Initial commitHEADmain

1 files changed, 6556 insertions, 0 deletions

diff --git a/75946-0.txt b/75946-0.txt
new file mode 100644
index 0000000..51cdb0b
--- /dev/null
+++ b/75946-0.txt
@@ -0,0 +1,6556 @@
+
+*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 75946 ***
+
+
+VILÁGKÖNYVTÁR
+
+SZERKESZTI
+
+Dr POGÁNY JÓZSEF.
+
+KÖNYVE
+
+OSTWALD
+
+FELTALÁLÓK, FELFEDEZŐK, NAGY EMBEREK
+
+FORDITOTTA
+
+KÓSA MIKLÓS
+
+1912
+
+RÉVAI-KIADÁS
+
+_Minden jog fenntartva._
+
+_A cimlap és kötés rajzát Zádor István készitette._
+
+BUDAPESTI HIRLAP NYOMDÁJA
+
+
+
+
+OSTWALD
+
+Egy japán diákja azt kérdezte egyszer nagy professzorától, miről lehetne
+már ifjukorában felismerni a jövő nagy emberét. A professzor csudálkozó
+kérdésére elmondotta, hogy a japán kormány szeretné ezt tudni azért,
+hogy ilyen gyerekkorukban felismert nagy emberekből válogassa ki azokat,
+akiket Európába küld studiumokra. Ez a kérdés vezette Ostwaldot a nagy
+emberek (az ő szemében első sorban feltalálók, felfedezők,
+természettudósok) problémájához. Miről lehet felismerni az ifju kor
+szimptomáin a nagyra hivatottságot, miként alkotódik meg a nagy ember
+életének a szerkezete, mik az állam, a társadalom feladatai a zsenivel
+szemben a maguk érdekében – ezekre a kérdésekre ad feleletet Ostwaldnak
+immár egész sor munkája. Elsősorban pedig nagy emberek életének a
+természetrajzát kutatja, induktiv történelmi anyagot keres
+természettudományi erősségü törvények megformulázásához. Itt is három
+nagy ember: Mayer, Liebig, Helmholtz élettörténete adja a nagy emberek
+természettörténetének egész sor törvényszerüségét. Már pikantéria
+kedvéért is érdekes megnézni, hogy egy negyedik nagy embernek, magának
+Wilhelm Ostwaldnak az élete mennyire fér el ezek között a megállapitások
+és regulák között. Minden egyéb szempontok félrehagyásával most az
+Ostwald megállapitotta törvények érvényességét próbáljuk kontrollálni az
+Ostwald életének adatain.
+
+Egy tanitványának, Waldennek a könyve elmondja Ostwald életének a
+jelentős eseményeit. Rigában, ebben a német-orosz városban született
+1853-ban, az apja kádár volt, érdemes céhmester. Igaz tehát rá, amit a
+zseniről megállapit, hogy első sorban ilyen alantibb polgárcsaládból
+szokott kikerülni és igaz rá, amit Liebigről mond, hogy a „népből“ való
+származása révén sok fölhalmozott, fejlődésre kész energiát hozott
+magával. Ahogy minden nagy emberénél számtalanszor hangsulyozza, Ostwald
+is rossz tanuló volt, az öt osztályu reálgimnáziumot hét év alatt
+végezte el, különösen a filológiával, a kivételek tudományával volt sok
+kinja, mint szerinte minden későbbi természettudósnak, a kivételt nem
+türő törvényszerüségek kutatójának. Igen korán érett gyerek volt, mint
+elmélete szerint minden zseni. Minden érdekli, csak az iskola nem.
+Tüzijátékokat fabrikál, fotografál, esztergályoz, könyvet köt,
+gyereklapot csinál. Az apja házában tanulta meg a testi munka
+tiszteletét. Együtt éltek ott a kádárlegényekkel és inasokkal. A
+kézmüves lelkiismeretessége lesz meg Ostwald kisérleteiben és
+vizsgálataiban. A bizonyitványai mindig rosszak; de fizikában, kémiában
+első sorban áll. Még gyerekfővel kerül fel a dorpati egyetemre kémiát
+tanulni. Muzsikás és alkoholos esztendők következtek ezután, de Ostwald
+az igy elherdált idő egy részét ugy hozta be, hogy nem járt az
+előadásokra. Erre is van Ostwaldnak egy elméleti megjegyzése: „Az iskola
+zsarnoksága alól való többé-kevésbbé erőszakos fellázadás, ha nem is áll
+egyébből, mint az iskolai feladatok félrevetéséből és a belső
+érdeklődések energikus követéséből, nagy időmegtakaritást és az alkotás
+meggyorsitását jelenti.“ Laboratóriumi munkát azonban sokat végzett.
+Három szemeszter után hazamegy vizsga nélkül. Végre nagy kinnal letesz
+két vizsgát. A harmadik vizsgáját aztán valami bolond pezsgős fogadásból
+nagyszerüen leteszi négy hét alatt. Ime már kitetszik karakterének,
+Ostwald terminológiája szerint, romantikus volta. Gyorsan, hirtelen
+reagál mindenre, nagyszerü lendület van benne. Megvan benne az ostwaldi
+romantikusság másik szimptómája is: sokféle iránt érdeklődik. A
+diákbibliájába ezt irja egyik társa: Kedves Ostwald, csak ne akarnál
+olyan átkozottul sokoldalu lenni. És romantikus abban is, hogy azonnal
+és mindenkire hat az egyénisége, mindenki megszereti, nagyon simán és
+könnyen halad. Elismerik és pártolják. Hamarosan asszisztens lesz és
+huszonöt éves korában már magántanár a dorpati egyetemen. Mint Ostwald
+szerint minden ifju zseni, ő is azonnal a legnagyobb célokra tör, már
+első munkájával megkezdi élete legnagyobb alkotását: a fizika és kémia
+oly termékennyé lett egyesitését.
+
+Környezete rajongott érte, pedig igen sokat boszantotta őket „vad“
+nézeteivel. „Az öreg és munkára képtelen embereket meg kellene ölni“, „A
+szerelem őrültség“. „Sohasem fogok megházasodni, mert előre látom, hogy
+sajnálnom kellene a feleségemet és még erre sem volna elég időm.“
+1879-ben természetesen eljegyezte magát: „Megházasodom, mert ez a leány
+zavar a munkámban.“ Keresztülmegy ekkor a nagy természettudósok gyakori
+válságán. Egy pillanatig arra gondolt, hogy a megélhetés kedvéért
+abbahagyja a tudományos munkát és a technikai kémiára adja magát. De
+aztán a felesége ellenállása győzött és Ostwald nem lett hütlen a
+tudományhoz. Ostwaldnak igen érdekes fejtegetései vannak, hogy milyennek
+kell lennie a nagy ember feleségének, hogy a zseni az alkotás egy életen
+át szakadatlanul tartó szülési fájdalmai között a körülményekhez képest
+jól érezze magát.
+
+1881-ben meghivják a rigai politechnikum kémia tanárának. Kitünő tanár.
+Ebben is igazi „romantikus“. Elszakithatatlanul hozzátapad tanitványai
+rajongása és szeretete. Az ő tanársága ideje alatt megduplázódik a
+kémiahallgatók száma. Még külföldről is elkerül Rigába tanitvány, Svante
+Arrhenius, aki ma maga is a legnagyobbak közül való. Tanitása, temérdek
+adminisztrációs munkája mellett rengeteget dolgozik. Rigai korszakában
+harminc kisérleti tanulmányt ad ki. Ekkor alkotja meg első világhirü
+munkáját, Az általános kémia tankönyvét. A fizika és kémia egész
+áttekintése és történelmi kritikája ez a könyv, „esemény nemcsak a
+szerzője életében, hanem a fizikai kémiának mint önálló tudománynak az
+életében is“. Ennek az első nagy műnek a keletkezése is igazolja Ostwald
+teóriáit. Már huszonhét éves korában, házassága első évében született
+meg az első fogalmazása. Ime ujra a zseni életében annyiszor
+hangsulyozott koránérettség. És bizonyitódik a másik tétel is, hogy a
+korai házasság hasznos a nagy emberre és hogy a házasság első ideje
+rendesen egybeesik legragyogóbb tudományos alkotásának idejével.
+
+Uj lendület következik eztán Ostwald életében, 1887-ben meghivják a
+lipcsei egyetemre. Megint egész tanitványhadsereg gyül össze körülötte a
+világ minden tájékáról. Egész miniatürinternacionále. Csodálatos
+szervező, fascináló, tanitó munkát végzett. Kitünő előadó, nem patetikus
+szónok, vagy simanyelvü csevegő, hanem egész gondolatmunkáját kitárja a
+hallgatók előtt, ott küzd, kinlódik előttük a tárggyal, a közönsége
+szemeláttára születnek a gondolatai. Mikor Walden rajongva beszél arról,
+mint hatott a tanitványaira, mintha Ostwald beszélne Liebigről, a
+romantikus és igy tanitványgyüjtő mesterek legnagyobbikáról. Temérdek
+egyetemi tanár került ki a keze alól, megint el lehet mondani róla, a
+mit ő ir Liebigről: „Nem mondunk sokat, ha azt állitjuk, hogy Liebig ez
+alatt az idő alatt az egész kulturvilágot ellátta
+kémia-professzorokkal“.
+
+Tudományos munkássága a vegyi rokonság, az elektrokémia, az energetika,
+a katalizis-elmélet során egyre magassabbra, egyre széditőbb
+gondolat-ormok felé lendült. Egyre több lesz a szaktudósnál. Már a
+kémiában is minden réteg számára, tudósok, diákok, a nagypublikum
+számára megvannak a maga könyvei, de minden szárnycsapása egyre
+magasabbra és tágabb szemhatárok fölé emeli. Walden kitünő szemmel
+állapitja meg róla: „Liebig klasszikus ‚kémiai levelei‘ óta nem volt
+kémikus, aki ennyire _minden_ réteg és minden életkor mestere lett
+volna. Liebig elsősorban a kémia általános kérdéseit vitte be a
+legszélesebb körökbe, Ostwald könyvei pedig az általános (a fizikai)
+kémia jelentőségének a hirdetői. Ha még hozzávesszük a
+„természetfilozófiai előadásait“, amelyekben Ostwald _minden_ művelt
+emberhez beszél és az emberi szellem örökös kérdéseire keres választ,
+akkor el kell ismernünk, hogy kémikus most lett először ennyire egy
+_egész_ nép tanitómesterévé… De tovább kell mennünk. Ostwald munkáit
+egész sor kulturnyelvre leforditották, van köztük olyan is, amely kilenc
+nyelven jelent meg (németül, angolul, franciául, olaszul, oroszul,
+lengyelül magyarul, görögül, japánul), ki kell tehát mondanunk, hogy
+Ostwald _nemzetközi_ tanitómesterré emelkedett.“
+
+A nagy kutató pályája csucsára ért, elmélete szerint be kellett hát
+következni a megöregedéssel járó nagy válságnak. Az egykor nagy
+szenvedély, a tanitás, türhetetlen gyötrelemmé lesz, 1906-ban odahagyta
+a lipcsei katedrát. Bezárul egyben kutató, kisérletező munkássága is és
+egyre inkább fokozódik az irói produkciója. Az irói munkásság tölti ki
+„gazdagon és termékenyen“ most már néhány esztendeje az életét. Megint
+mintha csak pontos és előre elhatározott alkalmazása volna élete a nagy
+ember életéről alkotott törvényeinek. A kémia szakkérdései, az
+ismeretelmélet filozófiai problémái helyett most a „nap követelései“
+érdeklik. A kutató tudomány helyébe lép a tudomány alkalmazása. Az
+emberiség, a társadalom jobb, célszerübb berendezése, a fejlődés
+siettetése, az akadályok szétrobbantása, a természet megismerése és
+meghóditása praktikus dolgokban, – ezek a szempontok mozgatják a
+gondolkodását. Megismétlődése annak, amit ő Liebigről állapitott meg:
+„Életének ebben a korában hajtóereje az a kivánság volt, hogy az
+emberiség sorsát megkönnyitse a tudomány eszközeinek a szolgálatába
+állitásával.“
+
+Még sokféle és sokszempontu kutatás fogja eldönteni, mennyire igazak
+Ostwald törvényei a nagy ember természetrajzáról, de az ime kétségtelen,
+hogy az ő élete maradék nélkül bennfoglalódik ezekben a tételekben. Ha
+ezeknek a törvényeknek semmi egyéb termékenyitő hatásuk nem volna, ha
+nem volnának is egyebek, mint Ostwald életének lappangó magyarázatai,
+akkor is jelentőssé lesznek azzal, hogy egy nagy ember lerontotta velük
+a zseni természetfölötti eredetét és a maga élete tudatossá tevésével
+földi viszonyokból és földi törvényekkel értette meg a legnehezebbet: a
+maga életét.
+
+_Pogány József._
+
+
+
+
+A kultura problemája.
+
+Mi a hivatásuk, a szó legáltalánosabb értelmében, a feltalálóknak és
+felfedezőknek? Ha erre a kérdésre azt a feleletet próbálom adni, hogy:
+_a kultura fejlesztése_, – ez a válasz elfogadhatónak fog látszani;
+viszont szükségszerüen felvetődik egy ujabb kérdés: _mi is a kultura?_
+Ha megint a magam módján felelem: _az átalakitott energia gazdasági
+együtthatójának megjavitása_, ugy el kell készülnöm arra, hogy olvasóim
+többsége türelmetlenül vagy lemondólag rázza a fejét és komolyan
+fontolóra veszi, vajjon nem volna-e legokosabb, ha ezt a könyvet
+mindjárt össze is csukná. Kérem, sziveskedjenek még egy pár oldallal
+megbirkózni. Hiszen tulajdonképp nagyon egyszerű és világos dologról van
+szó és annak, aki a fizika hivatalos szókincsével ismerős, a definició
+néhány szava egyes esetek egész tömegét idézi fel, amelyeken a
+meghatározás helyénvalóságát azonnal próbára teheti. De a megfelelő
+fogalmak a fizikában járatlan olvasónak is rendelkezésére állanak,
+legfeljebb ilyen elnevezések alatt még nem volt alkalma használni őket.
+
+Vizsgáljunk meg egy sajátosan emberi tevékenységet, például a nyers vagy
+természetes anyag feldolgozását. Akár esztergályosról van szó, a ki
+pipát, akár művészről, aki szobrot farag: a munka mindig akként megy
+végbe, hogy egyfelől ott van a kész mű, másutt a hulladékok, a forgács,
+a törmelék, a mi már alkalmatlan arra, hogy hasonló alkotás anyagául
+szolgáljon. Minden czéltudatos tevékenységnek ez a tipusa. Lehetetlenség
+a tervbe vett művet a megadott nyersanyagból tisztán, vagyis anélkül
+kihozni, hogy egy része értéktelenné ne válnék vagy legalább is ne
+degredálódna. Igaz, sokszor a körülmények annyira bonyolultak, hogy az
+anyag a megfelelő szolgáltatásra teljesen kiaknázhatónak tetszik. Ez az
+illuzió azonban csak akkor fordul elő, ha nem állitunk fel szigoru
+szempontokat. Igy például azt lehetne mondani, hogy az ércöntő
+beleszoritja az egész érczmennyiséget az előírt formába és nincs
+forgács-hulladék. Ez tény, de a tüzelő anyag, amelylyel a nyers érczet
+megolvasztotta, elvész és többé ilyen czélra nem használható. Igy áll az
+ügy minden más esetben is, amelyet vizsgálat tárgyává teszünk. Minden
+munkának van egy ismertető jele: mindenből, a mit a természettől azért
+kaptunk, hogy saját czéljainkra alkalmazzuk, bizonyos résznek el kell
+értéktelenednie, le kell kopnia, hasznavehetetlenné kell válnia. Az
+esztergályos száz kiló fából talán harminc kilónyi pipát farag. A fa
+szakszerűen értékesített hányada harmincz százalék. Tehát: az
+esztergályos a faanyagot egy harmincz százalékos gazdasági együtthatóval
+dolgozza fel.
+
+Itt van tehát az a kétes jelentésű szó és nem is volt olyan nehéz
+megérteni. Természetes, hogy egy másik esztergályos, a ki ügyesebb
+mesterember, ugyanabból a faanyagból negyven százalékot tud pipának
+kiképezni és igy magasabb kulturát képvisel, mint a ki csak harminczra
+viszi.
+
+De hogy vagyunk akkor, ha ehhez a munkához viszont kétszeres időre van
+szüksége? Nos, erre a kérdésre a már ismert eljárási módon
+válaszolhatunk. A nap huszonnégy órájának csak bizonyos része forditható
+munkára: az idő is alá van vetve a gazdasági együttható törvényének.
+Hogyha tehát a munkás a legjobb üzleti eredményt akarja elérni, akkor
+egybe kell vetnie a fa gazdasági értékét az időével, amennyiben
+számitásba veszi: mibe kerül napi életfentartása, ezt az összeget a
+megtakarított, illetve jobban értékesített fáéval megfelelő vonatkozásba
+állitja, hogy munkáját a lehető legjövedelmezőbben oszthassa be.
+
+Ez a megfigyelés feleletet ad egy másik ellenvetésre is, amely a
+figyelmes olvasónak valószinűleg már régen a nyelvére tolult. Hiszen a
+szobrásznál nem az a fontos, hogy mennyit faricskál le a márványtömbből,
+csak művészi alkotás legyen belőle. Ez a felfogás helyes is a munka
+művészi értéke szempontjából; viszont a hulladék itt egész máshol hever.
+Az izgatott órák, a melyekben a szobrász a művészi megihletettség
+kifejezési formáit kereste, az alkotás sok meddő kisérlete, az eldobott
+tervek és skizzek, – igenis, nagy, sokszor tulságos nagy áldozatokat
+kellett hoznia, a míg a teremtés boldog órája végre elérkezett. Ez egy
+önmagával való számadás; a másik, egész szerény számítás az ár körül
+forog, a melyet művéért kérnie kell s amely a márványanyag költségét is
+magában foglalja; amennyivel többe került, annyival inkább jön
+számításba. S annak, hogy itt valami érzésbeli tényező is közrejátszik,
+bizonyságát szolgáltatjuk: az igazi szobrászoknak, Michel Angelótól Max
+Klingerig, mindig különösen izgató problémájuk volt, hogy a nyers tömbbe
+úgy lássák és képzeljék bele a szoborművet, minha benne rejtőznék, akár
+a pacsirta a burokban: egy vékony hártyát kellett csak lehántani s a mű
+egész szépségében felszabadult, még pedig a lehető legcsekélyebb
+anyagveszteséggel.
+
+Abban tehát megállapodtunk, hogy a gazdasági együttható minden
+cselekvésnél, minden czélszerű eljárásnál érvényesül, éppen csak az
+egyik munka többé, a másik kevésbbé összetett, amennyiben egyes
+cselekvések summájaként jelentkezik s minden egyes tagnak meg van a maga
+külön koefficiense.
+
+Alig intéztük el azonban ezt az ütközőpontot, már egy ujabb magyarázatra
+van szükség. Feltéve, hogy minden mü több részből van összeállitva s
+valamennyinek meg van a maga gazdasági együtthatója: hogyan lehet akkor
+a különböző alkotórészeket összesiteni? Az iskolában azt tanultuk, hogy
+csak egynemüeket lehet összeadni: almát almával, gyereket gyerekkel. De
+a müvészi szépséget és a márványtömb sulyát nem lehet egymáshoz rakni.
+
+Hogyan is állottunk a mi esztergályosunkról szóló példázattal? Hiszen
+fát és időt valójában épp ily kevéssé lehet összeadni. És mégis egybe
+tudtuk vonni s ezáltal össze is adni őket: mindkettőt pénzértékben
+fejeztük ki. Pénz pénzzel összeadható. Éppen az a pénz jelentősége, hogy
+egységes mértékmérője az értékek javarészének, amelyek ma közkézen
+forognak. Manapság jóformán minden gazdasági cselekvés abban nyilvánul,
+hogy nyereséget és veszteséget ugyanabban a pénzértékben fejezünk ki s a
+célszerüséget e szerint itéljük meg. És a mai irányzat arrafelé tart,
+hogy mind több és több olyan értéket lehesen a mértékmérőre igazitani,
+amely eddig kivül esett rajta. Az a bizonyos szárazdajka, a ki a
+háziasszony megjegyzésére: remélem, szeretettel fog bánni a
+gyermekeimmel, azt felelte, hogy a szeretet havonkint öt márkával többe
+jön, – csak ennek a fejlődési folyamatnak adott goromba kifejezést.
+Céltalan volna ezen a folyamaton, régi jó szokás szerint, mindig ujra
+felháborodni. Miután általános és ellenállhatatlan erővel megy végbe,
+általános tárgyi oka is van s meg kell előbb érteni, mielőtt erkölcsi
+vagy esztétikai alapon állást foglalnánk vele szemben.
+
+Ez a megértés éppen annak az általános mértéknek szükségletéből fakad,
+amely az embereknek kölcsönös vagy társadalmi tevékenységére
+alkalmazható. Magasabbrendü szociális berendezkedés nélkül a pénz léte
+és mibenléte érthetetlen. Zárt gazdasági társadalomban, mely minden
+szükségletét maga produkálja, a pénz még felesleges s csak akkor válik
+szükségessé, ha különböző gazdasági egységek lépnek egymással
+érintkezésbe. A cserekereskedés helyét, amely a a kölcsönös szükséglet
+és felesleg időnként való összetalálkozását feltételezi s a kereskedelmi
+forgalom kezdetleges alakjának képviselője, egy közös értékmérő foglalja
+el, amely a csere két alkotó elemét vagy aktusát függetleniti egymástól
+s ez által mindkettőnek hasonlithatatlanul nagyobb mozgékonyságát segiti
+elő. Akinek csak fölös terméke van, de ugyanakkor nincsenek kielégitendő
+igényei, a maga produktumát anélkül értékesitheti, hogy viszont
+nélkülözhető árut kellene beszereznie s ezáltal bizonyságot nyer az
+iránt is, hogy később felmerülhető szükségleteit még akkor is fedezheti,
+ha annak idején nincs felesleges csere-anyaga. Ezáltal az egyik fél a
+maga javára a lehető legkedvezőbben irányithatja a kölcsönös forgalmat
+és a másik fél is hasonló előnyös helyzetben van.
+
+Igy kerülünk megint a gazdasági koefficiens látószöge alá. A pénz olyan
+kitalálás, amely az üzleti forgalom gazdasági együtthatóját megjavitja s
+ennélfogva kétségtelen nagy kulturértéket jelent. Hogy ez az értelmezés
+tényleg a dolog lényegébe vágó, az a mozgalom is bizonyitja, amely
+régebben a cheque-forgalom bevezetését követelte, igazolásául annak a
+tapasztalásnak, hogy még a pénz és pénzértékek fizikai vándorlása is a
+forgalom tulságos megnehezbülésére vezetett. Ennélfogva: a gazdasági
+együttható megjavitása céljából a puszta átirás által való
+központositást kellett életbeléptetni. A csereművelet tudniillik itt már
+nem az effektiv pénzbeli kiegyenlitéssel, hanem a központnak a
+megtörtént érték-forgalomról szóló értesitésével történik. Elszámolás
+pótolja a pénz tényleges átadását, az eddig szükségelt munkaszolgáltatás
+tetemes csökkentésével.
+
+Igy tehát megint a kultura problémájához kerültünk. Mégis be kell
+ismernünk, hogy a pénz mértéke nem alkalmazható valamennyi kulturális
+értékre egyaránt. Bismarck, a sokat emlegetett imponderabiliát csak
+azért nevezte ezen a néven, mert bár a mi értékelésünknek
+ellenemondanak, mégis olyan tényezőket sorakoztatnak elénk, amelyek a
+kulturéletet erősen, néha döntően befolyásolják. Mégis volna talán egy
+még általánosabb értékmérő, amely ezeket az értékeket is maga alá
+rendeli?
+
+
+
+
+Az energia.
+
+Az egyetlen fórum, amely erre a kérdésre feleletet adhat: a tudomány,
+még pedig az egyetemes természettudomány s nem a történelem, a mely csak
+egyes régebbi szociális hatóerőkkel ismertet meg bennünket, de nem
+azokkal, a melyek még kifejlődésre várnak. A természettudományhoz
+fordulunk tehát és azt kutatjuk, vajjon nem mutatkoztak-e az ő területén
+ilyen általános értékmérők, amelyeknek a lehető legáltalánosabbaknak s
+azonkivül mértékszerüeknek kell lenniök.
+
+A fizika és kémia hatvanöt év alatt kidolgozott egy olyan fogalmat, a
+melynek meg van mindkét rendbeli tulajdonsága. Ez a munkának általános
+értelemben vett fogalma, vagyis: _az energia_. Minden történés a
+külvilágban, akármilyen jellegü legyen is, kimeritően és egyértelmüleg
+leirható vagy megismerhető, ha adva van, hogy energiái közül melyek
+változtak meg és milyen volt ez a változás. Tudományos meggyőződésem, a
+melyet természetesen még nem minden illetékes tényező oszt, hogy
+ugyanezt mondhatjuk a belső világ történéseiről is. Nem szükséges
+különben, hogy ezt a kérdést itt döntsük el, miután jelen
+fejtegetéseinkben kifejezetten csak a külső világ jelenségeire
+szoritkozunk.
+
+Mi is tulajdonképpen az energia? Jelenleg a legvégső reálitás, a mely
+még tapasztalati körünkbe esik. Az ujabb időkben tudniillik kiujult a
+harc a külvilág reálitásának régi problémája körül, még pedig azzal az
+eredménynyel, hogy egyetlen kétségkivül való bizonyosságot ismerünk s
+ez: öntudatunk pillanatnyi tartalma. Nézeteltérésről csak e tényből vont
+következtetések körül lehet szó. Nos, megállapithatjuk még, fizikai és
+fiziológiai értelemben, hogy a mi a külső világból tudomásunkra jut:
+érzékeink kapuin át jut oda. Van-e kulcsuk ezeknek a kapuknak? Egy van:
+_az energia_. Érzékelhető impressziónk csak akkor keletkezhet, ha a
+külvilágból energia hat az érzékeinkre vagy forditva: ha
+idegrendszerünkben energia-változás megy végbe. A tudomány ezekre a
+folyamatokra más vagy általánosabb kfejezésekkel nem rendelkezik. Az
+anyag fogalma a közelebbi leiráshoz nem elégséges, mert például a látás
+egész a szem hátsó üregéig nem materiális történés.
+
+Ezen általános ismertetésen kivül azonban az energia fogalmát
+szemléltető módon is meg kell értetnünk. Erre a célra mndennapi életünk
+bármely fázisa alkalmas. Belépünk este a szobába és felcsavarjuk a
+villanyt. Ezzel lehetővé teszszük, hogy a központban már előkészitett
+elektromos energia bekapcsolódjék a lámpába s ott hővé és fénynyé
+alakuljon át, amivel nincs összekötve semmiféle anyagbeli mozgás. Hogy
+ez az anyagtalan dolog mégis nagyon reális valami, ezt mindenki tudja:
+hiszen pénzbe kerül. Az a realitás, az elektromos energia, amely a
+központból a vezetéken át a szobába kerül, mint a világitógáz a csöveken
+keresztül, továbbá a hő és a fény, amivé az energia a lámpában
+átformálódik: mindez annak az általánosan létezőnek különféle
+megnyilvánulási alakja, amelyet energiának nevezünk. Joggal beszélhetünk
+különböző formákról, mert egyiket a másikból nyerjük. Az elektromos
+energia abban az arányban tünik el, ahogy fényt szolgáltat, s ezért kell
+a központnak folyton pótolnia, nehogy a lámpa kialudjon. A központban
+pedig a nagy gépek mechanikai munkájának elektromos energiába való
+átvitele utján termelődik. Ezt a mechanikai munkát a gőzkazán alatt égő
+szén idézi elő; az energia azonban, amely a szénben és az égéshez
+szükséges levegőben rejtőzik el, a nap sugaraiból születik, amelyeknek
+hatása és felhasználása mellett hajtottak ki egykor azok a növények,
+amelyeket ma mint fosszilis szenet bányásznak ki. Tovább azután nem
+vezethetjük vissza a munka vagy energia utját; mindmáig a nap az
+egyetlen praktikus forrás, amelynek energiakészletét fogyasztjuk s ennek
+az energiának alkalmazásain épül az egész földi életünk. Minden
+cselekvésünknek az a gyakorlati feltétele, hogy más megnyilvánulási
+formákba viszszük át ama tápláló anyagokból nyert energiánkat, amelyek
+éppugy, csak alacsonyabb hőmérséklet mellett, égnek el a testben, mint a
+szén a gőzkazán alatt.
+
+Óriási távlatok nyilnak meg itt előttünk, egész tudásunkkal felérők. Ha
+például ez a kérdés merül fel: mi köt össze bennünket azokkal az égi
+testekkel, amelyek oly távol vannak tőlünk, hogy a fény csak millió és
+millió év alatt jut onnan ide, ugy a felelet: _éppen ez a fény_ az
+összekötő. Csak azt tudjuk, amit ez a fény hirül hoz és csak abból
+értesülünk a világür létéről és eseményeiről, hogy közvetlenül vagy a
+látcső lencséjén és tükrein át fénysugár ér a szemünkbe. Viszont a
+villanylámpánál láttuk, hogy a fény az energia egyik formája. Azaz: a
+világegyetem, amennyiben ismerjük, az a tér, amelyből energia hatol
+hozzánk, vagyis: _az egész világ energia_.
+
+De az energiát még sem lehet megfogni vagy megmérni! – mondhatja az
+anyag nyakas védelmezője. Válaszom: az energia mindenesetre megfogható
+valami, mert összes érzéki tapasztalataink s igy tapogató szerveink is
+az energia megnyilvánulásain alapulnak. Tényleg: van egy bizonyos
+helyzeti energia (elaszticitás) és egy mozgási energia, a melyeknek a
+fogható fizikai világról való képzeteinket köszönhetjük. Megmérni az
+energiát nem lehet. De lehet talán a villamosságot vagy a fényt, a hőt
+és a mágnességet? Pedig hát épp úgy meg vannak, mint a víz és föld.
+Miért kellene tehát a megmérhetőséget a létezés szükségszerű
+feltételének tekinteni? Semmi ok nincs reá, mert hiszen vannak
+megmérhetetlen létezők. Egy rövidlátó népszerű filozófia szoktatott
+hozzá bennünket ahhoz a feltevéshez, hogy való dolgoknak mindig
+mérhetőknek kell lenniök. Ha a legtöbb természettudós irányítása szerint
+a világot anyagból és mozgásból akarjuk kiképezni, akkor szükségszerűen
+meg nem mérhető anyagokat kell felvennünk; ha azonban ezt a fogalmat
+szigorú tudományossággal határozzuk meg, úgy az energiához kell
+eljutnunk, mint a legvégső mérhető és kimutatható valamihez.
+
+A figyelmes olvasó fel fogja vetni a kérdést: tehát csak energiára
+találunk a külvilágban? Ugy van: mutass valamit és kifejtem neked, hogy
+milyen energiák vannak jelen. Ez talán már elég konkrét dolog?
+
+Az energia tehát semmi esetre sem absztrakt valami, épp oly kevéssé,
+mint te vagy én. Itt is a nyelv bizonytalanságait kell megsinylenünk,
+ugyanavval a szóval lévén kénytelenek az elvont és általános fogalmat és
+az egyes konkrét, a fogalom alá eső tárgyat megjelölni. Amikor Schiller
+a Glocke-ban azt mondja: der Mann muss hinaus, – itt a Mann szónak
+absztrakt jelentése van, mert nem egy bizonyos férfira vonatkozik, hanem
+a férfi fogalmával kapcsolatos kijelentésről van szó. Ha azonban egy
+viharos népgyülés elnöke rámutat egy zavargóra és kiadja az utasítást:
+der Mann muss hinaus! – akor csak egy valakit értett. Épp úgy jelentheti
+az „energia“ absztrakt értelemben azt a tömegjelenséget, a mely bizonyos
+módon mérhető és átvitelezés útján mechanikai munkából előállítható,
+mint a hogy jelentheti egy bizonyos helyen lévő bizonyos mennyiségét, a
+melynek meghatározott rendeltetése s többnyire meghatározott tulajdonosa
+van és egyedileg akként körülirható, mint ama népgyűlési férfiú. Igen
+általános értelemben pedig, miután minden létező az energiára vezethető
+vissza: az energia az egyetlen konkrét létező.
+
+Az energia fogalmának ez általános jellegű tisztázására azért volt
+szükség, hogy a feltalálás és felfedezés fogalmait megérthessük. Az
+energia mérhető és egyszersmind minden dolog alapvető eleme lévén:
+minden történés általános mértékéül szolgálhat. A feltalálók és
+felfedezők ugyanis azok az emberek, a kik a történéseket jobb, azaz
+kivánatosabb és üdvösebb irányba viszik, mint az eddigi volt; ezért kell
+működésüket, a legáltalánosabb értelmezésben, energetikai formákkal
+ábrázolnunk.
+
+Evvel visszakerültünk elmélkedéseink kiinduló pontjához. Miután az egész
+emberi élet a testben lévő energiák működtetésén alapszik, a melyeknek
+az a rendeltetésük, hogy a külvilág energiáit, amennyiben lehetséges, az
+ember érdekében alakítsák át: minden az átalakítás miként megtörténtétől
+függ. Láttuk, hogy mindig van hulladék, amelynek mennyisége az átformáló
+egyén ügyessége szerint több vagy kevesebb. Most ismerhetjük meg
+előrebocsátott mghatározásunk általános érdekű értelmét: a feltalálók és
+felfedezők annyiban és csak annyiban fejlesztői a kulturának, a
+mennyiben az elkerülhetetlen hulladék lehető legteljesebb csökkentésére
+tanítanak és megmutatják, hogy az ismert és hasznosított energiákon
+kivül mások is vannak a természetben elrejtve, amelyeket szintén az
+emberiség czéljaira lehet átalakítani.
+
+
+
+
+A feltalálók és felfedezők.
+
+Foglalkoznunk kell még itt avval a ténynyel, hogy az emberihez nagyrészt
+hasonló állati szervezet a nyers energiáknak hasonló czélszerű
+átalakítását végzi. Ez kétségkívül igaz. A különbség mindössze az, hogy
+az állatok a fajt csak fenntartani, az emberek pedig fejleszteni is
+tudják. Ha az ember nem lép közbe, akkor az állat évszázadokig és
+évezredekig változatlanul ugyanazon a fokon marad és az egymásután
+következő nemzedékek egy folyton ismétlődő kört futnak be. Csak az ember
+tudja a maga faját nemzedékről-nemzedékre átalakitani, természetesen
+népek és törzsek szerint igen különböző mértékben. S e változás lényegét
+kizárólag csak mindig több és több nyers energiának felhasználásában és
+ezeknek az energiáknak mindig magasabb gazdasági együtthatóval való
+czélszerű átformálásában találjuk meg. Ezt a fejlődést ma még nem az
+egész emberiség egységesen, hanem bizonyos, egyes népek és ezeken belül
+ismét egyes személyek tevékenysége eszközli. Ezek az emberek a
+feltalálók és felfedezők.
+
+Látjuk tehát, hogy az emberi nem legfontosabb osztályával van dolgunk.
+Ezekben az emberekben érte el legfőbb kifejlettségét egy sajátosan
+emberi vonás: a haladásra való képesség. Ez a megismerés érzésbelileg
+csaknem általános; az emberiség hivatott vezéreit tiszteli azokban, a
+kik friss energiákat szabadítottak fel számára vagy a meglévők
+tökéletesebb értékesíthetésére mutattak rá, példaképeit látja bennük, a
+kiket mindenki nyomon szeretne követni és akikhez hasonlónak kivánja a
+szülő gyermekét. Életükről és működésükről irott és iratlan legendák
+szállnak szerte és szállnak tovább nemzedékről-nemzedékre; mindenki
+érzi, hogy az ő útjuk és cselekvésük ismerete egyéni kiválóságuknak
+általánosulására vezethet. Ezeknek a komoly legendáknak azonban csak
+akkor van igazi hasznuk, ha tudományos jellegűek, azaz az általánosra és
+ismétlődőre épülnek. A tudomány bajnokai azonban eddig nem igen
+vállalkoztak erre a feladatra. A tartozó kegyelet megsértésének vélték a
+tudomány hőseinek közelebbi analizálását. „Du gleichst dem Geist, den du
+begreifst, nicht mir“ – úgy látszott, mintha evvel menydörögné le minden
+nagy ember azt a kisebbet, a ki ilyen méltatással kisérletezik.
+
+És ezt a feladatot mégis meg kell próbálni és meg kell valósítani.
+Láttuk, hogy ezek a nagyságok nem ütnek el feltünően a többi embertől,
+sőt az ő legtipikusabb kifejezőik. Nyugodtan feltételezhetjük tehát,
+hogy általános emberi tulajdonságokat fogunk náluk találni, éppen csak
+bizonyos felfokozottságban. És ez a meggondolás lesz egyúttal vezetőnk a
+vizsgálat alá veendő részletkérdések megértésénél.
+
+
+
+
+Felfedezés és feltalálás.
+
+Eddig a felfedezésről és feltalálásról, mint két különböző szellemi
+tevékenységről volt szó s ezért helyénvaló lesz, ha ezt a különbséget
+röviden szóvá teszszük. Az eltérést abban a tényben látom, hogy a
+felfedezésnél ismeretlen körülmények kikutatásáról, a feltalálásnál
+pedig ismert viszonylatoknak uj célra való alkalmazásáról lehet
+beszélni. A felfedezőnek tehát munkája közben állandóan azt kell
+kérdeznie önmagától: uj az, amit éppen szemlélek? – a feltaláló ellenben
+két kérdés közt válogathat: hogyan használhatom fel ezt a bizonyos
+dolgot? vagy: hogy oldhatom meg ezt a meghatározott feladatot? Hogy a
+két kérdés közül melyiket veti fel, attól függ, hogy kevésbbé ismert
+vagy uj dologhoz van-e köze avagy inkább a megoldandó probléma vet fel
+valami ujat.
+
+Természetesen mindkét águ tevékenység sokszor összebonyolódik egymással.
+A kutatónak munkája közben gyakran kell találmányokat csinálnia, hogy a
+kikutatandó uj valamit lehetőleg kedvező feltételek mellett vizsgálhassa
+meg. Épp igy: a feltaláló is gyakran van abban a helyzetben, hogy
+ismeretlen dolgokat lásson, ha adott feladatát uj eszközökkel akarja
+megvalósitani. Még eladdig ismeretlen körülmények előállitása és
+lebirása: ez a cél mindkét esetben, csak a tudósnak ez uj
+viszonylatokkal szemben való álláspontja lényegesen különböző.
+Ennélfogva: végeredményben a tudatos érdeklődés mértékétől fog függni,
+hogy a hivatott tudós saját tapasztalataival szemben milyen vonatkozásba
+kerül. Itt aktuális azután a tudományos tevékenységnek egy sulyos
+akadálya minden országban, ahol a tudomány sokáig aludt s ahol külső
+erők sem mozgatják meg. Ilyen viszonyok vannak most Spanyolországban;
+ósdi, egyoldalu életfelfogás divik, amely nemcsak hogy nem ismeri a
+tudományos ideálokat, hanem egyszerüen elutasitja őket s épp ezért
+hiányzik a kétségtelenül lappangó kutatók szükségszerü kibontakozása;
+viszont kétségtelen, hogy amennyiben valamely okból a tudományos ideálok
+erőre kapnak, egész csomó tehetséges tudós fog itt is kivirágozni.
+
+Ilyen hirtelen fejlődésnek legfelötlőbb példáját Francciaországban
+látjuk a tizennyolcadik század végén a mathematika és
+természettudományok terén. A forradalom és a belőle származó
+következések: a köztársaságnak az ósdi Európa ellen való megvédése, az
+oktatás és a technika ujjászervezése és az általános müveltség és
+haladás terjesztése, – tudós, főleg természettudománynyal foglalkozó
+egyéniségek iránt váratlan és nagyszabásu keresletre vezettek és ez a
+szükséglet tényleg egész sereg ragyogó tudóst és kutatót dobott a
+felszinre, akikre Franciaország épp oly büszke lehetett, mint politikai
+vivmányaira. Nehéz volna elfogadni, hogy ez az időköz, éppen rendkivüli
+mozgalmasságánál fogva, rendkivüli emberek születését előmozdithatta
+volna, mert e kiváló férfiak születési időpontja még a politikailag és
+gazdaságilag alacsonyrendü királyságra esik és az első forradalmi
+mozgalom hatása alatt született nemzedék később semmiféle kimagasló
+jellegzetességet nem mutat fel. Sokkal kézenfekvőbb, hogy az átlagos
+nyersanyagról van itt is szó, amelyből alkalmas körülmények közt a nagy
+emberek mindig kiválnak és ezt a nyersanyagot csak az egyszerre beállott
+fejlődési lehetőség izgatta a francia forradalom után is gazdagabb
+termésre.
+
+
+
+
+Az iskolai rendszer.
+
+Ennek a logikus következtetésnek fontosságát hangsulyoznunk kell. Ha ez
+a következtetés helyt áll – sem általános, sem különös okok nem szólnak
+ellene, – akkor megállapithatjuk, hogy ma a népek értelmi és teremtő
+erői általában megközelitőleg sincsenek olyan kimeritően felhasználva,
+ahogy lehetséges volna. Amelyik nép tehát elsőnek fogja saját értékeit
+célszerüen kiaknázni, hihetetlen fölénybe kerül minden más néppel
+szemben. De ezt a célt csakis az iskolai oktatás szellemének gyökeres
+megváltoztatásával lehet elérni. A mai tanitási rendszer teljesen
+figyelmen kivül hagyja a tehetséges és fejlődésre képes egyének különös
+kiemelését és támogatását. Sőt a mai iskola állandó ellentétbe kergeti a
+kiváló tanulókat önmagukkal; a későbbi nagy emberek köztudomás szerint
+többnyire rossz diákok voltak, aminek oka abban rejlik, hogy az iskola
+sok különböző szakban akar bizonyos átlag-ismereteket nyujtani és az
+egyes tárgyakra való kivételes képességet, miután rendszerint a többi
+tantárgyak elejtésével áll kapcsolatban, alkalmatlan szellemi
+elfajulásnak tekinti. Már most: a későbbi nagy embereknek egyig
+legjellemzőbb (bár nem csalhatatlan) ismertetőjelük épp a nagyfoku
+egyoldaluság, igy tehát az iskolának ama törekvése, hogy ezt az
+egyoldaluságot leküzdje vagy elossza, egyértelmü a későbbi nagy emberek
+lehető visszaszoritásával. Nem szabad viszont azt hinni, hogy a nagy
+ember minden körülmények közt utat vág magának. Eltekintve attól, hogy
+az emlitett akadályok nélkül általában még jobban érvényesülhetett és
+többet szolgáltathatott volna, utalnunk kell egyik előző fejezetünkre,
+amelyben megállapitottuk, hogy kedvezőtlen fejlődési feltételek mellett
+sokan elesnek a szabad szárnyalástól, akik más megfelelőbb viszonyok
+között kivételes eredményeket produkálnának. Ha elfogadjuk, hogy
+rendkivül kedvező körülmények esetén a kitünő emberek kiválasztódása
+rendkivüli mértékben fokozódik, akkor nem kerülhetjük el a végső
+következtetést: iskoláink átlagos kedvezőtlen körülményei folytán az
+eredeti tehetségek nagy része háttérbe szorul és összemorzsolódik.
+
+Ez a ténymegállapitás azonban minden nemzet legfontosabb javainak
+önkényes és elkerülhető pusztulását jelenti: vezető szellemeinek
+pusztulását.
+
+
+
+
+A történelmi iskola.
+
+Nyilvánvalóvá tettük, hogy a kiváló kutatók életkörülményei és fejlődési
+feltételei lehető alapos megismerésének milyen gyakorlati fontossága
+van. Legalább is olyan, mint e ragyogó egyéniségek iránt való elméleti
+vagy általánosságokban tartott érdeklődésnek. A történeti vizsgálódás
+által felderithetünk egyes személyi részletkérdéseket, a legjobb esetben
+megtudnók, hogy Ranke szavai szerint „hogyan is volt tulajdonképpen“ az
+illetővel; de arra a felsőbbrangu feladatra nem vállalkozhatnánk, hogy
+következtetéseket vonjunk le, vajjon a nagy tudósok életkörülményeiből
+melyek hatottak kedvezően kifejlődésükre és melyek kedvezőtlenül? Pedig
+hangsulyozni akarom, hogy ezt a merész vállalkozást igenis szükségesnek
+tartom. A történelem megismertet bennünket a kitünő emberek aprólékos
+életviszonyaival, de a nagyobb közösségekkel: városokkal, államokkal és
+népekkel is; a tudomány tulajdonképeni hivatásán esne sérelem, ha
+mindezen tényezők egyes kicsinyes körülményeinek ismeretével
+megelégednénk. A természetvizsgáló is csak egyes személyeket vagy
+eseteket figyelhet meg és próbálhat ki, de nem elégszik meg soha annak
+megállapitásával, hogy ezekben az egyes esetekben miről van szó, hanem
+avval kezdi a maga tudományos munkásságát, hogy a megvizsgálás alá vont
+példánál mi volt az általános és mi volt az egyéni jellegü. Cak az
+általános vonatkozás érdekli és siker esetén csak az általánosra állitja
+fel az uj természeti törvényt, amelyet eredményes munkájából vont le.
+
+Ugyanigy kell tehát megragadnunk és megvalósitanunk a nagy emberek
+élettörténetének problémáját. El kell különitenünk az általánost az
+egyénitől, az előbbit szakszerüen fejtjük ki, az utóbbi pedig csak
+annyiban jöhet számba, amennyiben az általános szempontokra nyilvánvaló
+befolyása volt.
+
+Két kérdés van tehát; először: mi az általános vagy hogyan ismerhető
+fel?, – másodszor: hogyan tudjuk meg, minek van fontossága a
+részletkérdések vagy egyéni viszonyok közül az általánost illetőleg?
+Először meg kell válaszolnunk az első kérdést, hogy azután a másikat
+szemügyre vehessük.
+
+Az általános vagy törvényszerű elem – a mely tehát minden egyes jelenség
+megitélésénél és értékelésénél első sorban jön figyelembe – minden
+individuális esetben egyező módon és formában található meg. A
+tudományos munkának van egy csalhatatlan ismérve, a mely mindig jelzi,
+hogy egy bizonyos kérdés egyáltalában és mennyire tudományos
+jelentőségű, ez az ismérv, hogy tudományos eredmények alapján
+„_jósolni_“ lehessen. A természettudományok terén ez a feltevés igen
+egyszerü. A geológus egy állkapocs formáiból előre meg tudja mondani,
+milyennek kell az illető állat csontvázának lennie és ha a kémikus egy
+új elemet fedez fel, akkor megjövendölheti: mekkora lesz a speczifikus
+hőfoka, még ha nincs is semmiféle mértéke róla. A jövendölés e
+lehetősége a vonatkozó természeti törvények ismeretén nyugszik s e
+természeti törvényeknek meg van az a tulajdonságuk és czélzatuk, hogy
+szabályszerűen megismétlődő viszonylatokat egy jellegzetes kifejezési
+formába foglaljanak össze. Más szóval: csak szabályszerűen visszatérő
+jelenségeket lehet megjósolni és a természeti törvények éppen azt
+fejezik ki, a mi megismétlődik.
+
+A nagy emberek életfeltételeinek sajátos problémájával szemben is tehát
+az a feladatunk, hogy megtaláljuk és kifejezzük az örök ismétlődéseket a
+más nagy emberekkel való egybevetéseknél. A homo sapiens egy különös
+válfajának kell őket tekintenünk és kizárólag természettudományos alapon
+kell azokat az ismérveket és sajátságokat kikutatnunk, a melyek
+tekintetében hasonlítanak egymáshoz és kiemelkednek a többi emberek
+közül. Az átlag-emberrel való megegyezéseik kimutatása ellenben
+közömbös; avval a megismeréssel, hogy semmi különös vonás nem fordul
+elő, az érdeklődés is kialszik. Ebből magyarázható a filológiailag agyon
+nem iskolázott ember ösztönszerű ellenszenve avval a szatócs-munkával
+szemben, a melylyel néha nagy emberek életének jelentéktelen eseményeit
+összekapirgálják. Ha ennek az ellenszenvnek azt szegzik elébe, hogy nem
+lehet tudni, vajjon ezek az aprólékosságok egyszer majd valamely
+speciális szempontból nem lesznek-e érdekfeszítők és nem lett volna-e
+örök veszteség, ha figyelmen kivül maradtak volna, – úgy megint
+érvényesiteni kell a mi álláspontunkat: csak az általánosnak, az
+ismétlődhetőnek van fontossága. Tudományos értelemben tehát _nincs örök
+veszteség_. Ha az elveszett érték csak egyszer fordul, illetve fordult
+elő, akkor fenntartására nincs semmi szükség, mint a hogy felesleges,
+hogy az utókort arról az időjárásról értesítsük, a mely mellett egy
+tudományos felfedezés megtörtént. Viszont: ha valami igazán lényegesről
+van szó, akkor fontosságához mérten sokszor és sokféleképpen fog
+ismétlődni s igy az egyes példa elenyészése nem jelent semmit. Még az
+adott eset megjelölésénél sem pótolhatatlan az ilyen részleges
+veszteség, a melynek súlyát csak később ismerjük fel; minél
+nyilvánvalóbbak az általános törvények, annál könnyebben lehet egyes
+esetekben a hiányzót interpolálni, azaz: a mértékadó
+törvényszerűségekből kiegészíteni s az űrt betölteni.
+
+Tudom, hogy e fejtegetéseimmel egy igen elterjedt felfogással
+helyezkedem szembe, a melynek éppen a történelemre és az evvel
+összefüggő érdekekre való befolyása rendkivül erős. „Szent az a hely, a
+melyet nagy ember taposott“, – és ez által egy olyan kultusz igazolódik,
+a mely fétisimádássá fajul. A művelt és modern ember, a ki lenézi a
+középkor vallásos rajongásait, a maga többé-kevéssé felmagasztosított
+művészi és tudományos szentjeivel épp ilyen középkori
+ereklye-misztériumot űz, a hogy az ujságtárczákból és a
+schöngeist-könyvekből nap-nap mellett látjuk. S ennek egyedülvaló okát
+abban a helytelen feltevésben kell keresnünk, mintha pótolhatatlan
+értékű egyéni vonatkozásokról volna szó. Pedig az _egyén és egyed mindig
+korlátozott és esetleges valami_. Ha Goethe szavaira hivatkoznak, hogy
+„földi embernek legfőbb boldogsága: a személyisége“, ne tessék
+elfelejteni, hogy Goethe boldogságot és nem értéket említ. Ugyancsak
+Goethe irja azonban ezt is: „Eigenheiten, die werden schon haften;
+kultiviere deine Eigenschaften!“ Tehát: nem az tesz értékessé bennünket,
+a mi véletlenül más, mint a többinél, hanem a mi bennünk az átlagnál
+_felsőbbrendűen_ van kifejlődve. Hogy azonban magasabb és alacsonyabb
+fejlődési fokról egyáltalán beszélhessünk, ehhez összehasonlítható, azaz
+sok embernél, de különböző mértékben előforduló tulajdonságok kellenek.
+A nagy emberekről előre meg is állapítottuk, hogy _emberi_ képességek
+rendkivüli felfokozottságával s nem _emberfölötti_ erőkkel
+jellemezhetők.
+
+A természettudományi és történeti kutatás közt tehát, ebben a
+vonatkozásban, nincs lényeges különbség. Az ujabb időkben a mi
+történelmi felfogásunk ellen megint abból igyekeztek tőkét kovácsolni,
+hogy a történelem tárgyául az egyént tolták előre; be kellett azonban
+látnia mindenkinek, hogy még a legindividuálisabb eset sem írható le,
+azaz nem lehet köztudomásúvá és közérdekűvé másképpen, mint általános
+fogalmak segítségével, a nyelv megfelelő kifejezései útján. Tehát a
+szóbanforgó legegyénibb eset is csak egyes ismert, azaz sokszor ismételt
+fogalmak kombinációjával rögzíthető meg és az individuálista történetíró
+is kénytelen a letagadott általános fogalmakkal dolgozni. A
+természettudomány is egyes esetekből indul ki és régebben csak leírás,
+azaz az ismert és a specziálisan alkalmazható általános fogalmaknak
+összeállításával tudott úrrá lenni rajtuk. Később azután az egyes
+esetekből általános törvényeket vezettek le. Mindössze a tudományos
+készség mértékétől függ, mennyire tud valaki az adott példától
+eltekinteni és hogyan tudja az ide vonatkozó általános törvényt
+kifejteni.
+
+Arra a kérdésre, hogy mit értsünk „általános“ alatt és hogyan tudjuk
+megismerni, azt feleljük, hogy _ami ismételhető: az már általános_ és a
+megismétlődés tényével leplezhető le. Evvel azután el volna intézve az a
+másik kérdés is, hogyan jutunk az egyes eset lényeges alkotórészeihez?
+Ami _ismételten_ felismerhető és kimutatható: _az a lényeg_.
+
+Ha tehát uj területeken kutatunk, soha sem tudhatjuk előre, hogy a sok
+apró részlet közül egyes esetben mi fog lényegesnek és ismételhetőnek
+bizonyulni. Minden tudományos munkának ennélfogva az a kezdete, hogy
+kizárólag technikai szempontok szerint az adott dolgot egyszerüen
+tudomásul vesszük. Azaz: a rendelkezésre álló egyedeket összefogjuk és
+keressük benne a megismétlődőt. Ebben a stádiumban, tudományosan, még
+nincs értékkülönbség az összetevők közt, viszont mégis fontos ez az
+időköz, mert az elemi osztályozás nélkül az egyezőségeket hiába
+keresnők.
+
+Mihelyt azonban, az anyaggyüjtés nyomán, a közös körülmények közt levő
+megegyezőségek kiválnak, már a második stádium kezdődik, amely ezen
+egyezők kidolgozásából áll. Az a tétel például, hogy a modern nemzetek
+gazdasági fellendülése tiz-tiz éves hullámokat játszik: alacsonyrangu
+empirikus szabály; már most, hogy ilyen vagy pedig mélyebb és tágabb
+általánositásokig jutunk-e el, főleg az illető tudomány-ág
+fejlettségétől függ; a lényeges egyszersmind mindig általános, s az
+általánosság mértékét fontossága jelzi.
+
+Hangsulyoznunk kell azonban, hogy valamely eset egészen különböző
+jelentőségü lehet és kell hogy legyen, a rá alkalmazott tudományos
+felfogás szerint. Addig fel nem ismert összefüggések folytán sokáig
+lényegtelennek tartott részletek egyszerre a tudomány gócpontjába
+léphetnek, amikor ezekre az összefüggésekre rájutunk. Hogy állunk
+azonban, ha eladdig éppen ezeket a részleteket hanyagoltuk el?
+
+Akkor szépen felkeressük őket és kikutatjuk tulajdonságaikat. A fontossá
+válás szempontja meghatározza a kifürkészés módját is. „Értékes anyagot“
+sohasem lehet a leendő felhasználásra akként összegyüjteni, hogy a
+jövendő felhasználó meg legyen vele elégedve; rendszerint joggal fog
+panaszkodni, hogy éppen a legfontosabb dolgok maradtak észrevétlenül
+vagy meghatározatlanul. Igy tehát az általánositás első lépésével
+egyidejüleg meg kell állapitani azokat a kérdéseket, amelynek jeligéje
+alatt kell az anyagot gyüjteni.
+
+Szükségszerüen helyes vagy hasznos is ez az első lépés? A tökéletesség
+szempontjából nem lesz semmiesetre sem helyes, de mindig hasznositható
+lesz, – ha nem véletlenül felmerült, hanem tényleges általánositást ölel
+fel. Mindkét kérdés önmagától megválaszolódik az eleinte inkább sejtett,
+mint kimutatott általánositás tényleges megléte s esetleg szükséges
+módositása vagy kiterjesztése után, az esetnek az ideiglenes szempontok
+szerint való közelebbi vizsgálásával. Az igazán tudományos gondolkozást
+a munkának e stádiumában, a kutatónak szellemi gyermekeivel szemben
+kellő elfogulatlansága, kényszeresetben: kegyetlensége igazolja. Az uj
+területen megismert törvény felemelő hatása rendszerint oly erős, hogy
+különös önfegyelmezés kell a tévedés lehetőségének meggondolásához.
+Amennyiben ez az általánositás valóban a tények egy egész lánczolatát
+fogja össze, mindenesetre használható részei is vannak, viszont ezek a
+részek egy fel nem ismert fontoságú ponthoz is kapcsolódhatnak. S ha
+ellentmondasokat találunk, akkor az összefoglaló gondolatnak a meglévő
+tényekhez való fokozatos alkalmazása adja azt a munkát, a mely minden
+tudomány örök útja és igazi fejlesztője. Lehetetlenség tehát az
+anyaggyüjtést és annak rendszeres értékesitését két, időben és
+személyileg elkülönitett feladatnak tekinteni. Ha külső okok teszik ezt
+szükségessé: elmaradhatlan következményeül a tudományos eredmények
+késlekedése és értékeik csökkenése várható.
+
+
+
+
+Az életrajz anyaga.
+
+Ha meggondolásainkat speczializáljuk: egyelőre ahhoz az anyaghoz kell
+magunkat tartanunk, a melylyel a rendszerint tudománytalan életrajzok
+rendelkeznek. A bennük felfedezendő általános szempontok megadják majd
+több és jobb anyag beszerzésének a lehetőségeit. A hol anyag-hiány miatt
+valamely kérdést az adott esetből nem tudunk eldönteni, ott más
+esetekből igyekezünk a választ kibogozni s megpróbáljuk, vajjon az igy
+talált megoldás az eredeti tényállással simán összeegyeztethető-e? Igy
+jutunk előre a Goethe szavai szerint: soha be nem zárva, de gyakran
+körülkerülve.
+
+Még egy bizonyos, igen fontos anyag-mennyiségre kell utalnunk: a kutató
+saját nyilatkozataira. Rájuk találunk elsősorban tudományos munkáikban,
+a melyek az elért szellemi magaslatokat jelölik meg. Vannak továbbá
+másfajta szellemi dokumentumok, főleg levelek, a melyeknek értéket
+kölcsönöz az a körülmény, hogy a szellemi munka fejlődési menetének és
+így a tudományos szolgáltatás lélektani megértésének kulcsát adják. Az
+itt következő tanulmányokhoz az ilyen utalások hozták a legmegfelelőbb
+anyagot és hálásan kell tudomásul venni, hogy kitünő tudósok levelei az
+utóbbi időkben mindinkább a nyilvánosság elé kerülnek. Az életrajzokban
+is sokszor ismerünk rá ilyen adalékokra, az életrajzíró azonban
+rendszerint inkább hősének istenítésével, mint lélektani analizisével
+foglalkozik s így a leveleket értelmező részeket óvatosan kell
+mérlegelnünk.
+
+A mai történetírás technikája épp úgy mint a filológiáé, az aprólékos
+eredeti részletek túlságos gonddal való reprodukcziójában kéjeleg és
+ennek a technikának a bajnokai türelmetlen gőggel néznek le azokra, a
+kik nem állnak az ő pártjukon. Nem hiszem, hogy ennek a tulzott
+gondosságnak komoly jelentősége volna; csak annak a nagyon elterjedt
+nézetnek a gyakorlati következményét látom benne, mintha az egyes tények
+pótolhatatlanok volnának. A ki nem vallja ezt a téves hitet s a ki
+tisztában van azzal, hogy a végső következtetést soha sem biztosithatja
+egy közbeeső faktor, annak nem fog fejtörést okozni, vajjon adott
+esetben egy mellékkörülményt bizonytalanságban hagyjon-e, mert egy szó
+homályos vagy egy vonatkozás nem nyomozható ki? Addig nem vonja le
+általános megállapításait, a míg egybehangzó eset elegendő számban nincs
+szolgálatára. Tehát itt is a hibák forrásának szakszerű megítélése fogja
+annak a munkának nagyságát kiszabni, a mely az anyag tisztogatásához és
+biztosításához szükséges. Miután a biográfus munkája sem lehet abszolut
+tökéletes, a hogy semmiféle más munka sem, határául nem a technikai
+készség véletlen mennyiségét, hanem a tévedés lehetőségének raczionális
+mértékét kell beállítani.
+
+A nagy emberek sokaságából hármat ragadok ki; mindhárman a mult
+évszázadban és hasonló területeken értek el alapvető felfedezéseket,
+mindhárman németek voltak, de jellemük s sorsuk a lehető legeltérőbb
+egymástól. Mayer, Helmholtz és Liebig életéről fogunk beszélni; az első
+kettő az energia megmaradásának törvénye, a mi vezető elvünk bölcsője
+körül állt.
+
+
+
+
+Mayer.
+
+Mayer Róbert Gyula 1814. november 25-én született; harmadik fia volt
+Mayer Krisztián heilbronni gyógyszerésznek és nejének Heermann
+Erzsébetnek. Szüleinek jelleméről és szellemi képességeiről megbízható
+adatok nem igen állnak rendelkezésünkre, azon kivül, hogy atyja a
+gyógyszertárat szorgalmával és lelkiismeretességével felvirágoztatta,
+úgy hogy polgártársai közt tekintélyes pozicziója volt. Visszavonultan
+élt s idejét hivatásos munkáján kívül természettudományi ismereteinek
+gyarapítására fordította; fiát is korán bevezette egy pár fizikai és
+kémiai kísérletbe. Az anyáról nem tudunk semmi kívételes szellemi
+tulajdonságot.
+
+Mayer gyermekkorában nem mutatkozott valami kitünő tehetségnek. Maga
+említi, hogy a város alatti patakban kis vizimalmokkal való játszogatás
+közben egy perpetuum mobilének ötlete villant fel benne, de atyja és
+atyjának barátai a tervet kivihetetlennek mondották s ennek folytán nem
+is próbálkozott meg vele. Nem vagyunk teljesen bizonyosak abban, vajjon
+nem egy öntudatlanul felmerült, későbbi konstrukcziójáról volt-e szó,
+amely ehhez az ifjukori elfutó eseményhez kapcsolódik. E feltevésünk
+azon az alább emlitendő tényen alapszik, hogy Mayer nagy eszméje minden
+tudatos előkészités nélkül, hirtelen támadt, olyannyira, hogy megelőző
+temérdek levelében és egyéb irataiban a legcsekélyebb nyoma sem
+található. Magának a felfedezőnek ama kézenfekvő meggyőződése kapcsán,
+hogy jelentékeny eredményeinek bázisa még gyermekkorában fekszik, nagyon
+könnyen és önkéntelenül is következtethetünk később felmerült eszméinek
+korábbi időkkel való vonatkozásaira.
+
+Mayer Róbert nagyon rossz tanuló lehetett. Előmenetelből mindig csak
+„meglehetős jó“ osztályzatot kapott, a klasszikus nyelvekből többnyire
+„gyenge“ vagy „nagyon középszerü“, legjobb esetben pedig „középszerü“-je
+volt. Mathematikában azonban már „jó“-ra, sőt „nagyon jó“-ra is vitte.
+Miután a heilbronni gimnáziumban nem sokra haladt, megpróbálkoztak vele
+a schöntali papjelöltképző szemináriumban, de az eredmény itt sem volt
+kedvezőbb.
+
+Miután akkoriban egész Németországban, de különösen ezen a vidéken, a
+klasszikus nyelvek ismeretére még nagyobb sulyt helyeztek, mint
+manapság, nem kell csodálkoznunk, hogy mathematikai sikerei ellenére is
+utolsó vagy utolsóelőtti volt az osztályban. Klaiber nevü tanitójának és
+gazdájának házában viszont, ötletes és tréfás modorával szeretetet és
+szimpatiát vivott ki magának. Emlitik róla, hogy beszélgetés közben
+gondolatainak logikai egymásutánját csak hézagosan tudta összefogni,
+ugy, hogy kijelentései a hirtelen gondolatugrások folytán gyakran
+meglepetést keltettek. Tanulótársainak kisérleteket szokott bemutatni s
+minthogy kisérleteit szellemidézéssel hozta kapcsolatba, a diákok
+„szellem“-nek csufolták. Feltünt még diaktársainak, hogy Mayer gyakran
+szőtt a beszélgetéseibe bibliai mondásokat, de különben sem akkor, sem
+későbben nem volt semmi közelebbi köze a képző-, vagy
+előadómüvészetekhez. Az érettségit 1832 tavaszán, tehát alig 17 éves
+korában ugy ahogy letette és a tübingeni egyetem orvosi karára
+iratkozott be. Mig szaktanulmányait szabályszerüen végezte, fizikát
+rendszeresen nem hallgathatott, mert ez a tanszak akkor épp betöltetlen
+volt, viszont vegytanban Gmelinnél komolyan dolgozott. Öt évi tanulás
+után, egy tiltott egyesületben való részvétele miatt, az egyetemi tanács
+egy évre kizárta. Mikor ugyan e miatt vizsgálati fogságba került, a
+vizen kivül minden ételt visszautasitott és igy el is érte, hogy a
+hatodik napon szobafogság árán kibocsátották; a kezelő-orvos
+kijelentette, hogy kényszereszközök alkalmazása Mayer szellemi
+állapotára végzetes lehetne. Miután a hazai egyetemről egyidőre
+kitiltották, Münchenbe, onnan pedig, nem érezvén itt jól magát, Bécsbe
+ment. 1838 januárjában visszatérhetett az egyetemre, letette első
+vizsgáját és az ujonnan felfedezett santoninról szóló értekezésével
+elnyerte a doktori czimet. Ez az értekezés egyáltalán nem mutat kiváló
+gondolkodóra vagy kutatóra; néhány betegségi eset felsorolásából áll,
+amelyeknél a santoninnak a giliszta kihajtására szolgáló eredményéről
+számol be. Rövid svájci utazása felkeltette benne a nagyvilág
+megismerésének vágyát; hollandiai szolgálatba akart lépni, hogy mint
+hajóorvos Jávába kerülhessen. Leveleiben ezt a tervét avval indokolja,
+hogy nem kellene otthon mint kezdő orvosnak alárendelt társadalmi
+szerepet vinnie, hanem sok ritka tapasztalat gyüjtésére volna alkalma.
+De egyéniségének és jellemének fejlődésére még a nyomasztó viszonyok
+közt is gondol: „mielőtt élve elrothadok a tétlenségben (t. i. időmet ki
+nem aknázó gyakorlati foglalkozás mellett), inkább a pokolba megyek.“
+
+Mindenesetre sok akadályon át vezetett az utja. A szülők ellenezték
+tervét, nem tetszett nekik a több hónapos tengeri ut és a veszedelmes
+nyugatindiai éghajlat: késett az alkalmaztatás is, amelyet különben
+Hágában egypár vizsgálatnak kellett még megelőznie. Végre rajtuk is
+tulesett, bár közepes eredménynyel, de a hajó elindulását félévvel
+kitolták. Erre Párisba ment, hogy az ottani klinikákon és operácziós
+termekben orvosi ismereteit tökéletesitse. Néhány földijével lakott
+együtt, de bár állandóan érintkezett Baur mathematikus és fizikussal,
+mégis kizárólag orvosi tanulmányainak élt; a természettudományok vagy a
+mathematika iránt egyáltalán nem érdeklődött. Igazolja ezt Baur is,
+akinek adatai annál megbizhatóbbak, mert Mayernek később értékes
+tudományos szolgálatokat tett, amikor az elméleti mechanika terén
+tanulóéveinek mulasztásait pótolnia kellett.
+
+Végre 1840 február hó 22-én Mayer Rotterdamban felszállt a „Jáva“
+hollandi háromárbóczosra. Zeemann kapitány nem adott közelebbi
+érintkezésre alkalmat: legkimagaslóbb egyéni tulajdonsága az étel-adagok
+hihetetlenül fukar kiszabása volt. Mayer naplójában külön felemliti azt
+a pár kivételes esetet, amikor teljesen jóllakva távozott az asztaltól
+és kiemeli azokat a napokat, amelyeken a magukkal vitt négy darab sertés
+levágása következtében friss hushoz volt szerencséje. Nem igen
+közlekedett a hajótisztekkel sem s a többieknek is mindössze azt az egy
+hasznát vette, hogy az öreg kormányos közlése szerint a tenger vize nagy
+viharok után feltünően melegebb volna, mint annak előtte.
+
+Az utazás három hónapnál tovább tartott; Mayer uti naplója meglepően
+üres és jelentéktelen. Megtudunk belőle sok apró külső körülményt,
+például, hogy Mayer az első napok bajai után kitünő egészségben volt,
+kevés dolga hogy azután olyan tüneményes gyorsasággal törjön elő és
+bilincselje le, mint ahogy a biblia szerint Pál apostol megtérése
+történt. Hogy akadt, sok szabad idejét a vele levő tudományos és egyéb
+könyvek olvasásával töltötte. Arról a gondolatról azonban, amely igen
+rövid idő mulva szenvedélyesen érdekelte és izgatta, semmi vonatkozás
+vagy emlités nincs, kivéve a tenger vizére vonatkozó megjegyzését.
+Minden amellett szól, hogy életének nagy szellemi eseménye egész
+öntudatlanul lappangott benne, Mayer az uton semmiféle komoly és
+eredményes szellemi munkát nem végzett, valószinüleg a tengeri levegő
+különös hatásának tulajdonitható. Ez a levegő tudniillik a tisztán
+vegetativ életnek kedvez és a szellemi munka szükségérzetét, sőt
+lehetőségét is elrabolja. Egy heti tengeri kirándulásnál is az Atlanti
+oceánon ugyanezt fogjuk tapasztalni s e kellemes elbágyadás a forró égöv
+alatt még jobban elhatalmasodik rajtunk, amig a hőség tulságos
+nyomasztóvá nem lesz. A kritikus napra nem az utazás alatt, hanem
+mindjárt a kikötés után találunk rá, amikor a hosszu hajózás folyamán
+felgyülemlett energiái hirtelen müködésbe léptek. Maga Mayer többször
+irja, hogy a surabayai kikötőben végzett érvágások alkalmával egyszerre
+figyelmébe ötlött, miért oly világos az ottani tengerészek vére? Eleinte
+azt hitte, hogy talán ütőeret vágott fel, de azután az odavaló
+orvosoktól megtudta, hogy ez a jelenség a trópusok alatt általános.
+Nemsokára rábukkant a magyarázatra is, még pedig a _megcsappant
+oxidáczióban_, miután a magas temperatura a testből nem kényszerit ki
+fokozott égési folyamatokat saját melegének fenntartására.
+
+Ezzel a közvetlen gondolattársulás befejezést is nyert. Az utazás alatt
+felhalmozódott felesleges energiáknak tulajdonitható, hogy egy külső ok
+messzemenő gondolatsort inditott meg, amely ehhez a különös esethez
+kapcsolódott. Hogy az állati meleget a tápanyagok oxidácziója idézi elő,
+Lavoisier óta már ismeretes volt s Mayernek Párisban bizonyára alaposan
+a fülébe rágták. Most az a kérdés állott előtte: mi lesz az eredmény, ha
+a test a hőn kivül még munkát is produkál? Általánosan elfogadott tény
+volt már, hogy a munka segitségével azután ismét hőt lehet előidézni. Ha
+viszont a munkát végző test csak épp annyi táplálékot használna fel,
+mint nyugvó állapotban, akkor a munkából nyerendő meleg tiszta felesleg
+volna és a test révén egy és ugyanazon mennyiségü tápanyagból egyszer
+több, máskor kevesebb meleget lehetne előhozni. Másrészt: ha
+felteszszük, hogy a többlethez megfelelően több táplálék is szükséges,
+ebből arra kell következtetni, hogy meleg és munka kölcsönösen
+átváltoztatható, tehát hason-minőségü dolog volna, mivel mindkettő
+tápláléknak az állati testben való elégéséből jön létre.
+
+Manapság már ezek az elméleti feltevések olyan természetszerüek, hogy
+akkor való forradalmi szerepüket alig tudjuk elképzelni. Nekünk tehát
+meg kell gondolni, hogy az állandó melegmennyiségeknek Hess által
+felfedezett elmélete, (tudniillik, hogy valamely kémiai reakció által
+előidézett meleg-mennyiség mindig ugyanaz, függetlenül attól a módtól és
+uttól, ahogy egy megadott kezdőállapotból a végső anyagállapotba eljut),
+csak a következő évben 1841-ben került nyilvánosságra és addig még a
+legkiválóbb tudósok is nagy bakokat lőttek, amikor ennek a problémának
+az állati test hőviszonyaira való alkalmazására került a sor. Mayernek
+tehát egészen önálló szellemi erőfeszitést kellett eszközölnie, hogy a
+látszólag bonyolult kérdésnek egyszerü nyitját megismerje.
+
+Mayer nagyon jól tudta, hogy rendkivüli eredményeket ért el.
+Griesingernek irta később: „Ehhez a témához annyi szeretettel
+ragaszkodtam, hogy a messzi világrészszel, még ha ki is nevetnek érte,
+alig törődtem valamit, hanem leginkább a hajó fedélzetén dolgozgattam s
+némelykor ugy éreztem, mintha valami igézet fogott volna el, mint addig
+vagy azóta soha. Néhány gondolatszikrát, amely a surabayai kikötőben
+átfutott rajtam, rögtön fel tudtam fogni és ujabb eszmék szolgálatába
+állitani.“
+
+Mayer nagyszerü ötletének 1840. julius 4. (Surabayába való érkezése) és
+ez évi szeptember 27-ike közt (a kikötőből való kihajózás) kellett
+támadnia, még pedig valószinüleg ezen időköz elején. Miután még julius
+12-én Madura szigetére rándult ki, viszont felfedezésével kapcsolatban
+emliti, hogy azután már nem hagyta el a hajót, a kérdéses időpontot
+megközelitőleg 1840. julius közepére tehetjük.
+
+Egy uj, mélyreható eszme születésének pontos időbeli megállapitása igen
+ritka és fontos jelenség. Magyarázata részben az, hogy Mayer ama kutatók
+közé tartozik, a kik egész életüket egyetlen nagy gondolat
+keresztülvitelére szentelik. Ilyen embernek egész élettermékenysége
+egyetlen eszmével merül ki, a mely minden irányban lenyügözi az illetőt.
+
+Az a rendkivüli, lázas szellemi munka, a mely alapgondolatának felötlése
+után igénybe vette, közvetlenül abban nyilvánult, hogy visszatértében
+naplóját és az egyéb irásbeli feljegyzéseket teljesen abbahagyta. Egy
+negyedévnél hosszabb időről nincs semmi tudósitásunk; 1841. februárjában
+érkezett vissza Hollandiába és innen haza utazott.
+
+Itt mindjárt másokkal is közölni akarta időközben szerzett és
+kidolgozott feltevéseit, hogy megtudja, vajjon helyt állanak és az
+akkori tudományos elméletekkel összhangzóak-e? Korának tudományos
+tekintélyei a kémia és fizika alapelveinek párhuzamos voltát hirdették.
+Láttuk, hogy a Lavoisier-féle oxidácziós elmélet irányította Mayer
+következtetéseit s így természetesnek tetszhetett, hogy az eddigi úton
+marad továbbra is. Baurhoz intézett leveleiben, akihez régebbi párisi
+ismeretsége alapján fordult, meggondolásainak első kifejtése, még újabb
+befolyásoktól mentesen, a következőképpen hangzik:
+
+„A vegyésznek az az alapelv az irányitója, hogy maga a „szubsztanczia“,
+az anyag lényege, elpusztithatatlan és hogy az alkotó elemek a létrejött
+összetétellel a legszükségszerübb vonatkozásban állanak; ha H és O
+eltűnik (minőségileg elértéktelenedik) és HO lép fel, a kémikusnak nem
+szabad azt feltételeznie, hogy H és O tényleg semmivé lett s HO
+véletlenül és kivülről képződött; ennek a tételnek szigorú
+érvényesítésén épül fel az újabb kémia, a mely nyilvánvalólag csak így
+vezethetett határozott eredményekhez.“
+
+„Az erőkre is ugyanezeket az alapelveket kell alkalmaznunk; szintén
+elpusztithatatlanok, mint a szubsztanczia, szintén kombinálódnak
+egymással, régi alakjukat elvesztik (mennyiségileg semmivé lesznek), új
+formában lépnek fel s a régi új formák összefüggése épp oly lényeges,
+mint a H és O s a HO között. Az erők (amelyeknek szigoruan tudományos
+kifejlődését nem fogom magyarázatlanul hagyni) mozgásból, villamosságból
+és melegből állanak.“
+
+A míg ezek a fejtegetések lényegükben a tudomány közös kincseivé lettek,
+addig az általános alapelveknek a mechanikára való alkalmazásával Mayer
+súlyos tévedésekbe keveredett, a melyekből csak lassan és kemény
+erőfeszítések árán tudott kibontakozni. A mikor az _anyag_ kémiai
+fogalmával párhuzamosan _az erő_ fizikai fogalmát fekteti le, az
+elnevezés sokféle jelentése megzavarja és az erő eredményének nem a
+munkát, hanem a mozgást, mértékéül pedig a mozgásmennyiséget mc (m =
+tömeg, c = gyorsulás) tekinti. E feltevésének erősbítését látja abban,
+hogy a két ellentétes mozgásmennyiség + mc és – mc nem rugalmas anyagnál
+megsemmisül s ezáltal meleg keletkezik. Később is alapfelfogását
+illetőleg mindig a vegytani analogiára mutat, például egy Baurhoz
+intézett későbbi levelében:
+
+„A fizika törvényeit, ellentétben a kémiával, nagy mértékben
+egyszerüsíti az a körülmény, hogy a különböző erők egymásra vezethetők
+vissza; mennyire örültem, a mikor erre az eredményre, az erők egyenlő
+megoszlására fokozatosan rábukkantam! A kémikusnak elvi feltevésének
+keresztülviteléhez tudnia kell, hogy H + O = víz és így tovább, minden
+esetben akár összetételből, akár felbontásról van szó; épp úgy kell a
+fizikusnak tudnia, hogy + M (otus) – M = C (alor).
+
++ _M(otus)_ – _M_ = _C(alor)_.
+
+Miután minden földi mozgás ellentállást (azaz M minőségileg való
+megsemmisülését) eredményez, a hő azonban minden testet kiterjeszt,
+vagyis a test + M és – M-é esik szét, itt az erők olyan játékával
+találkozunk, amely a tökéletes egyensúly helyreállításáig tart.“
+
+E szavakból, még inkább azonban az alább tárgyalandó s a nyilvánosságnak
+szánt értekezésből látszik, hogy Mayernek ugyanazokat a nehézségeket
+kellett leküzdenie, mint egy évszázad előtt a tudománynak Leibnitz és
+Descartes harczában. Descartes annál az állításánál, hogy a
+mozgásmennyiség állandó s igy az erők mértékéül tekinthető, még e
+mennyiség geometriai összegezését sem ismerte fel lényegesnek, hanem az
+algebrait tartotta helyesnek. Leibnitz ellenben kimutatta, hogy
+Descartesnak a mozgásmennyiség fennmaradására vonatkozó elmélete csak
+akkor helytálló, ha a sebességet geometriailag, tehát irányuk szerint
+összegezzük, vagyis modern értelemben vektormennyiségeknek tekintjük.
+Kimutatta továbbá, hogy a mozgásmennyiség még ilyen értelmezés mellett
+sem tekinthető igazi erőmértéknek (modern szóval: munkamértéknek), mert
+különböző tömegeknél egyenlő munkának nem egyenlő mozgásmennyiségek
+felelnek meg, hanem csak egyenlő eleven erők = ½ mc2, ugy, hogy a munka
+és eleven erő összesitéseül (a mechanika keretén belül) egy általános
+megmaradási törvény elegendő.
+
+Mayernek természetesen végig kellett járnia a felfedezők belső
+kálváriáit. Első levelében arra kérte Baurt, hogy felfedezéséről
+senkinek se tegyen emlitést, mert attól tartott, hogy valaki
+megfoszthatja szellemi tulajdonától. Miután Baur nem válaszolt azonnal,
+egyik levelet a másik nyomán küldte, a maga problémája iránt nála is
+hasonló szenvedélyes érdeklődést tételezett fel. Egyidejüleg Poggendorf
+Évkönyve részére is küldött egy összefoglaló áttekintést. A kisérő levél
+1841. június 16-án kelt: ebből is látszik, hogy surabayai élményeinek a
+visszautazás alatt való feldolgozásáról volt szó. Poggendorf
+tudvalevőleg ezt az értekezést nem adta ki, sőt Mayernek nem is
+válaszolt, bár ismételten sürgette és kérte a kézirat visszaküldését.
+Szerencsére Poggendorf sokkal rendszeretőbb volt, semhogy a kézirat
+elkallódhatott volna s halála után hátrahagyott iratai közt Zöllner
+nyilvánosságra is hozta.
+
+Miután ez a tanulmány „Az erők mennyiségi és minőségi meghatározásáról“
+Weyrauch kiadásában közkézen forog, utólag igazat kell adnunk
+Poggendorfnak, amiért nem adta ki; Mayer a mc mértékül alkalmazásával
+tengernyi ellentmondásba keveredett, amelyekről önkényesen és
+erőszakosan próbál szabadulni. Azt hiszi és erősitgeti például, hogy a
+földi mozgásokra érvényes lehet a perpetuum mobile törvénye, az égiekre
+azonban nem.
+
+Ugyanezekre a kérdésekre vonatkozik Baurral folytatott levelezése is.
+Baurnak jelentékeny érdemei vannak; nemcsak irt néki, hanem később
+Mayert a matematikában és mechanikában személyesen is oktatta s a Mayer
+megsejtett alapgondolatának szakszerü kifejlődéséhez nagyban
+hozzájárult.
+
+Ilyen fontos segitsége volt Mayernek Baurral Tübingenben való
+találkozása, amikor Nörremberg ottani fizika-tanárral is érintkezésbe
+lépett. Nörremberg meglehetősen goromba ember volt s ugy látszik, nagyon
+kifejezetten figyelmeztette őt tévedéseire, mert Mayer utóbb (1841.
+szept. 12-én) azt irja, hogy Nörremberg ellenvetései teljesen
+tarthatatlanok. Nörremberg többek közt annak bebizonyitását kivánta,
+hogy a víz rázás következtében melegebb lesz s Mayer megjegyzi, hogy
+ismételt kisérletei mindig pozitiv eredménynyel jártak.
+
+Mayernek Baurhoz intézett leveleiben még az az uj gondolata támadt: nem
+lehetne-e a gázoknál észlelt hőjelenségekből az erő és hő keresett
+vonatkozásaira következtetni s ebben az irányban sokat kisérletezett is,
+meglehetősen ügyetlenül. Egy másik, határozottabb fogalom is üti fel a
+fejét: a mozgásnak a nehézség munkája által való kiegészitése, illetve
+pótlása, amelyet a suly és az esési magasság fejez ki. Végül utalt
+Gay-Lussac kisérleteire, amelyeket a levegő összepréselésénél és
+kiterjesztésénél való hőfejlődés körül végzett. Mayer belátja, hogy ezen
+az uton célhoz juthat, de nem tudja teljesen tájékozni magát és
+támogatást kér barátjától, aki készséggel áll rendelkezésére.
+
+Liebig Évkönyveiben 1842. folyamán megjelent értekezéséből gondolatainak
+krizise és tisztulása idejét illetőleg csak azt tudjuk megállapítani,
+hogy közben Gmelin, thübingeni vegytan-tanárnak küldötte meg eszméjének
+vázlatos matematikai kidolgozását, akitől nem várt mást, mint hogy jó
+öreg szokás szerint az egész irást szépen félreteszi; a következő évben
+pedig felkereste Jolly heidelbergi fizikatanárt, aki barátságosan
+fogadta, tetszését nyilvánitotta munkássága fölött és további
+próbálkozásra biztatta. Semmi nyoma sincs azonban, vajjon Mayer minek
+következtében adta fel téves elméletét és tért át az eleven erő helyes
+vonatkoztatásához. Egy célzást találunk csak szeptember 12-iki Baurhoz
+intézett levelében, amelyben a kifejlesztett hőt helyesen tekinti a suly
+és az esési magasság termékének, viszont helytelenül a tömeg és a
+sebességének. Az esés törvényeinek ismerői, Nörremberg és Jolly
+hihetőleg nem mulasztották el, hogy őt ez utóbbi tévedésére
+figyelmeztessék.
+
+Bizonyos, hogy Mayer 1842. elején a helyes formulának már teljesen
+birtokában volt s a gázok meleg- és mozgásváltozásának körülményeiből,
+igen ötletes és eredeti módon, a hő mechanikai egyenértékének alapvető
+számát határozta meg és kifejezetten kiemelte, hogy levezetésének egyik
+pontját a Gay-Lussac megállapitására alapitja, mely szerint a
+melegfejlődés a légüres térben való kiterjedésnél, vagyis egyszerü
+mozgásnál teljesen elmarad. Mayer, mint már előbb is, a maga részéről a
+legnagyobb súlyt arra fekteti, hogy e feltevések az „erő“-nek (vagyis
+energiának) minden alakjára alkalmazhatók. Ekkoriban irt klasszikus
+értekezésének tartalmán az utókor tényleg nem talált semmi nevezetesebb
+megváltoztatni valót, csak a levegő specifikus melegére vonatkoztatott
+kisérleti számértékek – amelyeknek helyességéért Mayer természetesen nem
+felelős – szorulnak módositásra. Ha összehasonlitjuk elért eredményeit
+néhány hónap előtt való szempontjaival, akkor látjuk csak azt a gyors és
+nagyszabású fejlődést, amely már alap-koncepciójánál is feltünt.
+
+Mayer 1842. elején, legkésőbb március hóban cikket küldött Liebig
+Évkönyvei számára s Liebig rövidesen közzé is tette, sőt barátságosan és
+biztatólag válaszolt neki. Ez a szerencsés fordulat összeesik Mayer
+házasságával, úgy, hogy ez az év, huszonnyolcadik életéve, a sok balsors
+után Mayer valóságos ujjászületését jelentette.
+
+Egy 1842. július 17-én Baurhoz intézett levelében az erő-mértékkel
+szemben való ujabbi álláspontját ismerteti s teljesen azonos indokokat
+hoz fel, mint annak idején Leibnitz Descartes ellenében. Hangsulyozza,
+hogy a (mc) erőmértéknek elismerése a perpetuum mobile elismeréséhez
+vezet, amivel ez a feltevés önmagában megczáfolódik. Az erőmértéknek
+(mc2)-ben való elfogadása (ahogy Mayer a szokásos ½ mc2 helyett írni
+szokta) viszont megadja az „esési erő és a mozgás“ átalakulásának
+megmaradási törvényét (helyzeti és kinetikai energia). Annak
+megértéséhez, hogy mind a két mérték, mc és mc2, úgyszólván egymás
+mellett állhat fenn, a vegytanból hoz fel példákat: kémiai egyenértékek
+egyforma súlyú, de különféle anyagokból nem válthatók ki, tehát súlynak
+és kémiai értéknek más és más mértékegységei vannak. Abból a
+körülményből, hogy mindezt éppen Baurral közölte, következett, hogy nem
+Baur ötletéről van szó, inkább Jolly vagy Nörremberg figyelmeztetéseinek
+hatásáról. Ellenben a gázjelenségek helyesebb megfigyeléseinél Baur volt
+segítségére, mert erről nincs szó a levélben, pedig ezen épül az
+értekezés gerincze. Végül kiemeljük még e levélből, hogy akkor még nem
+jutott el a csillagok mozgásáról táplált téves véleményének szakszerű
+kiigazításához. „A bolygócsillag – s általában a csillag-rendszer isteni
+bölcseség terméke, amelyben tényleg erő fejlődik s ebben lényegesen és
+élesen elütnek a mi gépeinktől“. A vallásos hit egy atavisztikus vonása
+tör ki itt belőle, a mely kirívó ellentétben áll Mayer tudományos
+gondolkozásával és észszerű elveivel; ez a csodákban való hit különben
+Mayer életében később szerencsétlen eredményeket dobott felszinre. A
+bolygócsillagokra vonatkozólag nemsokára legyürte misztikus hajlamait és
+alapgondolatát önálló és mélyenjáró ötletekkel fejlesztette, amelyeket
+második könyvében (Az égrendszer dinamikájáról) hat évvel később hozott
+nyilvánosságra.
+
+Mayer fokozódó tisztánlátását, főtémáját illetőleg, egy későbbi, 1842.
+augusztus 6-án kelt, Baurhoz intézett leveléből konstatálhatjuk, a
+melyben védelmezi magát a klasszikus mechanikában való
+járulatlanságáért. Utal azokra az ellenmondásokra és homályos
+kifejezésekre, a melyekkel a tankönyvek az erő fogalmát tárgyalják és
+hangsulyozza, hogy „épp ezért kell az erő egy általánosan alkalmazható
+meghatározásához eljutnunk.“ Ugyanekkor (1842. decemberében) írja
+Greisingernek: „Azt állítom, hogy esési erő, mozgás, meleg, hő, fény,
+villamosság és a kémiai elváltozások egy s ugyanazon objektumnak
+különböző megjelenési alakjai.“
+
+Meg kell jegyezni, hogy Mayer uj eszméjének első ily éles formulázásánál
+is folyton nyomatékosan kiemeli az erő (energia) és a mérhető anyagok
+összehasonlitható voltát s hogy szerinte mindkét esetben reális
+dolgokról vagy egybevethető tárgyakról van szó, melyek főleg a súly és
+tömeg létezése vagy nemlétezése által különböznek. Az időközben
+elterjedt ama felfogással szemben, hogy reális csak az lehet, ami
+megmérhető és hogy energia csak egy elméleti feltevés vagy elvont
+fogalom, Mayer ezen alapvető értelmezésére a legnagyobb nyomatékkal kell
+ráutalnunk.
+
+Mayer most néhány évig meglepő teljesitőképességet árult el.
+Szülővárosában főorvosi állást nyert, kiterjedtebb magán-praxishoz
+jutott és boldog házasságban élve, több gyermeke született. Azonkivül
+Baur is Heilbronnba költözött és a mathematikában és mechanikában való
+oktatással ujabb bizonyságát adta kipróbált barátságának, a mi
+lényegesen elősegítette legközelebbi nagy munkájának megírását „Az
+organikus mozgásról és anyagváltozásról“, melyben Mayer időközben még
+jobban megizmosodott és megtisztult nézeteit teljesebb összhangzással
+adta elő. Ha időközben panaszkodott is néha arról, hogy senki sem akart
+ujitó gondolatairól tudomást venni, mégis belátta Griesinger
+figyelmeztetése nyomán, hogy Liebig Évkönyvében megjelent néhány ívnyi
+munkája után közfeltünést egyáltalában nem is várhatott és erre csak
+akkor számithat, ha több irányban tudja majd alkalmazni alapelveit és
+helyességüket bebizonyítja. Ez után minden igyekezetével hozzálátott
+összefoglaló munkájának megirásához, melynek kéziratát úgy Baurnak, mint
+Griesingernek megküldötte, hogy esetleges hibáira figyelmeztessék és az
+ő tanácsukra többféle szempontból át is dolgozta az egészet.
+
+Az a kisérlete, hogy ujabb munkája Liebig Évkönyvében jelenhessen meg,
+nem sikerült. Liebignek akkori helyettese, Hoffmann W. A., az elutasítás
+indokául azt hozta fel, hogy vegyészeti munkákkal túl vannak halmozva és
+Poggendorf Évkönyvét ajánlotta, amibe azonban Mayer – a szerzett
+tapasztalatok után – nem ment bele. Elhatározta, hogy munkáját külön
+füzetben jelenteti meg; a nyomdaköltségeket maga fizette. Igy aztán
+megjelent Heilbronnban a Drechsler-féle könyvkiadó-vállalatnál a 112
+oldalas mű a következő czimen: „Az organikus mozgás az anyag változással
+való kapcsolatban; természettudományi tanulmány.“
+
+A czím – melynek helytelenségét később Mayer maga is beismerte – nem
+utal a könyv lényeges tartalmára; az első rövid értekezésében tárgyalt
+gondolatmenetnek részletes kidolgozásáról van szó, az ott csak jelzett
+és dogmatikuson felállított alaptételek az energia átváltoztatásáról és
+mennyiségi megmaradásáról most terjedelmes indokolásra találnak. Itt van
+az energia ismeretes alakjainak első táblázatos kimutatása, valamint
+arra való utalás, hogy minden a földön elhasznált energia a nap
+sugaraiból ered és a növényekben kémiai energia alakjában halmozódik
+fel. Ez által nem csak a megmaradási törvény alapját vetette meg, hanem
+a föld energia-rendszerét alapvonásaiban meghatározta, amin a tudomány
+azóta sem talált semmi megváltoztatni valót.
+
+A mű terjedelemben nagyobb, de tartalmilag kevésbé jelentékeny részét az
+új elveknek a fiziologiára való alkalmazásai, illetve ezeknek előadása
+tölti ki. Itt is megtalálhatók teljesen szakszerüen és világosan azok az
+alapelvek, melyek szerint a tápanyagok kémai energiája az állatok és
+emberek minden tevékenységének általános energiai forrásául tekintendők;
+ugyancsak Mayer végezte az első számításokat abban az irányban, vajjon
+hogyan aránylik az embereknél s állatoknál teljesített mechanikai munka
+a tápanyagok égési melegéből kiszámítható összes energia-veszteséghez.
+De e mellett tekintélyes helyet foglalnak el a fiziológiai jegyzetek,
+melyeknek termékeny tárgyalásához a kisérleti tényállások nagyon is
+hiányoztak. Itt folyik le egy különben igen tiszteletteljes polémia
+Liebiggel, ki hasonló kérdéseket kisérelt megoldani, a nélkül, hogy
+ismerte volna a vezető eszmét, mely Mayernak már rendelkezésére állott.
+Az ellenvetések mind helytállók, de ez az ellentét Liebignek Mayer iránt
+tanusitott hajlandóságát mindenesetre némileg csökkentette. Liebig
+akkorában heves harczban állott a konzervativekkel, a kik még az ő
+kémiai fiziologiáját sem ismerték el, ennélfogva nagyon nehezére esett a
+harcznak két irányban, tehát azokkal is való folytatása, kik már
+előrehaladottabbak voltak.
+
+De ujabbi próbálkozásaival sem sikerült a szakkörök érdeklődését
+kihivnia. Egy néhány semmit mondó kritikán kívül, a melyek egyikében még
+a czím is hibásan volt leírva, semmiféle mozgolódást sem tudott
+előidézni.
+
+Csalódása ellenére, amely nagyon fájdalmasan érintette, volt annyi
+kitartása, hogy egy harmadik munkát írjon, melynek tárgya a nap
+melegének eredete volt: ez a probléma t. i. már régen izgatta. Mig előbb
+az energia kozmikus keletkezésében hitt, most elismerte annak szükségét,
+hogy a nap sugarainak egyenértékű forrása megállapíttassék; a maga
+részéről a napba zuhanó kozmikus tömegek mozgási energiájában vélte
+felfedezni. Felhasználta ehhez a már régebben kifejtett, egy határtalan
+távolságból eső test gyorsulására vonatkozó képletét és kiszámítja ama
+tömegeknek összegét, a melyek a kisugárzási veszteség szempontjából
+számításba veendők. Az eredmény szerint, a melyhez jutott, e tömegek a
+nap átmérőjén belátható időn belül nem lesznek felismerhetők, hanem csak
+a föld és más égi testek fokozott forgási sebességén; az évnek mindig
+1/2–7/8 időperczczel kellene megrövidülnie, a mi a csillagászati
+ténymegállapításokkal ellentétben áll. Ennek az ellenmondásnak
+kiküszöbölése czéljából, felteszi Mayer, hogy a kisugárzás a napnak
+egyidejű tömegveszteségével kapcsolatos; a mivel a tömeg-nyereség éppen
+kiegyenlíttetik. Ehhez a feltevéshez ma a tudomány ujabb irányai
+meglehetősen közelednek.
+
+Egy második vezető gondolat, a mely ebben a műben van kifejtve, Mayernek
+az a nézete, hogy a munkaveszteségből, mely apályt és dagályt
+feltételez, a föld forgási sebességének csökkenése következik.
+
+Ez a mű „Népszerű tanulmány a világrendszer dynamikájáról“ czím alatt
+1848-ban Landherrnél jelent meg Heilbronnban. Természetes, hogy az
+akkori viharos politikai mozgalmak miatt ily sajátosan tudományos munka
+iránt érdeklődés nem ébredhetett, úgy, hogy most sem volt igazi sikerről
+szó.
+
+Ezzel végződött Mayernak aránylag boldog életkorszaka és kezdetüket
+vették a szenvedés évei, melyeket Dühring hozott nyilvánosság elé és
+melyek csak halálával értek véget. Mayer az 1848-iki forradalmi
+mozgalmakból kivonta magát, idősebb testvére azonban teljes lélekkel
+vett részt bennük; ez a körülmény Mayerre nézve igen kellemetlen
+következményekkel járt, sőt nyilvános utczai meggyalázásra vezetett.
+Testvére, ki a forradalmárokhoz csatlakozott, látszólagos életveszélybe
+került, a melyből Mayer – sógornőjének kérésére – ki akarta szabadítani,
+de a helyett, hogy bátyját megtalálhatta volna, maga is forradalmárok
+kezébe jutott, a kik közismert érzelmei miatt, kémnek nézték és majdnem
+agyonlövették. Ez időben két gyermeke is meghalt és ugyanekkor kezdődött
+meg eszméinek tudományos mellőzésén kívül egy arra irányuló mozgalom is,
+hogy még a felfedezés eredményeitől is megfosztassék. Ezek a támadások
+haláláig tartottak és nagyon elkeserítették egész életét. Egyidejüleg
+egy fiatal kollégája és földije, Seyffer, tübingeni magántanár, igen
+durva kirohanást intézett ellene és Mayer még azt sem tudta elérni, hogy
+az Augsburger Allgemeine Zeitung, melyben ez a támadás megjelent,
+tárgyilagos helyreigazításának tért adott volna.
+
+A felfedezés elsőbbségének megtámadására irányuló próbák elseje Joule-é
+volt, a ki 1843-ban, tehát egy évvel az alapvető mű megjelenése után,
+hozta nyilvánosságra a munkának surlódás utján meleggé átalakulása körül
+végzett kisérleteit. Joule a British Association 1843 év őszén tartott
+ülésén közölte első eredményeit, amelyekből azt a következtetést vonta
+le, hogy eltekintve az átváltozás módjától, az elhasznált munka és az
+ezáltal keletkező meleg közt állandó viszony forog fenn. Bár egyes
+mérései egymástól még nagyon eltérőek, Joule-nak ez a felszines
+megegyezőség is elegendő volt ahhoz, hogy általános tételét felállítsa.
+Joule a franczia akadémiához benyujtott és a hivatalos Comptes
+Rendus-ban megjelent tanulmányában kifejtette, hogy Mayer számításai nem
+eredetiek, mert a levegő specifikus melegének a nyomástól való, Mayer
+által feltételezett függetlenségét először ő (Joule) bizonyitota be
+kisérletileg. Mayer ezt a téves állitást tárgyilagosan utasíthatta
+vissza, mert a kérdéses bizonyítást Gay-Lussac hires kisérletével (a
+levegőnek egy üres gömbbe való kiömlése mindennemű hőváltozás nélkül)
+már régen megadta. Mayer különben hivatkozott is e kisérletekre, mint
+számitásai alapjára. Joule el is halgatott, később azonban tarthatatlan
+véleményét megismételte, sőt csodálatos módon ez a helytelen feltevés
+angol művekben még ma is fel-fel bukkan.
+
+Seyffer előbb említett támadása arra a rövid jegyzetre vonatkozik, a
+melyet Mayer az Augsburger Allgemeine Zeitungban adott ki „Lényeges
+fizikai felfedezés“ cimen és amelyben kifejte, hogyan határozható meg a
+hő mechanikai aequivalense a víznek egy szűk nyiláson át való
+keresztülpréselésével és egyrészt a megfelelő melegváltozásnak, másrészt
+az áttolult víz nyomásának és mozgásának megmérése által. Valószinü,
+hogy Joule 1843-iki kisérleteinek egy módositott alakjával állunk
+szemben; a nyilvánosságra hozatal viszont csak 1849-ben történt, tehát a
+Joule-lal való vita megkezdése után (Mayer első válasza 1848-ban a
+párisi Akadémiában terjesztetett elő). Seyffer erről nem tudott és
+meglehetősen gyatra czikkében csak Faradayt tartja komoly fizikusnak,
+Mayert ellenben fantasztának, holott köztudomás szerint Faraday éppen
+itt tévedett, ami különösen felötlő az ő sokoldalu és eredményes
+munkásságában.
+
+Miután a támadás eredeti helyén nem állott módjában felelnie, Mayer
+kénytelen volt röpiratot kiadni, a mely „Megjegyzések a hő mechanikai
+egyenértékéről“ czimmel szintén Landherrnél jelent meg 1851-ben és
+felfedezésének elméleti fontosságát tisztán és teljesen megvilágitja.
+Bennefoglaltatik a tudományos megismerés elméletéről való hitvallása is,
+a mely ebben a körben mindmáig utólérhetetlen alkotás; megtaláljuk itt
+az energetika módszertani alapelveit is, a melynek igazi szerzőjéül, bár
+az elnevezés nem tőle származik, Mayert kell tekintenünk; végül az
+elsőbbségi kérdést is igen nyugodt és emelkedett nézőpontról intézi el.
+
+Evvel a munkával Mayer alkotó korszaka bezárul. Erői utolsó
+összefogásával irhatta meg, mert közvetlenül előtte olyan idegrohama
+volt, a mely a rengeteg sok munkától és izgalomtól aláásott
+szervezetének tulajdonítható. Mayer tudniillik 1850 májusában egy
+álmatlan éjszakán deliriumos állapotban második emeleti lakásáról az
+utczára ugrott. Sulyosan megsérült, olyannyira, hogy életveszélyben
+forgott és egész életében biczegett utána. Mayer az egész esetet annak
+tulajdonítja, hogy Seyffer aljas támadásával szemben nem volt módjában
+megfelelően védekeznie. Több hónapos betegség és wildbadi üdülés után
+tudott csak tovább dolgozni és tudta praxisát folytatni; ebben az időben
+vetette papirra fentebb említett „Megjegyzéseit“.
+
+A nagyfoku kimerültség komoly következményekkel járt: egyrészt elterelte
+tudományos kutatásaitól, másrészt veszedelmesen elharapódzó vallásos
+rajongásnak nyitott utat. 1851 szeptemberében agyhártyagyuladást kapott,
+a mely ugyan gyorsan folyt le, de Mayernek Dr. Landerer göppingeni
+szanatóriumba, majd az állami tébolydába való kényszerü beszállításával
+járt. Itt egy egész esztendőn át testi fenyitékkel és a legkiméletlenebb
+bánásmóddal gyötörték. Ugy bocsátották el, mint egy halálraitéltet,
+miután nem sikerült elismertetni vele, hogy tudományos felfedezései
+nagyzási hóborton alapulnak és hogy a kör négyszögesítésével
+foglalkozott volna.
+
+1853 szeptemberében szabad ember lett. Svájczba ment üdülni, onnan
+visszajött Heilbronnba, de orvosi gyakorlatát nem folytatta. Mindig
+tagadta, hogy lelkibeteg lett volna s ezt nem is tudta senki
+bebizonyitani. Épp ezért nem akarta kinyilvánitani, hogy szellemileg
+megint egészséges, mert evvel egyszersmind egy lezajlott betegséget is
+el kellett volna ismernie. Inkább lemondott nyilvános orvosi
+működéséről, csak szűkebb magánrendelést tartott fenn. Volt egy kevéske
+vagyona, éppen elég ahhoz, hogy a nélkülözéstől megmentse.
+
+Ezen események után Mayer egy évig teljesen visszahuzódott a
+nyilvánosságtól. Gondolatai közben mind jobban tért hóditoltak, a hő
+dinamikájának kifejlesztése is megindult (Clausius Thomson) s Mayer volt
+köztudat szerint az irányitó elv felfedezője. Viszont könyveit alig
+olvashatták, mert ötleteinek jó részével mások hozakodtak elő.
+Életkörülményeit annyira nem ismerték, hogy még Liebig is egy müncheni,
+1858-ban tartott előadásában Mayer felfedezésének alapvető jelentőségét
+elismerve, azt mondotta, hogy a tudós maga az őrültek házában halt meg.
+Ez a megjegyzés az Allgemeine Zeitungba is átkerült s bár Heilbronnból
+azonnal megczáfolták, a helyreigazitást senki sem vette tudomásul. Ez a
+téves hit csaknem meggyökeresedett az által, hogy Poggendorf szótára is
+felemlitette; a függelékben azután a halál hire ugyan korrigálva lett,
+de ezt sem igen vették észre, mert magában a szövegben nem volt rá
+semmiféle utalás.
+
+Mayer ezalatt jóformán semmiféle, legalább is semmi lényegbe vágó
+tevékenységet nem fejtett ki. Winnentali gyötrődéseit természetesen nem
+tudta egykönnyen elfelejteni, ez a borzasztó emlék sokszor rohamokat
+idézett elő, a melyek azonban megegyező adataink szerint sohasem
+fajultak örjöngéssé. Egyszerüen arra az igen érthető álláspontra kell
+helyezkednünk, hogy ennek a viszagondolásnak elhatalmasodásával az
+önuralom lehetősége és képessége nála elveszett. A kiválasztódásról
+szóló utolsó munkájában Mayer ezt a jelenséget a szervezet szükségszerü
+visszahatásának tulajdonítja, ha zavaró vagy korlátozó erőszaknak van
+kitéve.
+
+Mayer csak 1862-ben lépett ki ujra a nyilvánosság elé, a lázról irt
+értekezésével, amely az Archiv der Heilkunde-ben jelent meg és
+lényegében régi szempontjainak ujabb és bővitett kifejtését foglalja
+magában. Ugyanebben az évben történt az első lépés Mayer müködésének
+nyilvános és általános elismerése érdekében, még pedig nem
+Németországban, hanem Angliában, legközvetlenebb versenytársának
+hazájában. John Tyndall, a Royal Institution fizikusa egy nemzetközi
+tudományos összejövetelen lebilincselő és elragadó előadásban ismertette
+a mechanikai hőequivalens elméletének történetét és végül Mayert jelölte
+meg e gondolat teremtőjéül. Tyndall ezáltal hosszulélekzetü polémiába
+keveredett, amelyet ellene Tait vezetett, a tudományos hazafiság
+zászlaja alatt s amelyben a vita főleg a hő-egyenérték Mayer-féle
+kiszámitásának megbizhatatlansága körül forgott. Tyndall Mayer müveinek
+leforditásávaló és a Philosophical Magazine-ben val megjelentetésével
+válaszol, amivel egyuttal Németországban eltöltött kellemes diákságáért
+rótta le háláját különösen Bunsen iránt, aki mint marburgi tanár akkor
+fénykorát élte s akiben Tyndall a német professzor ideálját tisztelte.
+
+Eközben Mayer is felhagyott visszavonult életmódjával és tudományos
+gyülésekre kezdett járni. Mindjobban méltatták és értékelték nagybecsü
+szolgálatait; az első nyilvános elismerést a baseli
+természetvizsgáló-társaság tiszteletbeli tagjává 1858-ban való
+megválasztása jelenti, amelyet Schönbein, a kitünő kémikus ajánlásának
+köszönhetett. Eleinte elvétve, később sürün egymásután sok hasonló
+kitüntetés érte. Különböző alkalmakból még sok kisebb értekezést irt és
+előadásokat tartott, amelyek azonban nem igen foglalnak magukban régi
+gondolatköréből kiugró megállapitásokat. Másirányu tudományos
+vivmányokkal szemben, különösen a Carnot-féle gondolatsorozattal, amely
+az energetika második főtételéhez vezetett, amennyire jegyzeteiből
+kivehetjük, tartózkodó, sőt elutasitó magatartást követett; Darwin
+elmélete ellen is állást foglalt. Ez utóbbi elhatározásait főleg
+vallásos képzetei idézték elő, amelyek öreg korára folyton élénkebben
+léptek fel, habár Winnentalból való kiszabadulása után, saját állitása
+szerint, végleg lerázta volna őket. Ilyenfajta misztikus nézeteivel a
+nyilvánosság előtt is, például az 1869-iki innsbrucki
+természetvizsgáló-gyülésen, megpróbálkozott s eltévelyedéseit az
+ellentábor olyan éles birálat tárgyává tette, hogy ismételten megkapta
+szokott idegrohamait.
+
+Az a fokozódó figyelem, amelyben Mayer müvei részesültek, abban is
+megnyilvánult, hogy munkáinak összesitett kiadása már jó üzletnek
+igérkezett. A gyüjtemény Cottánál 1867-ben jelent meg, ugyanott, ahol
+annak idején az Allgemeine Zeitung alaptalan támadásával szemben a
+válasz jogát megtagadták tőle. Ebből az epizódból is kitetszik, mennyire
+körülfogta Mayert a sváb zárkózottság, amely saját határain tul nem
+ismer számbavehető emberi életet. Az előszóban megjegyzi, hogy
+rendszeres fizikai tankönyvet – uj álláspontja alapján, felszólitás
+ellenére, nem irhat; különben is Tyndall a maga könyvével ennek a
+feladatnak már eleget is tett. Meg kell jegyeznünk, hogy még mai napig
+sem iródott meg az a fizikai tankönyv, amely czéltudatosan és tisztán az
+energia-elméletre helyezkednék.
+
+Hét év mulva az összes munkák második kiadása is szükségessé vált, amely
+egypár időközben tartott előadást is magában foglalt. A harmadik kiadás
+1893-ban, Mayer halála után Weyrauch kezén át került ki a sajtó alól,
+levelekkel és egyéb ismertető anyaggal kibővitve. Ez az alapos munka
+volt jelen tanulmányunk vezető fonala.
+
+1872-ben jelent meg Dühring A mechanika általános elveinek kritikai
+története czimü könyve, amelyben Mayert messze kiemeli az energetika
+többi művelői fölé, akiket különben alapos és kegyetlen birálat alá
+vesz. Evvel kezdődött meg Dühring és Helmholtz küzdelme, amely előbbinek
+a berlini egyetem magántanári állásáról való távozását eredményezte: a
+tudomány szabadságának kétségtelen sérelmére. A tudományos párbaj
+akkoriban nagy feltünést keltett s Mayer, ujságokból értesülvén lelkes
+védőjének harcáról, levélileg, majd Wildbadban, félévvel halála előtt
+személyesen is érintkezésbe lépett vele. Ez utóbbi alkalommal Mayer
+közölte vele azokat a durvaságokat, amelyek Göppingenben és Winnentalban
+„nagyzási hóbortja“ miatt el kellett türnie és Dühring egy érdekes
+előadásban, majd irásban is nyilvánosságra hozta a dolgot s Mayert a
+XIX. század Galileijének nevezte el. Később külön két könyvecskét adott
+ki, amelyekben Mayer sorsát, mint a tudósoknak az átlag-emberek részéről
+való tervszerü üldözését állitotta be. Természetes, hogy Dühring, aki
+maga is sokat szenvedett egy hatalmas szükkörü érdektársaságtól, más
+tudósok életét is hasonló szempontból vizsgálta. Mayer viszonyainak
+elfogulatlan megitélésével s Mayernek Dühringgel közölt adatai nyomán
+megállapithatjuk, hogy elsősorban kisvárosi, korlátolt környezetének a
+nagyszabásu egyéniség ellen való reakcziójáról volt szó. Miután Mayer
+nem tudott, vagy nem akart szellemi értékének megfelelőbb körülmények
+közé kerülni – hiszen egynéhány utazásán kivül mindennek ellenére egész
+életét szülővárosában töltötte – alávetette magát, legfeljebb passziv
+védekezési kisérletek árán, azoknak a káros befolyásoknak, amelyek
+részben családja köréből eredtek, részben pedig családja utján még
+erősbödést nyertek. Jellemző, hogy Mayer nem hivta meg Dühringet
+magához, pedig a közeli Wildbadban tartózkodott, hanem maga rándult át
+hozzá és később megirta neki, hogy családja Dühring látogatását nem
+látta volna szivesen: „Miután mindenki tudja, hogy bolond vagyok,
+mindenki feljogositva érzi magát arra, hogy szellemileg gyámkodjék
+fölöttem.“
+
+Mayer korai házassága révén sem támogatást nem kapott tudományos
+törekvéseihez, sem védelmet a zavaró körülmények ellen. Feltünő, hogy az
+őrültekházában olyan soká maradhatott, anélkül, hogy erélyes, szinte
+férfias jellemü felesége akármit is próbált volna kiszabaditása
+érdekében. Dühring egyenesen arra czéloz, hogy éppen az asszony családja
+kezdeményezte volna Mayer „nagyzási hóbort“-jának kigyógyitását; igy
+aztán a nő passziv magatartása könnyen érthetővé válik. Hogy a Weyrauch
+által összegyüjtött levelezésben erről a kérdésről nincs semmiféle adat,
+annak egyszerü oka van: Mayer családja szolgáltatta az egész
+levél-anyagot a tudós halála után.
+
+Utolsó éveiről nincs sok mondani valónk. 1876-ban adta ki utolsó művét a
+kiválasztódásról, amelyben olyan eseteket vizsgál meg, ahol az energia
+átváltozásának vezető elve, a causa aequat effectum, nem alkalmazható.
+Ezekben az esetekben, amint már Leibnitz beigazolta, arról van szó, hogy
+meglevő s átváltozásra alkalmas energia-tömegek, amelyek azonban
+valamilyen különös okból nem alakulhattak át, egyszerre visszanyerik
+átalakuló képességüket, jelenségek, amelyeknél a munka mennyisége
+semmiféle viszonyban nincs az átalakulásra kész energia mennyiségével,
+kiváltódásnak nevezhetők. Mayer különösen a fiziológiai kiváltódás
+számos esetére utal és egyuttal saját szenvedéséről is, kivételesen,
+megemlékezik: „Mindebből, mellékesen mondva, világosan következik,
+milyen természetellenes dolog, ha felelősségnélküli, hitvány emberek
+testi szenvedéseknél és lelki zavaroknál, emberi létünk velejáróinál,
+kényszereszközökkel és kinzó-szerszámokkal akadályozzák meg a szükséges
+kiváltódást. Természetesen ez könnyü, mert kézenfekvő eljárás, annak
+azonban, akinek része volt benne, rendszerint egész életére szóló
+keserüséget okoz, még a legjobb esetben is. Aki már ilyen ostoba dologra
+egyáltalán képes, legalább ne merészkedjék magát lelkiismeretes orvosnak
+tartani!“
+
+A megmaradási törvény felfedezésében való szerepe, amelynek vitás volta
+Mayer életét annyira elkeseritette, még az utolsó éveire is árnyat
+vetett. Abban a polémiában, amelyet Dühring Mayer érdekében oly
+kiméletlen hevességgel irányitott, Helmholtz igazságtalan módon állást
+foglalt Mayer ellen. „A gondolkodás az orvostudományban“ czimen tartott
+beszédében ugyanis, a következő, nyilvánvalólag Mayerre vonatkozó
+megjegyzéseket tette: „Felszines hasonlóságokat könnyü találni,
+különösen, ha a társaság szórakoztatása a czél, amikor ilyen tréfás
+ötleteket könnyen megszerzik a „szellemes ember“ hirét. Sok ilyenfajta
+mondás közt akadhat egypár, amelyik talán félig vagy egészen is
+helyesnek bizonyul; hiszen külön müvészet kellene ahhoz, hogy valaki
+mindig bakot lőjjön. Ilyen szerencsés esetben azután a felfedezés
+elsőbbségi jogát könnyen lehet érvényesiteni; ha pedig nem lehet, akkor
+a tévedések sorozatára ráborul a feledés jótékony fátyola. Akik
+ugyanennek az eljárási módnak a hivei, szivesen segédkeznek az „eredeti
+eszme“ értékének biztositásánál. Igy azután tényleg háttérbe szorulnak
+azok a komoly tudósok, akik nem viszik előbb piaczra a gondolataikat,
+amig körülményesen meg nem vizsgálták, minden meggondolásnak eleget nem
+tettek és a bizonyitékokat tökéletessé nem csiszolták. Az a divat, hogy
+elsőbbségi kérdéseket a munka érett voltának figyelmen kivül hagyásával,
+egyszerüen a közzététel időpontja szerint döntenek el, veszedelmesen
+táplálja ezt a visszaélést.“
+
+Mayer erre az előadásra igen találóan felelte: „Köztudomás szerint Arago
+mondotta ki, hogy elsőbbségi kérdéseknél igenis csak a
+nyilvánosságrahozatal ideje mérvadó. Ennek megfelelően Wöhler és Liebig
+Évkönyveinek 1842-ik évi májusi füzetében közzétett kis értekezésemmel a
+mechanikai hő-elméletre és a hő mechanikai aequivalensének kiszámitására
+elsőbbségi jogot akartam biztositani. Lehet, hogy a kalász még nem volt
+elég érett. Alig három évvel később, 1845-ben azonban Az organikus
+mozgásról szóló munkámban fenti elméletet kimeritően megindokoltam és
+orvos létemre alkalmaztam a fiziológiára, sőt részben a pathológiára is.
+Aki viszont nem sajnálja a fáradságot és megnézegeti A hő mechanikájának
+1874-ben megjelent második kiadását, be fogja látni, hogy a már 1842-ben
+elvetett mag közben érett termést hozott.“
+
+Helmholtz később ismételten szükségét látta, hogy Mayerről való
+véleményét és a Fortschritte der Phisik-nél való hátrahelyeztetését jóvá
+tegye. Azt a nézetét azonban mindig fenntartotta, hogy Mayer inkább
+elméleti tudós, mint exakt természetbuvár. Evvel szemben csak Mayernek a
+hő mechanikai aequivalenséről való megállapitásaira kell hivatkoznunk,
+amelyek módszertani vonatkozásaikban is jóval magasabban állnak, mint
+kora elismert természetkutatóié. Helmholtz elmélete például az energia
+egyenértékü átváltoztathatóságáról azon a ma már nagyon ingatag
+feltevésen alapszik, mintha a természet jelenségei mind mechanikus
+központi erők következményei volnának, mig Mayer számitása a
+hőaequivalensről ma is változatlanul helyes. Az egyetemes eszme
+kisérleti alapja Mayernél és Helmholtznál is egy és ugyanaz: a perpetuum
+mobile tapasztalati lehetetlensége, vagyis pontosabban: az energia
+szükségszerü és megsemmisithetetlen volta..
+
+Ha Mayer élettörténetét például Davy-ével, egy másik nagy kutatóéval
+hasonlitjuk össze, sokkal több különbséget, mint megegyezőséget fogunk
+találni, amiből a kutató-tudós két eltérő tipusára következtethetünk.
+
+Mindenekelőtt: semmi olyan adatunk nincs, amely a gyermek Mayert
+kortársai közül kiemelné. Egyetlen felötlő jellemvonása volt: váratlan
+gondolatugrásai és kapcsolásai, legalább is beszélgetés közben és a
+bibliai idézetek terén. Ez a körülmény bizonyos szellemi vakmerőségre
+mutat; Mayernek már gyermekkorában sem volt hajlandósága ahhoz, hogy az
+átlagos gondolkozást kövesse.
+
+Mayer a gimnáziumban hátramaradt, sőt a legrosszabb tanulók egyike volt,
+ami nem szokatlan jelenség a leendő nagy természetbuvárok táborában.
+Hivatkozunk arra, hogy ő is, mint mindenki, aki tárgybeli összefüggések
+megértésére volt hivatott, az esetleges és önkényes feltevésektől
+irtózott s a tananyag üres értéktelensége egyenesen hátráltatta szellemi
+fejlődését. Rá kell mutatnunk arra, hogy nem tudatos megitélésről van
+szó, amelyet külső befolyások hoztak volna létre, hanem egy ösztönszerü
+reakczióról az avult iskolai és házi nevelés ellen. A „klasszikus
+oktatás“ talán sehol sem dühöngött annyira, mint az ő szükebb hazájában.
+
+Tudományos elismerés nélkül való ifjusága bizonyitja, hogy Mayer a
+lassan kialakuló egyéniségek közé tartozott, tehát a kutatók klasszikus
+fajához. Hogy önkéntes éhezéssel ki tudott szabadulni a fogházból: konok
+akaratára vall, a kiszabadulás módja azonban az akaratnak inkább passziv
+jellegére. Davy a romantikus hasonló esetben, minden valószinüség
+szerint még az élete árán is kitört volna onnan.
+
+Jellemző továbbá, hogy későbbi nagy ideájára semmiféle szellemi
+előkészület nem mutatkozik s ez az ür mindaddig tart, amig naplója
+szerint, az eszme teljesen szokatlan érzések közt egyszerre ki nem
+virágzott benne. E szokatlan belső körülmények, amelyek Mayer
+tanuságtétele szerint soha annakelőtte vagy utána meg nem rohanták,
+amellett szólnak, hogy akkor, huszonhatéves korában, élte át először egy
+uj gondolat születésének lelki izgalmát. Ez az aránylag késői időpont is
+a lassu termelési módot, vagyis a klasszikus kutató-fajtát jellemzi s
+magyarázatát adja annak, mért nem voltak Mayernek _előbb_ ilyen
+válságai, _később_ pedig azért nem, mert nem akadt több szellemi
+gyermeke; egész élete azután már egyetlen ötletének át- és kigyurásában
+telt el. Sokoldalu tudósoknál az erős belső krizis megismétlődhetik, bár
+nem mindig olyan élénken, mint az első alkalommal.
+
+Igen figyelemreméltó Mayer műveinek eredeti mivolta. Kezdetben csak egy
+alaki kérdésről, az anyag és erő minőségi és mennyiségi megmaradásáról
+volt szó. Ez a gondolat olyan rohamosan lett urrá rajta, hogy az öntudat
+küszöbe alatt már régen lappangania kellett: egy csomó homályos képzet
+egyszerre kristályodott ki, egyszerre nyert összefoglaló jelentőséget.
+Éppen azáltal válik érthetővé Mayernek az uj feltevés helyességében és
+termékenységében való intenziv hite, hogy ösztönszerüleg régóta keresett
+vonatkozások végre tisztázódtak. A „feltevés“ szót czélzatosan
+használjuk, mert még nem beszélhetünk teljes fogalmi világosságról, csak
+arról a közvetett megérzésről, hogy a helyes ut nyilt meg előtte! Ennek
+az utnak fokozatos meghóditására s élményei tudományos kifejtésére
+azután nagyon gyöge fegyverei voltak. Alig tudunk még egy példát a
+tudomány multjából, amely egy felfedezés megtörténtének különböző
+állomásait ilyen szemléltetően ábrázolná. Mayer lassu reagálóképessége
+volt ennek is az oka.
+
+Egyetlen gondolatnak adta oda magát, amelyre még semmiféle formulázható
+kifejezést sem tudott teriteni, különben naplójában erre is ráakadnánk.
+El tudjuk képzelni: hogyan állitgatta az uj látószögbe élményeit, inkább
+sejtve, mint tudva összefüggéseiket. Előkészületnek ez a módszer igen
+hasznos volt a későbbi szakszerü átdolgozáshoz, amikor már a szokott
+tudományos kifejezési formák egységesitő eszméjének rendelkezésére
+állottak.
+
+Mindjárt viszaérkezte után ehhez a munkához is látott. A viszonyok itt
+is kedvezőtlenek: senkije sincs, akivel eredményesen megbeszélhetné a
+dolgot. Régi barátjának, Baurnak, egymásután három levelet kellett
+irnia, amig rövid válaszra méltatta. Felkeresett mindenkit, akitől
+segitséget vagy érdeklődést remélhetett és minden kis jóakaratért vagy
+megértésért végtelenül hálás. Nem volt más fizikai felkészültsége, mint
+amennyit, az akkor még a mainál is jóval gyatrább orvosi kiképzéssel
+kapott; könyvekkel próbálkozik s igy bukkan fel előtte folyton az mc
+nagysága mint erőmérték. Nem mer kételkedni ebben a feltevésben, még
+kevésbbé saját alapgondolatának helyességében, mégis össze akarja
+hangolni a kettőt s itt esik azután egyik tévedésből a másikba. Az
+ellentétes fogalmak meglehetős szerencsétlen kiegyenlitési kisérlete
+után összefoglalja irásban a Baurral közlötteket és elküldi a czikket
+Poggendorffnak.
+
+Itt esik meg vele életének talán egyetlen szerencsés véletlene: nem
+kapja vissza a kéziratot, de nem is került nyomdába. Ez utóbbi körülmény
+a nyilvános kudarctól s az illetékes szakkörök jogos lenézésétől
+mentette meg, az előbbi pedig ujabb formulázásra késztette.
+
+Ebben az időben kereste fel a tübingeni és heidelbergi fizikatanárokat.
+Ez összejövetelekről nincsenek közelebbi adataink; Mayer azt állitja,
+hogy egyikük sem tudta őt meggyőződésétől eltántoritani. Ugyanekkorra
+esik azonban Mayer gondolatmenetének kétirányu fordulója: egyfelől a
+mozgás-energia, az „esési erő“ alkalmazása, holott addig csak
+mozgásmennyiségekkel dolgozott s tételül a mozgásnak meleggé való
+átváltozását állitotta fel; másrészt csak ettől az időtől kezdve veszi
+igénybe az esési erővel együtt a gázak kiterjedésének és
+összenyomhatásának jelenségeit. Kétségtelenül ez a kettős fordulópont
+mentette meg Mayer ötleteit a tudomány számára. A másodikról nem kell
+sokat beszélnünk, mert _csakis_ a gázok sajátos melegének számitásba
+vételével lehetett a mechanikai hő egyenértékhez eljutni. Az első pontot
+illetőleg azonban Mayer a suly és esési magasság eredményeinél először
+bukkan rá egy _munkamennyiségre_, amely a melegével hasonlitható össze,
+mert ugyanolyan kiterjedésü. Ennek az uj szempontnak a feltevése folytán
+kellett a _kinetikai energiát_ ½ mc2 (vagy szerinte mc2) az eddig
+vallott mc helyébe ültetnie, mint az átalakulás megfelelő produktumát;
+evvel azután a kérdés egyszerre tisztázódott is.
+
+Ezt a helyzetet mutatja be 1842-ben irt értekezése, amelyből az mc2
+mellől hiányzó ½ alkotórészen s azon a meggondolatlan állitáson kivül,
+hogy jeget semmiféle nyomással sem lehet megolvasztani, már nincs semmi
+kivetni való. Láttuk tehát, hogyan nyert határozott alakot Mayer
+alapgondolata, amely eredetileg bizonyos mértékig testetlenül, azaz
+közérthetőségü kifejezési mód nélkül lappangott benne. Lassu
+reagáló-képességénél fogva szélesen és hosszan nyulnak el azok a
+gondolat-lépcsők, amelyeket gyorsröptü szellemek a legrövidebb idő alatt
+futnak át. Schiller mondja, hogy a költő munkája valamilyen zenei
+hangulattal vezetődik be, vagyis az elkészülendő alkotás teljes művészi
+hatásának előre való megérzésével; a tudós is megsejti jóelőre a későbbi
+eredményt, mielőtt még megtalálta volna hozzá a helyes utat. Gauss, aki
+szintén klasszikus kutató volt, mondotta munkája közben: „Már régen
+tudom, hová jutok, csak azt nem tudom, hogyan?“ Meg volt tehát nála is a
+gondolat első születésének és tudományos elméleti megtestesülésének nagy
+időbeli különbsége.
+
+Mayer a teremtő lelki munkásság teréről az alkotáséra lépett át. Nagyon
+jól tudta, hogy feltevése a fizika, kémia és fiziológia jelenségeire
+egyaránt áll, de eleve lemondott arról, hogy mindenütt keresztül is
+vezesse. Ehelyett két különálló fejezetet szemelt ki magának: a
+fiziológiát, amelyben orvosi hivatásánál fogva otthonosabb volt és a
+csillagrendszer fizikáját, amelyet régóta figyelemmel kisért. A fizika
+területén Liebig értékes tanulmányai voltak segitségére, a másik
+feladatnál egészen a maga erejére maradt. Liebig elmulasztotta ugyan a
+legvégső kérdések határozott felállitását és megoldását, mégis annyira
+előkészitette az egész gondolatsort, hogy csak az egyenérték törvénye
+kellett a kérdés teljes megoldásához. Az asztrofizikában azonban épp
+ugy, mint a mechanikában Galilei erő-meghatározásával kellett
+megküzdenie, miután Newton nehézkedési mechanikája is ezen az elven
+épült fel; előbb ki kellett tehát fejlesztenie a kinetikai energia
+általános értéküségének formuláját, hogy annak a maximális sebességnek
+fogalmához juthasson, amelylyel egy világtest a földre vagy a napra
+érhet. Ez volt az egyetlen számbavehető mód, hogy megoldhassa a maga
+elméletét, amely szerint kozmikus tömegek táplálják a nap hőforrásait.
+
+Az első és második nagyobbszabásu értekezés megirásához három-három évre
+volt szüksége. Még ha orvosi elfoglaltságát és megházasodását figyelembe
+veszszük, akkor is hosszunak kell ezt az időt tartanunk, legalább a
+„romantikus“ lángész termékenységéhez viszonyitva. Elvitázhatatlan, hogy
+egy kezdő orvosnak elegendő alkalma lehet másnemü tudományos kutatáshoz,
+apósa egy levélbeli megjegyzéséből, Mayer praxisának örvendetes
+fejlődését illetőleg, szintén arra következtethetünk, hogy addig nem
+igen volt gyógyitani valója. A korai házasság pedig csak fokozni szokta
+a munkaképesség mértékét, nem pedig csökkenteni. Mayer munkatermelési
+módja tehát szervezeti sajátosságából következett s éppen ezért tartozik
+a klasszikus kutatók társaságába.
+
+Csodálkoznunk kell kitartása fölött, amelylyel tévedéseken és
+balsikereken át czélja felé igyekszik. Newton folytonos odaadó
+gondolkodással bukkant rá alapelveire, Mayer is hasonló fajtáju volt.
+Apró lépésekkel, lassan-lassan haladt előre, egyiket a másik után tolta,
+amig a sokféle lehetőség közt a biztos utra akadt. Első müvét több
+barátjával átolvastatta és ismételten átdolgozta, amig végleges formában
+a nyomdába küldte.
+
+Még több csodálatot érdemel a kedvezőtlen külső viszonyok sikeres
+lebirása. Szülővárosa aszerint itélte meg őt egész életében, hogy
+latinból nagyon rossz osztályzatokat kapott; sehol a világon nem volt az
+érettséginek olyan döntő szerepe, mint éppen a sváb földön. Az illetékes
+tényezők mindig jelentéktelen embernek tartották és állitólagos
+tudományos felfedezéseit nevetségeseknek, sőt kárhoztatandóknak
+minősitették. Azok, akikkel levelezésben állott, később bocsánatot
+kértek tőle, hogy otromba tévedésnek látták azt, amit egyszerüen nem
+értettek meg. Bátyján, a családi gyógyszertár tulajdonosán és Griesinger
+medikuson kivül, akit a felfedezés fiziológiai jelentősége bilincselt
+le, szükebb környezetéből senki sem állott melléje, mások pedig még
+kevésbbé. Feleségének sem nagyon tetszett az ő különös foglalatossága,
+amely csak nyomdai költségeket okozott, az orvosi gyakorlatot azonban
+nem mozditotta elő.
+
+A megerőltető, örökös akadályok közt végzett egyoldalu munkát a
+szükségszerü szellemi kimerülés követte, amely először az ablakon át
+való szerencsétlen kiugrásban jelentkezett. Könnyen elképzelhetjük, hogy
+az a durva igazságtalanság, amely érte, azon az álmatlan éjszakán
+szakadatlanul mardosta lelkét, minden kivezető ut reménysége nélkül,
+amig utolsó erői is felmondták a szolgálatot és a katasztrofális
+kisérlet megváltásnak tetszhetett előtte. Még mint lábbadozó beteg,
+közvetlen környezetének nyomasztó hatásától wildbadi üdülése alatt
+felszabadulva, mindenekelőtt tudományos elégtételt akart magának
+szerezni. A klasszikus kutatótipusnak egyik feltétlen ismérve éppen a
+köztudat előtt való tisztázódás belső szüksége, mig a romantikus
+rendszerint nem is törődik vele. Viszont a klasszikus kutató végtelen
+gondossággal dolgozza ki munkájának minden apró összetevőjét s ezért fáj
+a felületesség és komolytalanság vádja olyan rettenetesen.
+
+Védekezését valóban a szive vérével, végső erőfeszitéssel irta, habár a
+stilusból és a belső tartalomból nem tetszik ki, sőt szinte
+természetfölötti derü és megtisztultság árad belőle. Ama fékező-erők,
+amelyek a szervezet érdekében az utolsó energia-készletek kimeritését
+rendszerint megakadályozzák, betegsége és izgalmas leki feszültsége
+folytán hatálytalanok lettek; egész magát belevitte ebbe a munkába s
+azután össze is roskadt egészen.
+
+Agyhártyagyuladása jelenti első stáczióját Mayer e szomoru életszakának.
+Azután az őrültek házában való durva bánásmód következett, amely őt,
+mint orvost, a laikusnál sokkal intenzivebben felizgathatta. Hogy nem
+ment tönkre belé, talán csak rendkivüli kitartásának köszönheti, melynek
+már régebben elegendő bizonyságát adta.
+
+Viszont nem lehet csadálkoznunk afölött, hogy ilyen körülmények közt
+további produktivitása megtört. Kérdés, vajjon ez az eredmény az
+embertelen kezelés nélkül, a puszta kimerülés következtében is beállott
+volna-e? Davyt például a legkedvezőbb külső viszonyok ellenére is a
+felfedezései előtt járó erős izgalmak ugyanigy kimeritették. Mayernek
+azonban a sok egyéb hátrányon kivül nemcsak eszméjének teremtő
+munkájával, hanem a tudományos felszerelés elemi ismereteivel is meg
+kellett birkóznia.
+
+Vallási rajongása is kimerült agyának fellázadása volt az absztrakt
+gondolkodás tultengése ellen, s a szemináriumból való ifjukori emlékei
+táplálták. Mikor felgyógyult – éppen ellenkező hangulat vett erőt rajta,
+de ujabb tudományos munkához majdnem tiz évig nem volt szellemi
+befogadóképessége. Dühring szerint Mayer szellemi tehetetlenségét ugy
+indokolja, hogy holt embernek nyilvánitották, tehát eszerint is
+viselkedett. Kétségtelen, hogy Mayer hitte, amit mondott: kétségtelen
+viszont az is, hogy ez a magyarázat csak takaróul szolgált, amelynél
+jobb éppen nem akadt. Ha a tudományos munka szükséglete élt volna benne,
+mint minden más alkotó-elmében, akkor semmi sem tarthatta volna vissza
+tőle. Nem törődött semmivel és energiájának megmaradt foszlányait
+szenvedélyes kitörésekben pazarolta el; nem volt elég erős ahhoz, hogy
+magamagán uralkodjék. Állapota azután lassan-lassan mégis javult és ujra
+érdeklődni kezdett a tudományos kérdések iránt. Sőt azt mondhatnók, hogy
+e késő éveinek eredményeit igazi nagy munkakorszakával maga is
+egybevethetőnek tartotta; hiszen még kevéssel halála előtt is a
+kiváltódásról szóló értekezésének részletesebb feldolgozását és a
+Bressa-pályázatra való benyujtását tervezgette. Ez az álom persze már
+nem valósulhatott meg.
+
+Összefoglaló megállapitásunk szerint tehát Mayer egész maradék
+energiájával fizetett alapvető munkájáért és termelési képességének
+ujból való megszerzése, amely kedvezőbb körülmények közt talán még
+sikerülhetett volna, szükeszü környezetének bánásmódja és a közvetve
+előidézett brutalitások folytán lehetetlenné vált.
+
+Meg kell emlékeznünk néhány szóval Mayer házasságáról is. Dühring
+személyes tapasztalatai nyomán Mayer sorsára kedvezőtlen hatásunak
+mondja; az asszony volt az előőrs a kisvárosi filisztereknek a kiváló
+szellem ellen való ösztönszerü harczában. Davynál is a feleség volt a
+nyárspolgári nézetek kicsinyes képviselője és számos más vezető
+egyéniségnél is tapasztalhatjuk, hogy szerencsétlenül nősültek vagy
+egyáltalán nem házasodtak meg. E feltünő jelenség okaira rá kell mutatni
+s miután itt nem vádaskodásról, hanem fogalmakról van szó, talán
+helyénvaló lesz, ha a fontosabb szempontokat felállitom, hogy e sajátos
+viszonylatok meghatározóira ráismerhessünk.
+
+Az embernek minden más élőlénynyel szemben nemcsak a fajfenntartás,
+hanem a haladás képessége is megadatott, tehát életének kettős feladata
+van: a fenntartásé és a javitásé, amely utóbbi az elsővel némely
+vonatkozásban összeütközik. Ha a meglevőt fejleszteni akarjuk,
+fenntartás helyett rombolnunk kell; a két biológiai törekvés
+kiegyenlitése csak összeütközés árán mehet végbe, főleg amaz időhatár
+tekintetében, amelyen belül a javitó változtatásoknak meg kell
+történniök. A kétfajta tendencia már most a két nem között ugy oszlik
+el, hogy a férfinek az előrehaladás, a nőnek pedig a megtartás van a
+szivéhez közel. Ebből származik azután, hogy az emberiség vezető
+szellemei (eddig kizárólag a férfinemből valók), akik a
+legkövetkezetesebb képviselői a fejlődésnek, cselekvéseik _tartalma_
+iránt az asszonyoknál nagyon kevés rokonérzésre találnak, bár általában
+nem idegenkednek tőlük. Azoknál az összetüzéseknél, amelyek elsősorban
+anya és fiu közt szoktak támadni, csak a vak szeretet segíthet, a mely
+minden belátásos itélet nélkül a cselekvés tartalmával szemben, az örök
+ellentétet áthidalva a gyermek szellemi kiválóságába temetkezik.
+
+Ha a házaséletben is felszabadulnak ezek a természetszerü
+ellentmondások, nemcsak a folyton közeledő egykoruság fejleszti folyton
+erősebbé őket, hanem az asszony aggódása gyermekei sorsa fölött, a
+kiknek jövőjét az apa rendkivülisége és a polgári társadalommal való
+szembekerülése veszélylyel fenyegeti. A nő ellenszegülése azután passziv
+vagy aktiv, vérmérséklete szerint. Ösztönszerü, örök asszonyi motivumok
+kerülnek felszinre és a tudományosan gondolkodó férfinak nem szabad
+erkölcsi szemrehányásokra alkalmat keresnie, a mikor müködni látja ezt
+az ellenállhatatlan hajlamot, a melynek megmaradásától a nép és
+végeredményben az emberiség fentartása függ. Az ilyen házasságbeli
+viszályok azokhoz az akadályokhoz tartoznak, a melyeket minden szellemi
+vezérférfiunak le kell küzdenie. Mayer esete mutatja, milyen ártalmas és
+veszélyes szerepet játszanak a férfi-vénasszonyok is, az eredeti
+tehetség ösztönös ellenségei, még akkor is, mikor a haladás eszméje
+saját személyes körülményeiket a legtávolabbról sem zavarja. Mayer
+politikailag és vallásilag konzervativ volt, a mi azonban nem
+akadályozta meg környezetét abban, hogy kegyetlen haraggal forduljanak
+ellene, amikor uj felfedezésekre vetemedett, a melyeknek lényegéről
+persze senkinek se volt közülök sejtelme.
+
+Még csak az a kérdés: hogyan lehet kikerülni vagy enyhiteni azokat az
+ellentéteket, a melyek a felfedező családjában az ő belső hivatottsága
+és az anyai s hitvesi ösztönök közt szükségszerüen kipattannak? A
+választ csak ismételhetjük: ha a tudósnak elég szerencséje van, hogy
+olyan asszonyhoz jusson, a ki urának nehéz küzdelmeit a napi gondok
+távoltartásával és jókedélyének áldásos hatásával enyhiti meg, akkor a
+nő már legjava feladatát teljesitette vele és az emberiséggel szemben s
+férje számára az elérhető legnagyobb boldogságot szerzi meg.
+
+Ha megkiséreljük, hogy Mayer esetének biologiai eredményeit levonjuk:
+egy olyan férfi tragikus sorsával találkozunk, a ki a szellemi
+feszültség sulya alatt roppant össze. Az a hirtelenség, a melylyel
+vezető gondolata feltámadt benne s azután az első tapogatózásból a
+helyes kiutra bukkant, a mellett bizonyit, hogy Mayer csak ritkán,
+kivételes pillanatokban tudott olyan magasságra és világosságra
+emelkedni, a milyet problémája megkövetelt. Jusson eszünkbe, hogy a
+felfedező nem mondhatja magának, hogy: _ezt_ akarom felfedezni, hanem a
+saját korának szükségletei irják elő, mit _kell_ cselekednie.
+Természetesen bizonyos előfeltételekkel, főleg a teljes szellemi
+szabadsággal rendelkeznie kell, hogy a tradicziókból kibontakozhasson és
+a megoldandó kérdést meztelenül láthassa. Ez a szükségesség Mayer
+esetében ahhoz a sajátságos megkönnyitéshez jutott, hogy az iskolai
+bölcseség nem igen nyomasztotta, hiszen a hágai vizsgát is meglehetős
+mérsékelt sikerrel tette le. Igy azután e kedvező körülmények: a
+szellemi elkülönültség, a mely mikor egészséges volt, néhány tudományos
+eszmére való koncentrálódását lehetővé tette, Mayer termékenységét néha
+olyan rendkivüli mértékben fokozta, a hogy arra alapgondolata lelki
+megfogamzásához tényleg szüksége is volt. Ugyanez a természetes
+feszültség állt fenn 1841. őszén, döntő szellemi fordulása és küszöbön
+lévő házassága előtt.
+
+A közbüleső időszakok azonban e csucspontok alatt messze elmaradnak.
+Mayer bizonyos értelemben egész életén át kisvárosi polgár volt;
+Párisban legszükebb földieivel élt együtt, nagy tengeri utján teljesen
+izolálódott és legizgalmasabb belső válságai alatt sem jutott tovább
+Tübingennél és Heidelbergnél. Mialatt Davy a nagyváros lüktető
+mozgalmasságában keresi kijegeczesedő gondolatvilágának külső keretét,
+Mayer szükös kis csigaházba bujik, amely őt és munkáját felemészti. Ez a
+hajlandóság különben Mayer lassu szellemi kibontakozásának szükségszerü
+következménye volt; minden uj és váratlan jelenséggel szemben
+bizonytalanul állott, tehát a nagyszabásu városi élettel sem tudott
+megbarátkozni. Ugyanez okból nem szerezhetett magának és gondolatainak
+rajongó személyi hiveket és tanitványokat, a kik vele együtt
+terjesztették és fejlesztették volna szellemi kincsét. A rá váró feladat
+kimerithetetlenségében Mayer nem kételkedett s tudta azt is, hogy
+egymagában nagyon keveset végezhet belőle. Nem volt azonban oly
+szerencsés természetü, hogy rokonlelkeket a maga igazáért
+fellelkesíthessen. Még Baurt sem tudta meggyőzni felfedezésének igazi
+jelentőségéről, pedig Baur melléje állt, segitett neki és gyarapitotta
+mathematikai ismereteit. A klasszikus tipust jellemzi ez az adat is: a
+személyi hatást az irás készsége pótolja. Mayer örökölt jellembeli
+fogyatékosságánál fogva nem tudott magának bármi áron is olyan helyzetet
+teremteni, hogy sulyos és nagyszerü hivatottságát szakszerüen
+realizálhatta volna. Ezt a tényt megfigyeljük és megállapitjuk, de
+kárhoztatni érte senkit nem szabad, bár innen ered, hogy a
+tizenkilenczedik század legnagyobb felfedezése szerzője személyének csak
+egy szerencsétlen életet jelentett.
+
+
+
+
+Helmholtz.
+
+Helmholtz Hermann atyja, Helmholtz Ágost teológus, gyenge testalkata
+daczára, 1813-ban a felszabaditó hadseregbe lépett és a hadjáratban
+önkéntesi minőségben vett részt; a drezdai csata alkalmával alhadnagygyá
+lett. Hazaérkezte után belátta, hogy papi tanulmányait – komoly
+lelkiismeretbeli ellentmondások nélkül – nem folytathatja; ennélfogva a
+filológiára, mint uj kenyérkereseti pályára csapott át és néhány évi
+házi tanitóskodás után a potsdami gimnáziumnak tanára lett; főleg
+latint, de más tantárgyakat is tanitott. Egyszer, mikor német óra alatt
+tanitványaival a felszabaditó hadjárat hangulatairól és saját
+élményeiről merészkedett beszélgetni, felettes hatósága szigoruan
+megdorgálta és figyelmeztette, hogy ismétlődés esetén egyszerüen
+elbocsájtják. Költői természetü volt s e hajlandósága különösen a
+divatozó görögimádásban nyilvánult; sok nyelvet tanult, köztük az
+arabsot is, festészettel és zenével is foglalkozott. Neje Penn Karolin,
+egy katonatisztnek művelt leánya és Penn William, a hires quäker
+leszármazottja volt; külsejére igen egyszerü, de élénk szellemü és
+feltünően világos itélőképességü nő. Szegényes háztartásukat, melynek
+gondjait idővel két leány és egy fiu szaporitotta, pompásan vezette s
+családja iránt tele volt gyöngédséggel és rajongással.
+
+Hermann fia 1821. augusztus 31-én született. Gyenge és csunya gyerek
+volt (egy kicsit vizfejü), de anyja következetesen csodagyermeknek
+tartotta.
+
+Gyermekkorában annyit betegeskedett, hogy majdnem mindig a szobához és
+gyakran ágyhoz volt kötve; csendes fiunak mondják: állandóan
+képes-könyvekkel és épitőkövekkel foglalkozott. Az utóbbiakból annyi
+empirikus geométriát sajátitott el, hogy később az iskolában az
+alapelvek körül már teljes tájékozottsága volt. Rendszeres testápolás,
+torna és turisztika révén, amikre apja sokat adott, egészsége is
+megjavult, ugy hogy kilencz éves korában beléphetett a potsdami
+gimnáziumba, amelyet rendkivül gyorsan végzett el. Hogy mi iránt
+érdeklődött leginkább, arra a hetvenedik születésnapján rendezett
+ünnepélyen igen figyelemreméltó beszédében tekintett vissza.
+Legczélszerübb lesz, ha a vonatkozó részeket szószerint közlöm:
+
+„Hét éves koromig gyenge fiu voltam, a szobához, sőt igen gyakran az
+ágyhoz kötve, pedig alig birtam a szórakozás és a munka vágyával.
+Szüleim sokat foglalkoztak velem; képeskönyvek és főleg épitő kövek közt
+éltem mellettük. Korán kezdtem olvasgatni s igy természetesen uj
+élvezeteket ismertem meg. Szellemi képességeim fogyatékossága viszont
+abban nyilvánult, hogy rossz emlékezőtehetségem volt egymással szorosan
+össze nem függő tárgyak tekintetében. Jól emlékszem, hogy a jobboldalt a
+baltól alig tudtam megkülömböztetni, később az iskolában nehezebbül
+esett a magánhangzókat, a rendhagyóigéket, a sajátságos
+mondatfordulatokat elsajátitanom, mint a többi diáknak. Különösen az
+akkori történelemtanitással nem tudtam sehogysem megbarátkozni; prózai
+részeket könyv nélkül mindig csak nagy szenvedések árán tanultam meg. E
+fogyatékosságom természetesen folyton érezhetőbbé vált és aggkoromra
+egészen leigázott.
+
+„De ha már volt mire támaszkodnom, (bár csak például a versmértékre és a
+versrimre) a könyvnélküli tanulás és a megrögzités sokkal könnyebben
+ment; nagy költők verseit igen sokáig megőriztem az emlékezetemben, de
+másodrendü irók közepes alkotásait alig. Azt hiszem, hogy a magyarázat a
+gondolatok természetes ritmusában található, ami a jó versek
+sajátossága; ebben a körülményben az esztétikai szépség lényegbeli
+forrását látom.
+
+„A felsőbb gimnáziumi osztályokban az Odyssea néhány énekét, meglehetős
+sok horacziusi odát és egy csomó német verset tudtam szavalni. Abban a
+helyzetben voltam tehát, mint irástudatlan őseink, akik törvényeiket és
+történelmüket versekbe foglalták, hogy emlékezetükben megmaradjon. Ami
+könnyen esik, szivesen teszszük meg; én is előbb a költészetet imádtam.
+Ezt a hajlandóságomat atyám szitotta, pedig különben kötelességtudó, de
+rajongó ember volt; végtelenül szerette a költészetet, különösen a német
+irodalom nagyjait. A felső gimnáziumi osztályokban a német irodalmat
+adta elő és Homéroszt olvasta velünk; felváltva prózai német feladatokat
+és verstani gyakorlatokat kellett csinálnunk. És ha a legtöbben közülünk
+rossz költők is lettek, mégis az elképzelhető legalkalmasabb
+stilusfejlesztő rendszer volt az övé.
+
+„A legtökéletesebb emlékezetbeli segédeszköz azonban a jelenségek
+törvényének ismerete, amit legelőször a geometriában tanultam meg.
+Gyermekjátékaimból, az épitőkövek révén, közvetlen szemlélet utján
+kipróbáltam a térbeli arányok egymáshoz való viszonyát. Minden
+gondolkodás nélkül tudtam, hogy szabályos alaku testeket miképpen
+lehetne egymásra rakni és miképpen illenének össze, ha igy vagy amugy
+forditanám őket. Midőn geometriát kezdtem tanulni, tanáraim nagy
+meglepetésére, minden ténymegállapitással, amellyel itt kellett volna
+megismerkednem, már tisztában voltam. Amennyire vissza tudok emlékezni,
+ez a tulajdonságom a postdami népiskolában is feltünt, amelybe 8 éves
+koromig jártam. Ellenben uj volt előttem a szigoru tudományos módszer,
+amelynek segélyével azután a többi nehézségeket is legyőztem.
+
+„A geometriának egy hiánya van: csak elvont térbeli formákkal
+foglalkozik, pedig nekem a teljes valóság szerzett különös örömöket.
+Mikor már nagyobb és erősebb lettem, atyámmal vagy iskolatársaimmal
+sokat járkáltam Potsdam szép környékén és lelkem mélyéből megszerettem a
+természetet. A fizika elemei azután – amelyekkel a gymnasiumban
+találkoztam – jobban érdekeltek geometriai és algebrai tanulmányaimnál.
+Bőséges és sokféle anyag kinálkozott: a természet teljes gazdagsága,
+amely elméleti törvények alá sorakoztatható. Tényleg ez a megismerés
+ragadott el: a látszólag idegen természetnek az emberi szellem által
+való leigázása, amelyet a törvények logikai hatalmának köszönhetünk.
+Mindjárt csatlakozott ehhez az a másik megismerés is, hogy a természeti
+jelenségek törvényeinek tudása adja csak a természet felett való
+hatalmat a kezünkbe. Ezekben a gondolatkörökben már otthonosan éreztem
+magam.
+
+„Nagy hévvel és örömmel bujtam azokat a fizikai tankönyveket, melyeket
+atyám könyvtárában találtam; ósdi művek voltak, melyekben még a
+flogisztónikus tudományos nyelvjárás divott és a galvanizmus még a
+Volta-oszlopnál tartott. Egy ifjukori barátommal is próbáltam mindenféle
+itt-ott olvasott kisérletet szerény eszközeinkkel utánozni. A savaknak
+hatását anyánk vászonkészletén alaposan kitapasztaltuk, ezenkivül
+azonban kevés sikerült; legjobban jártunk még optikai szerszámok
+készitésével, szemüvegek és egy növénytani nagyitólencse felhasználása
+mellett. Segédeszközeink korlátolt volta korai tanulmányaimban azzal az
+előnynyel járt, hogy a tervezett kisérleteket mindig módositanom
+kellett, mig a tényleg végrehajtható alakjára rá nem bukkantam. Meg kell
+vallanom, hogy néha, mig az osztályban Cicerót vagy Vergiliust olvastak,
+unalmamban az asztal alatt kiszámitottam a fénysugár sebességét és
+néhány optikai tételre akadtam, amelyekről a tankönyvekben semmit sem
+találtam, amelyekre azonban később a szemtükör szerkesztésénél szükségem
+volt.
+
+„Igy azután elterelődtem tanulmányaimnak arra a különös irányára,
+amelyet később is megtartottam és melynek lassankint egész lelkemet
+odaadtam. Az a törekvésem, hogy a valóságon a fogalom uralkodjon, vagyis
+más szavakkal: a tünemények okozati összefüggésének felfedezése,
+vezetett az életen át, e vágy intenziv voltának tulajdonitható, hogy egy
+problémát mindaddig bonczolgattam, mig csak homályos pontokat sejtettem
+benne.“
+
+E nyilatkozatokból, melyek Helmholtz természetéhez képest nagyon
+tartózkodóak, kiütközik a született természetbuvár ellenszenve a
+filológiai oktatás iránt. Természetes, hogy az adott körülmények közt
+(atyja hatása folytán, ki ugyanabban a gymnasiumban tanitott) a csendes
+és beteges fiunak minden harczot kerülő természete, nagyobb
+összeütközésre nem vezetett, sőt a szülői háznak ifjukori hatása később
+Helmholtznak az iskolai és nevelési kérdésekben elfoglalt álláspontjára
+is némileg befolyást gyakorolt. Ehhez járult még, hogy a klasszikus
+tipus kutatói, akikhez Helmholtz tartozik, természetüknél fogva
+hajlandóságot mutatnak a „klasszikus“ iróknak formai kerekdedségéhez,
+ami alkalmilag bizonyos türelmetlenségben is kifejezést nyer, szintén a
+filológusok szokása szerint; ilyen volt például Gauss is.
+
+Helmholtz tehát jó bizonyitványnyal hagyta el a gimnáziumot, ez a
+körülmény jövőjére vonatkozólag döntő fontosságu volt.
+
+Végbizonyitványában nyugodt és csendes magaviseletünek mondják; az ókori
+nyelvek tekintetében elért eredményeiről, sajnos, hallgatnak forrásaim:
+valószinüleg nem volt teljesen kedvező. A matematikában Helmholtzot egy
+Mayer nevü kitünő tanár tanitotta, aki egyszersmind a család barátja is
+volt. Mayer külön bizonyitványt állitott ki részére, hogy
+magántanulással már biztosan tovább haladni képes. Ebben a
+tulajdonságában tényleg megtaláljuk későbbi sikereinek egyik
+leglényegesebb tényezőjét.
+
+Helmholtz természettudományokkal akart foglalkozni, miután azonban atyja
+a szükséges anyagi eszközökkel nem rendelkezett, az orvostudományhoz
+kellett átpártolnia. Jelentkezett a királyi katonai orvosi főiskolánál,
+a Pepiniére-nél felvételre, amely növendékeit, katonai szolgálat
+kötelezettsége mellett, ingyenes oktatásban részesitette. Helmholtz még
+gimnáziumi tanulmányai alatt próbavizsgát tett, igen szép sikerrel, ugy,
+hogy 17 éves korában, az érettségi után, már a berlini királyi Frigyes
+Vilmos orvosi intézetbe került. A jövendő nagy férfiu koraérettségének
+ujabb bizonyságát látjuk, amely gyermekkori betegeskedése dacára is
+előreviszi.
+
+Helmholtzot Berlinben a szkolasztikus természetfilozófiai tanitáson
+kivül (maga mondja, hogy a záróvizsgán az érdaganatokról nagyszerü
+előadást tartott anélkül, hogy valaha ilyen műtétet látott volna)
+nagynénje, akinél vasárnaponkint ebédelt, kedélyes szigorral ismertette
+meg a „jó társaság“ erkölcseivel és szokásaival s Helmholtz kellőleg
+hasznositotta ezt a tudományt is. Haza irt leveleiben képekkel és
+zenével, amikkel a fővárosban eléggé összekerült, éppen annyit
+foglalkozik, mint életmódjának és tanulmányainak egyes részleteivel.
+Anyja nehezen nélkülözi fiát és a sok lim-lomot az asztalon,
+természettudománynyal való foglalatoskodásának apró bizonyságait s csak
+lassankint nyugszik bele távollétébe. Pajtásai kimért és tartózkodó
+modora következtében különcznek tartották s levelei tényleg bizonyos
+kulturgőgöt árulnak el, ami bizonyára az atyai ház professzori
+légkörének maradéka volt. „Mozart és Beethoven-szonátákat játszom,
+azután sokszor uj zeneműveket is, amiket a lakótársam szerez be. Este
+Goethe-t és Byron-t olvastam (K. kölcsönözte) és változatosságképpen
+integrálszámitásokat is végeztem.“ A szülők tudniillik, hogy Hermanjuk a
+megkezdett zongorajátékot el ne felejtse, nagy áldozatok árán zongorát
+állittattak intézeti szobácskájába. A könyvek iránt való érdeklődésének
+köszönhette, hogy az intézet könyvtárosa magához osztotta be s igy
+szabadon válogathatott az irodalmi művek között. Egyrészt a fizikusok és
+mathematikusok, másrészt Kant bilincselte le s egy jelentős személyi
+befolyás is érvényesült. Mig ugyanis Mitscherlichet nagyon unalmasnak
+találja, Müller, a hires fiziológus egészen elragadja a fiut; Link tanár
+ellenben „tultengő szellemü, két hónap után még mindig a természettan
+filozófiai bevezetésénél tart (Ah, Istenem!).“
+
+1839. végén, 18 éves korában a filozófiai szigorlatot igen jó
+eredménynyel tette le, a következő évben pedig anatómiai vizsgáját
+szintén kitünően. Harmadévre azonban sulyos tifuszba esett s több
+hónapon át a kórházban kellett feküdnie. Helmholtz azok közé az emberek
+közé tartozott, akiknek még a véletlen is javukra válik és igy betegsége
+is, amely különben sem volt veszélyes, alkalmat adott arra, hogy
+időközben megtakaritott pénzén górcsővet vehessen, amelyet később
+doktori értekezésénél használt fel. Teljes felgyógyulása azonban oly
+lassan haladt előre, hogy még néhány hónapig a szülői házban kellett
+tartózkodnia, mielőtt tanulmányait ujból megkezdhette.
+
+Az orvosi szaktárgyasokon kivül sok másra is beiratkozott, de
+mathematikai előadásra nem. A legnagyobb hatást Müller János tette reá,
+aki professzorai közül kétségtelenül a legkiválóbb volt; az elsők közé
+tartozott, aki szabadulni akart a természetfilozófiától s lelkes és
+hatalmas akaratával fogva tartotta tanitványait, akik között sok volt a
+tehetséges. Helmholtz érintkezésbe jutott Du Bois Reymond, Brücke és
+Virchow-val, akikhez néha a valamivel idősebb Ludwig is csatlakozott és
+átélte velük egy uj tudomány születésének különös izgalmait. Doktori
+értekezésének tárgyául az idegrost eredetét választotta; azt remélte,
+hogy hamar készen lesz a dologgal és 20 éves korában már doktorrá
+avatják. Mikor azonban munkájával Müllerhez került (addig t. i. saját
+eszközeivel dolgozott), tanára jónak és helyesnek itélte ugyan
+tanulmányát, de figyelmeztette, hogy még jobban meg kellene alapoznia.
+Jellemző Helmholtzra, amit 1842. augusztusában atyjának ir: „Ma voltam
+értekezésemmel Müller tanárnál; nagyon barátságosan fogadott, előadatta
+velem a végeredményt és a bizonyitékokat, igen érdekesnek mondotta a
+dolgot, mert az idegrostoknak a magasabb rendü állatoknál eddig is
+sejtett, de még be nem bizonyitott eredetét mutatja ki, mindamellett azt
+ajánlotta nékem, hogy egészítsem ki vizsgálódásaimat s nyilvánvalóbb
+bizonyságot adjak, mint ami három-négy esetből elérhető. Meg is nevezett
+néhány állatot, amelyeknél megfelelő eredményt vár és felajánlotta nekem
+saját műszereinek használatát az anatómiai múzeumban, amennyiben az
+enyéim nem volnának kielégítők. Végül azt ajánlotta, hogy ha felavatásom
+nem sürgős, a szünidőben dolgozzak tovább, hogy teljes és
+megtámadhatatlan eredményhez juthassak. Miután semmi okosat nem tudtam
+ellene felhozni és magam is jórészt az ő álláspontján voltam, le kell
+mondanotok a 20 éves doktorról és a 21 évessel kell megelégednetek.
+Engemet is meglepett a dolog s nem volt egészen inyemre, de, mint már
+emlitettem, nem tudtam megfelelő ellenvetést tenni.“
+
+Csak örülni lehet rajta, milyen magatartást tanusit ez a két kiváló
+ember egymással szemben. Egyrészt a tapasztalt tanár, aki biztos szemmel
+becsüli meg a fiatalember értékét és tudományos lelkiismeretességéhez
+jelentős segitséget ad, másfelől az ifjú kezdő, aki az útmutatást rögtön
+megérti és „nincs semmi észszerű ellenvetése.“ Igy történt azután, hogy
+a felavatás 1842. őszén ment csak végbe.
+
+Helmholtz értekezése az ideganatómia egyik alapvetője, mert a
+gerinczteleneknél eddig ismeretlen összefüggést igazolt az idegszálak és
+sejtek között.
+
+Egyidejűleg kórházi sebészként is működött és kevés szabadidejében
+együtt dolgozott Müllerrel. Első eredményét az erjedés és rothadás okai
+vizsgálásánál érte el, amelyek körül a katalitikus erővel kapcsolatban
+Liebig és Berzélius közt épp akkor vita támadt. A kisérlet tárgyát az a
+meggondolás képezte, hogy két folyadék kölcsönös közlekedését lehetővé
+tegye, de az esetleg létező organizmusok helycseréjét megakadályozza.
+Czélját úgy akarta elérni, hogy a két folyadékot hólyaggal választotta
+el egymástól. Miután mások kutatásai nyomán bebizonyította, hogy kifőtt
+rothadó folyadékok sohasem oszlódnak ugy fel, ha forralatlan levegőtől
+elzárjuk őket, megállapitotta azt is, hogy az erjedés nem hat a hólyagon
+át, a rothadás azonban igen. Más szóval: ha egy sterilizált cukoroldatot
+tartalmazó, hólyaggal lekötött edényt erjedő cukorba tett, úgy a
+cukoroldat változatlan maradt. Ha azonban sterilizált húst ugyanúgy
+rothadó húslével hozott érintkezésbe, a hús gázképződés mellett
+feloszlásnak indult, de a közönséges rothadástól különböző módon, mert
+semmiféle baktériumképződés nem állott be. Az eredmény tehát némileg
+kétes volt és a vitáknál nem is játszott szerepet. Ma ez a kisérlet
+megint érdekessé vált, mert nyilvánvalólag azt az értelmezést kivánja
+meg, hogy a rothadó oldatból bizonyos mennyiségü bomlasztó enzim hatolt
+át a hólyagon és okozta a feloszlást; a baktériumokat ellenben a hólyag
+távol tartotta. Épp ezért tanulságos volna, ha ezeket a kisérleteket
+különféle bőranyagokon kipróbálnák.
+
+Helmholtz valamivel később Magnus laboratóriumában, aki szokott
+előzékenységével magához vette, e kisérleteket megfelelőbb eszközökkel
+ismételte, meg is oldotta a kérdést, de semmit sem hozott nyilvánosságra
+belőle.
+
+Viszonyai időközben kedvezőbbé váltak; a gárdahuszárokhoz helyezték át
+Potsdamba, mint sebészt; Branca ezredorvosnak segédje lett és nem volt
+nagyon igénybe véve. A sok szabad idő nagyon kapóra jött; rendkivüli
+gondolatok foglalkoztatták, amelyek sokkal messzebbre vezettek, mint
+előre láthatta volna. Az állati testek melegképződéséről volt szó,
+amiről épp akkor hosszadalmas vita keletkezett. Dulong és Despretz
+kisérletileg megállapitották, hogy azok az állatok, amelyek melegmérőben
+lélegzettek, 10–20%-kal kevesebb meleget fejlesztettek, mint ha az
+elhasznált oxigén szén elégésére szolgált volna. Habár Hess az alapelvet
+már 1841-ben felállitotta és néhány példával kisérletileg
+bebizonyitotta, hogy a melegfejlődés összege kémiai folyamatoknál a
+közbenső fokozatokat mind felöleli, úgy, hogy a jelen esetben nem a
+szénsav, hanem a tápanyagok égési melege veendő számításba, mégis a
+fiziológiai zavar sokáig tartott és Helmholtz is megpróbálta tisztázni a
+kérdést. E czélból vizsgálat alá vette, vajjon az izmok működésénél
+kémiai egyesülés és melegfejlődés áll-e be és – igenlő eredményhez
+jutott.
+
+A kémiai folyamatok bizonyitását Helmholtz kémiai segédeszközökkel érte
+el. Párhuzamos kisérleteket folytatott lehetőleg egyforma feltételek
+mellett: a békának, „a tudomány ősi martirjának“, izmait egyrészt
+villamos battériával addig izgatta, amig nem vonaglottak, más izmokat
+pedig minden külső befolyástól menten tartott. Mikor aztán mind a két
+próba-izmot, vízre és borszeszre bomlandó részeik tekintetében,
+megvizsgálta, úgy találta, hogy a kimerült izmok kevesebb víz-, de annál
+több szesz-kivonatot adtak, mint a pihentek; a különbség 13–30
+százalékra rugott. A különbözőséget kémiailag nem lehetett jellemezni.
+Bebizonyult tehát, hogy a kifárasztott izom kémiailag kétségtelenül
+különbözik a pihenttől, de nem derült ki, hogy mi is változott meg. Egy
+angolna és egy galamb izmainál is hasonló különbségeket talált, de nem
+olyan jelentékenyeket.
+
+„Elintézetlenül kell hagynom ez alkalommal még egy igen fontos kérdést:
+vajjon az izomrost-anyag résztvesz-e ebben a szétbontásban.“ Az ifjú
+szerző végül kilátásba helyezi a kivonatolt anyagok megvizsgálását is,
+de erről soha semmit sem hozott nyilvánosságra.
+
+Helmholtz-al tehát a kisérleti kémia terén is találkoztunk, ahova később
+soha nem tévedt; legközelebbi munkája már állandó érdekkörében, a
+fizikai élettanban mutatja be.
+
+Arról a kérdésről volt szó, vajjon az izmok összehuzódása a
+vérkeringéstől és táplálkozástól függetlenül is melegképződést
+feltételez-e vagy sem? A válasz általában igenlő volt s ugy
+bizonyitottak, hogy háromszoros hőelemet bocsájtottak a megvizsgálandó
+békaizomba és indukciós ütések által megmerevítették. Minden alkalommal
+hőemelkedést észleltek: 0.14–0.18°-ot; az idegeken az egész művelet
+alatt hőváltozás nem volt tapasztalható.
+
+A kémiai munkálatokkal szemben, amelyek exakt ábrázolásnak nem adtak
+teret, rátalálunk itt arra a különös gondosságra, amely a kisérletek
+fizikai feltételeinek meghatározását és fejtegetéseit jellemzi.
+Legelőször nyilvánul meg tehát világosan a későbbi munkák egyéni
+jellege.
+
+E kutatások azonban csak egy problémának részletei voltak, amelyek a
+fiziológiai melegről szóló „Az orvosi tudományok kéziszótárá“-ban 1845.
+folyamán kiadott összefoglaló beszámolóban tolultak eléje. Az állati
+testben lévő munka és meleg kérdése csak akkor tárgyalható, ha a munka
+és meleg viszonya általában tisztázódik és miután munka alatt a
+szervezet különféle teljesitményei értendők, a probléma az összes
+tevékenységi ágakra kiterjesztendő. Ez a körülmény vezetett a kölcsönös
+átváltozhatlanság gondolatára, még pedig a perpetuum mobile kizárása
+mellett.
+
+Helmholtz e gondolatokat véglegesen 1847-ben foglalta össze, miután egy
+évvel előbb államtudományi vizsgáját kitüntetéssel letette és 1847.
+március havában Velten Olgával, egy néhai főtörzsorvos leányával jegyet
+váltott. Gyakori jelenség, hogy fiatal tehetségek kiváló eredményei
+egybeesnek eljegyzésükkel vagy házasságukkal, amire később behatóbban
+fogunk visszatérni. Ez a tünemény arra mutat, hogy az alapösztön
+érvényesitésével a többi szerveknek, különösen az agynak rendkivüli
+tevékenységi képessége is velejár. Akaratlanul a magasabbrendü
+állatokra, különösen a madarakra kell gondolnunk, amelyeknél a párosodás
+idejében különös érvényesülési és cselekvési formák lépnek fel, mint
+például táncz, harczok és egyebek.
+
+A munka formulázása tetemes nehézségeket okozott Du Bois Reymondnak
+(akivel már akkor és egész életén át szoros baráti kötelékben állott s
+aki részéről mindig teljes és értékes áldozatkészséget tapasztalt),
+1847-ben elküldte munkájának bevezető tervezetét, „nem azért, mintha azt
+hinném, hogy készen lennék vele, (éppen az átolvasásnál jöttem rá, hogy
+talán semmi sem maradhat meg belőle), hanem, mert nem is sejtem, vajjon
+még hányszor kell átdolgoznom, mielőtt elkészül s szeretném megtudni,
+hogy a fejtegetés módját tudományosan helyt állónak tartod-e? Az utolsó
+átdolgozásnál összeszedtem magam és mindent eldobtam, ami a filozófiára
+emlékeztetett (amennyire szükség nem volt rá), emellett azonban
+gondolathézagok is maradhattak.“ Barátja nem talált semmi kifogásolni
+valót és a legteljesebb csodálatát és egyetértését fejezte ki. 1847.
+június 21-én azután a nemrég alapitott fizikai társulatban[1] előadta
+értekezését s még közelebbi barátait is ámulatba ejtette az a biztonság,
+amelylyel a matematikai fizikát kezelte, mit egy katonaorvostól
+egyáltalán nem tételeztek volna fel. Helmholtz, előadásának a fizikai
+Évkönyvben való közreadása céljából, kéziratát Magnus rendelkezésére
+bocsátotta, Poggendorffnak leendő továbbítás végett. Helmholtz azonban
+úgy járt, mint hat évvel előbb Mayer: munkáját visszautasitották.
+Poggendorff azzal indokolta meg állásfoglalását, hogy a munka egyrészt
+nagyon hosszú, másrészt pedig nagyon elméleti; kisérleti kutatásokat, az
+alapnézlet bizonyítására, szivesen nyilvánosságra hozott volna.
+Helmholtzot az elutasítás joggal bántotta, mert Poggendorff néhány
+hasonló tartalmú dolgozatot már elfogadott, sőt Clapeyronnak egy tíz
+éves munkáját, amelyben Carnot gondolatait analitikusan kifejtette és
+tovább fejlesztette, kinyomatás végett maga fordított le. Nem az az eset
+forgott itt fenn, mint Mayernél, hogy tudniillik a tartalom hiányos lett
+volna; kizárólag a „spekuláció“-tól tartottak, amelynek káros
+következményei a német természetfilozófiára még friss emlékezetben
+voltak. A barátságtalan fogadtatásban különben valószinüleg Magnus is
+részes volt, aki a kisérleti és elméleti fizikát olyan két tárgynak
+tekintette, amelyeket semmi szin alatt sem szabad összekeverni.
+
+Helmholtz azután többek tanácsát követve, kinyomatta munkáját, amire
+Reimer könyvkiadó nemcsak szivesen vállalkozott, hanem még némi
+tiszteletdijat is fizetett érte. Ez alkalommal az értekezést még egyszer
+átdolgozta és csak ebben a végleges alakban ismerjük mi is.
+
+Az irásmű keletkezését és közelebbi sorsát Helmholtz 1891-iki
+felköszöntőjében következőképp adja elő:
+
+„Tanulmányaim közben mindjárt egy mélyen járó tanár, Müller fiziológus
+befolyása alá jutottam, aki ugyanakkor Du Bois Reymondot, Ludwigot,
+Brückét és Virchowot is bevezette a fiziológiába és anatómiába. Müller
+az élet rejtelmei tekintetében még a régi, inkább metafizikai és az
+ujonnan kifejlődött természettudományi nézlet közt vergődött, de az a
+meggyőződése, hogy a tények ismerete semmi által sem pótolható,
+mindinkább erősbödött s hogy ő maga is még mindig küzködött, talán még
+jobban növelte tanitványaira való befolyását.
+
+„Fiatal emberek legszivesebben mindjárt a legnehezebb problémákhoz
+nyúlnak: én is az életerő rejtélyes kérdését ragadtam ki. A fiziológusok
+nagy része akkoriban Stahlnak azt a kibuvóját használta fel, hogy az élő
+testben ugyan a szerveknek és anyagoknak fizikai és kémiai erői
+működnek, de a „lélek“ ezen erők működését megkötni és feloldani tudja;
+az erők szabad érvényesülése a halál után a rothadást idézi elő, mig az
+élet folyama alatt tevékenységüket állandóan a lélek szabályozza. Ebben
+a magyarázatban valami természetellenest sejtettem; de sok fáradságomba
+került, amig feltevésemet szabatos kérdéssé tudtam átalakitani. Végre
+tanulmányaim utolsó évében rájöttem, hogy Stahl elmélete minden
+élőtestnek a perpetuum mobile természetét tulajdonitotta. Az utóbbira
+vonatkozó vitákat már jól ismertem; gimnazista koromban sok beszélgetést
+hallgattam végig atyám és mathematikai tanárunk közt, mint
+Frigyes-Vilmos intézeti növendék pedig könyvtársegédi minőségben
+szabadidőm alatt Bernoulli, d’Alembert és más mult századbeli
+mathematikusok műveit kerestem ki és kutattam át. Igy azután a következő
+kérdésekre bukkantam: Micsoda vonatkozásoknak kell a különféle
+természeti erők közt lenniök, ha általában a perpetuum mobile lehetősége
+ki van zárva?, – továbbá: Tényleg fennállanak-e már most mindezek a
+vonatkozások? Könyvecskémben az erő megmaradásáról kritikai tanulmányt
+és rendszert akartam adni, a fiziológusok szempontjai szerint.
+
+„El voltam arra készülve, hogy a szakemberek végül azt mondják: ‚Hiszen
+mindezt már ismerjük; mit gondol ez a fiatal orvos, hogy nekünk az egész
+dolgot ilyen részletesen adja elő?‘ Csodálkozásomra azonban azok a
+fizikai tekintélyek, a kikkel érintkeztem, az ügyet másképpen fogták
+fel. Hajlandók voltak a törvény helyességét tagadásba venni és abban a
+lelkes harczban, melyet Hegel természetfilozófiája ellen vezettek, az én
+munkámat is fantasztikus ötletnek nyilvánitották. Csak Jacobi
+mathematikus ismerte fel gondolatmenetemnek a mult századbeli
+mathematikusokkal való összefüggését; érdeklődött kisérleteim iránt és
+megvédett a félreértésektől. Őszinte tetszést és gyakorlati segítséget
+találtam viszont fiatalabb barátaimnál, különösen Du Bois Reymondnál. Ők
+azután a legujabb berlini fizikai társaság tagjait is pártomra vonták.
+Joulenak e tárgyú munkálataiból akkor még keveset ismertem, Mayeréból
+pedig semmit.
+
+„Ehhez csatlakozott a rothadásról és erjedésről szóló néhány kisebb
+fiziológiai munka, amelyekben bebizonyitottam, hogy egyik sem önmagától
+beálló vagy a légkör oxigénje közreműködésével előidézett tisztán kémiai
+szétbomlás (amint Liebig gondolta), hanem az erjedés feltétlenül
+erjesztő gombák jelenlétéhez van kötve, amelyek csak szaporodás útján
+keletkezhetnek. Az izomműködés okozta anyagváltozásról is írtam, amelyet
+később a megfelelő hőfejlődésre vonatkozó dolgozatom követett; e
+proczesszusok az erő megmaradásának törvényéhez alkalmazkodnak.“
+
+Az értekezés tartalma sokkal ismeretesebb, semhogy most ismételnünk
+kellene. Mayer tanulmányaival ellentétben, aki e gondolat első
+felfedezőjének érezte és érezhette magát, Helmholtz csakis a fizika
+ismert területeinek elméleti tisztázását tartotta fenn magának és e
+feladatot klasszikus tökéletességgel oldotta meg. Érdekes az alapvetés
+eltérő volta is. Mayer a nehézség és tömeg megmaradási törvényeinek
+párhuzamosságából, tehát főleg kémiai hasonlóságokból indult ki és igy
+az „erőt“ vagy energiát szubsztanciának tekintette, Helmholtz
+következtetését az elméleti mechanikára alapitotta, a mely sokkal
+közelebb feküdt hozzá. Helmholtz is, mint Mayer, ragaszkodott az anyag
+és erő dualizmusához, bár azt is kijelentette, hogy egyik a másik nélkül
+sohasem fordulhat elő. Az anyag ismertetőjeléül térbeli
+meghatározottságát és tömegét jelölte meg, mig minden más külső
+megnyílvánulását „erőknek“ vagy tulajdonságoknak (ami egy és ugyanaz)
+vette. Ebben egészen Kant nyomán jár, aki annak idején Lockehez
+csatlakozott; úgy látszik, Helmholtz nem vizsgálta meg, vajjon a térbeli
+meghatározottság és a tömeg nem tekinthető-e szintén tulajdonságoknak?
+Negyedszázaddal később ujonnan kiadott ifjúkori munkájában úgy
+nyilatkozik, hogy e következtetéseit Kant ismert elméleti nézetei
+erősebben befolyásolták, mintsem most helyesnek tartaná és szerinte az
+erő megmaradási törvényének indokolásához mást, mint tapasztalati tényt
+felhozni nem szabad. Ezen a téren azonban számos filozófus nem követte,
+sőt sokan még ma sem szabadultak fel a Kant-féle korlátozás alól;
+mindenesetre nincsenek még kéznél ama tudományos tapasztalatok,
+amelyeket Helmholtz később gyüjtött magának. De a „törvény“ absztrakt
+jellege Helmholtznál sokáig megmaradt; 1881-ben így nyilatkozik: „Az
+anyagból felszabadult erő olyan törvény volna, amelynek érvényesülési
+feltételei hiányzanak.“ Az energetikában egy „erő“, azaz energia
+hatékonyságának feltételét egy másfajta energia fellépése adja meg, hogy
+átalakulás történhessék.
+
+Még nehány szóval meg kell emlékeznünk a Mayer és Helmholtz elsőbbségi
+kérdéseiről is. Nem volna rá szükség, ha később bizonyos berlini körök
+ismételve nem Helmholtzot kiáltották volna ki az erő megmaradási
+törvényének felfedezőjéül. Maga Helmholtz soha sem csatlakozott ehhez a
+mozgalomhoz, de talán nem is nyilatkozott ellene elég határozottan.
+
+Miután Mayer első értekezése 1842-ben Joule-é 1843-ban, Mayer részletes
+dolgozata pedig 1845-ben jelent meg, mig Helmholtz a maga tanulmányát
+csak 1847 nyarán terjesztette a fizikai társulat elé, Helmholtz később
+maga is kijelentette, hogy elsőbbségről az ő javára szó egyáltalában nem
+lehet. E dolgozatát lényegileg a meglevők összefoglalásának tekintette,
+de mindenesetre kiemelendő, hogy ez az összefoglalás jórészt eredeti és
+messze perspektiváju volt. Helmholtz tényleg a tudomány későbbi
+fejlődésére jelentékeny befolyást biztositott magának; elsőül határozta
+meg az alaptörvény akkor áttekinthető alkalmazásainak egész területét,
+mig a többi kutató egyes kisebb körök feldolgozásával elégedett meg.
+
+Később is, mikor Joule és néhány hevesvérü földije Mayer jogait
+megtámadta, Helmholtz az ő pártjára állott, ugy hogy e tekintetben
+szemrehányás nem érheti. Ellenben épp a kritikus időkben való eljárása
+nem volt kifogástalan. Mint az akkor alapitott fizikai társulat tagja
+ugyanis Helmholtz vállalta a jelentéstételt az ő munkakörébe eső
+kérdésekről. Az 1850-ben kiadott 1847-iki évi jelentésében a következő
+irások összeállitása látható: Mayer, Az organikus mozgás és
+anyagváltozásról 1845.; Donders, Az anyagváltozás, mint a növényi és
+állati meleg forrása 1847.; Helmholtz, Az izmok tevékenységénél való
+melegfejlődésről 1847/48.; Helmholtz, Az erő megmaradásáról 1847.
+
+Helmholtz jelentése a következő szavakkal kezdődik: „Mayer és Donders
+iratait csak a rend kedvéért sorolom fel. Ismert tények összeállitását
+tartalmazzák, lényegükben az előadó 1845-iki jelentésének szempontjai
+szerint.“ Ezután igen részletesen számol be saját két munkájáról.
+
+Az 1845. évi jelentés azonban 1847-ben lett kiadva, ugy hogy Mayer
+értekezésének, amely már 1845-ben készen állt, a jelentéssel szemben
+elsőbbsége volt. Ha tekintetbe veszszük, hogy ez a tanulmány nemcsak a
+hő mechanikai egyenértékének részletes bizonyitását, hanem fizikai és
+fiziológiai alkalmazását is tartalmazza, a jelentésben foglalt előadói
+megjegyzést egyenesen félrevezetőnek kell tekintenünk. Nincs semmi okunk
+kétségbevonni Helmholtz erősködését, hogy az egyenérték gondolatára
+önállóan jött rá, de a fiatal tudósok természetszerü türelmetlensége
+folytán előadói hivatását, a tudomány és az igazság mértéke szerint,
+sulyosan megsértette. Ha Mayer könyvét felsorolja és ismerteti,
+feltételezhető, hogy olvasta is, ha pedig olvasta, akkor nem lett volna
+szabad róla olyan lekicsinylő módon irnia, amint tette. Helmholtz
+kifogásolhatta azt az utat, amelyen Mayer a maga eredményeihez jutott,
+de el kellett volna ismernie, hogy mégis uj eredményeket talált.
+
+Hogy e megjegyzéseink nem indokolatlanul és tulzottan szigoruak, ama
+következményekből látható, amelyeket az Évkönyv maga után vont.
+Mindenekelőtt a fizikai társaság tagjai, továbbá a Jelentések egész
+olvasóközönsége Mayer munkájának megismerésétől jóformán elzáródtak.
+Clausius, a társaság tagja, még 1862-ben azt irta Tyndallnak, aki Mayer
+irásainak beküldésére kérte fel, hogy nézete szerint ugyan semmi
+fontosat sem fog bennük találni, de azért megkisérli beszerzésüket:
+„Mikor azonban – irja Claudius – a heilbronni könyvkereskedőtől a
+könyveket megkaptam s Tyndallnak való elküldésük előtt átolvastam,
+beláttam tévedésemet és el kellett ismernem, hogy Mayer mechanikai
+feltevéseinek hiányosságát (amelyek, tekintve, hogy gyakorló orvos
+létére először ir erről a tárgyról, könnyen érthetők) további beható
+tanulmányozás után kiküszöbölte, nézeteit világosan és határozottan adta
+elő és olyan szellemi látókört árult el, amelyet még akkor is csodálnunk
+kell, ha nem is értünk vele mindenben egyet. Mikor tehát Tyndallnak az
+irásokat elküldöttem, előbbi nyilatkozatomat is visszavontam és
+tanulmányainak fontosabb részeit levelemben külön kiemeltem.“
+
+Clausius tehát, aki Mayerrel azonos téren dolgozott, az 1850-iki
+jelentés folytán Mayer munkáiba bele sem pillantott és csak egy harmadik
+helyről jött felkérésre vette őket elő; megállapithatjuk ennélfogva,
+hogy Helmholtz igazságtalan eljárása czélhoz vezetett és igy az ügynek
+kárára volt.
+
+Miután itt nagy emberek pszichikai tulajdonságait tesszük tudományos
+vizsgálat tárgyává, kénytelen vagyok már eleve viszautasitani minden
+esetleges szemrehányást, illetve nem fogok azzal törődni, ha szándékos
+befeketitésükkel vádolnának. Ez alkalommal azonban nem szeretném emlités
+nélkül hagyni, hogy milyen rettenetes felelősséget kell a jövendővel
+szemben mindenkinek vállalnia, aki a tudományok szent templomában akar
+működni. Itt, ahol az emberiség maradandó érdekeiről van szó, a
+történelem itélete előtt az alacsony eszközökkel elért napisiker
+elenyészik és aki nem tiszta kézzel és tiszta szivvel lát a munkához,
+kénytelen előbb-utóbb a következményeket viselni. Különös elégtételül
+szolgál már itt kiemelnem, hogy Helmholtz későbbi egész müködésében nem
+adott alkalmat hasonló megrovásra. Elmondhatjuk, hogy amint az ember nem
+lehet mindig legkiválóbb képességének ura, nem lehet mindig legfőbb
+erkölcsi érzelmének ura sem. Sokszor az ilyen gyenge pillanatok elmulnak
+anélkül, hogy tartós nyomokat hagynának maguk után; néha a visszahatás
+csak akkor áll be, ha már olyan valami történt, ami többé helyre nem
+hozható. Egy ilyen sulyosabb esetre voltunk kénytelenek ezuttal
+rámutatni.
+
+Hogy tényleg csak egy muló gyengeségi rohamról volt szó, abból a
+körülményből is kitünik, hogy Helmholtz már egy 1854-ben tartott és nagy
+tetszéssel fogadott, hires előadásában (a természeti erők
+kölcsönhatásáról), Mayer érdemét és elsőbbségét világosan elismerte és
+kiemelte. „Az általános természeti törvényt, amiről itt szó volt,
+elsőnek Mayer, egy német orvos, Heilbronnban, 1842-ben mondotta ki és
+értelmezte helyesen.“
+
+A meglehetősen fagyos tartózkodást, amely Helmholtz elméleti
+tanulmányának kijutott, nem tette jóvá egyik felsőbb katonai hatóságának
+meleg elismerése, „ama fontos gyakorlati jelentőségért, amelyet
+tanulmányaiba befektetni tudott;“ – az illető kitünőség bizonyára a
+katonák izomerejére vagy egyéb más fiziologiai dologra gondolt. Arra az
+általános ösztönszerü idegenkedésre bukkanunk itt is, amelyet idősebb
+emberek, akik becsületes tudományos munkát végeztek, nagyszabásu fogalmi
+átalakitásokkal szemben tanusitanak, különösen ha fiatal emberek
+követelik a már gyökeret vert alapgondolatok megváltoztatását, már pedig
+Helmholtz mindössze huszonnyolcz éves volt. A pszichologiai körülmények,
+amelyek e rendszeresen előforduló visszahatáshoz vezetnek, kézen fekvők:
+később még visszatérünk reájuk. Épp ilyen rendszeres jelenség, hogy
+fiatal tehetséges emberek, a leendő kutatók, uj gondolatokat könnyen és
+lelkesedéssel karolnak fel. Náluk a megszokott gondolkozás még nem vált
+annyira csökönyössé, hogy megváltoztatásuk mindjárt kedvetlenséget
+idézne elő és a nagy távlatok, amelyeket alapvető uj nézletek
+felszabaditanak, a meglevő energia-feleslegeknek éppen a várva-várt
+kimeritő tevékenységet biztositják.
+
+Szükebb környezetében is kellemetlen ellentállásra akadt; atyja, aki
+filozófiailag magasan fölötte hitte magát, nagyon elitélte fiának
+„materialisztikus“ irányzatát és követelte tőle, hogy a „magasabb“
+természeti erőket tiszteletben tartsa. Helmholtz nem segithetett máskép
+magán, mint hogy terveiről egyáltalán nem közölt atyjával semmit.
+
+Liebig elvét: az elmélet alkoholját kisérleti czukorral megizesiteni,
+Helmholtz öntudatlanul követte. Az izomműködésnél való hőfejlődésre
+vonatkozó munkálatait 1847-ben egyesitette; könyvét a methodika
+mesterművének mondották és Müller is a legmelegebb elismeréssel fogadta.
+Épp ekkor üresedett meg a művészeti akadémiának anatomiai tanszéke és
+miután Du Bois nem pályázott reá (vagyona segitségével kizárólag
+tanulmányainak élhetett), Helmholtz a siker reményében tarthatott
+igényt, különösen Müller támogatása mellett: „Ilyen körülmények közt
+minden alkalmat meg fogok ragadni, hogy Helmholtznak tudományos
+függetlenségét biztosithassam; mindig az volt a czélom, hogy ilyen
+kiváló fiatal embereket előre segitsek.“
+
+Az anatomiai intézetnél is, amelyet Müller igazgatott, felszabadulhatott
+egy katedra Helmholtz részére és a katonai hatóság a tudományos
+érdekekre való tekintettel, Helmholtz további gyakorlati szolgálatairól
+le is mondott. Aránylag fiatalon czélhoz ért: _külső_ feladata is
+kizárólag tudományos munkásságra szoritkozott. Ennek ellenére, éppen
+Helmholtz természetéhez mérten, nem következtek tömeges felfedezések,
+sőt látszólag szünet állt be, amelyet lelkiismeretességével
+magyarázhatunk: előbb uj kötelezettségeinek akart eleget tenni és csak
+azután jött a szabad buvárkodás. Mielőtt azonban még egyáltalán
+berendezkedhetett volna, megint Brücke utódjául, königsbergi rendkivüli
+tanárrá nevezték ki. Du Bois és Ludwig jöhetett csak rajta kivül
+számitásba; utóbbi „demokrata“ volta miatt elesett, Du Bois pedig nem
+akarta Berlint elhagyni, inkább a művészeti akadémia felolvasásait
+vállalta el.
+
+Az akadémiába való bevonulása óta Helmholtz sorsa kedvezően és
+kényelmesen fejlődik. Atyját már a königsbergi rendkivüli tanárság is (a
+nyolczszáz tallér honoráriummal) annyira meghatotta, hogy szülői
+lelkiismeretét veszélyen kivül látta és minden további ellenállással
+felhagyott; most már azután tartózkodás nélkül élvezte atyai
+boldogságát. A hosszu vőlegénységnek is végeszakadt: „a biztos állás“
+révén 1849 augusztusában megesküdtek és mihamar a férfi állandó
+tartózkodási helyére költöztek át.
+
+Helmholtz nagyon elégedett, bár beszerzési alapul mindössze 100 tallér
+áll évenkint rendelkezésre, ami azonban még mindig kedvezőbb, mint a
+berlini állapot. Izom-vizsgálódásaihoz nemsokára hozzá is látott s
+felfedezte a latens időtartamot, vagyis azt a körülményt, hogy az izom
+nem közvetlenül az izgatás után kezd összehuzódni, hanem csak bizonyos
+idő mulva. E megfigyeléseit még nem találta elég érettnek, hogy
+nyilvánosság elé vigye; a klasszikus tudós jellegzetes
+lelkiismeretességét látjuk és fogjuk még sokszor látni: eredményeit
+mindenféle elképzelhető támadás ellen teljesen védeni akarja s ezért
+készül el oly nehezen. A tanitványokkal nem megy valami fényesen a
+dolog: „hét hallgató iratkozott be hozzám és az időjárás szerint három
+vagy öt van jelen.“
+
+Még az év vége felé sikerült egy olyan felfedezéshez jutnia, amely nevét
+széles körökben ismertté tette: az inger az idegekben véges, sőt igen
+mérsékelt gyorsasággal terjed tovább. Az exakt fizikusok a módszer
+helyességét vonták kétségbe, a természetfilozófusok pedig tiltakoztak
+ama feltevés ellen, hogy egy „szellemi történés“ egyáltalán időt
+igényelne. A potsdami öreg urnak sem akar ez a dolog a fejébe menni;
+Helmholtz azonban felfedezésének alapvető jelentőségéről annyira meg
+volt győződve, hogy szokása ellenére a berlini és párisi akadémiához
+ideiglenes közléseket juttat az elsőség biztositása czéljából. Du Bois
+barátja volt ebben segitségére, aki azonban a vázlatot olyan rövidnek és
+nehézkesnek találta, hogy könnyebb érhetőség czéljából kibővitette és
+átdolgozta. Az agg Humboldt is, (aki régen érdeklődött iránta) hasonló
+szivességet tett neki a franczia akadémiánál.
+
+A nagyfoku erőfeszités nem maradt káros visszahatás nélkül, bár
+Helmholtz még nem is volt harminc éves; a keleti tenger mellett azonban
+valahogy rendbejött. Megtudjuk ebből az alkalomból, hogy Kirchhoffal is
+összebarátkozott, akivel később Heidelbergben élete javarészét együtt
+töltötte.
+
+Nemsokára megint feltalált valamit, aminek gyakorlati fontossága a
+tudományos- és kormánykörök készséges, gyors jóakaratát biztositotta. A
+szemtükörről van szó, amelyről maga Helmholtz igy ir: „Königsbergben
+általános pathológiát és fiziológiát adtam elő. Az egyetemi tanárnak
+szigoru menetrendje van: minden évben az egész tudományágat el kell
+intéznie, még pedig ugy, hogy tehetséges tanitványait, a jövő nemzedék
+nagyjait is meggyőzze és kielégitse; ennek a kötelezettségnek két
+értékes eredményt köszönhetek. Felolvasásom előkészületei közben ugyanis
+előbb a szemtükör problémája, majd az inger idegbeli továbbterjedésének
+mérése világosodott meg előttem. A szemtükör mindenesetre összes
+tudományos szolgáltatásaim közt a legnépszerübb, de a szerencsének
+sokkal jelentékenyebb része van benne, mint magamnak. A szemlencse
+elméletéről kellett előadnom tanitványaimnak, amely Brückétől származik,
+aki hajszálon mult, hogy a szemtükört fel nem találta. Mindössze azt a
+kérdést nem vetette fel, hogy a szemből visszaverődő sugarak milyen
+optikai képhez tartoznak. Erre a kérdésre nem volt szüksége; ha feltette
+volna, épp ugy megtudta volna válaszolni, mint jómagam. A kérdést
+ide-oda forgattam, hogy hallgatóim számára leegyszerüsithessem, amikor
+hirtelen a szemtükör eszméje felötlött bennem. A szemorvosok bizonytalan
+gyakorlatát és az u. n. fekete hályogot orvosi értekezésekből ismertem
+és mindjárt hozzáláttam, hogy ezt az eszközt szemüveglencsékből és
+fedőüvegekből mikroszkópikus tárgyak számára megszerkeszszem. Ha a
+sikerről elméletileg eleve meggyőződve nem lettem volna, sohasem birtam
+volna ki türelemmel. Már nyolcz nap mulva azonban abban a szerencsés
+helyzetben voltam, hogy elsőnek láthattam tisztán magam előtt eleven
+emberi kötőhártyát.
+
+„Nyilvános tekintélyemre a szemtükör előállitása döntő jelentőségü volt.
+Az egyes hatóságok és kartársaim mindennemü kivánságaimat készségesen
+kielégitették és elismerték, ugy, hogy ezentul sokkal szabadabban
+követhettem belső ösztönömet. Az volt a szerencsém, hogy orvos létemre
+geometriai és fizikai érzékem és tapasztalataim is voltak s igy a
+fiziológia szüz és termékeny talaján megállhattam, másrészt az
+életjelenségek ismerete révén olyan kérdésekhez és szempontokhoz
+terelődtem, amelyek matematikus és fizikus számára rendszerint
+hozzáférhetetlenek. Matematikai képességeimet addig csak
+iskolatársaiméval, majd orvosbarátaiméval vethettem össze s hogy
+tulszárnyaltam őket, nem jelentett valami sokat. A matematika az
+iskolában különben is másodrangu tantárgy volt; a fontos latin nyelvben
+pedig kollégáim fele előttem járt.“
+
+Az idegek és izmok időbeli jelenségeinek tanulmányozásánál az az
+ellenvetés merült fel, vajjon az időjelenségek részben vagy egészben nem
+az indukciós ütéseknek tulajdonithatók-e; Helmholtz egy matematikai
+vizsgálattal nemcsak a kérdést oldotta meg kielégitően, hanem egy
+általános elvet is fedezett fel. Du Bois, akinek Helmholtz munkáját a
+berlini akadémiához és Poggendorffhoz kellett továbbitania, igy ir:
+„Eláll az eszem, ha rettenetes munkabirásodra és tudásodra gondolok…
+Különben be kell vallanom, hogy előadásoddal egyáltalán nem vagyok
+megelégedve. Értekezésedet és a kivonatot egypárszor átolvastam, de nem
+tudtam megérteni, mit csináltál tulajdonképpen és hogyan csináltad?
+Végre magamtól jöttem rá módszeredre és lassankint megértettem a dolgot.
+Ne vedd rossz néven, de sulyt kell helyezned arra, hogy a magad
+tudásbeli nivódtól eltekints és azokét vedd figyelembe, akik nem tudják,
+miről van szó és mit akarsz velük megértetni.“ Helmholtz igy válaszol:
+„Ami az előadás formáját illeti, igazán sokat fáradtam vele s végül azt
+hittem, hogy meg lehetek elégedve vele.“ Az _olvasó_ szempontjaira nem
+is terjeszkedik ki; klasszikus létére magának ir, vagyis az előadást a
+maga számára akarja megtámadhatatlanná fejleszteni, nem pedig másoknak.
+
+Uj laboratórium épitése érdekében 1851 folyamán bejárt egy csomó
+egyetemet s feleségének olyan szemléltető leirást adott róluk, hogy ma
+is tanulságos olvasni. Göttingenről megjegyzi, hogy a tanárok
+méltóságteljesek és a maguk munkáját különösen nagyra tartják.
+Giessenben sajnálatára nem találja otthon Liebiget – „a kémia királyát,
+legalább a maga és tanitványai szemében; Londonban van, hogy a
+kiállitást megtekintse s az angolok által tömjénezhesse magát.“ Liebig
+laboratóriumát azonban látta: „Csodálkoztam rajta, milyen szerény és
+kezdetleges; szomoru ellentéte a Heintz és mások legalább is oly
+czélszerü, de sokkal jobban felszerelt, rendben tartott és tiszta
+laboratóriumának. De ime kitünik, hogy a külsőségek mit se jelentenek.
+Minden hiusága daczára, azért mégis Liebig a legelső élő vegyész és
+roppant hatása van, mint tanárnak és előadónak.“
+
+Helmholtz e feltünően csipős megjegyzéseit avval kell magyaráznunk, hogy
+Berlinben sohasem szerették Liebiget s nem tudták megbocsátani néki a
+porosz kémia lebecsülését, másrészt a hivatásos fiziológusok általában s
+különösen akkor, igen fagyosan viselkedtek a „jövevény“-nyel szemben.
+Helmholtz különben sohasem tudta Liebig módjára a tanitványok seregét
+foglalkoztatni és elbüvölni, nem is volt tehát elég érzéke a
+laboratóriumi munka iránt: az agyondicsért Heintz-féle intézetet egy
+igazi szakértő, Heintz utóda, Volhard, teljesen hasznavehetetlennek
+találta.
+
+Ezután Svájcba, Olaszországba és Ausztriába utazott s közben megujitotta
+és mindhalálig fenntartotta Ludwiggal való barátságát: „Sokan mondják,
+hogy Ludwigot tanitványai fanatikusan szeretik.“ Ludwig, Helmholtzal
+ellentétben, romantikus természetü volt.
+
+1851 végén rendes tanárrá nevezték ki; felavató-beszédjében első
+alkalommal foglalkozott az _optikai_ érzéklésekkel, amelyeknek nemsokára
+mestere lett. Az előadás maga az emberi érzékek müködésének
+természetéről szólt és főleg a szinérzékre és a rávonatkozó elméletekre
+terjeszkedett ki. Helmholtz elmélete elvi kifejlesztést nyert, a
+filozófusok azonban a fiziológus határsértését visszautasitották.
+
+Helmholtz ugyanekkor a matematikai fizika terén is alapvetőnek
+bizonyult. Du Boisnak, a szervezetben ható villamos áramokról való
+kutatásai nyomán, alapos vizsgálat tárgyává tette az elektromos áramnak,
+nem lineáris, tehát fizikai kiterjedéssel biró vezetőkben való
+terjedését. Egy vágányra került Neumannal, a königsbergi agg tudóssal,
+aki érdekes eredményekhez is jutott, de csak felolvasásokon hozta
+nyilvánosságra őket; Du Bois-nak is fájdalmat okozott vele, mert
+Helmholtz megállapitásai az izom-áramról vallott elméletét megdöntötték.
+
+Télen megint migrén-rohamokkal fizetett meg erőfeszitéseiért, sőt ágyban
+fekvő beteg is volt; a königsbergi zord éghajlat feleségét is
+megviselte. Következő őszszel Angliába utazott, a természetbuvárok
+gyülésére; az ut felüditi és a vezető férfiakkal is megismerkedik.
+Faraday-val való találkozásáról igy ir: „Emelkedett és kellemes
+pillanatok voltak; egyszerü, kedves és igénytelen, mint egy gyermek:
+soha sem láttam még ilyen megnyerő jelenséget. Különben is igen
+előzékeny volt és minden látnivalót megmutatott. Az egész nem volt sok:
+egypár darab fa, avult drót és rozsdás vas elegendő volt, ugy látszik,
+legnagyobb felfedezéseihez is.“
+
+A látás elméletével, főleg a különböző távolságokhoz való
+alkalmazkodásával foglalkozott; a vele járó formaváltozások
+megállapitásának dicsőségét azonban meg kellett osztania egy fiatal
+hollandi tudóssal, Cramerrel; az oftalmométer azonban, amelyet
+felfedezett, még ma is használatban van. Königsbergi tartózkodása közben
+már végére járt: felesége állandó betegeskedése folytán az üresedésben
+lévő bonni anatómiai és fiziológiai tanszékre pályázott és Du Bois
+készséggel visszalépett az ő javára. A harmadik jelöltet, Ludwigot, aki
+feltétlenül a legérdemesebb volt közülök kora miatt, politikai érzelmei
+miatt mellőzték, bár Du Bois furcsa meghatározással, mint „konzervativ
+demokratát“ igyekezett őt beajánlani. Humboldt is fellépett Helmholtz
+érdekében és 1885 őszén a meghivás már kezében is volt.
+
+Ludwighoz irt egyik levelében Helmholtz igy emlékszik meg,
+összefoglalólag, a königsbergi viszonyokról: „Itt tartózkodásom elején a
+természetfilozófia dühöngött az egyetemen, ennélfogva a tudományos
+körökben nem voltam népszerü. Nem léptem fel soha aggresszive
+Rosenkrantz ellen, aki a város félistene volt, de ma már megfogyatkozott
+és kételkedő közönsége van.“ Bucsujakor megköszönte hallgatói türelmét
+és beismeri, hogy első népszerü előadásai nem sikerültek: „Ha később
+jobban hatottak, annak a komoly és érett közönségnek lehetek érte hálás,
+amelyhez alkalmam volt szólni.“
+
+Bonn kedvező hatással volt reá; az anatómia érdekesebbnek bizonyult,
+mint remélni merte és gyengélkedő asszonya is helyre jött. Filológus
+kartársai közt azonban, természetbuvár létére, elhagyatottan érezte
+magát és utóbb panaszkodott is, hogy az oktatás modernebb átalakitása
+megtört az ő ellenállásukon. Dolgozni azonban pompásan tud; optikai
+vizsgálódásai folytán Karsten Fizikai encyklopédiája részére a
+fiziológiai optika kézikönyvét is meg akarta irni, amelylyel azonban
+csak ujabb kisérletek után tudott megbirkózni. Hamarosan egy csomó uj
+megfigyeléshez jutott a központositott gömbfelületeken való optikai
+fényterjedés körül és uj, általános elvi feltevésekbe kapcsolta bele
+őket. S emellett még védekeznie kellett a miniszteriumban ama besugás
+ellen, hogy anatómiai felolvasásai kompromittálóak!
+
+Gazdag optikai felfedezései nem meritették ki energiáit; 1856 óta a
+hangtannal is foglalkozott és világhirre tett itt is szert. Az összetett
+hangok elméletét szintén kisérletek alapján gazdagitotta, mint a
+mathematikai fizika más mezejét is.
+
+Bonni tartózkodása nem volt hosszulélegzetü. Bunsen már 1857 április
+havában közölte vele, hogy a badeni kormány a heidelbergi egyetem
+számára szeretné megnyerni. Helmholtz nem fogadta el az ajánlatot Du
+Boisra való tekintettel, aki Bonnba való jövetelét lemondásával lehetővé
+tette s a heidelbergi tanszékre köztudat szerint vágyott. Miután pedig a
+porosz kormány ugyanakkor pótlékot is adott és az anatómiai intézet
+ujjászervezését kilátásba helyezte, Helmholtz az ismételt meghivást is
+visszautasitotta. Bunsen 1857 végén ujra felvette a tárgyalások fonalát,
+mivel az ujjáépités mé mindig huzódott. Atyja nagyon Heidelberg mellett
+volt és 1858 elején végre Helmholtz is beleegyezett. Közben viszont nem
+akarták a porosz államszolgálatból elbocsátani. Müller meghalt s igy Du
+Bois nem reflektált Heidelbergre, az uj porosz király pedig
+felvilágositást követelt Helmholtz távozásának okairól. Az illetékes
+tényezők Helmholtzot szószegésre igyekeztek rávenni, sikertelen
+kisérletezésük után pedig a badeni kormánynál próbálták a meghivást
+visszaszivatni. Helmholtz azonban megkapta kinevezési okmányát és végre
+Berlinben is helyt adtak lemondó kérvényének, miután Heidelbergben már
+lakást is bérelt; 1858 őszén át is költözhetett.
+
+Bonni tartózkodásának utolsó, izgalmas évében még egy mathematikai
+munkálatot fejezett be, amelyet a szakkörök a legkitünőbbnek
+nyilvánitanak. A czim: A hidrodinamikus egyenletek integráljáról,
+amelyek az örvénylő mozgásoknak felelnek meg; az akkori hidrodinamikai
+ismereteken messze tulhaladt benne. Ismertebbek az örvényfonalak és
+gyürükről való eredményei; az utóbbiak (az elméleti feltevések szerint),
+ha egyszer fennállnak, el nem pusztithatók és tömegváltozást nem
+szenvedhetnek. Thomson épp e tulajdonságok miatt választotta őket
+atomelméletének alapozásául, amely nem lett ugyan nagyobb jelentőségüvé,
+de a meglévő lehetőségek körét mégis szélesbitette.
+
+Helmholtz már emlitett matematikai munkája akusztikai kérdésekből
+keletkezett; a kisérleti és elméleti hangtan különben is Heidelbergben a
+legtöbb idejét vette igénybe. A folyadékok belső surlódásáról is
+ezidőben készitett tanulmányt; érdekes azonban, hogy tanitási
+eredményeiről alig van mit beszélnünk, nincs laboratóriuma és különben
+sem fekszik a szivén, hogy kisérleteibe tanitványait is belevonja. Bonni
+és heidelbergi medikus-hallgatói, az ő állitása szerint, nem értettek
+annyit a matematikához és fizikához, hogy segitségére lehettek volna, de
+amikor később a berlini fizikai intézet vezetésénél a közös munka
+szükségszerüvé vált és növendék is lett volna megfelelő, – eredményre
+nem igen jut velük. Figyelemreméltó, hogy roppant munkabirása ellenére
+sem tud tanári tevékenységével czélt érni.
+
+Az áttelepedést követő évben neje, aki régóta gyengélkedett, meghalt és
+két gyermeket hagyott hátra. Helmholtzot ez a csapás annyira lesujtotta,
+hogy hónapokig nem tudott még dolgozni sem; ájulási rohamai is voltak.
+Őszre Thomson barátjánál Arran szigetén pihen; hazajövetele után
+elviselhetetlennek érzi elhagyatottságát, „ha a szerelem egyszer
+kivirágzik, az ész nem tudja letörni.“ Eljegyezte Mohl Annát, aki néhai
+feleségének olyan ellentétje volt, mint mostani előkelő pozicziója a
+régebbi szükös viszonyoknak. Házasságuk 1861 május havában ment végbe.
+
+Második házassága igen kedvező hatással volt tudományos tevékenységére,
+egyben összeesik működési területének lényeges változásával. A
+fiziologiai optika és akusztika is egy csomó fizikomatematikai
+természetü kérdésre terelte figyelmét, amelyek által a matematika
+látszólag eltérő utjait összefüggésekbe hozhatta: főleg hidrodinamikai
+eredménymegállapitásainál voltak hasznára elektromossági analógiák.
+Thomsonnal való, egyre sürübb levélváltása is jótékonyan befolyásolta;
+mindketten szorosan határos mezőkön jártak, de soha köztük vetélkedés
+vagy elsőbbségi kérdés fel nem merült: egyikük sem volt kaján
+természetü. Helmholtz mindinkább a szorosan vett fizika felé térül el,
+bár a közel jövőben elsőnek fiziológiai tanulmányait fejezte be. Kivált
+a fiziológiai akusztika foglalkoztatta; saját állitása szerint összesen
+hét évig dolgozott rajta, amig 1862-ben végre nyomdába adhatta.
+Thomsonnak ezt irja róla: „Fizikai elméleteim kapcsán a zene birodalmába
+vetődtem, mélyebben, mintsem hittem volna és a dolog nagyon
+szórakoztatott. Ha az általános elv helyes, az alkalmazás egyes esetei
+mindig uj meglepő eredményekre vezetnek és miután a következtetések nem
+a szerző önkénye, hanem törvény szerint folynak egymásból, sokszor ugy
+tetszett, mintha nem is a magam munkáját, hanem valaki másét vetném
+papirra.“ Helmholtz egyik kiváló tanitványa, Hertz, később saját
+tapasztalatai nyomán a matematikai képletekről mond hasonló véleményt.
+Mindketten a megbizható és kimeritő módszer _automatikus jellegére_
+utalnak, amire elsőül Leibnitz figyelmeztet. Leibnitz tudniillik a maga
+„általános karakterisztikon“-jához akarta ama bizonyos automatizmust
+kapcsolni; ujabban az erre vonatkozó munkálatok már annyira
+előrehaladtak, hogy a közel jövőben talán ez a probléma is megoldásra
+kerül.
+
+Helmholtz hivatalos felolvasásain kivül népszerüeket is tartott a
+természettudományok fejlődéséről. Megvannak egy szakember-hallgatójának
+jegyzetei, a melyek Helmholtz tipikus szellemi képét hiven adják vissza;
+„A szellemi vagy kedélyállapotnak kétfajta energiája van, amelyeknek
+összege határozza meg az egész ember értékét. Helmholtz rengeteg
+szellemi energiakészletének csak elenyésző része jelentkezett mindig
+_aktuális_ alakban. Helyzeti energiája lassan alakult át eleven erővé,
+ellentétben az ugynevezett zseniális emberekkel. Előadásait apró
+részleteiben nem dolgozta ki soha előre, tehát lassan, vontatottan, néha
+akadozva beszélt. Messze elnézett hallgatói feje fölött, mintha a
+végtelenben kereste volna az adott probléma megoldását.“ A klasszikus
+tipust látjuk elfogulatlan ábrázolásban magunk előtt: termelési módjának
+relativ lassuságát.
+
+Az akusztikán kivül a fiziológiai optika nagy művével is el akar
+készülni, amihez számtalan, főleg matematikai kisérletre volt szüksége,
+amelyeket külön-külön is nyilvánosságra hozott. Csak 1867-ben lett
+teljesen kész, annál is inkább, mert hivatalos kötelességei annyira
+igénybe vették, hogy megint a kimerültség tünetei jelentkeznek.
+Negyvenkét éves, amikor igy ir: „Szomoru, ha az embernek hipochonderré
+kell válnia és egészségére kell a legtöbb időt pazarolnia.“
+
+Angliával szoros érintkezésbe lép; Londonban felolvasásokat tart és
+szorgalmasan látogatja a British Association üléseit; megpróbálják egy
+angol egyetemre megnyerni, de eredménytelenül. 1865-ben Bécsbe hivják,
+ezt az ajánlatot is elutasitja.
+
+Nagy érzék-filozófiai műve az ismeretelmélet kérdéseinek önálló
+feldolgozása felé sodorták. Előfutárja lett az ujabb
+természet-bölcsészetnek, amely lassu és szerény tapogatózás után végre a
+huszadik század elején energikusan kezdi szárnyait bontogatni. Nyugodtan
+mérlegelő módján levonja az alapvető eredményeket lelki élményeinknek a
+külvilággal való vonatkozásait illetőleg. Ahelyett, hogy Kant „Ding an
+sich“-ét teljességgel megismerhetetlennek nyilvánitaná, ahhoz a
+megállapitáshoz jutott, hogy az idő, a tér, az egyenlőség viszonyai s a
+belőlük folyó viszonylatok, a mennyiség, a nagyság, a törvényszerüség,
+egyszóval minden matematikai vonatkozás a külső és belső világban közös.
+„A dolgok és a róluk való képzeteink tényleg teljesen
+összeegyeztethetők.“ Különösen hangsulyoznunk kell, hogy a matematikai
+szempontot nem tekintette Kant nyomán a priori szemléleti formának,
+hanem szintén tapasztalatainak. A megfelelő nézetet később a
+geométriában minden támadás ellenére keresztül is vezette.
+
+Az ugynevezett „szellemi tudományok“ tulsulyát jellemzi, hogy Helmholtz
+rendkivüli kutató volta ellenére sohasem állt a szakfilozófusok
+kegyeiben. Maga mondja ismételten, hogy nem is számithatott az ő
+részükről elismerésre. Későbbi felolvasásaiban is, mikor már az első
+német s a világ egyik legkiválóbb fizikusa volt, mindig szükségesnek
+látta, hogy védekezzék a „tolakodás“ esetleges vádjával szemben, bár jól
+tudta, hogy a gondolkodás mesterségéről végeredményben csak az illetékes
+számot adni, akinek eredményei igazolják hozzáértő voltát. Helmholtz még
+1875-ben a következőket irja: „Azt hiszem, hogy a filozófusokat lábra
+kell állitani: forduljanak komoly odaadással a megismerési processzusok
+és a tudományos módszer tanulmányozása felé. Ez komoly és indokolt
+feladat; metafizikai feltevéseket épitgetni azonban egyszerü komédia! A
+kritikai vizsgálódások elsejének az érzékjelenségek mibenléte pontos
+ismeretét tartom… A bölcsészet azért maradt hoppon, mert kizárólag
+filológusok és teológusok művelték és a természettudományok hatalmas
+fellendülésének a szele sem érte. Azt tartom, hogy amelyik német egyetem
+a filozófiai tanszékre először merne egy filozófiával foglalkozó
+természettudóst meghivni, a német tudománynak maradandó szolgálatot
+tenne.“
+
+Helmholtz szavai még ma is időszerüek. Van ugyan már egy pár kivételes
+eset – Wundt és Mach – ahol a remélt tudományos haszon nem is maradt el,
+de ez a gyakorlat általánossá még nem vált, ugy hogy „a filozófiával
+foglalkozó természettudósok“ jelenleg e második hivatásukat csak
+mellékesen látják el.
+
+Belső átalakulása következtében megérthetjük, hogy a heidelbergi
+viszonyok igen kedvező volta ellenére, Kirchoff és Bunsen barátsága és
+munkájában való osztozása s a kellemes társadalmi élet mellett is,
+másfajta hivatalos működési teret keresett. Hajlandónak mutatkozott a
+Plücker halálával 1868-ban megüresedett bonni tanszék elvállalására s a
+tárgyalások meg is kezdődtek. Bonni kartársai a legnagyobb készséggel
+jártak kezére, a porosz kormány azonban olyan lanyhán kezelte a dolgot,
+hogy Helmholtz háromnegyedévi huza-vona után lemondott tervéről, miután
+a badeni kormány minden lehetőt megtett, hogy visszatartsa. Ludwignak
+irt levelében figyelemreméltó az a megjegyzés, hogy a fiziológiától már
+csak azért is szeretne szabadulni, mert „módszerében és mesterségbeli
+részében is oly bonyolulttá vált, hogy a részletkérdéseknek már senki
+sem lehet ura.“ Liebignél is látni fogjuk, hogy saját birodalmában
+idegen lett, a rohamos fejlődés folytán, amely átszáguldott rajta.
+
+Az időközben bekövetkezett változást az össze nem függő
+folyadékmozgásokról és a geometria alapjairól való tanulmányai mutatják,
+amelyek Helmholtz legjelentékenyebb alkotásai sorában állanak. Főleg a
+második munkálat volt alapvető pillére annak a még ma is vajudó
+megismerésnek, hogy a matematika és a logika is – természettudomány,
+mindössze igen általános jellegü tapasztalatokat dolgoznak fel. A
+filozófusok és matematikusok ezt az ötletet sem fogadták valami
+szivesen, ugy hogy Helmholtz felszólitja Lipschitzet, lépjen közbe ennek
+az eszmének elfogadtatása érdekében: „Nem lesz sok öröme belőle, mégis
+kötelességünk gondoskodni arról, hogy a felvilágosodott emberek tábora
+szaporodjék. A mi iskolai rendszerünknek minden tekintetben
+legveszedelmesebb foltja éppen a hamis raczionálizmus és az elméleti
+spekuláczió.“
+
+Az elektrodinamika törvényeinek matematikai buvárlása megint tisztán
+fizikai kérdésekhez sodorta. Magnusnak 1870-ben bekövetkezett halála
+folytán a berlini rendes fizikai tanszék felszabadult. Bonni
+tapasztalatai nagyon lehütötték reménységeit; inkább azt tervezgette,
+hogy Kirchoff megy Berlinbe, ő pedig helyére fizikatanárnak. Du Bois
+azonban minden lehetőt elkövetett, hogy barátja közelében lehessen és
+végre Helmholtz közölte feltételeit, amelyeket azonnal elfogadtak.
+Közbejött azonban a német-franczia háboru s a tárgyalások egyelőre
+megszakadtak; az események gyors folyása következtében 1871 februárjában
+kinevezési okmánya mégis aláirásra került és husvétra már át is
+költözhetett. Helmholtz tehát nemcsak első tudományos működésének
+szinterére került vissza, hanem atyja szerény anyagi helyzete folytán
+való orvosi eltérülését is diadalmasan behozta.
+
+Berlinben mindenekelőtt elektrodinamikai tanulmányait fejlesztette
+tovább, más elektromos kisérletek kapcsán; laboratóriumi tevékenysége is
+fontos eredményekhez vitte. Ki kell emelnünk azt a megállapitást, hogy
+mechanikailag elvezetett statikus elektromosság áramként hat valamely
+mágnesre. Egy fiatal amerikai asszisztense, Rowland, fejtette ki ezt a
+problémát, akiből később kiváló fizikus is lett. Ezt az eredményt sokan
+felülvizsgálták, kétségbe is vonták, végül azonban helytállónak
+bizonyult. A nagyvárosi élet feszültsége, amely a győzelmes hadjárat
+után csak fokozódott, Helmholtzra nem maradt hatástalanul s 1873 elején
+már panaszkodik is miatta: „A berlini lárma nagyon kifáraszt; a félév
+után szeretnék megszabadulni az emberektől és valami csendes helyen erőt
+gyüjteni. Előadásaimmal pedig ugy állok, hogy szakértők előtt tudományos
+kérdéseket száraz és elvont formában még meg tudok világitani, de laikus
+tömeget nyelvbeli fogyatékosságomnál fogva nem áll módomban
+lebilincselni.“
+
+Saját tapasztalataim is megerősitik Helmholtz önbirálatát. Hallgattam
+egy pár tanári előadását s hangja és fáradt, közömbös mozdulatai
+kétségtelenül elárulták, mennyira untatja őt az egész dolog. Viszont
+maga a felolvasás olyan korrekt és áttekinthető volt, hogy változatlanul
+tankönyvbe lett volna illeszthető.
+
+Ekkortájt megjelent munkái tudományos irányának teljesebb szabadságát
+bizonyitják. Hidrodinamikus vizsgálódásait a levegőre is kiterjeszti, a
+repülés és a meteorológiai jelenségek kérdése is foglalkoztatja, a
+fényszóródás elmélete pedig uj fordulóra viszi. A sok sikert azonban
+árnyék is nyomon követte; szenvedélyes támadások érték, amelyek iránt
+pedig szerfelett érzékeny volt. Még Heidelbergben sok álmatlan éjszakát
+köszönhetett a lipcsei Zöllner vádaskodó irásainak, aki spiritiszta
+létére a tudomány erkölcsi megváltójának hirdette magát, még pedig, ugy
+látszik, jóhiszemüen: maga bevallja, hogy kirohanásait megihletetten
+irta. Most pedig Dühring, Mayerért vivott becsületes harczában, sok
+tárgyi igazsággal kelt ki Helmholtz ellen, de forma és mérték
+tekintetében tullőtt a czélon. Dühring akkoriban a berlini egyetem
+magántanára volt és e támadásai miatt – hallatlan eset! – hivatalából
+elbocsátották. Feltételezhetjük Helmholtzról, hogy inkább tulbuzgó
+barátjai müködtek közre s nem maga követelte ezt a megrendszabályozást.
+Kétségkivül azonban e szomoru események nagyon lesujtották; Svájcban
+keresett megnyugvást és ott készitette el rektori beszédét a német
+egyetemek akadémiai szabadságáról. Megelőzőleg az orvostudományi
+gondolkodásról értekezett, amelyről már emlitést is tettünk. Amig ez
+utóbbiban hallgatóit biztositani igyekszik arról, hogy a metafizikusok
+ellen nem személyi elfogultság vezeti, az előbbi tisztán akadémikus
+jellegü és mindössze egy helyen czéloz a történtekre: „Nincs akadálya
+annak, hogy _tudományos_ vitakérdéseket _tudományos_ módon intézzünk
+el.“ A „tudományos“ szót maga Helmholtz huzta alá és Dühring
+meglehetősen személyeskedő piszkálódásaira vonatkoztathatjuk.
+
+Izgalmait utazások által csillapitotta le; ezt a szert, üdülési czélból
+régóta és majdnem mindig a legjobb eredménynyel vette igénybe. Azután
+ismét egy uj problémát ragad meg, melyre már régebbi kisérletei
+sarkalták, t. i. az energiatannak kémiai folyamatokra való alkalmazását,
+mindenekelőtt elektrokémiaiakra. Az energia megmaradási elvének egy
+látszólagos ellenmondása (a galvanikus sarkitásnak ereje t. i. nem
+mindig egyenértéküje a termokémiailag meghatározott energiaváltozásnak),
+annak a kérdésnek beható vizsgálatára vezette, vajjon milyen összefüggés
+van az elektromótorikus erő és a kémiai tényezők közt és az
+elektromótorikus erő és központositás egy formuláját eredményezte. Ezen
+az uton Helmholtz fokozatosan valamennyi kémiai egyensulyállapotnak
+általános elméletéhez jutott el. Előtte és a többi érdeklődők előtt
+ismeretlen volt, hogy ugyanezt az elméletet az amerikai Gibbs már előbb
+alapos és összefoglaló módon kifejtette, de munkálata gyakorlatilag
+hozzáférhetetlen maradt mindaddig, mig a kilenczvenes években német
+forditásban meg nem jelent. Érdekes, hogy mindkét kutató vizsgálatai,
+amennyiben ugyanazon kérdésekre vonatkoztak, egybehangzó eredményben
+állapodtak meg, annak jelélül, hogy a teljesen szervezett tudománynak
+automatikus jellege, legalább is magasabb képviselőinél, már tényleg
+mutatkozik. Az energetika, vagyis az energia-tan két főtételének
+alkalmazása mindenképen az összes tudományoknak legbiztosabb és
+legrendezettebb területei közé tartozik.
+
+Az utolsó lényeges fordulat Helmholtz külső viszonyaiban 1888 folyamán
+állott be. A berlini egyetemi tanársággal egybekötött mellékfeladatok,
+különösen a vizsgák és ülések az öregedő tudósnak annál is inkább
+nehezére estek, mert soha nem volt hozzájuk kedve. Siemens barátja az
+által, hogy egy fizikai-technikai birodalmi intézet megalapitásához
+jelentékeny összeget áldozott, amelynek elnöke azután Helmholtz lett,
+lehetővé tette, hogy terhére váló egyetemi kötelezettségei alól
+felmentsék. Egyetemi tanár maradt ugyan, szivesen vállalkozott két-három
+órás matematikai vagy fizikai felolvasásra és az egyetem természetesen
+nagy sulyt helyezett arra, hogy valamely alakban számithasson rá, de
+tulajdonképpeni hivatala intézeti elnöksége volt. Mellékfoglalkozásának
+mértéke eleinte nem igen lett kisebb, mert a teljesen uj rendszerü
+tudományos alapitás nagyon igénybe vette; szerencsére volt benne annyi
+porosz hivatalnoki vér, hogy az igazgatással járó hivatalos formaságok
+egész jól estek neki és igy a változás végeredményben igen előnyös
+hatással volt rá. Életének utolsó szakát a charlottenburgi csendes,
+szépfekvésü és kényelmes hivatali lakásában töltötte el.
+
+Ezen elektrokémiai munkákkal kapcsolatosan, egy Londonban 1881 folyamán
+Faraday tiszteletére tartott felolvasáson mutatta ki, hogy az iónok
+elektromos telitése hogyan képzelhető és elsőnek fejtegette az
+elektromos elemmennyiség fogalmát, amely épp oly oszthatatlan, mint az
+atóm. Ez a gondolat akkoriban nem volt gyümölcsöző, de az utóbbi években
+az uj elektromos elmélet sarktételévé vált és elektrón név alatt döntő
+szerepet játszik.
+
+Hasonló alapvető eredmény volt a higany- és az elektrolytek közt való
+egyes potencziális különbségek megmérése. Ez a kisérlet Litmannak, a
+nivófeszültségnek sarkitással való összefüggése körül végzett
+vizsgálódásán épül és annak megismeréséből áll, hogy a nivófeszültség
+maximumánál a potencziális különbségnek nullának kell lennie. Az első
+tájékozódás után azonban sem ő, sem pedig tanitványai a régi Volta-féle
+problémához való közeledést nem fejlesztették tovább, később ezen
+eljárási mód megengedhetőséget több oldalról kétségbe is vonták, de ugy
+látszik, hogy jelenleg az akták Helmholtz javára vannak lezárva, ha
+némely komplex összeköttetésnél fellépő melléktekintetekre kellő
+figyelem fordittatik.
+
+Utolsó, jelentőség s mélység szerint előbbi kitünő munkálataihoz méltó
+vizsgálódása az elektrokémiai és határkérdésekre vonatkozott. Helmholtz
+a meleg kinetikai elvét mindig valószinünek, sőt fiatalabb éveiben talán
+bizonyosnak is tartotta; emlitettük különben, hogy az energia
+megmaradása elvének az egész fizika mechanikai értelmezésére való
+kiterjesztését kisérelte meg. Szükségesnek érezte tehát, hogy jóformán
+életczéljának kiegészitéseül ama mechanikai feltételeket egész
+általánosságban maga elé állitsa, amelyek mellett e jelenségek olyan
+tulajdonságokat mutatnak, mint a meleg testek. E széles alapra fektetett
+kutatásai az egykörü rendszerekről való tanulmányaival vették kezdetüket
+és csakhamar a _legkisebb hatás elvéhez_, mint a legáltalánosabb
+természeti törvényhez jutottak el. Egyik utolsó munkájában (1892)
+kimutatta, hogy ez az elv milyen szerepet visz az elektródinamikában;
+még halála évében is egy függeléket adott ki hozzá.
+
+Tanári hivatalától való felmentése már nem fokozta lényegesen tudományos
+termékenységet. Néhány kisebb közlésben korábbi kutatásairól számol be;
+különösen a fiziológiai optika kézikönyvének 1885-ben megkezdett uj
+kiadása serkentette egyes munkálatok megirására. Meteorológiai
+kutatásait ujabb vizsgálatok tetőzték be, de általánosan mégis
+érvényesült az aggkor kényszerü hatása, amely pedig oly hosszu időn át
+megkimélte. Siemens barátjának és méltó tanitványának, Hertznek
+elmulását meg kellett még élnie. Életmódját friss energiájának fokozódó
+csökkenéséhez képest szabályozta, ami a megváltozott életfeltételekhez
+való alkalmazkodás mellett majdnem ideális módon sikerült neki. 1879-ben
+már Knapp newyorki barátjának, aki az Egyesült Államokban tartandó
+körutra hivta meg, elutasitólag válaszol: „Az utolsó években aránylag
+jobban éreztem magam Berlinben, mint eddig; végre is megtanultam, hogy
+munkában és szórakozásban meddig mehetek; konok és kiméletlen lettem
+azokkal szemben, akik időmet akkor akarják igénybe venni, amikor fáradt
+vagyok.“ 1886-ban igy ir: „Nekünk egészen jól megy dolgunk; ha érzem is
+az aggkor némely kisebb kellemetlenségét, mégsem panaszkodhatom
+munkaképességem hiánya miatt; mindössze több szabad időt szeretnék. A
+fejfájás, amely hosszu éveken át majdnem egy napot rabolt el tőlem
+hetenként, most teljesen megszünt; azt mondják, hogy a hanyatló korral
+végleg elmulik. A fődolog: megtanulni, hogy meddig mehetünk és ezt a
+határt azután gondosan betartani!“
+
+Kérdés, vajjon ez a rendszeresen fellépő fejfájás nem a szervezetnek
+automatikus visszahatása volt-e a tulzott munka ellen, miután az illető
+napon szokott tevékenységét beszüntette. Helmholtz is megjegyzi más
+alkalommal, hogy ha egy kérdést sokáig megfejteni nem tudott és végre
+menthetetlenül beletemette már magát, fejfájási roham szokta
+megszabaditani tőle. Az a körülmény tehát, hogy ez az önkéntelen pihenő
+öregkorában már nem fordult elő, talán avval magyarázható, hogy szellemi
+képessége is mindinkább csökkent.
+
+Helmholtz 1886-ban veszélyesen megbetegedett, közvetlenül a tiszteletére
+alapitott Gräfe-érem átvétele és a heidelbergi egyetem ötszázéves
+ünnepélyén való részvétele után, kétségkivül a velükjáró izgalmak
+következtében.
+
+Felesége irja Róbert fiának: „Apát erőtlenül, betegen és buskomornak
+találtam; meg van győződve, hogy már a halál környékezte és még mindig
+különösen érzi magát… Az orvos a papa meggondolt és feltételes
+engedelmességébe utólagosan belenyugodott és látszólag enged néki.“
+Helmholtz aránylag gyorsan felépült.
+
+Mióta a birodalmi intézet elnöke lett, többször volt alkalma tudományos
+utazásokat tenni, mint annak előtte és ugy látszik, mindig jó hatással
+voltak reá. Emlékszem, hogy Dublinban a British Association egy ülésén
+friss egészségben láttam, s a vitákon is élénk részt vett. William
+Thomson is jelen volt és folyton előttem lebeg még a kép, amint a zömök,
+erős Helmholtz nyurga sántikáló barátját, karjánál fogva óvatosan
+átvezette az utczán.
+
+1893-ban a chicagói világkiállitásra rándult ki egy igen megerőltető
+express-utazás kapcsán, az Egyesült Államok jó részén át. A
+visszautazásnál az a baleset érte, hogy a hajó lépcsőjén megbotlott és
+egy homlokér megsérülése folytán tetemes vérveszteséget szenvedett; maga
+is négy-öt kilogrammra becsülte. Valószinü, hogy elszédült és a lépcsőn
+leesett anélkül, hogy a kezét maga elé tartotta és valaki rögtön
+észrevette volna. Látszólag nemsokára helyre jött és ismét rendes
+foglalkozásához láthatott; kevéssel utána egy tudományos ügyben
+meglátogattam, és mikor hogyléte felől kérdezősködtem, azt a választ
+adta, hogy „az én koromban egy ilyen vérveszteséget már nem lehet
+pótolni.“ A következő hónapokban még egy csomó kisebb munkálatot
+fejezett be. 1894 junius 12-én agyvérzést kapott, amelybe szeptember
+8-án belehalt. Hetvenhárom éves lett és munkaképességét majdnem élete
+végeig megtartotta.
+
+Nagy kutatónk életét kivételes, majdnem mindig zavartalan boldogság
+jellemzi. Ugy látszik, Helmholtz azok közé tartozott, akiknek minden a
+javukra üt ki; életének hosszu tartama alatt alig találunk itt-ott egy
+pontot, amelyre azt mondhatjuk: bárha másképpen történt volna.
+
+A kedvező körülmények már beteges és magányos ifjuságánál fellépnek; a
+gondolkodó gyermek agybeli tevékenysége ezáltal igen korán kifejlődött
+és a szülői ház szellemi légköre csak hasznára vált. A rendszeres, sőt
+szakadatlan munka megszokása, ami atyja és anyja példájából önkéntelenül
+is vérévé vált, minden nagyobb kár nélkül megmentette a filológikus
+iskoláztatás hátrányaitól.
+
+Hogy azután atyja szegénysége folytán az orvosi pályára volt kénytelen
+lépni, ennek közvetlen következménye tudományos fejlődésének első szaka
+és korai hirnevének és érvényesülésének széles alapvetése volt. Ha
+szabadon követheti hajlamait: matematikát és fizikát tanul és elméleti
+fizikus lett volna belőle. Viszont orvosi tanulmányainak és fiziológiai
+hivatásának köszönhette, hogy sok jelenséget személyesen ismerhetett meg
+és szemléleti emlékezése rendkivüli mérveket ölthetett. Igy azután nem
+kellett tisztán elméleti, vagyis ténybeli jelenségekre nem támaszkodó
+kutatások utvesztőjébe keverednie, amelyben a franczia iskola épp akkor
+tévelygett.
+
+Kiváló matematikai képességei révén olyan mezőkre vetődött át, ahol
+matematikus még egyáltalán nem járt. Ámbár akkoriban egyes, most már
+majdnem elfelejtett kutatók a fiziológiában is különféle számitásokat
+eszközöltek, de minden exakt eredmény nélkül, hitvány matematikai
+köntösbe bujtatott rosszfajta természetfilozófiával szolgáltak.
+Helmholtz tehát teljesen szűz talajra talált és hogy az érzéki
+fiziológiának ezen a félig-meddig „szellemi“-nek tartott területén,
+határozott tudományos törvényeket puhatolt ki s fizikai méréseket
+vezetett keresztül, mindez korának átlagműveltségü szakemberei szemében,
+akik a természettudományokból még kevesebbet tudtak, valósággal
+csodaszámba ment. Érdem és szerencse tehát kivételesen összekerült.
+
+Már kiemeltük, hogy a fiatal kutatók legveszedelmesebb szirtjét, az uj
+elméleti alapnézletet, Helmholtz szerencsésen kikerülte. Az ideginger
+időbeli tartalmának felfedezése és a szemtükör feltalálása két olyan
+konkrét eredmény volt, hogy emellett az erő megmaradási elvét nemcsak
+hogy megbocsáthatták, hanem még kedvezőbb hangulatot keltettek iránta.
+Ami Mayert tönkretette, Helmholtznak gyorsabb érvényesülésében
+segitségére volt.
+
+Az eldugott Königsberg magánya a fiatal kutató első fejlődésére éppen
+olyan jó hatással volt, mint a nemzetközi nagyváros serkentő és
+változatos élete az érett férfiura. Betegeskedő első feleségének halála
+elég korán következett be, hogy uj szerelmi tavaszra virradjon; amidőn a
+fiziológia iránt való érdeklődése kialudt, kivánsága szerint fizikai
+tanszakkal cserélhette fel, anélkül, hogy áldozatokat kellett volna
+hoznia érte, sőt még anyagi haszna is volt belőle. Amikor pedig a
+másodrendü hivatali kötelezettségek is (amelyek egy német tanárnak ideje
+jó részét rabolják el), már terhére estek, olyan állásra vonulhatott
+vissza, ahol maga határozta meg hivatalos teendői mértékét.
+
+Tényleg olyan élet van előttünk, amely egyéni érdemek és kedvező
+alakulások folytán a meglévő energiák legnagyobbmérvü kiaknázását
+engedte meg és páratlan hasznossági együtthatót és megfelelő kellemes
+érzelmeket eredményezett.
+
+Nem szabad viszont azt mondanunk, hogy élete mindig napfény mellett
+folyt le. Helmholtznak gyermekeivel sok keserüsége volt: különösen a
+második feleségétől született fiai folyton betegeskedtek. Egyik fiának,
+Róbertnek, eleven tudományos érzéke volt, jól emlékszem még erre a
+torzalakja mellett is igen megnyerő fiatalemberre: egész a doktorátusig
+vitte és azután meghalt. Első feleségének betegévei és korai halála is
+gyászba boritották. Az emberi sorscsapások azonban mégis háttérbe
+szorulnak a majdnem szakadatlan tudományos sikerekkel szemben.
+
+E sikerei roppant termékenységének a klasszikus tudós különleges
+tulajdonságaival való egyesüléséből erednek, t. i. a feltünően pontos és
+gondos munkából. A tudományos harczok megkimélték, pedig például Liebig
+egész életét keserüséggel töltötték el. Helmholtz annyira a tudomány
+legszélsőbb előőrsein tul dolgozott, hogy egyáltalában alig akadt, aki
+kutatásaihoz hozzászólhatott volna, e kevesek pedig többnyire jó barátai
+voltak.
+
+Ismét Helmholtz szerencséjének egyik jellemző vonását érintjük: kevés
+ellensége volt és csak elenyésző ellenzéke. Thomsonnal, aki vele
+mindenképpen egyenrangu volt, szoros barátság füzte össze, amely minden
+versengést kizárt, egy másik határos munkatársával Clausiussal igy egy
+muló és utóbbi által előidézett viszálykodás után, jó viszonyba került.
+Kirchhoffal is állandó összeköttetésben állt és még sok kiváló kortársát
+nevezhetném meg, akik mindnyájan örültek, ha vele együtt lehettek. Nem
+volt ragyogó csevegő, inkább csendes és zárkozott; oly személyi
+tulajdonságokkal kellett tehát birnia, amelyek bizalmat és állandó
+vonzódást kelthettek fel iránta.
+
+A mi szempontunk szerint és a többi tudósok életében kimutatott
+viszonylatokkal szemben különösen figyelemreméltó az a majdnem
+változatlan termékenység, amely nemcsak mérték, hanem érték szerint is
+egész életén át tartott. Hogy a munka nehezére esett, már klasszikus
+voltából is kézenfekvő és ezt maga is elismerte. Hetvenedik születése
+napján tartott nagyszabásu pohárköszöntőjében következőleg nyilatkozik:
+
+„Dolgozataim, saját megállapitásom szerint, a tudományban kifejlődött
+kisérleti és matematikai rendszereknek egyszerü, következetes
+alkalmazásai voltak, amelyek nyilvánvaló módositások által a mindenkori
+különleges czélokhoz voltak alkalmazhatók. Munkatársaim és barátaim,
+akik miként magam, a fiziológiai fizikához fordultak, nem kevésbé
+meglepő eredményre hivatkozhatnak.
+
+„Később azonban változott a helyzet. Kénytelen voltam a már ismert
+módszerek szerint megoldandó feladatokat lassanként laboratóriumi
+tanitványaimnak átengedni és magam kétes sikerü, nehéz munkák felé
+fordultam, amelyeknél az általános módszerek a kutatót cserben hagyják
+vagy ahol maga a módszer még tovább fejlesztendő.
+
+„Ezeken a területeken is, amelyek ismeretünk határához közelebb
+feküdtek, némi sikerekre utalhatok, ugy kisérleti, mint matematikai
+szempontból; nem tudom, hogy a filozófiait is hozzászámithatom-e. Előbbi
+vonatkozásban lassankint ugy, mint mindenki, aki sok kisérleti
+feladathoz nyul, én is számos tapasztalatra tettem szert, sok módozatot
+és segédeszközt ismertem meg és ifjukori geometriai nézletemet egy
+bizonyos mechanikai nézletté fejlesztettem ki; szinte éreztem, hogyan
+oszlik meg egy mechanikai készülékben a nyomás és a menet, a mit
+különben tapasztalt mechanikusoknál és gépszerelőknél is megtalálunk.
+Előnyben voltam azonban felettük azáltal, hogy bonyolultabb és
+különleges, fontos viszonylatokat elméleti analizissel világithattam
+meg. Néhány matematikofizikai kérdést is megtudtam oldani, köztük
+olyanokat is, amelyek körül Euler óta a nagy matematikusok hiába
+fáradoztak, például: az örvénylő mozgások, a folyadékok
+mozgás-megszakitásának s az orgonasipok nyilt végein való
+hanghullámzásnak kérdése stb. De az a büszkeség, amelyet a végeredmények
+megállapitásánál éreznem kellett volna, tetemesen alább szállt; jól
+tudtam, hogy ily kérdések megoldása majdnem mindig csak megfelelő példák
+fokozatos általánositásával és sokféle tévelygés után felkapott
+szerencsés ötletek révén sikerült. Egy hegymászóval kellett
+összehasonlitanom magam, aki anélkül, hogy az utat ismerné, lassan és
+fáradságosan baktat felfelé, gyakran kénytelen visszatérni, mert tovább
+nem birja, meggondolás vagy a véletlen segélyével uj nyomokat fedez fel,
+amelyek egy darabig tovább viszik, végül czélhoz érve szégyenszemre
+nagyszerü utat lát meg, amelyen fáradság nélkül feljöhetett volna, ha a
+helyes kiindulást megtalálja. Értekezéseimben természetesen az olvasót
+nem szórakoztattam kalandozásaimmal, hanem csak a kiépitett utat irtam
+le, amelyen most már kényelmesen elérheti a csucsot.
+
+„Sok korlátolt látkörü ember akad, aki nagyon megcsodálja saját magát,
+ha egyszer szerencsés ötlete támad vagy ha legalább ezt hiszik. Az a
+kutató vagy művész, akinek állandóan sok szerencsés ötlete van,
+kétségtelenül kivételes természet és az emberiség jótevőjének ismerik is
+el. Ki akarja azonban az ilyen szellemi szikrákat megszámlálni és
+megmérni?
+
+„Ki kell jelentenem, hogy mindig kellemesebb volt olyan téren dolgoznom,
+ahol nem kellett kedvező véletlenekre és ötletekre biznom magamat.
+
+„Minthogy azonban sokszor abba a kényelmetlen helyzetbe jutottam, hogy
+kedvező ötletekre várakoznom kellett, némi tapasztalatokat szereztem
+aziránt, vajjon mikor és hol támadtak s e tapasztalatok másoknak talán
+még hasznára lehetnek. Gyakran csendesen lopóztak a kérdéses
+gondolatkörbe, anélkül, hogy jelentőségük mindjárt kezdetben
+felismerhető lett volna; később azután néha csak egy véletlen játszik
+közbe, hogy megismerhessük, mikor és mily körülmények közt léptek fel,
+különben itt vannak anélkül, hogy tudnók, honnan jöttek. Más esetekben
+hirtelen ötlenek fel, minden fáradság hijján, mint valami sugallat.
+Amint emlékszem: sohasem pattantak ki nálam kimerültség esetén és az
+iróasztal mellett. Kénytelen voltam problémámat minden oldalról
+annyiszor ide-oda forgatni, amig minden titkát és bonyolultságát át nem
+tekinthettem és frissiben, leirás nélkül, végig nem gondoltam.
+
+„Ezt a képességet ennyire vinni, hosszabb előzetes gyakorlat nélkül nem
+igen lehet. Mikor azután a fáradság elmult, egy órai teljes frisseségnek
+és nyugalmas jóérzésnek kellett beállnia, mielőtt a kedvező ötletek ujra
+megjöttek volna. Gyakran már a reggeli felkelésnél itt voltak, amint
+Gauss is tapasztalta; főleg azonban, ahogy már Heidelbergben
+észrevettem, erdős hegyek enyhe meredekein, napos időben való séta közt
+jelentkeztek. Ugy látszik azonban, hogy a legkisebb mennyiségü szeszes
+ital már riasztólag hat reájuk.
+
+„Ilyen pillanatok, termékenyitő gondolatokkal telitve természetesen jól
+estek, kevésbbé volt kellemes azonban az ellenkezője, ha t. i. a
+megváltó ötletek nem mutatkoztak. Heteken, sőt hónapokon át kellett
+ilyen kérdésen rágódnom s közben nagyon kényelmetlenül éreztem magam.
+Gyakran erős fejfájási roham árán szabadultam csak fel az igézetből és
+tudtam más tárgyak iránt érdeklődni.
+
+„A tudományos vizsgálatok irásbeli kidolgozása többnyire fáradságos:
+legalább rám nézve az volt. Értekezéseim nagy részét négyszer, sőt
+hatszor is átirtam, az egyes részeket ide-oda hánytam, amig némileg
+megvoltam elégedve velük. Munkálataim ilyen gondos megfogalmazásában
+viszont nagy előny rejlik a szerkesztőre nézve; minden egyes tételnek és
+következtetésnek alaposabb megvizsgálására kényszeriti, mint az előbb
+emlitett egyetemi előadásoknál. Sohasem tartottam egy vizsgálódást sem
+addig befejezettnek, mig készen és logikai hézag nélkül, irásba
+foglalva, előttem nem feküdt.
+
+„Mint önnön lelkiismeretem, ugy állottak mellettem, képzeletben,
+szakértő barátaim és kérdezgettem magamtól, vajjon helyeselni fogják-e?
+Mint az ideális emberiség tudományos szellemének megtestesülése őrködtek
+fölöttem és mértékül szolgáltak.“
+
+Annál a kérdésnél kell még megállapodnunk, vajjon Helmholtz hogyan
+érhetett el, alapjában véve gyenge szervezete ellenére, ily szép kort,
+amely a nagy vérveszteség nélkül talán még tetemesen meghosszabbitható
+lett volna és amellett még termékenységét egész élete végeig
+fáradhatlanul megtartotta. Faradaynek például, akinek élete hasonlóan
+boldog, de sokkal jelentéktelenebb volt, már jóval előbb küzdenie
+kellett szervezete romlásával és csak hosszu megszakitásokkal tudott
+dolgozni, mikor már a nagy összeroskadáson tulesett. Helmholtznál
+sohasem volt szó összeroppanásról és müködésében hosszabb
+megszakitásokat sem találunk; élete mindig egyenletesen folyt. Egyes
+közléseiből, amelyekről a maga helyén már emlitést tettünk, kivehető,
+hogy mindemellett nem ritkán egész kimerülésig dolgozott.
+
+Ugy látszik, itt is szerencsés körülmények összetalálkozása müködött
+közre. Ifjuságának nagy müvét, Az erő megmaradásáról nem tartja
+feltétlenül ujnak, hanem inkább már ismert, csak összefoglalandó tények
+formulázásának. Nála tehát a felfedezők lélegzetnélküli izgalmait,
+amelyek pedig a kutatókat sokszor az őrületbe kergetik, sehol sem
+látjuk; amennyiben egyáltalán megvoltak benne, csak később jelentkeztek.
+Az a szerencsés helyzet állott igy be, hogy müve olyan külső
+következményekkel járt, mint egy alapvető felfedezés, anélkül, hogy
+saját husából és véréből való áldozatot követelt volna tőle. Mikor pedig
+a nyilvánosságra hozatal után az öregek táborából ellenvetések
+hallatszottak, egy kis lelkes és tehetséges csapat vette körül, amely
+eszméi megvalósitásáért küzdött. Környezete az ő tetterejét csak
+fokozta, nem pedig csökkentette; munkálkodása, ahelyett hogy kimeritette
+volna, inkább felfrissitette és élesztgette. Humboldt áldott alakja is
+megjelenik, amikor a fiatal lángész korai megismeréséről és
+előbbrejuttatásáról van szó.
+
+Helmholtz pihent erővel léphetett át a férfikorba és nagyszabásu munkáit
+megvalósithatta, miután a kedvező körülmények folytán a különös
+szükségletekhez alkalmazkodhatott, illetve szervezetét hozzájuk
+szoktatta. A munka szenvedélyes láza sohasem hatalmasodott el rajta
+annyira, hogy a természetes fékező-erők a tulságos megerőltetést ki ne
+zárták volna. Ez a klasszikusok előnye: ugyis nagyon kedvetlenül fejezik
+be és adják ki kezükből munkájukat, hátha holnap talán még valami
+javitani való jut eszükbe, megkönnyebbülésnek érzik tehát, ha nem
+siettetik el a dolgot; félbe-félbeszakitják és nézegetik, hol lehetne
+még egyet-mást kiegésziteni. A turisták jól tudják, hogy a hevesvérüek,
+akik futó lépésben kezdik, jó messze a csucstól már kimerülnek, mig a
+gyakorlottabbak lassan indulnak és kimélt erővel győzik le a mindinkább
+fokozódó nehézségeket.
+
+Helmholtz esete egész világosan mutatja, hogy a kedvező környezetnek a
+nagy ember fejlődésére milyen elsőrangu jelentősége van. Mi lett volna a
+gyenge gyermekből, ha esetleg egy napszámos kunyhójában jött volna a
+világra? Szegényke, néhány nap alatt valószinüleg elpusztul, vagy ha nem
+is, a nyomasztó külső körülmények mennyire ártottak volna érzékeny
+természetének! Nemrégiben olvastam azt a képtelenséget, hogy nem kár
+azért, aki nem tudja a nehéz viszonyokon keresztül törni magát. Ez a
+tétel alkalmazható egy leendő favágóra vagy kocsisra; kiváló értelmi
+tehetségeknél azonban, mint minden rendkivüli jelenségnél, a fizikai
+szervezet könnyen összeroppan. Nincs módunkban a letört tehetségeket
+megszámlálni, de borzasztó látvány volna: hogyan vétkezik az emberiség
+önmaga ellen.
+
+Végül utalunk mégegyszer az u. n. „szerencsés ötletre.“ Semmi okunk
+sincs azt feltételezni, hogy Helmholtz az energia törvényét ezekre a
+jelenségekre alkalmazni akarta volna, olvassuk el azonban az ő
+megfigyeléseit, akinek valószinüleg több „szerencsés ötlete“ volt, mint
+más halandónak. Egy feltevést igazolnak állandóan: ilyen óriási
+tevékenység egyuttal a lehető legnagyobb energia-készletet s annak
+lehető legszabadabb müködtetését feltételezi. Helmholtz életét
+kifejezetten e szempontból vettük vizsgálat alá és talán nem veszik
+rossz néven, ha a szellemi tevékenységre vonatkozó energetikai
+elméletemnek ily szakszerü és elfogulatlan helyről jövő megerősitése
+büszke örömmel tölt el.
+
+Az a körülmény, hogy tanulmányaiban eredményeinek egyenes országutját
+adja meg, nem pedig kezdetleges próbálkozásait, szintén a tipikusan
+klasszikus kutatóra mutat. Gaussnak is mindig azt vetették szemére, hogy
+eldobja maga alól a létrát, amelyen a magasba jut és Helmholtznál is
+láttuk, hogy még legbensőbb barátja, Du Bois sem érti meg egykönnyen
+tanulmányait. Euklides „klasszikus“ példája mindmáig hat: két évezreden
+át a legnehezebb akadályokat görditette a tudomány utjába a geometria
+tisztán deduktiv fejlődésének illuziójával, amely e természetellenes
+módszer utánzására csábitott.
+
+Emlitettük már, hogy Helmholtz fiziológiai munkássága végül
+szükségszerüen filozófiai fordulatot vett; fiatalkori nyomós impressziók
+vannak itt is kéznél, amelyekről hires felköszöntőjében igy számol be:
+
+„Egy más mezőre vittek az érzéki jelenségek körül való vizsgálódásaim:
+az ismeret-elmélet mezejére. A fizikusnak is ki kell tapasztalnia a
+messzelátót és a galvanométert, amelyekkel dolgozni akar, hogy láthassa,
+mit érhet el velük és hol fogják cserben hagyni; nékem is szükségszerüen
+ki kellett terjeszkednem a gondolati termőképességre is. Egynéhány
+ténybeli kérdésről volt szó, amelyre végleges válasz volt szükséges és
+lehetséges. Határozott érzéki benyomásaink vannak, amelyek nyomán
+cselekedni tudunk; a cselekvés eredménye rendszerint egyezik a várható
+következményekkel, néha azonban, az ugynevezett érzéki csalódásoknál,
+ellentmond. Mindez objektiv tény, amelynek törvénye megtalálható.
+Eredményeim lényege: az érzéki benyomások csak a külvilág minémüségének
+jelei s a külvilág tüneményeinek értelmét tapasztalati uton kell
+megtanulnunk. Az ismeretelméleti kérdések iránt már azóta érdeklődtem,
+mióta apám, még gyerekkoromban, Fichte ideális felfogása mellett Hegel
+és Kant-imádó kollégáival szemben, hangos viták során, lándzsát tört.
+Ezirányu vizsgálódásaimmal eddig nem igen volt okom büszkélkedni: minden
+barátra tiz ellenség esett. Az összes metafizikusok, még a materialisták
+is, sőt mindenki, akinek titkos metafizikai hajlandóságai voltak,
+egyértelmüleg felzudultak ellenem. Az utolsó napok során azonban egy
+csomó, eddig ismeretlen barátra bukkantam, ugy hogy ennek a mai ünnepnek
+ebben a vonatkozásban is uj örömöt és reményt köszönhetek. A bölcsészet
+persze háromezer év óta a legelkeseredettebb nézeteltérések harczi
+mezeje és egy emberéleten belül nem is szabad csöndet és békét várnunk.“
+
+Helmholtz végre a maga életét hivatalához, nemzetéhez és az emberiséghez
+olyan tökéletes vonatkozásba állitotta, hogy fejtegetéseimet nem tudom
+méltóbban befejezni, mint az ő ragyogó szavaival:
+
+„Képet akartam Önöknek festeni tudományos törekvéseim és sikereim
+történetéről és talán megértik Önök, hogy az elismerés szokatlan bősége
+meglep. Eredményeimet magam is kellőleg értékeltem, mert ujabb
+kutatásaim irányát adták meg, de remélem, nem lettem önimádóvá. Elég
+alkalmam volt a nagyzási hóbort átkait látni s igyekeztem kikerülni ezt
+a végzetes veszélyt; szigoru önkritika a legbiztosabb pajzs ellene.
+Nyitott szemmel kell csak megitélni: mit tudnak mások és mit nem tudunk
+mi s a veszély már nem fenyegető; ami a magam munkáit illeti, sohasem
+javitottam egy tanulmányom kefelenyomatát sem anélkül, hogy huszonnégy
+órával később már ne szerettem volna egyik-másik pontot kijavitani, vagy
+kiegésziteni.
+
+„Önök azt állitják, hogy hálával tartoznak nekem; nem volnék őszinte, ha
+tagadnám, hogy valaha más tudatos czélom is volt, mint az emberiség
+érdeke. Minden időmet azonban, amelyet hivatalos kötelességeim és
+családi gondjaim fennhagytak, tudományos munkákra forditottam, belső
+ösztönből, amely folyton tovább és tovább hajtott és életemet teljesen
+kitöltötte. A két akadályozó tényező sem tudott különben czélomtól
+elterelni. Hivatásom egyetemi előadásokra kötelezett, családom pedig
+kutatói hirnevemnek megalapitására és fejlesztésére. Az állam tehát,
+amely megélhetést, tudományos segédeszközöket és sok szabadidőt
+biztositott, joggal követelhette, hogy pártfogása révén elért
+eredményeimet alkalmas formában közkincscsé tegyem.
+
+„Nem merném állitani, hogy tudományos működésem első szakában, amikor
+még a megélhetésért kellett küzdenem, a tudásvágyon és a hivatalnoki
+kötelességérzeten kivül magasabb etikai czélok is vezéreltek volna; amig
+önző indokok késztettek munkára, nehéz volt felülemelkedni rajtuk. Igy
+van ez, bizonyára, a kutatók javarészével. Később azonban, biztos állás
+mellett azok, akik a tudományt nem belső hajlamuk szerint művelik, a
+további kutatással végleg felhagynak, de akik lankadatlanul dolgoznak
+azontul is, az emberiséghez való viszonyuk eszményibb értelmezését
+veszik már jeligéül. Saját tapasztalataikból győződnek meg arról, hogy
+gondolataik akár az irodalom, akár a tanitás utján, de áthatják
+kortársaikat, szinte önálló életre tesznek szert, a tanitványok
+seregében gazdagabb tartalmat és szilárdabb alakot nyernek és emellett
+nékik is állandó hasznukra válnak. Ne felejtsük el, hogy saját
+gondolatai mindenkinek inkább a szivéhez nőttek, mint az idegeneké és a
+magáéi dus kifejlődésében mindig több öröme telik, mint a másokéban. Az
+atya szeretetével hasonlitható össze ez az érzés, amely a szellemi
+gyermekért épp ugy harczol és épp ugy gondoskodik róla, mint vérbeli
+ivadékáról.
+
+„A művelt emberiség egész gondolatvilága is élő és fejlődő erőnek
+tetszik, amely a mulandó emberi léttel szemben az örökkévalóságot
+képviseli. A maga apró szolgálataival kiki a tudomány szent ügyének
+áldoz, amelyhez forró szeretet kapcsolja és amely az ő munkáját is
+megnemesiti. Elméletben mindenki megértheti ezt a tényt, de csak a saját
+tapasztalatai fejleszthetik ösztökélő érzéssé.
+
+„A világ nem bizik az ideális inditó okokban és hirvágynak kereszteli
+el, pedig ez a kétfajta jelenség élesen elkülönithető egymástól. Kérdés:
+mindegy-e valakinek, vajjon eredményeit az övének ismerik-e el, ha
+semmiféle anyagi előny nem is jár vele? A válasz a laboratórium
+vezetőinél leginkább kézenfekvő: a tanárnak itt nemcsak az
+alapgondolatokat, hanem a nehézségek eltávolitására szolgáló
+utmutatásait, uj kitalálások és megoldások érdekében, prédára kell
+dobnia. A tanitványok mindent magukba szednek s ha munkájuk sikerül, a
+tanár érdemei az ő nevükben olvadnak fel. Ki keresi: mit adott hozzá az
+egyik s mit a másik? Hány tanár akad, aki ebben a vonatkozásban
+egyáltalán ne volna féltékeny?
+
+„Uraim, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy ösztönöm késztetett
+arra a munkára, amelyet önök hasznosnak és tanulságosnak itélnek s
+amelyért dicsérettel árasztanak el. Boldog vagyok, hogy kortársaim ilyen
+gazdaggá tesznek elismerésükkel és hálájukkal a magam tevékenysége
+iránt, amely az én számomra volt a legérdekesebb. Kortársaim azonban
+nekem is sokban és sokat segitettek. Megszabaditottak az anyagi
+gondoktól, külső segédeszközöket biztositottak a számomra, bennük
+találtam meg az emberiség szellemi képességeinek mértékét s munkámban
+való részvételükkel az ideális emberiség közös szellemi világának élő
+képét adták, amelynek fényében a magam fáradozásai is teljesebb értékben
+ragyognak.“
+
+
+
+
+Liebig.
+
+Liebig 1803 május 14-én Darmstadtban született, tiz gyermek közül
+másodiknak. Atyja droguista- és gyarmatárukereskedő volt, szerény
+viszonyok közt élt, de szorgalma és takarékossága által, feleségének,
+Moser Máriának hathatós közreműködése mellett, meglehetős jólétre tett
+szert. Liebig anyja fogadott leánya volt Moser Fülöp gazdának; igazi
+szüleinek kiléte ismeretlen maradt. Az asszony kivételes nő volt, tiz
+gyermekén kivül az üzletet is ellátta, fáradhatatlan és erős akarattal.
+Második fia arczban is, kifejező profiljával, nagyon hasonlított hozzá.
+Atyja az eladásra szánt czikkek nagy részét maga állította elő és e
+czélra laboratóriumot rendezett be, melyben fia segédkezhetett neki; így
+tehát már igen korán sok kémiai anyaggal és kisérlettel ismerkedett meg,
+rajtuk alapulnak későbbi sikerei. Az öreg Liebig egyéniségéről nem sokat
+tudunk; úgy látszik, csendes és szorgalmas ember volt, talán olyan, mint
+a milyen komor, becsületes embernek Faust mutatja be saját atyját.
+Feltünik a viszonyok hasonlósága a Mayer szülői házáéval, de a két fiu
+jelleme a lehető legeltérőbb.
+
+A gyakorlati preparáláson kivül Liebig korai kémiai hajlandóságára az a
+körülmény is lényeges befolyással volt, hogy egyszer, mikor atyja
+részére a nagyherczegi könyvtárból könyveket vitt el, megismerkedett
+Hess könyvtárnokkal, ki maga is érdeklődvén a természettudományok iránt,
+a fiatal Liebiget annyira megkedvelte, hogy a tizennégy éves fiunak a
+gazdag kémiai könyvtár szabad használatát is megengedte. Liebig egy
+önéletrajzi skizzében elmondja, hogy válogatás nélkül mindennek
+nekiesett, a milyen kémiai műhöz csak hozzájuthatott. Azokat a
+kisérleteket, a melyekkel szerény eszközei segélyével megpróbálkozott,
+számtalanszor ismételte, a mig minden részletüket ki nem ismerte; később
+maga említi, hogy így a kémikus ama sajátos tehetségét, hogy
+szemléletekben gondolkozzék, vagyis a logikai folyamatok helyett
+kémiaiakat használjon fel, saját magán nagyban kifejlesztette.
+Hozzátehetjük talán, hogy annak, aki bizonyos számu kémiai átalakulást
+pontos szemlélet szerint ismer, nem esik nehezére a többinek puszta
+leirás nyomán oly mértékben való elsajátítása, hogy később a
+gyakorlatban már régi jó barátokként üdvözölheti őket. Liebig
+ismeretkörét a laboratóriumok sűrü látogatása is bővítette; legnagyobb
+hatással azonban egy vándor vegyész és csodadoktor volt reá, aki a
+darmstadti nagyvásáron durranó ezüstöt állitott elő. Liebig a vörös
+gőzökből arra következtetett, hogy az ezüst feloldása salétromsavban
+történt, alkohol jelenlétét pedig úgy állapította meg, hogy a kuruzsló
+ugyanabból az üvegből az emberek piszkos kabátujját is kitisztogatta és
+e mellett alkoholszag volt érezhető. Odahaza azután megkisérelte a
+durranó ezüst előállítását és magánkivül volt örömében, a midőn sikerült
+is.
+
+Ez az esemény eszünkbe juttatja a fiatal Mozartot, ki egy sokszólamu
+mise egyszeri meghallgatása után emlékezetből leirta az egészet.
+
+Ilyen kisérleti jelenségeknek, mint ez az első volt, több izben jutott
+lényeges részük élete fontosabb fordulóin, az által, hogy vegyészi
+önbizalmát felébresztették és felbátorították őt arra, hogy ne csak
+pontosan előírt kisérletek reprodukálásaival próbálkozzon meg, hanem
+igyekezzék saját erejéből ismeretlen utakon is járni.
+
+Mint a kiváló emberek legtöbbje, Liebig is korán fejlődött fiu volt.
+Tudjuk, hogy több mint két évvel korábban az átlagos és szokásos
+életkornál vették fel a gimnáziumba. Mig az alsó osztályokat
+szabályszerüen, bár gyengén végezte, később a klasszikus tárgyakban
+mindinkább hátramaradt; sohasem volt jó tanuló. Volhard a Liebigről írt
+életrajzában több kortársáról emlékezik meg, kik később sokra vitték, de
+az iskolában utolsók voltak; legtekintélyesebb közöttük Gervinus
+történetíró, a ki tizennegyedik évében kilépett a gimnáziumból és
+könyvkereskedő lett.
+
+Liebig körülbelül tizenötödik évében hagyta el a gimnáziumot, melynek
+ókori filológiai szellemével nem tudott megbarátkozni; atyja egy
+heppenheimi gyógyszerészhez adta, hol tiz hónapig maradt. Vogt beszéli,
+hogy a robbanó ezüsttel való kisérletezései miatt, a melyeket
+kamrácskájában rendezett, tanonczideje idő előtt véget ért. Volhard
+ennek a közlésnek igaz voltát kétségbe vonja, de kételyét nem indokolja
+mással, mint hogy Vogt általában szerette történeteit drámailag
+kiszinezni. A lélektani valószinüséget alig lehet letagadni és így ez
+volna a kisérleti jelenségek második döntő fellépése Liebig életében.
+Liebig visszakerült az apai házba és sok könyörgés után megkapta atyja
+hozzájárulását, hogy vegyészi tanulmányokat folytathasson. Miután akkor
+még nem állt fenn a mai helytelen rendszer, hogy csak érettségivel
+lehetett az egyetemre jutni, könyen beiratkozhatott a bonni egyetemre,
+hol Kastner, a legtekintélyesebb kémia-tanár adott elő. Kastner a
+következő évben Erlangenbe költözött s Liebig vele tartott, mert tanára
+megigérte, hogy ásványanaliziseket fog csináltatni vele. De igéretét nem
+válthatta be: Kastner maga sem volt a szóbanforgó kisérleteknek ura.
+
+Liebig úgy Bonnban, mint Erlangenben kartársaival egyesületet alakított,
+ahol kémiai kisérleteket és vitákat tartottak. Eljárogatott továbbá a
+Bonn mellett lévő vegyészi gyárakba és atyjának teljes szakszerűséggel
+írja le, mit látott és ezzel kapcsolatban saját ötleteinek megfelelő
+alkalmazhatásáról beszél.
+
+Liebig Erlangenben Schelling befolyása alá kerül és később
+elkeseredetten panaszkodik, hogy természetfilozófiai tanulmányai folytán
+két évet teljesen elveszített; miután azonban Erlangenben csak egy évig
+volt és Németországban való összes tanulmányideje három szemeszterre
+terjedt, nyilvánvalólag némi tulzásba esik. Schelling őt, legalább
+átmenetileg, teljesen lebilincselte, a nélkül, hogy azért saját
+szak-tárgyaitól elterelődött volna. Erlangeni buvárkodásának eredménye
+egy kis értekezés volt, természetesen a durranó ezüstről, illetve
+előállitási módjának pontos leírásáról. Kiemelendő az a megjegyzése,
+hogy ezt a preparatumot maga már két év óta így állítja elő, tehát
+majdnem biztosra vehetjük, hogy már a heppenheimi gyógyszertárban
+foglalkozott vele.
+
+Erlangenben ismerkedett meg Platennel, a költővel s az ismeretség
+hamarosan rajongó barátsággá fejlődött. Az élénk vérmérsékletü és
+romantikus nagy embereknél gyakran megfigyelhetjük, hogy intenziv
+személyi befolyást tudnak kelteni; ez a képessége Liebignek is nagy
+mértékben meg volt és későbbi páratlan tanári sikereit nagyrészt ennek
+köszönheti. Platen említi, hogy Liebig már akkor közölte vele párisi
+utazása tervét s itt akart a két barát találkozni. Erre szolgált
+Kastnernek közbenjárása, a ki szintén sokat tartott Liebigről és a
+legmelegebben pártolta őt a darmstadti udvarnál. Muló kellemetlenségek,
+melyek egy tiltott diákösszejövetelen való részvételből támadtak, nem
+akadályozták meg az utazás lehetőségét és Kastner ajánlása után hat
+héttel 300 forint utazási ösztöndíjat kapott, a mely később többféle
+forrásból kiegészítődött és összesen 1680 forintra rugott, a mi
+akkoriban bizonyára tekintélyes összeg számba ment; kétségtelennek
+tartjuk, hogy Liebig későbbi hihetetlen tudományos és
+szervező-munkássága ennek az idején való elismerésnek és segélynek
+köszönhető. Ha ifju energiájának egy részét kellemetlen külső viszonyok
+leküzdésére lett volna kénytelen felemészteni, ugy soha sem vitte volna
+sokra. Tizenkilenczedik évében, 1822 őszén Liebig Párisba utazott, hol
+szivesen fogadták. Önéletrajzában következőleg nyilatkozik erről:
+„Később gyakran tapasztaltam, hogy a hivatott tehetség mindenki másban –
+mondhatni kivétel nélkül – a tehetség kifejlesztésének ellenállhatatlan
+vágyát ébreszti fel; mindenki segít a maga módja szerint és mindnyájan
+együtt, mintha összebeszéltek volna; a tehetséges ember azonban csak
+akkor ér el eredményeket, ha a tehetség komoly és megrendíthetetlen
+akaraterővel párosul. A kifejlődés külső akadályai többnyire
+jelentéktelenebbek a belső akadályoknál, mert amint egy természeti erő,
+bármily hatalmas legyen is, egymagában sohasem idéz elő külső hatást,
+hanem csak más erőkkel kapcsolatban, az ember is, a mit könnyen megtanul
+vagy elsajátit, azaz a mihez természetes hajlama van, csak akkor tudja
+értékesiteni, ha sok más mindenfélét tesz szellemi tulajdonává, esetleg
+több fáradsággal, mint bárki más.
+
+Ebből a kijelentésből arra következtethetünk, hogy Liebig maga sokoldalu
+támogatásban részesült, a mi különben rokonszenves egyéniségével
+magyarázható. Mindamellett csak egy futó pillantást kell vetni Mayer
+sorsára és meggyőződhetünk arról, hogy környezetének barátságos
+magatartása nem volt általános, sőt életét végeredményben az ellenkező
+véglet tette tönkre.
+
+Liebig különben hangsulyozza, hogy a franczia nyelvü előadások logikai
+világossága szinte elbüvölte és összefüggő rendet teremtett a sok
+kuszált képzet közt, melylyel régibb vegytani irodalmi buvárkodása alatt
+agyát teletömte. Meg kell még jegyeznünk, hogy Liebig szellemét elméleti
+téren valósággal felszabaditotta az a körülmény, hogy eddigi ismereteit
+át kellett formuláznia az antiflogisztikus tudományos nyelvre, (amelyet
+Párisban kizárólagosan használtak) és ez a felszabadulás nem jutott
+volna osztályrészeül, ha elejétől kezdve a modern elméletekkel
+foglalkozik. Maga szintén kiemeli: „a mi a párisi előadásokban ujnak
+vagy megszakitottnak volt ténybelileg feltüntetve, nékem a megelőző
+tényekkel szoros kapcsolatban lévőnek tetszett, ugyannyira, hogy az
+utóbbiak nélkül az előzőek sem állhattak meg.“ Láthatjuk, hogy Liebig a
+tudomány genetikai összefüggésének megismerése által, még tanárai, a
+nagy franczia fizikusok és kémikusok felett is jelentős előnybe jutott,
+ahogy később ez nyilvánvalóvá is lett. Össze kell csak hasonlitanunk
+Liebig hatásának tartós voltát, egyik kortársának, Dumasnak rövidéletü
+dicsőségével, hogy a nagyszabásu és a kicsinyes tudományos perspektivák
+viszonylagos értékét szembeállithassuk egymással. Liebig franczia
+tanulmányai révén a tudományos gondolkozás szigoruan tárgyilagos és
+kisérleti irányitását is magáévá tudta tenni. Németországban a
+tizenkilenczedik század elején a természetfilozófiai munka rendje
+egymástól távoleső, ennélfogva titokzatos jellegü analógiák bizonytalan
+keresztülvezetésében állott s a világos gondolati összefüggéseket inkább
+kerülték, mint keresték. A francia tudomány következetes pozitivizmusa –
+amelynek eredményei közkézen feküdtek – annál inkább lebilincselte az
+ifju Liebiget, mert az erlangeni tanok és tanárok alacsonyrangu voltát
+nagyon is érezte.
+
+Liebiget azonban két oldalról is igyekeztek czéljaitól elterelni. Sok
+ajánló-levele volt, de azok a társaságok, melyekhez meghivást kapott,
+nem voltak kedvére és igy hamarosan felhagyott velük. Másrészt Platennel
+való barátsága is megujult s a költő nagyon szerette volna rideg kémiai
+munkásságától elvonni, hogy a nyelvek és a történelem tanulmányozásával
+„általános“ műveltséget szerezhessen. Ha elképzeljük, mennyit ártott
+volna a tudomány jelenlegi kifejlettségének, ha Platen tanácsát
+elfogadja, akkor látjuk csak be, milyen csekély értéke van a még ma is
+tulbecsült filológiának. Liebig azzal tért ki Platen buzditása elől,
+hogy a materiálizmushoz van kötve és figyelmeztette, milyen gyarló
+eredménynyel próbálkozott az angol és olasz nyelv elsajátitásával.
+Platen kétségtelenül nem volt annyira engedékeny, mint Wöhler, aki
+hasonló ajánlatának elháritása után azt irja Liebignek: „Különben,
+hogyan is jutok ahhoz, hogy az oroszlánnak czukrot kináljak!“
+
+Liebig mindenesetre igyekezett Platen kedvébe járni és a „Felszabaditott
+Jeruzsálemet“ majdnem végig is olvasta; kedves és tanulságos dolog
+azonban, hogy egy bájos szonettről való kedvező véleményét fizikai és
+kémiai fogalmak igénybevételével tudja csak kifejezni és Gay-Lussacnak a
+gázokról tartott felolvasása után akként áradozott, hogy maga is gázként
+szeretné barátját körülölelni.
+
+Közben folytatta kémiai munkálatait Gautier de Claubry laboratoriumában
+és Thenard tanácsai nyomán. Kisérletei termé-szetesen ujra a robbanó
+vegyületekre vonatkoztak, de időközben való rendszeres iskolázottsága
+meglátszik azon, hogy természetüket lehető sok és közelálló kémiai
+egyesülésből akarta kimutatni. A robbanó vegyületek, mint már Kastner is
+sejtette, saját savuk sói gyanánt alakultak ki. A nehézség abban állott,
+hogy, mint ma mondanók, komplex sókról volt szó, amelyeknél a fém
+felerészben savba megy át és a szokott reakció elmarad. Igy preperálta
+Liebig az ezüstnitrát és a higany robbanó savainak alkalikus sóit;
+sikerült is rezet behelyettesitenie. Ama megállapitása folytán, hogy
+elégett magnézium feleslegével explóziós szétbontás elkerülhető, e
+kapcsolatok összetételét is meg tudta határozni és kitünt, hogy az uj
+sav is éppen szénsavvá és amoniákká esik szét.
+
+Ezeken a határozott eredményeken kivül még sok másra is utalhatunk,
+melyek azonban még nem tisztázódtak teljesen; a tanulmány azzal a
+jellemző vallomással kezdődik, hogy a fiatal szerzőnek régebbi irásaiban
+az elméleti felfogást illetőleg ugyan tévedések is találhatók, de a
+megállapitott eljárási mód fenntarthatónak mutatkozik.
+
+Ez a munka, melyben a franczia befolyást még az olvasó figyelmének az
+eredmények jelentőségére való felhivása is bizonyitja, tényleg nagy
+feltünést keltett. A franczia akadémia közzétette a „Külföldi tudósok
+értekezései“-ben és német nyelven is többször megjelentek. Ha
+elgondoljuk, hogy Liebig akkoriban husz éves volt, ismét a nagy emberek
+jellegzetes koraérettségét látjuk, a mely különösen a romantikus
+tipusnál tapasztalható, egyszersmind meggyőződhetünk arról, hogy az
+ilyen korai érettség semmi tekintetben sem hátráltatja a szervezet
+szabályszerű, sőt előnyös fejlődését, a hogy sok ugynevezett pedagogus
+látatlanban szabályba szereti foglalni. Természetesen: könnyebb egy
+korán érett gyermeket helytelen neveléssel elrontani, mint olyant, a
+kinél az agy önálló működése egyáltalában meg sem indult; de korán érett
+gyermekek a szabad fejlődés utján már annyiszor váltak kitünő emberekké,
+hogy inkább tartunk a fejlődési törekvések erőszakos visszaszoritásának
+megnyomorító hatásától, mint attól, hogy a szabad szárnyalás és
+szakszerű támogatás esetleg időelőtti kimerültséget fog előidézni.
+
+A franczia akadémia közlésének legfontosabb következménye azonban
+Humboldt Sándorral való megismerkedése volt. Miután Humboldt klasszikus
+utleirásainak nyilvánosságra hozatalával a legteljesebb tudományos
+tekintélyre tett szert, azt a nemes feladatot tüzte ki maga elé, hogy
+tehetséges fiatal tudósokat fedezzen fel és mindenben melléjük álljon.
+Az akadémia ülése után felkereste Liebiget, a ki preparatumainak
+összegyüjtésével volt elfoglalva, megismerkedett vele és annyira pártját
+fogta, hogy barátjának Gay-Lussacnak magánlaboratoriumába is bevezette
+és Gay-Lussacot rábirta, hogy Liebiggel személyesen foglalkozzék.
+Tudományos kötelességének ez a nagyszerü felismerése kibékit bennünket
+Humboldt egynémely személyi hiuságával. Igy például mindjárt másnap
+meghívta Gay-Lussacot, Thenard-ot és Liebiget ebédre; utóbbi azonban nem
+jelent meg. Humboldt ugyanis nemrég jött vissza hosszabb utazásából
+Párisba és természetesnek találta, hogy őt látásból mindenki ismeri;
+Liebig azonban csupa szerénységből nem kérdezte meg nevét és az
+akadémiai szolga sem tudott a kis urról semmi közelebbit. Liebig később
+azután kimentette magát és Humboldt még többször volt fontos időkben
+segitségére.
+
+Liebig ezt az értékes támogatást mindig elismerte és ennek jeléül
+legjelentékenyebb müvét Humboldtnak ajánlotta. Az előszóban megemlékezik
+találkozásukról és igy folytatja: „Vele való találkozásom egész jövőmnek
+alapköve lett; a leghatalmasabb és legszeretetreméltóbb tudós támogatóra
+és barátra találtam benne. Ismeretlenül, ajánlólevél nélkül voltam egy
+óriás városban, ahol a nemzetközi nagy emberáradat az ottani kiváló
+természetbuvárokkal és tudósokkal való érintkezést annyira megneheziti,
+hogy magam is, mint sokan mások, észrevétlenül pusztultam volna el;
+Humboldt révén ez a veszély elmult felettem. Ettől a naptól kezdve,
+minden intézet és minden laboratorium tárva állott előttem; meleg
+érdeklődést és ennek révén olyan hű és állandó barátokat tudtam
+szerezni, mint kitünő tanáraim, Gay-Lussac, Dulong és Thenard. Az ő
+bizalmuk tette lehetővé, hogy méltó voltam arra a működési körre, a
+melynek határain belül tizenhat évig szakadatlanul dolgoztam.“
+
+Az utóbbi megjegyzés Humboldt közbenjárására vonatkozik a giesseni
+tanári állás neki juttatása körül, amiről alább lesz szó. Egyidejüleg
+olyan szoros baráti viszony fejlődött ki a negyvenöt éves Gay-Lussac,
+(aki tudományos pályafutása javarészén már tul volt) és a fiatal kezdő
+közt, hogy a kitünő tudós együtt dolgozott Liebig munkálatain vele és
+egyik nehéz kisérlet sikerülte után valóságos diadaltánczot járt a
+laboratórium-asztal körül. Liebig is egész életén át hálás
+lekötelezettje maradt Gay-Lussacnak és mindig sikra szállt mellette,
+amikor igazságtalan támadások érték.
+
+A közös munka, tudományos szempontból, rendszeres továbbfejlesztését
+jelenti Liebig próbálkozásainak és a Gay-Lussac technikai
+segédeszközeinek eredményes hatása nyilvánvaló. Sikerült is a robbanó
+ezüstöt teljesen analizálni és az eredményt sokoldalu kisérletezéssel
+megtámasztani; egynéhány további kémiai termékre is rábukkantak. A
+tudomány akkori felszereltsége mellett lehetetlen volt az összetételek
+szervezetébe behatolniok, miután a szükséges előfeltételek hiányoztak.
+
+Ezirányu munkássága is élénk feltünést keltett, a legtöbb szakfolyóirat
+hirt adott róla és Berzelius is felvette az évi jelentésbe, részletesen
+és elismerő hangon; ez utóbbi körülmény sokkal nagyobb jelentőségü volt,
+mint a „Külföldi tudósok tanulmányai“-ban való közzététel, miután a
+jelentés álláspontja teljességgel befolyásolhatatlan volt.
+
+Liebig 1824. elején visszaérkezett hazájába és kereste az alkalmat, hogy
+szerzett tudását és ismereteit értékesithesse. Még Párisból megszerezte
+in absentia az erlangeni tudorságot; az értekezés elméleti tartalmu volt
+és a szervetlen kémiának a szerveshez való viszonyát tárgyalta; szövege,
+ugy látszik, elkallódott. Kastner meleg ajánlatára a felavatást
+engedélyezték. Arról volt szó tudniillik, hogy a külföldön
+(Bajorországban) szerzett rangfokozat a giesseni országos egyetemen is
+érvényesithető legyen, ami Schmidt fizikai és Zimmermann kémiai tanár
+vizsgái alapján történt csak meg. Azután Humboldt befolyása is hatott és
+a kormány – az egyetem megkérdezése nélkül – Liebiget rendkivüli tanárrá
+nevezte ki 1824. május 24-én. Liebig akkor alig volt több 21 évesnél.
+
+Mint emlitettük, a kémiai tanszéket Giessenben Zimmermann töltötte be.
+Eleinte teologiát tanult, azután a természettudományokhoz és a
+pedagógiához tért át és az akkori természetfilozófiai stilusban
+működött. Egy kis kerti házban volt a laboratórium és 220 forint
+fentartási költség lett részére évenként folyósítva. Liebig folyamodott,
+hogy a laboratórium és ez a fentartási költség neki is rendelkezésére
+álljon; természetesen e kérését elutasitották; mindössze évi 100
+forintnyi javadalmazást kapott. Megkezdte előadásait és a váratlan és
+diadalmas versengés ugy látszik, Zimmermanra nézve tragikusan végződött.
+1825 nyarán ugyanis mindketten ötórás vegytani kollégiumot hirdettek,
+Zimmermann azonban nem tudta öszehozni. Erre előbb utazási ösztöndijat
+kért és miután visszautasitották, szabadságért folyamodott, amelyet
+azonban, ugy látszik, meg sem kezdhetett, mert nem sokára ezután vizbe
+fult. A halálfelvételi jegyzőkönyvben ez utóbbi két szó át van huzva és
+helyettük „halálát lelte“ áll; a temetés már másnap este megtörtént
+„Wagner pedellus jelenlétében, a ki ezen jegyzőkönyvet a pappal együtt
+irta alá.“ Miután az eset tisztázásához nincs elegendő anyagunk és
+nehezen is volna megszerezhető, tekintsük az ügyet befejezettnek.
+
+Liebig elragadó személyiségével hamarosan legyőzte azt a tartózkodó
+magatartást, a melyet a tulságosan fiatal és „rendszertelenül kiképzett“
+tudós gyors kineveztetése idősebb tanártársainál előidézett; különösen
+Vogt tanárban akadt igen értelmes és készséges támogatóra. Ha
+meggondoljuk, hogy ma ilyen kinevezés, mint a főiskolák belső
+szabadságának megsértése, minden egyetemen viharos felzudulást
+támasztana, ha a közoktatásügyi miniszternek egyáltalán bátorsága volna
+olyan valakinek juttatni tanszéket, a ki még az érettségin sem esett
+keresztül, sőt a gimnáziumból alkalmatlan volta miatt egyszerüen
+eltávolitották, meg kell állapitanunk, hogy Németország azóta
+rohamléptekkel közeledett a kinai ideálok felé.
+
+Liebig főtörekvése, mindjárt állásának elfoglalása után abból állt, hogy
+a tanitási rendszert lehetőleg fejleszsze. Egyrészt az átélt nehézségek
+tették előtte kivánatossá, hogy fiatalabb kartársainak utját egyengesse,
+másrészt és főleg az a belső ellenállhatatlan vágy uralta, a mely
+személyiségében és szellemi szervezetében rejlett és gondolatai és
+munkatervei lehető legszélesebb elterjesztésében valósult volna meg. Ez
+a czél volt a legfontosabb előtte jó ideig, erre áldozta legtöbb idejét
+és pénzét s a kutatók kiművelésére szolgáló laboratórium megteremtése
+volt minden alkotása közt a legeredetibb és leglényegesebb.
+
+A kezdet meglehetős szerény volt: néhány kollégájával összeállott, hogy
+gyógyszerész-jelöltek és technikusok részére olyan intézetet alapítson,
+a melyben egy éven át hivatásukra külön kiképzést nyernének. Az egyetemi
+tanács (a filologusok testülete) ellene volt a tervnek, a miniszterium
+pedig az ajánlattévők magánvállalkozásának minősitette. Ők azután meg is
+valósitották az ötletet, beállitották az előadások rendjét, ugy hogy a
+megfelelő felhivás a szaklapokban már 1826 folyamán megjelenhetett. Bár
+először csak ketten iratkoztak be, az eredmény annyira kedvező volt,
+hogy nemsokára a rövid laboratóriumi oktatást az egész téli szemeszterre
+ki kellett terjeszteni. Az 1827–28-iki téli félévre már októberben
+lefoglalták az összes helyeket. A laboratórium egy hajdani kaszárnya
+őrségi helyiségében volt berendezve és tulajdonképp csak az egyetlen
+őrszobából állott; egy kis kamrácska szilgált mérleghelyül és egyuttal
+preparáló szobául, minélfogva télen nem volt szabad füteni. Elől egy
+nyilt oszlopcsarnok volt, ahol valamikor az őr járt fel és alá; itt
+mérges gázokkal kisérleteztek. Igy kezdődött meg a kémiai
+oktató-laboratórium kifejlődése, mely minden egyetemi tanitásnak
+alapvető intézménye lett vagy azzá lesz ezután.
+
+Daczára annak, hogy a helyzet tarthatatlan volta néhány év mulva
+nyilvánvalóvá lett és Liebig állandóan orvoslást és javitást sürgetett,
+mégis 1833-ig tartott, mig ezzel az ügygyel érdemben foglalkoztak és
+csak akkor, midőn Liebig kijelentette, hogy a következő télen –
+mivelhogy ismét indokolatlanul huzták-halasztották a dolgot – sem
+előadni, sem tanitani nem fog. Lindehez, az egyetemi tanács elnökéhez
+intézett levelében, mely őszinteség tekintetében semmi kivánni valót nem
+hagy maga után, Liebig panaszkodik a lealázó bánásmód miatt és értesiti,
+hogy miután a négy év előtt kért nélkülözhetetlen fizetésemelést
+megtagadták, gondoskodott arról, hogy – irodalmi tevékenysége által –
+lehetőleg függetlenitse magát az egyetemtől.
+
+Az elnök azután mindent megtett, hogy Liebiget kielégitse; kiengesztelő
+levelet irt hozzá, melyben a sulyosabb sérelmekért mentegetődzik, a
+többiekre vonatkozólag pedig szóbeli elintézést helyez kilátásba;
+értesiti továbbá, hogy az épitési engedély már rendben van. Arról volt
+ugyanis szó, hogy az őrház a mellette lévő főépülettel kétemeletes
+összeköttetést nyerjen, miáltal Liebig elegendő helyhez jutott volna. Ez
+a terv két éven belül végrehajtódott, de csak rövid ideig volt elegendő
+a folytonosan szaporodó tanitványok befogadására, ugy hogy néhány év
+mulva az egész kezdő tanfolyamot kihelyezték innen és Liebig ezután
+kizárólag a haladókkal és végzett növendékeivel foglalkozott. Ez az
+állapot 1852 végéig tartott, a midőn Liebig Giessent otthagyta.
+
+Liebig giesseni harmincz éves tanári tevékenységének eredményei addig és
+azóta is páratlanul állanak. Nem túlozunk, ha azt állitjuk, hogy Liebig
+ez idő alatt az egész kulturvilágot ellátta kémiai tanárokkal. Ha
+tekintetbe veszszük, hogy az uttörés után sokkal könnyebb lett volna
+hasonló eredményeket elérni és még sem sikerült, akkor tudjuk őt érdeme
+szerint megbecsülni. Különösen kiemelendő, hogy Liebig sok tanitványát
+ugy irányitotta, hogy később is, a midőn már önállóak lettek és tanáruk
+buzditó befolyásától felszabadultak, produktive tudtak működni.
+Elsőrangu tanári tehetség volt: minta nélkül, de habozás nélkül is
+megtalálta a lényeges eszközt, a melyeknek segitségével rendkivüli
+sikerek érhetők el.
+
+Ez az eszköz: az önálló gondolkozásnak a munkánál való kifejlesztése.
+Különösen hangzik és mégis oly nehéz a tanitványt szárnyra bocsátani, a
+mikor gondolatmenete más utra tér, mint a melyet a tanár feltételezett.
+Tudok róla, hogy egy kiváló tudós és köztiszteletben álló tanár hiába
+dolgozott, mert tanitványait öntudatlanul rákényszeritette, hogy csak
+arra az eredményre bukkanjanak, a melyet maga előre várt. Igy aztán több
+száz doktort avatott fel ugyan, alighanem azonban egy tanitványa sem
+multa felül, későbben, az átlagot. Liebig a maga rendszeréről
+önéletrajzában igy nyilatkozik:
+
+„A laboratóriumban, melyet gyakorlott asszisztensek vezettek, csakis a
+kezdőket illetőleg volt tulajdonképeni oktatásról szó; a magam
+tanitványait mindössze annyiban befolyásoltam, hogy feladatokat tüztem
+ki nekik és ellenőriztem a megoldást: bennem, mint a kör sugarainak,
+mindannyiuknak egy közös középpontjuk volt. Különös utasitásokat nem
+adtam, reggelenként mindenkitől átvettem a jelentést, hogy előző napon
+mit dolgozott és mit akar csinálni: vagy hozzájárultam vagy megtettem
+ellenvetéseimet. Mindenki kénytelen volt a maga utját egyedül
+megtalálni. Az együttlét és állandó érintkezés folytán, mindegyik részt
+vett valamennyiük munkájában, kölcsönösen mindenki tanult a többitől.
+Télen kétszer hetenként áttekintő előadást tartottam a legfontosabb napi
+kérdésekről. Jórészt szemléltető képet adtam a magam és az ő munkáikról,
+összeköttetésben más kémikusok kisérleteivel. Kora reggeltől késő estig
+dolgoztunk; szórakozás és mulatság Giessenben ismeretlen fogalmak
+voltak. Csak a szolga panaszkodott ismételten, hogy este, amikor
+tisztogatnia kellett volna, tanitványaimat nem birta a laboratóriumból
+kizavarni. Giessenben való tartózkodásuk emléke, amint többször
+hallottam, tanitványaim legtöbbjénél a hasznosan alkalmazott idő
+kellemes tudatát ébresztette fel.“
+
+Megismerkedünk egy második ténynyel is, mely Liebig eredményeire
+mértékadó: a munka közösségével. Abban az időben, midőn a rendszeres
+kémia, főleg Liebig munkálkodása folytán, gyors fejlődésnek indult, az ő
+érdeklődése és munkaköre e tudományág minden területét felölelte;
+tanitványai igy abba a megbecsülhetlen előnybe jutottak, hogy egyrészt
+mesterük munkatársainak érezték magukat, másrészt tudatában voltak
+annak, hogy nem végeznek hiába való munkát, hanem a tudomány rohamos
+fejlődéséből maguk is kiveszik a részüket. Ez által tanáruk egyéni
+lelkesedéseit teljesen átérezték; hiszen semmit sem lehet könnyebben
+fiatal emberekkel megosztani, mint becsületes hitet és semmi sem teszi
+őket boldogabbá, mint a közös munka. Liebig kutatói jelentősége tehát
+szükséges előfeltétele volt rendkivüli tanári sikereinek. Nincs kizárva,
+hogy egyéb jeles tulajdonságaival másodrangu tudós még eredeti kutatók
+kiképzésében is szép tanári sikerekre viszi; de csak egynéhányról,
+esetleg egyről lehet szó, aki az ő révén magasra emelkedik. Állandó
+iskola megteremtéséhez nagy horderejü alkotó-gondolatra van szükség.
+
+Liebig tudományos munkásságát eleinte jórészt az oktatási rendszer
+megszervezése foglalja le; mindössze a szervetlen és szerves kémiára
+vonatkozó néhány érdekes vizsgálódáshoz tudott magának időt szakitani.
+Ha magunk elé képzeljük, hogy e munkálatait a régi őrszobában nyüzsgő
+tanitványai közt kellett végeznie, csodálkozunk tartalmasságukon és
+ötletességükön. A részletekre nincs helyünk kitérni, a robbanó
+vegyületek kiindulási pontjáról kell csak megemlékeznünk, miután
+életbevágó hatással volt reá. Liebig a durranó ezüstnek köszönheti nem
+csak a gimnáziumból való kicsapatását, nemcsak kémikusi pályafutását és
+giesseni tanszékét, hanem leghübb barátját is. Miután a durranó ezüst e
+szolgálatot Liebignek megtette, többé – egy rövid későbbi időköztől
+eltekintve – nem alkalmatlankodott nála.
+
+Ugyanakkor, amikor Liebig Párisban a robbanó savakkal bajlódott, Wöhler
+Frigyes, a berlini ipariskola tanára, a ciánsavakkal kisérletezett s
+ugyanahhoz az összetételhez jutott, mint időközben Liebig és Gay-Lussac
+a robbanó savakra vonatkozólag. Kérdéses volt, vajjon kinek az analizise
+téves, miután, az egyenlő megoszlás ténye még ismeretlen lévén,
+kizártnak látszott, hogy két különböző anyagnak azonos összetétele
+legyen. Gay-Lussac mindjárt utalt arra a lehetőségre, hogy az atomoknak
+különböző elrendezéséről volna szó; Liebig viszont Wöhler tévedését
+tartja valószinübbnek, amit analizis utján próbál bebizonyitani és
+különben más ellentmondásokat is talál nála. Wöhler fölháborodva irja
+Berzeliusnak, hogy Liebig hatszázalékos tévedéssel vádolja, holott
+Liebig munkájának elhibázott volta minden különös ujabb vizsgálódás
+nélkül is nyilvánvaló. Szerencsére 1826-ban Wöhler szülővárosában,
+Frankfurtban, személyesen találkozhattak s hamar megbarátkoztak
+egymással, olyannyira, hogy az ütközőpontot közös fáradsággal
+kiküszöbölték, miután Liebig belátta tévedését. Ezt különben a
+nyilvánosság előtt is beismerte, első jelentékeny munkájában pedig,
+amelyet a robbanó vegyületekről irt, oxálsavas tartalmuk felől vallott
+hitéért is megvezekelt. Liebig gyors és szenvedélyes állásfoglalása
+kémiai kérdésekben még többször vezetett hasonló eredményre s Liebig
+mindig beismerte botlásait. A nitrogénszénsav salétromtartalmának
+kérdése is barátságosan intéződött el közöttük, sőt a két ellentétes
+vérmérsékletü tudós (Wöhler t. i. a klassikus tipushoz tartozott) olyan
+benső viszonyba került egymáshoz, amelyhez eredmények tekintetében csak
+a Geöthe és Schilleré hasonlitható. A kettejük levélváltása (amelyet
+Wöhler leánya és Hoffmann adott ki, fájdalom, Wöhler kivánságához képest
+csonkán), roppant értékes adatokat tartalmaz a kutatók biológiájához és
+a harmonikus tulajdonságokat kettejük között világosan megjelöli.
+
+Röviddel halála előtt, 1871. évi Szilveszter estéjén, Liebig a
+következőket irja Wöhlernek: „Ha meghaltunk és rég porrá váltunk, ama
+kötelékek, melyek bennünket az életben egyesitettek, az emberek
+emlékezetében is örökké összefüznek; ritka példája leszünk annak, hogy
+két ember, a kik hiven, irigység és rosszakarat nélkül ugyanazon a téren
+küzdött és verekedett, mindig szoros barátságban maradt.“
+
+Előbb elválasztó, később összekötő munkájuk az egyenlő megoszlásu
+vegyületekről Berzeliusnál azután az egyenlő megoszlás fogalmához
+vezetett, a mely éppen a szerves kémiában nagy fontosságuvá vált.
+Figyelemreméltó, hogy a két barát e nagyjelentőségü fogalom kiképzésének
+alkalmát nem használta fel, daczára annak, hogy legközelebb jártak
+hozzá. Valószinü, hogy ehhez a munkához még nagyon fiatalok voltak.
+
+A leirt organikus kutatások, valamint a többiek is pontos analiziseket
+feltételeztek az akkori technikai alkalmatosságok fejletlen volta
+ellenére. Az elv ugyan már megállapitást nyert; Lavoisier az első
+tájékoztató lépéseket megtette a körül, hogy milyen szerepe van az
+oxigénnek az állati testben, t. i. a teljes elégés a képződött viz és
+széndioxid meghatározása mellett. De hogy miként kellene e
+meghatározásokat a legjobban csinálni, arra nézve nagyon eltérő nézetek
+uralkodtak és egy lelkiismeretes kutató, Chevreul, minden egyes
+zsirszövet analizisével heteket és hónapokat töltött el, mintha előre
+tudta volna, hogy száz és egynéhány éve mellett nem kell nagyon sietnie.
+
+Liebig ezekre a problémákra Gay-Lussac-al való együttmüködése alatt
+bukkant rá először és valószinü, hogy az ő hatása bilincselte le
+Giessenben, midőn már a szerves anyagok tömege hirtelen felszaporodott
+és az analizis feladatainak gyors megoldása az egész kutatási ágnak
+életkérdése lett. Liebig különféle közléseiben meg lehet figyelni az
+egyes fokozatokat, melyeken át eljárási módja lassan megérett; amaz ugy
+a tudományban, mint az életben elfogadott tételt illetőleg, hogy a
+legegyszerübbre legkésőbb jövünk rá: Liebig kiáltó példát szolgáltatott.
+Készülékéről, a melyen időközben változtatást alig eszközölt, a
+következőket jegyzi meg: „E készüléken nincs semmi uj, csak egyszerüsége
+és tökéletes megbizhatósága“. Ez az eljárási mód lett később mégis az
+ütközőpont, melyből Berzelius és Liebig közt elkeseredett harcz pattant
+ki.
+
+Liebig az általa megteremtett egyszerüsités jelentőségét abban látja,
+hogy uj anyagok megvizsgálásánál a szerves analizis reagensül szolgál az
+anyagok tisztaságának megállapitására és másokkal való azonositásukra. A
+reakcziónak megbizhatóságán kivül, lehetőleg kevés időt és munkát kell
+igényelnie: „Németországban, különösen Berlinben a sok bonyolult
+készülékkel csak analiziseket végeznek, nem pedig vizsgálatokat“.
+
+Hasonló jelentőségüek Liebig munkálatai a gyökelméletről és a többértékü
+savakról, a melyek giesseni müködésének kezdetére esnek. Az organikus
+kémia utvesztőin egyrészt csak analitikus segédeszközökkel tudott
+eligazodni, másfelől még elméleti, azaz összefoglaló és rendet teremtő
+áttekintésre volt szüksége. Ha meggondoljuk, hogy ez a tudomány-ág azóta
+milyen nagyszabásu fejlődésnek indult és hogy az egyes anyagok
+megismerése nem rendszeresen és fokozatosan a legegyszerübb elemekből
+indult ki, hanem a véletlen esélyeitől és a kisérletező tudós önkényétől
+függött, be kell vallanunk, hogy egy eredményes rendszer éppen eleinte,
+a már ismert anyagok csekély számánál fogva, a legnagyobb nehézségekbe
+ütközött. Heves harczok indultak is meg akkoriban az uj javak mikénti
+rendezése és alkalmazása körül.
+
+A tudományban is, mint az élet más vonatkozásaiban, ugy szokás ilyenkor
+eljárni, hogy régi jó példákat keresnek, a melyek szerint az uj
+feladatok megoldhatók volnának. A sablónos mintákban való csalódás után
+ismerik csak fel a specziális rendszerbeli elveket, a melyekre különben
+a részletkérdések teljesebb megértése után jóval könnyebb ráakadni. Az
+autonóm rendszer már felépülhet, később javitások és pótlások is
+eszközölhetők rajta, de alapjában mégis megáll.
+
+A szervezetlen kémiának már volt egy igen hatékony szisztémája: az
+elektrokémiai dualizmus, a mely ugyan a sók sajátos tulajdonságaira
+támaszkodik, de a többi anyagokra is megfelelően alkalmazható volt,
+lévén a sók a legfontosabb és legnagyobb csoport. Ennélfogva a dualizmus
+eszméje a szerves kémiában is megváltó ötletnek látszott és Liebig
+gyökelmélete segédeszköznek pompásan beillett.
+
+Liebig Gay-Lussac révén került a gyök fogalmához (olyan atomcsoport, a
+mely egyes elemeknek bizonyos vegyületekben való funkczióit végzi),
+miután kiváló tanára a cziánról irt szép tanulmányában egy tipikus
+gyökre mutatott rá. Hasonló alapgondolatra jutott Wöhlerrel való egyik
+közös buvárkodásában, a melylyel különös jelentősége folytán bővebben is
+foglalkozunk.
+
+Már első leveleikben tárgyalják az együttes munkálkodás szükséges
+voltát; sok propozicziót azonban egyiküknek vagy másikuknak vissza
+kellett utasitania, ugy hogy csak kisebb tudományos feladatokat intéztek
+el közösen. Végre 1832. május 16-án irja Wöhler Kasselből, a hova
+időközben átköltözött: „Komolyabb munka után vágyom; ne csináljunk talán
+rendet a keserü mandulaolaj kérdésének zürzavarában?“
+
+Liebig hozzájárult a javaslathoz és Berzeliusnak ezidejüleg igy ir:
+„Wöhlerrel kezdek összeveszni; ugylátszik, a sors nem engedi, hogy olyan
+valamit tegyünk, amit a másik már nem csinált volna meg, vagy legalább
+ne készülne reá: igy minden eredetiségnek vége van! Legutóbb például a
+keserümandulaolajjal való kisérletezésre hiv fel s én, mielőtt még
+levelét megkaptam volna, összes gyógyszerész-ismerőseimet felkértem,
+szerezzenek nekem keserümandulaolajat, mert foglalkozni akarok vele.“ E
+közös munka, bár nagyon szomoru körülmények közt, kezdetét is vette.
+Wöhler tudniillik még 1832 május 30-án azt irja: „Örülök, hogy a kérdés
+tetszik neked; lássunk mielőbb hozzá!“ – mikor váratlanul elvesztette
+szeretett, fiatal nejét. Liebig junius 15-én irja hozzá: „Szegény, drága
+barátom, ki hitte volna ezt a rettenetes szerencsétlenséget a boldog
+órák között; szegény barátom, milyen üres volna itt minden vigasztalás.
+Nem tudom Néked kifejezni, milyen fájdalmas érzés fogott el, amikor ezt
+a hiradást megkaptam; ugy hatott rám, mintha velem történt volna meg. Ha
+elgondolom, mennyire örültetek a költözködésnek, hogy szerettétek
+egymást és mennyire ragaszkodtatok egymáshoz – és most vége, gyászos
+vége minden reménységnek és kivánságnak! Milyen fiatal volt, milyen jó
+és kedves, mennyire pótolhatatlan a szülők és a Te számodra. Jőjj
+hozzánk, kedves Wöhler; ha nem is tudunk vigaszt nyujtani, talán
+segitségedre lehetünk gyászod enyhitésében; Kasselben csak saját
+egészségedet teszed tönkre. Majd dolgozni fogunk együtt valamin;
+Párisból amygdalint hozattam és mindjárt rendeltem 25 font keserü
+mandulát. Nem szabad utazgatnod; dolgoznod kell, de nem Kasselben.
+Érzem, mennyire ellenszenves lehet most minden munka néked és mégis
+jobb, mintha egészen odaadnád magad a fájdalomnak. Nem is mertem eddig a
+hirt feleségemmel közölni, csak lassan-lassan fogom megmondani, mert
+tudom, mennyire le fogja sujtani őt. Jőjj hozzánk, a hét végére várlak.“
+
+A szivélyes meghivás eredménynyel járt; együtt folytatták le a
+mandulaolajjal való vizsgálódásaikat. Augusztus 30-án irja Wöhler:
+„Megint itthon vagyok szomoru elhagyatottságban és nem tudom nektek
+megköszönni azt a sok szeretetet, ameylyel magatokhoz vettetek és
+magatoknál tartottatok. Boldog voltam, hogy együtt dolgozhattunk; a
+keserümandulaolajra vonatkozó értekezést mellékelem.“
+
+Ez a munkálat rendkivüli feltünést keltett, amelynek okát abban kell
+keresnünk, hogy egy csomó olyan vegyületet irtak le, amelyek egymásból
+keletkeztek és szorosan egymáshoz tartoznak s még sem sorozhatók be az
+oxidok vagy sók ismert tipusai közé. Azt hitték tehát, hogy meg van az
+alapja, legalább is _egyik_ alapja annak, hogy a szerves kémia temérdek
+anyaga áttekinthető rendszerbe foglaltassék. Berzelius is épp ezért ir
+róla Évi jelentésében olyan szokatlan áradozással s egy uj vegytan
+hajnalhasadását üdvözli benne.
+
+A legfeltünőbb eredményt abban látták, hogy amorf szénből, hidrogénből
+és oxigénből egy igen bonyolult vegyületet, a benzoylt állitották elő,
+amely e genetikusan összefüggő anyagok közös alkotórésze gyanánt
+jelentkezett s igy ez anyagok a benzoylből épp ugy levezethetők, mint
+egyik elemnek vegyületei. A gyökelmélet evvel hatalmas oszlopra
+támaszkodhatott és Liebig elméletének sulyát kellően értékesitette is,
+amig a strukturális elmélet fel nem váltotta az övének egyeduralmát,
+amely azonban, megtörve bár, még ma is érvényesül.
+
+Liebig egy másik alapvető tevékenysége: a többértékü savak tana és a
+savaknak, mint hidrogénvegyületeknek általánosabb alkalmazása. Ez utóbbi
+nézet Davytől ered, aki a klórról irt munkájában utal rá, de Lavoisier
+elmélete (az oxigén döntő szerepe a savak körül) akkoriban minden mást
+elnyomott, miután Berzelius is az övét vette fel a maga elektrokémikus
+rendszerébe. Graham másfelől a különböző kénsavak vonatkozásait
+világitotta meg, amennyiben a kénpentoxidnak egy, két vagy három atóm
+vizzel való vegyületeinek tekintette őket. Liebig ezt a két feltevést
+egyesitette: a savakat hidrogénvegyületeknek fogta fel, amelyekbe fém
+helyettesithető be. Aszerint, hogy a kérdéses savnak egy vagy több
+helyettesithető hidrogénatómja van: egy vagy többértékü. Ez a tétel ma
+is áll s mindössze egy lényeges kiegészülés járult hozzá: a savak
+molekuláris mennyiségének meghatározása. Igy azokat a formulákat,
+amelyekre a hidrogénatómok száma vonatkoztatandó, egyértelmüleg lehet
+felállitani. Liebignek csak a savanyu és kettős sók kriteriuma állt
+rendelkezésére, amelyekben a hidrogénatómokat részben vagy egészben
+különböző fémek helyettesitik s igy egyértékü savaknál nem fordulhatnak
+elő. A két kritérium nem felel meg, miután az egyértékü savak is
+alkothatnak savanyu sókat s ezen a hiányosságon, legalább némileg, csak
+a molekuláris kapcsolatokkal lehet segiteni.
+
+Liebig idevonatkozó eszméit – ami nála szokatlan – habozva és lassan
+képezte ki teljesen és 1837-ben vázlatszerüleg nyilvánosságra hozta; a
+kimeritő feldolgozás a következő évben került közkézre. Feltünő nála,
+aki máskor oly pazarul bánik az elméleti általánositásokkal, hogy ez a
+könyv három fejezetre oszlik: Tények, Elmélet, Feltevések; az utolsó
+fejezet a savaknak fentebb emlitett, ma már általánosan elfogadott
+hidrogén-elméletét tárgyalja.
+
+Liebig szokatlan tartózkodása többször felötlik és a könyv végén
+hangsulyozva is van: „Emlitettem, hogy e nézetem néhány szerves sav
+vegyületeinek megvizsgálására csábitott; eredményeim az első fejezetben
+találhatók… Joggal kérdezhetné valaki: helyes volna ez a feltevés,
+azért, mert esetleg felfedezésekhez vezet? Nehéz a válasz: az uj elmélet
+mérlegelésénél és alkalmazásánál nem szabad, hogy e nézetek
+megvesztegethessenek bárkit is. Minden nézetnek az a sajátsága, hogy
+birálatot, kisérletezéseket, munkavágyat ébreszt. Igy áll a dolog az én
+elméletemmel is, amely kémiai vegyületeket határozott vonatkozásokba
+akar hozni egymással. Nem bizonyos, hogy ez a feltevés a valóságnak
+megfelel, csak annyi kétségtelen, hogy a jelenlegi szempontok nagyon
+hézagosak és a régi módokon már nem egészithetők ki. Ez uj elmélet uj
+utakkal próbálkozik; ki tudja, czélhoz fog-e érni? Arról azonban meg
+vagyok győződve, hogy ezen az uton mindenki fontos és nagyszabásu
+felfedezésekhez juthat; elméletem a kémiai vegyületeket harmónikus
+egészszé egyesiti; aether és ammoniak, terpentinolaj és kénhidrogén egy
+és ugyanazon táborba tartoznak. A sötétség után virradást érünk!“
+
+Óvatos felépitését annak tulajdonithatjuk, hogy feltevései a
+Berzeliuséval ellenkeznek. Mialatt ezen a munkán dolgozott, kisebb
+nézeteltéresek zavarták meg a kiváló mesterrel való jó viszonyát s
+mindenféle pletyka révén lassankint végleges szakitáshoz vezettek.
+Liebignek mindenesetre becsületére válik, hogy a mestert kimélendő,
+annyira mérsékelte szokott szenvedélyességét, hogy rendszert alapitó
+gondolatait nem hangsulyozta értékük szerint, hanem puszta feltevések
+szerény köntösébe bujtatta őket.
+
+Hogy milyen nehezére esett Liebignek a hidrogénsavakról való nézetét
+átgyurnia, egy Berzeliushoz intézett leveléből is láthatjuk, amely 1836.
+évi február 23-áról (tehát mindössze egy évvel Dumassal való közös
+munkálata és uj elmélete publikálása előtt) van keltezve. Lőwig nézeteit
+birálgatja benne, aki a spiräaolajat hidrogénsavnak mondotta, mert
+hidrogén kifejlődése mellett kálium oldódik benne és kálisó képződik ki.
+„A szekfüsav és baldriansav is ugyanigy viselkedik káliummal szemben. Ha
+tiszta szekfüsavban káliumot hevitünk, hidrogéngáz bőséges kiáradása
+kapcsán kristályos szekfüsavas kálium jön létre, ami különben igen
+természetes jelenség, mert a sav hidrátot tartalmaz, ami azután
+kiválasztható belőle. Eczetsav- és hangyasavhidrát ugyanigy viselkedik
+és ha a következtetést végletekig viszszük, az összes ilynemü savakat
+bátran hidrogénsavnak tekinthetjük.“
+
+E szavaknál a következetes megfigyelés lebilincselő erejét érezzük.
+Liebig az elfogadott szempontokból indult ki és egész nyugodtan fejti ki
+őket alapitójuk Berzelius ellenében. De talán öntudatlanul is felmerült
+benne a gondolat: hátha mégis ugy volna? Nem lehetne tényleg az összes
+savakat hidrogénsavaknak tekinteni? Ha hozzávesszük még, hogy a
+következő évben, 1837-ben utazott először Angliába s ismerkedett meg
+személyesen Grahammal, a kinek foszforsavas munkálatai jelentékeny
+segitségeül szolgáltak, akkor látjuk külön-külön azokat az összetevőket,
+a melyek Liebig alapvető elméletét eredményezik.
+
+Tisztán látjuk végre Liebig valódi hivatását a majdnem kész elméletek
+pompás egésszé foglalásában. Egyes anyagok vagy reakcziók felfedezései
+közt alig van igazi eredményt jelentő, a mi pedig Wöhlernél például
+gyakran előfordul. Viszont Liebig meglepő képlet-memóriája révén
+messzefekvő dolgokat tudott összefogni és a következéseket messze
+előrelátta, ahogy a szerves savaknak és később a kémiának a fiziológiára
+való alkalmazásánál látjuk.
+
+A keserümandula-olaj tanulmányozásához, – a melyet Wöhler
+közreműködésével az amygdalinnak mandulaolajjá és czukorá való
+átváltozásának megfigyelésével egészitett ki – a hugysavak bomlási
+termékeinek nagyszabásu munkálatai csatlakoztak. Evvel is jelentékeny
+feltünést keltett, de ebből a feltünésből több rész jutott a sok uj
+anyag és reakczió felett való csodálkozásnak, mint a tudomány általános
+fejlesztése örömének. A kisérletezések 1837-ben kezdődtek a fentebb
+emlitett munka befejezése után; Wöhler junius 20-án a következőket irja:
+„Vegyük elő a régi jó hugysavakat, s tegyük közös vizsgálat tárgyává.
+Tegnap láttam csak hozzá és máris olyan eredményekhez jutottam, amelyek
+talán a czélhoz vezető utat mutatják.“ Leirja az allantoin előállitását,
+a melyet Liebig egy régebbi saját kisérletéből már ismert. Liebig a maga
+részéről szivesen belement a közös munkásságba, három éven át sűrün
+leveleztek is egymással s e levelek a rendkivüli nehézségek egész
+tengerét tárják fel az olvasó előtt. Még a munkálatok
+nyilvánosságrahozatala után is mindenfajta kisérletezésekbe
+bocsájtkoztak, hogy a régebbi eredményeket lehetőleg kibővitsék vagy
+véglegesen igazolják.
+
+A sok fáradozás ellenére sem volt azonban ennek a munkálatnak mélyebb
+hatása a tudomány fejlődésére. Sokkal később sikerült csak a szóbanforgó
+anyagok rendszeres összefüggéseit és a hugysav mibenlétét megállapitani
+s ezek a megállapitások már a szerves kémia fejlődési történetének külön
+fejezetébe tartoznak.
+
+Miután a negyvenes évek Liebig munkájában és érdeklődéseiben
+lényegbevágó átalakulást jelentenek, nem lesz felesleges, ha eddigi
+fejlődésére innen visszatekintünk. Fiatalon és könnyü sikerrel kezdte:
+Saját laboratóriuma és a tanitványok serege már biztos utra
+kanyaritották. Alig 23 éves korában megnősült és neje egész életében,
+amennyire tudjuk, csak javára volt; legalább is nincs semmi bizonyiték
+az ellenkezőre. Az asszony megkimélte őt a kicsinyes napi gondoktól s
+ezen kivül nem igen avatkozott bele semmibe. Az első tulságos
+erőfeszitéseket és kezdetleges laboratóriumának egészségrontó hatását
+hamarosan legyőzte, egy évtized mulva kezd csak betegeskedni. Wöhlernek
+irja 1832. május 1-én Darmstadtból: „Sajnos, egészségemmel az egész
+szünidő alatt olyan rossz lábon állottam, hogy nem tudok örülni a
+hazatérésnek; kerülnöm kell a társaságot, hogy el ne rontsam a
+gyomromat, mert a legcsekélyebb könnyelmüséget is napokig megsinylem.
+Kedélyemről nem is akarok irni, egészen életunttá lettem és el tudom
+képzelni, hogy agyonlövetés vagy lenyakazás néha enyhitő szer lehet…
+Szinte hallom, a mint azt mondod magadban: mire jó ez a sok fecsegés;
+látom ajkad fölött azt a bizonyos ránczot, amely szivedet meghazudtolja
+ugyan, de engem a kétségbeesésbe kerget. Kedves jó barátom, már jobban
+is vagyok; ha ez lett volna az egyetlen oka ostobaságaim lefirkálásának,
+már nem fogsz haragudni értük reám.“
+
+Világosan jelentkeznek nála a kezdődő neuraszténia tünetei: rossz
+emésztés és szuggestiós hajlam. Wöhler erre való tekintettel válaszolja:
+„Kedves barátom, megint beteg vagy, a kémikus sajátos baja bánt,
+hysteria chemicorum, a mely a tulzott szellemi erőfeszitésből ered.
+Minden kémikus evvel küzködik. Berzelius is érdeklődött irántad: Hogy
+érzi magát Liebig? Utolsó levele szerint idegei meggyöngültek; nagyon
+gyors tempóban dolgozik; nyáron majd utaznia kell!“
+
+Az a levél, a melyre Berzelius hivatkozik, a következő részt
+tartalmazza: „Állandóan beteg vagyok és attól félek, hogy életem fonala
+már nem fog hosszura nyulni; akármit dolgozom, még rosszabbul leszek
+tőle, minden kis erőfeszités annyira felizgat, mintha lázas volnék.“
+
+Nemsokára meghalt Wöhler első felesége és az özvegy tudós egy pár
+hónapra Giessenbe költözött, hogy Liebiggel együtt dolgozhasson.
+Feltételezzük, hogy barátja iránt való gondoskodása Liebiget egy kissé
+felrázta rossz hangulatából. Októberben azonban Berlinből, a hol
+látogatóban volt, már megint igy ir: „Az utazás meglehetősen kimeritett
+és türhetetlen hypochondriám csak erősbödött; igazán vigasztalan dolog,
+ha a fantázia a legkisebb és legjelentéktelenebb bajt is annyira
+kiszinezi, hogy minden élvezettől megfoszt és minden kellemes perczet
+elront. Meg akarok szabadulni ettől az elviselhetetlen szenvedéstől, még
+ha egész télen át semmit sem fogok is dolgozhatni.“
+
+Berzeliusnak irja valamivel később: „Csak kegyetlen bajom engedne egy
+pár kellemes pillanatot! Ha nem volnék nős és nem volna három gyermekem,
+a legszivesebben megmérgezném magam! Láthatja, milyen kétségbeejtő lehet
+a helyzetem. Nem tudok aludni!“
+
+Két évvel később, a Mitscherlichchel való erőszakos összetüzése után, a
+következőket irja: „Egészségemmel türhetően vagyok; a beteges izgalom, a
+melyet legutolsó munkámnak köszönhetek, végre megszünt, csak a
+laboratóriumtól borzadok.“ 1839 januárjában pedig: „Őszintén szólva,
+undorodom a vegytantól; okvetlen el kell utaznom valahova.“ Augusztusban
+igy ir: „Okvetlenül számitok arra, hogy nőddel együtt hozzám jössz;
+legalább élvezni fogom az életemet. Tényleg, kevés örömöm van most
+benne; nem is érdemes élni – addig robotolunk, a mig meg nem betegszünk
+s ha öszeszedjük magunkat, dolgozunk ujra és igy tovább.“ Végre 1841-ben
+felkéri Wöhlert, hogy működjön közre kémiai szótárának szerkesztésében
+és hozzáteszi: „A műhelyi munka öröme nem tart sokáig; eleget
+laboráltunk s én a magam részéről rettenetesen belefáradtam. A
+részletkérdések nem érdekelnek, csak az alkalmazási módok; velük akarok
+ezentul foglalkozni.“
+
+E későbbi munkálatokat – messzeágazó egységesitő eszmék a kémiának a
+fiziológiára való alkalmazásáról – az az irodalmi tevékenység készitette
+elő, a melynek Liebig mind teljesebben odaadta magát. Mindenekelőtt
+fórumot kellett biztositania, hogy ujitó gondolatait Németországban
+érvényesithesse; 1831-ben tehát belépett a Geiger kiadásában megjelenő
+Magazin für Pharmazie szerkesztőségébe, a mely külön kritikai rovatot
+bocsátott rendelkezésére és Liebig érdekes anyagról bőségesen
+gondoskodott is. A folyóirat czime töbször változott (konkurrens lapok
+miatt) végre az Annalen der Chemie und Pharmazie czimet vette fel,
+miután már régen a vegytani elem volt tultengő benne.
+
+Az évkönyvek Liebig közreműködésétől kezdve az ő egyéniségének bélyegét
+viselik. Liebig izgékony szellem volt: a magánérintkezésben
+szeretetreméltóságával elragadott mindenkit, de a tollforgatásnál nem
+ismert tréfát. A leggorombább kitételektől sem félt s miután rövidesen
+első ember lett a lapnál, minden irása nyomdafesték alá is került –
+Wöhler békitő kisérletei rendszerint későn jöttek.
+
+Liebig kritikái sokszor igazoltak, de sokszor igazságtalanok is voltak;
+nehéz megállapitani, vajjon többet használtak-e, mint a mennyit ártottak
+az ügynek. Nem tudunk róla, hogy Liebig ellenfelei az ő kritikáinak
+hatása alatt megtértek volna; a haszon tehát nagyon is kétséges. Viszont
+egyrészt bizonyos, másrészt valószinü, hogy szellemi mozgalmakat tudott
+felkelteni és egyes könnyelmü szerzőket a kérlelhetetlen kritika
+veszedelme révén nagyobb óvatossághoz szoktatott. Mégis kételkednem kell
+a pozitiv eredmény jelentőségében. Rossz munka nem lehet hosszuéletü,
+meglehetősen felesleges tehát az óvaintés és ócsárlás. Ahol pedig a
+zsenge erők megvédéséről van szó, ott a szakszerü birálat mindig több
+eredménynyel jár, mint a keserü kifakadás. Nem tartom tehát, sokakkal
+ellentétben, Liebig ezirányu tevékenységét különösen értékesnek.
+Bizonyos, hogy a tudomány őszinte szeretete irányitotta, de Wöhlernek
+van igaza, a mikor munkásságának czélszerü és hasznos voltát kétségbe
+vonja. A Mitscherlichchel való harcz alkalmával irja: „Gondold, hogy
+1890-ben élsz, tehát már pártatlan szemlélő lehetsz és képzeld el, hogy
+M. a támadásokra szépen hallgatott és dolgozott volna eredményesen
+tovább: mi volna a véleményed M.-ről és magadról, ha az 1834-iki
+ujságokat és az akkori csete-patékat olvasnád? Mi volt az eredmény?
+Semmi, éppenséggel semmi; M.-t egy kicsit felboszantottad, a közönségnek
+szórakozást nyujtottál, a magad életét pedig elkeserited és az
+egészségednek nyakára hágsz.“
+
+Liebig persze nem sokat adott ezekre a józan figyelmeztetésekre, sőt
+irodalmi csatái idővel csak szaporodtak. A növényi és állattani
+fiziológia terén való ujitó tevékenységével sok gyakorlati és elméleti
+tudóssal keverődött ellentétbe és bár alárendeltebb érvek tekintetében
+sokszor vértezetlen maradt, a hadizsákmányt mindig ujra és ujra ki
+kellett kaparnia a föld alól, a mi, ugy látszik, nem is esett nehezére.
+
+Két kritikájának különös jelentősége van, mert nem egyes müvekkel, hanem
+egész államokkal foglalkozik. A kémiának Ausztriában, valamint
+Poroszországban való állapotáról szól ez a két tanulmány, a mely 1838 és
+1840-ben került nyilvánosságra. Egy-egy uj kisérletről van szó, hogy
+egész államok gazdasági viszonyai a meglevő hiányokra és azok
+megjavitási eszközeire való hivatkozással – közvetlenül irányithatók
+legyenek.
+
+Az első tanulmány azzal a tétellel foglalkozik, hogy mig a kémiával
+vonatkozásban álló gazdasági területek, például a bányászat és a
+vasipar, Ausztriában szépen virágzanak, addig a kémiától független
+iparágak egészen fejletlenek. Liebig az alapokok keresése közben arra az
+eredményre jut, hogy az illető kémia-tanárok nem felelnek meg igazi
+hivatásuknak. Különösen Meisner bécsi politechnikai tanárt okozza, a ki
+növendékeit megfosztja a vegytan irodalmának megértő-képességétől, mert
+olyan sajátságos kifejezései és nézetei vannak, a melyekkel egészen
+magára marad. „Ma már senki sem tanul kémiát, mert se vagyont, se
+tisztességet nem lehet vele szerezni, s igy a kémiai tudomány a gyengék
+és gyámoltalanok menedékhelyévé vált.“ Liebig tehát azt követeli, hogy
+alaposan képzett tanárokat hivjanak meg a vegytani székre, akkor a
+kémiai iparágak is kifejlődnek, ahogy a Glasgow-ban egy évszázad óta
+működő, kiváló tanári gárda a környékbeli ipar kivirágzásához is nagyban
+hozzájárult.
+
+A második tanulmány kifejti, hogy bár Poroszországban, főleg Berlinben
+kitünő kémikusok vannak, de tanitási tevékenységüket az állam fukarsága
+megneheziti s igy nem tudnak igazán értékes eredményekre hivatkozni. A
+másik lényeges akadályt a „klasszikus nevelés“ babonás tiszteletében
+látja: „Különös, hogy egy valóban felvilágosodott nemzet a műveltség
+fogalmát a klasszikus nyelvekkel, történelemmel és irodalommal kimeriti…
+A gimnáziumnak az ipariskola ellen való küzdelme a szappanfőző
+tiltakozása a gázfény ellen, a vendéglősé a gyorsposta és a szekeresé a
+csatornával és vasuttal szemben… Tagadhatatlan, hogy a humanizmus
+tultengése a természet- és orvostudományok térhóditását megakadályozza,
+még pedig olyan elvek következtében, a melyeket egy félszázad mulva
+szégyenkezve és szánakozva fognak lemosolyogni.“ Liebig az
+időszámitásban egy kicsit optimista volt, mert az ötven esztendő
+1890-ben letelt és a megjövendölt átalakulás még nem következett be.
+Igaz, hogy a főiskoláink háztartásában a legnagyobb tételekkel a
+természet- és orvostudományi intézetek és tanári testületek szerepelnek,
+de a nemzet belső meggyőződése még a régi téves hittel azonos.
+
+E két czikknek jelentékeny hatása volt, de a két illetékes helyen
+egymással éppen ellenkező irányban. Az osztrák kormány a kéretlen és
+kellemetlen tanácsot szivesen vette és nagy áldozatok árán előbb
+Liebiget akarta Bécsbe meghivni, miután pedig ez a kisérlet nem
+sikerült, legalább Giessenben kiképzett kémikusokkal töltötte be a
+vezető állások javarészét. A mig azonban Ausztriában Liebig a
+körülményekhez mérten czélt ért, Poroszországban fellépését illetéktelen
+beavatkozásnak tekintették és nemcsak hogy tanitványokat nem
+biztositottak neki, hanem a porosz alattvalókat eltiltották attól, hogy
+Giessenben tanuljanak. Mitscherlich még jóval később is terjedelmes
+beadványokat intézett a felsőbb hatóságokhoz, a melyekben a vegytani
+oktatás szükségszerü csődjével fenyegetőzik, ha Rose önálló
+laboratóriumot kap és a berlini egyetem tényleg csak akkor jutott
+Hofmann révén hozzá, a mikor szerte Németországban mindenhol már nagy
+laboratóriumok működtek.
+
+A fárasztó szerkesztői munkásságon kivül később egyéb irodalmi
+feladatokat is vállalt, nyilvánvalólag, hogy az egyetemtől anyagilag
+függetlenithesse magát; hozzálátott az organikus vegytan és egy kémiai
+szótár megirásához. Szokott temperamentumos módján irja 1839-ben: „Ez az
+átkozott könyvirás egészen kétségbeejt; soha többé nem fogok ilyesmit
+vállalni, még ha gyémánthegyeket igérnek is érte!“ 1840. pedig: „Csak
+panaszkodni tudok, keseregni feldult életemen, a melyet a papir fal fel.
+Az organikus vegytan első kötete kész, de előszót és bevezetést kellett
+hozzá irnom, a mi sok időmbe került. Mást nem tudok veled közölni.“
+
+Ez a munkásság is jelentékenyen hozzájárult Liebig gyakorlati
+irányváltoztatásához; liverpooli 1837-ben való utazása is sokat
+lenditett rajta: jelen volt a British Association ülésein és az
+organikus kémia előadójává választották. Felkeresett egy csomó
+ipartelepet s itt ismerte meg tulajdonképpen a kémiai iparágak óriási
+jelentőségét és a tudomány eddigi közönyének hátrányait.
+
+A növények fejlődésének kémiai feltételeiről vallott gondolatait
+kialakulásukban Wöhlerrel és Berzeliussal váltott leveleiből követhetjük
+nyomon; ezek az eszmék 1840. elején hirtelen megértek és már irásba is
+foglalódtak, sőt valószinünek tartjuk, hogy a papiron öltöttek testet.
+Berzeliussal megelőzőleg több éven át levelezett a szerves vegyületek
+rendszeréről s közben sok apró szőrszálhasogatással és veszekedéssel
+pazarolták el idejüket. Liebig 1840. április 26-án többek közt a
+következőket irja néki:
+
+„Előre bevallom, hogy rettenetesen utálom és huzódom a mai kémiai
+tudományos hercze-hurczáktól; az egész tan fejetetejére van állitva a
+behelyettesitési elmélet körül való verekedés miatt. A mit cselekedtünk
+és dolgoztunk, csak arra jó, hogy aranypapirba burkoljanak. Nem is
+hinnéd, milyen szerény, rideg és józan lettem, mióta Persoz könyvét,
+Dumas és mások fecsegéseit olvastam; egészen meggyógyultam tőlük, szinte
+hánytatószernek illettek be s ha rajtam áll, a lapban nem lesz többé
+róluk szó. Komolyan kérdőre vontam magamat, vajjon mire kellett ez a sok
+piszkálódás: sem az orvostudomány, sem a fiziológia, sem az ipar nem
+fejlődött tőle; az a kisérleti anyag, ami rendelkezésünkre áll, sokkal
+ujabb és gyengébb, semhogy egy hónapnál hosszabb életü törvényeket
+alapithatnának rájuk. Helyénvaló volna talán, hogv az organikus
+természet helyett az átalakulásokat tanulmányozzuk és klór utján való
+behelyettesítéseket keressünk? Ez a szerencsétlen klór-őrjöngés az oka
+ennek a sok nyomoruságos és haszontalan vizsgálódásnak! Nem is
+mondhatom, milyen beteggé és fáradttá tesz már a puszta olvasás is s
+mindebben te vagy hibás, ne vedd rossz néven, mert ha nem
+ellenzékeskedtél volna, akkor senki sem törődne az egész dologgal; igy
+azonban már jelentősége van az ügynek s ez a te hibád; belső igazság nem
+volt benne, össze kellett volna az egész gyámoltalan épületnek magától
+esnie… Négy hónapja egész mással foglalkozom: az organikus kémia ama
+törvényeivel, amelyek a mezőgazdaságra és fiziológiára vonatkoznak s
+érdekes eredményekhez jutottam. A szalma, széna és a magok analizise
+által megállapitottam, hogy egyenlő terjedelmü mező, erdő vagy
+szántóföld egyenlő mennyiségü amorf szenet termel; egy hektár gabonaföld
+annyit, mint egy hektár répaföld. A fü, a fa, vagy a termés, amit
+kapunk: 2500 méteres térségnél, közel 1000 font szénanyagot tartalmaz.
+Ez az eredmény nagyon meglepett. A mező és erdő nem kap trágyát,
+évenkint megfosztjuk fában és szénában egy csomó szénanyagtól, anélkül,
+hogy pótolnók és a szén még is gyarapodik a humusban; nyilvánvaló, hogy
+a szénkészlet a légkör közremüködésével halmozódik fel. Nagyon egyszerü
+módon jöttem rá, hogy a növények minden szén-tartalma a légkör
+szénsavaiból ered… A szénanyagokat tehát a levegő szüli, de a közelebbi
+forrást soká kerestem. Miután azonban a jávorfa, a szőlő, a nyirfa és
+minden más növény váladékában ammóniákot találtam, nem kételkedhettem
+eredetében: az esőnek kell ammóniákot tartalmaznia, amit különben
+vizsgálódásaim egyértelmüleg igazoltak… Figyelemmel voltam a növények
+alkalikus elemeire, illetve az alkalikus termőföldre és abban a biztos
+feltevésben, hogy nélkülözhetetlen alkotórészről van szó, a talaj
+szerint való mennyiségi különbségeiket vettem közelebbi revizió alá… Igy
+akadtam rá a trágya igazi hatásképességére: ammóniák, kovasavas kálium,
+foszforsavas kalcium és magnézia tartalmánál fogva és az egyes anyagok
+mennyiségi megoszlása szerint müködik.“ Hozzáteszi még Liebig, hogy
+minderről részletesebben két hónap mulva megjelenő könyvében fog irni.
+
+Ez a könyv nem tetszett Berzeliusnak, még kevésbé az a neki ajánlott
+munka, a mely hasonló szempontokat alkalmaz az állati fiziológiára is.
+Nézeteltérésükről, a mely Liebig tudományos pálfordulásával kancsolatos,
+Berzelius a következő érdekes sorokat irja: „Amig a tudomány határainak
+kibővitésén fáradoztál, őszinte csodálattal adóztam érte; felfedezéseid
+fontossága és bősége a tudomány vezérei közé emelt. Költői és eleven
+szellemi energiád uj és meglepő utakat tártak fel előtted; természetes
+hajlandóságaid szabadon érvényesültek. Az angol társaság felszólitása,
+hogy az organikus vegytan állásáról tarts beszámolót és a Geiger-féle
+folyóirat kiadása a hivatásos irodalomhoz terelt át. Ezirányu hajlamaid
+az előadás nagy könnyedségével párosulva az elméletek beláthatatlan
+végleteibe sodortak, ahol éppen a költői lélek a legveszedelmesebb
+kalauz. Ragyogó álmokat szőttél, a melyeket komoly meggyőződéssel adtál
+át a nagy nyilvánosságnak. A kémiában való gazdag gyakorlati ismereteid
+olyan szomszédos mezőkre csábitottak, a melyeken anatómiai és
+fiziológiai tudásod fogyatékossága miatt nem tudsz helyt állni; irásaid
+félreérthetetlenül emellett tanuskodnak. Európai és amerikai kezdők és
+amatőrök dicsőitenek, de a hivatottak előtt napról-napra veszitettél
+tekintélyedből, a hogy csalóka ábrándokért elhagytad a tiszta
+igazságokat és nem törődtél a veszélyes következményekkel.“
+
+A szigoru birálatot Berzelius a helyes irány megjelölésével fejezi be:
+
+„Véleményem a tapasztalati tudományok terén való elméleti tevékenységről
+a következő: Annak, aki valamely elméletet akar felállitani, minden
+vonatkozó tényt elfogulatlanul meg kell vizsgálnia, kedvező és
+ellentmondó jelentőségüket nyiltan ki kell emelnie. Nem szabad
+meggyőződésről beszélni, hanem mindig csak valószinüségről, különben
+akaratlanul is tévutra vezethet sokakat. Newton alapelvét kell minden
+elméleti tudósnak követnie, aki ma is az első, bár utána a
+legtermékenyebb évszázad következett, a mely a természettudományokat
+előbbre vitte, mint az előtte lévő évezredek összevéve. Csak az ő módja
+szerint lehet az utókor tiszteletét is megőrizni. Szememre fogod vetni,
+hogy ezt az elvet magam sem követtem mindig; fájdalom, igazad van. A
+nitrogén és klór összetett voltának kimutatása, a mire fiatal koromban
+törekedtem, nem igy sikerült volna, ha Newton elvét kellően értékelem.
+Meggyőződésemnek akkoriban volt némi valószinüsége; csakhamar azonban be
+kellett látnom, hogy tévedek. Okosabb lettem, miután tévedéseimért
+megbünhődtem és kigyógyultam belőlük.“
+
+Szinte tragikus ezek után, hogy Berzelius maga is az irodalomnak esett
+neki, mikor már kisérletezni nem tudott és végső energiáival próbálta a
+szerves kémiára elektrokémikai feltevéseit ráerőszakolni, a nélkül, hogy
+az elfogulatlan mértékelés elve eszébe jutott volna. Azóta hatvan év
+mult el; a történelmi kritika érvényhez jutott s leszögezte, hogy Liebig
+költői képzelő ereje mégis életrevaló gondolatokat hozott világra, a
+melyek nemcsak a tudományos vitákat, hanem a gyakorlati alkalmazás
+kiméletlen próbáit is kiállják.
+
+E levéltöredékek különben szemléltetően bemutatják a két tipusnak (a
+romantikus Liebignek és a klasszikus Berzeliusnak) ellentétes vonásait,
+s ennyiben magasan kiemelkednek az aktuális eset fölé.
+
+Liebig könyvének rendkivüli sikere volt. Évről-évre ujabb kiadásban
+jelent meg és a fiziológiának olyan szigoru birája is, mint Müller, a
+legteljesebb elismeréssel adózott Liebig világosságot árasztó
+tevékenységének. A fiziológia csakhamar bekövetkezett hatalmas
+fellendülése lényeges részben Liebignek köszönhető, a kit a botanikusok,
+elméleti mezőgazdák és a többi „szakemberek“ amatőrnek és jövevénynek
+csufoltak.
+
+Ugyanabban az évben, a mikor a Mezőgazdasági Kémia megjelent (1840.),
+Liebig meghivást kapott a bécsi egyetem természettudományi karának
+reorganizálására. A nyár folyamán Bécsben is volt s megjelenésével ott
+is igen kedvező benyomásokat keltett. Hosszu habozás után elutasitotta a
+meghivást, miután Giessenben minden igényét (fizetés és laboratórium
+tekintetében) teljesitették.
+
+Liebig a növények fiziológiáján kivül az állatokéra is alkalmazni akarta
+elveit és hozzá is látott a fiziológiára és pathológiára alkalmazott
+organikus vegytan megirásához, a melyet Berzeliusnak ajánlott, Wöhler
+irja Liebignek: „Nagyszerü feladatot választottál, olyat, a melyre sem
+egy ember erői, sem az emberi élet terjedelme nem elegendő. Tied marad a
+dicsőség, hogy ezen a téren korszakot teremtettél.“ Wöhler szava döntött
+és Liebig igy válaszol: „Leveledtől valósággal felüdültem. Ha
+meggondolod, milyen óriási befolyásod van munkámra és gondolkozásomra
+öntudatlanul is, olyannyira, hogy egy kérdőjeledet is sokáig fontolóra
+veszem és ha meggondolod, hogy te vagy az egyetlen, a kihez tanácsért
+fordulok, ugy elképzelheted, milyen boldoggá tett, hogy nem találtál
+visszamenőleg semmiféle tapasztalati tényt, a mely végkövetkeztetésemmel
+direkt ellenkeznék.“ Miközben a szótárral mindenféle kellemetlensége
+volt, a melyeket valószinüleg saját idegességének és kiméletlen
+szigorának köszönhetett s a melyeket Wöhlernek kellett rendbehoznia,
+állandóan főeszméjével foglalkozik, olyan odaadással, hogy maga irja: „A
+fiziológiám egészen megőrjit.“ Ezt az állitást szószerint lehet venni,
+mert egy semmiségért ugy nekitámad Wöhlernek, hogy a legkomolyabb
+figyelmeztetésekkel kellett őt megfékeznie; Liebig azután igy védekezik:
+„Egész lelkem sebbel van tele; több kiméletre van szükségem, mint
+másnak.“ Fiziológiai elveit felolvasásaiban közreadta, sőt hallgatóinak
+kimeritően lediktálta. Vetélytársa, Dumas, valahogy elorozta ezeket a
+jegyzeteket, a szokott lármával nyilvánosságra hozta és a franczia
+iskola ragyogó, uj termékének jelentette ki, a nélkül, hogy Liebig nevét
+egyáltalán emlitette volna. Berzeliussal való levelezése mindinkább
+megnehezült, mióta Évi jelentésében kirohant Liebig ellen és Wöhelrt, a
+jelentés német nyelvü közrebocsátóját, a legkinosabb helyzetbe juttatta.
+
+A sok izgalom után valósággal felüditette Liebiget az a diadalment, a
+melylyé Angliába való utazása kiszélesbült. Az elismerés főleg a
+mezőgazdasági kémiáról irt könyvének szólt; Angliában a földmivelésről
+az iparra való átmenet éppen folyamatban volt s igy Liebig problémája
+különösen izgató. A teljes eliparosodás a föld hozadékának
+megjavitásával, még feltartható lett volna, Liebig gyakorlati kutatásai,
+tehát közérdeküekké váltak, annál is inkább, mert Angliában a tudományos
+kémia kifejletlen állapotai folytán mint absztrakt tudóst nem
+méltányolták volna ennyire.
+
+Az utazás erőfeszitéseit jól birta, sőt életmódjának alapos
+megváltoztatása kedvezően hatott egészségére is. Uj erőkre is volt
+szüksége, mert a mezőgazdasági kémiáról vallott nézetei Németországban
+és Ausztriában folyton harcziasabb ellenzéki hangulatot provokáltak. Nem
+kell csodálkoznunk tehát, hogy 1843. januárjában már megint hitványul
+érzi magát, haragszik Marchandra és támadásra készül ellene. Wöhler erre
+vonatkozólag irja hozzá: „Ha Marchanddal vagy bárki mással megint hadba
+szállasz, sem magadnak nem hoz áldást, sem a tudománynak hasznot.
+Felemészted az egészségedet, Morrison-pilulákkal tönkreteszed az
+idegeidet. Gondolj arra, hogy 1900-ban, a mikor már mi is szénsavvá,
+vizzé és ammoniákká bomlunk szét és csontjainkon kutyák marakodnak – ki
+fog majd avval törődni, hogy békében vagy harczban éltünk-e, ki fog
+emlékezni tudományos viaskodásaidra, nyugalmad és egészséged
+feláldozására? Senki sem. Helyes elveid és ténymegállapitásaid azonban,
+megtisztulva minden feleslegestől, ismertek és elismertek lesznek
+mindenkor. Különben: hogy jutok ahhoz, hogy az oroszlánt czukorral
+etessem!?“
+
+Liebig ezalatt tovább vergődik; negyvenéves korában már komolyan
+bucsuzni akar az élettől, amely semmi örömöt nem tud néki nyujtani.
+Bevallja, hogy az iróasztal mellett annyira elszokott a mesterségbeli
+gyakorlattól, hogy a laboratóriumi munkához egyáltalán nincs türelme.
+1844 tavaszán végre teljesen szakitott Berzeliussal, amikor már igazán
+tarthatatlan volt köztük a viszony: Berzelius nemcsak Liebig uj
+elméletét ostromolta, hanem megvetéssel nyilatkozott régebbi
+munkásságáról is, amelyért azelőtt rajongott. Liebig is hibázott:
+többször megsértette ellenfelét vagy legalább engedte, hogy mások, az ő
+hozzájárulásával, megbántsák. Az Évkönyvekben történt a szakitás és
+szinte tudományos leszámolássá bővült.
+
+Testi és szellemi frisseségét ujra visszanyerte 1844-iki angliai utja
+alatt. Elhalmozták kitüntetésekkel és hizelgő elismeréssel, mint
+külföldi tudóst addig soha és talán azóta sem. „Ha a
+megtiszteltetésektől hizni lehetne, akkor Falstaff volnék már; de elég
+is volt belőle“ – irja barátjának visszaérkezte után. Ugylátszik
+azonban, hogy Angliában szorosabb összeköttetéseket is létesitett, mer
+félév mulva ujra kiutazott, hogy egynéhány kapitalistával a növények
+ásvány-anyagainak értékesitését megszervezze. Itt különösen az a
+körülmény okozott nehézségeket, hogy a kálisókat – amelynek általános
+fontosságát laboratóriumi hamu-vizsgálataiból állapitotta meg – könnyen
+oldható voltuk következtében az eső magával sodorhatja. Végre a kalium-
+és kalciumkarbonát egy vegyületére bukkant rá, amely vizben alig oldódik
+s igy a szóbanforgó veszélynek nincs kitéve. Az uj műtrágya technikai
+előállitását a liverpooli Muspratt vállalta s ott az ő házában még ma is
+kegyelettel emlékeznek meg Liebigről.
+
+Liebig egyidejüleg Giessen mellett ugarföldet vásárolt, hogy a
+szükségelt ásványi anyagok felhasználásával, elmélete szerint,
+termőfölddé varázsolja át. Liebig azonban csalódott; a csoda szépen
+elmaradt, a műtrágya hatott, ugyan, de nagyon kevéssé. A gyártás sem
+sikerült s elképzelhetjük, hogy ez a lassan bekövetkező kiábrándulás
+mennyire tönkretette Liebig szellemi energiáit.
+
+E közben ujra a kisérleti kutatás felé fordult, amely iránt való
+érdeklődése már lelohadt és Wöhlerrel együtt könyvet akart irni. Wöhler
+azonban előre tiltakozott az ellen, hogy Liebig, ha belefárad, a
+megfigyeléseket egyszerüen segédeire bizza és kijelenti, hogy ebben az
+esetben nem hajlandó vele dolgozni. A régi kedv, legalább Liebignél, oda
+van és mesterségesen nem lehet kicsiholni.
+
+A tudományos polémia ezalatt folyik tovább; még pedig Laurent és
+Gerhardt ellen, akik szembeszállottak Dumas cselszövéseivel és ebben a
+közdelemben annyira nem válogattak az eszközök közt, hogy német
+felfedezéseket alkalmilag magukévá tettek, miután Francziaországban a
+német nyelv ismeretlen volta miatt, nem kellett leleplezéstől tartaniok.
+Láttuk, hogy Dumas is igy járt el: ez a gyakorlat a Rajnán tul
+nyilvánvalóan szokásjoggá fejlődött. Természetesen Liebig, feszült lelki
+izgalmai közepette, maga is tullépi a vita illő és czélszerü határait.
+
+A laboratóriumi munka módszerében is jelentős változás állott be. Liebig
+maga alig kisérletezik és a praktikánsokkal sem törődik sokat, viszont
+panaszkodik, hogy kiváló tanitványait nem tudja megfelelő teendővel
+ellátni. Az ifju erőket az általános elméleti tevékenységre utalja:
+hamu-analizissel, állatok és növények alkatrészeinek vizsgálásával,
+talajkutatásokkal és ammóniák-kérdéssel foglalkoztatja növendékeit;
+inkább munkaanyagban, mint eredetiségben nyujtott sokat. Már régebben is
+rendezett tömeges zsirvizsgálódásokat, most a hus alkatrészei körül
+végezteti ugyanezt s az eredmények alapján 1847-ben nagyszabásu könyvet
+adott ki, amely egy csomó uj anyaggal ismerteti meg a tudományt. Utolsó
+jelentékeny kisérleti kutatása volt ez, mindössze 44 éves korában.
+Anyagi függetlensége végre biztositva volt s meg kell jegyeznünk, hogy
+ebben az esetben egyáltalán nem gondolt arra, hogy szabadalmat kérjen,
+ahogy az ásványi trágyával és néhány más alkalommal pénzbeli eredmények
+nélkül megpróbálta. Ugylátszik tehát, mégis jobb, ha a kutató vár, amig
+a haszon magától jelentkezik.
+
+A Berzeliussal való békitési kisérlet nem sikerült. Rose rávette
+Liebiget, hivja meg magához Berzeliust, amikor karlsbadi üdüléséből
+Németországon át hazautazik s Liebig irt is néki. Berzelius azonban
+(három héttel elutazása előtt) azzal válaszolt, hogy a visszautazásra
+már minden előkészületeket megtett s igy, ha Liebig találkozni akar
+vele, akkor Bonnban vagy Göttingenben, ahol három-négy napig marad,
+rendelkezésére áll. Liebig erre nem volt hajlandó s inkább lemondott
+Wöhler meglátogatásáról is.
+
+Egészségi állapotáról folytonosan panaszkodik. Reumatizmusa van, örökös
+fejfájással sulyosbitva és a sok kitüntetés sem tudja kárpótolni
+fájdalmaiért. Egynek volt csak különös hatása rá: a franczia
+becsületrend tiszti keresztjének, amelyet Dumas, aki időközben miniszter
+lett, személyesen nyujtott át neki. Ugyanakkor nevetségesnek találja,
+hogy Wöhler egy volt segédje nála akarja folytatni tanulmányait.
+1850-ben ezeket irja Wöhlernek: „Mióta megint Giessenben vagyok,
+hitványul érzem magam; enni és aludni tudok ugyan, de be se birok lépni
+dolgozószobámba; ha mégis megteszem, oda van az emésztésem és egész
+éjjeleken át virrasztok, még ha semmit sem akarok is csinálni… Szinte
+szeretném, ha a gép megállna már és szépen elcsöndesülne minden.
+Amennyire szerettem azelőtt fiatalokkal foglalkozni, oly kinosan esik
+most; egy kérdés vagy felvilágositás egészen tönkretesz.“
+
+Az utóbbi tétel különösen figyelemreméltó. Láttuk, hogy a tanitásban
+Liebig mily sokra vitte, egész lelke a tanitványaié volt. Meg kell
+állapitanunk, hogy ez a képessége nemcsak hogy eltünt, hanem épp
+ellenkező érzelmeknek adott helyet. És hogy nem a szokásos muló
+rosszkedvről van szó, abból a körülményből következik, hogy két év
+mulva, mikor Münchenbe telepedett át, biztositékot kivánt arra nézve,
+hogy nem kell laboratóriumi oktatást végeznie.
+
+Már előbb kifejezést adtam ama véleményemnek, hogy a megfelelő agysejtek
+fiziológiai elhasználtságát kell magyarázatul felvennünk. Ha
+elgondoljuk, hogy mindennap egypár tuczat tudományos munkálatba kellett
+otthonosan behelyezkednie (a tanitványok természetesnek tartják, hogy a
+tanár ugyis ura az egésznek), elképzelhetővé válik, hogy a szellemi
+tevékenység ilyen sokoldalu igénybevétele milyen kimerültséget
+eredményezhet. Az utasitások pedig, ha lelkiismeretesek, az illető
+kisérletbe való olyan feltétlen elmélyedést feltételeznek, hogy a
+teremtő képesség, a melyhez a tudós legkésőbb jut el és legrövidebb idő
+alatt felemészt, valóságos tüzpróbának van állandóan kitéve. Egy kiváló
+laboratóriumi tanár később mindig önkéntelenül leült, ha ilyen sulyos
+feladat elé jutott, annak jeléül, hogy minden felesleges
+energiapazarlást ösztönszerüleg meg kell takaritania, amikor fáradt
+szellemi erőire komoly munka vár. Hozzátehetjük még, hogy az
+elöregedéssel együtt a környezet, foglalkozás és hangulat, szóval az
+egész szellemi állapot gyors és szaggatott változásai lassankint
+lehetetlenné válnak, sőt önkéntelenül is borzad tőlük az illető. Liebig
+levelezéseiben is számos bizonyitékot találunk erre a tudományos
+tünetre, amikor a nyári utazások terveiről esik szó.
+
+Augusztus 6-án éjjel Berzelius meghalt. Még januárban betegedett meg,
+Liebig mihelyt erről értesült, kész volt engesztelő levelet irni; Wöhler
+azonban figyelmeztette, hogy irása aligha fogja már életben találni s
+ugyanekkor kiderült, hogy a nyomás alatt lévő Jelentés Liebig ellen igen
+szenvedélyes támadásokat tartalmaz. Wöhler igyekezett tőle telhetőleg a
+legdurvább részeket kiküszöbölni, de épp Liebig franczia ellenfelei
+siettek éppen ezeket a tételeket franczia kivonatban Francziaországban
+elterjeszteni, igy azután az eredeti szöveg került nyilvánosságra.
+Liebig Wöhlerhez fordult tanácsért, előre is alávetvén magát néki, de
+Wöhler se tudott tenni semmit. Liebig végül is a legkiméletlenebb
+vonatkozásokat külön kinyomatta és szétosztotta a laboratorium látogatói
+közt. E támadás utolsó része, a mely Liebiget azzal vádolja, hogy
+segédeit adott utasitásokkal uszitotta rá idősebb tanártársaira, továbbá
+kényszermunkára fogja be és ha saját utmutatásai nyomán nem tudnak
+eredményhez jutni, egyszerüen cserben hagyja őket, – a következő
+hozzáfüzött megjegyzéssel végződik: „Mindenki tudja, hogyan bünteti a
+törvény azokat a jogászokat, a kik hasonló módon járnak el; kevésbbé
+tisztességtelen dolog a tudományos vitában ilyen eszközökre vetemedni?“
+
+Wöhlernek irja: „Berzelius szempontjai és elméletei a maga korának
+szemléltető kifejezései voltak s ezért értékesek is; viszont semmivel
+sem jelentenek többet ennél. Nem mondom, hogy ez hiba; előnyére szolgált
+volna azonban, ha a természetbuvárok „költői“ alkotásai iránt
+fogékonyabbnak mutatkozik.“ Ezt a megállapitást teljesen a magunkévá
+tehetjük s érdekesen egészitik ki Berzelius fejtegetéseit.
+
+Wöhlernek volt egy rokonszenves ötlete, a mely azonban, sajnos, nem
+valósult meg. Mikor Liebig az 1848-as év kedvezőtlen következményeire
+mutat rá, Wöhler ezeket irja: „Volna egy ajánlatom: add el a házad,
+bucsuzz el és hivasd meg magad ide, második vegyésznek. Akkor együtt
+vezetnők az itteni vegytani intézetet, megfelelően kibővittetnők, Te
+igazgatsz és előadod a szerves kémiát, én pedig a szervetlent. Igy meg
+volna a helyes munkamegosztás, egyikünknek sem kellene halálra dolgoznia
+magát és nagyszerü eredményeket érhetnénk el.“ Fájdalom, nem áll
+módunkban a hiányos levelezésből megállapitani, válaszolt-e Liebig és
+mit erre az okos tanácsra. Megint csak panaszokat hallunk tőle: „A mi
+életmódunk, a munka és tanulmányozás vas-rendszere korán összetör és
+aggastyánná gyöngit bennünket.“
+
+Ugyanerre az időre esnek Liebig Kémiai levelei, a melyek először az
+Augsburger Allgemeine Zeitungban, majd könyvalakban jelentek meg és nagy
+érdeklődésre találtak: sok kiadást értek, bár nem valami népszerüen,
+illetve nem egyszerü és szórakoztató módon irta meg őket. A széleskörü
+érdeklődést valószinüleg a gyakorlati alkalmazásra vonatkozó, lelkes
+hévvel előadott utmutatásainak köszönheti.
+
+Épp amikor már komolyan foglalkozott a visszavonulás gondolatával, uj
+életet igért néki az a meghivás, amely a legkedvezőbb feltételek mellett
+Münchenbe szólitotta. Közvetlenül előtte Heidelbergből kapott hasonló
+ajánlatot, miután azonban itt uj laboratóriumot kellett volna
+létesitenie, nagyon huzódott tőle. A müncheni meghivás körülményei
+azonban oly rendkivüli módon előnyösek voltak, hogy némi habozás után,
+kivált saját kormányának hüvös magatartása következtében, az ajánlatot
+elfogadta. Áttelepedését, amennyire tudjuk, sohasem volt alkalma
+megbánni.
+
+1852 április havában irja Wöhlernek: Ami Münchent illeti, a király ugyan
+nagyon szép propozicziókat tett, még sincs sok kedvem hozzá. A király a
+mezőgazdaság kifejlesztésére akar felhasználni, amin már régen tul
+vagyok. Viszont kellemes, hogy nem igényelnek tőlem oktatást; tanitani,
+mikor az ember már öregszik, nagyon ellenszenves foglalkozás… Drága
+barátom, Te meg fogsz engem érteni; huszonnyolcz évig huztam ezt az igát
+és most már nincs többé erőm hozzá. Ha még dolgozni akarok, mérsékelni
+kell magamat. Érzem, mennyire felüdit az a tudat, hogy gyötrelmeimtől
+megszabadulok; évek óta nem volt oly jó telem, mint az idén, mert
+kevesebbet törtem a fejem. Néked is eljő majd a magad ideje… Eleget
+produkáltunk és dolgoztunk, nyugodtan mondhatom: senki sem fogja utánunk
+csinálni.“ Amikor Liebig az ajánlat végleges elfogadásáról értesiti,
+Wöhler igy válaszol: „Ha egyáltalán irigység élne bennem ellened, most
+volna okom rá, hogy irigyeljelek, már csak azért is, hogy nem kell
+kisérletezned; én sem fogom ezt az unalmas, testet-lelket megőrlő terhet
+sokáig birni.“
+
+Érdekes, hogy mindketten a gyakorlati tevékenységtől való felszabadulást
+tekintik a legfontosabb és legkivánatosabb tényezőnek; ez a körülmény
+tényleg a legnagyobb jelentőségü is a kutatók teljes kiérése
+szempontjából, akár a maguk, akár az illető hatóság elhatározásáról van
+szó. Főiskolákon nagy tudósok állandó szép eredményeket csakis a
+laboratóriumi munkának ifjabb erőkre való átháritásával érhetnek el,
+bármennyire is rajonganak ezért a munkáért, amig maguk is fiatalabbak.
+
+Liebignek a mezőgazdaságra tett fanyar megjegyzése ama sulyos
+csalódással magyarázható, amelyet a mesterséges trágya használhatatlan
+volta idézett elő. Évekig tartott, amig ez a kérdés végre megoldásra
+került.
+
+Liebig 1852 őszén Münchenbe telepedett át és eleinte az intézet épitése
+és berendezése foglalkoztatta, miután rajta kivül alig értett valaki
+hozzá. Az uj otthon jól sikerült és Wöhler egyik volt tanitványa,
+Müller, mindjárt jelentkezett is, hogy nála dolgozhasson. Liebig
+megizentette néki hogy nincs kifogása ellene, de személyes oktatásra ne
+számitson. „Szilárdul elhatároztam, hogy gyakorlati kurzust itt nem
+nyitok, hiszen ebben sorvadtam el, ezért menekültem Giessenből. Tanitási
+kötelezettség mellett senkit sem veszek fel laboratóriumomba.“
+
+Viszont sok felolvasást tartott, miután rendes előadásain kivül Miksa
+király intencziói értelmében nyilvános felolvasó-estéket kellett
+rendeznie, amelyeket az udvar és az előkelő körök sürün látogattak; a
+tudomány más érdekes területeiről mások adtak kóstolót. Egyik ilyen
+estéjén meglehetősen erős robbanás történt, amely nemcsak magát
+Liebiget, hanem egy pár udvari méltóságot is könnyen megsebesitett. Ez
+utóbbiak mindamellett szorgalmasan résztvettek Liebig következő
+felolvasásain, a tudós azonban gondoskodott arról, hogy hasonló baleset
+többé elő ne fordulhasson.
+
+Liebig eleinte csak annyiban volt hatással a mezőgazdaságra, hogy a
+ledorongolt elméleti gazdák elkeseredetten megtámadták az ő ásványi
+trágya-elméletét. Evvel az elméletével tényleg bajba került, amikor a
+nitrogén-trágyázás szükségességét (a légkör és az eső ammóniákjának
+megfelelő nitrogén-termelése folytán) kétségbe vonta; könnyü volt
+ugyanis a nitrogén-trágyázás eredményeit beigazolni, éppen a guanó
+alkalmazásával. Liebig a hatást kénsavas alkatrészeknek tulajdonitotta
+és bennük látta a talaj termékenységének legfontosabb tényezőjét. Ma ugy
+áll a dolog, hogy mindkét fajta trágyázást szükségesnek ismerik el, ha
+intenziv termelés a czél; a nitrogén a mezőgazda számvetésében
+viszonylagosan a legnagyobb tétellel szerepel.
+
+A mezőgazdák felvilágositását csaknem kizárólag irodalmi uton folytatta.
+Lawes és Gilbert angliai kisérleteit, amelyek látszólag az
+ásvány-elmélet teljes czáfolatát eredményezték, Liebig avval a
+magyarázattal kisérte, hogy az ottani talaj ásványanyagban oly gazdag,
+hogy ujabb, mesterséges szaporitása nem járhat észrevehető hatással. A
+szabadalmazott trágya (nehezen oldható kálium) csődjét a termőföld
+kálisót lekötő sajátosságával mentegette, aminek folytán az
+oldhatatlanság nemcsak hogy felesleges, hanem egyenesen károssá is
+válhat. Ezt az érdekes tünetet, amelyet talán csak napjainkban fognak a
+föld-kolloid révén teljesen megmagyarázni, Bronner már 1836-ban
+észrevette, Huxtable és Thomson 1848-ban ujra, Way pedig 1850-ben
+harmadszor is felfedezte. Liebig sem tudott elődei megfigyeléseiről és
+csak 1858-ban ismételte meg kisérleteiket, igazolta helyes voltukat; a
+gyötrő nagy rejtély kulcsát végre a markában érezte. Elvesztett
+területeket azonban, köztudomás szerint, sokkal nehezebb visszahóditani,
+mint először megszerezni; Liebignek is folytonos irodalmi harczban
+kellett állnia, hogy eszméjét mindenféle irányban érvényesithesse.
+Szerencsére uj hivők szegődtek melléje és segitségükkel a növényi
+tápanyagok alapelveit a hatvanas években nagy nehezen gyakorlati
+sikerhez juttatta. E mezőgazdasági kémiának sok uj, gondosan átdolgozott
+kiadása, a siker bizonyságait képviseli.
+
+Müncheni tartózkodása az _irodalmi_ munkásság jegyét viselte mindvégig
+magán. Wöhler hiába ajánlja néki a hugysav-vizsgálatok folytatását,
+Liebig igy válaszol: „Használhatatlan és tehetetlen munkatársra akadnál
+bennem; szivesen látnék hozzá, de nem volnék semmiképen segitségedre. Az
+időm sokfelé lekötött, szellemileg pedig egyoldalu munka foglal el:
+többek közt épp most akarok a mezőgazdasági kémia terén Stöckhardt ellen
+állást foglalni és Kémiai leveleim uj kiadása is küszöbön van.“
+
+Saját maga nagyon változóan értékeli munkájának becsét: sokszor komolyan
+rajong érte, máskor elátkozza. 1875-ben Wöhlernek ezeket irja:
+„Csodállak Téged és szép eredményeidet; milyen boldog is vagy a magad
+birodalmában! Idősebb vagy nálam és mégis én vagyok az eltompultabb
+kettőnk közül; az indiai mese emberére gondolok, akinek nevető szájából
+rózsák hulltak ki. A mezőgazdákkal a rossz sors hozott össze: a danaidák
+hordóját töltögetem; minden hiába, fogytán az erőm és eredmény nincs
+semmi. A Kémiai levelekkel egyetlenegy embert se hóditottam meg
+magamnak.“ 1861-ben mégis a következőképp ir: „Legforróbb vágyam, hogy
+mezőgazdasági kémiámat bevégezzem; sok uj ötletem van raktáron, amely a
+mezőgazdaságra bizonyos befolyással lehet. Ha azután a könyv végre
+készen lesz, nyugdijaztatom magam és szép csöndesen éldegélek. De jó
+erre még gondolni is!“ Máskor pedig: „Borzasztó elgondolni is, hogy elég
+ostobák vagyunk mindig robotolni és soha se pihenni!“… „Könyvem már
+vajudik; milyen bátran és gyorsan gördülnek a sorok, amig fiatalok
+vagyunk és milyen keserves dolog az irás vénségünkre, amikor folyton
+emlékeink közt kell tapogatóznunk és ezerfelé aggodalom kisért… A könyv
+épp annyi gyönyörüséget okoz, mint vesződséget… Amit csak teszünk,
+alkotunk és felfedezünk, parányi porszem ahhoz képest, amit a mezőgazda
+elérhet. A müvészet és tudomány vivmányai az emberiség megélhetési
+feltételeit nem javitják s ha egy töredék szellemi és anyagi élvezethez
+is jut általuk, a nagy tömeg nyomora állandó és változatlan marad… A
+gazdálkodás fejlődése ellenben a gondok és bajok mértékét leszállitja, a
+müvészet és tudomány szépségei iránt megértést kelt, talajt és sulyt ad
+a mi egyetemes előrehaladásunk számára…“ „Ki tudja, lesz-e hatása a
+könyvnek és elérem-e vele czélomat; nem tudok annyira uralkodni az
+anyagon, mint máskor szoktam s a szenvedély hiányát a lassu,
+megfeszitett munkának kell pótolnia. Emlékezőtehetségem folyton csökken
+s ez nagyon elszomorit. Hatvan éves vagyok s várhatok soká, amig eszméim
+megérnek; egyedüli vigaszom, hogy ebből a müvemből hasznos eredmények is
+fognak kihajtani.“
+
+– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
+
+Emlitettük, hogy Liebig már kevéssel első növényfiziológiai müvének
+megjelenése után elhatározta elméletének az állati test folyamataira
+való kiterjesztését is; idővel és a küzdelmek során bizonyos módositások
+váltak szükségessé, különösen a fermentumok tanával volt sok
+kellemetlensége. Liebig tudniillik mindig elkeseredetten czáfolta a
+„feloldó erő“-nek Berzelius által puszta gyüjtőnév gyanánt s minden
+határozott jelentőség nélkül bevezetett fogalmát, különösen azért, mert
+Berzelius Mitscherlich munkálataira hivatkozott, aki a borszesznek
+kénsav által 120° mellett való állandó szétbontását olyan
+kölcsönhatásnak tekintette, amelynél egy anyag puszta jelenvalóságával
+hat és maga nem emésztődik fel. Liebig evvel a rendszeres
+fogalomképzéssel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy a
+fermentumok bomlásnak induló anyagok, amelyek továbbadják a maguk kémiai
+mozgását. Wöhler ellenvetéseket hozott fel és Pasteur biológiai
+kutatásai is ledöntötték Liebig nézeteit. Ma már tudjuk, hogy a
+fermentumok és a bomlasztó anyagok hatása a kémiai dinamika egyik
+kérdése, hogy egy már magában lehetséges folyamat gyorsitásáról van szó;
+a mai felfogás minden esetre inkább Berzelius szempontjával egyezik meg,
+mint Liebigével, akit pedig egész az utóbbi időkig, minden hasznos
+eredmény nélkül, a probléma mesterének tartottak.
+
+Ez a tévedés annál inkább is figyelemreméltó, mert Liebig és Wöhler
+maguk is az amygdalinnak emulsin (a mandulában előforduló fermentum)
+által keserümandulaolaj, kéksav és cukorrá való szétbontásával a
+fermentumoknak élő szervezet nélküli hatását igazolták, amelynél rothadó
+anyagok nem voltak megállapithatók, Liebig nem akarta az egyezőséget
+elismerni s igy maga zárta magára az ajtót.
+
+E felötlő rövidlátás magyarázata a személyes körülményekből hámozható
+ki. A katalyzis kérdésének harczában Liebig és Berzelius közt komoly
+nézeteltérések merültek fel és miután Mitscherlich tudományos
+munkásságával és egyéni befolyásával Liebig ellen hangolta Berzeliust s
+kegyetlen gyülölséget szitott közöttük, természetes, hogy Liebig sem
+tudta a tudományos kérdést és értékelést a kellemetlen és fájdalmas
+személyi sértésektől később sem teljesen elkülöniteni.
+
+Ebből az egyetlen hamis hangból egész tudományos macskazene keletkezett:
+Pasteur az élesztő szerves természetét diadalmasan érvényesitette Liebig
+elméletével szemben. Pasteur saját nézetei nagyon korlátoltak ugyan,
+mert mellőzi azt a következtetést, hogy az élesztő minemüségének
+kimutatásával az erjedés kémiai okainak kérdése még eldöntetlen, mégis
+háttérbe szoritotta Liebiget, aki utolsó nagy munkájában is hiába
+igyekezett saját elmélete szerint az állati test folyamatainak kémiai
+tényezőjét megállapitani és megfelelően alkalmazni.
+
+Az a husz év, amelyet Liebig Münchenben töltött, kémikofizológiai elvei
+irodalmi uton való kifejlesztésének és érvényesitésének volt szentelve.
+Sokoldalusága és mozgékonysága azonban most is több problémának
+egyidőben való tanulmányozására csábitotta, amelyek azután tudományos
+elméletek alkalmazásában csucsosodtak ki. Az emberiség java volt
+mindenkor a vezető gondolata, természetesen azonban, amikor alkalom
+nyilt reá, a maga jogos hasznáról sem feledkezett meg. Szabadalmazott
+trágyájának Muspratt által való értékesitéséről már emlitést tettünk; az
+üvegnek tükrök czéljaira való ezüstözésével is sokat bajlódott, de
+szintén anyagi eredmény nélkül. Egész váratlanul sok hasznot huzott
+abból a nagy munkájából, amelyet Giessenben a huslé alkatrészeiről irt.
+
+Már „Kémiai levelei“-ben emlitést tesz arról, hogy azt a sok
+délamerikai, ausztráliai és egyéb hus-anyagot, amelyet ott fel nem
+használnak (csak a marhák bőrét és zsirját), kivonatolás és bepáczolás
+utján kellene értékesiteni és a husléből nyert kivonatot olcsón az
+európai fogyasztóközönség rendelkezésére bocsátani. Liebig maga alig
+gondolt ötletének a gyakorlatban való megvalósitására, Giebert hamburgi
+mérnök azonban, akinek ez az odavetett ötlet feltünt, (annál is inkább,
+mert a délamerikai viszonyokat személyesen ismerte) Liebighez fordult és
+közelebbi felvilágositásokat kért tőle. Sikerült is azután Fray
+Bentosban gyárat berendezniök; Liebig vállalta a gyártott termékek
+ellenőrzését és oda adta hozzá nevét. Rövid idő alatt kiterjedt ipari
+üzem fejlődött, amely nemcsak Liebignek, hanem valószinüleg örököseinek
+is jelentékeny jövedelmet hozott és hoz még ma is.
+
+A huskivonat kérdésében is mindenféle polémiába sodródott, miután
+sajátos tápláló erőt tulajdonitott neki: szerinte burgonya és huskivonat
+felér tiszta hustáplálékkal. Más kutatók rendszeres kisérletei nyomán
+azonban kiderült, hogy a huskivonatnak csak mint élvezeti czikknek van
+jelentősége, miután az emésztési nedveket kiválasztja és ez által az
+egyidejüleg felhasznált tápanyagokat jobban értékesiti is, viszont
+energia-forrásul magában véve nem tekinthető, annál kevésbbé, mert az
+elégésnél igen kevés kaloriatartalommal rendelkezik. Sok keserves
+veszekedésbe került, amig Liebig Voit és Pettenkofer álláspontjának
+helyes voltát elismerte. Wöhlernek irja 1870-ben: „Régibb feltevéseimmel
+furcsán állok; a fehérje jelentőségét és fogalmát tulbecsülték és most
+lassankint az egész felfujt elméletet meg kell semmisitenem.“ Később
+pedig igy panaszkodik: „Komolyan foglalkozom avval a gondolattal, hogy a
+nyári felolvasás alól kibujok; jobban kimerit, mint a téli és ugy érzem,
+hogy magával a kérdéssel is meghasonlottam. Nyáron tudniillik állati
+kémiát, táplálkozási elméleteket olvasgatok s olyan kevés dolog érdekel
+a mások eredményeiből, hogy magamnak is elmegy tőle a kedvem. Kicsinyes
+próbálkozások, – semmit se lehet velük kezdeni; a modern fiziológusoknál
+hiányzik az egységes nagy, minden kutatást lekötő eszme.“
+
+A sok panaszból az a megismerés kacsintgat ki, hogy uj gondolatok
+szerzői, amikor már beleverték kortársaik fejébe eszméjüket és
+érdeklődést tudnak kelteni iránta, maguk már rég tul vanak rajta. Ami a
+többieknek friss szenzáczió, számukra már régi mese és a tömeges
+elismerés csökönyös volta a kutatót magát is zavarba ejti. A felidézett
+szellemek nem eresztik ki a körmük közül, az egyéni gondolat önálló
+életet kezd, amelyet a tudós előre nem szabhat meg és sokszor nem is
+helyesel. Liebig is ellentmondásba került utolsó éveiben önmagával, ha
+nem is annyira, mint például Berzelius. A szülők is ugyanigy vannak
+gyermekeikkel s annál hamarabb, minél tehetségesebbek és kiválóbbak,
+mint ők.
+
+A többi probléma is, amellyel ekkoriban foglalkozott, csaknem kizárólag
+gyakorlati jelentőségü volt. A csecsemőlevessel (maláta, liszt és sók
+keveréke) körülbelül ugy járt, mint az ásványi trágyával: saját unokáin
+nagyon jó eredménnyel alkalmazta, másoknál azonban olyan utóhatások
+léptek fel, hogy fel kellett hagyni vele. A kellemetlen következmények
+okát utóbb felismerte és kiküszöbölte, s egyik ellenfelét a saját
+gyermekével téritette meg; a csecsemőleves azonban mégsem tudott
+meghonosodni.[2] Kenyérporral is próbálkozott, amelylyel az erjedésnél
+való anyagveszteség elkerülhető. Egyik régebbi tanitványa, Horsford
+ugyanevvel az ötlettel Amerikában nagy vagyont szerzett, Liebignek
+ellenben nem sikerült a dolog és ma is csak nagy elvétve alkalmazzák
+némely süteményfajtánál. Utolsó éveiben egy kávékivonat tervével
+foglalkozott, de saját maga sem volt az eredménynyel megelégedve.
+Emlitettük már az üveg ezüstözését; czélja a higanymérgezés
+megakadályozása volt, amely ellen a munkások az amalgámozott tükröknél
+alig védekezhettek.
+
+A kutató tehát tényleg a legokosabban teszi, ha ismeretei határain belül
+marad: uj ténykörülményeket fedez fel s a gyakorlati értékesitést
+másokra bizza. Az anyagi haszon elmaradását az emberiségnek kellene
+kárpótolnia; a köz jóltevőinek olyan pozicziót és olyan megélhetést kell
+biztositani, hogy gondtalanul, sőt gazdagon munkálkodhassanak. Minden
+nemzetnek saját érdeke ez, mert az illető tudós nagyszerü cselekvései
+annyi energia-veszteséget háritanak el, amely a miniszteri fizetéssel
+bizonyára felér. Liebig példája különben a huskivonattal bizonyitja,
+hogy a tudományos tekintély elegendő ahhoz, hogy a kutatót fizikai
+fáradság nélkül is dus jövedelmi forráshoz juttassa.
+
+Liebig 1863-ban tudományos fordulóra került, amiről Baconról tartott
+emlékbeszédéből értesülünk. Wöhlerhez intézett, nyilvánosságra akkor nem
+jutott leveleiben már van egynémely hivatkozás ismeretelméleti
+tanulmányaira, amelyekben a gyakorlati felfedezés elvi jelentőségeiről
+számol be. Bacon irásait nyilvánvalóan azért forgatta, hogy történetileg
+megalapozott nézletei legyenek, miután Bacon akkortájt a szakfilozófusok
+szemében a természettudományi korszak megalapitója volt. Annál jobban
+meglepődött, hogy a dilletáns jogász utalásaiban egyáltalán nem ismert
+rá a maga és mások eljárási módszerére. Bacon egyszerüen a jogászi
+bizonyitást alkalmazza a természettudományi problémákra is, magától
+értetődik, hogy minden számbavehető eredmény nélkül. Dilettánsok
+kezdeményezték, történetirók és filozófusok terjesztették Bacon hirnevét
+évszázadokon át; olyanok, akik a természettudományhoz épp oly keveset
+értettek, mint maga Bacon, a dicsőitett ujitó.
+
+Liebig persze darázsfészekbe nyult és Sigwart filozófus védelmére is
+kelt Baconnak. Beismerte ugyan, hogy Bacon bölcsészeti szolgáltatásai
+nem maradandó értéküek, de a természetkutatás terén való fejlesztő
+hatását kétségtelennek tartotta. Legkedvesebb az egész hercze-hurczában,
+amelyben Liebig is élénk részt vett, hogy a bölcsész milyen
+lelkinyugalommal próbálja a felfedezőt a saját tudományában kioktatni.
+Meg kell emlitenünk, hogy Angliában is rossz néven vették a „nemzeti
+szent“ megtépázását.
+
+Akadémiai beszédek alkalmából Liebig ismételten természetfilozófiai
+területekre csapott át, amelyek saját tapasztalataira való
+vonatkozásaikban tanulságosak.
+
+Liebig ezirányu ötletei közben még egyáltalán nem gyümölcsöztek:
+fiziológiai elméleteinél is jobban megelőzték korát. Alapgondolata: az
+emberiség fejlődését csakis a természet ismerete és leigázása viszi
+előbbre. A természet- és kulturtudománynak ujabban divatozó
+szembeállitását Liebig már negyven év előtt akként döntötte meg, hogy _a
+természettudományt a kultura tulajdonképpeni tudományának_ vette;
+szerinte: „a történelem a politikai és egyházi hatalmak amaz eszeveszett
+törekvéseiről ad hirt, hogy az embereket szellemi és testi
+rabszolgaságban tartsák; a jövendő történelmi tudománya a szabadság
+diadalát fogja leirni, amelyet az emberek a dolgok és az igazság
+lényegének megállapitásával vivnak majd ki, még pedig olyan
+fegyverekkel, amelyekhez nem tapad vér és olyan harczban, amelyben a
+vallás és az erkölcs nagyon elenyésző kis segédcsapat lesz.“
+
+Egy Wöhlerhez intézett levelében még élesebben foglalja össze
+gondolatait: „Megpróbáltam annak kimutatását, hogy az emberiség
+fejlődését lényegileg a czivilizáló feltalálások és a
+természetbuvárkodás révén nyert tapasztalati fogalmak határozzák meg.
+Minden más (vallás, filozófia, stb.) annyiban jelent csak valamit,
+amennyiben alkalmazkodik a tapasztalati fogalmakhoz. Ha az állami és
+egyházi hatalom szövetségben lett volna a természettudománynyal, egy
+lépéssel sem jutott volna előbbre és nem fejlődött volna ki korábban
+vagy máskép. Mint ellenfelek azonban nem tartóztatták fel, legalább
+véleményem szerint, a legkevésbbé sem egymást. Luthert a
+természettudományi felfedezések hijján éppugy elégették volna, mint
+Husst: a föld alakjának felfedezésével azonban leszakadt az „ég“ az
+egyházra, a tüz meghatározásával a „pokol“, a légnyomás fogalma révén
+vége lett a „boszorkány“-hitnek, a természet pedig elvesztette
+„akaratát“, mihelyt eltünt a „légüres tér iszonya“. Mint a filozófia
+dilettáns művelője: igy gondolkozom.“
+
+Ugyanilyen szempontokból magyarázta meg Liebig az 1866. és 1870-iki
+politikai eseményeket. Az első alkalommal igy ir: „A tudomány, azaz
+értelem és tudás győzött és a tanulság a francziáknak is sokat ér. A
+brutális erőszak empirizmusának vége mindörökre. Mindenhol javulni
+fognak a viszonyok; a legkonokabb ellenállás persze Bajorországban, e
+régi római jogászállamban lesz.“
+
+Az 1870-iki német győzelem kapcsán irja: „A tudás vagy tudomány
+mérkőzött az empirizmussal vagy rutinnal s itt is, mint a
+mezőgazdaságban, a tudás győzött.“ Meg kell itt jegyeznünk, hogy Liebig
+egész életében küzdött a klasszikus nevelési rendszer ellen. A
+természettudományok gyorsan növekvő jelentőségét a filológiai oktatás
+hátramaradottságával szemben oly felötlőnek tartotta, hogy ez ósdi
+relikvia elpusztulását nagyon közelre is remélte. Mennyire csodálkoznék,
+ha látná a mai állapotokat, a melyek az ő indokolt és alapos támadása
+óta alig hogy valamicskét javultak!
+
+Liebig tehát mozgalmas és sokoldalu tevékenységet fejtett ki Münchenben;
+elismeréssel kell adóznunk Miksa császárnak, hogy e pálfordulást épp
+akkor tette lehetővé, a mikor már életkérdéssé vált nála. Egész másfajta
+eredményekre hivatkozhatott, mint Giessenben, de bizonyára épp oly
+értékesekre. Igaz, hogy Liebig kitüntetések iránt is fogékonnyá vált, de
+ez a kis hiuság sem tevékenységének, sem jellemének nem ártott, Emlitsük
+meg, hogy ellenfelének, Mitscherlichnek kieszközölte a Miksa-rendet, a
+porosz Pour le mérite bajor mását, még pedig olyan diszkréten, hogy
+Mitscherlich a legnagyobb meglepetéssel tudta meg Wöhlertől, hogy Liebig
+keze van a dologban.
+
+Az emberiség sorsának a tudomány szolgálatai által való megkönnyitése
+volt Liebig vezető eszméje életének ebben a korszakában. A mit hibázott,
+heves és kiméletlen természetének tulajdonithatjuk, a melyen sohasem
+tudott teljesen erőt venni. Szubjektive azonban mindig őszinte és
+becsületes maradt, habár objektive sokszor igazságtalan volt is.
+1863-ban igy nyilatkozott saját magáról: „Nem vagyok természettől fogva
+harczias, de ha belekergetnek, akkor nekifekszem a dolognak s minden
+erőm megfeszül; nem vakit el a szenvedély, a küzdelem vágya ragad
+magával; minden érzékem kiélesül és uj energiák ömlenek belém.“
+Tekintve, hogy ezt hatvan éves korában irja, el lehet képzelni, miért
+foglalta le a polémia életének javarészét.
+
+Az aggkor fokozódó gyengeségeiről Wöhler utján szerzünk tudomást. Az
+első feltünő jel: a laboratóriumi személyes közremüködés abbahagyása, ha
+a harminczéves korában fellépő, a kortól független kimerülési tünetektől
+eltekintünk. Az ötvenes évek elején érzi a fáradtságot először, tiz
+évvel később végét sejti s vissza akar utoljára összefoglalólag egész
+életére tekinteni; 1860-ban irja Wöhlernek: „Szeretnék veled közösen egy
+regényt irni: „Emlékezések régi időkre“ czimen. Ha visszagondolok
+harminczhárom év előtt Frankfurtban való találkozásunkra, szinte
+csodálatosnak tetszik az egész; elmondhatjuk, hogy a mai kor sok
+munkáján a mi eredményeink tükröződnek; kenyéren és vizen éltünk, hisz’
+a mai gazdag laboratoriumoknak még hirük-hamvuk sem volt. Regényt
+lehetne irni erről, érdekesebb és szórakoztatóbb volna, mint egy komoly
+és unalmas történet, amelynek nincsenek epizódjai.“ 1861-ben mondja:
+„Megint vége egy évnek és nemsokára a mi öreg fejünknek is! Nem tudom,
+Te hogyan vagy, én azonban olyan kicsinek érzem magam tanári állásomra,
+hogy gyakran elkedvetlenedem és szomoru leszek. A mezőgazdasági kémia
+révén csaknem elszoktam a kémiától, sőt a fejemre is nőtt.“ 1863-ban
+pedig: „Hétfőn este Heidelbergben voltam Bunsen, Vangerow és
+Kirchhoffal, s láttam, milyen messze kerülnek idővel az emberek
+egymástól, ha az érdekköreik különbözők; heidelbergi barátaink
+szocziális és politikai gondolatmenete annyira más területeken mozog és
+az én tudományos müködésem annyira izolált, hogy a kölcsönös érintkezés
+helyes kiinduló pontjai hiányoznak. Ezért marad magára az öreg ember:
+sokakkal vagyunk együtt, de a lelkünk és kedélyünk idegen tőlük.“
+1865-ben Berlinbe hivják meg, amiről ezt irja: „Talán hallottad, hogy
+Berlinbe szeretnének vinni, mint egy rokokó-tárgyat diszül; a
+mezőgazdasághoz kellenék, de ez a nagy müködési kör, amelyre azelőtt
+annyira vágytam, az én koromban már nem nekem való.“ 1870-ben Wöhler
+közös munkára buzditja; Liebig igy válaszol: „A mezőgazdasági kémia uj
+kiadásával vagyok elfoglalva délelőttönkint néhány óráig. Olyan munkához
+azonban, amilyet Te szeretnél, már nincs elég erőm. Utolsó
+tanulmányommal[3] lezárom életpályámat.“ 1872: „Mi dolgunk van még ezen
+a világon?… Egyikünk a másik után pusztul el. Már nem akarok rossz
+szivart szivni, ki tudja, meddig szivhatok még jót, halálának évében
+viszont ellenkező érzelmek támadnak benne: Január végén irja:
+„Előadásaim egész jól mennek; inkább felfrissitenek, mint kifárasztanak.
+Kémiai dolgokról már alig olvasok fel; a régi érdeklődés hogy is
+aludhatott ki ennyire!“
+
+Még márcziusban is felolvasásairól számol be. Egyszer azután
+kertiszékében elaludt, meghült, tüdőhurutot, majd tüdőgyulladást kapott
+és 1873 április 18-án, csaknem hetvenéves korában, kiszenvedett.
+
+– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
+
+Liebig testi és szellemi szervezetének energetikai jellemzése
+bizonyitja, hogy a „nép“-ből való származásának egy csomó felhalmozott,
+fejlődésre képes energiát köszönhet. Különben kétségtelenül a szerencse
+gyermeke volt: mindenki önkéntelenül is jóakarattal közeledett feléje,
+mindenki örült, ha meglátta. Platen odaadó barátsága is erről
+tanuskodik, pedig szellemi rokonság nem igen volt köztük. Örökölt
+energia-készlete körülbelül harminczadik évéig fedezte minden
+erőszükségletét; innen kezdve fáradsági és kimerülési tünetek lépnek
+fel. Liebig utazgatással próbált rajtuk segiteni, hogy a laboratórium
+gondjait feledtesse magával. Esti kártyázása is nagyon szórakoztatta,
+sőt élete vége felé napi szükségletévé is vált, hogy tulterhelt agyát
+elvonja az akaratlan szellemi munkától, ami ilyen külső eszközök nélkül
+nem sikerült volna.
+
+Liebig szeretett jól és sokat enni; az ivásban mértékletes volt, a
+szivarozásban annál kevésbbé. Wöhlerrel való levelezésében tekintélyes
+helyet foglalnak el a kölcsönös szivarkaküldemények és amikor Liebig egy
+pár évvel halála előtt sulyosan megbetegedett s leszámolt az élettel,
+összes jó szivarjait Wöhlerre hagyományozta. Mikor azután fölépült,
+rövidesen azt irhatta barátjának, hogy már mind a szivart saját maga
+szivta el. Szivesen látott társaságot, de csak a maga házában.
+Lefeküdni, különösen későbbi éveiben, korán szeretett: 9 és 10 között.
+Komoly baja, az emlitett eseten kivül alig lehetett, általános
+rosszullétről azonban gyakran panaszkodott.
+
+Liebig életét tehát tulnyomóan boldognak mondhatjuk, főleg azért, mert
+haláláig elegendő energiája volt ahhoz, hogy az emberiség szolgálatában
+álljon és igy belső tartalmat nyerjen.
+
+Liebig egyéniségéről és tevékenységéről áttekinthető képet adnunk igen
+nehéz feladat, mert szokatlan sokoldalusággal kerülünk össze. Feltünő
+nagy és gyors szellemi reagálóképessége, ami a romantikus tipus
+jellemzője a klasszikussal szemben; ennek megfelelőleg koraérett is volt
+s ezt a tulajdonságát avval is elárulta, hogy a latin iskola szellemi
+zsarnokságát nem sokáig türte. Ugyanerre mutat munkásságának korai
+kezdete: még mint gyermek érdeklődik a robbanó anyagok iránt, majd uj
+kémiai gondolatok támadnak benne s a durranó ezüst előállitásának saját
+maga adja meg a reczeptjét. Fiatalembereknek az a képessége, hogy
+másokat könnyen megnyerjenek maguknak és érdekköreiknek, Liebignél
+hatványozott mértékben jelentkezett, amit öregkoráig tartó arczbeli
+szépsége is elősegitett.
+
+Igy azután kispolgári származása ellenére sem kellett sok akadálylyal
+megküzdeni, hogy a maga óhajtott utján járhasson. Igen fiatalon került
+abba a kellemes helyzetbe, hogy korának első emberei (Párisban) vezették
+be a tudományos munka területeire és személyesen is támogatták. Humboldt
+hathatós jóakarata (amelyet szintén csak rokonszenves egyéniségének
+köszönhetett) megmentette attól, hogy magántanároskodással morzsolja
+szét nagyra hivatott tehetségét és felszabaditotta őt már első
+szárnypróbálgatásai után. Egy czél felé egyesitette minden erejét s ezt
+meglepő rövid idő alatt érte el. Hamarosan volt laboratóriuma is, ahol
+nemcsak saját kutatásait végezhette, hanem tanitványokat is gyüjthetett
+maga köré, eszméi és lelkesedései feleslegét nekik ajándékozta és önálló
+kutatókká nevelte őket. Igaz, hogy tanitványai néha ellenvetésekben, sőt
+személyes támadásokban is részesitették, ami azonban csak tanári
+hivatottságát bizonyitotta: félelmetesen sulyos egyénisége ellenére is
+meg tudta óvni és ki tudta fejleszteni növendékei egyéniségét is
+olyannyira, hogy alkalmilag még ellene is fordultak. E támadások tehát,
+még ha igazoltak voltak is, végeredményben az ő dicsőségét szolgálták.
+
+Tevékenységének első és legfontosabb periódusa: a laboratórium kiképzése
+és a megfelelő oktatás igen rövid időre korlátozódik. A negyvenes
+években, amint már jeleztük, tanitványaihoz való viszonya nagyon
+megváltozik: az egyéni tanitás mértéke csökkent. Ötvenedik életéve
+elérése előtt már annyira kimerült, hogy ezen a téren egyáltalán nem tud
+tovább működni; a személyes tanitás egyszer s mindenkorra véget ér.
+
+Körülbelül ugyanebben az időben fejeződik be a szabad tudományok terén
+való kisérleti buvárkodása, miután később csakis az alkalmazott tudomány
+kérdéseivel foglalkozik, nem is annyira maga, mint inkább asszisztensei
+az ő felügyelete alatt.
+
+Tevékenységének harmadik mezeje irodalmi munkássága volt, amely a
+többivel egyszerre vette kezdetét, de életének második szakában
+homloktérbe vonul s gazdaggá és termékenynyé teszi későbbi éveit.
+Eleinte kritizált, negyvenes éveiben pedig nagyobb munkákhoz látott.
+Kettős alkalom adódott hozzá: egyrészt elhunyt szerkesztőtársa, Geiger
+özvegyének felsegitése a gyógyszertani kémia kézikönyvének ujabb
+átdolgozott kiadása által, másrészt az egyetemtől való anyagi
+függetlenség vágya. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy sem a
+kezikönyvnek, sem a hozzáfüzött kézi szótárnak nem volt valami nagy,
+számottevő sikere; a szerves kémiának a mezőgazdaságra, illetve a
+fiziológiára való alkalmazásáról irt műveinek annál inkább.
+
+Természetes és szükségszerü fejlődést látunk magunk előtt. Azok a
+hatalmas gondolatok, amelyek az utóbbi könyvekben foglaltatnak, tulnőnek
+a folyóirat hasábjain; nem keresi és nem olvassa ott senki, mert az apró
+és érdekes közleményekkel szemben végtelen hosszuaknak látszanak. A
+könyv az adott és szükséges forma ilyen munkához s igen természetes,
+hogy ettől fogva Liebig is ragaszkodik hozzá. A sikernek köszönheti azt
+is, hogy sokan észrevették, akik az Évkönyvekbe soha bele nem néztek
+volna.
+
+Az alkalmazott vegytan problémája, amely innen kezdve Liebig
+érdeklődését leköti, megvalósulásához feltétlenül széleskörü
+érdeklődésre kell, hogy igényt tartson. Egy tudományos ténymegállapitás
+valamely ismert folyóiratban a természetes talajra akad és érdeme
+szerint érvényesülhet tovább; egy uj gyakorlati belátás azonban
+mindenekelőtt nagyszabásu gyakorlati próbát követel meg. Ehhez azonban
+sok embert kell mozgósitani s nem elég a meggondolást egyszerüen
+kimondani, hanem folyton az érdekeltek szeme elé kell tartani,
+népszerüsiteni kell az eszmét, el kell söpörni a kényelmi akadályokat,
+vagyis: a munka nehezebb fele élő emberek befolyásolásában, nem pedig uj
+fogalmak és szempontok képzésében áll. Liebig könyve irásával
+egyidejüleg élénk ujságirói tevékenységet fejtett ki s például Kémiai
+leveleit előbb a napisajtóban adta közre s csak azután könyvalakban.
+
+Különös szerencse tehát, hogy Liebig megtalálta az uj és hatékony
+érvényesülési formát, amelylyel hátralevő életenergiáit teljesen
+kiaknázhatta. Liebig sokkal termékenyebb volt, mint például a
+visszavonult Davy, akit előkelő magatartása sem óvott meg sok
+csalódástól és keserüségtől. Liebig jóformán kiuzsorázta saját életét és
+munka közben halt meg, az emberiség muhelyében.
+
+Heves természete sokszor elfátyolozza életének derüs menetét, nem
+annyira a személyes érintkezésben, mint inkább irodalmi munkássága
+során. Maga emliti, hogyan ragadta őt el a polémikus láz. Azáltal, hogy
+külső akadályokkal nem igen kellett küzdenie, egyrészt jelentékeny
+energia-feleslege maradt, amelyet intenziv örömmel használt fel,
+másrészt ez az örömérzet még akkor is nyomon követte a vita mezején,
+amikor már energia-készlete jórészt felemésztődött. Érdekes, hogy olyan
+nagylelkü természet, mint az övé volt, egyáltalában nem törődött tulzott
+támadásainak fájdalmas következményeivel: übermensch volt jóval
+Nietzsche előtt.
+
+Meg kell azonban bocsájtanunk tulzásait és mértéktelenségeit is.
+Bármennyire személyeskedett és gorombáskodott, mindig érezzük, hogy nem
+apró személyes érdekekért, hanem nagy eszmékért harczol. Még amikor
+nincs is igaza és szenvedélyes hitében nem tudja ellenfele álláspontját
+nyugodtan mérlegelni, e fogyatékossága soha sem hivja ki a szigoru
+erkölcsi kritikát.
+
+
+
+
+Visszapillantás.
+
+Ha már most magunk elé tartjuk a nagyembernek ezt a három esetét,
+jelentékeny eltéréseket észlelünk. Láttunk először is egy kutatót,
+akinek csak egyetlenegy eszméje van, s aki nem tudja az utókor figyelmét
+eszményeire ráirányitani; később ugyanazt az eszmét mások dobják piaczra
+és ekkor a tudós és felfedezése végre érvényesül. Azután ott van a
+második, aki egyik felfedezést a másikra halmoz, de működése elvont
+marad; tanit, de egyáltalán nem csinál iskolát és fiatalabb erőket
+hasonló tevékenységre nem buzdit. Végre a harmadik kutatóval ismerkedünk
+meg, aki gazdag termékenységén kivül tanitványaira majdnem olyan
+hathatós befolyást gyakorolt és mások buzditása és támogatása által
+többet tett saját tudományágának fejlesztése érdekében, mint a maga
+buvárkodásával és sikereivel. Amilyen különbségeket láttunk a
+kortársakra való hatásuknál, hasonló eltérések mutatkoznak életük során
+is: egyiknél az életöröm majdnem teljes megsemmisülését, a másiknál
+előkelő, kényelmes és egyenletes sikerü életet, a harmadiknál pedig
+rendkivüli diadalok és heves támadások váltakozó viharait, aránylag
+rövid idők alatt.
+
+És igy ki lehetne még néhány ellentétet emelni, miután a példákat,
+tekintettel a lehető legnagyobb különbségekre, szük körből választottuk.
+A közösségre, amit keresünk, ráismerünk, ha általános kérdéseket vetünk
+fel és olyan összefoglaló szempontokat választunk ki, amilyeneket alább
+fogunk alkalmazni.
+
+
+
+
+A született kutató.
+
+Állitsuk fel előbb a kérdést, vajjon a kutató szellem eredeti-e vagy
+fejleszthető? Erre a kérdésre azt a választ adhatjuk, hogy mindkét
+fajta; bár a születéssel adódik, viszont fejleszteni is kell. Vagyis más
+szavakkal: nem lehet minden gyerekből kutatót nevelni, másrészt tényleg
+nem minden gyerekből nevelünk felfedezőt, aki pedig azzá lehetne.
+
+A leendő kutatónak született hajlandósága már abból is kitünik, hogy
+majdnem mindig sok testvére van, rendszerint ugyanolyan viszonyok közt
+nőnek fel, mint az illető, ennélfogva azonos fejlődési lehetőségeik
+voltak, anélkül, hogy a megfelelő fejlődés náluk is beállott volna.
+
+Különös fiziológiai feltételekről van tehát szó, amelyek ugyanazon
+szülők gyermekeinél is csak ritkán találhatók meg együtt s amelyek a
+kutató szellem kialakulásának alapját képezik. Közeledünk némileg az
+igazsághoz, ha első sorban az agyvelőnek egy különösen szerencsés
+kiképződését tételezzük fel. Nem ritka az az eset, hogy kiváló szellemi
+képesség a test gyenge, sőt visszamaradt fejlődésével kapcsolatos; igy
+például Helmholtz gyermekkorában igen nyápicz volt és az előirt időben
+nem látogathatta az elemi iskolát. Hogy melyek e fiziológiai feltételek,
+ma látszólag még egyáltalán nem lehet megállapitani. Nem lehet közvetlen
+öröklésről beszélni, mert a leendő nagy emberek felmenői rendesen nem
+emelkednek jelentékenyen környezetük fölé és a szellemi óriások
+gyermekei rendszerint, legalább is kevés kivétellel, visszaesnek a
+közepes tehetségek közé. Ennélfogva a kérdéses feltételeket
+leghelyesebben ugy képzelhetjük el, hogy bizonyos számu egymástól
+független tényezőknek egyazon időben különös értékeket kell felvenniök,
+hogy a kitünő tehetség kialakulhasson.
+
+Igy tehát minden iskolában vagy más gyermekcsoportoknál az a lehetőség
+feltételezhető, hogy egyikben vagy másikban megvannak a rendkivüliség
+kvalifikácziói és csakis a későbbi befolyásoktól függ, vajjon ez a csira
+eltikkad-e, vagy pedig megfelelő teljesitőképességgé hajt ki.
+
+Mikor valamely különös tehetség a környezettel ellentétes irányban
+fejlődik, a tehetség veleszületett voltát kell védelmeznünk. Mayer
+későbbi sorsa világosan megmutatta, hogy környezete mennyire nem volt
+alkalmas az ő eredeti gondolat-berendezkedésének fejlesztésére, sőt
+tőlük indult ki a legerősebb s legkártékonyabb ellenállás, amelylyel még
+akkor sem hagytak fel, midőn Mayert már külső elismerések érték. Épp igy
+Helmholtznál is a közvetlen befolyások inkább a természettudományoktól
+való eltántoritására voltak alkalmasak, mint az ellenkezőre; atyja, aki
+nagyon odaadóan foglalkozott fia fejlődésével, az ő élénk szellemi
+érdeklődését mindenképpen a filológiai és metafizikai irányba terelte és
+rossz szemmel nézte fia materialisztikus hajlandóságát, ugy, hogy végre
+a fiu munkálatai befejézése előtt atyjával semmit sem közölt belőlük.
+Liebig maga emliti, hogy tanára, egy különösen felötlő filológiai botlás
+után, reménytelen iróniával megkérdezte tőle: tulajdonképen mi is lesz
+belőle és mikor ő azt felelte, hogy vegyész, az egész osztály, a
+tanárral az élén, viharos kaczagásban tört ki.
+
+
+
+
+A nem.
+
+Talán itt volna alkalmunk azt a kérdést megvizsgálni, milyen befolyása
+is van a nemeknek a tudományos vagy a feltalálóképességre.
+
+Mindenekelőtt megállapithatjuk, hogy a teremtő tehetségek majdnem
+kizárólag a férfinemhez tartoznak. A kis számu asszonyi tudós közül alig
+van olyan, akinek határozott teremtőtehetsége volna. A tudomány és a
+technika uj utjait majdnem kizárólag férfiak fedezték fel és járták be;
+a nőknek azután kijutott néha a kiegyenlités, simitás és csiszolgatás
+munkájából, ennél többre azonban nem igen vitték.
+
+Ezzel a kétségtelen ténynyel szemben azt szokás felhozni, hogy a nőknek
+sohasem volt alkalmuk tudományos kiképzésre; ez a kifogás azonban a
+történelmi kritika előtt nem tarthatja magát. Mindig voltak egyes nők,
+akik a férfi tudományos munkájában részt vettek és a férfiak nem
+akadályozták meg őket abban, hogy annyit segitsenek, amennyit akarnak és
+tudnak. Ha tehát a nőt a társadalmi életben hathatós tényező sohasem
+terelte is a tudományok felé, mégis az a tény, hogy minden időben voltak
+tudományosan felszerelt asszonyok, bizonyságul szolgál, hogy
+legyőzhetlen akadályok nem tornyosultak elébük. Midőn tiz év előtt – a
+közóhajnak megfelelőleg – a német egyetemek a nők számára is
+hozzáférhetőkké váltak, az asszonyi tudományosság különösen gazdag
+termésére számithattunk. Ez a fejlődés azonban nem állott be; sőt az az
+impresszióm, hogy a jelenlegi eredményekből a nők javára kisebb törtrész
+esik, mint ahogy a két nembeli számarányokból következtetni lehetne.
+
+A másik ellenvetés: az évezredeken át való kiválasztódás folytán a
+tudományos munka szervei a nőknél visszafejlődtek és igy megfelelő
+változás csak több nemzedék leperdülése után lesz észlelhető. Ezt a
+feltevést magában véve nem lehet megczáfolni, mert sem mellette, sem
+ellene bizonyiték mindaddig nincs, mig ezek a nemzedékek el nem tüntek.
+De ez az ellenvetés kifejezetten azt tételezi fel, hogy a tudományos
+képesség hiánya ez idő szerint nembeli sajátosság, akár szerzett, akár
+eredeti legyen is s nem tudom, vajjon ez a következtetés megfelel-e
+ellenfeleink intenczióinak?
+
+Ezzel kapcsolatosan mérlegelendő, vajjon egyáltalán: a tudományos munka
+késői terméke-e az emberi fejlődésnek s igy szorosan az utolsó
+évezredekhez tartozik-e?
+
+Mindenképpen _szerzett_ tulajdonságról volna tehát szó, amely a
+kutatóknál különös mértékben van kifejlődve. E szerint kézenfekvő lenne
+ez a feltevés, hogy ez ujszerü képességből a férfinem oly tulnyomó
+mértékben részesedett, hogy jellegzetes nemi sajátosságukká vált.
+Személyes tapasztalataim arra vallanak, hogy a leányoknak a hajlam és
+érdeklődés szabad kifejthetése esetén sem kedvükre való az elvont
+tudományok megismerése, még akkor sem, ha testvéreiknél ily irányu
+érdeklődés jeleit közvetlenül észlelhetik. A mai regényirodalomban is,
+amelyben a férfi-hivatásokat üző leányoknak oly jelentős szerep jut, az
+irónők (nyilvánvaló okoknál fogva itt csakis asszony-irók
+nyilatkozhatnak szakszerüen) rendszerint csakis valami külső okkal
+indokolják a nőknek tudományos munkához való eltérülését és sohasem a
+tudományos szellemi tevékenységért való közvetlen lelkesedéssel. Ez a
+tapasztalat is igazolja ama feltevést, hogy a hajlandóság és képesség az
+elvont szellemi munkához a férfiaknál annyira ki van fejlődve, hogy
+tényleg eredeti vagy szerzett nemi sajátosságnak tekinthető.
+
+
+
+
+A környezet.
+
+Kiváló fontossága van a kutató fejlődésére ifjukori környezetének is. A
+született hajlandóság kimutatása czéljából előbb egyes esetekre kell
+utalnunk, amikor a kedvezőtlen körülmények ellenére is érvényesült. De
+nincs kétség az iránt, hogy nem minden tehetség győzi le az ilyen
+ellentállást és még kevésbbé kétséges, hogy erős és állandó jellegü
+ellenhatások a fejlődés ártalmára vannak, sőt teljesen el is nyomhatják.
+
+Mint minden biológiai képződmény, a kutató is egy sokszemü lánczhoz
+hasonlitható, amely egészben is csak annyit bir el, mint a leggyengébb
+szem külön. Az algebrában is az érték semmivé válik, ha a tényezők
+egyike nulla; sok összetett képződménynél is egy csomó hasonló jellegü,
+fontos körülmény szerepel. Gyomor, sziv, tüdő nélkül egy melegvérü állat
+sem élhet, a kutatónak is szellemi felszereléséhez sok olyan tényezőre
+van szüksége, amelyek mindegyikének nagy értékünek kell lennie, hogy a
+teljes eredményt biztositsák. E tényezők egy része attól a környezettől
+függ, amelyben a leendő kutató felnövekszik.
+
+Ha a tudományos kutatás terén kimagasló férfiak szülőit vizsgáljuk,
+legnagyobb részüket a középosztályban találjuk. Egyrészt azt
+tapasztaljuk, hogy a paraszti származásu szülők ritkábbak, mint a
+lakosság számaránya szerint várható volna, másrészt ugyanilyen ritkák az
+arisztokrata családok hozzátartozóinál is, sőt az egyszerü nemesi
+családok leszármazottjait is csak kivételesen látjuk a tudományos
+testületek névsorában; ha kutatásunkat az összes kulturnemzetekre
+kiterjesztjük, akkor is csak itt-ott akadunk előkelő nevekre. Egy olyan
+tényezőnek kell tehát lennie, amely magasabb körökben a kutató szellem
+fejlődését jelentékenyen csökkenti, sőt majdnem teljesen megakadályozza.
+
+Kisértetbe jövünk, hogy tisztán statisztikai arányokra gondoljunk,
+amelyek szerint az előkelő családok száma elenyészően csekély a polgári
+elemhez viszonyitva. Ez az aránytalanság viszont azzal egyenlitődik ki,
+hogy, majdnem kivétel nélkül, anyagilag oly kedvező helyzetben vannak,
+hogy fiaiknak megfelelő iskolai kiképzést biztosithatnak és a müveltség
+egy bizonyos foka náluk rangbeli kötelesség. Miután kétségtelen, hogy az
+általános müveltség fontos előfeltétele a kutató szellem
+érvényesülésének, ez a lehetőség azonban a középosztálynál nem mindig
+adódik, az előkelő családok gyermekei jelentékeny előnyben vannak
+fölöttük. A kutató tehetségek feltünő hiányát hajlandó volnék kizárólag
+ama környezet befolyásának tulajdonitani, amelyben a tudományos
+ideálokat vagy egyáltalán nem vagy csak a legutóbbi időkben értékelik.
+
+A magasabb intelligenciák közöttük, amennyiben nem gazdálkodásra
+szoritkoznak, majdnem kizárólag diplomáciai és katonai szolgálatba
+állnak, ugy hogy a tudományos életpálya nem is jut eszükbe. Sőt ma is,
+amikor a tudomány jelentősége mindinkább kidomborodik, még mindig le
+kell győzniök bizonyos előitéleteket, amelyek nemzedékről-nemzedékre
+halmozódtak fel és csak fokozatosan tünhetnek el. Nem kell külön
+megindokolnunk, hogy alacsony müveltségi fokon álló környezet a kutató
+tehetség kifejlődésére szintén nagyon hátrányos. Hiszen kizárólag
+értelmi szolgáltatásokról van szó, amelyek megfelelő, korai kiképzést
+igényelnek, hogy olyan mértéket üthessenek meg, amilyen itt már
+tekintetbe jön. Egész kivételesen találunk arra is példát, hogy egy-egy
+kutató ily alacsony körökből támad. Igen kiterjedt néprétegek jönnek
+azonban számitásba, amelyeknek tehát nagyobb számu kutatót kellene
+termelniök, ha az emlitett hátrányok nem gátolnák, amelyek a meglevő
+tehetségeket sem engedik érvényesülni.
+
+A mi három emberünk például olyan környezetben nőtt fel, amely a
+magasabb műveltség elsajátitását nem nehezitette meg különösen. Hogy bár
+különböző mértékben, de elég rossz tanulók voltak, gyakori
+csoport-jelenség, amelyet azonban csak később fognak behatóbban
+tárgyalhatni.
+
+Személyes tapasztalataim szerint is ugyanerre az eredményre jutottam.
+Többször volt alkalmam olyan fiatalembereket megfigyelni, akik előtt
+nehéz és küzdelmes ifjuság után, később a tudományos munka lehetősége
+tárult fel s hihetetlen lelkesedéssel vetették magukat reá. Az általános
+nézettel szemben, melyet pedig akkor magam is osztottam, nem
+tapasztaltam, hogy e buzgó és jóakaratu férfiak, kielégitették volna a
+várakozásokat, amelyeket tudományos működésükhez maguk és mások füztek.
+Meg kellett győződnöm arról, hogy az ifjukori küzdelmek a szervezetet
+már annyira igénybe vették, hogy nem maradt elegendő erő későbbi
+jelentékeny teljesitményekre. Technikai eredményeket még el tudtak
+valahogy érni, de az energiáknak kiváló tudományos sikerekhez szükségelt
+_teljes_ kihasználása már nem állott módjukban.
+
+A sok szép mese, amely alacsony sorsból tekintélyre és tiszteletre
+vergődött emberekről szól, a tudományos felfedezőkre alig vonatkozik,
+inkább a _feltalálók_, legtöbbnyire azonban ügyes _iparosok_ és
+_kereskedők_ bizonyitják az igazát. Az ismert nagy férfiak közül
+ragadjuk ki Edisont. Érdekes, hogy ez a férfiu, aki talán többet
+kisérletezett, mint bárki más, – igazi tudományos felfedezéssel nem
+dicsekedhetik. Kétségtelen, hogy sok uj dolgot észrevett, amely egy
+jelentéktelenebb, de tudományosan gondolkodó embert legott uj
+felfedezéshez segitett volna, őt azonban semmi sem érdekelte, aminek
+gyakorlati alkalmazhatósága nem volt kézenfekvő. Ha végig kisérjük élete
+során, azt találjuk, hogy majdnem teljesen műveltség hijján nőtt fel,
+fiatal korában rikkancs volt, de a legnagyobb erőfeszitéssel igyekezett
+azt a műveltségi fokot és technikai képességet elérni, amelyet egy
+amerikai ujság feltételez és közvetit. Később például maga állitotta
+elő, vagyis maga irta és nyomtatta azt az ujságot, amelyet a vasuton
+árusitott. Ilyen gondolatkörben a tudományos munkásság fogalma, illetve
+az ismeretlen felderitésére irányuló érdeklődés nem léphet fel s ezt
+később sem szerezte meg. Mayer, Liebig és Helmholtz eseteiben a
+tudományos munka eme feltétele már ifjukori benyomásaiban adva volt. Az
+ujabb időkből jóformán csak egyetlen egy esetet tudok, hogy a legnagyobb
+felfedezők egyike majdnem teljesen műveletlen környezetből származott:
+Faraday, akinek atyja egy szegény kovácsmester volt. Nála azonban
+meglehetős korai tudományos befolyások lépnek fel, egyrészt a könyvek
+révén, miután könyvkötő tanoncz volt, másrészt ama szerencsés véletlen
+folytán, hogy Davynak a Royal Institutionban tartott felolvasásait
+meghallgathatta.
+
+Faraday tudományos elfogulatlansága főleg a hagyományos fizikai
+gondolkodás aránylag csekély ismeretére vezethető vissza.
+
+
+
+
+A nevelés.
+
+Ha most már a nevelés és tanitás feltételeihez fordulunk, azt látjuk,
+hogy a nagy emberek nevelése, amit értelmes szülők néha megkisérlenek,
+majdnem biztosan balul üt ki; többnyire szerencsétlen emberek kerülnek
+ki a próbából. Az illetők tudniillik erre a feladatra a született
+alkalmassággal nem rendelkeztek, mert ha véletlenül megfelelnek,
+bizonyára a leghatározottabban védekeztek volna ilyetén módon való
+neveltetésük ellen. Emlékezzünk vissza arra a ferde helyzetre, amelybe a
+nagy emberek jórésze gyermekkorában iskolájával szemben került: feltünő
+ellenmondás áll fenn az okos kiképzésnek hangsulyozott és igazolt
+szükségessége és a szokásos neveltetésnek ösztönszerü visszautasitása
+közt.
+
+Ez ellenmondás megoldását már előbb jeleztem: a tanitás minemüsége idézi
+elő az ellentétet. Liebig a gimnáziumban az utolsó, vagy legutolsó
+helyet foglalta el, Mayert is ugyanez a sors érte. Helmholtz később
+bevallotta, hogy a latin órák alatt titokban a geometriai optika köréből
+vett számitásokat oldott meg, habár az apai házban divó kötelességérzet
+révén nagyobb összetüzések elkerülhetővé váltak; különben sem volt
+erőszakos természetü.
+
+Viszont azt találjuk, hogy épp ebben a korban él a gyermekben a
+legnagyobb hajlandóság meglevő érdeklődéseivel összhangzó munkásság
+iránt. Liebig irja, hogy mikor a darmstadti udvari könyvtáros a
+könyvekre szabaditotta, válogatás nélkül, mindent befalt, ami csak a
+kémiára vonatkozott; Mayer a hajón való tanulmányokba merült életét is
+hasonló szinekkel festi. Faraday pedig a bekötés végett átadott
+könyveket előbb mind elolvasta. A lázas vágy: a kedvelt tudományos
+területeknek teljesen urává lenni, a kutató tehetségnek még a
+legkedvezőtlenebb körülmények közt is általános ismertető jele.
+
+Nem mondhatnók, hogy a német iskolákban ma uralkodó tanitási szellem e
+vágyódásnak kedvezne. Az elemi iskolában a hittan-magolást, a
+középiskolában pedig a nyelvek tanitását viszik tulzásba. Mindkettő egy
+középkori világnézetnek maradéka, bár más tereken. A vallásos
+felfogásnak a mai embereknél már nincs az a benső jelentősége, mint a
+középkorban, mikor az egész szellemi életet felszitta és betöltötte.
+Arról nem lehet szó, hogy ezt a kort ismét visszaállitsuk; ehhez a mi
+szellemi értékünk még az ugynevezett alsóbb osztályoknál is nagyon
+gazdag és sokoldalu. Sőt az egyes embernek növekvő részvétele hazájának
+s a közügyeknek intézésében az érdeklődést ellenállhatlanul, mindinkább
+a világi ügyek felé tereli. Az egyidejüleg gyarapodó szellemi önállóság
+természetszerüen ellenszegül a kötelező valláserkölcsi felfogás
+lenyelésének; az a követelés tehát, hogy a vallásoktatás az előirt
+tananyag közül az állami népiskolákban kiküszöböltessék, a dolog
+természeténél fogva kikerülhetetlen és ellentállhatatlan. Azt a belső
+szükségletet, hogy a „nép részére a vallás megóvassék“, leginkább azok
+érzik, akik maguk a vallásos hitet már régen elveszitették. A
+vallásoktatásnak az iskolákból való kizárása ellenére is különben igen
+élénk vallásos élet fejlődhetik ki. Északamerika keleti államaiban a
+hagyományos puritán érzület nemzedékeken át fennmaradt, az állami
+vallásoktatás igénybe vétele nélkül.
+
+Hogy azonban a dogmatikus tanitás akármily módjának is a kutatószellem
+kifejlődésére káros hatással kell lennie, a kiváló egyén lélektani
+feltételeinek és tulajdonságainak elemzéséből is nyilvánvaló. Ismertető
+jele: uj utakon jár és megnyitja mások számára is őket, aminek viszont
+szükségszerü kelléke, hogy a kutató előtt ne legyen tekintélye a járt
+utaknak, vagyis öröklött nézeteknek, hanem szokásból vagy ösztönszerüen
+megvizsgálja, vajjon helyesek-e? Minden létezővel szemben való e
+kritikai hajlandóságon kivül szüksége van a járatlan, a ki nem próbált
+és ki nem gondolt dolgok szenvedélyes kivánására is. Gyermekek és fiatal
+állatok ugyanezt a hajlamot mutatják: mindent kikutatni és mindenbe
+beledugni az orrukat. Általában meg van tehát az alapösztön a
+kutatáshoz, többnyire azonban nem elég hatékony, hogy mint az életnek
+irányitó tényezője huzamosan fentarthassa magát. Ennek az ösztönnek
+fentartását azonban az a ténykörülmény veszélyezteti legjobban, hogy a
+tanitási rendszer ellenőrizetlen adatok szellemi befogadását kényszeriti
+ki.
+
+A népiskolában egyáltalában nem vehető észre valami nagy ellentállás a
+szokott nevelési rendszerrel szemben, ami a tanuló zsenge korával függ
+össze: eszébe sem juthat tanitójával belső vagy külső harczba
+bocsátkozni. A mai tanitás különben némi kárpótlást is nyujt: az utolsó
+időben mindinkább szakszerübbé válik és a tanulóval azokat az
+ismereteket is közli, amelyek iránt a legélénkebben érdeklődik; legalább
+is azt hiszem, hogy Németország mai népiskoláiban ilyen tendenczia kap
+lábra.
+
+Rendkivül erősen mutatkozik a leendő kutatónak ellenszegülése a
+középiskolákban, még pedig rendszerint a nyelvek körül, miután az
+eljárás dogmatikus. A tényleges viszonyok csodálatos félreismerése
+következtében az antik nyelvek Németországszerte egy évszázad óta szinte
+vallásos tiszteletnek örvendenek és szószólóik türelmetlenség dolgában a
+középkor papjaival vetekedhetnek. Hogy az ilyen türelmetlenségnek
+megfelelő korlátoltság az előfeltétele, csak jelezni akarjuk. E
+korlátoltság az igazi tudományok terén való járatlanságban és e
+tudományok megvetésében nyilvánul, ama képtelen ürügy alatt, hogy az
+ókor népei már az emberi tökéletesség legfőbb fokát érték el. Az antik
+nyelvek imádása azután a többi nyelvek tulbecsülésére is vezetett,
+amelyeknek különös „müveltségi értéket“ tulajdonitanak, de a bizonyitás
+eddig még nem sikerült. Vagy láttuk-e már, hogy egy sok nyelvet beszélő
+ember valami rendkivülit hozott létre? Ha igy volna, akkor a nemzetközi
+szállodák portásai és a hálókocsik ellenőrei, akik egy fél, sőt egész
+tuczat nyelvet beszélnek, az emberiség értelmi virágát képviselnék. A
+nők különösen alkalmasak idegen nyelvek tökéletes elsajátitására,
+viszont már határozottan meggyőződhettünk arról, hogy a női lélek a
+kutató képességet általában nélkülözi.
+
+A fenti megjegyzés váratlan világitásba is helyezte a nyelvtanitás
+állitólagos logikai értékét, amit szintén határozottan kétségbe kell
+vonnunk. A goemetria logikai értékét például el lehet ismernünk, mert e
+tudományban rendszeres meghatározások és következtetések vannak és
+ezáltal a gyakorlati logika iskolájául szolgálhat, mindaddig, mig a
+tanitás üres formulákba nem ful. A nyelveknél azonban csak _önkényes_
+szabályok alkalmazásáról van szó, melyek épp ilyen önkényes kivételek
+által mindenütt megtörnek. Abban a számtalan esetben, amikor a logika,
+vagyis egy éppen megtanult szabály szakszerü alkalmazása, határozott
+formákat kivánna, a tanulónak azt kell megjegyeznie magának, hogy ez a
+forma – tilos. Ez a gyakorlat homlokegyenest ellenkezője annak, amire a
+matematika és a természettudományok oktatnak és az a tanuló, aki nyelvek
+közt növekedik fel, kénytelen szellemi szempontjait alapjukban
+megváltoztatni, ha például fizikát akar elsajátitani.
+
+A nyelvtanitás olyan baj, amelynek szükségszerüségét nagyban tulozzák.
+Azt mondják mindig, hogy csakis a nyelv által lehet az idegen népek
+szellemébe és lelkébe behatolni. Milyen jelentősége van a középiskolai
+tanuló számára, hogy az idegen népek szellemébe és lelkébe behatoljon?
+Legközelebb fekvő feladata mégis az, hogy a maga népének szellemét és
+lelkét ismerje meg és az iskola e kézenfekvő fontos feladatot illuzórius
+czélok javára hanyagolja el.
+
+Az idegen népek belső megértéséhez olyan érettség kell, amilyent egy
+középiskolai tanulónál nem szabad föltételeznünk és ha elérhető is
+volna, vajjon érthető értékviszonyban állna az eredmény ahhoz az óriási
+idő- és energiapazarláshoz, amelyet reá forditottak? Akkor kell
+ilyesmivel foglalkozni, amikor az iskolával szemben mindenfelől sürgős
+követeléseket támasztanak, amelyek csakis azért nem teljesithetők, mert
+a szükségtelen nyelvtanitás több szabad teret nem engedhet?
+
+A helyzet még rosszabbodik amaz aprólékoskodó módszer miatt, ahogy a
+régi filológiai hagyományok szerint a modern nyelvek tanitása is folyik.
+Mig pinczérek, kereskedelmi tanonczok, hálókocsi-kalauzok rövid idő
+alatt sajátitják el az idegen nyelveket, gimnazistáink sok évi tanulás
+után jóval kevesebb eredményt érnek el. Itt van azután a modern ifju,
+akitől a tanuláshoz való kedvét s látóköre kiterjesztésének vágyát egész
+életére elrabolták és aki már csak azt akarja tanulni, amivel
+leggyorsabban „karriért“ csinálhat. Szerencsére nem mindnyájan ilyenek.
+
+E fejtegetéseimet nem személyes izlés, hanem sajnos, teljesen reális
+viszonyok igazolják: az a rendszeres ellenszenv, amely a későbbi nagy
+kutatók és felfedezők, vagyis az emberiség értelmi vezetői részéről az
+iskolák nyelvi zsarnoksága ellen mindig megnyilvánult. Ifjukorukban mohó
+tudásvágyukkal tünnek ki a reális tárgyak iránt, könnyen
+megkülönböztethetők tehát azoktól, akik csakis lustaságból szegülnek
+ellene az iskolai követelményeknek. Éppen a nagy kutatók azok, akik a
+legtöbb ellentállást fejtik ki; a körülményekhez képest, ugy ahogy
+keresztül csusznak vagy hajótörést szenvednek, később azután, mint nagy
+férfiak „rendszertelen kiképzés“-ük folytán öreg nyelvtanáruk
+fejcsóválásait provokálják.
+
+
+
+
+A leendő kutató felismerése.
+
+E meggondolásaink nagyon fontos alkalmazást találnak annál a kérdésnél,
+hogyan lehet a leendő kutatókat vagy felfedezőket a lehető legkorábban
+felismerni. Laboratóriumom virágkorában, amikor már az első tanitványok
+saját munkájukkal is a tudományos világ figyelmét vonták magukra, egyik
+japáni tanitványom révén a japán közoktatási miniszterium azt a kérdést
+intézte hozzám, vajjon minő eszközökkel lehetne a különös munkaképességü
+tanitványokat lehető legkorábban felismerni? Ez az eset gondolkodóba
+ejtett, hogy én magam miképpen is találtam rá tanitványaim sokaságában
+azokra, akiktől valami különöset várhattam és akiket asszisztensekül
+magam mellé vettem vagy pedig kartársaimnak melegen ajánlottam és igy a
+tudomány számára biztositani igyekeztem. A tényleges eredmény meggyőzött
+arról, hogy könnyen meg lehet őket a többiektől különböztetni és az
+egyes eseteknél valóban nem volt soha kétségem fiatal munkatársaim
+jövendő jelentősége felől. Az utólagos számadás, amelyet eljárásom felől
+magammal szoktam elintézni, arra az ismertetőjelre vezetett, hogy leendő
+kimagasló tanitványaim sohasem elégedtek meg azzal, ami tudományos
+fejlesztésük érdekében a rendes tanitás folyamán nyujtható volt; mindig
+akadtak kételyeik vagy legalább is kérdéseik, amelyek állandó lelki
+közremüködésük szükségszerü következményei voltak. A közepes diáknak
+elég dolgot ad a tantárgy megértése és elsajátitása is; a kiváló
+tehetségünek azonban a tárgy maga csak serkentés, hogy mielőbb tovább
+haladjon és mély vizre kerüljön. Mindig az önálló felfogás és munkásság
+képessége és vágya az, ami a jeleseket már ifjukorukban kiemeli.
+
+Már most képzeljük el, hogy egy ilyen kiváló szellem az iskolában a
+szigoru órarendhez és tantervhez van lánczolva; kenyér gyanánt követ,
+önálló szellemi tevékenység helyett könyvnélküli magolást és gépies
+szabályalkalmazást kap! Képzeljük el a határtalan kapaczitásu fiatal
+szellem mohó éhségét az igazi tudás után és – szótagokat kell tanulnia!
+Szüksége van a házi nevelés teljes sulyára, ha az áldozat a
+parancsolólag megkivánt szellemi táplálékot csak titokban az óra alatt
+szerzi meg és a ráerőszakolt szalmacsépléssel szemben a passziv
+ellentállással megelégszik, amint Helmholtz tette. Legtöbb esetben
+azonban a harcziasabb összeütközések is kikerülhetlenek. Nem áll az az
+ellenvetés, hogy olyan életkorról van szó, amelyben a szellemi érettség,
+amely ily ellenszegülésre hajt, még nincs kifejlődve. A tények épp az
+ellenkezőjét tanusitják s legott látni fogjuk, hogy a koraérettség a
+későbbi nagy embereknek szintén igen általános ismertetőjele.
+
+
+
+
+Gyakorlati alkalmazások.
+
+E fejtegetéseink olyan végkövetkeztetésekhez vezetnek, amelyekre ezuttal
+csak utalhatunk. Megmutatják az utat a már égetővé vált iskolai reform
+felé, olyan formában, hogy a nyelvtanitás nagy mértékben korlátozódik.
+Ha a „nyelvek és művészeteknek“ az egyetemen való szerepüket a rajz,
+torna, lovaglás és vivás _után_ szembe állitjuk a középiskoláéval, alig
+érthető meg, hogy ez a kontraszt az illető tényezőknek még mindig nem
+ötlött a szemébe. Egy másik önkénytelen megállapitás: ma a középiskolai
+oktatás néhány évvel tovább tart, mint kellene, miután olyan korban is
+lenyügözi a diákokat, amikor a legnagyobb mértékben ártalmas, sőt
+gyakran végzetes az önálló szellemi fejlődésre. Láttuk, hogy Liebig 16
+éves korában ment az egyetemre, 17½ éves korában Párisba; Helmholtz 16½,
+Mayer pedig 17 éves korában került az egyetemre, vagyis olyan időben,
+amelyben manapság szerencsétlen fiatalságunk még a középiskola padjaiban
+görnyed. A mai iskolai rendszer átka: a gimnáziumi évek indokolatlan
+kitolása, a nyilvánosságot eddig még alig foglalkoztatta, bár az egyéni
+fejlődés legszebb két-három éve elvész általuk. Miért nem zárul le
+nálunk az iskolai oktatás természetszerüleg az önkéntesi szolgálat
+jogosultságával? Az ebből származható előny olyan sokoldalu, hogy
+ehelyütt nem terjeszkedhetek ki bővebben reá.
+
+
+
+
+Korai érettség.
+
+Emlitettük a kiváló emberek általános jellemző vonását: a
+koraérettséget. Egyértelmüleg olyan példák vannak előttünk, amelyek e
+kiváló férfiak meglepő ifjukori próbálkozásairól szólnak, s hajlandó
+volnék ezt a jelenséget általánosnak és szükségszerünek, vagyis a
+körülmények által meghatározottnak tekinteni. Habár azt hiszem, hogy a
+korai érettség nem a teremtőképesség szekunder következménye, hanem
+primér tulajdonság, amelynek meglététől a későbbi alkotások függnek.
+Arról is meggyőződhetünk t. i., hogy maguk a nagy, kiemelkedő eredmények
+szintén a fiatalkori évekre esnek. Az energiaelmélet multszázadbeli
+megteremtői: Mayer, Helmholtz, Joule, Clausius, William Thomson és
+Carnot közül egyik sem volt 28 évesnél több, amikor alapvető munkája
+megjelent, ha pedig a nyilvánosságrahozatal szükségszerü elhuzódását
+leszámitjuk, a 25-ik életév volna a legteljesebb virágzás kora. Azoknál
+pedig, akik csak egyetlenegy művet hoztak világra, ez az egy mindig
+fiatalkori alkotás volt, másoknál pedig, akik munkaképességüket meg is
+tudták őrizni, későbbi eredményeik messze elmaradnak. Ez a
+ténymegállapitás is messzemenő következtetésekre nyujt alkalmat, amelyek
+közül elsősorban a lélektaniakkal akarunk foglalkozni.
+
+Meggyőződtünk arról, hogy a felfedező legfontosabb sajátsága a
+gondolkodás és cselekvés független voltában található; szükséges még a
+kritikai érzék megfelelő mértéke, amely a helyes lehetőségeket a
+temérdek kinálkozó közül kiválasztja. A bátor fellépés általános
+tulajdonsága minden fiatalembernek, viszont az elmeél már
+előrehaladottabb szellemi fejlődés terméke és az öregkorig fokozódni
+szokott. A legkiválóbb alkotás tehát olyan időre esik, amikor a bátorság
+még nem csökkent meg lényegesen, a kritikai érzék ellenben már
+elegendően kialakult. Ebből is láthatjuk, hogy milyen fontos az utóbbi
+tulajdonság korai megérése, hogy a végső szellemi erőfeszitésnél
+megtehesse a maga szolgálatait. A koraérettséget épp ezért tartom a
+kutató szellem előfeltételének, nem pedig következményének.
+
+Az iskola problémájára vonatkozólag alkalmazható következtetések
+ugyanabban az irányban keresendők, mint az önállóság követelményei: a
+fiatal szellemnek az önálló kifejlődés lehetőségét a lehető legkorábban
+meg kell adni. Ez a czél a mai középiskolai keretekben, amelyeket a
+„klasszikus“ és „harmonikus“ nevelés jeligéje zár be, egyelőre
+kivihetetlen. A porosz közoktatásügyi miniszterium csak a legujabb
+időben kibocsátott rendeleteivel árulja el azt a belátást, hogy az
+eddigi irányzat teljességgel elhibázott. Az eredeti és alkotó gondolat
+értéke oly rendkivüli, hogy az oktatást legalább is annyira módositani
+kell, hogy az ilyen gondolatokat meg nem fojthassa. Eddig az a gyilkos
+elv uralkodott, hogy kivételes szolgáltatásokra a többiek kárán nincs
+szükség. Igaz, hogy a szigor nem volt következetes és a kiváló
+nyelvtehetségeknek elnézték matematikai és természettudományi
+fogyatékosságait, viszont azonban nem, aminthogy egész iskolapolitikánk
+is fejetetejére van állitva. Mihelyt valamely területen szokatlan
+virágok feslenek, ápolni is kell őket, megbecsülni és a kivirágzás
+teljes szabadságát is biztositani. Az „egyoldaluság“ félelme a nyelvnek
+elhanyagolása esetén, csak szokásos előnybehelyezésük megnyilvánulása;
+hiszen a nyelvismeretekben való egyoldaluságot nemcsak szivesen látják,
+hanem bizonyos elégtétellel is hivatkoznak reá. Az egyes tárgyakban való
+kivételes sikerek ezerszer értékesebbek és becsületesebbek, mint az
+összes szakokban való egyforma jó eredmény, amely kétségtelen
+bizonyossággal a közepes tanulót jellemzi. Amilyen gyakori a rossz
+bizonyitvány a jövendő nagy embereinél, épp annyira csodálkozhat a
+tanitó is, hogy kitünő diákjai az életben semmire sem viszik, ami pedig
+szempontunk szerint magától értetődő.
+
+Meggondolásaink gyakorlati kivitelét ugy képzelem el, hogy minden tanitó
+törekvésének arra kell irányulnia, hogy tanitványai köréből emeljen ki
+egy párat, akikkel ő s akik vele teljesen azonositják magukat. Őket
+azután fejlessze olyan egyoldalulag, ahogy csak lehet s ne törődjék
+vele, ha más mezőkön kevésre viszik. Felesleges talán bizonyitanom,
+milyen lelki kielégülést szerezhetnének ugy a tanárok, mint a tanulók és
+termelőképességük milyen hatványozottan érvényesülne. Meg kell
+jegyeznem, hogy a középiskola gyakorlati rendszerét többévi tanári
+tevékenységemből ismerem, természetesen teljes egyéni szabadság mellett,
+s igy hangsulyoznom lehet, hogy személyes tapasztalatok nyomán mondok
+itéletet.
+
+
+
+
+A mü és következményei.
+
+A teremtő szellemek tulajdonképpeni szolgáltatásaihoz értünk;
+megállapitottuk és megértettük már, hogy nagyon fiatal éveikben szoktak
+jelentkezni. Ha azonban utána nézünk, vajjon ez tényleg az első
+tudományos termésük-e, rendszerint tagadó választ kell adnunk. Ne
+felejtsük el azonban, hogy a mai tudósnak külső előrehaladása bizonyos
+próbamunkákat követel meg (doktori értekezés, stb.), amelyek rendszerint
+a kezdő tapogatózásaiból állanak. Miután pedig az ilyen műveket szokás
+szerint kinyomatják, igazi produktumaikat a nyilvánosság előtt is
+megelőzik és a szerző jellemét és értékét rendszerint homályban hagyják.
+Mayernek a szantoninról szóló értekezése példának okáért abszolut
+átlagmunka, nem is sejteti az iró belső mozgató eszméit. Más esetekben
+is igy áll a dolog, ami különben nagyon természetes. Az első nyilvános
+fellépést habozás s óvatosság előzi meg s a titkos szerelmek nem
+szólalnak meg mindjárt, hanem a meglévő anyaghoz fordulnak. Kivétel csak
+akkor fordul elő, ha a felfedezőnek előbb egyáltalán nem volt alkalma a
+piaczra lépni, igy Sadi Carnot esetében, az energetika második főtétele
+felfedezőjénél, akinek mindössze egy rövid, de világhirü mesterműve van.
+
+E külső tüneteket azonban nem szabad akként értelmeznünk, mintha az
+alapvető munka _gondolatai_ is később támadtak volna. Sok bizonyságunk
+van arra, hogy olyan gondolkodási irányokról van szó, amelyek már igen
+korán léptek fel, gyerekkori benyomások, személyes tapasztalatok vagy
+idősebbek szellemi befolyásolásai alakjában. Ilyen nagyszerü alkotások
+nem egy-egy szerencsés pillanat kincsei, hanem csak hosszu les után
+jönnek puskára. Fájdalom, ritkán követjük visszafelé az első nyomokat:
+Mayernél azonban látjuk azt a rettenetes, meg-megujuló erőfeszitést,
+amely a gondolat tiszta fogalmazását megelőzi; öreg, tapasztalt
+pisztrángot kell horogra kapni: tudjuk, hogy itt van, néha
+fel-felcsillan, majd megint eltünik, már a magunkénak hisszük, amikor
+ujra elvesztjük szem elől. Sok meddő kisérlet után ismerjük ki csak
+annyira, hogy a kezünk közé kerül s még akkor, az utolsó pillanatban is
+hányszor kicsuszik! De végül meg kell keriteni; a felfedezőnek nem lehet
+addig nyugta, amig az adott kérdésnek ura nem lesz.
+
+Mindenesetre tehát: ez a munka összes erejét és egész odaadását kivánja
+meg a lelkes fiatal tudóstól. Hozzá nem értő emberek hirét
+terjesztették, mintha a felfedező olyan könnyen arathatná le a maga
+gyümölcseit, ahogy egy körtét megeszünk. Evvel szemben, nemcsak a
+tudomány, hanem a müvészet nagy alkotásaira is áll, hogy minden egyes
+ilyen mü az alkotó minden erőfeszitésének végső kimeritésével született.
+A kész dolog azután frissnek és könnyednek tetszhet, ez a látszat
+azonban csak a tökéletesen kivitt munka eredménye, nem pedig a
+légbőlkapottság bizonyitéka.
+
+A teljes odaadást utólag az a gyakori tény bizonyitja, hogy a szerző
+összes energiája evvel az egy terméssel kimerül. Mayer is példa erre,
+ugyszintén Sadi Carnot is; a tudománynak még sok ilyen Siegfriedje van:
+gyakran az életükkel fizetnek érte s ezek még a szerencsésebbek. A
+többiek avval a tudattal tengődnek tovább, hogy első alkotásuk volt
+ugyan a legnagyobb, egyszersmind azonban az egyetlen s ez a meggyőződés
+nem aranyozza be senki életét sem, legalább eddig, amig a méltó
+reprodukczió képességének hiánya rendszerint szemrehányásként esik
+vissza az illetőre. Ha e jelenség szükségszerüségét belátnák,
+mindenesetre könnyebben és derüsebben lehetne elviselni: természeti
+törvények ellen nem lehet boldogulni ugy sem Keller az, aki Seldwyla
+lakóiról meséli, hogy fiatalságukban mindegyiknek megvolt a maga
+fénykora, azután leáldozott és szürke öregség mered reménytelenül
+reájuk. A felfedezőre is ez a sors vár, annál valószinübben, minél
+jelentékenyebb volt felfedezése és minél fiatalabban bukkant rá. Akadnak
+rendkivüli szervezetü emberek, akiknek jelentékeny felfedezésekhez való
+képességük érettebb korukra is megmarad; a következményeket is azután
+sokkal könnyebben viselik el, mint a fiatalok kevésbbé ellentálló és
+kevésbbé megkérgesedett természete.
+
+E ténybeli megállapitások is ellentétben állnak a népszerü
+gondolkozással, amely szerint valaki annál alkalmasabb jövendő
+felfedezésekre, minél jelentékenyebbek vannak már a háta mögött. Ez a
+feltevés a való viszonyokkal teljesen ellenkezik: minél sulyosabb volt
+az első felfedezés, annál kevésbbé várható, hogy hasonló értékben
+megismétlődjék. A tapasztalat is gyakran megerősiti a mi véleményünket:
+amikor Kirchhoffot és Kundtot, e két kitünő fizikust Berlinbe meghivták,
+abban a reményben történt, hogy megkezdett pályájukat emelkedő
+tendencziával folytathatják, de – épp az ellenkezője következett be. A
+feltalálókkal is igy vagyunk: Edisont nagyszerü találmányai után
+elhalmozták minden képzelhető támogatással és még sem tudta már sokra
+vinni, évek óta alig produkált valamit, ami régi sikereihez fogható
+volna. Ha a vállalkozó szellemü üzletemberek, akik vele rosszul
+spekuláltak, a feltalálás lélektani feltételeivel tisztában lettek
+volna, inkább fiatal és tehetséges tudósokra szánták volna a pénzüket,
+akiknek az érvényesüléshez éppen csak a mód és alkalom hiányzik. Abba,
+aki a szociálpolitikában és a szervezési munkában még többre vitte, mint
+az optika területén, a helyes uton járt: egész Németországban
+keresett-kutatott fiatal emberek után, akiket, gyakorlati próbák
+alapján, lekötött magának, hogy teremtő erejüket gyárai részére
+biztosithassa.
+
+Jeleztük, hogy valamely kiváló felfedezés hátrányos következményei,
+amelyek a fiatal korban annyira gyakoriak, később arányosan csökkennek.
+Természetesen más tényezők is számitásba jönnek, főleg a felfedezés
+érvényesitésének több-kevesebb nehézségei, amelyek a szervezetet ujabb
+erőveszteségnek vetik alá és további munkára már alkalmatlanabbá teszik.
+Az idejekorán érvényesülőknek tehát kettős szerencséjük van: a fel nem
+ismerés keserveit megtakaritják és több kilátásuk marad, hogy még
+érdemleges eredményeket érhetnek el s az önvád furdalásai ellen védve
+lesznek. Helmholtz példájára hivatkozunk: az erő megmaradásáról való
+munkáját nem tekintette egyéni reform-alkotásnak, hanem lényegében már
+ismeretes, csak észrevétlenül maradt vonatkozások összefoglalásának és
+átdolgozásának. Hamarosan azonban baráti kör veszi körül, amely uj
+ötleteit a legmelegebben pártjába veszi és a külső elismerés jelei sem
+késtek sokáig. Nem is tört meg időnek előtte, sőt rendkivüli
+munkaképessége haláláig szinte csorbitatlan volt, amit persze jórészt
+munkamezeje alkalmas felcserélésének is köszönhetett.
+
+Valószinü tehát, hogy a jeles felfedezéseket a kimerülés tünetei váltják
+fel, de a körülményektől függ: mennyire. Általános fejtegetéseink az
+egyes esetek megitélését mindenesetre megkönnyitik.
+
+
+
+
+A kutató hivatása.
+
+Nem ismerünk ezidőszerint olyan társadalmi állást, amelynek tartalmi
+foglalata kizárólag a tudomány megfelelő termékenyitéséből állna. Vannak
+egyes esetek, amikor kitünő kutatóknak elnézik gyönge tanári
+eredményeiket és másokkal helyettesitették őket, ujabban pedig olyan
+akadémiai pozicziókat is létesitenek, ahol alig kell tanitani és az
+anyagi javadalmazás felmenti az illetőt egyéb foglalkozás szükségétől.
+Mindig kompromissziumról lehet azonban csak beszélni s az állam még
+manapság is tartózkodik a szabad tudományos kutatás _személyi_
+kérdéseinek megbolygatásától. _Tárgyi_ támogatás Németországban inkább,
+mint bárhol, bőven akad, hiszen a természettudományi intézetek
+háztartásában a legnagyobb tétel nem a tanitásra, hanem a kutatásokra
+esik s a tanárok és tanitványok ügyét egyaránt teljes készséggel
+pártolják.
+
+Különös, hogy a személyi és anyagi érdeklődés mennyire eltérő mértékü s
+a tanárok alkalmazásánál, legalább formailag, a tanitási
+kötelezettségtől sehogy sem akarnak eltekinteni. Igaz, hogy nem annyira
+a kormányok czopfosak, mint inkább a tanárok, akiknek javarésze főleg
+előadásainak él s kisebbitésnek érezné, ha kutatókollégáikat a
+tanitástól felszabaditanák. A kutatói tevékenység magasabb értéküsége
+olyan nyilt titok, amelyről az érdekelt körökben nem illik beszélni,
+mert társadalmi repressziót támasztana maga ellen.
+
+
+
+
+A kutató tanári hivatottsága.
+
+A szakszerü mellékfoglalkozás, amely formálisan főfoglalkozássá lép elő,
+jelenleg a tanitásban merül ki. A tartalmi azonossággal: a
+tudományossággal, alkalmazkodik ugyan a czélhoz, de fenmarad a kérdés,
+vajjon ebből az egyesitésből nem származnak-e jelentékeny hátrányok?
+Tényleg igy is áll a dolog.
+
+Még manapság is, mikor a tudományos kutatás alapvető fontossága már
+általánosan elismertetik és jóformán a népszerü igazságok közt foglal
+helyet, ezt a mellékfoglalkozást _ajándékként_ várják és fogadják attól,
+aki rátermettnek bizonyul. A kutatónak tulajdonképpeni hivatását kell
+időben és energiában megrabolnia és a legjobb esetben sem kap más
+kárpótlást, mint némi hivatali megkönnyebbitést. Természetesen csak idő,
+még pedig rövid idő kérdése, hogy a helyzet megváltozzék és a szabad,
+tudományos müködés olyan élethivatásnak legyen tekinthető, amely az
+illető tudósnak gazdasági sorsát biztositja. Ebben az esetben a kutató
+benső hivatottságát kielégitendő, nem lesz kénytelen más müködési
+területre lépni, a puszta megélhetés és a tovább való buvárkodás
+kedvéért.
+
+Ha a nagy felfedezők tanitói tevékenységét szemügyre veszszük, azt kell
+tapasztalnunk, hogy uj igazságok megismerése és a tudomány terjesztése
+közt nincs meghatározott viszony. Talán épp annyi elsőrangu kutató akad,
+aki nem tud tanitani, mint ahány kitünő tanár, akinek soha ujat
+felfedeznie nem adatott meg, bár az utóbbi eset mégis ritkább. Vannak
+viszont adataink, hogy mindkét fajta kiválóság egy személyben egyesül s
+a tanári pályától egészen elzárkózott tudóssal is találkoztunk már. Ez
+utóbbi csoport jelenleg fejlődési tendencziát mutat, aminek magyarázata
+egyrészt abban rejlik, hogy manapság több tudományos előkészültséget
+igénylő pálya van, mint valaha, másrészt természetesen folyton
+szaporodik az egyetemi képzettségüek száma, akik a tudományos munka
+vágyával és technikai készségével szivesen ragadják meg a gyakorlati
+érvényesülés alkalmait. Ezzel kapcsolatosan azonban a tudománynyal
+foglalkozók egy értékes fajtája kezd kialakulni: az _amatőr kutatóké_,
+akik anyagi érdek nélkül, lelki szükségből fognak a munkához. Eddig ez a
+tipus Angliára, a vagyoni függetlenség ősi és általános fészkére
+szoritkozott, harmincz év óta azonban Németország is a gazdag államok
+sorába lépett és a német nemzet fontos létérdeke, hogy az örökölt és
+szerzett vagyon ilyen czélu értékesitése nemzeti szokássá váljék.
+Jellemző, hogy Siemens, az ipar e valódi fejedelme, minden siker és
+kitüntetés közül a berlini akadémiába való felvételét s az ebben rejlő
+megbecsülést tartja a legtöbbre. Természetesen a vagyon és a kutatási
+tehetség elegendő mértékben ritkán van meg egy emberben; akinek azonban
+magának nincs kellő tehetsége, üzzön sportot abból és gyarapitsa a
+nemzet javait azzal, hogy fiatal genieket szegényes viszonyaikból kiemel
+és kitanit. Ezzel a helyes eljárással szemben az az amerikai szokás,
+hogy a kétes eszközökkel összeharácsolt milliók egy parányát tudományos
+czélokra dobják oda, durva és esztelen tempó.
+
+A tanitói és kutatói hivatás egyesitésénél két teljesen különböző
+csoportra akadunk: egyfelől azokra a kutatókra, akik kitünő
+tanárkodásukkal személyi iskolát teremtenek, másrészt azokra, akik
+kedvetlenül és közvetlen hatás nélkül adnak elő. Láttuk a mi példáinknál
+is e két élesen eltérő válfajt: Liebiget, az intenziv oktatás
+nagymesterét és Helmholtzot, akit sokoldalu tehetsége éppen a kathedrán
+hagyott cserben.
+
+Sokszor felhivtam az illetékes körök figyelmét erre a két tipusra és azt
+javasoltam, hogy _klasszikus_ és _romantikus_ névvel illessük őket. Ez a
+megjelölés magától értetődőleg csak az általános irányt szabja ki, az
+egyes összeférő vagy összeütköző tulajdonságokat ezen a nyomon kell
+keresni és kiválasztani: főleg a temperamentum stilus-különbségeiről van
+szó.
+
+A klasszikus tipus, amelyet Helmholtzban látunk megtestesülve,
+melankólikus vérmérsékletü és lassan reagáló; a mindennapi érintkezésben
+tartózkodóak, őrizkednek minden könnyelmü közlékenységtől, akár
+személyükre, akár tudományos eredményeikre vonatkoznék. Ha később
+tekintélyre és társadalmi poziczióra tesznek szert, tartózkodásuk
+méltóságteljes magatartásban nyilvánul, amit rendszerint tulzott gőggel
+magyaráznak s pedig csak a rettegett, váratlan helyzetek megelőzését
+czélozza. Agybeli reagáló-képességük viszonylagos lassuságát
+(magaviseletük forrás-okát), munkaterveik makacs kivitelével és az adott
+problémának való teljes odaadásukkal gazdagon ki tudják egyenliteni.
+Newton, a jellegzetes klasszikus, arra a kérdésre, hogyan bukkant rá
+felfedezéseire, a közismert feleletet adta: _folytonos gondolkodással_.
+
+Ebből következik irásaik és tanulmányaik karaktere is.
+Elviselhetetlennek érzik azt a lehetőséget, hogy valaki esetleg valamely
+hibát süthetne reájuk, tehát végtelen gondossággal dolgozzák ki
+eredményeiket, hogy minden oldalról megtámadhatatlanok legyenek. Gyakran
+megesik velük, hogy valamely kisérleti eredmény már régen kész és még
+sem találják a nyilvánosságra érettnek. Ezt a körülményt Gaussnak, egy
+tipikusan klasszikus tudósnak szavaival világitjuk meg, aki, mikor
+munkájának állása iránt érdeklődtek, azt válaszolta, hogy: eredményeim
+már rég meg vannak, csak azt nem tudom még pontosan, hogyan fogok
+hozzájuk jutni? Vagyis: annyira fontosnak tartotta eredményei
+levezetését, bizonyitását és más problémákhoz való vonatkoztatásait,
+hogy mindezen feladatok megoldása előtt munkáját tökéletlennek érezte.
+
+A reakczió lassu menetéből következik a tanitásra való alkalmatlanságuk
+is. Az eleven és hatékony előadás a _rögtönzés_ nagy készségét
+feltételezi; a lelkes hevület nem tehető páczba, ha azonban maga a tanár
+is unja a dolgot, tanitványat sem tudja elragadni. Régi, elfogadott
+tények viszont nem izgatnak senkit, de uj és nagy eszmék, amelyek az
+előadó tanár ajkán születtek, feltétlenül meghóditják a hallgatóságot
+is. Ebben van a nagy romantikusok feledhetetlen sikereinek titka, pedig
+retorikai és alaki tekintetben ugyancsak kifogás alá esnek. A klasszikus
+tudós természeténél fogva sohasem számithat olyan diadalokra, hiszen a
+rögtönzést ösztönszerüleg és meggyőződésből is utálja. A legokosabb,
+amit tehet, ha felolvasását gondosan kidolgozza és minden előrelátható
+ellenvetéssel szemben felvértezi, vagyis beszélő könyvvé alakul át.
+Miután ez a megoldás nem nagyon észszerü, meg kell bocsátanunk, ha a
+klasszikus tanár a személyes oktatást egyáltalán nem szereti és
+lehetőleg megszökik előle.
+
+A laboratóriumi vagy szemináriumi oktatás még inkább gyors és
+lényegbevágó tudományos reagáló képességet követel; nem elég, ha a tanár
+határozott feladatokat tüz ki, hanem meg kell mutatnia, hogyan lehet
+ügyesen és szakszerüen az ismeretlen területeken való buvárkodás
+számtalan akadályait legyőzni. Hogyha a tanár minden egyes esetben azt
+kénytelen mondani, hogy: először gondolkodni akarok a dolog fölött s
+másnapra azután pompás megoldást süt ki, a tanitvány már idegenül érzi
+magát és munkáját nem fogja önállóan és öntudatosan tovább folytatni. Ha
+azonban tanárja igy szólhat: majd együtt gondolkodunk a dolgon, s
+bizalmas fesztelenséggel hányják-vetik meg a lehetőségek sorát, a
+tanitvány még ha a sikerhez kevéssel is járult, a megoldás mikéntjét
+látja és érti s a legközelebbi alkalommal már egyedül fog megpróbálkozni
+vele. Erre a tanári hivatásra viszont csak a rögtönzés mestere
+vállalkozhat, akinek olyan gyakorlata van, hogy a sikerben nem kell
+kételkednie: tehát a romantikus jellegzetes vonásáról beszélünk.
+
+Evvel a jellemvonással különben a romantikus lényege már adva is van.
+Agybeli berendezkedése a szellemi visszahatás rendkivüli gyorsaságában
+és a meginduló gondolatsorok eleven és bőséges leperdülésében
+jelentkezik s egyéb ismérvei is közvetlenül ettől a berendezkedéstől
+függnek. Szangvinikusnak kell lennie és dus szellemi termelését közre
+kell árasztania. Nem fog egy határozott kérdésen évekig rágódni, hanem
+egy csomó érdekkört egyszerre vagy legalább gyors egymásutánban követ,
+miután minden külső befolyásra azonnal reagál. Szellemi mozgékonyságánál
+fogva a jelentkező tudományos kérdésekre a felelet csaknem egyidejüleg
+adódik, a kérdések roppant tömege azonban lehetetlenné teszi, hogy
+mindegyiket olyan aprólékos gonddal dolgozza ki, ahogy a klasszikus
+szokta. Szellemi tulajdonaikkal szemben is másféleképpen viselkednek: a
+klasszikus tudós egyéni birtoknak tekinti, olyan sokáig és olyan teljes
+odaadással dolgozott rajta, hogy szinte vérévé vált s ha más tart rá
+igényt, ugy védi, mint a saját gyermekét. A romantikus fajta ellenben
+olyan könnyen és gazdagon termel, hogy inkább helyet kell a régi
+kidobásával az uj részére teremteni, mintsem hogy a befejezett munkával
+való személyes összefüggésért kardoskodjék. A klasszikus nem szeret
+készülő műveiről beszélni, a romantikus viszont nemcsak hogy szivesen és
+kimeritően cseveg róluk, hanem gondolatait, szempontjait és belső
+vajudásait világgá bocsátja, mindenki alapul veheti őket a maga
+munkájához vagy felfedezéséhez és a romantikus nem veszi rossznéven, ha
+tőle elemelnek valamit. Magának is több van belőle, mint amennyit
+felhasználhat.
+
+Nem kell részletesebben bizonyitani, hogy éppen e tulajdonságok révén
+lesz a romantikusból kitünő tanár. Gondolatokban és problémákban való
+tulterheltség sehol sem csappantható le jobban és természetszerübben,
+mint szorgalmas tanitványok körében, sőt a tanár lelkesedése még a
+hanyagokat is ösztökéli. Liebig, a nagy romantikus, a legkedvezőtlenebb
+körülmények közt is, mihelyt lehet, iskolát alapit; olyan erős belső
+szükség készteti erre, hogy áldozatok árán rendezi be és tartja fenn s
+rövid idő alatt olyan sikerekre hivatkozhat, hogy a tanitványok az egész
+művelt világból tódulnak hozzá. A kicsi és jelentéktelen Giessen néhány
+év alatt nemzetközi hirességre tesz szert; a német határon idegenek
+bukkannak fel: merre visz az ut Giessenbe?
+
+Liebig hatásának döntő motivumát tanitványai egyértelmüleg abban
+állapitják meg, hogy állandóan lelkesedést tudott bennük kelteni és
+ébrentartani tudományos munkásságuk iránt. A kikerülhetetlen
+elkedvetlenedési időszakokat egy pár gyujtó szóval mindig át tudta
+ugrani és tanitványai gyengülő kitartását megszilárditani s ez volt az
+igazi eredmények kulcsa. Tény, hogy az _akarat_ képessége minden más
+közül a legritkábban van kifejlődve. Sokan vannak, akik minden jóra
+hajlanak, de akarni nem tudnak, legalább is olyan eltökéltséggel, hogy
+akaratukat minden nehézség és akadály ellenére érvényesithessék. Ezekben
+a jelenségekben is a félremagyarázott oktatási politika bünös. Ha a
+tanuló a tanár rendelkezéseihez lehetőleg alkalmazkodik, ez a tanárnak
+igen kényelmes s ösztönszerüleg feléleszti benne azt a gondolatot, hogy
+az ilyen gyerek egyszersmind nagyon jó diák. A nevelés jeligéje tehát: a
+lehető _legengedelmesebb tanitványokat!_ Az életben azonban
+engedelmességgel nem lehet zöld ágra vergődni, sőt éppen megforditva:
+azok jutnak legtöbbre, akiket erős akarat vezet s akik nem törődnek
+avval, mit tartanak mások róluk, hanem a maguk czéljaival akarnak
+tisztában lenni. Nemcsak az egoisták ilyenek, hanem az emberiség nagy
+jótevői is; hajthatatlan akaraterő nélkül az emberi viszonyok
+megjavitása nem sikerülhet, még a legnemesebb és legértékesebb czélokat
+is egy konzervativ többség fogja mindig ellenezni. Lélektani
+szükségszerüség ez; a tétlenségi elv a szellemi életre is áll, nemcsak a
+mechanikára.
+
+Az akarathiány általános voltát a romantikus tanár, aki fölös és
+meggyőző akaraterővel van telitve, tiszteletreméltó módon csökkenti.
+Társas együttműködés és egy tekintélyes idegen akarat mellett az
+átlagember akarat-érvényesitése sokkal könnyebb; nemcsak szivesen teszi
+meg, amire biztatják, hanem még hálás is érte. A tanár egyénisége a
+közvetlen hatás folytán tanitványaiban szinte megsokszorozódik és időben
+és térben valósággal hihetetlen eredményeket hozhat világra.
+
+A klasszikus minderre képtelen és még külső lehetőség esetén sem fog
+ilyesmire törekedni. Mikor Gauss göttingeni professzor volt, még divott
+az a szokás, hogy a tanitványok félév elején személyesen jelentkeztek.
+Gauss tudomásul vette a jelentkezést, de minden diáknak egész őszintén
+megmondotta, hogy a felolvasásokból valószinüleg nem lesz semmi, abban a
+reményben, hogy majd csak visszalépnek. A klasszikus tudósnak viszont
+roppant nagy személytelen és a jövőbe nyuló hatásképessége van. Műveinek
+kerek tökéletessége gondolat-birodalmát soká és változatlanul megőrzi.
+Tudjuk, hogy egy csiszolt üveglap kémiai és egyéb mechanikai hatásoknak
+jóval tovább tud ellenállni, mint a csiszolatlan; a klasszikus művet is
+belső lezártsága tartósabbá teszi, mint amilyen puszta anyaga szerint
+lehetne. Ilyen összhangzatos alkotás módositásának ötlete azután mindig
+körülményesen bizonyitandó, mielőtt hitelre találna: ezért van a
+klasszikus stilü tudományos munkának bár később beálló, de huzamosabb és
+teljesebb hatása, mint a romantikus tudósénak.
+
+A romantikus mü hatása másban rejlik; nem tökéletessége és lezárt volta,
+hanem az eleven élettel való kapcsolata jellemzi. Gyakran maga a
+romantikus tudós hivta ki az általános figyelmet problémáira s igy
+munkáját a napi eseményekbe ojthatta bele. Gyors és széleskörü hatását
+ez a körülmény biztositja, viszont müvének állandóságát is letöri. A
+piramis köveinek megbolygatása nélkül évezredekig megáll, az erdő csak
+folytonos ültetés és pótlás által élhet tovább. A fiatal fák viszont
+elődeik megtermékenyitett talajából hajtanak ki; azok az elemek tehát,
+amelyeket a faősök a sziklákból szerves életre asszimiláltak,
+örökkétartó hatást fejtenek ki. A két tipusnak a gondolkodás időbeli
+mértékében rejlő eltérése müveik hatásmódjában is visszaverődik: az
+egyik lassan és nyomatékosan, a másik gyorsan és széles körben
+érvényesül.
+
+
+
+
+A vég.
+
+Eddig főleg a felfedezők fénykorát állitottuk szembe életük többi
+szakaszaival, lássuk most már amaz eseteket, amikor az ellentétek belső
+lefolyásuk következtében nem olyan nagyok és feltünőek. A felfedezők és
+feltalálók jórésze tényleg veszély nélkül éli tul legjelentékenyebb
+eredménye kritikus idejét és ha elég szerencsések, hogy hamaros
+elismerésre találnak, hosszu és boldog életük alkonya. Diszes és
+tekintélyes helyre kerülnek és anyagi megélhetésük sokszor dusan lesz
+biztositva; minél tovább élnek, munkáik értéke annál nyilvánvalóbbá
+válik, kormányok és testületek vetélkedve halmozzák el kitüntetésekkel
+és tisztelik meg általuk saját magukat, hogy az idején való elismerés
+bizonyitványaival kérkedhessenek. A laikus tehát irigylésreméltó életet
+lát maga előtt.
+
+A kutató, még abban az esetben is, ha az általános elismerés sokáig
+késik, manapság már rendszerint élvezi munkája gyümölcsét. A tudomány
+fejlődésének mai gyorsitott tempója, a népek legkiválóbbjainak
+megsokszorozódott részvétele folytán, az elmult évszázadokhoz képest,
+még a legmerészebb felfedezéseket is hamarabb hóditja meg az egyetemes
+ismeretek számára. Ma már kizárt dolog, hogy az alapvető gondolat
+évszázadokon át, sőt akár néhány évtizedig is észrevétlenül maradjon: ha
+nem is az első szerző megállapitásának alakjában, de hamarosan másodszor
+is felfedezik és feltétlenül a nagyközönség tudomására jut. A tudomány
+gyarapodásának a vezető szellemek egyéni érdekeitől való látszólagos
+függése ellenére, félelmetes szabályozottsággal és logikus rendben halad
+előre és különös, objektiv törvényei kalauzolják. Mennél fejlettebb
+valamely határos tudományág, a tudomány egyes szervében meglévő
+hiányosságok annál kirivóbbak, miután minden részletkérdés
+szükségszerüen ezer mással van vonatkozásban. A megfelelő pótlás és
+kiegészités folyton sürgetőbbé válik, ami a gondolkodókat hathatósan
+odatereli, ahol még tennivaló van. A tudomány történetirójának
+folytonosan csodálkoznia is kell a fejlődés következetessége felett.
+
+A tudománynak épp e következetes és esetlegességektől önmagában
+felszabaduló menetéből következik, hogy az egyes tudós vagy kutató
+előrehaladásával soha sincs összehangolva. A legkedvezőbb egyéni esetben
+a dolog igy áll: Eleinte a felfedező jóval megelőzi korát. Tegyük fel,
+hogy uj megállapitásait hamarosan és általánosan megérteti és
+hozzáférhetővé teszi s tekintélyes iskola alapitásával vagy irodalmi
+tevékenysége révén annyira érvényesiteni tudja, hogy rövid idő alatt egy
+csomó munkatársa akad. A tudomány ebben az irányban gyors fejlődésnek is
+lendül, eleinte a mester kizárólagos vezetése mellett. Csakhamar azonban
+a tanitványok serege és a munka terjedelme annyira megszaporodik, hogy a
+vezető tudós nem lehet a dolgoknak teljes ura. Fiatalabb, az uttörő
+munkában fel nem emésztődött erők friss és szabad energiájukat viszik a
+mester megcsappant erői helyére és az uj elvet olyan irányban fejlesztik
+tovább, amelyeket az eredeti szerző annak idején figyelmen kivül
+hagyott. A tudománynak ez az ifju hajtása mindinkább terjed és
+gyarapszik, a mester pedig mind öregebb lesz és a fiatalos rohamot nem
+birja tovább. Nem marad végül más választás, mint félreállani vagy
+letipratni magát; mindkét megoldás rosszul esik, de általános és egyéni
+szempontból mégis az első a jobbik.
+
+Volta, az elektromosság tudományos alapvetője, életfeladatának
+megoldásául végre a nevéről elkeresztelt elektromos oszlopra rábukkanva,
+olyan mérhetetlen fejlődés előtt tette szabaddá az utat, amelynek
+területét csak akkor képzelhetjük el, ha technikai és tudományos
+életünknek az elektromossággal való telitettségére gondolunk. Mielőtt
+még hires értekezését nyomdába adhatta volna az elektrokémiai
+felfedezések a puszta szóbeszéd alapján már kezdetüket vették és a
+következő tudományos korszakot jóformán ki is sajátitották. Feltehető
+volna, hogy Volta alaposan kiaknázta nagyszerü ötletét. Szó sincs róla:
+gazdag tevékenysége evvel a tanulmányával jóformán teljesen lezárult,
+pedig mindössze ötven éves volt és még negyedszázadnál tovább élt.
+Tudományos müködésével azonban végleg felhagyott, családja körében
+általános tisztelet közepette éldegélt és gyér közleményei nyilvánvalóvá
+teszik, hogy a maga részéről egyáltalán nem volt megelégedve amaz
+iránynyal, amely felé az ő tudományos gyermeke elkalandozott.
+
+Nincsenek közelebbi adataim Volta öregkori szellemi állapotáról s igy
+nem állapithatom meg, vajjon önként és szivesen conult-e vissza vagy
+pedig kényszerüségből. Mindenesetre megtette és jól választott. Rosszabb
+lett volna, ha a csatatéren marad és véleményét fiatal társaival szemben
+érvényesiteni akarta volna. Később ehhez az elhatározáshoz folyamodott
+Berzelius, aki Volta felfedezéseit tovább fejlesztette és az elektromos
+és kémiai tünemények vonatkozásait, amelyektől Volta huzódozott,
+megállapitotta és közzétette. Fiatalkori tanulmányai alapján a kémiai
+vegyületek egy elektromossági rendszerét alapitotta meg és rendkivüli
+módszertani hivatottságával s kitartó és klasszikus tudóshoz méltóan
+exakt kutatásaival a tudomány fejedelmei közé sorakozott. Évi
+jelentéseiben dicséretet és gáncsot teli kézzel szórt minden tudományos
+eseményre és nézete annyira megbizható és becsületes volt, hogy
+javarészt még ma is helytállanak, aminthogy akkoriban is a piaczra
+dobott uj kémiai értékek árfolyamát ő határozta meg.
+
+Amikor azonban őt is elérte a Volta végzete, amely senkit sem kerül ki,
+ha a halhatatlan tudomány olyan vágására csap át, amelyet fogyatékos
+emlékezőtehetséggel és aggkori elgyengüléssel nem lehet megjárni, –
+Berzelius nem vonult félre. A tudomány menetét a maga régi zenéjére
+akarta szabályozni, még pedig eleinte atyai hangon, később komolyabban
+emelte fel tekintélyes és parancsoló szavát, végül fékeveszett haraggal
+minden határt legázolt; semmi sem használt. Fiatal szaktársai, akiket
+annak idején ő maga kalauzolt a tudomány felé, elpártoltak tőle. Nagy
+külső tisztességben, de lelkileg összetörve s abban a meggyőződésben
+halt el, hogy a tudomány, amelynek egész életét áldozta, reménytelen
+örvénybe került.
+
+Az ő esete, amelyet idevázoltam, nem véletlen és kivételes s nemcsak a
+tudomány vezető emberének hasznos és impozáns életpályája ful ilyen
+tragikus befejezésbe. Mindazok erre a sorsra jutnak, akik az egyes
+emberi életnek és az általános emberinek eltérő görbéjét nem méltatják
+vagy nem akarják figyelemre méltatni. Az emberi élet iránya gyorsan
+emelkedik és ha nagy emberé, a környezetnek hamar ura lesz, viszont
+éppen a kivételes élet hatása alatt a környezet nivója is magasabb lesz.
+Ha azután az egyéni élet delelőre jutott, szükségszerüen le kell
+alkonyodnia, sokszor hirtelen, néha lassan, de minden körülmények
+között. Végtelenül nehéz azt a pillanatot megismerni, mikor saját életük
+vonala a környezeté alá esik s mikor a megszokott tevékenység folytatása
+már nem a fejlődéssel, hanem az egyéni élet jelentőségének csorbitásával
+egyértelmü. A tudomány gyönyörü békemunkája itt sem marad tétlen: aki a
+természeti törvényeket teljesen átérti, lemond az ellenállásról és a
+szükségszerü folyamatot lehetőleg kevés fájdalommal igyekszik elviselni.
+A tudomány óriás csataterei mellett nyájas kertek zöldelnek, ahova a
+vásári lárma nem hat el; olyan virágok nyilnak benne, amelyeket azelőtt
+is láthatott mindenki, de a pillanat elfutó izgalmában észrevétlenül
+maradtak.
+
+Ha valaki nem ragadja meg a visszavonulás időszerü pillanatát, jól
+vigyázzon: csak korábban lehet, későn soha és ha az igazi alkalom
+elrepült, a döntő elhatározás már meg nem érlelődik. Eljő a szenilis
+becsvágy: mutassuk meg a világnak hogy még fiatalak vagyunk, – s
+mindennek vége, a józan belátás örökre elköltözött. Igen, inkább előbb,
+mint később; ha meggondoljuk, hogy a közeli jövendő ifju hősei a kapunál
+türelmetlenül várják, mikor lesz már a pálya szabad, örömmel kell
+félreállani és szivesen tisztelegni a fiatal titánok előtt.
+
+
+
+
+Lábjegyzetek.
+
+[Footnote 1: Ez a társulat abból a koloquiumból keletkezett, melyhez
+Magnus laboratóriuma tagjait és néhány más tudósbarátját össze szokta
+gyüjteni. Első feladatukul „A fizika fejlődésé“-nek kiadását tüzték ki,
+a Berzelius-féle huszesztendős kémiai „Évijelentés“ mintájára. Az első
+kötet 1847-ben került ki és az 1845. évre vonatkozó jelentést
+tartalmazta, amelyben elnézést kérnek az esetleges fogyatékosságokért a
+szervezkedés nehézségeire való tekintettel. A kezdeményezés Magnustól
+ered, aki Berzelius tanitványa lévén, az évi jelentés fontosságával
+tisztában volt.]
+
+[Footnote 2: Ujabban, más formában, megint eredményesen használják.]
+
+[Footnote 3: Az erjedésről és az izomerő forrásáról szóló nagy munkája,
+amely néha tényleg már az aggkor tüneteit igazolja.]
+
+
+
+
+TARTALOM
+
+  Ostwald. Irta: _Pogány József_  1
+  A kultura problémája  9
+  Az energia  16
+  A feltalálók és felfedezők  23
+  Felfedezés és feltalálás  26
+  Az iskolai rendszer  28
+  A történelmi iskola  30
+  Az életrajz anyaga  40
+  Mayer  42
+  Helmholtz  99
+  Liebig  177
+  Visszapillantás  267
+  A született kutató  268
+  A nem  271
+  A környezet  273
+  A nevelés  279
+  A leendő kutató felismerése  286
+  Gyakorlati alkalmazások  288
+  Korai érettség  290
+  A mű és következményei  293
+  A kutató hivatása  299
+  A kutató tanári hivatottsága  300
+  A vég  311
+
+VILÁGKÖNYVTÁR
+
+Egy-egy kötet angol vászonkötésben 1 korona 90 fillér.
+
+Kapható minden könyvkereskedésben.
+
+BÖLSCHE:
+
+Az élet fejlődéstörténete.
+
+Forditotta: Dr. Fülöp Zsigmond.
+
+A nagy tudósnak és a nagy mesemondónak minden erénye megvan ebben a
+könyvben. A témája a legizgatóbb emberi téma. Hogyan keletkezett az
+ember, hogyan alakultak ki az állatfajok, mint született meg az élet a
+földön. És ezt a témát Bölsche az adatokon való tökéletes uralkodással,
+a művészi elmondás minden eszközével adja elő. Mintha valami sokszinü,
+sokmintáju keleti szőnyeget teregetne szét a publikuma gyönyörüségére,
+de ennek a szőnyegnek minden cirádája és minden szinfoltja a
+természettudomány igaz adatainak a szálaiból van szőve.
+
+VILÁGKÖNYVTÁR
+
+Egy-egy kötet angol vászonkötésben 1 korona 90 fillér.
+
+Kapható minden könyvkereskedésben.
+
+MAETERLINCK
+
+A SZEGÉNYEK KINCSE
+
+FORDITOTTA BÖLÖNI GYÖRGY
+
+A Nobel-dij koszorúja a legfrissebb diadala Maeterlincknek, a nagy
+drámairónak és mély filozófusnak. És talán inkább a filozófiai művei,
+mint a drámái juttatták el az irói dicsőségnek ehhez az ormához: =_az
+ilyen finom, mély és szellemes filozófiai munkái, mint A szegények
+kincse_=. Az aprók, gyámoltalanok, a szenvedők vagyonáról, a
+lélekkincseiről van szó ebben a könyvben. =_Mindazok számára van ennek a
+könyvnek mondanivalója, kiket megbántott az élet._=
+
+A Nap nyomdája, Budapest
+
+
+
+
+*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 75946 ***