Initial commitHEADmain

5 files changed, 13658 insertions, 0 deletions

diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes
new file mode 100644
index 0000000..d7b82bc
--- /dev/null
+++ b/.gitattributes
@@ -0,0 +1,4 @@
+*.txt text eol=lf
+*.htm text eol=lf
+*.html text eol=lf
+*.md text eol=lf
diff --git a/75946-0.txt b/75946-0.txt
new file mode 100644
index 0000000..51cdb0b
--- /dev/null
+++ b/75946-0.txt
@@ -0,0 +1,6556 @@
+
+*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 75946 ***
+
+
+VILÁGKÖNYVTÁR
+
+SZERKESZTI
+
+Dr POGÁNY JÓZSEF.
+
+KÖNYVE
+
+OSTWALD
+
+FELTALÁLÓK, FELFEDEZŐK, NAGY EMBEREK
+
+FORDITOTTA
+
+KÓSA MIKLÓS
+
+1912
+
+RÉVAI-KIADÁS
+
+_Minden jog fenntartva._
+
+_A cimlap és kötés rajzát Zádor István készitette._
+
+BUDAPESTI HIRLAP NYOMDÁJA
+
+
+
+
+OSTWALD
+
+Egy japán diákja azt kérdezte egyszer nagy professzorától, miről lehetne
+már ifjukorában felismerni a jövő nagy emberét. A professzor csudálkozó
+kérdésére elmondotta, hogy a japán kormány szeretné ezt tudni azért,
+hogy ilyen gyerekkorukban felismert nagy emberekből válogassa ki azokat,
+akiket Európába küld studiumokra. Ez a kérdés vezette Ostwaldot a nagy
+emberek (az ő szemében első sorban feltalálók, felfedezők,
+természettudósok) problémájához. Miről lehet felismerni az ifju kor
+szimptomáin a nagyra hivatottságot, miként alkotódik meg a nagy ember
+életének a szerkezete, mik az állam, a társadalom feladatai a zsenivel
+szemben a maguk érdekében – ezekre a kérdésekre ad feleletet Ostwaldnak
+immár egész sor munkája. Elsősorban pedig nagy emberek életének a
+természetrajzát kutatja, induktiv történelmi anyagot keres
+természettudományi erősségü törvények megformulázásához. Itt is három
+nagy ember: Mayer, Liebig, Helmholtz élettörténete adja a nagy emberek
+természettörténetének egész sor törvényszerüségét. Már pikantéria
+kedvéért is érdekes megnézni, hogy egy negyedik nagy embernek, magának
+Wilhelm Ostwaldnak az élete mennyire fér el ezek között a megállapitások
+és regulák között. Minden egyéb szempontok félrehagyásával most az
+Ostwald megállapitotta törvények érvényességét próbáljuk kontrollálni az
+Ostwald életének adatain.
+
+Egy tanitványának, Waldennek a könyve elmondja Ostwald életének a
+jelentős eseményeit. Rigában, ebben a német-orosz városban született
+1853-ban, az apja kádár volt, érdemes céhmester. Igaz tehát rá, amit a
+zseniről megállapit, hogy első sorban ilyen alantibb polgárcsaládból
+szokott kikerülni és igaz rá, amit Liebigről mond, hogy a „népből“ való
+származása révén sok fölhalmozott, fejlődésre kész energiát hozott
+magával. Ahogy minden nagy emberénél számtalanszor hangsulyozza, Ostwald
+is rossz tanuló volt, az öt osztályu reálgimnáziumot hét év alatt
+végezte el, különösen a filológiával, a kivételek tudományával volt sok
+kinja, mint szerinte minden későbbi természettudósnak, a kivételt nem
+türő törvényszerüségek kutatójának. Igen korán érett gyerek volt, mint
+elmélete szerint minden zseni. Minden érdekli, csak az iskola nem.
+Tüzijátékokat fabrikál, fotografál, esztergályoz, könyvet köt,
+gyereklapot csinál. Az apja házában tanulta meg a testi munka
+tiszteletét. Együtt éltek ott a kádárlegényekkel és inasokkal. A
+kézmüves lelkiismeretessége lesz meg Ostwald kisérleteiben és
+vizsgálataiban. A bizonyitványai mindig rosszak; de fizikában, kémiában
+első sorban áll. Még gyerekfővel kerül fel a dorpati egyetemre kémiát
+tanulni. Muzsikás és alkoholos esztendők következtek ezután, de Ostwald
+az igy elherdált idő egy részét ugy hozta be, hogy nem járt az
+előadásokra. Erre is van Ostwaldnak egy elméleti megjegyzése: „Az iskola
+zsarnoksága alól való többé-kevésbbé erőszakos fellázadás, ha nem is áll
+egyébből, mint az iskolai feladatok félrevetéséből és a belső
+érdeklődések energikus követéséből, nagy időmegtakaritást és az alkotás
+meggyorsitását jelenti.“ Laboratóriumi munkát azonban sokat végzett.
+Három szemeszter után hazamegy vizsga nélkül. Végre nagy kinnal letesz
+két vizsgát. A harmadik vizsgáját aztán valami bolond pezsgős fogadásból
+nagyszerüen leteszi négy hét alatt. Ime már kitetszik karakterének,
+Ostwald terminológiája szerint, romantikus volta. Gyorsan, hirtelen
+reagál mindenre, nagyszerü lendület van benne. Megvan benne az ostwaldi
+romantikusság másik szimptómája is: sokféle iránt érdeklődik. A
+diákbibliájába ezt irja egyik társa: Kedves Ostwald, csak ne akarnál
+olyan átkozottul sokoldalu lenni. És romantikus abban is, hogy azonnal
+és mindenkire hat az egyénisége, mindenki megszereti, nagyon simán és
+könnyen halad. Elismerik és pártolják. Hamarosan asszisztens lesz és
+huszonöt éves korában már magántanár a dorpati egyetemen. Mint Ostwald
+szerint minden ifju zseni, ő is azonnal a legnagyobb célokra tör, már
+első munkájával megkezdi élete legnagyobb alkotását: a fizika és kémia
+oly termékennyé lett egyesitését.
+
+Környezete rajongott érte, pedig igen sokat boszantotta őket „vad“
+nézeteivel. „Az öreg és munkára képtelen embereket meg kellene ölni“, „A
+szerelem őrültség“. „Sohasem fogok megházasodni, mert előre látom, hogy
+sajnálnom kellene a feleségemet és még erre sem volna elég időm.“
+1879-ben természetesen eljegyezte magát: „Megházasodom, mert ez a leány
+zavar a munkámban.“ Keresztülmegy ekkor a nagy természettudósok gyakori
+válságán. Egy pillanatig arra gondolt, hogy a megélhetés kedvéért
+abbahagyja a tudományos munkát és a technikai kémiára adja magát. De
+aztán a felesége ellenállása győzött és Ostwald nem lett hütlen a
+tudományhoz. Ostwaldnak igen érdekes fejtegetései vannak, hogy milyennek
+kell lennie a nagy ember feleségének, hogy a zseni az alkotás egy életen
+át szakadatlanul tartó szülési fájdalmai között a körülményekhez képest
+jól érezze magát.
+
+1881-ben meghivják a rigai politechnikum kémia tanárának. Kitünő tanár.
+Ebben is igazi „romantikus“. Elszakithatatlanul hozzátapad tanitványai
+rajongása és szeretete. Az ő tanársága ideje alatt megduplázódik a
+kémiahallgatók száma. Még külföldről is elkerül Rigába tanitvány, Svante
+Arrhenius, aki ma maga is a legnagyobbak közül való. Tanitása, temérdek
+adminisztrációs munkája mellett rengeteget dolgozik. Rigai korszakában
+harminc kisérleti tanulmányt ad ki. Ekkor alkotja meg első világhirü
+munkáját, Az általános kémia tankönyvét. A fizika és kémia egész
+áttekintése és történelmi kritikája ez a könyv, „esemény nemcsak a
+szerzője életében, hanem a fizikai kémiának mint önálló tudománynak az
+életében is“. Ennek az első nagy műnek a keletkezése is igazolja Ostwald
+teóriáit. Már huszonhét éves korában, házassága első évében született
+meg az első fogalmazása. Ime ujra a zseni életében annyiszor
+hangsulyozott koránérettség. És bizonyitódik a másik tétel is, hogy a
+korai házasság hasznos a nagy emberre és hogy a házasság első ideje
+rendesen egybeesik legragyogóbb tudományos alkotásának idejével.
+
+Uj lendület következik eztán Ostwald életében, 1887-ben meghivják a
+lipcsei egyetemre. Megint egész tanitványhadsereg gyül össze körülötte a
+világ minden tájékáról. Egész miniatürinternacionále. Csodálatos
+szervező, fascináló, tanitó munkát végzett. Kitünő előadó, nem patetikus
+szónok, vagy simanyelvü csevegő, hanem egész gondolatmunkáját kitárja a
+hallgatók előtt, ott küzd, kinlódik előttük a tárggyal, a közönsége
+szemeláttára születnek a gondolatai. Mikor Walden rajongva beszél arról,
+mint hatott a tanitványaira, mintha Ostwald beszélne Liebigről, a
+romantikus és igy tanitványgyüjtő mesterek legnagyobbikáról. Temérdek
+egyetemi tanár került ki a keze alól, megint el lehet mondani róla, a
+mit ő ir Liebigről: „Nem mondunk sokat, ha azt állitjuk, hogy Liebig ez
+alatt az idő alatt az egész kulturvilágot ellátta
+kémia-professzorokkal“.
+
+Tudományos munkássága a vegyi rokonság, az elektrokémia, az energetika,
+a katalizis-elmélet során egyre magassabbra, egyre széditőbb
+gondolat-ormok felé lendült. Egyre több lesz a szaktudósnál. Már a
+kémiában is minden réteg számára, tudósok, diákok, a nagypublikum
+számára megvannak a maga könyvei, de minden szárnycsapása egyre
+magasabbra és tágabb szemhatárok fölé emeli. Walden kitünő szemmel
+állapitja meg róla: „Liebig klasszikus ‚kémiai levelei‘ óta nem volt
+kémikus, aki ennyire _minden_ réteg és minden életkor mestere lett
+volna. Liebig elsősorban a kémia általános kérdéseit vitte be a
+legszélesebb körökbe, Ostwald könyvei pedig az általános (a fizikai)
+kémia jelentőségének a hirdetői. Ha még hozzávesszük a
+„természetfilozófiai előadásait“, amelyekben Ostwald _minden_ művelt
+emberhez beszél és az emberi szellem örökös kérdéseire keres választ,
+akkor el kell ismernünk, hogy kémikus most lett először ennyire egy
+_egész_ nép tanitómesterévé… De tovább kell mennünk. Ostwald munkáit
+egész sor kulturnyelvre leforditották, van köztük olyan is, amely kilenc
+nyelven jelent meg (németül, angolul, franciául, olaszul, oroszul,
+lengyelül magyarul, görögül, japánul), ki kell tehát mondanunk, hogy
+Ostwald _nemzetközi_ tanitómesterré emelkedett.“
+
+A nagy kutató pályája csucsára ért, elmélete szerint be kellett hát
+következni a megöregedéssel járó nagy válságnak. Az egykor nagy
+szenvedély, a tanitás, türhetetlen gyötrelemmé lesz, 1906-ban odahagyta
+a lipcsei katedrát. Bezárul egyben kutató, kisérletező munkássága is és
+egyre inkább fokozódik az irói produkciója. Az irói munkásság tölti ki
+„gazdagon és termékenyen“ most már néhány esztendeje az életét. Megint
+mintha csak pontos és előre elhatározott alkalmazása volna élete a nagy
+ember életéről alkotott törvényeinek. A kémia szakkérdései, az
+ismeretelmélet filozófiai problémái helyett most a „nap követelései“
+érdeklik. A kutató tudomány helyébe lép a tudomány alkalmazása. Az
+emberiség, a társadalom jobb, célszerübb berendezése, a fejlődés
+siettetése, az akadályok szétrobbantása, a természet megismerése és
+meghóditása praktikus dolgokban, – ezek a szempontok mozgatják a
+gondolkodását. Megismétlődése annak, amit ő Liebigről állapitott meg:
+„Életének ebben a korában hajtóereje az a kivánság volt, hogy az
+emberiség sorsát megkönnyitse a tudomány eszközeinek a szolgálatába
+állitásával.“
+
+Még sokféle és sokszempontu kutatás fogja eldönteni, mennyire igazak
+Ostwald törvényei a nagy ember természetrajzáról, de az ime kétségtelen,
+hogy az ő élete maradék nélkül bennfoglalódik ezekben a tételekben. Ha
+ezeknek a törvényeknek semmi egyéb termékenyitő hatásuk nem volna, ha
+nem volnának is egyebek, mint Ostwald életének lappangó magyarázatai,
+akkor is jelentőssé lesznek azzal, hogy egy nagy ember lerontotta velük
+a zseni természetfölötti eredetét és a maga élete tudatossá tevésével
+földi viszonyokból és földi törvényekkel értette meg a legnehezebbet: a
+maga életét.
+
+_Pogány József._
+
+
+
+
+A kultura problemája.
+
+Mi a hivatásuk, a szó legáltalánosabb értelmében, a feltalálóknak és
+felfedezőknek? Ha erre a kérdésre azt a feleletet próbálom adni, hogy:
+_a kultura fejlesztése_, – ez a válasz elfogadhatónak fog látszani;
+viszont szükségszerüen felvetődik egy ujabb kérdés: _mi is a kultura?_
+Ha megint a magam módján felelem: _az átalakitott energia gazdasági
+együtthatójának megjavitása_, ugy el kell készülnöm arra, hogy olvasóim
+többsége türelmetlenül vagy lemondólag rázza a fejét és komolyan
+fontolóra veszi, vajjon nem volna-e legokosabb, ha ezt a könyvet
+mindjárt össze is csukná. Kérem, sziveskedjenek még egy pár oldallal
+megbirkózni. Hiszen tulajdonképp nagyon egyszerű és világos dologról van
+szó és annak, aki a fizika hivatalos szókincsével ismerős, a definició
+néhány szava egyes esetek egész tömegét idézi fel, amelyeken a
+meghatározás helyénvalóságát azonnal próbára teheti. De a megfelelő
+fogalmak a fizikában járatlan olvasónak is rendelkezésére állanak,
+legfeljebb ilyen elnevezések alatt még nem volt alkalma használni őket.
+
+Vizsgáljunk meg egy sajátosan emberi tevékenységet, például a nyers vagy
+természetes anyag feldolgozását. Akár esztergályosról van szó, a ki
+pipát, akár művészről, aki szobrot farag: a munka mindig akként megy
+végbe, hogy egyfelől ott van a kész mű, másutt a hulladékok, a forgács,
+a törmelék, a mi már alkalmatlan arra, hogy hasonló alkotás anyagául
+szolgáljon. Minden czéltudatos tevékenységnek ez a tipusa. Lehetetlenség
+a tervbe vett művet a megadott nyersanyagból tisztán, vagyis anélkül
+kihozni, hogy egy része értéktelenné ne válnék vagy legalább is ne
+degredálódna. Igaz, sokszor a körülmények annyira bonyolultak, hogy az
+anyag a megfelelő szolgáltatásra teljesen kiaknázhatónak tetszik. Ez az
+illuzió azonban csak akkor fordul elő, ha nem állitunk fel szigoru
+szempontokat. Igy például azt lehetne mondani, hogy az ércöntő
+beleszoritja az egész érczmennyiséget az előírt formába és nincs
+forgács-hulladék. Ez tény, de a tüzelő anyag, amelylyel a nyers érczet
+megolvasztotta, elvész és többé ilyen czélra nem használható. Igy áll az
+ügy minden más esetben is, amelyet vizsgálat tárgyává teszünk. Minden
+munkának van egy ismertető jele: mindenből, a mit a természettől azért
+kaptunk, hogy saját czéljainkra alkalmazzuk, bizonyos résznek el kell
+értéktelenednie, le kell kopnia, hasznavehetetlenné kell válnia. Az
+esztergályos száz kiló fából talán harminc kilónyi pipát farag. A fa
+szakszerűen értékesített hányada harmincz százalék. Tehát: az
+esztergályos a faanyagot egy harmincz százalékos gazdasági együtthatóval
+dolgozza fel.
+
+Itt van tehát az a kétes jelentésű szó és nem is volt olyan nehéz
+megérteni. Természetes, hogy egy másik esztergályos, a ki ügyesebb
+mesterember, ugyanabból a faanyagból negyven százalékot tud pipának
+kiképezni és igy magasabb kulturát képvisel, mint a ki csak harminczra
+viszi.
+
+De hogy vagyunk akkor, ha ehhez a munkához viszont kétszeres időre van
+szüksége? Nos, erre a kérdésre a már ismert eljárási módon
+válaszolhatunk. A nap huszonnégy órájának csak bizonyos része forditható
+munkára: az idő is alá van vetve a gazdasági együttható törvényének.
+Hogyha tehát a munkás a legjobb üzleti eredményt akarja elérni, akkor
+egybe kell vetnie a fa gazdasági értékét az időével, amennyiben
+számitásba veszi: mibe kerül napi életfentartása, ezt az összeget a
+megtakarított, illetve jobban értékesített fáéval megfelelő vonatkozásba
+állitja, hogy munkáját a lehető legjövedelmezőbben oszthassa be.
+
+Ez a megfigyelés feleletet ad egy másik ellenvetésre is, amely a
+figyelmes olvasónak valószinűleg már régen a nyelvére tolult. Hiszen a
+szobrásznál nem az a fontos, hogy mennyit faricskál le a márványtömbből,
+csak művészi alkotás legyen belőle. Ez a felfogás helyes is a munka
+művészi értéke szempontjából; viszont a hulladék itt egész máshol hever.
+Az izgatott órák, a melyekben a szobrász a művészi megihletettség
+kifejezési formáit kereste, az alkotás sok meddő kisérlete, az eldobott
+tervek és skizzek, – igenis, nagy, sokszor tulságos nagy áldozatokat
+kellett hoznia, a míg a teremtés boldog órája végre elérkezett. Ez egy
+önmagával való számadás; a másik, egész szerény számítás az ár körül
+forog, a melyet művéért kérnie kell s amely a márványanyag költségét is
+magában foglalja; amennyivel többe került, annyival inkább jön
+számításba. S annak, hogy itt valami érzésbeli tényező is közrejátszik,
+bizonyságát szolgáltatjuk: az igazi szobrászoknak, Michel Angelótól Max
+Klingerig, mindig különösen izgató problémájuk volt, hogy a nyers tömbbe
+úgy lássák és képzeljék bele a szoborművet, minha benne rejtőznék, akár
+a pacsirta a burokban: egy vékony hártyát kellett csak lehántani s a mű
+egész szépségében felszabadult, még pedig a lehető legcsekélyebb
+anyagveszteséggel.
+
+Abban tehát megállapodtunk, hogy a gazdasági együttható minden
+cselekvésnél, minden czélszerű eljárásnál érvényesül, éppen csak az
+egyik munka többé, a másik kevésbbé összetett, amennyiben egyes
+cselekvések summájaként jelentkezik s minden egyes tagnak meg van a maga
+külön koefficiense.
+
+Alig intéztük el azonban ezt az ütközőpontot, már egy ujabb magyarázatra
+van szükség. Feltéve, hogy minden mü több részből van összeállitva s
+valamennyinek meg van a maga gazdasági együtthatója: hogyan lehet akkor
+a különböző alkotórészeket összesiteni? Az iskolában azt tanultuk, hogy
+csak egynemüeket lehet összeadni: almát almával, gyereket gyerekkel. De
+a müvészi szépséget és a márványtömb sulyát nem lehet egymáshoz rakni.
+
+Hogyan is állottunk a mi esztergályosunkról szóló példázattal? Hiszen
+fát és időt valójában épp ily kevéssé lehet összeadni. És mégis egybe
+tudtuk vonni s ezáltal össze is adni őket: mindkettőt pénzértékben
+fejeztük ki. Pénz pénzzel összeadható. Éppen az a pénz jelentősége, hogy
+egységes mértékmérője az értékek javarészének, amelyek ma közkézen
+forognak. Manapság jóformán minden gazdasági cselekvés abban nyilvánul,
+hogy nyereséget és veszteséget ugyanabban a pénzértékben fejezünk ki s a
+célszerüséget e szerint itéljük meg. És a mai irányzat arrafelé tart,
+hogy mind több és több olyan értéket lehesen a mértékmérőre igazitani,
+amely eddig kivül esett rajta. Az a bizonyos szárazdajka, a ki a
+háziasszony megjegyzésére: remélem, szeretettel fog bánni a
+gyermekeimmel, azt felelte, hogy a szeretet havonkint öt márkával többe
+jön, – csak ennek a fejlődési folyamatnak adott goromba kifejezést.
+Céltalan volna ezen a folyamaton, régi jó szokás szerint, mindig ujra
+felháborodni. Miután általános és ellenállhatatlan erővel megy végbe,
+általános tárgyi oka is van s meg kell előbb érteni, mielőtt erkölcsi
+vagy esztétikai alapon állást foglalnánk vele szemben.
+
+Ez a megértés éppen annak az általános mértéknek szükségletéből fakad,
+amely az embereknek kölcsönös vagy társadalmi tevékenységére
+alkalmazható. Magasabbrendü szociális berendezkedés nélkül a pénz léte
+és mibenléte érthetetlen. Zárt gazdasági társadalomban, mely minden
+szükségletét maga produkálja, a pénz még felesleges s csak akkor válik
+szükségessé, ha különböző gazdasági egységek lépnek egymással
+érintkezésbe. A cserekereskedés helyét, amely a a kölcsönös szükséglet
+és felesleg időnként való összetalálkozását feltételezi s a kereskedelmi
+forgalom kezdetleges alakjának képviselője, egy közös értékmérő foglalja
+el, amely a csere két alkotó elemét vagy aktusát függetleniti egymástól
+s ez által mindkettőnek hasonlithatatlanul nagyobb mozgékonyságát segiti
+elő. Akinek csak fölös terméke van, de ugyanakkor nincsenek kielégitendő
+igényei, a maga produktumát anélkül értékesitheti, hogy viszont
+nélkülözhető árut kellene beszereznie s ezáltal bizonyságot nyer az
+iránt is, hogy később felmerülhető szükségleteit még akkor is fedezheti,
+ha annak idején nincs felesleges csere-anyaga. Ezáltal az egyik fél a
+maga javára a lehető legkedvezőbben irányithatja a kölcsönös forgalmat
+és a másik fél is hasonló előnyös helyzetben van.
+
+Igy kerülünk megint a gazdasági koefficiens látószöge alá. A pénz olyan
+kitalálás, amely az üzleti forgalom gazdasági együtthatóját megjavitja s
+ennélfogva kétségtelen nagy kulturértéket jelent. Hogy ez az értelmezés
+tényleg a dolog lényegébe vágó, az a mozgalom is bizonyitja, amely
+régebben a cheque-forgalom bevezetését követelte, igazolásául annak a
+tapasztalásnak, hogy még a pénz és pénzértékek fizikai vándorlása is a
+forgalom tulságos megnehezbülésére vezetett. Ennélfogva: a gazdasági
+együttható megjavitása céljából a puszta átirás által való
+központositást kellett életbeléptetni. A csereművelet tudniillik itt már
+nem az effektiv pénzbeli kiegyenlitéssel, hanem a központnak a
+megtörtént érték-forgalomról szóló értesitésével történik. Elszámolás
+pótolja a pénz tényleges átadását, az eddig szükségelt munkaszolgáltatás
+tetemes csökkentésével.
+
+Igy tehát megint a kultura problémájához kerültünk. Mégis be kell
+ismernünk, hogy a pénz mértéke nem alkalmazható valamennyi kulturális
+értékre egyaránt. Bismarck, a sokat emlegetett imponderabiliát csak
+azért nevezte ezen a néven, mert bár a mi értékelésünknek
+ellenemondanak, mégis olyan tényezőket sorakoztatnak elénk, amelyek a
+kulturéletet erősen, néha döntően befolyásolják. Mégis volna talán egy
+még általánosabb értékmérő, amely ezeket az értékeket is maga alá
+rendeli?
+
+
+
+
+Az energia.
+
+Az egyetlen fórum, amely erre a kérdésre feleletet adhat: a tudomány,
+még pedig az egyetemes természettudomány s nem a történelem, a mely csak
+egyes régebbi szociális hatóerőkkel ismertet meg bennünket, de nem
+azokkal, a melyek még kifejlődésre várnak. A természettudományhoz
+fordulunk tehát és azt kutatjuk, vajjon nem mutatkoztak-e az ő területén
+ilyen általános értékmérők, amelyeknek a lehető legáltalánosabbaknak s
+azonkivül mértékszerüeknek kell lenniök.
+
+A fizika és kémia hatvanöt év alatt kidolgozott egy olyan fogalmat, a
+melynek meg van mindkét rendbeli tulajdonsága. Ez a munkának általános
+értelemben vett fogalma, vagyis: _az energia_. Minden történés a
+külvilágban, akármilyen jellegü legyen is, kimeritően és egyértelmüleg
+leirható vagy megismerhető, ha adva van, hogy energiái közül melyek
+változtak meg és milyen volt ez a változás. Tudományos meggyőződésem, a
+melyet természetesen még nem minden illetékes tényező oszt, hogy
+ugyanezt mondhatjuk a belső világ történéseiről is. Nem szükséges
+különben, hogy ezt a kérdést itt döntsük el, miután jelen
+fejtegetéseinkben kifejezetten csak a külső világ jelenségeire
+szoritkozunk.
+
+Mi is tulajdonképpen az energia? Jelenleg a legvégső reálitás, a mely
+még tapasztalati körünkbe esik. Az ujabb időkben tudniillik kiujult a
+harc a külvilág reálitásának régi problémája körül, még pedig azzal az
+eredménynyel, hogy egyetlen kétségkivül való bizonyosságot ismerünk s
+ez: öntudatunk pillanatnyi tartalma. Nézeteltérésről csak e tényből vont
+következtetések körül lehet szó. Nos, megállapithatjuk még, fizikai és
+fiziológiai értelemben, hogy a mi a külső világból tudomásunkra jut:
+érzékeink kapuin át jut oda. Van-e kulcsuk ezeknek a kapuknak? Egy van:
+_az energia_. Érzékelhető impressziónk csak akkor keletkezhet, ha a
+külvilágból energia hat az érzékeinkre vagy forditva: ha
+idegrendszerünkben energia-változás megy végbe. A tudomány ezekre a
+folyamatokra más vagy általánosabb kfejezésekkel nem rendelkezik. Az
+anyag fogalma a közelebbi leiráshoz nem elégséges, mert például a látás
+egész a szem hátsó üregéig nem materiális történés.
+
+Ezen általános ismertetésen kivül azonban az energia fogalmát
+szemléltető módon is meg kell értetnünk. Erre a célra mndennapi életünk
+bármely fázisa alkalmas. Belépünk este a szobába és felcsavarjuk a
+villanyt. Ezzel lehetővé teszszük, hogy a központban már előkészitett
+elektromos energia bekapcsolódjék a lámpába s ott hővé és fénynyé
+alakuljon át, amivel nincs összekötve semmiféle anyagbeli mozgás. Hogy
+ez az anyagtalan dolog mégis nagyon reális valami, ezt mindenki tudja:
+hiszen pénzbe kerül. Az a realitás, az elektromos energia, amely a
+központból a vezetéken át a szobába kerül, mint a világitógáz a csöveken
+keresztül, továbbá a hő és a fény, amivé az energia a lámpában
+átformálódik: mindez annak az általánosan létezőnek különféle
+megnyilvánulási alakja, amelyet energiának nevezünk. Joggal beszélhetünk
+különböző formákról, mert egyiket a másikból nyerjük. Az elektromos
+energia abban az arányban tünik el, ahogy fényt szolgáltat, s ezért kell
+a központnak folyton pótolnia, nehogy a lámpa kialudjon. A központban
+pedig a nagy gépek mechanikai munkájának elektromos energiába való
+átvitele utján termelődik. Ezt a mechanikai munkát a gőzkazán alatt égő
+szén idézi elő; az energia azonban, amely a szénben és az égéshez
+szükséges levegőben rejtőzik el, a nap sugaraiból születik, amelyeknek
+hatása és felhasználása mellett hajtottak ki egykor azok a növények,
+amelyeket ma mint fosszilis szenet bányásznak ki. Tovább azután nem
+vezethetjük vissza a munka vagy energia utját; mindmáig a nap az
+egyetlen praktikus forrás, amelynek energiakészletét fogyasztjuk s ennek
+az energiának alkalmazásain épül az egész földi életünk. Minden
+cselekvésünknek az a gyakorlati feltétele, hogy más megnyilvánulási
+formákba viszszük át ama tápláló anyagokból nyert energiánkat, amelyek
+éppugy, csak alacsonyabb hőmérséklet mellett, égnek el a testben, mint a
+szén a gőzkazán alatt.
+
+Óriási távlatok nyilnak meg itt előttünk, egész tudásunkkal felérők. Ha
+például ez a kérdés merül fel: mi köt össze bennünket azokkal az égi
+testekkel, amelyek oly távol vannak tőlünk, hogy a fény csak millió és
+millió év alatt jut onnan ide, ugy a felelet: _éppen ez a fény_ az
+összekötő. Csak azt tudjuk, amit ez a fény hirül hoz és csak abból
+értesülünk a világür létéről és eseményeiről, hogy közvetlenül vagy a
+látcső lencséjén és tükrein át fénysugár ér a szemünkbe. Viszont a
+villanylámpánál láttuk, hogy a fény az energia egyik formája. Azaz: a
+világegyetem, amennyiben ismerjük, az a tér, amelyből energia hatol
+hozzánk, vagyis: _az egész világ energia_.
+
+De az energiát még sem lehet megfogni vagy megmérni! – mondhatja az
+anyag nyakas védelmezője. Válaszom: az energia mindenesetre megfogható
+valami, mert összes érzéki tapasztalataink s igy tapogató szerveink is
+az energia megnyilvánulásain alapulnak. Tényleg: van egy bizonyos
+helyzeti energia (elaszticitás) és egy mozgási energia, a melyeknek a
+fogható fizikai világról való képzeteinket köszönhetjük. Megmérni az
+energiát nem lehet. De lehet talán a villamosságot vagy a fényt, a hőt
+és a mágnességet? Pedig hát épp úgy meg vannak, mint a víz és föld.
+Miért kellene tehát a megmérhetőséget a létezés szükségszerű
+feltételének tekinteni? Semmi ok nincs reá, mert hiszen vannak
+megmérhetetlen létezők. Egy rövidlátó népszerű filozófia szoktatott
+hozzá bennünket ahhoz a feltevéshez, hogy való dolgoknak mindig
+mérhetőknek kell lenniök. Ha a legtöbb természettudós irányítása szerint
+a világot anyagból és mozgásból akarjuk kiképezni, akkor szükségszerűen
+meg nem mérhető anyagokat kell felvennünk; ha azonban ezt a fogalmat
+szigorú tudományossággal határozzuk meg, úgy az energiához kell
+eljutnunk, mint a legvégső mérhető és kimutatható valamihez.
+
+A figyelmes olvasó fel fogja vetni a kérdést: tehát csak energiára
+találunk a külvilágban? Ugy van: mutass valamit és kifejtem neked, hogy
+milyen energiák vannak jelen. Ez talán már elég konkrét dolog?
+
+Az energia tehát semmi esetre sem absztrakt valami, épp oly kevéssé,
+mint te vagy én. Itt is a nyelv bizonytalanságait kell megsinylenünk,
+ugyanavval a szóval lévén kénytelenek az elvont és általános fogalmat és
+az egyes konkrét, a fogalom alá eső tárgyat megjelölni. Amikor Schiller
+a Glocke-ban azt mondja: der Mann muss hinaus, – itt a Mann szónak
+absztrakt jelentése van, mert nem egy bizonyos férfira vonatkozik, hanem
+a férfi fogalmával kapcsolatos kijelentésről van szó. Ha azonban egy
+viharos népgyülés elnöke rámutat egy zavargóra és kiadja az utasítást:
+der Mann muss hinaus! – akor csak egy valakit értett. Épp úgy jelentheti
+az „energia“ absztrakt értelemben azt a tömegjelenséget, a mely bizonyos
+módon mérhető és átvitelezés útján mechanikai munkából előállítható,
+mint a hogy jelentheti egy bizonyos helyen lévő bizonyos mennyiségét, a
+melynek meghatározott rendeltetése s többnyire meghatározott tulajdonosa
+van és egyedileg akként körülirható, mint ama népgyűlési férfiú. Igen
+általános értelemben pedig, miután minden létező az energiára vezethető
+vissza: az energia az egyetlen konkrét létező.
+
+Az energia fogalmának ez általános jellegű tisztázására azért volt
+szükség, hogy a feltalálás és felfedezés fogalmait megérthessük. Az
+energia mérhető és egyszersmind minden dolog alapvető eleme lévén:
+minden történés általános mértékéül szolgálhat. A feltalálók és
+felfedezők ugyanis azok az emberek, a kik a történéseket jobb, azaz
+kivánatosabb és üdvösebb irányba viszik, mint az eddigi volt; ezért kell
+működésüket, a legáltalánosabb értelmezésben, energetikai formákkal
+ábrázolnunk.
+
+Evvel visszakerültünk elmélkedéseink kiinduló pontjához. Miután az egész
+emberi élet a testben lévő energiák működtetésén alapszik, a melyeknek
+az a rendeltetésük, hogy a külvilág energiáit, amennyiben lehetséges, az
+ember érdekében alakítsák át: minden az átalakítás miként megtörténtétől
+függ. Láttuk, hogy mindig van hulladék, amelynek mennyisége az átformáló
+egyén ügyessége szerint több vagy kevesebb. Most ismerhetjük meg
+előrebocsátott mghatározásunk általános érdekű értelmét: a feltalálók és
+felfedezők annyiban és csak annyiban fejlesztői a kulturának, a
+mennyiben az elkerülhetetlen hulladék lehető legteljesebb csökkentésére
+tanítanak és megmutatják, hogy az ismert és hasznosított energiákon
+kivül mások is vannak a természetben elrejtve, amelyeket szintén az
+emberiség czéljaira lehet átalakítani.
+
+
+
+
+A feltalálók és felfedezők.
+
+Foglalkoznunk kell még itt avval a ténynyel, hogy az emberihez nagyrészt
+hasonló állati szervezet a nyers energiáknak hasonló czélszerű
+átalakítását végzi. Ez kétségkívül igaz. A különbség mindössze az, hogy
+az állatok a fajt csak fenntartani, az emberek pedig fejleszteni is
+tudják. Ha az ember nem lép közbe, akkor az állat évszázadokig és
+évezredekig változatlanul ugyanazon a fokon marad és az egymásután
+következő nemzedékek egy folyton ismétlődő kört futnak be. Csak az ember
+tudja a maga faját nemzedékről-nemzedékre átalakitani, természetesen
+népek és törzsek szerint igen különböző mértékben. S e változás lényegét
+kizárólag csak mindig több és több nyers energiának felhasználásában és
+ezeknek az energiáknak mindig magasabb gazdasági együtthatóval való
+czélszerű átformálásában találjuk meg. Ezt a fejlődést ma még nem az
+egész emberiség egységesen, hanem bizonyos, egyes népek és ezeken belül
+ismét egyes személyek tevékenysége eszközli. Ezek az emberek a
+feltalálók és felfedezők.
+
+Látjuk tehát, hogy az emberi nem legfontosabb osztályával van dolgunk.
+Ezekben az emberekben érte el legfőbb kifejlettségét egy sajátosan
+emberi vonás: a haladásra való képesség. Ez a megismerés érzésbelileg
+csaknem általános; az emberiség hivatott vezéreit tiszteli azokban, a
+kik friss energiákat szabadítottak fel számára vagy a meglévők
+tökéletesebb értékesíthetésére mutattak rá, példaképeit látja bennük, a
+kiket mindenki nyomon szeretne követni és akikhez hasonlónak kivánja a
+szülő gyermekét. Életükről és működésükről irott és iratlan legendák
+szállnak szerte és szállnak tovább nemzedékről-nemzedékre; mindenki
+érzi, hogy az ő útjuk és cselekvésük ismerete egyéni kiválóságuknak
+általánosulására vezethet. Ezeknek a komoly legendáknak azonban csak
+akkor van igazi hasznuk, ha tudományos jellegűek, azaz az általánosra és
+ismétlődőre épülnek. A tudomány bajnokai azonban eddig nem igen
+vállalkoztak erre a feladatra. A tartozó kegyelet megsértésének vélték a
+tudomány hőseinek közelebbi analizálását. „Du gleichst dem Geist, den du
+begreifst, nicht mir“ – úgy látszott, mintha evvel menydörögné le minden
+nagy ember azt a kisebbet, a ki ilyen méltatással kisérletezik.
+
+És ezt a feladatot mégis meg kell próbálni és meg kell valósítani.
+Láttuk, hogy ezek a nagyságok nem ütnek el feltünően a többi embertől,
+sőt az ő legtipikusabb kifejezőik. Nyugodtan feltételezhetjük tehát,
+hogy általános emberi tulajdonságokat fogunk náluk találni, éppen csak
+bizonyos felfokozottságban. És ez a meggondolás lesz egyúttal vezetőnk a
+vizsgálat alá veendő részletkérdések megértésénél.
+
+
+
+
+Felfedezés és feltalálás.
+
+Eddig a felfedezésről és feltalálásról, mint két különböző szellemi
+tevékenységről volt szó s ezért helyénvaló lesz, ha ezt a különbséget
+röviden szóvá teszszük. Az eltérést abban a tényben látom, hogy a
+felfedezésnél ismeretlen körülmények kikutatásáról, a feltalálásnál
+pedig ismert viszonylatoknak uj célra való alkalmazásáról lehet
+beszélni. A felfedezőnek tehát munkája közben állandóan azt kell
+kérdeznie önmagától: uj az, amit éppen szemlélek? – a feltaláló ellenben
+két kérdés közt válogathat: hogyan használhatom fel ezt a bizonyos
+dolgot? vagy: hogy oldhatom meg ezt a meghatározott feladatot? Hogy a
+két kérdés közül melyiket veti fel, attól függ, hogy kevésbbé ismert
+vagy uj dologhoz van-e köze avagy inkább a megoldandó probléma vet fel
+valami ujat.
+
+Természetesen mindkét águ tevékenység sokszor összebonyolódik egymással.
+A kutatónak munkája közben gyakran kell találmányokat csinálnia, hogy a
+kikutatandó uj valamit lehetőleg kedvező feltételek mellett vizsgálhassa
+meg. Épp igy: a feltaláló is gyakran van abban a helyzetben, hogy
+ismeretlen dolgokat lásson, ha adott feladatát uj eszközökkel akarja
+megvalósitani. Még eladdig ismeretlen körülmények előállitása és
+lebirása: ez a cél mindkét esetben, csak a tudósnak ez uj
+viszonylatokkal szemben való álláspontja lényegesen különböző.
+Ennélfogva: végeredményben a tudatos érdeklődés mértékétől fog függni,
+hogy a hivatott tudós saját tapasztalataival szemben milyen vonatkozásba
+kerül. Itt aktuális azután a tudományos tevékenységnek egy sulyos
+akadálya minden országban, ahol a tudomány sokáig aludt s ahol külső
+erők sem mozgatják meg. Ilyen viszonyok vannak most Spanyolországban;
+ósdi, egyoldalu életfelfogás divik, amely nemcsak hogy nem ismeri a
+tudományos ideálokat, hanem egyszerüen elutasitja őket s épp ezért
+hiányzik a kétségtelenül lappangó kutatók szükségszerü kibontakozása;
+viszont kétségtelen, hogy amennyiben valamely okból a tudományos ideálok
+erőre kapnak, egész csomó tehetséges tudós fog itt is kivirágozni.
+
+Ilyen hirtelen fejlődésnek legfelötlőbb példáját Francciaországban
+látjuk a tizennyolcadik század végén a mathematika és
+természettudományok terén. A forradalom és a belőle származó
+következések: a köztársaságnak az ósdi Európa ellen való megvédése, az
+oktatás és a technika ujjászervezése és az általános müveltség és
+haladás terjesztése, – tudós, főleg természettudománynyal foglalkozó
+egyéniségek iránt váratlan és nagyszabásu keresletre vezettek és ez a
+szükséglet tényleg egész sereg ragyogó tudóst és kutatót dobott a
+felszinre, akikre Franciaország épp oly büszke lehetett, mint politikai
+vivmányaira. Nehéz volna elfogadni, hogy ez az időköz, éppen rendkivüli
+mozgalmasságánál fogva, rendkivüli emberek születését előmozdithatta
+volna, mert e kiváló férfiak születési időpontja még a politikailag és
+gazdaságilag alacsonyrendü királyságra esik és az első forradalmi
+mozgalom hatása alatt született nemzedék később semmiféle kimagasló
+jellegzetességet nem mutat fel. Sokkal kézenfekvőbb, hogy az átlagos
+nyersanyagról van itt is szó, amelyből alkalmas körülmények közt a nagy
+emberek mindig kiválnak és ezt a nyersanyagot csak az egyszerre beállott
+fejlődési lehetőség izgatta a francia forradalom után is gazdagabb
+termésre.
+
+
+
+
+Az iskolai rendszer.
+
+Ennek a logikus következtetésnek fontosságát hangsulyoznunk kell. Ha ez
+a következtetés helyt áll – sem általános, sem különös okok nem szólnak
+ellene, – akkor megállapithatjuk, hogy ma a népek értelmi és teremtő
+erői általában megközelitőleg sincsenek olyan kimeritően felhasználva,
+ahogy lehetséges volna. Amelyik nép tehát elsőnek fogja saját értékeit
+célszerüen kiaknázni, hihetetlen fölénybe kerül minden más néppel
+szemben. De ezt a célt csakis az iskolai oktatás szellemének gyökeres
+megváltoztatásával lehet elérni. A mai tanitási rendszer teljesen
+figyelmen kivül hagyja a tehetséges és fejlődésre képes egyének különös
+kiemelését és támogatását. Sőt a mai iskola állandó ellentétbe kergeti a
+kiváló tanulókat önmagukkal; a későbbi nagy emberek köztudomás szerint
+többnyire rossz diákok voltak, aminek oka abban rejlik, hogy az iskola
+sok különböző szakban akar bizonyos átlag-ismereteket nyujtani és az
+egyes tárgyakra való kivételes képességet, miután rendszerint a többi
+tantárgyak elejtésével áll kapcsolatban, alkalmatlan szellemi
+elfajulásnak tekinti. Már most: a későbbi nagy embereknek egyig
+legjellemzőbb (bár nem csalhatatlan) ismertetőjelük épp a nagyfoku
+egyoldaluság, igy tehát az iskolának ama törekvése, hogy ezt az
+egyoldaluságot leküzdje vagy elossza, egyértelmü a későbbi nagy emberek
+lehető visszaszoritásával. Nem szabad viszont azt hinni, hogy a nagy
+ember minden körülmények közt utat vág magának. Eltekintve attól, hogy
+az emlitett akadályok nélkül általában még jobban érvényesülhetett és
+többet szolgáltathatott volna, utalnunk kell egyik előző fejezetünkre,
+amelyben megállapitottuk, hogy kedvezőtlen fejlődési feltételek mellett
+sokan elesnek a szabad szárnyalástól, akik más megfelelőbb viszonyok
+között kivételes eredményeket produkálnának. Ha elfogadjuk, hogy
+rendkivül kedvező körülmények esetén a kitünő emberek kiválasztódása
+rendkivüli mértékben fokozódik, akkor nem kerülhetjük el a végső
+következtetést: iskoláink átlagos kedvezőtlen körülményei folytán az
+eredeti tehetségek nagy része háttérbe szorul és összemorzsolódik.
+
+Ez a ténymegállapitás azonban minden nemzet legfontosabb javainak
+önkényes és elkerülhető pusztulását jelenti: vezető szellemeinek
+pusztulását.
+
+
+
+
+A történelmi iskola.
+
+Nyilvánvalóvá tettük, hogy a kiváló kutatók életkörülményei és fejlődési
+feltételei lehető alapos megismerésének milyen gyakorlati fontossága
+van. Legalább is olyan, mint e ragyogó egyéniségek iránt való elméleti
+vagy általánosságokban tartott érdeklődésnek. A történeti vizsgálódás
+által felderithetünk egyes személyi részletkérdéseket, a legjobb esetben
+megtudnók, hogy Ranke szavai szerint „hogyan is volt tulajdonképpen“ az
+illetővel; de arra a felsőbbrangu feladatra nem vállalkozhatnánk, hogy
+következtetéseket vonjunk le, vajjon a nagy tudósok életkörülményeiből
+melyek hatottak kedvezően kifejlődésükre és melyek kedvezőtlenül? Pedig
+hangsulyozni akarom, hogy ezt a merész vállalkozást igenis szükségesnek
+tartom. A történelem megismertet bennünket a kitünő emberek aprólékos
+életviszonyaival, de a nagyobb közösségekkel: városokkal, államokkal és
+népekkel is; a tudomány tulajdonképeni hivatásán esne sérelem, ha
+mindezen tényezők egyes kicsinyes körülményeinek ismeretével
+megelégednénk. A természetvizsgáló is csak egyes személyeket vagy
+eseteket figyelhet meg és próbálhat ki, de nem elégszik meg soha annak
+megállapitásával, hogy ezekben az egyes esetekben miről van szó, hanem
+avval kezdi a maga tudományos munkásságát, hogy a megvizsgálás alá vont
+példánál mi volt az általános és mi volt az egyéni jellegü. Cak az
+általános vonatkozás érdekli és siker esetén csak az általánosra állitja
+fel az uj természeti törvényt, amelyet eredményes munkájából vont le.
+
+Ugyanigy kell tehát megragadnunk és megvalósitanunk a nagy emberek
+élettörténetének problémáját. El kell különitenünk az általánost az
+egyénitől, az előbbit szakszerüen fejtjük ki, az utóbbi pedig csak
+annyiban jöhet számba, amennyiben az általános szempontokra nyilvánvaló
+befolyása volt.
+
+Két kérdés van tehát; először: mi az általános vagy hogyan ismerhető
+fel?, – másodszor: hogyan tudjuk meg, minek van fontossága a
+részletkérdések vagy egyéni viszonyok közül az általánost illetőleg?
+Először meg kell válaszolnunk az első kérdést, hogy azután a másikat
+szemügyre vehessük.
+
+Az általános vagy törvényszerű elem – a mely tehát minden egyes jelenség
+megitélésénél és értékelésénél első sorban jön figyelembe – minden
+individuális esetben egyező módon és formában található meg. A
+tudományos munkának van egy csalhatatlan ismérve, a mely mindig jelzi,
+hogy egy bizonyos kérdés egyáltalában és mennyire tudományos
+jelentőségű, ez az ismérv, hogy tudományos eredmények alapján
+„_jósolni_“ lehessen. A természettudományok terén ez a feltevés igen
+egyszerü. A geológus egy állkapocs formáiból előre meg tudja mondani,
+milyennek kell az illető állat csontvázának lennie és ha a kémikus egy
+új elemet fedez fel, akkor megjövendölheti: mekkora lesz a speczifikus
+hőfoka, még ha nincs is semmiféle mértéke róla. A jövendölés e
+lehetősége a vonatkozó természeti törvények ismeretén nyugszik s e
+természeti törvényeknek meg van az a tulajdonságuk és czélzatuk, hogy
+szabályszerűen megismétlődő viszonylatokat egy jellegzetes kifejezési
+formába foglaljanak össze. Más szóval: csak szabályszerűen visszatérő
+jelenségeket lehet megjósolni és a természeti törvények éppen azt
+fejezik ki, a mi megismétlődik.
+
+A nagy emberek életfeltételeinek sajátos problémájával szemben is tehát
+az a feladatunk, hogy megtaláljuk és kifejezzük az örök ismétlődéseket a
+más nagy emberekkel való egybevetéseknél. A homo sapiens egy különös
+válfajának kell őket tekintenünk és kizárólag természettudományos alapon
+kell azokat az ismérveket és sajátságokat kikutatnunk, a melyek
+tekintetében hasonlítanak egymáshoz és kiemelkednek a többi emberek
+közül. Az átlag-emberrel való megegyezéseik kimutatása ellenben
+közömbös; avval a megismeréssel, hogy semmi különös vonás nem fordul
+elő, az érdeklődés is kialszik. Ebből magyarázható a filológiailag agyon
+nem iskolázott ember ösztönszerű ellenszenve avval a szatócs-munkával
+szemben, a melylyel néha nagy emberek életének jelentéktelen eseményeit
+összekapirgálják. Ha ennek az ellenszenvnek azt szegzik elébe, hogy nem
+lehet tudni, vajjon ezek az aprólékosságok egyszer majd valamely
+speciális szempontból nem lesznek-e érdekfeszítők és nem lett volna-e
+örök veszteség, ha figyelmen kivül maradtak volna, – úgy megint
+érvényesiteni kell a mi álláspontunkat: csak az általánosnak, az
+ismétlődhetőnek van fontossága. Tudományos értelemben tehát _nincs örök
+veszteség_. Ha az elveszett érték csak egyszer fordul, illetve fordult
+elő, akkor fenntartására nincs semmi szükség, mint a hogy felesleges,
+hogy az utókort arról az időjárásról értesítsük, a mely mellett egy
+tudományos felfedezés megtörtént. Viszont: ha valami igazán lényegesről
+van szó, akkor fontosságához mérten sokszor és sokféleképpen fog
+ismétlődni s igy az egyes példa elenyészése nem jelent semmit. Még az
+adott eset megjelölésénél sem pótolhatatlan az ilyen részleges
+veszteség, a melynek súlyát csak később ismerjük fel; minél
+nyilvánvalóbbak az általános törvények, annál könnyebben lehet egyes
+esetekben a hiányzót interpolálni, azaz: a mértékadó
+törvényszerűségekből kiegészíteni s az űrt betölteni.
+
+Tudom, hogy e fejtegetéseimmel egy igen elterjedt felfogással
+helyezkedem szembe, a melynek éppen a történelemre és az evvel
+összefüggő érdekekre való befolyása rendkivül erős. „Szent az a hely, a
+melyet nagy ember taposott“, – és ez által egy olyan kultusz igazolódik,
+a mely fétisimádássá fajul. A művelt és modern ember, a ki lenézi a
+középkor vallásos rajongásait, a maga többé-kevéssé felmagasztosított
+művészi és tudományos szentjeivel épp ilyen középkori
+ereklye-misztériumot űz, a hogy az ujságtárczákból és a
+schöngeist-könyvekből nap-nap mellett látjuk. S ennek egyedülvaló okát
+abban a helytelen feltevésben kell keresnünk, mintha pótolhatatlan
+értékű egyéni vonatkozásokról volna szó. Pedig az _egyén és egyed mindig
+korlátozott és esetleges valami_. Ha Goethe szavaira hivatkoznak, hogy
+„földi embernek legfőbb boldogsága: a személyisége“, ne tessék
+elfelejteni, hogy Goethe boldogságot és nem értéket említ. Ugyancsak
+Goethe irja azonban ezt is: „Eigenheiten, die werden schon haften;
+kultiviere deine Eigenschaften!“ Tehát: nem az tesz értékessé bennünket,
+a mi véletlenül más, mint a többinél, hanem a mi bennünk az átlagnál
+_felsőbbrendűen_ van kifejlődve. Hogy azonban magasabb és alacsonyabb
+fejlődési fokról egyáltalán beszélhessünk, ehhez összehasonlítható, azaz
+sok embernél, de különböző mértékben előforduló tulajdonságok kellenek.
+A nagy emberekről előre meg is állapítottuk, hogy _emberi_ képességek
+rendkivüli felfokozottságával s nem _emberfölötti_ erőkkel
+jellemezhetők.
+
+A természettudományi és történeti kutatás közt tehát, ebben a
+vonatkozásban, nincs lényeges különbség. Az ujabb időkben a mi
+történelmi felfogásunk ellen megint abból igyekeztek tőkét kovácsolni,
+hogy a történelem tárgyául az egyént tolták előre; be kellett azonban
+látnia mindenkinek, hogy még a legindividuálisabb eset sem írható le,
+azaz nem lehet köztudomásúvá és közérdekűvé másképpen, mint általános
+fogalmak segítségével, a nyelv megfelelő kifejezései útján. Tehát a
+szóbanforgó legegyénibb eset is csak egyes ismert, azaz sokszor ismételt
+fogalmak kombinációjával rögzíthető meg és az individuálista történetíró
+is kénytelen a letagadott általános fogalmakkal dolgozni. A
+természettudomány is egyes esetekből indul ki és régebben csak leírás,
+azaz az ismert és a specziálisan alkalmazható általános fogalmaknak
+összeállításával tudott úrrá lenni rajtuk. Később azután az egyes
+esetekből általános törvényeket vezettek le. Mindössze a tudományos
+készség mértékétől függ, mennyire tud valaki az adott példától
+eltekinteni és hogyan tudja az ide vonatkozó általános törvényt
+kifejteni.
+
+Arra a kérdésre, hogy mit értsünk „általános“ alatt és hogyan tudjuk
+megismerni, azt feleljük, hogy _ami ismételhető: az már általános_ és a
+megismétlődés tényével leplezhető le. Evvel azután el volna intézve az a
+másik kérdés is, hogyan jutunk az egyes eset lényeges alkotórészeihez?
+Ami _ismételten_ felismerhető és kimutatható: _az a lényeg_.
+
+Ha tehát uj területeken kutatunk, soha sem tudhatjuk előre, hogy a sok
+apró részlet közül egyes esetben mi fog lényegesnek és ismételhetőnek
+bizonyulni. Minden tudományos munkának ennélfogva az a kezdete, hogy
+kizárólag technikai szempontok szerint az adott dolgot egyszerüen
+tudomásul vesszük. Azaz: a rendelkezésre álló egyedeket összefogjuk és
+keressük benne a megismétlődőt. Ebben a stádiumban, tudományosan, még
+nincs értékkülönbség az összetevők közt, viszont mégis fontos ez az
+időköz, mert az elemi osztályozás nélkül az egyezőségeket hiába
+keresnők.
+
+Mihelyt azonban, az anyaggyüjtés nyomán, a közös körülmények közt levő
+megegyezőségek kiválnak, már a második stádium kezdődik, amely ezen
+egyezők kidolgozásából áll. Az a tétel például, hogy a modern nemzetek
+gazdasági fellendülése tiz-tiz éves hullámokat játszik: alacsonyrangu
+empirikus szabály; már most, hogy ilyen vagy pedig mélyebb és tágabb
+általánositásokig jutunk-e el, főleg az illető tudomány-ág
+fejlettségétől függ; a lényeges egyszersmind mindig általános, s az
+általánosság mértékét fontossága jelzi.
+
+Hangsulyoznunk kell azonban, hogy valamely eset egészen különböző
+jelentőségü lehet és kell hogy legyen, a rá alkalmazott tudományos
+felfogás szerint. Addig fel nem ismert összefüggések folytán sokáig
+lényegtelennek tartott részletek egyszerre a tudomány gócpontjába
+léphetnek, amikor ezekre az összefüggésekre rájutunk. Hogy állunk
+azonban, ha eladdig éppen ezeket a részleteket hanyagoltuk el?
+
+Akkor szépen felkeressük őket és kikutatjuk tulajdonságaikat. A fontossá
+válás szempontja meghatározza a kifürkészés módját is. „Értékes anyagot“
+sohasem lehet a leendő felhasználásra akként összegyüjteni, hogy a
+jövendő felhasználó meg legyen vele elégedve; rendszerint joggal fog
+panaszkodni, hogy éppen a legfontosabb dolgok maradtak észrevétlenül
+vagy meghatározatlanul. Igy tehát az általánositás első lépésével
+egyidejüleg meg kell állapitani azokat a kérdéseket, amelynek jeligéje
+alatt kell az anyagot gyüjteni.
+
+Szükségszerüen helyes vagy hasznos is ez az első lépés? A tökéletesség
+szempontjából nem lesz semmiesetre sem helyes, de mindig hasznositható
+lesz, – ha nem véletlenül felmerült, hanem tényleges általánositást ölel
+fel. Mindkét kérdés önmagától megválaszolódik az eleinte inkább sejtett,
+mint kimutatott általánositás tényleges megléte s esetleg szükséges
+módositása vagy kiterjesztése után, az esetnek az ideiglenes szempontok
+szerint való közelebbi vizsgálásával. Az igazán tudományos gondolkozást
+a munkának e stádiumában, a kutatónak szellemi gyermekeivel szemben
+kellő elfogulatlansága, kényszeresetben: kegyetlensége igazolja. Az uj
+területen megismert törvény felemelő hatása rendszerint oly erős, hogy
+különös önfegyelmezés kell a tévedés lehetőségének meggondolásához.
+Amennyiben ez az általánositás valóban a tények egy egész lánczolatát
+fogja össze, mindenesetre használható részei is vannak, viszont ezek a
+részek egy fel nem ismert fontoságú ponthoz is kapcsolódhatnak. S ha
+ellentmondasokat találunk, akkor az összefoglaló gondolatnak a meglévő
+tényekhez való fokozatos alkalmazása adja azt a munkát, a mely minden
+tudomány örök útja és igazi fejlesztője. Lehetetlenség tehát az
+anyaggyüjtést és annak rendszeres értékesitését két, időben és
+személyileg elkülönitett feladatnak tekinteni. Ha külső okok teszik ezt
+szükségessé: elmaradhatlan következményeül a tudományos eredmények
+késlekedése és értékeik csökkenése várható.
+
+
+
+
+Az életrajz anyaga.
+
+Ha meggondolásainkat speczializáljuk: egyelőre ahhoz az anyaghoz kell
+magunkat tartanunk, a melylyel a rendszerint tudománytalan életrajzok
+rendelkeznek. A bennük felfedezendő általános szempontok megadják majd
+több és jobb anyag beszerzésének a lehetőségeit. A hol anyag-hiány miatt
+valamely kérdést az adott esetből nem tudunk eldönteni, ott más
+esetekből igyekezünk a választ kibogozni s megpróbáljuk, vajjon az igy
+talált megoldás az eredeti tényállással simán összeegyeztethető-e? Igy
+jutunk előre a Goethe szavai szerint: soha be nem zárva, de gyakran
+körülkerülve.
+
+Még egy bizonyos, igen fontos anyag-mennyiségre kell utalnunk: a kutató
+saját nyilatkozataira. Rájuk találunk elsősorban tudományos munkáikban,
+a melyek az elért szellemi magaslatokat jelölik meg. Vannak továbbá
+másfajta szellemi dokumentumok, főleg levelek, a melyeknek értéket
+kölcsönöz az a körülmény, hogy a szellemi munka fejlődési menetének és
+így a tudományos szolgáltatás lélektani megértésének kulcsát adják. Az
+itt következő tanulmányokhoz az ilyen utalások hozták a legmegfelelőbb
+anyagot és hálásan kell tudomásul venni, hogy kitünő tudósok levelei az
+utóbbi időkben mindinkább a nyilvánosság elé kerülnek. Az életrajzokban
+is sokszor ismerünk rá ilyen adalékokra, az életrajzíró azonban
+rendszerint inkább hősének istenítésével, mint lélektani analizisével
+foglalkozik s így a leveleket értelmező részeket óvatosan kell
+mérlegelnünk.
+
+A mai történetírás technikája épp úgy mint a filológiáé, az aprólékos
+eredeti részletek túlságos gonddal való reprodukcziójában kéjeleg és
+ennek a technikának a bajnokai türelmetlen gőggel néznek le azokra, a
+kik nem állnak az ő pártjukon. Nem hiszem, hogy ennek a tulzott
+gondosságnak komoly jelentősége volna; csak annak a nagyon elterjedt
+nézetnek a gyakorlati következményét látom benne, mintha az egyes tények
+pótolhatatlanok volnának. A ki nem vallja ezt a téves hitet s a ki
+tisztában van azzal, hogy a végső következtetést soha sem biztosithatja
+egy közbeeső faktor, annak nem fog fejtörést okozni, vajjon adott
+esetben egy mellékkörülményt bizonytalanságban hagyjon-e, mert egy szó
+homályos vagy egy vonatkozás nem nyomozható ki? Addig nem vonja le
+általános megállapításait, a míg egybehangzó eset elegendő számban nincs
+szolgálatára. Tehát itt is a hibák forrásának szakszerű megítélése fogja
+annak a munkának nagyságát kiszabni, a mely az anyag tisztogatásához és
+biztosításához szükséges. Miután a biográfus munkája sem lehet abszolut
+tökéletes, a hogy semmiféle más munka sem, határául nem a technikai
+készség véletlen mennyiségét, hanem a tévedés lehetőségének raczionális
+mértékét kell beállítani.
+
+A nagy emberek sokaságából hármat ragadok ki; mindhárman a mult
+évszázadban és hasonló területeken értek el alapvető felfedezéseket,
+mindhárman németek voltak, de jellemük s sorsuk a lehető legeltérőbb
+egymástól. Mayer, Helmholtz és Liebig életéről fogunk beszélni; az első
+kettő az energia megmaradásának törvénye, a mi vezető elvünk bölcsője
+körül állt.
+
+
+
+
+Mayer.
+
+Mayer Róbert Gyula 1814. november 25-én született; harmadik fia volt
+Mayer Krisztián heilbronni gyógyszerésznek és nejének Heermann
+Erzsébetnek. Szüleinek jelleméről és szellemi képességeiről megbízható
+adatok nem igen állnak rendelkezésünkre, azon kivül, hogy atyja a
+gyógyszertárat szorgalmával és lelkiismeretességével felvirágoztatta,
+úgy hogy polgártársai közt tekintélyes pozicziója volt. Visszavonultan
+élt s idejét hivatásos munkáján kívül természettudományi ismereteinek
+gyarapítására fordította; fiát is korán bevezette egy pár fizikai és
+kémiai kísérletbe. Az anyáról nem tudunk semmi kívételes szellemi
+tulajdonságot.
+
+Mayer gyermekkorában nem mutatkozott valami kitünő tehetségnek. Maga
+említi, hogy a város alatti patakban kis vizimalmokkal való játszogatás
+közben egy perpetuum mobilének ötlete villant fel benne, de atyja és
+atyjának barátai a tervet kivihetetlennek mondották s ennek folytán nem
+is próbálkozott meg vele. Nem vagyunk teljesen bizonyosak abban, vajjon
+nem egy öntudatlanul felmerült, későbbi konstrukcziójáról volt-e szó,
+amely ehhez az ifjukori elfutó eseményhez kapcsolódik. E feltevésünk
+azon az alább emlitendő tényen alapszik, hogy Mayer nagy eszméje minden
+tudatos előkészités nélkül, hirtelen támadt, olyannyira, hogy megelőző
+temérdek levelében és egyéb irataiban a legcsekélyebb nyoma sem
+található. Magának a felfedezőnek ama kézenfekvő meggyőződése kapcsán,
+hogy jelentékeny eredményeinek bázisa még gyermekkorában fekszik, nagyon
+könnyen és önkéntelenül is következtethetünk később felmerült eszméinek
+korábbi időkkel való vonatkozásaira.
+
+Mayer Róbert nagyon rossz tanuló lehetett. Előmenetelből mindig csak
+„meglehetős jó“ osztályzatot kapott, a klasszikus nyelvekből többnyire
+„gyenge“ vagy „nagyon középszerü“, legjobb esetben pedig „középszerü“-je
+volt. Mathematikában azonban már „jó“-ra, sőt „nagyon jó“-ra is vitte.
+Miután a heilbronni gimnáziumban nem sokra haladt, megpróbálkoztak vele
+a schöntali papjelöltképző szemináriumban, de az eredmény itt sem volt
+kedvezőbb.
+
+Miután akkoriban egész Németországban, de különösen ezen a vidéken, a
+klasszikus nyelvek ismeretére még nagyobb sulyt helyeztek, mint
+manapság, nem kell csodálkoznunk, hogy mathematikai sikerei ellenére is
+utolsó vagy utolsóelőtti volt az osztályban. Klaiber nevü tanitójának és
+gazdájának házában viszont, ötletes és tréfás modorával szeretetet és
+szimpatiát vivott ki magának. Emlitik róla, hogy beszélgetés közben
+gondolatainak logikai egymásutánját csak hézagosan tudta összefogni,
+ugy, hogy kijelentései a hirtelen gondolatugrások folytán gyakran
+meglepetést keltettek. Tanulótársainak kisérleteket szokott bemutatni s
+minthogy kisérleteit szellemidézéssel hozta kapcsolatba, a diákok
+„szellem“-nek csufolták. Feltünt még diaktársainak, hogy Mayer gyakran
+szőtt a beszélgetéseibe bibliai mondásokat, de különben sem akkor, sem
+későbben nem volt semmi közelebbi köze a képző-, vagy
+előadómüvészetekhez. Az érettségit 1832 tavaszán, tehát alig 17 éves
+korában ugy ahogy letette és a tübingeni egyetem orvosi karára
+iratkozott be. Mig szaktanulmányait szabályszerüen végezte, fizikát
+rendszeresen nem hallgathatott, mert ez a tanszak akkor épp betöltetlen
+volt, viszont vegytanban Gmelinnél komolyan dolgozott. Öt évi tanulás
+után, egy tiltott egyesületben való részvétele miatt, az egyetemi tanács
+egy évre kizárta. Mikor ugyan e miatt vizsgálati fogságba került, a
+vizen kivül minden ételt visszautasitott és igy el is érte, hogy a
+hatodik napon szobafogság árán kibocsátották; a kezelő-orvos
+kijelentette, hogy kényszereszközök alkalmazása Mayer szellemi
+állapotára végzetes lehetne. Miután a hazai egyetemről egyidőre
+kitiltották, Münchenbe, onnan pedig, nem érezvén itt jól magát, Bécsbe
+ment. 1838 januárjában visszatérhetett az egyetemre, letette első
+vizsgáját és az ujonnan felfedezett santoninról szóló értekezésével
+elnyerte a doktori czimet. Ez az értekezés egyáltalán nem mutat kiváló
+gondolkodóra vagy kutatóra; néhány betegségi eset felsorolásából áll,
+amelyeknél a santoninnak a giliszta kihajtására szolgáló eredményéről
+számol be. Rövid svájci utazása felkeltette benne a nagyvilág
+megismerésének vágyát; hollandiai szolgálatba akart lépni, hogy mint
+hajóorvos Jávába kerülhessen. Leveleiben ezt a tervét avval indokolja,
+hogy nem kellene otthon mint kezdő orvosnak alárendelt társadalmi
+szerepet vinnie, hanem sok ritka tapasztalat gyüjtésére volna alkalma.
+De egyéniségének és jellemének fejlődésére még a nyomasztó viszonyok
+közt is gondol: „mielőtt élve elrothadok a tétlenségben (t. i. időmet ki
+nem aknázó gyakorlati foglalkozás mellett), inkább a pokolba megyek.“
+
+Mindenesetre sok akadályon át vezetett az utja. A szülők ellenezték
+tervét, nem tetszett nekik a több hónapos tengeri ut és a veszedelmes
+nyugatindiai éghajlat: késett az alkalmaztatás is, amelyet különben
+Hágában egypár vizsgálatnak kellett még megelőznie. Végre rajtuk is
+tulesett, bár közepes eredménynyel, de a hajó elindulását félévvel
+kitolták. Erre Párisba ment, hogy az ottani klinikákon és operácziós
+termekben orvosi ismereteit tökéletesitse. Néhány földijével lakott
+együtt, de bár állandóan érintkezett Baur mathematikus és fizikussal,
+mégis kizárólag orvosi tanulmányainak élt; a természettudományok vagy a
+mathematika iránt egyáltalán nem érdeklődött. Igazolja ezt Baur is,
+akinek adatai annál megbizhatóbbak, mert Mayernek később értékes
+tudományos szolgálatokat tett, amikor az elméleti mechanika terén
+tanulóéveinek mulasztásait pótolnia kellett.
+
+Végre 1840 február hó 22-én Mayer Rotterdamban felszállt a „Jáva“
+hollandi háromárbóczosra. Zeemann kapitány nem adott közelebbi
+érintkezésre alkalmat: legkimagaslóbb egyéni tulajdonsága az étel-adagok
+hihetetlenül fukar kiszabása volt. Mayer naplójában külön felemliti azt
+a pár kivételes esetet, amikor teljesen jóllakva távozott az asztaltól
+és kiemeli azokat a napokat, amelyeken a magukkal vitt négy darab sertés
+levágása következtében friss hushoz volt szerencséje. Nem igen
+közlekedett a hajótisztekkel sem s a többieknek is mindössze azt az egy
+hasznát vette, hogy az öreg kormányos közlése szerint a tenger vize nagy
+viharok után feltünően melegebb volna, mint annak előtte.
+
+Az utazás három hónapnál tovább tartott; Mayer uti naplója meglepően
+üres és jelentéktelen. Megtudunk belőle sok apró külső körülményt,
+például, hogy Mayer az első napok bajai után kitünő egészségben volt,
+kevés dolga hogy azután olyan tüneményes gyorsasággal törjön elő és
+bilincselje le, mint ahogy a biblia szerint Pál apostol megtérése
+történt. Hogy akadt, sok szabad idejét a vele levő tudományos és egyéb
+könyvek olvasásával töltötte. Arról a gondolatról azonban, amely igen
+rövid idő mulva szenvedélyesen érdekelte és izgatta, semmi vonatkozás
+vagy emlités nincs, kivéve a tenger vizére vonatkozó megjegyzését.
+Minden amellett szól, hogy életének nagy szellemi eseménye egész
+öntudatlanul lappangott benne, Mayer az uton semmiféle komoly és
+eredményes szellemi munkát nem végzett, valószinüleg a tengeri levegő
+különös hatásának tulajdonitható. Ez a levegő tudniillik a tisztán
+vegetativ életnek kedvez és a szellemi munka szükségérzetét, sőt
+lehetőségét is elrabolja. Egy heti tengeri kirándulásnál is az Atlanti
+oceánon ugyanezt fogjuk tapasztalni s e kellemes elbágyadás a forró égöv
+alatt még jobban elhatalmasodik rajtunk, amig a hőség tulságos
+nyomasztóvá nem lesz. A kritikus napra nem az utazás alatt, hanem
+mindjárt a kikötés után találunk rá, amikor a hosszu hajózás folyamán
+felgyülemlett energiái hirtelen müködésbe léptek. Maga Mayer többször
+irja, hogy a surabayai kikötőben végzett érvágások alkalmával egyszerre
+figyelmébe ötlött, miért oly világos az ottani tengerészek vére? Eleinte
+azt hitte, hogy talán ütőeret vágott fel, de azután az odavaló
+orvosoktól megtudta, hogy ez a jelenség a trópusok alatt általános.
+Nemsokára rábukkant a magyarázatra is, még pedig a _megcsappant
+oxidáczióban_, miután a magas temperatura a testből nem kényszerit ki
+fokozott égési folyamatokat saját melegének fenntartására.
+
+Ezzel a közvetlen gondolattársulás befejezést is nyert. Az utazás alatt
+felhalmozódott felesleges energiáknak tulajdonitható, hogy egy külső ok
+messzemenő gondolatsort inditott meg, amely ehhez a különös esethez
+kapcsolódott. Hogy az állati meleget a tápanyagok oxidácziója idézi elő,
+Lavoisier óta már ismeretes volt s Mayernek Párisban bizonyára alaposan
+a fülébe rágták. Most az a kérdés állott előtte: mi lesz az eredmény, ha
+a test a hőn kivül még munkát is produkál? Általánosan elfogadott tény
+volt már, hogy a munka segitségével azután ismét hőt lehet előidézni. Ha
+viszont a munkát végző test csak épp annyi táplálékot használna fel,
+mint nyugvó állapotban, akkor a munkából nyerendő meleg tiszta felesleg
+volna és a test révén egy és ugyanazon mennyiségü tápanyagból egyszer
+több, máskor kevesebb meleget lehetne előhozni. Másrészt: ha
+felteszszük, hogy a többlethez megfelelően több táplálék is szükséges,
+ebből arra kell következtetni, hogy meleg és munka kölcsönösen
+átváltoztatható, tehát hason-minőségü dolog volna, mivel mindkettő
+tápláléknak az állati testben való elégéséből jön létre.
+
+Manapság már ezek az elméleti feltevések olyan természetszerüek, hogy
+akkor való forradalmi szerepüket alig tudjuk elképzelni. Nekünk tehát
+meg kell gondolni, hogy az állandó melegmennyiségeknek Hess által
+felfedezett elmélete, (tudniillik, hogy valamely kémiai reakció által
+előidézett meleg-mennyiség mindig ugyanaz, függetlenül attól a módtól és
+uttól, ahogy egy megadott kezdőállapotból a végső anyagállapotba eljut),
+csak a következő évben 1841-ben került nyilvánosságra és addig még a
+legkiválóbb tudósok is nagy bakokat lőttek, amikor ennek a problémának
+az állati test hőviszonyaira való alkalmazására került a sor. Mayernek
+tehát egészen önálló szellemi erőfeszitést kellett eszközölnie, hogy a
+látszólag bonyolult kérdésnek egyszerü nyitját megismerje.
+
+Mayer nagyon jól tudta, hogy rendkivüli eredményeket ért el.
+Griesingernek irta később: „Ehhez a témához annyi szeretettel
+ragaszkodtam, hogy a messzi világrészszel, még ha ki is nevetnek érte,
+alig törődtem valamit, hanem leginkább a hajó fedélzetén dolgozgattam s
+némelykor ugy éreztem, mintha valami igézet fogott volna el, mint addig
+vagy azóta soha. Néhány gondolatszikrát, amely a surabayai kikötőben
+átfutott rajtam, rögtön fel tudtam fogni és ujabb eszmék szolgálatába
+állitani.“
+
+Mayer nagyszerü ötletének 1840. julius 4. (Surabayába való érkezése) és
+ez évi szeptember 27-ike közt (a kikötőből való kihajózás) kellett
+támadnia, még pedig valószinüleg ezen időköz elején. Miután még julius
+12-én Madura szigetére rándult ki, viszont felfedezésével kapcsolatban
+emliti, hogy azután már nem hagyta el a hajót, a kérdéses időpontot
+megközelitőleg 1840. julius közepére tehetjük.
+
+Egy uj, mélyreható eszme születésének pontos időbeli megállapitása igen
+ritka és fontos jelenség. Magyarázata részben az, hogy Mayer ama kutatók
+közé tartozik, a kik egész életüket egyetlen nagy gondolat
+keresztülvitelére szentelik. Ilyen embernek egész élettermékenysége
+egyetlen eszmével merül ki, a mely minden irányban lenyügözi az illetőt.
+
+Az a rendkivüli, lázas szellemi munka, a mely alapgondolatának felötlése
+után igénybe vette, közvetlenül abban nyilvánult, hogy visszatértében
+naplóját és az egyéb irásbeli feljegyzéseket teljesen abbahagyta. Egy
+negyedévnél hosszabb időről nincs semmi tudósitásunk; 1841. februárjában
+érkezett vissza Hollandiába és innen haza utazott.
+
+Itt mindjárt másokkal is közölni akarta időközben szerzett és
+kidolgozott feltevéseit, hogy megtudja, vajjon helyt állanak és az
+akkori tudományos elméletekkel összhangzóak-e? Korának tudományos
+tekintélyei a kémia és fizika alapelveinek párhuzamos voltát hirdették.
+Láttuk, hogy a Lavoisier-féle oxidácziós elmélet irányította Mayer
+következtetéseit s így természetesnek tetszhetett, hogy az eddigi úton
+marad továbbra is. Baurhoz intézett leveleiben, akihez régebbi párisi
+ismeretsége alapján fordult, meggondolásainak első kifejtése, még újabb
+befolyásoktól mentesen, a következőképpen hangzik:
+
+„A vegyésznek az az alapelv az irányitója, hogy maga a „szubsztanczia“,
+az anyag lényege, elpusztithatatlan és hogy az alkotó elemek a létrejött
+összetétellel a legszükségszerübb vonatkozásban állanak; ha H és O
+eltűnik (minőségileg elértéktelenedik) és HO lép fel, a kémikusnak nem
+szabad azt feltételeznie, hogy H és O tényleg semmivé lett s HO
+véletlenül és kivülről képződött; ennek a tételnek szigorú
+érvényesítésén épül fel az újabb kémia, a mely nyilvánvalólag csak így
+vezethetett határozott eredményekhez.“
+
+„Az erőkre is ugyanezeket az alapelveket kell alkalmaznunk; szintén
+elpusztithatatlanok, mint a szubsztanczia, szintén kombinálódnak
+egymással, régi alakjukat elvesztik (mennyiségileg semmivé lesznek), új
+formában lépnek fel s a régi új formák összefüggése épp oly lényeges,
+mint a H és O s a HO között. Az erők (amelyeknek szigoruan tudományos
+kifejlődését nem fogom magyarázatlanul hagyni) mozgásból, villamosságból
+és melegből állanak.“
+
+A míg ezek a fejtegetések lényegükben a tudomány közös kincseivé lettek,
+addig az általános alapelveknek a mechanikára való alkalmazásával Mayer
+súlyos tévedésekbe keveredett, a melyekből csak lassan és kemény
+erőfeszítések árán tudott kibontakozni. A mikor az _anyag_ kémiai
+fogalmával párhuzamosan _az erő_ fizikai fogalmát fekteti le, az
+elnevezés sokféle jelentése megzavarja és az erő eredményének nem a
+munkát, hanem a mozgást, mértékéül pedig a mozgásmennyiséget mc (m =
+tömeg, c = gyorsulás) tekinti. E feltevésének erősbítését látja abban,
+hogy a két ellentétes mozgásmennyiség + mc és – mc nem rugalmas anyagnál
+megsemmisül s ezáltal meleg keletkezik. Később is alapfelfogását
+illetőleg mindig a vegytani analogiára mutat, például egy Baurhoz
+intézett későbbi levelében:
+
+„A fizika törvényeit, ellentétben a kémiával, nagy mértékben
+egyszerüsíti az a körülmény, hogy a különböző erők egymásra vezethetők
+vissza; mennyire örültem, a mikor erre az eredményre, az erők egyenlő
+megoszlására fokozatosan rábukkantam! A kémikusnak elvi feltevésének
+keresztülviteléhez tudnia kell, hogy H + O = víz és így tovább, minden
+esetben akár összetételből, akár felbontásról van szó; épp úgy kell a
+fizikusnak tudnia, hogy + M (otus) – M = C (alor).
+
++ _M(otus)_ – _M_ = _C(alor)_.
+
+Miután minden földi mozgás ellentállást (azaz M minőségileg való
+megsemmisülését) eredményez, a hő azonban minden testet kiterjeszt,
+vagyis a test + M és – M-é esik szét, itt az erők olyan játékával
+találkozunk, amely a tökéletes egyensúly helyreállításáig tart.“
+
+E szavakból, még inkább azonban az alább tárgyalandó s a nyilvánosságnak
+szánt értekezésből látszik, hogy Mayernek ugyanazokat a nehézségeket
+kellett leküzdenie, mint egy évszázad előtt a tudománynak Leibnitz és
+Descartes harczában. Descartes annál az állításánál, hogy a
+mozgásmennyiség állandó s igy az erők mértékéül tekinthető, még e
+mennyiség geometriai összegezését sem ismerte fel lényegesnek, hanem az
+algebrait tartotta helyesnek. Leibnitz ellenben kimutatta, hogy
+Descartesnak a mozgásmennyiség fennmaradására vonatkozó elmélete csak
+akkor helytálló, ha a sebességet geometriailag, tehát irányuk szerint
+összegezzük, vagyis modern értelemben vektormennyiségeknek tekintjük.
+Kimutatta továbbá, hogy a mozgásmennyiség még ilyen értelmezés mellett
+sem tekinthető igazi erőmértéknek (modern szóval: munkamértéknek), mert
+különböző tömegeknél egyenlő munkának nem egyenlő mozgásmennyiségek
+felelnek meg, hanem csak egyenlő eleven erők = ½ mc2, ugy, hogy a munka
+és eleven erő összesitéseül (a mechanika keretén belül) egy általános
+megmaradási törvény elegendő.
+
+Mayernek természetesen végig kellett járnia a felfedezők belső
+kálváriáit. Első levelében arra kérte Baurt, hogy felfedezéséről
+senkinek se tegyen emlitést, mert attól tartott, hogy valaki
+megfoszthatja szellemi tulajdonától. Miután Baur nem válaszolt azonnal,
+egyik levelet a másik nyomán küldte, a maga problémája iránt nála is
+hasonló szenvedélyes érdeklődést tételezett fel. Egyidejüleg Poggendorf
+Évkönyve részére is küldött egy összefoglaló áttekintést. A kisérő levél
+1841. június 16-án kelt: ebből is látszik, hogy surabayai élményeinek a
+visszautazás alatt való feldolgozásáról volt szó. Poggendorf
+tudvalevőleg ezt az értekezést nem adta ki, sőt Mayernek nem is
+válaszolt, bár ismételten sürgette és kérte a kézirat visszaküldését.
+Szerencsére Poggendorf sokkal rendszeretőbb volt, semhogy a kézirat
+elkallódhatott volna s halála után hátrahagyott iratai közt Zöllner
+nyilvánosságra is hozta.
+
+Miután ez a tanulmány „Az erők mennyiségi és minőségi meghatározásáról“
+Weyrauch kiadásában közkézen forog, utólag igazat kell adnunk
+Poggendorfnak, amiért nem adta ki; Mayer a mc mértékül alkalmazásával
+tengernyi ellentmondásba keveredett, amelyekről önkényesen és
+erőszakosan próbál szabadulni. Azt hiszi és erősitgeti például, hogy a
+földi mozgásokra érvényes lehet a perpetuum mobile törvénye, az égiekre
+azonban nem.
+
+Ugyanezekre a kérdésekre vonatkozik Baurral folytatott levelezése is.
+Baurnak jelentékeny érdemei vannak; nemcsak irt néki, hanem később
+Mayert a matematikában és mechanikában személyesen is oktatta s a Mayer
+megsejtett alapgondolatának szakszerü kifejlődéséhez nagyban
+hozzájárult.
+
+Ilyen fontos segitsége volt Mayernek Baurral Tübingenben való
+találkozása, amikor Nörremberg ottani fizika-tanárral is érintkezésbe
+lépett. Nörremberg meglehetősen goromba ember volt s ugy látszik, nagyon
+kifejezetten figyelmeztette őt tévedéseire, mert Mayer utóbb (1841.
+szept. 12-én) azt irja, hogy Nörremberg ellenvetései teljesen
+tarthatatlanok. Nörremberg többek közt annak bebizonyitását kivánta,
+hogy a víz rázás következtében melegebb lesz s Mayer megjegyzi, hogy
+ismételt kisérletei mindig pozitiv eredménynyel jártak.
+
+Mayernek Baurhoz intézett leveleiben még az az uj gondolata támadt: nem
+lehetne-e a gázoknál észlelt hőjelenségekből az erő és hő keresett
+vonatkozásaira következtetni s ebben az irányban sokat kisérletezett is,
+meglehetősen ügyetlenül. Egy másik, határozottabb fogalom is üti fel a
+fejét: a mozgásnak a nehézség munkája által való kiegészitése, illetve
+pótlása, amelyet a suly és az esési magasság fejez ki. Végül utalt
+Gay-Lussac kisérleteire, amelyeket a levegő összepréselésénél és
+kiterjesztésénél való hőfejlődés körül végzett. Mayer belátja, hogy ezen
+az uton célhoz juthat, de nem tudja teljesen tájékozni magát és
+támogatást kér barátjától, aki készséggel áll rendelkezésére.
+
+Liebig Évkönyveiben 1842. folyamán megjelent értekezéséből gondolatainak
+krizise és tisztulása idejét illetőleg csak azt tudjuk megállapítani,
+hogy közben Gmelin, thübingeni vegytan-tanárnak küldötte meg eszméjének
+vázlatos matematikai kidolgozását, akitől nem várt mást, mint hogy jó
+öreg szokás szerint az egész irást szépen félreteszi; a következő évben
+pedig felkereste Jolly heidelbergi fizikatanárt, aki barátságosan
+fogadta, tetszését nyilvánitotta munkássága fölött és további
+próbálkozásra biztatta. Semmi nyoma sincs azonban, vajjon Mayer minek
+következtében adta fel téves elméletét és tért át az eleven erő helyes
+vonatkoztatásához. Egy célzást találunk csak szeptember 12-iki Baurhoz
+intézett levelében, amelyben a kifejlesztett hőt helyesen tekinti a suly
+és az esési magasság termékének, viszont helytelenül a tömeg és a
+sebességének. Az esés törvényeinek ismerői, Nörremberg és Jolly
+hihetőleg nem mulasztották el, hogy őt ez utóbbi tévedésére
+figyelmeztessék.
+
+Bizonyos, hogy Mayer 1842. elején a helyes formulának már teljesen
+birtokában volt s a gázok meleg- és mozgásváltozásának körülményeiből,
+igen ötletes és eredeti módon, a hő mechanikai egyenértékének alapvető
+számát határozta meg és kifejezetten kiemelte, hogy levezetésének egyik
+pontját a Gay-Lussac megállapitására alapitja, mely szerint a
+melegfejlődés a légüres térben való kiterjedésnél, vagyis egyszerü
+mozgásnál teljesen elmarad. Mayer, mint már előbb is, a maga részéről a
+legnagyobb súlyt arra fekteti, hogy e feltevések az „erő“-nek (vagyis
+energiának) minden alakjára alkalmazhatók. Ekkoriban irt klasszikus
+értekezésének tartalmán az utókor tényleg nem talált semmi nevezetesebb
+megváltoztatni valót, csak a levegő specifikus melegére vonatkoztatott
+kisérleti számértékek – amelyeknek helyességéért Mayer természetesen nem
+felelős – szorulnak módositásra. Ha összehasonlitjuk elért eredményeit
+néhány hónap előtt való szempontjaival, akkor látjuk csak azt a gyors és
+nagyszabású fejlődést, amely már alap-koncepciójánál is feltünt.
+
+Mayer 1842. elején, legkésőbb március hóban cikket küldött Liebig
+Évkönyvei számára s Liebig rövidesen közzé is tette, sőt barátságosan és
+biztatólag válaszolt neki. Ez a szerencsés fordulat összeesik Mayer
+házasságával, úgy, hogy ez az év, huszonnyolcadik életéve, a sok balsors
+után Mayer valóságos ujjászületését jelentette.
+
+Egy 1842. július 17-én Baurhoz intézett levelében az erő-mértékkel
+szemben való ujabbi álláspontját ismerteti s teljesen azonos indokokat
+hoz fel, mint annak idején Leibnitz Descartes ellenében. Hangsulyozza,
+hogy a (mc) erőmértéknek elismerése a perpetuum mobile elismeréséhez
+vezet, amivel ez a feltevés önmagában megczáfolódik. Az erőmértéknek
+(mc2)-ben való elfogadása (ahogy Mayer a szokásos ½ mc2 helyett írni
+szokta) viszont megadja az „esési erő és a mozgás“ átalakulásának
+megmaradási törvényét (helyzeti és kinetikai energia). Annak
+megértéséhez, hogy mind a két mérték, mc és mc2, úgyszólván egymás
+mellett állhat fenn, a vegytanból hoz fel példákat: kémiai egyenértékek
+egyforma súlyú, de különféle anyagokból nem válthatók ki, tehát súlynak
+és kémiai értéknek más és más mértékegységei vannak. Abból a
+körülményből, hogy mindezt éppen Baurral közölte, következett, hogy nem
+Baur ötletéről van szó, inkább Jolly vagy Nörremberg figyelmeztetéseinek
+hatásáról. Ellenben a gázjelenségek helyesebb megfigyeléseinél Baur volt
+segítségére, mert erről nincs szó a levélben, pedig ezen épül az
+értekezés gerincze. Végül kiemeljük még e levélből, hogy akkor még nem
+jutott el a csillagok mozgásáról táplált téves véleményének szakszerű
+kiigazításához. „A bolygócsillag – s általában a csillag-rendszer isteni
+bölcseség terméke, amelyben tényleg erő fejlődik s ebben lényegesen és
+élesen elütnek a mi gépeinktől“. A vallásos hit egy atavisztikus vonása
+tör ki itt belőle, a mely kirívó ellentétben áll Mayer tudományos
+gondolkozásával és észszerű elveivel; ez a csodákban való hit különben
+Mayer életében később szerencsétlen eredményeket dobott felszinre. A
+bolygócsillagokra vonatkozólag nemsokára legyürte misztikus hajlamait és
+alapgondolatát önálló és mélyenjáró ötletekkel fejlesztette, amelyeket
+második könyvében (Az égrendszer dinamikájáról) hat évvel később hozott
+nyilvánosságra.
+
+Mayer fokozódó tisztánlátását, főtémáját illetőleg, egy későbbi, 1842.
+augusztus 6-án kelt, Baurhoz intézett leveléből konstatálhatjuk, a
+melyben védelmezi magát a klasszikus mechanikában való
+járulatlanságáért. Utal azokra az ellenmondásokra és homályos
+kifejezésekre, a melyekkel a tankönyvek az erő fogalmát tárgyalják és
+hangsulyozza, hogy „épp ezért kell az erő egy általánosan alkalmazható
+meghatározásához eljutnunk.“ Ugyanekkor (1842. decemberében) írja
+Greisingernek: „Azt állítom, hogy esési erő, mozgás, meleg, hő, fény,
+villamosság és a kémiai elváltozások egy s ugyanazon objektumnak
+különböző megjelenési alakjai.“
+
+Meg kell jegyezni, hogy Mayer uj eszméjének első ily éles formulázásánál
+is folyton nyomatékosan kiemeli az erő (energia) és a mérhető anyagok
+összehasonlitható voltát s hogy szerinte mindkét esetben reális
+dolgokról vagy egybevethető tárgyakról van szó, melyek főleg a súly és
+tömeg létezése vagy nemlétezése által különböznek. Az időközben
+elterjedt ama felfogással szemben, hogy reális csak az lehet, ami
+megmérhető és hogy energia csak egy elméleti feltevés vagy elvont
+fogalom, Mayer ezen alapvető értelmezésére a legnagyobb nyomatékkal kell
+ráutalnunk.
+
+Mayer most néhány évig meglepő teljesitőképességet árult el.
+Szülővárosában főorvosi állást nyert, kiterjedtebb magán-praxishoz
+jutott és boldog házasságban élve, több gyermeke született. Azonkivül
+Baur is Heilbronnba költözött és a mathematikában és mechanikában való
+oktatással ujabb bizonyságát adta kipróbált barátságának, a mi
+lényegesen elősegítette legközelebbi nagy munkájának megírását „Az
+organikus mozgásról és anyagváltozásról“, melyben Mayer időközben még
+jobban megizmosodott és megtisztult nézeteit teljesebb összhangzással
+adta elő. Ha időközben panaszkodott is néha arról, hogy senki sem akart
+ujitó gondolatairól tudomást venni, mégis belátta Griesinger
+figyelmeztetése nyomán, hogy Liebig Évkönyvében megjelent néhány ívnyi
+munkája után közfeltünést egyáltalában nem is várhatott és erre csak
+akkor számithat, ha több irányban tudja majd alkalmazni alapelveit és
+helyességüket bebizonyítja. Ez után minden igyekezetével hozzálátott
+összefoglaló munkájának megirásához, melynek kéziratát úgy Baurnak, mint
+Griesingernek megküldötte, hogy esetleges hibáira figyelmeztessék és az
+ő tanácsukra többféle szempontból át is dolgozta az egészet.
+
+Az a kisérlete, hogy ujabb munkája Liebig Évkönyvében jelenhessen meg,
+nem sikerült. Liebignek akkori helyettese, Hoffmann W. A., az elutasítás
+indokául azt hozta fel, hogy vegyészeti munkákkal túl vannak halmozva és
+Poggendorf Évkönyvét ajánlotta, amibe azonban Mayer – a szerzett
+tapasztalatok után – nem ment bele. Elhatározta, hogy munkáját külön
+füzetben jelenteti meg; a nyomdaköltségeket maga fizette. Igy aztán
+megjelent Heilbronnban a Drechsler-féle könyvkiadó-vállalatnál a 112
+oldalas mű a következő czimen: „Az organikus mozgás az anyag változással
+való kapcsolatban; természettudományi tanulmány.“
+
+A czím – melynek helytelenségét később Mayer maga is beismerte – nem
+utal a könyv lényeges tartalmára; az első rövid értekezésében tárgyalt
+gondolatmenetnek részletes kidolgozásáról van szó, az ott csak jelzett
+és dogmatikuson felállított alaptételek az energia átváltoztatásáról és
+mennyiségi megmaradásáról most terjedelmes indokolásra találnak. Itt van
+az energia ismeretes alakjainak első táblázatos kimutatása, valamint
+arra való utalás, hogy minden a földön elhasznált energia a nap
+sugaraiból ered és a növényekben kémiai energia alakjában halmozódik
+fel. Ez által nem csak a megmaradási törvény alapját vetette meg, hanem
+a föld energia-rendszerét alapvonásaiban meghatározta, amin a tudomány
+azóta sem talált semmi megváltoztatni valót.
+
+A mű terjedelemben nagyobb, de tartalmilag kevésbé jelentékeny részét az
+új elveknek a fiziologiára való alkalmazásai, illetve ezeknek előadása
+tölti ki. Itt is megtalálhatók teljesen szakszerüen és világosan azok az
+alapelvek, melyek szerint a tápanyagok kémai energiája az állatok és
+emberek minden tevékenységének általános energiai forrásául tekintendők;
+ugyancsak Mayer végezte az első számításokat abban az irányban, vajjon
+hogyan aránylik az embereknél s állatoknál teljesített mechanikai munka
+a tápanyagok égési melegéből kiszámítható összes energia-veszteséghez.
+De e mellett tekintélyes helyet foglalnak el a fiziológiai jegyzetek,
+melyeknek termékeny tárgyalásához a kisérleti tényállások nagyon is
+hiányoztak. Itt folyik le egy különben igen tiszteletteljes polémia
+Liebiggel, ki hasonló kérdéseket kisérelt megoldani, a nélkül, hogy
+ismerte volna a vezető eszmét, mely Mayernak már rendelkezésére állott.
+Az ellenvetések mind helytállók, de ez az ellentét Liebignek Mayer iránt
+tanusitott hajlandóságát mindenesetre némileg csökkentette. Liebig
+akkorában heves harczban állott a konzervativekkel, a kik még az ő
+kémiai fiziologiáját sem ismerték el, ennélfogva nagyon nehezére esett a
+harcznak két irányban, tehát azokkal is való folytatása, kik már
+előrehaladottabbak voltak.
+
+De ujabbi próbálkozásaival sem sikerült a szakkörök érdeklődését
+kihivnia. Egy néhány semmit mondó kritikán kívül, a melyek egyikében még
+a czím is hibásan volt leírva, semmiféle mozgolódást sem tudott
+előidézni.
+
+Csalódása ellenére, amely nagyon fájdalmasan érintette, volt annyi
+kitartása, hogy egy harmadik munkát írjon, melynek tárgya a nap
+melegének eredete volt: ez a probléma t. i. már régen izgatta. Mig előbb
+az energia kozmikus keletkezésében hitt, most elismerte annak szükségét,
+hogy a nap sugarainak egyenértékű forrása megállapíttassék; a maga
+részéről a napba zuhanó kozmikus tömegek mozgási energiájában vélte
+felfedezni. Felhasználta ehhez a már régebben kifejtett, egy határtalan
+távolságból eső test gyorsulására vonatkozó képletét és kiszámítja ama
+tömegeknek összegét, a melyek a kisugárzási veszteség szempontjából
+számításba veendők. Az eredmény szerint, a melyhez jutott, e tömegek a
+nap átmérőjén belátható időn belül nem lesznek felismerhetők, hanem csak
+a föld és más égi testek fokozott forgási sebességén; az évnek mindig
+1/2–7/8 időperczczel kellene megrövidülnie, a mi a csillagászati
+ténymegállapításokkal ellentétben áll. Ennek az ellenmondásnak
+kiküszöbölése czéljából, felteszi Mayer, hogy a kisugárzás a napnak
+egyidejű tömegveszteségével kapcsolatos; a mivel a tömeg-nyereség éppen
+kiegyenlíttetik. Ehhez a feltevéshez ma a tudomány ujabb irányai
+meglehetősen közelednek.
+
+Egy második vezető gondolat, a mely ebben a műben van kifejtve, Mayernek
+az a nézete, hogy a munkaveszteségből, mely apályt és dagályt
+feltételez, a föld forgási sebességének csökkenése következik.
+
+Ez a mű „Népszerű tanulmány a világrendszer dynamikájáról“ czím alatt
+1848-ban Landherrnél jelent meg Heilbronnban. Természetes, hogy az
+akkori viharos politikai mozgalmak miatt ily sajátosan tudományos munka
+iránt érdeklődés nem ébredhetett, úgy, hogy most sem volt igazi sikerről
+szó.
+
+Ezzel végződött Mayernak aránylag boldog életkorszaka és kezdetüket
+vették a szenvedés évei, melyeket Dühring hozott nyilvánosság elé és
+melyek csak halálával értek véget. Mayer az 1848-iki forradalmi
+mozgalmakból kivonta magát, idősebb testvére azonban teljes lélekkel
+vett részt bennük; ez a körülmény Mayerre nézve igen kellemetlen
+következményekkel járt, sőt nyilvános utczai meggyalázásra vezetett.
+Testvére, ki a forradalmárokhoz csatlakozott, látszólagos életveszélybe
+került, a melyből Mayer – sógornőjének kérésére – ki akarta szabadítani,
+de a helyett, hogy bátyját megtalálhatta volna, maga is forradalmárok
+kezébe jutott, a kik közismert érzelmei miatt, kémnek nézték és majdnem
+agyonlövették. Ez időben két gyermeke is meghalt és ugyanekkor kezdődött
+meg eszméinek tudományos mellőzésén kívül egy arra irányuló mozgalom is,
+hogy még a felfedezés eredményeitől is megfosztassék. Ezek a támadások
+haláláig tartottak és nagyon elkeserítették egész életét. Egyidejüleg
+egy fiatal kollégája és földije, Seyffer, tübingeni magántanár, igen
+durva kirohanást intézett ellene és Mayer még azt sem tudta elérni, hogy
+az Augsburger Allgemeine Zeitung, melyben ez a támadás megjelent,
+tárgyilagos helyreigazításának tért adott volna.
+
+A felfedezés elsőbbségének megtámadására irányuló próbák elseje Joule-é
+volt, a ki 1843-ban, tehát egy évvel az alapvető mű megjelenése után,
+hozta nyilvánosságra a munkának surlódás utján meleggé átalakulása körül
+végzett kisérleteit. Joule a British Association 1843 év őszén tartott
+ülésén közölte első eredményeit, amelyekből azt a következtetést vonta
+le, hogy eltekintve az átváltozás módjától, az elhasznált munka és az
+ezáltal keletkező meleg közt állandó viszony forog fenn. Bár egyes
+mérései egymástól még nagyon eltérőek, Joule-nak ez a felszines
+megegyezőség is elegendő volt ahhoz, hogy általános tételét felállítsa.
+Joule a franczia akadémiához benyujtott és a hivatalos Comptes
+Rendus-ban megjelent tanulmányában kifejtette, hogy Mayer számításai nem
+eredetiek, mert a levegő specifikus melegének a nyomástól való, Mayer
+által feltételezett függetlenségét először ő (Joule) bizonyitota be
+kisérletileg. Mayer ezt a téves állitást tárgyilagosan utasíthatta
+vissza, mert a kérdéses bizonyítást Gay-Lussac hires kisérletével (a
+levegőnek egy üres gömbbe való kiömlése mindennemű hőváltozás nélkül)
+már régen megadta. Mayer különben hivatkozott is e kisérletekre, mint
+számitásai alapjára. Joule el is halgatott, később azonban tarthatatlan
+véleményét megismételte, sőt csodálatos módon ez a helytelen feltevés
+angol művekben még ma is fel-fel bukkan.
+
+Seyffer előbb említett támadása arra a rövid jegyzetre vonatkozik, a
+melyet Mayer az Augsburger Allgemeine Zeitungban adott ki „Lényeges
+fizikai felfedezés“ cimen és amelyben kifejte, hogyan határozható meg a
+hő mechanikai aequivalense a víznek egy szűk nyiláson át való
+keresztülpréselésével és egyrészt a megfelelő melegváltozásnak, másrészt
+az áttolult víz nyomásának és mozgásának megmérése által. Valószinü,
+hogy Joule 1843-iki kisérleteinek egy módositott alakjával állunk
+szemben; a nyilvánosságra hozatal viszont csak 1849-ben történt, tehát a
+Joule-lal való vita megkezdése után (Mayer első válasza 1848-ban a
+párisi Akadémiában terjesztetett elő). Seyffer erről nem tudott és
+meglehetősen gyatra czikkében csak Faradayt tartja komoly fizikusnak,
+Mayert ellenben fantasztának, holott köztudomás szerint Faraday éppen
+itt tévedett, ami különösen felötlő az ő sokoldalu és eredményes
+munkásságában.
+
+Miután a támadás eredeti helyén nem állott módjában felelnie, Mayer
+kénytelen volt röpiratot kiadni, a mely „Megjegyzések a hő mechanikai
+egyenértékéről“ czimmel szintén Landherrnél jelent meg 1851-ben és
+felfedezésének elméleti fontosságát tisztán és teljesen megvilágitja.
+Bennefoglaltatik a tudományos megismerés elméletéről való hitvallása is,
+a mely ebben a körben mindmáig utólérhetetlen alkotás; megtaláljuk itt
+az energetika módszertani alapelveit is, a melynek igazi szerzőjéül, bár
+az elnevezés nem tőle származik, Mayert kell tekintenünk; végül az
+elsőbbségi kérdést is igen nyugodt és emelkedett nézőpontról intézi el.
+
+Evvel a munkával Mayer alkotó korszaka bezárul. Erői utolsó
+összefogásával irhatta meg, mert közvetlenül előtte olyan idegrohama
+volt, a mely a rengeteg sok munkától és izgalomtól aláásott
+szervezetének tulajdonítható. Mayer tudniillik 1850 májusában egy
+álmatlan éjszakán deliriumos állapotban második emeleti lakásáról az
+utczára ugrott. Sulyosan megsérült, olyannyira, hogy életveszélyben
+forgott és egész életében biczegett utána. Mayer az egész esetet annak
+tulajdonítja, hogy Seyffer aljas támadásával szemben nem volt módjában
+megfelelően védekeznie. Több hónapos betegség és wildbadi üdülés után
+tudott csak tovább dolgozni és tudta praxisát folytatni; ebben az időben
+vetette papirra fentebb említett „Megjegyzéseit“.
+
+A nagyfoku kimerültség komoly következményekkel járt: egyrészt elterelte
+tudományos kutatásaitól, másrészt veszedelmesen elharapódzó vallásos
+rajongásnak nyitott utat. 1851 szeptemberében agyhártyagyuladást kapott,
+a mely ugyan gyorsan folyt le, de Mayernek Dr. Landerer göppingeni
+szanatóriumba, majd az állami tébolydába való kényszerü beszállításával
+járt. Itt egy egész esztendőn át testi fenyitékkel és a legkiméletlenebb
+bánásmóddal gyötörték. Ugy bocsátották el, mint egy halálraitéltet,
+miután nem sikerült elismertetni vele, hogy tudományos felfedezései
+nagyzási hóborton alapulnak és hogy a kör négyszögesítésével
+foglalkozott volna.
+
+1853 szeptemberében szabad ember lett. Svájczba ment üdülni, onnan
+visszajött Heilbronnba, de orvosi gyakorlatát nem folytatta. Mindig
+tagadta, hogy lelkibeteg lett volna s ezt nem is tudta senki
+bebizonyitani. Épp ezért nem akarta kinyilvánitani, hogy szellemileg
+megint egészséges, mert evvel egyszersmind egy lezajlott betegséget is
+el kellett volna ismernie. Inkább lemondott nyilvános orvosi
+működéséről, csak szűkebb magánrendelést tartott fenn. Volt egy kevéske
+vagyona, éppen elég ahhoz, hogy a nélkülözéstől megmentse.
+
+Ezen események után Mayer egy évig teljesen visszahuzódott a
+nyilvánosságtól. Gondolatai közben mind jobban tért hóditoltak, a hő
+dinamikájának kifejlesztése is megindult (Clausius Thomson) s Mayer volt
+köztudat szerint az irányitó elv felfedezője. Viszont könyveit alig
+olvashatták, mert ötleteinek jó részével mások hozakodtak elő.
+Életkörülményeit annyira nem ismerték, hogy még Liebig is egy müncheni,
+1858-ban tartott előadásában Mayer felfedezésének alapvető jelentőségét
+elismerve, azt mondotta, hogy a tudós maga az őrültek házában halt meg.
+Ez a megjegyzés az Allgemeine Zeitungba is átkerült s bár Heilbronnból
+azonnal megczáfolták, a helyreigazitást senki sem vette tudomásul. Ez a
+téves hit csaknem meggyökeresedett az által, hogy Poggendorf szótára is
+felemlitette; a függelékben azután a halál hire ugyan korrigálva lett,
+de ezt sem igen vették észre, mert magában a szövegben nem volt rá
+semmiféle utalás.
+
+Mayer ezalatt jóformán semmiféle, legalább is semmi lényegbe vágó
+tevékenységet nem fejtett ki. Winnentali gyötrődéseit természetesen nem
+tudta egykönnyen elfelejteni, ez a borzasztó emlék sokszor rohamokat
+idézett elő, a melyek azonban megegyező adataink szerint sohasem
+fajultak örjöngéssé. Egyszerüen arra az igen érthető álláspontra kell
+helyezkednünk, hogy ennek a viszagondolásnak elhatalmasodásával az
+önuralom lehetősége és képessége nála elveszett. A kiválasztódásról
+szóló utolsó munkájában Mayer ezt a jelenséget a szervezet szükségszerü
+visszahatásának tulajdonítja, ha zavaró vagy korlátozó erőszaknak van
+kitéve.
+
+Mayer csak 1862-ben lépett ki ujra a nyilvánosság elé, a lázról irt
+értekezésével, amely az Archiv der Heilkunde-ben jelent meg és
+lényegében régi szempontjainak ujabb és bővitett kifejtését foglalja
+magában. Ugyanebben az évben történt az első lépés Mayer müködésének
+nyilvános és általános elismerése érdekében, még pedig nem
+Németországban, hanem Angliában, legközvetlenebb versenytársának
+hazájában. John Tyndall, a Royal Institution fizikusa egy nemzetközi
+tudományos összejövetelen lebilincselő és elragadó előadásban ismertette
+a mechanikai hőequivalens elméletének történetét és végül Mayert jelölte
+meg e gondolat teremtőjéül. Tyndall ezáltal hosszulélekzetü polémiába
+keveredett, amelyet ellene Tait vezetett, a tudományos hazafiság
+zászlaja alatt s amelyben a vita főleg a hő-egyenérték Mayer-féle
+kiszámitásának megbizhatatlansága körül forgott. Tyndall Mayer müveinek
+leforditásávaló és a Philosophical Magazine-ben val megjelentetésével
+válaszol, amivel egyuttal Németországban eltöltött kellemes diákságáért
+rótta le háláját különösen Bunsen iránt, aki mint marburgi tanár akkor
+fénykorát élte s akiben Tyndall a német professzor ideálját tisztelte.
+
+Eközben Mayer is felhagyott visszavonult életmódjával és tudományos
+gyülésekre kezdett járni. Mindjobban méltatták és értékelték nagybecsü
+szolgálatait; az első nyilvános elismerést a baseli
+természetvizsgáló-társaság tiszteletbeli tagjává 1858-ban való
+megválasztása jelenti, amelyet Schönbein, a kitünő kémikus ajánlásának
+köszönhetett. Eleinte elvétve, később sürün egymásután sok hasonló
+kitüntetés érte. Különböző alkalmakból még sok kisebb értekezést irt és
+előadásokat tartott, amelyek azonban nem igen foglalnak magukban régi
+gondolatköréből kiugró megállapitásokat. Másirányu tudományos
+vivmányokkal szemben, különösen a Carnot-féle gondolatsorozattal, amely
+az energetika második főtételéhez vezetett, amennyire jegyzeteiből
+kivehetjük, tartózkodó, sőt elutasitó magatartást követett; Darwin
+elmélete ellen is állást foglalt. Ez utóbbi elhatározásait főleg
+vallásos képzetei idézték elő, amelyek öreg korára folyton élénkebben
+léptek fel, habár Winnentalból való kiszabadulása után, saját állitása
+szerint, végleg lerázta volna őket. Ilyenfajta misztikus nézeteivel a
+nyilvánosság előtt is, például az 1869-iki innsbrucki
+természetvizsgáló-gyülésen, megpróbálkozott s eltévelyedéseit az
+ellentábor olyan éles birálat tárgyává tette, hogy ismételten megkapta
+szokott idegrohamait.
+
+Az a fokozódó figyelem, amelyben Mayer müvei részesültek, abban is
+megnyilvánult, hogy munkáinak összesitett kiadása már jó üzletnek
+igérkezett. A gyüjtemény Cottánál 1867-ben jelent meg, ugyanott, ahol
+annak idején az Allgemeine Zeitung alaptalan támadásával szemben a
+válasz jogát megtagadták tőle. Ebből az epizódból is kitetszik, mennyire
+körülfogta Mayert a sváb zárkózottság, amely saját határain tul nem
+ismer számbavehető emberi életet. Az előszóban megjegyzi, hogy
+rendszeres fizikai tankönyvet – uj álláspontja alapján, felszólitás
+ellenére, nem irhat; különben is Tyndall a maga könyvével ennek a
+feladatnak már eleget is tett. Meg kell jegyeznünk, hogy még mai napig
+sem iródott meg az a fizikai tankönyv, amely czéltudatosan és tisztán az
+energia-elméletre helyezkednék.
+
+Hét év mulva az összes munkák második kiadása is szükségessé vált, amely
+egypár időközben tartott előadást is magában foglalt. A harmadik kiadás
+1893-ban, Mayer halála után Weyrauch kezén át került ki a sajtó alól,
+levelekkel és egyéb ismertető anyaggal kibővitve. Ez az alapos munka
+volt jelen tanulmányunk vezető fonala.
+
+1872-ben jelent meg Dühring A mechanika általános elveinek kritikai
+története czimü könyve, amelyben Mayert messze kiemeli az energetika
+többi művelői fölé, akiket különben alapos és kegyetlen birálat alá
+vesz. Evvel kezdődött meg Dühring és Helmholtz küzdelme, amely előbbinek
+a berlini egyetem magántanári állásáról való távozását eredményezte: a
+tudomány szabadságának kétségtelen sérelmére. A tudományos párbaj
+akkoriban nagy feltünést keltett s Mayer, ujságokból értesülvén lelkes
+védőjének harcáról, levélileg, majd Wildbadban, félévvel halála előtt
+személyesen is érintkezésbe lépett vele. Ez utóbbi alkalommal Mayer
+közölte vele azokat a durvaságokat, amelyek Göppingenben és Winnentalban
+„nagyzási hóbortja“ miatt el kellett türnie és Dühring egy érdekes
+előadásban, majd irásban is nyilvánosságra hozta a dolgot s Mayert a
+XIX. század Galileijének nevezte el. Később külön két könyvecskét adott
+ki, amelyekben Mayer sorsát, mint a tudósoknak az átlag-emberek részéről
+való tervszerü üldözését állitotta be. Természetes, hogy Dühring, aki
+maga is sokat szenvedett egy hatalmas szükkörü érdektársaságtól, más
+tudósok életét is hasonló szempontból vizsgálta. Mayer viszonyainak
+elfogulatlan megitélésével s Mayernek Dühringgel közölt adatai nyomán
+megállapithatjuk, hogy elsősorban kisvárosi, korlátolt környezetének a
+nagyszabásu egyéniség ellen való reakcziójáról volt szó. Miután Mayer
+nem tudott, vagy nem akart szellemi értékének megfelelőbb körülmények
+közé kerülni – hiszen egynéhány utazásán kivül mindennek ellenére egész
+életét szülővárosában töltötte – alávetette magát, legfeljebb passziv
+védekezési kisérletek árán, azoknak a káros befolyásoknak, amelyek
+részben családja köréből eredtek, részben pedig családja utján még
+erősbödést nyertek. Jellemző, hogy Mayer nem hivta meg Dühringet
+magához, pedig a közeli Wildbadban tartózkodott, hanem maga rándult át
+hozzá és később megirta neki, hogy családja Dühring látogatását nem
+látta volna szivesen: „Miután mindenki tudja, hogy bolond vagyok,
+mindenki feljogositva érzi magát arra, hogy szellemileg gyámkodjék
+fölöttem.“
+
+Mayer korai házassága révén sem támogatást nem kapott tudományos
+törekvéseihez, sem védelmet a zavaró körülmények ellen. Feltünő, hogy az
+őrültekházában olyan soká maradhatott, anélkül, hogy erélyes, szinte
+férfias jellemü felesége akármit is próbált volna kiszabaditása
+érdekében. Dühring egyenesen arra czéloz, hogy éppen az asszony családja
+kezdeményezte volna Mayer „nagyzási hóbort“-jának kigyógyitását; igy
+aztán a nő passziv magatartása könnyen érthetővé válik. Hogy a Weyrauch
+által összegyüjtött levelezésben erről a kérdésről nincs semmiféle adat,
+annak egyszerü oka van: Mayer családja szolgáltatta az egész
+levél-anyagot a tudós halála után.
+
+Utolsó éveiről nincs sok mondani valónk. 1876-ban adta ki utolsó művét a
+kiválasztódásról, amelyben olyan eseteket vizsgál meg, ahol az energia
+átváltozásának vezető elve, a causa aequat effectum, nem alkalmazható.
+Ezekben az esetekben, amint már Leibnitz beigazolta, arról van szó, hogy
+meglevő s átváltozásra alkalmas energia-tömegek, amelyek azonban
+valamilyen különös okból nem alakulhattak át, egyszerre visszanyerik
+átalakuló képességüket, jelenségek, amelyeknél a munka mennyisége
+semmiféle viszonyban nincs az átalakulásra kész energia mennyiségével,
+kiváltódásnak nevezhetők. Mayer különösen a fiziológiai kiváltódás
+számos esetére utal és egyuttal saját szenvedéséről is, kivételesen,
+megemlékezik: „Mindebből, mellékesen mondva, világosan következik,
+milyen természetellenes dolog, ha felelősségnélküli, hitvány emberek
+testi szenvedéseknél és lelki zavaroknál, emberi létünk velejáróinál,
+kényszereszközökkel és kinzó-szerszámokkal akadályozzák meg a szükséges
+kiváltódást. Természetesen ez könnyü, mert kézenfekvő eljárás, annak
+azonban, akinek része volt benne, rendszerint egész életére szóló
+keserüséget okoz, még a legjobb esetben is. Aki már ilyen ostoba dologra
+egyáltalán képes, legalább ne merészkedjék magát lelkiismeretes orvosnak
+tartani!“
+
+A megmaradási törvény felfedezésében való szerepe, amelynek vitás volta
+Mayer életét annyira elkeseritette, még az utolsó éveire is árnyat
+vetett. Abban a polémiában, amelyet Dühring Mayer érdekében oly
+kiméletlen hevességgel irányitott, Helmholtz igazságtalan módon állást
+foglalt Mayer ellen. „A gondolkodás az orvostudományban“ czimen tartott
+beszédében ugyanis, a következő, nyilvánvalólag Mayerre vonatkozó
+megjegyzéseket tette: „Felszines hasonlóságokat könnyü találni,
+különösen, ha a társaság szórakoztatása a czél, amikor ilyen tréfás
+ötleteket könnyen megszerzik a „szellemes ember“ hirét. Sok ilyenfajta
+mondás közt akadhat egypár, amelyik talán félig vagy egészen is
+helyesnek bizonyul; hiszen külön müvészet kellene ahhoz, hogy valaki
+mindig bakot lőjjön. Ilyen szerencsés esetben azután a felfedezés
+elsőbbségi jogát könnyen lehet érvényesiteni; ha pedig nem lehet, akkor
+a tévedések sorozatára ráborul a feledés jótékony fátyola. Akik
+ugyanennek az eljárási módnak a hivei, szivesen segédkeznek az „eredeti
+eszme“ értékének biztositásánál. Igy azután tényleg háttérbe szorulnak
+azok a komoly tudósok, akik nem viszik előbb piaczra a gondolataikat,
+amig körülményesen meg nem vizsgálták, minden meggondolásnak eleget nem
+tettek és a bizonyitékokat tökéletessé nem csiszolták. Az a divat, hogy
+elsőbbségi kérdéseket a munka érett voltának figyelmen kivül hagyásával,
+egyszerüen a közzététel időpontja szerint döntenek el, veszedelmesen
+táplálja ezt a visszaélést.“
+
+Mayer erre az előadásra igen találóan felelte: „Köztudomás szerint Arago
+mondotta ki, hogy elsőbbségi kérdéseknél igenis csak a
+nyilvánosságrahozatal ideje mérvadó. Ennek megfelelően Wöhler és Liebig
+Évkönyveinek 1842-ik évi májusi füzetében közzétett kis értekezésemmel a
+mechanikai hő-elméletre és a hő mechanikai aequivalensének kiszámitására
+elsőbbségi jogot akartam biztositani. Lehet, hogy a kalász még nem volt
+elég érett. Alig három évvel később, 1845-ben azonban Az organikus
+mozgásról szóló munkámban fenti elméletet kimeritően megindokoltam és
+orvos létemre alkalmaztam a fiziológiára, sőt részben a pathológiára is.
+Aki viszont nem sajnálja a fáradságot és megnézegeti A hő mechanikájának
+1874-ben megjelent második kiadását, be fogja látni, hogy a már 1842-ben
+elvetett mag közben érett termést hozott.“
+
+Helmholtz később ismételten szükségét látta, hogy Mayerről való
+véleményét és a Fortschritte der Phisik-nél való hátrahelyeztetését jóvá
+tegye. Azt a nézetét azonban mindig fenntartotta, hogy Mayer inkább
+elméleti tudós, mint exakt természetbuvár. Evvel szemben csak Mayernek a
+hő mechanikai aequivalenséről való megállapitásaira kell hivatkoznunk,
+amelyek módszertani vonatkozásaikban is jóval magasabban állnak, mint
+kora elismert természetkutatóié. Helmholtz elmélete például az energia
+egyenértékü átváltoztathatóságáról azon a ma már nagyon ingatag
+feltevésen alapszik, mintha a természet jelenségei mind mechanikus
+központi erők következményei volnának, mig Mayer számitása a
+hőaequivalensről ma is változatlanul helyes. Az egyetemes eszme
+kisérleti alapja Mayernél és Helmholtznál is egy és ugyanaz: a perpetuum
+mobile tapasztalati lehetetlensége, vagyis pontosabban: az energia
+szükségszerü és megsemmisithetetlen volta..
+
+Ha Mayer élettörténetét például Davy-ével, egy másik nagy kutatóéval
+hasonlitjuk össze, sokkal több különbséget, mint megegyezőséget fogunk
+találni, amiből a kutató-tudós két eltérő tipusára következtethetünk.
+
+Mindenekelőtt: semmi olyan adatunk nincs, amely a gyermek Mayert
+kortársai közül kiemelné. Egyetlen felötlő jellemvonása volt: váratlan
+gondolatugrásai és kapcsolásai, legalább is beszélgetés közben és a
+bibliai idézetek terén. Ez a körülmény bizonyos szellemi vakmerőségre
+mutat; Mayernek már gyermekkorában sem volt hajlandósága ahhoz, hogy az
+átlagos gondolkozást kövesse.
+
+Mayer a gimnáziumban hátramaradt, sőt a legrosszabb tanulók egyike volt,
+ami nem szokatlan jelenség a leendő nagy természetbuvárok táborában.
+Hivatkozunk arra, hogy ő is, mint mindenki, aki tárgybeli összefüggések
+megértésére volt hivatott, az esetleges és önkényes feltevésektől
+irtózott s a tananyag üres értéktelensége egyenesen hátráltatta szellemi
+fejlődését. Rá kell mutatnunk arra, hogy nem tudatos megitélésről van
+szó, amelyet külső befolyások hoztak volna létre, hanem egy ösztönszerü
+reakczióról az avult iskolai és házi nevelés ellen. A „klasszikus
+oktatás“ talán sehol sem dühöngött annyira, mint az ő szükebb hazájában.
+
+Tudományos elismerés nélkül való ifjusága bizonyitja, hogy Mayer a
+lassan kialakuló egyéniségek közé tartozott, tehát a kutatók klasszikus
+fajához. Hogy önkéntes éhezéssel ki tudott szabadulni a fogházból: konok
+akaratára vall, a kiszabadulás módja azonban az akaratnak inkább passziv
+jellegére. Davy a romantikus hasonló esetben, minden valószinüség
+szerint még az élete árán is kitört volna onnan.
+
+Jellemző továbbá, hogy későbbi nagy ideájára semmiféle szellemi
+előkészület nem mutatkozik s ez az ür mindaddig tart, amig naplója
+szerint, az eszme teljesen szokatlan érzések közt egyszerre ki nem
+virágzott benne. E szokatlan belső körülmények, amelyek Mayer
+tanuságtétele szerint soha annakelőtte vagy utána meg nem rohanták,
+amellett szólnak, hogy akkor, huszonhatéves korában, élte át először egy
+uj gondolat születésének lelki izgalmát. Ez az aránylag késői időpont is
+a lassu termelési módot, vagyis a klasszikus kutató-fajtát jellemzi s
+magyarázatát adja annak, mért nem voltak Mayernek _előbb_ ilyen
+válságai, _később_ pedig azért nem, mert nem akadt több szellemi
+gyermeke; egész élete azután már egyetlen ötletének át- és kigyurásában
+telt el. Sokoldalu tudósoknál az erős belső krizis megismétlődhetik, bár
+nem mindig olyan élénken, mint az első alkalommal.
+
+Igen figyelemreméltó Mayer műveinek eredeti mivolta. Kezdetben csak egy
+alaki kérdésről, az anyag és erő minőségi és mennyiségi megmaradásáról
+volt szó. Ez a gondolat olyan rohamosan lett urrá rajta, hogy az öntudat
+küszöbe alatt már régen lappangania kellett: egy csomó homályos képzet
+egyszerre kristályodott ki, egyszerre nyert összefoglaló jelentőséget.
+Éppen azáltal válik érthetővé Mayernek az uj feltevés helyességében és
+termékenységében való intenziv hite, hogy ösztönszerüleg régóta keresett
+vonatkozások végre tisztázódtak. A „feltevés“ szót czélzatosan
+használjuk, mert még nem beszélhetünk teljes fogalmi világosságról, csak
+arról a közvetett megérzésről, hogy a helyes ut nyilt meg előtte! Ennek
+az utnak fokozatos meghóditására s élményei tudományos kifejtésére
+azután nagyon gyöge fegyverei voltak. Alig tudunk még egy példát a
+tudomány multjából, amely egy felfedezés megtörténtének különböző
+állomásait ilyen szemléltetően ábrázolná. Mayer lassu reagálóképessége
+volt ennek is az oka.
+
+Egyetlen gondolatnak adta oda magát, amelyre még semmiféle formulázható
+kifejezést sem tudott teriteni, különben naplójában erre is ráakadnánk.
+El tudjuk képzelni: hogyan állitgatta az uj látószögbe élményeit, inkább
+sejtve, mint tudva összefüggéseiket. Előkészületnek ez a módszer igen
+hasznos volt a későbbi szakszerü átdolgozáshoz, amikor már a szokott
+tudományos kifejezési formák egységesitő eszméjének rendelkezésére
+állottak.
+
+Mindjárt viszaérkezte után ehhez a munkához is látott. A viszonyok itt
+is kedvezőtlenek: senkije sincs, akivel eredményesen megbeszélhetné a
+dolgot. Régi barátjának, Baurnak, egymásután három levelet kellett
+irnia, amig rövid válaszra méltatta. Felkeresett mindenkit, akitől
+segitséget vagy érdeklődést remélhetett és minden kis jóakaratért vagy
+megértésért végtelenül hálás. Nem volt más fizikai felkészültsége, mint
+amennyit, az akkor még a mainál is jóval gyatrább orvosi kiképzéssel
+kapott; könyvekkel próbálkozik s igy bukkan fel előtte folyton az mc
+nagysága mint erőmérték. Nem mer kételkedni ebben a feltevésben, még
+kevésbbé saját alapgondolatának helyességében, mégis össze akarja
+hangolni a kettőt s itt esik azután egyik tévedésből a másikba. Az
+ellentétes fogalmak meglehetős szerencsétlen kiegyenlitési kisérlete
+után összefoglalja irásban a Baurral közlötteket és elküldi a czikket
+Poggendorffnak.
+
+Itt esik meg vele életének talán egyetlen szerencsés véletlene: nem
+kapja vissza a kéziratot, de nem is került nyomdába. Ez utóbbi körülmény
+a nyilvános kudarctól s az illetékes szakkörök jogos lenézésétől
+mentette meg, az előbbi pedig ujabb formulázásra késztette.
+
+Ebben az időben kereste fel a tübingeni és heidelbergi fizikatanárokat.
+Ez összejövetelekről nincsenek közelebbi adataink; Mayer azt állitja,
+hogy egyikük sem tudta őt meggyőződésétől eltántoritani. Ugyanekkorra
+esik azonban Mayer gondolatmenetének kétirányu fordulója: egyfelől a
+mozgás-energia, az „esési erő“ alkalmazása, holott addig csak
+mozgásmennyiségekkel dolgozott s tételül a mozgásnak meleggé való
+átváltozását állitotta fel; másrészt csak ettől az időtől kezdve veszi
+igénybe az esési erővel együtt a gázak kiterjedésének és
+összenyomhatásának jelenségeit. Kétségtelenül ez a kettős fordulópont
+mentette meg Mayer ötleteit a tudomány számára. A másodikról nem kell
+sokat beszélnünk, mert _csakis_ a gázok sajátos melegének számitásba
+vételével lehetett a mechanikai hő egyenértékhez eljutni. Az első pontot
+illetőleg azonban Mayer a suly és esési magasság eredményeinél először
+bukkan rá egy _munkamennyiségre_, amely a melegével hasonlitható össze,
+mert ugyanolyan kiterjedésü. Ennek az uj szempontnak a feltevése folytán
+kellett a _kinetikai energiát_ ½ mc2 (vagy szerinte mc2) az eddig
+vallott mc helyébe ültetnie, mint az átalakulás megfelelő produktumát;
+evvel azután a kérdés egyszerre tisztázódott is.
+
+Ezt a helyzetet mutatja be 1842-ben irt értekezése, amelyből az mc2
+mellől hiányzó ½ alkotórészen s azon a meggondolatlan állitáson kivül,
+hogy jeget semmiféle nyomással sem lehet megolvasztani, már nincs semmi
+kivetni való. Láttuk tehát, hogyan nyert határozott alakot Mayer
+alapgondolata, amely eredetileg bizonyos mértékig testetlenül, azaz
+közérthetőségü kifejezési mód nélkül lappangott benne. Lassu
+reagáló-képességénél fogva szélesen és hosszan nyulnak el azok a
+gondolat-lépcsők, amelyeket gyorsröptü szellemek a legrövidebb idő alatt
+futnak át. Schiller mondja, hogy a költő munkája valamilyen zenei
+hangulattal vezetődik be, vagyis az elkészülendő alkotás teljes művészi
+hatásának előre való megérzésével; a tudós is megsejti jóelőre a későbbi
+eredményt, mielőtt még megtalálta volna hozzá a helyes utat. Gauss, aki
+szintén klasszikus kutató volt, mondotta munkája közben: „Már régen
+tudom, hová jutok, csak azt nem tudom, hogyan?“ Meg volt tehát nála is a
+gondolat első születésének és tudományos elméleti megtestesülésének nagy
+időbeli különbsége.
+
+Mayer a teremtő lelki munkásság teréről az alkotáséra lépett át. Nagyon
+jól tudta, hogy feltevése a fizika, kémia és fiziológia jelenségeire
+egyaránt áll, de eleve lemondott arról, hogy mindenütt keresztül is
+vezesse. Ehelyett két különálló fejezetet szemelt ki magának: a
+fiziológiát, amelyben orvosi hivatásánál fogva otthonosabb volt és a
+csillagrendszer fizikáját, amelyet régóta figyelemmel kisért. A fizika
+területén Liebig értékes tanulmányai voltak segitségére, a másik
+feladatnál egészen a maga erejére maradt. Liebig elmulasztotta ugyan a
+legvégső kérdések határozott felállitását és megoldását, mégis annyira
+előkészitette az egész gondolatsort, hogy csak az egyenérték törvénye
+kellett a kérdés teljes megoldásához. Az asztrofizikában azonban épp
+ugy, mint a mechanikában Galilei erő-meghatározásával kellett
+megküzdenie, miután Newton nehézkedési mechanikája is ezen az elven
+épült fel; előbb ki kellett tehát fejlesztenie a kinetikai energia
+általános értéküségének formuláját, hogy annak a maximális sebességnek
+fogalmához juthasson, amelylyel egy világtest a földre vagy a napra
+érhet. Ez volt az egyetlen számbavehető mód, hogy megoldhassa a maga
+elméletét, amely szerint kozmikus tömegek táplálják a nap hőforrásait.
+
+Az első és második nagyobbszabásu értekezés megirásához három-három évre
+volt szüksége. Még ha orvosi elfoglaltságát és megházasodását figyelembe
+veszszük, akkor is hosszunak kell ezt az időt tartanunk, legalább a
+„romantikus“ lángész termékenységéhez viszonyitva. Elvitázhatatlan, hogy
+egy kezdő orvosnak elegendő alkalma lehet másnemü tudományos kutatáshoz,
+apósa egy levélbeli megjegyzéséből, Mayer praxisának örvendetes
+fejlődését illetőleg, szintén arra következtethetünk, hogy addig nem
+igen volt gyógyitani valója. A korai házasság pedig csak fokozni szokta
+a munkaképesség mértékét, nem pedig csökkenteni. Mayer munkatermelési
+módja tehát szervezeti sajátosságából következett s éppen ezért tartozik
+a klasszikus kutatók társaságába.
+
+Csodálkoznunk kell kitartása fölött, amelylyel tévedéseken és
+balsikereken át czélja felé igyekszik. Newton folytonos odaadó
+gondolkodással bukkant rá alapelveire, Mayer is hasonló fajtáju volt.
+Apró lépésekkel, lassan-lassan haladt előre, egyiket a másik után tolta,
+amig a sokféle lehetőség közt a biztos utra akadt. Első müvét több
+barátjával átolvastatta és ismételten átdolgozta, amig végleges formában
+a nyomdába küldte.
+
+Még több csodálatot érdemel a kedvezőtlen külső viszonyok sikeres
+lebirása. Szülővárosa aszerint itélte meg őt egész életében, hogy
+latinból nagyon rossz osztályzatokat kapott; sehol a világon nem volt az
+érettséginek olyan döntő szerepe, mint éppen a sváb földön. Az illetékes
+tényezők mindig jelentéktelen embernek tartották és állitólagos
+tudományos felfedezéseit nevetségeseknek, sőt kárhoztatandóknak
+minősitették. Azok, akikkel levelezésben állott, később bocsánatot
+kértek tőle, hogy otromba tévedésnek látták azt, amit egyszerüen nem
+értettek meg. Bátyján, a családi gyógyszertár tulajdonosán és Griesinger
+medikuson kivül, akit a felfedezés fiziológiai jelentősége bilincselt
+le, szükebb környezetéből senki sem állott melléje, mások pedig még
+kevésbbé. Feleségének sem nagyon tetszett az ő különös foglalatossága,
+amely csak nyomdai költségeket okozott, az orvosi gyakorlatot azonban
+nem mozditotta elő.
+
+A megerőltető, örökös akadályok közt végzett egyoldalu munkát a
+szükségszerü szellemi kimerülés követte, amely először az ablakon át
+való szerencsétlen kiugrásban jelentkezett. Könnyen elképzelhetjük, hogy
+az a durva igazságtalanság, amely érte, azon az álmatlan éjszakán
+szakadatlanul mardosta lelkét, minden kivezető ut reménysége nélkül,
+amig utolsó erői is felmondták a szolgálatot és a katasztrofális
+kisérlet megváltásnak tetszhetett előtte. Még mint lábbadozó beteg,
+közvetlen környezetének nyomasztó hatásától wildbadi üdülése alatt
+felszabadulva, mindenekelőtt tudományos elégtételt akart magának
+szerezni. A klasszikus kutatótipusnak egyik feltétlen ismérve éppen a
+köztudat előtt való tisztázódás belső szüksége, mig a romantikus
+rendszerint nem is törődik vele. Viszont a klasszikus kutató végtelen
+gondossággal dolgozza ki munkájának minden apró összetevőjét s ezért fáj
+a felületesség és komolytalanság vádja olyan rettenetesen.
+
+Védekezését valóban a szive vérével, végső erőfeszitéssel irta, habár a
+stilusból és a belső tartalomból nem tetszik ki, sőt szinte
+természetfölötti derü és megtisztultság árad belőle. Ama fékező-erők,
+amelyek a szervezet érdekében az utolsó energia-készletek kimeritését
+rendszerint megakadályozzák, betegsége és izgalmas leki feszültsége
+folytán hatálytalanok lettek; egész magát belevitte ebbe a munkába s
+azután össze is roskadt egészen.
+
+Agyhártyagyuladása jelenti első stáczióját Mayer e szomoru életszakának.
+Azután az őrültek házában való durva bánásmód következett, amely őt,
+mint orvost, a laikusnál sokkal intenzivebben felizgathatta. Hogy nem
+ment tönkre belé, talán csak rendkivüli kitartásának köszönheti, melynek
+már régebben elegendő bizonyságát adta.
+
+Viszont nem lehet csadálkoznunk afölött, hogy ilyen körülmények közt
+további produktivitása megtört. Kérdés, vajjon ez az eredmény az
+embertelen kezelés nélkül, a puszta kimerülés következtében is beállott
+volna-e? Davyt például a legkedvezőbb külső viszonyok ellenére is a
+felfedezései előtt járó erős izgalmak ugyanigy kimeritették. Mayernek
+azonban a sok egyéb hátrányon kivül nemcsak eszméjének teremtő
+munkájával, hanem a tudományos felszerelés elemi ismereteivel is meg
+kellett birkóznia.
+
+Vallási rajongása is kimerült agyának fellázadása volt az absztrakt
+gondolkodás tultengése ellen, s a szemináriumból való ifjukori emlékei
+táplálták. Mikor felgyógyult – éppen ellenkező hangulat vett erőt rajta,
+de ujabb tudományos munkához majdnem tiz évig nem volt szellemi
+befogadóképessége. Dühring szerint Mayer szellemi tehetetlenségét ugy
+indokolja, hogy holt embernek nyilvánitották, tehát eszerint is
+viselkedett. Kétségtelen, hogy Mayer hitte, amit mondott: kétségtelen
+viszont az is, hogy ez a magyarázat csak takaróul szolgált, amelynél
+jobb éppen nem akadt. Ha a tudományos munka szükséglete élt volna benne,
+mint minden más alkotó-elmében, akkor semmi sem tarthatta volna vissza
+tőle. Nem törődött semmivel és energiájának megmaradt foszlányait
+szenvedélyes kitörésekben pazarolta el; nem volt elég erős ahhoz, hogy
+magamagán uralkodjék. Állapota azután lassan-lassan mégis javult és ujra
+érdeklődni kezdett a tudományos kérdések iránt. Sőt azt mondhatnók, hogy
+e késő éveinek eredményeit igazi nagy munkakorszakával maga is
+egybevethetőnek tartotta; hiszen még kevéssel halála előtt is a
+kiváltódásról szóló értekezésének részletesebb feldolgozását és a
+Bressa-pályázatra való benyujtását tervezgette. Ez az álom persze már
+nem valósulhatott meg.
+
+Összefoglaló megállapitásunk szerint tehát Mayer egész maradék
+energiájával fizetett alapvető munkájáért és termelési képességének
+ujból való megszerzése, amely kedvezőbb körülmények közt talán még
+sikerülhetett volna, szükeszü környezetének bánásmódja és a közvetve
+előidézett brutalitások folytán lehetetlenné vált.
+
+Meg kell emlékeznünk néhány szóval Mayer házasságáról is. Dühring
+személyes tapasztalatai nyomán Mayer sorsára kedvezőtlen hatásunak
+mondja; az asszony volt az előőrs a kisvárosi filisztereknek a kiváló
+szellem ellen való ösztönszerü harczában. Davynál is a feleség volt a
+nyárspolgári nézetek kicsinyes képviselője és számos más vezető
+egyéniségnél is tapasztalhatjuk, hogy szerencsétlenül nősültek vagy
+egyáltalán nem házasodtak meg. E feltünő jelenség okaira rá kell mutatni
+s miután itt nem vádaskodásról, hanem fogalmakról van szó, talán
+helyénvaló lesz, ha a fontosabb szempontokat felállitom, hogy e sajátos
+viszonylatok meghatározóira ráismerhessünk.
+
+Az embernek minden más élőlénynyel szemben nemcsak a fajfenntartás,
+hanem a haladás képessége is megadatott, tehát életének kettős feladata
+van: a fenntartásé és a javitásé, amely utóbbi az elsővel némely
+vonatkozásban összeütközik. Ha a meglevőt fejleszteni akarjuk,
+fenntartás helyett rombolnunk kell; a két biológiai törekvés
+kiegyenlitése csak összeütközés árán mehet végbe, főleg amaz időhatár
+tekintetében, amelyen belül a javitó változtatásoknak meg kell
+történniök. A kétfajta tendencia már most a két nem között ugy oszlik
+el, hogy a férfinek az előrehaladás, a nőnek pedig a megtartás van a
+szivéhez közel. Ebből származik azután, hogy az emberiség vezető
+szellemei (eddig kizárólag a férfinemből valók), akik a
+legkövetkezetesebb képviselői a fejlődésnek, cselekvéseik _tartalma_
+iránt az asszonyoknál nagyon kevés rokonérzésre találnak, bár általában
+nem idegenkednek tőlük. Azoknál az összetüzéseknél, amelyek elsősorban
+anya és fiu közt szoktak támadni, csak a vak szeretet segíthet, a mely
+minden belátásos itélet nélkül a cselekvés tartalmával szemben, az örök
+ellentétet áthidalva a gyermek szellemi kiválóságába temetkezik.
+
+Ha a házaséletben is felszabadulnak ezek a természetszerü
+ellentmondások, nemcsak a folyton közeledő egykoruság fejleszti folyton
+erősebbé őket, hanem az asszony aggódása gyermekei sorsa fölött, a
+kiknek jövőjét az apa rendkivülisége és a polgári társadalommal való
+szembekerülése veszélylyel fenyegeti. A nő ellenszegülése azután passziv
+vagy aktiv, vérmérséklete szerint. Ösztönszerü, örök asszonyi motivumok
+kerülnek felszinre és a tudományosan gondolkodó férfinak nem szabad
+erkölcsi szemrehányásokra alkalmat keresnie, a mikor müködni látja ezt
+az ellenállhatatlan hajlamot, a melynek megmaradásától a nép és
+végeredményben az emberiség fentartása függ. Az ilyen házasságbeli
+viszályok azokhoz az akadályokhoz tartoznak, a melyeket minden szellemi
+vezérférfiunak le kell küzdenie. Mayer esete mutatja, milyen ártalmas és
+veszélyes szerepet játszanak a férfi-vénasszonyok is, az eredeti
+tehetség ösztönös ellenségei, még akkor is, mikor a haladás eszméje
+saját személyes körülményeiket a legtávolabbról sem zavarja. Mayer
+politikailag és vallásilag konzervativ volt, a mi azonban nem
+akadályozta meg környezetét abban, hogy kegyetlen haraggal forduljanak
+ellene, amikor uj felfedezésekre vetemedett, a melyeknek lényegéről
+persze senkinek se volt közülök sejtelme.
+
+Még csak az a kérdés: hogyan lehet kikerülni vagy enyhiteni azokat az
+ellentéteket, a melyek a felfedező családjában az ő belső hivatottsága
+és az anyai s hitvesi ösztönök közt szükségszerüen kipattannak? A
+választ csak ismételhetjük: ha a tudósnak elég szerencséje van, hogy
+olyan asszonyhoz jusson, a ki urának nehéz küzdelmeit a napi gondok
+távoltartásával és jókedélyének áldásos hatásával enyhiti meg, akkor a
+nő már legjava feladatát teljesitette vele és az emberiséggel szemben s
+férje számára az elérhető legnagyobb boldogságot szerzi meg.
+
+Ha megkiséreljük, hogy Mayer esetének biologiai eredményeit levonjuk:
+egy olyan férfi tragikus sorsával találkozunk, a ki a szellemi
+feszültség sulya alatt roppant össze. Az a hirtelenség, a melylyel
+vezető gondolata feltámadt benne s azután az első tapogatózásból a
+helyes kiutra bukkant, a mellett bizonyit, hogy Mayer csak ritkán,
+kivételes pillanatokban tudott olyan magasságra és világosságra
+emelkedni, a milyet problémája megkövetelt. Jusson eszünkbe, hogy a
+felfedező nem mondhatja magának, hogy: _ezt_ akarom felfedezni, hanem a
+saját korának szükségletei irják elő, mit _kell_ cselekednie.
+Természetesen bizonyos előfeltételekkel, főleg a teljes szellemi
+szabadsággal rendelkeznie kell, hogy a tradicziókból kibontakozhasson és
+a megoldandó kérdést meztelenül láthassa. Ez a szükségesség Mayer
+esetében ahhoz a sajátságos megkönnyitéshez jutott, hogy az iskolai
+bölcseség nem igen nyomasztotta, hiszen a hágai vizsgát is meglehetős
+mérsékelt sikerrel tette le. Igy azután e kedvező körülmények: a
+szellemi elkülönültség, a mely mikor egészséges volt, néhány tudományos
+eszmére való koncentrálódását lehetővé tette, Mayer termékenységét néha
+olyan rendkivüli mértékben fokozta, a hogy arra alapgondolata lelki
+megfogamzásához tényleg szüksége is volt. Ugyanez a természetes
+feszültség állt fenn 1841. őszén, döntő szellemi fordulása és küszöbön
+lévő házassága előtt.
+
+A közbüleső időszakok azonban e csucspontok alatt messze elmaradnak.
+Mayer bizonyos értelemben egész életén át kisvárosi polgár volt;
+Párisban legszükebb földieivel élt együtt, nagy tengeri utján teljesen
+izolálódott és legizgalmasabb belső válságai alatt sem jutott tovább
+Tübingennél és Heidelbergnél. Mialatt Davy a nagyváros lüktető
+mozgalmasságában keresi kijegeczesedő gondolatvilágának külső keretét,
+Mayer szükös kis csigaházba bujik, amely őt és munkáját felemészti. Ez a
+hajlandóság különben Mayer lassu szellemi kibontakozásának szükségszerü
+következménye volt; minden uj és váratlan jelenséggel szemben
+bizonytalanul állott, tehát a nagyszabásu városi élettel sem tudott
+megbarátkozni. Ugyanez okból nem szerezhetett magának és gondolatainak
+rajongó személyi hiveket és tanitványokat, a kik vele együtt
+terjesztették és fejlesztették volna szellemi kincsét. A rá váró feladat
+kimerithetetlenségében Mayer nem kételkedett s tudta azt is, hogy
+egymagában nagyon keveset végezhet belőle. Nem volt azonban oly
+szerencsés természetü, hogy rokonlelkeket a maga igazáért
+fellelkesíthessen. Még Baurt sem tudta meggyőzni felfedezésének igazi
+jelentőségéről, pedig Baur melléje állt, segitett neki és gyarapitotta
+mathematikai ismereteit. A klasszikus tipust jellemzi ez az adat is: a
+személyi hatást az irás készsége pótolja. Mayer örökölt jellembeli
+fogyatékosságánál fogva nem tudott magának bármi áron is olyan helyzetet
+teremteni, hogy sulyos és nagyszerü hivatottságát szakszerüen
+realizálhatta volna. Ezt a tényt megfigyeljük és megállapitjuk, de
+kárhoztatni érte senkit nem szabad, bár innen ered, hogy a
+tizenkilenczedik század legnagyobb felfedezése szerzője személyének csak
+egy szerencsétlen életet jelentett.
+
+
+
+
+Helmholtz.
+
+Helmholtz Hermann atyja, Helmholtz Ágost teológus, gyenge testalkata
+daczára, 1813-ban a felszabaditó hadseregbe lépett és a hadjáratban
+önkéntesi minőségben vett részt; a drezdai csata alkalmával alhadnagygyá
+lett. Hazaérkezte után belátta, hogy papi tanulmányait – komoly
+lelkiismeretbeli ellentmondások nélkül – nem folytathatja; ennélfogva a
+filológiára, mint uj kenyérkereseti pályára csapott át és néhány évi
+házi tanitóskodás után a potsdami gimnáziumnak tanára lett; főleg
+latint, de más tantárgyakat is tanitott. Egyszer, mikor német óra alatt
+tanitványaival a felszabaditó hadjárat hangulatairól és saját
+élményeiről merészkedett beszélgetni, felettes hatósága szigoruan
+megdorgálta és figyelmeztette, hogy ismétlődés esetén egyszerüen
+elbocsájtják. Költői természetü volt s e hajlandósága különösen a
+divatozó görögimádásban nyilvánult; sok nyelvet tanult, köztük az
+arabsot is, festészettel és zenével is foglalkozott. Neje Penn Karolin,
+egy katonatisztnek művelt leánya és Penn William, a hires quäker
+leszármazottja volt; külsejére igen egyszerü, de élénk szellemü és
+feltünően világos itélőképességü nő. Szegényes háztartásukat, melynek
+gondjait idővel két leány és egy fiu szaporitotta, pompásan vezette s
+családja iránt tele volt gyöngédséggel és rajongással.
+
+Hermann fia 1821. augusztus 31-én született. Gyenge és csunya gyerek
+volt (egy kicsit vizfejü), de anyja következetesen csodagyermeknek
+tartotta.
+
+Gyermekkorában annyit betegeskedett, hogy majdnem mindig a szobához és
+gyakran ágyhoz volt kötve; csendes fiunak mondják: állandóan
+képes-könyvekkel és épitőkövekkel foglalkozott. Az utóbbiakból annyi
+empirikus geométriát sajátitott el, hogy később az iskolában az
+alapelvek körül már teljes tájékozottsága volt. Rendszeres testápolás,
+torna és turisztika révén, amikre apja sokat adott, egészsége is
+megjavult, ugy hogy kilencz éves korában beléphetett a potsdami
+gimnáziumba, amelyet rendkivül gyorsan végzett el. Hogy mi iránt
+érdeklődött leginkább, arra a hetvenedik születésnapján rendezett
+ünnepélyen igen figyelemreméltó beszédében tekintett vissza.
+Legczélszerübb lesz, ha a vonatkozó részeket szószerint közlöm:
+
+„Hét éves koromig gyenge fiu voltam, a szobához, sőt igen gyakran az
+ágyhoz kötve, pedig alig birtam a szórakozás és a munka vágyával.
+Szüleim sokat foglalkoztak velem; képeskönyvek és főleg épitő kövek közt
+éltem mellettük. Korán kezdtem olvasgatni s igy természetesen uj
+élvezeteket ismertem meg. Szellemi képességeim fogyatékossága viszont
+abban nyilvánult, hogy rossz emlékezőtehetségem volt egymással szorosan
+össze nem függő tárgyak tekintetében. Jól emlékszem, hogy a jobboldalt a
+baltól alig tudtam megkülömböztetni, később az iskolában nehezebbül
+esett a magánhangzókat, a rendhagyóigéket, a sajátságos
+mondatfordulatokat elsajátitanom, mint a többi diáknak. Különösen az
+akkori történelemtanitással nem tudtam sehogysem megbarátkozni; prózai
+részeket könyv nélkül mindig csak nagy szenvedések árán tanultam meg. E
+fogyatékosságom természetesen folyton érezhetőbbé vált és aggkoromra
+egészen leigázott.
+
+„De ha már volt mire támaszkodnom, (bár csak például a versmértékre és a
+versrimre) a könyvnélküli tanulás és a megrögzités sokkal könnyebben
+ment; nagy költők verseit igen sokáig megőriztem az emlékezetemben, de
+másodrendü irók közepes alkotásait alig. Azt hiszem, hogy a magyarázat a
+gondolatok természetes ritmusában található, ami a jó versek
+sajátossága; ebben a körülményben az esztétikai szépség lényegbeli
+forrását látom.
+
+„A felsőbb gimnáziumi osztályokban az Odyssea néhány énekét, meglehetős
+sok horacziusi odát és egy csomó német verset tudtam szavalni. Abban a
+helyzetben voltam tehát, mint irástudatlan őseink, akik törvényeiket és
+történelmüket versekbe foglalták, hogy emlékezetükben megmaradjon. Ami
+könnyen esik, szivesen teszszük meg; én is előbb a költészetet imádtam.
+Ezt a hajlandóságomat atyám szitotta, pedig különben kötelességtudó, de
+rajongó ember volt; végtelenül szerette a költészetet, különösen a német
+irodalom nagyjait. A felső gimnáziumi osztályokban a német irodalmat
+adta elő és Homéroszt olvasta velünk; felváltva prózai német feladatokat
+és verstani gyakorlatokat kellett csinálnunk. És ha a legtöbben közülünk
+rossz költők is lettek, mégis az elképzelhető legalkalmasabb
+stilusfejlesztő rendszer volt az övé.
+
+„A legtökéletesebb emlékezetbeli segédeszköz azonban a jelenségek
+törvényének ismerete, amit legelőször a geometriában tanultam meg.
+Gyermekjátékaimból, az épitőkövek révén, közvetlen szemlélet utján
+kipróbáltam a térbeli arányok egymáshoz való viszonyát. Minden
+gondolkodás nélkül tudtam, hogy szabályos alaku testeket miképpen
+lehetne egymásra rakni és miképpen illenének össze, ha igy vagy amugy
+forditanám őket. Midőn geometriát kezdtem tanulni, tanáraim nagy
+meglepetésére, minden ténymegállapitással, amellyel itt kellett volna
+megismerkednem, már tisztában voltam. Amennyire vissza tudok emlékezni,
+ez a tulajdonságom a postdami népiskolában is feltünt, amelybe 8 éves
+koromig jártam. Ellenben uj volt előttem a szigoru tudományos módszer,
+amelynek segélyével azután a többi nehézségeket is legyőztem.
+
+„A geometriának egy hiánya van: csak elvont térbeli formákkal
+foglalkozik, pedig nekem a teljes valóság szerzett különös örömöket.
+Mikor már nagyobb és erősebb lettem, atyámmal vagy iskolatársaimmal
+sokat járkáltam Potsdam szép környékén és lelkem mélyéből megszerettem a
+természetet. A fizika elemei azután – amelyekkel a gymnasiumban
+találkoztam – jobban érdekeltek geometriai és algebrai tanulmányaimnál.
+Bőséges és sokféle anyag kinálkozott: a természet teljes gazdagsága,
+amely elméleti törvények alá sorakoztatható. Tényleg ez a megismerés
+ragadott el: a látszólag idegen természetnek az emberi szellem által
+való leigázása, amelyet a törvények logikai hatalmának köszönhetünk.
+Mindjárt csatlakozott ehhez az a másik megismerés is, hogy a természeti
+jelenségek törvényeinek tudása adja csak a természet felett való
+hatalmat a kezünkbe. Ezekben a gondolatkörökben már otthonosan éreztem
+magam.
+
+„Nagy hévvel és örömmel bujtam azokat a fizikai tankönyveket, melyeket
+atyám könyvtárában találtam; ósdi művek voltak, melyekben még a
+flogisztónikus tudományos nyelvjárás divott és a galvanizmus még a
+Volta-oszlopnál tartott. Egy ifjukori barátommal is próbáltam mindenféle
+itt-ott olvasott kisérletet szerény eszközeinkkel utánozni. A savaknak
+hatását anyánk vászonkészletén alaposan kitapasztaltuk, ezenkivül
+azonban kevés sikerült; legjobban jártunk még optikai szerszámok
+készitésével, szemüvegek és egy növénytani nagyitólencse felhasználása
+mellett. Segédeszközeink korlátolt volta korai tanulmányaimban azzal az
+előnynyel járt, hogy a tervezett kisérleteket mindig módositanom
+kellett, mig a tényleg végrehajtható alakjára rá nem bukkantam. Meg kell
+vallanom, hogy néha, mig az osztályban Cicerót vagy Vergiliust olvastak,
+unalmamban az asztal alatt kiszámitottam a fénysugár sebességét és
+néhány optikai tételre akadtam, amelyekről a tankönyvekben semmit sem
+találtam, amelyekre azonban később a szemtükör szerkesztésénél szükségem
+volt.
+
+„Igy azután elterelődtem tanulmányaimnak arra a különös irányára,
+amelyet később is megtartottam és melynek lassankint egész lelkemet
+odaadtam. Az a törekvésem, hogy a valóságon a fogalom uralkodjon, vagyis
+más szavakkal: a tünemények okozati összefüggésének felfedezése,
+vezetett az életen át, e vágy intenziv voltának tulajdonitható, hogy egy
+problémát mindaddig bonczolgattam, mig csak homályos pontokat sejtettem
+benne.“
+
+E nyilatkozatokból, melyek Helmholtz természetéhez képest nagyon
+tartózkodóak, kiütközik a született természetbuvár ellenszenve a
+filológiai oktatás iránt. Természetes, hogy az adott körülmények közt
+(atyja hatása folytán, ki ugyanabban a gymnasiumban tanitott) a csendes
+és beteges fiunak minden harczot kerülő természete, nagyobb
+összeütközésre nem vezetett, sőt a szülői háznak ifjukori hatása később
+Helmholtznak az iskolai és nevelési kérdésekben elfoglalt álláspontjára
+is némileg befolyást gyakorolt. Ehhez járult még, hogy a klasszikus
+tipus kutatói, akikhez Helmholtz tartozik, természetüknél fogva
+hajlandóságot mutatnak a „klasszikus“ iróknak formai kerekdedségéhez,
+ami alkalmilag bizonyos türelmetlenségben is kifejezést nyer, szintén a
+filológusok szokása szerint; ilyen volt például Gauss is.
+
+Helmholtz tehát jó bizonyitványnyal hagyta el a gimnáziumot, ez a
+körülmény jövőjére vonatkozólag döntő fontosságu volt.
+
+Végbizonyitványában nyugodt és csendes magaviseletünek mondják; az ókori
+nyelvek tekintetében elért eredményeiről, sajnos, hallgatnak forrásaim:
+valószinüleg nem volt teljesen kedvező. A matematikában Helmholtzot egy
+Mayer nevü kitünő tanár tanitotta, aki egyszersmind a család barátja is
+volt. Mayer külön bizonyitványt állitott ki részére, hogy
+magántanulással már biztosan tovább haladni képes. Ebben a
+tulajdonságában tényleg megtaláljuk későbbi sikereinek egyik
+leglényegesebb tényezőjét.
+
+Helmholtz természettudományokkal akart foglalkozni, miután azonban atyja
+a szükséges anyagi eszközökkel nem rendelkezett, az orvostudományhoz
+kellett átpártolnia. Jelentkezett a királyi katonai orvosi főiskolánál,
+a Pepiniére-nél felvételre, amely növendékeit, katonai szolgálat
+kötelezettsége mellett, ingyenes oktatásban részesitette. Helmholtz még
+gimnáziumi tanulmányai alatt próbavizsgát tett, igen szép sikerrel, ugy,
+hogy 17 éves korában, az érettségi után, már a berlini királyi Frigyes
+Vilmos orvosi intézetbe került. A jövendő nagy férfiu koraérettségének
+ujabb bizonyságát látjuk, amely gyermekkori betegeskedése dacára is
+előreviszi.
+
+Helmholtzot Berlinben a szkolasztikus természetfilozófiai tanitáson
+kivül (maga mondja, hogy a záróvizsgán az érdaganatokról nagyszerü
+előadást tartott anélkül, hogy valaha ilyen műtétet látott volna)
+nagynénje, akinél vasárnaponkint ebédelt, kedélyes szigorral ismertette
+meg a „jó társaság“ erkölcseivel és szokásaival s Helmholtz kellőleg
+hasznositotta ezt a tudományt is. Haza irt leveleiben képekkel és
+zenével, amikkel a fővárosban eléggé összekerült, éppen annyit
+foglalkozik, mint életmódjának és tanulmányainak egyes részleteivel.
+Anyja nehezen nélkülözi fiát és a sok lim-lomot az asztalon,
+természettudománynyal való foglalatoskodásának apró bizonyságait s csak
+lassankint nyugszik bele távollétébe. Pajtásai kimért és tartózkodó
+modora következtében különcznek tartották s levelei tényleg bizonyos
+kulturgőgöt árulnak el, ami bizonyára az atyai ház professzori
+légkörének maradéka volt. „Mozart és Beethoven-szonátákat játszom,
+azután sokszor uj zeneműveket is, amiket a lakótársam szerez be. Este
+Goethe-t és Byron-t olvastam (K. kölcsönözte) és változatosságképpen
+integrálszámitásokat is végeztem.“ A szülők tudniillik, hogy Hermanjuk a
+megkezdett zongorajátékot el ne felejtse, nagy áldozatok árán zongorát
+állittattak intézeti szobácskájába. A könyvek iránt való érdeklődésének
+köszönhette, hogy az intézet könyvtárosa magához osztotta be s igy
+szabadon válogathatott az irodalmi művek között. Egyrészt a fizikusok és
+mathematikusok, másrészt Kant bilincselte le s egy jelentős személyi
+befolyás is érvényesült. Mig ugyanis Mitscherlichet nagyon unalmasnak
+találja, Müller, a hires fiziológus egészen elragadja a fiut; Link tanár
+ellenben „tultengő szellemü, két hónap után még mindig a természettan
+filozófiai bevezetésénél tart (Ah, Istenem!).“
+
+1839. végén, 18 éves korában a filozófiai szigorlatot igen jó
+eredménynyel tette le, a következő évben pedig anatómiai vizsgáját
+szintén kitünően. Harmadévre azonban sulyos tifuszba esett s több
+hónapon át a kórházban kellett feküdnie. Helmholtz azok közé az emberek
+közé tartozott, akiknek még a véletlen is javukra válik és igy betegsége
+is, amely különben sem volt veszélyes, alkalmat adott arra, hogy
+időközben megtakaritott pénzén górcsővet vehessen, amelyet később
+doktori értekezésénél használt fel. Teljes felgyógyulása azonban oly
+lassan haladt előre, hogy még néhány hónapig a szülői házban kellett
+tartózkodnia, mielőtt tanulmányait ujból megkezdhette.
+
+Az orvosi szaktárgyasokon kivül sok másra is beiratkozott, de
+mathematikai előadásra nem. A legnagyobb hatást Müller János tette reá,
+aki professzorai közül kétségtelenül a legkiválóbb volt; az elsők közé
+tartozott, aki szabadulni akart a természetfilozófiától s lelkes és
+hatalmas akaratával fogva tartotta tanitványait, akik között sok volt a
+tehetséges. Helmholtz érintkezésbe jutott Du Bois Reymond, Brücke és
+Virchow-val, akikhez néha a valamivel idősebb Ludwig is csatlakozott és
+átélte velük egy uj tudomány születésének különös izgalmait. Doktori
+értekezésének tárgyául az idegrost eredetét választotta; azt remélte,
+hogy hamar készen lesz a dologgal és 20 éves korában már doktorrá
+avatják. Mikor azonban munkájával Müllerhez került (addig t. i. saját
+eszközeivel dolgozott), tanára jónak és helyesnek itélte ugyan
+tanulmányát, de figyelmeztette, hogy még jobban meg kellene alapoznia.
+Jellemző Helmholtzra, amit 1842. augusztusában atyjának ir: „Ma voltam
+értekezésemmel Müller tanárnál; nagyon barátságosan fogadott, előadatta
+velem a végeredményt és a bizonyitékokat, igen érdekesnek mondotta a
+dolgot, mert az idegrostoknak a magasabb rendü állatoknál eddig is
+sejtett, de még be nem bizonyitott eredetét mutatja ki, mindamellett azt
+ajánlotta nékem, hogy egészítsem ki vizsgálódásaimat s nyilvánvalóbb
+bizonyságot adjak, mint ami három-négy esetből elérhető. Meg is nevezett
+néhány állatot, amelyeknél megfelelő eredményt vár és felajánlotta nekem
+saját műszereinek használatát az anatómiai múzeumban, amennyiben az
+enyéim nem volnának kielégítők. Végül azt ajánlotta, hogy ha felavatásom
+nem sürgős, a szünidőben dolgozzak tovább, hogy teljes és
+megtámadhatatlan eredményhez juthassak. Miután semmi okosat nem tudtam
+ellene felhozni és magam is jórészt az ő álláspontján voltam, le kell
+mondanotok a 20 éves doktorról és a 21 évessel kell megelégednetek.
+Engemet is meglepett a dolog s nem volt egészen inyemre, de, mint már
+emlitettem, nem tudtam megfelelő ellenvetést tenni.“
+
+Csak örülni lehet rajta, milyen magatartást tanusit ez a két kiváló
+ember egymással szemben. Egyrészt a tapasztalt tanár, aki biztos szemmel
+becsüli meg a fiatalember értékét és tudományos lelkiismeretességéhez
+jelentős segitséget ad, másfelől az ifjú kezdő, aki az útmutatást rögtön
+megérti és „nincs semmi észszerű ellenvetése.“ Igy történt azután, hogy
+a felavatás 1842. őszén ment csak végbe.
+
+Helmholtz értekezése az ideganatómia egyik alapvetője, mert a
+gerinczteleneknél eddig ismeretlen összefüggést igazolt az idegszálak és
+sejtek között.
+
+Egyidejűleg kórházi sebészként is működött és kevés szabadidejében
+együtt dolgozott Müllerrel. Első eredményét az erjedés és rothadás okai
+vizsgálásánál érte el, amelyek körül a katalitikus erővel kapcsolatban
+Liebig és Berzélius közt épp akkor vita támadt. A kisérlet tárgyát az a
+meggondolás képezte, hogy két folyadék kölcsönös közlekedését lehetővé
+tegye, de az esetleg létező organizmusok helycseréjét megakadályozza.
+Czélját úgy akarta elérni, hogy a két folyadékot hólyaggal választotta
+el egymástól. Miután mások kutatásai nyomán bebizonyította, hogy kifőtt
+rothadó folyadékok sohasem oszlódnak ugy fel, ha forralatlan levegőtől
+elzárjuk őket, megállapitotta azt is, hogy az erjedés nem hat a hólyagon
+át, a rothadás azonban igen. Más szóval: ha egy sterilizált cukoroldatot
+tartalmazó, hólyaggal lekötött edényt erjedő cukorba tett, úgy a
+cukoroldat változatlan maradt. Ha azonban sterilizált húst ugyanúgy
+rothadó húslével hozott érintkezésbe, a hús gázképződés mellett
+feloszlásnak indult, de a közönséges rothadástól különböző módon, mert
+semmiféle baktériumképződés nem állott be. Az eredmény tehát némileg
+kétes volt és a vitáknál nem is játszott szerepet. Ma ez a kisérlet
+megint érdekessé vált, mert nyilvánvalólag azt az értelmezést kivánja
+meg, hogy a rothadó oldatból bizonyos mennyiségü bomlasztó enzim hatolt
+át a hólyagon és okozta a feloszlást; a baktériumokat ellenben a hólyag
+távol tartotta. Épp ezért tanulságos volna, ha ezeket a kisérleteket
+különféle bőranyagokon kipróbálnák.
+
+Helmholtz valamivel később Magnus laboratóriumában, aki szokott
+előzékenységével magához vette, e kisérleteket megfelelőbb eszközökkel
+ismételte, meg is oldotta a kérdést, de semmit sem hozott nyilvánosságra
+belőle.
+
+Viszonyai időközben kedvezőbbé váltak; a gárdahuszárokhoz helyezték át
+Potsdamba, mint sebészt; Branca ezredorvosnak segédje lett és nem volt
+nagyon igénybe véve. A sok szabad idő nagyon kapóra jött; rendkivüli
+gondolatok foglalkoztatták, amelyek sokkal messzebbre vezettek, mint
+előre láthatta volna. Az állati testek melegképződéséről volt szó,
+amiről épp akkor hosszadalmas vita keletkezett. Dulong és Despretz
+kisérletileg megállapitották, hogy azok az állatok, amelyek melegmérőben
+lélegzettek, 10–20%-kal kevesebb meleget fejlesztettek, mint ha az
+elhasznált oxigén szén elégésére szolgált volna. Habár Hess az alapelvet
+már 1841-ben felállitotta és néhány példával kisérletileg
+bebizonyitotta, hogy a melegfejlődés összege kémiai folyamatoknál a
+közbenső fokozatokat mind felöleli, úgy, hogy a jelen esetben nem a
+szénsav, hanem a tápanyagok égési melege veendő számításba, mégis a
+fiziológiai zavar sokáig tartott és Helmholtz is megpróbálta tisztázni a
+kérdést. E czélból vizsgálat alá vette, vajjon az izmok működésénél
+kémiai egyesülés és melegfejlődés áll-e be és – igenlő eredményhez
+jutott.
+
+A kémiai folyamatok bizonyitását Helmholtz kémiai segédeszközökkel érte
+el. Párhuzamos kisérleteket folytatott lehetőleg egyforma feltételek
+mellett: a békának, „a tudomány ősi martirjának“, izmait egyrészt
+villamos battériával addig izgatta, amig nem vonaglottak, más izmokat
+pedig minden külső befolyástól menten tartott. Mikor aztán mind a két
+próba-izmot, vízre és borszeszre bomlandó részeik tekintetében,
+megvizsgálta, úgy találta, hogy a kimerült izmok kevesebb víz-, de annál
+több szesz-kivonatot adtak, mint a pihentek; a különbség 13–30
+százalékra rugott. A különbözőséget kémiailag nem lehetett jellemezni.
+Bebizonyult tehát, hogy a kifárasztott izom kémiailag kétségtelenül
+különbözik a pihenttől, de nem derült ki, hogy mi is változott meg. Egy
+angolna és egy galamb izmainál is hasonló különbségeket talált, de nem
+olyan jelentékenyeket.
+
+„Elintézetlenül kell hagynom ez alkalommal még egy igen fontos kérdést:
+vajjon az izomrost-anyag résztvesz-e ebben a szétbontásban.“ Az ifjú
+szerző végül kilátásba helyezi a kivonatolt anyagok megvizsgálását is,
+de erről soha semmit sem hozott nyilvánosságra.
+
+Helmholtz-al tehát a kisérleti kémia terén is találkoztunk, ahova később
+soha nem tévedt; legközelebbi munkája már állandó érdekkörében, a
+fizikai élettanban mutatja be.
+
+Arról a kérdésről volt szó, vajjon az izmok összehuzódása a
+vérkeringéstől és táplálkozástól függetlenül is melegképződést
+feltételez-e vagy sem? A válasz általában igenlő volt s ugy
+bizonyitottak, hogy háromszoros hőelemet bocsájtottak a megvizsgálandó
+békaizomba és indukciós ütések által megmerevítették. Minden alkalommal
+hőemelkedést észleltek: 0.14–0.18°-ot; az idegeken az egész művelet
+alatt hőváltozás nem volt tapasztalható.
+
+A kémiai munkálatokkal szemben, amelyek exakt ábrázolásnak nem adtak
+teret, rátalálunk itt arra a különös gondosságra, amely a kisérletek
+fizikai feltételeinek meghatározását és fejtegetéseit jellemzi.
+Legelőször nyilvánul meg tehát világosan a későbbi munkák egyéni
+jellege.
+
+E kutatások azonban csak egy problémának részletei voltak, amelyek a
+fiziológiai melegről szóló „Az orvosi tudományok kéziszótárá“-ban 1845.
+folyamán kiadott összefoglaló beszámolóban tolultak eléje. Az állati
+testben lévő munka és meleg kérdése csak akkor tárgyalható, ha a munka
+és meleg viszonya általában tisztázódik és miután munka alatt a
+szervezet különféle teljesitményei értendők, a probléma az összes
+tevékenységi ágakra kiterjesztendő. Ez a körülmény vezetett a kölcsönös
+átváltozhatlanság gondolatára, még pedig a perpetuum mobile kizárása
+mellett.
+
+Helmholtz e gondolatokat véglegesen 1847-ben foglalta össze, miután egy
+évvel előbb államtudományi vizsgáját kitüntetéssel letette és 1847.
+március havában Velten Olgával, egy néhai főtörzsorvos leányával jegyet
+váltott. Gyakori jelenség, hogy fiatal tehetségek kiváló eredményei
+egybeesnek eljegyzésükkel vagy házasságukkal, amire később behatóbban
+fogunk visszatérni. Ez a tünemény arra mutat, hogy az alapösztön
+érvényesitésével a többi szerveknek, különösen az agynak rendkivüli
+tevékenységi képessége is velejár. Akaratlanul a magasabbrendü
+állatokra, különösen a madarakra kell gondolnunk, amelyeknél a párosodás
+idejében különös érvényesülési és cselekvési formák lépnek fel, mint
+például táncz, harczok és egyebek.
+
+A munka formulázása tetemes nehézségeket okozott Du Bois Reymondnak
+(akivel már akkor és egész életén át szoros baráti kötelékben állott s
+aki részéről mindig teljes és értékes áldozatkészséget tapasztalt),
+1847-ben elküldte munkájának bevezető tervezetét, „nem azért, mintha azt
+hinném, hogy készen lennék vele, (éppen az átolvasásnál jöttem rá, hogy
+talán semmi sem maradhat meg belőle), hanem, mert nem is sejtem, vajjon
+még hányszor kell átdolgoznom, mielőtt elkészül s szeretném megtudni,
+hogy a fejtegetés módját tudományosan helyt állónak tartod-e? Az utolsó
+átdolgozásnál összeszedtem magam és mindent eldobtam, ami a filozófiára
+emlékeztetett (amennyire szükség nem volt rá), emellett azonban
+gondolathézagok is maradhattak.“ Barátja nem talált semmi kifogásolni
+valót és a legteljesebb csodálatát és egyetértését fejezte ki. 1847.
+június 21-én azután a nemrég alapitott fizikai társulatban[1] előadta
+értekezését s még közelebbi barátait is ámulatba ejtette az a biztonság,
+amelylyel a matematikai fizikát kezelte, mit egy katonaorvostól
+egyáltalán nem tételeztek volna fel. Helmholtz, előadásának a fizikai
+Évkönyvben való közreadása céljából, kéziratát Magnus rendelkezésére
+bocsátotta, Poggendorffnak leendő továbbítás végett. Helmholtz azonban
+úgy járt, mint hat évvel előbb Mayer: munkáját visszautasitották.
+Poggendorff azzal indokolta meg állásfoglalását, hogy a munka egyrészt
+nagyon hosszú, másrészt pedig nagyon elméleti; kisérleti kutatásokat, az
+alapnézlet bizonyítására, szivesen nyilvánosságra hozott volna.
+Helmholtzot az elutasítás joggal bántotta, mert Poggendorff néhány
+hasonló tartalmú dolgozatot már elfogadott, sőt Clapeyronnak egy tíz
+éves munkáját, amelyben Carnot gondolatait analitikusan kifejtette és
+tovább fejlesztette, kinyomatás végett maga fordított le. Nem az az eset
+forgott itt fenn, mint Mayernél, hogy tudniillik a tartalom hiányos lett
+volna; kizárólag a „spekuláció“-tól tartottak, amelynek káros
+következményei a német természetfilozófiára még friss emlékezetben
+voltak. A barátságtalan fogadtatásban különben valószinüleg Magnus is
+részes volt, aki a kisérleti és elméleti fizikát olyan két tárgynak
+tekintette, amelyeket semmi szin alatt sem szabad összekeverni.
+
+Helmholtz azután többek tanácsát követve, kinyomatta munkáját, amire
+Reimer könyvkiadó nemcsak szivesen vállalkozott, hanem még némi
+tiszteletdijat is fizetett érte. Ez alkalommal az értekezést még egyszer
+átdolgozta és csak ebben a végleges alakban ismerjük mi is.
+
+Az irásmű keletkezését és közelebbi sorsát Helmholtz 1891-iki
+felköszöntőjében következőképp adja elő:
+
+„Tanulmányaim közben mindjárt egy mélyen járó tanár, Müller fiziológus
+befolyása alá jutottam, aki ugyanakkor Du Bois Reymondot, Ludwigot,
+Brückét és Virchowot is bevezette a fiziológiába és anatómiába. Müller
+az élet rejtelmei tekintetében még a régi, inkább metafizikai és az
+ujonnan kifejlődött természettudományi nézlet közt vergődött, de az a
+meggyőződése, hogy a tények ismerete semmi által sem pótolható,
+mindinkább erősbödött s hogy ő maga is még mindig küzködött, talán még
+jobban növelte tanitványaira való befolyását.
+
+„Fiatal emberek legszivesebben mindjárt a legnehezebb problémákhoz
+nyúlnak: én is az életerő rejtélyes kérdését ragadtam ki. A fiziológusok
+nagy része akkoriban Stahlnak azt a kibuvóját használta fel, hogy az élő
+testben ugyan a szerveknek és anyagoknak fizikai és kémiai erői
+működnek, de a „lélek“ ezen erők működését megkötni és feloldani tudja;
+az erők szabad érvényesülése a halál után a rothadást idézi elő, mig az
+élet folyama alatt tevékenységüket állandóan a lélek szabályozza. Ebben
+a magyarázatban valami természetellenest sejtettem; de sok fáradságomba
+került, amig feltevésemet szabatos kérdéssé tudtam átalakitani. Végre
+tanulmányaim utolsó évében rájöttem, hogy Stahl elmélete minden
+élőtestnek a perpetuum mobile természetét tulajdonitotta. Az utóbbira
+vonatkozó vitákat már jól ismertem; gimnazista koromban sok beszélgetést
+hallgattam végig atyám és mathematikai tanárunk közt, mint
+Frigyes-Vilmos intézeti növendék pedig könyvtársegédi minőségben
+szabadidőm alatt Bernoulli, d’Alembert és más mult századbeli
+mathematikusok műveit kerestem ki és kutattam át. Igy azután a következő
+kérdésekre bukkantam: Micsoda vonatkozásoknak kell a különféle
+természeti erők közt lenniök, ha általában a perpetuum mobile lehetősége
+ki van zárva?, – továbbá: Tényleg fennállanak-e már most mindezek a
+vonatkozások? Könyvecskémben az erő megmaradásáról kritikai tanulmányt
+és rendszert akartam adni, a fiziológusok szempontjai szerint.
+
+„El voltam arra készülve, hogy a szakemberek végül azt mondják: ‚Hiszen
+mindezt már ismerjük; mit gondol ez a fiatal orvos, hogy nekünk az egész
+dolgot ilyen részletesen adja elő?‘ Csodálkozásomra azonban azok a
+fizikai tekintélyek, a kikkel érintkeztem, az ügyet másképpen fogták
+fel. Hajlandók voltak a törvény helyességét tagadásba venni és abban a
+lelkes harczban, melyet Hegel természetfilozófiája ellen vezettek, az én
+munkámat is fantasztikus ötletnek nyilvánitották. Csak Jacobi
+mathematikus ismerte fel gondolatmenetemnek a mult századbeli
+mathematikusokkal való összefüggését; érdeklődött kisérleteim iránt és
+megvédett a félreértésektől. Őszinte tetszést és gyakorlati segítséget
+találtam viszont fiatalabb barátaimnál, különösen Du Bois Reymondnál. Ők
+azután a legujabb berlini fizikai társaság tagjait is pártomra vonták.
+Joulenak e tárgyú munkálataiból akkor még keveset ismertem, Mayeréból
+pedig semmit.
+
+„Ehhez csatlakozott a rothadásról és erjedésről szóló néhány kisebb
+fiziológiai munka, amelyekben bebizonyitottam, hogy egyik sem önmagától
+beálló vagy a légkör oxigénje közreműködésével előidézett tisztán kémiai
+szétbomlás (amint Liebig gondolta), hanem az erjedés feltétlenül
+erjesztő gombák jelenlétéhez van kötve, amelyek csak szaporodás útján
+keletkezhetnek. Az izomműködés okozta anyagváltozásról is írtam, amelyet
+később a megfelelő hőfejlődésre vonatkozó dolgozatom követett; e
+proczesszusok az erő megmaradásának törvényéhez alkalmazkodnak.“
+
+Az értekezés tartalma sokkal ismeretesebb, semhogy most ismételnünk
+kellene. Mayer tanulmányaival ellentétben, aki e gondolat első
+felfedezőjének érezte és érezhette magát, Helmholtz csakis a fizika
+ismert területeinek elméleti tisztázását tartotta fenn magának és e
+feladatot klasszikus tökéletességgel oldotta meg. Érdekes az alapvetés
+eltérő volta is. Mayer a nehézség és tömeg megmaradási törvényeinek
+párhuzamosságából, tehát főleg kémiai hasonlóságokból indult ki és igy
+az „erőt“ vagy energiát szubsztanciának tekintette, Helmholtz
+következtetését az elméleti mechanikára alapitotta, a mely sokkal
+közelebb feküdt hozzá. Helmholtz is, mint Mayer, ragaszkodott az anyag
+és erő dualizmusához, bár azt is kijelentette, hogy egyik a másik nélkül
+sohasem fordulhat elő. Az anyag ismertetőjeléül térbeli
+meghatározottságát és tömegét jelölte meg, mig minden más külső
+megnyílvánulását „erőknek“ vagy tulajdonságoknak (ami egy és ugyanaz)
+vette. Ebben egészen Kant nyomán jár, aki annak idején Lockehez
+csatlakozott; úgy látszik, Helmholtz nem vizsgálta meg, vajjon a térbeli
+meghatározottság és a tömeg nem tekinthető-e szintén tulajdonságoknak?
+Negyedszázaddal később ujonnan kiadott ifjúkori munkájában úgy
+nyilatkozik, hogy e következtetéseit Kant ismert elméleti nézetei
+erősebben befolyásolták, mintsem most helyesnek tartaná és szerinte az
+erő megmaradási törvényének indokolásához mást, mint tapasztalati tényt
+felhozni nem szabad. Ezen a téren azonban számos filozófus nem követte,
+sőt sokan még ma sem szabadultak fel a Kant-féle korlátozás alól;
+mindenesetre nincsenek még kéznél ama tudományos tapasztalatok,
+amelyeket Helmholtz később gyüjtött magának. De a „törvény“ absztrakt
+jellege Helmholtznál sokáig megmaradt; 1881-ben így nyilatkozik: „Az
+anyagból felszabadult erő olyan törvény volna, amelynek érvényesülési
+feltételei hiányzanak.“ Az energetikában egy „erő“, azaz energia
+hatékonyságának feltételét egy másfajta energia fellépése adja meg, hogy
+átalakulás történhessék.
+
+Még nehány szóval meg kell emlékeznünk a Mayer és Helmholtz elsőbbségi
+kérdéseiről is. Nem volna rá szükség, ha később bizonyos berlini körök
+ismételve nem Helmholtzot kiáltották volna ki az erő megmaradási
+törvényének felfedezőjéül. Maga Helmholtz soha sem csatlakozott ehhez a
+mozgalomhoz, de talán nem is nyilatkozott ellene elég határozottan.
+
+Miután Mayer első értekezése 1842-ben Joule-é 1843-ban, Mayer részletes
+dolgozata pedig 1845-ben jelent meg, mig Helmholtz a maga tanulmányát
+csak 1847 nyarán terjesztette a fizikai társulat elé, Helmholtz később
+maga is kijelentette, hogy elsőbbségről az ő javára szó egyáltalában nem
+lehet. E dolgozatát lényegileg a meglevők összefoglalásának tekintette,
+de mindenesetre kiemelendő, hogy ez az összefoglalás jórészt eredeti és
+messze perspektiváju volt. Helmholtz tényleg a tudomány későbbi
+fejlődésére jelentékeny befolyást biztositott magának; elsőül határozta
+meg az alaptörvény akkor áttekinthető alkalmazásainak egész területét,
+mig a többi kutató egyes kisebb körök feldolgozásával elégedett meg.
+
+Később is, mikor Joule és néhány hevesvérü földije Mayer jogait
+megtámadta, Helmholtz az ő pártjára állott, ugy hogy e tekintetben
+szemrehányás nem érheti. Ellenben épp a kritikus időkben való eljárása
+nem volt kifogástalan. Mint az akkor alapitott fizikai társulat tagja
+ugyanis Helmholtz vállalta a jelentéstételt az ő munkakörébe eső
+kérdésekről. Az 1850-ben kiadott 1847-iki évi jelentésében a következő
+irások összeállitása látható: Mayer, Az organikus mozgás és
+anyagváltozásról 1845.; Donders, Az anyagváltozás, mint a növényi és
+állati meleg forrása 1847.; Helmholtz, Az izmok tevékenységénél való
+melegfejlődésről 1847/48.; Helmholtz, Az erő megmaradásáról 1847.
+
+Helmholtz jelentése a következő szavakkal kezdődik: „Mayer és Donders
+iratait csak a rend kedvéért sorolom fel. Ismert tények összeállitását
+tartalmazzák, lényegükben az előadó 1845-iki jelentésének szempontjai
+szerint.“ Ezután igen részletesen számol be saját két munkájáról.
+
+Az 1845. évi jelentés azonban 1847-ben lett kiadva, ugy hogy Mayer
+értekezésének, amely már 1845-ben készen állt, a jelentéssel szemben
+elsőbbsége volt. Ha tekintetbe veszszük, hogy ez a tanulmány nemcsak a
+hő mechanikai egyenértékének részletes bizonyitását, hanem fizikai és
+fiziológiai alkalmazását is tartalmazza, a jelentésben foglalt előadói
+megjegyzést egyenesen félrevezetőnek kell tekintenünk. Nincs semmi okunk
+kétségbevonni Helmholtz erősködését, hogy az egyenérték gondolatára
+önállóan jött rá, de a fiatal tudósok természetszerü türelmetlensége
+folytán előadói hivatását, a tudomány és az igazság mértéke szerint,
+sulyosan megsértette. Ha Mayer könyvét felsorolja és ismerteti,
+feltételezhető, hogy olvasta is, ha pedig olvasta, akkor nem lett volna
+szabad róla olyan lekicsinylő módon irnia, amint tette. Helmholtz
+kifogásolhatta azt az utat, amelyen Mayer a maga eredményeihez jutott,
+de el kellett volna ismernie, hogy mégis uj eredményeket talált.
+
+Hogy e megjegyzéseink nem indokolatlanul és tulzottan szigoruak, ama
+következményekből látható, amelyeket az Évkönyv maga után vont.
+Mindenekelőtt a fizikai társaság tagjai, továbbá a Jelentések egész
+olvasóközönsége Mayer munkájának megismerésétől jóformán elzáródtak.
+Clausius, a társaság tagja, még 1862-ben azt irta Tyndallnak, aki Mayer
+irásainak beküldésére kérte fel, hogy nézete szerint ugyan semmi
+fontosat sem fog bennük találni, de azért megkisérli beszerzésüket:
+„Mikor azonban – irja Claudius – a heilbronni könyvkereskedőtől a
+könyveket megkaptam s Tyndallnak való elküldésük előtt átolvastam,
+beláttam tévedésemet és el kellett ismernem, hogy Mayer mechanikai
+feltevéseinek hiányosságát (amelyek, tekintve, hogy gyakorló orvos
+létére először ir erről a tárgyról, könnyen érthetők) további beható
+tanulmányozás után kiküszöbölte, nézeteit világosan és határozottan adta
+elő és olyan szellemi látókört árult el, amelyet még akkor is csodálnunk
+kell, ha nem is értünk vele mindenben egyet. Mikor tehát Tyndallnak az
+irásokat elküldöttem, előbbi nyilatkozatomat is visszavontam és
+tanulmányainak fontosabb részeit levelemben külön kiemeltem.“
+
+Clausius tehát, aki Mayerrel azonos téren dolgozott, az 1850-iki
+jelentés folytán Mayer munkáiba bele sem pillantott és csak egy harmadik
+helyről jött felkérésre vette őket elő; megállapithatjuk ennélfogva,
+hogy Helmholtz igazságtalan eljárása czélhoz vezetett és igy az ügynek
+kárára volt.
+
+Miután itt nagy emberek pszichikai tulajdonságait tesszük tudományos
+vizsgálat tárgyává, kénytelen vagyok már eleve viszautasitani minden
+esetleges szemrehányást, illetve nem fogok azzal törődni, ha szándékos
+befeketitésükkel vádolnának. Ez alkalommal azonban nem szeretném emlités
+nélkül hagyni, hogy milyen rettenetes felelősséget kell a jövendővel
+szemben mindenkinek vállalnia, aki a tudományok szent templomában akar
+működni. Itt, ahol az emberiség maradandó érdekeiről van szó, a
+történelem itélete előtt az alacsony eszközökkel elért napisiker
+elenyészik és aki nem tiszta kézzel és tiszta szivvel lát a munkához,
+kénytelen előbb-utóbb a következményeket viselni. Különös elégtételül
+szolgál már itt kiemelnem, hogy Helmholtz későbbi egész müködésében nem
+adott alkalmat hasonló megrovásra. Elmondhatjuk, hogy amint az ember nem
+lehet mindig legkiválóbb képességének ura, nem lehet mindig legfőbb
+erkölcsi érzelmének ura sem. Sokszor az ilyen gyenge pillanatok elmulnak
+anélkül, hogy tartós nyomokat hagynának maguk után; néha a visszahatás
+csak akkor áll be, ha már olyan valami történt, ami többé helyre nem
+hozható. Egy ilyen sulyosabb esetre voltunk kénytelenek ezuttal
+rámutatni.
+
+Hogy tényleg csak egy muló gyengeségi rohamról volt szó, abból a
+körülményből is kitünik, hogy Helmholtz már egy 1854-ben tartott és nagy
+tetszéssel fogadott, hires előadásában (a természeti erők
+kölcsönhatásáról), Mayer érdemét és elsőbbségét világosan elismerte és
+kiemelte. „Az általános természeti törvényt, amiről itt szó volt,
+elsőnek Mayer, egy német orvos, Heilbronnban, 1842-ben mondotta ki és
+értelmezte helyesen.“
+
+A meglehetősen fagyos tartózkodást, amely Helmholtz elméleti
+tanulmányának kijutott, nem tette jóvá egyik felsőbb katonai hatóságának
+meleg elismerése, „ama fontos gyakorlati jelentőségért, amelyet
+tanulmányaiba befektetni tudott;“ – az illető kitünőség bizonyára a
+katonák izomerejére vagy egyéb más fiziologiai dologra gondolt. Arra az
+általános ösztönszerü idegenkedésre bukkanunk itt is, amelyet idősebb
+emberek, akik becsületes tudományos munkát végeztek, nagyszabásu fogalmi
+átalakitásokkal szemben tanusitanak, különösen ha fiatal emberek
+követelik a már gyökeret vert alapgondolatok megváltoztatását, már pedig
+Helmholtz mindössze huszonnyolcz éves volt. A pszichologiai körülmények,
+amelyek e rendszeresen előforduló visszahatáshoz vezetnek, kézen fekvők:
+később még visszatérünk reájuk. Épp ilyen rendszeres jelenség, hogy
+fiatal tehetséges emberek, a leendő kutatók, uj gondolatokat könnyen és
+lelkesedéssel karolnak fel. Náluk a megszokott gondolkozás még nem vált
+annyira csökönyössé, hogy megváltoztatásuk mindjárt kedvetlenséget
+idézne elő és a nagy távlatok, amelyeket alapvető uj nézletek
+felszabaditanak, a meglevő energia-feleslegeknek éppen a várva-várt
+kimeritő tevékenységet biztositják.
+
+Szükebb környezetében is kellemetlen ellentállásra akadt; atyja, aki
+filozófiailag magasan fölötte hitte magát, nagyon elitélte fiának
+„materialisztikus“ irányzatát és követelte tőle, hogy a „magasabb“
+természeti erőket tiszteletben tartsa. Helmholtz nem segithetett máskép
+magán, mint hogy terveiről egyáltalán nem közölt atyjával semmit.
+
+Liebig elvét: az elmélet alkoholját kisérleti czukorral megizesiteni,
+Helmholtz öntudatlanul követte. Az izomműködésnél való hőfejlődésre
+vonatkozó munkálatait 1847-ben egyesitette; könyvét a methodika
+mesterművének mondották és Müller is a legmelegebb elismeréssel fogadta.
+Épp ekkor üresedett meg a művészeti akadémiának anatomiai tanszéke és
+miután Du Bois nem pályázott reá (vagyona segitségével kizárólag
+tanulmányainak élhetett), Helmholtz a siker reményében tarthatott
+igényt, különösen Müller támogatása mellett: „Ilyen körülmények közt
+minden alkalmat meg fogok ragadni, hogy Helmholtznak tudományos
+függetlenségét biztosithassam; mindig az volt a czélom, hogy ilyen
+kiváló fiatal embereket előre segitsek.“
+
+Az anatomiai intézetnél is, amelyet Müller igazgatott, felszabadulhatott
+egy katedra Helmholtz részére és a katonai hatóság a tudományos
+érdekekre való tekintettel, Helmholtz további gyakorlati szolgálatairól
+le is mondott. Aránylag fiatalon czélhoz ért: _külső_ feladata is
+kizárólag tudományos munkásságra szoritkozott. Ennek ellenére, éppen
+Helmholtz természetéhez mérten, nem következtek tömeges felfedezések,
+sőt látszólag szünet állt be, amelyet lelkiismeretességével
+magyarázhatunk: előbb uj kötelezettségeinek akart eleget tenni és csak
+azután jött a szabad buvárkodás. Mielőtt azonban még egyáltalán
+berendezkedhetett volna, megint Brücke utódjául, königsbergi rendkivüli
+tanárrá nevezték ki. Du Bois és Ludwig jöhetett csak rajta kivül
+számitásba; utóbbi „demokrata“ volta miatt elesett, Du Bois pedig nem
+akarta Berlint elhagyni, inkább a művészeti akadémia felolvasásait
+vállalta el.
+
+Az akadémiába való bevonulása óta Helmholtz sorsa kedvezően és
+kényelmesen fejlődik. Atyját már a königsbergi rendkivüli tanárság is (a
+nyolczszáz tallér honoráriummal) annyira meghatotta, hogy szülői
+lelkiismeretét veszélyen kivül látta és minden további ellenállással
+felhagyott; most már azután tartózkodás nélkül élvezte atyai
+boldogságát. A hosszu vőlegénységnek is végeszakadt: „a biztos állás“
+révén 1849 augusztusában megesküdtek és mihamar a férfi állandó
+tartózkodási helyére költöztek át.
+
+Helmholtz nagyon elégedett, bár beszerzési alapul mindössze 100 tallér
+áll évenkint rendelkezésre, ami azonban még mindig kedvezőbb, mint a
+berlini állapot. Izom-vizsgálódásaihoz nemsokára hozzá is látott s
+felfedezte a latens időtartamot, vagyis azt a körülményt, hogy az izom
+nem közvetlenül az izgatás után kezd összehuzódni, hanem csak bizonyos
+idő mulva. E megfigyeléseit még nem találta elég érettnek, hogy
+nyilvánosság elé vigye; a klasszikus tudós jellegzetes
+lelkiismeretességét látjuk és fogjuk még sokszor látni: eredményeit
+mindenféle elképzelhető támadás ellen teljesen védeni akarja s ezért
+készül el oly nehezen. A tanitványokkal nem megy valami fényesen a
+dolog: „hét hallgató iratkozott be hozzám és az időjárás szerint három
+vagy öt van jelen.“
+
+Még az év vége felé sikerült egy olyan felfedezéshez jutnia, amely nevét
+széles körökben ismertté tette: az inger az idegekben véges, sőt igen
+mérsékelt gyorsasággal terjed tovább. Az exakt fizikusok a módszer
+helyességét vonták kétségbe, a természetfilozófusok pedig tiltakoztak
+ama feltevés ellen, hogy egy „szellemi történés“ egyáltalán időt
+igényelne. A potsdami öreg urnak sem akar ez a dolog a fejébe menni;
+Helmholtz azonban felfedezésének alapvető jelentőségéről annyira meg
+volt győződve, hogy szokása ellenére a berlini és párisi akadémiához
+ideiglenes közléseket juttat az elsőség biztositása czéljából. Du Bois
+barátja volt ebben segitségére, aki azonban a vázlatot olyan rövidnek és
+nehézkesnek találta, hogy könnyebb érhetőség czéljából kibővitette és
+átdolgozta. Az agg Humboldt is, (aki régen érdeklődött iránta) hasonló
+szivességet tett neki a franczia akadémiánál.
+
+A nagyfoku erőfeszités nem maradt káros visszahatás nélkül, bár
+Helmholtz még nem is volt harminc éves; a keleti tenger mellett azonban
+valahogy rendbejött. Megtudjuk ebből az alkalomból, hogy Kirchhoffal is
+összebarátkozott, akivel később Heidelbergben élete javarészét együtt
+töltötte.
+
+Nemsokára megint feltalált valamit, aminek gyakorlati fontossága a
+tudományos- és kormánykörök készséges, gyors jóakaratát biztositotta. A
+szemtükörről van szó, amelyről maga Helmholtz igy ir: „Königsbergben
+általános pathológiát és fiziológiát adtam elő. Az egyetemi tanárnak
+szigoru menetrendje van: minden évben az egész tudományágat el kell
+intéznie, még pedig ugy, hogy tehetséges tanitványait, a jövő nemzedék
+nagyjait is meggyőzze és kielégitse; ennek a kötelezettségnek két
+értékes eredményt köszönhetek. Felolvasásom előkészületei közben ugyanis
+előbb a szemtükör problémája, majd az inger idegbeli továbbterjedésének
+mérése világosodott meg előttem. A szemtükör mindenesetre összes
+tudományos szolgáltatásaim közt a legnépszerübb, de a szerencsének
+sokkal jelentékenyebb része van benne, mint magamnak. A szemlencse
+elméletéről kellett előadnom tanitványaimnak, amely Brückétől származik,
+aki hajszálon mult, hogy a szemtükört fel nem találta. Mindössze azt a
+kérdést nem vetette fel, hogy a szemből visszaverődő sugarak milyen
+optikai képhez tartoznak. Erre a kérdésre nem volt szüksége; ha feltette
+volna, épp ugy megtudta volna válaszolni, mint jómagam. A kérdést
+ide-oda forgattam, hogy hallgatóim számára leegyszerüsithessem, amikor
+hirtelen a szemtükör eszméje felötlött bennem. A szemorvosok bizonytalan
+gyakorlatát és az u. n. fekete hályogot orvosi értekezésekből ismertem
+és mindjárt hozzáláttam, hogy ezt az eszközt szemüveglencsékből és
+fedőüvegekből mikroszkópikus tárgyak számára megszerkeszszem. Ha a
+sikerről elméletileg eleve meggyőződve nem lettem volna, sohasem birtam
+volna ki türelemmel. Már nyolcz nap mulva azonban abban a szerencsés
+helyzetben voltam, hogy elsőnek láthattam tisztán magam előtt eleven
+emberi kötőhártyát.
+
+„Nyilvános tekintélyemre a szemtükör előállitása döntő jelentőségü volt.
+Az egyes hatóságok és kartársaim mindennemü kivánságaimat készségesen
+kielégitették és elismerték, ugy, hogy ezentul sokkal szabadabban
+követhettem belső ösztönömet. Az volt a szerencsém, hogy orvos létemre
+geometriai és fizikai érzékem és tapasztalataim is voltak s igy a
+fiziológia szüz és termékeny talaján megállhattam, másrészt az
+életjelenségek ismerete révén olyan kérdésekhez és szempontokhoz
+terelődtem, amelyek matematikus és fizikus számára rendszerint
+hozzáférhetetlenek. Matematikai képességeimet addig csak
+iskolatársaiméval, majd orvosbarátaiméval vethettem össze s hogy
+tulszárnyaltam őket, nem jelentett valami sokat. A matematika az
+iskolában különben is másodrangu tantárgy volt; a fontos latin nyelvben
+pedig kollégáim fele előttem járt.“
+
+Az idegek és izmok időbeli jelenségeinek tanulmányozásánál az az
+ellenvetés merült fel, vajjon az időjelenségek részben vagy egészben nem
+az indukciós ütéseknek tulajdonithatók-e; Helmholtz egy matematikai
+vizsgálattal nemcsak a kérdést oldotta meg kielégitően, hanem egy
+általános elvet is fedezett fel. Du Bois, akinek Helmholtz munkáját a
+berlini akadémiához és Poggendorffhoz kellett továbbitania, igy ir:
+„Eláll az eszem, ha rettenetes munkabirásodra és tudásodra gondolok…
+Különben be kell vallanom, hogy előadásoddal egyáltalán nem vagyok
+megelégedve. Értekezésedet és a kivonatot egypárszor átolvastam, de nem
+tudtam megérteni, mit csináltál tulajdonképpen és hogyan csináltad?
+Végre magamtól jöttem rá módszeredre és lassankint megértettem a dolgot.
+Ne vedd rossz néven, de sulyt kell helyezned arra, hogy a magad
+tudásbeli nivódtól eltekints és azokét vedd figyelembe, akik nem tudják,
+miről van szó és mit akarsz velük megértetni.“ Helmholtz igy válaszol:
+„Ami az előadás formáját illeti, igazán sokat fáradtam vele s végül azt
+hittem, hogy meg lehetek elégedve vele.“ Az _olvasó_ szempontjaira nem
+is terjeszkedik ki; klasszikus létére magának ir, vagyis az előadást a
+maga számára akarja megtámadhatatlanná fejleszteni, nem pedig másoknak.
+
+Uj laboratórium épitése érdekében 1851 folyamán bejárt egy csomó
+egyetemet s feleségének olyan szemléltető leirást adott róluk, hogy ma
+is tanulságos olvasni. Göttingenről megjegyzi, hogy a tanárok
+méltóságteljesek és a maguk munkáját különösen nagyra tartják.
+Giessenben sajnálatára nem találja otthon Liebiget – „a kémia királyát,
+legalább a maga és tanitványai szemében; Londonban van, hogy a
+kiállitást megtekintse s az angolok által tömjénezhesse magát.“ Liebig
+laboratóriumát azonban látta: „Csodálkoztam rajta, milyen szerény és
+kezdetleges; szomoru ellentéte a Heintz és mások legalább is oly
+czélszerü, de sokkal jobban felszerelt, rendben tartott és tiszta
+laboratóriumának. De ime kitünik, hogy a külsőségek mit se jelentenek.
+Minden hiusága daczára, azért mégis Liebig a legelső élő vegyész és
+roppant hatása van, mint tanárnak és előadónak.“
+
+Helmholtz e feltünően csipős megjegyzéseit avval kell magyaráznunk, hogy
+Berlinben sohasem szerették Liebiget s nem tudták megbocsátani néki a
+porosz kémia lebecsülését, másrészt a hivatásos fiziológusok általában s
+különösen akkor, igen fagyosan viselkedtek a „jövevény“-nyel szemben.
+Helmholtz különben sohasem tudta Liebig módjára a tanitványok seregét
+foglalkoztatni és elbüvölni, nem is volt tehát elég érzéke a
+laboratóriumi munka iránt: az agyondicsért Heintz-féle intézetet egy
+igazi szakértő, Heintz utóda, Volhard, teljesen hasznavehetetlennek
+találta.
+
+Ezután Svájcba, Olaszországba és Ausztriába utazott s közben megujitotta
+és mindhalálig fenntartotta Ludwiggal való barátságát: „Sokan mondják,
+hogy Ludwigot tanitványai fanatikusan szeretik.“ Ludwig, Helmholtzal
+ellentétben, romantikus természetü volt.
+
+1851 végén rendes tanárrá nevezték ki; felavató-beszédjében első
+alkalommal foglalkozott az _optikai_ érzéklésekkel, amelyeknek nemsokára
+mestere lett. Az előadás maga az emberi érzékek müködésének
+természetéről szólt és főleg a szinérzékre és a rávonatkozó elméletekre
+terjeszkedett ki. Helmholtz elmélete elvi kifejlesztést nyert, a
+filozófusok azonban a fiziológus határsértését visszautasitották.
+
+Helmholtz ugyanekkor a matematikai fizika terén is alapvetőnek
+bizonyult. Du Boisnak, a szervezetben ható villamos áramokról való
+kutatásai nyomán, alapos vizsgálat tárgyává tette az elektromos áramnak,
+nem lineáris, tehát fizikai kiterjedéssel biró vezetőkben való
+terjedését. Egy vágányra került Neumannal, a königsbergi agg tudóssal,
+aki érdekes eredményekhez is jutott, de csak felolvasásokon hozta
+nyilvánosságra őket; Du Bois-nak is fájdalmat okozott vele, mert
+Helmholtz megállapitásai az izom-áramról vallott elméletét megdöntötték.
+
+Télen megint migrén-rohamokkal fizetett meg erőfeszitéseiért, sőt ágyban
+fekvő beteg is volt; a königsbergi zord éghajlat feleségét is
+megviselte. Következő őszszel Angliába utazott, a természetbuvárok
+gyülésére; az ut felüditi és a vezető férfiakkal is megismerkedik.
+Faraday-val való találkozásáról igy ir: „Emelkedett és kellemes
+pillanatok voltak; egyszerü, kedves és igénytelen, mint egy gyermek:
+soha sem láttam még ilyen megnyerő jelenséget. Különben is igen
+előzékeny volt és minden látnivalót megmutatott. Az egész nem volt sok:
+egypár darab fa, avult drót és rozsdás vas elegendő volt, ugy látszik,
+legnagyobb felfedezéseihez is.“
+
+A látás elméletével, főleg a különböző távolságokhoz való
+alkalmazkodásával foglalkozott; a vele járó formaváltozások
+megállapitásának dicsőségét azonban meg kellett osztania egy fiatal
+hollandi tudóssal, Cramerrel; az oftalmométer azonban, amelyet
+felfedezett, még ma is használatban van. Königsbergi tartózkodása közben
+már végére járt: felesége állandó betegeskedése folytán az üresedésben
+lévő bonni anatómiai és fiziológiai tanszékre pályázott és Du Bois
+készséggel visszalépett az ő javára. A harmadik jelöltet, Ludwigot, aki
+feltétlenül a legérdemesebb volt közülök kora miatt, politikai érzelmei
+miatt mellőzték, bár Du Bois furcsa meghatározással, mint „konzervativ
+demokratát“ igyekezett őt beajánlani. Humboldt is fellépett Helmholtz
+érdekében és 1885 őszén a meghivás már kezében is volt.
+
+Ludwighoz irt egyik levelében Helmholtz igy emlékszik meg,
+összefoglalólag, a königsbergi viszonyokról: „Itt tartózkodásom elején a
+természetfilozófia dühöngött az egyetemen, ennélfogva a tudományos
+körökben nem voltam népszerü. Nem léptem fel soha aggresszive
+Rosenkrantz ellen, aki a város félistene volt, de ma már megfogyatkozott
+és kételkedő közönsége van.“ Bucsujakor megköszönte hallgatói türelmét
+és beismeri, hogy első népszerü előadásai nem sikerültek: „Ha később
+jobban hatottak, annak a komoly és érett közönségnek lehetek érte hálás,
+amelyhez alkalmam volt szólni.“
+
+Bonn kedvező hatással volt reá; az anatómia érdekesebbnek bizonyult,
+mint remélni merte és gyengélkedő asszonya is helyre jött. Filológus
+kartársai közt azonban, természetbuvár létére, elhagyatottan érezte
+magát és utóbb panaszkodott is, hogy az oktatás modernebb átalakitása
+megtört az ő ellenállásukon. Dolgozni azonban pompásan tud; optikai
+vizsgálódásai folytán Karsten Fizikai encyklopédiája részére a
+fiziológiai optika kézikönyvét is meg akarta irni, amelylyel azonban
+csak ujabb kisérletek után tudott megbirkózni. Hamarosan egy csomó uj
+megfigyeléshez jutott a központositott gömbfelületeken való optikai
+fényterjedés körül és uj, általános elvi feltevésekbe kapcsolta bele
+őket. S emellett még védekeznie kellett a miniszteriumban ama besugás
+ellen, hogy anatómiai felolvasásai kompromittálóak!
+
+Gazdag optikai felfedezései nem meritették ki energiáit; 1856 óta a
+hangtannal is foglalkozott és világhirre tett itt is szert. Az összetett
+hangok elméletét szintén kisérletek alapján gazdagitotta, mint a
+mathematikai fizika más mezejét is.
+
+Bonni tartózkodása nem volt hosszulélegzetü. Bunsen már 1857 április
+havában közölte vele, hogy a badeni kormány a heidelbergi egyetem
+számára szeretné megnyerni. Helmholtz nem fogadta el az ajánlatot Du
+Boisra való tekintettel, aki Bonnba való jövetelét lemondásával lehetővé
+tette s a heidelbergi tanszékre köztudat szerint vágyott. Miután pedig a
+porosz kormány ugyanakkor pótlékot is adott és az anatómiai intézet
+ujjászervezését kilátásba helyezte, Helmholtz az ismételt meghivást is
+visszautasitotta. Bunsen 1857 végén ujra felvette a tárgyalások fonalát,
+mivel az ujjáépités mé mindig huzódott. Atyja nagyon Heidelberg mellett
+volt és 1858 elején végre Helmholtz is beleegyezett. Közben viszont nem
+akarták a porosz államszolgálatból elbocsátani. Müller meghalt s igy Du
+Bois nem reflektált Heidelbergre, az uj porosz király pedig
+felvilágositást követelt Helmholtz távozásának okairól. Az illetékes
+tényezők Helmholtzot szószegésre igyekeztek rávenni, sikertelen
+kisérletezésük után pedig a badeni kormánynál próbálták a meghivást
+visszaszivatni. Helmholtz azonban megkapta kinevezési okmányát és végre
+Berlinben is helyt adtak lemondó kérvényének, miután Heidelbergben már
+lakást is bérelt; 1858 őszén át is költözhetett.
+
+Bonni tartózkodásának utolsó, izgalmas évében még egy mathematikai
+munkálatot fejezett be, amelyet a szakkörök a legkitünőbbnek
+nyilvánitanak. A czim: A hidrodinamikus egyenletek integráljáról,
+amelyek az örvénylő mozgásoknak felelnek meg; az akkori hidrodinamikai
+ismereteken messze tulhaladt benne. Ismertebbek az örvényfonalak és
+gyürükről való eredményei; az utóbbiak (az elméleti feltevések szerint),
+ha egyszer fennállnak, el nem pusztithatók és tömegváltozást nem
+szenvedhetnek. Thomson épp e tulajdonságok miatt választotta őket
+atomelméletének alapozásául, amely nem lett ugyan nagyobb jelentőségüvé,
+de a meglévő lehetőségek körét mégis szélesbitette.
+
+Helmholtz már emlitett matematikai munkája akusztikai kérdésekből
+keletkezett; a kisérleti és elméleti hangtan különben is Heidelbergben a
+legtöbb idejét vette igénybe. A folyadékok belső surlódásáról is
+ezidőben készitett tanulmányt; érdekes azonban, hogy tanitási
+eredményeiről alig van mit beszélnünk, nincs laboratóriuma és különben
+sem fekszik a szivén, hogy kisérleteibe tanitványait is belevonja. Bonni
+és heidelbergi medikus-hallgatói, az ő állitása szerint, nem értettek
+annyit a matematikához és fizikához, hogy segitségére lehettek volna, de
+amikor később a berlini fizikai intézet vezetésénél a közös munka
+szükségszerüvé vált és növendék is lett volna megfelelő, – eredményre
+nem igen jut velük. Figyelemreméltó, hogy roppant munkabirása ellenére
+sem tud tanári tevékenységével czélt érni.
+
+Az áttelepedést követő évben neje, aki régóta gyengélkedett, meghalt és
+két gyermeket hagyott hátra. Helmholtzot ez a csapás annyira lesujtotta,
+hogy hónapokig nem tudott még dolgozni sem; ájulási rohamai is voltak.
+Őszre Thomson barátjánál Arran szigetén pihen; hazajövetele után
+elviselhetetlennek érzi elhagyatottságát, „ha a szerelem egyszer
+kivirágzik, az ész nem tudja letörni.“ Eljegyezte Mohl Annát, aki néhai
+feleségének olyan ellentétje volt, mint mostani előkelő pozicziója a
+régebbi szükös viszonyoknak. Házasságuk 1861 május havában ment végbe.
+
+Második házassága igen kedvező hatással volt tudományos tevékenységére,
+egyben összeesik működési területének lényeges változásával. A
+fiziologiai optika és akusztika is egy csomó fizikomatematikai
+természetü kérdésre terelte figyelmét, amelyek által a matematika
+látszólag eltérő utjait összefüggésekbe hozhatta: főleg hidrodinamikai
+eredménymegállapitásainál voltak hasznára elektromossági analógiák.
+Thomsonnal való, egyre sürübb levélváltása is jótékonyan befolyásolta;
+mindketten szorosan határos mezőkön jártak, de soha köztük vetélkedés
+vagy elsőbbségi kérdés fel nem merült: egyikük sem volt kaján
+természetü. Helmholtz mindinkább a szorosan vett fizika felé térül el,
+bár a közel jövőben elsőnek fiziológiai tanulmányait fejezte be. Kivált
+a fiziológiai akusztika foglalkoztatta; saját állitása szerint összesen
+hét évig dolgozott rajta, amig 1862-ben végre nyomdába adhatta.
+Thomsonnak ezt irja róla: „Fizikai elméleteim kapcsán a zene birodalmába
+vetődtem, mélyebben, mintsem hittem volna és a dolog nagyon
+szórakoztatott. Ha az általános elv helyes, az alkalmazás egyes esetei
+mindig uj meglepő eredményekre vezetnek és miután a következtetések nem
+a szerző önkénye, hanem törvény szerint folynak egymásból, sokszor ugy
+tetszett, mintha nem is a magam munkáját, hanem valaki másét vetném
+papirra.“ Helmholtz egyik kiváló tanitványa, Hertz, később saját
+tapasztalatai nyomán a matematikai képletekről mond hasonló véleményt.
+Mindketten a megbizható és kimeritő módszer _automatikus jellegére_
+utalnak, amire elsőül Leibnitz figyelmeztet. Leibnitz tudniillik a maga
+„általános karakterisztikon“-jához akarta ama bizonyos automatizmust
+kapcsolni; ujabban az erre vonatkozó munkálatok már annyira
+előrehaladtak, hogy a közel jövőben talán ez a probléma is megoldásra
+kerül.
+
+Helmholtz hivatalos felolvasásain kivül népszerüeket is tartott a
+természettudományok fejlődéséről. Megvannak egy szakember-hallgatójának
+jegyzetei, a melyek Helmholtz tipikus szellemi képét hiven adják vissza;
+„A szellemi vagy kedélyállapotnak kétfajta energiája van, amelyeknek
+összege határozza meg az egész ember értékét. Helmholtz rengeteg
+szellemi energiakészletének csak elenyésző része jelentkezett mindig
+_aktuális_ alakban. Helyzeti energiája lassan alakult át eleven erővé,
+ellentétben az ugynevezett zseniális emberekkel. Előadásait apró
+részleteiben nem dolgozta ki soha előre, tehát lassan, vontatottan, néha
+akadozva beszélt. Messze elnézett hallgatói feje fölött, mintha a
+végtelenben kereste volna az adott probléma megoldását.“ A klasszikus
+tipust látjuk elfogulatlan ábrázolásban magunk előtt: termelési módjának
+relativ lassuságát.
+
+Az akusztikán kivül a fiziológiai optika nagy művével is el akar
+készülni, amihez számtalan, főleg matematikai kisérletre volt szüksége,
+amelyeket külön-külön is nyilvánosságra hozott. Csak 1867-ben lett
+teljesen kész, annál is inkább, mert hivatalos kötelességei annyira
+igénybe vették, hogy megint a kimerültség tünetei jelentkeznek.
+Negyvenkét éves, amikor igy ir: „Szomoru, ha az embernek hipochonderré
+kell válnia és egészségére kell a legtöbb időt pazarolnia.“
+
+Angliával szoros érintkezésbe lép; Londonban felolvasásokat tart és
+szorgalmasan látogatja a British Association üléseit; megpróbálják egy
+angol egyetemre megnyerni, de eredménytelenül. 1865-ben Bécsbe hivják,
+ezt az ajánlatot is elutasitja.
+
+Nagy érzék-filozófiai műve az ismeretelmélet kérdéseinek önálló
+feldolgozása felé sodorták. Előfutárja lett az ujabb
+természet-bölcsészetnek, amely lassu és szerény tapogatózás után végre a
+huszadik század elején energikusan kezdi szárnyait bontogatni. Nyugodtan
+mérlegelő módján levonja az alapvető eredményeket lelki élményeinknek a
+külvilággal való vonatkozásait illetőleg. Ahelyett, hogy Kant „Ding an
+sich“-ét teljességgel megismerhetetlennek nyilvánitaná, ahhoz a
+megállapitáshoz jutott, hogy az idő, a tér, az egyenlőség viszonyai s a
+belőlük folyó viszonylatok, a mennyiség, a nagyság, a törvényszerüség,
+egyszóval minden matematikai vonatkozás a külső és belső világban közös.
+„A dolgok és a róluk való képzeteink tényleg teljesen
+összeegyeztethetők.“ Különösen hangsulyoznunk kell, hogy a matematikai
+szempontot nem tekintette Kant nyomán a priori szemléleti formának,
+hanem szintén tapasztalatainak. A megfelelő nézetet később a
+geométriában minden támadás ellenére keresztül is vezette.
+
+Az ugynevezett „szellemi tudományok“ tulsulyát jellemzi, hogy Helmholtz
+rendkivüli kutató volta ellenére sohasem állt a szakfilozófusok
+kegyeiben. Maga mondja ismételten, hogy nem is számithatott az ő
+részükről elismerésre. Későbbi felolvasásaiban is, mikor már az első
+német s a világ egyik legkiválóbb fizikusa volt, mindig szükségesnek
+látta, hogy védekezzék a „tolakodás“ esetleges vádjával szemben, bár jól
+tudta, hogy a gondolkodás mesterségéről végeredményben csak az illetékes
+számot adni, akinek eredményei igazolják hozzáértő voltát. Helmholtz még
+1875-ben a következőket irja: „Azt hiszem, hogy a filozófusokat lábra
+kell állitani: forduljanak komoly odaadással a megismerési processzusok
+és a tudományos módszer tanulmányozása felé. Ez komoly és indokolt
+feladat; metafizikai feltevéseket épitgetni azonban egyszerü komédia! A
+kritikai vizsgálódások elsejének az érzékjelenségek mibenléte pontos
+ismeretét tartom… A bölcsészet azért maradt hoppon, mert kizárólag
+filológusok és teológusok művelték és a természettudományok hatalmas
+fellendülésének a szele sem érte. Azt tartom, hogy amelyik német egyetem
+a filozófiai tanszékre először merne egy filozófiával foglalkozó
+természettudóst meghivni, a német tudománynak maradandó szolgálatot
+tenne.“
+
+Helmholtz szavai még ma is időszerüek. Van ugyan már egy pár kivételes
+eset – Wundt és Mach – ahol a remélt tudományos haszon nem is maradt el,
+de ez a gyakorlat általánossá még nem vált, ugy hogy „a filozófiával
+foglalkozó természettudósok“ jelenleg e második hivatásukat csak
+mellékesen látják el.
+
+Belső átalakulása következtében megérthetjük, hogy a heidelbergi
+viszonyok igen kedvező volta ellenére, Kirchoff és Bunsen barátsága és
+munkájában való osztozása s a kellemes társadalmi élet mellett is,
+másfajta hivatalos működési teret keresett. Hajlandónak mutatkozott a
+Plücker halálával 1868-ban megüresedett bonni tanszék elvállalására s a
+tárgyalások meg is kezdődtek. Bonni kartársai a legnagyobb készséggel
+jártak kezére, a porosz kormány azonban olyan lanyhán kezelte a dolgot,
+hogy Helmholtz háromnegyedévi huza-vona után lemondott tervéről, miután
+a badeni kormány minden lehetőt megtett, hogy visszatartsa. Ludwignak
+irt levelében figyelemreméltó az a megjegyzés, hogy a fiziológiától már
+csak azért is szeretne szabadulni, mert „módszerében és mesterségbeli
+részében is oly bonyolulttá vált, hogy a részletkérdéseknek már senki
+sem lehet ura.“ Liebignél is látni fogjuk, hogy saját birodalmában
+idegen lett, a rohamos fejlődés folytán, amely átszáguldott rajta.
+
+Az időközben bekövetkezett változást az össze nem függő
+folyadékmozgásokról és a geometria alapjairól való tanulmányai mutatják,
+amelyek Helmholtz legjelentékenyebb alkotásai sorában állanak. Főleg a
+második munkálat volt alapvető pillére annak a még ma is vajudó
+megismerésnek, hogy a matematika és a logika is – természettudomány,
+mindössze igen általános jellegü tapasztalatokat dolgoznak fel. A
+filozófusok és matematikusok ezt az ötletet sem fogadták valami
+szivesen, ugy hogy Helmholtz felszólitja Lipschitzet, lépjen közbe ennek
+az eszmének elfogadtatása érdekében: „Nem lesz sok öröme belőle, mégis
+kötelességünk gondoskodni arról, hogy a felvilágosodott emberek tábora
+szaporodjék. A mi iskolai rendszerünknek minden tekintetben
+legveszedelmesebb foltja éppen a hamis raczionálizmus és az elméleti
+spekuláczió.“
+
+Az elektrodinamika törvényeinek matematikai buvárlása megint tisztán
+fizikai kérdésekhez sodorta. Magnusnak 1870-ben bekövetkezett halála
+folytán a berlini rendes fizikai tanszék felszabadult. Bonni
+tapasztalatai nagyon lehütötték reménységeit; inkább azt tervezgette,
+hogy Kirchoff megy Berlinbe, ő pedig helyére fizikatanárnak. Du Bois
+azonban minden lehetőt elkövetett, hogy barátja közelében lehessen és
+végre Helmholtz közölte feltételeit, amelyeket azonnal elfogadtak.
+Közbejött azonban a német-franczia háboru s a tárgyalások egyelőre
+megszakadtak; az események gyors folyása következtében 1871 februárjában
+kinevezési okmánya mégis aláirásra került és husvétra már át is
+költözhetett. Helmholtz tehát nemcsak első tudományos működésének
+szinterére került vissza, hanem atyja szerény anyagi helyzete folytán
+való orvosi eltérülését is diadalmasan behozta.
+
+Berlinben mindenekelőtt elektrodinamikai tanulmányait fejlesztette
+tovább, más elektromos kisérletek kapcsán; laboratóriumi tevékenysége is
+fontos eredményekhez vitte. Ki kell emelnünk azt a megállapitást, hogy
+mechanikailag elvezetett statikus elektromosság áramként hat valamely
+mágnesre. Egy fiatal amerikai asszisztense, Rowland, fejtette ki ezt a
+problémát, akiből később kiváló fizikus is lett. Ezt az eredményt sokan
+felülvizsgálták, kétségbe is vonták, végül azonban helytállónak
+bizonyult. A nagyvárosi élet feszültsége, amely a győzelmes hadjárat
+után csak fokozódott, Helmholtzra nem maradt hatástalanul s 1873 elején
+már panaszkodik is miatta: „A berlini lárma nagyon kifáraszt; a félév
+után szeretnék megszabadulni az emberektől és valami csendes helyen erőt
+gyüjteni. Előadásaimmal pedig ugy állok, hogy szakértők előtt tudományos
+kérdéseket száraz és elvont formában még meg tudok világitani, de laikus
+tömeget nyelvbeli fogyatékosságomnál fogva nem áll módomban
+lebilincselni.“
+
+Saját tapasztalataim is megerősitik Helmholtz önbirálatát. Hallgattam
+egy pár tanári előadását s hangja és fáradt, közömbös mozdulatai
+kétségtelenül elárulták, mennyira untatja őt az egész dolog. Viszont
+maga a felolvasás olyan korrekt és áttekinthető volt, hogy változatlanul
+tankönyvbe lett volna illeszthető.
+
+Ekkortájt megjelent munkái tudományos irányának teljesebb szabadságát
+bizonyitják. Hidrodinamikus vizsgálódásait a levegőre is kiterjeszti, a
+repülés és a meteorológiai jelenségek kérdése is foglalkoztatja, a
+fényszóródás elmélete pedig uj fordulóra viszi. A sok sikert azonban
+árnyék is nyomon követte; szenvedélyes támadások érték, amelyek iránt
+pedig szerfelett érzékeny volt. Még Heidelbergben sok álmatlan éjszakát
+köszönhetett a lipcsei Zöllner vádaskodó irásainak, aki spiritiszta
+létére a tudomány erkölcsi megváltójának hirdette magát, még pedig, ugy
+látszik, jóhiszemüen: maga bevallja, hogy kirohanásait megihletetten
+irta. Most pedig Dühring, Mayerért vivott becsületes harczában, sok
+tárgyi igazsággal kelt ki Helmholtz ellen, de forma és mérték
+tekintetében tullőtt a czélon. Dühring akkoriban a berlini egyetem
+magántanára volt és e támadásai miatt – hallatlan eset! – hivatalából
+elbocsátották. Feltételezhetjük Helmholtzról, hogy inkább tulbuzgó
+barátjai müködtek közre s nem maga követelte ezt a megrendszabályozást.
+Kétségkivül azonban e szomoru események nagyon lesujtották; Svájcban
+keresett megnyugvást és ott készitette el rektori beszédét a német
+egyetemek akadémiai szabadságáról. Megelőzőleg az orvostudományi
+gondolkodásról értekezett, amelyről már emlitést is tettünk. Amig ez
+utóbbiban hallgatóit biztositani igyekszik arról, hogy a metafizikusok
+ellen nem személyi elfogultság vezeti, az előbbi tisztán akadémikus
+jellegü és mindössze egy helyen czéloz a történtekre: „Nincs akadálya
+annak, hogy _tudományos_ vitakérdéseket _tudományos_ módon intézzünk
+el.“ A „tudományos“ szót maga Helmholtz huzta alá és Dühring
+meglehetősen személyeskedő piszkálódásaira vonatkoztathatjuk.
+
+Izgalmait utazások által csillapitotta le; ezt a szert, üdülési czélból
+régóta és majdnem mindig a legjobb eredménynyel vette igénybe. Azután
+ismét egy uj problémát ragad meg, melyre már régebbi kisérletei
+sarkalták, t. i. az energiatannak kémiai folyamatokra való alkalmazását,
+mindenekelőtt elektrokémiaiakra. Az energia megmaradási elvének egy
+látszólagos ellenmondása (a galvanikus sarkitásnak ereje t. i. nem
+mindig egyenértéküje a termokémiailag meghatározott energiaváltozásnak),
+annak a kérdésnek beható vizsgálatára vezette, vajjon milyen összefüggés
+van az elektromótorikus erő és a kémiai tényezők közt és az
+elektromótorikus erő és központositás egy formuláját eredményezte. Ezen
+az uton Helmholtz fokozatosan valamennyi kémiai egyensulyállapotnak
+általános elméletéhez jutott el. Előtte és a többi érdeklődők előtt
+ismeretlen volt, hogy ugyanezt az elméletet az amerikai Gibbs már előbb
+alapos és összefoglaló módon kifejtette, de munkálata gyakorlatilag
+hozzáférhetetlen maradt mindaddig, mig a kilenczvenes években német
+forditásban meg nem jelent. Érdekes, hogy mindkét kutató vizsgálatai,
+amennyiben ugyanazon kérdésekre vonatkoztak, egybehangzó eredményben
+állapodtak meg, annak jelélül, hogy a teljesen szervezett tudománynak
+automatikus jellege, legalább is magasabb képviselőinél, már tényleg
+mutatkozik. Az energetika, vagyis az energia-tan két főtételének
+alkalmazása mindenképen az összes tudományoknak legbiztosabb és
+legrendezettebb területei közé tartozik.
+
+Az utolsó lényeges fordulat Helmholtz külső viszonyaiban 1888 folyamán
+állott be. A berlini egyetemi tanársággal egybekötött mellékfeladatok,
+különösen a vizsgák és ülések az öregedő tudósnak annál is inkább
+nehezére estek, mert soha nem volt hozzájuk kedve. Siemens barátja az
+által, hogy egy fizikai-technikai birodalmi intézet megalapitásához
+jelentékeny összeget áldozott, amelynek elnöke azután Helmholtz lett,
+lehetővé tette, hogy terhére váló egyetemi kötelezettségei alól
+felmentsék. Egyetemi tanár maradt ugyan, szivesen vállalkozott két-három
+órás matematikai vagy fizikai felolvasásra és az egyetem természetesen
+nagy sulyt helyezett arra, hogy valamely alakban számithasson rá, de
+tulajdonképpeni hivatala intézeti elnöksége volt. Mellékfoglalkozásának
+mértéke eleinte nem igen lett kisebb, mert a teljesen uj rendszerü
+tudományos alapitás nagyon igénybe vette; szerencsére volt benne annyi
+porosz hivatalnoki vér, hogy az igazgatással járó hivatalos formaságok
+egész jól estek neki és igy a változás végeredményben igen előnyös
+hatással volt rá. Életének utolsó szakát a charlottenburgi csendes,
+szépfekvésü és kényelmes hivatali lakásában töltötte el.
+
+Ezen elektrokémiai munkákkal kapcsolatosan, egy Londonban 1881 folyamán
+Faraday tiszteletére tartott felolvasáson mutatta ki, hogy az iónok
+elektromos telitése hogyan képzelhető és elsőnek fejtegette az
+elektromos elemmennyiség fogalmát, amely épp oly oszthatatlan, mint az
+atóm. Ez a gondolat akkoriban nem volt gyümölcsöző, de az utóbbi években
+az uj elektromos elmélet sarktételévé vált és elektrón név alatt döntő
+szerepet játszik.
+
+Hasonló alapvető eredmény volt a higany- és az elektrolytek közt való
+egyes potencziális különbségek megmérése. Ez a kisérlet Litmannak, a
+nivófeszültségnek sarkitással való összefüggése körül végzett
+vizsgálódásán épül és annak megismeréséből áll, hogy a nivófeszültség
+maximumánál a potencziális különbségnek nullának kell lennie. Az első
+tájékozódás után azonban sem ő, sem pedig tanitványai a régi Volta-féle
+problémához való közeledést nem fejlesztették tovább, később ezen
+eljárási mód megengedhetőséget több oldalról kétségbe is vonták, de ugy
+látszik, hogy jelenleg az akták Helmholtz javára vannak lezárva, ha
+némely komplex összeköttetésnél fellépő melléktekintetekre kellő
+figyelem fordittatik.
+
+Utolsó, jelentőség s mélység szerint előbbi kitünő munkálataihoz méltó
+vizsgálódása az elektrokémiai és határkérdésekre vonatkozott. Helmholtz
+a meleg kinetikai elvét mindig valószinünek, sőt fiatalabb éveiben talán
+bizonyosnak is tartotta; emlitettük különben, hogy az energia
+megmaradása elvének az egész fizika mechanikai értelmezésére való
+kiterjesztését kisérelte meg. Szükségesnek érezte tehát, hogy jóformán
+életczéljának kiegészitéseül ama mechanikai feltételeket egész
+általánosságban maga elé állitsa, amelyek mellett e jelenségek olyan
+tulajdonságokat mutatnak, mint a meleg testek. E széles alapra fektetett
+kutatásai az egykörü rendszerekről való tanulmányaival vették kezdetüket
+és csakhamar a _legkisebb hatás elvéhez_, mint a legáltalánosabb
+természeti törvényhez jutottak el. Egyik utolsó munkájában (1892)
+kimutatta, hogy ez az elv milyen szerepet visz az elektródinamikában;
+még halála évében is egy függeléket adott ki hozzá.
+
+Tanári hivatalától való felmentése már nem fokozta lényegesen tudományos
+termékenységet. Néhány kisebb közlésben korábbi kutatásairól számol be;
+különösen a fiziológiai optika kézikönyvének 1885-ben megkezdett uj
+kiadása serkentette egyes munkálatok megirására. Meteorológiai
+kutatásait ujabb vizsgálatok tetőzték be, de általánosan mégis
+érvényesült az aggkor kényszerü hatása, amely pedig oly hosszu időn át
+megkimélte. Siemens barátjának és méltó tanitványának, Hertznek
+elmulását meg kellett még élnie. Életmódját friss energiájának fokozódó
+csökkenéséhez képest szabályozta, ami a megváltozott életfeltételekhez
+való alkalmazkodás mellett majdnem ideális módon sikerült neki. 1879-ben
+már Knapp newyorki barátjának, aki az Egyesült Államokban tartandó
+körutra hivta meg, elutasitólag válaszol: „Az utolsó években aránylag
+jobban éreztem magam Berlinben, mint eddig; végre is megtanultam, hogy
+munkában és szórakozásban meddig mehetek; konok és kiméletlen lettem
+azokkal szemben, akik időmet akkor akarják igénybe venni, amikor fáradt
+vagyok.“ 1886-ban igy ir: „Nekünk egészen jól megy dolgunk; ha érzem is
+az aggkor némely kisebb kellemetlenségét, mégsem panaszkodhatom
+munkaképességem hiánya miatt; mindössze több szabad időt szeretnék. A
+fejfájás, amely hosszu éveken át majdnem egy napot rabolt el tőlem
+hetenként, most teljesen megszünt; azt mondják, hogy a hanyatló korral
+végleg elmulik. A fődolog: megtanulni, hogy meddig mehetünk és ezt a
+határt azután gondosan betartani!“
+
+Kérdés, vajjon ez a rendszeresen fellépő fejfájás nem a szervezetnek
+automatikus visszahatása volt-e a tulzott munka ellen, miután az illető
+napon szokott tevékenységét beszüntette. Helmholtz is megjegyzi más
+alkalommal, hogy ha egy kérdést sokáig megfejteni nem tudott és végre
+menthetetlenül beletemette már magát, fejfájási roham szokta
+megszabaditani tőle. Az a körülmény tehát, hogy ez az önkéntelen pihenő
+öregkorában már nem fordult elő, talán avval magyarázható, hogy szellemi
+képessége is mindinkább csökkent.
+
+Helmholtz 1886-ban veszélyesen megbetegedett, közvetlenül a tiszteletére
+alapitott Gräfe-érem átvétele és a heidelbergi egyetem ötszázéves
+ünnepélyén való részvétele után, kétségkivül a velükjáró izgalmak
+következtében.
+
+Felesége irja Róbert fiának: „Apát erőtlenül, betegen és buskomornak
+találtam; meg van győződve, hogy már a halál környékezte és még mindig
+különösen érzi magát… Az orvos a papa meggondolt és feltételes
+engedelmességébe utólagosan belenyugodott és látszólag enged néki.“
+Helmholtz aránylag gyorsan felépült.
+
+Mióta a birodalmi intézet elnöke lett, többször volt alkalma tudományos
+utazásokat tenni, mint annak előtte és ugy látszik, mindig jó hatással
+voltak reá. Emlékszem, hogy Dublinban a British Association egy ülésén
+friss egészségben láttam, s a vitákon is élénk részt vett. William
+Thomson is jelen volt és folyton előttem lebeg még a kép, amint a zömök,
+erős Helmholtz nyurga sántikáló barátját, karjánál fogva óvatosan
+átvezette az utczán.
+
+1893-ban a chicagói világkiállitásra rándult ki egy igen megerőltető
+express-utazás kapcsán, az Egyesült Államok jó részén át. A
+visszautazásnál az a baleset érte, hogy a hajó lépcsőjén megbotlott és
+egy homlokér megsérülése folytán tetemes vérveszteséget szenvedett; maga
+is négy-öt kilogrammra becsülte. Valószinü, hogy elszédült és a lépcsőn
+leesett anélkül, hogy a kezét maga elé tartotta és valaki rögtön
+észrevette volna. Látszólag nemsokára helyre jött és ismét rendes
+foglalkozásához láthatott; kevéssel utána egy tudományos ügyben
+meglátogattam, és mikor hogyléte felől kérdezősködtem, azt a választ
+adta, hogy „az én koromban egy ilyen vérveszteséget már nem lehet
+pótolni.“ A következő hónapokban még egy csomó kisebb munkálatot
+fejezett be. 1894 junius 12-én agyvérzést kapott, amelybe szeptember
+8-án belehalt. Hetvenhárom éves lett és munkaképességét majdnem élete
+végeig megtartotta.
+
+Nagy kutatónk életét kivételes, majdnem mindig zavartalan boldogság
+jellemzi. Ugy látszik, Helmholtz azok közé tartozott, akiknek minden a
+javukra üt ki; életének hosszu tartama alatt alig találunk itt-ott egy
+pontot, amelyre azt mondhatjuk: bárha másképpen történt volna.
+
+A kedvező körülmények már beteges és magányos ifjuságánál fellépnek; a
+gondolkodó gyermek agybeli tevékenysége ezáltal igen korán kifejlődött
+és a szülői ház szellemi légköre csak hasznára vált. A rendszeres, sőt
+szakadatlan munka megszokása, ami atyja és anyja példájából önkéntelenül
+is vérévé vált, minden nagyobb kár nélkül megmentette a filológikus
+iskoláztatás hátrányaitól.
+
+Hogy azután atyja szegénysége folytán az orvosi pályára volt kénytelen
+lépni, ennek közvetlen következménye tudományos fejlődésének első szaka
+és korai hirnevének és érvényesülésének széles alapvetése volt. Ha
+szabadon követheti hajlamait: matematikát és fizikát tanul és elméleti
+fizikus lett volna belőle. Viszont orvosi tanulmányainak és fiziológiai
+hivatásának köszönhette, hogy sok jelenséget személyesen ismerhetett meg
+és szemléleti emlékezése rendkivüli mérveket ölthetett. Igy azután nem
+kellett tisztán elméleti, vagyis ténybeli jelenségekre nem támaszkodó
+kutatások utvesztőjébe keverednie, amelyben a franczia iskola épp akkor
+tévelygett.
+
+Kiváló matematikai képességei révén olyan mezőkre vetődött át, ahol
+matematikus még egyáltalán nem járt. Ámbár akkoriban egyes, most már
+majdnem elfelejtett kutatók a fiziológiában is különféle számitásokat
+eszközöltek, de minden exakt eredmény nélkül, hitvány matematikai
+köntösbe bujtatott rosszfajta természetfilozófiával szolgáltak.
+Helmholtz tehát teljesen szűz talajra talált és hogy az érzéki
+fiziológiának ezen a félig-meddig „szellemi“-nek tartott területén,
+határozott tudományos törvényeket puhatolt ki s fizikai méréseket
+vezetett keresztül, mindez korának átlagműveltségü szakemberei szemében,
+akik a természettudományokból még kevesebbet tudtak, valósággal
+csodaszámba ment. Érdem és szerencse tehát kivételesen összekerült.
+
+Már kiemeltük, hogy a fiatal kutatók legveszedelmesebb szirtjét, az uj
+elméleti alapnézletet, Helmholtz szerencsésen kikerülte. Az ideginger
+időbeli tartalmának felfedezése és a szemtükör feltalálása két olyan
+konkrét eredmény volt, hogy emellett az erő megmaradási elvét nemcsak
+hogy megbocsáthatták, hanem még kedvezőbb hangulatot keltettek iránta.
+Ami Mayert tönkretette, Helmholtznak gyorsabb érvényesülésében
+segitségére volt.
+
+Az eldugott Königsberg magánya a fiatal kutató első fejlődésére éppen
+olyan jó hatással volt, mint a nemzetközi nagyváros serkentő és
+változatos élete az érett férfiura. Betegeskedő első feleségének halála
+elég korán következett be, hogy uj szerelmi tavaszra virradjon; amidőn a
+fiziológia iránt való érdeklődése kialudt, kivánsága szerint fizikai
+tanszakkal cserélhette fel, anélkül, hogy áldozatokat kellett volna
+hoznia érte, sőt még anyagi haszna is volt belőle. Amikor pedig a
+másodrendü hivatali kötelezettségek is (amelyek egy német tanárnak ideje
+jó részét rabolják el), már terhére estek, olyan állásra vonulhatott
+vissza, ahol maga határozta meg hivatalos teendői mértékét.
+
+Tényleg olyan élet van előttünk, amely egyéni érdemek és kedvező
+alakulások folytán a meglévő energiák legnagyobbmérvü kiaknázását
+engedte meg és páratlan hasznossági együtthatót és megfelelő kellemes
+érzelmeket eredményezett.
+
+Nem szabad viszont azt mondanunk, hogy élete mindig napfény mellett
+folyt le. Helmholtznak gyermekeivel sok keserüsége volt: különösen a
+második feleségétől született fiai folyton betegeskedtek. Egyik fiának,
+Róbertnek, eleven tudományos érzéke volt, jól emlékszem még erre a
+torzalakja mellett is igen megnyerő fiatalemberre: egész a doktorátusig
+vitte és azután meghalt. Első feleségének betegévei és korai halála is
+gyászba boritották. Az emberi sorscsapások azonban mégis háttérbe
+szorulnak a majdnem szakadatlan tudományos sikerekkel szemben.
+
+E sikerei roppant termékenységének a klasszikus tudós különleges
+tulajdonságaival való egyesüléséből erednek, t. i. a feltünően pontos és
+gondos munkából. A tudományos harczok megkimélték, pedig például Liebig
+egész életét keserüséggel töltötték el. Helmholtz annyira a tudomány
+legszélsőbb előőrsein tul dolgozott, hogy egyáltalában alig akadt, aki
+kutatásaihoz hozzászólhatott volna, e kevesek pedig többnyire jó barátai
+voltak.
+
+Ismét Helmholtz szerencséjének egyik jellemző vonását érintjük: kevés
+ellensége volt és csak elenyésző ellenzéke. Thomsonnal, aki vele
+mindenképpen egyenrangu volt, szoros barátság füzte össze, amely minden
+versengést kizárt, egy másik határos munkatársával Clausiussal igy egy
+muló és utóbbi által előidézett viszálykodás után, jó viszonyba került.
+Kirchhoffal is állandó összeköttetésben állt és még sok kiváló kortársát
+nevezhetném meg, akik mindnyájan örültek, ha vele együtt lehettek. Nem
+volt ragyogó csevegő, inkább csendes és zárkozott; oly személyi
+tulajdonságokkal kellett tehát birnia, amelyek bizalmat és állandó
+vonzódást kelthettek fel iránta.
+
+A mi szempontunk szerint és a többi tudósok életében kimutatott
+viszonylatokkal szemben különösen figyelemreméltó az a majdnem
+változatlan termékenység, amely nemcsak mérték, hanem érték szerint is
+egész életén át tartott. Hogy a munka nehezére esett, már klasszikus
+voltából is kézenfekvő és ezt maga is elismerte. Hetvenedik születése
+napján tartott nagyszabásu pohárköszöntőjében következőleg nyilatkozik:
+
+„Dolgozataim, saját megállapitásom szerint, a tudományban kifejlődött
+kisérleti és matematikai rendszereknek egyszerü, következetes
+alkalmazásai voltak, amelyek nyilvánvaló módositások által a mindenkori
+különleges czélokhoz voltak alkalmazhatók. Munkatársaim és barátaim,
+akik miként magam, a fiziológiai fizikához fordultak, nem kevésbé
+meglepő eredményre hivatkozhatnak.
+
+„Később azonban változott a helyzet. Kénytelen voltam a már ismert
+módszerek szerint megoldandó feladatokat lassanként laboratóriumi
+tanitványaimnak átengedni és magam kétes sikerü, nehéz munkák felé
+fordultam, amelyeknél az általános módszerek a kutatót cserben hagyják
+vagy ahol maga a módszer még tovább fejlesztendő.
+
+„Ezeken a területeken is, amelyek ismeretünk határához közelebb
+feküdtek, némi sikerekre utalhatok, ugy kisérleti, mint matematikai
+szempontból; nem tudom, hogy a filozófiait is hozzászámithatom-e. Előbbi
+vonatkozásban lassankint ugy, mint mindenki, aki sok kisérleti
+feladathoz nyul, én is számos tapasztalatra tettem szert, sok módozatot
+és segédeszközt ismertem meg és ifjukori geometriai nézletemet egy
+bizonyos mechanikai nézletté fejlesztettem ki; szinte éreztem, hogyan
+oszlik meg egy mechanikai készülékben a nyomás és a menet, a mit
+különben tapasztalt mechanikusoknál és gépszerelőknél is megtalálunk.
+Előnyben voltam azonban felettük azáltal, hogy bonyolultabb és
+különleges, fontos viszonylatokat elméleti analizissel világithattam
+meg. Néhány matematikofizikai kérdést is megtudtam oldani, köztük
+olyanokat is, amelyek körül Euler óta a nagy matematikusok hiába
+fáradoztak, például: az örvénylő mozgások, a folyadékok
+mozgás-megszakitásának s az orgonasipok nyilt végein való
+hanghullámzásnak kérdése stb. De az a büszkeség, amelyet a végeredmények
+megállapitásánál éreznem kellett volna, tetemesen alább szállt; jól
+tudtam, hogy ily kérdések megoldása majdnem mindig csak megfelelő példák
+fokozatos általánositásával és sokféle tévelygés után felkapott
+szerencsés ötletek révén sikerült. Egy hegymászóval kellett
+összehasonlitanom magam, aki anélkül, hogy az utat ismerné, lassan és
+fáradságosan baktat felfelé, gyakran kénytelen visszatérni, mert tovább
+nem birja, meggondolás vagy a véletlen segélyével uj nyomokat fedez fel,
+amelyek egy darabig tovább viszik, végül czélhoz érve szégyenszemre
+nagyszerü utat lát meg, amelyen fáradság nélkül feljöhetett volna, ha a
+helyes kiindulást megtalálja. Értekezéseimben természetesen az olvasót
+nem szórakoztattam kalandozásaimmal, hanem csak a kiépitett utat irtam
+le, amelyen most már kényelmesen elérheti a csucsot.
+
+„Sok korlátolt látkörü ember akad, aki nagyon megcsodálja saját magát,
+ha egyszer szerencsés ötlete támad vagy ha legalább ezt hiszik. Az a
+kutató vagy művész, akinek állandóan sok szerencsés ötlete van,
+kétségtelenül kivételes természet és az emberiség jótevőjének ismerik is
+el. Ki akarja azonban az ilyen szellemi szikrákat megszámlálni és
+megmérni?
+
+„Ki kell jelentenem, hogy mindig kellemesebb volt olyan téren dolgoznom,
+ahol nem kellett kedvező véletlenekre és ötletekre biznom magamat.
+
+„Minthogy azonban sokszor abba a kényelmetlen helyzetbe jutottam, hogy
+kedvező ötletekre várakoznom kellett, némi tapasztalatokat szereztem
+aziránt, vajjon mikor és hol támadtak s e tapasztalatok másoknak talán
+még hasznára lehetnek. Gyakran csendesen lopóztak a kérdéses
+gondolatkörbe, anélkül, hogy jelentőségük mindjárt kezdetben
+felismerhető lett volna; később azután néha csak egy véletlen játszik
+közbe, hogy megismerhessük, mikor és mily körülmények közt léptek fel,
+különben itt vannak anélkül, hogy tudnók, honnan jöttek. Más esetekben
+hirtelen ötlenek fel, minden fáradság hijján, mint valami sugallat.
+Amint emlékszem: sohasem pattantak ki nálam kimerültség esetén és az
+iróasztal mellett. Kénytelen voltam problémámat minden oldalról
+annyiszor ide-oda forgatni, amig minden titkát és bonyolultságát át nem
+tekinthettem és frissiben, leirás nélkül, végig nem gondoltam.
+
+„Ezt a képességet ennyire vinni, hosszabb előzetes gyakorlat nélkül nem
+igen lehet. Mikor azután a fáradság elmult, egy órai teljes frisseségnek
+és nyugalmas jóérzésnek kellett beállnia, mielőtt a kedvező ötletek ujra
+megjöttek volna. Gyakran már a reggeli felkelésnél itt voltak, amint
+Gauss is tapasztalta; főleg azonban, ahogy már Heidelbergben
+észrevettem, erdős hegyek enyhe meredekein, napos időben való séta közt
+jelentkeztek. Ugy látszik azonban, hogy a legkisebb mennyiségü szeszes
+ital már riasztólag hat reájuk.
+
+„Ilyen pillanatok, termékenyitő gondolatokkal telitve természetesen jól
+estek, kevésbbé volt kellemes azonban az ellenkezője, ha t. i. a
+megváltó ötletek nem mutatkoztak. Heteken, sőt hónapokon át kellett
+ilyen kérdésen rágódnom s közben nagyon kényelmetlenül éreztem magam.
+Gyakran erős fejfájási roham árán szabadultam csak fel az igézetből és
+tudtam más tárgyak iránt érdeklődni.
+
+„A tudományos vizsgálatok irásbeli kidolgozása többnyire fáradságos:
+legalább rám nézve az volt. Értekezéseim nagy részét négyszer, sőt
+hatszor is átirtam, az egyes részeket ide-oda hánytam, amig némileg
+megvoltam elégedve velük. Munkálataim ilyen gondos megfogalmazásában
+viszont nagy előny rejlik a szerkesztőre nézve; minden egyes tételnek és
+következtetésnek alaposabb megvizsgálására kényszeriti, mint az előbb
+emlitett egyetemi előadásoknál. Sohasem tartottam egy vizsgálódást sem
+addig befejezettnek, mig készen és logikai hézag nélkül, irásba
+foglalva, előttem nem feküdt.
+
+„Mint önnön lelkiismeretem, ugy állottak mellettem, képzeletben,
+szakértő barátaim és kérdezgettem magamtól, vajjon helyeselni fogják-e?
+Mint az ideális emberiség tudományos szellemének megtestesülése őrködtek
+fölöttem és mértékül szolgáltak.“
+
+Annál a kérdésnél kell még megállapodnunk, vajjon Helmholtz hogyan
+érhetett el, alapjában véve gyenge szervezete ellenére, ily szép kort,
+amely a nagy vérveszteség nélkül talán még tetemesen meghosszabbitható
+lett volna és amellett még termékenységét egész élete végeig
+fáradhatlanul megtartotta. Faradaynek például, akinek élete hasonlóan
+boldog, de sokkal jelentéktelenebb volt, már jóval előbb küzdenie
+kellett szervezete romlásával és csak hosszu megszakitásokkal tudott
+dolgozni, mikor már a nagy összeroskadáson tulesett. Helmholtznál
+sohasem volt szó összeroppanásról és müködésében hosszabb
+megszakitásokat sem találunk; élete mindig egyenletesen folyt. Egyes
+közléseiből, amelyekről a maga helyén már emlitést tettünk, kivehető,
+hogy mindemellett nem ritkán egész kimerülésig dolgozott.
+
+Ugy látszik, itt is szerencsés körülmények összetalálkozása müködött
+közre. Ifjuságának nagy müvét, Az erő megmaradásáról nem tartja
+feltétlenül ujnak, hanem inkább már ismert, csak összefoglalandó tények
+formulázásának. Nála tehát a felfedezők lélegzetnélküli izgalmait,
+amelyek pedig a kutatókat sokszor az őrületbe kergetik, sehol sem
+látjuk; amennyiben egyáltalán megvoltak benne, csak később jelentkeztek.
+Az a szerencsés helyzet állott igy be, hogy müve olyan külső
+következményekkel járt, mint egy alapvető felfedezés, anélkül, hogy
+saját husából és véréből való áldozatot követelt volna tőle. Mikor pedig
+a nyilvánosságra hozatal után az öregek táborából ellenvetések
+hallatszottak, egy kis lelkes és tehetséges csapat vette körül, amely
+eszméi megvalósitásáért küzdött. Környezete az ő tetterejét csak
+fokozta, nem pedig csökkentette; munkálkodása, ahelyett hogy kimeritette
+volna, inkább felfrissitette és élesztgette. Humboldt áldott alakja is
+megjelenik, amikor a fiatal lángész korai megismeréséről és
+előbbrejuttatásáról van szó.
+
+Helmholtz pihent erővel léphetett át a férfikorba és nagyszabásu munkáit
+megvalósithatta, miután a kedvező körülmények folytán a különös
+szükségletekhez alkalmazkodhatott, illetve szervezetét hozzájuk
+szoktatta. A munka szenvedélyes láza sohasem hatalmasodott el rajta
+annyira, hogy a természetes fékező-erők a tulságos megerőltetést ki ne
+zárták volna. Ez a klasszikusok előnye: ugyis nagyon kedvetlenül fejezik
+be és adják ki kezükből munkájukat, hátha holnap talán még valami
+javitani való jut eszükbe, megkönnyebbülésnek érzik tehát, ha nem
+siettetik el a dolgot; félbe-félbeszakitják és nézegetik, hol lehetne
+még egyet-mást kiegésziteni. A turisták jól tudják, hogy a hevesvérüek,
+akik futó lépésben kezdik, jó messze a csucstól már kimerülnek, mig a
+gyakorlottabbak lassan indulnak és kimélt erővel győzik le a mindinkább
+fokozódó nehézségeket.
+
+Helmholtz esete egész világosan mutatja, hogy a kedvező környezetnek a
+nagy ember fejlődésére milyen elsőrangu jelentősége van. Mi lett volna a
+gyenge gyermekből, ha esetleg egy napszámos kunyhójában jött volna a
+világra? Szegényke, néhány nap alatt valószinüleg elpusztul, vagy ha nem
+is, a nyomasztó külső körülmények mennyire ártottak volna érzékeny
+természetének! Nemrégiben olvastam azt a képtelenséget, hogy nem kár
+azért, aki nem tudja a nehéz viszonyokon keresztül törni magát. Ez a
+tétel alkalmazható egy leendő favágóra vagy kocsisra; kiváló értelmi
+tehetségeknél azonban, mint minden rendkivüli jelenségnél, a fizikai
+szervezet könnyen összeroppan. Nincs módunkban a letört tehetségeket
+megszámlálni, de borzasztó látvány volna: hogyan vétkezik az emberiség
+önmaga ellen.
+
+Végül utalunk mégegyszer az u. n. „szerencsés ötletre.“ Semmi okunk
+sincs azt feltételezni, hogy Helmholtz az energia törvényét ezekre a
+jelenségekre alkalmazni akarta volna, olvassuk el azonban az ő
+megfigyeléseit, akinek valószinüleg több „szerencsés ötlete“ volt, mint
+más halandónak. Egy feltevést igazolnak állandóan: ilyen óriási
+tevékenység egyuttal a lehető legnagyobb energia-készletet s annak
+lehető legszabadabb müködtetését feltételezi. Helmholtz életét
+kifejezetten e szempontból vettük vizsgálat alá és talán nem veszik
+rossz néven, ha a szellemi tevékenységre vonatkozó energetikai
+elméletemnek ily szakszerü és elfogulatlan helyről jövő megerősitése
+büszke örömmel tölt el.
+
+Az a körülmény, hogy tanulmányaiban eredményeinek egyenes országutját
+adja meg, nem pedig kezdetleges próbálkozásait, szintén a tipikusan
+klasszikus kutatóra mutat. Gaussnak is mindig azt vetették szemére, hogy
+eldobja maga alól a létrát, amelyen a magasba jut és Helmholtznál is
+láttuk, hogy még legbensőbb barátja, Du Bois sem érti meg egykönnyen
+tanulmányait. Euklides „klasszikus“ példája mindmáig hat: két évezreden
+át a legnehezebb akadályokat görditette a tudomány utjába a geometria
+tisztán deduktiv fejlődésének illuziójával, amely e természetellenes
+módszer utánzására csábitott.
+
+Emlitettük már, hogy Helmholtz fiziológiai munkássága végül
+szükségszerüen filozófiai fordulatot vett; fiatalkori nyomós impressziók
+vannak itt is kéznél, amelyekről hires felköszöntőjében igy számol be:
+
+„Egy más mezőre vittek az érzéki jelenségek körül való vizsgálódásaim:
+az ismeret-elmélet mezejére. A fizikusnak is ki kell tapasztalnia a
+messzelátót és a galvanométert, amelyekkel dolgozni akar, hogy láthassa,
+mit érhet el velük és hol fogják cserben hagyni; nékem is szükségszerüen
+ki kellett terjeszkednem a gondolati termőképességre is. Egynéhány
+ténybeli kérdésről volt szó, amelyre végleges válasz volt szükséges és
+lehetséges. Határozott érzéki benyomásaink vannak, amelyek nyomán
+cselekedni tudunk; a cselekvés eredménye rendszerint egyezik a várható
+következményekkel, néha azonban, az ugynevezett érzéki csalódásoknál,
+ellentmond. Mindez objektiv tény, amelynek törvénye megtalálható.
+Eredményeim lényege: az érzéki benyomások csak a külvilág minémüségének
+jelei s a külvilág tüneményeinek értelmét tapasztalati uton kell
+megtanulnunk. Az ismeretelméleti kérdések iránt már azóta érdeklődtem,
+mióta apám, még gyerekkoromban, Fichte ideális felfogása mellett Hegel
+és Kant-imádó kollégáival szemben, hangos viták során, lándzsát tört.
+Ezirányu vizsgálódásaimmal eddig nem igen volt okom büszkélkedni: minden
+barátra tiz ellenség esett. Az összes metafizikusok, még a materialisták
+is, sőt mindenki, akinek titkos metafizikai hajlandóságai voltak,
+egyértelmüleg felzudultak ellenem. Az utolsó napok során azonban egy
+csomó, eddig ismeretlen barátra bukkantam, ugy hogy ennek a mai ünnepnek
+ebben a vonatkozásban is uj örömöt és reményt köszönhetek. A bölcsészet
+persze háromezer év óta a legelkeseredettebb nézeteltérések harczi
+mezeje és egy emberéleten belül nem is szabad csöndet és békét várnunk.“
+
+Helmholtz végre a maga életét hivatalához, nemzetéhez és az emberiséghez
+olyan tökéletes vonatkozásba állitotta, hogy fejtegetéseimet nem tudom
+méltóbban befejezni, mint az ő ragyogó szavaival:
+
+„Képet akartam Önöknek festeni tudományos törekvéseim és sikereim
+történetéről és talán megértik Önök, hogy az elismerés szokatlan bősége
+meglep. Eredményeimet magam is kellőleg értékeltem, mert ujabb
+kutatásaim irányát adták meg, de remélem, nem lettem önimádóvá. Elég
+alkalmam volt a nagyzási hóbort átkait látni s igyekeztem kikerülni ezt
+a végzetes veszélyt; szigoru önkritika a legbiztosabb pajzs ellene.
+Nyitott szemmel kell csak megitélni: mit tudnak mások és mit nem tudunk
+mi s a veszély már nem fenyegető; ami a magam munkáit illeti, sohasem
+javitottam egy tanulmányom kefelenyomatát sem anélkül, hogy huszonnégy
+órával később már ne szerettem volna egyik-másik pontot kijavitani, vagy
+kiegésziteni.
+
+„Önök azt állitják, hogy hálával tartoznak nekem; nem volnék őszinte, ha
+tagadnám, hogy valaha más tudatos czélom is volt, mint az emberiség
+érdeke. Minden időmet azonban, amelyet hivatalos kötelességeim és
+családi gondjaim fennhagytak, tudományos munkákra forditottam, belső
+ösztönből, amely folyton tovább és tovább hajtott és életemet teljesen
+kitöltötte. A két akadályozó tényező sem tudott különben czélomtól
+elterelni. Hivatásom egyetemi előadásokra kötelezett, családom pedig
+kutatói hirnevemnek megalapitására és fejlesztésére. Az állam tehát,
+amely megélhetést, tudományos segédeszközöket és sok szabadidőt
+biztositott, joggal követelhette, hogy pártfogása révén elért
+eredményeimet alkalmas formában közkincscsé tegyem.
+
+„Nem merném állitani, hogy tudományos működésem első szakában, amikor
+még a megélhetésért kellett küzdenem, a tudásvágyon és a hivatalnoki
+kötelességérzeten kivül magasabb etikai czélok is vezéreltek volna; amig
+önző indokok késztettek munkára, nehéz volt felülemelkedni rajtuk. Igy
+van ez, bizonyára, a kutatók javarészével. Később azonban, biztos állás
+mellett azok, akik a tudományt nem belső hajlamuk szerint művelik, a
+további kutatással végleg felhagynak, de akik lankadatlanul dolgoznak
+azontul is, az emberiséghez való viszonyuk eszményibb értelmezését
+veszik már jeligéül. Saját tapasztalataikból győződnek meg arról, hogy
+gondolataik akár az irodalom, akár a tanitás utján, de áthatják
+kortársaikat, szinte önálló életre tesznek szert, a tanitványok
+seregében gazdagabb tartalmat és szilárdabb alakot nyernek és emellett
+nékik is állandó hasznukra válnak. Ne felejtsük el, hogy saját
+gondolatai mindenkinek inkább a szivéhez nőttek, mint az idegeneké és a
+magáéi dus kifejlődésében mindig több öröme telik, mint a másokéban. Az
+atya szeretetével hasonlitható össze ez az érzés, amely a szellemi
+gyermekért épp ugy harczol és épp ugy gondoskodik róla, mint vérbeli
+ivadékáról.
+
+„A művelt emberiség egész gondolatvilága is élő és fejlődő erőnek
+tetszik, amely a mulandó emberi léttel szemben az örökkévalóságot
+képviseli. A maga apró szolgálataival kiki a tudomány szent ügyének
+áldoz, amelyhez forró szeretet kapcsolja és amely az ő munkáját is
+megnemesiti. Elméletben mindenki megértheti ezt a tényt, de csak a saját
+tapasztalatai fejleszthetik ösztökélő érzéssé.
+
+„A világ nem bizik az ideális inditó okokban és hirvágynak kereszteli
+el, pedig ez a kétfajta jelenség élesen elkülönithető egymástól. Kérdés:
+mindegy-e valakinek, vajjon eredményeit az övének ismerik-e el, ha
+semmiféle anyagi előny nem is jár vele? A válasz a laboratórium
+vezetőinél leginkább kézenfekvő: a tanárnak itt nemcsak az
+alapgondolatokat, hanem a nehézségek eltávolitására szolgáló
+utmutatásait, uj kitalálások és megoldások érdekében, prédára kell
+dobnia. A tanitványok mindent magukba szednek s ha munkájuk sikerül, a
+tanár érdemei az ő nevükben olvadnak fel. Ki keresi: mit adott hozzá az
+egyik s mit a másik? Hány tanár akad, aki ebben a vonatkozásban
+egyáltalán ne volna féltékeny?
+
+„Uraim, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy ösztönöm késztetett
+arra a munkára, amelyet önök hasznosnak és tanulságosnak itélnek s
+amelyért dicsérettel árasztanak el. Boldog vagyok, hogy kortársaim ilyen
+gazdaggá tesznek elismerésükkel és hálájukkal a magam tevékenysége
+iránt, amely az én számomra volt a legérdekesebb. Kortársaim azonban
+nekem is sokban és sokat segitettek. Megszabaditottak az anyagi
+gondoktól, külső segédeszközöket biztositottak a számomra, bennük
+találtam meg az emberiség szellemi képességeinek mértékét s munkámban
+való részvételükkel az ideális emberiség közös szellemi világának élő
+képét adták, amelynek fényében a magam fáradozásai is teljesebb értékben
+ragyognak.“
+
+
+
+
+Liebig.
+
+Liebig 1803 május 14-én Darmstadtban született, tiz gyermek közül
+másodiknak. Atyja droguista- és gyarmatárukereskedő volt, szerény
+viszonyok közt élt, de szorgalma és takarékossága által, feleségének,
+Moser Máriának hathatós közreműködése mellett, meglehetős jólétre tett
+szert. Liebig anyja fogadott leánya volt Moser Fülöp gazdának; igazi
+szüleinek kiléte ismeretlen maradt. Az asszony kivételes nő volt, tiz
+gyermekén kivül az üzletet is ellátta, fáradhatatlan és erős akarattal.
+Második fia arczban is, kifejező profiljával, nagyon hasonlított hozzá.
+Atyja az eladásra szánt czikkek nagy részét maga állította elő és e
+czélra laboratóriumot rendezett be, melyben fia segédkezhetett neki; így
+tehát már igen korán sok kémiai anyaggal és kisérlettel ismerkedett meg,
+rajtuk alapulnak későbbi sikerei. Az öreg Liebig egyéniségéről nem sokat
+tudunk; úgy látszik, csendes és szorgalmas ember volt, talán olyan, mint
+a milyen komor, becsületes embernek Faust mutatja be saját atyját.
+Feltünik a viszonyok hasonlósága a Mayer szülői házáéval, de a két fiu
+jelleme a lehető legeltérőbb.
+
+A gyakorlati preparáláson kivül Liebig korai kémiai hajlandóságára az a
+körülmény is lényeges befolyással volt, hogy egyszer, mikor atyja
+részére a nagyherczegi könyvtárból könyveket vitt el, megismerkedett
+Hess könyvtárnokkal, ki maga is érdeklődvén a természettudományok iránt,
+a fiatal Liebiget annyira megkedvelte, hogy a tizennégy éves fiunak a
+gazdag kémiai könyvtár szabad használatát is megengedte. Liebig egy
+önéletrajzi skizzében elmondja, hogy válogatás nélkül mindennek
+nekiesett, a milyen kémiai műhöz csak hozzájuthatott. Azokat a
+kisérleteket, a melyekkel szerény eszközei segélyével megpróbálkozott,
+számtalanszor ismételte, a mig minden részletüket ki nem ismerte; később
+maga említi, hogy így a kémikus ama sajátos tehetségét, hogy
+szemléletekben gondolkozzék, vagyis a logikai folyamatok helyett
+kémiaiakat használjon fel, saját magán nagyban kifejlesztette.
+Hozzátehetjük talán, hogy annak, aki bizonyos számu kémiai átalakulást
+pontos szemlélet szerint ismer, nem esik nehezére a többinek puszta
+leirás nyomán oly mértékben való elsajátítása, hogy később a
+gyakorlatban már régi jó barátokként üdvözölheti őket. Liebig
+ismeretkörét a laboratóriumok sűrü látogatása is bővítette; legnagyobb
+hatással azonban egy vándor vegyész és csodadoktor volt reá, aki a
+darmstadti nagyvásáron durranó ezüstöt állitott elő. Liebig a vörös
+gőzökből arra következtetett, hogy az ezüst feloldása salétromsavban
+történt, alkohol jelenlétét pedig úgy állapította meg, hogy a kuruzsló
+ugyanabból az üvegből az emberek piszkos kabátujját is kitisztogatta és
+e mellett alkoholszag volt érezhető. Odahaza azután megkisérelte a
+durranó ezüst előállítását és magánkivül volt örömében, a midőn sikerült
+is.
+
+Ez az esemény eszünkbe juttatja a fiatal Mozartot, ki egy sokszólamu
+mise egyszeri meghallgatása után emlékezetből leirta az egészet.
+
+Ilyen kisérleti jelenségeknek, mint ez az első volt, több izben jutott
+lényeges részük élete fontosabb fordulóin, az által, hogy vegyészi
+önbizalmát felébresztették és felbátorították őt arra, hogy ne csak
+pontosan előírt kisérletek reprodukálásaival próbálkozzon meg, hanem
+igyekezzék saját erejéből ismeretlen utakon is járni.
+
+Mint a kiváló emberek legtöbbje, Liebig is korán fejlődött fiu volt.
+Tudjuk, hogy több mint két évvel korábban az átlagos és szokásos
+életkornál vették fel a gimnáziumba. Mig az alsó osztályokat
+szabályszerüen, bár gyengén végezte, később a klasszikus tárgyakban
+mindinkább hátramaradt; sohasem volt jó tanuló. Volhard a Liebigről írt
+életrajzában több kortársáról emlékezik meg, kik később sokra vitték, de
+az iskolában utolsók voltak; legtekintélyesebb közöttük Gervinus
+történetíró, a ki tizennegyedik évében kilépett a gimnáziumból és
+könyvkereskedő lett.
+
+Liebig körülbelül tizenötödik évében hagyta el a gimnáziumot, melynek
+ókori filológiai szellemével nem tudott megbarátkozni; atyja egy
+heppenheimi gyógyszerészhez adta, hol tiz hónapig maradt. Vogt beszéli,
+hogy a robbanó ezüsttel való kisérletezései miatt, a melyeket
+kamrácskájában rendezett, tanonczideje idő előtt véget ért. Volhard
+ennek a közlésnek igaz voltát kétségbe vonja, de kételyét nem indokolja
+mással, mint hogy Vogt általában szerette történeteit drámailag
+kiszinezni. A lélektani valószinüséget alig lehet letagadni és így ez
+volna a kisérleti jelenségek második döntő fellépése Liebig életében.
+Liebig visszakerült az apai házba és sok könyörgés után megkapta atyja
+hozzájárulását, hogy vegyészi tanulmányokat folytathasson. Miután akkor
+még nem állt fenn a mai helytelen rendszer, hogy csak érettségivel
+lehetett az egyetemre jutni, könyen beiratkozhatott a bonni egyetemre,
+hol Kastner, a legtekintélyesebb kémia-tanár adott elő. Kastner a
+következő évben Erlangenbe költözött s Liebig vele tartott, mert tanára
+megigérte, hogy ásványanaliziseket fog csináltatni vele. De igéretét nem
+válthatta be: Kastner maga sem volt a szóbanforgó kisérleteknek ura.
+
+Liebig úgy Bonnban, mint Erlangenben kartársaival egyesületet alakított,
+ahol kémiai kisérleteket és vitákat tartottak. Eljárogatott továbbá a
+Bonn mellett lévő vegyészi gyárakba és atyjának teljes szakszerűséggel
+írja le, mit látott és ezzel kapcsolatban saját ötleteinek megfelelő
+alkalmazhatásáról beszél.
+
+Liebig Erlangenben Schelling befolyása alá kerül és később
+elkeseredetten panaszkodik, hogy természetfilozófiai tanulmányai folytán
+két évet teljesen elveszített; miután azonban Erlangenben csak egy évig
+volt és Németországban való összes tanulmányideje három szemeszterre
+terjedt, nyilvánvalólag némi tulzásba esik. Schelling őt, legalább
+átmenetileg, teljesen lebilincselte, a nélkül, hogy azért saját
+szak-tárgyaitól elterelődött volna. Erlangeni buvárkodásának eredménye
+egy kis értekezés volt, természetesen a durranó ezüstről, illetve
+előállitási módjának pontos leírásáról. Kiemelendő az a megjegyzése,
+hogy ezt a preparatumot maga már két év óta így állítja elő, tehát
+majdnem biztosra vehetjük, hogy már a heppenheimi gyógyszertárban
+foglalkozott vele.
+
+Erlangenben ismerkedett meg Platennel, a költővel s az ismeretség
+hamarosan rajongó barátsággá fejlődött. Az élénk vérmérsékletü és
+romantikus nagy embereknél gyakran megfigyelhetjük, hogy intenziv
+személyi befolyást tudnak kelteni; ez a képessége Liebignek is nagy
+mértékben meg volt és későbbi páratlan tanári sikereit nagyrészt ennek
+köszönheti. Platen említi, hogy Liebig már akkor közölte vele párisi
+utazása tervét s itt akart a két barát találkozni. Erre szolgált
+Kastnernek közbenjárása, a ki szintén sokat tartott Liebigről és a
+legmelegebben pártolta őt a darmstadti udvarnál. Muló kellemetlenségek,
+melyek egy tiltott diákösszejövetelen való részvételből támadtak, nem
+akadályozták meg az utazás lehetőségét és Kastner ajánlása után hat
+héttel 300 forint utazási ösztöndíjat kapott, a mely később többféle
+forrásból kiegészítődött és összesen 1680 forintra rugott, a mi
+akkoriban bizonyára tekintélyes összeg számba ment; kétségtelennek
+tartjuk, hogy Liebig későbbi hihetetlen tudományos és
+szervező-munkássága ennek az idején való elismerésnek és segélynek
+köszönhető. Ha ifju energiájának egy részét kellemetlen külső viszonyok
+leküzdésére lett volna kénytelen felemészteni, ugy soha sem vitte volna
+sokra. Tizenkilenczedik évében, 1822 őszén Liebig Párisba utazott, hol
+szivesen fogadták. Önéletrajzában következőleg nyilatkozik erről:
+„Később gyakran tapasztaltam, hogy a hivatott tehetség mindenki másban –
+mondhatni kivétel nélkül – a tehetség kifejlesztésének ellenállhatatlan
+vágyát ébreszti fel; mindenki segít a maga módja szerint és mindnyájan
+együtt, mintha összebeszéltek volna; a tehetséges ember azonban csak
+akkor ér el eredményeket, ha a tehetség komoly és megrendíthetetlen
+akaraterővel párosul. A kifejlődés külső akadályai többnyire
+jelentéktelenebbek a belső akadályoknál, mert amint egy természeti erő,
+bármily hatalmas legyen is, egymagában sohasem idéz elő külső hatást,
+hanem csak más erőkkel kapcsolatban, az ember is, a mit könnyen megtanul
+vagy elsajátit, azaz a mihez természetes hajlama van, csak akkor tudja
+értékesiteni, ha sok más mindenfélét tesz szellemi tulajdonává, esetleg
+több fáradsággal, mint bárki más.
+
+Ebből a kijelentésből arra következtethetünk, hogy Liebig maga sokoldalu
+támogatásban részesült, a mi különben rokonszenves egyéniségével
+magyarázható. Mindamellett csak egy futó pillantást kell vetni Mayer
+sorsára és meggyőződhetünk arról, hogy környezetének barátságos
+magatartása nem volt általános, sőt életét végeredményben az ellenkező
+véglet tette tönkre.
+
+Liebig különben hangsulyozza, hogy a franczia nyelvü előadások logikai
+világossága szinte elbüvölte és összefüggő rendet teremtett a sok
+kuszált képzet közt, melylyel régibb vegytani irodalmi buvárkodása alatt
+agyát teletömte. Meg kell még jegyeznünk, hogy Liebig szellemét elméleti
+téren valósággal felszabaditotta az a körülmény, hogy eddigi ismereteit
+át kellett formuláznia az antiflogisztikus tudományos nyelvre, (amelyet
+Párisban kizárólagosan használtak) és ez a felszabadulás nem jutott
+volna osztályrészeül, ha elejétől kezdve a modern elméletekkel
+foglalkozik. Maga szintén kiemeli: „a mi a párisi előadásokban ujnak
+vagy megszakitottnak volt ténybelileg feltüntetve, nékem a megelőző
+tényekkel szoros kapcsolatban lévőnek tetszett, ugyannyira, hogy az
+utóbbiak nélkül az előzőek sem állhattak meg.“ Láthatjuk, hogy Liebig a
+tudomány genetikai összefüggésének megismerése által, még tanárai, a
+nagy franczia fizikusok és kémikusok felett is jelentős előnybe jutott,
+ahogy később ez nyilvánvalóvá is lett. Össze kell csak hasonlitanunk
+Liebig hatásának tartós voltát, egyik kortársának, Dumasnak rövidéletü
+dicsőségével, hogy a nagyszabásu és a kicsinyes tudományos perspektivák
+viszonylagos értékét szembeállithassuk egymással. Liebig franczia
+tanulmányai révén a tudományos gondolkozás szigoruan tárgyilagos és
+kisérleti irányitását is magáévá tudta tenni. Németországban a
+tizenkilenczedik század elején a természetfilozófiai munka rendje
+egymástól távoleső, ennélfogva titokzatos jellegü analógiák bizonytalan
+keresztülvezetésében állott s a világos gondolati összefüggéseket inkább
+kerülték, mint keresték. A francia tudomány következetes pozitivizmusa –
+amelynek eredményei közkézen feküdtek – annál inkább lebilincselte az
+ifju Liebiget, mert az erlangeni tanok és tanárok alacsonyrangu voltát
+nagyon is érezte.
+
+Liebiget azonban két oldalról is igyekeztek czéljaitól elterelni. Sok
+ajánló-levele volt, de azok a társaságok, melyekhez meghivást kapott,
+nem voltak kedvére és igy hamarosan felhagyott velük. Másrészt Platennel
+való barátsága is megujult s a költő nagyon szerette volna rideg kémiai
+munkásságától elvonni, hogy a nyelvek és a történelem tanulmányozásával
+„általános“ műveltséget szerezhessen. Ha elképzeljük, mennyit ártott
+volna a tudomány jelenlegi kifejlettségének, ha Platen tanácsát
+elfogadja, akkor látjuk csak be, milyen csekély értéke van a még ma is
+tulbecsült filológiának. Liebig azzal tért ki Platen buzditása elől,
+hogy a materiálizmushoz van kötve és figyelmeztette, milyen gyarló
+eredménynyel próbálkozott az angol és olasz nyelv elsajátitásával.
+Platen kétségtelenül nem volt annyira engedékeny, mint Wöhler, aki
+hasonló ajánlatának elháritása után azt irja Liebignek: „Különben,
+hogyan is jutok ahhoz, hogy az oroszlánnak czukrot kináljak!“
+
+Liebig mindenesetre igyekezett Platen kedvébe járni és a „Felszabaditott
+Jeruzsálemet“ majdnem végig is olvasta; kedves és tanulságos dolog
+azonban, hogy egy bájos szonettről való kedvező véleményét fizikai és
+kémiai fogalmak igénybevételével tudja csak kifejezni és Gay-Lussacnak a
+gázokról tartott felolvasása után akként áradozott, hogy maga is gázként
+szeretné barátját körülölelni.
+
+Közben folytatta kémiai munkálatait Gautier de Claubry laboratoriumában
+és Thenard tanácsai nyomán. Kisérletei termé-szetesen ujra a robbanó
+vegyületekre vonatkoztak, de időközben való rendszeres iskolázottsága
+meglátszik azon, hogy természetüket lehető sok és közelálló kémiai
+egyesülésből akarta kimutatni. A robbanó vegyületek, mint már Kastner is
+sejtette, saját savuk sói gyanánt alakultak ki. A nehézség abban állott,
+hogy, mint ma mondanók, komplex sókról volt szó, amelyeknél a fém
+felerészben savba megy át és a szokott reakció elmarad. Igy preperálta
+Liebig az ezüstnitrát és a higany robbanó savainak alkalikus sóit;
+sikerült is rezet behelyettesitenie. Ama megállapitása folytán, hogy
+elégett magnézium feleslegével explóziós szétbontás elkerülhető, e
+kapcsolatok összetételét is meg tudta határozni és kitünt, hogy az uj
+sav is éppen szénsavvá és amoniákká esik szét.
+
+Ezeken a határozott eredményeken kivül még sok másra is utalhatunk,
+melyek azonban még nem tisztázódtak teljesen; a tanulmány azzal a
+jellemző vallomással kezdődik, hogy a fiatal szerzőnek régebbi irásaiban
+az elméleti felfogást illetőleg ugyan tévedések is találhatók, de a
+megállapitott eljárási mód fenntarthatónak mutatkozik.
+
+Ez a munka, melyben a franczia befolyást még az olvasó figyelmének az
+eredmények jelentőségére való felhivása is bizonyitja, tényleg nagy
+feltünést keltett. A franczia akadémia közzétette a „Külföldi tudósok
+értekezései“-ben és német nyelven is többször megjelentek. Ha
+elgondoljuk, hogy Liebig akkoriban husz éves volt, ismét a nagy emberek
+jellegzetes koraérettségét látjuk, a mely különösen a romantikus
+tipusnál tapasztalható, egyszersmind meggyőződhetünk arról, hogy az
+ilyen korai érettség semmi tekintetben sem hátráltatja a szervezet
+szabályszerű, sőt előnyös fejlődését, a hogy sok ugynevezett pedagogus
+látatlanban szabályba szereti foglalni. Természetesen: könnyebb egy
+korán érett gyermeket helytelen neveléssel elrontani, mint olyant, a
+kinél az agy önálló működése egyáltalában meg sem indult; de korán érett
+gyermekek a szabad fejlődés utján már annyiszor váltak kitünő emberekké,
+hogy inkább tartunk a fejlődési törekvések erőszakos visszaszoritásának
+megnyomorító hatásától, mint attól, hogy a szabad szárnyalás és
+szakszerű támogatás esetleg időelőtti kimerültséget fog előidézni.
+
+A franczia akadémia közlésének legfontosabb következménye azonban
+Humboldt Sándorral való megismerkedése volt. Miután Humboldt klasszikus
+utleirásainak nyilvánosságra hozatalával a legteljesebb tudományos
+tekintélyre tett szert, azt a nemes feladatot tüzte ki maga elé, hogy
+tehetséges fiatal tudósokat fedezzen fel és mindenben melléjük álljon.
+Az akadémia ülése után felkereste Liebiget, a ki preparatumainak
+összegyüjtésével volt elfoglalva, megismerkedett vele és annyira pártját
+fogta, hogy barátjának Gay-Lussacnak magánlaboratoriumába is bevezette
+és Gay-Lussacot rábirta, hogy Liebiggel személyesen foglalkozzék.
+Tudományos kötelességének ez a nagyszerü felismerése kibékit bennünket
+Humboldt egynémely személyi hiuságával. Igy például mindjárt másnap
+meghívta Gay-Lussacot, Thenard-ot és Liebiget ebédre; utóbbi azonban nem
+jelent meg. Humboldt ugyanis nemrég jött vissza hosszabb utazásából
+Párisba és természetesnek találta, hogy őt látásból mindenki ismeri;
+Liebig azonban csupa szerénységből nem kérdezte meg nevét és az
+akadémiai szolga sem tudott a kis urról semmi közelebbit. Liebig később
+azután kimentette magát és Humboldt még többször volt fontos időkben
+segitségére.
+
+Liebig ezt az értékes támogatást mindig elismerte és ennek jeléül
+legjelentékenyebb müvét Humboldtnak ajánlotta. Az előszóban megemlékezik
+találkozásukról és igy folytatja: „Vele való találkozásom egész jövőmnek
+alapköve lett; a leghatalmasabb és legszeretetreméltóbb tudós támogatóra
+és barátra találtam benne. Ismeretlenül, ajánlólevél nélkül voltam egy
+óriás városban, ahol a nemzetközi nagy emberáradat az ottani kiváló
+természetbuvárokkal és tudósokkal való érintkezést annyira megneheziti,
+hogy magam is, mint sokan mások, észrevétlenül pusztultam volna el;
+Humboldt révén ez a veszély elmult felettem. Ettől a naptól kezdve,
+minden intézet és minden laboratorium tárva állott előttem; meleg
+érdeklődést és ennek révén olyan hű és állandó barátokat tudtam
+szerezni, mint kitünő tanáraim, Gay-Lussac, Dulong és Thenard. Az ő
+bizalmuk tette lehetővé, hogy méltó voltam arra a működési körre, a
+melynek határain belül tizenhat évig szakadatlanul dolgoztam.“
+
+Az utóbbi megjegyzés Humboldt közbenjárására vonatkozik a giesseni
+tanári állás neki juttatása körül, amiről alább lesz szó. Egyidejüleg
+olyan szoros baráti viszony fejlődött ki a negyvenöt éves Gay-Lussac,
+(aki tudományos pályafutása javarészén már tul volt) és a fiatal kezdő
+közt, hogy a kitünő tudós együtt dolgozott Liebig munkálatain vele és
+egyik nehéz kisérlet sikerülte után valóságos diadaltánczot járt a
+laboratórium-asztal körül. Liebig is egész életén át hálás
+lekötelezettje maradt Gay-Lussacnak és mindig sikra szállt mellette,
+amikor igazságtalan támadások érték.
+
+A közös munka, tudományos szempontból, rendszeres továbbfejlesztését
+jelenti Liebig próbálkozásainak és a Gay-Lussac technikai
+segédeszközeinek eredményes hatása nyilvánvaló. Sikerült is a robbanó
+ezüstöt teljesen analizálni és az eredményt sokoldalu kisérletezéssel
+megtámasztani; egynéhány további kémiai termékre is rábukkantak. A
+tudomány akkori felszereltsége mellett lehetetlen volt az összetételek
+szervezetébe behatolniok, miután a szükséges előfeltételek hiányoztak.
+
+Ezirányu munkássága is élénk feltünést keltett, a legtöbb szakfolyóirat
+hirt adott róla és Berzelius is felvette az évi jelentésbe, részletesen
+és elismerő hangon; ez utóbbi körülmény sokkal nagyobb jelentőségü volt,
+mint a „Külföldi tudósok tanulmányai“-ban való közzététel, miután a
+jelentés álláspontja teljességgel befolyásolhatatlan volt.
+
+Liebig 1824. elején visszaérkezett hazájába és kereste az alkalmat, hogy
+szerzett tudását és ismereteit értékesithesse. Még Párisból megszerezte
+in absentia az erlangeni tudorságot; az értekezés elméleti tartalmu volt
+és a szervetlen kémiának a szerveshez való viszonyát tárgyalta; szövege,
+ugy látszik, elkallódott. Kastner meleg ajánlatára a felavatást
+engedélyezték. Arról volt szó tudniillik, hogy a külföldön
+(Bajorországban) szerzett rangfokozat a giesseni országos egyetemen is
+érvényesithető legyen, ami Schmidt fizikai és Zimmermann kémiai tanár
+vizsgái alapján történt csak meg. Azután Humboldt befolyása is hatott és
+a kormány – az egyetem megkérdezése nélkül – Liebiget rendkivüli tanárrá
+nevezte ki 1824. május 24-én. Liebig akkor alig volt több 21 évesnél.
+
+Mint emlitettük, a kémiai tanszéket Giessenben Zimmermann töltötte be.
+Eleinte teologiát tanult, azután a természettudományokhoz és a
+pedagógiához tért át és az akkori természetfilozófiai stilusban
+működött. Egy kis kerti házban volt a laboratórium és 220 forint
+fentartási költség lett részére évenként folyósítva. Liebig folyamodott,
+hogy a laboratórium és ez a fentartási költség neki is rendelkezésére
+álljon; természetesen e kérését elutasitották; mindössze évi 100
+forintnyi javadalmazást kapott. Megkezdte előadásait és a váratlan és
+diadalmas versengés ugy látszik, Zimmermanra nézve tragikusan végződött.
+1825 nyarán ugyanis mindketten ötórás vegytani kollégiumot hirdettek,
+Zimmermann azonban nem tudta öszehozni. Erre előbb utazási ösztöndijat
+kért és miután visszautasitották, szabadságért folyamodott, amelyet
+azonban, ugy látszik, meg sem kezdhetett, mert nem sokára ezután vizbe
+fult. A halálfelvételi jegyzőkönyvben ez utóbbi két szó át van huzva és
+helyettük „halálát lelte“ áll; a temetés már másnap este megtörtént
+„Wagner pedellus jelenlétében, a ki ezen jegyzőkönyvet a pappal együtt
+irta alá.“ Miután az eset tisztázásához nincs elegendő anyagunk és
+nehezen is volna megszerezhető, tekintsük az ügyet befejezettnek.
+
+Liebig elragadó személyiségével hamarosan legyőzte azt a tartózkodó
+magatartást, a melyet a tulságosan fiatal és „rendszertelenül kiképzett“
+tudós gyors kineveztetése idősebb tanártársainál előidézett; különösen
+Vogt tanárban akadt igen értelmes és készséges támogatóra. Ha
+meggondoljuk, hogy ma ilyen kinevezés, mint a főiskolák belső
+szabadságának megsértése, minden egyetemen viharos felzudulást
+támasztana, ha a közoktatásügyi miniszternek egyáltalán bátorsága volna
+olyan valakinek juttatni tanszéket, a ki még az érettségin sem esett
+keresztül, sőt a gimnáziumból alkalmatlan volta miatt egyszerüen
+eltávolitották, meg kell állapitanunk, hogy Németország azóta
+rohamléptekkel közeledett a kinai ideálok felé.
+
+Liebig főtörekvése, mindjárt állásának elfoglalása után abból állt, hogy
+a tanitási rendszert lehetőleg fejleszsze. Egyrészt az átélt nehézségek
+tették előtte kivánatossá, hogy fiatalabb kartársainak utját egyengesse,
+másrészt és főleg az a belső ellenállhatatlan vágy uralta, a mely
+személyiségében és szellemi szervezetében rejlett és gondolatai és
+munkatervei lehető legszélesebb elterjesztésében valósult volna meg. Ez
+a czél volt a legfontosabb előtte jó ideig, erre áldozta legtöbb idejét
+és pénzét s a kutatók kiművelésére szolgáló laboratórium megteremtése
+volt minden alkotása közt a legeredetibb és leglényegesebb.
+
+A kezdet meglehetős szerény volt: néhány kollégájával összeállott, hogy
+gyógyszerész-jelöltek és technikusok részére olyan intézetet alapítson,
+a melyben egy éven át hivatásukra külön kiképzést nyernének. Az egyetemi
+tanács (a filologusok testülete) ellene volt a tervnek, a miniszterium
+pedig az ajánlattévők magánvállalkozásának minősitette. Ők azután meg is
+valósitották az ötletet, beállitották az előadások rendjét, ugy hogy a
+megfelelő felhivás a szaklapokban már 1826 folyamán megjelenhetett. Bár
+először csak ketten iratkoztak be, az eredmény annyira kedvező volt,
+hogy nemsokára a rövid laboratóriumi oktatást az egész téli szemeszterre
+ki kellett terjeszteni. Az 1827–28-iki téli félévre már októberben
+lefoglalták az összes helyeket. A laboratórium egy hajdani kaszárnya
+őrségi helyiségében volt berendezve és tulajdonképp csak az egyetlen
+őrszobából állott; egy kis kamrácska szilgált mérleghelyül és egyuttal
+preparáló szobául, minélfogva télen nem volt szabad füteni. Elől egy
+nyilt oszlopcsarnok volt, ahol valamikor az őr járt fel és alá; itt
+mérges gázokkal kisérleteztek. Igy kezdődött meg a kémiai
+oktató-laboratórium kifejlődése, mely minden egyetemi tanitásnak
+alapvető intézménye lett vagy azzá lesz ezután.
+
+Daczára annak, hogy a helyzet tarthatatlan volta néhány év mulva
+nyilvánvalóvá lett és Liebig állandóan orvoslást és javitást sürgetett,
+mégis 1833-ig tartott, mig ezzel az ügygyel érdemben foglalkoztak és
+csak akkor, midőn Liebig kijelentette, hogy a következő télen –
+mivelhogy ismét indokolatlanul huzták-halasztották a dolgot – sem
+előadni, sem tanitani nem fog. Lindehez, az egyetemi tanács elnökéhez
+intézett levelében, mely őszinteség tekintetében semmi kivánni valót nem
+hagy maga után, Liebig panaszkodik a lealázó bánásmód miatt és értesiti,
+hogy miután a négy év előtt kért nélkülözhetetlen fizetésemelést
+megtagadták, gondoskodott arról, hogy – irodalmi tevékenysége által –
+lehetőleg függetlenitse magát az egyetemtől.
+
+Az elnök azután mindent megtett, hogy Liebiget kielégitse; kiengesztelő
+levelet irt hozzá, melyben a sulyosabb sérelmekért mentegetődzik, a
+többiekre vonatkozólag pedig szóbeli elintézést helyez kilátásba;
+értesiti továbbá, hogy az épitési engedély már rendben van. Arról volt
+ugyanis szó, hogy az őrház a mellette lévő főépülettel kétemeletes
+összeköttetést nyerjen, miáltal Liebig elegendő helyhez jutott volna. Ez
+a terv két éven belül végrehajtódott, de csak rövid ideig volt elegendő
+a folytonosan szaporodó tanitványok befogadására, ugy hogy néhány év
+mulva az egész kezdő tanfolyamot kihelyezték innen és Liebig ezután
+kizárólag a haladókkal és végzett növendékeivel foglalkozott. Ez az
+állapot 1852 végéig tartott, a midőn Liebig Giessent otthagyta.
+
+Liebig giesseni harmincz éves tanári tevékenységének eredményei addig és
+azóta is páratlanul állanak. Nem túlozunk, ha azt állitjuk, hogy Liebig
+ez idő alatt az egész kulturvilágot ellátta kémiai tanárokkal. Ha
+tekintetbe veszszük, hogy az uttörés után sokkal könnyebb lett volna
+hasonló eredményeket elérni és még sem sikerült, akkor tudjuk őt érdeme
+szerint megbecsülni. Különösen kiemelendő, hogy Liebig sok tanitványát
+ugy irányitotta, hogy később is, a midőn már önállóak lettek és tanáruk
+buzditó befolyásától felszabadultak, produktive tudtak működni.
+Elsőrangu tanári tehetség volt: minta nélkül, de habozás nélkül is
+megtalálta a lényeges eszközt, a melyeknek segitségével rendkivüli
+sikerek érhetők el.
+
+Ez az eszköz: az önálló gondolkozásnak a munkánál való kifejlesztése.
+Különösen hangzik és mégis oly nehéz a tanitványt szárnyra bocsátani, a
+mikor gondolatmenete más utra tér, mint a melyet a tanár feltételezett.
+Tudok róla, hogy egy kiváló tudós és köztiszteletben álló tanár hiába
+dolgozott, mert tanitványait öntudatlanul rákényszeritette, hogy csak
+arra az eredményre bukkanjanak, a melyet maga előre várt. Igy aztán több
+száz doktort avatott fel ugyan, alighanem azonban egy tanitványa sem
+multa felül, későbben, az átlagot. Liebig a maga rendszeréről
+önéletrajzában igy nyilatkozik:
+
+„A laboratóriumban, melyet gyakorlott asszisztensek vezettek, csakis a
+kezdőket illetőleg volt tulajdonképeni oktatásról szó; a magam
+tanitványait mindössze annyiban befolyásoltam, hogy feladatokat tüztem
+ki nekik és ellenőriztem a megoldást: bennem, mint a kör sugarainak,
+mindannyiuknak egy közös középpontjuk volt. Különös utasitásokat nem
+adtam, reggelenként mindenkitől átvettem a jelentést, hogy előző napon
+mit dolgozott és mit akar csinálni: vagy hozzájárultam vagy megtettem
+ellenvetéseimet. Mindenki kénytelen volt a maga utját egyedül
+megtalálni. Az együttlét és állandó érintkezés folytán, mindegyik részt
+vett valamennyiük munkájában, kölcsönösen mindenki tanult a többitől.
+Télen kétszer hetenként áttekintő előadást tartottam a legfontosabb napi
+kérdésekről. Jórészt szemléltető képet adtam a magam és az ő munkáikról,
+összeköttetésben más kémikusok kisérleteivel. Kora reggeltől késő estig
+dolgoztunk; szórakozás és mulatság Giessenben ismeretlen fogalmak
+voltak. Csak a szolga panaszkodott ismételten, hogy este, amikor
+tisztogatnia kellett volna, tanitványaimat nem birta a laboratóriumból
+kizavarni. Giessenben való tartózkodásuk emléke, amint többször
+hallottam, tanitványaim legtöbbjénél a hasznosan alkalmazott idő
+kellemes tudatát ébresztette fel.“
+
+Megismerkedünk egy második ténynyel is, mely Liebig eredményeire
+mértékadó: a munka közösségével. Abban az időben, midőn a rendszeres
+kémia, főleg Liebig munkálkodása folytán, gyors fejlődésnek indult, az ő
+érdeklődése és munkaköre e tudományág minden területét felölelte;
+tanitványai igy abba a megbecsülhetlen előnybe jutottak, hogy egyrészt
+mesterük munkatársainak érezték magukat, másrészt tudatában voltak
+annak, hogy nem végeznek hiába való munkát, hanem a tudomány rohamos
+fejlődéséből maguk is kiveszik a részüket. Ez által tanáruk egyéni
+lelkesedéseit teljesen átérezték; hiszen semmit sem lehet könnyebben
+fiatal emberekkel megosztani, mint becsületes hitet és semmi sem teszi
+őket boldogabbá, mint a közös munka. Liebig kutatói jelentősége tehát
+szükséges előfeltétele volt rendkivüli tanári sikereinek. Nincs kizárva,
+hogy egyéb jeles tulajdonságaival másodrangu tudós még eredeti kutatók
+kiképzésében is szép tanári sikerekre viszi; de csak egynéhányról,
+esetleg egyről lehet szó, aki az ő révén magasra emelkedik. Állandó
+iskola megteremtéséhez nagy horderejü alkotó-gondolatra van szükség.
+
+Liebig tudományos munkásságát eleinte jórészt az oktatási rendszer
+megszervezése foglalja le; mindössze a szervetlen és szerves kémiára
+vonatkozó néhány érdekes vizsgálódáshoz tudott magának időt szakitani.
+Ha magunk elé képzeljük, hogy e munkálatait a régi őrszobában nyüzsgő
+tanitványai közt kellett végeznie, csodálkozunk tartalmasságukon és
+ötletességükön. A részletekre nincs helyünk kitérni, a robbanó
+vegyületek kiindulási pontjáról kell csak megemlékeznünk, miután
+életbevágó hatással volt reá. Liebig a durranó ezüstnek köszönheti nem
+csak a gimnáziumból való kicsapatását, nemcsak kémikusi pályafutását és
+giesseni tanszékét, hanem leghübb barátját is. Miután a durranó ezüst e
+szolgálatot Liebignek megtette, többé – egy rövid későbbi időköztől
+eltekintve – nem alkalmatlankodott nála.
+
+Ugyanakkor, amikor Liebig Párisban a robbanó savakkal bajlódott, Wöhler
+Frigyes, a berlini ipariskola tanára, a ciánsavakkal kisérletezett s
+ugyanahhoz az összetételhez jutott, mint időközben Liebig és Gay-Lussac
+a robbanó savakra vonatkozólag. Kérdéses volt, vajjon kinek az analizise
+téves, miután, az egyenlő megoszlás ténye még ismeretlen lévén,
+kizártnak látszott, hogy két különböző anyagnak azonos összetétele
+legyen. Gay-Lussac mindjárt utalt arra a lehetőségre, hogy az atomoknak
+különböző elrendezéséről volna szó; Liebig viszont Wöhler tévedését
+tartja valószinübbnek, amit analizis utján próbál bebizonyitani és
+különben más ellentmondásokat is talál nála. Wöhler fölháborodva irja
+Berzeliusnak, hogy Liebig hatszázalékos tévedéssel vádolja, holott
+Liebig munkájának elhibázott volta minden különös ujabb vizsgálódás
+nélkül is nyilvánvaló. Szerencsére 1826-ban Wöhler szülővárosában,
+Frankfurtban, személyesen találkozhattak s hamar megbarátkoztak
+egymással, olyannyira, hogy az ütközőpontot közös fáradsággal
+kiküszöbölték, miután Liebig belátta tévedését. Ezt különben a
+nyilvánosság előtt is beismerte, első jelentékeny munkájában pedig,
+amelyet a robbanó vegyületekről irt, oxálsavas tartalmuk felől vallott
+hitéért is megvezekelt. Liebig gyors és szenvedélyes állásfoglalása
+kémiai kérdésekben még többször vezetett hasonló eredményre s Liebig
+mindig beismerte botlásait. A nitrogénszénsav salétromtartalmának
+kérdése is barátságosan intéződött el közöttük, sőt a két ellentétes
+vérmérsékletü tudós (Wöhler t. i. a klassikus tipushoz tartozott) olyan
+benső viszonyba került egymáshoz, amelyhez eredmények tekintetében csak
+a Geöthe és Schilleré hasonlitható. A kettejük levélváltása (amelyet
+Wöhler leánya és Hoffmann adott ki, fájdalom, Wöhler kivánságához képest
+csonkán), roppant értékes adatokat tartalmaz a kutatók biológiájához és
+a harmonikus tulajdonságokat kettejük között világosan megjelöli.
+
+Röviddel halála előtt, 1871. évi Szilveszter estéjén, Liebig a
+következőket irja Wöhlernek: „Ha meghaltunk és rég porrá váltunk, ama
+kötelékek, melyek bennünket az életben egyesitettek, az emberek
+emlékezetében is örökké összefüznek; ritka példája leszünk annak, hogy
+két ember, a kik hiven, irigység és rosszakarat nélkül ugyanazon a téren
+küzdött és verekedett, mindig szoros barátságban maradt.“
+
+Előbb elválasztó, később összekötő munkájuk az egyenlő megoszlásu
+vegyületekről Berzeliusnál azután az egyenlő megoszlás fogalmához
+vezetett, a mely éppen a szerves kémiában nagy fontosságuvá vált.
+Figyelemreméltó, hogy a két barát e nagyjelentőségü fogalom kiképzésének
+alkalmát nem használta fel, daczára annak, hogy legközelebb jártak
+hozzá. Valószinü, hogy ehhez a munkához még nagyon fiatalok voltak.
+
+A leirt organikus kutatások, valamint a többiek is pontos analiziseket
+feltételeztek az akkori technikai alkalmatosságok fejletlen volta
+ellenére. Az elv ugyan már megállapitást nyert; Lavoisier az első
+tájékoztató lépéseket megtette a körül, hogy milyen szerepe van az
+oxigénnek az állati testben, t. i. a teljes elégés a képződött viz és
+széndioxid meghatározása mellett. De hogy miként kellene e
+meghatározásokat a legjobban csinálni, arra nézve nagyon eltérő nézetek
+uralkodtak és egy lelkiismeretes kutató, Chevreul, minden egyes
+zsirszövet analizisével heteket és hónapokat töltött el, mintha előre
+tudta volna, hogy száz és egynéhány éve mellett nem kell nagyon sietnie.
+
+Liebig ezekre a problémákra Gay-Lussac-al való együttmüködése alatt
+bukkant rá először és valószinü, hogy az ő hatása bilincselte le
+Giessenben, midőn már a szerves anyagok tömege hirtelen felszaporodott
+és az analizis feladatainak gyors megoldása az egész kutatási ágnak
+életkérdése lett. Liebig különféle közléseiben meg lehet figyelni az
+egyes fokozatokat, melyeken át eljárási módja lassan megérett; amaz ugy
+a tudományban, mint az életben elfogadott tételt illetőleg, hogy a
+legegyszerübbre legkésőbb jövünk rá: Liebig kiáltó példát szolgáltatott.
+Készülékéről, a melyen időközben változtatást alig eszközölt, a
+következőket jegyzi meg: „E készüléken nincs semmi uj, csak egyszerüsége
+és tökéletes megbizhatósága“. Ez az eljárási mód lett később mégis az
+ütközőpont, melyből Berzelius és Liebig közt elkeseredett harcz pattant
+ki.
+
+Liebig az általa megteremtett egyszerüsités jelentőségét abban látja,
+hogy uj anyagok megvizsgálásánál a szerves analizis reagensül szolgál az
+anyagok tisztaságának megállapitására és másokkal való azonositásukra. A
+reakcziónak megbizhatóságán kivül, lehetőleg kevés időt és munkát kell
+igényelnie: „Németországban, különösen Berlinben a sok bonyolult
+készülékkel csak analiziseket végeznek, nem pedig vizsgálatokat“.
+
+Hasonló jelentőségüek Liebig munkálatai a gyökelméletről és a többértékü
+savakról, a melyek giesseni müködésének kezdetére esnek. Az organikus
+kémia utvesztőin egyrészt csak analitikus segédeszközökkel tudott
+eligazodni, másfelől még elméleti, azaz összefoglaló és rendet teremtő
+áttekintésre volt szüksége. Ha meggondoljuk, hogy ez a tudomány-ág azóta
+milyen nagyszabásu fejlődésnek indult és hogy az egyes anyagok
+megismerése nem rendszeresen és fokozatosan a legegyszerübb elemekből
+indult ki, hanem a véletlen esélyeitől és a kisérletező tudós önkényétől
+függött, be kell vallanunk, hogy egy eredményes rendszer éppen eleinte,
+a már ismert anyagok csekély számánál fogva, a legnagyobb nehézségekbe
+ütközött. Heves harczok indultak is meg akkoriban az uj javak mikénti
+rendezése és alkalmazása körül.
+
+A tudományban is, mint az élet más vonatkozásaiban, ugy szokás ilyenkor
+eljárni, hogy régi jó példákat keresnek, a melyek szerint az uj
+feladatok megoldhatók volnának. A sablónos mintákban való csalódás után
+ismerik csak fel a specziális rendszerbeli elveket, a melyekre különben
+a részletkérdések teljesebb megértése után jóval könnyebb ráakadni. Az
+autonóm rendszer már felépülhet, később javitások és pótlások is
+eszközölhetők rajta, de alapjában mégis megáll.
+
+A szervezetlen kémiának már volt egy igen hatékony szisztémája: az
+elektrokémiai dualizmus, a mely ugyan a sók sajátos tulajdonságaira
+támaszkodik, de a többi anyagokra is megfelelően alkalmazható volt,
+lévén a sók a legfontosabb és legnagyobb csoport. Ennélfogva a dualizmus
+eszméje a szerves kémiában is megváltó ötletnek látszott és Liebig
+gyökelmélete segédeszköznek pompásan beillett.
+
+Liebig Gay-Lussac révén került a gyök fogalmához (olyan atomcsoport, a
+mely egyes elemeknek bizonyos vegyületekben való funkczióit végzi),
+miután kiváló tanára a cziánról irt szép tanulmányában egy tipikus
+gyökre mutatott rá. Hasonló alapgondolatra jutott Wöhlerrel való egyik
+közös buvárkodásában, a melylyel különös jelentősége folytán bővebben is
+foglalkozunk.
+
+Már első leveleikben tárgyalják az együttes munkálkodás szükséges
+voltát; sok propozicziót azonban egyiküknek vagy másikuknak vissza
+kellett utasitania, ugy hogy csak kisebb tudományos feladatokat intéztek
+el közösen. Végre 1832. május 16-án irja Wöhler Kasselből, a hova
+időközben átköltözött: „Komolyabb munka után vágyom; ne csináljunk talán
+rendet a keserü mandulaolaj kérdésének zürzavarában?“
+
+Liebig hozzájárult a javaslathoz és Berzeliusnak ezidejüleg igy ir:
+„Wöhlerrel kezdek összeveszni; ugylátszik, a sors nem engedi, hogy olyan
+valamit tegyünk, amit a másik már nem csinált volna meg, vagy legalább
+ne készülne reá: igy minden eredetiségnek vége van! Legutóbb például a
+keserümandulaolajjal való kisérletezésre hiv fel s én, mielőtt még
+levelét megkaptam volna, összes gyógyszerész-ismerőseimet felkértem,
+szerezzenek nekem keserümandulaolajat, mert foglalkozni akarok vele.“ E
+közös munka, bár nagyon szomoru körülmények közt, kezdetét is vette.
+Wöhler tudniillik még 1832 május 30-án azt irja: „Örülök, hogy a kérdés
+tetszik neked; lássunk mielőbb hozzá!“ – mikor váratlanul elvesztette
+szeretett, fiatal nejét. Liebig junius 15-én irja hozzá: „Szegény, drága
+barátom, ki hitte volna ezt a rettenetes szerencsétlenséget a boldog
+órák között; szegény barátom, milyen üres volna itt minden vigasztalás.
+Nem tudom Néked kifejezni, milyen fájdalmas érzés fogott el, amikor ezt
+a hiradást megkaptam; ugy hatott rám, mintha velem történt volna meg. Ha
+elgondolom, mennyire örültetek a költözködésnek, hogy szerettétek
+egymást és mennyire ragaszkodtatok egymáshoz – és most vége, gyászos
+vége minden reménységnek és kivánságnak! Milyen fiatal volt, milyen jó
+és kedves, mennyire pótolhatatlan a szülők és a Te számodra. Jőjj
+hozzánk, kedves Wöhler; ha nem is tudunk vigaszt nyujtani, talán
+segitségedre lehetünk gyászod enyhitésében; Kasselben csak saját
+egészségedet teszed tönkre. Majd dolgozni fogunk együtt valamin;
+Párisból amygdalint hozattam és mindjárt rendeltem 25 font keserü
+mandulát. Nem szabad utazgatnod; dolgoznod kell, de nem Kasselben.
+Érzem, mennyire ellenszenves lehet most minden munka néked és mégis
+jobb, mintha egészen odaadnád magad a fájdalomnak. Nem is mertem eddig a
+hirt feleségemmel közölni, csak lassan-lassan fogom megmondani, mert
+tudom, mennyire le fogja sujtani őt. Jőjj hozzánk, a hét végére várlak.“
+
+A szivélyes meghivás eredménynyel járt; együtt folytatták le a
+mandulaolajjal való vizsgálódásaikat. Augusztus 30-án irja Wöhler:
+„Megint itthon vagyok szomoru elhagyatottságban és nem tudom nektek
+megköszönni azt a sok szeretetet, ameylyel magatokhoz vettetek és
+magatoknál tartottatok. Boldog voltam, hogy együtt dolgozhattunk; a
+keserümandulaolajra vonatkozó értekezést mellékelem.“
+
+Ez a munkálat rendkivüli feltünést keltett, amelynek okát abban kell
+keresnünk, hogy egy csomó olyan vegyületet irtak le, amelyek egymásból
+keletkeztek és szorosan egymáshoz tartoznak s még sem sorozhatók be az
+oxidok vagy sók ismert tipusai közé. Azt hitték tehát, hogy meg van az
+alapja, legalább is _egyik_ alapja annak, hogy a szerves kémia temérdek
+anyaga áttekinthető rendszerbe foglaltassék. Berzelius is épp ezért ir
+róla Évi jelentésében olyan szokatlan áradozással s egy uj vegytan
+hajnalhasadását üdvözli benne.
+
+A legfeltünőbb eredményt abban látták, hogy amorf szénből, hidrogénből
+és oxigénből egy igen bonyolult vegyületet, a benzoylt állitották elő,
+amely e genetikusan összefüggő anyagok közös alkotórésze gyanánt
+jelentkezett s igy ez anyagok a benzoylből épp ugy levezethetők, mint
+egyik elemnek vegyületei. A gyökelmélet evvel hatalmas oszlopra
+támaszkodhatott és Liebig elméletének sulyát kellően értékesitette is,
+amig a strukturális elmélet fel nem váltotta az övének egyeduralmát,
+amely azonban, megtörve bár, még ma is érvényesül.
+
+Liebig egy másik alapvető tevékenysége: a többértékü savak tana és a
+savaknak, mint hidrogénvegyületeknek általánosabb alkalmazása. Ez utóbbi
+nézet Davytől ered, aki a klórról irt munkájában utal rá, de Lavoisier
+elmélete (az oxigén döntő szerepe a savak körül) akkoriban minden mást
+elnyomott, miután Berzelius is az övét vette fel a maga elektrokémikus
+rendszerébe. Graham másfelől a különböző kénsavak vonatkozásait
+világitotta meg, amennyiben a kénpentoxidnak egy, két vagy három atóm
+vizzel való vegyületeinek tekintette őket. Liebig ezt a két feltevést
+egyesitette: a savakat hidrogénvegyületeknek fogta fel, amelyekbe fém
+helyettesithető be. Aszerint, hogy a kérdéses savnak egy vagy több
+helyettesithető hidrogénatómja van: egy vagy többértékü. Ez a tétel ma
+is áll s mindössze egy lényeges kiegészülés járult hozzá: a savak
+molekuláris mennyiségének meghatározása. Igy azokat a formulákat,
+amelyekre a hidrogénatómok száma vonatkoztatandó, egyértelmüleg lehet
+felállitani. Liebignek csak a savanyu és kettős sók kriteriuma állt
+rendelkezésére, amelyekben a hidrogénatómokat részben vagy egészben
+különböző fémek helyettesitik s igy egyértékü savaknál nem fordulhatnak
+elő. A két kritérium nem felel meg, miután az egyértékü savak is
+alkothatnak savanyu sókat s ezen a hiányosságon, legalább némileg, csak
+a molekuláris kapcsolatokkal lehet segiteni.
+
+Liebig idevonatkozó eszméit – ami nála szokatlan – habozva és lassan
+képezte ki teljesen és 1837-ben vázlatszerüleg nyilvánosságra hozta; a
+kimeritő feldolgozás a következő évben került közkézre. Feltünő nála,
+aki máskor oly pazarul bánik az elméleti általánositásokkal, hogy ez a
+könyv három fejezetre oszlik: Tények, Elmélet, Feltevések; az utolsó
+fejezet a savaknak fentebb emlitett, ma már általánosan elfogadott
+hidrogén-elméletét tárgyalja.
+
+Liebig szokatlan tartózkodása többször felötlik és a könyv végén
+hangsulyozva is van: „Emlitettem, hogy e nézetem néhány szerves sav
+vegyületeinek megvizsgálására csábitott; eredményeim az első fejezetben
+találhatók… Joggal kérdezhetné valaki: helyes volna ez a feltevés,
+azért, mert esetleg felfedezésekhez vezet? Nehéz a válasz: az uj elmélet
+mérlegelésénél és alkalmazásánál nem szabad, hogy e nézetek
+megvesztegethessenek bárkit is. Minden nézetnek az a sajátsága, hogy
+birálatot, kisérletezéseket, munkavágyat ébreszt. Igy áll a dolog az én
+elméletemmel is, amely kémiai vegyületeket határozott vonatkozásokba
+akar hozni egymással. Nem bizonyos, hogy ez a feltevés a valóságnak
+megfelel, csak annyi kétségtelen, hogy a jelenlegi szempontok nagyon
+hézagosak és a régi módokon már nem egészithetők ki. Ez uj elmélet uj
+utakkal próbálkozik; ki tudja, czélhoz fog-e érni? Arról azonban meg
+vagyok győződve, hogy ezen az uton mindenki fontos és nagyszabásu
+felfedezésekhez juthat; elméletem a kémiai vegyületeket harmónikus
+egészszé egyesiti; aether és ammoniak, terpentinolaj és kénhidrogén egy
+és ugyanazon táborba tartoznak. A sötétség után virradást érünk!“
+
+Óvatos felépitését annak tulajdonithatjuk, hogy feltevései a
+Berzeliuséval ellenkeznek. Mialatt ezen a munkán dolgozott, kisebb
+nézeteltéresek zavarták meg a kiváló mesterrel való jó viszonyát s
+mindenféle pletyka révén lassankint végleges szakitáshoz vezettek.
+Liebignek mindenesetre becsületére válik, hogy a mestert kimélendő,
+annyira mérsékelte szokott szenvedélyességét, hogy rendszert alapitó
+gondolatait nem hangsulyozta értékük szerint, hanem puszta feltevések
+szerény köntösébe bujtatta őket.
+
+Hogy milyen nehezére esett Liebignek a hidrogénsavakról való nézetét
+átgyurnia, egy Berzeliushoz intézett leveléből is láthatjuk, amely 1836.
+évi február 23-áról (tehát mindössze egy évvel Dumassal való közös
+munkálata és uj elmélete publikálása előtt) van keltezve. Lőwig nézeteit
+birálgatja benne, aki a spiräaolajat hidrogénsavnak mondotta, mert
+hidrogén kifejlődése mellett kálium oldódik benne és kálisó képződik ki.
+„A szekfüsav és baldriansav is ugyanigy viselkedik káliummal szemben. Ha
+tiszta szekfüsavban káliumot hevitünk, hidrogéngáz bőséges kiáradása
+kapcsán kristályos szekfüsavas kálium jön létre, ami különben igen
+természetes jelenség, mert a sav hidrátot tartalmaz, ami azután
+kiválasztható belőle. Eczetsav- és hangyasavhidrát ugyanigy viselkedik
+és ha a következtetést végletekig viszszük, az összes ilynemü savakat
+bátran hidrogénsavnak tekinthetjük.“
+
+E szavaknál a következetes megfigyelés lebilincselő erejét érezzük.
+Liebig az elfogadott szempontokból indult ki és egész nyugodtan fejti ki
+őket alapitójuk Berzelius ellenében. De talán öntudatlanul is felmerült
+benne a gondolat: hátha mégis ugy volna? Nem lehetne tényleg az összes
+savakat hidrogénsavaknak tekinteni? Ha hozzávesszük még, hogy a
+következő évben, 1837-ben utazott először Angliába s ismerkedett meg
+személyesen Grahammal, a kinek foszforsavas munkálatai jelentékeny
+segitségeül szolgáltak, akkor látjuk külön-külön azokat az összetevőket,
+a melyek Liebig alapvető elméletét eredményezik.
+
+Tisztán látjuk végre Liebig valódi hivatását a majdnem kész elméletek
+pompás egésszé foglalásában. Egyes anyagok vagy reakcziók felfedezései
+közt alig van igazi eredményt jelentő, a mi pedig Wöhlernél például
+gyakran előfordul. Viszont Liebig meglepő képlet-memóriája révén
+messzefekvő dolgokat tudott összefogni és a következéseket messze
+előrelátta, ahogy a szerves savaknak és később a kémiának a fiziológiára
+való alkalmazásánál látjuk.
+
+A keserümandula-olaj tanulmányozásához, – a melyet Wöhler
+közreműködésével az amygdalinnak mandulaolajjá és czukorá való
+átváltozásának megfigyelésével egészitett ki – a hugysavak bomlási
+termékeinek nagyszabásu munkálatai csatlakoztak. Evvel is jelentékeny
+feltünést keltett, de ebből a feltünésből több rész jutott a sok uj
+anyag és reakczió felett való csodálkozásnak, mint a tudomány általános
+fejlesztése örömének. A kisérletezések 1837-ben kezdődtek a fentebb
+emlitett munka befejezése után; Wöhler junius 20-án a következőket irja:
+„Vegyük elő a régi jó hugysavakat, s tegyük közös vizsgálat tárgyává.
+Tegnap láttam csak hozzá és máris olyan eredményekhez jutottam, amelyek
+talán a czélhoz vezető utat mutatják.“ Leirja az allantoin előállitását,
+a melyet Liebig egy régebbi saját kisérletéből már ismert. Liebig a maga
+részéről szivesen belement a közös munkásságba, három éven át sűrün
+leveleztek is egymással s e levelek a rendkivüli nehézségek egész
+tengerét tárják fel az olvasó előtt. Még a munkálatok
+nyilvánosságrahozatala után is mindenfajta kisérletezésekbe
+bocsájtkoztak, hogy a régebbi eredményeket lehetőleg kibővitsék vagy
+véglegesen igazolják.
+
+A sok fáradozás ellenére sem volt azonban ennek a munkálatnak mélyebb
+hatása a tudomány fejlődésére. Sokkal később sikerült csak a szóbanforgó
+anyagok rendszeres összefüggéseit és a hugysav mibenlétét megállapitani
+s ezek a megállapitások már a szerves kémia fejlődési történetének külön
+fejezetébe tartoznak.
+
+Miután a negyvenes évek Liebig munkájában és érdeklődéseiben
+lényegbevágó átalakulást jelentenek, nem lesz felesleges, ha eddigi
+fejlődésére innen visszatekintünk. Fiatalon és könnyü sikerrel kezdte:
+Saját laboratóriuma és a tanitványok serege már biztos utra
+kanyaritották. Alig 23 éves korában megnősült és neje egész életében,
+amennyire tudjuk, csak javára volt; legalább is nincs semmi bizonyiték
+az ellenkezőre. Az asszony megkimélte őt a kicsinyes napi gondoktól s
+ezen kivül nem igen avatkozott bele semmibe. Az első tulságos
+erőfeszitéseket és kezdetleges laboratóriumának egészségrontó hatását
+hamarosan legyőzte, egy évtized mulva kezd csak betegeskedni. Wöhlernek
+irja 1832. május 1-én Darmstadtból: „Sajnos, egészségemmel az egész
+szünidő alatt olyan rossz lábon állottam, hogy nem tudok örülni a
+hazatérésnek; kerülnöm kell a társaságot, hogy el ne rontsam a
+gyomromat, mert a legcsekélyebb könnyelmüséget is napokig megsinylem.
+Kedélyemről nem is akarok irni, egészen életunttá lettem és el tudom
+képzelni, hogy agyonlövetés vagy lenyakazás néha enyhitő szer lehet…
+Szinte hallom, a mint azt mondod magadban: mire jó ez a sok fecsegés;
+látom ajkad fölött azt a bizonyos ránczot, amely szivedet meghazudtolja
+ugyan, de engem a kétségbeesésbe kerget. Kedves jó barátom, már jobban
+is vagyok; ha ez lett volna az egyetlen oka ostobaságaim lefirkálásának,
+már nem fogsz haragudni értük reám.“
+
+Világosan jelentkeznek nála a kezdődő neuraszténia tünetei: rossz
+emésztés és szuggestiós hajlam. Wöhler erre való tekintettel válaszolja:
+„Kedves barátom, megint beteg vagy, a kémikus sajátos baja bánt,
+hysteria chemicorum, a mely a tulzott szellemi erőfeszitésből ered.
+Minden kémikus evvel küzködik. Berzelius is érdeklődött irántad: Hogy
+érzi magát Liebig? Utolsó levele szerint idegei meggyöngültek; nagyon
+gyors tempóban dolgozik; nyáron majd utaznia kell!“
+
+Az a levél, a melyre Berzelius hivatkozik, a következő részt
+tartalmazza: „Állandóan beteg vagyok és attól félek, hogy életem fonala
+már nem fog hosszura nyulni; akármit dolgozom, még rosszabbul leszek
+tőle, minden kis erőfeszités annyira felizgat, mintha lázas volnék.“
+
+Nemsokára meghalt Wöhler első felesége és az özvegy tudós egy pár
+hónapra Giessenbe költözött, hogy Liebiggel együtt dolgozhasson.
+Feltételezzük, hogy barátja iránt való gondoskodása Liebiget egy kissé
+felrázta rossz hangulatából. Októberben azonban Berlinből, a hol
+látogatóban volt, már megint igy ir: „Az utazás meglehetősen kimeritett
+és türhetetlen hypochondriám csak erősbödött; igazán vigasztalan dolog,
+ha a fantázia a legkisebb és legjelentéktelenebb bajt is annyira
+kiszinezi, hogy minden élvezettől megfoszt és minden kellemes perczet
+elront. Meg akarok szabadulni ettől az elviselhetetlen szenvedéstől, még
+ha egész télen át semmit sem fogok is dolgozhatni.“
+
+Berzeliusnak irja valamivel később: „Csak kegyetlen bajom engedne egy
+pár kellemes pillanatot! Ha nem volnék nős és nem volna három gyermekem,
+a legszivesebben megmérgezném magam! Láthatja, milyen kétségbeejtő lehet
+a helyzetem. Nem tudok aludni!“
+
+Két évvel később, a Mitscherlichchel való erőszakos összetüzése után, a
+következőket irja: „Egészségemmel türhetően vagyok; a beteges izgalom, a
+melyet legutolsó munkámnak köszönhetek, végre megszünt, csak a
+laboratóriumtól borzadok.“ 1839 januárjában pedig: „Őszintén szólva,
+undorodom a vegytantól; okvetlen el kell utaznom valahova.“ Augusztusban
+igy ir: „Okvetlenül számitok arra, hogy nőddel együtt hozzám jössz;
+legalább élvezni fogom az életemet. Tényleg, kevés örömöm van most
+benne; nem is érdemes élni – addig robotolunk, a mig meg nem betegszünk
+s ha öszeszedjük magunkat, dolgozunk ujra és igy tovább.“ Végre 1841-ben
+felkéri Wöhlert, hogy működjön közre kémiai szótárának szerkesztésében
+és hozzáteszi: „A műhelyi munka öröme nem tart sokáig; eleget
+laboráltunk s én a magam részéről rettenetesen belefáradtam. A
+részletkérdések nem érdekelnek, csak az alkalmazási módok; velük akarok
+ezentul foglalkozni.“
+
+E későbbi munkálatokat – messzeágazó egységesitő eszmék a kémiának a
+fiziológiára való alkalmazásáról – az az irodalmi tevékenység készitette
+elő, a melynek Liebig mind teljesebben odaadta magát. Mindenekelőtt
+fórumot kellett biztositania, hogy ujitó gondolatait Németországban
+érvényesithesse; 1831-ben tehát belépett a Geiger kiadásában megjelenő
+Magazin für Pharmazie szerkesztőségébe, a mely külön kritikai rovatot
+bocsátott rendelkezésére és Liebig érdekes anyagról bőségesen
+gondoskodott is. A folyóirat czime töbször változott (konkurrens lapok
+miatt) végre az Annalen der Chemie und Pharmazie czimet vette fel,
+miután már régen a vegytani elem volt tultengő benne.
+
+Az évkönyvek Liebig közreműködésétől kezdve az ő egyéniségének bélyegét
+viselik. Liebig izgékony szellem volt: a magánérintkezésben
+szeretetreméltóságával elragadott mindenkit, de a tollforgatásnál nem
+ismert tréfát. A leggorombább kitételektől sem félt s miután rövidesen
+első ember lett a lapnál, minden irása nyomdafesték alá is került –
+Wöhler békitő kisérletei rendszerint későn jöttek.
+
+Liebig kritikái sokszor igazoltak, de sokszor igazságtalanok is voltak;
+nehéz megállapitani, vajjon többet használtak-e, mint a mennyit ártottak
+az ügynek. Nem tudunk róla, hogy Liebig ellenfelei az ő kritikáinak
+hatása alatt megtértek volna; a haszon tehát nagyon is kétséges. Viszont
+egyrészt bizonyos, másrészt valószinü, hogy szellemi mozgalmakat tudott
+felkelteni és egyes könnyelmü szerzőket a kérlelhetetlen kritika
+veszedelme révén nagyobb óvatossághoz szoktatott. Mégis kételkednem kell
+a pozitiv eredmény jelentőségében. Rossz munka nem lehet hosszuéletü,
+meglehetősen felesleges tehát az óvaintés és ócsárlás. Ahol pedig a
+zsenge erők megvédéséről van szó, ott a szakszerü birálat mindig több
+eredménynyel jár, mint a keserü kifakadás. Nem tartom tehát, sokakkal
+ellentétben, Liebig ezirányu tevékenységét különösen értékesnek.
+Bizonyos, hogy a tudomány őszinte szeretete irányitotta, de Wöhlernek
+van igaza, a mikor munkásságának czélszerü és hasznos voltát kétségbe
+vonja. A Mitscherlichchel való harcz alkalmával irja: „Gondold, hogy
+1890-ben élsz, tehát már pártatlan szemlélő lehetsz és képzeld el, hogy
+M. a támadásokra szépen hallgatott és dolgozott volna eredményesen
+tovább: mi volna a véleményed M.-ről és magadról, ha az 1834-iki
+ujságokat és az akkori csete-patékat olvasnád? Mi volt az eredmény?
+Semmi, éppenséggel semmi; M.-t egy kicsit felboszantottad, a közönségnek
+szórakozást nyujtottál, a magad életét pedig elkeserited és az
+egészségednek nyakára hágsz.“
+
+Liebig persze nem sokat adott ezekre a józan figyelmeztetésekre, sőt
+irodalmi csatái idővel csak szaporodtak. A növényi és állattani
+fiziológia terén való ujitó tevékenységével sok gyakorlati és elméleti
+tudóssal keverődött ellentétbe és bár alárendeltebb érvek tekintetében
+sokszor vértezetlen maradt, a hadizsákmányt mindig ujra és ujra ki
+kellett kaparnia a föld alól, a mi, ugy látszik, nem is esett nehezére.
+
+Két kritikájának különös jelentősége van, mert nem egyes müvekkel, hanem
+egész államokkal foglalkozik. A kémiának Ausztriában, valamint
+Poroszországban való állapotáról szól ez a két tanulmány, a mely 1838 és
+1840-ben került nyilvánosságra. Egy-egy uj kisérletről van szó, hogy
+egész államok gazdasági viszonyai a meglevő hiányokra és azok
+megjavitási eszközeire való hivatkozással – közvetlenül irányithatók
+legyenek.
+
+Az első tanulmány azzal a tétellel foglalkozik, hogy mig a kémiával
+vonatkozásban álló gazdasági területek, például a bányászat és a
+vasipar, Ausztriában szépen virágzanak, addig a kémiától független
+iparágak egészen fejletlenek. Liebig az alapokok keresése közben arra az
+eredményre jut, hogy az illető kémia-tanárok nem felelnek meg igazi
+hivatásuknak. Különösen Meisner bécsi politechnikai tanárt okozza, a ki
+növendékeit megfosztja a vegytan irodalmának megértő-képességétől, mert
+olyan sajátságos kifejezései és nézetei vannak, a melyekkel egészen
+magára marad. „Ma már senki sem tanul kémiát, mert se vagyont, se
+tisztességet nem lehet vele szerezni, s igy a kémiai tudomány a gyengék
+és gyámoltalanok menedékhelyévé vált.“ Liebig tehát azt követeli, hogy
+alaposan képzett tanárokat hivjanak meg a vegytani székre, akkor a
+kémiai iparágak is kifejlődnek, ahogy a Glasgow-ban egy évszázad óta
+működő, kiváló tanári gárda a környékbeli ipar kivirágzásához is nagyban
+hozzájárult.
+
+A második tanulmány kifejti, hogy bár Poroszországban, főleg Berlinben
+kitünő kémikusok vannak, de tanitási tevékenységüket az állam fukarsága
+megneheziti s igy nem tudnak igazán értékes eredményekre hivatkozni. A
+másik lényeges akadályt a „klasszikus nevelés“ babonás tiszteletében
+látja: „Különös, hogy egy valóban felvilágosodott nemzet a műveltség
+fogalmát a klasszikus nyelvekkel, történelemmel és irodalommal kimeriti…
+A gimnáziumnak az ipariskola ellen való küzdelme a szappanfőző
+tiltakozása a gázfény ellen, a vendéglősé a gyorsposta és a szekeresé a
+csatornával és vasuttal szemben… Tagadhatatlan, hogy a humanizmus
+tultengése a természet- és orvostudományok térhóditását megakadályozza,
+még pedig olyan elvek következtében, a melyeket egy félszázad mulva
+szégyenkezve és szánakozva fognak lemosolyogni.“ Liebig az
+időszámitásban egy kicsit optimista volt, mert az ötven esztendő
+1890-ben letelt és a megjövendölt átalakulás még nem következett be.
+Igaz, hogy a főiskoláink háztartásában a legnagyobb tételekkel a
+természet- és orvostudományi intézetek és tanári testületek szerepelnek,
+de a nemzet belső meggyőződése még a régi téves hittel azonos.
+
+E két czikknek jelentékeny hatása volt, de a két illetékes helyen
+egymással éppen ellenkező irányban. Az osztrák kormány a kéretlen és
+kellemetlen tanácsot szivesen vette és nagy áldozatok árán előbb
+Liebiget akarta Bécsbe meghivni, miután pedig ez a kisérlet nem
+sikerült, legalább Giessenben kiképzett kémikusokkal töltötte be a
+vezető állások javarészét. A mig azonban Ausztriában Liebig a
+körülményekhez mérten czélt ért, Poroszországban fellépését illetéktelen
+beavatkozásnak tekintették és nemcsak hogy tanitványokat nem
+biztositottak neki, hanem a porosz alattvalókat eltiltották attól, hogy
+Giessenben tanuljanak. Mitscherlich még jóval később is terjedelmes
+beadványokat intézett a felsőbb hatóságokhoz, a melyekben a vegytani
+oktatás szükségszerü csődjével fenyegetőzik, ha Rose önálló
+laboratóriumot kap és a berlini egyetem tényleg csak akkor jutott
+Hofmann révén hozzá, a mikor szerte Németországban mindenhol már nagy
+laboratóriumok működtek.
+
+A fárasztó szerkesztői munkásságon kivül később egyéb irodalmi
+feladatokat is vállalt, nyilvánvalólag, hogy az egyetemtől anyagilag
+függetlenithesse magát; hozzálátott az organikus vegytan és egy kémiai
+szótár megirásához. Szokott temperamentumos módján irja 1839-ben: „Ez az
+átkozott könyvirás egészen kétségbeejt; soha többé nem fogok ilyesmit
+vállalni, még ha gyémánthegyeket igérnek is érte!“ 1840. pedig: „Csak
+panaszkodni tudok, keseregni feldult életemen, a melyet a papir fal fel.
+Az organikus vegytan első kötete kész, de előszót és bevezetést kellett
+hozzá irnom, a mi sok időmbe került. Mást nem tudok veled közölni.“
+
+Ez a munkásság is jelentékenyen hozzájárult Liebig gyakorlati
+irányváltoztatásához; liverpooli 1837-ben való utazása is sokat
+lenditett rajta: jelen volt a British Association ülésein és az
+organikus kémia előadójává választották. Felkeresett egy csomó
+ipartelepet s itt ismerte meg tulajdonképpen a kémiai iparágak óriási
+jelentőségét és a tudomány eddigi közönyének hátrányait.
+
+A növények fejlődésének kémiai feltételeiről vallott gondolatait
+kialakulásukban Wöhlerrel és Berzeliussal váltott leveleiből követhetjük
+nyomon; ezek az eszmék 1840. elején hirtelen megértek és már irásba is
+foglalódtak, sőt valószinünek tartjuk, hogy a papiron öltöttek testet.
+Berzeliussal megelőzőleg több éven át levelezett a szerves vegyületek
+rendszeréről s közben sok apró szőrszálhasogatással és veszekedéssel
+pazarolták el idejüket. Liebig 1840. április 26-án többek közt a
+következőket irja néki:
+
+„Előre bevallom, hogy rettenetesen utálom és huzódom a mai kémiai
+tudományos hercze-hurczáktól; az egész tan fejetetejére van állitva a
+behelyettesitési elmélet körül való verekedés miatt. A mit cselekedtünk
+és dolgoztunk, csak arra jó, hogy aranypapirba burkoljanak. Nem is
+hinnéd, milyen szerény, rideg és józan lettem, mióta Persoz könyvét,
+Dumas és mások fecsegéseit olvastam; egészen meggyógyultam tőlük, szinte
+hánytatószernek illettek be s ha rajtam áll, a lapban nem lesz többé
+róluk szó. Komolyan kérdőre vontam magamat, vajjon mire kellett ez a sok
+piszkálódás: sem az orvostudomány, sem a fiziológia, sem az ipar nem
+fejlődött tőle; az a kisérleti anyag, ami rendelkezésünkre áll, sokkal
+ujabb és gyengébb, semhogy egy hónapnál hosszabb életü törvényeket
+alapithatnának rájuk. Helyénvaló volna talán, hogv az organikus
+természet helyett az átalakulásokat tanulmányozzuk és klór utján való
+behelyettesítéseket keressünk? Ez a szerencsétlen klór-őrjöngés az oka
+ennek a sok nyomoruságos és haszontalan vizsgálódásnak! Nem is
+mondhatom, milyen beteggé és fáradttá tesz már a puszta olvasás is s
+mindebben te vagy hibás, ne vedd rossz néven, mert ha nem
+ellenzékeskedtél volna, akkor senki sem törődne az egész dologgal; igy
+azonban már jelentősége van az ügynek s ez a te hibád; belső igazság nem
+volt benne, össze kellett volna az egész gyámoltalan épületnek magától
+esnie… Négy hónapja egész mással foglalkozom: az organikus kémia ama
+törvényeivel, amelyek a mezőgazdaságra és fiziológiára vonatkoznak s
+érdekes eredményekhez jutottam. A szalma, széna és a magok analizise
+által megállapitottam, hogy egyenlő terjedelmü mező, erdő vagy
+szántóföld egyenlő mennyiségü amorf szenet termel; egy hektár gabonaföld
+annyit, mint egy hektár répaföld. A fü, a fa, vagy a termés, amit
+kapunk: 2500 méteres térségnél, közel 1000 font szénanyagot tartalmaz.
+Ez az eredmény nagyon meglepett. A mező és erdő nem kap trágyát,
+évenkint megfosztjuk fában és szénában egy csomó szénanyagtól, anélkül,
+hogy pótolnók és a szén még is gyarapodik a humusban; nyilvánvaló, hogy
+a szénkészlet a légkör közremüködésével halmozódik fel. Nagyon egyszerü
+módon jöttem rá, hogy a növények minden szén-tartalma a légkör
+szénsavaiból ered… A szénanyagokat tehát a levegő szüli, de a közelebbi
+forrást soká kerestem. Miután azonban a jávorfa, a szőlő, a nyirfa és
+minden más növény váladékában ammóniákot találtam, nem kételkedhettem
+eredetében: az esőnek kell ammóniákot tartalmaznia, amit különben
+vizsgálódásaim egyértelmüleg igazoltak… Figyelemmel voltam a növények
+alkalikus elemeire, illetve az alkalikus termőföldre és abban a biztos
+feltevésben, hogy nélkülözhetetlen alkotórészről van szó, a talaj
+szerint való mennyiségi különbségeiket vettem közelebbi revizió alá… Igy
+akadtam rá a trágya igazi hatásképességére: ammóniák, kovasavas kálium,
+foszforsavas kalcium és magnézia tartalmánál fogva és az egyes anyagok
+mennyiségi megoszlása szerint müködik.“ Hozzáteszi még Liebig, hogy
+minderről részletesebben két hónap mulva megjelenő könyvében fog irni.
+
+Ez a könyv nem tetszett Berzeliusnak, még kevésbé az a neki ajánlott
+munka, a mely hasonló szempontokat alkalmaz az állati fiziológiára is.
+Nézeteltérésükről, a mely Liebig tudományos pálfordulásával kancsolatos,
+Berzelius a következő érdekes sorokat irja: „Amig a tudomány határainak
+kibővitésén fáradoztál, őszinte csodálattal adóztam érte; felfedezéseid
+fontossága és bősége a tudomány vezérei közé emelt. Költői és eleven
+szellemi energiád uj és meglepő utakat tártak fel előtted; természetes
+hajlandóságaid szabadon érvényesültek. Az angol társaság felszólitása,
+hogy az organikus vegytan állásáról tarts beszámolót és a Geiger-féle
+folyóirat kiadása a hivatásos irodalomhoz terelt át. Ezirányu hajlamaid
+az előadás nagy könnyedségével párosulva az elméletek beláthatatlan
+végleteibe sodortak, ahol éppen a költői lélek a legveszedelmesebb
+kalauz. Ragyogó álmokat szőttél, a melyeket komoly meggyőződéssel adtál
+át a nagy nyilvánosságnak. A kémiában való gazdag gyakorlati ismereteid
+olyan szomszédos mezőkre csábitottak, a melyeken anatómiai és
+fiziológiai tudásod fogyatékossága miatt nem tudsz helyt állni; irásaid
+félreérthetetlenül emellett tanuskodnak. Európai és amerikai kezdők és
+amatőrök dicsőitenek, de a hivatottak előtt napról-napra veszitettél
+tekintélyedből, a hogy csalóka ábrándokért elhagytad a tiszta
+igazságokat és nem törődtél a veszélyes következményekkel.“
+
+A szigoru birálatot Berzelius a helyes irány megjelölésével fejezi be:
+
+„Véleményem a tapasztalati tudományok terén való elméleti tevékenységről
+a következő: Annak, aki valamely elméletet akar felállitani, minden
+vonatkozó tényt elfogulatlanul meg kell vizsgálnia, kedvező és
+ellentmondó jelentőségüket nyiltan ki kell emelnie. Nem szabad
+meggyőződésről beszélni, hanem mindig csak valószinüségről, különben
+akaratlanul is tévutra vezethet sokakat. Newton alapelvét kell minden
+elméleti tudósnak követnie, aki ma is az első, bár utána a
+legtermékenyebb évszázad következett, a mely a természettudományokat
+előbbre vitte, mint az előtte lévő évezredek összevéve. Csak az ő módja
+szerint lehet az utókor tiszteletét is megőrizni. Szememre fogod vetni,
+hogy ezt az elvet magam sem követtem mindig; fájdalom, igazad van. A
+nitrogén és klór összetett voltának kimutatása, a mire fiatal koromban
+törekedtem, nem igy sikerült volna, ha Newton elvét kellően értékelem.
+Meggyőződésemnek akkoriban volt némi valószinüsége; csakhamar azonban be
+kellett látnom, hogy tévedek. Okosabb lettem, miután tévedéseimért
+megbünhődtem és kigyógyultam belőlük.“
+
+Szinte tragikus ezek után, hogy Berzelius maga is az irodalomnak esett
+neki, mikor már kisérletezni nem tudott és végső energiáival próbálta a
+szerves kémiára elektrokémikai feltevéseit ráerőszakolni, a nélkül, hogy
+az elfogulatlan mértékelés elve eszébe jutott volna. Azóta hatvan év
+mult el; a történelmi kritika érvényhez jutott s leszögezte, hogy Liebig
+költői képzelő ereje mégis életrevaló gondolatokat hozott világra, a
+melyek nemcsak a tudományos vitákat, hanem a gyakorlati alkalmazás
+kiméletlen próbáit is kiállják.
+
+E levéltöredékek különben szemléltetően bemutatják a két tipusnak (a
+romantikus Liebignek és a klasszikus Berzeliusnak) ellentétes vonásait,
+s ennyiben magasan kiemelkednek az aktuális eset fölé.
+
+Liebig könyvének rendkivüli sikere volt. Évről-évre ujabb kiadásban
+jelent meg és a fiziológiának olyan szigoru birája is, mint Müller, a
+legteljesebb elismeréssel adózott Liebig világosságot árasztó
+tevékenységének. A fiziológia csakhamar bekövetkezett hatalmas
+fellendülése lényeges részben Liebignek köszönhető, a kit a botanikusok,
+elméleti mezőgazdák és a többi „szakemberek“ amatőrnek és jövevénynek
+csufoltak.
+
+Ugyanabban az évben, a mikor a Mezőgazdasági Kémia megjelent (1840.),
+Liebig meghivást kapott a bécsi egyetem természettudományi karának
+reorganizálására. A nyár folyamán Bécsben is volt s megjelenésével ott
+is igen kedvező benyomásokat keltett. Hosszu habozás után elutasitotta a
+meghivást, miután Giessenben minden igényét (fizetés és laboratórium
+tekintetében) teljesitették.
+
+Liebig a növények fiziológiáján kivül az állatokéra is alkalmazni akarta
+elveit és hozzá is látott a fiziológiára és pathológiára alkalmazott
+organikus vegytan megirásához, a melyet Berzeliusnak ajánlott, Wöhler
+irja Liebignek: „Nagyszerü feladatot választottál, olyat, a melyre sem
+egy ember erői, sem az emberi élet terjedelme nem elegendő. Tied marad a
+dicsőség, hogy ezen a téren korszakot teremtettél.“ Wöhler szava döntött
+és Liebig igy válaszol: „Leveledtől valósággal felüdültem. Ha
+meggondolod, milyen óriási befolyásod van munkámra és gondolkozásomra
+öntudatlanul is, olyannyira, hogy egy kérdőjeledet is sokáig fontolóra
+veszem és ha meggondolod, hogy te vagy az egyetlen, a kihez tanácsért
+fordulok, ugy elképzelheted, milyen boldoggá tett, hogy nem találtál
+visszamenőleg semmiféle tapasztalati tényt, a mely végkövetkeztetésemmel
+direkt ellenkeznék.“ Miközben a szótárral mindenféle kellemetlensége
+volt, a melyeket valószinüleg saját idegességének és kiméletlen
+szigorának köszönhetett s a melyeket Wöhlernek kellett rendbehoznia,
+állandóan főeszméjével foglalkozik, olyan odaadással, hogy maga irja: „A
+fiziológiám egészen megőrjit.“ Ezt az állitást szószerint lehet venni,
+mert egy semmiségért ugy nekitámad Wöhlernek, hogy a legkomolyabb
+figyelmeztetésekkel kellett őt megfékeznie; Liebig azután igy védekezik:
+„Egész lelkem sebbel van tele; több kiméletre van szükségem, mint
+másnak.“ Fiziológiai elveit felolvasásaiban közreadta, sőt hallgatóinak
+kimeritően lediktálta. Vetélytársa, Dumas, valahogy elorozta ezeket a
+jegyzeteket, a szokott lármával nyilvánosságra hozta és a franczia
+iskola ragyogó, uj termékének jelentette ki, a nélkül, hogy Liebig nevét
+egyáltalán emlitette volna. Berzeliussal való levelezése mindinkább
+megnehezült, mióta Évi jelentésében kirohant Liebig ellen és Wöhelrt, a
+jelentés német nyelvü közrebocsátóját, a legkinosabb helyzetbe juttatta.
+
+A sok izgalom után valósággal felüditette Liebiget az a diadalment, a
+melylyé Angliába való utazása kiszélesbült. Az elismerés főleg a
+mezőgazdasági kémiáról irt könyvének szólt; Angliában a földmivelésről
+az iparra való átmenet éppen folyamatban volt s igy Liebig problémája
+különösen izgató. A teljes eliparosodás a föld hozadékának
+megjavitásával, még feltartható lett volna, Liebig gyakorlati kutatásai,
+tehát közérdeküekké váltak, annál is inkább, mert Angliában a tudományos
+kémia kifejletlen állapotai folytán mint absztrakt tudóst nem
+méltányolták volna ennyire.
+
+Az utazás erőfeszitéseit jól birta, sőt életmódjának alapos
+megváltoztatása kedvezően hatott egészségére is. Uj erőkre is volt
+szüksége, mert a mezőgazdasági kémiáról vallott nézetei Németországban
+és Ausztriában folyton harcziasabb ellenzéki hangulatot provokáltak. Nem
+kell csodálkoznunk tehát, hogy 1843. januárjában már megint hitványul
+érzi magát, haragszik Marchandra és támadásra készül ellene. Wöhler erre
+vonatkozólag irja hozzá: „Ha Marchanddal vagy bárki mással megint hadba
+szállasz, sem magadnak nem hoz áldást, sem a tudománynak hasznot.
+Felemészted az egészségedet, Morrison-pilulákkal tönkreteszed az
+idegeidet. Gondolj arra, hogy 1900-ban, a mikor már mi is szénsavvá,
+vizzé és ammoniákká bomlunk szét és csontjainkon kutyák marakodnak – ki
+fog majd avval törődni, hogy békében vagy harczban éltünk-e, ki fog
+emlékezni tudományos viaskodásaidra, nyugalmad és egészséged
+feláldozására? Senki sem. Helyes elveid és ténymegállapitásaid azonban,
+megtisztulva minden feleslegestől, ismertek és elismertek lesznek
+mindenkor. Különben: hogy jutok ahhoz, hogy az oroszlánt czukorral
+etessem!?“
+
+Liebig ezalatt tovább vergődik; negyvenéves korában már komolyan
+bucsuzni akar az élettől, amely semmi örömöt nem tud néki nyujtani.
+Bevallja, hogy az iróasztal mellett annyira elszokott a mesterségbeli
+gyakorlattól, hogy a laboratóriumi munkához egyáltalán nincs türelme.
+1844 tavaszán végre teljesen szakitott Berzeliussal, amikor már igazán
+tarthatatlan volt köztük a viszony: Berzelius nemcsak Liebig uj
+elméletét ostromolta, hanem megvetéssel nyilatkozott régebbi
+munkásságáról is, amelyért azelőtt rajongott. Liebig is hibázott:
+többször megsértette ellenfelét vagy legalább engedte, hogy mások, az ő
+hozzájárulásával, megbántsák. Az Évkönyvekben történt a szakitás és
+szinte tudományos leszámolássá bővült.
+
+Testi és szellemi frisseségét ujra visszanyerte 1844-iki angliai utja
+alatt. Elhalmozták kitüntetésekkel és hizelgő elismeréssel, mint
+külföldi tudóst addig soha és talán azóta sem. „Ha a
+megtiszteltetésektől hizni lehetne, akkor Falstaff volnék már; de elég
+is volt belőle“ – irja barátjának visszaérkezte után. Ugylátszik
+azonban, hogy Angliában szorosabb összeköttetéseket is létesitett, mer
+félév mulva ujra kiutazott, hogy egynéhány kapitalistával a növények
+ásvány-anyagainak értékesitését megszervezze. Itt különösen az a
+körülmény okozott nehézségeket, hogy a kálisókat – amelynek általános
+fontosságát laboratóriumi hamu-vizsgálataiból állapitotta meg – könnyen
+oldható voltuk következtében az eső magával sodorhatja. Végre a kalium-
+és kalciumkarbonát egy vegyületére bukkant rá, amely vizben alig oldódik
+s igy a szóbanforgó veszélynek nincs kitéve. Az uj műtrágya technikai
+előállitását a liverpooli Muspratt vállalta s ott az ő házában még ma is
+kegyelettel emlékeznek meg Liebigről.
+
+Liebig egyidejüleg Giessen mellett ugarföldet vásárolt, hogy a
+szükségelt ásványi anyagok felhasználásával, elmélete szerint,
+termőfölddé varázsolja át. Liebig azonban csalódott; a csoda szépen
+elmaradt, a műtrágya hatott, ugyan, de nagyon kevéssé. A gyártás sem
+sikerült s elképzelhetjük, hogy ez a lassan bekövetkező kiábrándulás
+mennyire tönkretette Liebig szellemi energiáit.
+
+E közben ujra a kisérleti kutatás felé fordult, amely iránt való
+érdeklődése már lelohadt és Wöhlerrel együtt könyvet akart irni. Wöhler
+azonban előre tiltakozott az ellen, hogy Liebig, ha belefárad, a
+megfigyeléseket egyszerüen segédeire bizza és kijelenti, hogy ebben az
+esetben nem hajlandó vele dolgozni. A régi kedv, legalább Liebignél, oda
+van és mesterségesen nem lehet kicsiholni.
+
+A tudományos polémia ezalatt folyik tovább; még pedig Laurent és
+Gerhardt ellen, akik szembeszállottak Dumas cselszövéseivel és ebben a
+közdelemben annyira nem válogattak az eszközök közt, hogy német
+felfedezéseket alkalmilag magukévá tettek, miután Francziaországban a
+német nyelv ismeretlen volta miatt, nem kellett leleplezéstől tartaniok.
+Láttuk, hogy Dumas is igy járt el: ez a gyakorlat a Rajnán tul
+nyilvánvalóan szokásjoggá fejlődött. Természetesen Liebig, feszült lelki
+izgalmai közepette, maga is tullépi a vita illő és czélszerü határait.
+
+A laboratóriumi munka módszerében is jelentős változás állott be. Liebig
+maga alig kisérletezik és a praktikánsokkal sem törődik sokat, viszont
+panaszkodik, hogy kiváló tanitványait nem tudja megfelelő teendővel
+ellátni. Az ifju erőket az általános elméleti tevékenységre utalja:
+hamu-analizissel, állatok és növények alkatrészeinek vizsgálásával,
+talajkutatásokkal és ammóniák-kérdéssel foglalkoztatja növendékeit;
+inkább munkaanyagban, mint eredetiségben nyujtott sokat. Már régebben is
+rendezett tömeges zsirvizsgálódásokat, most a hus alkatrészei körül
+végezteti ugyanezt s az eredmények alapján 1847-ben nagyszabásu könyvet
+adott ki, amely egy csomó uj anyaggal ismerteti meg a tudományt. Utolsó
+jelentékeny kisérleti kutatása volt ez, mindössze 44 éves korában.
+Anyagi függetlensége végre biztositva volt s meg kell jegyeznünk, hogy
+ebben az esetben egyáltalán nem gondolt arra, hogy szabadalmat kérjen,
+ahogy az ásványi trágyával és néhány más alkalommal pénzbeli eredmények
+nélkül megpróbálta. Ugylátszik tehát, mégis jobb, ha a kutató vár, amig
+a haszon magától jelentkezik.
+
+A Berzeliussal való békitési kisérlet nem sikerült. Rose rávette
+Liebiget, hivja meg magához Berzeliust, amikor karlsbadi üdüléséből
+Németországon át hazautazik s Liebig irt is néki. Berzelius azonban
+(három héttel elutazása előtt) azzal válaszolt, hogy a visszautazásra
+már minden előkészületeket megtett s igy, ha Liebig találkozni akar
+vele, akkor Bonnban vagy Göttingenben, ahol három-négy napig marad,
+rendelkezésére áll. Liebig erre nem volt hajlandó s inkább lemondott
+Wöhler meglátogatásáról is.
+
+Egészségi állapotáról folytonosan panaszkodik. Reumatizmusa van, örökös
+fejfájással sulyosbitva és a sok kitüntetés sem tudja kárpótolni
+fájdalmaiért. Egynek volt csak különös hatása rá: a franczia
+becsületrend tiszti keresztjének, amelyet Dumas, aki időközben miniszter
+lett, személyesen nyujtott át neki. Ugyanakkor nevetségesnek találja,
+hogy Wöhler egy volt segédje nála akarja folytatni tanulmányait.
+1850-ben ezeket irja Wöhlernek: „Mióta megint Giessenben vagyok,
+hitványul érzem magam; enni és aludni tudok ugyan, de be se birok lépni
+dolgozószobámba; ha mégis megteszem, oda van az emésztésem és egész
+éjjeleken át virrasztok, még ha semmit sem akarok is csinálni… Szinte
+szeretném, ha a gép megállna már és szépen elcsöndesülne minden.
+Amennyire szerettem azelőtt fiatalokkal foglalkozni, oly kinosan esik
+most; egy kérdés vagy felvilágositás egészen tönkretesz.“
+
+Az utóbbi tétel különösen figyelemreméltó. Láttuk, hogy a tanitásban
+Liebig mily sokra vitte, egész lelke a tanitványaié volt. Meg kell
+állapitanunk, hogy ez a képessége nemcsak hogy eltünt, hanem épp
+ellenkező érzelmeknek adott helyet. És hogy nem a szokásos muló
+rosszkedvről van szó, abból a körülményből következik, hogy két év
+mulva, mikor Münchenbe telepedett át, biztositékot kivánt arra nézve,
+hogy nem kell laboratóriumi oktatást végeznie.
+
+Már előbb kifejezést adtam ama véleményemnek, hogy a megfelelő agysejtek
+fiziológiai elhasználtságát kell magyarázatul felvennünk. Ha
+elgondoljuk, hogy mindennap egypár tuczat tudományos munkálatba kellett
+otthonosan behelyezkednie (a tanitványok természetesnek tartják, hogy a
+tanár ugyis ura az egésznek), elképzelhetővé válik, hogy a szellemi
+tevékenység ilyen sokoldalu igénybevétele milyen kimerültséget
+eredményezhet. Az utasitások pedig, ha lelkiismeretesek, az illető
+kisérletbe való olyan feltétlen elmélyedést feltételeznek, hogy a
+teremtő képesség, a melyhez a tudós legkésőbb jut el és legrövidebb idő
+alatt felemészt, valóságos tüzpróbának van állandóan kitéve. Egy kiváló
+laboratóriumi tanár később mindig önkéntelenül leült, ha ilyen sulyos
+feladat elé jutott, annak jeléül, hogy minden felesleges
+energiapazarlást ösztönszerüleg meg kell takaritania, amikor fáradt
+szellemi erőire komoly munka vár. Hozzátehetjük még, hogy az
+elöregedéssel együtt a környezet, foglalkozás és hangulat, szóval az
+egész szellemi állapot gyors és szaggatott változásai lassankint
+lehetetlenné válnak, sőt önkéntelenül is borzad tőlük az illető. Liebig
+levelezéseiben is számos bizonyitékot találunk erre a tudományos
+tünetre, amikor a nyári utazások terveiről esik szó.
+
+Augusztus 6-án éjjel Berzelius meghalt. Még januárban betegedett meg,
+Liebig mihelyt erről értesült, kész volt engesztelő levelet irni; Wöhler
+azonban figyelmeztette, hogy irása aligha fogja már életben találni s
+ugyanekkor kiderült, hogy a nyomás alatt lévő Jelentés Liebig ellen igen
+szenvedélyes támadásokat tartalmaz. Wöhler igyekezett tőle telhetőleg a
+legdurvább részeket kiküszöbölni, de épp Liebig franczia ellenfelei
+siettek éppen ezeket a tételeket franczia kivonatban Francziaországban
+elterjeszteni, igy azután az eredeti szöveg került nyilvánosságra.
+Liebig Wöhlerhez fordult tanácsért, előre is alávetvén magát néki, de
+Wöhler se tudott tenni semmit. Liebig végül is a legkiméletlenebb
+vonatkozásokat külön kinyomatta és szétosztotta a laboratorium látogatói
+közt. E támadás utolsó része, a mely Liebiget azzal vádolja, hogy
+segédeit adott utasitásokkal uszitotta rá idősebb tanártársaira, továbbá
+kényszermunkára fogja be és ha saját utmutatásai nyomán nem tudnak
+eredményhez jutni, egyszerüen cserben hagyja őket, – a következő
+hozzáfüzött megjegyzéssel végződik: „Mindenki tudja, hogyan bünteti a
+törvény azokat a jogászokat, a kik hasonló módon járnak el; kevésbbé
+tisztességtelen dolog a tudományos vitában ilyen eszközökre vetemedni?“
+
+Wöhlernek irja: „Berzelius szempontjai és elméletei a maga korának
+szemléltető kifejezései voltak s ezért értékesek is; viszont semmivel
+sem jelentenek többet ennél. Nem mondom, hogy ez hiba; előnyére szolgált
+volna azonban, ha a természetbuvárok „költői“ alkotásai iránt
+fogékonyabbnak mutatkozik.“ Ezt a megállapitást teljesen a magunkévá
+tehetjük s érdekesen egészitik ki Berzelius fejtegetéseit.
+
+Wöhlernek volt egy rokonszenves ötlete, a mely azonban, sajnos, nem
+valósult meg. Mikor Liebig az 1848-as év kedvezőtlen következményeire
+mutat rá, Wöhler ezeket irja: „Volna egy ajánlatom: add el a házad,
+bucsuzz el és hivasd meg magad ide, második vegyésznek. Akkor együtt
+vezetnők az itteni vegytani intézetet, megfelelően kibővittetnők, Te
+igazgatsz és előadod a szerves kémiát, én pedig a szervetlent. Igy meg
+volna a helyes munkamegosztás, egyikünknek sem kellene halálra dolgoznia
+magát és nagyszerü eredményeket érhetnénk el.“ Fájdalom, nem áll
+módunkban a hiányos levelezésből megállapitani, válaszolt-e Liebig és
+mit erre az okos tanácsra. Megint csak panaszokat hallunk tőle: „A mi
+életmódunk, a munka és tanulmányozás vas-rendszere korán összetör és
+aggastyánná gyöngit bennünket.“
+
+Ugyanerre az időre esnek Liebig Kémiai levelei, a melyek először az
+Augsburger Allgemeine Zeitungban, majd könyvalakban jelentek meg és nagy
+érdeklődésre találtak: sok kiadást értek, bár nem valami népszerüen,
+illetve nem egyszerü és szórakoztató módon irta meg őket. A széleskörü
+érdeklődést valószinüleg a gyakorlati alkalmazásra vonatkozó, lelkes
+hévvel előadott utmutatásainak köszönheti.
+
+Épp amikor már komolyan foglalkozott a visszavonulás gondolatával, uj
+életet igért néki az a meghivás, amely a legkedvezőbb feltételek mellett
+Münchenbe szólitotta. Közvetlenül előtte Heidelbergből kapott hasonló
+ajánlatot, miután azonban itt uj laboratóriumot kellett volna
+létesitenie, nagyon huzódott tőle. A müncheni meghivás körülményei
+azonban oly rendkivüli módon előnyösek voltak, hogy némi habozás után,
+kivált saját kormányának hüvös magatartása következtében, az ajánlatot
+elfogadta. Áttelepedését, amennyire tudjuk, sohasem volt alkalma
+megbánni.
+
+1852 április havában irja Wöhlernek: Ami Münchent illeti, a király ugyan
+nagyon szép propozicziókat tett, még sincs sok kedvem hozzá. A király a
+mezőgazdaság kifejlesztésére akar felhasználni, amin már régen tul
+vagyok. Viszont kellemes, hogy nem igényelnek tőlem oktatást; tanitani,
+mikor az ember már öregszik, nagyon ellenszenves foglalkozás… Drága
+barátom, Te meg fogsz engem érteni; huszonnyolcz évig huztam ezt az igát
+és most már nincs többé erőm hozzá. Ha még dolgozni akarok, mérsékelni
+kell magamat. Érzem, mennyire felüdit az a tudat, hogy gyötrelmeimtől
+megszabadulok; évek óta nem volt oly jó telem, mint az idén, mert
+kevesebbet törtem a fejem. Néked is eljő majd a magad ideje… Eleget
+produkáltunk és dolgoztunk, nyugodtan mondhatom: senki sem fogja utánunk
+csinálni.“ Amikor Liebig az ajánlat végleges elfogadásáról értesiti,
+Wöhler igy válaszol: „Ha egyáltalán irigység élne bennem ellened, most
+volna okom rá, hogy irigyeljelek, már csak azért is, hogy nem kell
+kisérletezned; én sem fogom ezt az unalmas, testet-lelket megőrlő terhet
+sokáig birni.“
+
+Érdekes, hogy mindketten a gyakorlati tevékenységtől való felszabadulást
+tekintik a legfontosabb és legkivánatosabb tényezőnek; ez a körülmény
+tényleg a legnagyobb jelentőségü is a kutatók teljes kiérése
+szempontjából, akár a maguk, akár az illető hatóság elhatározásáról van
+szó. Főiskolákon nagy tudósok állandó szép eredményeket csakis a
+laboratóriumi munkának ifjabb erőkre való átháritásával érhetnek el,
+bármennyire is rajonganak ezért a munkáért, amig maguk is fiatalabbak.
+
+Liebignek a mezőgazdaságra tett fanyar megjegyzése ama sulyos
+csalódással magyarázható, amelyet a mesterséges trágya használhatatlan
+volta idézett elő. Évekig tartott, amig ez a kérdés végre megoldásra
+került.
+
+Liebig 1852 őszén Münchenbe telepedett át és eleinte az intézet épitése
+és berendezése foglalkoztatta, miután rajta kivül alig értett valaki
+hozzá. Az uj otthon jól sikerült és Wöhler egyik volt tanitványa,
+Müller, mindjárt jelentkezett is, hogy nála dolgozhasson. Liebig
+megizentette néki hogy nincs kifogása ellene, de személyes oktatásra ne
+számitson. „Szilárdul elhatároztam, hogy gyakorlati kurzust itt nem
+nyitok, hiszen ebben sorvadtam el, ezért menekültem Giessenből. Tanitási
+kötelezettség mellett senkit sem veszek fel laboratóriumomba.“
+
+Viszont sok felolvasást tartott, miután rendes előadásain kivül Miksa
+király intencziói értelmében nyilvános felolvasó-estéket kellett
+rendeznie, amelyeket az udvar és az előkelő körök sürün látogattak; a
+tudomány más érdekes területeiről mások adtak kóstolót. Egyik ilyen
+estéjén meglehetősen erős robbanás történt, amely nemcsak magát
+Liebiget, hanem egy pár udvari méltóságot is könnyen megsebesitett. Ez
+utóbbiak mindamellett szorgalmasan résztvettek Liebig következő
+felolvasásain, a tudós azonban gondoskodott arról, hogy hasonló baleset
+többé elő ne fordulhasson.
+
+Liebig eleinte csak annyiban volt hatással a mezőgazdaságra, hogy a
+ledorongolt elméleti gazdák elkeseredetten megtámadták az ő ásványi
+trágya-elméletét. Evvel az elméletével tényleg bajba került, amikor a
+nitrogén-trágyázás szükségességét (a légkör és az eső ammóniákjának
+megfelelő nitrogén-termelése folytán) kétségbe vonta; könnyü volt
+ugyanis a nitrogén-trágyázás eredményeit beigazolni, éppen a guanó
+alkalmazásával. Liebig a hatást kénsavas alkatrészeknek tulajdonitotta
+és bennük látta a talaj termékenységének legfontosabb tényezőjét. Ma ugy
+áll a dolog, hogy mindkét fajta trágyázást szükségesnek ismerik el, ha
+intenziv termelés a czél; a nitrogén a mezőgazda számvetésében
+viszonylagosan a legnagyobb tétellel szerepel.
+
+A mezőgazdák felvilágositását csaknem kizárólag irodalmi uton folytatta.
+Lawes és Gilbert angliai kisérleteit, amelyek látszólag az
+ásvány-elmélet teljes czáfolatát eredményezték, Liebig avval a
+magyarázattal kisérte, hogy az ottani talaj ásványanyagban oly gazdag,
+hogy ujabb, mesterséges szaporitása nem járhat észrevehető hatással. A
+szabadalmazott trágya (nehezen oldható kálium) csődjét a termőföld
+kálisót lekötő sajátosságával mentegette, aminek folytán az
+oldhatatlanság nemcsak hogy felesleges, hanem egyenesen károssá is
+válhat. Ezt az érdekes tünetet, amelyet talán csak napjainkban fognak a
+föld-kolloid révén teljesen megmagyarázni, Bronner már 1836-ban
+észrevette, Huxtable és Thomson 1848-ban ujra, Way pedig 1850-ben
+harmadszor is felfedezte. Liebig sem tudott elődei megfigyeléseiről és
+csak 1858-ban ismételte meg kisérleteiket, igazolta helyes voltukat; a
+gyötrő nagy rejtély kulcsát végre a markában érezte. Elvesztett
+területeket azonban, köztudomás szerint, sokkal nehezebb visszahóditani,
+mint először megszerezni; Liebignek is folytonos irodalmi harczban
+kellett állnia, hogy eszméjét mindenféle irányban érvényesithesse.
+Szerencsére uj hivők szegődtek melléje és segitségükkel a növényi
+tápanyagok alapelveit a hatvanas években nagy nehezen gyakorlati
+sikerhez juttatta. E mezőgazdasági kémiának sok uj, gondosan átdolgozott
+kiadása, a siker bizonyságait képviseli.
+
+Müncheni tartózkodása az _irodalmi_ munkásság jegyét viselte mindvégig
+magán. Wöhler hiába ajánlja néki a hugysav-vizsgálatok folytatását,
+Liebig igy válaszol: „Használhatatlan és tehetetlen munkatársra akadnál
+bennem; szivesen látnék hozzá, de nem volnék semmiképen segitségedre. Az
+időm sokfelé lekötött, szellemileg pedig egyoldalu munka foglal el:
+többek közt épp most akarok a mezőgazdasági kémia terén Stöckhardt ellen
+állást foglalni és Kémiai leveleim uj kiadása is küszöbön van.“
+
+Saját maga nagyon változóan értékeli munkájának becsét: sokszor komolyan
+rajong érte, máskor elátkozza. 1875-ben Wöhlernek ezeket irja:
+„Csodállak Téged és szép eredményeidet; milyen boldog is vagy a magad
+birodalmában! Idősebb vagy nálam és mégis én vagyok az eltompultabb
+kettőnk közül; az indiai mese emberére gondolok, akinek nevető szájából
+rózsák hulltak ki. A mezőgazdákkal a rossz sors hozott össze: a danaidák
+hordóját töltögetem; minden hiába, fogytán az erőm és eredmény nincs
+semmi. A Kémiai levelekkel egyetlenegy embert se hóditottam meg
+magamnak.“ 1861-ben mégis a következőképp ir: „Legforróbb vágyam, hogy
+mezőgazdasági kémiámat bevégezzem; sok uj ötletem van raktáron, amely a
+mezőgazdaságra bizonyos befolyással lehet. Ha azután a könyv végre
+készen lesz, nyugdijaztatom magam és szép csöndesen éldegélek. De jó
+erre még gondolni is!“ Máskor pedig: „Borzasztó elgondolni is, hogy elég
+ostobák vagyunk mindig robotolni és soha se pihenni!“… „Könyvem már
+vajudik; milyen bátran és gyorsan gördülnek a sorok, amig fiatalok
+vagyunk és milyen keserves dolog az irás vénségünkre, amikor folyton
+emlékeink közt kell tapogatóznunk és ezerfelé aggodalom kisért… A könyv
+épp annyi gyönyörüséget okoz, mint vesződséget… Amit csak teszünk,
+alkotunk és felfedezünk, parányi porszem ahhoz képest, amit a mezőgazda
+elérhet. A müvészet és tudomány vivmányai az emberiség megélhetési
+feltételeit nem javitják s ha egy töredék szellemi és anyagi élvezethez
+is jut általuk, a nagy tömeg nyomora állandó és változatlan marad… A
+gazdálkodás fejlődése ellenben a gondok és bajok mértékét leszállitja, a
+müvészet és tudomány szépségei iránt megértést kelt, talajt és sulyt ad
+a mi egyetemes előrehaladásunk számára…“ „Ki tudja, lesz-e hatása a
+könyvnek és elérem-e vele czélomat; nem tudok annyira uralkodni az
+anyagon, mint máskor szoktam s a szenvedély hiányát a lassu,
+megfeszitett munkának kell pótolnia. Emlékezőtehetségem folyton csökken
+s ez nagyon elszomorit. Hatvan éves vagyok s várhatok soká, amig eszméim
+megérnek; egyedüli vigaszom, hogy ebből a müvemből hasznos eredmények is
+fognak kihajtani.“
+
+– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
+
+Emlitettük, hogy Liebig már kevéssel első növényfiziológiai müvének
+megjelenése után elhatározta elméletének az állati test folyamataira
+való kiterjesztését is; idővel és a küzdelmek során bizonyos módositások
+váltak szükségessé, különösen a fermentumok tanával volt sok
+kellemetlensége. Liebig tudniillik mindig elkeseredetten czáfolta a
+„feloldó erő“-nek Berzelius által puszta gyüjtőnév gyanánt s minden
+határozott jelentőség nélkül bevezetett fogalmát, különösen azért, mert
+Berzelius Mitscherlich munkálataira hivatkozott, aki a borszesznek
+kénsav által 120° mellett való állandó szétbontását olyan
+kölcsönhatásnak tekintette, amelynél egy anyag puszta jelenvalóságával
+hat és maga nem emésztődik fel. Liebig evvel a rendszeres
+fogalomképzéssel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy a
+fermentumok bomlásnak induló anyagok, amelyek továbbadják a maguk kémiai
+mozgását. Wöhler ellenvetéseket hozott fel és Pasteur biológiai
+kutatásai is ledöntötték Liebig nézeteit. Ma már tudjuk, hogy a
+fermentumok és a bomlasztó anyagok hatása a kémiai dinamika egyik
+kérdése, hogy egy már magában lehetséges folyamat gyorsitásáról van szó;
+a mai felfogás minden esetre inkább Berzelius szempontjával egyezik meg,
+mint Liebigével, akit pedig egész az utóbbi időkig, minden hasznos
+eredmény nélkül, a probléma mesterének tartottak.
+
+Ez a tévedés annál inkább is figyelemreméltó, mert Liebig és Wöhler
+maguk is az amygdalinnak emulsin (a mandulában előforduló fermentum)
+által keserümandulaolaj, kéksav és cukorrá való szétbontásával a
+fermentumoknak élő szervezet nélküli hatását igazolták, amelynél rothadó
+anyagok nem voltak megállapithatók, Liebig nem akarta az egyezőséget
+elismerni s igy maga zárta magára az ajtót.
+
+E felötlő rövidlátás magyarázata a személyes körülményekből hámozható
+ki. A katalyzis kérdésének harczában Liebig és Berzelius közt komoly
+nézeteltérések merültek fel és miután Mitscherlich tudományos
+munkásságával és egyéni befolyásával Liebig ellen hangolta Berzeliust s
+kegyetlen gyülölséget szitott közöttük, természetes, hogy Liebig sem
+tudta a tudományos kérdést és értékelést a kellemetlen és fájdalmas
+személyi sértésektől később sem teljesen elkülöniteni.
+
+Ebből az egyetlen hamis hangból egész tudományos macskazene keletkezett:
+Pasteur az élesztő szerves természetét diadalmasan érvényesitette Liebig
+elméletével szemben. Pasteur saját nézetei nagyon korlátoltak ugyan,
+mert mellőzi azt a következtetést, hogy az élesztő minemüségének
+kimutatásával az erjedés kémiai okainak kérdése még eldöntetlen, mégis
+háttérbe szoritotta Liebiget, aki utolsó nagy munkájában is hiába
+igyekezett saját elmélete szerint az állati test folyamatainak kémiai
+tényezőjét megállapitani és megfelelően alkalmazni.
+
+Az a husz év, amelyet Liebig Münchenben töltött, kémikofizológiai elvei
+irodalmi uton való kifejlesztésének és érvényesitésének volt szentelve.
+Sokoldalusága és mozgékonysága azonban most is több problémának
+egyidőben való tanulmányozására csábitotta, amelyek azután tudományos
+elméletek alkalmazásában csucsosodtak ki. Az emberiség java volt
+mindenkor a vezető gondolata, természetesen azonban, amikor alkalom
+nyilt reá, a maga jogos hasznáról sem feledkezett meg. Szabadalmazott
+trágyájának Muspratt által való értékesitéséről már emlitést tettünk; az
+üvegnek tükrök czéljaira való ezüstözésével is sokat bajlódott, de
+szintén anyagi eredmény nélkül. Egész váratlanul sok hasznot huzott
+abból a nagy munkájából, amelyet Giessenben a huslé alkatrészeiről irt.
+
+Már „Kémiai levelei“-ben emlitést tesz arról, hogy azt a sok
+délamerikai, ausztráliai és egyéb hus-anyagot, amelyet ott fel nem
+használnak (csak a marhák bőrét és zsirját), kivonatolás és bepáczolás
+utján kellene értékesiteni és a husléből nyert kivonatot olcsón az
+európai fogyasztóközönség rendelkezésére bocsátani. Liebig maga alig
+gondolt ötletének a gyakorlatban való megvalósitására, Giebert hamburgi
+mérnök azonban, akinek ez az odavetett ötlet feltünt, (annál is inkább,
+mert a délamerikai viszonyokat személyesen ismerte) Liebighez fordult és
+közelebbi felvilágositásokat kért tőle. Sikerült is azután Fray
+Bentosban gyárat berendezniök; Liebig vállalta a gyártott termékek
+ellenőrzését és oda adta hozzá nevét. Rövid idő alatt kiterjedt ipari
+üzem fejlődött, amely nemcsak Liebignek, hanem valószinüleg örököseinek
+is jelentékeny jövedelmet hozott és hoz még ma is.
+
+A huskivonat kérdésében is mindenféle polémiába sodródott, miután
+sajátos tápláló erőt tulajdonitott neki: szerinte burgonya és huskivonat
+felér tiszta hustáplálékkal. Más kutatók rendszeres kisérletei nyomán
+azonban kiderült, hogy a huskivonatnak csak mint élvezeti czikknek van
+jelentősége, miután az emésztési nedveket kiválasztja és ez által az
+egyidejüleg felhasznált tápanyagokat jobban értékesiti is, viszont
+energia-forrásul magában véve nem tekinthető, annál kevésbbé, mert az
+elégésnél igen kevés kaloriatartalommal rendelkezik. Sok keserves
+veszekedésbe került, amig Liebig Voit és Pettenkofer álláspontjának
+helyes voltát elismerte. Wöhlernek irja 1870-ben: „Régibb feltevéseimmel
+furcsán állok; a fehérje jelentőségét és fogalmát tulbecsülték és most
+lassankint az egész felfujt elméletet meg kell semmisitenem.“ Később
+pedig igy panaszkodik: „Komolyan foglalkozom avval a gondolattal, hogy a
+nyári felolvasás alól kibujok; jobban kimerit, mint a téli és ugy érzem,
+hogy magával a kérdéssel is meghasonlottam. Nyáron tudniillik állati
+kémiát, táplálkozási elméleteket olvasgatok s olyan kevés dolog érdekel
+a mások eredményeiből, hogy magamnak is elmegy tőle a kedvem. Kicsinyes
+próbálkozások, – semmit se lehet velük kezdeni; a modern fiziológusoknál
+hiányzik az egységes nagy, minden kutatást lekötő eszme.“
+
+A sok panaszból az a megismerés kacsintgat ki, hogy uj gondolatok
+szerzői, amikor már beleverték kortársaik fejébe eszméjüket és
+érdeklődést tudnak kelteni iránta, maguk már rég tul vanak rajta. Ami a
+többieknek friss szenzáczió, számukra már régi mese és a tömeges
+elismerés csökönyös volta a kutatót magát is zavarba ejti. A felidézett
+szellemek nem eresztik ki a körmük közül, az egyéni gondolat önálló
+életet kezd, amelyet a tudós előre nem szabhat meg és sokszor nem is
+helyesel. Liebig is ellentmondásba került utolsó éveiben önmagával, ha
+nem is annyira, mint például Berzelius. A szülők is ugyanigy vannak
+gyermekeikkel s annál hamarabb, minél tehetségesebbek és kiválóbbak,
+mint ők.
+
+A többi probléma is, amellyel ekkoriban foglalkozott, csaknem kizárólag
+gyakorlati jelentőségü volt. A csecsemőlevessel (maláta, liszt és sók
+keveréke) körülbelül ugy járt, mint az ásványi trágyával: saját unokáin
+nagyon jó eredménnyel alkalmazta, másoknál azonban olyan utóhatások
+léptek fel, hogy fel kellett hagyni vele. A kellemetlen következmények
+okát utóbb felismerte és kiküszöbölte, s egyik ellenfelét a saját
+gyermekével téritette meg; a csecsemőleves azonban mégsem tudott
+meghonosodni.[2] Kenyérporral is próbálkozott, amelylyel az erjedésnél
+való anyagveszteség elkerülhető. Egyik régebbi tanitványa, Horsford
+ugyanevvel az ötlettel Amerikában nagy vagyont szerzett, Liebignek
+ellenben nem sikerült a dolog és ma is csak nagy elvétve alkalmazzák
+némely süteményfajtánál. Utolsó éveiben egy kávékivonat tervével
+foglalkozott, de saját maga sem volt az eredménynyel megelégedve.
+Emlitettük már az üveg ezüstözését; czélja a higanymérgezés
+megakadályozása volt, amely ellen a munkások az amalgámozott tükröknél
+alig védekezhettek.
+
+A kutató tehát tényleg a legokosabban teszi, ha ismeretei határain belül
+marad: uj ténykörülményeket fedez fel s a gyakorlati értékesitést
+másokra bizza. Az anyagi haszon elmaradását az emberiségnek kellene
+kárpótolnia; a köz jóltevőinek olyan pozicziót és olyan megélhetést kell
+biztositani, hogy gondtalanul, sőt gazdagon munkálkodhassanak. Minden
+nemzetnek saját érdeke ez, mert az illető tudós nagyszerü cselekvései
+annyi energia-veszteséget háritanak el, amely a miniszteri fizetéssel
+bizonyára felér. Liebig példája különben a huskivonattal bizonyitja,
+hogy a tudományos tekintély elegendő ahhoz, hogy a kutatót fizikai
+fáradság nélkül is dus jövedelmi forráshoz juttassa.
+
+Liebig 1863-ban tudományos fordulóra került, amiről Baconról tartott
+emlékbeszédéből értesülünk. Wöhlerhez intézett, nyilvánosságra akkor nem
+jutott leveleiben már van egynémely hivatkozás ismeretelméleti
+tanulmányaira, amelyekben a gyakorlati felfedezés elvi jelentőségeiről
+számol be. Bacon irásait nyilvánvalóan azért forgatta, hogy történetileg
+megalapozott nézletei legyenek, miután Bacon akkortájt a szakfilozófusok
+szemében a természettudományi korszak megalapitója volt. Annál jobban
+meglepődött, hogy a dilletáns jogász utalásaiban egyáltalán nem ismert
+rá a maga és mások eljárási módszerére. Bacon egyszerüen a jogászi
+bizonyitást alkalmazza a természettudományi problémákra is, magától
+értetődik, hogy minden számbavehető eredmény nélkül. Dilettánsok
+kezdeményezték, történetirók és filozófusok terjesztették Bacon hirnevét
+évszázadokon át; olyanok, akik a természettudományhoz épp oly keveset
+értettek, mint maga Bacon, a dicsőitett ujitó.
+
+Liebig persze darázsfészekbe nyult és Sigwart filozófus védelmére is
+kelt Baconnak. Beismerte ugyan, hogy Bacon bölcsészeti szolgáltatásai
+nem maradandó értéküek, de a természetkutatás terén való fejlesztő
+hatását kétségtelennek tartotta. Legkedvesebb az egész hercze-hurczában,
+amelyben Liebig is élénk részt vett, hogy a bölcsész milyen
+lelkinyugalommal próbálja a felfedezőt a saját tudományában kioktatni.
+Meg kell emlitenünk, hogy Angliában is rossz néven vették a „nemzeti
+szent“ megtépázását.
+
+Akadémiai beszédek alkalmából Liebig ismételten természetfilozófiai
+területekre csapott át, amelyek saját tapasztalataira való
+vonatkozásaikban tanulságosak.
+
+Liebig ezirányu ötletei közben még egyáltalán nem gyümölcsöztek:
+fiziológiai elméleteinél is jobban megelőzték korát. Alapgondolata: az
+emberiség fejlődését csakis a természet ismerete és leigázása viszi
+előbbre. A természet- és kulturtudománynak ujabban divatozó
+szembeállitását Liebig már negyven év előtt akként döntötte meg, hogy _a
+természettudományt a kultura tulajdonképpeni tudományának_ vette;
+szerinte: „a történelem a politikai és egyházi hatalmak amaz eszeveszett
+törekvéseiről ad hirt, hogy az embereket szellemi és testi
+rabszolgaságban tartsák; a jövendő történelmi tudománya a szabadság
+diadalát fogja leirni, amelyet az emberek a dolgok és az igazság
+lényegének megállapitásával vivnak majd ki, még pedig olyan
+fegyverekkel, amelyekhez nem tapad vér és olyan harczban, amelyben a
+vallás és az erkölcs nagyon elenyésző kis segédcsapat lesz.“
+
+Egy Wöhlerhez intézett levelében még élesebben foglalja össze
+gondolatait: „Megpróbáltam annak kimutatását, hogy az emberiség
+fejlődését lényegileg a czivilizáló feltalálások és a
+természetbuvárkodás révén nyert tapasztalati fogalmak határozzák meg.
+Minden más (vallás, filozófia, stb.) annyiban jelent csak valamit,
+amennyiben alkalmazkodik a tapasztalati fogalmakhoz. Ha az állami és
+egyházi hatalom szövetségben lett volna a természettudománynyal, egy
+lépéssel sem jutott volna előbbre és nem fejlődött volna ki korábban
+vagy máskép. Mint ellenfelek azonban nem tartóztatták fel, legalább
+véleményem szerint, a legkevésbbé sem egymást. Luthert a
+természettudományi felfedezések hijján éppugy elégették volna, mint
+Husst: a föld alakjának felfedezésével azonban leszakadt az „ég“ az
+egyházra, a tüz meghatározásával a „pokol“, a légnyomás fogalma révén
+vége lett a „boszorkány“-hitnek, a természet pedig elvesztette
+„akaratát“, mihelyt eltünt a „légüres tér iszonya“. Mint a filozófia
+dilettáns művelője: igy gondolkozom.“
+
+Ugyanilyen szempontokból magyarázta meg Liebig az 1866. és 1870-iki
+politikai eseményeket. Az első alkalommal igy ir: „A tudomány, azaz
+értelem és tudás győzött és a tanulság a francziáknak is sokat ér. A
+brutális erőszak empirizmusának vége mindörökre. Mindenhol javulni
+fognak a viszonyok; a legkonokabb ellenállás persze Bajorországban, e
+régi római jogászállamban lesz.“
+
+Az 1870-iki német győzelem kapcsán irja: „A tudás vagy tudomány
+mérkőzött az empirizmussal vagy rutinnal s itt is, mint a
+mezőgazdaságban, a tudás győzött.“ Meg kell itt jegyeznünk, hogy Liebig
+egész életében küzdött a klasszikus nevelési rendszer ellen. A
+természettudományok gyorsan növekvő jelentőségét a filológiai oktatás
+hátramaradottságával szemben oly felötlőnek tartotta, hogy ez ósdi
+relikvia elpusztulását nagyon közelre is remélte. Mennyire csodálkoznék,
+ha látná a mai állapotokat, a melyek az ő indokolt és alapos támadása
+óta alig hogy valamicskét javultak!
+
+Liebig tehát mozgalmas és sokoldalu tevékenységet fejtett ki Münchenben;
+elismeréssel kell adóznunk Miksa császárnak, hogy e pálfordulást épp
+akkor tette lehetővé, a mikor már életkérdéssé vált nála. Egész másfajta
+eredményekre hivatkozhatott, mint Giessenben, de bizonyára épp oly
+értékesekre. Igaz, hogy Liebig kitüntetések iránt is fogékonnyá vált, de
+ez a kis hiuság sem tevékenységének, sem jellemének nem ártott, Emlitsük
+meg, hogy ellenfelének, Mitscherlichnek kieszközölte a Miksa-rendet, a
+porosz Pour le mérite bajor mását, még pedig olyan diszkréten, hogy
+Mitscherlich a legnagyobb meglepetéssel tudta meg Wöhlertől, hogy Liebig
+keze van a dologban.
+
+Az emberiség sorsának a tudomány szolgálatai által való megkönnyitése
+volt Liebig vezető eszméje életének ebben a korszakában. A mit hibázott,
+heves és kiméletlen természetének tulajdonithatjuk, a melyen sohasem
+tudott teljesen erőt venni. Szubjektive azonban mindig őszinte és
+becsületes maradt, habár objektive sokszor igazságtalan volt is.
+1863-ban igy nyilatkozott saját magáról: „Nem vagyok természettől fogva
+harczias, de ha belekergetnek, akkor nekifekszem a dolognak s minden
+erőm megfeszül; nem vakit el a szenvedély, a küzdelem vágya ragad
+magával; minden érzékem kiélesül és uj energiák ömlenek belém.“
+Tekintve, hogy ezt hatvan éves korában irja, el lehet képzelni, miért
+foglalta le a polémia életének javarészét.
+
+Az aggkor fokozódó gyengeségeiről Wöhler utján szerzünk tudomást. Az
+első feltünő jel: a laboratóriumi személyes közremüködés abbahagyása, ha
+a harminczéves korában fellépő, a kortól független kimerülési tünetektől
+eltekintünk. Az ötvenes évek elején érzi a fáradtságot először, tiz
+évvel később végét sejti s vissza akar utoljára összefoglalólag egész
+életére tekinteni; 1860-ban irja Wöhlernek: „Szeretnék veled közösen egy
+regényt irni: „Emlékezések régi időkre“ czimen. Ha visszagondolok
+harminczhárom év előtt Frankfurtban való találkozásunkra, szinte
+csodálatosnak tetszik az egész; elmondhatjuk, hogy a mai kor sok
+munkáján a mi eredményeink tükröződnek; kenyéren és vizen éltünk, hisz’
+a mai gazdag laboratoriumoknak még hirük-hamvuk sem volt. Regényt
+lehetne irni erről, érdekesebb és szórakoztatóbb volna, mint egy komoly
+és unalmas történet, amelynek nincsenek epizódjai.“ 1861-ben mondja:
+„Megint vége egy évnek és nemsokára a mi öreg fejünknek is! Nem tudom,
+Te hogyan vagy, én azonban olyan kicsinek érzem magam tanári állásomra,
+hogy gyakran elkedvetlenedem és szomoru leszek. A mezőgazdasági kémia
+révén csaknem elszoktam a kémiától, sőt a fejemre is nőtt.“ 1863-ban
+pedig: „Hétfőn este Heidelbergben voltam Bunsen, Vangerow és
+Kirchhoffal, s láttam, milyen messze kerülnek idővel az emberek
+egymástól, ha az érdekköreik különbözők; heidelbergi barátaink
+szocziális és politikai gondolatmenete annyira más területeken mozog és
+az én tudományos müködésem annyira izolált, hogy a kölcsönös érintkezés
+helyes kiinduló pontjai hiányoznak. Ezért marad magára az öreg ember:
+sokakkal vagyunk együtt, de a lelkünk és kedélyünk idegen tőlük.“
+1865-ben Berlinbe hivják meg, amiről ezt irja: „Talán hallottad, hogy
+Berlinbe szeretnének vinni, mint egy rokokó-tárgyat diszül; a
+mezőgazdasághoz kellenék, de ez a nagy müködési kör, amelyre azelőtt
+annyira vágytam, az én koromban már nem nekem való.“ 1870-ben Wöhler
+közös munkára buzditja; Liebig igy válaszol: „A mezőgazdasági kémia uj
+kiadásával vagyok elfoglalva délelőttönkint néhány óráig. Olyan munkához
+azonban, amilyet Te szeretnél, már nincs elég erőm. Utolsó
+tanulmányommal[3] lezárom életpályámat.“ 1872: „Mi dolgunk van még ezen
+a világon?… Egyikünk a másik után pusztul el. Már nem akarok rossz
+szivart szivni, ki tudja, meddig szivhatok még jót, halálának évében
+viszont ellenkező érzelmek támadnak benne: Január végén irja:
+„Előadásaim egész jól mennek; inkább felfrissitenek, mint kifárasztanak.
+Kémiai dolgokról már alig olvasok fel; a régi érdeklődés hogy is
+aludhatott ki ennyire!“
+
+Még márcziusban is felolvasásairól számol be. Egyszer azután
+kertiszékében elaludt, meghült, tüdőhurutot, majd tüdőgyulladást kapott
+és 1873 április 18-án, csaknem hetvenéves korában, kiszenvedett.
+
+– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
+
+Liebig testi és szellemi szervezetének energetikai jellemzése
+bizonyitja, hogy a „nép“-ből való származásának egy csomó felhalmozott,
+fejlődésre képes energiát köszönhet. Különben kétségtelenül a szerencse
+gyermeke volt: mindenki önkéntelenül is jóakarattal közeledett feléje,
+mindenki örült, ha meglátta. Platen odaadó barátsága is erről
+tanuskodik, pedig szellemi rokonság nem igen volt köztük. Örökölt
+energia-készlete körülbelül harminczadik évéig fedezte minden
+erőszükségletét; innen kezdve fáradsági és kimerülési tünetek lépnek
+fel. Liebig utazgatással próbált rajtuk segiteni, hogy a laboratórium
+gondjait feledtesse magával. Esti kártyázása is nagyon szórakoztatta,
+sőt élete vége felé napi szükségletévé is vált, hogy tulterhelt agyát
+elvonja az akaratlan szellemi munkától, ami ilyen külső eszközök nélkül
+nem sikerült volna.
+
+Liebig szeretett jól és sokat enni; az ivásban mértékletes volt, a
+szivarozásban annál kevésbbé. Wöhlerrel való levelezésében tekintélyes
+helyet foglalnak el a kölcsönös szivarkaküldemények és amikor Liebig egy
+pár évvel halála előtt sulyosan megbetegedett s leszámolt az élettel,
+összes jó szivarjait Wöhlerre hagyományozta. Mikor azután fölépült,
+rövidesen azt irhatta barátjának, hogy már mind a szivart saját maga
+szivta el. Szivesen látott társaságot, de csak a maga házában.
+Lefeküdni, különösen későbbi éveiben, korán szeretett: 9 és 10 között.
+Komoly baja, az emlitett eseten kivül alig lehetett, általános
+rosszullétről azonban gyakran panaszkodott.
+
+Liebig életét tehát tulnyomóan boldognak mondhatjuk, főleg azért, mert
+haláláig elegendő energiája volt ahhoz, hogy az emberiség szolgálatában
+álljon és igy belső tartalmat nyerjen.
+
+Liebig egyéniségéről és tevékenységéről áttekinthető képet adnunk igen
+nehéz feladat, mert szokatlan sokoldalusággal kerülünk össze. Feltünő
+nagy és gyors szellemi reagálóképessége, ami a romantikus tipus
+jellemzője a klasszikussal szemben; ennek megfelelőleg koraérett is volt
+s ezt a tulajdonságát avval is elárulta, hogy a latin iskola szellemi
+zsarnokságát nem sokáig türte. Ugyanerre mutat munkásságának korai
+kezdete: még mint gyermek érdeklődik a robbanó anyagok iránt, majd uj
+kémiai gondolatok támadnak benne s a durranó ezüst előállitásának saját
+maga adja meg a reczeptjét. Fiatalembereknek az a képessége, hogy
+másokat könnyen megnyerjenek maguknak és érdekköreiknek, Liebignél
+hatványozott mértékben jelentkezett, amit öregkoráig tartó arczbeli
+szépsége is elősegitett.
+
+Igy azután kispolgári származása ellenére sem kellett sok akadálylyal
+megküzdeni, hogy a maga óhajtott utján járhasson. Igen fiatalon került
+abba a kellemes helyzetbe, hogy korának első emberei (Párisban) vezették
+be a tudományos munka területeire és személyesen is támogatták. Humboldt
+hathatós jóakarata (amelyet szintén csak rokonszenves egyéniségének
+köszönhetett) megmentette attól, hogy magántanároskodással morzsolja
+szét nagyra hivatott tehetségét és felszabaditotta őt már első
+szárnypróbálgatásai után. Egy czél felé egyesitette minden erejét s ezt
+meglepő rövid idő alatt érte el. Hamarosan volt laboratóriuma is, ahol
+nemcsak saját kutatásait végezhette, hanem tanitványokat is gyüjthetett
+maga köré, eszméi és lelkesedései feleslegét nekik ajándékozta és önálló
+kutatókká nevelte őket. Igaz, hogy tanitványai néha ellenvetésekben, sőt
+személyes támadásokban is részesitették, ami azonban csak tanári
+hivatottságát bizonyitotta: félelmetesen sulyos egyénisége ellenére is
+meg tudta óvni és ki tudta fejleszteni növendékei egyéniségét is
+olyannyira, hogy alkalmilag még ellene is fordultak. E támadások tehát,
+még ha igazoltak voltak is, végeredményben az ő dicsőségét szolgálták.
+
+Tevékenységének első és legfontosabb periódusa: a laboratórium kiképzése
+és a megfelelő oktatás igen rövid időre korlátozódik. A negyvenes
+években, amint már jeleztük, tanitványaihoz való viszonya nagyon
+megváltozik: az egyéni tanitás mértéke csökkent. Ötvenedik életéve
+elérése előtt már annyira kimerült, hogy ezen a téren egyáltalán nem tud
+tovább működni; a személyes tanitás egyszer s mindenkorra véget ér.
+
+Körülbelül ugyanebben az időben fejeződik be a szabad tudományok terén
+való kisérleti buvárkodása, miután később csakis az alkalmazott tudomány
+kérdéseivel foglalkozik, nem is annyira maga, mint inkább asszisztensei
+az ő felügyelete alatt.
+
+Tevékenységének harmadik mezeje irodalmi munkássága volt, amely a
+többivel egyszerre vette kezdetét, de életének második szakában
+homloktérbe vonul s gazdaggá és termékenynyé teszi későbbi éveit.
+Eleinte kritizált, negyvenes éveiben pedig nagyobb munkákhoz látott.
+Kettős alkalom adódott hozzá: egyrészt elhunyt szerkesztőtársa, Geiger
+özvegyének felsegitése a gyógyszertani kémia kézikönyvének ujabb
+átdolgozott kiadása által, másrészt az egyetemtől való anyagi
+függetlenség vágya. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy sem a
+kezikönyvnek, sem a hozzáfüzött kézi szótárnak nem volt valami nagy,
+számottevő sikere; a szerves kémiának a mezőgazdaságra, illetve a
+fiziológiára való alkalmazásáról irt műveinek annál inkább.
+
+Természetes és szükségszerü fejlődést látunk magunk előtt. Azok a
+hatalmas gondolatok, amelyek az utóbbi könyvekben foglaltatnak, tulnőnek
+a folyóirat hasábjain; nem keresi és nem olvassa ott senki, mert az apró
+és érdekes közleményekkel szemben végtelen hosszuaknak látszanak. A
+könyv az adott és szükséges forma ilyen munkához s igen természetes,
+hogy ettől fogva Liebig is ragaszkodik hozzá. A sikernek köszönheti azt
+is, hogy sokan észrevették, akik az Évkönyvekbe soha bele nem néztek
+volna.
+
+Az alkalmazott vegytan problémája, amely innen kezdve Liebig
+érdeklődését leköti, megvalósulásához feltétlenül széleskörü
+érdeklődésre kell, hogy igényt tartson. Egy tudományos ténymegállapitás
+valamely ismert folyóiratban a természetes talajra akad és érdeme
+szerint érvényesülhet tovább; egy uj gyakorlati belátás azonban
+mindenekelőtt nagyszabásu gyakorlati próbát követel meg. Ehhez azonban
+sok embert kell mozgósitani s nem elég a meggondolást egyszerüen
+kimondani, hanem folyton az érdekeltek szeme elé kell tartani,
+népszerüsiteni kell az eszmét, el kell söpörni a kényelmi akadályokat,
+vagyis: a munka nehezebb fele élő emberek befolyásolásában, nem pedig uj
+fogalmak és szempontok képzésében áll. Liebig könyve irásával
+egyidejüleg élénk ujságirói tevékenységet fejtett ki s például Kémiai
+leveleit előbb a napisajtóban adta közre s csak azután könyvalakban.
+
+Különös szerencse tehát, hogy Liebig megtalálta az uj és hatékony
+érvényesülési formát, amelylyel hátralevő életenergiáit teljesen
+kiaknázhatta. Liebig sokkal termékenyebb volt, mint például a
+visszavonult Davy, akit előkelő magatartása sem óvott meg sok
+csalódástól és keserüségtől. Liebig jóformán kiuzsorázta saját életét és
+munka közben halt meg, az emberiség muhelyében.
+
+Heves természete sokszor elfátyolozza életének derüs menetét, nem
+annyira a személyes érintkezésben, mint inkább irodalmi munkássága
+során. Maga emliti, hogyan ragadta őt el a polémikus láz. Azáltal, hogy
+külső akadályokkal nem igen kellett küzdenie, egyrészt jelentékeny
+energia-feleslege maradt, amelyet intenziv örömmel használt fel,
+másrészt ez az örömérzet még akkor is nyomon követte a vita mezején,
+amikor már energia-készlete jórészt felemésztődött. Érdekes, hogy olyan
+nagylelkü természet, mint az övé volt, egyáltalában nem törődött tulzott
+támadásainak fájdalmas következményeivel: übermensch volt jóval
+Nietzsche előtt.
+
+Meg kell azonban bocsájtanunk tulzásait és mértéktelenségeit is.
+Bármennyire személyeskedett és gorombáskodott, mindig érezzük, hogy nem
+apró személyes érdekekért, hanem nagy eszmékért harczol. Még amikor
+nincs is igaza és szenvedélyes hitében nem tudja ellenfele álláspontját
+nyugodtan mérlegelni, e fogyatékossága soha sem hivja ki a szigoru
+erkölcsi kritikát.
+
+
+
+
+Visszapillantás.
+
+Ha már most magunk elé tartjuk a nagyembernek ezt a három esetét,
+jelentékeny eltéréseket észlelünk. Láttunk először is egy kutatót,
+akinek csak egyetlenegy eszméje van, s aki nem tudja az utókor figyelmét
+eszményeire ráirányitani; később ugyanazt az eszmét mások dobják piaczra
+és ekkor a tudós és felfedezése végre érvényesül. Azután ott van a
+második, aki egyik felfedezést a másikra halmoz, de működése elvont
+marad; tanit, de egyáltalán nem csinál iskolát és fiatalabb erőket
+hasonló tevékenységre nem buzdit. Végre a harmadik kutatóval ismerkedünk
+meg, aki gazdag termékenységén kivül tanitványaira majdnem olyan
+hathatós befolyást gyakorolt és mások buzditása és támogatása által
+többet tett saját tudományágának fejlesztése érdekében, mint a maga
+buvárkodásával és sikereivel. Amilyen különbségeket láttunk a
+kortársakra való hatásuknál, hasonló eltérések mutatkoznak életük során
+is: egyiknél az életöröm majdnem teljes megsemmisülését, a másiknál
+előkelő, kényelmes és egyenletes sikerü életet, a harmadiknál pedig
+rendkivüli diadalok és heves támadások váltakozó viharait, aránylag
+rövid idők alatt.
+
+És igy ki lehetne még néhány ellentétet emelni, miután a példákat,
+tekintettel a lehető legnagyobb különbségekre, szük körből választottuk.
+A közösségre, amit keresünk, ráismerünk, ha általános kérdéseket vetünk
+fel és olyan összefoglaló szempontokat választunk ki, amilyeneket alább
+fogunk alkalmazni.
+
+
+
+
+A született kutató.
+
+Állitsuk fel előbb a kérdést, vajjon a kutató szellem eredeti-e vagy
+fejleszthető? Erre a kérdésre azt a választ adhatjuk, hogy mindkét
+fajta; bár a születéssel adódik, viszont fejleszteni is kell. Vagyis más
+szavakkal: nem lehet minden gyerekből kutatót nevelni, másrészt tényleg
+nem minden gyerekből nevelünk felfedezőt, aki pedig azzá lehetne.
+
+A leendő kutatónak született hajlandósága már abból is kitünik, hogy
+majdnem mindig sok testvére van, rendszerint ugyanolyan viszonyok közt
+nőnek fel, mint az illető, ennélfogva azonos fejlődési lehetőségeik
+voltak, anélkül, hogy a megfelelő fejlődés náluk is beállott volna.
+
+Különös fiziológiai feltételekről van tehát szó, amelyek ugyanazon
+szülők gyermekeinél is csak ritkán találhatók meg együtt s amelyek a
+kutató szellem kialakulásának alapját képezik. Közeledünk némileg az
+igazsághoz, ha első sorban az agyvelőnek egy különösen szerencsés
+kiképződését tételezzük fel. Nem ritka az az eset, hogy kiváló szellemi
+képesség a test gyenge, sőt visszamaradt fejlődésével kapcsolatos; igy
+például Helmholtz gyermekkorában igen nyápicz volt és az előirt időben
+nem látogathatta az elemi iskolát. Hogy melyek e fiziológiai feltételek,
+ma látszólag még egyáltalán nem lehet megállapitani. Nem lehet közvetlen
+öröklésről beszélni, mert a leendő nagy emberek felmenői rendesen nem
+emelkednek jelentékenyen környezetük fölé és a szellemi óriások
+gyermekei rendszerint, legalább is kevés kivétellel, visszaesnek a
+közepes tehetségek közé. Ennélfogva a kérdéses feltételeket
+leghelyesebben ugy képzelhetjük el, hogy bizonyos számu egymástól
+független tényezőknek egyazon időben különös értékeket kell felvenniök,
+hogy a kitünő tehetség kialakulhasson.
+
+Igy tehát minden iskolában vagy más gyermekcsoportoknál az a lehetőség
+feltételezhető, hogy egyikben vagy másikban megvannak a rendkivüliség
+kvalifikácziói és csakis a későbbi befolyásoktól függ, vajjon ez a csira
+eltikkad-e, vagy pedig megfelelő teljesitőképességgé hajt ki.
+
+Mikor valamely különös tehetség a környezettel ellentétes irányban
+fejlődik, a tehetség veleszületett voltát kell védelmeznünk. Mayer
+későbbi sorsa világosan megmutatta, hogy környezete mennyire nem volt
+alkalmas az ő eredeti gondolat-berendezkedésének fejlesztésére, sőt
+tőlük indult ki a legerősebb s legkártékonyabb ellenállás, amelylyel még
+akkor sem hagytak fel, midőn Mayert már külső elismerések érték. Épp igy
+Helmholtznál is a közvetlen befolyások inkább a természettudományoktól
+való eltántoritására voltak alkalmasak, mint az ellenkezőre; atyja, aki
+nagyon odaadóan foglalkozott fia fejlődésével, az ő élénk szellemi
+érdeklődését mindenképpen a filológiai és metafizikai irányba terelte és
+rossz szemmel nézte fia materialisztikus hajlandóságát, ugy, hogy végre
+a fiu munkálatai befejézése előtt atyjával semmit sem közölt belőlük.
+Liebig maga emliti, hogy tanára, egy különösen felötlő filológiai botlás
+után, reménytelen iróniával megkérdezte tőle: tulajdonképen mi is lesz
+belőle és mikor ő azt felelte, hogy vegyész, az egész osztály, a
+tanárral az élén, viharos kaczagásban tört ki.
+
+
+
+
+A nem.
+
+Talán itt volna alkalmunk azt a kérdést megvizsgálni, milyen befolyása
+is van a nemeknek a tudományos vagy a feltalálóképességre.
+
+Mindenekelőtt megállapithatjuk, hogy a teremtő tehetségek majdnem
+kizárólag a férfinemhez tartoznak. A kis számu asszonyi tudós közül alig
+van olyan, akinek határozott teremtőtehetsége volna. A tudomány és a
+technika uj utjait majdnem kizárólag férfiak fedezték fel és járták be;
+a nőknek azután kijutott néha a kiegyenlités, simitás és csiszolgatás
+munkájából, ennél többre azonban nem igen vitték.
+
+Ezzel a kétségtelen ténynyel szemben azt szokás felhozni, hogy a nőknek
+sohasem volt alkalmuk tudományos kiképzésre; ez a kifogás azonban a
+történelmi kritika előtt nem tarthatja magát. Mindig voltak egyes nők,
+akik a férfi tudományos munkájában részt vettek és a férfiak nem
+akadályozták meg őket abban, hogy annyit segitsenek, amennyit akarnak és
+tudnak. Ha tehát a nőt a társadalmi életben hathatós tényező sohasem
+terelte is a tudományok felé, mégis az a tény, hogy minden időben voltak
+tudományosan felszerelt asszonyok, bizonyságul szolgál, hogy
+legyőzhetlen akadályok nem tornyosultak elébük. Midőn tiz év előtt – a
+közóhajnak megfelelőleg – a német egyetemek a nők számára is
+hozzáférhetőkké váltak, az asszonyi tudományosság különösen gazdag
+termésére számithattunk. Ez a fejlődés azonban nem állott be; sőt az az
+impresszióm, hogy a jelenlegi eredményekből a nők javára kisebb törtrész
+esik, mint ahogy a két nembeli számarányokból következtetni lehetne.
+
+A másik ellenvetés: az évezredeken át való kiválasztódás folytán a
+tudományos munka szervei a nőknél visszafejlődtek és igy megfelelő
+változás csak több nemzedék leperdülése után lesz észlelhető. Ezt a
+feltevést magában véve nem lehet megczáfolni, mert sem mellette, sem
+ellene bizonyiték mindaddig nincs, mig ezek a nemzedékek el nem tüntek.
+De ez az ellenvetés kifejezetten azt tételezi fel, hogy a tudományos
+képesség hiánya ez idő szerint nembeli sajátosság, akár szerzett, akár
+eredeti legyen is s nem tudom, vajjon ez a következtetés megfelel-e
+ellenfeleink intenczióinak?
+
+Ezzel kapcsolatosan mérlegelendő, vajjon egyáltalán: a tudományos munka
+késői terméke-e az emberi fejlődésnek s igy szorosan az utolsó
+évezredekhez tartozik-e?
+
+Mindenképpen _szerzett_ tulajdonságról volna tehát szó, amely a
+kutatóknál különös mértékben van kifejlődve. E szerint kézenfekvő lenne
+ez a feltevés, hogy ez ujszerü képességből a férfinem oly tulnyomó
+mértékben részesedett, hogy jellegzetes nemi sajátosságukká vált.
+Személyes tapasztalataim arra vallanak, hogy a leányoknak a hajlam és
+érdeklődés szabad kifejthetése esetén sem kedvükre való az elvont
+tudományok megismerése, még akkor sem, ha testvéreiknél ily irányu
+érdeklődés jeleit közvetlenül észlelhetik. A mai regényirodalomban is,
+amelyben a férfi-hivatásokat üző leányoknak oly jelentős szerep jut, az
+irónők (nyilvánvaló okoknál fogva itt csakis asszony-irók
+nyilatkozhatnak szakszerüen) rendszerint csakis valami külső okkal
+indokolják a nőknek tudományos munkához való eltérülését és sohasem a
+tudományos szellemi tevékenységért való közvetlen lelkesedéssel. Ez a
+tapasztalat is igazolja ama feltevést, hogy a hajlandóság és képesség az
+elvont szellemi munkához a férfiaknál annyira ki van fejlődve, hogy
+tényleg eredeti vagy szerzett nemi sajátosságnak tekinthető.
+
+
+
+
+A környezet.
+
+Kiváló fontossága van a kutató fejlődésére ifjukori környezetének is. A
+született hajlandóság kimutatása czéljából előbb egyes esetekre kell
+utalnunk, amikor a kedvezőtlen körülmények ellenére is érvényesült. De
+nincs kétség az iránt, hogy nem minden tehetség győzi le az ilyen
+ellentállást és még kevésbbé kétséges, hogy erős és állandó jellegü
+ellenhatások a fejlődés ártalmára vannak, sőt teljesen el is nyomhatják.
+
+Mint minden biológiai képződmény, a kutató is egy sokszemü lánczhoz
+hasonlitható, amely egészben is csak annyit bir el, mint a leggyengébb
+szem külön. Az algebrában is az érték semmivé válik, ha a tényezők
+egyike nulla; sok összetett képződménynél is egy csomó hasonló jellegü,
+fontos körülmény szerepel. Gyomor, sziv, tüdő nélkül egy melegvérü állat
+sem élhet, a kutatónak is szellemi felszereléséhez sok olyan tényezőre
+van szüksége, amelyek mindegyikének nagy értékünek kell lennie, hogy a
+teljes eredményt biztositsák. E tényezők egy része attól a környezettől
+függ, amelyben a leendő kutató felnövekszik.
+
+Ha a tudományos kutatás terén kimagasló férfiak szülőit vizsgáljuk,
+legnagyobb részüket a középosztályban találjuk. Egyrészt azt
+tapasztaljuk, hogy a paraszti származásu szülők ritkábbak, mint a
+lakosság számaránya szerint várható volna, másrészt ugyanilyen ritkák az
+arisztokrata családok hozzátartozóinál is, sőt az egyszerü nemesi
+családok leszármazottjait is csak kivételesen látjuk a tudományos
+testületek névsorában; ha kutatásunkat az összes kulturnemzetekre
+kiterjesztjük, akkor is csak itt-ott akadunk előkelő nevekre. Egy olyan
+tényezőnek kell tehát lennie, amely magasabb körökben a kutató szellem
+fejlődését jelentékenyen csökkenti, sőt majdnem teljesen megakadályozza.
+
+Kisértetbe jövünk, hogy tisztán statisztikai arányokra gondoljunk,
+amelyek szerint az előkelő családok száma elenyészően csekély a polgári
+elemhez viszonyitva. Ez az aránytalanság viszont azzal egyenlitődik ki,
+hogy, majdnem kivétel nélkül, anyagilag oly kedvező helyzetben vannak,
+hogy fiaiknak megfelelő iskolai kiképzést biztosithatnak és a müveltség
+egy bizonyos foka náluk rangbeli kötelesség. Miután kétségtelen, hogy az
+általános müveltség fontos előfeltétele a kutató szellem
+érvényesülésének, ez a lehetőség azonban a középosztálynál nem mindig
+adódik, az előkelő családok gyermekei jelentékeny előnyben vannak
+fölöttük. A kutató tehetségek feltünő hiányát hajlandó volnék kizárólag
+ama környezet befolyásának tulajdonitani, amelyben a tudományos
+ideálokat vagy egyáltalán nem vagy csak a legutóbbi időkben értékelik.
+
+A magasabb intelligenciák közöttük, amennyiben nem gazdálkodásra
+szoritkoznak, majdnem kizárólag diplomáciai és katonai szolgálatba
+állnak, ugy hogy a tudományos életpálya nem is jut eszükbe. Sőt ma is,
+amikor a tudomány jelentősége mindinkább kidomborodik, még mindig le
+kell győzniök bizonyos előitéleteket, amelyek nemzedékről-nemzedékre
+halmozódtak fel és csak fokozatosan tünhetnek el. Nem kell külön
+megindokolnunk, hogy alacsony müveltségi fokon álló környezet a kutató
+tehetség kifejlődésére szintén nagyon hátrányos. Hiszen kizárólag
+értelmi szolgáltatásokról van szó, amelyek megfelelő, korai kiképzést
+igényelnek, hogy olyan mértéket üthessenek meg, amilyen itt már
+tekintetbe jön. Egész kivételesen találunk arra is példát, hogy egy-egy
+kutató ily alacsony körökből támad. Igen kiterjedt néprétegek jönnek
+azonban számitásba, amelyeknek tehát nagyobb számu kutatót kellene
+termelniök, ha az emlitett hátrányok nem gátolnák, amelyek a meglevő
+tehetségeket sem engedik érvényesülni.
+
+A mi három emberünk például olyan környezetben nőtt fel, amely a
+magasabb műveltség elsajátitását nem nehezitette meg különösen. Hogy bár
+különböző mértékben, de elég rossz tanulók voltak, gyakori
+csoport-jelenség, amelyet azonban csak később fognak behatóbban
+tárgyalhatni.
+
+Személyes tapasztalataim szerint is ugyanerre az eredményre jutottam.
+Többször volt alkalmam olyan fiatalembereket megfigyelni, akik előtt
+nehéz és küzdelmes ifjuság után, később a tudományos munka lehetősége
+tárult fel s hihetetlen lelkesedéssel vetették magukat reá. Az általános
+nézettel szemben, melyet pedig akkor magam is osztottam, nem
+tapasztaltam, hogy e buzgó és jóakaratu férfiak, kielégitették volna a
+várakozásokat, amelyeket tudományos működésükhez maguk és mások füztek.
+Meg kellett győződnöm arról, hogy az ifjukori küzdelmek a szervezetet
+már annyira igénybe vették, hogy nem maradt elegendő erő későbbi
+jelentékeny teljesitményekre. Technikai eredményeket még el tudtak
+valahogy érni, de az energiáknak kiváló tudományos sikerekhez szükségelt
+_teljes_ kihasználása már nem állott módjukban.
+
+A sok szép mese, amely alacsony sorsból tekintélyre és tiszteletre
+vergődött emberekről szól, a tudományos felfedezőkre alig vonatkozik,
+inkább a _feltalálók_, legtöbbnyire azonban ügyes _iparosok_ és
+_kereskedők_ bizonyitják az igazát. Az ismert nagy férfiak közül
+ragadjuk ki Edisont. Érdekes, hogy ez a férfiu, aki talán többet
+kisérletezett, mint bárki más, – igazi tudományos felfedezéssel nem
+dicsekedhetik. Kétségtelen, hogy sok uj dolgot észrevett, amely egy
+jelentéktelenebb, de tudományosan gondolkodó embert legott uj
+felfedezéshez segitett volna, őt azonban semmi sem érdekelte, aminek
+gyakorlati alkalmazhatósága nem volt kézenfekvő. Ha végig kisérjük élete
+során, azt találjuk, hogy majdnem teljesen műveltség hijján nőtt fel,
+fiatal korában rikkancs volt, de a legnagyobb erőfeszitéssel igyekezett
+azt a műveltségi fokot és technikai képességet elérni, amelyet egy
+amerikai ujság feltételez és közvetit. Később például maga állitotta
+elő, vagyis maga irta és nyomtatta azt az ujságot, amelyet a vasuton
+árusitott. Ilyen gondolatkörben a tudományos munkásság fogalma, illetve
+az ismeretlen felderitésére irányuló érdeklődés nem léphet fel s ezt
+később sem szerezte meg. Mayer, Liebig és Helmholtz eseteiben a
+tudományos munka eme feltétele már ifjukori benyomásaiban adva volt. Az
+ujabb időkből jóformán csak egyetlen egy esetet tudok, hogy a legnagyobb
+felfedezők egyike majdnem teljesen műveletlen környezetből származott:
+Faraday, akinek atyja egy szegény kovácsmester volt. Nála azonban
+meglehetős korai tudományos befolyások lépnek fel, egyrészt a könyvek
+révén, miután könyvkötő tanoncz volt, másrészt ama szerencsés véletlen
+folytán, hogy Davynak a Royal Institutionban tartott felolvasásait
+meghallgathatta.
+
+Faraday tudományos elfogulatlansága főleg a hagyományos fizikai
+gondolkodás aránylag csekély ismeretére vezethető vissza.
+
+
+
+
+A nevelés.
+
+Ha most már a nevelés és tanitás feltételeihez fordulunk, azt látjuk,
+hogy a nagy emberek nevelése, amit értelmes szülők néha megkisérlenek,
+majdnem biztosan balul üt ki; többnyire szerencsétlen emberek kerülnek
+ki a próbából. Az illetők tudniillik erre a feladatra a született
+alkalmassággal nem rendelkeztek, mert ha véletlenül megfelelnek,
+bizonyára a leghatározottabban védekeztek volna ilyetén módon való
+neveltetésük ellen. Emlékezzünk vissza arra a ferde helyzetre, amelybe a
+nagy emberek jórésze gyermekkorában iskolájával szemben került: feltünő
+ellenmondás áll fenn az okos kiképzésnek hangsulyozott és igazolt
+szükségessége és a szokásos neveltetésnek ösztönszerü visszautasitása
+közt.
+
+Ez ellenmondás megoldását már előbb jeleztem: a tanitás minemüsége idézi
+elő az ellentétet. Liebig a gimnáziumban az utolsó, vagy legutolsó
+helyet foglalta el, Mayert is ugyanez a sors érte. Helmholtz később
+bevallotta, hogy a latin órák alatt titokban a geometriai optika köréből
+vett számitásokat oldott meg, habár az apai házban divó kötelességérzet
+révén nagyobb összetüzések elkerülhetővé váltak; különben sem volt
+erőszakos természetü.
+
+Viszont azt találjuk, hogy épp ebben a korban él a gyermekben a
+legnagyobb hajlandóság meglevő érdeklődéseivel összhangzó munkásság
+iránt. Liebig irja, hogy mikor a darmstadti udvari könyvtáros a
+könyvekre szabaditotta, válogatás nélkül, mindent befalt, ami csak a
+kémiára vonatkozott; Mayer a hajón való tanulmányokba merült életét is
+hasonló szinekkel festi. Faraday pedig a bekötés végett átadott
+könyveket előbb mind elolvasta. A lázas vágy: a kedvelt tudományos
+területeknek teljesen urává lenni, a kutató tehetségnek még a
+legkedvezőtlenebb körülmények közt is általános ismertető jele.
+
+Nem mondhatnók, hogy a német iskolákban ma uralkodó tanitási szellem e
+vágyódásnak kedvezne. Az elemi iskolában a hittan-magolást, a
+középiskolában pedig a nyelvek tanitását viszik tulzásba. Mindkettő egy
+középkori világnézetnek maradéka, bár más tereken. A vallásos
+felfogásnak a mai embereknél már nincs az a benső jelentősége, mint a
+középkorban, mikor az egész szellemi életet felszitta és betöltötte.
+Arról nem lehet szó, hogy ezt a kort ismét visszaállitsuk; ehhez a mi
+szellemi értékünk még az ugynevezett alsóbb osztályoknál is nagyon
+gazdag és sokoldalu. Sőt az egyes embernek növekvő részvétele hazájának
+s a közügyeknek intézésében az érdeklődést ellenállhatlanul, mindinkább
+a világi ügyek felé tereli. Az egyidejüleg gyarapodó szellemi önállóság
+természetszerüen ellenszegül a kötelező valláserkölcsi felfogás
+lenyelésének; az a követelés tehát, hogy a vallásoktatás az előirt
+tananyag közül az állami népiskolákban kiküszöböltessék, a dolog
+természeténél fogva kikerülhetetlen és ellentállhatatlan. Azt a belső
+szükségletet, hogy a „nép részére a vallás megóvassék“, leginkább azok
+érzik, akik maguk a vallásos hitet már régen elveszitették. A
+vallásoktatásnak az iskolákból való kizárása ellenére is különben igen
+élénk vallásos élet fejlődhetik ki. Északamerika keleti államaiban a
+hagyományos puritán érzület nemzedékeken át fennmaradt, az állami
+vallásoktatás igénybe vétele nélkül.
+
+Hogy azonban a dogmatikus tanitás akármily módjának is a kutatószellem
+kifejlődésére káros hatással kell lennie, a kiváló egyén lélektani
+feltételeinek és tulajdonságainak elemzéséből is nyilvánvaló. Ismertető
+jele: uj utakon jár és megnyitja mások számára is őket, aminek viszont
+szükségszerü kelléke, hogy a kutató előtt ne legyen tekintélye a járt
+utaknak, vagyis öröklött nézeteknek, hanem szokásból vagy ösztönszerüen
+megvizsgálja, vajjon helyesek-e? Minden létezővel szemben való e
+kritikai hajlandóságon kivül szüksége van a járatlan, a ki nem próbált
+és ki nem gondolt dolgok szenvedélyes kivánására is. Gyermekek és fiatal
+állatok ugyanezt a hajlamot mutatják: mindent kikutatni és mindenbe
+beledugni az orrukat. Általában meg van tehát az alapösztön a
+kutatáshoz, többnyire azonban nem elég hatékony, hogy mint az életnek
+irányitó tényezője huzamosan fentarthassa magát. Ennek az ösztönnek
+fentartását azonban az a ténykörülmény veszélyezteti legjobban, hogy a
+tanitási rendszer ellenőrizetlen adatok szellemi befogadását kényszeriti
+ki.
+
+A népiskolában egyáltalában nem vehető észre valami nagy ellentállás a
+szokott nevelési rendszerrel szemben, ami a tanuló zsenge korával függ
+össze: eszébe sem juthat tanitójával belső vagy külső harczba
+bocsátkozni. A mai tanitás különben némi kárpótlást is nyujt: az utolsó
+időben mindinkább szakszerübbé válik és a tanulóval azokat az
+ismereteket is közli, amelyek iránt a legélénkebben érdeklődik; legalább
+is azt hiszem, hogy Németország mai népiskoláiban ilyen tendenczia kap
+lábra.
+
+Rendkivül erősen mutatkozik a leendő kutatónak ellenszegülése a
+középiskolákban, még pedig rendszerint a nyelvek körül, miután az
+eljárás dogmatikus. A tényleges viszonyok csodálatos félreismerése
+következtében az antik nyelvek Németországszerte egy évszázad óta szinte
+vallásos tiszteletnek örvendenek és szószólóik türelmetlenség dolgában a
+középkor papjaival vetekedhetnek. Hogy az ilyen türelmetlenségnek
+megfelelő korlátoltság az előfeltétele, csak jelezni akarjuk. E
+korlátoltság az igazi tudományok terén való járatlanságban és e
+tudományok megvetésében nyilvánul, ama képtelen ürügy alatt, hogy az
+ókor népei már az emberi tökéletesség legfőbb fokát érték el. Az antik
+nyelvek imádása azután a többi nyelvek tulbecsülésére is vezetett,
+amelyeknek különös „müveltségi értéket“ tulajdonitanak, de a bizonyitás
+eddig még nem sikerült. Vagy láttuk-e már, hogy egy sok nyelvet beszélő
+ember valami rendkivülit hozott létre? Ha igy volna, akkor a nemzetközi
+szállodák portásai és a hálókocsik ellenőrei, akik egy fél, sőt egész
+tuczat nyelvet beszélnek, az emberiség értelmi virágát képviselnék. A
+nők különösen alkalmasak idegen nyelvek tökéletes elsajátitására,
+viszont már határozottan meggyőződhettünk arról, hogy a női lélek a
+kutató képességet általában nélkülözi.
+
+A fenti megjegyzés váratlan világitásba is helyezte a nyelvtanitás
+állitólagos logikai értékét, amit szintén határozottan kétségbe kell
+vonnunk. A goemetria logikai értékét például el lehet ismernünk, mert e
+tudományban rendszeres meghatározások és következtetések vannak és
+ezáltal a gyakorlati logika iskolájául szolgálhat, mindaddig, mig a
+tanitás üres formulákba nem ful. A nyelveknél azonban csak _önkényes_
+szabályok alkalmazásáról van szó, melyek épp ilyen önkényes kivételek
+által mindenütt megtörnek. Abban a számtalan esetben, amikor a logika,
+vagyis egy éppen megtanult szabály szakszerü alkalmazása, határozott
+formákat kivánna, a tanulónak azt kell megjegyeznie magának, hogy ez a
+forma – tilos. Ez a gyakorlat homlokegyenest ellenkezője annak, amire a
+matematika és a természettudományok oktatnak és az a tanuló, aki nyelvek
+közt növekedik fel, kénytelen szellemi szempontjait alapjukban
+megváltoztatni, ha például fizikát akar elsajátitani.
+
+A nyelvtanitás olyan baj, amelynek szükségszerüségét nagyban tulozzák.
+Azt mondják mindig, hogy csakis a nyelv által lehet az idegen népek
+szellemébe és lelkébe behatolni. Milyen jelentősége van a középiskolai
+tanuló számára, hogy az idegen népek szellemébe és lelkébe behatoljon?
+Legközelebb fekvő feladata mégis az, hogy a maga népének szellemét és
+lelkét ismerje meg és az iskola e kézenfekvő fontos feladatot illuzórius
+czélok javára hanyagolja el.
+
+Az idegen népek belső megértéséhez olyan érettség kell, amilyent egy
+középiskolai tanulónál nem szabad föltételeznünk és ha elérhető is
+volna, vajjon érthető értékviszonyban állna az eredmény ahhoz az óriási
+idő- és energiapazarláshoz, amelyet reá forditottak? Akkor kell
+ilyesmivel foglalkozni, amikor az iskolával szemben mindenfelől sürgős
+követeléseket támasztanak, amelyek csakis azért nem teljesithetők, mert
+a szükségtelen nyelvtanitás több szabad teret nem engedhet?
+
+A helyzet még rosszabbodik amaz aprólékoskodó módszer miatt, ahogy a
+régi filológiai hagyományok szerint a modern nyelvek tanitása is folyik.
+Mig pinczérek, kereskedelmi tanonczok, hálókocsi-kalauzok rövid idő
+alatt sajátitják el az idegen nyelveket, gimnazistáink sok évi tanulás
+után jóval kevesebb eredményt érnek el. Itt van azután a modern ifju,
+akitől a tanuláshoz való kedvét s látóköre kiterjesztésének vágyát egész
+életére elrabolták és aki már csak azt akarja tanulni, amivel
+leggyorsabban „karriért“ csinálhat. Szerencsére nem mindnyájan ilyenek.
+
+E fejtegetéseimet nem személyes izlés, hanem sajnos, teljesen reális
+viszonyok igazolják: az a rendszeres ellenszenv, amely a későbbi nagy
+kutatók és felfedezők, vagyis az emberiség értelmi vezetői részéről az
+iskolák nyelvi zsarnoksága ellen mindig megnyilvánult. Ifjukorukban mohó
+tudásvágyukkal tünnek ki a reális tárgyak iránt, könnyen
+megkülönböztethetők tehát azoktól, akik csakis lustaságból szegülnek
+ellene az iskolai követelményeknek. Éppen a nagy kutatók azok, akik a
+legtöbb ellentállást fejtik ki; a körülményekhez képest, ugy ahogy
+keresztül csusznak vagy hajótörést szenvednek, később azután, mint nagy
+férfiak „rendszertelen kiképzés“-ük folytán öreg nyelvtanáruk
+fejcsóválásait provokálják.
+
+
+
+
+A leendő kutató felismerése.
+
+E meggondolásaink nagyon fontos alkalmazást találnak annál a kérdésnél,
+hogyan lehet a leendő kutatókat vagy felfedezőket a lehető legkorábban
+felismerni. Laboratóriumom virágkorában, amikor már az első tanitványok
+saját munkájukkal is a tudományos világ figyelmét vonták magukra, egyik
+japáni tanitványom révén a japán közoktatási miniszterium azt a kérdést
+intézte hozzám, vajjon minő eszközökkel lehetne a különös munkaképességü
+tanitványokat lehető legkorábban felismerni? Ez az eset gondolkodóba
+ejtett, hogy én magam miképpen is találtam rá tanitványaim sokaságában
+azokra, akiktől valami különöset várhattam és akiket asszisztensekül
+magam mellé vettem vagy pedig kartársaimnak melegen ajánlottam és igy a
+tudomány számára biztositani igyekeztem. A tényleges eredmény meggyőzött
+arról, hogy könnyen meg lehet őket a többiektől különböztetni és az
+egyes eseteknél valóban nem volt soha kétségem fiatal munkatársaim
+jövendő jelentősége felől. Az utólagos számadás, amelyet eljárásom felől
+magammal szoktam elintézni, arra az ismertetőjelre vezetett, hogy leendő
+kimagasló tanitványaim sohasem elégedtek meg azzal, ami tudományos
+fejlesztésük érdekében a rendes tanitás folyamán nyujtható volt; mindig
+akadtak kételyeik vagy legalább is kérdéseik, amelyek állandó lelki
+közremüködésük szükségszerü következményei voltak. A közepes diáknak
+elég dolgot ad a tantárgy megértése és elsajátitása is; a kiváló
+tehetségünek azonban a tárgy maga csak serkentés, hogy mielőbb tovább
+haladjon és mély vizre kerüljön. Mindig az önálló felfogás és munkásság
+képessége és vágya az, ami a jeleseket már ifjukorukban kiemeli.
+
+Már most képzeljük el, hogy egy ilyen kiváló szellem az iskolában a
+szigoru órarendhez és tantervhez van lánczolva; kenyér gyanánt követ,
+önálló szellemi tevékenység helyett könyvnélküli magolást és gépies
+szabályalkalmazást kap! Képzeljük el a határtalan kapaczitásu fiatal
+szellem mohó éhségét az igazi tudás után és – szótagokat kell tanulnia!
+Szüksége van a házi nevelés teljes sulyára, ha az áldozat a
+parancsolólag megkivánt szellemi táplálékot csak titokban az óra alatt
+szerzi meg és a ráerőszakolt szalmacsépléssel szemben a passziv
+ellentállással megelégszik, amint Helmholtz tette. Legtöbb esetben
+azonban a harcziasabb összeütközések is kikerülhetlenek. Nem áll az az
+ellenvetés, hogy olyan életkorról van szó, amelyben a szellemi érettség,
+amely ily ellenszegülésre hajt, még nincs kifejlődve. A tények épp az
+ellenkezőjét tanusitják s legott látni fogjuk, hogy a koraérettség a
+későbbi nagy embereknek szintén igen általános ismertetőjele.
+
+
+
+
+Gyakorlati alkalmazások.
+
+E fejtegetéseink olyan végkövetkeztetésekhez vezetnek, amelyekre ezuttal
+csak utalhatunk. Megmutatják az utat a már égetővé vált iskolai reform
+felé, olyan formában, hogy a nyelvtanitás nagy mértékben korlátozódik.
+Ha a „nyelvek és művészeteknek“ az egyetemen való szerepüket a rajz,
+torna, lovaglás és vivás _után_ szembe állitjuk a középiskoláéval, alig
+érthető meg, hogy ez a kontraszt az illető tényezőknek még mindig nem
+ötlött a szemébe. Egy másik önkénytelen megállapitás: ma a középiskolai
+oktatás néhány évvel tovább tart, mint kellene, miután olyan korban is
+lenyügözi a diákokat, amikor a legnagyobb mértékben ártalmas, sőt
+gyakran végzetes az önálló szellemi fejlődésre. Láttuk, hogy Liebig 16
+éves korában ment az egyetemre, 17½ éves korában Párisba; Helmholtz 16½,
+Mayer pedig 17 éves korában került az egyetemre, vagyis olyan időben,
+amelyben manapság szerencsétlen fiatalságunk még a középiskola padjaiban
+görnyed. A mai iskolai rendszer átka: a gimnáziumi évek indokolatlan
+kitolása, a nyilvánosságot eddig még alig foglalkoztatta, bár az egyéni
+fejlődés legszebb két-három éve elvész általuk. Miért nem zárul le
+nálunk az iskolai oktatás természetszerüleg az önkéntesi szolgálat
+jogosultságával? Az ebből származható előny olyan sokoldalu, hogy
+ehelyütt nem terjeszkedhetek ki bővebben reá.
+
+
+
+
+Korai érettség.
+
+Emlitettük a kiváló emberek általános jellemző vonását: a
+koraérettséget. Egyértelmüleg olyan példák vannak előttünk, amelyek e
+kiváló férfiak meglepő ifjukori próbálkozásairól szólnak, s hajlandó
+volnék ezt a jelenséget általánosnak és szükségszerünek, vagyis a
+körülmények által meghatározottnak tekinteni. Habár azt hiszem, hogy a
+korai érettség nem a teremtőképesség szekunder következménye, hanem
+primér tulajdonság, amelynek meglététől a későbbi alkotások függnek.
+Arról is meggyőződhetünk t. i., hogy maguk a nagy, kiemelkedő eredmények
+szintén a fiatalkori évekre esnek. Az energiaelmélet multszázadbeli
+megteremtői: Mayer, Helmholtz, Joule, Clausius, William Thomson és
+Carnot közül egyik sem volt 28 évesnél több, amikor alapvető munkája
+megjelent, ha pedig a nyilvánosságrahozatal szükségszerü elhuzódását
+leszámitjuk, a 25-ik életév volna a legteljesebb virágzás kora. Azoknál
+pedig, akik csak egyetlenegy művet hoztak világra, ez az egy mindig
+fiatalkori alkotás volt, másoknál pedig, akik munkaképességüket meg is
+tudták őrizni, későbbi eredményeik messze elmaradnak. Ez a
+ténymegállapitás is messzemenő következtetésekre nyujt alkalmat, amelyek
+közül elsősorban a lélektaniakkal akarunk foglalkozni.
+
+Meggyőződtünk arról, hogy a felfedező legfontosabb sajátsága a
+gondolkodás és cselekvés független voltában található; szükséges még a
+kritikai érzék megfelelő mértéke, amely a helyes lehetőségeket a
+temérdek kinálkozó közül kiválasztja. A bátor fellépés általános
+tulajdonsága minden fiatalembernek, viszont az elmeél már
+előrehaladottabb szellemi fejlődés terméke és az öregkorig fokozódni
+szokott. A legkiválóbb alkotás tehát olyan időre esik, amikor a bátorság
+még nem csökkent meg lényegesen, a kritikai érzék ellenben már
+elegendően kialakult. Ebből is láthatjuk, hogy milyen fontos az utóbbi
+tulajdonság korai megérése, hogy a végső szellemi erőfeszitésnél
+megtehesse a maga szolgálatait. A koraérettséget épp ezért tartom a
+kutató szellem előfeltételének, nem pedig következményének.
+
+Az iskola problémájára vonatkozólag alkalmazható következtetések
+ugyanabban az irányban keresendők, mint az önállóság követelményei: a
+fiatal szellemnek az önálló kifejlődés lehetőségét a lehető legkorábban
+meg kell adni. Ez a czél a mai középiskolai keretekben, amelyeket a
+„klasszikus“ és „harmonikus“ nevelés jeligéje zár be, egyelőre
+kivihetetlen. A porosz közoktatásügyi miniszterium csak a legujabb
+időben kibocsátott rendeleteivel árulja el azt a belátást, hogy az
+eddigi irányzat teljességgel elhibázott. Az eredeti és alkotó gondolat
+értéke oly rendkivüli, hogy az oktatást legalább is annyira módositani
+kell, hogy az ilyen gondolatokat meg nem fojthassa. Eddig az a gyilkos
+elv uralkodott, hogy kivételes szolgáltatásokra a többiek kárán nincs
+szükség. Igaz, hogy a szigor nem volt következetes és a kiváló
+nyelvtehetségeknek elnézték matematikai és természettudományi
+fogyatékosságait, viszont azonban nem, aminthogy egész iskolapolitikánk
+is fejetetejére van állitva. Mihelyt valamely területen szokatlan
+virágok feslenek, ápolni is kell őket, megbecsülni és a kivirágzás
+teljes szabadságát is biztositani. Az „egyoldaluság“ félelme a nyelvnek
+elhanyagolása esetén, csak szokásos előnybehelyezésük megnyilvánulása;
+hiszen a nyelvismeretekben való egyoldaluságot nemcsak szivesen látják,
+hanem bizonyos elégtétellel is hivatkoznak reá. Az egyes tárgyakban való
+kivételes sikerek ezerszer értékesebbek és becsületesebbek, mint az
+összes szakokban való egyforma jó eredmény, amely kétségtelen
+bizonyossággal a közepes tanulót jellemzi. Amilyen gyakori a rossz
+bizonyitvány a jövendő nagy embereinél, épp annyira csodálkozhat a
+tanitó is, hogy kitünő diákjai az életben semmire sem viszik, ami pedig
+szempontunk szerint magától értetődő.
+
+Meggondolásaink gyakorlati kivitelét ugy képzelem el, hogy minden tanitó
+törekvésének arra kell irányulnia, hogy tanitványai köréből emeljen ki
+egy párat, akikkel ő s akik vele teljesen azonositják magukat. Őket
+azután fejlessze olyan egyoldalulag, ahogy csak lehet s ne törődjék
+vele, ha más mezőkön kevésre viszik. Felesleges talán bizonyitanom,
+milyen lelki kielégülést szerezhetnének ugy a tanárok, mint a tanulók és
+termelőképességük milyen hatványozottan érvényesülne. Meg kell
+jegyeznem, hogy a középiskola gyakorlati rendszerét többévi tanári
+tevékenységemből ismerem, természetesen teljes egyéni szabadság mellett,
+s igy hangsulyoznom lehet, hogy személyes tapasztalatok nyomán mondok
+itéletet.
+
+
+
+
+A mü és következményei.
+
+A teremtő szellemek tulajdonképpeni szolgáltatásaihoz értünk;
+megállapitottuk és megértettük már, hogy nagyon fiatal éveikben szoktak
+jelentkezni. Ha azonban utána nézünk, vajjon ez tényleg az első
+tudományos termésük-e, rendszerint tagadó választ kell adnunk. Ne
+felejtsük el azonban, hogy a mai tudósnak külső előrehaladása bizonyos
+próbamunkákat követel meg (doktori értekezés, stb.), amelyek rendszerint
+a kezdő tapogatózásaiból állanak. Miután pedig az ilyen műveket szokás
+szerint kinyomatják, igazi produktumaikat a nyilvánosság előtt is
+megelőzik és a szerző jellemét és értékét rendszerint homályban hagyják.
+Mayernek a szantoninról szóló értekezése példának okáért abszolut
+átlagmunka, nem is sejteti az iró belső mozgató eszméit. Más esetekben
+is igy áll a dolog, ami különben nagyon természetes. Az első nyilvános
+fellépést habozás s óvatosság előzi meg s a titkos szerelmek nem
+szólalnak meg mindjárt, hanem a meglévő anyaghoz fordulnak. Kivétel csak
+akkor fordul elő, ha a felfedezőnek előbb egyáltalán nem volt alkalma a
+piaczra lépni, igy Sadi Carnot esetében, az energetika második főtétele
+felfedezőjénél, akinek mindössze egy rövid, de világhirü mesterműve van.
+
+E külső tüneteket azonban nem szabad akként értelmeznünk, mintha az
+alapvető munka _gondolatai_ is később támadtak volna. Sok bizonyságunk
+van arra, hogy olyan gondolkodási irányokról van szó, amelyek már igen
+korán léptek fel, gyerekkori benyomások, személyes tapasztalatok vagy
+idősebbek szellemi befolyásolásai alakjában. Ilyen nagyszerü alkotások
+nem egy-egy szerencsés pillanat kincsei, hanem csak hosszu les után
+jönnek puskára. Fájdalom, ritkán követjük visszafelé az első nyomokat:
+Mayernél azonban látjuk azt a rettenetes, meg-megujuló erőfeszitést,
+amely a gondolat tiszta fogalmazását megelőzi; öreg, tapasztalt
+pisztrángot kell horogra kapni: tudjuk, hogy itt van, néha
+fel-felcsillan, majd megint eltünik, már a magunkénak hisszük, amikor
+ujra elvesztjük szem elől. Sok meddő kisérlet után ismerjük ki csak
+annyira, hogy a kezünk közé kerül s még akkor, az utolsó pillanatban is
+hányszor kicsuszik! De végül meg kell keriteni; a felfedezőnek nem lehet
+addig nyugta, amig az adott kérdésnek ura nem lesz.
+
+Mindenesetre tehát: ez a munka összes erejét és egész odaadását kivánja
+meg a lelkes fiatal tudóstól. Hozzá nem értő emberek hirét
+terjesztették, mintha a felfedező olyan könnyen arathatná le a maga
+gyümölcseit, ahogy egy körtét megeszünk. Evvel szemben, nemcsak a
+tudomány, hanem a müvészet nagy alkotásaira is áll, hogy minden egyes
+ilyen mü az alkotó minden erőfeszitésének végső kimeritésével született.
+A kész dolog azután frissnek és könnyednek tetszhet, ez a látszat
+azonban csak a tökéletesen kivitt munka eredménye, nem pedig a
+légbőlkapottság bizonyitéka.
+
+A teljes odaadást utólag az a gyakori tény bizonyitja, hogy a szerző
+összes energiája evvel az egy terméssel kimerül. Mayer is példa erre,
+ugyszintén Sadi Carnot is; a tudománynak még sok ilyen Siegfriedje van:
+gyakran az életükkel fizetnek érte s ezek még a szerencsésebbek. A
+többiek avval a tudattal tengődnek tovább, hogy első alkotásuk volt
+ugyan a legnagyobb, egyszersmind azonban az egyetlen s ez a meggyőződés
+nem aranyozza be senki életét sem, legalább eddig, amig a méltó
+reprodukczió képességének hiánya rendszerint szemrehányásként esik
+vissza az illetőre. Ha e jelenség szükségszerüségét belátnák,
+mindenesetre könnyebben és derüsebben lehetne elviselni: természeti
+törvények ellen nem lehet boldogulni ugy sem Keller az, aki Seldwyla
+lakóiról meséli, hogy fiatalságukban mindegyiknek megvolt a maga
+fénykora, azután leáldozott és szürke öregség mered reménytelenül
+reájuk. A felfedezőre is ez a sors vár, annál valószinübben, minél
+jelentékenyebb volt felfedezése és minél fiatalabban bukkant rá. Akadnak
+rendkivüli szervezetü emberek, akiknek jelentékeny felfedezésekhez való
+képességük érettebb korukra is megmarad; a következményeket is azután
+sokkal könnyebben viselik el, mint a fiatalok kevésbbé ellentálló és
+kevésbbé megkérgesedett természete.
+
+E ténybeli megállapitások is ellentétben állnak a népszerü
+gondolkozással, amely szerint valaki annál alkalmasabb jövendő
+felfedezésekre, minél jelentékenyebbek vannak már a háta mögött. Ez a
+feltevés a való viszonyokkal teljesen ellenkezik: minél sulyosabb volt
+az első felfedezés, annál kevésbbé várható, hogy hasonló értékben
+megismétlődjék. A tapasztalat is gyakran megerősiti a mi véleményünket:
+amikor Kirchhoffot és Kundtot, e két kitünő fizikust Berlinbe meghivták,
+abban a reményben történt, hogy megkezdett pályájukat emelkedő
+tendencziával folytathatják, de – épp az ellenkezője következett be. A
+feltalálókkal is igy vagyunk: Edisont nagyszerü találmányai után
+elhalmozták minden képzelhető támogatással és még sem tudta már sokra
+vinni, évek óta alig produkált valamit, ami régi sikereihez fogható
+volna. Ha a vállalkozó szellemü üzletemberek, akik vele rosszul
+spekuláltak, a feltalálás lélektani feltételeivel tisztában lettek
+volna, inkább fiatal és tehetséges tudósokra szánták volna a pénzüket,
+akiknek az érvényesüléshez éppen csak a mód és alkalom hiányzik. Abba,
+aki a szociálpolitikában és a szervezési munkában még többre vitte, mint
+az optika területén, a helyes uton járt: egész Németországban
+keresett-kutatott fiatal emberek után, akiket, gyakorlati próbák
+alapján, lekötött magának, hogy teremtő erejüket gyárai részére
+biztosithassa.
+
+Jeleztük, hogy valamely kiváló felfedezés hátrányos következményei,
+amelyek a fiatal korban annyira gyakoriak, később arányosan csökkennek.
+Természetesen más tényezők is számitásba jönnek, főleg a felfedezés
+érvényesitésének több-kevesebb nehézségei, amelyek a szervezetet ujabb
+erőveszteségnek vetik alá és további munkára már alkalmatlanabbá teszik.
+Az idejekorán érvényesülőknek tehát kettős szerencséjük van: a fel nem
+ismerés keserveit megtakaritják és több kilátásuk marad, hogy még
+érdemleges eredményeket érhetnek el s az önvád furdalásai ellen védve
+lesznek. Helmholtz példájára hivatkozunk: az erő megmaradásáról való
+munkáját nem tekintette egyéni reform-alkotásnak, hanem lényegében már
+ismeretes, csak észrevétlenül maradt vonatkozások összefoglalásának és
+átdolgozásának. Hamarosan azonban baráti kör veszi körül, amely uj
+ötleteit a legmelegebben pártjába veszi és a külső elismerés jelei sem
+késtek sokáig. Nem is tört meg időnek előtte, sőt rendkivüli
+munkaképessége haláláig szinte csorbitatlan volt, amit persze jórészt
+munkamezeje alkalmas felcserélésének is köszönhetett.
+
+Valószinü tehát, hogy a jeles felfedezéseket a kimerülés tünetei váltják
+fel, de a körülményektől függ: mennyire. Általános fejtegetéseink az
+egyes esetek megitélését mindenesetre megkönnyitik.
+
+
+
+
+A kutató hivatása.
+
+Nem ismerünk ezidőszerint olyan társadalmi állást, amelynek tartalmi
+foglalata kizárólag a tudomány megfelelő termékenyitéséből állna. Vannak
+egyes esetek, amikor kitünő kutatóknak elnézik gyönge tanári
+eredményeiket és másokkal helyettesitették őket, ujabban pedig olyan
+akadémiai pozicziókat is létesitenek, ahol alig kell tanitani és az
+anyagi javadalmazás felmenti az illetőt egyéb foglalkozás szükségétől.
+Mindig kompromissziumról lehet azonban csak beszélni s az állam még
+manapság is tartózkodik a szabad tudományos kutatás _személyi_
+kérdéseinek megbolygatásától. _Tárgyi_ támogatás Németországban inkább,
+mint bárhol, bőven akad, hiszen a természettudományi intézetek
+háztartásában a legnagyobb tétel nem a tanitásra, hanem a kutatásokra
+esik s a tanárok és tanitványok ügyét egyaránt teljes készséggel
+pártolják.
+
+Különös, hogy a személyi és anyagi érdeklődés mennyire eltérő mértékü s
+a tanárok alkalmazásánál, legalább formailag, a tanitási
+kötelezettségtől sehogy sem akarnak eltekinteni. Igaz, hogy nem annyira
+a kormányok czopfosak, mint inkább a tanárok, akiknek javarésze főleg
+előadásainak él s kisebbitésnek érezné, ha kutatókollégáikat a
+tanitástól felszabaditanák. A kutatói tevékenység magasabb értéküsége
+olyan nyilt titok, amelyről az érdekelt körökben nem illik beszélni,
+mert társadalmi repressziót támasztana maga ellen.
+
+
+
+
+A kutató tanári hivatottsága.
+
+A szakszerü mellékfoglalkozás, amely formálisan főfoglalkozássá lép elő,
+jelenleg a tanitásban merül ki. A tartalmi azonossággal: a
+tudományossággal, alkalmazkodik ugyan a czélhoz, de fenmarad a kérdés,
+vajjon ebből az egyesitésből nem származnak-e jelentékeny hátrányok?
+Tényleg igy is áll a dolog.
+
+Még manapság is, mikor a tudományos kutatás alapvető fontossága már
+általánosan elismertetik és jóformán a népszerü igazságok közt foglal
+helyet, ezt a mellékfoglalkozást _ajándékként_ várják és fogadják attól,
+aki rátermettnek bizonyul. A kutatónak tulajdonképpeni hivatását kell
+időben és energiában megrabolnia és a legjobb esetben sem kap más
+kárpótlást, mint némi hivatali megkönnyebbitést. Természetesen csak idő,
+még pedig rövid idő kérdése, hogy a helyzet megváltozzék és a szabad,
+tudományos müködés olyan élethivatásnak legyen tekinthető, amely az
+illető tudósnak gazdasági sorsát biztositja. Ebben az esetben a kutató
+benső hivatottságát kielégitendő, nem lesz kénytelen más müködési
+területre lépni, a puszta megélhetés és a tovább való buvárkodás
+kedvéért.
+
+Ha a nagy felfedezők tanitói tevékenységét szemügyre veszszük, azt kell
+tapasztalnunk, hogy uj igazságok megismerése és a tudomány terjesztése
+közt nincs meghatározott viszony. Talán épp annyi elsőrangu kutató akad,
+aki nem tud tanitani, mint ahány kitünő tanár, akinek soha ujat
+felfedeznie nem adatott meg, bár az utóbbi eset mégis ritkább. Vannak
+viszont adataink, hogy mindkét fajta kiválóság egy személyben egyesül s
+a tanári pályától egészen elzárkózott tudóssal is találkoztunk már. Ez
+utóbbi csoport jelenleg fejlődési tendencziát mutat, aminek magyarázata
+egyrészt abban rejlik, hogy manapság több tudományos előkészültséget
+igénylő pálya van, mint valaha, másrészt természetesen folyton
+szaporodik az egyetemi képzettségüek száma, akik a tudományos munka
+vágyával és technikai készségével szivesen ragadják meg a gyakorlati
+érvényesülés alkalmait. Ezzel kapcsolatosan azonban a tudománynyal
+foglalkozók egy értékes fajtája kezd kialakulni: az _amatőr kutatóké_,
+akik anyagi érdek nélkül, lelki szükségből fognak a munkához. Eddig ez a
+tipus Angliára, a vagyoni függetlenség ősi és általános fészkére
+szoritkozott, harmincz év óta azonban Németország is a gazdag államok
+sorába lépett és a német nemzet fontos létérdeke, hogy az örökölt és
+szerzett vagyon ilyen czélu értékesitése nemzeti szokássá váljék.
+Jellemző, hogy Siemens, az ipar e valódi fejedelme, minden siker és
+kitüntetés közül a berlini akadémiába való felvételét s az ebben rejlő
+megbecsülést tartja a legtöbbre. Természetesen a vagyon és a kutatási
+tehetség elegendő mértékben ritkán van meg egy emberben; akinek azonban
+magának nincs kellő tehetsége, üzzön sportot abból és gyarapitsa a
+nemzet javait azzal, hogy fiatal genieket szegényes viszonyaikból kiemel
+és kitanit. Ezzel a helyes eljárással szemben az az amerikai szokás,
+hogy a kétes eszközökkel összeharácsolt milliók egy parányát tudományos
+czélokra dobják oda, durva és esztelen tempó.
+
+A tanitói és kutatói hivatás egyesitésénél két teljesen különböző
+csoportra akadunk: egyfelől azokra a kutatókra, akik kitünő
+tanárkodásukkal személyi iskolát teremtenek, másrészt azokra, akik
+kedvetlenül és közvetlen hatás nélkül adnak elő. Láttuk a mi példáinknál
+is e két élesen eltérő válfajt: Liebiget, az intenziv oktatás
+nagymesterét és Helmholtzot, akit sokoldalu tehetsége éppen a kathedrán
+hagyott cserben.
+
+Sokszor felhivtam az illetékes körök figyelmét erre a két tipusra és azt
+javasoltam, hogy _klasszikus_ és _romantikus_ névvel illessük őket. Ez a
+megjelölés magától értetődőleg csak az általános irányt szabja ki, az
+egyes összeférő vagy összeütköző tulajdonságokat ezen a nyomon kell
+keresni és kiválasztani: főleg a temperamentum stilus-különbségeiről van
+szó.
+
+A klasszikus tipus, amelyet Helmholtzban látunk megtestesülve,
+melankólikus vérmérsékletü és lassan reagáló; a mindennapi érintkezésben
+tartózkodóak, őrizkednek minden könnyelmü közlékenységtől, akár
+személyükre, akár tudományos eredményeikre vonatkoznék. Ha később
+tekintélyre és társadalmi poziczióra tesznek szert, tartózkodásuk
+méltóságteljes magatartásban nyilvánul, amit rendszerint tulzott gőggel
+magyaráznak s pedig csak a rettegett, váratlan helyzetek megelőzését
+czélozza. Agybeli reagáló-képességük viszonylagos lassuságát
+(magaviseletük forrás-okát), munkaterveik makacs kivitelével és az adott
+problémának való teljes odaadásukkal gazdagon ki tudják egyenliteni.
+Newton, a jellegzetes klasszikus, arra a kérdésre, hogyan bukkant rá
+felfedezéseire, a közismert feleletet adta: _folytonos gondolkodással_.
+
+Ebből következik irásaik és tanulmányaik karaktere is.
+Elviselhetetlennek érzik azt a lehetőséget, hogy valaki esetleg valamely
+hibát süthetne reájuk, tehát végtelen gondossággal dolgozzák ki
+eredményeiket, hogy minden oldalról megtámadhatatlanok legyenek. Gyakran
+megesik velük, hogy valamely kisérleti eredmény már régen kész és még
+sem találják a nyilvánosságra érettnek. Ezt a körülményt Gaussnak, egy
+tipikusan klasszikus tudósnak szavaival világitjuk meg, aki, mikor
+munkájának állása iránt érdeklődtek, azt válaszolta, hogy: eredményeim
+már rég meg vannak, csak azt nem tudom még pontosan, hogyan fogok
+hozzájuk jutni? Vagyis: annyira fontosnak tartotta eredményei
+levezetését, bizonyitását és más problémákhoz való vonatkoztatásait,
+hogy mindezen feladatok megoldása előtt munkáját tökéletlennek érezte.
+
+A reakczió lassu menetéből következik a tanitásra való alkalmatlanságuk
+is. Az eleven és hatékony előadás a _rögtönzés_ nagy készségét
+feltételezi; a lelkes hevület nem tehető páczba, ha azonban maga a tanár
+is unja a dolgot, tanitványat sem tudja elragadni. Régi, elfogadott
+tények viszont nem izgatnak senkit, de uj és nagy eszmék, amelyek az
+előadó tanár ajkán születtek, feltétlenül meghóditják a hallgatóságot
+is. Ebben van a nagy romantikusok feledhetetlen sikereinek titka, pedig
+retorikai és alaki tekintetben ugyancsak kifogás alá esnek. A klasszikus
+tudós természeténél fogva sohasem számithat olyan diadalokra, hiszen a
+rögtönzést ösztönszerüleg és meggyőződésből is utálja. A legokosabb,
+amit tehet, ha felolvasását gondosan kidolgozza és minden előrelátható
+ellenvetéssel szemben felvértezi, vagyis beszélő könyvvé alakul át.
+Miután ez a megoldás nem nagyon észszerü, meg kell bocsátanunk, ha a
+klasszikus tanár a személyes oktatást egyáltalán nem szereti és
+lehetőleg megszökik előle.
+
+A laboratóriumi vagy szemináriumi oktatás még inkább gyors és
+lényegbevágó tudományos reagáló képességet követel; nem elég, ha a tanár
+határozott feladatokat tüz ki, hanem meg kell mutatnia, hogyan lehet
+ügyesen és szakszerüen az ismeretlen területeken való buvárkodás
+számtalan akadályait legyőzni. Hogyha a tanár minden egyes esetben azt
+kénytelen mondani, hogy: először gondolkodni akarok a dolog fölött s
+másnapra azután pompás megoldást süt ki, a tanitvány már idegenül érzi
+magát és munkáját nem fogja önállóan és öntudatosan tovább folytatni. Ha
+azonban tanárja igy szólhat: majd együtt gondolkodunk a dolgon, s
+bizalmas fesztelenséggel hányják-vetik meg a lehetőségek sorát, a
+tanitvány még ha a sikerhez kevéssel is járult, a megoldás mikéntjét
+látja és érti s a legközelebbi alkalommal már egyedül fog megpróbálkozni
+vele. Erre a tanári hivatásra viszont csak a rögtönzés mestere
+vállalkozhat, akinek olyan gyakorlata van, hogy a sikerben nem kell
+kételkednie: tehát a romantikus jellegzetes vonásáról beszélünk.
+
+Evvel a jellemvonással különben a romantikus lényege már adva is van.
+Agybeli berendezkedése a szellemi visszahatás rendkivüli gyorsaságában
+és a meginduló gondolatsorok eleven és bőséges leperdülésében
+jelentkezik s egyéb ismérvei is közvetlenül ettől a berendezkedéstől
+függnek. Szangvinikusnak kell lennie és dus szellemi termelését közre
+kell árasztania. Nem fog egy határozott kérdésen évekig rágódni, hanem
+egy csomó érdekkört egyszerre vagy legalább gyors egymásutánban követ,
+miután minden külső befolyásra azonnal reagál. Szellemi mozgékonyságánál
+fogva a jelentkező tudományos kérdésekre a felelet csaknem egyidejüleg
+adódik, a kérdések roppant tömege azonban lehetetlenné teszi, hogy
+mindegyiket olyan aprólékos gonddal dolgozza ki, ahogy a klasszikus
+szokta. Szellemi tulajdonaikkal szemben is másféleképpen viselkednek: a
+klasszikus tudós egyéni birtoknak tekinti, olyan sokáig és olyan teljes
+odaadással dolgozott rajta, hogy szinte vérévé vált s ha más tart rá
+igényt, ugy védi, mint a saját gyermekét. A romantikus fajta ellenben
+olyan könnyen és gazdagon termel, hogy inkább helyet kell a régi
+kidobásával az uj részére teremteni, mintsem hogy a befejezett munkával
+való személyes összefüggésért kardoskodjék. A klasszikus nem szeret
+készülő műveiről beszélni, a romantikus viszont nemcsak hogy szivesen és
+kimeritően cseveg róluk, hanem gondolatait, szempontjait és belső
+vajudásait világgá bocsátja, mindenki alapul veheti őket a maga
+munkájához vagy felfedezéséhez és a romantikus nem veszi rossznéven, ha
+tőle elemelnek valamit. Magának is több van belőle, mint amennyit
+felhasználhat.
+
+Nem kell részletesebben bizonyitani, hogy éppen e tulajdonságok révén
+lesz a romantikusból kitünő tanár. Gondolatokban és problémákban való
+tulterheltség sehol sem csappantható le jobban és természetszerübben,
+mint szorgalmas tanitványok körében, sőt a tanár lelkesedése még a
+hanyagokat is ösztökéli. Liebig, a nagy romantikus, a legkedvezőtlenebb
+körülmények közt is, mihelyt lehet, iskolát alapit; olyan erős belső
+szükség készteti erre, hogy áldozatok árán rendezi be és tartja fenn s
+rövid idő alatt olyan sikerekre hivatkozhat, hogy a tanitványok az egész
+művelt világból tódulnak hozzá. A kicsi és jelentéktelen Giessen néhány
+év alatt nemzetközi hirességre tesz szert; a német határon idegenek
+bukkannak fel: merre visz az ut Giessenbe?
+
+Liebig hatásának döntő motivumát tanitványai egyértelmüleg abban
+állapitják meg, hogy állandóan lelkesedést tudott bennük kelteni és
+ébrentartani tudományos munkásságuk iránt. A kikerülhetetlen
+elkedvetlenedési időszakokat egy pár gyujtó szóval mindig át tudta
+ugrani és tanitványai gyengülő kitartását megszilárditani s ez volt az
+igazi eredmények kulcsa. Tény, hogy az _akarat_ képessége minden más
+közül a legritkábban van kifejlődve. Sokan vannak, akik minden jóra
+hajlanak, de akarni nem tudnak, legalább is olyan eltökéltséggel, hogy
+akaratukat minden nehézség és akadály ellenére érvényesithessék. Ezekben
+a jelenségekben is a félremagyarázott oktatási politika bünös. Ha a
+tanuló a tanár rendelkezéseihez lehetőleg alkalmazkodik, ez a tanárnak
+igen kényelmes s ösztönszerüleg feléleszti benne azt a gondolatot, hogy
+az ilyen gyerek egyszersmind nagyon jó diák. A nevelés jeligéje tehát: a
+lehető _legengedelmesebb tanitványokat!_ Az életben azonban
+engedelmességgel nem lehet zöld ágra vergődni, sőt éppen megforditva:
+azok jutnak legtöbbre, akiket erős akarat vezet s akik nem törődnek
+avval, mit tartanak mások róluk, hanem a maguk czéljaival akarnak
+tisztában lenni. Nemcsak az egoisták ilyenek, hanem az emberiség nagy
+jótevői is; hajthatatlan akaraterő nélkül az emberi viszonyok
+megjavitása nem sikerülhet, még a legnemesebb és legértékesebb czélokat
+is egy konzervativ többség fogja mindig ellenezni. Lélektani
+szükségszerüség ez; a tétlenségi elv a szellemi életre is áll, nemcsak a
+mechanikára.
+
+Az akarathiány általános voltát a romantikus tanár, aki fölös és
+meggyőző akaraterővel van telitve, tiszteletreméltó módon csökkenti.
+Társas együttműködés és egy tekintélyes idegen akarat mellett az
+átlagember akarat-érvényesitése sokkal könnyebb; nemcsak szivesen teszi
+meg, amire biztatják, hanem még hálás is érte. A tanár egyénisége a
+közvetlen hatás folytán tanitványaiban szinte megsokszorozódik és időben
+és térben valósággal hihetetlen eredményeket hozhat világra.
+
+A klasszikus minderre képtelen és még külső lehetőség esetén sem fog
+ilyesmire törekedni. Mikor Gauss göttingeni professzor volt, még divott
+az a szokás, hogy a tanitványok félév elején személyesen jelentkeztek.
+Gauss tudomásul vette a jelentkezést, de minden diáknak egész őszintén
+megmondotta, hogy a felolvasásokból valószinüleg nem lesz semmi, abban a
+reményben, hogy majd csak visszalépnek. A klasszikus tudósnak viszont
+roppant nagy személytelen és a jövőbe nyuló hatásképessége van. Műveinek
+kerek tökéletessége gondolat-birodalmát soká és változatlanul megőrzi.
+Tudjuk, hogy egy csiszolt üveglap kémiai és egyéb mechanikai hatásoknak
+jóval tovább tud ellenállni, mint a csiszolatlan; a klasszikus művet is
+belső lezártsága tartósabbá teszi, mint amilyen puszta anyaga szerint
+lehetne. Ilyen összhangzatos alkotás módositásának ötlete azután mindig
+körülményesen bizonyitandó, mielőtt hitelre találna: ezért van a
+klasszikus stilü tudományos munkának bár később beálló, de huzamosabb és
+teljesebb hatása, mint a romantikus tudósénak.
+
+A romantikus mü hatása másban rejlik; nem tökéletessége és lezárt volta,
+hanem az eleven élettel való kapcsolata jellemzi. Gyakran maga a
+romantikus tudós hivta ki az általános figyelmet problémáira s igy
+munkáját a napi eseményekbe ojthatta bele. Gyors és széleskörü hatását
+ez a körülmény biztositja, viszont müvének állandóságát is letöri. A
+piramis köveinek megbolygatása nélkül évezredekig megáll, az erdő csak
+folytonos ültetés és pótlás által élhet tovább. A fiatal fák viszont
+elődeik megtermékenyitett talajából hajtanak ki; azok az elemek tehát,
+amelyeket a faősök a sziklákból szerves életre asszimiláltak,
+örökkétartó hatást fejtenek ki. A két tipusnak a gondolkodás időbeli
+mértékében rejlő eltérése müveik hatásmódjában is visszaverődik: az
+egyik lassan és nyomatékosan, a másik gyorsan és széles körben
+érvényesül.
+
+
+
+
+A vég.
+
+Eddig főleg a felfedezők fénykorát állitottuk szembe életük többi
+szakaszaival, lássuk most már amaz eseteket, amikor az ellentétek belső
+lefolyásuk következtében nem olyan nagyok és feltünőek. A felfedezők és
+feltalálók jórésze tényleg veszély nélkül éli tul legjelentékenyebb
+eredménye kritikus idejét és ha elég szerencsések, hogy hamaros
+elismerésre találnak, hosszu és boldog életük alkonya. Diszes és
+tekintélyes helyre kerülnek és anyagi megélhetésük sokszor dusan lesz
+biztositva; minél tovább élnek, munkáik értéke annál nyilvánvalóbbá
+válik, kormányok és testületek vetélkedve halmozzák el kitüntetésekkel
+és tisztelik meg általuk saját magukat, hogy az idején való elismerés
+bizonyitványaival kérkedhessenek. A laikus tehát irigylésreméltó életet
+lát maga előtt.
+
+A kutató, még abban az esetben is, ha az általános elismerés sokáig
+késik, manapság már rendszerint élvezi munkája gyümölcsét. A tudomány
+fejlődésének mai gyorsitott tempója, a népek legkiválóbbjainak
+megsokszorozódott részvétele folytán, az elmult évszázadokhoz képest,
+még a legmerészebb felfedezéseket is hamarabb hóditja meg az egyetemes
+ismeretek számára. Ma már kizárt dolog, hogy az alapvető gondolat
+évszázadokon át, sőt akár néhány évtizedig is észrevétlenül maradjon: ha
+nem is az első szerző megállapitásának alakjában, de hamarosan másodszor
+is felfedezik és feltétlenül a nagyközönség tudomására jut. A tudomány
+gyarapodásának a vezető szellemek egyéni érdekeitől való látszólagos
+függése ellenére, félelmetes szabályozottsággal és logikus rendben halad
+előre és különös, objektiv törvényei kalauzolják. Mennél fejlettebb
+valamely határos tudományág, a tudomány egyes szervében meglévő
+hiányosságok annál kirivóbbak, miután minden részletkérdés
+szükségszerüen ezer mással van vonatkozásban. A megfelelő pótlás és
+kiegészités folyton sürgetőbbé válik, ami a gondolkodókat hathatósan
+odatereli, ahol még tennivaló van. A tudomány történetirójának
+folytonosan csodálkoznia is kell a fejlődés következetessége felett.
+
+A tudománynak épp e következetes és esetlegességektől önmagában
+felszabaduló menetéből következik, hogy az egyes tudós vagy kutató
+előrehaladásával soha sincs összehangolva. A legkedvezőbb egyéni esetben
+a dolog igy áll: Eleinte a felfedező jóval megelőzi korát. Tegyük fel,
+hogy uj megállapitásait hamarosan és általánosan megérteti és
+hozzáférhetővé teszi s tekintélyes iskola alapitásával vagy irodalmi
+tevékenysége révén annyira érvényesiteni tudja, hogy rövid idő alatt egy
+csomó munkatársa akad. A tudomány ebben az irányban gyors fejlődésnek is
+lendül, eleinte a mester kizárólagos vezetése mellett. Csakhamar azonban
+a tanitványok serege és a munka terjedelme annyira megszaporodik, hogy a
+vezető tudós nem lehet a dolgoknak teljes ura. Fiatalabb, az uttörő
+munkában fel nem emésztődött erők friss és szabad energiájukat viszik a
+mester megcsappant erői helyére és az uj elvet olyan irányban fejlesztik
+tovább, amelyeket az eredeti szerző annak idején figyelmen kivül
+hagyott. A tudománynak ez az ifju hajtása mindinkább terjed és
+gyarapszik, a mester pedig mind öregebb lesz és a fiatalos rohamot nem
+birja tovább. Nem marad végül más választás, mint félreállani vagy
+letipratni magát; mindkét megoldás rosszul esik, de általános és egyéni
+szempontból mégis az első a jobbik.
+
+Volta, az elektromosság tudományos alapvetője, életfeladatának
+megoldásául végre a nevéről elkeresztelt elektromos oszlopra rábukkanva,
+olyan mérhetetlen fejlődés előtt tette szabaddá az utat, amelynek
+területét csak akkor képzelhetjük el, ha technikai és tudományos
+életünknek az elektromossággal való telitettségére gondolunk. Mielőtt
+még hires értekezését nyomdába adhatta volna az elektrokémiai
+felfedezések a puszta szóbeszéd alapján már kezdetüket vették és a
+következő tudományos korszakot jóformán ki is sajátitották. Feltehető
+volna, hogy Volta alaposan kiaknázta nagyszerü ötletét. Szó sincs róla:
+gazdag tevékenysége evvel a tanulmányával jóformán teljesen lezárult,
+pedig mindössze ötven éves volt és még negyedszázadnál tovább élt.
+Tudományos müködésével azonban végleg felhagyott, családja körében
+általános tisztelet közepette éldegélt és gyér közleményei nyilvánvalóvá
+teszik, hogy a maga részéről egyáltalán nem volt megelégedve amaz
+iránynyal, amely felé az ő tudományos gyermeke elkalandozott.
+
+Nincsenek közelebbi adataim Volta öregkori szellemi állapotáról s igy
+nem állapithatom meg, vajjon önként és szivesen conult-e vissza vagy
+pedig kényszerüségből. Mindenesetre megtette és jól választott. Rosszabb
+lett volna, ha a csatatéren marad és véleményét fiatal társaival szemben
+érvényesiteni akarta volna. Később ehhez az elhatározáshoz folyamodott
+Berzelius, aki Volta felfedezéseit tovább fejlesztette és az elektromos
+és kémiai tünemények vonatkozásait, amelyektől Volta huzódozott,
+megállapitotta és közzétette. Fiatalkori tanulmányai alapján a kémiai
+vegyületek egy elektromossági rendszerét alapitotta meg és rendkivüli
+módszertani hivatottságával s kitartó és klasszikus tudóshoz méltóan
+exakt kutatásaival a tudomány fejedelmei közé sorakozott. Évi
+jelentéseiben dicséretet és gáncsot teli kézzel szórt minden tudományos
+eseményre és nézete annyira megbizható és becsületes volt, hogy
+javarészt még ma is helytállanak, aminthogy akkoriban is a piaczra
+dobott uj kémiai értékek árfolyamát ő határozta meg.
+
+Amikor azonban őt is elérte a Volta végzete, amely senkit sem kerül ki,
+ha a halhatatlan tudomány olyan vágására csap át, amelyet fogyatékos
+emlékezőtehetséggel és aggkori elgyengüléssel nem lehet megjárni, –
+Berzelius nem vonult félre. A tudomány menetét a maga régi zenéjére
+akarta szabályozni, még pedig eleinte atyai hangon, később komolyabban
+emelte fel tekintélyes és parancsoló szavát, végül fékeveszett haraggal
+minden határt legázolt; semmi sem használt. Fiatal szaktársai, akiket
+annak idején ő maga kalauzolt a tudomány felé, elpártoltak tőle. Nagy
+külső tisztességben, de lelkileg összetörve s abban a meggyőződésben
+halt el, hogy a tudomány, amelynek egész életét áldozta, reménytelen
+örvénybe került.
+
+Az ő esete, amelyet idevázoltam, nem véletlen és kivételes s nemcsak a
+tudomány vezető emberének hasznos és impozáns életpályája ful ilyen
+tragikus befejezésbe. Mindazok erre a sorsra jutnak, akik az egyes
+emberi életnek és az általános emberinek eltérő görbéjét nem méltatják
+vagy nem akarják figyelemre méltatni. Az emberi élet iránya gyorsan
+emelkedik és ha nagy emberé, a környezetnek hamar ura lesz, viszont
+éppen a kivételes élet hatása alatt a környezet nivója is magasabb lesz.
+Ha azután az egyéni élet delelőre jutott, szükségszerüen le kell
+alkonyodnia, sokszor hirtelen, néha lassan, de minden körülmények
+között. Végtelenül nehéz azt a pillanatot megismerni, mikor saját életük
+vonala a környezeté alá esik s mikor a megszokott tevékenység folytatása
+már nem a fejlődéssel, hanem az egyéni élet jelentőségének csorbitásával
+egyértelmü. A tudomány gyönyörü békemunkája itt sem marad tétlen: aki a
+természeti törvényeket teljesen átérti, lemond az ellenállásról és a
+szükségszerü folyamatot lehetőleg kevés fájdalommal igyekszik elviselni.
+A tudomány óriás csataterei mellett nyájas kertek zöldelnek, ahova a
+vásári lárma nem hat el; olyan virágok nyilnak benne, amelyeket azelőtt
+is láthatott mindenki, de a pillanat elfutó izgalmában észrevétlenül
+maradtak.
+
+Ha valaki nem ragadja meg a visszavonulás időszerü pillanatát, jól
+vigyázzon: csak korábban lehet, későn soha és ha az igazi alkalom
+elrepült, a döntő elhatározás már meg nem érlelődik. Eljő a szenilis
+becsvágy: mutassuk meg a világnak hogy még fiatalak vagyunk, – s
+mindennek vége, a józan belátás örökre elköltözött. Igen, inkább előbb,
+mint később; ha meggondoljuk, hogy a közeli jövendő ifju hősei a kapunál
+türelmetlenül várják, mikor lesz már a pálya szabad, örömmel kell
+félreállani és szivesen tisztelegni a fiatal titánok előtt.
+
+
+
+
+Lábjegyzetek.
+
+[Footnote 1: Ez a társulat abból a koloquiumból keletkezett, melyhez
+Magnus laboratóriuma tagjait és néhány más tudósbarátját össze szokta
+gyüjteni. Első feladatukul „A fizika fejlődésé“-nek kiadását tüzték ki,
+a Berzelius-féle huszesztendős kémiai „Évijelentés“ mintájára. Az első
+kötet 1847-ben került ki és az 1845. évre vonatkozó jelentést
+tartalmazta, amelyben elnézést kérnek az esetleges fogyatékosságokért a
+szervezkedés nehézségeire való tekintettel. A kezdeményezés Magnustól
+ered, aki Berzelius tanitványa lévén, az évi jelentés fontosságával
+tisztában volt.]
+
+[Footnote 2: Ujabban, más formában, megint eredményesen használják.]
+
+[Footnote 3: Az erjedésről és az izomerő forrásáról szóló nagy munkája,
+amely néha tényleg már az aggkor tüneteit igazolja.]
+
+
+
+
+TARTALOM
+
+  Ostwald. Irta: _Pogány József_  1
+  A kultura problémája  9
+  Az energia  16
+  A feltalálók és felfedezők  23
+  Felfedezés és feltalálás  26
+  Az iskolai rendszer  28
+  A történelmi iskola  30
+  Az életrajz anyaga  40
+  Mayer  42
+  Helmholtz  99
+  Liebig  177
+  Visszapillantás  267
+  A született kutató  268
+  A nem  271
+  A környezet  273
+  A nevelés  279
+  A leendő kutató felismerése  286
+  Gyakorlati alkalmazások  288
+  Korai érettség  290
+  A mű és következményei  293
+  A kutató hivatása  299
+  A kutató tanári hivatottsága  300
+  A vég  311
+
+VILÁGKÖNYVTÁR
+
+Egy-egy kötet angol vászonkötésben 1 korona 90 fillér.
+
+Kapható minden könyvkereskedésben.
+
+BÖLSCHE:
+
+Az élet fejlődéstörténete.
+
+Forditotta: Dr. Fülöp Zsigmond.
+
+A nagy tudósnak és a nagy mesemondónak minden erénye megvan ebben a
+könyvben. A témája a legizgatóbb emberi téma. Hogyan keletkezett az
+ember, hogyan alakultak ki az állatfajok, mint született meg az élet a
+földön. És ezt a témát Bölsche az adatokon való tökéletes uralkodással,
+a művészi elmondás minden eszközével adja elő. Mintha valami sokszinü,
+sokmintáju keleti szőnyeget teregetne szét a publikuma gyönyörüségére,
+de ennek a szőnyegnek minden cirádája és minden szinfoltja a
+természettudomány igaz adatainak a szálaiból van szőve.
+
+VILÁGKÖNYVTÁR
+
+Egy-egy kötet angol vászonkötésben 1 korona 90 fillér.
+
+Kapható minden könyvkereskedésben.
+
+MAETERLINCK
+
+A SZEGÉNYEK KINCSE
+
+FORDITOTTA BÖLÖNI GYÖRGY
+
+A Nobel-dij koszorúja a legfrissebb diadala Maeterlincknek, a nagy
+drámairónak és mély filozófusnak. És talán inkább a filozófiai művei,
+mint a drámái juttatták el az irói dicsőségnek ehhez az ormához: =_az
+ilyen finom, mély és szellemes filozófiai munkái, mint A szegények
+kincse_=. Az aprók, gyámoltalanok, a szenvedők vagyonáról, a
+lélekkincseiről van szó ebben a könyvben. =_Mindazok számára van ennek a
+könyvnek mondanivalója, kiket megbántott az élet._=
+
+A Nap nyomdája, Budapest
+
+
+
+
+*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 75946 ***
diff --git a/75946-h/75946-h.htm b/75946-h/75946-h.htm
new file mode 100644
index 0000000..8f476b3
--- /dev/null
+++ b/75946-h/75946-h.htm
@@ -0,0 +1,7085 @@
+<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
+    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
+<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
+<head>
+<meta name="generator" content=
+"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" />
+<meta http-equiv="Content-Type" content=
+"text/html; charset=utf-8" />
+<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
+<title>Feltalálók, felfedezők, nagy emberek by Wilhelm Ostwald |
+Project Gutenberg</title>
+
+<style type="text/css">
+/*<![CDATA[*/
+body {
+ margin-left: 10%;
+ margin-right: 10%;
+}
+
+h1,h2 {
+ text-align: center;
+ clear: both;
+ line-height: 200%;
+}
+
+h2 {
+ margin-top: 2em;
+}
+
+p {
+ margin-top: 0.75em;
+ margin-bottom: 0.75em;
+}
+
+body > p {
+ text-align: justify;
+ text-indent: 1.5em;
+}
+
+hr {
+ width: 33%;
+ margin-top: 2em;
+ margin-bottom: 2em;
+ margin-left: auto;
+ margin-right: auto;
+ clear: both;
+}
+
+hr.chap {width: 65%}
+hr.tb {width: 25%;}
+
+.pagenum {
+/*  visibility: hidden; */
+/*  display: none; */
+ position: absolute;
+ right: 2%;
+ color: gray;
+ font-size: smaller;
+ text-align: right;
+ text-indent:0;
+}
+
+.center {
+ text-align: center;
+ text-indent: 0;
+}
+
+.right {
+ text-align: right;
+ margin-right: 1.5em;
+}
+
+em.gesperrt {
+ font-style: normal;
+/*  font-weight: normal; */
+ letter-spacing: 0.2em;
+ padding-left: 0.2em;
+}
+
+.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
+
+.caption {font-weight: bold;}
+
+.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
+
+.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;}
+
+.footnotes {
+ border: dashed 1px;
+}
+
+.footnote {
+ margin-left: 10%;
+ margin-right: 10%;
+ font-size: 0.9em;
+ text-align: justify;
+/*  text-indent: -5%; */
+}
+
+.footnote .label {
+ position: absolute;
+ right: 84%;
+ text-align: right;
+}
+
+.fnanchor {
+ vertical-align: super;
+ font-size: .8em;
+ text-decoration: none;
+}
+
+ul.TOC {
+ list-style-type: none;
+ padding-left: 10%;
+/*  text-indent: 0; */
+ text-indent: -5%;
+ width: 70%;
+ text-align: justify;
+}
+
+ul.TOC li {
+ margin-top: 0.25em;
+}
+
+span.ralign {
+ position: absolute;
+ text-align: right;
+ right: 15%;
+ top: auto;
+}
+/*]]>*/
+</style>
+</head>
+<body>
+<div style='text-align:center'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 75946 ***</div>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p class="center"><span class=
+"caption-150">VILÁGKÖNYVTÁR</span></p>
+<p class="center"><span class="caption">SZERKESZTI</span></p>
+<p class="center"><span class="caption">D<sup>r</sup> POGÁNY
+JÓZSEF.</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-150">KÖNYVE</span></p>
+<hr class="chap" />
+<p class="center"><span class="caption-150">OSTWALD</span></p>
+<h1>FELTALÁLÓK, FELFEDEZŐK, NAGY EMBEREK</h1>
+<p class="center"><span class="caption">FORDITOTTA</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-large">KÓSA
+MIKLÓS</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption">1912</span></p>
+<p class="center"><span class="caption">RÉVAI-KIADÁS</span></p>
+<p class="center"><i>Minden jog fenntartva.</i></p>
+<p class="center"><i>A cimlap és kötés rajzát Zádor István
+készitette.</i></p>
+<p class="center"><span class="caption-small">BUDAPESTI HIRLAP
+NYOMDÁJA</span></p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id=
+"Page_1">-1-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>OSTWALD</h2>
+</div>
+<p>Egy japán diákja azt kérdezte egyszer nagy professzorától, miről
+lehetne már ifjukorában felismerni a jövő nagy emberét. A
+professzor csudálkozó kérdésére elmondotta, hogy a japán kormány
+szeretné ezt tudni azért, hogy ilyen gyerekkorukban felismert nagy
+emberekből válogassa ki azokat, akiket Európába küld studiumokra.
+Ez a kérdés vezette Ostwaldot a nagy emberek (az ő szemében első
+sorban feltalálók, felfedezők, természettudósok) problémájához.
+Miről lehet felismerni az ifju kor szimptomáin a nagyra
+hivatottságot, miként alkotódik meg a nagy ember életének a
+szerkezete, mik az állam, a társadalom feladatai a zsenivel szemben
+a maguk érdekében – ezekre a kérdésekre ad feleletet Ostwaldnak
+immár egész sor munkája. Elsősorban pedig nagy emberek életének a
+természetrajzát kutatja, induktiv történelmi anyagot keres
+természettudományi erősségü törvények megformulázásához. Itt is
+három nagy ember: Mayer, Liebig, Helmholtz élettörténete adja a
+nagy emberek természettörténetének egész sor törvényszerüségét. Már
+pikantéria kedvéért is <span class="pagenum"><a name="Page_2" id=
+"Page_2">-2-</a></span> érdekes megnézni, hogy egy negyedik nagy
+embernek, magának Wilhelm Ostwaldnak az élete mennyire fér el ezek
+között a megállapitások és regulák között. Minden egyéb szempontok
+félrehagyásával most az Ostwald megállapitotta törvények
+érvényességét próbáljuk kontrollálni az Ostwald életének
+adatain.</p>
+<p>Egy tanitványának, Waldennek a könyve elmondja Ostwald életének
+a jelentős eseményeit. Rigában, ebben a német-orosz városban
+született 1853-ban, az apja kádár volt, érdemes céhmester. Igaz
+tehát rá, amit a zseniről megállapit, hogy első sorban ilyen
+alantibb polgárcsaládból szokott kikerülni és igaz rá, amit
+Liebigről mond, hogy a „népből“ való származása révén sok
+fölhalmozott, fejlődésre kész energiát hozott magával. Ahogy minden
+nagy emberénél számtalanszor hangsulyozza, Ostwald is rossz tanuló
+volt, az öt osztályu reálgimnáziumot hét év alatt végezte el,
+különösen a filológiával, a kivételek tudományával volt sok kinja,
+mint szerinte minden későbbi természettudósnak, a kivételt nem türő
+törvényszerüségek kutatójának. Igen korán érett gyerek volt, mint
+elmélete szerint minden zseni. Minden érdekli, csak az iskola nem.
+Tüzijátékokat fabrikál, fotografál, esztergályoz, könyvet köt,
+gyereklapot csinál. Az apja házában tanulta meg a testi munka
+tiszteletét. <span class="pagenum"><a name="Page_3" id=
+"Page_3">-3-</a></span> Együtt éltek ott a kádárlegényekkel és
+inasokkal. A kézmüves lelkiismeretessége lesz meg Ostwald
+kisérleteiben és vizsgálataiban. A bizonyitványai mindig rosszak;
+de fizikában, kémiában első sorban áll. Még gyerekfővel kerül fel a
+dorpati egyetemre kémiát tanulni. Muzsikás és alkoholos esztendők
+következtek ezután, de Ostwald az igy elherdált idő egy részét ugy
+hozta be, hogy nem járt az előadásokra. Erre is van Ostwaldnak egy
+elméleti megjegyzése: „Az iskola zsarnoksága alól való
+többé-kevésbbé erőszakos fellázadás, ha nem is áll egyébből, mint
+az iskolai feladatok félrevetéséből és a belső érdeklődések
+energikus követéséből, nagy időmegtakaritást és az alkotás
+meggyorsitását jelenti.“ Laboratóriumi munkát azonban sokat
+végzett. Három szemeszter után hazamegy vizsga nélkül. Végre nagy
+kinnal letesz két vizsgát. A harmadik vizsgáját aztán valami bolond
+pezsgős fogadásból nagyszerüen leteszi négy hét alatt. Ime már
+kitetszik karakterének, Ostwald terminológiája szerint, romantikus
+volta. Gyorsan, hirtelen reagál mindenre, nagyszerü lendület van
+benne. Megvan benne az ostwaldi romantikusság másik szimptómája is:
+sokféle iránt érdeklődik. A diákbibliájába ezt irja egyik társa:
+Kedves Ostwald, csak ne akarnál <span class="pagenum"><a name=
+"Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> olyan átkozottul sokoldalu
+lenni. És romantikus abban is, hogy azonnal és mindenkire hat az
+egyénisége, mindenki megszereti, nagyon simán és könnyen halad.
+Elismerik és pártolják. Hamarosan asszisztens lesz és huszonöt éves
+korában már magántanár a dorpati egyetemen. Mint Ostwald szerint
+minden ifju zseni, ő is azonnal a legnagyobb célokra tör, már első
+munkájával megkezdi élete legnagyobb alkotását: a fizika és kémia
+oly termékennyé lett egyesitését.</p>
+<p>Környezete rajongott érte, pedig igen sokat boszantotta őket
+„vad“ nézeteivel. „Az öreg és munkára képtelen embereket meg
+kellene ölni“, „A szerelem őrültség“. „Sohasem fogok megházasodni,
+mert előre látom, hogy sajnálnom kellene a feleségemet és még erre
+sem volna elég időm.“ 1879-ben természetesen eljegyezte magát:
+„Megházasodom, mert ez a leány zavar a munkámban.“ Keresztülmegy
+ekkor a nagy természettudósok gyakori válságán. Egy pillanatig arra
+gondolt, hogy a megélhetés kedvéért abbahagyja a tudományos munkát
+és a technikai kémiára adja magát. De aztán a felesége ellenállása
+győzött és Ostwald nem lett hütlen a tudományhoz. Ostwaldnak igen
+érdekes fejtegetései vannak, hogy milyennek kell lennie a nagy
+ember feleségének, hogy a zseni az alkotás egy életen <span class=
+"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> át
+szakadatlanul tartó szülési fájdalmai között a körülményekhez
+képest jól érezze magát.</p>
+<p>1881-ben meghivják a rigai politechnikum kémia tanárának. Kitünő
+tanár. Ebben is igazi „romantikus“. Elszakithatatlanul hozzátapad
+tanitványai rajongása és szeretete. Az ő tanársága ideje alatt
+megduplázódik a kémiahallgatók száma. Még külföldről is elkerül
+Rigába tanitvány, Svante Arrhenius, aki ma maga is a legnagyobbak
+közül való. Tanitása, temérdek adminisztrációs munkája mellett
+rengeteget dolgozik. Rigai korszakában harminc kisérleti tanulmányt
+ad ki. Ekkor alkotja meg első világhirü munkáját, Az általános
+kémia tankönyvét. A fizika és kémia egész áttekintése és történelmi
+kritikája ez a könyv, „esemény nemcsak a szerzője életében, hanem a
+fizikai kémiának mint önálló tudománynak az életében is“. Ennek az
+első nagy műnek a keletkezése is igazolja Ostwald teóriáit. Már
+huszonhét éves korában, házassága első évében született meg az első
+fogalmazása. Ime ujra a zseni életében annyiszor hangsulyozott
+koránérettség. És bizonyitódik a másik tétel is, hogy a korai
+házasság hasznos a nagy emberre és hogy a házasság első ideje
+rendesen egybeesik legragyogóbb tudományos alkotásának
+idejével.</p>
+<p>Uj lendület következik eztán Ostwald életében, 1887-ben
+meghivják a lipcsei egyetemre. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> Megint egész tanitványhadsereg
+gyül össze körülötte a világ minden tájékáról. Egész
+miniatürinternacionále. Csodálatos szervező, fascináló, tanitó
+munkát végzett. Kitünő előadó, nem patetikus szónok, vagy
+simanyelvü csevegő, hanem egész gondolatmunkáját kitárja a
+hallgatók előtt, ott küzd, kinlódik előttük a tárggyal, a közönsége
+szemeláttára születnek a gondolatai. Mikor Walden rajongva beszél
+arról, mint hatott a tanitványaira, mintha Ostwald beszélne
+Liebigről, a romantikus és igy tanitványgyüjtő mesterek
+legnagyobbikáról. Temérdek egyetemi tanár került ki a keze alól,
+megint el lehet mondani róla, a mit ő ir Liebigről: „Nem mondunk
+sokat, ha azt állitjuk, hogy Liebig ez alatt az idő alatt az egész
+kulturvilágot ellátta kémia-professzorokkal“.</p>
+<p>Tudományos munkássága a vegyi rokonság, az elektrokémia, az
+energetika, a katalizis-elmélet során egyre magassabbra, egyre
+széditőbb gondolat-ormok felé lendült. Egyre több lesz a
+szaktudósnál. Már a kémiában is minden réteg számára, tudósok,
+diákok, a nagypublikum számára megvannak a maga könyvei, de minden
+szárnycsapása egyre magasabbra és tágabb szemhatárok fölé emeli.
+Walden kitünő szemmel állapitja meg róla: „Liebig klasszikus
+‚kémiai levelei‘ óta nem volt kémikus, aki ennyire <span class=
+"pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> <i>minden</i>
+réteg és minden életkor mestere lett volna. Liebig elsősorban a
+kémia általános kérdéseit vitte be a legszélesebb körökbe, Ostwald
+könyvei pedig az általános (a fizikai) kémia jelentőségének a
+hirdetői. Ha még hozzávesszük a „természetfilozófiai előadásait“,
+amelyekben Ostwald <i>minden</i> művelt emberhez beszél és az
+emberi szellem örökös kérdéseire keres választ, akkor el kell
+ismernünk, hogy kémikus most lett először ennyire egy <i>egész</i>
+nép tanitómesterévé… De tovább kell mennünk. Ostwald munkáit egész
+sor kulturnyelvre leforditották, van köztük olyan is, amely kilenc
+nyelven jelent meg (németül, angolul, franciául, olaszul, oroszul,
+lengyelül magyarul, görögül, japánul), ki kell tehát mondanunk,
+hogy Ostwald <i>nemzetközi</i> tanitómesterré emelkedett.“</p>
+<p>A nagy kutató pályája csucsára ért, elmélete szerint be kellett
+hát következni a megöregedéssel járó nagy válságnak. Az egykor nagy
+szenvedély, a tanitás, türhetetlen gyötrelemmé lesz, 1906-ban
+odahagyta a lipcsei katedrát. Bezárul egyben kutató, kisérletező
+munkássága is és egyre inkább fokozódik az irói produkciója. Az
+irói munkásság tölti ki „gazdagon és termékenyen“ most már néhány
+esztendeje az életét. Megint mintha csak pontos és előre
+elhatározott alkalmazása volna élete a nagy ember életéről alkotott
+<span class="pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span>
+törvényeinek. A kémia szakkérdései, az ismeretelmélet filozófiai
+problémái helyett most a „nap követelései“ érdeklik. A kutató
+tudomány helyébe lép a tudomány alkalmazása. Az emberiség, a
+társadalom jobb, célszerübb berendezése, a fejlődés siettetése, az
+akadályok szétrobbantása, a természet megismerése és meghóditása
+praktikus dolgokban, – ezek a szempontok mozgatják a gondolkodását.
+Megismétlődése annak, amit ő Liebigről állapitott meg: „Életének
+ebben a korában hajtóereje az a kivánság volt, hogy az emberiség
+sorsát megkönnyitse a tudomány eszközeinek a szolgálatába
+állitásával.“</p>
+<p>Még sokféle és sokszempontu kutatás fogja eldönteni, mennyire
+igazak Ostwald törvényei a nagy ember természetrajzáról, de az ime
+kétségtelen, hogy az ő élete maradék nélkül bennfoglalódik ezekben
+a tételekben. Ha ezeknek a törvényeknek semmi egyéb termékenyitő
+hatásuk nem volna, ha nem volnának is egyebek, mint Ostwald
+életének lappangó magyarázatai, akkor is jelentőssé lesznek azzal,
+hogy egy nagy ember lerontotta velük a zseni természetfölötti
+eredetét és a maga élete tudatossá tevésével földi viszonyokból és
+földi törvényekkel értette meg a legnehezebbet: a maga életét.</p>
+<p class="right"><i>Pogány József.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>A kultura problemája.</h2>
+</div>
+<p>Mi a hivatásuk, a szó legáltalánosabb értelmében, a
+feltalálóknak és felfedezőknek? Ha erre a kérdésre azt a feleletet
+próbálom adni, hogy: <i>a kultura fejlesztése</i>, – ez a válasz
+elfogadhatónak fog látszani; viszont szükségszerüen felvetődik egy
+ujabb kérdés: <i>mi is a kultura?</i> Ha megint a magam módján
+felelem: <i>az átalakitott energia gazdasági együtthatójának
+megjavitása</i>, ugy el kell készülnöm arra, hogy olvasóim többsége
+türelmetlenül vagy lemondólag rázza a fejét és komolyan fontolóra
+veszi, vajjon nem volna-e legokosabb, ha ezt a könyvet mindjárt
+össze is csukná. Kérem, sziveskedjenek még egy pár oldallal
+megbirkózni. Hiszen tulajdonképp nagyon egyszerű és világos
+dologról van szó és annak, aki a fizika hivatalos szókincsével
+ismerős, a definició néhány szava egyes esetek egész tömegét idézi
+fel, amelyeken a meghatározás helyénvalóságát <span class=
+"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> azonnal
+próbára teheti. De a megfelelő fogalmak a fizikában járatlan
+olvasónak is rendelkezésére állanak, legfeljebb ilyen elnevezések
+alatt még nem volt alkalma használni őket.</p>
+<p>Vizsgáljunk meg egy sajátosan emberi tevékenységet, például a
+nyers vagy természetes anyag feldolgozását. Akár esztergályosról
+van szó, a ki pipát, akár művészről, aki szobrot farag: a munka
+mindig akként megy végbe, hogy egyfelől ott van a kész mű, másutt a
+hulladékok, a forgács, a törmelék, a mi már alkalmatlan arra, hogy
+hasonló alkotás anyagául szolgáljon. Minden czéltudatos
+tevékenységnek ez a tipusa. Lehetetlenség a tervbe vett művet a
+megadott nyersanyagból tisztán, vagyis anélkül kihozni, hogy egy
+része értéktelenné ne válnék vagy legalább is ne degredálódna.
+Igaz, sokszor a körülmények annyira bonyolultak, hogy az anyag a
+megfelelő szolgáltatásra teljesen kiaknázhatónak tetszik. Ez az
+illuzió azonban csak akkor fordul elő, ha nem állitunk fel szigoru
+szempontokat. Igy például azt lehetne mondani, hogy az ércöntő
+beleszoritja az egész érczmennyiséget az előírt formába és nincs
+forgács-hulladék. Ez tény, de a tüzelő anyag, amelylyel a nyers
+érczet megolvasztotta, elvész és többé ilyen czélra nem
+használható. Igy <span class="pagenum"><a name="Page_11" id=
+"Page_11">-11-</a></span> áll az ügy minden más esetben is, amelyet
+vizsgálat tárgyává teszünk. Minden munkának van egy ismertető jele:
+mindenből, a mit a természettől azért kaptunk, hogy saját
+czéljainkra alkalmazzuk, bizonyos résznek el kell értéktelenednie,
+le kell kopnia, hasznavehetetlenné kell válnia. Az esztergályos
+száz kiló fából talán harminc kilónyi pipát farag. A fa szakszerűen
+értékesített hányada harmincz százalék. Tehát: az esztergályos a
+faanyagot egy harmincz százalékos gazdasági együtthatóval dolgozza
+fel.</p>
+<p>Itt van tehát az a kétes jelentésű szó és nem is volt olyan
+nehéz megérteni. Természetes, hogy egy másik esztergályos, a ki
+ügyesebb mesterember, ugyanabból a faanyagból negyven százalékot
+tud pipának kiképezni és igy magasabb kulturát képvisel, mint a ki
+csak harminczra viszi.</p>
+<p>De hogy vagyunk akkor, ha ehhez a munkához viszont kétszeres
+időre van szüksége? Nos, erre a kérdésre a már ismert eljárási
+módon válaszolhatunk. A nap huszonnégy órájának csak bizonyos része
+forditható munkára: az idő is alá van vetve a gazdasági együttható
+törvényének. Hogyha tehát a munkás a legjobb üzleti eredményt
+akarja elérni, akkor egybe kell vetnie a fa gazdasági értékét az
+<span class="pagenum"><a name="Page_12" id=
+"Page_12">-12-</a></span> időével, amennyiben számitásba veszi:
+mibe kerül napi életfentartása, ezt az összeget a megtakarított,
+illetve jobban értékesített fáéval megfelelő vonatkozásba állitja,
+hogy munkáját a lehető legjövedelmezőbben oszthassa be.</p>
+<p>Ez a megfigyelés feleletet ad egy másik ellenvetésre is, amely a
+figyelmes olvasónak valószinűleg már régen a nyelvére tolult.
+Hiszen a szobrásznál nem az a fontos, hogy mennyit faricskál le a
+márványtömbből, csak művészi alkotás legyen belőle. Ez a felfogás
+helyes is a munka művészi értéke szempontjából; viszont a hulladék
+itt egész máshol hever. Az izgatott órák, a melyekben a szobrász a
+művészi megihletettség kifejezési formáit kereste, az alkotás sok
+meddő kisérlete, az eldobott tervek és skizzek, – igenis, nagy,
+sokszor tulságos nagy áldozatokat kellett hoznia, a míg a teremtés
+boldog órája végre elérkezett. Ez egy önmagával való számadás; a
+másik, egész szerény számítás az ár körül forog, a melyet művéért
+kérnie kell s amely a márványanyag költségét is magában foglalja;
+amennyivel többe került, annyival inkább jön számításba. S annak,
+hogy itt valami érzésbeli tényező is közrejátszik, bizonyságát
+szolgáltatjuk: az igazi szobrászoknak, Michel Angelótól Max
+Klingerig, mindig különösen izgató problémájuk volt, hogy a nyers
+<span class="pagenum"><a name="Page_13" id=
+"Page_13">-13-</a></span> tömbbe úgy lássák és képzeljék bele a
+szoborművet, minha benne rejtőznék, akár a pacsirta a burokban: egy
+vékony hártyát kellett csak lehántani s a mű egész szépségében
+felszabadult, még pedig a lehető legcsekélyebb
+anyagveszteséggel.</p>
+<p>Abban tehát megállapodtunk, hogy a gazdasági együttható minden
+cselekvésnél, minden czélszerű eljárásnál érvényesül, éppen csak az
+egyik munka többé, a másik kevésbbé összetett, amennyiben egyes
+cselekvések summájaként jelentkezik s minden egyes tagnak meg van a
+maga külön koefficiense.</p>
+<p>Alig intéztük el azonban ezt az ütközőpontot, már egy ujabb
+magyarázatra van szükség. Feltéve, hogy minden mü több részből van
+összeállitva s valamennyinek meg van a maga gazdasági együtthatója:
+hogyan lehet akkor a különböző alkotórészeket összesiteni? Az
+iskolában azt tanultuk, hogy csak egynemüeket lehet összeadni:
+almát almával, gyereket gyerekkel. De a müvészi szépséget és a
+márványtömb sulyát nem lehet egymáshoz rakni.</p>
+<p>Hogyan is állottunk a mi esztergályosunkról szóló példázattal?
+Hiszen fát és időt valójában épp ily kevéssé lehet összeadni. És
+mégis egybe tudtuk vonni s ezáltal össze is adni őket: mindkettőt
+pénzértékben fejeztük ki. Pénz pénzzel <span class=
+"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span>
+összeadható. Éppen az a pénz jelentősége, hogy egységes
+mértékmérője az értékek javarészének, amelyek ma közkézen forognak.
+Manapság jóformán minden gazdasági cselekvés abban nyilvánul, hogy
+nyereséget és veszteséget ugyanabban a pénzértékben fejezünk ki s a
+célszerüséget e szerint itéljük meg. És a mai irányzat arrafelé
+tart, hogy mind több és több olyan értéket lehesen a mértékmérőre
+igazitani, amely eddig kivül esett rajta. Az a bizonyos
+szárazdajka, a ki a háziasszony megjegyzésére: remélem, szeretettel
+fog bánni a gyermekeimmel, azt felelte, hogy a szeretet havonkint
+öt márkával többe jön, – csak ennek a fejlődési folyamatnak adott
+goromba kifejezést. Céltalan volna ezen a folyamaton, régi jó
+szokás szerint, mindig ujra felháborodni. Miután általános és
+ellenállhatatlan erővel megy végbe, általános tárgyi oka is van s
+meg kell előbb érteni, mielőtt erkölcsi vagy esztétikai alapon
+állást foglalnánk vele szemben.</p>
+<p>Ez a megértés éppen annak az általános mértéknek szükségletéből
+fakad, amely az embereknek kölcsönös vagy társadalmi tevékenységére
+alkalmazható. Magasabbrendü szociális berendezkedés nélkül a pénz
+léte és mibenléte érthetetlen. Zárt gazdasági társadalomban, mely
+minden szükségletét maga produkálja, a pénz még felesleges s csak
+akkor válik szükségessé, ha <span class="pagenum"><a name="Page_15"
+id="Page_15">-15-</a></span> különböző gazdasági egységek lépnek
+egymással érintkezésbe. A cserekereskedés helyét, amely a a
+kölcsönös szükséglet és felesleg időnként való összetalálkozását
+feltételezi s a kereskedelmi forgalom kezdetleges alakjának
+képviselője, egy közös értékmérő foglalja el, amely a csere két
+alkotó elemét vagy aktusát függetleniti egymástól s ez által
+mindkettőnek hasonlithatatlanul nagyobb mozgékonyságát segiti elő.
+Akinek csak fölös terméke van, de ugyanakkor nincsenek kielégitendő
+igényei, a maga produktumát anélkül értékesitheti, hogy viszont
+nélkülözhető árut kellene beszereznie s ezáltal bizonyságot nyer az
+iránt is, hogy később felmerülhető szükségleteit még akkor is
+fedezheti, ha annak idején nincs felesleges csere-anyaga. Ezáltal
+az egyik fél a maga javára a lehető legkedvezőbben irányithatja a
+kölcsönös forgalmat és a másik fél is hasonló előnyös helyzetben
+van.</p>
+<p>Igy kerülünk megint a gazdasági koefficiens látószöge alá. A
+pénz olyan kitalálás, amely az üzleti forgalom gazdasági
+együtthatóját megjavitja s ennélfogva kétségtelen nagy
+kulturértéket jelent. Hogy ez az értelmezés tényleg a dolog
+lényegébe vágó, az a mozgalom is bizonyitja, amely régebben a
+cheque-forgalom bevezetését követelte, igazolásául annak a
+tapasztalásnak, hogy még a pénz és pénzértékek fizikai vándorlása
+<span class="pagenum"><a name="Page_16" id=
+"Page_16">-16-</a></span> is a forgalom tulságos megnehezbülésére
+vezetett. Ennélfogva: a gazdasági együttható megjavitása céljából a
+puszta átirás által való központositást kellett életbeléptetni. A
+csereművelet tudniillik itt már nem az effektiv pénzbeli
+kiegyenlitéssel, hanem a központnak a megtörtént érték-forgalomról
+szóló értesitésével történik. Elszámolás pótolja a pénz tényleges
+átadását, az eddig szükségelt munkaszolgáltatás tetemes
+csökkentésével.</p>
+<p>Igy tehát megint a kultura problémájához kerültünk. Mégis be
+kell ismernünk, hogy a pénz mértéke nem alkalmazható valamennyi
+kulturális értékre egyaránt. Bismarck, a sokat emlegetett
+imponderabiliát csak azért nevezte ezen a néven, mert bár a mi
+értékelésünknek ellenemondanak, mégis olyan tényezőket
+sorakoztatnak elénk, amelyek a kulturéletet erősen, néha döntően
+befolyásolják. Mégis volna talán egy még általánosabb értékmérő,
+amely ezeket az értékeket is maga alá rendeli?</p>
+<div class="chapter">
+<h2>Az energia.</h2>
+</div>
+<p>Az egyetlen fórum, amely erre a kérdésre feleletet adhat: a
+tudomány, még pedig az egyetemes természettudomány s nem a
+történelem, a mely csak egyes régebbi szociális hatóerőkkel
+<span class="pagenum"><a name="Page_17" id=
+"Page_17">-17-</a></span> ismertet meg bennünket, de nem azokkal, a
+melyek még kifejlődésre várnak. A természettudományhoz fordulunk
+tehát és azt kutatjuk, vajjon nem mutatkoztak-e az ő területén
+ilyen általános értékmérők, amelyeknek a lehető
+legáltalánosabbaknak s azonkivül mértékszerüeknek kell lenniök.</p>
+<p>A fizika és kémia hatvanöt év alatt kidolgozott egy olyan
+fogalmat, a melynek meg van mindkét rendbeli tulajdonsága. Ez a
+munkának általános értelemben vett fogalma, vagyis: <i>az
+energia</i>. Minden történés a külvilágban, akármilyen jellegü
+legyen is, kimeritően és egyértelmüleg leirható vagy megismerhető,
+ha adva van, hogy energiái közül melyek változtak meg és milyen
+volt ez a változás. Tudományos meggyőződésem, a melyet
+természetesen még nem minden illetékes tényező oszt, hogy ugyanezt
+mondhatjuk a belső világ történéseiről is. Nem szükséges különben,
+hogy ezt a kérdést itt döntsük el, miután jelen fejtegetéseinkben
+kifejezetten csak a külső világ jelenségeire szoritkozunk.</p>
+<p>Mi is tulajdonképpen az energia? Jelenleg a legvégső reálitás, a
+mely még tapasztalati körünkbe esik. Az ujabb időkben tudniillik
+kiujult a harc a külvilág reálitásának régi problémája körül, még
+pedig azzal az eredménynyel, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> hogy egyetlen kétségkivül
+való bizonyosságot ismerünk s ez: öntudatunk pillanatnyi tartalma.
+Nézeteltérésről csak e tényből vont következtetések körül lehet
+szó. Nos, megállapithatjuk még, fizikai és fiziológiai értelemben,
+hogy a mi a külső világból tudomásunkra jut: érzékeink kapuin át
+jut oda. Van-e kulcsuk ezeknek a kapuknak? Egy van: <i>az
+energia</i>. Érzékelhető impressziónk csak akkor keletkezhet, ha a
+külvilágból energia hat az érzékeinkre vagy forditva: ha
+idegrendszerünkben energia-változás megy végbe. A tudomány ezekre a
+folyamatokra más vagy általánosabb kfejezésekkel nem rendelkezik.
+Az anyag fogalma a közelebbi leiráshoz nem elégséges, mert például
+a látás egész a szem hátsó üregéig nem materiális történés.</p>
+<p>Ezen általános ismertetésen kivül azonban az energia fogalmát
+szemléltető módon is meg kell értetnünk. Erre a célra mndennapi
+életünk bármely fázisa alkalmas. Belépünk este a szobába és
+felcsavarjuk a villanyt. Ezzel lehetővé teszszük, hogy a központban
+már előkészitett elektromos energia bekapcsolódjék a lámpába s ott
+hővé és fénynyé alakuljon át, amivel nincs összekötve semmiféle
+anyagbeli mozgás. Hogy ez az anyagtalan dolog mégis nagyon reális
+valami, ezt mindenki tudja: hiszen pénzbe kerül. Az a realitás, az
+elektromos energia, amely a központból <span class=
+"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> a
+vezetéken át a szobába kerül, mint a világitógáz a csöveken
+keresztül, továbbá a hő és a fény, amivé az energia a lámpában
+átformálódik: mindez annak az általánosan létezőnek különféle
+megnyilvánulási alakja, amelyet energiának nevezünk. Joggal
+beszélhetünk különböző formákról, mert egyiket a másikból nyerjük.
+Az elektromos energia abban az arányban tünik el, ahogy fényt
+szolgáltat, s ezért kell a központnak folyton pótolnia, nehogy a
+lámpa kialudjon. A központban pedig a nagy gépek mechanikai
+munkájának elektromos energiába való átvitele utján termelődik. Ezt
+a mechanikai munkát a gőzkazán alatt égő szén idézi elő; az energia
+azonban, amely a szénben és az égéshez szükséges levegőben rejtőzik
+el, a nap sugaraiból születik, amelyeknek hatása és felhasználása
+mellett hajtottak ki egykor azok a növények, amelyeket ma mint
+fosszilis szenet bányásznak ki. Tovább azután nem vezethetjük
+vissza a munka vagy energia utját; mindmáig a nap az egyetlen
+praktikus forrás, amelynek energiakészletét fogyasztjuk s ennek az
+energiának alkalmazásain épül az egész földi életünk. Minden
+cselekvésünknek az a gyakorlati feltétele, hogy más megnyilvánulási
+formákba viszszük át ama tápláló anyagokból nyert energiánkat,
+amelyek éppugy, csak alacsonyabb hőmérséklet <span class=
+"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> mellett,
+égnek el a testben, mint a szén a gőzkazán alatt.</p>
+<p>Óriási távlatok nyilnak meg itt előttünk, egész tudásunkkal
+felérők. Ha például ez a kérdés merül fel: mi köt össze bennünket
+azokkal az égi testekkel, amelyek oly távol vannak tőlünk, hogy a
+fény csak millió és millió év alatt jut onnan ide, ugy a felelet:
+<i>éppen ez a fény</i> az összekötő. Csak azt tudjuk, amit ez a
+fény hirül hoz és csak abból értesülünk a világür létéről és
+eseményeiről, hogy közvetlenül vagy a látcső lencséjén és tükrein
+át fénysugár ér a szemünkbe. Viszont a villanylámpánál láttuk, hogy
+a fény az energia egyik formája. Azaz: a világegyetem, amennyiben
+ismerjük, az a tér, amelyből energia hatol hozzánk, vagyis: <i>az
+egész világ energia</i>.</p>
+<p>De az energiát még sem lehet megfogni vagy megmérni! – mondhatja
+az anyag nyakas védelmezője. Válaszom: az energia mindenesetre
+megfogható valami, mert összes érzéki tapasztalataink s igy
+tapogató szerveink is az energia megnyilvánulásain alapulnak.
+Tényleg: van egy bizonyos helyzeti energia (elaszticitás) és egy
+mozgási energia, a melyeknek a fogható fizikai világról való
+képzeteinket köszönhetjük. Megmérni az energiát nem lehet. De lehet
+talán a villamosságot vagy a fényt, a hőt és a mágnességet?
+<span class="pagenum"><a name="Page_21" id=
+"Page_21">-21-</a></span> Pedig hát épp úgy meg vannak, mint a víz
+és föld. Miért kellene tehát a megmérhetőséget a létezés
+szükségszerű feltételének tekinteni? Semmi ok nincs reá, mert
+hiszen vannak megmérhetetlen létezők. Egy rövidlátó népszerű
+filozófia szoktatott hozzá bennünket ahhoz a feltevéshez, hogy való
+dolgoknak mindig mérhetőknek kell lenniök. Ha a legtöbb
+természettudós irányítása szerint a világot anyagból és mozgásból
+akarjuk kiképezni, akkor szükségszerűen meg nem mérhető anyagokat
+kell felvennünk; ha azonban ezt a fogalmat szigorú tudományossággal
+határozzuk meg, úgy az energiához kell eljutnunk, mint a legvégső
+mérhető és kimutatható valamihez.</p>
+<p>A figyelmes olvasó fel fogja vetni a kérdést: tehát csak
+energiára találunk a külvilágban? Ugy van: mutass valamit és
+kifejtem neked, hogy milyen energiák vannak jelen. Ez talán már
+elég konkrét dolog?</p>
+<p>Az energia tehát semmi esetre sem absztrakt valami, épp oly
+kevéssé, mint te vagy én. Itt is a nyelv bizonytalanságait kell
+megsinylenünk, ugyanavval a szóval lévén kénytelenek az elvont és
+általános fogalmat és az egyes konkrét, a fogalom alá eső tárgyat
+megjelölni. Amikor Schiller a Glocke-ban azt mondja: der Mann muss
+hinaus, – itt a Mann szónak absztrakt jelentése <span class=
+"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> van, mert
+nem egy bizonyos férfira vonatkozik, hanem a férfi fogalmával
+kapcsolatos kijelentésről van szó. Ha azonban egy viharos népgyülés
+elnöke rámutat egy zavargóra és kiadja az utasítást: der Mann muss
+hinaus! – akor csak egy valakit értett. Épp úgy jelentheti az
+„energia“ absztrakt értelemben azt a tömegjelenséget, a mely
+bizonyos módon mérhető és átvitelezés útján mechanikai munkából
+előállítható, mint a hogy jelentheti egy bizonyos helyen lévő
+bizonyos mennyiségét, a melynek meghatározott rendeltetése s
+többnyire meghatározott tulajdonosa van és egyedileg akként
+körülirható, mint ama népgyűlési férfiú. Igen általános értelemben
+pedig, miután minden létező az energiára vezethető vissza: az
+energia az egyetlen konkrét létező.</p>
+<p>Az energia fogalmának ez általános jellegű tisztázására azért
+volt szükség, hogy a feltalálás és felfedezés fogalmait
+megérthessük. Az energia mérhető és egyszersmind minden dolog
+alapvető eleme lévén: minden történés általános mértékéül
+szolgálhat. A feltalálók és felfedezők ugyanis azok az emberek, a
+kik a történéseket jobb, azaz kivánatosabb és üdvösebb irányba
+viszik, mint az eddigi volt; ezért kell működésüket, a
+legáltalánosabb értelmezésben, energetikai formákkal ábrázolnunk.
+<span class="pagenum"><a name="Page_23" id=
+"Page_23">-23-</a></span></p>
+<p>Evvel visszakerültünk elmélkedéseink kiinduló pontjához. Miután
+az egész emberi élet a testben lévő energiák működtetésén alapszik,
+a melyeknek az a rendeltetésük, hogy a külvilág energiáit,
+amennyiben lehetséges, az ember érdekében alakítsák át: minden az
+átalakítás miként megtörténtétől függ. Láttuk, hogy mindig van
+hulladék, amelynek mennyisége az átformáló egyén ügyessége szerint
+több vagy kevesebb. Most ismerhetjük meg előrebocsátott
+mghatározásunk általános érdekű értelmét: a feltalálók és
+felfedezők annyiban és csak annyiban fejlesztői a kulturának, a
+mennyiben az elkerülhetetlen hulladék lehető legteljesebb
+csökkentésére tanítanak és megmutatják, hogy az ismert és
+hasznosított energiákon kivül mások is vannak a természetben
+elrejtve, amelyeket szintén az emberiség czéljaira lehet
+átalakítani.</p>
+<div class="chapter">
+<h2>A feltalálók és felfedezők.</h2>
+</div>
+<p>Foglalkoznunk kell még itt avval a ténynyel, hogy az emberihez
+nagyrészt hasonló állati szervezet a nyers energiáknak hasonló
+czélszerű átalakítását végzi. Ez kétségkívül igaz. A különbség
+mindössze az, hogy az állatok a fajt csak fenntartani, az emberek
+pedig fejleszteni <span class="pagenum"><a name="Page_24" id=
+"Page_24">-24-</a></span> is tudják. Ha az ember nem lép közbe,
+akkor az állat évszázadokig és évezredekig változatlanul ugyanazon
+a fokon marad és az egymásután következő nemzedékek egy folyton
+ismétlődő kört futnak be. Csak az ember tudja a maga faját
+nemzedékről-nemzedékre átalakitani, természetesen népek és törzsek
+szerint igen különböző mértékben. S e változás lényegét kizárólag
+csak mindig több és több nyers energiának felhasználásában és
+ezeknek az energiáknak mindig magasabb gazdasági együtthatóval való
+czélszerű átformálásában találjuk meg. Ezt a fejlődést ma még nem
+az egész emberiség egységesen, hanem bizonyos, egyes népek és
+ezeken belül ismét egyes személyek tevékenysége eszközli. Ezek az
+emberek a feltalálók és felfedezők.</p>
+<p>Látjuk tehát, hogy az emberi nem legfontosabb osztályával van
+dolgunk. Ezekben az emberekben érte el legfőbb kifejlettségét egy
+sajátosan emberi vonás: a haladásra való képesség. Ez a megismerés
+érzésbelileg csaknem általános; az emberiség hivatott vezéreit
+tiszteli azokban, a kik friss energiákat szabadítottak fel számára
+vagy a meglévők tökéletesebb értékesíthetésére mutattak rá,
+példaképeit látja bennük, a kiket mindenki nyomon szeretne követni
+és akikhez hasonlónak kivánja a szülő <span class=
+"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> gyermekét.
+Életükről és működésükről irott és iratlan legendák szállnak szerte
+és szállnak tovább nemzedékről-nemzedékre; mindenki érzi, hogy az ő
+útjuk és cselekvésük ismerete egyéni kiválóságuknak
+általánosulására vezethet. Ezeknek a komoly legendáknak azonban
+csak akkor van igazi hasznuk, ha tudományos jellegűek, azaz az
+általánosra és ismétlődőre épülnek. A tudomány bajnokai azonban
+eddig nem igen vállalkoztak erre a feladatra. A tartozó kegyelet
+megsértésének vélték a tudomány hőseinek közelebbi analizálását.
+„Du gleichst dem Geist, den du begreifst, nicht mir“ – úgy
+látszott, mintha evvel menydörögné le minden nagy ember azt a
+kisebbet, a ki ilyen méltatással kisérletezik.</p>
+<p>És ezt a feladatot mégis meg kell próbálni és meg kell
+valósítani. Láttuk, hogy ezek a nagyságok nem ütnek el feltünően a
+többi embertől, sőt az ő legtipikusabb kifejezőik. Nyugodtan
+feltételezhetjük tehát, hogy általános emberi tulajdonságokat
+fogunk náluk találni, éppen csak bizonyos felfokozottságban. És ez
+a meggondolás lesz egyúttal vezetőnk a vizsgálat alá veendő
+részletkérdések megértésénél. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_26" id="Page_26">-26-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>Felfedezés és feltalálás.</h2>
+</div>
+<p>Eddig a felfedezésről és feltalálásról, mint két különböző
+szellemi tevékenységről volt szó s ezért helyénvaló lesz, ha ezt a
+különbséget röviden szóvá teszszük. Az eltérést abban a tényben
+látom, hogy a felfedezésnél ismeretlen körülmények kikutatásáról, a
+feltalálásnál pedig ismert viszonylatoknak uj célra való
+alkalmazásáról lehet beszélni. A felfedezőnek tehát munkája közben
+állandóan azt kell kérdeznie önmagától: uj az, amit éppen
+szemlélek? – a feltaláló ellenben két kérdés közt válogathat:
+hogyan használhatom fel ezt a bizonyos dolgot? vagy: hogy oldhatom
+meg ezt a meghatározott feladatot? Hogy a két kérdés közül melyiket
+veti fel, attól függ, hogy kevésbbé ismert vagy uj dologhoz van-e
+köze avagy inkább a megoldandó probléma vet fel valami ujat.</p>
+<p>Természetesen mindkét águ tevékenység sokszor összebonyolódik
+egymással. A kutatónak munkája közben gyakran kell találmányokat
+csinálnia, hogy a kikutatandó uj valamit lehetőleg kedvező
+feltételek mellett vizsgálhassa meg. Épp igy: a feltaláló is
+gyakran van abban a helyzetben, hogy ismeretlen dolgokat lásson, ha
+adott feladatát uj eszközökkel akarja megvalósitani. Még eladdig
+ismeretlen körülmények <span class="pagenum"><a name="Page_27" id=
+"Page_27">-27-</a></span> előállitása és lebirása: ez a cél mindkét
+esetben, csak a tudósnak ez uj viszonylatokkal szemben való
+álláspontja lényegesen különböző. Ennélfogva: végeredményben a
+tudatos érdeklődés mértékétől fog függni, hogy a hivatott tudós
+saját tapasztalataival szemben milyen vonatkozásba kerül. Itt
+aktuális azután a tudományos tevékenységnek egy sulyos akadálya
+minden országban, ahol a tudomány sokáig aludt s ahol külső erők
+sem mozgatják meg. Ilyen viszonyok vannak most Spanyolországban;
+ósdi, egyoldalu életfelfogás divik, amely nemcsak hogy nem ismeri a
+tudományos ideálokat, hanem egyszerüen elutasitja őket s épp ezért
+hiányzik a kétségtelenül lappangó kutatók szükségszerü
+kibontakozása; viszont kétségtelen, hogy amennyiben valamely okból
+a tudományos ideálok erőre kapnak, egész csomó tehetséges tudós fog
+itt is kivirágozni.</p>
+<p>Ilyen hirtelen fejlődésnek legfelötlőbb példáját
+Francciaországban látjuk a tizennyolcadik század végén a
+mathematika és természettudományok terén. A forradalom és a belőle
+származó következések: a köztársaságnak az ósdi Európa ellen való
+megvédése, az oktatás és a technika ujjászervezése és az általános
+müveltség és haladás terjesztése, – tudós, főleg
+természettudománynyal foglalkozó egyéniségek <span class=
+"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> iránt
+váratlan és nagyszabásu keresletre vezettek és ez a szükséglet
+tényleg egész sereg ragyogó tudóst és kutatót dobott a felszinre,
+akikre Franciaország épp oly büszke lehetett, mint politikai
+vivmányaira. Nehéz volna elfogadni, hogy ez az időköz, éppen
+rendkivüli mozgalmasságánál fogva, rendkivüli emberek születését
+előmozdithatta volna, mert e kiváló férfiak születési időpontja még
+a politikailag és gazdaságilag alacsonyrendü királyságra esik és az
+első forradalmi mozgalom hatása alatt született nemzedék később
+semmiféle kimagasló jellegzetességet nem mutat fel. Sokkal
+kézenfekvőbb, hogy az átlagos nyersanyagról van itt is szó,
+amelyből alkalmas körülmények közt a nagy emberek mindig kiválnak
+és ezt a nyersanyagot csak az egyszerre beállott fejlődési
+lehetőség izgatta a francia forradalom után is gazdagabb
+termésre.</p>
+<div class="chapter">
+<h2>Az iskolai rendszer.</h2>
+</div>
+<p>Ennek a logikus következtetésnek fontosságát hangsulyoznunk
+kell. Ha ez a következtetés helyt áll – sem általános, sem különös
+okok nem szólnak ellene, – akkor megállapithatjuk, hogy ma a népek
+értelmi és teremtő erői általában megközelitőleg sincsenek olyan
+kimeritően <span class="pagenum"><a name="Page_29" id=
+"Page_29">-29-</a></span> felhasználva, ahogy lehetséges volna.
+Amelyik nép tehát elsőnek fogja saját értékeit célszerüen
+kiaknázni, hihetetlen fölénybe kerül minden más néppel szemben. De
+ezt a célt csakis az iskolai oktatás szellemének gyökeres
+megváltoztatásával lehet elérni. A mai tanitási rendszer teljesen
+figyelmen kivül hagyja a tehetséges és fejlődésre képes egyének
+különös kiemelését és támogatását. Sőt a mai iskola állandó
+ellentétbe kergeti a kiváló tanulókat önmagukkal; a későbbi nagy
+emberek köztudomás szerint többnyire rossz diákok voltak, aminek
+oka abban rejlik, hogy az iskola sok különböző szakban akar
+bizonyos átlag-ismereteket nyujtani és az egyes tárgyakra való
+kivételes képességet, miután rendszerint a többi tantárgyak
+elejtésével áll kapcsolatban, alkalmatlan szellemi elfajulásnak
+tekinti. Már most: a későbbi nagy embereknek egyig legjellemzőbb
+(bár nem csalhatatlan) ismertetőjelük épp a nagyfoku egyoldaluság,
+igy tehát az iskolának ama törekvése, hogy ezt az egyoldaluságot
+leküzdje vagy elossza, egyértelmü a későbbi nagy emberek lehető
+visszaszoritásával. Nem szabad viszont azt hinni, hogy a nagy ember
+minden körülmények közt utat vág magának. Eltekintve attól, hogy az
+emlitett akadályok nélkül általában még jobban érvényesülhetett és
+többet szolgáltathatott <span class="pagenum"><a name="Page_30" id=
+"Page_30">-30-</a></span> volna, utalnunk kell egyik előző
+fejezetünkre, amelyben megállapitottuk, hogy kedvezőtlen fejlődési
+feltételek mellett sokan elesnek a szabad szárnyalástól, akik más
+megfelelőbb viszonyok között kivételes eredményeket produkálnának.
+Ha elfogadjuk, hogy rendkivül kedvező körülmények esetén a kitünő
+emberek kiválasztódása rendkivüli mértékben fokozódik, akkor nem
+kerülhetjük el a végső következtetést: iskoláink átlagos
+kedvezőtlen körülményei folytán az eredeti tehetségek nagy része
+háttérbe szorul és összemorzsolódik.</p>
+<p>Ez a ténymegállapitás azonban minden nemzet legfontosabb
+javainak önkényes és elkerülhető pusztulását jelenti: vezető
+szellemeinek pusztulását.</p>
+<div class="chapter">
+<h2>A történelmi iskola.</h2>
+</div>
+<p>Nyilvánvalóvá tettük, hogy a kiváló kutatók életkörülményei és
+fejlődési feltételei lehető alapos megismerésének milyen gyakorlati
+fontossága van. Legalább is olyan, mint e ragyogó egyéniségek iránt
+való elméleti vagy általánosságokban tartott érdeklődésnek. A
+történeti vizsgálódás által felderithetünk egyes személyi
+részletkérdéseket, a legjobb esetben megtudnók, hogy Ranke szavai
+szerint „hogyan is volt <span class="pagenum"><a name="Page_31" id=
+"Page_31">-31-</a></span> tulajdonképpen“ az illetővel; de arra a
+felsőbbrangu feladatra nem vállalkozhatnánk, hogy következtetéseket
+vonjunk le, vajjon a nagy tudósok életkörülményeiből melyek
+hatottak kedvezően kifejlődésükre és melyek kedvezőtlenül? Pedig
+hangsulyozni akarom, hogy ezt a merész vállalkozást igenis
+szükségesnek tartom. A történelem megismertet bennünket a kitünő
+emberek aprólékos életviszonyaival, de a nagyobb közösségekkel:
+városokkal, államokkal és népekkel is; a tudomány tulajdonképeni
+hivatásán esne sérelem, ha mindezen tényezők egyes kicsinyes
+körülményeinek ismeretével megelégednénk. A természetvizsgáló is
+csak egyes személyeket vagy eseteket figyelhet meg és próbálhat ki,
+de nem elégszik meg soha annak megállapitásával, hogy ezekben az
+egyes esetekben miről van szó, hanem avval kezdi a maga tudományos
+munkásságát, hogy a megvizsgálás alá vont példánál mi volt az
+általános és mi volt az egyéni jellegü. Cak az általános vonatkozás
+érdekli és siker esetén csak az általánosra állitja fel az uj
+természeti törvényt, amelyet eredményes munkájából vont le.</p>
+<p>Ugyanigy kell tehát megragadnunk és megvalósitanunk a nagy
+emberek élettörténetének problémáját. El kell különitenünk az
+általánost az egyénitől, az előbbit szakszerüen fejtjük ki,
+<span class="pagenum"><a name="Page_32" id=
+"Page_32">-32-</a></span> az utóbbi pedig csak annyiban jöhet
+számba, amennyiben az általános szempontokra nyilvánvaló befolyása
+volt.</p>
+<p>Két kérdés van tehát; először: mi az általános vagy hogyan
+ismerhető fel?, – másodszor: hogyan tudjuk meg, minek van
+fontossága a részletkérdések vagy egyéni viszonyok közül az
+általánost illetőleg? Először meg kell válaszolnunk az első
+kérdést, hogy azután a másikat szemügyre vehessük.</p>
+<p>Az általános vagy törvényszerű elem – a mely tehát minden egyes
+jelenség megitélésénél és értékelésénél első sorban jön figyelembe
+– minden individuális esetben egyező módon és formában található
+meg. A tudományos munkának van egy csalhatatlan ismérve, a mely
+mindig jelzi, hogy egy bizonyos kérdés egyáltalában és mennyire
+tudományos jelentőségű, ez az ismérv, hogy tudományos eredmények
+alapján „<i>jósolni</i>“ lehessen. A természettudományok terén ez a
+feltevés igen egyszerü. A geológus egy állkapocs formáiból előre
+meg tudja mondani, milyennek kell az illető állat csontvázának
+lennie és ha a kémikus egy új elemet fedez fel, akkor
+megjövendölheti: mekkora lesz a speczifikus hőfoka, még ha nincs is
+semmiféle mértéke róla. A jövendölés e lehetősége a vonatkozó
+természeti törvények ismeretén nyugszik <span class=
+"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> s e
+természeti törvényeknek meg van az a tulajdonságuk és czélzatuk,
+hogy szabályszerűen megismétlődő viszonylatokat egy jellegzetes
+kifejezési formába foglaljanak össze. Más szóval: csak
+szabályszerűen visszatérő jelenségeket lehet megjósolni és a
+természeti törvények éppen azt fejezik ki, a mi megismétlődik.</p>
+<p>A nagy emberek életfeltételeinek sajátos problémájával szemben
+is tehát az a feladatunk, hogy megtaláljuk és kifejezzük az örök
+ismétlődéseket a más nagy emberekkel való egybevetéseknél. A homo
+sapiens egy különös válfajának kell őket tekintenünk és kizárólag
+természettudományos alapon kell azokat az ismérveket és
+sajátságokat kikutatnunk, a melyek tekintetében hasonlítanak
+egymáshoz és kiemelkednek a többi emberek közül. Az átlag-emberrel
+való megegyezéseik kimutatása ellenben közömbös; avval a
+megismeréssel, hogy semmi különös vonás nem fordul elő, az
+érdeklődés is kialszik. Ebből magyarázható a filológiailag agyon
+nem iskolázott ember ösztönszerű ellenszenve avval a
+szatócs-munkával szemben, a melylyel néha nagy emberek életének
+jelentéktelen eseményeit összekapirgálják. Ha ennek az
+ellenszenvnek azt szegzik elébe, hogy nem lehet tudni, vajjon ezek
+az aprólékosságok egyszer <span class="pagenum"><a name="Page_34"
+id="Page_34">-34-</a></span> majd valamely speciális szempontból
+nem lesznek-e érdekfeszítők és nem lett volna-e örök veszteség, ha
+figyelmen kivül maradtak volna, – úgy megint érvényesiteni kell a
+mi álláspontunkat: csak az általánosnak, az ismétlődhetőnek van
+fontossága. Tudományos értelemben tehát <i>nincs örök
+veszteség</i>. Ha az elveszett érték csak egyszer fordul, illetve
+fordult elő, akkor fenntartására nincs semmi szükség, mint a hogy
+felesleges, hogy az utókort arról az időjárásról értesítsük, a mely
+mellett egy tudományos felfedezés megtörtént. Viszont: ha valami
+igazán lényegesről van szó, akkor fontosságához mérten sokszor és
+sokféleképpen fog ismétlődni s igy az egyes példa elenyészése nem
+jelent semmit. Még az adott eset megjelölésénél sem pótolhatatlan
+az ilyen részleges veszteség, a melynek súlyát csak később ismerjük
+fel; minél nyilvánvalóbbak az általános törvények, annál könnyebben
+lehet egyes esetekben a hiányzót interpolálni, azaz: a mértékadó
+törvényszerűségekből kiegészíteni s az űrt betölteni.</p>
+<p>Tudom, hogy e fejtegetéseimmel egy igen elterjedt felfogással
+helyezkedem szembe, a melynek éppen a történelemre és az evvel
+összefüggő érdekekre való befolyása rendkivül erős. „Szent az a
+hely, a melyet nagy ember taposott“, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> – és ez által egy olyan
+kultusz igazolódik, a mely fétisimádássá fajul. A művelt és modern
+ember, a ki lenézi a középkor vallásos rajongásait, a maga
+többé-kevéssé felmagasztosított művészi és tudományos szentjeivel
+épp ilyen középkori ereklye-misztériumot űz, a hogy az
+ujságtárczákból és a schöngeist-könyvekből nap-nap mellett látjuk.
+S ennek egyedülvaló okát abban a helytelen feltevésben kell
+keresnünk, mintha pótolhatatlan értékű egyéni vonatkozásokról volna
+szó. Pedig az <i>egyén és egyed mindig korlátozott és esetleges
+valami</i>. Ha Goethe szavaira hivatkoznak, hogy „földi embernek
+legfőbb boldogsága: a személyisége“, ne tessék elfelejteni, hogy
+Goethe boldogságot és nem értéket említ. Ugyancsak Goethe irja
+azonban ezt is: „Eigenheiten, die werden schon haften; kultiviere
+deine Eigenschaften!“ Tehát: nem az tesz értékessé bennünket, a mi
+véletlenül más, mint a többinél, hanem a mi bennünk az átlagnál
+<i>felsőbbrendűen</i> van kifejlődve. Hogy azonban magasabb és
+alacsonyabb fejlődési fokról egyáltalán beszélhessünk, ehhez
+összehasonlítható, azaz sok embernél, de különböző mértékben
+előforduló tulajdonságok kellenek. A nagy emberekről előre meg is
+állapítottuk, hogy <i>emberi</i> képességek <span class=
+"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> rendkivüli
+felfokozottságával s nem <i>emberfölötti</i> erőkkel
+jellemezhetők.</p>
+<p>A természettudományi és történeti kutatás közt tehát, ebben a
+vonatkozásban, nincs lényeges különbség. Az ujabb időkben a mi
+történelmi felfogásunk ellen megint abból igyekeztek tőkét
+kovácsolni, hogy a történelem tárgyául az egyént tolták előre; be
+kellett azonban látnia mindenkinek, hogy még a legindividuálisabb
+eset sem írható le, azaz nem lehet köztudomásúvá és közérdekűvé
+másképpen, mint általános fogalmak segítségével, a nyelv megfelelő
+kifejezései útján. Tehát a szóbanforgó legegyénibb eset is csak
+egyes ismert, azaz sokszor ismételt fogalmak kombinációjával
+rögzíthető meg és az individuálista történetíró is kénytelen a
+letagadott általános fogalmakkal dolgozni. A természettudomány is
+egyes esetekből indul ki és régebben csak leírás, azaz az ismert és
+a specziálisan alkalmazható általános fogalmaknak összeállításával
+tudott úrrá lenni rajtuk. Később azután az egyes esetekből
+általános törvényeket vezettek le. Mindössze a tudományos készség
+mértékétől függ, mennyire tud valaki az adott példától eltekinteni
+és hogyan tudja az ide vonatkozó általános törvényt kifejteni.</p>
+<p>Arra a kérdésre, hogy mit értsünk „általános“ alatt és hogyan
+tudjuk megismerni, azt feleljük, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> hogy <i>ami ismételhető: az
+már általános</i> és a megismétlődés tényével leplezhető le. Evvel
+azután el volna intézve az a másik kérdés is, hogyan jutunk az
+egyes eset lényeges alkotórészeihez? Ami <i>ismételten</i>
+felismerhető és kimutatható: <i>az a lényeg</i>.</p>
+<p>Ha tehát uj területeken kutatunk, soha sem tudhatjuk előre, hogy
+a sok apró részlet közül egyes esetben mi fog lényegesnek és
+ismételhetőnek bizonyulni. Minden tudományos munkának ennélfogva az
+a kezdete, hogy kizárólag technikai szempontok szerint az adott
+dolgot egyszerüen tudomásul vesszük. Azaz: a rendelkezésre álló
+egyedeket összefogjuk és keressük benne a megismétlődőt. Ebben a
+stádiumban, tudományosan, még nincs értékkülönbség az összetevők
+közt, viszont mégis fontos ez az időköz, mert az elemi osztályozás
+nélkül az egyezőségeket hiába keresnők.</p>
+<p>Mihelyt azonban, az anyaggyüjtés nyomán, a közös körülmények
+közt levő megegyezőségek kiválnak, már a második stádium kezdődik,
+amely ezen egyezők kidolgozásából áll. Az a tétel például, hogy a
+modern nemzetek gazdasági fellendülése tiz-tiz éves hullámokat
+játszik: alacsonyrangu empirikus szabály; már most, hogy ilyen vagy
+pedig mélyebb és tágabb általánositásokig jutunk-e el, főleg az
+illető tudomány-ág <span class="pagenum"><a name="Page_38" id=
+"Page_38">-38-</a></span> fejlettségétől függ; a lényeges
+egyszersmind mindig általános, s az általánosság mértékét
+fontossága jelzi.</p>
+<p>Hangsulyoznunk kell azonban, hogy valamely eset egészen
+különböző jelentőségü lehet és kell hogy legyen, a rá alkalmazott
+tudományos felfogás szerint. Addig fel nem ismert összefüggések
+folytán sokáig lényegtelennek tartott részletek egyszerre a
+tudomány gócpontjába léphetnek, amikor ezekre az összefüggésekre
+rájutunk. Hogy állunk azonban, ha eladdig éppen ezeket a
+részleteket hanyagoltuk el?</p>
+<p>Akkor szépen felkeressük őket és kikutatjuk tulajdonságaikat. A
+fontossá válás szempontja meghatározza a kifürkészés módját is.
+„Értékes anyagot“ sohasem lehet a leendő felhasználásra akként
+összegyüjteni, hogy a jövendő felhasználó meg legyen vele elégedve;
+rendszerint joggal fog panaszkodni, hogy éppen a legfontosabb
+dolgok maradtak észrevétlenül vagy meghatározatlanul. Igy tehát az
+általánositás első lépésével egyidejüleg meg kell állapitani azokat
+a kérdéseket, amelynek jeligéje alatt kell az anyagot gyüjteni.</p>
+<p>Szükségszerüen helyes vagy hasznos is ez az első lépés? A
+tökéletesség szempontjából nem lesz semmiesetre sem helyes, de
+mindig hasznositható lesz, – ha nem véletlenül felmerült,
+<span class="pagenum"><a name="Page_39" id=
+"Page_39">-39-</a></span> hanem tényleges általánositást ölel fel.
+Mindkét kérdés önmagától megválaszolódik az eleinte inkább sejtett,
+mint kimutatott általánositás tényleges megléte s esetleg szükséges
+módositása vagy kiterjesztése után, az esetnek az ideiglenes
+szempontok szerint való közelebbi vizsgálásával. Az igazán
+tudományos gondolkozást a munkának e stádiumában, a kutatónak
+szellemi gyermekeivel szemben kellő elfogulatlansága,
+kényszeresetben: kegyetlensége igazolja. Az uj területen megismert
+törvény felemelő hatása rendszerint oly erős, hogy különös
+önfegyelmezés kell a tévedés lehetőségének meggondolásához.
+Amennyiben ez az általánositás valóban a tények egy egész
+lánczolatát fogja össze, mindenesetre használható részei is vannak,
+viszont ezek a részek egy fel nem ismert fontoságú ponthoz is
+kapcsolódhatnak. S ha ellentmondasokat találunk, akkor az
+összefoglaló gondolatnak a meglévő tényekhez való fokozatos
+alkalmazása adja azt a munkát, a mely minden tudomány örök útja és
+igazi fejlesztője. Lehetetlenség tehát az anyaggyüjtést és annak
+rendszeres értékesitését két, időben és személyileg elkülönitett
+feladatnak tekinteni. Ha külső okok teszik ezt szükségessé:
+elmaradhatlan következményeül a tudományos eredmények késlekedése
+és értékeik csökkenése várható. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_40" id="Page_40">-40-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>Az életrajz anyaga.</h2>
+</div>
+<p>Ha meggondolásainkat speczializáljuk: egyelőre ahhoz az anyaghoz
+kell magunkat tartanunk, a melylyel a rendszerint tudománytalan
+életrajzok rendelkeznek. A bennük felfedezendő általános szempontok
+megadják majd több és jobb anyag beszerzésének a lehetőségeit. A
+hol anyag-hiány miatt valamely kérdést az adott esetből nem tudunk
+eldönteni, ott más esetekből igyekezünk a választ kibogozni s
+megpróbáljuk, vajjon az igy talált megoldás az eredeti tényállással
+simán összeegyeztethető-e? Igy jutunk előre a Goethe szavai
+szerint: soha be nem zárva, de gyakran körülkerülve.</p>
+<p>Még egy bizonyos, igen fontos anyag-mennyiségre kell utalnunk: a
+kutató saját nyilatkozataira. Rájuk találunk elsősorban tudományos
+munkáikban, a melyek az elért szellemi magaslatokat jelölik meg.
+Vannak továbbá másfajta szellemi dokumentumok, főleg levelek, a
+melyeknek értéket kölcsönöz az a körülmény, hogy a szellemi munka
+fejlődési menetének és így a tudományos szolgáltatás lélektani
+megértésének kulcsát adják. Az itt következő tanulmányokhoz az
+ilyen utalások hozták a legmegfelelőbb anyagot és hálásan kell
+tudomásul venni, hogy kitünő tudósok levelei az utóbbi időkben
+mindinkább <span class="pagenum"><a name="Page_41" id=
+"Page_41">-41-</a></span> a nyilvánosság elé kerülnek. Az
+életrajzokban is sokszor ismerünk rá ilyen adalékokra, az
+életrajzíró azonban rendszerint inkább hősének istenítésével, mint
+lélektani analizisével foglalkozik s így a leveleket értelmező
+részeket óvatosan kell mérlegelnünk.</p>
+<p>A mai történetírás technikája épp úgy mint a filológiáé, az
+aprólékos eredeti részletek túlságos gonddal való reprodukcziójában
+kéjeleg és ennek a technikának a bajnokai türelmetlen gőggel néznek
+le azokra, a kik nem állnak az ő pártjukon. Nem hiszem, hogy ennek
+a tulzott gondosságnak komoly jelentősége volna; csak annak a
+nagyon elterjedt nézetnek a gyakorlati következményét látom benne,
+mintha az egyes tények pótolhatatlanok volnának. A ki nem vallja
+ezt a téves hitet s a ki tisztában van azzal, hogy a végső
+következtetést soha sem biztosithatja egy közbeeső faktor, annak
+nem fog fejtörést okozni, vajjon adott esetben egy mellékkörülményt
+bizonytalanságban hagyjon-e, mert egy szó homályos vagy egy
+vonatkozás nem nyomozható ki? Addig nem vonja le általános
+megállapításait, a míg egybehangzó eset elegendő számban nincs
+szolgálatára. Tehát itt is a hibák forrásának szakszerű megítélése
+fogja annak a munkának nagyságát kiszabni, a mely az anyag
+tisztogatásához és biztosításához <span class="pagenum"><a name=
+"Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> szükséges. Miután a
+biográfus munkája sem lehet abszolut tökéletes, a hogy semmiféle
+más munka sem, határául nem a technikai készség véletlen
+mennyiségét, hanem a tévedés lehetőségének raczionális mértékét
+kell beállítani.</p>
+<p>A nagy emberek sokaságából hármat ragadok ki; mindhárman a mult
+évszázadban és hasonló területeken értek el alapvető
+felfedezéseket, mindhárman németek voltak, de jellemük s sorsuk a
+lehető legeltérőbb egymástól. Mayer, Helmholtz és Liebig életéről
+fogunk beszélni; az első kettő az energia megmaradásának törvénye,
+a mi vezető elvünk bölcsője körül állt.</p>
+<div class="chapter">
+<h2>Mayer.</h2>
+</div>
+<p>Mayer Róbert Gyula 1814. november 25-én született; harmadik fia
+volt Mayer Krisztián heilbronni gyógyszerésznek és nejének Heermann
+Erzsébetnek. Szüleinek jelleméről és szellemi képességeiről
+megbízható adatok nem igen állnak rendelkezésünkre, azon kivül,
+hogy atyja a gyógyszertárat szorgalmával és lelkiismeretességével
+felvirágoztatta, úgy hogy polgártársai közt tekintélyes pozicziója
+volt. Visszavonultan élt s idejét hivatásos munkáján kívül
+természettudományi ismereteinek gyarapítására fordította; fiát is
+korán bevezette egy pár fizikai és <span class="pagenum"><a name=
+"Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> kémiai kísérletbe. Az
+anyáról nem tudunk semmi kívételes szellemi tulajdonságot.</p>
+<p>Mayer gyermekkorában nem mutatkozott valami kitünő tehetségnek.
+Maga említi, hogy a város alatti patakban kis vizimalmokkal való
+játszogatás közben egy perpetuum mobilének ötlete villant fel
+benne, de atyja és atyjának barátai a tervet kivihetetlennek
+mondották s ennek folytán nem is próbálkozott meg vele. Nem vagyunk
+teljesen bizonyosak abban, vajjon nem egy öntudatlanul felmerült,
+későbbi konstrukcziójáról volt-e szó, amely ehhez az ifjukori
+elfutó eseményhez kapcsolódik. E feltevésünk azon az alább
+emlitendő tényen alapszik, hogy Mayer nagy eszméje minden tudatos
+előkészités nélkül, hirtelen támadt, olyannyira, hogy megelőző
+temérdek levelében és egyéb irataiban a legcsekélyebb nyoma sem
+található. Magának a felfedezőnek ama kézenfekvő meggyőződése
+kapcsán, hogy jelentékeny eredményeinek bázisa még gyermekkorában
+fekszik, nagyon könnyen és önkéntelenül is következtethetünk később
+felmerült eszméinek korábbi időkkel való vonatkozásaira.</p>
+<p>Mayer Róbert nagyon rossz tanuló lehetett. Előmenetelből mindig
+csak „meglehetős jó“ osztályzatot kapott, a klasszikus nyelvekből
+többnyire „gyenge“ vagy „nagyon középszerü“, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> legjobb
+esetben pedig „középszerü“-je volt. Mathematikában azonban már
+„jó“-ra, sőt „nagyon jó“-ra is vitte. Miután a heilbronni
+gimnáziumban nem sokra haladt, megpróbálkoztak vele a schöntali
+papjelöltképző szemináriumban, de az eredmény itt sem volt
+kedvezőbb.</p>
+<p>Miután akkoriban egész Németországban, de különösen ezen a
+vidéken, a klasszikus nyelvek ismeretére még nagyobb sulyt
+helyeztek, mint manapság, nem kell csodálkoznunk, hogy mathematikai
+sikerei ellenére is utolsó vagy utolsóelőtti volt az osztályban.
+Klaiber nevü tanitójának és gazdájának házában viszont, ötletes és
+tréfás modorával szeretetet és szimpatiát vivott ki magának.
+Emlitik róla, hogy beszélgetés közben gondolatainak logikai
+egymásutánját csak hézagosan tudta összefogni, ugy, hogy
+kijelentései a hirtelen gondolatugrások folytán gyakran meglepetést
+keltettek. Tanulótársainak kisérleteket szokott bemutatni s
+minthogy kisérleteit szellemidézéssel hozta kapcsolatba, a diákok
+„szellem“-nek csufolták. Feltünt még diaktársainak, hogy Mayer
+gyakran szőtt a beszélgetéseibe bibliai mondásokat, de különben sem
+akkor, sem későbben nem volt semmi közelebbi köze a képző-, vagy
+előadómüvészetekhez. Az érettségit 1832 <span class=
+"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> tavaszán,
+tehát alig 17 éves korában ugy ahogy letette és a tübingeni egyetem
+orvosi karára iratkozott be. Mig szaktanulmányait szabályszerüen
+végezte, fizikát rendszeresen nem hallgathatott, mert ez a tanszak
+akkor épp betöltetlen volt, viszont vegytanban Gmelinnél komolyan
+dolgozott. Öt évi tanulás után, egy tiltott egyesületben való
+részvétele miatt, az egyetemi tanács egy évre kizárta. Mikor ugyan
+e miatt vizsgálati fogságba került, a vizen kivül minden ételt
+visszautasitott és igy el is érte, hogy a hatodik napon szobafogság
+árán kibocsátották; a kezelő-orvos kijelentette, hogy
+kényszereszközök alkalmazása Mayer szellemi állapotára végzetes
+lehetne. Miután a hazai egyetemről egyidőre kitiltották, Münchenbe,
+onnan pedig, nem érezvén itt jól magát, Bécsbe ment. 1838
+januárjában visszatérhetett az egyetemre, letette első vizsgáját és
+az ujonnan felfedezett santoninról szóló értekezésével elnyerte a
+doktori czimet. Ez az értekezés egyáltalán nem mutat kiváló
+gondolkodóra vagy kutatóra; néhány betegségi eset felsorolásából
+áll, amelyeknél a santoninnak a giliszta kihajtására szolgáló
+eredményéről számol be. Rövid svájci utazása felkeltette benne a
+nagyvilág megismerésének vágyát; hollandiai szolgálatba akart
+lépni, hogy mint hajóorvos Jávába kerülhessen. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> Leveleiben
+ezt a tervét avval indokolja, hogy nem kellene otthon mint kezdő
+orvosnak alárendelt társadalmi szerepet vinnie, hanem sok ritka
+tapasztalat gyüjtésére volna alkalma. De egyéniségének és
+jellemének fejlődésére még a nyomasztó viszonyok közt is gondol:
+„mielőtt élve elrothadok a tétlenségben (t. i. időmet ki nem aknázó
+gyakorlati foglalkozás mellett), inkább a pokolba megyek.“</p>
+<p>Mindenesetre sok akadályon át vezetett az utja. A szülők
+ellenezték tervét, nem tetszett nekik a több hónapos tengeri ut és
+a veszedelmes nyugatindiai éghajlat: késett az alkalmaztatás is,
+amelyet különben Hágában egypár vizsgálatnak kellett még
+megelőznie. Végre rajtuk is tulesett, bár közepes eredménynyel, de
+a hajó elindulását félévvel kitolták. Erre Párisba ment, hogy az
+ottani klinikákon és operácziós termekben orvosi ismereteit
+tökéletesitse. Néhány földijével lakott együtt, de bár állandóan
+érintkezett Baur mathematikus és fizikussal, mégis kizárólag orvosi
+tanulmányainak élt; a természettudományok vagy a mathematika iránt
+egyáltalán nem érdeklődött. Igazolja ezt Baur is, akinek adatai
+annál megbizhatóbbak, mert Mayernek később értékes tudományos
+szolgálatokat tett, amikor az elméleti mechanika <span class=
+"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> terén
+tanulóéveinek mulasztásait pótolnia kellett.</p>
+<p>Végre 1840 február hó 22-én Mayer Rotterdamban felszállt a
+„Jáva“ hollandi háromárbóczosra. Zeemann kapitány nem adott
+közelebbi érintkezésre alkalmat: legkimagaslóbb egyéni tulajdonsága
+az étel-adagok hihetetlenül fukar kiszabása volt. Mayer naplójában
+külön felemliti azt a pár kivételes esetet, amikor teljesen
+jóllakva távozott az asztaltól és kiemeli azokat a napokat,
+amelyeken a magukkal vitt négy darab sertés levágása következtében
+friss hushoz volt szerencséje. Nem igen közlekedett a
+hajótisztekkel sem s a többieknek is mindössze azt az egy hasznát
+vette, hogy az öreg kormányos közlése szerint a tenger vize nagy
+viharok után feltünően melegebb volna, mint annak előtte.</p>
+<p>Az utazás három hónapnál tovább tartott; Mayer uti naplója
+meglepően üres és jelentéktelen. Megtudunk belőle sok apró külső
+körülményt, például, hogy Mayer az első napok bajai után kitünő
+egészségben volt, kevés dolga hogy azután olyan tüneményes
+gyorsasággal törjön elő és bilincselje le, mint ahogy a biblia
+szerint Pál apostol megtérése történt. Hogy akadt, sok szabad
+idejét a vele levő tudományos és egyéb könyvek olvasásával
+töltötte. <span class="pagenum"><a name="Page_48" id=
+"Page_48">-48-</a></span> Arról a gondolatról azonban, amely igen
+rövid idő mulva szenvedélyesen érdekelte és izgatta, semmi
+vonatkozás vagy emlités nincs, kivéve a tenger vizére vonatkozó
+megjegyzését. Minden amellett szól, hogy életének nagy szellemi
+eseménye egész öntudatlanul lappangott benne, Mayer az uton
+semmiféle komoly és eredményes szellemi munkát nem végzett,
+valószinüleg a tengeri levegő különös hatásának tulajdonitható. Ez
+a levegő tudniillik a tisztán vegetativ életnek kedvez és a
+szellemi munka szükségérzetét, sőt lehetőségét is elrabolja. Egy
+heti tengeri kirándulásnál is az Atlanti oceánon ugyanezt fogjuk
+tapasztalni s e kellemes elbágyadás a forró égöv alatt még jobban
+elhatalmasodik rajtunk, amig a hőség tulságos nyomasztóvá nem lesz.
+A kritikus napra nem az utazás alatt, hanem mindjárt a kikötés után
+találunk rá, amikor a hosszu hajózás folyamán felgyülemlett
+energiái hirtelen müködésbe léptek. Maga Mayer többször irja, hogy
+a surabayai kikötőben végzett érvágások alkalmával egyszerre
+figyelmébe ötlött, miért oly világos az ottani tengerészek vére?
+Eleinte azt hitte, hogy talán ütőeret vágott fel, de azután az
+odavaló orvosoktól megtudta, hogy ez a jelenség a trópusok alatt
+általános. Nemsokára rábukkant a magyarázatra is, még pedig a
+<span class="pagenum"><a name="Page_49" id=
+"Page_49">-49-</a></span> <i>megcsappant oxidáczióban</i>, miután a
+magas temperatura a testből nem kényszerit ki fokozott égési
+folyamatokat saját melegének fenntartására.</p>
+<p>Ezzel a közvetlen gondolattársulás befejezést is nyert. Az
+utazás alatt felhalmozódott felesleges energiáknak tulajdonitható,
+hogy egy külső ok messzemenő gondolatsort inditott meg, amely ehhez
+a különös esethez kapcsolódott. Hogy az állati meleget a tápanyagok
+oxidácziója idézi elő, Lavoisier óta már ismeretes volt s Mayernek
+Párisban bizonyára alaposan a fülébe rágták. Most az a kérdés
+állott előtte: mi lesz az eredmény, ha a test a hőn kivül még
+munkát is produkál? Általánosan elfogadott tény volt már, hogy a
+munka segitségével azután ismét hőt lehet előidézni. Ha viszont a
+munkát végző test csak épp annyi táplálékot használna fel, mint
+nyugvó állapotban, akkor a munkából nyerendő meleg tiszta felesleg
+volna és a test révén egy és ugyanazon mennyiségü tápanyagból
+egyszer több, máskor kevesebb meleget lehetne előhozni. Másrészt:
+ha felteszszük, hogy a többlethez megfelelően több táplálék is
+szükséges, ebből arra kell következtetni, hogy meleg és munka
+kölcsönösen átváltoztatható, tehát hason-minőségü dolog
+<span class="pagenum"><a name="Page_50" id=
+"Page_50">-50-</a></span> volna, mivel mindkettő tápláléknak az
+állati testben való elégéséből jön létre.</p>
+<p>Manapság már ezek az elméleti feltevések olyan természetszerüek,
+hogy akkor való forradalmi szerepüket alig tudjuk elképzelni.
+Nekünk tehát meg kell gondolni, hogy az állandó melegmennyiségeknek
+Hess által felfedezett elmélete, (tudniillik, hogy valamely kémiai
+reakció által előidézett meleg-mennyiség mindig ugyanaz,
+függetlenül attól a módtól és uttól, ahogy egy megadott
+kezdőállapotból a végső anyagállapotba eljut), csak a következő
+évben 1841-ben került nyilvánosságra és addig még a legkiválóbb
+tudósok is nagy bakokat lőttek, amikor ennek a problémának az
+állati test hőviszonyaira való alkalmazására került a sor. Mayernek
+tehát egészen önálló szellemi erőfeszitést kellett eszközölnie,
+hogy a látszólag bonyolult kérdésnek egyszerü nyitját
+megismerje.</p>
+<p>Mayer nagyon jól tudta, hogy rendkivüli eredményeket ért el.
+Griesingernek irta később: „Ehhez a témához annyi szeretettel
+ragaszkodtam, hogy a messzi világrészszel, még ha ki is nevetnek
+érte, alig törődtem valamit, hanem leginkább a hajó fedélzetén
+dolgozgattam s némelykor ugy éreztem, mintha valami igézet fogott
+volna el, mint addig vagy azóta soha. Néhány <span class=
+"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span>
+gondolatszikrát, amely a surabayai kikötőben átfutott rajtam,
+rögtön fel tudtam fogni és ujabb eszmék szolgálatába állitani.“</p>
+<p>Mayer nagyszerü ötletének 1840. julius 4. (Surabayába való
+érkezése) és ez évi szeptember 27-ike közt (a kikötőből való
+kihajózás) kellett támadnia, még pedig valószinüleg ezen időköz
+elején. Miután még julius 12-én Madura szigetére rándult ki,
+viszont felfedezésével kapcsolatban emliti, hogy azután már nem
+hagyta el a hajót, a kérdéses időpontot megközelitőleg 1840. julius
+közepére tehetjük.</p>
+<p>Egy uj, mélyreható eszme születésének pontos időbeli
+megállapitása igen ritka és fontos jelenség. Magyarázata részben
+az, hogy Mayer ama kutatók közé tartozik, a kik egész életüket
+egyetlen nagy gondolat keresztülvitelére szentelik. Ilyen embernek
+egész élettermékenysége egyetlen eszmével merül ki, a mely minden
+irányban lenyügözi az illetőt.</p>
+<p>Az a rendkivüli, lázas szellemi munka, a mely alapgondolatának
+felötlése után igénybe vette, közvetlenül abban nyilvánult, hogy
+visszatértében naplóját és az egyéb irásbeli feljegyzéseket
+teljesen abbahagyta. Egy negyedévnél hosszabb időről nincs semmi
+tudósitásunk; 1841. februárjában érkezett vissza Hollandiába és
+innen haza utazott. <span class="pagenum"><a name="Page_52" id=
+"Page_52">-52-</a></span></p>
+<p>Itt mindjárt másokkal is közölni akarta időközben szerzett és
+kidolgozott feltevéseit, hogy megtudja, vajjon helyt állanak és az
+akkori tudományos elméletekkel összhangzóak-e? Korának tudományos
+tekintélyei a kémia és fizika alapelveinek párhuzamos voltát
+hirdették. Láttuk, hogy a Lavoisier-féle oxidácziós elmélet
+irányította Mayer következtetéseit s így természetesnek
+tetszhetett, hogy az eddigi úton marad továbbra is. Baurhoz
+intézett leveleiben, akihez régebbi párisi ismeretsége alapján
+fordult, meggondolásainak első kifejtése, még újabb befolyásoktól
+mentesen, a következőképpen hangzik:</p>
+<p>„A vegyésznek az az alapelv az irányitója, hogy maga a
+„szubsztanczia“, az anyag lényege, elpusztithatatlan és hogy az
+alkotó elemek a létrejött összetétellel a legszükségszerübb
+vonatkozásban állanak; ha H és O eltűnik (minőségileg
+elértéktelenedik) és HO lép fel, a kémikusnak nem szabad azt
+feltételeznie, hogy H és O tényleg semmivé lett s HO véletlenül és
+kivülről képződött; ennek a tételnek szigorú érvényesítésén épül
+fel az újabb kémia, a mely nyilvánvalólag csak így vezethetett
+határozott eredményekhez.“</p>
+<p>„Az erőkre is ugyanezeket az alapelveket kell alkalmaznunk;
+szintén elpusztithatatlanok, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_53" id="Page_53">-53-</a></span> mint a szubsztanczia,
+szintén kombinálódnak egymással, régi alakjukat elvesztik
+(mennyiségileg semmivé lesznek), új formában lépnek fel s a régi új
+formák összefüggése épp oly lényeges, mint a H és O s a HO között.
+Az erők (amelyeknek szigoruan tudományos kifejlődését nem fogom
+magyarázatlanul hagyni) mozgásból, villamosságból és melegből
+állanak.“</p>
+<p>A míg ezek a fejtegetések lényegükben a tudomány közös kincseivé
+lettek, addig az általános alapelveknek a mechanikára való
+alkalmazásával Mayer súlyos tévedésekbe keveredett, a melyekből
+csak lassan és kemény erőfeszítések árán tudott kibontakozni. A
+mikor az <i>anyag</i> kémiai fogalmával párhuzamosan <i>az erő</i>
+fizikai fogalmát fekteti le, az elnevezés sokféle jelentése
+megzavarja és az erő eredményének nem a munkát, hanem a mozgást,
+mértékéül pedig a mozgásmennyiséget mc (m = tömeg, c = gyorsulás)
+tekinti. E feltevésének erősbítését látja abban, hogy a két
+ellentétes mozgásmennyiség + mc és – mc nem rugalmas anyagnál
+megsemmisül s ezáltal meleg keletkezik. Később is alapfelfogását
+illetőleg mindig a vegytani analogiára mutat, például egy Baurhoz
+intézett későbbi levelében:</p>
+<p>„A fizika törvényeit, ellentétben a kémiával, nagy mértékben
+egyszerüsíti az a körülmény, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> hogy a különböző erők
+egymásra vezethetők vissza; mennyire örültem, a mikor erre az
+eredményre, az erők egyenlő megoszlására fokozatosan rábukkantam! A
+kémikusnak elvi feltevésének keresztülviteléhez tudnia kell, hogy H
++ O = víz és így tovább, minden esetben akár összetételből, akár
+felbontásról van szó; épp úgy kell a fizikusnak tudnia, hogy + M
+(otus) – M = C (alor).</p>
+<p>+ <i>M(otus)</i> – <i>M</i> = <i>C(alor)</i>.</p>
+<p>Miután minden földi mozgás ellentállást (azaz M minőségileg való
+megsemmisülését) eredményez, a hő azonban minden testet kiterjeszt,
+vagyis a test + M és – M-é esik szét, itt az erők olyan játékával
+találkozunk, amely a tökéletes egyensúly helyreállításáig
+tart.“</p>
+<p>E szavakból, még inkább azonban az alább tárgyalandó s a
+nyilvánosságnak szánt értekezésből látszik, hogy Mayernek
+ugyanazokat a nehézségeket kellett leküzdenie, mint egy évszázad
+előtt a tudománynak Leibnitz és Descartes harczában. Descartes
+annál az állításánál, hogy a mozgásmennyiség állandó s igy az erők
+mértékéül tekinthető, még e mennyiség geometriai összegezését sem
+ismerte fel lényegesnek, hanem az algebrait tartotta helyesnek.
+Leibnitz ellenben kimutatta, hogy Descartesnak <span class=
+"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> a
+mozgásmennyiség fennmaradására vonatkozó elmélete csak akkor
+helytálló, ha a sebességet geometriailag, tehát irányuk szerint
+összegezzük, vagyis modern értelemben vektormennyiségeknek
+tekintjük. Kimutatta továbbá, hogy a mozgásmennyiség még ilyen
+értelmezés mellett sem tekinthető igazi erőmértéknek (modern
+szóval: munkamértéknek), mert különböző tömegeknél egyenlő munkának
+nem egyenlő mozgásmennyiségek felelnek meg, hanem csak egyenlő
+eleven erők = ½ mc<sup>2</sup>, ugy, hogy a munka és eleven erő
+összesitéseül (a mechanika keretén belül) egy általános megmaradási
+törvény elegendő.</p>
+<p>Mayernek természetesen végig kellett járnia a felfedezők belső
+kálváriáit. Első levelében arra kérte Baurt, hogy felfedezéséről
+senkinek se tegyen emlitést, mert attól tartott, hogy valaki
+megfoszthatja szellemi tulajdonától. Miután Baur nem válaszolt
+azonnal, egyik levelet a másik nyomán küldte, a maga problémája
+iránt nála is hasonló szenvedélyes érdeklődést tételezett fel.
+Egyidejüleg Poggendorf Évkönyve részére is küldött egy összefoglaló
+áttekintést. A kisérő levél 1841. június 16-án kelt: ebből is
+látszik, hogy surabayai élményeinek a visszautazás alatt való
+feldolgozásáról volt szó. Poggendorf tudvalevőleg ezt az értekezést
+<span class="pagenum"><a name="Page_56" id=
+"Page_56">-56-</a></span> nem adta ki, sőt Mayernek nem is
+válaszolt, bár ismételten sürgette és kérte a kézirat
+visszaküldését. Szerencsére Poggendorf sokkal rendszeretőbb volt,
+semhogy a kézirat elkallódhatott volna s halála után hátrahagyott
+iratai közt Zöllner nyilvánosságra is hozta.</p>
+<p>Miután ez a tanulmány „Az erők mennyiségi és minőségi
+meghatározásáról“ Weyrauch kiadásában közkézen forog, utólag igazat
+kell adnunk Poggendorfnak, amiért nem adta ki; Mayer a mc mértékül
+alkalmazásával tengernyi ellentmondásba keveredett, amelyekről
+önkényesen és erőszakosan próbál szabadulni. Azt hiszi és
+erősitgeti például, hogy a földi mozgásokra érvényes lehet a
+perpetuum mobile törvénye, az égiekre azonban nem.</p>
+<p>Ugyanezekre a kérdésekre vonatkozik Baurral folytatott
+levelezése is. Baurnak jelentékeny érdemei vannak; nemcsak irt
+néki, hanem később Mayert a matematikában és mechanikában
+személyesen is oktatta s a Mayer megsejtett alapgondolatának
+szakszerü kifejlődéséhez nagyban hozzájárult.</p>
+<p>Ilyen fontos segitsége volt Mayernek Baurral Tübingenben való
+találkozása, amikor Nörremberg ottani fizika-tanárral is
+érintkezésbe lépett. Nörremberg meglehetősen goromba ember volt s
+ugy látszik, nagyon kifejezetten figyelmeztette <span class=
+"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> őt
+tévedéseire, mert Mayer utóbb (1841. szept. 12-én) azt irja, hogy
+Nörremberg ellenvetései teljesen tarthatatlanok. Nörremberg többek
+közt annak bebizonyitását kivánta, hogy a víz rázás következtében
+melegebb lesz s Mayer megjegyzi, hogy ismételt kisérletei mindig
+pozitiv eredménynyel jártak.</p>
+<p>Mayernek Baurhoz intézett leveleiben még az az uj gondolata
+támadt: nem lehetne-e a gázoknál észlelt hőjelenségekből az erő és
+hő keresett vonatkozásaira következtetni s ebben az irányban sokat
+kisérletezett is, meglehetősen ügyetlenül. Egy másik, határozottabb
+fogalom is üti fel a fejét: a mozgásnak a nehézség munkája által
+való kiegészitése, illetve pótlása, amelyet a suly és az esési
+magasság fejez ki. Végül utalt Gay-Lussac kisérleteire, amelyeket a
+levegő összepréselésénél és kiterjesztésénél való hőfejlődés körül
+végzett. Mayer belátja, hogy ezen az uton célhoz juthat, de nem
+tudja teljesen tájékozni magát és támogatást kér barátjától, aki
+készséggel áll rendelkezésére.</p>
+<p>Liebig Évkönyveiben 1842. folyamán megjelent értekezéséből
+gondolatainak krizise és tisztulása idejét illetőleg csak azt
+tudjuk megállapítani, hogy közben Gmelin, thübingeni
+vegytan-tanárnak küldötte meg eszméjének vázlatos matematikai
+kidolgozását, akitől nem várt <span class="pagenum"><a name=
+"Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> mást, mint hogy jó öreg
+szokás szerint az egész irást szépen félreteszi; a következő évben
+pedig felkereste Jolly heidelbergi fizikatanárt, aki barátságosan
+fogadta, tetszését nyilvánitotta munkássága fölött és további
+próbálkozásra biztatta. Semmi nyoma sincs azonban, vajjon Mayer
+minek következtében adta fel téves elméletét és tért át az eleven
+erő helyes vonatkoztatásához. Egy célzást találunk csak szeptember
+12-iki Baurhoz intézett levelében, amelyben a kifejlesztett hőt
+helyesen tekinti a suly és az esési magasság termékének, viszont
+helytelenül a tömeg és a sebességének. Az esés törvényeinek
+ismerői, Nörremberg és Jolly hihetőleg nem mulasztották el, hogy őt
+ez utóbbi tévedésére figyelmeztessék.</p>
+<p>Bizonyos, hogy Mayer 1842. elején a helyes formulának már
+teljesen birtokában volt s a gázok meleg- és mozgásváltozásának
+körülményeiből, igen ötletes és eredeti módon, a hő mechanikai
+egyenértékének alapvető számát határozta meg és kifejezetten
+kiemelte, hogy levezetésének egyik pontját a Gay-Lussac
+megállapitására alapitja, mely szerint a melegfejlődés a légüres
+térben való kiterjedésnél, vagyis egyszerü mozgásnál teljesen
+elmarad. Mayer, mint már előbb is, a maga részéről a legnagyobb
+súlyt arra fekteti, hogy e feltevések az „erő“-nek <span class=
+"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> (vagyis
+energiának) minden alakjára alkalmazhatók. Ekkoriban irt klasszikus
+értekezésének tartalmán az utókor tényleg nem talált semmi
+nevezetesebb megváltoztatni valót, csak a levegő specifikus
+melegére vonatkoztatott kisérleti számértékek – amelyeknek
+helyességéért Mayer természetesen nem felelős – szorulnak
+módositásra. Ha összehasonlitjuk elért eredményeit néhány hónap
+előtt való szempontjaival, akkor látjuk csak azt a gyors és
+nagyszabású fejlődést, amely már alap-koncepciójánál is
+feltünt.</p>
+<p>Mayer 1842. elején, legkésőbb március hóban cikket küldött
+Liebig Évkönyvei számára s Liebig rövidesen közzé is tette, sőt
+barátságosan és biztatólag válaszolt neki. Ez a szerencsés fordulat
+összeesik Mayer házasságával, úgy, hogy ez az év, huszonnyolcadik
+életéve, a sok balsors után Mayer valóságos ujjászületését
+jelentette.</p>
+<p>Egy 1842. július 17-én Baurhoz intézett levelében az
+erő-mértékkel szemben való ujabbi álláspontját ismerteti s teljesen
+azonos indokokat hoz fel, mint annak idején Leibnitz Descartes
+ellenében. Hangsulyozza, hogy a (mc) erőmértéknek elismerése a
+perpetuum mobile elismeréséhez vezet, amivel ez a feltevés
+önmagában megczáfolódik. Az erőmértéknek (mc<sup>2</sup>)-ben való
+<span class="pagenum"><a name="Page_60" id=
+"Page_60">-60-</a></span> elfogadása (ahogy Mayer a szokásos ½
+mc<sup>2</sup> helyett írni szokta) viszont megadja az „esési erő
+és a mozgás“ átalakulásának megmaradási törvényét (helyzeti és
+kinetikai energia). Annak megértéséhez, hogy mind a két mérték, mc
+és mc<sup>2</sup>, úgyszólván egymás mellett állhat fenn, a
+vegytanból hoz fel példákat: kémiai egyenértékek egyforma súlyú, de
+különféle anyagokból nem válthatók ki, tehát súlynak és kémiai
+értéknek más és más mértékegységei vannak. Abból a körülményből,
+hogy mindezt éppen Baurral közölte, következett, hogy nem Baur
+ötletéről van szó, inkább Jolly vagy Nörremberg figyelmeztetéseinek
+hatásáról. Ellenben a gázjelenségek helyesebb megfigyeléseinél Baur
+volt segítségére, mert erről nincs szó a levélben, pedig ezen épül
+az értekezés gerincze. Végül kiemeljük még e levélből, hogy akkor
+még nem jutott el a csillagok mozgásáról táplált téves véleményének
+szakszerű kiigazításához. „A bolygócsillag – s általában a
+csillag-rendszer isteni bölcseség terméke, amelyben tényleg erő
+fejlődik s ebben lényegesen és élesen elütnek a mi gépeinktől“. A
+vallásos hit egy atavisztikus vonása tör ki itt belőle, a mely
+kirívó ellentétben áll Mayer tudományos gondolkozásával és észszerű
+elveivel; ez a csodákban való hit különben Mayer életében később
+szerencsétlen eredményeket <span class="pagenum"><a name="Page_61"
+id="Page_61">-61-</a></span> dobott felszinre. A bolygócsillagokra
+vonatkozólag nemsokára legyürte misztikus hajlamait és
+alapgondolatát önálló és mélyenjáró ötletekkel fejlesztette,
+amelyeket második könyvében (Az égrendszer dinamikájáról) hat évvel
+később hozott nyilvánosságra.</p>
+<p>Mayer fokozódó tisztánlátását, főtémáját illetőleg, egy későbbi,
+1842. augusztus 6-án kelt, Baurhoz intézett leveléből
+konstatálhatjuk, a melyben védelmezi magát a klasszikus
+mechanikában való járulatlanságáért. Utal azokra az ellenmondásokra
+és homályos kifejezésekre, a melyekkel a tankönyvek az erő fogalmát
+tárgyalják és hangsulyozza, hogy „épp ezért kell az erő egy
+általánosan alkalmazható meghatározásához eljutnunk.“ Ugyanekkor
+(1842. decemberében) írja Greisingernek: „Azt állítom, hogy esési
+erő, mozgás, meleg, hő, fény, villamosság és a kémiai elváltozások
+egy s ugyanazon objektumnak különböző megjelenési alakjai.“</p>
+<p>Meg kell jegyezni, hogy Mayer uj eszméjének első ily éles
+formulázásánál is folyton nyomatékosan kiemeli az erő (energia) és
+a mérhető anyagok összehasonlitható voltát s hogy szerinte mindkét
+esetben reális dolgokról vagy egybevethető tárgyakról van szó,
+melyek főleg a súly és tömeg létezése vagy nemlétezése <span class=
+"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> által
+különböznek. Az időközben elterjedt ama felfogással szemben, hogy
+reális csak az lehet, ami megmérhető és hogy energia csak egy
+elméleti feltevés vagy elvont fogalom, Mayer ezen alapvető
+értelmezésére a legnagyobb nyomatékkal kell ráutalnunk.</p>
+<p>Mayer most néhány évig meglepő teljesitőképességet árult el.
+Szülővárosában főorvosi állást nyert, kiterjedtebb magán-praxishoz
+jutott és boldog házasságban élve, több gyermeke született.
+Azonkivül Baur is Heilbronnba költözött és a mathematikában és
+mechanikában való oktatással ujabb bizonyságát adta kipróbált
+barátságának, a mi lényegesen elősegítette legközelebbi nagy
+munkájának megírását „Az organikus mozgásról és anyagváltozásról“,
+melyben Mayer időközben még jobban megizmosodott és megtisztult
+nézeteit teljesebb összhangzással adta elő. Ha időközben
+panaszkodott is néha arról, hogy senki sem akart ujitó
+gondolatairól tudomást venni, mégis belátta Griesinger
+figyelmeztetése nyomán, hogy Liebig Évkönyvében megjelent néhány
+ívnyi munkája után közfeltünést egyáltalában nem is várhatott és
+erre csak akkor számithat, ha több irányban tudja majd alkalmazni
+alapelveit és helyességüket bebizonyítja. Ez után minden
+igyekezetével hozzálátott összefoglaló munkájának megirásához,
+<span class="pagenum"><a name="Page_63" id=
+"Page_63">-63-</a></span> melynek kéziratát úgy Baurnak, mint
+Griesingernek megküldötte, hogy esetleges hibáira figyelmeztessék
+és az ő tanácsukra többféle szempontból át is dolgozta az
+egészet.</p>
+<p>Az a kisérlete, hogy ujabb munkája Liebig Évkönyvében
+jelenhessen meg, nem sikerült. Liebignek akkori helyettese,
+Hoffmann W. A., az elutasítás indokául azt hozta fel, hogy
+vegyészeti munkákkal túl vannak halmozva és Poggendorf Évkönyvét
+ajánlotta, amibe azonban Mayer – a szerzett tapasztalatok után –
+nem ment bele. Elhatározta, hogy munkáját külön füzetben jelenteti
+meg; a nyomdaköltségeket maga fizette. Igy aztán megjelent
+Heilbronnban a Drechsler-féle könyvkiadó-vállalatnál a 112 oldalas
+mű a következő czimen: „Az organikus mozgás az anyag változással
+való kapcsolatban; természettudományi tanulmány.“</p>
+<p>A czím – melynek helytelenségét később Mayer maga is beismerte –
+nem utal a könyv lényeges tartalmára; az első rövid értekezésében
+tárgyalt gondolatmenetnek részletes kidolgozásáról van szó, az ott
+csak jelzett és dogmatikuson felállított alaptételek az energia
+átváltoztatásáról és mennyiségi megmaradásáról most terjedelmes
+indokolásra találnak. Itt van az energia ismeretes alakjainak első
+táblázatos kimutatása, valamint arra való utalás, hogy <span class=
+"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> minden a
+földön elhasznált energia a nap sugaraiból ered és a növényekben
+kémiai energia alakjában halmozódik fel. Ez által nem csak a
+megmaradási törvény alapját vetette meg, hanem a föld
+energia-rendszerét alapvonásaiban meghatározta, amin a tudomány
+azóta sem talált semmi megváltoztatni valót.</p>
+<p>A mű terjedelemben nagyobb, de tartalmilag kevésbé jelentékeny
+részét az új elveknek a fiziologiára való alkalmazásai, illetve
+ezeknek előadása tölti ki. Itt is megtalálhatók teljesen
+szakszerüen és világosan azok az alapelvek, melyek szerint a
+tápanyagok kémai energiája az állatok és emberek minden
+tevékenységének általános energiai forrásául tekintendők; ugyancsak
+Mayer végezte az első számításokat abban az irányban, vajjon hogyan
+aránylik az embereknél s állatoknál teljesített mechanikai munka a
+tápanyagok égési melegéből kiszámítható összes
+energia-veszteséghez. De e mellett tekintélyes helyet foglalnak el
+a fiziológiai jegyzetek, melyeknek termékeny tárgyalásához a
+kisérleti tényállások nagyon is hiányoztak. Itt folyik le egy
+különben igen tiszteletteljes polémia Liebiggel, ki hasonló
+kérdéseket kisérelt megoldani, a nélkül, hogy ismerte volna a
+vezető eszmét, mely Mayernak már rendelkezésére állott. Az
+ellenvetések mind helytállók, de ez az ellentét Liebignek
+<span class="pagenum"><a name="Page_65" id=
+"Page_65">-65-</a></span> Mayer iránt tanusitott hajlandóságát
+mindenesetre némileg csökkentette. Liebig akkorában heves harczban
+állott a konzervativekkel, a kik még az ő kémiai fiziologiáját sem
+ismerték el, ennélfogva nagyon nehezére esett a harcznak két
+irányban, tehát azokkal is való folytatása, kik már
+előrehaladottabbak voltak.</p>
+<p>De ujabbi próbálkozásaival sem sikerült a szakkörök érdeklődését
+kihivnia. Egy néhány semmit mondó kritikán kívül, a melyek
+egyikében még a czím is hibásan volt leírva, semmiféle mozgolódást
+sem tudott előidézni.</p>
+<p>Csalódása ellenére, amely nagyon fájdalmasan érintette, volt
+annyi kitartása, hogy egy harmadik munkát írjon, melynek tárgya a
+nap melegének eredete volt: ez a probléma t. i. már régen izgatta.
+Mig előbb az energia kozmikus keletkezésében hitt, most elismerte
+annak szükségét, hogy a nap sugarainak egyenértékű forrása
+megállapíttassék; a maga részéről a napba zuhanó kozmikus tömegek
+mozgási energiájában vélte felfedezni. Felhasználta ehhez a már
+régebben kifejtett, egy határtalan távolságból eső test
+gyorsulására vonatkozó képletét és kiszámítja ama tömegeknek
+összegét, a melyek a kisugárzási veszteség szempontjából számításba
+veendők. Az eredmény szerint, a melyhez jutott, e tömegek a nap
+átmérőjén belátható időn belül <span class="pagenum"><a name=
+"Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> nem lesznek felismerhetők,
+hanem csak a föld és más égi testek fokozott forgási sebességén; az
+évnek mindig <sup>1</sup>/<sub>2</sub>–<sup>7</sup>/<sub>8</sub>
+időperczczel kellene megrövidülnie, a mi a csillagászati
+ténymegállapításokkal ellentétben áll. Ennek az ellenmondásnak
+kiküszöbölése czéljából, felteszi Mayer, hogy a kisugárzás a napnak
+egyidejű tömegveszteségével kapcsolatos; a mivel a tömeg-nyereség
+éppen kiegyenlíttetik. Ehhez a feltevéshez ma a tudomány ujabb
+irányai meglehetősen közelednek.</p>
+<p>Egy második vezető gondolat, a mely ebben a műben van kifejtve,
+Mayernek az a nézete, hogy a munkaveszteségből, mely apályt és
+dagályt feltételez, a föld forgási sebességének csökkenése
+következik.</p>
+<p>Ez a mű „Népszerű tanulmány a világrendszer dynamikájáról“ czím
+alatt 1848-ban Landherrnél jelent meg Heilbronnban. Természetes,
+hogy az akkori viharos politikai mozgalmak miatt ily sajátosan
+tudományos munka iránt érdeklődés nem ébredhetett, úgy, hogy most
+sem volt igazi sikerről szó.</p>
+<p>Ezzel végződött Mayernak aránylag boldog életkorszaka és
+kezdetüket vették a szenvedés évei, melyeket Dühring hozott
+nyilvánosság elé és melyek csak halálával értek véget. Mayer az
+1848-iki forradalmi mozgalmakból kivonta magát, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> idősebb
+testvére azonban teljes lélekkel vett részt bennük; ez a körülmény
+Mayerre nézve igen kellemetlen következményekkel járt, sőt
+nyilvános utczai meggyalázásra vezetett. Testvére, ki a
+forradalmárokhoz csatlakozott, látszólagos életveszélybe került, a
+melyből Mayer – sógornőjének kérésére – ki akarta szabadítani, de a
+helyett, hogy bátyját megtalálhatta volna, maga is forradalmárok
+kezébe jutott, a kik közismert érzelmei miatt, kémnek nézték és
+majdnem agyonlövették. Ez időben két gyermeke is meghalt és
+ugyanekkor kezdődött meg eszméinek tudományos mellőzésén kívül egy
+arra irányuló mozgalom is, hogy még a felfedezés eredményeitől is
+megfosztassék. Ezek a támadások haláláig tartottak és nagyon
+elkeserítették egész életét. Egyidejüleg egy fiatal kollégája és
+földije, Seyffer, tübingeni magántanár, igen durva kirohanást
+intézett ellene és Mayer még azt sem tudta elérni, hogy az
+Augsburger Allgemeine Zeitung, melyben ez a támadás megjelent,
+tárgyilagos helyreigazításának tért adott volna.</p>
+<p>A felfedezés elsőbbségének megtámadására irányuló próbák elseje
+Joule-é volt, a ki 1843-ban, tehát egy évvel az alapvető mű
+megjelenése után, hozta nyilvánosságra a munkának surlódás utján
+meleggé átalakulása körül végzett kisérleteit. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> Joule a
+British Association 1843 év őszén tartott ülésén közölte első
+eredményeit, amelyekből azt a következtetést vonta le, hogy
+eltekintve az átváltozás módjától, az elhasznált munka és az
+ezáltal keletkező meleg közt állandó viszony forog fenn. Bár egyes
+mérései egymástól még nagyon eltérőek, Joule-nak ez a felszines
+megegyezőség is elegendő volt ahhoz, hogy általános tételét
+felállítsa. Joule a franczia akadémiához benyujtott és a hivatalos
+Comptes Rendus-ban megjelent tanulmányában kifejtette, hogy Mayer
+számításai nem eredetiek, mert a levegő specifikus melegének a
+nyomástól való, Mayer által feltételezett függetlenségét először ő
+(Joule) bizonyitota be kisérletileg. Mayer ezt a téves állitást
+tárgyilagosan utasíthatta vissza, mert a kérdéses bizonyítást
+Gay-Lussac hires kisérletével (a levegőnek egy üres gömbbe való
+kiömlése mindennemű hőváltozás nélkül) már régen megadta. Mayer
+különben hivatkozott is e kisérletekre, mint számitásai alapjára.
+Joule el is halgatott, később azonban tarthatatlan véleményét
+megismételte, sőt csodálatos módon ez a helytelen feltevés angol
+művekben még ma is fel-fel bukkan.</p>
+<p>Seyffer előbb említett támadása arra a rövid jegyzetre
+vonatkozik, a melyet Mayer az Augsburger Allgemeine Zeitungban
+adott ki „Lényeges <span class="pagenum"><a name="Page_69" id=
+"Page_69">-69-</a></span> fizikai felfedezés“ cimen és amelyben
+kifejte, hogyan határozható meg a hő mechanikai aequivalense a
+víznek egy szűk nyiláson át való keresztülpréselésével és egyrészt
+a megfelelő melegváltozásnak, másrészt az áttolult víz nyomásának
+és mozgásának megmérése által. Valószinü, hogy Joule 1843-iki
+kisérleteinek egy módositott alakjával állunk szemben; a
+nyilvánosságra hozatal viszont csak 1849-ben történt, tehát a
+Joule-lal való vita megkezdése után (Mayer első válasza 1848-ban a
+párisi Akadémiában terjesztetett elő). Seyffer erről nem tudott és
+meglehetősen gyatra czikkében csak Faradayt tartja komoly
+fizikusnak, Mayert ellenben fantasztának, holott köztudomás szerint
+Faraday éppen itt tévedett, ami különösen felötlő az ő sokoldalu és
+eredményes munkásságában.</p>
+<p>Miután a támadás eredeti helyén nem állott módjában felelnie,
+Mayer kénytelen volt röpiratot kiadni, a mely „Megjegyzések a hő
+mechanikai egyenértékéről“ czimmel szintén Landherrnél jelent meg
+1851-ben és felfedezésének elméleti fontosságát tisztán és teljesen
+megvilágitja. Bennefoglaltatik a tudományos megismerés elméletéről
+való hitvallása is, a mely ebben a körben mindmáig utólérhetetlen
+alkotás; megtaláljuk itt az energetika módszertani alapelveit is, a
+melynek igazi szerzőjéül, bár az elnevezés nem <span class=
+"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> tőle
+származik, Mayert kell tekintenünk; végül az elsőbbségi kérdést is
+igen nyugodt és emelkedett nézőpontról intézi el.</p>
+<p>Evvel a munkával Mayer alkotó korszaka bezárul. Erői utolsó
+összefogásával irhatta meg, mert közvetlenül előtte olyan
+idegrohama volt, a mely a rengeteg sok munkától és izgalomtól
+aláásott szervezetének tulajdonítható. Mayer tudniillik 1850
+májusában egy álmatlan éjszakán deliriumos állapotban második
+emeleti lakásáról az utczára ugrott. Sulyosan megsérült,
+olyannyira, hogy életveszélyben forgott és egész életében biczegett
+utána. Mayer az egész esetet annak tulajdonítja, hogy Seyffer aljas
+támadásával szemben nem volt módjában megfelelően védekeznie. Több
+hónapos betegség és wildbadi üdülés után tudott csak tovább
+dolgozni és tudta praxisát folytatni; ebben az időben vetette
+papirra fentebb említett „Megjegyzéseit“.</p>
+<p>A nagyfoku kimerültség komoly következményekkel járt: egyrészt
+elterelte tudományos kutatásaitól, másrészt veszedelmesen
+elharapódzó vallásos rajongásnak nyitott utat. 1851 szeptemberében
+agyhártyagyuladást kapott, a mely ugyan gyorsan folyt le, de
+Mayernek Dr. Landerer göppingeni szanatóriumba, majd az állami
+tébolydába való kényszerü beszállításával járt. Itt egy egész
+esztendőn át testi fenyitékkel és <span class="pagenum"><a name=
+"Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> a legkiméletlenebb
+bánásmóddal gyötörték. Ugy bocsátották el, mint egy halálraitéltet,
+miután nem sikerült elismertetni vele, hogy tudományos felfedezései
+nagyzási hóborton alapulnak és hogy a kör négyszögesítésével
+foglalkozott volna.</p>
+<p>1853 szeptemberében szabad ember lett. Svájczba ment üdülni,
+onnan visszajött Heilbronnba, de orvosi gyakorlatát nem folytatta.
+Mindig tagadta, hogy lelkibeteg lett volna s ezt nem is tudta senki
+bebizonyitani. Épp ezért nem akarta kinyilvánitani, hogy
+szellemileg megint egészséges, mert evvel egyszersmind egy
+lezajlott betegséget is el kellett volna ismernie. Inkább lemondott
+nyilvános orvosi működéséről, csak szűkebb magánrendelést tartott
+fenn. Volt egy kevéske vagyona, éppen elég ahhoz, hogy a
+nélkülözéstől megmentse.</p>
+<p>Ezen események után Mayer egy évig teljesen visszahuzódott a
+nyilvánosságtól. Gondolatai közben mind jobban tért hóditoltak, a
+hő dinamikájának kifejlesztése is megindult (Clausius Thomson) s
+Mayer volt köztudat szerint az irányitó elv felfedezője. Viszont
+könyveit alig olvashatták, mert ötleteinek jó részével mások
+hozakodtak elő. Életkörülményeit annyira nem ismerték, hogy még
+Liebig is egy müncheni, 1858-ban tartott előadásában Mayer
+felfedezésének alapvető jelentőségét elismerve, azt mondotta,
+<span class="pagenum"><a name="Page_72" id=
+"Page_72">-72-</a></span> hogy a tudós maga az őrültek házában halt
+meg. Ez a megjegyzés az Allgemeine Zeitungba is átkerült s bár
+Heilbronnból azonnal megczáfolták, a helyreigazitást senki sem
+vette tudomásul. Ez a téves hit csaknem meggyökeresedett az által,
+hogy Poggendorf szótára is felemlitette; a függelékben azután a
+halál hire ugyan korrigálva lett, de ezt sem igen vették észre,
+mert magában a szövegben nem volt rá semmiféle utalás.</p>
+<p>Mayer ezalatt jóformán semmiféle, legalább is semmi lényegbe
+vágó tevékenységet nem fejtett ki. Winnentali gyötrődéseit
+természetesen nem tudta egykönnyen elfelejteni, ez a borzasztó
+emlék sokszor rohamokat idézett elő, a melyek azonban megegyező
+adataink szerint sohasem fajultak örjöngéssé. Egyszerüen arra az
+igen érthető álláspontra kell helyezkednünk, hogy ennek a
+viszagondolásnak elhatalmasodásával az önuralom lehetősége és
+képessége nála elveszett. A kiválasztódásról szóló utolsó
+munkájában Mayer ezt a jelenséget a szervezet szükségszerü
+visszahatásának tulajdonítja, ha zavaró vagy korlátozó erőszaknak
+van kitéve.</p>
+<p>Mayer csak 1862-ben lépett ki ujra a nyilvánosság elé, a lázról
+irt értekezésével, amely az Archiv der Heilkunde-ben jelent meg és
+lényegében régi szempontjainak ujabb és bővitett kifejtését
+foglalja magában. Ugyanebben az évben <span class=
+"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> történt az
+első lépés Mayer müködésének nyilvános és általános elismerése
+érdekében, még pedig nem Németországban, hanem Angliában,
+legközvetlenebb versenytársának hazájában. John Tyndall, a Royal
+Institution fizikusa egy nemzetközi tudományos összejövetelen
+lebilincselő és elragadó előadásban ismertette a mechanikai
+hőequivalens elméletének történetét és végül Mayert jelölte meg e
+gondolat teremtőjéül. Tyndall ezáltal hosszulélekzetü polémiába
+keveredett, amelyet ellene Tait vezetett, a tudományos hazafiság
+zászlaja alatt s amelyben a vita főleg a hő-egyenérték Mayer-féle
+kiszámitásának megbizhatatlansága körül forgott. Tyndall Mayer
+müveinek leforditásávaló és a Philosophical Magazine-ben val
+megjelentetésével válaszol, amivel egyuttal Németországban
+eltöltött kellemes diákságáért rótta le háláját különösen Bunsen
+iránt, aki mint marburgi tanár akkor fénykorát élte s akiben
+Tyndall a német professzor ideálját tisztelte.</p>
+<p>Eközben Mayer is felhagyott visszavonult életmódjával és
+tudományos gyülésekre kezdett járni. Mindjobban méltatták és
+értékelték nagybecsü szolgálatait; az első nyilvános elismerést a
+baseli természetvizsgáló-társaság tiszteletbeli tagjává 1858-ban
+való megválasztása jelenti, <span class="pagenum"><a name="Page_74"
+id="Page_74">-74-</a></span> amelyet Schönbein, a kitünő kémikus
+ajánlásának köszönhetett. Eleinte elvétve, később sürün egymásután
+sok hasonló kitüntetés érte. Különböző alkalmakból még sok kisebb
+értekezést irt és előadásokat tartott, amelyek azonban nem igen
+foglalnak magukban régi gondolatköréből kiugró megállapitásokat.
+Másirányu tudományos vivmányokkal szemben, különösen a Carnot-féle
+gondolatsorozattal, amely az energetika második főtételéhez
+vezetett, amennyire jegyzeteiből kivehetjük, tartózkodó, sőt
+elutasitó magatartást követett; Darwin elmélete ellen is állást
+foglalt. Ez utóbbi elhatározásait főleg vallásos képzetei idézték
+elő, amelyek öreg korára folyton élénkebben léptek fel, habár
+Winnentalból való kiszabadulása után, saját állitása szerint,
+végleg lerázta volna őket. Ilyenfajta misztikus nézeteivel a
+nyilvánosság előtt is, például az 1869-iki innsbrucki
+természetvizsgáló-gyülésen, megpróbálkozott s eltévelyedéseit az
+ellentábor olyan éles birálat tárgyává tette, hogy ismételten
+megkapta szokott idegrohamait.</p>
+<p>Az a fokozódó figyelem, amelyben Mayer müvei részesültek, abban
+is megnyilvánult, hogy munkáinak összesitett kiadása már jó
+üzletnek igérkezett. A gyüjtemény Cottánál 1867-ben jelent meg,
+ugyanott, ahol annak idején <span class="pagenum"><a name="Page_75"
+id="Page_75">-75-</a></span> az Allgemeine Zeitung alaptalan
+támadásával szemben a válasz jogát megtagadták tőle. Ebből az
+epizódból is kitetszik, mennyire körülfogta Mayert a sváb
+zárkózottság, amely saját határain tul nem ismer számbavehető
+emberi életet. Az előszóban megjegyzi, hogy rendszeres fizikai
+tankönyvet – uj álláspontja alapján, felszólitás ellenére, nem
+irhat; különben is Tyndall a maga könyvével ennek a feladatnak már
+eleget is tett. Meg kell jegyeznünk, hogy még mai napig sem iródott
+meg az a fizikai tankönyv, amely czéltudatosan és tisztán az
+energia-elméletre helyezkednék.</p>
+<p>Hét év mulva az összes munkák második kiadása is szükségessé
+vált, amely egypár időközben tartott előadást is magában foglalt. A
+harmadik kiadás 1893-ban, Mayer halála után Weyrauch kezén át
+került ki a sajtó alól, levelekkel és egyéb ismertető anyaggal
+kibővitve. Ez az alapos munka volt jelen tanulmányunk vezető
+fonala.</p>
+<p>1872-ben jelent meg Dühring A mechanika általános elveinek
+kritikai története czimü könyve, amelyben Mayert messze kiemeli az
+energetika többi művelői fölé, akiket különben alapos és kegyetlen
+birálat alá vesz. Evvel kezdődött meg Dühring és Helmholtz
+küzdelme, amely előbbinek a berlini egyetem magántanári
+<span class="pagenum"><a name="Page_76" id=
+"Page_76">-76-</a></span> állásáról való távozását eredményezte: a
+tudomány szabadságának kétségtelen sérelmére. A tudományos párbaj
+akkoriban nagy feltünést keltett s Mayer, ujságokból értesülvén
+lelkes védőjének harcáról, levélileg, majd Wildbadban, félévvel
+halála előtt személyesen is érintkezésbe lépett vele. Ez utóbbi
+alkalommal Mayer közölte vele azokat a durvaságokat, amelyek
+Göppingenben és Winnentalban „nagyzási hóbortja“ miatt el kellett
+türnie és Dühring egy érdekes előadásban, majd irásban is
+nyilvánosságra hozta a dolgot s Mayert a XIX. század Galileijének
+nevezte el. Később külön két könyvecskét adott ki, amelyekben Mayer
+sorsát, mint a tudósoknak az átlag-emberek részéről való tervszerü
+üldözését állitotta be. Természetes, hogy Dühring, aki maga is
+sokat szenvedett egy hatalmas szükkörü érdektársaságtól, más
+tudósok életét is hasonló szempontból vizsgálta. Mayer viszonyainak
+elfogulatlan megitélésével s Mayernek Dühringgel közölt adatai
+nyomán megállapithatjuk, hogy elsősorban kisvárosi, korlátolt
+környezetének a nagyszabásu egyéniség ellen való reakcziójáról volt
+szó. Miután Mayer nem tudott, vagy nem akart szellemi értékének
+megfelelőbb körülmények közé kerülni – hiszen egynéhány utazásán
+kivül mindennek ellenére egész életét <span class=
+"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span>
+szülővárosában töltötte – alávetette magát, legfeljebb passziv
+védekezési kisérletek árán, azoknak a káros befolyásoknak, amelyek
+részben családja köréből eredtek, részben pedig családja utján még
+erősbödést nyertek. Jellemző, hogy Mayer nem hivta meg Dühringet
+magához, pedig a közeli Wildbadban tartózkodott, hanem maga rándult
+át hozzá és később megirta neki, hogy családja Dühring látogatását
+nem látta volna szivesen: „Miután mindenki tudja, hogy bolond
+vagyok, mindenki feljogositva érzi magát arra, hogy szellemileg
+gyámkodjék fölöttem.“</p>
+<p>Mayer korai házassága révén sem támogatást nem kapott tudományos
+törekvéseihez, sem védelmet a zavaró körülmények ellen. Feltünő,
+hogy az őrültekházában olyan soká maradhatott, anélkül, hogy
+erélyes, szinte férfias jellemü felesége akármit is próbált volna
+kiszabaditása érdekében. Dühring egyenesen arra czéloz, hogy éppen
+az asszony családja kezdeményezte volna Mayer „nagyzási
+hóbort“-jának kigyógyitását; igy aztán a nő passziv magatartása
+könnyen érthetővé válik. Hogy a Weyrauch által összegyüjtött
+levelezésben erről a kérdésről nincs semmiféle adat, annak egyszerü
+oka van: Mayer családja szolgáltatta az egész levél-anyagot a tudós
+halála után. <span class="pagenum"><a name="Page_78" id=
+"Page_78">-78-</a></span></p>
+<p>Utolsó éveiről nincs sok mondani valónk. 1876-ban adta ki utolsó
+művét a kiválasztódásról, amelyben olyan eseteket vizsgál meg, ahol
+az energia átváltozásának vezető elve, a causa aequat effectum, nem
+alkalmazható. Ezekben az esetekben, amint már Leibnitz beigazolta,
+arról van szó, hogy meglevő s átváltozásra alkalmas
+energia-tömegek, amelyek azonban valamilyen különös okból nem
+alakulhattak át, egyszerre visszanyerik átalakuló képességüket,
+jelenségek, amelyeknél a munka mennyisége semmiféle viszonyban
+nincs az átalakulásra kész energia mennyiségével, kiváltódásnak
+nevezhetők. Mayer különösen a fiziológiai kiváltódás számos esetére
+utal és egyuttal saját szenvedéséről is, kivételesen, megemlékezik:
+„Mindebből, mellékesen mondva, világosan következik, milyen
+természetellenes dolog, ha felelősségnélküli, hitvány emberek testi
+szenvedéseknél és lelki zavaroknál, emberi létünk velejáróinál,
+kényszereszközökkel és kinzó-szerszámokkal akadályozzák meg a
+szükséges kiváltódást. Természetesen ez könnyü, mert kézenfekvő
+eljárás, annak azonban, akinek része volt benne, rendszerint egész
+életére szóló keserüséget okoz, még a legjobb esetben is. Aki már
+ilyen ostoba dologra egyáltalán <span class="pagenum"><a name=
+"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> képes, legalább ne
+merészkedjék magát lelkiismeretes orvosnak tartani!“</p>
+<p>A megmaradási törvény felfedezésében való szerepe, amelynek
+vitás volta Mayer életét annyira elkeseritette, még az utolsó
+éveire is árnyat vetett. Abban a polémiában, amelyet Dühring Mayer
+érdekében oly kiméletlen hevességgel irányitott, Helmholtz
+igazságtalan módon állást foglalt Mayer ellen. „A gondolkodás az
+orvostudományban“ czimen tartott beszédében ugyanis, a következő,
+nyilvánvalólag Mayerre vonatkozó megjegyzéseket tette: „Felszines
+hasonlóságokat könnyü találni, különösen, ha a társaság
+szórakoztatása a czél, amikor ilyen tréfás ötleteket könnyen
+megszerzik a „szellemes ember“ hirét. Sok ilyenfajta mondás közt
+akadhat egypár, amelyik talán félig vagy egészen is helyesnek
+bizonyul; hiszen külön müvészet kellene ahhoz, hogy valaki mindig
+bakot lőjjön. Ilyen szerencsés esetben azután a felfedezés
+elsőbbségi jogát könnyen lehet érvényesiteni; ha pedig nem lehet,
+akkor a tévedések sorozatára ráborul a feledés jótékony fátyola.
+Akik ugyanennek az eljárási módnak a hivei, szivesen segédkeznek az
+„eredeti eszme“ értékének biztositásánál. Igy azután tényleg
+háttérbe szorulnak azok a komoly tudósok, akik nem viszik előbb
+piaczra a gondolataikat, <span class="pagenum"><a name="Page_80"
+id="Page_80">-80-</a></span> amig körülményesen meg nem vizsgálták,
+minden meggondolásnak eleget nem tettek és a bizonyitékokat
+tökéletessé nem csiszolták. Az a divat, hogy elsőbbségi kérdéseket
+a munka érett voltának figyelmen kivül hagyásával, egyszerüen a
+közzététel időpontja szerint döntenek el, veszedelmesen táplálja
+ezt a visszaélést.“</p>
+<p>Mayer erre az előadásra igen találóan felelte: „Köztudomás
+szerint Arago mondotta ki, hogy elsőbbségi kérdéseknél igenis csak
+a nyilvánosságrahozatal ideje mérvadó. Ennek megfelelően Wöhler és
+Liebig Évkönyveinek 1842-ik évi májusi füzetében közzétett kis
+értekezésemmel a mechanikai hő-elméletre és a hő mechanikai
+aequivalensének kiszámitására elsőbbségi jogot akartam biztositani.
+Lehet, hogy a kalász még nem volt elég érett. Alig három évvel
+később, 1845-ben azonban Az organikus mozgásról szóló munkámban
+fenti elméletet kimeritően megindokoltam és orvos létemre
+alkalmaztam a fiziológiára, sőt részben a pathológiára is. Aki
+viszont nem sajnálja a fáradságot és megnézegeti A hő
+mechanikájának 1874-ben megjelent második kiadását, be fogja látni,
+hogy a már 1842-ben elvetett mag közben érett termést hozott.“</p>
+<p>Helmholtz később ismételten szükségét látta, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> hogy
+Mayerről való véleményét és a Fortschritte der Phisik-nél való
+hátrahelyeztetését jóvá tegye. Azt a nézetét azonban mindig
+fenntartotta, hogy Mayer inkább elméleti tudós, mint exakt
+természetbuvár. Evvel szemben csak Mayernek a hő mechanikai
+aequivalenséről való megállapitásaira kell hivatkoznunk, amelyek
+módszertani vonatkozásaikban is jóval magasabban állnak, mint kora
+elismert természetkutatóié. Helmholtz elmélete például az energia
+egyenértékü átváltoztathatóságáról azon a ma már nagyon ingatag
+feltevésen alapszik, mintha a természet jelenségei mind mechanikus
+központi erők következményei volnának, mig Mayer számitása a
+hőaequivalensről ma is változatlanul helyes. Az egyetemes eszme
+kisérleti alapja Mayernél és Helmholtznál is egy és ugyanaz: a
+perpetuum mobile tapasztalati lehetetlensége, vagyis pontosabban:
+az energia szükségszerü és megsemmisithetetlen volta..</p>
+<p>Ha Mayer élettörténetét például Davy-ével, egy másik nagy
+kutatóéval hasonlitjuk össze, sokkal több különbséget, mint
+megegyezőséget fogunk találni, amiből a kutató-tudós két eltérő
+tipusára következtethetünk.</p>
+<p>Mindenekelőtt: semmi olyan adatunk nincs, amely a gyermek Mayert
+kortársai közül kiemelné. Egyetlen felötlő jellemvonása volt:
+váratlan <span class="pagenum"><a name="Page_82" id=
+"Page_82">-82-</a></span> gondolatugrásai és kapcsolásai, legalább
+is beszélgetés közben és a bibliai idézetek terén. Ez a körülmény
+bizonyos szellemi vakmerőségre mutat; Mayernek már gyermekkorában
+sem volt hajlandósága ahhoz, hogy az átlagos gondolkozást
+kövesse.</p>
+<p>Mayer a gimnáziumban hátramaradt, sőt a legrosszabb tanulók
+egyike volt, ami nem szokatlan jelenség a leendő nagy
+természetbuvárok táborában. Hivatkozunk arra, hogy ő is, mint
+mindenki, aki tárgybeli összefüggések megértésére volt hivatott, az
+esetleges és önkényes feltevésektől irtózott s a tananyag üres
+értéktelensége egyenesen hátráltatta szellemi fejlődését. Rá kell
+mutatnunk arra, hogy nem tudatos megitélésről van szó, amelyet
+külső befolyások hoztak volna létre, hanem egy ösztönszerü
+reakczióról az avult iskolai és házi nevelés ellen. A „klasszikus
+oktatás“ talán sehol sem dühöngött annyira, mint az ő szükebb
+hazájában.</p>
+<p>Tudományos elismerés nélkül való ifjusága bizonyitja, hogy Mayer
+a lassan kialakuló egyéniségek közé tartozott, tehát a kutatók
+klasszikus fajához. Hogy önkéntes éhezéssel ki tudott szabadulni a
+fogházból: konok akaratára vall, a kiszabadulás módja azonban az
+akaratnak inkább passziv jellegére. Davy a romantikus <span class=
+"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> hasonló
+esetben, minden valószinüség szerint még az élete árán is kitört
+volna onnan.</p>
+<p>Jellemző továbbá, hogy későbbi nagy ideájára semmiféle szellemi
+előkészület nem mutatkozik s ez az ür mindaddig tart, amig naplója
+szerint, az eszme teljesen szokatlan érzések közt egyszerre ki nem
+virágzott benne. E szokatlan belső körülmények, amelyek Mayer
+tanuságtétele szerint soha annakelőtte vagy utána meg nem rohanták,
+amellett szólnak, hogy akkor, huszonhatéves korában, élte át
+először egy uj gondolat születésének lelki izgalmát. Ez az aránylag
+késői időpont is a lassu termelési módot, vagyis a klasszikus
+kutató-fajtát jellemzi s magyarázatát adja annak, mért nem voltak
+Mayernek <i>előbb</i> ilyen válságai, <i>később</i> pedig azért
+nem, mert nem akadt több szellemi gyermeke; egész élete azután már
+egyetlen ötletének át- és kigyurásában telt el. Sokoldalu
+tudósoknál az erős belső krizis megismétlődhetik, bár nem mindig
+olyan élénken, mint az első alkalommal.</p>
+<p>Igen figyelemreméltó Mayer műveinek eredeti mivolta. Kezdetben
+csak egy alaki kérdésről, az anyag és erő minőségi és mennyiségi
+megmaradásáról volt szó. Ez a gondolat olyan rohamosan lett urrá
+rajta, hogy az öntudat küszöbe alatt már régen lappangania kellett:
+<span class="pagenum"><a name="Page_84" id=
+"Page_84">-84-</a></span> egy csomó homályos képzet egyszerre
+kristályodott ki, egyszerre nyert összefoglaló jelentőséget. Éppen
+azáltal válik érthetővé Mayernek az uj feltevés helyességében és
+termékenységében való intenziv hite, hogy ösztönszerüleg régóta
+keresett vonatkozások végre tisztázódtak. A „feltevés“ szót
+czélzatosan használjuk, mert még nem beszélhetünk teljes fogalmi
+világosságról, csak arról a közvetett megérzésről, hogy a helyes ut
+nyilt meg előtte! Ennek az utnak fokozatos meghóditására s élményei
+tudományos kifejtésére azután nagyon gyöge fegyverei voltak. Alig
+tudunk még egy példát a tudomány multjából, amely egy felfedezés
+megtörténtének különböző állomásait ilyen szemléltetően ábrázolná.
+Mayer lassu reagálóképessége volt ennek is az oka.</p>
+<p>Egyetlen gondolatnak adta oda magát, amelyre még semmiféle
+formulázható kifejezést sem tudott teriteni, különben naplójában
+erre is ráakadnánk. El tudjuk képzelni: hogyan állitgatta az uj
+látószögbe élményeit, inkább sejtve, mint tudva összefüggéseiket.
+Előkészületnek ez a módszer igen hasznos volt a későbbi szakszerü
+átdolgozáshoz, amikor már a szokott tudományos kifejezési formák
+egységesitő eszméjének rendelkezésére állottak.</p>
+<p>Mindjárt viszaérkezte után ehhez a munkához <span class=
+"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> is látott.
+A viszonyok itt is kedvezőtlenek: senkije sincs, akivel
+eredményesen megbeszélhetné a dolgot. Régi barátjának, Baurnak,
+egymásután három levelet kellett irnia, amig rövid válaszra
+méltatta. Felkeresett mindenkit, akitől segitséget vagy érdeklődést
+remélhetett és minden kis jóakaratért vagy megértésért végtelenül
+hálás. Nem volt más fizikai felkészültsége, mint amennyit, az akkor
+még a mainál is jóval gyatrább orvosi kiképzéssel kapott;
+könyvekkel próbálkozik s igy bukkan fel előtte folyton az mc
+nagysága mint erőmérték. Nem mer kételkedni ebben a feltevésben,
+még kevésbbé saját alapgondolatának helyességében, mégis össze
+akarja hangolni a kettőt s itt esik azután egyik tévedésből a
+másikba. Az ellentétes fogalmak meglehetős szerencsétlen
+kiegyenlitési kisérlete után összefoglalja irásban a Baurral
+közlötteket és elküldi a czikket Poggendorffnak.</p>
+<p>Itt esik meg vele életének talán egyetlen szerencsés véletlene:
+nem kapja vissza a kéziratot, de nem is került nyomdába. Ez utóbbi
+körülmény a nyilvános kudarctól s az illetékes szakkörök jogos
+lenézésétől mentette meg, az előbbi pedig ujabb formulázásra
+késztette.</p>
+<p>Ebben az időben kereste fel a tübingeni és heidelbergi
+fizikatanárokat. Ez összejövetelekről nincsenek közelebbi adataink;
+Mayer azt állitja, <span class="pagenum"><a name="Page_86" id=
+"Page_86">-86-</a></span> hogy egyikük sem tudta őt meggyőződésétől
+eltántoritani. Ugyanekkorra esik azonban Mayer gondolatmenetének
+kétirányu fordulója: egyfelől a mozgás-energia, az „esési erő“
+alkalmazása, holott addig csak mozgásmennyiségekkel dolgozott s
+tételül a mozgásnak meleggé való átváltozását állitotta fel;
+másrészt csak ettől az időtől kezdve veszi igénybe az esési erővel
+együtt a gázak kiterjedésének és összenyomhatásának jelenségeit.
+Kétségtelenül ez a kettős fordulópont mentette meg Mayer ötleteit a
+tudomány számára. A másodikról nem kell sokat beszélnünk, mert
+<i>csakis</i> a gázok sajátos melegének számitásba vételével
+lehetett a mechanikai hő egyenértékhez eljutni. Az első pontot
+illetőleg azonban Mayer a suly és esési magasság eredményeinél
+először bukkan rá egy <i>munkamennyiségre</i>, amely a melegével
+hasonlitható össze, mert ugyanolyan kiterjedésü. Ennek az uj
+szempontnak a feltevése folytán kellett a <i>kinetikai energiát</i>
+½ mc<sup>2</sup> (vagy szerinte mc<sup>2</sup>) az eddig vallott mc
+helyébe ültetnie, mint az átalakulás megfelelő produktumát; evvel
+azután a kérdés egyszerre tisztázódott is.</p>
+<p>Ezt a helyzetet mutatja be 1842-ben irt értekezése, amelyből az
+mc<sup>2</sup> mellől hiányzó ½ alkotórészen s azon a
+meggondolatlan állitáson kivül, hogy jeget semmiféle nyomással sem
+lehet <span class="pagenum"><a name="Page_87" id=
+"Page_87">-87-</a></span> megolvasztani, már nincs semmi kivetni
+való. Láttuk tehát, hogyan nyert határozott alakot Mayer
+alapgondolata, amely eredetileg bizonyos mértékig testetlenül, azaz
+közérthetőségü kifejezési mód nélkül lappangott benne. Lassu
+reagáló-képességénél fogva szélesen és hosszan nyulnak el azok a
+gondolat-lépcsők, amelyeket gyorsröptü szellemek a legrövidebb idő
+alatt futnak át. Schiller mondja, hogy a költő munkája valamilyen
+zenei hangulattal vezetődik be, vagyis az elkészülendő alkotás
+teljes művészi hatásának előre való megérzésével; a tudós is
+megsejti jóelőre a későbbi eredményt, mielőtt még megtalálta volna
+hozzá a helyes utat. Gauss, aki szintén klasszikus kutató volt,
+mondotta munkája közben: „Már régen tudom, hová jutok, csak azt nem
+tudom, hogyan?“ Meg volt tehát nála is a gondolat első születésének
+és tudományos elméleti megtestesülésének nagy időbeli
+különbsége.</p>
+<p>Mayer a teremtő lelki munkásság teréről az alkotáséra lépett át.
+Nagyon jól tudta, hogy feltevése a fizika, kémia és fiziológia
+jelenségeire egyaránt áll, de eleve lemondott arról, hogy mindenütt
+keresztül is vezesse. Ehelyett két különálló fejezetet szemelt ki
+magának: a fiziológiát, amelyben orvosi hivatásánál fogva
+otthonosabb volt és a csillagrendszer fizikáját, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> amelyet
+régóta figyelemmel kisért. A fizika területén Liebig értékes
+tanulmányai voltak segitségére, a másik feladatnál egészen a maga
+erejére maradt. Liebig elmulasztotta ugyan a legvégső kérdések
+határozott felállitását és megoldását, mégis annyira előkészitette
+az egész gondolatsort, hogy csak az egyenérték törvénye kellett a
+kérdés teljes megoldásához. Az asztrofizikában azonban épp ugy,
+mint a mechanikában Galilei erő-meghatározásával kellett
+megküzdenie, miután Newton nehézkedési mechanikája is ezen az elven
+épült fel; előbb ki kellett tehát fejlesztenie a kinetikai energia
+általános értéküségének formuláját, hogy annak a maximális
+sebességnek fogalmához juthasson, amelylyel egy világtest a földre
+vagy a napra érhet. Ez volt az egyetlen számbavehető mód, hogy
+megoldhassa a maga elméletét, amely szerint kozmikus tömegek
+táplálják a nap hőforrásait.</p>
+<p>Az első és második nagyobbszabásu értekezés megirásához
+három-három évre volt szüksége. Még ha orvosi elfoglaltságát és
+megházasodását figyelembe veszszük, akkor is hosszunak kell ezt az
+időt tartanunk, legalább a „romantikus“ lángész termékenységéhez
+viszonyitva. Elvitázhatatlan, hogy egy kezdő orvosnak elegendő
+alkalma lehet másnemü tudományos kutatáshoz, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> apósa egy
+levélbeli megjegyzéséből, Mayer praxisának örvendetes fejlődését
+illetőleg, szintén arra következtethetünk, hogy addig nem igen volt
+gyógyitani valója. A korai házasság pedig csak fokozni szokta a
+munkaképesség mértékét, nem pedig csökkenteni. Mayer munkatermelési
+módja tehát szervezeti sajátosságából következett s éppen ezért
+tartozik a klasszikus kutatók társaságába.</p>
+<p>Csodálkoznunk kell kitartása fölött, amelylyel tévedéseken és
+balsikereken át czélja felé igyekszik. Newton folytonos odaadó
+gondolkodással bukkant rá alapelveire, Mayer is hasonló fajtáju
+volt. Apró lépésekkel, lassan-lassan haladt előre, egyiket a másik
+után tolta, amig a sokféle lehetőség közt a biztos utra akadt. Első
+müvét több barátjával átolvastatta és ismételten átdolgozta, amig
+végleges formában a nyomdába küldte.</p>
+<p>Még több csodálatot érdemel a kedvezőtlen külső viszonyok
+sikeres lebirása. Szülővárosa aszerint itélte meg őt egész
+életében, hogy latinból nagyon rossz osztályzatokat kapott; sehol a
+világon nem volt az érettséginek olyan döntő szerepe, mint éppen a
+sváb földön. Az illetékes tényezők mindig jelentéktelen embernek
+tartották és állitólagos tudományos felfedezéseit nevetségeseknek,
+sőt kárhoztatandóknak minősitették. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> Azok, akikkel levelezésben
+állott, később bocsánatot kértek tőle, hogy otromba tévedésnek
+látták azt, amit egyszerüen nem értettek meg. Bátyján, a családi
+gyógyszertár tulajdonosán és Griesinger medikuson kivül, akit a
+felfedezés fiziológiai jelentősége bilincselt le, szükebb
+környezetéből senki sem állott melléje, mások pedig még kevésbbé.
+Feleségének sem nagyon tetszett az ő különös foglalatossága, amely
+csak nyomdai költségeket okozott, az orvosi gyakorlatot azonban nem
+mozditotta elő.</p>
+<p>A megerőltető, örökös akadályok közt végzett egyoldalu munkát a
+szükségszerü szellemi kimerülés követte, amely először az ablakon
+át való szerencsétlen kiugrásban jelentkezett. Könnyen
+elképzelhetjük, hogy az a durva igazságtalanság, amely érte, azon
+az álmatlan éjszakán szakadatlanul mardosta lelkét, minden kivezető
+ut reménysége nélkül, amig utolsó erői is felmondták a szolgálatot
+és a katasztrofális kisérlet megváltásnak tetszhetett előtte. Még
+mint lábbadozó beteg, közvetlen környezetének nyomasztó hatásától
+wildbadi üdülése alatt felszabadulva, mindenekelőtt tudományos
+elégtételt akart magának szerezni. A klasszikus kutatótipusnak
+egyik feltétlen ismérve éppen a köztudat előtt való tisztázódás
+belső szüksége, mig a romantikus rendszerint nem is törődik vele.
+Viszont <span class="pagenum"><a name="Page_91" id=
+"Page_91">-91-</a></span> a klasszikus kutató végtelen gondossággal
+dolgozza ki munkájának minden apró összetevőjét s ezért fáj a
+felületesség és komolytalanság vádja olyan rettenetesen.</p>
+<p>Védekezését valóban a szive vérével, végső erőfeszitéssel irta,
+habár a stilusból és a belső tartalomból nem tetszik ki, sőt szinte
+természetfölötti derü és megtisztultság árad belőle. Ama
+fékező-erők, amelyek a szervezet érdekében az utolsó
+energia-készletek kimeritését rendszerint megakadályozzák,
+betegsége és izgalmas leki feszültsége folytán hatálytalanok
+lettek; egész magát belevitte ebbe a munkába s azután össze is
+roskadt egészen.</p>
+<p>Agyhártyagyuladása jelenti első stáczióját Mayer e szomoru
+életszakának. Azután az őrültek házában való durva bánásmód
+következett, amely őt, mint orvost, a laikusnál sokkal
+intenzivebben felizgathatta. Hogy nem ment tönkre belé, talán csak
+rendkivüli kitartásának köszönheti, melynek már régebben elegendő
+bizonyságát adta.</p>
+<p>Viszont nem lehet csadálkoznunk afölött, hogy ilyen körülmények
+közt további produktivitása megtört. Kérdés, vajjon ez az eredmény
+az embertelen kezelés nélkül, a puszta kimerülés következtében is
+beállott volna-e? Davyt például a legkedvezőbb külső viszonyok
+ellenére <span class="pagenum"><a name="Page_92" id=
+"Page_92">-92-</a></span> is a felfedezései előtt járó erős
+izgalmak ugyanigy kimeritették. Mayernek azonban a sok egyéb
+hátrányon kivül nemcsak eszméjének teremtő munkájával, hanem a
+tudományos felszerelés elemi ismereteivel is meg kellett
+birkóznia.</p>
+<p>Vallási rajongása is kimerült agyának fellázadása volt az
+absztrakt gondolkodás tultengése ellen, s a szemináriumból való
+ifjukori emlékei táplálták. Mikor felgyógyult – éppen ellenkező
+hangulat vett erőt rajta, de ujabb tudományos munkához majdnem tiz
+évig nem volt szellemi befogadóképessége. Dühring szerint Mayer
+szellemi tehetetlenségét ugy indokolja, hogy holt embernek
+nyilvánitották, tehát eszerint is viselkedett. Kétségtelen, hogy
+Mayer hitte, amit mondott: kétségtelen viszont az is, hogy ez a
+magyarázat csak takaróul szolgált, amelynél jobb éppen nem akadt.
+Ha a tudományos munka szükséglete élt volna benne, mint minden más
+alkotó-elmében, akkor semmi sem tarthatta volna vissza tőle. Nem
+törődött semmivel és energiájának megmaradt foszlányait
+szenvedélyes kitörésekben pazarolta el; nem volt elég erős ahhoz,
+hogy magamagán uralkodjék. Állapota azután lassan-lassan mégis
+javult és ujra érdeklődni kezdett a tudományos kérdések iránt. Sőt
+azt mondhatnók, hogy e <span class="pagenum"><a name="Page_93" id=
+"Page_93">-93-</a></span> késő éveinek eredményeit igazi nagy
+munkakorszakával maga is egybevethetőnek tartotta; hiszen még
+kevéssel halála előtt is a kiváltódásról szóló értekezésének
+részletesebb feldolgozását és a Bressa-pályázatra való benyujtását
+tervezgette. Ez az álom persze már nem valósulhatott meg.</p>
+<p>Összefoglaló megállapitásunk szerint tehát Mayer egész maradék
+energiájával fizetett alapvető munkájáért és termelési képességének
+ujból való megszerzése, amely kedvezőbb körülmények közt talán még
+sikerülhetett volna, szükeszü környezetének bánásmódja és a
+közvetve előidézett brutalitások folytán lehetetlenné vált.</p>
+<p>Meg kell emlékeznünk néhány szóval Mayer házasságáról is.
+Dühring személyes tapasztalatai nyomán Mayer sorsára kedvezőtlen
+hatásunak mondja; az asszony volt az előőrs a kisvárosi
+filisztereknek a kiváló szellem ellen való ösztönszerü harczában.
+Davynál is a feleség volt a nyárspolgári nézetek kicsinyes
+képviselője és számos más vezető egyéniségnél is tapasztalhatjuk,
+hogy szerencsétlenül nősültek vagy egyáltalán nem házasodtak meg. E
+feltünő jelenség okaira rá kell mutatni s miután itt nem
+vádaskodásról, hanem fogalmakról van szó, talán helyénvaló lesz, ha
+a fontosabb szempontokat <span class="pagenum"><a name="Page_94"
+id="Page_94">-94-</a></span> felállitom, hogy e sajátos
+viszonylatok meghatározóira ráismerhessünk.</p>
+<p>Az embernek minden más élőlénynyel szemben nemcsak a
+fajfenntartás, hanem a haladás képessége is megadatott, tehát
+életének kettős feladata van: a fenntartásé és a javitásé, amely
+utóbbi az elsővel némely vonatkozásban összeütközik. Ha a meglevőt
+fejleszteni akarjuk, fenntartás helyett rombolnunk kell; a két
+biológiai törekvés kiegyenlitése csak összeütközés árán mehet
+végbe, főleg amaz időhatár tekintetében, amelyen belül a javitó
+változtatásoknak meg kell történniök. A kétfajta tendencia már most
+a két nem között ugy oszlik el, hogy a férfinek az előrehaladás, a
+nőnek pedig a megtartás van a szivéhez közel. Ebből származik
+azután, hogy az emberiség vezető szellemei (eddig kizárólag a
+férfinemből valók), akik a legkövetkezetesebb képviselői a
+fejlődésnek, cselekvéseik <i>tartalma</i> iránt az asszonyoknál
+nagyon kevés rokonérzésre találnak, bár általában nem idegenkednek
+tőlük. Azoknál az összetüzéseknél, amelyek elsősorban anya és fiu
+közt szoktak támadni, csak a vak szeretet segíthet, a mely minden
+belátásos itélet nélkül a cselekvés tartalmával szemben, az örök
+ellentétet áthidalva a gyermek szellemi kiválóságába temetkezik.
+<span class="pagenum"><a name="Page_95" id=
+"Page_95">-95-</a></span></p>
+<p>Ha a házaséletben is felszabadulnak ezek a természetszerü
+ellentmondások, nemcsak a folyton közeledő egykoruság fejleszti
+folyton erősebbé őket, hanem az asszony aggódása gyermekei sorsa
+fölött, a kiknek jövőjét az apa rendkivülisége és a polgári
+társadalommal való szembekerülése veszélylyel fenyegeti. A nő
+ellenszegülése azután passziv vagy aktiv, vérmérséklete szerint.
+Ösztönszerü, örök asszonyi motivumok kerülnek felszinre és a
+tudományosan gondolkodó férfinak nem szabad erkölcsi
+szemrehányásokra alkalmat keresnie, a mikor müködni látja ezt az
+ellenállhatatlan hajlamot, a melynek megmaradásától a nép és
+végeredményben az emberiség fentartása függ. Az ilyen házasságbeli
+viszályok azokhoz az akadályokhoz tartoznak, a melyeket minden
+szellemi vezérférfiunak le kell küzdenie. Mayer esete mutatja,
+milyen ártalmas és veszélyes szerepet játszanak a
+férfi-vénasszonyok is, az eredeti tehetség ösztönös ellenségei, még
+akkor is, mikor a haladás eszméje saját személyes körülményeiket a
+legtávolabbról sem zavarja. Mayer politikailag és vallásilag
+konzervativ volt, a mi azonban nem akadályozta meg környezetét
+abban, hogy kegyetlen haraggal forduljanak ellene, amikor uj
+felfedezésekre vetemedett, <span class="pagenum"><a name="Page_96"
+id="Page_96">-96-</a></span> a melyeknek lényegéről persze senkinek
+se volt közülök sejtelme.</p>
+<p>Még csak az a kérdés: hogyan lehet kikerülni vagy enyhiteni
+azokat az ellentéteket, a melyek a felfedező családjában az ő belső
+hivatottsága és az anyai s hitvesi ösztönök közt szükségszerüen
+kipattannak? A választ csak ismételhetjük: ha a tudósnak elég
+szerencséje van, hogy olyan asszonyhoz jusson, a ki urának nehéz
+küzdelmeit a napi gondok távoltartásával és jókedélyének áldásos
+hatásával enyhiti meg, akkor a nő már legjava feladatát
+teljesitette vele és az emberiséggel szemben s férje számára az
+elérhető legnagyobb boldogságot szerzi meg.</p>
+<p>Ha megkiséreljük, hogy Mayer esetének biologiai eredményeit
+levonjuk: egy olyan férfi tragikus sorsával találkozunk, a ki a
+szellemi feszültség sulya alatt roppant össze. Az a hirtelenség, a
+melylyel vezető gondolata feltámadt benne s azután az első
+tapogatózásból a helyes kiutra bukkant, a mellett bizonyit, hogy
+Mayer csak ritkán, kivételes pillanatokban tudott olyan magasságra
+és világosságra emelkedni, a milyet problémája megkövetelt. Jusson
+eszünkbe, hogy a felfedező nem mondhatja magának, hogy: <i>ezt</i>
+akarom felfedezni, hanem a saját korának szükségletei irják elő,
+mit <span class="pagenum"><a name="Page_97" id=
+"Page_97">-97-</a></span> <i>kell</i> cselekednie. Természetesen
+bizonyos előfeltételekkel, főleg a teljes szellemi szabadsággal
+rendelkeznie kell, hogy a tradicziókból kibontakozhasson és a
+megoldandó kérdést meztelenül láthassa. Ez a szükségesség Mayer
+esetében ahhoz a sajátságos megkönnyitéshez jutott, hogy az iskolai
+bölcseség nem igen nyomasztotta, hiszen a hágai vizsgát is
+meglehetős mérsékelt sikerrel tette le. Igy azután e kedvező
+körülmények: a szellemi elkülönültség, a mely mikor egészséges
+volt, néhány tudományos eszmére való koncentrálódását lehetővé
+tette, Mayer termékenységét néha olyan rendkivüli mértékben
+fokozta, a hogy arra alapgondolata lelki megfogamzásához tényleg
+szüksége is volt. Ugyanez a természetes feszültség állt fenn 1841.
+őszén, döntő szellemi fordulása és küszöbön lévő házassága
+előtt.</p>
+<p>A közbüleső időszakok azonban e csucspontok alatt messze
+elmaradnak. Mayer bizonyos értelemben egész életén át kisvárosi
+polgár volt; Párisban legszükebb földieivel élt együtt, nagy
+tengeri utján teljesen izolálódott és legizgalmasabb belső válságai
+alatt sem jutott tovább Tübingennél és Heidelbergnél. Mialatt Davy
+a nagyváros lüktető mozgalmasságában keresi kijegeczesedő
+gondolatvilágának külső keretét, Mayer szükös kis csigaházba bujik,
+amely őt és <span class="pagenum"><a name="Page_98" id=
+"Page_98">-98-</a></span> munkáját felemészti. Ez a hajlandóság
+különben Mayer lassu szellemi kibontakozásának szükségszerü
+következménye volt; minden uj és váratlan jelenséggel szemben
+bizonytalanul állott, tehát a nagyszabásu városi élettel sem tudott
+megbarátkozni. Ugyanez okból nem szerezhetett magának és
+gondolatainak rajongó személyi hiveket és tanitványokat, a kik vele
+együtt terjesztették és fejlesztették volna szellemi kincsét. A rá
+váró feladat kimerithetetlenségében Mayer nem kételkedett s tudta
+azt is, hogy egymagában nagyon keveset végezhet belőle. Nem volt
+azonban oly szerencsés természetü, hogy rokonlelkeket a maga
+igazáért fellelkesíthessen. Még Baurt sem tudta meggyőzni
+felfedezésének igazi jelentőségéről, pedig Baur melléje állt,
+segitett neki és gyarapitotta mathematikai ismereteit. A klasszikus
+tipust jellemzi ez az adat is: a személyi hatást az irás készsége
+pótolja. Mayer örökölt jellembeli fogyatékosságánál fogva nem
+tudott magának bármi áron is olyan helyzetet teremteni, hogy sulyos
+és nagyszerü hivatottságát szakszerüen realizálhatta volna. Ezt a
+tényt megfigyeljük és megállapitjuk, de kárhoztatni érte senkit nem
+szabad, bár innen ered, hogy a tizenkilenczedik század legnagyobb
+felfedezése szerzője személyének csak egy szerencsétlen életet
+jelentett. <span class="pagenum"><a name="Page_99" id=
+"Page_99">-99-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>Helmholtz.</h2>
+</div>
+<p>Helmholtz Hermann atyja, Helmholtz Ágost teológus, gyenge
+testalkata daczára, 1813-ban a felszabaditó hadseregbe lépett és a
+hadjáratban önkéntesi minőségben vett részt; a drezdai csata
+alkalmával alhadnagygyá lett. Hazaérkezte után belátta, hogy papi
+tanulmányait – komoly lelkiismeretbeli ellentmondások nélkül – nem
+folytathatja; ennélfogva a filológiára, mint uj kenyérkereseti
+pályára csapott át és néhány évi házi tanitóskodás után a potsdami
+gimnáziumnak tanára lett; főleg latint, de más tantárgyakat is
+tanitott. Egyszer, mikor német óra alatt tanitványaival a
+felszabaditó hadjárat hangulatairól és saját élményeiről
+merészkedett beszélgetni, felettes hatósága szigoruan megdorgálta
+és figyelmeztette, hogy ismétlődés esetén egyszerüen elbocsájtják.
+Költői természetü volt s e hajlandósága különösen a divatozó
+görögimádásban nyilvánult; sok nyelvet tanult, köztük az arabsot
+is, festészettel és zenével is foglalkozott. Neje Penn Karolin, egy
+katonatisztnek művelt leánya és Penn William, a hires quäker
+leszármazottja volt; külsejére igen egyszerü, de élénk szellemü és
+feltünően világos itélőképességü nő. Szegényes háztartásukat,
+melynek gondjait idővel két leány és egy fiu szaporitotta, pompásan
+vezette s <span class="pagenum"><a name="Page_100" id=
+"Page_100">-100-</a></span> családja iránt tele volt gyöngédséggel
+és rajongással.</p>
+<p>Hermann fia 1821. augusztus 31-én született. Gyenge és csunya
+gyerek volt (egy kicsit vizfejü), de anyja következetesen
+csodagyermeknek tartotta.</p>
+<p>Gyermekkorában annyit betegeskedett, hogy majdnem mindig a
+szobához és gyakran ágyhoz volt kötve; csendes fiunak mondják:
+állandóan képes-könyvekkel és épitőkövekkel foglalkozott. Az
+utóbbiakból annyi empirikus geométriát sajátitott el, hogy később
+az iskolában az alapelvek körül már teljes tájékozottsága volt.
+Rendszeres testápolás, torna és turisztika révén, amikre apja sokat
+adott, egészsége is megjavult, ugy hogy kilencz éves korában
+beléphetett a potsdami gimnáziumba, amelyet rendkivül gyorsan
+végzett el. Hogy mi iránt érdeklődött leginkább, arra a hetvenedik
+születésnapján rendezett ünnepélyen igen figyelemreméltó beszédében
+tekintett vissza. Legczélszerübb lesz, ha a vonatkozó részeket
+szószerint közlöm:</p>
+<p>„Hét éves koromig gyenge fiu voltam, a szobához, sőt igen
+gyakran az ágyhoz kötve, pedig alig birtam a szórakozás és a munka
+vágyával. Szüleim sokat foglalkoztak velem; képeskönyvek és főleg
+épitő kövek közt éltem <span class="pagenum"><a name="Page_101" id=
+"Page_101">-101-</a></span> mellettük. Korán kezdtem olvasgatni s
+igy természetesen uj élvezeteket ismertem meg. Szellemi képességeim
+fogyatékossága viszont abban nyilvánult, hogy rossz
+emlékezőtehetségem volt egymással szorosan össze nem függő tárgyak
+tekintetében. Jól emlékszem, hogy a jobboldalt a baltól alig tudtam
+megkülömböztetni, később az iskolában nehezebbül esett a
+magánhangzókat, a rendhagyóigéket, a sajátságos mondatfordulatokat
+elsajátitanom, mint a többi diáknak. Különösen az akkori
+történelemtanitással nem tudtam sehogysem megbarátkozni; prózai
+részeket könyv nélkül mindig csak nagy szenvedések árán tanultam
+meg. E fogyatékosságom természetesen folyton érezhetőbbé vált és
+aggkoromra egészen leigázott.</p>
+<p>„De ha már volt mire támaszkodnom, (bár csak például a
+versmértékre és a versrimre) a könyvnélküli tanulás és a
+megrögzités sokkal könnyebben ment; nagy költők verseit igen sokáig
+megőriztem az emlékezetemben, de másodrendü irók közepes alkotásait
+alig. Azt hiszem, hogy a magyarázat a gondolatok természetes
+ritmusában található, ami a jó versek sajátossága; ebben a
+körülményben az esztétikai szépség lényegbeli forrását látom.</p>
+<p>„A felsőbb gimnáziumi osztályokban az Odyssea néhány énekét,
+meglehetős sok horacziusi <span class="pagenum"><a name="Page_102"
+id="Page_102">-102-</a></span> odát és egy csomó német verset
+tudtam szavalni. Abban a helyzetben voltam tehát, mint irástudatlan
+őseink, akik törvényeiket és történelmüket versekbe foglalták, hogy
+emlékezetükben megmaradjon. Ami könnyen esik, szivesen teszszük
+meg; én is előbb a költészetet imádtam. Ezt a hajlandóságomat atyám
+szitotta, pedig különben kötelességtudó, de rajongó ember volt;
+végtelenül szerette a költészetet, különösen a német irodalom
+nagyjait. A felső gimnáziumi osztályokban a német irodalmat adta
+elő és Homéroszt olvasta velünk; felváltva prózai német feladatokat
+és verstani gyakorlatokat kellett csinálnunk. És ha a legtöbben
+közülünk rossz költők is lettek, mégis az elképzelhető
+legalkalmasabb stilusfejlesztő rendszer volt az övé.</p>
+<p>„A legtökéletesebb emlékezetbeli segédeszköz azonban a
+jelenségek törvényének ismerete, amit legelőször a geometriában
+tanultam meg. Gyermekjátékaimból, az épitőkövek révén, közvetlen
+szemlélet utján kipróbáltam a térbeli arányok egymáshoz való
+viszonyát. Minden gondolkodás nélkül tudtam, hogy szabályos alaku
+testeket miképpen lehetne egymásra rakni és miképpen illenének
+össze, ha igy vagy amugy forditanám őket. Midőn geometriát kezdtem
+tanulni, tanáraim nagy meglepetésére, minden ténymegállapitással,
+amellyel itt kellett volna <span class="pagenum"><a name="Page_103"
+id="Page_103">-103-</a></span> megismerkednem, már tisztában
+voltam. Amennyire vissza tudok emlékezni, ez a tulajdonságom a
+postdami népiskolában is feltünt, amelybe 8 éves koromig jártam.
+Ellenben uj volt előttem a szigoru tudományos módszer, amelynek
+segélyével azután a többi nehézségeket is legyőztem.</p>
+<p>„A geometriának egy hiánya van: csak elvont térbeli formákkal
+foglalkozik, pedig nekem a teljes valóság szerzett különös
+örömöket. Mikor már nagyobb és erősebb lettem, atyámmal vagy
+iskolatársaimmal sokat járkáltam Potsdam szép környékén és lelkem
+mélyéből megszerettem a természetet. A fizika elemei azután –
+amelyekkel a gymnasiumban találkoztam – jobban érdekeltek
+geometriai és algebrai tanulmányaimnál. Bőséges és sokféle anyag
+kinálkozott: a természet teljes gazdagsága, amely elméleti
+törvények alá sorakoztatható. Tényleg ez a megismerés ragadott el:
+a látszólag idegen természetnek az emberi szellem által való
+leigázása, amelyet a törvények logikai hatalmának köszönhetünk.
+Mindjárt csatlakozott ehhez az a másik megismerés is, hogy a
+természeti jelenségek törvényeinek tudása adja csak a természet
+felett való hatalmat a kezünkbe. Ezekben a gondolatkörökben már
+otthonosan éreztem magam.</p>
+<p>„Nagy hévvel és örömmel bujtam azokat a <span class=
+"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> fizikai
+tankönyveket, melyeket atyám könyvtárában találtam; ósdi művek
+voltak, melyekben még a flogisztónikus tudományos nyelvjárás divott
+és a galvanizmus még a Volta-oszlopnál tartott. Egy ifjukori
+barátommal is próbáltam mindenféle itt-ott olvasott kisérletet
+szerény eszközeinkkel utánozni. A savaknak hatását anyánk
+vászonkészletén alaposan kitapasztaltuk, ezenkivül azonban kevés
+sikerült; legjobban jártunk még optikai szerszámok készitésével,
+szemüvegek és egy növénytani nagyitólencse felhasználása mellett.
+Segédeszközeink korlátolt volta korai tanulmányaimban azzal az
+előnynyel járt, hogy a tervezett kisérleteket mindig módositanom
+kellett, mig a tényleg végrehajtható alakjára rá nem bukkantam. Meg
+kell vallanom, hogy néha, mig az osztályban Cicerót vagy Vergiliust
+olvastak, unalmamban az asztal alatt kiszámitottam a fénysugár
+sebességét és néhány optikai tételre akadtam, amelyekről a
+tankönyvekben semmit sem találtam, amelyekre azonban később a
+szemtükör szerkesztésénél szükségem volt.</p>
+<p>„Igy azután elterelődtem tanulmányaimnak arra a különös
+irányára, amelyet később is megtartottam és melynek lassankint
+egész lelkemet odaadtam. Az a törekvésem, hogy a valóságon a
+fogalom uralkodjon, vagyis más szavakkal: a <span class=
+"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span>
+tünemények okozati összefüggésének felfedezése, vezetett az életen
+át, e vágy intenziv voltának tulajdonitható, hogy egy problémát
+mindaddig bonczolgattam, mig csak homályos pontokat sejtettem
+benne.“</p>
+<p>E nyilatkozatokból, melyek Helmholtz természetéhez képest nagyon
+tartózkodóak, kiütközik a született természetbuvár ellenszenve a
+filológiai oktatás iránt. Természetes, hogy az adott körülmények
+közt (atyja hatása folytán, ki ugyanabban a gymnasiumban tanitott)
+a csendes és beteges fiunak minden harczot kerülő természete,
+nagyobb összeütközésre nem vezetett, sőt a szülői háznak ifjukori
+hatása később Helmholtznak az iskolai és nevelési kérdésekben
+elfoglalt álláspontjára is némileg befolyást gyakorolt. Ehhez
+járult még, hogy a klasszikus tipus kutatói, akikhez Helmholtz
+tartozik, természetüknél fogva hajlandóságot mutatnak a
+„klasszikus“ iróknak formai kerekdedségéhez, ami alkalmilag
+bizonyos türelmetlenségben is kifejezést nyer, szintén a
+filológusok szokása szerint; ilyen volt például Gauss is.</p>
+<p>Helmholtz tehát jó bizonyitványnyal hagyta el a gimnáziumot, ez
+a körülmény jövőjére vonatkozólag döntő fontosságu volt.</p>
+<p>Végbizonyitványában nyugodt és csendes magaviseletünek mondják;
+az ókori nyelvek tekintetében <span class="pagenum"><a name=
+"Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> elért eredményeiről,
+sajnos, hallgatnak forrásaim: valószinüleg nem volt teljesen
+kedvező. A matematikában Helmholtzot egy Mayer nevü kitünő tanár
+tanitotta, aki egyszersmind a család barátja is volt. Mayer külön
+bizonyitványt állitott ki részére, hogy magántanulással már
+biztosan tovább haladni képes. Ebben a tulajdonságában tényleg
+megtaláljuk későbbi sikereinek egyik leglényegesebb tényezőjét.</p>
+<p>Helmholtz természettudományokkal akart foglalkozni, miután
+azonban atyja a szükséges anyagi eszközökkel nem rendelkezett, az
+orvostudományhoz kellett átpártolnia. Jelentkezett a királyi
+katonai orvosi főiskolánál, a Pepiniére-nél felvételre, amely
+növendékeit, katonai szolgálat kötelezettsége mellett, ingyenes
+oktatásban részesitette. Helmholtz még gimnáziumi tanulmányai alatt
+próbavizsgát tett, igen szép sikerrel, ugy, hogy 17 éves korában,
+az érettségi után, már a berlini királyi Frigyes Vilmos orvosi
+intézetbe került. A jövendő nagy férfiu koraérettségének ujabb
+bizonyságát látjuk, amely gyermekkori betegeskedése dacára is
+előreviszi.</p>
+<p>Helmholtzot Berlinben a szkolasztikus természetfilozófiai
+tanitáson kivül (maga mondja, hogy a záróvizsgán az érdaganatokról
+nagyszerü előadást tartott anélkül, hogy valaha <span class=
+"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> ilyen
+műtétet látott volna) nagynénje, akinél vasárnaponkint ebédelt,
+kedélyes szigorral ismertette meg a „jó társaság“ erkölcseivel és
+szokásaival s Helmholtz kellőleg hasznositotta ezt a tudományt is.
+Haza irt leveleiben képekkel és zenével, amikkel a fővárosban
+eléggé összekerült, éppen annyit foglalkozik, mint életmódjának és
+tanulmányainak egyes részleteivel. Anyja nehezen nélkülözi fiát és
+a sok lim-lomot az asztalon, természettudománynyal való
+foglalatoskodásának apró bizonyságait s csak lassankint nyugszik
+bele távollétébe. Pajtásai kimért és tartózkodó modora
+következtében különcznek tartották s levelei tényleg bizonyos
+kulturgőgöt árulnak el, ami bizonyára az atyai ház professzori
+légkörének maradéka volt. „Mozart és Beethoven-szonátákat játszom,
+azután sokszor uj zeneműveket is, amiket a lakótársam szerez be.
+Este Goethe-t és Byron-t olvastam (K. kölcsönözte) és
+változatosságképpen integrálszámitásokat is végeztem.“ A szülők
+tudniillik, hogy Hermanjuk a megkezdett zongorajátékot el ne
+felejtse, nagy áldozatok árán zongorát állittattak intézeti
+szobácskájába. A könyvek iránt való érdeklődésének köszönhette,
+hogy az intézet könyvtárosa magához osztotta be s igy szabadon
+válogathatott az irodalmi művek között. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span>
+Egyrészt a fizikusok és mathematikusok, másrészt Kant bilincselte
+le s egy jelentős személyi befolyás is érvényesült. Mig ugyanis
+Mitscherlichet nagyon unalmasnak találja, Müller, a hires
+fiziológus egészen elragadja a fiut; Link tanár ellenben „tultengő
+szellemü, két hónap után még mindig a természettan filozófiai
+bevezetésénél tart (Ah, Istenem!).“</p>
+<p>1839. végén, 18 éves korában a filozófiai szigorlatot igen jó
+eredménynyel tette le, a következő évben pedig anatómiai vizsgáját
+szintén kitünően. Harmadévre azonban sulyos tifuszba esett s több
+hónapon át a kórházban kellett feküdnie. Helmholtz azok közé az
+emberek közé tartozott, akiknek még a véletlen is javukra válik és
+igy betegsége is, amely különben sem volt veszélyes, alkalmat adott
+arra, hogy időközben megtakaritott pénzén górcsővet vehessen,
+amelyet később doktori értekezésénél használt fel. Teljes
+felgyógyulása azonban oly lassan haladt előre, hogy még néhány
+hónapig a szülői házban kellett tartózkodnia, mielőtt tanulmányait
+ujból megkezdhette.</p>
+<p>Az orvosi szaktárgyasokon kivül sok másra is beiratkozott, de
+mathematikai előadásra nem. A legnagyobb hatást Müller János tette
+reá, aki professzorai közül kétségtelenül a legkiválóbb volt; az
+elsők közé tartozott, aki szabadulni <span class="pagenum"><a name=
+"Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> akart a
+természetfilozófiától s lelkes és hatalmas akaratával fogva
+tartotta tanitványait, akik között sok volt a tehetséges. Helmholtz
+érintkezésbe jutott Du Bois Reymond, Brücke és Virchow-val, akikhez
+néha a valamivel idősebb Ludwig is csatlakozott és átélte velük egy
+uj tudomány születésének különös izgalmait. Doktori értekezésének
+tárgyául az idegrost eredetét választotta; azt remélte, hogy hamar
+készen lesz a dologgal és 20 éves korában már doktorrá avatják.
+Mikor azonban munkájával Müllerhez került (addig t. i. saját
+eszközeivel dolgozott), tanára jónak és helyesnek itélte ugyan
+tanulmányát, de figyelmeztette, hogy még jobban meg kellene
+alapoznia. Jellemző Helmholtzra, amit 1842. augusztusában atyjának
+ir: „Ma voltam értekezésemmel Müller tanárnál; nagyon barátságosan
+fogadott, előadatta velem a végeredményt és a bizonyitékokat, igen
+érdekesnek mondotta a dolgot, mert az idegrostoknak a magasabb
+rendü állatoknál eddig is sejtett, de még be nem bizonyitott
+eredetét mutatja ki, mindamellett azt ajánlotta nékem, hogy
+egészítsem ki vizsgálódásaimat s nyilvánvalóbb bizonyságot adjak,
+mint ami három-négy esetből elérhető. Meg is nevezett néhány
+állatot, amelyeknél megfelelő eredményt vár és felajánlotta nekem
+saját műszereinek használatát az anatómiai <span class=
+"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span>
+múzeumban, amennyiben az enyéim nem volnának kielégítők. Végül azt
+ajánlotta, hogy ha felavatásom nem sürgős, a szünidőben dolgozzak
+tovább, hogy teljes és megtámadhatatlan eredményhez juthassak.
+Miután semmi okosat nem tudtam ellene felhozni és magam is jórészt
+az ő álláspontján voltam, le kell mondanotok a 20 éves doktorról és
+a 21 évessel kell megelégednetek. Engemet is meglepett a dolog s
+nem volt egészen inyemre, de, mint már emlitettem, nem tudtam
+megfelelő ellenvetést tenni.“</p>
+<p>Csak örülni lehet rajta, milyen magatartást tanusit ez a két
+kiváló ember egymással szemben. Egyrészt a tapasztalt tanár, aki
+biztos szemmel becsüli meg a fiatalember értékét és tudományos
+lelkiismeretességéhez jelentős segitséget ad, másfelől az ifjú
+kezdő, aki az útmutatást rögtön megérti és „nincs semmi észszerű
+ellenvetése.“ Igy történt azután, hogy a felavatás 1842. őszén ment
+csak végbe.</p>
+<p>Helmholtz értekezése az ideganatómia egyik alapvetője, mert a
+gerinczteleneknél eddig ismeretlen összefüggést igazolt az
+idegszálak és sejtek között.</p>
+<p>Egyidejűleg kórházi sebészként is működött és kevés
+szabadidejében együtt dolgozott Müllerrel. Első eredményét az
+erjedés és rothadás okai vizsgálásánál érte el, amelyek körül a
+<span class="pagenum"><a name="Page_111" id=
+"Page_111">-111-</a></span> katalitikus erővel kapcsolatban Liebig
+és Berzélius közt épp akkor vita támadt. A kisérlet tárgyát az a
+meggondolás képezte, hogy két folyadék kölcsönös közlekedését
+lehetővé tegye, de az esetleg létező organizmusok helycseréjét
+megakadályozza. Czélját úgy akarta elérni, hogy a két folyadékot
+hólyaggal választotta el egymástól. Miután mások kutatásai nyomán
+bebizonyította, hogy kifőtt rothadó folyadékok sohasem oszlódnak
+ugy fel, ha forralatlan levegőtől elzárjuk őket, megállapitotta azt
+is, hogy az erjedés nem hat a hólyagon át, a rothadás azonban igen.
+Más szóval: ha egy sterilizált cukoroldatot tartalmazó, hólyaggal
+lekötött edényt erjedő cukorba tett, úgy a cukoroldat változatlan
+maradt. Ha azonban sterilizált húst ugyanúgy rothadó húslével
+hozott érintkezésbe, a hús gázképződés mellett feloszlásnak indult,
+de a közönséges rothadástól különböző módon, mert semmiféle
+baktériumképződés nem állott be. Az eredmény tehát némileg kétes
+volt és a vitáknál nem is játszott szerepet. Ma ez a kisérlet
+megint érdekessé vált, mert nyilvánvalólag azt az értelmezést
+kivánja meg, hogy a rothadó oldatból bizonyos mennyiségü bomlasztó
+enzim hatolt át a hólyagon és okozta a feloszlást; a baktériumokat
+ellenben a hólyag távol tartotta. Épp <span class=
+"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> ezért
+tanulságos volna, ha ezeket a kisérleteket különféle bőranyagokon
+kipróbálnák.</p>
+<p>Helmholtz valamivel később Magnus laboratóriumában, aki szokott
+előzékenységével magához vette, e kisérleteket megfelelőbb
+eszközökkel ismételte, meg is oldotta a kérdést, de semmit sem
+hozott nyilvánosságra belőle.</p>
+<p>Viszonyai időközben kedvezőbbé váltak; a gárdahuszárokhoz
+helyezték át Potsdamba, mint sebészt; Branca ezredorvosnak segédje
+lett és nem volt nagyon igénybe véve. A sok szabad idő nagyon
+kapóra jött; rendkivüli gondolatok foglalkoztatták, amelyek sokkal
+messzebbre vezettek, mint előre láthatta volna. Az állati testek
+melegképződéséről volt szó, amiről épp akkor hosszadalmas vita
+keletkezett. Dulong és Despretz kisérletileg megállapitották, hogy
+azok az állatok, amelyek melegmérőben lélegzettek, 10–20%-kal
+kevesebb meleget fejlesztettek, mint ha az elhasznált oxigén szén
+elégésére szolgált volna. Habár Hess az alapelvet már 1841-ben
+felállitotta és néhány példával kisérletileg bebizonyitotta, hogy a
+melegfejlődés összege kémiai folyamatoknál a közbenső fokozatokat
+mind felöleli, úgy, hogy a jelen esetben nem a szénsav, hanem a
+tápanyagok égési melege veendő számításba, mégis a fiziológiai
+zavar sokáig tartott és Helmholtz is megpróbálta tisztázni a
+kérdést. E <span class="pagenum"><a name="Page_113" id=
+"Page_113">-113-</a></span> czélból vizsgálat alá vette, vajjon az
+izmok működésénél kémiai egyesülés és melegfejlődés áll-e be és –
+igenlő eredményhez jutott.</p>
+<p>A kémiai folyamatok bizonyitását Helmholtz kémiai
+segédeszközökkel érte el. Párhuzamos kisérleteket folytatott
+lehetőleg egyforma feltételek mellett: a békának, „a tudomány ősi
+martirjának“, izmait egyrészt villamos battériával addig izgatta,
+amig nem vonaglottak, más izmokat pedig minden külső befolyástól
+menten tartott. Mikor aztán mind a két próba-izmot, vízre és
+borszeszre bomlandó részeik tekintetében, megvizsgálta, úgy
+találta, hogy a kimerült izmok kevesebb víz-, de annál több
+szesz-kivonatot adtak, mint a pihentek; a különbség 13–30
+százalékra rugott. A különbözőséget kémiailag nem lehetett
+jellemezni. Bebizonyult tehát, hogy a kifárasztott izom kémiailag
+kétségtelenül különbözik a pihenttől, de nem derült ki, hogy mi is
+változott meg. Egy angolna és egy galamb izmainál is hasonló
+különbségeket talált, de nem olyan jelentékenyeket.</p>
+<p>„Elintézetlenül kell hagynom ez alkalommal még egy igen fontos
+kérdést: vajjon az izomrost-anyag résztvesz-e ebben a
+szétbontásban.“ Az ifjú szerző végül kilátásba helyezi a kivonatolt
+anyagok megvizsgálását is, de erről soha semmit sem hozott
+nyilvánosságra. <span class="pagenum"><a name="Page_114" id=
+"Page_114">-114-</a></span></p>
+<p>Helmholtz-al tehát a kisérleti kémia terén is találkoztunk,
+ahova később soha nem tévedt; legközelebbi munkája már állandó
+érdekkörében, a fizikai élettanban mutatja be.</p>
+<p>Arról a kérdésről volt szó, vajjon az izmok összehuzódása a
+vérkeringéstől és táplálkozástól függetlenül is melegképződést
+feltételez-e vagy sem? A válasz általában igenlő volt s ugy
+bizonyitottak, hogy háromszoros hőelemet bocsájtottak a
+megvizsgálandó békaizomba és indukciós ütések által
+megmerevítették. Minden alkalommal hőemelkedést észleltek:
+0.14–0.18°-ot; az idegeken az egész művelet alatt hőváltozás nem
+volt tapasztalható.</p>
+<p>A kémiai munkálatokkal szemben, amelyek exakt ábrázolásnak nem
+adtak teret, rátalálunk itt arra a különös gondosságra, amely a
+kisérletek fizikai feltételeinek meghatározását és fejtegetéseit
+jellemzi. Legelőször nyilvánul meg tehát világosan a későbbi munkák
+egyéni jellege.</p>
+<p>E kutatások azonban csak egy problémának részletei voltak,
+amelyek a fiziológiai melegről szóló „Az orvosi tudományok
+kéziszótárá“-ban 1845. folyamán kiadott összefoglaló beszámolóban
+tolultak eléje. Az állati testben lévő munka és meleg kérdése csak
+akkor tárgyalható, ha a munka és meleg viszonya általában
+tisztázódik és miután munka alatt a szervezet különféle
+teljesitményei <span class="pagenum"><a name="Page_115" id=
+"Page_115">-115-</a></span> értendők, a probléma az összes
+tevékenységi ágakra kiterjesztendő. Ez a körülmény vezetett a
+kölcsönös átváltozhatlanság gondolatára, még pedig a perpetuum
+mobile kizárása mellett.</p>
+<p>Helmholtz e gondolatokat véglegesen 1847-ben foglalta össze,
+miután egy évvel előbb államtudományi vizsgáját kitüntetéssel
+letette és 1847. március havában Velten Olgával, egy néhai
+főtörzsorvos leányával jegyet váltott. Gyakori jelenség, hogy
+fiatal tehetségek kiváló eredményei egybeesnek eljegyzésükkel vagy
+házasságukkal, amire később behatóbban fogunk visszatérni. Ez a
+tünemény arra mutat, hogy az alapösztön érvényesitésével a többi
+szerveknek, különösen az agynak rendkivüli tevékenységi képessége
+is velejár. Akaratlanul a magasabbrendü állatokra, különösen a
+madarakra kell gondolnunk, amelyeknél a párosodás idejében különös
+érvényesülési és cselekvési formák lépnek fel, mint például táncz,
+harczok és egyebek.</p>
+<p>A munka formulázása tetemes nehézségeket okozott Du Bois
+Reymondnak (akivel már akkor és egész életén át szoros baráti
+kötelékben állott s aki részéről mindig teljes és értékes
+áldozatkészséget tapasztalt), 1847-ben elküldte munkájának bevezető
+tervezetét, „nem azért, mintha azt hinném, hogy készen lennék vele,
+(éppen az <span class="pagenum"><a name="Page_116" id=
+"Page_116">-116-</a></span> átolvasásnál jöttem rá, hogy talán
+semmi sem maradhat meg belőle), hanem, mert nem is sejtem, vajjon
+még hányszor kell átdolgoznom, mielőtt elkészül s szeretném
+megtudni, hogy a fejtegetés módját tudományosan helyt állónak
+tartod-e? Az utolsó átdolgozásnál összeszedtem magam és mindent
+eldobtam, ami a filozófiára emlékeztetett (amennyire szükség nem
+volt rá), emellett azonban gondolathézagok is maradhattak.“ Barátja
+nem talált semmi kifogásolni valót és a legteljesebb csodálatát és
+egyetértését fejezte ki. 1847. június 21-én azután a nemrég
+alapitott fizikai társulatban<a name="FNanchor_1" id=
+"FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a>
+előadta értekezését s még közelebbi barátait is ámulatba ejtette az
+a biztonság, amelylyel a matematikai fizikát kezelte, mit egy
+katonaorvostól egyáltalán nem tételeztek volna fel. Helmholtz,
+előadásának a fizikai Évkönyvben való közreadása céljából,
+kéziratát Magnus rendelkezésére bocsátotta, Poggendorffnak leendő
+<span class="pagenum"><a name="Page_117" id=
+"Page_117">-117-</a></span> továbbítás végett. Helmholtz azonban
+úgy járt, mint hat évvel előbb Mayer: munkáját visszautasitották.
+Poggendorff azzal indokolta meg állásfoglalását, hogy a munka
+egyrészt nagyon hosszú, másrészt pedig nagyon elméleti; kisérleti
+kutatásokat, az alapnézlet bizonyítására, szivesen nyilvánosságra
+hozott volna. Helmholtzot az elutasítás joggal bántotta, mert
+Poggendorff néhány hasonló tartalmú dolgozatot már elfogadott, sőt
+Clapeyronnak egy tíz éves munkáját, amelyben Carnot gondolatait
+analitikusan kifejtette és tovább fejlesztette, kinyomatás végett
+maga fordított le. Nem az az eset forgott itt fenn, mint Mayernél,
+hogy tudniillik a tartalom hiányos lett volna; kizárólag a
+„spekuláció“-tól tartottak, amelynek káros következményei a német
+természetfilozófiára még friss emlékezetben voltak. A barátságtalan
+fogadtatásban különben valószinüleg Magnus is részes volt, aki a
+kisérleti és elméleti fizikát olyan két tárgynak tekintette,
+amelyeket semmi szin alatt sem szabad összekeverni.</p>
+<p>Helmholtz azután többek tanácsát követve, kinyomatta munkáját,
+amire Reimer könyvkiadó nemcsak szivesen vállalkozott, hanem még
+némi tiszteletdijat is fizetett érte. Ez alkalommal az értekezést
+még egyszer átdolgozta és csak ebben a végleges alakban ismerjük mi
+is. <span class="pagenum"><a name="Page_118" id=
+"Page_118">-118-</a></span></p>
+<p>Az irásmű keletkezését és közelebbi sorsát Helmholtz 1891-iki
+felköszöntőjében következőképp adja elő:</p>
+<p>„Tanulmányaim közben mindjárt egy mélyen járó tanár, Müller
+fiziológus befolyása alá jutottam, aki ugyanakkor Du Bois
+Reymondot, Ludwigot, Brückét és Virchowot is bevezette a
+fiziológiába és anatómiába. Müller az élet rejtelmei tekintetében
+még a régi, inkább metafizikai és az ujonnan kifejlődött
+természettudományi nézlet közt vergődött, de az a meggyőződése,
+hogy a tények ismerete semmi által sem pótolható, mindinkább
+erősbödött s hogy ő maga is még mindig küzködött, talán még jobban
+növelte tanitványaira való befolyását.</p>
+<p>„Fiatal emberek legszivesebben mindjárt a legnehezebb
+problémákhoz nyúlnak: én is az életerő rejtélyes kérdését ragadtam
+ki. A fiziológusok nagy része akkoriban Stahlnak azt a kibuvóját
+használta fel, hogy az élő testben ugyan a szerveknek és anyagoknak
+fizikai és kémiai erői működnek, de a „lélek“ ezen erők működését
+megkötni és feloldani tudja; az erők szabad érvényesülése a halál
+után a rothadást idézi elő, mig az élet folyama alatt
+tevékenységüket állandóan a lélek szabályozza. Ebben a
+magyarázatban valami természetellenest sejtettem; de sok
+fáradságomba került, amig feltevésemet szabatos kérdéssé
+<span class="pagenum"><a name="Page_119" id=
+"Page_119">-119-</a></span> tudtam átalakitani. Végre tanulmányaim
+utolsó évében rájöttem, hogy Stahl elmélete minden élőtestnek a
+perpetuum mobile természetét tulajdonitotta. Az utóbbira vonatkozó
+vitákat már jól ismertem; gimnazista koromban sok beszélgetést
+hallgattam végig atyám és mathematikai tanárunk közt, mint
+Frigyes-Vilmos intézeti növendék pedig könyvtársegédi minőségben
+szabadidőm alatt Bernoulli, d’Alembert és más mult századbeli
+mathematikusok műveit kerestem ki és kutattam át. Igy azután a
+következő kérdésekre bukkantam: Micsoda vonatkozásoknak kell a
+különféle természeti erők közt lenniök, ha általában a perpetuum
+mobile lehetősége ki van zárva?, – továbbá: Tényleg fennállanak-e
+már most mindezek a vonatkozások? Könyvecskémben az erő
+megmaradásáról kritikai tanulmányt és rendszert akartam adni, a
+fiziológusok szempontjai szerint.</p>
+<p>„El voltam arra készülve, hogy a szakemberek végül azt mondják:
+‚Hiszen mindezt már ismerjük; mit gondol ez a fiatal orvos, hogy
+nekünk az egész dolgot ilyen részletesen adja elő?‘ Csodálkozásomra
+azonban azok a fizikai tekintélyek, a kikkel érintkeztem, az ügyet
+másképpen fogták fel. Hajlandók voltak a törvény helyességét
+tagadásba venni és abban a lelkes harczban, melyet <span class=
+"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> Hegel
+természetfilozófiája ellen vezettek, az én munkámat is fantasztikus
+ötletnek nyilvánitották. Csak Jacobi mathematikus ismerte fel
+gondolatmenetemnek a mult századbeli mathematikusokkal való
+összefüggését; érdeklődött kisérleteim iránt és megvédett a
+félreértésektől. Őszinte tetszést és gyakorlati segítséget találtam
+viszont fiatalabb barátaimnál, különösen Du Bois Reymondnál. Ők
+azután a legujabb berlini fizikai társaság tagjait is pártomra
+vonták. Joulenak e tárgyú munkálataiból akkor még keveset ismertem,
+Mayeréból pedig semmit.</p>
+<p>„Ehhez csatlakozott a rothadásról és erjedésről szóló néhány
+kisebb fiziológiai munka, amelyekben bebizonyitottam, hogy egyik
+sem önmagától beálló vagy a légkör oxigénje közreműködésével
+előidézett tisztán kémiai szétbomlás (amint Liebig gondolta), hanem
+az erjedés feltétlenül erjesztő gombák jelenlétéhez van kötve,
+amelyek csak szaporodás útján keletkezhetnek. Az izomműködés okozta
+anyagváltozásról is írtam, amelyet később a megfelelő hőfejlődésre
+vonatkozó dolgozatom követett; e proczesszusok az erő
+megmaradásának törvényéhez alkalmazkodnak.“</p>
+<p>Az értekezés tartalma sokkal ismeretesebb, semhogy most
+ismételnünk kellene. Mayer tanulmányaival ellentétben, aki e
+gondolat első felfedezőjének <span class="pagenum"><a name=
+"Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> érezte és érezhette
+magát, Helmholtz csakis a fizika ismert területeinek elméleti
+tisztázását tartotta fenn magának és e feladatot klasszikus
+tökéletességgel oldotta meg. Érdekes az alapvetés eltérő volta is.
+Mayer a nehézség és tömeg megmaradási törvényeinek
+párhuzamosságából, tehát főleg kémiai hasonlóságokból indult ki és
+igy az „erőt“ vagy energiát szubsztanciának tekintette, Helmholtz
+következtetését az elméleti mechanikára alapitotta, a mely sokkal
+közelebb feküdt hozzá. Helmholtz is, mint Mayer, ragaszkodott az
+anyag és erő dualizmusához, bár azt is kijelentette, hogy egyik a
+másik nélkül sohasem fordulhat elő. Az anyag ismertetőjeléül
+térbeli meghatározottságát és tömegét jelölte meg, mig minden más
+külső megnyílvánulását „erőknek“ vagy tulajdonságoknak (ami egy és
+ugyanaz) vette. Ebben egészen Kant nyomán jár, aki annak idején
+Lockehez csatlakozott; úgy látszik, Helmholtz nem vizsgálta meg,
+vajjon a térbeli meghatározottság és a tömeg nem tekinthető-e
+szintén tulajdonságoknak? Negyedszázaddal később ujonnan kiadott
+ifjúkori munkájában úgy nyilatkozik, hogy e következtetéseit Kant
+ismert elméleti nézetei erősebben befolyásolták, mintsem most
+helyesnek tartaná és szerinte az erő megmaradási törvényének
+indokolásához <span class="pagenum"><a name="Page_122" id=
+"Page_122">-122-</a></span> mást, mint tapasztalati tényt felhozni
+nem szabad. Ezen a téren azonban számos filozófus nem követte, sőt
+sokan még ma sem szabadultak fel a Kant-féle korlátozás alól;
+mindenesetre nincsenek még kéznél ama tudományos tapasztalatok,
+amelyeket Helmholtz később gyüjtött magának. De a „törvény“
+absztrakt jellege Helmholtznál sokáig megmaradt; 1881-ben így
+nyilatkozik: „Az anyagból felszabadult erő olyan törvény volna,
+amelynek érvényesülési feltételei hiányzanak.“ Az energetikában egy
+„erő“, azaz energia hatékonyságának feltételét egy másfajta energia
+fellépése adja meg, hogy átalakulás történhessék.</p>
+<p>Még nehány szóval meg kell emlékeznünk a Mayer és Helmholtz
+elsőbbségi kérdéseiről is. Nem volna rá szükség, ha később bizonyos
+berlini körök ismételve nem Helmholtzot kiáltották volna ki az erő
+megmaradási törvényének felfedezőjéül. Maga Helmholtz soha sem
+csatlakozott ehhez a mozgalomhoz, de talán nem is nyilatkozott
+ellene elég határozottan.</p>
+<p>Miután Mayer első értekezése 1842-ben Joule-é 1843-ban, Mayer
+részletes dolgozata pedig 1845-ben jelent meg, mig Helmholtz a maga
+tanulmányát csak 1847 nyarán terjesztette a fizikai társulat elé,
+Helmholtz később maga is kijelentette, hogy elsőbbségről az ő
+javára szó egyáltalában nem lehet. E dolgozatát lényegileg
+<span class="pagenum"><a name="Page_123" id=
+"Page_123">-123-</a></span> a meglevők összefoglalásának
+tekintette, de mindenesetre kiemelendő, hogy ez az összefoglalás
+jórészt eredeti és messze perspektiváju volt. Helmholtz tényleg a
+tudomány későbbi fejlődésére jelentékeny befolyást biztositott
+magának; elsőül határozta meg az alaptörvény akkor áttekinthető
+alkalmazásainak egész területét, mig a többi kutató egyes kisebb
+körök feldolgozásával elégedett meg.</p>
+<p>Később is, mikor Joule és néhány hevesvérü földije Mayer jogait
+megtámadta, Helmholtz az ő pártjára állott, ugy hogy e tekintetben
+szemrehányás nem érheti. Ellenben épp a kritikus időkben való
+eljárása nem volt kifogástalan. Mint az akkor alapitott fizikai
+társulat tagja ugyanis Helmholtz vállalta a jelentéstételt az ő
+munkakörébe eső kérdésekről. Az 1850-ben kiadott 1847-iki évi
+jelentésében a következő irások összeállitása látható: Mayer, Az
+organikus mozgás és anyagváltozásról 1845.; Donders, Az
+anyagváltozás, mint a növényi és állati meleg forrása 1847.;
+Helmholtz, Az izmok tevékenységénél való melegfejlődésről 1847/48.;
+Helmholtz, Az erő megmaradásáról 1847.</p>
+<p>Helmholtz jelentése a következő szavakkal kezdődik: „Mayer és
+Donders iratait csak a rend kedvéért sorolom fel. Ismert tények
+összeállitását tartalmazzák, lényegükben az előadó <span class=
+"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span>
+1845-iki jelentésének szempontjai szerint.“ Ezután igen részletesen
+számol be saját két munkájáról.</p>
+<p>Az 1845. évi jelentés azonban 1847-ben lett kiadva, ugy hogy
+Mayer értekezésének, amely már 1845-ben készen állt, a jelentéssel
+szemben elsőbbsége volt. Ha tekintetbe veszszük, hogy ez a
+tanulmány nemcsak a hő mechanikai egyenértékének részletes
+bizonyitását, hanem fizikai és fiziológiai alkalmazását is
+tartalmazza, a jelentésben foglalt előadói megjegyzést egyenesen
+félrevezetőnek kell tekintenünk. Nincs semmi okunk kétségbevonni
+Helmholtz erősködését, hogy az egyenérték gondolatára önállóan jött
+rá, de a fiatal tudósok természetszerü türelmetlensége folytán
+előadói hivatását, a tudomány és az igazság mértéke szerint,
+sulyosan megsértette. Ha Mayer könyvét felsorolja és ismerteti,
+feltételezhető, hogy olvasta is, ha pedig olvasta, akkor nem lett
+volna szabad róla olyan lekicsinylő módon irnia, amint tette.
+Helmholtz kifogásolhatta azt az utat, amelyen Mayer a maga
+eredményeihez jutott, de el kellett volna ismernie, hogy mégis uj
+eredményeket talált.</p>
+<p>Hogy e megjegyzéseink nem indokolatlanul és tulzottan szigoruak,
+ama következményekből látható, amelyeket az Évkönyv maga után vont.
+Mindenekelőtt a fizikai társaság tagjai, továbbá <span class=
+"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> a
+Jelentések egész olvasóközönsége Mayer munkájának megismerésétől
+jóformán elzáródtak. Clausius, a társaság tagja, még 1862-ben azt
+irta Tyndallnak, aki Mayer irásainak beküldésére kérte fel, hogy
+nézete szerint ugyan semmi fontosat sem fog bennük találni, de
+azért megkisérli beszerzésüket: „Mikor azonban – irja Claudius – a
+heilbronni könyvkereskedőtől a könyveket megkaptam s Tyndallnak
+való elküldésük előtt átolvastam, beláttam tévedésemet és el
+kellett ismernem, hogy Mayer mechanikai feltevéseinek hiányosságát
+(amelyek, tekintve, hogy gyakorló orvos létére először ir erről a
+tárgyról, könnyen érthetők) további beható tanulmányozás után
+kiküszöbölte, nézeteit világosan és határozottan adta elő és olyan
+szellemi látókört árult el, amelyet még akkor is csodálnunk kell,
+ha nem is értünk vele mindenben egyet. Mikor tehát Tyndallnak az
+irásokat elküldöttem, előbbi nyilatkozatomat is visszavontam és
+tanulmányainak fontosabb részeit levelemben külön kiemeltem.“</p>
+<p>Clausius tehát, aki Mayerrel azonos téren dolgozott, az 1850-iki
+jelentés folytán Mayer munkáiba bele sem pillantott és csak egy
+harmadik helyről jött felkérésre vette őket elő; megállapithatjuk
+ennélfogva, hogy Helmholtz igazságtalan <span class=
+"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span>
+eljárása czélhoz vezetett és igy az ügynek kárára volt.</p>
+<p>Miután itt nagy emberek pszichikai tulajdonságait tesszük
+tudományos vizsgálat tárgyává, kénytelen vagyok már eleve
+viszautasitani minden esetleges szemrehányást, illetve nem fogok
+azzal törődni, ha szándékos befeketitésükkel vádolnának. Ez
+alkalommal azonban nem szeretném emlités nélkül hagyni, hogy milyen
+rettenetes felelősséget kell a jövendővel szemben mindenkinek
+vállalnia, aki a tudományok szent templomában akar működni. Itt,
+ahol az emberiség maradandó érdekeiről van szó, a történelem
+itélete előtt az alacsony eszközökkel elért napisiker elenyészik és
+aki nem tiszta kézzel és tiszta szivvel lát a munkához, kénytelen
+előbb-utóbb a következményeket viselni. Különös elégtételül szolgál
+már itt kiemelnem, hogy Helmholtz későbbi egész müködésében nem
+adott alkalmat hasonló megrovásra. Elmondhatjuk, hogy amint az
+ember nem lehet mindig legkiválóbb képességének ura, nem lehet
+mindig legfőbb erkölcsi érzelmének ura sem. Sokszor az ilyen gyenge
+pillanatok elmulnak anélkül, hogy tartós nyomokat hagynának maguk
+után; néha a visszahatás csak akkor áll be, ha már olyan valami
+történt, ami többé helyre <span class="pagenum"><a name="Page_127"
+id="Page_127">-127-</a></span> nem hozható. Egy ilyen sulyosabb
+esetre voltunk kénytelenek ezuttal rámutatni.</p>
+<p>Hogy tényleg csak egy muló gyengeségi rohamról volt szó, abból a
+körülményből is kitünik, hogy Helmholtz már egy 1854-ben tartott és
+nagy tetszéssel fogadott, hires előadásában (a természeti erők
+kölcsönhatásáról), Mayer érdemét és elsőbbségét világosan elismerte
+és kiemelte. „Az általános természeti törvényt, amiről itt szó
+volt, elsőnek Mayer, egy német orvos, Heilbronnban, 1842-ben
+mondotta ki és értelmezte helyesen.“</p>
+<p>A meglehetősen fagyos tartózkodást, amely Helmholtz elméleti
+tanulmányának kijutott, nem tette jóvá egyik felsőbb katonai
+hatóságának meleg elismerése, „ama fontos gyakorlati jelentőségért,
+amelyet tanulmányaiba befektetni tudott;“ – az illető kitünőség
+bizonyára a katonák izomerejére vagy egyéb más fiziologiai dologra
+gondolt. Arra az általános ösztönszerü idegenkedésre bukkanunk itt
+is, amelyet idősebb emberek, akik becsületes tudományos munkát
+végeztek, nagyszabásu fogalmi átalakitásokkal szemben tanusitanak,
+különösen ha fiatal emberek követelik a már gyökeret vert
+alapgondolatok megváltoztatását, már pedig Helmholtz mindössze
+huszonnyolcz éves volt. A pszichologiai körülmények, amelyek e
+rendszeresen előforduló <span class="pagenum"><a name="Page_128"
+id="Page_128">-128-</a></span> visszahatáshoz vezetnek, kézen
+fekvők: később még visszatérünk reájuk. Épp ilyen rendszeres
+jelenség, hogy fiatal tehetséges emberek, a leendő kutatók, uj
+gondolatokat könnyen és lelkesedéssel karolnak fel. Náluk a
+megszokott gondolkozás még nem vált annyira csökönyössé, hogy
+megváltoztatásuk mindjárt kedvetlenséget idézne elő és a nagy
+távlatok, amelyeket alapvető uj nézletek felszabaditanak, a meglevő
+energia-feleslegeknek éppen a várva-várt kimeritő tevékenységet
+biztositják.</p>
+<p>Szükebb környezetében is kellemetlen ellentállásra akadt; atyja,
+aki filozófiailag magasan fölötte hitte magát, nagyon elitélte
+fiának „materialisztikus“ irányzatát és követelte tőle, hogy a
+„magasabb“ természeti erőket tiszteletben tartsa. Helmholtz nem
+segithetett máskép magán, mint hogy terveiről egyáltalán nem közölt
+atyjával semmit.</p>
+<p>Liebig elvét: az elmélet alkoholját kisérleti czukorral
+megizesiteni, Helmholtz öntudatlanul követte. Az izomműködésnél
+való hőfejlődésre vonatkozó munkálatait 1847-ben egyesitette;
+könyvét a methodika mesterművének mondották és Müller is a
+legmelegebb elismeréssel fogadta. Épp ekkor üresedett meg a
+művészeti akadémiának anatomiai tanszéke és miután Du Bois nem
+pályázott reá (vagyona segitségével kizárólag tanulmányainak
+<span class="pagenum"><a name="Page_129" id=
+"Page_129">-129-</a></span> élhetett), Helmholtz a siker reményében
+tarthatott igényt, különösen Müller támogatása mellett: „Ilyen
+körülmények közt minden alkalmat meg fogok ragadni, hogy
+Helmholtznak tudományos függetlenségét biztosithassam; mindig az
+volt a czélom, hogy ilyen kiváló fiatal embereket előre
+segitsek.“</p>
+<p>Az anatomiai intézetnél is, amelyet Müller igazgatott,
+felszabadulhatott egy katedra Helmholtz részére és a katonai
+hatóság a tudományos érdekekre való tekintettel, Helmholtz további
+gyakorlati szolgálatairól le is mondott. Aránylag fiatalon czélhoz
+ért: <i>külső</i> feladata is kizárólag tudományos munkásságra
+szoritkozott. Ennek ellenére, éppen Helmholtz természetéhez mérten,
+nem következtek tömeges felfedezések, sőt látszólag szünet állt be,
+amelyet lelkiismeretességével magyarázhatunk: előbb uj
+kötelezettségeinek akart eleget tenni és csak azután jött a szabad
+buvárkodás. Mielőtt azonban még egyáltalán berendezkedhetett volna,
+megint Brücke utódjául, königsbergi rendkivüli tanárrá nevezték ki.
+Du Bois és Ludwig jöhetett csak rajta kivül számitásba; utóbbi
+„demokrata“ volta miatt elesett, Du Bois pedig nem akarta Berlint
+elhagyni, inkább a művészeti akadémia felolvasásait vállalta
+el.</p>
+<p>Az akadémiába való bevonulása óta Helmholtz <span class=
+"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> sorsa
+kedvezően és kényelmesen fejlődik. Atyját már a königsbergi
+rendkivüli tanárság is (a nyolczszáz tallér honoráriummal) annyira
+meghatotta, hogy szülői lelkiismeretét veszélyen kivül látta és
+minden további ellenállással felhagyott; most már azután
+tartózkodás nélkül élvezte atyai boldogságát. A hosszu
+vőlegénységnek is végeszakadt: „a biztos állás“ révén 1849
+augusztusában megesküdtek és mihamar a férfi állandó tartózkodási
+helyére költöztek át.</p>
+<p>Helmholtz nagyon elégedett, bár beszerzési alapul mindössze 100
+tallér áll évenkint rendelkezésre, ami azonban még mindig
+kedvezőbb, mint a berlini állapot. Izom-vizsgálódásaihoz nemsokára
+hozzá is látott s felfedezte a latens időtartamot, vagyis azt a
+körülményt, hogy az izom nem közvetlenül az izgatás után kezd
+összehuzódni, hanem csak bizonyos idő mulva. E megfigyeléseit még
+nem találta elég érettnek, hogy nyilvánosság elé vigye; a
+klasszikus tudós jellegzetes lelkiismeretességét látjuk és fogjuk
+még sokszor látni: eredményeit mindenféle elképzelhető támadás
+ellen teljesen védeni akarja s ezért készül el oly nehezen. A
+tanitványokkal nem megy valami fényesen a dolog: „hét hallgató
+iratkozott be hozzám és az időjárás szerint három vagy öt van
+jelen.“</p>
+<p>Még az év vége felé sikerült egy olyan felfedezéshez
+<span class="pagenum"><a name="Page_131" id=
+"Page_131">-131-</a></span> jutnia, amely nevét széles körökben
+ismertté tette: az inger az idegekben véges, sőt igen mérsékelt
+gyorsasággal terjed tovább. Az exakt fizikusok a módszer
+helyességét vonták kétségbe, a természetfilozófusok pedig
+tiltakoztak ama feltevés ellen, hogy egy „szellemi történés“
+egyáltalán időt igényelne. A potsdami öreg urnak sem akar ez a
+dolog a fejébe menni; Helmholtz azonban felfedezésének alapvető
+jelentőségéről annyira meg volt győződve, hogy szokása ellenére a
+berlini és párisi akadémiához ideiglenes közléseket juttat az
+elsőség biztositása czéljából. Du Bois barátja volt ebben
+segitségére, aki azonban a vázlatot olyan rövidnek és nehézkesnek
+találta, hogy könnyebb érhetőség czéljából kibővitette és
+átdolgozta. Az agg Humboldt is, (aki régen érdeklődött iránta)
+hasonló szivességet tett neki a franczia akadémiánál.</p>
+<p>A nagyfoku erőfeszités nem maradt káros visszahatás nélkül, bár
+Helmholtz még nem is volt harminc éves; a keleti tenger mellett
+azonban valahogy rendbejött. Megtudjuk ebből az alkalomból, hogy
+Kirchhoffal is összebarátkozott, akivel később Heidelbergben élete
+javarészét együtt töltötte.</p>
+<p>Nemsokára megint feltalált valamit, aminek gyakorlati fontossága
+a tudományos- és <span class="pagenum"><a name="Page_132" id=
+"Page_132">-132-</a></span> kormánykörök készséges, gyors
+jóakaratát biztositotta. A szemtükörről van szó, amelyről maga
+Helmholtz igy ir: „Königsbergben általános pathológiát és
+fiziológiát adtam elő. Az egyetemi tanárnak szigoru menetrendje
+van: minden évben az egész tudományágat el kell intéznie, még pedig
+ugy, hogy tehetséges tanitványait, a jövő nemzedék nagyjait is
+meggyőzze és kielégitse; ennek a kötelezettségnek két értékes
+eredményt köszönhetek. Felolvasásom előkészületei közben ugyanis
+előbb a szemtükör problémája, majd az inger idegbeli
+továbbterjedésének mérése világosodott meg előttem. A szemtükör
+mindenesetre összes tudományos szolgáltatásaim közt a
+legnépszerübb, de a szerencsének sokkal jelentékenyebb része van
+benne, mint magamnak. A szemlencse elméletéről kellett előadnom
+tanitványaimnak, amely Brückétől származik, aki hajszálon mult,
+hogy a szemtükört fel nem találta. Mindössze azt a kérdést nem
+vetette fel, hogy a szemből visszaverődő sugarak milyen optikai
+képhez tartoznak. Erre a kérdésre nem volt szüksége; ha feltette
+volna, épp ugy megtudta volna válaszolni, mint jómagam. A kérdést
+ide-oda forgattam, hogy hallgatóim számára leegyszerüsithessem,
+amikor hirtelen a szemtükör eszméje felötlött bennem. A szemorvosok
+bizonytalan <span class="pagenum"><a name="Page_133" id=
+"Page_133">-133-</a></span> gyakorlatát és az u. n. fekete hályogot
+orvosi értekezésekből ismertem és mindjárt hozzáláttam, hogy ezt az
+eszközt szemüveglencsékből és fedőüvegekből mikroszkópikus tárgyak
+számára megszerkeszszem. Ha a sikerről elméletileg eleve
+meggyőződve nem lettem volna, sohasem birtam volna ki türelemmel.
+Már nyolcz nap mulva azonban abban a szerencsés helyzetben voltam,
+hogy elsőnek láthattam tisztán magam előtt eleven emberi
+kötőhártyát.</p>
+<p>„Nyilvános tekintélyemre a szemtükör előállitása döntő
+jelentőségü volt. Az egyes hatóságok és kartársaim mindennemü
+kivánságaimat készségesen kielégitették és elismerték, ugy, hogy
+ezentul sokkal szabadabban követhettem belső ösztönömet. Az volt a
+szerencsém, hogy orvos létemre geometriai és fizikai érzékem és
+tapasztalataim is voltak s igy a fiziológia szüz és termékeny
+talaján megállhattam, másrészt az életjelenségek ismerete révén
+olyan kérdésekhez és szempontokhoz terelődtem, amelyek matematikus
+és fizikus számára rendszerint hozzáférhetetlenek. Matematikai
+képességeimet addig csak iskolatársaiméval, majd orvosbarátaiméval
+vethettem össze s hogy tulszárnyaltam őket, nem jelentett valami
+sokat. A matematika az iskolában különben is <span class=
+"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span>
+másodrangu tantárgy volt; a fontos latin nyelvben pedig kollégáim
+fele előttem járt.“</p>
+<p>Az idegek és izmok időbeli jelenségeinek tanulmányozásánál az az
+ellenvetés merült fel, vajjon az időjelenségek részben vagy
+egészben nem az indukciós ütéseknek tulajdonithatók-e; Helmholtz
+egy matematikai vizsgálattal nemcsak a kérdést oldotta meg
+kielégitően, hanem egy általános elvet is fedezett fel. Du Bois,
+akinek Helmholtz munkáját a berlini akadémiához és Poggendorffhoz
+kellett továbbitania, igy ir: „Eláll az eszem, ha rettenetes
+munkabirásodra és tudásodra gondolok… Különben be kell vallanom,
+hogy előadásoddal egyáltalán nem vagyok megelégedve. Értekezésedet
+és a kivonatot egypárszor átolvastam, de nem tudtam megérteni, mit
+csináltál tulajdonképpen és hogyan csináltad? Végre magamtól jöttem
+rá módszeredre és lassankint megértettem a dolgot. Ne vedd rossz
+néven, de sulyt kell helyezned arra, hogy a magad tudásbeli
+nivódtól eltekints és azokét vedd figyelembe, akik nem tudják,
+miről van szó és mit akarsz velük megértetni.“ Helmholtz igy
+válaszol: „Ami az előadás formáját illeti, igazán sokat fáradtam
+vele s végül azt hittem, hogy meg lehetek elégedve vele.“ Az
+<i>olvasó</i> szempontjaira nem is terjeszkedik ki; klasszikus
+létére magának ir, <span class="pagenum"><a name="Page_135" id=
+"Page_135">-135-</a></span> vagyis az előadást a maga számára
+akarja megtámadhatatlanná fejleszteni, nem pedig másoknak.</p>
+<p>Uj laboratórium épitése érdekében 1851 folyamán bejárt egy csomó
+egyetemet s feleségének olyan szemléltető leirást adott róluk, hogy
+ma is tanulságos olvasni. Göttingenről megjegyzi, hogy a tanárok
+méltóságteljesek és a maguk munkáját különösen nagyra tartják.
+Giessenben sajnálatára nem találja otthon Liebiget – „a kémia
+királyát, legalább a maga és tanitványai szemében; Londonban van,
+hogy a kiállitást megtekintse s az angolok által tömjénezhesse
+magát.“ Liebig laboratóriumát azonban látta: „Csodálkoztam rajta,
+milyen szerény és kezdetleges; szomoru ellentéte a Heintz és mások
+legalább is oly czélszerü, de sokkal jobban felszerelt, rendben
+tartott és tiszta laboratóriumának. De ime kitünik, hogy a
+külsőségek mit se jelentenek. Minden hiusága daczára, azért mégis
+Liebig a legelső élő vegyész és roppant hatása van, mint tanárnak
+és előadónak.“</p>
+<p>Helmholtz e feltünően csipős megjegyzéseit avval kell
+magyaráznunk, hogy Berlinben sohasem szerették Liebiget s nem
+tudták megbocsátani néki a porosz kémia lebecsülését, másrészt a
+hivatásos fiziológusok általában s <span class="pagenum"><a name=
+"Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> különösen akkor, igen
+fagyosan viselkedtek a „jövevény“-nyel szemben. Helmholtz különben
+sohasem tudta Liebig módjára a tanitványok seregét foglalkoztatni
+és elbüvölni, nem is volt tehát elég érzéke a laboratóriumi munka
+iránt: az agyondicsért Heintz-féle intézetet egy igazi szakértő,
+Heintz utóda, Volhard, teljesen hasznavehetetlennek találta.</p>
+<p>Ezután Svájcba, Olaszországba és Ausztriába utazott s közben
+megujitotta és mindhalálig fenntartotta Ludwiggal való barátságát:
+„Sokan mondják, hogy Ludwigot tanitványai fanatikusan szeretik.“
+Ludwig, Helmholtzal ellentétben, romantikus természetü volt.</p>
+<p>1851 végén rendes tanárrá nevezték ki; felavató-beszédjében első
+alkalommal foglalkozott az <i>optikai</i> érzéklésekkel, amelyeknek
+nemsokára mestere lett. Az előadás maga az emberi érzékek
+müködésének természetéről szólt és főleg a szinérzékre és a
+rávonatkozó elméletekre terjeszkedett ki. Helmholtz elmélete elvi
+kifejlesztést nyert, a filozófusok azonban a fiziológus
+határsértését visszautasitották.</p>
+<p>Helmholtz ugyanekkor a matematikai fizika terén is alapvetőnek
+bizonyult. Du Boisnak, a szervezetben ható villamos áramokról való
+kutatásai nyomán, alapos vizsgálat tárgyává tette <span class=
+"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> az
+elektromos áramnak, nem lineáris, tehát fizikai kiterjedéssel biró
+vezetőkben való terjedését. Egy vágányra került Neumannal, a
+königsbergi agg tudóssal, aki érdekes eredményekhez is jutott, de
+csak felolvasásokon hozta nyilvánosságra őket; Du Bois-nak is
+fájdalmat okozott vele, mert Helmholtz megállapitásai az
+izom-áramról vallott elméletét megdöntötték.</p>
+<p>Télen megint migrén-rohamokkal fizetett meg erőfeszitéseiért,
+sőt ágyban fekvő beteg is volt; a königsbergi zord éghajlat
+feleségét is megviselte. Következő őszszel Angliába utazott, a
+természetbuvárok gyülésére; az ut felüditi és a vezető férfiakkal
+is megismerkedik. Faraday-val való találkozásáról igy ir:
+„Emelkedett és kellemes pillanatok voltak; egyszerü, kedves és
+igénytelen, mint egy gyermek: soha sem láttam még ilyen megnyerő
+jelenséget. Különben is igen előzékeny volt és minden látnivalót
+megmutatott. Az egész nem volt sok: egypár darab fa, avult drót és
+rozsdás vas elegendő volt, ugy látszik, legnagyobb felfedezéseihez
+is.“</p>
+<p>A látás elméletével, főleg a különböző távolságokhoz való
+alkalmazkodásával foglalkozott; a vele járó formaváltozások
+megállapitásának dicsőségét azonban meg kellett osztania egy fiatal
+hollandi tudóssal, Cramerrel; az oftalmométer azonban, amelyet
+felfedezett, még <span class="pagenum"><a name="Page_138" id=
+"Page_138">-138-</a></span> ma is használatban van. Königsbergi
+tartózkodása közben már végére járt: felesége állandó betegeskedése
+folytán az üresedésben lévő bonni anatómiai és fiziológiai
+tanszékre pályázott és Du Bois készséggel visszalépett az ő javára.
+A harmadik jelöltet, Ludwigot, aki feltétlenül a legérdemesebb volt
+közülök kora miatt, politikai érzelmei miatt mellőzték, bár Du Bois
+furcsa meghatározással, mint „konzervativ demokratát“ igyekezett őt
+beajánlani. Humboldt is fellépett Helmholtz érdekében és 1885 őszén
+a meghivás már kezében is volt.</p>
+<p>Ludwighoz irt egyik levelében Helmholtz igy emlékszik meg,
+összefoglalólag, a königsbergi viszonyokról: „Itt tartózkodásom
+elején a természetfilozófia dühöngött az egyetemen, ennélfogva a
+tudományos körökben nem voltam népszerü. Nem léptem fel soha
+aggresszive Rosenkrantz ellen, aki a város félistene volt, de ma
+már megfogyatkozott és kételkedő közönsége van.“ Bucsujakor
+megköszönte hallgatói türelmét és beismeri, hogy első népszerü
+előadásai nem sikerültek: „Ha később jobban hatottak, annak a
+komoly és érett közönségnek lehetek érte hálás, amelyhez alkalmam
+volt szólni.“</p>
+<p>Bonn kedvező hatással volt reá; az anatómia érdekesebbnek
+bizonyult, mint remélni <span class="pagenum"><a name="Page_139"
+id="Page_139">-139-</a></span> merte és gyengélkedő asszonya is
+helyre jött. Filológus kartársai közt azonban, természetbuvár
+létére, elhagyatottan érezte magát és utóbb panaszkodott is, hogy
+az oktatás modernebb átalakitása megtört az ő ellenállásukon.
+Dolgozni azonban pompásan tud; optikai vizsgálódásai folytán
+Karsten Fizikai encyklopédiája részére a fiziológiai optika
+kézikönyvét is meg akarta irni, amelylyel azonban csak ujabb
+kisérletek után tudott megbirkózni. Hamarosan egy csomó uj
+megfigyeléshez jutott a központositott gömbfelületeken való optikai
+fényterjedés körül és uj, általános elvi feltevésekbe kapcsolta
+bele őket. S emellett még védekeznie kellett a miniszteriumban ama
+besugás ellen, hogy anatómiai felolvasásai kompromittálóak!</p>
+<p>Gazdag optikai felfedezései nem meritették ki energiáit; 1856
+óta a hangtannal is foglalkozott és világhirre tett itt is szert.
+Az összetett hangok elméletét szintén kisérletek alapján
+gazdagitotta, mint a mathematikai fizika más mezejét is.</p>
+<p>Bonni tartózkodása nem volt hosszulélegzetü. Bunsen már 1857
+április havában közölte vele, hogy a badeni kormány a heidelbergi
+egyetem számára szeretné megnyerni. Helmholtz nem fogadta el az
+ajánlatot Du Boisra való <span class="pagenum"><a name="Page_140"
+id="Page_140">-140-</a></span> tekintettel, aki Bonnba való
+jövetelét lemondásával lehetővé tette s a heidelbergi tanszékre
+köztudat szerint vágyott. Miután pedig a porosz kormány ugyanakkor
+pótlékot is adott és az anatómiai intézet ujjászervezését kilátásba
+helyezte, Helmholtz az ismételt meghivást is visszautasitotta.
+Bunsen 1857 végén ujra felvette a tárgyalások fonalát, mivel az
+ujjáépités mé mindig huzódott. Atyja nagyon Heidelberg mellett volt
+és 1858 elején végre Helmholtz is beleegyezett. Közben viszont nem
+akarták a porosz államszolgálatból elbocsátani. Müller meghalt s
+igy Du Bois nem reflektált Heidelbergre, az uj porosz király pedig
+felvilágositást követelt Helmholtz távozásának okairól. Az
+illetékes tényezők Helmholtzot szószegésre igyekeztek rávenni,
+sikertelen kisérletezésük után pedig a badeni kormánynál próbálták
+a meghivást visszaszivatni. Helmholtz azonban megkapta kinevezési
+okmányát és végre Berlinben is helyt adtak lemondó kérvényének,
+miután Heidelbergben már lakást is bérelt; 1858 őszén át is
+költözhetett.</p>
+<p>Bonni tartózkodásának utolsó, izgalmas évében még egy
+mathematikai munkálatot fejezett be, amelyet a szakkörök a
+legkitünőbbnek nyilvánitanak. A czim: A hidrodinamikus egyenletek
+integráljáról, amelyek az örvénylő <span class="pagenum"><a name=
+"Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> mozgásoknak felelnek meg;
+az akkori hidrodinamikai ismereteken messze tulhaladt benne.
+Ismertebbek az örvényfonalak és gyürükről való eredményei; az
+utóbbiak (az elméleti feltevések szerint), ha egyszer fennállnak,
+el nem pusztithatók és tömegváltozást nem szenvedhetnek. Thomson
+épp e tulajdonságok miatt választotta őket atomelméletének
+alapozásául, amely nem lett ugyan nagyobb jelentőségüvé, de a
+meglévő lehetőségek körét mégis szélesbitette.</p>
+<p>Helmholtz már emlitett matematikai munkája akusztikai
+kérdésekből keletkezett; a kisérleti és elméleti hangtan különben
+is Heidelbergben a legtöbb idejét vette igénybe. A folyadékok belső
+surlódásáról is ezidőben készitett tanulmányt; érdekes azonban,
+hogy tanitási eredményeiről alig van mit beszélnünk, nincs
+laboratóriuma és különben sem fekszik a szivén, hogy kisérleteibe
+tanitványait is belevonja. Bonni és heidelbergi medikus-hallgatói,
+az ő állitása szerint, nem értettek annyit a matematikához és
+fizikához, hogy segitségére lehettek volna, de amikor később a
+berlini fizikai intézet vezetésénél a közös munka szükségszerüvé
+vált és növendék is lett volna megfelelő, – eredményre nem igen jut
+velük. Figyelemreméltó, <span class="pagenum"><a name="Page_142"
+id="Page_142">-142-</a></span> hogy roppant munkabirása ellenére
+sem tud tanári tevékenységével czélt érni.</p>
+<p>Az áttelepedést követő évben neje, aki régóta gyengélkedett,
+meghalt és két gyermeket hagyott hátra. Helmholtzot ez a csapás
+annyira lesujtotta, hogy hónapokig nem tudott még dolgozni sem;
+ájulási rohamai is voltak. Őszre Thomson barátjánál Arran szigetén
+pihen; hazajövetele után elviselhetetlennek érzi elhagyatottságát,
+„ha a szerelem egyszer kivirágzik, az ész nem tudja letörni.“
+Eljegyezte Mohl Annát, aki néhai feleségének olyan ellentétje volt,
+mint mostani előkelő pozicziója a régebbi szükös viszonyoknak.
+Házasságuk 1861 május havában ment végbe.</p>
+<p>Második házassága igen kedvező hatással volt tudományos
+tevékenységére, egyben összeesik működési területének lényeges
+változásával. A fiziologiai optika és akusztika is egy csomó
+fizikomatematikai természetü kérdésre terelte figyelmét, amelyek
+által a matematika látszólag eltérő utjait összefüggésekbe
+hozhatta: főleg hidrodinamikai eredménymegállapitásainál voltak
+hasznára elektromossági analógiák. Thomsonnal való, egyre sürübb
+levélváltása is jótékonyan befolyásolta; mindketten szorosan
+határos mezőkön jártak, de soha köztük vetélkedés vagy elsőbbségi
+kérdés fel nem merült: egyikük sem <span class="pagenum"><a name=
+"Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> volt kaján természetü.
+Helmholtz mindinkább a szorosan vett fizika felé térül el, bár a
+közel jövőben elsőnek fiziológiai tanulmányait fejezte be. Kivált a
+fiziológiai akusztika foglalkoztatta; saját állitása szerint
+összesen hét évig dolgozott rajta, amig 1862-ben végre nyomdába
+adhatta. Thomsonnak ezt irja róla: „Fizikai elméleteim kapcsán a
+zene birodalmába vetődtem, mélyebben, mintsem hittem volna és a
+dolog nagyon szórakoztatott. Ha az általános elv helyes, az
+alkalmazás egyes esetei mindig uj meglepő eredményekre vezetnek és
+miután a következtetések nem a szerző önkénye, hanem törvény
+szerint folynak egymásból, sokszor ugy tetszett, mintha nem is a
+magam munkáját, hanem valaki másét vetném papirra.“ Helmholtz egyik
+kiváló tanitványa, Hertz, később saját tapasztalatai nyomán a
+matematikai képletekről mond hasonló véleményt. Mindketten a
+megbizható és kimeritő módszer <i>automatikus jellegére</i>
+utalnak, amire elsőül Leibnitz figyelmeztet. Leibnitz tudniillik a
+maga „általános karakterisztikon“-jához akarta ama bizonyos
+automatizmust kapcsolni; ujabban az erre vonatkozó munkálatok már
+annyira előrehaladtak, hogy a közel jövőben talán ez a probléma is
+megoldásra kerül.</p>
+<p>Helmholtz hivatalos felolvasásain kivül népszerüeket is tartott
+a természettudományok <span class="pagenum"><a name="Page_144" id=
+"Page_144">-144-</a></span> fejlődéséről. Megvannak egy
+szakember-hallgatójának jegyzetei, a melyek Helmholtz tipikus
+szellemi képét hiven adják vissza; „A szellemi vagy
+kedélyállapotnak kétfajta energiája van, amelyeknek összege
+határozza meg az egész ember értékét. Helmholtz rengeteg szellemi
+energiakészletének csak elenyésző része jelentkezett mindig
+<i>aktuális</i> alakban. Helyzeti energiája lassan alakult át
+eleven erővé, ellentétben az ugynevezett zseniális emberekkel.
+Előadásait apró részleteiben nem dolgozta ki soha előre, tehát
+lassan, vontatottan, néha akadozva beszélt. Messze elnézett
+hallgatói feje fölött, mintha a végtelenben kereste volna az adott
+probléma megoldását.“ A klasszikus tipust látjuk elfogulatlan
+ábrázolásban magunk előtt: termelési módjának relativ
+lassuságát.</p>
+<p>Az akusztikán kivül a fiziológiai optika nagy művével is el akar
+készülni, amihez számtalan, főleg matematikai kisérletre volt
+szüksége, amelyeket külön-külön is nyilvánosságra hozott. Csak
+1867-ben lett teljesen kész, annál is inkább, mert hivatalos
+kötelességei annyira igénybe vették, hogy megint a kimerültség
+tünetei jelentkeznek. Negyvenkét éves, amikor igy ir: „Szomoru, ha
+az embernek hipochonderré kell válnia és egészségére kell a legtöbb
+időt pazarolnia.“ <span class="pagenum"><a name="Page_145" id=
+"Page_145">-145-</a></span></p>
+<p>Angliával szoros érintkezésbe lép; Londonban felolvasásokat tart
+és szorgalmasan látogatja a British Association üléseit;
+megpróbálják egy angol egyetemre megnyerni, de eredménytelenül.
+1865-ben Bécsbe hivják, ezt az ajánlatot is elutasitja.</p>
+<p>Nagy érzék-filozófiai műve az ismeretelmélet kérdéseinek önálló
+feldolgozása felé sodorták. Előfutárja lett az ujabb
+természet-bölcsészetnek, amely lassu és szerény tapogatózás után
+végre a huszadik század elején energikusan kezdi szárnyait
+bontogatni. Nyugodtan mérlegelő módján levonja az alapvető
+eredményeket lelki élményeinknek a külvilággal való vonatkozásait
+illetőleg. Ahelyett, hogy Kant „Ding an sich“-ét teljességgel
+megismerhetetlennek nyilvánitaná, ahhoz a megállapitáshoz jutott,
+hogy az idő, a tér, az egyenlőség viszonyai s a belőlük folyó
+viszonylatok, a mennyiség, a nagyság, a törvényszerüség, egyszóval
+minden matematikai vonatkozás a külső és belső világban közös. „A
+dolgok és a róluk való képzeteink tényleg teljesen
+összeegyeztethetők.“ Különösen hangsulyoznunk kell, hogy a
+matematikai szempontot nem tekintette Kant nyomán a priori
+szemléleti formának, hanem szintén tapasztalatainak. A megfelelő
+nézetet később a geométriában minden támadás ellenére keresztül is
+vezette. <span class="pagenum"><a name="Page_146" id=
+"Page_146">-146-</a></span></p>
+<p>Az ugynevezett „szellemi tudományok“ tulsulyát jellemzi, hogy
+Helmholtz rendkivüli kutató volta ellenére sohasem állt a
+szakfilozófusok kegyeiben. Maga mondja ismételten, hogy nem is
+számithatott az ő részükről elismerésre. Későbbi felolvasásaiban
+is, mikor már az első német s a világ egyik legkiválóbb fizikusa
+volt, mindig szükségesnek látta, hogy védekezzék a „tolakodás“
+esetleges vádjával szemben, bár jól tudta, hogy a gondolkodás
+mesterségéről végeredményben csak az illetékes számot adni, akinek
+eredményei igazolják hozzáértő voltát. Helmholtz még 1875-ben a
+következőket irja: „Azt hiszem, hogy a filozófusokat lábra kell
+állitani: forduljanak komoly odaadással a megismerési processzusok
+és a tudományos módszer tanulmányozása felé. Ez komoly és indokolt
+feladat; metafizikai feltevéseket épitgetni azonban egyszerü
+komédia! A kritikai vizsgálódások elsejének az érzékjelenségek
+mibenléte pontos ismeretét tartom… A bölcsészet azért maradt
+hoppon, mert kizárólag filológusok és teológusok művelték és a
+természettudományok hatalmas fellendülésének a szele sem érte. Azt
+tartom, hogy amelyik német egyetem a filozófiai tanszékre először
+merne egy filozófiával foglalkozó természettudóst meghivni, a német
+tudománynak maradandó szolgálatot tenne.“ <span class=
+"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span></p>
+<p>Helmholtz szavai még ma is időszerüek. Van ugyan már egy pár
+kivételes eset – Wundt és Mach – ahol a remélt tudományos haszon
+nem is maradt el, de ez a gyakorlat általánossá még nem vált, ugy
+hogy „a filozófiával foglalkozó természettudósok“ jelenleg e
+második hivatásukat csak mellékesen látják el.</p>
+<p>Belső átalakulása következtében megérthetjük, hogy a heidelbergi
+viszonyok igen kedvező volta ellenére, Kirchoff és Bunsen barátsága
+és munkájában való osztozása s a kellemes társadalmi élet mellett
+is, másfajta hivatalos működési teret keresett. Hajlandónak
+mutatkozott a Plücker halálával 1868-ban megüresedett bonni tanszék
+elvállalására s a tárgyalások meg is kezdődtek. Bonni kartársai a
+legnagyobb készséggel jártak kezére, a porosz kormány azonban olyan
+lanyhán kezelte a dolgot, hogy Helmholtz háromnegyedévi huza-vona
+után lemondott tervéről, miután a badeni kormány minden lehetőt
+megtett, hogy visszatartsa. Ludwignak irt levelében figyelemreméltó
+az a megjegyzés, hogy a fiziológiától már csak azért is szeretne
+szabadulni, mert „módszerében és mesterségbeli részében is oly
+bonyolulttá vált, hogy a részletkérdéseknek már senki sem lehet
+ura.“ Liebignél is látni fogjuk, hogy saját birodalmában idegen
+<span class="pagenum"><a name="Page_148" id=
+"Page_148">-148-</a></span> lett, a rohamos fejlődés folytán, amely
+átszáguldott rajta.</p>
+<p>Az időközben bekövetkezett változást az össze nem függő
+folyadékmozgásokról és a geometria alapjairól való tanulmányai
+mutatják, amelyek Helmholtz legjelentékenyebb alkotásai sorában
+állanak. Főleg a második munkálat volt alapvető pillére annak a még
+ma is vajudó megismerésnek, hogy a matematika és a logika is –
+természettudomány, mindössze igen általános jellegü tapasztalatokat
+dolgoznak fel. A filozófusok és matematikusok ezt az ötletet sem
+fogadták valami szivesen, ugy hogy Helmholtz felszólitja
+Lipschitzet, lépjen közbe ennek az eszmének elfogadtatása
+érdekében: „Nem lesz sok öröme belőle, mégis kötelességünk
+gondoskodni arról, hogy a felvilágosodott emberek tábora
+szaporodjék. A mi iskolai rendszerünknek minden tekintetben
+legveszedelmesebb foltja éppen a hamis raczionálizmus és az
+elméleti spekuláczió.“</p>
+<p>Az elektrodinamika törvényeinek matematikai buvárlása megint
+tisztán fizikai kérdésekhez sodorta. Magnusnak 1870-ben
+bekövetkezett halála folytán a berlini rendes fizikai tanszék
+felszabadult. Bonni tapasztalatai nagyon lehütötték reménységeit;
+inkább azt tervezgette, hogy Kirchoff megy Berlinbe, ő pedig
+helyére fizikatanárnak. <span class="pagenum"><a name="Page_149"
+id="Page_149">-149-</a></span> Du Bois azonban minden lehetőt
+elkövetett, hogy barátja közelében lehessen és végre Helmholtz
+közölte feltételeit, amelyeket azonnal elfogadtak. Közbejött
+azonban a német-franczia háboru s a tárgyalások egyelőre
+megszakadtak; az események gyors folyása következtében 1871
+februárjában kinevezési okmánya mégis aláirásra került és husvétra
+már át is költözhetett. Helmholtz tehát nemcsak első tudományos
+működésének szinterére került vissza, hanem atyja szerény anyagi
+helyzete folytán való orvosi eltérülését is diadalmasan
+behozta.</p>
+<p>Berlinben mindenekelőtt elektrodinamikai tanulmányait
+fejlesztette tovább, más elektromos kisérletek kapcsán;
+laboratóriumi tevékenysége is fontos eredményekhez vitte. Ki kell
+emelnünk azt a megállapitást, hogy mechanikailag elvezetett
+statikus elektromosság áramként hat valamely mágnesre. Egy fiatal
+amerikai asszisztense, Rowland, fejtette ki ezt a problémát, akiből
+később kiváló fizikus is lett. Ezt az eredményt sokan
+felülvizsgálták, kétségbe is vonták, végül azonban helytállónak
+bizonyult. A nagyvárosi élet feszültsége, amely a győzelmes
+hadjárat után csak fokozódott, Helmholtzra nem maradt hatástalanul
+s 1873 elején már panaszkodik is miatta: „A berlini lárma nagyon
+kifáraszt; <span class="pagenum"><a name="Page_150" id=
+"Page_150">-150-</a></span> a félév után szeretnék megszabadulni az
+emberektől és valami csendes helyen erőt gyüjteni. Előadásaimmal
+pedig ugy állok, hogy szakértők előtt tudományos kérdéseket száraz
+és elvont formában még meg tudok világitani, de laikus tömeget
+nyelvbeli fogyatékosságomnál fogva nem áll módomban
+lebilincselni.“</p>
+<p>Saját tapasztalataim is megerősitik Helmholtz önbirálatát.
+Hallgattam egy pár tanári előadását s hangja és fáradt, közömbös
+mozdulatai kétségtelenül elárulták, mennyira untatja őt az egész
+dolog. Viszont maga a felolvasás olyan korrekt és áttekinthető
+volt, hogy változatlanul tankönyvbe lett volna illeszthető.</p>
+<p>Ekkortájt megjelent munkái tudományos irányának teljesebb
+szabadságát bizonyitják. Hidrodinamikus vizsgálódásait a levegőre
+is kiterjeszti, a repülés és a meteorológiai jelenségek kérdése is
+foglalkoztatja, a fényszóródás elmélete pedig uj fordulóra viszi. A
+sok sikert azonban árnyék is nyomon követte; szenvedélyes támadások
+érték, amelyek iránt pedig szerfelett érzékeny volt. Még
+Heidelbergben sok álmatlan éjszakát köszönhetett a lipcsei Zöllner
+vádaskodó irásainak, aki spiritiszta létére a tudomány erkölcsi
+megváltójának hirdette magát, még pedig, ugy látszik, jóhiszemüen:
+maga bevallja, hogy kirohanásait megihletetten <span class=
+"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> irta.
+Most pedig Dühring, Mayerért vivott becsületes harczában, sok
+tárgyi igazsággal kelt ki Helmholtz ellen, de forma és mérték
+tekintetében tullőtt a czélon. Dühring akkoriban a berlini egyetem
+magántanára volt és e támadásai miatt – hallatlan eset! –
+hivatalából elbocsátották. Feltételezhetjük Helmholtzról, hogy
+inkább tulbuzgó barátjai müködtek közre s nem maga követelte ezt a
+megrendszabályozást. Kétségkivül azonban e szomoru események nagyon
+lesujtották; Svájcban keresett megnyugvást és ott készitette el
+rektori beszédét a német egyetemek akadémiai szabadságáról.
+Megelőzőleg az orvostudományi gondolkodásról értekezett, amelyről
+már emlitést is tettünk. Amig ez utóbbiban hallgatóit biztositani
+igyekszik arról, hogy a metafizikusok ellen nem személyi
+elfogultság vezeti, az előbbi tisztán akadémikus jellegü és
+mindössze egy helyen czéloz a történtekre: „Nincs akadálya annak,
+hogy <i>tudományos</i> vitakérdéseket <i>tudományos</i> módon
+intézzünk el.“ A „tudományos“ szót maga Helmholtz huzta alá és
+Dühring meglehetősen személyeskedő piszkálódásaira
+vonatkoztathatjuk.</p>
+<p>Izgalmait utazások által csillapitotta le; ezt a szert, üdülési
+czélból régóta és majdnem mindig a legjobb eredménynyel vette
+igénybe. <span class="pagenum"><a name="Page_152" id=
+"Page_152">-152-</a></span> Azután ismét egy uj problémát ragad
+meg, melyre már régebbi kisérletei sarkalták, t. i. az
+energiatannak kémiai folyamatokra való alkalmazását, mindenekelőtt
+elektrokémiaiakra. Az energia megmaradási elvének egy látszólagos
+ellenmondása (a galvanikus sarkitásnak ereje t. i. nem mindig
+egyenértéküje a termokémiailag meghatározott energiaváltozásnak),
+annak a kérdésnek beható vizsgálatára vezette, vajjon milyen
+összefüggés van az elektromótorikus erő és a kémiai tényezők közt
+és az elektromótorikus erő és központositás egy formuláját
+eredményezte. Ezen az uton Helmholtz fokozatosan valamennyi kémiai
+egyensulyállapotnak általános elméletéhez jutott el. Előtte és a
+többi érdeklődők előtt ismeretlen volt, hogy ugyanezt az elméletet
+az amerikai Gibbs már előbb alapos és összefoglaló módon
+kifejtette, de munkálata gyakorlatilag hozzáférhetetlen maradt
+mindaddig, mig a kilenczvenes években német forditásban meg nem
+jelent. Érdekes, hogy mindkét kutató vizsgálatai, amennyiben
+ugyanazon kérdésekre vonatkoztak, egybehangzó eredményben
+állapodtak meg, annak jelélül, hogy a teljesen szervezett
+tudománynak automatikus jellege, legalább is magasabb
+képviselőinél, már tényleg mutatkozik. Az energetika, vagyis az
+energia-tan két <span class="pagenum"><a name="Page_153" id=
+"Page_153">-153-</a></span> főtételének alkalmazása mindenképen az
+összes tudományoknak legbiztosabb és legrendezettebb területei közé
+tartozik.</p>
+<p>Az utolsó lényeges fordulat Helmholtz külső viszonyaiban 1888
+folyamán állott be. A berlini egyetemi tanársággal egybekötött
+mellékfeladatok, különösen a vizsgák és ülések az öregedő tudósnak
+annál is inkább nehezére estek, mert soha nem volt hozzájuk kedve.
+Siemens barátja az által, hogy egy fizikai-technikai birodalmi
+intézet megalapitásához jelentékeny összeget áldozott, amelynek
+elnöke azután Helmholtz lett, lehetővé tette, hogy terhére váló
+egyetemi kötelezettségei alól felmentsék. Egyetemi tanár maradt
+ugyan, szivesen vállalkozott két-három órás matematikai vagy
+fizikai felolvasásra és az egyetem természetesen nagy sulyt
+helyezett arra, hogy valamely alakban számithasson rá, de
+tulajdonképpeni hivatala intézeti elnöksége volt.
+Mellékfoglalkozásának mértéke eleinte nem igen lett kisebb, mert a
+teljesen uj rendszerü tudományos alapitás nagyon igénybe vette;
+szerencsére volt benne annyi porosz hivatalnoki vér, hogy az
+igazgatással járó hivatalos formaságok egész jól estek neki és igy
+a változás végeredményben igen előnyös hatással volt rá. Életének
+utolsó <span class="pagenum"><a name="Page_154" id=
+"Page_154">-154-</a></span> szakát a charlottenburgi csendes,
+szépfekvésü és kényelmes hivatali lakásában töltötte el.</p>
+<p>Ezen elektrokémiai munkákkal kapcsolatosan, egy Londonban 1881
+folyamán Faraday tiszteletére tartott felolvasáson mutatta ki, hogy
+az iónok elektromos telitése hogyan képzelhető és elsőnek
+fejtegette az elektromos elemmennyiség fogalmát, amely épp oly
+oszthatatlan, mint az atóm. Ez a gondolat akkoriban nem volt
+gyümölcsöző, de az utóbbi években az uj elektromos elmélet
+sarktételévé vált és elektrón név alatt döntő szerepet játszik.</p>
+<p>Hasonló alapvető eredmény volt a higany- és az elektrolytek közt
+való egyes potencziális különbségek megmérése. Ez a kisérlet
+Litmannak, a nivófeszültségnek sarkitással való összefüggése körül
+végzett vizsgálódásán épül és annak megismeréséből áll, hogy a
+nivófeszültség maximumánál a potencziális különbségnek nullának
+kell lennie. Az első tájékozódás után azonban sem ő, sem pedig
+tanitványai a régi Volta-féle problémához való közeledést nem
+fejlesztették tovább, később ezen eljárási mód megengedhetőséget
+több oldalról kétségbe is vonták, de ugy látszik, hogy jelenleg az
+akták Helmholtz javára vannak lezárva, ha némely komplex
+összeköttetésnél fellépő melléktekintetekre kellő figyelem
+fordittatik. <span class="pagenum"><a name="Page_155" id=
+"Page_155">-155-</a></span></p>
+<p>Utolsó, jelentőség s mélység szerint előbbi kitünő munkálataihoz
+méltó vizsgálódása az elektrokémiai és határkérdésekre vonatkozott.
+Helmholtz a meleg kinetikai elvét mindig valószinünek, sőt
+fiatalabb éveiben talán bizonyosnak is tartotta; emlitettük
+különben, hogy az energia megmaradása elvének az egész fizika
+mechanikai értelmezésére való kiterjesztését kisérelte meg.
+Szükségesnek érezte tehát, hogy jóformán életczéljának
+kiegészitéseül ama mechanikai feltételeket egész általánosságban
+maga elé állitsa, amelyek mellett e jelenségek olyan
+tulajdonságokat mutatnak, mint a meleg testek. E széles alapra
+fektetett kutatásai az egykörü rendszerekről való tanulmányaival
+vették kezdetüket és csakhamar a <i>legkisebb hatás elvéhez</i>,
+mint a legáltalánosabb természeti törvényhez jutottak el. Egyik
+utolsó munkájában (1892) kimutatta, hogy ez az elv milyen szerepet
+visz az elektródinamikában; még halála évében is egy függeléket
+adott ki hozzá.</p>
+<p>Tanári hivatalától való felmentése már nem fokozta lényegesen
+tudományos termékenységet. Néhány kisebb közlésben korábbi
+kutatásairól számol be; különösen a fiziológiai optika
+kézikönyvének 1885-ben megkezdett uj kiadása serkentette egyes
+munkálatok <span class="pagenum"><a name="Page_156" id=
+"Page_156">-156-</a></span> megirására. Meteorológiai kutatásait
+ujabb vizsgálatok tetőzték be, de általánosan mégis érvényesült az
+aggkor kényszerü hatása, amely pedig oly hosszu időn át megkimélte.
+Siemens barátjának és méltó tanitványának, Hertznek elmulását meg
+kellett még élnie. Életmódját friss energiájának fokozódó
+csökkenéséhez képest szabályozta, ami a megváltozott
+életfeltételekhez való alkalmazkodás mellett majdnem ideális módon
+sikerült neki. 1879-ben már Knapp newyorki barátjának, aki az
+Egyesült Államokban tartandó körutra hivta meg, elutasitólag
+válaszol: „Az utolsó években aránylag jobban éreztem magam
+Berlinben, mint eddig; végre is megtanultam, hogy munkában és
+szórakozásban meddig mehetek; konok és kiméletlen lettem azokkal
+szemben, akik időmet akkor akarják igénybe venni, amikor fáradt
+vagyok.“ 1886-ban igy ir: „Nekünk egészen jól megy dolgunk; ha
+érzem is az aggkor némely kisebb kellemetlenségét, mégsem
+panaszkodhatom munkaképességem hiánya miatt; mindössze több szabad
+időt szeretnék. A fejfájás, amely hosszu éveken át majdnem egy
+napot rabolt el tőlem hetenként, most teljesen megszünt; azt
+mondják, hogy a hanyatló korral végleg elmulik. A fődolog:
+megtanulni, hogy meddig mehetünk <span class="pagenum"><a name=
+"Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> és ezt a határt azután
+gondosan betartani!“</p>
+<p>Kérdés, vajjon ez a rendszeresen fellépő fejfájás nem a
+szervezetnek automatikus visszahatása volt-e a tulzott munka ellen,
+miután az illető napon szokott tevékenységét beszüntette. Helmholtz
+is megjegyzi más alkalommal, hogy ha egy kérdést sokáig megfejteni
+nem tudott és végre menthetetlenül beletemette már magát, fejfájási
+roham szokta megszabaditani tőle. Az a körülmény tehát, hogy ez az
+önkéntelen pihenő öregkorában már nem fordult elő, talán avval
+magyarázható, hogy szellemi képessége is mindinkább csökkent.</p>
+<p>Helmholtz 1886-ban veszélyesen megbetegedett, közvetlenül a
+tiszteletére alapitott Gräfe-érem átvétele és a heidelbergi egyetem
+ötszázéves ünnepélyén való részvétele után, kétségkivül a velükjáró
+izgalmak következtében.</p>
+<p>Felesége irja Róbert fiának: „Apát erőtlenül, betegen és
+buskomornak találtam; meg van győződve, hogy már a halál
+környékezte és még mindig különösen érzi magát… Az orvos a papa
+meggondolt és feltételes engedelmességébe utólagosan belenyugodott
+és látszólag enged néki.“ Helmholtz aránylag gyorsan felépült.
+<span class="pagenum"><a name="Page_158" id=
+"Page_158">-158-</a></span></p>
+<p>Mióta a birodalmi intézet elnöke lett, többször volt alkalma
+tudományos utazásokat tenni, mint annak előtte és ugy látszik,
+mindig jó hatással voltak reá. Emlékszem, hogy Dublinban a British
+Association egy ülésén friss egészségben láttam, s a vitákon is
+élénk részt vett. William Thomson is jelen volt és folyton előttem
+lebeg még a kép, amint a zömök, erős Helmholtz nyurga sántikáló
+barátját, karjánál fogva óvatosan átvezette az utczán.</p>
+<p>1893-ban a chicagói világkiállitásra rándult ki egy igen
+megerőltető express-utazás kapcsán, az Egyesült Államok jó részén
+át. A visszautazásnál az a baleset érte, hogy a hajó lépcsőjén
+megbotlott és egy homlokér megsérülése folytán tetemes
+vérveszteséget szenvedett; maga is négy-öt kilogrammra becsülte.
+Valószinü, hogy elszédült és a lépcsőn leesett anélkül, hogy a
+kezét maga elé tartotta és valaki rögtön észrevette volna.
+Látszólag nemsokára helyre jött és ismét rendes foglalkozásához
+láthatott; kevéssel utána egy tudományos ügyben meglátogattam, és
+mikor hogyléte felől kérdezősködtem, azt a választ adta, hogy „az
+én koromban egy ilyen vérveszteséget már nem lehet pótolni.“ A
+következő hónapokban még egy csomó kisebb munkálatot fejezett be.
+1894 junius 12-én agyvérzést kapott, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> amelybe szeptember 8-án
+belehalt. Hetvenhárom éves lett és munkaképességét majdnem élete
+végeig megtartotta.</p>
+<p>Nagy kutatónk életét kivételes, majdnem mindig zavartalan
+boldogság jellemzi. Ugy látszik, Helmholtz azok közé tartozott,
+akiknek minden a javukra üt ki; életének hosszu tartama alatt alig
+találunk itt-ott egy pontot, amelyre azt mondhatjuk: bárha
+másképpen történt volna.</p>
+<p>A kedvező körülmények már beteges és magányos ifjuságánál
+fellépnek; a gondolkodó gyermek agybeli tevékenysége ezáltal igen
+korán kifejlődött és a szülői ház szellemi légköre csak hasznára
+vált. A rendszeres, sőt szakadatlan munka megszokása, ami atyja és
+anyja példájából önkéntelenül is vérévé vált, minden nagyobb kár
+nélkül megmentette a filológikus iskoláztatás hátrányaitól.</p>
+<p>Hogy azután atyja szegénysége folytán az orvosi pályára volt
+kénytelen lépni, ennek közvetlen következménye tudományos
+fejlődésének első szaka és korai hirnevének és érvényesülésének
+széles alapvetése volt. Ha szabadon követheti hajlamait:
+matematikát és fizikát tanul és elméleti fizikus lett volna belőle.
+Viszont orvosi tanulmányainak és fiziológiai hivatásának
+köszönhette, hogy sok jelenséget személyesen <span class=
+"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span>
+ismerhetett meg és szemléleti emlékezése rendkivüli mérveket
+ölthetett. Igy azután nem kellett tisztán elméleti, vagyis ténybeli
+jelenségekre nem támaszkodó kutatások utvesztőjébe keverednie,
+amelyben a franczia iskola épp akkor tévelygett.</p>
+<p>Kiváló matematikai képességei révén olyan mezőkre vetődött át,
+ahol matematikus még egyáltalán nem járt. Ámbár akkoriban egyes,
+most már majdnem elfelejtett kutatók a fiziológiában is különféle
+számitásokat eszközöltek, de minden exakt eredmény nélkül, hitvány
+matematikai köntösbe bujtatott rosszfajta természetfilozófiával
+szolgáltak. Helmholtz tehát teljesen szűz talajra talált és hogy az
+érzéki fiziológiának ezen a félig-meddig „szellemi“-nek tartott
+területén, határozott tudományos törvényeket puhatolt ki s fizikai
+méréseket vezetett keresztül, mindez korának átlagműveltségü
+szakemberei szemében, akik a természettudományokból még kevesebbet
+tudtak, valósággal csodaszámba ment. Érdem és szerencse tehát
+kivételesen összekerült.</p>
+<p>Már kiemeltük, hogy a fiatal kutatók legveszedelmesebb szirtjét,
+az uj elméleti alapnézletet, Helmholtz szerencsésen kikerülte. Az
+ideginger időbeli tartalmának felfedezése és a szemtükör
+feltalálása két olyan konkrét eredmény <span class=
+"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> volt,
+hogy emellett az erő megmaradási elvét nemcsak hogy
+megbocsáthatták, hanem még kedvezőbb hangulatot keltettek iránta.
+Ami Mayert tönkretette, Helmholtznak gyorsabb érvényesülésében
+segitségére volt.</p>
+<p>Az eldugott Königsberg magánya a fiatal kutató első fejlődésére
+éppen olyan jó hatással volt, mint a nemzetközi nagyváros serkentő
+és változatos élete az érett férfiura. Betegeskedő első feleségének
+halála elég korán következett be, hogy uj szerelmi tavaszra
+virradjon; amidőn a fiziológia iránt való érdeklődése kialudt,
+kivánsága szerint fizikai tanszakkal cserélhette fel, anélkül, hogy
+áldozatokat kellett volna hoznia érte, sőt még anyagi haszna is
+volt belőle. Amikor pedig a másodrendü hivatali kötelezettségek is
+(amelyek egy német tanárnak ideje jó részét rabolják el), már
+terhére estek, olyan állásra vonulhatott vissza, ahol maga
+határozta meg hivatalos teendői mértékét.</p>
+<p>Tényleg olyan élet van előttünk, amely egyéni érdemek és kedvező
+alakulások folytán a meglévő energiák legnagyobbmérvü kiaknázását
+engedte meg és páratlan hasznossági együtthatót és megfelelő
+kellemes érzelmeket eredményezett.</p>
+<p>Nem szabad viszont azt mondanunk, hogy élete mindig napfény
+mellett folyt le. Helmholtznak gyermekeivel sok keserüsége volt:
+különösen <span class="pagenum"><a name="Page_162" id=
+"Page_162">-162-</a></span> a második feleségétől született fiai
+folyton betegeskedtek. Egyik fiának, Róbertnek, eleven tudományos
+érzéke volt, jól emlékszem még erre a torzalakja mellett is igen
+megnyerő fiatalemberre: egész a doktorátusig vitte és azután
+meghalt. Első feleségének betegévei és korai halála is gyászba
+boritották. Az emberi sorscsapások azonban mégis háttérbe szorulnak
+a majdnem szakadatlan tudományos sikerekkel szemben.</p>
+<p>E sikerei roppant termékenységének a klasszikus tudós különleges
+tulajdonságaival való egyesüléséből erednek, t. i. a feltünően
+pontos és gondos munkából. A tudományos harczok megkimélték, pedig
+például Liebig egész életét keserüséggel töltötték el. Helmholtz
+annyira a tudomány legszélsőbb előőrsein tul dolgozott, hogy
+egyáltalában alig akadt, aki kutatásaihoz hozzászólhatott volna, e
+kevesek pedig többnyire jó barátai voltak.</p>
+<p>Ismét Helmholtz szerencséjének egyik jellemző vonását érintjük:
+kevés ellensége volt és csak elenyésző ellenzéke. Thomsonnal, aki
+vele mindenképpen egyenrangu volt, szoros barátság füzte össze,
+amely minden versengést kizárt, egy másik határos munkatársával
+Clausiussal igy egy muló és utóbbi által előidézett viszálykodás
+után, jó viszonyba került. Kirchhoffal is állandó <span class=
+"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span>
+összeköttetésben állt és még sok kiváló kortársát nevezhetném meg,
+akik mindnyájan örültek, ha vele együtt lehettek. Nem volt ragyogó
+csevegő, inkább csendes és zárkozott; oly személyi tulajdonságokkal
+kellett tehát birnia, amelyek bizalmat és állandó vonzódást
+kelthettek fel iránta.</p>
+<p>A mi szempontunk szerint és a többi tudósok életében kimutatott
+viszonylatokkal szemben különösen figyelemreméltó az a majdnem
+változatlan termékenység, amely nemcsak mérték, hanem érték szerint
+is egész életén át tartott. Hogy a munka nehezére esett, már
+klasszikus voltából is kézenfekvő és ezt maga is elismerte.
+Hetvenedik születése napján tartott nagyszabásu pohárköszöntőjében
+következőleg nyilatkozik:</p>
+<p>„Dolgozataim, saját megállapitásom szerint, a tudományban
+kifejlődött kisérleti és matematikai rendszereknek egyszerü,
+következetes alkalmazásai voltak, amelyek nyilvánvaló módositások
+által a mindenkori különleges czélokhoz voltak alkalmazhatók.
+Munkatársaim és barátaim, akik miként magam, a fiziológiai
+fizikához fordultak, nem kevésbé meglepő eredményre
+hivatkozhatnak.</p>
+<p>„Később azonban változott a helyzet. Kénytelen voltam a már
+ismert módszerek szerint megoldandó feladatokat lassanként
+laboratóriumi tanitványaimnak átengedni és magam kétes <span class=
+"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> sikerü,
+nehéz munkák felé fordultam, amelyeknél az általános módszerek a
+kutatót cserben hagyják vagy ahol maga a módszer még tovább
+fejlesztendő.</p>
+<p>„Ezeken a területeken is, amelyek ismeretünk határához közelebb
+feküdtek, némi sikerekre utalhatok, ugy kisérleti, mint matematikai
+szempontból; nem tudom, hogy a filozófiait is hozzászámithatom-e.
+Előbbi vonatkozásban lassankint ugy, mint mindenki, aki sok
+kisérleti feladathoz nyul, én is számos tapasztalatra tettem szert,
+sok módozatot és segédeszközt ismertem meg és ifjukori geometriai
+nézletemet egy bizonyos mechanikai nézletté fejlesztettem ki;
+szinte éreztem, hogyan oszlik meg egy mechanikai készülékben a
+nyomás és a menet, a mit különben tapasztalt mechanikusoknál és
+gépszerelőknél is megtalálunk. Előnyben voltam azonban felettük
+azáltal, hogy bonyolultabb és különleges, fontos viszonylatokat
+elméleti analizissel világithattam meg. Néhány matematikofizikai
+kérdést is megtudtam oldani, köztük olyanokat is, amelyek körül
+Euler óta a nagy matematikusok hiába fáradoztak, például: az
+örvénylő mozgások, a folyadékok mozgás-megszakitásának s az
+orgonasipok nyilt végein való hanghullámzásnak kérdése stb. De az a
+büszkeség, amelyet a végeredmények megállapitásánál éreznem kellett
+volna, <span class="pagenum"><a name="Page_165" id=
+"Page_165">-165-</a></span> tetemesen alább szállt; jól tudtam,
+hogy ily kérdések megoldása majdnem mindig csak megfelelő példák
+fokozatos általánositásával és sokféle tévelygés után felkapott
+szerencsés ötletek révén sikerült. Egy hegymászóval kellett
+összehasonlitanom magam, aki anélkül, hogy az utat ismerné, lassan
+és fáradságosan baktat felfelé, gyakran kénytelen visszatérni, mert
+tovább nem birja, meggondolás vagy a véletlen segélyével uj
+nyomokat fedez fel, amelyek egy darabig tovább viszik, végül
+czélhoz érve szégyenszemre nagyszerü utat lát meg, amelyen fáradság
+nélkül feljöhetett volna, ha a helyes kiindulást megtalálja.
+Értekezéseimben természetesen az olvasót nem szórakoztattam
+kalandozásaimmal, hanem csak a kiépitett utat irtam le, amelyen
+most már kényelmesen elérheti a csucsot.</p>
+<p>„Sok korlátolt látkörü ember akad, aki nagyon megcsodálja saját
+magát, ha egyszer szerencsés ötlete támad vagy ha legalább ezt
+hiszik. Az a kutató vagy művész, akinek állandóan sok szerencsés
+ötlete van, kétségtelenül kivételes természet és az emberiség
+jótevőjének ismerik is el. Ki akarja azonban az ilyen szellemi
+szikrákat megszámlálni és megmérni?</p>
+<p>„Ki kell jelentenem, hogy mindig kellemesebb volt olyan téren
+dolgoznom, ahol nem kellett <span class="pagenum"><a name=
+"Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> kedvező véletlenekre és
+ötletekre biznom magamat.</p>
+<p>„Minthogy azonban sokszor abba a kényelmetlen helyzetbe
+jutottam, hogy kedvező ötletekre várakoznom kellett, némi
+tapasztalatokat szereztem aziránt, vajjon mikor és hol támadtak s e
+tapasztalatok másoknak talán még hasznára lehetnek. Gyakran
+csendesen lopóztak a kérdéses gondolatkörbe, anélkül, hogy
+jelentőségük mindjárt kezdetben felismerhető lett volna; később
+azután néha csak egy véletlen játszik közbe, hogy megismerhessük,
+mikor és mily körülmények közt léptek fel, különben itt vannak
+anélkül, hogy tudnók, honnan jöttek. Más esetekben hirtelen ötlenek
+fel, minden fáradság hijján, mint valami sugallat. Amint emlékszem:
+sohasem pattantak ki nálam kimerültség esetén és az iróasztal
+mellett. Kénytelen voltam problémámat minden oldalról annyiszor
+ide-oda forgatni, amig minden titkát és bonyolultságát át nem
+tekinthettem és frissiben, leirás nélkül, végig nem gondoltam.</p>
+<p>„Ezt a képességet ennyire vinni, hosszabb előzetes gyakorlat
+nélkül nem igen lehet. Mikor azután a fáradság elmult, egy órai
+teljes frisseségnek és nyugalmas jóérzésnek kellett beállnia,
+mielőtt a kedvező ötletek ujra megjöttek volna. Gyakran már a
+reggeli felkelésnél itt voltak, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> amint Gauss is
+tapasztalta; főleg azonban, ahogy már Heidelbergben észrevettem,
+erdős hegyek enyhe meredekein, napos időben való séta közt
+jelentkeztek. Ugy látszik azonban, hogy a legkisebb mennyiségü
+szeszes ital már riasztólag hat reájuk.</p>
+<p>„Ilyen pillanatok, termékenyitő gondolatokkal telitve
+természetesen jól estek, kevésbbé volt kellemes azonban az
+ellenkezője, ha t. i. a megváltó ötletek nem mutatkoztak. Heteken,
+sőt hónapokon át kellett ilyen kérdésen rágódnom s közben nagyon
+kényelmetlenül éreztem magam. Gyakran erős fejfájási roham árán
+szabadultam csak fel az igézetből és tudtam más tárgyak iránt
+érdeklődni.</p>
+<p>„A tudományos vizsgálatok irásbeli kidolgozása többnyire
+fáradságos: legalább rám nézve az volt. Értekezéseim nagy részét
+négyszer, sőt hatszor is átirtam, az egyes részeket ide-oda
+hánytam, amig némileg megvoltam elégedve velük. Munkálataim ilyen
+gondos megfogalmazásában viszont nagy előny rejlik a szerkesztőre
+nézve; minden egyes tételnek és következtetésnek alaposabb
+megvizsgálására kényszeriti, mint az előbb emlitett egyetemi
+előadásoknál. Sohasem tartottam egy vizsgálódást sem addig
+befejezettnek, mig készen és logikai <span class="pagenum"><a name=
+"Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> hézag nélkül, irásba
+foglalva, előttem nem feküdt.</p>
+<p>„Mint önnön lelkiismeretem, ugy állottak mellettem, képzeletben,
+szakértő barátaim és kérdezgettem magamtól, vajjon helyeselni
+fogják-e? Mint az ideális emberiség tudományos szellemének
+megtestesülése őrködtek fölöttem és mértékül szolgáltak.“</p>
+<p>Annál a kérdésnél kell még megállapodnunk, vajjon Helmholtz
+hogyan érhetett el, alapjában véve gyenge szervezete ellenére, ily
+szép kort, amely a nagy vérveszteség nélkül talán még tetemesen
+meghosszabbitható lett volna és amellett még termékenységét egész
+élete végeig fáradhatlanul megtartotta. Faradaynek például, akinek
+élete hasonlóan boldog, de sokkal jelentéktelenebb volt, már jóval
+előbb küzdenie kellett szervezete romlásával és csak hosszu
+megszakitásokkal tudott dolgozni, mikor már a nagy összeroskadáson
+tulesett. Helmholtznál sohasem volt szó összeroppanásról és
+müködésében hosszabb megszakitásokat sem találunk; élete mindig
+egyenletesen folyt. Egyes közléseiből, amelyekről a maga helyén már
+emlitést tettünk, kivehető, hogy mindemellett nem ritkán egész
+kimerülésig dolgozott.</p>
+<p>Ugy látszik, itt is szerencsés körülmények <span class=
+"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span>
+összetalálkozása müködött közre. Ifjuságának nagy müvét, Az erő
+megmaradásáról nem tartja feltétlenül ujnak, hanem inkább már
+ismert, csak összefoglalandó tények formulázásának. Nála tehát a
+felfedezők lélegzetnélküli izgalmait, amelyek pedig a kutatókat
+sokszor az őrületbe kergetik, sehol sem látjuk; amennyiben
+egyáltalán megvoltak benne, csak később jelentkeztek. Az a
+szerencsés helyzet állott igy be, hogy müve olyan külső
+következményekkel járt, mint egy alapvető felfedezés, anélkül, hogy
+saját husából és véréből való áldozatot követelt volna tőle. Mikor
+pedig a nyilvánosságra hozatal után az öregek táborából
+ellenvetések hallatszottak, egy kis lelkes és tehetséges csapat
+vette körül, amely eszméi megvalósitásáért küzdött. Környezete az ő
+tetterejét csak fokozta, nem pedig csökkentette; munkálkodása,
+ahelyett hogy kimeritette volna, inkább felfrissitette és
+élesztgette. Humboldt áldott alakja is megjelenik, amikor a fiatal
+lángész korai megismeréséről és előbbrejuttatásáról van szó.</p>
+<p>Helmholtz pihent erővel léphetett át a férfikorba és nagyszabásu
+munkáit megvalósithatta, miután a kedvező körülmények folytán a
+különös szükségletekhez alkalmazkodhatott, illetve szervezetét
+hozzájuk szoktatta. A munka szenvedélyes <span class=
+"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> láza
+sohasem hatalmasodott el rajta annyira, hogy a természetes
+fékező-erők a tulságos megerőltetést ki ne zárták volna. Ez a
+klasszikusok előnye: ugyis nagyon kedvetlenül fejezik be és adják
+ki kezükből munkájukat, hátha holnap talán még valami javitani való
+jut eszükbe, megkönnyebbülésnek érzik tehát, ha nem siettetik el a
+dolgot; félbe-félbeszakitják és nézegetik, hol lehetne még
+egyet-mást kiegésziteni. A turisták jól tudják, hogy a hevesvérüek,
+akik futó lépésben kezdik, jó messze a csucstól már kimerülnek, mig
+a gyakorlottabbak lassan indulnak és kimélt erővel győzik le a
+mindinkább fokozódó nehézségeket.</p>
+<p>Helmholtz esete egész világosan mutatja, hogy a kedvező
+környezetnek a nagy ember fejlődésére milyen elsőrangu jelentősége
+van. Mi lett volna a gyenge gyermekből, ha esetleg egy napszámos
+kunyhójában jött volna a világra? Szegényke, néhány nap alatt
+valószinüleg elpusztul, vagy ha nem is, a nyomasztó külső
+körülmények mennyire ártottak volna érzékeny természetének!
+Nemrégiben olvastam azt a képtelenséget, hogy nem kár azért, aki
+nem tudja a nehéz viszonyokon keresztül törni magát. Ez a tétel
+alkalmazható egy leendő favágóra vagy kocsisra; kiváló értelmi
+tehetségeknél azonban, mint minden rendkivüli jelenségnél, a
+fizikai <span class="pagenum"><a name="Page_171" id=
+"Page_171">-171-</a></span> szervezet könnyen összeroppan. Nincs
+módunkban a letört tehetségeket megszámlálni, de borzasztó látvány
+volna: hogyan vétkezik az emberiség önmaga ellen.</p>
+<p>Végül utalunk mégegyszer az u. n. „szerencsés ötletre.“ Semmi
+okunk sincs azt feltételezni, hogy Helmholtz az energia törvényét
+ezekre a jelenségekre alkalmazni akarta volna, olvassuk el azonban
+az ő megfigyeléseit, akinek valószinüleg több „szerencsés ötlete“
+volt, mint más halandónak. Egy feltevést igazolnak állandóan: ilyen
+óriási tevékenység egyuttal a lehető legnagyobb energia-készletet s
+annak lehető legszabadabb müködtetését feltételezi. Helmholtz
+életét kifejezetten e szempontból vettük vizsgálat alá és talán nem
+veszik rossz néven, ha a szellemi tevékenységre vonatkozó
+energetikai elméletemnek ily szakszerü és elfogulatlan helyről jövő
+megerősitése büszke örömmel tölt el.</p>
+<p>Az a körülmény, hogy tanulmányaiban eredményeinek egyenes
+országutját adja meg, nem pedig kezdetleges próbálkozásait, szintén
+a tipikusan klasszikus kutatóra mutat. Gaussnak is mindig azt
+vetették szemére, hogy eldobja maga alól a létrát, amelyen a
+magasba jut és Helmholtznál is láttuk, hogy még legbensőbb barátja,
+Du Bois sem érti meg egykönnyen tanulmányait. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span>
+Euklides „klasszikus“ példája mindmáig hat: két évezreden át a
+legnehezebb akadályokat görditette a tudomány utjába a geometria
+tisztán deduktiv fejlődésének illuziójával, amely e
+természetellenes módszer utánzására csábitott.</p>
+<p>Emlitettük már, hogy Helmholtz fiziológiai munkássága végül
+szükségszerüen filozófiai fordulatot vett; fiatalkori nyomós
+impressziók vannak itt is kéznél, amelyekről hires felköszöntőjében
+igy számol be:</p>
+<p>„Egy más mezőre vittek az érzéki jelenségek körül való
+vizsgálódásaim: az ismeret-elmélet mezejére. A fizikusnak is ki
+kell tapasztalnia a messzelátót és a galvanométert, amelyekkel
+dolgozni akar, hogy láthassa, mit érhet el velük és hol fogják
+cserben hagyni; nékem is szükségszerüen ki kellett terjeszkednem a
+gondolati termőképességre is. Egynéhány ténybeli kérdésről volt
+szó, amelyre végleges válasz volt szükséges és lehetséges.
+Határozott érzéki benyomásaink vannak, amelyek nyomán cselekedni
+tudunk; a cselekvés eredménye rendszerint egyezik a várható
+következményekkel, néha azonban, az ugynevezett érzéki
+csalódásoknál, ellentmond. Mindez objektiv tény, amelynek törvénye
+megtalálható. Eredményeim lényege: az érzéki benyomások csak a
+külvilág minémüségének <span class="pagenum"><a name="Page_173" id=
+"Page_173">-173-</a></span> jelei s a külvilág tüneményeinek
+értelmét tapasztalati uton kell megtanulnunk. Az ismeretelméleti
+kérdések iránt már azóta érdeklődtem, mióta apám, még
+gyerekkoromban, Fichte ideális felfogása mellett Hegel és
+Kant-imádó kollégáival szemben, hangos viták során, lándzsát tört.
+Ezirányu vizsgálódásaimmal eddig nem igen volt okom büszkélkedni:
+minden barátra tiz ellenség esett. Az összes metafizikusok, még a
+materialisták is, sőt mindenki, akinek titkos metafizikai
+hajlandóságai voltak, egyértelmüleg felzudultak ellenem. Az utolsó
+napok során azonban egy csomó, eddig ismeretlen barátra bukkantam,
+ugy hogy ennek a mai ünnepnek ebben a vonatkozásban is uj örömöt és
+reményt köszönhetek. A bölcsészet persze háromezer év óta a
+legelkeseredettebb nézeteltérések harczi mezeje és egy emberéleten
+belül nem is szabad csöndet és békét várnunk.“</p>
+<p>Helmholtz végre a maga életét hivatalához, nemzetéhez és az
+emberiséghez olyan tökéletes vonatkozásba állitotta, hogy
+fejtegetéseimet nem tudom méltóbban befejezni, mint az ő ragyogó
+szavaival:</p>
+<p>„Képet akartam Önöknek festeni tudományos törekvéseim és
+sikereim történetéről és talán megértik Önök, hogy az elismerés
+szokatlan bősége meglep. Eredményeimet magam is <span class=
+"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span>
+kellőleg értékeltem, mert ujabb kutatásaim irányát adták meg, de
+remélem, nem lettem önimádóvá. Elég alkalmam volt a nagyzási hóbort
+átkait látni s igyekeztem kikerülni ezt a végzetes veszélyt;
+szigoru önkritika a legbiztosabb pajzs ellene. Nyitott szemmel kell
+csak megitélni: mit tudnak mások és mit nem tudunk mi s a veszély
+már nem fenyegető; ami a magam munkáit illeti, sohasem javitottam
+egy tanulmányom kefelenyomatát sem anélkül, hogy huszonnégy órával
+később már ne szerettem volna egyik-másik pontot kijavitani, vagy
+kiegésziteni.</p>
+<p>„Önök azt állitják, hogy hálával tartoznak nekem; nem volnék
+őszinte, ha tagadnám, hogy valaha más tudatos czélom is volt, mint
+az emberiség érdeke. Minden időmet azonban, amelyet hivatalos
+kötelességeim és családi gondjaim fennhagytak, tudományos munkákra
+forditottam, belső ösztönből, amely folyton tovább és tovább
+hajtott és életemet teljesen kitöltötte. A két akadályozó tényező
+sem tudott különben czélomtól elterelni. Hivatásom egyetemi
+előadásokra kötelezett, családom pedig kutatói hirnevemnek
+megalapitására és fejlesztésére. Az állam tehát, amely megélhetést,
+tudományos segédeszközöket és sok szabadidőt biztositott, joggal
+követelhette, hogy pártfogása révén elért <span class=
+"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span>
+eredményeimet alkalmas formában közkincscsé tegyem.</p>
+<p>„Nem merném állitani, hogy tudományos működésem első szakában,
+amikor még a megélhetésért kellett küzdenem, a tudásvágyon és a
+hivatalnoki kötelességérzeten kivül magasabb etikai czélok is
+vezéreltek volna; amig önző indokok késztettek munkára, nehéz volt
+felülemelkedni rajtuk. Igy van ez, bizonyára, a kutatók
+javarészével. Később azonban, biztos állás mellett azok, akik a
+tudományt nem belső hajlamuk szerint művelik, a további kutatással
+végleg felhagynak, de akik lankadatlanul dolgoznak azontul is, az
+emberiséghez való viszonyuk eszményibb értelmezését veszik már
+jeligéül. Saját tapasztalataikból győződnek meg arról, hogy
+gondolataik akár az irodalom, akár a tanitás utján, de áthatják
+kortársaikat, szinte önálló életre tesznek szert, a tanitványok
+seregében gazdagabb tartalmat és szilárdabb alakot nyernek és
+emellett nékik is állandó hasznukra válnak. Ne felejtsük el, hogy
+saját gondolatai mindenkinek inkább a szivéhez nőttek, mint az
+idegeneké és a magáéi dus kifejlődésében mindig több öröme telik,
+mint a másokéban. Az atya szeretetével hasonlitható össze ez az
+érzés, amely a szellemi gyermekért épp ugy harczol és épp ugy
+gondoskodik róla, mint vérbeli ivadékáról. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span></p>
+<p>„A művelt emberiség egész gondolatvilága is élő és fejlődő
+erőnek tetszik, amely a mulandó emberi léttel szemben az
+örökkévalóságot képviseli. A maga apró szolgálataival kiki a
+tudomány szent ügyének áldoz, amelyhez forró szeretet kapcsolja és
+amely az ő munkáját is megnemesiti. Elméletben mindenki megértheti
+ezt a tényt, de csak a saját tapasztalatai fejleszthetik ösztökélő
+érzéssé.</p>
+<p>„A világ nem bizik az ideális inditó okokban és hirvágynak
+kereszteli el, pedig ez a kétfajta jelenség élesen elkülönithető
+egymástól. Kérdés: mindegy-e valakinek, vajjon eredményeit az
+övének ismerik-e el, ha semmiféle anyagi előny nem is jár vele? A
+válasz a laboratórium vezetőinél leginkább kézenfekvő: a tanárnak
+itt nemcsak az alapgondolatokat, hanem a nehézségek eltávolitására
+szolgáló utmutatásait, uj kitalálások és megoldások érdekében,
+prédára kell dobnia. A tanitványok mindent magukba szednek s ha
+munkájuk sikerül, a tanár érdemei az ő nevükben olvadnak fel. Ki
+keresi: mit adott hozzá az egyik s mit a másik? Hány tanár akad,
+aki ebben a vonatkozásban egyáltalán ne volna féltékeny?</p>
+<p>„Uraim, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy ösztönöm
+késztetett arra a munkára, amelyet önök hasznosnak és tanulságosnak
+itélnek <span class="pagenum"><a name="Page_177" id=
+"Page_177">-177-</a></span> s amelyért dicsérettel árasztanak el.
+Boldog vagyok, hogy kortársaim ilyen gazdaggá tesznek
+elismerésükkel és hálájukkal a magam tevékenysége iránt, amely az
+én számomra volt a legérdekesebb. Kortársaim azonban nekem is
+sokban és sokat segitettek. Megszabaditottak az anyagi gondoktól,
+külső segédeszközöket biztositottak a számomra, bennük találtam meg
+az emberiség szellemi képességeinek mértékét s munkámban való
+részvételükkel az ideális emberiség közös szellemi világának élő
+képét adták, amelynek fényében a magam fáradozásai is teljesebb
+értékben ragyognak.“</p>
+<div class="chapter">
+<h2>Liebig.</h2>
+</div>
+<p>Liebig 1803 május 14-én Darmstadtban született, tiz gyermek
+közül másodiknak. Atyja droguista- és gyarmatárukereskedő volt,
+szerény viszonyok közt élt, de szorgalma és takarékossága által,
+feleségének, Moser Máriának hathatós közreműködése mellett,
+meglehetős jólétre tett szert. Liebig anyja fogadott leánya volt
+Moser Fülöp gazdának; igazi szüleinek kiléte ismeretlen maradt. Az
+asszony kivételes nő volt, tiz gyermekén kivül az üzletet is
+ellátta, fáradhatatlan és erős akarattal. Második fia arczban is,
+kifejező profiljával, nagyon hasonlított hozzá. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> Atyja
+az eladásra szánt czikkek nagy részét maga állította elő és e
+czélra laboratóriumot rendezett be, melyben fia segédkezhetett
+neki; így tehát már igen korán sok kémiai anyaggal és kisérlettel
+ismerkedett meg, rajtuk alapulnak későbbi sikerei. Az öreg Liebig
+egyéniségéről nem sokat tudunk; úgy látszik, csendes és szorgalmas
+ember volt, talán olyan, mint a milyen komor, becsületes embernek
+Faust mutatja be saját atyját. Feltünik a viszonyok hasonlósága a
+Mayer szülői házáéval, de a két fiu jelleme a lehető
+legeltérőbb.</p>
+<p>A gyakorlati preparáláson kivül Liebig korai kémiai
+hajlandóságára az a körülmény is lényeges befolyással volt, hogy
+egyszer, mikor atyja részére a nagyherczegi könyvtárból könyveket
+vitt el, megismerkedett Hess könyvtárnokkal, ki maga is érdeklődvén
+a természettudományok iránt, a fiatal Liebiget annyira megkedvelte,
+hogy a tizennégy éves fiunak a gazdag kémiai könyvtár szabad
+használatát is megengedte. Liebig egy önéletrajzi skizzében
+elmondja, hogy válogatás nélkül mindennek nekiesett, a milyen
+kémiai műhöz csak hozzájuthatott. Azokat a kisérleteket, a
+melyekkel szerény eszközei segélyével megpróbálkozott,
+számtalanszor ismételte, a mig minden részletüket ki nem ismerte;
+később maga említi, hogy így a kémikus ama sajátos <span class=
+"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span>
+tehetségét, hogy szemléletekben gondolkozzék, vagyis a logikai
+folyamatok helyett kémiaiakat használjon fel, saját magán nagyban
+kifejlesztette. Hozzátehetjük talán, hogy annak, aki bizonyos számu
+kémiai átalakulást pontos szemlélet szerint ismer, nem esik
+nehezére a többinek puszta leirás nyomán oly mértékben való
+elsajátítása, hogy később a gyakorlatban már régi jó barátokként
+üdvözölheti őket. Liebig ismeretkörét a laboratóriumok sűrü
+látogatása is bővítette; legnagyobb hatással azonban egy vándor
+vegyész és csodadoktor volt reá, aki a darmstadti nagyvásáron
+durranó ezüstöt állitott elő. Liebig a vörös gőzökből arra
+következtetett, hogy az ezüst feloldása salétromsavban történt,
+alkohol jelenlétét pedig úgy állapította meg, hogy a kuruzsló
+ugyanabból az üvegből az emberek piszkos kabátujját is
+kitisztogatta és e mellett alkoholszag volt érezhető. Odahaza
+azután megkisérelte a durranó ezüst előállítását és magánkivül volt
+örömében, a midőn sikerült is.</p>
+<p>Ez az esemény eszünkbe juttatja a fiatal Mozartot, ki egy
+sokszólamu mise egyszeri meghallgatása után emlékezetből leirta az
+egészet.</p>
+<p>Ilyen kisérleti jelenségeknek, mint ez az első volt, több izben
+jutott lényeges részük élete fontosabb fordulóin, az által, hogy
+vegyészi önbizalmát <span class="pagenum"><a name="Page_180" id=
+"Page_180">-180-</a></span> felébresztették és felbátorították őt
+arra, hogy ne csak pontosan előírt kisérletek reprodukálásaival
+próbálkozzon meg, hanem igyekezzék saját erejéből ismeretlen utakon
+is járni.</p>
+<p>Mint a kiváló emberek legtöbbje, Liebig is korán fejlődött fiu
+volt. Tudjuk, hogy több mint két évvel korábban az átlagos és
+szokásos életkornál vették fel a gimnáziumba. Mig az alsó
+osztályokat szabályszerüen, bár gyengén végezte, később a
+klasszikus tárgyakban mindinkább hátramaradt; sohasem volt jó
+tanuló. Volhard a Liebigről írt életrajzában több kortársáról
+emlékezik meg, kik később sokra vitték, de az iskolában utolsók
+voltak; legtekintélyesebb közöttük Gervinus történetíró, a ki
+tizennegyedik évében kilépett a gimnáziumból és könyvkereskedő
+lett.</p>
+<p>Liebig körülbelül tizenötödik évében hagyta el a gimnáziumot,
+melynek ókori filológiai szellemével nem tudott megbarátkozni;
+atyja egy heppenheimi gyógyszerészhez adta, hol tiz hónapig maradt.
+Vogt beszéli, hogy a robbanó ezüsttel való kisérletezései miatt, a
+melyeket kamrácskájában rendezett, tanonczideje idő előtt véget
+ért. Volhard ennek a közlésnek igaz voltát kétségbe vonja, de
+kételyét nem indokolja mással, mint hogy Vogt általában szerette
+történeteit drámailag kiszinezni. A lélektani valószinüséget alig
+lehet <span class="pagenum"><a name="Page_181" id=
+"Page_181">-181-</a></span> letagadni és így ez volna a kisérleti
+jelenségek második döntő fellépése Liebig életében. Liebig
+visszakerült az apai házba és sok könyörgés után megkapta atyja
+hozzájárulását, hogy vegyészi tanulmányokat folytathasson. Miután
+akkor még nem állt fenn a mai helytelen rendszer, hogy csak
+érettségivel lehetett az egyetemre jutni, könyen beiratkozhatott a
+bonni egyetemre, hol Kastner, a legtekintélyesebb kémia-tanár adott
+elő. Kastner a következő évben Erlangenbe költözött s Liebig vele
+tartott, mert tanára megigérte, hogy ásványanaliziseket fog
+csináltatni vele. De igéretét nem válthatta be: Kastner maga sem
+volt a szóbanforgó kisérleteknek ura.</p>
+<p>Liebig úgy Bonnban, mint Erlangenben kartársaival egyesületet
+alakított, ahol kémiai kisérleteket és vitákat tartottak.
+Eljárogatott továbbá a Bonn mellett lévő vegyészi gyárakba és
+atyjának teljes szakszerűséggel írja le, mit látott és ezzel
+kapcsolatban saját ötleteinek megfelelő alkalmazhatásáról
+beszél.</p>
+<p>Liebig Erlangenben Schelling befolyása alá kerül és később
+elkeseredetten panaszkodik, hogy természetfilozófiai tanulmányai
+folytán két évet teljesen elveszített; miután azonban Erlangenben
+csak egy évig volt és Németországban való összes tanulmányideje
+három szemeszterre terjedt, nyilvánvalólag némi tulzásba esik.
+Schelling <span class="pagenum"><a name="Page_182" id=
+"Page_182">-182-</a></span> őt, legalább átmenetileg, teljesen
+lebilincselte, a nélkül, hogy azért saját szak-tárgyaitól
+elterelődött volna. Erlangeni buvárkodásának eredménye egy kis
+értekezés volt, természetesen a durranó ezüstről, illetve
+előállitási módjának pontos leírásáról. Kiemelendő az a
+megjegyzése, hogy ezt a preparatumot maga már két év óta így
+állítja elő, tehát majdnem biztosra vehetjük, hogy már a
+heppenheimi gyógyszertárban foglalkozott vele.</p>
+<p>Erlangenben ismerkedett meg Platennel, a költővel s az
+ismeretség hamarosan rajongó barátsággá fejlődött. Az élénk
+vérmérsékletü és romantikus nagy embereknél gyakran
+megfigyelhetjük, hogy intenziv személyi befolyást tudnak kelteni;
+ez a képessége Liebignek is nagy mértékben meg volt és későbbi
+páratlan tanári sikereit nagyrészt ennek köszönheti. Platen említi,
+hogy Liebig már akkor közölte vele párisi utazása tervét s itt
+akart a két barát találkozni. Erre szolgált Kastnernek
+közbenjárása, a ki szintén sokat tartott Liebigről és a
+legmelegebben pártolta őt a darmstadti udvarnál. Muló
+kellemetlenségek, melyek egy tiltott diákösszejövetelen való
+részvételből támadtak, nem akadályozták meg az utazás lehetőségét
+és Kastner ajánlása után hat héttel 300 forint utazási ösztöndíjat
+kapott, a mely később többféle forrásból kiegészítődött és összesen
+<span class="pagenum"><a name="Page_183" id=
+"Page_183">-183-</a></span> 1680 forintra rugott, a mi akkoriban
+bizonyára tekintélyes összeg számba ment; kétségtelennek tartjuk,
+hogy Liebig későbbi hihetetlen tudományos és szervező-munkássága
+ennek az idején való elismerésnek és segélynek köszönhető. Ha ifju
+energiájának egy részét kellemetlen külső viszonyok leküzdésére
+lett volna kénytelen felemészteni, ugy soha sem vitte volna sokra.
+Tizenkilenczedik évében, 1822 őszén Liebig Párisba utazott, hol
+szivesen fogadták. Önéletrajzában következőleg nyilatkozik erről:
+„Később gyakran tapasztaltam, hogy a hivatott tehetség mindenki
+másban – mondhatni kivétel nélkül – a tehetség kifejlesztésének
+ellenállhatatlan vágyát ébreszti fel; mindenki segít a maga módja
+szerint és mindnyájan együtt, mintha összebeszéltek volna; a
+tehetséges ember azonban csak akkor ér el eredményeket, ha a
+tehetség komoly és megrendíthetetlen akaraterővel párosul. A
+kifejlődés külső akadályai többnyire jelentéktelenebbek a belső
+akadályoknál, mert amint egy természeti erő, bármily hatalmas
+legyen is, egymagában sohasem idéz elő külső hatást, hanem csak más
+erőkkel kapcsolatban, az ember is, a mit könnyen megtanul vagy
+elsajátit, azaz a mihez természetes hajlama van, csak akkor tudja
+értékesiteni, ha sok más mindenfélét tesz szellemi <span class=
+"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span>
+tulajdonává, esetleg több fáradsággal, mint bárki más.</p>
+<p>Ebből a kijelentésből arra következtethetünk, hogy Liebig maga
+sokoldalu támogatásban részesült, a mi különben rokonszenves
+egyéniségével magyarázható. Mindamellett csak egy futó pillantást
+kell vetni Mayer sorsára és meggyőződhetünk arról, hogy
+környezetének barátságos magatartása nem volt általános, sőt életét
+végeredményben az ellenkező véglet tette tönkre.</p>
+<p>Liebig különben hangsulyozza, hogy a franczia nyelvü előadások
+logikai világossága szinte elbüvölte és összefüggő rendet teremtett
+a sok kuszált képzet közt, melylyel régibb vegytani irodalmi
+buvárkodása alatt agyát teletömte. Meg kell még jegyeznünk, hogy
+Liebig szellemét elméleti téren valósággal felszabaditotta az a
+körülmény, hogy eddigi ismereteit át kellett formuláznia az
+antiflogisztikus tudományos nyelvre, (amelyet Párisban
+kizárólagosan használtak) és ez a felszabadulás nem jutott volna
+osztályrészeül, ha elejétől kezdve a modern elméletekkel
+foglalkozik. Maga szintén kiemeli: „a mi a párisi előadásokban
+ujnak vagy megszakitottnak volt ténybelileg feltüntetve, nékem a
+megelőző tényekkel szoros kapcsolatban lévőnek tetszett,
+ugyannyira, hogy az utóbbiak nélkül az előzőek sem állhattak meg.“
+<span class="pagenum"><a name="Page_185" id=
+"Page_185">-185-</a></span> Láthatjuk, hogy Liebig a tudomány
+genetikai összefüggésének megismerése által, még tanárai, a nagy
+franczia fizikusok és kémikusok felett is jelentős előnybe jutott,
+ahogy később ez nyilvánvalóvá is lett. Össze kell csak
+hasonlitanunk Liebig hatásának tartós voltát, egyik kortársának,
+Dumasnak rövidéletü dicsőségével, hogy a nagyszabásu és a kicsinyes
+tudományos perspektivák viszonylagos értékét szembeállithassuk
+egymással. Liebig franczia tanulmányai révén a tudományos
+gondolkozás szigoruan tárgyilagos és kisérleti irányitását is
+magáévá tudta tenni. Németországban a tizenkilenczedik század
+elején a természetfilozófiai munka rendje egymástól távoleső,
+ennélfogva titokzatos jellegü analógiák bizonytalan
+keresztülvezetésében állott s a világos gondolati összefüggéseket
+inkább kerülték, mint keresték. A francia tudomány következetes
+pozitivizmusa – amelynek eredményei közkézen feküdtek – annál
+inkább lebilincselte az ifju Liebiget, mert az erlangeni tanok és
+tanárok alacsonyrangu voltát nagyon is érezte.</p>
+<p>Liebiget azonban két oldalról is igyekeztek czéljaitól
+elterelni. Sok ajánló-levele volt, de azok a társaságok, melyekhez
+meghivást kapott, nem voltak kedvére és igy hamarosan felhagyott
+velük. Másrészt Platennel való barátsága <span class=
+"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> is
+megujult s a költő nagyon szerette volna rideg kémiai munkásságától
+elvonni, hogy a nyelvek és a történelem tanulmányozásával
+„általános“ műveltséget szerezhessen. Ha elképzeljük, mennyit
+ártott volna a tudomány jelenlegi kifejlettségének, ha Platen
+tanácsát elfogadja, akkor látjuk csak be, milyen csekély értéke van
+a még ma is tulbecsült filológiának. Liebig azzal tért ki Platen
+buzditása elől, hogy a materiálizmushoz van kötve és
+figyelmeztette, milyen gyarló eredménynyel próbálkozott az angol és
+olasz nyelv elsajátitásával. Platen kétségtelenül nem volt annyira
+engedékeny, mint Wöhler, aki hasonló ajánlatának elháritása után
+azt irja Liebignek: „Különben, hogyan is jutok ahhoz, hogy az
+oroszlánnak czukrot kináljak!“</p>
+<p>Liebig mindenesetre igyekezett Platen kedvébe járni és a
+„Felszabaditott Jeruzsálemet“ majdnem végig is olvasta; kedves és
+tanulságos dolog azonban, hogy egy bájos szonettről való kedvező
+véleményét fizikai és kémiai fogalmak igénybevételével tudja csak
+kifejezni és Gay-Lussacnak a gázokról tartott felolvasása után
+akként áradozott, hogy maga is gázként szeretné barátját
+körülölelni.</p>
+<p>Közben folytatta kémiai munkálatait Gautier de Claubry
+laboratoriumában és Thenard tanácsai <span class="pagenum"><a name=
+"Page_187" id="Page_187">-187-</a></span> nyomán. Kisérletei
+termé-szetesen ujra a robbanó vegyületekre vonatkoztak, de
+időközben való rendszeres iskolázottsága meglátszik azon, hogy
+természetüket lehető sok és közelálló kémiai egyesülésből akarta
+kimutatni. A robbanó vegyületek, mint már Kastner is sejtette,
+saját savuk sói gyanánt alakultak ki. A nehézség abban állott,
+hogy, mint ma mondanók, komplex sókról volt szó, amelyeknél a fém
+felerészben savba megy át és a szokott reakció elmarad. Igy
+preperálta Liebig az ezüstnitrát és a higany robbanó savainak
+alkalikus sóit; sikerült is rezet behelyettesitenie. Ama
+megállapitása folytán, hogy elégett magnézium feleslegével
+explóziós szétbontás elkerülhető, e kapcsolatok összetételét is meg
+tudta határozni és kitünt, hogy az uj sav is éppen szénsavvá és
+amoniákká esik szét.</p>
+<p>Ezeken a határozott eredményeken kivül még sok másra is
+utalhatunk, melyek azonban még nem tisztázódtak teljesen; a
+tanulmány azzal a jellemző vallomással kezdődik, hogy a fiatal
+szerzőnek régebbi irásaiban az elméleti felfogást illetőleg ugyan
+tévedések is találhatók, de a megállapitott eljárási mód
+fenntarthatónak mutatkozik.</p>
+<p>Ez a munka, melyben a franczia befolyást még az olvasó
+figyelmének az eredmények jelentőségére <span class=
+"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span> való
+felhivása is bizonyitja, tényleg nagy feltünést keltett. A franczia
+akadémia közzétette a „Külföldi tudósok értekezései“-ben és német
+nyelven is többször megjelentek. Ha elgondoljuk, hogy Liebig
+akkoriban husz éves volt, ismét a nagy emberek jellegzetes
+koraérettségét látjuk, a mely különösen a romantikus tipusnál
+tapasztalható, egyszersmind meggyőződhetünk arról, hogy az ilyen
+korai érettség semmi tekintetben sem hátráltatja a szervezet
+szabályszerű, sőt előnyös fejlődését, a hogy sok ugynevezett
+pedagogus látatlanban szabályba szereti foglalni. Természetesen:
+könnyebb egy korán érett gyermeket helytelen neveléssel elrontani,
+mint olyant, a kinél az agy önálló működése egyáltalában meg sem
+indult; de korán érett gyermekek a szabad fejlődés utján már
+annyiszor váltak kitünő emberekké, hogy inkább tartunk a fejlődési
+törekvések erőszakos visszaszoritásának megnyomorító hatásától,
+mint attól, hogy a szabad szárnyalás és szakszerű támogatás esetleg
+időelőtti kimerültséget fog előidézni.</p>
+<p>A franczia akadémia közlésének legfontosabb következménye
+azonban Humboldt Sándorral való megismerkedése volt. Miután
+Humboldt klasszikus utleirásainak nyilvánosságra hozatalával a
+legteljesebb tudományos tekintélyre tett szert, azt a nemes
+feladatot tüzte ki maga elé, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> hogy tehetséges fiatal
+tudósokat fedezzen fel és mindenben melléjük álljon. Az akadémia
+ülése után felkereste Liebiget, a ki preparatumainak
+összegyüjtésével volt elfoglalva, megismerkedett vele és annyira
+pártját fogta, hogy barátjának Gay-Lussacnak magánlaboratoriumába
+is bevezette és Gay-Lussacot rábirta, hogy Liebiggel személyesen
+foglalkozzék. Tudományos kötelességének ez a nagyszerü felismerése
+kibékit bennünket Humboldt egynémely személyi hiuságával. Igy
+például mindjárt másnap meghívta Gay-Lussacot, Thenard-ot és
+Liebiget ebédre; utóbbi azonban nem jelent meg. Humboldt ugyanis
+nemrég jött vissza hosszabb utazásából Párisba és természetesnek
+találta, hogy őt látásból mindenki ismeri; Liebig azonban csupa
+szerénységből nem kérdezte meg nevét és az akadémiai szolga sem
+tudott a kis urról semmi közelebbit. Liebig később azután
+kimentette magát és Humboldt még többször volt fontos időkben
+segitségére.</p>
+<p>Liebig ezt az értékes támogatást mindig elismerte és ennek
+jeléül legjelentékenyebb müvét Humboldtnak ajánlotta. Az előszóban
+megemlékezik találkozásukról és igy folytatja: „Vele való
+találkozásom egész jövőmnek alapköve lett; a leghatalmasabb és
+legszeretetreméltóbb tudós támogatóra és barátra találtam benne.
+Ismeretlenül, <span class="pagenum"><a name="Page_190" id=
+"Page_190">-190-</a></span> ajánlólevél nélkül voltam egy óriás
+városban, ahol a nemzetközi nagy emberáradat az ottani kiváló
+természetbuvárokkal és tudósokkal való érintkezést annyira
+megneheziti, hogy magam is, mint sokan mások, észrevétlenül
+pusztultam volna el; Humboldt révén ez a veszély elmult felettem.
+Ettől a naptól kezdve, minden intézet és minden laboratorium tárva
+állott előttem; meleg érdeklődést és ennek révén olyan hű és
+állandó barátokat tudtam szerezni, mint kitünő tanáraim,
+Gay-Lussac, Dulong és Thenard. Az ő bizalmuk tette lehetővé, hogy
+méltó voltam arra a működési körre, a melynek határain belül
+tizenhat évig szakadatlanul dolgoztam.“</p>
+<p>Az utóbbi megjegyzés Humboldt közbenjárására vonatkozik a
+giesseni tanári állás neki juttatása körül, amiről alább lesz szó.
+Egyidejüleg olyan szoros baráti viszony fejlődött ki a negyvenöt
+éves Gay-Lussac, (aki tudományos pályafutása javarészén már tul
+volt) és a fiatal kezdő közt, hogy a kitünő tudós együtt dolgozott
+Liebig munkálatain vele és egyik nehéz kisérlet sikerülte után
+valóságos diadaltánczot járt a laboratórium-asztal körül. Liebig is
+egész életén át hálás lekötelezettje maradt Gay-Lussacnak és mindig
+sikra szállt mellette, amikor igazságtalan támadások érték.</p>
+<p>A közös munka, tudományos szempontból, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_191" id="Page_191">-191-</a></span>
+rendszeres továbbfejlesztését jelenti Liebig próbálkozásainak és a
+Gay-Lussac technikai segédeszközeinek eredményes hatása
+nyilvánvaló. Sikerült is a robbanó ezüstöt teljesen analizálni és
+az eredményt sokoldalu kisérletezéssel megtámasztani; egynéhány
+további kémiai termékre is rábukkantak. A tudomány akkori
+felszereltsége mellett lehetetlen volt az összetételek szervezetébe
+behatolniok, miután a szükséges előfeltételek hiányoztak.</p>
+<p>Ezirányu munkássága is élénk feltünést keltett, a legtöbb
+szakfolyóirat hirt adott róla és Berzelius is felvette az évi
+jelentésbe, részletesen és elismerő hangon; ez utóbbi körülmény
+sokkal nagyobb jelentőségü volt, mint a „Külföldi tudósok
+tanulmányai“-ban való közzététel, miután a jelentés álláspontja
+teljességgel befolyásolhatatlan volt.</p>
+<p>Liebig 1824. elején visszaérkezett hazájába és kereste az
+alkalmat, hogy szerzett tudását és ismereteit értékesithesse. Még
+Párisból megszerezte in absentia az erlangeni tudorságot; az
+értekezés elméleti tartalmu volt és a szervetlen kémiának a
+szerveshez való viszonyát tárgyalta; szövege, ugy látszik,
+elkallódott. Kastner meleg ajánlatára a felavatást engedélyezték.
+Arról volt szó tudniillik, hogy a külföldön (Bajorországban)
+szerzett rangfokozat a giesseni országos <span class=
+"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span>
+egyetemen is érvényesithető legyen, ami Schmidt fizikai és
+Zimmermann kémiai tanár vizsgái alapján történt csak meg. Azután
+Humboldt befolyása is hatott és a kormány – az egyetem megkérdezése
+nélkül – Liebiget rendkivüli tanárrá nevezte ki 1824. május 24-én.
+Liebig akkor alig volt több 21 évesnél.</p>
+<p>Mint emlitettük, a kémiai tanszéket Giessenben Zimmermann
+töltötte be. Eleinte teologiát tanult, azután a
+természettudományokhoz és a pedagógiához tért át és az akkori
+természetfilozófiai stilusban működött. Egy kis kerti házban volt a
+laboratórium és 220 forint fentartási költség lett részére évenként
+folyósítva. Liebig folyamodott, hogy a laboratórium és ez a
+fentartási költség neki is rendelkezésére álljon; természetesen e
+kérését elutasitották; mindössze évi 100 forintnyi javadalmazást
+kapott. Megkezdte előadásait és a váratlan és diadalmas versengés
+ugy látszik, Zimmermanra nézve tragikusan végződött. 1825 nyarán
+ugyanis mindketten ötórás vegytani kollégiumot hirdettek,
+Zimmermann azonban nem tudta öszehozni. Erre előbb utazási
+ösztöndijat kért és miután visszautasitották, szabadságért
+folyamodott, amelyet azonban, ugy látszik, meg sem kezdhetett, mert
+nem sokára ezután vizbe fult. A halálfelvételi jegyzőkönyvben ez
+utóbbi két szó át van huzva és helyettük <span class=
+"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span>
+„halálát lelte“ áll; a temetés már másnap este megtörtént „Wagner
+pedellus jelenlétében, a ki ezen jegyzőkönyvet a pappal együtt irta
+alá.“ Miután az eset tisztázásához nincs elegendő anyagunk és
+nehezen is volna megszerezhető, tekintsük az ügyet
+befejezettnek.</p>
+<p>Liebig elragadó személyiségével hamarosan legyőzte azt a
+tartózkodó magatartást, a melyet a tulságosan fiatal és
+„rendszertelenül kiképzett“ tudós gyors kineveztetése idősebb
+tanártársainál előidézett; különösen Vogt tanárban akadt igen
+értelmes és készséges támogatóra. Ha meggondoljuk, hogy ma ilyen
+kinevezés, mint a főiskolák belső szabadságának megsértése, minden
+egyetemen viharos felzudulást támasztana, ha a közoktatásügyi
+miniszternek egyáltalán bátorsága volna olyan valakinek juttatni
+tanszéket, a ki még az érettségin sem esett keresztül, sőt a
+gimnáziumból alkalmatlan volta miatt egyszerüen eltávolitották, meg
+kell állapitanunk, hogy Németország azóta rohamléptekkel közeledett
+a kinai ideálok felé.</p>
+<p>Liebig főtörekvése, mindjárt állásának elfoglalása után abból
+állt, hogy a tanitási rendszert lehetőleg fejleszsze. Egyrészt az
+átélt nehézségek tették előtte kivánatossá, hogy fiatalabb
+kartársainak utját egyengesse, másrészt és főleg az a belső
+ellenállhatatlan vágy uralta, a mely <span class="pagenum"><a name=
+"Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> személyiségében és
+szellemi szervezetében rejlett és gondolatai és munkatervei lehető
+legszélesebb elterjesztésében valósult volna meg. Ez a czél volt a
+legfontosabb előtte jó ideig, erre áldozta legtöbb idejét és pénzét
+s a kutatók kiművelésére szolgáló laboratórium megteremtése volt
+minden alkotása közt a legeredetibb és leglényegesebb.</p>
+<p>A kezdet meglehetős szerény volt: néhány kollégájával
+összeállott, hogy gyógyszerész-jelöltek és technikusok részére
+olyan intézetet alapítson, a melyben egy éven át hivatásukra külön
+kiképzést nyernének. Az egyetemi tanács (a filologusok testülete)
+ellene volt a tervnek, a miniszterium pedig az ajánlattévők
+magánvállalkozásának minősitette. Ők azután meg is valósitották az
+ötletet, beállitották az előadások rendjét, ugy hogy a megfelelő
+felhivás a szaklapokban már 1826 folyamán megjelenhetett. Bár
+először csak ketten iratkoztak be, az eredmény annyira kedvező
+volt, hogy nemsokára a rövid laboratóriumi oktatást az egész téli
+szemeszterre ki kellett terjeszteni. Az 1827–28-iki téli félévre
+már októberben lefoglalták az összes helyeket. A laboratórium egy
+hajdani kaszárnya őrségi helyiségében volt berendezve és
+tulajdonképp csak az egyetlen őrszobából állott; egy kis kamrácska
+szilgált mérleghelyül és egyuttal preparáló szobául, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195">-195-</a></span>
+minélfogva télen nem volt szabad füteni. Elől egy nyilt
+oszlopcsarnok volt, ahol valamikor az őr járt fel és alá; itt
+mérges gázokkal kisérleteztek. Igy kezdődött meg a kémiai
+oktató-laboratórium kifejlődése, mely minden egyetemi tanitásnak
+alapvető intézménye lett vagy azzá lesz ezután.</p>
+<p>Daczára annak, hogy a helyzet tarthatatlan volta néhány év mulva
+nyilvánvalóvá lett és Liebig állandóan orvoslást és javitást
+sürgetett, mégis 1833-ig tartott, mig ezzel az ügygyel érdemben
+foglalkoztak és csak akkor, midőn Liebig kijelentette, hogy a
+következő télen – mivelhogy ismét indokolatlanul
+huzták-halasztották a dolgot – sem előadni, sem tanitani nem fog.
+Lindehez, az egyetemi tanács elnökéhez intézett levelében, mely
+őszinteség tekintetében semmi kivánni valót nem hagy maga után,
+Liebig panaszkodik a lealázó bánásmód miatt és értesiti, hogy
+miután a négy év előtt kért nélkülözhetetlen fizetésemelést
+megtagadták, gondoskodott arról, hogy – irodalmi tevékenysége által
+– lehetőleg függetlenitse magát az egyetemtől.</p>
+<p>Az elnök azután mindent megtett, hogy Liebiget kielégitse;
+kiengesztelő levelet irt hozzá, melyben a sulyosabb sérelmekért
+mentegetődzik, a többiekre vonatkozólag pedig szóbeli elintézést
+<span class="pagenum"><a name="Page_196" id=
+"Page_196">-196-</a></span> helyez kilátásba; értesiti továbbá,
+hogy az épitési engedély már rendben van. Arról volt ugyanis szó,
+hogy az őrház a mellette lévő főépülettel kétemeletes
+összeköttetést nyerjen, miáltal Liebig elegendő helyhez jutott
+volna. Ez a terv két éven belül végrehajtódott, de csak rövid ideig
+volt elegendő a folytonosan szaporodó tanitványok befogadására, ugy
+hogy néhány év mulva az egész kezdő tanfolyamot kihelyezték innen
+és Liebig ezután kizárólag a haladókkal és végzett növendékeivel
+foglalkozott. Ez az állapot 1852 végéig tartott, a midőn Liebig
+Giessent otthagyta.</p>
+<p>Liebig giesseni harmincz éves tanári tevékenységének eredményei
+addig és azóta is páratlanul állanak. Nem túlozunk, ha azt
+állitjuk, hogy Liebig ez idő alatt az egész kulturvilágot ellátta
+kémiai tanárokkal. Ha tekintetbe veszszük, hogy az uttörés után
+sokkal könnyebb lett volna hasonló eredményeket elérni és még sem
+sikerült, akkor tudjuk őt érdeme szerint megbecsülni. Különösen
+kiemelendő, hogy Liebig sok tanitványát ugy irányitotta, hogy
+később is, a midőn már önállóak lettek és tanáruk buzditó
+befolyásától felszabadultak, produktive tudtak működni. Elsőrangu
+tanári tehetség volt: minta nélkül, de habozás nélkül is megtalálta
+a lényeges <span class="pagenum"><a name="Page_197" id=
+"Page_197">-197-</a></span> eszközt, a melyeknek segitségével
+rendkivüli sikerek érhetők el.</p>
+<p>Ez az eszköz: az önálló gondolkozásnak a munkánál való
+kifejlesztése. Különösen hangzik és mégis oly nehéz a tanitványt
+szárnyra bocsátani, a mikor gondolatmenete más utra tér, mint a
+melyet a tanár feltételezett. Tudok róla, hogy egy kiváló tudós és
+köztiszteletben álló tanár hiába dolgozott, mert tanitványait
+öntudatlanul rákényszeritette, hogy csak arra az eredményre
+bukkanjanak, a melyet maga előre várt. Igy aztán több száz doktort
+avatott fel ugyan, alighanem azonban egy tanitványa sem multa
+felül, későbben, az átlagot. Liebig a maga rendszeréről
+önéletrajzában igy nyilatkozik:</p>
+<p>„A laboratóriumban, melyet gyakorlott asszisztensek vezettek,
+csakis a kezdőket illetőleg volt tulajdonképeni oktatásról szó; a
+magam tanitványait mindössze annyiban befolyásoltam, hogy
+feladatokat tüztem ki nekik és ellenőriztem a megoldást: bennem,
+mint a kör sugarainak, mindannyiuknak egy közös középpontjuk volt.
+Különös utasitásokat nem adtam, reggelenként mindenkitől átvettem a
+jelentést, hogy előző napon mit dolgozott és mit akar csinálni:
+vagy hozzájárultam vagy megtettem ellenvetéseimet. Mindenki
+kénytelen volt a maga utját egyedül megtalálni. Az együttlét és
+állandó <span class="pagenum"><a name="Page_198" id=
+"Page_198">-198-</a></span> érintkezés folytán, mindegyik részt
+vett valamennyiük munkájában, kölcsönösen mindenki tanult a
+többitől. Télen kétszer hetenként áttekintő előadást tartottam a
+legfontosabb napi kérdésekről. Jórészt szemléltető képet adtam a
+magam és az ő munkáikról, összeköttetésben más kémikusok
+kisérleteivel. Kora reggeltől késő estig dolgoztunk; szórakozás és
+mulatság Giessenben ismeretlen fogalmak voltak. Csak a szolga
+panaszkodott ismételten, hogy este, amikor tisztogatnia kellett
+volna, tanitványaimat nem birta a laboratóriumból kizavarni.
+Giessenben való tartózkodásuk emléke, amint többször hallottam,
+tanitványaim legtöbbjénél a hasznosan alkalmazott idő kellemes
+tudatát ébresztette fel.“</p>
+<p>Megismerkedünk egy második ténynyel is, mely Liebig eredményeire
+mértékadó: a munka közösségével. Abban az időben, midőn a
+rendszeres kémia, főleg Liebig munkálkodása folytán, gyors
+fejlődésnek indult, az ő érdeklődése és munkaköre e tudományág
+minden területét felölelte; tanitványai igy abba a megbecsülhetlen
+előnybe jutottak, hogy egyrészt mesterük munkatársainak érezték
+magukat, másrészt tudatában voltak annak, hogy nem végeznek hiába
+való munkát, hanem a tudomány rohamos fejlődéséből maguk is
+kiveszik a részüket. <span class="pagenum"><a name="Page_199" id=
+"Page_199">-199-</a></span> Ez által tanáruk egyéni lelkesedéseit
+teljesen átérezték; hiszen semmit sem lehet könnyebben fiatal
+emberekkel megosztani, mint becsületes hitet és semmi sem teszi
+őket boldogabbá, mint a közös munka. Liebig kutatói jelentősége
+tehát szükséges előfeltétele volt rendkivüli tanári sikereinek.
+Nincs kizárva, hogy egyéb jeles tulajdonságaival másodrangu tudós
+még eredeti kutatók kiképzésében is szép tanári sikerekre viszi; de
+csak egynéhányról, esetleg egyről lehet szó, aki az ő révén magasra
+emelkedik. Állandó iskola megteremtéséhez nagy horderejü
+alkotó-gondolatra van szükség.</p>
+<p>Liebig tudományos munkásságát eleinte jórészt az oktatási
+rendszer megszervezése foglalja le; mindössze a szervetlen és
+szerves kémiára vonatkozó néhány érdekes vizsgálódáshoz tudott
+magának időt szakitani. Ha magunk elé képzeljük, hogy e munkálatait
+a régi őrszobában nyüzsgő tanitványai közt kellett végeznie,
+csodálkozunk tartalmasságukon és ötletességükön. A részletekre
+nincs helyünk kitérni, a robbanó vegyületek kiindulási pontjáról
+kell csak megemlékeznünk, miután életbevágó hatással volt reá.
+Liebig a durranó ezüstnek köszönheti nem csak a gimnáziumból való
+kicsapatását, nemcsak kémikusi pályafutását és giesseni tanszékét,
+hanem leghübb barátját is. Miután <span class="pagenum"><a name=
+"Page_200" id="Page_200">-200-</a></span> a durranó ezüst e
+szolgálatot Liebignek megtette, többé – egy rövid későbbi időköztől
+eltekintve – nem alkalmatlankodott nála.</p>
+<p>Ugyanakkor, amikor Liebig Párisban a robbanó savakkal bajlódott,
+Wöhler Frigyes, a berlini ipariskola tanára, a ciánsavakkal
+kisérletezett s ugyanahhoz az összetételhez jutott, mint időközben
+Liebig és Gay-Lussac a robbanó savakra vonatkozólag. Kérdéses volt,
+vajjon kinek az analizise téves, miután, az egyenlő megoszlás ténye
+még ismeretlen lévén, kizártnak látszott, hogy két különböző
+anyagnak azonos összetétele legyen. Gay-Lussac mindjárt utalt arra
+a lehetőségre, hogy az atomoknak különböző elrendezéséről volna
+szó; Liebig viszont Wöhler tévedését tartja valószinübbnek, amit
+analizis utján próbál bebizonyitani és különben más
+ellentmondásokat is talál nála. Wöhler fölháborodva irja
+Berzeliusnak, hogy Liebig hatszázalékos tévedéssel vádolja, holott
+Liebig munkájának elhibázott volta minden különös ujabb vizsgálódás
+nélkül is nyilvánvaló. Szerencsére 1826-ban Wöhler szülővárosában,
+Frankfurtban, személyesen találkozhattak s hamar megbarátkoztak
+egymással, olyannyira, hogy az ütközőpontot közös fáradsággal
+kiküszöbölték, miután Liebig belátta tévedését. Ezt különben a
+nyilvánosság előtt is beismerte, első jelentékeny <span class=
+"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span>
+munkájában pedig, amelyet a robbanó vegyületekről irt, oxálsavas
+tartalmuk felől vallott hitéért is megvezekelt. Liebig gyors és
+szenvedélyes állásfoglalása kémiai kérdésekben még többször
+vezetett hasonló eredményre s Liebig mindig beismerte botlásait. A
+nitrogénszénsav salétromtartalmának kérdése is barátságosan
+intéződött el közöttük, sőt a két ellentétes vérmérsékletü tudós
+(Wöhler t. i. a klassikus tipushoz tartozott) olyan benső viszonyba
+került egymáshoz, amelyhez eredmények tekintetében csak a Geöthe és
+Schilleré hasonlitható. A kettejük levélváltása (amelyet Wöhler
+leánya és Hoffmann adott ki, fájdalom, Wöhler kivánságához képest
+csonkán), roppant értékes adatokat tartalmaz a kutatók
+biológiájához és a harmonikus tulajdonságokat kettejük között
+világosan megjelöli.</p>
+<p>Röviddel halála előtt, 1871. évi Szilveszter estéjén, Liebig a
+következőket irja Wöhlernek: „Ha meghaltunk és rég porrá váltunk,
+ama kötelékek, melyek bennünket az életben egyesitettek, az emberek
+emlékezetében is örökké összefüznek; ritka példája leszünk annak,
+hogy két ember, a kik hiven, irigység és rosszakarat nélkül
+ugyanazon a téren küzdött és verekedett, mindig szoros barátságban
+maradt.“</p>
+<p>Előbb elválasztó, később összekötő munkájuk <span class=
+"pagenum"><a name="Page_202" id="Page_202">-202-</a></span> az
+egyenlő megoszlásu vegyületekről Berzeliusnál azután az egyenlő
+megoszlás fogalmához vezetett, a mely éppen a szerves kémiában nagy
+fontosságuvá vált. Figyelemreméltó, hogy a két barát e
+nagyjelentőségü fogalom kiképzésének alkalmát nem használta fel,
+daczára annak, hogy legközelebb jártak hozzá. Valószinü, hogy ehhez
+a munkához még nagyon fiatalok voltak.</p>
+<p>A leirt organikus kutatások, valamint a többiek is pontos
+analiziseket feltételeztek az akkori technikai alkalmatosságok
+fejletlen volta ellenére. Az elv ugyan már megállapitást nyert;
+Lavoisier az első tájékoztató lépéseket megtette a körül, hogy
+milyen szerepe van az oxigénnek az állati testben, t. i. a teljes
+elégés a képződött viz és széndioxid meghatározása mellett. De hogy
+miként kellene e meghatározásokat a legjobban csinálni, arra nézve
+nagyon eltérő nézetek uralkodtak és egy lelkiismeretes kutató,
+Chevreul, minden egyes zsirszövet analizisével heteket és hónapokat
+töltött el, mintha előre tudta volna, hogy száz és egynéhány éve
+mellett nem kell nagyon sietnie.</p>
+<p>Liebig ezekre a problémákra Gay-Lussac-al való együttmüködése
+alatt bukkant rá először és valószinü, hogy az ő hatása bilincselte
+le Giessenben, midőn már a szerves anyagok tömege <span class=
+"pagenum"><a name="Page_203" id="Page_203">-203-</a></span>
+hirtelen felszaporodott és az analizis feladatainak gyors megoldása
+az egész kutatási ágnak életkérdése lett. Liebig különféle
+közléseiben meg lehet figyelni az egyes fokozatokat, melyeken át
+eljárási módja lassan megérett; amaz ugy a tudományban, mint az
+életben elfogadott tételt illetőleg, hogy a legegyszerübbre
+legkésőbb jövünk rá: Liebig kiáltó példát szolgáltatott.
+Készülékéről, a melyen időközben változtatást alig eszközölt, a
+következőket jegyzi meg: „E készüléken nincs semmi uj, csak
+egyszerüsége és tökéletes megbizhatósága“. Ez az eljárási mód lett
+később mégis az ütközőpont, melyből Berzelius és Liebig közt
+elkeseredett harcz pattant ki.</p>
+<p>Liebig az általa megteremtett egyszerüsités jelentőségét abban
+látja, hogy uj anyagok megvizsgálásánál a szerves analizis
+reagensül szolgál az anyagok tisztaságának megállapitására és
+másokkal való azonositásukra. A reakcziónak megbizhatóságán kivül,
+lehetőleg kevés időt és munkát kell igényelnie: „Németországban,
+különösen Berlinben a sok bonyolult készülékkel csak analiziseket
+végeznek, nem pedig vizsgálatokat“.</p>
+<p>Hasonló jelentőségüek Liebig munkálatai a gyökelméletről és a
+többértékü savakról, a melyek giesseni müködésének kezdetére esnek.
+Az organikus kémia utvesztőin egyrészt csak <span class=
+"pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span>
+analitikus segédeszközökkel tudott eligazodni, másfelől még
+elméleti, azaz összefoglaló és rendet teremtő áttekintésre volt
+szüksége. Ha meggondoljuk, hogy ez a tudomány-ág azóta milyen
+nagyszabásu fejlődésnek indult és hogy az egyes anyagok megismerése
+nem rendszeresen és fokozatosan a legegyszerübb elemekből indult
+ki, hanem a véletlen esélyeitől és a kisérletező tudós önkényétől
+függött, be kell vallanunk, hogy egy eredményes rendszer éppen
+eleinte, a már ismert anyagok csekély számánál fogva, a legnagyobb
+nehézségekbe ütközött. Heves harczok indultak is meg akkoriban az
+uj javak mikénti rendezése és alkalmazása körül.</p>
+<p>A tudományban is, mint az élet más vonatkozásaiban, ugy szokás
+ilyenkor eljárni, hogy régi jó példákat keresnek, a melyek szerint
+az uj feladatok megoldhatók volnának. A sablónos mintákban való
+csalódás után ismerik csak fel a specziális rendszerbeli elveket, a
+melyekre különben a részletkérdések teljesebb megértése után jóval
+könnyebb ráakadni. Az autonóm rendszer már felépülhet, később
+javitások és pótlások is eszközölhetők rajta, de alapjában mégis
+megáll.</p>
+<p>A szervezetlen kémiának már volt egy igen hatékony szisztémája:
+az elektrokémiai dualizmus, a mely ugyan a sók sajátos
+tulajdonságaira <span class="pagenum"><a name="Page_205" id=
+"Page_205">-205-</a></span> támaszkodik, de a többi anyagokra is
+megfelelően alkalmazható volt, lévén a sók a legfontosabb és
+legnagyobb csoport. Ennélfogva a dualizmus eszméje a szerves
+kémiában is megváltó ötletnek látszott és Liebig gyökelmélete
+segédeszköznek pompásan beillett.</p>
+<p>Liebig Gay-Lussac révén került a gyök fogalmához (olyan
+atomcsoport, a mely egyes elemeknek bizonyos vegyületekben való
+funkczióit végzi), miután kiváló tanára a cziánról irt szép
+tanulmányában egy tipikus gyökre mutatott rá. Hasonló
+alapgondolatra jutott Wöhlerrel való egyik közös buvárkodásában, a
+melylyel különös jelentősége folytán bővebben is foglalkozunk.</p>
+<p>Már első leveleikben tárgyalják az együttes munkálkodás
+szükséges voltát; sok propozicziót azonban egyiküknek vagy
+másikuknak vissza kellett utasitania, ugy hogy csak kisebb
+tudományos feladatokat intéztek el közösen. Végre 1832. május 16-án
+irja Wöhler Kasselből, a hova időközben átköltözött: „Komolyabb
+munka után vágyom; ne csináljunk talán rendet a keserü mandulaolaj
+kérdésének zürzavarában?“</p>
+<p>Liebig hozzájárult a javaslathoz és Berzeliusnak ezidejüleg igy
+ir: „Wöhlerrel kezdek összeveszni; ugylátszik, a sors nem engedi,
+hogy olyan valamit tegyünk, amit a másik már nem csinált volna meg,
+vagy legalább ne készülne <span class="pagenum"><a name="Page_206"
+id="Page_206">-206-</a></span> reá: igy minden eredetiségnek vége
+van! Legutóbb például a keserümandulaolajjal való kisérletezésre
+hiv fel s én, mielőtt még levelét megkaptam volna, összes
+gyógyszerész-ismerőseimet felkértem, szerezzenek nekem
+keserümandulaolajat, mert foglalkozni akarok vele.“ E közös munka,
+bár nagyon szomoru körülmények közt, kezdetét is vette. Wöhler
+tudniillik még 1832 május 30-án azt irja: „Örülök, hogy a kérdés
+tetszik neked; lássunk mielőbb hozzá!“ – mikor váratlanul
+elvesztette szeretett, fiatal nejét. Liebig junius 15-én irja
+hozzá: „Szegény, drága barátom, ki hitte volna ezt a rettenetes
+szerencsétlenséget a boldog órák között; szegény barátom, milyen
+üres volna itt minden vigasztalás. Nem tudom Néked kifejezni,
+milyen fájdalmas érzés fogott el, amikor ezt a hiradást megkaptam;
+ugy hatott rám, mintha velem történt volna meg. Ha elgondolom,
+mennyire örültetek a költözködésnek, hogy szerettétek egymást és
+mennyire ragaszkodtatok egymáshoz – és most vége, gyászos vége
+minden reménységnek és kivánságnak! Milyen fiatal volt, milyen jó
+és kedves, mennyire pótolhatatlan a szülők és a Te számodra. Jőjj
+hozzánk, kedves Wöhler; ha nem is tudunk vigaszt nyujtani, talán
+segitségedre lehetünk gyászod enyhitésében; Kasselben csak saját
+egészségedet teszed tönkre. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_207" id="Page_207">-207-</a></span> Majd dolgozni fogunk
+együtt valamin; Párisból amygdalint hozattam és mindjárt rendeltem
+25 font keserü mandulát. Nem szabad utazgatnod; dolgoznod kell, de
+nem Kasselben. Érzem, mennyire ellenszenves lehet most minden munka
+néked és mégis jobb, mintha egészen odaadnád magad a fájdalomnak.
+Nem is mertem eddig a hirt feleségemmel közölni, csak lassan-lassan
+fogom megmondani, mert tudom, mennyire le fogja sujtani őt. Jőjj
+hozzánk, a hét végére várlak.“</p>
+<p>A szivélyes meghivás eredménynyel járt; együtt folytatták le a
+mandulaolajjal való vizsgálódásaikat. Augusztus 30-án irja Wöhler:
+„Megint itthon vagyok szomoru elhagyatottságban és nem tudom nektek
+megköszönni azt a sok szeretetet, ameylyel magatokhoz vettetek és
+magatoknál tartottatok. Boldog voltam, hogy együtt dolgozhattunk; a
+keserümandulaolajra vonatkozó értekezést mellékelem.“</p>
+<p>Ez a munkálat rendkivüli feltünést keltett, amelynek okát abban
+kell keresnünk, hogy egy csomó olyan vegyületet irtak le, amelyek
+egymásból keletkeztek és szorosan egymáshoz tartoznak s még sem
+sorozhatók be az oxidok vagy sók ismert tipusai közé. Azt hitték
+tehát, hogy meg van az alapja, legalább is <i>egyik</i> alapja
+annak, hogy a szerves kémia temérdek anyaga <span class=
+"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span>
+áttekinthető rendszerbe foglaltassék. Berzelius is épp ezért ir
+róla Évi jelentésében olyan szokatlan áradozással s egy uj vegytan
+hajnalhasadását üdvözli benne.</p>
+<p>A legfeltünőbb eredményt abban látták, hogy amorf szénből,
+hidrogénből és oxigénből egy igen bonyolult vegyületet, a benzoylt
+állitották elő, amely e genetikusan összefüggő anyagok közös
+alkotórésze gyanánt jelentkezett s igy ez anyagok a benzoylből épp
+ugy levezethetők, mint egyik elemnek vegyületei. A gyökelmélet
+evvel hatalmas oszlopra támaszkodhatott és Liebig elméletének
+sulyát kellően értékesitette is, amig a strukturális elmélet fel
+nem váltotta az övének egyeduralmát, amely azonban, megtörve bár,
+még ma is érvényesül.</p>
+<p>Liebig egy másik alapvető tevékenysége: a többértékü savak tana
+és a savaknak, mint hidrogénvegyületeknek általánosabb alkalmazása.
+Ez utóbbi nézet Davytől ered, aki a klórról irt munkájában utal rá,
+de Lavoisier elmélete (az oxigén döntő szerepe a savak körül)
+akkoriban minden mást elnyomott, miután Berzelius is az övét vette
+fel a maga elektrokémikus rendszerébe. Graham másfelől a különböző
+kénsavak vonatkozásait világitotta meg, amennyiben a kénpentoxidnak
+egy, két vagy három atóm vizzel való vegyületeinek tekintette őket.
+Liebig <span class="pagenum"><a name="Page_209" id=
+"Page_209">-209-</a></span> ezt a két feltevést egyesitette: a
+savakat hidrogénvegyületeknek fogta fel, amelyekbe fém
+helyettesithető be. Aszerint, hogy a kérdéses savnak egy vagy több
+helyettesithető hidrogénatómja van: egy vagy többértékü. Ez a tétel
+ma is áll s mindössze egy lényeges kiegészülés járult hozzá: a
+savak molekuláris mennyiségének meghatározása. Igy azokat a
+formulákat, amelyekre a hidrogénatómok száma vonatkoztatandó,
+egyértelmüleg lehet felállitani. Liebignek csak a savanyu és kettős
+sók kriteriuma állt rendelkezésére, amelyekben a hidrogénatómokat
+részben vagy egészben különböző fémek helyettesitik s igy egyértékü
+savaknál nem fordulhatnak elő. A két kritérium nem felel meg,
+miután az egyértékü savak is alkothatnak savanyu sókat s ezen a
+hiányosságon, legalább némileg, csak a molekuláris kapcsolatokkal
+lehet segiteni.</p>
+<p>Liebig idevonatkozó eszméit – ami nála szokatlan – habozva és
+lassan képezte ki teljesen és 1837-ben vázlatszerüleg
+nyilvánosságra hozta; a kimeritő feldolgozás a következő évben
+került közkézre. Feltünő nála, aki máskor oly pazarul bánik az
+elméleti általánositásokkal, hogy ez a könyv három fejezetre
+oszlik: Tények, Elmélet, Feltevések; az utolsó fejezet a savaknak
+fentebb emlitett, ma már <span class="pagenum"><a name="Page_210"
+id="Page_210">-210-</a></span> általánosan elfogadott
+hidrogén-elméletét tárgyalja.</p>
+<p>Liebig szokatlan tartózkodása többször felötlik és a könyv végén
+hangsulyozva is van: „Emlitettem, hogy e nézetem néhány szerves sav
+vegyületeinek megvizsgálására csábitott; eredményeim az első
+fejezetben találhatók… Joggal kérdezhetné valaki: helyes volna ez a
+feltevés, azért, mert esetleg felfedezésekhez vezet? Nehéz a
+válasz: az uj elmélet mérlegelésénél és alkalmazásánál nem szabad,
+hogy e nézetek megvesztegethessenek bárkit is. Minden nézetnek az a
+sajátsága, hogy birálatot, kisérletezéseket, munkavágyat ébreszt.
+Igy áll a dolog az én elméletemmel is, amely kémiai vegyületeket
+határozott vonatkozásokba akar hozni egymással. Nem bizonyos, hogy
+ez a feltevés a valóságnak megfelel, csak annyi kétségtelen, hogy a
+jelenlegi szempontok nagyon hézagosak és a régi módokon már nem
+egészithetők ki. Ez uj elmélet uj utakkal próbálkozik; ki tudja,
+czélhoz fog-e érni? Arról azonban meg vagyok győződve, hogy ezen az
+uton mindenki fontos és nagyszabásu felfedezésekhez juthat;
+elméletem a kémiai vegyületeket harmónikus egészszé egyesiti;
+aether és ammoniak, terpentinolaj és kénhidrogén egy és ugyanazon
+táborba tartoznak. A sötétség után virradást érünk!“ <span class=
+"pagenum"><a name="Page_211" id="Page_211">-211-</a></span></p>
+<p>Óvatos felépitését annak tulajdonithatjuk, hogy feltevései a
+Berzeliuséval ellenkeznek. Mialatt ezen a munkán dolgozott, kisebb
+nézeteltéresek zavarták meg a kiváló mesterrel való jó viszonyát s
+mindenféle pletyka révén lassankint végleges szakitáshoz vezettek.
+Liebignek mindenesetre becsületére válik, hogy a mestert kimélendő,
+annyira mérsékelte szokott szenvedélyességét, hogy rendszert
+alapitó gondolatait nem hangsulyozta értékük szerint, hanem puszta
+feltevések szerény köntösébe bujtatta őket.</p>
+<p>Hogy milyen nehezére esett Liebignek a hidrogénsavakról való
+nézetét átgyurnia, egy Berzeliushoz intézett leveléből is
+láthatjuk, amely 1836. évi február 23-áról (tehát mindössze egy
+évvel Dumassal való közös munkálata és uj elmélete publikálása
+előtt) van keltezve. Lőwig nézeteit birálgatja benne, aki a
+spiräaolajat hidrogénsavnak mondotta, mert hidrogén kifejlődése
+mellett kálium oldódik benne és kálisó képződik ki. „A szekfüsav és
+baldriansav is ugyanigy viselkedik káliummal szemben. Ha tiszta
+szekfüsavban káliumot hevitünk, hidrogéngáz bőséges kiáradása
+kapcsán kristályos szekfüsavas kálium jön létre, ami különben igen
+természetes jelenség, mert a sav hidrátot tartalmaz, ami azután
+kiválasztható belőle. Eczetsav- és hangyasavhidrát ugyanigy
+viselkedik és <span class="pagenum"><a name="Page_212" id=
+"Page_212">-212-</a></span> ha a következtetést végletekig
+viszszük, az összes ilynemü savakat bátran hidrogénsavnak
+tekinthetjük.“</p>
+<p>E szavaknál a következetes megfigyelés lebilincselő erejét
+érezzük. Liebig az elfogadott szempontokból indult ki és egész
+nyugodtan fejti ki őket alapitójuk Berzelius ellenében. De talán
+öntudatlanul is felmerült benne a gondolat: hátha mégis ugy volna?
+Nem lehetne tényleg az összes savakat hidrogénsavaknak tekinteni?
+Ha hozzávesszük még, hogy a következő évben, 1837-ben utazott
+először Angliába s ismerkedett meg személyesen Grahammal, a kinek
+foszforsavas munkálatai jelentékeny segitségeül szolgáltak, akkor
+látjuk külön-külön azokat az összetevőket, a melyek Liebig alapvető
+elméletét eredményezik.</p>
+<p>Tisztán látjuk végre Liebig valódi hivatását a majdnem kész
+elméletek pompás egésszé foglalásában. Egyes anyagok vagy reakcziók
+felfedezései közt alig van igazi eredményt jelentő, a mi pedig
+Wöhlernél például gyakran előfordul. Viszont Liebig meglepő
+képlet-memóriája révén messzefekvő dolgokat tudott összefogni és a
+következéseket messze előrelátta, ahogy a szerves savaknak és
+később a kémiának a fiziológiára való alkalmazásánál látjuk.</p>
+<p>A keserümandula-olaj tanulmányozásához, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> – a
+melyet Wöhler közreműködésével az amygdalinnak mandulaolajjá és
+czukorá való átváltozásának megfigyelésével egészitett ki – a
+hugysavak bomlási termékeinek nagyszabásu munkálatai csatlakoztak.
+Evvel is jelentékeny feltünést keltett, de ebből a feltünésből több
+rész jutott a sok uj anyag és reakczió felett való csodálkozásnak,
+mint a tudomány általános fejlesztése örömének. A kisérletezések
+1837-ben kezdődtek a fentebb emlitett munka befejezése után; Wöhler
+junius 20-án a következőket irja: „Vegyük elő a régi jó
+hugysavakat, s tegyük közös vizsgálat tárgyává. Tegnap láttam csak
+hozzá és máris olyan eredményekhez jutottam, amelyek talán a
+czélhoz vezető utat mutatják.“ Leirja az allantoin előállitását, a
+melyet Liebig egy régebbi saját kisérletéből már ismert. Liebig a
+maga részéről szivesen belement a közös munkásságba, három éven át
+sűrün leveleztek is egymással s e levelek a rendkivüli nehézségek
+egész tengerét tárják fel az olvasó előtt. Még a munkálatok
+nyilvánosságrahozatala után is mindenfajta kisérletezésekbe
+bocsájtkoztak, hogy a régebbi eredményeket lehetőleg kibővitsék
+vagy véglegesen igazolják.</p>
+<p>A sok fáradozás ellenére sem volt azonban ennek a munkálatnak
+mélyebb hatása a tudomány fejlődésére. Sokkal később sikerült csak
+a <span class="pagenum"><a name="Page_214" id=
+"Page_214">-214-</a></span> szóbanforgó anyagok rendszeres
+összefüggéseit és a hugysav mibenlétét megállapitani s ezek a
+megállapitások már a szerves kémia fejlődési történetének külön
+fejezetébe tartoznak.</p>
+<p>Miután a negyvenes évek Liebig munkájában és érdeklődéseiben
+lényegbevágó átalakulást jelentenek, nem lesz felesleges, ha eddigi
+fejlődésére innen visszatekintünk. Fiatalon és könnyü sikerrel
+kezdte: Saját laboratóriuma és a tanitványok serege már biztos utra
+kanyaritották. Alig 23 éves korában megnősült és neje egész
+életében, amennyire tudjuk, csak javára volt; legalább is nincs
+semmi bizonyiték az ellenkezőre. Az asszony megkimélte őt a
+kicsinyes napi gondoktól s ezen kivül nem igen avatkozott bele
+semmibe. Az első tulságos erőfeszitéseket és kezdetleges
+laboratóriumának egészségrontó hatását hamarosan legyőzte, egy
+évtized mulva kezd csak betegeskedni. Wöhlernek irja 1832. május
+1-én Darmstadtból: „Sajnos, egészségemmel az egész szünidő alatt
+olyan rossz lábon állottam, hogy nem tudok örülni a hazatérésnek;
+kerülnöm kell a társaságot, hogy el ne rontsam a gyomromat, mert a
+legcsekélyebb könnyelmüséget is napokig megsinylem. Kedélyemről nem
+is akarok irni, egészen életunttá lettem és el tudom képzelni, hogy
+agyonlövetés vagy lenyakazás néha enyhitő szer lehet… Szinte
+hallom, <span class="pagenum"><a name="Page_215" id=
+"Page_215">-215-</a></span> a mint azt mondod magadban: mire jó ez
+a sok fecsegés; látom ajkad fölött azt a bizonyos ránczot, amely
+szivedet meghazudtolja ugyan, de engem a kétségbeesésbe kerget.
+Kedves jó barátom, már jobban is vagyok; ha ez lett volna az
+egyetlen oka ostobaságaim lefirkálásának, már nem fogsz haragudni
+értük reám.“</p>
+<p>Világosan jelentkeznek nála a kezdődő neuraszténia tünetei:
+rossz emésztés és szuggestiós hajlam. Wöhler erre való tekintettel
+válaszolja: „Kedves barátom, megint beteg vagy, a kémikus sajátos
+baja bánt, hysteria chemicorum, a mely a tulzott szellemi
+erőfeszitésből ered. Minden kémikus evvel küzködik. Berzelius is
+érdeklődött irántad: Hogy érzi magát Liebig? Utolsó levele szerint
+idegei meggyöngültek; nagyon gyors tempóban dolgozik; nyáron majd
+utaznia kell!“</p>
+<p>Az a levél, a melyre Berzelius hivatkozik, a következő részt
+tartalmazza: „Állandóan beteg vagyok és attól félek, hogy életem
+fonala már nem fog hosszura nyulni; akármit dolgozom, még
+rosszabbul leszek tőle, minden kis erőfeszités annyira felizgat,
+mintha lázas volnék.“</p>
+<p>Nemsokára meghalt Wöhler első felesége és az özvegy tudós egy
+pár hónapra Giessenbe költözött, hogy Liebiggel együtt
+dolgozhasson. Feltételezzük, hogy barátja iránt való gondoskodása
+Liebiget egy kissé felrázta rossz hangulatából. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span>
+Októberben azonban Berlinből, a hol látogatóban volt, már megint
+igy ir: „Az utazás meglehetősen kimeritett és türhetetlen
+hypochondriám csak erősbödött; igazán vigasztalan dolog, ha a
+fantázia a legkisebb és legjelentéktelenebb bajt is annyira
+kiszinezi, hogy minden élvezettől megfoszt és minden kellemes
+perczet elront. Meg akarok szabadulni ettől az elviselhetetlen
+szenvedéstől, még ha egész télen át semmit sem fogok is
+dolgozhatni.“</p>
+<p>Berzeliusnak irja valamivel később: „Csak kegyetlen bajom
+engedne egy pár kellemes pillanatot! Ha nem volnék nős és nem volna
+három gyermekem, a legszivesebben megmérgezném magam! Láthatja,
+milyen kétségbeejtő lehet a helyzetem. Nem tudok aludni!“</p>
+<p>Két évvel később, a Mitscherlichchel való erőszakos összetüzése
+után, a következőket irja: „Egészségemmel türhetően vagyok; a
+beteges izgalom, a melyet legutolsó munkámnak köszönhetek, végre
+megszünt, csak a laboratóriumtól borzadok.“ 1839 januárjában pedig:
+„Őszintén szólva, undorodom a vegytantól; okvetlen el kell utaznom
+valahova.“ Augusztusban igy ir: „Okvetlenül számitok arra, hogy
+nőddel együtt hozzám jössz; legalább élvezni fogom az életemet.
+Tényleg, kevés örömöm van most benne; nem is érdemes élni – addig
+robotolunk, a mig meg <span class="pagenum"><a name="Page_217" id=
+"Page_217">-217-</a></span> nem betegszünk s ha öszeszedjük
+magunkat, dolgozunk ujra és igy tovább.“ Végre 1841-ben felkéri
+Wöhlert, hogy működjön közre kémiai szótárának szerkesztésében és
+hozzáteszi: „A műhelyi munka öröme nem tart sokáig; eleget
+laboráltunk s én a magam részéről rettenetesen belefáradtam. A
+részletkérdések nem érdekelnek, csak az alkalmazási módok; velük
+akarok ezentul foglalkozni.“</p>
+<p>E későbbi munkálatokat – messzeágazó egységesitő eszmék a
+kémiának a fiziológiára való alkalmazásáról – az az irodalmi
+tevékenység készitette elő, a melynek Liebig mind teljesebben
+odaadta magát. Mindenekelőtt fórumot kellett biztositania, hogy
+ujitó gondolatait Németországban érvényesithesse; 1831-ben tehát
+belépett a Geiger kiadásában megjelenő Magazin für Pharmazie
+szerkesztőségébe, a mely külön kritikai rovatot bocsátott
+rendelkezésére és Liebig érdekes anyagról bőségesen gondoskodott
+is. A folyóirat czime töbször változott (konkurrens lapok miatt)
+végre az Annalen der Chemie und Pharmazie czimet vette fel, miután
+már régen a vegytani elem volt tultengő benne.</p>
+<p>Az évkönyvek Liebig közreműködésétől kezdve az ő egyéniségének
+bélyegét viselik. Liebig izgékony szellem volt: a
+magánérintkezésben szeretetreméltóságával elragadott mindenkit,
+<span class="pagenum"><a name="Page_218" id=
+"Page_218">-218-</a></span> de a tollforgatásnál nem ismert tréfát.
+A leggorombább kitételektől sem félt s miután rövidesen első ember
+lett a lapnál, minden irása nyomdafesték alá is került – Wöhler
+békitő kisérletei rendszerint későn jöttek.</p>
+<p>Liebig kritikái sokszor igazoltak, de sokszor igazságtalanok is
+voltak; nehéz megállapitani, vajjon többet használtak-e, mint a
+mennyit ártottak az ügynek. Nem tudunk róla, hogy Liebig ellenfelei
+az ő kritikáinak hatása alatt megtértek volna; a haszon tehát
+nagyon is kétséges. Viszont egyrészt bizonyos, másrészt valószinü,
+hogy szellemi mozgalmakat tudott felkelteni és egyes könnyelmü
+szerzőket a kérlelhetetlen kritika veszedelme révén nagyobb
+óvatossághoz szoktatott. Mégis kételkednem kell a pozitiv eredmény
+jelentőségében. Rossz munka nem lehet hosszuéletü, meglehetősen
+felesleges tehát az óvaintés és ócsárlás. Ahol pedig a zsenge erők
+megvédéséről van szó, ott a szakszerü birálat mindig több
+eredménynyel jár, mint a keserü kifakadás. Nem tartom tehát,
+sokakkal ellentétben, Liebig ezirányu tevékenységét különösen
+értékesnek. Bizonyos, hogy a tudomány őszinte szeretete
+irányitotta, de Wöhlernek van igaza, a mikor munkásságának
+czélszerü és hasznos voltát kétségbe vonja. A Mitscherlichchel való
+harcz alkalmával irja: „Gondold, hogy 1890-ben élsz, tehát már
+pártatlan <span class="pagenum"><a name="Page_219" id=
+"Page_219">-219-</a></span> szemlélő lehetsz és képzeld el, hogy M.
+a támadásokra szépen hallgatott és dolgozott volna eredményesen
+tovább: mi volna a véleményed M.-ről és magadról, ha az 1834-iki
+ujságokat és az akkori csete-patékat olvasnád? Mi volt az eredmény?
+Semmi, éppenséggel semmi; M.-t egy kicsit felboszantottad, a
+közönségnek szórakozást nyujtottál, a magad életét pedig
+elkeserited és az egészségednek nyakára hágsz.“</p>
+<p>Liebig persze nem sokat adott ezekre a józan figyelmeztetésekre,
+sőt irodalmi csatái idővel csak szaporodtak. A növényi és állattani
+fiziológia terén való ujitó tevékenységével sok gyakorlati és
+elméleti tudóssal keverődött ellentétbe és bár alárendeltebb érvek
+tekintetében sokszor vértezetlen maradt, a hadizsákmányt mindig
+ujra és ujra ki kellett kaparnia a föld alól, a mi, ugy látszik,
+nem is esett nehezére.</p>
+<p>Két kritikájának különös jelentősége van, mert nem egyes
+müvekkel, hanem egész államokkal foglalkozik. A kémiának
+Ausztriában, valamint Poroszországban való állapotáról szól ez a
+két tanulmány, a mely 1838 és 1840-ben került nyilvánosságra.
+Egy-egy uj kisérletről van szó, hogy egész államok gazdasági
+viszonyai a meglevő hiányokra és azok megjavitási eszközeire való
+hivatkozással – közvetlenül irányithatók legyenek. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_220" id="Page_220">-220-</a></span></p>
+<p>Az első tanulmány azzal a tétellel foglalkozik, hogy mig a
+kémiával vonatkozásban álló gazdasági területek, például a
+bányászat és a vasipar, Ausztriában szépen virágzanak, addig a
+kémiától független iparágak egészen fejletlenek. Liebig az alapokok
+keresése közben arra az eredményre jut, hogy az illető
+kémia-tanárok nem felelnek meg igazi hivatásuknak. Különösen
+Meisner bécsi politechnikai tanárt okozza, a ki növendékeit
+megfosztja a vegytan irodalmának megértő-képességétől, mert olyan
+sajátságos kifejezései és nézetei vannak, a melyekkel egészen
+magára marad. „Ma már senki sem tanul kémiát, mert se vagyont, se
+tisztességet nem lehet vele szerezni, s igy a kémiai tudomány a
+gyengék és gyámoltalanok menedékhelyévé vált.“ Liebig tehát azt
+követeli, hogy alaposan képzett tanárokat hivjanak meg a vegytani
+székre, akkor a kémiai iparágak is kifejlődnek, ahogy a Glasgow-ban
+egy évszázad óta működő, kiváló tanári gárda a környékbeli ipar
+kivirágzásához is nagyban hozzájárult.</p>
+<p>A második tanulmány kifejti, hogy bár Poroszországban, főleg
+Berlinben kitünő kémikusok vannak, de tanitási tevékenységüket az
+állam fukarsága megneheziti s igy nem tudnak igazán értékes
+eredményekre hivatkozni. A másik lényeges akadályt a „klasszikus
+nevelés“ <span class="pagenum"><a name="Page_221" id=
+"Page_221">-221-</a></span> babonás tiszteletében látja: „Különös,
+hogy egy valóban felvilágosodott nemzet a műveltség fogalmát a
+klasszikus nyelvekkel, történelemmel és irodalommal kimeriti… A
+gimnáziumnak az ipariskola ellen való küzdelme a szappanfőző
+tiltakozása a gázfény ellen, a vendéglősé a gyorsposta és a
+szekeresé a csatornával és vasuttal szemben… Tagadhatatlan, hogy a
+humanizmus tultengése a természet- és orvostudományok térhóditását
+megakadályozza, még pedig olyan elvek következtében, a melyeket egy
+félszázad mulva szégyenkezve és szánakozva fognak lemosolyogni.“
+Liebig az időszámitásban egy kicsit optimista volt, mert az ötven
+esztendő 1890-ben letelt és a megjövendölt átalakulás még nem
+következett be. Igaz, hogy a főiskoláink háztartásában a legnagyobb
+tételekkel a természet- és orvostudományi intézetek és tanári
+testületek szerepelnek, de a nemzet belső meggyőződése még a régi
+téves hittel azonos.</p>
+<p>E két czikknek jelentékeny hatása volt, de a két illetékes
+helyen egymással éppen ellenkező irányban. Az osztrák kormány a
+kéretlen és kellemetlen tanácsot szivesen vette és nagy áldozatok
+árán előbb Liebiget akarta Bécsbe meghivni, miután pedig ez a
+kisérlet nem sikerült, legalább Giessenben kiképzett kémikusokkal
+töltötte be a vezető állások javarészét. A mig <span class=
+"pagenum"><a name="Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> azonban
+Ausztriában Liebig a körülményekhez mérten czélt ért,
+Poroszországban fellépését illetéktelen beavatkozásnak tekintették
+és nemcsak hogy tanitványokat nem biztositottak neki, hanem a
+porosz alattvalókat eltiltották attól, hogy Giessenben tanuljanak.
+Mitscherlich még jóval később is terjedelmes beadványokat intézett
+a felsőbb hatóságokhoz, a melyekben a vegytani oktatás szükségszerü
+csődjével fenyegetőzik, ha Rose önálló laboratóriumot kap és a
+berlini egyetem tényleg csak akkor jutott Hofmann révén hozzá, a
+mikor szerte Németországban mindenhol már nagy laboratóriumok
+működtek.</p>
+<p>A fárasztó szerkesztői munkásságon kivül később egyéb irodalmi
+feladatokat is vállalt, nyilvánvalólag, hogy az egyetemtől
+anyagilag függetlenithesse magát; hozzálátott az organikus vegytan
+és egy kémiai szótár megirásához. Szokott temperamentumos módján
+irja 1839-ben: „Ez az átkozott könyvirás egészen kétségbeejt; soha
+többé nem fogok ilyesmit vállalni, még ha gyémánthegyeket igérnek
+is érte!“ 1840. pedig: „Csak panaszkodni tudok, keseregni feldult
+életemen, a melyet a papir fal fel. Az organikus vegytan első
+kötete kész, de előszót és bevezetést kellett hozzá irnom, a mi sok
+időmbe került. Mást nem tudok veled közölni.“ <span class=
+"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span></p>
+<p>Ez a munkásság is jelentékenyen hozzájárult Liebig gyakorlati
+irányváltoztatásához; liverpooli 1837-ben való utazása is sokat
+lenditett rajta: jelen volt a British Association ülésein és az
+organikus kémia előadójává választották. Felkeresett egy csomó
+ipartelepet s itt ismerte meg tulajdonképpen a kémiai iparágak
+óriási jelentőségét és a tudomány eddigi közönyének hátrányait.</p>
+<p>A növények fejlődésének kémiai feltételeiről vallott gondolatait
+kialakulásukban Wöhlerrel és Berzeliussal váltott leveleiből
+követhetjük nyomon; ezek az eszmék 1840. elején hirtelen megértek
+és már irásba is foglalódtak, sőt valószinünek tartjuk, hogy a
+papiron öltöttek testet. Berzeliussal megelőzőleg több éven át
+levelezett a szerves vegyületek rendszeréről s közben sok apró
+szőrszálhasogatással és veszekedéssel pazarolták el idejüket.
+Liebig 1840. április 26-án többek közt a következőket irja
+néki:</p>
+<p>„Előre bevallom, hogy rettenetesen utálom és huzódom a mai
+kémiai tudományos hercze-hurczáktól; az egész tan fejetetejére van
+állitva a behelyettesitési elmélet körül való verekedés miatt. A
+mit cselekedtünk és dolgoztunk, csak arra jó, hogy aranypapirba
+burkoljanak. Nem is hinnéd, milyen szerény, rideg és józan lettem,
+mióta Persoz könyvét, Dumas és mások <span class="pagenum"><a name=
+"Page_224" id="Page_224">-224-</a></span> fecsegéseit olvastam;
+egészen meggyógyultam tőlük, szinte hánytatószernek illettek be s
+ha rajtam áll, a lapban nem lesz többé róluk szó. Komolyan kérdőre
+vontam magamat, vajjon mire kellett ez a sok piszkálódás: sem az
+orvostudomány, sem a fiziológia, sem az ipar nem fejlődött tőle; az
+a kisérleti anyag, ami rendelkezésünkre áll, sokkal ujabb és
+gyengébb, semhogy egy hónapnál hosszabb életü törvényeket
+alapithatnának rájuk. Helyénvaló volna talán, hogv az organikus
+természet helyett az átalakulásokat tanulmányozzuk és klór utján
+való behelyettesítéseket keressünk? Ez a szerencsétlen
+klór-őrjöngés az oka ennek a sok nyomoruságos és haszontalan
+vizsgálódásnak! Nem is mondhatom, milyen beteggé és fáradttá tesz
+már a puszta olvasás is s mindebben te vagy hibás, ne vedd rossz
+néven, mert ha nem ellenzékeskedtél volna, akkor senki sem törődne
+az egész dologgal; igy azonban már jelentősége van az ügynek s ez a
+te hibád; belső igazság nem volt benne, össze kellett volna az
+egész gyámoltalan épületnek magától esnie… Négy hónapja egész
+mással foglalkozom: az organikus kémia ama törvényeivel, amelyek a
+mezőgazdaságra és fiziológiára vonatkoznak s érdekes eredményekhez
+jutottam. A szalma, széna és a magok analizise által
+megállapitottam, hogy egyenlő <span class="pagenum"><a name=
+"Page_225" id="Page_225">-225-</a></span> terjedelmü mező, erdő
+vagy szántóföld egyenlő mennyiségü amorf szenet termel; egy hektár
+gabonaföld annyit, mint egy hektár répaföld. A fü, a fa, vagy a
+termés, amit kapunk: 2500 méteres térségnél, közel 1000 font
+szénanyagot tartalmaz. Ez az eredmény nagyon meglepett. A mező és
+erdő nem kap trágyát, évenkint megfosztjuk fában és szénában egy
+csomó szénanyagtól, anélkül, hogy pótolnók és a szén még is
+gyarapodik a humusban; nyilvánvaló, hogy a szénkészlet a légkör
+közremüködésével halmozódik fel. Nagyon egyszerü módon jöttem rá,
+hogy a növények minden szén-tartalma a légkör szénsavaiból ered… A
+szénanyagokat tehát a levegő szüli, de a közelebbi forrást soká
+kerestem. Miután azonban a jávorfa, a szőlő, a nyirfa és minden más
+növény váladékában ammóniákot találtam, nem kételkedhettem
+eredetében: az esőnek kell ammóniákot tartalmaznia, amit különben
+vizsgálódásaim egyértelmüleg igazoltak… Figyelemmel voltam a
+növények alkalikus elemeire, illetve az alkalikus termőföldre és
+abban a biztos feltevésben, hogy nélkülözhetetlen alkotórészről van
+szó, a talaj szerint való mennyiségi különbségeiket vettem
+közelebbi revizió alá… Igy akadtam rá a trágya igazi
+hatásképességére: ammóniák, kovasavas kálium, foszforsavas kalcium
+és magnézia <span class="pagenum"><a name="Page_226" id=
+"Page_226">-226-</a></span> tartalmánál fogva és az egyes anyagok
+mennyiségi megoszlása szerint müködik.“ Hozzáteszi még Liebig, hogy
+minderről részletesebben két hónap mulva megjelenő könyvében fog
+irni.</p>
+<p>Ez a könyv nem tetszett Berzeliusnak, még kevésbé az a neki
+ajánlott munka, a mely hasonló szempontokat alkalmaz az állati
+fiziológiára is. Nézeteltérésükről, a mely Liebig tudományos
+pálfordulásával kancsolatos, Berzelius a következő érdekes sorokat
+irja: „Amig a tudomány határainak kibővitésén fáradoztál, őszinte
+csodálattal adóztam érte; felfedezéseid fontossága és bősége a
+tudomány vezérei közé emelt. Költői és eleven szellemi energiád uj
+és meglepő utakat tártak fel előtted; természetes hajlandóságaid
+szabadon érvényesültek. Az angol társaság felszólitása, hogy az
+organikus vegytan állásáról tarts beszámolót és a Geiger-féle
+folyóirat kiadása a hivatásos irodalomhoz terelt át. Ezirányu
+hajlamaid az előadás nagy könnyedségével párosulva az elméletek
+beláthatatlan végleteibe sodortak, ahol éppen a költői lélek a
+legveszedelmesebb kalauz. Ragyogó álmokat szőttél, a melyeket
+komoly meggyőződéssel adtál át a nagy nyilvánosságnak. A kémiában
+való gazdag gyakorlati ismereteid olyan szomszédos mezőkre
+csábitottak, a melyeken <span class="pagenum"><a name="Page_227"
+id="Page_227">-227-</a></span> anatómiai és fiziológiai tudásod
+fogyatékossága miatt nem tudsz helyt állni; irásaid
+félreérthetetlenül emellett tanuskodnak. Európai és amerikai kezdők
+és amatőrök dicsőitenek, de a hivatottak előtt napról-napra
+veszitettél tekintélyedből, a hogy csalóka ábrándokért elhagytad a
+tiszta igazságokat és nem törődtél a veszélyes
+következményekkel.“</p>
+<p>A szigoru birálatot Berzelius a helyes irány megjelölésével
+fejezi be:</p>
+<p>„Véleményem a tapasztalati tudományok terén való elméleti
+tevékenységről a következő: Annak, aki valamely elméletet akar
+felállitani, minden vonatkozó tényt elfogulatlanul meg kell
+vizsgálnia, kedvező és ellentmondó jelentőségüket nyiltan ki kell
+emelnie. Nem szabad meggyőződésről beszélni, hanem mindig csak
+valószinüségről, különben akaratlanul is tévutra vezethet sokakat.
+Newton alapelvét kell minden elméleti tudósnak követnie, aki ma is
+az első, bár utána a legtermékenyebb évszázad következett, a mely a
+természettudományokat előbbre vitte, mint az előtte lévő évezredek
+összevéve. Csak az ő módja szerint lehet az utókor tiszteletét is
+megőrizni. Szememre fogod vetni, hogy ezt az elvet magam sem
+követtem mindig; fájdalom, igazad van. A nitrogén és klór összetett
+voltának kimutatása, a mire fiatal <span class="pagenum"><a name=
+"Page_228" id="Page_228">-228-</a></span> koromban törekedtem, nem
+igy sikerült volna, ha Newton elvét kellően értékelem.
+Meggyőződésemnek akkoriban volt némi valószinüsége; csakhamar
+azonban be kellett látnom, hogy tévedek. Okosabb lettem, miután
+tévedéseimért megbünhődtem és kigyógyultam belőlük.“</p>
+<p>Szinte tragikus ezek után, hogy Berzelius maga is az irodalomnak
+esett neki, mikor már kisérletezni nem tudott és végső energiáival
+próbálta a szerves kémiára elektrokémikai feltevéseit
+ráerőszakolni, a nélkül, hogy az elfogulatlan mértékelés elve
+eszébe jutott volna. Azóta hatvan év mult el; a történelmi kritika
+érvényhez jutott s leszögezte, hogy Liebig költői képzelő ereje
+mégis életrevaló gondolatokat hozott világra, a melyek nemcsak a
+tudományos vitákat, hanem a gyakorlati alkalmazás kiméletlen
+próbáit is kiállják.</p>
+<p>E levéltöredékek különben szemléltetően bemutatják a két
+tipusnak (a romantikus Liebignek és a klasszikus Berzeliusnak)
+ellentétes vonásait, s ennyiben magasan kiemelkednek az aktuális
+eset fölé.</p>
+<p>Liebig könyvének rendkivüli sikere volt. Évről-évre ujabb
+kiadásban jelent meg és a fiziológiának olyan szigoru birája is,
+mint Müller, a legteljesebb elismeréssel adózott Liebig
+<span class="pagenum"><a name="Page_229" id=
+"Page_229">-229-</a></span> világosságot árasztó tevékenységének. A
+fiziológia csakhamar bekövetkezett hatalmas fellendülése lényeges
+részben Liebignek köszönhető, a kit a botanikusok, elméleti
+mezőgazdák és a többi „szakemberek“ amatőrnek és jövevénynek
+csufoltak.</p>
+<p>Ugyanabban az évben, a mikor a Mezőgazdasági Kémia megjelent
+(1840.), Liebig meghivást kapott a bécsi egyetem természettudományi
+karának reorganizálására. A nyár folyamán Bécsben is volt s
+megjelenésével ott is igen kedvező benyomásokat keltett. Hosszu
+habozás után elutasitotta a meghivást, miután Giessenben minden
+igényét (fizetés és laboratórium tekintetében) teljesitették.</p>
+<p>Liebig a növények fiziológiáján kivül az állatokéra is
+alkalmazni akarta elveit és hozzá is látott a fiziológiára és
+pathológiára alkalmazott organikus vegytan megirásához, a melyet
+Berzeliusnak ajánlott, Wöhler irja Liebignek: „Nagyszerü feladatot
+választottál, olyat, a melyre sem egy ember erői, sem az emberi
+élet terjedelme nem elegendő. Tied marad a dicsőség, hogy ezen a
+téren korszakot teremtettél.“ Wöhler szava döntött és Liebig igy
+válaszol: „Leveledtől valósággal felüdültem. Ha meggondolod, milyen
+óriási befolyásod van munkámra és gondolkozásomra <span class=
+"pagenum"><a name="Page_230" id="Page_230">-230-</a></span>
+öntudatlanul is, olyannyira, hogy egy kérdőjeledet is sokáig
+fontolóra veszem és ha meggondolod, hogy te vagy az egyetlen, a
+kihez tanácsért fordulok, ugy elképzelheted, milyen boldoggá tett,
+hogy nem találtál visszamenőleg semmiféle tapasztalati tényt, a
+mely végkövetkeztetésemmel direkt ellenkeznék.“ Miközben a
+szótárral mindenféle kellemetlensége volt, a melyeket valószinüleg
+saját idegességének és kiméletlen szigorának köszönhetett s a
+melyeket Wöhlernek kellett rendbehoznia, állandóan főeszméjével
+foglalkozik, olyan odaadással, hogy maga irja: „A fiziológiám
+egészen megőrjit.“ Ezt az állitást szószerint lehet venni, mert egy
+semmiségért ugy nekitámad Wöhlernek, hogy a legkomolyabb
+figyelmeztetésekkel kellett őt megfékeznie; Liebig azután igy
+védekezik: „Egész lelkem sebbel van tele; több kiméletre van
+szükségem, mint másnak.“ Fiziológiai elveit felolvasásaiban
+közreadta, sőt hallgatóinak kimeritően lediktálta. Vetélytársa,
+Dumas, valahogy elorozta ezeket a jegyzeteket, a szokott lármával
+nyilvánosságra hozta és a franczia iskola ragyogó, uj termékének
+jelentette ki, a nélkül, hogy Liebig nevét egyáltalán emlitette
+volna. Berzeliussal való levelezése mindinkább megnehezült, mióta
+Évi jelentésében kirohant Liebig ellen és Wöhelrt, a jelentés német
+nyelvü <span class="pagenum"><a name="Page_231" id=
+"Page_231">-231-</a></span> közrebocsátóját, a legkinosabb
+helyzetbe juttatta.</p>
+<p>A sok izgalom után valósággal felüditette Liebiget az a
+diadalment, a melylyé Angliába való utazása kiszélesbült. Az
+elismerés főleg a mezőgazdasági kémiáról irt könyvének szólt;
+Angliában a földmivelésről az iparra való átmenet éppen folyamatban
+volt s igy Liebig problémája különösen izgató. A teljes
+eliparosodás a föld hozadékának megjavitásával, még feltartható
+lett volna, Liebig gyakorlati kutatásai, tehát közérdeküekké
+váltak, annál is inkább, mert Angliában a tudományos kémia
+kifejletlen állapotai folytán mint absztrakt tudóst nem
+méltányolták volna ennyire.</p>
+<p>Az utazás erőfeszitéseit jól birta, sőt életmódjának alapos
+megváltoztatása kedvezően hatott egészségére is. Uj erőkre is volt
+szüksége, mert a mezőgazdasági kémiáról vallott nézetei
+Németországban és Ausztriában folyton harcziasabb ellenzéki
+hangulatot provokáltak. Nem kell csodálkoznunk tehát, hogy 1843.
+januárjában már megint hitványul érzi magát, haragszik Marchandra
+és támadásra készül ellene. Wöhler erre vonatkozólag irja hozzá:
+„Ha Marchanddal vagy bárki mással megint hadba szállasz, sem
+magadnak nem hoz áldást, sem a tudománynak hasznot. Felemészted az
+egészségedet, <span class="pagenum"><a name="Page_232" id=
+"Page_232">-232-</a></span> Morrison-pilulákkal tönkreteszed az
+idegeidet. Gondolj arra, hogy 1900-ban, a mikor már mi is
+szénsavvá, vizzé és ammoniákká bomlunk szét és csontjainkon kutyák
+marakodnak – ki fog majd avval törődni, hogy békében vagy harczban
+éltünk-e, ki fog emlékezni tudományos viaskodásaidra, nyugalmad és
+egészséged feláldozására? Senki sem. Helyes elveid és
+ténymegállapitásaid azonban, megtisztulva minden feleslegestől,
+ismertek és elismertek lesznek mindenkor. Különben: hogy jutok
+ahhoz, hogy az oroszlánt czukorral etessem!?“</p>
+<p>Liebig ezalatt tovább vergődik; negyvenéves korában már komolyan
+bucsuzni akar az élettől, amely semmi örömöt nem tud néki nyujtani.
+Bevallja, hogy az iróasztal mellett annyira elszokott a
+mesterségbeli gyakorlattól, hogy a laboratóriumi munkához
+egyáltalán nincs türelme. 1844 tavaszán végre teljesen szakitott
+Berzeliussal, amikor már igazán tarthatatlan volt köztük a viszony:
+Berzelius nemcsak Liebig uj elméletét ostromolta, hanem megvetéssel
+nyilatkozott régebbi munkásságáról is, amelyért azelőtt rajongott.
+Liebig is hibázott: többször megsértette ellenfelét vagy legalább
+engedte, hogy mások, az ő hozzájárulásával, megbántsák. Az
+Évkönyvekben történt a szakitás és szinte tudományos leszámolássá
+bővült. <span class="pagenum"><a name="Page_233" id=
+"Page_233">-233-</a></span></p>
+<p>Testi és szellemi frisseségét ujra visszanyerte 1844-iki angliai
+utja alatt. Elhalmozták kitüntetésekkel és hizelgő elismeréssel,
+mint külföldi tudóst addig soha és talán azóta sem. „Ha a
+megtiszteltetésektől hizni lehetne, akkor Falstaff volnék már; de
+elég is volt belőle“ – irja barátjának visszaérkezte után.
+Ugylátszik azonban, hogy Angliában szorosabb összeköttetéseket is
+létesitett, mer félév mulva ujra kiutazott, hogy egynéhány
+kapitalistával a növények ásvány-anyagainak értékesitését
+megszervezze. Itt különösen az a körülmény okozott nehézségeket,
+hogy a kálisókat – amelynek általános fontosságát laboratóriumi
+hamu-vizsgálataiból állapitotta meg – könnyen oldható voltuk
+következtében az eső magával sodorhatja. Végre a kalium- és
+kalciumkarbonát egy vegyületére bukkant rá, amely vizben alig
+oldódik s igy a szóbanforgó veszélynek nincs kitéve. Az uj műtrágya
+technikai előállitását a liverpooli Muspratt vállalta s ott az ő
+házában még ma is kegyelettel emlékeznek meg Liebigről.</p>
+<p>Liebig egyidejüleg Giessen mellett ugarföldet vásárolt, hogy a
+szükségelt ásványi anyagok felhasználásával, elmélete szerint,
+termőfölddé varázsolja át. Liebig azonban csalódott; a csoda szépen
+elmaradt, a műtrágya hatott, ugyan, de nagyon kevéssé. A gyártás
+sem sikerült <span class="pagenum"><a name="Page_234" id=
+"Page_234">-234-</a></span> s elképzelhetjük, hogy ez a lassan
+bekövetkező kiábrándulás mennyire tönkretette Liebig szellemi
+energiáit.</p>
+<p>E közben ujra a kisérleti kutatás felé fordult, amely iránt való
+érdeklődése már lelohadt és Wöhlerrel együtt könyvet akart irni.
+Wöhler azonban előre tiltakozott az ellen, hogy Liebig, ha
+belefárad, a megfigyeléseket egyszerüen segédeire bizza és
+kijelenti, hogy ebben az esetben nem hajlandó vele dolgozni. A régi
+kedv, legalább Liebignél, oda van és mesterségesen nem lehet
+kicsiholni.</p>
+<p>A tudományos polémia ezalatt folyik tovább; még pedig Laurent és
+Gerhardt ellen, akik szembeszállottak Dumas cselszövéseivel és
+ebben a közdelemben annyira nem válogattak az eszközök közt, hogy
+német felfedezéseket alkalmilag magukévá tettek, miután
+Francziaországban a német nyelv ismeretlen volta miatt, nem kellett
+leleplezéstől tartaniok. Láttuk, hogy Dumas is igy járt el: ez a
+gyakorlat a Rajnán tul nyilvánvalóan szokásjoggá fejlődött.
+Természetesen Liebig, feszült lelki izgalmai közepette, maga is
+tullépi a vita illő és czélszerü határait.</p>
+<p>A laboratóriumi munka módszerében is jelentős változás állott
+be. Liebig maga alig kisérletezik és a praktikánsokkal sem törődik
+sokat, viszont panaszkodik, hogy kiváló tanitványait <span class=
+"pagenum"><a name="Page_235" id="Page_235">-235-</a></span> nem
+tudja megfelelő teendővel ellátni. Az ifju erőket az általános
+elméleti tevékenységre utalja: hamu-analizissel, állatok és
+növények alkatrészeinek vizsgálásával, talajkutatásokkal és
+ammóniák-kérdéssel foglalkoztatja növendékeit; inkább
+munkaanyagban, mint eredetiségben nyujtott sokat. Már régebben is
+rendezett tömeges zsirvizsgálódásokat, most a hus alkatrészei körül
+végezteti ugyanezt s az eredmények alapján 1847-ben nagyszabásu
+könyvet adott ki, amely egy csomó uj anyaggal ismerteti meg a
+tudományt. Utolsó jelentékeny kisérleti kutatása volt ez, mindössze
+44 éves korában. Anyagi függetlensége végre biztositva volt s meg
+kell jegyeznünk, hogy ebben az esetben egyáltalán nem gondolt arra,
+hogy szabadalmat kérjen, ahogy az ásványi trágyával és néhány más
+alkalommal pénzbeli eredmények nélkül megpróbálta. Ugylátszik
+tehát, mégis jobb, ha a kutató vár, amig a haszon magától
+jelentkezik.</p>
+<p>A Berzeliussal való békitési kisérlet nem sikerült. Rose rávette
+Liebiget, hivja meg magához Berzeliust, amikor karlsbadi üdüléséből
+Németországon át hazautazik s Liebig irt is néki. Berzelius azonban
+(három héttel elutazása előtt) azzal válaszolt, hogy a
+visszautazásra már minden előkészületeket megtett s igy, ha Liebig
+<span class="pagenum"><a name="Page_236" id=
+"Page_236">-236-</a></span> találkozni akar vele, akkor Bonnban
+vagy Göttingenben, ahol három-négy napig marad, rendelkezésére áll.
+Liebig erre nem volt hajlandó s inkább lemondott Wöhler
+meglátogatásáról is.</p>
+<p>Egészségi állapotáról folytonosan panaszkodik. Reumatizmusa van,
+örökös fejfájással sulyosbitva és a sok kitüntetés sem tudja
+kárpótolni fájdalmaiért. Egynek volt csak különös hatása rá: a
+franczia becsületrend tiszti keresztjének, amelyet Dumas, aki
+időközben miniszter lett, személyesen nyujtott át neki. Ugyanakkor
+nevetségesnek találja, hogy Wöhler egy volt segédje nála akarja
+folytatni tanulmányait. 1850-ben ezeket irja Wöhlernek: „Mióta
+megint Giessenben vagyok, hitványul érzem magam; enni és aludni
+tudok ugyan, de be se birok lépni dolgozószobámba; ha mégis
+megteszem, oda van az emésztésem és egész éjjeleken át virrasztok,
+még ha semmit sem akarok is csinálni… Szinte szeretném, ha a gép
+megállna már és szépen elcsöndesülne minden. Amennyire szerettem
+azelőtt fiatalokkal foglalkozni, oly kinosan esik most; egy kérdés
+vagy felvilágositás egészen tönkretesz.“</p>
+<p>Az utóbbi tétel különösen figyelemreméltó. Láttuk, hogy a
+tanitásban Liebig mily sokra vitte, egész lelke a tanitványaié
+volt. Meg kell állapitanunk, hogy ez a képessége nemcsak
+<span class="pagenum"><a name="Page_237" id=
+"Page_237">-237-</a></span> hogy eltünt, hanem épp ellenkező
+érzelmeknek adott helyet. És hogy nem a szokásos muló rosszkedvről
+van szó, abból a körülményből következik, hogy két év mulva, mikor
+Münchenbe telepedett át, biztositékot kivánt arra nézve, hogy nem
+kell laboratóriumi oktatást végeznie.</p>
+<p>Már előbb kifejezést adtam ama véleményemnek, hogy a megfelelő
+agysejtek fiziológiai elhasználtságát kell magyarázatul felvennünk.
+Ha elgondoljuk, hogy mindennap egypár tuczat tudományos munkálatba
+kellett otthonosan behelyezkednie (a tanitványok természetesnek
+tartják, hogy a tanár ugyis ura az egésznek), elképzelhetővé válik,
+hogy a szellemi tevékenység ilyen sokoldalu igénybevétele milyen
+kimerültséget eredményezhet. Az utasitások pedig, ha
+lelkiismeretesek, az illető kisérletbe való olyan feltétlen
+elmélyedést feltételeznek, hogy a teremtő képesség, a melyhez a
+tudós legkésőbb jut el és legrövidebb idő alatt felemészt,
+valóságos tüzpróbának van állandóan kitéve. Egy kiváló
+laboratóriumi tanár később mindig önkéntelenül leült, ha ilyen
+sulyos feladat elé jutott, annak jeléül, hogy minden felesleges
+energiapazarlást ösztönszerüleg meg kell takaritania, amikor fáradt
+szellemi erőire komoly munka vár. Hozzátehetjük még, hogy az
+elöregedéssel <span class="pagenum"><a name="Page_238" id=
+"Page_238">-238-</a></span> együtt a környezet, foglalkozás és
+hangulat, szóval az egész szellemi állapot gyors és szaggatott
+változásai lassankint lehetetlenné válnak, sőt önkéntelenül is
+borzad tőlük az illető. Liebig levelezéseiben is számos
+bizonyitékot találunk erre a tudományos tünetre, amikor a nyári
+utazások terveiről esik szó.</p>
+<p>Augusztus 6-án éjjel Berzelius meghalt. Még januárban betegedett
+meg, Liebig mihelyt erről értesült, kész volt engesztelő levelet
+irni; Wöhler azonban figyelmeztette, hogy irása aligha fogja már
+életben találni s ugyanekkor kiderült, hogy a nyomás alatt lévő
+Jelentés Liebig ellen igen szenvedélyes támadásokat tartalmaz.
+Wöhler igyekezett tőle telhetőleg a legdurvább részeket
+kiküszöbölni, de épp Liebig franczia ellenfelei siettek éppen
+ezeket a tételeket franczia kivonatban Francziaországban
+elterjeszteni, igy azután az eredeti szöveg került nyilvánosságra.
+Liebig Wöhlerhez fordult tanácsért, előre is alávetvén magát néki,
+de Wöhler se tudott tenni semmit. Liebig végül is a
+legkiméletlenebb vonatkozásokat külön kinyomatta és szétosztotta a
+laboratorium látogatói közt. E támadás utolsó része, a mely
+Liebiget azzal vádolja, hogy segédeit adott utasitásokkal uszitotta
+rá idősebb tanártársaira, továbbá kényszermunkára fogja be és ha
+saját utmutatásai nyomán nem tudnak <span class="pagenum"><a name=
+"Page_239" id="Page_239">-239-</a></span> eredményhez jutni,
+egyszerüen cserben hagyja őket, – a következő hozzáfüzött
+megjegyzéssel végződik: „Mindenki tudja, hogyan bünteti a törvény
+azokat a jogászokat, a kik hasonló módon járnak el; kevésbbé
+tisztességtelen dolog a tudományos vitában ilyen eszközökre
+vetemedni?“</p>
+<p>Wöhlernek irja: „Berzelius szempontjai és elméletei a maga
+korának szemléltető kifejezései voltak s ezért értékesek is;
+viszont semmivel sem jelentenek többet ennél. Nem mondom, hogy ez
+hiba; előnyére szolgált volna azonban, ha a természetbuvárok
+„költői“ alkotásai iránt fogékonyabbnak mutatkozik.“ Ezt a
+megállapitást teljesen a magunkévá tehetjük s érdekesen egészitik
+ki Berzelius fejtegetéseit.</p>
+<p>Wöhlernek volt egy rokonszenves ötlete, a mely azonban, sajnos,
+nem valósult meg. Mikor Liebig az 1848-as év kedvezőtlen
+következményeire mutat rá, Wöhler ezeket irja: „Volna egy
+ajánlatom: add el a házad, bucsuzz el és hivasd meg magad ide,
+második vegyésznek. Akkor együtt vezetnők az itteni vegytani
+intézetet, megfelelően kibővittetnők, Te igazgatsz és előadod a
+szerves kémiát, én pedig a szervetlent. Igy meg volna a helyes
+munkamegosztás, egyikünknek sem kellene halálra dolgoznia magát és
+nagyszerü eredményeket érhetnénk <span class="pagenum"><a name=
+"Page_240" id="Page_240">-240-</a></span> el.“ Fájdalom, nem áll
+módunkban a hiányos levelezésből megállapitani, válaszolt-e Liebig
+és mit erre az okos tanácsra. Megint csak panaszokat hallunk tőle:
+„A mi életmódunk, a munka és tanulmányozás vas-rendszere korán
+összetör és aggastyánná gyöngit bennünket.“</p>
+<p>Ugyanerre az időre esnek Liebig Kémiai levelei, a melyek először
+az Augsburger Allgemeine Zeitungban, majd könyvalakban jelentek meg
+és nagy érdeklődésre találtak: sok kiadást értek, bár nem valami
+népszerüen, illetve nem egyszerü és szórakoztató módon irta meg
+őket. A széleskörü érdeklődést valószinüleg a gyakorlati
+alkalmazásra vonatkozó, lelkes hévvel előadott utmutatásainak
+köszönheti.</p>
+<p>Épp amikor már komolyan foglalkozott a visszavonulás
+gondolatával, uj életet igért néki az a meghivás, amely a
+legkedvezőbb feltételek mellett Münchenbe szólitotta. Közvetlenül
+előtte Heidelbergből kapott hasonló ajánlatot, miután azonban itt
+uj laboratóriumot kellett volna létesitenie, nagyon huzódott tőle.
+A müncheni meghivás körülményei azonban oly rendkivüli módon
+előnyösek voltak, hogy némi habozás után, kivált saját kormányának
+hüvös magatartása következtében, az ajánlatot elfogadta.
+Áttelepedését, amennyire tudjuk, sohasem volt alkalma megbánni.
+<span class="pagenum"><a name="Page_241" id=
+"Page_241">-241-</a></span></p>
+<p>1852 április havában irja Wöhlernek: Ami Münchent illeti, a
+király ugyan nagyon szép propozicziókat tett, még sincs sok kedvem
+hozzá. A király a mezőgazdaság kifejlesztésére akar felhasználni,
+amin már régen tul vagyok. Viszont kellemes, hogy nem igényelnek
+tőlem oktatást; tanitani, mikor az ember már öregszik, nagyon
+ellenszenves foglalkozás… Drága barátom, Te meg fogsz engem érteni;
+huszonnyolcz évig huztam ezt az igát és most már nincs többé erőm
+hozzá. Ha még dolgozni akarok, mérsékelni kell magamat. Érzem,
+mennyire felüdit az a tudat, hogy gyötrelmeimtől megszabadulok;
+évek óta nem volt oly jó telem, mint az idén, mert kevesebbet
+törtem a fejem. Néked is eljő majd a magad ideje… Eleget
+produkáltunk és dolgoztunk, nyugodtan mondhatom: senki sem fogja
+utánunk csinálni.“ Amikor Liebig az ajánlat végleges elfogadásáról
+értesiti, Wöhler igy válaszol: „Ha egyáltalán irigység élne bennem
+ellened, most volna okom rá, hogy irigyeljelek, már csak azért is,
+hogy nem kell kisérletezned; én sem fogom ezt az unalmas,
+testet-lelket megőrlő terhet sokáig birni.“</p>
+<p>Érdekes, hogy mindketten a gyakorlati tevékenységtől való
+felszabadulást tekintik a legfontosabb és legkivánatosabb
+tényezőnek; ez a <span class="pagenum"><a name="Page_242" id=
+"Page_242">-242-</a></span> körülmény tényleg a legnagyobb
+jelentőségü is a kutatók teljes kiérése szempontjából, akár a
+maguk, akár az illető hatóság elhatározásáról van szó. Főiskolákon
+nagy tudósok állandó szép eredményeket csakis a laboratóriumi
+munkának ifjabb erőkre való átháritásával érhetnek el, bármennyire
+is rajonganak ezért a munkáért, amig maguk is fiatalabbak.</p>
+<p>Liebignek a mezőgazdaságra tett fanyar megjegyzése ama sulyos
+csalódással magyarázható, amelyet a mesterséges trágya
+használhatatlan volta idézett elő. Évekig tartott, amig ez a kérdés
+végre megoldásra került.</p>
+<p>Liebig 1852 őszén Münchenbe telepedett át és eleinte az intézet
+épitése és berendezése foglalkoztatta, miután rajta kivül alig
+értett valaki hozzá. Az uj otthon jól sikerült és Wöhler egyik volt
+tanitványa, Müller, mindjárt jelentkezett is, hogy nála
+dolgozhasson. Liebig megizentette néki hogy nincs kifogása ellene,
+de személyes oktatásra ne számitson. „Szilárdul elhatároztam, hogy
+gyakorlati kurzust itt nem nyitok, hiszen ebben sorvadtam el, ezért
+menekültem Giessenből. Tanitási kötelezettség mellett senkit sem
+veszek fel laboratóriumomba.“</p>
+<p>Viszont sok felolvasást tartott, miután rendes előadásain kivül
+Miksa király intencziói értelmében nyilvános felolvasó-estéket
+kellett rendeznie, <span class="pagenum"><a name="Page_243" id=
+"Page_243">-243-</a></span> amelyeket az udvar és az előkelő körök
+sürün látogattak; a tudomány más érdekes területeiről mások adtak
+kóstolót. Egyik ilyen estéjén meglehetősen erős robbanás történt,
+amely nemcsak magát Liebiget, hanem egy pár udvari méltóságot is
+könnyen megsebesitett. Ez utóbbiak mindamellett szorgalmasan
+résztvettek Liebig következő felolvasásain, a tudós azonban
+gondoskodott arról, hogy hasonló baleset többé elő ne
+fordulhasson.</p>
+<p>Liebig eleinte csak annyiban volt hatással a mezőgazdaságra,
+hogy a ledorongolt elméleti gazdák elkeseredetten megtámadták az ő
+ásványi trágya-elméletét. Evvel az elméletével tényleg bajba
+került, amikor a nitrogén-trágyázás szükségességét (a légkör és az
+eső ammóniákjának megfelelő nitrogén-termelése folytán) kétségbe
+vonta; könnyü volt ugyanis a nitrogén-trágyázás eredményeit
+beigazolni, éppen a guanó alkalmazásával. Liebig a hatást kénsavas
+alkatrészeknek tulajdonitotta és bennük látta a talaj
+termékenységének legfontosabb tényezőjét. Ma ugy áll a dolog, hogy
+mindkét fajta trágyázást szükségesnek ismerik el, ha intenziv
+termelés a czél; a nitrogén a mezőgazda számvetésében
+viszonylagosan a legnagyobb tétellel szerepel.</p>
+<p>A mezőgazdák felvilágositását csaknem kizárólag <span class=
+"pagenum"><a name="Page_244" id="Page_244">-244-</a></span>
+irodalmi uton folytatta. Lawes és Gilbert angliai kisérleteit,
+amelyek látszólag az ásvány-elmélet teljes czáfolatát
+eredményezték, Liebig avval a magyarázattal kisérte, hogy az ottani
+talaj ásványanyagban oly gazdag, hogy ujabb, mesterséges
+szaporitása nem járhat észrevehető hatással. A szabadalmazott
+trágya (nehezen oldható kálium) csődjét a termőföld kálisót lekötő
+sajátosságával mentegette, aminek folytán az oldhatatlanság nemcsak
+hogy felesleges, hanem egyenesen károssá is válhat. Ezt az érdekes
+tünetet, amelyet talán csak napjainkban fognak a föld-kolloid révén
+teljesen megmagyarázni, Bronner már 1836-ban észrevette, Huxtable
+és Thomson 1848-ban ujra, Way pedig 1850-ben harmadszor is
+felfedezte. Liebig sem tudott elődei megfigyeléseiről és csak
+1858-ban ismételte meg kisérleteiket, igazolta helyes voltukat; a
+gyötrő nagy rejtély kulcsát végre a markában érezte. Elvesztett
+területeket azonban, köztudomás szerint, sokkal nehezebb
+visszahóditani, mint először megszerezni; Liebignek is folytonos
+irodalmi harczban kellett állnia, hogy eszméjét mindenféle irányban
+érvényesithesse. Szerencsére uj hivők szegődtek melléje és
+segitségükkel a növényi tápanyagok alapelveit a hatvanas években
+nagy nehezen gyakorlati sikerhez juttatta. E mezőgazdasági
+<span class="pagenum"><a name="Page_245" id=
+"Page_245">-245-</a></span> kémiának sok uj, gondosan átdolgozott
+kiadása, a siker bizonyságait képviseli.</p>
+<p>Müncheni tartózkodása az <i>irodalmi</i> munkásság jegyét
+viselte mindvégig magán. Wöhler hiába ajánlja néki a
+hugysav-vizsgálatok folytatását, Liebig igy válaszol:
+„Használhatatlan és tehetetlen munkatársra akadnál bennem; szivesen
+látnék hozzá, de nem volnék semmiképen segitségedre. Az időm
+sokfelé lekötött, szellemileg pedig egyoldalu munka foglal el:
+többek közt épp most akarok a mezőgazdasági kémia terén Stöckhardt
+ellen állást foglalni és Kémiai leveleim uj kiadása is küszöbön
+van.“</p>
+<p>Saját maga nagyon változóan értékeli munkájának becsét: sokszor
+komolyan rajong érte, máskor elátkozza. 1875-ben Wöhlernek ezeket
+irja: „Csodállak Téged és szép eredményeidet; milyen boldog is vagy
+a magad birodalmában! Idősebb vagy nálam és mégis én vagyok az
+eltompultabb kettőnk közül; az indiai mese emberére gondolok,
+akinek nevető szájából rózsák hulltak ki. A mezőgazdákkal a rossz
+sors hozott össze: a danaidák hordóját töltögetem; minden hiába,
+fogytán az erőm és eredmény nincs semmi. A Kémiai levelekkel
+egyetlenegy embert se hóditottam meg magamnak.“ 1861-ben mégis a
+következőképp ir: „Legforróbb vágyam, hogy mezőgazdasági kémiámat
+<span class="pagenum"><a name="Page_246" id=
+"Page_246">-246-</a></span> bevégezzem; sok uj ötletem van
+raktáron, amely a mezőgazdaságra bizonyos befolyással lehet. Ha
+azután a könyv végre készen lesz, nyugdijaztatom magam és szép
+csöndesen éldegélek. De jó erre még gondolni is!“ Máskor pedig:
+„Borzasztó elgondolni is, hogy elég ostobák vagyunk mindig
+robotolni és soha se pihenni!“… „Könyvem már vajudik; milyen bátran
+és gyorsan gördülnek a sorok, amig fiatalok vagyunk és milyen
+keserves dolog az irás vénségünkre, amikor folyton emlékeink közt
+kell tapogatóznunk és ezerfelé aggodalom kisért… A könyv épp annyi
+gyönyörüséget okoz, mint vesződséget… Amit csak teszünk, alkotunk
+és felfedezünk, parányi porszem ahhoz képest, amit a mezőgazda
+elérhet. A müvészet és tudomány vivmányai az emberiség megélhetési
+feltételeit nem javitják s ha egy töredék szellemi és anyagi
+élvezethez is jut általuk, a nagy tömeg nyomora állandó és
+változatlan marad… A gazdálkodás fejlődése ellenben a gondok és
+bajok mértékét leszállitja, a müvészet és tudomány szépségei iránt
+megértést kelt, talajt és sulyt ad a mi egyetemes előrehaladásunk
+számára…“ „Ki tudja, lesz-e hatása a könyvnek és elérem-e vele
+czélomat; nem tudok annyira uralkodni az anyagon, mint máskor
+szoktam s a szenvedély hiányát a lassu, megfeszitett <span class=
+"pagenum"><a name="Page_247" id="Page_247">-247-</a></span>
+munkának kell pótolnia. Emlékezőtehetségem folyton csökken s ez
+nagyon elszomorit. Hatvan éves vagyok s várhatok soká, amig eszméim
+megérnek; egyedüli vigaszom, hogy ebből a müvemből hasznos
+eredmények is fognak kihajtani.“</p>
+<hr class="tb" />
+<p>Emlitettük, hogy Liebig már kevéssel első növényfiziológiai
+müvének megjelenése után elhatározta elméletének az állati test
+folyamataira való kiterjesztését is; idővel és a küzdelmek során
+bizonyos módositások váltak szükségessé, különösen a fermentumok
+tanával volt sok kellemetlensége. Liebig tudniillik mindig
+elkeseredetten czáfolta a „feloldó erő“-nek Berzelius által puszta
+gyüjtőnév gyanánt s minden határozott jelentőség nélkül bevezetett
+fogalmát, különösen azért, mert Berzelius Mitscherlich munkálataira
+hivatkozott, aki a borszesznek kénsav által 120° mellett való
+állandó szétbontását olyan kölcsönhatásnak tekintette, amelynél egy
+anyag puszta jelenvalóságával hat és maga nem emésztődik fel.
+Liebig evvel a rendszeres fogalomképzéssel szemben arra az
+álláspontra helyezkedett, hogy a fermentumok bomlásnak induló
+anyagok, amelyek továbbadják a maguk kémiai mozgását. Wöhler
+ellenvetéseket <span class="pagenum"><a name="Page_248" id=
+"Page_248">-248-</a></span> hozott fel és Pasteur biológiai
+kutatásai is ledöntötték Liebig nézeteit. Ma már tudjuk, hogy a
+fermentumok és a bomlasztó anyagok hatása a kémiai dinamika egyik
+kérdése, hogy egy már magában lehetséges folyamat gyorsitásáról van
+szó; a mai felfogás minden esetre inkább Berzelius szempontjával
+egyezik meg, mint Liebigével, akit pedig egész az utóbbi időkig,
+minden hasznos eredmény nélkül, a probléma mesterének
+tartottak.</p>
+<p>Ez a tévedés annál inkább is figyelemreméltó, mert Liebig és
+Wöhler maguk is az amygdalinnak emulsin (a mandulában előforduló
+fermentum) által keserümandulaolaj, kéksav és cukorrá való
+szétbontásával a fermentumoknak élő szervezet nélküli hatását
+igazolták, amelynél rothadó anyagok nem voltak megállapithatók,
+Liebig nem akarta az egyezőséget elismerni s igy maga zárta magára
+az ajtót.</p>
+<p>E felötlő rövidlátás magyarázata a személyes körülményekből
+hámozható ki. A katalyzis kérdésének harczában Liebig és Berzelius
+közt komoly nézeteltérések merültek fel és miután Mitscherlich
+tudományos munkásságával és egyéni befolyásával Liebig ellen
+hangolta Berzeliust s kegyetlen gyülölséget szitott közöttük,
+természetes, hogy Liebig sem tudta a tudományos kérdést és
+értékelést a kellemetlen és fájdalmas <span class=
+"pagenum"><a name="Page_249" id="Page_249">-249-</a></span>
+személyi sértésektől később sem teljesen elkülöniteni.</p>
+<p>Ebből az egyetlen hamis hangból egész tudományos macskazene
+keletkezett: Pasteur az élesztő szerves természetét diadalmasan
+érvényesitette Liebig elméletével szemben. Pasteur saját nézetei
+nagyon korlátoltak ugyan, mert mellőzi azt a következtetést, hogy
+az élesztő minemüségének kimutatásával az erjedés kémiai okainak
+kérdése még eldöntetlen, mégis háttérbe szoritotta Liebiget, aki
+utolsó nagy munkájában is hiába igyekezett saját elmélete szerint
+az állati test folyamatainak kémiai tényezőjét megállapitani és
+megfelelően alkalmazni.</p>
+<p>Az a husz év, amelyet Liebig Münchenben töltött,
+kémikofizológiai elvei irodalmi uton való kifejlesztésének és
+érvényesitésének volt szentelve. Sokoldalusága és mozgékonysága
+azonban most is több problémának egyidőben való tanulmányozására
+csábitotta, amelyek azután tudományos elméletek alkalmazásában
+csucsosodtak ki. Az emberiség java volt mindenkor a vezető
+gondolata, természetesen azonban, amikor alkalom nyilt reá, a maga
+jogos hasznáról sem feledkezett meg. Szabadalmazott trágyájának
+Muspratt által való értékesitéséről már emlitést tettünk; az
+üvegnek tükrök czéljaira való ezüstözésével is sokat bajlódott, de
+szintén anyagi <span class="pagenum"><a name="Page_250" id=
+"Page_250">-250-</a></span> eredmény nélkül. Egész váratlanul sok
+hasznot huzott abból a nagy munkájából, amelyet Giessenben a huslé
+alkatrészeiről irt.</p>
+<p>Már „Kémiai levelei“-ben emlitést tesz arról, hogy azt a sok
+délamerikai, ausztráliai és egyéb hus-anyagot, amelyet ott fel nem
+használnak (csak a marhák bőrét és zsirját), kivonatolás és
+bepáczolás utján kellene értékesiteni és a husléből nyert kivonatot
+olcsón az európai fogyasztóközönség rendelkezésére bocsátani.
+Liebig maga alig gondolt ötletének a gyakorlatban való
+megvalósitására, Giebert hamburgi mérnök azonban, akinek ez az
+odavetett ötlet feltünt, (annál is inkább, mert a délamerikai
+viszonyokat személyesen ismerte) Liebighez fordult és közelebbi
+felvilágositásokat kért tőle. Sikerült is azután Fray Bentosban
+gyárat berendezniök; Liebig vállalta a gyártott termékek
+ellenőrzését és oda adta hozzá nevét. Rövid idő alatt kiterjedt
+ipari üzem fejlődött, amely nemcsak Liebignek, hanem valószinüleg
+örököseinek is jelentékeny jövedelmet hozott és hoz még ma is.</p>
+<p>A huskivonat kérdésében is mindenféle polémiába sodródott,
+miután sajátos tápláló erőt tulajdonitott neki: szerinte burgonya
+és huskivonat felér tiszta hustáplálékkal. Más kutatók rendszeres
+kisérletei nyomán azonban kiderült, hogy a huskivonatnak csak mint
+élvezeti czikknek <span class="pagenum"><a name="Page_251" id=
+"Page_251">-251-</a></span> van jelentősége, miután az emésztési
+nedveket kiválasztja és ez által az egyidejüleg felhasznált
+tápanyagokat jobban értékesiti is, viszont energia-forrásul magában
+véve nem tekinthető, annál kevésbbé, mert az elégésnél igen kevés
+kaloriatartalommal rendelkezik. Sok keserves veszekedésbe került,
+amig Liebig Voit és Pettenkofer álláspontjának helyes voltát
+elismerte. Wöhlernek irja 1870-ben: „Régibb feltevéseimmel furcsán
+állok; a fehérje jelentőségét és fogalmát tulbecsülték és most
+lassankint az egész felfujt elméletet meg kell semmisitenem.“
+Később pedig igy panaszkodik: „Komolyan foglalkozom avval a
+gondolattal, hogy a nyári felolvasás alól kibujok; jobban kimerit,
+mint a téli és ugy érzem, hogy magával a kérdéssel is
+meghasonlottam. Nyáron tudniillik állati kémiát, táplálkozási
+elméleteket olvasgatok s olyan kevés dolog érdekel a mások
+eredményeiből, hogy magamnak is elmegy tőle a kedvem. Kicsinyes
+próbálkozások, – semmit se lehet velük kezdeni; a modern
+fiziológusoknál hiányzik az egységes nagy, minden kutatást lekötő
+eszme.“</p>
+<p>A sok panaszból az a megismerés kacsintgat ki, hogy uj
+gondolatok szerzői, amikor már beleverték kortársaik fejébe
+eszméjüket és érdeklődést tudnak kelteni iránta, maguk már rég tul
+vanak rajta. Ami a többieknek friss szenzáczió, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_252" id="Page_252">-252-</a></span>
+számukra már régi mese és a tömeges elismerés csökönyös volta a
+kutatót magát is zavarba ejti. A felidézett szellemek nem eresztik
+ki a körmük közül, az egyéni gondolat önálló életet kezd, amelyet a
+tudós előre nem szabhat meg és sokszor nem is helyesel. Liebig is
+ellentmondásba került utolsó éveiben önmagával, ha nem is annyira,
+mint például Berzelius. A szülők is ugyanigy vannak gyermekeikkel s
+annál hamarabb, minél tehetségesebbek és kiválóbbak, mint ők.</p>
+<p>A többi probléma is, amellyel ekkoriban foglalkozott, csaknem
+kizárólag gyakorlati jelentőségü volt. A csecsemőlevessel (maláta,
+liszt és sók keveréke) körülbelül ugy járt, mint az ásványi
+trágyával: saját unokáin nagyon jó eredménnyel alkalmazta, másoknál
+azonban olyan utóhatások léptek fel, hogy fel kellett hagyni vele.
+A kellemetlen következmények okát utóbb felismerte és kiküszöbölte,
+s egyik ellenfelét a saját gyermekével téritette meg; a
+csecsemőleves azonban mégsem tudott meghonosodni.<a name=
+"FNanchor_2" id="FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class=
+"fnanchor">2)</a> Kenyérporral is próbálkozott, amelylyel az
+erjedésnél való anyagveszteség elkerülhető. Egyik régebbi
+tanitványa, Horsford ugyanevvel az ötlettel Amerikában nagy vagyont
+szerzett, Liebignek ellenben <span class="pagenum"><a name=
+"Page_253" id="Page_253">-253-</a></span> nem sikerült a dolog és
+ma is csak nagy elvétve alkalmazzák némely süteményfajtánál. Utolsó
+éveiben egy kávékivonat tervével foglalkozott, de saját maga sem
+volt az eredménynyel megelégedve. Emlitettük már az üveg
+ezüstözését; czélja a higanymérgezés megakadályozása volt, amely
+ellen a munkások az amalgámozott tükröknél alig védekezhettek.</p>
+<p>A kutató tehát tényleg a legokosabban teszi, ha ismeretei
+határain belül marad: uj ténykörülményeket fedez fel s a gyakorlati
+értékesitést másokra bizza. Az anyagi haszon elmaradását az
+emberiségnek kellene kárpótolnia; a köz jóltevőinek olyan pozicziót
+és olyan megélhetést kell biztositani, hogy gondtalanul, sőt
+gazdagon munkálkodhassanak. Minden nemzetnek saját érdeke ez, mert
+az illető tudós nagyszerü cselekvései annyi energia-veszteséget
+háritanak el, amely a miniszteri fizetéssel bizonyára felér. Liebig
+példája különben a huskivonattal bizonyitja, hogy a tudományos
+tekintély elegendő ahhoz, hogy a kutatót fizikai fáradság nélkül is
+dus jövedelmi forráshoz juttassa.</p>
+<p>Liebig 1863-ban tudományos fordulóra került, amiről Baconról
+tartott emlékbeszédéből értesülünk. Wöhlerhez intézett,
+nyilvánosságra akkor nem jutott leveleiben már van egynémely
+hivatkozás ismeretelméleti tanulmányaira, amelyekben <span class=
+"pagenum"><a name="Page_254" id="Page_254">-254-</a></span> a
+gyakorlati felfedezés elvi jelentőségeiről számol be. Bacon irásait
+nyilvánvalóan azért forgatta, hogy történetileg megalapozott
+nézletei legyenek, miután Bacon akkortájt a szakfilozófusok
+szemében a természettudományi korszak megalapitója volt. Annál
+jobban meglepődött, hogy a dilletáns jogász utalásaiban egyáltalán
+nem ismert rá a maga és mások eljárási módszerére. Bacon egyszerüen
+a jogászi bizonyitást alkalmazza a természettudományi problémákra
+is, magától értetődik, hogy minden számbavehető eredmény nélkül.
+Dilettánsok kezdeményezték, történetirók és filozófusok
+terjesztették Bacon hirnevét évszázadokon át; olyanok, akik a
+természettudományhoz épp oly keveset értettek, mint maga Bacon, a
+dicsőitett ujitó.</p>
+<p>Liebig persze darázsfészekbe nyult és Sigwart filozófus
+védelmére is kelt Baconnak. Beismerte ugyan, hogy Bacon bölcsészeti
+szolgáltatásai nem maradandó értéküek, de a természetkutatás terén
+való fejlesztő hatását kétségtelennek tartotta. Legkedvesebb az
+egész hercze-hurczában, amelyben Liebig is élénk részt vett, hogy a
+bölcsész milyen lelkinyugalommal próbálja a felfedezőt a saját
+tudományában kioktatni. Meg kell emlitenünk, hogy Angliában is
+rossz néven vették a „nemzeti szent“ megtépázását.</p>
+<p>Akadémiai beszédek alkalmából Liebig ismételten <span class=
+"pagenum"><a name="Page_255" id="Page_255">-255-</a></span>
+természetfilozófiai területekre csapott át, amelyek saját
+tapasztalataira való vonatkozásaikban tanulságosak.</p>
+<p>Liebig ezirányu ötletei közben még egyáltalán nem gyümölcsöztek:
+fiziológiai elméleteinél is jobban megelőzték korát. Alapgondolata:
+az emberiség fejlődését csakis a természet ismerete és leigázása
+viszi előbbre. A természet- és kulturtudománynak ujabban divatozó
+szembeállitását Liebig már negyven év előtt akként döntötte meg,
+hogy <i>a természettudományt a kultura tulajdonképpeni
+tudományának</i> vette; szerinte: „a történelem a politikai és
+egyházi hatalmak amaz eszeveszett törekvéseiről ad hirt, hogy az
+embereket szellemi és testi rabszolgaságban tartsák; a jövendő
+történelmi tudománya a szabadság diadalát fogja leirni, amelyet az
+emberek a dolgok és az igazság lényegének megállapitásával vivnak
+majd ki, még pedig olyan fegyverekkel, amelyekhez nem tapad vér és
+olyan harczban, amelyben a vallás és az erkölcs nagyon elenyésző
+kis segédcsapat lesz.“</p>
+<p>Egy Wöhlerhez intézett levelében még élesebben foglalja össze
+gondolatait: „Megpróbáltam annak kimutatását, hogy az emberiség
+fejlődését lényegileg a czivilizáló feltalálások és a
+természetbuvárkodás révén nyert tapasztalati fogalmak határozzák
+meg. Minden más (vallás, <span class="pagenum"><a name="Page_256"
+id="Page_256">-256-</a></span> filozófia, stb.) annyiban jelent
+csak valamit, amennyiben alkalmazkodik a tapasztalati fogalmakhoz.
+Ha az állami és egyházi hatalom szövetségben lett volna a
+természettudománynyal, egy lépéssel sem jutott volna előbbre és nem
+fejlődött volna ki korábban vagy máskép. Mint ellenfelek azonban
+nem tartóztatták fel, legalább véleményem szerint, a legkevésbbé
+sem egymást. Luthert a természettudományi felfedezések hijján
+éppugy elégették volna, mint Husst: a föld alakjának felfedezésével
+azonban leszakadt az „ég“ az egyházra, a tüz meghatározásával a
+„pokol“, a légnyomás fogalma révén vége lett a „boszorkány“-hitnek,
+a természet pedig elvesztette „akaratát“, mihelyt eltünt a „légüres
+tér iszonya“. Mint a filozófia dilettáns művelője: igy
+gondolkozom.“</p>
+<p>Ugyanilyen szempontokból magyarázta meg Liebig az 1866. és
+1870-iki politikai eseményeket. Az első alkalommal igy ir: „A
+tudomány, azaz értelem és tudás győzött és a tanulság a
+francziáknak is sokat ér. A brutális erőszak empirizmusának vége
+mindörökre. Mindenhol javulni fognak a viszonyok; a legkonokabb
+ellenállás persze Bajorországban, e régi római jogászállamban
+lesz.“</p>
+<p>Az 1870-iki német győzelem kapcsán irja: „A tudás vagy tudomány
+mérkőzött az empirizmussal <span class="pagenum"><a name="Page_257"
+id="Page_257">-257-</a></span> vagy rutinnal s itt is, mint a
+mezőgazdaságban, a tudás győzött.“ Meg kell itt jegyeznünk, hogy
+Liebig egész életében küzdött a klasszikus nevelési rendszer ellen.
+A természettudományok gyorsan növekvő jelentőségét a filológiai
+oktatás hátramaradottságával szemben oly felötlőnek tartotta, hogy
+ez ósdi relikvia elpusztulását nagyon közelre is remélte. Mennyire
+csodálkoznék, ha látná a mai állapotokat, a melyek az ő indokolt és
+alapos támadása óta alig hogy valamicskét javultak!</p>
+<p>Liebig tehát mozgalmas és sokoldalu tevékenységet fejtett ki
+Münchenben; elismeréssel kell adóznunk Miksa császárnak, hogy e
+pálfordulást épp akkor tette lehetővé, a mikor már életkérdéssé
+vált nála. Egész másfajta eredményekre hivatkozhatott, mint
+Giessenben, de bizonyára épp oly értékesekre. Igaz, hogy Liebig
+kitüntetések iránt is fogékonnyá vált, de ez a kis hiuság sem
+tevékenységének, sem jellemének nem ártott, Emlitsük meg, hogy
+ellenfelének, Mitscherlichnek kieszközölte a Miksa-rendet, a porosz
+Pour le mérite bajor mását, még pedig olyan diszkréten, hogy
+Mitscherlich a legnagyobb meglepetéssel tudta meg Wöhlertől, hogy
+Liebig keze van a dologban.</p>
+<p>Az emberiség sorsának a tudomány szolgálatai által való
+megkönnyitése volt Liebig vezető <span class="pagenum"><a name=
+"Page_258" id="Page_258">-258-</a></span> eszméje életének ebben a
+korszakában. A mit hibázott, heves és kiméletlen természetének
+tulajdonithatjuk, a melyen sohasem tudott teljesen erőt venni.
+Szubjektive azonban mindig őszinte és becsületes maradt, habár
+objektive sokszor igazságtalan volt is. 1863-ban igy nyilatkozott
+saját magáról: „Nem vagyok természettől fogva harczias, de ha
+belekergetnek, akkor nekifekszem a dolognak s minden erőm
+megfeszül; nem vakit el a szenvedély, a küzdelem vágya ragad
+magával; minden érzékem kiélesül és uj energiák ömlenek belém.“
+Tekintve, hogy ezt hatvan éves korában irja, el lehet képzelni,
+miért foglalta le a polémia életének javarészét.</p>
+<p>Az aggkor fokozódó gyengeségeiről Wöhler utján szerzünk
+tudomást. Az első feltünő jel: a laboratóriumi személyes
+közremüködés abbahagyása, ha a harminczéves korában fellépő, a
+kortól független kimerülési tünetektől eltekintünk. Az ötvenes évek
+elején érzi a fáradtságot először, tiz évvel később végét sejti s
+vissza akar utoljára összefoglalólag egész életére tekinteni;
+1860-ban irja Wöhlernek: „Szeretnék veled közösen egy regényt irni:
+„Emlékezések régi időkre“ czimen. Ha visszagondolok harminczhárom
+év előtt Frankfurtban való találkozásunkra, szinte csodálatosnak
+tetszik az egész; elmondhatjuk, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_259" id="Page_259">-259-</a></span> hogy a mai kor sok
+munkáján a mi eredményeink tükröződnek; kenyéren és vizen éltünk,
+hisz’ a mai gazdag laboratoriumoknak még hirük-hamvuk sem volt.
+Regényt lehetne irni erről, érdekesebb és szórakoztatóbb volna,
+mint egy komoly és unalmas történet, amelynek nincsenek epizódjai.“
+1861-ben mondja: „Megint vége egy évnek és nemsokára a mi öreg
+fejünknek is! Nem tudom, Te hogyan vagy, én azonban olyan kicsinek
+érzem magam tanári állásomra, hogy gyakran elkedvetlenedem és
+szomoru leszek. A mezőgazdasági kémia révén csaknem elszoktam a
+kémiától, sőt a fejemre is nőtt.“ 1863-ban pedig: „Hétfőn este
+Heidelbergben voltam Bunsen, Vangerow és Kirchhoffal, s láttam,
+milyen messze kerülnek idővel az emberek egymástól, ha az
+érdekköreik különbözők; heidelbergi barátaink szocziális és
+politikai gondolatmenete annyira más területeken mozog és az én
+tudományos müködésem annyira izolált, hogy a kölcsönös érintkezés
+helyes kiinduló pontjai hiányoznak. Ezért marad magára az öreg
+ember: sokakkal vagyunk együtt, de a lelkünk és kedélyünk idegen
+tőlük.“ 1865-ben Berlinbe hivják meg, amiről ezt irja: „Talán
+hallottad, hogy Berlinbe szeretnének vinni, mint egy rokokó-tárgyat
+diszül; a mezőgazdasághoz kellenék, de ez a nagy müködési
+<span class="pagenum"><a name="Page_260" id=
+"Page_260">-260-</a></span> kör, amelyre azelőtt annyira vágytam,
+az én koromban már nem nekem való.“ 1870-ben Wöhler közös munkára
+buzditja; Liebig igy válaszol: „A mezőgazdasági kémia uj kiadásával
+vagyok elfoglalva délelőttönkint néhány óráig. Olyan munkához
+azonban, amilyet Te szeretnél, már nincs elég erőm. Utolsó
+tanulmányommal<a name="FNanchor_3" id="FNanchor_3"></a><a href=
+"#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a> lezárom életpályámat.“ 1872:
+„Mi dolgunk van még ezen a világon?… Egyikünk a másik után pusztul
+el. Már nem akarok rossz szivart szivni, ki tudja, meddig szivhatok
+még jót, halálának évében viszont ellenkező érzelmek támadnak
+benne: Január végén irja: „Előadásaim egész jól mennek; inkább
+felfrissitenek, mint kifárasztanak. Kémiai dolgokról már alig
+olvasok fel; a régi érdeklődés hogy is aludhatott ki ennyire!“</p>
+<p>Még márcziusban is felolvasásairól számol be. Egyszer azután
+kertiszékében elaludt, meghült, tüdőhurutot, majd tüdőgyulladást
+kapott és 1873 április 18-án, csaknem hetvenéves korában,
+kiszenvedett.</p>
+<hr class="tb" />
+<p>Liebig testi és szellemi szervezetének energetikai jellemzése
+bizonyitja, hogy a „nép“-ből <span class="pagenum"><a name=
+"Page_261" id="Page_261">-261-</a></span> való származásának egy
+csomó felhalmozott, fejlődésre képes energiát köszönhet. Különben
+kétségtelenül a szerencse gyermeke volt: mindenki önkéntelenül is
+jóakarattal közeledett feléje, mindenki örült, ha meglátta. Platen
+odaadó barátsága is erről tanuskodik, pedig szellemi rokonság nem
+igen volt köztük. Örökölt energia-készlete körülbelül harminczadik
+évéig fedezte minden erőszükségletét; innen kezdve fáradsági és
+kimerülési tünetek lépnek fel. Liebig utazgatással próbált rajtuk
+segiteni, hogy a laboratórium gondjait feledtesse magával. Esti
+kártyázása is nagyon szórakoztatta, sőt élete vége felé napi
+szükségletévé is vált, hogy tulterhelt agyát elvonja az akaratlan
+szellemi munkától, ami ilyen külső eszközök nélkül nem sikerült
+volna.</p>
+<p>Liebig szeretett jól és sokat enni; az ivásban mértékletes volt,
+a szivarozásban annál kevésbbé. Wöhlerrel való levelezésében
+tekintélyes helyet foglalnak el a kölcsönös szivarkaküldemények és
+amikor Liebig egy pár évvel halála előtt sulyosan megbetegedett s
+leszámolt az élettel, összes jó szivarjait Wöhlerre hagyományozta.
+Mikor azután fölépült, rövidesen azt irhatta barátjának, hogy már
+mind a szivart saját maga szivta el. Szivesen látott társaságot, de
+csak a maga házában. Lefeküdni, különösen <span class=
+"pagenum"><a name="Page_262" id="Page_262">-262-</a></span> későbbi
+éveiben, korán szeretett: 9 és 10 között. Komoly baja, az emlitett
+eseten kivül alig lehetett, általános rosszullétről azonban gyakran
+panaszkodott.</p>
+<p>Liebig életét tehát tulnyomóan boldognak mondhatjuk, főleg
+azért, mert haláláig elegendő energiája volt ahhoz, hogy az
+emberiség szolgálatában álljon és igy belső tartalmat nyerjen.</p>
+<p>Liebig egyéniségéről és tevékenységéről áttekinthető képet
+adnunk igen nehéz feladat, mert szokatlan sokoldalusággal kerülünk
+össze. Feltünő nagy és gyors szellemi reagálóképessége, ami a
+romantikus tipus jellemzője a klasszikussal szemben; ennek
+megfelelőleg koraérett is volt s ezt a tulajdonságát avval is
+elárulta, hogy a latin iskola szellemi zsarnokságát nem sokáig
+türte. Ugyanerre mutat munkásságának korai kezdete: még mint
+gyermek érdeklődik a robbanó anyagok iránt, majd uj kémiai
+gondolatok támadnak benne s a durranó ezüst előállitásának saját
+maga adja meg a reczeptjét. Fiatalembereknek az a képessége, hogy
+másokat könnyen megnyerjenek maguknak és érdekköreiknek, Liebignél
+hatványozott mértékben jelentkezett, amit öregkoráig tartó arczbeli
+szépsége is elősegitett.</p>
+<p>Igy azután kispolgári származása ellenére sem kellett sok
+akadálylyal megküzdeni, hogy a maga óhajtott utján járhasson. Igen
+fiatalon került <span class="pagenum"><a name="Page_263" id=
+"Page_263">-263-</a></span> abba a kellemes helyzetbe, hogy korának
+első emberei (Párisban) vezették be a tudományos munka területeire
+és személyesen is támogatták. Humboldt hathatós jóakarata (amelyet
+szintén csak rokonszenves egyéniségének köszönhetett) megmentette
+attól, hogy magántanároskodással morzsolja szét nagyra hivatott
+tehetségét és felszabaditotta őt már első szárnypróbálgatásai után.
+Egy czél felé egyesitette minden erejét s ezt meglepő rövid idő
+alatt érte el. Hamarosan volt laboratóriuma is, ahol nemcsak saját
+kutatásait végezhette, hanem tanitványokat is gyüjthetett maga
+köré, eszméi és lelkesedései feleslegét nekik ajándékozta és önálló
+kutatókká nevelte őket. Igaz, hogy tanitványai néha
+ellenvetésekben, sőt személyes támadásokban is részesitették, ami
+azonban csak tanári hivatottságát bizonyitotta: félelmetesen sulyos
+egyénisége ellenére is meg tudta óvni és ki tudta fejleszteni
+növendékei egyéniségét is olyannyira, hogy alkalmilag még ellene is
+fordultak. E támadások tehát, még ha igazoltak voltak is,
+végeredményben az ő dicsőségét szolgálták.</p>
+<p>Tevékenységének első és legfontosabb periódusa: a laboratórium
+kiképzése és a megfelelő oktatás igen rövid időre korlátozódik. A
+negyvenes években, amint már jeleztük, tanitványaihoz <span class=
+"pagenum"><a name="Page_264" id="Page_264">-264-</a></span> való
+viszonya nagyon megváltozik: az egyéni tanitás mértéke csökkent.
+Ötvenedik életéve elérése előtt már annyira kimerült, hogy ezen a
+téren egyáltalán nem tud tovább működni; a személyes tanitás
+egyszer s mindenkorra véget ér.</p>
+<p>Körülbelül ugyanebben az időben fejeződik be a szabad tudományok
+terén való kisérleti buvárkodása, miután később csakis az
+alkalmazott tudomány kérdéseivel foglalkozik, nem is annyira maga,
+mint inkább asszisztensei az ő felügyelete alatt.</p>
+<p>Tevékenységének harmadik mezeje irodalmi munkássága volt, amely
+a többivel egyszerre vette kezdetét, de életének második szakában
+homloktérbe vonul s gazdaggá és termékenynyé teszi későbbi éveit.
+Eleinte kritizált, negyvenes éveiben pedig nagyobb munkákhoz
+látott. Kettős alkalom adódott hozzá: egyrészt elhunyt
+szerkesztőtársa, Geiger özvegyének felsegitése a gyógyszertani
+kémia kézikönyvének ujabb átdolgozott kiadása által, másrészt az
+egyetemtől való anyagi függetlenség vágya. Meg kell azonban
+jegyeznünk, hogy sem a kezikönyvnek, sem a hozzáfüzött kézi
+szótárnak nem volt valami nagy, számottevő sikere; a szerves
+kémiának a mezőgazdaságra, illetve a fiziológiára való
+alkalmazásáról irt műveinek annál inkább.</p>
+<p>Természetes és szükségszerü fejlődést látunk <span class=
+"pagenum"><a name="Page_265" id="Page_265">-265-</a></span> magunk
+előtt. Azok a hatalmas gondolatok, amelyek az utóbbi könyvekben
+foglaltatnak, tulnőnek a folyóirat hasábjain; nem keresi és nem
+olvassa ott senki, mert az apró és érdekes közleményekkel szemben
+végtelen hosszuaknak látszanak. A könyv az adott és szükséges forma
+ilyen munkához s igen természetes, hogy ettől fogva Liebig is
+ragaszkodik hozzá. A sikernek köszönheti azt is, hogy sokan
+észrevették, akik az Évkönyvekbe soha bele nem néztek volna.</p>
+<p>Az alkalmazott vegytan problémája, amely innen kezdve Liebig
+érdeklődését leköti, megvalósulásához feltétlenül széleskörü
+érdeklődésre kell, hogy igényt tartson. Egy tudományos
+ténymegállapitás valamely ismert folyóiratban a természetes talajra
+akad és érdeme szerint érvényesülhet tovább; egy uj gyakorlati
+belátás azonban mindenekelőtt nagyszabásu gyakorlati próbát követel
+meg. Ehhez azonban sok embert kell mozgósitani s nem elég a
+meggondolást egyszerüen kimondani, hanem folyton az érdekeltek
+szeme elé kell tartani, népszerüsiteni kell az eszmét, el kell
+söpörni a kényelmi akadályokat, vagyis: a munka nehezebb fele élő
+emberek befolyásolásában, nem pedig uj fogalmak és szempontok
+képzésében áll. Liebig könyve irásával egyidejüleg élénk ujságirói
+tevékenységet fejtett ki s például Kémiai leveleit előbb a
+napisajtóban <span class="pagenum"><a name="Page_266" id=
+"Page_266">-266-</a></span> adta közre s csak azután
+könyvalakban.</p>
+<p>Különös szerencse tehát, hogy Liebig megtalálta az uj és
+hatékony érvényesülési formát, amelylyel hátralevő életenergiáit
+teljesen kiaknázhatta. Liebig sokkal termékenyebb volt, mint
+például a visszavonult Davy, akit előkelő magatartása sem óvott meg
+sok csalódástól és keserüségtől. Liebig jóformán kiuzsorázta saját
+életét és munka közben halt meg, az emberiség muhelyében.</p>
+<p>Heves természete sokszor elfátyolozza életének derüs menetét,
+nem annyira a személyes érintkezésben, mint inkább irodalmi
+munkássága során. Maga emliti, hogyan ragadta őt el a polémikus
+láz. Azáltal, hogy külső akadályokkal nem igen kellett küzdenie,
+egyrészt jelentékeny energia-feleslege maradt, amelyet intenziv
+örömmel használt fel, másrészt ez az örömérzet még akkor is nyomon
+követte a vita mezején, amikor már energia-készlete jórészt
+felemésztődött. Érdekes, hogy olyan nagylelkü természet, mint az
+övé volt, egyáltalában nem törődött tulzott támadásainak fájdalmas
+következményeivel: übermensch volt jóval Nietzsche előtt.</p>
+<p>Meg kell azonban bocsájtanunk tulzásait és mértéktelenségeit is.
+Bármennyire személyeskedett és gorombáskodott, mindig érezzük, hogy
+<span class="pagenum"><a name="Page_267" id=
+"Page_267">-267-</a></span> nem apró személyes érdekekért, hanem
+nagy eszmékért harczol. Még amikor nincs is igaza és szenvedélyes
+hitében nem tudja ellenfele álláspontját nyugodtan mérlegelni, e
+fogyatékossága soha sem hivja ki a szigoru erkölcsi kritikát.</p>
+<div class="chapter">
+<h2>Visszapillantás.</h2>
+</div>
+<p>Ha már most magunk elé tartjuk a nagyembernek ezt a három
+esetét, jelentékeny eltéréseket észlelünk. Láttunk először is egy
+kutatót, akinek csak egyetlenegy eszméje van, s aki nem tudja az
+utókor figyelmét eszményeire ráirányitani; később ugyanazt az
+eszmét mások dobják piaczra és ekkor a tudós és felfedezése végre
+érvényesül. Azután ott van a második, aki egyik felfedezést a
+másikra halmoz, de működése elvont marad; tanit, de egyáltalán nem
+csinál iskolát és fiatalabb erőket hasonló tevékenységre nem
+buzdit. Végre a harmadik kutatóval ismerkedünk meg, aki gazdag
+termékenységén kivül tanitványaira majdnem olyan hathatós befolyást
+gyakorolt és mások buzditása és támogatása által többet tett saját
+tudományágának fejlesztése érdekében, mint a maga buvárkodásával és
+sikereivel. Amilyen különbségeket láttunk a kortársakra való
+hatásuknál, hasonló eltérések mutatkoznak életük <span class=
+"pagenum"><a name="Page_268" id="Page_268">-268-</a></span> során
+is: egyiknél az életöröm majdnem teljes megsemmisülését, a másiknál
+előkelő, kényelmes és egyenletes sikerü életet, a harmadiknál pedig
+rendkivüli diadalok és heves támadások váltakozó viharait, aránylag
+rövid idők alatt.</p>
+<p>És igy ki lehetne még néhány ellentétet emelni, miután a
+példákat, tekintettel a lehető legnagyobb különbségekre, szük
+körből választottuk. A közösségre, amit keresünk, ráismerünk, ha
+általános kérdéseket vetünk fel és olyan összefoglaló szempontokat
+választunk ki, amilyeneket alább fogunk alkalmazni.</p>
+<div class="chapter">
+<h2>A született kutató.</h2>
+</div>
+<p>Állitsuk fel előbb a kérdést, vajjon a kutató szellem eredeti-e
+vagy fejleszthető? Erre a kérdésre azt a választ adhatjuk, hogy
+mindkét fajta; bár a születéssel adódik, viszont fejleszteni is
+kell. Vagyis más szavakkal: nem lehet minden gyerekből kutatót
+nevelni, másrészt tényleg nem minden gyerekből nevelünk felfedezőt,
+aki pedig azzá lehetne.</p>
+<p>A leendő kutatónak született hajlandósága már abból is kitünik,
+hogy majdnem mindig sok testvére van, rendszerint ugyanolyan
+viszonyok közt nőnek fel, mint az illető, ennélfogva azonos
+<span class="pagenum"><a name="Page_269" id=
+"Page_269">-269-</a></span> fejlődési lehetőségeik voltak, anélkül,
+hogy a megfelelő fejlődés náluk is beállott volna.</p>
+<p>Különös fiziológiai feltételekről van tehát szó, amelyek
+ugyanazon szülők gyermekeinél is csak ritkán találhatók meg együtt
+s amelyek a kutató szellem kialakulásának alapját képezik.
+Közeledünk némileg az igazsághoz, ha első sorban az agyvelőnek egy
+különösen szerencsés kiképződését tételezzük fel. Nem ritka az az
+eset, hogy kiváló szellemi képesség a test gyenge, sőt visszamaradt
+fejlődésével kapcsolatos; igy például Helmholtz gyermekkorában igen
+nyápicz volt és az előirt időben nem látogathatta az elemi iskolát.
+Hogy melyek e fiziológiai feltételek, ma látszólag még egyáltalán
+nem lehet megállapitani. Nem lehet közvetlen öröklésről beszélni,
+mert a leendő nagy emberek felmenői rendesen nem emelkednek
+jelentékenyen környezetük fölé és a szellemi óriások gyermekei
+rendszerint, legalább is kevés kivétellel, visszaesnek a közepes
+tehetségek közé. Ennélfogva a kérdéses feltételeket leghelyesebben
+ugy képzelhetjük el, hogy bizonyos számu egymástól független
+tényezőknek egyazon időben különös értékeket kell felvenniök, hogy
+a kitünő tehetség kialakulhasson.</p>
+<p>Igy tehát minden iskolában vagy más gyermekcsoportoknál az a
+lehetőség feltételezhető, hogy egyikben vagy másikban megvannak a
+<span class="pagenum"><a name="Page_270" id=
+"Page_270">-270-</a></span> rendkivüliség kvalifikácziói és csakis
+a későbbi befolyásoktól függ, vajjon ez a csira eltikkad-e, vagy
+pedig megfelelő teljesitőképességgé hajt ki.</p>
+<p>Mikor valamely különös tehetség a környezettel ellentétes
+irányban fejlődik, a tehetség veleszületett voltát kell
+védelmeznünk. Mayer későbbi sorsa világosan megmutatta, hogy
+környezete mennyire nem volt alkalmas az ő eredeti
+gondolat-berendezkedésének fejlesztésére, sőt tőlük indult ki a
+legerősebb s legkártékonyabb ellenállás, amelylyel még akkor sem
+hagytak fel, midőn Mayert már külső elismerések érték. Épp igy
+Helmholtznál is a közvetlen befolyások inkább a
+természettudományoktól való eltántoritására voltak alkalmasak, mint
+az ellenkezőre; atyja, aki nagyon odaadóan foglalkozott fia
+fejlődésével, az ő élénk szellemi érdeklődését mindenképpen a
+filológiai és metafizikai irányba terelte és rossz szemmel nézte
+fia materialisztikus hajlandóságát, ugy, hogy végre a fiu
+munkálatai befejézése előtt atyjával semmit sem közölt belőlük.
+Liebig maga emliti, hogy tanára, egy különösen felötlő filológiai
+botlás után, reménytelen iróniával megkérdezte tőle: tulajdonképen
+mi is lesz belőle és mikor ő azt felelte, hogy vegyész, az egész
+osztály, a tanárral az élén, viharos kaczagásban tört ki.
+<span class="pagenum"><a name="Page_271" id=
+"Page_271">-271-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>A nem.</h2>
+</div>
+<p>Talán itt volna alkalmunk azt a kérdést megvizsgálni, milyen
+befolyása is van a nemeknek a tudományos vagy a
+feltalálóképességre.</p>
+<p>Mindenekelőtt megállapithatjuk, hogy a teremtő tehetségek
+majdnem kizárólag a férfinemhez tartoznak. A kis számu asszonyi
+tudós közül alig van olyan, akinek határozott teremtőtehetsége
+volna. A tudomány és a technika uj utjait majdnem kizárólag férfiak
+fedezték fel és járták be; a nőknek azután kijutott néha a
+kiegyenlités, simitás és csiszolgatás munkájából, ennél többre
+azonban nem igen vitték.</p>
+<p>Ezzel a kétségtelen ténynyel szemben azt szokás felhozni, hogy a
+nőknek sohasem volt alkalmuk tudományos kiképzésre; ez a kifogás
+azonban a történelmi kritika előtt nem tarthatja magát. Mindig
+voltak egyes nők, akik a férfi tudományos munkájában részt vettek
+és a férfiak nem akadályozták meg őket abban, hogy annyit
+segitsenek, amennyit akarnak és tudnak. Ha tehát a nőt a társadalmi
+életben hathatós tényező sohasem terelte is a tudományok felé,
+mégis az a tény, hogy minden időben voltak tudományosan felszerelt
+asszonyok, bizonyságul szolgál, hogy legyőzhetlen akadályok nem
+tornyosultak elébük. Midőn tiz év előtt – a <span class=
+"pagenum"><a name="Page_272" id="Page_272">-272-</a></span>
+közóhajnak megfelelőleg – a német egyetemek a nők számára is
+hozzáférhetőkké váltak, az asszonyi tudományosság különösen gazdag
+termésére számithattunk. Ez a fejlődés azonban nem állott be; sőt
+az az impresszióm, hogy a jelenlegi eredményekből a nők javára
+kisebb törtrész esik, mint ahogy a két nembeli számarányokból
+következtetni lehetne.</p>
+<p>A másik ellenvetés: az évezredeken át való kiválasztódás folytán
+a tudományos munka szervei a nőknél visszafejlődtek és igy
+megfelelő változás csak több nemzedék leperdülése után lesz
+észlelhető. Ezt a feltevést magában véve nem lehet megczáfolni,
+mert sem mellette, sem ellene bizonyiték mindaddig nincs, mig ezek
+a nemzedékek el nem tüntek. De ez az ellenvetés kifejezetten azt
+tételezi fel, hogy a tudományos képesség hiánya ez idő szerint
+nembeli sajátosság, akár szerzett, akár eredeti legyen is s nem
+tudom, vajjon ez a következtetés megfelel-e ellenfeleink
+intenczióinak?</p>
+<p>Ezzel kapcsolatosan mérlegelendő, vajjon egyáltalán: a
+tudományos munka késői terméke-e az emberi fejlődésnek s igy
+szorosan az utolsó évezredekhez tartozik-e?</p>
+<p>Mindenképpen <i>szerzett</i> tulajdonságról volna tehát szó,
+amely a kutatóknál különös mértékben van kifejlődve. E szerint
+kézenfekvő lenne <span class="pagenum"><a name="Page_273" id=
+"Page_273">-273-</a></span> ez a feltevés, hogy ez ujszerü
+képességből a férfinem oly tulnyomó mértékben részesedett, hogy
+jellegzetes nemi sajátosságukká vált. Személyes tapasztalataim arra
+vallanak, hogy a leányoknak a hajlam és érdeklődés szabad
+kifejthetése esetén sem kedvükre való az elvont tudományok
+megismerése, még akkor sem, ha testvéreiknél ily irányu érdeklődés
+jeleit közvetlenül észlelhetik. A mai regényirodalomban is,
+amelyben a férfi-hivatásokat üző leányoknak oly jelentős szerep
+jut, az irónők (nyilvánvaló okoknál fogva itt csakis asszony-irók
+nyilatkozhatnak szakszerüen) rendszerint csakis valami külső okkal
+indokolják a nőknek tudományos munkához való eltérülését és sohasem
+a tudományos szellemi tevékenységért való közvetlen lelkesedéssel.
+Ez a tapasztalat is igazolja ama feltevést, hogy a hajlandóság és
+képesség az elvont szellemi munkához a férfiaknál annyira ki van
+fejlődve, hogy tényleg eredeti vagy szerzett nemi sajátosságnak
+tekinthető.</p>
+<div class="chapter">
+<h2>A környezet.</h2>
+</div>
+<p>Kiváló fontossága van a kutató fejlődésére ifjukori
+környezetének is. A született hajlandóság kimutatása czéljából
+előbb egyes esetekre kell utalnunk, amikor a kedvezőtlen
+körülmények <span class="pagenum"><a name="Page_274" id=
+"Page_274">-274-</a></span> ellenére is érvényesült. De nincs
+kétség az iránt, hogy nem minden tehetség győzi le az ilyen
+ellentállást és még kevésbbé kétséges, hogy erős és állandó jellegü
+ellenhatások a fejlődés ártalmára vannak, sőt teljesen el is
+nyomhatják.</p>
+<p>Mint minden biológiai képződmény, a kutató is egy sokszemü
+lánczhoz hasonlitható, amely egészben is csak annyit bir el, mint a
+leggyengébb szem külön. Az algebrában is az érték semmivé válik, ha
+a tényezők egyike nulla; sok összetett képződménynél is egy csomó
+hasonló jellegü, fontos körülmény szerepel. Gyomor, sziv, tüdő
+nélkül egy melegvérü állat sem élhet, a kutatónak is szellemi
+felszereléséhez sok olyan tényezőre van szüksége, amelyek
+mindegyikének nagy értékünek kell lennie, hogy a teljes eredményt
+biztositsák. E tényezők egy része attól a környezettől függ,
+amelyben a leendő kutató felnövekszik.</p>
+<p>Ha a tudományos kutatás terén kimagasló férfiak szülőit
+vizsgáljuk, legnagyobb részüket a középosztályban találjuk.
+Egyrészt azt tapasztaljuk, hogy a paraszti származásu szülők
+ritkábbak, mint a lakosság számaránya szerint várható volna,
+másrészt ugyanilyen ritkák az arisztokrata családok
+hozzátartozóinál is, sőt az egyszerü nemesi családok
+leszármazottjait is <span class="pagenum"><a name="Page_275" id=
+"Page_275">-275-</a></span> csak kivételesen látjuk a tudományos
+testületek névsorában; ha kutatásunkat az összes kulturnemzetekre
+kiterjesztjük, akkor is csak itt-ott akadunk előkelő nevekre. Egy
+olyan tényezőnek kell tehát lennie, amely magasabb körökben a
+kutató szellem fejlődését jelentékenyen csökkenti, sőt majdnem
+teljesen megakadályozza.</p>
+<p>Kisértetbe jövünk, hogy tisztán statisztikai arányokra
+gondoljunk, amelyek szerint az előkelő családok száma elenyészően
+csekély a polgári elemhez viszonyitva. Ez az aránytalanság viszont
+azzal egyenlitődik ki, hogy, majdnem kivétel nélkül, anyagilag oly
+kedvező helyzetben vannak, hogy fiaiknak megfelelő iskolai
+kiképzést biztosithatnak és a müveltség egy bizonyos foka náluk
+rangbeli kötelesség. Miután kétségtelen, hogy az általános
+müveltség fontos előfeltétele a kutató szellem érvényesülésének, ez
+a lehetőség azonban a középosztálynál nem mindig adódik, az előkelő
+családok gyermekei jelentékeny előnyben vannak fölöttük. A kutató
+tehetségek feltünő hiányát hajlandó volnék kizárólag ama környezet
+befolyásának tulajdonitani, amelyben a tudományos ideálokat vagy
+egyáltalán nem vagy csak a legutóbbi időkben értékelik.</p>
+<p>A magasabb intelligenciák közöttük, amennyiben nem gazdálkodásra
+szoritkoznak, majdnem <span class="pagenum"><a name="Page_276" id=
+"Page_276">-276-</a></span> kizárólag diplomáciai és katonai
+szolgálatba állnak, ugy hogy a tudományos életpálya nem is jut
+eszükbe. Sőt ma is, amikor a tudomány jelentősége mindinkább
+kidomborodik, még mindig le kell győzniök bizonyos előitéleteket,
+amelyek nemzedékről-nemzedékre halmozódtak fel és csak fokozatosan
+tünhetnek el. Nem kell külön megindokolnunk, hogy alacsony
+müveltségi fokon álló környezet a kutató tehetség kifejlődésére
+szintén nagyon hátrányos. Hiszen kizárólag értelmi
+szolgáltatásokról van szó, amelyek megfelelő, korai kiképzést
+igényelnek, hogy olyan mértéket üthessenek meg, amilyen itt már
+tekintetbe jön. Egész kivételesen találunk arra is példát, hogy
+egy-egy kutató ily alacsony körökből támad. Igen kiterjedt
+néprétegek jönnek azonban számitásba, amelyeknek tehát nagyobb
+számu kutatót kellene termelniök, ha az emlitett hátrányok nem
+gátolnák, amelyek a meglevő tehetségeket sem engedik
+érvényesülni.</p>
+<p>A mi három emberünk például olyan környezetben nőtt fel, amely a
+magasabb műveltség elsajátitását nem nehezitette meg különösen.
+Hogy bár különböző mértékben, de elég rossz tanulók voltak, gyakori
+csoport-jelenség, amelyet azonban csak később fognak behatóbban
+tárgyalhatni. <span class="pagenum"><a name="Page_277" id=
+"Page_277">-277-</a></span></p>
+<p>Személyes tapasztalataim szerint is ugyanerre az eredményre
+jutottam. Többször volt alkalmam olyan fiatalembereket megfigyelni,
+akik előtt nehéz és küzdelmes ifjuság után, később a tudományos
+munka lehetősége tárult fel s hihetetlen lelkesedéssel vetették
+magukat reá. Az általános nézettel szemben, melyet pedig akkor
+magam is osztottam, nem tapasztaltam, hogy e buzgó és jóakaratu
+férfiak, kielégitették volna a várakozásokat, amelyeket tudományos
+működésükhez maguk és mások füztek. Meg kellett győződnöm arról,
+hogy az ifjukori küzdelmek a szervezetet már annyira igénybe
+vették, hogy nem maradt elegendő erő későbbi jelentékeny
+teljesitményekre. Technikai eredményeket még el tudtak valahogy
+érni, de az energiáknak kiváló tudományos sikerekhez szükségelt
+<i>teljes</i> kihasználása már nem állott módjukban.</p>
+<p>A sok szép mese, amely alacsony sorsból tekintélyre és
+tiszteletre vergődött emberekről szól, a tudományos felfedezőkre
+alig vonatkozik, inkább a <i>feltalálók</i>, legtöbbnyire azonban
+ügyes <i>iparosok</i> és <i>kereskedők</i> bizonyitják az igazát.
+Az ismert nagy férfiak közül ragadjuk ki Edisont. Érdekes, hogy ez
+a férfiu, aki talán többet kisérletezett, mint bárki más, – igazi
+tudományos felfedezéssel nem dicsekedhetik. Kétségtelen, hogy sok
+uj dolgot észrevett, amely <span class="pagenum"><a name="Page_278"
+id="Page_278">-278-</a></span> egy jelentéktelenebb, de
+tudományosan gondolkodó embert legott uj felfedezéshez segitett
+volna, őt azonban semmi sem érdekelte, aminek gyakorlati
+alkalmazhatósága nem volt kézenfekvő. Ha végig kisérjük élete
+során, azt találjuk, hogy majdnem teljesen műveltség hijján nőtt
+fel, fiatal korában rikkancs volt, de a legnagyobb erőfeszitéssel
+igyekezett azt a műveltségi fokot és technikai képességet elérni,
+amelyet egy amerikai ujság feltételez és közvetit. Később például
+maga állitotta elő, vagyis maga irta és nyomtatta azt az ujságot,
+amelyet a vasuton árusitott. Ilyen gondolatkörben a tudományos
+munkásság fogalma, illetve az ismeretlen felderitésére irányuló
+érdeklődés nem léphet fel s ezt később sem szerezte meg. Mayer,
+Liebig és Helmholtz eseteiben a tudományos munka eme feltétele már
+ifjukori benyomásaiban adva volt. Az ujabb időkből jóformán csak
+egyetlen egy esetet tudok, hogy a legnagyobb felfedezők egyike
+majdnem teljesen műveletlen környezetből származott: Faraday,
+akinek atyja egy szegény kovácsmester volt. Nála azonban meglehetős
+korai tudományos befolyások lépnek fel, egyrészt a könyvek révén,
+miután könyvkötő tanoncz volt, másrészt ama szerencsés véletlen
+folytán, hogy Davynak a Royal Institutionban tartott felolvasásait
+meghallgathatta. <span class="pagenum"><a name="Page_279" id=
+"Page_279">-279-</a></span></p>
+<p>Faraday tudományos elfogulatlansága főleg a hagyományos fizikai
+gondolkodás aránylag csekély ismeretére vezethető vissza.</p>
+<div class="chapter">
+<h2>A nevelés.</h2>
+</div>
+<p>Ha most már a nevelés és tanitás feltételeihez fordulunk, azt
+látjuk, hogy a nagy emberek nevelése, amit értelmes szülők néha
+megkisérlenek, majdnem biztosan balul üt ki; többnyire
+szerencsétlen emberek kerülnek ki a próbából. Az illetők tudniillik
+erre a feladatra a született alkalmassággal nem rendelkeztek, mert
+ha véletlenül megfelelnek, bizonyára a leghatározottabban
+védekeztek volna ilyetén módon való neveltetésük ellen. Emlékezzünk
+vissza arra a ferde helyzetre, amelybe a nagy emberek jórésze
+gyermekkorában iskolájával szemben került: feltünő ellenmondás áll
+fenn az okos kiképzésnek hangsulyozott és igazolt szükségessége és
+a szokásos neveltetésnek ösztönszerü visszautasitása közt.</p>
+<p>Ez ellenmondás megoldását már előbb jeleztem: a tanitás
+minemüsége idézi elő az ellentétet. Liebig a gimnáziumban az
+utolsó, vagy legutolsó helyet foglalta el, Mayert is ugyanez a sors
+érte. Helmholtz később bevallotta, hogy a latin órák alatt titokban
+a geometriai optika köréből <span class="pagenum"><a name=
+"Page_280" id="Page_280">-280-</a></span> vett számitásokat oldott
+meg, habár az apai házban divó kötelességérzet révén nagyobb
+összetüzések elkerülhetővé váltak; különben sem volt erőszakos
+természetü.</p>
+<p>Viszont azt találjuk, hogy épp ebben a korban él a gyermekben a
+legnagyobb hajlandóság meglevő érdeklődéseivel összhangzó munkásság
+iránt. Liebig irja, hogy mikor a darmstadti udvari könyvtáros a
+könyvekre szabaditotta, válogatás nélkül, mindent befalt, ami csak
+a kémiára vonatkozott; Mayer a hajón való tanulmányokba merült
+életét is hasonló szinekkel festi. Faraday pedig a bekötés végett
+átadott könyveket előbb mind elolvasta. A lázas vágy: a kedvelt
+tudományos területeknek teljesen urává lenni, a kutató tehetségnek
+még a legkedvezőtlenebb körülmények közt is általános ismertető
+jele.</p>
+<p>Nem mondhatnók, hogy a német iskolákban ma uralkodó tanitási
+szellem e vágyódásnak kedvezne. Az elemi iskolában a
+hittan-magolást, a középiskolában pedig a nyelvek tanitását viszik
+tulzásba. Mindkettő egy középkori világnézetnek maradéka, bár más
+tereken. A vallásos felfogásnak a mai embereknél már nincs az a
+benső jelentősége, mint a középkorban, mikor az egész szellemi
+életet felszitta és betöltötte. Arról nem lehet szó, hogy ezt a
+kort ismét visszaállitsuk; ehhez a mi szellemi értékünk még az
+ugynevezett <span class="pagenum"><a name="Page_281" id=
+"Page_281">-281-</a></span> alsóbb osztályoknál is nagyon gazdag és
+sokoldalu. Sőt az egyes embernek növekvő részvétele hazájának s a
+közügyeknek intézésében az érdeklődést ellenállhatlanul, mindinkább
+a világi ügyek felé tereli. Az egyidejüleg gyarapodó szellemi
+önállóság természetszerüen ellenszegül a kötelező valláserkölcsi
+felfogás lenyelésének; az a követelés tehát, hogy a vallásoktatás
+az előirt tananyag közül az állami népiskolákban kiküszöböltessék,
+a dolog természeténél fogva kikerülhetetlen és ellentállhatatlan.
+Azt a belső szükségletet, hogy a „nép részére a vallás megóvassék“,
+leginkább azok érzik, akik maguk a vallásos hitet már régen
+elveszitették. A vallásoktatásnak az iskolákból való kizárása
+ellenére is különben igen élénk vallásos élet fejlődhetik ki.
+Északamerika keleti államaiban a hagyományos puritán érzület
+nemzedékeken át fennmaradt, az állami vallásoktatás igénybe vétele
+nélkül.</p>
+<p>Hogy azonban a dogmatikus tanitás akármily módjának is a
+kutatószellem kifejlődésére káros hatással kell lennie, a kiváló
+egyén lélektani feltételeinek és tulajdonságainak elemzéséből is
+nyilvánvaló. Ismertető jele: uj utakon jár és megnyitja mások
+számára is őket, aminek viszont szükségszerü kelléke, hogy a kutató
+előtt ne legyen tekintélye a járt utaknak, vagyis öröklött
+<span class="pagenum"><a name="Page_282" id=
+"Page_282">-282-</a></span> nézeteknek, hanem szokásból vagy
+ösztönszerüen megvizsgálja, vajjon helyesek-e? Minden létezővel
+szemben való e kritikai hajlandóságon kivül szüksége van a
+járatlan, a ki nem próbált és ki nem gondolt dolgok szenvedélyes
+kivánására is. Gyermekek és fiatal állatok ugyanezt a hajlamot
+mutatják: mindent kikutatni és mindenbe beledugni az orrukat.
+Általában meg van tehát az alapösztön a kutatáshoz, többnyire
+azonban nem elég hatékony, hogy mint az életnek irányitó tényezője
+huzamosan fentarthassa magát. Ennek az ösztönnek fentartását
+azonban az a ténykörülmény veszélyezteti legjobban, hogy a tanitási
+rendszer ellenőrizetlen adatok szellemi befogadását kényszeriti
+ki.</p>
+<p>A népiskolában egyáltalában nem vehető észre valami nagy
+ellentállás a szokott nevelési rendszerrel szemben, ami a tanuló
+zsenge korával függ össze: eszébe sem juthat tanitójával belső vagy
+külső harczba bocsátkozni. A mai tanitás különben némi kárpótlást
+is nyujt: az utolsó időben mindinkább szakszerübbé válik és a
+tanulóval azokat az ismereteket is közli, amelyek iránt a
+legélénkebben érdeklődik; legalább is azt hiszem, hogy Németország
+mai népiskoláiban ilyen tendenczia kap lábra.</p>
+<p>Rendkivül erősen mutatkozik a leendő kutatónak ellenszegülése a
+középiskolákban, <span class="pagenum"><a name="Page_283" id=
+"Page_283">-283-</a></span> még pedig rendszerint a nyelvek körül,
+miután az eljárás dogmatikus. A tényleges viszonyok csodálatos
+félreismerése következtében az antik nyelvek Németországszerte egy
+évszázad óta szinte vallásos tiszteletnek örvendenek és szószólóik
+türelmetlenség dolgában a középkor papjaival vetekedhetnek. Hogy az
+ilyen türelmetlenségnek megfelelő korlátoltság az előfeltétele,
+csak jelezni akarjuk. E korlátoltság az igazi tudományok terén való
+járatlanságban és e tudományok megvetésében nyilvánul, ama képtelen
+ürügy alatt, hogy az ókor népei már az emberi tökéletesség legfőbb
+fokát érték el. Az antik nyelvek imádása azután a többi nyelvek
+tulbecsülésére is vezetett, amelyeknek különös „müveltségi értéket“
+tulajdonitanak, de a bizonyitás eddig még nem sikerült. Vagy
+láttuk-e már, hogy egy sok nyelvet beszélő ember valami rendkivülit
+hozott létre? Ha igy volna, akkor a nemzetközi szállodák portásai
+és a hálókocsik ellenőrei, akik egy fél, sőt egész tuczat nyelvet
+beszélnek, az emberiség értelmi virágát képviselnék. A nők
+különösen alkalmasak idegen nyelvek tökéletes elsajátitására,
+viszont már határozottan meggyőződhettünk arról, hogy a női lélek a
+kutató képességet általában nélkülözi.</p>
+<p>A fenti megjegyzés váratlan világitásba is <span class=
+"pagenum"><a name="Page_284" id="Page_284">-284-</a></span>
+helyezte a nyelvtanitás állitólagos logikai értékét, amit szintén
+határozottan kétségbe kell vonnunk. A goemetria logikai értékét
+például el lehet ismernünk, mert e tudományban rendszeres
+meghatározások és következtetések vannak és ezáltal a gyakorlati
+logika iskolájául szolgálhat, mindaddig, mig a tanitás üres
+formulákba nem ful. A nyelveknél azonban csak <i>önkényes</i>
+szabályok alkalmazásáról van szó, melyek épp ilyen önkényes
+kivételek által mindenütt megtörnek. Abban a számtalan esetben,
+amikor a logika, vagyis egy éppen megtanult szabály szakszerü
+alkalmazása, határozott formákat kivánna, a tanulónak azt kell
+megjegyeznie magának, hogy ez a forma – tilos. Ez a gyakorlat
+homlokegyenest ellenkezője annak, amire a matematika és a
+természettudományok oktatnak és az a tanuló, aki nyelvek közt
+növekedik fel, kénytelen szellemi szempontjait alapjukban
+megváltoztatni, ha például fizikát akar elsajátitani.</p>
+<p>A nyelvtanitás olyan baj, amelynek szükségszerüségét nagyban
+tulozzák. Azt mondják mindig, hogy csakis a nyelv által lehet az
+idegen népek szellemébe és lelkébe behatolni. Milyen jelentősége
+van a középiskolai tanuló számára, hogy az idegen népek szellemébe
+és lelkébe behatoljon? Legközelebb fekvő feladata <span class=
+"pagenum"><a name="Page_285" id="Page_285">-285-</a></span> mégis
+az, hogy a maga népének szellemét és lelkét ismerje meg és az
+iskola e kézenfekvő fontos feladatot illuzórius czélok javára
+hanyagolja el.</p>
+<p>Az idegen népek belső megértéséhez olyan érettség kell, amilyent
+egy középiskolai tanulónál nem szabad föltételeznünk és ha elérhető
+is volna, vajjon érthető értékviszonyban állna az eredmény ahhoz az
+óriási idő- és energiapazarláshoz, amelyet reá forditottak? Akkor
+kell ilyesmivel foglalkozni, amikor az iskolával szemben
+mindenfelől sürgős követeléseket támasztanak, amelyek csakis azért
+nem teljesithetők, mert a szükségtelen nyelvtanitás több szabad
+teret nem engedhet?</p>
+<p>A helyzet még rosszabbodik amaz aprólékoskodó módszer miatt,
+ahogy a régi filológiai hagyományok szerint a modern nyelvek
+tanitása is folyik. Mig pinczérek, kereskedelmi tanonczok,
+hálókocsi-kalauzok rövid idő alatt sajátitják el az idegen
+nyelveket, gimnazistáink sok évi tanulás után jóval kevesebb
+eredményt érnek el. Itt van azután a modern ifju, akitől a
+tanuláshoz való kedvét s látóköre kiterjesztésének vágyát egész
+életére elrabolták és aki már csak azt akarja tanulni, amivel
+leggyorsabban „karriért“ csinálhat. Szerencsére nem mindnyájan
+ilyenek. <span class="pagenum"><a name="Page_286" id=
+"Page_286">-286-</a></span></p>
+<p>E fejtegetéseimet nem személyes izlés, hanem sajnos, teljesen
+reális viszonyok igazolják: az a rendszeres ellenszenv, amely a
+későbbi nagy kutatók és felfedezők, vagyis az emberiség értelmi
+vezetői részéről az iskolák nyelvi zsarnoksága ellen mindig
+megnyilvánult. Ifjukorukban mohó tudásvágyukkal tünnek ki a reális
+tárgyak iránt, könnyen megkülönböztethetők tehát azoktól, akik
+csakis lustaságból szegülnek ellene az iskolai követelményeknek.
+Éppen a nagy kutatók azok, akik a legtöbb ellentállást fejtik ki; a
+körülményekhez képest, ugy ahogy keresztül csusznak vagy hajótörést
+szenvednek, később azután, mint nagy férfiak „rendszertelen
+kiképzés“-ük folytán öreg nyelvtanáruk fejcsóválásait
+provokálják.</p>
+<div class="chapter">
+<h2>A leendő kutató felismerése.</h2>
+</div>
+<p>E meggondolásaink nagyon fontos alkalmazást találnak annál a
+kérdésnél, hogyan lehet a leendő kutatókat vagy felfedezőket a
+lehető legkorábban felismerni. Laboratóriumom virágkorában, amikor
+már az első tanitványok saját munkájukkal is a tudományos világ
+figyelmét vonták magukra, egyik japáni tanitványom révén a japán
+közoktatási miniszterium azt a kérdést intézte hozzám, vajjon minő
+eszközökkel <span class="pagenum"><a name="Page_287" id=
+"Page_287">-287-</a></span> lehetne a különös munkaképességü
+tanitványokat lehető legkorábban felismerni? Ez az eset
+gondolkodóba ejtett, hogy én magam miképpen is találtam rá
+tanitványaim sokaságában azokra, akiktől valami különöset várhattam
+és akiket asszisztensekül magam mellé vettem vagy pedig
+kartársaimnak melegen ajánlottam és igy a tudomány számára
+biztositani igyekeztem. A tényleges eredmény meggyőzött arról, hogy
+könnyen meg lehet őket a többiektől különböztetni és az egyes
+eseteknél valóban nem volt soha kétségem fiatal munkatársaim
+jövendő jelentősége felől. Az utólagos számadás, amelyet eljárásom
+felől magammal szoktam elintézni, arra az ismertetőjelre vezetett,
+hogy leendő kimagasló tanitványaim sohasem elégedtek meg azzal, ami
+tudományos fejlesztésük érdekében a rendes tanitás folyamán
+nyujtható volt; mindig akadtak kételyeik vagy legalább is
+kérdéseik, amelyek állandó lelki közremüködésük szükségszerü
+következményei voltak. A közepes diáknak elég dolgot ad a tantárgy
+megértése és elsajátitása is; a kiváló tehetségünek azonban a tárgy
+maga csak serkentés, hogy mielőbb tovább haladjon és mély vizre
+kerüljön. Mindig az önálló felfogás és munkásság képessége és vágya
+az, ami a jeleseket már ifjukorukban kiemeli. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_288" id="Page_288">-288-</a></span></p>
+<p>Már most képzeljük el, hogy egy ilyen kiváló szellem az
+iskolában a szigoru órarendhez és tantervhez van lánczolva; kenyér
+gyanánt követ, önálló szellemi tevékenység helyett könyvnélküli
+magolást és gépies szabályalkalmazást kap! Képzeljük el a
+határtalan kapaczitásu fiatal szellem mohó éhségét az igazi tudás
+után és – szótagokat kell tanulnia! Szüksége van a házi nevelés
+teljes sulyára, ha az áldozat a parancsolólag megkivánt szellemi
+táplálékot csak titokban az óra alatt szerzi meg és a ráerőszakolt
+szalmacsépléssel szemben a passziv ellentállással megelégszik,
+amint Helmholtz tette. Legtöbb esetben azonban a harcziasabb
+összeütközések is kikerülhetlenek. Nem áll az az ellenvetés, hogy
+olyan életkorról van szó, amelyben a szellemi érettség, amely ily
+ellenszegülésre hajt, még nincs kifejlődve. A tények épp az
+ellenkezőjét tanusitják s legott látni fogjuk, hogy a koraérettség
+a későbbi nagy embereknek szintén igen általános ismertetőjele.</p>
+<div class="chapter">
+<h2>Gyakorlati alkalmazások.</h2>
+</div>
+<p>E fejtegetéseink olyan végkövetkeztetésekhez vezetnek, amelyekre
+ezuttal csak utalhatunk. Megmutatják az utat a már égetővé vált
+iskolai reform felé, olyan formában, hogy a nyelvtanitás
+<span class="pagenum"><a name="Page_289" id=
+"Page_289">-289-</a></span> nagy mértékben korlátozódik. Ha a
+„nyelvek és művészeteknek“ az egyetemen való szerepüket a rajz,
+torna, lovaglás és vivás <i>után</i> szembe állitjuk a
+középiskoláéval, alig érthető meg, hogy ez a kontraszt az illető
+tényezőknek még mindig nem ötlött a szemébe. Egy másik önkénytelen
+megállapitás: ma a középiskolai oktatás néhány évvel tovább tart,
+mint kellene, miután olyan korban is lenyügözi a diákokat, amikor a
+legnagyobb mértékben ártalmas, sőt gyakran végzetes az önálló
+szellemi fejlődésre. Láttuk, hogy Liebig 16 éves korában ment az
+egyetemre, 17½ éves korában Párisba; Helmholtz 16½, Mayer pedig 17
+éves korában került az egyetemre, vagyis olyan időben, amelyben
+manapság szerencsétlen fiatalságunk még a középiskola padjaiban
+görnyed. A mai iskolai rendszer átka: a gimnáziumi évek
+indokolatlan kitolása, a nyilvánosságot eddig még alig
+foglalkoztatta, bár az egyéni fejlődés legszebb két-három éve
+elvész általuk. Miért nem zárul le nálunk az iskolai oktatás
+természetszerüleg az önkéntesi szolgálat jogosultságával? Az ebből
+származható előny olyan sokoldalu, hogy ehelyütt nem
+terjeszkedhetek ki bővebben reá. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_290" id="Page_290">-290-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>Korai érettség.</h2>
+</div>
+<p>Emlitettük a kiváló emberek általános jellemző vonását: a
+koraérettséget. Egyértelmüleg olyan példák vannak előttünk, amelyek
+e kiváló férfiak meglepő ifjukori próbálkozásairól szólnak, s
+hajlandó volnék ezt a jelenséget általánosnak és szükségszerünek,
+vagyis a körülmények által meghatározottnak tekinteni. Habár azt
+hiszem, hogy a korai érettség nem a teremtőképesség szekunder
+következménye, hanem primér tulajdonság, amelynek meglététől a
+későbbi alkotások függnek. Arról is meggyőződhetünk t. i., hogy
+maguk a nagy, kiemelkedő eredmények szintén a fiatalkori évekre
+esnek. Az energiaelmélet multszázadbeli megteremtői: Mayer,
+Helmholtz, Joule, Clausius, William Thomson és Carnot közül egyik
+sem volt 28 évesnél több, amikor alapvető munkája megjelent, ha
+pedig a nyilvánosságrahozatal szükségszerü elhuzódását leszámitjuk,
+a 25-ik életév volna a legteljesebb virágzás kora. Azoknál pedig,
+akik csak egyetlenegy művet hoztak világra, ez az egy mindig
+fiatalkori alkotás volt, másoknál pedig, akik munkaképességüket meg
+is tudták őrizni, későbbi eredményeik messze elmaradnak. Ez a
+ténymegállapitás is messzemenő következtetésekre nyujt alkalmat,
+amelyek közül elsősorban a lélektaniakkal akarunk foglalkozni.
+<span class="pagenum"><a name="Page_291" id=
+"Page_291">-291-</a></span></p>
+<p>Meggyőződtünk arról, hogy a felfedező legfontosabb sajátsága a
+gondolkodás és cselekvés független voltában található; szükséges
+még a kritikai érzék megfelelő mértéke, amely a helyes
+lehetőségeket a temérdek kinálkozó közül kiválasztja. A bátor
+fellépés általános tulajdonsága minden fiatalembernek, viszont az
+elmeél már előrehaladottabb szellemi fejlődés terméke és az
+öregkorig fokozódni szokott. A legkiválóbb alkotás tehát olyan
+időre esik, amikor a bátorság még nem csökkent meg lényegesen, a
+kritikai érzék ellenben már elegendően kialakult. Ebből is
+láthatjuk, hogy milyen fontos az utóbbi tulajdonság korai megérése,
+hogy a végső szellemi erőfeszitésnél megtehesse a maga
+szolgálatait. A koraérettséget épp ezért tartom a kutató szellem
+előfeltételének, nem pedig következményének.</p>
+<p>Az iskola problémájára vonatkozólag alkalmazható következtetések
+ugyanabban az irányban keresendők, mint az önállóság követelményei:
+a fiatal szellemnek az önálló kifejlődés lehetőségét a lehető
+legkorábban meg kell adni. Ez a czél a mai középiskolai keretekben,
+amelyeket a „klasszikus“ és „harmonikus“ nevelés jeligéje zár be,
+egyelőre kivihetetlen. A porosz közoktatásügyi miniszterium csak a
+legujabb időben kibocsátott rendeleteivel árulja el azt a belátást,
+hogy az eddigi irányzat teljességgel elhibázott. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_292" id="Page_292">-292-</a></span> Az
+eredeti és alkotó gondolat értéke oly rendkivüli, hogy az oktatást
+legalább is annyira módositani kell, hogy az ilyen gondolatokat meg
+nem fojthassa. Eddig az a gyilkos elv uralkodott, hogy kivételes
+szolgáltatásokra a többiek kárán nincs szükség. Igaz, hogy a szigor
+nem volt következetes és a kiváló nyelvtehetségeknek elnézték
+matematikai és természettudományi fogyatékosságait, viszont azonban
+nem, aminthogy egész iskolapolitikánk is fejetetejére van állitva.
+Mihelyt valamely területen szokatlan virágok feslenek, ápolni is
+kell őket, megbecsülni és a kivirágzás teljes szabadságát is
+biztositani. Az „egyoldaluság“ félelme a nyelvnek elhanyagolása
+esetén, csak szokásos előnybehelyezésük megnyilvánulása; hiszen a
+nyelvismeretekben való egyoldaluságot nemcsak szivesen látják,
+hanem bizonyos elégtétellel is hivatkoznak reá. Az egyes tárgyakban
+való kivételes sikerek ezerszer értékesebbek és becsületesebbek,
+mint az összes szakokban való egyforma jó eredmény, amely
+kétségtelen bizonyossággal a közepes tanulót jellemzi. Amilyen
+gyakori a rossz bizonyitvány a jövendő nagy embereinél, épp annyira
+csodálkozhat a tanitó is, hogy kitünő diákjai az életben semmire
+sem viszik, ami pedig szempontunk szerint magától értetődő.</p>
+<p>Meggondolásaink gyakorlati kivitelét ugy <span class=
+"pagenum"><a name="Page_293" id="Page_293">-293-</a></span>
+képzelem el, hogy minden tanitó törekvésének arra kell irányulnia,
+hogy tanitványai köréből emeljen ki egy párat, akikkel ő s akik
+vele teljesen azonositják magukat. Őket azután fejlessze olyan
+egyoldalulag, ahogy csak lehet s ne törődjék vele, ha más mezőkön
+kevésre viszik. Felesleges talán bizonyitanom, milyen lelki
+kielégülést szerezhetnének ugy a tanárok, mint a tanulók és
+termelőképességük milyen hatványozottan érvényesülne. Meg kell
+jegyeznem, hogy a középiskola gyakorlati rendszerét többévi tanári
+tevékenységemből ismerem, természetesen teljes egyéni szabadság
+mellett, s igy hangsulyoznom lehet, hogy személyes tapasztalatok
+nyomán mondok itéletet.</p>
+<div class="chapter">
+<h2>A mü és következményei.</h2>
+</div>
+<p>A teremtő szellemek tulajdonképpeni szolgáltatásaihoz értünk;
+megállapitottuk és megértettük már, hogy nagyon fiatal éveikben
+szoktak jelentkezni. Ha azonban utána nézünk, vajjon ez tényleg az
+első tudományos termésük-e, rendszerint tagadó választ kell adnunk.
+Ne felejtsük el azonban, hogy a mai tudósnak külső előrehaladása
+bizonyos próbamunkákat követel meg (doktori értekezés, stb.),
+amelyek rendszerint a kezdő tapogatózásaiból állanak. Miután pedig
+az <span class="pagenum"><a name="Page_294" id=
+"Page_294">-294-</a></span> ilyen műveket szokás szerint
+kinyomatják, igazi produktumaikat a nyilvánosság előtt is megelőzik
+és a szerző jellemét és értékét rendszerint homályban hagyják.
+Mayernek a szantoninról szóló értekezése példának okáért abszolut
+átlagmunka, nem is sejteti az iró belső mozgató eszméit. Más
+esetekben is igy áll a dolog, ami különben nagyon természetes. Az
+első nyilvános fellépést habozás s óvatosság előzi meg s a titkos
+szerelmek nem szólalnak meg mindjárt, hanem a meglévő anyaghoz
+fordulnak. Kivétel csak akkor fordul elő, ha a felfedezőnek előbb
+egyáltalán nem volt alkalma a piaczra lépni, igy Sadi Carnot
+esetében, az energetika második főtétele felfedezőjénél, akinek
+mindössze egy rövid, de világhirü mesterműve van.</p>
+<p>E külső tüneteket azonban nem szabad akként értelmeznünk, mintha
+az alapvető munka <i>gondolatai</i> is később támadtak volna. Sok
+bizonyságunk van arra, hogy olyan gondolkodási irányokról van szó,
+amelyek már igen korán léptek fel, gyerekkori benyomások, személyes
+tapasztalatok vagy idősebbek szellemi befolyásolásai alakjában.
+Ilyen nagyszerü alkotások nem egy-egy szerencsés pillanat kincsei,
+hanem csak hosszu les után jönnek puskára. Fájdalom, ritkán
+követjük visszafelé az első nyomokat: Mayernél azonban látjuk azt a
+rettenetes, meg-megujuló <span class="pagenum"><a name="Page_295"
+id="Page_295">-295-</a></span> erőfeszitést, amely a gondolat
+tiszta fogalmazását megelőzi; öreg, tapasztalt pisztrángot kell
+horogra kapni: tudjuk, hogy itt van, néha fel-felcsillan, majd
+megint eltünik, már a magunkénak hisszük, amikor ujra elvesztjük
+szem elől. Sok meddő kisérlet után ismerjük ki csak annyira, hogy a
+kezünk közé kerül s még akkor, az utolsó pillanatban is hányszor
+kicsuszik! De végül meg kell keriteni; a felfedezőnek nem lehet
+addig nyugta, amig az adott kérdésnek ura nem lesz.</p>
+<p>Mindenesetre tehát: ez a munka összes erejét és egész odaadását
+kivánja meg a lelkes fiatal tudóstól. Hozzá nem értő emberek hirét
+terjesztették, mintha a felfedező olyan könnyen arathatná le a maga
+gyümölcseit, ahogy egy körtét megeszünk. Evvel szemben, nemcsak a
+tudomány, hanem a müvészet nagy alkotásaira is áll, hogy minden
+egyes ilyen mü az alkotó minden erőfeszitésének végső kimeritésével
+született. A kész dolog azután frissnek és könnyednek tetszhet, ez
+a látszat azonban csak a tökéletesen kivitt munka eredménye, nem
+pedig a légbőlkapottság bizonyitéka.</p>
+<p>A teljes odaadást utólag az a gyakori tény bizonyitja, hogy a
+szerző összes energiája evvel az egy terméssel kimerül. Mayer is
+példa erre, ugyszintén Sadi Carnot is; a tudománynak még
+<span class="pagenum"><a name="Page_296" id=
+"Page_296">-296-</a></span> sok ilyen Siegfriedje van: gyakran az
+életükkel fizetnek érte s ezek még a szerencsésebbek. A többiek
+avval a tudattal tengődnek tovább, hogy első alkotásuk volt ugyan a
+legnagyobb, egyszersmind azonban az egyetlen s ez a meggyőződés nem
+aranyozza be senki életét sem, legalább eddig, amig a méltó
+reprodukczió képességének hiánya rendszerint szemrehányásként esik
+vissza az illetőre. Ha e jelenség szükségszerüségét belátnák,
+mindenesetre könnyebben és derüsebben lehetne elviselni: természeti
+törvények ellen nem lehet boldogulni ugy sem Keller az, aki
+Seldwyla lakóiról meséli, hogy fiatalságukban mindegyiknek megvolt
+a maga fénykora, azután leáldozott és szürke öregség mered
+reménytelenül reájuk. A felfedezőre is ez a sors vár, annál
+valószinübben, minél jelentékenyebb volt felfedezése és minél
+fiatalabban bukkant rá. Akadnak rendkivüli szervezetü emberek,
+akiknek jelentékeny felfedezésekhez való képességük érettebb
+korukra is megmarad; a következményeket is azután sokkal könnyebben
+viselik el, mint a fiatalok kevésbbé ellentálló és kevésbbé
+megkérgesedett természete.</p>
+<p>E ténybeli megállapitások is ellentétben állnak a népszerü
+gondolkozással, amely szerint valaki annál alkalmasabb jövendő
+felfedezésekre, minél jelentékenyebbek vannak már a <span class=
+"pagenum"><a name="Page_297" id="Page_297">-297-</a></span> háta
+mögött. Ez a feltevés a való viszonyokkal teljesen ellenkezik:
+minél sulyosabb volt az első felfedezés, annál kevésbbé várható,
+hogy hasonló értékben megismétlődjék. A tapasztalat is gyakran
+megerősiti a mi véleményünket: amikor Kirchhoffot és Kundtot, e két
+kitünő fizikust Berlinbe meghivták, abban a reményben történt, hogy
+megkezdett pályájukat emelkedő tendencziával folytathatják, de –
+épp az ellenkezője következett be. A feltalálókkal is igy vagyunk:
+Edisont nagyszerü találmányai után elhalmozták minden képzelhető
+támogatással és még sem tudta már sokra vinni, évek óta alig
+produkált valamit, ami régi sikereihez fogható volna. Ha a
+vállalkozó szellemü üzletemberek, akik vele rosszul spekuláltak, a
+feltalálás lélektani feltételeivel tisztában lettek volna, inkább
+fiatal és tehetséges tudósokra szánták volna a pénzüket, akiknek az
+érvényesüléshez éppen csak a mód és alkalom hiányzik. Abba, aki a
+szociálpolitikában és a szervezési munkában még többre vitte, mint
+az optika területén, a helyes uton járt: egész Németországban
+keresett-kutatott fiatal emberek után, akiket, gyakorlati próbák
+alapján, lekötött magának, hogy teremtő erejüket gyárai részére
+biztosithassa.</p>
+<p>Jeleztük, hogy valamely kiváló felfedezés <span class=
+"pagenum"><a name="Page_298" id="Page_298">-298-</a></span>
+hátrányos következményei, amelyek a fiatal korban annyira
+gyakoriak, később arányosan csökkennek. Természetesen más tényezők
+is számitásba jönnek, főleg a felfedezés érvényesitésének
+több-kevesebb nehézségei, amelyek a szervezetet ujabb
+erőveszteségnek vetik alá és további munkára már alkalmatlanabbá
+teszik. Az idejekorán érvényesülőknek tehát kettős szerencséjük
+van: a fel nem ismerés keserveit megtakaritják és több kilátásuk
+marad, hogy még érdemleges eredményeket érhetnek el s az önvád
+furdalásai ellen védve lesznek. Helmholtz példájára hivatkozunk: az
+erő megmaradásáról való munkáját nem tekintette egyéni
+reform-alkotásnak, hanem lényegében már ismeretes, csak
+észrevétlenül maradt vonatkozások összefoglalásának és
+átdolgozásának. Hamarosan azonban baráti kör veszi körül, amely uj
+ötleteit a legmelegebben pártjába veszi és a külső elismerés jelei
+sem késtek sokáig. Nem is tört meg időnek előtte, sőt rendkivüli
+munkaképessége haláláig szinte csorbitatlan volt, amit persze
+jórészt munkamezeje alkalmas felcserélésének is köszönhetett.</p>
+<p>Valószinü tehát, hogy a jeles felfedezéseket a kimerülés tünetei
+váltják fel, de a körülményektől függ: mennyire. Általános
+fejtegetéseink az egyes esetek megitélését mindenesetre
+megkönnyitik. <span class="pagenum"><a name="Page_299" id=
+"Page_299">-299-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>A kutató hivatása.</h2>
+</div>
+<p>Nem ismerünk ezidőszerint olyan társadalmi állást, amelynek
+tartalmi foglalata kizárólag a tudomány megfelelő termékenyitéséből
+állna. Vannak egyes esetek, amikor kitünő kutatóknak elnézik gyönge
+tanári eredményeiket és másokkal helyettesitették őket, ujabban
+pedig olyan akadémiai pozicziókat is létesitenek, ahol alig kell
+tanitani és az anyagi javadalmazás felmenti az illetőt egyéb
+foglalkozás szükségétől. Mindig kompromissziumról lehet azonban
+csak beszélni s az állam még manapság is tartózkodik a szabad
+tudományos kutatás <i>személyi</i> kérdéseinek megbolygatásától.
+<i>Tárgyi</i> támogatás Németországban inkább, mint bárhol, bőven
+akad, hiszen a természettudományi intézetek háztartásában a
+legnagyobb tétel nem a tanitásra, hanem a kutatásokra esik s a
+tanárok és tanitványok ügyét egyaránt teljes készséggel
+pártolják.</p>
+<p>Különös, hogy a személyi és anyagi érdeklődés mennyire eltérő
+mértékü s a tanárok alkalmazásánál, legalább formailag, a tanitási
+kötelezettségtől sehogy sem akarnak eltekinteni. Igaz, hogy nem
+annyira a kormányok czopfosak, mint inkább a tanárok, akiknek
+javarésze főleg előadásainak él s kisebbitésnek érezné, ha
+kutatókollégáikat <span class="pagenum"><a name="Page_300" id=
+"Page_300">-300-</a></span> a tanitástól felszabaditanák. A kutatói
+tevékenység magasabb értéküsége olyan nyilt titok, amelyről az
+érdekelt körökben nem illik beszélni, mert társadalmi repressziót
+támasztana maga ellen.</p>
+<div class="chapter">
+<h2>A kutató tanári hivatottsága.</h2>
+</div>
+<p>A szakszerü mellékfoglalkozás, amely formálisan főfoglalkozássá
+lép elő, jelenleg a tanitásban merül ki. A tartalmi azonossággal: a
+tudományossággal, alkalmazkodik ugyan a czélhoz, de fenmarad a
+kérdés, vajjon ebből az egyesitésből nem származnak-e jelentékeny
+hátrányok? Tényleg igy is áll a dolog.</p>
+<p>Még manapság is, mikor a tudományos kutatás alapvető fontossága
+már általánosan elismertetik és jóformán a népszerü igazságok közt
+foglal helyet, ezt a mellékfoglalkozást <i>ajándékként</i> várják
+és fogadják attól, aki rátermettnek bizonyul. A kutatónak
+tulajdonképpeni hivatását kell időben és energiában megrabolnia és
+a legjobb esetben sem kap más kárpótlást, mint némi hivatali
+megkönnyebbitést. Természetesen csak idő, még pedig rövid idő
+kérdése, hogy a helyzet megváltozzék és a szabad, tudományos
+müködés olyan élethivatásnak legyen tekinthető, amely az illető
+tudósnak gazdasági sorsát biztositja. Ebben az esetben a kutató
+benső hivatottságát <span class="pagenum"><a name="Page_301" id=
+"Page_301">-301-</a></span> kielégitendő, nem lesz kénytelen más
+müködési területre lépni, a puszta megélhetés és a tovább való
+buvárkodás kedvéért.</p>
+<p>Ha a nagy felfedezők tanitói tevékenységét szemügyre veszszük,
+azt kell tapasztalnunk, hogy uj igazságok megismerése és a tudomány
+terjesztése közt nincs meghatározott viszony. Talán épp annyi
+elsőrangu kutató akad, aki nem tud tanitani, mint ahány kitünő
+tanár, akinek soha ujat felfedeznie nem adatott meg, bár az utóbbi
+eset mégis ritkább. Vannak viszont adataink, hogy mindkét fajta
+kiválóság egy személyben egyesül s a tanári pályától egészen
+elzárkózott tudóssal is találkoztunk már. Ez utóbbi csoport
+jelenleg fejlődési tendencziát mutat, aminek magyarázata egyrészt
+abban rejlik, hogy manapság több tudományos előkészültséget igénylő
+pálya van, mint valaha, másrészt természetesen folyton szaporodik
+az egyetemi képzettségüek száma, akik a tudományos munka vágyával
+és technikai készségével szivesen ragadják meg a gyakorlati
+érvényesülés alkalmait. Ezzel kapcsolatosan azonban a tudománynyal
+foglalkozók egy értékes fajtája kezd kialakulni: az <i>amatőr
+kutatóké</i>, akik anyagi érdek nélkül, lelki szükségből fognak a
+munkához. Eddig ez a tipus Angliára, a vagyoni függetlenség ősi és
+általános fészkére szoritkozott, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_302" id="Page_302">-302-</a></span> harmincz év óta azonban
+Németország is a gazdag államok sorába lépett és a német nemzet
+fontos létérdeke, hogy az örökölt és szerzett vagyon ilyen czélu
+értékesitése nemzeti szokássá váljék. Jellemző, hogy Siemens, az
+ipar e valódi fejedelme, minden siker és kitüntetés közül a berlini
+akadémiába való felvételét s az ebben rejlő megbecsülést tartja a
+legtöbbre. Természetesen a vagyon és a kutatási tehetség elegendő
+mértékben ritkán van meg egy emberben; akinek azonban magának nincs
+kellő tehetsége, üzzön sportot abból és gyarapitsa a nemzet javait
+azzal, hogy fiatal genieket szegényes viszonyaikból kiemel és
+kitanit. Ezzel a helyes eljárással szemben az az amerikai szokás,
+hogy a kétes eszközökkel összeharácsolt milliók egy parányát
+tudományos czélokra dobják oda, durva és esztelen tempó.</p>
+<p>A tanitói és kutatói hivatás egyesitésénél két teljesen
+különböző csoportra akadunk: egyfelől azokra a kutatókra, akik
+kitünő tanárkodásukkal személyi iskolát teremtenek, másrészt
+azokra, akik kedvetlenül és közvetlen hatás nélkül adnak elő.
+Láttuk a mi példáinknál is e két élesen eltérő válfajt: Liebiget,
+az intenziv oktatás nagymesterét és Helmholtzot, akit sokoldalu
+tehetsége éppen a kathedrán hagyott cserben. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_303" id="Page_303">-303-</a></span></p>
+<p>Sokszor felhivtam az illetékes körök figyelmét erre a két
+tipusra és azt javasoltam, hogy <i>klasszikus</i> és
+<i>romantikus</i> névvel illessük őket. Ez a megjelölés magától
+értetődőleg csak az általános irányt szabja ki, az egyes összeférő
+vagy összeütköző tulajdonságokat ezen a nyomon kell keresni és
+kiválasztani: főleg a temperamentum stilus-különbségeiről van
+szó.</p>
+<p>A klasszikus tipus, amelyet Helmholtzban látunk megtestesülve,
+melankólikus vérmérsékletü és lassan reagáló; a mindennapi
+érintkezésben tartózkodóak, őrizkednek minden könnyelmü
+közlékenységtől, akár személyükre, akár tudományos eredményeikre
+vonatkoznék. Ha később tekintélyre és társadalmi poziczióra tesznek
+szert, tartózkodásuk méltóságteljes magatartásban nyilvánul, amit
+rendszerint tulzott gőggel magyaráznak s pedig csak a rettegett,
+váratlan helyzetek megelőzését czélozza. Agybeli reagáló-képességük
+viszonylagos lassuságát (magaviseletük forrás-okát), munkaterveik
+makacs kivitelével és az adott problémának való teljes odaadásukkal
+gazdagon ki tudják egyenliteni. Newton, a jellegzetes klasszikus,
+arra a kérdésre, hogyan bukkant rá felfedezéseire, a közismert
+feleletet adta: <i>folytonos gondolkodással</i>.</p>
+<p>Ebből következik irásaik és tanulmányaik <span class=
+"pagenum"><a name="Page_304" id="Page_304">-304-</a></span>
+karaktere is. Elviselhetetlennek érzik azt a lehetőséget, hogy
+valaki esetleg valamely hibát süthetne reájuk, tehát végtelen
+gondossággal dolgozzák ki eredményeiket, hogy minden oldalról
+megtámadhatatlanok legyenek. Gyakran megesik velük, hogy valamely
+kisérleti eredmény már régen kész és még sem találják a
+nyilvánosságra érettnek. Ezt a körülményt Gaussnak, egy tipikusan
+klasszikus tudósnak szavaival világitjuk meg, aki, mikor munkájának
+állása iránt érdeklődtek, azt válaszolta, hogy: eredményeim már rég
+meg vannak, csak azt nem tudom még pontosan, hogyan fogok hozzájuk
+jutni? Vagyis: annyira fontosnak tartotta eredményei levezetését,
+bizonyitását és más problémákhoz való vonatkoztatásait, hogy
+mindezen feladatok megoldása előtt munkáját tökéletlennek
+érezte.</p>
+<p>A reakczió lassu menetéből következik a tanitásra való
+alkalmatlanságuk is. Az eleven és hatékony előadás a
+<i>rögtönzés</i> nagy készségét feltételezi; a lelkes hevület nem
+tehető páczba, ha azonban maga a tanár is unja a dolgot,
+tanitványat sem tudja elragadni. Régi, elfogadott tények viszont
+nem izgatnak senkit, de uj és nagy eszmék, amelyek az előadó tanár
+ajkán születtek, feltétlenül meghóditják a hallgatóságot is. Ebben
+van a nagy romantikusok feledhetetlen sikereinek titka, pedig
+retorikai és alaki tekintetben <span class="pagenum"><a name=
+"Page_305" id="Page_305">-305-</a></span> ugyancsak kifogás alá
+esnek. A klasszikus tudós természeténél fogva sohasem számithat
+olyan diadalokra, hiszen a rögtönzést ösztönszerüleg és
+meggyőződésből is utálja. A legokosabb, amit tehet, ha felolvasását
+gondosan kidolgozza és minden előrelátható ellenvetéssel szemben
+felvértezi, vagyis beszélő könyvvé alakul át. Miután ez a megoldás
+nem nagyon észszerü, meg kell bocsátanunk, ha a klasszikus tanár a
+személyes oktatást egyáltalán nem szereti és lehetőleg megszökik
+előle.</p>
+<p>A laboratóriumi vagy szemináriumi oktatás még inkább gyors és
+lényegbevágó tudományos reagáló képességet követel; nem elég, ha a
+tanár határozott feladatokat tüz ki, hanem meg kell mutatnia,
+hogyan lehet ügyesen és szakszerüen az ismeretlen területeken való
+buvárkodás számtalan akadályait legyőzni. Hogyha a tanár minden
+egyes esetben azt kénytelen mondani, hogy: először gondolkodni
+akarok a dolog fölött s másnapra azután pompás megoldást süt ki, a
+tanitvány már idegenül érzi magát és munkáját nem fogja önállóan és
+öntudatosan tovább folytatni. Ha azonban tanárja igy szólhat: majd
+együtt gondolkodunk a dolgon, s bizalmas fesztelenséggel
+hányják-vetik meg a lehetőségek sorát, a tanitvány még ha a
+sikerhez kevéssel is járult, a megoldás mikéntjét látja és érti s a
+legközelebbi <span class="pagenum"><a name="Page_306" id=
+"Page_306">-306-</a></span> alkalommal már egyedül fog
+megpróbálkozni vele. Erre a tanári hivatásra viszont csak a
+rögtönzés mestere vállalkozhat, akinek olyan gyakorlata van, hogy a
+sikerben nem kell kételkednie: tehát a romantikus jellegzetes
+vonásáról beszélünk.</p>
+<p>Evvel a jellemvonással különben a romantikus lényege már adva is
+van. Agybeli berendezkedése a szellemi visszahatás rendkivüli
+gyorsaságában és a meginduló gondolatsorok eleven és bőséges
+leperdülésében jelentkezik s egyéb ismérvei is közvetlenül ettől a
+berendezkedéstől függnek. Szangvinikusnak kell lennie és dus
+szellemi termelését közre kell árasztania. Nem fog egy határozott
+kérdésen évekig rágódni, hanem egy csomó érdekkört egyszerre vagy
+legalább gyors egymásutánban követ, miután minden külső befolyásra
+azonnal reagál. Szellemi mozgékonyságánál fogva a jelentkező
+tudományos kérdésekre a felelet csaknem egyidejüleg adódik, a
+kérdések roppant tömege azonban lehetetlenné teszi, hogy
+mindegyiket olyan aprólékos gonddal dolgozza ki, ahogy a klasszikus
+szokta. Szellemi tulajdonaikkal szemben is másféleképpen
+viselkednek: a klasszikus tudós egyéni birtoknak tekinti, olyan
+sokáig és olyan teljes odaadással dolgozott rajta, hogy szinte
+vérévé vált s ha más tart rá igényt, ugy védi, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_307" id="Page_307">-307-</a></span> mint a
+saját gyermekét. A romantikus fajta ellenben olyan könnyen és
+gazdagon termel, hogy inkább helyet kell a régi kidobásával az uj
+részére teremteni, mintsem hogy a befejezett munkával való
+személyes összefüggésért kardoskodjék. A klasszikus nem szeret
+készülő műveiről beszélni, a romantikus viszont nemcsak hogy
+szivesen és kimeritően cseveg róluk, hanem gondolatait,
+szempontjait és belső vajudásait világgá bocsátja, mindenki alapul
+veheti őket a maga munkájához vagy felfedezéséhez és a romantikus
+nem veszi rossznéven, ha tőle elemelnek valamit. Magának is több
+van belőle, mint amennyit felhasználhat.</p>
+<p>Nem kell részletesebben bizonyitani, hogy éppen e tulajdonságok
+révén lesz a romantikusból kitünő tanár. Gondolatokban és
+problémákban való tulterheltség sehol sem csappantható le jobban és
+természetszerübben, mint szorgalmas tanitványok körében, sőt a
+tanár lelkesedése még a hanyagokat is ösztökéli. Liebig, a nagy
+romantikus, a legkedvezőtlenebb körülmények közt is, mihelyt lehet,
+iskolát alapit; olyan erős belső szükség készteti erre, hogy
+áldozatok árán rendezi be és tartja fenn s rövid idő alatt olyan
+sikerekre hivatkozhat, hogy a tanitványok az egész művelt világból
+tódulnak hozzá. A kicsi és jelentéktelen Giessen néhány
+<span class="pagenum"><a name="Page_308" id=
+"Page_308">-308-</a></span> év alatt nemzetközi hirességre tesz
+szert; a német határon idegenek bukkannak fel: merre visz az ut
+Giessenbe?</p>
+<p>Liebig hatásának döntő motivumát tanitványai egyértelmüleg abban
+állapitják meg, hogy állandóan lelkesedést tudott bennük kelteni és
+ébrentartani tudományos munkásságuk iránt. A kikerülhetetlen
+elkedvetlenedési időszakokat egy pár gyujtó szóval mindig át tudta
+ugrani és tanitványai gyengülő kitartását megszilárditani s ez volt
+az igazi eredmények kulcsa. Tény, hogy az <i>akarat</i> képessége
+minden más közül a legritkábban van kifejlődve. Sokan vannak, akik
+minden jóra hajlanak, de akarni nem tudnak, legalább is olyan
+eltökéltséggel, hogy akaratukat minden nehézség és akadály ellenére
+érvényesithessék. Ezekben a jelenségekben is a félremagyarázott
+oktatási politika bünös. Ha a tanuló a tanár rendelkezéseihez
+lehetőleg alkalmazkodik, ez a tanárnak igen kényelmes s
+ösztönszerüleg feléleszti benne azt a gondolatot, hogy az ilyen
+gyerek egyszersmind nagyon jó diák. A nevelés jeligéje tehát: a
+lehető <i>legengedelmesebb tanitványokat!</i> Az életben azonban
+engedelmességgel nem lehet zöld ágra vergődni, sőt éppen
+megforditva: azok jutnak legtöbbre, akiket erős akarat vezet s akik
+nem törődnek avval, mit tartanak mások róluk, hanem a maguk
+<span class="pagenum"><a name="Page_309" id=
+"Page_309">-309-</a></span> czéljaival akarnak tisztában lenni.
+Nemcsak az egoisták ilyenek, hanem az emberiség nagy jótevői is;
+hajthatatlan akaraterő nélkül az emberi viszonyok megjavitása nem
+sikerülhet, még a legnemesebb és legértékesebb czélokat is egy
+konzervativ többség fogja mindig ellenezni. Lélektani
+szükségszerüség ez; a tétlenségi elv a szellemi életre is áll,
+nemcsak a mechanikára.</p>
+<p>Az akarathiány általános voltát a romantikus tanár, aki fölös és
+meggyőző akaraterővel van telitve, tiszteletreméltó módon
+csökkenti. Társas együttműködés és egy tekintélyes idegen akarat
+mellett az átlagember akarat-érvényesitése sokkal könnyebb; nemcsak
+szivesen teszi meg, amire biztatják, hanem még hálás is érte. A
+tanár egyénisége a közvetlen hatás folytán tanitványaiban szinte
+megsokszorozódik és időben és térben valósággal hihetetlen
+eredményeket hozhat világra.</p>
+<p>A klasszikus minderre képtelen és még külső lehetőség esetén sem
+fog ilyesmire törekedni. Mikor Gauss göttingeni professzor volt,
+még divott az a szokás, hogy a tanitványok félév elején személyesen
+jelentkeztek. Gauss tudomásul vette a jelentkezést, de minden
+diáknak egész őszintén megmondotta, hogy a felolvasásokból
+valószinüleg nem lesz semmi, abban a reményben, hogy majd csak
+visszalépnek. A <span class="pagenum"><a name="Page_310" id=
+"Page_310">-310-</a></span> klasszikus tudósnak viszont roppant
+nagy személytelen és a jövőbe nyuló hatásképessége van. Műveinek
+kerek tökéletessége gondolat-birodalmát soká és változatlanul
+megőrzi. Tudjuk, hogy egy csiszolt üveglap kémiai és egyéb
+mechanikai hatásoknak jóval tovább tud ellenállni, mint a
+csiszolatlan; a klasszikus művet is belső lezártsága tartósabbá
+teszi, mint amilyen puszta anyaga szerint lehetne. Ilyen
+összhangzatos alkotás módositásának ötlete azután mindig
+körülményesen bizonyitandó, mielőtt hitelre találna: ezért van a
+klasszikus stilü tudományos munkának bár később beálló, de
+huzamosabb és teljesebb hatása, mint a romantikus tudósénak.</p>
+<p>A romantikus mü hatása másban rejlik; nem tökéletessége és
+lezárt volta, hanem az eleven élettel való kapcsolata jellemzi.
+Gyakran maga a romantikus tudós hivta ki az általános figyelmet
+problémáira s igy munkáját a napi eseményekbe ojthatta bele. Gyors
+és széleskörü hatását ez a körülmény biztositja, viszont müvének
+állandóságát is letöri. A piramis köveinek megbolygatása nélkül
+évezredekig megáll, az erdő csak folytonos ültetés és pótlás által
+élhet tovább. A fiatal fák viszont elődeik megtermékenyitett
+talajából hajtanak ki; azok az elemek tehát, amelyeket a faősök a
+sziklákból szerves <span class="pagenum"><a name="Page_311" id=
+"Page_311">-311-</a></span> életre asszimiláltak, örökkétartó
+hatást fejtenek ki. A két tipusnak a gondolkodás időbeli mértékében
+rejlő eltérése müveik hatásmódjában is visszaverődik: az egyik
+lassan és nyomatékosan, a másik gyorsan és széles körben
+érvényesül.</p>
+<div class="chapter">
+<h2>A vég.</h2>
+</div>
+<p>Eddig főleg a felfedezők fénykorát állitottuk szembe életük
+többi szakaszaival, lássuk most már amaz eseteket, amikor az
+ellentétek belső lefolyásuk következtében nem olyan nagyok és
+feltünőek. A felfedezők és feltalálók jórésze tényleg veszély
+nélkül éli tul legjelentékenyebb eredménye kritikus idejét és ha
+elég szerencsések, hogy hamaros elismerésre találnak, hosszu és
+boldog életük alkonya. Diszes és tekintélyes helyre kerülnek és
+anyagi megélhetésük sokszor dusan lesz biztositva; minél tovább
+élnek, munkáik értéke annál nyilvánvalóbbá válik, kormányok és
+testületek vetélkedve halmozzák el kitüntetésekkel és tisztelik meg
+általuk saját magukat, hogy az idején való elismerés
+bizonyitványaival kérkedhessenek. A laikus tehát irigylésreméltó
+életet lát maga előtt.</p>
+<p>A kutató, még abban az esetben is, ha az általános elismerés
+sokáig késik, manapság már <span class="pagenum"><a name="Page_312"
+id="Page_312">-312-</a></span> rendszerint élvezi munkája
+gyümölcsét. A tudomány fejlődésének mai gyorsitott tempója, a népek
+legkiválóbbjainak megsokszorozódott részvétele folytán, az elmult
+évszázadokhoz képest, még a legmerészebb felfedezéseket is hamarabb
+hóditja meg az egyetemes ismeretek számára. Ma már kizárt dolog,
+hogy az alapvető gondolat évszázadokon át, sőt akár néhány
+évtizedig is észrevétlenül maradjon: ha nem is az első szerző
+megállapitásának alakjában, de hamarosan másodszor is felfedezik és
+feltétlenül a nagyközönség tudomására jut. A tudomány
+gyarapodásának a vezető szellemek egyéni érdekeitől való
+látszólagos függése ellenére, félelmetes szabályozottsággal és
+logikus rendben halad előre és különös, objektiv törvényei
+kalauzolják. Mennél fejlettebb valamely határos tudományág, a
+tudomány egyes szervében meglévő hiányosságok annál kirivóbbak,
+miután minden részletkérdés szükségszerüen ezer mással van
+vonatkozásban. A megfelelő pótlás és kiegészités folyton sürgetőbbé
+válik, ami a gondolkodókat hathatósan odatereli, ahol még tennivaló
+van. A tudomány történetirójának folytonosan csodálkoznia is kell a
+fejlődés következetessége felett.</p>
+<p>A tudománynak épp e következetes és esetlegességektől önmagában
+felszabaduló menetéből <span class="pagenum"><a name="Page_313" id=
+"Page_313">-313-</a></span> következik, hogy az egyes tudós vagy
+kutató előrehaladásával soha sincs összehangolva. A legkedvezőbb
+egyéni esetben a dolog igy áll: Eleinte a felfedező jóval megelőzi
+korát. Tegyük fel, hogy uj megállapitásait hamarosan és általánosan
+megérteti és hozzáférhetővé teszi s tekintélyes iskola alapitásával
+vagy irodalmi tevékenysége révén annyira érvényesiteni tudja, hogy
+rövid idő alatt egy csomó munkatársa akad. A tudomány ebben az
+irányban gyors fejlődésnek is lendül, eleinte a mester kizárólagos
+vezetése mellett. Csakhamar azonban a tanitványok serege és a munka
+terjedelme annyira megszaporodik, hogy a vezető tudós nem lehet a
+dolgoknak teljes ura. Fiatalabb, az uttörő munkában fel nem
+emésztődött erők friss és szabad energiájukat viszik a mester
+megcsappant erői helyére és az uj elvet olyan irányban fejlesztik
+tovább, amelyeket az eredeti szerző annak idején figyelmen kivül
+hagyott. A tudománynak ez az ifju hajtása mindinkább terjed és
+gyarapszik, a mester pedig mind öregebb lesz és a fiatalos rohamot
+nem birja tovább. Nem marad végül más választás, mint félreállani
+vagy letipratni magát; mindkét megoldás rosszul esik, de általános
+és egyéni szempontból mégis az első a jobbik.</p>
+<p>Volta, az elektromosság tudományos alapvetője, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_314" id="Page_314">-314-</a></span>
+életfeladatának megoldásául végre a nevéről elkeresztelt elektromos
+oszlopra rábukkanva, olyan mérhetetlen fejlődés előtt tette
+szabaddá az utat, amelynek területét csak akkor képzelhetjük el, ha
+technikai és tudományos életünknek az elektromossággal való
+telitettségére gondolunk. Mielőtt még hires értekezését nyomdába
+adhatta volna az elektrokémiai felfedezések a puszta szóbeszéd
+alapján már kezdetüket vették és a következő tudományos korszakot
+jóformán ki is sajátitották. Feltehető volna, hogy Volta alaposan
+kiaknázta nagyszerü ötletét. Szó sincs róla: gazdag tevékenysége
+evvel a tanulmányával jóformán teljesen lezárult, pedig mindössze
+ötven éves volt és még negyedszázadnál tovább élt. Tudományos
+müködésével azonban végleg felhagyott, családja körében általános
+tisztelet közepette éldegélt és gyér közleményei nyilvánvalóvá
+teszik, hogy a maga részéről egyáltalán nem volt megelégedve amaz
+iránynyal, amely felé az ő tudományos gyermeke elkalandozott.</p>
+<p>Nincsenek közelebbi adataim Volta öregkori szellemi állapotáról
+s igy nem állapithatom meg, vajjon önként és szivesen conult-e
+vissza vagy pedig kényszerüségből. Mindenesetre megtette és jól
+választott. Rosszabb lett volna, ha a csatatéren marad és
+véleményét fiatal társaival <span class="pagenum"><a name=
+"Page_315" id="Page_315">-315-</a></span> szemben érvényesiteni
+akarta volna. Később ehhez az elhatározáshoz folyamodott Berzelius,
+aki Volta felfedezéseit tovább fejlesztette és az elektromos és
+kémiai tünemények vonatkozásait, amelyektől Volta huzódozott,
+megállapitotta és közzétette. Fiatalkori tanulmányai alapján a
+kémiai vegyületek egy elektromossági rendszerét alapitotta meg és
+rendkivüli módszertani hivatottságával s kitartó és klasszikus
+tudóshoz méltóan exakt kutatásaival a tudomány fejedelmei közé
+sorakozott. Évi jelentéseiben dicséretet és gáncsot teli kézzel
+szórt minden tudományos eseményre és nézete annyira megbizható és
+becsületes volt, hogy javarészt még ma is helytállanak, aminthogy
+akkoriban is a piaczra dobott uj kémiai értékek árfolyamát ő
+határozta meg.</p>
+<p>Amikor azonban őt is elérte a Volta végzete, amely senkit sem
+kerül ki, ha a halhatatlan tudomány olyan vágására csap át, amelyet
+fogyatékos emlékezőtehetséggel és aggkori elgyengüléssel nem lehet
+megjárni, – Berzelius nem vonult félre. A tudomány menetét a maga
+régi zenéjére akarta szabályozni, még pedig eleinte atyai hangon,
+később komolyabban emelte fel tekintélyes és parancsoló szavát,
+végül fékeveszett haraggal minden határt legázolt; semmi sem
+használt. Fiatal szaktársai, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_316" id="Page_316">-316-</a></span> akiket annak idején ő
+maga kalauzolt a tudomány felé, elpártoltak tőle. Nagy külső
+tisztességben, de lelkileg összetörve s abban a meggyőződésben halt
+el, hogy a tudomány, amelynek egész életét áldozta, reménytelen
+örvénybe került.</p>
+<p>Az ő esete, amelyet idevázoltam, nem véletlen és kivételes s
+nemcsak a tudomány vezető emberének hasznos és impozáns életpályája
+ful ilyen tragikus befejezésbe. Mindazok erre a sorsra jutnak, akik
+az egyes emberi életnek és az általános emberinek eltérő görbéjét
+nem méltatják vagy nem akarják figyelemre méltatni. Az emberi élet
+iránya gyorsan emelkedik és ha nagy emberé, a környezetnek hamar
+ura lesz, viszont éppen a kivételes élet hatása alatt a környezet
+nivója is magasabb lesz. Ha azután az egyéni élet delelőre jutott,
+szükségszerüen le kell alkonyodnia, sokszor hirtelen, néha lassan,
+de minden körülmények között. Végtelenül nehéz azt a pillanatot
+megismerni, mikor saját életük vonala a környezeté alá esik s mikor
+a megszokott tevékenység folytatása már nem a fejlődéssel, hanem az
+egyéni élet jelentőségének csorbitásával egyértelmü. A tudomány
+gyönyörü békemunkája itt sem marad tétlen: aki a természeti
+törvényeket teljesen átérti, lemond az ellenállásról és a
+szükségszerü folyamatot lehetőleg <span class="pagenum"><a name=
+"Page_317" id="Page_317">-317-</a></span> kevés fájdalommal
+igyekszik elviselni. A tudomány óriás csataterei mellett nyájas
+kertek zöldelnek, ahova a vásári lárma nem hat el; olyan virágok
+nyilnak benne, amelyeket azelőtt is láthatott mindenki, de a
+pillanat elfutó izgalmában észrevétlenül maradtak.</p>
+<p>Ha valaki nem ragadja meg a visszavonulás időszerü pillanatát,
+jól vigyázzon: csak korábban lehet, későn soha és ha az igazi
+alkalom elrepült, a döntő elhatározás már meg nem érlelődik. Eljő a
+szenilis becsvágy: mutassuk meg a világnak hogy még fiatalak
+vagyunk, – s mindennek vége, a józan belátás örökre elköltözött.
+Igen, inkább előbb, mint később; ha meggondoljuk, hogy a közeli
+jövendő ifju hősei a kapunál türelmetlenül várják, mikor lesz már a
+pálya szabad, örömmel kell félreállani és szivesen tisztelegni a
+fiatal titánok előtt.</p>
+<hr class="chap" />
+<div class="footnotes">
+<h2>Lábjegyzetek.</h2>
+<div class="footnote">
+<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href=
+"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Ez a társulat abból
+a koloquiumból keletkezett, melyhez Magnus laboratóriuma tagjait és
+néhány más tudósbarátját össze szokta gyüjteni. Első feladatukul „A
+fizika fejlődésé“-nek kiadását tüzték ki, a Berzelius-féle
+huszesztendős kémiai „Évijelentés“ mintájára. Az első kötet
+1847-ben került ki és az 1845. évre vonatkozó jelentést
+tartalmazta, amelyben elnézést kérnek az esetleges
+fogyatékosságokért a szervezkedés nehézségeire való tekintettel. A
+kezdeményezés Magnustól ered, aki Berzelius tanitványa lévén, az
+évi jelentés fontosságával tisztában volt.</p>
+<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href=
+"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Ujabban, más
+formában, megint eredményesen használják.</p>
+<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href=
+"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Az erjedésről és az
+izomerő forrásáról szóló nagy munkája, amely néha tényleg már az
+aggkor tüneteit igazolja.</p>
+</div>
+</div>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_318" id=
+"Page_318">-318-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>TARTALOM</h2>
+</div>
+<ul class="TOC">
+<li>Ostwald. Irta: <i>Pogány József</i> <span class=
+"ralign"><a href="#Page_1">1</a></span></li>
+<li>A kultura problémája <span class="ralign"><a href=
+"#Page_9">9</a></span></li>
+<li>Az energia <span class="ralign"><a href=
+"#Page_16">16</a></span></li>
+<li>A feltalálók és felfedezők <span class="ralign"><a href=
+"#Page_23">23</a></span></li>
+<li>Felfedezés és feltalálás <span class="ralign"><a href=
+"#Page_26">26</a></span></li>
+<li>Az iskolai rendszer <span class="ralign"><a href=
+"#Page_28">28</a></span></li>
+<li>A történelmi iskola <span class="ralign"><a href=
+"#Page_30">30</a></span></li>
+<li>Az életrajz anyaga <span class="ralign"><a href=
+"#Page_40">40</a></span></li>
+<li>Mayer <span class="ralign"><a href=
+"#Page_42">42</a></span></li>
+<li>Helmholtz <span class="ralign"><a href=
+"#Page_99">99</a></span></li>
+<li>Liebig <span class="ralign"><a href=
+"#Page_177">177</a></span></li>
+<li>Visszapillantás <span class="ralign"><a href=
+"#Page_267">267</a></span></li>
+<li>A született kutató <span class="ralign"><a href=
+"#Page_268">268</a></span></li>
+<li>A nem <span class="ralign"><a href=
+"#Page_271">271</a></span></li>
+<li>A környezet <span class="ralign"><a href=
+"#Page_273">273</a></span></li>
+<li>A nevelés <span class="ralign"><a href=
+"#Page_279">279</a></span></li>
+<li>A leendő kutató felismerése <span class="ralign"><a href=
+"#Page_286">286</a></span></li>
+<li>Gyakorlati alkalmazások <span class="ralign"><a href=
+"#Page_288">288</a></span></li>
+<li>Korai érettség <span class="ralign"><a href=
+"#Page_290">290</a></span></li>
+<li>A mű és következményei <span class="ralign"><a href=
+"#Page_293">293</a></span></li>
+<li>A kutató hivatása <span class="ralign"><a href=
+"#Page_299">299</a></span></li>
+<li>A kutató tanári hivatottsága <span class="ralign"><a href=
+"#Page_300">300</a></span></li>
+<li>A vég <span class="ralign"><a href=
+"#Page_311">311</a></span></li>
+</ul>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_319" id=
+"Page_319">-319-</a></span></p>
+<p class="center">VILÁGKÖNYVTÁR</p>
+<p class="center">Egy-egy kötet angol vászonkötésben 1 korona 90
+fillér.</p>
+<p class="center">Kapható <em class="gesperrt">minden</em>
+könyvkereskedésben.</p>
+<p class="center">BÖLSCHE:</p>
+<p class="center">Az élet fejlődéstörténete.</p>
+<p class="center">Forditotta: Dr. Fülöp Zsigmond.</p>
+<p>A nagy tudósnak és a nagy mesemondónak minden erénye megvan
+ebben a könyvben. A témája a legizgatóbb emberi téma. Hogyan
+keletkezett az ember, hogyan alakultak ki az állatfajok, mint
+született meg az élet a földön. És ezt a témát Bölsche az adatokon
+való tökéletes uralkodással, a művészi elmondás minden eszközével
+adja elő. Mintha valami sokszinü, sokmintáju keleti szőnyeget
+teregetne szét a publikuma gyönyörüségére, de ennek a szőnyegnek
+minden cirádája és minden szinfoltja a természettudomány igaz
+adatainak a szálaiból van szőve.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_320" id=
+"Page_320">-320-</a></span></p>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_321" id="Page_321"><br />
+-321-</a></span></p>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_322" id="Page_322"><br />
+<br />
+-322-</a></span></p>
+<p class="center">VILÁGKÖNYVTÁR</p>
+<p class="center">Egy-egy kötet angol vászonkötésben 1 korona 90
+fillér.</p>
+<p class="center">Kapható <em class="gesperrt">minden</em>
+könyvkereskedésben.</p>
+<p class="center">MAETERLINCK</p>
+<p class="center">A SZEGÉNYEK KINCSE</p>
+<p class="center">FORDITOTTA BÖLÖNI GYÖRGY</p>
+<p>A Nobel-dij koszorúja a legfrissebb diadala Maeterlincknek, a
+nagy drámairónak és mély filozófusnak. És talán inkább a filozófiai
+művei, mint a drámái juttatták el az irói dicsőségnek ehhez az
+ormához: <b><i>az ilyen finom, mély és szellemes filozófiai munkái,
+mint A szegények kincse</i></b>. Az aprók, gyámoltalanok, a
+szenvedők vagyonáról, a lélekkincseiről van szó ebben a könyvben.
+<b><i>Mindazok számára van ennek a könyvnek mondanivalója, kiket
+megbántott az élet.</i></b></p>
+<p class="center">A Nap nyomdája, Budapest</p>
+<hr class="chap" />
+<div style='text-align:center'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 75946 ***</div>
+</body>
+</html>
+
diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt
new file mode 100644
index 0000000..b5dba15
--- /dev/null
+++ b/LICENSE.txt
@@ -0,0 +1,11 @@
+This book, including all associated images, markup, improvements,
+metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be
+in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES.
+
+Procedures for determining public domain status are described in
+the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org.
+
+No investigation has been made concerning possible copyrights in
+jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize
+this book outside of the United States should confirm copyright
+status under the laws that apply to them.
diff --git a/README.md b/README.md
new file mode 100644
index 0000000..068aab4
--- /dev/null
+++ b/README.md
@@ -0,0 +1,2 @@
+Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for
+book #75946 (https://www.gutenberg.org/ebooks/75946)