diff options
Diffstat (limited to '75959-h/75959-h.htm')
| -rw-r--r-- | 75959-h/75959-h.htm | 9096 |
1 files changed, 9096 insertions, 0 deletions
diff --git a/75959-h/75959-h.htm b/75959-h/75959-h.htm new file mode 100644 index 0000000..d3f390e --- /dev/null +++ b/75959-h/75959-h.htm @@ -0,0 +1,9096 @@ +<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" + "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> +<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> +<head> +<meta name="generator" content= +"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> +<meta http-equiv="Content-Type" content= +"text/html; charset=utf-8" /> +<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> +<title>Ázsiai titkok, ázsiai emberek by Ossendowski | Project +Gutenberg</title> + +<style type="text/css"> +/*<![CDATA[*/ +body { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; +} + +h1,h2,h3 { + text-align: center; + clear: both; + line-height: 200%; +} + +h2,h3 { + margin-top: 2em; +} + +h2 span.smaller, h3 span.smaller { + font-size: 80%; +} + +p { + margin-top: 0.75em; + margin-bottom: 0.75em; +} + +body > p { + text-align: justify; + text-indent: 1.5em; +} + +hr { + width: 33%; + margin-top: 2em; + margin-bottom: 2em; + margin-left: auto; + margin-right: auto; + clear: both; +} + +hr.chap {width: 65%} + +.pagenum { +/* visibility: hidden; */ +/* display: none; */ + position: absolute; + right: 2%; + color: gray; + font-size: smaller; + text-align: right; + text-indent:0; +} + +.center { + text-align: center; + text-indent: 0; +} + +.right { + text-align: right; + margin-right: 1.5em; +} + +.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} + +.caption {font-weight: bold;} + +.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} + +.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} + +.figcenter { + margin: auto; + text-align: center; +} + +.footnotes { + border: dashed 1px; +} + +.footnote { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; + font-size: 0.9em; + text-align: justify; +/* text-indent: -5%; */ +} + +.footnote .label { + position: absolute; + right: 84%; + text-align: right; +} + +.fnanchor { + vertical-align: super; + font-size: .8em; + text-decoration: none; +} + +.poem { +/* margin-left: 1.5em; */ +/* width: 90%; */ + font-size: 0.9em; + display: table; + margin: auto; + text-align: left; +} + +.figcenter, .figcenter img { + max-width: 100%; +} + +.poem .stanza { + margin: 1em 0em 1em 0em; +} + +.poem span.i0 { + display: block; + margin-left: 0em; + padding-left: 3em; + text-indent: -3em; +} + +ul.TOC { + list-style-type: none; + padding-left: 10%; +/* text-indent: 0; */ + text-indent: -5%; + width: 70%; + text-align: justify; +} + +ul.TOC li { + margin-top: 0.25em; +} + +.TOC .roman { + width: 4em; + display: inline-block; + text-align: right; + margin-left: 1em; +} + +span.ralign { + position: absolute; + text-align: right; + right: 15%; + top: auto; +} +/*]]>*/ +</style> +</head> +<body> +<div style='text-align:center'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 75959 ***</div> +<hr class="chap" /> +<div class="chapter"></div> +<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= +"" /></div> +<hr class="chap" /> +<p class="center"><span class="caption-150">OSSENDOWSKI</span></p> +<h1>ÁZSIAI TITKOK, ÁZSIAI EMBEREK</h1> +<p class="center"><span class="caption">*</span></p> +<p class="center"><span class="caption-large">MAN AND MISTERY IN +ASIA</span></p> +<p class="center"><span class="caption">FORDÍTOTTA SAJÓ +ALADÁR</span></p> +<p> </p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">FRANKLIN-TÁRSULAT KIADÁSA, +BUDAPEST</span></p> +<p class="center"><span class="caption-small">FRANKLIN-TÁRSULAT +NYOMDÁJA.</span></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_2" id= +"Page_2">-2-</a></span></p> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3"><br /> +-3-</a></span></p> +<p class="center"><i>ANYÁMNAK,<br /> +AKI LÁTNI, ÉREZNI<br /> +ÉS CSELEKEDNI TANÍTOTT,<br /> +SZERETETTEL ÉS ODAADÁSSAL<br /> +AJÁNLOM</i> <span class="pagenum"><a name="Page_4" id= +"Page_4">-4-</a></span> <span class="pagenum"><a name="Page_5" id= +"Page_5"><br /> +-5-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ELŐSZÓ.</h2> +</div> +<p>Ez a könyv, bár korábbi eseményeket tárgyal, későbben jelent meg +mint Ossendowskinak a közönség előtt magyar fordításban is ismert, +világszerte emlegetett műve, amely «Állatok, emberek és istenek» +címmel a bolsevikok elől való kalandos menekülésének izgató +leírását tartalmazta. Ebben a könyvben még a háborút megelőző +időben tudományos megbizatással tett utazások egyes részleteit +kapja az olvasó és e korábbi események utólagos megírására +Ossendowskit, a világhírre szert tett, megtámadott írót nyilván az +a nagy siker buzdította, amely előbb említett könyvét kísérte.</p> +<p>A területek és vidékek, amelyeket Ossendowski bejárt, itt Európa +közepén éppen olyan ismeretlenek, emberei éppen olyan idegenek, az +élet és a szokások éppen olyan titokzatosak, mint mindaz, amit +menekülő útján látott. Északázsiának kevéssé ismert, a nagy +országutaktól félreeső vidékeiről van szó csodálatos +állatvilágukkal, buja növényzetükkel, mérhetetlen pusztaságaikkal, +sok tekintetben különös embereikkel. A tárgy maga is lebilincseli +azt, aki idegen világok, idegen szokások iránt érdeklődik és a +mienkétől teljesen elütő, egyszerűségében majd szép és megható, de +máskor kegyetlenségével és romlottságával borzongató és undorító +életet Ossendowski mesteri módon ismerteti meg velünk. Az írónak +minden erénye, amely első könyvét oly bámulatosan elterjedt +olvasmánnyá tette, érvényesül ebben a munkájában is, amelynek +megvan még az a szerencséje – vagy szerencsétlensége? – is, hogy +tudományos vagy politikai okokból nem lehet szavahihetősége +tekintetében vitát indítani. Az ilyen vitára, amely kétségtelenül +csak előmozdította <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= +"Page_6">-6-</a></span> első könyvének kelendőségét, Ossendowski +művének nincs szüksége. Érdekes dolgokat érdekesen mesél el és az +átélt események nagy tömegének elolvasása egy pillanatra sem +fárasztó.</p> +<p>A siker igazolja az embert. Ossendowskinak eddig meg volt a nagy +sikere. Hisszük, hogy ez a könyv is éppen annyira el fog terjedni, +mint az előbbi, amelyet magyar nyelven adtunk az olvasó kezébe.</p> +<p>Budapest, 1925 április.</p> +<p class="right"><i>A fordító.</i> <span class="pagenum"><a name= +"Page_7" id="Page_7">-7-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2><span class="smaller">I. RÉSZ</span><br /> +A NOMÁD VÁNDOROK ORSZÁGA</h2> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_8" id= +"Page_8">-8-</a></span></p> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9"><br /> +-9-</a></span></p> +<h3><span class="smaller">ELSŐ FEJEZET.</span><br /> +A Keserű tó.</h3> +<p>Az óriás Jenisszei mindíg kiváló, különös szerepet játszott +képzeletem birodalmában. Egy másik könyvben<a name="FNanchor_1" id= +"FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a> +megírtam, hogy ez az irtózatos, zöldesen és sötétkéken csillámló +folyam, amelynek tiszta, hideg vize Szayan, Aradan, Ulan-Taiga és +Tannu-Ola csúcsainak hótakarójából ered, ellenállhatatlan erővel +hatalmasan nekirugaszkodva, miként töri át a vastag jégtömböket, +amelyek alá örökre el akarta temetni a tél; leírtam, mennyire +megfogott ennek az élménynek szépsége és rettenetessége és hogyan +kergetett el végre onnan az undor, az undor ama kegyetlen emberi +szenvedés förtelmes terhétől, amelyet a folyam, mint az év első +zsákmányát urának, a tengernek kincstára számára észak felé +cipelt.</p> +<p>Amikor ezt 1920-ban láttam, – akkor kezdődött menekülésem +Szovjetszibériából Urianhaion, Mongolországon, Tibet egy részén és +Kínán át Pekingbe – vad gyűlölet lobbant lángra a szívemben és +ajkamról egyik átok a másik után röppent el. Kultúra, civilizáció, +kereszténység, huszadik század! – és itt a Jenisszei mellett korunk +e kigúnyolása, ez a förtelem, amely annyira távol van minden +kultúrális vívmányunktól, mint ennek a folyamnak árja az +Amazonétól.</p> +<p>Egészen más volt első, sokkal előbb történt találkozásom a +Jenisszeiel. Ez a rettenetes, politikai viharokkal teli élet akkor +még nem fehérítette meg a hajamat; fiatal voltam és rendületlenül +bíztam az emberiség haladásában, a tudomány és az erkölcsi érzés +hatalmában. <span class="pagenum"><a name="Page_10" id= +"Page_10">-10-</a></span></p> +<p>1899-ben történt. A pétervári egyetemen folytatott tanulmányaim +befejezése előtt álltam; ez év februárjában tüntetést rendeztek a +diákok az orosz kormány bizonyos rendelkezései ellen és a rendőrség +szigorú elnyomó intézkedései ellen szóló tiltakozásul nem vettek +részt a vizsgálatokon; az egyetemen nem jelent meg senki. Egy +ismert tudós, vegyész és geologus, Zaleski Szaniszló tanár a +kormány megbízásából éppen akkor tanulmányútra készült, hogy +Chulyma-Minuszinszk pusztáinak sós és más ásványos tavait +átkutassa. Szívesen fogadtam a nekem fölajánlott asszisztensi +állást és elhagytam Pétervárt, hogy megkezdjem első utamat +Szibiriába.</p> +<p>Vonaton Krasznojarszkba jutottunk és innen kis gőzösön délnek, a +Jenisszeien fölfelé haladtunk Bateni előhegységéhez, ahol +kikötöttünk, hogy kis kocsin, amelynek piesztierszki a neve és +három erős pusztai ló húzza, folytassuk az utazást.</p> +<p>Ennek az előhegységnek a közelében a Jenisszei partvidéke +síkság, amely nyugat felé fokozatosan emelkedik, hogy végül +Kizill-Kaya előhegységeibe és szirtjeibe menjen át, amelyek devon +homokkő és agyagpala rétegeiből alakulnak.</p> +<p>A hatalmas Bateni-szikla meredeken és hirtelenül emelkedik ki a +Jenisszeiből és mellső falát óriási mélységbe bocsájtja le a folyó +víztükre alá. A szikla ötven-hatvan lábnyi magas, fekete agyagpala +alkotja és sűrű bokrozat meg nyírfák födik. Szűk ösvény kigyózik a +kikötőhelytől a csúcsig, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik. Magas, +kövér füvel borított síkság terjed nyugat felé és kiterjedt +legelővel szolgál tatárlovak és juhok nyájainak. Távolabb a +szemhatáron Kizill-Kaya mérsékelten magas szikláinak éles +körvonalai tűnnek föl. Itt-ott pásztortűz és a nomád táborok fekete +jurtái láthatók, amelyekben fekete vad abakantatárok laknak. A +Jenisszei széles, szigetekkel tarkított szalagja keletnek huzódik, +míg a túloldalon, a folyó jobb partján orosz gyarmatosok megművelt +földjei és falvai vehetők észre, akik az orosz kormány +útmutatásával és segítségével e termékeny földeket előbbi tatár +tulajdonosaiktól <span class="pagenum"><a name="Page_11" id= +"Page_11">-11-</a></span> vették el, akiket a bal partra űztek, +ahol mindmáig folytatják nomád életüket. A Bateni-szikla csúcsán, +amely óriási oszlopként nyúlik ki a folyamból, mindig lehet +találkozni messziről jött tatár zarándokokkal. Láthatók itt mindig +mongolok Altaiból vagy Északturkesztán hétfolyamországából, +valamint benszülöttek Pamirból.</p> +<p>Ennek a magában álló sziklának megvan a története. Mikor +Batyi-Khan áthaladt hordáival Chulyma síkságain, foglyul ejtette a +benszülötteket, hogy katonákat csináljon belőlük és elvette +lovaikat és marháikat. Aziuk, a tatár fejedelmek egyike ennek a +rablásnak gátat akart vetni. Különféle törzsekből nagy tatár +csapatot hozott össze, megtámadta Batyi-Khan utóvédjét és +visszahódította az elrabolt lovakat és marhákat.</p> +<p>A dühöngő Khan a lázadók ellen küldte Hubilai nevű vezérét, aki +Aziuk csapatait szétkergette és tovább harcolva, magát a vezért +híveinek egy kisebb csapatával együtt egészen a Bateni esúcsáig +üldözte. A legyőzöttek itt sokáig ellenálltak, de végre lebírta +őket az éhség. Ám inkább a Jenisszeibe ugrottak, semhogy +szégyenszemre megadják magukat és így a vad folyam rohanó vízében +pusztultak el. Aziuk halála után már nem mert senkisem szembe +szállni a győztes mongolok rablásával. A tatárok hálásan megőrizték +Aziuk emlékét és mint muelint vagy szentet tisztelik. Júliusban +keresi föl a legtöbb zarándok a Batenit; a bátor, szerencsétlen +fejedelemnek áldozati ajándékul ételt, kést, sőt fegyvert is dobnak +a szikláról a folyóba.</p> +<p>A Bateni szomszédságában levő síkság teljesen elhagyott, mert a +tatárok kerülik ezt a vidéket, félvén a találkozástól az orosz +hivatalnokokkal, akik rendszerint megzsarolják őket. Elhagyott +azért is, mert a tatárok nem akarnak orosz telepesekkel találkozni, +akiket mint az ő régi területüknek elrablóit gyűlölnek. A +Chulyma-síkság e részén széles, jól gondozott országút visz át. +Acsinszk vasúti állomást köti össze a négyszázhúsz mértföldnyire +levő Minuszinszk várossal, amely az Abakan folyónak a Jenisszeibe +torkolásánál van.</p> +<p>A síkságot kitünő takarmányt adó magas, sűrű fű borítja. +<span class="pagenum"><a name="Page_12" id= +"Page_12">-12-</a></span> A napfényben itt-ott, mintha óriási tükör +lenne, sós- vagy édesvízű tó csillog. A sós tavakat fekete sűrű +iszap és sár széles szalagja köríti, amiből kénhidrogén, rothadó fa +és föloszló elhullott állatok kellemetlen szaga terjed. Az édesvízű +tavakat káka és nád veszi körül. Valahányszor véletlenül e tavak +közelébe jutottunk, mindig újra meglepődve láttuk az ott élő +viziszárnyasok nagy tömegét. Vadlúd és vadkacsa, minden fajtájú +sirály és gém, de hattyú, flamingó és pelikán is nagy csapatokban +kapott szárnyra és éles kiáltozással a levegőben maradt, míg végre +a sok madár megint leereszkedett a tó tükrére vagy eltünt a sűrű +nádasban.</p> +<p>Könnyü, 16-os kaliberü Lepage-sörétpuska volt akkor velem. Régi, +egyátalán nem ijesztő fegyver, de még ezzel is vérfürdőt rendeztem +e madarak közt és egy kínai kócsaggal meg egy indiai flamingóval +gazdagítottam gyűjteményünket. Egész sereg vadászható madárra +akadtunk nem csupán a tavakon, hanem a síkság sűrű fűvében is, ahol +a nyirfajd – Tetraogallus campestris Amman – fészkel. Tatár neve +sztrepat, amit az orosz nyelv is átvett. A síkságon lovagolva +gyakran láttam nagy szürke madarakat fölröpülni buvóhelyeikről. +Ezek rövid röpülés után ismét eltüntek a fűben és az alpesi rózsa, +az itt nyáron közönséges Rhododendron flavus, szétszort bokrai +közt. E madarak elejtése nem volt nehéz, mert közel engedtek +bennünket magukhoz, röptük lassú és rendszerint egyenes vonalú +volt, úgy hogy könnyü céllal szolgáltak.</p> +<p>A nagy Szira-Kul tó – ez Keserü-tót jelent – Bateni és +Kizill-Kaya hegylánca közt elterülő erdőtlen völgyben terpeszkedik. +Tojásalakú. Körülbelül hét mértföld hosszú és három mértföld +széles. Északi végén nádas van egy kis édesvízű folyó torkolata +körül, amely itt beleömlik a tóba. A tó ásványos, keserűsós víznek +a rezervoárja, amely jó gyógyfürdőnek és emésztési zavar esetén +gyógyító hatású. A keleti parton szerény gyógy- és +fürdőberendezéssel ellátott falu van.</p> +<p>A megérkezésünket követő napon hozzáláttunk a munkánkhoz. +Kicsiny, nagyon könnyű csónakot találtunk, <span class= +"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> amelyre +ráraktuk különböző műszereinket: mélységmérőt és készüléket +talajpróba fölhozására, készüléket, amellyel meg lehet állapítani +különböző mélységek hőmérsékletét és egy műszert bizonyos vegyi +vizsgálatok számára.</p> +<p>Éppen távozni akartunk a parttól, amikor a faluban lakó vagy a +szomszédságban táborozó tatárok nagy csapatai figyelni kezdtek +bennünket és rosszalólag a fejüket csóválták.</p> +<p>– Ennek nem lesz jó vége, – mormogták tiszteletteljes félelemtől +tompított hangon, – a tó szent és megbosszúlja magát ezeken a +vakmerő embereken.</p> +<p>Meglepett bennünket, hogy szentnek mondták a tavat, mert a +tatárok muzulmánok és az izlám követőinek rendszerint nincs ilyen +hagyományuk. Elmondták nekünk, hogy a Szira-Kult már évszázadok óta +szentnek tekintik és hogy ez a hit azoktól a törzsektől maradt +rájuk, amelyek azelőtt itt laktak, de immár minden nyom nélkül +eltüntek.</p> +<p>Úgy látszott, hogy a tó bosszújáról szóló baljóslat nem válik +be, mert munkánk a Sziran sikeresen haladt előre. Sajátságosan +érdekes munka volt. Mélységmérésünk kiderítette, hogy a tó feneke +tölcséralakú és hogy legmélyebb helye közel van a déli parthoz, +amely nagyon meredek. Ott 3200 lábnyi mélységre akadtunk. De ennek +a helynek átmérője nem volt több mint ötven láb és másutt a mélység +nem volt nagyobb száz-százhúsz lábnál. De mekkorát bámultunk, +amikor megismételt méréskor ezt a helyet, amelyet pedig nagyon +pontosan megállapítottunk, nem tudtuk többé megtalálni. Ellenben +ezer méterrel távolabb északra 3160 lábnyi mélységet találtunk. +Ebből azt következtettük, hogy a Szira feneke mozgékony és +valamiféle hatalmas erratikus változásnak van alávetve, amelyet +valószínűleg a mélység tektonikus ereje idéz elő.</p> +<p>Amikor a tó fenekéről iszappróbát vettünk – fekete volt és +hideg, sohasem volt 34·6 Fahrenheit foknál nagyobb hőmérsékletű és +kénhidrogén szagú volt – sajátságos jelenséget figyeltünk meg. A +sűrű iszapból, miután egy ideig a szabad levegőn feküdt, +halványsárga színű mozgékony, fűalakú képződmények nőttek ki, +amelyek azonban csakhamar <span class="pagenum"><a name="Page_14" +id="Page_14">-14-</a></span> nyomtalanul ismét eltüntek. Mintha +valamiféle az iszapban élő lények csápjaikat nyújtották volna ki és +ismét visszahúzták volna. És valóban így is volt. +Beggiatoa-bacillusokkal, a tengerek és tavak halálának +előhírnökeivel volt dolgunk. Akkor jelentkeznek, ha bizonyos sók +szétbomolnak és kénhidrogént alkotnak, ami ebben a vízmedencében +megöl minden életet.</p> +<p>Kutatásunk további folyamán bizonyos mélységben rengeteg +hálózatot találtunk, amelyet sok ilyen egymásba fonódó telep +alkotott és a tenger fenekéről egyre följebb és följebb emelkedve, +minden életet elpusztított. A tó ezért teljesen ki is volt halva, +kivéve a vízréteget ama szövedék fölött, ahol még a hammarusznak +mondott kisfajtájú rák élt, amely hasonlít a közönséges ollótlan +rákhoz, de sokkal kisebb. Ez a rák nem hosszabb egy centiméternél, +de éppen olyan fürge és szemtelen, mint rokona a tengerben. De +eljön az idő, amikor a beggiatoák által teremtett kénhidrogén +tömege meg fogja ölni a tó előbbi állatvilágának ez utolsó +képviselőit is és ha majd a bacillusokat magukat is megmérgezi a +saját végzetes gázuk, tökéletes lesz a tó halála.</p> +<p>Később Verigo professzorral megvizsgáltam Odessza mellett a +Limanokat és a Fekete-tenger bizonyos részeit. Itt az elhalásnak +ugyanaz a folyamata játszódott le; hosszabb vagy rövidebb idő alatt +éppen így teljesen tönkre fogja tenni az életet a Fekete-tengerben. +A halak ezt észreveszik és lassankint elhagyják a tengert, mert +mélyéban azokat a mérgezett vízrétegeket találják, amelyek +fokozatosan közelednek a fölszínhez.</p> +<p>Szomorú és kegyetlen halála ez nagy vízmedencéknek, amelyek +kénhidrogénszagú holt sósvíz rezervoárjává változnak. Palesztinában +a Holt-tenger ilyen rezervoár már régóta és Ázsia végtelen síkjain +sok hasonló vízmedence van szétszórva.</p> +<p>A hammarusz nagyon különös állat. A Szira-tóban közel a víz +fölületéhez sok ezer ilyen rák nyüzsög és dühösen megtámadja a +fürdőzőt, kemény, páncélos fejével nekirohan és utána rögtön ismét +eltünik. Amikor kenyér- és parafadarabkákat dobtunk a vízbe, +láttuk, hogy e kis <span class="pagenum"><a name="Page_15" id= +"Page_15">-15-</a></span> állatok egész raja körülveszi, minden +irányban ide-odavonszolja és gyorsan elnyeli.</p> +<p>Tavi kutató utainkon gyakran kikötöttünk az északi parton, ahol +a kis édesvizű ér betorkollik és káka meg nád nő. Nagy fekete +kacsafajta csalogatott oda bennünket, melynek turpan vagy kormorán +a neve. Ennek a madárnak bizonyára más tó volt az otthona, de úgy +látszik, valami oka lehetett az idejövetelre. Talán azért jött ide +a turpan, hogy kúrát végezzen, mert a Szira keserű sósvize +emésztési zavar esetén kitünő hatású. Lelőttünk néhányat, de meg is +bántuk, mert a húsuk nyúlós és halzsíros volt.</p> +<p>Egyszer amikor itt teáztunk a parton, gyönge zörejt hallottunk. +Hátratekintve a fűben egy fejet pillantottunk meg, amely rögtön +ismét eltünt. Odamentünk és egy kis, csinos tatár lánykára +bukkantunk, aki ott elbújt és közeledtünkre sírva fakadt. Sokáig +nem tudtuk megnyugtatni. Végre az is sikerült és a leány eljött +velünk a tüzünkhöz. Ott míg teát ivott és cukrot szopogatott, +szomorú történetet beszélt el, amely sajnos, Mongolország +kivételével egész Ázsiára jellemző. Bár még csak tizennégy éves +volt, szülei már feleségül adták egy gazdag, de meglehetősen idős +tatárhoz, akinek rajta kívül még hat felesége volt. Mivel az ő +családja szegény volt és minden befolyás nélkül, a többi feleség +lenézte és kegyetlenül bánt vele. Sokszor megharapták, kitépték a +haját, csinos arcát összecsípdesték és összekarmolták. Hangosan +zokogott, amikor szerencsétlen házasságáról beszélt.</p> +<p>– Miért jöttél ide?</p> +<p>– Megszöktem férjem táborából, hogy soha többé vissza ne +menjek.</p> +<p>– És mi a szándékod?</p> +<p>– Ide jöttem, hogy a Sziraba öljem magamat! – kiáltotta heves +kétségbeséssel. – Annak az asszonynak, akivel rosszul bántak, Allah +megbocsát, ha ebbe a tóba öli magát. A hozzám hasonlóan megkínzott +teremtéseknek egész halom csontja itt van a mélységben.</p> +<p>Akkoriban fiatalok voltunk és nagyon fogékonyak érzelmi +behatások iránt. Ezért most erősen megváltozott érzelmekkel +<span class="pagenum"><a name="Page_16" id= +"Page_16">-16-</a></span> néztük a Szira lomha sóshullámait, amely +különös kriptájában rejtegette azoknak a védtelen, megbántott +asszonyoknak a csontjait, akik az ő csöndes vizében kerestek +feledést és örök békét. De nem sokáig elmélkedhettünk, mert +hirtelenül három lovas érkezett, akik nagyon bizalmatlanul +mustrálgattak bennünket, azután megparancsolták a fiatal +asszonynak, hogy üljön föl a magukkal hozott lóra és térjen vissza +a férjéhez. A tatár asszony könnyben úszva teljesítette a +parancsot, amelyet ura és mestere küldött és nyeregbe szállt. A +tatárok egyike korbácsával vadul rávágott az asszony lovára, amely +fölágaskodott, azután az egész lovascsapat vágtatni kezdett és +hamarosan eltünt szemünk elől a pusztaságban.</p> +<p>Ennek az eseménynek a benyomásától sokáig nem tudtunk szabadulni +és még hetek mulva is, ha künn voltunk a tón, önkéntelenül +szertenézelődtünk attól félve, hogy elénk kerül a szegény kis +tatárnő holtteste. De sohasem láttuk többé és sohasem tudtuk meg, +jobbra fordult-e a sorsa vagy olyan maradt-e, aminő volt, tele +szenvedéssel, üldöztetéssel, szidalommal és bántalmazással.</p> +<p>Közben a tó fölkészült a mi megbosszulásunkra. Egy napon, amikor +a déli parttól vagy hatvan lábnyira a csónakunkban dolgozgattunk, +hirtelen éreztük, hogy hajócskánk hevesen himbálózni kezd. +Körülnéztünk. A parti sziklák felől nagy, széles hullámok jöttek +felénk és északnyugatnak siettek. Egészen sajátságos jelenség volt +ez, mert az ég felhőtlen volt és szél sem volt érezhető. A tó mégis +háborgott, hullámok csapódtak egyik parttól a másikig, egyre +magasabbra ágaskodtak, durva erővel ide-oda lökdösték könnyű +csónakunkat és sűrű habbal árasztottak el, amely félig betemette a +hajót. Ez néhányszor annyira oldalra dölt, hogy veszedelmesen sok +víz áramlott beléje.</p> +<p>– Ennek a fele se tréfa – mondta a társam, – lehetetlen tovább +dolgoznunk. Vissza kell térnünk a parthoz.</p> +<p>Igazat adtam neki, de a Sziranak más volt a véleménye. Bár +mindketten erős, gyakorlott evezősök voltunk és minden erőnkkel +dolgoztunk – mégsem tudtunk eljutni a parthoz. E sűrű sósvíz nagy +hullámai egyre jobban a tó közepe <span class="pagenum"><a name= +"Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> felé kergettek bennünket. A +hullámok egymásután belecsaptak a csónakba, amely megtelt vízzel. +Már térdünkig ért a víz, karjaink elfáradtak az evezésben és +jóllehet minden erőnket megfeszítettük, azt kellett látnunk, hogy +hasztalan minden erőlködésünk: a hullámok egyre messzebb vittek +bennünket a parttól.</p> +<p>Elhatároztuk tehát, hogy a Szira kegyelmére bízzuk magunkat – +számolva azzal a lehetőséggel, hogy a hullámok kisodorhatnak +bennünket a déli partra – és minden figyelmünket a víz kimerítésére +fordítottuk, hogy el ne sülyedjen a csónak. Hogy szükség esetén +készen legyünk, mentőövet vettünk föl. Egymást fölváltva, szinte +megvadulva merítgettük ki a vizet a rendelkezésünkre álló egyetlen +merőedénnyel. Nem egyszer magas hullám söpört végig csónakunkon és +csaknem lesodort bennünket.</p> +<p>Helyzetünk fölkeltette a falu népének figyelmét. Néhány férfi +azonnal beszállt egy nagy csónakba, amely a fürdőzők rendelkezésére +használatlanul a parton feküdt. De mert csak egy pár evezőjük volt, +csak lassan közeledhettek felénk és az egyik evező eltörése +nemsokára visszafordulásra kényszerítette őket, ami csak +nagynehezen sikerült nekik. Eközben a hullámok az átellenes part +felé kergettek bennünket. Pillanatról-pillanatra tisztábban +láthattuk a Kizill-Kaya vörös szikláit. Csakhamar fölbukkant az +előttük elterülő alacsony part, amelyet alpesi rózsa, fűz és +nőszirom nőtt be. A hullámverés lassanként alább hagyott. Megint +evezni kezdtünk és hamarosan partra értünk.</p> +<p>Eleddig még nem voltunk a Kizill-Kaya lábánál. Ez a hegy +világosvörös színével és szikláit meg mély szakadékait födő sűrű +cserjefáival már régóta vonzott bennünket. Azt reméltük, hogy itt +nagyobb vadat találunk, mint a Szira túlsó oldalán levő végtelen, +egyhangú síkságon. Várakozásunkban nem csalódtunk; sőt, mint később +látni fogjuk, itt olyan vadra is akadtunk, aminőre éppenséggel nem +számítottunk. <span class="pagenum"><a name="Page_18" id= +"Page_18">-18-</a></span></p> +<h3><span class="smaller">MÁSODIK FEJEZET.</span><br /> +Akasztófavirágok.</h3> +<p>A csónakot kihúztuk a partra és kissé kipihenvén magunkat a +bosszúra vágyó Szira hullámaival folytatott fárasztó küzdelmünk +után, elindultunk Kizill-Kaya irányába, amely fokozatosan a magasba +nőve, mint valami vörös fal nyúlik ki a partvidékből. A part és a +lejtő alacsony, de nagyon sűrű nádasán és bokrozatán át törtünk +magunknak utat. Amikor behatoltunk a bokrok közé, hangos +szárnysurrogással és átható vijjogással mindenütt foglyok röpültek +föl. Mivel nem volt nálunk fegyver, nem is érte őket baj.</p> +<p>Az egyik madár csaknem a lábam előtt kapott szárnyra és hangos +perlekedéssel a legközelebbi bokorba bújt. Világos, hogy fészkének +a közelben kellett lennie. Keresni kezdtük és pár lépésnyire hamar +meg is találtuk a nőszirom közt. Szorosan összebújva, tizenkét +szürke, hátán és oldalán vörösesen pettyegetett apró teremtés ült a +fészekben és fénylő, ijedt szemmel követte minden mozdulatunkat. A +kövi, mezei vagy vörös fogoly (Perdrix rubra) fiókái voltak, amely +madár rendesen magasan fekvő, száraz vidékeken tanyázik.</p> +<p>Mihelyt közeledtünk, mint száraz levél a szélben, szétfutottak +minden irányba. De láttuk, hogy szorosan a földhöz lapulva, a fűben +elrejtőzni iparkodtak. Üldözésükhöz fogtunk és csakhamar együtt +volt az egész fészekalja. A csónakba vittük őket, ahol egy üres +petroleumtartóban száraz fűből készítettünk nekik fészket. Úgy +terveztük, hogy majd otthon szabadon bocsájtjuk őket, hadd lássuk, +vajjon ott a tyúk és a kis csirkék társaságában fölveszik-e a +háziállat szokásait.</p> +<p>Kísérletünk eredménye, ha nem is volt kiadós, mégis tanulságos +volt. A foglyok készségesen követték a tyúkot, a csirkékkel együtt +a szárnya alá bújtak és nagyon határozottan és sikeresen +veszekedtek az élelemért a fiatal tyúkokkal, amelyek pedig +nagyobbak voltak, mint ők. Szelid rokonaiknál gyorsabbak, erősebbek +és bátrabbak voltak. <span class="pagenum"><a name="Page_19" id= +"Page_19">-19-</a></span> Még jobban meglepett bennünket az, hogy +valahányszor a kis foglyok valamelyike harcba keveredett, a többi +mind rögtön segítségére sietett. A tyúk egész családja nehány napig +meglehetős békességben ott élt az udvarunkon, amelyet magas +deszkakerítés vett körül. Az állatok játszottak, civakodtak, +élelmet kerestek és főként nagy zajt ütöttek.</p> +<p>Két hét mulva hirtelen nyomtalanul eltünt két fogoly. Másnap +ismét hiányzott három. Gondosan kutatni kezdtünk, de nem találtunk +se élő, se elhullott foglyot. Mivel a csirkék közül egy sem +hiányzott, nem gondolhattuk, hogy a foglyok valami négylábú vagy +szárnyas rabló zsákmányává lettek. Később megint kettő tünt el. +Mivel vasárnap volt és elég időnk jutott ilyen dologra, lesbe +álltunk. Nemsokára észrevettük, hogy két madár a kerítéshez futott; +ott két deszka közt nagyon energikusan lyukat kapartak a homokba és +az így támadt nyíláson át kibújtak a szabadba. A következő napon +hasonló módon a még ott maradt foglyok is hűtlenül elhagyták +nevelőanyjukat és a vendégszerető udvart és a tyúkot a saját +költésével magára hagyták. Egy öreg szibiriai vadász, akinek +elmondtam ezt a történetet, így nyilatkozott:</p> +<p>– Foglyot vagy fajdot lehetetlen háziállattá megtenni. A +fogságban mindig a szabaduláson mesterkednek. Az erdőnek vagy a +síkságnak egy szélfuvalma, valamelyik szabad fajtatársuknak egy +kiáltása elég, hogy még ha halálos veszedelemmel jár is, utat és +módot találjanak a szabadulásra. Nagy dolog uram a szabadság, csak +az ember nem tudja ezt megérteni.</p> +<p>De térjünk vissza elbeszélésemhez. Miután kis foglyainkat a +csónakban biztosságba helyeztük, hozzáfogtunk a Kizill-Kaya +megmászásához. E hegység tömege kemény, vörös devonhomokkő, amelyen +nehány helyen megkeményedett agyagér fut át. A hegytörzs közepén +széles terraszokra jutottunk, ahol ezeknek az ereknek felületén +világos hullámnyomokat találtunk, aminthogy a terraszok +homlokoldalán levő mélyebb lyukak és szakadékok is tisztán +elárulták, hogy ezeken a falakon egykor egy nagy tómedence vize +rágódott. Mivel a minuszinszki síkság fölülete egy korábbi +<span class="pagenum"><a name="Page_20" id= +"Page_20">-20-</a></span> geológiai korszakban a középázsiai +tengernek a feneke volt, amely eltünése után az Uraltól Chinganig +és Kwenlunig számtalan kősótavat hagyott hátra, nem lehet kétséges, +hogy sok évezreddel ezelőtt egy ideig itt volt a hátráló tengernek +a nyugati partja. Ezt sok megkövesült kagyló és különösen a nagy +mennyiségben szertefekvő belemnit is bizonyítja. Szóval: a haldokló +Szira-tótól egészen a Kizill-Kaya hegységig a nagy sírt láttuk, +amelybe a természet egy óriási tengert temetett el.</p> +<p>Szél, eső és fagy adták meg a hegylánc hegyes csúcsainak +alakjukat, szétrombolták a kemény homokkövet és porrá meg homokká +változtatták, amely egyre jobban befödi a tengernek és régen elmúlt +korszakoknak a nyomát. A csúcson mély barlangokat és hasadékokat +találtunk, amelyeket az őszi széltől a Gobi sivatagról átfújt +futóhomok rágott ki.</p> +<p>Amikor e barlangok egyikéhez közeledtünk, meglepetésünkre vékony +füstoszlopot láttunk belőle fölszállni. Kiváncsian figyeltük, +amikor hirtelen három mezitlábos és rongyokba burkolt fickó bukkant +elő. Elfutottak a nyugati lejtő felé. Amikor a csúcs közelébe +értek, egyikük megfordult és ránk lőtt.</p> +<p>Nagyon nagy volt a távolság, a golyó tehát nem találhatott el +bennünket; mivel ezenfelül revolverrel lőttek, a golyó valószínűleg +egyáltalán nem érhetett el hozzánk. Régóta ismertem Szibiriát és +volt már nem egy ilyen kalandom; tudtam tehát, kivel van dolgom. +Kétségtelenül megszökött rabok voltak valamely orosz fogházból, sőt +talán Szakhalinról, ahová a legsúlyosabb gonosztevőket küldik az +orosz bíróságok. Ezért mindjárt odakiáltottam nekik, hogy nem +vagyunk se rendőrök, se hivatalnokok és eszünk ágában sincs, hogy +terhükre legyünk.</p> +<p>Visszafordultak és közeledtek felénk, persze habozva, +bizalmatlankodva és nagyóvatosan. De levették a sipkát és nagyon +tisztelettudók voltak, bár fegyvert vagy hivatalos jellegünk +valamiféle jelét kutatva, nyugtalan tekintettel mértek végig +bennünket. Amikor végre megmondtuk nekik, hogy tudományos kutatást +végzünk a tón és elbeszéltük <span class="pagenum"><a name= +"Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> mai élményünket, +megnyugodtak és vendégszeretőn meghívtak a barlangjukba.</p> +<p>Meglehetősen tágas és mély sziklalakás volt; nagy kőtömbök, +amelyek a hegylánc csúcsáról gurultak le, elrejtették a bejárást. +Új ismerőseink meglehetősen kényelmesen rendezkedtek itt be. A +leghátsó szögletben száraz fűből puha ágy volt. Kőből tűzhelyet +készítettek, amelynek tüzén füstös üstben tea gőzölgött, míg a fal +hasadékaiba kiszáradt fekete kenyérrel és teával teli zacskók +voltak elrejtve. Az egyik sarokban hátizsákokat és fejszéket +vettünk észre, nélkülözhetetlen fölszerelését a szibiriai +csavargónak, aki a fogságból vagy számüzetése helyéről megszökött +és az észak tundráin, hegyeken és a taiganak nevezett őserdőn át +vándorol és végül átkel az Uralon, aki télen úgy mint nyáron, +esőben, hőségben és a legkegyetlenebb hidegben egyre megy mindig +ama cél felé, hogy visszajusson Európába. Ez a kóborló szökevény a +zsákjában magával viszi egész, nagyon szerény, de jól +összeválogatott vagyonát. A fejszével megszerzi tüzifáját és +szükség esetén, vadászaton vagy harcba keveredve a rendőrséggel és +kozák őrjáratokkal, fegyverül is használja. A szibiriai csavargó +művésziesen tudja használni a fejszéjét. Hihetetlen gyorsasággal +röpíti át a levegőn és találja el vele a medve vagy akár az ember +koponyáját, aki talán erdei rejtekében fenyegeti.</p> +<p>Új barátaink már két év óta voltak ezen a veszedelmes és +fárasztó vándorúton. Érdekes alakok voltak. Egyikük, akit Hak néven +szólítottak, télen megszökött Szakhalinról, a tatár út jegén át, +amely ezt a szigetet elválasztja a szárazföldtől. Mint várható +volt, Hakot buzgón üldözték, mert hirhedt gonosztevő volt, aki +egyetlenegy esetben, amikor egy póstahivatalt támadott meg, +körülbelül tizenöt embert ölt meg. Zsákjában külön téli gúnyát +cipelt magával, egy fehér medvebőrt. Mihelyt már messziről +észrevett valakit, aki üldözte, ugyanabban a pillanatban lefeküdt a +hóra és magát is, jószágát is beterítette a fehét köpennyel. Ilyen +módon összeolvadt a nagy fehér vadonnal és az északi szél, amely +elfütyült fölötte és hó- meg jégfelhőket kergetett az okhocski +tenger felől, csakhamar betemette őt hóval. <span class= +"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span></p> +<p>A másik szökevény, aki Sienko névre hallgatott, gyujtogatott és +az egyik amuri börtönből szökött meg. Átvándorolt egész Szibirián +egy Moszkva mellett levő kis helységig, csak azért, hogy ott +végezzen azokkal a tanukkal, akiknek vallomása alapján elítélték. +Hakkal ellentétben, aki udvarias volt, szerette a társaságot és +mindig tréfálkozott, de gondosan elkerült minden idegen tekintetet, +Sienko mogorva volt és hallgatag, gyülöletet sugárzó szeme +valósággal belefúródott minden más ember szemébe.</p> +<p>Trutanoff, a kizill-kayai barlang harmadik lakója, hármuk közt a +legkülönösebb alak volt. Kicsiny, vékonydongájú ember hosszú, +őszülő hajjal és átható fekete, nyugtalan tekintettel, aki mindig +mozgott, akár ült, akár állt, mindig fecsegett, de sohasem +hallgatott társainak beszédére. Szüntelenül ki-bejárt és olyan +volt, mint valami aggodalmasan mindenfelé kutatgató kutya. Magáról +sohasem beszélt és ha azt kérdezték, miért került börtönbe és +honnan szökött meg, csak ezt felelte:</p> +<p>– Abból a börtönből, ahová jogtalanul vetettek.</p> +<p>E felelet után szótlanul kiosont a barlangból.</p> +<p>– Szegény fickó! – mondták társai vigyorogva.</p> +<p>Nehány nap mulva Hak elmondta, hogy még ifjú korában valami +jelentéktelen lopás miatt került fogságba. Mert nagyon +hazavágyódott a családjához, szökni próbált és ezért +meghosszabbították a fogságát és Szibiriába száműzték. Nehány év +múlva megszökött szibiriai börtönéből és amikor újra elfogták, +megölte egyik üldözőjét. Ezért tizenöt évi kényszermunkára ítélték, +de még azután is többször megszökött. Amikor én találkoztam vele, +tizedik menekülő útján volt.</p> +<p>A szökevények, miután jobban összeismerkedtek velünk, arra +kértek bennünket, fogadjuk őket föl tavi munkánkhoz segítőknek és +eszközöljük ki a falu egyetlen rendőrénél, hogy a faluban +lakhassanak. Természetesen arra is megkértek bennünket, hogy a +hatóságoknak ne áruljuk el homályos múltjukat, hanem csak azt +mondjuk, hogy olyan emberek, akik elvesztették okirataikat. +Szibiriában közismert dolog, hogy a szökevények magánemberrel +<span class="pagenum"><a name="Page_23" id= +"Page_23">-23-</a></span> szemben őszinték. Minden szökevény +egészen őszintén beszél mindenkivel, akinek nincs közhivatala, mert +a parasztok és a polgárok segítik ezeket a szökevényeket, elrejtik +őket a rendőrség elől és a küszöbre ételt tesznek még ama csavargók +számára is, akik a találkozást a fölsőbbség képviselőivel +kerülendők, csak éjjel vándorolnak.</p> +<p>Miért ily barátságosak a szibiriaiak a szökevényekkel szemben? +Ennek kettős oka van: az egyik, a praktikus, az a kívánság, hogy +barátjukká tegyék a vad és gyakran veszedelmesen brutális +csavargót, akit mint valami vadállatot űznek és hajszolnak; a +másik, erkölcsi ok, az, hogy a szibiriaiak mindig tudták, hogy a +cár bíróságai azokat, akiket politikai véleményük miatt ítélnek el +vagy más ártatlanokat gyakran Szibiriába száműznek, ahol a +bíróságoktól és hatóságoktól elfeledve vagy megszöknek vagy pedig +elmebaj és korai halál vár rájuk.</p> +<p>Így tehát megtudtuk Hak, Sienko és Trufanoff életének történetét +és mert szükségünk volt, munkásokra, megigértük közbenjárásunkat. +Óhajuk, hála Zaleski tanár tekintélyének és befolyásának, valóban +teljesült.</p> +<p>Ez eseménydús napnak végén elcsöndesültek a hullámok és a tó +síma lett, mint a tükör. Elbúcsúztunk tehát különös új +ismerőseinktől és visszatértünk a faluba, ahol aggodalommal és +türelmetlenül vártak bennünket.</p> +<p>A professzor megtiltotta, hogy máskor is a könnyű csónakon +menjünk ki a tóra és elrendelte, hogy helyette azt a nagy csónakot +használjuk, amelyen a falusiak oly sikertelenül kísérelték meg +megmentésünket. Ennek a csónaknak két evezője és kormánya volt, +tehát három ember kellett a hajtásához. Ezt a jó alkalmat +használtuk föl a szökevények ügyének elintézésére és már másnap +Hak, Sienko és Trufanoff buzgólkodtak az evezőkkel, míg mi +méréseket végeztünk, iszapot és vízpróbát vettünk a tóból, +hammaruszt fogdostunk, amit formalinoldattal teli üvegben +konzerváltunk.</p> +<p>Munkásaink nem egy hosszú, borzongató történetet beszéltek el a +szibiriai börtönök lakóinak életéről és sorsáról, de a +legborzalmasabbat egy este Trufanoff beszélte el. <span class= +"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span></p> +<p>– Ez mind semmi, – kiáltotta, amikor Sienko valami ijesztő +históriát mondott el valamelyik szökevény kalandjairól. Majd +elmondom, hogy velem mi történt és mi tett ilyen ősz és félbolond +ronccsá.</p> +<p>Öten elhatároztuk, hogy megszökünk Akatouiból. Érintkezésbe +léptünk a fogházunk szomszédságában lakó ismerőseinkkel, akik +megigérték, hogy hátizsákot, fejszét és teás üstöt adnak nekünk. De +gyalázatos balsiker üldözött bennünket. Amikor a börtönablak +vasrácsán át már kifűrészeltük magunknak az utat, átmásztunk a +falon és elértünk a faluba, megtudtuk, hogy barátainkat +letartóztatták és börtönbe vetették. Nem volt tehát semmink, amire +a meneküléshez és a kóborláshoz szükségünk lett volna és nagyon +gondosan el kellett rejtőznünk a közeli erdőben, mert ha a faluban +maradunk, a rendőrség nagyon könnyen fölfedezhetett volna +bennünket. Ámbár beláttuk, hogy őrült vállalkozásba fogunk, minden +fölszerelés nélkül mégis megkezdtük utunkat. Már ősz utója volt, +fáztunk és éheztünk és betegség kezdett bennünket kínozni.</p> +<p>Végre több kínos hónap után egészen elgyöngültünk az éhségtől, +úgy hogy a halált láttuk magunk előtt. Mivel lakatlan erdővidéken +vitt át az utunk, sehonnan sem várhattunk segítséget. Az országúton +nem mehettünk; tudtuk, hogy ott biztosan elcsípnek a hatóságok. +Éhezve és fagyoskodva az erdőben botorkáltunk tehát tovább. Végre +egy este bandánk egyik tagja végigvágódott a földön és nem kelt föl +többé. Amikor reggel félálomból és félmerevségből fölébredtünk – +más éjjeli nyugalmat nem ismertünk – láttuk, hogy meghalt.</p> +<p>Úgy emlékszem erre a reggelre, mintha csak tegnap lett volna. +Ijesztő, ocsmány gondolatom támadt és azonnal el is oszlott: ez itt +halott; ez már nem tehet semmit és nem is akar tenni – és ugyanez a +sors vár ránk is. De ő megmenthet bennünket. Nem kell más hozzá, +mint a bátorság, hogy emberhúst együnk, ennek az embernek a húsát, +aki tegnap még velünk beszélt, velünk szenvedett és akinek szívében +szintén pislákolt még a reménység parányi sugara. Csak némi +bátorság kell és elhatározottság és egyidőre minden <span class= +"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> jobbra +fordul; azután meg lesz – ahogyan Isten akarja. Jöhet valami, ami +megment bennünket!</p> +<p>Nemsokára ismét fölbukkant ez a gondolat, egyre határozottabban +tért vissza, makacsságával lassanként kifárasztott. Ugyanezt a +gondolatot olvastam társaim tekintetében…</p> +<p>Nehány napig küzdöttünk vele és éhségünkkel; végre anélkül, hogy +beszéltünk volna róla és előzetes tárgyalás nélkül kiástuk a hóból +társunk holttestét és fölosztottuk magunk közt, mintha csak ökör +vagy juh lett volna. Most már nem éheztünk, de nem tudtunk többé +egymás szemébe nézni és komor szótlansággal botorkáltunk tovább. +Nem éreztünk lelkiismeretfurdalást, sem megbánást. Csak mogorva +érzéketlenség volt bennünk, tompa harag az egész emberiség és +minmagunk ellen.</p> +<p>Trufanoff abbahagyta a beszédet és sokáig szótlanul szívta +cigarettáját, amelyet rongyos ujságpapirból csinált magának. Amikor +végigszívta és a csutkáját a tóba hajította, így folytatta:</p> +<p>– A szibiriai tél hosszú, átkozottul hosszú és kegyetlen mostoha +anya!</p> +<p>Megint megéheztünk és olyan gyöngék voltunk, hogy a mély, +fárasztó hóban nem tudtunk már előre jutni; az éhség és a hideg +következtében szinte megfagyott a vér ereinkben és zöld meg vörös +karikákat hányt a szemünk… Mint kalapács, úgy dobogott a szívünk, +hogy hirtelen legmélyebb csöndbe, teljes merevségbe sülyedjen… De +már megmérgezett lelkünk dolgozott és mindegyikünknek valami +titokban ezt suttogta: légy erős és várj!</p> +<p>Jusszuf, az öreg tatár és én – mi éltük túl a többieket. Két +pajtásunk ugyanegy napon halt meg és ekkor egyszerű volt a dolog. +Egyik kövérebb és meglehetősen nagy volt; a másik kicsiny és +sovány. Sorsot vetettünk, a nagyobbik nekem jutott. Megint volt +miből élnünk és kitarthattunk tavaszig, amikor folytatni akartuk +megszakított vándorlásunkat.</p> +<p>Még volt valami készletem, amikor egy napon Jusszuf elém állva +ezt mondta: <span class="pagenum"><a name="Page_26" id= +"Page_26">-26-</a></span></p> +<p>– Osztozkodjunk, éhes vagyok.</p> +<p>– Nem osztozkodom, mert akkor holnap én is éhezni fogok, +felelém.</p> +<p>Szó nélkül távozott. Elhatároztam, hogy utolsó készletemmel +takarékoskodni fogok és csak akkor fogyasztom el, ha Jusszuf…</p> +<p>De még az éjjel rájöttem, hogy minden reményem dugába dőlhet. +Még virradat előtt gyönge zajra fölébredtem. Némi nehézséggel +kinyitottam a szememet, azután hirtelen talpra ugrottam, mert +Jusszufot láttam felém közeledni, aki övének végére erősített nagy +követ forgatott.</p> +<p>Azonnal tisztában voltam azzal, hogy ezzel a rettenetes +fegyverrel, amelyet mi csavargók a régi rablónyelven «ládának» +nevezünk, míg aludtam, be akarta törni a koponyámat. Jusszuf +eleinte nem vette észre, hogy fölébredtem, fölkészültem védekezésre +és jobban is voltam fölfegyverkezve, mert késem volt. Most +csalódásában fölordított és elsompolygott.</p> +<p>Ettől a pillanattól kezdve rettenetes kínokat kellett +elszenvednem. Jusszuf állandóan üldözött, éjjel odalopódzkodott +hozzám, a bokrok közt és sziklák mögött leskelődött rám. Nagy, +súlyos köveket dobott utánam és lefelé a hegy lejtőjén óriási +sziklatömböket és kőzuhatagot zúdított rám. Egy pillanatig sem volt +nyugtom vagy békességem. Állandóan a legnagyobb aggodalomban éltem; +dühtől forrt a vérem, a fogam vacogott. Végre véres, kétségbeesett +és végérvényes dologra határoztam el magam.</p> +<p>Reggel, hogy erőhöz jussak, megettem húskészletemet és egy +csonttal a kezemben a tatár felé fordultam, aki bizonyos +távolságban követett. Amikor meglátta a csontot, veszett +örömkiáltással nekem rohant. Észrevettem, hogy eközben elejtette a +nehéz, görcsös buzogányt, amelyet ellenem irányuló fegyverül mindig +magával cipelt. Amikor hozzám ért, kirántottam a kabátomból a +késemet és beleszúrtam ebbe az ijesztő kísértetbe, aki annyi idő +óta gyötört. Borzalmas örömet éreztem, mikor éreztem, hogy a kés +valami puhába hatolt bele és valami forrót éreztem a kezemen +végigfolyni. Jól céloztam, meg sem moccant többé. <span class= +"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> Reszketés +rázta meg fejétől a talpáig – és mindennek vége volt.</p> +<p>Szörnyű tettem megmentett, életem biztosítva volt, de ez +átkozott reggel óta Jusszuf árnyéka nem hagyott el többé. Nem tudok +aludni, mert attól félek, hogy rám rohan és megfojt. Ha a házamban +vagyok vagy valami barlangban, egyre ki kell mennem, hogy +megbizonyosodjam, nincs-e nyomomban a tatár. Az erdőben bánt a +félelem, hogy valamelyik fenyőről ugrik le rám. A pusztában a fűben +és minden kő mögött keresem az árnyékát. Megőszültem, elvesztettem +józan eszemet, semmi sem segít rajtam. Jusszuf irtózatos, kegyetlen +bosszút áll. Fölfaltam őt utolsó porcikájáig, de most ő falja föl a +lelkemet és az eszemet, mint ahogyan a féreg falja föl apránként az +almát.</p> +<p>Csak a vodka segít valamennyire, feledtet mindent. Urak, nincs +kis vodkátok a szegény Trufanoff számára, aki kitárta előttetek a +lelkét?</p> +<p>Mélyen megrendülve és megborzongva ez irtózatos vallomástól, +hallgattunk; de a többiek ismét fecsegni kezdtek és az emberevő +őszinteségén fölbuzdulva, újabb ijesztő és undorító kalandokat +beszéltek el megszökött fegyencekről és csavargókról, akik annyi +ravaszsággal és energiával mentik az életüket, amelynek nincs +értéke Oroszország szociális piacán, ahol a kormány megfontolt +kegyetlenséggel vad állatokká tette a huszadik század embereit, +kannibalizmusra és ijesztő gaztettekre kényszerítette őket és +gonoszindulatú elégedetlenek hordáit teremtette meg, akik azután a +bolsevizmus véres napjaiban bosszút állottak.</p> +<p>Hak és Sienko tapasztalt gonosztevő volt; az a szenvedés és +üldözés, amelyet a fogságban el kellett tűrniök, az emberi +társadalom esküdt ellenségeivé tette őket. Már többször megszöktek +a fogságból és általában úgy ismerték őket, mint «madarakat», ami a +fegyházi nyelven azokat az embereket jelenti, akik sohasem szokják +meg a büntetőtelep egyhangú életét. A fegyházigazgatóság, amelynek +ezek az emberek állandó gondot és nyugtalanságot okoztak, mindig +meglehetősen kegyetlenül bánt velök. Minden katona föl volt +hatalmazva arra, hogy üldözés közben megölhesse a <span class= +"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> megszökött +rabot és mindenikért, akit elfogott vagy megölt, pénzjutalmat +kapott. Szibiriában a kozákok, különösen a jakutkozákok közt egész +kaszt volt, amely külön hivatásának tartotta a megszökött fegyencek +üldözését. Ezek a kozákok elfogták vagy megölték őket és ezért +fejenként tíz rubelt kaptak.</p> +<p>Az ismét kézrekerített fegyencet az igazgatóság mindörökre +megbélyegezte. Hak megmutatta nekünk e jelet, testének e rettenetes +forradásait. Körök voltak ezek és háromszögek, amit tüzes vassal +sütöttek rá a mellére és a vállára; némelyik olyan mélyen bele volt +égetve, hogy látni lehetett a csaknem csupasz bordákat. Sienkonak +más jele volt, orrlyuka volt fölhasítva és át volt szúrva a füle. +Minden orosznak, aki így megjegyzett emberrel találkozott, joga +volt arra, hogy megölje, egészen egyre ment, vajjon azért öli-e +meg, mert támogatni akarja az igazságszolgáltatást, vagy idegeinek +erős izgatása kívánta-e ezt meg avagy csak egyszerűen a puskáját +akarja kipróbálni; mert az így megjegyzett fegyenceket a bíróságok +élethosszig elítélt raboknak tekintették, akik törvényen kívül +állnak.</p> +<p>A három szökevény, akivel együtt dolgoztunk és a Szira-tón +kóboroltunk, éppen ilyen szerencsétlen kiközösített ember volt. De +nagyon udvarias, szolgálatkész és finom érzékű volt mindhárom. +Talán éppen túlerős érzékenységük és rendellenes izgékonyságuk volt +véres erőszakoskodásuknak az oka és az igazságszolgáltatás +tévedett, amikor nem gyógyító- vagy javítóintézetben helyezte el +őket, hanem börtönbe vetette és katorgára kárhoztatta +fegyenctelepeken és bányákban való kényszermunkára, ami aláás és +kipusztít minden erkölcsi érzést.</p> +<p>Hármuk közt a legjobb érzésű, akivel legkönnyebben lehetett +boldogulni, Hak volt. Mert mindig jókedvű volt és szívesen +dolgozott, hálás az emberi veleérzés minden jele iránt, a tón +végzett munkában pótolhatatlan erő volt. Mint egykori matróz +ismerte és szerette a vizet, ez volt az igazi eleme; úgy úszott +mint a hal és a csónakban egészen otthon érezte magát.</p> +<p>Amikor egyszer az a balsors ért bennünket, hogy elvesztettük +<span class="pagenum"><a name="Page_29" id= +"Page_29">-29-</a></span> mélységmérőnket, Hak mindjárt föltalálta +magát. Nehéz kővel a kezében lemerült a tó fenekére, amely azon a +helyen huszonhat lábnyi mély volt, kiszabadította a zsinórt, amely +egy kőtömb alá szorult és a nehéz készüléket ismét fölhozta.</p> +<p>Kitünő turpanvadász is volt. Ezt az éber madarat természetesen +lehetetlen volt csónakon belopni, mert mindig eliramodott, még +mielőtt lövésre lehetett volna kapni. Egyik vasárnap azonban több +turpánt ejtett zsákmányul részünkre. Kíváncsi voltam és eléggé +bíztam is benne, hogy vele menjek, amikor csupán egy vászonzsákkal +fölszerelve, kievezett a tóra. Az északi parton, egy kis vízér +torkolatánál Hak egészen levetkőződött, vastag csomó nádat tépett +ki és körben úgy erősítette a nyakára, hogy a fejéből nem látszott +ki semmi. Nehány marék fűvel, amit kérésére a fejebúbján +szétteregettem, csak fokozta a hatást és azután kezében a zsákkal, +bement a vízbe. Nemsokára a mély vízbe jutott és kinyújtózkodva +vagy lábalva úszott.</p> +<p>A kis nádbokor lassan egy turpán csoporthoz közeledett, amely +eleinte bizalmatlankodva tovább úszott az előremozgó micsoda elől, +de a turpánok végre mégis úszó növénycsomónak tekintették, nem +törődtek többé vele és figyelmüket élelmükre fordították. E közben +a bokor az egyik turpán közelébe jutott. Ez éppen feléje +csipkedett, de a következő pillanatban a madár fölkiáltott és +eltünt a víz alatt. A többi turpán meglepetve nézett körül, de mert +nem vett észre semmi veszedelmet, ismét megnyugodott. Néhány perc +mulva egy második és egy harmadik madár is éppen úgy eltünt, mint +az első. Akkor azután a nádcsomó a partnak tartott és nemsokára +látható volt Hak, amint mesterien szelte a vizet és gyorsan a parti +nádas felé úszott. A következő pillanatban a parton volt a három +madárral együtt, amelyeket a lábuknál kapott el és beledugott a +zsákba, ahol megfulladtak.</p> +<p>– Még ma meg kell őket nyúznunk, mert meleg van és a madarak +hamar rohadásnak indulnak, akkor pedig kárba veszett minden +ügyességed és fáradozásod, mondám. Kár, hogy nincs késünk, mindjárt +hozzáfoghatnánk! <span class="pagenum"><a name="Page_30" id= +"Page_30">-30-</a></span></p> +<p>– Kés? – kérdezte Hak. – Adhatok én kést.</p> +<p>E szavakkal meztelen csípőjéhez nyúlt és éppen azon a helyen, +ahol a has átmegy a csípőbe, lehajlított egy kis bőrráncot. Kis +nyílást láttam, amelyből Hak, két ujjal belenyúlva, hosszú, vékony +kést vett ki, amelynek élét szépen fényezett, fahüvely védte és még +egy parányi reszelőt. Ennek a gonosztevőnek zseb volt a saját +bőrében!</p> +<p>– Mi régi fegyencek csaknem mindannyian alávetjük magunkat ennek +az operációnak, – mondta Hak sokat jelentő mosollyal. – Ez +elkerülhetetlen! Hogy kiszabadulhasson az ember a fogságból, át +kell reszelni a rácsrudakat és néha még a bilincset is. Fegyverre +van szükségünk a bennünket üldöző őrökkel és katonákkal való +harcban. Ezért mindig velünk van ez a «toll», ez a kés; vékony és +éles, mint a borotva és könnyen le lehet vele szúrni az embert.</p> +<p>E szavakkal Hak megkezdte a turpánok megnyúzását és ezt a +föladatot, úgy látszott, ugyanazzal az ügyességgel végezte, mint +amellyel embert gyilkolt volna vagy fegyházőreit szúrta volna +le.</p> +<h3><span class="smaller">HARMADIK FEJEZET.</span><br /> +Az elsülyedt város.</h3> +<p>Hak ügyessége az úszásban nagyon érdekes fölfedezést tett +lehetővé a tó déli részén. Egyik napon egy értékes termométer, +amellyel a különböző mélységek hőfokát mértük, eloldódzott a +zsinórjáról és lesülyedt a mélybe. Hak azonnal levetköződött és +beugrott a vízbe. Többszörös mély alámerülés után sápadtan és +ijedten jött vissza a csónakhoz. Ez nagyon meglepett bennünket, +mert azt hittük, hogy Hak nem ijed meg a világon semmitől. Miután +végre bemászott a csónakba, megnyugodott és hozzákezdett kalandja +elbeszéléséhez:</p> +<p>– Amikor az imént alámerültem, egyszerre különös sötétség vett +körül. Éreztem, hogy közel vagyok a fenékhez, de semmit sem tudtam +megkülönböztetni. Nem tudtam megmagyarázni, hogy ez mit jelent. De +szemem csakhamar <span class="pagenum"><a name="Page_31" id= +"Page_31">-31-</a></span> megszokta a félhomályt és láttam, hogy +mintha két magas szikla közt lettem volna. Amikor közelebb mentem, +teljesen szögletes lyukat vettem észre. Egyszerre csak azt láttam, +hogy ajtó volt ez vagy ablak és hogy ezek a kövek falnak voltak a +részei. Az ablakon át fölismerhettem a szemben levő falakat és egy +várnak részeit… és azután…</p> +<p>Iszonyodás fogta el, arca még halványabb lett.</p> +<p>– De hát mit láttál? – nógattuk.</p> +<p>– Emberi csontvázat láttam. Közel állott a falhoz és ide-oda +himbálta magát, mintha egyik lábáról a másikra ugrált volna…</p> +<p>– Bizonyos vagy benne, hogy igazán láttad ezt?</p> +<p>– Olyan világosan láttam, mint ahogyan önt látom, – mondta +levegő után kapkodva. – Megesküszöm a lelkem üdvösségére.</p> +<p>Egy ideig naponta lementünk erre a helyre és megkíséreltük, hogy +szemünkkel behatoljunk a Szira komor, titokzatos mélyébe, de a tó +sűrű vizében nem tudtunk semmit sem fölfedezni.</p> +<p>Később azonban egy tatár kereskedőtől megtudtuk, hogy az a +legenda járja a Szira-tóról, hogy egy nap alatt keletkezett. Ez a +kereskedő egy öreg vak és csaknem süket tatár asszonyt kerített elő +a számunkra, aki egy ezüstrubelért ezt beszélte el nekünk:</p> +<p>– Azon a helyen, amelyet most a Keserű-tó<a name="FNanchor_2" +id="FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a> +borít, valamikor az ouigur-tatárok egyik városa volt, akik +Közép-Ázsia nagy részén uralkodtak. A városban volt egy templom, +amelyben nehéz, szent jelekkel borított kő alatt amaz uralkodók +utolsójának a holtteste pihent. A nagy Dzsingiszkhán valamennyi +férfit megölte, hogy kipusztítsa az ouigurokat a földről. Ekkor +darabokra tört a kő az ouigurok utolsó khánjának sírján és +megjelent a khán szelleme és így szólt:</p> +<p>– Ouigurok anyái, asszonyai és leányai! Sírjátok a gyűlölet és +az átok könnyűit, mert eljött népetek utolsó napja! <span class= +"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span></p> +<p>Az ouigur asszonyok engedelmeskedtek e parancsnak és Dzsingisz +harcosai, akik vidámságot, éneket és táncot várva ezektől az +asszonyoktól, akik karcsúak és hajlékonyak voltak, mint a nád, +feleségül vették őket, csak könnyben úszva látták őket és csak +átkozódást hallottak tőlük; erre vad haragjukban minden asszonyt +meggyilkoltak. De ezeknek a holttestei is tovább sírtak és könnyeik +akkora áradattá dagadtak, hogy a völgy, amelyben a város épült, +megtelt keserű vízzel és eltünt benne a város. Most eltemetik +Szira-Kul hullámai, a Szira-Kulé, amelynek fölszínét néha vihar +korbácsolja, ha lenn a mélyében az egykor hatalmas és bátor +ouigurok utolsó ura gyűlölettől megmérgezve, dühöngeni kezd.</p> +<p>Ez a monda jellegzetes ázsiai legenda, de kétségtelenül +fiatalabb, mint ama város romjai, amelyeket a derék Hak a Szira +fenekén látott.</p> +<p>Martianoff kiváló orosz utazó jelentései megemlítik, hogy a +Szira fenekén tatárok házak és falak romjait látták. Mint már +említettem, a Szira-völgy tektonikus átváltozó processzusok +behatása alatt áll és a tó feneke hirtelen emelkedéseknek és +sülyedéseknek van alávetve. Egyáltalán nem lehetetlen tehát, hogy +ilyen emelkedés után nehány tatár ház és a part egy része eltünt a +vízben. A tatárok az elsülyedt házak maradványait láthatták a +vízben és azután mesemondóik közt lassanként képződött ez a +legenda, mert az ázsiaiak szeretik a romantikus, titokzatos mesét +és a szürke mindennapi élet gondjai után szükségük van rá a pihenés +óráiban.</p> +<p>– És az emberi csontváz, amely ide-odahimbálódzott a vízben? – +kérdeztük egymást.</p> +<p>Erre a kérdésre közvetetlen választ kaptunk, amikor +visszaemlékeztünk a csinos tatár nő szomorú elbeszélésére azokról a +szerencsétlen rabszolga asszonyokról, akik idejönnek a Szira +partjára és mélyében szabadulást keresnek az élet elviselhetetlen +bilincseitől. Talán e szerencsétlenek egyikének holttestét sodorták +a Szira hullámai az elsülyedt város romjai közé, ahol lábánál fogva +e helyzetben fogva tartva, mint csontváz ott van már sok, sok év +óta, a haldokló tó <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= +"Page_33">-33-</a></span> mélyében, ahol a baggiatoák az utolsó +életformákkal küzdenek és nem tudják, hogy már ők is halálra vannak +ítélve.</p> +<p>Nekünk európaiaknak mindez olyan érthetőnek, olyan egyszerűnek, +olyan lehetségesnek látszik. De Ázsia tágas vadonjában, amelyet +ennek a világrésznek gyermekes elfogulatlansága és babonasága vesz +körül, romantikusan, titokzatosan és megrendítően hat.</p> +<h3><span class="smaller">NEGYEDIK FEJEZET.</span><br /> +Virágok közt.</h3> +<p>Mint a nyugati part, ahonnan a Kizill-tömb emelkedik ki, a +Szira-tó keleti partja is hegyvidék. Mérsékelten magas, buja fűvel +benőtt fensík jellege van, amely a Szira völgyét elválasztja egy +másik tónak, az Édes-tónak a völgyétől. E fensík legmagasabb részén +belemnitek, azaz megkövesedett tintahalak és megkövesedett kagylók +egész sereg lelőhelyére akadtunk, amelyek jellemzők erre a +geológiai rétegre nézve, amelyben gyakran különböző nagyságú +szénerek is találhatók. A kagylómegkövesülések főként +ammonitok.</p> +<p>A fensík mögött rengeteg síkság terül el, amelyet a messzi +távolban fenyőerdővel födött hegyek határolnak. Ez a pusztaság +három oldalról köríti az Édes-tót, amely a Keserű-tónál valamivel +nagyobb.</p> +<p>Egy napon a tómedence tulajdonságainak megvizsgálása végett +kutató útra indultunk a tóra. Valahányszor áthaladtunk a lapályon, +Szira és It-Kul közt, mindannyiszor meglepődve láttuk és bámultuk a +sok virágot, amely világító színfoltokkal ékesíti a mező zöld +alapját.</p> +<p>Fehér és sárga óriási nagyságú vad liliomok körülbelül hat +hüvelyknyi virágkehellyel emelkedtek a fű fölé és édes, mámorító +illatuk megtöltötte a levegőt. Nehány lépéssel odébb mozdulatlanul, +mint a viaszgyertya, úgynevezett éjjeli vagy pusztai violák +állottak. Ennek a virágnak egyetlen szára van, amelyen +ötven-nyolcvan fehér viasszerű virág ül. Alakjával az orchideára +emlékeztet és éppen olyan <span class="pagenum"><a name="Page_34" +id="Page_34">-34-</a></span> kegyetlen is, mint ez, mert csalóka +kelyhében számtalan kis rovar leli halálát. Ezeknek a virágoknak +rendkívül erős, határozottan mérgező az illatuk, amely napnyugta +után erősödik és éjfél körül a legerősebb. Néha nagy erdei réteken +jártunk, amelyeken csak egyetlenegy éjjeli viola nőtt egymagában, +ahol azonban éjjel finom, de átható illatától terhes volt messzi +környéken az egész levegő. Ebből a növényből parfümöt próbáltunk +desztillálni és mandulaolajjal esszenciát készítettünk. Fél liter +alkoholra elegendő volt esszenciánknak tíz csöppje, hogy az +alkoholnak nagyon finom és tartós jó szagot adjon. De zárt helyen +igazi méreg ilyen virágbokréta. Borzasztó főfájás bizonyította ezt, +amely két teljes napon át kínzott, főfájás, amelyet szívdobogás és +féloldali idegbénulás jelensége kísért. Kétségtelen, hogy az éjjeli +viola a virágban rendszerint meglevő eterikus olajokon kívül +bizonyos mérges anyaggal is rendelkezik, például kéksavval, +amelynek keserűmandula szaga illatában néha világosan +megérezhető.</p> +<p>Még egy másik tény is bizonyította az éjjeli viola mérges +jellegét. Ebben a látszólag ártatlan virágban, mint már említettem, +van valami a ragadozó állat természetéből, elnyeli a rovarokat, +amelyek belsejébe hatolnak. Az az ideg, amely működésbe hozza a +virágkorona zárókészülékét, nagyon mélyen van a szűk, keskeny +kehelyben. A kis rovarok, amelyek a virágra rászállnak, először a +kehely széle közelében levő mézet eszik meg és innen még +kényelmesen szabadulhatnának, ha a violából nem áramlanék ki a +mérges, bódító illat, úgy hogy a rovar elveszti tisztánlátását és +tájékozódó képességét és a helyett, hogy visszamenne a bejárathoz, +mindig mélyebbre csalogattatja magát a méregbarlangba, míg végre a +végzetes idegközponttal kerül össze. A viola viráglevelei ebben a +pillanatban becsukódnak és a kehely jószagú koporsója lesz a mohó +rovarnak, amelyet a falánk és bosszúra szomjas viaszvirág +lassanként fölszív. Azt is megfigyeltük, hogy a méhek, amelyek e +virág közelébe jutottak, bármennyire csalogatta is őket távolról az +illata, nem szálltak rá.</p> +<p>A fűben vörös alpesi liliomok, fekete foltokkal és sávokkal, +<span class="pagenum"><a name="Page_35" id= +"Page_35">-35-</a></span> is megfészkelték magukat. Itt sarana a +nevük. Virágleveleik a föld felé irányzott csigaalakba vannak +csavarodva; illatuk nincs. Ezt a liliomfajtát kínai inyencek nagyra +becsülik, míg itt Chulyma és Minuszinszk sivatagain nem tudnak vele +mit kezdeni. A sarananak hosszas, fehér hagymája van, amely +körülbelül diónagyságú és két félhagymából tevődik össze. A hagyma +lisztes, mint a nemes gesztenye és édeskés ízű. A kínaiak, akik +Urianhaiból és Mongolországból viszik haza ezt a növényt, a hagymát +megfőzik, méz és gyömbér édes mártásával leöntik és legelőkelőbb +ünnepi lakomákon, mint kiváló csemegét tálalják föl.</p> +<p>Sárga, fehér és biborvörös japán érisz nyolc-tizenkét hüvelyk +hosszú virággal tömegével van itt. Bokorszerűen együttállva +pompásan elütnek a síkság zöld szőnyegétől. Finom ibolyaillatuk +van, amely különösen a gyökerükben átható. Megszárítva és porrá +őrölve évekig megőrzik az illatot. Nem csak Ázsiában használják +sűrűn, hanem mint orrisgyökeret a nyugati világ kereskedelmében is +jól ismerik. Az ázsiai nők ilyen porral megtöltött kis zacskókat +hordanak a ruhájukban és a port a hajukba szórják, míg a férfiak +burnótos üvegecskékbe teszik vagy pipadohányukba keverik.</p> +<p>Egy nedves szakadékban a saponifera fajtájához tartozó növény +kék virágaira akadtunk. Ennek a növénynek nagyon édes a szára és a +gyökere. A pusztaság csemegéje és a tatár táborok körül egész +gyerekrajok átkutatják utánuk a vidéket.</p> +<p>Az It-Kul környékén kitünően tenyészik a spárga különféle +fajtája. Mint Rozycki E. mérnök elmondta, itt tavasszal megélhet az +ember spárgából, mert nehány itt előforduló fajtának a legpompásabb +íze van.</p> +<p>Az It-Kul medencéjét még egy másik hasznos növény is tanyájául +választotta. A brassica, amelynek Kínában zebet a neve. Gyökere +erősen mósusz-szagú és a kereskedelemben, mint «növényi mósuszt» +ismerik. Illatszer készül belőle, amelyet gazdag kínai családok +sűrűn használnak és nagyon drágán megfizetnek. Az abakantatárok +nagyon jól <span class="pagenum"><a name="Page_36" id= +"Page_36">-36-</a></span> ismerik a zebet aromatikus tulajdonságait +és éppen úgy használják, mint az orrisgyökeret.</p> +<p>Eddig ennek a legbujább növényzetű vidéknek csak legérdekesebb +növénytípusairól beszéltem és nem szóltam még semmit egész sereg +gyógyszer- és méregnövényről, amelyet a tatárok, különösen a +mohamedán orvosok, jósok és varázslók gondosan összegyüjtenek. Jól +ismerik az ipekakuanhát, a baldriánt, a tárnicsot, a sztrichnint, +kinint és nadragulyát. Nem nyílt alkalmam a benszülött orvosok +tudományának kipróbálására, de különféle drámáról hallottam, +amelyben nagy szerepet játszott a sztrichnin és az ópium és azzal +végződött, hogy a pusztában új kőjelek bukkantak föl, pusztai +lakósok utolsó nyugvóhelyének emlékkövei, akiket a tatár varázsló +avatott keze ringatott örök álomba.</p> +<p>Különös és jellemző a vidékre, hogy a havasi gyopár, ez a +tipikus alpesi növény itt nagy bőségben található. Ez úgy +magyarázható meg, hogy Szira és It-Kul közt meglehetősen magasan +van a síkság és éghajlata megfelel a főalpesi éghajlatnak. +Mindenütt találtunk alpesi legelőket dús és kövér fűvel, amelyben +ott találtuk a havasi gyopárt, ezt a nagy, el nem hervadó virágot, +amely mintha fehér bársonyból vágták volna ki.</p> +<p>Magának az Édes-tónak is alpesi jellege van. Meredek sziklák +hirtelenül szakadnak bele, sziklák, amelyeknek lábánál föltünt +nekünk a nagy mélység, a kis hőmérséklet, a víz szokatlan +tisztasága és vastag rétege a megkövesedett faágaknak, amelyek a +hegyről csúsztak le nagyon régen a tó fenekére. Mindez sok európai +alpesi tóra emlékeztetett bennünket és hasonlókra Urianhaiban, +aminőket Mr. Douglas Carruthers «Unknown Mongolia» című könyvében +írt le és én «Állatok, emberek és istenek» könyvemben megírtam.</p> +<p>Különböző ásványt is találtunk a hegyekben, amelyek az It-Kult +környezik, vasat, mangánt és rézlerakodást, valamint szenet. Ami +geológiai tulajdonságait illeti, ez a tó hasonlít a Szirahoz, ahol +túlnyomó a mangán és vasérctelep.</p> +<p>Hogy az It-Kulon kutató utat tehessünk, nem volt csónakunk, mert +partjai teljesen lakatlanok. Néha tatár <span class= +"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> lovak +jönnek ide itatóba, ami bizonyára ritka esemény, mert ezen a +vidéken bőségben van víz. A part mentén haladva észrevettük, hogy a +tóban hemzsegnek a halak, aminek oka kétségtelenül az, hogy édes +vizének nagyon gazdag mikroszkopikus flórája és faunája van, +valamint mindenféle fajtájú vizinövény és féreg megél benne. +Állandóan nagy halakat láttunk a vízből kicsapódni, amelyek a +kisebbek ivadékaira vadásztak.</p> +<p>Mivel több napig itt akartunk maradni, Sienkot visszaküldtük, +hogy horogbotot és más halászó szerszámot, köztük mesterséges +csalétket és sok zsinórt hozzon. Még ugyanaz este halászva ott +ültünk az északi part nádasában, kegyetlenül összeszurkálva a +moszkitóktól és falánk legyektől, de ezt a meglehetősen érezhető +entomologikus megfenyítése szívesen elviseltük, mint fizetséget +azért a nagyszerű érzésért, amely a halászt elfogja, ha az úszó +meg-megrándul és a horogvessző meghajlik. Néhány óra alatt +körülbelül hatvan pontyot és sügért fogtunk, egynéhány közülük +tizenöt fontot nyomott.</p> +<p>Sienko és Hak, akik gyermekkoruk óta gyakorolták a halászást és +ebben a mesterségben különösen vándorlásaik alatt nagy ügyességre +és találékonyságra tettek szert, mindjárt az első napon gazdag +zsákmányt húztak ki a tóból, a többi közt egy körülbelül hatvan +fontnyi óriási csukát, amelyik vizinövények nagy botanikus kertjét +cipelte összevisszaságban a hátán.</p> +<p>Egy napon, amikor a tó körül vándoroltunk s közben partjain +fölkerestük a hegyeket és a sziklákat, véletlenül találkoztunk a +jól ismert, de egészen orosszá lett Peacock dr. angol vadásszal, +akit a vadászás Szibéria sok félreeső zugába vitt el. A táborunkba +kísért bennünket és velünk együtt több sikeres és élvezetes +süketfajd-, nyírfajd- és szarvasvadászaton vett részt a bennünket +övező magaslatokon, amelyeknek pompás szálerdői gazdag gyepjükkel +sokszor élénken emlékeztetnek valami angol parkra.</p> +<p>A legtöbb vadra azonban a tónál akadtunk. Itt a nádasban +vízimadarak fészkeltek: ludak és kacsák, különféle fajtájú sirályok +és gémek. A fiatalok már jó nagyok voltak, <span class= +"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> de még nem +tudtak repülni, bár már június közepén voltunk. Valahányszor a +tóhoz közeledtünk, fiatal libákat és kacsákat láttunk rajta +úszkálni. Halálra ijedten minden irányba szétrebbentek és a fűben +meg a nád közt kerestek búvóhelyet. Az öreg ludakat és kacsákat +sokáig nem tudtuk fölverni. Peacock elbeszélése szerint szibériai +vadászok gyakran megfigyelték, hogy a gunár és a gácsér a tojót +elhagyja arra az időre, míg a fiókákat fölneveli. Ha a fiatalok +szárnyra kapnak és eléggé önállóak, hogy anyjukat elhagyhatják, a +hímek visszatérnek. De kivétel is van, amikor a hímek megosztják a +fölnevelés terhét, amennyiben élelemről gondoskodnak és a fészket +védelmezik. Az öreg Peacock nagyon szeretett volna néhány ilyen hű +és türelmes férjet elejteni és nagyon bízott, hogy ráakadunk +ilyenekre. Reménye nem teljesült, mert a bokrok közt és a sűrűben +fölvertünk ugyan néhány öreg gunárt, de olyan messzi voltak, hogy +bár erős szárnycsapásaikat hallottuk, golyóink nem árthattak +nekik.</p> +<p>– Szétválva kell vadásznunk – indítványozta Peacock – mert akkor +mindenikünknek lehet némi kilátása sikerre azokkal a madarakkal +szemben, amelyeket a többiek vertek föl.</p> +<p>Szétválás után eleinte semmit sem találtam a nádak és füzek +sűrűjében, amelyben portyáztam. De magas, éles fű közt hirtelen +meglehetősen széles homokterületre bukkantam, amelyen büszkén több +öreg gunár sétálgatott. Hosszút fütyültem, hogy fölzavarjam őket, +mert ama bántó rendreutasítás óta, amelyet tizenkétéves koromban +egy vadásztársaság előtt az apámtól kaptam, sohasem lőttem ülő +madárra. A gunárok széles, hatalmas szárnyaikat kiterjesztve és +csaknem merőlegesen fölszállva, egyszerre csak menekülni kezdtek. +Lövésemre egyikük lassan és meglehetős ellenkezéssel ismét leröpült +és lábon iparkodott a nádasba, magával vonszolva szétzúzott fél +szárnyát. Siettem, hogy elvágjam az útját, de mihelyt lábammal a +homokot érintettem, éreztem, hogy belesüppedek. A vadászláz tovább +kergetett, de már néhány lépés után mintha megnyílt volna alattam a +föld. Lábam alatt nem volt szilárd talaj és <span class= +"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> egyre +mélyebbre sülyedtem. Már fél testem belesülyedt az engedő homokba, +amely egy pillanat alatt elfödte töltényövemet. Kétségbeesett +erőfeszítésem a szabadulásra még mélyebbre sülyesztett. +Kétségtelenül mély futóhomokba rohantam bele. Mivel Peacock doktort +a fű és a sás mögött nem tudtam fölfedezni, mindenfelé nézdelődzve +kiáltozni kezdtem, ahogyan csak a torkomon kifért.</p> +<p>A homok eközben mind mélyebbre szívott magába; csak pár perc még +és egészen elnyelt volna és betemetett volna minden nyomot is, úgy, +hogy a holttestemet sem találhatta volna meg senki. E gondolatra +égnek állt minden hajamszála és a veszedelem nyomása alatt +villámgyorsan dolgozni kezdett az eszem. Mit tegyek, hogyan +menthetem meg az életemet, hogyan hallhatná meg a doktor +segélykiáltásomat?</p> +<p>Visszaemlékezve olyan emberek elbeszélésére, akik hasonló +helyzetben voltak, magamhoz húztam a fegyveremet, amelyet a +küzdelemben elejtettem volt, magam előtt a homok fölületére +fektettem és a mellemmel rátámaszkodtam, hogy tartsa a testemet +addig, amíg karommal és lábammal kivackolódom. De ez nehéz föladat +volt, mert a puska súlyom alatt lesüppedt és kénytelen voltam +nagyon óvatosan kiszabadítani és előlről kezdeni a +mesterkedést.</p> +<p>Még néhány percnyi küzdelem után végre egészen hosszamban +elnyúlva, szétterpesztett karral és lábbal a fölszínen feküdtem. +Mivel így súlyomat aránylag nagy területen osztottam szét, +föntarthattam magamat. Magamat kissé kifújva, a hasamon óvatosan a +nádas felé kúsztam, amely végérvényesen megváltott a csalóka +homokcsapdától, ha mindjárt tetőtől talpig elfödött a falánk nedves +homok.</p> +<p>Száraz, forró napsütéses helyet kerestem magamnak és levetettem +a ruhámat. Mialatt megszáradására vártam, megtisztítottam öreg +Lepageomat, amely tele volt homokkal. Egy óra hosszáig tartott, míg +elindulhattam Peacock dr. fölkeresésére, aki valahol jóval messzebb +volt, mint ameddig a hangom elért. Amikor ezt észrevettem, +egyszerre megbizonyosodtam arról, hogy menthetetlenül elpusztultam +<span class="pagenum"><a name="Page_40" id= +"Page_40">-40-</a></span> volna, ha nem lett volna velem másik +társam, hű Lepage-fegyverem.</p> +<p>A doktor egész sereg libát és kacsát lőtt, míg nekem üres +vadásztáskával kellett táborunkhoz visszatérnem. Amikor azonban +meghallotta a kalandomat, nagyon elkomolyodott és ezt mondta:</p> +<p>– Tudja-e, hogy sokkal értékesebb zsákmányra tett szert, mint +aminő a liba meg a kacsa, arra a biztos tudatra, hogy bízhat a +hidegvérűségében, amellyel kitartott és amellyel ezt mondta +magának: aggódom, az igaz, de összefüggően kell gondolkodnom!</p> +<p>Bár teljesen méltányoltam a bókját, mégis eltartott egészen a +vacsoráig, hogy ismét rendes, nyugodt lett az állapotom. Most +azonban mocsaras vidéken mindig ilyen helyek lehetőségére gondolok. +Sűrű, vágó mocsaras fűben inkább vízben és iszapban gázolok, +semhogy ilyen csábító, de alattomos homokfoltra lépjek.</p> +<h3><span class="smaller">ÖTÖDIK FEJEZET.</span><br /> +Tatár lovak megszelidítése.</h3> +<p>A Szirahoz visszatérvén, néhány napot it-kuli tanulmányaink +földolgozásával töltöttünk el. Azután Zaleski professzorral +nekiindultunk a síkságnak; egy gazdag tatár, Jusszuf Spirin, +rengeteg ménesek tulajdonosa meghívott bennünket, hogy látogassuk +meg.</p> +<p>Nomád, egyszerű, műveletlen ember volt, de az ottani fölfogás +szerint mesésen gazdag. Családjával sátrakban lakott, amelyekkel +aszerint, amint méneseinek legeltetése kívánta, Szira, It-Kul és a +Shunet-tó egész vidékén táborhelyről táborhelyre vándorolt.</p> +<p>Meghívásának szavai kegyesen jelezték, hogy tudós emberek +látogatása nagyon megtisztelő ránézve.</p> +<p>Jó kocsit küldött értünk, amelybe három nagy, nemes ló volt +befogva. Alim, egy élénk, fiatal, vonzó külsejű tatár volt a +kocsis. Helyeinket elfoglalván, körülnézett, a bakon kiegyenesedett +és néhány vad kiáltással hosszú, font bőrostorral <span class= +"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> végigvert +a lovakon. Úgy éreztük, mintha testünk alól kirántották volna a +kocsit és ugyancsak meg kellett kapaszkodnunk, hogy ki ne essünk. A +lovak teljes vágtatással indultak neki és rohantak át a +pusztaságon. Kormányzójuk kiáltásai meg éles ostorcsapásai a +legnagyobb sebességre biztatták őket. Így tizenhárom mértföldet +tettünk meg egy óra alatt.</p> +<p>Célunkhoz érkezve, néhány sátrat vettünk észre sötétszürke +nyeregposztóból, közelükben marhák és juhok legelésztek, amelyek +házi szükségletre voltak rendelve, míg az igazi nyájakat messzire, +a Kizill-Kayalánc mögé hajtották legelőre.</p> +<p>A szemhatáron négyszögletes, alacsony agyagfalakkal körülvett, +fenyőgerendákból összerótt épületeket különböztethettünk meg, +úgynevezett aulákat vagy házakat, amelyekben a téli hónapokat +töltik el a tatárok.</p> +<p>Spirin legöregebb fiával, Mahmettel, a sátra előtt, amelynek ott +jurta a neve, üdvözölt bennünket. Alázatos üdvözlő és áldó +szavakkal a próféta nevében fölszólított bennünket, hogy lépjünk +be. A jurta belseje pompás volt. A padlót vastagon födte a +nyeregposztó és bokharai meg szardai nők avatott kezével kötött +értékes szőnyegek feküdtek mindenfelé. Puha selyemfüggönyök +elrejtették a jurta oldalfalait és menyezetét és óriási +selyempárnák és vánkosok pihenésre hivogattak. Az így elfödött +oldalfalak mentén köröskörül nagy ládák és kis szekrények álltak, +amelyek berakott türkizzel, lapiszlazulival és malachittal voltak +díszítve és ezüst volt a lakatjuk meg veretjük. Állványokon ón-, +réz- és ezüstedények, tálak és kancsók csillogtak és a bejárattal +szemben ezüst keretben koránidézet függött, míg mellette a +seik-ül-izlámnak, a mohamedánok legfőbb papi méltóságának képe +pompázott.</p> +<p>Két, ezüsttel gazdagon díszített szekrény közt festőállványféle +állott tele puskával, pisztollyal, karddal, szuronnyal és +jatagánnal, azaz rövid karddal, amelyek közül néhány egyenes volt, +mint a tőr, mások görbék, mint a kasza és a sarló.</p> +<p>– Hiszen egész arzenálja van itt önnek – mondta a professzor. +<span class="pagenum"><a name="Page_42" id= +"Page_42">-42-</a></span></p> +<p>– Igen – bólintott az öreg tatár – viharos időket élünk és +védenünk kell magunkat és jószágunkat. Most súlyos, fekete napokat +élünk.</p> +<p>Ezek a «fekete» napok szemlátomást nagy gondot okoztak neki, +mert miután kényelmes ülőhelyet adott nekünk a párnákon, beszélni +kezdett arról, ami a pusztában történik. Az orosz kormány mindig +kihasználta az uralma alatt élő törzsek gyűlöletét és viszályát és +Chulyma-Minuszinszk síkságával sem tett kivételt. Erre a vidékre, +amely évszázadokon át az abakantatároké volt, a hatóságok ukrán +telepeseket küldtek, lusta, iszákos, könnyelmű parasztokat, akik +szénát kezdtek gyüjteni a tatárok földjén, elrabolták lovaikat, +asszonyaikat meggyalázták, sőt magukat a tatárokat meggyilkolták. A +bennszülöttek hasztalanul tettek panaszt a kormánynál, amely +azonban nemcsak hogy nem tett semmit a baj megszüntetésére, hanem +az ukránokat egyenesen fölbátorította a túlkapásokra. A tatárok +fölháborodva fegyvert fogtak és a puszta vad harcnak, kegyetlen +vérbosszúnak és az ilyen háborúskodással együttjáró mindenféle +bűntettnek lett a helye. A törvénnyel nem törődött senki; mindenki +az életét és a vagyonát védte, úgy hogy szembeszállt az elzüllött +ukránok önkényes visszaéléseivel. A puszta magas füve nem egy +holttestet födött el, amelyet azután a szél kiszárított és mint +port szétszórt a szenvedéssel teli síkon.</p> +<p>Spirin nagyon bőkezű gazdának bizonyult. Hat felesége volt, a +legidősebb ötven évesnél nem volt fiatalabb és a legifjabb tizenhat +éves fiatal leány volt, hajlékony mint a fűzfaág és szeme, mint az +őzé, nagy és szelid. Mindezek az asszonyok a második jurtában +tevékenykedtek, ahol a konyha volt. Amikor ebédhez ültünk, +ismeretlen ételeket tálaltak elénk, amelyek közül az egyik +ízletesebb a másiknál: forró sultát, a juhmell egy kövér darabját, +szénen sütve; tzchihertyt, kis csirkéből és tojásból készült +mártást; shashykot juhhúsból, áfonyaszerű, kissé savanykás, száraz +bogyóval; shashlykot juhveséből; azut, magyar gulyásfélét, szintén +juhveséből; tamalikot, azaz lepényt gombával és bogyókkal; édes +sajtot juhtejből; befőttet rebarbarából, <span class= +"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> szőlőből, +fügéből és datolyából. Mindezt kumisszal, az elmaradhatatlan +pusztai itallal öblítettük le, de burgundival is és pezsgővel, amit +külön a mi látogatásunkra hozattak a városból. A lakoma után +sok-sok pohár teát ittunk, amihez mindenféle befőtt gyümölcsöt, +gyümölcsízt, mézet és más édességet kínáltak és angol kétszersültet +óndobozból.</p> +<p>A teázás a lakoma ceremóniás része. Rendesen sokáig tart és +kifárasztja az embert. De Spirin gondoskodott arról, hogy a lakoma +e része alatt se unatkozzunk. Feleségeinek megparancsolta, hogy +néhány szőnyeget, párnát és alacsony asztalokat hozzanak a jurta +elé és bennünket fölszólított, hogy menjünk ki a szabadba.</p> +<p>– Bemutatom legjobb lovaimat – mondá és tapsolt.</p> +<p>A kocsisunk, Alim és házigazdánk fia, Mahmet, azonnal nyeregbe +pattantak és elvágtattak az aulák felé. Negyedóra mulva +visszatértek mintegy ötven pompás csődört terelve maguk előtt, +amelyek közül néhány hollófekete volt, a többi szürke és fakó. +Élénken ügetve közeledtek és a pusztai szél meglobogtatta +sörényüket és pompás farkukat. A lovak nagyokat prüszköltek, +egymást harapták és rugdosták; fényes, vérben úszó szemük mintha +tüzet okádott volna és mintha a reszkető orrlyukakból is tűz +áramlott volna ki.</p> +<p>– Ezek vad fiatal csődörök, amelyek nem ismerik a nyerget és +ember keze még nem érintette meg őket. Nemesvérűek, Chum-Bazlikban +nőttek föl, ahol legjobb a fű. A pusztánkon ezek a legnemesebb +állatok, erősek, mint a medve, egészségesek mint a hiúz és gyorsak +mint a sólyom. Gonoszindulatúak és vakmerőek, fölveszik a harcot a +farkassal és a medvével, páratlan harci paripák. Lovasrohamban +fogaikkal és patáikkal küzdenek lovasaikért. A turkománok +argamakjai, azok a paripák, amelyek ütközetben démonok módjára +küzdenek és a harc után végigvágtatnak a csatatéren, hogy az +elesett ellenség fejét szétmorzsolják, vad tulajdonságaikat ennek a +lótörzsnek köszönhetik.</p> +<p>Spirin tatár nyelven odakiáltott valamit a két fiatalembernek, +akik hirtelen vadul kiáltozni kezdtek. A lovak ugyanebben a +pillanatban minden irányban szétrebbentek, <span class= +"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> teli +aggodalommal kutatgatva mindenfelé egyre messzebbre rohantak. +Pompásan lovagolva követték őket a tatárok. Kézbe fogták az arkánt, +a bennszülöttek lasszóját és mindegyre gyorsabban vágtatva, +megcsóválták a fejük fölött. Csodálatos verseny kezdődött. A vad +csődörök, mert nem volt semmi terhük, eleinte jól maguk mögött +hagyták a tatárok nyergeslovait; ezek azonban, hozzászokva a hosszú +és kitartó üldözéshez, győzték az egyenletes iramot és amikor a +csődörök a vad vágtatásban már kissé kifáradva, alig észrevehetően +meglassították a tempót, fokozatosan közeledtek hozzájuk. A lovasok +nagyon ügyesen mindjobban irányították a csődörök mozdulatait és +arra kényszerítették őket, hogy egyre szűkebb körben +keringjenek.</p> +<p>Amikor végre a lovak ismét egy csomóba voltak összeszorítva, a +tatárok fölemelkedtek nyergükben, hosszan kibocsátották az eddig +összetekert lasszót és a ménes ismét szétrebbent. A lovasok +követték és látni lehetett, hogy két csődör, egy fekete és egy +fakó, megváltoztatja futását. Egy ideig fölágaskodtak és mindenfelé +rugdalództak, azután mintha villám sujtotta volna őket, elterültek +a földön. Az öreg Spirin nevetett:</p> +<p>– Az arkán fojtogatja őket.</p> +<p>A két lovas ekkor kiugrott a nyeregből. Óvatosan közeledtek a +vadul kapálódzó csődörökhöz és a lasszót még jobban kifeszítették. +Amikor már eléggé összeszorították az állatok gégéjét, ügyesen +megtámadták őket és békóba verték lábaikat. A csődörök a fojtogató +gégehuroktól megszabadulván, egy pillanattal később ismét +fölugrottak és el akartak menekülni. De hamar észrevették, hogy +békóban van a lábuk és néhány görcsösen rángatódzó szabaduló +kísérlet után megadták magukat és csöndesen álltak. A férfiak +fölkantározták őket és levették a béklyót lábukról. Bár a csődörök +rugdalództak és ágaskodtak, mégis csak egy pillanatig tartott, hogy +a lovasok ismét lovaikon ültek; a nyeregben mélyen lehajolva, +száron vezették a pompás, vad teremtményeket, amelyeket eddig +emberi kéz nem érintett.</p> +<p>A csődörök hátrahajtott füllel és fogvicsorgatva nemsokára +<span class="pagenum"><a name="Page_45" id= +"Page_45">-45-</a></span> a jurta előtt álltak. Két nyerget hoztak +és míg Alim a fekete csődört a kantárszáron fogta, Mahmet +fölnyergelte. Rendkívüli harcot láttunk ember és állat közt. A +csődör hajlékony teste csaknem állandóan a levegőben volt. +Ágaskodott és nagyokat ugrott, úgy hogy patái olykor az emberek +feje fölött voltak; csak egy pillanatig állott egyszerre mind a +négy lábán, hogy a következő pillanatban ismét nagyot ugorjék. A +dühtől és félelemtől megvadulva nyerített és prüszkölt. De az izmos +Alim erősen tartotta a kantárszáron és nem engedett. A cserezetlen +bőrszíj erős volt mint az acél és a zabla úgy belevágódott a ló +gyönge szájába, hogy amikor prüszkölt és a fejét rázogatta, vörös +hab röpült szerteszét. Mahmet eközben éppen olyan mozgékony volt, +mint a ló és nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, amikor a +hevedert egy-egy lyukkal szorosabbra húzhatta. Amikor ezzel +elkészült, a kengyelt erősítette meg. Ezután Alim egy bika erejével +arra kényszerítette a csődört, hogy a fejét végignyújtsa a földön +és Mahmet villámgyorsan a nyeregben termett, tatármódra mélyen +lehajolva és térdét a rövidszíjú kengyelben derékszögben fölhúzva. +Nagyot kiáltott és ostorával végigvágott a csődörön.</p> +<p>A szilaj állat egy másodpercig mozdulatlan volt, mint a szikla, +csak szeméből villámlott harag; azután nagyot ágaskodott, mintha +hátra akart volna dőlni. Magasra emelkedett, lezuhant, kirúgott, +mindezt szünetlen őrült gyorsasággal, hogy azt hihette az ember, +nincs lovas, aki élve kerül ki ebből a harcból. De a tatár az egész +idő alatt lehajolva ott guggolt a nyeregben, mintha össze lett +volna nőve az alatta erőlködő állattal.</p> +<p>A csődör látván, hogy lovasát nem vetheti le, nekiiramodott és +árkon-bokron át mint a nyíl a pusztába röpült. Láttam, hogy Mahmet +lazán és magasan tartotta a kantárszárat, csak könnyen mozgatta, +míg puha csizmájával a ló oldalát verdeste és néha az ostorral +végigvágott rajta. Azt is láttam, hogyan dolgozott az állat +csodálatosan izmos teste és hosszan elnyúló alacsony röpte mennyire +kinyújtotta karcsú erős tagjait. Mahmet, mintha valami <span class= +"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> kísérteten +lovagolt volna, nem tudtam észrevenni, hogy a ló patája a földet +érintette volna.</p> +<p>Bár a kantárszár az egész idő alatt lazán maradt, Mahmet óriási +körben mégis visszahozta a lovat a jurta elé. Hab csurgott le a +véknyáról és még mindig vérző szájából. Két kisebb körlovaglás után +olyasvalami történt, aminek láttára bámulatomban fölkiáltottam: a +tatár, jóllehet e vad Bükefaloszon ült, nyugodtan lehajolt az egyik +oldalra, eleresztette a kantárszárat, elővette a pipáját, nyugodtan +megtömte és rágyújtott. Azután kiegyenesedett a nyeregben és +egyenesen a sátor felé jött. A csődör keze és combja minden +mozdulatának engedelmeskedett; reszketett, de már le volt +győzve.</p> +<p>– Ez igazán hihetetlen! mondám és csodálattal néztem föl +Mahmetre, aki megelégedetten mosolyogva és pipázva ült a nyeregben +és lovának habos nyakát veregette.</p> +<p>– Ez semmi, nevetett Spirin. Ez a vad ló egyszerűen rájött arra, +hogy ha nem engedelmeskedik, Mahmetnek az oldalát átszorító combja +összeroppanthatja a bordáját.</p> +<p>Amikor megnéztem Mahmet combját – görbe volt és erős, mint egy +vén tölgy gyökere – bizony nem látszott lehetetlennek, hogy össze +birná törni egy lónak a csontját.</p> +<p>Spirin kocsisa, Alim még nehezebb mutatványokkal szolgált. Mint +fiatal gazdája, vad csődörét annak minden viharos tiltakozása +ellenére ő is megnyergelte. De mivel ez az állat állandóan +ágaskodott, nem húzhatta meg elég szorosan a hevedert; mert amíg +súlyával még a kengyelre nehezedett és a másik oldalon még nem volt +kengyelben, a nyereg lecsúszott a ló oldalára és ledobta Alimot. A +ló elvágtatott és még az öreg Spirin is fölkiáltott ijedtében.</p> +<p>Bal lábával még mindig a kengyelben, Alimot a ló végighurcolta a +földön. Arcával lefelé, többször, amikor a ló köveken ugrott át, +halálos veszedelemben volt. De látását és testének erejét +csodálatos módon kihasználva, ellökte magát a kezével, amellyel +előbb a fejét védte a földön való hurcolás ellen és így még a +legveszedelmesebb köveken is átugratott.</p> +<p>Még a leesés okozta első ijedelem hatása alatt álltunk, +<span class="pagenum"><a name="Page_47" id= +"Page_47">-47-</a></span> amikor még hihetetlenebb dolog történt: +Alim megfordult, jobb lábát nekifeszítette az állat vékonyának és +bal kezével elkapta a kantárszárat; lába szét volt terpesztve és +teste csaknem vízszintesen állott el a rohanó csődör oldalától. +Mindez villámgyorsan történt és a paripa már szinte eltűnt szemünk +elől a pusztán, de még tisztán láthattuk, hogy Alim terpeszállásban +a kantárral dolgozott, azután ismét leereszkedett csaknem a földig +a ló hasa alá, ahol mintha a vágtató ló valamelyik lábát iparkodott +volna elkapni. Nehány próbálkozás és erőfeszítés után sikerült neki +hurkot vetni a ló egyik mellső lábára, azután ismét nekifeszítette +magát a ló oldalának és a csődör lábát a has irányában kifelé +magasra húzta. Eleinte három lábon ugrált tovább a ló, azután +hirtelen térdre rogyott. Alim azonnal kiszabadult a kengyelből és +mint a vadmacska a ló nyakán termett. Azután hurokkal fojtogatta. +Mikor a ló már nem védekezett, Alim egyik kezével kifeszítette a +fojtogató szíjat, míg a másikkal a hevedert kezdte szorosabbra +csatolni. Egy másodperc mulva nyeregben volt, meglazította a +gégehurkot és kiszabadította a ló lábát. E rövid, de drasztikus +élmény után a csődör nem ellenkezett többé. Alázatosan kocogott +vissza a jurtához, megadva magát engedelmeskedett lovasának, aki +bár keze tele volt sebbel és össze volt verve, nevetett és +hízelegve szólítgatta a lovát:</p> +<p>– At, at, jakze at! Toor! (Ló, ló, jó ló! Csöndes!)</p> +<p>Ez a látvány gazdagon kárpótolt bennünket szenvedésünkért, mert +Spirin dús lakomája nehéz ételeivel nagy megpróbáltatás volt +nekünk. Sokáig nem felejtettük el és később valahányszor tatár +lakomán vettünk részt, mindig óvatosak voltunk. Nagyrabecsült +professzorommal még heves vitába is keveredtem e lakoma miatt:</p> +<p>– Az azu csapta el a gyomrunkat, – mondta keserűen.</p> +<p>– Nem, én azt hiszem, hogy abból a kövér sultából ettünk sokat, +vetettem ellene.</p> +<p>– Egyáltalán nem, felelte a professzor, a sulta zsirja könnyen +emészthető; de az azu gyökereivel, növényeivel és szárított +bogyóival egyszerűen méreg volt. <span class="pagenum"><a name= +"Page_48" id="Page_48">-48-</a></span></p> +<p>De én állhatatosan megmaradtam meggyőződésem mellett, mig a +professzor tovább is a sultát védelmezte és az azut támadta +hevesen. Mivel nem tudtunk megegyezni, ő máskor az azut vetette +meg, én pedig nem törődtem a sultával.</p> +<h3><span class="smaller">HATODIK FEJEZET.</span><br /> +Pusztai dráma.</h3> +<p>Amikor Spirinnel együtt voltunk, nem sejthettük, hogy a +családot, amelynek körében időztünk, az a nagy szerencsétlenség +fenyegeti, amely két nappal később reá tört.</p> +<p>Nehány nappal a tatároknál tett látogatásunk után egy geológiai +föladat elvégzésére a pusztába küldött a professzor. Kénereket +kellett keresnem, amelyekkel megmagyarázható a Szira-tó vize +magnéziumszulfátjának eredete. Végig kutattam a tavaszi áradásokkal +kimosott szakadékokat és hasadásokat és éppen a pusztán +vizsgálgattam át a kiszáradt folyómedrek meredek partjait, amikor +hirtelen láttam, hogy nagy hollósereg és nehány hatalmas keselyű +kering valami fölött, amit eleinte elhullott lónak vagy elhullott +ökörnek tartottam. De amikor egyik közeli dombról alaposabban +szemügyre vettem a dolgot, azt láttam, hogy a kérdéses valami +emberi holttest lehet.</p> +<p>Amikor odaérkeztem, elállt a szívem verése, mert az ott heverő +halottakban két vakmerő nagyszerű lovast ismertem föl, Mahmetet, +Spirin fiát és derék segítőjét Alimot. Ők, akik két nappal előbb +még fényes sikert arattak, széttépett arccal és fejszével +szétzúzott koponyával feküdtek itt. Köröskörül küzdelemnek semmi +nyomát sem találtam.</p> +<p>Hak, aki velem volt, alaposan megvizsgálta a holttesteket és az +ilyen halottak alapos ismeretével megjegyezte:</p> +<p>– Ezeknek a tatároknak a fejét baltafokával zúzták szét, azután +tisztára gyűlöletből megcsonkították az arcukat.</p> +<p>Az irtózatos leletről rögtön értesítettük a rendőrséget és az +öreg Spirint. Vérzett a szívünk, amikor tatár vendéglátó +házigazdánknak megvittük a hírt borzasztó veszteségéről +<span class="pagenum"><a name="Page_49" id= +"Page_49">-49-</a></span> és láttuk szerencsétlenségét és vad +kétségbeesését. Mindjárt megkezdődött a bírói vizsgálat, mert +véletlenül egy arra följogosított bíró volt a környéken; azért +jött, hogy a szírai gyógyfürdőt használja. Néhány nap mulva azután +megtudtuk, hogy mi történt a puszta ama helyén, ahol a két tatár +vére kifolyt.</p> +<p>E dráma megértéséhez ismernünk kell e síkságok életének némely +részletét. A tatárok minden birtokukból legtöbbre becsülik +kancáikat, mert rendszerint jellegzetes, értékes tulajdonságokkal +rendelkező lófajtákat tenyésztenek. Altai vidékén nagyon keresettek +voltak az abakan-lovak, mert ezekkel nem csak föntartották, de sőt +jelentékenyen meg is javították a bennszülött lovak már sülyedő +minőségét. A növekedő kereslet következtében az ukrán telepesek +közt levő lókötők szemet vetettek ezekre a lovakra, ellopták azokat +és Altaiban eladták. De ez nem volt könnyű feladat, mert a tatár +csikósok, akik a kancákat őrizték, éberek voltak és bátrak és mert +föl voltak fegyverezve, nem féltek a rablókkal való +összeütközéstől. A ménesekre azonkívül a csődörök is ügyeltek, ezek +a vad és félelmet nem ismerő állatok, amelyek a csavargó idegeneket +megtámadják fogukkal és patájukkal</p> +<p>Spirin kancáival is így történt;; nem régen észrevették, hogy +nehány csődör, amely a ménesben volt és egész csapat anyakancára +vigyázott, elhagyta a ménest, amely azután messzire elfutott a +pusztába. Egyszer sikerült ilyen megszökött ménest utolérni és a +táborhoz visszahozni. A csikósok a ménes közelében sok patkónyomot +vettek észre, ami kétségtelenül olyan lovasoktól származott, akik a +tatárok közeledtére eltüntek. Az elfutott csődörök teste csupa seb +volt, amikor rájuk akadtak, amiből kiderült, hogy mielőtt kancáikat +elhagyták, valami ellenséggel küzdöttek.</p> +<p>Az egész dolog titokzatos talány volt. Bár a tatárok nagyon +járatosak voltak ilyen dolgokban, mégsem tudtak a pusztán senkit +sem kinyomozni és csak találgattak. A vizsgálóbíró azonban +megtalálta a titok kulcsát. Megvizsgálta a megsebesült csődöröket +és az ismét befogott ménest, valamint a megpatkolt lovak nyomát és +azt az utat, <span class="pagenum"><a name="Page_50" id= +"Page_50">-50-</a></span> amelyen a megszökött ménes haladt. Erre +azután az egész kerület rendőrségének megparancsolta, keressék meg +egy nagy, patkolatlan, hasított patájú, pej csődörnek a +gazdáját.</p> +<p>Nehány nap mulva Sziratól harmincöt mérföldnyire levő egyik +helység rendőre egy ukrán parasztot állított elő, aki éppen ilyen +lónak volt a gazdája. A csődört azonban nem hozta magával, mert a +paraszt állítása szerint elfutott és keresik. Jóllehet a bíró +hosszú fogsággal fenyegette meg, ha nem vall őszintén, a paraszt +állhatatosan ártatlanságát hangoztatta. Erre a bíró megparancsolta, +hogy a rendőrség főhadiszállásán vegyék őrizetbe. Amikor már ott +volt, odament hozzája maga a bíró és így szólt hozzá:</p> +<p>– Látom, hogy ravasz fickó vagy, de ismertem én ravaszabbakat +is, mert Turkesztánban lótolvajokat hajszoltam, bátor turkománokat +és harcias perzsákat fogtam el. Ilyen dologban senki sem tud engem +rászedni. Ezt ne felejtsd el és jól figyelj arra, amit mondani +fogok. Neked egy óriási, gonosz pej csődöröd van, a melyiknek bal +hátsó lábán meg van hasadva a pata. A farka fehér. Okos is, mert +megtanulta tőled a lopás mesterségét. Mert ez a te mesterséged, +barátocskám. Ha kikerested a tatár kancádat, éjjel odaviszed +hozzája, a te pej bestiádat. Összeverekszik a tatár csődörrel és le +is győzi, mert nagyobb és erősebb. A csikósok nem törődnek a küzdők +lármájával és nyerítésével, de ha utána néznek is, mindent rendben +találnak és tovább alszanak. De nem aludnának tovább, ha te előző +nap oda nem lopódzkodtál volna táborhelyükhöz és álomport nem +tettél volna élelmiszeres zacskójukba. Ha azután a pej csődör +legyőzte ellenfelét, eleinte lassan, majd egyre gyorsabban arra a +helyre tereli valamennyi kancát, ahol te leskelődsz rájuk más +semmirekelőkkel. A lovakat azután elhajtod az Altai felé, míg +cinkostársaid eltüntetik a nyomokat úgy, hogy ugyanazon az úton +patkolt lovaikon végiglovagolnak. Ez az egész fogás, mert a többi +már nagyon egyszerűen megy nálad. Az Altai tatárjainak és +parasztjainak eladod a lovakat, visszatérsz a faludba, vodkára és +sörre költöd a pénzt és ha elfogyott, új gaztettet eszelsz ki. De +ezúttal valami megzavarta a csínyedet, mert közvetetlenül azután, +hogy <span class="pagenum"><a name="Page_51" id= +"Page_51">-51-</a></span> a csikósok üldözésre indultak, te +visszajöttél a táborukhoz és valamit keresve kerülgetted. Mit +kerestél itt a pusztán?</p> +<p>A paraszt, halványan és reszketve félelmében amiatt, amit ez a +varázsló vagy bíróba bújt ördög elmondott, hallgatva és tágra +meresztett szemmel ült előtte. A bíró folytatta:</p> +<p>– Látod, hogy mindent tudok. Azt is tudom, miért jöttél a +táborhelyhez. Egyiktek elvesztette az álomporos zacskót. Te nem +találtad meg gaztettednek ezt az elárulóját, mert részeg voltál. De +megtaláltam én. Itt van ni!</p> +<p>A bíró e szavakkal a zsebéből kis zacskót vett elő, amelyben, +mint nekem később elmagyarázta, szétdörzsölt belladonnabogyókból és +ópiumból készült por volt. A paraszt térdre hullott és kegyelemért +könyörögve megnevezte azokat a parasztokat, akik a ménest az +Altaiba elhajtották. A bíró a legrövidebb úton, azaz távirón +elrendelte üldözésüket. A rablókat elfogták és Spirin visszakapta +lovait. Ez eset óta Mahmet és Alim a ménes közelében maradt és +gondosan figyelte a csikósokat. A legutóbbi napok egyikén azután a +bebörtönözött parasztok rokonai elfogták a két tatárt és +kegyetlenül meggyilkolták. A tetteseket azonban nem tudták +fölfedezni.</p> +<p>Amikor megkérdeztem a bírótól, hogyan jutott e talány +megfejtéséhez, ezt felelte:</p> +<p>– A keleti népek körében folytatott sok évi bírói tevékenységem +alapján ismerem a lótolvajok fogásait. Ennek a tragédiának +egynémely sajátossága mindjárt megadta a helyes nyomot. Még csak +egészen meg kellett bizonyosodnom a dologról. Amikor a megsebesült +csődöröket megvizsgáltam, a szájukban nehány vörös lószőrt és +lófarkból való nehány hosszú fehér szőrt találtam. Spirin +méneseiben ilyen ló nem volt. A küzdelem helyének közelében +világosan láttam a támadó patájának a nyomát és ezért nagyságát +illetőleg semmi kétségem nem volt. Az álomporos zacskót akkor +találtam meg, amikor a csikósok táborhelyét vizsgáltam át. Nem +értettem, miként történhetett az, hogy nem vették észre az idegen +csődört és az orruk előtt engedték elterelni a tenyészállatokat. +Először azt hittem, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_52" +id="Page_52">-52-</a></span> buzától vagy arrakától<a name= +"FNanchor_3" id="FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class= +"fnanchor">3)</a> lerészegedtek, de tivornyának nem találtam a +nyomát. Azután fölfedeztem a homokban a kis zacskót. A tatárok +valamelyike, úgy látszik, rálépett és így benyomta a földbe. A +rablók ezért nem tudták megtalálni. Ami pedig Spirin fiának és +cselédjének meggyilkolását illeti, ez nem szokatlan esemény ezen a +vidéken, ahol a bennszülött tatárok és az oroszok közt a vérbosszú +uralkodik.</p> +<p>A bírónak kétségtelenül nagy tapasztalata és bátor kombináló +képessége volt, különben nem bogozhatta volna ki ily gyorsan az +egész tényállást. Amikor azonban Mahmet idős anyjának és +feleségének könnyeit láttam, arra a megrendítő valóságra ébredtem, +hogy semmi törvény és semmi pör nem kelti többé életre a csinos, +fiatal tatárt, aki oly kitünően értett atyja ménesei vad paripáinak +megszelidítéséhez és legyőzéséhez.</p> +<p>Ezekkel a gondolatokkal néztem a tatárokat, akik az +elköltözötteket odavitték a kis dombhoz, ahol már várt rájuk a sír. +Tekintetem ekkor önkéntelenül egy fiatal, még egészen gyermek tatár +nőre esett. Vágyakozó, leírhatatlan kétségbeeséssel, könnycsepp +nélkül, sóhaj nélkül nézte a még halálában is csinos, hatalmas Alim +arcát. Az jutott az eszembe, hogy a fiatal leány szívében bizonyára +ez az óriás és atléta lobbantotta lángra a pusztai szerelem tüzét +és hogy a bosszuló igazságosság ítéletét talán ennek a gyászoló +gyermeknek gyönge és szép kezével hajtatja végre, aki jól ismeri a +vérbosszú törvényeit.</p> +<h3><span class="smaller">HETEDIK FEJEZET.</span><br /> +Tarantula-csata.</h3> +<p>Legyőzvén a pusztai tragédián érzett első megbénító +ijedelmünket, ismét munkánkhoz láttunk. Az élet élet: megsiratja +halottait és fölkeresi sírjukat, de tovább járja a harcnak, a nehéz +fáradozásnak, az anyagi és szellemi vágyakozásnak útját. +<span class="pagenum"><a name="Page_53" id= +"Page_53">-53-</a></span></p> +<p>Néhány nap mulva tanulmányútra indultam a Shunet-tóra, amely +ismert arról, hogy nagyon sós és vastagon van benne fekete, erősen +kénhidrogén szagú iszaplerakodás. Kis kétfogatún utaztam. Hak +kísért, aki mert úgy bántam vele, mint egyenjogú emberrel, nagyon +készséges szolgám volt.</p> +<p>Hat órai út után észrevettük, hogy a prerifű kevésbbé volt dús, +majd hogy a föld már csak kúszó fűvel volt benőve, amelynek puha +szára olyan vörös volt, mintha vérrel lett volna tele. Saliernia +volt, sóval telített talajhoz különösen alkalmazkodó fűfajta. Végre +ez is eltünt és csak az úgynevezett solanchak, az egészen fekete, +zuzmaraszerűen sókristállyal födött pusztaság volt előttünk.</p> +<p>E halott pusztaság közelében először akadtam a bennszülött +nomádok sírjaira. Adrianoff, az ismert orosz etnológus és +archeológus, akit a szovjetkormány 1920-ban megölt, bebizonyította, +hogy ezek az ouigurok sírjai, akik Dzsingisz-Khan elől menekülve +itt nomádéletet folytattak.</p> +<p>Ezek a sírok valamikor meglehetősen magasak voltak, de idők +folyamán jóval alacsonyabbak lettek. Rendesen négy-hat kő, +devonhomokkőből való tábla vagy oszlopszerű neolit vette körül, +amit néha igen nagy távolságból hoztak oda. Éppen ilyen homokkövet +láttam a Tuba-folyónál és a Tuba és Abakan, a Jenisszei két +mellékfolyója közt elterülő síkságon. Ezek a sírkövek vagy dolmenek +hosszú sorban gyakran a szemhatárig követik egymást.</p> +<p>Nehány kövön még fölírás volt látható. Rúnák voltak. Az +emberiség e legrégibb abc-jét nem csak az emberi hangnál +messzibbérő érintkezésül használták úgy, hogy jeleit táblácskákra +vagy fakéregcsíkokra vésték, hanem sírföliratoknál azt a célt is +szolgálta, hogy az egyes ember életén túlmenően a jövő +nemzedékeknek nehány szót mondjon. Ekkor csak egy futó pillantást +vethettem ezekre a dolmenekre és monolitokra. Alaposabban csak egy +későbbi utamon ismertem meg őket, amelyet a sírkővidéken át egész +törzsek és népek ez óriási, világtörténeti sírján át tettem, amely +népek titkos vonzóerőtől Keletre csábítva, Közép-ázsia tágas +síkságain keresztül Európa meghódítására és a keresztény +civilizáció szétrombolására vándoroltak. <span class= +"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span></p> +<p>Végül elérkeztünk a Shunet-tóhoz; fekete, bűzös, sófoltokkal +teljesen befödött sár körítette és a teli napfényben úgy fénylett, +hogy ha odanéztünk, belefájdult a szemünk.</p> +<p>A parton és a tó fölületén egyetlen madarat sem lehetett látni. +A tó halott volt, de szépségben halt meg, mert fölületén mint a +gyémánt sókristályok csillogtak, amelyek nagy csomókba álltak +össze, hogy azután lesülyedjenek a fenékre és ott vastag réteget +alkossanak, amely lassanként kitöltötte az eltünő tó +medencéjét.</p> +<p>A rosz szagú pocsolyában a tó felé gázoltunk, hogy vegyi +vizsgálatunk számára vízpróbát vegyünk belőle és megmérjük +melegségét. Mikor egészen közel voltunk a vízhez, meglepetve +láttuk, hogy körülbelül lábnyi szélességben valami korallvörös +tömeg keretezi be. Nem tudtam, mi lehet ez, lehajoltam és azt a +fölfedezést tettem, hogy a vörös tömeg számtalan kis lényből állott +össze, amelyek már elhaltak és rothadásnak indultak. Ezek okozták a +levegőt köröskörül megfertőző kellemetlen, egészségtelen szagot, +több ilyen vörös micsodát üvegbe gyüjtöttem és vizet töltöttem +bele. Erre az üvegben egyszerre csak kicsiny vörös, öt +milliméternél nem hosszabb rákokat láttam nagy gyorsasággal +úszkálni, de ezek oly gyöngék és mulandók voltak, hogy nehány perc +mulva már végük volt. Biológiai vizsgálatunk később kiderítette, +hogy ezek a Shunet-tó utolsó élő lényei és Artemia salina a nevük. +Közülük még csak a beggiatoa-bacillusok élnek itt, amelyek a tóban +minden más életet kiölnek, de egyszersmind előkészítik a maguk +kihalását is.</p> +<p>Hakot a tó mélyének megvizsgálására küldtem. Levetköződött, +bement a vízbe és amikor már jó messze volt a parttól, +visszakiáltott:</p> +<p>– Mintha üvegen járnék!</p> +<p>Ez kíváncsivá tett. Levetköződtem és követtem őt.</p> +<p>Megállapítottam, hogy a Shunet feneke kemény volt és síma, mint +a kristály vagy márvány és hogy sóból volt, amely évszázadok +folyamán a nap és szél behatása következtében a tó fölszínéről vált +ki. A réteg nagyfokú konyhasó volt 99·89 százalék tiszta +tartalommal. Mivel nagyon melegen sütött a nap, elhatároztuk, hogy +kutató munkánk után <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= +"Page_55">-55-</a></span> megfürdünk, de a tó seholsem volt három +lábnál mélyebb. A fürdés itt egyáltalán nem volt könnyű dolog. Ha +megpróbáltuk az alámerülést, a víz, mintha jól eldugaszolt üres +palackok lettünk volna, visszalökött bennünket. Úszó kísérleteink +meglehetősen komikusok voltak, mert a víz fölszínén úsztunk, mintha +a szoba padlóján feküdtünk volna. Csakhogy ez a padló nem volt +éppen szilárd, hanem mintha valami nagyon rugós szerkezet egyik +oldalunkról a másikra gördített volna bennünket, majd a hátunkon, +majd a hasunkon feküdtünk.</p> +<p>– Micsoda ördöngősség ez? – kérdezte Hak hangos nevetéssel. – Ez +botrány! A legrosszabb, amit emberről mondani lehet az, hogy: +ostoba, mint a dugó. És itt igazán úgy érzem magamat, mint a dugó, +amelyik ide-oda ugrál a vízen. Mit gondol? Az eszünk is +eldugaszolódott már?</p> +<p>Haknak teljesen igaza volt, mert a testünk a Shunet vizében +éppen úgy járt, mint a dugó a közönséges vízben.</p> +<p>A fürdéssel nem volt szerencsénk, de helyette nagyon érdekes +fölfedezést tettünk. Észrevettük, hogy a part felől valami felénk +közeledik. Csakhamar fölismertem, hogy rengeteg tarantula-pók, +amely hosszú, szőrös lábaival végighaladt a folyón, anélkül hogy +áttörte volna a fölszínét. Mivel azonban a súlyának kissé mégis +engedett, a pók nagyon óvatosan haladt. Tapogatóját fenyegetődzve +előrenyújtotta és magasra emelte a fejét, készen arra, hogy erős +mérgével támadjon vagy védekezzék. Meglehetősen a közelemben haladt +el és olyan hatást tett, mint egy hadihajó, amely ágyúival +fölkészülve a harcra, fenyegetődzik:</p> +<p>– Figyelmeztetem! Ne avatkozzék olyan dologba, amihez semmi +köze.</p> +<p>Bizonyos hódolatos tisztelettel tekintettünk ez óriási állat +után, amint lassan a túlsó part felé távozott.</p> +<p>Amikor végre kimentünk a vízből, egyszerre nagyot kiáltoztunk +fájdalmunkban, mert mintha ezernyi tűvel szúrkáltak volna +bennünket. Ezt a fájdalmat a víz nagyfokú sótartalma okozta. Nehány +nap mulva tetőtől talpig sókristályok vékony rétege födött +bennünket, amely lehullott, ha tagjainkat meghajlítottuk vagy +gyorsan mozogtunk. <span class="pagenum"><a name="Page_56" id= +"Page_56">-56-</a></span></p> +<p>– Éppen olyan színezete van a dolognak, – nevetett Hak, – mintha +valaki ki tudja mennyi ablakot tört volna rajtunk össze.</p> +<p>A tréfás Haknak megint igaza volt. Végezetül a szilánkok mind +lehullottak rólunk és a sótól izgatott bőr olyan fájón vörös +maradt, mintha leforrázták volna. Csak nehány nap mulva +szabadultunk meg a kellemetlen és kínzó fájdalomtól.</p> +<p>Két napot töltöttem el Hakkal a Shunet partján és ez idő alatt a +legkülönbözőbb vizsgálatokat végeztem a vízen, a són és az iszapon, +beggiatoákat fogdostam és vörös, fürge rákot és növényt meg rovart +gyüjtöttem.</p> +<p>A tarantuláról, amelynek földi lyukaitól pettyes volt a +szomszédság, nehány érdekes fölfedezést tettem. Ezek a lyukak +köralakúak és két hosszu, ellentétes irányba szolgáló folyosójuk +van. Ezek közül a hosszabbik a pók igazi hajléka, míg a rövidebbik +várul szolgál, amelyből a pók áldozatait megtámadja és magát, +valamint otthonát betolakodók ellen védelmezi, különösen egy +vastag, barna, keményhéjú ganajtúró ellen, amely bűzös, bódító +nedvet választ ki mirigyeiből. Ezek a bogarak üldözik a +tarantulákat és fölfalják őket. A tarantula, hogy magát megvédje, +erős pókhálóból drótsövényt készít, amely behálózza az ellenfelet +és így jelentékenyen támogatja a pókot az ellenséggel való +harcában. E vár végén azonkívül van még egy kis szövedéke, amelybe +a künn elfogott és a barlangba hurcolt áldozatokat viszi. Ez a +pókfajta a fűben vadászik, gyors támadással ugrik áldozatára, +agyonharapja vagy a lyukához cipeli, ahol mint élő húskészletet +teszi el. Találtam egy barlangot, amelyben erős pókhálóból készült +börtönrács mögött öt nagy hernyó volt ilyen módon elfogva.</p> +<p>A tarantula harapása nagyon fájdalmas, a harapás helye +borzasztóan megdagad és nagy lázt okoz az egész testben. Hallottam, +hogy a tarantulától megharapott emberek belehaltak a harapásba még +akkor is, ha mindjárt intézkedés történt a méreg ellen.</p> +<p>Egészen különös, hogy a tarantula legveszedelmesebb ellensége a +juh. Nem fél a harapásától, hanem nyelvét belenyújtja <span class= +"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> a pók +barlangjába és megvárja, míg a vár ura győzelme tudatában fogával +és szőrös lábával belekapaszkodik a meleg nyelvbe; a juh e kellemes +érzést méltányolva, megelégedetten lezárja a szemét és megeszi a +veszedelmes tarantulát, mint ahogyan mi egy blue pointot vagy +lynnhavent fogyasztunk el; csakhogy persze ő citrom vagy torma +nélkül.</p> +<p>Hak megbízást kapott, hogy a található legjobb és legnagyobb +tarantulákat fogdossa össze. Evégből nagy üveget adtam neki +dugóval. Segítőm szívesen vállalta a föladatot, aminthogy +egyáltalán készségesen és jókedvűen mindent elvégzett. Ezzel +összefüggésben meg akarom említeni, hogy mindhárom szökevény mindig +jókedvű, szolgálatkész és szorgalmas volt.</p> +<p>Mialatt a Szira-tónál időztünk, csak egyszer vettem észre, hogy +szomorúan gubbasztottak a szobájukban és valamit sugdolództak. +Amikor szomorúságuk oka után kérdezősködtem, valamennyiük nevében +Trufanoff felelt, aki akkor a mi expediciónk szakácsa volt.</p> +<p>– Ó, – kezdte nagyot sóhajtva, – mit mondjak uram? +Tulajdonképpen könnyen ki lehet találni. Most úgy élünk, mint más +ember; senki sem néz bennünket állatoknak, szörnyetegnek és az +emberiség söpredékének, mert a maga fedhetetlen, tekintélyes +nevével véd bennünket. De ez a valóságos, igazi élet számunkra +nemsokára véget ér; ön el fog innen menni; akkor ismét vissza kell +térnünk az elhagyatottságba, sziklabarlangba, földi lyukba, az +erdőbe és járhatatlan mocsárba. Újra farkasok leszünk, akikre +mindenki vadászik. Ismét szenvedni fogjuk az állhatatlan vándorélet +éhségét, betegségét és minden gyötrelmét. Átkozott dolog ez! Így +igazán nem érdemes tovább élni!</p> +<p>Amikor befejezte, komoran elgondolkozva lehajtotta a fejét. A +másik kettő is hallgatott, de egy pillanat mulva Hak olyan hangon, +aminőt tőle még nem hallottam, ezt mondta:</p> +<p>– Nem tehetünk róla! Bennünk élet van és élnünk kell, ha +mindjárt farkasok módjára.</p> +<p>E szavakra Sienko fölemelte bozontos ősz fejét és ezt mormogta: +<span class="pagenum"><a name="Page_58" id= +"Page_58">-58-</a></span></p> +<p>– Nekem, még le kell számolnom a tanuimmal. Nem akarok hamarább +meghalni, mint ők. Élni akarok a bosszúmért, az ő fekete órájukért. +De önt egyikünk sem fogja elfelejteni és sírni fogunk, ha elmegyünk +öntől!</p> +<p>Ilyen gondolatok éltek Szira-tóbeli különös társaink +fejében.</p> +<p>Hak fogta a poharat és elindult a tarantula-vadászatra. Láttam, +hogy rövid nadrágjának zsebébe vízzel telt kis üveget dugott.</p> +<p>– Vizet akarsz inni? Kérdeztem meglepődve, mert tudtam, hogy Hak +mindig undorodással beszélt a hideg vízről és csak vodkát meg teát +szeretett inni.</p> +<p>– Nem, az a pókot fogja kikergetni a barlangjából, felelte. Ha +vizet öntök a barlangba, a pók azonnal kijön, mert éppen olyan +kevéssé szereti a vizet, mint én és akkor bekomplimentirozom az +üvegbe.</p> +<p>Egy óra mulva visszajött. Az üveget félig megtöltötte a +vadászzsákmánya, amelynek szőrös lába és teste sűrű, fekete tömeggé +gomolyodott össze. Amikor az üveget letettük a földre és +megfigyeltük az állatokat, éreztem, hogy az egész póktársaság rám +mereszti kiváncsi és gyűlölködő szemét. Amikor már alkoholt akartam +rájuk önteni, hogy gyűjteményünk számára konzerváljam őket, Hak +visszafogta a kezemet és ezt mondta:</p> +<p>– Ne tegye, valami nagyon mulatságosat fog látni. Azután majd +annyi pókot fogok önnek, amennyit akar.</p> +<p>– Miben töri a fejét? kérdeztem.</p> +<p>– Nem mondom meg, felelte nevetve, majd meglátja. Csak annyit +árulok el, hogy játék, aljasság, minő az emberek játéka és +aljassága.</p> +<p>Ismét nevetett, de nevetésében megvetés és gúny is volt. Miután +így fölkeltette figyelmemet, figyelni kezdtem a pókokat. +Mozdulatlan sűrű tömeg voltak; csak olykor-olykor rándult meg +egy-egy láb és dühösen összehúzódott. Nehány percig tartott ez a +nyugalom, akkor valahonnan az edény fenekéről, a többit +szertedobálva, kiszabadította magát egy szénszurokhollófekete +fickó. Fölágaskodott és fenyegetődzően kinyújtotta csápját és +fejét. <span class="pagenum"><a name="Page_59" id= +"Page_59">-59-</a></span></p> +<p>A tarantula, mint a villám hirtelen megrohanta legközelebbi +szomszédját és belevágta a fogát. Az áldozat nehányat céltalanul +vonaglott és vége volt. A fekete pók, miután vért nyalt, mint a +bolond rohant mindenfelé és a többieket megölte és megsebesítette. +Vad haláltánc járta. Egyes pókot lehetetlen volt megkülönböztetni; +fájdalmas vonaglással és ugrálva, sebet osztva és kapva összevissza +küzdött valamennyi. A csatában az első gonosztevőt alaposan +helybenhagyták és már kimult. Egyszerre csak látom, hogy a harcolók +nyüzsgő tömegéből kievickélődik egy kövér vörös pók és az üveg szűk +nyakába ugrik, hogy úgy mondjam beékelte magát és függve maradt, +míg alatta tovább folyt az élethalál harc.</p> +<p>– Ez egy fiatal tarantula, mondta Hak, fiatal és ravasz, mint +minden vörös.</p> +<p>Ez a vörös pók sokáig ott függött, addig a pillanatig, míg már +csak egy súlyosan megsebesült és csak nagynehezen mozgó harcos +maradt magára. A vörös pók azután leugrott erre és megadta neki a +halálos döfést. Mindjárt minden lelkiismeret nélkül hozzá is fogott +az elköltéséhez.</p> +<p>– Nos? Kérdezte Hak, hát a nagy városokban nem éppen így +csinálják az emberek?</p> +<p>Akaratom ellenére mosolyognom kell; találó volt a hasonlat.</p> +<p>Hak minden további szó nélkül kinyitotta az üveget és a pókokat +kiöntötte a földre. Mikor látta, hogy a vörös pók megszökik, ezt +mormogta:</p> +<p>– Csak fuss el barátom, az életed a tied, mert bölcs vagy.</p> +<p>És elment új pókokat keresni. Mikor már alkonyodott, visszajött +és elkészítette a teát meg a levest. Én ezalatt alkoholt öntöttem a +pókokra, amelyek csaknem megtöltötték a poharat és munkanaplónkba +megtettem a szükséges bejegyzéseket.</p> +<p>Hak a tarantulaüvegtől megihletve, vacsora közben rákezdett sok +történetének egyikére:</p> +<p>– Egykor, az acsinszki fogházból való szökésem után Turkesztánba +akartam menni; valahol a kirgiz pusztán <span class= +"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> a +Balkas-tó közelében nagyon magányos helyen belebotlottam egy ember +gunyhójába. Nem volt se kirgiz, se orosz. Nem sikerült kitudnom, mi +volt, csak annyit tudtam, hogy rosszul beszélt oroszul és magáról +nem szeretett beszélni. Nehány éjjelt nála töltöttem és ezalatt +észrevettem, hogy egyszer napnyugta után elment és valami nehéz +tárggyal a kabátja alatt nagysokára jött vissza. Amikor később egy +éjjel ébren voltam, láttam, hogy egy fazék fölé hajolva főz +valamit.</p> +<p>Egy napon nehány lovas jött a gunyhónkhoz. Kirgizek, szartok +voltak és nehány bennszülött Turkesztánból. Föl voltak fegyverezve, +ami meglepett, mert tudtam, hogy fegyverviselésért mily szigorúan +büntetik az orosz hatóságok a bennszülötteket. Azt gondoltam, hogy +rablók és vonzódni kezdtem hozzájuk. Amikor kitudták, hogy én +fegyháztöltelék vagyok, nagyon beszédesek és őszinték lettek. +Nemsokára megtudtam, hogy a bokhara-krasznovodszki úton levő +megszálló tanyák tulajdonosainak a szolgái. Ezek a tanyagazdák +kirabolták a kereskedőket, akik Bokharába és Khivába mentek, miután +a Krasznovodszban levő orosz ügynökségeknek marhát, lovat, selymet +és gyapjút adtak el. Rablásaikat különös módon végezték.</p> +<p>Miután a kereskedőket mindig fegyveres osztagok kísérték, a +tanyásoknak más eszközökkel kellett dolgozniok és nem puszta +erőszakkal. Vendégeik italába tehát az úgynevezett tarantula-bort +keverték bele. Ez tarantulákból készül, amelyeket haláluk előtt +földühösítenek; alkohollal a tűzre teszik és mindenféle bogyóval és +fűvel sokáig főzik. A bor zöldesbarna színű és kellemetlen szagú. +Nehány csöppje bármely italba öntve, csaknem azonnal elbódítja az +embert. A bódultság nehány óra mulva elmúlik, de az áldozatnak +tartós elmezavart, emlékezethiányt okoz, valamint zavart a +beszédben és a mozgásban.</p> +<p>A tanya tulajdonosa a kereskedőket és kísérőiket a bódultság +ideje alatt kirabolja, segítői azután messzire a pusztába hurcolják +őket és ott magukra hagyják. Az áldozatok jóformán sohasem tudnak +visszaemlékezni arra, hogy mi történt velük és hol voltak +legutoljára. Ezzel rendesen <span class="pagenum"><a name="Page_61" +id="Page_61">-61-</a></span> vége is van a kalandnak, mert ha a +kifosztott ember mindenre vissza is tudna emlékezni és az +embereivel visszatérne, hogy megint hozzájusson elvesztett +jószágához, a tanyásgazda fölfegyverzett cselédeivel gyűlnék meg a +baja és föltétlenül alul maradna, mert ezek a verekedő legények +üldözött gonosztevők, kalandorok és más elzüllött csőcselék közül +kerülnek ki. Ilyesfajta emberek jöttek ahhoz a magányos házhoz, +amelyben elrejtőztem. Bizonyára kitalálták már, hogy a ház +tulajdonosa tarantulabor-készítő. Igaz, hogy gyalázatos ipart +folytatott, de sok jó oldala is volt. A kirgizföld minden +vidékéről, a hét folyótól betegek jöttek hozzá, akiket köszvény +kínzott, némelyiknek dagadt volt a keze és a lába, mások egészen +elgörbültek és járni is alig tudtak. Ez a méregborkészítő minden +ellenszolgáltatás nélkül a legszívesebben kezelte őket.</p> +<p>Valami füves teát adott nekik borzalmas borának csekély +belekeverésével, amelynek ebben az italban nem volt olyan gonosz +hatása. Azután megparancsolta nekik, hogy feküdjenek a napra; +nehány nap mulva csaknem meggyógyulva vagy egészen meggyógyulva +ismét távoztak és szívből a leghálásabbak voltak neki. Nem +adománnyal, hanem más, sajátságos de hasznos módon mutatták ki +hálájukat. Mindig pontosan értesítették őt, mikor és hová indult el +a rendőrség, a bíró vagy más állami tisztviselő és így titkos +orvosuknak lehetővé tették, hogy vigyázhasson magára. Menedékhelyem +e különlegessége teljes biztosságot nyujtott, mert ha nem szívesen +látott vendégek készülődtek helyiségünk meglátogatására, bármikor +mint a kámfor elpárologhattam. Csaknem félévig segítettem a +gazdámnak azt a tarantulabort készíteni, amelyet a rablótanyák oly +jól megfizetnek. Megtanultam, hogyan kell a pókot forró vaspálcával +földühösíteni és egyáltalán a legalaposabban megismertem minden +szokásukat.</p> +<p>– És miért hagytad ott ezt a menedéket?</p> +<p>Kelletlen kézmozdulattal csak úgy félvállról ezt felelte:</p> +<p>– Egy asszony miatt.</p> +<p>– Beszéld el, hogyan történt ez.</p> +<p>– Egészen egyszerűen. Mohó vágyódásunk valami nagy <span class= +"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> fogásra +okozta mindkettőnk vesztét, a barátomét is, az enyimét is. Egy +napon egészen váratlanul egy finoman öltözött hölgy jött a +rablóbarlangunkba. Zárt ajtó mögött sokáig egyedül maradt a +barátommal és nyilván valami nagyon fontos dolgot vitatott meg +vele. Kiváncsian és nyugtalankodva hallgatódzni kezdtem.</p> +<p>– Tehát beleegyezik? Kérdezte a hölgy. Odaadom valamennyi +gyűrűmet és még ezer rubelt, de rögtön hatnia kell.</p> +<p>– Ne törődjön semmivel, mormogta a barátom tört orosz nyelven. +Tíz csöppet tesz a pálinkába, amit az ura a vacsora előtt megiszik, +akkor az utolsó vacsorát ette meg az ura. Üssön meg a guta, ha ez +nem igaz.</p> +<p>A hölgy elment és ezt az utolsó vacsorát mégis olyan ügyetlenül +készítette el az urának, hogy a hatóságok, amelyek a halálesetet +megvizsgálták, bűntettre gyanakodtak és letartóztatták a hölgyet. +Kényszer alatt bevallotta, hogy kitől szerezte a mérget. Egyszerre +csak egészen váratlanul nyakunkon volt a rendőrség; úgy megrohant +bennünket, mint a héja a foglyot és csak amikor már megbilincselve +kocsin ültünk, jött egyik páciensünk, aki figyelmeztetni akart +bennünket, hogy a gunyhónktól nehány kilóméternyire rendőrök +vannak. Sokáig ültünk azután fogságban és mindez csak egy asszony +miatt…</p> +<p>Befejezte elbeszélését, pipára gyújtott, fölkelt és ezt +mondta:</p> +<p>– Itt az alvás ideje, uram.</p> +<p>Ez a tarantulanap azonban mély hatással volt reám. Vastag +nyeregtakarómon sokáig hánykolódtam egyik oldalamról a másikra, +azon gondolkodva, hogy nem lenne éppen szép dolog, ha takaróm alatt +valami barlangból egy fekete, szőrös tarantula bújnék elő és a +fogát belevágná a lábamba. Ezek a gonosz, utálatos pusztai banditák +egyátalán nem tetszenek nekem. Egyedül azokra nem haragudtam, +amelyek az üvegemben voltak és tarantulabort csináltam belőlük, az +igaz, hogy nem szép hölgy vagy utonállók, hanem zoológiai +gyűjteményem számára.</p> +<p>Hak észrevevén, hogy még mindig ébren vagyok, álmosan kérdezte: +<span class="pagenum"><a name="Page_63" id= +"Page_63">-63-</a></span></p> +<p>– Nem tud aludni uram?</p> +<p>– Nem, feleltem, félek ezektől a pókoktól.</p> +<p>Ásított és ezt felelte:</p> +<p>– Sohse féljen! Egyetlen tarantula sem merészkedik átlépni +gyapju kosmájának (takaró) a szélét. Milliószor ki van az +próbálva.</p> +<h3><span class="smaller">NYOLCADIK FEJEZET.</span><br /> +Abuk Khan átka.</h3> +<p>Még jó sokáig vándoroltunk Chulyma és Minuszinszk pusztáin. +Fölkerestük és megvizsgáltuk a tavakat, amelyekben sok volt a +sótartalom és kiaknázásukra volt is primitív berendezés. Néhány +tóban, minő a Liba- és Sulcha-tó, szóda volt, másokban, amelyek a +Szira-tóhoz hasonlítottak, glaubersó volt. Meglátogattuk a +Julia-bányákat rézérctelepeikkel, ahol angolok megkezdték a +bányászást; láttunk vas- és mangánérclerakodásokat és mindig +előbbre haladtunk dél felé a minuszinszki kerület irányában, az +Altai utolsó nyúlványainak területére. Amikor a Jenisszei bal +partján mélyebbre jutottunk be a Chulyma-pusztába, mind gyakrabban +akadtunk nagy és kis dolmenekre, sőt néha nagy tömegben találtuk +őket. Ezek régebbi törzseknek, amelyeket itt valami katasztrófa +ért, horodiskáit vagy tömegsírjait jelölték meg.</p> +<p>Ez a vidék, ahol az abakantatárok élnek nagy nyájaikkal +nomádéletet, rengeteg világtörténeti köztemető, amelyet különböző +hosszúságú időszakaszok váltakozása folyamán az ouigurok, szojotok, +khalchamongolok, oletok, dsungarok és másféle nomád törzsek +használtak, embertömegek, amelyek a népek anyjának, Ázsiának +tápláló kebelén nőnek. Mindezek a törzsek általánosan ismert +okoktól vándorlásra kényszerítve, lakóhelyül választották vagy +átjárták ama végtelen füves területeket, amelyeken a Kizill-Kaya +hegylánca és délnyugaton az Altai hegységbe átmenő nyúlványai +vonulnak végig.</p> +<p>A hódító Dzsingisznek, a béna Tamerlannak, a rettenetes +<span class="pagenum"><a name="Page_64" id= +"Page_64">-64-</a></span> Goondjurnak és Amurszan Khannak, a +nagymogul utolsó ivadékának hordái lovagoltak itt. Még előbb +babyloni és ekbatanai kereskedők, valamint a Pamir északi +lejtőjéről való harcos kalandorok jártak ezen az úton. Valamennyien +hátrahagyták elesetteiknek és halottaiknak sírjait, akikre ezek a +vörös monolitok vagy dolmenek emlékeztetnek. A régmúlt idők e +sírjaiban bronzból és vasból való kardok, nyílak és fejszék, réz- +és ezüstzablák és kengyelek, arany szíjcsatok és női fülbevalók +találhatók, de csak ritkán azoknak a csontjai, akiket ide temettek; +az idő múlásával megsemmisítette őket a természet.</p> +<p>A különösen sok kis dolmen fölé itt-ott elbizakodottan kinyúlik +egy-egy büszke oszlop, amelyet homokkőlap koronáz. Ezek olyan +síremlékek, amelyeknek eredete a vérszomjas Dzsingisz Temukhirra +nyúlik vissza. A fiainak, vezéreinek és harcosainak holttesteivel +borított csatamezőkön állította fel ezeket és így jelölte meg egy +nagy hódítónak véres útját. És az Uraltól Pekingig és Taskendig +bizonyos tekintetben még ma is mértföldjelzőül szolgálnak, amelyen +a térképen föl nem tüntetett pusztai távolságokat mérik. Ha például +az utazó azt kérdezi a tatár pásztortól, hogy mennyire van az asuli +tábor, a pásztor kis gondolkodás után így felel:</p> +<p>– Ötször annyira, mint amennyire a kis Dzsingisz-sír van a +Kara-Dzsingisz-sírtól.</p> +<p>A pusztai utakat még ma is így mérik. A mongol állam véres +megalapítóinak ez emlékei tehát csak mértföldmutatók egy pusztai +úton.</p> +<p>Az utazó, aki mélyebb érzelmekre hajlamos, megérzi, hogy a régen +meghalt hősök és vértanúk árnyai még mindig ott lebegnek e sírok és +a pusztai fű óceánja fölött, hogy a hódítóktól lángra lobbantott +tűz vörös parazsa valahol a kékesszürke égen még tovább pislákol és +hogy a harci kiáltás és a gyilkos lárma rettenetes hangja még nem +némult el egészen. Minden kő mintha ennek volna a története vagy +hagyománya. Ennél a sírkőnél ült talán egykor elgondolkozva legfőbb +személye ama khánnak, aki a nagy kurultai (haditanács) után a kínai +fal vidékéről sok ezer <span class="pagenum"><a name="Page_65" id= +"Page_65">-65-</a></span> nomádot vezetett a Dnjeper vidékére, +vérrel trágyázva a földet és a folyókat és a folyamokat kiárasztva +a foglyok könnyáradatával.</p> +<p>Bensőmben borzadva és meghatva átéltem az itt lezajlott +harcokat, amelyek után sírok és mondák maradtak, harcokat, amelyek +újra fölidézik a katonák kemény hangját, az áldozatok sóhaját és +jajgatását. Mintha a fű elfeledett történeteket beszélt volna el +nekem régen elmúlt időkről és népekről, amelyek a dolmenek alatt +nyugosznak és mintha ezek a monolitok sötét makacssággal azon +fáradoznának, hogy életben tartsák azoknak a hősöknek a neveit, +akik annyi faj, nép és törzs ez átvonuló útján utolsó +pihenőhelyüket találták meg.</p> +<p>Szomorúság és mély meghatottság fogott el, amikor e dolmenek és +horodiskák közt elhaladtam és belsőmben megszólalt egy hang:</p> +<p>– Hol vagytok mindannyian, akik az Eufrát, Tarim, Kerulen +partjától és a sárga folyam vízétől jöttetek; akik Kwen-lun, Pamir, +Tian-shan, a nagy Khingan hegyei közt és az erdős Tannu-Olaban +születtetek? Emlékeztek-e még életetek céljára és lefolyására? +Nyugalmat találtatok vagy örökös kínt abban az ismeretlen világban, +ahová lelketek költözött, miután a föld befogadta testeteket és +emlékezetetekre és dicsőségtekre vörös kőtáblákkal és kőoszlopokkal +ékesíttetett? Adjatok jelt, hogy valami tovább él belőletek, +valami, ami jobb és állandóbb testeteknél, immár nyomtalanul eltünt +csontotoknál!</p> +<p>Ezek a gondolatok foglalkoztattak, amikor az ismeretlen +világtörténeti vándorok sírján levő e régi emlékköveket +tanulmányoztam. Ez oszlopok és lapok túlnyomó többségének üres volt +a felülete, de néhányon rúnaírást, kört, háromszöget, négyzetet, +tört vonalat, nyilat és pontokat láttam rendszertelenül bevésve; +olykor indiai vagy tibeti írásfélét is találtam, amely csaknem +kitörlődött és nehezen volt kibetűzhető; más köveken a mongol betűk +kacskaringójához hasonló bütykös írás; azután még néhány, amely +asszir vagy babiloni írásjelre emlékeztetett; mindez ismeretlen, +titokzatos és új történeti és etnográfiai fölfedezések lehetőségére +csábító. <span class="pagenum"><a name="Page_66" id= +"Page_66">-66-</a></span></p> +<p>Amikor egy nagy, szokatlanul impozáns dolmenre akadtam, +fényképfölvételt készítettem róla. Ez a Fekete-tó közelében volt, +ahol két napig időztünk, hogy a meglehetősen kiterjedt +sónyerő-berendezéseket tanulmányozzuk. A dolmen kis földhányással +körülvett mélyedésben állt, a földhányást devonhomokkődarabok és +rézércgöröngyök födték. Különösen pompás példány volt, tizenhat +nagy, mintegy hat láb magas oszlop a sír körül, amelynek dombját +már csak sejteni lehetett. Az északi köveken néhány gyakran +megismétlődő orosz jelet vettem észre. Mély, semmitől nem zavart +csönd volt a völgyben és úgy éreztem, mintha templomban volnék vagy +nyílt sírnál. Különféle helyről két fölvételt készítettem a +dolmenről. Éppen elraktam gépemet, amikor egy tatár pásztor +érkezett lóháton.</p> +<p>Megkérdezte, mit csinálok, szomorúan rázogatta a fejét és leült +mellém, lovát pedig kicsapta legelni.</p> +<p>A dolmenek nem érdekelték, de elmondta, hogy közelünkben halad +el a Bagadír vagy nagy harcos útja. Megkértem, hogy mutassa meg. A +dolmentől néhány száz lépésnyire körülbelül öt láb mély árok +szolgált a Jenisszei partjához.</p> +<p>A pásztor az árokra mutatott, amely a folyó mentén húzódó +sziklák tetején végződött és ezt mondta:</p> +<p>– Jóval azelőtt, hogy a mi tatárjaink Abakanból idejöttek, az +öreg Goon fejedelem vezérsége alatt néhány törzs élt itt. Goon egy +ütközetben elesett. Fia a Buluk-Kult körülvevő hegyek csúcsán +elégette a testét és mert ott nem talált kemény vörös követ +síremlék számára, minden reggel a Jenisszei partjához jött és +alkonyatig a Buluk-tóhoz vitte ezeket a vörös kőtömböket. Csaknem +egy napi út volt a tóig és a kövek nagyok voltak és nehezek, +nehezebbek, mint két bika. Goon fia olyan Bagadír volt, hogy e +rettenetes teherrel is úgy futott, mint egy megriadt őzbak és +hatalmas lábával a puha pusztai talajon és a sziklán is ő járta ki +ezt a Bagadír-utat.</p> +<p>Az ország más vidékein már többször beszéltek nekem utakról, +amelyek állítólag tatár óriásoktól származtak és e mondák hőse +mindig az a fiú volt, aki messziről követ hord <span class= +"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> atyja +sírjához. A bennszülöttek költészetének ez, úgy látszik, állandó +tárgya, amely rávilágít a tiszteletre és szeretetre, amivel a fiú +apjának adósa. De ezek a történetek csak a Jenisszei-, Tuba-, Amyl- +és Abakan-kerületekben járták, tovább délen és keleten nem lehetett +hallani.</p> +<p>Ugyanaz este előhívtam a dolmenfölvétel negatívját. De mennyire +meglepett, hogy semmit sem találtam a lemezen! Meg voltak +világítva, de kép nélkül. Másnap reggel ismét elmentem a dolmenhez, +hogy még egyszer szerencsét próbáljak, miután előbb egészen frissen +kibontott skatulyából vett új Lumière-lemezekkel töltöttem meg a +gépet. Az előhíváskor megint nem találtam semmit a lemezeken. Mivel +ezek újak voltak és jók, a gépem pedig más tárgyaknál +kifogástalanul dolgozott, az elhibázott fölvétel okát a gépen kívül +kellett keresnem. Egyedül arra a lehetőségre gondolhattam, mint +magyarázatra, hogy talán abban a völgyben, ahol a dolmenek álltak, +a sugárinterferenciának ritka, de lehetséges jelensége lép föl, úgy +hogy az elölt fényhullámok nem voltak behatással a lemezekre. Ez a +föltételes magyarázat útját vágta minden más kutatgatásnak és arra +bírt, hogy ne pazaroljak több lemezt ezekre a dolmenekre.</p> +<p>Később, amikor újra fölkerestem a Fekete-tó e komor vidékét, +hogy a tómedence különböző részein kikutassam az ásvány- és +szódaforrásokat, valamint a rézérctelepeket, néhány tatár lovassal +találkoztam, akik közt egy muezzin vagy pap is volt. Jó ideig +egymás társaságában lovagoltunk és azalatt a tatárok más vidékek +életéről kérdezősködtek, én pedig az ő életük iránt érdeklődve +ellenkérdéseket adtam föl nekik.</p> +<p>A muezzin vagy mullah, aki valamivel képzettebb volt, mint a +többi, többféle történeti eseményt mondott el, főként a mongoloknak +európai hadjárata idejéből és a többi közt olyan történetet is, +amelyet eddig soha nem hallottam.</p> +<p>Amikor Dzsingisz Khan áthaladván Amylon, Kemchiken és Abakanon, +a mi síkságunkra jött, mondta a mullah, itt a vitéz ouigurok +laktak. Akkor már csak maradványai voltak egy valamikor nagy +népnek, amely Ázsia egy nagy részén uralkodott és megalapította a +világtörténelem legnagyobb <span class="pagenum"><a name="Page_68" +id="Page_68">-68-</a></span> nomád birodalmát. Amikor ez +szétzüllött, az ouigurok maradványai átkeltek a Sayan és az Altai +hegyláncain és ezeken a pusztákon találtak menedéket khánjaik +alatt, akik a nagy ouigur uralkodók utódai voltak. Később, amikor +Dzsingisz hordái elárasztották e síkságokat, mindenkit +meggyilkoltak, akik nem engedelmeskedtek nekik és megölték +marháikat és lovaikat is, itt Abuk, a legutolsó ouigur khán +uralkodott.</p> +<p>Ez a khán két lovast küldött Dzsingiszhez azzal a kéréssel, hogy +a nagy hadvezér, ha átvonul az ő pusztáin, ne bántsa a lakosságot. +Dzsingisz az egyik hírvívőt, mert Abuk egyik fia volt, megölte, a +másikat pedig gazdag ajándékkal megvesztegette, vigye Abuknak azt a +hírt, hogy Dzsingisz a csapataival a Jenisszei jobb partján fog +elhaladni. Ez a hírthozó, aki a khán egyik legmeghittebb szolgája +volt, biztosságba ringatta urát és visszatartotta attól, hogy +védelmi intézkedést tegyen. Dzsingisz seregei éjnek idején +megrohanták és könnyű győzelmet arattak. Abukot elfogták és +megölték. Amikor a vesztőhelyre ment, ezt mondta:</p> +<p>– Mindent és mindenkit gyűlölök! Jaj annak, aki elvesz valamit +arról a helyről, ahol meghalok. Meg fogom magamat rajta bosszulni. +Lelkem őszi ködként ottmarad e hely fölött!</p> +<p>– Ezt mondta Abuk Khan – folytatta a mullah. – Dzsingisz +harcosaival és kincseivel, mint mindent elpusztító tűz, tovább +rohant az útján. Az életben maradt ouigurok vörös kőtömbökkel +rakták körül azt a helyet, ahol uralkodójukat megölték és a kőre +rávésték gyűlöletet hirdető szavait és örök átkát. Emberek jöttek +egyszer ide, akik a föliratos köveket el akarták vinni; de az +egyiket agyonrúgta a ló, egy másik csónakúton a vízbe fúlt. +Tatárjaink beleélték magukat abba a gondolatba, hogy Abuk sírjába +halotti ajándékként sok kincset ástak el és ezt meg akarták +szerezni. De amikor ásni kezdtek, köd ereszkedett és elrejtette a +földet szemük elől; ásóik csak kövekbe ütköztek, amelyek szikrát +hánytak és port terjesztettek. Három ember megvakult, a negyedik +halálát lelte akkor, amikor a <span class="pagenum"><a name= +"Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> sziklás úton a folyó felé +igyekezett. Néhány évvel ezelőtt egy orosz festő le akarta festeni +Abuk Khan sírját, de végre is rémülten menekült, mert háromszor +jött ide, de sohasem láthatta a köveket, mert a földből fölszálló +sűrű felhők elfödték.</p> +<p>– Mutasd meg nekem ezt a sírt – kértem – mert misztikus helyek +iránt mindig érdeklődtem és most is érdeklődöm, ha mindjárt egészen +természetes is a titok oka.</p> +<p>– Úgyis ellovagolunk a sír mellett – felelte a mullah – mert a +Fekete-tó mellett akarunk pihenni, ahol egy kunánk (barátunk), +orosz ember, van.</p> +<p>Folytattuk utunkat és különféle elbeszélésekkel töltöttük az +időt. Az élen lovagoló egyik tatár végre hátrafordult a nyergében +és ezt kiáltotta:</p> +<p>– Abuk Khan sírja!</p> +<p>Meglepetésemben fölkiáltottam: az a dolmen volt, amelyet nem +tudtam lefényképezni.</p> +<p>– Ejnye – gondoltam – csak nem tartotta az öreg Abuk a kezét +Zeisz-lencsém elé?</p> +<p>Újraéledt kíváncsiságtól hajtva elhatároztam, hogy új kísérletet +teszek. Éjjel új lemezeket helyeztem el és rendbe hoztam a gépemet, +miközben mindent a legaprólékosabban megvizsgáltam. Azután +ugyanazzal az érzéssel vártam a reggelt, mint amellyel érdekes és +rendkívüli vadászatot szoktam várni.</p> +<p>Másnap reggel kilenc órakor megint a dolmennél voltam. A nap +tiszta volt és világos. A vörös monolitok mintha vörösen ízzó +acélrudak lettek volna. Megkerültem a dolment, három helyet +választottam ki és két pillanatfölvételt és húsz másodpercnyi +megvilágítással egy időfölvételt csináltam. Azután türelmetlenül +meg kellett várnom az estét, hogy előhívhassam a titokzatos +fényképeket, amelyeket «minden és mindenki gyűlölőjének» sírján +készítettem.</p> +<p>Délben visszatért a professzor és a vacsora után a +Jenisszei-part közelében levő egyik nagy faluba tartottunk, ahonnan +csónakon délnek akartunk utazni, hogy megvizsgáljunk néhány +sótelepet, amelyben állítólag salétrom volt.</p> +<p>Gyorsan haladt a kocsink a puszta kemény földjén, <span class= +"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> egy másik +a munkásokkal és a podgyásszal követte. Egyik falu közelében egy +dolmen alól kutya ugrott ki. A lovak megijedtek, jobbra rántották a +kocsit, azután hirtelen megfordultak és eközben mindketten kiestünk +a kocsiból. Egy kőrakásra zuhantam, bal karom, amely azóta is +vékonyabb és gyöngébb, mint a jobb, kirándult és kisebesedett. +Egyúttal összezúzódott a fényképezőkészülékem, hogy a +Zeisz-lencsének és a lemezkazettáknak csak töredékeit tudtam +összeszedni.</p> +<p>Amikor összeverve és bal karomban szúró fájdalommal fölkeltem, +nem tudtam elnyomni ezt a fölkiáltást:</p> +<p>– Az ördög égessen meg a pokolban, Abuk, ostoba +gyűlöletedért!</p> +<p>A professzor, akinek a szemüvege elveszett, az órája meg +összetört, nagymeglepetve átkozódásom jelentése iránt érdeklődött. +Mikor elmondtam neki Abuk történetét és vele való fényképészeti +viszályomat, mosolyogva így szólt:</p> +<p>– No, ez valóban csodálatos összetalálkozása a körülményeknek. +Ez az Abuk is mindenesetre alattomos individuum!</p> +<p>Én azonban összevert, bántalmazott és kedvetlen voltam és +sohasem fogom elfelejteni ezt az átkozott átkozódó ouigurt.</p> +<p>Az öreg Dzsingisznek bizonyára megvolt az oka Abuk megölésére, +de szerződést kellett volna vele aláiratnia, hogy halála után nem +fog mint bandita tevékenykedni.</p> +<h3><span class="smaller">KILENCEDIK FEJEZET.</span><br /> +Egy preritörzs házassági szokásai.</h3> +<p>Egész nyáron, késő őszig, az Abakan-hegység és a szibériai vasút +közt a pusztát jártuk. Fölkerestük a Jenisszei balpartját, ahol az +abakantatárok élik nomád életüket. Keverék törzs ez, azoknak a +különböző mongol népeknek maradványából, amelyek átvándoroltak a +pusztán és közülük sokan ottragadtak. Az abakantatárok elzárkóznak +a civilizáció elől és mai kulturájuk is még a +tizenharmadik-tizennegyedik <span class="pagenum"><a name="Page_71" +id="Page_71">-71-</a></span> századból, tehát abból az időből való, +amely tartós behatással volt egész Ázsia szociális és állami +viszonyaira. Itt főként a Dzsingisz- vagy az úgynevezett pusztai +törvény uralkodik a Korán parancsaival keverve és a jelenkor sem +változtatott rajta és nem is befolyásolta.</p> +<p>A családi életnek a nomád, harcos törzseket jellemző formája +van, amely törzsek az asszonyt csak kedvtöltés tárgyának tekintik. +Igazában nem becsülik, mert a nomád harcos, aki reggel valami +harcban eleshetik, nem óhajt tartós házi bilincset, ha az asszony +az övé és azt akarja, hogy holnap sajnálkozás nélkül elhagyhassa és +ne kelljen többé vele törődnie; ha menekülnie kell az ellenség +elől, akkor agyon is szúrja a késével, nehogy üldözőinek kezébe +kerüljön. Ha békésebb a nomád férfi élete, akkor csak dolgozó +állatnak tekinti az asszonyt. Arra kényszeríti, hogy napkeltétől +késő éjjelig dolgozzék és semmiféle lelki hajlandóságot és +tiszteletet nem mutat iránta. Az igazi szeretet és megbecsülés e +hiánya az asszonyt mindig csak szolgálóvá és rabnővé teszi. Csak +valami véletlen szabadíthatja meg a sorsától.</p> +<p>A tatár ismerőseinek leányai közül szemel ki magának feleséget, +de keleti szokás szerint házasuló szándékát sohasem mondja meg a +leánynak, sőt nem is beszél vele. Ajándékokat küldözget a lány +apjának, akinek azután ezt mondja a kérő:</p> +<p>– Holnap hajnalban a kunakom barna lovon körüllovagolja a +jurtádat és a földre dobja a csomós szíjat.</p> +<p>– Mondjad meg a kunakodnak – feleli a leány apja vagy bátyja – +hogy tolvaj és hogy eltalálja a golyóm, ha hajnalban még egyszer +közeledik táborunkhoz.</p> +<p>E régóta szokásos párbeszéd után a kérő a maga és barátja +nevében ajándékot ad át. A fiatal tatár bejelentéséhez híven +körüllovagolja a jurtát és eközben elejti a szíjat, amelyre csomó +van kötve. Napnyugta előtt a szülők összekötözik a leány kezét és +fátyollal letakarva magára hagyják a leányt a pusztában. +Napnyugtakor odalovagol a fiatal tatár, nyergébe emeli a leányt és +szülei jurtája felé lovagol. A szertartás e részénél nagyon +óvatosnak és ügyesnek kell lennie és teljesen uralkodnia kell a +lován. <span class="pagenum"><a name="Page_72" id= +"Page_72">-72-</a></span></p> +<p>A táborhoz érkezve, az apa vagy a legidősebb fitestvér +figyelmeztető kiáltást hallat és rálő a rablóra, úgy hogy pontosan +szemben a ló fejét veszi célba. Ha a lovas nem hallja meg a +kiáltást vagy pedig rögtön vissza nem rántja a lovát, lelőhetik. Ez +nem is olyan ritka dolog, persze más okokból. Ha a leány apja öreg +és fia nincsen, valamelyik cselédjét bízza meg azzal, hogy a +vőlegényre lőjjön. Igen ám, csakhogy a cseléd akárhányszor +szerelmes a gazdája lányába és reméli, hogy a pusztának szabad fia +lesz, ha feleségül veheti. Ha ezt a reménységét veszni látja, nem +szemben, hanem oldalt veszi a célt és nem kiált figyelmeztetően. +Odafut a leányhoz, föloldja a kezén a köteléket és ősi szerelem +szavait suttogja a fülébe, ama szerelemét, amely zabolátlan, mint a +puszta természete.</p> +<p>Ha a vőlegénynek sikerül választottját a maga táborába elvinnie, +akkor ott leteszi és míg maga a nyeregben marad, a leányt szíjon +elvezeti a sátra körül; azután átvágja a csomót és a leányt +bevezeti új otthonába. Ezzel tulajdonképpen véget ért a szertartás. +Másnap a fiatal pár elküldi a leány szüleinek a kalymot, azaz a +házassági ajándékot, ami a szülőkkel történt előzetes +megállapodásnak megfelelően marha, pénz vagy más ajándék lehet.</p> +<p>Az ilyen házasságok, amelyeknél tekintettel vannak a férfi +kívánságaira, a nőt pedig sorsára bízzák anélkül, hogy csak egy +szót is szólhatna ellene, okozzák a pusztai élet sok tragédiáját. E +szerencsétlen rabszolgává alacsonyított tatár asszonyok +öngyilkosságáról már beszéltem. Vannak azonban más tragédiák is. +Akkor születnek meg, amikor a szerelem vörös virága kihajt az +asszony szívében és amikor ezzel a szerelemmel együtt életre kél a +féltékenység is, vadul és kíméletlenül, mint aminő a fű, homok és +csupasz hegyek ez óceánja borzalmas hideg téli viharaival.</p> +<p>Itt az asszonyok ismerik a titkot, hogyan kell mérget készíteni +a bürök magvából vagy a titokzatos, nagyon keresett és drága gazam +növény gyökeréből. Hogy megfizethessék az árát, az asszonyok arra +is képesek, hogy a ménesekből kilopják a legjobb lovakat. A samanok +(varázsló orvosok) segítségére vannak a megcsalódott asszonyoknak +<span class="pagenum"><a name="Page_73" id= +"Page_73">-73-</a></span> és a füvek gyógyító és mérgező +tulajdonságainak ismerete alapján szerelmi italt és talizmánt vagy +biztosan ható mérget készítenek az új asszony, a vetélytársnő vagy +a férj úr számára.</p> +<p>Három évvel ezelőtt ismét bejártam ezt a pusztaságot, amelyen +régebben sok millió marha és ló legelt. Most vadon van itt. A +tatárok a szovjet gonosztevő terrorja elől menekülve, a mongol +határon át délre vonultak. A füvet szándékosan rakott pusztai tűz +emésztette meg és sáska elpusztította.</p> +<p>Isten büntetése, Abuk Khan átka volt ez… vagy megbántott +árnyaknak, régen kihalt törzsek nagy vezéreinek és hőseinek +bosszúja?</p> +<p>Tatárok holttestére akadtam, akiket a bolsevikok meggyilkoltak, +juhok és marhák csontvázára.</p> +<p>A Fekete-tónál, ahol két évtizeddel előbb a tudós professzorral +és azokkal az orosz szökött rabokkal együtt táboroztam, a +sófinomítónak leégett épületét és a házak romjait találtam. +Egyetlen kis kunyhó maradt épségben. Az őr és a családja lakott +benne. Várt – a biztos halálra.</p> +<p>E tragikus, reménytelen élet szimbólumaként a hegy gerincén, a +lágy tavaszi égtől élesen elválva, megjelent egy farkas +körvonala.</p> +<p>Mozdulatlanul állott, mint a bronzfigura; azután hirtelen +fölemelte a fejét, kinyújtotta a nyakát és üvölteni kezdett. Sokáig +üvöltött, vágyakozva és fenyegetődzve, mintha a halált, a +pusztulást és a feledést hívogatná.</p> +<p>Hová tüntetek el ifjúságom napjai? Mi lett fiatal éveim +gondolataiból és ideáljaiból? Ez az, amit az élettől és a +civilizációtól reméltem, amikor húsz évvel ezelőtt vándorlásaim +közben letünt évszázadok történeteire figyeltem e dolmenek közt és +arról álmodoztam, hogy ide is el fog jönni a mindenható kultura és +megállítja a pusztulást, amely a kimúló törzseket fenyegette? Akkor +nem is merhettem arra gondolni, hogy itt valaha ilyen képeket +láthatok, akkor, amikor itt az emberiség haladásáért és +fejlődéseért dolgoztam és jobb jövőjéért ennek a végtelen +országnak, amelynek eredetisége meghatott! <span class= +"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span></p> +<p>És végül: ez volt az, amit a forradalomtól, a haladás +legradikálisabb jelentkező formájától vártam, amikor 1905-ben a +haladás nevében és föllázadva a cári kormány bűnös +igazságtalanságai ellen, az első forradalom örvényébe vetettem +magamat és buzgalmamért két évig kellett a cár tömlöceiben +senyvednem?</p> +<p>Nem! Amit itt láttam, bizony sohasem kívánta a szívem.</p> +<p>Azt mondják, a forradalom haladás. De mindig talál ez?</p> +<p>A chulyma–minuszinszki puszták halott- és sírországainak füvei +és kövei ugyanazt az ítéletet súgták a fülembe, mint amelyet Hak +mondott, amikor szeptember végén Minuszinszk közelében elváltunk +különös munkatársainktól:</p> +<p>– Nem lesz jó sorunk maguk nélkül, de a maguk sorsa a +rosszabbik. Mi éhezve és fagyoskodva fogjuk a végünket várni; de +körülöttünk szabad erdők lesznek, maguknak ellenben városokban kell +küzdeniök az élet ravaszsága és gonoszsága ellen, amely minden +évvel ravaszabb, alattomosabb lesz. Le fognak győzetni és még +halálukban is hallani fogják azoknak a jajgatását és nyöszörgését, +akiket a városi élet gyilkol meg.</p> +<p>Barátságosan kezet szorítottak velünk, mélyen a szemünkbe +néztek, azután visszamentek az üldözöttek és hajszoltak életébe. +Indiánusok módjára libasorban mentek, hogy mint a farkas, +elbujjanak a bokrok közt, mert gyűlölték a sűrűn látogatott +országutakat, a városokat, az idegen embereket, akiktől féltek is. +A sűrűség szélén megálltak és hallgatva figyelmesen köröskörül +kémlelődtek.</p> +<p>A Fekete-tó farkasához hasonlítottak, amely tele dühvel +üvöltött, mert az emberiség haladása éhezésre és halálra +kárhoztatta. Ő is elátkozta a <i>maga</i> nézőpontjából a ravasz és +alattomos életet, amelyről Hak beszélt, Hak, a hamisan kezelt +gonosztevő, aki oly hálás volt minden méltányos szóért, a megértés +minden jeléért, amelyet beteg, éhező lelkének nyújtott az ember. +<span class="pagenum"><a name="Page_75" id= +"Page_75">-75-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2><span class="smaller">II. RÉSZ</span><br /> +TIGRISORSZÁG</h2> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_76" id= +"Page_76">-76-</a></span></p> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77"><br /> +-77-</a></span></p> +<h3><span class="smaller">TIZEDIK FEJEZET.</span><br /> +Kelet gyöngye.</h3> +<p>Az Amur, a koreai határ, a Csöndes-óceán és Mandzsuország közt +terül el Usszuriföld. Keresztül folyik rajta az Usszuri két +legnagyobb mellékfolyójával, a Szungakhaval és Daobi-Hoval és a +Szikhota-Alin hegység két részre, az Usszuri-medencére és a +tengermellékre osztja.</p> +<p>Különös vidék, északnak és délnek keveréke. Fenyőfák, cédrusok +és sarki nyírfák nőnek diófák, hársak, dugaszcserfák, különböző +alakú pálmák és szőlő mellett. Az iramszarvas, a barna medve és a +coboly egyazon erdőben lakik a tigrissel, a boa konstriktorral és a +vörös farkassal. A Hanka körül levő tavakon és mocsarakon +északvidéki ludak, hattyúk és kacsák ausztráliai fekete hattyúkkal, +indiai flamingókkal, kínai kócsagokkal és mandarinkacsákkal +keveredtek össze. A természet rejtélye vagy tréfája ez?</p> +<p>A legenda, a bennszülött gondolat- és képzeletvilág kedves +virága ezt mondja:</p> +<p>Amikor az Isten befejezte a teremtés munkáját és mindenüvé +szétosztotta a kijelölt fákat, bokrokat, füveket, négylábúakat, +madarakat és csúszómászókat, a földnek csak egyetlen része maradt +csupaszon és élet nélkül, az a rész, amelyen az Usszuri folyik +keresztül. A folyó szelleme haragosan így kiáltott:</p> +<p>– Teremtő, minden országot pompás ajándékkal láttál el és csak +erre a vidékre nem terjedt ki a kegyességed. Légy kegyelmes és +bölcseséged és irgalmad szerint ezt is ajándékozd meg!</p> +<p>Isten meghallotta a folyó szellemének szavát és mindenünnen +elvett valamit, növényt, emlősállatot, madarat, csúszómászót és +drágakövet és szétosztotta mindezt az <span class= +"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> Usszuri +körül levő vidéken. Ekkor egyszerre kivirult az ország és tele lett +élettel és szerencsét próbálva, gazdagságot keresve sok törzs jött +oda.</p> +<p>Így a monda és Maack, a természetkutató, aki beutazta ezt az +országot, följegyzéseiben azt mondja, hogy természetfilozófiai +nézőpontból nincs semmi ellenvetése a monda ellen.</p> +<p>Az orosz utazók már régóta és joggal «Kelet gyöngyé»-nek +nevezték az Usszuri-földet.</p> +<p>Az orosz kormány megbízásából Vladivosztokba utaztam, hogy a +távoli Kelet kereskedelmi lehetőségeit tanulmányozzam. Ez alkalmat +adott arra, hogy alaposan megismerhettem az országot és gazdasági +értékét. Kevéssel megérkezésem után az Orosz Földrajzi Társaság +keleti osztályának tudományos titkárjává választottak meg; ez +korlátlan belépést biztosított nekem minden könyvtárba, múzeumba és +irattárba és nagyon megkönnyítette külön tanulmányaimat.</p> +<p>Az egész Usszuri-földön és az orosz fönnhatóság alatt álló egész +Pacifik-part mentén elterülő széntelepek vegyi és földtani +tanulmányozása folyamán bejártam az usszuri tartomány sok részét, +Szakhalin-szigetét, a kamcsatkai félszigetet és a Behring-tenger +partjait. Ezeken az utakon e kevéssé ismert vidékek életéről +szerzett sok benyomással és tapasztalattal gazdagodtam. +Élményeimről akarok egyet-mást elmondani a következő +fejezetekben.</p> +<p>Februárban érkeztem Vladivosztokba. E keleti partvidék sugárzó +napja már melegen sütött. A fák rügyet bontottak, a fű megújította +a gyepes területek tavaszi szőnyegét és a hegyek lejtőin ibolya és +gyöngyvirág díszlett.</p> +<p>Vladivosztok egy mély, Arany Szarvnak nevezett öböl partjain +fekszik és az Egersheld félszigetre is átterjed. A várossal szemben +levő orosz szigeten az erőd látható, ahonnan óriási ágyúk +kíváncsian tátogatják fenyegetődző szájukat.</p> +<p>A város, amelynek javarésze téglaépület és köztük meg körülöttük +kevésbbé szolid faházak vannak szétszórva, terraszokban emelkedik a +Sasfészeknek nevezett hegy csúcsán <span class="pagenum"><a name= +"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> levő meteorológiai +állomáshoz. A kormányzósági épület, a vasúti igazgatóság, az +üzletházak, bankok és kaszárnyák az első terraszt foglalják el.</p> +<p>A város e hivatalnoki és európai negyede fölött van a különös, +eredeti életét élő japán negyed, amelyet a fölkelő nap országából +plántáltak ide.</p> +<p>Még hátrább, a hegy mögött emberi szemétdomb van; félig földbe +rejtett gunyhók, összetört kerítések, romló háztetők és bűzös +iszapnak egész áradata, amely utakról és szögletekből mászik elő. A +nép úgy nyüzsög itt, mint a patkány: fehér vagy vörös +gyapotnadrágban és rövid kabátban, a hajukat egészen különösen kis +csomóra kötik föl és áttört, dísztelen nőikalapféléhez hasonlító +lószőrkalappal födik be, amelyben a hajcsomó úgy ül, mint a madár a +kalitkában, napsütötte, piszkos, barna, csinos arccal és a gége +mélyéből jövő hanggal, amely mintha kutyaugatás lenne – koreaiak +ezek, a reggeli nyugalom országának gyermekei. Ezen a szálláson, e +vakondoktúrásokban, a város e szemétdombján a cári uralom idejében +olyan életet folytattak ezek az idegenek, amely a többi lakóétól +teljesen el volt különítve és nem ismertek se jogot, se törvényt. +Csak amikor kolera-, himlő- vagy pestisjárvány dühöngött, +parancsolták meg az orosz hatóságok a koreaiaknak, hogy hagyják el +az erőd körletét és a legsúlyosabb büntetéssel fenyegetődzve arra +kényszerítették őket, hogy éhezve és fázva a Tumen-folyó partjához, +a koreai határra vándoroljanak. A szállásukat azután fölgyujtották, +mert ez volt a legbiztosabb fertőtlenítés. De egy év mulva új város +keletkezett az elégett omladékon és a gunyhók romjain és új koreai +lakók a régi életet folytatták ott, lopással, jóslással, +halászással, rákászással, ópiumbarlangok fönntartásával és titkos +szállásadással minden fajtájú gonosztevőknek. A rendőrség nem +szívesen ment ebbe az utcalabirintusba, ahol minden sarkon +veszedelem leskelődött.</p> +<p>Ez volt a koreai külváros. Rablóknak egész bandája, amely még +nappal is meglátogatta Vladivosztokot, megtámadta az üzleteket és +bankokat és a legnagyobb nyilvánosság előtt gazdag polgárokat +elfogott, hogy értük váltságdíjat <span class="pagenum"><a name= +"Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> zsaroljon, élt itt a +rendőrségnek és bíróságnak megközelíthetetlen barlangokban.</p> +<p>Az orosz-japán háború kitörésekor Vladivosztokban voltam és +tudom, hogy a koreai negyedben földalatti aknákat ástak, amelyekkel +két fontos erődöt akartak fölrobbantani és hogy valamennyi kém, +akinek nyomában volt a rendőrség, eltünt a reggeli nyugalom országa +fehérbe öltözött, titokzatos és hallgatag fiainak e nyüzsgő +sokaságából.</p> +<p>Mindjárt Vladivosztokba érkezésem első napján hallottam néhány +történetet erről a koreai külvárosról.</p> +<p>Csodálatos holdfény ezüstözte be a várost és a hegyet. A +csillagok, amelyek mintha egészen közel lettek volna a tengerhez és +a hegyhez, tisztán csillogtak. Mivel barátaim azt tanácsolták, +sétáljak föl a város fölött levő magaslatokra, hogy élvezhessem a +csodálatos éjjeli kilátást a tengerre, zsebre vágtam +Mauser-pisztolyomat, amely úton sohasem hagyott el és nekiindultam +az útnak, amely a magasabban fekvő terraszokra szolgált. Nemsokára +magánosan álló házak, azután ládadeszkákból és más hulladékból +összerótt gunyhók közt találtam magamat. Végre ezeket is elhagytam, +amikor a hegy füves kapaszkodóin följebb haladtam. Csúcsán fiatal, +a széltől és a tengeri levegőtől elnyomorodott fák voltak.</p> +<p>Innen fönséges volt a kilátás. Lábamnál a város, a házak és az +utcák villamos világításának fényében csillogva és szakadatlan +lármától és zavaros hangoktól zúgva. Távolabb a sötét öböl és rajta +a hajók sokszínű lámpája, a személyszállító gőzösök és fenyegetőző +fehér cirkálók fénylő ablakainak hosszú sora. Mögöttük az orosz +sziget sötét körvonala az erődök szétszórt és csaknem láthatatlan +fényével, Szkuploff sziklaszigeten a világítótoronynak világos +fénykévéje, amely állandóan megjelenik és ismét eltünik és e +sziklasziget fekete tömege mögött a hatalmas és korlátlanul +uralkodó tenger.</p> +<p>Áhítatosan élveztem ezt a festményt, amelyet az éjjel festett +nekem, amikor hirtelen kiragadott álmodozásomból egy mély rekedt +hang, amely elárulta, hogy állandóan szereti az alkoholt. +<span class="pagenum"><a name="Page_81" id= +"Page_81">-81-</a></span></p> +<p>– Kérem, ajándékozzon valamit egy szegény, elbocsátott +hivatalnoknak – szólított meg egy óriási férfi, akinek kezében +bunkósbot, fején pedig elkopott katonasipka volt. Nagyon jól +ismertem a munkára és rendes életre képtelen iszákos ember e +fajtáját. Az úgynevezett «mezitlábasok» közé tartozott. Mikor +néhány apró ezüstpénzt vettem elő, lenézően mosolygott, tenyerén +megtáncoltatta a holdfényben világító ezüstpénzt és ezt +mormogta:</p> +<p>– Ilyen pár pénzdarabot ad, amikor pedig az egészet +megkaphatom?</p> +<p>Egyszersmind szorosabbra fogta a botját. Szó nélkül kihúztam +zsebemből a Mauseromat, megnéztem és ismét visszadugtam szokott +helyére.</p> +<p>– Ó, bocsánat – mondta katonás köszönéssel. – Ezzel kellett +volna elkezdenie a beszédet. Jójcakát, uram!</p> +<p>Csoszogó, ingatag léptekkel távozott és botját megforgatta a +levegőben. De láthatólag félve a Mausertól, amely lyukat fúrhatna a +hátába, időről-időre visszanézett. Egyike volt azoknak, akik állat +módjára laknak a koreai külváros vakondtúrásaiban és csak éjjel +járnak élelem után és rablásra.</p> +<p>Vladivosztok lakóssága tarka népvegyülék volt, teljesen +különböző erkölcsi nézetek és életelvek különös keveréke. Voltak +ott orosz hivatalnokok, akik ittak és vesztegető pénz +kizsarolásával vagy meggazdagodtak vagy börtönbe jutottak; iszákos +és kártyázó tisztek; spekuláló kereskedők, kisipari vállalkozók, +akik kihasználták a semmiféle törvénnyel nem védett olcsó munkaerőt +és visszaéltek vele; banditák, szláv kereskedők, pénzhamisítók és +zsarolók; emberek minden foglalkozás nélkül vagy pedig minden +elképzelhető foglalkozással az utcai rablástól egész a szabályozott +pénzhamisításig; minden ország és minden nép söpredéke, amelyből +segítő erőt lehetett kapni minden kalandhoz, mindenféle +expedicióhoz, akár aranykutatásról volt szó az okhocski tenger +partján, akár fókavadászatról vagy cserekereskedésről Kamcsatka és +Anadyr bennszülötteivel, akiktől egy pohár pálinkáért vagy félfont +nedves puskaporért egy coboly- vagy hódbőrt lehetett kapni. +<span class="pagenum"><a name="Page_82" id= +"Page_82">-82-</a></span></p> +<p>Ez az erkölcsi tekintetben teljesen kétes népség volt az alap, +amelyből a város élete kisarjadzott. Élete első éveiben +Vladivosztok kis orosz vár volt, amely mellett meglapult egy kis +város bárokkal, kétes vendéglőkkel, játékbarlangokkal és az előbbi +táj mindama szociális jelenségeivel, amelyek megfertőzik az életet +a határon.</p> +<p>Kis idő mulva új alakok léptek föl a színen: két német matróz, +aki a hajóról megszökött; egy hollandus, aki ellen a bíróság +körözőlevelet bocsátott ki; egy svéd és egy finn ember, akiket +véletlenül ide a Pacfik-partra vetett a sorsuk; nemsokára +csatlakozott hozzájuk egy orosz, aki valószínűleg valamelyik +fegyenctelepről szökött meg és közösen kis boltot nyitottak, +amelyben főként vodkával, dohánnyal, borral, gyujtóval, gyertyával, +szardiniával és kötélárúval kereskedtek. A bolt egymagában +jelentéktelen volt, de tulajdonosai villámgyorsan meggazdagodtak, +mert földet és telket vásároltak össze, mutatós házakat építettek +ott, ahol ma a város főutcái vannak.</p> +<p>Ha az ember meg akarja ismerni e gazdagságnak a forrását, +nemcsak a boltban, hanem a városon kívül is kell keresnie. A +vállalkozó kalandorok e bandája üzemét kiterjesztette a tengerre +is. Volt több kicsi, de gyors és jól fölfegyverzett vitorlásuk, +ezekkel megtámadták a gyönge japán, kínai és amerikai hajókat, +amelyek szőrmét, ginsenget, antilopszarvat, aranyat és a távoli +orosz keleten vásárolt vagy lopott más árút szállítottak. Az ilyen +zsákmányt, amíg eladták, biztos helyen elrejtették. A nemzetközi +kalandorcsoport éveken át folytatta ezt a jövedelmező üzletet, +amely a vállalkozóknak tekintélyes állást biztosított a városban, +úgy hogy végre működésüket a tengeren abbahagyhatták és talán +kevésbbé kiadós, de teljesen törvényes vállalkozásokkal +foglalkozhattak.</p> +<p>Egy bátor államügyésznek az életével kellett megfizetnie azt a +vakmerőségét, hogy kutatgatni kezdte a távoli kelet e +hatalmasságainak előéletét. Szarvasvadászatra hívták meg és +szerencsétlen véletlenségből fejbe lőtték. Halálával végérvényesen +véget ért az a kísérlet, amely e «tiszteletreméltó polgárok» sötét +multjába óhajtott bevilágítani. <span class="pagenum"><a name= +"Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> Néhányan éltek még közülük, +mikor Vladivosztokba jöttem. Mindenki tisztelettel meghajolt +előttük; de a hátuk mögött véres részleteket súgtak egymásnak az +emberek az életükről és a pacifikparti vizekben folytatott +tevékenységükről.</p> +<h3><span class="smaller">TIZENEGYEDIK FEJEZET.</span><br /> +Tengeri rablók és útonállók.</h3> +<p>Tavasszal megkezdtem a kirándulást. Husvétkor egy csapat +vadásszal átkutattam a Rekord és Putiatin szigeteket, amelyek a +part közelében Nagy Péter öblében a Murawieff – Amurszki +előhegységnél vannak.</p> +<p>Rekord-sziget egy vadászklubbé volt, amely vadaskertet csinált +belőle szarvasoknak. Nagyon dús, buja fű födte, amit a szarvasok +nagyrabecsülnek. Százával élnek őzek a szigeten és sohasem hagyják +el, jóllehet a tenger télen befagy és így könnyen átjuthatnának a +szárazföldre. Nagyon kedvező a vadászoknak az, hogy nemcsak a már +ott élő állatok maradnak meg, hanem nyilván a takarmány bőségétől +csalogatva, még mások is átváltanak a szigetre.</p> +<p>A klub évente egyszer nagy hajtóvadászatot rendez, de rendesen +csak őzet lőnek, mert a klub úgy Rekordon, mint Aszkoldon lehetőleg +sok axisz-szarvast életben akar tartani.</p> +<p>Husvét után meglátogattam a Putiatin-szigetet, ahol +összekerültem egy lengyel telepesnek, Jankovszkinak a családjával, +akinek apját a lengyelek 1863. évi utolsó szabadságharca után mint +forradalmárt Szibiriába száműztek. Kitűnő gazdaságot teremtett itt +fajlovakkal, földmíveléssel, gyümölcs- és főzeléktermesztéssel.</p> +<p>Tizenhatéves leánya nagyon bátor fehérszemély volt, aki vad +lovakon lovagolt és a cowboy vakmerőségével és ügyességével +lasszóval kifogta a ménesből a lovat. Láttam, amikor megnyergelt +egy lovat, amelyen soha nem ült még senki. Rápattant és mint a +szél, eltűnt a messzi síkságon. Egy óra mulva visszatért a tajtékzó +lovon, amely engedelmessé és nyugodttá lett. <span class= +"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span></p> +<p>Jankovszki fiai erős, kemény legények voltak, hatalmas vállal és +mellkassal és jó kedvtől meg bátorságtól sugárzó szemmel. +Meglátszott rajtuk, hogy ifjú életükben is megismerték már a +kalandot és hogy nem ijednek meg semmi veszedelemtől. Hallottam +arról, hogy amikor tengeri rablók és hunghutzok megtámadták a +szigetet, miként harcoltak szüleikkel együtt és visszaverték az +ellenséget. Ők maguk azonban nem akartak erről beszélni, ami +nemcsak szerénységüket, hanem egyáltalán jellemük szilárdságát +bizonyította.</p> +<p>Egy napot töltöttem Putiatin szigetén. Megcsodáltam Jankovszki +méntelepét és versenyistállóját és megszemléltem a kitűnő kínai +agyagföld vagy kaolin lelőhelyeit.</p> +<p>Nehány nappal Vladivosztokba való visszatérésem után hallottam, +hogy az egyik ifjú Jankovszki, egy nappal azután hogy meglátogattam +a szigetet, csak éppen hogy megmenekült a haláltól.</p> +<p>A testvérek fölnyergelték lovaikat és fegyvert fogtak, hogy +kacsára vadásszanak. Az erdőn keresztül a tengerpart felé +lovagoltak, ahol tavasszal az északnak röpülő kacsák és libák +pihenőt tartanak. Mivel az út nagyon kacskaringósan haladt a +bokrozatok közt, a fiúk libasorban lovagoltak. Ekkor a fiatalabb, +aki hátul lovagolt, rókát vett észre, amely eltűnt a bokorban. +Fölemelkedett a kengyelben, megállította a lovát és figyelmesen +vizsgálódni kezdett, hogy lövésre kapja az állatot. Hirtelen +ijesztő ordítást hallott, amit testvérének hangos kiáltása +követett. Lovát a leggyorsabb vágtatásra sarkantyúzva, csakhamar +kis tisztásra érkezett, ahol vad, irtózatos látvány tárult a szeme +elé. Testvére hátradőlve a ló farán feküdt, amely teljes +vágtatással rohant. Egy tigrist vonszolt magával, amely a talpát +belevágta a fiatal ember jobb vállába. Mivel a gyorsaság, amellyel +tovaröpültek, nem engedte meg, hogy harmadik talpát is fölhúzza és +szintén belemélyessze a ló combjába, karmaival föltépte a földet és +a bozótot.</p> +<p>A fiatalabb Jankovszki végigvert a lován és utolérte a küzdők +csoportját. Az öregebb testvér már-már elvesztette öntudatát, mivel +a tigris csaknem egész súlyával a vállán <span class= +"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> csüngött, +amelyből szertesugárzott a vér valamennyiükre. A fiatalabb testvér +odalovagolt a tigrishez és amikor ez vad dühvel feléje fordította a +fejét, revolvergolyót röpített a fülébe. A tigris nem tudott többé +megkapaszkodni a lóban és lovasban és lassan lecsúszott a földre, +ahol a fiatal Jankovszki, mielőtt a testvérén segített volna, még +nehányszor a fejébe lőtt. Mindketten, a lovas és a ló, alaposan +össze volt marcangolva és sok vért vesztett. A mentő lesegítette +testvérét a lóról, a sebét az ingéről letépett csikokkal bekötözte +és haza vitte. Azután egy cseléddel visszatért a harc helyére, +megnyúzta a tigrist és diadalmi jelvényével haza ment.</p> +<p>Ilyen fából vannak faragva ezek a fiatal emberek. Szoros +érintkezésben a természettel nőnek fel, egyre vakmerő kalandok és +veszedelmek várnak rájuk, amelyek bátorságot, akaraterőt és +lélekjelenlétet kívánnak. Kemény iskolát kell kijárniok, de ez jó +iskola, mert az ifjúságon múlik a nép sorsa, szerencséje és +nagysága.</p> +<h3><span class="smaller">TIZENKETTEDIK FEJEZET.</span><br /> +A kifosztott tenger.</h3> +<p>A szén és az arany lelőhelyeinek tanulmányozása során föl +kellett keresnem a Possziet-öblöt is és kikötőjét, Nijegorodszkit, +amely Usszuriföld déli részén az orosz-koreai határ közelében +van.</p> +<p>Ennek az öbölnek a partján van Novokijevszk, kis helyőrségi +város nehány tiszttel. Itt az országnak dél felé való megvédésére +valamikor erődöt akartak létesíteni. De a tervtől elállottak és az +öbölben csak ez a magára hagyott kis város maradt meg, ahol az +emberek elrészegeskedtek, mindenüket elvesztették a kártyán, +öngyilkosok lettek és egyátalán olyan különös módon szórakoztak, +hogy egész fejezetet kell szánnom az elmondására.</p> +<p>A várost nagyon sűrű erdő veszi körül és közel esik a koreai +határhoz. Itt-ott úgynevezett fang-tze, többnyire kínai vadász +háza, ötlik az ember szemébe. Vladivosztok <span class= +"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> és a város +közt kis postahajók közlekednek; csak kevés utast szállítanak, mert +ennek a városnak kereskedelem és ipar tekintetében nincs semmi +jelentősége és nem is vonz senkit.</p> +<p>A várost körülvevő erdőben azonban sok gyalogösvény és +sajátságos épületek láthatók, alacsony, a cserje közt elrejtett és +félig a földbe ásott gunyhók balkontetővel, amely fűvel és bokorral +van benőve. Azt a fölvilágosítást kaptam, hogy ezek zasidkik, azaz +állatok és madarak vadászására szolgáló leplezett lövőhelyek. Egy +Popoff nevű tiszt, akivel vadászni voltam, mosolygott, amikor a +zasidkire fordult a beszéd és azt mondta:</p> +<p>– Ez lesállás a fehér hattyúk ellen. Kozákjaink építették nem +régen és bár sokkal ritkábban, de még ma is fölkeresik.</p> +<p>Akkoriban nem kérdezősködtem részletek után, bár nagyon +meglepett, hogy a kozákok az erdőben és nem a tengerparton +leskelődnek a hattyúkra. Erre az elnyomott kérdésre egészen +váratlanul nehány nap mulva kaptam meg a választ.</p> +<p>A Possziet-öblöt vizsgáltam át és kis katonai gőzösön az öbölben +cirkálgattam. Meglepetésemre semmi élő lényt sem vettem észre a +vízben, még moszatot sem, ami pedig oly szerfölött sűrűn található +a japán tenger minden öblében. Ezt a hajó kapitánya leplezetlen +elkeseredéssel így magyarázta meg:</p> +<p>– Hiszen tudja, hogyan szokta a kormányunk az állami üzleteket +elintézni! Öt évvel ezelőtt megengedte a japánoknak, hogy ebben az +öbölben halászhassanak. Minden halat kihalásztak, búvárok +segítségével kikotortak minden moszatot, a tengerfenékről minden +osztrigát és rákot kifogtak és a halászterületet mint kihalt vízi +sivatagot hagyták el, ahová hal nem jön többé. Ha látni óhajtja, +adok búvárruhát és kis sétát tehet az öböl fenekén.</p> +<p>Szavai fölkeltették kíváncsiságomat, el is fogadtam tehát +ajánlatát. A kapitány a város közelében megállította a hajót és +parancsot adott, hogy bocsássanak le egy csónakot légszivattyúval +és búvárkészülékkel. Belebújtam a <span class="pagenum"><a name= +"Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> vastag ólomtalpú cipővel +ellátott gumiruhába és fejemre borították és megerősítették a +búvársisakot. Azután a kötéllétrán lemásztam a vízbe. Egy másik +búvár a csónak túlsó oldalán bocsátkozott le. A fenékre érve +körülnézegettem és óvatosan kezdtem lépkedni az öböl iszapján. +Deszkákat láttam, melyek a vízben megdagadtak és vasdarabokat; +távolabb vasmacska feküdt láncmaradékkal, amely az iszapban félig +elsülyedt; mindenfelé megrozsdásodott konzervdoboz, széttört üveg, +rongy és kötélmaradék volt szétszórva; de élet nyomát nem láttam +sehol. A tenger feneke teljesen meztelen volt. Nem láttam tengeri +moszatot, sem halat, tengeri anemonát vagy meduzát, még csak +kagylót sem. Igazán minden élő lénytől elhagyott pusztaság volt, +mintha minden meg volna fertőzve. Szomorú, vigasztalan látvány. +Meghúztam a kötelet és csakhamar ismét a hajón voltam, ahol +kihámoztak búvárruhámból.</p> +<p>– Nos, nem kedves ez a vidék? kérdezte gúnyosan a kapitány.</p> +<p>Amikor beszámoltam neki a szerzett benyomásokról, szomorúan +lehajtotta a fejét és elfordult.</p> +<p>A koreai határhoz szolgáló út közvetlenül Novokijevszk mellett +vitt el a Szikhota-Alin lomberdővel födött előhegységén át, de +senki sem utazott ezen az úton. Sztratégiailag fontos volt, de +általában nem használták soha, mert voltak más, titkos ösvények és +a fehérbe öltözött koreaiak, miután a maguk és néha éveken át +egymagukra otthon hagyott családjaik számára törvényes vagy +törvénytelen módon megszerezték Usszuriföldön a megélhetés +eszközeit, ezeken az ösvényeken mentek haza melankólikus +hazájukba.</p> +<p>Amikor egyszer nehány tiszttel a koreai határ közelében +vadásztam, Nikolszk-Usszuriszkiból és a határ mentén levő kozák +őrfalvakból való kozákok voltak a vezetőink. Őzekre vadásztunk, +amelyek tömegével legeltek a magas fűben és a hegyoldal sűrű bokrai +közt.</p> +<p>Egy őzet üldözve, amely fiatal tölgyek sűrűjén át föl a hegynek +menekült, néhány szikla mögött valami alakot vettem észre. Mivel +eleinte embernek hittem, hangosan rákiáltottam, <span class= +"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> hogy +vigyázzon, mert vadászásunk közben könnyen golyó érheti. Mert nem +kaptam feleletet, feléje tartottam. Hirtelen hangos dörmögést +hallottam és egy nagy fekete medvét láttam, amint a sziklák mögül +kiugorva a lejtőn lefelé cammog a szakadékba. Láttam miként +hajladoznak a bokrok az állat súlya alatt, de magát a medvét nem +figyelhettem meg.</p> +<p>Éppen üldözésére indultam, amikor lövést hallottam, amely a +viszhangtól visszaverve, messze a hegyek közt elhalt. Hallottam +azután azt is, hogy kozákjaink egyike odakiáltotta a társának, +segítsen a medvét földarabolni. Odaérkezvén a kozákokhoz, +megállapítottam, hogy a medvét szívén érte a golyó és a kozákok már +éppen a megnyúzásához fogtak.</p> +<p>A leölt állat mellett a sűrű fűben nehány posztórongyot és +elrohadt sárga gyapotnak némi maradékát találtam. A kozákok, amikor +látták, hogy ezeket a maradványokat figyelem, fölnevettek.</p> +<p>– Egy fehér hattyú ment erre és én elcsíptem, monda vihogva egy +öreg kozák, aki mesteri módon darabolta szét a medvét. Ez két évvel +ezelőtt történt. Unokaöcsémmel, egy imani kozákkal jöttem ide, hogy +fehér hattyúk után kémlelődjünk, mert tudtam, hogy tömegével járnak +erre.</p> +<p>– Mik azok a fehér hattyúk? Kérdeztem.</p> +<p>– Koreaiak, uram, koreaiak, mondta megelégedetten. Az amuri +aranybányáktól a Szungakhától, Mai-hotól és az Imperator-öböltől +jönnek és egész tömeg drága holmit cipelnek a hátukon: aranyport, +pantit, ginsenget, borostyánt, mosuszszivacsot, gyöngyöt, coboly-, +hermelin- és nyestbőrt. Hogyan engedhettük volna meg, hogy mindezt +elvigyék, amikor mi keresztények is olyan jó hasznát vehetjük.</p> +<p>És újra nevettek.</p> +<p>– Hát mit csináltok? – kérdeztem, de már kitaláltam a valót.</p> +<p>– Nagyon egyszerű a dolog. Az utakon zasidkit csinálunk és +nyugodtan várunk. A koreaiak egyenként jönnek, mert egyik sem bízik +a másikban és a legelrejtettebb <span class="pagenum"><a name= +"Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> ösvényeket keresik föl. Ha a +kozákok léptek vagy fejszecsapás zaját hallják, avagy éjjel +tűzfényt vesznek észre a fák csúcsán, odalopódzkodnak a fehér +hattyúkhoz és elveszik tőle, ami a batyujában van. A koreai néha +fejszéjével vagy késével védekezni próbál; ilyenkor egy golyó +mindörökre lecsöndesíti. Akárhogy sír és átkozódik, a kozák megöli; +mert mit ér egy érzéketlen hattyú élete! És előbb-utóbb úgyis meg +kell halnia.</p> +<p>Az öreg kozák mindezt nyugodtan és vigyorogva mondta el és nem +volt okom, hogy ne higyjek neki, különösen mivel láttam a koreai +ruha – talán vérrel áztatott – rongymaradékát és a sűrűségben +ráakadtam nehány ilyen leshelyre.</p> +<p>– De hiszen ez bűn! mondám keményen szemébe nézve a +kozáknak.</p> +<p>– Ugyan, micsoda bűn az! felelte a fiatalabbik. Hát ezek is +emberek? Csúszómászók ezek és annyian vannak, mint a kacsák! Most +már ritka ez a vadászat, mert vasutat építenek, hajót használnak és +csak a legszegényebbek vándorolnak az erdőn keresztül. Azonkívül +egy fehér hattyú megöléseért hat hónapi fogsággal büntetik a +hatóságok a kozákot és a parasztot. Sőt Fomenko Kyrill egy egész +évet kapott, mert valami konzul avatkozott bele a dologba. A +konzulnak szintén ösvényen járó kínaiak beszéltek a tettről, akik +látták, amikor Fomenko kifosztotta a hattyú batyuját. Azelőtt +szabadság volt itt, paradicsom az erős, bátor férfiaknak! De ennek +az időnek vége van. Most átmégy az erdőn és íme, a táviró +láthatatlanul utánad sompolyog, senkisem tudja, hová és minek. Azt +hiszem, csak azért van, hogy a szabad embernek +alkalmatlankodjék.</p> +<p>Mindkét férfi alaposan elátkozta a civilizációnak e kellemetlen +találmányát. Miután munkájukat a medvén befejezték, csatlakoztak a +vadászokhoz.</p> +<p>Nemsokára nagy rétre érkeztünk, ahol egy fácánfalkát vertünk +föl. Örültem neki. Minden lépésünk szürke- vagy barnafoltos tyúkot +riasztott föl a fűből vagy bokorból, vagy pedig pompás kakast, +amelynek nyaka és melle sárga, arany, szürke, vörös, fénylő kék és +bíbor színben ékeskedett. Sok <span class="pagenum"><a name= +"Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> fácánt lőttem. Fácánt könnyű +lőni, mert a madár zajongva röpül föl és lassan emelkedik +harminc-negyven lábnyira. Akkor azután egyenes vonalban és gyors, +de egyenletes röpüléssel menekül. Unalmas a lövés a fácánra, ha nem +sűrűn benőtt területen vadássza az ember, ahol ügyesnek és gyorsnak +kell lennie az embernek, ha jó célhoz akar jutni. Ez áll különösen +Usszuriföldön, ahol tömegével van fácán. Két tiszttel együtt egy +nap alatt kétszázhetven madarat lőttem a Possziet-öbölnél.</p> +<p>Ilyen az a vadászparadicsom, ahol más vad közt megtalálható a +«fehér hattyú» is, a szerencsétlen koreai vándor, aki miután +állandó veszedelem közt kis vagyont szerzett az usszuri erdőkben +vagy a Szikhota-Alin szakadékaiban, a hazájába tér vissza, ahol az +atyáktól és férjektől magukrahagyott családok szenvedéssel és +fáradtsággal teli életet éltek. Gyakran hiába várnak a férfiak +visszatérésére, hasztalan remélnek jobb időt, mert reményükből nem +marad meg más, mint nehány véres rongy vagy a kozák leshelyek +közelében a hegyi ösvényeken néhány megfehéredett csont.</p> +<p>Ezek a gondolatok nehezedtek reám, amikor Usszuri földön a fehér +hattyúk vándorútján jártam; a fehér hattyúkén, akik tavasszal tele +reménnyel mennek északfelé és ősszel térnek vissza délre, csak +azért, hogy oroszok gyilkos kezébe jussanak, akik kultúrát akarnak +adni a távoli Keletnek.</p> +<h3><span class="smaller">TIZENHARMADIK FEJEZET.</span><br /> +A tigrisklub.</h3> +<p>Nehány napig Novokijevszkben maradtam és időmet nagyobbára a +helység katonasága körében töltve, a város életét tanulmányoztam. +Ebben a kissé különös társaságban főként olyan tisztek voltak, +akiket valami eltévelyedés miatt helyeztek el ide; állami pénz +elsikkasztásáért, iszákosságért, katonák bántalmazásáért vagy +megöléseért.</p> +<p>Teljesen demoralizált, elveszett emberek voltak, akik csak a +pálinkában, a kártyázásban és erkölcsileg lealacsonyító +<span class="pagenum"><a name="Page_91" id= +"Page_91">-91-</a></span> dologban lelték kedvüket. Nagyobbára +agglegények voltak. Mihelyt tiszti család jött oda, mindjárt +botrány, regény és párbaj lett belőle. Csak elvétve történt meg, +hogy jó családból való rendes és jóhírű embert helyeztek ide. +Ezeknek élete szakadatlan kín volt. Nem tudták megszokni a +kikötőváros kellemetlen szolgálati- és életviszonyait és idejük jó +részét az egyetlen ott lehetséges szórakozással, vadászással +töltötték el, mert könyv, társaság vagy művelt embernek való más +szórakozás nem volt Novokijevszkben. A tisztek többsége, akikről +följebbvalóik csaknem megfeledkeztek és sorsukra hagyták őket a +holt öböl partján levő félreeső helyen a koreai határ közelében, +egészen sajátságos életet folytatott. Ezeknek az elveszett +embereknek az élete homéri részegség, vad kártyázás és folytonos, +gyakran véresen végződő civakodás volt.</p> +<p>A Possziet-öböl partján levő tisztek züllő élete legvilágosabban +a Tigrisklubban nyilvánult meg. Mikor ebben a városban voltam, +ennek a klubnak titokban kellett összejöveteleit megtartania, mert +a hatóságok nem akarták megtűrni. Húsz évvel előbb azonban a nagy +nyilvánosság előtt folyt az élete és híre elterjedt nyugatra egész +Szibéria centrumáig. Akkor ez a különös neve volt: A Lándzsanyelek +Társasága.</p> +<p>Egy öreg tiszt, aki éveket töltött Novokijevszkben, beszélt +nekem róla.</p> +<p>– Rendesen este, nagy ivás után a kaszinóban, piszkos sötét +barakkban jöttünk össze; az alkoholgőz, amely betöltötte, akkora +volt, hogy a józan ember, ha belépett ebbe a barlangba, +megrészegedett volna tőle. Az iszákosság megbolondítja vagy +melankólikussá teszi az embert; így jött létre egy különös +időtöltés, az úgynevezett «tigrisjáték». A klub tagjai bementek egy +helyiségbe, amelyet egyetlen szál gyertya világított meg. +Sorshúzással vadászokra és tigrisekre oszoltak; fehér volt a +vadász, a tigris vörös. Újabb sorsolás az első párt jelölte meg, +amely a játékot megkezdte. A vadász revolvert, a tigris csörgőt +kapott.</p> +<p>A többiek a fal mellé állított létrák felső fokain foglaltak +helyett; a padlót a vadásznak és a tigrisnek engedték <span class= +"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> át. Amikor +így minden el volt rendezve, szolgák a nézők számára vodkával teli +nagy poharakat hoztak, a két ellenfél számára pedig tiszta alkoholt +vagy arrakot. Miután e «hűsítő italokat» megitták, a szolgák +elfújták a gyertyát és gondosan betéve maguk mögött az ajtót, +eltávoztak. Elhangzott a vezényszó: «Kezdődik a vadászat» és +megkezdődött a játék.</p> +<p>A tigris a sötétben zajtalanul lopódzott köröskörül, mert a +játék előtt az ellenfelek levetették a cipőt. Elbújt a szoba +sarkában, lefeküdt vagy mászott erre-arra, hogy tévútra vezesse a +vadász fülét és éberségét.</p> +<p>Egyszerre csak a csengő éles hangja, majd lövés hallatszott.</p> +<p>Néha, ha a tigrist megölték vagy megsebesítették, zuhanás tompa +zaja követte a lövést; néha pedig kárörvendő kiáltás:</p> +<p>– Nem talált! Most maga vegye a csengőt!</p> +<p>A játszók szerepet cseréltek és tovább folyt a játék, míg valaki +talált vagy bizonyos számú lövést tettek. A Tigrisklubban lezajlott +ilyen éjjel után a reggeli őrjáratok az öböl partján akárhányszor +tragikus bizonyítékát találták e borzalmas társasjáték létezésének. +Bár mindenki egészen jól tudta, hogy mi történt az illető +klubtaggal, a hivatalos jelentés mindig így szólt:</p> +<p>– Egy tisztnek holttestére akadtunk, aki a fegyverrel való +könyelmű bánásmód következtében életét vesztette.</p> +<p>Az öreg tiszt, aki nekem mindezt elmondta, egyideig szótlanul +ült és elgondolkozott a novokijevszki kaszárnyákban eltöltött +évein; azután fölvetette a fejét és ezt mormogta:</p> +<p>– És ez a játék mégis még mindig jobb volt, mint sok minden más +városi és kaszárnyai életünkben ott a Possziet-öbölnél. Rettenetes +élet volt!</p> +<p>Csöndesen káromkodott és pipáját szopogatva ismét hallgatásba +merült. <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= +"Page_93">-93-</a></span></p> +<h3><span class="smaller">TIZENNEGYEDIK FEJEZET.</span><br /> +A vörös ginsengördög.</h3> +<p>Nehezen, nem, sohasem fogom elfelejteni a Vladivosztoktól +északra eső területre tett kirándulásomat, amelyen szén és arany +után végeztem geológiai kutatást. Ez az usszuri erdő vad taiga, +zöld óceán, északi és déli flóra keveréke. Itt, az usszuri öböl +partjától valamivel beljebb a középső Szikhota-Alin csöndes, +elhagyatott szakadékait találtam. Kacskaringós és olykor elvesző +erdei utak szolgáltak az egyik fang-tzetől a másikig; ezekben a +vadászgunyhókban orosz és kínai vadászok laktak.</p> +<p>Gyakran betértem ezekbe a gunyhókba. Néha szívesen és +barátságosan fogadtak; de nem egyszer otthagyta a gunyhó +tulajdonosa a lakását és elbújt a sűrűségben; megesett az is, hogy +valami láthatatlan puskából kiröpült golyó fütyült el a fejem +mellett, figyelmeztetésül, hogy jó lesz, ha elkerülöm az emberi +társaság ellenségének lakását.</p> +<p>Egyik este az ágak közt fényt láttunk átcsillámlani. Feléje +tartottunk és csakhamar agyaggal tömített kis gerendaházhoz +érkeztünk. Ezt a fang-tzet cölöpkerítés vette körül, amelynek +durván megmunkált deszkából készült erős ajtaja volt. A rácsos kapu +előtt bebocsáttatásért kiáltottam és a kozák, aki vezetett, a +puskaaggyal dörömbölt a gerendákon. Végre tompa, érthetetlen +röfögésszerű hangon valami mormogást hallottunk. Az ajtó lassan +kinyílt, elsőnek egy papiroslámpás tűnt elő, amit egy kínainak +sovány, ijedt arca követett, rémültében tágra meresztett szemmel. +Copfja a feje köré volt csavarva és a frizurájába keresztbe pipa +volt tűzve.</p> +<p>– Ni liao tao (hogy vagy)? – üdvözölte őt a kozákom, amennyire +csak kínaiul tudott.</p> +<p>A kínai a fejét rázta és mormogott valamit, de semmit sem +értettünk belőle, bár vezetőm egészen folyékonyan beszélt a +mandzsuországi tájszóláson. A kínai rekedt, súlytalan hangján +tovább dünnyögött. Végül jól kinyitotta a száját és lámpáját az +arca elé tartotta, mire megláthattuk, <span class= +"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> hogy a +nyelve ki volt vágva, elülső fogai pedig mind ki voltak törve.</p> +<p>A kozák nemsokára megértette a nyomorékot és elmondta nekem, +hogy a háziúr ginsengkereső, akit egykor itt az erdőben hunghutzok +támadtak meg a házában. A rablók ráparancsoltak, hogy adja át egész +drága gyökérkészletét és amikor azt megtagadta, hozzáfogtak a +megkínzásához. Végül kivágták a nyelvét, de akkor sem árulta el, +hogy hol rejtegeti nagyértékű gyökereit. Amikor ezt a kínai +dadogással és taglejtéssel elmagyarázta nekünk, mintha azt akarta +volna velünk megértetni, hogy e megcsonkítása után nem fél már +semmitől és senkinek, nekünk sem árulja el a titkát.</p> +<p>Megszálltunk a házában és próbáltunk kényelembe helyezkedni. +Friss füvet hoztunk, hogy jó fekvőhelyünk legyen, lenyergeltük +lovainkat és a fang-tze mellett kis fészer alá kötöttük őket; vizet +merítettünk a folyóból és hozzáláttunk a vacsorakészítéshez. A +bizalmatlankodó kínait megnyugtatta az, hogy semmit sem kértünk +tőle, sőt dohányt és cukrot adtunk neki. Egy kosár fácántojást és +egy csomó tengeri kelt hozott nekünk.</p> +<p>Vacsora után, amit velünk együtt fogyasztott el, közlékenyebb +lett. Gyorsan és hangosan mormogott, a kezével magyarázgatott és a +helyiség szögleteibe tekintgetett. Végül egy pillanatra eltűnt +valami barlangfélében, ahonnan titokzatos arckifejezéssel bukkant +ismét elő. Amikor a kang-hoz (kínai téglaágy légfűtéssel) +közeledett, az egyik kezében volt valami, amit a másikkal elfödött. +Gyertyáink fényében két vastag, különös alakú barna gyökeret tett a +kangra. A gyökérnek határozottan emberi formája volt fejjel, +törzzsel, lábbal és kézzel. A kozák, szakértő ebben a dologban, +figyelmesen nézegette a gyökereket és szomorú sóhajjal így +szólt:</p> +<p>– Vladivosztokban vagy Kabarovszkban e ginsengeknek dupla súlyát +aranyban lehetne megkapni, mert ezek itt egészen ritka értékű, +régi, gyógyító erejű gyökerek.</p> +<p>Sóhajából és sajnálkozó, elgondolkozó arckifejezéséből arra +következtettem, hogy ha én nem lettem volna ott, a <span class= +"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> néma +kínainak új megkínoztatásra kellett volna elkészülve lennie és hogy +kénytelen lett volna elárulni, hol rejtette el ezt a Keleten +annyira keresett kincset.</p> +<p>Éjfél felé megérkezett egy másik ginsengkereső, a nyomoréknak a +társa. Óriási ember volt, szigorú, csaknem ijesztő tekintettel, +széles vállal és a tarkója hatalmas volt, mint a medvéé. Az egész +ház rengett, amikor végigment a szobán. Kihívóan elénk állott, +végigmustrált bennünket és kérdő tekintetet vetett a társára. A +felelet láthatólag tetszett neki, mert fegyverét a sarokba +támasztotta, övéből elővette a fejszéjét, oldalt ránk pillantva a +zsebéből kis bőrzacskót húzott elő és átadta a társának, aki a +zacskót a világosság felé fordulva kibontotta és vizsgálódva +nézegette a zsákmányt. Nyilván jó volt, mert tele örömmel +dünnyögött és tapsolt, mint a gyerek. Az óriás nehézkesen +levetköződött, kis köleskását falt le, teát ivott és nagyokat +ásítva ledőlt a kangra. Nemsokára hortyogott, mint a disznó, míg a +néma még egyszer eltűnt a barlangjában és sokáig ottmaradt. Mintha +guruló kő zaját és vasnak tompa csörömpölését hallottam volna; +talán csak álmodtam, mert nem tudtam, hogy mikor jött vissza a +nyomorék.</p> +<p>Virradatkor fölkeltünk és száraz kenyérrel meg kétszersülttel +megittuk a teánkat. A mindig vigyorgó és nagyon fáradt óriás +bőbeszédűnek és pajtáskodónak mutatkozott. Meglehetősen jól beszélt +oroszul, mert több éven át boy volt Vladivosztokban. Amikor +elképzeltem, hogy ez az elefánttermetű és medvenyakú szolga tálat, +kristálypoharat törülget vagy finom fehérneműt vasal, őszintén +bevallva, nem szabadulhattam attól a gyanútól, hogy akkor +jelentékeny kárt okozhatott.</p> +<p>– A mi munkánk nehéz és veszedelmes – mondta, miközben a teáját +szürcsölte és fájós lábát összedörzsölgette. – Hogy gyökeret +találjunk, erdőket és hegyeket kell bebarangolnunk, többnyire +térden kell csúsznunk, mert a növény kicsi és a legsűrűbb fűben +bújik el. Ha végre megtalálta az ember az értékes gyökeret, +gondosan el kell kaparni minden hüvelyknyi földet. Másrészt +óvakodni kell a nagy macskától (tigris), amely mint a párduc is, +vadászik a <span class="pagenum"><a name="Page_96" id= +"Page_96">-96-</a></span> ginsengre. A gyökér erőt ad és hosszú +életet, azért keresik és falják föl az állatok. És ha ember vagy +medve birtokában látják, harcolnak érte és addig nem hagyják abba a +küzdelmet, míg el nem rabolták a ginsenget vagy meg nem ölték őket. +Én már hat év óta járom az őserdőt és ez idő alatt kilenc tigrist +és két párducot ejtettem el. A lelőtt medvékről nem is beszélek. +Nem félek a nagy macskától, mert amikor az elsőt elejtettem – a +Mai-Hon támadt rám egy réten, ahol a gyökér nő – megettem a szívét +és a máját. A legborzasztóbb azonban az az ördög, aki a ginsenget +őrzi. Alacsony, vörös és tüzes a szeme. Nappal úgy védi meg a +ginsenget, hogy vaksággal sujtja azt, aki el akarja vinni; éjjel +meggyujtja a füvet, belekapaszkodik a gyökérkereső mellébe és +kiszívja a vérét.</p> +<p>– Te láttad? – kérdém.</p> +<p>– Nem, de az öreg Fu-chiang kétszer látta. Melle csupa seb az +ördög karmától – felelte az óriás. – Megtörténik az is, hogy az +ördög a ginsenggyökér alakját ölti magára és így bukkan föl a +gyökérvadász előtt. Amikor ez közeledik, a gyökér mindegyre hátrál, +míg a kereső eltéved és az erdőben elpusztul. Ehhez hasonló dolog +történt velem tavaly. Egy szakadékban voltam és a csodanövény +fogazott levelét kerestem, amikor egyszerre egy nagy levelet és kis +égővörös virágot pillantottam meg. Nagyon öreg növény lehetett. +Odamentem, de nem tudtam elérni; mindig ugyanakkora távolságban +maradt. Követtem be az erdőbe, míg végre eltűnt a levél és a virág. +Mivel az est közeledett, vissza akartam térni a fang-tzehoz, de nem +tudtam az utat megtalálni. Éjfélig tévelyegtem, akkor fáradtan és +szomorúan egy fa alá ültem. Már éppen el akartam aludni, amikor +cammogó lépések zaját hallottam. Fegyverem nem volt, csak fejszém; +ezt vettem elő védekezésül. Hirtelen egy szimatolgató medvét +pillantottam meg. Fölemelte a fejét, rám tekintett, egészen a +közelembe jött, a szemembe nézett, megfordult és elment. Éreztem, +hogy engem hív, tehát követtem. Elvezetett a folyónkhoz, ahonnan +már könnyen visszataláltam a fang-tzehoz. Igen, ta-jen (uram), sok +furcsa dolog érheti az embert a taigaban. <span class= +"pagenum"><a name="Page_97" id="Page_97">-97-</a></span></p> +<p>Ásítva fölkelt, kinyújtóztatta óriási tagjait, hogy csak úgy +ropogott a csontja, vállára kapta a fegyverét, kését és kis +lapátját ráerősítette övére, amelyben már ott volt a fejszéje és +kiment. Láttam, hogy egész napi élelmül csak két kicsi man-t’out, +puddingformájú kínai gőzönsült kenyeret vitt magával.</p> +<h3><span class="smaller">TIZENÖTÖDIK FEJEZET.</span><br /> +Menekülésem a tigris elől.</h3> +<p>Láttam még sok más fang-tzet is. A vadászok ritkán fogtak +fegyvert, hanem inkább mindenféle csapdát és hurkot használtak +helyette.</p> +<p>A cobolyt, nyestet és görényt csapdában fogják. Ennek két +főfajtája van: egy közönséges háló és az igazi csapda, amely nagyon +egyszerű, de használata az állatok szokásainak alapos ismeretén +nyugszik. Télen vadásznak és csak akkor, ha az állatok nyoma a +hóban könnyen megtalálható. A vadász a nyomot követi, míg +valamelyik odvas fatörzsben ráakad a coboly vagy nyest fészkére. A +vadászkutya – chow-chow a neve – hegyesfülű és fekete nyelvű, sűrű +bundája farkasféle, amihez hasonlít is, ugatni kezd és kapargatni +kezdi a fatörzset. A coboly teli kíváncsisággal és aggodalommal +kibújik a lyukából, hogy lássa, mi a baj. A kínai a szomszédos +fákat, amelyekre az állat átugorhatnék, kidönti. Ekkor azután +hálóval fogják körül a fatörzset és a hálót fölállított +fatámasztékokon kifeszítik. Most megkezdődik a hajtás. A kínaiak +fölriasztják a faodú lakóit, úgy hogy fejszével verdesik a törzset, +nagyokat kiáltanak és fahéjdarabokat meg követ hajigálnak a fa +koronájába. A coboly fölmászik a fa sudarára, de a lármától +megijedve, megint visszatér az üregébe, hogy ismét újra elhagyja. +Ez a hajsza addig tart, míg a kétségbeesett állat valamelyik ágról +vagy a törzsről leugrik, hogy a földön elmeneküljön. De ekkor +belekerül a hálóba, azt összecsapva rácsavarják és így a vadász +könnyű zsákmánya lesz.</p> +<p>Az igazi csapda, amelyet fogásra használnak, mint <span class= +"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> +említettem, nagyon egyszerű. Mert a coboly nem szeret a hóba +besüppedni és azon keresztül vackalódni, fától-fáig és ha nagy a +távolság, kidőlt törzseken és sziklákon át veszi az útját. A +vadászok ismerik ezt a szokását. A coboly útvonalán csapdát +állítanak: egy deszkadarab, amelyet egyik végén kis bottal +alátámasztanak és nehéz kövekkel terhelnek meg. A coboly, amikor +végigfut a kidőlt fatörzsön és az akadályhoz ér, nemhogy leugornék +a hóba, hanem a deszka és a fatörzs közt próbál átfurakodni. +Eközben kimozdítja a botocskát és a deszka lecsapódik. A nyestet és +a görényt éppen így fogják csapdával, csakhogy ezek számára +csalétket, többnyire megkötött, élő madarat tesznek ki.</p> +<p>A szarvast és jávorszarvast ősszel fogják a solanki, azaz +megsózott hely segítségével. A vadászok nagyobb erdei tisztást +kutatnak föl vagy kiégetéssel csinálnak maguknak egyet, úgy hogy +semmi bokrot vagy füvet nem hagynak meg. Erre a helyre állandóan +sót hintenek, úgy hogy az állatok hozzászoknak e tisztás +fölkereséséhez. Ha a vad már jól rászokott és gyakran fölkeresi, +ősszel mély gödröket ásnak és befödik ágakkal. Erre sóval kevert +földet szórnak. A szarvas és a jávorszarvas alatt a könnyű takaró +leszakad és az állat beleesik a verembe, ahol már a vadász +hatalmában van.</p> +<p>A medvét, az erdők barna fejedelmét is ilyen veremben fogják. +Döggel csalják lépre és lezuhanván, hegyes cölöpök +fölnyársalják.</p> +<p>Érdekes, hogy a tigrist sohasem lehet ilyen veremben elfogni. A +tigris csak kerülgeti a vermet, de mindig fölismeri benne +ellenségének, az embernek a művét és hátat fordít a kisértésnek és +veszedelemnek. A kínaiak fegyverrel vadásszák. Szívesen járnak +utána, mert a kínai orvosok drágán megfizetik a tigris szívét és +máját. Továbbá az erdőben élő különböző törzsek samanjai is sok +pénzt adnak a taiga urának karmáért és fogáért, amiből amulett +készül.</p> +<p>Egyszer, amint a Mai-Ho lignittelepeit vizsgálgattam orosz +vadászok fang-tzejához érkeztem. Ketten voltak jól betanított +kutyákkal. Éppen a tigrisvadászat előestéjén kopogtattam be náluk. +Vadászatra készülődtek egy <span class="pagenum"><a name="Page_99" +id="Page_99">-99-</a></span> tigris ellen, amelynek sok nyomát +látták a szomszédos erdőben.</p> +<p>– Félelmetes, hatalmas bestia lehet – mondta az egyik vadász – +éjjel átugrott egy kozákház palánkján, leütött egy tehenet, +amellyel együtt visszaugrott a kerítésen. Tisztán észre lehetett +venni, hogy a tehén a tigris hátáról lecsúszott a kerítésre, mert a +cölöpök hegyén bőrdarabka és szőr tépődött le a tehénről. Mégis +magával hurcolta. Ez egy héttel ezelőtt történt. A tigris eltűnt, +de most megint itt van. Tegnapelőtt két kutyát ragadott el. Holnap +Isten segítségével kivonulunk és megöljük.</p> +<p>Amikor meglátták célzó messzilátóval ellátott Henel-puskámat és +fatokban nagy Mauser-pisztolyomat, meghívtak a vadászatra. +Elfogadtam a meghívást és másnap már napkelte előtt úton voltam +velük. Ősz volt. Az erdő, mintha díszbe öltözött volna, vörös és +arany színben pompázott. Szűk úton haladtunk, amely sűrű bokrok +közt és puha talajon vitt át. Egyszerre csak a kutyák szűkölve és +aggodalmukban fülelve megállottak. Társaim, ujjukkal a ravaszon, +mindenfelé kémlelődtek, de a kutyák megnyugodtak és bementek a +bokrok közé. Néhány perc mulva megint megálltak; a földön +szaglásztak és szinte megkövesedtek. A vadászok megvizsgálták a +földet és csakhamar meg is találták azt a helyet, ahol a tigris +heverészett. A letiport fűben faágat találtunk, amelyen nagy, +óriási erejű karomnak a nyoma látszott. A kutyák óvatosan tovább +mentek, de nemsokára ismét megállottak. A földön a tigris tisztán +megkülönböztethető friss nyomán, talpának mély lenyomata +látszott.</p> +<p>– Itt kell lennie a közelben – súgta az egyik vadász.</p> +<p>Mindketten minden irányban vizsgálódtak és nyugtalanul járkáltak +ide-oda. Később megtudtam, hogy a tigris, ha úgy látja, hogy +üldözik, kerülőúton a vadász mögé sompolyog és hátba támadja.</p> +<p>A vadászok magatartása idegessé tett. Fiatalok voltak és mint +látszott, tapasztalat nélkül és már nagyon megsajnáltam, hogy velük +tartottam. A sűrű fűből egyszerre csak a kutyák szűkölése +hallatszott; a farkukat behúzva, <span class="pagenum"><a name= +"Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> visszasompolyogtak +hozzánk; reszketve és félve, szemükben tele aggodalommal, hozzánk +símultak. Társaim elfutottak és futás közben engem +szólítgattak.</p> +<p>Nagynehezen tudtam még néhány másodpercig a helyemben maradni, +azután – nem vagyok büszke erre a futásomra – nagyon hamar +utólértem őket. A futásban egészen kimerülve végre lassúbb tempóba +csaptunk át. Szótlanul ballagtunk tovább. Még a kutyák is +megértették a helyzet komolyságát és lehorgasztott fejjel követtek +bennünket.</p> +<p>– Borzasztó volt! – mormogta az egyik vadász.</p> +<p>– Igen, nagyon borzasztó! – hagyta jóvá a másik.</p> +<p>– Éppen elég <i>egy</i> tigris – folytatta az első – már pedig +<i>kettő</i> volt.</p> +<p>– Honnan tudod, hogy kettő volt? – kérdeztem haragosan.</p> +<p>– Hát nem két tigris nyomát látta? – kérdezte. – Egy párnak +kellett a közelben lennie.</p> +<p>– A félelemtől láttatok duplán – kottyantottam ki a +gondolatomat.</p> +<p>– Ha egy pár ilyen ördöggel találkozik az ember – válaszolta – +akkor Isten a tanum, duplán láthat. De mi, uram, nem láttunk +duplán! Egészen határozottan két tigris volt. A bokorban vagy a +fűben leskelődtek; mivel a kutyák még csak nem is ugattak, hanem +behúzták a farkukat és elmenekültek, a tigrisek bizonyára két +oldalról támadni készültek.</p> +<p>– Ó, borzalmas volt, nagyon borzalmas! – mondta aggódva +körültekintve a másik tigrislegyőző.</p> +<p>Már ki akartam őket gúnyolni, de ekkor eszembe jutott a +megsárgult füves és aranyos tölgyavarral födött erdei rét; az a +rövid, sokat sejtető hallgatás, amelyet hirtelen megszakított a +kutyák nyöszörgése; a fenyegető veszedelem nyugtalanító és +lenyügöző érzése és az erdők urának lábnyoma, amely akkora volt, +mint egy tányér és a hatalmas tigriskarmok lenyomata volt a kerete. +Mindez az eszembe jutott. Nem gúnyoltam tehát ki társaimat, hiszen +tulajdonképpen én is olyan megrettenve rohantam el a tigris +támadása elől, mint ők. <span class="pagenum"><a name="Page_101" +id="Page_101">-101-</a></span></p> +<p>Még nagyon sokáig csak elkeseredéssel és szégyenkezve gondoltam +vissza erre a vadászélményemre; némiképpen csak akkor +vigasztalódtam meg, amikor később egy ismert vadász, Kartaszoff N. +J., a tomszki műegyetem igazgatója bevallotta, hogy egyszer +tigrisvadászaton ő is elvesztette a bátorságát és elfutott. Más +vadászok pedig azt mondták, hogy ennek a rettenetes +ragadozóállatnak vadászása sűrű bokrozatban még a legbátrabb +vadászt is aggodalomba ejtheti, mert ilyen helyen nehéz a fenevadat +észrevenni és a vadásszal szemben megvan mindig az a kedvező +helyzete, hogy ő választhatja meg a támadás pillanatát.</p> +<p>Egyetlenegy vitéz ember mondott mást. Majd később dicséretét +zengem.</p> +<p>Ugyanaz ősszel fölkerestem a Szt. Olga, Szt. Vladimir és +Tetinkho öblöket. Tőkepénzesek számára a Primorpart legcsábítóbb +helyei ezek, mert itt sok vasat, rezet, ónt és szenet lehet +találni. Ezen a vidéken az orosz-japán háború előtt és után a +németek kereskedelmileg nagyon dolgoztak és bizonyára elfoglalták +volna mindezt a kincset, ha ki nem tör a világháború. A nagy háború +után mások jöttek. Japánok érkeztek. A távoli keleten csúfolodva ez +a mondás járta:</p> +<p>– Szent Olga és Vladimir a japánokat küldi segítségül az +oroszoknak a bolsevikok ellen.</p> +<p>Ez igaz volt, mert a japánok, akiknek otthon nem volt elég +vasércük katonai s ipari szüségletük számára, a szárazföldön sehol +olyan kényelmesen nem juthattak hozzá, mint a Szt. Olga és Szt. +Vladimir öblökben. Ez volt egyik főoka annak, amiért japán katonák +és japán diplomaták maradtak Vladivosztokban és Nikolajevszkben az +Amur partján és harcoltak a vörös párt bandái ellen, avagy +Szemenoff atamánnal, a szovjet engesztelhetetlen ellenségével +tárgyaltak vagy Dairenben a moszkvai bolsevik kormány képviselőivel +és a csitai, kommunistaságát csak nehezen palástoló kormánnyal is +tárgyaltak.</p> +<p>Ezek a kincsek szinte kimeríthetetlenek és meglehetősen tisztán +találhatók. A metallurgiai iparnak itt legalább százötven évre akad +munkája. Hogy e rengeteg kincs birtokába <span class= +"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> +juthasson, bizony érdemes volt a tokiói kormánynak tárgyalnia, +harcolnia és nem törődnie ama nagy japán néprétegek véleményével, +amelyek ellenezték Japán szibériai politikáját.</p> +<h3><span class="smaller">TIZENHATODIK FEJEZET.</span><br /> +Kozák tragédia.</h3> +<p>Usszuriföldön tett utazásomon nemcsak a magányosan élő ginseng- +és aranykeresők, meg a coboly-, nyest-, szarvas- és medvevadászok +egyedülálló fang-tzejeit kerestem föl, hanem a falvakat is. +Többnyire kozákok és ukrán parasztok lakják, akiket a Dnyeper és +Dnyeszter partjáról telepítettek ide. Azok a falvak, amelyek a +vladivosztok–kabarovszki vasúttól messze esnek, többnyire +húsz-ötven, nagy területen szétszórt ház.</p> +<p>Ezeken a telepeken, amelyek erdőben vagy rohanó hegyi folyók +partján a forgalomtól távol esnek, egészen más az élet, mint a +vasút mellett levő falvakban és a nagy városokban.</p> +<p>A civilizáció formáitól nem korlátozott sajátságos törvény és +egészen különös erkölcs uralkodik itt, amin világosan megérezhető a +mongol nomádok befolyása. E háttéren gyakran megható tragédiák +játszódnak le.</p> +<p>Amikor egyszer Csernigoff állomásról a Tetinkho-öbölhöz +lovagoltam, tanuja voltam ilyen drámának.</p> +<p>Erdőn vitt át az utunk és átszelte a Szikhota-Alin-hegység +középső részén annak főláncát. Már harmincöt mértföldet tettünk meg +a parttól, amikor utólért bennünket egy fiatal kozák, aki +hazalovagolt. A mandzsuországi határgárdában szolgált és négyheti +szabadságot kapott, hogy kiheverje azt a súlyos sebet, amelyet +hunghutzokkal való ütközetben kapott. Halvány volt és sovány, láza +volt és vért hányt; nagy, merev tekintetű szemében mintha állandó +aggodalom ült volna. Kétségtelenül korai halál várt erre a +hallgatag fiatal kozákra. Néhány napig velünk utazott és velem +szemben mindjobban fölmelegedett, talán mert kissé orvos módjára +bántam vele, amennyiben kinint és ha éjjel nem tudott aludni, +baldrian-csöppet adtam neki. <span class="pagenum"><a name= +"Page_103" id="Page_103">-103-</a></span></p> +<p>Elbeszélte, hogy már három év óta nem volt szülői házában, ahová +vágyakozik. Meghatottan szólt festői falujáról, amely tölgyek közt +rohanó, mély, forgókban gazdag folyó mellett fekszik. Különösen +részletesen beszélt egy kicsiny, nádassal körített tóról, ahol +csodálatos, szinte bársonyból készült parti zsurló nő.</p> +<p>– Ó, ha ezt a tavat láthatná – mondta lelkesedve – gyönyörű +szép, különösen holdvilágos éjjelen. Ha magas partján áll az ember +a tölgyek alatt és lenéz rá, amint a holdfényben csillog, azt +hiszi, hogy csupa ezüst. Néha sötét körök és vonalak sietnek végig +csillogó fölszínén. Ugró hal vagy valami megkésett kacsa +lubickolása csinálja ezt, ami rövid időre megzavarja az olvasztott +ezüst fénylő tükrét. Milyen szép mindez!</p> +<p>A kozák halvány arcára és álmodozó szemébe nézve, mosolyogva +kérdeztem:</p> +<p>– Bizonyára nem voltál egyedül, mikor az ezüst tónál ültél és +megcsodáltad?</p> +<p>Fejét lehorgasztotta és pillanatnyi hallgatás után ezt +suttogta:</p> +<p>– A menyasszonyommal jártam oda. Jobban szeretem azt a leányt, +mint az életemet. Mikor hazulról távoztam, megesküdött, hogy várni +fog reám. Már csak egy évig kell szolgálnom, akkor hazatérek és +feleségül veszem.</p> +<p>– Adjon az Ég sok szerencsét! – mondám.</p> +<p>Az usszuri vasút és a Szikhota-Alin közt elterülő vidék +történeti és etnográfiai tekintetben nagyon érdekes. Valamikor +fejlett, valószínűleg koreai eredetű kultúra volt itt. A +remetekirályság népe egykor vitéz és hatalmas volt; mivel azonban a +koreaiaknak még harciasabb és vállalkozóbb szomszédaik voltak, a +japánok és a kínaiak, meghódították az országukat, elvesztették +szabadságukat és kultúrájukat, sőt később országukat is. Az erdőben +falak és árkok romjaira, régen elpusztult épületek, talán +templomok, paloták vagy várak kőalapzatára akadtam. Annak a kornak +szobrászművészetére rengeteg, hat-nyolc láb magas gránitteknősbékák +maradványai emlékeztettek; némelyiknek a hátára rajz volt bevésve: +madár, virág és más díszítmény. <span class="pagenum"><a name= +"Page_104" id="Page_104">-104-</a></span></p> +<p>Valamikor meglehetősen kényelmesen éltek itt az emberek, ami +kiderül azoknak a jó utaknak a maradványából, amelyeket most +eltemet az erdő. Sőt ezek az utak kőkockákkal voltak kikövezve és +ügyesen elkészített kőhidak voltak rajtuk, amelyek maradványát +megtaláltam a Daobi-Hon és egy másik rohanó kis folyón, amelynek +nevét nem tudtam meg. Most azonban csak vad, lakatlan erdő volt. +Még azokat a magányos fang-tzekat sem találtam ott, de láttam sok +szarvasfalkát és mosuszantilopot, amelyet kabarganak is neveznek +(Gazella Cabarga musca).</p> +<p>Barse, azaz északi párduc nyomára is akadtunk. Találtunk ugyanis +egy szétharapott torkú kimult szarvast, amely még meleg volt és +ebből azt következtethettük, hogy éppen most űztük el a ragadozót. +A zsákmány környékén még friss volt a rabló nyoma. A kozákok +szemügyre vették és egybehangzóan azt mondták, hogy párducnak, a +szarvas, ló és marha rémének a nyoma. Követtük és végül egy helyen +eltűnt a nyom.</p> +<p>– Fára mászott – mondta legöregebb vezetőnk.</p> +<p>A szomszédos tölgyek és cédrusok koronáját átkutattuk a +szemünkkel, de nem tudtuk a fenevadat fölfedezni. Az út mentén +minden fát megvizsgáltunk és már legalább egy mértföldet tettünk +meg, amikor valami fekete alakot vettünk észre, amely leugrott az +egyik fáról, elesett, azután átfutott egy kis erdei tisztáson, +amelyen bámulatos ügyességgel egy magában álló tölgyre mászott. A +kozákok lekapták a fegyvert vállukról és előrefutottak. Nyomon +követtem őket és lövésre készen tartottam a puskámat. Elsőnek a +beteg kozák ért a fa alá. Anélkül, hogy a lóról leszállt volna, +célba vette a párducot és lőtt. A fején talált vadállat, mint a +zsák, lezuhant. Nagy, sötétbarna kitűnő példány volt sárga +foltokkal egész testén, amelynek hossza negyven hüvelyk volt. A +feje aránytalanul széles és a farka nagyon hosszú volt.</p> +<p>– Ez jó lövés volt – mondtam a kozáknak.</p> +<p>– A lovasított gyorslövők századába tartozom – felelte büszkén. +– Ide csak a legjobb lövőket osztják be és az északmandzsuországi +erdőkben állandóan vadászunk nagy vadra, úgy hogy van már némi +gyakorlatom. <span class="pagenum"><a name="Page_105" id= +"Page_105">-105-</a></span></p> +<p>A kozákok gyorsan szétdarabolták a párducot és a múzeum számára +tíz rubelért megvettem a bőrét.</p> +<p>A beteg kozák falujába érvén, három napot kellett ott töltenem. +A lovamnak egyik lába megrándult és nagyon megdagadt. Ezeket a +napokat vadászásra használtam föl, mert a tón, amelyet a kozák +olyan poétikusan írt le, nagy kacsarajokat találtam, amelyek +izgatták vadászó kedvemet.</p> +<p>Szállásom a falu atamanjának házában volt és egyelőre nem láttam +útitársamat, aki a falu másik végén, körülbelül két mértföldnyire +lakott és én egész napon át a tó partján vagy a szomszédság +vízereinél kóboroltam. Egy este, miután egész nap vadásztam és a +nap már lenyugodott, fáradtan hazafelé ballagtam. Egy folyócska +partján bokrok közt leültem egy kőre, hogy kissé pihenjek, mert még +egyórai utat kellett hazáig megtennem.</p> +<p>Amikor ismét útnak akartam indulni, a túlsó parton lépteket és +hangokat hallottam. Csöndesen a helyemen maradtam és füleltem. +Szomorú női hangot hallottam, amely elfojtott zokogástól +reszketett; gyakran félbeszakította egy mélyebb, nagyon izgatott +férfihang. A hangok közeledtek és végre azon az ösvényen, amely a +túlsó part bokrai közt a tóhoz szolgált, egészen közelembe +jutottak.</p> +<p>A nő halk, reménytelenül szomorú hangon ezt mondta:</p> +<p>– Nem mertem ellenkezni… A mostohám rámparancsolt, hogy menjek +férjhez és ne legyek tovább a terhére otthon, engedelmeskedtem. +Olyan szegények voltunk, olyan szegények és nyomorultak.</p> +<p>– De hiszen megesküdtél, hogy megvársz – mondta a férfi és +hevesen köhögni kezdett. – Megesküdtél!</p> +<p>– Megesküdtem – felelte mint a viszhang, a nő.</p> +<p>– Igen és mi lett az esküdből – kacagott a férfi gúnyosan. – +Bolonddá tartottál. Férjhez mentél. És kihez? A saját apámhoz! +Igen, mindent értek! Ő gazdag és bőkezű fiatal felesége irányában… +És én… szegény katona, koldus… Nekem ugyan megadtad!… Nem találok +szót, hogy szenvedésemet, nyomorúságomat elmondhassam. Félek is +beszélni, mert csak gyűlölet és átok szava hagyná el ajkamat! +<span class="pagenum"><a name="Page_106" id= +"Page_106">-106-</a></span></p> +<p>Az asszony még mondott valamit, de nem érthettem meg, mert a pár +egyre távozott és a nádasban és bokrokban a szél zörgött. +Kikukucskáltam rejtekhelyemről, ahonnan egészen akaratlanul +végighallgattam e két szerencsétlen ember szomorú beszélgetését és +a férfiban ráismertem útitársamra, a kozákra, aki súlyos +megsebesülése után szülőföldjére utazott, hogy ott gyógyulást +találjon és – szerelmet.</p> +<p>Másnap aggódó kíváncsiság érzése a fölkeresésére unszolt. Az +udvaron találtam, ahol egy kocsikerékkel foglalatoskodott. Örömmel +üdvözölt, de csakhamar ismét komoran elgondolkozott. Teára hívott +meg, ami Szibériában és Ázsiában a vendéglátás szokásos módja. A +házban mindenütt paraszti jólét fénylett. Mindenféle háziszerrel +telt vaskos ládák a falak mellett, az asztalon tiszta hímzett +vászonterítő. A szoba jobb sarkában ezüsttel gazdagon ékesített +szentképek függtek, előttük az éjjel-nappal égő hagyományos kis +lámpa, amelyet rikítóan tarka papirosvirágok díszítettek. Egy nagy +tükör és fekete keretben néhány nyomat is volt a falon. A padló +síma deszkái, az asztal és a padok ragyogtak a tisztaságtól. Minden +elárulta, hogy itt rendszeretet és szabályozott élet van. A második +szoba nyitott ajtaján át szőnyegeket és takarókat lehetett a padlón +látni és egy nagy ágyat akkora magasságú vánkostömeggel, hogy +csaknem fölért a cédrusdeszkákból készült alacsony szobamenyezetig; +óriási vánkos volt az alapja, a tetején pedig olyan kis vánkos +volt, mintha bababölcsőbe szánták volna. Sok fegyver, pisztoly, +kard és vadászkés ékesítette a falakat, legjobb bizonyítéka annak, +hogy a ház gazdája kozák, mert e különleges katonai kaszt tagjai +mindenféle fegyvert szeretnek, gyüjtik és gondosan megőrzik. A +bolsevik uralom előtt ennek a kasztnak külön katonai kiváltságai és +szokásai voltak; hagyományaikat megörökíti egy hősi eposz, amely +félig mondaszerű, félig hihető módon beszél kozákokról, akik +harcias lelkületüktől hajtva a Don és Donez partjától az Irtyszhez, +a Baikal-tóhoz, Amurhoz és Usszurihoz jöttek.</p> +<p>A házba lépve a kozák családtagjait szólítgatta. Fiatal, +<span class="pagenum"><a name="Page_107" id= +"Page_107">-107-</a></span> karcsú, fénylő feketehajú és sötétbarna +szemű asszony lépett be. Föltűnt arcának halványsága és telt, +szépen ívelt ajkának keserű vonása. Sötét ruha volt rajta és keze +idegesen és szüntelenül a kötényével babrálgatott. Amikor a szobába +lépett, csupa kín és aggodalom tekintetet vetett a fiatal +kozákra.</p> +<p>– Ez ő – gondoltam – ő, aki megigérte a fiatal embernek, hogy +megvárja, de közben férjhezment öreg apjához.</p> +<p>Nemsokára megjött az erdőből a házigazda is; óriási, darabos +férfi sűrű ősz hajjal és életörömtől csillogó szemmel. Esetlenül +üdvözölt, az asztalhoz tessékelt és kellemetlenül vigyorogva így +szólt:</p> +<p>– Köszönöm uram, hogy ezt a nyavalyást gyógyítgatta. A mai +nemzedék nagyon erőtlen. Az én időmben ilyen sebbel nem is +törődtünk. A török háborúban két ilyen sebet kaptam a mellemre és +egy golyót a lábamba. Amint látja, mégis megállom a helyemet.</p> +<p>Vaskosan nevetett és hozzáfűzte:</p> +<p>– Fiatal vagyok, fiatalabb, mint a fiam és ezért a mult évben +másodszor is megnősültem. A fiam bizonyára büszkén beszélt önnek +ilyen apáról?</p> +<p>– Szerencsét kívánok önnek – feleltem – de ő nem szólt egy szót +sem a megnősüléséről. Alig hiszem különben, hogy az ön sebei olyan +súlyosak voltak, mint aminőket a kínai golyók ütöttek a fiatal +ember mellén. Nagyon is komoly seb, amely csak nagyon lassan fog +meggyógyulni. Sokáig kímélnie kell magát.</p> +<p>Ebéd közben észrevettem, hogy az öreg ember kaján és gyanakvó +tekintettel nézi fiatal feleségét és fiának sápadt, szenvedő arcát. +Megijesztett az öreg kozák élénk szemének gonosz villogása. +Éreztem, hogy a legkisebb kihívás fölkeltené a bestiát ennek az +őszfejű óriásnak a szívében. Világos volt az is, hogy az apa jóval +erősebb volt a fiánál, akit oly halálosan megbántott. Az az óra, +amelyet ebben az otthonban töltöttem, minden inkább volt, mint +kellemes és örültem, amikor az ebéd véget ért és elbúcsúzhattam +ettől a családtól, amely fölött, mint tisztán láttam, +elháríthatatlan <span class="pagenum"><a name="Page_108" id= +"Page_108">-108-</a></span> végzet lebegett. Azzal az érzéssel +távoztam, hogy viharnak kell jönnie, amelynek előjelei – felhő, +heves szélroham, távoli villámlás és mennydörgés – már észrevehetők +voltak. Azt azonban nem sejtettem, hogy oly hamar kitör az +égiháború.</p> +<p>Ugyanaznap este csomagolással voltam elfoglalva, mert másnap +reggel folytatni akartam utamat, amikor házigazdám, az ataman, +berontott a szobámba:</p> +<p>– Uram, legkedvesebb, legjobb uram! – kiáltotta egész testében +remegve és csaknem sírva – jőjjön gyorsan, gyorsan, rettenetes +szerencsétlenség történt! Ön talán segíthet. A fiatal kozák +agyonlőtte magát!</p> +<p>Úti patikámat hamar fölkaptam és elsiettem az atamannal. A kozák +atyai házának első szobájában eszméletlenül feküdt egy padon; arca +döbbenetesen kék, ajka keményen összeszorítva, szeme élettelenül +merev. Mindjárt láttam, hogy már nem segíthetek, mert megelőzött +másvalaki. Megfogtam a kezét és a pulzusát tapogattam; még érezhető +volt, de egyre gyöngült, azután örökre megállott. Nem mertem az +igazat megmondani, mert azt gondoltam, hogy a fiatal asszony nem +bírja el és olyan érzelmeknek engedhet szabad folyást, amelyek +kitörésre késztetik az öregnek dühét.</p> +<p>De seholsem láttam az asszonyt. Benéztem a másik szobába – nem +volt ott senki.</p> +<p>– A feleségemet keresi? – kérdezte az öreg olyan hangon, amely +kellemetlenül érintett. – Nincs itt… Estefelé elment és még nem +jött vissza.</p> +<p>– Jobb is így – feleltem – neki nem szabad kétségbeesnie. A fia +halott.</p> +<p>Az öreg hideg és nyugodt maradt, világos szemével rámnézett és +ezt dörmögte:</p> +<p>– Nem fog kétségbe esni az az átkozott asszony! Megmérgezte a +fiam életét és az én életemet. De most már nem hoz senkire sem +szerencsétlenséget.</p> +<p>A kozák sokáig hallgatott. Azután fejét keze közé szorítva, ezt +súgta:</p> +<p>– Beleugrott a tóba! <span class="pagenum"><a name="Page_109" +id="Page_109">-109-</a></span></p> +<h3><span class="smaller">TIZENHETEDIK FEJEZET.</span><br /> +Félszemű.</h3> +<p>Amikor keresztül-kasuljártam az Usszuri-szigetet aszerint, +ahogyan a híreket kaptam ujonnan fölfedezett szén- és +aranylelőhelyekről, keskeny erdei úton a Bikin-folyó és kis +mellékfolyóinak útját követtem. A Bikin, amely a Szikhota-Alin +nyugati lejtőjén ered, átszeli a Sinku és Tzi-fa-kao hegyláncokat +és az Usszuriba ömlik.</p> +<p>Szenet itt nem lehetett találni, de a Bikin kis mellékfolyóinak +ágyába némi aranyat szórt a kegyes Természet. Arról szó sincs, hogy +Klondyke lenne itt, de a meggazdagodásra éhes kalandoroknak egész +tömege mégis sokat remélt a végtelen taigán keresztülkanyargó +Bikin-mellékfolyók aranyától.</p> +<p>Csaknem naponta prospektoroknak, az egyik helyről szünet nélkül +a másikra vándorló aranykeresőknek a nyomára akadtam. Ezek a nyomok +kőtömbök voltak és kőrakások, amelyek robbantásból származtak, mély +lyukak, árkok és csatornák a víz levezetésére és ama helyek +szárazzátételére, amelyeken aranyat sejtettek. De azok, akik +ittjártuknak e bizonyítékait hátrahagyták, már régen eltávoztak, uj +aranykeresők jöttek utánuk, egyedül vagy kis csapatokban, amelyek a +legkülönbözőbb emberekből, volt köztük nem egy bűnös multú, +állottak össze. Miután sikerült a rendőrség és a bányafelügyelőség +figyelmét elkerülniök, nyáron és ősszel átkutatták a folyam ágyát; +mellig vízben állva, aranyat mostak a homokból, hogy talán csak +annyira tegyenek szert, amennyivel eltengethetik az életüket a +következő nyárig, amikor újra megkezdhetik ugyanazt a munkát. Ezek +az emberek a földbe ásták lakásukat és nem volt más kívánságuk, +csak az, hogy valami aranyat találjanak és hogy nyugtuk legyen a +rendőrségtől. Ha az erdőben véletlenül találkozott velük az ember, +sohasem vallották be azonnal, mi járatban vannak, hanem mindig azt +mondták, hogy vadászok vagy halászok. Attól függött, hogy +<span class="pagenum"><a name="Page_110" id= +"Page_110">-110-</a></span> mely helyen találkoztak velük. +Állításuk igazolására mindig tudtak nehány mókus- vagy görénybőrt +mutatni, vagy szárított halat, amit a gunyhóik mellett +fölakasztottak.</p> +<p>De más emberek is rejtőzködtek a sűrűségben, kis szertekóborló, +rendesen két-három főnyi rablócsapatok. Ezek az aranyásókra +vadásztak és sikeres támadás után maguknak kellett vigyázniok, mert +az elért eredmény viszont más rablóknak adott kedvet az ő +üldözésükre. Abban az évben, amikor ebben az országban utazgattam, +egy Félszemű-nek nevezett rabló volt a taiga minden lakosának, +törvényesnek és törvénytelennek, a réme, mert nagyon értett a +meglepő támadáshoz és engesztelhetetlen volt áldozataival szemben; +minden parányi aranyukat, az utolsó ingüket elvette, megkínozta +azokat, akik nem akarták elárulni zsákmányuk rejtekhelyét és végül +mindannyinak elvágta a gégéjét. Öt cinkostársának, hozzája hasonló +ördögöknek, a következő utasítást adta:</p> +<p>– Mindenkit öljetek meg, hogy senki se lehessen bosszuló és +áruló.</p> +<p>De akkor, amikor a legutolsó vasuti állomást elhagytam és +beléptem az ukrán telepesek szétszórt falvaival teli taigába, még +semmit sem tudtam róla.</p> +<p>Világosan emlékszem megérkezésemre egy júliusi nap déli óráiban +a Bikin bal partján egyik kis telepre. Tíz ház volt az egész. Egy +lélek sem mutatkozott az utcán, amikor két főnyi szerény +védőcsapatommal keresztüllovagoltam a telepen. Asszonyok, akik +itt-ott kikandikáltak az ablakon, rögtön megint eltűntek; még +gyereket sem lehetett az utcán látni. Egy jobb és tisztább külsejű +ház előtt megállottam és bekopogtam. Sokáig semmi választ nem +kaptam, végül azonban hallottam, hogy valaki az udvarra szolgáló +ajtót bezárta, ott láncra vert egy kutyát és érthetetlen szavakat +mormogott.</p> +<p>– Hát itt valamennyien megbolondultatok, ti ördögi fajzat? +kiáltotta a házbeliek lassúságán bosszankodva kozákjaim egyike. +Hogyan merészeltek ebben a hőségben egy tudóst megvárakoztatni?</p> +<p>Ez, úgylátszik, használt, mert egy pillanat mulva megjelent +<span class="pagenum"><a name="Page_111" id= +"Page_111">-111-</a></span> egy öregasszony és ajtót nyitott. +Betessékelt bennünket és ezt mondta:</p> +<p>– Bocsánatot kérek uram, de mi félünk. Az a hír járja, hogy +Félszemű itt van valahol a közelben és meg akar bennünket támadni, +hogy váltságdíjat erőszakoljon ki. A férfiaink talán lebirják, de +még akkor is dolgunk akad majd a rendőrséggel, kihallgatást és +bírósági vizsgálatot rendelnek el és arra kényszerítik embereinket, +hogy ebben a meleg és sok munkát adó időben menjenek be a városba. +Jobb, ha nem bocsátunk be senkit.</p> +<p>Kozákjaim hangosan nevettek.</p> +<p>– Ejha, micsoda bölcseség szorult beléd, mondta az öregebbik, +egy nagy sovány ember heves, ideges mozdulattal. Hát a halálodig be +akarsz zárkózni a házadba?</p> +<p>– Majd később beszélünk, felelte nevetve az öregasszony és a +teával kezdett foglalatoskodni. Üljenek le és tegyék magukat +kényelembe. Rögtön teát főzök és forró halragut hozok.</p> +<p>Félig fekve kényelmesen elhelyezkedtünk a padon, mert +kifárasztott a hőség és a küzdelem az usszurii moszkitókkal, +amelyek mintha megesküdtek volna valami védőszentnek, hogy +kiszívják minden csöpp vérünket. Még vezetőim is, akik pedig +hozzászoktak e kegyetlen erdei csapáshoz, olyan veszettül +káromkodtak, hogy szégyenkezve még a lovak is elfordultak.</p> +<p>Teáztunk, alaposan hozzáláttunk a friss kalugából, a tokkal +rokon halfajtából készült raguhoz, azután kissé pihenni +akartunk.</p> +<p>– Én nem alszom, mondta az öreg vezető. Megakarom ismerni ezeket +a bolondos parasztokat. Talán kitudhatok tőlük valamit az ön +részére az aranyról és a szénről.</p> +<p>– Hát öreganyám, ugye van munkája a férfinépségnek a +taigában?</p> +<p>– Hát van, volt a felelet. Fát vágnak, vadásznak és fenyőtobozt +gyüjtenek.</p> +<p>– No, amint látom, nem éltek éppen rosszul, nevetett vidáman. +Jól megy a sorotok, ugye?</p> +<p>– Hála Istennek igen, felelte és alázatosan keresztet +<span class="pagenum"><a name="Page_112" id= +"Page_112">-112-</a></span> vetett, a föld jó, kenyerünk van elég +és még eladásra is jut búza Kabarovszkban és Nikolajevszkben. +Elegendő marhánk van, a férfiak cobolyra és nyestre vadásznak és +vodkát, dohányt, puskaport meg gyujtót szereznek a +goldáknak,<a name="FNanchor_4" id="FNanchor_4"></a><a href= +"#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a> akik arannyal és szőrmével +fizetnek. A goldáknak mi vagyunk a legközelebbi szomszédjaik és +áruik legnagyobb részét megvásároljuk vagy pedig bizományba +vesszük; az árut azután a vasúthoz és a városba visszük. Egymaga +Sovienko ötszáz cobolybőrt vett tőlük és Kabarovszkban eladta.</p> +<p>Bizonyos lelkes megelégedéssel beszélt, amit a jólét és a biztos +kereset teremt meg.</p> +<p>– Ejnye, de finoman éltek itt, mondta a kozákom.</p> +<p>A másik hangosan nevetve mondta:</p> +<p>– Olyan boldogok vagytok és mégis, mint valami börtönbe, +bezárkóztok a házatokba.</p> +<p>– Csak most, Félszemű miatt, mondta az öregasszony, aki +elmosogatta a tányérokat.</p> +<p>Kevéssel e beszélgetés után elaludtam. Amikor fölébredtem, +vezetőim már útrakészen voltak. Kifizettem háziasszonyunkat és +tovább mentünk.</p> +<p>Nehány óra mulva, mely idő alatt megint a moszkitó és a +kozákoktól gnunak nevezett óriási légy zsákmánya voltunk, az út +mellett keréknyomot láttunk és félkilométerrel tovább aranykeresők +gunyhóját fedeztük föl. Odalovagolva, hármukat vodkaivás közben és +már nagyon részegen találtuk.</p> +<p>Az első üdvözlés után a prospektorok alaposan érdeklődtek, hogy +kik vagyunk; miután erről megbizonyosodtak, azonnal +megnyugodtak.</p> +<p>Megtekintettem munkahelyüket az aranytartalmú homokban és +ünnepiesen megigértem, hogy a hatóságnak nem árulok el semmit. +Azután a moszkitók és a gnúk nagy örömére folytattuk utunkat.</p> +<p>– Ezeket a fickókat alighanem az a szerencse érte, hogy valami +kiadósat találtak, jegyezte meg az idősebbik <span class= +"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> kozák; +ez nem történik meg gyakran ezzel a napról-napra élő +koldusbandával.</p> +<p>Éjjelre egy szakadékban szálltunk meg, amelyet köves talajon +hangos zúgással átfolyó víz szelt át. Vacsora után tetőtől-talpig +alaposan beburkolództam bő vászonköpenyembe és a puha falevélágyon, +melyet a kozákok készítettek nekem, csakhamar elaludtam. Valamikor +éjjel, szinte álomban, zajt hallottam, nehány lépést és +lóprüszkölést, de mert ott voltak a vezetők, nekem meg nem volt +semmim, ami tolvajnak csábító lehetett volna, kivéve puskámat és +revolveremet, amelyek a köpeny alatt mellettem feküdtek, a másik +oldalamra fordultam és tovább aludtam.</p> +<p>A nap már magasan állott az égen, amikor fölébredtem. A kozákok +a tűznél ültek és teáztak. Amikor látták, hogy ébren vagyok, +odajöttek hozzám és jelentették, hogy két málhásló megszökött és +nem tudtak rájuk akadni. Valószínűleg visszafutottak azoknak a +házaknak az irányában, melyek mellett tegnap ellovagoltunk.</p> +<p>– Mindjárt elindulunk és megkeressük a lovakat, mondta az +öregebb kozák és odament fölnyergelt lovához, amely mint +megállapítottam, tele volt habbal, mintha valami megerőltető út +után lett volna.</p> +<p>A kozákok ellovagoltak és én sokáig, körülbelül este hét óráig +vártam őket. Szidtam őket is, meg a lovakat is, mint a bokrot. +Végre hét óra felé több ló dobogását és emberi hangokat hallottam. +Nehány perc mulva egy csapat lovas bukkant elő az erdőből és +belovagolt a szakadékba. Amikor közelebb jöttek, sapkájukról és +ruhájukról rendőröknek ismertem föl őket. Vezetőjük rám fogta a +fegyverét és ezt kiáltotta:</p> +<p>– Meg ne mozduljon, különben lövünk!</p> +<p>Sehogysem tudtam megérteni, mit jelentsen ez: rendőrök, akik +megtámadnak egy tudományos kutatót! Ez még Oroszországban is +meglehetősen szokatlan dolog. Ezt feleltem:</p> +<p>– Rendben van, nem mozdulok.</p> +<p>Odajöttek és irataimat kérték. Mivel ezek rendben voltak és +rajtuk volt a kormányzó aláírása, egyszerre megváltozott +<span class="pagenum"><a name="Page_114" id= +"Page_114">-114-</a></span> a magatartásuk és leszálltak a lóról. +Letelepedtek tábortüzem mellé és a csapat vezetője láthatólag +zavartan kérdezte:</p> +<p>– Bocsánatot kérek uram, de hogyan van az, hogy ön +összeköttetésben van Félszeművel?</p> +<p>– Kivel? kérdeztem.</p> +<p>– A rablóval, a legveszedelmesebb rablóval, Félszeművel.</p> +<p>– Ha ez a neve, akkor bizonyára csak félszeme van, már pedig én +ilyen embert nem ismerek, feleltem határozottan.</p> +<p>– Tagadja tehát a vádat? Kérdezte meglepetéssel a rendőr.</p> +<p>– Természetesen, felelém.</p> +<p>– Hozzátok ide azokat az embereket és mutassátok meg ennek az +úrnak Félszeműt!</p> +<p>Hosszú, sovány vezetőm állott előttem és mögüle buta félelemmel +a másiknak az arca kandikált elő. A bámulattól elállt a szavam.</p> +<p>Vezetőmnek, akinek azonosságát nem lehetett kétségbevonnom, +valóban csak félszeme volt. Vörös, könnytől agyoncsípett bal +szemüregére tehetetlenül borult rá a szemhéj, meg az egészséges és +ép jobb szem jókedvűen és huncutul nézett rám. Kézi bilincsét +csörgetve üdvözölt és azt mondta:</p> +<p>– Bocsánatot kérek a kellemetlenségért, amit önnek okoztam.</p> +<p>A rendőr elvezette. Azután el kellett mondanom a rendőröknek, +hogyan szerződtettem ezt a két embert a faluban az állomáson. Amint +látszott, éppen nem rendelkeztek azokkal a tulajdonságokkal, +amelyeket testőrségtől kíván meg az ember.</p> +<p>A csapat vezetője elmondta, hogy Félszemű és társa megtámadta az +aranyásókat az erdőben, valamennyit meggyilkolta és öt font aranyat +rabolt el tőlük; azután visszatért hozzám. Később azzal az +ürügygyel, hogy megkeresik a megszökött lovakat, visszamentek abba +a faluba, ahol a nagyon is őszinte öregasszony házában voltunk +megszállva. Itt egyenesen a gazdag Sovienko paraszt házába +<span class="pagenum"><a name="Page_115" id= +"Page_115">-115-</a></span> mentek és azzal fenyegetődzve, hogy +megkínozzák és megölik, minden pénzét elvették. Éppen amikor +Sovienko átadta volt a pénzt, betoppantak a rendőrök és lefogták a +rablókat. Félszeműnek a külseje ekkor már megfelelt a nevének, mert +harcra fölkészülve, műszemét kivette és zsebre vágta. Ez a műszem +teljesen fölismerhetetlenné tette a rablót abban a községben, ahol +mindenki rettegett Félszeműtől.</p> +<p>Meg kell azonban említenem, hogy Félszemű egészen kellemes, +jómodorú ember volt. De nagyon sok kellemetlenséget szerzett nekem, +mert utamat a rendőrségtől részemre fogadott ukrán paraszttal +voltam kénytelen folytatni, aki ostoba volt és lusta, állandóan +eltévedt és együgyüségében még az öreg tölgyektől is félt, +amelyekben hite szerint, zöld erdei ördögök laktak. Naponta +többször is leitta magát és ilyenkor egészen elment az esze, hülye +módjára egyre csak nevetett. És mindennek a tetejébe Sas volt a +neve!</p> +<p>A Bikin folyó körül az egész őserdői élet az aranyat uralja. +Legendákat beszélnek mesésen gazdag aranykeresőkről, akik benn a +hegységben dolgoznak és csodálatos aranyfövenytelepekről a mély és +ragadós folyók ágyában, aminő a Khor és az Iman; és szájról-szájra +adják a híreket, amelyek az erdőkben történő borzalmas +gonosztettekről és az aranykeresők rettenetes kalandjairól +szólnak.</p> +<p>A «sárga ördög ércéért», ahogyan a koreaiak az aranyat nevezik, +az usszuri taigában ijesztő és véres bűnök, de hősies bátorságra és +hajthatatlan akaraterőre valló tettek is történnek; de végezetül +csaknem mindig a sárga ördög diadalmaskodik és bűnre csábítja, +romlásba dönti az aranytól elcsábított embereket.</p> +<h3><span class="smaller">TIZENNYOLCADIK FEJEZET.</span><br /> +A kihaló nép.</h3> +<p>Ebben a végtelen őserdőben, ahol csak ritkán található fehér +ember, sok kínai és koreai megtalálja lakását és megélhetésének +lehetőségét. Ők az igazi birtokosai ennek az át nem kutatott +erdőterületnek, alaposan ismerik, minden <span class= +"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> évben +új csapást vágnak benne és egyre mélyebbre nyomulnak be az erdőbe, +amely csak folyóktól megszakítva, egészen az északi tundrákig +terjed. De a délről jövő e betolakodókon kívül régi bennszülött +lakosság is van itt, kihalóban levő lakósság, amely azonban az +erdőterület jogos tulajdonosának tekinti magát: a goldák mongol +nomád törzse. Ma is éppen úgy élnek, mint évszázadokkal ezelőtt; +nagy vadat és kis vadat fogdosnak csapdában, sőt jávorszarvast és +őzet puszta kézzel is, néha, a villamosság és a gőzerő mai +napjaiban, hosszú íjat is használnak kő- vagy csontvégű nyíllal. A +civilizációnak a goldákhoz hatolt egyetlen vívmánya az alkohol és a +puskapor.</p> +<p>Régen, a mongol Jüan dinasztiából származó hatalmas kínai +császárok idején, a goldák a mennyei birodalomnak magában zárt +alkotórésze voltak. A birodalom legészakibb védői voltak a tunguzok +ellen. Később a Dzsingisz Khan és Tamerlán államában történt +hatalmas változások idején a goldák egymásután a koreaiak, a +tunguzok és a japánok uralma alá jutottak és végül amikor +Oroszország a Csöndes Oceán partjáig és végig a mandzsuországi és a +koreai határ mentén megszállta a távoli keletet, a cár alattvalói +lettek,</p> +<p>Lelkiismeretesen beszolgáltattak minden adót, amit állatbőrrel +fizettek meg. Igaz, hogy nem voltak egészen biztosak abban, hogy +mely államhoz tartoztak, mert fizettek adót az orosz +adóigazgatásnak, de időről-időre kínai hivatalnokok is fölkeresték +őket, akik lopva jöttek hozzájuk a tengerpartról; ezeknek is adtak +coboly-, menyét- és mókusbőrt a kínai kincstár számára. Az orosz +kereskedők irtózatosan kizsákmányolták őket és az alkoholtól, ettől +az orosz kultúrbajnokoktól bevitt fizető eszköztől megmérgezve, +lassanként kihaltak.</p> +<p>Tragikomikus esemény történt 1905-ben. Egy vállalkozó szellemű +kalandor kereste föl a goldákat és cobolybőröket gyüjtött mint adót +az angol adóügyi igazgatás számára. Az agyafúrt «angol» a goldák +szerencséjére egy orosz hivatalnokkal találkozott, aki elfogta és +megmentette a sok cobolybőrt. Ez az orosz hivatalnok zsebébe +vándorolt, sőt <span class="pagenum"><a name="Page_117" id= +"Page_117">-117-</a></span> voltak, akik azt állították, hogy a +zsákmányt megosztotta az «angollal», akit futni hagyott.</p> +<p>A goldák kitűnő vadászok és nagyszerű lövők, nagyon kitartók és +csodásan bátrak; minden kíséret nélkül egymagukban mennek tigris- +és medvevadászatra. Nyáron csakúgy mint télen bebarangolják az +egész taigát az Amurtól a Bikinig, sőt az Imanig. De valami régi +hagyományhoz híven, délfelé nem mennek tovább; mert a tizennegyedik +században egy kínai császár parancsot adott ki, amely megtiltotta +az északi barbároknak, hogy a koreai határhoz és a mandzsuk +területéhez közeledjenek. Attól tartott ugyanis, hogy a barbárok +esetleg egyesülnek a harcias mandzsukkal, velük együtt megtámadják +Kínát és így veszedelembe sodorhatják a dinasztiát, amely az +uralkodásban Dzsingisz Khan dinasztiáját váltotta föl.</p> +<p>A goldákkal az Imperator-öböl felé utaztamban találkoztam. A cár +kormánya ugyanis csatornát tervezett, amely onnan kiindulva az +Amurt a tengerrel kötötte volna össze és így rövidebb és +kényelmesebb utat biztosított volna ehhez a rengeteg folyamhoz, +mint aminőt természetes torkolata nyújtott homokzátonyaival és más +akadályaival. Két asszisztenssel és három vezetővel utaztam ezeken +az erdőkön át és sokszor besüppedtünk a mocsaras hegyi +szakadékokban.</p> +<p>Egy este, amikor éjjeli pihenőre meg akartunk állni, közelünkben +egy dombon tűzfényt vettünk észre, amely vörösbe vonta a szomszédos +tölgyek és szilfák koronáját.</p> +<p>– Ezek bizonyára goldák, mondta az egyik vezető.</p> +<p>A tűz felé lovagoltunk és csakhamar nagy hegyi rétre jutottunk, +amelyen az izzó farakás körül legalább húsz férfi ült körben. Bő +bőrnadrág és bőrkabát volt rajtuk, a fejükön pedig süvegféle +ugyanabból az anyagból. Szótlanul ültek, pipáztak és szemük +mozdulatlanul a tűzre meredt.</p> +<p>Néhány lépéssel odább a fák alatt magas bennszülött állott +rongyokból készült ruhában, amely tarka ringy-ronggyal és +szalagokkal még külön föl volt díszítve. Nyírfahéjból készült +takaró ékesítette a fejét. Egyre lehajolgatott és ismét +fölemelkedett, miközben egy hosszú bőrszíjat húzogatott, amelynek +felső vége eltűnt egy vén görcsös <span class="pagenum"><a name= +"Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> tölgy sötét lombozatában. +Alaposan szemügyre vettem a fa korongját és egyszerre csak +fölfedeztem, hogy a fejdísszel ékes magas ember fölakasztott egy +másikat, akinek sötét teste, ide-odahimbálódzva és forogva lassan +fölemelkedett a fa szétterpeszkedő ágazatába. Rögtön oda akartam +ugrani, hogy megmentsem az áldozatot, de vezetőim egyike, aki már +hosszabb idő óta élt az Amur-kerületben, mosolyogva +visszatartott:</p> +<p>– Ne izguljon! A goldák egy halottjukat akasztják föl. Ők így +temetnek!</p> +<p>Így is volt. Éppen egy golda eltemetésének szertartásába +pottyantunk bele. Ez a golda agyonitta magát. Kiderült, hogy ilyen +alkalomkor a holttestet két darab nyírfakéregbe burkolják, amelyet +egy nagy törzsről fejtenek le. Ezt a primitív koporsót bőrszíjjal +csavarják körül és valamelyik tölgyfa legfölsőbb ágai közt +fölakasztják.</p> +<p>Később gyakran láttam ilyen függő koporsót, amelyben +szirtifecskék és sarki baglyok (Nictea nivea) fészkeltek.</p> +<p>Amikor a nyírkoporsó, alulról a tűz fényétől megvilágítva, +erősen megkötözve ott függött a fán, a körbe belépett a saman, +leült és egy öreg bennszülöttől egy darab húst és egy kehely +pálinkát vett át. Csak amikor ez elkészült az evéssel, keltek föl a +goldák és jöttek át hozzánk. Üdvözöltek bennünket, megkérdezték, mi +járatban vagyunk és meghívtak, hogy üljünk le velük a tűz +mellé.</p> +<p>Kíváncsian figyeltem komoly, sohasem mosolygó, okos arcukat. +Vajjon arckifejezésük atavisztikus örökség volt-e vagy pedig az +alkoholizmusnak volt-e az eredménye, nem tudtam eldönteni; azt +azonban gyakran megfigyeltem, hogy az iszákos emberek többnyire +nagyon komolyak és nincs sok kedvük a tréfálkozásra és a +nevetésre.</p> +<p>A saman, amikor már magasan állott a hold, megint munkához +látott, mert a temetés szertartásának négy része volt. Az első rész +volt a koporsó elkészítése és a halott fölfüggesztése a «temető» +valamelyik fáján. A többi rész szövevényesebb és nehezebb volt. A +második részben az itt fekvő vagy inkább függő többi halott +szellemeihez imádkoztak és arra kérték, fogadják kegyesen új +társukat; a harmadik <span class="pagenum"><a name="Page_119" id= +"Page_119">-119-</a></span> részben figyelmeztették az elhunyt +szellemét, hogy maradjon érintkezésben családjával és barátaival; a +szertartás vége volt az ünnep legkellemesebb része: izana-nak +nevezett lakoma.</p> +<p>A saman fölemelkedett helyéről és hivatalos ruházatának a +fölcseréléséhez fogott. Letette a tarka rongyokat és sárga meg +vörös szalagokat és helyükre zsinórdarabokat, bőrszíjat és láncot +tett, amelyekre amulettek voltak ráerősítve, továbbá különféle +növények sajátságos alakú gyökerét, tarka követ, +embercsontdarabokat, medvefogat és más titokzatos, csodaerejű +holmit. Fejére szarvasbőrből készült széles kalapot tett. Ekkor +azután dobot és csontból készült fuvolát fogott. A hátára zsákot +vett, amelyben mindenféle ajándék volt, mint pálinkás üvegek, +dohánycsomagocskák, pipák, só és szárított borsó.</p> +<p>Ekkor sajátságos némajáték kezdődött. A magas fáktól körülvett +tisztáson tűz lobogott és fény meg árnyék váltakozása űzte játékát +a lombozatban. A gyanús külsejű, magukban elmélyedt emberek +hallgatag köre élesen és feketén vált el az égő tűz fényétől. A +tűztől valamennyinek az arca vörös volt. Messzibb hátrafelé, +különös mozdulatokkal ide-odasurrant a samannak csak egyik oldalról +megvilágított alakja. Fejét magasra tartva föl s alá járt. Időnként +átható hangon ezt kiáltotta: «Jin! Jin!» és ezt a kiáltást egyes +dobütéssel kísérte.</p> +<p>Vezetőim megmagyarázták, hogy a saman ezen a módon a halottak +mindenikét fölhívta, hogy figyeljen reá. Még egyszer alaposan +szemügyre vettem a közelünkben levő fákat és észrevettem, hogy +részben fiatal ágaktól és lombozattól elfödve, még több koporsó +függött ott mindenfelé.</p> +<p>A saman negyvenszer ütött a dobra és mindannyiszor ismételte a +kiáltást. Azután egy pillanatig hallgatott. Majd olyan helyet +választott, ahonnan valamennyi halott hallhatta és rekedt +torokhangon hosszú beszédbe kezdett, amelyet helyenként dobolással +és fütyüléssel szakított félbe.</p> +<p>– Jin sumgu tamaz! – kiáltotta ünnepiesen, ami azt <span class= +"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> +jelenti, hogy az elköltözötteknek lelkei megérkeztek az ajándékok +átvételére.</p> +<p>A saman kihúzta a dugót az egyik pálinkásüvegből, amellyel +félkört írva le, a drága italból egy keveset a fűre öntött. Azután +maga húzott jó nagyot, még egy keveset a földre öntött és újra +ivott. Ezt hatszor megismételte. Megfigyeltem, hogy a samanunk +nagyon ravasz és ügyes kókler volt, mert a halottakkal szemben +meglehetősen szűkkeblű, maga iránt ellenben annál bőkezőbb volt. +Sejtettem, hogy ezen az éjjelen bizonyára nem csupán a halottak +lelkei fognak lerészegedni. A pálinka után a dohányra került a sor, +amit a saman becsületesen megosztott a halottakkal. Még egy nagy +porció sót is a szájába dugott, ellenben a pipákat és borsót nem +osztotta szét.</p> +<p>Ezt az áldozati ceremóniát a saman rituális tánca követte.</p> +<p>Igazán gyakorlott táncos volt. Ügyesen nagyot ugrott a levegőbe +és eközben a lábával és a kezével igen gyors mozdulatokat végzett, +amelyek nem voltak bizonyos báj híján; dobja gyors ritmusának +ütemét kitáncolta és féllábon olyan gyorsan forgott körbe, hogy +alig lehetett az arcát látni. Sokáig táncolt és mivel eközben +nagyon melege lett, a tánc megszakítása nélkül egymásután letette +amulettjeit, kalapját és felsőruháját, úgy hogy végül derekáig +meztelen volt. De még mindig tovább táncolt, sovány kezét és +meztelen karját kígyó- és hullámvonalban mozgatva. Végre +abbahagyta, szép lassan, mint valami jól megolajozott gép; miután +ruháját és többi cókmókját fölszedte, átjött a goldákhoz és +tudtukra adta, hogy a halottak kegyesen fogadták adományaikat és +ezért szívesen látják körükben az új lelket.</p> +<p>A varázsló, miután kevés teát ivott és kissé lehűlt, +felöltözködött, jókorát húzott a pálinkás csészéből, amely +általános használatra szolgált, kevés sült húst evett, azután újra +munkához látott.</p> +<p>Ezúttal nem vett magára díszt. Két kis deszkát vett elő, amelyek +közt selyempapiros vékonyságú nyírfakéregréteg volt és lassan +odament az új koporsó helyéhez, ott <span class="pagenum"><a name= +"Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> megállott szótlanul, +mintha mélyen elgondolkoznék, ha ugyan nem részeg elfogultság volt +ez, majd a szúnyog zümmögéséhez hasonló gyönge hang hallatszott. A +hang mintha messziről jött volna, valójában azonban a vékony +deszkák adták, amelyeket a saman a szájához emelt.</p> +<p>A hang mindjobban erősödött, míg végül folytonos mély +basszushangú ordítás lett belőle, amely a sűrű fűtől egészen a +tölgyek csúcsáig az egész erdőt betöltötte és elkábította az ember +fülét, érzését és eszét; olykor úgy érezte az ember, mintha ez a +hang szét akarná repeszteni a koponyáját. Kétségtelen, hogy a saman +csupán ezzel a két vékony deszkácskával és egy kevés fakéreggel meg +tudta bolondítani az embert. Az ordítás végre gyöngült és ismét +alig hallható hangokba olvadt át. Ugyanakkor előrehaladt a saman a +fák árnyékában, amelynek homályában kicsiny foszforeszkáló +lángocskák voltak láthatók.</p> +<p>A goldák tiszteletteljes borzalommal sugdolódzni kezdtek és +ijedten bámultak a sűrű homályba.</p> +<p>Mi volt ez? A kóklereskedő saman által megteremtett szuggeszció +volt ez vagy pedig valamiféle foszforeszkáló tárgyat, például +rothadó tölgydarabkákat vagy széthulló gomba porát dobta a +levegőbe, avagy a János-bogárhoz hasonló világító rovarokat +röptetett, aminők Usszuriföldön tömegével vannak?</p> +<p>A saman, amikor a kis lángocskák megjelentek, valamit +kihirdetett, ami a halott már teljesen lerészegedett rokonait +lecsillapította és vigasztalta, az ünnepség intézőit pedig arra +késztette, hogy vezetőim nagy örömére, a tálakat és csészéket újra +megtöltsék pálinkával.</p> +<p>– Gazdag, előkelő temetés! – súgták nekem és a kezüket +dörzsölgették.</p> +<p>A varázsló visszatérvén a tűzhöz a helyére, ünnepies lakoma, +vagyis inkább tivornya kezdődött, amelyben résztvettek a vezetőim. +Az emberek szinte úsztak a pálinkában, elestek és ismét +fölszedelődzködtek, csakhogy újra igyanak. Keveset ettek, +egyikük-másikuk olykor egy falat sült vagy főtt húst vagy kevés +halat nyelt el. Amikor néhány óra mulva kiégett a tűz, a goldák +szerteheverve, a részegek <span class="pagenum"><a name="Page_122" +id="Page_122">-122-</a></span> álmát aludták, motyogva és +nyugtalanul ide-odahánykolódtak. Vezetőimnek, jóllehet már teljesen +részegek voltak, még mindig a pálinkás hordóknál volt dolguk.</p> +<p>Aggodalommal gondoltam a reggeli lovaglásra, de aggodalmam +alaptalannak bizonyult. A vezetők napkeltekor útnak indultak; kissé +sápadtak voltak ugyan, de mint máskor, most is gyorsan és ügyesen +teljesítették kötelességüket. A goldák mintha eltűntek volna a föld +színéről; már jóval hajnalhasadás előtt elhagyták temetőjüket +nyírfakoporsóival, amelyek ide-odahintáztak a szélben.</p> +<p>Néhány hónappal későbben ismét találkoztam a taigában ugyanama +goldák egynémelyikével, akiknek undorító tivornyája a temetésen +meglehetősen kellemetlen emléket hagyott hátra; de meg kellett +változtatnom az ítéletemet, amikor az életért folytatott heves +küzdelmüket láttam. Három férfi volt, mindhárom vadász, régi +puskával és övükben késsel és fejszével. Ruházatuk fölkeltette a +figyelmemet. Nadrágjuk és csizmájuk egy-egy darab szarvasbőrből +készült, szőrivel kifelé; rövidszőrű prémmel voltak beszegve. +Egészen különleges inget viseltek, aminő sehol másutt nem +található, tehát érdemes a leírásra. Dupla szarvasbőrből készült, a +belső bőr szőrös oldala befelé, a külsőé kifelé volt. A két bőr +közé csigaalakban összetekert szarvasidegek voltak hálószerűen +befonva, úgy hogy izoláló légpárna támadt, a legjobb védelem a +hideg ellen. A sipka, amely nem csupán a fejet födte, hanem álarcul +is szolgált, a gallérral és a keztyű a kabátujjal volt szorosan +összekötve. Téli vadászataimon én is ilyen inget viseltem és +habozás nélkül bevallhatom, hogy kemény hideg ellen nincs ennél +jobb ruházat. Az az utazó, akit ilyen ruha véd, a sarki fagyban és +szélben egész kényelmesen elfekhet a puszta havon.</p> +<p>Este találkoztam össze ezekkel a goldákkal; vadászat után, +amelyen elejtettek néhány szarvast, a tűznél ültek. Másnap reggel +napfeltekor az egyik golda megint vadászni ment. Bámulatomban +fölkiáltottam, amikor fölszerelését láttam, mert csupasz testére +csak vékony nadrágot és egy fiatal szarvas cserzett bőréből készült +inget vett föl, hozzája <span class="pagenum"><a name="Page_123" +id="Page_123">-123-</a></span> az amerikai indiánusok +mokasszinjának mintájára készült alacsony bundás cipőt. Azután +magára csatolt egy pár rövid, széles lábszánkót, amelyek olyanok +voltak, hogy mozgékonyságát az erdőben és a bokrozatban nem +befolyásolták.</p> +<p>Követtem őt, mert munka közben akartam látni. Nem messze +táborhelyünktől szemtanuja is voltam egy érdekes vadászjelenetnek. +A fiatal golda friss nyomra talált és egy szarvast üldözött. +Hihetetlen gyorsasággal rohant át az alacsony bokrozaton és mintha +a szarvast még gyorsabb futásra akarta volna tüzelni, egyre +kiáltozott és füttyentett neki. Olyan gyorsan futott, hogy sohasem +vesztette szem elől a zsákmányát, amelyet mindjobban ahhoz a mély, +hóval teli szakadékhoz szorított, amelynek szélén álltam. Amikor a +hajszolt állat odaért a szakadékhoz, belesülyedt a mély hóba és +bármennyire erőlködött is, hogy lehetőleg gyorsan jusson át a +szakadékon és kapaszkodhassék föl a túlsó lejtőn, csak lassan +haladt előre. A golda nem sokkal később érkezett a szakadékhoz, +mint a szarvas. Pompás si-ugrással csakhamar elül volt az állatnál, +amelyet gyorsan megkötözött, mire kényelmesen kimászhatott a +szakadékból és társait segítségül hívhatta.</p> +<p>A fiatal vadász futása oly gyors és biztos volt, minden +mozdulatában annyi volt az erő és a kecsesség, hogy őszinte +sajnálkozás fogott el, amikor visszaemlékeztem az éjjeli orgiára +abban az erdőben, amelyben a koporsók a tölgyek ágain +himbálództak.</p> +<h3><span class="smaller">TIZENKILENCEDIK FEJEZET.</span><br /> +A tigrisemberek.</h3> +<p>Az usszuri őserdőnek rengeteg a gazdagsága. Természeti kincsei +közé tartozik sok drága prémállat, arany, drágakő, ginseng, kitűnő +halak és minden fajtájú vad. Érthető tehát, hogy e kincseket kereső +és életfenntartásukra törekvő emberek keresztül-kasul járják ezt az +erdőterületet és természetes az is, hogy ezeket az embereket +viszont <span class="pagenum"><a name="Page_124" id= +"Page_124">-124-</a></span> nyomon követik mások, akik a +kényelmesebb oldaláról fogják meg a dolgot és erkölcstelenek. Ezek +az úgynevezett «tigrisemberek». Beszéltem már Félszeműről, a +rablóbandákról és más gonosztevőkről, aki bebarangolják az erdőt és +emberekre vadásznak meg vagyonukra, amit ezek nagy fáradsággal a +földből, a vízből és az erdőből birkóztak ki maguknak.</p> +<p>Tigrisemberek – ezzel a poétikus névvel illetik az erdő e +konkvisztádorait a Vula-Ho kínai vadászai, akiket gyakran +fölkeresnek a gonosztevők, bárha a tigrisemberek nagyobbára maguk +is kínaiak.</p> +<p>Az ilyen kétes és kalandor egyének természetesen vonzódnak +egymáshoz és bandákba állnak, amelyek valahogyan fegyvert +szereznek, azután kaland és zsákmányolás után járnak. Tevékenységük +nemcsak Kínára terjed, hanem a mandzsuországi orosz bérterületeket, +Korea északi részét és Usszuri- és Amurföld egyes részeit is +meglátogatják.</p> +<p>A maguk hajlandóságából sohasem végeznek becsületes munkát, +legföljebb ha gombát tenyésztenek és gyüjtenek; rendszerint azonban +rablókká lesznek, készek minden bűntettre, ha hasznot húzhatnak +belőle.</p> +<p>A gomba tenyésztése és gyüjtése ezen a vidéken egészen +különleges kereset. A kidőlt vagy kivágott tölgyön fehér vagy sárga +gomba nő. Ezeket a kínaiak összegyüjtik, megszárítják és eladják +kínai inyenceknek, akik mint a legjobb kínai csemegék egyikéért, +nagy pénzt adnak érte. De ez a gomba átka az usszuri erdőnek, mert +a kínai tigrisemberek és a hozzájuk hasonlók a Khor, Daobi-Ho és +Vula-Ho folyóknál egész erdőket döntöttek ki, csak azért, hogy a +kivágott fák révén gombához jussanak. Ezek az agyonvert óriások ott +hevernek és az ország gazdasági életének hasznot nem hajtva +elkorhadnak, mert négy vagy öt év mulva a törzseken már gomba sem +nő és értéktelenek.</p> +<p>A Szukhan-folyó erdővidékén vadászva vezetőmmel, egy katonával, +magános fang-tzehoz érkeztem. Amikor váratlanul betoppantunk, hat +jól öltözött kínai ugrott föl, aki a kangon hevert; de vezetőm, aki +tapasztalt ember volt, fegyverét rájuk fogva ezt kiáltotta: +<span class="pagenum"><a name="Page_125" id= +"Page_125">-125-</a></span></p> +<p>– Föl a kézzel!</p> +<p>Engedelmeskedtek, mintha a saját vezérük parancsolta volna. A +katonám arra kért, hogy a fegyveremmel tartsam őket sakkban és +odament egy oszlophoz, amelyen hat fegyver függött; kivette belőlük +a patront, összekötözte egymással a fegyverszíjakat, azután +kínai-orosz tájszóláson, a Mandzsuországban kialakult különös +kevert nyelven, így szólt a kínaiakhoz:</p> +<p>– Tudjuk, hogy hunghutzok vagytok. Utánunk kozákok jönnek és +akkor «pu shan kao» lesz nektek. De mi nem akarunk titeket bántani. +Csak a fegyvereiteket vesszük el és két lovat; a fegyvereket majd +elrejtjük a Szukhan-folyó gázlójánál és a kozákoknak, ha +találkozunk velük, azt fogjuk mondani, hogy nem láttunk gyanús +embert. Ti aztán, mihelyt eltávoztunk, elpárologhattok a szél +minden irányába. Tung te mo (megértettétek)?</p> +<p>– Tung te (megértettük)! – felelték egyöntetűen.</p> +<p>– Shang kao (jól van)! – mondta méltóságteljesen a kópé, fogta a +fegyvereket és összekötözte.</p> +<p>Lövésre készen, háttal mentünk ki az ajtón, amelyet bezártunk és +egy vastag gerendával eltorlaszoltuk; azután két lovat +kiválasztottunk és ellovagoltunk.</p> +<p>Egy hét mulva a katona eladta zsákmányát valakinek, aki régi +fegyvert gyüjtött, mert a valódi hunghutz-fegyvert nagyon keresik. +Miután megkötötte a jó üzletet, félszemével sokatjelentően +hunyorgatva, ezt kérdezte tőlem:</p> +<p>– Kérem uram, mondja meg, kik voltak ebben a fangtzeban +tulajdonképpen a hunghutzok, azok a piszkos nanzák (a kínaiak +szokott orosz megjelölése) vagy ön és én?</p> +<p>– Csakis te – feleltem nevetve – mert te jó üzleti hasznot +préseltél ki azokból a fickókból és mint igazi hunghutzvezér nem is +osztottad meg velem a zsákmányodat.</p> +<p>– Tudtam, hogy nem fogadná el a részét. De bocsánat, uram, +hiszen ön a hunghutz lovon lovagolt Vladivosztokba – mondta ravasz +vigyorgással.</p> +<p>– A hadsereg rendelkezésére bocsátottam – torkoltam le. +<span class="pagenum"><a name="Page_126" id= +"Page_126">-126-</a></span></p> +<p>– Ez az ön dolga – felelte. – Mi szegény katonák nem lehetünk +ilyen bőkezűek. Mi elvesszük és eladjuk, amit az Isten a kezünkbe +juttat.</p> +<h3><span class="smaller">HUSZADIK FEJEZET.</span><br /> +A részeg tigris.</h3> +<p>Tudományos kutatásomnak nagyon érdekes helye volt az úgynevezett +Fekete Katlan. Ez a neve egy völgynek a Szukhan és Tou Tao Kou +folyók közt. A természet mérnöki és vegyészi tevékenységének +hatalmas és bölcs munkája, rengeteg barnaszén vagy lignit van +itt.</p> +<p>A barnaszén, aránylag fiatalabb formáció, éppen olyan, mint a +Muravieff-Amurszki félszigeten mindenütt található szén, azaz csak +fűtésre alkalmas. A Szukhan-völgyben a természet nagyravaszul maga +vezette a föld hőségét ehhez a szénhez, amely így félig +megkokszosodott. Oroszországnak tehát a Fekete Katlanban nemcsak jó +fűtőanyaga, azaz barnaszene van, hanem van olyan szene is, amely jó +kokszot ad metallurgiai célokra, sőt van antracitja is, amely ott +képződött, ahol a nagy hőfok a legerősebb volt. Laboratóriumának e +katlanában ilyen módon sok millió különböző fajtájú szenet állított +elő a természet.</p> +<p>A Szukhan-széntelep kiadós bevételi forrása az országnak és +iparára nézve nagy a fontossága, mert ezen a helyen kívül már csak +Szakhalin-szigetről szerezhető kokszszén, ahol jó dokkok és +megfelelő szállítóeszközök hiánya megnehezíti a kiaknázást.</p> +<p>A Szukhan-völgyben másik forrása a jólétnek a nagyon termékeny +fekete föld. Mivel ez nagyon hasonlít a kievi és poltavai +kormányzóságok földjéhez, a pétervári kormány nagy +bevándorlótömeget telepített itt le, amely a völgyben csakhamar +fölvirágoztatta a földmívelést és meggazdagodott; a coboly- és +szarvasvadászat csak növelte a nép gazdagságát.</p> +<p>A Szukhan-kerület, csakúgy, mint a Tou Tao Kou folyó völgye, +amelynek mellékfolyóiban arany lelhető, nagyon <span class= +"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> csábító +vidék tőkepénzeseknek. Elsőknek kínai aranykeresőket csalogattak +oda, akik a leggazdagabb aranylelőhelyeket kezdetleges módon +megdolgozták és szarvasra vadásztak. Ezen a vidéken akadtunk össze +azzal a hunghutz bandával, amelyet ravasz katonám oly előkelő +természetességgel kirabolt.</p> +<p>Az egyik faluban, nem messze az egyik üzemben levő +aranybányától, egy jóravaló öreg kozákkal ismerkedtem meg. +Kangutoff volt a neve. Ha szabad időm volt, együtt mentünk vadászni +a Szukhan-völgybe, amely bővében volt a vadnak.</p> +<p>A mérnökök, amikor megtudták, hogy Kangutoffal járok vadászni, +nevettek és ezt mondták:</p> +<p>– Kangutoff, a részeg tigris? Kitűnő vadász és úgy ismeri az +egész taigát, mint a zsebét.</p> +<p>Mivel éppen indulásra készen voltam, nem engedte már az időm, +hogy e különös csúfnév felől kérdezősködjem.</p> +<p>Kangutoffal különböző vadászkirándulást tettem, vadásztunk +fácánra éppen úgy, mint vaddisznóra, a parasztok kukoricaföldjének +rémére. A búza- és babföldeken, a koaliang vagy kínai cukornád és +sójabab-ültetvényeken, de a fűzzel és magas fűvel benőtt +folyópartokon is tömegével riasztottuk föl a fácánt. Kutyám, egy +finom fajtájú gordonszetter, délben olyan fáradt volt a szünetlen +munkától, hogy ebéd után lefeküdt, szűkölve nyalogatta az éles +fűtől összevagdalt lábait és nem akart fölkelni. De ha végre mégis +elhatározta magát arra, hogy kövessen, mihelyt behatoltam a bokrok +közé, egyszerre elfelejtette minden szenvedését; a fácánok erős +szaga újra föllobbantotta vadászlelkesedését. Gyakran megesett, +hogy míg a kutya pompás tartással egy madarat állott, jobbról és +balról szárnycsapkodással és ijedt kiáltással más madarak röpültek +föl. A meglepett kutya ilyenkor többnyire szorosan a földre lapult +és nem merte a fejét megmozdítani; a helyén maradt és a maga +egyetlen madarát figyelte, csak remegő orrcimpái árulták el, mily +pokoli szenvedést kell belsejében kiállania.</p> +<p>Szukhan és Tou Tao Kou mezőinek és sűrűségeinek fácánjai +bizonyára még sokáig megemlegettek, mert két <span class= +"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> héten +át húsz családot láttam el szakadatlanul ezzel a vaddal, magam +pedig annyira jóllaktam ezzel az ízletes fehér madárral, hogy +később Keleten már alig nyúltam hozzá, hacsak nem vladivosztoki +módra, azaz pezsgővel volt elkészítve. De fölteszem, hogy pezsgőben +megfőzve, nagyon ízletes lehet még egy öreg gumicső is, hiszen a +levét megihatja az ember, a gumit pedig átengedheti a szakácsnak, +amint én tettem a fácánhússal.</p> +<p>Mivel ilyen körülmények közt a fácánvadászat könnyű és egyhangú, +hamar ráuntam és valami izgatóbb sportra vágytam. A +vaddisznóvadászattól reméltem ezt, amely a Szukhan-völgy bokrai +közt és csaknem embermagasságú füvében nincs minden veszedelem +híján. E rengetegekben nappal makkon hízlalják magukat a disznók, +éjjel pedig fölkeresik a farmerek földjeit és rettenetesen +összeturkálják.</p> +<p>Kangutoff elvitt a Aksiejevka-vidékre, ahol a vaddisznók +nyaranta tartózkodnak. Henel-puskámat vittem magammal célzó +messzilátóval és dumdum-töltéseket.</p> +<p>Kangutoff vaddisznókalandokkal mulattatott, amelyek éppenséggel +nem voltak biztatók. Elbeszélte például, hogy a vaddisznó föltépte +a vadász hasát vagy agyarával végighasította a combját. A +kínszenvedésekről szóló e beszámolójának áradatát ezzel a kérdéssel +szakítottam félbe:</p> +<p>– Beszéld el, miért neveznek részeg tigrisnek?</p> +<p>Mosolygott és egykedvűen ide-odalóbálta a fejét.</p> +<p>– Ostoba pletyka, nem érdemes, hogy megismételjem.</p> +<p>– De csak beszéld el, kérlek – unszoltam.</p> +<p>– Ha az emberrel történik valami – kezdte haragosan – mindjárt +csúfnevet akasztanak a nyakába. De ha minden áron akarja, jól van, +hát elmondom. Vladivosztokból eljött a kormányzó a Szukhan-bánya +meglátogatására. Visszafelé kocsin hajtatott a vasúti állomásra és +én mint őrség mellette lovagoltam. Az állomáson egy tízrubeles +aranyat adott a kormányzó. Ön uram bizonyára megérti, hogy ilyen +körülmények közt egészséges, tisztességes ember kis szórakozást +enged meg magának.</p> +<p>Én is megtettem és este a vasút mentén lovagoltam hazafelé. A +fejem mint a dézsa, a fülem zúgott, mintha <span class= +"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span> +tüzérségi harc kellős közepén lettem volna. Részeg voltam, +rettenetesen részeg és a nyeregben úgy himbálództam, mint a hajó. A +lovam hirtelen megvadult és az útról beleugrott a sűrűbe. Engem +letett egy rakás magas, puha fűre, én meg jobbnak találtam, hogy +aludjak, semhogy a lovam után fussak. Már napnyugta után volt és +eltűnt a félhomály. Napkeltekor ébredtem föl és fölemeltem a +fejemet, amely fájt és nehéz volt, mintha ólommal lett volna tele. +Tovább akartam aludni, de nem tudtam. Mikor fölkeltem, hogy +körülnézzek, hol vagyok hát tulajdonképpen, égnek állott a hajam. A +sínek közt egy tigris állott; a farkával az oldalát csapkodva, +engem figyelt. Nem volt vesztegetni való időm; fegyveremet lekaptam +a vállamról, céloztam, lőttem és gyorsan elrejtőztem a bokrok közt. +Egy pillanat mulva óvatosan kémlelődni kezdtem; a tigris még mindig +ott állt a sínek közt és felém nézett. Abban a meggyőződésben, hogy +eltévesztettem, mert hát annyira részeg voltam, újra rálőttem. +Nagyon pontosan céloztam, tele aggodalommal, hogy a vodka +megzavarta szemem látását. Hosszabb idő mulva megint kitekintettem, +de ijedtemben visszaroskadtam a bokorba, mert a tigris még mindig +ott volt és az útra tekintett. Megint lőttem és megint elbújtam. +Ekkor talán egy órahosszáig feküdtem ott és azt gondoltam, jobban +tenné a tigris, ha elmenne, hiszen az én részeg szememmel és még +részegebb kezemmel úgysem árthatok neki.</p> +<p>Jó idő mulva újra kikukucskáltam, de a sínen nem láttam semmit. +Még néhány percig vártam, azután a fegyveremmel a kezemben a bokrok +közül a sínek felé másztam, ahol egymás mellett fekve három tigrist +találtam. Részegségemben mindhármat, egy nőstényt és két hímet, +agyonlőttem. Ezért neveznek részeg tigrisnek. A bőrüket hatszáz +rubelért eladtam Vladivosztokban és a kormányzó, amikor megtudta a +kalandomat, még külön huszonöt rubel jutalmat küldött nekem. És +erre, uram, ismét megengedtem magamnak kis szórakozást és részeg +lettem, ijesztően részeg – de ezúttal tigris nélkül. Most hát magam +vagyok tigris, sőt ami még rosszabb, részeg tigris vagyok. Ostoba +fecsegés, hülye pletyka; mulatnak rajtam! <span class= +"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span></p> +<p>A részeg tigris végre elvezetett a vadászatra kiválasztott +helyre. Kis falu volt ez, néhány gazdag parasztnak öt nagy házával. +Ezek a parasztok együttvéve körülbelül száz kínai munkást +foglalkoztattak földjükön. Sok búzát termeltek, de nem adták el, +hanem tiltott módon «holdvilág»-ot készítettek belőle, amit aztán a +környékbeli községekben adtak el. A párolóberendezés, amely nagyon +kezdetleges volt, az erdő sűrűjében volt elrejtve, ahol mindjárt +kéznél volt a tüzelőszer és ahol könnyebben el lehetett kerülni a +kormányzóság fölügyelőinek figyelmét. Az alkoholegyedárúság ugyanis +a kormányzóságé volt és teljes jövedelmének a felét az általános +bűnös hajlam kihasználása szolgáltatta. Természetes, hogy a kormány +megbüntette a magánkonkurrenseket, mint aminők a kis falu lakói is +voltak, akik nagyon barátságosan fogadták az én részeg tigrisemet, +valószínűleg azért, mert legjobb üzletfeleik közé tartozott. +Szeretetreméltó vendéglátással fogadtak bennünket és a nap és az +éjszaka minden órájában, mindannyiszor más különös magyarázattal +főként vodkát kínálgattak nekünk. Az iszákos falu közelében +vadásztunk és minden elejtett vagy csak megsebesített vaddisznó +alkalmat adott új, az öreg kozáknak rendkívül kapóra jött +tivornyázásra.</p> +<p>A vadászás, mint már említettem, sűrű bokrok közt és magas fűben +folyt. Csatlakozott hozzánk néhány paraszt és Kangutoff meg én, +egymástól ötven-hatvan lépésnyi távolságban rendszerint előre +mentünk a sűrűségbe, hogy megkeressük a vadat. Nyáron nagyon erős a +szaga a vaddisznónak, úgy hogy helyét igen könnyen ki lehet tudni. +Mégis gyakran megtörténik, hogy a vaddisznó egyszerre csak kirohan +a sűrűből anélkül, hogy előbb szagával elárulta volna ottlétét; +ilyenkor nagyon kellett vigyázni, mert a vén vaddisznó gyakran +megtámadja az embert, amely igazság, mint ezen az első vadászaton +megtudtam, az orosz vaddisznóról is áll.</p> +<p>Éppen áthaladtunk volt egy mocsaras erdei réten, amelynek a +füvét kiégették és ismét behatoltunk a sűrűségbe. Már néhány lépés +után megütötte az orromat a vaddisznó kellemetlen szaga. Ugyanabban +a pillanatban <span class="pagenum"><a name="Page_131" id= +"Page_131">-131-</a></span> már egy vadkan, mint valami +szikladarab, felém rohant lefelé a hegylejtőn. Nekiment a +nyírfatörzsnek, amely mögött födözéket kerestem és eközben +gyökerestül kitépett egy nagy bokrot. Agyarával föltépte a törzset +és mint a fergeteg, dühös röfögéssel elvágtatott mellettem. +Berontott a tisztásra, ahol utólérte a dumdum-golyóm, amely hátáról +lepattanva, a füle mögött találta és a fejét csontok romhalmazává +változtatta.</p> +<p>Egy fára akasztottuk föl, hogy a ragadozók ellen biztosítsuk és +később parasztokkal elhozattuk. Azután folytattuk a vadászást és +napnyugtáig jártuk a vadont; addig én még egy vaddisznót terítettem +le, Kangutoff pedig hármat. Ez a vadászat szembetűnően +bebizonyította, mily kitűnő, tapasztalt vadász volt a kozák. +Bámulatos tökéletességgel és pontossággal lőtt. Abban a +pillanatban, amikor a disznót észrevette, már lőtt is és golyója +ritkán tévesztett célt. Véres nyomok mutatták, hogy az elejtett +három disznón kívül még öt másikat megsebesített, amelyek közül +egyet másnap az út mellett arrajáró parasztok meg is találtak.</p> +<p>Vadászkirándulásaink egyikén egy fang-tzehoz érkeztünk, amely +sűrű erdőben mély szakadékban épült. Egy öreg kínait találtam ott, +aki barátságosan fogadott bennünket, de mégis mintha +nyugtalanította volna a jelenlétünk, mert folyton a szoba egyik +sarkába tekintgetett, ahol kis szekrény állott. Teáztunk és +beszélgettünk a kínaival, aki, amikor távozni akartunk, a következő +elbeszéléssel tartóztatott bennünket:</p> +<p>– A mult ősszel egy kínai jött a házamba. Ki volt, nem tudom. A +fang-tzemba jött, hogy itt töltse az éjjelt és megbetegedett. Egy +ideig nálam maradt és mert pénze nem volt, eltávozásakor egy +rézlapot adott nekem a következő szavakkal: «Ez többet ér, mint az +arany, mert egy nagy népvezér és csodatévő sírjáról való». Nem +nézné meg azt a rézlapot?</p> +<p>Nem kérettem magamat kétszer. Kinyitotta a szekrényt, amelyből +vörös kendőt vett ki. A kendőt szétbontotta és egy körülbelül tíz +hüvelyk hosszú és öt hüvelyk széles érclapot vett ki belőle, +amelyet a kezembe adott. Bevésett <span class="pagenum"><a name= +"Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> jelek borították, +amelyekről nem tudtam megmondani, mit jelentenek; azzal a +hullámvonalú díszítéssel voltak átszőve, amely jellemző úgy +Mongolországra, mint Tibetre és meglátszott még a fekete emailnak a +nyoma, amely e bevéséseket eredetileg kitöltötte. Az egyik oldalán +sarokvasalás maradványa látszott, amiből arra következtettem, hogy +a lap szekrényajtónak vagy ládafödélnek a része volt. Az egyik +sarkából valami éles szerszámmal kicsiny, szintén néhány jellel +ellátott rész ki volt vágva. Ezt a részt a kínai szintén kezembe +adta.</p> +<p>– Adjon huszonöt rubelt és odaadom érte a lapot – mondta olyan +mosollyal, mintha bocsánatot kért volna.</p> +<p>Megvettem a különös jószágot. Később Vladivosztokban egy gazdag +kínai kereskedő, amikor meglátta, azt mondta nekem, hogy ez +ördögűző jelekkel ellátott rézlap, aminő mongol szerzetesek +koporsójában található. Amikor megtudta, mit adtam érte, azonnal +kifizette nekem a dupláját és megengedte, hogy megtartsam azt a kis +részt, amelyet gondosan megőriztem. Visszatérvén Pétervárra, +fityegőt csináltattam belőle az óraláncomra és amikor egyszer az +akadémikus Radloffal, egy ismert orientalistával találkoztam, +megmutattam neki a különös jelekkel ellátott kis darab rezet és +elmondtam, hogyan jutottam hozzája. Nagyon érdeklődött iránta és +elvitte magával, hogy megfejtse a jelek értelmét. Néhány nap mulva +azt telefonozta nekem, hogy régi tibeti fölírásról van szó, amely +így kezdődik:</p> +<p>«A nagy harcosnak, aki…»</p> +<p>A fölírás többi része azon a lapon volt, amelyet a kínaiaknak +eladtam.</p> +<p>Radloff azt mondta nekem, hogy a lap aranyból van. Az +aranyműves, akinek erre megvizsgálás végett átadtam az órafityegőt, +rájött arra, hogy arany és platina keverékéből van. Nagyon későn +tudtam meg, hogy a kínai engem körülbelül két font arannyal és +platinával rászedett, a tudományt pedig páratlanul érdekes +archeológiai lelettől fosztotta meg.</p> +<p>Akkoriban még nem nagyon búsított a mennyei birodalom e fiának +ravasz, lelkiismeretlen csalása; de most, <span class= +"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> miután +a sors és szerencsétlen időviszonyaink Koen-luntól a +Szayan-hegyekig és Dzsungáriától a Csöndes-óceánig lökdöstek +mindenfelé – tehát éppen azokon a vidékeken, ahol az aranyból és +platinából készült lapon megemlített «nagy harcos» alighanem +uralkodott – nem tudom magamnak megbocsátani régebbi +fölületességemet.</p> +<p>E kis töredék hatása alatt belső szemem pompás képeket lát régen +elmúlt időkből, amikor Ázsiában Dzsingisz Temukhir utódai +uralkodtak, aki pásztor volt Kerulenból és akinek lángesze rengeteg +nagy, egészen a Volgáig terjedő birodalmat teremtett.</p> +<p>A nagymogul mely utódjára vonatkozott a platina fölirata? Talán +a nagy Kublai sírjáról lopta el egy kínai hunghutznak vagy +zsákmányoló kereskedőnek sírgyalázó keze vagy Erdeni Dzuban +Goondjur-Khan dombjáról, akinek lengyel nő volt a felesége; avagy +Tamerlannak, a bénának kőből való síroszlopairól, sőt talán a +legutolsó Dzsingisz-ivadéknak, a fönséges Baber szultánnak arabs +mecsetjéből.</p> +<p>Erre a kérdésre bizonyára sohasem kapok feleletet, mert ennek az +ismeretlen hősnek sírlapjából a kínaiak kétségtelenül már régen +gyűrűt és fülbevalót készítettek a «si-fa» számára.</p> +<h3><span class="smaller">HUSZONEGYEDIK FEJEZET.</span><br /> +A tett emberei.</h3> +<p>Rasdolnaya városka és állomása a +vladivosztok–nikolszk–usszuriszki vasút mentén van. Az elsők egyike +volt ama falvak közt, amelyek e vidék betelepítése idején megnőttek +és meggazdagodtak, mert több olyan országút kereszteződésénél +épült, amely a mandzsuországi és a koreai határtól, nyugaton a +Hanka-tótól és az Usszuri, Daobi-Ho, Vula-Ho és Bikin mentén az +északi taigából jön errefelé. Vadásznak, mindenféle cég ügynökének, +kínainak, koreainak, csavargónak és mindenkinek, akinek az erdő ad +keresetet és megélhetést, Vladivosztokba haladtában érintenie +kellett Rasdolnayat. Itt azután mindenféle veszedelem leselkedett +<span class="pagenum"><a name="Page_134" id= +"Page_134">-134-</a></span> rájuk. Minden fajtájú kereskedők +összevásárolták tőlük – árúért vagy gyakran hamis pénzért is – az +aranyat, szarvasagancsot, csodatévő gyökeret, prémet és gombát. A +legkülönbözőbb vállalkozók leselkedtek itt az erdei emberekre, mint +vendéglők, szállók, játékbarlangok és ópiumbarlangok tulajdonosai, +de rablók is és mindazok a sötét exisztenciák, amelyek Vladivosztok +utcáin csak éjjel bukkannak föl; mohón mustrálgatták a bőr- vagy +vászonzsákokat, a káka- vagy nádkosarakat, amelyek az erdőben +szerzett jószágot tartalmazták. Mindez a kincs vladivosztoki útján +átment a helység lakosainak a kezén és hogy e közvetítők kezébe +jusson, arra minden eszköz jó volt, még a csalás és gyilkosság is. +Ez a közvetítő kereskedelem segítette elő a helység kedvező +fejlődését.</p> +<p>Már amikor először láttam a várost, jól épített kőházakkal, +templomokkal, a kormányzóság néhány hivatalos épületével, +iskolákkal és annak a pompás dragonyosezrednek kaszárnyájával +büszkélkedett, amelynek parancsnoka Volkoff ezredes volt, az ismert +sportférfiú és volt gárdatiszt, aki személyes barátja volt II. +Miklósnak. A város vadászklubjában az ezredes bemutatott két úrnak, +a Kudiakoff testvéreknek, akik a távoli Kelet legkiválóbb +személyiségei közé tartoztak.</p> +<p>Eredetileg egyszerű orosz parasztok voltak, akik éppen amikor +megkezdődött az Usszuri-vidék gyarmatosítása, a maguk szakállára +jöttek ide. Az északi Uralból származtak, tehát zord éghajlathoz +voltak hozzászokva, emellett kitünő vadászok, akik minden erdőt és +minden sivatagot ismertek azokon a tundrákon, amelyek Jekaterinburg +és a Kara-folyónak az északi Jegestengerbe való betorkolása közt +terülnek el. Az első két évben, amit Primorszkban töltöttek, +bejárták az egész országot, bebarangolták a koreai határon levő +Hubtu-folyótól egészen az okhocski-tenger partjáig, eközben +eljutottak nyugatnak a Hanka-tóig és Szungakha-folyóig, keletnek +pedig gyakran a Csöndes-óceán partjáig.</p> +<p>Ezeken a földerítő utakon alaposan megismerték az országot és +kincseit, továbbá értékes nyelvismeretet szereztek, amire a +kínaiakkal, koreaiakkal és goldákkal, valamint <span class= +"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> az +orocsonokkal és tunguzokkal érintkezve, tettek szert; mert ama két +év alatt állandóan a bennszülöttek közt éltek. Az orosz embernek az +a tehetsége, hogy könnyen megtanulja az idegen nyelveket és az a +képessége, hogy nagyon korlátolt szókinccsel is boldogulni tud, +megkönnyítette nekik azt, hogy barátságos viszonyba lépjenek a +bennszülöttekkel.</p> +<p>Találkozásunk idején már gazdag kereskedők voltak és a város +első polgárai közé tartoztak; amikor elbeszéléseiket és +élettörténetük hősi eposzát hallottam, amely tele harccal és +kalanddal itt játszódott le a Pacifik-parton és amit az ország régi +lakói, Potorotzchinoff és Valden urak mondtak el nekem, nagy kedvem +támadt, hogy e vasemberek történetét leírjam.</p> +<p>A Kudiakoff testvérek sokáig vadászéletet folytattak, mókust, +cobolyt, nyestet, hermelint és menyétet lőttek és a bőrt csakis +annak adták el, aki tömegben vásárolta össze. Ugyanekkor +kereskedést folytattak a taiga lakóival, akiknek prémért puskaport +és patront, fegyvert, dohányt és teát adtak. A vállalkozó szellemű +testvérek ezen hamar megvagyonosodtak, anélkül, hogy fölkeltették +volna a bennszülöttek gyűlöletét, mert Kudiakoffék nem +zsákmányolták ki őket és elvből nem adtak el nekik pálinkát, ezt a +biztos halált osztó mérget. Már akkor, amikor a Kudiakoffok még +egyszerű vadászok voltak, ritkább lett a kegyetlen erőszakoskodás a +«fehér hattyúkkal» szemben, mert a koreaiak fáradságosan +megszerzett vagyonukkal a Kudiakoffok védelme alá helyezkedtek, +akiknek kíséretét a koreai határig jól megfizették. A tapasztalt +urali vadászok az erdei utak mellett levő kozák leshelyeket ügyesen +el tudták kerülni és ha mégis összeakadtak az útonállókkal, +bátorságukkal és ügyességükkel mindig sikerrel tudták megoltalmazni +fehérruhás védettjeiket. Nevüket ismerték egész Moreában és +Északkína nagy részében és az okos testvérek ezt jól ki is tudták +használni, úgy hogy mindig a legjobb ginsenggyökeret és +szarvasagancsot kapták és sokat abból az aranyból is, amit a +keletiek az erdőben találtak. Mivel nagyon tudták értékelni a drága +ginsenggyökérrel való kereskedés becsét, rábírták erdei +klienseiket, <span class="pagenum"><a name="Page_136" id= +"Page_136">-136-</a></span> hogy élő ginsengnövénnyel lássák el +őket; ezzel azután egy hegyi szakadékban megvetették az első +ginsengtelepítés alapját, amely 1907-ig állott fönn és nagy +nyereséghez juttatta őket.</p> +<p>A Kudiakoff testvérek pénzt, szerszámot és élelmiszert adtak +kölcsönbe az erdő csavargóinak, hogy segítsék őket az +aranykeresésben és ezen sohasem vesztettek; mert ezek az emberek, +akiknek származásáról senki sem tudott semmit és akiket a rendőrség +üldözött, sohasem csalták meg hitelezőiket, hanem így vagy úgy, de +megfizették az adósságot: arannyal vagy prémmel avagy úgy, hogy +dolgoztak a testvérek javára.</p> +<p>A Kudiakoffok működésének főterülete a Rasdolnaya és a +Szukhan-folyó közt elterülő vidék volt, ahol sok volt a tigris és +párduc, ami lehetetlenné tette a telepeseknek a marhatartást. A +testvérek egyetlen nyáron tizenhat tigrist és öt párducot lőttek le +és teljesen megszabadították a vidéket ezektől a fenevadaktól, +egyszersmind jó üzletet is csináltak, mert a tigris bőrét +Vladivosztokban, szívét és máját az erdőben a kínaiaknak adták el, +akik, mint a koreai varázslók is, a «macska» e szerveit talizmánul +használják ragadozó állatok és halálos betegségek ellen. Bizony, +nem volt könnyű ez a siker; mindkét testvér legalább kétszer a +tigris karmai közt volt és talpa irtózatos nyomokat hagyott a +mellükön és a karjukon. Ez azonban nem vette el a bátorságukat és a +vadászok meg a csavargók körében a «tigrisölő» melléknevet +szerezték meg maguknak.</p> +<p>Az öregebbik testvér egyszer elmondta nekem a következőt:</p> +<p>– Mint már tudja, én körülbelül száz tigrist ejtettem el és e +vadászatokon sok mindent láttam és átéltem. Testvérem és én azt a +megfigyelést tettük, hogy a tigris hamar észreveszi, ha üldözik és +hogy ki akarja tudni, miféle ember az, aki a nyomában van. Ha a +vadász tapasztalatlan, nem olyan hivatásos vadász, mint a testvérem +és én, a tigris rendesen futni hagyja vagy elrejtőzik a bokorban +vagy sziklák mögött. De olyan emberrel, akinek tigrisvér szárad a +lelkén, másként bánik el. Mihelyt a tigris ilyen embert +<span class="pagenum"><a name="Page_137" id= +"Page_137">-137-</a></span> sejt, visszájára fordítja a dolgot és ő +kezdi meg a vadászatot az emberre; emellett olyan helyen iparkodik +őt megtámadni, ahol a vadász akadályozva van a lövésben, azaz sűrű +bokrok vagy sűrűn álló fatörzsek közt avagy magas fűvel benőtt +hegyi szakadékban.</p> +<p>– Mi például azóta, hogy a harmadik tigrisünket ejtettük el, +szemben sohasem tudtunk többé tigrist leteríteni, hanem mindig nagy +kanyarodást kellett tennünk hátrafelé, mert a tigris állandóan +hátulról támadott. Gyorsan meg kellett fordulnunk és gyorsan +kellett lőnünk, abban a pillanatban, amikor a tigris ugrott vagy +futott avagy amikor ugrásra készen a földre lapult. Kedvezőtlen +állásból mindig bizonytalan és nagyon kockázatos az ilyen hirtelen +lövés, mert ha a golyó nem öli meg azonnal a fenevadat, akkor +többnyire elkerülhetetlen a katasztrófa. Ilyenkor a bestia rárohan +a vadászra, aki már csak a késben és fejszében bízhatik. Mi +ismerjük ennek a harcnak a veszedelmét, mert gyakran kellett e +fegyverre támaszkodnunk. A tigris még akkor sem támadja meg az +embert azonnal, ha éhes és táplálékot keres, kivéve ha az éhség +kétségbeesésbe kergette; de még ilyenkor is csak ritkán támadja meg +a fehér embert, hanem gyakrabban a keletit. Ha az élelmet kereső +tigrispár egy fehér emberrel, egy kinaival és egy kutyával +találkozik, akkor először a kutyát támadja meg, azután a kinait és +csak utána a fehéret.</p> +<p>– A tigris nem szereti az európai húst, tette hozzá Kudiakoff +tréfálkozva. Úgy látszik, nem izletes, mert alkohollal van +átitatva! Megesett, hogy a tigris, miután halálosan megsebesített +egy orosz embert, otthagyta és eltávozott, de kinainak a csontját +mindig úgy lerágja, mintha csirke lenne.</p> +<p>Kudiakoff ez állításának helyességét bebizonyította nehány +hónappal későbben egy esemény, amely a karbin–vladivosztoki vasút +mentén, Udini állomás közelében játszódott le. Akkoriban nagy +faszéntelepet építettem ott, amelynek az volt a célja, hogy az +orosz-japán háború alatt ellássa az orosz hadsereget. Védelmül a +hunghutzok ellen néhány orosz katonánk volt, akiknek egyike lelkes +<span class="pagenum"><a name="Page_138" id= +"Page_138">-138-</a></span> vadász volt és állandóan vadhússal és +más zsákmánnyal látott el bennünket. Egy reggel nagyon korán indult +vadászatra, de nem jött vissza az erdőből; csak másnap vettük +észre, hogy nincs otthon és segítő csapatot küldtünk ki a +fölkutatására. A bokrok közt találtunk rá szétzúzott koponyával és +tigriskaromtól széttépett aggyal; minden tagját kificamította és +összeroncsolta a fenevad, amely nyilván úgy játszott vele, mint a +macska az egérrel.</p> +<p>A vadászok elmondták, hogy a tigris, ha az embert megtámadja, +először talpa ütésével elbódítja, azután rettenetes karmaival +minden idegét széttépi és minden csontját összetöri. Mikor az ember +már egészen tehetetlen, a tigris szétmorzsolja a koponyáját és +lassú, kínos halálnak teszi ki; később azután visszatér és +fölfalja.</p> +<p>Vladivosztokban megtudtam a Kudiakoff testvérek gazdagságának +igazi eredetét. A testvérek, miután nehány évig az +Usszuri-területen tartózkodtak, észak felé utaztak és egy egész +éven át az Imperator öbölnek a partján maradtak, nem messze az Amur +betorkolásától a Tatár-szorosba. Ott a goldák és orocsonok nomád +vadásztörzseivel cserekereskedést folytattak és ugyanekkor kemény +munkával két nagy tengerálló vitorláshajót építettek. Eleinte az +volt a tervük, hogy megkerülik Szakhalin szigetét és a sziget +keleti partján a Nyist-öbölben kötnek ki, amelynek közelében volt a +Nutoro-vidék, ahol bennszülött vadászok állítása szerint gazdag +petroleumtelepeknek kell lenniök. A Keletázsiai Lloyd Kleie nevű +német mérnöke húsz évvel később talált is ott petroleumot és +társaságot alapított a kiaknázására.</p> +<p>Amikor elszánt legénységükkel tengerre szálltak, nagy vihar +kapta el Kudiakoffékat, amely elverte őket nyugatra, úgy hogy az +okhocski tenger egy ismeretlen szigetén voltak kénytelenek kikötni, +amely, mint kiderült, a Shantar-csoport legdélibb része volt. A +vakmerő tengerészek látták, hogy ott csakúgy nyüzsög a sok cet és a +partokat fókanyájak lepik el. Mindkét állatfajra egyszerre kezdtek +vadászni és nemsokára nagy gyakorlatra és ügyességre tettek szert. +Sőt harcba elegyedtek a japán vadorzókkal is, <span class= +"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> akik a +fókákat a fönntartásukra vonatkozó törvények semmibevételével +kiméletlenül legyilkolták; eközben nem egy japán golyóval kellett a +derék úttörőknek és legényeiknek szembeszállaniok.</p> +<p>A testvérek körülbelül két évig folytatták ezt a tevékenységet. +Összeköttetésbe léptek ott a bennszülöttekkel, vadászokkal és +iramszarvaspásztorokkal, sok szőrmét, halzsírt és rozmárfogat +halmoztak össze és amikor megtudták, hogy mindezt el lehet adni +Petropavlovszkban és Kamcsatkán Markovoban, észak felé vitorláztak +és ott árujuk számára új eladóhelyet rendeztek be.</p> +<p>Kudiakoff elbeszélése szerint már éppen úgy határoztak, hogy +Kamcsatkán telepednek le és a Shantar-szigeteken és az +okhocski-tengeren vadászgatni fognak, amikor a +Parancsnok-szigetekről hallottak, amelyek a Behring-tengerben +vannak éppen keletre Kamcsatkától. Azt a hírt kapták, hogy ott él a +legkisebb és legfinomabb fókafajta, amelynek értékes bőrét angol és +amerikai piacokon nagyon keresik.</p> +<p>– Elhatároztuk, hogy fölkeressük e szigeteket és vadászni fogunk +ezekre a fókákra, amelyek a kamcsatkai bennszülöttek és kereskedők +állítása szerint tömegével élnek ott. De elmondták nekünk azt is, +hogy e szigetek közelében mindig el kell készülve lennünk a +találkozásra kis japán, sőt kanadai vitorlásokkal, amelyek üldözik +a fókavadászokat. A leggondosabban fölkészültünk az útra és még egy +kis ágyút is vittünk magunkkal, amelyet Markovoban vásároltunk.</p> +<p>– Kedvező körülmények közt békességben vitorláztunk kiszemelt +utunkon, amikor utolért egy orosz hadihajó, amely a szigetekre +iparkodott, hogy elkergesse a japán tengeri rablókat, akik ott +falut építettek maguknak. Mivel a hajó nekünk sem volt éppen a +legmegfelelőbb társaság, elhatároztuk, hogy künn maradunk a +tengeren, ahol azután tíz napig cirkáltunk; de nem haszon nélkül, +mert egy bálnarajba jutottunk bele. A tengeri szörnyetegek közül +kettőt megöltünk és egy sziget szikláira vonszoltuk ki; ott +kiolvasztottuk a zsirjukat meg a halcsontot és éppen hogy +<span class="pagenum"><a name="Page_140" id= +"Page_140">-140-</a></span> elkészültünk a munkánkkal, észrevettük +a szemhatáron a hazatérő hadihajó füstjét.</p> +<p>– Most azután továbbkalandoztunk a Parancsnok-szigetekhez, ahol +egy délnek fekvő nagy öbölbe hajóztunk, de ott nem találtunk mást, +csak egy éppen kivonuló heringrajt. Gazdag készletet fogtunk el +ebből a rajból, besóztuk, azután a sziget mentén folytattuk utunkat +egy kisebb öbölig, ahol olyan látvány tárult a szemem elé, melyet +sohasem fogok elfelejteni. Sok ezer fóka sütkérezett a napon; +annyian voltak, hogy egy talpalatnyi földet is alig lehetett látni. +Egy részük aludt és olyan volt, mint valami feszesre kitömött zsák; +mások játszadoztak és nehézkesen totyogtak ide-oda. Egy magas +homokzátonyon öregebb állatok csoportja heverészett körben. Amikor +leeresztettük a vasmacskát és kis csónakokon a parthoz közeledtünk, +a szétszórtan heverő egyes állatok figyelmesen vizsgálgattak +bennünket, azután esetlen mozdulatokkal a nyájhoz iparkodtak.</p> +<p>– Nehéz bunkókkal és evezőkkel fölfegyverkezve előrenyomultunk. +A védtelen állatok közt rettenetes pusztítást végeztünk. Hosszan +elnyújtott, panaszos kiáltással terült el egyik állat a másik után, +csak elvétve ágaskodott föl az uszonyán egy-egy öregebb állat, a +fogát mutogatta és haragos, rövid ugatással próbált bennünket +megijeszteni. Ez volt ezeknek a békés, tehetetlen állatoknak +egyetlen tiltakozása. A legnagyobbakat kikeresve, körülbelül száz +darabot öltünk meg közülük; hogy ezeket kikutathassuk, fölmásztunk +a homokdombra és ott valamennyi öreg állattal végeztünk. Ez nagy +hibának bizonyult, mert ezzel a nagy nyáj, amelyben ezerötszáznál +is több állat volt, közénk és a tenger közé került. Csak későn +vettük ezt észre és már csak azt láthattuk, hogy az állatok egész +tömege a tengerhez csoszogott és eltűnt a vízben. Később +megtanultuk, hogy a tapasztalt vadászok valamennyi fókát a sziget +közepe felé terelik és naponta bizonyos számút ölnek meg mindaddig, +mig valamennyivel végeztek. A mi nyájunknak nagyon kapóra jött +tudatlanságunk és nem is láttuk többé, pedig több napot töltöttünk +el gazdag zsákmányunk megnyúzásával és várakozással. <span class= +"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span></p> +<p>– Amikor a déli part mentén még tovább haladtunk keletnek, még +egy valamivel kisebb nyájra akadtunk, amely még nyolcvanöt bőrrel +gazdagított bennünket. Miután ezt is beraktuk a hajónkra, mindjárt +délfelé tartottunk, Petropavlovszkot jobbról hagytuk és egyenesen a +Tatár-szoros Szakhalin-oldalán levő Dué kikötőjének tartottunk; +rövid pihenés után tovább haladtunk dél felé Vladivosztokba. +Erőfeszítésünkért és a kiállott veszedelmekért bőségesen kárpótolt +bennünket a tekintélyes nyereség, amelyre itt szert tettünk. A +következő évben ismét nagyon eredményes utat tettünk a +Parancsnok-szigetekre; ezúttal német kereskedőknek adtuk el a +zsákmányunkat, akik nagyon drágán fizették meg, hogy így az +amerikai versennyel szemben maguknak biztosítsák a bőrt.</p> +<p>– Sajnos ez volt az utolsó utunk a Behring-tengerre, – fejezte +be Kudiakoff az elbeszélését. Egy évvel később a kormány, hogy a +fókákat az idegen és az orosz vadászokkal szemben megvédje, +fölfegyverzett őrséget küldött oda. Ez időtől kezdve ott csak +vadorzással lehetett valamihez hozzájutni, ezt pedig elvből +egyikünk sem teszi.</p> +<p>– Mi lett a vitorlásaikból? kérdeztem, mert Kudiakoffék tengeri +kalandjainak minden részlete és derék legénységüknek a sorsa is +élénken érdekelt.</p> +<p>– Egy darabig még használtuk, volt a felelet, mert üzemünket a +következőképpen rendeztük be: Egyikünk minden évben otthon vezette +az üzletet; vadászexpediciókat szervezett cobolyra, medvére, +tigrisre, menyétre, mókusra, jávorszarvasra és szarvasra; ginsenget +és aranyat vásárolt, erdőt irtott és előkészítette a földet búza, +bab és köles számára; olajmalmokat rendezett be sojababolaj +sajtolására; új házakat épített; fát szállított a vasútnak; új +szén-, arany- és más érctelepeket kutatott föl és ezeket eladta. A +másik bejárta az okhocski-tengert, ahol a Shantar-szigetek +közelében bálnára vadászott és halzsírt meg halcsontot gyüjtött; +lazacot meg heringet fogott és ezt az értékes árút eladta +Vladivosztokban, ahol nagyon keresték, de sőt Sanghájban is, ahová +többször elvitorláztunk; itt viszont kinai teával, tussza- vagy +ponzséselyemmel és angol <span class="pagenum"><a name="Page_142" +id="Page_142">-142-</a></span> gyapjúszövettel raktuk meg a +hajónkat. Testvérem egy nyáron, amikor ismét a Behring-tengerre +utazott, sok borostyánt és szürke ambrát talált, amit a hullámok +vetettek partra; aranysárga színű valódi borostyán nagy tömegét +hozta magával, amit a kinaiak a legjobban megfizetnek és nemcsak +női ékszert, hanem szerencsét hozó és hosszú életet adó amulettet +is készítenek belőle. A szürke ambrának erős, kellemes szaga van. +Növényi olajban és alkoholban oldódik és ezért Ninában illatszer +készítésére használják. Az ára aranyban akkora, amekkora az áru +súlya.</p> +<p>A Kudiakoff testvérek pompás árú- és ritkasággyüjteményüket is +megmutatták. Valóságos múzeum volt. A legkülönösebb alakú +ginsenggyökér (Pentifolia panucca genseng), antilopszarv, +pézsmapatkány-, medve-, tigris-, és párducbőr, rozmárfog, szürke +ambra és borostyán, aranytartalmú föveny, drágakő, mindenféle érc, +kitömött usszuri madár, a goldák, orocsonok, ainok, kamcsadálok, +koreaiak és kinaiak kultúrtárgyai voltak láthatók. Néhány évvel +később azt hallottam, hogy a testvérek a vladivosztoki és +kabarovszki Földrajzi Társaság múzeumának ajándékozták páratlan +gyüjteményüket.</p> +<p>Ez a két Kudiakoff-testvér, életük, szociális és politikai +fölfogásuk és egyáltalán egész lényük a legmélyebb rokonérzést +keltette föl bennem és gyakran gondoltam arra, hogy ilyen +vasakaratú férfiakat kellene példaként ifjúságunk elé állítani, +mert ez erkölcsi közömbösségben és gyönge akarattal nő föl, már +pedig a mi korunk szabadulni óhajt már azoktól a megszorító és +egészségtelen behatásoktól, amelyek meggyöngítik a nép és az állam +erejét.</p> +<h3><span class="smaller">HUSZONKETTEDIK FEJEZET.</span><br /> +A gyilkos alkohol.</h3> +<p>Vladivosztokból az egész Amur-vidék fővárosába, Kabarovszkba +visz az orosz vasút. Az útnak körülbelül harmadrésze után +Smakovszka állomáshoz ér az ember, amelynek közelében egy nagy +ortodox kolostor volt, Smakovszkaja <span class="pagenum"><a name= +"Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> Obitiel. Itt a +bolsevik-uralom előtt körülbelül száz szerzetesnek nagy gazdasága +volt; marhát tenyésztettek és kolmogorszk-fajta nemes lovat, volt +tejgazdaságuk, amelyben kitünő sajtot gyártottak, halásztak és +jámbor, komoly, munkás életet éltek.</p> +<p>A bolsevik roham után nehány szétrombolt épületen kivül alig +maradt itt meg valami. A szerzeteseket megölték vagy elkergették; +akik életben maradtak, azok most hajléktalanul és jogtalanul, +Oroszország vallástipró uralkodói üldözésének kitéve hánykódtak +valahol az orosz élet végtelen tengerén. Marháikat levágták, +lovaikat a bolsevik hadseregbe sorozták be, a kolostor kincstárát, +a szentképeket és más egyházi szereket elrabolták úgy, hogy ma rom +a Smakovszka-kolostor. Amikor először vándoroltam Usszuri-földön +fölkerestem, nem annyira azért, mintha a szerzetesek munkája +érdekelt volna, hanem mert a kolostornak az egész országban híres +gyógyforrása volt, a giesshübli, kreuznachi és a kaukázusi +esszentuki forráshoz hasonló természetes, szénsavas vízzel. Az +emberek százai, akik nyaranta idejöttek kúrára, hajlékot, orvosi +segítséget kaptak a kolostorban és meggyógyultak. A forrás +leglényegesebb sajátossága volt nagy rádióaktivitása és kisugárzó +hatásának állandósága; ezek a tulajdonságok erős és gyorsan ható +gyógyító erőt adtak neki.</p> +<p>Sokat hallottam arról, hogy a kolostor szomszédságában állítólag +más ásványforrások vannak és a Földrajzi Társaság kiküldött +fölkutatásukra és elemzésükre. E végből gondosan átkutattam az +egész környéket, de egy kis forráson kívül, amely erősen +szénsavtartalmú volt és dolomitsziklák alól bugyogott ki, semmit +sem találtam. E vándorlásomban mégis nagyon sok érdekes és e +határterület életére nézve jellemző dolgot láttam.</p> +<p>A kolostortól keletre harminc mértföldnyire az erdőben egy kis +folyó partján egészen sajátságos nomád telepre találtam. Egy réten +és a folyó partján körülbelül húsz sátorra vagy vigvamra bukkantam, +amelyeket vékony nyirfaoszlopból készítettek nyirfahéjtetővel. A +csúcsukon levő nyílásból nem szállt ki tűznek füstje, mint rendesen +<span class="pagenum"><a name="Page_144" id= +"Page_144">-144-</a></span> az ilyen vigvamokból. Az egyik sátor +bejáratánál egy ember kuporgott.</p> +<p>– Ez bizonyára orocson tábor, mondta vezetőm, a szerzetesek +egyike. Már kora ősszel idejönnek téli cobolyvadászatra. Csöndes, +szorgalmas és jóindulatú emberek. Menjünk oda hozzájuk, bizonyára +érdekelni fogja önt!</p> +<p>Mikor közelebb jutottunk, a szerzetes így szólt:</p> +<p>– Üdvözlégy barátom, nem akarsz vendéget fogadni?</p> +<p>Mivel a sátornál ülő bennszülött nem felelt, még közelebb +lovagoltunk. De mennyire megijedtünk, amikor észrevettük, hogy az +az ember, aki hátával nekitámaszkodott a sátor falának és blúzt, +nadrágot, cipőt és bundát viselt, halott volt.</p> +<p>Nyugtalan hallgatással néztünk egymásra és szó nélkül gyorsan +leszálltunk lovainkról, hogy bekémleljünk a vigvamokba. Mindenütt +férfi, női és gyermeki holttesteket láttunk; sőt az egyik sátorban +a hideg tűzhely mellett függő bölcsőjében egy kis gyermek feküdt +holtan.</p> +<p>– Mi okozhatta ezeknek az embereknek a halálát? kérdeztem a +szerzetestől.</p> +<p>Levette a sipkáját és csöndesen imádkozott. Kis idő múlva +lehorgasztva a fejét, sóhajtva így felelt:</p> +<p>– A mi bűnünk, az oroszok bűne, uram.</p> +<p>Mivel nem értettem, magyarázgatni kezdte:</p> +<p>– Nézzen uram körül. Mindenütt üveg, bádogedény és hordó. +Pálinka volt bennük, az ölte meg ezeket a nomádokat. Az orosz +kereskedők a bennszülöttet nem tekintik embernek. Hogy büntetlenül +megcsalhassák, megrabolhassák, sőt megölhessék, a legegyszerűbb +eljárás az, hogy elárasztják pálinkával. Rendesen ezen a módon +folytatnak cserekereskedést a bennszülöttekkel. Az orosz kereskedő +először lerészegíti őket, azután potom áron megveszi legértékesebb +prémjüket és valami olcsó rossz borral fizet. Az orocsonok e +rendszer uralma alatt már régen eliszákosodtak és egy pohár +vodkáért eladják a lelküket az ördögnek. Ezek a szegény emberek is +így jártak. Valószínűleg eladták vadászzsákmányukat és most +idejöttek a vodkájukkal, hogy a telet itt töltsék. Valamelyik +ünnepnapjukon azután addig <span class="pagenum"><a name="Page_145" +id="Page_145">-145-</a></span> ittak, míg elbódultságukban a szél +és a hideg végzett velük. Mikor a tűz kialudt, kialudt az életük +is. Súlyos bűntettek történnek, uram, az aranyért és a +gazdagságért. A kapzsiságnak ezt a járványát az ördög vetette el az +emberiségben és hogy a vetést megtrágyázza, ezt a mérget, az +alkoholt adta az embereknek. Gyöngíti a lelkiismeretet, az akaratot +és az erőt és romlásba kergeti az emberiséget.</p> +<p>A szerzetes fölemelte a kezét, mintha átkot szórna erre a +veszedelemre és mindazokra, akik szolgálják.</p> +<p>Az orosz kereskedőknek bűnös tevékenysége, amelyet a szibériai +és a mongol nomádok közt fejtenek ki, okozza, hogy egész törzsek, +amelyeknek lélekszáma még nem régen jelentékeny volt, kihaltak. Így +jártak Kamcsatkán, az Anadyr-folyónál, a Csukocsk-előhegységben a +jakutok, osztjákok, goldák és Szakhalin szigetén az ajnók. Orosz +hivatalnokok, orvosok és vadászok, akik néha ezekre a félreeső és +gyér népességű vidékre jönnek, gyakran akadnak ilyen táborokra, +amelyekben a nomádok közös, hirtelen halállal rettenetes adót +fizettek a civilizációnak.</p> +<p>Ez északázsiai országrészek eliszákosodott népét mindenféle +járvány, de különösen a himlő megtizedeli, de a samanokon kívül +senki sem száll szembe a bacillusokkal és a betegségek okozóival; +ezek is azonban csak ördögökkel harcolnak, akiket maguk találtak ki +és dobbal, síppal, hiszterikus és részeges kiáltozással iparkodnak +megijeszteni és elkergetni.</p> +<p>Szomorúan és teli komor gondolatokkal hagytuk el a halottak +táborhelyét. Amikor egészen a közelében, magas sűrű fűben +haladtunk, a földön néhány fácán maradványára akadtunk, amelynek a +nyaka lószőrhurokba szorult. A bennszülöttek ugyanis a sűrű füvet +össze szokták kötözni, úgy hogy több kicsiny, alacsony átjáró +képződik, amelyben azután lószőrhurkokat feszítenek ki. A fácánok +és más madarak, amelyek a földön keresik élelmüket, belerohannak e +hurkokba és ezen a kegyetlen módon százával pusztulnak el.</p> +<p>A kolostor szomszédságában, ahol nagyon sok a fácán, gyakran +akadtam ilyen csapdára. Egyszer az egyikben egy <span class= +"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> kígyót +találtam, amelynek a gégéjét vágta el az erős bokron megerősített +hurok lószőre. A hurok ugyan leszakadt, de a kígyó pár lépéssel +odább kimúlt. Öt láb hosszú volt, világosbarna testén fekete +vonalak és foltok voltak és a boa konstriktor fajtához tartozott. +De ezek a kígyók az usszuri területen ritkák. Amikor fölkerestük a +Szuifun-folyó mocsaras völgyét, a kocsink átment egy boán, amely jó +és gazdag lakoma után déli álmát aludta. A kocsi kereke kettészelte +és hasában öt nyulat, egy madarat és egy patkányt találtunk. Azt is +hallottam, hogy a vasút közelében nagy pusztítást visznek véghez a +boák a szárnyasok közt.</p> +<p>A bolsevikok ideje előtt az Amurföld kikutatását művelő társaság +múzeumában több példányban volt meg az usszuri boa. Ennek az +állatnak jelenléte Usszuriföldön világosan bizonyítja, hogy ott az +észak harcban áll a déllel. A hóval födött, szubarktikus vidékek +lakója, a nyúl, ugyanegy erdőben találkozik a tropikus dzsungelek +rémével, a boával. Hogy a boának otthonos környezete legyen, a +természet az usszuri taigába átültette a Dimorphantus palmoides +pálmát, amely békességben nő az arktikus zóna fia, a cédrus +mellett; a vadszőlőn át, amely ezt befutja, csinál magának útat a +bengali tigris unokatestvére, az Amurtigris. Mindez azt a +gondolatot ébreszti föl az utazóban, hogy a természet, amikor ennek +az országnak flóráját és faunáját megteremtette, itt vagy +megfeledkezett azokról az alapelvekről, amelyekre egyébként oly +kínosan ügyel és ezért össze-vissza hagyott nőni mindent, vagy +pedig bolond tréfát akart csinálni.</p> +<p>Nem egy ilyesfajta tréfát nem becsül éppen nagyra az ember. Ez +történt a búzával is. Néhány évvel azután, hogy a telepesek +délorosz búzafajtát kezdtek termeszteni, valami méreg támadta meg a +kalászokat. A parasztok «részeg búzáról» beszéltek, mert az általa +okozott mérgezés jelenségei az alkohol hatásához hasonlítottak. +Amikor megvizsgálták a dolgot, kiderült, hogy a Myxomycetes +családjából való különös gomba tenyészett a búzán és megerjesztette +a lisztet, ami akkor volt a legerősebb, amikor a megfertőzött +búzából készült tészta megkelt. Az ilyen kenyérben nagyfokú +<span class="pagenum"><a name="Page_147" id= +"Page_147">-147-</a></span> alkohol, például amylalkohol képződik, +továbbá glicerin és aceton. Az orosz búza egyébként néhány év múlva +megbirkózott ezzel a fertőzéssel és ma már csak ritkán zavarja meg +a nyugalmat a «részeg búza».</p> +<h3><span class="smaller">HUSZONHARMADIK FEJEZET.</span><br /> +Vadászok paradicsoma.</h3> +<p>Ha az utazó északnak és délnek legszeszélyesebb keveredését +akarja látni, azt a helyet, ahol az arktikus zóna Egyiptommal és +Indiával, Szibéria Japánországgal találkozik, a Hanka-tavat kell +fölkeresnie, amely Usszuriföld és Mandzsuország határán van.</p> +<p>Kettős öröme lesz az utazónak, ha nemcsak természetkutató, hanem +a vadászat kedvelője is, mert a tó és a belőle kifolyó +Szungakha-folyó igazi paradicsom a vadásznak.</p> +<p>Legelőször tavasz kezdetén jártam ott. A jég még téli bilincsbe +fogta a vízfolyásokat és a Hanka körül levő kis tavakat. Igaz, hogy +már kékes színű volt és sok volt rajta a napolvasztotta lyuk, de +még elég vastag volt arra, hogy egy embert, sőt kétfogatú kocsit is +elbírjon.</p> +<p>Kis vadásztársasággal mentem oda, hogy vándorúton levő +vízimadarakat lőjjek. A nikolszk–kabarovszki vonal egyik állomásán +kocsit fogadtunk és nyugatnak, a Hanka-tó felé hajtottunk. A +mocsaras vidék itt kezdődött, a tótól körülbelül negyven +mértföldnyire; kis vízerek és folyócskák hálózata borította és a +kisebb-nagyobb tavak lefolyásai, amelyek az erdőszerű nádasban +rejtőzködtek. Amikor napkeltekor útnak indultunk, még metsző hideg +volt, de délben oly melegen sütött a nap, hogy a kocsi kerekei +mélyen belevágódtak a fekete, mocsaras talajba és a lovak csak +üggyel-bajal tudták lábukat a ragadós sárból kihúzni. Lassítanunk +kellett a tempót és kocsisunk, egy kozák, végre is azt mondta, hogy +aznap már nem tudnak lovaink a célhoz eljutni. Tanácskozni kezdtünk +és elhatároztuk, hogy egyelőre ezen a vidéken maradunk, ahol sok +volt a tó és a lesállásra alkalmas kedvezően födött hely. Már +amikor erre a <span class="pagenum"><a name="Page_148" id= +"Page_148">-148-</a></span> területre léptünk, bámulatunkban +fölkiáltottunk a ludak, hattyúk és kacsák ama nagy tömegének +láttára, amely a Hanka-medence fölött lebegett, a levegőben +körözött, azután az északra húzódó tavasz után továbbröpült.</p> +<p>Meglehetős nagy tó közelében álltunk meg, amelyet azonban a +körülötte levő, kákával és náddal födött parti emelkedések miatt +nem láthattunk. Kocsisunknak megparancsoltuk, hogy egy +szénakazalnál, amit télen át otthagytak, fogja ki a lovakat és +készítse el a tanyánkat. A szénából puha ülőhelyet és ágyat +készítettünk és így hamar elkészült a tanya.</p> +<p>Anélkül, hogy megvártam volna a teát, amit a kozák készített, +fogtam a puskát, füttyentettem a kutyámnak és a tó irányában +elindultam. Gordonszetterem már néhány lépés után fölemelte a +fejét, a fülét hegyezte, kifeszítette a farkát és nagyon óvatosan +egy magas fűfolt felé közeledett. Még nem láttam semmit, de +kacsahápogást és lubickolást hallottam, sőt több fajtának a hangját +is megtudtam különböztetni. Olykor a libák mély hangját is +hallottam vagy az északi hattyú hosszan elnyújtott szavát. Fönn az +égen raj rajt követett; a levegő viszhangzott a madarak szavától, +amelyek gyakran nagyívű csigavonalban fúrták magukat lefelé, hogy +valamelyik tóra leereszkedjenek.</p> +<p>A kutya néhány lépés után megállott a füves hely előtt és mint +valami bronzszobor, pompás tartással mozdulatlanul ottmaradt. +Meglepett a dolog, mert itt száraz volt a talaj, ahol +tulajdonképpen csak szalonkát várhattam. Amikor arra biztattam a +kutyát, hogy menjen előre, egy pillanatra valami feketét láttam, +ami mindjárt megint el is tünt a magas fűben. Nem volt madár és én +ide-odatalálgattam, miféle négylábú állat lakhatik ezen a +lápterületen. A kutyát arra a helyre parancsoltam, ahol az állat +eltünt és miután ötven lépésnyire előre haladtam, láttam, hogy a +kutyám ismét nyugodtan áll. A fűből nagyon sötét színű nyúl ugrott +ki és a golyóm menekülő útján leterítette. Amikor fölemeltem és jól +szemügyre vettem, meglepett lábának vékonysága, fejének nagysága, +amely nagyobb volt <span class="pagenum"><a name="Page_149" id= +"Page_149">-149-</a></span> a közönséges nyúlénál és csaknem fekete +csuhája. Fekete nyúl volt, az az elfajzás, amelyet a +Szungakha-folyónál, a Hankától északra csak nem régen fedezett föl +Przevalszki ázsiai kutató. Przevalszki nyúlnak mondta az állatot, +én azonban inkább tengeri nyúlnak tartom.</p> +<p>Sok évvel később, amikor Mongolországon és Urianhaion át +utaztam, csak megerősödött ez a meggyőződésem. A Koszogol-tó +szomszédságában, a Khatyl város közelében levő vörösfenyőerdőkben +ugyanis többször is láttam vad tengeri nyulat, amelynek csuhája +nagyon sötét barna volt és testének méretei erősen hasonlítottak a +belga tengeri nyúléhoz. Ez a rágcsáló ritka; a tiszta faj nyilván +teljesen kihalt a tengeri nyúlnak a közönséges nyúllal való +keveredése következtében, amely utóbbiak közt gyakran akadnak +nagyon sötétszőrű példányok, amelyeknek testalkotása némileg eltér +az északi nyúlétól.</p> +<p>Ez a találkozás a nyúllal tulajdonképpen véletlenség volt; csak +sötét szőre igazolhatta a lövést, amely felhőszerű tömegben +riasztotta föl a tavak szomszédságában a vízimadarakat. Sok száz +kacsa hápogva elröpült és távolabbi tavon szállt le; nagy libák +kiabálva merőlegesen emelkedtek a magasba; szalonkák és sirályok +szelték át minden irányban a levegőt és átható kiáltással töltötték +be; óvatos hattyúk, kócsagok és éber darvak alacsonyan röpültek a +nádtenger fölött és nyugaton eltüntek a dombok mögött.</p> +<p>Azt hittem, hogy most elrontottam mindent, szétriasztottam az +egész madárvilágot és magamnak is, társaimnak is tönkretettem a nap +hátralevő idejére a vadászatot. De még alig akasztottam övemre a +zsákmányt, kutyám, amely előre sietett, egy kis pocsolyánál +hirtelen megint megállt és pedig olyan nyújtott testtartással, +amelyből mindjárt megtudtam, hogy vadat áll erősen. Amikor +odasiettem és rászóltam: «Fogd meg!», egyet ugrott és három nagy +szürke, hangosan kiáltozó kacsát vert ki a mocsárból. Kétszer +lőttem és a trióból csak egyetlenegy röpült tovább, a másik kettőt +ellenben a kutyám hozta el a vadásztáskám számára. Ekkor azután +mindjárt visszatértem táborhelyünkre és bocsánatot kértem +társaimtól, <span class="pagenum"><a name="Page_150" id= +"Page_150">-150-</a></span> mert minden vadat elűztem. +Védőbeszédemen nagyot nevettek és az egyik vadász ezt mondta:</p> +<p>– Ha minden percben lőtt volna egyet, még akkor is bőven maradt +volna vad valamennyiünk számára. Most még világos van, de majd +napnyugta után látja meg, mi történik itt. Hány patronja van?</p> +<p>– Ötszáz – feleltem, csaknem szégyenkezve vérszomjamon.</p> +<p>– Micsoda? – kiáltották a vadászok – ötszáz három napra? Nekünk +mindegyikünknek ezer patronunk van és hozzá még elég puskapor-, +sörét- és patronhüvelykészlet.</p> +<p>Ez meglepett, de azért örvendtem magamban, mennyire gondoskodtam +mégis magamról, mert a szekrényemben nekem is volt még száz +rézhüvelyem, két doboz puskaporom és egy ötfontos zacskóm tele 3. +számú söréttel.</p> +<p>Nyugtalanul vártam az estét. Még enni sem tudtam. Övemet, +amelybe negyvenhat patron fért bele, megtöltöttem, további húsz +patront szétosztottam a bundám zsebeiben, amely az európai és +ázsiai Oroszország erdőiben, hegyei közt és tavai mellett már nem +egy izgalmas vadászatot csinált velem végig. Megtisztítottam a +fegyveremet, magas csizmámat jól bekentem vazelinnel, hű +szetteremet, amely a szárnyasra való esti vadászaton csak utamban +lett volna, megkötöttem, azután lefeküdtem a puha szénára és +vágyakozva figyeltem a kacsákat, libákat és hattyúkat, amelyek a +legkülönbözőbb irányban röpültek el fölöttem. Biztosra vettem, hogy +valamennyi szárnyas vad még az est beállta előtt elröpül a +Hanka-mocsáron át és csak a kis éneklő madarak maradnak itt nekünk, +amelyek énekelve, civakodva és egymással gyakran harcolva +csapatostul röpdöstek ide-oda a nádasban.</p> +<p>A várvavárt pillanat végre elérkezett. A tópart kákái közt jól +elrejtve ültem leshelyemen. A nap, mintha ki akart volna gúnyolni +türelmetlenségemért, csak lassan tünt le nyugaton; rengeteg színes +ív maradt vissza az égen. A föld fölött már elsurrantak az +esthajnal első, még átlátszó és világos hullámai. A nádasban és a +káka sűrűjében kék- és biborszínű árnyak bukkantak föl, amelyek +közt éjjeli szállást <span class="pagenum"><a name="Page_151" id= +"Page_151">-151-</a></span> kerestek az álmos hangon csicsergő kis +madarak. Nyugaton a fakózöld égen vörös és arany színben +felhőrongyok égtek. Az alkony mint valami szürke fátyol +bocsátkozott le a száraz nád csúcsára, minden körvonal és forma +lágyan szétolvadt benne és a tó tükrén és a vízerek szalagjain +lassanként kioltotta az arany csillogását. Minden oldalról +titokzatos hallgatás settenkedett elő és minden hang, minden szó +elmerült a hallgatódzó barna fűben. Az éneklő madarak már +elcsicseregték esti imájukat, búcsújukat a távozó naptól és +nyugalomra tértek; elnémult a téli álomból már fölébredt békák +hangja; hallgatott a könnyű szellő is, amely az elszáradt levélnek +és az elhalt fűnek tavaszi reményről suttogott; a vizen már nem +lubickolt a kacsa; a denevér zajtalan röpüléssel, mint kísértet +suhant át a néma természeten.</p> +<p>A csönd egyre mélyebb lett és erőt vett mindenen. Már a szúnyog +zümmögése és a száraz fűszáron végigmászó szarvasbogár zörgése is +zavaró volt.</p> +<p>A szemhatáron eltünt a nap kíséretében járó színpompa és +hallgatás lett a föld hatalmas ura.</p> +<p>Ekkor messziről, a lezuhanó sötétség felhőin rövid, mély hang +szárnyalt a fülemhez; újra csönd, azután ismét az a hang, de +közelebbről és határozottabban. Majd más hangok, izgatott +visszhang. Egy lúdraj közeledett nagy magasságban a mocsár fölött; +ékalakban jöttek nyílhegyes csúccsal és a formát sűrűn változtató +oldalvonalakkal. Az ék csúcsán a vezér, mintha útitársait +szólítgatná és megnyugtatná, mély háromhangú szavával időről-időre +hangosan és nyugodtan trombitált.</p> +<p>Az első lövés eldördült. Mint a villámcsapás széttépte a feszült +csöndet. Mintha a nádast és a mocsarat is magával ragadta volna az +a lármázó kacsaraj, amely a közelemben levő tavak egyikéről ijedt +kiáltozással fölröpült; megriadt meneküléssel elrohanó sirályok +hangosan rikácsoltak és fölülről, mint a kő, széttört szárnnyal +zuhant alá egy vadliba. A libaraj vad kiáltozással fölfelé tört, +újra rendbehozta sorait és hosszú, ingadozó vonalban, mint az +ökörnyál, ellebegett. <span class="pagenum"><a name="Page_152" id= +"Page_152">-152-</a></span></p> +<p>Megkezdődött a vadászat. Minden leshelyről szüntelen lövöldözés +hallatszott és számtalan madár lezuhanását láttam és hallottam. +Háromszor vissza kellett mennem a táborhelyre, hogy még több +patront hozzak. Ezen az egy estén háromszázszor lőttem és +Winchester-puskám csöve néha annyira átmelegedett, hogy nem tudtam +a kezemmel megérinteni. Esti vadászaton a szürkületben, amely teret +és minden körvonalat eltorzítva mutat, minden távolságra lő az +ember, anélkül, hogy biztos lenne a találásban.</p> +<p>Amikor egészen besötétedett, kiküldtük kutyáinkat, hogy hozzák +el a halott és megsebesült madarakat, amelyeket magunk nem tudtunk +megtalálni. Az én zsákmányom százöt madár volt. Köztük huszonhat +különböző fajtából nyolcvannégy kacsa. A többi liba, arktikus +hattyú (Cygnus musicus) volt, sőt akadt egy indiai flamingó is, +amely bizonyára közönséges darvak csoportjába tévedt.</p> +<p>Mialatt a többi vadász rakásszámra hozta a madarakat a +táborhelyre, kozákunk lyukat ásott, szénával kibélelte és jég- meg +hótömböket rakott bele, hogy ilyen módon jégvermet készítsen +vadászzsákmányunknak; az egészet azután vastag rétegben szénával és +sással takarta be.</p> +<p>Vacsora után, amelyet a mai vadászatról szóló tarka, gyakran +homéri elbeszélések fűszereztek, leheveredtünk puha fekvőhelyünkre. +Sokáig nem tudtam elaludni.</p> +<p>Még egyre zúgott a fülemben a sok lövés; hallottam a libák +trombitálását és a kacsák kiáltozását; összerezzentem a zajra, amit +a vízbe zuhanó libák okoztak. Ez a nappali benyomások viszhangja +volt; de valahányszor ezen az éjjelen fölébredtem, sokáig füleltem +a sötétség igazi zajára. A koromfekete égen egymást szólítgató +libák és kacsák egyik raja a másikat követte; az egész éjszaka tele +volt élettel, mert valamennyi vándormadárfajta a szárnyra kapott +tavasszal úton volt észak felé és megálmodott titokteljes fészkéhez +törekedett, amelyet féltékenyen meg akart védeni az ember szeme +elől valahol az ázsiai tundrákon, az arktikus tengerparti +lápterületein vagy a nagy szibériai folyamok deltaszigetein, ahol +emberi lény nem fenyegetheti fiatal ivadékainak életét. Szegény +madarak! <span class="pagenum"><a name="Page_153" id= +"Page_153">-153-</a></span> Nem gondoltak arra, hogy gyermekeiknek +ősszel ezen az úton ismét délre kell vándorolniok és hogy akkor itt +a Hanka zsombékjain csakúgy, mint az indiai dzsungeltavakhoz +szolgáló útjuk ezer más helyén vadászok fognak rájuk +leselkedni.</p> +<p>Második vadászatunk napkelte előtt és a fölkelő nap első +sugarában folyt le. A lövés nehezebb volt, mert most óvatosabbak +voltak a madarak és éles szemük észrevett bennünket a nádasban +leshelyünkön. Mégis gazdag zsákmányra tettünk szert. Én több kacsát +lőttem, köztük egy délkínai elfajzás ritka példányát, amely +mandarinkacsa néven ismert és szárnyában két fehér toll van. E +madár életének sajátságos vonása az, hogy fészkét gyakran magas +fára rakja. Még három vörös libát (Casarca rutila) is lőttem, amely +madarat vörös tolláért, amely a lámai papi ruhára emlékeztet, +Mongolországban «lámamadár»-nak neveznek.</p> +<p>Mivel a madarak a nappal előrehaladásával együtt óvatosabbak +lesznek, abba kellett hagynunk a vadászást és vissza kellett +térnünk táborunkba, ahol forró tea és kozákunktól nagy múvészettel +megsütött liba és kacsa várt bennünket.</p> +<h3><span class="smaller">HUSZONNEGYEDIK FEJEZET.</span><br /> +A mocsárban.</h3> +<p>Társaim a reggeli után ismét aludni tértek, én ellenben a +kutyámmal elmerültem a sás és megfeketedett öreg fű tengerében, +hogy meglássam, mi vad lehet még a mocsárban. Minden pillanatban +szalonka röpült föl, de nem lőttem, mert csak nagyszemű sörétem +volt és ezzel takarékoskodnom kellett. Mindjárt kezdetben +megállapítottam, hogy ma a szárazon nem lehet vadászni, mert a fű +és a nád annyira kiszáradt, hogy lépteim meglehetős zajt okoztak és +elriasztották a vadat; de folytattam vándorlásomat, mert ezt a +mocsaras völgyi lapályt, amelyről Przevalszki, Busse és Maack +utazók oly lelkesülve írtak, alaposabban akartam megismerni és meg +akartam figyelni a vízi szárnyasok <span class="pagenum"><a name= +"Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> életét akkor, amikor +szokott helyükön zavartalanul tartózkodnak. Ez az időtöltés mindig +nagy örömet szerzett nekem. Anyám már korai gyermekéveimben arra +tanított erdei és mezei sétáinkon, hogy figyeljek meg mindent, ami +ott él és így fölkeltette bennem a szabad, szűzi természet amaz +erős, szinte őserejű szeretetét, amely bizonyára alapja a +vadászszenvedélyemnek. Ez a szeretet talán életre keltett bennem +valamit abból az egyszerű vadászemberből is, akinek eszével, éles +szemével és teste erejével minden nap újra küzdenie kell +táplálékáért és életeért.</p> +<p>Miután kis időt titkos megfigyeléssel a tónál töltöttem, végre +otthagytam a partot és ismét a sűrűségbe mentem. Ott rendkívüli, +vadságában is bájos látványnak voltam a tanuja. Egy nagy madár, +kócsagnak néztem, mint a kő, leesett a magasból, nyilván, hogy a +nádasban elbújjék. Gyors meredek siklóröpüléssel egy sas üldözte, +alája nyomult és így arra kényszerítette áldozatát, hogy ismét a +magasba emelkedjék. A sas két hatalmas csigavonalban a madár fölé +emelkedett és egy pillanatra fölötte maradt, azután összehúzta +szárnyait, úgy hogy kis fekete gomolyag lett belőle és mint a nyíl, +a kócsagra pattant, amely ferde röpüléssel iparkodott menekülni. A +kócsag észrevette, hogy miről van szó és mindjárt fölkészülődött a +védekezésre, amennyiben fejét visszahajtotta a hátára és hegyes +csőrével éppen a támadó sasra célzott, hogy átfúrja a sas mellét. A +sas azonban meglátta a kócsag e mozdulatát, a védekezésre kész fej +mögött találta és így elérte azt, hogy a kócsag megfordult a +levegőben és mellét fölfelé védetlenül kitárta. Még egy gyors +mozdulat és a sas megadta áldozatának a halálos döfést; ferde, +tehetetlen röpüléssel csúszott a földre. A mikor a sas követte, +hogy egészen végezzen vele, a bokrozaton át odasiettem és akkora +lármát csaptam, hogy a sast megint fölriasztottam a levegőbe. Ott +fönn lebegett és látnia kellett, hogy zsákmányát más viszi el.</p> +<p>Kiderült, hogy a madár nem kócsag volt, hanem itt ritka japán +ibisz. Pompás példány volt, nagyobb a kócsagnál, kék háttal és +bóbitával, halvány rózsaszínű mellel és skarlátpiros szárnnyal. +Mikor az ibiszhez eljuttatom, már <span class="pagenum"><a name= +"Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> nem lélekzett; a sas a +gégéjét éppen ott tépte föl, ahol átolvad a mellbe. A ragadozó +madár tehát pompás és nagyon ritka tárgyat szerzett nekem a múzeum +számára.</p> +<p>Néhány mértföldnyi vándorlás után és miután néhány kacsát +lelőttem, elhatároztam, hogy többet nem lövök, mert elég nehéz volt +már a vadásztáskám és még nagy útat kellett megtennem a táborunkig. +De alig hogy erre elhatároztam magamat, a bokorban egyszerre egy +rókát pillantottam meg, amely szemmel kísért. Mire célba vehettem, +már elmenekült a bokrok közt. Mivel tudtam, hogy ilyen vadra +kicsiny volt a sörétem, a második töltést is utána eresztettem. +Amikor a róka a földön hempergett, a kutyám odafutott, de kevéssel +az állat előtt megállott, a farkát csóválta és visszajött hozzám. A +szárnyas vadászatához szokva, nem tudta megérteni, micsoda öröm +lehet a négylábú lelövése, különösen, ha mint ez is itt, szinte a +rokonának látszik.</p> +<p>Annyit kószáltam már, hogy utólért az esti szürkület és mert +kétségtelen volt, hogy az esti vadászat idejére már nem juthatok +vissza táborunkba, elhatároztam, hogy egymagam vadászok és itt jó +leshelyet keresek. Úgy gondoltam, hogy az útat vissza a táborba +később majd csak megtalálom; hiszen, ezt hittem, csak a tűz fénye +után kell mennem, amely bizonyára messzire ellátszik. A +vadászzsákmányt egyelőre itt rejtem el és másnap reggel elküldöm +érte a kozákot.</p> +<p>Sok millió vízimadár röpült és keringett a rengeteg +Hanka-medence fölött. Addig lőttem, míg csak egy patrónom maradt, +amelyet veszedelem esetére jelző lövésnek tettem el. Kutyám +támogatásával összegyüjtöttem a zsákmányomat, főként libát; egész +rajokban röpültek le a tóra, oly közel a leshelyemhez, hogy az +egyik rajból egyetlen lövéssel hármat lőttem ki. Miután +zsákmányomat elrejtettem és befödtem, észrevettem, hogy a sötétség +nagyon gyorsan szállt alá és az eget sűrű, fekete felhők takarták. +Már el voltam készülve arra, hogy tüzet kell raknom és az éjjelt +táborunktól távol kell eltöltenem. Beletörődtem a helyzetembe és a +szén fölött megsütöttem egy kacsát. Egy <span class= +"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> darab +csokoládéval, amelyet a vadásztáskámban találtam, éppen befejeztem +a vacsorázást, amikor hirtelen a távolban éles fény lángolt föl. A +táborunk irányából látszott és kitaláltam, hogy társaim +szénakötegeket dobtak a tűzre, hogy nekem jelt adjanak. +Közvetetlenül ezután, szintén jeladásul, sortűz hallatszott. Könnyű +táskával és üres töltényövvel hazafelé indultam, ami majdnem +végzetessé vált rám nézve; mivel idejövetelem nyomait nem tudtam +többé megkülönböztetni, ahogyan éppen lehetett, a mocsarakon +kellett magamat átküzdenem. Eközben olyan szerencsétlenül sülyedtem +bele az egyikbe, amelynek teteje csak csalóka, vékony tőzegréteg +volt, hogy tetőtől talpig elborított a fekete iszap és csaknem ott +vesztem a feneketlen mocsárban. A mocsár másik oldalán nemsokára +fölismertem a bokrozat fekete falát és nagynehezen oda küzdöttem +magamat száraz talajon. Itt kissé megpihentem, azután még jó sokáig +tovább totyogtam; eközben tavakat kellett megkerülnöm, vízereket +kellett átugranom és nagy fáradsággal kellett utat törnöm a nádason +át. Végre megint vadásztársaimhoz érkeztem, akik már nagyon +aggódtak miattam.</p> +<p>A tűz mellett ülve észrevettem, hogy a vadászok egyike, egy +Luther Márton nevű német ember, aki könyvvezető volt az usszuri +vasútnál, hiányzott. Azt mondták, hogy az én keresésemre indult, +mert attól félt, hogy nem ismervén a mocsárvidéket, eltévedtem és +belefulladtam. Miatta nem aggódott senki, bár jó sokáig maradt +oda.</p> +<p>– Luther minden pocsolyát és minden bokrot ismer itt; nem vész +el.</p> +<p>Szinte ennek az állításnak a bizonyítékául messzi a távolban +hirtelen vörös láng csapott föl; azután lehanyatlott a földre, mint +valami arany folyam, szétterjedt és végigsietett a síkon. Ebből a +gyorsan előrenyomuló vértengerből időről-időre óriási lánghullámok +csaptak ki és vörös meg arany szikraesőt zúdítottak a felhők +felé.</p> +<p>– Ez pal vagy pusztai tűz – mondta az egyik vadász. – +Remélhetőleg nem jön ide, különben táborunkkal el kellene +hurcolkodnunk erről a kedvező helyről. <span class= +"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span></p> +<p>Félóra mulva a tűz kialudt, de még sokáig keskeny tűzszalagot +láttunk a sötétben; egyre még keskenyebb szalagokra bomlott szét, +míg végre egészen eltünt. Körülbelül ugyanebben az időben a +nádasban törés zaját és súlyos lépteket hallottunk. Egy pillanat +mulva előbukkant a sötétségből Luther hosszú, vékony alakja, akit +meg nem okolhatóan kövér Ozman kutyája követett.</p> +<p>– Látta a tüzet? – kérdezte az egyik vadász. – Csak tudnám, ki +gyujtotta?</p> +<p>– Én – felelte Luther – hogy megszárítsam Ozman farkát; annyira +fázott szegény kutya!</p> +<p>Még sokáig nevettünk a jószívű németen, aki, csakhogy Ozman +farkát megszárítsa, kész volt az egész Hanka-medencét és bennünket +is elégetni.</p> +<h3><span class="smaller">HUSZONÖTÖDIK FEJEZET.</span><br /> +Veszedelmes élmények.</h3> +<p>– Uraim! – mondta Luther másnap, amikor napkeltekor ki akartunk +menni leshelyeinkre – ebből a vadászatból elég volt! Mindig csak +kacsa meg liba és liba meg kacsa, ez végtére is unalmassá válik! +Tegnap, amikor Ossendowski urat keresve a mocsárban kóboroltam, +fontos fölfedezést tettem: megkezdődött az őzvándorlás!</p> +<p>– Igazán? – kérdezte az öreg mérnök, egy tapasztalt vadász. – +Kissé korainak tartom.</p> +<p>– A magam szemével láttam egy falkát, amely az öreg tó nyugati +partján a cserjésben aludt – erősítgette Luther.</p> +<p>Rövid tanácskozás után nekiindultunk a tónak és ott, előttünk +káka és fűz tengerével, leshelyeket rendeztünk be magunknak.</p> +<p>Egész óra hosszáig ültem lesen; csak egyes lövéseket hallottam. +Végre rám is sor került: a bokrok lassan megmozdultak, a sűrűn át, +itt-ott kis füvet vagy nedvdús ágat csipegetve, egy őzpár jött +felém. Az egyik állat második lövésemre elesett és amikor csaknem +közvetetlenül utána <span class="pagenum"><a name="Page_158" id= +"Page_158">-158-</a></span> balról egész falka sietett el előttem, +a zsákmányom még egy második őzzel gyarapodott.</p> +<p>A Szikhota-Alin lejtőiről és az Usszuri-völgy különböző részéből +jövő rengeteg sok őz itt tölti a telet a Hanka mellett, ebben a fű- +és bokortengerben, ahol a befagyott lápon kényelmesen +lakmározhatik. Tavasszal, amikor a mocsár fölenged, az őzek ismét +visszatérnek a hegyi erdőkbe. Luther Márton levezetett bennünket a +vándorló őzektől használt utak egyikére és ott egész reggelen +keresztül folytattuk a pusztítást. A sűrűségben vadkanokat láttam, +amint az őzeket követték, de nem lőttem rájuk, mert csak finom +sörétem volt.</p> +<p>Dél és napnyugta közt nem vadásztunk, mert a délutáni órákban az +őzek a sűrűségben maradnak. Vacsora után, szokásom szerint, a réten +kószáltam, de eközben elkerültem azokat a helyeket, ahol őzek +tartózkodnak, hogy lövéssel föl ne riasszam őket. Egy kis tón, +amely utamba került, nagy sereg libát pillantottam meg, köztük +néhány rózsaszínű pelikánt is. Mivel nagyon vágytam arra, hogy +egyiküket elcsiphessem és besorozhassam a Hanka-terület +vízimaradarainak már nagyon sokoldalú gyüjteményébe, óvatosan +közeledtem; de a libák észrevettek és végig kellett néznem, hogy az +egész raj fölemelkedett és egy szomszédos tóra szállt. Ugyanabban +az irányban tovább mentem, de egy kis gyorsvízű folyó, amely a +Hankából ered, elzárta az utamat. Csaknem teljesen be volt még +fagyva, csak a közepén vágott a nyilt víznek kis csatornát az erős +áramlat. A széleken, mint megállapítottam, teljesen teherbíró volt +a jég, de a nyílás sokkal nagyobb volt, semhogy átugorhattam +volna.</p> +<p>Mivel egészen a közelemben szénarakást láttam, elhatároztam, +hogy mindjárt ki is használom. Éppen fölemeltem egy marék szénát, +amikor a madárraj, amelynek nyomában voltam, megint fölrepült és +egyenesen felém tartott. A szénarakás mögül többször lőttem és +végre sikerült is az egyik pelikánt leszednem. A folyó másik +oldalán a nádba esett le. Fogtam erre a szénát és sűrű rétegben a +vízre dobtam. Azután átugrottam a másik oldalra, alig <span class= +"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> érintve +a szénát lábammal, amelynek csak egész gyönge támasztékra volt +szüksége. Miután megtaláltam a madaramat és átdobtam a folyón, +nekilódultam, hogy visszatérjek a szénahídon át; de ez időközben +teleszítta magát vízzel, engedett alattam és én azonnal +elmerültem.</p> +<p>A víz alá kerültem. Amikor evezve és vizet taposva megint +fölszínre iparkodtam jutni, éreztem, hogy a fejem nekiütődik a +jégnek. Villámgyorsan átjárta agyamat annak fölismerése, hogy a jég +alá kerültem és nincs egy pillanatnyi vesztegetni való időm; +emlékeztem arra is, hogy előrefelé estem, tehát a nyílásnak +mögöttem kell lennie. Kezemmel eltaszítottam magamat a jégtől és a +víz sodra ellen küzdve, ezen át nehány másodperc mulva a nyilt víz +fölszinére jutottam. Körültekintve, a kutyámat ott láttam a jégen; +ferdén fölemelt fejével nagy meglepetéssel bámult rám. A ragadós +hideg vízből nagynehezen kivackolódtam a csuszós jégre. +Bosszankodva és fagyoskodva tértem vissza a táborba. De a tűz +mellett átöltözve és a borsos brandy segítségével, amit +vadásztársaim adtak innom, annyira magamhoz tértem, hogy napnyugta +előtt már újra a leshelyemen ültem és ott átgondoltam veszedelmes +kalandom egyes részleteit.</p> +<p>Ezen az estén nem volt szerencsém. Láttam ugyan nehány őzet, de +finom sörétemnek nagyon is messze voltak. Amikor így lesben ültem, +egy pillanatig úgy láttam, mintha előttem a nádnak hegye alig +észrevehetően megmozgott volna. Alaposan odafigyelve éreztem – +ismét csak egy pillanatig – hogy két tüzes szem a szemembe fúródik. +Komor, gyűlölettel teli merev tekintetnek látszott. Hideg verejték +futott rajtam végig. Tovább kutattam ezt a tekintetet, de nem +tudtam fölfedezni és már azt hittem, hogy csalódás volt a dolog. De +ugyanabban a pillanatban Luther, aki tőlem jobbra foglalt helyet, +elkiáltotta magát:</p> +<p>– Tigris! Tigris!</p> +<p>Fölugrottam rejtekhelyemről és még láthattam, amint a hosszú +csíkos test óriási ugrásokkal a mocsár tulsó oldalán levő +magaslatra siet. Most megtudtam, hogy ízzó szemébe néztem ennek az +irtózatos ragadozónak, amely <span class="pagenum"><a name= +"Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> nyilván habozott, hogy +megtámadjon-e avagy elsompolyogjon. Szerencsémre a visszavonulásra +határozta el magát, különben elveszett ember lettem volna. Amikor +megvizsgáltuk azt a helyet, ahol a tigris szemét láttam, Szolovin +mérnök, tapasztalt vadász, a tigris nyomára mutatva, amely tányér +nagyságban nyomódott be az iszapba, ezt mondta:</p> +<p>– A tigris mind a négy lábára lekuporogva, ugrásra készen lesben +feküdt itt. Ön csak éppen hogy elkerülte a biztos halált!</p> +<p>Levette a sipkáját és jámborul keresztet vetett.</p> +<p>Huszonnégy óra alatt tehát háromszor voltam halálos +veszedelemben: először, amikor besüppedtem a mocsárba, azután a +mély, ragadós folyó jégpáncélja alatt és végre, amikor csaknem +szétmorzsolt a tigris. Ezen a napon megtett mindent a sors, ami +tőle telt, hogy a Hanka-tó partján erős benyomásokat +szerezhessek.</p> +<h3><span class="smaller">HUSZONHATODIK FEJEZET.</span><br /> +«Árva vagyok a föld kerekén.»</h3> +<p>E vadászkirándulásból visszatérvén, a Földrajzi Társaságnak +jelentést készítettem mindarról, amit láttam; egyszersmind, hogy +tovább tökéletesíthessük állattani gyűjteményünket, egy második +expedíciót ajánlottam a Hanka-tóhoz, úgy természetesen, hogy a +múzeum törzskarához tartozó egyik fiatal entomológussal együtt +kelünk útra és nehány hét mulva, tehát a nyár teljében indulunk el. +Mivel indítványomat elfogadták, már májusban útrakészen +voltunk.</p> +<p>Tiszta volt az idő és meleg. Minden fa és minden virág dús +levélruhában vagy virágdíszben pompázott. A mezőn sárga liliom és +peonia világított és szmaragd lombbal voltak teli a hársak, +szilfák, nyírek, kőrisfák, diófák, tölgyek és nyirfák. Teljes +virágjában állott az almafa és vadcseresznye. Az erdő sűrűjében +éjjente, mint a lidérc, ide-oda lobogott a sok világító bogár és +amikor élelmet keresve végigmászott a sűrű kövér füvön, +akárhányszor, mint a lámpa, megvilágította <span class= +"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> az +utunkat. És a fülemüle álmodozó éneke szólt mindenfelől. Nappal +csaknem fecskenagyságú Maack-pillangók (Papilio Maackii) és sárga, +fehérpettyes apollók hintáztak a napfényben csillogó virágkelyhek +fölött. Minden csupa duzzadó élet és mindenki örült a derült +napsugárnak és a meleg, titokzatos éjjelnek.</p> +<p>A Hanka levetette téli ruháját. Fiatal nádas és bokrozat zöld +szalagja ölelte körül a tavat és határolta el csillámló fölületét a +szemhatár felé úgy, hogy szmaragddal beszegett rengeteg gyémántnak +látszott, amelyet a szomszédos tavak kis gyémántjai vesznek körül. +Északon a Hankából kifolyó Szungakha, mint a kígyó, az erdős dombok +mentén kanyargott. A számtalan liba-, kacsa- és hattyúraj, amely +kikeletkor ott keringett a nád és bokor tengere fölött, eltűnt, sőt +nem voltak itt már a szalonkák sem, mert minden tollas vándor +elvonult már északra vagy nyári lakásához volt kötve, amelyet a +nádasban vagy a sűrűségben talált.</p> +<p>Vadászásról szó sem lehetett, mert a madarak fészkeltek és +kicsinyeikről álmodoztak. Társam és én tehát más sportot űztünk: ő +pillangót, bogarat és más rovart keresett a bokrok közt, én pedig +jó angol horoggal és kis hálóval fölszerelve a Hanka-lapály tavi és +folyami lakóira leselkedtem. Csuka, ponty, cigányhal és főként +kasatka volt a zsákmányom. Ez kicsiny, körülbelül húsz hüvelyk +hosszú sárgásszürke hal, amely alakjára a cápához hasonlít és háti +meg hasi uszonyán hegyes tüskéje van. Ezek a kasatkák gyakran +bosszantottak, mert egészen közönséges halfajta, amelyet sem ételül +sem a gyűjteményünk számára nem használhattunk, de a csalétket +egész rajokban megtámadta és elriasztotta a többi halat.</p> +<p>Sokáig a régi tónál táboroztam, amiről egyik előző fejezetben +már megemlékeztem. Mivel állandóan láttam, hogy halak ugrálnak a tó +fölszínén, egyik este elhatároztam, hogy nagyszabású támadást +intézek ellenük. Azt a különös hálót vetettem ki, amelyet a tatárok +Szibiriában morda-nak neveznek. Faabronccsal merevített zsákháló, +amelynek hegyben végződő felén kis nyílás van. A hálónak +<span class="pagenum"><a name="Page_162" id= +"Page_162">-162-</a></span> ez a vékonyodó része befelé van gyűrve +és így tölcséralakú bejárattal szolgál a háló belsejébe.</p> +<p>Még meglehetősen nagy hal is be tud menni ezen a nyíláson a +mordaba, de többé nem juthat ki belőle, mert a bejárat, ha belülről +kifelé nyomják, bezáródik. Csalétek gyanánt egy darab húst vagy +kenyeret kell a hálóba tenni. Az egészet azután lebocsátják a +fenékre és a parton cövekhez vagy fatörzshöz kötözik.</p> +<p>Miután szép rendben kivetettem a hálómat, visszatértem a +tanyánkra. Egy óra mulva visszamentem, hogy megnézzem, rendben +van-e minden. Amikor kissé megemeltem a mordát és nagyon nehéznek +találtam, kihúztam a partra; igaz, hogy nehezen ment, mert jó +fogást csináltam: nehány meglehetősen nagy lazac volt benne a keta- +vagy kutya-lazac-fajtából, pontyok és természetesen a csunya, +tolakodó kasatka. Hálómat újra kivetettem és zsákmányomat tanyánkra +vittem.</p> +<p>Este, amikor a szúnyogokkal viaskodva teáztunk, azt ajánlottam a +társamnak, hogy nézzük meg a hálót még egyszer. A parton kis tüzet +raktunk, hogy láthassunk, azután lementünk oda, ahol a morda ki +volt kötve. Meglepett, hogy a kötelet nem találtuk és rúdra +erősített kampóval kutatgattam a hálót. Mivel nem tudtuk magunknak +a dolgot megmagyarázni és meglehetősen tanácstalanok voltunk, a +társam megjegyezte:</p> +<p>– Talán egy életben maradt ichtiozaurusz keveredett a hálójába +és megszökött vele.</p> +<p>– Lehet, felelém.</p> +<p>Ellenkező irányban végigjártuk a partot, hogy a morda nyomára +akadjunk. Társam nemsokára magához szólított. Amikor odasiettem, +szótlanul rámutatott a tóban levő bokorcsoportra, amelynek tövében +a víz fölcsapódott és bugyburékolt, mintha valami nagy állat +pacsangolna benne. A víz szinén a holdfényben egy pillanatra +megláttuk a háló abroncsát, de azonnal ismét eltűnt, amikor a víz +még haragosabban habzott föl.</p> +<p>– Ez egészen bizonyosan az ichtiozaurusz! mondta a társam +nevetve. <span class="pagenum"><a name="Page_163" id= +"Page_163">-163-</a></span></p> +<p>Én azonban nagyon haragudtam a hálóm elvesztése miatt; gyorsan +levetköződtem és a kampós rúddal, meg egy hosszú kötéllel bementem +a vízbe. Odaérve elkaptam a hálóabroncsot, de mindjárt el is +eresztettem.</p> +<p>– Kérem jöjjön ide és segítsen, kiáltottam oda az +entomológusnak. Igazán ichtiozaurusz. Ha megfogja, gombostűre +tűzheti és üveg alá teheti.</p> +<p>Nem sokáig kérette magát és csakhamar mellettem termett. A hálót +nagynehezen kiszabadítottuk a bokorból és a nádból és kihúztuk a +partra, ahol mindjárt új tüzet raktunk és megvizsgáltuk, hogy mit +fogtunk.</p> +<p>Hamar megtudtuk, kivel van dolgunk: óriási, körülbelül hat láb +hosszú csuka volt. Amikor fejét beledugta a hálóba, a +kopoltyúfödélnél fogva ott ragadt és mivel nem tudott se bemenni, +se visszavonulni, letépte a mordát a kötélről és elvonszolta +magával. Az entomológus annak rendje és módja szerint kizsigerelte, +mire közösen fölcipeltük a parti lejtőn. Nem kevesebbet nyomott, +mint 120 fontot. Kivüle még néhány pontyot és cigányhalat találtunk +a hálóban. Alighanem ez a csalétek csábította a szerencsétlen +csukát, amely bizonyára hosszú időn át rémuralmat gyakorolt a régi +tóban.</p> +<p>Zsákmányunkkal megrakodva, visszatértünk táborunkba, ahol +mindjárt hozzáfogtunk a vacsorakészítéshez. Izletes halleves +elfogyasztása után a tűz mellett a nap élményeiről beszélgettünk. +Kissé magasabban fekvő tanyahelyünkről végigláttunk a Hanka lapály +tágas sötét fű- és nádtengerén, amelyen mintha tükördarabok lettek +volna, ezüstösen csillogó kisebb tavak voltak szétszórva. Közöttük +a hold halvány fényében a folyók és vízerek összevisszafonott +szalaghálózata csillámlott.</p> +<p>Egyszerre csak valahol a cserjésben kis tűz lobogó fényét +pillantottam meg. Tehát nem mi voltunk az egyedüliek a Hanka-lápon. +Más emberek is tüzet raktak itt, mellette ültek mint mi, +beszélgettek, gondolkodtak, örömet éreztek vagy talán vágyódást is. +Olykor egy alaknak fekete körvonala emelkedett ki a tűz fényéből, +amit néha egészen eltakart. Talán elrejtőzött valaki itt a lápon, +mert <span class="pagenum"><a name="Page_164" id= +"Page_164">-164-</a></span> ugyan mit kereshetett itt? Nem volt se +vadász, se halász, mert ennek a sportnak most nem volt itt az +ideje. Ennek a kis tűznek a titka fölkeltette a +kiváncsiságomat.</p> +<p>Másnap reggel nekiindultam, hogy új szomszédaim után nézzek, +akik aligha jöttek ide azért, hogy halakat dugjanak formalinba vagy +pillangókat tűzdeljenek föl. Egy kis folyót követtem, amely hangos +csobogással és loccsanással sietett sokszorosan elgörbülő úton a +Hankahoz. Néha egy-egy magányos gácsér úszott ki a nádasból, de +mihelyt meglátott, ijedten visszahúzódott a sűrűségbe, ahol +bizonyára fészkén ült a párja. Fehér mellű és fehér farkú fekete +sirályok röpültek el fölöttem a part mentén és minden pillanatban +lebocsátkoztak a homokra, hogy azonnal újra fölröpüljenek. A +csöndes öbölben és síma vízben halak ugrottak föl. Egy keselyü, +amely ezüstös, hattyúszerű felhőcske mellett fönn lebegett az égen, +panaszosan zsákmány után kiáltozott.</p> +<p>Ekkor egyszerre ütemes vízloccsanást és egy orosz dalnak halk, +de mégis kifejező énekét hallottam:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Árva vagyok a föld +kerekén,<br /></span> <span class="i0">Csak az égnek sátra az +enyém…<br /></span></div> +</div> +<p>Megálltam a nádasban és vártam. A folyó éles kanyarodójánál az +árral gyorsan csúszott felém egy tutaj, fűzfavesszővel +összekötözött négy fatörzs. Egy zsák, alighanem élelemmel, két +horogbot és egy üst feküdt a hajó mellső részén. A közepén +tagbaszakadt férfi állott egészen összetépett ruhában, mezítláb és +hajadon fővel. Sűrű bozontos volt a haja és fekete szakálla +elvadult. Övébe, közönséges kötéldarabba, fejsze volt bedugva. +Bánatos énekének az ütemére dolgozott a lökőrúdjával. Amikor +közeledett a rejtekhelyemhez, kiléptem a partra és odaszóltam +neki:</p> +<p>– Hová, hová barátom?</p> +<p>Nagyot lökött a tutajon és mielőtt csak egy szót is +hozzáfűzhettem volna a kérdésemhez, a tutajról mint valami +megijesztett őz, vad ugrással a túlsó parton termett. A lökőrúdját +kihalásztam a vízből, ezzel a tutajt megállítottam és megkötöztem a +parton. Ezek a magányos hajósok <span class="pagenum"><a name= +"Page_165" id="Page_165">-165-</a></span> bizonyára nem szívesen +találkoztak embertársaikkal, a találkozás talán veszedelmes is volt +rájuk nézve. Sokáig a tutajnál maradtam, ügyeltem a túlsó part +nádjának csekély megmozdulására és végül úgy éreztem, hogy engem +figyelnek gondosan és makacsul. Tudtam, hogy így van a dolog, de +sokáig nem tudtam fölfedezni a szemet, amely engem figyelt. +Egyszerre csak egy bozontos főt láttam a káka közül kiemelkedni és +olyan arcot, amely ijedtséget és kérdező várakozást árult el.</p> +<p>Nevettem és rákiáltottam:</p> +<p>– Ne félj tőlem! Nem vagyok hivatalnok és semmi közöm +hozzád!</p> +<p>Az idegen lelapult és tovább is néma maradt; jó ideig +gondosabban figyelt engem, végre halk, habozó hangon kérdezte:</p> +<p>– Igazat mond?</p> +<p>– Ha nem akarsz nekem hinni, feleltem, hát majd átdobom a +rudadat és elmegyek.</p> +<p>Meg is tettem és eltávoztam.</p> +<p>A tanyánkon elbeszéltem a társamnak találkozásomat azzal az +emberrel, aki jobb szereti, ha senki sincs vele és «csak az ég az +övé» és elmondtam azt is, mekkora balsikerrel járt az a +fáradozásom, hogy az ismeretlen emberrel diplomáciai +összeköttetésbe léphessek.</p> +<p>– Ó, felelte, itt a mocsarakban és az erdőkben nyaranta egész +bandákban talál embereket, akik feszült viszonyban vannak az emberi +társadalommal, a rendőrséggel és a törvénnyel.</p> +<p>Nemsokára bogarászni ment, én pedig a táborban maradtam, hogy +óriási csukánkról akvarellvázlatot készítsek. Kisvártatva zörgést +és pacskolást hallottam a nádasban, sőt egyszer mintha egy ember +fujtató lélegzését is hallottam volna. Mosolyogtam, mert tudtam, +hogy mindez mit jelent. Ez a hajszolt emberfia, akit a rendőrség +valószínüleg évek óta üldöz, sokáig kerülgette a táborunkat, hogy a +fölszerelésünket mustrálgassa és egyáltalán megállapítsa a maga +módján, kik vagyunk tulajdonképpen.</p> +<p>Amikor a nap már lenyugodott, előbukkant a sűrűségből +<span class="pagenum"><a name="Page_166" id= +"Page_166">-166-</a></span> és habozva csöndesen megállott a köztem +és közte levő, ötven lépésnyi, gyanús nyilt terep túlsó oldalán. +Minden mozdulata önkéntelenül elárulta, hogy a veszedelem első +jelére elrohan és elbújik. Néhány pillanatig állott így hallgatva, +éberen mint az állat, szemével engem figyelve. Megszólaltam:</p> +<p>– No, most már eleget néztél, egész napon át itt kószálsz a +nádasban. Még majd megfulladsz. Gyere, ülj le és igyál kis teát, +kétszersülttel.</p> +<p>Egy pillanatig habozott, azután odajött és velem szemben leült a +tűzhöz. Jobb kezét a háta mögött tartotta.</p> +<p>– Itt nem fenyeget veszedelem, barátom, mondtam mosolyogva, a +fejszédet csak dugd az övedbe. Minek fárasztod magadat?</p> +<p>Mintha parancs lett volna, követte a fölszólítást és néhány +másodperc mulva ezt mormogta:</p> +<p>– Mindig jobb, ha az ember megbizonyosodik felőle, miféle ember +a szomszédja.</p> +<p>– Az már igaz, feleltem, de most igyál és végy cukrot és +kétszersültet.</p> +<p>– Köszönöm szépen! Felelte már kissé bátrabban, azután +szürcsölni kezdte a teáját és rágcsálni kezdte a legkisebb darab +cukrot, amelyet a papírzacskóban talált.</p> +<p>Nem faggattam tovább, hanem nyugodtan megvártam, míg ő maga +mondja el akár igaz, akár koholt történetét. Miután teáját megitta, +eleinte azt akarta velem elhitetni, hogy halászni jött ide; amit +fog, besózza és a falvakba viszi vásárra. Mivel azonban a tutaján +csak horgot láttam, de sókészletet vagy hordót nem, tudtam, hogy +füllentett és hallgattam. Ennek a tervszerű hallgatásnak megvolt a +hatása. Egyszerre csak megvakargatta a fejét és kibökte:</p> +<p>– Megszöktem a kabarovszki fogságból. Ebben az évben másodszor. +Először elfogtak, de most szerencsém volt.</p> +<p>Igazat mondott.</p> +<p>– A nyarat akarod itt tölteni? kérdeztem.</p> +<p>Nyugtalan barna szemével rám pillantva, ezt dörmögte: +<span class="pagenum"><a name="Page_167" id= +"Page_167">-167-</a></span></p> +<p>– Nem tudom; majd meglátom.</p> +<p>Nem kérdeztem többet, hogy bizalmatlanná ne tegyem.</p> +<p>– A sátramat itt a közelben fogom fölütni, rukkolt ki; kérdés és +kérés csendült ki szavaiból.</p> +<p>– Jól van! feleltem. Akkor szomszédok leszünk és segíthetsz +nekünk a halászásban és lepkefogdosásban.</p> +<p>– Miért ne? sietett a beleegyezéssel. Ad majd ennem?</p> +<p>– Igen.</p> +<p>– Rendben van, tehát megegyeztünk. Most megyek és elkészítem a +tanyámat. Köszönöm szépen a teát!</p> +<p>Fölállott és mint a kígyó, rögtön eltünt a sűrűségben.</p> +<p>Másnap nem jött vissza; nyilván nem akart tőlünk szívességet +kérni. Ezekben a szibiriai csavargókban van valami sajátságos +büszkeség. Talán azt akarta, hogy először én menjek ismét hozzá. +Este, amikor fél mérföldnyire tőlünk, tüzet gyujtottak, elmentem +hozzá. Amikor lépteimet meghallotta, gyorsan lehajolt és baltát +ragadott, hogy föl legyen fegyverkezve. Látván, hogy én vagyok, +szívesen üdvözölt és odatessékelt a tűzhöz, amelyen kormos üstben +tea bugyburékolt.</p> +<p>Nagy érdeklődéssel, de kíváncsisággal is szemléltem új ismerősöm +tanyáját, mert nem egy dolgot láttam, amit a tutajon nem vettem +észre, például egy puskát és tölténnyel megspékelt katonaövet.</p> +<p>– Hol dugtad el mindezt? kérdeztem, szememmel a puskára +utalva.</p> +<p>Ravaszul mosolygva így felelt:</p> +<p>– Az efféle jószágocskát nem viszi az ember nyiltan magával. +Mikor fönn a hegyi erdőben a tutajomat építettem, kivájtam az egyik +fatörzset és abban rejtettem el a fegyveremet. Az erdőben kell +áttelelnem és mihez kezdhessek ebben a helyzetben fegyver nélkül? +Ki gondoskodik az életemről, ki védelmez?</p> +<p>Az egész estét a csavargó tüzénél töltöttem. A hold már magasra +kapaszkodott az égen; keskeny, éles sarlója olyan fényesen +világított, hogy a fölötte elvonuló felhők nem tudták +elhomályosítani. A mocsaras lapály, mintha ezüsttel öntötték volna +le, szótlan bámulással terült el előttünk. Aludt a nádas +<span class="pagenum"><a name="Page_168" id= +"Page_168">-168-</a></span> és a cserjés; a természet álmodozó +csendjét nem zavarta meg a halak lubickolása, sem más hang. +Kimondhatatlan vágyódás ébredt föl a lélekben és megrohanta az +emlékezés.</p> +<p>Sohasem tudtam megmagyarázni, miért hogy éppen itt ebben a +mocsárban, ebben a vadonban, egy ismeretlen csavargóval és +megszökött fegyenccel beszélgetve, éreztem a szükségét annak, hogy +beszéljek arról a vágyakozásról, amely szüntelenül élt bennem.</p> +<p>– Itt ülök veled a nádasban, de mégsem tudom, mi a sorsuk +azoknak, akiket szeretek. Megérted ezt? Ami e fénykörön kívül van, +arról mitsem tudok. Rettenetes ez, mert talán beteg, nagy bajban +van; talán… gondolataim hasztalan iparkodnak őt elérni.</p> +<p>Mindezt, önkéntelenül félve, hogy a mély zavartalan hallgatás +pillanatát megszentségtelenítem, csak suttogtam, mintha csak az +ajkammal gondolkoztam volna. A velem szemben ülő csavargó bizonyára +nem is hallotta meg halk szavaimat. De egyszerre fölkapta bozontos +fejét és tágra nyílt szemével, amelyben vörösen villant meg a tűz +viszfénye, rám bámult. Azután különös, megrendítő dolog történt. +Egyszerre csak azt láttam, hogy kétségbeesés és mélyen elrejtett +fájdalom néz rám e szemből és azután vérvörös csöppek hullottak +belőle, amelyek eltűntek a fekete szakálban. Láttam, hogy a +csavargó sír és hogy a tűz vörös izzása könnyekben tükröződött +vissza, könnyekben, amelyek mindig kristálytiszták és őszinték, +akár egy szentnek akár egy gonosztevőnek a szeméből törnek elő, +mert – mint a Kelet egyik költője mondta, – «a könny mindig a +megkínzott lélek áldozata.» Sokáig sírt, rázta a zokogás, azután +megtört, megható hangon egyik szót a másik után, egyik mondatot a +másik után lökte ki:</p> +<p>– Igaz, amit mondott, valóban igaz. Én… én ugyanabban a +pillanatban ugyanazt gondoltam, mert hát lássa, így történt: +Szerettem egy asszonyt és ő juttatott börtönbe. Érette azután +megszöktem, de másvalaki, aki szintén szerette őt, elárult. A +kozákok elcsíptek. Megint a börtönben voltam és vágyódtam utána és +újra megszöktem, de nem tudtam rátalálni, mert elköltözött. Az +áruló <span class="pagenum"><a name="Page_169" id= +"Page_169">-169-</a></span> amikor meghallotta, hogy szabad vagyok, +elszökött, azt hallottam, hogy itt tartózkodik valahol a +Hanka-mocsárban. Ide jöttem, hogy megkeressem és leszámoljak vele. +De a vágyódás széttépi a szívemet és kiszárítja a lelkemet… Talán +nem is érdemes… talán nem is gondol már rám.</p> +<p>Egész teste reszketett és engem elfogott az a gondolat, hogy az +élet tulajdonképpen nagyon szeszélyes: néha mindent mély titokba +burkol és néha titkos könyvének éppen a legnagyobb buzgalommal +őrzött oldalait üti föl. Teljesen megértettem, hogy ez a csavargó +azért jött ide, hogy megbosszulja az árulást, az elszakítást +kedvesétől. Minden olyan érthető, olyan egyszerű volt, mint a +fénylő hold az égen, mint a hallgatag erdő és mint a csavargó +könnyei.</p> +<p>Velem együtt visszatért a táborunkhoz és másnap reggel segített +nekünk. Nekem halat fogott és a mintapéldányokat formalinban +megóvta; barátomnak, az entomológusnak pillangókat hajszolt és +bogarak után mászott. Még öt napig maradtunk a lápon. A harmadik +napon segítőnk nem jött el a szokott órában, csak este jött meg +kimerülve, a haja és a szakála még kúszáltabb volt, mint máskor és +ruháját vastag iszapréteg és vízinövények maradványa borította. +Arcán ijesztő elhatározottság ült.</p> +<p>– Ma ráakadtam, a káka közt, a Liba-folyónál. Ott elbújt és még +tüzet sem mert gyújtani; de ma reggel napkeletkor egy embert láttam +a magas part mentén mászni. <i>Ő</i> volt. Már a rejtekhelyénél +voltam. Mint a kígyó, a hasamon csúsztam és mindent jól +kikémleltem. Revolvere, puskája és fejszéje van. Holnap majd +beszélek vele.</p> +<p>Velünk teázott és elment.</p> +<p>Másnap reggel, amikor gyűjteményünket vizsgáltuk át, egyetlen +lövést hallottunk. Azután csönd lett. A csavargó nem jött el +többé.</p> +<p>Végre eljött értünk egy kozák; kocsijára rakta minden holminkat +és kihajtott velünk a vasúti állomásra. Amikor vonatunkra várva +föl- s alájárkáltunk az állomáson, egy fiatal ember körül nehány +embert láttunk állni; ez a fiatal ember, rokonszenves, nyilt arcú +volt és az odahallgató kozákoknak és vasúti alkalmazottaknak +elbeszélt valamit. <span class="pagenum"><a name="Page_170" id= +"Page_170">-170-</a></span></p> +<p>A fiatal ember, amikor a csoport közelébe értünk, éppen +energikusan a fejét rázta és ezt mondta:</p> +<p>– Féltem tőle, mert fegyenc volt. A Hanka-tóhoz mentem és a +nádasban ültem, amikor odacsúszott és mint a tigris rámtámadt a +fejszéjével. Revolveremmel lelőttem. Belepottyant a Liba-folyóba és +ott is maradt.</p> +<p>Megundorodva ettől az elbeszéléstől, elfordultam és +visszapillantottam a csöndes láp felé; könnyes szemem előtt ott +állott a csavargó képe, ahogyan a nádasban a tűznél ült és +sírt.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Középázsiában való hosszú tévelygés után, 1921-ben, megint +Usszuriföldre vetett a sors. A Hanka közelében voltam, amelyet +hálás vadász- és halászszívem sohasem fog elfelejteni. +Meglátogattam Rasdolnayat, ahol régebben a Kudiakoffokkal +találkoztam; voltam Vladivosztokban, ahol a gyönge orosz kultúra +Kína és Korea legrosszabb elemeivel találkozik. Ezúttal azonban nem +tudományos kutatás végett vagy szórakozásból jártam itt. Ki akartam +kutatni, vajjon komolyan vehető-e az itt megindult bolsevikellenes +mozgalom és mi várható tőle.</p> +<p>A szokásos orosz pártviszályt találtam, intrikát, polgárháborút +és egyáltalán világos jeleit a kikerülhetetlen végzetnek, amely egy +évvel később meg is látogatta ezt a vidéket.</p> +<p>Ezt a pompás, gazdag és mégis segítségre szoruló Usszuriföldet +titokzatosan csalogató erdeivel, a büszke tigris, a vörös farkas és +a párduc hazáját, a vándorló fekete ausztráliai hattyú, az indiai +flamingó, a japán ibisz és a kínai daru etetőhelyét, ezt az +országot a vörösök vad és törvényt nem ismerő, vértől és pálinkától +részeg hordái mint normális emberi lények lakóhelyét +elpusztítják.</p> +<p>Igazi, bölcs és emberbaráti kultúrmunkának kellene itt +megkezdődnie; ezekből a hegyekből, folyókból, tavakból, erdőkből és +mezőkből a boldogság helyét teremthetné meg az emberi társadalom +számára. Akkor aztán nem hiába volt a Teremtő bőkezű ehhez az +országhoz, ő, aki a legenda szerint mindazt, ami más országokban és +földrészekben megvan, teljes mértékben megadta az Usszuriföldnek. +<span class="pagenum"><a name="Page_171" id= +"Page_171">-171-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2><span class="smaller">III. RÉSZ</span><br /> +AZ ELKÁRHOZOTTAK SZIGETE</h2> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_172" id= +"Page_172">-172-</a></span></p> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173"><br /> +-173-</a></span></p> +<h3><span class="smaller">HUSZONHETEDIK FEJEZET.</span><br /> +Barátságtalan ország.</h3> +<p>A nagy Szakhalin-sziget a szibériai part mentén, a La +Perouse-csatornától egészen az Amur-torkolatáig terjed. Az ázsiai +szárazföldtől a negyven-nyolcvan mértföld széles Tatár-szoros +választja el.</p> +<p>Odesszából évenként kétszer vagy háromszor egészen különös +fajtájú orosz hajók szoktak Szakhalin nyugati partjához menni. A +hajón egyetlen utas sem volt látható, csak egy sötét lobogó, +amelyen néhány betű volt, lengett az árboc csúcsán. Ha valaki +valahol, talán Kolombóban vagy Sanghájban fölszállhatott volna e +titokzatos hajók valamelyikére, megdöbbentette volna a csörömpölő +lánczörgés és a hajó belsejéből hallatszó folytonos zajkavarodás, +amely mintha valami óriási méhkas zümmögése lett volna. Csakhogy +itt nem voltak szabad lények a méhek, amelyek oda röpülhettek, +ahová akartak, hanem kezükön és lábukon megbilincselt emberek, +gyakran négyesével-ötösével egy hosszú lánchoz kovácsolva, emberek, +akik vasketrecben laktak és fegyverrel a kezükben a legdurvább +katonák vigyáztak rájuk.</p> +<p>Ezek a gőzösök a leggonoszabb bűnösöket, gyilkosokat, rablókat, +gyujtogatókat és visszaeső gonosztevőket szállították Odesszából +Szakhalinra. A kormányzóság Odesszában összegyüjtötte a +száműzetésre elítélt gonosztevőket és Szakhalinra, az életfogytig +tartó fogság és a katorga, azaz kényszermunka szigetére küldte +őket. Ezeknek a megbilincselt, vasketrecbe zárt férfiaknak és +nőknek a tengeri útja Dante «Poklá»-nak legborzalmasabb részleteire +emlékeztetett. A vihar a tengeren, a trópusokon a hőség és az +északi Csendes-óceánon a hidegség, a minden képzeletet <span class= +"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> +fölülmúló piszok, a folytonos kínzás, amellyel ezekkel az +emberekkel bántak, mindez sok száznak közülük halálát okozta; ez az +eredmény nem is volt a kormány kívánsága ellenére, mert sok +költségtől és kellemetlenségtől kímélte meg.</p> +<p>A hajók végre befutottak a Tatár-szorosba és Dué vagy +Alexandrovszk igazgatósági székhelyek valamelyikénél kötöttek ki. +Lebocsátották a csónakokat és a kimerült és beteg megbilincselt +utasokat nyomorúságos cókmókjukkal partra szállították.</p> +<p>Ebben a szorosban a tenger rendszerint nyugtalan. Ha ilyenkor a +hullámok ide-odadobták a csónakokat, akárhányszor megtörtént, hogy +két összeláncolt rab a vízbe esett, de senkisem törte magát valami +nagyon, hogy kihalássza őket. A hullámok átáztatták, sőt el is +ragadták a mindenféle ronggyal teli batyúkat és csomagokat, a +csizmát, dohányt és gyujtót. A partraszállás különösen nehéz és +veszedelmes volt, mert a sziklák közelében a védetlen part mentén +erős volt a hullámverés. Az orosz kormány ugyanis Szakhalinon való +uralmának egész ideje alatt soha egyetlen kikötőt, de sőt védett +partraszállóhelyet sem épített.</p> +<p>A szánalomra méltó utasokat szuronyheggyel zavarták ki a +szárazföldre és szuronnyal vitték őket a három állami telep +valamelyikének börtöngondnoksági irodájába. Ott belajstromozták +őket, beosztották az egyes börtönökbe és kijelölték mindeniknek a +maga külön kényszermunkáját, amelynek folyamán gyakran kocsihoz +vagy talicskához láncolták őket. Szakhalin falvai mind egyforma +típusúak voltak: börtönigazgatóság, templom, kaszárnya a katonák +számára, néhány kis bolt és több börtönépület. Ezekben borzalom és +rettegés volt az úr, ezreknek vágyódása, bánkódása és kínszenvedése +töltötte be őket, ezreké, akiket kitéptek az emberi társadalom +soraiból és akiknek valóban nem volt már emberi és polgári +joguk.</p> +<p>E telepek kivételével az egész sziget csaknem vadon volt, azért +mondom, hogy «csaknem», mert volt ott néhány bánya is, amely kitünő +kokszszenet adott és amelyek tanulmányozása végett kerestem föl az +elkárhozottak e szigetét. <span class="pagenum"><a name="Page_175" +id="Page_175">-175-</a></span> A bányák mellett, amelyeket +kényszermunkával termeltek ki, nyomorúságos szállások voltak a +fegyencek számára. A sziget különböző részében is élt kisebbszámú +telepes, de ezekről később beszélek.</p> +<p>A nagyon elhanyagolt és rosszul gondozott szénbányák Dué, Onor, +Alexandrovszk mellett és Mgacs meg Nayasi folyóknál voltak. E +kitünő szakhalini széntelepek egy részét a portsmouthi béke +Japánországnak juttatta, amely nagyon jól tudja értékelni ennek a +szigetnek – Karafuto a japán neve – kincseit és az ország +föltárására és fejlesztésére különféle vasút- és kikötőépítést, +valamint más munkát végzett.</p> +<p>Elbocsátott fegyenclakók, akik most mint telepesek élnek a +szigeten, sokat beszéltek nekem a bányákban történő rettenetes +szerencsétlenségekről. Tűz, robbanás vagy tárnabeomlás sok száz +megbilincselt munkásnak oltotta ki az életét, aki gyakran oda volt +láncolva a talicskához, a kocsihoz vagy a szivattyúhoz. Egész +köteteket lehetne megtölteni ilyen rettenetes történetekkel, a +börtönigazgatóság hanyagságának és műszaki tudatlanságának +leírásával, amely sok száz kényszermunkást a pusztulásba +kergetett.</p> +<p>Az élet- és a munkaviszonyok irtózatossága, a zord északi +éghajlat emésztő hatása, a hazavágyódás és a megőrülésig fokozódó +reménytelenség lázadásra vagy szökésre kényszerítette a foglyokat. +Az igazgatóság mindkét esetben annak a zászlóaljnak külön e célra +szánt csapatait szólította sorompóba, amelybe egész Szibériának, +sőt európai Oroszországnak legelvetemültebb és legzabolátlanabb +katonáit sorozták be. Ebben a gonosztevő-zászlóaljban katonai +katorgaféle volt a szolgálat, mert a fegyelem és a szolgálati +szabályzat olyan szigorú és kegyetlen volt, hogy a katonák gyakran +öngyilkosságot követtek el. De a többség, hogy minél hamarább +elkerülhessen erről az elátkozott szigetről, megtette, amit +tehetett és tőle telhetőleg fölhasznált minden alkalmat, hogy a +börtönigazgatóság tisztjeinek kegyét elnyerje. E katonák +sakkbantartására a legjobb politika a soha nem enyhülő szigorúság +volt. Minden emberi képzelőerőt fölülmúló kegyetlenség érvényesült, +ha <span class="pagenum"><a name="Page_176" id= +"Page_176">-176-</a></span> arról volt szó, hogy újra elfogott +fegyenceket megbüntessenek vagy a bányákban vagy börtönökben kitört +lázadást leverjék.</p> +<p>Azokat, akik sztrájkban vagy lázadásban voltak bűnösök és az +újra elfogott szökevényeket megszaporított, keményebb munkával és +megszigorított fogsággal büntették meg, de főként és mindenekelőtt +megkorbácsolták őket. Gyakran már ez a megkorbácsolás a fogoly +életének végét jelentette, úgy hogy utána gyakran új sírt ástak a +börtön temetőjében.</p> +<p>Az elítéltet kiadták a megfenyítőnek. Ezek a hóhérlegények +Szakhalin-szigetén egész különös, mindenkitől gyűlölt kasztot +alkottak; az igazgatóság a legelvetemültebb foglyok közül +választotta ki ezeket és elkülönített szállásokon helyezték el, +mert a többiek annyira utálták, hogy a közös szálláson azonnal +megölték volna őket.</p> +<p>Ezek a megfenyítők hajtottak végre minden ítéletet nemcsak a +foglyokon, hanem a katonákon, sőt a hivatalnokokon is, akik +kormányzósági pénz elsikkasztása miatt lettek fegyencekké. Alaposan +végezték a munkájukat, mert pénzjutalmat kaptak érte és +megrövidítették a maguk büntetésének idejét, amelynek kitöltése +után viszonylagos szabadságot kaptak és azt a jogot, hogy saját +házuk lehetett a szigeten és ott telepesekké válhattak. Meg kell +azonban említenem, hogy a legutolsó húsz évben csak egyetlenegy +hóhérlegény élt ezzel a joggal, míg a többi mind a börtönben +maradt. Joggal féltek a többi fegyenc bosszújától, mert ezek +mindenike köteles volt titkos vérbíróságuk ítéletét a megkínzók +ellen végrehajtani, még akkor is, ha a megszálló maga nem is +szenvedett soha a megfenyítő kezétől.</p> +<p>Az elítéltekre tizenöt-háromszáz ütést mértek fűzvesszővel, +amelyet használat előtt tengervízben kifőztek. A tizenötödik ütésre +a bőrnek meg kellett repednie és vérnek kellett folynia. Ha vér nem +volt látható, akkor az ítélet végrehajtását ellenőrző hivatalnok +kedvezéssel vádolta meg a megfenyítőt és őt magát ítélte el +megcsapatásra. A lesújtó vessző széttépte és összeroncsolta a padon +kinyújtva fekvő delikvens hátán és lábán a bőrt és a húst. +<span class="pagenum"><a name="Page_177" id= +"Page_177">-177-</a></span> Ha elájult, a kórházba vitték, ahol +nagylelkűen kissé begyógyulni engedték sebeit. Ha a kiszabott +ütéseket még nem kapta meg, akkor újabb megcsapatással tették +teljessé a számot, úgy hogy gyakran halál lett a vége. Az a +kegyetlenség, amellyel a foglyokat kínozták, mindenen túltett, amit +a legélénkebb és legromlottabb fantázia kieszelhet. Mindez a +központi kormány hatóságaitól messzire történt; ezekhez csak +határozatlan hírek jutottak el, amelyek nem keltettek különösebb +figyelmet.</p> +<p>Csak akkor történtek bizonyos reformok, amikor Haase dr. ismert +orosz emberbarát fölkereste Szakhalin-szigetén az onori +büntetőtelepet és később néhány nyilvános előadást tartott, majd +ujságokban és folyóiratokban cikkeket írt róla; így például a +csaknem harminc font súlyú Akatoui-bilincset könnyebbel cserélték +föl, amelyet az újító tiszteletére Haase-bilincsnek neveztek +el.</p> +<p>De a fűzfavessző továbbra is ott suhogott a levegőben és +továbbra is szétmarcangolta az átkozott sziget jogfosztott lakóinak +testét. Végre, amikor Dorosevics orosz író meglátogatta a +fegyenctelepeket és megírta «Szakhalin» című könyvét, kissé törődni +kezdtek a szánalomraméltó szigetlakók életével és sorsával és a +vesszőcsapások számára nézve néhány jelentéktelen változtatást, a +büntetés fokozataiban pedig bizonyos enyhítést teremtettek.</p> +<p>Ez a rendszer megmaradt az orosz-japán háborúig. Mivel 1905-ben +attól félt az orosz kormány, hogy a japánok elfoglalhatnák a +szigetet és a fegyencekből veszedelmes bosszuló zászlóaljakat +alakíthatnának, hogy rászabadítsák a szárazföldre, valamennyi +fegyencet a nikolajevszki és vladivosztoki börtönökbe szállíttatta. +De azokat az embereket, akik átmentek a szakhalini poklon, az élők +e temetőjének falai és kerítései a háború első hónapjaiban nem +tudták visszatartani. Csaknem mindannyi megszökött, rablóbandába +állott össze és portyázó útra indult a Lena, Bodaibo, Zeya és Kerbi +aranybányáihoz és Amurföldre, amely oly gazdag őserdőben, +ismeretlen hegyszorosban és alattomos mocsárban.</p> +<p>Sokan e rablók közül elpusztultak, az őket üldöző <span class= +"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> kozákok +agyonlőtték vagy fölkötötték. De sokan át is mentették életüket +Lvov herceg és Kerenszki orosz forradalmi kormányának idejébe, +amikor amnesztiát kapott mindenki, akit a cár bíróságai elítéltek. +Ezek az emberek aztán, akiknek lelkéből a cár börtönei az emberi +érzés legutolsó maradékát is kiölték, a városokba jöttek és ott +mint a ragadozó állatok – és igazán ezek is voltak – lesbe +állottak. Vártak, míg fáradság nélkül hozzájutottak zsákmányukhoz. +Csakhamar megjött az idejük, fényes alkalom kínálkozott nekik. A +bolsevikok, amikor Oroszországban magukhoz ragadták az uralmat, ezt +a népséget, félig emberek, félig bestiák, bízták meg véres +ítéleteik végrehajtásával és a forradalmi törvényszékek, a +politikai vizsgáló bizottságok és a mindenható cseka élére tették +őket. És akiknek testét szétkorbácsolta és ronggyá tépte a sós +vessző, mohón kaptak az alkalmon, hogy a cári kormány és társaság +képviselőin megboszulják magukat.</p> +<p>A petrográdi kommunista kormány megújította a cár politikáját. +Behunyta mindkét szemét olyan kegyetlenkedésekkel szemben, amelyek +csak abban különböztek a régi uraloméitól, hogy most már nem néhány +ezer gonosztevőnek és közveszedelmes elfajult embernek a vére +folyt, hanem a hárommilliós intelligencia embereinek, sok tanárnak, +szervezőnek, írónak, művésznek és a két legutolsó háború hőseinek +vére. Mivel ezek valamennyien nyiltan vagy titokban a kultúrellenes +bolsevik rendszert bírálgatták és ezért ártalmasoknak és +veszedelmeseknek tüntek föl Oroszország új kommunista cárjainak +szemében, Szakhalin véres padjainak és vesszőinek életben maradt +áldozatai százszor véresebb módon alkalmazták az intelligenciával +szemben azt a javító rendszert, amelyet Dué, Alexandrovszk és Onor +börtöneiben ismertek meg.</p> +<p>A világtörténelemben sok minden megismétlődik, minden bűn +megtalálja a bíráját és megkapja a büntetését.</p> +<p>Ez így volt és így van Oroszországban is. <span class= +"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span></p> +<h3><span class="smaller">HUSZONNYOLCADIK FEJEZET.</span><br /> +Az ajnók közt.</h3> +<p>Geológiai és vegyi vizsgálatok céljából egyik nyáron az Alint +hajón Szakhalinra mentem. Podgyászommal egy kis csónakra tettek és +némi nehézséggel partra szállottam Dué városkánál, ahol az ottani +orvosok fogadtak. Mint a város legműveltebb embereit, őket +utasította a kormány arra, hogy vegyenek védő szárnyaik alá.</p> +<p>Az egyik orvos házában szálltam meg. Ebéd közben megjelent egy +katona és a betegállomásra vitte az orvost, aki félóra múlva +visszatért, bocsánatot kért eltávozásáért és nyugodtan folytatta az +ebédelést. Feleségének kérdezősködésére egy korty pálinka és egy +falat étel közt, a lelki fölindulás legcsekélyebb jele nélkül ezt +mondta:</p> +<p>– Egy öreg fegyencet agyonkorbácsoltak és a halál igazolása +végett hívtak.</p> +<p>A fölháborodástól remegtem, amikor hallottam, hogy egy művelt +ember ilyen nyugodtan beszél egy tehetetlen rab meggyilkolásáról, +aki semmi jogvédelemben nem részesült. Ez olyan rettenetesen hatott +reám, hogy egész valóm föllázadt ama gondolat ellen, hogy ilyen +emberrel egy födél alatt éljek. Bár a japán tengeren és a +Tatár-csatornán ugyancsak sokat hánykódtam és nagyon rámfért volna +néhány napi pihenés és kényelem, mégis elhatároztam, hogy azonnal +eltávozom.</p> +<p>Már másnapra két teherkocsiról gondoskodtam jó kormányzósági +lovakkal és három olyan segédről, aminővel kevés utazó +dicsekedhetik: gyilkos volt mindhárom, aki csak nem régen követte +el bűnét. Kettő mint kocsis szerepelt, a harmadiknak pedig rólam és +podgyászomról kellett gondoskodnia.</p> +<p>Ez az ember egy kis georgiai férfi volt. Fürge, mint a kígyó, az +arca fekete és sötét, benne két nagy szürke, tüzes, sohasem +hunyorgató, hanem a vadállatéhoz hasonlóan mindig figyelő szem ült. +Karandashvili volt a neve és ismert rablóvezér volt, aki állami +postaállomásokat <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= +"Page_180">-180-</a></span> és postakocsikat rabolt ki +rendszeresen. Később, a bolsevik időben, Oroszország különböző +vidékein nagyon ismerték a nevét, mint ama vörös bandák kegyetlen +és elszánt vezéréét, amelyeket a szovjetkormány Kolcsak admirális +és Belov, meg Grisin tábornokok seregeivel szemben használt föl. +Nem vagyok benne egészen biztos, vajjon egyazon Karandashviliről +volt-e szó, az a leírás azonban, amelyet a vörös Karandashvili +személyéről és eljárásáról kaptam, mindenesetre teljesen ráillett +arra az emberre, aki mint szakhalini fegyenc segédem és oltalmazóm +volt a száműzöttek szigetén. Elutazásom után is jó szívvel +gondoltam reá, mert becsületes volt, szolgálatkész, udvarias és +Szakhalin vadonjaiban tett utaimon nagyon jó hasznát vettem.</p> +<p>A sziget kellő közepén végighaladó országúton jártam. Országutat +mondok, mert teljesen megérdemelte ezt a nevet. A kormány foglyok +munkájával északról délre az erdőn keresztül utat vágott, amely +tizenöt láb széles szalag volt. A mocsárvidéken levő kis +folyóereken fahíd és jó kavicsos út meg dorongfatöltés vitt +keresztül.</p> +<p>Erre az útra sűrűn küldött az igazgatóság katonákat, akik +megszökött fegyenceket üldöztek. Az üldözők rendszerint az +északnyugati partnak vették az útjukat, ahonnan az itt nagyon +megszűkülő tengerrészen át könnyebben lehetett átjutni a +szárazföldre. Mivel a katonák az országutat használták, rendesen +abban a pillanatban utólérhették és lesből megtámadhatták a +szökevényeket, amikor ezek a sziget elhagyását megkísérelték.</p> +<p>A szökevények rendesen a kis Pogibi faluba iparkodtak, amely +azon a helyen van, ahol a tenger nem sokkal szélesebb, mint húsz +mértföld. A szökevény, ha egyszer a szárazföldre jutott, könnyen +elrejtőzhetett az Amur-terület sűrű taigáiban és lassan +folytathatta az útját Nikolajevszk városba, ahol a külvárosokban +lakó mindenféle kalandor elemek szívesen adtak szállást ezeknek a +sötét és véres multtal terhelt idegeneknek, sőt a maguk dolgainak +előmozdítására is fölhasználták őket. Pogibi falu lakosai közt +sokan voltak, akik valamikor Nikolajevszk külvárosaiban laktak és +itt <span class="pagenum"><a name="Page_181" id= +"Page_181">-181-</a></span> halászattal meg csempészéssel és azzal +tengették életüket, hogy jó pénzért megknönyítették a szakhalini +fegyenceknek a szökést. A szökevények rendesen úgy fizettek +pártfogóiknak, hogy ezek ellenségeit vagy versenytársait megölték +és kirabolták, a szigetről a szárazföldre az ő javukra árút +szállítottak át vagy veszedelmes kirándulásra vállalkoztak a sziget +belsejébe vagy a Türelem-öbölben levő Fókaszigetekre, ahol fókákat +ejtettek el, amelyeknek bőre azután a szárazföldön került +vásárra.</p> +<p>A kormányzósági országút egyenesen Pogibibe szolgált, ahová +Karandashvili parancsnoksága alatt az én teherkocsijaim +iparkodtak.</p> +<p>Dué és Pogibi közt néhány jólfizető aranytelepre bukkantam, ahol +telepesek kis folyók ágyában dolgoztak. Aranyat mostak, amely nem +volt ugyan nagyértékű, de rendesen nagy területeket födött be. Úgy +láttam, hogy ezt az aranyban szegény homokot nem ajánlatos +kéziüzemmel megdolgozni, ellenben kitünő eredményt lehetne elérni +kotrógéppel és exkavátorral. A telepesek mindazonáltal szorgalmasan +dolgoztak és egész tisztességes tömegű aranyat mostak ki, amit +kizárólag a fogházigazgatóságnak kellett beszállítaniok, amely a +nem tisztított aranyporért a különben érvényes ár felét fizette +nekik.</p> +<p>Pompás erdők borították a mérsékelten magas hegyláncokat, +amelyek északról délre vonulnak el a szigeten. Helyenként még +teljesen szűz volt az erdő; a keleti part felé, amely egészen +lakatlan, még jobban elvadult. Amikor ezen az országúton haladtunk, +még a kocsimról is sok nagy és kis vadállatot láttam. Mókusok +ugrándoztak a cédrusok és fenyők koronájában, akárhányszor görény +és róka futott át előttünk az úton és éjjel gyakran hallottam +farkasok rövid ugatását. Egyszer, amikor éppen vízéren mentem +keresztül, néhány sűrű bokor közt egy jávorszarvas lapátját +pillantottam meg. Nagyon meglepett, hogy az állat nem mozdult meg +még akkor sem, amikor kiáltoztunk és fütyültünk és a kocsisomtól +megkérdeztem, mi lehet ennek az oka.</p> +<p>– Szakhalint nyaranta rettenetes csapás sujtja szúró +<span class="pagenum"><a name="Page_182" id= +"Page_182">-182-</a></span> bogarak, szúnyogok és moszkitók +alakjában, amelyek elevenen fölfalják a marhát. A borjú és csikó, +ha nem takarják be pokróccal vagy valami lepellel, e rovarok +szúrása következtében kevéssel a születése után elhull. A vad +négylábúak is irtózatosan szenvednek, mert a legyek lyukat fúrnak a +bőrükbe és a lyukba rakják petéiket, amelyek lárvákká fejlődnek és +szinte a megdühödésig kínozzák az állatokat. Ezek tehát elrejtőznek +a sűrűben, ahol kevesebb a légy és a bogár és ritkán távoznak az +erdőből.</p> +<p>Ezt a magyarázatot kaptam a kocsisomtól. A komolyság, amellyel +beszélt, mutatta, mekkora csapás ezek a rovarok. Napnyugta után a +magam bőrén éreztem, hogy mennyire komolyan kell venni ezt a bajt, +ezúttal azonban a kocsis elbeszélése ellenére sem tudtam ellenállni +annak a vadászvágyamnak, hogy a jávorszarvassal szerencsét +próbáljak. Leszálltam a kocsiról és a folyócska meredek partjánál +elbújtam. Karandashvilit és az egyik kocsist kiküldtem, hogy a +másik oldalról hajtsák a jávorszarvast. Már rövid várakozás után +hallottam a hajtók lármáját, amit nyomon követett letörő ágak és a +köves folyóban való dobogás zaja. Lövésre készen, roppant +kíváncsian fölnyújtottam a fejemet a födözéken túl. Ott állott a +szarvas, csak vagy száz méternyire tőlem és mozgékony hosszú +fülével óvatosan kémlelődött. Amikor fölemeltem a fegyveremet és +céloztam, az állat hirtelen meglátott, egy pillanatig +vizsgálgatott, azután leszegezve nagyszarvú fejét, támadásra +indult. Golyóm félúton leterítette. Néhány pillanat múlva +megjelentek a banditáim, fölvagdalták az állatot és agancsát +valamint kitünő comb- és bordarészeit kifejtették.</p> +<p>– Nagyszerű! – örvendezett a georgiai, aki mindig kész volt, +hogy valamiért lelkesedjék. – Pompás, friss vadpecsenyénk lesz +ebből. És most uram, nézze meg a bőrét.</p> +<p>Amikor fölemelte és előttem kifeszítette, láttam, hogy lyukas +mint a szita, mintha csak őztöltéssel lőtt volna valaki az +állatra.</p> +<p>– Ez csupa régi lyuk, amit a legyek és bogarak lárvái csináltak +– magyarázta a kocsisom. <span class="pagenum"><a name="Page_183" +id="Page_183">-183-</a></span></p> +<p>Északnak tartó további utunkon többször lőttem az erdő szárnyas +vadjaira, fajdtyúkra, nyírfajdra, császármadárra és fehér fogolyra. +Mindenütt nagy számmal találtam ezeket a madarakat és egyáltalán +nem voltak ijedősek.</p> +<p>Ősszel Alexandrovszk közelében tanuja voltam egy vadászatnak, +amely egy kitömött madár segítségével folyt nyírfajdra. A +vadászásnak ez a módja meglehetősen otthonos Szibériában. +Ismerősömnek, Orloff mérnöknek, sötét posztóból készült madara +volt, amelynek két összesodort papirosból csőrt készítettek és hogy +hímnek lássék, a fejét két vörös csíkkal látták el. A csalogató +madarat, amikor teljesen föl volt szerelve, hosszú póznára tették +és a póznát egy nyírfa csúcsában megerősítették. A vadászok számára +ágakból kis takaró készült és két katona lóháton elindult az +erdőbe, hogy fölriassza a nyírfajdokat, amelyek reggel magasan fönn +ülnek a fákon.</p> +<p>A fölriasztott madarak, amikor menekülő útjukon azt látták, hogy +a kakas nyugodtan ül a mi nyírfánk tetején, körülröpdösték a +csalogató madarat és szépen egymásután leszálltak a szomszédos +fákra, ahol élénken civakodtak egymással a helyért. Mikor már +valamennyi ült, Orloff megkezdte az öldöklést. A legalacsonyabb +ágakon ülő madarakon kezdve, egyiket a másik után lelőtte, mert a +nyírfajd olyan ostoba állat, hogy alájuk állhat az ember és mielőtt +elröpülnének, egész fáravalót lelőhet.</p> +<p>Amikor Karandashvilivel utaztam, ívás végett éppen akkor +vonultak a folyókon fölfelé az utolsó halrajok. Kísérőm azt mondta, +hogy a halak most már kevesebben vannak, az én európai szememnek +azonban nem így tünt föl a dolog, mert láttam, hogy a víz ellen +vonuló halak úszonyait és hátát kiszorította a vízből az alattuk +úszó halak tömege. Vastag, görbe cédrusággal kiszedtünk magunknak +néhány példányt; többször jó eredménnyel lőttem is, mert minden +lövésem után több darab, a megrázkodtatástól elbódulva, hasával +fölfelé úszott a víz fölszínén, úgy hogy Karandashvili rúddal +kikormányozhatta őket a partra.</p> +<p>De nem mi voltunk az egyedüli vadászok, mert a parton, mint +valami sötét szikla, egy óriási barna medve ült <span class= +"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> és +rengeteg talpával időről-időre halat fogott ki magának. Különös +volt az ízlése: a halnak csak a fejét ette meg, a többi részét +átengedte a körülötte keringő ragadozó madaraknak.</p> +<p>Mindezek a halak ugyanegy fajtához tartoztak. Keták voltak vagy +keletázsiai kutyalazacok és súlyuk egészen huszonöt fontig ment. +Tokot ebben az időszakban csak nagyon ritkán láttam, mert a lazacok +előtt ívnak.</p> +<p>A sziget középső részén találkoztam az ajnóknak, Szakhalin és az +északi japán szigetek őslakóinak első telepeivel. Vékony dongájú +emberek, föltünően keskeny lábbal és sűrű szőrrel a fejükön, +arcukon és mellükön. Ámbár az ajnók rendszerint vadászok és +halászok, néhányan a sziget belsejében mégis házat építettek és +földművelésre meg marhatenyésztésre adták magukat.</p> +<p>Az ajnó vadászok a kisebb állatokat csapdával és hurokkal, a +nagyobbakat kihegyezett oszlopokkal ellátott veremben fogják.</p> +<p>A sziget legészakibb partvidékén, az Erzsébet-fok közelében, +nagy faháncsból és fókabőrből készült csónakokon űzik az ajnók a +tengeri halászatot; messzire kimennek az okhocski tengerre, amely +sohasem fagy be. Kitünő és tapasztalt szigonyosok és szigonnyal +fókát, rozmárt, sőt bálnát is fognak.</p> +<p>A nyílt tengeren elejtett fóka és rozmár azonnal lesülyed és így +a vadász számára elvész. Az ajnók, hogy ennek elejét vegyék, a +szigonyt hosszú nyélre erősítik, amely összekötözött erős botokból +készül és fantasztikusan hosszú lándzsafélét alkot. Az ajnó ezzel +fölszerelve, odalopódzik csónakjával a jégmezőkön heverő fókákhoz +meg rozmárokhoz és a szigonyt, amelyet a lebukó állat magával visz +a mélységbe, a hosszú nyéllel és a rája erősített kötéllel együtt +röpíti ki. Az állat bizonyos idő múlva már nem tud ellenállni a +nyél úszóerejének, amely ismét fölhúzza a fölszínre, ahol azután az +ajnó végez vele.</p> +<p>Az ajnónál jobb halászt el sem lehet képzelni. Azt hihetné az +ember, hogy fekete, titokzatos szeme be tud hatolni a tenger +mélyébe és meglátja a halrajokat, amelyek <span class= +"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> ott +különféle irányban úszkálnak. Egyszer kimentem velük a csónakjukon +az okhocski tengerre és ekkor legjobb alkalmam nyílt megcsodálni, +milyen ügyesen halásznak. Úgy ismerik a tengert, mint a zsebüket és +nyilván semmi sem téveszti meg őket; a legkisebb jel, például a víz +színe, az úszkáló hinár, kis tengeri állatok, sőt a hullám alakja +is nyitott könyv az ajnónak. A bálnarajokat követve messze +eltávolodnak a parttól és nem ritkán az amúgyis zord okhocski +tengert fölkereső rettenetes viharok áldozataivá lesznek. +Szakhalinnak nem egy szökevénye biztos menedéket talált az ajnók +csónakjában és nekik dolgozva, megtette az utat a +Shantar-szigetekig; onnan azután különböző, de mindig kalandos úton +eljutott a szárazföldre, hogy a városok embertengerében, mint az +esőcsöpp az óceánban, elmerüljön. A békés, vendégszerető és mindig +jókedvű ajnók egyszersmind bátrak is és kitünően bírják a +fáradalmat és a kemény megpróbáltatást, amit a tengeren és ezen az +utálatos szigeten az élet reájuk rak.</p> +<p>Ezeknek az embereknek nincs kenyerük, hanem mint +Északkelet-Szibéria valamennyi bennszülöttje, yonkolát vagy +szárított halat esznek helyette. Ez a fő élelmiszer heringből és +szkomberből készül, amely halak kétszer évenként rengeteg rajokban +vándorolnak át az okhocski tengeren. Nemcsak az embereknek rendes +eledele, hanem a vadászkutyáké is, amelyeket az ajnók a téli +közlekedésre használnak.</p> +<p>Az ajnók főtömegeikben pogányok, samaniszták; varázslóik és +orvosaik mellén ugyanazokat a mágikus jeleket vagy mentramokat +láttam, amelyekkel később északi Tibetben találkoztam.</p> +<p>Nagyon érdekes jelenséget figyelhettem meg, amikor egyszer +Erzsébet-foknál meglátogattam egyik táborukat. Kamcsatka déli +csúcsának és a kuruli szigetcsoport irányából nagy területen – +szélesebb volt fél angol mértföldnél és néhány mértföld hosszú – +döglött halat hozott a víz Erzsébet-fok felé. Minden fajtájú +madarak egész felhői kísérték az élettelen rajt. Az élelmezésnek +ezt az alkalmát fölhasználó fókák, sőt kisebb bálnák nyájai +követték. <span class="pagenum"><a name="Page_186" id= +"Page_186">-186-</a></span> A halakat megvizsgálva azt találtam, +hogy penészszerű fehér üledék födte őket; különösen a kopoltyúk +voltak vele tele. Ez a penész sokban hasonlított azokhoz a +foltokhoz és vonalakhoz, amelyek a difteritiszes betegek gégéjében +láthatók. Nagyon valószínű volt az is, hogy a járványos +megbetegedés kiinduló helye a kopoltyú, amely véraláfutásos volt és +teljesen befödte az üledék.</p> +<p>Egy öreg halász elmondta nekem, hogy ezt a jelenséget már régóta +ismerik az okhocski tengeren, de az utóbbi években ritkábban +jelentkezett. Azt is elmondta, hogy a samánok az idén +emberáldozatot akarnak bemutatni a gonosz szellemnek, amely az +északi tenger hinárjában lakik. Az ajnóknak maguk közül ki kell +válogatniok egy fiatal embert és egy fiatal leányt, akiket +ajándékokkal ellátva egy nagy csónakon kivisznek a nyílt tengerre. +Onnan azután egy kis vitorláson észak felé kell utazniok, hogy +megkeressék azt a helyet, melyet a samánok a gonosz tengeri szellem +lakóhelyéül jelöltek meg.</p> +<p>– Ha megtalálják – mondta az öreg halász – a szellemnek áldozzák +az ajándékokat és ezért jó szelet fog nekik adni, amely visszahozza +őket szülőszigetjükre.</p> +<p>Így az öreg ajnó. Az én meggyőződésem azonban ez volt: mielőtt a +fiatal pár megtalálja a tengeri szellemet, elnyelik az északi +Csendes-óceán hullámai a csónakkal és a fókabőrből készült +vitorlával együtt.</p> +<h3><span class="smaller">HUSZONKILENCEDIK FEJEZET.</span><br /> +Akik elmenekültek a pokolból.</h3> +<p>Szakhalin északi részében fölkerestem néhány telepet, ahol +elbocsátott fegyencek laktak, akiknek megengedték, hogy a maguk +házában élhessenek.</p> +<p>A legészakibb telep Liszakoff tanyája volt. A főépület jól +épített gerendaház volt cédrusfából, nagy ablakokkal. Köröskörül +magas cölöpkerítés védte. Három szoba, konyha és tágas pitvar volt +benne. Amikor odaérkeztünk, a háziúr láncra verte ugató és üvöltő +kutyáit és gondosan <span class="pagenum"><a name="Page_187" id= +"Page_187">-187-</a></span> megint elreteszelte a kaput. Zömök, +szélesvállú paraszt volt hosszú, jól ápolt, már őszbevegyülő +szakállal, rövid hajjal és sovány, aszkéta arccal. Sohasem nézett a +szemembe és szelid hangon beszélt, ami komor külsejével nem volt +egészen összhangban. Nagyon rendes, tiszta szobába vezetett, +amelyben egy ágy, egy asztal fehér fából, több szék és egy széles, +medvebőrrel leterített pad volt. Nagyon udvarias volt, +vendégszerető és bemutatta a családját. Felesége nagy sovány +asszony volt, símára fésült, középen elválasztott hajjal, +bizonytalan színű hideg, éber szemmel és feltünően friss piros +szájjal, amelynek ajkai keményen összeszorultak. Ha nevetett, látni +lehetett nagy, fehér, szabályos fogait. Ennek a házaspárnak volt +egy lángvöröshajú hétéves fia, akit Miskának hívtak; élénk és +mozgékony gyerek volt vidor kék szemmel.</p> +<p>Mivel a szomszédos lápokat és tavakat kellett petroleumnyom után +átkutatnom, néhány napig ezeknek az embereknek a házában maradtam; +Duéban a hatóság ugyanis azt jelentette nekem, hogy itt petroleumot +lehet találni. Alkalmam nyílt tehát e különös házaspár életének +megfigyelésére.</p> +<p>Elsőnek mindjárt megérkezésünkkor föltünt nekem, hogy a háziúr +sohasem vált meg a fejszéjétől, amelyet állandóan az övében +hordott. Az sem kerülte el a figyelmemet, hogy Karandashvili és +mindkét kocsis gyűlöletet sugárzó szemmel nézett Liszakoffra és +néha sokatjelentő pillantást váltottak egymással. Egy napon, amikor +az én georgiai emberemmel az erdőben jártam, Liszakoffra tereltem a +beszédet. Karandashvili egyideig kitérő feleletet adott, de amikor +látta, hogy ilyen könnyen nem szabadul tőlem, szemöldökét +összehúzva és sajátságos gyűlölködő hangon a következő rendkívüli +történetet beszélte el:</p> +<p>– Liszakoff régi fegyenc. Többször megszökött a szigetről; +háromszáz vesszőcsapást kapott és bélyeget sütöttek rá. A +kényszermunkásélet borzasztóan nyomta, úgy hogy sokáig lázadozott +ellene. Végre megadta magát. Ezt rosszul, aljasul, gyalázatosan +tette.</p> +<p>– De hát mit csinált? – kérdeztem. <span class= +"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span></p> +<p>Karandashvili ökölbe szorítva a kezét és a fogát csikorgatva, +ezt felelte:</p> +<p>– Botozó lett belőle! A fegyencek halálra ítélték őt. Egyszer +megtámadták; eltörték néhány bordáját és a kezét. Sikerült azonban +elmenekülnie és akkor a gondnokság a többi fenyítő szállására +utalta őt. Az igaz, hogy köztük még mindig Liszakoff volt a +legjobb. Sohasem kísérelte meg, hogy kelleténél jobban büntesse meg +az elítélteket, sőt gyakran megpróbálta az öreg és gyönge foglyok +kímélését. Ezért a jószívűségeért többször őt magát korbácsoltatta +meg az igazgatóság.</p> +<p>– De miért gyűlölítek annyira? – kérdeztem újra – Jól láttam, +milyen tekintettel mértétek végig.</p> +<p>– A halálos ítélet még mindig Liszakoff feje fölött lóg. Persze, +hogy gyűlöljük, mert nagy szégyen fegyencre, ha botozó lesz. +Liszakoff csak azért volt könyörületes, mert félt. De ez nem menti +meg, előbb-utóbb eléri a végzete. Azért is telepedett meg itt ebben +az elhagyott kuckóban, mert ennyire ritkán jönnek ki a +fegyencek.</p> +<p>Keményen a szemébe néztem Karandashvilinek, aki azonnal lehúnyta +a szemét. Ez a kis mozdulat olyan beszédes volt, hogy elhatároztam, +hogy a leggondosabban ügyelni fogok a banditáimra.</p> +<p>Ebben a házban más körülmény is fölkeltette a figyelmemet. +Liszakoff és a felesége, aki mögött szintén volt büntetés, még +pedig tíz év méregkeverésért, sohasem beszélgettek egymással. Néha +egy-két szót mondtak, azután ismét szótlanok lettek és +elgondolkodók, a férfi sohasem tekintett föl, az asszony pedig +mindig csak előre nézett állatiasan éber és félénk szemével, amely +mintha mindenkit át akart volna szúrni.</p> +<p>Nagyon is sok volt a borzalom, ami ezeknek az embereknek az +életében történt. Sokkal inkább fölőrölték és bemocskolták őket sok +évi kínjaik, semhogy egyik a másiknak kitárhatta volna a lelkét, +amely tele volt szentségtelen gondolatokkal. Úgy élték napjaikat, +hogy aggodalmasan kerülték az emlékezés sötét kamaráját és a jövőre +nézve nem volt semmi reményük. Mit is remélhetett a jövőtől ez +<span class="pagenum"><a name="Page_189" id= +"Page_189">-189-</a></span> a két lény, aki a fölsőbbség parancsára +házasodott össze és nem volt szabad elhagynia a szigetet?</p> +<p>Igaz, hogy volt egy fiúk, akinek számára tulajdonképpen jobb +jövőt remélhettek volna. De még ezt is megtagadta tőlük a sors, +mert a kontinensen nem látták szívesen a volt börtönlakók +gyermekeit; az emberiség söpredékének tekintették, olyan kaszt +tagjának, amely örökre meg volt bélyegezve. A szülők tehát tudták, +hogy a Szakhalin-szigetén szabadságban született ennek a polgárnak +is az lesz a végzete, hogy a számkivetés és kínzás átokkal megvert +szigetének vad, elfajult életébe sodródik és előbb-utóbb +börtönfalak közé kerül.</p> +<p>Amikor este asztalnál ültünk, hirtelen kinyílt az ajtó és egy +férfi vagy helyesebben: egy férfi-kísértet lépett be. Rongyok +burkolták, sebek és daganatok födték, meztelen lába össze volt +zúzva-törve, szeme lázban égett és elárulta, hogy már régóta nem +záródott le álomra. Belépett, az ajtónál megállott és rekedt hangon +nyögte:</p> +<p>– Szaryn<a name="FNanchor_5" id="FNanchor_5"></a><a href= +"#Footnote_5" class="fnanchor">5)</a>… vizet!</p> +<p>A háziúr és a többi férfi fölugrott. Csaknem valamennyi ezt +kérdezte:</p> +<p>– A nyomodban vannak?</p> +<p>– Noszoff hadnagy – suttogta a szökevény. – Már itt vannak a +közelben.</p> +<p>Sokáig csönd volt. Akkor azután Liszakoff odalépett hozzája és +fejét a rendesnél még jobban lehorgasztva, ezt mondta:</p> +<p>– Gyere velem!</p> +<p>Kimentek. Liszakoff körülbelül egy óra mulva jött vissza. Tele +volt iszappal és ruhája több helyen elszakadt, mintha sűrű tövises +bokron dolgozta volna magát keresztül.</p> +<p>– Már? – kérdezte Karandashvili.</p> +<p>Liszakoff szótlanul bólintott és odaült az asztalhoz. Néhány +perc mulva lódobogást hallottunk, majd hatalmas ütéseket a kapun, +miktől megborzadtunk. Parancsoló hang hallatszott: <span class= +"pagenum"><a name="Page_190" id="Page_190">-190-</a></span></p> +<p>– Nyissátok ki! Nyissátok ki!</p> +<p>A háziúr az ajtó felé ment, de a felesége visszatartotta és +aggodalmaskodó hangon így szólt:</p> +<p>– Öltözködjél át és rejtsd el jól a ruhát. Majd én kinyitom a +kaput.</p> +<p>Mindketten kimentek. Kisvártatva nehéz csizmájukban bejöttek a +katonák, akiket egy alacsony, vöröshajú, szeplős tiszt, Noszoff +vezetett. Megállott, keményen végignézett rajtunk és selypítve +kérdezte:</p> +<p>– Hol van Liszakoff?</p> +<p>Embereim szótlanok maradtak, egész magatartásuk elárulta az +alantasnak aggodalmát.</p> +<p>Nekem kellett helyettük felelnem:</p> +<p>– Egy pillanatra kiment, de mindjárt megint itt lesz.</p> +<p>– Kicsoda maga? – rivallt rám Noszoff és tetőtől-talpig +végigmért.</p> +<p>– És maga kicsoda? – adtam vissza a kölcsönt. – Tiszti jelvénye +van, de úgy beszél velem, mint egy ripők paraszt. Biztosan lopta +ezt a válljelvényt, hogy maga iránt tiszteletre és udvariasságra +kényszerítse az embereket.</p> +<p>Egészen kijött a sodrából és lehorgasztotta a fejét; szemében az +ebben az országban otthonos félelem leskelődött. Köszönt és +bemutatkozott:</p> +<p>– Noszoff hadnagy Pogibi helyőrségből.</p> +<p>A kölcsönös bemutatkozást irataim megmutatásával egészítettem +ki, amelyeket a főkormányzó és más befolyásos férfiak írtak +alá.</p> +<p>Most már egészen alázatos volt, de csak ideig-óráig; mert miután +teát ivott «arraká»-val, amit magával hozott, megint ripőkösködni +és szemtelenkedni kezdett. A fegyencekről csak mint kutyákról és +csatornatöltelékről emlékezett meg és az egyik kocsist, aki nagyon +közel ment hozzá, megütötte. Odavoltam a meglepetéstől, amikor +láttam, hogy ez a vékonydongájú emberke egyetlen ütéssel a földre +terítette nagy kocsisomat, aki pedig erős volt, mint a tölgy.</p> +<p>– Valamennyinek a kezét bilincsbe verni! – adta ki a parancsot +Noszoff.</p> +<p>A parancsot hamar teljesítették és kivéve engem, egy +<span class="pagenum"><a name="Page_191" id= +"Page_191">-191-</a></span> pillanat alatt mindenki meg volt +bilincselve, még a kis Miska is, akit úgy látszott, mulattatott a +lánc csörgése, mert állandóan rázogatta kis öklét.</p> +<p>– Csönd, pimasz! – ordított rá Noszoff és nagyot rúgott +rajta.</p> +<p>Az én segédeim még jobban lehorgasztották fejüket, míg a szülők +gyűlölettel pillantottak a brutális tisztre.</p> +<p>– Kutassátok át az egész házat! – volt Noszoff következő +parancsa.</p> +<p>A katonák egyike néhány pillanat mulva behozta Liszakoff ruháját +és csizmáját, amit a fészerben talált meg.</p> +<p>– Volt itt valaki? – kérdezte a tiszt Liszakofftól.</p> +<p>– Nem volt – felelte.</p> +<p>Noszoff sokatmondóan mosolygott és rám nézett. Úgy látszik, hogy +engem akar vallatni, de mégis meggondolta a dolgot és talán nem is +akart ilyen egyenesen a dologra térni.</p> +<p>– Te láttál valakit? – fordult a háziasszonyhoz. – Hát te, hát +te, hát te?</p> +<p>Egymást érték a kérdések, de a felelet mindig ugyanaz volt:</p> +<p>– Nem.</p> +<p>A fegyencek egyike sem árulta el a szökevényt, akit Liszakoff +elrejtett, még a kis Miska is nem-et csipogott és tagadólag rázta +vörös fejét.</p> +<p>– Nagyon jól van – vigyorgott Noszoff. – Vigyétek ezt a kis +fickót és az ostorral verjetek rá ötvenet.</p> +<p>Hasztalan vetettem magamat közbe; a tiszt igazolta magát azzal, +hogy elővett egy könyvecskét, a helyőrség szolgálati szabályzatát. +Benne voltak a szökevények, elrejtőik és segítőik számára kiszabott +büntetések.</p> +<p>Amikor a katonák megragadták Miskát és az udvarra cipelték, +szülei elsápadtak és az anya arcát ideggörcs torzította el. Mihelyt +behallatszott a gyermek kétségbeesett jajgatása, Liszakoff komor +szemével a tisztre nézett és ezt sziszegte:</p> +<p>– Ne verje meg, hadnagy úr! Ne verje a gyereket! Mindent +megmondok.</p> +<p>Az anya zokogása és a többiek lánccsörgése kísérte az apa +elsuttogott szavait. <span class="pagenum"><a name="Page_192" id= +"Page_192">-192-</a></span></p> +<p>– Hé! – ordította a tiszt. – Elég!</p> +<p>Amikor a katonák behozták a szobába a síró és jajgató Miskát, +kimentem és lelki fölindultságomban céltalanul csatangoltam; nem +akartam jelen lenni a kihallgatáson és azt sem akartam, hogy +tanuként kihallgassanak.</p> +<p>Amikor visszatértem, Liszakoff lázasan az ágyban feküdt; +kiáltozott, nyögött és átkozódott. Vastag ostorral százötvenet +vágtak rá, hátát borzalmasan összetépték és sok vért vesztett. Az +én embereim ötven-ötven ütést kaptak és képtelenek voltak velem +tovább utazni. Liszakoff feleségét, mint a megszökött Vlasenko +megérkezésének szemtanúját a tiszt magával vitte. Vlasenkot a +katonák a háztól nem egészen egy mértföldnyire egy mocsár bokrában +találták meg. A halálra rémült kis Miska a szoba egyik sötét +sarkában szívettépően sírt és nem mert a lázában félrebeszélő +apjához közeledni.</p> +<p>Több napig gondoztam házigazdámnak és embereimnek a sebeit, de +végre mégis útra kellett kelnem nélkülök, nem észak felé, hanem +vissza Pogibibe, hogy új segédet és más fuvarosokat szerezzek.</p> +<p>Pogibibe érkeztemkor a helyőrség parancsnoka, egy kapitány +fogadott. Elmondtam neki a legutóbbi eseményeket és leírtam Noszoff +ripőkségét és kegyetlenségét is. A kapitány komolyan hallgatott +végig és határozott hangon ezt felelte:</p> +<p>– Nekünk szigorú utasításunk van arra nézve, hogyan kell a +fegyencekkel bánnunk és azon nem változtathatunk. Ön különben nem +ismeri ezeket az embereket; ezek állatok, amiről nemsokára meg fog +győződni.</p> +<p>A Liszakoff-esetben való közvetítő kísérletemnek meglehetősen +kellemetlen következménye volt magamra nézve, amennyiben Pogibiben +a hatóságok gondoskodtak, hogy utam folytatására ne kaphassak +embert. Hírvívőt kellett küldenem Duéba a fegyházgondnokság +főnökéhez, aki azután határozottan megparancsolta a kapitánynak, +hogy legyen a segítségemre. Mindez eltartott körülbelül egy hétig. +Ezt az időt arra használtam föl, hogy ennek az, akkor egész +Szakhalinban legészakibb telepnek a lakóit tanulmányozzam. +<span class="pagenum"><a name="Page_193" id= +"Page_193">-193-</a></span> A lakók volt fegyencek, akik +kitöltötték büntetésüket vagy akiknek a cár megkegyelmezett és a +szárazföldről átjött minden elképzelhető elem. Ezek az utóbbiak +mozgalmas és titokzatos multú kalandorok voltak. Kis vitorlásokon +az okhocski tengerben levő Szent Jona-szigetre rándultak ki, ahol +halat fogtak és tengeri halakra meg bálnákra vadásztak. +Csempészéssel, tiltott pálinkafőzéssel és a bennszülöttekkel +folytatott cserekereskedéssel is foglalkoztak és ezenfölűl +üzletszerűleg átsegítették a szökevényeket Szakhalinról a +szárazföldre. Találkoztam itt orosszal, örménnyel, georgiaival, +tatárral és törökkel. Ez a nemzetközi banda mint gonoszindulatú +kelevény, mint utálatos parazita élősködött azokon a +szerencsétleneken, akik a könny, a kín és az üldöztetés elátkozott +szigetén laktak.</p> +<p>Pogibiben időzésem ötödik napján fölkeresett Liszakoff felesége. +Tekintete most még merevebb és kétségbeesettebb volt, ajkát még +elkeseredettebben szorította össze és arca fehér volt, mint a +kréta. A fegyencek szokása szerint jó ideig szótlanul ült, a +gondolatait rendezte és meghányta-vetette mondanivalóját. Végre +megszólalt:</p> +<p>– Vallomásom után megengedték, hogy visszatérjek a házamba. Egy +ismerős kereskedő lovat és kocsit kölcsönzött. Félúton Pogibi és a +mi házunk közt az ön embereivel találkoztam; egyikük az erdőbe +menekült, a többi felém jött. Amikor ön után kérdezősködtem és azt +hallottam, hogy már Pogibiben van, balsejtelem fogott el. Lovamat +gyorsabb haladásra ösztökéltem és fiatal este volt, amikor +hazaérkeztem.</p> +<p>Nagy sóhaj szállt ki a kebléből és ökölre szorult a keze.</p> +<p>– Birtokunkat a tűztől teljesen elpusztítva találtam és mindjárt +azt gondoltam, hogy Karandahsvili végrehajtotta az ítéletet az +uram, a volt botozó ellen. A romokat átkutatva, ráakadtam az uram +holttestére; átvágták a gégéjét és szétzúzták a koponyáját. A +kicsit nem tudtam megtalálni. Azután künn kezdtem keresni és végre +rátaláltam a mocsár közelében egy bokorban. Halva volt, fejsze +hasította szét a fejét. Úgy látszik, elmenekült, de a rablók +féltek, hogy tanuskodni fog ellenük és meggyilkolták. <span class= +"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> +Mindenünk elégett, még a kutyák is ott vesztek a láncukon. Uram, +mit tegyek most?</p> +<p>– Tégy jelentést a bíróságnál azok ellen a személyek ellen, akik +gyanusak előtted. Rám számíthatsz. Mindent el fogok mondani, ami +föltünőt láttam ezeken az embereken. Szólni fogok az érdekedben a +főkormányzónak is.</p> +<p>A szegény asszony, aki lemondással és hidegvérrel beszélte el +borzalmas szerencsétlenségét, sokáig szótlanul ült a szobámban. +Mivel nem kaptam választ, megkérdeztem:</p> +<p>– Nos, mikor látsz hozzá a dologhoz?</p> +<p>Fölemelte a fejét; az arcán olyan kétségbeesés és sötét +boszúszomj ült, aminőt még sohasem láttam. Egy pillanat mulva +akadozva, megható hangon beszélni kezdett:</p> +<p>– A kormányzó nem tudja visszaadni a fiamat; már késő… Mit +törődöm a vagyonnal és szabadsággal? A vér vért kíván… Ne gondoljon +rólam rosszat uram, ha majd később hall rólam valamit… Amióta +elbocsátottak a börtönből, békén voltam, semmi rosszat nem tettem. +Lelkem békéjét azzal akartam megtalálni, hogy szerényen elvégeztem +a munkámat abban a reményben, hogy így fejezhetem be kínnal teli +életemet… De más volt megírva a sors könyvében… más…</p> +<p>Mélyen meghajolt előttem és köszönettel elfogadta a pénzt, amit +neki adtam; azután szótlanul és látszatra nyugodtan, de belsejében +tele ijesztő elhatározottsággal, távozott.</p> +<p>Ugyanaz este volt fuvarosaim egyikét valami lebujban +szublimáttal megmérgezték és másnap Karandashvili csaknem életét +vesztette a következő módon. Barátai házába maydanra (kártyaestére) +ment. Késő éjjelig játszottak és ekkor hirtelen az ablakon +keresztül rálőttek Karandashvilire, akit csaknem megöltek. Az +őrjárat két gyanus személyt, aki közvetetlen közelben rejtőzködött, +elfogott, a meggyilkolt Liszakoff özvegyét és egy görög +kiskereskedőt, aki a kétségbeesett asszony bosszújának +végrehajtására hozzásegítette a méreghez és fegyverhez.</p> +<p>A szerencsétlen anyát természetesen keményen megbüntették és +ezzel bizonyára végérvényesen megpecsételték <span class= +"pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195">-195-</a></span> +tragikus sorsát, mert többé valószínűleg nem sikerült neki megint +kijutnia a falak közül, amelyeket előbb egyszer elhagyott, hogy új +szabad életet kezdjen. Mi lett a sorsa, nem tudom, de azt tudom, +hogy a Szakhalin-szigetén érvényes orosz törvények új +gonosztetteknek voltak az okozói és gyakran még borzalmasabbaknak, +mint azok, amelyeket megbüntetni iparkodtak. Liszakoff felesége e +törvényeknek volt az áldozata; azok ellenben, akik ezeket a +törvényeket hozták és alkalmazták, később vagyonukkal és életükkel +kellett hogy megfizessenek a bolsevik bosszúlóknak.</p> +<h3><span class="smaller">HARMINCADIK FEJEZET.</span><br /> +Az onori bosszúálló.</h3> +<p>A Pogibiben történt tragikus események után és miután új +segédeket és friss élelmiszert szereztem, a keleti part felé +indultam, mert ennek közelében voltak azok a petróleumtelepek, +amelyekről hírt kaptam.</p> +<p>Először északkeleti irányban átdolgoztam magamat egy +erdővidéken, amelyen néhány alacsony hegylánc vonult át. Az +okhocski tengeren, amelybe a Tim, Nutovo- és Poata-Szyn folyók +ömlenek, két öblöt, Nyisket és Nabilt kerestem föl. Ezeknek az +öblöknek a közelében mocsaras vidéken rátaláltam néhány helyre, +ahol a petróleum áthatolt a fölötte levő rétegeken és kis tavakat +alkotott. Ezek idővel részben elpárologtak. Medencéikben ekkor már +csak az úgynevezett kir vagy megsűrűsödött oxydált kerosen volt. +Már ötszáz lábnyinál csekélyebb mélységben palaagyagra akad az +ember olaj nyomával. A petróleum vegyi összetételére és fizikai +alkatára nézve hasonlít a kaukázusi olajhoz, mindenesetre harminc +százalék tiszta petróleum van benne. Ezek a petróleumtelepek +ugyanabba a geológiai korszakba tartoznak, mint a sziget +széntelepei. A Nyisk-öböltől különféle nagyságú földalatti +rezervoár egész sora terjed messze délre és még a Róka-szigeten is, +a Patientia-öbölben, a mélyebb geológiai rétegekben petróleum nyoma +található. <span class="pagenum"><a name="Page_196" id= +"Page_196">-196-</a></span></p> +<p>A sziget keleti partja hivatalosan nem lakott rész. A +bennszülötteknek néhány kis telepét, Pilngit és Unnut, találtam +ott, továbbá kanadai és japán csempészek egy-két raktárát. Ezek a +betolakodók, mivel félnek, hogy a kormányzósági hajók, amelyek +időnként szemleutat tesznek a sziget körül, fölfedezik őket, a +csónakjaikat kihúzzák a partra, befödik szénával, az árbocot pedig +ágakkal tűzdelik meg, hogy fának lássék.</p> +<p>Ezek az idegenek cserekereskedést űznek a bennszülöttekkel; +prémért, aranyért, halcsontért és halzsírért dohányt, gyujtót, tűt, +gyapotárút, ópiumot, pálinkát és játékkártyát adnak nekik és így +elterjesztik köztük az iszákosságot és a kártyázást. Az idegen +kereskedők a Tim és Nutovo folyókból édesvízi gyöngyöt is szednek, +édesvízi rákot – a létező legnagyobb fajta, néha húsz hüvelyknyi +hosszú – és ollótlan rákot, amit a napon megszárítanak és durva +lisztté őrölnek. Az északi vidékeken ebből a lisztből tészta készül +és kenyérszerű sütemény, amely nagyon tápláló és nagyon ellenálló +minden klimatikus változással szemben.</p> +<p>A bennszülött ajnókon kívül itt Usszuriból és Amurból való +goldákat, orocsonokat és manegrikat is találtam; ezek télen +átkelnek a Tatár-szoroson és átszelik az egész szigetet, hogy a +keleti parton tábort üssenek. Mint ezek a mongol nomádok, a +szárazföld állatai, jávorszarvasok, szarvasok és tigrisek is +megteszik az utat a jégen át. Ezek a vadállatok, amelyek elkerülik +a nyugati part sűrűbb népességű részeit, kelet felé átvergődnek +egészen az okhocski tengerig, hogy ott táplálékot keressenek és +néha állandóan ott is maradnak.</p> +<p>A tigris nagy csapás az ajnóra nézve. Nemcsak a marháját és a +jármos kutyáját rabolja el, hanem sokszor magukat a bennszülötteket +is megtámadja és a csak íjjal és dárdával fölfegyverzett őslakókat +egész telepek megszüntetésére kényszeríti. Az ajnók a goldáknak és +orocsonoknak megengedik, hogy az ő területükön tábort üssenek és +ott éljenek; ezért semmi fizetést nem kívánnak, nem is kötnek ki +semmi mást, csak azt, hogy ezek a vakmerő vadászok győzzék le +<span class="pagenum"><a name="Page_197" id= +"Page_197">-197-</a></span> a szárazföldről bevándorolt ijesztő +betolakodókat. Ezek a nomád életet élő orocsonok és goldák voltak +az elsők, akik hírt hoztak a szigeten előforduló petróleumról.</p> +<p>Jó darabra Pogibitől, ahová a petróleumhelyek megszemlélése után +visszatértem, van a Mária-fok, a sziget legészakibb pontjainak +egyike.</p> +<p>Értesülésem szerint ennek az előhegységnek a közelében egy +vadász mocsarat fedezett föl petróleum és kir határozott jeleivel. +Mivel még két hetem volt az engemet hazaszállító hajó +megérkezéseig, elhatároztam, hogy fölkeresem ezt a helyet. Lóháton +tettem meg az utat egy vezetővel, akiről magamnak kellett +gondoskodnom. Meglehetősen elkedvetlenített, hogy az orosz +hatóságok csak kitérő választ adtak, valahányszor katonát kértem +kísérőül. Mivel arra kényszerültem, hogy Pogibiben magánvezető után +nézzek, végre egy halászt szerződtettem, aki félig mongol, félig +orosz volt, amely típus gyakori Szibériában. A sziget és a +szomszédos tenger nyitott könyv volt neki és halászva meg fókára +vadászva gyakran elkerült messzire északra, például a +Jónás-szigetig és az Erzsébet-fokig. Nagyon kedvére volt, amikor +megmondtam neki, hogy Mária-fok és Erzsébet-fok vidékét akarom +bejárni; nagyon szerény bért kért, ezzel szemben azonban engedelmet +arra, hogy két málháslovat vihessen magával.</p> +<p>Beleegyeztem és másnap hajnalhasadtakor egy ritkán használt, +fűvel és bokorral benőtt erdei úton útnak indultunk.</p> +<p>Gusztoff hallgatag ember volt. Az egymáshoz kötözött lovakat +száron vezetve előre lovagolt és sohasem nézett vissza, bár +meglehetősen messze mögötte lovagoltam. Gyakran leszálltam a lóról +és vadásztam, mert ott sok a császármadár és a fehér fogoly. +Egyszer huszonnégy óra hosszáig időztem egy kis tónál, ahol nagyon +sok volt a víziszárnyas. Nagyon változatos volt a fajtájuk, ami +könnyen megmagyarázható azzal, hogy közel volt a tenger és a tó +bővében volt a halnak, ami állandóan fölvetődött a nyílt vizen és a +kákás területen.</p> +<p>Itt láttam először vándorló halat. Az első tótól csak +<span class="pagenum"><a name="Page_198" id= +"Page_198">-198-</a></span> háromszáz méternyire egy kisebb tó, +tulajdonképpen inkább fűvel és kákával benőtt pocsolya volt. Azt a +benyomást tette reám, mintha élő halnak megőrzésére szolgáló +mesterséges medence lenne, mert a tócsa fölszíne sohasem volt +nyugodt, hanem egész halrajok állandó mozgásban tartották. Esti +szürkületkor a tó és a pocsolya közt csavarogtam, amikor egyszerre +valamit mozogni láttam a fűben. Hogy az állatot vagy madarat +fölriasszam, nagyot kiáltottam, de ennek semmi hatása nem volt. +Erre gondosan átkutattam a füvet és nagy meglepetésemre egy csukát +fedeztem föl, amely a harmatáztatta füvön a pocsolya felé +vergődött, ahová nyilván a táplálék gazdagsága csábította. Ugyanaz +este napnyugta után még egy másik csukát is láttam, amely viszont a +nagyobb tóhoz tért vissza; ez annyira jóllakott, hogy a legutolsó +halat már nem tudta lenyelni, a farka még kilógott a szájából. Az +ilyen halvándorlásról már olvastam egyet-mást és most itt, +Szakhalinon a magam szemével láttam, hogy ez a rendkívüli jelenség +valóban előfordul.</p> +<p>Kevéssel azután, hogy ezt a tavat elhagytuk, az erdőben egy +lovasemberrel találkoztunk. A legjobb férfikorban levő, +tagbaszakadt ember volt; az arca, amelyet sűrű szőke szakáll +körített, visszataszító. Amikor közelünkbe érkezett, az úton +keresztbe állította a lovát, hogy elzárja továbbhaladásunkat. +Vezetőm előre vágtatott és szemével rám utalva, beszélni kezdett az +idegennel, aki erre, hogy kis karavánunk tovább mehessen, oldalt a +bokorba terelte a lovát. Amikor elhaladtam előtte, mellém lovagolt, +nagyon udvariasan köszönt és megszólított:</p> +<p>– Bizonyára különösnek találja a mi szigetünket.</p> +<p>Nyíltan és őszintén megmondtam neki véleményemet a szigetről és +lakóiról.</p> +<p>– Igen – mondá – ha ez a sziget más kézben volna, nem az +oroszéban, bizonyára a leggazdagabb gyarmatok egyike lenne. Van itt +minden: szén, petróleum, vas, arany, hal, értékes prém, fóka és +bálna. Igazi paradicsom! De itt csak a fegyencekre vigyáznak és +azokat etetik; a sziget természeti gazdagságával nem törődik a +hatóság, sőt e <span class="pagenum"><a name="Page_199" id= +"Page_199">-199-</a></span> szörnyetegek lélekzetével és +holttestével megfertőzi a levegőt és a földet.</p> +<p>– Nem valami nagyon szereted a fegyházlakókat – feleltem +meglepetve, mert szentül meg voltam győződve, hogy az elbocsátott +fegyencek sorából kikerült telepes áll előttem.</p> +<p>– Ismerni kell őket, mint ahogyan én ismerem… fekete, gyalázatos +lelküknek elvetemültségét – felelte ökölre szorított kézzel. – +Ostoba a kormány, mert életben hagyja ezeket az elállatiasodott +embereket. A nyugat, az okosabb; villamos székre ülteti őket és így +megszabadítja az emberi társadalmat veszedelmes és fertőző +jelenlétüktől.</p> +<p>– Nem hiszed, hogy a Szakhalin-fegyencek is megjavulhatnak? – +kérdeztem.</p> +<p>– Uram – felelte nyersen – hogyan lehessen megjavítani azt az +embert, aki, mielőtt idekerült, már többször ült börtönben és +mindannyiszor valami átkozott gaztettért? Csak külsőleg emberek, de +valójában lélek, isteni szikra nélkül levő teremtmények. Láttam ezt +ezeknek a bestiáknak a gyermekein és unokáin, akiket lelketlen +emberek nemzettek, tehát maguknak sincs lelkük; éppen ezért a +legelső kísértéskor ők is gonosztevők lettek, sőt elvetemültségre +fölülmúlták a szüleiket.</p> +<p>Mély meggyőződéssel és nagyon izgatottan beszélt, én meg azon +törtem a fejemet, hogy ugyan kivel kerültem össze. Rendkívüli +olvasottsággal és jó megfigyelőképességgel sokat gondolkodott +Szakhalin jelentőségéről és szerencsétlen és ijesztő lakóiról. De +ettől még nem lettem okosabb. Hát egyenesen megkérdeztem.</p> +<p>– Látom, hogy ön csak nem régen jött ide! – szólt nevetve – +különben már hallotta volna a híremet. Én Bolotoff András +vagyok.</p> +<p>Mivel a név nem mondott nekem sokat, tovább kérdezősködtem: +mióta van már Szakhalinon, honnan és miért jött ide stb. Azt +felelte, hogy körülbelül hét év óta van itt és a tomszki kerületből +jött. Azután egy pillanatig gondolkodott és folytatta:</p> +<p>– Vallásos küldetéssel jöttem ide, mert éreztem, hogy +<span class="pagenum"><a name="Page_200" id= +"Page_200">-200-</a></span> ezeknek az embereknek szükségük van +valamire, ami lelkiismeretfurdalásukat enyhítené és belsejükben +elhallgattatná gonosztetteik viszhangját. Vallásos könyvet, +bibliát, szentképet és keresztet adtam el és templomépítésre pénzt +gyüjtöttem.</p> +<p>– És volt sikered?</p> +<p>Hallgatott és arca elkomorult.</p> +<p>– Kitünő sikerem volt! – nevetett föl gúnyosan. – Látja ősz +hajamat? Keresztény misszióm sikerének ez a bizonyítéka.</p> +<p>– Nem értem.</p> +<p>– Persze – fakadt ki – nehéz is azt megérteni, nagyon nehéz!</p> +<p>Dohányt kínált a pipámba, gyujtót adott és folytatta:</p> +<p>– Ha megengedi, egy darabig együtt lovagolok önnel.</p> +<p>– Kérem – feleltem.</p> +<p>Bolotoff mellettem lovagolt és pipázott. Amikor végigszívta, +kiverte belőle a hamút, a pipát beledugta a csizmaszárába és +beszélni kezdett:</p> +<p>– Nagy szerencsétlenség hozott ide erre az átkozott földre, +akkora szerencsétlenség, hogy szóval ki sem fejezhető. Véres +könnyet sír a lelkem, ha róla beszélek! Otthon feleségem volt, akit +szerettem. Meghalt és egy tízéves fiút hagyott hátra, okos, szelid +és jó fiút. Haldokló feleségemnek esküvel fogadtam, hogy a fiút +megvédem minden baj ellen és derék embert faragok belőle. Azt +gondoltam, hogy az Isten bűneim büntetéseül szólította magához a +feleségemet és elhatároztam, hogy jámbor cselekedetekkel fogom +jóvátenni bűneimet. Teljesen vallásos eszméimnek kezdtem élni és +szentképet meg könyvet adtam el, hogy pénzt szerezzek +templomépítésre. Egész Szibériát bejártam a fiammal, aki a +reménytelenül komor és istenverte falvakban csodálatosan olvasta +föl a bibés a liát gyermeki ártatlanság meggyőződésével beszélt +Istenről, a teremtőről és Krisztusról, a világ megváltójáról. Végül +elhatároztam, hogy abbahagyom a vándoréletet és megtelepszem +valahol, ahol a fiam iskolába járhat. Az volt a tervem, hogy +vallásos tevékenységemet, amelyet Miklós, Szilveszter és Makáriász +<span class="pagenum"><a name="Page_201" id= +"Page_201">-201-</a></span> püspökök annyira méltányoltak és +segítettek, Szakhalin-szigeten való látogatással fejezem be, hogy +itt azokért a szegény fegyencekért tegyek valamit, akik örökre +elvesztették szabadságukat és emberi jogaikat. Mint rendesen, most +is velem volt a fiam. Voltak itt emberek, akik úgy látszott, +figyelemmel és őszintén hallgatták a szentírás szavait, amelyeket a +fiam tele keresztény buzgalommal oly vonzóan olvasott föl. Hány +fegyencnek a gyermekét tanította meg az olvasásra és írásra!</p> +<p>Egy idő múlva mindazt a pénzt, amit gyüjtöttem, el akartam +küldeni Szibériába Makariász püspöknek. Onorban voltunk és én +megbetegedtem, tehát a pénzzel a fiamat kellett elküldenem Duéba, a +postára. Elment, de nem jött többé vissza. Egy teljes hónapig +kerestem. Végre megtaláltam az erdőben; a koponyáját fejszével +szétzúzták. A pénzzel együtt, amit annyi fáradsággal templom +számára gyüjtöttem, még a ruháját és a cipőjét is elrabolták. +Sokáig kutattam a gyilkosokat, míg végre megtaláltam őket. Azok az +emberek voltak, akik gyakran hallgatták fiamnak fölolvasását a +szentírásból, ugyanazok az emberek!</p> +<p>Abbahagyta; nagyokat lélekzett és arcának minden vonása +gyűlöletet sugárzott.</p> +<p>– Most már értem, miért vagy olyan rossz véleménnyel a sziget +lakóiról – jegyeztem meg és szánakozva néztem a szerencsétlen +apára. – De miért maradsz továbbra is itt?</p> +<p>– Hát azt hiszi, hogy e tett után nyugodtan tudtam volna élni, +én, aki feleségemnek megfogadtam a halálos ágyánál, hogy vigyázni +fogok a fiúnkra és aki ezt az igéretemet nem váltottam be?</p> +<p>Bár elnyomott, de rettenetes szenvedélyesség csengett ki +szavaiból. Nem tudtam semmit sem mondani és hallgattam, míg ő lázas +izgalommal újra beszélni kezdett:</p> +<p>– Fölfedeztem a gyilkosokat. Koska, Szokol, Szelivanoff, +Dormidontoff és Grenics volt. Mikor megtudták, hogy a nyomukban +vagyok, Onorból Pogibi felé szöktek. A hatóság üldözte őket, de +eredménytelenül. Én azonban végre valamennyit elcsiptem és a +fejszémmel egyiket a másik után agyonvertem. A börtönök söpredéke, +az elbocsátott <span class="pagenum"><a name="Page_202" id= +"Page_202">-202-</a></span> fegyencek erre halálra ítéltek engem és +ezt tudtomra is adták. Azt feleltem, hogy megölök minden egyes +embert, akivel közülök találkozom és Isten a tanúm, hogy a szavamat +be is váltottam. Ekkor az onori börtönből elbocsátott és megszökött +fegyencek űzőbe vettek. Többször a kezük közé estem, kétszer háton +szúrtak, eltörték a bordámat, de a sebeimet halálukkal kellett +megfizetniök. Nem, senki az onori börtönből nem menekülhet előlem! +A hatóság tudja, hogy másféle fegyencet nem üldözök; de ha Onorból +szökik meg valaki, értesítenek és bosszúló kezem mindig eléri. Egy +sem menekülhet előlem, nem, egy sem!</p> +<p>Bolotoff András így végezte bosszúló munkáját. Juravszki +ezredes, a duéi büntető-zászlóalj parancsnoka később elmondta +nekem, hogy Bolotoff vadászatból élve, a sziget minden vidékén +csatangol és csak hírül kell adni, hogy Onorból megszökött egy +fegyenc, Bolotoff azonnal előkerül; ilyenkor a fegyencről megszerez +minden lehetséges adatot, mire hirtelen megint eltünik. Ebben az +esetben a hatóság nem is küldött senkit a szökevény üldözésére, +mert tudta, hogy a «bosszúálló» úgyis elcsípi. A szökevény +elfogásáért járó állami jutalmat teljes egészében templomépítésre +adta és arra, hogy imádkozzanak meghalt fia lelkiüdvéért.</p> +<p>Sokáig nem tudtam attól a szorongató hatástól, szabadulni, +amelyet Bolotoff elbeszélése tett reám. Tudtam, hogy a bosszúállás +vágya rossz tanácsadó, de egyszersmind át tudtam érezni a haragot, +a kétségbeesést és a gyűlöletet, amely ezt az embert eltöltötte. +Búcsúzáskor kezet fogtam vele és ezt mondtam:</p> +<p>– Adjon Isten a szívének a nyugalmat!</p> +<p>Bolotoff jámborúl keresztet vetett és ezt susogta:</p> +<p>– Én is csak ezért az egyért imádkozom, de soha, soha nem +találom meg a nyugalmamat.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Különösen hangzik, de sok év múlva még egyszer találkoztam a +«bosszúálló»-val. 1920 januárjában volt, amikor a bolsevikok elől +menekülve, Tomszkból minden áron <span class="pagenum"><a name= +"Page_203" id="Page_203">-203-</a></span> vissza akartam jutni +Krasznojarszkba. Érintenem kellett Bogotol falut, amelynek +közelében egy hirhedt bandavezérnek a főhadiszállása volt, aki +innen nemcsak közönséges utasokat üldözött rablással és +gyilkossággal, hanem éppen így bolsevik biztosokat, hivatalnokokat +és katonákat is. Mindenki kerülte ezt a vidéket és inkább a nagy +országúton utazott északra, mint a vonat mentén. Mivel én már +beletörődtem abba, hogy így vagy úgy elpusztulok, a vasúti vonaltól +balra eső csaknem teljesen kihalt úton haladtam. Ezt az útat +kétfelől vonatok szakadatlan lánca zárta el, amelyeket Kolcsak +admirális seregei hagytak cserben és csak három hónappal később +vitték el a bolsevikok. Bogotoltól nyugatra egy kis állomáson +megállottam, hogy pihenjek és valamit egyek, mert fáradt voltam, +éhes és átfagytam. Csak egy kis hivatalnokot találtam itt és néhány +munkást, nem szólva arról a magános egyénről, aki az egyik sarokban +ült és amikor beléptem, hirtelen fölugrott, de mindjárt megint +leült és nagy szőrmegallérjába dugta az arcát. Csak hosszú fehér +szakállát láttam és éppen ilyen haját, amely nagy gyapjú-papakhája +alól bozontosan kilógott.</p> +<p>A hivatalnok és a munkások, amikor arra kértem őket, hogy +adjanak el nekem valami ennivalót, ridegen elutasítottak és +egyáltalán nem akartak velem szóba állni. Mivel könnyű szánon +utaztam, amely elé két elgyöngült ló volt fogva, elhagytam az +állomásépületet, hogy szemügyre vegyem a lovakat és megállapítsam, +el tudnak-e még cipelni tizenkét mértföldnyire, a legközelebbi +állomásig, ahol talán jobban fogadnak. De a lovak, nagy bajomra, +teljesen ki voltak merülve, szomorúan lehorgasztott fővel álltak és +reszkettek a fáradtságtól.</p> +<p>Ekkor nagyot nyikorgott az állomási épület ajtaja. Megfordultam +és az ajtóban báránybőrsüveggel és nagy szőrgalléros rövid +báránybőrbekecsben szélesvállú, fehérhajú, parasztot láttam állni, +aki alaposan figyelt engem; végre megdörzsölte a szemét és így +szólt:</p> +<p>– Tehát nincs mit ennie?</p> +<p>– Nincs – feleltem – nem is tudom, mit csináljak, mert ezek a +lovak már nem tudnak elvinni a legközelebbi <span class= +"pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> +állomásig. Talán megmondhatja, hol kaphatok kis kenyeret és valami +zabot vagy szénát a lovaknak?</p> +<p>Halkan nevetett és ezt felelte:</p> +<p>– Nehezen fog menni a dolog, mert itt mindent elloptak, először +Kolcsak katonái és utánuk a bolsevikok. De ha ekkora bajban van, +majd én megvendégelem.</p> +<p>Tapsolt. Az erdőből, amelyet az állomástól csak a vasút +választott el, egy lovasember bukkant elő. Az öreg a sínen át +magához szólította, valamit súgott neki és engem fölszólított, +menjek be vele az állomási épületbe. Néhány pillanat múlva +visszajött a lovasember és zsákot hozott magával, amelyből egy üveg +vodkát, poharat, kenyeret, tojást és kis sonkát vett ki és mindent +letett az asztalra.</p> +<p>– Egyen! – mondta hozzám fordulva az öreg ember. – Te meg Alexis +fogd ki a lovakat és etesd meg őket. Ez az utas ismerősöm. +Hallod?</p> +<p>Nem sokat teketóriáztam és ettem, ahogyan egészséges ember, +akinek tiszta a lelkiismerete, semmitől sem fél, de nem is vár +semmit, enni tud.</p> +<p>– Nem fél ezen a vidéken utazni? kérdezte az öreg és elfojtott +nevetéssel fölhúzta a vállát.</p> +<p>– Kitől és mitől féljek? Pénzem nincs és senkit nem bántottam. +És ha meg kell halnom, azzal sem törődöm, elég volt ebből az +életből! Gondolja meg: egész életemben dolgoztam, mint az ökör; +semmit nem örököltem, senkit meg nem raboltam, mindent a kezemnek +és a fejemnek köszönhetek; a bolsevikok mégis azt akarják velem +elhitetni, hogy a nép kizsákmányolója vagyok, burzsi, vámpir, aki +kiszívta a munkások vérét! Ezek az ostoba állapotok utálattal +töltenek el és nem bánnám, ha megszabadulnék tőlük.</p> +<p>Az öreg hangosan fölnevetett és így szólt:</p> +<p>– Igen, a bolsevikok ostobák és el vannak átkozva, hogy ilyen +ostobaságokat csináljanak, amelyek romlásba döntik őket. De itt +könnyen veszedelembe juthatott volna, mert Bolotoff szabadcsapatai +bizonytalanná teszik Bogotol környékét. Bizonyára hallott arról, +hogy Kusznecsk városában mindenkit megölt? <span class= +"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span></p> +<p>Annak a rettenetes vérfürdőnek a híre, amelyet egy vörös +bandavezér rendezett Kusznecskben, mint a futótűz végigszaladt +egész Szibérián és Bolotoff neve minden szívet rémülettel töltött +el. Mert Kusznecskben Pervoff és Szadoff mérnököknek és másoknak a +fejét karóra tűzték és nyilvános helyen kiállították, asszonyokat a +legkegyetlenebbül megkínoztak, az intelligenciát megölték és minden +iskolát, kórházat és templomot fölgyujtottak.</p> +<p>– Hallottam róla – feleltem – de nincs más választásom. Ezen az +úton megyek és talán ez a végem. Elérem-e célomat? Nem tudom. De +minek törjem ezen a fejemet? Elég hamar megtudok mindent.</p> +<p>Ismeretlen vendéglátóm megint nevetett, mulatott azon, hogy +mennyire nem törődöm az élettel és a halállal. De azután megint +elkomolyodott és hozzám hajolva ezt kérdezte:</p> +<p>– Volt valaha Szakhalin-szigeten?</p> +<p>– Voltam, beutaztam az egész szigetet. De az már régen volt.</p> +<p>Az öreg fölkelt és felém nyújtotta a kezét:</p> +<p>– Emlékszik-e Bolotoffra, Bolotoff Andrásra, a bosszúállóra, +akivel a Pogibiből a Mária-fokhoz szolgáló úton találkozott?</p> +<p>Hirtelen abbahagyta és csak kis idő mulva fűzte hozzá:</p> +<p>– Arra, aki a fiáról beszélt, akit Onor közelében megöltek? +Emlékszik?</p> +<p>– Lehetséges, hogy ön az? – Csaknem elállt a lélekzetem. – +Borzasztóan megváltozott.</p> +<p>– Az bizony meglehet; azóta sok idő telt el és sok víz folyt le +a hegyekről – mondta elgondolkozva. – Minden megváltozott és én is +megváltoztam. Valamikor pénzt gyüjtöttem templomra, most pedig +fegyvert ragadtam és mint a vizet, úgy öntöm az embervért.</p> +<p>– Akkor ön az a Bolotoff, a bandavezér… Kusznecskben!</p> +<p>– Igen – felelte megelégedetten és megrázta fehér üstökét – nagy +örömet szerez nekem a dolog és minden út nyitva van előttem. +<span class="pagenum"><a name="Page_206" id= +"Page_206">-206-</a></span></p> +<p>– Hogyan lehetséges ez? – kérdeztem meglepetve és egészen +elfelejtettem, milyen ijesztő hírességgel van dolgom. – Szakhalinon +az Onor-fegyenceket üldözte és most az ellenkező oldalra fordult és +azokat a kormányhivatalnokokat üldözi, akik azokkal nem éppen +szeliden bántak!</p> +<p>– A dolog nagyon egyszerű – felelte. – Az első forradalom után a +kormány megkegyelmezett a Szakhalin-fegyenceknek és az elsők, +akiket elbocsátottak az onori foglyok voltak, akiket mindenhová +követtem. Erre a hivatalnokok engem fogtak el és ötévi fogságra +itéltek. Megszöktem és bandát alakítottam, hogy üldözzem azokat a +kormányhivatalnokokat, akik szánalmat mutattak ellenségeim iránt. +Jó leckét kaptak tőlem. A bolsevikok később ezeket a hivatalnokokat +mind megölték. Azt gondoltam, hogy no, most valóban igazságos és +őszinte emberek kezében van a hatalom és egy követ fujtam velük. De +nemsokára láttam, hogy akik azelőtt Onorban fegyencek voltak, azok +most népbiztosok, tehát megint átnyergeltem és megkezdtem a +bolsevikok üldözését. Ez az egész történetem! Nem tehetek másként, +mert addig nem lesz nyugalmam, míg csak egyetlenegy is él az +egykori onori fegyencek közül. Nem lesz nyugalmam!</p> +<p>És öklével az asztalra csapott.</p> +<p>Hála a Bolotoffal történt véletlen találkozásomnak, az ő +befolyásának területén békességben mehettem át. Bizonyára én voltam +az egyetlen utas, aki védőlegénység nélkül zavartalanul mehettem át +ezen a vidéken.</p> +<p>És így találkozásom a «bosszúállóval» az őserdőben, Pogibi és az +okhocski tenger partja közt, később váratlanul megmentőmmé lett. Az +élet sajátságos módon köti egymással össze az emberek sorsát és a +véletlenek végső eredménye gyakran rendkivül titokzatosnak látszik. +<span class="pagenum"><a name="Page_207" id= +"Page_207">-207-</a></span></p> +<h3><span class="smaller">HARMINCEGYEDIK FEJEZET.</span><br /> +Párbaj a medvével.</h3> +<p>Bolotoffal való lovaglásom után minden újabb kaland nélkül +jutottam el a Mária-fokhoz. A sziget egész északi része, amelyet +bejártam, teljesen lakatlan volt, mert a két kis Motnar és Pilvo +falu a nyugoti parton volt, távol az én utamtól.</p> +<p>Az erdőben mindenütt találkoztam medvével. Nem voltak nagyok és +csaknem feketék voltak és ott hangyászmedvének nevezték, mert +megeszik a hangyát és ezek lárváit, amit úgy ásnak ki a +hangyabolyból. Ez a táplálék annyira izgatja a medvét, hogy nem +aluszik téli álmot és még téli vackot sem csinál magának. A +szibiriai vadászok nézete szerint a hangyászmedve nem külön +medvefajta, hanem csak a barna medvének fizikailag elfajult egyes +példánya, amely fejlődésében megakadt és sötétebb színt kapott. +Minden esetre sokkal veszedelmesebb, mint a közönséges barna +medve.</p> +<p>Az orocsonok és a goldák, akik nagyon gyakorlott medvevadászok, +a hangyászmedvét gonosz szellemnek tekintik, amelyet időnként ki +kell békíteni, hogy hatalmas szövetséges társul nyerjék meg. Ennek +következtében csak akkor lőnek rá, ha erre különös körülmények +kényszerítik őket. Orocsont sohasem láttam medve komára lőni, de +nagyon különös és szerencsés véletlen folytán tanuja lehettem egy +vallásos szertartásnak, amelyben egy ember párbajt vívott a +medvével.</p> +<p>Nikolajevszk mellett történt az Amurnál egy orocson táborban. +Elfogtak egy nagy, körülbelül hatszáz font súlyú medvét, bőrszíjjal +megkötözték és egy erdei tisztásra cipelték. Ott rövid, erős, +egymással szorosan összekötött cölöpökből készült kerítés mögé +zárták. A saman kockát vetett, hogy ki birkózzék meg a medvével. A +sors egy körülbelül tizenhat éves fickóra esett, aki +szemmelláthatólag örült a szerencséjének és büszke volt rá. Övébe +kést dugott, bőrblúzát lesimította és bement a bekerített helyre. +Először szétvágta a szíjat, amellyel az állat össze volt kötözve, +<span class="pagenum"><a name="Page_208" id= +"Page_208">-208-</a></span> azután a bekerített hely ellenkező +végébe futott és ott a késsel a kezében harcrakészen állást +foglalt. A medve apó, vérben forgó szemével körülnézett, fölállott +a két hátsó lábára és nekiment a legénykének. Ez nem várta meg a +támadást, hanem lehorgasztott fejjel nekirohant az állatnak és míg +balkarjával az arcát védte, jobb vállát alulról, a medve kinyújtott +jobb talpa alatt nekifeszítette az állat hónaljának. Ezzel a +medvének ezt a talpát harcképtelenné tette és csak a bal talpa +maradt szabadon, amellyel meg is ragadhatta volna a hátán, ha ezt +késének villámgyors döfésével meg nem előzte volna. A szúrás gyors +volt, alulról fölfelé hasított és földre terítette a medvét, +mielőtt rettenetes talpát használhatta volna. A fickót a +legcsekélyebb sérülés sem érte és a medve kimúlt. Bennszülöttek így +vadásszák itt a medvét a taigában.</p> +<p>A vallásos versenyharc befejezése után megtudtam tőlük, hogy a +támadásnak az a titka, hogy a bal alsó kart alulról a medve teste +ama részének kell nekifeszíteni, amely a mi hónaljunknak felel meg +– azaz éppen ott, ahol a mellső láb a törzshöz csatlakozik – és a +medvét meg kell akadályozni, hogy mellső talpát használhassa, de +tették hozzá, senkinek sincs bátorsága, hogy így támadja meg a +hangyászmedvét. Az orocsonok, ha terhükre van, fegyverrel ölik meg +és a szívét megeszik. Így számolnak le a hangyászmedvével, ha +nincsen elég figyelemmel emberi szomszédaira.</p> +<h3><span class="smaller">HARMINCKETTEDIK FEJEZET.</span><br /> +A fekete barát.</h3> +<p>Északnak haladva végre megpillantottuk a tengert és a Maria-fok +homokos partját. Madarak egész felhője lebegett a tengerpart fölött +és lármájuk, rikácsolásuk betöltötte a levegőt. Amikor kijutottunk +az erdőből, a parton a homokos alj fölött durván ácsolt +nyirfatörzsekből készült keresztet láttam magaslani. Odalovagoltam +és az ebben az országban uralkodó szellemmel kevéssé összhangzó +következő orosz fölirást láttam: <span class="pagenum"><a name= +"Page_209" id="Page_209">-209-</a></span></p> +<p>– Tisztelet a magasban Istennek és békesség az embernek a földön +és az élet tengerén!</p> +<p>Ez a keresztény szimbolum ebben a kietlenségben fölkeltette +csodálkozásomat és megkérdeztem a vezetőmet, hogy ki állította itt +azt a keresztet.</p> +<p>Látható megindultsággal ezt felelte:</p> +<p>– A fekete barát!</p> +<p>Kérdésem éppen akkor hangzott el, amikor meglehetősen meredek +homoklejtőn kapaszkodtunk föl, ahol a lovak csak nehezen juthattak +előre. Le kellett szállnunk és a málhát át kellett csomagolnunk, +hogy a teherlovaknak megkönnyítsük a följutást. Amikor végre +kikecmeregtünk a futóhomokból, amelyet a szél hosszú +hullámvonalakká bodrosított, éppen szemben megfeketedett +fenyőgerendákból épült öreg, egyemeletes házat pillantottam meg. +Északi végén valami kis toronyféle volt aranyozott kereszttel.</p> +<p>– Itt a fekete barát lakik, mondta a vezetőm. Nem tudom, itthon +találjuk-e, mert ezeken a napokon rendesen künn van a tengeren.</p> +<p>Odalovagoltunk a házhoz, de senki sem jött elénk. Csak amikor +nagyokat kiáltottunk, bújt elő néhány ajnó és ezek nagynehezen +elmagyarázták nekünk, hogy a barát a tengert járja, hogy ők +messziről jöttek, mert tanácsot akarnak tőle kérni és meg is +várják, míg hazajön.</p> +<p>Két napot töltöttünk itt és beszállásoltuk magunkat a barát +házába, mert vezetőm biztosított, hogy a derék ember csak örülni +fog ennek. Másnap virradatkor az ajnó-kutyák ugatására ébredtünk +fel. Kimentem a ház elé és láttam, hogy éppen akkor nagy vitorlás +csónakot húznak ki a partra. Amikor a vitorlákat már +összecsavarták, három ember, aki biztosságba helyezte a csónakot, +közeledett a ház felé. Eléjük siettem.</p> +<p>A legelül haladó magas termetű szerzetes volt; arca fehér, mint +a galamb és oly sovány, hogy szinte azt hittem, csak csontvázat +takar el fekete ruhája. Amikor meglátott, végigsimogatta hosszú +fehér szakállát és gyors mozdulattal a fejére húzta a kámzsáját, +amelyen amikor lelógott a homlokára, a fekete posztó szélén fehér +keresztet vettem észre. <span class="pagenum"><a name="Page_210" +id="Page_210">-210-</a></span> Mellén láncra fűzött nehéz +vaskereszt lógott. Fókabőrből készült, magasszárú patkós csizmát +viselt. Övére erős kötél volt kötve, míg bal csuklóján nagy +csontgyöngyökből készült olvasó volt. A kámzsa csaknem egészen +elfödte az arcát, de mégis megláthattam szemének okos, kutató +tekintetét, fehér sűrű szemöldökét, keskeny sasorrát és fínoman +ívelt száját, amely vasakaratról tanúskodott.</p> +<p>Amikor közelebb jöttünk egymáshoz, megdöbbentett, hogy +lánccsörgést hallottam, aminek jelentőségét ebben az országban jól +ismertem. Fejemben ez a gondolat cikázott át:</p> +<p>– Csak nem fegyenc ez az ember is?</p> +<p>De a fekete barát ebben a pillanatban fölemelte fekete kezét, a +kereszt jelét vetette felém és aggastyánhangon így szólt.</p> +<p>– Az Ur áldja meg fiam megérkezésedet e vadonban.</p> +<p>Bemutatkoztam és együtt bementünk a házba. Vezetőm és az ajnók a +bejáratnál várták a barátot, letérdepeltek és lehajoltak előtte a +földre. Amikor azután kezét a fejükre tette és megáldotta őket, +talpra ugrottak és szeretettel megcsókolták az aggastyán kezét. +Bement a szobájába, ahonnan nemsokára könnyebb csuhában jött ki. A +kámzsája vissza volt hajtva és látni engedte hosszú, hófehér +haját.</p> +<p>Egy napot és még egy éjjelt töltöttem ebben a különös házban. +Oroszország és más országok politikai életéről, tudományos és +vallási mozgalmakról, nehány kiváló politikusról és tudományos +körök előkelőségeiről kérdezősködött tőlem és egyszerre csak, +teljesen váratlanúl kitünő franciasággal kezdett beszélni, mert föl +akart világosítani arról, hogy még némi üzleti dolgot kell +elintéznie a vezetőmmel, aki élelmiszert hozott neki és hogy +beszélnie kell az ajnókkal is, akik orvosi segítségért jöttek +hozzája. Majd ha mindezt elintézte, zavartalanúl hosszabb ideig is +elbeszélgethetünk.</p> +<p>De csak a vacsora után volt némi pihenője. A vacsora egy tál +étel, friss hal volt. Már ötven év óta nem evett a szerzetes húst +és ez nem is került sohasem az asztalára. Nagyon keveset evett és +tulajdonképpen ezt is csak akarata <span class="pagenum"><a name= +"Page_211" id="Page_211">-211-</a></span> ellenére, mert +föltétlenül szükséges volt. Kis pohár teát ivott cukor nélkül, +rövid hálaimát rebegett, azután kissé kényelmesebben helyezkedett +el egy padon, amely foltos fókabőrrel volt leterítve.</p> +<p>Részletesen be kellett neki számolnom Pétervárról és Moszkváról. +Amikor megtudta, hogy egyideig Párisban tanultam, olyan tudósok +felől kérdezősködött, mint Lichtenberger, Réclus, Roux, +Boussinesque, Flammarion és Poincaré. Élénken érdeklődött Tolsztoj +Leó, Szolovieff Vladimir és Korolenko író iránt, akiket mind +személyesen ismert, mert sokat utazott Európában.</p> +<p>Alapos jártassága volt minden irodalomban és nagy tudást, fínom +kritikai elmét árult el. Abból azonban, amit mondott, kitudtam, +hogy személyes összeköttetése a mai élettel és a megfelelő +érintkezés már körülbelül harminc évvel ezelőtt megszűnt. Ebben az +emberben annyi méltóság, bölcseség és fönséges nyugalom volt, oly +mély életismeretről és olyan előkelő gondolkodásról tett tanúságot, +hogy nem akartam őt kikérdezni. Megvártam tehát, amíg maga beszél +majd fiatalabb éveiről. Nem hiába vártam erre.</p> +<p>Észrevette, hogy többször meglepetve fölfigyeltem a +lánccsörgésre, amely még a legcsekélyebb mozdulatára is hallhatóvá +lett. Föltekintett, okos kék szemével az arcomba nézett és halkan +ezt mondta:</p> +<p>– Verigi van rajtam, lánc, amely a hátamat keresztezi és a csípő +magasságában erős lakatban végződik és lószőringet viselek. Azért +teszem ezt, hogy testemet sanyargassam. Ezt a könnyű vezeklést +önként szabtam ki magamra, mert nagy gonosztevő vagyok.</p> +<p>Nem mondottam ellent, hanem csak nyíltan a szemébe néztem.</p> +<p>– Gonosztevő vagyok, hallja? Kérdezte türelmetlenül.</p> +<p>– Igen, hallottam, felelém.</p> +<p>– Nos és mit szól hozzá?</p> +<p>Hangjából kíváncsiság és türelmetlenség csendült ki. Vállat +vontam és a szerzetes kék szemébe nézve, nyugodtan így +feleltem:</p> +<p>– Néha mindannyian nagy gonosztevők vagyunk, <span class= +"pagenum"><a name="Page_212" id="Page_212">-212-</a></span> atyám, +de mindenikünk, ha akar, a maga gyóntatója és a maga legszigorúbb +bírája lehet!</p> +<p>Az öreg egy pillanatra lezárta szemét és rövid hallgatás után +kíváncsian rám tekintve ezt kérdezte:</p> +<p>– És azután?</p> +<p>– Azután? Borzasztó dolgok történhetnek, ha valakinek elég ereje +van ahhoz, hogy titkos gonosztetteit fölismerje. Megőrülhet vagy +kegyetlenül vezekelhet vagy egészen más emberré is válhatik.</p> +<p>– Fiam, maga fiatal, de úgy beszél, mintha ismerné az +életet.</p> +<p>– Atyám, feleltem, az élet problémái hosszú időn át szorongattak +engem minden oldalról, olyan életnek a problémái, amely kegyetlen +volt, hidegen számító és tele alattomos kísértéssel. Ismerem jól az +életet és tudom, mit ér. Tudom, hogy a nem teljesült kívánság a +legerősebb kísértés. Tiszta, de gyönge, síró lelkű mártírrá teheti +az embert vagy gonosztevővé, akinek fekete, gyűlölködő és +vérszomjas a lelke. Csak egészen erős ember küzdheti ki magának a +helyes útat. Az ön élete, ha kemény is és csupa szenvedés, például +szolgálhat másoknak és a működésének gazdag lehet az aratása.</p> +<p>A barát lehajtotta fehér fejét és mélyen elgondolkodott. Sokáig +tartott a hallgatása és most már tudtam, hogy egy sokat szenvedő és +küzködő ember lelkének a vallomását fogom meghallani. Az aggastyán +fölkelt, megtöltötte teás poharainkat és megint leült a padra. +Azután megkezdte elbeszélését, amit időnként mély elgondolkodás +szünete szakított meg:</p> +<p>– Igaz: csak erkölcsi kín semmisítheti meg vagy erősítheti meg +az embert. Velem is így történt. Mi volt a gonosztettem? Az +mindegy. Egyre megy, vajjon emberi testet vagy emberi lelket +öltem-e meg. A gonosztett gonosztett és erkölcsi kínt, a +visszaemlékezésben szenvedést, önvádat és kétségbeesést okoz. A +szenvedés ez útjának minden állomását végigjártam életemben. Volt +fehér lelkem, volt fekete lelkem, azután egyáltalán nem volt már +lelkem, mert nem éreztem vágyat, sem kielégülést. Végül minden +valami <span class="pagenum"><a name="Page_213" id= +"Page_213">-213-</a></span> mássá változott, mássá, ami arra +unszolt, hogy a többi ember életének szenteljem magamat. +Körülnéztem, hogy erre alkalmat találjak, de sajnos a kultúra +helyein erre nem nyílt megfelelő lehetőség. Az a társadalmi réteg, +amely engemet vett körül, legyőzhetetlen nehézségekkel állott +föladatom elé. Kolostorba mentem tehát, egész Oroszországban a +legszigorubba. Jámborságommal és alázatosságommal gyorsan +eljutottam a legfölsőbb szerzetesi fokba. De láttam, hogy a +kolostori élet nem ad nekem békét. Ekkor felöltöttem lószőringemet +és a verigit és egyik helyről a másikra utaztam, hogy hatáskört +találjak, amelyben testvéreimért dolgozhatnám. Szakhalinra jöttem, +megláttam a kimondhatatlan szenvedések e mélységét, azt a poklot, +ahol élő emberek teste és lelke tüzes kínban eleped és fölismertem, +hogy itt ezen a földön meg tudnám valósítani az álmomat. Ezen a +téren dolgozni kezdtem, de a hatóságok magatartása lehetetlenné +tette a munkámat. Hátat fordítottam a börtönöknek és az elbocsátott +fegyencek telepeinek és idejöttem északra. Itt a bennszülöttek közt +a kereszténységet terjesztem és régóta az iszákosság, +elerkölcstelenedés és kártyázás ellen küzdök, amit az oroszok és az +idegenek hurcoltak be. A test és a lélek orvosaként működöm.</p> +<p>Nagyot sóhajtott és halkan hozzáfűzte:</p> +<p>– Úgy beszélek, mintha dicsekedni akarnék, pedig ez távol van +tőlem. Úgy beszélek, mint a magam gyóntatója, mert én már +elérkeztem életem végéhez. Egészen határozottan érzem. Sőt többet +mondok: tudom, hogy ma tettem meg utolsó útamat a tengeren, amely +oly régóta látott a hullámain.</p> +<p>Ellenvetéssel próbálkoztam meg, de látván, hogy ennek semmi +hatása nincsen, ezt kérdeztem:</p> +<p>– Miféle tengeri utazások azok, atyám, amelyeket megtett?</p> +<p>Azonnal olyan élénken felelt, hogy elárulta vele, mennyire a +szívéhez nőtt a szóban forgó dolog.</p> +<p>– Innen a partról, a Tatár-szoros végéről gyakran láttam, hogy a +szél és a hullám halászokat és szakhalini menekülőket kisodort a +nyílt tengerre, ahol biztos halál várta <span class= +"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> őket. +Keresztényi kötelesség a fuldokló megmentése. Sőt elmondták nekem, +hogy az elsülyedő hajók jele, amely a dróttalan táviró titokzatos +nyelvén segítséget kér, ez a három betű: S. O. S., ami azt jelenti: +Save our souls! (Mentsétek meg lelkeinket!). Itt az én területemen +tehát hozzáfogtam ezeknek az elmerülő lelkeknek a megmentéséhez. +Két régi barátomnak, keresztény ajnóknak a segítségével erős +csónakot építettem, ezzel vihar idején a tengeren cirkáltunk, hogy +megmentsük a hajótörötteket. Éjjel lámpás ég azon a homokzátonyon, +amelyen a csónakom van.</p> +<p>Amikor ezt mondta, csöndesen nevetett és az ablakon át +kimutatott egy magas rúdra, amelynek csúcsán lámpás volt.</p> +<p>– A lámpásban halzsírt égetünk és súlyos viharban tüzet gyújtunk +és kírt öntünk bele, hogy a szél és az eső ki ne oltsa. Az én +ajnóim nagyon gyakorlott és vakmerő hajósok. Majd bemutatom +őket.</p> +<p>E szavak után tapsolni kezdett. A szobába belépett két öreg ajnó +bőrkabátban, bőrnadrágban és csaknem övig érő csizmában. Borzalmas +volt az arcuk, orr nélkül, ajak nélkül és szempilla nélkül, arc, +amelyen egészen szabadon voltak a nagy, sárga fogak és mintha +halotti koponya lett volna. Nem voltam kétségben az iránt, hogy +miféle betegség éktelenítette el e csöndes, derék emberek +arcát.</p> +<p>– Lepra? Kérdeztem.</p> +<p>– Igen, felelte a szerzetes. De csak nagyon lassan terjed, mert +ezek az emberek már harminc év óta szenvednek tőle. Meg vagyok +győződve, hogy nem ragadós, hiszen már olyan régóta együtt élek +velük. Barátaim, akik évenként meglátogatnak, szintén mindig együtt +voltak velük és egyikünk sem kapta meg a betegséget, bár egészen +közel lakunk egymáshoz.</p> +<p>– Atyám, ön nagyon sok embert menthetett meg.</p> +<p>– Ez alatt a negyven év alatt sok mentés sikerült, mert nem +várjuk meg, míg a hullámok elénk hoznak valakit, hanem magunk +vitorlázunk le délnek és a tengeröböl északi részén cirkálunk, hogy +segítségére legyünk a hajótörötteknek. Ezeken a vizeken mindenki +jól ismer bennünket. Egy Kuriloff nevű költő, aki egyszer itt +meglátogatott <span class="pagenum"><a name="Page_215" id= +"Page_215">-215-</a></span> bennünket, úgy írt rólam, mint a +«röpülő barát»-ról. Ha megszökött fegyencen segítek, a hatóság nem +tiltakozik és nem csinál nekem nehézséget – miért, nem tudom. Nem +vonom kétségbe, hogy minden megmentett szökevény előbb-utóbb +elpusztul vagy megint börtönbe kerül. Tudom, hogy jobb volna neki, +ha megfulladna, de úgy érzem, hogy ha föllázad és megszökik, még +nem ment keresztül mindazon a megpróbáltatáson, amellyel bocsánatot +nyerhet. Segítek rajta, mert alkalmat akarok adni neki arra, hogy +végigélje mindazt a lelki szenvedést, ami talán megmenti lelkét a +sötétség hatalmaitól, amelyek hatalmukba kerítették. Nem boldog és +derűlt életnek mentem meg ezeket a fulladozókat, hanem csupa kín és +vágyódás számára.</p> +<p>– A szökevények akik átkelnek a tengerszoroson, tudnak önről és +működéséről?</p> +<p>– Persze hogy tudnak. Minden fegyenctelepen ismernek engem és +mert a fegyencek nagyon babonásak, mielőtt nekiindulnak a +veszedelmes útnak, puha kenyérből és szénporból kis fekete +szerzetes szobrocskákat csinálnak maguknak. Ez az ő talizmánjuk, +amely ha a tenger veszedelmes kezd lenni rájuk, odaszólítja az én +csónakomat.</p> +<p>Az öreg halkan nevetett.</p> +<p>Már elmúlt az éjjel legnagyobb része és az eget a fölkelő nap +messziről kémlelődő sugara kezdte világosítani, amikor +beszélgetésünket befejeztük. A fekete barát csörgő láncával fölkelt +a padról és rövid áldással jó éjt kivánt. A másik szobába ment, +amely az ő cellája volt és még azután is sokáig hallottam láncának +csörgését és szavának halk hangját, mert a szerzetes napkeltéig +buzgón imádkozott.</p> +<p>Alig volt még hat óra, amikor fölkeltem és kimentem az ajtó elé, +ahol a páter már utasítást és megbízást adott a vezetőmnek.</p> +<p>– Korán kelt föl, jegyeztem meg, nem sokat alszik.</p> +<p>– Ilyen öreg legénynek nem kell sok alvás, felelte derülten, +különösen ha nemsokára örökre kipiheni magát.</p> +<p>Nehány órával később lenn a keresztnél, ahová elkísért, +elbúcsúztam a fekete baráttól. Áldásra emelt kézzel, mint egy magas +fekete szobor, ott állott még sokáig. És <span class= +"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> amikor +visszanéztem, megint éreztem csöndes fönségét e titokzatos +léleknek, aki egyedül neki ismert vétek miatt átszenvedte a +lelkiismeret és emlékezés tüzes kínjait és végre állandó békét +talált. Kerek egészet teremtett magából, amely tiszta és átlátszó +mint a kristály, kemény mint az acél és amellett érzékeny mint a +végtelen tenger tükre.</p> +<p>Duéban már várt rám az «Alëut» hajó. A kapitány kijelentette, +hogy előbb még a Tatár-szoroson a Mária-fokhoz kell mennie, mert +megbízást kapott, hogy egy nagyherceg leveleit adja át a fekete +barátnak. Azt tanácsolta, hogy Duéban várjam meg a hajó +visszaérkezését. De én inkább vele utaztam, hogy még egyszer +örülhessek a fekete barát látásának.</p> +<p>Hajónk két napi út után késő éjjel a foktól körülbelül másfél +mértföldnyire lebocsátotta a vasmacskáját.</p> +<p>– Különös! mondta a kapitány. Az éjjel meglehetősen viharos, de +a barát lámpása nem ég, mint mindig zord időben. Talán künn van a +tengeren, de a szorosban nem találkoztunk vele. Kíváncsi vagyok, +mit jelent ez.</p> +<p>Éjjel nem ülhettünk csónakba, de másnap már korán reggel ott +voltunk a szerzetes háza előtt. Amikor beléptünk, nem jött elénk +senki. Minden olyan volt, mint máskor. Kiáltottunk és a cella +ajtaján kopogtunk. Senki sem felelt, mire benyitottunk és – némán +megálltunk.</p> +<p>Az öreg szerzetes előrebukva egy magas imapolc előtt feküdt, +amelyen ezüst kereszttel kihímzett fekete bársonytakaró és biblia +feküdt. A halál nyilván akkor lepte meg, amikor letérdelt és +imádkozva lehorgasztotta a fejét. A kámzsája mélyen a fejére volt +húzva és már megmerevedett sovány ujjai szorosan megmarkolták +olvasója gyöngyeit.</p> +<p>Körülnéztünk a szobábam és megállapítottuk, hogy semmit sem +vittek el; a berendezés egyetlen darabját sem tolták el a helyéről. +A szobában az egyetlen figyelemreméltó tárgy az ablak mellett levő +asztalon fekvő kicsiny, fehér, lepecsételt levélboríték volt. Ez +volt ráírva:</p> +<p>– Velem eltemetendő! <span class="pagenum"><a name="Page_217" +id="Page_217">-217-</a></span></p> +<p>A boríték vékony papirosán át föl lehetett ismerni egy gazdag +menyasszonyi díszbe öltözött nő képét. Fekete haján hosszú fátyol +csüngött. A kép hátára kicsiny finom betűkkel ki nem böngészhető +szavak voltak írva.</p> +<p>Mellette egy papiroslapra ez volt írva:</p> +<p>– Nyugodtan és békésen távozom innen. Az élet tengerének +hajótörötteit meg lehet menteni. Megáldom őket Isten nevében!</p> +<p>A keresztnél, melyet ő állított, eltemettük a fekete barátot és +elutaztunk.</p> +<p>Amikor elhagytam a kínok és vágyódások ez országát, az +elátkozott szigetet, amely csörgő lánc utálatos zenéjétől +viszhangzik, három, egymástól teljesen különböző mártírra való +emlékezést vittem magammal.</p> +<p>Magam előtt látom a feleség és az anya szomorú arcát, merev, +rémült és éber szemét, amelyet legutoljára a vigasztalan Pogibiben +láttam. Hallom még Bolotoff András gyűlölködő szavait, aki fiának +gyilkosait üldözte. És mindig előttem van a titokzatos fekete barát +fönséges, átszellemült arca, akinek végre sikerűlt az élettel +kibékülnie.</p> +<p>És mindannyiuk fölött minden emberi szenvedés és küzdelem +szimbólumaként kimagaslani látom a Mária-fok egyszerű keresztjét és +rajta világítani látom a még egyszerűbb fölírást:</p> +<p>– Tisztelet a magasban Istennek és békesség az embernek a földön +és az élet tengerén. <span class="pagenum"><a name="Page_218" id= +"Page_218">-218-</a></span> <span class="pagenum"><a name= +"Page_219" id="Page_219"><br /> +-219-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2><span class="smaller">IV. RÉSZ</span><br /> +A NAGY ALTAI ÁRNYÉKÁBAN</h2> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_220" id= +"Page_220">-220-</a></span></p> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_221" id="Page_221"><br /> +-221-</a></span></p> +<h3><span class="smaller">HARMINCHARMADIK FEJEZET.</span><br /> +A Kulunda-síkságon.</h3> +<p>Sohasem tudhatja az ember, mit hoz a következő pillanat.</p> +<p>– Pétervárott a szobámban ültem és egy barátom levelét olvastam, +aki meghívott, látogassam meg a birtokán és töltsem nála a nyarat. +Mivel a fárasztó tél után, amelyet vegyi laboratóriumban kutató +munkával töltöttem el, kimerültnek éreztem magamat, már éppen neki +ültem az írásnak, hogy megköszönjem barátomnak a meghívást és +elfogadjam, amikor hirtelen és türelmetlenül megszólalt a +telefon.</p> +<p>– Halló!</p> +<p>Régi tanítómnak, Zaleski professzornak jól ismert hangját +hallottam.</p> +<p>– Számítok önre, hogy holnap kutató útra jön velem. Rendben +van?</p> +<p>– De hát hová megy?</p> +<p>– A nagy Altaiba, barátom, felelte nyugodtan. Fölkeressük a +kevéssé ismert Kulunda-síkságot érdekes sós tavaival és az Altai +hegységet, amely még szebb, mint az Alpesek.</p> +<p>– De…</p> +<p>Ezzel a «de»-vel egyátalán nem törődve, tovább folytatta a +tudós:</p> +<p>– Ön mint vadász és író valóságos paradicsomot fog ott +találni.</p> +<p>– Mit lehet ott vadászni?</p> +<p>– Medvét, szarvast, császármadarat és a hegyekben valami +vadbivalyféle van, óriási hegyibika, olyasfajta mint a bölény. +<span class="pagenum"><a name="Page_222" id= +"Page_222">-222-</a></span></p> +<p>– Rendben van, megyek, szóltam bele az élettelen +hangtölcsérbe.</p> +<p>– Holnap három órakor indul a szibíriai expresz.</p> +<p>Íróasztalomhoz ültem és megírtam a barátomnak, hogy nem mehetek. +Szibíriába utazom, hogy fölkeressem az Altait, amelyről már annyi +év óta álmodoztam.</p> +<p>Másnap a szibíriai expresz kivitt minket a pétervári gyárak +füstölgő kéményei közül, ki az orosz főváros széles, pompás utainak +lármájából és az Uralhegység és a síkságok szabad birodalma felé +rohant velünk.</p> +<p>Utazásunk hatodik napján Szibíria tudományos központjába, +Tomszkba érkeztünk. Az Altai-hegységben eredő és az északi +Jegestengerbe ömlő, nagy ázsiai Ob folyam egyik mellékfolyója, a +Tom folyó partján épült.</p> +<p>Itt a hatóságoktól megkaptuk a szükséges ajánló iratokat, az +egyetemi könyvtárból pedig annak a vidéknek tudományos irodalmát, +amelyet be akartunk járni. Az egyetem rektora rendkívül értékes +fölvilágosítással szolgált az Altairól.</p> +<p>Néhány napi időzés után Tomszkban, egy kis gőzösön folytattuk +utunkat, amely a Tomtól levitt bennünket az Obhoz. Itt fárasztó +küzdelmet kellett folytatnunk a sebes ár, e hatalmas folyam +homokzátonyai és a sok fatörzs ellen, amit a rohanó patakok +cipeltek el a hegységből. Mivel gyakran meg kellett állnunk, hogy +tüzifát vegyünk föl a gépek számára, csak nagyon lassan jutottunk +előre. Akárhányszor megfeneklettünk a homokzátonyokon és +mindannyiszor csak nagynehezen tudtunk róluk lejutni. Egy matróz a +hajó orrán állandóan méregette a vizet és énekelte:</p> +<p>– Vigyázat! Három láb… Két láb hat… Kettő… Fenéken!</p> +<p>Ilyenkor azután ellengőzzel kellett megkísérelnünk a lejutást és +a folyam más helyén kellett szerencsét próbálnunk.</p> +<p>A vidék is hozzájárult az út egyhangúságához, mert utunk lapos, +fűzzel benőtt szigetek közt vagy egyhangú part mentén vitt, amely +sűrű bokrokkal vagy kivágott nyírfák bokros utánhajtásával volt +födve. Egyedüli örömünk <span class="pagenum"><a name="Page_223" +id="Page_223">-223-</a></span> az evés volt és nem is volt rossz az +étvágyunk ezen a hajón, amely mint valami nehézkes teknősbéka, +küzdött a sárga Ob árja ellen. Az élelmünkben szerencsére megvolt a +szokatlannak az ingere is, mert a folyópartokon lakó halászok a +szakácsot friss sőreggel és a lazac-család két olyan ízletes +válfajával látták el, hogy időnként egészen elfeledtette velünk, +mennyire teknősbékaszerűen mászik a hajónk.</p> +<p>Végre Novo-Nikolajevszkbe érkeztünk, amely akkor még csak kis +város volt, most azonban Szovjetszibíria fővárosa. Az Ob jobb +partján épült, keleti végén annak a rengeteg hídnak, amely itt +átíveli a folyót. Ez a város, amelyet a folyó szorosan +összekapcsolt a déli termékeny vidékkel és a vasutak a világ minden +piacával kötik össze, akkor hihetetlen gyorsasággal növekedett.</p> +<p>Egy napot töltöttünk ebben a szibíriai kereskedelmi központban, +azután ismét kimentünk a folyamra, elítélve arra, hogy harcban a +zátonyokkal és a lesodort fával még végtelenül sokáig tovább +másszunk és sőreget együnk.</p> +<p>Az volt a terv, hogy hajónk Barnaulba, Altai bányakerület +fővárosába megy, ahonnan kocsin akartunk a Kulanda-síkságra utazni. +Az Ob partvidéke Barnaul alatt nem oly festői, mint az a tájék, +amelyet a fönséges és hatalmas Jenisszei mentén, a festőknek való +ez álomországban láttam. Útunk ezért továbbra is egyhangú és +fárasztó volt. Unalmunk csak egyszer szakadt félbe, a várostól +északra ötven mértföldnyire. Ott egy ismeretlen falu házainak +közelében egészen különös erdei drámának voltunk a tanui. A part +közelében kis réten ló legelészett, amely nyírfához volt kötve. Az +állat hirtelen fölkapta a fejét és egész súlyával és minden +erejével el akarta tépni a kötelet. Amikor ez nem sikerült, körben +futni kezdett és ijedten nyerített.</p> +<p>Eleinte azt hittem, hogy a ló a mi nagyokat fujtató gőzösünktől +ijedt meg, de csakhamar fölfedeztem az igazi, veszedelmes okot. Az +erdőből nagy barna medve cammogott elő, rárohant a lóra, egyik +talpával tarkón ragadta, míg a másikkal egy fába iparkodott +belekapaszkodni. A ló kezdetben <span class="pagenum"><a name= +"Page_224" id="Page_224">-224-</a></span> maga után vonszolta, de a +medvének végre sikerült egy fatörzset elkapnia. A következő +pillanatban a ló a földre rogyott. A medve egyetlen hatalmas +ütéssel széttörte a hátgerincét. Többször lőttem, de a medve +kereket oldott és eltünt az erdőben.</p> +<p>Gőzösünk másnap reggel hangos fütyüléssel hirdette +megérkezésünket Barnaulba.</p> +<p>A bányaigazgatóságnál és a császári koronatartományok +igazgatóságánál, mivel részben ennek a területén kellett +tanulmányokat végeznünk, a lehető leggyorsabban túlestünk a még +szükséges formaságokon és a következő napon két teherkocsin, +amelyek mindenikét három nemes pusztai ló húzta, elindultunk nyugat +felé.</p> +<p>Utunk eleinte nagyon festői dombok, az Altai-hegység utolsó +nyúlványai közt kígyózott végig. Állandóan nyírfaerdőkön át +hajtattunk, amelyeket sűrűn tarkítottak kis orosz falvak.</p> +<p>Mivel egy barnauli rendőrtisztviselő lovagolt mindig előttünk, +hogy a lóváltást előkészítse és az út is pompás volt, gyorsan +haladtunk tovább. Óránként tíz-tizenöt angol mértföldet tettünk +meg.</p> +<p>Különös utazás volt. A ménesekből erős, de még be nem hajtott +lovakat szakítottak ki és ezeket fogták kocsink, tatárul: taranta, +elé. Mialatt befogták, a parasztoknak ugyancsak keményen bele +kellett kapaszkodniok az ágaskodó lovakba. Akkor azután a kocsis, +itt jamszcsik a neve, fölült a bakra és hosszú nyersbőrostorával, +amelyet a nép nyelve knoot-nak mond, minden erejével megcsapkodta a +lovakat, míg ugyanabban a pillanatban rászólt a parasztokra, hogy +eresszék el az állatokat. Az emberek félreugrottak és a kocsi, +mintha vihar kapta volna el, a legközelebbi falu felé röpült. Ha +egy-egy gyöngébb ló kezdett kifáradni, a kocsis megállás nélkül +lehajolt, átvágta az istrángot és szabadjára engedte a lovat, hogy +magát kipihenhesse és visszatérhessen a nyájához.</p> +<p>A rendőrünk, míg egyrészt nagy hasznunkra volt, hogy mindig +friss lovak álljanak a rendelkezésünkre, másrészt a professzor +folytonos zaklatásának lett az okozója. A parasztok <span class= +"pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225">-225-</a></span> +nagyrangú hivatalnokoknak tartottak bennünket és mert a +kormányzónál előkelőbb személyiséget nem tudtak elképzelni, ennek +gondolták a professzort és mindenféle kérvénnyel meg üzleti üggyel +ostromolták. Az egyik faluban egy fiatal parasztasszony +bepanaszolta az urát, mert megveri, ha részeg, a másikban egy +házaspár az elválasztását kérte, míg a harmadikban egy paraszt +bejelentette, hogy apját nem jogos örökösök megmérgezték. Nehezen +lehetett ezeket az embereket igazi hivatásunkról, tervünkről és +szándékunkról meggyőzni.</p> +<p>Nemsokára eltünt az erdő és megkezdődött a fűvel benőtt síkság. +A Kulunda-síkság rengeteg területén mindenütt júh és marha legelt. +A lovas pásztorok talautkirgizek voltak, akiknek birtoka volt a +pusztai legelő. A kormány azonban európai Oroszországból +kivándorlókat telepített le ezeken a síkságokon és a legelők egy +részét elvette igazi tulajdonosaiktól, a kirgizektől. Ez a +bennszülöttek és a bevándorlottak közt heves civakodást és +viszályt, sőt fegyveres harcot okozott. A kirgizek fegyveres kézzel +védelmezték legelőiket és nyájaikat és amint már az erőszakra hajló +Oroszországban történni szokott, gyakran vér folyt. Ezt persze +vizsgálat és pör követte, amely elítélt kirgizekkel töltötte meg a +börtönöket és bányákat. A prófétájukhoz imádkozó kirgizek a +fogságban hasztalan próbálták megérteni, miért börtönözték be őket +és természetesen csak az a gondolat fűtötte őket, hogy támadóikon, +a rendőrségen és a bírákon bosszút álljanak.</p> +<p>A kirgizek, akikkel rendőrünknek Barnaulba történt visszaküldése +után nagyon barátságos viszonyba jutottunk, sok szomorú +tapasztalatról számoltak be nekünk, amelyet ez a békeszerető és +kulturális tekintetben nagyon értékes mongol törzs tett és +elbeszéléseik tele voltak kétségbeeséssel és ízzó gyűlölettel.</p> +<p>A Kulunda-síkságot kis tavaknak, többnyire sóstavaknak hálózata +födi. A legnagyobb köztük a Kulunda-tó, amelyet délen keskeny +mocsárszalag választ el a Kucsuk-tótól. Mindkettő sóstó; az előbbi +negyven, az utóbbi csak tizenöt mértföld hosszú. E csoporttól +nyugatra sóstavaknak <span class="pagenum"><a name="Page_226" id= +"Page_226">-226-</a></span> egész hosszú láncolata húzódik, amely +az Irtyszig terjed és e folyó túlsó oldalán a nagykirgiz és +kiskirgiz törzsek területén még sok kisebb tócsoport van. A +Kulunda-síkság tavai dél felé egészen a Belyaga-síkságig terjednek, +amelynek másik oldalán a Zaiszang és Balkas vagy Ak-Dengiz rengeteg +medencéi vannak, mint a rendszer legdélibb előőrsei.</p> +<p>Kétnapi utazás után végre a Kulunda-tóhoz érkeztünk. A +délnyugati partján levő orosz faluban megállottunk, de csak éppen +annyi ideig maradtunk itt, amíg egy kirgizjurtát, juhokat és +kenyeret szereztünk és pusztai vándorlásunkra, valamint a tavon +végzendő munkánkhoz lovakat és csónakot béreltünk.</p> +<p>Ebben a faluban egy rendőrrel találkoztunk, akinek jelenléte +ismét arra kényszerített bennünket, hogy sok időt töltsünk el olyan +dolgokkal, amelyek egészen kívül estek igazi tevékenységünk +területén. Két napot töltöttünk el a kirgizekre nézve legfőbb és +legrettenetesebb hatóság e képviselőjének társaságában. Távozása +után a falu élete, amelyet a rendőr jelenléte korlátozott, ismét +rendes és derűlt lett. Mindenekelőtt tivornyázás volt annak a +megünneplésére, hogy hála a megjelenésünknek, a rendőr eltávozott +anélkül, hogy valakit letartóztatott, megkorbácsolt vagy megzsarolt +volna. De a tivornya következménye az volt, hogy a parasztok +többször utcai verekedésbe keveredtek, amikor is nemcsak erős +öklükkel, hanem furkósbottal és kővel is rettenetesen +elagyabugyálták egymást. A törvény őrének eltávozását követő estén +tehát még betört koponyákat és összetört állkapcsokat kellett +bekötöznünk.</p> +<p>De éjjel történt még csak a cifra dolog.</p> +<p>Néhány részeg paraszt portyázó útra ment a kirgiz nyájakhoz, +amelyek körülbelül hat mértföldnyire legeltek, megölték a +pásztorokat és sok juhot elhajtottak. A rablók tiszteletére azután +új tivornyázás kezdődött.</p> +<p>Egyáltalán nem tudtunk aludni. A parasztok bejárták az egész +falut, ordítoztak és részeg hangon énekeltek, kéziharmonikán +játszottak és táncoltak, ablakokat vertek be és káromkodtak olyan +durva kifejezésekkel, aminőket csak az orosz nyelv ismer. Végre +mégis csönd lett. A részeg parasztok részben <span class= +"pagenum"><a name="Page_227" id="Page_227">-227-</a></span> +hortyogva a pocsolyákban feküdtek. Azt reméltük, hogy néhány napig +nyugtunk lesz és alhatunk. De ezen az éjjelen nem akart véget érni +a gyalázatosság és a rémület.</p> +<p>Alighogy lefeküdtünk, az utcáról rettenetes ordítást +hallottunk:</p> +<p>– Tűz! Tűz!</p> +<p>Kirohantunk és láttuk, hogy már a falu mindkét végén házak égnek +és a tűz más házakra is átterjedt. Oltócsapatot szerveztünk, de ez +a vodkától félig elbódult parasztokkal nem volt könnyű dolog. A +tántorgó alakokat látva, a professzor megjegyezte:</p> +<p>– Ezek az alkohollal átitatott emberek tüzet foghatnak, mint a +feldült spirituszlámpa.</p> +<p>A lángokat, miután csak két házat pusztítottak el, eloltottuk. +Azután egészen kimerülve visszatértünk a szállásunkra és éppen ki +akartuk magunkat pihenni, amikor kívülről újabb zenebona vert föl +bennünket.</p> +<p>– Még egy kaland! – mondta a professzor. – Ez igazán kellemes +egy hely! Gondoskodnak a mulattatásunkról!</p> +<p>Kimentünk és azt láttuk, hogy egy rakás paraszt körülfogott egy +embert, akit ököllel és bottal alaposan megdolgozott. A gyujtogató +volt. Az egész ügynek megvolt a maga külön ethikai színezete. A +parasztok megtámadták a kirgizeket, akik ezért föl akarták gyujtani +a falut.</p> +<p>A gyujtogatót a falu közelében a fűben elbújva találták és most +meg akarták lincselni. Tulajdonképpen már félig halott volt; a +csőcselék olyan rettenetesen összeverte, hogy feje és arca már nem +hasonlított emberéhez. Félkarja a parasztokkal való küzdelmében +eltört és féllába is használhatatlan volt.</p> +<p>A kirgiz pártjára állottunk, amennyiben kijelentettük, hogy az +illetékes hivatalnok megérkeztéig fogságba kell őt vetni és majd az +a hivatalnok ítélkezik. A helység polgármesterének is ez volt a +nézete. Visszakergette a parasztokat, a kirgizt maga vitte el +hivatali helyiségébe és elzárta az ajtót.</p> +<p>Reggel, amikor lovainkra várakoztunk, a professzor megkérdezte a +polgármestert, vajjon értesítette-e a hatóságokat az éjjeli +eseményekről. <span class="pagenum"><a name="Page_228" id= +"Page_228">-228-</a></span></p> +<p>– Nem uram, – felelte zavartan a falusi hivatalnok. – Erre már +nincs szükség, mert – nem tudom, hogyan történt – éjjel valaki +behatolt a fogolyhoz, kicipelte az utcára és fejszével +agyonütötte.</p> +<p>Ilyen volt az élet a Kulunda-síkságon, amelyen régente, mint a +sóstavak hálózata és a geológiai alakulatok világosan elárulják, +egy rengeteg középázsiai tenger hatalmas csöndes víztömege állott. +Most kiszáradt medencéjében erkölcsileg egészségtelen, bűnnel és +gyűlölettel megfertőzött élet sistereg. És ennek okozója egy nép, +amely nyugatról jött, hogy a keleti népek szívében újra fölszítsa a +gyűlölet tüzét, amely már régen kialudt.</p> +<p>A finomérzésű, emberiesen gondolkozó professzor ezt a legutolsó +éjjeli gaztettet nem tudta szó nélkül hagyni. A parasztoknak nagyon +érthetően megmondta a véleményét, megvádolta őket, hogy az egész +országot demoralizálják, szemük elé tárta bűneiket és megfenyegette +őket, hogy panaszt fog tenni a kormányzónál, sőt a központi +kormánynál is. Meg is tette és ezért sok kellemetlenség és bírálat +érte, mert olyan dolgokba avatkozott, amelyekhez semmi köze.</p> +<p>Igaz, hogy némi hálát is érzett, amit meg is érdemelt azzal a +kísérletével, hogy igazságot szolgáltasson. A gyujtogató +megmentésére irányuló fáradozásunknak és az ő tüzes tiltakozásának +a híre valami úton-módon – erről pontosabb értesülést sohasem +szerezhettünk – eljutott a kirgizekhez, akik ettől kezdve mindig +készen voltak, hogy minden módon segítségünkre legyenek.</p> +<h3><span class="smaller">HARMINCNEGYEDIK FEJEZET.</span><br /> +Kirgiz farkasvadászat.</h3> +<p>Amikor a Kulunda-tó déli partjára érkeztünk és ott fölütöttük a +jurtánkat, néhány kirgiz lovagolt hozzánk és mindjárt a +segítségünkre volt. Kieveztek velünk a tóra, elhozták a legkövérebb +juhokat, gondozták a lovainkat és kalauzul szegődtek. <span class= +"pagenum"><a name="Page_229" id="Page_229">-229-</a></span></p> +<p>A Kulunda- és a Kucsuk-tó környékén tett kirándulásaimon e +kirgizek egyike, Amdzaroff Szulimán, egy szemrevaló, vakmerő +ragadozómadár-tekintetű fiatal ember volt a kalauzom. Az ő +segítségével megvizsgáltam a tavak vizének mélységét, a víz és a +fenékiszap vegyi összetételét és megállapítottam, hogy ezek a tavak +csak aránylag rövid idővel ezelőtt szakadtak el egymástól.</p> +<p>Itt és más vízmedencéknél gyakran vadásztam. Nem volt izgató és +a sportembert nagyon kielégítő vadászat, mert a kákás tavakon csak +kacsa volt és szalonka, az igaz, hogy mindkettő akkora +mennyiségben, hogy egyetlen lövéssel gyakran több madarat ejtettünk +el. Ezeken a tavakon pelikánra és bölömbikára is akadtam és a +közeli síkságon ragadozómadarakra is, köztük a kondorcsaládba +tartozó óriási Barcout-keselyűre. Barna madár csupasz nyakkal, +amelyet puha szürke tollak gallérgyűrűje vesz körül.</p> +<p>Ezekre többször rálőttem, de eredménytelenül, mert nagyon óvatos +madarak, amelyekhez különösen a nyílt síkon nagyon nehéz +lőtávolságig közeledni. Amikor a professzor azt ajánlotta, tegyek +próbát a mérgezéssel, néhány kacsát, szublimáttal és sztrichninnel +kikészítve, kitettem ott, ahol ezeket a keselyűket láttam. Ezen a +módon mindjárt az első napon két darabot csíptem el; az egyiknek +szárnyhossza, egyik hegyétől a másikig mérve, hét láb és kilenc +hüvelyk volt. E módszer első sikerének egészen váratlan, különös +következménye volt: e pillanattól kezdve se keselyű, se más +ragadozómadár nem nyúlt hozzá megmérgezett kacsáinkhoz. Két róka és +egy görény azonban belekóstolt a csalétekbe és ezeket haza is +vittük.</p> +<p>Szulimán látván, mennyire lelkesedem a vadászatért, egy vasárnap +titokzatos mosollyal nagy meglepetést igért, azután elment. +Türelmetlenül vártam vissza. Nemsokára öt, fiatal kirgizzel tért +vissza és egy kitünő sovány, csupa ideg lóval. Ezt az én nyergemmel +fölnyergelte és fölszólított, kísérjem el őt és társait. Nem akarta +megmondani, miben töri a fejét, de éreztem, hogy valami rendkívüli +és hálás dologról lehet szó. És nem is csalódtam.</p> +<p>Amikor körülbelül tizenkét mértföldet lovagoltunk a <span class= +"pagenum"><a name="Page_230" id="Page_230">-230-</a></span> +pusztában és egy nagy, bokrokkal benőtt mocsárterületre érkeztünk, +Szulimán megállította a lovascsapatot és nagykomolyan szónokolni +kezdett.</p> +<p>– A farkasok gyakran megrohanják nyájainkat és elrabolják +juhainkat meg bárányainkat. Ezekben a bokrokban van a rejtekhelyük +és most űzőbe vesszük őket.</p> +<p>– Te csirkefogó! – szaladt ki a számon. – Miért nem mondtad meg +ezt nekem mindjárt? Akkor elhoztam volna magammal a +fegyveremet.</p> +<p>– Arra nincs semmi szükség – felelte. – Kirgizmódra fogunk +vadászni.</p> +<p>E szavakkal különös külsejű hosszúnyelű ostort adott nekem, +rövid, erős, fonott szíjjal, amelynek végére súlyos ólomgolyó volt +ráerősítve.</p> +<p>– Kísérőim majd kizavarják a farkasokat fedezékükből és +kikergetik a síkságra. A lovaink nagyon gyorsak, utólérjük a +farkasokat és az ostorral megöljük. Kunak!</p> +<p>Három kirgiz a mocsár körül a túlsó oldalra lovagolt, míg mi +négyen többiek a bokrozat mentén foglaltunk állást különböző +helyeken és vártuk a ragadozókat. A hajtók kiáltozva és lármázva +behatoltak a sűrűségbe és néhány perc múlva kijöttek a farkasok. +Olyan gyorsan futottak, ahogyan csak tudtak: a hasuk a földet +érintette, a farkukat kinyújtották és a fülüket hátrafektették a +nyakukra.</p> +<p>– Utána, kunak! – kiáltotta Szulimán.</p> +<p>Megsarkantyúztam a lovamat, amely erre a vadászatra betanítva, +röpült mint a nyíl és egy nagy világosszürke farkast kezdett +üldözni. A ragadozó látta, hogy mi készül és hogy a lovat +megtévessze, tört vonalban kezdett ide-oda futkosni a síkon. +Meglepett a lovam okossága, mert anélkül, hogy bármiféleképpen +kormányoztam volna, egyre változtatta az irányát aszerint, ahogyan +a legkedvezőbbnek látszott. Egyre gyorsabban és gyorsabban +vágtatott, mindig balra az üldözött farkastól, hogy így lovasának +megkönnyítse a lesujtást. A legvadabb, legizgatóbb lovaglás volt, +amelyet valaha végeztem. Az volt az érzésem, hogy egyszerre az +állatvilágban kaptam helyet és vadállatok primitív harcában veszek +részt. <span class="pagenum"><a name="Page_231" id= +"Page_231">-231-</a></span></p> +<p>A farkas lassanként kifáradt, közte és köztem csekélyebb lett a +távolság. Még néhány percnyi őrült rohanás után, amellyel négy +mértföldet tettünk meg, éppen mellettem volt a farkas.</p> +<p>Fölemelkedtem a kengyelben és teljes erőmmel lesujtottam. A +farkas csaholni kezdett, egy pillanatra megtántorodott, de mint a +villám ismét összeszedte magát és még gyorsabb futásnak eredt. A ló +és a farkas közt életre-halálra újra megkezdődött a versenyfutás és +amikor másodszor is utólértem, másodszor is rásujtottam, most +azonban nem vaktában, hanem a fejére célozva. A farkas néhány ugrás +után tántorogni kezdett; előrebukott, de még egyszer összeszedte +magát néhány ugrásra, míg minden erőmmel rámértem azt a csapást, +amely juhtolvaj-pályafutásának örökre véget vetett.</p> +<p>Még mielőtt a lovamat ez őrült vágtatás után lecsöndesíthettem +és a farkassal teljesen végezhettem volna, odajött az egyik kirgiz, +leugrott a nyeregből és elvágta a ragadozóállat gégéjét.</p> +<p>– Jakszi, ok jakszi djigit bek at! (Kitünő, nagyon kitünő lovas +és ló!) – mondta a kirgizek egyike, amikor lasszóik végén három +farkast vonszolva magukkal, hozzánk lovagoltak.</p> +<p>Zsákmányomat magam után húzva, néhány óra múlva ismét a +jurtánkhoz érkeztem. A professzor a sátor előtt ült és azt mondta, +hogy nagyon aggódott miattam. Pedig a megbízható és bátor Szulimán +oldalán a legteljesebb biztosságban voltam és inkább azt hittem, +hogy a professzor egyszerűen bosszankodott, mert magára hagytuk. +Mert a nagy tudós nagyon szerette a társaságot és szívesen +beszélgetett. Amikor megmutattuk neki az agyonütött négy farkast, +hamar kibékült.</p> +<p>Ezt a ritka vadászatot állandó munka napjai követték. A tóra és +a szomszédos síkságra tudományos fölfedező kirándulásokat tettem, +kiegészítettem gyüjteményeinket és a folyók és források vizét +elemeztem.</p> +<p>E kirándulások egyikén Szulimánnal messzire belovagoltam a +pusztába, mert azt mondták nekünk, hogy valahol <span class= +"pagenum"><a name="Page_232" id="Page_232">-232-</a></span> azon a +tájékon egy salétromos tó van. Az Irtysz-folyó közelében bukkantunk +rá a tóra, de kiderült, hogy közönséges sóstó, egészen csekély +magnéziumsó-tartalommal. Ezen az úton egy fölingerelt tarantula +megszúrta kirgizem bal hüvelykujját. Bár itt van a tarantulák +hazája, ez volt az első és egyetlen ilyen eset, amelyet a kirgiz +síkon időzésem alatt átéltem. Szulimán csak akkor említette meg ezt +a balesetét, amikor az ujja már hatalmasan megdagadt. Jód nem +használt; a kirgiznek majd láza volt, majd pedig fájdalom gyötörte. +Amikor újra megvizsgáltam az ujját, meg voltam győződve, hogy +vérmérgezésről van szó és hogy föltétlenül operációra van szükség. +Megmondtam ezt Szulimánnak és hozzáfűztem, hogy persze tévedhetek, +de ha a diagnózisom helytálló, akkor nagy veszedelemben van. +Száztizenkét mértföldnyire voltunk kulundai táborunktól és +nyomasztó volt a hőség.</p> +<p>– Hát akkor, nem bánom, vágja le, felelte a kirgiz.</p> +<p>– Nincs nálam műszer, válaszoltam, csak zsebkésem van.</p> +<p>– Még egy bikát is meglehet ölni zsebkéssel, erősítgette, ezt a +fájdalmat nem állom ki tovább, kunak!</p> +<p>Beleegyeztem és egy kövön maga Szulimán élesítette meg a +késemet. Amikor azután alkohollal dezinficiáltam az újját, kezét +rátette ugyanarra a kőre és fogát összeszorítva szólt:</p> +<p>– Vágja!</p> +<p>A második izületnél levágtam az újját és bekötöttem. Meglepett +és bámulatba ejtett a kirgiz bátorsága és türelme. Nem rezzent +össze, nem reszketett és egyetlen hanggal sem árulta el, mit +szenvedett. Amikor elkészültem, fölállott, megköszönte és nyugodtan +elindult, hogy befogja és fölnyergelje a lovakat. Azon aggódva, +hogy talán kényszerítő ok nélkül vágtam le az újját, alkoholba +tettem, hogy Kulundába hazatérvén megmutassam Zaleski +professzornak, aki azt mondta, hogy ha ezt az operációt +elhalasztottam volna, följebb terjedt volna az üszkösödés és akkor +az egész kezet le kellett volna venni.</p> +<p>Szulimán, amikor ezt meghallotta, odajött hozzám, kezét a +mellemre, majd a maga mellére tette és ünnepies hangon ezt mondta: +<span class="pagenum"><a name="Page_233" id= +"Page_233">-233-</a></span></p> +<p>– Én a te kunakod vagyok és te az én kunakom vagy, ameddig élek. +A prófétára esküszöm!</p> +<p>Szulimán a professzor ápolásában hamar meggyógyult. Nehány nap +mulva a Kucsuk-tónál dolgozott velem. A tó ama részének, amelyet +megvizsgáltunk, Szolonovka volt a neve és tulajdonképpen nem volt +más, mint körülbelül hatvan láb hosszú, sósvízzel megtelt árok, +amelynek lefolyása volt a tóba. Sajátságos geológiai tünemény volt +az, hogy az ágyában negyvenhárom Fahrenheit fokú hideg források +fakadtak, mig partjain két, nyolcvanhat és százhat fokos forró +forrás vize ömlött beléje. Éppen ezért három különböző hőfokú +vízréteg volt a tó Szolonovka-szakaszában.</p> +<p>A Kulunda síkságon végzett tanulmányainak befejezése után +elbúcsúztunk a kirgizektől. Nem hittük, hogy nehány hét múlva még +egyszer találkozunk velük a síkságon, amelyen északra, a szibiriai +vasúthoz haladtunkban kellett átmennünk. Most Barnaulba tértünk +vissza, ahonnan délkelet felé akartunk előrehatolni az +Altai-hegységbe.</p> +<h3><span class="smaller">HARMINCÖTÖDIK FEJEZET.</span><br /> +Egy nem egészen tudományos expedició.</h3> +<p>Nehány napot Barnaulban töltöttünk, ahol a bányamérnökök és a +helyi hatóságok nagyon vendégszeretően fogadtak bennünket.</p> +<p>Barnaul kis város fehértörzsű nyirfával teli sok parkkal és a +vagyonos lakósok mutatós téglaházaival. Meglehetősen sok a jómódú +ember, mert a város húsz évvel ezelőtt egy aranybánya-kerületnek +volt a központja. Az Ob és a Tom minden mellékfolyójának mentén +vannak arany- és ezüstbányák. Akkor ott nagy vagyonokat szereztek a +földből és fényesen élt mindenki. A barnauli hölgyek nem csak +ruhájukat hozatták külföldről, hanem még a fehérneműt is Párisból +kapták. A császári koronatartományok igazgatósága később +kisajátította a legnagyobb részét annak a területnek, ahol aranyat +találtak; magánvállalkozást nem engedtek meg többé. E pillanattól +kezdve az egész Altai-kerületben <span class="pagenum"><a name= +"Page_234" id="Page_234">-234-</a></span> meghalt az élet. Barnaul, +Bijszk és Kusznecsk városok teljesen elvesztették a jelentőségüket +és 1918-ban a bolsevikok még csak siettették a pusztulást azzal, +hogy Barnault teljesen elhamvasztották.</p> +<p>Egy este az egyik mérnök lakásán Boganoff ottani rendőrfőnökkel +találkoztam, aki bizalmasan elmondta, hogy pénzhamisító bandát +fedezett föl, amelynek tagjai egyszersmind ismert utonállók és +rablók és hogy ugyanaz éjjel el akarja őket fogni. Előre látta, +hogy nagy harcot kell vívnia és ez a kilátás láthatólag +megörvendeztette.</p> +<p>Mivel észrevette, hogy élénken érdeklődöm e dolog iránt, azt +ajánlotta, hogy vegyek részt ezen az expedíción. Megigérte, hogy +még reggel előtt visszatérünk.</p> +<p>Kérdőleg néztem előljárómra, mert nem voltam éppen meggyőződve, +hogy ez az expedíció hozzátartozik vegyi és geológiai +vizsgálódásunkhoz. Zaleski professzor megveregette a vállamat és +így szólt:</p> +<p>– Az embernek gondoskodnia kell arról, hogy mindenben része +legyen, amit fontosnak tart. Ön természettudós, de író is. Künn a +pusztán vegyi tanulmányokat végez; itt a városban irodalmi anyagot +kell gyüjtenie. Csak menjen, talán nagyon érdekes lesz a dolog. De +vigye magával a revolveremet.</p> +<p>Ezt a professzori revolvert azonban nagyon jól ismertem. +Régiségtani különlegesség volt, legrégibb mintájú mordály, +hihetetlenül rozsdás, azonkívül csak egy patron volt hozzája. A +revolver mindig azoknak a tárgyaknak a listáján állott, amelyeket a +professzor el szokott vinni expedícióira, de rendszerint a láda +legaljára volt rejtve és ott úgy el volt ásva, hogy kilátástalan +volt a keresése. Most sem találtam meg, de Bogacsoff egy jó +Nagan-revolverrel és tolvajlámpával látott el. Kilenc óra felé már +egy tágas, négy kitünő lótól vont tarantászon ültem. Velem szemben +egy Szokoloff nevű óriási, vöröshajú, elszánt arcú rendőr ült.</p> +<p>– Sokan vannak a rablók? Kérdeztem a rendőrfőnöktől.</p> +<p>– Öten vannak, volt a felelet. Amikor látta, hogy meglep a mi +letartóztató csapatunknak csekély ereje, nevetett és azt mondta: +<span class="pagenum"><a name="Page_235" id= +"Page_235">-235-</a></span></p> +<p>– Szokoloff egymaga is elég nekik, úgy dolgozik, mint a gép, nem +mint az ember. Mi hárman vagyunk és így osztjuk be a feladatot: +Szokoloff kettővel fog végezni, én is kettővel és ön eggyel. Jó +lesz így?</p> +<p>Késznek nyilatkoztam arra, hogy vállalom a részemet.</p> +<p>– Hogyan kell azt az embert elfognom?</p> +<p>– Azt akarja mondani, hogyan tartóztassa le? nevetett Bogacsoff. +Ragadja torkon, különben elmenekül.</p> +<p>Hogy az igazat mondjam: inkább néző szerettem volna lenni ebben +a harcban, anélkül hogy tettleg vegyek benne részt és anélkül hogy +valakit torkon kellene ragadnom.</p> +<p>Közben a rendőrfőnök és kísérője megvitatta a támadás tervét. +Már nehány órája hajtattunk a folyópart mentén, amikor a távolból +egy nagy falu fénypontjai tünedeztek föl. Az első háznál +megálltunk. Szokoloff kiszólította a megijedt gazdát. Amikor a +tarantász az udvaron volt, Szokoloff a kocsis szerepét játszó +rendőrnek megparancsolta, hogy senkit se bocsásson ki a házból. A +házigazdát arra utasította, hogy vigyen bennünket a csónakjához és +a megadott irányban evezzen el.</p> +<p>Tisztességes utat tettünk meg az árral; a csónakút éjfélig, sőt +talán még tovább tartott. Végre észrevettük, hogy a parton levő +egyik kis házból lámpavilág szűrődik ki. Szokoloff rávetette magát +az evező parasztra, torkon fogta, összekötötte a kezét és +fölpeckelte a száját. Azután maga fogta a kezébe az evezőt és +evezés közben ezt dörmögte:</p> +<p>– Most legalább nem fog fütyülni és nem figyelmezteti a +gonosztevőket, akikkel ezek a parasztok itt mind baráti lábon +állnak.</p> +<p>Magas parti töltés alján kötöttünk ki; egészen a vízre lelógó +bokrok födték. A megkötözött parasztot nagy, hosszú csónakjának a +fenekén hagytuk feküdni és a bokrok közt a ház felé lopództunk. A +gonosztevők nyilván egész biztosságban érezték magukat, mert őrt +sem állítottak ki úgy, hogy közeledhettünk az ablakhoz és egy +pillantást vethettünk a szobába.</p> +<p>Nagy olajlámpa fényében két férfi ült az asztalnál, <span class= +"pagenum"><a name="Page_236" id="Page_236">-236-</a></span> akik +közül az egyik bankjegyeket vizsgálgatott és a másik különböző +csomagocskákat csinált belőlük, mig a többi három egy kis sajtón e +bankjegyek elkészítésével foglalkozott.</p> +<p>– Éppen a pénzügyminiszternek segítenek, súgta Bogacsoff és +meglökött a vállával, de attól tartok, hogy meg kell szakítanunk a +munkájukat.</p> +<p>A tolvajlámpával a kezében Szokoloff ment előre, követte +Bogacsoff és harmadsorban mentem én. Amikor Szokoloff hirtelen +fölrántotta az ajtót és a szobában termett, a gonosztevők egyike +leverte a lámpást a padlóra és így elsötétítette a helyiséget. A +gonosztevők revolverlövése nyitotta meg a harcot. Mindjárt utána +egy lámpás fénygömbjében egy arc jelent meg, amelyre óriási ököl +csapott le. Szótlan és kétségbeesett birkózás kezdődött. A két +rendőr az egyik sarokba szorította az embereket és annyira +szorongatták őket, hogy lőfegyvereiket nem használhatták. Hatalmas +ökölcsapást, fájdalmas fölkiáltást és lezuhanó testek zajának +zürzavarát hallottam.</p> +<p>De a hamisítók áttörték magukat és a szobában vad kergetődzés +kezdődött. Engem lesodortak a padlóra és valaki keményen megrúgta a +fejemet. Alighogy talpra állottam, utálatos ütést kaptam a +szememre, egy másodikat meg a fülem mögé, amitől tántorogni +kezdtem, mint a részeg, de dühös is lettem tőle. Amikor lámpásom +fénye egy ellenséges arcra esett, rárohantam, de úgy eltűnt, mintha +a föld nyelte volna el.</p> +<p>– Így ni, hallottam Szokoloff fölkiáltását, ez nehány percig +szép csöndesen fekve marad!</p> +<p>Ugyanebben a pillanatban egy súlyos ököl megint nyakszirten +sujtott. Hamar visszafordultam a lámpásommal és egy hatalmas tarkót +födöztem föl, amelyet erős ütésekkel kezdtem megdolgozni. A tarkó +megrázta magát, megfordult és a fénysugárban… Bogacsoff arca lett +látható.</p> +<p>– Nem muszáj éppen barátaidat ütni! ordította az egyik +gonosztevővel birkózva, akit torkon ragadott.</p> +<p>Nem volt időm a mentegetődzésre, mert le kellett számolnom a +támadómmal, aki az asztal alá bújt. Mindenesetre volt időm azt +gondolni, hogy az első ütést, amely <span class="pagenum"><a name= +"Page_237" id="Page_237">-237-</a></span> mint a villámcsapás a +földre sújtott, bizonyára egyik barátom adhatta, mert Bogacsoffon +és Szokoloffon kivül senki sem üthetett ekkora erővel. Sikerült az +embereket lefognunk. Nehány perc mulva az egész banda megkötözve és +lehorgasztott fejjel a csónakhoz haladt. Szokoloff vitte a +pénzeszsákot és a lemezeket, míg a rendőrfőnök revolverrel a +kezében sakkban tartotta a pénzhamisítókat. Én összevert szememet +tapogatva és csunyán megdagadt tarkómat dörzsölgetve, mint utóvéd +követtem őket. Nagyon szerettem volna tükörben látni az arcomat, +mert attól féltem, hogy alaposan eléktelenedett. Amikor azután +megláttam, meglepett, hogy a valóság mennyire fölülmúlta a +várakozásomat.</p> +<p>Szokoloff a félelemtől egészen megzavarodott parasztot +megszabadította a pecektől és a köteléktől, azután a foglyoknak, +mintha csak libák lettek volna, összekötözte a lábait és elhelyezte +a fickókat a ladikban. Elindultunk és a paraszttal együtt, akit a +hatalmas Szokolofftól való félelem a legnagyobb erőfeszítésre +ösztönzött, a falu felé eveztünk. Amikor már jó künn voltunk a +folyamon, az egyik fogoly mint a kígyó, hirtelen fölpattant és +nagyot ugrott a levegőbe. Eközben akkora erővel ütődött neki a +csónak szélének, hogy víz hatolt bele és csaknem fölfordult. Amikor +nagy loccsanással a vízbe esett, még megfigyelhettem, hogy a ragadó +áramlat azonnal elkapta és elhurcolta a sötétségben, amely +elrejtette a szemünk elől a vakmerő kalandort. A rendőr többször +utána lőtt, de semmi más hangot nem lehetett hallani, mint a golyók +lecsapását a víz felületén. Amikor a faluhoz érkeztünk, messziről +vízmentében hosszú elnyúló kiáltást hallottunk. A pénzhamisító +diadalkiáltása volt-e, mert partot ért, vagy utolsó szava a +halálküzdelemben és a ragadós, mély Ob most már csak a gonosztevő +hulláját sodorta a Jegestenger mélyének hideg fogsága felé?</p> +<p>Bogacsoff megparancsolta, hogy tartsák készen a tarantászt és +három parasztot kirendelt, hogy segítsenek a foglyokat őrizni, mi +pedig a falu polgármesteréhez mentünk teára.</p> +<p>Egy kis olajlámpa csak gyéren világította meg a szobát. +<span class="pagenum"><a name="Page_238" id= +"Page_238">-238-</a></span> Amikor azonban tükröt vettem észre a +falon, eléje állottam, hogy arcom állapotát megvizsgáljam.</p> +<p>Megijesztett a torzkép, amelyet láttam. Jobb szemem egészen +fekete volt és annyira bedagadt, hogy csak egy kis hasadék maradt, +amelyen át a látószerv üggyel-bajjal csak éppen hogy +kikémlelhetett. A tarkóm annyira megdagadt és úgy fájt, hogy csak +nagynehezen tudtam a fejemet megmozdítani.</p> +<p>– No, ezek szépen elbántak velem, jegyeztem meg.</p> +<p>Derűltnek iparkodtam látszani és meglehetősen kényszeredve +nevettem.</p> +<p>– Az már igaz, mondta Bogacsoff. Arca meglehetősen csunya. De ez +nem tart sokáig. Ilyen esetekre kitünő szerem van. És ha innen a +hegyek közé távozott, senkinek sem fog föltűnni az állapota.</p> +<p>Nem tetszett, hogy a rendőrfőnök az arcommal szemben is +hivatásszerű hűvösséget mutat; de hát mit tehettem? Zsebkendőmmel +bekötöttem a szememet és hideg vízzel megmostam földagadt tarkómat. +Bogacsoff nevetett:</p> +<p>– Ugyan minek? Hiszen ez semmi! Ön is egy jó szaftosat adott a +tarkómra. A háború háború. Inkább igyék teát!</p> +<p>Másnap reggel ismét Barnaulban voltunk. A professzor miután +bekötözte sebeimet, a fejét rázta és így szólt:</p> +<p>– Ejnye, ejnye! Ezek ugyancsak helybenhagyták ezen a +kiránduláson! Nem tudom, szerzett-e irodalmi anyagot vagy sem, +hanem a gyüjteményünk számára szép mintapéldányt hozott haza.</p> +<p>Fájdalmamban és kínomban a professzor e széljegyzetei helyt nem +állóknak és elmésség híján levőknek tüntek föl nekem.</p> +<p>A pénügyminiszter önkéntes asszisztensei ellen viselt különös +expedició emlékeül néhány hétig nagyon fáradt és szomorú külsejű +volt a szemem és a tarkóm merev. <span class="pagenum"><a name= +"Page_239" id="Page_239">-239-</a></span></p> +<h3><span class="smaller">HARMINCHATODIK FEJEZET.</span><br /> +Az aranykereső.</h3> +<p>Zaleski professzor Barnaulban összeismertetett egy volt +tanítványával, Zassz doktorral, aki abban az időben volt a diákja, +amikor a tomszki egyetem elnöki székében ült. Zassz dr. magas, +karcsú német volt, kék rövidlátó szemmel és határozatlan színű +mindig kócos hajjal. Altai kerületben mint kitünő sebészt ismerték, +aki sohasem ivott, nem kártyázott, hanem feleségének bánatára csak +ezeknek a szenvedélyeknek hódolt: lelkes vadász, elsőrangú lövő és +nagy sportférfi volt.</p> +<p>Közelebbi ismeretségünk azzal kezdődött, hogy bevezetett a +dolgozószobájába és megmutatta fegyvergyűjteményét. A vadászat +minden neme számára a leghíresebb műhelyekből kikerült mindenfajta +fegyver képviselve volt itt. Cseh Lebeda, belga Lepage, angol +Scott, Pardey, Lancaster, amerikai Winchester és Remington, német +Sauer és többféle francia és svéd gyártmány. Miután valamennyit +végigmutogatta, vastagüvegű pápaszemével rám tekintve, így +szólt:</p> +<p>– Tudja mit doktor úr, elmegyünk együtt túzokvadászatra. A +fiatal túzokok már röpülősek és az öreg hímek már +összesereglenek.</p> +<p>Természetesen nem elleneztem a dolgot és már nehány óra mulva +ott ültem az orvos mellett kis kocsiján, amely a nyirfaerdőn át +vette kanyargó útját. A doktor spanielje mögöttünk szaladt. Mikor a +városból körülbelül egy mértföldnyire egy magas fűvel benőtt nagy +erdei rétet kereszteztünk, a spaniel mereven tartotta a fejét és +sietve egy oldalvást levő bokorcsoporthoz ment. Az orvos +megállította a lovát és fegyveréhez nyúlt. Ugyanabban a pillanatban +fiatal császármadarak csapata szállott föl a fedezékből. Az orvos +miután két lövéssel két madarat leszedett, hihetetlen gyorsasággal +ismét töltött és még volt elég ideje, hogy a lelőtt párhoz még egy +fiatal kakast hozzáfűzzön.</p> +<p>Meglepett, hogy mily pontosan és mily gyorsan lőtt. <span class= +"pagenum"><a name="Page_240" id="Page_240">-240-</a></span> Egész +életemben még csak egy hasonló ügyességű vadásszal találkoztam, +Ivanicky K. I. ismert szibiriai aranybányatulajdonossal, akit +Pétervárott és Monakóban is híres lövőként ismertek.</p> +<p>A tulajdonképpeni vadászterületre haladtunkban ilyen módon +huszonnégy császármadarat lőttünk le. A nyirfás végre eltűnt és a +Belyaga-síkság legészakibb része terült el előttünk. Egy kis dombra +fölkapaszkodván, lábunk alatt tágas síkot láttunk, amelyen egy +túzok-raj legelészett.</p> +<p>Messzelátón egészen tisztán láttuk a nagy szürke madarakat +hosszú lábaikkal és csőrük körül a sertekoszorúval. Nagyon +hasonlítottak a pulykához, de karcsúbbak voltak és magasabbak. Az +öreg madarak közt sok fiatalt láttunk sürögni-forogni és egymással +állandóan veszekedni. Amikor bennünket megláttak, menekülni +kezdtek, látszólag egészen lassan, valójában azonban meglehetős +gyorsasággal.</p> +<p>Zassz kifogta a lovat és csak a fejféket hagyta rajta. Azután +fogta a szárat és engem arra kért, hogy vele együtt a ló mellett +menjek és pedig a lónak a madaraktól elfordult oldalán. Egyszerű, +de hosszadalmas sztratégiai fogás kezdődött. A túzokok körül nagy +kört írtunk le és azután egyre kisebbedő körökben közelebb +lopódzkodtunk, míg már csak körülbelül hetven lépésnyire voltunk a +madaraktól, amelyek ekkor nyugtalankodni kezdtek és mintha +menekülni készültek volna, mire a doktor rámszólt:</p> +<p>– Lőjjön, de jól célozzon, mert csak két lövésre lesz ideje.</p> +<p>Kiugrottunk a ló mögül és mind a négy csövet kilőttük. Zassz két +madarat megölt, én pedig egyet a szárnyán megsebesítettem. +Ugyancsak futnom kellett utána a síkságon. Úgy futott, mintha +strucc lett volna és sokáig lőtávolon kivül volt. Végre +meglassította futását – mert sok vért vesztett és úgy látszik, +fájdalom kínozta – és még egyszer alkalmat adott nekem a lövésre. +Huszonnyolc fontos öreg hím volt, olyan zsákmány, amelyért bizony +érdemes volt a huszonöt mértföldnyi utat a porban megtenni.</p> +<p>Barnaulban időzésem alatt új ismerőseink egyikével-másikával +többször kirándultam a városból. E vándorlások <span class= +"pagenum"><a name="Page_241" id="Page_241">-241-</a></span> egyikén +az Ob partján kószáló, elhanyagolt, rongyokba burkolt, szánalmas +külsejű emberrel találkoztunk. Mihelyt meglátott bennünket, hozzánk +jött és cigarettát kért, mert már három nap óta nem volt +szívnivalója. Kérdezősködésünkre elmondta a szibiriai +aranykerületekre jellemző következő történetet. Altiszt volt a +póstán és amikor némi pénzt takarított meg magának, elhatározta, +hogy aranyat keres és milliomos lesz. Egy szolgálatkész lélek tíz +rubelért elárult neki egy föltétlenül jólfizető aranylelőhelyet és +ettől remélt mindent, erre áldozta minden megtakarított pénzét és +egy egész nyár munkáját, de minden eredmény nélkül.</p> +<p>– És most mihez akarsz hozzáfogni? Kérdeztem.</p> +<p>– Tutajt keresek az Ob folyón, hogy Novo-Nikolajevszkbe +juthassak. Onnan megpróbálom Tomszk elérését, hogy visszamenjek a +póstahivatalomba és megint tintanyaló legyek.</p> +<p>– Úgy látszik, beteltél már a milliókkal! vetette közbe +társaságunk egyik tagja.</p> +<p>– Ó nem, felelt határozott fejrázással a sikertelen kincskereső, +összegyűjtök egy kis tőkét, azután visszajövök ide, ahol – erről +meg vagyok győződve – végül mégis sok aranyat fogok találni.</p> +<p>– Igen ám, de ha nem értesz a szükséges geológiai +megfigyelésekhez, akkor talán sokáig várhatod az eredményt, +figyelmeztettem őt.</p> +<p>– Enélkül nehéz, azt belátom, volt a válasz, de nekem már a +véremben van a dolog. Most már ötödször próbáltam szerencsét, +megszoktam. De bízom a szerencsémben.</p> +<p>Amikor leült mellénk és megette a kenyeret meg a vajat, amit a +mi készletünkből adtunk neki, kalandoréletéről különféle történetet +beszélt el.</p> +<p>– Egyszer Kusznecsk város közelében a Tom folyónál kerestem +aranyat. Mindenemet elvesztettem és már csak ötven kopekkel a +zsebemben tutajra vártam. Végre egy kicsi, csak tíz törzsből +összekötözött tutajt láttam a folyón felém úszni. A tutaj végén +kőből készült tűzhely volt, amelyen a gazda éppen a teáját főzte. +Hosszú, csak nagyjában <span class="pagenum"><a name="Page_242" id= +"Page_242">-242-</a></span> kiácsolt evezővel kormányozta a tutajt. +Mikor rákiáltottam, a parthoz irányította a tutajt és én alkudozni +kezdtem vele. Tomszkba utazott és egy rubelt kért, ha odáig elvisz. +Csak amikor minden zsebemet kifordítottam, hogy megmutassam, nincs +több pénzem félrubelnél, ment bele abba, hogy elvisz ezért az +árért. Vízmentében haladva nehány nap után sülyedni kezdett a friss +döntésű fából készült tutaj úgy, hogy amikor Tomszkba érkeztünk, +mellünkig ért a víz. A falvakban a parasztok bámulva néztek +bennünket és mindenféle kérdéssel csúfoltak:</p> +<p>– Hol van a hajótok? Min úsztok ti tulajdonképpen?</p> +<p>– A partról könnyű kinevetni az ilyen tutajosokat. De bennünket +minden sellő és minden élesebb kanyarulat biztos elsülyedéssel +fenyegetett, úgy hogy emberfölötti erőfeszítéssel sülyedő +tutajunkba kellett kapaszkodnunk. A bőr lejött a lábunkról, +törzsünkről és kezünkről, mert mindig vízben volt. Amikor a tutaj +kapitánya meglátta a tomszki templomkupolákat, kicsinylő hangon ezt +mondta:</p> +<p>– Igazán olcsón hoztalak el ezen a háromszázötven mértföldnél +hosszabb úton!</p> +<p>– A tutajon a legtöbb időt azzal a tépelődéssel töltöttem el, +hogy miféle fizikai törvények szabályozták a mi hajtóerőnket. Így +azután érthetőnek találtam a parton álló paraszti barátaink +kérdését. Végre célhoz értünk és ez volt a fődolog, nem a menetdíj, +amit fizettem. Nehány nap múlva újra az irodában ültem, leveleket +rubrikáztam és arról a gazdagságról álmodoztam, amely végül mégis +csak az enyém lesz. Tudom és érzem, hogy milliomosnak +születtem.</p> +<p>Előkelő egykedvűséggel fújta a füstöt és büszkén itta +vadászüvegünkből a tejet.</p> +<p>A szibériai folyókon ősszel gyakran lehet ilyen vakmerő, +mindenre kész kalandor-alakokkal találkozni, akik amellett +álmodozók is. Sokan a szibériai erdőkben vagy a folyók hullámai +közt vagy egyszerűen éhségtől és betegségtől pusztulnak el. De +föltétlenül követik őket mások, csábíttatva az arany hatalmától, +amelynek a mi korunk annyi tetterőt, szünetlen törekvést és +találékonyságot áldoz föl. <span class="pagenum"><a name="Page_243" +id="Page_243">-243-</a></span></p> +<h3><span class="smaller">HARMINCHETEDIK FEJEZET.</span><br /> +Isten színe előtt.</h3> +<p>Nagy Péter kora óta nem egy vallási szektának, amelyet a cár +üldözött, Szibíria volt a menedékhelye. A szekták hívőinek falvai +és templomai Orosz-Ázsia őserdőiben és mély völgyeiben húzódtak +meg. A tévtanok hirdetői, püspökök és próféták, ezekről a helyekről +hatoltak be európai Oroszországba. A legkomorabb szekta Abbakum +lelkész követőié volt, aki Nagy Péter uralkodása idején élve +elégettette magát. Ez a szekta azt hitte és hirdette, hogy az +önként kiontott vér megválthatja az emberiséget az antikrisztus +erkölcsromboló uralmától. Az öngyilkos-szekta két csoportra +oszlott, amelyek közül az egyiket a két Rakicski-testvér képviselte +és működésének területe Déloroszország volt. A két fanatikus +testvér lelkét terhelte nem egy délorosz paraszt halála, aki az +emberiség megmentése végett önelégetéssel vetett véget az életének. +Az öngyilkosok második csoportját alapítójáról, Kolesznikoffról, +kolesznikoffcinak nevezték. Ennek követői Szibériában és +Északoroszországban laktak. Azt tanította, hogy ha az emberiséget +igazán meg akarják váltani, akkor az öngyilkosságnak tényleges +vérontással kell megtörténnie. Kolesznikoff meghalt a karai +börtönben, de sok követője fölvette a nevét és Szibéria sok +parasztját öngyilkosságba kergette. Egyik könyvemben leírtam az +Altai-hegység szélén történt találkozásomat a Kolesznikoff-szekta +egyik papjával. E közlemény terjedelmének megfelelően a puszta +tények előadására kellett szorítkoznom. Ama személyes élményeim +beillesztésével, amelyek azt a találkozást átszőtték, kiegészítem +most ezt a történetet.</p> +<p>Miután még egy ideig komplikált kémiai vegyelemzéseket végeztünk +a bányaigazgatóság laboratóriumában, elhagytuk Barnault.</p> +<p>Átkeltünk az Ob jobb partjára és délkelet felé Bijszk városba +utaztunk. Az Altai gleccsereiből eredő két folyó, a <span class= +"pagenum"><a name="Page_244" id="Page_244">-244-</a></span> Katun +és a Bija, itt egyesül és az Ob folyamot alkotja. Bijszk körülbelül +ötezer lakósú tipikus szibíriai város, nagyon festőin épült a +rohanó, hideg, szmaragdzöld vízű Bija folyó mellett, amely sziklás, +erdővel sűrűn benőtt partok közt vergődik előre.</p> +<p>Bijszkből kiruccantam a Tom mellett levő Kusznecsk városba, +amely akkor Istentől elrugaszkodott fészek volt, de rengeteg +szénkoksz- és nagyfokú vasérctelepek fölfedezése nagy ipari vidék +központjává tette. A szovjetkormány uralomrajutása előtt itt nagy +kohászati és vegyi intézmények építésébe fogtak, amelyek idővel +bizonyára bő forrásai lesznek Szibíria e része gazdagságának. +Néhány szén- és ércpróbát elhoztam magammal Zaleski professzor +számára. A város szomszédságában néhány kevéssé kiadós aranybányát +látogattam meg.</p> +<p>Bijszkbe visszatérvén, tudtomra adták, hogy a professzort +távirat üzleti ügyben Barnaulba szólította. Távollétét arra +használtam föl, hogy még néhány kirándulást tegyek az Altaiba. +Lovat béreltem, jól fölszereltem magamat vadászatra és a Katun jobb +partja mentén délnek lovagoltam. Festői hegyvidéken és fenyőerdőkön +át vitt az utam, amely hideg tajtékzó hegyi vizeket keresztezett. +Az erdők pompásak voltak; fű vagy cserjefa nem volt bennük, csak +óriási magasságú, sűrűn álló fenyőfák, amelyeknek a szélben +csöndesen hajladozó csúcsai mintha mindig valami titkot súgtak +volna.</p> +<p>Ebédre egy kis faluba tértem be, ahol a felnőttek közül senkisem +volt otthon; mindannyian a mezőn foglalatoskodtak. A falu egyetlen +utcáján csak kutyák és gyermekek zajongtak. Az egyik házban végre +fölfedeztem egy vén süket asszonyt, akinek jelekkel tudtára adtam, +hogy enni szeretnék valamit. Ezt felelte:</p> +<p>– Nincs se kenyér, se tej, mert a gazda elzárta az éléskamrát; +de halat süthetnék.</p> +<p>– Nagyszerű – válaszoltam – süssél hát halat!</p> +<p>– Péter, Péter! – kiáltotta az ablakon kihajolva – gyere ide. +Vendég érkezett. Eredj, fogj néhány halat!</p> +<p>– Micsoda – kiáltottam a fülébe tiltakozásomat – <span class= +"pagenum"><a name="Page_245" id="Page_245">-245-</a></span> még +csak most fogjátok a halat? Hiszen amíg elkészül, éhen halok.</p> +<p>– Dehogyis, uram, rögtön itt lesz az – felelte az öreg asszony +és hozzáfogott a pecsenyesütő serpenyő tisztogatásához.</p> +<p>A fiú, aki körülbelül tíz éves lehetett, a pajtából rövid botra +kötözött hosszúkás kosarat hozott elő és elindult.</p> +<p>– Várj egy pillanatig – kiáltottam – veled megyek.</p> +<p>A fiú kicsi, de mély patakhoz vezetett és ott fölkeresett egy +mesterséges vízesést, amely mély lyukat vájt a sziklás fenékbe. +Ahogyan a kanalat teszi az ember az edénybe, a fiú éppen úgy +merítette bele a kosarat a lyukba és keresztülhúzta rajta. Most +láttam csak, hogy az öreg asszonynak igaza volt. Öt darab +meglehetősen nagy khairuszt vagy ázsiai pisztrángot fogtunk és +néhány perc múlva akkora készletünk volt, amekkora elegendő még egy +annyira éhes utasnak is, aminő én voltam. Félórával később már el +is fogyasztottam az ízletes zsákmányt és áldottam a gondviselést, +mert Ázsia vizeiben éhes utasok számára ilyen mindig rendelkezésre +álló és pompás étel van.</p> +<p>Amikor a Katun mentén folytattam az utamat, az este egy kis +faluban lepett meg, amelyben nem volt több tizenöt háznál. +Kiszemeltem az egyiket, amely valamivel tisztábbnak látszott a +többinél és szállást kértem.</p> +<p>– Kérem, tessék bejönni – mondta a háziúr, egy komoly külsejű +öreg paraszt. – Társaságot is talál, mert éppen most érkezett meg +Ongudaiból egy hölgy, aki úton van.</p> +<p>Lovamat bekötötte az istállóba, míg én bőrzsákommal bementem a +szobába, ahol az olajlámpa világánál egy feketébe öltözött fiatal +asszonyt pillantottam meg, akinek nagy sötét szeme és intelligens, +de szomorú arca volt. Amikor meghajoltam előtte, meglehetősen +visszautasító pillantást vetett reám és köszönésem viszonzásául +alighogy a fejével biccentett. Mialatt a háziakkal a vacsoránál +ültünk, vele beszélgettem és megtudtam, hogy egy mérnök felesége és +hogy Ongudaiba érkezett, amely Nyugatszibíria lakóitól sűrűn +fölkeresett gyógyhely az Altai-hegységben. Meglepett, hogy ebben a +faluban találkozom vele, egy alig járt <span class= +"pagenum"><a name="Page_246" id="Page_246">-246-</a></span> úton, +de erre nézve nem kérdezősködtem, mert ez nem tartozott reám.</p> +<p>Éppen elkészültünk a vacsorával, amikor zajtalanul kinyílt az +ajtó és egy magas, szikár férfi lépett be. Különös tüzes szeme volt +és hosszú, fekete haja, amelybe már sok ősz szál keveredett, +leomlott a vállára. Szerzetesi ruha volt rajta. Nyakán vastag ezüst +láncon nagy ezüst kereszt függött.</p> +<p>Keresztet vetett és anélkül, hogy bárki is egy szót szólt volna, +leült az asztalhoz. A parasztok tisztelettel és figyelemmel nézték +az új vendéget. Egyenesen, szótlanul és mozdulatlanul ült. Titokban +megfigyeltem és észrevettem, hogy az asszony, amikor szomorú, +szinte tragikus szeme a szerzetes tekintetével találkozott, +hirtelen elpirult és utána láthatóan elsápadt. És sovány ujjának +ideges rángatódzása elárulta a fölindultságot, amely +keresztüljárta. A szerzetes is úgy egymásra szorította +összekulcsolt ujjait, hogy keze egészen foltosnak látszott.</p> +<p>Valami készülődött ebben a helyiségben és ebben az elhagyott +faluban, de micsoda? Írói ösztönöm arra kényszerített, hogy a +talány megfejtése végett itt maradjak.</p> +<p>A szerzetes megivott egy pohár teát, fölkelt, a jelenlevőket +mind megáldotta és némiképpen súlytalanul, de mégis sokat jelentően +ezt mondta:</p> +<p>– Holnap vasárnap van. Én végzem az istentiszteletet.</p> +<p>Még egy éles és átható tekintetet vetett az idegen nőre, aki +mélyen lehorgasztotta a fejét, azután kezét áldásra emelte, az +egész társaság felé futólagosan keresztet vetett, kiment és +gondosan becsukta maga mögött az ajtót.</p> +<p>Sokáig csönd volt a szobában.</p> +<p>Alaposan megfigyeltem az asztalnál ülőket és föltevéseim szerint +minden arcot vizsgálgattam.</p> +<p>– Borzasztó ez a szerzetes – mondta végül mély sóhajjal a +háziúr.</p> +<p>– Bizony – kontrázott két egyszerű parasztasszony – +borzasztó!</p> +<p>– Szent ember – vetette ellen meleg és váratlanul erős hangon az +ismeretlen asszony. – Ez a szerzetes nagy <span class= +"pagenum"><a name="Page_247" id="Page_247">-247-</a></span> +igazságokat mond. És ha borzasztóak is, a bűneink nem százszor +borzasztóbbak-e? És annál többet szenved érettünk ő, a szent.</p> +<p>Mialatt így belemelegedett, figyelmemet fölkeltette az egyik +ablak, ahol véletlenül egy árnyat láttam föltünni, amely azonnal +ismét eltünt. Egy pillanat múlva megint láthatóvá lett és azután +egy halvány arcot pillantottam meg aggódó szemmel.</p> +<p>– A lovam után kell néznem – mondám és kimentem.</p> +<p>Gyorsan a ház szögletéhez osontam és amikor körülkémlelődtem, +egy jól öltözött embert vettem észre, aki megfeledkezve az egész +világról, benézett az ablakon. Most már biztosra vettem, hogy +valami komoly dolog volt készülőben ebben a félreeső erdei +zugban.</p> +<p>Visszamentem a házba és éjjeli nyugalomra tértem. A vékony +válaszfalon át sokáig hallottam a szomorú arcú asszony sírását és +imádkozását, míg végre Istenhez, a béke és életerő adományozójához +intézett hő és szenvedélyes imádkozásának mormogása elaltatott.</p> +<p>Reggel, amikor fölébredtem, kis tejet ittam, azzal az ürüggyel, +hogy vadászni akarok, fogtam a fegyveremet és kimentem. A +hegylejtőn bokrok közt elrejtőztem és vártam. Nemsokára néhány +férfi és asszony jött ki a házakból. Jámborul keresztet vetettek és +az erdőbe vívő mellékútra tértek. Az ismeretlen nő nemsokára +ugyanabban az irányban követte őket. Amikor már jó darab útat +megtettek, észrevétlenül követtem őket. Körülbelül két mértföldet +tettem meg, amikor a cserjésben zörgést és lépések zaját hallottam. +Fölemeltem a fegyveremet.</p> +<p>– Ne lőjjön – szólalt meg egy tiszta és művelt hang és a +cserjésből előbukkant az az ember, akit a múlt éjjel az ablakon +láttam a szobába kémkedni. Mindjárt megismertem a ruhájáról és +ápolt kis szakálláról.</p> +<p>Amikor kérdőleg ránéztem, megértett és kétségbeesett +kézmozdulattal ezt susogta:</p> +<p>– Semmit sem mondhatok, semmit sem, nem merek mondani… De tudom, +hogy nagy szerencsétlenség fog történni. <span class= +"pagenum"><a name="Page_248" id="Page_248">-248-</a></span></p> +<p>Láttam, mennyire kétségbeesett és megrémült és éreztem, hogy +nincs jogom a firtatásra. Cigarettával kínáltam és közömbösen +megkérdeztem:</p> +<p>– Hová visz ez az út?</p> +<p>– Egy kis szkeethez (szektakápolna), ahol ma istentisztelet +van.</p> +<p>– Köszönöm, Isten önnel – feleltem és az úton tovább indultam, +míg ő nekivágott a bokroknak.</p> +<p>Időközben az erdő ijesztően és fenyegetődzően hallatni kezdte a +szavát. A szél meghajlította és ráncigálta a fák csúcsát. A sötét +égen át óriási sötétszürke felhő, a vihar hírnöke, vitorlázott. +Előtte fehér, ronggyá tépett, alakjukat egyre változtató fürtös +felhők rohantak. Valahol a bokrok közt karvaly kiáltozott, míg az +erdő fölött borzalmas károgással varjúsereg keringett.</p> +<p>Az út, amely eddig az erdőben kígyózott, most kivitt belőle és +pedig egy tágas, bokrokkal és nádassal benőtt mocsárterületre, ahol +a puha talaj engedett a lábam alatt és besüppedt úgy, hogy a +legközelebb levő bokrok minden lépésemre megremegtek és +meghajoltak. Észrevettem, hogy az út alatt mély, csúszós pocsolya +van.</p> +<p>Még csaknem egy órahosszáig mentem tovább. Akkor széles erdei +rétre jutottam, amelyet komor fák körítettek. A rét másik végén +nyírfagerendákból összeácsolt kis kápolnát láttam, amelyet feketére +festett az idő és kereszttel ellátott kis kupola magaslott föléje. +Amikor odaérkeztem, éppen egy másik faluból jött néhány paraszt +lépett be a kápolnába és velük bementem én is. A belseje sötét +volt, szűk és a körülbelül ötven főnyi község zsúfolásig +megtöltötte. A legsötétebb sarokban kerestem magamnak helyet és +körülnéztem. Az egyetlen kis ablaknál közönséges deszkaasztal +állott vaskereszttel és bibliával. A bal sarokban a portól +megfeketedett Krisztus-kép függött, előtte függőlámpásban két +satnya viaszgyertya lobogott szomorúan. Aszerint, amint a kis +lángnyelvek lelapultak vagy fölemelkedtek, árnyék vagy fény surrant +át a szomorú és aggódó arcú, töviskoszorúzta Megváltó képén. +Időről-időre mintha életre kelt volna a szeme és szenvedést meg +könyörületet <span class="pagenum"><a name="Page_249" id= +"Page_249">-249-</a></span> mutató szája mintha mosolygott volna. A +parasztok tiszteletteljes félelemmel néztek föl az Istenfia arcára, +amely szinte élt. Térdre hullottak, keresztet vetettek és +homlokukkal a földet érintették.</p> +<p>Az asztal előtt, mintha kőből lett volna kifaragva, +mozdulatlanul állott a szerzetes alakja. Sápadtan, égő szemmel +mereven kinézett az ablakon és vékony ajka valamit suttogott. Az +asztaltól nem messze az idegen nőt láttam térdelni; tekintetét a +földre irányítva áhítatos imádkozásba látszott elmerülni.</p> +<p>A szerzetes hirtelen mozdulattal megfordult a közönség felé, +tűzben égő szeme végigcsillogott az embereken és hangos szóval, +amely mindenkit lenyügözött, ezt hirdette:</p> +<p>– Lelki szememmel látom az Istent, e világ és lelkünk +megteremtőjét látom közeledni, Istent, minden szerencse és minden +gazdagság ajándékozóját, Istent, az emberi bűnök bíráját. +Imádkozzatok és kérjétek egész lelketekkel, szívetek egész hevével, +hogy testi alakban szálljon le hozzánk, mutassa meg magát nekünk és +bennünket, bűnösöket méltasson jelenlétére.</p> +<p>E szavak után csaknem földig hajolt és kezét kinyújtva, olyan +testtartással, amely könyörgést és töredelmességet fejezett ki, +végigment a község közepén, ahol utat nyitottak neki. Ahol elment, +ott térdre hullottak az emberek és forró imádságot kezdtek +suttogni; földre hajtott fejjel hiszterikus félelemmel és +lelkiismereti mardosással sóhajtoztak. Kívülről behallatszott a +szerzetes imája.</p> +<p>– Urunk, te könyörületes! Urunk, te a mi bíránk és nagy +uralkodó! Jőjj a templomodba, ahol ha beléptél a házadba, nyájad +teljesíteni fogja akaratodat!</p> +<p>A gyülekezet várakozásteljes borzongásban megmerevedett és +visszafojtott lélekzettel térden maradt. Mintha felelet lenne a +szerzetes imádságára, behallatszott az erdő nyugtalanító zúgása, az +erdőé, amelyet a kezdődő vihar korbácsolt végig. Távoli haragos +mennydörgés bömbölt és behatolt a kápolnába.</p> +<p>– Itt vannak szolgáid és rabszolgáid, ó Uram – hallottam a +szerzetes közeledő hangját. Hogy a megfertőzött <span class= +"pagenum"><a name="Page_250" id="Page_250">-250-</a></span> földet +tisztára mossák, készek vérüket áldozni a világ bűneiért.</p> +<p>A szél megint erőre kapott és behozta a haragos vihar +szavát.</p> +<p>Egy pillanattal később láttam, hogy a szerzetes visszajön a +kápolnába. Térden csúszott hátrafelé, arcával csaknem a földet +érintette és kinyújtott kezével mintha valami láthatatlan alakot +kísért volna. Senkisem mert odapillantani, amikor a kápolna ajtaján +bejött, mindenkit hatalmas, vallási borzongás tartott lenyügözve. +Odapillantottam a szerzetesre és láttam, hogy senkisem volt előtte. +Tudtam jól, hogy a szél, a menydörgés és a vihar zúgása az erdőben +véletlenül felelt a lázas szemű szerzetes szavaira, de mégis +éreztem, hogy az én szívemet is borzongás fogta el és hogy agyam +nem tudott hidegen és logikusan gondolkodni.</p> +<p>Azt az asszonyt kerestem. Még mindig térdelt, de szemét +fölemelte a Krisztus-kép felé. Tágra nyitott, könnyel, reménnyel és +várakozással teli szeméből oly erős hit sugárzott, hogy úgy éreztem +magam, mintha a legkorábbi keresztény időkben, valami Nero vagy +Kaligula korabeli, római katakombába kerültem volna vissza azok +közé az emberek közé, akik holnap vadállatoknak vagy kegyetlen +afrikai rabszolgáknak kiszolgáltatva az arénában fognak +térdelni.</p> +<p>Gondolataimat megszakította a szerzetes, aki talpra ugrott és +óriásként állt előttünk. Azután karjának kétségbeesést kifejező +mozdulatával megint leroskadt a földre. Ismét fölállott, az +asztalhoz futott, majd újra az ajtóhoz. Végre rekedt hangon +kiáltotta:</p> +<p>– Te elmégy?… Nyájadat a bűn és gonosztett zsákmányául engeded? +Ne hagyj el, te nagy, könyörületes Isten! Fogadd el +áldozatunkat!</p> +<p>Még egyszer a földre vetette magát, hogy rögtön újra fölkeljen. +Megint a kápolna közepére jött és lélekzetfogyott, rekedt hangon +sürgetően és parancsolóan kiáltotta:</p> +<p>– Isten népe, elhagy bennünket! A teremtő és király elhagy +bennünket!… A földön ismét gonosztett, bűn és rémület fog +uralkodni! Véretekkel kérjétek őt, hogy jőjjön! Vérrel!… Gyorsan!… +Gyorsan!… <span class="pagenum"><a name="Page_251" id= +"Page_251">-251-</a></span></p> +<p>A szerzetes szava a lelkek legmélyére hatolt, izgatott, megölte +az akaratot, parancsolt és végül sziszegésbe átmenve, +megismételte:</p> +<p>– Gyorsan!… Gyorsan!…</p> +<p>Nyögés, zokogás és mély sóhajtozás töltötte be az alacsony, +fojtott levegőjű helyiséget. Az egyik sarokban mozgolódás támadt. A +tolakodó tömeg utat adott egy fiatal, szélesvállú parasztnak, aki +reszketve az oltárhoz ment és egyre ezt ismételgette:</p> +<p>– Én… én… én…</p> +<p>Most olyasvalami történt, amire egyáltalán nem voltam +elkészülve. A paraszt vadászkést vett elő és átvágott gégével a +földre zuhant.</p> +<p>A szerzetes kiegyenesedve ott állott a haldokló mellett és +ijesztő hangon kiáltotta:</p> +<p>– Hulljatok arcra… arcotokra… Ő jön… ő, a nagy isteni +megkönyörülő. Az Úr, aki a világ bűneiért kegyesen fogadta ezt a +vért!</p> +<p>Ebben a pillanatban, éppen amikor mindannyian földre hullottak, +vakító fény kápráztatta el a szememet és irtózatos nagy dörgés +rázta meg a földet. Mintha a kápolnát a levegőbe röpítették volna; +a menyezetről por hullott alá és a kis ablak ezer darabra tört.</p> +<p>A halálra rémült parasztok reszketve feküdtek a földön és nem +mertek fölpillantani, mert attól féltek, hogy meglátják Isten arcát +és még egyszer meghallják rettenetes hangját. Szentül hitték, hogy +az a véletlen villámcsapás, amely a kápolnát érte, igazán Isten +hangja volt és nem jutott eszükbe, hogy a szerzetes kihasználta ezt +a közönséges természeti jelentőséget, mert az ő +öngyilkos-propagandájának érdekében így akart túlizgatott lelkükre +hatni. Kezüket arcukba temetve feküdtek és nem vették észre, hogy +az istentisztelet áldozata örökre néma volt.</p> +<p>Az első, aki magához tért, az idegen asszony volt. Rémülettel +meredt a szeme a fiatal öngyilkosra, azután összefogta a ruháját, +hogy bele ne érjen a vértócsába és az összekuporgó parasztok közt +óvatosan az ajtóig ment. Ott azután fejét halvány kezei közé +szorítva és összefüggéstelen <span class="pagenum"><a name= +"Page_252" id="Page_252">-252-</a></span> szavakat dadogva, a +borzalomtól kergetve futni kezdett.</p> +<p>A szerzetes, amikor meglátta az asszony menekülését, a földön +fekvő parasztokon át kíméletlenül az ajtóhoz futott és utólérte a +menekülőt. Mint a villám künn termettem a kápolnából és még éppen +megláthattam, hogy az asszonyt megragadta, átölelte és száját, +szemét, nyakát csókjával borította. Erejének minden megfeszítésével +és kétségbeesett kiáltással kibontakozott a karjából, ellökte +magától és elrohant az erdő felé. Nyomában a szerzetes.</p> +<p>Utána futottam, hogy megvédjem az asszonyt. Mikor benn voltam az +erdőben, magam előtt rohanni láttam valakit a bokrok közt, de nem +ismertem föl, hogy ki volt. Az út egyik kanyarulatánál a szerzetest +láttam a lápra futni, hogy elvágja az asszony menekülésének útját. +Egyszerre csak azt hallottam, hogy különös módon megváltozott +hangon, amelyből aggodalom és rémület csengett ki, ezt +kiáltotta:</p> +<p>– Ó… Ó! Segítség!</p> +<p>Már majdnem eljutottam arra a helyre, ahonnan a szerzetes +kiáltása hallatszott, amikor hirtelen lövés dördült el. Mivel +minden lépésemkor belesüppedtem a láptalajba, csak nagynehezen +haladtam előre a bokrok közt, míg végre az ijedtségtől megdermedve, +megállottam.</p> +<p>Világoszöld mohával födött kis erdei tisztás terült el előttem. +A mocsár már annyira magába szívta a szerzetest, hogy a fölszínén +csak halvány arca látszott tágranyílt merev szemmel, amely mintha +kegyelemért könyörgött volna és a lövéstől szétzúzott véres +koponyával. A következő pillanatban eltünt a borzalmas arc is és a +helyén csak feketevízű kis pocsolya maradt, amelynek tetején néhány +hólyag bugyborékolt.</p> +<p>A cserjésben ott állott az az ember, akit tegnap este az +ablaknál láttam és akivel ma az erdőben találkoztam. Fegyver volt a +kezében és tele gyűlölettel nézte a mocsár zöld, alattomos +szőnyegén a fekete vízfoltot. Föltekintett és szemeink találkoztak. +Halk, reszkető hangon ezt mondta:</p> +<p>– A büntetés rettenetes volt és szigorú, emberkéztől kellett +meghalnia. <span class="pagenum"><a name="Page_253" id= +"Page_253">-253-</a></span></p> +<p>Gondolatokba mélyedve és érzelmeink fogságában sokáig +hallgattunk. Világos volt előttem, hogy ez a félőrült szerzetes, a +szörnyű öngyilkos-szekta prófétája megérdemelte a halált; +megérdemelte ő, a fölbujtó, aki a hívők vérét kívánta, hogy +lemossák vele a világ bűneit, ő, üldözője a csöndes, szomorú +asszonynak, akit a szerzetes misztikus ereje és szónoki képessége +rabszolganővé tett. De még némi kétség kínzott. Hosszú hallgatás +után megkérdeztem:</p> +<p>– Miért tette ezt?</p> +<p>– Annak az asszonynak a férje vagyok – volt a kétségbeesett +válasz.</p> +<p>Az erdő megborzongott. Megérteni véltem az egész +természetfeszültséget, azt a feszültséget, amely az erdőben és a +zöld moszattal és vízinövényekkel födött mélység bokrai közt +rejtőzködött. Egy kis madár szomorúan csicsergett, egy holló +kiáltott, ropogott egy fa, amelyet kettétört a vihar és a mocsár +hirtelen vad és kegyetlen diadal hangján szólalt meg. Gondolatok +rohantak át az agyamon; egy elhatározás kezdett ébredezni, nőtt és +megérett.</p> +<p>Ránéztem a halvány emberre, akinek szemében még ott szikrázott a +gyűlölet és ezt mondtam:</p> +<p>– Vadászni voltam. Senkivel sem találkoztam és semmit nem +láttam.</p> +<p>– Köszönöm – hangzott utánam melegen és meghatva, csaknem +suttogva.</p> +<p>Amikor az erdei úton hazatértem, lehullottak az első +esőcsöppek.</p> +<p>Ugyanaznap elhagytam a falut, amely Kolesznikoffnak, a +vérszomjas, valamelyik kolostorból megszökött szektaszerzetesnek a +hazája volt. Mögöttem maradt az idegen nő és a férje, a még mindég +gyűlöletet lihegő bosszúálló. Nem gondoltam hogy ezzel a két +emberrel valahol másutt újra találkozom.</p> +<p>Mikor a falu utolsó kerítését is elhagytam, az erdőből és a +lápból miriád szellemhang hatolt felém, amely újra és újra ezt +nyögte:</p> +<p>– Ó… ó…!</p> +<p>Ez azonban csak e szerencsétlen nap eseményeinek és +benyomásainak viszhangja volt. <span class="pagenum"><a name= +"Page_254" id="Page_254">-254-</a></span></p> +<h3><span class="smaller">HARMINCNYOLCADIK FEJEZET.</span><br /> +Medvevadászat és saman átok.</h3> +<p>Az ebben a faluban lezajlott események után a Katun partja +mentén folytattam az utamat. Szomorú voltam; mindenféle kérdés és +bizonytalan érzés kínozott.</p> +<p>Semmi sem tudta ezt elűzni és semmi sem tudott nekem örömet +szerezni, pedig az idő gyönyörű, a természet körülöttem dús, az +erdős és hegyes tájék pompás volt. Egész nap semmit nem ettem és +napnyugtakor Ongudaiba érkeztem. Ez egy festői városka a folyó jobb +partján. Közelében sziklalépcsőkön átfutó, a nagy Altai főláncának +örök hóvidékéről jövő sok haragos hegyi folyó ömlik a Katunba. +Amikor a városba érkeztem, a nap már aludni tért. Előttem déli +irányban a hosszan elnyúló, hóval födött hegyláncból kiágaskodott a +nap utolsó sugarának rózsaszínű fényében izzó Byelukha-csúcs.</p> +<p>Ongudaiban nagy volt a zaj és nagy az élénkség. Az emberek mind +az utcán voltak, hogy a meleg alkonyati órákban megcsodálják a nap +lenyugvását és esti díszében a festői Altai királynőjét, a +Byelukhát.</p> +<p>Itt barnauli barátaimmal találkoztam és náluk töltöttem az +éjjelt. Másnap reggel X. mérnök érkezett meg a feleségével, akinek +a háza közvetetlenül a barátaim háza mellett volt. Még aznap +összeismerkedtem velük és kiderítettem, hogy az a pár senki más, +mint annak a tragédiának életben maradt két személye, amely azon az +erdőn és mocsáron áthaladó úton játszódott le és akiknek rettenetes +lelki harcát és még rettenetesebb katasztrófáját – Istenen és a +természeten kívül – csak én láttam.</p> +<p>Ongudaiban három napig maradtam és ezt az időt Volszki mérnökkel +és egy bennszülött tatárral vadászaton töltöttem el.</p> +<p>A városka közelében hirtelen emelkednek magasra a hegyek. Sok +kedves alpesi rét van köztük, ahol gyakran találkozik az ember +szarvassal és esküdt ellenségével, a medvével. A hegyláncok +egyikének megmászása után ilyen <span class="pagenum"><a name= +"Page_255" id="Page_255">-255-</a></span> rétre jutottunk, amelyet +magas, kövér fű borított. Volszki messzilátójával végigvizsgálta a +környéket és nemsokára odaintett engem magához. Odaérkezvén, nekem +adta át a messzilátót azzal, hogy figyeljem meg az óriási rét déli +határán levő havasi gyopár bokrozatot. Örömömben csaknem +fölkiáltottam, mert ott hatalmas agancsú pompás szarvast +pillantottam meg, amely a sűrű fűben nyugodtan legelészett. Egy +másik a közelében feküdt, egy harmadiknak pedig az agancsa látszott +ki a bokrok közül. Mivel a szarvasok körülbelül negyedfél +kilométernyire voltak tőlünk, ha némi biztossággal akartunk rájuk +lőni, közelebb kellett lopódzkodnunk. Most kezdődött a vadászat +nehezebb része, mert egy magasabban levő fennsíkra kellett +fölmásznunk, ott a fedezéket nyújtó bokrokhoz kellett lopakodnunk +és azután sűrű füvön és cserjésen kellett átvergődnünk, miközben +arcunkat és kezünket veszettül összekarmoltuk és összetéptük a +ruhánkat. De a belopás sikerült: az állatok legcsekélyebb +nyugtalankodást sem mutattak. Nagyon a javunkra szolgált az, hogy a +szél az állatok felől fújt felénk. Meglehetősen ki voltunk merülve +és nem egy karcolástól véreztünk, amikor áldozataink lőtávolságába +érkeztünk és náluk már csak húsz-harminc méterrel voltunk +magasabban. Megegyeztünk, hogy mindenikünk melyiket veszi célba, a +bokrokon föltámasztottuk fegyvereinket és egyszerre lőttünk. +Diadalmasan fölkiáltottunk: golyóink találtak, mindhárom állat +elterült a földön. De egyikük egy pillanat mulva eltünt a bokorból; +a bokrok mozgása elárulta az útját; világosan látni lehetett, hogy +az állat olyan súlyos sebet kapott, amely nem engedte meg, hogy +fölálljon, tehát csúsznia-másznia kellett. Tüskén-bokron keresztül +a zsákmányunkhoz rohantunk. Két állat kimúlt, a harmadikat nem +láttuk sehol. De szétdúlt bokrok és a letépett fű egész +határozottan megmutatta az útat, amelyen a szarvas végigvonszolta +magát. Sőt jelentékeny vérnyomot is láttunk a fűben, de egyszerre +minden nyom eltünt. Meglepetve tekintettünk körül és a tatár ezt +kérdezte:</p> +<p>– Ugyan mi történhetett? Hiszen nem párologhatott el!</p> +<p>Ekkor Volszki, aki tovább kutatott, fölkiáltott: <span class= +"pagenum"><a name="Page_256" id="Page_256">-256-</a></span></p> +<p>– Oda nézzetek, oda, a túlsó lejtőre!</p> +<p>Odanéztünk és mindent megértettünk; mert ott a lépcsőszerűen eső +sziklalejtőn hátán a szarvassal egy medve loholt tovább. A +szarvasokat nyilván velünk egyszerre lopta be és miután szándékában +a legkészségesebben támogattuk, a legközelebbit megragadta és +átvonszolta a sűrűségen, míg szabadabb helyre jutott, ahol a hátára +kaphatta. Akkor azután elillant a lenn levő erdő felé.</p> +<p>– Ó, te ördög – szitkozódott a tatár – elloptad a zsákmányomat. +No, majd meglátjuk, hogy a tiéd lesz-e vagy sem!</p> +<p>Mint a szél, futott a rabló után. Olyan vakmerően ugrott lefelé +szikláról-sziklára, hogy az életéért aggódtunk. De a hegyek e fia +erős volt, könnyű és ügyes, mint a zerge és nem esett el, de meg +sem botlott egyetlenegyszer sem. Közte és a nehéz zsákmánnyal +megterhelt medve közt a távolság gyorsan kisebbedett. Végre, amikor +körülbelül ezernyolcszáz méternyire közeledett hozzája, megállott, +célzott és lőtt, de csak azzal az eredménnyel, hogy a medve még +gyorsabban futott. A tatár folytatta az üldözést és másodszor már +jóval kisebb távolságból lőtt. A medve megtántorodott és elejtette +a szarvast. Dühös ordítással füvet és földet tépegetett. A tatár +még közelebb futott és harmadszor és utoljára lőtt.</p> +<p>Három szarvas és ilyen szokatlan módon zsákmányul ejtett medve – +ennek a délelőttnek az eredménye nem volt rossz. A nap hátralevő +része azzal telt el, hogy a legközelebbi faluba mentünk, ahol lovat +meg kocsit szereztünk, hogy zsákmányunkat Ongudaiba szállítsa, +ahová fényes vadászsikerünkkel nagyon megelégedve este érkeztünk +ismét vissza.</p> +<p>Másnap reggel újra kivonultunk. Lóváltás végett fekete vagy +karatatárok kis falujában megállottunk. A házban a gazdán kívül még +egy kicsi, sovány, himlőhelyes tatárt találtunk. Kissé dadogott és +könyörgött, hogy fizessünk neki egy rubelt és vigyük magunkkal; tud +egy helyet, ahol három medve – köztük egy nagyon nagy, öreg és +gonosz fickó – szokta az élelmét keresni. <span class= +"pagenum"><a name="Page_257" id="Page_257">-257-</a></span></p> +<p>Mikor megmagyaráztuk neki, hogy ő nagyon öreg és gyönge ilyen +vadászatra, tiltakozott és hogy bebizonyítsa, mennyire hasznunkra +tudna lenni, azt állította, hogy nagy távolságból megérzi a medve +szagát. A gazda megerősítette ezt az állítását.</p> +<p>Mindazonáltal úgy határoztunk, hogy nem visszük magunkkal az +öreg tatárt. Vigasztalásul húsz kopeket adtunk neki. Ezt +megvetéssel visszautasította és dadogva dörmögte:</p> +<p>– Nem lesz szerencsétek… nem lesz! Én, én saman vagyok és látom +és tudom, hogy medvére fogtok akadni… egyre… kettőre… háromra, igen +háromra, de egyet sem fogtok elejteni. Veszteség ér titeket, +nagyobb veszteség, mint egy rubel, nagyobb, mint egy rubel.</p> +<p>Volszki nevetett:</p> +<p>– Ne törődj öreg azzal, találkozom-e medvével. Eltalálom még +akkor is, ha öt saman és huszonöt shaitan (ördög) bújt beléd! Értek +én a lövéshez! Ide nézz!</p> +<p>Erre kihajolt az ablakon és célba vette a fán ülő egyik +galambot. A lövés eldördült és a galamb lehullott.</p> +<p>De a saman nem engedett. A zsebéből bizonyos jelekkel ellátott +kődarabot vett elő és megérintette vele fegyvereinket.</p> +<p>– Rossz vége lesz a dolognak! – mormogta és haragos dörmögéssel +távozott a szobából.</p> +<p>A lovakat időközben befogták és egy Szurmak nevű folyó +torkolatáig tovább hajtottunk. Ott erdőt találtunk, amely nem volt +nagyon sűrű, de sok moszat és sok vad bogyó termett benne. Előző +nap minden tapasztalt vadász azt mondta nekünk, hogy a medvék +nagyon szeretnek itt tartózkodni.</p> +<p>Leszálltunk a kocsiról és behatoltunk az erdőbe. Már jó darabot +vándoroltunk, amikor hirtelen a hegyoldalon mászkáló medvét +pillantottunk meg. Amikor feléje siettünk, csúszós pocsolya, +amelyen nem tudtunk átmenni, elvágta az utunkat. Az üldözést tehát +abba kellett hagynunk. Miután ismét meglehetősen sokáig kóboroltunk +volt az erdőben, Volszki egész csekély lőtávolságban két medvére +<span class="pagenum"><a name="Page_258" id= +"Page_258">-258-</a></span> bukkant. Lőtt, de a golyó a csőben +megakadt, a puska závárzata szétrepedt és olyan súlyosan +megsebesítette a fején, hogy összerogyott. Magam egyáltalán nem +találkoztam medvével.</p> +<p>Átkozott saman! Miért is fukarkodtunk azzal az egy rubellel!</p> +<p>Babonássá lettem. Minden vadász babonás és ebben a tekintetben +én sem vagyok kivétel. És aki nem babonás, nem is igazi vadász, +mert hiába, a babona hozzátartozik a vadász öröméhez és +boldogságához. Visszaesés az, legrégibb őseink gondolkodásmódjába. +Az ősember legkiválóbb tulajdonsága a vadászati ügyesség volt, ez a +tulajdonság szerezte meg neki a győzelmet erdei vetélytársán és +emelte föléje. Az egyszerű embernek, a természet gyermekének +babonásnak kell lennie. Miután ezzel a vadászattal, amelyet a saman +átka tönkre tett, két napot vesztettünk, szégyenkezve és egy +használhatatlanná vált fegyverrel visszatértünk Ongudaiba. Zaleski +professzor levele várt itt reám, aki Barnaulba szólított.</p> +<h3><span class="smaller">HARMINCKILENCEDIK FEJEZET.</span><br /> +Menekülés Bibi-Ainé elől.</h3> +<p>A professzort meglehetősen rossz kedvében találtam. Pétervárról +utasították, hogy menjen a Kainszk város közelében levő +Khany-tóhoz, amely az európai Oroszországból odaküldött új +telepesek falvainak főrezervoárja. E rengeteg tó vízének +minéműségéről csak hiányos adatai voltak a kormánynak. Más +megbízások is érkeztek, amelyek a professzort útitervének +megváltoztatására kényszerítették. Tulajdonképpen az Irtysz +közelében levő ásványos tavakat kellett volna fölkeresnie és a +Nagy- és Kiskirgizországhoz tartozó, ottlevő pusztákat kellett +volna beutaznia.</p> +<p>Mivel kutató célunk arra kényszerített, hogy minden kis tavat +megvizsgáljunk, amelyről eddig jóformán semmit sem tudtunk, +vezetőre volt szükségünk. Meg voltunk győződve, hogy a mi +Szulimánunknál jobb vezetőt nem találhatunk <span class= +"pagenum"><a name="Page_259" id="Page_259">-259-</a></span> és +elhatároztuk, hogy Kulundán át vesszük az utunkat és ott +fölkeressük hű kirgizünket.</p> +<p>A táborában találtuk, Barnaul és Kulunda közt a puszta keleti +szélén. Nagyon megörült, amikor bennünket meglátott és ajánlatunkat +készségesen elfogadta. Csak az a hír okozott neki csalódást, hogy +Kainszk városból Pétervárra utazunk vissza. Bizonyos üzleti ügyek +elintézése végett néhány órai szabadságot kért és elment. Napnyugta +után egy fiatal tevével jött vissza, amelyet ünnepiesen nekem, hű +kunakjának ajándékozott, aki hüvelykujját megamputálta. Csak +nehezen tudtam vele megértetni, hogy a sivatag e hajóján nem +utazhatom a fővárosba és hogy minden lovat megvadítok Pétervárott, +ha teveháton mutogatom magamat a Nevszkriproszpekten. De végre +megértette.</p> +<p>Erre az éjszakára Kulunda faluban maradtunk. Észrevettem, hogy +Szulimán megint eltünt. A házigazda, akinél kérdezősködtem, azt a +fölvilágosítást adta, hogy a kirgiz a tevén eltávozott. Másnap +reggel, amikor fölébredtünk, megjelent Szulimán és tudtunkra adta, +hogy vár a kocsink, ládáink és zsákjaink már a helyükön vannak és +amikor a kedvünk tartja, elindulhatunk. A reggeli tea után +fölkerekedtünk. Szulimán egy szép lovon előre lovagolt, míg a kocsi +mellett, mindig az én oldalamnál egy fiatal kirgiz lovagolt; még +gyereknek látszott és igazán szép bronzszínű arca volt és sötét +álmodozó szeme. Útközben észrevettem, hogy a fiú, Szulimán +utasítását követve, kizárólag az én rendelkezésemre állott és csak +engem szolgált ki. Nagyon gondosan és szertartásos módon öntött +nekem teát és tette elém az ételt; a holmimat csomagolta, a ruhámat +és a cipőmet tisztogatta és ivó- meg mosdóvizet hozott.</p> +<p>Amikor este megvetette az ágyamat, virágbokrétát tett melléje. +Nagyon mulattatott a dolog és megkérdeztem, vajjon Szulimán +parancsolta-e meg neki, hogy ilyen meghatóan figyelmes legyen +irántam.</p> +<p>– Igen uram – felelte dallamos hangján – de örömmel végzek el +mindent, hiszen én most a «hanum»-od (első feleség) vagyok.</p> +<p>Ugyancsak meglepődtem és mindjárt elképzeltem <span class= +"pagenum"><a name="Page_260" id="Page_260">-260-</a></span> anyám +kétségbeesését és barátaim gúnyolódását, ha «első feleségemmel» +térnék haza. Nagyon kényes volt a helyzet, mert éreztem, hogy +sokkal nehezebb lesz erről a «hanum»-ról lemondani, mint a +tevéről.</p> +<p>Miután tanácsot kértem a professzortól, aki nagyon profán +szemmel nézte új kalandomat, magamhoz szólítottam Szulimánt, hogy +beszéljek vele. Szigorúan rászóltam:</p> +<p>– Hogyan értsem ennek a fiúnak a szavait?</p> +<p>– Miféle fiúét? – kérdezte és a vállát vonta. – Ez Bibi-Ainé, +legkisebb testvérem. Én parancsoltam meg neki, hogy a hanumod +legyen kunak és én neked ajándékozom, mint ahogyan egy tevét, lovat +vagy kutyát ajándékoznék neked. Mától kezdve Bibi-Ainé a +rabszolgád, akinek minden akaratodat teljesítenie kell. Tizenhárom +éves és a legszebb valamennyi lány közt. Fogadd el és légy +boldog!</p> +<p>Sokáig kerülgettem a dolgot, végre odalyukadtam ki, hogy ezt az +ajándékot nem fogadhatom el. Láttam, hogy amikor hangot adtam a +visszautasításnak, Szulimán a késéhez kapott.</p> +<p>– Kunak, kiáltotta szikrázó szemmel, ez az egész törzs +megsértése és szégyene. Ilyesmit csak vér moshat le! Kunak, ne tedd +ezt; cipeld el a leányt egy tóhoz és dobd bele, ehhez jogod van, +mert a tulajdonod, de ne vesd meg, ne vesd meg, kunak!</p> +<p>Szulimán könyörgött, a lábamhoz borult, kezét tördelte és +őrjöngött. És ezalatt az egész idő alatt a «feleségem» a lovaknak a +szerszámát virággal ékesítette, ama lovakét, amelyek engem, az ő +parancsolóját és férjét a sivatagon keresztül el fognak +szállítani.</p> +<p>Egész éjjel nem aludtam. Meghánytam-vetettem, mit kellene tennem +és olykor sajnáltam, hogy nincs a közelben valami mély tó. +Beledobtam volna Szulimánt, a leányt pedig a falusi szatócstól vett +néhány font cukorkával, mint kalymmal vagy nászajándékkal, +hazaküldtem volna.</p> +<p>De mit tehettem? Mit kezdjek Bibi-Ainéval, ezzel a kedves, de +nem szívesen fogadott ajándékkal?</p> +<p>Az egész idő alatt, amit tanulmánnyal a Khany-tónál <span class= +"pagenum"><a name="Page_261" id="Page_261">-261-</a></span> +töltöttünk, ez a gondolat kínzott. A tónál egyébként igen különös +dolgot állapítottunk meg. A tó sós. Hal nincs benne, egyetlen hely, +az északnyugati öböl vagy csücsök kivételével, ahol édes a vize és +ahol csakúgy nyüzsög a sok ponty, cigányhal, csuka és sügér. A +tavat sűrűn benőtte a káka és mocsár vette körül, amelyben vadkacsa +és liba fészkelt. Ezek különváltak ama vándorrajoktól, amelyeknek +tagjai egész Szibiriában, sőt egészen az északi Jegestenger +partjáig szétoszlódtak. Gyakran mentem vadászni és a hanumom mindig +velem akart menni, de ezt Bibi-Ainé nagy bánatára és Szulimán +bosszúságára nem engedtem meg.</p> +<p>Végre egy este, amikor kacsával megrakodva tértem haza a +vadászatról, ostromolni kezdett. Elvette vadásztáskámat a kacsákkal +és zengzetes hangján ezt kérdezte:</p> +<p>– A parancsolóm még mindig haragszik Bibire?</p> +<p>Éreztem, hogy itt a döntő fölvilágosítás pillanata és a vér +megfagyott ereimben.</p> +<p>– Nem haragszom rád kislány, feleltem és hogy izgatottságomat +elleplezzem, nevettem.</p> +<p>– Nem vagyok kis lány; az apám és a bátyám hanumnak adott neked! +felelte hamiskásan és megsértődve.</p> +<p>– Meg kell neked mondanom, hogy nem lehetsz a feleségem. A +vallásom, Bibi, nem engedi meg, hogy mohamedán nőt vegyek +feleségül.</p> +<p>– A kutyád vagyok és a rabszolganőd; úgy fogok a te Istenedhez +imádkozni, ahogyan te magad imádkozol hozzája, felelte szép szemét +lesütve.</p> +<p>Bibi-Ainé első védelmi vonalamat meghódította. Lelkem legmélyén +valami ismeretlen lénytől kértem segítséget. De a sivatagban nem +volt senki és a táborhelyünkig még három mértföldet kellett +megtennünk.</p> +<p>Eközben a kedves, csinos kirgiz lány ott ment mellettem. Mély +lélekzése és kitágult orrcimpái világosan elárulták izgatottságát +és elhatározottságát.</p> +<p>– Hanumod azt kérdezi, uram, hogy tetszik-e neked? Nem vagyok +szép, gyors és erős? Ó parancsolóm, talán énekkel és tánccal +indíthatnám meg a szívedet? Felelj! Egy <span class= +"pagenum"><a name="Page_262" id="Page_262">-262-</a></span> szót +sem szólsz hozzám és én éjjel sírok. Nézd, a sírástól elhomályosult +a szemem, különösen a bal szemem.</p> +<p>Lábujjhegyre állott és «homályos» szemével, különösen a ballal, +amely kristálytisztán fénylett, az arcomba nézett.</p> +<p>Letekintettem rája és megsímogattam a haját.</p> +<p>– Minden rendben van, kis Bibi. A szemed fénylik mind a +csillag.</p> +<p>– Ó! kiáltotta, a vadásztáskát a földre dobta és tapsolni +kezdett, tehát a szemem tetszik, uram, neked?</p> +<p>Meggondolatlanul és mivel megszoktam, hogy nőnek csak kellemeset +mondjak, különösen ha maga kívánja, azt feleltem:</p> +<p>– Ó igen, nagyon tetszik!</p> +<p>– Mily boldog vagyok! örvendezett Bibi és mint a bárányka, +ugrándozni kezdett. Tehát elviszel magaddal a nagy városba? A +hanumod leszek?</p> +<p>Nagy Isten! Mohammed, te próféta! Még lehetetlenebb +kérdések!</p> +<p>Néma maradtam, de a hanumom most már teljesen megnyugtatva, +váltig csacsogott. Belefáradva a nagy munkába és gondolataim +eltérítésére vágyva, képzeletem hazavándorolt Pétervárra és elvitt +olyan környezetbe, amely igazán elhomályosította volna az én +hanumom tiszta szemét. De hirtelen reményt keltő szavak hatoltak +valahonnan a fülemhez. Még jókor kitéptem magamat gondolataimból, +hogy hallhassam a lány szavát:</p> +<p>– Ha valaki a leányt, akit hanumul ajándékoztak neki, +visszautasítja, biztos halálra itéli, mert senkisem veszi el +feleségül és hogy megmeneküljön törzsének gúnyolódásától és +megvetésétől, meg kell magát ölnie! A férfi csak egy módon mentheti +meg a leányt a szégyentől: ha úgy megy el tőle, hogy a +visszautasítottnak a szeme nem láthatja abban a pillanatban, amikor +a lova vagy a kocsija elindul vele. Akkor azután a leány kibontja a +haját és három napig kibontva hordja. Majd kihúz belőle három +hajszálat és eldobja magától abba az irányba, amerre a férfi +eltűnt. Ezek a hajszálak magukkal viszik a visszaemlékezést +<span class="pagenum"><a name="Page_263" id= +"Page_263">-263-</a></span> a férfira és a hanum megint leány lesz, +akinek szabadságában áll, hogy más férfihoz menjen feleségül.</p> +<p>Már megpillantottuk táborunk tüzét. Meggyorsítottam lépteimet, +hogy további beszélgetésnek és főként új kérdésnek elejét +vegyem.</p> +<p>– Úgy menjek el, hogy az elindulás pillanatában Bibi szeme ne +láthasson meg?</p> +<p>Ez a gondolat nem hagyott nyugodni. De hogyan valósíthatnám ezt +meg? Bibi-Ainé és Szulimán éles szeme figyelni fog engem a +sivatagban. Azt akartam, hogy ne érje a leányt semmi kár azért, +mert nekem nem kellett. Szöknöm kell minden esetre, szöknöm kell! +Nem volt más megoldás!</p> +<p>A gondolatból rögeszme lett. A világháború hadvezérei a nagy +csaták előtt bizonyára nem tépelődtek annyit a sztratégiai +kérdéseken, mint amennyit én törtem a fejemet, hogyan szökhessem el +e leány mellől, aki szép volt, mint a tavasz és szabad, mint a +pusztai szél – e Bibi-Ainé mellől, akit erőszakkal mint hanumomat +kényszerítettek rám.</p> +<p>A Khany-tónál végre befejeztük a munkánkat és a végső utat +tettük meg észak felé, a szibiriai vasúti vonal mellett levő +Kainszkba.</p> +<p>Szulimán és Bibi nem tágítottak oldalam mellől és állandóan +őriztek. Félreismerhetlen volt az az aggodalmuk, hogy meg akarok +szökni. A professzorral nem beszélhettem a szándékomról, mert +bőbeszédű és indiszkrét volt és könnyen elronthatta volna kifőzött +tervemet.</p> +<p>Egy órával a vonat elindulása előtt érkeztünk az állomásra. +Valami elfogadható ürüggyel félre vontam a professzort és arra +kértem, hogy minden lehetséges megbízással állandóan foglalkoztassa +Szulimánt és a leányt.</p> +<p>Amikor a vonat megérkezett, a lárma és a tolongás egészen +megzavarta a puszta gyermekeit. Ezt a körülményt már jóelőre +megfelelő számításba vettem és anélkül, hogy csunya szándékomat +legkevésbbé is elárultam volna, ott maradtam Szulimánnál és +testvérénél. Látszatra nyugodt voltam és megfontolt. A pályaudvar +végén levő egyik bódéban Bibinek krizolitokkal kirakott ezüst +karperecet vettem <span class="pagenum"><a name="Page_264" id= +"Page_264">-264-</a></span> ajándékba és bátyjának, az én +kunakomnak és sógoromnak hasonló gyűrűt.</p> +<p>Mindketten nagyon megörültek. A bámulat és az elragadtatás +kiáltása röpült el ajkaikról, egymásnak mutogatták a pompás +ajándékokat és mintha egy pillanatra megfeledkeztek volna a +férjükről és sógorukról. Ez az áruló ezalatt árgusszemmel követte +az óramutatót. A vonat elindulásáig már csak öt… három… két perc +volt hátra.</p> +<p>A kirgiznek megmutattam, hogyan csillogott a kő, ha az ember a +napsugár felé tartotta. Mialatt meglepődve bámulták ezt a csodát, +én a tömegben elosontam, rohanva megkerültem a vonat végét és +elértem egy vaggon lépcsődeszkáját, de nem ama vaggonét, amelyben a +professzor ült. A lépcsőn lekuporogtam és vártam, míg a harangjel, +fütty, a gép fujtatása, a vonat megrándulása és a kerekek forgása +tudtomra adta, hogy itt volt az elindulás válságos pillanata. Ekkor +kinyitottam az ajtót és mintha szarvast lopnék be, a kocsiba +másztam, persze most én voltam az üldözött állat. Itt a harmadik +osztályon óvatosan elrejtőztem az utasok és a podgyász közt, amíg +az állomás legutolsó jelző árbócai, legutolsó lámpái és épületei is +elvonultak a kocsi ablakai előtt. Még most sem mentem azonban be a +professzor szakaszába, mert pokoli módon féltem, hogy ott láthatnám +mellette a hanumom kedvesen mosolygó arcát. Csak a legközelebbi +állomáson mentem el hozzája és örömmel konstatáltam, hogy a hanumom +nem volt ott. A krizolitok megmentettek. Szulimán és Bibi bizonyára +még akkor is a fénylő kövek bámulatába voltak elmerülve, amikor a +vonat már elindult és így a hanum nem látta az arcát áruló +férjének, amikor az elhagyta.</p> +<p>– Te kellemes, kedves Bibi-Aini, gondoltam, míg a vonat +tovarobogott, te majd most kibontod a hajadat, amely szantálfától +és mósusztól illatos, három szálat napnyugat felé dobsz, hogy +megölj minden emlékezést reám. Ne haragudj! szép vagy, szelíd és +vidám. Úgy énekelsz, mint a pacsirta és úgy táncolsz, mint a +paradicsom hurija. Olyan ügyesen varrod föl a gombot és a szén +tüzén olyan leveses shashlykot és olyan gyönge azut főzöl, aminőt +egyetlen <span class="pagenum"><a name="Page_265" id= +"Page_265">-265-</a></span> másik asszony sem. De a feleségemmé nem +tehettelek, mert mit is kezdhettél volna egy unalmas könyvmollyal? +És azonfölül mit mondott volna az anyám, aki oly szigorú, kínosan +becsületes és vigyáz a tekintélyre? Isten veled kis Bibi-Ainé. Légy +boldog, ha majd fekete hajadat rábíztad a szélre, amely nyugat felé +fú!</p> +<p>Öt nap múlva Pétervárott voltam. Amikor anyám meglátta a naptól +csaknem feketére sült arcomat és bütykös kezemet, nevetett és +incselkedni kezdett velem:</p> +<p>– Már van rajtad valami tatárszerű!</p> +<p>Ó, gondoltam magamban, hát még akkor mit szóltál volna, kedves +anyácskám, ha a szép Bibi-Ainéval kopogtattam volna nálad, akit +hanumnak néztek ki a számomra?</p> +<p>És főként mit mondott és tett volna az én igazi hanumom, akinek +nem krizolitokat, de szívemet és kezemet adtam és akire nagyon +vigyázok, nehogy pompás hajkoronájából kihúzza a három +jelentőségteljes szálat és rábízza a szélre, amely feledést ad.</p> +<hr class="chap" /> +<div class="footnotes"> +<h2>Lábjegyzetek.</h2> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= +"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Állatok, emberek és +istenek. Franklin-Társulat, Budapest.</p> +<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= +"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Tatárul: Szira-Kul. +A tóban levő nagytömegű glauber- és magnéziumsó keserűvé teszi a +vízét.</p> +<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= +"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Könnyü szeszes +ital, amely erjesztett kancatejből készül.</p> +<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= +"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Mongol vadásztörzs, +amely az usszuri erdőben lakik.</p> +<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= +"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Tolvajnyelv; a +szökevények egyik jelszava.</p> +</div> +</div> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_266" id= +"Page_266">-266-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>TARTALOM.</h2> +</div> +<p class="center">I. RÉSZ.<br /> +<b>A nomád vándorok országa.</b></p> +<ul class="TOC"> +<li><span class="roman">I.</span> A Keserű tó <span class= +"ralign"><a href="#Page_9">9</a></span></li> +<li><span class="roman">II.</span> Akasztófavirágok <span class= +"ralign"><a href="#Page_18">18</a></span></li> +<li><span class="roman">III.</span> Az elsülyedt város <span class= +"ralign"><a href="#Page_30">30</a></span></li> +<li><span class="roman">IV.</span> Virágok közt <span class= +"ralign"><a href="#Page_33">33</a></span></li> +<li><span class="roman">V.</span> Tatár lovak megszelidítése +<span class="ralign"><a href="#Page_40">40</a></span></li> +<li><span class="roman">VI.</span> Pusztai dráma <span class= +"ralign"><a href="#Page_48">48</a></span></li> +<li><span class="roman">VII.</span> Tarantula-csata <span class= +"ralign"><a href="#Page_52">52</a></span></li> +<li><span class="roman">VIII.</span> Abuk Khán átka <span class= +"ralign"><a href="#Page_63">63</a></span></li> +<li><span class="roman">IX.</span> Egy preritörzs házassági +szokásai <span class="ralign"><a href="#Page_70">70</a></span></li> +</ul> +<p class="center">II. RÉSZ.<br /> +<b>Tigrisország.</b></p> +<ul class="TOC"> +<li><span class="roman">X.</span> Kelet gyöngye <span class= +"ralign"><a href="#Page_77">77</a></span></li> +<li><span class="roman">XI.</span> Tengeri rablók és útonállók +<span class="ralign"><a href="#Page_83">83</a></span></li> +<li><span class="roman">XII.</span> A kifosztott tenger +<span class="ralign"><a href="#Page_85">85</a></span></li> +<li><span class="roman">XIII.</span> A tigrisklub <span class= +"ralign"><a href="#Page_90">90</a></span></li> +<li><span class="roman">XIV.</span> A vörös ginsengördög +<span class="ralign"><a href="#Page_93">93</a></span></li> +<li><span class="roman">XV.</span> Menekülésem a tigris elől +<span class="ralign"><a href="#Page_97">97</a></span></li> +<li><span class="roman">XVI.</span> Kozák tragédia <span class= +"ralign"><a href="#Page_102">102</a></span></li> +<li><span class="roman">XVII.</span> Félszemű <span class= +"ralign"><a href="#Page_109">109</a></span></li> +<li><span class="roman">XVIII.</span> A kihaló nép <span class= +"ralign"><a href="#Page_115">115</a></span></li> +<li><span class="roman">XIX.</span> A tigrisemberek <span class= +"ralign"><a href="#Page_123">123</a></span></li> +<li><span class="roman">XX.</span> A részeg tigris <span class= +"ralign"><a href="#Page_126">126</a></span></li> +<li><span class="roman">XXI.</span> A tett emberei <span class= +"ralign"><a href="#Page_133">133</a></span></li> +<li><span class="roman">XXII.</span> A gyilkos alkohol <span class= +"ralign"><a href="#Page_142">142</a></span></li> +<li><span class="roman">XXIII.</span> Vadászok paradicsoma +<span class="ralign"><a href="#Page_147">147</a></span></li> +<li><span class="roman">XXIV.</span> A mocsárban <span class= +"ralign"><a href="#Page_153">153</a></span></li> +<li><span class="roman">XXV.</span> Veszedelmes élmények +<span class="ralign"><a href="#Page_157">157</a></span></li> +<li><span class="roman">XXVI.</span> «Árva vagyok a föld kerekén» +<span class="ralign"><a href="#Page_160">160</a></span></li> +</ul> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_267" id= +"Page_267">-267-</a></span></p> +<p class="center">III. RÉSZ.<br /> +<b>Az elkárhozottak szigete.</b></p> +<ul class="TOC"> +<li><span class="roman">XXVII.</span> Barátságtalan ország +<span class="ralign"><a href="#Page_173">173</a></span></li> +<li><span class="roman">XXVIII.</span> Az ajnók közt <span class= +"ralign"><a href="#Page_179">179</a></span></li> +<li><span class="roman">XXIX.</span> Akik elmenekültek a pokolból +<span class="ralign"><a href="#Page_186">186</a></span></li> +<li><span class="roman">XXX.</span> Az onori bosszúálló +<span class="ralign"><a href="#Page_195">195</a></span></li> +<li><span class="roman">XXXI.</span> Párbaj a medvével <span class= +"ralign"><a href="#Page_207">207</a></span></li> +<li><span class="roman">XXXII.</span> A fekete barát <span class= +"ralign"><a href="#Page_208">208</a></span></li> +</ul> +<p class="center">IV. RÉSZ.<br /> +<b>A nagy Altai árnyékában.</b></p> +<ul class="TOC"> +<li><span class="roman">XXXIII.</span> A Kulunda-síkságon +<span class="ralign"><a href="#Page_221">221</a></span></li> +<li><span class="roman">XXXIV.</span> Kirgiz farkasvadászat +<span class="ralign"><a href="#Page_228">228</a></span></li> +<li><span class="roman">XXXV.</span> Egy nem egészen tudományos +expedíció <span class="ralign"><a href= +"#Page_233">233</a></span></li> +<li><span class="roman">XXXVI.</span> Az aranykereső <span class= +"ralign"><a href="#Page_239">239</a></span></li> +<li><span class="roman">XXXVII.</span> Isten színe előtt +<span class="ralign"><a href="#Page_243">243</a></span></li> +<li><span class="roman">XXXVIII.</span> Medvevadászat és saman átok +<span class="ralign"><a href="#Page_254">254</a></span></li> +<li><span class="roman">XXXIX.</span> Menekülés Bibi-Ainé elől +<span class="ralign"><a href="#Page_258">258</a></span></li> +</ul> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_268" id= +"Page_268">-268-</a></span></p> +<p class="center">FRANKLIN-TÁRSULAT KIADÁSA</p> +<p class="center">OSSENDOWSKI</p> +<p class="center">ÁLLATOK, EMBEREK ÉS ISTENEK</p> +<p class="center">*</p> +<p class="center">BEASTS, MEN AND GODS</p> +<p class="center">FORDÍTOTTA SAJÓ ALADÁR</p> +<p class="center">KAPHATÓ MINDEN KÖNYVKERESKEDÉSBEN</p> +<hr class="chap" /> +<div class="figcenter" style="width: 929px;"><a href= +"images/i001hq.png"><img src="images/i001.png" alt="" title= +"" /></a></div> +<hr class="chap" /> +<div style='text-align:center'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 75959 ***</div> +</body> +</html> + |