diff options
Diffstat (limited to '75946-h/75946-h.htm')
| -rw-r--r-- | 75946-h/75946-h.htm | 7085 |
1 files changed, 7085 insertions, 0 deletions
diff --git a/75946-h/75946-h.htm b/75946-h/75946-h.htm new file mode 100644 index 0000000..8f476b3 --- /dev/null +++ b/75946-h/75946-h.htm @@ -0,0 +1,7085 @@ +<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" + "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> +<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> +<head> +<meta name="generator" content= +"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> +<meta http-equiv="Content-Type" content= +"text/html; charset=utf-8" /> +<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> +<title>Feltalálók, felfedezők, nagy emberek by Wilhelm Ostwald | +Project Gutenberg</title> + +<style type="text/css"> +/*<![CDATA[*/ +body { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; +} + +h1,h2 { + text-align: center; + clear: both; + line-height: 200%; +} + +h2 { + margin-top: 2em; +} + +p { + margin-top: 0.75em; + margin-bottom: 0.75em; +} + +body > p { + text-align: justify; + text-indent: 1.5em; +} + +hr { + width: 33%; + margin-top: 2em; + margin-bottom: 2em; + margin-left: auto; + margin-right: auto; + clear: both; +} + +hr.chap {width: 65%} +hr.tb {width: 25%;} + +.pagenum { +/* visibility: hidden; */ +/* display: none; */ + position: absolute; + right: 2%; + color: gray; + font-size: smaller; + text-align: right; + text-indent:0; +} + +.center { + text-align: center; + text-indent: 0; +} + +.right { + text-align: right; + margin-right: 1.5em; +} + +em.gesperrt { + font-style: normal; +/* font-weight: normal; */ + letter-spacing: 0.2em; + padding-left: 0.2em; +} + +.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} + +.caption {font-weight: bold;} + +.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} + +.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} + +.footnotes { + border: dashed 1px; +} + +.footnote { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; + font-size: 0.9em; + text-align: justify; +/* text-indent: -5%; */ +} + +.footnote .label { + position: absolute; + right: 84%; + text-align: right; +} + +.fnanchor { + vertical-align: super; + font-size: .8em; + text-decoration: none; +} + +ul.TOC { + list-style-type: none; + padding-left: 10%; +/* text-indent: 0; */ + text-indent: -5%; + width: 70%; + text-align: justify; +} + +ul.TOC li { + margin-top: 0.25em; +} + +span.ralign { + position: absolute; + text-align: right; + right: 15%; + top: auto; +} +/*]]>*/ +</style> +</head> +<body> +<div style='text-align:center'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 75946 ***</div> +<hr class="chap" /> +<div class="chapter"></div> +<p class="center"><span class= +"caption-150">VILÁGKÖNYVTÁR</span></p> +<p class="center"><span class="caption">SZERKESZTI</span></p> +<p class="center"><span class="caption">D<sup>r</sup> POGÁNY +JÓZSEF.</span></p> +<p class="center"><span class="caption-150">KÖNYVE</span></p> +<hr class="chap" /> +<p class="center"><span class="caption-150">OSTWALD</span></p> +<h1>FELTALÁLÓK, FELFEDEZŐK, NAGY EMBEREK</h1> +<p class="center"><span class="caption">FORDITOTTA</span></p> +<p class="center"><span class="caption-large">KÓSA +MIKLÓS</span></p> +<p> </p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">1912</span></p> +<p class="center"><span class="caption">RÉVAI-KIADÁS</span></p> +<p class="center"><i>Minden jog fenntartva.</i></p> +<p class="center"><i>A cimlap és kötés rajzát Zádor István +készitette.</i></p> +<p class="center"><span class="caption-small">BUDAPESTI HIRLAP +NYOMDÁJA</span></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= +"Page_1">-1-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>OSTWALD</h2> +</div> +<p>Egy japán diákja azt kérdezte egyszer nagy professzorától, miről +lehetne már ifjukorában felismerni a jövő nagy emberét. A +professzor csudálkozó kérdésére elmondotta, hogy a japán kormány +szeretné ezt tudni azért, hogy ilyen gyerekkorukban felismert nagy +emberekből válogassa ki azokat, akiket Európába küld studiumokra. +Ez a kérdés vezette Ostwaldot a nagy emberek (az ő szemében első +sorban feltalálók, felfedezők, természettudósok) problémájához. +Miről lehet felismerni az ifju kor szimptomáin a nagyra +hivatottságot, miként alkotódik meg a nagy ember életének a +szerkezete, mik az állam, a társadalom feladatai a zsenivel szemben +a maguk érdekében – ezekre a kérdésekre ad feleletet Ostwaldnak +immár egész sor munkája. Elsősorban pedig nagy emberek életének a +természetrajzát kutatja, induktiv történelmi anyagot keres +természettudományi erősségü törvények megformulázásához. Itt is +három nagy ember: Mayer, Liebig, Helmholtz élettörténete adja a +nagy emberek természettörténetének egész sor törvényszerüségét. Már +pikantéria kedvéért is <span class="pagenum"><a name="Page_2" id= +"Page_2">-2-</a></span> érdekes megnézni, hogy egy negyedik nagy +embernek, magának Wilhelm Ostwaldnak az élete mennyire fér el ezek +között a megállapitások és regulák között. Minden egyéb szempontok +félrehagyásával most az Ostwald megállapitotta törvények +érvényességét próbáljuk kontrollálni az Ostwald életének +adatain.</p> +<p>Egy tanitványának, Waldennek a könyve elmondja Ostwald életének +a jelentős eseményeit. Rigában, ebben a német-orosz városban +született 1853-ban, az apja kádár volt, érdemes céhmester. Igaz +tehát rá, amit a zseniről megállapit, hogy első sorban ilyen +alantibb polgárcsaládból szokott kikerülni és igaz rá, amit +Liebigről mond, hogy a „népből“ való származása révén sok +fölhalmozott, fejlődésre kész energiát hozott magával. Ahogy minden +nagy emberénél számtalanszor hangsulyozza, Ostwald is rossz tanuló +volt, az öt osztályu reálgimnáziumot hét év alatt végezte el, +különösen a filológiával, a kivételek tudományával volt sok kinja, +mint szerinte minden későbbi természettudósnak, a kivételt nem türő +törvényszerüségek kutatójának. Igen korán érett gyerek volt, mint +elmélete szerint minden zseni. Minden érdekli, csak az iskola nem. +Tüzijátékokat fabrikál, fotografál, esztergályoz, könyvet köt, +gyereklapot csinál. Az apja házában tanulta meg a testi munka +tiszteletét. <span class="pagenum"><a name="Page_3" id= +"Page_3">-3-</a></span> Együtt éltek ott a kádárlegényekkel és +inasokkal. A kézmüves lelkiismeretessége lesz meg Ostwald +kisérleteiben és vizsgálataiban. A bizonyitványai mindig rosszak; +de fizikában, kémiában első sorban áll. Még gyerekfővel kerül fel a +dorpati egyetemre kémiát tanulni. Muzsikás és alkoholos esztendők +következtek ezután, de Ostwald az igy elherdált idő egy részét ugy +hozta be, hogy nem járt az előadásokra. Erre is van Ostwaldnak egy +elméleti megjegyzése: „Az iskola zsarnoksága alól való +többé-kevésbbé erőszakos fellázadás, ha nem is áll egyébből, mint +az iskolai feladatok félrevetéséből és a belső érdeklődések +energikus követéséből, nagy időmegtakaritást és az alkotás +meggyorsitását jelenti.“ Laboratóriumi munkát azonban sokat +végzett. Három szemeszter után hazamegy vizsga nélkül. Végre nagy +kinnal letesz két vizsgát. A harmadik vizsgáját aztán valami bolond +pezsgős fogadásból nagyszerüen leteszi négy hét alatt. Ime már +kitetszik karakterének, Ostwald terminológiája szerint, romantikus +volta. Gyorsan, hirtelen reagál mindenre, nagyszerü lendület van +benne. Megvan benne az ostwaldi romantikusság másik szimptómája is: +sokféle iránt érdeklődik. A diákbibliájába ezt irja egyik társa: +Kedves Ostwald, csak ne akarnál <span class="pagenum"><a name= +"Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> olyan átkozottul sokoldalu +lenni. És romantikus abban is, hogy azonnal és mindenkire hat az +egyénisége, mindenki megszereti, nagyon simán és könnyen halad. +Elismerik és pártolják. Hamarosan asszisztens lesz és huszonöt éves +korában már magántanár a dorpati egyetemen. Mint Ostwald szerint +minden ifju zseni, ő is azonnal a legnagyobb célokra tör, már első +munkájával megkezdi élete legnagyobb alkotását: a fizika és kémia +oly termékennyé lett egyesitését.</p> +<p>Környezete rajongott érte, pedig igen sokat boszantotta őket +„vad“ nézeteivel. „Az öreg és munkára képtelen embereket meg +kellene ölni“, „A szerelem őrültség“. „Sohasem fogok megházasodni, +mert előre látom, hogy sajnálnom kellene a feleségemet és még erre +sem volna elég időm.“ 1879-ben természetesen eljegyezte magát: +„Megházasodom, mert ez a leány zavar a munkámban.“ Keresztülmegy +ekkor a nagy természettudósok gyakori válságán. Egy pillanatig arra +gondolt, hogy a megélhetés kedvéért abbahagyja a tudományos munkát +és a technikai kémiára adja magát. De aztán a felesége ellenállása +győzött és Ostwald nem lett hütlen a tudományhoz. Ostwaldnak igen +érdekes fejtegetései vannak, hogy milyennek kell lennie a nagy +ember feleségének, hogy a zseni az alkotás egy életen <span class= +"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> át +szakadatlanul tartó szülési fájdalmai között a körülményekhez +képest jól érezze magát.</p> +<p>1881-ben meghivják a rigai politechnikum kémia tanárának. Kitünő +tanár. Ebben is igazi „romantikus“. Elszakithatatlanul hozzátapad +tanitványai rajongása és szeretete. Az ő tanársága ideje alatt +megduplázódik a kémiahallgatók száma. Még külföldről is elkerül +Rigába tanitvány, Svante Arrhenius, aki ma maga is a legnagyobbak +közül való. Tanitása, temérdek adminisztrációs munkája mellett +rengeteget dolgozik. Rigai korszakában harminc kisérleti tanulmányt +ad ki. Ekkor alkotja meg első világhirü munkáját, Az általános +kémia tankönyvét. A fizika és kémia egész áttekintése és történelmi +kritikája ez a könyv, „esemény nemcsak a szerzője életében, hanem a +fizikai kémiának mint önálló tudománynak az életében is“. Ennek az +első nagy műnek a keletkezése is igazolja Ostwald teóriáit. Már +huszonhét éves korában, házassága első évében született meg az első +fogalmazása. Ime ujra a zseni életében annyiszor hangsulyozott +koránérettség. És bizonyitódik a másik tétel is, hogy a korai +házasság hasznos a nagy emberre és hogy a házasság első ideje +rendesen egybeesik legragyogóbb tudományos alkotásának +idejével.</p> +<p>Uj lendület következik eztán Ostwald életében, 1887-ben +meghivják a lipcsei egyetemre. <span class="pagenum"><a name= +"Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> Megint egész tanitványhadsereg +gyül össze körülötte a világ minden tájékáról. Egész +miniatürinternacionále. Csodálatos szervező, fascináló, tanitó +munkát végzett. Kitünő előadó, nem patetikus szónok, vagy +simanyelvü csevegő, hanem egész gondolatmunkáját kitárja a +hallgatók előtt, ott küzd, kinlódik előttük a tárggyal, a közönsége +szemeláttára születnek a gondolatai. Mikor Walden rajongva beszél +arról, mint hatott a tanitványaira, mintha Ostwald beszélne +Liebigről, a romantikus és igy tanitványgyüjtő mesterek +legnagyobbikáról. Temérdek egyetemi tanár került ki a keze alól, +megint el lehet mondani róla, a mit ő ir Liebigről: „Nem mondunk +sokat, ha azt állitjuk, hogy Liebig ez alatt az idő alatt az egész +kulturvilágot ellátta kémia-professzorokkal“.</p> +<p>Tudományos munkássága a vegyi rokonság, az elektrokémia, az +energetika, a katalizis-elmélet során egyre magassabbra, egyre +széditőbb gondolat-ormok felé lendült. Egyre több lesz a +szaktudósnál. Már a kémiában is minden réteg számára, tudósok, +diákok, a nagypublikum számára megvannak a maga könyvei, de minden +szárnycsapása egyre magasabbra és tágabb szemhatárok fölé emeli. +Walden kitünő szemmel állapitja meg róla: „Liebig klasszikus +‚kémiai levelei‘ óta nem volt kémikus, aki ennyire <span class= +"pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> <i>minden</i> +réteg és minden életkor mestere lett volna. Liebig elsősorban a +kémia általános kérdéseit vitte be a legszélesebb körökbe, Ostwald +könyvei pedig az általános (a fizikai) kémia jelentőségének a +hirdetői. Ha még hozzávesszük a „természetfilozófiai előadásait“, +amelyekben Ostwald <i>minden</i> művelt emberhez beszél és az +emberi szellem örökös kérdéseire keres választ, akkor el kell +ismernünk, hogy kémikus most lett először ennyire egy <i>egész</i> +nép tanitómesterévé… De tovább kell mennünk. Ostwald munkáit egész +sor kulturnyelvre leforditották, van köztük olyan is, amely kilenc +nyelven jelent meg (németül, angolul, franciául, olaszul, oroszul, +lengyelül magyarul, görögül, japánul), ki kell tehát mondanunk, +hogy Ostwald <i>nemzetközi</i> tanitómesterré emelkedett.“</p> +<p>A nagy kutató pályája csucsára ért, elmélete szerint be kellett +hát következni a megöregedéssel járó nagy válságnak. Az egykor nagy +szenvedély, a tanitás, türhetetlen gyötrelemmé lesz, 1906-ban +odahagyta a lipcsei katedrát. Bezárul egyben kutató, kisérletező +munkássága is és egyre inkább fokozódik az irói produkciója. Az +irói munkásság tölti ki „gazdagon és termékenyen“ most már néhány +esztendeje az életét. Megint mintha csak pontos és előre +elhatározott alkalmazása volna élete a nagy ember életéről alkotott +<span class="pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> +törvényeinek. A kémia szakkérdései, az ismeretelmélet filozófiai +problémái helyett most a „nap követelései“ érdeklik. A kutató +tudomány helyébe lép a tudomány alkalmazása. Az emberiség, a +társadalom jobb, célszerübb berendezése, a fejlődés siettetése, az +akadályok szétrobbantása, a természet megismerése és meghóditása +praktikus dolgokban, – ezek a szempontok mozgatják a gondolkodását. +Megismétlődése annak, amit ő Liebigről állapitott meg: „Életének +ebben a korában hajtóereje az a kivánság volt, hogy az emberiség +sorsát megkönnyitse a tudomány eszközeinek a szolgálatába +állitásával.“</p> +<p>Még sokféle és sokszempontu kutatás fogja eldönteni, mennyire +igazak Ostwald törvényei a nagy ember természetrajzáról, de az ime +kétségtelen, hogy az ő élete maradék nélkül bennfoglalódik ezekben +a tételekben. Ha ezeknek a törvényeknek semmi egyéb termékenyitő +hatásuk nem volna, ha nem volnának is egyebek, mint Ostwald +életének lappangó magyarázatai, akkor is jelentőssé lesznek azzal, +hogy egy nagy ember lerontotta velük a zseni természetfölötti +eredetét és a maga élete tudatossá tevésével földi viszonyokból és +földi törvényekkel értette meg a legnehezebbet: a maga életét.</p> +<p class="right"><i>Pogány József.</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A kultura problemája.</h2> +</div> +<p>Mi a hivatásuk, a szó legáltalánosabb értelmében, a +feltalálóknak és felfedezőknek? Ha erre a kérdésre azt a feleletet +próbálom adni, hogy: <i>a kultura fejlesztése</i>, – ez a válasz +elfogadhatónak fog látszani; viszont szükségszerüen felvetődik egy +ujabb kérdés: <i>mi is a kultura?</i> Ha megint a magam módján +felelem: <i>az átalakitott energia gazdasági együtthatójának +megjavitása</i>, ugy el kell készülnöm arra, hogy olvasóim többsége +türelmetlenül vagy lemondólag rázza a fejét és komolyan fontolóra +veszi, vajjon nem volna-e legokosabb, ha ezt a könyvet mindjárt +össze is csukná. Kérem, sziveskedjenek még egy pár oldallal +megbirkózni. Hiszen tulajdonképp nagyon egyszerű és világos +dologról van szó és annak, aki a fizika hivatalos szókincsével +ismerős, a definició néhány szava egyes esetek egész tömegét idézi +fel, amelyeken a meghatározás helyénvalóságát <span class= +"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> azonnal +próbára teheti. De a megfelelő fogalmak a fizikában járatlan +olvasónak is rendelkezésére állanak, legfeljebb ilyen elnevezések +alatt még nem volt alkalma használni őket.</p> +<p>Vizsgáljunk meg egy sajátosan emberi tevékenységet, például a +nyers vagy természetes anyag feldolgozását. Akár esztergályosról +van szó, a ki pipát, akár művészről, aki szobrot farag: a munka +mindig akként megy végbe, hogy egyfelől ott van a kész mű, másutt a +hulladékok, a forgács, a törmelék, a mi már alkalmatlan arra, hogy +hasonló alkotás anyagául szolgáljon. Minden czéltudatos +tevékenységnek ez a tipusa. Lehetetlenség a tervbe vett művet a +megadott nyersanyagból tisztán, vagyis anélkül kihozni, hogy egy +része értéktelenné ne válnék vagy legalább is ne degredálódna. +Igaz, sokszor a körülmények annyira bonyolultak, hogy az anyag a +megfelelő szolgáltatásra teljesen kiaknázhatónak tetszik. Ez az +illuzió azonban csak akkor fordul elő, ha nem állitunk fel szigoru +szempontokat. Igy például azt lehetne mondani, hogy az ércöntő +beleszoritja az egész érczmennyiséget az előírt formába és nincs +forgács-hulladék. Ez tény, de a tüzelő anyag, amelylyel a nyers +érczet megolvasztotta, elvész és többé ilyen czélra nem +használható. Igy <span class="pagenum"><a name="Page_11" id= +"Page_11">-11-</a></span> áll az ügy minden más esetben is, amelyet +vizsgálat tárgyává teszünk. Minden munkának van egy ismertető jele: +mindenből, a mit a természettől azért kaptunk, hogy saját +czéljainkra alkalmazzuk, bizonyos résznek el kell értéktelenednie, +le kell kopnia, hasznavehetetlenné kell válnia. Az esztergályos +száz kiló fából talán harminc kilónyi pipát farag. A fa szakszerűen +értékesített hányada harmincz százalék. Tehát: az esztergályos a +faanyagot egy harmincz százalékos gazdasági együtthatóval dolgozza +fel.</p> +<p>Itt van tehát az a kétes jelentésű szó és nem is volt olyan +nehéz megérteni. Természetes, hogy egy másik esztergályos, a ki +ügyesebb mesterember, ugyanabból a faanyagból negyven százalékot +tud pipának kiképezni és igy magasabb kulturát képvisel, mint a ki +csak harminczra viszi.</p> +<p>De hogy vagyunk akkor, ha ehhez a munkához viszont kétszeres +időre van szüksége? Nos, erre a kérdésre a már ismert eljárási +módon válaszolhatunk. A nap huszonnégy órájának csak bizonyos része +forditható munkára: az idő is alá van vetve a gazdasági együttható +törvényének. Hogyha tehát a munkás a legjobb üzleti eredményt +akarja elérni, akkor egybe kell vetnie a fa gazdasági értékét az +<span class="pagenum"><a name="Page_12" id= +"Page_12">-12-</a></span> időével, amennyiben számitásba veszi: +mibe kerül napi életfentartása, ezt az összeget a megtakarított, +illetve jobban értékesített fáéval megfelelő vonatkozásba állitja, +hogy munkáját a lehető legjövedelmezőbben oszthassa be.</p> +<p>Ez a megfigyelés feleletet ad egy másik ellenvetésre is, amely a +figyelmes olvasónak valószinűleg már régen a nyelvére tolult. +Hiszen a szobrásznál nem az a fontos, hogy mennyit faricskál le a +márványtömbből, csak művészi alkotás legyen belőle. Ez a felfogás +helyes is a munka művészi értéke szempontjából; viszont a hulladék +itt egész máshol hever. Az izgatott órák, a melyekben a szobrász a +művészi megihletettség kifejezési formáit kereste, az alkotás sok +meddő kisérlete, az eldobott tervek és skizzek, – igenis, nagy, +sokszor tulságos nagy áldozatokat kellett hoznia, a míg a teremtés +boldog órája végre elérkezett. Ez egy önmagával való számadás; a +másik, egész szerény számítás az ár körül forog, a melyet művéért +kérnie kell s amely a márványanyag költségét is magában foglalja; +amennyivel többe került, annyival inkább jön számításba. S annak, +hogy itt valami érzésbeli tényező is közrejátszik, bizonyságát +szolgáltatjuk: az igazi szobrászoknak, Michel Angelótól Max +Klingerig, mindig különösen izgató problémájuk volt, hogy a nyers +<span class="pagenum"><a name="Page_13" id= +"Page_13">-13-</a></span> tömbbe úgy lássák és képzeljék bele a +szoborművet, minha benne rejtőznék, akár a pacsirta a burokban: egy +vékony hártyát kellett csak lehántani s a mű egész szépségében +felszabadult, még pedig a lehető legcsekélyebb +anyagveszteséggel.</p> +<p>Abban tehát megállapodtunk, hogy a gazdasági együttható minden +cselekvésnél, minden czélszerű eljárásnál érvényesül, éppen csak az +egyik munka többé, a másik kevésbbé összetett, amennyiben egyes +cselekvések summájaként jelentkezik s minden egyes tagnak meg van a +maga külön koefficiense.</p> +<p>Alig intéztük el azonban ezt az ütközőpontot, már egy ujabb +magyarázatra van szükség. Feltéve, hogy minden mü több részből van +összeállitva s valamennyinek meg van a maga gazdasági együtthatója: +hogyan lehet akkor a különböző alkotórészeket összesiteni? Az +iskolában azt tanultuk, hogy csak egynemüeket lehet összeadni: +almát almával, gyereket gyerekkel. De a müvészi szépséget és a +márványtömb sulyát nem lehet egymáshoz rakni.</p> +<p>Hogyan is állottunk a mi esztergályosunkról szóló példázattal? +Hiszen fát és időt valójában épp ily kevéssé lehet összeadni. És +mégis egybe tudtuk vonni s ezáltal össze is adni őket: mindkettőt +pénzértékben fejeztük ki. Pénz pénzzel <span class= +"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> +összeadható. Éppen az a pénz jelentősége, hogy egységes +mértékmérője az értékek javarészének, amelyek ma közkézen forognak. +Manapság jóformán minden gazdasági cselekvés abban nyilvánul, hogy +nyereséget és veszteséget ugyanabban a pénzértékben fejezünk ki s a +célszerüséget e szerint itéljük meg. És a mai irányzat arrafelé +tart, hogy mind több és több olyan értéket lehesen a mértékmérőre +igazitani, amely eddig kivül esett rajta. Az a bizonyos +szárazdajka, a ki a háziasszony megjegyzésére: remélem, szeretettel +fog bánni a gyermekeimmel, azt felelte, hogy a szeretet havonkint +öt márkával többe jön, – csak ennek a fejlődési folyamatnak adott +goromba kifejezést. Céltalan volna ezen a folyamaton, régi jó +szokás szerint, mindig ujra felháborodni. Miután általános és +ellenállhatatlan erővel megy végbe, általános tárgyi oka is van s +meg kell előbb érteni, mielőtt erkölcsi vagy esztétikai alapon +állást foglalnánk vele szemben.</p> +<p>Ez a megértés éppen annak az általános mértéknek szükségletéből +fakad, amely az embereknek kölcsönös vagy társadalmi tevékenységére +alkalmazható. Magasabbrendü szociális berendezkedés nélkül a pénz +léte és mibenléte érthetetlen. Zárt gazdasági társadalomban, mely +minden szükségletét maga produkálja, a pénz még felesleges s csak +akkor válik szükségessé, ha <span class="pagenum"><a name="Page_15" +id="Page_15">-15-</a></span> különböző gazdasági egységek lépnek +egymással érintkezésbe. A cserekereskedés helyét, amely a a +kölcsönös szükséglet és felesleg időnként való összetalálkozását +feltételezi s a kereskedelmi forgalom kezdetleges alakjának +képviselője, egy közös értékmérő foglalja el, amely a csere két +alkotó elemét vagy aktusát függetleniti egymástól s ez által +mindkettőnek hasonlithatatlanul nagyobb mozgékonyságát segiti elő. +Akinek csak fölös terméke van, de ugyanakkor nincsenek kielégitendő +igényei, a maga produktumát anélkül értékesitheti, hogy viszont +nélkülözhető árut kellene beszereznie s ezáltal bizonyságot nyer az +iránt is, hogy később felmerülhető szükségleteit még akkor is +fedezheti, ha annak idején nincs felesleges csere-anyaga. Ezáltal +az egyik fél a maga javára a lehető legkedvezőbben irányithatja a +kölcsönös forgalmat és a másik fél is hasonló előnyös helyzetben +van.</p> +<p>Igy kerülünk megint a gazdasági koefficiens látószöge alá. A +pénz olyan kitalálás, amely az üzleti forgalom gazdasági +együtthatóját megjavitja s ennélfogva kétségtelen nagy +kulturértéket jelent. Hogy ez az értelmezés tényleg a dolog +lényegébe vágó, az a mozgalom is bizonyitja, amely régebben a +cheque-forgalom bevezetését követelte, igazolásául annak a +tapasztalásnak, hogy még a pénz és pénzértékek fizikai vándorlása +<span class="pagenum"><a name="Page_16" id= +"Page_16">-16-</a></span> is a forgalom tulságos megnehezbülésére +vezetett. Ennélfogva: a gazdasági együttható megjavitása céljából a +puszta átirás által való központositást kellett életbeléptetni. A +csereművelet tudniillik itt már nem az effektiv pénzbeli +kiegyenlitéssel, hanem a központnak a megtörtént érték-forgalomról +szóló értesitésével történik. Elszámolás pótolja a pénz tényleges +átadását, az eddig szükségelt munkaszolgáltatás tetemes +csökkentésével.</p> +<p>Igy tehát megint a kultura problémájához kerültünk. Mégis be +kell ismernünk, hogy a pénz mértéke nem alkalmazható valamennyi +kulturális értékre egyaránt. Bismarck, a sokat emlegetett +imponderabiliát csak azért nevezte ezen a néven, mert bár a mi +értékelésünknek ellenemondanak, mégis olyan tényezőket +sorakoztatnak elénk, amelyek a kulturéletet erősen, néha döntően +befolyásolják. Mégis volna talán egy még általánosabb értékmérő, +amely ezeket az értékeket is maga alá rendeli?</p> +<div class="chapter"> +<h2>Az energia.</h2> +</div> +<p>Az egyetlen fórum, amely erre a kérdésre feleletet adhat: a +tudomány, még pedig az egyetemes természettudomány s nem a +történelem, a mely csak egyes régebbi szociális hatóerőkkel +<span class="pagenum"><a name="Page_17" id= +"Page_17">-17-</a></span> ismertet meg bennünket, de nem azokkal, a +melyek még kifejlődésre várnak. A természettudományhoz fordulunk +tehát és azt kutatjuk, vajjon nem mutatkoztak-e az ő területén +ilyen általános értékmérők, amelyeknek a lehető +legáltalánosabbaknak s azonkivül mértékszerüeknek kell lenniök.</p> +<p>A fizika és kémia hatvanöt év alatt kidolgozott egy olyan +fogalmat, a melynek meg van mindkét rendbeli tulajdonsága. Ez a +munkának általános értelemben vett fogalma, vagyis: <i>az +energia</i>. Minden történés a külvilágban, akármilyen jellegü +legyen is, kimeritően és egyértelmüleg leirható vagy megismerhető, +ha adva van, hogy energiái közül melyek változtak meg és milyen +volt ez a változás. Tudományos meggyőződésem, a melyet +természetesen még nem minden illetékes tényező oszt, hogy ugyanezt +mondhatjuk a belső világ történéseiről is. Nem szükséges különben, +hogy ezt a kérdést itt döntsük el, miután jelen fejtegetéseinkben +kifejezetten csak a külső világ jelenségeire szoritkozunk.</p> +<p>Mi is tulajdonképpen az energia? Jelenleg a legvégső reálitás, a +mely még tapasztalati körünkbe esik. Az ujabb időkben tudniillik +kiujult a harc a külvilág reálitásának régi problémája körül, még +pedig azzal az eredménynyel, <span class="pagenum"><a name= +"Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> hogy egyetlen kétségkivül +való bizonyosságot ismerünk s ez: öntudatunk pillanatnyi tartalma. +Nézeteltérésről csak e tényből vont következtetések körül lehet +szó. Nos, megállapithatjuk még, fizikai és fiziológiai értelemben, +hogy a mi a külső világból tudomásunkra jut: érzékeink kapuin át +jut oda. Van-e kulcsuk ezeknek a kapuknak? Egy van: <i>az +energia</i>. Érzékelhető impressziónk csak akkor keletkezhet, ha a +külvilágból energia hat az érzékeinkre vagy forditva: ha +idegrendszerünkben energia-változás megy végbe. A tudomány ezekre a +folyamatokra más vagy általánosabb kfejezésekkel nem rendelkezik. +Az anyag fogalma a közelebbi leiráshoz nem elégséges, mert például +a látás egész a szem hátsó üregéig nem materiális történés.</p> +<p>Ezen általános ismertetésen kivül azonban az energia fogalmát +szemléltető módon is meg kell értetnünk. Erre a célra mndennapi +életünk bármely fázisa alkalmas. Belépünk este a szobába és +felcsavarjuk a villanyt. Ezzel lehetővé teszszük, hogy a központban +már előkészitett elektromos energia bekapcsolódjék a lámpába s ott +hővé és fénynyé alakuljon át, amivel nincs összekötve semmiféle +anyagbeli mozgás. Hogy ez az anyagtalan dolog mégis nagyon reális +valami, ezt mindenki tudja: hiszen pénzbe kerül. Az a realitás, az +elektromos energia, amely a központból <span class= +"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> a +vezetéken át a szobába kerül, mint a világitógáz a csöveken +keresztül, továbbá a hő és a fény, amivé az energia a lámpában +átformálódik: mindez annak az általánosan létezőnek különféle +megnyilvánulási alakja, amelyet energiának nevezünk. Joggal +beszélhetünk különböző formákról, mert egyiket a másikból nyerjük. +Az elektromos energia abban az arányban tünik el, ahogy fényt +szolgáltat, s ezért kell a központnak folyton pótolnia, nehogy a +lámpa kialudjon. A központban pedig a nagy gépek mechanikai +munkájának elektromos energiába való átvitele utján termelődik. Ezt +a mechanikai munkát a gőzkazán alatt égő szén idézi elő; az energia +azonban, amely a szénben és az égéshez szükséges levegőben rejtőzik +el, a nap sugaraiból születik, amelyeknek hatása és felhasználása +mellett hajtottak ki egykor azok a növények, amelyeket ma mint +fosszilis szenet bányásznak ki. Tovább azután nem vezethetjük +vissza a munka vagy energia utját; mindmáig a nap az egyetlen +praktikus forrás, amelynek energiakészletét fogyasztjuk s ennek az +energiának alkalmazásain épül az egész földi életünk. Minden +cselekvésünknek az a gyakorlati feltétele, hogy más megnyilvánulási +formákba viszszük át ama tápláló anyagokból nyert energiánkat, +amelyek éppugy, csak alacsonyabb hőmérséklet <span class= +"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> mellett, +égnek el a testben, mint a szén a gőzkazán alatt.</p> +<p>Óriási távlatok nyilnak meg itt előttünk, egész tudásunkkal +felérők. Ha például ez a kérdés merül fel: mi köt össze bennünket +azokkal az égi testekkel, amelyek oly távol vannak tőlünk, hogy a +fény csak millió és millió év alatt jut onnan ide, ugy a felelet: +<i>éppen ez a fény</i> az összekötő. Csak azt tudjuk, amit ez a +fény hirül hoz és csak abból értesülünk a világür létéről és +eseményeiről, hogy közvetlenül vagy a látcső lencséjén és tükrein +át fénysugár ér a szemünkbe. Viszont a villanylámpánál láttuk, hogy +a fény az energia egyik formája. Azaz: a világegyetem, amennyiben +ismerjük, az a tér, amelyből energia hatol hozzánk, vagyis: <i>az +egész világ energia</i>.</p> +<p>De az energiát még sem lehet megfogni vagy megmérni! – mondhatja +az anyag nyakas védelmezője. Válaszom: az energia mindenesetre +megfogható valami, mert összes érzéki tapasztalataink s igy +tapogató szerveink is az energia megnyilvánulásain alapulnak. +Tényleg: van egy bizonyos helyzeti energia (elaszticitás) és egy +mozgási energia, a melyeknek a fogható fizikai világról való +képzeteinket köszönhetjük. Megmérni az energiát nem lehet. De lehet +talán a villamosságot vagy a fényt, a hőt és a mágnességet? +<span class="pagenum"><a name="Page_21" id= +"Page_21">-21-</a></span> Pedig hát épp úgy meg vannak, mint a víz +és föld. Miért kellene tehát a megmérhetőséget a létezés +szükségszerű feltételének tekinteni? Semmi ok nincs reá, mert +hiszen vannak megmérhetetlen létezők. Egy rövidlátó népszerű +filozófia szoktatott hozzá bennünket ahhoz a feltevéshez, hogy való +dolgoknak mindig mérhetőknek kell lenniök. Ha a legtöbb +természettudós irányítása szerint a világot anyagból és mozgásból +akarjuk kiképezni, akkor szükségszerűen meg nem mérhető anyagokat +kell felvennünk; ha azonban ezt a fogalmat szigorú tudományossággal +határozzuk meg, úgy az energiához kell eljutnunk, mint a legvégső +mérhető és kimutatható valamihez.</p> +<p>A figyelmes olvasó fel fogja vetni a kérdést: tehát csak +energiára találunk a külvilágban? Ugy van: mutass valamit és +kifejtem neked, hogy milyen energiák vannak jelen. Ez talán már +elég konkrét dolog?</p> +<p>Az energia tehát semmi esetre sem absztrakt valami, épp oly +kevéssé, mint te vagy én. Itt is a nyelv bizonytalanságait kell +megsinylenünk, ugyanavval a szóval lévén kénytelenek az elvont és +általános fogalmat és az egyes konkrét, a fogalom alá eső tárgyat +megjelölni. Amikor Schiller a Glocke-ban azt mondja: der Mann muss +hinaus, – itt a Mann szónak absztrakt jelentése <span class= +"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> van, mert +nem egy bizonyos férfira vonatkozik, hanem a férfi fogalmával +kapcsolatos kijelentésről van szó. Ha azonban egy viharos népgyülés +elnöke rámutat egy zavargóra és kiadja az utasítást: der Mann muss +hinaus! – akor csak egy valakit értett. Épp úgy jelentheti az +„energia“ absztrakt értelemben azt a tömegjelenséget, a mely +bizonyos módon mérhető és átvitelezés útján mechanikai munkából +előállítható, mint a hogy jelentheti egy bizonyos helyen lévő +bizonyos mennyiségét, a melynek meghatározott rendeltetése s +többnyire meghatározott tulajdonosa van és egyedileg akként +körülirható, mint ama népgyűlési férfiú. Igen általános értelemben +pedig, miután minden létező az energiára vezethető vissza: az +energia az egyetlen konkrét létező.</p> +<p>Az energia fogalmának ez általános jellegű tisztázására azért +volt szükség, hogy a feltalálás és felfedezés fogalmait +megérthessük. Az energia mérhető és egyszersmind minden dolog +alapvető eleme lévén: minden történés általános mértékéül +szolgálhat. A feltalálók és felfedezők ugyanis azok az emberek, a +kik a történéseket jobb, azaz kivánatosabb és üdvösebb irányba +viszik, mint az eddigi volt; ezért kell működésüket, a +legáltalánosabb értelmezésben, energetikai formákkal ábrázolnunk. +<span class="pagenum"><a name="Page_23" id= +"Page_23">-23-</a></span></p> +<p>Evvel visszakerültünk elmélkedéseink kiinduló pontjához. Miután +az egész emberi élet a testben lévő energiák működtetésén alapszik, +a melyeknek az a rendeltetésük, hogy a külvilág energiáit, +amennyiben lehetséges, az ember érdekében alakítsák át: minden az +átalakítás miként megtörténtétől függ. Láttuk, hogy mindig van +hulladék, amelynek mennyisége az átformáló egyén ügyessége szerint +több vagy kevesebb. Most ismerhetjük meg előrebocsátott +mghatározásunk általános érdekű értelmét: a feltalálók és +felfedezők annyiban és csak annyiban fejlesztői a kulturának, a +mennyiben az elkerülhetetlen hulladék lehető legteljesebb +csökkentésére tanítanak és megmutatják, hogy az ismert és +hasznosított energiákon kivül mások is vannak a természetben +elrejtve, amelyeket szintén az emberiség czéljaira lehet +átalakítani.</p> +<div class="chapter"> +<h2>A feltalálók és felfedezők.</h2> +</div> +<p>Foglalkoznunk kell még itt avval a ténynyel, hogy az emberihez +nagyrészt hasonló állati szervezet a nyers energiáknak hasonló +czélszerű átalakítását végzi. Ez kétségkívül igaz. A különbség +mindössze az, hogy az állatok a fajt csak fenntartani, az emberek +pedig fejleszteni <span class="pagenum"><a name="Page_24" id= +"Page_24">-24-</a></span> is tudják. Ha az ember nem lép közbe, +akkor az állat évszázadokig és évezredekig változatlanul ugyanazon +a fokon marad és az egymásután következő nemzedékek egy folyton +ismétlődő kört futnak be. Csak az ember tudja a maga faját +nemzedékről-nemzedékre átalakitani, természetesen népek és törzsek +szerint igen különböző mértékben. S e változás lényegét kizárólag +csak mindig több és több nyers energiának felhasználásában és +ezeknek az energiáknak mindig magasabb gazdasági együtthatóval való +czélszerű átformálásában találjuk meg. Ezt a fejlődést ma még nem +az egész emberiség egységesen, hanem bizonyos, egyes népek és +ezeken belül ismét egyes személyek tevékenysége eszközli. Ezek az +emberek a feltalálók és felfedezők.</p> +<p>Látjuk tehát, hogy az emberi nem legfontosabb osztályával van +dolgunk. Ezekben az emberekben érte el legfőbb kifejlettségét egy +sajátosan emberi vonás: a haladásra való képesség. Ez a megismerés +érzésbelileg csaknem általános; az emberiség hivatott vezéreit +tiszteli azokban, a kik friss energiákat szabadítottak fel számára +vagy a meglévők tökéletesebb értékesíthetésére mutattak rá, +példaképeit látja bennük, a kiket mindenki nyomon szeretne követni +és akikhez hasonlónak kivánja a szülő <span class= +"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> gyermekét. +Életükről és működésükről irott és iratlan legendák szállnak szerte +és szállnak tovább nemzedékről-nemzedékre; mindenki érzi, hogy az ő +útjuk és cselekvésük ismerete egyéni kiválóságuknak +általánosulására vezethet. Ezeknek a komoly legendáknak azonban +csak akkor van igazi hasznuk, ha tudományos jellegűek, azaz az +általánosra és ismétlődőre épülnek. A tudomány bajnokai azonban +eddig nem igen vállalkoztak erre a feladatra. A tartozó kegyelet +megsértésének vélték a tudomány hőseinek közelebbi analizálását. +„Du gleichst dem Geist, den du begreifst, nicht mir“ – úgy +látszott, mintha evvel menydörögné le minden nagy ember azt a +kisebbet, a ki ilyen méltatással kisérletezik.</p> +<p>És ezt a feladatot mégis meg kell próbálni és meg kell +valósítani. Láttuk, hogy ezek a nagyságok nem ütnek el feltünően a +többi embertől, sőt az ő legtipikusabb kifejezőik. Nyugodtan +feltételezhetjük tehát, hogy általános emberi tulajdonságokat +fogunk náluk találni, éppen csak bizonyos felfokozottságban. És ez +a meggondolás lesz egyúttal vezetőnk a vizsgálat alá veendő +részletkérdések megértésénél. <span class="pagenum"><a name= +"Page_26" id="Page_26">-26-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>Felfedezés és feltalálás.</h2> +</div> +<p>Eddig a felfedezésről és feltalálásról, mint két különböző +szellemi tevékenységről volt szó s ezért helyénvaló lesz, ha ezt a +különbséget röviden szóvá teszszük. Az eltérést abban a tényben +látom, hogy a felfedezésnél ismeretlen körülmények kikutatásáról, a +feltalálásnál pedig ismert viszonylatoknak uj célra való +alkalmazásáról lehet beszélni. A felfedezőnek tehát munkája közben +állandóan azt kell kérdeznie önmagától: uj az, amit éppen +szemlélek? – a feltaláló ellenben két kérdés közt válogathat: +hogyan használhatom fel ezt a bizonyos dolgot? vagy: hogy oldhatom +meg ezt a meghatározott feladatot? Hogy a két kérdés közül melyiket +veti fel, attól függ, hogy kevésbbé ismert vagy uj dologhoz van-e +köze avagy inkább a megoldandó probléma vet fel valami ujat.</p> +<p>Természetesen mindkét águ tevékenység sokszor összebonyolódik +egymással. A kutatónak munkája közben gyakran kell találmányokat +csinálnia, hogy a kikutatandó uj valamit lehetőleg kedvező +feltételek mellett vizsgálhassa meg. Épp igy: a feltaláló is +gyakran van abban a helyzetben, hogy ismeretlen dolgokat lásson, ha +adott feladatát uj eszközökkel akarja megvalósitani. Még eladdig +ismeretlen körülmények <span class="pagenum"><a name="Page_27" id= +"Page_27">-27-</a></span> előállitása és lebirása: ez a cél mindkét +esetben, csak a tudósnak ez uj viszonylatokkal szemben való +álláspontja lényegesen különböző. Ennélfogva: végeredményben a +tudatos érdeklődés mértékétől fog függni, hogy a hivatott tudós +saját tapasztalataival szemben milyen vonatkozásba kerül. Itt +aktuális azután a tudományos tevékenységnek egy sulyos akadálya +minden országban, ahol a tudomány sokáig aludt s ahol külső erők +sem mozgatják meg. Ilyen viszonyok vannak most Spanyolországban; +ósdi, egyoldalu életfelfogás divik, amely nemcsak hogy nem ismeri a +tudományos ideálokat, hanem egyszerüen elutasitja őket s épp ezért +hiányzik a kétségtelenül lappangó kutatók szükségszerü +kibontakozása; viszont kétségtelen, hogy amennyiben valamely okból +a tudományos ideálok erőre kapnak, egész csomó tehetséges tudós fog +itt is kivirágozni.</p> +<p>Ilyen hirtelen fejlődésnek legfelötlőbb példáját +Francciaországban látjuk a tizennyolcadik század végén a +mathematika és természettudományok terén. A forradalom és a belőle +származó következések: a köztársaságnak az ósdi Európa ellen való +megvédése, az oktatás és a technika ujjászervezése és az általános +müveltség és haladás terjesztése, – tudós, főleg +természettudománynyal foglalkozó egyéniségek <span class= +"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> iránt +váratlan és nagyszabásu keresletre vezettek és ez a szükséglet +tényleg egész sereg ragyogó tudóst és kutatót dobott a felszinre, +akikre Franciaország épp oly büszke lehetett, mint politikai +vivmányaira. Nehéz volna elfogadni, hogy ez az időköz, éppen +rendkivüli mozgalmasságánál fogva, rendkivüli emberek születését +előmozdithatta volna, mert e kiváló férfiak születési időpontja még +a politikailag és gazdaságilag alacsonyrendü királyságra esik és az +első forradalmi mozgalom hatása alatt született nemzedék később +semmiféle kimagasló jellegzetességet nem mutat fel. Sokkal +kézenfekvőbb, hogy az átlagos nyersanyagról van itt is szó, +amelyből alkalmas körülmények közt a nagy emberek mindig kiválnak +és ezt a nyersanyagot csak az egyszerre beállott fejlődési +lehetőség izgatta a francia forradalom után is gazdagabb +termésre.</p> +<div class="chapter"> +<h2>Az iskolai rendszer.</h2> +</div> +<p>Ennek a logikus következtetésnek fontosságát hangsulyoznunk +kell. Ha ez a következtetés helyt áll – sem általános, sem különös +okok nem szólnak ellene, – akkor megállapithatjuk, hogy ma a népek +értelmi és teremtő erői általában megközelitőleg sincsenek olyan +kimeritően <span class="pagenum"><a name="Page_29" id= +"Page_29">-29-</a></span> felhasználva, ahogy lehetséges volna. +Amelyik nép tehát elsőnek fogja saját értékeit célszerüen +kiaknázni, hihetetlen fölénybe kerül minden más néppel szemben. De +ezt a célt csakis az iskolai oktatás szellemének gyökeres +megváltoztatásával lehet elérni. A mai tanitási rendszer teljesen +figyelmen kivül hagyja a tehetséges és fejlődésre képes egyének +különös kiemelését és támogatását. Sőt a mai iskola állandó +ellentétbe kergeti a kiváló tanulókat önmagukkal; a későbbi nagy +emberek köztudomás szerint többnyire rossz diákok voltak, aminek +oka abban rejlik, hogy az iskola sok különböző szakban akar +bizonyos átlag-ismereteket nyujtani és az egyes tárgyakra való +kivételes képességet, miután rendszerint a többi tantárgyak +elejtésével áll kapcsolatban, alkalmatlan szellemi elfajulásnak +tekinti. Már most: a későbbi nagy embereknek egyig legjellemzőbb +(bár nem csalhatatlan) ismertetőjelük épp a nagyfoku egyoldaluság, +igy tehát az iskolának ama törekvése, hogy ezt az egyoldaluságot +leküzdje vagy elossza, egyértelmü a későbbi nagy emberek lehető +visszaszoritásával. Nem szabad viszont azt hinni, hogy a nagy ember +minden körülmények közt utat vág magának. Eltekintve attól, hogy az +emlitett akadályok nélkül általában még jobban érvényesülhetett és +többet szolgáltathatott <span class="pagenum"><a name="Page_30" id= +"Page_30">-30-</a></span> volna, utalnunk kell egyik előző +fejezetünkre, amelyben megállapitottuk, hogy kedvezőtlen fejlődési +feltételek mellett sokan elesnek a szabad szárnyalástól, akik más +megfelelőbb viszonyok között kivételes eredményeket produkálnának. +Ha elfogadjuk, hogy rendkivül kedvező körülmények esetén a kitünő +emberek kiválasztódása rendkivüli mértékben fokozódik, akkor nem +kerülhetjük el a végső következtetést: iskoláink átlagos +kedvezőtlen körülményei folytán az eredeti tehetségek nagy része +háttérbe szorul és összemorzsolódik.</p> +<p>Ez a ténymegállapitás azonban minden nemzet legfontosabb +javainak önkényes és elkerülhető pusztulását jelenti: vezető +szellemeinek pusztulását.</p> +<div class="chapter"> +<h2>A történelmi iskola.</h2> +</div> +<p>Nyilvánvalóvá tettük, hogy a kiváló kutatók életkörülményei és +fejlődési feltételei lehető alapos megismerésének milyen gyakorlati +fontossága van. Legalább is olyan, mint e ragyogó egyéniségek iránt +való elméleti vagy általánosságokban tartott érdeklődésnek. A +történeti vizsgálódás által felderithetünk egyes személyi +részletkérdéseket, a legjobb esetben megtudnók, hogy Ranke szavai +szerint „hogyan is volt <span class="pagenum"><a name="Page_31" id= +"Page_31">-31-</a></span> tulajdonképpen“ az illetővel; de arra a +felsőbbrangu feladatra nem vállalkozhatnánk, hogy következtetéseket +vonjunk le, vajjon a nagy tudósok életkörülményeiből melyek +hatottak kedvezően kifejlődésükre és melyek kedvezőtlenül? Pedig +hangsulyozni akarom, hogy ezt a merész vállalkozást igenis +szükségesnek tartom. A történelem megismertet bennünket a kitünő +emberek aprólékos életviszonyaival, de a nagyobb közösségekkel: +városokkal, államokkal és népekkel is; a tudomány tulajdonképeni +hivatásán esne sérelem, ha mindezen tényezők egyes kicsinyes +körülményeinek ismeretével megelégednénk. A természetvizsgáló is +csak egyes személyeket vagy eseteket figyelhet meg és próbálhat ki, +de nem elégszik meg soha annak megállapitásával, hogy ezekben az +egyes esetekben miről van szó, hanem avval kezdi a maga tudományos +munkásságát, hogy a megvizsgálás alá vont példánál mi volt az +általános és mi volt az egyéni jellegü. Cak az általános vonatkozás +érdekli és siker esetén csak az általánosra állitja fel az uj +természeti törvényt, amelyet eredményes munkájából vont le.</p> +<p>Ugyanigy kell tehát megragadnunk és megvalósitanunk a nagy +emberek élettörténetének problémáját. El kell különitenünk az +általánost az egyénitől, az előbbit szakszerüen fejtjük ki, +<span class="pagenum"><a name="Page_32" id= +"Page_32">-32-</a></span> az utóbbi pedig csak annyiban jöhet +számba, amennyiben az általános szempontokra nyilvánvaló befolyása +volt.</p> +<p>Két kérdés van tehát; először: mi az általános vagy hogyan +ismerhető fel?, – másodszor: hogyan tudjuk meg, minek van +fontossága a részletkérdések vagy egyéni viszonyok közül az +általánost illetőleg? Először meg kell válaszolnunk az első +kérdést, hogy azután a másikat szemügyre vehessük.</p> +<p>Az általános vagy törvényszerű elem – a mely tehát minden egyes +jelenség megitélésénél és értékelésénél első sorban jön figyelembe +– minden individuális esetben egyező módon és formában található +meg. A tudományos munkának van egy csalhatatlan ismérve, a mely +mindig jelzi, hogy egy bizonyos kérdés egyáltalában és mennyire +tudományos jelentőségű, ez az ismérv, hogy tudományos eredmények +alapján „<i>jósolni</i>“ lehessen. A természettudományok terén ez a +feltevés igen egyszerü. A geológus egy állkapocs formáiból előre +meg tudja mondani, milyennek kell az illető állat csontvázának +lennie és ha a kémikus egy új elemet fedez fel, akkor +megjövendölheti: mekkora lesz a speczifikus hőfoka, még ha nincs is +semmiféle mértéke róla. A jövendölés e lehetősége a vonatkozó +természeti törvények ismeretén nyugszik <span class= +"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> s e +természeti törvényeknek meg van az a tulajdonságuk és czélzatuk, +hogy szabályszerűen megismétlődő viszonylatokat egy jellegzetes +kifejezési formába foglaljanak össze. Más szóval: csak +szabályszerűen visszatérő jelenségeket lehet megjósolni és a +természeti törvények éppen azt fejezik ki, a mi megismétlődik.</p> +<p>A nagy emberek életfeltételeinek sajátos problémájával szemben +is tehát az a feladatunk, hogy megtaláljuk és kifejezzük az örök +ismétlődéseket a más nagy emberekkel való egybevetéseknél. A homo +sapiens egy különös válfajának kell őket tekintenünk és kizárólag +természettudományos alapon kell azokat az ismérveket és +sajátságokat kikutatnunk, a melyek tekintetében hasonlítanak +egymáshoz és kiemelkednek a többi emberek közül. Az átlag-emberrel +való megegyezéseik kimutatása ellenben közömbös; avval a +megismeréssel, hogy semmi különös vonás nem fordul elő, az +érdeklődés is kialszik. Ebből magyarázható a filológiailag agyon +nem iskolázott ember ösztönszerű ellenszenve avval a +szatócs-munkával szemben, a melylyel néha nagy emberek életének +jelentéktelen eseményeit összekapirgálják. Ha ennek az +ellenszenvnek azt szegzik elébe, hogy nem lehet tudni, vajjon ezek +az aprólékosságok egyszer <span class="pagenum"><a name="Page_34" +id="Page_34">-34-</a></span> majd valamely speciális szempontból +nem lesznek-e érdekfeszítők és nem lett volna-e örök veszteség, ha +figyelmen kivül maradtak volna, – úgy megint érvényesiteni kell a +mi álláspontunkat: csak az általánosnak, az ismétlődhetőnek van +fontossága. Tudományos értelemben tehát <i>nincs örök +veszteség</i>. Ha az elveszett érték csak egyszer fordul, illetve +fordult elő, akkor fenntartására nincs semmi szükség, mint a hogy +felesleges, hogy az utókort arról az időjárásról értesítsük, a mely +mellett egy tudományos felfedezés megtörtént. Viszont: ha valami +igazán lényegesről van szó, akkor fontosságához mérten sokszor és +sokféleképpen fog ismétlődni s igy az egyes példa elenyészése nem +jelent semmit. Még az adott eset megjelölésénél sem pótolhatatlan +az ilyen részleges veszteség, a melynek súlyát csak később ismerjük +fel; minél nyilvánvalóbbak az általános törvények, annál könnyebben +lehet egyes esetekben a hiányzót interpolálni, azaz: a mértékadó +törvényszerűségekből kiegészíteni s az űrt betölteni.</p> +<p>Tudom, hogy e fejtegetéseimmel egy igen elterjedt felfogással +helyezkedem szembe, a melynek éppen a történelemre és az evvel +összefüggő érdekekre való befolyása rendkivül erős. „Szent az a +hely, a melyet nagy ember taposott“, <span class="pagenum"><a name= +"Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> – és ez által egy olyan +kultusz igazolódik, a mely fétisimádássá fajul. A művelt és modern +ember, a ki lenézi a középkor vallásos rajongásait, a maga +többé-kevéssé felmagasztosított művészi és tudományos szentjeivel +épp ilyen középkori ereklye-misztériumot űz, a hogy az +ujságtárczákból és a schöngeist-könyvekből nap-nap mellett látjuk. +S ennek egyedülvaló okát abban a helytelen feltevésben kell +keresnünk, mintha pótolhatatlan értékű egyéni vonatkozásokról volna +szó. Pedig az <i>egyén és egyed mindig korlátozott és esetleges +valami</i>. Ha Goethe szavaira hivatkoznak, hogy „földi embernek +legfőbb boldogsága: a személyisége“, ne tessék elfelejteni, hogy +Goethe boldogságot és nem értéket említ. Ugyancsak Goethe irja +azonban ezt is: „Eigenheiten, die werden schon haften; kultiviere +deine Eigenschaften!“ Tehát: nem az tesz értékessé bennünket, a mi +véletlenül más, mint a többinél, hanem a mi bennünk az átlagnál +<i>felsőbbrendűen</i> van kifejlődve. Hogy azonban magasabb és +alacsonyabb fejlődési fokról egyáltalán beszélhessünk, ehhez +összehasonlítható, azaz sok embernél, de különböző mértékben +előforduló tulajdonságok kellenek. A nagy emberekről előre meg is +állapítottuk, hogy <i>emberi</i> képességek <span class= +"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> rendkivüli +felfokozottságával s nem <i>emberfölötti</i> erőkkel +jellemezhetők.</p> +<p>A természettudományi és történeti kutatás közt tehát, ebben a +vonatkozásban, nincs lényeges különbség. Az ujabb időkben a mi +történelmi felfogásunk ellen megint abból igyekeztek tőkét +kovácsolni, hogy a történelem tárgyául az egyént tolták előre; be +kellett azonban látnia mindenkinek, hogy még a legindividuálisabb +eset sem írható le, azaz nem lehet köztudomásúvá és közérdekűvé +másképpen, mint általános fogalmak segítségével, a nyelv megfelelő +kifejezései útján. Tehát a szóbanforgó legegyénibb eset is csak +egyes ismert, azaz sokszor ismételt fogalmak kombinációjával +rögzíthető meg és az individuálista történetíró is kénytelen a +letagadott általános fogalmakkal dolgozni. A természettudomány is +egyes esetekből indul ki és régebben csak leírás, azaz az ismert és +a specziálisan alkalmazható általános fogalmaknak összeállításával +tudott úrrá lenni rajtuk. Később azután az egyes esetekből +általános törvényeket vezettek le. Mindössze a tudományos készség +mértékétől függ, mennyire tud valaki az adott példától eltekinteni +és hogyan tudja az ide vonatkozó általános törvényt kifejteni.</p> +<p>Arra a kérdésre, hogy mit értsünk „általános“ alatt és hogyan +tudjuk megismerni, azt feleljük, <span class="pagenum"><a name= +"Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> hogy <i>ami ismételhető: az +már általános</i> és a megismétlődés tényével leplezhető le. Evvel +azután el volna intézve az a másik kérdés is, hogyan jutunk az +egyes eset lényeges alkotórészeihez? Ami <i>ismételten</i> +felismerhető és kimutatható: <i>az a lényeg</i>.</p> +<p>Ha tehát uj területeken kutatunk, soha sem tudhatjuk előre, hogy +a sok apró részlet közül egyes esetben mi fog lényegesnek és +ismételhetőnek bizonyulni. Minden tudományos munkának ennélfogva az +a kezdete, hogy kizárólag technikai szempontok szerint az adott +dolgot egyszerüen tudomásul vesszük. Azaz: a rendelkezésre álló +egyedeket összefogjuk és keressük benne a megismétlődőt. Ebben a +stádiumban, tudományosan, még nincs értékkülönbség az összetevők +közt, viszont mégis fontos ez az időköz, mert az elemi osztályozás +nélkül az egyezőségeket hiába keresnők.</p> +<p>Mihelyt azonban, az anyaggyüjtés nyomán, a közös körülmények +közt levő megegyezőségek kiválnak, már a második stádium kezdődik, +amely ezen egyezők kidolgozásából áll. Az a tétel például, hogy a +modern nemzetek gazdasági fellendülése tiz-tiz éves hullámokat +játszik: alacsonyrangu empirikus szabály; már most, hogy ilyen vagy +pedig mélyebb és tágabb általánositásokig jutunk-e el, főleg az +illető tudomány-ág <span class="pagenum"><a name="Page_38" id= +"Page_38">-38-</a></span> fejlettségétől függ; a lényeges +egyszersmind mindig általános, s az általánosság mértékét +fontossága jelzi.</p> +<p>Hangsulyoznunk kell azonban, hogy valamely eset egészen +különböző jelentőségü lehet és kell hogy legyen, a rá alkalmazott +tudományos felfogás szerint. Addig fel nem ismert összefüggések +folytán sokáig lényegtelennek tartott részletek egyszerre a +tudomány gócpontjába léphetnek, amikor ezekre az összefüggésekre +rájutunk. Hogy állunk azonban, ha eladdig éppen ezeket a +részleteket hanyagoltuk el?</p> +<p>Akkor szépen felkeressük őket és kikutatjuk tulajdonságaikat. A +fontossá válás szempontja meghatározza a kifürkészés módját is. +„Értékes anyagot“ sohasem lehet a leendő felhasználásra akként +összegyüjteni, hogy a jövendő felhasználó meg legyen vele elégedve; +rendszerint joggal fog panaszkodni, hogy éppen a legfontosabb +dolgok maradtak észrevétlenül vagy meghatározatlanul. Igy tehát az +általánositás első lépésével egyidejüleg meg kell állapitani azokat +a kérdéseket, amelynek jeligéje alatt kell az anyagot gyüjteni.</p> +<p>Szükségszerüen helyes vagy hasznos is ez az első lépés? A +tökéletesség szempontjából nem lesz semmiesetre sem helyes, de +mindig hasznositható lesz, – ha nem véletlenül felmerült, +<span class="pagenum"><a name="Page_39" id= +"Page_39">-39-</a></span> hanem tényleges általánositást ölel fel. +Mindkét kérdés önmagától megválaszolódik az eleinte inkább sejtett, +mint kimutatott általánositás tényleges megléte s esetleg szükséges +módositása vagy kiterjesztése után, az esetnek az ideiglenes +szempontok szerint való közelebbi vizsgálásával. Az igazán +tudományos gondolkozást a munkának e stádiumában, a kutatónak +szellemi gyermekeivel szemben kellő elfogulatlansága, +kényszeresetben: kegyetlensége igazolja. Az uj területen megismert +törvény felemelő hatása rendszerint oly erős, hogy különös +önfegyelmezés kell a tévedés lehetőségének meggondolásához. +Amennyiben ez az általánositás valóban a tények egy egész +lánczolatát fogja össze, mindenesetre használható részei is vannak, +viszont ezek a részek egy fel nem ismert fontoságú ponthoz is +kapcsolódhatnak. S ha ellentmondasokat találunk, akkor az +összefoglaló gondolatnak a meglévő tényekhez való fokozatos +alkalmazása adja azt a munkát, a mely minden tudomány örök útja és +igazi fejlesztője. Lehetetlenség tehát az anyaggyüjtést és annak +rendszeres értékesitését két, időben és személyileg elkülönitett +feladatnak tekinteni. Ha külső okok teszik ezt szükségessé: +elmaradhatlan következményeül a tudományos eredmények késlekedése +és értékeik csökkenése várható. <span class="pagenum"><a name= +"Page_40" id="Page_40">-40-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>Az életrajz anyaga.</h2> +</div> +<p>Ha meggondolásainkat speczializáljuk: egyelőre ahhoz az anyaghoz +kell magunkat tartanunk, a melylyel a rendszerint tudománytalan +életrajzok rendelkeznek. A bennük felfedezendő általános szempontok +megadják majd több és jobb anyag beszerzésének a lehetőségeit. A +hol anyag-hiány miatt valamely kérdést az adott esetből nem tudunk +eldönteni, ott más esetekből igyekezünk a választ kibogozni s +megpróbáljuk, vajjon az igy talált megoldás az eredeti tényállással +simán összeegyeztethető-e? Igy jutunk előre a Goethe szavai +szerint: soha be nem zárva, de gyakran körülkerülve.</p> +<p>Még egy bizonyos, igen fontos anyag-mennyiségre kell utalnunk: a +kutató saját nyilatkozataira. Rájuk találunk elsősorban tudományos +munkáikban, a melyek az elért szellemi magaslatokat jelölik meg. +Vannak továbbá másfajta szellemi dokumentumok, főleg levelek, a +melyeknek értéket kölcsönöz az a körülmény, hogy a szellemi munka +fejlődési menetének és így a tudományos szolgáltatás lélektani +megértésének kulcsát adják. Az itt következő tanulmányokhoz az +ilyen utalások hozták a legmegfelelőbb anyagot és hálásan kell +tudomásul venni, hogy kitünő tudósok levelei az utóbbi időkben +mindinkább <span class="pagenum"><a name="Page_41" id= +"Page_41">-41-</a></span> a nyilvánosság elé kerülnek. Az +életrajzokban is sokszor ismerünk rá ilyen adalékokra, az +életrajzíró azonban rendszerint inkább hősének istenítésével, mint +lélektani analizisével foglalkozik s így a leveleket értelmező +részeket óvatosan kell mérlegelnünk.</p> +<p>A mai történetírás technikája épp úgy mint a filológiáé, az +aprólékos eredeti részletek túlságos gonddal való reprodukcziójában +kéjeleg és ennek a technikának a bajnokai türelmetlen gőggel néznek +le azokra, a kik nem állnak az ő pártjukon. Nem hiszem, hogy ennek +a tulzott gondosságnak komoly jelentősége volna; csak annak a +nagyon elterjedt nézetnek a gyakorlati következményét látom benne, +mintha az egyes tények pótolhatatlanok volnának. A ki nem vallja +ezt a téves hitet s a ki tisztában van azzal, hogy a végső +következtetést soha sem biztosithatja egy közbeeső faktor, annak +nem fog fejtörést okozni, vajjon adott esetben egy mellékkörülményt +bizonytalanságban hagyjon-e, mert egy szó homályos vagy egy +vonatkozás nem nyomozható ki? Addig nem vonja le általános +megállapításait, a míg egybehangzó eset elegendő számban nincs +szolgálatára. Tehát itt is a hibák forrásának szakszerű megítélése +fogja annak a munkának nagyságát kiszabni, a mely az anyag +tisztogatásához és biztosításához <span class="pagenum"><a name= +"Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> szükséges. Miután a +biográfus munkája sem lehet abszolut tökéletes, a hogy semmiféle +más munka sem, határául nem a technikai készség véletlen +mennyiségét, hanem a tévedés lehetőségének raczionális mértékét +kell beállítani.</p> +<p>A nagy emberek sokaságából hármat ragadok ki; mindhárman a mult +évszázadban és hasonló területeken értek el alapvető +felfedezéseket, mindhárman németek voltak, de jellemük s sorsuk a +lehető legeltérőbb egymástól. Mayer, Helmholtz és Liebig életéről +fogunk beszélni; az első kettő az energia megmaradásának törvénye, +a mi vezető elvünk bölcsője körül állt.</p> +<div class="chapter"> +<h2>Mayer.</h2> +</div> +<p>Mayer Róbert Gyula 1814. november 25-én született; harmadik fia +volt Mayer Krisztián heilbronni gyógyszerésznek és nejének Heermann +Erzsébetnek. Szüleinek jelleméről és szellemi képességeiről +megbízható adatok nem igen állnak rendelkezésünkre, azon kivül, +hogy atyja a gyógyszertárat szorgalmával és lelkiismeretességével +felvirágoztatta, úgy hogy polgártársai közt tekintélyes pozicziója +volt. Visszavonultan élt s idejét hivatásos munkáján kívül +természettudományi ismereteinek gyarapítására fordította; fiát is +korán bevezette egy pár fizikai és <span class="pagenum"><a name= +"Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> kémiai kísérletbe. Az +anyáról nem tudunk semmi kívételes szellemi tulajdonságot.</p> +<p>Mayer gyermekkorában nem mutatkozott valami kitünő tehetségnek. +Maga említi, hogy a város alatti patakban kis vizimalmokkal való +játszogatás közben egy perpetuum mobilének ötlete villant fel +benne, de atyja és atyjának barátai a tervet kivihetetlennek +mondották s ennek folytán nem is próbálkozott meg vele. Nem vagyunk +teljesen bizonyosak abban, vajjon nem egy öntudatlanul felmerült, +későbbi konstrukcziójáról volt-e szó, amely ehhez az ifjukori +elfutó eseményhez kapcsolódik. E feltevésünk azon az alább +emlitendő tényen alapszik, hogy Mayer nagy eszméje minden tudatos +előkészités nélkül, hirtelen támadt, olyannyira, hogy megelőző +temérdek levelében és egyéb irataiban a legcsekélyebb nyoma sem +található. Magának a felfedezőnek ama kézenfekvő meggyőződése +kapcsán, hogy jelentékeny eredményeinek bázisa még gyermekkorában +fekszik, nagyon könnyen és önkéntelenül is következtethetünk később +felmerült eszméinek korábbi időkkel való vonatkozásaira.</p> +<p>Mayer Róbert nagyon rossz tanuló lehetett. Előmenetelből mindig +csak „meglehetős jó“ osztályzatot kapott, a klasszikus nyelvekből +többnyire „gyenge“ vagy „nagyon középszerü“, <span class= +"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> legjobb +esetben pedig „középszerü“-je volt. Mathematikában azonban már +„jó“-ra, sőt „nagyon jó“-ra is vitte. Miután a heilbronni +gimnáziumban nem sokra haladt, megpróbálkoztak vele a schöntali +papjelöltképző szemináriumban, de az eredmény itt sem volt +kedvezőbb.</p> +<p>Miután akkoriban egész Németországban, de különösen ezen a +vidéken, a klasszikus nyelvek ismeretére még nagyobb sulyt +helyeztek, mint manapság, nem kell csodálkoznunk, hogy mathematikai +sikerei ellenére is utolsó vagy utolsóelőtti volt az osztályban. +Klaiber nevü tanitójának és gazdájának házában viszont, ötletes és +tréfás modorával szeretetet és szimpatiát vivott ki magának. +Emlitik róla, hogy beszélgetés közben gondolatainak logikai +egymásutánját csak hézagosan tudta összefogni, ugy, hogy +kijelentései a hirtelen gondolatugrások folytán gyakran meglepetést +keltettek. Tanulótársainak kisérleteket szokott bemutatni s +minthogy kisérleteit szellemidézéssel hozta kapcsolatba, a diákok +„szellem“-nek csufolták. Feltünt még diaktársainak, hogy Mayer +gyakran szőtt a beszélgetéseibe bibliai mondásokat, de különben sem +akkor, sem későbben nem volt semmi közelebbi köze a képző-, vagy +előadómüvészetekhez. Az érettségit 1832 <span class= +"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> tavaszán, +tehát alig 17 éves korában ugy ahogy letette és a tübingeni egyetem +orvosi karára iratkozott be. Mig szaktanulmányait szabályszerüen +végezte, fizikát rendszeresen nem hallgathatott, mert ez a tanszak +akkor épp betöltetlen volt, viszont vegytanban Gmelinnél komolyan +dolgozott. Öt évi tanulás után, egy tiltott egyesületben való +részvétele miatt, az egyetemi tanács egy évre kizárta. Mikor ugyan +e miatt vizsgálati fogságba került, a vizen kivül minden ételt +visszautasitott és igy el is érte, hogy a hatodik napon szobafogság +árán kibocsátották; a kezelő-orvos kijelentette, hogy +kényszereszközök alkalmazása Mayer szellemi állapotára végzetes +lehetne. Miután a hazai egyetemről egyidőre kitiltották, Münchenbe, +onnan pedig, nem érezvén itt jól magát, Bécsbe ment. 1838 +januárjában visszatérhetett az egyetemre, letette első vizsgáját és +az ujonnan felfedezett santoninról szóló értekezésével elnyerte a +doktori czimet. Ez az értekezés egyáltalán nem mutat kiváló +gondolkodóra vagy kutatóra; néhány betegségi eset felsorolásából +áll, amelyeknél a santoninnak a giliszta kihajtására szolgáló +eredményéről számol be. Rövid svájci utazása felkeltette benne a +nagyvilág megismerésének vágyát; hollandiai szolgálatba akart +lépni, hogy mint hajóorvos Jávába kerülhessen. <span class= +"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> Leveleiben +ezt a tervét avval indokolja, hogy nem kellene otthon mint kezdő +orvosnak alárendelt társadalmi szerepet vinnie, hanem sok ritka +tapasztalat gyüjtésére volna alkalma. De egyéniségének és +jellemének fejlődésére még a nyomasztó viszonyok közt is gondol: +„mielőtt élve elrothadok a tétlenségben (t. i. időmet ki nem aknázó +gyakorlati foglalkozás mellett), inkább a pokolba megyek.“</p> +<p>Mindenesetre sok akadályon át vezetett az utja. A szülők +ellenezték tervét, nem tetszett nekik a több hónapos tengeri ut és +a veszedelmes nyugatindiai éghajlat: késett az alkalmaztatás is, +amelyet különben Hágában egypár vizsgálatnak kellett még +megelőznie. Végre rajtuk is tulesett, bár közepes eredménynyel, de +a hajó elindulását félévvel kitolták. Erre Párisba ment, hogy az +ottani klinikákon és operácziós termekben orvosi ismereteit +tökéletesitse. Néhány földijével lakott együtt, de bár állandóan +érintkezett Baur mathematikus és fizikussal, mégis kizárólag orvosi +tanulmányainak élt; a természettudományok vagy a mathematika iránt +egyáltalán nem érdeklődött. Igazolja ezt Baur is, akinek adatai +annál megbizhatóbbak, mert Mayernek később értékes tudományos +szolgálatokat tett, amikor az elméleti mechanika <span class= +"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> terén +tanulóéveinek mulasztásait pótolnia kellett.</p> +<p>Végre 1840 február hó 22-én Mayer Rotterdamban felszállt a +„Jáva“ hollandi háromárbóczosra. Zeemann kapitány nem adott +közelebbi érintkezésre alkalmat: legkimagaslóbb egyéni tulajdonsága +az étel-adagok hihetetlenül fukar kiszabása volt. Mayer naplójában +külön felemliti azt a pár kivételes esetet, amikor teljesen +jóllakva távozott az asztaltól és kiemeli azokat a napokat, +amelyeken a magukkal vitt négy darab sertés levágása következtében +friss hushoz volt szerencséje. Nem igen közlekedett a +hajótisztekkel sem s a többieknek is mindössze azt az egy hasznát +vette, hogy az öreg kormányos közlése szerint a tenger vize nagy +viharok után feltünően melegebb volna, mint annak előtte.</p> +<p>Az utazás három hónapnál tovább tartott; Mayer uti naplója +meglepően üres és jelentéktelen. Megtudunk belőle sok apró külső +körülményt, például, hogy Mayer az első napok bajai után kitünő +egészségben volt, kevés dolga hogy azután olyan tüneményes +gyorsasággal törjön elő és bilincselje le, mint ahogy a biblia +szerint Pál apostol megtérése történt. Hogy akadt, sok szabad +idejét a vele levő tudományos és egyéb könyvek olvasásával +töltötte. <span class="pagenum"><a name="Page_48" id= +"Page_48">-48-</a></span> Arról a gondolatról azonban, amely igen +rövid idő mulva szenvedélyesen érdekelte és izgatta, semmi +vonatkozás vagy emlités nincs, kivéve a tenger vizére vonatkozó +megjegyzését. Minden amellett szól, hogy életének nagy szellemi +eseménye egész öntudatlanul lappangott benne, Mayer az uton +semmiféle komoly és eredményes szellemi munkát nem végzett, +valószinüleg a tengeri levegő különös hatásának tulajdonitható. Ez +a levegő tudniillik a tisztán vegetativ életnek kedvez és a +szellemi munka szükségérzetét, sőt lehetőségét is elrabolja. Egy +heti tengeri kirándulásnál is az Atlanti oceánon ugyanezt fogjuk +tapasztalni s e kellemes elbágyadás a forró égöv alatt még jobban +elhatalmasodik rajtunk, amig a hőség tulságos nyomasztóvá nem lesz. +A kritikus napra nem az utazás alatt, hanem mindjárt a kikötés után +találunk rá, amikor a hosszu hajózás folyamán felgyülemlett +energiái hirtelen müködésbe léptek. Maga Mayer többször irja, hogy +a surabayai kikötőben végzett érvágások alkalmával egyszerre +figyelmébe ötlött, miért oly világos az ottani tengerészek vére? +Eleinte azt hitte, hogy talán ütőeret vágott fel, de azután az +odavaló orvosoktól megtudta, hogy ez a jelenség a trópusok alatt +általános. Nemsokára rábukkant a magyarázatra is, még pedig a +<span class="pagenum"><a name="Page_49" id= +"Page_49">-49-</a></span> <i>megcsappant oxidáczióban</i>, miután a +magas temperatura a testből nem kényszerit ki fokozott égési +folyamatokat saját melegének fenntartására.</p> +<p>Ezzel a közvetlen gondolattársulás befejezést is nyert. Az +utazás alatt felhalmozódott felesleges energiáknak tulajdonitható, +hogy egy külső ok messzemenő gondolatsort inditott meg, amely ehhez +a különös esethez kapcsolódott. Hogy az állati meleget a tápanyagok +oxidácziója idézi elő, Lavoisier óta már ismeretes volt s Mayernek +Párisban bizonyára alaposan a fülébe rágták. Most az a kérdés +állott előtte: mi lesz az eredmény, ha a test a hőn kivül még +munkát is produkál? Általánosan elfogadott tény volt már, hogy a +munka segitségével azután ismét hőt lehet előidézni. Ha viszont a +munkát végző test csak épp annyi táplálékot használna fel, mint +nyugvó állapotban, akkor a munkából nyerendő meleg tiszta felesleg +volna és a test révén egy és ugyanazon mennyiségü tápanyagból +egyszer több, máskor kevesebb meleget lehetne előhozni. Másrészt: +ha felteszszük, hogy a többlethez megfelelően több táplálék is +szükséges, ebből arra kell következtetni, hogy meleg és munka +kölcsönösen átváltoztatható, tehát hason-minőségü dolog +<span class="pagenum"><a name="Page_50" id= +"Page_50">-50-</a></span> volna, mivel mindkettő tápláléknak az +állati testben való elégéséből jön létre.</p> +<p>Manapság már ezek az elméleti feltevések olyan természetszerüek, +hogy akkor való forradalmi szerepüket alig tudjuk elképzelni. +Nekünk tehát meg kell gondolni, hogy az állandó melegmennyiségeknek +Hess által felfedezett elmélete, (tudniillik, hogy valamely kémiai +reakció által előidézett meleg-mennyiség mindig ugyanaz, +függetlenül attól a módtól és uttól, ahogy egy megadott +kezdőállapotból a végső anyagállapotba eljut), csak a következő +évben 1841-ben került nyilvánosságra és addig még a legkiválóbb +tudósok is nagy bakokat lőttek, amikor ennek a problémának az +állati test hőviszonyaira való alkalmazására került a sor. Mayernek +tehát egészen önálló szellemi erőfeszitést kellett eszközölnie, +hogy a látszólag bonyolult kérdésnek egyszerü nyitját +megismerje.</p> +<p>Mayer nagyon jól tudta, hogy rendkivüli eredményeket ért el. +Griesingernek irta később: „Ehhez a témához annyi szeretettel +ragaszkodtam, hogy a messzi világrészszel, még ha ki is nevetnek +érte, alig törődtem valamit, hanem leginkább a hajó fedélzetén +dolgozgattam s némelykor ugy éreztem, mintha valami igézet fogott +volna el, mint addig vagy azóta soha. Néhány <span class= +"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> +gondolatszikrát, amely a surabayai kikötőben átfutott rajtam, +rögtön fel tudtam fogni és ujabb eszmék szolgálatába állitani.“</p> +<p>Mayer nagyszerü ötletének 1840. julius 4. (Surabayába való +érkezése) és ez évi szeptember 27-ike közt (a kikötőből való +kihajózás) kellett támadnia, még pedig valószinüleg ezen időköz +elején. Miután még julius 12-én Madura szigetére rándult ki, +viszont felfedezésével kapcsolatban emliti, hogy azután már nem +hagyta el a hajót, a kérdéses időpontot megközelitőleg 1840. julius +közepére tehetjük.</p> +<p>Egy uj, mélyreható eszme születésének pontos időbeli +megállapitása igen ritka és fontos jelenség. Magyarázata részben +az, hogy Mayer ama kutatók közé tartozik, a kik egész életüket +egyetlen nagy gondolat keresztülvitelére szentelik. Ilyen embernek +egész élettermékenysége egyetlen eszmével merül ki, a mely minden +irányban lenyügözi az illetőt.</p> +<p>Az a rendkivüli, lázas szellemi munka, a mely alapgondolatának +felötlése után igénybe vette, közvetlenül abban nyilvánult, hogy +visszatértében naplóját és az egyéb irásbeli feljegyzéseket +teljesen abbahagyta. Egy negyedévnél hosszabb időről nincs semmi +tudósitásunk; 1841. februárjában érkezett vissza Hollandiába és +innen haza utazott. <span class="pagenum"><a name="Page_52" id= +"Page_52">-52-</a></span></p> +<p>Itt mindjárt másokkal is közölni akarta időközben szerzett és +kidolgozott feltevéseit, hogy megtudja, vajjon helyt állanak és az +akkori tudományos elméletekkel összhangzóak-e? Korának tudományos +tekintélyei a kémia és fizika alapelveinek párhuzamos voltát +hirdették. Láttuk, hogy a Lavoisier-féle oxidácziós elmélet +irányította Mayer következtetéseit s így természetesnek +tetszhetett, hogy az eddigi úton marad továbbra is. Baurhoz +intézett leveleiben, akihez régebbi párisi ismeretsége alapján +fordult, meggondolásainak első kifejtése, még újabb befolyásoktól +mentesen, a következőképpen hangzik:</p> +<p>„A vegyésznek az az alapelv az irányitója, hogy maga a +„szubsztanczia“, az anyag lényege, elpusztithatatlan és hogy az +alkotó elemek a létrejött összetétellel a legszükségszerübb +vonatkozásban állanak; ha H és O eltűnik (minőségileg +elértéktelenedik) és HO lép fel, a kémikusnak nem szabad azt +feltételeznie, hogy H és O tényleg semmivé lett s HO véletlenül és +kivülről képződött; ennek a tételnek szigorú érvényesítésén épül +fel az újabb kémia, a mely nyilvánvalólag csak így vezethetett +határozott eredményekhez.“</p> +<p>„Az erőkre is ugyanezeket az alapelveket kell alkalmaznunk; +szintén elpusztithatatlanok, <span class="pagenum"><a name= +"Page_53" id="Page_53">-53-</a></span> mint a szubsztanczia, +szintén kombinálódnak egymással, régi alakjukat elvesztik +(mennyiségileg semmivé lesznek), új formában lépnek fel s a régi új +formák összefüggése épp oly lényeges, mint a H és O s a HO között. +Az erők (amelyeknek szigoruan tudományos kifejlődését nem fogom +magyarázatlanul hagyni) mozgásból, villamosságból és melegből +állanak.“</p> +<p>A míg ezek a fejtegetések lényegükben a tudomány közös kincseivé +lettek, addig az általános alapelveknek a mechanikára való +alkalmazásával Mayer súlyos tévedésekbe keveredett, a melyekből +csak lassan és kemény erőfeszítések árán tudott kibontakozni. A +mikor az <i>anyag</i> kémiai fogalmával párhuzamosan <i>az erő</i> +fizikai fogalmát fekteti le, az elnevezés sokféle jelentése +megzavarja és az erő eredményének nem a munkát, hanem a mozgást, +mértékéül pedig a mozgásmennyiséget mc (m = tömeg, c = gyorsulás) +tekinti. E feltevésének erősbítését látja abban, hogy a két +ellentétes mozgásmennyiség + mc és – mc nem rugalmas anyagnál +megsemmisül s ezáltal meleg keletkezik. Később is alapfelfogását +illetőleg mindig a vegytani analogiára mutat, például egy Baurhoz +intézett későbbi levelében:</p> +<p>„A fizika törvényeit, ellentétben a kémiával, nagy mértékben +egyszerüsíti az a körülmény, <span class="pagenum"><a name= +"Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> hogy a különböző erők +egymásra vezethetők vissza; mennyire örültem, a mikor erre az +eredményre, az erők egyenlő megoszlására fokozatosan rábukkantam! A +kémikusnak elvi feltevésének keresztülviteléhez tudnia kell, hogy H ++ O = víz és így tovább, minden esetben akár összetételből, akár +felbontásról van szó; épp úgy kell a fizikusnak tudnia, hogy + M +(otus) – M = C (alor).</p> +<p>+ <i>M(otus)</i> – <i>M</i> = <i>C(alor)</i>.</p> +<p>Miután minden földi mozgás ellentállást (azaz M minőségileg való +megsemmisülését) eredményez, a hő azonban minden testet kiterjeszt, +vagyis a test + M és – M-é esik szét, itt az erők olyan játékával +találkozunk, amely a tökéletes egyensúly helyreállításáig +tart.“</p> +<p>E szavakból, még inkább azonban az alább tárgyalandó s a +nyilvánosságnak szánt értekezésből látszik, hogy Mayernek +ugyanazokat a nehézségeket kellett leküzdenie, mint egy évszázad +előtt a tudománynak Leibnitz és Descartes harczában. Descartes +annál az állításánál, hogy a mozgásmennyiség állandó s igy az erők +mértékéül tekinthető, még e mennyiség geometriai összegezését sem +ismerte fel lényegesnek, hanem az algebrait tartotta helyesnek. +Leibnitz ellenben kimutatta, hogy Descartesnak <span class= +"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> a +mozgásmennyiség fennmaradására vonatkozó elmélete csak akkor +helytálló, ha a sebességet geometriailag, tehát irányuk szerint +összegezzük, vagyis modern értelemben vektormennyiségeknek +tekintjük. Kimutatta továbbá, hogy a mozgásmennyiség még ilyen +értelmezés mellett sem tekinthető igazi erőmértéknek (modern +szóval: munkamértéknek), mert különböző tömegeknél egyenlő munkának +nem egyenlő mozgásmennyiségek felelnek meg, hanem csak egyenlő +eleven erők = ½ mc<sup>2</sup>, ugy, hogy a munka és eleven erő +összesitéseül (a mechanika keretén belül) egy általános megmaradási +törvény elegendő.</p> +<p>Mayernek természetesen végig kellett járnia a felfedezők belső +kálváriáit. Első levelében arra kérte Baurt, hogy felfedezéséről +senkinek se tegyen emlitést, mert attól tartott, hogy valaki +megfoszthatja szellemi tulajdonától. Miután Baur nem válaszolt +azonnal, egyik levelet a másik nyomán küldte, a maga problémája +iránt nála is hasonló szenvedélyes érdeklődést tételezett fel. +Egyidejüleg Poggendorf Évkönyve részére is küldött egy összefoglaló +áttekintést. A kisérő levél 1841. június 16-án kelt: ebből is +látszik, hogy surabayai élményeinek a visszautazás alatt való +feldolgozásáról volt szó. Poggendorf tudvalevőleg ezt az értekezést +<span class="pagenum"><a name="Page_56" id= +"Page_56">-56-</a></span> nem adta ki, sőt Mayernek nem is +válaszolt, bár ismételten sürgette és kérte a kézirat +visszaküldését. Szerencsére Poggendorf sokkal rendszeretőbb volt, +semhogy a kézirat elkallódhatott volna s halála után hátrahagyott +iratai közt Zöllner nyilvánosságra is hozta.</p> +<p>Miután ez a tanulmány „Az erők mennyiségi és minőségi +meghatározásáról“ Weyrauch kiadásában közkézen forog, utólag igazat +kell adnunk Poggendorfnak, amiért nem adta ki; Mayer a mc mértékül +alkalmazásával tengernyi ellentmondásba keveredett, amelyekről +önkényesen és erőszakosan próbál szabadulni. Azt hiszi és +erősitgeti például, hogy a földi mozgásokra érvényes lehet a +perpetuum mobile törvénye, az égiekre azonban nem.</p> +<p>Ugyanezekre a kérdésekre vonatkozik Baurral folytatott +levelezése is. Baurnak jelentékeny érdemei vannak; nemcsak irt +néki, hanem később Mayert a matematikában és mechanikában +személyesen is oktatta s a Mayer megsejtett alapgondolatának +szakszerü kifejlődéséhez nagyban hozzájárult.</p> +<p>Ilyen fontos segitsége volt Mayernek Baurral Tübingenben való +találkozása, amikor Nörremberg ottani fizika-tanárral is +érintkezésbe lépett. Nörremberg meglehetősen goromba ember volt s +ugy látszik, nagyon kifejezetten figyelmeztette <span class= +"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> őt +tévedéseire, mert Mayer utóbb (1841. szept. 12-én) azt irja, hogy +Nörremberg ellenvetései teljesen tarthatatlanok. Nörremberg többek +közt annak bebizonyitását kivánta, hogy a víz rázás következtében +melegebb lesz s Mayer megjegyzi, hogy ismételt kisérletei mindig +pozitiv eredménynyel jártak.</p> +<p>Mayernek Baurhoz intézett leveleiben még az az uj gondolata +támadt: nem lehetne-e a gázoknál észlelt hőjelenségekből az erő és +hő keresett vonatkozásaira következtetni s ebben az irányban sokat +kisérletezett is, meglehetősen ügyetlenül. Egy másik, határozottabb +fogalom is üti fel a fejét: a mozgásnak a nehézség munkája által +való kiegészitése, illetve pótlása, amelyet a suly és az esési +magasság fejez ki. Végül utalt Gay-Lussac kisérleteire, amelyeket a +levegő összepréselésénél és kiterjesztésénél való hőfejlődés körül +végzett. Mayer belátja, hogy ezen az uton célhoz juthat, de nem +tudja teljesen tájékozni magát és támogatást kér barátjától, aki +készséggel áll rendelkezésére.</p> +<p>Liebig Évkönyveiben 1842. folyamán megjelent értekezéséből +gondolatainak krizise és tisztulása idejét illetőleg csak azt +tudjuk megállapítani, hogy közben Gmelin, thübingeni +vegytan-tanárnak küldötte meg eszméjének vázlatos matematikai +kidolgozását, akitől nem várt <span class="pagenum"><a name= +"Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> mást, mint hogy jó öreg +szokás szerint az egész irást szépen félreteszi; a következő évben +pedig felkereste Jolly heidelbergi fizikatanárt, aki barátságosan +fogadta, tetszését nyilvánitotta munkássága fölött és további +próbálkozásra biztatta. Semmi nyoma sincs azonban, vajjon Mayer +minek következtében adta fel téves elméletét és tért át az eleven +erő helyes vonatkoztatásához. Egy célzást találunk csak szeptember +12-iki Baurhoz intézett levelében, amelyben a kifejlesztett hőt +helyesen tekinti a suly és az esési magasság termékének, viszont +helytelenül a tömeg és a sebességének. Az esés törvényeinek +ismerői, Nörremberg és Jolly hihetőleg nem mulasztották el, hogy őt +ez utóbbi tévedésére figyelmeztessék.</p> +<p>Bizonyos, hogy Mayer 1842. elején a helyes formulának már +teljesen birtokában volt s a gázok meleg- és mozgásváltozásának +körülményeiből, igen ötletes és eredeti módon, a hő mechanikai +egyenértékének alapvető számát határozta meg és kifejezetten +kiemelte, hogy levezetésének egyik pontját a Gay-Lussac +megállapitására alapitja, mely szerint a melegfejlődés a légüres +térben való kiterjedésnél, vagyis egyszerü mozgásnál teljesen +elmarad. Mayer, mint már előbb is, a maga részéről a legnagyobb +súlyt arra fekteti, hogy e feltevések az „erő“-nek <span class= +"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> (vagyis +energiának) minden alakjára alkalmazhatók. Ekkoriban irt klasszikus +értekezésének tartalmán az utókor tényleg nem talált semmi +nevezetesebb megváltoztatni valót, csak a levegő specifikus +melegére vonatkoztatott kisérleti számértékek – amelyeknek +helyességéért Mayer természetesen nem felelős – szorulnak +módositásra. Ha összehasonlitjuk elért eredményeit néhány hónap +előtt való szempontjaival, akkor látjuk csak azt a gyors és +nagyszabású fejlődést, amely már alap-koncepciójánál is +feltünt.</p> +<p>Mayer 1842. elején, legkésőbb március hóban cikket küldött +Liebig Évkönyvei számára s Liebig rövidesen közzé is tette, sőt +barátságosan és biztatólag válaszolt neki. Ez a szerencsés fordulat +összeesik Mayer házasságával, úgy, hogy ez az év, huszonnyolcadik +életéve, a sok balsors után Mayer valóságos ujjászületését +jelentette.</p> +<p>Egy 1842. július 17-én Baurhoz intézett levelében az +erő-mértékkel szemben való ujabbi álláspontját ismerteti s teljesen +azonos indokokat hoz fel, mint annak idején Leibnitz Descartes +ellenében. Hangsulyozza, hogy a (mc) erőmértéknek elismerése a +perpetuum mobile elismeréséhez vezet, amivel ez a feltevés +önmagában megczáfolódik. Az erőmértéknek (mc<sup>2</sup>)-ben való +<span class="pagenum"><a name="Page_60" id= +"Page_60">-60-</a></span> elfogadása (ahogy Mayer a szokásos ½ +mc<sup>2</sup> helyett írni szokta) viszont megadja az „esési erő +és a mozgás“ átalakulásának megmaradási törvényét (helyzeti és +kinetikai energia). Annak megértéséhez, hogy mind a két mérték, mc +és mc<sup>2</sup>, úgyszólván egymás mellett állhat fenn, a +vegytanból hoz fel példákat: kémiai egyenértékek egyforma súlyú, de +különféle anyagokból nem válthatók ki, tehát súlynak és kémiai +értéknek más és más mértékegységei vannak. Abból a körülményből, +hogy mindezt éppen Baurral közölte, következett, hogy nem Baur +ötletéről van szó, inkább Jolly vagy Nörremberg figyelmeztetéseinek +hatásáról. Ellenben a gázjelenségek helyesebb megfigyeléseinél Baur +volt segítségére, mert erről nincs szó a levélben, pedig ezen épül +az értekezés gerincze. Végül kiemeljük még e levélből, hogy akkor +még nem jutott el a csillagok mozgásáról táplált téves véleményének +szakszerű kiigazításához. „A bolygócsillag – s általában a +csillag-rendszer isteni bölcseség terméke, amelyben tényleg erő +fejlődik s ebben lényegesen és élesen elütnek a mi gépeinktől“. A +vallásos hit egy atavisztikus vonása tör ki itt belőle, a mely +kirívó ellentétben áll Mayer tudományos gondolkozásával és észszerű +elveivel; ez a csodákban való hit különben Mayer életében később +szerencsétlen eredményeket <span class="pagenum"><a name="Page_61" +id="Page_61">-61-</a></span> dobott felszinre. A bolygócsillagokra +vonatkozólag nemsokára legyürte misztikus hajlamait és +alapgondolatát önálló és mélyenjáró ötletekkel fejlesztette, +amelyeket második könyvében (Az égrendszer dinamikájáról) hat évvel +később hozott nyilvánosságra.</p> +<p>Mayer fokozódó tisztánlátását, főtémáját illetőleg, egy későbbi, +1842. augusztus 6-án kelt, Baurhoz intézett leveléből +konstatálhatjuk, a melyben védelmezi magát a klasszikus +mechanikában való járulatlanságáért. Utal azokra az ellenmondásokra +és homályos kifejezésekre, a melyekkel a tankönyvek az erő fogalmát +tárgyalják és hangsulyozza, hogy „épp ezért kell az erő egy +általánosan alkalmazható meghatározásához eljutnunk.“ Ugyanekkor +(1842. decemberében) írja Greisingernek: „Azt állítom, hogy esési +erő, mozgás, meleg, hő, fény, villamosság és a kémiai elváltozások +egy s ugyanazon objektumnak különböző megjelenési alakjai.“</p> +<p>Meg kell jegyezni, hogy Mayer uj eszméjének első ily éles +formulázásánál is folyton nyomatékosan kiemeli az erő (energia) és +a mérhető anyagok összehasonlitható voltát s hogy szerinte mindkét +esetben reális dolgokról vagy egybevethető tárgyakról van szó, +melyek főleg a súly és tömeg létezése vagy nemlétezése <span class= +"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> által +különböznek. Az időközben elterjedt ama felfogással szemben, hogy +reális csak az lehet, ami megmérhető és hogy energia csak egy +elméleti feltevés vagy elvont fogalom, Mayer ezen alapvető +értelmezésére a legnagyobb nyomatékkal kell ráutalnunk.</p> +<p>Mayer most néhány évig meglepő teljesitőképességet árult el. +Szülővárosában főorvosi állást nyert, kiterjedtebb magán-praxishoz +jutott és boldog házasságban élve, több gyermeke született. +Azonkivül Baur is Heilbronnba költözött és a mathematikában és +mechanikában való oktatással ujabb bizonyságát adta kipróbált +barátságának, a mi lényegesen elősegítette legközelebbi nagy +munkájának megírását „Az organikus mozgásról és anyagváltozásról“, +melyben Mayer időközben még jobban megizmosodott és megtisztult +nézeteit teljesebb összhangzással adta elő. Ha időközben +panaszkodott is néha arról, hogy senki sem akart ujitó +gondolatairól tudomást venni, mégis belátta Griesinger +figyelmeztetése nyomán, hogy Liebig Évkönyvében megjelent néhány +ívnyi munkája után közfeltünést egyáltalában nem is várhatott és +erre csak akkor számithat, ha több irányban tudja majd alkalmazni +alapelveit és helyességüket bebizonyítja. Ez után minden +igyekezetével hozzálátott összefoglaló munkájának megirásához, +<span class="pagenum"><a name="Page_63" id= +"Page_63">-63-</a></span> melynek kéziratát úgy Baurnak, mint +Griesingernek megküldötte, hogy esetleges hibáira figyelmeztessék +és az ő tanácsukra többféle szempontból át is dolgozta az +egészet.</p> +<p>Az a kisérlete, hogy ujabb munkája Liebig Évkönyvében +jelenhessen meg, nem sikerült. Liebignek akkori helyettese, +Hoffmann W. A., az elutasítás indokául azt hozta fel, hogy +vegyészeti munkákkal túl vannak halmozva és Poggendorf Évkönyvét +ajánlotta, amibe azonban Mayer – a szerzett tapasztalatok után – +nem ment bele. Elhatározta, hogy munkáját külön füzetben jelenteti +meg; a nyomdaköltségeket maga fizette. Igy aztán megjelent +Heilbronnban a Drechsler-féle könyvkiadó-vállalatnál a 112 oldalas +mű a következő czimen: „Az organikus mozgás az anyag változással +való kapcsolatban; természettudományi tanulmány.“</p> +<p>A czím – melynek helytelenségét később Mayer maga is beismerte – +nem utal a könyv lényeges tartalmára; az első rövid értekezésében +tárgyalt gondolatmenetnek részletes kidolgozásáról van szó, az ott +csak jelzett és dogmatikuson felállított alaptételek az energia +átváltoztatásáról és mennyiségi megmaradásáról most terjedelmes +indokolásra találnak. Itt van az energia ismeretes alakjainak első +táblázatos kimutatása, valamint arra való utalás, hogy <span class= +"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> minden a +földön elhasznált energia a nap sugaraiból ered és a növényekben +kémiai energia alakjában halmozódik fel. Ez által nem csak a +megmaradási törvény alapját vetette meg, hanem a föld +energia-rendszerét alapvonásaiban meghatározta, amin a tudomány +azóta sem talált semmi megváltoztatni valót.</p> +<p>A mű terjedelemben nagyobb, de tartalmilag kevésbé jelentékeny +részét az új elveknek a fiziologiára való alkalmazásai, illetve +ezeknek előadása tölti ki. Itt is megtalálhatók teljesen +szakszerüen és világosan azok az alapelvek, melyek szerint a +tápanyagok kémai energiája az állatok és emberek minden +tevékenységének általános energiai forrásául tekintendők; ugyancsak +Mayer végezte az első számításokat abban az irányban, vajjon hogyan +aránylik az embereknél s állatoknál teljesített mechanikai munka a +tápanyagok égési melegéből kiszámítható összes +energia-veszteséghez. De e mellett tekintélyes helyet foglalnak el +a fiziológiai jegyzetek, melyeknek termékeny tárgyalásához a +kisérleti tényállások nagyon is hiányoztak. Itt folyik le egy +különben igen tiszteletteljes polémia Liebiggel, ki hasonló +kérdéseket kisérelt megoldani, a nélkül, hogy ismerte volna a +vezető eszmét, mely Mayernak már rendelkezésére állott. Az +ellenvetések mind helytállók, de ez az ellentét Liebignek +<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= +"Page_65">-65-</a></span> Mayer iránt tanusitott hajlandóságát +mindenesetre némileg csökkentette. Liebig akkorában heves harczban +állott a konzervativekkel, a kik még az ő kémiai fiziologiáját sem +ismerték el, ennélfogva nagyon nehezére esett a harcznak két +irányban, tehát azokkal is való folytatása, kik már +előrehaladottabbak voltak.</p> +<p>De ujabbi próbálkozásaival sem sikerült a szakkörök érdeklődését +kihivnia. Egy néhány semmit mondó kritikán kívül, a melyek +egyikében még a czím is hibásan volt leírva, semmiféle mozgolódást +sem tudott előidézni.</p> +<p>Csalódása ellenére, amely nagyon fájdalmasan érintette, volt +annyi kitartása, hogy egy harmadik munkát írjon, melynek tárgya a +nap melegének eredete volt: ez a probléma t. i. már régen izgatta. +Mig előbb az energia kozmikus keletkezésében hitt, most elismerte +annak szükségét, hogy a nap sugarainak egyenértékű forrása +megállapíttassék; a maga részéről a napba zuhanó kozmikus tömegek +mozgási energiájában vélte felfedezni. Felhasználta ehhez a már +régebben kifejtett, egy határtalan távolságból eső test +gyorsulására vonatkozó képletét és kiszámítja ama tömegeknek +összegét, a melyek a kisugárzási veszteség szempontjából számításba +veendők. Az eredmény szerint, a melyhez jutott, e tömegek a nap +átmérőjén belátható időn belül <span class="pagenum"><a name= +"Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> nem lesznek felismerhetők, +hanem csak a föld és más égi testek fokozott forgási sebességén; az +évnek mindig <sup>1</sup>/<sub>2</sub>–<sup>7</sup>/<sub>8</sub> +időperczczel kellene megrövidülnie, a mi a csillagászati +ténymegállapításokkal ellentétben áll. Ennek az ellenmondásnak +kiküszöbölése czéljából, felteszi Mayer, hogy a kisugárzás a napnak +egyidejű tömegveszteségével kapcsolatos; a mivel a tömeg-nyereség +éppen kiegyenlíttetik. Ehhez a feltevéshez ma a tudomány ujabb +irányai meglehetősen közelednek.</p> +<p>Egy második vezető gondolat, a mely ebben a műben van kifejtve, +Mayernek az a nézete, hogy a munkaveszteségből, mely apályt és +dagályt feltételez, a föld forgási sebességének csökkenése +következik.</p> +<p>Ez a mű „Népszerű tanulmány a világrendszer dynamikájáról“ czím +alatt 1848-ban Landherrnél jelent meg Heilbronnban. Természetes, +hogy az akkori viharos politikai mozgalmak miatt ily sajátosan +tudományos munka iránt érdeklődés nem ébredhetett, úgy, hogy most +sem volt igazi sikerről szó.</p> +<p>Ezzel végződött Mayernak aránylag boldog életkorszaka és +kezdetüket vették a szenvedés évei, melyeket Dühring hozott +nyilvánosság elé és melyek csak halálával értek véget. Mayer az +1848-iki forradalmi mozgalmakból kivonta magát, <span class= +"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> idősebb +testvére azonban teljes lélekkel vett részt bennük; ez a körülmény +Mayerre nézve igen kellemetlen következményekkel járt, sőt +nyilvános utczai meggyalázásra vezetett. Testvére, ki a +forradalmárokhoz csatlakozott, látszólagos életveszélybe került, a +melyből Mayer – sógornőjének kérésére – ki akarta szabadítani, de a +helyett, hogy bátyját megtalálhatta volna, maga is forradalmárok +kezébe jutott, a kik közismert érzelmei miatt, kémnek nézték és +majdnem agyonlövették. Ez időben két gyermeke is meghalt és +ugyanekkor kezdődött meg eszméinek tudományos mellőzésén kívül egy +arra irányuló mozgalom is, hogy még a felfedezés eredményeitől is +megfosztassék. Ezek a támadások haláláig tartottak és nagyon +elkeserítették egész életét. Egyidejüleg egy fiatal kollégája és +földije, Seyffer, tübingeni magántanár, igen durva kirohanást +intézett ellene és Mayer még azt sem tudta elérni, hogy az +Augsburger Allgemeine Zeitung, melyben ez a támadás megjelent, +tárgyilagos helyreigazításának tért adott volna.</p> +<p>A felfedezés elsőbbségének megtámadására irányuló próbák elseje +Joule-é volt, a ki 1843-ban, tehát egy évvel az alapvető mű +megjelenése után, hozta nyilvánosságra a munkának surlódás utján +meleggé átalakulása körül végzett kisérleteit. <span class= +"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> Joule a +British Association 1843 év őszén tartott ülésén közölte első +eredményeit, amelyekből azt a következtetést vonta le, hogy +eltekintve az átváltozás módjától, az elhasznált munka és az +ezáltal keletkező meleg közt állandó viszony forog fenn. Bár egyes +mérései egymástól még nagyon eltérőek, Joule-nak ez a felszines +megegyezőség is elegendő volt ahhoz, hogy általános tételét +felállítsa. Joule a franczia akadémiához benyujtott és a hivatalos +Comptes Rendus-ban megjelent tanulmányában kifejtette, hogy Mayer +számításai nem eredetiek, mert a levegő specifikus melegének a +nyomástól való, Mayer által feltételezett függetlenségét először ő +(Joule) bizonyitota be kisérletileg. Mayer ezt a téves állitást +tárgyilagosan utasíthatta vissza, mert a kérdéses bizonyítást +Gay-Lussac hires kisérletével (a levegőnek egy üres gömbbe való +kiömlése mindennemű hőváltozás nélkül) már régen megadta. Mayer +különben hivatkozott is e kisérletekre, mint számitásai alapjára. +Joule el is halgatott, később azonban tarthatatlan véleményét +megismételte, sőt csodálatos módon ez a helytelen feltevés angol +művekben még ma is fel-fel bukkan.</p> +<p>Seyffer előbb említett támadása arra a rövid jegyzetre +vonatkozik, a melyet Mayer az Augsburger Allgemeine Zeitungban +adott ki „Lényeges <span class="pagenum"><a name="Page_69" id= +"Page_69">-69-</a></span> fizikai felfedezés“ cimen és amelyben +kifejte, hogyan határozható meg a hő mechanikai aequivalense a +víznek egy szűk nyiláson át való keresztülpréselésével és egyrészt +a megfelelő melegváltozásnak, másrészt az áttolult víz nyomásának +és mozgásának megmérése által. Valószinü, hogy Joule 1843-iki +kisérleteinek egy módositott alakjával állunk szemben; a +nyilvánosságra hozatal viszont csak 1849-ben történt, tehát a +Joule-lal való vita megkezdése után (Mayer első válasza 1848-ban a +párisi Akadémiában terjesztetett elő). Seyffer erről nem tudott és +meglehetősen gyatra czikkében csak Faradayt tartja komoly +fizikusnak, Mayert ellenben fantasztának, holott köztudomás szerint +Faraday éppen itt tévedett, ami különösen felötlő az ő sokoldalu és +eredményes munkásságában.</p> +<p>Miután a támadás eredeti helyén nem állott módjában felelnie, +Mayer kénytelen volt röpiratot kiadni, a mely „Megjegyzések a hő +mechanikai egyenértékéről“ czimmel szintén Landherrnél jelent meg +1851-ben és felfedezésének elméleti fontosságát tisztán és teljesen +megvilágitja. Bennefoglaltatik a tudományos megismerés elméletéről +való hitvallása is, a mely ebben a körben mindmáig utólérhetetlen +alkotás; megtaláljuk itt az energetika módszertani alapelveit is, a +melynek igazi szerzőjéül, bár az elnevezés nem <span class= +"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> tőle +származik, Mayert kell tekintenünk; végül az elsőbbségi kérdést is +igen nyugodt és emelkedett nézőpontról intézi el.</p> +<p>Evvel a munkával Mayer alkotó korszaka bezárul. Erői utolsó +összefogásával irhatta meg, mert közvetlenül előtte olyan +idegrohama volt, a mely a rengeteg sok munkától és izgalomtól +aláásott szervezetének tulajdonítható. Mayer tudniillik 1850 +májusában egy álmatlan éjszakán deliriumos állapotban második +emeleti lakásáról az utczára ugrott. Sulyosan megsérült, +olyannyira, hogy életveszélyben forgott és egész életében biczegett +utána. Mayer az egész esetet annak tulajdonítja, hogy Seyffer aljas +támadásával szemben nem volt módjában megfelelően védekeznie. Több +hónapos betegség és wildbadi üdülés után tudott csak tovább +dolgozni és tudta praxisát folytatni; ebben az időben vetette +papirra fentebb említett „Megjegyzéseit“.</p> +<p>A nagyfoku kimerültség komoly következményekkel járt: egyrészt +elterelte tudományos kutatásaitól, másrészt veszedelmesen +elharapódzó vallásos rajongásnak nyitott utat. 1851 szeptemberében +agyhártyagyuladást kapott, a mely ugyan gyorsan folyt le, de +Mayernek Dr. Landerer göppingeni szanatóriumba, majd az állami +tébolydába való kényszerü beszállításával járt. Itt egy egész +esztendőn át testi fenyitékkel és <span class="pagenum"><a name= +"Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> a legkiméletlenebb +bánásmóddal gyötörték. Ugy bocsátották el, mint egy halálraitéltet, +miután nem sikerült elismertetni vele, hogy tudományos felfedezései +nagyzási hóborton alapulnak és hogy a kör négyszögesítésével +foglalkozott volna.</p> +<p>1853 szeptemberében szabad ember lett. Svájczba ment üdülni, +onnan visszajött Heilbronnba, de orvosi gyakorlatát nem folytatta. +Mindig tagadta, hogy lelkibeteg lett volna s ezt nem is tudta senki +bebizonyitani. Épp ezért nem akarta kinyilvánitani, hogy +szellemileg megint egészséges, mert evvel egyszersmind egy +lezajlott betegséget is el kellett volna ismernie. Inkább lemondott +nyilvános orvosi működéséről, csak szűkebb magánrendelést tartott +fenn. Volt egy kevéske vagyona, éppen elég ahhoz, hogy a +nélkülözéstől megmentse.</p> +<p>Ezen események után Mayer egy évig teljesen visszahuzódott a +nyilvánosságtól. Gondolatai közben mind jobban tért hóditoltak, a +hő dinamikájának kifejlesztése is megindult (Clausius Thomson) s +Mayer volt köztudat szerint az irányitó elv felfedezője. Viszont +könyveit alig olvashatták, mert ötleteinek jó részével mások +hozakodtak elő. Életkörülményeit annyira nem ismerték, hogy még +Liebig is egy müncheni, 1858-ban tartott előadásában Mayer +felfedezésének alapvető jelentőségét elismerve, azt mondotta, +<span class="pagenum"><a name="Page_72" id= +"Page_72">-72-</a></span> hogy a tudós maga az őrültek házában halt +meg. Ez a megjegyzés az Allgemeine Zeitungba is átkerült s bár +Heilbronnból azonnal megczáfolták, a helyreigazitást senki sem +vette tudomásul. Ez a téves hit csaknem meggyökeresedett az által, +hogy Poggendorf szótára is felemlitette; a függelékben azután a +halál hire ugyan korrigálva lett, de ezt sem igen vették észre, +mert magában a szövegben nem volt rá semmiféle utalás.</p> +<p>Mayer ezalatt jóformán semmiféle, legalább is semmi lényegbe +vágó tevékenységet nem fejtett ki. Winnentali gyötrődéseit +természetesen nem tudta egykönnyen elfelejteni, ez a borzasztó +emlék sokszor rohamokat idézett elő, a melyek azonban megegyező +adataink szerint sohasem fajultak örjöngéssé. Egyszerüen arra az +igen érthető álláspontra kell helyezkednünk, hogy ennek a +viszagondolásnak elhatalmasodásával az önuralom lehetősége és +képessége nála elveszett. A kiválasztódásról szóló utolsó +munkájában Mayer ezt a jelenséget a szervezet szükségszerü +visszahatásának tulajdonítja, ha zavaró vagy korlátozó erőszaknak +van kitéve.</p> +<p>Mayer csak 1862-ben lépett ki ujra a nyilvánosság elé, a lázról +irt értekezésével, amely az Archiv der Heilkunde-ben jelent meg és +lényegében régi szempontjainak ujabb és bővitett kifejtését +foglalja magában. Ugyanebben az évben <span class= +"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> történt az +első lépés Mayer müködésének nyilvános és általános elismerése +érdekében, még pedig nem Németországban, hanem Angliában, +legközvetlenebb versenytársának hazájában. John Tyndall, a Royal +Institution fizikusa egy nemzetközi tudományos összejövetelen +lebilincselő és elragadó előadásban ismertette a mechanikai +hőequivalens elméletének történetét és végül Mayert jelölte meg e +gondolat teremtőjéül. Tyndall ezáltal hosszulélekzetü polémiába +keveredett, amelyet ellene Tait vezetett, a tudományos hazafiság +zászlaja alatt s amelyben a vita főleg a hő-egyenérték Mayer-féle +kiszámitásának megbizhatatlansága körül forgott. Tyndall Mayer +müveinek leforditásávaló és a Philosophical Magazine-ben val +megjelentetésével válaszol, amivel egyuttal Németországban +eltöltött kellemes diákságáért rótta le háláját különösen Bunsen +iránt, aki mint marburgi tanár akkor fénykorát élte s akiben +Tyndall a német professzor ideálját tisztelte.</p> +<p>Eközben Mayer is felhagyott visszavonult életmódjával és +tudományos gyülésekre kezdett járni. Mindjobban méltatták és +értékelték nagybecsü szolgálatait; az első nyilvános elismerést a +baseli természetvizsgáló-társaság tiszteletbeli tagjává 1858-ban +való megválasztása jelenti, <span class="pagenum"><a name="Page_74" +id="Page_74">-74-</a></span> amelyet Schönbein, a kitünő kémikus +ajánlásának köszönhetett. Eleinte elvétve, később sürün egymásután +sok hasonló kitüntetés érte. Különböző alkalmakból még sok kisebb +értekezést irt és előadásokat tartott, amelyek azonban nem igen +foglalnak magukban régi gondolatköréből kiugró megállapitásokat. +Másirányu tudományos vivmányokkal szemben, különösen a Carnot-féle +gondolatsorozattal, amely az energetika második főtételéhez +vezetett, amennyire jegyzeteiből kivehetjük, tartózkodó, sőt +elutasitó magatartást követett; Darwin elmélete ellen is állást +foglalt. Ez utóbbi elhatározásait főleg vallásos képzetei idézték +elő, amelyek öreg korára folyton élénkebben léptek fel, habár +Winnentalból való kiszabadulása után, saját állitása szerint, +végleg lerázta volna őket. Ilyenfajta misztikus nézeteivel a +nyilvánosság előtt is, például az 1869-iki innsbrucki +természetvizsgáló-gyülésen, megpróbálkozott s eltévelyedéseit az +ellentábor olyan éles birálat tárgyává tette, hogy ismételten +megkapta szokott idegrohamait.</p> +<p>Az a fokozódó figyelem, amelyben Mayer müvei részesültek, abban +is megnyilvánult, hogy munkáinak összesitett kiadása már jó +üzletnek igérkezett. A gyüjtemény Cottánál 1867-ben jelent meg, +ugyanott, ahol annak idején <span class="pagenum"><a name="Page_75" +id="Page_75">-75-</a></span> az Allgemeine Zeitung alaptalan +támadásával szemben a válasz jogát megtagadták tőle. Ebből az +epizódból is kitetszik, mennyire körülfogta Mayert a sváb +zárkózottság, amely saját határain tul nem ismer számbavehető +emberi életet. Az előszóban megjegyzi, hogy rendszeres fizikai +tankönyvet – uj álláspontja alapján, felszólitás ellenére, nem +irhat; különben is Tyndall a maga könyvével ennek a feladatnak már +eleget is tett. Meg kell jegyeznünk, hogy még mai napig sem iródott +meg az a fizikai tankönyv, amely czéltudatosan és tisztán az +energia-elméletre helyezkednék.</p> +<p>Hét év mulva az összes munkák második kiadása is szükségessé +vált, amely egypár időközben tartott előadást is magában foglalt. A +harmadik kiadás 1893-ban, Mayer halála után Weyrauch kezén át +került ki a sajtó alól, levelekkel és egyéb ismertető anyaggal +kibővitve. Ez az alapos munka volt jelen tanulmányunk vezető +fonala.</p> +<p>1872-ben jelent meg Dühring A mechanika általános elveinek +kritikai története czimü könyve, amelyben Mayert messze kiemeli az +energetika többi művelői fölé, akiket különben alapos és kegyetlen +birálat alá vesz. Evvel kezdődött meg Dühring és Helmholtz +küzdelme, amely előbbinek a berlini egyetem magántanári +<span class="pagenum"><a name="Page_76" id= +"Page_76">-76-</a></span> állásáról való távozását eredményezte: a +tudomány szabadságának kétségtelen sérelmére. A tudományos párbaj +akkoriban nagy feltünést keltett s Mayer, ujságokból értesülvén +lelkes védőjének harcáról, levélileg, majd Wildbadban, félévvel +halála előtt személyesen is érintkezésbe lépett vele. Ez utóbbi +alkalommal Mayer közölte vele azokat a durvaságokat, amelyek +Göppingenben és Winnentalban „nagyzási hóbortja“ miatt el kellett +türnie és Dühring egy érdekes előadásban, majd irásban is +nyilvánosságra hozta a dolgot s Mayert a XIX. század Galileijének +nevezte el. Később külön két könyvecskét adott ki, amelyekben Mayer +sorsát, mint a tudósoknak az átlag-emberek részéről való tervszerü +üldözését állitotta be. Természetes, hogy Dühring, aki maga is +sokat szenvedett egy hatalmas szükkörü érdektársaságtól, más +tudósok életét is hasonló szempontból vizsgálta. Mayer viszonyainak +elfogulatlan megitélésével s Mayernek Dühringgel közölt adatai +nyomán megállapithatjuk, hogy elsősorban kisvárosi, korlátolt +környezetének a nagyszabásu egyéniség ellen való reakcziójáról volt +szó. Miután Mayer nem tudott, vagy nem akart szellemi értékének +megfelelőbb körülmények közé kerülni – hiszen egynéhány utazásán +kivül mindennek ellenére egész életét <span class= +"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> +szülővárosában töltötte – alávetette magát, legfeljebb passziv +védekezési kisérletek árán, azoknak a káros befolyásoknak, amelyek +részben családja köréből eredtek, részben pedig családja utján még +erősbödést nyertek. Jellemző, hogy Mayer nem hivta meg Dühringet +magához, pedig a közeli Wildbadban tartózkodott, hanem maga rándult +át hozzá és később megirta neki, hogy családja Dühring látogatását +nem látta volna szivesen: „Miután mindenki tudja, hogy bolond +vagyok, mindenki feljogositva érzi magát arra, hogy szellemileg +gyámkodjék fölöttem.“</p> +<p>Mayer korai házassága révén sem támogatást nem kapott tudományos +törekvéseihez, sem védelmet a zavaró körülmények ellen. Feltünő, +hogy az őrültekházában olyan soká maradhatott, anélkül, hogy +erélyes, szinte férfias jellemü felesége akármit is próbált volna +kiszabaditása érdekében. Dühring egyenesen arra czéloz, hogy éppen +az asszony családja kezdeményezte volna Mayer „nagyzási +hóbort“-jának kigyógyitását; igy aztán a nő passziv magatartása +könnyen érthetővé válik. Hogy a Weyrauch által összegyüjtött +levelezésben erről a kérdésről nincs semmiféle adat, annak egyszerü +oka van: Mayer családja szolgáltatta az egész levél-anyagot a tudós +halála után. <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= +"Page_78">-78-</a></span></p> +<p>Utolsó éveiről nincs sok mondani valónk. 1876-ban adta ki utolsó +művét a kiválasztódásról, amelyben olyan eseteket vizsgál meg, ahol +az energia átváltozásának vezető elve, a causa aequat effectum, nem +alkalmazható. Ezekben az esetekben, amint már Leibnitz beigazolta, +arról van szó, hogy meglevő s átváltozásra alkalmas +energia-tömegek, amelyek azonban valamilyen különös okból nem +alakulhattak át, egyszerre visszanyerik átalakuló képességüket, +jelenségek, amelyeknél a munka mennyisége semmiféle viszonyban +nincs az átalakulásra kész energia mennyiségével, kiváltódásnak +nevezhetők. Mayer különösen a fiziológiai kiváltódás számos esetére +utal és egyuttal saját szenvedéséről is, kivételesen, megemlékezik: +„Mindebből, mellékesen mondva, világosan következik, milyen +természetellenes dolog, ha felelősségnélküli, hitvány emberek testi +szenvedéseknél és lelki zavaroknál, emberi létünk velejáróinál, +kényszereszközökkel és kinzó-szerszámokkal akadályozzák meg a +szükséges kiváltódást. Természetesen ez könnyü, mert kézenfekvő +eljárás, annak azonban, akinek része volt benne, rendszerint egész +életére szóló keserüséget okoz, még a legjobb esetben is. Aki már +ilyen ostoba dologra egyáltalán <span class="pagenum"><a name= +"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> képes, legalább ne +merészkedjék magát lelkiismeretes orvosnak tartani!“</p> +<p>A megmaradási törvény felfedezésében való szerepe, amelynek +vitás volta Mayer életét annyira elkeseritette, még az utolsó +éveire is árnyat vetett. Abban a polémiában, amelyet Dühring Mayer +érdekében oly kiméletlen hevességgel irányitott, Helmholtz +igazságtalan módon állást foglalt Mayer ellen. „A gondolkodás az +orvostudományban“ czimen tartott beszédében ugyanis, a következő, +nyilvánvalólag Mayerre vonatkozó megjegyzéseket tette: „Felszines +hasonlóságokat könnyü találni, különösen, ha a társaság +szórakoztatása a czél, amikor ilyen tréfás ötleteket könnyen +megszerzik a „szellemes ember“ hirét. Sok ilyenfajta mondás közt +akadhat egypár, amelyik talán félig vagy egészen is helyesnek +bizonyul; hiszen külön müvészet kellene ahhoz, hogy valaki mindig +bakot lőjjön. Ilyen szerencsés esetben azután a felfedezés +elsőbbségi jogát könnyen lehet érvényesiteni; ha pedig nem lehet, +akkor a tévedések sorozatára ráborul a feledés jótékony fátyola. +Akik ugyanennek az eljárási módnak a hivei, szivesen segédkeznek az +„eredeti eszme“ értékének biztositásánál. Igy azután tényleg +háttérbe szorulnak azok a komoly tudósok, akik nem viszik előbb +piaczra a gondolataikat, <span class="pagenum"><a name="Page_80" +id="Page_80">-80-</a></span> amig körülményesen meg nem vizsgálták, +minden meggondolásnak eleget nem tettek és a bizonyitékokat +tökéletessé nem csiszolták. Az a divat, hogy elsőbbségi kérdéseket +a munka érett voltának figyelmen kivül hagyásával, egyszerüen a +közzététel időpontja szerint döntenek el, veszedelmesen táplálja +ezt a visszaélést.“</p> +<p>Mayer erre az előadásra igen találóan felelte: „Köztudomás +szerint Arago mondotta ki, hogy elsőbbségi kérdéseknél igenis csak +a nyilvánosságrahozatal ideje mérvadó. Ennek megfelelően Wöhler és +Liebig Évkönyveinek 1842-ik évi májusi füzetében közzétett kis +értekezésemmel a mechanikai hő-elméletre és a hő mechanikai +aequivalensének kiszámitására elsőbbségi jogot akartam biztositani. +Lehet, hogy a kalász még nem volt elég érett. Alig három évvel +később, 1845-ben azonban Az organikus mozgásról szóló munkámban +fenti elméletet kimeritően megindokoltam és orvos létemre +alkalmaztam a fiziológiára, sőt részben a pathológiára is. Aki +viszont nem sajnálja a fáradságot és megnézegeti A hő +mechanikájának 1874-ben megjelent második kiadását, be fogja látni, +hogy a már 1842-ben elvetett mag közben érett termést hozott.“</p> +<p>Helmholtz később ismételten szükségét látta, <span class= +"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> hogy +Mayerről való véleményét és a Fortschritte der Phisik-nél való +hátrahelyeztetését jóvá tegye. Azt a nézetét azonban mindig +fenntartotta, hogy Mayer inkább elméleti tudós, mint exakt +természetbuvár. Evvel szemben csak Mayernek a hő mechanikai +aequivalenséről való megállapitásaira kell hivatkoznunk, amelyek +módszertani vonatkozásaikban is jóval magasabban állnak, mint kora +elismert természetkutatóié. Helmholtz elmélete például az energia +egyenértékü átváltoztathatóságáról azon a ma már nagyon ingatag +feltevésen alapszik, mintha a természet jelenségei mind mechanikus +központi erők következményei volnának, mig Mayer számitása a +hőaequivalensről ma is változatlanul helyes. Az egyetemes eszme +kisérleti alapja Mayernél és Helmholtznál is egy és ugyanaz: a +perpetuum mobile tapasztalati lehetetlensége, vagyis pontosabban: +az energia szükségszerü és megsemmisithetetlen volta..</p> +<p>Ha Mayer élettörténetét például Davy-ével, egy másik nagy +kutatóéval hasonlitjuk össze, sokkal több különbséget, mint +megegyezőséget fogunk találni, amiből a kutató-tudós két eltérő +tipusára következtethetünk.</p> +<p>Mindenekelőtt: semmi olyan adatunk nincs, amely a gyermek Mayert +kortársai közül kiemelné. Egyetlen felötlő jellemvonása volt: +váratlan <span class="pagenum"><a name="Page_82" id= +"Page_82">-82-</a></span> gondolatugrásai és kapcsolásai, legalább +is beszélgetés közben és a bibliai idézetek terén. Ez a körülmény +bizonyos szellemi vakmerőségre mutat; Mayernek már gyermekkorában +sem volt hajlandósága ahhoz, hogy az átlagos gondolkozást +kövesse.</p> +<p>Mayer a gimnáziumban hátramaradt, sőt a legrosszabb tanulók +egyike volt, ami nem szokatlan jelenség a leendő nagy +természetbuvárok táborában. Hivatkozunk arra, hogy ő is, mint +mindenki, aki tárgybeli összefüggések megértésére volt hivatott, az +esetleges és önkényes feltevésektől irtózott s a tananyag üres +értéktelensége egyenesen hátráltatta szellemi fejlődését. Rá kell +mutatnunk arra, hogy nem tudatos megitélésről van szó, amelyet +külső befolyások hoztak volna létre, hanem egy ösztönszerü +reakczióról az avult iskolai és házi nevelés ellen. A „klasszikus +oktatás“ talán sehol sem dühöngött annyira, mint az ő szükebb +hazájában.</p> +<p>Tudományos elismerés nélkül való ifjusága bizonyitja, hogy Mayer +a lassan kialakuló egyéniségek közé tartozott, tehát a kutatók +klasszikus fajához. Hogy önkéntes éhezéssel ki tudott szabadulni a +fogházból: konok akaratára vall, a kiszabadulás módja azonban az +akaratnak inkább passziv jellegére. Davy a romantikus <span class= +"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> hasonló +esetben, minden valószinüség szerint még az élete árán is kitört +volna onnan.</p> +<p>Jellemző továbbá, hogy későbbi nagy ideájára semmiféle szellemi +előkészület nem mutatkozik s ez az ür mindaddig tart, amig naplója +szerint, az eszme teljesen szokatlan érzések közt egyszerre ki nem +virágzott benne. E szokatlan belső körülmények, amelyek Mayer +tanuságtétele szerint soha annakelőtte vagy utána meg nem rohanták, +amellett szólnak, hogy akkor, huszonhatéves korában, élte át +először egy uj gondolat születésének lelki izgalmát. Ez az aránylag +késői időpont is a lassu termelési módot, vagyis a klasszikus +kutató-fajtát jellemzi s magyarázatát adja annak, mért nem voltak +Mayernek <i>előbb</i> ilyen válságai, <i>később</i> pedig azért +nem, mert nem akadt több szellemi gyermeke; egész élete azután már +egyetlen ötletének át- és kigyurásában telt el. Sokoldalu +tudósoknál az erős belső krizis megismétlődhetik, bár nem mindig +olyan élénken, mint az első alkalommal.</p> +<p>Igen figyelemreméltó Mayer műveinek eredeti mivolta. Kezdetben +csak egy alaki kérdésről, az anyag és erő minőségi és mennyiségi +megmaradásáról volt szó. Ez a gondolat olyan rohamosan lett urrá +rajta, hogy az öntudat küszöbe alatt már régen lappangania kellett: +<span class="pagenum"><a name="Page_84" id= +"Page_84">-84-</a></span> egy csomó homályos képzet egyszerre +kristályodott ki, egyszerre nyert összefoglaló jelentőséget. Éppen +azáltal válik érthetővé Mayernek az uj feltevés helyességében és +termékenységében való intenziv hite, hogy ösztönszerüleg régóta +keresett vonatkozások végre tisztázódtak. A „feltevés“ szót +czélzatosan használjuk, mert még nem beszélhetünk teljes fogalmi +világosságról, csak arról a közvetett megérzésről, hogy a helyes ut +nyilt meg előtte! Ennek az utnak fokozatos meghóditására s élményei +tudományos kifejtésére azután nagyon gyöge fegyverei voltak. Alig +tudunk még egy példát a tudomány multjából, amely egy felfedezés +megtörténtének különböző állomásait ilyen szemléltetően ábrázolná. +Mayer lassu reagálóképessége volt ennek is az oka.</p> +<p>Egyetlen gondolatnak adta oda magát, amelyre még semmiféle +formulázható kifejezést sem tudott teriteni, különben naplójában +erre is ráakadnánk. El tudjuk képzelni: hogyan állitgatta az uj +látószögbe élményeit, inkább sejtve, mint tudva összefüggéseiket. +Előkészületnek ez a módszer igen hasznos volt a későbbi szakszerü +átdolgozáshoz, amikor már a szokott tudományos kifejezési formák +egységesitő eszméjének rendelkezésére állottak.</p> +<p>Mindjárt viszaérkezte után ehhez a munkához <span class= +"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> is látott. +A viszonyok itt is kedvezőtlenek: senkije sincs, akivel +eredményesen megbeszélhetné a dolgot. Régi barátjának, Baurnak, +egymásután három levelet kellett irnia, amig rövid válaszra +méltatta. Felkeresett mindenkit, akitől segitséget vagy érdeklődést +remélhetett és minden kis jóakaratért vagy megértésért végtelenül +hálás. Nem volt más fizikai felkészültsége, mint amennyit, az akkor +még a mainál is jóval gyatrább orvosi kiképzéssel kapott; +könyvekkel próbálkozik s igy bukkan fel előtte folyton az mc +nagysága mint erőmérték. Nem mer kételkedni ebben a feltevésben, +még kevésbbé saját alapgondolatának helyességében, mégis össze +akarja hangolni a kettőt s itt esik azután egyik tévedésből a +másikba. Az ellentétes fogalmak meglehetős szerencsétlen +kiegyenlitési kisérlete után összefoglalja irásban a Baurral +közlötteket és elküldi a czikket Poggendorffnak.</p> +<p>Itt esik meg vele életének talán egyetlen szerencsés véletlene: +nem kapja vissza a kéziratot, de nem is került nyomdába. Ez utóbbi +körülmény a nyilvános kudarctól s az illetékes szakkörök jogos +lenézésétől mentette meg, az előbbi pedig ujabb formulázásra +késztette.</p> +<p>Ebben az időben kereste fel a tübingeni és heidelbergi +fizikatanárokat. Ez összejövetelekről nincsenek közelebbi adataink; +Mayer azt állitja, <span class="pagenum"><a name="Page_86" id= +"Page_86">-86-</a></span> hogy egyikük sem tudta őt meggyőződésétől +eltántoritani. Ugyanekkorra esik azonban Mayer gondolatmenetének +kétirányu fordulója: egyfelől a mozgás-energia, az „esési erő“ +alkalmazása, holott addig csak mozgásmennyiségekkel dolgozott s +tételül a mozgásnak meleggé való átváltozását állitotta fel; +másrészt csak ettől az időtől kezdve veszi igénybe az esési erővel +együtt a gázak kiterjedésének és összenyomhatásának jelenségeit. +Kétségtelenül ez a kettős fordulópont mentette meg Mayer ötleteit a +tudomány számára. A másodikról nem kell sokat beszélnünk, mert +<i>csakis</i> a gázok sajátos melegének számitásba vételével +lehetett a mechanikai hő egyenértékhez eljutni. Az első pontot +illetőleg azonban Mayer a suly és esési magasság eredményeinél +először bukkan rá egy <i>munkamennyiségre</i>, amely a melegével +hasonlitható össze, mert ugyanolyan kiterjedésü. Ennek az uj +szempontnak a feltevése folytán kellett a <i>kinetikai energiát</i> +½ mc<sup>2</sup> (vagy szerinte mc<sup>2</sup>) az eddig vallott mc +helyébe ültetnie, mint az átalakulás megfelelő produktumát; evvel +azután a kérdés egyszerre tisztázódott is.</p> +<p>Ezt a helyzetet mutatja be 1842-ben irt értekezése, amelyből az +mc<sup>2</sup> mellől hiányzó ½ alkotórészen s azon a +meggondolatlan állitáson kivül, hogy jeget semmiféle nyomással sem +lehet <span class="pagenum"><a name="Page_87" id= +"Page_87">-87-</a></span> megolvasztani, már nincs semmi kivetni +való. Láttuk tehát, hogyan nyert határozott alakot Mayer +alapgondolata, amely eredetileg bizonyos mértékig testetlenül, azaz +közérthetőségü kifejezési mód nélkül lappangott benne. Lassu +reagáló-képességénél fogva szélesen és hosszan nyulnak el azok a +gondolat-lépcsők, amelyeket gyorsröptü szellemek a legrövidebb idő +alatt futnak át. Schiller mondja, hogy a költő munkája valamilyen +zenei hangulattal vezetődik be, vagyis az elkészülendő alkotás +teljes művészi hatásának előre való megérzésével; a tudós is +megsejti jóelőre a későbbi eredményt, mielőtt még megtalálta volna +hozzá a helyes utat. Gauss, aki szintén klasszikus kutató volt, +mondotta munkája közben: „Már régen tudom, hová jutok, csak azt nem +tudom, hogyan?“ Meg volt tehát nála is a gondolat első születésének +és tudományos elméleti megtestesülésének nagy időbeli +különbsége.</p> +<p>Mayer a teremtő lelki munkásság teréről az alkotáséra lépett át. +Nagyon jól tudta, hogy feltevése a fizika, kémia és fiziológia +jelenségeire egyaránt áll, de eleve lemondott arról, hogy mindenütt +keresztül is vezesse. Ehelyett két különálló fejezetet szemelt ki +magának: a fiziológiát, amelyben orvosi hivatásánál fogva +otthonosabb volt és a csillagrendszer fizikáját, <span class= +"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> amelyet +régóta figyelemmel kisért. A fizika területén Liebig értékes +tanulmányai voltak segitségére, a másik feladatnál egészen a maga +erejére maradt. Liebig elmulasztotta ugyan a legvégső kérdések +határozott felállitását és megoldását, mégis annyira előkészitette +az egész gondolatsort, hogy csak az egyenérték törvénye kellett a +kérdés teljes megoldásához. Az asztrofizikában azonban épp ugy, +mint a mechanikában Galilei erő-meghatározásával kellett +megküzdenie, miután Newton nehézkedési mechanikája is ezen az elven +épült fel; előbb ki kellett tehát fejlesztenie a kinetikai energia +általános értéküségének formuláját, hogy annak a maximális +sebességnek fogalmához juthasson, amelylyel egy világtest a földre +vagy a napra érhet. Ez volt az egyetlen számbavehető mód, hogy +megoldhassa a maga elméletét, amely szerint kozmikus tömegek +táplálják a nap hőforrásait.</p> +<p>Az első és második nagyobbszabásu értekezés megirásához +három-három évre volt szüksége. Még ha orvosi elfoglaltságát és +megházasodását figyelembe veszszük, akkor is hosszunak kell ezt az +időt tartanunk, legalább a „romantikus“ lángész termékenységéhez +viszonyitva. Elvitázhatatlan, hogy egy kezdő orvosnak elegendő +alkalma lehet másnemü tudományos kutatáshoz, <span class= +"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> apósa egy +levélbeli megjegyzéséből, Mayer praxisának örvendetes fejlődését +illetőleg, szintén arra következtethetünk, hogy addig nem igen volt +gyógyitani valója. A korai házasság pedig csak fokozni szokta a +munkaképesség mértékét, nem pedig csökkenteni. Mayer munkatermelési +módja tehát szervezeti sajátosságából következett s éppen ezért +tartozik a klasszikus kutatók társaságába.</p> +<p>Csodálkoznunk kell kitartása fölött, amelylyel tévedéseken és +balsikereken át czélja felé igyekszik. Newton folytonos odaadó +gondolkodással bukkant rá alapelveire, Mayer is hasonló fajtáju +volt. Apró lépésekkel, lassan-lassan haladt előre, egyiket a másik +után tolta, amig a sokféle lehetőség közt a biztos utra akadt. Első +müvét több barátjával átolvastatta és ismételten átdolgozta, amig +végleges formában a nyomdába küldte.</p> +<p>Még több csodálatot érdemel a kedvezőtlen külső viszonyok +sikeres lebirása. Szülővárosa aszerint itélte meg őt egész +életében, hogy latinból nagyon rossz osztályzatokat kapott; sehol a +világon nem volt az érettséginek olyan döntő szerepe, mint éppen a +sváb földön. Az illetékes tényezők mindig jelentéktelen embernek +tartották és állitólagos tudományos felfedezéseit nevetségeseknek, +sőt kárhoztatandóknak minősitették. <span class="pagenum"><a name= +"Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> Azok, akikkel levelezésben +állott, később bocsánatot kértek tőle, hogy otromba tévedésnek +látták azt, amit egyszerüen nem értettek meg. Bátyján, a családi +gyógyszertár tulajdonosán és Griesinger medikuson kivül, akit a +felfedezés fiziológiai jelentősége bilincselt le, szükebb +környezetéből senki sem állott melléje, mások pedig még kevésbbé. +Feleségének sem nagyon tetszett az ő különös foglalatossága, amely +csak nyomdai költségeket okozott, az orvosi gyakorlatot azonban nem +mozditotta elő.</p> +<p>A megerőltető, örökös akadályok közt végzett egyoldalu munkát a +szükségszerü szellemi kimerülés követte, amely először az ablakon +át való szerencsétlen kiugrásban jelentkezett. Könnyen +elképzelhetjük, hogy az a durva igazságtalanság, amely érte, azon +az álmatlan éjszakán szakadatlanul mardosta lelkét, minden kivezető +ut reménysége nélkül, amig utolsó erői is felmondták a szolgálatot +és a katasztrofális kisérlet megváltásnak tetszhetett előtte. Még +mint lábbadozó beteg, közvetlen környezetének nyomasztó hatásától +wildbadi üdülése alatt felszabadulva, mindenekelőtt tudományos +elégtételt akart magának szerezni. A klasszikus kutatótipusnak +egyik feltétlen ismérve éppen a köztudat előtt való tisztázódás +belső szüksége, mig a romantikus rendszerint nem is törődik vele. +Viszont <span class="pagenum"><a name="Page_91" id= +"Page_91">-91-</a></span> a klasszikus kutató végtelen gondossággal +dolgozza ki munkájának minden apró összetevőjét s ezért fáj a +felületesség és komolytalanság vádja olyan rettenetesen.</p> +<p>Védekezését valóban a szive vérével, végső erőfeszitéssel irta, +habár a stilusból és a belső tartalomból nem tetszik ki, sőt szinte +természetfölötti derü és megtisztultság árad belőle. Ama +fékező-erők, amelyek a szervezet érdekében az utolsó +energia-készletek kimeritését rendszerint megakadályozzák, +betegsége és izgalmas leki feszültsége folytán hatálytalanok +lettek; egész magát belevitte ebbe a munkába s azután össze is +roskadt egészen.</p> +<p>Agyhártyagyuladása jelenti első stáczióját Mayer e szomoru +életszakának. Azután az őrültek házában való durva bánásmód +következett, amely őt, mint orvost, a laikusnál sokkal +intenzivebben felizgathatta. Hogy nem ment tönkre belé, talán csak +rendkivüli kitartásának köszönheti, melynek már régebben elegendő +bizonyságát adta.</p> +<p>Viszont nem lehet csadálkoznunk afölött, hogy ilyen körülmények +közt további produktivitása megtört. Kérdés, vajjon ez az eredmény +az embertelen kezelés nélkül, a puszta kimerülés következtében is +beállott volna-e? Davyt például a legkedvezőbb külső viszonyok +ellenére <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= +"Page_92">-92-</a></span> is a felfedezései előtt járó erős +izgalmak ugyanigy kimeritették. Mayernek azonban a sok egyéb +hátrányon kivül nemcsak eszméjének teremtő munkájával, hanem a +tudományos felszerelés elemi ismereteivel is meg kellett +birkóznia.</p> +<p>Vallási rajongása is kimerült agyának fellázadása volt az +absztrakt gondolkodás tultengése ellen, s a szemináriumból való +ifjukori emlékei táplálták. Mikor felgyógyult – éppen ellenkező +hangulat vett erőt rajta, de ujabb tudományos munkához majdnem tiz +évig nem volt szellemi befogadóképessége. Dühring szerint Mayer +szellemi tehetetlenségét ugy indokolja, hogy holt embernek +nyilvánitották, tehát eszerint is viselkedett. Kétségtelen, hogy +Mayer hitte, amit mondott: kétségtelen viszont az is, hogy ez a +magyarázat csak takaróul szolgált, amelynél jobb éppen nem akadt. +Ha a tudományos munka szükséglete élt volna benne, mint minden más +alkotó-elmében, akkor semmi sem tarthatta volna vissza tőle. Nem +törődött semmivel és energiájának megmaradt foszlányait +szenvedélyes kitörésekben pazarolta el; nem volt elég erős ahhoz, +hogy magamagán uralkodjék. Állapota azután lassan-lassan mégis +javult és ujra érdeklődni kezdett a tudományos kérdések iránt. Sőt +azt mondhatnók, hogy e <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= +"Page_93">-93-</a></span> késő éveinek eredményeit igazi nagy +munkakorszakával maga is egybevethetőnek tartotta; hiszen még +kevéssel halála előtt is a kiváltódásról szóló értekezésének +részletesebb feldolgozását és a Bressa-pályázatra való benyujtását +tervezgette. Ez az álom persze már nem valósulhatott meg.</p> +<p>Összefoglaló megállapitásunk szerint tehát Mayer egész maradék +energiájával fizetett alapvető munkájáért és termelési képességének +ujból való megszerzése, amely kedvezőbb körülmények közt talán még +sikerülhetett volna, szükeszü környezetének bánásmódja és a +közvetve előidézett brutalitások folytán lehetetlenné vált.</p> +<p>Meg kell emlékeznünk néhány szóval Mayer házasságáról is. +Dühring személyes tapasztalatai nyomán Mayer sorsára kedvezőtlen +hatásunak mondja; az asszony volt az előőrs a kisvárosi +filisztereknek a kiváló szellem ellen való ösztönszerü harczában. +Davynál is a feleség volt a nyárspolgári nézetek kicsinyes +képviselője és számos más vezető egyéniségnél is tapasztalhatjuk, +hogy szerencsétlenül nősültek vagy egyáltalán nem házasodtak meg. E +feltünő jelenség okaira rá kell mutatni s miután itt nem +vádaskodásról, hanem fogalmakról van szó, talán helyénvaló lesz, ha +a fontosabb szempontokat <span class="pagenum"><a name="Page_94" +id="Page_94">-94-</a></span> felállitom, hogy e sajátos +viszonylatok meghatározóira ráismerhessünk.</p> +<p>Az embernek minden más élőlénynyel szemben nemcsak a +fajfenntartás, hanem a haladás képessége is megadatott, tehát +életének kettős feladata van: a fenntartásé és a javitásé, amely +utóbbi az elsővel némely vonatkozásban összeütközik. Ha a meglevőt +fejleszteni akarjuk, fenntartás helyett rombolnunk kell; a két +biológiai törekvés kiegyenlitése csak összeütközés árán mehet +végbe, főleg amaz időhatár tekintetében, amelyen belül a javitó +változtatásoknak meg kell történniök. A kétfajta tendencia már most +a két nem között ugy oszlik el, hogy a férfinek az előrehaladás, a +nőnek pedig a megtartás van a szivéhez közel. Ebből származik +azután, hogy az emberiség vezető szellemei (eddig kizárólag a +férfinemből valók), akik a legkövetkezetesebb képviselői a +fejlődésnek, cselekvéseik <i>tartalma</i> iránt az asszonyoknál +nagyon kevés rokonérzésre találnak, bár általában nem idegenkednek +tőlük. Azoknál az összetüzéseknél, amelyek elsősorban anya és fiu +közt szoktak támadni, csak a vak szeretet segíthet, a mely minden +belátásos itélet nélkül a cselekvés tartalmával szemben, az örök +ellentétet áthidalva a gyermek szellemi kiválóságába temetkezik. +<span class="pagenum"><a name="Page_95" id= +"Page_95">-95-</a></span></p> +<p>Ha a házaséletben is felszabadulnak ezek a természetszerü +ellentmondások, nemcsak a folyton közeledő egykoruság fejleszti +folyton erősebbé őket, hanem az asszony aggódása gyermekei sorsa +fölött, a kiknek jövőjét az apa rendkivülisége és a polgári +társadalommal való szembekerülése veszélylyel fenyegeti. A nő +ellenszegülése azután passziv vagy aktiv, vérmérséklete szerint. +Ösztönszerü, örök asszonyi motivumok kerülnek felszinre és a +tudományosan gondolkodó férfinak nem szabad erkölcsi +szemrehányásokra alkalmat keresnie, a mikor müködni látja ezt az +ellenállhatatlan hajlamot, a melynek megmaradásától a nép és +végeredményben az emberiség fentartása függ. Az ilyen házasságbeli +viszályok azokhoz az akadályokhoz tartoznak, a melyeket minden +szellemi vezérférfiunak le kell küzdenie. Mayer esete mutatja, +milyen ártalmas és veszélyes szerepet játszanak a +férfi-vénasszonyok is, az eredeti tehetség ösztönös ellenségei, még +akkor is, mikor a haladás eszméje saját személyes körülményeiket a +legtávolabbról sem zavarja. Mayer politikailag és vallásilag +konzervativ volt, a mi azonban nem akadályozta meg környezetét +abban, hogy kegyetlen haraggal forduljanak ellene, amikor uj +felfedezésekre vetemedett, <span class="pagenum"><a name="Page_96" +id="Page_96">-96-</a></span> a melyeknek lényegéről persze senkinek +se volt közülök sejtelme.</p> +<p>Még csak az a kérdés: hogyan lehet kikerülni vagy enyhiteni +azokat az ellentéteket, a melyek a felfedező családjában az ő belső +hivatottsága és az anyai s hitvesi ösztönök közt szükségszerüen +kipattannak? A választ csak ismételhetjük: ha a tudósnak elég +szerencséje van, hogy olyan asszonyhoz jusson, a ki urának nehéz +küzdelmeit a napi gondok távoltartásával és jókedélyének áldásos +hatásával enyhiti meg, akkor a nő már legjava feladatát +teljesitette vele és az emberiséggel szemben s férje számára az +elérhető legnagyobb boldogságot szerzi meg.</p> +<p>Ha megkiséreljük, hogy Mayer esetének biologiai eredményeit +levonjuk: egy olyan férfi tragikus sorsával találkozunk, a ki a +szellemi feszültség sulya alatt roppant össze. Az a hirtelenség, a +melylyel vezető gondolata feltámadt benne s azután az első +tapogatózásból a helyes kiutra bukkant, a mellett bizonyit, hogy +Mayer csak ritkán, kivételes pillanatokban tudott olyan magasságra +és világosságra emelkedni, a milyet problémája megkövetelt. Jusson +eszünkbe, hogy a felfedező nem mondhatja magának, hogy: <i>ezt</i> +akarom felfedezni, hanem a saját korának szükségletei irják elő, +mit <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= +"Page_97">-97-</a></span> <i>kell</i> cselekednie. Természetesen +bizonyos előfeltételekkel, főleg a teljes szellemi szabadsággal +rendelkeznie kell, hogy a tradicziókból kibontakozhasson és a +megoldandó kérdést meztelenül láthassa. Ez a szükségesség Mayer +esetében ahhoz a sajátságos megkönnyitéshez jutott, hogy az iskolai +bölcseség nem igen nyomasztotta, hiszen a hágai vizsgát is +meglehetős mérsékelt sikerrel tette le. Igy azután e kedvező +körülmények: a szellemi elkülönültség, a mely mikor egészséges +volt, néhány tudományos eszmére való koncentrálódását lehetővé +tette, Mayer termékenységét néha olyan rendkivüli mértékben +fokozta, a hogy arra alapgondolata lelki megfogamzásához tényleg +szüksége is volt. Ugyanez a természetes feszültség állt fenn 1841. +őszén, döntő szellemi fordulása és küszöbön lévő házassága +előtt.</p> +<p>A közbüleső időszakok azonban e csucspontok alatt messze +elmaradnak. Mayer bizonyos értelemben egész életén át kisvárosi +polgár volt; Párisban legszükebb földieivel élt együtt, nagy +tengeri utján teljesen izolálódott és legizgalmasabb belső válságai +alatt sem jutott tovább Tübingennél és Heidelbergnél. Mialatt Davy +a nagyváros lüktető mozgalmasságában keresi kijegeczesedő +gondolatvilágának külső keretét, Mayer szükös kis csigaházba bujik, +amely őt és <span class="pagenum"><a name="Page_98" id= +"Page_98">-98-</a></span> munkáját felemészti. Ez a hajlandóság +különben Mayer lassu szellemi kibontakozásának szükségszerü +következménye volt; minden uj és váratlan jelenséggel szemben +bizonytalanul állott, tehát a nagyszabásu városi élettel sem tudott +megbarátkozni. Ugyanez okból nem szerezhetett magának és +gondolatainak rajongó személyi hiveket és tanitványokat, a kik vele +együtt terjesztették és fejlesztették volna szellemi kincsét. A rá +váró feladat kimerithetetlenségében Mayer nem kételkedett s tudta +azt is, hogy egymagában nagyon keveset végezhet belőle. Nem volt +azonban oly szerencsés természetü, hogy rokonlelkeket a maga +igazáért fellelkesíthessen. Még Baurt sem tudta meggyőzni +felfedezésének igazi jelentőségéről, pedig Baur melléje állt, +segitett neki és gyarapitotta mathematikai ismereteit. A klasszikus +tipust jellemzi ez az adat is: a személyi hatást az irás készsége +pótolja. Mayer örökölt jellembeli fogyatékosságánál fogva nem +tudott magának bármi áron is olyan helyzetet teremteni, hogy sulyos +és nagyszerü hivatottságát szakszerüen realizálhatta volna. Ezt a +tényt megfigyeljük és megállapitjuk, de kárhoztatni érte senkit nem +szabad, bár innen ered, hogy a tizenkilenczedik század legnagyobb +felfedezése szerzője személyének csak egy szerencsétlen életet +jelentett. <span class="pagenum"><a name="Page_99" id= +"Page_99">-99-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>Helmholtz.</h2> +</div> +<p>Helmholtz Hermann atyja, Helmholtz Ágost teológus, gyenge +testalkata daczára, 1813-ban a felszabaditó hadseregbe lépett és a +hadjáratban önkéntesi minőségben vett részt; a drezdai csata +alkalmával alhadnagygyá lett. Hazaérkezte után belátta, hogy papi +tanulmányait – komoly lelkiismeretbeli ellentmondások nélkül – nem +folytathatja; ennélfogva a filológiára, mint uj kenyérkereseti +pályára csapott át és néhány évi házi tanitóskodás után a potsdami +gimnáziumnak tanára lett; főleg latint, de más tantárgyakat is +tanitott. Egyszer, mikor német óra alatt tanitványaival a +felszabaditó hadjárat hangulatairól és saját élményeiről +merészkedett beszélgetni, felettes hatósága szigoruan megdorgálta +és figyelmeztette, hogy ismétlődés esetén egyszerüen elbocsájtják. +Költői természetü volt s e hajlandósága különösen a divatozó +görögimádásban nyilvánult; sok nyelvet tanult, köztük az arabsot +is, festészettel és zenével is foglalkozott. Neje Penn Karolin, egy +katonatisztnek művelt leánya és Penn William, a hires quäker +leszármazottja volt; külsejére igen egyszerü, de élénk szellemü és +feltünően világos itélőképességü nő. Szegényes háztartásukat, +melynek gondjait idővel két leány és egy fiu szaporitotta, pompásan +vezette s <span class="pagenum"><a name="Page_100" id= +"Page_100">-100-</a></span> családja iránt tele volt gyöngédséggel +és rajongással.</p> +<p>Hermann fia 1821. augusztus 31-én született. Gyenge és csunya +gyerek volt (egy kicsit vizfejü), de anyja következetesen +csodagyermeknek tartotta.</p> +<p>Gyermekkorában annyit betegeskedett, hogy majdnem mindig a +szobához és gyakran ágyhoz volt kötve; csendes fiunak mondják: +állandóan képes-könyvekkel és épitőkövekkel foglalkozott. Az +utóbbiakból annyi empirikus geométriát sajátitott el, hogy később +az iskolában az alapelvek körül már teljes tájékozottsága volt. +Rendszeres testápolás, torna és turisztika révén, amikre apja sokat +adott, egészsége is megjavult, ugy hogy kilencz éves korában +beléphetett a potsdami gimnáziumba, amelyet rendkivül gyorsan +végzett el. Hogy mi iránt érdeklődött leginkább, arra a hetvenedik +születésnapján rendezett ünnepélyen igen figyelemreméltó beszédében +tekintett vissza. Legczélszerübb lesz, ha a vonatkozó részeket +szószerint közlöm:</p> +<p>„Hét éves koromig gyenge fiu voltam, a szobához, sőt igen +gyakran az ágyhoz kötve, pedig alig birtam a szórakozás és a munka +vágyával. Szüleim sokat foglalkoztak velem; képeskönyvek és főleg +épitő kövek közt éltem <span class="pagenum"><a name="Page_101" id= +"Page_101">-101-</a></span> mellettük. Korán kezdtem olvasgatni s +igy természetesen uj élvezeteket ismertem meg. Szellemi képességeim +fogyatékossága viszont abban nyilvánult, hogy rossz +emlékezőtehetségem volt egymással szorosan össze nem függő tárgyak +tekintetében. Jól emlékszem, hogy a jobboldalt a baltól alig tudtam +megkülömböztetni, később az iskolában nehezebbül esett a +magánhangzókat, a rendhagyóigéket, a sajátságos mondatfordulatokat +elsajátitanom, mint a többi diáknak. Különösen az akkori +történelemtanitással nem tudtam sehogysem megbarátkozni; prózai +részeket könyv nélkül mindig csak nagy szenvedések árán tanultam +meg. E fogyatékosságom természetesen folyton érezhetőbbé vált és +aggkoromra egészen leigázott.</p> +<p>„De ha már volt mire támaszkodnom, (bár csak például a +versmértékre és a versrimre) a könyvnélküli tanulás és a +megrögzités sokkal könnyebben ment; nagy költők verseit igen sokáig +megőriztem az emlékezetemben, de másodrendü irók közepes alkotásait +alig. Azt hiszem, hogy a magyarázat a gondolatok természetes +ritmusában található, ami a jó versek sajátossága; ebben a +körülményben az esztétikai szépség lényegbeli forrását látom.</p> +<p>„A felsőbb gimnáziumi osztályokban az Odyssea néhány énekét, +meglehetős sok horacziusi <span class="pagenum"><a name="Page_102" +id="Page_102">-102-</a></span> odát és egy csomó német verset +tudtam szavalni. Abban a helyzetben voltam tehát, mint irástudatlan +őseink, akik törvényeiket és történelmüket versekbe foglalták, hogy +emlékezetükben megmaradjon. Ami könnyen esik, szivesen teszszük +meg; én is előbb a költészetet imádtam. Ezt a hajlandóságomat atyám +szitotta, pedig különben kötelességtudó, de rajongó ember volt; +végtelenül szerette a költészetet, különösen a német irodalom +nagyjait. A felső gimnáziumi osztályokban a német irodalmat adta +elő és Homéroszt olvasta velünk; felváltva prózai német feladatokat +és verstani gyakorlatokat kellett csinálnunk. És ha a legtöbben +közülünk rossz költők is lettek, mégis az elképzelhető +legalkalmasabb stilusfejlesztő rendszer volt az övé.</p> +<p>„A legtökéletesebb emlékezetbeli segédeszköz azonban a +jelenségek törvényének ismerete, amit legelőször a geometriában +tanultam meg. Gyermekjátékaimból, az épitőkövek révén, közvetlen +szemlélet utján kipróbáltam a térbeli arányok egymáshoz való +viszonyát. Minden gondolkodás nélkül tudtam, hogy szabályos alaku +testeket miképpen lehetne egymásra rakni és miképpen illenének +össze, ha igy vagy amugy forditanám őket. Midőn geometriát kezdtem +tanulni, tanáraim nagy meglepetésére, minden ténymegállapitással, +amellyel itt kellett volna <span class="pagenum"><a name="Page_103" +id="Page_103">-103-</a></span> megismerkednem, már tisztában +voltam. Amennyire vissza tudok emlékezni, ez a tulajdonságom a +postdami népiskolában is feltünt, amelybe 8 éves koromig jártam. +Ellenben uj volt előttem a szigoru tudományos módszer, amelynek +segélyével azután a többi nehézségeket is legyőztem.</p> +<p>„A geometriának egy hiánya van: csak elvont térbeli formákkal +foglalkozik, pedig nekem a teljes valóság szerzett különös +örömöket. Mikor már nagyobb és erősebb lettem, atyámmal vagy +iskolatársaimmal sokat járkáltam Potsdam szép környékén és lelkem +mélyéből megszerettem a természetet. A fizika elemei azután – +amelyekkel a gymnasiumban találkoztam – jobban érdekeltek +geometriai és algebrai tanulmányaimnál. Bőséges és sokféle anyag +kinálkozott: a természet teljes gazdagsága, amely elméleti +törvények alá sorakoztatható. Tényleg ez a megismerés ragadott el: +a látszólag idegen természetnek az emberi szellem által való +leigázása, amelyet a törvények logikai hatalmának köszönhetünk. +Mindjárt csatlakozott ehhez az a másik megismerés is, hogy a +természeti jelenségek törvényeinek tudása adja csak a természet +felett való hatalmat a kezünkbe. Ezekben a gondolatkörökben már +otthonosan éreztem magam.</p> +<p>„Nagy hévvel és örömmel bujtam azokat a <span class= +"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> fizikai +tankönyveket, melyeket atyám könyvtárában találtam; ósdi művek +voltak, melyekben még a flogisztónikus tudományos nyelvjárás divott +és a galvanizmus még a Volta-oszlopnál tartott. Egy ifjukori +barátommal is próbáltam mindenféle itt-ott olvasott kisérletet +szerény eszközeinkkel utánozni. A savaknak hatását anyánk +vászonkészletén alaposan kitapasztaltuk, ezenkivül azonban kevés +sikerült; legjobban jártunk még optikai szerszámok készitésével, +szemüvegek és egy növénytani nagyitólencse felhasználása mellett. +Segédeszközeink korlátolt volta korai tanulmányaimban azzal az +előnynyel járt, hogy a tervezett kisérleteket mindig módositanom +kellett, mig a tényleg végrehajtható alakjára rá nem bukkantam. Meg +kell vallanom, hogy néha, mig az osztályban Cicerót vagy Vergiliust +olvastak, unalmamban az asztal alatt kiszámitottam a fénysugár +sebességét és néhány optikai tételre akadtam, amelyekről a +tankönyvekben semmit sem találtam, amelyekre azonban később a +szemtükör szerkesztésénél szükségem volt.</p> +<p>„Igy azután elterelődtem tanulmányaimnak arra a különös +irányára, amelyet később is megtartottam és melynek lassankint +egész lelkemet odaadtam. Az a törekvésem, hogy a valóságon a +fogalom uralkodjon, vagyis más szavakkal: a <span class= +"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> +tünemények okozati összefüggésének felfedezése, vezetett az életen +át, e vágy intenziv voltának tulajdonitható, hogy egy problémát +mindaddig bonczolgattam, mig csak homályos pontokat sejtettem +benne.“</p> +<p>E nyilatkozatokból, melyek Helmholtz természetéhez képest nagyon +tartózkodóak, kiütközik a született természetbuvár ellenszenve a +filológiai oktatás iránt. Természetes, hogy az adott körülmények +közt (atyja hatása folytán, ki ugyanabban a gymnasiumban tanitott) +a csendes és beteges fiunak minden harczot kerülő természete, +nagyobb összeütközésre nem vezetett, sőt a szülői háznak ifjukori +hatása később Helmholtznak az iskolai és nevelési kérdésekben +elfoglalt álláspontjára is némileg befolyást gyakorolt. Ehhez +járult még, hogy a klasszikus tipus kutatói, akikhez Helmholtz +tartozik, természetüknél fogva hajlandóságot mutatnak a +„klasszikus“ iróknak formai kerekdedségéhez, ami alkalmilag +bizonyos türelmetlenségben is kifejezést nyer, szintén a +filológusok szokása szerint; ilyen volt például Gauss is.</p> +<p>Helmholtz tehát jó bizonyitványnyal hagyta el a gimnáziumot, ez +a körülmény jövőjére vonatkozólag döntő fontosságu volt.</p> +<p>Végbizonyitványában nyugodt és csendes magaviseletünek mondják; +az ókori nyelvek tekintetében <span class="pagenum"><a name= +"Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> elért eredményeiről, +sajnos, hallgatnak forrásaim: valószinüleg nem volt teljesen +kedvező. A matematikában Helmholtzot egy Mayer nevü kitünő tanár +tanitotta, aki egyszersmind a család barátja is volt. Mayer külön +bizonyitványt állitott ki részére, hogy magántanulással már +biztosan tovább haladni képes. Ebben a tulajdonságában tényleg +megtaláljuk későbbi sikereinek egyik leglényegesebb tényezőjét.</p> +<p>Helmholtz természettudományokkal akart foglalkozni, miután +azonban atyja a szükséges anyagi eszközökkel nem rendelkezett, az +orvostudományhoz kellett átpártolnia. Jelentkezett a királyi +katonai orvosi főiskolánál, a Pepiniére-nél felvételre, amely +növendékeit, katonai szolgálat kötelezettsége mellett, ingyenes +oktatásban részesitette. Helmholtz még gimnáziumi tanulmányai alatt +próbavizsgát tett, igen szép sikerrel, ugy, hogy 17 éves korában, +az érettségi után, már a berlini királyi Frigyes Vilmos orvosi +intézetbe került. A jövendő nagy férfiu koraérettségének ujabb +bizonyságát látjuk, amely gyermekkori betegeskedése dacára is +előreviszi.</p> +<p>Helmholtzot Berlinben a szkolasztikus természetfilozófiai +tanitáson kivül (maga mondja, hogy a záróvizsgán az érdaganatokról +nagyszerü előadást tartott anélkül, hogy valaha <span class= +"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> ilyen +műtétet látott volna) nagynénje, akinél vasárnaponkint ebédelt, +kedélyes szigorral ismertette meg a „jó társaság“ erkölcseivel és +szokásaival s Helmholtz kellőleg hasznositotta ezt a tudományt is. +Haza irt leveleiben képekkel és zenével, amikkel a fővárosban +eléggé összekerült, éppen annyit foglalkozik, mint életmódjának és +tanulmányainak egyes részleteivel. Anyja nehezen nélkülözi fiát és +a sok lim-lomot az asztalon, természettudománynyal való +foglalatoskodásának apró bizonyságait s csak lassankint nyugszik +bele távollétébe. Pajtásai kimért és tartózkodó modora +következtében különcznek tartották s levelei tényleg bizonyos +kulturgőgöt árulnak el, ami bizonyára az atyai ház professzori +légkörének maradéka volt. „Mozart és Beethoven-szonátákat játszom, +azután sokszor uj zeneműveket is, amiket a lakótársam szerez be. +Este Goethe-t és Byron-t olvastam (K. kölcsönözte) és +változatosságképpen integrálszámitásokat is végeztem.“ A szülők +tudniillik, hogy Hermanjuk a megkezdett zongorajátékot el ne +felejtse, nagy áldozatok árán zongorát állittattak intézeti +szobácskájába. A könyvek iránt való érdeklődésének köszönhette, +hogy az intézet könyvtárosa magához osztotta be s igy szabadon +válogathatott az irodalmi művek között. <span class= +"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> +Egyrészt a fizikusok és mathematikusok, másrészt Kant bilincselte +le s egy jelentős személyi befolyás is érvényesült. Mig ugyanis +Mitscherlichet nagyon unalmasnak találja, Müller, a hires +fiziológus egészen elragadja a fiut; Link tanár ellenben „tultengő +szellemü, két hónap után még mindig a természettan filozófiai +bevezetésénél tart (Ah, Istenem!).“</p> +<p>1839. végén, 18 éves korában a filozófiai szigorlatot igen jó +eredménynyel tette le, a következő évben pedig anatómiai vizsgáját +szintén kitünően. Harmadévre azonban sulyos tifuszba esett s több +hónapon át a kórházban kellett feküdnie. Helmholtz azok közé az +emberek közé tartozott, akiknek még a véletlen is javukra válik és +igy betegsége is, amely különben sem volt veszélyes, alkalmat adott +arra, hogy időközben megtakaritott pénzén górcsővet vehessen, +amelyet később doktori értekezésénél használt fel. Teljes +felgyógyulása azonban oly lassan haladt előre, hogy még néhány +hónapig a szülői házban kellett tartózkodnia, mielőtt tanulmányait +ujból megkezdhette.</p> +<p>Az orvosi szaktárgyasokon kivül sok másra is beiratkozott, de +mathematikai előadásra nem. A legnagyobb hatást Müller János tette +reá, aki professzorai közül kétségtelenül a legkiválóbb volt; az +elsők közé tartozott, aki szabadulni <span class="pagenum"><a name= +"Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> akart a +természetfilozófiától s lelkes és hatalmas akaratával fogva +tartotta tanitványait, akik között sok volt a tehetséges. Helmholtz +érintkezésbe jutott Du Bois Reymond, Brücke és Virchow-val, akikhez +néha a valamivel idősebb Ludwig is csatlakozott és átélte velük egy +uj tudomány születésének különös izgalmait. Doktori értekezésének +tárgyául az idegrost eredetét választotta; azt remélte, hogy hamar +készen lesz a dologgal és 20 éves korában már doktorrá avatják. +Mikor azonban munkájával Müllerhez került (addig t. i. saját +eszközeivel dolgozott), tanára jónak és helyesnek itélte ugyan +tanulmányát, de figyelmeztette, hogy még jobban meg kellene +alapoznia. Jellemző Helmholtzra, amit 1842. augusztusában atyjának +ir: „Ma voltam értekezésemmel Müller tanárnál; nagyon barátságosan +fogadott, előadatta velem a végeredményt és a bizonyitékokat, igen +érdekesnek mondotta a dolgot, mert az idegrostoknak a magasabb +rendü állatoknál eddig is sejtett, de még be nem bizonyitott +eredetét mutatja ki, mindamellett azt ajánlotta nékem, hogy +egészítsem ki vizsgálódásaimat s nyilvánvalóbb bizonyságot adjak, +mint ami három-négy esetből elérhető. Meg is nevezett néhány +állatot, amelyeknél megfelelő eredményt vár és felajánlotta nekem +saját műszereinek használatát az anatómiai <span class= +"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span> +múzeumban, amennyiben az enyéim nem volnának kielégítők. Végül azt +ajánlotta, hogy ha felavatásom nem sürgős, a szünidőben dolgozzak +tovább, hogy teljes és megtámadhatatlan eredményhez juthassak. +Miután semmi okosat nem tudtam ellene felhozni és magam is jórészt +az ő álláspontján voltam, le kell mondanotok a 20 éves doktorról és +a 21 évessel kell megelégednetek. Engemet is meglepett a dolog s +nem volt egészen inyemre, de, mint már emlitettem, nem tudtam +megfelelő ellenvetést tenni.“</p> +<p>Csak örülni lehet rajta, milyen magatartást tanusit ez a két +kiváló ember egymással szemben. Egyrészt a tapasztalt tanár, aki +biztos szemmel becsüli meg a fiatalember értékét és tudományos +lelkiismeretességéhez jelentős segitséget ad, másfelől az ifjú +kezdő, aki az útmutatást rögtön megérti és „nincs semmi észszerű +ellenvetése.“ Igy történt azután, hogy a felavatás 1842. őszén ment +csak végbe.</p> +<p>Helmholtz értekezése az ideganatómia egyik alapvetője, mert a +gerinczteleneknél eddig ismeretlen összefüggést igazolt az +idegszálak és sejtek között.</p> +<p>Egyidejűleg kórházi sebészként is működött és kevés +szabadidejében együtt dolgozott Müllerrel. Első eredményét az +erjedés és rothadás okai vizsgálásánál érte el, amelyek körül a +<span class="pagenum"><a name="Page_111" id= +"Page_111">-111-</a></span> katalitikus erővel kapcsolatban Liebig +és Berzélius közt épp akkor vita támadt. A kisérlet tárgyát az a +meggondolás képezte, hogy két folyadék kölcsönös közlekedését +lehetővé tegye, de az esetleg létező organizmusok helycseréjét +megakadályozza. Czélját úgy akarta elérni, hogy a két folyadékot +hólyaggal választotta el egymástól. Miután mások kutatásai nyomán +bebizonyította, hogy kifőtt rothadó folyadékok sohasem oszlódnak +ugy fel, ha forralatlan levegőtől elzárjuk őket, megállapitotta azt +is, hogy az erjedés nem hat a hólyagon át, a rothadás azonban igen. +Más szóval: ha egy sterilizált cukoroldatot tartalmazó, hólyaggal +lekötött edényt erjedő cukorba tett, úgy a cukoroldat változatlan +maradt. Ha azonban sterilizált húst ugyanúgy rothadó húslével +hozott érintkezésbe, a hús gázképződés mellett feloszlásnak indult, +de a közönséges rothadástól különböző módon, mert semmiféle +baktériumképződés nem állott be. Az eredmény tehát némileg kétes +volt és a vitáknál nem is játszott szerepet. Ma ez a kisérlet +megint érdekessé vált, mert nyilvánvalólag azt az értelmezést +kivánja meg, hogy a rothadó oldatból bizonyos mennyiségü bomlasztó +enzim hatolt át a hólyagon és okozta a feloszlást; a baktériumokat +ellenben a hólyag távol tartotta. Épp <span class= +"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> ezért +tanulságos volna, ha ezeket a kisérleteket különféle bőranyagokon +kipróbálnák.</p> +<p>Helmholtz valamivel később Magnus laboratóriumában, aki szokott +előzékenységével magához vette, e kisérleteket megfelelőbb +eszközökkel ismételte, meg is oldotta a kérdést, de semmit sem +hozott nyilvánosságra belőle.</p> +<p>Viszonyai időközben kedvezőbbé váltak; a gárdahuszárokhoz +helyezték át Potsdamba, mint sebészt; Branca ezredorvosnak segédje +lett és nem volt nagyon igénybe véve. A sok szabad idő nagyon +kapóra jött; rendkivüli gondolatok foglalkoztatták, amelyek sokkal +messzebbre vezettek, mint előre láthatta volna. Az állati testek +melegképződéséről volt szó, amiről épp akkor hosszadalmas vita +keletkezett. Dulong és Despretz kisérletileg megállapitották, hogy +azok az állatok, amelyek melegmérőben lélegzettek, 10–20%-kal +kevesebb meleget fejlesztettek, mint ha az elhasznált oxigén szén +elégésére szolgált volna. Habár Hess az alapelvet már 1841-ben +felállitotta és néhány példával kisérletileg bebizonyitotta, hogy a +melegfejlődés összege kémiai folyamatoknál a közbenső fokozatokat +mind felöleli, úgy, hogy a jelen esetben nem a szénsav, hanem a +tápanyagok égési melege veendő számításba, mégis a fiziológiai +zavar sokáig tartott és Helmholtz is megpróbálta tisztázni a +kérdést. E <span class="pagenum"><a name="Page_113" id= +"Page_113">-113-</a></span> czélból vizsgálat alá vette, vajjon az +izmok működésénél kémiai egyesülés és melegfejlődés áll-e be és – +igenlő eredményhez jutott.</p> +<p>A kémiai folyamatok bizonyitását Helmholtz kémiai +segédeszközökkel érte el. Párhuzamos kisérleteket folytatott +lehetőleg egyforma feltételek mellett: a békának, „a tudomány ősi +martirjának“, izmait egyrészt villamos battériával addig izgatta, +amig nem vonaglottak, más izmokat pedig minden külső befolyástól +menten tartott. Mikor aztán mind a két próba-izmot, vízre és +borszeszre bomlandó részeik tekintetében, megvizsgálta, úgy +találta, hogy a kimerült izmok kevesebb víz-, de annál több +szesz-kivonatot adtak, mint a pihentek; a különbség 13–30 +százalékra rugott. A különbözőséget kémiailag nem lehetett +jellemezni. Bebizonyult tehát, hogy a kifárasztott izom kémiailag +kétségtelenül különbözik a pihenttől, de nem derült ki, hogy mi is +változott meg. Egy angolna és egy galamb izmainál is hasonló +különbségeket talált, de nem olyan jelentékenyeket.</p> +<p>„Elintézetlenül kell hagynom ez alkalommal még egy igen fontos +kérdést: vajjon az izomrost-anyag résztvesz-e ebben a +szétbontásban.“ Az ifjú szerző végül kilátásba helyezi a kivonatolt +anyagok megvizsgálását is, de erről soha semmit sem hozott +nyilvánosságra. <span class="pagenum"><a name="Page_114" id= +"Page_114">-114-</a></span></p> +<p>Helmholtz-al tehát a kisérleti kémia terén is találkoztunk, +ahova később soha nem tévedt; legközelebbi munkája már állandó +érdekkörében, a fizikai élettanban mutatja be.</p> +<p>Arról a kérdésről volt szó, vajjon az izmok összehuzódása a +vérkeringéstől és táplálkozástól függetlenül is melegképződést +feltételez-e vagy sem? A válasz általában igenlő volt s ugy +bizonyitottak, hogy háromszoros hőelemet bocsájtottak a +megvizsgálandó békaizomba és indukciós ütések által +megmerevítették. Minden alkalommal hőemelkedést észleltek: +0.14–0.18°-ot; az idegeken az egész művelet alatt hőváltozás nem +volt tapasztalható.</p> +<p>A kémiai munkálatokkal szemben, amelyek exakt ábrázolásnak nem +adtak teret, rátalálunk itt arra a különös gondosságra, amely a +kisérletek fizikai feltételeinek meghatározását és fejtegetéseit +jellemzi. Legelőször nyilvánul meg tehát világosan a későbbi munkák +egyéni jellege.</p> +<p>E kutatások azonban csak egy problémának részletei voltak, +amelyek a fiziológiai melegről szóló „Az orvosi tudományok +kéziszótárá“-ban 1845. folyamán kiadott összefoglaló beszámolóban +tolultak eléje. Az állati testben lévő munka és meleg kérdése csak +akkor tárgyalható, ha a munka és meleg viszonya általában +tisztázódik és miután munka alatt a szervezet különféle +teljesitményei <span class="pagenum"><a name="Page_115" id= +"Page_115">-115-</a></span> értendők, a probléma az összes +tevékenységi ágakra kiterjesztendő. Ez a körülmény vezetett a +kölcsönös átváltozhatlanság gondolatára, még pedig a perpetuum +mobile kizárása mellett.</p> +<p>Helmholtz e gondolatokat véglegesen 1847-ben foglalta össze, +miután egy évvel előbb államtudományi vizsgáját kitüntetéssel +letette és 1847. március havában Velten Olgával, egy néhai +főtörzsorvos leányával jegyet váltott. Gyakori jelenség, hogy +fiatal tehetségek kiváló eredményei egybeesnek eljegyzésükkel vagy +házasságukkal, amire később behatóbban fogunk visszatérni. Ez a +tünemény arra mutat, hogy az alapösztön érvényesitésével a többi +szerveknek, különösen az agynak rendkivüli tevékenységi képessége +is velejár. Akaratlanul a magasabbrendü állatokra, különösen a +madarakra kell gondolnunk, amelyeknél a párosodás idejében különös +érvényesülési és cselekvési formák lépnek fel, mint például táncz, +harczok és egyebek.</p> +<p>A munka formulázása tetemes nehézségeket okozott Du Bois +Reymondnak (akivel már akkor és egész életén át szoros baráti +kötelékben állott s aki részéről mindig teljes és értékes +áldozatkészséget tapasztalt), 1847-ben elküldte munkájának bevezető +tervezetét, „nem azért, mintha azt hinném, hogy készen lennék vele, +(éppen az <span class="pagenum"><a name="Page_116" id= +"Page_116">-116-</a></span> átolvasásnál jöttem rá, hogy talán +semmi sem maradhat meg belőle), hanem, mert nem is sejtem, vajjon +még hányszor kell átdolgoznom, mielőtt elkészül s szeretném +megtudni, hogy a fejtegetés módját tudományosan helyt állónak +tartod-e? Az utolsó átdolgozásnál összeszedtem magam és mindent +eldobtam, ami a filozófiára emlékeztetett (amennyire szükség nem +volt rá), emellett azonban gondolathézagok is maradhattak.“ Barátja +nem talált semmi kifogásolni valót és a legteljesebb csodálatát és +egyetértését fejezte ki. 1847. június 21-én azután a nemrég +alapitott fizikai társulatban<a name="FNanchor_1" id= +"FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a> +előadta értekezését s még közelebbi barátait is ámulatba ejtette az +a biztonság, amelylyel a matematikai fizikát kezelte, mit egy +katonaorvostól egyáltalán nem tételeztek volna fel. Helmholtz, +előadásának a fizikai Évkönyvben való közreadása céljából, +kéziratát Magnus rendelkezésére bocsátotta, Poggendorffnak leendő +<span class="pagenum"><a name="Page_117" id= +"Page_117">-117-</a></span> továbbítás végett. Helmholtz azonban +úgy járt, mint hat évvel előbb Mayer: munkáját visszautasitották. +Poggendorff azzal indokolta meg állásfoglalását, hogy a munka +egyrészt nagyon hosszú, másrészt pedig nagyon elméleti; kisérleti +kutatásokat, az alapnézlet bizonyítására, szivesen nyilvánosságra +hozott volna. Helmholtzot az elutasítás joggal bántotta, mert +Poggendorff néhány hasonló tartalmú dolgozatot már elfogadott, sőt +Clapeyronnak egy tíz éves munkáját, amelyben Carnot gondolatait +analitikusan kifejtette és tovább fejlesztette, kinyomatás végett +maga fordított le. Nem az az eset forgott itt fenn, mint Mayernél, +hogy tudniillik a tartalom hiányos lett volna; kizárólag a +„spekuláció“-tól tartottak, amelynek káros következményei a német +természetfilozófiára még friss emlékezetben voltak. A barátságtalan +fogadtatásban különben valószinüleg Magnus is részes volt, aki a +kisérleti és elméleti fizikát olyan két tárgynak tekintette, +amelyeket semmi szin alatt sem szabad összekeverni.</p> +<p>Helmholtz azután többek tanácsát követve, kinyomatta munkáját, +amire Reimer könyvkiadó nemcsak szivesen vállalkozott, hanem még +némi tiszteletdijat is fizetett érte. Ez alkalommal az értekezést +még egyszer átdolgozta és csak ebben a végleges alakban ismerjük mi +is. <span class="pagenum"><a name="Page_118" id= +"Page_118">-118-</a></span></p> +<p>Az irásmű keletkezését és közelebbi sorsát Helmholtz 1891-iki +felköszöntőjében következőképp adja elő:</p> +<p>„Tanulmányaim közben mindjárt egy mélyen járó tanár, Müller +fiziológus befolyása alá jutottam, aki ugyanakkor Du Bois +Reymondot, Ludwigot, Brückét és Virchowot is bevezette a +fiziológiába és anatómiába. Müller az élet rejtelmei tekintetében +még a régi, inkább metafizikai és az ujonnan kifejlődött +természettudományi nézlet közt vergődött, de az a meggyőződése, +hogy a tények ismerete semmi által sem pótolható, mindinkább +erősbödött s hogy ő maga is még mindig küzködött, talán még jobban +növelte tanitványaira való befolyását.</p> +<p>„Fiatal emberek legszivesebben mindjárt a legnehezebb +problémákhoz nyúlnak: én is az életerő rejtélyes kérdését ragadtam +ki. A fiziológusok nagy része akkoriban Stahlnak azt a kibuvóját +használta fel, hogy az élő testben ugyan a szerveknek és anyagoknak +fizikai és kémiai erői működnek, de a „lélek“ ezen erők működését +megkötni és feloldani tudja; az erők szabad érvényesülése a halál +után a rothadást idézi elő, mig az élet folyama alatt +tevékenységüket állandóan a lélek szabályozza. Ebben a +magyarázatban valami természetellenest sejtettem; de sok +fáradságomba került, amig feltevésemet szabatos kérdéssé +<span class="pagenum"><a name="Page_119" id= +"Page_119">-119-</a></span> tudtam átalakitani. Végre tanulmányaim +utolsó évében rájöttem, hogy Stahl elmélete minden élőtestnek a +perpetuum mobile természetét tulajdonitotta. Az utóbbira vonatkozó +vitákat már jól ismertem; gimnazista koromban sok beszélgetést +hallgattam végig atyám és mathematikai tanárunk közt, mint +Frigyes-Vilmos intézeti növendék pedig könyvtársegédi minőségben +szabadidőm alatt Bernoulli, d’Alembert és más mult századbeli +mathematikusok műveit kerestem ki és kutattam át. Igy azután a +következő kérdésekre bukkantam: Micsoda vonatkozásoknak kell a +különféle természeti erők közt lenniök, ha általában a perpetuum +mobile lehetősége ki van zárva?, – továbbá: Tényleg fennállanak-e +már most mindezek a vonatkozások? Könyvecskémben az erő +megmaradásáról kritikai tanulmányt és rendszert akartam adni, a +fiziológusok szempontjai szerint.</p> +<p>„El voltam arra készülve, hogy a szakemberek végül azt mondják: +‚Hiszen mindezt már ismerjük; mit gondol ez a fiatal orvos, hogy +nekünk az egész dolgot ilyen részletesen adja elő?‘ Csodálkozásomra +azonban azok a fizikai tekintélyek, a kikkel érintkeztem, az ügyet +másképpen fogták fel. Hajlandók voltak a törvény helyességét +tagadásba venni és abban a lelkes harczban, melyet <span class= +"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> Hegel +természetfilozófiája ellen vezettek, az én munkámat is fantasztikus +ötletnek nyilvánitották. Csak Jacobi mathematikus ismerte fel +gondolatmenetemnek a mult századbeli mathematikusokkal való +összefüggését; érdeklődött kisérleteim iránt és megvédett a +félreértésektől. Őszinte tetszést és gyakorlati segítséget találtam +viszont fiatalabb barátaimnál, különösen Du Bois Reymondnál. Ők +azután a legujabb berlini fizikai társaság tagjait is pártomra +vonták. Joulenak e tárgyú munkálataiból akkor még keveset ismertem, +Mayeréból pedig semmit.</p> +<p>„Ehhez csatlakozott a rothadásról és erjedésről szóló néhány +kisebb fiziológiai munka, amelyekben bebizonyitottam, hogy egyik +sem önmagától beálló vagy a légkör oxigénje közreműködésével +előidézett tisztán kémiai szétbomlás (amint Liebig gondolta), hanem +az erjedés feltétlenül erjesztő gombák jelenlétéhez van kötve, +amelyek csak szaporodás útján keletkezhetnek. Az izomműködés okozta +anyagváltozásról is írtam, amelyet később a megfelelő hőfejlődésre +vonatkozó dolgozatom követett; e proczesszusok az erő +megmaradásának törvényéhez alkalmazkodnak.“</p> +<p>Az értekezés tartalma sokkal ismeretesebb, semhogy most +ismételnünk kellene. Mayer tanulmányaival ellentétben, aki e +gondolat első felfedezőjének <span class="pagenum"><a name= +"Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> érezte és érezhette +magát, Helmholtz csakis a fizika ismert területeinek elméleti +tisztázását tartotta fenn magának és e feladatot klasszikus +tökéletességgel oldotta meg. Érdekes az alapvetés eltérő volta is. +Mayer a nehézség és tömeg megmaradási törvényeinek +párhuzamosságából, tehát főleg kémiai hasonlóságokból indult ki és +igy az „erőt“ vagy energiát szubsztanciának tekintette, Helmholtz +következtetését az elméleti mechanikára alapitotta, a mely sokkal +közelebb feküdt hozzá. Helmholtz is, mint Mayer, ragaszkodott az +anyag és erő dualizmusához, bár azt is kijelentette, hogy egyik a +másik nélkül sohasem fordulhat elő. Az anyag ismertetőjeléül +térbeli meghatározottságát és tömegét jelölte meg, mig minden más +külső megnyílvánulását „erőknek“ vagy tulajdonságoknak (ami egy és +ugyanaz) vette. Ebben egészen Kant nyomán jár, aki annak idején +Lockehez csatlakozott; úgy látszik, Helmholtz nem vizsgálta meg, +vajjon a térbeli meghatározottság és a tömeg nem tekinthető-e +szintén tulajdonságoknak? Negyedszázaddal később ujonnan kiadott +ifjúkori munkájában úgy nyilatkozik, hogy e következtetéseit Kant +ismert elméleti nézetei erősebben befolyásolták, mintsem most +helyesnek tartaná és szerinte az erő megmaradási törvényének +indokolásához <span class="pagenum"><a name="Page_122" id= +"Page_122">-122-</a></span> mást, mint tapasztalati tényt felhozni +nem szabad. Ezen a téren azonban számos filozófus nem követte, sőt +sokan még ma sem szabadultak fel a Kant-féle korlátozás alól; +mindenesetre nincsenek még kéznél ama tudományos tapasztalatok, +amelyeket Helmholtz később gyüjtött magának. De a „törvény“ +absztrakt jellege Helmholtznál sokáig megmaradt; 1881-ben így +nyilatkozik: „Az anyagból felszabadult erő olyan törvény volna, +amelynek érvényesülési feltételei hiányzanak.“ Az energetikában egy +„erő“, azaz energia hatékonyságának feltételét egy másfajta energia +fellépése adja meg, hogy átalakulás történhessék.</p> +<p>Még nehány szóval meg kell emlékeznünk a Mayer és Helmholtz +elsőbbségi kérdéseiről is. Nem volna rá szükség, ha később bizonyos +berlini körök ismételve nem Helmholtzot kiáltották volna ki az erő +megmaradási törvényének felfedezőjéül. Maga Helmholtz soha sem +csatlakozott ehhez a mozgalomhoz, de talán nem is nyilatkozott +ellene elég határozottan.</p> +<p>Miután Mayer első értekezése 1842-ben Joule-é 1843-ban, Mayer +részletes dolgozata pedig 1845-ben jelent meg, mig Helmholtz a maga +tanulmányát csak 1847 nyarán terjesztette a fizikai társulat elé, +Helmholtz később maga is kijelentette, hogy elsőbbségről az ő +javára szó egyáltalában nem lehet. E dolgozatát lényegileg +<span class="pagenum"><a name="Page_123" id= +"Page_123">-123-</a></span> a meglevők összefoglalásának +tekintette, de mindenesetre kiemelendő, hogy ez az összefoglalás +jórészt eredeti és messze perspektiváju volt. Helmholtz tényleg a +tudomány későbbi fejlődésére jelentékeny befolyást biztositott +magának; elsőül határozta meg az alaptörvény akkor áttekinthető +alkalmazásainak egész területét, mig a többi kutató egyes kisebb +körök feldolgozásával elégedett meg.</p> +<p>Később is, mikor Joule és néhány hevesvérü földije Mayer jogait +megtámadta, Helmholtz az ő pártjára állott, ugy hogy e tekintetben +szemrehányás nem érheti. Ellenben épp a kritikus időkben való +eljárása nem volt kifogástalan. Mint az akkor alapitott fizikai +társulat tagja ugyanis Helmholtz vállalta a jelentéstételt az ő +munkakörébe eső kérdésekről. Az 1850-ben kiadott 1847-iki évi +jelentésében a következő irások összeállitása látható: Mayer, Az +organikus mozgás és anyagváltozásról 1845.; Donders, Az +anyagváltozás, mint a növényi és állati meleg forrása 1847.; +Helmholtz, Az izmok tevékenységénél való melegfejlődésről 1847/48.; +Helmholtz, Az erő megmaradásáról 1847.</p> +<p>Helmholtz jelentése a következő szavakkal kezdődik: „Mayer és +Donders iratait csak a rend kedvéért sorolom fel. Ismert tények +összeállitását tartalmazzák, lényegükben az előadó <span class= +"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> +1845-iki jelentésének szempontjai szerint.“ Ezután igen részletesen +számol be saját két munkájáról.</p> +<p>Az 1845. évi jelentés azonban 1847-ben lett kiadva, ugy hogy +Mayer értekezésének, amely már 1845-ben készen állt, a jelentéssel +szemben elsőbbsége volt. Ha tekintetbe veszszük, hogy ez a +tanulmány nemcsak a hő mechanikai egyenértékének részletes +bizonyitását, hanem fizikai és fiziológiai alkalmazását is +tartalmazza, a jelentésben foglalt előadói megjegyzést egyenesen +félrevezetőnek kell tekintenünk. Nincs semmi okunk kétségbevonni +Helmholtz erősködését, hogy az egyenérték gondolatára önállóan jött +rá, de a fiatal tudósok természetszerü türelmetlensége folytán +előadói hivatását, a tudomány és az igazság mértéke szerint, +sulyosan megsértette. Ha Mayer könyvét felsorolja és ismerteti, +feltételezhető, hogy olvasta is, ha pedig olvasta, akkor nem lett +volna szabad róla olyan lekicsinylő módon irnia, amint tette. +Helmholtz kifogásolhatta azt az utat, amelyen Mayer a maga +eredményeihez jutott, de el kellett volna ismernie, hogy mégis uj +eredményeket talált.</p> +<p>Hogy e megjegyzéseink nem indokolatlanul és tulzottan szigoruak, +ama következményekből látható, amelyeket az Évkönyv maga után vont. +Mindenekelőtt a fizikai társaság tagjai, továbbá <span class= +"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> a +Jelentések egész olvasóközönsége Mayer munkájának megismerésétől +jóformán elzáródtak. Clausius, a társaság tagja, még 1862-ben azt +irta Tyndallnak, aki Mayer irásainak beküldésére kérte fel, hogy +nézete szerint ugyan semmi fontosat sem fog bennük találni, de +azért megkisérli beszerzésüket: „Mikor azonban – irja Claudius – a +heilbronni könyvkereskedőtől a könyveket megkaptam s Tyndallnak +való elküldésük előtt átolvastam, beláttam tévedésemet és el +kellett ismernem, hogy Mayer mechanikai feltevéseinek hiányosságát +(amelyek, tekintve, hogy gyakorló orvos létére először ir erről a +tárgyról, könnyen érthetők) további beható tanulmányozás után +kiküszöbölte, nézeteit világosan és határozottan adta elő és olyan +szellemi látókört árult el, amelyet még akkor is csodálnunk kell, +ha nem is értünk vele mindenben egyet. Mikor tehát Tyndallnak az +irásokat elküldöttem, előbbi nyilatkozatomat is visszavontam és +tanulmányainak fontosabb részeit levelemben külön kiemeltem.“</p> +<p>Clausius tehát, aki Mayerrel azonos téren dolgozott, az 1850-iki +jelentés folytán Mayer munkáiba bele sem pillantott és csak egy +harmadik helyről jött felkérésre vette őket elő; megállapithatjuk +ennélfogva, hogy Helmholtz igazságtalan <span class= +"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> +eljárása czélhoz vezetett és igy az ügynek kárára volt.</p> +<p>Miután itt nagy emberek pszichikai tulajdonságait tesszük +tudományos vizsgálat tárgyává, kénytelen vagyok már eleve +viszautasitani minden esetleges szemrehányást, illetve nem fogok +azzal törődni, ha szándékos befeketitésükkel vádolnának. Ez +alkalommal azonban nem szeretném emlités nélkül hagyni, hogy milyen +rettenetes felelősséget kell a jövendővel szemben mindenkinek +vállalnia, aki a tudományok szent templomában akar működni. Itt, +ahol az emberiség maradandó érdekeiről van szó, a történelem +itélete előtt az alacsony eszközökkel elért napisiker elenyészik és +aki nem tiszta kézzel és tiszta szivvel lát a munkához, kénytelen +előbb-utóbb a következményeket viselni. Különös elégtételül szolgál +már itt kiemelnem, hogy Helmholtz későbbi egész müködésében nem +adott alkalmat hasonló megrovásra. Elmondhatjuk, hogy amint az +ember nem lehet mindig legkiválóbb képességének ura, nem lehet +mindig legfőbb erkölcsi érzelmének ura sem. Sokszor az ilyen gyenge +pillanatok elmulnak anélkül, hogy tartós nyomokat hagynának maguk +után; néha a visszahatás csak akkor áll be, ha már olyan valami +történt, ami többé helyre <span class="pagenum"><a name="Page_127" +id="Page_127">-127-</a></span> nem hozható. Egy ilyen sulyosabb +esetre voltunk kénytelenek ezuttal rámutatni.</p> +<p>Hogy tényleg csak egy muló gyengeségi rohamról volt szó, abból a +körülményből is kitünik, hogy Helmholtz már egy 1854-ben tartott és +nagy tetszéssel fogadott, hires előadásában (a természeti erők +kölcsönhatásáról), Mayer érdemét és elsőbbségét világosan elismerte +és kiemelte. „Az általános természeti törvényt, amiről itt szó +volt, elsőnek Mayer, egy német orvos, Heilbronnban, 1842-ben +mondotta ki és értelmezte helyesen.“</p> +<p>A meglehetősen fagyos tartózkodást, amely Helmholtz elméleti +tanulmányának kijutott, nem tette jóvá egyik felsőbb katonai +hatóságának meleg elismerése, „ama fontos gyakorlati jelentőségért, +amelyet tanulmányaiba befektetni tudott;“ – az illető kitünőség +bizonyára a katonák izomerejére vagy egyéb más fiziologiai dologra +gondolt. Arra az általános ösztönszerü idegenkedésre bukkanunk itt +is, amelyet idősebb emberek, akik becsületes tudományos munkát +végeztek, nagyszabásu fogalmi átalakitásokkal szemben tanusitanak, +különösen ha fiatal emberek követelik a már gyökeret vert +alapgondolatok megváltoztatását, már pedig Helmholtz mindössze +huszonnyolcz éves volt. A pszichologiai körülmények, amelyek e +rendszeresen előforduló <span class="pagenum"><a name="Page_128" +id="Page_128">-128-</a></span> visszahatáshoz vezetnek, kézen +fekvők: később még visszatérünk reájuk. Épp ilyen rendszeres +jelenség, hogy fiatal tehetséges emberek, a leendő kutatók, uj +gondolatokat könnyen és lelkesedéssel karolnak fel. Náluk a +megszokott gondolkozás még nem vált annyira csökönyössé, hogy +megváltoztatásuk mindjárt kedvetlenséget idézne elő és a nagy +távlatok, amelyeket alapvető uj nézletek felszabaditanak, a meglevő +energia-feleslegeknek éppen a várva-várt kimeritő tevékenységet +biztositják.</p> +<p>Szükebb környezetében is kellemetlen ellentállásra akadt; atyja, +aki filozófiailag magasan fölötte hitte magát, nagyon elitélte +fiának „materialisztikus“ irányzatát és követelte tőle, hogy a +„magasabb“ természeti erőket tiszteletben tartsa. Helmholtz nem +segithetett máskép magán, mint hogy terveiről egyáltalán nem közölt +atyjával semmit.</p> +<p>Liebig elvét: az elmélet alkoholját kisérleti czukorral +megizesiteni, Helmholtz öntudatlanul követte. Az izomműködésnél +való hőfejlődésre vonatkozó munkálatait 1847-ben egyesitette; +könyvét a methodika mesterművének mondották és Müller is a +legmelegebb elismeréssel fogadta. Épp ekkor üresedett meg a +művészeti akadémiának anatomiai tanszéke és miután Du Bois nem +pályázott reá (vagyona segitségével kizárólag tanulmányainak +<span class="pagenum"><a name="Page_129" id= +"Page_129">-129-</a></span> élhetett), Helmholtz a siker reményében +tarthatott igényt, különösen Müller támogatása mellett: „Ilyen +körülmények közt minden alkalmat meg fogok ragadni, hogy +Helmholtznak tudományos függetlenségét biztosithassam; mindig az +volt a czélom, hogy ilyen kiváló fiatal embereket előre +segitsek.“</p> +<p>Az anatomiai intézetnél is, amelyet Müller igazgatott, +felszabadulhatott egy katedra Helmholtz részére és a katonai +hatóság a tudományos érdekekre való tekintettel, Helmholtz további +gyakorlati szolgálatairól le is mondott. Aránylag fiatalon czélhoz +ért: <i>külső</i> feladata is kizárólag tudományos munkásságra +szoritkozott. Ennek ellenére, éppen Helmholtz természetéhez mérten, +nem következtek tömeges felfedezések, sőt látszólag szünet állt be, +amelyet lelkiismeretességével magyarázhatunk: előbb uj +kötelezettségeinek akart eleget tenni és csak azután jött a szabad +buvárkodás. Mielőtt azonban még egyáltalán berendezkedhetett volna, +megint Brücke utódjául, königsbergi rendkivüli tanárrá nevezték ki. +Du Bois és Ludwig jöhetett csak rajta kivül számitásba; utóbbi +„demokrata“ volta miatt elesett, Du Bois pedig nem akarta Berlint +elhagyni, inkább a művészeti akadémia felolvasásait vállalta +el.</p> +<p>Az akadémiába való bevonulása óta Helmholtz <span class= +"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> sorsa +kedvezően és kényelmesen fejlődik. Atyját már a königsbergi +rendkivüli tanárság is (a nyolczszáz tallér honoráriummal) annyira +meghatotta, hogy szülői lelkiismeretét veszélyen kivül látta és +minden további ellenállással felhagyott; most már azután +tartózkodás nélkül élvezte atyai boldogságát. A hosszu +vőlegénységnek is végeszakadt: „a biztos állás“ révén 1849 +augusztusában megesküdtek és mihamar a férfi állandó tartózkodási +helyére költöztek át.</p> +<p>Helmholtz nagyon elégedett, bár beszerzési alapul mindössze 100 +tallér áll évenkint rendelkezésre, ami azonban még mindig +kedvezőbb, mint a berlini állapot. Izom-vizsgálódásaihoz nemsokára +hozzá is látott s felfedezte a latens időtartamot, vagyis azt a +körülményt, hogy az izom nem közvetlenül az izgatás után kezd +összehuzódni, hanem csak bizonyos idő mulva. E megfigyeléseit még +nem találta elég érettnek, hogy nyilvánosság elé vigye; a +klasszikus tudós jellegzetes lelkiismeretességét látjuk és fogjuk +még sokszor látni: eredményeit mindenféle elképzelhető támadás +ellen teljesen védeni akarja s ezért készül el oly nehezen. A +tanitványokkal nem megy valami fényesen a dolog: „hét hallgató +iratkozott be hozzám és az időjárás szerint három vagy öt van +jelen.“</p> +<p>Még az év vége felé sikerült egy olyan felfedezéshez +<span class="pagenum"><a name="Page_131" id= +"Page_131">-131-</a></span> jutnia, amely nevét széles körökben +ismertté tette: az inger az idegekben véges, sőt igen mérsékelt +gyorsasággal terjed tovább. Az exakt fizikusok a módszer +helyességét vonták kétségbe, a természetfilozófusok pedig +tiltakoztak ama feltevés ellen, hogy egy „szellemi történés“ +egyáltalán időt igényelne. A potsdami öreg urnak sem akar ez a +dolog a fejébe menni; Helmholtz azonban felfedezésének alapvető +jelentőségéről annyira meg volt győződve, hogy szokása ellenére a +berlini és párisi akadémiához ideiglenes közléseket juttat az +elsőség biztositása czéljából. Du Bois barátja volt ebben +segitségére, aki azonban a vázlatot olyan rövidnek és nehézkesnek +találta, hogy könnyebb érhetőség czéljából kibővitette és +átdolgozta. Az agg Humboldt is, (aki régen érdeklődött iránta) +hasonló szivességet tett neki a franczia akadémiánál.</p> +<p>A nagyfoku erőfeszités nem maradt káros visszahatás nélkül, bár +Helmholtz még nem is volt harminc éves; a keleti tenger mellett +azonban valahogy rendbejött. Megtudjuk ebből az alkalomból, hogy +Kirchhoffal is összebarátkozott, akivel később Heidelbergben élete +javarészét együtt töltötte.</p> +<p>Nemsokára megint feltalált valamit, aminek gyakorlati fontossága +a tudományos- és <span class="pagenum"><a name="Page_132" id= +"Page_132">-132-</a></span> kormánykörök készséges, gyors +jóakaratát biztositotta. A szemtükörről van szó, amelyről maga +Helmholtz igy ir: „Königsbergben általános pathológiát és +fiziológiát adtam elő. Az egyetemi tanárnak szigoru menetrendje +van: minden évben az egész tudományágat el kell intéznie, még pedig +ugy, hogy tehetséges tanitványait, a jövő nemzedék nagyjait is +meggyőzze és kielégitse; ennek a kötelezettségnek két értékes +eredményt köszönhetek. Felolvasásom előkészületei közben ugyanis +előbb a szemtükör problémája, majd az inger idegbeli +továbbterjedésének mérése világosodott meg előttem. A szemtükör +mindenesetre összes tudományos szolgáltatásaim közt a +legnépszerübb, de a szerencsének sokkal jelentékenyebb része van +benne, mint magamnak. A szemlencse elméletéről kellett előadnom +tanitványaimnak, amely Brückétől származik, aki hajszálon mult, +hogy a szemtükört fel nem találta. Mindössze azt a kérdést nem +vetette fel, hogy a szemből visszaverődő sugarak milyen optikai +képhez tartoznak. Erre a kérdésre nem volt szüksége; ha feltette +volna, épp ugy megtudta volna válaszolni, mint jómagam. A kérdést +ide-oda forgattam, hogy hallgatóim számára leegyszerüsithessem, +amikor hirtelen a szemtükör eszméje felötlött bennem. A szemorvosok +bizonytalan <span class="pagenum"><a name="Page_133" id= +"Page_133">-133-</a></span> gyakorlatát és az u. n. fekete hályogot +orvosi értekezésekből ismertem és mindjárt hozzáláttam, hogy ezt az +eszközt szemüveglencsékből és fedőüvegekből mikroszkópikus tárgyak +számára megszerkeszszem. Ha a sikerről elméletileg eleve +meggyőződve nem lettem volna, sohasem birtam volna ki türelemmel. +Már nyolcz nap mulva azonban abban a szerencsés helyzetben voltam, +hogy elsőnek láthattam tisztán magam előtt eleven emberi +kötőhártyát.</p> +<p>„Nyilvános tekintélyemre a szemtükör előállitása döntő +jelentőségü volt. Az egyes hatóságok és kartársaim mindennemü +kivánságaimat készségesen kielégitették és elismerték, ugy, hogy +ezentul sokkal szabadabban követhettem belső ösztönömet. Az volt a +szerencsém, hogy orvos létemre geometriai és fizikai érzékem és +tapasztalataim is voltak s igy a fiziológia szüz és termékeny +talaján megállhattam, másrészt az életjelenségek ismerete révén +olyan kérdésekhez és szempontokhoz terelődtem, amelyek matematikus +és fizikus számára rendszerint hozzáférhetetlenek. Matematikai +képességeimet addig csak iskolatársaiméval, majd orvosbarátaiméval +vethettem össze s hogy tulszárnyaltam őket, nem jelentett valami +sokat. A matematika az iskolában különben is <span class= +"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> +másodrangu tantárgy volt; a fontos latin nyelvben pedig kollégáim +fele előttem járt.“</p> +<p>Az idegek és izmok időbeli jelenségeinek tanulmányozásánál az az +ellenvetés merült fel, vajjon az időjelenségek részben vagy +egészben nem az indukciós ütéseknek tulajdonithatók-e; Helmholtz +egy matematikai vizsgálattal nemcsak a kérdést oldotta meg +kielégitően, hanem egy általános elvet is fedezett fel. Du Bois, +akinek Helmholtz munkáját a berlini akadémiához és Poggendorffhoz +kellett továbbitania, igy ir: „Eláll az eszem, ha rettenetes +munkabirásodra és tudásodra gondolok… Különben be kell vallanom, +hogy előadásoddal egyáltalán nem vagyok megelégedve. Értekezésedet +és a kivonatot egypárszor átolvastam, de nem tudtam megérteni, mit +csináltál tulajdonképpen és hogyan csináltad? Végre magamtól jöttem +rá módszeredre és lassankint megértettem a dolgot. Ne vedd rossz +néven, de sulyt kell helyezned arra, hogy a magad tudásbeli +nivódtól eltekints és azokét vedd figyelembe, akik nem tudják, +miről van szó és mit akarsz velük megértetni.“ Helmholtz igy +válaszol: „Ami az előadás formáját illeti, igazán sokat fáradtam +vele s végül azt hittem, hogy meg lehetek elégedve vele.“ Az +<i>olvasó</i> szempontjaira nem is terjeszkedik ki; klasszikus +létére magának ir, <span class="pagenum"><a name="Page_135" id= +"Page_135">-135-</a></span> vagyis az előadást a maga számára +akarja megtámadhatatlanná fejleszteni, nem pedig másoknak.</p> +<p>Uj laboratórium épitése érdekében 1851 folyamán bejárt egy csomó +egyetemet s feleségének olyan szemléltető leirást adott róluk, hogy +ma is tanulságos olvasni. Göttingenről megjegyzi, hogy a tanárok +méltóságteljesek és a maguk munkáját különösen nagyra tartják. +Giessenben sajnálatára nem találja otthon Liebiget – „a kémia +királyát, legalább a maga és tanitványai szemében; Londonban van, +hogy a kiállitást megtekintse s az angolok által tömjénezhesse +magát.“ Liebig laboratóriumát azonban látta: „Csodálkoztam rajta, +milyen szerény és kezdetleges; szomoru ellentéte a Heintz és mások +legalább is oly czélszerü, de sokkal jobban felszerelt, rendben +tartott és tiszta laboratóriumának. De ime kitünik, hogy a +külsőségek mit se jelentenek. Minden hiusága daczára, azért mégis +Liebig a legelső élő vegyész és roppant hatása van, mint tanárnak +és előadónak.“</p> +<p>Helmholtz e feltünően csipős megjegyzéseit avval kell +magyaráznunk, hogy Berlinben sohasem szerették Liebiget s nem +tudták megbocsátani néki a porosz kémia lebecsülését, másrészt a +hivatásos fiziológusok általában s <span class="pagenum"><a name= +"Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> különösen akkor, igen +fagyosan viselkedtek a „jövevény“-nyel szemben. Helmholtz különben +sohasem tudta Liebig módjára a tanitványok seregét foglalkoztatni +és elbüvölni, nem is volt tehát elég érzéke a laboratóriumi munka +iránt: az agyondicsért Heintz-féle intézetet egy igazi szakértő, +Heintz utóda, Volhard, teljesen hasznavehetetlennek találta.</p> +<p>Ezután Svájcba, Olaszországba és Ausztriába utazott s közben +megujitotta és mindhalálig fenntartotta Ludwiggal való barátságát: +„Sokan mondják, hogy Ludwigot tanitványai fanatikusan szeretik.“ +Ludwig, Helmholtzal ellentétben, romantikus természetü volt.</p> +<p>1851 végén rendes tanárrá nevezték ki; felavató-beszédjében első +alkalommal foglalkozott az <i>optikai</i> érzéklésekkel, amelyeknek +nemsokára mestere lett. Az előadás maga az emberi érzékek +müködésének természetéről szólt és főleg a szinérzékre és a +rávonatkozó elméletekre terjeszkedett ki. Helmholtz elmélete elvi +kifejlesztést nyert, a filozófusok azonban a fiziológus +határsértését visszautasitották.</p> +<p>Helmholtz ugyanekkor a matematikai fizika terén is alapvetőnek +bizonyult. Du Boisnak, a szervezetben ható villamos áramokról való +kutatásai nyomán, alapos vizsgálat tárgyává tette <span class= +"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> az +elektromos áramnak, nem lineáris, tehát fizikai kiterjedéssel biró +vezetőkben való terjedését. Egy vágányra került Neumannal, a +königsbergi agg tudóssal, aki érdekes eredményekhez is jutott, de +csak felolvasásokon hozta nyilvánosságra őket; Du Bois-nak is +fájdalmat okozott vele, mert Helmholtz megállapitásai az +izom-áramról vallott elméletét megdöntötték.</p> +<p>Télen megint migrén-rohamokkal fizetett meg erőfeszitéseiért, +sőt ágyban fekvő beteg is volt; a königsbergi zord éghajlat +feleségét is megviselte. Következő őszszel Angliába utazott, a +természetbuvárok gyülésére; az ut felüditi és a vezető férfiakkal +is megismerkedik. Faraday-val való találkozásáról igy ir: +„Emelkedett és kellemes pillanatok voltak; egyszerü, kedves és +igénytelen, mint egy gyermek: soha sem láttam még ilyen megnyerő +jelenséget. Különben is igen előzékeny volt és minden látnivalót +megmutatott. Az egész nem volt sok: egypár darab fa, avult drót és +rozsdás vas elegendő volt, ugy látszik, legnagyobb felfedezéseihez +is.“</p> +<p>A látás elméletével, főleg a különböző távolságokhoz való +alkalmazkodásával foglalkozott; a vele járó formaváltozások +megállapitásának dicsőségét azonban meg kellett osztania egy fiatal +hollandi tudóssal, Cramerrel; az oftalmométer azonban, amelyet +felfedezett, még <span class="pagenum"><a name="Page_138" id= +"Page_138">-138-</a></span> ma is használatban van. Königsbergi +tartózkodása közben már végére járt: felesége állandó betegeskedése +folytán az üresedésben lévő bonni anatómiai és fiziológiai +tanszékre pályázott és Du Bois készséggel visszalépett az ő javára. +A harmadik jelöltet, Ludwigot, aki feltétlenül a legérdemesebb volt +közülök kora miatt, politikai érzelmei miatt mellőzték, bár Du Bois +furcsa meghatározással, mint „konzervativ demokratát“ igyekezett őt +beajánlani. Humboldt is fellépett Helmholtz érdekében és 1885 őszén +a meghivás már kezében is volt.</p> +<p>Ludwighoz irt egyik levelében Helmholtz igy emlékszik meg, +összefoglalólag, a königsbergi viszonyokról: „Itt tartózkodásom +elején a természetfilozófia dühöngött az egyetemen, ennélfogva a +tudományos körökben nem voltam népszerü. Nem léptem fel soha +aggresszive Rosenkrantz ellen, aki a város félistene volt, de ma +már megfogyatkozott és kételkedő közönsége van.“ Bucsujakor +megköszönte hallgatói türelmét és beismeri, hogy első népszerü +előadásai nem sikerültek: „Ha később jobban hatottak, annak a +komoly és érett közönségnek lehetek érte hálás, amelyhez alkalmam +volt szólni.“</p> +<p>Bonn kedvező hatással volt reá; az anatómia érdekesebbnek +bizonyult, mint remélni <span class="pagenum"><a name="Page_139" +id="Page_139">-139-</a></span> merte és gyengélkedő asszonya is +helyre jött. Filológus kartársai közt azonban, természetbuvár +létére, elhagyatottan érezte magát és utóbb panaszkodott is, hogy +az oktatás modernebb átalakitása megtört az ő ellenállásukon. +Dolgozni azonban pompásan tud; optikai vizsgálódásai folytán +Karsten Fizikai encyklopédiája részére a fiziológiai optika +kézikönyvét is meg akarta irni, amelylyel azonban csak ujabb +kisérletek után tudott megbirkózni. Hamarosan egy csomó uj +megfigyeléshez jutott a központositott gömbfelületeken való optikai +fényterjedés körül és uj, általános elvi feltevésekbe kapcsolta +bele őket. S emellett még védekeznie kellett a miniszteriumban ama +besugás ellen, hogy anatómiai felolvasásai kompromittálóak!</p> +<p>Gazdag optikai felfedezései nem meritették ki energiáit; 1856 +óta a hangtannal is foglalkozott és világhirre tett itt is szert. +Az összetett hangok elméletét szintén kisérletek alapján +gazdagitotta, mint a mathematikai fizika más mezejét is.</p> +<p>Bonni tartózkodása nem volt hosszulélegzetü. Bunsen már 1857 +április havában közölte vele, hogy a badeni kormány a heidelbergi +egyetem számára szeretné megnyerni. Helmholtz nem fogadta el az +ajánlatot Du Boisra való <span class="pagenum"><a name="Page_140" +id="Page_140">-140-</a></span> tekintettel, aki Bonnba való +jövetelét lemondásával lehetővé tette s a heidelbergi tanszékre +köztudat szerint vágyott. Miután pedig a porosz kormány ugyanakkor +pótlékot is adott és az anatómiai intézet ujjászervezését kilátásba +helyezte, Helmholtz az ismételt meghivást is visszautasitotta. +Bunsen 1857 végén ujra felvette a tárgyalások fonalát, mivel az +ujjáépités mé mindig huzódott. Atyja nagyon Heidelberg mellett volt +és 1858 elején végre Helmholtz is beleegyezett. Közben viszont nem +akarták a porosz államszolgálatból elbocsátani. Müller meghalt s +igy Du Bois nem reflektált Heidelbergre, az uj porosz király pedig +felvilágositást követelt Helmholtz távozásának okairól. Az +illetékes tényezők Helmholtzot szószegésre igyekeztek rávenni, +sikertelen kisérletezésük után pedig a badeni kormánynál próbálták +a meghivást visszaszivatni. Helmholtz azonban megkapta kinevezési +okmányát és végre Berlinben is helyt adtak lemondó kérvényének, +miután Heidelbergben már lakást is bérelt; 1858 őszén át is +költözhetett.</p> +<p>Bonni tartózkodásának utolsó, izgalmas évében még egy +mathematikai munkálatot fejezett be, amelyet a szakkörök a +legkitünőbbnek nyilvánitanak. A czim: A hidrodinamikus egyenletek +integráljáról, amelyek az örvénylő <span class="pagenum"><a name= +"Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> mozgásoknak felelnek meg; +az akkori hidrodinamikai ismereteken messze tulhaladt benne. +Ismertebbek az örvényfonalak és gyürükről való eredményei; az +utóbbiak (az elméleti feltevések szerint), ha egyszer fennállnak, +el nem pusztithatók és tömegváltozást nem szenvedhetnek. Thomson +épp e tulajdonságok miatt választotta őket atomelméletének +alapozásául, amely nem lett ugyan nagyobb jelentőségüvé, de a +meglévő lehetőségek körét mégis szélesbitette.</p> +<p>Helmholtz már emlitett matematikai munkája akusztikai +kérdésekből keletkezett; a kisérleti és elméleti hangtan különben +is Heidelbergben a legtöbb idejét vette igénybe. A folyadékok belső +surlódásáról is ezidőben készitett tanulmányt; érdekes azonban, +hogy tanitási eredményeiről alig van mit beszélnünk, nincs +laboratóriuma és különben sem fekszik a szivén, hogy kisérleteibe +tanitványait is belevonja. Bonni és heidelbergi medikus-hallgatói, +az ő állitása szerint, nem értettek annyit a matematikához és +fizikához, hogy segitségére lehettek volna, de amikor később a +berlini fizikai intézet vezetésénél a közös munka szükségszerüvé +vált és növendék is lett volna megfelelő, – eredményre nem igen jut +velük. Figyelemreméltó, <span class="pagenum"><a name="Page_142" +id="Page_142">-142-</a></span> hogy roppant munkabirása ellenére +sem tud tanári tevékenységével czélt érni.</p> +<p>Az áttelepedést követő évben neje, aki régóta gyengélkedett, +meghalt és két gyermeket hagyott hátra. Helmholtzot ez a csapás +annyira lesujtotta, hogy hónapokig nem tudott még dolgozni sem; +ájulási rohamai is voltak. Őszre Thomson barátjánál Arran szigetén +pihen; hazajövetele után elviselhetetlennek érzi elhagyatottságát, +„ha a szerelem egyszer kivirágzik, az ész nem tudja letörni.“ +Eljegyezte Mohl Annát, aki néhai feleségének olyan ellentétje volt, +mint mostani előkelő pozicziója a régebbi szükös viszonyoknak. +Házasságuk 1861 május havában ment végbe.</p> +<p>Második házassága igen kedvező hatással volt tudományos +tevékenységére, egyben összeesik működési területének lényeges +változásával. A fiziologiai optika és akusztika is egy csomó +fizikomatematikai természetü kérdésre terelte figyelmét, amelyek +által a matematika látszólag eltérő utjait összefüggésekbe +hozhatta: főleg hidrodinamikai eredménymegállapitásainál voltak +hasznára elektromossági analógiák. Thomsonnal való, egyre sürübb +levélváltása is jótékonyan befolyásolta; mindketten szorosan +határos mezőkön jártak, de soha köztük vetélkedés vagy elsőbbségi +kérdés fel nem merült: egyikük sem <span class="pagenum"><a name= +"Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> volt kaján természetü. +Helmholtz mindinkább a szorosan vett fizika felé térül el, bár a +közel jövőben elsőnek fiziológiai tanulmányait fejezte be. Kivált a +fiziológiai akusztika foglalkoztatta; saját állitása szerint +összesen hét évig dolgozott rajta, amig 1862-ben végre nyomdába +adhatta. Thomsonnak ezt irja róla: „Fizikai elméleteim kapcsán a +zene birodalmába vetődtem, mélyebben, mintsem hittem volna és a +dolog nagyon szórakoztatott. Ha az általános elv helyes, az +alkalmazás egyes esetei mindig uj meglepő eredményekre vezetnek és +miután a következtetések nem a szerző önkénye, hanem törvény +szerint folynak egymásból, sokszor ugy tetszett, mintha nem is a +magam munkáját, hanem valaki másét vetném papirra.“ Helmholtz egyik +kiváló tanitványa, Hertz, később saját tapasztalatai nyomán a +matematikai képletekről mond hasonló véleményt. Mindketten a +megbizható és kimeritő módszer <i>automatikus jellegére</i> +utalnak, amire elsőül Leibnitz figyelmeztet. Leibnitz tudniillik a +maga „általános karakterisztikon“-jához akarta ama bizonyos +automatizmust kapcsolni; ujabban az erre vonatkozó munkálatok már +annyira előrehaladtak, hogy a közel jövőben talán ez a probléma is +megoldásra kerül.</p> +<p>Helmholtz hivatalos felolvasásain kivül népszerüeket is tartott +a természettudományok <span class="pagenum"><a name="Page_144" id= +"Page_144">-144-</a></span> fejlődéséről. Megvannak egy +szakember-hallgatójának jegyzetei, a melyek Helmholtz tipikus +szellemi képét hiven adják vissza; „A szellemi vagy +kedélyállapotnak kétfajta energiája van, amelyeknek összege +határozza meg az egész ember értékét. Helmholtz rengeteg szellemi +energiakészletének csak elenyésző része jelentkezett mindig +<i>aktuális</i> alakban. Helyzeti energiája lassan alakult át +eleven erővé, ellentétben az ugynevezett zseniális emberekkel. +Előadásait apró részleteiben nem dolgozta ki soha előre, tehát +lassan, vontatottan, néha akadozva beszélt. Messze elnézett +hallgatói feje fölött, mintha a végtelenben kereste volna az adott +probléma megoldását.“ A klasszikus tipust látjuk elfogulatlan +ábrázolásban magunk előtt: termelési módjának relativ +lassuságát.</p> +<p>Az akusztikán kivül a fiziológiai optika nagy művével is el akar +készülni, amihez számtalan, főleg matematikai kisérletre volt +szüksége, amelyeket külön-külön is nyilvánosságra hozott. Csak +1867-ben lett teljesen kész, annál is inkább, mert hivatalos +kötelességei annyira igénybe vették, hogy megint a kimerültség +tünetei jelentkeznek. Negyvenkét éves, amikor igy ir: „Szomoru, ha +az embernek hipochonderré kell válnia és egészségére kell a legtöbb +időt pazarolnia.“ <span class="pagenum"><a name="Page_145" id= +"Page_145">-145-</a></span></p> +<p>Angliával szoros érintkezésbe lép; Londonban felolvasásokat tart +és szorgalmasan látogatja a British Association üléseit; +megpróbálják egy angol egyetemre megnyerni, de eredménytelenül. +1865-ben Bécsbe hivják, ezt az ajánlatot is elutasitja.</p> +<p>Nagy érzék-filozófiai műve az ismeretelmélet kérdéseinek önálló +feldolgozása felé sodorták. Előfutárja lett az ujabb +természet-bölcsészetnek, amely lassu és szerény tapogatózás után +végre a huszadik század elején energikusan kezdi szárnyait +bontogatni. Nyugodtan mérlegelő módján levonja az alapvető +eredményeket lelki élményeinknek a külvilággal való vonatkozásait +illetőleg. Ahelyett, hogy Kant „Ding an sich“-ét teljességgel +megismerhetetlennek nyilvánitaná, ahhoz a megállapitáshoz jutott, +hogy az idő, a tér, az egyenlőség viszonyai s a belőlük folyó +viszonylatok, a mennyiség, a nagyság, a törvényszerüség, egyszóval +minden matematikai vonatkozás a külső és belső világban közös. „A +dolgok és a róluk való képzeteink tényleg teljesen +összeegyeztethetők.“ Különösen hangsulyoznunk kell, hogy a +matematikai szempontot nem tekintette Kant nyomán a priori +szemléleti formának, hanem szintén tapasztalatainak. A megfelelő +nézetet később a geométriában minden támadás ellenére keresztül is +vezette. <span class="pagenum"><a name="Page_146" id= +"Page_146">-146-</a></span></p> +<p>Az ugynevezett „szellemi tudományok“ tulsulyát jellemzi, hogy +Helmholtz rendkivüli kutató volta ellenére sohasem állt a +szakfilozófusok kegyeiben. Maga mondja ismételten, hogy nem is +számithatott az ő részükről elismerésre. Későbbi felolvasásaiban +is, mikor már az első német s a világ egyik legkiválóbb fizikusa +volt, mindig szükségesnek látta, hogy védekezzék a „tolakodás“ +esetleges vádjával szemben, bár jól tudta, hogy a gondolkodás +mesterségéről végeredményben csak az illetékes számot adni, akinek +eredményei igazolják hozzáértő voltát. Helmholtz még 1875-ben a +következőket irja: „Azt hiszem, hogy a filozófusokat lábra kell +állitani: forduljanak komoly odaadással a megismerési processzusok +és a tudományos módszer tanulmányozása felé. Ez komoly és indokolt +feladat; metafizikai feltevéseket épitgetni azonban egyszerü +komédia! A kritikai vizsgálódások elsejének az érzékjelenségek +mibenléte pontos ismeretét tartom… A bölcsészet azért maradt +hoppon, mert kizárólag filológusok és teológusok művelték és a +természettudományok hatalmas fellendülésének a szele sem érte. Azt +tartom, hogy amelyik német egyetem a filozófiai tanszékre először +merne egy filozófiával foglalkozó természettudóst meghivni, a német +tudománynak maradandó szolgálatot tenne.“ <span class= +"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span></p> +<p>Helmholtz szavai még ma is időszerüek. Van ugyan már egy pár +kivételes eset – Wundt és Mach – ahol a remélt tudományos haszon +nem is maradt el, de ez a gyakorlat általánossá még nem vált, ugy +hogy „a filozófiával foglalkozó természettudósok“ jelenleg e +második hivatásukat csak mellékesen látják el.</p> +<p>Belső átalakulása következtében megérthetjük, hogy a heidelbergi +viszonyok igen kedvező volta ellenére, Kirchoff és Bunsen barátsága +és munkájában való osztozása s a kellemes társadalmi élet mellett +is, másfajta hivatalos működési teret keresett. Hajlandónak +mutatkozott a Plücker halálával 1868-ban megüresedett bonni tanszék +elvállalására s a tárgyalások meg is kezdődtek. Bonni kartársai a +legnagyobb készséggel jártak kezére, a porosz kormány azonban olyan +lanyhán kezelte a dolgot, hogy Helmholtz háromnegyedévi huza-vona +után lemondott tervéről, miután a badeni kormány minden lehetőt +megtett, hogy visszatartsa. Ludwignak irt levelében figyelemreméltó +az a megjegyzés, hogy a fiziológiától már csak azért is szeretne +szabadulni, mert „módszerében és mesterségbeli részében is oly +bonyolulttá vált, hogy a részletkérdéseknek már senki sem lehet +ura.“ Liebignél is látni fogjuk, hogy saját birodalmában idegen +<span class="pagenum"><a name="Page_148" id= +"Page_148">-148-</a></span> lett, a rohamos fejlődés folytán, amely +átszáguldott rajta.</p> +<p>Az időközben bekövetkezett változást az össze nem függő +folyadékmozgásokról és a geometria alapjairól való tanulmányai +mutatják, amelyek Helmholtz legjelentékenyebb alkotásai sorában +állanak. Főleg a második munkálat volt alapvető pillére annak a még +ma is vajudó megismerésnek, hogy a matematika és a logika is – +természettudomány, mindössze igen általános jellegü tapasztalatokat +dolgoznak fel. A filozófusok és matematikusok ezt az ötletet sem +fogadták valami szivesen, ugy hogy Helmholtz felszólitja +Lipschitzet, lépjen közbe ennek az eszmének elfogadtatása +érdekében: „Nem lesz sok öröme belőle, mégis kötelességünk +gondoskodni arról, hogy a felvilágosodott emberek tábora +szaporodjék. A mi iskolai rendszerünknek minden tekintetben +legveszedelmesebb foltja éppen a hamis raczionálizmus és az +elméleti spekuláczió.“</p> +<p>Az elektrodinamika törvényeinek matematikai buvárlása megint +tisztán fizikai kérdésekhez sodorta. Magnusnak 1870-ben +bekövetkezett halála folytán a berlini rendes fizikai tanszék +felszabadult. Bonni tapasztalatai nagyon lehütötték reménységeit; +inkább azt tervezgette, hogy Kirchoff megy Berlinbe, ő pedig +helyére fizikatanárnak. <span class="pagenum"><a name="Page_149" +id="Page_149">-149-</a></span> Du Bois azonban minden lehetőt +elkövetett, hogy barátja közelében lehessen és végre Helmholtz +közölte feltételeit, amelyeket azonnal elfogadtak. Közbejött +azonban a német-franczia háboru s a tárgyalások egyelőre +megszakadtak; az események gyors folyása következtében 1871 +februárjában kinevezési okmánya mégis aláirásra került és husvétra +már át is költözhetett. Helmholtz tehát nemcsak első tudományos +működésének szinterére került vissza, hanem atyja szerény anyagi +helyzete folytán való orvosi eltérülését is diadalmasan +behozta.</p> +<p>Berlinben mindenekelőtt elektrodinamikai tanulmányait +fejlesztette tovább, más elektromos kisérletek kapcsán; +laboratóriumi tevékenysége is fontos eredményekhez vitte. Ki kell +emelnünk azt a megállapitást, hogy mechanikailag elvezetett +statikus elektromosság áramként hat valamely mágnesre. Egy fiatal +amerikai asszisztense, Rowland, fejtette ki ezt a problémát, akiből +később kiváló fizikus is lett. Ezt az eredményt sokan +felülvizsgálták, kétségbe is vonták, végül azonban helytállónak +bizonyult. A nagyvárosi élet feszültsége, amely a győzelmes +hadjárat után csak fokozódott, Helmholtzra nem maradt hatástalanul +s 1873 elején már panaszkodik is miatta: „A berlini lárma nagyon +kifáraszt; <span class="pagenum"><a name="Page_150" id= +"Page_150">-150-</a></span> a félév után szeretnék megszabadulni az +emberektől és valami csendes helyen erőt gyüjteni. Előadásaimmal +pedig ugy állok, hogy szakértők előtt tudományos kérdéseket száraz +és elvont formában még meg tudok világitani, de laikus tömeget +nyelvbeli fogyatékosságomnál fogva nem áll módomban +lebilincselni.“</p> +<p>Saját tapasztalataim is megerősitik Helmholtz önbirálatát. +Hallgattam egy pár tanári előadását s hangja és fáradt, közömbös +mozdulatai kétségtelenül elárulták, mennyira untatja őt az egész +dolog. Viszont maga a felolvasás olyan korrekt és áttekinthető +volt, hogy változatlanul tankönyvbe lett volna illeszthető.</p> +<p>Ekkortájt megjelent munkái tudományos irányának teljesebb +szabadságát bizonyitják. Hidrodinamikus vizsgálódásait a levegőre +is kiterjeszti, a repülés és a meteorológiai jelenségek kérdése is +foglalkoztatja, a fényszóródás elmélete pedig uj fordulóra viszi. A +sok sikert azonban árnyék is nyomon követte; szenvedélyes támadások +érték, amelyek iránt pedig szerfelett érzékeny volt. Még +Heidelbergben sok álmatlan éjszakát köszönhetett a lipcsei Zöllner +vádaskodó irásainak, aki spiritiszta létére a tudomány erkölcsi +megváltójának hirdette magát, még pedig, ugy látszik, jóhiszemüen: +maga bevallja, hogy kirohanásait megihletetten <span class= +"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> irta. +Most pedig Dühring, Mayerért vivott becsületes harczában, sok +tárgyi igazsággal kelt ki Helmholtz ellen, de forma és mérték +tekintetében tullőtt a czélon. Dühring akkoriban a berlini egyetem +magántanára volt és e támadásai miatt – hallatlan eset! – +hivatalából elbocsátották. Feltételezhetjük Helmholtzról, hogy +inkább tulbuzgó barátjai müködtek közre s nem maga követelte ezt a +megrendszabályozást. Kétségkivül azonban e szomoru események nagyon +lesujtották; Svájcban keresett megnyugvást és ott készitette el +rektori beszédét a német egyetemek akadémiai szabadságáról. +Megelőzőleg az orvostudományi gondolkodásról értekezett, amelyről +már emlitést is tettünk. Amig ez utóbbiban hallgatóit biztositani +igyekszik arról, hogy a metafizikusok ellen nem személyi +elfogultság vezeti, az előbbi tisztán akadémikus jellegü és +mindössze egy helyen czéloz a történtekre: „Nincs akadálya annak, +hogy <i>tudományos</i> vitakérdéseket <i>tudományos</i> módon +intézzünk el.“ A „tudományos“ szót maga Helmholtz huzta alá és +Dühring meglehetősen személyeskedő piszkálódásaira +vonatkoztathatjuk.</p> +<p>Izgalmait utazások által csillapitotta le; ezt a szert, üdülési +czélból régóta és majdnem mindig a legjobb eredménynyel vette +igénybe. <span class="pagenum"><a name="Page_152" id= +"Page_152">-152-</a></span> Azután ismét egy uj problémát ragad +meg, melyre már régebbi kisérletei sarkalták, t. i. az +energiatannak kémiai folyamatokra való alkalmazását, mindenekelőtt +elektrokémiaiakra. Az energia megmaradási elvének egy látszólagos +ellenmondása (a galvanikus sarkitásnak ereje t. i. nem mindig +egyenértéküje a termokémiailag meghatározott energiaváltozásnak), +annak a kérdésnek beható vizsgálatára vezette, vajjon milyen +összefüggés van az elektromótorikus erő és a kémiai tényezők közt +és az elektromótorikus erő és központositás egy formuláját +eredményezte. Ezen az uton Helmholtz fokozatosan valamennyi kémiai +egyensulyállapotnak általános elméletéhez jutott el. Előtte és a +többi érdeklődők előtt ismeretlen volt, hogy ugyanezt az elméletet +az amerikai Gibbs már előbb alapos és összefoglaló módon +kifejtette, de munkálata gyakorlatilag hozzáférhetetlen maradt +mindaddig, mig a kilenczvenes években német forditásban meg nem +jelent. Érdekes, hogy mindkét kutató vizsgálatai, amennyiben +ugyanazon kérdésekre vonatkoztak, egybehangzó eredményben +állapodtak meg, annak jelélül, hogy a teljesen szervezett +tudománynak automatikus jellege, legalább is magasabb +képviselőinél, már tényleg mutatkozik. Az energetika, vagyis az +energia-tan két <span class="pagenum"><a name="Page_153" id= +"Page_153">-153-</a></span> főtételének alkalmazása mindenképen az +összes tudományoknak legbiztosabb és legrendezettebb területei közé +tartozik.</p> +<p>Az utolsó lényeges fordulat Helmholtz külső viszonyaiban 1888 +folyamán állott be. A berlini egyetemi tanársággal egybekötött +mellékfeladatok, különösen a vizsgák és ülések az öregedő tudósnak +annál is inkább nehezére estek, mert soha nem volt hozzájuk kedve. +Siemens barátja az által, hogy egy fizikai-technikai birodalmi +intézet megalapitásához jelentékeny összeget áldozott, amelynek +elnöke azután Helmholtz lett, lehetővé tette, hogy terhére váló +egyetemi kötelezettségei alól felmentsék. Egyetemi tanár maradt +ugyan, szivesen vállalkozott két-három órás matematikai vagy +fizikai felolvasásra és az egyetem természetesen nagy sulyt +helyezett arra, hogy valamely alakban számithasson rá, de +tulajdonképpeni hivatala intézeti elnöksége volt. +Mellékfoglalkozásának mértéke eleinte nem igen lett kisebb, mert a +teljesen uj rendszerü tudományos alapitás nagyon igénybe vette; +szerencsére volt benne annyi porosz hivatalnoki vér, hogy az +igazgatással járó hivatalos formaságok egész jól estek neki és igy +a változás végeredményben igen előnyös hatással volt rá. Életének +utolsó <span class="pagenum"><a name="Page_154" id= +"Page_154">-154-</a></span> szakát a charlottenburgi csendes, +szépfekvésü és kényelmes hivatali lakásában töltötte el.</p> +<p>Ezen elektrokémiai munkákkal kapcsolatosan, egy Londonban 1881 +folyamán Faraday tiszteletére tartott felolvasáson mutatta ki, hogy +az iónok elektromos telitése hogyan képzelhető és elsőnek +fejtegette az elektromos elemmennyiség fogalmát, amely épp oly +oszthatatlan, mint az atóm. Ez a gondolat akkoriban nem volt +gyümölcsöző, de az utóbbi években az uj elektromos elmélet +sarktételévé vált és elektrón név alatt döntő szerepet játszik.</p> +<p>Hasonló alapvető eredmény volt a higany- és az elektrolytek közt +való egyes potencziális különbségek megmérése. Ez a kisérlet +Litmannak, a nivófeszültségnek sarkitással való összefüggése körül +végzett vizsgálódásán épül és annak megismeréséből áll, hogy a +nivófeszültség maximumánál a potencziális különbségnek nullának +kell lennie. Az első tájékozódás után azonban sem ő, sem pedig +tanitványai a régi Volta-féle problémához való közeledést nem +fejlesztették tovább, később ezen eljárási mód megengedhetőséget +több oldalról kétségbe is vonták, de ugy látszik, hogy jelenleg az +akták Helmholtz javára vannak lezárva, ha némely komplex +összeköttetésnél fellépő melléktekintetekre kellő figyelem +fordittatik. <span class="pagenum"><a name="Page_155" id= +"Page_155">-155-</a></span></p> +<p>Utolsó, jelentőség s mélység szerint előbbi kitünő munkálataihoz +méltó vizsgálódása az elektrokémiai és határkérdésekre vonatkozott. +Helmholtz a meleg kinetikai elvét mindig valószinünek, sőt +fiatalabb éveiben talán bizonyosnak is tartotta; emlitettük +különben, hogy az energia megmaradása elvének az egész fizika +mechanikai értelmezésére való kiterjesztését kisérelte meg. +Szükségesnek érezte tehát, hogy jóformán életczéljának +kiegészitéseül ama mechanikai feltételeket egész általánosságban +maga elé állitsa, amelyek mellett e jelenségek olyan +tulajdonságokat mutatnak, mint a meleg testek. E széles alapra +fektetett kutatásai az egykörü rendszerekről való tanulmányaival +vették kezdetüket és csakhamar a <i>legkisebb hatás elvéhez</i>, +mint a legáltalánosabb természeti törvényhez jutottak el. Egyik +utolsó munkájában (1892) kimutatta, hogy ez az elv milyen szerepet +visz az elektródinamikában; még halála évében is egy függeléket +adott ki hozzá.</p> +<p>Tanári hivatalától való felmentése már nem fokozta lényegesen +tudományos termékenységet. Néhány kisebb közlésben korábbi +kutatásairól számol be; különösen a fiziológiai optika +kézikönyvének 1885-ben megkezdett uj kiadása serkentette egyes +munkálatok <span class="pagenum"><a name="Page_156" id= +"Page_156">-156-</a></span> megirására. Meteorológiai kutatásait +ujabb vizsgálatok tetőzték be, de általánosan mégis érvényesült az +aggkor kényszerü hatása, amely pedig oly hosszu időn át megkimélte. +Siemens barátjának és méltó tanitványának, Hertznek elmulását meg +kellett még élnie. Életmódját friss energiájának fokozódó +csökkenéséhez képest szabályozta, ami a megváltozott +életfeltételekhez való alkalmazkodás mellett majdnem ideális módon +sikerült neki. 1879-ben már Knapp newyorki barátjának, aki az +Egyesült Államokban tartandó körutra hivta meg, elutasitólag +válaszol: „Az utolsó években aránylag jobban éreztem magam +Berlinben, mint eddig; végre is megtanultam, hogy munkában és +szórakozásban meddig mehetek; konok és kiméletlen lettem azokkal +szemben, akik időmet akkor akarják igénybe venni, amikor fáradt +vagyok.“ 1886-ban igy ir: „Nekünk egészen jól megy dolgunk; ha +érzem is az aggkor némely kisebb kellemetlenségét, mégsem +panaszkodhatom munkaképességem hiánya miatt; mindössze több szabad +időt szeretnék. A fejfájás, amely hosszu éveken át majdnem egy +napot rabolt el tőlem hetenként, most teljesen megszünt; azt +mondják, hogy a hanyatló korral végleg elmulik. A fődolog: +megtanulni, hogy meddig mehetünk <span class="pagenum"><a name= +"Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> és ezt a határt azután +gondosan betartani!“</p> +<p>Kérdés, vajjon ez a rendszeresen fellépő fejfájás nem a +szervezetnek automatikus visszahatása volt-e a tulzott munka ellen, +miután az illető napon szokott tevékenységét beszüntette. Helmholtz +is megjegyzi más alkalommal, hogy ha egy kérdést sokáig megfejteni +nem tudott és végre menthetetlenül beletemette már magát, fejfájási +roham szokta megszabaditani tőle. Az a körülmény tehát, hogy ez az +önkéntelen pihenő öregkorában már nem fordult elő, talán avval +magyarázható, hogy szellemi képessége is mindinkább csökkent.</p> +<p>Helmholtz 1886-ban veszélyesen megbetegedett, közvetlenül a +tiszteletére alapitott Gräfe-érem átvétele és a heidelbergi egyetem +ötszázéves ünnepélyén való részvétele után, kétségkivül a velükjáró +izgalmak következtében.</p> +<p>Felesége irja Róbert fiának: „Apát erőtlenül, betegen és +buskomornak találtam; meg van győződve, hogy már a halál +környékezte és még mindig különösen érzi magát… Az orvos a papa +meggondolt és feltételes engedelmességébe utólagosan belenyugodott +és látszólag enged néki.“ Helmholtz aránylag gyorsan felépült. +<span class="pagenum"><a name="Page_158" id= +"Page_158">-158-</a></span></p> +<p>Mióta a birodalmi intézet elnöke lett, többször volt alkalma +tudományos utazásokat tenni, mint annak előtte és ugy látszik, +mindig jó hatással voltak reá. Emlékszem, hogy Dublinban a British +Association egy ülésén friss egészségben láttam, s a vitákon is +élénk részt vett. William Thomson is jelen volt és folyton előttem +lebeg még a kép, amint a zömök, erős Helmholtz nyurga sántikáló +barátját, karjánál fogva óvatosan átvezette az utczán.</p> +<p>1893-ban a chicagói világkiállitásra rándult ki egy igen +megerőltető express-utazás kapcsán, az Egyesült Államok jó részén +át. A visszautazásnál az a baleset érte, hogy a hajó lépcsőjén +megbotlott és egy homlokér megsérülése folytán tetemes +vérveszteséget szenvedett; maga is négy-öt kilogrammra becsülte. +Valószinü, hogy elszédült és a lépcsőn leesett anélkül, hogy a +kezét maga elé tartotta és valaki rögtön észrevette volna. +Látszólag nemsokára helyre jött és ismét rendes foglalkozásához +láthatott; kevéssel utána egy tudományos ügyben meglátogattam, és +mikor hogyléte felől kérdezősködtem, azt a választ adta, hogy „az +én koromban egy ilyen vérveszteséget már nem lehet pótolni.“ A +következő hónapokban még egy csomó kisebb munkálatot fejezett be. +1894 junius 12-én agyvérzést kapott, <span class="pagenum"><a name= +"Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> amelybe szeptember 8-án +belehalt. Hetvenhárom éves lett és munkaképességét majdnem élete +végeig megtartotta.</p> +<p>Nagy kutatónk életét kivételes, majdnem mindig zavartalan +boldogság jellemzi. Ugy látszik, Helmholtz azok közé tartozott, +akiknek minden a javukra üt ki; életének hosszu tartama alatt alig +találunk itt-ott egy pontot, amelyre azt mondhatjuk: bárha +másképpen történt volna.</p> +<p>A kedvező körülmények már beteges és magányos ifjuságánál +fellépnek; a gondolkodó gyermek agybeli tevékenysége ezáltal igen +korán kifejlődött és a szülői ház szellemi légköre csak hasznára +vált. A rendszeres, sőt szakadatlan munka megszokása, ami atyja és +anyja példájából önkéntelenül is vérévé vált, minden nagyobb kár +nélkül megmentette a filológikus iskoláztatás hátrányaitól.</p> +<p>Hogy azután atyja szegénysége folytán az orvosi pályára volt +kénytelen lépni, ennek közvetlen következménye tudományos +fejlődésének első szaka és korai hirnevének és érvényesülésének +széles alapvetése volt. Ha szabadon követheti hajlamait: +matematikát és fizikát tanul és elméleti fizikus lett volna belőle. +Viszont orvosi tanulmányainak és fiziológiai hivatásának +köszönhette, hogy sok jelenséget személyesen <span class= +"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> +ismerhetett meg és szemléleti emlékezése rendkivüli mérveket +ölthetett. Igy azután nem kellett tisztán elméleti, vagyis ténybeli +jelenségekre nem támaszkodó kutatások utvesztőjébe keverednie, +amelyben a franczia iskola épp akkor tévelygett.</p> +<p>Kiváló matematikai képességei révén olyan mezőkre vetődött át, +ahol matematikus még egyáltalán nem járt. Ámbár akkoriban egyes, +most már majdnem elfelejtett kutatók a fiziológiában is különféle +számitásokat eszközöltek, de minden exakt eredmény nélkül, hitvány +matematikai köntösbe bujtatott rosszfajta természetfilozófiával +szolgáltak. Helmholtz tehát teljesen szűz talajra talált és hogy az +érzéki fiziológiának ezen a félig-meddig „szellemi“-nek tartott +területén, határozott tudományos törvényeket puhatolt ki s fizikai +méréseket vezetett keresztül, mindez korának átlagműveltségü +szakemberei szemében, akik a természettudományokból még kevesebbet +tudtak, valósággal csodaszámba ment. Érdem és szerencse tehát +kivételesen összekerült.</p> +<p>Már kiemeltük, hogy a fiatal kutatók legveszedelmesebb szirtjét, +az uj elméleti alapnézletet, Helmholtz szerencsésen kikerülte. Az +ideginger időbeli tartalmának felfedezése és a szemtükör +feltalálása két olyan konkrét eredmény <span class= +"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> volt, +hogy emellett az erő megmaradási elvét nemcsak hogy +megbocsáthatták, hanem még kedvezőbb hangulatot keltettek iránta. +Ami Mayert tönkretette, Helmholtznak gyorsabb érvényesülésében +segitségére volt.</p> +<p>Az eldugott Königsberg magánya a fiatal kutató első fejlődésére +éppen olyan jó hatással volt, mint a nemzetközi nagyváros serkentő +és változatos élete az érett férfiura. Betegeskedő első feleségének +halála elég korán következett be, hogy uj szerelmi tavaszra +virradjon; amidőn a fiziológia iránt való érdeklődése kialudt, +kivánsága szerint fizikai tanszakkal cserélhette fel, anélkül, hogy +áldozatokat kellett volna hoznia érte, sőt még anyagi haszna is +volt belőle. Amikor pedig a másodrendü hivatali kötelezettségek is +(amelyek egy német tanárnak ideje jó részét rabolják el), már +terhére estek, olyan állásra vonulhatott vissza, ahol maga +határozta meg hivatalos teendői mértékét.</p> +<p>Tényleg olyan élet van előttünk, amely egyéni érdemek és kedvező +alakulások folytán a meglévő energiák legnagyobbmérvü kiaknázását +engedte meg és páratlan hasznossági együtthatót és megfelelő +kellemes érzelmeket eredményezett.</p> +<p>Nem szabad viszont azt mondanunk, hogy élete mindig napfény +mellett folyt le. Helmholtznak gyermekeivel sok keserüsége volt: +különösen <span class="pagenum"><a name="Page_162" id= +"Page_162">-162-</a></span> a második feleségétől született fiai +folyton betegeskedtek. Egyik fiának, Róbertnek, eleven tudományos +érzéke volt, jól emlékszem még erre a torzalakja mellett is igen +megnyerő fiatalemberre: egész a doktorátusig vitte és azután +meghalt. Első feleségének betegévei és korai halála is gyászba +boritották. Az emberi sorscsapások azonban mégis háttérbe szorulnak +a majdnem szakadatlan tudományos sikerekkel szemben.</p> +<p>E sikerei roppant termékenységének a klasszikus tudós különleges +tulajdonságaival való egyesüléséből erednek, t. i. a feltünően +pontos és gondos munkából. A tudományos harczok megkimélték, pedig +például Liebig egész életét keserüséggel töltötték el. Helmholtz +annyira a tudomány legszélsőbb előőrsein tul dolgozott, hogy +egyáltalában alig akadt, aki kutatásaihoz hozzászólhatott volna, e +kevesek pedig többnyire jó barátai voltak.</p> +<p>Ismét Helmholtz szerencséjének egyik jellemző vonását érintjük: +kevés ellensége volt és csak elenyésző ellenzéke. Thomsonnal, aki +vele mindenképpen egyenrangu volt, szoros barátság füzte össze, +amely minden versengést kizárt, egy másik határos munkatársával +Clausiussal igy egy muló és utóbbi által előidézett viszálykodás +után, jó viszonyba került. Kirchhoffal is állandó <span class= +"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> +összeköttetésben állt és még sok kiváló kortársát nevezhetném meg, +akik mindnyájan örültek, ha vele együtt lehettek. Nem volt ragyogó +csevegő, inkább csendes és zárkozott; oly személyi tulajdonságokkal +kellett tehát birnia, amelyek bizalmat és állandó vonzódást +kelthettek fel iránta.</p> +<p>A mi szempontunk szerint és a többi tudósok életében kimutatott +viszonylatokkal szemben különösen figyelemreméltó az a majdnem +változatlan termékenység, amely nemcsak mérték, hanem érték szerint +is egész életén át tartott. Hogy a munka nehezére esett, már +klasszikus voltából is kézenfekvő és ezt maga is elismerte. +Hetvenedik születése napján tartott nagyszabásu pohárköszöntőjében +következőleg nyilatkozik:</p> +<p>„Dolgozataim, saját megállapitásom szerint, a tudományban +kifejlődött kisérleti és matematikai rendszereknek egyszerü, +következetes alkalmazásai voltak, amelyek nyilvánvaló módositások +által a mindenkori különleges czélokhoz voltak alkalmazhatók. +Munkatársaim és barátaim, akik miként magam, a fiziológiai +fizikához fordultak, nem kevésbé meglepő eredményre +hivatkozhatnak.</p> +<p>„Később azonban változott a helyzet. Kénytelen voltam a már +ismert módszerek szerint megoldandó feladatokat lassanként +laboratóriumi tanitványaimnak átengedni és magam kétes <span class= +"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> sikerü, +nehéz munkák felé fordultam, amelyeknél az általános módszerek a +kutatót cserben hagyják vagy ahol maga a módszer még tovább +fejlesztendő.</p> +<p>„Ezeken a területeken is, amelyek ismeretünk határához közelebb +feküdtek, némi sikerekre utalhatok, ugy kisérleti, mint matematikai +szempontból; nem tudom, hogy a filozófiait is hozzászámithatom-e. +Előbbi vonatkozásban lassankint ugy, mint mindenki, aki sok +kisérleti feladathoz nyul, én is számos tapasztalatra tettem szert, +sok módozatot és segédeszközt ismertem meg és ifjukori geometriai +nézletemet egy bizonyos mechanikai nézletté fejlesztettem ki; +szinte éreztem, hogyan oszlik meg egy mechanikai készülékben a +nyomás és a menet, a mit különben tapasztalt mechanikusoknál és +gépszerelőknél is megtalálunk. Előnyben voltam azonban felettük +azáltal, hogy bonyolultabb és különleges, fontos viszonylatokat +elméleti analizissel világithattam meg. Néhány matematikofizikai +kérdést is megtudtam oldani, köztük olyanokat is, amelyek körül +Euler óta a nagy matematikusok hiába fáradoztak, például: az +örvénylő mozgások, a folyadékok mozgás-megszakitásának s az +orgonasipok nyilt végein való hanghullámzásnak kérdése stb. De az a +büszkeség, amelyet a végeredmények megállapitásánál éreznem kellett +volna, <span class="pagenum"><a name="Page_165" id= +"Page_165">-165-</a></span> tetemesen alább szállt; jól tudtam, +hogy ily kérdések megoldása majdnem mindig csak megfelelő példák +fokozatos általánositásával és sokféle tévelygés után felkapott +szerencsés ötletek révén sikerült. Egy hegymászóval kellett +összehasonlitanom magam, aki anélkül, hogy az utat ismerné, lassan +és fáradságosan baktat felfelé, gyakran kénytelen visszatérni, mert +tovább nem birja, meggondolás vagy a véletlen segélyével uj +nyomokat fedez fel, amelyek egy darabig tovább viszik, végül +czélhoz érve szégyenszemre nagyszerü utat lát meg, amelyen fáradság +nélkül feljöhetett volna, ha a helyes kiindulást megtalálja. +Értekezéseimben természetesen az olvasót nem szórakoztattam +kalandozásaimmal, hanem csak a kiépitett utat irtam le, amelyen +most már kényelmesen elérheti a csucsot.</p> +<p>„Sok korlátolt látkörü ember akad, aki nagyon megcsodálja saját +magát, ha egyszer szerencsés ötlete támad vagy ha legalább ezt +hiszik. Az a kutató vagy művész, akinek állandóan sok szerencsés +ötlete van, kétségtelenül kivételes természet és az emberiség +jótevőjének ismerik is el. Ki akarja azonban az ilyen szellemi +szikrákat megszámlálni és megmérni?</p> +<p>„Ki kell jelentenem, hogy mindig kellemesebb volt olyan téren +dolgoznom, ahol nem kellett <span class="pagenum"><a name= +"Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> kedvező véletlenekre és +ötletekre biznom magamat.</p> +<p>„Minthogy azonban sokszor abba a kényelmetlen helyzetbe +jutottam, hogy kedvező ötletekre várakoznom kellett, némi +tapasztalatokat szereztem aziránt, vajjon mikor és hol támadtak s e +tapasztalatok másoknak talán még hasznára lehetnek. Gyakran +csendesen lopóztak a kérdéses gondolatkörbe, anélkül, hogy +jelentőségük mindjárt kezdetben felismerhető lett volna; később +azután néha csak egy véletlen játszik közbe, hogy megismerhessük, +mikor és mily körülmények közt léptek fel, különben itt vannak +anélkül, hogy tudnók, honnan jöttek. Más esetekben hirtelen ötlenek +fel, minden fáradság hijján, mint valami sugallat. Amint emlékszem: +sohasem pattantak ki nálam kimerültség esetén és az iróasztal +mellett. Kénytelen voltam problémámat minden oldalról annyiszor +ide-oda forgatni, amig minden titkát és bonyolultságát át nem +tekinthettem és frissiben, leirás nélkül, végig nem gondoltam.</p> +<p>„Ezt a képességet ennyire vinni, hosszabb előzetes gyakorlat +nélkül nem igen lehet. Mikor azután a fáradság elmult, egy órai +teljes frisseségnek és nyugalmas jóérzésnek kellett beállnia, +mielőtt a kedvező ötletek ujra megjöttek volna. Gyakran már a +reggeli felkelésnél itt voltak, <span class="pagenum"><a name= +"Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> amint Gauss is +tapasztalta; főleg azonban, ahogy már Heidelbergben észrevettem, +erdős hegyek enyhe meredekein, napos időben való séta közt +jelentkeztek. Ugy látszik azonban, hogy a legkisebb mennyiségü +szeszes ital már riasztólag hat reájuk.</p> +<p>„Ilyen pillanatok, termékenyitő gondolatokkal telitve +természetesen jól estek, kevésbbé volt kellemes azonban az +ellenkezője, ha t. i. a megváltó ötletek nem mutatkoztak. Heteken, +sőt hónapokon át kellett ilyen kérdésen rágódnom s közben nagyon +kényelmetlenül éreztem magam. Gyakran erős fejfájási roham árán +szabadultam csak fel az igézetből és tudtam más tárgyak iránt +érdeklődni.</p> +<p>„A tudományos vizsgálatok irásbeli kidolgozása többnyire +fáradságos: legalább rám nézve az volt. Értekezéseim nagy részét +négyszer, sőt hatszor is átirtam, az egyes részeket ide-oda +hánytam, amig némileg megvoltam elégedve velük. Munkálataim ilyen +gondos megfogalmazásában viszont nagy előny rejlik a szerkesztőre +nézve; minden egyes tételnek és következtetésnek alaposabb +megvizsgálására kényszeriti, mint az előbb emlitett egyetemi +előadásoknál. Sohasem tartottam egy vizsgálódást sem addig +befejezettnek, mig készen és logikai <span class="pagenum"><a name= +"Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> hézag nélkül, irásba +foglalva, előttem nem feküdt.</p> +<p>„Mint önnön lelkiismeretem, ugy állottak mellettem, képzeletben, +szakértő barátaim és kérdezgettem magamtól, vajjon helyeselni +fogják-e? Mint az ideális emberiség tudományos szellemének +megtestesülése őrködtek fölöttem és mértékül szolgáltak.“</p> +<p>Annál a kérdésnél kell még megállapodnunk, vajjon Helmholtz +hogyan érhetett el, alapjában véve gyenge szervezete ellenére, ily +szép kort, amely a nagy vérveszteség nélkül talán még tetemesen +meghosszabbitható lett volna és amellett még termékenységét egész +élete végeig fáradhatlanul megtartotta. Faradaynek például, akinek +élete hasonlóan boldog, de sokkal jelentéktelenebb volt, már jóval +előbb küzdenie kellett szervezete romlásával és csak hosszu +megszakitásokkal tudott dolgozni, mikor már a nagy összeroskadáson +tulesett. Helmholtznál sohasem volt szó összeroppanásról és +müködésében hosszabb megszakitásokat sem találunk; élete mindig +egyenletesen folyt. Egyes közléseiből, amelyekről a maga helyén már +emlitést tettünk, kivehető, hogy mindemellett nem ritkán egész +kimerülésig dolgozott.</p> +<p>Ugy látszik, itt is szerencsés körülmények <span class= +"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> +összetalálkozása müködött közre. Ifjuságának nagy müvét, Az erő +megmaradásáról nem tartja feltétlenül ujnak, hanem inkább már +ismert, csak összefoglalandó tények formulázásának. Nála tehát a +felfedezők lélegzetnélküli izgalmait, amelyek pedig a kutatókat +sokszor az őrületbe kergetik, sehol sem látjuk; amennyiben +egyáltalán megvoltak benne, csak később jelentkeztek. Az a +szerencsés helyzet állott igy be, hogy müve olyan külső +következményekkel járt, mint egy alapvető felfedezés, anélkül, hogy +saját husából és véréből való áldozatot követelt volna tőle. Mikor +pedig a nyilvánosságra hozatal után az öregek táborából +ellenvetések hallatszottak, egy kis lelkes és tehetséges csapat +vette körül, amely eszméi megvalósitásáért küzdött. Környezete az ő +tetterejét csak fokozta, nem pedig csökkentette; munkálkodása, +ahelyett hogy kimeritette volna, inkább felfrissitette és +élesztgette. Humboldt áldott alakja is megjelenik, amikor a fiatal +lángész korai megismeréséről és előbbrejuttatásáról van szó.</p> +<p>Helmholtz pihent erővel léphetett át a férfikorba és nagyszabásu +munkáit megvalósithatta, miután a kedvező körülmények folytán a +különös szükségletekhez alkalmazkodhatott, illetve szervezetét +hozzájuk szoktatta. A munka szenvedélyes <span class= +"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> láza +sohasem hatalmasodott el rajta annyira, hogy a természetes +fékező-erők a tulságos megerőltetést ki ne zárták volna. Ez a +klasszikusok előnye: ugyis nagyon kedvetlenül fejezik be és adják +ki kezükből munkájukat, hátha holnap talán még valami javitani való +jut eszükbe, megkönnyebbülésnek érzik tehát, ha nem siettetik el a +dolgot; félbe-félbeszakitják és nézegetik, hol lehetne még +egyet-mást kiegésziteni. A turisták jól tudják, hogy a hevesvérüek, +akik futó lépésben kezdik, jó messze a csucstól már kimerülnek, mig +a gyakorlottabbak lassan indulnak és kimélt erővel győzik le a +mindinkább fokozódó nehézségeket.</p> +<p>Helmholtz esete egész világosan mutatja, hogy a kedvező +környezetnek a nagy ember fejlődésére milyen elsőrangu jelentősége +van. Mi lett volna a gyenge gyermekből, ha esetleg egy napszámos +kunyhójában jött volna a világra? Szegényke, néhány nap alatt +valószinüleg elpusztul, vagy ha nem is, a nyomasztó külső +körülmények mennyire ártottak volna érzékeny természetének! +Nemrégiben olvastam azt a képtelenséget, hogy nem kár azért, aki +nem tudja a nehéz viszonyokon keresztül törni magát. Ez a tétel +alkalmazható egy leendő favágóra vagy kocsisra; kiváló értelmi +tehetségeknél azonban, mint minden rendkivüli jelenségnél, a +fizikai <span class="pagenum"><a name="Page_171" id= +"Page_171">-171-</a></span> szervezet könnyen összeroppan. Nincs +módunkban a letört tehetségeket megszámlálni, de borzasztó látvány +volna: hogyan vétkezik az emberiség önmaga ellen.</p> +<p>Végül utalunk mégegyszer az u. n. „szerencsés ötletre.“ Semmi +okunk sincs azt feltételezni, hogy Helmholtz az energia törvényét +ezekre a jelenségekre alkalmazni akarta volna, olvassuk el azonban +az ő megfigyeléseit, akinek valószinüleg több „szerencsés ötlete“ +volt, mint más halandónak. Egy feltevést igazolnak állandóan: ilyen +óriási tevékenység egyuttal a lehető legnagyobb energia-készletet s +annak lehető legszabadabb müködtetését feltételezi. Helmholtz +életét kifejezetten e szempontból vettük vizsgálat alá és talán nem +veszik rossz néven, ha a szellemi tevékenységre vonatkozó +energetikai elméletemnek ily szakszerü és elfogulatlan helyről jövő +megerősitése büszke örömmel tölt el.</p> +<p>Az a körülmény, hogy tanulmányaiban eredményeinek egyenes +országutját adja meg, nem pedig kezdetleges próbálkozásait, szintén +a tipikusan klasszikus kutatóra mutat. Gaussnak is mindig azt +vetették szemére, hogy eldobja maga alól a létrát, amelyen a +magasba jut és Helmholtznál is láttuk, hogy még legbensőbb barátja, +Du Bois sem érti meg egykönnyen tanulmányait. <span class= +"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> +Euklides „klasszikus“ példája mindmáig hat: két évezreden át a +legnehezebb akadályokat görditette a tudomány utjába a geometria +tisztán deduktiv fejlődésének illuziójával, amely e +természetellenes módszer utánzására csábitott.</p> +<p>Emlitettük már, hogy Helmholtz fiziológiai munkássága végül +szükségszerüen filozófiai fordulatot vett; fiatalkori nyomós +impressziók vannak itt is kéznél, amelyekről hires felköszöntőjében +igy számol be:</p> +<p>„Egy más mezőre vittek az érzéki jelenségek körül való +vizsgálódásaim: az ismeret-elmélet mezejére. A fizikusnak is ki +kell tapasztalnia a messzelátót és a galvanométert, amelyekkel +dolgozni akar, hogy láthassa, mit érhet el velük és hol fogják +cserben hagyni; nékem is szükségszerüen ki kellett terjeszkednem a +gondolati termőképességre is. Egynéhány ténybeli kérdésről volt +szó, amelyre végleges válasz volt szükséges és lehetséges. +Határozott érzéki benyomásaink vannak, amelyek nyomán cselekedni +tudunk; a cselekvés eredménye rendszerint egyezik a várható +következményekkel, néha azonban, az ugynevezett érzéki +csalódásoknál, ellentmond. Mindez objektiv tény, amelynek törvénye +megtalálható. Eredményeim lényege: az érzéki benyomások csak a +külvilág minémüségének <span class="pagenum"><a name="Page_173" id= +"Page_173">-173-</a></span> jelei s a külvilág tüneményeinek +értelmét tapasztalati uton kell megtanulnunk. Az ismeretelméleti +kérdések iránt már azóta érdeklődtem, mióta apám, még +gyerekkoromban, Fichte ideális felfogása mellett Hegel és +Kant-imádó kollégáival szemben, hangos viták során, lándzsát tört. +Ezirányu vizsgálódásaimmal eddig nem igen volt okom büszkélkedni: +minden barátra tiz ellenség esett. Az összes metafizikusok, még a +materialisták is, sőt mindenki, akinek titkos metafizikai +hajlandóságai voltak, egyértelmüleg felzudultak ellenem. Az utolsó +napok során azonban egy csomó, eddig ismeretlen barátra bukkantam, +ugy hogy ennek a mai ünnepnek ebben a vonatkozásban is uj örömöt és +reményt köszönhetek. A bölcsészet persze háromezer év óta a +legelkeseredettebb nézeteltérések harczi mezeje és egy emberéleten +belül nem is szabad csöndet és békét várnunk.“</p> +<p>Helmholtz végre a maga életét hivatalához, nemzetéhez és az +emberiséghez olyan tökéletes vonatkozásba állitotta, hogy +fejtegetéseimet nem tudom méltóbban befejezni, mint az ő ragyogó +szavaival:</p> +<p>„Képet akartam Önöknek festeni tudományos törekvéseim és +sikereim történetéről és talán megértik Önök, hogy az elismerés +szokatlan bősége meglep. Eredményeimet magam is <span class= +"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> +kellőleg értékeltem, mert ujabb kutatásaim irányát adták meg, de +remélem, nem lettem önimádóvá. Elég alkalmam volt a nagyzási hóbort +átkait látni s igyekeztem kikerülni ezt a végzetes veszélyt; +szigoru önkritika a legbiztosabb pajzs ellene. Nyitott szemmel kell +csak megitélni: mit tudnak mások és mit nem tudunk mi s a veszély +már nem fenyegető; ami a magam munkáit illeti, sohasem javitottam +egy tanulmányom kefelenyomatát sem anélkül, hogy huszonnégy órával +később már ne szerettem volna egyik-másik pontot kijavitani, vagy +kiegésziteni.</p> +<p>„Önök azt állitják, hogy hálával tartoznak nekem; nem volnék +őszinte, ha tagadnám, hogy valaha más tudatos czélom is volt, mint +az emberiség érdeke. Minden időmet azonban, amelyet hivatalos +kötelességeim és családi gondjaim fennhagytak, tudományos munkákra +forditottam, belső ösztönből, amely folyton tovább és tovább +hajtott és életemet teljesen kitöltötte. A két akadályozó tényező +sem tudott különben czélomtól elterelni. Hivatásom egyetemi +előadásokra kötelezett, családom pedig kutatói hirnevemnek +megalapitására és fejlesztésére. Az állam tehát, amely megélhetést, +tudományos segédeszközöket és sok szabadidőt biztositott, joggal +követelhette, hogy pártfogása révén elért <span class= +"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span> +eredményeimet alkalmas formában közkincscsé tegyem.</p> +<p>„Nem merném állitani, hogy tudományos működésem első szakában, +amikor még a megélhetésért kellett küzdenem, a tudásvágyon és a +hivatalnoki kötelességérzeten kivül magasabb etikai czélok is +vezéreltek volna; amig önző indokok késztettek munkára, nehéz volt +felülemelkedni rajtuk. Igy van ez, bizonyára, a kutatók +javarészével. Később azonban, biztos állás mellett azok, akik a +tudományt nem belső hajlamuk szerint művelik, a további kutatással +végleg felhagynak, de akik lankadatlanul dolgoznak azontul is, az +emberiséghez való viszonyuk eszményibb értelmezését veszik már +jeligéül. Saját tapasztalataikból győződnek meg arról, hogy +gondolataik akár az irodalom, akár a tanitás utján, de áthatják +kortársaikat, szinte önálló életre tesznek szert, a tanitványok +seregében gazdagabb tartalmat és szilárdabb alakot nyernek és +emellett nékik is állandó hasznukra válnak. Ne felejtsük el, hogy +saját gondolatai mindenkinek inkább a szivéhez nőttek, mint az +idegeneké és a magáéi dus kifejlődésében mindig több öröme telik, +mint a másokéban. Az atya szeretetével hasonlitható össze ez az +érzés, amely a szellemi gyermekért épp ugy harczol és épp ugy +gondoskodik róla, mint vérbeli ivadékáról. <span class= +"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span></p> +<p>„A művelt emberiség egész gondolatvilága is élő és fejlődő +erőnek tetszik, amely a mulandó emberi léttel szemben az +örökkévalóságot képviseli. A maga apró szolgálataival kiki a +tudomány szent ügyének áldoz, amelyhez forró szeretet kapcsolja és +amely az ő munkáját is megnemesiti. Elméletben mindenki megértheti +ezt a tényt, de csak a saját tapasztalatai fejleszthetik ösztökélő +érzéssé.</p> +<p>„A világ nem bizik az ideális inditó okokban és hirvágynak +kereszteli el, pedig ez a kétfajta jelenség élesen elkülönithető +egymástól. Kérdés: mindegy-e valakinek, vajjon eredményeit az +övének ismerik-e el, ha semmiféle anyagi előny nem is jár vele? A +válasz a laboratórium vezetőinél leginkább kézenfekvő: a tanárnak +itt nemcsak az alapgondolatokat, hanem a nehézségek eltávolitására +szolgáló utmutatásait, uj kitalálások és megoldások érdekében, +prédára kell dobnia. A tanitványok mindent magukba szednek s ha +munkájuk sikerül, a tanár érdemei az ő nevükben olvadnak fel. Ki +keresi: mit adott hozzá az egyik s mit a másik? Hány tanár akad, +aki ebben a vonatkozásban egyáltalán ne volna féltékeny?</p> +<p>„Uraim, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy ösztönöm +késztetett arra a munkára, amelyet önök hasznosnak és tanulságosnak +itélnek <span class="pagenum"><a name="Page_177" id= +"Page_177">-177-</a></span> s amelyért dicsérettel árasztanak el. +Boldog vagyok, hogy kortársaim ilyen gazdaggá tesznek +elismerésükkel és hálájukkal a magam tevékenysége iránt, amely az +én számomra volt a legérdekesebb. Kortársaim azonban nekem is +sokban és sokat segitettek. Megszabaditottak az anyagi gondoktól, +külső segédeszközöket biztositottak a számomra, bennük találtam meg +az emberiség szellemi képességeinek mértékét s munkámban való +részvételükkel az ideális emberiség közös szellemi világának élő +képét adták, amelynek fényében a magam fáradozásai is teljesebb +értékben ragyognak.“</p> +<div class="chapter"> +<h2>Liebig.</h2> +</div> +<p>Liebig 1803 május 14-én Darmstadtban született, tiz gyermek +közül másodiknak. Atyja droguista- és gyarmatárukereskedő volt, +szerény viszonyok közt élt, de szorgalma és takarékossága által, +feleségének, Moser Máriának hathatós közreműködése mellett, +meglehetős jólétre tett szert. Liebig anyja fogadott leánya volt +Moser Fülöp gazdának; igazi szüleinek kiléte ismeretlen maradt. Az +asszony kivételes nő volt, tiz gyermekén kivül az üzletet is +ellátta, fáradhatatlan és erős akarattal. Második fia arczban is, +kifejező profiljával, nagyon hasonlított hozzá. <span class= +"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> Atyja +az eladásra szánt czikkek nagy részét maga állította elő és e +czélra laboratóriumot rendezett be, melyben fia segédkezhetett +neki; így tehát már igen korán sok kémiai anyaggal és kisérlettel +ismerkedett meg, rajtuk alapulnak későbbi sikerei. Az öreg Liebig +egyéniségéről nem sokat tudunk; úgy látszik, csendes és szorgalmas +ember volt, talán olyan, mint a milyen komor, becsületes embernek +Faust mutatja be saját atyját. Feltünik a viszonyok hasonlósága a +Mayer szülői házáéval, de a két fiu jelleme a lehető +legeltérőbb.</p> +<p>A gyakorlati preparáláson kivül Liebig korai kémiai +hajlandóságára az a körülmény is lényeges befolyással volt, hogy +egyszer, mikor atyja részére a nagyherczegi könyvtárból könyveket +vitt el, megismerkedett Hess könyvtárnokkal, ki maga is érdeklődvén +a természettudományok iránt, a fiatal Liebiget annyira megkedvelte, +hogy a tizennégy éves fiunak a gazdag kémiai könyvtár szabad +használatát is megengedte. Liebig egy önéletrajzi skizzében +elmondja, hogy válogatás nélkül mindennek nekiesett, a milyen +kémiai műhöz csak hozzájuthatott. Azokat a kisérleteket, a +melyekkel szerény eszközei segélyével megpróbálkozott, +számtalanszor ismételte, a mig minden részletüket ki nem ismerte; +később maga említi, hogy így a kémikus ama sajátos <span class= +"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span> +tehetségét, hogy szemléletekben gondolkozzék, vagyis a logikai +folyamatok helyett kémiaiakat használjon fel, saját magán nagyban +kifejlesztette. Hozzátehetjük talán, hogy annak, aki bizonyos számu +kémiai átalakulást pontos szemlélet szerint ismer, nem esik +nehezére a többinek puszta leirás nyomán oly mértékben való +elsajátítása, hogy később a gyakorlatban már régi jó barátokként +üdvözölheti őket. Liebig ismeretkörét a laboratóriumok sűrü +látogatása is bővítette; legnagyobb hatással azonban egy vándor +vegyész és csodadoktor volt reá, aki a darmstadti nagyvásáron +durranó ezüstöt állitott elő. Liebig a vörös gőzökből arra +következtetett, hogy az ezüst feloldása salétromsavban történt, +alkohol jelenlétét pedig úgy állapította meg, hogy a kuruzsló +ugyanabból az üvegből az emberek piszkos kabátujját is +kitisztogatta és e mellett alkoholszag volt érezhető. Odahaza +azután megkisérelte a durranó ezüst előállítását és magánkivül volt +örömében, a midőn sikerült is.</p> +<p>Ez az esemény eszünkbe juttatja a fiatal Mozartot, ki egy +sokszólamu mise egyszeri meghallgatása után emlékezetből leirta az +egészet.</p> +<p>Ilyen kisérleti jelenségeknek, mint ez az első volt, több izben +jutott lényeges részük élete fontosabb fordulóin, az által, hogy +vegyészi önbizalmát <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= +"Page_180">-180-</a></span> felébresztették és felbátorították őt +arra, hogy ne csak pontosan előírt kisérletek reprodukálásaival +próbálkozzon meg, hanem igyekezzék saját erejéből ismeretlen utakon +is járni.</p> +<p>Mint a kiváló emberek legtöbbje, Liebig is korán fejlődött fiu +volt. Tudjuk, hogy több mint két évvel korábban az átlagos és +szokásos életkornál vették fel a gimnáziumba. Mig az alsó +osztályokat szabályszerüen, bár gyengén végezte, később a +klasszikus tárgyakban mindinkább hátramaradt; sohasem volt jó +tanuló. Volhard a Liebigről írt életrajzában több kortársáról +emlékezik meg, kik később sokra vitték, de az iskolában utolsók +voltak; legtekintélyesebb közöttük Gervinus történetíró, a ki +tizennegyedik évében kilépett a gimnáziumból és könyvkereskedő +lett.</p> +<p>Liebig körülbelül tizenötödik évében hagyta el a gimnáziumot, +melynek ókori filológiai szellemével nem tudott megbarátkozni; +atyja egy heppenheimi gyógyszerészhez adta, hol tiz hónapig maradt. +Vogt beszéli, hogy a robbanó ezüsttel való kisérletezései miatt, a +melyeket kamrácskájában rendezett, tanonczideje idő előtt véget +ért. Volhard ennek a közlésnek igaz voltát kétségbe vonja, de +kételyét nem indokolja mással, mint hogy Vogt általában szerette +történeteit drámailag kiszinezni. A lélektani valószinüséget alig +lehet <span class="pagenum"><a name="Page_181" id= +"Page_181">-181-</a></span> letagadni és így ez volna a kisérleti +jelenségek második döntő fellépése Liebig életében. Liebig +visszakerült az apai házba és sok könyörgés után megkapta atyja +hozzájárulását, hogy vegyészi tanulmányokat folytathasson. Miután +akkor még nem állt fenn a mai helytelen rendszer, hogy csak +érettségivel lehetett az egyetemre jutni, könyen beiratkozhatott a +bonni egyetemre, hol Kastner, a legtekintélyesebb kémia-tanár adott +elő. Kastner a következő évben Erlangenbe költözött s Liebig vele +tartott, mert tanára megigérte, hogy ásványanaliziseket fog +csináltatni vele. De igéretét nem válthatta be: Kastner maga sem +volt a szóbanforgó kisérleteknek ura.</p> +<p>Liebig úgy Bonnban, mint Erlangenben kartársaival egyesületet +alakított, ahol kémiai kisérleteket és vitákat tartottak. +Eljárogatott továbbá a Bonn mellett lévő vegyészi gyárakba és +atyjának teljes szakszerűséggel írja le, mit látott és ezzel +kapcsolatban saját ötleteinek megfelelő alkalmazhatásáról +beszél.</p> +<p>Liebig Erlangenben Schelling befolyása alá kerül és később +elkeseredetten panaszkodik, hogy természetfilozófiai tanulmányai +folytán két évet teljesen elveszített; miután azonban Erlangenben +csak egy évig volt és Németországban való összes tanulmányideje +három szemeszterre terjedt, nyilvánvalólag némi tulzásba esik. +Schelling <span class="pagenum"><a name="Page_182" id= +"Page_182">-182-</a></span> őt, legalább átmenetileg, teljesen +lebilincselte, a nélkül, hogy azért saját szak-tárgyaitól +elterelődött volna. Erlangeni buvárkodásának eredménye egy kis +értekezés volt, természetesen a durranó ezüstről, illetve +előállitási módjának pontos leírásáról. Kiemelendő az a +megjegyzése, hogy ezt a preparatumot maga már két év óta így +állítja elő, tehát majdnem biztosra vehetjük, hogy már a +heppenheimi gyógyszertárban foglalkozott vele.</p> +<p>Erlangenben ismerkedett meg Platennel, a költővel s az +ismeretség hamarosan rajongó barátsággá fejlődött. Az élénk +vérmérsékletü és romantikus nagy embereknél gyakran +megfigyelhetjük, hogy intenziv személyi befolyást tudnak kelteni; +ez a képessége Liebignek is nagy mértékben meg volt és későbbi +páratlan tanári sikereit nagyrészt ennek köszönheti. Platen említi, +hogy Liebig már akkor közölte vele párisi utazása tervét s itt +akart a két barát találkozni. Erre szolgált Kastnernek +közbenjárása, a ki szintén sokat tartott Liebigről és a +legmelegebben pártolta őt a darmstadti udvarnál. Muló +kellemetlenségek, melyek egy tiltott diákösszejövetelen való +részvételből támadtak, nem akadályozták meg az utazás lehetőségét +és Kastner ajánlása után hat héttel 300 forint utazási ösztöndíjat +kapott, a mely később többféle forrásból kiegészítődött és összesen +<span class="pagenum"><a name="Page_183" id= +"Page_183">-183-</a></span> 1680 forintra rugott, a mi akkoriban +bizonyára tekintélyes összeg számba ment; kétségtelennek tartjuk, +hogy Liebig későbbi hihetetlen tudományos és szervező-munkássága +ennek az idején való elismerésnek és segélynek köszönhető. Ha ifju +energiájának egy részét kellemetlen külső viszonyok leküzdésére +lett volna kénytelen felemészteni, ugy soha sem vitte volna sokra. +Tizenkilenczedik évében, 1822 őszén Liebig Párisba utazott, hol +szivesen fogadták. Önéletrajzában következőleg nyilatkozik erről: +„Később gyakran tapasztaltam, hogy a hivatott tehetség mindenki +másban – mondhatni kivétel nélkül – a tehetség kifejlesztésének +ellenállhatatlan vágyát ébreszti fel; mindenki segít a maga módja +szerint és mindnyájan együtt, mintha összebeszéltek volna; a +tehetséges ember azonban csak akkor ér el eredményeket, ha a +tehetség komoly és megrendíthetetlen akaraterővel párosul. A +kifejlődés külső akadályai többnyire jelentéktelenebbek a belső +akadályoknál, mert amint egy természeti erő, bármily hatalmas +legyen is, egymagában sohasem idéz elő külső hatást, hanem csak más +erőkkel kapcsolatban, az ember is, a mit könnyen megtanul vagy +elsajátit, azaz a mihez természetes hajlama van, csak akkor tudja +értékesiteni, ha sok más mindenfélét tesz szellemi <span class= +"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> +tulajdonává, esetleg több fáradsággal, mint bárki más.</p> +<p>Ebből a kijelentésből arra következtethetünk, hogy Liebig maga +sokoldalu támogatásban részesült, a mi különben rokonszenves +egyéniségével magyarázható. Mindamellett csak egy futó pillantást +kell vetni Mayer sorsára és meggyőződhetünk arról, hogy +környezetének barátságos magatartása nem volt általános, sőt életét +végeredményben az ellenkező véglet tette tönkre.</p> +<p>Liebig különben hangsulyozza, hogy a franczia nyelvü előadások +logikai világossága szinte elbüvölte és összefüggő rendet teremtett +a sok kuszált képzet közt, melylyel régibb vegytani irodalmi +buvárkodása alatt agyát teletömte. Meg kell még jegyeznünk, hogy +Liebig szellemét elméleti téren valósággal felszabaditotta az a +körülmény, hogy eddigi ismereteit át kellett formuláznia az +antiflogisztikus tudományos nyelvre, (amelyet Párisban +kizárólagosan használtak) és ez a felszabadulás nem jutott volna +osztályrészeül, ha elejétől kezdve a modern elméletekkel +foglalkozik. Maga szintén kiemeli: „a mi a párisi előadásokban +ujnak vagy megszakitottnak volt ténybelileg feltüntetve, nékem a +megelőző tényekkel szoros kapcsolatban lévőnek tetszett, +ugyannyira, hogy az utóbbiak nélkül az előzőek sem állhattak meg.“ +<span class="pagenum"><a name="Page_185" id= +"Page_185">-185-</a></span> Láthatjuk, hogy Liebig a tudomány +genetikai összefüggésének megismerése által, még tanárai, a nagy +franczia fizikusok és kémikusok felett is jelentős előnybe jutott, +ahogy később ez nyilvánvalóvá is lett. Össze kell csak +hasonlitanunk Liebig hatásának tartós voltát, egyik kortársának, +Dumasnak rövidéletü dicsőségével, hogy a nagyszabásu és a kicsinyes +tudományos perspektivák viszonylagos értékét szembeállithassuk +egymással. Liebig franczia tanulmányai révén a tudományos +gondolkozás szigoruan tárgyilagos és kisérleti irányitását is +magáévá tudta tenni. Németországban a tizenkilenczedik század +elején a természetfilozófiai munka rendje egymástól távoleső, +ennélfogva titokzatos jellegü analógiák bizonytalan +keresztülvezetésében állott s a világos gondolati összefüggéseket +inkább kerülték, mint keresték. A francia tudomány következetes +pozitivizmusa – amelynek eredményei közkézen feküdtek – annál +inkább lebilincselte az ifju Liebiget, mert az erlangeni tanok és +tanárok alacsonyrangu voltát nagyon is érezte.</p> +<p>Liebiget azonban két oldalról is igyekeztek czéljaitól +elterelni. Sok ajánló-levele volt, de azok a társaságok, melyekhez +meghivást kapott, nem voltak kedvére és igy hamarosan felhagyott +velük. Másrészt Platennel való barátsága <span class= +"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> is +megujult s a költő nagyon szerette volna rideg kémiai munkásságától +elvonni, hogy a nyelvek és a történelem tanulmányozásával +„általános“ műveltséget szerezhessen. Ha elképzeljük, mennyit +ártott volna a tudomány jelenlegi kifejlettségének, ha Platen +tanácsát elfogadja, akkor látjuk csak be, milyen csekély értéke van +a még ma is tulbecsült filológiának. Liebig azzal tért ki Platen +buzditása elől, hogy a materiálizmushoz van kötve és +figyelmeztette, milyen gyarló eredménynyel próbálkozott az angol és +olasz nyelv elsajátitásával. Platen kétségtelenül nem volt annyira +engedékeny, mint Wöhler, aki hasonló ajánlatának elháritása után +azt irja Liebignek: „Különben, hogyan is jutok ahhoz, hogy az +oroszlánnak czukrot kináljak!“</p> +<p>Liebig mindenesetre igyekezett Platen kedvébe járni és a +„Felszabaditott Jeruzsálemet“ majdnem végig is olvasta; kedves és +tanulságos dolog azonban, hogy egy bájos szonettről való kedvező +véleményét fizikai és kémiai fogalmak igénybevételével tudja csak +kifejezni és Gay-Lussacnak a gázokról tartott felolvasása után +akként áradozott, hogy maga is gázként szeretné barátját +körülölelni.</p> +<p>Közben folytatta kémiai munkálatait Gautier de Claubry +laboratoriumában és Thenard tanácsai <span class="pagenum"><a name= +"Page_187" id="Page_187">-187-</a></span> nyomán. Kisérletei +termé-szetesen ujra a robbanó vegyületekre vonatkoztak, de +időközben való rendszeres iskolázottsága meglátszik azon, hogy +természetüket lehető sok és közelálló kémiai egyesülésből akarta +kimutatni. A robbanó vegyületek, mint már Kastner is sejtette, +saját savuk sói gyanánt alakultak ki. A nehézség abban állott, +hogy, mint ma mondanók, komplex sókról volt szó, amelyeknél a fém +felerészben savba megy át és a szokott reakció elmarad. Igy +preperálta Liebig az ezüstnitrát és a higany robbanó savainak +alkalikus sóit; sikerült is rezet behelyettesitenie. Ama +megállapitása folytán, hogy elégett magnézium feleslegével +explóziós szétbontás elkerülhető, e kapcsolatok összetételét is meg +tudta határozni és kitünt, hogy az uj sav is éppen szénsavvá és +amoniákká esik szét.</p> +<p>Ezeken a határozott eredményeken kivül még sok másra is +utalhatunk, melyek azonban még nem tisztázódtak teljesen; a +tanulmány azzal a jellemző vallomással kezdődik, hogy a fiatal +szerzőnek régebbi irásaiban az elméleti felfogást illetőleg ugyan +tévedések is találhatók, de a megállapitott eljárási mód +fenntarthatónak mutatkozik.</p> +<p>Ez a munka, melyben a franczia befolyást még az olvasó +figyelmének az eredmények jelentőségére <span class= +"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span> való +felhivása is bizonyitja, tényleg nagy feltünést keltett. A franczia +akadémia közzétette a „Külföldi tudósok értekezései“-ben és német +nyelven is többször megjelentek. Ha elgondoljuk, hogy Liebig +akkoriban husz éves volt, ismét a nagy emberek jellegzetes +koraérettségét látjuk, a mely különösen a romantikus tipusnál +tapasztalható, egyszersmind meggyőződhetünk arról, hogy az ilyen +korai érettség semmi tekintetben sem hátráltatja a szervezet +szabályszerű, sőt előnyös fejlődését, a hogy sok ugynevezett +pedagogus látatlanban szabályba szereti foglalni. Természetesen: +könnyebb egy korán érett gyermeket helytelen neveléssel elrontani, +mint olyant, a kinél az agy önálló működése egyáltalában meg sem +indult; de korán érett gyermekek a szabad fejlődés utján már +annyiszor váltak kitünő emberekké, hogy inkább tartunk a fejlődési +törekvések erőszakos visszaszoritásának megnyomorító hatásától, +mint attól, hogy a szabad szárnyalás és szakszerű támogatás esetleg +időelőtti kimerültséget fog előidézni.</p> +<p>A franczia akadémia közlésének legfontosabb következménye +azonban Humboldt Sándorral való megismerkedése volt. Miután +Humboldt klasszikus utleirásainak nyilvánosságra hozatalával a +legteljesebb tudományos tekintélyre tett szert, azt a nemes +feladatot tüzte ki maga elé, <span class="pagenum"><a name= +"Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> hogy tehetséges fiatal +tudósokat fedezzen fel és mindenben melléjük álljon. Az akadémia +ülése után felkereste Liebiget, a ki preparatumainak +összegyüjtésével volt elfoglalva, megismerkedett vele és annyira +pártját fogta, hogy barátjának Gay-Lussacnak magánlaboratoriumába +is bevezette és Gay-Lussacot rábirta, hogy Liebiggel személyesen +foglalkozzék. Tudományos kötelességének ez a nagyszerü felismerése +kibékit bennünket Humboldt egynémely személyi hiuságával. Igy +például mindjárt másnap meghívta Gay-Lussacot, Thenard-ot és +Liebiget ebédre; utóbbi azonban nem jelent meg. Humboldt ugyanis +nemrég jött vissza hosszabb utazásából Párisba és természetesnek +találta, hogy őt látásból mindenki ismeri; Liebig azonban csupa +szerénységből nem kérdezte meg nevét és az akadémiai szolga sem +tudott a kis urról semmi közelebbit. Liebig később azután +kimentette magát és Humboldt még többször volt fontos időkben +segitségére.</p> +<p>Liebig ezt az értékes támogatást mindig elismerte és ennek +jeléül legjelentékenyebb müvét Humboldtnak ajánlotta. Az előszóban +megemlékezik találkozásukról és igy folytatja: „Vele való +találkozásom egész jövőmnek alapköve lett; a leghatalmasabb és +legszeretetreméltóbb tudós támogatóra és barátra találtam benne. +Ismeretlenül, <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= +"Page_190">-190-</a></span> ajánlólevél nélkül voltam egy óriás +városban, ahol a nemzetközi nagy emberáradat az ottani kiváló +természetbuvárokkal és tudósokkal való érintkezést annyira +megneheziti, hogy magam is, mint sokan mások, észrevétlenül +pusztultam volna el; Humboldt révén ez a veszély elmult felettem. +Ettől a naptól kezdve, minden intézet és minden laboratorium tárva +állott előttem; meleg érdeklődést és ennek révén olyan hű és +állandó barátokat tudtam szerezni, mint kitünő tanáraim, +Gay-Lussac, Dulong és Thenard. Az ő bizalmuk tette lehetővé, hogy +méltó voltam arra a működési körre, a melynek határain belül +tizenhat évig szakadatlanul dolgoztam.“</p> +<p>Az utóbbi megjegyzés Humboldt közbenjárására vonatkozik a +giesseni tanári állás neki juttatása körül, amiről alább lesz szó. +Egyidejüleg olyan szoros baráti viszony fejlődött ki a negyvenöt +éves Gay-Lussac, (aki tudományos pályafutása javarészén már tul +volt) és a fiatal kezdő közt, hogy a kitünő tudós együtt dolgozott +Liebig munkálatain vele és egyik nehéz kisérlet sikerülte után +valóságos diadaltánczot járt a laboratórium-asztal körül. Liebig is +egész életén át hálás lekötelezettje maradt Gay-Lussacnak és mindig +sikra szállt mellette, amikor igazságtalan támadások érték.</p> +<p>A közös munka, tudományos szempontból, <span class= +"pagenum"><a name="Page_191" id="Page_191">-191-</a></span> +rendszeres továbbfejlesztését jelenti Liebig próbálkozásainak és a +Gay-Lussac technikai segédeszközeinek eredményes hatása +nyilvánvaló. Sikerült is a robbanó ezüstöt teljesen analizálni és +az eredményt sokoldalu kisérletezéssel megtámasztani; egynéhány +további kémiai termékre is rábukkantak. A tudomány akkori +felszereltsége mellett lehetetlen volt az összetételek szervezetébe +behatolniok, miután a szükséges előfeltételek hiányoztak.</p> +<p>Ezirányu munkássága is élénk feltünést keltett, a legtöbb +szakfolyóirat hirt adott róla és Berzelius is felvette az évi +jelentésbe, részletesen és elismerő hangon; ez utóbbi körülmény +sokkal nagyobb jelentőségü volt, mint a „Külföldi tudósok +tanulmányai“-ban való közzététel, miután a jelentés álláspontja +teljességgel befolyásolhatatlan volt.</p> +<p>Liebig 1824. elején visszaérkezett hazájába és kereste az +alkalmat, hogy szerzett tudását és ismereteit értékesithesse. Még +Párisból megszerezte in absentia az erlangeni tudorságot; az +értekezés elméleti tartalmu volt és a szervetlen kémiának a +szerveshez való viszonyát tárgyalta; szövege, ugy látszik, +elkallódott. Kastner meleg ajánlatára a felavatást engedélyezték. +Arról volt szó tudniillik, hogy a külföldön (Bajorországban) +szerzett rangfokozat a giesseni országos <span class= +"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> +egyetemen is érvényesithető legyen, ami Schmidt fizikai és +Zimmermann kémiai tanár vizsgái alapján történt csak meg. Azután +Humboldt befolyása is hatott és a kormány – az egyetem megkérdezése +nélkül – Liebiget rendkivüli tanárrá nevezte ki 1824. május 24-én. +Liebig akkor alig volt több 21 évesnél.</p> +<p>Mint emlitettük, a kémiai tanszéket Giessenben Zimmermann +töltötte be. Eleinte teologiát tanult, azután a +természettudományokhoz és a pedagógiához tért át és az akkori +természetfilozófiai stilusban működött. Egy kis kerti házban volt a +laboratórium és 220 forint fentartási költség lett részére évenként +folyósítva. Liebig folyamodott, hogy a laboratórium és ez a +fentartási költség neki is rendelkezésére álljon; természetesen e +kérését elutasitották; mindössze évi 100 forintnyi javadalmazást +kapott. Megkezdte előadásait és a váratlan és diadalmas versengés +ugy látszik, Zimmermanra nézve tragikusan végződött. 1825 nyarán +ugyanis mindketten ötórás vegytani kollégiumot hirdettek, +Zimmermann azonban nem tudta öszehozni. Erre előbb utazási +ösztöndijat kért és miután visszautasitották, szabadságért +folyamodott, amelyet azonban, ugy látszik, meg sem kezdhetett, mert +nem sokára ezután vizbe fult. A halálfelvételi jegyzőkönyvben ez +utóbbi két szó át van huzva és helyettük <span class= +"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> +„halálát lelte“ áll; a temetés már másnap este megtörtént „Wagner +pedellus jelenlétében, a ki ezen jegyzőkönyvet a pappal együtt irta +alá.“ Miután az eset tisztázásához nincs elegendő anyagunk és +nehezen is volna megszerezhető, tekintsük az ügyet +befejezettnek.</p> +<p>Liebig elragadó személyiségével hamarosan legyőzte azt a +tartózkodó magatartást, a melyet a tulságosan fiatal és +„rendszertelenül kiképzett“ tudós gyors kineveztetése idősebb +tanártársainál előidézett; különösen Vogt tanárban akadt igen +értelmes és készséges támogatóra. Ha meggondoljuk, hogy ma ilyen +kinevezés, mint a főiskolák belső szabadságának megsértése, minden +egyetemen viharos felzudulást támasztana, ha a közoktatásügyi +miniszternek egyáltalán bátorsága volna olyan valakinek juttatni +tanszéket, a ki még az érettségin sem esett keresztül, sőt a +gimnáziumból alkalmatlan volta miatt egyszerüen eltávolitották, meg +kell állapitanunk, hogy Németország azóta rohamléptekkel közeledett +a kinai ideálok felé.</p> +<p>Liebig főtörekvése, mindjárt állásának elfoglalása után abból +állt, hogy a tanitási rendszert lehetőleg fejleszsze. Egyrészt az +átélt nehézségek tették előtte kivánatossá, hogy fiatalabb +kartársainak utját egyengesse, másrészt és főleg az a belső +ellenállhatatlan vágy uralta, a mely <span class="pagenum"><a name= +"Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> személyiségében és +szellemi szervezetében rejlett és gondolatai és munkatervei lehető +legszélesebb elterjesztésében valósult volna meg. Ez a czél volt a +legfontosabb előtte jó ideig, erre áldozta legtöbb idejét és pénzét +s a kutatók kiművelésére szolgáló laboratórium megteremtése volt +minden alkotása közt a legeredetibb és leglényegesebb.</p> +<p>A kezdet meglehetős szerény volt: néhány kollégájával +összeállott, hogy gyógyszerész-jelöltek és technikusok részére +olyan intézetet alapítson, a melyben egy éven át hivatásukra külön +kiképzést nyernének. Az egyetemi tanács (a filologusok testülete) +ellene volt a tervnek, a miniszterium pedig az ajánlattévők +magánvállalkozásának minősitette. Ők azután meg is valósitották az +ötletet, beállitották az előadások rendjét, ugy hogy a megfelelő +felhivás a szaklapokban már 1826 folyamán megjelenhetett. Bár +először csak ketten iratkoztak be, az eredmény annyira kedvező +volt, hogy nemsokára a rövid laboratóriumi oktatást az egész téli +szemeszterre ki kellett terjeszteni. Az 1827–28-iki téli félévre +már októberben lefoglalták az összes helyeket. A laboratórium egy +hajdani kaszárnya őrségi helyiségében volt berendezve és +tulajdonképp csak az egyetlen őrszobából állott; egy kis kamrácska +szilgált mérleghelyül és egyuttal preparáló szobául, <span class= +"pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195">-195-</a></span> +minélfogva télen nem volt szabad füteni. Elől egy nyilt +oszlopcsarnok volt, ahol valamikor az őr járt fel és alá; itt +mérges gázokkal kisérleteztek. Igy kezdődött meg a kémiai +oktató-laboratórium kifejlődése, mely minden egyetemi tanitásnak +alapvető intézménye lett vagy azzá lesz ezután.</p> +<p>Daczára annak, hogy a helyzet tarthatatlan volta néhány év mulva +nyilvánvalóvá lett és Liebig állandóan orvoslást és javitást +sürgetett, mégis 1833-ig tartott, mig ezzel az ügygyel érdemben +foglalkoztak és csak akkor, midőn Liebig kijelentette, hogy a +következő télen – mivelhogy ismét indokolatlanul +huzták-halasztották a dolgot – sem előadni, sem tanitani nem fog. +Lindehez, az egyetemi tanács elnökéhez intézett levelében, mely +őszinteség tekintetében semmi kivánni valót nem hagy maga után, +Liebig panaszkodik a lealázó bánásmód miatt és értesiti, hogy +miután a négy év előtt kért nélkülözhetetlen fizetésemelést +megtagadták, gondoskodott arról, hogy – irodalmi tevékenysége által +– lehetőleg függetlenitse magát az egyetemtől.</p> +<p>Az elnök azután mindent megtett, hogy Liebiget kielégitse; +kiengesztelő levelet irt hozzá, melyben a sulyosabb sérelmekért +mentegetődzik, a többiekre vonatkozólag pedig szóbeli elintézést +<span class="pagenum"><a name="Page_196" id= +"Page_196">-196-</a></span> helyez kilátásba; értesiti továbbá, +hogy az épitési engedély már rendben van. Arról volt ugyanis szó, +hogy az őrház a mellette lévő főépülettel kétemeletes +összeköttetést nyerjen, miáltal Liebig elegendő helyhez jutott +volna. Ez a terv két éven belül végrehajtódott, de csak rövid ideig +volt elegendő a folytonosan szaporodó tanitványok befogadására, ugy +hogy néhány év mulva az egész kezdő tanfolyamot kihelyezték innen +és Liebig ezután kizárólag a haladókkal és végzett növendékeivel +foglalkozott. Ez az állapot 1852 végéig tartott, a midőn Liebig +Giessent otthagyta.</p> +<p>Liebig giesseni harmincz éves tanári tevékenységének eredményei +addig és azóta is páratlanul állanak. Nem túlozunk, ha azt +állitjuk, hogy Liebig ez idő alatt az egész kulturvilágot ellátta +kémiai tanárokkal. Ha tekintetbe veszszük, hogy az uttörés után +sokkal könnyebb lett volna hasonló eredményeket elérni és még sem +sikerült, akkor tudjuk őt érdeme szerint megbecsülni. Különösen +kiemelendő, hogy Liebig sok tanitványát ugy irányitotta, hogy +később is, a midőn már önállóak lettek és tanáruk buzditó +befolyásától felszabadultak, produktive tudtak működni. Elsőrangu +tanári tehetség volt: minta nélkül, de habozás nélkül is megtalálta +a lényeges <span class="pagenum"><a name="Page_197" id= +"Page_197">-197-</a></span> eszközt, a melyeknek segitségével +rendkivüli sikerek érhetők el.</p> +<p>Ez az eszköz: az önálló gondolkozásnak a munkánál való +kifejlesztése. Különösen hangzik és mégis oly nehéz a tanitványt +szárnyra bocsátani, a mikor gondolatmenete más utra tér, mint a +melyet a tanár feltételezett. Tudok róla, hogy egy kiváló tudós és +köztiszteletben álló tanár hiába dolgozott, mert tanitványait +öntudatlanul rákényszeritette, hogy csak arra az eredményre +bukkanjanak, a melyet maga előre várt. Igy aztán több száz doktort +avatott fel ugyan, alighanem azonban egy tanitványa sem multa +felül, későbben, az átlagot. Liebig a maga rendszeréről +önéletrajzában igy nyilatkozik:</p> +<p>„A laboratóriumban, melyet gyakorlott asszisztensek vezettek, +csakis a kezdőket illetőleg volt tulajdonképeni oktatásról szó; a +magam tanitványait mindössze annyiban befolyásoltam, hogy +feladatokat tüztem ki nekik és ellenőriztem a megoldást: bennem, +mint a kör sugarainak, mindannyiuknak egy közös középpontjuk volt. +Különös utasitásokat nem adtam, reggelenként mindenkitől átvettem a +jelentést, hogy előző napon mit dolgozott és mit akar csinálni: +vagy hozzájárultam vagy megtettem ellenvetéseimet. Mindenki +kénytelen volt a maga utját egyedül megtalálni. Az együttlét és +állandó <span class="pagenum"><a name="Page_198" id= +"Page_198">-198-</a></span> érintkezés folytán, mindegyik részt +vett valamennyiük munkájában, kölcsönösen mindenki tanult a +többitől. Télen kétszer hetenként áttekintő előadást tartottam a +legfontosabb napi kérdésekről. Jórészt szemléltető képet adtam a +magam és az ő munkáikról, összeköttetésben más kémikusok +kisérleteivel. Kora reggeltől késő estig dolgoztunk; szórakozás és +mulatság Giessenben ismeretlen fogalmak voltak. Csak a szolga +panaszkodott ismételten, hogy este, amikor tisztogatnia kellett +volna, tanitványaimat nem birta a laboratóriumból kizavarni. +Giessenben való tartózkodásuk emléke, amint többször hallottam, +tanitványaim legtöbbjénél a hasznosan alkalmazott idő kellemes +tudatát ébresztette fel.“</p> +<p>Megismerkedünk egy második ténynyel is, mely Liebig eredményeire +mértékadó: a munka közösségével. Abban az időben, midőn a +rendszeres kémia, főleg Liebig munkálkodása folytán, gyors +fejlődésnek indult, az ő érdeklődése és munkaköre e tudományág +minden területét felölelte; tanitványai igy abba a megbecsülhetlen +előnybe jutottak, hogy egyrészt mesterük munkatársainak érezték +magukat, másrészt tudatában voltak annak, hogy nem végeznek hiába +való munkát, hanem a tudomány rohamos fejlődéséből maguk is +kiveszik a részüket. <span class="pagenum"><a name="Page_199" id= +"Page_199">-199-</a></span> Ez által tanáruk egyéni lelkesedéseit +teljesen átérezték; hiszen semmit sem lehet könnyebben fiatal +emberekkel megosztani, mint becsületes hitet és semmi sem teszi +őket boldogabbá, mint a közös munka. Liebig kutatói jelentősége +tehát szükséges előfeltétele volt rendkivüli tanári sikereinek. +Nincs kizárva, hogy egyéb jeles tulajdonságaival másodrangu tudós +még eredeti kutatók kiképzésében is szép tanári sikerekre viszi; de +csak egynéhányról, esetleg egyről lehet szó, aki az ő révén magasra +emelkedik. Állandó iskola megteremtéséhez nagy horderejü +alkotó-gondolatra van szükség.</p> +<p>Liebig tudományos munkásságát eleinte jórészt az oktatási +rendszer megszervezése foglalja le; mindössze a szervetlen és +szerves kémiára vonatkozó néhány érdekes vizsgálódáshoz tudott +magának időt szakitani. Ha magunk elé képzeljük, hogy e munkálatait +a régi őrszobában nyüzsgő tanitványai közt kellett végeznie, +csodálkozunk tartalmasságukon és ötletességükön. A részletekre +nincs helyünk kitérni, a robbanó vegyületek kiindulási pontjáról +kell csak megemlékeznünk, miután életbevágó hatással volt reá. +Liebig a durranó ezüstnek köszönheti nem csak a gimnáziumból való +kicsapatását, nemcsak kémikusi pályafutását és giesseni tanszékét, +hanem leghübb barátját is. Miután <span class="pagenum"><a name= +"Page_200" id="Page_200">-200-</a></span> a durranó ezüst e +szolgálatot Liebignek megtette, többé – egy rövid későbbi időköztől +eltekintve – nem alkalmatlankodott nála.</p> +<p>Ugyanakkor, amikor Liebig Párisban a robbanó savakkal bajlódott, +Wöhler Frigyes, a berlini ipariskola tanára, a ciánsavakkal +kisérletezett s ugyanahhoz az összetételhez jutott, mint időközben +Liebig és Gay-Lussac a robbanó savakra vonatkozólag. Kérdéses volt, +vajjon kinek az analizise téves, miután, az egyenlő megoszlás ténye +még ismeretlen lévén, kizártnak látszott, hogy két különböző +anyagnak azonos összetétele legyen. Gay-Lussac mindjárt utalt arra +a lehetőségre, hogy az atomoknak különböző elrendezéséről volna +szó; Liebig viszont Wöhler tévedését tartja valószinübbnek, amit +analizis utján próbál bebizonyitani és különben más +ellentmondásokat is talál nála. Wöhler fölháborodva irja +Berzeliusnak, hogy Liebig hatszázalékos tévedéssel vádolja, holott +Liebig munkájának elhibázott volta minden különös ujabb vizsgálódás +nélkül is nyilvánvaló. Szerencsére 1826-ban Wöhler szülővárosában, +Frankfurtban, személyesen találkozhattak s hamar megbarátkoztak +egymással, olyannyira, hogy az ütközőpontot közös fáradsággal +kiküszöbölték, miután Liebig belátta tévedését. Ezt különben a +nyilvánosság előtt is beismerte, első jelentékeny <span class= +"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span> +munkájában pedig, amelyet a robbanó vegyületekről irt, oxálsavas +tartalmuk felől vallott hitéért is megvezekelt. Liebig gyors és +szenvedélyes állásfoglalása kémiai kérdésekben még többször +vezetett hasonló eredményre s Liebig mindig beismerte botlásait. A +nitrogénszénsav salétromtartalmának kérdése is barátságosan +intéződött el közöttük, sőt a két ellentétes vérmérsékletü tudós +(Wöhler t. i. a klassikus tipushoz tartozott) olyan benső viszonyba +került egymáshoz, amelyhez eredmények tekintetében csak a Geöthe és +Schilleré hasonlitható. A kettejük levélváltása (amelyet Wöhler +leánya és Hoffmann adott ki, fájdalom, Wöhler kivánságához képest +csonkán), roppant értékes adatokat tartalmaz a kutatók +biológiájához és a harmonikus tulajdonságokat kettejük között +világosan megjelöli.</p> +<p>Röviddel halála előtt, 1871. évi Szilveszter estéjén, Liebig a +következőket irja Wöhlernek: „Ha meghaltunk és rég porrá váltunk, +ama kötelékek, melyek bennünket az életben egyesitettek, az emberek +emlékezetében is örökké összefüznek; ritka példája leszünk annak, +hogy két ember, a kik hiven, irigység és rosszakarat nélkül +ugyanazon a téren küzdött és verekedett, mindig szoros barátságban +maradt.“</p> +<p>Előbb elválasztó, később összekötő munkájuk <span class= +"pagenum"><a name="Page_202" id="Page_202">-202-</a></span> az +egyenlő megoszlásu vegyületekről Berzeliusnál azután az egyenlő +megoszlás fogalmához vezetett, a mely éppen a szerves kémiában nagy +fontosságuvá vált. Figyelemreméltó, hogy a két barát e +nagyjelentőségü fogalom kiképzésének alkalmát nem használta fel, +daczára annak, hogy legközelebb jártak hozzá. Valószinü, hogy ehhez +a munkához még nagyon fiatalok voltak.</p> +<p>A leirt organikus kutatások, valamint a többiek is pontos +analiziseket feltételeztek az akkori technikai alkalmatosságok +fejletlen volta ellenére. Az elv ugyan már megállapitást nyert; +Lavoisier az első tájékoztató lépéseket megtette a körül, hogy +milyen szerepe van az oxigénnek az állati testben, t. i. a teljes +elégés a képződött viz és széndioxid meghatározása mellett. De hogy +miként kellene e meghatározásokat a legjobban csinálni, arra nézve +nagyon eltérő nézetek uralkodtak és egy lelkiismeretes kutató, +Chevreul, minden egyes zsirszövet analizisével heteket és hónapokat +töltött el, mintha előre tudta volna, hogy száz és egynéhány éve +mellett nem kell nagyon sietnie.</p> +<p>Liebig ezekre a problémákra Gay-Lussac-al való együttmüködése +alatt bukkant rá először és valószinü, hogy az ő hatása bilincselte +le Giessenben, midőn már a szerves anyagok tömege <span class= +"pagenum"><a name="Page_203" id="Page_203">-203-</a></span> +hirtelen felszaporodott és az analizis feladatainak gyors megoldása +az egész kutatási ágnak életkérdése lett. Liebig különféle +közléseiben meg lehet figyelni az egyes fokozatokat, melyeken át +eljárási módja lassan megérett; amaz ugy a tudományban, mint az +életben elfogadott tételt illetőleg, hogy a legegyszerübbre +legkésőbb jövünk rá: Liebig kiáltó példát szolgáltatott. +Készülékéről, a melyen időközben változtatást alig eszközölt, a +következőket jegyzi meg: „E készüléken nincs semmi uj, csak +egyszerüsége és tökéletes megbizhatósága“. Ez az eljárási mód lett +később mégis az ütközőpont, melyből Berzelius és Liebig közt +elkeseredett harcz pattant ki.</p> +<p>Liebig az általa megteremtett egyszerüsités jelentőségét abban +látja, hogy uj anyagok megvizsgálásánál a szerves analizis +reagensül szolgál az anyagok tisztaságának megállapitására és +másokkal való azonositásukra. A reakcziónak megbizhatóságán kivül, +lehetőleg kevés időt és munkát kell igényelnie: „Németországban, +különösen Berlinben a sok bonyolult készülékkel csak analiziseket +végeznek, nem pedig vizsgálatokat“.</p> +<p>Hasonló jelentőségüek Liebig munkálatai a gyökelméletről és a +többértékü savakról, a melyek giesseni müködésének kezdetére esnek. +Az organikus kémia utvesztőin egyrészt csak <span class= +"pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> +analitikus segédeszközökkel tudott eligazodni, másfelől még +elméleti, azaz összefoglaló és rendet teremtő áttekintésre volt +szüksége. Ha meggondoljuk, hogy ez a tudomány-ág azóta milyen +nagyszabásu fejlődésnek indult és hogy az egyes anyagok megismerése +nem rendszeresen és fokozatosan a legegyszerübb elemekből indult +ki, hanem a véletlen esélyeitől és a kisérletező tudós önkényétől +függött, be kell vallanunk, hogy egy eredményes rendszer éppen +eleinte, a már ismert anyagok csekély számánál fogva, a legnagyobb +nehézségekbe ütközött. Heves harczok indultak is meg akkoriban az +uj javak mikénti rendezése és alkalmazása körül.</p> +<p>A tudományban is, mint az élet más vonatkozásaiban, ugy szokás +ilyenkor eljárni, hogy régi jó példákat keresnek, a melyek szerint +az uj feladatok megoldhatók volnának. A sablónos mintákban való +csalódás után ismerik csak fel a specziális rendszerbeli elveket, a +melyekre különben a részletkérdések teljesebb megértése után jóval +könnyebb ráakadni. Az autonóm rendszer már felépülhet, később +javitások és pótlások is eszközölhetők rajta, de alapjában mégis +megáll.</p> +<p>A szervezetlen kémiának már volt egy igen hatékony szisztémája: +az elektrokémiai dualizmus, a mely ugyan a sók sajátos +tulajdonságaira <span class="pagenum"><a name="Page_205" id= +"Page_205">-205-</a></span> támaszkodik, de a többi anyagokra is +megfelelően alkalmazható volt, lévén a sók a legfontosabb és +legnagyobb csoport. Ennélfogva a dualizmus eszméje a szerves +kémiában is megváltó ötletnek látszott és Liebig gyökelmélete +segédeszköznek pompásan beillett.</p> +<p>Liebig Gay-Lussac révén került a gyök fogalmához (olyan +atomcsoport, a mely egyes elemeknek bizonyos vegyületekben való +funkczióit végzi), miután kiváló tanára a cziánról irt szép +tanulmányában egy tipikus gyökre mutatott rá. Hasonló +alapgondolatra jutott Wöhlerrel való egyik közös buvárkodásában, a +melylyel különös jelentősége folytán bővebben is foglalkozunk.</p> +<p>Már első leveleikben tárgyalják az együttes munkálkodás +szükséges voltát; sok propozicziót azonban egyiküknek vagy +másikuknak vissza kellett utasitania, ugy hogy csak kisebb +tudományos feladatokat intéztek el közösen. Végre 1832. május 16-án +irja Wöhler Kasselből, a hova időközben átköltözött: „Komolyabb +munka után vágyom; ne csináljunk talán rendet a keserü mandulaolaj +kérdésének zürzavarában?“</p> +<p>Liebig hozzájárult a javaslathoz és Berzeliusnak ezidejüleg igy +ir: „Wöhlerrel kezdek összeveszni; ugylátszik, a sors nem engedi, +hogy olyan valamit tegyünk, amit a másik már nem csinált volna meg, +vagy legalább ne készülne <span class="pagenum"><a name="Page_206" +id="Page_206">-206-</a></span> reá: igy minden eredetiségnek vége +van! Legutóbb például a keserümandulaolajjal való kisérletezésre +hiv fel s én, mielőtt még levelét megkaptam volna, összes +gyógyszerész-ismerőseimet felkértem, szerezzenek nekem +keserümandulaolajat, mert foglalkozni akarok vele.“ E közös munka, +bár nagyon szomoru körülmények közt, kezdetét is vette. Wöhler +tudniillik még 1832 május 30-án azt irja: „Örülök, hogy a kérdés +tetszik neked; lássunk mielőbb hozzá!“ – mikor váratlanul +elvesztette szeretett, fiatal nejét. Liebig junius 15-én irja +hozzá: „Szegény, drága barátom, ki hitte volna ezt a rettenetes +szerencsétlenséget a boldog órák között; szegény barátom, milyen +üres volna itt minden vigasztalás. Nem tudom Néked kifejezni, +milyen fájdalmas érzés fogott el, amikor ezt a hiradást megkaptam; +ugy hatott rám, mintha velem történt volna meg. Ha elgondolom, +mennyire örültetek a költözködésnek, hogy szerettétek egymást és +mennyire ragaszkodtatok egymáshoz – és most vége, gyászos vége +minden reménységnek és kivánságnak! Milyen fiatal volt, milyen jó +és kedves, mennyire pótolhatatlan a szülők és a Te számodra. Jőjj +hozzánk, kedves Wöhler; ha nem is tudunk vigaszt nyujtani, talán +segitségedre lehetünk gyászod enyhitésében; Kasselben csak saját +egészségedet teszed tönkre. <span class="pagenum"><a name= +"Page_207" id="Page_207">-207-</a></span> Majd dolgozni fogunk +együtt valamin; Párisból amygdalint hozattam és mindjárt rendeltem +25 font keserü mandulát. Nem szabad utazgatnod; dolgoznod kell, de +nem Kasselben. Érzem, mennyire ellenszenves lehet most minden munka +néked és mégis jobb, mintha egészen odaadnád magad a fájdalomnak. +Nem is mertem eddig a hirt feleségemmel közölni, csak lassan-lassan +fogom megmondani, mert tudom, mennyire le fogja sujtani őt. Jőjj +hozzánk, a hét végére várlak.“</p> +<p>A szivélyes meghivás eredménynyel járt; együtt folytatták le a +mandulaolajjal való vizsgálódásaikat. Augusztus 30-án irja Wöhler: +„Megint itthon vagyok szomoru elhagyatottságban és nem tudom nektek +megköszönni azt a sok szeretetet, ameylyel magatokhoz vettetek és +magatoknál tartottatok. Boldog voltam, hogy együtt dolgozhattunk; a +keserümandulaolajra vonatkozó értekezést mellékelem.“</p> +<p>Ez a munkálat rendkivüli feltünést keltett, amelynek okát abban +kell keresnünk, hogy egy csomó olyan vegyületet irtak le, amelyek +egymásból keletkeztek és szorosan egymáshoz tartoznak s még sem +sorozhatók be az oxidok vagy sók ismert tipusai közé. Azt hitték +tehát, hogy meg van az alapja, legalább is <i>egyik</i> alapja +annak, hogy a szerves kémia temérdek anyaga <span class= +"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> +áttekinthető rendszerbe foglaltassék. Berzelius is épp ezért ir +róla Évi jelentésében olyan szokatlan áradozással s egy uj vegytan +hajnalhasadását üdvözli benne.</p> +<p>A legfeltünőbb eredményt abban látták, hogy amorf szénből, +hidrogénből és oxigénből egy igen bonyolult vegyületet, a benzoylt +állitották elő, amely e genetikusan összefüggő anyagok közös +alkotórésze gyanánt jelentkezett s igy ez anyagok a benzoylből épp +ugy levezethetők, mint egyik elemnek vegyületei. A gyökelmélet +evvel hatalmas oszlopra támaszkodhatott és Liebig elméletének +sulyát kellően értékesitette is, amig a strukturális elmélet fel +nem váltotta az övének egyeduralmát, amely azonban, megtörve bár, +még ma is érvényesül.</p> +<p>Liebig egy másik alapvető tevékenysége: a többértékü savak tana +és a savaknak, mint hidrogénvegyületeknek általánosabb alkalmazása. +Ez utóbbi nézet Davytől ered, aki a klórról irt munkájában utal rá, +de Lavoisier elmélete (az oxigén döntő szerepe a savak körül) +akkoriban minden mást elnyomott, miután Berzelius is az övét vette +fel a maga elektrokémikus rendszerébe. Graham másfelől a különböző +kénsavak vonatkozásait világitotta meg, amennyiben a kénpentoxidnak +egy, két vagy három atóm vizzel való vegyületeinek tekintette őket. +Liebig <span class="pagenum"><a name="Page_209" id= +"Page_209">-209-</a></span> ezt a két feltevést egyesitette: a +savakat hidrogénvegyületeknek fogta fel, amelyekbe fém +helyettesithető be. Aszerint, hogy a kérdéses savnak egy vagy több +helyettesithető hidrogénatómja van: egy vagy többértékü. Ez a tétel +ma is áll s mindössze egy lényeges kiegészülés járult hozzá: a +savak molekuláris mennyiségének meghatározása. Igy azokat a +formulákat, amelyekre a hidrogénatómok száma vonatkoztatandó, +egyértelmüleg lehet felállitani. Liebignek csak a savanyu és kettős +sók kriteriuma állt rendelkezésére, amelyekben a hidrogénatómokat +részben vagy egészben különböző fémek helyettesitik s igy egyértékü +savaknál nem fordulhatnak elő. A két kritérium nem felel meg, +miután az egyértékü savak is alkothatnak savanyu sókat s ezen a +hiányosságon, legalább némileg, csak a molekuláris kapcsolatokkal +lehet segiteni.</p> +<p>Liebig idevonatkozó eszméit – ami nála szokatlan – habozva és +lassan képezte ki teljesen és 1837-ben vázlatszerüleg +nyilvánosságra hozta; a kimeritő feldolgozás a következő évben +került közkézre. Feltünő nála, aki máskor oly pazarul bánik az +elméleti általánositásokkal, hogy ez a könyv három fejezetre +oszlik: Tények, Elmélet, Feltevések; az utolsó fejezet a savaknak +fentebb emlitett, ma már <span class="pagenum"><a name="Page_210" +id="Page_210">-210-</a></span> általánosan elfogadott +hidrogén-elméletét tárgyalja.</p> +<p>Liebig szokatlan tartózkodása többször felötlik és a könyv végén +hangsulyozva is van: „Emlitettem, hogy e nézetem néhány szerves sav +vegyületeinek megvizsgálására csábitott; eredményeim az első +fejezetben találhatók… Joggal kérdezhetné valaki: helyes volna ez a +feltevés, azért, mert esetleg felfedezésekhez vezet? Nehéz a +válasz: az uj elmélet mérlegelésénél és alkalmazásánál nem szabad, +hogy e nézetek megvesztegethessenek bárkit is. Minden nézetnek az a +sajátsága, hogy birálatot, kisérletezéseket, munkavágyat ébreszt. +Igy áll a dolog az én elméletemmel is, amely kémiai vegyületeket +határozott vonatkozásokba akar hozni egymással. Nem bizonyos, hogy +ez a feltevés a valóságnak megfelel, csak annyi kétségtelen, hogy a +jelenlegi szempontok nagyon hézagosak és a régi módokon már nem +egészithetők ki. Ez uj elmélet uj utakkal próbálkozik; ki tudja, +czélhoz fog-e érni? Arról azonban meg vagyok győződve, hogy ezen az +uton mindenki fontos és nagyszabásu felfedezésekhez juthat; +elméletem a kémiai vegyületeket harmónikus egészszé egyesiti; +aether és ammoniak, terpentinolaj és kénhidrogén egy és ugyanazon +táborba tartoznak. A sötétség után virradást érünk!“ <span class= +"pagenum"><a name="Page_211" id="Page_211">-211-</a></span></p> +<p>Óvatos felépitését annak tulajdonithatjuk, hogy feltevései a +Berzeliuséval ellenkeznek. Mialatt ezen a munkán dolgozott, kisebb +nézeteltéresek zavarták meg a kiváló mesterrel való jó viszonyát s +mindenféle pletyka révén lassankint végleges szakitáshoz vezettek. +Liebignek mindenesetre becsületére válik, hogy a mestert kimélendő, +annyira mérsékelte szokott szenvedélyességét, hogy rendszert +alapitó gondolatait nem hangsulyozta értékük szerint, hanem puszta +feltevések szerény köntösébe bujtatta őket.</p> +<p>Hogy milyen nehezére esett Liebignek a hidrogénsavakról való +nézetét átgyurnia, egy Berzeliushoz intézett leveléből is +láthatjuk, amely 1836. évi február 23-áról (tehát mindössze egy +évvel Dumassal való közös munkálata és uj elmélete publikálása +előtt) van keltezve. Lőwig nézeteit birálgatja benne, aki a +spiräaolajat hidrogénsavnak mondotta, mert hidrogén kifejlődése +mellett kálium oldódik benne és kálisó képződik ki. „A szekfüsav és +baldriansav is ugyanigy viselkedik káliummal szemben. Ha tiszta +szekfüsavban káliumot hevitünk, hidrogéngáz bőséges kiáradása +kapcsán kristályos szekfüsavas kálium jön létre, ami különben igen +természetes jelenség, mert a sav hidrátot tartalmaz, ami azután +kiválasztható belőle. Eczetsav- és hangyasavhidrát ugyanigy +viselkedik és <span class="pagenum"><a name="Page_212" id= +"Page_212">-212-</a></span> ha a következtetést végletekig +viszszük, az összes ilynemü savakat bátran hidrogénsavnak +tekinthetjük.“</p> +<p>E szavaknál a következetes megfigyelés lebilincselő erejét +érezzük. Liebig az elfogadott szempontokból indult ki és egész +nyugodtan fejti ki őket alapitójuk Berzelius ellenében. De talán +öntudatlanul is felmerült benne a gondolat: hátha mégis ugy volna? +Nem lehetne tényleg az összes savakat hidrogénsavaknak tekinteni? +Ha hozzávesszük még, hogy a következő évben, 1837-ben utazott +először Angliába s ismerkedett meg személyesen Grahammal, a kinek +foszforsavas munkálatai jelentékeny segitségeül szolgáltak, akkor +látjuk külön-külön azokat az összetevőket, a melyek Liebig alapvető +elméletét eredményezik.</p> +<p>Tisztán látjuk végre Liebig valódi hivatását a majdnem kész +elméletek pompás egésszé foglalásában. Egyes anyagok vagy reakcziók +felfedezései közt alig van igazi eredményt jelentő, a mi pedig +Wöhlernél például gyakran előfordul. Viszont Liebig meglepő +képlet-memóriája révén messzefekvő dolgokat tudott összefogni és a +következéseket messze előrelátta, ahogy a szerves savaknak és +később a kémiának a fiziológiára való alkalmazásánál látjuk.</p> +<p>A keserümandula-olaj tanulmányozásához, <span class= +"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> – a +melyet Wöhler közreműködésével az amygdalinnak mandulaolajjá és +czukorá való átváltozásának megfigyelésével egészitett ki – a +hugysavak bomlási termékeinek nagyszabásu munkálatai csatlakoztak. +Evvel is jelentékeny feltünést keltett, de ebből a feltünésből több +rész jutott a sok uj anyag és reakczió felett való csodálkozásnak, +mint a tudomány általános fejlesztése örömének. A kisérletezések +1837-ben kezdődtek a fentebb emlitett munka befejezése után; Wöhler +junius 20-án a következőket irja: „Vegyük elő a régi jó +hugysavakat, s tegyük közös vizsgálat tárgyává. Tegnap láttam csak +hozzá és máris olyan eredményekhez jutottam, amelyek talán a +czélhoz vezető utat mutatják.“ Leirja az allantoin előállitását, a +melyet Liebig egy régebbi saját kisérletéből már ismert. Liebig a +maga részéről szivesen belement a közös munkásságba, három éven át +sűrün leveleztek is egymással s e levelek a rendkivüli nehézségek +egész tengerét tárják fel az olvasó előtt. Még a munkálatok +nyilvánosságrahozatala után is mindenfajta kisérletezésekbe +bocsájtkoztak, hogy a régebbi eredményeket lehetőleg kibővitsék +vagy véglegesen igazolják.</p> +<p>A sok fáradozás ellenére sem volt azonban ennek a munkálatnak +mélyebb hatása a tudomány fejlődésére. Sokkal később sikerült csak +a <span class="pagenum"><a name="Page_214" id= +"Page_214">-214-</a></span> szóbanforgó anyagok rendszeres +összefüggéseit és a hugysav mibenlétét megállapitani s ezek a +megállapitások már a szerves kémia fejlődési történetének külön +fejezetébe tartoznak.</p> +<p>Miután a negyvenes évek Liebig munkájában és érdeklődéseiben +lényegbevágó átalakulást jelentenek, nem lesz felesleges, ha eddigi +fejlődésére innen visszatekintünk. Fiatalon és könnyü sikerrel +kezdte: Saját laboratóriuma és a tanitványok serege már biztos utra +kanyaritották. Alig 23 éves korában megnősült és neje egész +életében, amennyire tudjuk, csak javára volt; legalább is nincs +semmi bizonyiték az ellenkezőre. Az asszony megkimélte őt a +kicsinyes napi gondoktól s ezen kivül nem igen avatkozott bele +semmibe. Az első tulságos erőfeszitéseket és kezdetleges +laboratóriumának egészségrontó hatását hamarosan legyőzte, egy +évtized mulva kezd csak betegeskedni. Wöhlernek irja 1832. május +1-én Darmstadtból: „Sajnos, egészségemmel az egész szünidő alatt +olyan rossz lábon állottam, hogy nem tudok örülni a hazatérésnek; +kerülnöm kell a társaságot, hogy el ne rontsam a gyomromat, mert a +legcsekélyebb könnyelmüséget is napokig megsinylem. Kedélyemről nem +is akarok irni, egészen életunttá lettem és el tudom képzelni, hogy +agyonlövetés vagy lenyakazás néha enyhitő szer lehet… Szinte +hallom, <span class="pagenum"><a name="Page_215" id= +"Page_215">-215-</a></span> a mint azt mondod magadban: mire jó ez +a sok fecsegés; látom ajkad fölött azt a bizonyos ránczot, amely +szivedet meghazudtolja ugyan, de engem a kétségbeesésbe kerget. +Kedves jó barátom, már jobban is vagyok; ha ez lett volna az +egyetlen oka ostobaságaim lefirkálásának, már nem fogsz haragudni +értük reám.“</p> +<p>Világosan jelentkeznek nála a kezdődő neuraszténia tünetei: +rossz emésztés és szuggestiós hajlam. Wöhler erre való tekintettel +válaszolja: „Kedves barátom, megint beteg vagy, a kémikus sajátos +baja bánt, hysteria chemicorum, a mely a tulzott szellemi +erőfeszitésből ered. Minden kémikus evvel küzködik. Berzelius is +érdeklődött irántad: Hogy érzi magát Liebig? Utolsó levele szerint +idegei meggyöngültek; nagyon gyors tempóban dolgozik; nyáron majd +utaznia kell!“</p> +<p>Az a levél, a melyre Berzelius hivatkozik, a következő részt +tartalmazza: „Állandóan beteg vagyok és attól félek, hogy életem +fonala már nem fog hosszura nyulni; akármit dolgozom, még +rosszabbul leszek tőle, minden kis erőfeszités annyira felizgat, +mintha lázas volnék.“</p> +<p>Nemsokára meghalt Wöhler első felesége és az özvegy tudós egy +pár hónapra Giessenbe költözött, hogy Liebiggel együtt +dolgozhasson. Feltételezzük, hogy barátja iránt való gondoskodása +Liebiget egy kissé felrázta rossz hangulatából. <span class= +"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> +Októberben azonban Berlinből, a hol látogatóban volt, már megint +igy ir: „Az utazás meglehetősen kimeritett és türhetetlen +hypochondriám csak erősbödött; igazán vigasztalan dolog, ha a +fantázia a legkisebb és legjelentéktelenebb bajt is annyira +kiszinezi, hogy minden élvezettől megfoszt és minden kellemes +perczet elront. Meg akarok szabadulni ettől az elviselhetetlen +szenvedéstől, még ha egész télen át semmit sem fogok is +dolgozhatni.“</p> +<p>Berzeliusnak irja valamivel később: „Csak kegyetlen bajom +engedne egy pár kellemes pillanatot! Ha nem volnék nős és nem volna +három gyermekem, a legszivesebben megmérgezném magam! Láthatja, +milyen kétségbeejtő lehet a helyzetem. Nem tudok aludni!“</p> +<p>Két évvel később, a Mitscherlichchel való erőszakos összetüzése +után, a következőket irja: „Egészségemmel türhetően vagyok; a +beteges izgalom, a melyet legutolsó munkámnak köszönhetek, végre +megszünt, csak a laboratóriumtól borzadok.“ 1839 januárjában pedig: +„Őszintén szólva, undorodom a vegytantól; okvetlen el kell utaznom +valahova.“ Augusztusban igy ir: „Okvetlenül számitok arra, hogy +nőddel együtt hozzám jössz; legalább élvezni fogom az életemet. +Tényleg, kevés örömöm van most benne; nem is érdemes élni – addig +robotolunk, a mig meg <span class="pagenum"><a name="Page_217" id= +"Page_217">-217-</a></span> nem betegszünk s ha öszeszedjük +magunkat, dolgozunk ujra és igy tovább.“ Végre 1841-ben felkéri +Wöhlert, hogy működjön közre kémiai szótárának szerkesztésében és +hozzáteszi: „A műhelyi munka öröme nem tart sokáig; eleget +laboráltunk s én a magam részéről rettenetesen belefáradtam. A +részletkérdések nem érdekelnek, csak az alkalmazási módok; velük +akarok ezentul foglalkozni.“</p> +<p>E későbbi munkálatokat – messzeágazó egységesitő eszmék a +kémiának a fiziológiára való alkalmazásáról – az az irodalmi +tevékenység készitette elő, a melynek Liebig mind teljesebben +odaadta magát. Mindenekelőtt fórumot kellett biztositania, hogy +ujitó gondolatait Németországban érvényesithesse; 1831-ben tehát +belépett a Geiger kiadásában megjelenő Magazin für Pharmazie +szerkesztőségébe, a mely külön kritikai rovatot bocsátott +rendelkezésére és Liebig érdekes anyagról bőségesen gondoskodott +is. A folyóirat czime töbször változott (konkurrens lapok miatt) +végre az Annalen der Chemie und Pharmazie czimet vette fel, miután +már régen a vegytani elem volt tultengő benne.</p> +<p>Az évkönyvek Liebig közreműködésétől kezdve az ő egyéniségének +bélyegét viselik. Liebig izgékony szellem volt: a +magánérintkezésben szeretetreméltóságával elragadott mindenkit, +<span class="pagenum"><a name="Page_218" id= +"Page_218">-218-</a></span> de a tollforgatásnál nem ismert tréfát. +A leggorombább kitételektől sem félt s miután rövidesen első ember +lett a lapnál, minden irása nyomdafesték alá is került – Wöhler +békitő kisérletei rendszerint későn jöttek.</p> +<p>Liebig kritikái sokszor igazoltak, de sokszor igazságtalanok is +voltak; nehéz megállapitani, vajjon többet használtak-e, mint a +mennyit ártottak az ügynek. Nem tudunk róla, hogy Liebig ellenfelei +az ő kritikáinak hatása alatt megtértek volna; a haszon tehát +nagyon is kétséges. Viszont egyrészt bizonyos, másrészt valószinü, +hogy szellemi mozgalmakat tudott felkelteni és egyes könnyelmü +szerzőket a kérlelhetetlen kritika veszedelme révén nagyobb +óvatossághoz szoktatott. Mégis kételkednem kell a pozitiv eredmény +jelentőségében. Rossz munka nem lehet hosszuéletü, meglehetősen +felesleges tehát az óvaintés és ócsárlás. Ahol pedig a zsenge erők +megvédéséről van szó, ott a szakszerü birálat mindig több +eredménynyel jár, mint a keserü kifakadás. Nem tartom tehát, +sokakkal ellentétben, Liebig ezirányu tevékenységét különösen +értékesnek. Bizonyos, hogy a tudomány őszinte szeretete +irányitotta, de Wöhlernek van igaza, a mikor munkásságának +czélszerü és hasznos voltát kétségbe vonja. A Mitscherlichchel való +harcz alkalmával irja: „Gondold, hogy 1890-ben élsz, tehát már +pártatlan <span class="pagenum"><a name="Page_219" id= +"Page_219">-219-</a></span> szemlélő lehetsz és képzeld el, hogy M. +a támadásokra szépen hallgatott és dolgozott volna eredményesen +tovább: mi volna a véleményed M.-ről és magadról, ha az 1834-iki +ujságokat és az akkori csete-patékat olvasnád? Mi volt az eredmény? +Semmi, éppenséggel semmi; M.-t egy kicsit felboszantottad, a +közönségnek szórakozást nyujtottál, a magad életét pedig +elkeserited és az egészségednek nyakára hágsz.“</p> +<p>Liebig persze nem sokat adott ezekre a józan figyelmeztetésekre, +sőt irodalmi csatái idővel csak szaporodtak. A növényi és állattani +fiziológia terén való ujitó tevékenységével sok gyakorlati és +elméleti tudóssal keverődött ellentétbe és bár alárendeltebb érvek +tekintetében sokszor vértezetlen maradt, a hadizsákmányt mindig +ujra és ujra ki kellett kaparnia a föld alól, a mi, ugy látszik, +nem is esett nehezére.</p> +<p>Két kritikájának különös jelentősége van, mert nem egyes +müvekkel, hanem egész államokkal foglalkozik. A kémiának +Ausztriában, valamint Poroszországban való állapotáról szól ez a +két tanulmány, a mely 1838 és 1840-ben került nyilvánosságra. +Egy-egy uj kisérletről van szó, hogy egész államok gazdasági +viszonyai a meglevő hiányokra és azok megjavitási eszközeire való +hivatkozással – közvetlenül irányithatók legyenek. <span class= +"pagenum"><a name="Page_220" id="Page_220">-220-</a></span></p> +<p>Az első tanulmány azzal a tétellel foglalkozik, hogy mig a +kémiával vonatkozásban álló gazdasági területek, például a +bányászat és a vasipar, Ausztriában szépen virágzanak, addig a +kémiától független iparágak egészen fejletlenek. Liebig az alapokok +keresése közben arra az eredményre jut, hogy az illető +kémia-tanárok nem felelnek meg igazi hivatásuknak. Különösen +Meisner bécsi politechnikai tanárt okozza, a ki növendékeit +megfosztja a vegytan irodalmának megértő-képességétől, mert olyan +sajátságos kifejezései és nézetei vannak, a melyekkel egészen +magára marad. „Ma már senki sem tanul kémiát, mert se vagyont, se +tisztességet nem lehet vele szerezni, s igy a kémiai tudomány a +gyengék és gyámoltalanok menedékhelyévé vált.“ Liebig tehát azt +követeli, hogy alaposan képzett tanárokat hivjanak meg a vegytani +székre, akkor a kémiai iparágak is kifejlődnek, ahogy a Glasgow-ban +egy évszázad óta működő, kiváló tanári gárda a környékbeli ipar +kivirágzásához is nagyban hozzájárult.</p> +<p>A második tanulmány kifejti, hogy bár Poroszországban, főleg +Berlinben kitünő kémikusok vannak, de tanitási tevékenységüket az +állam fukarsága megneheziti s igy nem tudnak igazán értékes +eredményekre hivatkozni. A másik lényeges akadályt a „klasszikus +nevelés“ <span class="pagenum"><a name="Page_221" id= +"Page_221">-221-</a></span> babonás tiszteletében látja: „Különös, +hogy egy valóban felvilágosodott nemzet a műveltség fogalmát a +klasszikus nyelvekkel, történelemmel és irodalommal kimeriti… A +gimnáziumnak az ipariskola ellen való küzdelme a szappanfőző +tiltakozása a gázfény ellen, a vendéglősé a gyorsposta és a +szekeresé a csatornával és vasuttal szemben… Tagadhatatlan, hogy a +humanizmus tultengése a természet- és orvostudományok térhóditását +megakadályozza, még pedig olyan elvek következtében, a melyeket egy +félszázad mulva szégyenkezve és szánakozva fognak lemosolyogni.“ +Liebig az időszámitásban egy kicsit optimista volt, mert az ötven +esztendő 1890-ben letelt és a megjövendölt átalakulás még nem +következett be. Igaz, hogy a főiskoláink háztartásában a legnagyobb +tételekkel a természet- és orvostudományi intézetek és tanári +testületek szerepelnek, de a nemzet belső meggyőződése még a régi +téves hittel azonos.</p> +<p>E két czikknek jelentékeny hatása volt, de a két illetékes +helyen egymással éppen ellenkező irányban. Az osztrák kormány a +kéretlen és kellemetlen tanácsot szivesen vette és nagy áldozatok +árán előbb Liebiget akarta Bécsbe meghivni, miután pedig ez a +kisérlet nem sikerült, legalább Giessenben kiképzett kémikusokkal +töltötte be a vezető állások javarészét. A mig <span class= +"pagenum"><a name="Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> azonban +Ausztriában Liebig a körülményekhez mérten czélt ért, +Poroszországban fellépését illetéktelen beavatkozásnak tekintették +és nemcsak hogy tanitványokat nem biztositottak neki, hanem a +porosz alattvalókat eltiltották attól, hogy Giessenben tanuljanak. +Mitscherlich még jóval később is terjedelmes beadványokat intézett +a felsőbb hatóságokhoz, a melyekben a vegytani oktatás szükségszerü +csődjével fenyegetőzik, ha Rose önálló laboratóriumot kap és a +berlini egyetem tényleg csak akkor jutott Hofmann révén hozzá, a +mikor szerte Németországban mindenhol már nagy laboratóriumok +működtek.</p> +<p>A fárasztó szerkesztői munkásságon kivül később egyéb irodalmi +feladatokat is vállalt, nyilvánvalólag, hogy az egyetemtől +anyagilag függetlenithesse magát; hozzálátott az organikus vegytan +és egy kémiai szótár megirásához. Szokott temperamentumos módján +irja 1839-ben: „Ez az átkozott könyvirás egészen kétségbeejt; soha +többé nem fogok ilyesmit vállalni, még ha gyémánthegyeket igérnek +is érte!“ 1840. pedig: „Csak panaszkodni tudok, keseregni feldult +életemen, a melyet a papir fal fel. Az organikus vegytan első +kötete kész, de előszót és bevezetést kellett hozzá irnom, a mi sok +időmbe került. Mást nem tudok veled közölni.“ <span class= +"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span></p> +<p>Ez a munkásság is jelentékenyen hozzájárult Liebig gyakorlati +irányváltoztatásához; liverpooli 1837-ben való utazása is sokat +lenditett rajta: jelen volt a British Association ülésein és az +organikus kémia előadójává választották. Felkeresett egy csomó +ipartelepet s itt ismerte meg tulajdonképpen a kémiai iparágak +óriási jelentőségét és a tudomány eddigi közönyének hátrányait.</p> +<p>A növények fejlődésének kémiai feltételeiről vallott gondolatait +kialakulásukban Wöhlerrel és Berzeliussal váltott leveleiből +követhetjük nyomon; ezek az eszmék 1840. elején hirtelen megértek +és már irásba is foglalódtak, sőt valószinünek tartjuk, hogy a +papiron öltöttek testet. Berzeliussal megelőzőleg több éven át +levelezett a szerves vegyületek rendszeréről s közben sok apró +szőrszálhasogatással és veszekedéssel pazarolták el idejüket. +Liebig 1840. április 26-án többek közt a következőket irja +néki:</p> +<p>„Előre bevallom, hogy rettenetesen utálom és huzódom a mai +kémiai tudományos hercze-hurczáktól; az egész tan fejetetejére van +állitva a behelyettesitési elmélet körül való verekedés miatt. A +mit cselekedtünk és dolgoztunk, csak arra jó, hogy aranypapirba +burkoljanak. Nem is hinnéd, milyen szerény, rideg és józan lettem, +mióta Persoz könyvét, Dumas és mások <span class="pagenum"><a name= +"Page_224" id="Page_224">-224-</a></span> fecsegéseit olvastam; +egészen meggyógyultam tőlük, szinte hánytatószernek illettek be s +ha rajtam áll, a lapban nem lesz többé róluk szó. Komolyan kérdőre +vontam magamat, vajjon mire kellett ez a sok piszkálódás: sem az +orvostudomány, sem a fiziológia, sem az ipar nem fejlődött tőle; az +a kisérleti anyag, ami rendelkezésünkre áll, sokkal ujabb és +gyengébb, semhogy egy hónapnál hosszabb életü törvényeket +alapithatnának rájuk. Helyénvaló volna talán, hogv az organikus +természet helyett az átalakulásokat tanulmányozzuk és klór utján +való behelyettesítéseket keressünk? Ez a szerencsétlen +klór-őrjöngés az oka ennek a sok nyomoruságos és haszontalan +vizsgálódásnak! Nem is mondhatom, milyen beteggé és fáradttá tesz +már a puszta olvasás is s mindebben te vagy hibás, ne vedd rossz +néven, mert ha nem ellenzékeskedtél volna, akkor senki sem törődne +az egész dologgal; igy azonban már jelentősége van az ügynek s ez a +te hibád; belső igazság nem volt benne, össze kellett volna az +egész gyámoltalan épületnek magától esnie… Négy hónapja egész +mással foglalkozom: az organikus kémia ama törvényeivel, amelyek a +mezőgazdaságra és fiziológiára vonatkoznak s érdekes eredményekhez +jutottam. A szalma, széna és a magok analizise által +megállapitottam, hogy egyenlő <span class="pagenum"><a name= +"Page_225" id="Page_225">-225-</a></span> terjedelmü mező, erdő +vagy szántóföld egyenlő mennyiségü amorf szenet termel; egy hektár +gabonaföld annyit, mint egy hektár répaföld. A fü, a fa, vagy a +termés, amit kapunk: 2500 méteres térségnél, közel 1000 font +szénanyagot tartalmaz. Ez az eredmény nagyon meglepett. A mező és +erdő nem kap trágyát, évenkint megfosztjuk fában és szénában egy +csomó szénanyagtól, anélkül, hogy pótolnók és a szén még is +gyarapodik a humusban; nyilvánvaló, hogy a szénkészlet a légkör +közremüködésével halmozódik fel. Nagyon egyszerü módon jöttem rá, +hogy a növények minden szén-tartalma a légkör szénsavaiból ered… A +szénanyagokat tehát a levegő szüli, de a közelebbi forrást soká +kerestem. Miután azonban a jávorfa, a szőlő, a nyirfa és minden más +növény váladékában ammóniákot találtam, nem kételkedhettem +eredetében: az esőnek kell ammóniákot tartalmaznia, amit különben +vizsgálódásaim egyértelmüleg igazoltak… Figyelemmel voltam a +növények alkalikus elemeire, illetve az alkalikus termőföldre és +abban a biztos feltevésben, hogy nélkülözhetetlen alkotórészről van +szó, a talaj szerint való mennyiségi különbségeiket vettem +közelebbi revizió alá… Igy akadtam rá a trágya igazi +hatásképességére: ammóniák, kovasavas kálium, foszforsavas kalcium +és magnézia <span class="pagenum"><a name="Page_226" id= +"Page_226">-226-</a></span> tartalmánál fogva és az egyes anyagok +mennyiségi megoszlása szerint müködik.“ Hozzáteszi még Liebig, hogy +minderről részletesebben két hónap mulva megjelenő könyvében fog +irni.</p> +<p>Ez a könyv nem tetszett Berzeliusnak, még kevésbé az a neki +ajánlott munka, a mely hasonló szempontokat alkalmaz az állati +fiziológiára is. Nézeteltérésükről, a mely Liebig tudományos +pálfordulásával kancsolatos, Berzelius a következő érdekes sorokat +irja: „Amig a tudomány határainak kibővitésén fáradoztál, őszinte +csodálattal adóztam érte; felfedezéseid fontossága és bősége a +tudomány vezérei közé emelt. Költői és eleven szellemi energiád uj +és meglepő utakat tártak fel előtted; természetes hajlandóságaid +szabadon érvényesültek. Az angol társaság felszólitása, hogy az +organikus vegytan állásáról tarts beszámolót és a Geiger-féle +folyóirat kiadása a hivatásos irodalomhoz terelt át. Ezirányu +hajlamaid az előadás nagy könnyedségével párosulva az elméletek +beláthatatlan végleteibe sodortak, ahol éppen a költői lélek a +legveszedelmesebb kalauz. Ragyogó álmokat szőttél, a melyeket +komoly meggyőződéssel adtál át a nagy nyilvánosságnak. A kémiában +való gazdag gyakorlati ismereteid olyan szomszédos mezőkre +csábitottak, a melyeken <span class="pagenum"><a name="Page_227" +id="Page_227">-227-</a></span> anatómiai és fiziológiai tudásod +fogyatékossága miatt nem tudsz helyt állni; irásaid +félreérthetetlenül emellett tanuskodnak. Európai és amerikai kezdők +és amatőrök dicsőitenek, de a hivatottak előtt napról-napra +veszitettél tekintélyedből, a hogy csalóka ábrándokért elhagytad a +tiszta igazságokat és nem törődtél a veszélyes +következményekkel.“</p> +<p>A szigoru birálatot Berzelius a helyes irány megjelölésével +fejezi be:</p> +<p>„Véleményem a tapasztalati tudományok terén való elméleti +tevékenységről a következő: Annak, aki valamely elméletet akar +felállitani, minden vonatkozó tényt elfogulatlanul meg kell +vizsgálnia, kedvező és ellentmondó jelentőségüket nyiltan ki kell +emelnie. Nem szabad meggyőződésről beszélni, hanem mindig csak +valószinüségről, különben akaratlanul is tévutra vezethet sokakat. +Newton alapelvét kell minden elméleti tudósnak követnie, aki ma is +az első, bár utána a legtermékenyebb évszázad következett, a mely a +természettudományokat előbbre vitte, mint az előtte lévő évezredek +összevéve. Csak az ő módja szerint lehet az utókor tiszteletét is +megőrizni. Szememre fogod vetni, hogy ezt az elvet magam sem +követtem mindig; fájdalom, igazad van. A nitrogén és klór összetett +voltának kimutatása, a mire fiatal <span class="pagenum"><a name= +"Page_228" id="Page_228">-228-</a></span> koromban törekedtem, nem +igy sikerült volna, ha Newton elvét kellően értékelem. +Meggyőződésemnek akkoriban volt némi valószinüsége; csakhamar +azonban be kellett látnom, hogy tévedek. Okosabb lettem, miután +tévedéseimért megbünhődtem és kigyógyultam belőlük.“</p> +<p>Szinte tragikus ezek után, hogy Berzelius maga is az irodalomnak +esett neki, mikor már kisérletezni nem tudott és végső energiáival +próbálta a szerves kémiára elektrokémikai feltevéseit +ráerőszakolni, a nélkül, hogy az elfogulatlan mértékelés elve +eszébe jutott volna. Azóta hatvan év mult el; a történelmi kritika +érvényhez jutott s leszögezte, hogy Liebig költői képzelő ereje +mégis életrevaló gondolatokat hozott világra, a melyek nemcsak a +tudományos vitákat, hanem a gyakorlati alkalmazás kiméletlen +próbáit is kiállják.</p> +<p>E levéltöredékek különben szemléltetően bemutatják a két +tipusnak (a romantikus Liebignek és a klasszikus Berzeliusnak) +ellentétes vonásait, s ennyiben magasan kiemelkednek az aktuális +eset fölé.</p> +<p>Liebig könyvének rendkivüli sikere volt. Évről-évre ujabb +kiadásban jelent meg és a fiziológiának olyan szigoru birája is, +mint Müller, a legteljesebb elismeréssel adózott Liebig +<span class="pagenum"><a name="Page_229" id= +"Page_229">-229-</a></span> világosságot árasztó tevékenységének. A +fiziológia csakhamar bekövetkezett hatalmas fellendülése lényeges +részben Liebignek köszönhető, a kit a botanikusok, elméleti +mezőgazdák és a többi „szakemberek“ amatőrnek és jövevénynek +csufoltak.</p> +<p>Ugyanabban az évben, a mikor a Mezőgazdasági Kémia megjelent +(1840.), Liebig meghivást kapott a bécsi egyetem természettudományi +karának reorganizálására. A nyár folyamán Bécsben is volt s +megjelenésével ott is igen kedvező benyomásokat keltett. Hosszu +habozás után elutasitotta a meghivást, miután Giessenben minden +igényét (fizetés és laboratórium tekintetében) teljesitették.</p> +<p>Liebig a növények fiziológiáján kivül az állatokéra is +alkalmazni akarta elveit és hozzá is látott a fiziológiára és +pathológiára alkalmazott organikus vegytan megirásához, a melyet +Berzeliusnak ajánlott, Wöhler irja Liebignek: „Nagyszerü feladatot +választottál, olyat, a melyre sem egy ember erői, sem az emberi +élet terjedelme nem elegendő. Tied marad a dicsőség, hogy ezen a +téren korszakot teremtettél.“ Wöhler szava döntött és Liebig igy +válaszol: „Leveledtől valósággal felüdültem. Ha meggondolod, milyen +óriási befolyásod van munkámra és gondolkozásomra <span class= +"pagenum"><a name="Page_230" id="Page_230">-230-</a></span> +öntudatlanul is, olyannyira, hogy egy kérdőjeledet is sokáig +fontolóra veszem és ha meggondolod, hogy te vagy az egyetlen, a +kihez tanácsért fordulok, ugy elképzelheted, milyen boldoggá tett, +hogy nem találtál visszamenőleg semmiféle tapasztalati tényt, a +mely végkövetkeztetésemmel direkt ellenkeznék.“ Miközben a +szótárral mindenféle kellemetlensége volt, a melyeket valószinüleg +saját idegességének és kiméletlen szigorának köszönhetett s a +melyeket Wöhlernek kellett rendbehoznia, állandóan főeszméjével +foglalkozik, olyan odaadással, hogy maga irja: „A fiziológiám +egészen megőrjit.“ Ezt az állitást szószerint lehet venni, mert egy +semmiségért ugy nekitámad Wöhlernek, hogy a legkomolyabb +figyelmeztetésekkel kellett őt megfékeznie; Liebig azután igy +védekezik: „Egész lelkem sebbel van tele; több kiméletre van +szükségem, mint másnak.“ Fiziológiai elveit felolvasásaiban +közreadta, sőt hallgatóinak kimeritően lediktálta. Vetélytársa, +Dumas, valahogy elorozta ezeket a jegyzeteket, a szokott lármával +nyilvánosságra hozta és a franczia iskola ragyogó, uj termékének +jelentette ki, a nélkül, hogy Liebig nevét egyáltalán emlitette +volna. Berzeliussal való levelezése mindinkább megnehezült, mióta +Évi jelentésében kirohant Liebig ellen és Wöhelrt, a jelentés német +nyelvü <span class="pagenum"><a name="Page_231" id= +"Page_231">-231-</a></span> közrebocsátóját, a legkinosabb +helyzetbe juttatta.</p> +<p>A sok izgalom után valósággal felüditette Liebiget az a +diadalment, a melylyé Angliába való utazása kiszélesbült. Az +elismerés főleg a mezőgazdasági kémiáról irt könyvének szólt; +Angliában a földmivelésről az iparra való átmenet éppen folyamatban +volt s igy Liebig problémája különösen izgató. A teljes +eliparosodás a föld hozadékának megjavitásával, még feltartható +lett volna, Liebig gyakorlati kutatásai, tehát közérdeküekké +váltak, annál is inkább, mert Angliában a tudományos kémia +kifejletlen állapotai folytán mint absztrakt tudóst nem +méltányolták volna ennyire.</p> +<p>Az utazás erőfeszitéseit jól birta, sőt életmódjának alapos +megváltoztatása kedvezően hatott egészségére is. Uj erőkre is volt +szüksége, mert a mezőgazdasági kémiáról vallott nézetei +Németországban és Ausztriában folyton harcziasabb ellenzéki +hangulatot provokáltak. Nem kell csodálkoznunk tehát, hogy 1843. +januárjában már megint hitványul érzi magát, haragszik Marchandra +és támadásra készül ellene. Wöhler erre vonatkozólag irja hozzá: +„Ha Marchanddal vagy bárki mással megint hadba szállasz, sem +magadnak nem hoz áldást, sem a tudománynak hasznot. Felemészted az +egészségedet, <span class="pagenum"><a name="Page_232" id= +"Page_232">-232-</a></span> Morrison-pilulákkal tönkreteszed az +idegeidet. Gondolj arra, hogy 1900-ban, a mikor már mi is +szénsavvá, vizzé és ammoniákká bomlunk szét és csontjainkon kutyák +marakodnak – ki fog majd avval törődni, hogy békében vagy harczban +éltünk-e, ki fog emlékezni tudományos viaskodásaidra, nyugalmad és +egészséged feláldozására? Senki sem. Helyes elveid és +ténymegállapitásaid azonban, megtisztulva minden feleslegestől, +ismertek és elismertek lesznek mindenkor. Különben: hogy jutok +ahhoz, hogy az oroszlánt czukorral etessem!?“</p> +<p>Liebig ezalatt tovább vergődik; negyvenéves korában már komolyan +bucsuzni akar az élettől, amely semmi örömöt nem tud néki nyujtani. +Bevallja, hogy az iróasztal mellett annyira elszokott a +mesterségbeli gyakorlattól, hogy a laboratóriumi munkához +egyáltalán nincs türelme. 1844 tavaszán végre teljesen szakitott +Berzeliussal, amikor már igazán tarthatatlan volt köztük a viszony: +Berzelius nemcsak Liebig uj elméletét ostromolta, hanem megvetéssel +nyilatkozott régebbi munkásságáról is, amelyért azelőtt rajongott. +Liebig is hibázott: többször megsértette ellenfelét vagy legalább +engedte, hogy mások, az ő hozzájárulásával, megbántsák. Az +Évkönyvekben történt a szakitás és szinte tudományos leszámolássá +bővült. <span class="pagenum"><a name="Page_233" id= +"Page_233">-233-</a></span></p> +<p>Testi és szellemi frisseségét ujra visszanyerte 1844-iki angliai +utja alatt. Elhalmozták kitüntetésekkel és hizelgő elismeréssel, +mint külföldi tudóst addig soha és talán azóta sem. „Ha a +megtiszteltetésektől hizni lehetne, akkor Falstaff volnék már; de +elég is volt belőle“ – irja barátjának visszaérkezte után. +Ugylátszik azonban, hogy Angliában szorosabb összeköttetéseket is +létesitett, mer félév mulva ujra kiutazott, hogy egynéhány +kapitalistával a növények ásvány-anyagainak értékesitését +megszervezze. Itt különösen az a körülmény okozott nehézségeket, +hogy a kálisókat – amelynek általános fontosságát laboratóriumi +hamu-vizsgálataiból állapitotta meg – könnyen oldható voltuk +következtében az eső magával sodorhatja. Végre a kalium- és +kalciumkarbonát egy vegyületére bukkant rá, amely vizben alig +oldódik s igy a szóbanforgó veszélynek nincs kitéve. Az uj műtrágya +technikai előállitását a liverpooli Muspratt vállalta s ott az ő +házában még ma is kegyelettel emlékeznek meg Liebigről.</p> +<p>Liebig egyidejüleg Giessen mellett ugarföldet vásárolt, hogy a +szükségelt ásványi anyagok felhasználásával, elmélete szerint, +termőfölddé varázsolja át. Liebig azonban csalódott; a csoda szépen +elmaradt, a műtrágya hatott, ugyan, de nagyon kevéssé. A gyártás +sem sikerült <span class="pagenum"><a name="Page_234" id= +"Page_234">-234-</a></span> s elképzelhetjük, hogy ez a lassan +bekövetkező kiábrándulás mennyire tönkretette Liebig szellemi +energiáit.</p> +<p>E közben ujra a kisérleti kutatás felé fordult, amely iránt való +érdeklődése már lelohadt és Wöhlerrel együtt könyvet akart irni. +Wöhler azonban előre tiltakozott az ellen, hogy Liebig, ha +belefárad, a megfigyeléseket egyszerüen segédeire bizza és +kijelenti, hogy ebben az esetben nem hajlandó vele dolgozni. A régi +kedv, legalább Liebignél, oda van és mesterségesen nem lehet +kicsiholni.</p> +<p>A tudományos polémia ezalatt folyik tovább; még pedig Laurent és +Gerhardt ellen, akik szembeszállottak Dumas cselszövéseivel és +ebben a közdelemben annyira nem válogattak az eszközök közt, hogy +német felfedezéseket alkalmilag magukévá tettek, miután +Francziaországban a német nyelv ismeretlen volta miatt, nem kellett +leleplezéstől tartaniok. Láttuk, hogy Dumas is igy járt el: ez a +gyakorlat a Rajnán tul nyilvánvalóan szokásjoggá fejlődött. +Természetesen Liebig, feszült lelki izgalmai közepette, maga is +tullépi a vita illő és czélszerü határait.</p> +<p>A laboratóriumi munka módszerében is jelentős változás állott +be. Liebig maga alig kisérletezik és a praktikánsokkal sem törődik +sokat, viszont panaszkodik, hogy kiváló tanitványait <span class= +"pagenum"><a name="Page_235" id="Page_235">-235-</a></span> nem +tudja megfelelő teendővel ellátni. Az ifju erőket az általános +elméleti tevékenységre utalja: hamu-analizissel, állatok és +növények alkatrészeinek vizsgálásával, talajkutatásokkal és +ammóniák-kérdéssel foglalkoztatja növendékeit; inkább +munkaanyagban, mint eredetiségben nyujtott sokat. Már régebben is +rendezett tömeges zsirvizsgálódásokat, most a hus alkatrészei körül +végezteti ugyanezt s az eredmények alapján 1847-ben nagyszabásu +könyvet adott ki, amely egy csomó uj anyaggal ismerteti meg a +tudományt. Utolsó jelentékeny kisérleti kutatása volt ez, mindössze +44 éves korában. Anyagi függetlensége végre biztositva volt s meg +kell jegyeznünk, hogy ebben az esetben egyáltalán nem gondolt arra, +hogy szabadalmat kérjen, ahogy az ásványi trágyával és néhány más +alkalommal pénzbeli eredmények nélkül megpróbálta. Ugylátszik +tehát, mégis jobb, ha a kutató vár, amig a haszon magától +jelentkezik.</p> +<p>A Berzeliussal való békitési kisérlet nem sikerült. Rose rávette +Liebiget, hivja meg magához Berzeliust, amikor karlsbadi üdüléséből +Németországon át hazautazik s Liebig irt is néki. Berzelius azonban +(három héttel elutazása előtt) azzal válaszolt, hogy a +visszautazásra már minden előkészületeket megtett s igy, ha Liebig +<span class="pagenum"><a name="Page_236" id= +"Page_236">-236-</a></span> találkozni akar vele, akkor Bonnban +vagy Göttingenben, ahol három-négy napig marad, rendelkezésére áll. +Liebig erre nem volt hajlandó s inkább lemondott Wöhler +meglátogatásáról is.</p> +<p>Egészségi állapotáról folytonosan panaszkodik. Reumatizmusa van, +örökös fejfájással sulyosbitva és a sok kitüntetés sem tudja +kárpótolni fájdalmaiért. Egynek volt csak különös hatása rá: a +franczia becsületrend tiszti keresztjének, amelyet Dumas, aki +időközben miniszter lett, személyesen nyujtott át neki. Ugyanakkor +nevetségesnek találja, hogy Wöhler egy volt segédje nála akarja +folytatni tanulmányait. 1850-ben ezeket irja Wöhlernek: „Mióta +megint Giessenben vagyok, hitványul érzem magam; enni és aludni +tudok ugyan, de be se birok lépni dolgozószobámba; ha mégis +megteszem, oda van az emésztésem és egész éjjeleken át virrasztok, +még ha semmit sem akarok is csinálni… Szinte szeretném, ha a gép +megállna már és szépen elcsöndesülne minden. Amennyire szerettem +azelőtt fiatalokkal foglalkozni, oly kinosan esik most; egy kérdés +vagy felvilágositás egészen tönkretesz.“</p> +<p>Az utóbbi tétel különösen figyelemreméltó. Láttuk, hogy a +tanitásban Liebig mily sokra vitte, egész lelke a tanitványaié +volt. Meg kell állapitanunk, hogy ez a képessége nemcsak +<span class="pagenum"><a name="Page_237" id= +"Page_237">-237-</a></span> hogy eltünt, hanem épp ellenkező +érzelmeknek adott helyet. És hogy nem a szokásos muló rosszkedvről +van szó, abból a körülményből következik, hogy két év mulva, mikor +Münchenbe telepedett át, biztositékot kivánt arra nézve, hogy nem +kell laboratóriumi oktatást végeznie.</p> +<p>Már előbb kifejezést adtam ama véleményemnek, hogy a megfelelő +agysejtek fiziológiai elhasználtságát kell magyarázatul felvennünk. +Ha elgondoljuk, hogy mindennap egypár tuczat tudományos munkálatba +kellett otthonosan behelyezkednie (a tanitványok természetesnek +tartják, hogy a tanár ugyis ura az egésznek), elképzelhetővé válik, +hogy a szellemi tevékenység ilyen sokoldalu igénybevétele milyen +kimerültséget eredményezhet. Az utasitások pedig, ha +lelkiismeretesek, az illető kisérletbe való olyan feltétlen +elmélyedést feltételeznek, hogy a teremtő képesség, a melyhez a +tudós legkésőbb jut el és legrövidebb idő alatt felemészt, +valóságos tüzpróbának van állandóan kitéve. Egy kiváló +laboratóriumi tanár később mindig önkéntelenül leült, ha ilyen +sulyos feladat elé jutott, annak jeléül, hogy minden felesleges +energiapazarlást ösztönszerüleg meg kell takaritania, amikor fáradt +szellemi erőire komoly munka vár. Hozzátehetjük még, hogy az +elöregedéssel <span class="pagenum"><a name="Page_238" id= +"Page_238">-238-</a></span> együtt a környezet, foglalkozás és +hangulat, szóval az egész szellemi állapot gyors és szaggatott +változásai lassankint lehetetlenné válnak, sőt önkéntelenül is +borzad tőlük az illető. Liebig levelezéseiben is számos +bizonyitékot találunk erre a tudományos tünetre, amikor a nyári +utazások terveiről esik szó.</p> +<p>Augusztus 6-án éjjel Berzelius meghalt. Még januárban betegedett +meg, Liebig mihelyt erről értesült, kész volt engesztelő levelet +irni; Wöhler azonban figyelmeztette, hogy irása aligha fogja már +életben találni s ugyanekkor kiderült, hogy a nyomás alatt lévő +Jelentés Liebig ellen igen szenvedélyes támadásokat tartalmaz. +Wöhler igyekezett tőle telhetőleg a legdurvább részeket +kiküszöbölni, de épp Liebig franczia ellenfelei siettek éppen +ezeket a tételeket franczia kivonatban Francziaországban +elterjeszteni, igy azután az eredeti szöveg került nyilvánosságra. +Liebig Wöhlerhez fordult tanácsért, előre is alávetvén magát néki, +de Wöhler se tudott tenni semmit. Liebig végül is a +legkiméletlenebb vonatkozásokat külön kinyomatta és szétosztotta a +laboratorium látogatói közt. E támadás utolsó része, a mely +Liebiget azzal vádolja, hogy segédeit adott utasitásokkal uszitotta +rá idősebb tanártársaira, továbbá kényszermunkára fogja be és ha +saját utmutatásai nyomán nem tudnak <span class="pagenum"><a name= +"Page_239" id="Page_239">-239-</a></span> eredményhez jutni, +egyszerüen cserben hagyja őket, – a következő hozzáfüzött +megjegyzéssel végződik: „Mindenki tudja, hogyan bünteti a törvény +azokat a jogászokat, a kik hasonló módon járnak el; kevésbbé +tisztességtelen dolog a tudományos vitában ilyen eszközökre +vetemedni?“</p> +<p>Wöhlernek irja: „Berzelius szempontjai és elméletei a maga +korának szemléltető kifejezései voltak s ezért értékesek is; +viszont semmivel sem jelentenek többet ennél. Nem mondom, hogy ez +hiba; előnyére szolgált volna azonban, ha a természetbuvárok +„költői“ alkotásai iránt fogékonyabbnak mutatkozik.“ Ezt a +megállapitást teljesen a magunkévá tehetjük s érdekesen egészitik +ki Berzelius fejtegetéseit.</p> +<p>Wöhlernek volt egy rokonszenves ötlete, a mely azonban, sajnos, +nem valósult meg. Mikor Liebig az 1848-as év kedvezőtlen +következményeire mutat rá, Wöhler ezeket irja: „Volna egy +ajánlatom: add el a házad, bucsuzz el és hivasd meg magad ide, +második vegyésznek. Akkor együtt vezetnők az itteni vegytani +intézetet, megfelelően kibővittetnők, Te igazgatsz és előadod a +szerves kémiát, én pedig a szervetlent. Igy meg volna a helyes +munkamegosztás, egyikünknek sem kellene halálra dolgoznia magát és +nagyszerü eredményeket érhetnénk <span class="pagenum"><a name= +"Page_240" id="Page_240">-240-</a></span> el.“ Fájdalom, nem áll +módunkban a hiányos levelezésből megállapitani, válaszolt-e Liebig +és mit erre az okos tanácsra. Megint csak panaszokat hallunk tőle: +„A mi életmódunk, a munka és tanulmányozás vas-rendszere korán +összetör és aggastyánná gyöngit bennünket.“</p> +<p>Ugyanerre az időre esnek Liebig Kémiai levelei, a melyek először +az Augsburger Allgemeine Zeitungban, majd könyvalakban jelentek meg +és nagy érdeklődésre találtak: sok kiadást értek, bár nem valami +népszerüen, illetve nem egyszerü és szórakoztató módon irta meg +őket. A széleskörü érdeklődést valószinüleg a gyakorlati +alkalmazásra vonatkozó, lelkes hévvel előadott utmutatásainak +köszönheti.</p> +<p>Épp amikor már komolyan foglalkozott a visszavonulás +gondolatával, uj életet igért néki az a meghivás, amely a +legkedvezőbb feltételek mellett Münchenbe szólitotta. Közvetlenül +előtte Heidelbergből kapott hasonló ajánlatot, miután azonban itt +uj laboratóriumot kellett volna létesitenie, nagyon huzódott tőle. +A müncheni meghivás körülményei azonban oly rendkivüli módon +előnyösek voltak, hogy némi habozás után, kivált saját kormányának +hüvös magatartása következtében, az ajánlatot elfogadta. +Áttelepedését, amennyire tudjuk, sohasem volt alkalma megbánni. +<span class="pagenum"><a name="Page_241" id= +"Page_241">-241-</a></span></p> +<p>1852 április havában irja Wöhlernek: Ami Münchent illeti, a +király ugyan nagyon szép propozicziókat tett, még sincs sok kedvem +hozzá. A király a mezőgazdaság kifejlesztésére akar felhasználni, +amin már régen tul vagyok. Viszont kellemes, hogy nem igényelnek +tőlem oktatást; tanitani, mikor az ember már öregszik, nagyon +ellenszenves foglalkozás… Drága barátom, Te meg fogsz engem érteni; +huszonnyolcz évig huztam ezt az igát és most már nincs többé erőm +hozzá. Ha még dolgozni akarok, mérsékelni kell magamat. Érzem, +mennyire felüdit az a tudat, hogy gyötrelmeimtől megszabadulok; +évek óta nem volt oly jó telem, mint az idén, mert kevesebbet +törtem a fejem. Néked is eljő majd a magad ideje… Eleget +produkáltunk és dolgoztunk, nyugodtan mondhatom: senki sem fogja +utánunk csinálni.“ Amikor Liebig az ajánlat végleges elfogadásáról +értesiti, Wöhler igy válaszol: „Ha egyáltalán irigység élne bennem +ellened, most volna okom rá, hogy irigyeljelek, már csak azért is, +hogy nem kell kisérletezned; én sem fogom ezt az unalmas, +testet-lelket megőrlő terhet sokáig birni.“</p> +<p>Érdekes, hogy mindketten a gyakorlati tevékenységtől való +felszabadulást tekintik a legfontosabb és legkivánatosabb +tényezőnek; ez a <span class="pagenum"><a name="Page_242" id= +"Page_242">-242-</a></span> körülmény tényleg a legnagyobb +jelentőségü is a kutatók teljes kiérése szempontjából, akár a +maguk, akár az illető hatóság elhatározásáról van szó. Főiskolákon +nagy tudósok állandó szép eredményeket csakis a laboratóriumi +munkának ifjabb erőkre való átháritásával érhetnek el, bármennyire +is rajonganak ezért a munkáért, amig maguk is fiatalabbak.</p> +<p>Liebignek a mezőgazdaságra tett fanyar megjegyzése ama sulyos +csalódással magyarázható, amelyet a mesterséges trágya +használhatatlan volta idézett elő. Évekig tartott, amig ez a kérdés +végre megoldásra került.</p> +<p>Liebig 1852 őszén Münchenbe telepedett át és eleinte az intézet +épitése és berendezése foglalkoztatta, miután rajta kivül alig +értett valaki hozzá. Az uj otthon jól sikerült és Wöhler egyik volt +tanitványa, Müller, mindjárt jelentkezett is, hogy nála +dolgozhasson. Liebig megizentette néki hogy nincs kifogása ellene, +de személyes oktatásra ne számitson. „Szilárdul elhatároztam, hogy +gyakorlati kurzust itt nem nyitok, hiszen ebben sorvadtam el, ezért +menekültem Giessenből. Tanitási kötelezettség mellett senkit sem +veszek fel laboratóriumomba.“</p> +<p>Viszont sok felolvasást tartott, miután rendes előadásain kivül +Miksa király intencziói értelmében nyilvános felolvasó-estéket +kellett rendeznie, <span class="pagenum"><a name="Page_243" id= +"Page_243">-243-</a></span> amelyeket az udvar és az előkelő körök +sürün látogattak; a tudomány más érdekes területeiről mások adtak +kóstolót. Egyik ilyen estéjén meglehetősen erős robbanás történt, +amely nemcsak magát Liebiget, hanem egy pár udvari méltóságot is +könnyen megsebesitett. Ez utóbbiak mindamellett szorgalmasan +résztvettek Liebig következő felolvasásain, a tudós azonban +gondoskodott arról, hogy hasonló baleset többé elő ne +fordulhasson.</p> +<p>Liebig eleinte csak annyiban volt hatással a mezőgazdaságra, +hogy a ledorongolt elméleti gazdák elkeseredetten megtámadták az ő +ásványi trágya-elméletét. Evvel az elméletével tényleg bajba +került, amikor a nitrogén-trágyázás szükségességét (a légkör és az +eső ammóniákjának megfelelő nitrogén-termelése folytán) kétségbe +vonta; könnyü volt ugyanis a nitrogén-trágyázás eredményeit +beigazolni, éppen a guanó alkalmazásával. Liebig a hatást kénsavas +alkatrészeknek tulajdonitotta és bennük látta a talaj +termékenységének legfontosabb tényezőjét. Ma ugy áll a dolog, hogy +mindkét fajta trágyázást szükségesnek ismerik el, ha intenziv +termelés a czél; a nitrogén a mezőgazda számvetésében +viszonylagosan a legnagyobb tétellel szerepel.</p> +<p>A mezőgazdák felvilágositását csaknem kizárólag <span class= +"pagenum"><a name="Page_244" id="Page_244">-244-</a></span> +irodalmi uton folytatta. Lawes és Gilbert angliai kisérleteit, +amelyek látszólag az ásvány-elmélet teljes czáfolatát +eredményezték, Liebig avval a magyarázattal kisérte, hogy az ottani +talaj ásványanyagban oly gazdag, hogy ujabb, mesterséges +szaporitása nem járhat észrevehető hatással. A szabadalmazott +trágya (nehezen oldható kálium) csődjét a termőföld kálisót lekötő +sajátosságával mentegette, aminek folytán az oldhatatlanság nemcsak +hogy felesleges, hanem egyenesen károssá is válhat. Ezt az érdekes +tünetet, amelyet talán csak napjainkban fognak a föld-kolloid révén +teljesen megmagyarázni, Bronner már 1836-ban észrevette, Huxtable +és Thomson 1848-ban ujra, Way pedig 1850-ben harmadszor is +felfedezte. Liebig sem tudott elődei megfigyeléseiről és csak +1858-ban ismételte meg kisérleteiket, igazolta helyes voltukat; a +gyötrő nagy rejtély kulcsát végre a markában érezte. Elvesztett +területeket azonban, köztudomás szerint, sokkal nehezebb +visszahóditani, mint először megszerezni; Liebignek is folytonos +irodalmi harczban kellett állnia, hogy eszméjét mindenféle irányban +érvényesithesse. Szerencsére uj hivők szegődtek melléje és +segitségükkel a növényi tápanyagok alapelveit a hatvanas években +nagy nehezen gyakorlati sikerhez juttatta. E mezőgazdasági +<span class="pagenum"><a name="Page_245" id= +"Page_245">-245-</a></span> kémiának sok uj, gondosan átdolgozott +kiadása, a siker bizonyságait képviseli.</p> +<p>Müncheni tartózkodása az <i>irodalmi</i> munkásság jegyét +viselte mindvégig magán. Wöhler hiába ajánlja néki a +hugysav-vizsgálatok folytatását, Liebig igy válaszol: +„Használhatatlan és tehetetlen munkatársra akadnál bennem; szivesen +látnék hozzá, de nem volnék semmiképen segitségedre. Az időm +sokfelé lekötött, szellemileg pedig egyoldalu munka foglal el: +többek közt épp most akarok a mezőgazdasági kémia terén Stöckhardt +ellen állást foglalni és Kémiai leveleim uj kiadása is küszöbön +van.“</p> +<p>Saját maga nagyon változóan értékeli munkájának becsét: sokszor +komolyan rajong érte, máskor elátkozza. 1875-ben Wöhlernek ezeket +irja: „Csodállak Téged és szép eredményeidet; milyen boldog is vagy +a magad birodalmában! Idősebb vagy nálam és mégis én vagyok az +eltompultabb kettőnk közül; az indiai mese emberére gondolok, +akinek nevető szájából rózsák hulltak ki. A mezőgazdákkal a rossz +sors hozott össze: a danaidák hordóját töltögetem; minden hiába, +fogytán az erőm és eredmény nincs semmi. A Kémiai levelekkel +egyetlenegy embert se hóditottam meg magamnak.“ 1861-ben mégis a +következőképp ir: „Legforróbb vágyam, hogy mezőgazdasági kémiámat +<span class="pagenum"><a name="Page_246" id= +"Page_246">-246-</a></span> bevégezzem; sok uj ötletem van +raktáron, amely a mezőgazdaságra bizonyos befolyással lehet. Ha +azután a könyv végre készen lesz, nyugdijaztatom magam és szép +csöndesen éldegélek. De jó erre még gondolni is!“ Máskor pedig: +„Borzasztó elgondolni is, hogy elég ostobák vagyunk mindig +robotolni és soha se pihenni!“… „Könyvem már vajudik; milyen bátran +és gyorsan gördülnek a sorok, amig fiatalok vagyunk és milyen +keserves dolog az irás vénségünkre, amikor folyton emlékeink közt +kell tapogatóznunk és ezerfelé aggodalom kisért… A könyv épp annyi +gyönyörüséget okoz, mint vesződséget… Amit csak teszünk, alkotunk +és felfedezünk, parányi porszem ahhoz képest, amit a mezőgazda +elérhet. A müvészet és tudomány vivmányai az emberiség megélhetési +feltételeit nem javitják s ha egy töredék szellemi és anyagi +élvezethez is jut általuk, a nagy tömeg nyomora állandó és +változatlan marad… A gazdálkodás fejlődése ellenben a gondok és +bajok mértékét leszállitja, a müvészet és tudomány szépségei iránt +megértést kelt, talajt és sulyt ad a mi egyetemes előrehaladásunk +számára…“ „Ki tudja, lesz-e hatása a könyvnek és elérem-e vele +czélomat; nem tudok annyira uralkodni az anyagon, mint máskor +szoktam s a szenvedély hiányát a lassu, megfeszitett <span class= +"pagenum"><a name="Page_247" id="Page_247">-247-</a></span> +munkának kell pótolnia. Emlékezőtehetségem folyton csökken s ez +nagyon elszomorit. Hatvan éves vagyok s várhatok soká, amig eszméim +megérnek; egyedüli vigaszom, hogy ebből a müvemből hasznos +eredmények is fognak kihajtani.“</p> +<hr class="tb" /> +<p>Emlitettük, hogy Liebig már kevéssel első növényfiziológiai +müvének megjelenése után elhatározta elméletének az állati test +folyamataira való kiterjesztését is; idővel és a küzdelmek során +bizonyos módositások váltak szükségessé, különösen a fermentumok +tanával volt sok kellemetlensége. Liebig tudniillik mindig +elkeseredetten czáfolta a „feloldó erő“-nek Berzelius által puszta +gyüjtőnév gyanánt s minden határozott jelentőség nélkül bevezetett +fogalmát, különösen azért, mert Berzelius Mitscherlich munkálataira +hivatkozott, aki a borszesznek kénsav által 120° mellett való +állandó szétbontását olyan kölcsönhatásnak tekintette, amelynél egy +anyag puszta jelenvalóságával hat és maga nem emésztődik fel. +Liebig evvel a rendszeres fogalomképzéssel szemben arra az +álláspontra helyezkedett, hogy a fermentumok bomlásnak induló +anyagok, amelyek továbbadják a maguk kémiai mozgását. Wöhler +ellenvetéseket <span class="pagenum"><a name="Page_248" id= +"Page_248">-248-</a></span> hozott fel és Pasteur biológiai +kutatásai is ledöntötték Liebig nézeteit. Ma már tudjuk, hogy a +fermentumok és a bomlasztó anyagok hatása a kémiai dinamika egyik +kérdése, hogy egy már magában lehetséges folyamat gyorsitásáról van +szó; a mai felfogás minden esetre inkább Berzelius szempontjával +egyezik meg, mint Liebigével, akit pedig egész az utóbbi időkig, +minden hasznos eredmény nélkül, a probléma mesterének +tartottak.</p> +<p>Ez a tévedés annál inkább is figyelemreméltó, mert Liebig és +Wöhler maguk is az amygdalinnak emulsin (a mandulában előforduló +fermentum) által keserümandulaolaj, kéksav és cukorrá való +szétbontásával a fermentumoknak élő szervezet nélküli hatását +igazolták, amelynél rothadó anyagok nem voltak megállapithatók, +Liebig nem akarta az egyezőséget elismerni s igy maga zárta magára +az ajtót.</p> +<p>E felötlő rövidlátás magyarázata a személyes körülményekből +hámozható ki. A katalyzis kérdésének harczában Liebig és Berzelius +közt komoly nézeteltérések merültek fel és miután Mitscherlich +tudományos munkásságával és egyéni befolyásával Liebig ellen +hangolta Berzeliust s kegyetlen gyülölséget szitott közöttük, +természetes, hogy Liebig sem tudta a tudományos kérdést és +értékelést a kellemetlen és fájdalmas <span class= +"pagenum"><a name="Page_249" id="Page_249">-249-</a></span> +személyi sértésektől később sem teljesen elkülöniteni.</p> +<p>Ebből az egyetlen hamis hangból egész tudományos macskazene +keletkezett: Pasteur az élesztő szerves természetét diadalmasan +érvényesitette Liebig elméletével szemben. Pasteur saját nézetei +nagyon korlátoltak ugyan, mert mellőzi azt a következtetést, hogy +az élesztő minemüségének kimutatásával az erjedés kémiai okainak +kérdése még eldöntetlen, mégis háttérbe szoritotta Liebiget, aki +utolsó nagy munkájában is hiába igyekezett saját elmélete szerint +az állati test folyamatainak kémiai tényezőjét megállapitani és +megfelelően alkalmazni.</p> +<p>Az a husz év, amelyet Liebig Münchenben töltött, +kémikofizológiai elvei irodalmi uton való kifejlesztésének és +érvényesitésének volt szentelve. Sokoldalusága és mozgékonysága +azonban most is több problémának egyidőben való tanulmányozására +csábitotta, amelyek azután tudományos elméletek alkalmazásában +csucsosodtak ki. Az emberiség java volt mindenkor a vezető +gondolata, természetesen azonban, amikor alkalom nyilt reá, a maga +jogos hasznáról sem feledkezett meg. Szabadalmazott trágyájának +Muspratt által való értékesitéséről már emlitést tettünk; az +üvegnek tükrök czéljaira való ezüstözésével is sokat bajlódott, de +szintén anyagi <span class="pagenum"><a name="Page_250" id= +"Page_250">-250-</a></span> eredmény nélkül. Egész váratlanul sok +hasznot huzott abból a nagy munkájából, amelyet Giessenben a huslé +alkatrészeiről irt.</p> +<p>Már „Kémiai levelei“-ben emlitést tesz arról, hogy azt a sok +délamerikai, ausztráliai és egyéb hus-anyagot, amelyet ott fel nem +használnak (csak a marhák bőrét és zsirját), kivonatolás és +bepáczolás utján kellene értékesiteni és a husléből nyert kivonatot +olcsón az európai fogyasztóközönség rendelkezésére bocsátani. +Liebig maga alig gondolt ötletének a gyakorlatban való +megvalósitására, Giebert hamburgi mérnök azonban, akinek ez az +odavetett ötlet feltünt, (annál is inkább, mert a délamerikai +viszonyokat személyesen ismerte) Liebighez fordult és közelebbi +felvilágositásokat kért tőle. Sikerült is azután Fray Bentosban +gyárat berendezniök; Liebig vállalta a gyártott termékek +ellenőrzését és oda adta hozzá nevét. Rövid idő alatt kiterjedt +ipari üzem fejlődött, amely nemcsak Liebignek, hanem valószinüleg +örököseinek is jelentékeny jövedelmet hozott és hoz még ma is.</p> +<p>A huskivonat kérdésében is mindenféle polémiába sodródott, +miután sajátos tápláló erőt tulajdonitott neki: szerinte burgonya +és huskivonat felér tiszta hustáplálékkal. Más kutatók rendszeres +kisérletei nyomán azonban kiderült, hogy a huskivonatnak csak mint +élvezeti czikknek <span class="pagenum"><a name="Page_251" id= +"Page_251">-251-</a></span> van jelentősége, miután az emésztési +nedveket kiválasztja és ez által az egyidejüleg felhasznált +tápanyagokat jobban értékesiti is, viszont energia-forrásul magában +véve nem tekinthető, annál kevésbbé, mert az elégésnél igen kevés +kaloriatartalommal rendelkezik. Sok keserves veszekedésbe került, +amig Liebig Voit és Pettenkofer álláspontjának helyes voltát +elismerte. Wöhlernek irja 1870-ben: „Régibb feltevéseimmel furcsán +állok; a fehérje jelentőségét és fogalmát tulbecsülték és most +lassankint az egész felfujt elméletet meg kell semmisitenem.“ +Később pedig igy panaszkodik: „Komolyan foglalkozom avval a +gondolattal, hogy a nyári felolvasás alól kibujok; jobban kimerit, +mint a téli és ugy érzem, hogy magával a kérdéssel is +meghasonlottam. Nyáron tudniillik állati kémiát, táplálkozási +elméleteket olvasgatok s olyan kevés dolog érdekel a mások +eredményeiből, hogy magamnak is elmegy tőle a kedvem. Kicsinyes +próbálkozások, – semmit se lehet velük kezdeni; a modern +fiziológusoknál hiányzik az egységes nagy, minden kutatást lekötő +eszme.“</p> +<p>A sok panaszból az a megismerés kacsintgat ki, hogy uj +gondolatok szerzői, amikor már beleverték kortársaik fejébe +eszméjüket és érdeklődést tudnak kelteni iránta, maguk már rég tul +vanak rajta. Ami a többieknek friss szenzáczió, <span class= +"pagenum"><a name="Page_252" id="Page_252">-252-</a></span> +számukra már régi mese és a tömeges elismerés csökönyös volta a +kutatót magát is zavarba ejti. A felidézett szellemek nem eresztik +ki a körmük közül, az egyéni gondolat önálló életet kezd, amelyet a +tudós előre nem szabhat meg és sokszor nem is helyesel. Liebig is +ellentmondásba került utolsó éveiben önmagával, ha nem is annyira, +mint például Berzelius. A szülők is ugyanigy vannak gyermekeikkel s +annál hamarabb, minél tehetségesebbek és kiválóbbak, mint ők.</p> +<p>A többi probléma is, amellyel ekkoriban foglalkozott, csaknem +kizárólag gyakorlati jelentőségü volt. A csecsemőlevessel (maláta, +liszt és sók keveréke) körülbelül ugy járt, mint az ásványi +trágyával: saját unokáin nagyon jó eredménnyel alkalmazta, másoknál +azonban olyan utóhatások léptek fel, hogy fel kellett hagyni vele. +A kellemetlen következmények okát utóbb felismerte és kiküszöbölte, +s egyik ellenfelét a saját gyermekével téritette meg; a +csecsemőleves azonban mégsem tudott meghonosodni.<a name= +"FNanchor_2" id="FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class= +"fnanchor">2)</a> Kenyérporral is próbálkozott, amelylyel az +erjedésnél való anyagveszteség elkerülhető. Egyik régebbi +tanitványa, Horsford ugyanevvel az ötlettel Amerikában nagy vagyont +szerzett, Liebignek ellenben <span class="pagenum"><a name= +"Page_253" id="Page_253">-253-</a></span> nem sikerült a dolog és +ma is csak nagy elvétve alkalmazzák némely süteményfajtánál. Utolsó +éveiben egy kávékivonat tervével foglalkozott, de saját maga sem +volt az eredménynyel megelégedve. Emlitettük már az üveg +ezüstözését; czélja a higanymérgezés megakadályozása volt, amely +ellen a munkások az amalgámozott tükröknél alig védekezhettek.</p> +<p>A kutató tehát tényleg a legokosabban teszi, ha ismeretei +határain belül marad: uj ténykörülményeket fedez fel s a gyakorlati +értékesitést másokra bizza. Az anyagi haszon elmaradását az +emberiségnek kellene kárpótolnia; a köz jóltevőinek olyan pozicziót +és olyan megélhetést kell biztositani, hogy gondtalanul, sőt +gazdagon munkálkodhassanak. Minden nemzetnek saját érdeke ez, mert +az illető tudós nagyszerü cselekvései annyi energia-veszteséget +háritanak el, amely a miniszteri fizetéssel bizonyára felér. Liebig +példája különben a huskivonattal bizonyitja, hogy a tudományos +tekintély elegendő ahhoz, hogy a kutatót fizikai fáradság nélkül is +dus jövedelmi forráshoz juttassa.</p> +<p>Liebig 1863-ban tudományos fordulóra került, amiről Baconról +tartott emlékbeszédéből értesülünk. Wöhlerhez intézett, +nyilvánosságra akkor nem jutott leveleiben már van egynémely +hivatkozás ismeretelméleti tanulmányaira, amelyekben <span class= +"pagenum"><a name="Page_254" id="Page_254">-254-</a></span> a +gyakorlati felfedezés elvi jelentőségeiről számol be. Bacon irásait +nyilvánvalóan azért forgatta, hogy történetileg megalapozott +nézletei legyenek, miután Bacon akkortájt a szakfilozófusok +szemében a természettudományi korszak megalapitója volt. Annál +jobban meglepődött, hogy a dilletáns jogász utalásaiban egyáltalán +nem ismert rá a maga és mások eljárási módszerére. Bacon egyszerüen +a jogászi bizonyitást alkalmazza a természettudományi problémákra +is, magától értetődik, hogy minden számbavehető eredmény nélkül. +Dilettánsok kezdeményezték, történetirók és filozófusok +terjesztették Bacon hirnevét évszázadokon át; olyanok, akik a +természettudományhoz épp oly keveset értettek, mint maga Bacon, a +dicsőitett ujitó.</p> +<p>Liebig persze darázsfészekbe nyult és Sigwart filozófus +védelmére is kelt Baconnak. Beismerte ugyan, hogy Bacon bölcsészeti +szolgáltatásai nem maradandó értéküek, de a természetkutatás terén +való fejlesztő hatását kétségtelennek tartotta. Legkedvesebb az +egész hercze-hurczában, amelyben Liebig is élénk részt vett, hogy a +bölcsész milyen lelkinyugalommal próbálja a felfedezőt a saját +tudományában kioktatni. Meg kell emlitenünk, hogy Angliában is +rossz néven vették a „nemzeti szent“ megtépázását.</p> +<p>Akadémiai beszédek alkalmából Liebig ismételten <span class= +"pagenum"><a name="Page_255" id="Page_255">-255-</a></span> +természetfilozófiai területekre csapott át, amelyek saját +tapasztalataira való vonatkozásaikban tanulságosak.</p> +<p>Liebig ezirányu ötletei közben még egyáltalán nem gyümölcsöztek: +fiziológiai elméleteinél is jobban megelőzték korát. Alapgondolata: +az emberiség fejlődését csakis a természet ismerete és leigázása +viszi előbbre. A természet- és kulturtudománynak ujabban divatozó +szembeállitását Liebig már negyven év előtt akként döntötte meg, +hogy <i>a természettudományt a kultura tulajdonképpeni +tudományának</i> vette; szerinte: „a történelem a politikai és +egyházi hatalmak amaz eszeveszett törekvéseiről ad hirt, hogy az +embereket szellemi és testi rabszolgaságban tartsák; a jövendő +történelmi tudománya a szabadság diadalát fogja leirni, amelyet az +emberek a dolgok és az igazság lényegének megállapitásával vivnak +majd ki, még pedig olyan fegyverekkel, amelyekhez nem tapad vér és +olyan harczban, amelyben a vallás és az erkölcs nagyon elenyésző +kis segédcsapat lesz.“</p> +<p>Egy Wöhlerhez intézett levelében még élesebben foglalja össze +gondolatait: „Megpróbáltam annak kimutatását, hogy az emberiség +fejlődését lényegileg a czivilizáló feltalálások és a +természetbuvárkodás révén nyert tapasztalati fogalmak határozzák +meg. Minden más (vallás, <span class="pagenum"><a name="Page_256" +id="Page_256">-256-</a></span> filozófia, stb.) annyiban jelent +csak valamit, amennyiben alkalmazkodik a tapasztalati fogalmakhoz. +Ha az állami és egyházi hatalom szövetségben lett volna a +természettudománynyal, egy lépéssel sem jutott volna előbbre és nem +fejlődött volna ki korábban vagy máskép. Mint ellenfelek azonban +nem tartóztatták fel, legalább véleményem szerint, a legkevésbbé +sem egymást. Luthert a természettudományi felfedezések hijján +éppugy elégették volna, mint Husst: a föld alakjának felfedezésével +azonban leszakadt az „ég“ az egyházra, a tüz meghatározásával a +„pokol“, a légnyomás fogalma révén vége lett a „boszorkány“-hitnek, +a természet pedig elvesztette „akaratát“, mihelyt eltünt a „légüres +tér iszonya“. Mint a filozófia dilettáns művelője: igy +gondolkozom.“</p> +<p>Ugyanilyen szempontokból magyarázta meg Liebig az 1866. és +1870-iki politikai eseményeket. Az első alkalommal igy ir: „A +tudomány, azaz értelem és tudás győzött és a tanulság a +francziáknak is sokat ér. A brutális erőszak empirizmusának vége +mindörökre. Mindenhol javulni fognak a viszonyok; a legkonokabb +ellenállás persze Bajorországban, e régi római jogászállamban +lesz.“</p> +<p>Az 1870-iki német győzelem kapcsán irja: „A tudás vagy tudomány +mérkőzött az empirizmussal <span class="pagenum"><a name="Page_257" +id="Page_257">-257-</a></span> vagy rutinnal s itt is, mint a +mezőgazdaságban, a tudás győzött.“ Meg kell itt jegyeznünk, hogy +Liebig egész életében küzdött a klasszikus nevelési rendszer ellen. +A természettudományok gyorsan növekvő jelentőségét a filológiai +oktatás hátramaradottságával szemben oly felötlőnek tartotta, hogy +ez ósdi relikvia elpusztulását nagyon közelre is remélte. Mennyire +csodálkoznék, ha látná a mai állapotokat, a melyek az ő indokolt és +alapos támadása óta alig hogy valamicskét javultak!</p> +<p>Liebig tehát mozgalmas és sokoldalu tevékenységet fejtett ki +Münchenben; elismeréssel kell adóznunk Miksa császárnak, hogy e +pálfordulást épp akkor tette lehetővé, a mikor már életkérdéssé +vált nála. Egész másfajta eredményekre hivatkozhatott, mint +Giessenben, de bizonyára épp oly értékesekre. Igaz, hogy Liebig +kitüntetések iránt is fogékonnyá vált, de ez a kis hiuság sem +tevékenységének, sem jellemének nem ártott, Emlitsük meg, hogy +ellenfelének, Mitscherlichnek kieszközölte a Miksa-rendet, a porosz +Pour le mérite bajor mását, még pedig olyan diszkréten, hogy +Mitscherlich a legnagyobb meglepetéssel tudta meg Wöhlertől, hogy +Liebig keze van a dologban.</p> +<p>Az emberiség sorsának a tudomány szolgálatai által való +megkönnyitése volt Liebig vezető <span class="pagenum"><a name= +"Page_258" id="Page_258">-258-</a></span> eszméje életének ebben a +korszakában. A mit hibázott, heves és kiméletlen természetének +tulajdonithatjuk, a melyen sohasem tudott teljesen erőt venni. +Szubjektive azonban mindig őszinte és becsületes maradt, habár +objektive sokszor igazságtalan volt is. 1863-ban igy nyilatkozott +saját magáról: „Nem vagyok természettől fogva harczias, de ha +belekergetnek, akkor nekifekszem a dolognak s minden erőm +megfeszül; nem vakit el a szenvedély, a küzdelem vágya ragad +magával; minden érzékem kiélesül és uj energiák ömlenek belém.“ +Tekintve, hogy ezt hatvan éves korában irja, el lehet képzelni, +miért foglalta le a polémia életének javarészét.</p> +<p>Az aggkor fokozódó gyengeségeiről Wöhler utján szerzünk +tudomást. Az első feltünő jel: a laboratóriumi személyes +közremüködés abbahagyása, ha a harminczéves korában fellépő, a +kortól független kimerülési tünetektől eltekintünk. Az ötvenes évek +elején érzi a fáradtságot először, tiz évvel később végét sejti s +vissza akar utoljára összefoglalólag egész életére tekinteni; +1860-ban irja Wöhlernek: „Szeretnék veled közösen egy regényt irni: +„Emlékezések régi időkre“ czimen. Ha visszagondolok harminczhárom +év előtt Frankfurtban való találkozásunkra, szinte csodálatosnak +tetszik az egész; elmondhatjuk, <span class="pagenum"><a name= +"Page_259" id="Page_259">-259-</a></span> hogy a mai kor sok +munkáján a mi eredményeink tükröződnek; kenyéren és vizen éltünk, +hisz’ a mai gazdag laboratoriumoknak még hirük-hamvuk sem volt. +Regényt lehetne irni erről, érdekesebb és szórakoztatóbb volna, +mint egy komoly és unalmas történet, amelynek nincsenek epizódjai.“ +1861-ben mondja: „Megint vége egy évnek és nemsokára a mi öreg +fejünknek is! Nem tudom, Te hogyan vagy, én azonban olyan kicsinek +érzem magam tanári állásomra, hogy gyakran elkedvetlenedem és +szomoru leszek. A mezőgazdasági kémia révén csaknem elszoktam a +kémiától, sőt a fejemre is nőtt.“ 1863-ban pedig: „Hétfőn este +Heidelbergben voltam Bunsen, Vangerow és Kirchhoffal, s láttam, +milyen messze kerülnek idővel az emberek egymástól, ha az +érdekköreik különbözők; heidelbergi barátaink szocziális és +politikai gondolatmenete annyira más területeken mozog és az én +tudományos müködésem annyira izolált, hogy a kölcsönös érintkezés +helyes kiinduló pontjai hiányoznak. Ezért marad magára az öreg +ember: sokakkal vagyunk együtt, de a lelkünk és kedélyünk idegen +tőlük.“ 1865-ben Berlinbe hivják meg, amiről ezt irja: „Talán +hallottad, hogy Berlinbe szeretnének vinni, mint egy rokokó-tárgyat +diszül; a mezőgazdasághoz kellenék, de ez a nagy müködési +<span class="pagenum"><a name="Page_260" id= +"Page_260">-260-</a></span> kör, amelyre azelőtt annyira vágytam, +az én koromban már nem nekem való.“ 1870-ben Wöhler közös munkára +buzditja; Liebig igy válaszol: „A mezőgazdasági kémia uj kiadásával +vagyok elfoglalva délelőttönkint néhány óráig. Olyan munkához +azonban, amilyet Te szeretnél, már nincs elég erőm. Utolsó +tanulmányommal<a name="FNanchor_3" id="FNanchor_3"></a><a href= +"#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a> lezárom életpályámat.“ 1872: +„Mi dolgunk van még ezen a világon?… Egyikünk a másik után pusztul +el. Már nem akarok rossz szivart szivni, ki tudja, meddig szivhatok +még jót, halálának évében viszont ellenkező érzelmek támadnak +benne: Január végén irja: „Előadásaim egész jól mennek; inkább +felfrissitenek, mint kifárasztanak. Kémiai dolgokról már alig +olvasok fel; a régi érdeklődés hogy is aludhatott ki ennyire!“</p> +<p>Még márcziusban is felolvasásairól számol be. Egyszer azután +kertiszékében elaludt, meghült, tüdőhurutot, majd tüdőgyulladást +kapott és 1873 április 18-án, csaknem hetvenéves korában, +kiszenvedett.</p> +<hr class="tb" /> +<p>Liebig testi és szellemi szervezetének energetikai jellemzése +bizonyitja, hogy a „nép“-ből <span class="pagenum"><a name= +"Page_261" id="Page_261">-261-</a></span> való származásának egy +csomó felhalmozott, fejlődésre képes energiát köszönhet. Különben +kétségtelenül a szerencse gyermeke volt: mindenki önkéntelenül is +jóakarattal közeledett feléje, mindenki örült, ha meglátta. Platen +odaadó barátsága is erről tanuskodik, pedig szellemi rokonság nem +igen volt köztük. Örökölt energia-készlete körülbelül harminczadik +évéig fedezte minden erőszükségletét; innen kezdve fáradsági és +kimerülési tünetek lépnek fel. Liebig utazgatással próbált rajtuk +segiteni, hogy a laboratórium gondjait feledtesse magával. Esti +kártyázása is nagyon szórakoztatta, sőt élete vége felé napi +szükségletévé is vált, hogy tulterhelt agyát elvonja az akaratlan +szellemi munkától, ami ilyen külső eszközök nélkül nem sikerült +volna.</p> +<p>Liebig szeretett jól és sokat enni; az ivásban mértékletes volt, +a szivarozásban annál kevésbbé. Wöhlerrel való levelezésében +tekintélyes helyet foglalnak el a kölcsönös szivarkaküldemények és +amikor Liebig egy pár évvel halála előtt sulyosan megbetegedett s +leszámolt az élettel, összes jó szivarjait Wöhlerre hagyományozta. +Mikor azután fölépült, rövidesen azt irhatta barátjának, hogy már +mind a szivart saját maga szivta el. Szivesen látott társaságot, de +csak a maga házában. Lefeküdni, különösen <span class= +"pagenum"><a name="Page_262" id="Page_262">-262-</a></span> későbbi +éveiben, korán szeretett: 9 és 10 között. Komoly baja, az emlitett +eseten kivül alig lehetett, általános rosszullétről azonban gyakran +panaszkodott.</p> +<p>Liebig életét tehát tulnyomóan boldognak mondhatjuk, főleg +azért, mert haláláig elegendő energiája volt ahhoz, hogy az +emberiség szolgálatában álljon és igy belső tartalmat nyerjen.</p> +<p>Liebig egyéniségéről és tevékenységéről áttekinthető képet +adnunk igen nehéz feladat, mert szokatlan sokoldalusággal kerülünk +össze. Feltünő nagy és gyors szellemi reagálóképessége, ami a +romantikus tipus jellemzője a klasszikussal szemben; ennek +megfelelőleg koraérett is volt s ezt a tulajdonságát avval is +elárulta, hogy a latin iskola szellemi zsarnokságát nem sokáig +türte. Ugyanerre mutat munkásságának korai kezdete: még mint +gyermek érdeklődik a robbanó anyagok iránt, majd uj kémiai +gondolatok támadnak benne s a durranó ezüst előállitásának saját +maga adja meg a reczeptjét. Fiatalembereknek az a képessége, hogy +másokat könnyen megnyerjenek maguknak és érdekköreiknek, Liebignél +hatványozott mértékben jelentkezett, amit öregkoráig tartó arczbeli +szépsége is elősegitett.</p> +<p>Igy azután kispolgári származása ellenére sem kellett sok +akadálylyal megküzdeni, hogy a maga óhajtott utján járhasson. Igen +fiatalon került <span class="pagenum"><a name="Page_263" id= +"Page_263">-263-</a></span> abba a kellemes helyzetbe, hogy korának +első emberei (Párisban) vezették be a tudományos munka területeire +és személyesen is támogatták. Humboldt hathatós jóakarata (amelyet +szintén csak rokonszenves egyéniségének köszönhetett) megmentette +attól, hogy magántanároskodással morzsolja szét nagyra hivatott +tehetségét és felszabaditotta őt már első szárnypróbálgatásai után. +Egy czél felé egyesitette minden erejét s ezt meglepő rövid idő +alatt érte el. Hamarosan volt laboratóriuma is, ahol nemcsak saját +kutatásait végezhette, hanem tanitványokat is gyüjthetett maga +köré, eszméi és lelkesedései feleslegét nekik ajándékozta és önálló +kutatókká nevelte őket. Igaz, hogy tanitványai néha +ellenvetésekben, sőt személyes támadásokban is részesitették, ami +azonban csak tanári hivatottságát bizonyitotta: félelmetesen sulyos +egyénisége ellenére is meg tudta óvni és ki tudta fejleszteni +növendékei egyéniségét is olyannyira, hogy alkalmilag még ellene is +fordultak. E támadások tehát, még ha igazoltak voltak is, +végeredményben az ő dicsőségét szolgálták.</p> +<p>Tevékenységének első és legfontosabb periódusa: a laboratórium +kiképzése és a megfelelő oktatás igen rövid időre korlátozódik. A +negyvenes években, amint már jeleztük, tanitványaihoz <span class= +"pagenum"><a name="Page_264" id="Page_264">-264-</a></span> való +viszonya nagyon megváltozik: az egyéni tanitás mértéke csökkent. +Ötvenedik életéve elérése előtt már annyira kimerült, hogy ezen a +téren egyáltalán nem tud tovább működni; a személyes tanitás +egyszer s mindenkorra véget ér.</p> +<p>Körülbelül ugyanebben az időben fejeződik be a szabad tudományok +terén való kisérleti buvárkodása, miután később csakis az +alkalmazott tudomány kérdéseivel foglalkozik, nem is annyira maga, +mint inkább asszisztensei az ő felügyelete alatt.</p> +<p>Tevékenységének harmadik mezeje irodalmi munkássága volt, amely +a többivel egyszerre vette kezdetét, de életének második szakában +homloktérbe vonul s gazdaggá és termékenynyé teszi későbbi éveit. +Eleinte kritizált, negyvenes éveiben pedig nagyobb munkákhoz +látott. Kettős alkalom adódott hozzá: egyrészt elhunyt +szerkesztőtársa, Geiger özvegyének felsegitése a gyógyszertani +kémia kézikönyvének ujabb átdolgozott kiadása által, másrészt az +egyetemtől való anyagi függetlenség vágya. Meg kell azonban +jegyeznünk, hogy sem a kezikönyvnek, sem a hozzáfüzött kézi +szótárnak nem volt valami nagy, számottevő sikere; a szerves +kémiának a mezőgazdaságra, illetve a fiziológiára való +alkalmazásáról irt műveinek annál inkább.</p> +<p>Természetes és szükségszerü fejlődést látunk <span class= +"pagenum"><a name="Page_265" id="Page_265">-265-</a></span> magunk +előtt. Azok a hatalmas gondolatok, amelyek az utóbbi könyvekben +foglaltatnak, tulnőnek a folyóirat hasábjain; nem keresi és nem +olvassa ott senki, mert az apró és érdekes közleményekkel szemben +végtelen hosszuaknak látszanak. A könyv az adott és szükséges forma +ilyen munkához s igen természetes, hogy ettől fogva Liebig is +ragaszkodik hozzá. A sikernek köszönheti azt is, hogy sokan +észrevették, akik az Évkönyvekbe soha bele nem néztek volna.</p> +<p>Az alkalmazott vegytan problémája, amely innen kezdve Liebig +érdeklődését leköti, megvalósulásához feltétlenül széleskörü +érdeklődésre kell, hogy igényt tartson. Egy tudományos +ténymegállapitás valamely ismert folyóiratban a természetes talajra +akad és érdeme szerint érvényesülhet tovább; egy uj gyakorlati +belátás azonban mindenekelőtt nagyszabásu gyakorlati próbát követel +meg. Ehhez azonban sok embert kell mozgósitani s nem elég a +meggondolást egyszerüen kimondani, hanem folyton az érdekeltek +szeme elé kell tartani, népszerüsiteni kell az eszmét, el kell +söpörni a kényelmi akadályokat, vagyis: a munka nehezebb fele élő +emberek befolyásolásában, nem pedig uj fogalmak és szempontok +képzésében áll. Liebig könyve irásával egyidejüleg élénk ujságirói +tevékenységet fejtett ki s például Kémiai leveleit előbb a +napisajtóban <span class="pagenum"><a name="Page_266" id= +"Page_266">-266-</a></span> adta közre s csak azután +könyvalakban.</p> +<p>Különös szerencse tehát, hogy Liebig megtalálta az uj és +hatékony érvényesülési formát, amelylyel hátralevő életenergiáit +teljesen kiaknázhatta. Liebig sokkal termékenyebb volt, mint +például a visszavonult Davy, akit előkelő magatartása sem óvott meg +sok csalódástól és keserüségtől. Liebig jóformán kiuzsorázta saját +életét és munka közben halt meg, az emberiség muhelyében.</p> +<p>Heves természete sokszor elfátyolozza életének derüs menetét, +nem annyira a személyes érintkezésben, mint inkább irodalmi +munkássága során. Maga emliti, hogyan ragadta őt el a polémikus +láz. Azáltal, hogy külső akadályokkal nem igen kellett küzdenie, +egyrészt jelentékeny energia-feleslege maradt, amelyet intenziv +örömmel használt fel, másrészt ez az örömérzet még akkor is nyomon +követte a vita mezején, amikor már energia-készlete jórészt +felemésztődött. Érdekes, hogy olyan nagylelkü természet, mint az +övé volt, egyáltalában nem törődött tulzott támadásainak fájdalmas +következményeivel: übermensch volt jóval Nietzsche előtt.</p> +<p>Meg kell azonban bocsájtanunk tulzásait és mértéktelenségeit is. +Bármennyire személyeskedett és gorombáskodott, mindig érezzük, hogy +<span class="pagenum"><a name="Page_267" id= +"Page_267">-267-</a></span> nem apró személyes érdekekért, hanem +nagy eszmékért harczol. Még amikor nincs is igaza és szenvedélyes +hitében nem tudja ellenfele álláspontját nyugodtan mérlegelni, e +fogyatékossága soha sem hivja ki a szigoru erkölcsi kritikát.</p> +<div class="chapter"> +<h2>Visszapillantás.</h2> +</div> +<p>Ha már most magunk elé tartjuk a nagyembernek ezt a három +esetét, jelentékeny eltéréseket észlelünk. Láttunk először is egy +kutatót, akinek csak egyetlenegy eszméje van, s aki nem tudja az +utókor figyelmét eszményeire ráirányitani; később ugyanazt az +eszmét mások dobják piaczra és ekkor a tudós és felfedezése végre +érvényesül. Azután ott van a második, aki egyik felfedezést a +másikra halmoz, de működése elvont marad; tanit, de egyáltalán nem +csinál iskolát és fiatalabb erőket hasonló tevékenységre nem +buzdit. Végre a harmadik kutatóval ismerkedünk meg, aki gazdag +termékenységén kivül tanitványaira majdnem olyan hathatós befolyást +gyakorolt és mások buzditása és támogatása által többet tett saját +tudományágának fejlesztése érdekében, mint a maga buvárkodásával és +sikereivel. Amilyen különbségeket láttunk a kortársakra való +hatásuknál, hasonló eltérések mutatkoznak életük <span class= +"pagenum"><a name="Page_268" id="Page_268">-268-</a></span> során +is: egyiknél az életöröm majdnem teljes megsemmisülését, a másiknál +előkelő, kényelmes és egyenletes sikerü életet, a harmadiknál pedig +rendkivüli diadalok és heves támadások váltakozó viharait, aránylag +rövid idők alatt.</p> +<p>És igy ki lehetne még néhány ellentétet emelni, miután a +példákat, tekintettel a lehető legnagyobb különbségekre, szük +körből választottuk. A közösségre, amit keresünk, ráismerünk, ha +általános kérdéseket vetünk fel és olyan összefoglaló szempontokat +választunk ki, amilyeneket alább fogunk alkalmazni.</p> +<div class="chapter"> +<h2>A született kutató.</h2> +</div> +<p>Állitsuk fel előbb a kérdést, vajjon a kutató szellem eredeti-e +vagy fejleszthető? Erre a kérdésre azt a választ adhatjuk, hogy +mindkét fajta; bár a születéssel adódik, viszont fejleszteni is +kell. Vagyis más szavakkal: nem lehet minden gyerekből kutatót +nevelni, másrészt tényleg nem minden gyerekből nevelünk felfedezőt, +aki pedig azzá lehetne.</p> +<p>A leendő kutatónak született hajlandósága már abból is kitünik, +hogy majdnem mindig sok testvére van, rendszerint ugyanolyan +viszonyok közt nőnek fel, mint az illető, ennélfogva azonos +<span class="pagenum"><a name="Page_269" id= +"Page_269">-269-</a></span> fejlődési lehetőségeik voltak, anélkül, +hogy a megfelelő fejlődés náluk is beállott volna.</p> +<p>Különös fiziológiai feltételekről van tehát szó, amelyek +ugyanazon szülők gyermekeinél is csak ritkán találhatók meg együtt +s amelyek a kutató szellem kialakulásának alapját képezik. +Közeledünk némileg az igazsághoz, ha első sorban az agyvelőnek egy +különösen szerencsés kiképződését tételezzük fel. Nem ritka az az +eset, hogy kiváló szellemi képesség a test gyenge, sőt visszamaradt +fejlődésével kapcsolatos; igy például Helmholtz gyermekkorában igen +nyápicz volt és az előirt időben nem látogathatta az elemi iskolát. +Hogy melyek e fiziológiai feltételek, ma látszólag még egyáltalán +nem lehet megállapitani. Nem lehet közvetlen öröklésről beszélni, +mert a leendő nagy emberek felmenői rendesen nem emelkednek +jelentékenyen környezetük fölé és a szellemi óriások gyermekei +rendszerint, legalább is kevés kivétellel, visszaesnek a közepes +tehetségek közé. Ennélfogva a kérdéses feltételeket leghelyesebben +ugy képzelhetjük el, hogy bizonyos számu egymástól független +tényezőknek egyazon időben különös értékeket kell felvenniök, hogy +a kitünő tehetség kialakulhasson.</p> +<p>Igy tehát minden iskolában vagy más gyermekcsoportoknál az a +lehetőség feltételezhető, hogy egyikben vagy másikban megvannak a +<span class="pagenum"><a name="Page_270" id= +"Page_270">-270-</a></span> rendkivüliség kvalifikácziói és csakis +a későbbi befolyásoktól függ, vajjon ez a csira eltikkad-e, vagy +pedig megfelelő teljesitőképességgé hajt ki.</p> +<p>Mikor valamely különös tehetség a környezettel ellentétes +irányban fejlődik, a tehetség veleszületett voltát kell +védelmeznünk. Mayer későbbi sorsa világosan megmutatta, hogy +környezete mennyire nem volt alkalmas az ő eredeti +gondolat-berendezkedésének fejlesztésére, sőt tőlük indult ki a +legerősebb s legkártékonyabb ellenállás, amelylyel még akkor sem +hagytak fel, midőn Mayert már külső elismerések érték. Épp igy +Helmholtznál is a közvetlen befolyások inkább a +természettudományoktól való eltántoritására voltak alkalmasak, mint +az ellenkezőre; atyja, aki nagyon odaadóan foglalkozott fia +fejlődésével, az ő élénk szellemi érdeklődését mindenképpen a +filológiai és metafizikai irányba terelte és rossz szemmel nézte +fia materialisztikus hajlandóságát, ugy, hogy végre a fiu +munkálatai befejézése előtt atyjával semmit sem közölt belőlük. +Liebig maga emliti, hogy tanára, egy különösen felötlő filológiai +botlás után, reménytelen iróniával megkérdezte tőle: tulajdonképen +mi is lesz belőle és mikor ő azt felelte, hogy vegyész, az egész +osztály, a tanárral az élén, viharos kaczagásban tört ki. +<span class="pagenum"><a name="Page_271" id= +"Page_271">-271-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A nem.</h2> +</div> +<p>Talán itt volna alkalmunk azt a kérdést megvizsgálni, milyen +befolyása is van a nemeknek a tudományos vagy a +feltalálóképességre.</p> +<p>Mindenekelőtt megállapithatjuk, hogy a teremtő tehetségek +majdnem kizárólag a férfinemhez tartoznak. A kis számu asszonyi +tudós közül alig van olyan, akinek határozott teremtőtehetsége +volna. A tudomány és a technika uj utjait majdnem kizárólag férfiak +fedezték fel és járták be; a nőknek azután kijutott néha a +kiegyenlités, simitás és csiszolgatás munkájából, ennél többre +azonban nem igen vitték.</p> +<p>Ezzel a kétségtelen ténynyel szemben azt szokás felhozni, hogy a +nőknek sohasem volt alkalmuk tudományos kiképzésre; ez a kifogás +azonban a történelmi kritika előtt nem tarthatja magát. Mindig +voltak egyes nők, akik a férfi tudományos munkájában részt vettek +és a férfiak nem akadályozták meg őket abban, hogy annyit +segitsenek, amennyit akarnak és tudnak. Ha tehát a nőt a társadalmi +életben hathatós tényező sohasem terelte is a tudományok felé, +mégis az a tény, hogy minden időben voltak tudományosan felszerelt +asszonyok, bizonyságul szolgál, hogy legyőzhetlen akadályok nem +tornyosultak elébük. Midőn tiz év előtt – a <span class= +"pagenum"><a name="Page_272" id="Page_272">-272-</a></span> +közóhajnak megfelelőleg – a német egyetemek a nők számára is +hozzáférhetőkké váltak, az asszonyi tudományosság különösen gazdag +termésére számithattunk. Ez a fejlődés azonban nem állott be; sőt +az az impresszióm, hogy a jelenlegi eredményekből a nők javára +kisebb törtrész esik, mint ahogy a két nembeli számarányokból +következtetni lehetne.</p> +<p>A másik ellenvetés: az évezredeken át való kiválasztódás folytán +a tudományos munka szervei a nőknél visszafejlődtek és igy +megfelelő változás csak több nemzedék leperdülése után lesz +észlelhető. Ezt a feltevést magában véve nem lehet megczáfolni, +mert sem mellette, sem ellene bizonyiték mindaddig nincs, mig ezek +a nemzedékek el nem tüntek. De ez az ellenvetés kifejezetten azt +tételezi fel, hogy a tudományos képesség hiánya ez idő szerint +nembeli sajátosság, akár szerzett, akár eredeti legyen is s nem +tudom, vajjon ez a következtetés megfelel-e ellenfeleink +intenczióinak?</p> +<p>Ezzel kapcsolatosan mérlegelendő, vajjon egyáltalán: a +tudományos munka késői terméke-e az emberi fejlődésnek s igy +szorosan az utolsó évezredekhez tartozik-e?</p> +<p>Mindenképpen <i>szerzett</i> tulajdonságról volna tehát szó, +amely a kutatóknál különös mértékben van kifejlődve. E szerint +kézenfekvő lenne <span class="pagenum"><a name="Page_273" id= +"Page_273">-273-</a></span> ez a feltevés, hogy ez ujszerü +képességből a férfinem oly tulnyomó mértékben részesedett, hogy +jellegzetes nemi sajátosságukká vált. Személyes tapasztalataim arra +vallanak, hogy a leányoknak a hajlam és érdeklődés szabad +kifejthetése esetén sem kedvükre való az elvont tudományok +megismerése, még akkor sem, ha testvéreiknél ily irányu érdeklődés +jeleit közvetlenül észlelhetik. A mai regényirodalomban is, +amelyben a férfi-hivatásokat üző leányoknak oly jelentős szerep +jut, az irónők (nyilvánvaló okoknál fogva itt csakis asszony-irók +nyilatkozhatnak szakszerüen) rendszerint csakis valami külső okkal +indokolják a nőknek tudományos munkához való eltérülését és sohasem +a tudományos szellemi tevékenységért való közvetlen lelkesedéssel. +Ez a tapasztalat is igazolja ama feltevést, hogy a hajlandóság és +képesség az elvont szellemi munkához a férfiaknál annyira ki van +fejlődve, hogy tényleg eredeti vagy szerzett nemi sajátosságnak +tekinthető.</p> +<div class="chapter"> +<h2>A környezet.</h2> +</div> +<p>Kiváló fontossága van a kutató fejlődésére ifjukori +környezetének is. A született hajlandóság kimutatása czéljából +előbb egyes esetekre kell utalnunk, amikor a kedvezőtlen +körülmények <span class="pagenum"><a name="Page_274" id= +"Page_274">-274-</a></span> ellenére is érvényesült. De nincs +kétség az iránt, hogy nem minden tehetség győzi le az ilyen +ellentállást és még kevésbbé kétséges, hogy erős és állandó jellegü +ellenhatások a fejlődés ártalmára vannak, sőt teljesen el is +nyomhatják.</p> +<p>Mint minden biológiai képződmény, a kutató is egy sokszemü +lánczhoz hasonlitható, amely egészben is csak annyit bir el, mint a +leggyengébb szem külön. Az algebrában is az érték semmivé válik, ha +a tényezők egyike nulla; sok összetett képződménynél is egy csomó +hasonló jellegü, fontos körülmény szerepel. Gyomor, sziv, tüdő +nélkül egy melegvérü állat sem élhet, a kutatónak is szellemi +felszereléséhez sok olyan tényezőre van szüksége, amelyek +mindegyikének nagy értékünek kell lennie, hogy a teljes eredményt +biztositsák. E tényezők egy része attól a környezettől függ, +amelyben a leendő kutató felnövekszik.</p> +<p>Ha a tudományos kutatás terén kimagasló férfiak szülőit +vizsgáljuk, legnagyobb részüket a középosztályban találjuk. +Egyrészt azt tapasztaljuk, hogy a paraszti származásu szülők +ritkábbak, mint a lakosság számaránya szerint várható volna, +másrészt ugyanilyen ritkák az arisztokrata családok +hozzátartozóinál is, sőt az egyszerü nemesi családok +leszármazottjait is <span class="pagenum"><a name="Page_275" id= +"Page_275">-275-</a></span> csak kivételesen látjuk a tudományos +testületek névsorában; ha kutatásunkat az összes kulturnemzetekre +kiterjesztjük, akkor is csak itt-ott akadunk előkelő nevekre. Egy +olyan tényezőnek kell tehát lennie, amely magasabb körökben a +kutató szellem fejlődését jelentékenyen csökkenti, sőt majdnem +teljesen megakadályozza.</p> +<p>Kisértetbe jövünk, hogy tisztán statisztikai arányokra +gondoljunk, amelyek szerint az előkelő családok száma elenyészően +csekély a polgári elemhez viszonyitva. Ez az aránytalanság viszont +azzal egyenlitődik ki, hogy, majdnem kivétel nélkül, anyagilag oly +kedvező helyzetben vannak, hogy fiaiknak megfelelő iskolai +kiképzést biztosithatnak és a müveltség egy bizonyos foka náluk +rangbeli kötelesség. Miután kétségtelen, hogy az általános +müveltség fontos előfeltétele a kutató szellem érvényesülésének, ez +a lehetőség azonban a középosztálynál nem mindig adódik, az előkelő +családok gyermekei jelentékeny előnyben vannak fölöttük. A kutató +tehetségek feltünő hiányát hajlandó volnék kizárólag ama környezet +befolyásának tulajdonitani, amelyben a tudományos ideálokat vagy +egyáltalán nem vagy csak a legutóbbi időkben értékelik.</p> +<p>A magasabb intelligenciák közöttük, amennyiben nem gazdálkodásra +szoritkoznak, majdnem <span class="pagenum"><a name="Page_276" id= +"Page_276">-276-</a></span> kizárólag diplomáciai és katonai +szolgálatba állnak, ugy hogy a tudományos életpálya nem is jut +eszükbe. Sőt ma is, amikor a tudomány jelentősége mindinkább +kidomborodik, még mindig le kell győzniök bizonyos előitéleteket, +amelyek nemzedékről-nemzedékre halmozódtak fel és csak fokozatosan +tünhetnek el. Nem kell külön megindokolnunk, hogy alacsony +müveltségi fokon álló környezet a kutató tehetség kifejlődésére +szintén nagyon hátrányos. Hiszen kizárólag értelmi +szolgáltatásokról van szó, amelyek megfelelő, korai kiképzést +igényelnek, hogy olyan mértéket üthessenek meg, amilyen itt már +tekintetbe jön. Egész kivételesen találunk arra is példát, hogy +egy-egy kutató ily alacsony körökből támad. Igen kiterjedt +néprétegek jönnek azonban számitásba, amelyeknek tehát nagyobb +számu kutatót kellene termelniök, ha az emlitett hátrányok nem +gátolnák, amelyek a meglevő tehetségeket sem engedik +érvényesülni.</p> +<p>A mi három emberünk például olyan környezetben nőtt fel, amely a +magasabb műveltség elsajátitását nem nehezitette meg különösen. +Hogy bár különböző mértékben, de elég rossz tanulók voltak, gyakori +csoport-jelenség, amelyet azonban csak később fognak behatóbban +tárgyalhatni. <span class="pagenum"><a name="Page_277" id= +"Page_277">-277-</a></span></p> +<p>Személyes tapasztalataim szerint is ugyanerre az eredményre +jutottam. Többször volt alkalmam olyan fiatalembereket megfigyelni, +akik előtt nehéz és küzdelmes ifjuság után, később a tudományos +munka lehetősége tárult fel s hihetetlen lelkesedéssel vetették +magukat reá. Az általános nézettel szemben, melyet pedig akkor +magam is osztottam, nem tapasztaltam, hogy e buzgó és jóakaratu +férfiak, kielégitették volna a várakozásokat, amelyeket tudományos +működésükhez maguk és mások füztek. Meg kellett győződnöm arról, +hogy az ifjukori küzdelmek a szervezetet már annyira igénybe +vették, hogy nem maradt elegendő erő későbbi jelentékeny +teljesitményekre. Technikai eredményeket még el tudtak valahogy +érni, de az energiáknak kiváló tudományos sikerekhez szükségelt +<i>teljes</i> kihasználása már nem állott módjukban.</p> +<p>A sok szép mese, amely alacsony sorsból tekintélyre és +tiszteletre vergődött emberekről szól, a tudományos felfedezőkre +alig vonatkozik, inkább a <i>feltalálók</i>, legtöbbnyire azonban +ügyes <i>iparosok</i> és <i>kereskedők</i> bizonyitják az igazát. +Az ismert nagy férfiak közül ragadjuk ki Edisont. Érdekes, hogy ez +a férfiu, aki talán többet kisérletezett, mint bárki más, – igazi +tudományos felfedezéssel nem dicsekedhetik. Kétségtelen, hogy sok +uj dolgot észrevett, amely <span class="pagenum"><a name="Page_278" +id="Page_278">-278-</a></span> egy jelentéktelenebb, de +tudományosan gondolkodó embert legott uj felfedezéshez segitett +volna, őt azonban semmi sem érdekelte, aminek gyakorlati +alkalmazhatósága nem volt kézenfekvő. Ha végig kisérjük élete +során, azt találjuk, hogy majdnem teljesen műveltség hijján nőtt +fel, fiatal korában rikkancs volt, de a legnagyobb erőfeszitéssel +igyekezett azt a műveltségi fokot és technikai képességet elérni, +amelyet egy amerikai ujság feltételez és közvetit. Később például +maga állitotta elő, vagyis maga irta és nyomtatta azt az ujságot, +amelyet a vasuton árusitott. Ilyen gondolatkörben a tudományos +munkásság fogalma, illetve az ismeretlen felderitésére irányuló +érdeklődés nem léphet fel s ezt később sem szerezte meg. Mayer, +Liebig és Helmholtz eseteiben a tudományos munka eme feltétele már +ifjukori benyomásaiban adva volt. Az ujabb időkből jóformán csak +egyetlen egy esetet tudok, hogy a legnagyobb felfedezők egyike +majdnem teljesen műveletlen környezetből származott: Faraday, +akinek atyja egy szegény kovácsmester volt. Nála azonban meglehetős +korai tudományos befolyások lépnek fel, egyrészt a könyvek révén, +miután könyvkötő tanoncz volt, másrészt ama szerencsés véletlen +folytán, hogy Davynak a Royal Institutionban tartott felolvasásait +meghallgathatta. <span class="pagenum"><a name="Page_279" id= +"Page_279">-279-</a></span></p> +<p>Faraday tudományos elfogulatlansága főleg a hagyományos fizikai +gondolkodás aránylag csekély ismeretére vezethető vissza.</p> +<div class="chapter"> +<h2>A nevelés.</h2> +</div> +<p>Ha most már a nevelés és tanitás feltételeihez fordulunk, azt +látjuk, hogy a nagy emberek nevelése, amit értelmes szülők néha +megkisérlenek, majdnem biztosan balul üt ki; többnyire +szerencsétlen emberek kerülnek ki a próbából. Az illetők tudniillik +erre a feladatra a született alkalmassággal nem rendelkeztek, mert +ha véletlenül megfelelnek, bizonyára a leghatározottabban +védekeztek volna ilyetén módon való neveltetésük ellen. Emlékezzünk +vissza arra a ferde helyzetre, amelybe a nagy emberek jórésze +gyermekkorában iskolájával szemben került: feltünő ellenmondás áll +fenn az okos kiképzésnek hangsulyozott és igazolt szükségessége és +a szokásos neveltetésnek ösztönszerü visszautasitása közt.</p> +<p>Ez ellenmondás megoldását már előbb jeleztem: a tanitás +minemüsége idézi elő az ellentétet. Liebig a gimnáziumban az +utolsó, vagy legutolsó helyet foglalta el, Mayert is ugyanez a sors +érte. Helmholtz később bevallotta, hogy a latin órák alatt titokban +a geometriai optika köréből <span class="pagenum"><a name= +"Page_280" id="Page_280">-280-</a></span> vett számitásokat oldott +meg, habár az apai házban divó kötelességérzet révén nagyobb +összetüzések elkerülhetővé váltak; különben sem volt erőszakos +természetü.</p> +<p>Viszont azt találjuk, hogy épp ebben a korban él a gyermekben a +legnagyobb hajlandóság meglevő érdeklődéseivel összhangzó munkásság +iránt. Liebig irja, hogy mikor a darmstadti udvari könyvtáros a +könyvekre szabaditotta, válogatás nélkül, mindent befalt, ami csak +a kémiára vonatkozott; Mayer a hajón való tanulmányokba merült +életét is hasonló szinekkel festi. Faraday pedig a bekötés végett +átadott könyveket előbb mind elolvasta. A lázas vágy: a kedvelt +tudományos területeknek teljesen urává lenni, a kutató tehetségnek +még a legkedvezőtlenebb körülmények közt is általános ismertető +jele.</p> +<p>Nem mondhatnók, hogy a német iskolákban ma uralkodó tanitási +szellem e vágyódásnak kedvezne. Az elemi iskolában a +hittan-magolást, a középiskolában pedig a nyelvek tanitását viszik +tulzásba. Mindkettő egy középkori világnézetnek maradéka, bár más +tereken. A vallásos felfogásnak a mai embereknél már nincs az a +benső jelentősége, mint a középkorban, mikor az egész szellemi +életet felszitta és betöltötte. Arról nem lehet szó, hogy ezt a +kort ismét visszaállitsuk; ehhez a mi szellemi értékünk még az +ugynevezett <span class="pagenum"><a name="Page_281" id= +"Page_281">-281-</a></span> alsóbb osztályoknál is nagyon gazdag és +sokoldalu. Sőt az egyes embernek növekvő részvétele hazájának s a +közügyeknek intézésében az érdeklődést ellenállhatlanul, mindinkább +a világi ügyek felé tereli. Az egyidejüleg gyarapodó szellemi +önállóság természetszerüen ellenszegül a kötelező valláserkölcsi +felfogás lenyelésének; az a követelés tehát, hogy a vallásoktatás +az előirt tananyag közül az állami népiskolákban kiküszöböltessék, +a dolog természeténél fogva kikerülhetetlen és ellentállhatatlan. +Azt a belső szükségletet, hogy a „nép részére a vallás megóvassék“, +leginkább azok érzik, akik maguk a vallásos hitet már régen +elveszitették. A vallásoktatásnak az iskolákból való kizárása +ellenére is különben igen élénk vallásos élet fejlődhetik ki. +Északamerika keleti államaiban a hagyományos puritán érzület +nemzedékeken át fennmaradt, az állami vallásoktatás igénybe vétele +nélkül.</p> +<p>Hogy azonban a dogmatikus tanitás akármily módjának is a +kutatószellem kifejlődésére káros hatással kell lennie, a kiváló +egyén lélektani feltételeinek és tulajdonságainak elemzéséből is +nyilvánvaló. Ismertető jele: uj utakon jár és megnyitja mások +számára is őket, aminek viszont szükségszerü kelléke, hogy a kutató +előtt ne legyen tekintélye a járt utaknak, vagyis öröklött +<span class="pagenum"><a name="Page_282" id= +"Page_282">-282-</a></span> nézeteknek, hanem szokásból vagy +ösztönszerüen megvizsgálja, vajjon helyesek-e? Minden létezővel +szemben való e kritikai hajlandóságon kivül szüksége van a +járatlan, a ki nem próbált és ki nem gondolt dolgok szenvedélyes +kivánására is. Gyermekek és fiatal állatok ugyanezt a hajlamot +mutatják: mindent kikutatni és mindenbe beledugni az orrukat. +Általában meg van tehát az alapösztön a kutatáshoz, többnyire +azonban nem elég hatékony, hogy mint az életnek irányitó tényezője +huzamosan fentarthassa magát. Ennek az ösztönnek fentartását +azonban az a ténykörülmény veszélyezteti legjobban, hogy a tanitási +rendszer ellenőrizetlen adatok szellemi befogadását kényszeriti +ki.</p> +<p>A népiskolában egyáltalában nem vehető észre valami nagy +ellentállás a szokott nevelési rendszerrel szemben, ami a tanuló +zsenge korával függ össze: eszébe sem juthat tanitójával belső vagy +külső harczba bocsátkozni. A mai tanitás különben némi kárpótlást +is nyujt: az utolsó időben mindinkább szakszerübbé válik és a +tanulóval azokat az ismereteket is közli, amelyek iránt a +legélénkebben érdeklődik; legalább is azt hiszem, hogy Németország +mai népiskoláiban ilyen tendenczia kap lábra.</p> +<p>Rendkivül erősen mutatkozik a leendő kutatónak ellenszegülése a +középiskolákban, <span class="pagenum"><a name="Page_283" id= +"Page_283">-283-</a></span> még pedig rendszerint a nyelvek körül, +miután az eljárás dogmatikus. A tényleges viszonyok csodálatos +félreismerése következtében az antik nyelvek Németországszerte egy +évszázad óta szinte vallásos tiszteletnek örvendenek és szószólóik +türelmetlenség dolgában a középkor papjaival vetekedhetnek. Hogy az +ilyen türelmetlenségnek megfelelő korlátoltság az előfeltétele, +csak jelezni akarjuk. E korlátoltság az igazi tudományok terén való +járatlanságban és e tudományok megvetésében nyilvánul, ama képtelen +ürügy alatt, hogy az ókor népei már az emberi tökéletesség legfőbb +fokát érték el. Az antik nyelvek imádása azután a többi nyelvek +tulbecsülésére is vezetett, amelyeknek különös „müveltségi értéket“ +tulajdonitanak, de a bizonyitás eddig még nem sikerült. Vagy +láttuk-e már, hogy egy sok nyelvet beszélő ember valami rendkivülit +hozott létre? Ha igy volna, akkor a nemzetközi szállodák portásai +és a hálókocsik ellenőrei, akik egy fél, sőt egész tuczat nyelvet +beszélnek, az emberiség értelmi virágát képviselnék. A nők +különösen alkalmasak idegen nyelvek tökéletes elsajátitására, +viszont már határozottan meggyőződhettünk arról, hogy a női lélek a +kutató képességet általában nélkülözi.</p> +<p>A fenti megjegyzés váratlan világitásba is <span class= +"pagenum"><a name="Page_284" id="Page_284">-284-</a></span> +helyezte a nyelvtanitás állitólagos logikai értékét, amit szintén +határozottan kétségbe kell vonnunk. A goemetria logikai értékét +például el lehet ismernünk, mert e tudományban rendszeres +meghatározások és következtetések vannak és ezáltal a gyakorlati +logika iskolájául szolgálhat, mindaddig, mig a tanitás üres +formulákba nem ful. A nyelveknél azonban csak <i>önkényes</i> +szabályok alkalmazásáról van szó, melyek épp ilyen önkényes +kivételek által mindenütt megtörnek. Abban a számtalan esetben, +amikor a logika, vagyis egy éppen megtanult szabály szakszerü +alkalmazása, határozott formákat kivánna, a tanulónak azt kell +megjegyeznie magának, hogy ez a forma – tilos. Ez a gyakorlat +homlokegyenest ellenkezője annak, amire a matematika és a +természettudományok oktatnak és az a tanuló, aki nyelvek közt +növekedik fel, kénytelen szellemi szempontjait alapjukban +megváltoztatni, ha például fizikát akar elsajátitani.</p> +<p>A nyelvtanitás olyan baj, amelynek szükségszerüségét nagyban +tulozzák. Azt mondják mindig, hogy csakis a nyelv által lehet az +idegen népek szellemébe és lelkébe behatolni. Milyen jelentősége +van a középiskolai tanuló számára, hogy az idegen népek szellemébe +és lelkébe behatoljon? Legközelebb fekvő feladata <span class= +"pagenum"><a name="Page_285" id="Page_285">-285-</a></span> mégis +az, hogy a maga népének szellemét és lelkét ismerje meg és az +iskola e kézenfekvő fontos feladatot illuzórius czélok javára +hanyagolja el.</p> +<p>Az idegen népek belső megértéséhez olyan érettség kell, amilyent +egy középiskolai tanulónál nem szabad föltételeznünk és ha elérhető +is volna, vajjon érthető értékviszonyban állna az eredmény ahhoz az +óriási idő- és energiapazarláshoz, amelyet reá forditottak? Akkor +kell ilyesmivel foglalkozni, amikor az iskolával szemben +mindenfelől sürgős követeléseket támasztanak, amelyek csakis azért +nem teljesithetők, mert a szükségtelen nyelvtanitás több szabad +teret nem engedhet?</p> +<p>A helyzet még rosszabbodik amaz aprólékoskodó módszer miatt, +ahogy a régi filológiai hagyományok szerint a modern nyelvek +tanitása is folyik. Mig pinczérek, kereskedelmi tanonczok, +hálókocsi-kalauzok rövid idő alatt sajátitják el az idegen +nyelveket, gimnazistáink sok évi tanulás után jóval kevesebb +eredményt érnek el. Itt van azután a modern ifju, akitől a +tanuláshoz való kedvét s látóköre kiterjesztésének vágyát egész +életére elrabolták és aki már csak azt akarja tanulni, amivel +leggyorsabban „karriért“ csinálhat. Szerencsére nem mindnyájan +ilyenek. <span class="pagenum"><a name="Page_286" id= +"Page_286">-286-</a></span></p> +<p>E fejtegetéseimet nem személyes izlés, hanem sajnos, teljesen +reális viszonyok igazolják: az a rendszeres ellenszenv, amely a +későbbi nagy kutatók és felfedezők, vagyis az emberiség értelmi +vezetői részéről az iskolák nyelvi zsarnoksága ellen mindig +megnyilvánult. Ifjukorukban mohó tudásvágyukkal tünnek ki a reális +tárgyak iránt, könnyen megkülönböztethetők tehát azoktól, akik +csakis lustaságból szegülnek ellene az iskolai követelményeknek. +Éppen a nagy kutatók azok, akik a legtöbb ellentállást fejtik ki; a +körülményekhez képest, ugy ahogy keresztül csusznak vagy hajótörést +szenvednek, később azután, mint nagy férfiak „rendszertelen +kiképzés“-ük folytán öreg nyelvtanáruk fejcsóválásait +provokálják.</p> +<div class="chapter"> +<h2>A leendő kutató felismerése.</h2> +</div> +<p>E meggondolásaink nagyon fontos alkalmazást találnak annál a +kérdésnél, hogyan lehet a leendő kutatókat vagy felfedezőket a +lehető legkorábban felismerni. Laboratóriumom virágkorában, amikor +már az első tanitványok saját munkájukkal is a tudományos világ +figyelmét vonták magukra, egyik japáni tanitványom révén a japán +közoktatási miniszterium azt a kérdést intézte hozzám, vajjon minő +eszközökkel <span class="pagenum"><a name="Page_287" id= +"Page_287">-287-</a></span> lehetne a különös munkaképességü +tanitványokat lehető legkorábban felismerni? Ez az eset +gondolkodóba ejtett, hogy én magam miképpen is találtam rá +tanitványaim sokaságában azokra, akiktől valami különöset várhattam +és akiket asszisztensekül magam mellé vettem vagy pedig +kartársaimnak melegen ajánlottam és igy a tudomány számára +biztositani igyekeztem. A tényleges eredmény meggyőzött arról, hogy +könnyen meg lehet őket a többiektől különböztetni és az egyes +eseteknél valóban nem volt soha kétségem fiatal munkatársaim +jövendő jelentősége felől. Az utólagos számadás, amelyet eljárásom +felől magammal szoktam elintézni, arra az ismertetőjelre vezetett, +hogy leendő kimagasló tanitványaim sohasem elégedtek meg azzal, ami +tudományos fejlesztésük érdekében a rendes tanitás folyamán +nyujtható volt; mindig akadtak kételyeik vagy legalább is +kérdéseik, amelyek állandó lelki közremüködésük szükségszerü +következményei voltak. A közepes diáknak elég dolgot ad a tantárgy +megértése és elsajátitása is; a kiváló tehetségünek azonban a tárgy +maga csak serkentés, hogy mielőbb tovább haladjon és mély vizre +kerüljön. Mindig az önálló felfogás és munkásság képessége és vágya +az, ami a jeleseket már ifjukorukban kiemeli. <span class= +"pagenum"><a name="Page_288" id="Page_288">-288-</a></span></p> +<p>Már most képzeljük el, hogy egy ilyen kiváló szellem az +iskolában a szigoru órarendhez és tantervhez van lánczolva; kenyér +gyanánt követ, önálló szellemi tevékenység helyett könyvnélküli +magolást és gépies szabályalkalmazást kap! Képzeljük el a +határtalan kapaczitásu fiatal szellem mohó éhségét az igazi tudás +után és – szótagokat kell tanulnia! Szüksége van a házi nevelés +teljes sulyára, ha az áldozat a parancsolólag megkivánt szellemi +táplálékot csak titokban az óra alatt szerzi meg és a ráerőszakolt +szalmacsépléssel szemben a passziv ellentállással megelégszik, +amint Helmholtz tette. Legtöbb esetben azonban a harcziasabb +összeütközések is kikerülhetlenek. Nem áll az az ellenvetés, hogy +olyan életkorról van szó, amelyben a szellemi érettség, amely ily +ellenszegülésre hajt, még nincs kifejlődve. A tények épp az +ellenkezőjét tanusitják s legott látni fogjuk, hogy a koraérettség +a későbbi nagy embereknek szintén igen általános ismertetőjele.</p> +<div class="chapter"> +<h2>Gyakorlati alkalmazások.</h2> +</div> +<p>E fejtegetéseink olyan végkövetkeztetésekhez vezetnek, amelyekre +ezuttal csak utalhatunk. Megmutatják az utat a már égetővé vált +iskolai reform felé, olyan formában, hogy a nyelvtanitás +<span class="pagenum"><a name="Page_289" id= +"Page_289">-289-</a></span> nagy mértékben korlátozódik. Ha a +„nyelvek és művészeteknek“ az egyetemen való szerepüket a rajz, +torna, lovaglás és vivás <i>után</i> szembe állitjuk a +középiskoláéval, alig érthető meg, hogy ez a kontraszt az illető +tényezőknek még mindig nem ötlött a szemébe. Egy másik önkénytelen +megállapitás: ma a középiskolai oktatás néhány évvel tovább tart, +mint kellene, miután olyan korban is lenyügözi a diákokat, amikor a +legnagyobb mértékben ártalmas, sőt gyakran végzetes az önálló +szellemi fejlődésre. Láttuk, hogy Liebig 16 éves korában ment az +egyetemre, 17½ éves korában Párisba; Helmholtz 16½, Mayer pedig 17 +éves korában került az egyetemre, vagyis olyan időben, amelyben +manapság szerencsétlen fiatalságunk még a középiskola padjaiban +görnyed. A mai iskolai rendszer átka: a gimnáziumi évek +indokolatlan kitolása, a nyilvánosságot eddig még alig +foglalkoztatta, bár az egyéni fejlődés legszebb két-három éve +elvész általuk. Miért nem zárul le nálunk az iskolai oktatás +természetszerüleg az önkéntesi szolgálat jogosultságával? Az ebből +származható előny olyan sokoldalu, hogy ehelyütt nem +terjeszkedhetek ki bővebben reá. <span class="pagenum"><a name= +"Page_290" id="Page_290">-290-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>Korai érettség.</h2> +</div> +<p>Emlitettük a kiváló emberek általános jellemző vonását: a +koraérettséget. Egyértelmüleg olyan példák vannak előttünk, amelyek +e kiváló férfiak meglepő ifjukori próbálkozásairól szólnak, s +hajlandó volnék ezt a jelenséget általánosnak és szükségszerünek, +vagyis a körülmények által meghatározottnak tekinteni. Habár azt +hiszem, hogy a korai érettség nem a teremtőképesség szekunder +következménye, hanem primér tulajdonság, amelynek meglététől a +későbbi alkotások függnek. Arról is meggyőződhetünk t. i., hogy +maguk a nagy, kiemelkedő eredmények szintén a fiatalkori évekre +esnek. Az energiaelmélet multszázadbeli megteremtői: Mayer, +Helmholtz, Joule, Clausius, William Thomson és Carnot közül egyik +sem volt 28 évesnél több, amikor alapvető munkája megjelent, ha +pedig a nyilvánosságrahozatal szükségszerü elhuzódását leszámitjuk, +a 25-ik életév volna a legteljesebb virágzás kora. Azoknál pedig, +akik csak egyetlenegy művet hoztak világra, ez az egy mindig +fiatalkori alkotás volt, másoknál pedig, akik munkaképességüket meg +is tudták őrizni, későbbi eredményeik messze elmaradnak. Ez a +ténymegállapitás is messzemenő következtetésekre nyujt alkalmat, +amelyek közül elsősorban a lélektaniakkal akarunk foglalkozni. +<span class="pagenum"><a name="Page_291" id= +"Page_291">-291-</a></span></p> +<p>Meggyőződtünk arról, hogy a felfedező legfontosabb sajátsága a +gondolkodás és cselekvés független voltában található; szükséges +még a kritikai érzék megfelelő mértéke, amely a helyes +lehetőségeket a temérdek kinálkozó közül kiválasztja. A bátor +fellépés általános tulajdonsága minden fiatalembernek, viszont az +elmeél már előrehaladottabb szellemi fejlődés terméke és az +öregkorig fokozódni szokott. A legkiválóbb alkotás tehát olyan +időre esik, amikor a bátorság még nem csökkent meg lényegesen, a +kritikai érzék ellenben már elegendően kialakult. Ebből is +láthatjuk, hogy milyen fontos az utóbbi tulajdonság korai megérése, +hogy a végső szellemi erőfeszitésnél megtehesse a maga +szolgálatait. A koraérettséget épp ezért tartom a kutató szellem +előfeltételének, nem pedig következményének.</p> +<p>Az iskola problémájára vonatkozólag alkalmazható következtetések +ugyanabban az irányban keresendők, mint az önállóság követelményei: +a fiatal szellemnek az önálló kifejlődés lehetőségét a lehető +legkorábban meg kell adni. Ez a czél a mai középiskolai keretekben, +amelyeket a „klasszikus“ és „harmonikus“ nevelés jeligéje zár be, +egyelőre kivihetetlen. A porosz közoktatásügyi miniszterium csak a +legujabb időben kibocsátott rendeleteivel árulja el azt a belátást, +hogy az eddigi irányzat teljességgel elhibázott. <span class= +"pagenum"><a name="Page_292" id="Page_292">-292-</a></span> Az +eredeti és alkotó gondolat értéke oly rendkivüli, hogy az oktatást +legalább is annyira módositani kell, hogy az ilyen gondolatokat meg +nem fojthassa. Eddig az a gyilkos elv uralkodott, hogy kivételes +szolgáltatásokra a többiek kárán nincs szükség. Igaz, hogy a szigor +nem volt következetes és a kiváló nyelvtehetségeknek elnézték +matematikai és természettudományi fogyatékosságait, viszont azonban +nem, aminthogy egész iskolapolitikánk is fejetetejére van állitva. +Mihelyt valamely területen szokatlan virágok feslenek, ápolni is +kell őket, megbecsülni és a kivirágzás teljes szabadságát is +biztositani. Az „egyoldaluság“ félelme a nyelvnek elhanyagolása +esetén, csak szokásos előnybehelyezésük megnyilvánulása; hiszen a +nyelvismeretekben való egyoldaluságot nemcsak szivesen látják, +hanem bizonyos elégtétellel is hivatkoznak reá. Az egyes tárgyakban +való kivételes sikerek ezerszer értékesebbek és becsületesebbek, +mint az összes szakokban való egyforma jó eredmény, amely +kétségtelen bizonyossággal a közepes tanulót jellemzi. Amilyen +gyakori a rossz bizonyitvány a jövendő nagy embereinél, épp annyira +csodálkozhat a tanitó is, hogy kitünő diákjai az életben semmire +sem viszik, ami pedig szempontunk szerint magától értetődő.</p> +<p>Meggondolásaink gyakorlati kivitelét ugy <span class= +"pagenum"><a name="Page_293" id="Page_293">-293-</a></span> +képzelem el, hogy minden tanitó törekvésének arra kell irányulnia, +hogy tanitványai köréből emeljen ki egy párat, akikkel ő s akik +vele teljesen azonositják magukat. Őket azután fejlessze olyan +egyoldalulag, ahogy csak lehet s ne törődjék vele, ha más mezőkön +kevésre viszik. Felesleges talán bizonyitanom, milyen lelki +kielégülést szerezhetnének ugy a tanárok, mint a tanulók és +termelőképességük milyen hatványozottan érvényesülne. Meg kell +jegyeznem, hogy a középiskola gyakorlati rendszerét többévi tanári +tevékenységemből ismerem, természetesen teljes egyéni szabadság +mellett, s igy hangsulyoznom lehet, hogy személyes tapasztalatok +nyomán mondok itéletet.</p> +<div class="chapter"> +<h2>A mü és következményei.</h2> +</div> +<p>A teremtő szellemek tulajdonképpeni szolgáltatásaihoz értünk; +megállapitottuk és megértettük már, hogy nagyon fiatal éveikben +szoktak jelentkezni. Ha azonban utána nézünk, vajjon ez tényleg az +első tudományos termésük-e, rendszerint tagadó választ kell adnunk. +Ne felejtsük el azonban, hogy a mai tudósnak külső előrehaladása +bizonyos próbamunkákat követel meg (doktori értekezés, stb.), +amelyek rendszerint a kezdő tapogatózásaiból állanak. Miután pedig +az <span class="pagenum"><a name="Page_294" id= +"Page_294">-294-</a></span> ilyen műveket szokás szerint +kinyomatják, igazi produktumaikat a nyilvánosság előtt is megelőzik +és a szerző jellemét és értékét rendszerint homályban hagyják. +Mayernek a szantoninról szóló értekezése példának okáért abszolut +átlagmunka, nem is sejteti az iró belső mozgató eszméit. Más +esetekben is igy áll a dolog, ami különben nagyon természetes. Az +első nyilvános fellépést habozás s óvatosság előzi meg s a titkos +szerelmek nem szólalnak meg mindjárt, hanem a meglévő anyaghoz +fordulnak. Kivétel csak akkor fordul elő, ha a felfedezőnek előbb +egyáltalán nem volt alkalma a piaczra lépni, igy Sadi Carnot +esetében, az energetika második főtétele felfedezőjénél, akinek +mindössze egy rövid, de világhirü mesterműve van.</p> +<p>E külső tüneteket azonban nem szabad akként értelmeznünk, mintha +az alapvető munka <i>gondolatai</i> is később támadtak volna. Sok +bizonyságunk van arra, hogy olyan gondolkodási irányokról van szó, +amelyek már igen korán léptek fel, gyerekkori benyomások, személyes +tapasztalatok vagy idősebbek szellemi befolyásolásai alakjában. +Ilyen nagyszerü alkotások nem egy-egy szerencsés pillanat kincsei, +hanem csak hosszu les után jönnek puskára. Fájdalom, ritkán +követjük visszafelé az első nyomokat: Mayernél azonban látjuk azt a +rettenetes, meg-megujuló <span class="pagenum"><a name="Page_295" +id="Page_295">-295-</a></span> erőfeszitést, amely a gondolat +tiszta fogalmazását megelőzi; öreg, tapasztalt pisztrángot kell +horogra kapni: tudjuk, hogy itt van, néha fel-felcsillan, majd +megint eltünik, már a magunkénak hisszük, amikor ujra elvesztjük +szem elől. Sok meddő kisérlet után ismerjük ki csak annyira, hogy a +kezünk közé kerül s még akkor, az utolsó pillanatban is hányszor +kicsuszik! De végül meg kell keriteni; a felfedezőnek nem lehet +addig nyugta, amig az adott kérdésnek ura nem lesz.</p> +<p>Mindenesetre tehát: ez a munka összes erejét és egész odaadását +kivánja meg a lelkes fiatal tudóstól. Hozzá nem értő emberek hirét +terjesztették, mintha a felfedező olyan könnyen arathatná le a maga +gyümölcseit, ahogy egy körtét megeszünk. Evvel szemben, nemcsak a +tudomány, hanem a müvészet nagy alkotásaira is áll, hogy minden +egyes ilyen mü az alkotó minden erőfeszitésének végső kimeritésével +született. A kész dolog azután frissnek és könnyednek tetszhet, ez +a látszat azonban csak a tökéletesen kivitt munka eredménye, nem +pedig a légbőlkapottság bizonyitéka.</p> +<p>A teljes odaadást utólag az a gyakori tény bizonyitja, hogy a +szerző összes energiája evvel az egy terméssel kimerül. Mayer is +példa erre, ugyszintén Sadi Carnot is; a tudománynak még +<span class="pagenum"><a name="Page_296" id= +"Page_296">-296-</a></span> sok ilyen Siegfriedje van: gyakran az +életükkel fizetnek érte s ezek még a szerencsésebbek. A többiek +avval a tudattal tengődnek tovább, hogy első alkotásuk volt ugyan a +legnagyobb, egyszersmind azonban az egyetlen s ez a meggyőződés nem +aranyozza be senki életét sem, legalább eddig, amig a méltó +reprodukczió képességének hiánya rendszerint szemrehányásként esik +vissza az illetőre. Ha e jelenség szükségszerüségét belátnák, +mindenesetre könnyebben és derüsebben lehetne elviselni: természeti +törvények ellen nem lehet boldogulni ugy sem Keller az, aki +Seldwyla lakóiról meséli, hogy fiatalságukban mindegyiknek megvolt +a maga fénykora, azután leáldozott és szürke öregség mered +reménytelenül reájuk. A felfedezőre is ez a sors vár, annál +valószinübben, minél jelentékenyebb volt felfedezése és minél +fiatalabban bukkant rá. Akadnak rendkivüli szervezetü emberek, +akiknek jelentékeny felfedezésekhez való képességük érettebb +korukra is megmarad; a következményeket is azután sokkal könnyebben +viselik el, mint a fiatalok kevésbbé ellentálló és kevésbbé +megkérgesedett természete.</p> +<p>E ténybeli megállapitások is ellentétben állnak a népszerü +gondolkozással, amely szerint valaki annál alkalmasabb jövendő +felfedezésekre, minél jelentékenyebbek vannak már a <span class= +"pagenum"><a name="Page_297" id="Page_297">-297-</a></span> háta +mögött. Ez a feltevés a való viszonyokkal teljesen ellenkezik: +minél sulyosabb volt az első felfedezés, annál kevésbbé várható, +hogy hasonló értékben megismétlődjék. A tapasztalat is gyakran +megerősiti a mi véleményünket: amikor Kirchhoffot és Kundtot, e két +kitünő fizikust Berlinbe meghivták, abban a reményben történt, hogy +megkezdett pályájukat emelkedő tendencziával folytathatják, de – +épp az ellenkezője következett be. A feltalálókkal is igy vagyunk: +Edisont nagyszerü találmányai után elhalmozták minden képzelhető +támogatással és még sem tudta már sokra vinni, évek óta alig +produkált valamit, ami régi sikereihez fogható volna. Ha a +vállalkozó szellemü üzletemberek, akik vele rosszul spekuláltak, a +feltalálás lélektani feltételeivel tisztában lettek volna, inkább +fiatal és tehetséges tudósokra szánták volna a pénzüket, akiknek az +érvényesüléshez éppen csak a mód és alkalom hiányzik. Abba, aki a +szociálpolitikában és a szervezési munkában még többre vitte, mint +az optika területén, a helyes uton járt: egész Németországban +keresett-kutatott fiatal emberek után, akiket, gyakorlati próbák +alapján, lekötött magának, hogy teremtő erejüket gyárai részére +biztosithassa.</p> +<p>Jeleztük, hogy valamely kiváló felfedezés <span class= +"pagenum"><a name="Page_298" id="Page_298">-298-</a></span> +hátrányos következményei, amelyek a fiatal korban annyira +gyakoriak, később arányosan csökkennek. Természetesen más tényezők +is számitásba jönnek, főleg a felfedezés érvényesitésének +több-kevesebb nehézségei, amelyek a szervezetet ujabb +erőveszteségnek vetik alá és további munkára már alkalmatlanabbá +teszik. Az idejekorán érvényesülőknek tehát kettős szerencséjük +van: a fel nem ismerés keserveit megtakaritják és több kilátásuk +marad, hogy még érdemleges eredményeket érhetnek el s az önvád +furdalásai ellen védve lesznek. Helmholtz példájára hivatkozunk: az +erő megmaradásáról való munkáját nem tekintette egyéni +reform-alkotásnak, hanem lényegében már ismeretes, csak +észrevétlenül maradt vonatkozások összefoglalásának és +átdolgozásának. Hamarosan azonban baráti kör veszi körül, amely uj +ötleteit a legmelegebben pártjába veszi és a külső elismerés jelei +sem késtek sokáig. Nem is tört meg időnek előtte, sőt rendkivüli +munkaképessége haláláig szinte csorbitatlan volt, amit persze +jórészt munkamezeje alkalmas felcserélésének is köszönhetett.</p> +<p>Valószinü tehát, hogy a jeles felfedezéseket a kimerülés tünetei +váltják fel, de a körülményektől függ: mennyire. Általános +fejtegetéseink az egyes esetek megitélését mindenesetre +megkönnyitik. <span class="pagenum"><a name="Page_299" id= +"Page_299">-299-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A kutató hivatása.</h2> +</div> +<p>Nem ismerünk ezidőszerint olyan társadalmi állást, amelynek +tartalmi foglalata kizárólag a tudomány megfelelő termékenyitéséből +állna. Vannak egyes esetek, amikor kitünő kutatóknak elnézik gyönge +tanári eredményeiket és másokkal helyettesitették őket, ujabban +pedig olyan akadémiai pozicziókat is létesitenek, ahol alig kell +tanitani és az anyagi javadalmazás felmenti az illetőt egyéb +foglalkozás szükségétől. Mindig kompromissziumról lehet azonban +csak beszélni s az állam még manapság is tartózkodik a szabad +tudományos kutatás <i>személyi</i> kérdéseinek megbolygatásától. +<i>Tárgyi</i> támogatás Németországban inkább, mint bárhol, bőven +akad, hiszen a természettudományi intézetek háztartásában a +legnagyobb tétel nem a tanitásra, hanem a kutatásokra esik s a +tanárok és tanitványok ügyét egyaránt teljes készséggel +pártolják.</p> +<p>Különös, hogy a személyi és anyagi érdeklődés mennyire eltérő +mértékü s a tanárok alkalmazásánál, legalább formailag, a tanitási +kötelezettségtől sehogy sem akarnak eltekinteni. Igaz, hogy nem +annyira a kormányok czopfosak, mint inkább a tanárok, akiknek +javarésze főleg előadásainak él s kisebbitésnek érezné, ha +kutatókollégáikat <span class="pagenum"><a name="Page_300" id= +"Page_300">-300-</a></span> a tanitástól felszabaditanák. A kutatói +tevékenység magasabb értéküsége olyan nyilt titok, amelyről az +érdekelt körökben nem illik beszélni, mert társadalmi repressziót +támasztana maga ellen.</p> +<div class="chapter"> +<h2>A kutató tanári hivatottsága.</h2> +</div> +<p>A szakszerü mellékfoglalkozás, amely formálisan főfoglalkozássá +lép elő, jelenleg a tanitásban merül ki. A tartalmi azonossággal: a +tudományossággal, alkalmazkodik ugyan a czélhoz, de fenmarad a +kérdés, vajjon ebből az egyesitésből nem származnak-e jelentékeny +hátrányok? Tényleg igy is áll a dolog.</p> +<p>Még manapság is, mikor a tudományos kutatás alapvető fontossága +már általánosan elismertetik és jóformán a népszerü igazságok közt +foglal helyet, ezt a mellékfoglalkozást <i>ajándékként</i> várják +és fogadják attól, aki rátermettnek bizonyul. A kutatónak +tulajdonképpeni hivatását kell időben és energiában megrabolnia és +a legjobb esetben sem kap más kárpótlást, mint némi hivatali +megkönnyebbitést. Természetesen csak idő, még pedig rövid idő +kérdése, hogy a helyzet megváltozzék és a szabad, tudományos +müködés olyan élethivatásnak legyen tekinthető, amely az illető +tudósnak gazdasági sorsát biztositja. Ebben az esetben a kutató +benső hivatottságát <span class="pagenum"><a name="Page_301" id= +"Page_301">-301-</a></span> kielégitendő, nem lesz kénytelen más +müködési területre lépni, a puszta megélhetés és a tovább való +buvárkodás kedvéért.</p> +<p>Ha a nagy felfedezők tanitói tevékenységét szemügyre veszszük, +azt kell tapasztalnunk, hogy uj igazságok megismerése és a tudomány +terjesztése közt nincs meghatározott viszony. Talán épp annyi +elsőrangu kutató akad, aki nem tud tanitani, mint ahány kitünő +tanár, akinek soha ujat felfedeznie nem adatott meg, bár az utóbbi +eset mégis ritkább. Vannak viszont adataink, hogy mindkét fajta +kiválóság egy személyben egyesül s a tanári pályától egészen +elzárkózott tudóssal is találkoztunk már. Ez utóbbi csoport +jelenleg fejlődési tendencziát mutat, aminek magyarázata egyrészt +abban rejlik, hogy manapság több tudományos előkészültséget igénylő +pálya van, mint valaha, másrészt természetesen folyton szaporodik +az egyetemi képzettségüek száma, akik a tudományos munka vágyával +és technikai készségével szivesen ragadják meg a gyakorlati +érvényesülés alkalmait. Ezzel kapcsolatosan azonban a tudománynyal +foglalkozók egy értékes fajtája kezd kialakulni: az <i>amatőr +kutatóké</i>, akik anyagi érdek nélkül, lelki szükségből fognak a +munkához. Eddig ez a tipus Angliára, a vagyoni függetlenség ősi és +általános fészkére szoritkozott, <span class="pagenum"><a name= +"Page_302" id="Page_302">-302-</a></span> harmincz év óta azonban +Németország is a gazdag államok sorába lépett és a német nemzet +fontos létérdeke, hogy az örökölt és szerzett vagyon ilyen czélu +értékesitése nemzeti szokássá váljék. Jellemző, hogy Siemens, az +ipar e valódi fejedelme, minden siker és kitüntetés közül a berlini +akadémiába való felvételét s az ebben rejlő megbecsülést tartja a +legtöbbre. Természetesen a vagyon és a kutatási tehetség elegendő +mértékben ritkán van meg egy emberben; akinek azonban magának nincs +kellő tehetsége, üzzön sportot abból és gyarapitsa a nemzet javait +azzal, hogy fiatal genieket szegényes viszonyaikból kiemel és +kitanit. Ezzel a helyes eljárással szemben az az amerikai szokás, +hogy a kétes eszközökkel összeharácsolt milliók egy parányát +tudományos czélokra dobják oda, durva és esztelen tempó.</p> +<p>A tanitói és kutatói hivatás egyesitésénél két teljesen +különböző csoportra akadunk: egyfelől azokra a kutatókra, akik +kitünő tanárkodásukkal személyi iskolát teremtenek, másrészt +azokra, akik kedvetlenül és közvetlen hatás nélkül adnak elő. +Láttuk a mi példáinknál is e két élesen eltérő válfajt: Liebiget, +az intenziv oktatás nagymesterét és Helmholtzot, akit sokoldalu +tehetsége éppen a kathedrán hagyott cserben. <span class= +"pagenum"><a name="Page_303" id="Page_303">-303-</a></span></p> +<p>Sokszor felhivtam az illetékes körök figyelmét erre a két +tipusra és azt javasoltam, hogy <i>klasszikus</i> és +<i>romantikus</i> névvel illessük őket. Ez a megjelölés magától +értetődőleg csak az általános irányt szabja ki, az egyes összeférő +vagy összeütköző tulajdonságokat ezen a nyomon kell keresni és +kiválasztani: főleg a temperamentum stilus-különbségeiről van +szó.</p> +<p>A klasszikus tipus, amelyet Helmholtzban látunk megtestesülve, +melankólikus vérmérsékletü és lassan reagáló; a mindennapi +érintkezésben tartózkodóak, őrizkednek minden könnyelmü +közlékenységtől, akár személyükre, akár tudományos eredményeikre +vonatkoznék. Ha később tekintélyre és társadalmi poziczióra tesznek +szert, tartózkodásuk méltóságteljes magatartásban nyilvánul, amit +rendszerint tulzott gőggel magyaráznak s pedig csak a rettegett, +váratlan helyzetek megelőzését czélozza. Agybeli reagáló-képességük +viszonylagos lassuságát (magaviseletük forrás-okát), munkaterveik +makacs kivitelével és az adott problémának való teljes odaadásukkal +gazdagon ki tudják egyenliteni. Newton, a jellegzetes klasszikus, +arra a kérdésre, hogyan bukkant rá felfedezéseire, a közismert +feleletet adta: <i>folytonos gondolkodással</i>.</p> +<p>Ebből következik irásaik és tanulmányaik <span class= +"pagenum"><a name="Page_304" id="Page_304">-304-</a></span> +karaktere is. Elviselhetetlennek érzik azt a lehetőséget, hogy +valaki esetleg valamely hibát süthetne reájuk, tehát végtelen +gondossággal dolgozzák ki eredményeiket, hogy minden oldalról +megtámadhatatlanok legyenek. Gyakran megesik velük, hogy valamely +kisérleti eredmény már régen kész és még sem találják a +nyilvánosságra érettnek. Ezt a körülményt Gaussnak, egy tipikusan +klasszikus tudósnak szavaival világitjuk meg, aki, mikor munkájának +állása iránt érdeklődtek, azt válaszolta, hogy: eredményeim már rég +meg vannak, csak azt nem tudom még pontosan, hogyan fogok hozzájuk +jutni? Vagyis: annyira fontosnak tartotta eredményei levezetését, +bizonyitását és más problémákhoz való vonatkoztatásait, hogy +mindezen feladatok megoldása előtt munkáját tökéletlennek +érezte.</p> +<p>A reakczió lassu menetéből következik a tanitásra való +alkalmatlanságuk is. Az eleven és hatékony előadás a +<i>rögtönzés</i> nagy készségét feltételezi; a lelkes hevület nem +tehető páczba, ha azonban maga a tanár is unja a dolgot, +tanitványat sem tudja elragadni. Régi, elfogadott tények viszont +nem izgatnak senkit, de uj és nagy eszmék, amelyek az előadó tanár +ajkán születtek, feltétlenül meghóditják a hallgatóságot is. Ebben +van a nagy romantikusok feledhetetlen sikereinek titka, pedig +retorikai és alaki tekintetben <span class="pagenum"><a name= +"Page_305" id="Page_305">-305-</a></span> ugyancsak kifogás alá +esnek. A klasszikus tudós természeténél fogva sohasem számithat +olyan diadalokra, hiszen a rögtönzést ösztönszerüleg és +meggyőződésből is utálja. A legokosabb, amit tehet, ha felolvasását +gondosan kidolgozza és minden előrelátható ellenvetéssel szemben +felvértezi, vagyis beszélő könyvvé alakul át. Miután ez a megoldás +nem nagyon észszerü, meg kell bocsátanunk, ha a klasszikus tanár a +személyes oktatást egyáltalán nem szereti és lehetőleg megszökik +előle.</p> +<p>A laboratóriumi vagy szemináriumi oktatás még inkább gyors és +lényegbevágó tudományos reagáló képességet követel; nem elég, ha a +tanár határozott feladatokat tüz ki, hanem meg kell mutatnia, +hogyan lehet ügyesen és szakszerüen az ismeretlen területeken való +buvárkodás számtalan akadályait legyőzni. Hogyha a tanár minden +egyes esetben azt kénytelen mondani, hogy: először gondolkodni +akarok a dolog fölött s másnapra azután pompás megoldást süt ki, a +tanitvány már idegenül érzi magát és munkáját nem fogja önállóan és +öntudatosan tovább folytatni. Ha azonban tanárja igy szólhat: majd +együtt gondolkodunk a dolgon, s bizalmas fesztelenséggel +hányják-vetik meg a lehetőségek sorát, a tanitvány még ha a +sikerhez kevéssel is járult, a megoldás mikéntjét látja és érti s a +legközelebbi <span class="pagenum"><a name="Page_306" id= +"Page_306">-306-</a></span> alkalommal már egyedül fog +megpróbálkozni vele. Erre a tanári hivatásra viszont csak a +rögtönzés mestere vállalkozhat, akinek olyan gyakorlata van, hogy a +sikerben nem kell kételkednie: tehát a romantikus jellegzetes +vonásáról beszélünk.</p> +<p>Evvel a jellemvonással különben a romantikus lényege már adva is +van. Agybeli berendezkedése a szellemi visszahatás rendkivüli +gyorsaságában és a meginduló gondolatsorok eleven és bőséges +leperdülésében jelentkezik s egyéb ismérvei is közvetlenül ettől a +berendezkedéstől függnek. Szangvinikusnak kell lennie és dus +szellemi termelését közre kell árasztania. Nem fog egy határozott +kérdésen évekig rágódni, hanem egy csomó érdekkört egyszerre vagy +legalább gyors egymásutánban követ, miután minden külső befolyásra +azonnal reagál. Szellemi mozgékonyságánál fogva a jelentkező +tudományos kérdésekre a felelet csaknem egyidejüleg adódik, a +kérdések roppant tömege azonban lehetetlenné teszi, hogy +mindegyiket olyan aprólékos gonddal dolgozza ki, ahogy a klasszikus +szokta. Szellemi tulajdonaikkal szemben is másféleképpen +viselkednek: a klasszikus tudós egyéni birtoknak tekinti, olyan +sokáig és olyan teljes odaadással dolgozott rajta, hogy szinte +vérévé vált s ha más tart rá igényt, ugy védi, <span class= +"pagenum"><a name="Page_307" id="Page_307">-307-</a></span> mint a +saját gyermekét. A romantikus fajta ellenben olyan könnyen és +gazdagon termel, hogy inkább helyet kell a régi kidobásával az uj +részére teremteni, mintsem hogy a befejezett munkával való +személyes összefüggésért kardoskodjék. A klasszikus nem szeret +készülő műveiről beszélni, a romantikus viszont nemcsak hogy +szivesen és kimeritően cseveg róluk, hanem gondolatait, +szempontjait és belső vajudásait világgá bocsátja, mindenki alapul +veheti őket a maga munkájához vagy felfedezéséhez és a romantikus +nem veszi rossznéven, ha tőle elemelnek valamit. Magának is több +van belőle, mint amennyit felhasználhat.</p> +<p>Nem kell részletesebben bizonyitani, hogy éppen e tulajdonságok +révén lesz a romantikusból kitünő tanár. Gondolatokban és +problémákban való tulterheltség sehol sem csappantható le jobban és +természetszerübben, mint szorgalmas tanitványok körében, sőt a +tanár lelkesedése még a hanyagokat is ösztökéli. Liebig, a nagy +romantikus, a legkedvezőtlenebb körülmények közt is, mihelyt lehet, +iskolát alapit; olyan erős belső szükség készteti erre, hogy +áldozatok árán rendezi be és tartja fenn s rövid idő alatt olyan +sikerekre hivatkozhat, hogy a tanitványok az egész művelt világból +tódulnak hozzá. A kicsi és jelentéktelen Giessen néhány +<span class="pagenum"><a name="Page_308" id= +"Page_308">-308-</a></span> év alatt nemzetközi hirességre tesz +szert; a német határon idegenek bukkannak fel: merre visz az ut +Giessenbe?</p> +<p>Liebig hatásának döntő motivumát tanitványai egyértelmüleg abban +állapitják meg, hogy állandóan lelkesedést tudott bennük kelteni és +ébrentartani tudományos munkásságuk iránt. A kikerülhetetlen +elkedvetlenedési időszakokat egy pár gyujtó szóval mindig át tudta +ugrani és tanitványai gyengülő kitartását megszilárditani s ez volt +az igazi eredmények kulcsa. Tény, hogy az <i>akarat</i> képessége +minden más közül a legritkábban van kifejlődve. Sokan vannak, akik +minden jóra hajlanak, de akarni nem tudnak, legalább is olyan +eltökéltséggel, hogy akaratukat minden nehézség és akadály ellenére +érvényesithessék. Ezekben a jelenségekben is a félremagyarázott +oktatási politika bünös. Ha a tanuló a tanár rendelkezéseihez +lehetőleg alkalmazkodik, ez a tanárnak igen kényelmes s +ösztönszerüleg feléleszti benne azt a gondolatot, hogy az ilyen +gyerek egyszersmind nagyon jó diák. A nevelés jeligéje tehát: a +lehető <i>legengedelmesebb tanitványokat!</i> Az életben azonban +engedelmességgel nem lehet zöld ágra vergődni, sőt éppen +megforditva: azok jutnak legtöbbre, akiket erős akarat vezet s akik +nem törődnek avval, mit tartanak mások róluk, hanem a maguk +<span class="pagenum"><a name="Page_309" id= +"Page_309">-309-</a></span> czéljaival akarnak tisztában lenni. +Nemcsak az egoisták ilyenek, hanem az emberiség nagy jótevői is; +hajthatatlan akaraterő nélkül az emberi viszonyok megjavitása nem +sikerülhet, még a legnemesebb és legértékesebb czélokat is egy +konzervativ többség fogja mindig ellenezni. Lélektani +szükségszerüség ez; a tétlenségi elv a szellemi életre is áll, +nemcsak a mechanikára.</p> +<p>Az akarathiány általános voltát a romantikus tanár, aki fölös és +meggyőző akaraterővel van telitve, tiszteletreméltó módon +csökkenti. Társas együttműködés és egy tekintélyes idegen akarat +mellett az átlagember akarat-érvényesitése sokkal könnyebb; nemcsak +szivesen teszi meg, amire biztatják, hanem még hálás is érte. A +tanár egyénisége a közvetlen hatás folytán tanitványaiban szinte +megsokszorozódik és időben és térben valósággal hihetetlen +eredményeket hozhat világra.</p> +<p>A klasszikus minderre képtelen és még külső lehetőség esetén sem +fog ilyesmire törekedni. Mikor Gauss göttingeni professzor volt, +még divott az a szokás, hogy a tanitványok félév elején személyesen +jelentkeztek. Gauss tudomásul vette a jelentkezést, de minden +diáknak egész őszintén megmondotta, hogy a felolvasásokból +valószinüleg nem lesz semmi, abban a reményben, hogy majd csak +visszalépnek. A <span class="pagenum"><a name="Page_310" id= +"Page_310">-310-</a></span> klasszikus tudósnak viszont roppant +nagy személytelen és a jövőbe nyuló hatásképessége van. Műveinek +kerek tökéletessége gondolat-birodalmát soká és változatlanul +megőrzi. Tudjuk, hogy egy csiszolt üveglap kémiai és egyéb +mechanikai hatásoknak jóval tovább tud ellenállni, mint a +csiszolatlan; a klasszikus művet is belső lezártsága tartósabbá +teszi, mint amilyen puszta anyaga szerint lehetne. Ilyen +összhangzatos alkotás módositásának ötlete azután mindig +körülményesen bizonyitandó, mielőtt hitelre találna: ezért van a +klasszikus stilü tudományos munkának bár később beálló, de +huzamosabb és teljesebb hatása, mint a romantikus tudósénak.</p> +<p>A romantikus mü hatása másban rejlik; nem tökéletessége és +lezárt volta, hanem az eleven élettel való kapcsolata jellemzi. +Gyakran maga a romantikus tudós hivta ki az általános figyelmet +problémáira s igy munkáját a napi eseményekbe ojthatta bele. Gyors +és széleskörü hatását ez a körülmény biztositja, viszont müvének +állandóságát is letöri. A piramis köveinek megbolygatása nélkül +évezredekig megáll, az erdő csak folytonos ültetés és pótlás által +élhet tovább. A fiatal fák viszont elődeik megtermékenyitett +talajából hajtanak ki; azok az elemek tehát, amelyeket a faősök a +sziklákból szerves <span class="pagenum"><a name="Page_311" id= +"Page_311">-311-</a></span> életre asszimiláltak, örökkétartó +hatást fejtenek ki. A két tipusnak a gondolkodás időbeli mértékében +rejlő eltérése müveik hatásmódjában is visszaverődik: az egyik +lassan és nyomatékosan, a másik gyorsan és széles körben +érvényesül.</p> +<div class="chapter"> +<h2>A vég.</h2> +</div> +<p>Eddig főleg a felfedezők fénykorát állitottuk szembe életük +többi szakaszaival, lássuk most már amaz eseteket, amikor az +ellentétek belső lefolyásuk következtében nem olyan nagyok és +feltünőek. A felfedezők és feltalálók jórésze tényleg veszély +nélkül éli tul legjelentékenyebb eredménye kritikus idejét és ha +elég szerencsések, hogy hamaros elismerésre találnak, hosszu és +boldog életük alkonya. Diszes és tekintélyes helyre kerülnek és +anyagi megélhetésük sokszor dusan lesz biztositva; minél tovább +élnek, munkáik értéke annál nyilvánvalóbbá válik, kormányok és +testületek vetélkedve halmozzák el kitüntetésekkel és tisztelik meg +általuk saját magukat, hogy az idején való elismerés +bizonyitványaival kérkedhessenek. A laikus tehát irigylésreméltó +életet lát maga előtt.</p> +<p>A kutató, még abban az esetben is, ha az általános elismerés +sokáig késik, manapság már <span class="pagenum"><a name="Page_312" +id="Page_312">-312-</a></span> rendszerint élvezi munkája +gyümölcsét. A tudomány fejlődésének mai gyorsitott tempója, a népek +legkiválóbbjainak megsokszorozódott részvétele folytán, az elmult +évszázadokhoz képest, még a legmerészebb felfedezéseket is hamarabb +hóditja meg az egyetemes ismeretek számára. Ma már kizárt dolog, +hogy az alapvető gondolat évszázadokon át, sőt akár néhány +évtizedig is észrevétlenül maradjon: ha nem is az első szerző +megállapitásának alakjában, de hamarosan másodszor is felfedezik és +feltétlenül a nagyközönség tudomására jut. A tudomány +gyarapodásának a vezető szellemek egyéni érdekeitől való +látszólagos függése ellenére, félelmetes szabályozottsággal és +logikus rendben halad előre és különös, objektiv törvényei +kalauzolják. Mennél fejlettebb valamely határos tudományág, a +tudomány egyes szervében meglévő hiányosságok annál kirivóbbak, +miután minden részletkérdés szükségszerüen ezer mással van +vonatkozásban. A megfelelő pótlás és kiegészités folyton sürgetőbbé +válik, ami a gondolkodókat hathatósan odatereli, ahol még tennivaló +van. A tudomány történetirójának folytonosan csodálkoznia is kell a +fejlődés következetessége felett.</p> +<p>A tudománynak épp e következetes és esetlegességektől önmagában +felszabaduló menetéből <span class="pagenum"><a name="Page_313" id= +"Page_313">-313-</a></span> következik, hogy az egyes tudós vagy +kutató előrehaladásával soha sincs összehangolva. A legkedvezőbb +egyéni esetben a dolog igy áll: Eleinte a felfedező jóval megelőzi +korát. Tegyük fel, hogy uj megállapitásait hamarosan és általánosan +megérteti és hozzáférhetővé teszi s tekintélyes iskola alapitásával +vagy irodalmi tevékenysége révén annyira érvényesiteni tudja, hogy +rövid idő alatt egy csomó munkatársa akad. A tudomány ebben az +irányban gyors fejlődésnek is lendül, eleinte a mester kizárólagos +vezetése mellett. Csakhamar azonban a tanitványok serege és a munka +terjedelme annyira megszaporodik, hogy a vezető tudós nem lehet a +dolgoknak teljes ura. Fiatalabb, az uttörő munkában fel nem +emésztődött erők friss és szabad energiájukat viszik a mester +megcsappant erői helyére és az uj elvet olyan irányban fejlesztik +tovább, amelyeket az eredeti szerző annak idején figyelmen kivül +hagyott. A tudománynak ez az ifju hajtása mindinkább terjed és +gyarapszik, a mester pedig mind öregebb lesz és a fiatalos rohamot +nem birja tovább. Nem marad végül más választás, mint félreállani +vagy letipratni magát; mindkét megoldás rosszul esik, de általános +és egyéni szempontból mégis az első a jobbik.</p> +<p>Volta, az elektromosság tudományos alapvetője, <span class= +"pagenum"><a name="Page_314" id="Page_314">-314-</a></span> +életfeladatának megoldásául végre a nevéről elkeresztelt elektromos +oszlopra rábukkanva, olyan mérhetetlen fejlődés előtt tette +szabaddá az utat, amelynek területét csak akkor képzelhetjük el, ha +technikai és tudományos életünknek az elektromossággal való +telitettségére gondolunk. Mielőtt még hires értekezését nyomdába +adhatta volna az elektrokémiai felfedezések a puszta szóbeszéd +alapján már kezdetüket vették és a következő tudományos korszakot +jóformán ki is sajátitották. Feltehető volna, hogy Volta alaposan +kiaknázta nagyszerü ötletét. Szó sincs róla: gazdag tevékenysége +evvel a tanulmányával jóformán teljesen lezárult, pedig mindössze +ötven éves volt és még negyedszázadnál tovább élt. Tudományos +müködésével azonban végleg felhagyott, családja körében általános +tisztelet közepette éldegélt és gyér közleményei nyilvánvalóvá +teszik, hogy a maga részéről egyáltalán nem volt megelégedve amaz +iránynyal, amely felé az ő tudományos gyermeke elkalandozott.</p> +<p>Nincsenek közelebbi adataim Volta öregkori szellemi állapotáról +s igy nem állapithatom meg, vajjon önként és szivesen conult-e +vissza vagy pedig kényszerüségből. Mindenesetre megtette és jól +választott. Rosszabb lett volna, ha a csatatéren marad és +véleményét fiatal társaival <span class="pagenum"><a name= +"Page_315" id="Page_315">-315-</a></span> szemben érvényesiteni +akarta volna. Később ehhez az elhatározáshoz folyamodott Berzelius, +aki Volta felfedezéseit tovább fejlesztette és az elektromos és +kémiai tünemények vonatkozásait, amelyektől Volta huzódozott, +megállapitotta és közzétette. Fiatalkori tanulmányai alapján a +kémiai vegyületek egy elektromossági rendszerét alapitotta meg és +rendkivüli módszertani hivatottságával s kitartó és klasszikus +tudóshoz méltóan exakt kutatásaival a tudomány fejedelmei közé +sorakozott. Évi jelentéseiben dicséretet és gáncsot teli kézzel +szórt minden tudományos eseményre és nézete annyira megbizható és +becsületes volt, hogy javarészt még ma is helytállanak, aminthogy +akkoriban is a piaczra dobott uj kémiai értékek árfolyamát ő +határozta meg.</p> +<p>Amikor azonban őt is elérte a Volta végzete, amely senkit sem +kerül ki, ha a halhatatlan tudomány olyan vágására csap át, amelyet +fogyatékos emlékezőtehetséggel és aggkori elgyengüléssel nem lehet +megjárni, – Berzelius nem vonult félre. A tudomány menetét a maga +régi zenéjére akarta szabályozni, még pedig eleinte atyai hangon, +később komolyabban emelte fel tekintélyes és parancsoló szavát, +végül fékeveszett haraggal minden határt legázolt; semmi sem +használt. Fiatal szaktársai, <span class="pagenum"><a name= +"Page_316" id="Page_316">-316-</a></span> akiket annak idején ő +maga kalauzolt a tudomány felé, elpártoltak tőle. Nagy külső +tisztességben, de lelkileg összetörve s abban a meggyőződésben halt +el, hogy a tudomány, amelynek egész életét áldozta, reménytelen +örvénybe került.</p> +<p>Az ő esete, amelyet idevázoltam, nem véletlen és kivételes s +nemcsak a tudomány vezető emberének hasznos és impozáns életpályája +ful ilyen tragikus befejezésbe. Mindazok erre a sorsra jutnak, akik +az egyes emberi életnek és az általános emberinek eltérő görbéjét +nem méltatják vagy nem akarják figyelemre méltatni. Az emberi élet +iránya gyorsan emelkedik és ha nagy emberé, a környezetnek hamar +ura lesz, viszont éppen a kivételes élet hatása alatt a környezet +nivója is magasabb lesz. Ha azután az egyéni élet delelőre jutott, +szükségszerüen le kell alkonyodnia, sokszor hirtelen, néha lassan, +de minden körülmények között. Végtelenül nehéz azt a pillanatot +megismerni, mikor saját életük vonala a környezeté alá esik s mikor +a megszokott tevékenység folytatása már nem a fejlődéssel, hanem az +egyéni élet jelentőségének csorbitásával egyértelmü. A tudomány +gyönyörü békemunkája itt sem marad tétlen: aki a természeti +törvényeket teljesen átérti, lemond az ellenállásról és a +szükségszerü folyamatot lehetőleg <span class="pagenum"><a name= +"Page_317" id="Page_317">-317-</a></span> kevés fájdalommal +igyekszik elviselni. A tudomány óriás csataterei mellett nyájas +kertek zöldelnek, ahova a vásári lárma nem hat el; olyan virágok +nyilnak benne, amelyeket azelőtt is láthatott mindenki, de a +pillanat elfutó izgalmában észrevétlenül maradtak.</p> +<p>Ha valaki nem ragadja meg a visszavonulás időszerü pillanatát, +jól vigyázzon: csak korábban lehet, későn soha és ha az igazi +alkalom elrepült, a döntő elhatározás már meg nem érlelődik. Eljő a +szenilis becsvágy: mutassuk meg a világnak hogy még fiatalak +vagyunk, – s mindennek vége, a józan belátás örökre elköltözött. +Igen, inkább előbb, mint később; ha meggondoljuk, hogy a közeli +jövendő ifju hősei a kapunál türelmetlenül várják, mikor lesz már a +pálya szabad, örömmel kell félreállani és szivesen tisztelegni a +fiatal titánok előtt.</p> +<hr class="chap" /> +<div class="footnotes"> +<h2>Lábjegyzetek.</h2> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= +"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Ez a társulat abból +a koloquiumból keletkezett, melyhez Magnus laboratóriuma tagjait és +néhány más tudósbarátját össze szokta gyüjteni. Első feladatukul „A +fizika fejlődésé“-nek kiadását tüzték ki, a Berzelius-féle +huszesztendős kémiai „Évijelentés“ mintájára. Az első kötet +1847-ben került ki és az 1845. évre vonatkozó jelentést +tartalmazta, amelyben elnézést kérnek az esetleges +fogyatékosságokért a szervezkedés nehézségeire való tekintettel. A +kezdeményezés Magnustól ered, aki Berzelius tanitványa lévén, az +évi jelentés fontosságával tisztában volt.</p> +<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= +"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Ujabban, más +formában, megint eredményesen használják.</p> +<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= +"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Az erjedésről és az +izomerő forrásáról szóló nagy munkája, amely néha tényleg már az +aggkor tüneteit igazolja.</p> +</div> +</div> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_318" id= +"Page_318">-318-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>TARTALOM</h2> +</div> +<ul class="TOC"> +<li>Ostwald. Irta: <i>Pogány József</i> <span class= +"ralign"><a href="#Page_1">1</a></span></li> +<li>A kultura problémája <span class="ralign"><a href= +"#Page_9">9</a></span></li> +<li>Az energia <span class="ralign"><a href= +"#Page_16">16</a></span></li> +<li>A feltalálók és felfedezők <span class="ralign"><a href= +"#Page_23">23</a></span></li> +<li>Felfedezés és feltalálás <span class="ralign"><a href= +"#Page_26">26</a></span></li> +<li>Az iskolai rendszer <span class="ralign"><a href= +"#Page_28">28</a></span></li> +<li>A történelmi iskola <span class="ralign"><a href= +"#Page_30">30</a></span></li> +<li>Az életrajz anyaga <span class="ralign"><a href= +"#Page_40">40</a></span></li> +<li>Mayer <span class="ralign"><a href= +"#Page_42">42</a></span></li> +<li>Helmholtz <span class="ralign"><a href= +"#Page_99">99</a></span></li> +<li>Liebig <span class="ralign"><a href= +"#Page_177">177</a></span></li> +<li>Visszapillantás <span class="ralign"><a href= +"#Page_267">267</a></span></li> +<li>A született kutató <span class="ralign"><a href= +"#Page_268">268</a></span></li> +<li>A nem <span class="ralign"><a href= +"#Page_271">271</a></span></li> +<li>A környezet <span class="ralign"><a href= +"#Page_273">273</a></span></li> +<li>A nevelés <span class="ralign"><a href= +"#Page_279">279</a></span></li> +<li>A leendő kutató felismerése <span class="ralign"><a href= +"#Page_286">286</a></span></li> +<li>Gyakorlati alkalmazások <span class="ralign"><a href= +"#Page_288">288</a></span></li> +<li>Korai érettség <span class="ralign"><a href= +"#Page_290">290</a></span></li> +<li>A mű és következményei <span class="ralign"><a href= +"#Page_293">293</a></span></li> +<li>A kutató hivatása <span class="ralign"><a href= +"#Page_299">299</a></span></li> +<li>A kutató tanári hivatottsága <span class="ralign"><a href= +"#Page_300">300</a></span></li> +<li>A vég <span class="ralign"><a href= +"#Page_311">311</a></span></li> +</ul> +<hr class="chap" /> +<div class="chapter"></div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_319" id= +"Page_319">-319-</a></span></p> +<p class="center">VILÁGKÖNYVTÁR</p> +<p class="center">Egy-egy kötet angol vászonkötésben 1 korona 90 +fillér.</p> +<p class="center">Kapható <em class="gesperrt">minden</em> +könyvkereskedésben.</p> +<p class="center">BÖLSCHE:</p> +<p class="center">Az élet fejlődéstörténete.</p> +<p class="center">Forditotta: Dr. Fülöp Zsigmond.</p> +<p>A nagy tudósnak és a nagy mesemondónak minden erénye megvan +ebben a könyvben. A témája a legizgatóbb emberi téma. Hogyan +keletkezett az ember, hogyan alakultak ki az állatfajok, mint +született meg az élet a földön. És ezt a témát Bölsche az adatokon +való tökéletes uralkodással, a művészi elmondás minden eszközével +adja elő. Mintha valami sokszinü, sokmintáju keleti szőnyeget +teregetne szét a publikuma gyönyörüségére, de ennek a szőnyegnek +minden cirádája és minden szinfoltja a természettudomány igaz +adatainak a szálaiból van szőve.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_320" id= +"Page_320">-320-</a></span></p> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_321" id="Page_321"><br /> +-321-</a></span></p> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_322" id="Page_322"><br /> +<br /> +-322-</a></span></p> +<p class="center">VILÁGKÖNYVTÁR</p> +<p class="center">Egy-egy kötet angol vászonkötésben 1 korona 90 +fillér.</p> +<p class="center">Kapható <em class="gesperrt">minden</em> +könyvkereskedésben.</p> +<p class="center">MAETERLINCK</p> +<p class="center">A SZEGÉNYEK KINCSE</p> +<p class="center">FORDITOTTA BÖLÖNI GYÖRGY</p> +<p>A Nobel-dij koszorúja a legfrissebb diadala Maeterlincknek, a +nagy drámairónak és mély filozófusnak. És talán inkább a filozófiai +művei, mint a drámái juttatták el az irói dicsőségnek ehhez az +ormához: <b><i>az ilyen finom, mély és szellemes filozófiai munkái, +mint A szegények kincse</i></b>. Az aprók, gyámoltalanok, a +szenvedők vagyonáról, a lélekkincseiről van szó ebben a könyvben. +<b><i>Mindazok számára van ennek a könyvnek mondanivalója, kiket +megbántott az élet.</i></b></p> +<p class="center">A Nap nyomdája, Budapest</p> +<hr class="chap" /> +<div style='text-align:center'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 75946 ***</div> +</body> +</html> + |