körülöttük történik látnak, hallanak és
+megtartanak emlékezetükben. Most egy Goro lép hozzájuk, aki
+hosszan, erősen nézi őket. Testük erre lassan fölemelkedik a
+földről és eltűnik a levegőben. A Goro ülve marad és mereven abba
+az irányba néz, amelybe a futárokat elküldte. Láthatatlan fonalak
+kötik össze velük az akaratát. Közülök nehányan a csillagok alatt
+mozognak és megfigyelik az ottani eseményeket, a csillagvilág
+ismeretlen lakósságát, életét és törvényeit. Hallják, hogy mit
+beszélnek a csillagemberek, olvassák könyveiket, megértik sorsukat
+és bajukat, erényeiket és bűneiket, jámborságukat és rosszaságukat.
+Más futárok a lángokkal érintkeznek és látják, hogy támad-e vad
+láng, amely örökké harcol, a planéták mélyén megolvasztja és
+szétzúzza az ércet, fölforralja a gejzerok és meleg források vizét,
+sziklákat tör össze és a hegyek lyukain át lávafolyamokat önt a
+földre. Ismét mások a végtelenül kicsiny, átlátszó levegő
+teremtményekkel rohannak tova és behatolnak létük misztériumába és
+életük céljába. Vannak, akik a tengerek mélyére merülnek és
+<span class="pagenum"><a name="Page_232" id=
+"Page_232">-232-</a></span> megfigyelik a fehér vízlények
+királyságát, amelyek kellemes meleget terjesztenek az egész földön
+és uralkodnak a szeleken, a hullámokon és a viharokon… Erdeni
+Dzuban volt egyszer egy Pandita Hutuktu, aki Aghartiból jött.
+Amikor haldoklott, arról az időről beszélt, amikor a Goro akarata
+szerint Keleten egy vörös csillagon élt, a jégfödte oceánon
+kóborolt és a föld mélyében viharos tüzek közt lebegett.</p>
+<p>Ezeket az elbeszéléseket hallottam a fejedelmek mongol jurtáiban
+és a lámai kolostorokban. Mindezt ünnepies hangon mondták el, olyan
+hangon, amely lehetetlenné tette az ellenvetést.</p>
+<p>Misztérium!</p>
+<h3><span class="smaller">NEGYVENHETEDIK FEJEZET.</span><br />
+A Világ Királya az Isten színe előtt.</h3>
+<p>Urgában tartózkodásom alatt is azon voltam, hogy megkaphassam a
+Világ Királyáról szóló legenda megfejtését. Természetes, hogy erről
+az Élő Buddha mondhatott volna legtöbbet. Megkíséreltem tehát, hogy
+tőle tudjak meg valamit. Egyszer beszélgetés közben megemlítettem a
+Világ Királya nevet. Erre az öreg főpap élesen felém fordította a
+fejét és mozdulatlan vak szemét rám irányította. Akaratom ellenére
+elhallgattam. Sokáig hallgattunk. Majd olyan módon folytatta a
+társalgást a főpap, hogy megértettem, hogy erről a dologról nem
+óhajt beszélni. Szavaim hatásaként bámulat és félelem ült a
+jelenlevők arcára. Különösen állt ez Bogdo khán könyvtárának őrére.
+Mindenki érthetőnek fogja találni, hogy ez csak fokozhatta
+buzgalmamat.</p>
+<p>A Bogdo Hutuktu dolgozószobájából távozván, a könyvtárossal
+találkoztam, aki előttem ment el. Megkértem, mutassa meg az Élő
+Buddha könyvtárát, ami nagyon közönséges fogásra adott
+alkalmat.</p>
+<p>– Kedves láma, – mondám, – egyszer éppen abban az órában
+lovagoltam át a pusztaságon, amikor a Világ Királya az Istennel
+beszélt. Éreztem e pillanatnak mély hatású fenségességét.
+<span class="pagenum"><a name="Page_233" id=
+"Page_233">-233-</a></span></p>
+<p>Az öreg láma, csodálkozásomra, nagyon nyugodtan így felelt:</p>
+<p>– Nincs rendjén, hogy a buddhisták és a mi sárga tanunk ezt
+rejtegeti. Bűnös szívünknek és romlott életünknek akkora vigasz a
+tudat a legszentebb és leghatalmasabb emberről, az áldott
+királyságról és a szent tudomány nagy templomáról, hogy bűn
+eltitkolása az emberiség előtt… Hallgassa meg, amit mondok. A Világ
+Királya egész éven át Agharti Panditáinak és Goroinak munkáját
+intézi. Csak néha megy el abba a barlangtemplomba, ahol fekete
+kőkoporsóban elődjének bebalzsamozott teste fekszik. Ez a barlang
+mindig sötét. Ha azonban belép a Világ Királya, akkor falain
+lángsávok jelennek meg és a koporsó födeléből lángnyelvek csapnak
+ki. A legöregebb Goro födött fővel és letakart arccal, kezét a
+mellén összefonva, áll a Világ Királya előtt. Ez a Goro sohasem
+leplezi le az arcát, mert feje csak csupasz koponya, élő szemmel és
+beszélő nyelvvel. Összeköttetésben van minden meghalt ember
+lelkével.</p>
+<p>– A Világ Királya egyideig imádkozik. Azután odamegy a
+koporsóhoz és kinyujtja a karját. A lángok erre még nagyobb fénnyel
+égnek. A falon a tűzsávok eltűnnek, meg visszajönnek. Ezek a
+megszakítások a vatannan-ábécé (a Világ Királya földalatti
+birodalmának nyelve) titokzatos jegyeit mutatják. A koporsóból alig
+fölismerhető fénysugár átlátszó szalagjai áramlanak ki, amelyeket a
+Világ Királya elődjének gondolatai teremtenek meg. A Világ Királya
+ilyen módon nemsokára fényárban úszik. A falakra tüzes betűk
+leírják Isten kívánságait és parancsait. A Világ Királya ebben a
+pillanatban érintkezésben van mindazoknak a férfiaknak a
+gondolataival, akik az emberiség sorsát és életét befolyásolják, a
+királyokkal, cárokkal, khánokkal, harcos vezérekkel, főpapokkal, a
+tudomány embereivel és más jelentékeny személyiségekkel. Megismeri
+gondolataikat és terveiket. Ha ezek az Istennek tetszenek, akkor a
+Világ Királya támogatja, ha azonban nem tetszenek az Istennek,
+akkor a király meghiúsítja azokat. Ezt a hatalmat Agharti az Om
+titokzatos tudományától kapta, amellyel mindannyian imádságunkat
+kezdjük. Om egy régi szentnek, az első Goronak a neve, aki
+<span class="pagenum"><a name="Page_234" id=
+"Page_234">-234-</a></span> háromszázharmincezer évvel ezelőtt élt.
+Ő volt az első ember, aki Istent ismerte és aki az emberiséget
+megtanította a hitre, a reménységre és a harcra a gonosz ellen.
+Erre az Isten hatalmat adott neki mindazokon az erőkön, amelyek a
+látható világon uralkodnak.</p>
+<p>– Elődjével való e társalgás után a Világ Királya összehívja az
+Isten nagy tanácsát, megítéli a nagy emberek cselekedeteit és
+gondolatait és támogatja vagy megsemmisíti. Mahytma és Mahynga meg
+tudják állapítani e cselekedeteknek és gondolatoknak az okait,
+amelyek a világon uralkodnak. Erre a Világ Királya elmegy a nagy
+templomba, ahol egymagában imádkozik. Az oltáron tűz jelenik meg,
+amely fokozatosan elterjed a közelben levő oltárokhoz. Az égő
+lángokon át Isten arca válik láthatóvá. A Világ Királya Istennek
+mély tisztelettel jelentést tesz az Isten tanácsának döntéseiről és
+határozatairól és átveszi a Mindenható isteni parancsait. Amikor a
+Világ Királya a templomból kilép, isteni fényben sugárzik az
+arca.</p>
+<h3><span class="smaller">NEGYVENNYOLCADIK FEJEZET.</span><br />
+Valóság vagy vallási képzelet?</h3>
+<p>– Látta már valaki a Világ Királyát? – kérdeztem.</p>
+<p>– Ó igen, – felelte a láma. – Sziámban és Indiában a régi
+buddhizmus szent ünnepein ötször jelent meg a Világ Királya. Fehér
+elefántoktól vont pompás kocsiban ült, amely arannyal,
+drágakövekkel és a legfinomabb remekművekkel volt ékesítve. Fehér
+köpeny volt rajta és vörös tiarát viselt, lelógó gyémántfonalakkal,
+amelyek elfödték az arcát. Arany almával, amelyen egy bárány alakja
+pihent, megáldotta a népet, mire a vakok ismét láttak, a némák
+beszéltek, a süketek hallottak, a nyomorékok szabadon mozogtak és
+ahová a Világ Királyának szeme tekintett, ott új életre keltek a
+halottak. Erdeni Dzuban is megjelent a Világ Királya ötszáznegyven
+évvel ezelőtt. Volt továbbá a régi Szakkia kolostorban is és
+Narabancsi Kureban.</p>
+<p>Az Élő Buddhák és a Tashi Lámák egyike egyszer üzenetet
+<span class="pagenum"><a name="Page_235" id=
+"Page_235">-235-</a></span> kapott tőle, amely ismeretlen jelekkel
+arany táblára volt írva. E jeleket senki sem tudta elolvasni. Erre
+a Tashi Láma bement a templomba, fejére tette az arany táblát és
+imádkozni kezdett. Ilyen módon elérte azt, hogy a világ királyának
+gondolatai behatoltak az ő agyába és a Tashi Láma, anélkül, hogy
+elolvasta volna a titokzatos fölírást, megértette és teljesíthette
+a király üzenetét.</p>
+<p>– Hány ember járhatott már Aghartiban? – kérdeztem a lámát.</p>
+<p>– Nagyon sok, – volt a felelet. – De mindannyi titokban
+tartotta, amit látott. Az oletok földúlván Lasszát, egyik
+csapatukkal a délnyugati hegyek közt Agharti határterületére
+nyomultak. Itt az oletok megismertek néhány csekélyebb jelentőségű
+titokzatos tudományt és elhozták magukkal a föld felszínére. Ez az
+alapja annak, hogy az oletok és kalmukok oly ügyes varázslók és
+jósok. A keleti területekről is behatolt néhány fekete törzs
+Aghartiba és több évszázadon keresztül ott lakott. Később
+kiutasították őket a királyságból és visszatértek a földre. Ekkor
+már ismerték azt a titkot, hogyan lehet kártyából, füvekből és a
+kéz vonalaiból jósolni. Ezek az emberek a cigányok… Valahol Ázsia
+északi részében van egy most kihaló törzs, amely szintén Aghartiból
+jött. Különösen ahhoz ért, hogyan lehet a halottak lelkeit
+visszahívni, amikor a levegőben lebegnek.</p>
+<p>A láma hallgatott, majd mintha csak a gondolatomra akart volna
+felelni, így folytatta:</p>
+<p>– Aghartiban a tudós Panditák kőtáblákra leírják a mi planétánk
+és a többi világok minden tudományát. Ezt a tudós kínai buddhisták
+tudják. Ezeknek a tudománya a legfejlettebb és a legtisztább.
+Kínának száz bölcse minden száz évben egyszer a tengerpart egy
+titkos helyén találkozik. A tenger mélyéről száz örökké élő
+teknősbéka jön elő és a kínaiak ezeknek páncéljára ráírják, hogyan
+fejlődött az isteni tudomány a száz év alatt.</p>
+<p>E sorok leírása közben, önkéntelenül eszembe jut az, amit egykor
+Peking égi templomában beszélt el nekem egy öreg kínai. Azt mondta,
+hogy a teknősbéka élelem és levegő <span class="pagenum"><a name=
+"Page_236" id="Page_236">-236-</a></span> nélkül háromezer évnél
+tovább tud élni és hogy ezért az ég kék templomának oszlopai
+teknősbékákon nyugszanak, mert ez megvédi a fát a rothadás
+ellen.</p>
+<p>– Lassza és Urga főpapjai többször küldtek követeket a Világ
+Királyához, – mondta a láma-könyvtáros, – de ezek nem tudtak
+rátalálni. Csak egy bizonyos tibeti vezér akadt az oletokkal vívott
+csata után egy barlangra, amelyen ez a fölírás volt: «Ez Agharti
+kapuja». A barlangból jó külsejű ember lépett ki, aki titokzatos
+fölírással ellátott aranytáblát adott át a tibetinek és ezt mondta:
+«Ha eljön az ideje, a Világ Királya minden népnek megjelenik, hogy
+a világ jó embereit a rosszak ellen vezesse. De ez az idő még nincs
+itt. A legrosszabb emberek még nem születtek meg».</p>
+<p>Ungern báró Dchiang Dchün kétszer kiküldte Poulzig herceget,
+hogy keresse föl a Világ Királyát. Az első útról a herceg a lasszai
+Dalai Láma levelével tért vissza. Amikor a báró másodszor is
+kiküldte, nem tért vissza.</p>
+<h3><span class="smaller">NEGYVENKILENCEDIK FEJEZET.</span><br />
+A Világ Királyának jóslata 1890-ben.</h3>
+<p>Narabancsi Hutuktuja, amikor 1921 elején a kolostorában
+fölkerestem, ezt beszélte el nekem:</p>
+<p>– A Világ Királya, amikor harminc évvel ezelőtt a mi
+kolostorunkban megjelent, az Istentől kegyelt lámák előtt, a
+következő fél évszázadra ezt jósolta:</p>
+<p>«Az emberek egyre jobban meg fognak feledkezni a lelkükről és
+inkább testi jóvoltukkal fognak törődni. A földön a legnagyobb bűn
+és romlottság fog uralkodni. Az ember olyan lesz, mint a vadállat
+és testvérének vérét és életét fogja szomjazni. Elhomályosodik a
+Félhold és követői szegénységben és végtelen háborúban el fognak
+sülyedni. Meghódítóit napszúrás éri és nem tudnak előbbre jutni.
+Kétszer éri őket a legsúlyosabb balsiker, ami a többi nép szemében
+gyalázatuk lesz. Királyoknak, nagyoknak és kicsinyeknek, koronái
+lehullanak… Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc…
+Rettenetes csata lesz valamennyi nép közt. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_237" id="Page_237">-237-</a></span> Vértől
+vörös lesz a tenger… A földet és a tengerfenéket csontok fogják
+befödni… Királyságok föloszlanak… Egész népek kihalnak… És előbb
+soha nem látott éhség, betegség és bűn fog uralkodni. Istennek és
+az ember isteni lelkének ellenségei fognak föllépni. Aki másnak a
+kezét megfogja, elpusztul. Föl fognak kelni az elfeledettek és
+üldözöttek és az egész világ figyelmét magukra fogják terelni. Köd
+lesz és vihar. Csupasz hegyeket hirtelen erdők fognak beborítani.
+Földrengések lesznek… Rabszolgaláncukat és megaláztatásukat
+éhséggel, betegséggel és halállal fogják milliók fölcserélni. A
+régi utakat egyik helyről a másikra vándorló tömegek fogják
+ellepni. Tűz pusztítja el a legnagyobb és legszebb városokat… Egy,
+kettő, három… Az apa a fia, a testvér a testvére, az anya a leánya
+ellen fog támadni. Nyomában bűn, gonosztett és testnek, léleknek
+pusztulása fog járni… Családok széttépődnek… Hit és szeretet
+eltűnik… Tízezer ember közül csak egy marad meg, aki meztelen lesz
+és eszeveszett és erőtlen és nem fogja tudni, hogyan építsen házat
+és hogyan szerezzen élelmet… Üvölteni fog, mint a dühöngő farkas,
+halottakat fog felfalni, a saját húsába fog harapni és harcra fogja
+kihívni az Istent… Kiürül az egész föld. Isten elfordul tőle és
+éjjel és halál lesz rajta. Akkor majd egy népet, egy most
+ismeretlen népet küldök, amely erős kézzel kitépi az őrület és bűn
+dudváját és harcra vezeti a gonoszok ellen azokat, akik hűek
+maradtak az emberiség szelleméhez. Ez a nép a nemzetek halálával
+megtisztult földön új életet fog alapítani. Az ötvenedik évben
+három nagy királyság fog feltűnni és hetvenegy évig fog
+szerencsésen fönnállani. Utána tizennyolc évig háború és rombolás
+lesz. Aztán Agharti népei földalatti üregeikből a föld fölszínére
+jönnek…»</p>
+<p class="center">*</p>
+<p>Amikor később Kelet-Mongolországon át Pekingbe utaztam, gyakran
+ezt gondoltam:</p>
+<p>– És mi lesz, ha? Mi lesz, ha különböző színű, hitű és törzsű
+egész népek megkezdik a vándorlást nyugat felé?</p>
+<p>Most, mialatt e zárósorokat leírom, szemem önkéntelenül
+<span class="pagenum"><a name="Page_238" id=
+"Page_238">-238-</a></span> Ázsia szíve felé tekint, amely köré
+vándorlásaim nyomai fonódnak. A Gobi kavargó haván és röpülő
+homokfelhőin át visszatér Narabancsi Hutuktujának arcához, aki
+finom kezével a szemhatárra mutatva, nyugodt hangon így vallotta be
+legbensőbb gondolatait:</p>
+<p>– Karakorum közelében és Ubsza Nor partján óriási, sokszínű
+tábort, méneseket meg gulyákat és a vezetők kék jurtáit látom.
+Fölöttük Dzsingisz khánnak, Tibet, Sziám, Afganisztán királyainak
+és indiai fejedelmeknek régi lobogóit, valamennyi lámai főpap szent
+jelvényét, az oletok khánjainak ismert és az észak-mongol törzsek
+egyszerű jeleit látom. Nem hallom az izgatott tömeg lármáját. Az
+énekesek nem éneklik a hegyek, síkságok és puszták egyhangú dalait.
+A fiatal lovasok nem mulatnak gyors lovaik versenyfutásán… Itt öreg
+embereknek, nőknek és gyermekeknek számtalan tömege áll és túlnan,
+északon és nyugaton, ameddig csak ellát a szem, vörös az ég, mint a
+láng. Ott a tűz pattogása és ropogása és vad harci lárma hallható.
+Ki vezeti ezeket a harcosokat, akik a pirosló ég alatt a maguk és
+mások vérét ontják? Ki vezeti a fegyvertelen öreg embereket és nők
+e tömegeit? Szigorú rendet, a célok mély, vallásos megértését,
+nyugalmat és kitartást látok… A népek új nagy vándorlását látom, a
+mongolok utolsó hadmenetét…</p>
+<p>Karma a történelem új lapjára fordíthatott!</p>
+<p>És mi történnék, ha a Világ Királya velük lenne?</p>
+<p>De a misztériumok e legnagyobb misztériuma mély hallgatásba
+burkolódzik.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="footnotes">
+<h2>Lábjegyzetek.</h2>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href=
+"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Hogy e rendkívüli,
+mély hatású látomásról másoktól is legyen bizonyítványom, az illető
+urakat megkértem, foglalják jegyzőkönyvbe és igazol ják a
+látottakat. Ezt megtették és nyilatkozatuk a birtokomban van.</p>
+</div>
+</div>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_239" id=
+"Page_239">-239-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>TARTALOM.</h2>
+</div>
+<p class="center">ELSŐ RÉSZ.<br />
+<b>Élet és halál közt.</b></p>
+<ul class="TOC">
+<li><span class="roman">I.</span> Be az erdőségbe <span class=
+"ralign"><a href="#Page_7">7</a></span></li>
+<li><span class="roman">II.</span> Útitársam titka <span class=
+"ralign"><a href="#Page_11">11</a></span></li>
+<li><span class="roman">III.</span> Küzdelem a létért <span class=
+"ralign"><a href="#Page_16">16</a></span></li>
+<li><span class="roman">IV.</span> A halász <span class=
+"ralign"><a href="#Page_19">19</a></span></li>
+<li><span class="roman">V.</span> A veszedelmes szomszéd
+<span class="ralign"><a href="#Page_20">20</a></span></li>
+<li><span class="roman">VI.</span> Egy folyó erjedésben
+<span class="ralign"><a href="#Page_23">23</a></span></li>
+<li><span class="roman">VII.</span> Szovjet-Szibérián keresztül
+<span class="ralign"><a href="#Page_26">26</a></span></li>
+<li><span class="roman">VIII.</span> Három nap ellenségek közt
+<span class="ralign"><a href="#Page_28">28</a></span></li>
+<li><span class="roman">IX.</span> A Szajanok területén
+<span class="ralign"><a href="#Page_33">33</a></span></li>
+<li><span class="roman">X.</span> Csata a Szeybi mellett
+<span class="ralign"><a href="#Page_39">39</a></span></li>
+<li><span class="roman">XI.</span> A vörös elvtársak sorompója
+<span class="ralign"><a href="#Page_45">45</a></span></li>
+<li><span class="roman">XII.</span> Az örök béke országában
+<span class="ralign"><a href="#Page_49">49</a></span></li>
+<li><span class="roman">XIII.</span> Miszteriumok, csodák és új
+ütközet <span class="ralign"><a href="#Page_55">55</a></span></li>
+<li><span class="roman">XIV.</span> Az ördögfolyó <span class=
+"ralign"><a href="#Page_61">61</a></span></li>
+<li><span class="roman">XV.</span> Kísértetek útja <span class=
+"ralign"><a href="#Page_65">65</a></span></li>
+<li><span class="roman">XVI.</span> A titokzatos Tibetben
+<span class="ralign"><a href="#Page_69">69</a></span></li>
+</ul>
+<p class="center">MÁSODIK RÉSZ.<br />
+<b>A démonok országa.</b></p>
+<ul class="TOC">
+<li><span class="roman">XVII.</span> A titokzatos Mongolország
+<span class="ralign"><a href="#Page_79">79</a></span></li>
+<li><span class="roman">XVIII.</span> A titokzatos bosszuló láma
+<span class="ralign"><a href="#Page_88">88</a></span></li>
+<li><span class="roman">XIX.</span> A vad csaharok <span class=
+"ralign"><a href="#Page_94">94</a></span></li>
+<li><span class="roman">XX.</span> Jagisztai démona <span class=
+"ralign"><a href="#Page_96">96</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXI.</span> A halál helye <span class=
+"ralign"><a href="#Page_104">104</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXII.</span> Gyilkosok közt <span class=
+"ralign"><a href="#Page_106">106</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXIII.</span> Vulkánon <span class=
+"ralign"><a href="#Page_111">111</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXIV.</span> Rettenetes bűntett
+<span class="ralign"><a href="#Page_118">118</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXV.</span> Nyugtalan napok <span class=
+"ralign"><a href="#Page_121">121</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXVI.</span> Fehér hunghucok bandája
+<span class="ralign"><a href="#Page_132">132</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXVII.</span> Misztérium egy kis templomban
+<span class="ralign"><a href="#Page_135">135</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXVIII.</span> Közel a halálhoz
+<span class="ralign"><a href="#Page_138">138</a></span></li>
+</ul>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_240" id=
+"Page_240">-240-</a></span></p>
+<p class="center">HARMADIK RÉSZ.<br />
+<b>Ázsia vonagló szíve.</b></p>
+<ul class="TOC">
+<li><span class="roman">XXIX.</span> A nagy hódítók országútján
+<span class="ralign"><a href="#Page_147">147</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXX.</span> Elfogva! <span class=
+"ralign"><a href="#Page_157">157</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXXI.</span> Az urga <span class=
+"ralign"><a href="#Page_159">159</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXXII.</span> Egy öreg jövendőmondó
+<span class="ralign"><a href="#Page_165">165</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXXIII.</span> «Fehér ember alakjában a
+halál fog maga mögött állni» <span class="ralign"><a href=
+"#Page_168">168</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXXIV.</span> A háború borzalmai
+<span class="ralign"><a href="#Page_172">172</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXXV.</span> Az élő istenek, a harmincezer
+Buddha és a hatvanezer szerzetes városában <span class=
+"ralign"><a href="#Page_175">175</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXXVI.</span> A keresztes vitézek és
+tengeri rablók fia <span class="ralign"><a href=
+"#Page_180">180</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXXVII.</span> Ungern báró tisztjei közt
+<span class="ralign"><a href="#Page_189">189</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXXVIII.</span> Buddha előtt <span class=
+"ralign"><a href="#Page_193">193</a></span></li>
+<li><span class="roman">XXXIX.</span> A nyeregfejű ember
+<span class="ralign"><a href="#Page_201">201</a></span></li>
+</ul>
+<p class="center">NEGYEDIK RÉSZ.<br />
+<b>Az élő Buddha.</b></p>
+<ul class="TOC">
+<li><span class="roman">XL.</span> Az ezer örömök szerencsét adó
+kertjében <span class="ralign"><a href=
+"#Page_207">207</a></span></li>
+<li><span class="roman">XLI.</span> Évszázadok pora <span class=
+"ralign"><a href="#Page_213">213</a></span></li>
+<li><span class="roman">XLII.</span> A csodák könyve <span class=
+"ralign"><a href="#Page_216">216</a></span></li>
+<li><span class="roman">XLIII.</span> Az Élő Buddha születése
+<span class="ralign"><a href="#Page_218">218</a></span></li>
+<li><span class="roman">XLIV.</span> A mostani Élő Buddha életéből
+<span class="ralign"><a href="#Page_220">220</a></span></li>
+<li><span class="roman">XLV.</span> Az Élő Buddha látomása 1921
+május 17-én <span class="ralign"><a href=
+"#Page_222">222</a></span></li>
+</ul>
+<p class="center">ÖTÖDIK RÉSZ.<br />
+<b>A misztériumok misztériuma. A világ királya.</b></p>
+<ul class="TOC">
+<li><span class="roman">XLVI.</span> A földalatti királyság
+<span class="ralign"><a href="#Page_227">227</a></span></li>
+<li><span class="roman">XLVII.</span> A Világ Királya az Isten
+színe előtt <span class="ralign"><a href=
+"#Page_232">232</a></span></li>
+<li><span class="roman">XLVIII.</span> Valóság vagy vallási
+képzelet? <span class="ralign"><a href=
+"#Page_234">234</a></span></li>
+<li><span class="roman">XLIX.</span> A Világ Királyának jóslata
+1890-ben <span class="ralign"><a href=
+"#Page_236">236</a></span></li>
+</ul>
+<hr class="chap" />
+<div class="figcenter" style="width: 1032px;"><a href=
+"images/i001hq.png"><img src="images/i001.png" alt="" title=
+"" /></a></div>
+<hr class="chap" />
+<div style='text-align:center'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 75960 ***</div>
+</body>
+</html>
+
author	nfenwick <nfenwick@pglaf.org>	2025-04-26 07:21:04 -0700
committer	nfenwick <nfenwick@pglaf.org>	2025-04-26 07:21:04 -0700
commit	aa6cff5b1e0bdbb952a2d91d619c45746481af86 (patch)
tree	9d1a0e82146c31bd08d1d4c345405dc36244316f /75960-h/75960-h.htm