diff options
Diffstat (limited to '75811-h')
| -rw-r--r-- | 75811-h/75811-h.htm | 7688 | ||||
| -rw-r--r-- | 75811-h/images/cover.jpg | bin | 0 -> 170111 bytes |
2 files changed, 7688 insertions, 0 deletions
diff --git a/75811-h/75811-h.htm b/75811-h/75811-h.htm new file mode 100644 index 0000000..f713877 --- /dev/null +++ b/75811-h/75811-h.htm @@ -0,0 +1,7688 @@ +<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" + "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> +<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> +<head> +<meta name="generator" content= +"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> +<meta http-equiv="Content-Type" content= +"text/html; charset=utf-8" /> +<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> +<title>Karriérek: Nagy tudósok by Jenő Cholnoky | Project +Gutenberg</title> + +<style type="text/css"> +/*<![CDATA[*/ +body { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; +} + +h1,h2,h3 { + text-align: center; + clear: both; + line-height: 200%; +} + +h2,h3 { + margin-top: 2em; +} + +h3 { + font-style: italic; +} + +p { + margin-top: 0.75em; + margin-bottom: 0.75em; +} + +body > p { + text-align: justify; + text-indent: 1.5em; +} + +hr { + width: 33%; + margin-top: 2em; + margin-bottom: 2em; + margin-left: auto; + margin-right: auto; + clear: both; +} + +hr.chap {width: 65%} + +.pagenum { +/* visibility: hidden; */ +/* display: none; */ + position: absolute; + right: 2%; + color: gray; + font-size: smaller; + text-align: right; + text-indent:0; +} + +.center { + text-align: center; + text-indent: 0; +} + +.right { + text-align: right; + margin-right: 1.5em; +} + +.dropcap { + font-size: 200%; +} + +.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} + +.caption {font-weight: bold;} + +.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} + +.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} + +.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} + +.figcenter { + margin: auto; + text-align: center; +} + +.footnotes { + border: dashed 1px; +} + +.footnote { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; + font-size: 0.9em; + text-align: justify; +} + +.footnote .label { + position: absolute; + right: 84%; + text-align: right; +} + +.fnanchor { + vertical-align: super; + font-size: .8em; + text-decoration: none; +} + +.poem { +/* margin-left: 1.5em; */ +/* width: 90%; */ + font-size: 0.9em; + display: table; + margin: auto; + text-align: left; +} + +.figcenter, .figcenter img { + max-width: 100%; +} + +.poem .stanza { + margin: 1em 0em 1em 0em; +} + +.poem span.i0 { + display: block; + margin-left: 0em; + padding-left: 3em; + text-indent: -3em; +} + +.poem span.i2 { + display: block; + margin-left: 1em; + padding-left: 3em; + text-indent: -3em; +} + +ul.TOC { + list-style-type: none; + padding-left: 10%; +/* text-indent: 0; */ + text-indent: -5%; + width: 70%; + text-align: justify; +} + +ul.TOC li { + margin-top: 0.25em; +} + +span.ralign { + position: absolute; + text-align: right; + right: 15%; + top: auto; +} +/*]]>*/ +</style> +</head> +<body> +<div style='text-align:center'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 75811 ***</div> +<hr class="chap" /> +<div class="chapter"></div> +<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= +"" /></div> +<hr class="chap" /> +<p class="center"><span class="caption">KARRIÉREK</span></p> +<p class="center">* *</p> +<p class="center"><span class= +"caption-largest">KARRIÉREK</span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption-150">NAGY TUDÓSOK</span></p> +<p> </p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST 1912</span></p> +<p class="center"><span class="caption">SINGER ÉS WOLFNER +KIADÁSA</span></p> +<p class="center"><span class="caption-small">Andrássy-út +16.</span></p> +<hr class="chap" /> +<h1>NAGY TUDÓSOK</h1> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">ÖSSZEÁLLITOTTA</span></p> +<p class="center"><span class="caption-large">CHOLNOKY JENŐ +D<sup>R.</sup></span></p> +<p> </p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST 1912</span></p> +<p class="center"><span class="caption">SINGER ÉS WOLFNER +KIADÁSA</span></p> +<p class="center"><span class="caption-small">Andrássy-út +16.</span></p> +<p class="center"><i>Minden jogot fenntartunk</i></p> +<p class="center"><i>Bármely nyelvre való fordítás jogát fenntartja +magának a szerző.</i></p> +<p class="center"><span class="caption-small">BUDAPESTI HIRLAP +NYOMDÁJA.</span></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id= +"Page_5">-5-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ELŐSZÓ.</h2> +</div> +<p>Néhány nagy tudós életrajzát mutatjuk itt be oly világításban, +hogy az illetőknek inkább szellemi karrierjét értsük meg. Nem +rendszeres foglalat akar ez lenni, nem is éppen klasszifikáció, +hogy talán azok a legnagyobb szellemek a tudomány terén, akiket itt +bemutattunk. A különböző időkből, különböző körülmények közt +fejlődött tudósok és lángelmék kis koszorúja ez, amelyekben +lehetőleg különböző jellemvonásokat akarunk nyujtani, mintegy +példaképpen. Hisz ha igazán klasszifikálni akartunk volna, akkor +Newtonnak, Keplernek, Leibnitznek, Gaussnak s még egynéhány +szellemóriásnak nem lett volna szabad kimaradnia. Különösen a görög +„bölcsek“ érdemeltek volna sokkal, sokkal több helyet ezen az +Olümposzon. Talán lesz még alkalmunk amazokat is bemutatni, amikor +egy második kötettel sokkal teljesebb lesz a gyűjtemény.</p> +<p>Most is élő nagy elméket nem akartunk bemutatni, pedig hazánkból +is lehetne néhányat. Itt azonban éppen veszedelmes a klasszifikáció +vádja s azért inkább azok fölött elmélkedjünk, akiknek emléke már +megtisztult minden földi salaktól.</p> +<p>Ha ezeket az életképeket végigolvastuk, föl fog tünni, hogy +minden igazi nagy elme óriási munkásságot fejt ki. Ha nem is +mutatkozik ez könyvtárakra menő kiadványokban, hanem a szellem +folytonos munkájában, amely mindig termel, amely pihenést alig +ismer. Intő példa lehet ez fiatal óriásainknak, akik <span class= +"pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> valami kisebb +alkotásuktól önelvakultan tétlenül hevernek képzelt babéraikon, +hogy <i>nem</i> nagy szellem az, amelyik nem dolgozik és alkot +szünet nélkül, izzó szenvedéllyel és nyugalmat nem ismerő, soha le +nem törhető energiával. A legtöbb nagy szellemet nem értette meg +kora és nem méltányolta. A kisebb tehetségek, amelyek csak mások +letörésével tudják föntartani képzelt nagyságukat, a lehető +legfukarabbak az elismeréssel s azért nincs féltékenyebb, irigyebb +osztálya a társadalomnak, mint a céhbeli tudósok, az akadémikusok, +a bureauszerüen dolgozó tudósok osztálya. Ez mindig féltékenységgel +és kellemetlen érzelmekkel tekint a rendesen kellemetlen modoru, +szélsőségekre hajlandó lángelmék felé s csak akkor lélegzik föl +nyomasztó hatása alól, amikor bezárul fölötte a sír s nem kell +többé félni tőle, hanem annál „érdemesebb, akadémiai elismerésre +méltó“ munkát lehet végezni az elhunyt szellemóriás +„fölfedezésével“, hagyatékának „megmentésével“ és „méltatásával“. +Ez így volt és így lesz mindig, amíg a tudományos érdemek +egyszersmind az anyagi jólét emelését is biztosítják. És ezen +segíteni, egy Galilei, Bolyai stb. életét munkaképesebbé tenni alig +lehet, de annál kevésbé, minél műveletlenebb az a társadalom, +amelyet a sors számukra kijelölt.</p> +<p>S az emberiség fejlődésének éppen ezek a nagyok a legfontosabb +rúgói. Mert azok az irigyek, azok a féltékenyek, akik életükben +csak „személyi minősültség“ szerint osztályozzák munkatársaikat, +azok a holtakat annál jobban megemésztik, méltányolják s akkor +aztán közkinccsé válik a szellemóriás hagyatéka.</p> +<p>Egy kis koszoru ez itt, találomra szedett virágokból, nem pedig +botanikus gyűjtemény, amely mélyebb betekintést enged ugyan a +virágok élettanába, de nem gyönyörködtethet bennünket s nem mutatja +be azokat legszebb hivatásukban, amikor lelkünkben megnyugvást, +gondolatainknak, érzelmeinknek nemes emelkedettséget +sugallanak.</p> +<p class="right"><i>Cholnoky Jenő dr.</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>Aristoteles.</h2> +</div> +<h3>1. Athenaebe jön.</h3> +<p><span class="dropcap">A</span>z idősebb Dionysios, Syrakusae +tyrannusa egy (Hektorról írt) tragédiájával végre-valahára díjat +nyert Athenaeben. Ezen való örömében, vagy lehet, hogy bő +áldomásitaltól (méregcseppek is keverődhettek bele), hirtelenűl +meghalt. Helyét fia, az ifjabb Dionysios foglalta el.</p> +<p>Ennek a sógora, Dion, Platónnak volt a tanítványa. Platónnal az +idősebb Dionysios nagyon istentelenűl bánt volt, rabszolgául adatta +el. Ezt az ifjabbnak kell jóvátennie. Ezért Dion Platónt Athenaeből +Syrakusaeba hívja, viszi, hogy a még faragatlan ifju uralkodóból +erényes királyt neveljen, akivel ott az eszményi államot is +megteremtheti, ha akarja.</p> +<p>Azalatt, amíg Platón oda volt, érkezék Athenaebe egy tizennyolc +éves ifju <i>Atarneusból</i>, Mysia partjáról, ahol évek óta mint +anyátlan-apátlan árva, gyámjának, <i>Proxenosnak</i> hű gondja +alatt nevelkedett vala erényekben és alapvető tudományokban. +<span class="pagenum"><a name="Page_8" id= +"Page_8">-8-</a></span></p> +<p>Hajón érkezett. Partraszállásakor „sok örömet“ kivánt a +hajóparancsnoknak s a kormányosnak. Az evezősök számára pedig +obolusok osztogatását bízta az alkormányosra.</p> +<p>Az athenaeiek kiváncsi nép. A kikötőben járkálók a +hajóbeliektől, ismerőseiktől, az érkezett idegenek felől apróra +tudakozódnak. Elméskednek is felettök.</p> +<p>– Ki ez a szikár termetü úrfi? – Pompás ruhája van. – Mennyi +gyűrüje. – Előkelő tartásu. – Kicsoda nyírta a haját? – Milyen +fürkésző szeme van. (A kérdezők is, úgylátszik, fürkésző +szeműek.)</p> +<p>– <i>Aristoteles</i> a neve, Asklepias nemzetségéből. Szülőhelye +<i>Stagíra</i>, fönt, a háromujju félszigeten. Az apja, amíg élt, a +makedonok királyának volt házi orvosa; gondolhatni, mit tesz az. +Mondhatom, szeretetreméltó, komoly ifju. Sokat kérdez mindenféle +dologról, többet, mint amennyire az ember felelni tud. Ládáiban +sok-sok irattekercset hoz. Olvas, ír és figurákat rajzol. Az úton +mindennap engedelmet kért, hogy a vitorlák forgatásával próbát +tehessen. Az evezősök közé is járt s válogatva majd ennek, majd +annak a helyére ült evezni. A kormányrúddal is tud bánni, mintha +csak pírata (kalóz) volna. De más neki a gondja. Vonalakat rajzol, +mint a <i>mechanopoiosok</i>, szép rendben, meg úgy is, mint a +polymathák szokták, keresztűl-kasul. Ez a vonal, azt mondja, az +evező, emez a kar ereje, s amaz a tenger súlya. Szintúgy a kormány +is, a hajó farán, egy jobbra-balra emelő rúd. Vonalakkal mutatja az +árbócot, a szelet s a hajót is. Szokásai, kedvtelései s +beszélgetései nagyon elütnek más ifjakétól. Az égi tünemények és a +szelek járása, más-más nemzetbeli emberek, foglalkozásaik és +ügyességeik, földi és tengeri állatok, ritkaságok… ilyenekről +beszélget. Kérdéseiben szavajárása a „miként?“ Ha beszél, sokszor +ismétli azt, hogy „miért?“ s feleléssel folytatja. Tudakozásomra +megvallotta, hogy tapasztalni és tanúlni jön, azért telepedik +városotokba. Voltak és vannak nálatok jeles férfiak (de mennyien), +akiket ő írásaikból ismer. Egyszer-kétszer említette, de köztünk +nem volt kivel <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= +"Page_9">-9-</a></span> beszélgetnie róluk. Inkább kérdezősködött +hát az éjjeli <i>álomlátásainkról</i>, s magyarázatokkal felelt +rájok. Vagyonos és bőkezű. Maga gazdája. Mindenben életrevaló, s +föltalálja magát.</p> +<p>Ezalatt ő, szóba állván a kiadó lakások kinálóival, a Nagypiacon +fogadott szállást (– Vigyék oda a ládákat). Ahonnan a kerített +városból a Dipylon-kapun ki az Akademos kertje felé visz a +Cserepes-út.</p> +<p>Szép őszi nap volt. Az ifju, házigazdájával, gyalogosan sétált a +Hosszu falaktól zárt népes utcán befelé. Egyet-mást kérdezett ihol +jobbra, a phalerumi vizenyős térről, amely az Ilissost, s a +Kephisost issza. Egyebekről csak úgy, mintha már többször járt +volna itt, váltott egy-két szót. De szemével mindent fürkészett. A +tömérdek Falakat. A Fellegvárt messziről. Templomokat. A piacról a +Pnyx s az Areios Pagos közt a Cserepes-út. Fönt a várban a +Parthenon. Lent a Dionysos játékszíne. Mögötte az Odeion; födele +mint a Xerxes sátora, hogy összetartsa a hangot; zsákmányul esett +hajók árbócaiból ácsolták. El nem árulná, hogy jövevény, s megy a +fordulókon, s oszlopcsarnokokon elől, mintha itt a járást ő tudná +legjobban.</p> +<p>Hogy betelepedett a lakásába, még aznap, de a következő napokon +is, folyvást rótta a város minden részét. Mindenütt megismerte +magukviseletéről, külsőjükről az idegeneket, s leginkább ezekkel +állott szóba (mint aki itthon van). Tudakozódott tőlük +tapasztalataik felől. Hacsak elfogadták, útbaigazításokat adott +nekik. A városiakkal, akik viszont neki kellemeteskedtek, szintén +elbeszélgetett.</p> +<p>Szokást csinált abból, hogy esténként a házigazdáját, amikor +mezei jószágáról hazatért, élményei, munkái, kilátásai felől +kérdezgesse. Máskor meg a polgárok vitatkozásait, hangulatait +tudakozta. Maga pedig, cserében, idegen népek, tartományok s +uralkodók <i>oekonomiájáról</i> beszélt a gazdának érdekes +dolgokat. Ezeket a jövő-menőktől naponkint szedegette össze és +sorolta be ismeretei közé. <span class="pagenum"><a name="Page_10" +id="Page_10">-10-</a></span></p> +<h3>2. Heraklídest hallgatja.</h3> +<p>Pompásnak találta ezt az életrendet, amelyet az athenaei nép +színe-java folytat. Ezt a folyton-folyó szellemi cserekereskedést, +amint itt hullámzik. A kikötőkben, téreken, oszlopcsarnokokban, +sétahelyeken. Friss híreket adnak, vesznek. Régi vitákat új +ötletekkel, új fonalon, elől kezdenek. Hangulatokat csinálnak. +Mesélnek és jövendölnek. Okoskodnak és elméskednek. Bölcsek és +bölcseségkedvelők társalognak a nyilvánosság előtt. Fölolvasásokat +és fejtegetéseket hallgatunk.</p> +<p>Leginkább szerette és látogatta itteni első reggele óta a +gymnasionokat. Különösen az Akademos kertjebelit. Ott előkelő ifjak +űzik testgyakorlataikat, versenyjátékaikat. A csarnokok ülőhelyeit +a Platón hallgatósága (most gyérebben) foglalja el. Platón távol +van. Beszélik, hogy Sikeliában Dionysios milyen nagy hű-hóval, +pompával, négy fehér lóval várta, fogadta. Helyén itt egyik ifju +tanítványa, <i>Heraklídes</i>, <i>a Pontusi</i>, tanít vala. Sokat +tudó, bőbeszédü előadó, de tanítását mesékkel, hihetetlen dolgokkal +keveri.</p> +<p>Aristotelesnek, amint ott ült a kőlócán, a feje tartásán, a +nézésén, olykor-olykor az ajka mozdulatain látszott a kételkedés. +Rendre-rendre a hallgató társaság (kortársai) egy részének a +figyelmét az előadóról önmagára vonta, s az ő magaviseletének +tükrében szemlélték a Heraklídes tanításainak felszínét. Nem bánta +ő. A napokban éppen a <i>physiognomoniából</i> olvas vala +egyet-mást, annak az igazságát próbálja ki.</p> +<p>Előadás után a hallgatótársai közrefogták, s kérdéseikkel +faggatták. Kivonultak a kertbe, s ott <i>sétálgatva</i>, párhuzamos +előadásocskával felelt nekik.</p> +<p>Amikor ő elmaradt az akademiai előadásokról (pedig válogatósnak +mutatkozott, s el-elmaradozott), csappant az érdekességök.</p> +<p>De a Heraklídes előadásai Aristoteles számára nem voltak +<span class="pagenum"><a name="Page_11" id= +"Page_11">-11-</a></span> gyümölcstelenek. Ethikájában sok +selejtességet sejtett. Grammatikáján pedig, azt vélte, nem volna +nehéz túltennie. Hanem históriai és geografiai ismereteinek közlése +annál érdekesebb volt, mentől több meséssel és csodással +tarkította. Mert ezek az ifjunak fölgerjesztették a kedvét az +utánjárásra, tudakozásra, olvasásra, keresésre. Ha aztán alapos +helyreigazításokhoz jutott, elnyomta magában az ujjongást, de +mégsem éppen büszkeség nélkül jelent meg ismét az Akademia +csarnokaiban. Heraklídes kezdte valami gyanúval nézni az ő +jelenlétét, s hallgatói egy részének viselkedését. De +Aristotelestől, végképp, semmi tiszteletlenséget sem tapasztalt. +Izetlenkedésre nem került sor.</p> +<p>A csodálatos dolgok között, amelykről Heraklídes emlékezni +szokott, nem utolsók voltak az üstökös csillagok, csillaghullások, +a földrengések és a tűzhányások, tűzesők. Tűzhányásról, amely nem +rég éppen az ő szülőföldjén, a pontusi Heraklea vidékén történt, a +leghitelesebben, körülményesen szólhatott.</p> +<p>Aristoteles számba veszi ezeket a nem közönséges, de nem is +mesebeli tüneményeket, egybesorozza az égen, légben, földön, +tengeren tapasztalható – hozzájok fogható – minden más tneményekkel +és rendszeres megértésükre adja magát. Az <i>elemek</i> +természetének vizsgálatához jut. Az elemek, könnyebbről súlyosabbra +menő sorban: tűz, levegő, víz és föld; kettőjük száraz, kettő +nedves; kettőjük meleg, kettő hideg. Az elemek alaptulajdonságaik +szerint hatnak egymásra, s hoznak létre változásokat. Így lehet +kihozni, kicsikarni a „<i>meteorologiai</i>“ tünemények egyen-egyen +való magyarázatát. A magyarázatokat alkalmilag, úton, vagy a +kertben beszélgetve, meg is kisérlette.</p> +<p>Az elemekről való okoskodásait az akademiai hallgatótársak elég +világosaknak és tetszetőseknek találták. Többen belemelegedtek a +tünemények értelmezéseinek vitatásába, s ebből Aristoteles +tanúlságokat merített okoskodásainak további rendezéséhez. +<span class="pagenum"><a name="Page_12" id= +"Page_12">-12-</a></span></p> +<h3>3. Platónt várja haza.</h3> +<p>Így Aristoteles a Platón akademiájában ismeretséghez és +elismeréshez jutott, még mielőtt a mesterrel, akitől tanúlni +vágyott, színről-színre találkozott volna.</p> +<p>Platón törzsökös hallgatói, az idősebbek, elmaradoztak az +Akademiából. Inkább csak a symposionok tartották őket össze. De +remélték, s beszélték, hogy a mester (talán előbb is, mint akarta) +haza fog térni.</p> +<p>Mert Syrakusaeból nem bíztató hírek szállingóztak Platónnak +államformáló sikerei felől. Az ifju Dionysios szép tehetség, de +semmi akaratereje. Sem hadvezérnek, sem uralkodónak nem nevelték. +Hogy követhesse ez Platónt, akit leghűbb tanítványai közül is +mindig többen tudtak elragadtatással tisztelni és csodálni, mint +megértését életükkel, cselekedeteikkel tanusítani. Platón az ő +isteni gondolataival az igazságosságról, az állam őreinek +igazságosságra neveléséről, s arról, hogy az életnek egyedüli +föladata az erény, a bölcseség és a jelen és jövő életben boldogító +jónak valósítása – Dionysiosból kegyes ráhagyásnál egyebet nem bírt +kiváltani. Sokkal fogékonyabban hallgatta az ifju tyrannus a +csélcsap hízelgőknek a beszédeit, akik (hallgassuk el a neveiket) +gyönyörök hajhászásába vitték, s jó szellemét, Diont, mert útjokban +állott, számkivettették. Ezzel Platónnak is eltörték az +istápját.</p> +<p>Ilyen hírek jöttek a sikeliai vállalatról.</p> +<p>Aristoteles eléggé itthon volt (harmadik éve már) Athenaeben. +Nyílt szemével jól fölfogta ezt az itteni, Platónnak nem tetsző, +demokratikus <i>államformát</i>. Megtudakozta és megértette az +annyit emlegetett syrakusaei <i>országlás</i> mibenlétét is, +amelyet Platón meg akar javítani.</p> +<p>A symposionokon pedig megismerkedett a Platón tudós +unokaöccsével, <i>Speusippossal</i> s ennek kortársával, +<i>Xenokratessel</i>, <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= +"Page_13">-13-</a></span> akik hallgatták volt már a Platón +Politikosát, s szivesen megismertették vele. A bölcselkedést +gyönyörűnek találta benne. De az ő pontos ismeretekre vágyó, s +okoskodni magától is képes elméjét nem elégítette ki. Hol van az +állam fogalmának a tapasztalati tényekből, a historiából és az +életből merített értelmezése? Ha az államok kormányzóit hivatásukra +kell (pedig valóban kellene) tanítani: legelőbb is a valóságokat +tárjuk szemök elé, mert gyakorlati célt akarunk elérni.</p> +<p>Jegyzetek, kivonatok gyüjtéséhez kezdett hát, amelyekben aztán, +hosszu éveken át, másfélszáz országlásformának leírását foglalgatta +egybe. (Ezek egybevetésével alkotta később a maga +<i>Politikáját</i>.)</p> +<p>Mit dolgozik? Készül, hogy mentől jobban megérthesse majd +Platónt. A Platón Államát.</p> +<h3>4. Platón tanítványa.</h3> +<p>Nemsokára, újabb híreket megelőzve, Platón maga érkezett +Sikeliából haza. Házához (künn, az Akademia közelében van) Athenae +legjobbjai siettek üdvözlésére. Harmadnap az Akademiában +tisztelőinek nagy serege fogadta tapssal, ujjongással. Aristoteles +is köztük volt. Platón az alkalomhoz szokta kötni tanítását. Ma +(kiki tudja, hogy miért) a tyrannisról tanít. Párbeszédes +elbeszélés művészi formájába foglalja gondolatait. Glaukonnal +beszélgetteti Sokratest, akit most és mindig, mint az igazság és +döntő szó mesterét, tolmácsol.</p> +<p>Fölteszi a kérdést, hogy a tyrannus, mint ilyen, nyomorult-e, +vagy boldog? És a vágyak háromféleségéből, meg a gyönyörélvezetek +megfelelő számából és az uralkodások módjainak háromságából +(aszerint, hogy az okosság, vagy csak a törvényesség, vagy pedig +féktelenség a lényegök), továbbá kormányzók és kormányzottak +sorsának viszonosságából, rejtelmes számvetés segítségével, +kihozza, hogy a tyrannus hétszázhuszonkilencszeres <span class= +"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> (= +3×3<sup>2</sup>×3<sup>3</sup>) távolságban áll az igazi +gyönyörélvezettől. (Dionysiosra sújt ez a felelet.)</p> +<p>Aristoteles tanulékony és hűséges tanítványa lett ugyan +Platónnak, de nem olyanképpen, mint Platón volt Sokratesnek, akiket +találkozásuk első óráján kezdve a legcsodálatosabb vonzalom és +szeretet köt vala egybe, s akik halhatatlanságukban is +elválhatatlanokká lettek. Sokrates nem írt könyveket, csak egy nagy +tanítványt képezett ki szelleme örököséül. <i>Ez</i> pedig semmit +sem tanít a maga nevében, hanem lelkének minden kincsét, +tanításaiban és írásaiban, tragikus végü mestere nevének oltárára +rakja áldozatul: mindent a Sokrates nevében…</p> +<p>Aristoteles önálló és eleve is birálásra hajló elmével hallgatta +Platón művészi formáju leckéit. A mester hamar értesült új +hallgatójának jelességeiről, a föltünésről, amelyet ifju +hallgatótársai közt már is szerzett. Méltóságosan és +igazságossággal viseltetett irányában. A kodrostól és Solóntól +származó dicső férfiunak jóindulatát fokozhatta az, hogy +Aristoteles atyja, <i>Nikomachos</i>, királyi családnak híres +orvosa, aki Hiatrikont és Physikát is írt. Az ifju tehát asklepiasi +nagy nemzetség, akinek származásához méltó lesz a jövője is.</p> +<p>Tanításai közben Platón gyakran vetette rá nyugodt bizalommal a +szemét:</p> +<p>– Mit adhat még ehhez hozzá a mi Sokat-olvasónk?</p> +<p>Máskor pedig:</p> +<p>– Mit szól a kérdéshez iskolánk Esze?</p> +<p>Aristoteles tiszteletes szerénységgel fogadta a kitüntető +jelzőket, s nem kapatta el magát. Inkább azon volt, hogy a +legkomolyabban véve, megérdemelje.</p> +<p>Azalatt a négy év alatt, amíg Platónt folytonosan hallgathatta, +végképp megszerette az Athenaeben tartózkodást is. Házat vásárolt, +s törvényes módon fölvétette magát a megtelepedettek közül a +valóságos polgárok sorába. Nem a politikai jogokért, inkább csak +illendőségből. Különben az athenaei demokratiát ő kiméletesebben +ítélte meg, mint Platón, aki a Sokrates <span class= +"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> +elitéltetése után a „sokfejü zsarnokot“ ki nem állhatta, s tíz évet +töltött távol hazájától, mígnem rabszolgaságából, amelybe őt az +idősebb Dionysios vettette, mint athenaei polgárt váltották ki s +hozták itthonába.</p> +<h3>5. Organonja és rhetorikája.</h3> +<p>A philosophiai vitatkozásokban is, de még inkább számos népszerü +szónoknak mindennapi mesterségűzésében bántották Aristotelest az +álokoskodás, a csalfa bizonyítás, szőrszálhasogatás, a +félrevezetés, megtévesztés fogásai, amelyeknek gyakorlatát még a +Sokrates előtti idők óta az észmesterséget pénzért tanító sophisták +fejlesztették. Az igazság evezőlapátjait így örökös hinár +nyügözi.</p> +<p>Ennek elhárításáról, az elhárítás tudományáról sokat elmélkedett +az ifju philosophus tanítvány. Elmélkedéseit rendszerbe foglalta. +Ez a rendszer részletes pontokban megköti a bonthatatlan egyességet +egyfelől a parancsoló értelem, másfelől a szóló és hallgató +(bizonyító és cáfoló) vagy a két félt egy személyben egyesítő +okoskodónak józan esze között. Aristoteles <i>Organona</i> +(logikája és dialektikája) ez a hatalmas elmével szerkesztett +egyezség-levél, amelynek az ókori tudományosság hagyatékában csak +az Euklides Geometriája a méltó párja.</p> +<p>Logikájának még csak alakuló, de az akademiai beszélgetésekben +meglepően alkalmazott tanaival volt Aristoteles az öreg Platón +fiatal társaságának Esze.</p> +<p>Huszonnégy éves volt, amikor a 68 éves Platón (361-ben), inkább +a számkivetett Dion kedvéért, az ő érdekében való közbenjáróul, de +elvégre a maga tisztességéért is, újból Sikeliába utazik, +kisérletezni az „okos“ királyság eszméjével. (Egy év múlva, végképp +csalódottan tér haza.)</p> +<p>Ezt az időt Aristoteles logikai rendszerének teljes +átgondolására és, ennek a rendszernek folyományául, +<i>rhetorikai</i> <span class="pagenum"><a name="Page_16" id= +"Page_16">-16-</a></span> tanúlmányokra fordította. A közkeletü +rhetorika leginkább a megindítás eszközeivel foglalkozott. De a +sophisták iránya, a fortélyokra való oktatás is uralkodott benne. +Aristoteles itélete szerint a beszélés művészete az <i>okoskodás +helyességéből</i> meríti fő erejét. Egyebekre nézve pedig +becsületesség, bölcseség, az igazság hő szeretete a szónok +jellemének elengedhetetlen vonásai.</p> +<p>A rhetorika értékét általában véve nem becsülte annyira, mint az +athenaeiek közönségesen. Athenaeben a 75 éves Isokrates volt akkor, +régóta már, mint a szónoklás elsőrangu tanítója, divatban. Remekbe +szerkesztett, simított, csiszolt, a stílus választékos +faragványaival (olykor cikornyáival is) felettébb ékesített +beszédeit (egy részöket másoknak készítette nagy pénzért) a +közönség csodálta. Aristoteles ajkáról pedig néha-néha olyan +mozdulatokat s lelkéből olyan ellenhatást váltottak ki ezek, mint +valamikor a pontosi Heraklídes mesékkel bővített előadásai. +Elgondolta, hogy komoly szükség van a rhetorikának igazabb +iskolájára. Tervbe is vette. Mentől előbbi feladatul tüzte ki +magának.</p> +<h3>6. Metafizikai gondolatai.</h3> +<p>Platón ismét itthon van. Előadásainak most kezdődő sorozatában +az ő legsajátabb gondolatainak, az eszmény és az élet ellentéteinek +újból való kifejtésére adja lelkének még mindig ép erejét. Erre a +megnyugtató, fölemelő költészetre neki magának is szüksége van. +(Csalódásai miatt.)</p> +<p>– A földi létben, a <i>látható világban</i> az egyes dolgoknak +tökélytelensége, változandósága onnan van, hogy csak részben +származnak az eszméből. Másrészben az anyagból, amely határozatlan, +alaktalan, tökéletesen meg sem ismerhető, ennyiben nem is létező. +Az igazi valóság az „eszme“. Külön van, az <i>érzékfölötti +világban</i>. Mindennek, ami egyetemes fogalom alá tartozik, van +eszméje. Működő erő, oka mindennek, ami létezik, s <span class= +"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> történik. +Az eszmék rendszert alkotnak. Legfőbb eszme a jó eszméje: a legfőbb +valóság, a létezés és a megismerés egy ősforrása, az Istenség.</p> +<p>– Jó mesterem, a te lelked abban a láthatatlan világban is költő +volt. Költőnek születtél ez árnyékvilágra, s költő maradtál a +csodáltatás és a csalódások közt való bolyongásaidban is – gondolja +magában Aristoteles, s gondolatainak árnyékát a hallgatótársak +meglátják az ajka szögletében s szempilláinak a partjain. Látja +maga a mester is, de nem komorul el miatta.</p> +<p>Aristoteles a hallottak hatása alatt és visszahatásaképpen +akaratlanúl tovább szövi gondolatait. (Valamikor kénytelen lesz +<i>könyvekbe</i> is foglalni – „a fizikaiak után.“)</p> +<p>– Engedj meg, mesterem, csak az egyes dolog a való. A dolog +lényege nem lehet magán a dolgon kívül. Van ugyan egyetemes +fogalom, de ez csak az egyes valónak a tulajdonságait fejezi ki; a +nemi fogalmak csak az illető egyeseknek közös lényegét. Az igazi +való az, amit észreveszünk érzékeinkkel. Érzékeink hű képét adják a +tárgynak, nem csalnak. Mindenik érzékünk a tárgynak más-más +tulajdonságairól értesít, általános tulajdonságairól pedig +közérzésünk, amelyben minden érzéki benyomás találkozik; ennek +munkájával foghatjuk egybe az érzékek külön-külön benyomásait, mint +képét a tárgynak. Így alakul meg bennünk a többnek egysége. Így +lesz ez, ami magában nem létezik, tudásunknak igazi tárgya. Az +egyes való változik, történetes, létezhetik is, nem is; azért +igazán a fogalmunkba fogott érzékietlent – „tudjuk“. Ebben legyen a +te igazad, mesterem.</p> +<p>– Minden dolognak lehetősége az anyag, valósága pedig a forma, +amelyet benne az anyag öltött. A forma felöltése a mozgás. Az +anyagot forma nélkül (az „első anyagot“) csak „gondolni“ lehet. A +formát, csak „mint valóságot“ gondolhatjuk. A mozgást pedig nem +gondolhatjuk „mozgató“ nélkül, melytől, előbbi mozgatók sorozatán, +az „első mozgató“ fogalmához jutunk. Ez az első mozgató, mely maga +mozgatatlan, anyagtalan, <span class="pagenum"><a name="Page_18" +id="Page_18">-18-</a></span> tiszta forma, tökéletes valóság – a +maga magát gondoló ész, a világ rendjének, fönnállásának, életének +tökéletes egésze, az istenség. Ebben legvégül ismét +összetalálkozunk, mesterem.</p> +<p>Akik az Aristoteles gondolatait megismerték, nem kételkedtek, +hogy az ő philosophiája ma-holnap egészen elrágja a köldökzsinórt, +amelyen át a Platón előadásaiból táplálkozott. Hiresztelték +önállóságát. (Ezzel csak emelték őt.) Köznapi fölfogásúak +Aristoteles és Platón közt személyes ellentétek jeleit is +hajhászták. Egyiknek kiméletlenségét, a másiknak nehezteléseit. De +ezek értéktelen mende-mondák.</p> +<h3>7. Viszonya Filep királyhoz.</h3> +<p>Egy napon híre jön, hogy Makedonia királya, Perdikkas, az +illyrekkel folyt harcban elesett. Aztán, hogy az öccse, +<i>Filep</i>, Aristotelesünknek (két évvel kisebb) gyermekkori +játszótársa, haza szökött Thebaeből, ahol évek óta (sokáig a +nagyműveltségü Epamínondas házánál) mint tusz élt. Kezébe ragadta a +hatalmat, előbb csak mint unokaöccsének gyámja; majd, hogy az +illyreket leverte, vágytársait félretolta, s államát +megszilárdította – mint elismert király.</p> +<p>Aristoteles örvendett a régi kicsiny pajtásáról szóló nagyszerü +híreknek. Egy-kettőre már levélben üdvözölte őt, s lelkére kötötte, +hogy a dolgok forgandósága között is, Athenae, mint a műveltség +fényes vára iránt, mindig megbecsülő figyelemmel és jóakarattal +legyen. Ez javára lesz a saját hírének-nevének, de hatalmának is. +Filep (nem hiába forgott bölcs Epamínondas körében) megértette a +tanácsot, követte is. (Kisebbszerü dolgokban.)… Athenae Fileppel +szemben Argaeusnak a trónkövetelését támogatta volt, s haddal is +segítette. A győztes Filep pedig az athenaei hadifoglyokat – +váltságdij nélkül bocsátotta haza… Amphipolis városát (szemközt +Stagirával, a tengeröböl túlsó partján), amely, míg Perdikkas el +nem foglalta, az <span class="pagenum"><a name="Page_19" id= +"Page_19">-19-</a></span> athenaeiek gyarmata volt, Filep a makedon +hatalom alól kibocsátotta és nem adta ugyan vissza Athenaenek, de +szabaddá tette. (Később mégis csak visszahajtotta maga hatalma +alá.)</p> +<p>Athenae valóban kezdett rászorúlni a kíméletre. Valaminthogy +veszteségeire is kezdett rászolgálni. Fejetlen kormányzata +elidegenítette tőle a hatalmában levő gyarmatokat. Byzantion város, +Chios, Kós és Rhodos szigetek szövetségbe állanak, hogy magukat +Athenae kötelékeiből kivonják. Négy esztendeig tartó háboruban +vissza is nyerték függetlenségöket, s ezzel Athenae jövedelmei +tetemesen megapadtak. Sebeit a köztársaság a hadvezérek ketteje +ellen árulás címén indított keresettel balzsamozta.</p> +<p>Ezalatt tört ki a Szent háboru is, a delphfi templomért, melyet +az Amphiktyonok határozataival megbántott Phókis elfoglal, Lokris +pedig megvédelmezni nem bír. Athenae Phókist pártolja, s ezzel +kiteszi magát a Phókis ellen beavatkozásra hívott Filep +megtorlásainak.</p> +<p>Aristoteles távol tartotta magát a Filep ellen izgúló állam +dolgaiba való beleszólástól, s nem tette ki magát a makedonbarátság +gyanujának. Az összeköttetés, amelyben Makedonia királyával +véletlenűl állott, nagyon is táplálhatta volna ezt a gyanut. +Beszélték (az igaz, csak sok évvel később), hogy Filep, amikor +Sándor fia világra jött (ez a Szent háboru kitörésének évében +történt, azon a napon, amelyen az ephesosi Artemis-templom +leégett), ezt írta volna levélben Aristotelesnek: „Tudatom veled, +hogy fiam született. Még nagyobb az örömem azon, hogy a te idődben +született. Tőled nevelve, oktatva lesz ő méltó hozzám, s fog +megfelelni öröklendő nagy hivatásának.“ Vagy igaz, vagy nem; +Aristoteles maga nem kérkedett effélével. Bizonyos, hogy uralkodó +mellé hírneves bölcset szegődtetni, s híres philosophusnak államot +szolgálnia akkor éppen nagy divat volt. Ilyen volt a viszony Platón +és a syrakusaei Ház között. Aristotelesnek is, huszonnyolc éves +korában, méltó becsvágya lehetett a makedon Házat tudományával +szolgálnia. <span class="pagenum"><a name="Page_20" id= +"Page_20">-20-</a></span></p> +<h3>8. Tanítani kezd.</h3> +<p>Nem törődik hát a néphangulatokkal, a politika hullámzásaival. +Az oktató philosophus jó hírnevének megszerzése, ez az ő első +föladata.</p> +<p>Szerényen engedelmet kért rá a mesterétől, hogy (mikép +egyszer-másszor eddig is tette) itt az Akademiában, nem a +csarnokban, hanem a kert sétaútjain, hallgatókat gyüjthessen maga +köré. Rendesen, meghatározott időkben, ingyen fogja őket oktatni az +<i>analytikában</i> és <i>topikában</i>; vezetni a tévedő és +megtévesztő okoskodások elemzésében, s tanítani nekik a +<i>dialektikával</i> összekötve az igazságszeretetre alapított +<i>rhetorikát</i>. Talán <i>egyebeket</i> is, amiket tőle +kivánhatnak „jó sorsban ékességül, balsorsban menedékül“. A +tanúlmányoknak csak inkább „fanyar gyökereit“ fogja velök +izleltetni. Az „édes gyümölcsöket“ attól kapják bőven, akinek az +ajkáról méz foly. (Platónnak, csecsemőkorában, méhek mézet hordtak +volt az ajkaira.)</p> +<p>Platón készségesen segítette Aristotelest dolga kezdésében. +Többeknek maga ajánlotta, hogy Aristotelest is hallgassák. Mert ő +is reá hagyja a bölcselet kezdeteinek tanítását.</p> +<p>A rhetorika elfajzásai ellen épp akkor természetszerüen támadott +visszahatás az Aristoteles leckéit érdekesekké és vonzókká tette. +Abban az arányban hanyatlott a céhbeli rhetorok keresettsége.</p> +<p>De még az Isokrates tekintélyét is csappantotta az Aristoteles +föllépése. Az istenfiak (így becsülte Isokrates a maga kitünőbb +tanítványait; különben tíz mina tandijért képezte őket) kevesebben +vitték kaszájukat a nagy fenőkőhöz. (Isokrates, hangjának +fogyatékossága miatt, nem volt gyakorló-szónok, csak szónok-képző +mester; „fenőkő“ – szokta mondani – „mely maga nem vág, hanem +élesíti a kaszát“.) Úgy látszik, a nagy fenőkő egyszer-másszor +(harmadik személyek előtt) <span class="pagenum"><a name="Page_21" +id="Page_21">-21-</a></span> vagdalkozni is talált Aristoteles +ellen. Szavait megvitték Aristotelesnek, aki azt mondja rá: +Távollétemben meg is ostorozhat. Hihető, hogy néha Aristoteles is +kifakadt, s egyszer, mondják, sétálás után a csarnokba telepedve +hallgatóival, így kezdé:</p> +<p>„Hallgatnom rut, s Isokratesnek rut, ha szól.“</p> +<p>Különben módszere volt kérdést adni föl, s hallgatóit versenyt +feleltetni, még pedig szónoki formában.</p> +<p>Beszélik, hogy Isokrates Aristoteles ellen köszörült panasszal +elment magához Platónhoz, akivel jó viszonyban volt. Platón +szivesen látta, vacsorán is marasztotta. De a rhetorika helyett, +kitérőleg, a <i>poétikáról</i> beszélgetett vele, amelynek nemrég +kezdett tanításával Aristoteles – amint mondják – igazán nagy +tetszést arat.</p> +<p>– Azt tanítja a költészetről, szóla Isokrates, hogy az általában +„utánzás“. – Csakugyan helyesen. – Mert, azt mondja, az ember +minden lények közt leginkább hajlandó az utánzásra, gyönyörüségét +leli az utánzatokban. – Úgy van; és amaz ősformák utánzásában, +amelyeknek alakítója az istenség, kell lelnie gyönyörüségét. – +Szépítő, hűséges és torzító utánzásokat különböztet meg. – +Nyilvánvaló, hogy itt nem az ősformáknak, hanem mulandó +árnyképeiknek utánzásairól beszél. – – Leginkább a tragédia +lényegét próbálta magyarázni. – A tökéletes műben a költő az +istenek tolmácsa, ihlettségével oda vonzza az emberek lelkét, ahová +az istenek akarják. Erre jobb magyarázat nincs. – A tragédia, azt +mondja, komoly és jóravaló cselekedet utánzása, oly kimenetellel, +hogy a jó ember valamely vétsége miatt elbukik; bukása bennünk +félelmet és részvétet kelt; ekkép megrázza s egyszersmind tisztítja +a tragédia a lelket. – Csak az örök jóságtól vett ihlet tisztíthat +és tökéletesíthet; a földi dolgoknak minden mesterséges utánzása +harmadik fokon áll az igazságtól.</p> +<p>Így beszélgetnek vala, vacsora alatt, Isokrates és Platón az +Aristoteles poetikájáról. <span class="pagenum"><a name="Page_22" +id="Page_22">-22-</a></span></p> +<h3>9. Követségbe megy Filephez.</h3> +<p>Athenae népében évek óta sokszor lángolt föl a régi önérzet, +sokszor a harag Filep ellen. Demosthenes beszédeinek vihara azt is, +ezt is, könnyen érthető sikerekkel szította, még a veszteségek és +csüggedés napjaiban is. Aeschines és Demades hasztalan +tanácsolgattak Fileppel kötendő barátságot az ellene való +szövetkezések keresése és támogatása helyett.</p> +<p>Történt, hogy <i>Olynthos</i>, a háromujju félsziget legerősebb +parti városa, Filep tengeri hatalmának terjedését meggátlandó, +Athenae segedelmében s Demosthenesben bízva, a többi parti +városokat ellenállásra bírta. De Athenae lanyhán segített, s +Olynthos, ha árulással is, a Filep hatalmába került, s végkép +leromboltatott. A többi parti városok is – köztük <i>Stagíra</i> – +földulattak. Lakosaik rabszolgaságra adattak.</p> +<p>Szülővárosának romlása megrázta Aristotelest. Más az ő fájdalma, +más az, amely Athenae hatóságát sújtja. De maga ajánlkozott, hogy +részt vesz abban a külön követségben, amelyet Filephez a földúlt +városok lakosainak kimélése érdekében menesztenek +<i>Pellába</i>.</p> +<p>Filep kegyesen fogadta a követséget. Foglalkoztatta, időt +töltetett velök. Körültekintéssel, föltételekhez kötve tette meg +igéreteit. Leginkább Aristotelessel – bizalmasan is beszélt. A +városok, Olynthos kivételével, újraépülhetnek, lakóikra kegyelem +vár, de Athenaenek a békességet kell jövőben munkálnia és Filephez +bizodalommal lennie. Ami különösen Stagíra városát illeti, az szebb +lesz, mint volt, lakói boldogabbak, mint valaha; újraalapítója és +törvényadójuk legyen Aristoteles, a philosophus.</p> +<p>Aristotelest, Athenaebe hazatértökkor, a kikötőben, a Platón +hirtelen esett halálának elbeszélésével fogadják és döbbentik meg. +Vendégségben volt a philosophusok Homerosa, születése <span class= +"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> napjának +LXXXII. fordulóján, s nyájas beszélgetés közben hirtelen elalélt. +Az Akademia közelébe temették hamvait. Irott végrendeletet hagyott, +amelynek végrehajtójául és az Akademiában is utódjául unokaöccsét, +<i>Speusippost</i> jelölte ki.</p> +<h3>10. Hermías vendége.</h3> +<p>Platón meghalt. Utódja már van. Filep ellen zajonganak. +Aristotelesnek nincs miért maradnia Athenaeben. Hová fog menni?</p> +<p>Barátja és akademiai jeles hallgató-társa, Xenokrates a +kalchedóni, akit a Speusippos megbizatása szintén elkedvetlenített +(később ő lett a Speusippos utóda az Akademiában), együtt érez vele +és vele tart. <i>Hermíasnak, Atarneus új urának</i> a hivására, +Athenaet elhagyva, <i>Mysiába</i> eveznek.</p> +<p>Ki volt Hermías? Athenaeben (pedig egy időt itt élt vala) nem +sokan tudták. Mint <i>Eubulusnak</i>, Bithynia fejedelmének +szolgája, pénzügyigazgatója, bizalmasa jött volt; trapezitákkal +tárgyalt. Kedvtelésből Aristotelest hallgatta, s vele +barátkozott.</p> +<p>Gazdája, Eubulus merészségének sikerült Assost és Atarneust, +Mysiának két jeles városát, a persa hatalom alól fölszabadítania, s +maga hatalmába hajtania. Hermíás segítette ebben. De aztán (ha nem +hisszük is el, amit beszélnek, hogy a szolga tette el láb alól az +urát) Eubulus váratlan halálával Hermias lett Atarneus ura.</p> +<p>Atarneus egyik otthona volt Aristotelesnek: szeretett +gyámszülőinek, Proxenoséknak gondja alatt itt serdült ifjuvá; +háládatosság kötötte hozzájuk. A nevelő szülők, szokta mondani, +tisztelendőbbek azoknál, akik csak életet adhattak. Ide jön most (a +tovább kelendő Xenokrates társaságában). Hermias vendége, híve, +tanácsadója is. Barátságuk „két testben egy lélek“. S van +Hermíasnak egy – talán fogadott – leánya, a bűvös szemü Pythias. +Ebben a körben él Aristoteles, könyveivel, jegyzeteivel, írásai +szaporításával foglalkozva. <span class="pagenum"><a name="Page_24" +id="Page_24">-24-</a></span></p> +<p>Két-három év telt így boldogan; midőn Hermíast egy meghitt +emberének árulása Artaxerxes persa király kezébe és bitófára +juttatja. Aristoteles Pythiassal (már nejével) átmenekül Lesbos +szigetére, Mytilenébe.</p> +<p>Hű szerelemben éltek. Hermíast szívből gyászolták, <i>Delphíben +szobor-emléket</i> állítottak neki, s rá Aristoteles ezt a verset +vésette:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Őt a vitéz persák fejedelme +halálra kivánta,<br /></span> <span class="i0">szent jogot és +törvényt törve izgaztalanúl.<br /></span> <span class="i0">Nem +fegyverrel a harc mezején ejték el; egy álnok<br /></span> +<span class="i0">hálójába fogá, úgy vesziték +gonoszul.<br /></span></div> +</div> +<p>Szeretetének más jelét is adta Aristoteles. Egy +<i>hymnus</i>-féle költeménnyel örökítette meg Hermías hírét. Ez +az:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Oh Erény, küzködő emberi +nemünknek<br /></span> <span class="i2">bátorító +Istennője,<br /></span> <span class="i0">a te szépségedért kész +menni halálra<br /></span> <span class="i2">Görögország hős +szülöttje.<br /></span> <span class="i0">Éretted szenvedve, kínokat +kiállva<br /></span> <span class="i2">halhatatlan lesz +miattad.<br /></span> <span class="i0">Te drágább aranynál, jobb az +anyacsóknál,<br /></span> <span class="i2">álom-méznél édesebb +vagy.<br /></span> <span class="i0">Éretted gyötrődtek Zeüszfi +Heraklész<br /></span> <span class="i2">és a Léda hős +szülötti.<br /></span> <span class="i0">Alvilágra szállott érted +nagy Achillesz,<br /></span> <span class="i2">és Ajax, a +Telamonfi.<br /></span> <span class="i0">Tégedet imádva, bájaidat +látva<br /></span> <span class="i2">élte-napját úgy veszté +el<br /></span> <span class="i0"><i>Atarneusz város legelső +polgára</i>…<br /></span> <span class="i2">De hírneve nem enyész +el…<br /></span> <span class="i0">Óvják, őrizzék azt halhatatlan +Múzsák is,<br /></span> <span class="i2">Emlékezet +leányi,<br /></span> <span class="i0">s a vendégbarátság oltalmazó +Atyja,<br /></span> <span class="i2">s – hű barátság hő +szózatja.<br /></span></div> +</div> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_25" id= +"Page_25">-25-</a></span></p> +<h3>11. Stagírában és Pellában.</h3> +<p>Mytilenében nem sokáig tartózkodtak. Filep engedelmével, +segedelmével is, <i>Stagira</i> városa jórészt már megépült. Benne +az Aristoteles szülőháza is szép, megújított uri ház. Oda vitte +nőjét. Sokan telepedtek ide az elpusztított, s csak lassabban épülő +szomszéd városokból, legtöbben pedig <i>olynthusi földönfutók</i>, +köztük Aristoteles egy-két rokona. Egy ilyen árván maradt, most +serdülő unokaöccsét, <i>Kallisthenest</i>, Aristoteles magához +veszi írogatónak.</p> +<p>Megjelent az ujjongó lakosság között. Számba vette állapotukat, +kivánságaikat. Rendet, törvényeket szabott nekik. A korabeli +philosophusnak elsőrangu becsvágya, hogy bölcs belátással államot +szervezhessen, az ő számára itt, kedves szülővárosában teljesedett. +Nem feledkezett meg gymnasium nyitásáról sem. (Nympheumnak nevezte +el.) Benne athenaei minta szerint folytak az edző gyakorlatok. A +tanítás is megkezdődik. Ő maga kezdi.</p> +<p>Stagírától <i>Pella</i>, Filep király székvárosa, a megépített +jó új úton, egy napi járóföld. Aristoteles ott sokszor megfordul, +még mielőtt <i>Sándor</i> királyfinak a nevelését kezébe venné. Ő, +a királyi család egykori orvosának a fia (az apja följegyzéseit, +tudományos írásait épp most olvasgatta újra), gondos +körültekintéssel, olyan megfigyeléssel, mintha ő is orvos volna, +akar föladatához látni. Megismerni a királyfit, tehetségét, +hajlamait; szokásait, amelyekbe paedagogusai, Leonidas a katona, s +Lysimachos az udvari ember, már bele nevelték.</p> +<p>Az udvarban nem uralkodott sem gőg, sem merevség. Az +elmaradhatatlan hízelkedők és benfentesek sem dicsekedhettek nagy +befolyással. Mindennek kormánylapátja a Filep józansága, +leleményessége, erélye, akarata volt. Olympias királyné sokban +ellenkedett volna Fileppel: ez a nevelésben nehezítő körülmény; de +úgy látszott, nem legyőzhetetlen. <span class="pagenum"><a name= +"Page_26" id="Page_26">-26-</a></span></p> +<h3>12. Sándor nevelője.</h3> +<p>Legelsőbben, a király engedelmével, Aristoteles a királyfit +magával vitte Stagírába. Megmutatta neki az új rendet, a polgári +élet fegyelmét, amely ott uralkodik. A csínt, az izlést, amely +athenaei magvakból csirázni kezd. Az ifjak testgyakorlatait: +versenyeket, birkozásokat. A grammatisták vezérszavára betüket +vető, szavakat, verseket egyszerre hangoztató gyermekek karát. Az +együtt dalolva dolgozó épitőmunkásokat: éppen Apolló templomának +oszlopait állítják vala helyökre új formáju emelőgépezettel, +amelyet Aristoteles rajza szerint szerkesztettek. Otthon a házánál +Kallisthenes szép írásait és rajzait. Előhívta aztán magát +<i>Kallisthenest</i> is. Ez néhai atyjával három évig messze +földeken bujdosott vala, s a persák és indusok nyelvén is beszél. A +mélynézésü, komoly fiu (noha idősebb, de alig nagyobb növésü, mint +ő) megtetszett Sándornak, s „Jöjjön hozzám“ – mondá a királyfi. A +mester sem egyebet akart. Harmadnap úgy mentek kíséretökkel hárman +Pellába.</p> +<p>Ez idő alatt Filepnek egy ékes levelet hozának Athenaeből, az +öreg Isokratestől. A magva (ha jól értették) az a bölcs tanács, +hogy Filep mentül jobban vigyázzon és vigyáztasson magára. A király +megmutatta a levelet Aristotelesnek, hozzáadván: „Nem kellene-e +talán a fiamra vigyáztatnom jobban?“</p> +<p>Aristoteles Sándort és Kallisthenest együtt tanította. Sándornak +is nagyon tetszett így. Felsőbbségét, s kiváló tehetségét +szabadabban gyakorolhatta. A mesternek is könnyebb volt a dolga. A +királyfi ötleteit, szeszélyeit, ellenkezéseit Kallisthenesnek +kellett kifognia. Maga csak mintegy a gyeplőt tartotta. +Mindenekfölött sokat ért az unalom és megunás elkerülése. +Természetes életrend lett a sétálva, járkálva, utazgatva tanúlás. +Váltogatva Pellában és Stagírában való tartózkodás. (Stagíra +lakósainak nőtt a lelkök.) Piacon, mezőn, úton, kikötőben, hajón, +táborban, könyvtárban, műhelyben, bányában, istállóban, vadászaton, +<span class="pagenum"><a name="Page_27" id= +"Page_27">-27-</a></span> idegen követségek fölvonulásánál – mindig +új és változatos tárgyu beszélgetések, hármasban kezdve, többesben +folytatva; mert innen-onnan magukhoz hívtak egy-két alkalmas +személyt: katonát, kézművest, lovászt, tolmácsot, sihedert, vén +embert, bénát, vakot, álomfejtőt, rabot, beteget, haragvót, sírót, +fuvolást, szemfényvesztőt, állatszelidítőt, kalmárt, mindenfélét. +Ilyenkor annyi kérdés, felelet, tanúlság, jó ötlet keletkezett, +hogy belőlök maga Aristoteles is nem keveset épült, s gyarapíthatta +jegyzeteit. Igy, szemlélethez, alkalomhoz kötve, tanított mindent, +ami tudásra érdemes. A rendszer szigorúságáról lemondott, csak a +pontos meghatározásoktól (Sándornak tréfás ötleteit elhárítva) nem +tágított. Mert azokon épül az értelemnek szilárd és egyenes útja. +És soha sehol sem felejtette, hogy a királyfinak lelkébe oltsa a +tudatot: <i>miben különbözik a műveltség a műveletlenségtől, a +hellénség a barbárságtól</i>. Sándor erre mind komolyabb figyelmet +mutatott.</p> +<p>Csak két tárgyat törekedett neki elvontan, rendszeresen is +tanítani. A rhetorikát: ebben jártasnak lenni elengedhetetlen +„királyi ékesség“. És az ethikát: ennek ismerete nélkül a király +nem értheti meg „hivatalát“ és követése nélkül nem méltó a +hivatalához. Mit ér pedig híres állam királyának lenned, ha a híres +államhoz méltó király lenni nem birsz?</p> +<p>Mind a két tanúlmány belemélyedést kivánt. A velök való +foglalkozás zavartalan alkalmainak megválasztását a mester magára a +királyfira bízta. Csakhogy ez inkább hajlott mindenre, ami +cselekvés, mintsem elmélkedésekre. Mégis – gyéren kért leckéken – +nem keveset szerzett meg magának a „királyi ékességből“. Amit pedig +az elméletből elfelejtett, vagy fölfogni eleve elmulasztott: annak +<i>valamely rövid könyvbe foglalását</i> kérte a mesterétől. A +királyi „hivatalra“ azonban, – azt mondá – úgy kiván készülni, hogy +adjanak elébe jókat, akiket cselekedeteikért jutalmazni, s +rosszakat, akiket büntetni kell. Ő meghallgatja előbb a philosophus +tanácsát, viszont ez hallgassa meg az ő itélkezését, s ha kell, +igazítson rajta. Aristoteles azt felelte: <span class= +"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> „Ez is +lehetséges. De a philosophus nem állhat mindig melletted; a +philosophia pedig, ha megtanulod, mindig veled lesz.“ Téli +hónapokban mégis egynehány leckét hallgatott Sándor az ethikából: +leginkább a beszámításról és az erények nemeiről. Aristoteles az +egész tudományt könyvbe foglalta ugyan, s remélte, hogy Sándor +valamikor azt is kérni fogja tőle, de hiába remélte. (Végre is azt +a könyvet megbővitve, emlékül a maga kiskoru fiának, +<i>Nikomachosnak hagyta.</i>)</p> +<p>Ellenben önként tudakozta Sándor a mesterétől a világ különféle +államainak kormányzása históriáját. Erről Aristoteles sokat beszélt +neki, s adott egy nagy jeles könyvet is, amelyet Kallisthenesszel +szépen újra iratott. A tanúlságos könyvet Sándor mint király is +elégszer forgatta, azzal a két kisebb könyvvel együtt, amelyeket +magának <i>A királyságról</i> és <i>A telepítésekről</i> íratott a +philosophussal.</p> +<p>Legjobban megszerette Sándor a Stagírita beszédjei közül azokat, +amelyekben <i>Homeros énekeit fejtegette</i>. Homerost, mestere +ügyeletével szépen íratva, mint kincset becsülte, arany szekrénybe +zárva, mindig kézügyben tartotta. Olvastatta, hallgatta gyakran. +Királyi álomlátásoknak nevezte ezeket az énekeket.</p> +<h3>13. Bevégezte a nevelést.</h3> +<p>Teltek az évek. Aristotelesnek mind több-több dolgot adhatott +volna a királyfi oktatása, de időt és alkalmat rá egyre kevesebbet +kapott. Filep sokat volt távol. (Igaz, hogy Olympias királynét is +eltávolította, hazaküldte Epírusba, s újonnan nősült.) Filep +távollétei alatt aztán maga a 17 éves királyfi kapta kezébe a +kormányt. Ettől kezdve Aristoteles éppen úgy, mint Kallisthenes, +egészen megváltozott helyzetbe kerültek: a sokszor megpróbált +alattvalósdi „játék“ valóságra fordult.</p> +<p>A következő évben már a harcmezőre is kiszáll Sándor, az +apjával. <span class="pagenum"><a name="Page_29" id= +"Page_29">-29-</a></span></p> +<p>Athenae, Demosthenes tanácsára, Filep ellen szövetkezett +Thebaevel. A megtorló hadat maga Filep és fia vezérlik Boeotiába +Chaeroneáig hatolva, s itt a szövetkezettek hősileg harcoló hadát +véres ütközetben leverik.</p> +<p>A harc után Sándor Antipater kiséretében, azt mondják, Athenaebe +lovagolt, s atyja nevében, <i>szelíd föltételek mellett ajánlott +békét:</i> Athenae függetlensége megmarad, de tartozik a +hellén-makedon szövetséghez csatlakozni, a persák ellen.</p> +<p>Megnyugvással fogadták már a békét. Bizonyos, hogy Sándor a +görögök irányában mindig megnyerő igyekszik lenni. És ezt az +Aristoteles hatásának tulajdonították.</p> +<p>Aristoteles tiszte Sándor mellett véget ért. Legtöbbet most +Stagírában van. Olvas és tanít (a Nympheumban); tanít és ír; készül +további élethivatására.</p> +<p>Sándorral okosan elvégezte, hogy <i>Kallisthenest mint +bizalmasát</i>, mint jobb kezét tartsa, becsülje, tanácsait +hallgassa, s <i>bízza rája tetteinek az utókor számára való +följegyzését</i>. (Ki tudja, talán egy jövendő Homeros kezére +dolgozik.) Tulajdonkép a philosophia királyi tarsolyául szegődtette +Sándor mellé Kallisthenest. Sándor eszesebb volt, mintsem hogy +félreértse mestere jóakaratát. Megköszönte. Háláját ígérte minden +gondjáért. A makedon udvarban akkor, a persák ellen való +készülődések közepette, ármány kap erőre, amelynek szálai +Olympiáshoz, az elűzött királynéhoz vezetnek. Filepet leányának, +Kleopatrának menyegzőjekor, egy testőrnek, Pausaniasnak gyilka +megöli. (Mit ért az öreg Isokrates jótanácsa?) Apja helyébe a húsz +éves Sándor ül.</p> +<h3>14. Visszatér Athenaebe.</h3> +<p>Sándor a királyságát hamarosan megszilárdította. De +Görögországot az atyja által már kiküzdött szövetségre erővel kelle +rászorítania. Pedig a makedon hatalom eddigi növekedését s a hellén +államok viszálykodásait nézvén, ez a szövetség a <span class= +"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> persák +ellen – volt a hellénség egyetlen biztos menedéke. Platón sejtette +vala ezt; Aristoteles munkálta is; Sándort, tőle telhetőleg, ehhez +nevelte.</p> +<p>Azalatt, míg Sándor hatalma megerősödött, Aristoteles a maga +családi és vagyoni viszonyait rendezgeté, hogy aztán a +tudományoknak élhessen gondtalanúl.</p> +<p>Szeretett nője, Pythias – akitől egy <i>leánya, Pythias</i> +született – nem rég meghala. Helyébe onnan Stagírából egy kedves +gondos nőt vett a házához, <i>Herpylist</i>, akitől egy fia +született, <i>Nikomachos</i>. Melléjök támaszul is, szeretetből is, +örökbe fogadta néhai gyámszülőinek, Proxenoséknak növendék fiát, +<i>Nikanort</i>, azzal az óhajtással, hogy leányát, Pythiast, ha +korát eléri, nőül vegye. (Esetleg nőül vehetné ezt szépreményü +tanítványa, <i>Theophrastus</i>, akinek hagyni fogja athenaei +házát, könyveit.)</p> +<p>Stagírai szép uri háza ellátva hű rabszolgákkal s ezek +cselédeivel. Nagy kertje Chalkisban (Euboea szigetén), út mellett, +vendégfogadó házzal, jó gondviselet alatt. Kamatozó tőkepénzei +(örökség és szerzemény) itt is, Athenaeben is részint jóhitelü +trapezitáknál; részint pedig diptychonokra elhelyezve.</p> +<p>Mindent rendbe szed és – minden eshetőségre, <i>ean ti +symbainé</i> – megírja végrendelkezéseit. Úgy indul az ötvenedik +évébe forduló Stagírita, házanépét itt hagyva, csupán könyveivel és +munkáival, ismét Athenaebe.</p> +<p>Ott a Sándor király nevelőjének a neve (újjászületett +szülővárosának a nevével) népszerü volt már és köztiszteletben +állott. S hogy az agg Isokrates (közel száz éves volt; minek a még +hátralevő napok?) a chaeroneai csatavesztés hírére, önkéntes +halállal kimúlt vala: hallgatóinak utolsó nemzedéke Aristotelest +ünnepli, s <i>rhetorikai</i> leckéket kér tőle. És a Politikét is, +a jövő <i>Politikáját</i> a Stagíritától akarják hallani. Az +erkölcsök is, amelyeknek fékezetlensége annyi fölfordulást szerzett +Hellasban, új fölfogást követelnek a jövő embereitől. Ezt meg az ő +<i>Ethikájától</i> várják. <span class="pagenum"><a name="Page_31" +id="Page_31">-31-</a></span></p> +<p>Platón Akademiájában már nem Speusippos tanít. Az isteni +bölcsnek gyarló unokaöccsét (azt mondják, eleget élvezett, ideges +is volt) hüdés érte. Helyét átadá a visszatért Xenokratesnek. +Írásait három talentum ezüstért megvásárolja Aristoteles, könyvtára +bővítésére. Teheti, mert ilyen dolgokra Sándor király bőven rendeli +neki a költségeket.</p> +<p>Xenokrates, a nem lángeszü, de mértékletesség és szilárd jellem +hírében álló philosophus, az Akademia tisztességét fönntartotta. +Benne is lakik; a városba alig jár be. Aristoteles nem szerette +volna rontani barátja köreit az Akademiában.</p> +<h3>15. A Lykeionban.</h3> +<p>Nem messze a város keleti kapujától van egy gymnasium, +Apollonnak a Fényesnek szentelt hely, a <i>Lykeion</i>. Ott kér +magának Aristoteles helyet a tanításra, s berendezkedik benne. +Kiszélesítteti a kert sétaútjait. Terebélyes platánok körül +árnyékos tereket alakíttat. Jó harminc esztendővel ezelőtt sétálva +kezdett beszélgetni ifju hallgatótársaival. Platóntól is a kertet +kapta lecke-helyül. Csatangolva oktatja vala a királyfit meg +Kallisthenest. Szokását megtartá Stagírában. Megtartja itt is. Csak +az elmélyedő leckékért telepszik be olykor a csarnokba, vagy a +népes hallgatóság kedvéért.</p> +<p>– Délelőtt jöjjenek ide az avatottak, akik hivatást vallanak a +bölcselet rendszeres tanainak a hallgatására. De tartsanak +mindenben bizonyos rendet. Maguk közül tíz naponkint egy-egy +ügyelőt válasszanak, aki a symposiont is rendezze. A hallottakról +jegyzéseket csináljanak. Azokat ismételjék és meghányják-vessék. +Kétségeiket adják az ügyelőknek föl, s általok nekünk, okulásul, +hogy mit kelljen jobban is megvilágítanunk.</p> +<p>Így fogják értelmesen megismerni az öt utat, amelyeken a lélek +az igenlés vagy tagadás segítségével az igazat kinyilatkoztatja: a +művészetet, tudományt, belátást, bölcseséget és <span class= +"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> észt. A +boldogságot, mind az egyes emberét, mind az államét. És amik ahhoz +kellenek, vagy kelletlenek.</p> +<p>Megértik a tér, idő és mozgás mivoltát. Mi az anyag, a forma és +a változás. Továbbá megismerik a mindenség elemeit, négyet és az +ötödiket. És amiket ilyen dolgokról a philosophusok helyest és +helytelent tanítottak. A helytelenségek megítélését.</p> +<p>Délesti órákban gyűljenek össze szabadon a kiváncsiak, a +mindennapi dolgokkal foglalatoskodók. Beszélgetünk a világ, a +természet tüneményeiről. A lényekről és sajátságaikról. Anyagukról +és formáikról. Az emberről. Testéről és lelkéről. Érzékeiről és +értelméről. Indulatairól és erkölcseiről. Emlékezéseiről és +álomlátásairól. Levésről és enyészetről. Ifjúságról és öregségről, +életről, halálról. Jóról és rosszról. A beszédek igazságáról és +csalfaságáról. A meghatározásokról. Továbbá: Körről és egyenesről. +Súlyról és emelőről. Munkákról és szerszámokról. Ritkaságokról, +amiket messze földekről küldenek hozzánk. Eseményekről a Föld +kerekségén, amelyekhez Hellasnak is köze van. És ilyesekről.</p> +<p>… Ezeket a Terveit bővítve, változtatva, jobban rendezve, de +félre nem téve, tizenhárom éven át sétálgatott hallgatóival a +Lykeion kert porondján, vagy beszélt nekik a kathedrából.</p> +<h3>16. Sándor király kegyeltje.</h3> +<p>Kényelmes otthonában külön kis könyvesházat töltöttek már meg +saját munkái: jegyzetek, tekercsek, könyvek.</p> +<p>Sándor király – mert Nagyok mindent nagyban csinálnak – a +tiszteletet és háládatosságot mestere iránt bámulatos arányokban +mutatta.</p> +<p>Több mint nyolcszáz ezüst talentumra becsülik a segedelmet, +amelyet a tudósnak könyvtára és gyüjteményei gazdagítására +küldözött.</p> +<p>Hadjáratai színhelyéről könyvek, képek és egyéb tudományos +<span class="pagenum"><a name="Page_33" id= +"Page_33">-33-</a></span> kincsek küldésén kívül leginkább az +állatország ritkaságait vadon erdőkből, pusztákról, barlangokból, +halastavakból, tengerekből, levegőből vadásztatta, hálóztatta, +fogdostatta számára, s szállíttatta tengelyen-tengeren Athenaebe +elevenen, ha lehetett, s ha nem, szárított bőrüket, héjjukat, +koponyákat, csontokat, tojásokat, fészkeket; tokokba, edényekbe +zárt apró lények és szörnyetegek tetemeit; mindenhez egész csomó +jegyzetet, amelyekbe a király a dologban otthonos, értelmes +emberektől megtudakozott észleleteket nagy gonddal foglaltatta a +tényeket szomjazó tudós használatára. A növényország ritkaságai is +nagy bőséggel érkeztek. Aristoteles háza, a Lykeion kertjében +hevenyészett fészerek megteltek mindenféle küldeményekkel. A +kiváncsi athenaeiek szeme nap-nap után legelt rajtok. +Megismerésöket, egybevetésöket a Stagírita jeles új föladatul vette +maga elé.</p> +<p>Terve a tudományos munkához (úgy, ahogy a tudomány mivoltát ő +értelmezte) készen volt, csak éppen a töméntelen ujságnak +megrostálása, a maga helyére sorolása adott dolgot.</p> +<p>Ilyen volt pedig az ő <i>Peri ta Zóa-jának a terve</i>.</p> +<p>Az állatok vagy egyszerü, vagy sokszerü testszerkezetüek… A +különféleségek szerint nevezték meg őket nemenként, s nevezik a +nemeknek fajait.</p> +<p>Az állatok általános testi tulajdonságai: a táplálkozás és a +kiválasztás, a nemzés vagy szaporodás, az érzékenység és a mozgás +szervei, meg az életnedvek: vér vagy nem vér.</p> +<p>Mindezeknek a tulajdonságoknak különféleségei szerint vannak – +madarak, halak, cetek (vér az életnedvök); vannak kagylók, s vannak +más keményhéjuak; vannak puhatestüek, meg bogarak (mindezek vér +nélkül). Földszínén csúszó-mászók. Négylábuak, amelyek tojásból +kelnek. Négylábu eleven-szülők (nemenkint nevezzük őket). Majmok. +És az ember.</p> +<p>Fölsoroljuk a vér-nedvü állatok testrészeinek hasonlóságait. +Azután sokféleségeiket, amelyek a nemek különbözéseit mutatják. +<span class="pagenum"><a name="Page_34" id= +"Page_34">-34-</a></span></p> +<p>Továbbá belső szerveiket vizsgáljuk, s ezek anyagainak +minemüségét.</p> +<p>Szólunk a nem-vérnedvüek különbözéseiről. Nemeikről. +Szerveikről.</p> +<p>Ismerni kell az állatok érzékszerveit. Az állati hangokat. +Állatok alvását, ébrenlétét. Ivari különbségeiket.</p> +<p>Milyenek a nemzés módjai a legalsóbb nemü állatoktól fölfelé az +emberig?</p> +<p>Az ember nemi életének jelenségei. A magzat és szülés.</p> +<p>A táplálkozás szüksége; módjai; s a táplálékok általán. +Különbségek – csoportonkint, nemenkint, fajonkint. Állatok +megélhetésének kedvező föltételei. Betegségeik. Veszedelmeik.</p> +<p>Egyéb ösztönök szerint való hasonlóságok és különbségek. +Értelmesség jelei. Alkalmazkodások.</p> +<p>Legvégül tanítani kell az ember nemi épségéről, +egészségéről.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Ebbe a tervezetbe (amelynek egyes részeit külön munkákban is +bővíti) iktatja be mindazokat az ismereteket, amelyekhez tulajdon +megfigyeléseivel, bő értesüléseivel és átható eszével jutott. +Gondolta, nagy idő múlva lesz még egy Sándor király, aki a +tudománynak így kedvezzen és szerencsés philosophus, akinek így +kedvezzenek. (És csakugyan tizenhétszáz esztendőn át Aristoteles +maradt a Zóologia uralkodó tekintélye.)</p> +<h3>17. Életének eredményei.</h3> +<p>Lykeioni sétáinak nyolcadik esztendejében nagy keserüség érte +Aristotelest. A derék <i>Kallisthenes</i>, akit ő Sándor királyfi +mellett nevelt, s akit melléje bölcs tanácsadóul és tetteinek +jegyzőjéül ajánlott – az elkapatott akaratu király oldalán +elvesztette az egyensúlyt. A győzelmeitől mámoros Sándor, a Nagy, +nemcsak a meghódítottaktól, hanem a maga makedonjaitól is azt +kivánta, hogy keleti módon, földre borulva hódoljanak <span class= +"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> előtte. +Kallisthenes ennek az ázsiai nemzetekhez illő módnak ellene +szólott. A hódolati szertartás el is maradt. De Sándor valami +összeesküvés gyanújába vette Kallisthenest és kivégeztette. +Leveléből, amelyet helytartójának, Antipaternek küldött, az +látszék, hogy Kallisthenes miatt Aristotelesre is haragszik. Ezt +azzal is mutatta, hogy Xenokratesnek, az Akademia mesterének +kezdett ajándékokat küldeni. Aristoteles a meg nem változtathatókon +megnyugodott. Nagy Sándor is lehülepedett, s ment világverő útján, +által az Induson.</p> +<p>Elégtétele volt a bölcsnek az, hogy elvégre is Nagy Sándor, noha +indulatai megfosztották a királyi erények teljességétől, mégis +beváltotta a hozzá kötött legfőbb várakozást. A hellén műveltség +becsülése és terjesztése messze földön, az a nagy cél, amelyet +növendéke lelkébe beoltani állandóan igyekezett: fényes +valósulásnak indul.</p> +<p>– Lám, Nagy Sándor városai, amelyeket a meghódított országokban, +Tróasban, Syriában, Persisben, tovább… alapít; s kivált <i>ez</i> a +nagyszerü <i>Alexandreia en Aigyptó</i>, amelynek a tervét, +Deinochares rajza szerint egy makedon chlamys béllésére hímezve, +küldé meg <i>nekünk</i> ajándékul a király… hellén telepítőktől +népesítve, isteneink templomaival ékesítve, intézményeinkkel +nemesítve, a művészetnek, tudománynak művelői, az erénynek és az +észnek becsülői, nyelvünknek és könyveinknek megtartói lesznek még +akkor is, amikor Athenae városa (<i>ho mé genoito</i>, ments’ +isten) nem lesz többé közepe a művelt világnak.</p> +<p>Ilyen reménység („imetten való álomlátás“) sarkalta a maga +értékét is jól ismerő nagy Stagíritát, hogy munkáit javítva, +szaporítva, rendbeszedve, teljesekké téve, páratlanúl gazdag +könyvtárát is, s a Lykeionban fölhalmozott királyi gyüjteményeit, +mind úgy adhassa át az utódoknak, amint azt egy alkotó +philosophustól, nemzete jóltevőjétől, Nagy Sándor nevelőjétől +kivánni lehet.</p> +<p>Hatvan éves elmúlt. Bölcselkedett már az öregségről, de +<span class="pagenum"><a name="Page_36" id= +"Page_36">-36-</a></span> még nem érezte. Gondolhatta, egészségben +éri meg azt a napot, amikor Sándor színe előtt számot adhat +azokról, amikhez a világhódító király annyi talentum értékkel +járult. Addig is levéllel nem egyszer folyamodott hozzá. Válaszokat +s újabb küldeményeket is kapott. Mintha viszonyukat a kivégzett +Kallisthenes árnya nem zavarná többé. Mind a kettőjök számára +voltak még meghódítni való országok – a Hercules-oszlopokig.</p> +<h3>18. Vége.</h3> +<p>Váratlanúl csapott közbe a hír Babylonból, a XCIII. Olympias +utólján, hogy Nagy Sándor (XXXII éves korában) meghalt. Mire a hír +hiteles voltáról megbizonyosodni bátorkodtak: a görögséget átjárta +a gondolat, hogy a makedon hatalom kötelékeit lerázni itt az idő. +Athenaeben a makedon-barátokat, ha idejében köpenyeget nem +fordítottak, mindenféle ürüggyel célba kapta a demagógia. +Aristoteles ellen is Demophilos – a népbarát – vagy Eurymedon, a +főpap, vagy mind a ketten, vádat szerkesztettek. +„<i>Vallástalansággal</i>“ vádolták, amelyet „köztudomás szerint“ +azzal tetézett, hogy <i>Hermiasnak</i> Delphíben, herosokat +megillető szobrot állított, dicsőítésére pedig <i>hymnust</i> +írt.</p> +<p>– Megkimélem Athenaet attól, hogy újból merényletet kövessenek +el a philosophia ellen – mondá (Sokrates sorsára gondolva) a +Stagírita. Hívta hű tanítványát, meghitt barátját, akinek a +<i>Theophrastos</i> nevet is (fenséges ékesszólásáért) ő adta vala. +Rája hagyja lakóházát, minden iratát, munkáit, könyvtárát, +gyüjteményeit és a Lykeion vezetését. Lelkére köti hagyományainak +megőrzését. Magára ölti (gondolatban-e, vagy valósággal, mindegy) +azt a király-küldte makedon köpenyeget, amelynek béllésére +Alexandria tervrajzát hímezték. Búcsut vesz, elindul a marathoni +úton… Dereglyén átkél az Eurípos szoroson Euboeába, Chalkisba, ahol +a kertje, vendégfogadó háza van. (Útközben, ha igaz, mérget ivott; +hihetőleg <span class="pagenum"><a name="Page_37" id= +"Page_37">-37-</a></span> hozzá az antidotont is.) +Gyomorfájdalmakban szenvedve halt meg, Nagy Sándor halála után +tizenöt hónappal.</p> +<p>Végakarata szerint Stagírában temették el a felesége, Pythias +hamvaival.</p> +<p>Gyászoló szülővárosa, nagy fiának, újraalapító és törvényadó +herosának minden évben megünnepelte az emléknapját.</p> +<p>Theophrastos híven megfelelt mestere hagyakozásainak és +bizalmának, s örökségét tovább adta az utókornak.</p> +<p>Sándor birodalma hamar megroskadt. De romjai is alapja maradtak +az Aristoteles hatalma, tekintélye terjedésének, megszilárdulásának +Alexandriáig és Byzantionig.</p> +<p>És huszonkétszáz év óta a tudományok története Aristotelest úgy +látja állani erősen, mint <i>Atlast</i>, „aki jártas a tenger +mélységes fenekén, s a nagy oszlopokat maga tartja, melyek az +égboltot s földet ketté különítik“.</p> +<p>S még ma is (nagy szó ez) minden tudós iskolában otthon van és +föltétlenűl tiszteletes az Aristoteles rhetorikája és poetikája, +lélektana és logikája.</p> +<p class="right"><i>Váró Ferenc.</i> <span class="pagenum"><a name= +"Page_38" id="Page_38">-38-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>Humboldt Sándor.</h2> +</div> +<p><span class="dropcap">A</span>lig van a tudományok történetének +szimpatikusabb alakja, mint Humboldt Sándor. A természetben látható +jelenségek egész Humboldtig mindenféle tudomány keretében +szétszórva, összefüggés nélkül foglalkoztatták a nagy elméket. Csak +itt-ott tűnik föl egy-egy kezdetlegesebb kísérlet, hogy a természet +tüneményeinek összefoglaló leírását adja a Földre +vonatkoztatva.</p> +<p>Humboldtig a földrajz egyszerü leíró tudomány volt, inkább +szóval elmondott térkép, száraz „útmutató“, amely ugyan már a +görögök kezében kiterjedt a tájképi jellemvonások, a népélet és +történelmi események terére, de igazi oknyomozó, helyesebben +okadatoló leírást először Humboldt mesteri keze nyujtott s ezzel +megalapítója a modern földrajznak. A modern földrajzot úgy +jellemezzük, hogy az a tudomány, amely az összes többi tudományok +leszűrt eredményeit fölhasználja, hogy vele a Földről jó képet +nyujtson. Azt mondhatjuk tehát, hogy filozófikus tudomány, amely +mindig kapcsolatokat észlel. Észleli a Föld felszínének alakját, a +rajta levő levegő és víz állapotát, <span class="pagenum"><a name= +"Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> tüneményeit s a szerves +világ életét egyaránt s közöttük mindig az okozati kapcsolatot +igyekszik fölfedezni. Ebben áll éppen a tudomány módszere is. +Ismerjünk meg valamely vidéket minden fizikai viszonyaival együtt, +aztán ismerjük meg az illető vidék összes életjelenségeit s akkor a +kettő közt föllelt összefüggés lesz a földrajz tudományának egyik +eredménye. Ez az a módszer, amelyet Humboldt alkalmazott először s +ez az a tudomány, amelynek megalapozása örökre, elmúlhatatlanul az +ő nevéhez fűződik.</p> +<p>Bejárva a Földnek elég tekintélves részét, ismerve tengert, +sivatagot, hegyet és síkságot, hideg vidéket és forró égövet, +emberlakatlan pusztaságot és sűrűn nyüzsgő, munkás, civilizált +életet, ismerve a növényeket, állatokat, a fizika törvényeit és a +kozmografia jelenségeit: csodálatosan szép és egész képet tudott +nyujtani a jellemzett tájakról.</p> +<p>Egyszerre más szemmel kezdtek észlelni utána a fölfedező utazók. +Eladdig csak a helymeghatározás, térképezés és legföljebb az +állat-, növény- és embervilág egyszerü leírása volt az utazók +célja. Ezentúl a hőmérő, a légsúlymérő, a tengeri mélységmérő, a +geológus-kalapács, kompasszo és még a tudománynak számtalan más +fegyvere elmaradhatatlanná lett a fölfedező utazók kezében.</p> +<p>Aki ma olvassa Humboldtnak például „Ansichten der Natur“ címü +leírásait, lehetetlen, hogy el ne ragadja az olvasót az a +lángelmére valló, csodálatos tökéletesség, amivel egyszerre az +összes jelenségeket harmónikus egésszé tudja csoportosítani. A +puszta képe néhány ecsetvonással előttünk áll, szikrázó +csillagokkal telehintett éjjeli egével, szélkavarta porával, +nyomorgó növényzetével, napégette szikláival és a köztük bujkáló, +egymásra vadászó emberrel. S a leírás olyan természetesen, olyan +könnyedén hozza okozati kapcsolatba az észlelteket, hogy az ember +őszinte fájdalommal sóhajt föl, miért nem jelenik meg köztünk +ismét, hogy a rendkívül előrehaladt tudomány mai eszközeivel +kezében, most írná le nekünk a Föld <span class="pagenum"><a name= +"Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> felszínét ilyen csodálatos +biztossággal, ilyen minden eddigit felülmúló művészettel és mindent +átölelő lángelmével.</p> +<p>Mert mint minden lángelmének, úgy neki is határozott művészi +tulajdonságok jutottak osztályrészül. Az igazi nagy szellemeket, +akik valóban korszakalkotók voltak valamely tudományos téren, +rendesen az jellemzi, hogy tudományos eredményeiket oly művészi, +oly egyszerü, oly igéző formában tudták megértetni, – persze +tudományszakukhoz mérten – hogy az ember szinte hajlandó azt +kérdezni, hát ez az a nagy dolog? Oly természetesnek olyan +egyszerűnek, olyan magától értetődőnek tűnik föl a zseni kezében a +legnagyszerűbb, korszakalkotó fölfedezés is, hogy szinte kételkedik +az ember benne: valóban olyan nagy szellemi teremtő erő munkája-e +ez?</p> +<p>Humboldt éppen saját korában azért volt olyan csodálatos +hatással, mert egyszerűen bámulatos az a könnyed, művészi +tökéletességü, soha meg nem zökkenő, biztos kezü leírás, amivel az +ő idejében még annyira ismeretlen jelenségeket tudta megértetni s +geográfiai összefüggésbe hozni.</p> +<p>Ehhez kellett természetesen az is, hogy ő maga is tele legyen a +természet szeretetével, hogy soha egy pillantra se vegye le róla +észlelő szemét s a legkisebb göröngy szétomlásától, a felhőszakadás +indította földomlásig, a kis féreg turkálásától a bölénycsordák +rohanásáig, a szellőtől az orkánig, a virágfakadástól a vulkán +kitöréséig mindent észrevegyen s mindent összefüggésbe tudjon hozni +azzal az általános képpel, amelyet az igazi, lelkes földrajz +igyekezik nyujtani a Földről. S ehhez az is kell, hogy mindenben +meglássa a szépet. Neki szép az alkony, szép a viharverte óceán, +gyönyörködik az éghasító villámban s a kis bogár fényében, neki +szép a Szahara sivatagja és az Amazonasz őserdeje – talán csak az +egymást gyilkoló emberben lát rútat, de arra is talál +mentséget.</p> +<p>Nem lehet rajta csodálkozni, hogy egy ilyen mindent átfogó elme +az akkori kor tökéletlen tudományos fegyverzetében tömérdek és +sokszor igen különös hibát követ el. A sivatag jelenségének +<span class="pagenum"><a name="Page_41" id= +"Page_41">-41-</a></span> magyarázata talán a legnagyobb hibája, de +sok hiba van a hegyek keletkezésének, a vulkánok működésének stb. +magyarázatában is. Dehát vannak emberek, akik, hogy hibát ne +kövessenek el, alig mernek írni és beszélni. Az ilyenek rendesen +igen kevés eredménnyel, nagyon kevés hatással, majdnem nyomtalanul +vesznek el az emberiségre nézve. Rendesen kisebb talentumok, +amelyeknek agyában nem az alkotás gyönyörűsége önmagában, hanem az +elért eredményekből származó dicsőség az a rugó, amely produkálásra +csábítja őket. Humboldt? Egyetlen gyönyörűségét abban találja, hogy +az obszerváltakat agyában rendezze és ezt a rendet rögzítse +tökéletes formában. Boldog ember! Ő végtelen gyönyörüséget érzett, +ha újat észlelt, és talán még nagyobb gyönyörüséget, amikor +harmónikus, egész képet tudott nyujtani arról, ami az ő lelkét is +betöltötte. Talán mi, kicsinyek is érzünk ilyen gyönyörüséget. De +mit érezhetett ő, aki talán először látott igazi geografus szemmel +s aki igazán tudott is művészi kézzel alkotni!</p> +<p>Azt mondhatjuk, hogy szerencsés körülmények közt fejlődhetett +csak azzá, ami lett. No hisz ez természetes! Minden szellem csak +szerencsés körülmények közt juthat érvényre. Ha Humboldt magyar +ember lett volna s magyarul írta volna remekeit, hogy tette volna +azt a hatást korára és az egész tudományra, amit így tehetett, +amikor a két nagy nyelven, németül és franciául szólhatott az +emberiséghez. De ha ma újra születhetne, biztos, hogy éppen oly +hatalmas lépéssel vinné előbbre az emberiség tudását, mint a maga +korában.</p> +<p>Humboldt kora! Egyike minden idők legnagyobb korának. 1769 +szeptember 14.-én született, tehát ugyanabban az esztendőben, +amelyikben Bonaparte Napoleon. De nemcsak Napoleon, hanem egész +nagy sora a hatalmas elméknek és egyéniségeknek izzott ekkor +fénykorában s kísérte Humboldt egész életét végig. Csak néhány +nevet kell említenünk. Linné (1707–1778.) már megalkotta +növényrendszertárát, Kant (1724–1804.) <span class= +"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> javában +tanította filozófiáját, Lessing (1729–1781.), Fichte (1762–1814.), +Goethe (1749–1832.) neve eléggé ismeretes, Washington odaát +Amerikában a világtörténelem egyik legnagyobb alkotását hozza +létre, Lamarck (1744–1829.) a fajok fejlődésének tanát már hirdeti, +Cuvier (1769–1832.), aki egy esztendőben született Humboldttal, az +állatvilágról szóló tudományunk egyik atyamestere, Euler +(1707–1783.) és Gauss (1777–1855.) a matematikát, Laplace +(1749–1827.) a csillagászatot, Gay-Lussac (1778–1850.) a fizikát, +Lavoisier (1743–1794.), Davy (1778–1829.) a kémiát, Leopold von +Buche (1774–1853.) a geológiát viszi óriási lépésekben előre. Ezek +csak kiragadott nevek, de hisz elegendők a kor jellemzésére. A +török kiveretése hazánkból, a francia forradalom, a porosz +királyság fényes megalakulása, az Orosz birodalom világhatalmának +kifejlődése stb. mind olyan események, amelyek a kor nagyságának +megértéséhez kellő világítással szolgálnak.</p> +<p>Ebben a nagy korban, tekintélyes vagyonnal a kezében, mint +előkelő család sarja, akinek nyitva állnak a fejedelmi paloták is, +nem csoda, ha lángelméje érvényesülni tudott s minden korok egyik +legvonzóbb, legideálisabb, legnagyobb hatásu tudósává alakult.</p> +<p>Már neveltetését ideálisnak mondhatjuk, olyannak, amilyen +nevelésben kellene részesülni minden tehetséges ifjúnak, akinek +vagyoni körülményei ezt megengedik. Alsóbb iskoláit szabadon, +otthon végezte, felsőbb iskoláit pedig különböző irányok +kifejlesztésére válogatta meg. Így fejlődhetett ki benne az a +széleslátókörüség, amely egész tudományos munkálkodásának +legjellemzőbb vonása. Az állami szolgálat elnyerése végett +kisérletet tettek ugyan szülei, hogy a jogot végeztessék el vele, +de ez sikertelennek bizonyult, mert a természettudományokhoz való +vonzódása fölülkerekedett. 1788-ban szülővárosában, Berlinben +tanult az egyetemen technológiát, növénytant, sőt a görög +klasszikus természetbúvárok eredetiben való olvasása végett görög +nyelvet is. 1789-ben Göttingenben tanult Blumenbachchal +<span class="pagenum"><a name="Page_43" id= +"Page_43">-43-</a></span> együtt természettudományokat. 1790-ben +Georg Forster társaságában Hollandiában, Belgiumban, Francia- és +Angolországban, különösen azonban a Rajna völgyében utazott. Erről +az utazásukról a kedves tájleíró, Forster írt (Ansichten vom +Niederrhein) nagyon szépen, ami bizonyosan hozzájárult, hogy +Humboldtnak is kedve kerekedjék az utazás szép, gondos és +tanulságos leírására. De a keletázsiai és amerikai +gyarmatterületekről, a forró égöv gyönyörűségeiről is itt hallott +először. És ez döntő fontosságu volt későbbi fejlődésére. 1791-ben +a freibergi bányászakadémián rendszeres gyakorlati kiképzést +szerzett s aztán állami szolgálatba lépett. Éveken át volt +Frankenben a frank hercegségek főbányamestere. Ez alatt úgyszólván +egész Középeurópát beutazta különböző föladatok, tanulmányok és +teendők végett. Volt Galiciában, Lombardiában, Svájcban és +Párisban. Sok előkelő tudóssal ismerkedett meg útjában. Fontosabb +ismeretsége volt Voltával Comóban, Leopold von Buchhal és Aimé +Bonpland botanikussal.</p> +<p>Életének igen jelentős fordulata volt az 1797. évben, amikor +édesanyja halála után kikapta anyai örökségét, így nagy vagyonhoz +jutott s kilépett az államszolgálatból.</p> +<p>Azonnal nagy utazáson törte a fejét. Mindenáron a tropikus +vidékekre akart jutni, amelyeknek geográfiai viszonyairól az akkori +irodalomban olyan gyér és olyan gyarló leírások voltak, hogy +Humboldt szinte érezte, hogy a Föld képének helyes megrajzolásához +először is azt a vidéket kell a természetvizsgáló szemével +megismernie, amely igazi műhelye a meteorológiai erőknek, ahol a +levegő a legtöbb melegenergiát szedi magába s ahol atmoszféránkba a +legtöbb nedvesség jut a felfűtött óceánok vízéből s ahol az +organizmusok is a legbujább energiával torlódnak egymás +hegyére-hátára.</p> +<p>Ázsiában kereste eleinte azt a földterületet, amelyen a földrajz +igazi vezérvonalait megtalálhatja. De a Napoleoni háborúk miatt +ekkor Kelet el volt zárva. Szinte szerencse. A komplikált ázsiai +viszonyok a tudományok akkori eredményeinek igénybevételével +<span class="pagenum"><a name="Page_44" id= +"Page_44">-44-</a></span> aligha csoportosultak volna Humboldt +agyában olyan tiszta képpé, mint amilyen remek kép bontakozott ki +az egyszerűbb amerikai viszonyok ismerete alapján. Az akkori +körülmények között Ázsiának éppen azokat a vidékeit nem láthatta +volna, amelyek ennek a kontinensnek egységes képéhez okvetetlenül +szükségesek, sőt amelyek nélkül egy csomó, alig érthető részlet +gyült volna össze jegyzeteiben, amelyek közt még az ő hatalmas agya +sem találta volna meg az összefüggő, gyönyörűen egységes rendszert. +Hisz akkor nem láthatta volna sem a turáni alföldet, sem +Turkesztánt, sem a mongol pusztákat, sem Kinát, sem Japánt s +legkevésbbé Hátsó-Indiát.</p> +<p>Sokkal szerencsésebb volt s szerencsésebb volt a tudomány is. +Madridban járva, végtelen szeretetreméltó föllépésével megnyerte a +kormány kegyét és egy szabadelvűbb miniszter kieszközölte számára a +spanyol királytól azt az engedelmet, hogy barátjával, Bonpland +Aimével együtt tudományos tanulmányútat tegyenek a spanyolok +amerikai gyarmatain. Hallatlan szerencse! Ezek a rendkívül érdekes +és tudományosan alig ismert területek olyan hermetikusan el voltak +zárva az idegenek elől, mintha nem tudom micsoda óriási, titokban +tartott kincseket rejtegettek volna bennük. Pedig alig lakott, a +legkisebb mértékben gyarmatosított, s csak mendemondákból ismert +óriási területek voltak ezek! Még ma is – nézzük meg Délamerikának +valamelyik nagyobb mértékü térképét – még ma is hány folyó van ezen +a területen pontozva jelölve, mennyi hegyről tudunk csak éppen +annyit, hogy „van“, de semmi többet!</p> +<p>Bonpland, a botanikus a legkitünőbb útiárs volt, akivel a +legbarátságosabb egyetértésben tették meg az egész útat. Két igazi +természetvizsgáló, megáldva minden szívnemességgel, ami csakis a +természet őszinte szeretetéből és a tudományos kutatások iránt +érzett lelkes vonzalomból fakadhat.</p> +<p>1799 június 5.-én végre megindulhatott az első igazi tudományos +expedició, amely prototipusa lett annyi dicsőséges kutatásnak, +amely olyan volt, mint az első kapavágás, amelyhez <span class= +"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> számtalan +más sorakozott megszakadatlan folyamatban. Új módszerek, új +műszerek, új irány, új eszmék kísérték Humboldtot, aki tele +lelkesedéssel, készen a legnagyobb nehézségekkel megküzdeni, szinte +gyermekes örömmel indult a vágyva vágyott, epedve óhajtott trópusok +felé. Soha azelőtt ilyen expedició nem indult, mert bár Cook és +mások szintén a maguk korának tudományos vagyonát a legteljesebb +mértékben alkalmazták s bár, különösen Cookot úgyszólván tisztán +tudományos célok vezették, de Cook szeme előtt is főként a +topográfiai cél lebegett, hogy Oceánia szigetvilágáról lehetőleg +részletes térképpel szolgálhasson nagy nemzetének. Ha ezenkívül a +természet különlegességeire is figyelt, ha az emberre vonatkozó +adatokat is följegyezte, ezzel körülbelül megtett mindent, ami kora +szellemének megfelelt. És még számosan voltak Humboldt után is, sőt +ma is vannak, akik a földrajzot lélektelen topográfiai +adathalmaznak tekintik s elrontják ennek a gyönyörü tudománynak +minden hitelét.</p> +<p>De kísérjük Humboldtot nevezetes útjain. Corunában, +Spanyolországban szálltak hajóra, június 19.-én Teneriffa szigetén +kikötöttek, fölmásztak a Pico de Teydere, ami később világhírű +lett. Humboldt itt mint kitünő hegymászó mutatkozott be. Július +16.-án Cumanában elérték az amerikai partot. Cumana Venezuelában +van, az Orinoco deltájától nyugatra. Milyen ismeretlen volt ez a +vidék tudományos szempontból! 1800 februárius havában jutottak +Caracasba, majd márciusban elindultak az Orinoco felé. A füves +lyánókon keresztül az Apure mellé jutottak először, aztán annak a +mentén elérték az Orinocot. Határozott cél vezette őket. Megtudni, +hogy csakugyan összebogozódik-e az Amazonasz vízrendszere az +Orinocojéval. Evégből fölfelé utaztak az Orinoco mentén. Milyen +gyönyörű leírását kapjuk az Orinoconak és remek vízeséseinek! +Följutottak egész az Atabapo torkolatáig, ahonnan egy kis +szárazföldi úttal hamar eljutottak a Rio-Negrohoz, amely már az +Amazonaszba folyik. Úgy szállították át a csónakokat. De a +Rio-Negron fölfelé menve <span class="pagenum"><a name="Page_46" +id="Page_46">-46-</a></span> elérték a Cassiquiare folyót, amely +már nem más, mint a kettévált Orinoco egyik ága, amely tekintélyes +víztömeget zúdít a Rio-Negroba. Visszafelé tehát megszakítatlan +vízi úton jutottak a Rio Negroból az Orinoco alsóbb szakaszába, +amivel a csodálatos kettéágazás, bifurkáció kétségtelen +bizonyossággá lett. Ennek az utazásnak legszebb eredménye azonban +az a gyönyörű, örökbecsü jellemzés, amelyet Humboldt a délamerikai +folyamóriásról, az őserdőről és a lyanók füves, bozótos síkságairól +adott.</p> +<p>1801 novemberében Cubába hajóztak, de néhány hónapi +tanulmányozás után megint csak visszatértek Délamerikába. A +Magdalena folyón fölfelé hajózva az Andok fenséges világába +kerültek. Bogotában elérték az első magas paramot, egyikét ezeknek +az örök tavaszban pompázó magas síkságoknak, amelyek körül a +déliebbek egy nagyszerü művelődésnek, az Inkák kultúrájának voltak +szülőhazái.</p> +<p>Bogotából a Kordillerákon keresztül jutottak Quitóba, a vulkánok +közé, s itt hosszabb időt töltöttek. Általában utazásaikat bizonyos +nyugodtság, bizonyos lassúság jellemzi, amit a ma oly rikordokra +törekvő, gyors utazóink elé mintaképül kellene állítani. Ma a +legtöbb tanulmányút keresztül rohan a tanulmányozott vidéken s nem +az alaposságot, hanem a kilométerszámot szeretik célul tűzni, +mondhatatlan kárára a tudománynak.</p> +<p>1802 június 23.-án másztak föl a Chimborazora, 5761 m.-ig tehát +nem érték el a csúcsát, de a hegymászás a remek észleletek miatt +világhírű s a tudományok történetének egyik legfontosabb eseménye. +Ezután a magas medencéken keresztül behatoltak megint az Amazonasz +síkjára, ahol az Andesek meredek lejtőit gyönyörü khinafa-erdők +koszorúzzák. Milyen gyönyör lehetett ebben a csodálatos +növényvilágban a botanikus Bonplandnak fölfedezni a délamerikai +hegyi növényvilág csodáit! De újra vissza a hegyekbe! Megint +keresztülmentek a Kordillerákon Limába, ahol a Mercurius bolygónak +a Nap korongja előtt való átvonulását is észlelték. <span class= +"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span></p> +<p>Callaoban elérték a tengerpartot s először pillantották meg a +Csendes-oceánt. Fontos parti tanulmányok következtek ezután, majd +Callaoból Guayaquilba s onnan Mexico csendes-oceáni kikötőjébe, +Acapulcoba értek 1803 március 23.-án. Majdnem egy egész évet +töltöttek ebben a rendkívül érdekes országban, különösen +fővárosában, Mexicoban. Mennyi mindenre kiterjedt itt a figyelmük! +A sivatag-jelenségek, a hőmérséklet csökkenése fölfelé, ennek +megfelelően a növényzet változása, a vulkánosság, például a Jorullo +keletkezése, aztán a történelmi emlékek, a népek, az új +berendezkedések: igazi geografus széleslátókörüséggel egyesűlnek +mind egyetlen remek képben, amelynek minden egyes vonását +okadatolni is törekesznek, ha nem is mindig sikerrel.</p> +<p>Veracruzban, az atlanti kikötőben búcsúztak el Mexicotól, aztán +Havannában fordúltak meg, majd Philadelphiában és Washingtonban s +végül 1804 július havában elhagyták Amerikát s szerencsésen +visszaérkeztek Bordeauxba.</p> +<p>Micsoda tömege az észleleteknek és a gyüjteményeknek! Micsoda +mérhetetlen kincs az emberiség és a tudomány számára!</p> +<p>Alig érkezett haza Humboldt, már megint útra készült. 1805 +tavaszán Itáliában meglátogatta bátyját s egyszersmind +Gay-Lussac-kal tanulmányútat tett a Vesuviora. Aztán Berlinbe +utazott, onnan pedig Párisba (1808) s végre szobai munkához +láthatott, hogy eredményeit földolgozza. 1808-tól 1827-ig dolgozott +nagy művén, a maga nemében egyetlen, óriási alkotásán. Csak +Párisban találhatta meg a technikai és tudományos segédeszközöket +óriási munkájának kiadásához. Gyönyörűen illusztrált, remekül +megírt, művészien kiállított útleírást akart adni s ebbe beleölte +egész vagyonát. Harminc kötet, részben nagy 4°, részben folio +kötetek jelentek meg, de sajnos, a vagyon elfogyott s a túlnagyra +terjedt munka nem fejeződött be. Így is csodálatos, amit alkotott. +Minden idők mintaképe lett ez a nagyszerü munka, amelynek ritka +példányait csak elvétve lehet látni, <span class="pagenum"><a name= +"Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> nagyobb könyvtárakban. A +közönség kezébe összevont, népszerü alakban írt leírások kerültek, +leginkább német nyelven. Ennek a fő-művének címe: Voyage aux +régions équinoxiales du Nouveau Continent fait en 1799, 1800, 1801, +1802, 1803 et 1804 par Alexandre de Humboldt et Aimé Bonpland, +rédigé par Alexandre de Humboldt. Paris 1827.</p> +<p>Mialatt ez a gyönyörü munka készült, azalatt sem volt egészen +nyugodt, mert 1814-ben Angliában volt a porosz király kiséretében, +1818-ban az aacheni, majd a veronai kongresszuson vett részt s +elkisérte a királyt Itáliába.</p> +<p>Szüksége is volt arra, hogy a királlyal jó, bizalmas viszonyba +kerüljön, mert vagyona rohamosan fogyott, amint művének kötetei +egymás után megjelentek.</p> +<p>Könyvének kiadásához az állami támogatást nem vette igénybe, de +most reászorult önmaga. Sajnos! Vége volt a függetlenségnek, vége a +szabadságnak. Kénytelen volt kötelességeket magára vállalni, hogy +kellő fizetést nyerhessen, amelyből fejlett igényeinek megfelelően +élhetett. Párist is el kellett hagynia, pedig de szerette! Hisz még +német biográfusai is elismerik, hogy jobban szeretett és szebben +tudott írni francia nyelven, mint németül. Stílusa, egész +gondolkozása, izlése sokkal jobban megfelelt a franciának, mint a +németnek.</p> +<p>Bár eleinte nagyon érezte a megváltozott viszonyok nyomasztó +voltát, rugalmas szelleme megtalálta a módját, hogy itt se legyen +hűtlen eszményeihez. Rendkívül ügyesen viselkedett az udvarnál, +mint porosz királyi kamarás, nagyon megszerettette magát és igen +nagy szabadságot élvezett. Nemcsak buvárlatait tudta ennek +következtében folytatni, hanem minden módon, a legnagyobb +önzetlenséggel támogatta a tudományt igen nagy befolyásával.</p> +<p>Udvari összeköttetései révén sikerült neki nagy útat tenni az +akkor még annyira ismeretlen Keletre is. 1827-ben Kankrin gróf, az +orosz pénzügyminiszter Humboldt véleményét kérte a platina +használhatósága iránt s levelében megjegyzi, hogy az <span class= +"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> Ural +hegységben sok érdekes tanulmányozni való volna. Humboldt igen +kimerítő, tudományos alaposságu választ adott, a platinát nem +ajánlotta pénzverésre bizonytalan értéke miatt, aztán megjegyzi, +hogy nagyon szeretné látni az Uralt, az Ararátot, sőt a Bajkál-tó +környékét is. Rögtön megjött rá a válasz, hogy a cár nagyon +szeretné, ha Humboldt tanulmányútat tenne Oroszországban. 1829-ben +el is indult. Fényes fogadtatásban és ellátásban részesült. +Valóságos kéjutazás volt ez az amerikaihoz képest. Az Uralon +keresztül, Tobolszkon át Dzsungária hegyvidékéhez jutottak, +megnézték az Altái hegység bányáit, aztán a kirgiz-pusztákon +keresztül a Kaspi-tóhoz jutottak s onnan Tulán át tértek vissza +St.-Petersburgba.</p> +<p>Humboldt már ekkor hatvan éves volt. Ősz hajjal, de rugalmas, +fiatalos erővel és kedéllyel tette meg ezt a nevezetes útját, amely +hatalmas mértékben tágította látókörét, de nem jutott el olyan +tájakra, amelyeken Ázsia geográfiájának igazi vezérvonalait +megismerhette volna. Egész Richthofenig kellett erre a tudománynak +várnia.</p> +<p>Ez volt az utolsó nagyobb utazása. Ezentúl csak kisebb útakat +tett, inkább politikai küldetésekben. Berlint azonban valóságos +tudományos centrummá tette. Az akadémikus tudománynak, úgy, mint a +tudomány népszerűsítésének. Előadásai formai és tartalmi +tekintetben örök becsűek s olyan óriási hatással voltak, hogy +Németország azóta a földrajz terén vezetőszerepet játszik, ha nem +is a fölfedezések és tudományos tanulmányútak terén; mert ebben az +angolok előtte járnak, de az elméleti tudomány tekintetében igenis. +Hisz a geográfia, mint filozofikus összefoglalása a Földről szóló +ismereteinknek, nagyon is a német gondolkozásmódhoz illő +tudomány.</p> +<p>Hatvanadik évén túl fogott hozzá legnagyobb becsü, legértékesebb +alkotásához, a „Kosmos“ megírásáhaz. Sajnos, nem fejezhette be, de +amit adott, az minden tekintetben bámulatos. Gyönyörü +egyszerüséggel, pontossággal, szinte művészi formában foglalja +össze mindazt, amit a Földről akkor tudtak. <span class= +"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> Két első +kötete bevezető rész. Ez talán a legértékesebb, örökbecsü remek, +amit Humboldt ránk hagyott. A másik két kötet a megjelent négy +közül a főrésznek körülbelül csak fele, de szintén +megbecsülhetetlen értékü összefoglalás, amely módszere és +tudományos kritikája miatt örök időkre mintaszerü marad. +Tudományunk persze messze túlszárnyalta ma már az itt lerakott +eredményeket, de módszere ma is vezérfonala minden igazi tudományos +geográfiai leírásnak.</p> +<p class="center">*</p> +<p>1859 május hó 6.-án, tehát kilencven éves korában hunyt el. +Hosszu élete valóságos korszakot jelent. Talán nem annyira alkotó +szelleme, nem annyira tudományos eredményei, mint inkább +kortársaira és utódaira való óriási hatása teszi őt a tudományok +történetének egyik leghatalmasabb alakjává.</p> +<p>Nincs meg benne az alkotó zsenik, a Newtonok, Galileik és +Bólyaiak lángelméje, de nagy elme, amely rendkívüli szorgalommal, +lelkesedéssel párosulva igazán többet használt a tudománynak, mint +annyi sok föllobbanó és gyorsan kialvó lángelme. Egyéni jelleme +szintén nem olyan, amilyen a korszakalkotó lángelméket szokta +jellemezni. Igazi udvaronc, sima, kedves, nyájas és kissé +szatirikus, aki nagyon tud dicsérni s itt-ott hizelegni, ha kell. +De át lehet látni rajta. Kis hiúságán kívül igazán mindig a +tudományának akar használni. Miért ne legyen olyan, amilyen +modorral a leghatalmasabbak kegyét a tudomány számára meg tudja +nyerni? Miért legyen szögletes, érdes, kellemetlen? Hogy majdan +életírói ezt mint különös jellemvonását és érdekességét +megénekeljék? Talán kis jellemgyöngeségnek látszik, de az ő óriási +széleslátókörüsége, minden tudományos törekvés iránt tanusított +rendkívüli lelkesedése következtében hajlandó vagyok hinni, hogy ő +ezt tudatosan tette, mint áldozatot a tudomány oltárára. Nézzétek +meg a szenvedélyes archeológust, milyen sima, milyen édes, amikor a +szerencsés lelet laikus tulajdonosától kihizelgi a kőkorszakbeli +<span class="pagenum"><a name="Page_51" id= +"Page_51">-51-</a></span> bögrét s aztán viszi végtelen örömmel a +nemzet közkincsei közé, a múzeumba. Ugyan miért örül? Neki van +haszna belőle? A fizetése egy fillérrel sem emelkedik, a dicsősége? +Az csak csorbát szenved majd a későbbi életírók szemében. De a +bögre megmentetett a nemzet, a tudomány, az emberiség számára! S az +archeológus olyan boldog! – Humboldt egész vagyonát föláldozta a +tudományért, aztán, amikor már királyi fizetésből élt, ezt a +fizetését is lehetőleg tudományra fordította, magától tagadva meg, +fiatalokat segített. Agglegény volt végig, mértékletes, bölcs és +higgadt, csak a tudomány hozta igazi lelkesedésbe, a többi mind, +mind csak eszköz neki! Lángelmék! Válasszátok meg az ő életmódját +mintául, sokkal-sokkal többet használhattok az emberiségnek, mintha +letüntök, mint fényesen fölvillanó, hulló csillagok!</p> +<p>Freiesleben, az ő egyik legjobb barátja így jellemzi: +„Végtelenül jóindulatu, jóakaró és jóltevő, előzékeny önzetlenül; +melegen érez a barátság és a természet iránt; egész lénye csupa +igénytelenség, egyszerüség és nyiltság; eleven és érdekes +közlékenység; derült, humoros, néha kissé gúnyos kedélyesség. Ezek +a tulajdonságok, amelyek későbbi éveiben nagy segítségére voltak, +hogy az őt körülvevő vad és durva embereket valósággal +megszelidítse s magához édesgesse, a civilizált világban pedig +csodálatot és együttérzést keltsen – ezek a tulajdonságok már a +freibergi iskolában általánosan szeretetté és nagyrabecsültté +tették őt. Mindenkinek jót akart s minden körülmények közt +kellemessé és hasznossá tudta magát tenni; csak az embertelen +durvaság, mindennemü indulatosság, igazságtalanság és nyerseség +tudta kihozni a sodrából, valamint a szentimentálizmus, amit ő +„kásás kedély“-nek (Breiigkeit des Gemüths) nevezett, meg a +pedanteria tették türelmetlenné.“</p> +<p>Jellemző reánézve, hogy Goethe elragadtatással nyilatkozik +felőle, míg Schiller meglehetősen kemény itéletet mond róla. Pedig +sokat együtt voltak Schiller házában. Sokkal, de sokkal többre +becsülte a mi Alexanderünk bátyját, Wilhelm <span class= +"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> +Humboldtot. Ez azonban onnan származik, hogy Schiller semmiképpen +sem tudott egyetérteni a természetvizsgáló kritikus +gondolkozásával, aki minden poétikus eszmekalandozást számok és +adatok tömegével csapott agyon, de annál művészibb, annál +nagyszerűbb művészettel tudta leszögezni az igazságot, +csoportosítani az adatokat egyetlen egységes képpé, ami a geografus +igazi feladata. Örök időkre atyamestere lett a geografiának s +példaképe az igazi, tökéletességre törekvő s mégis produktivus +természetvizsgálónak!</p> +<p class="right"><i>Cholnoky Jenő dr.</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>Honterus.</h2> +</div> +<p><span class="dropcap">A</span> magasztos emlékeknek milyen +kimeríthetetlen kincsét foglalja magában ez a név! Hiszen Erdély +művelt szász lakossága neki köszönheti mai kultúrájának létalapját +s ezzel egész Erdély műveltségének egyik legszilárdabb +alapkövét!</p> +<p>Ő volt az, aki bevezette Erdélybe a művelődés terjesztésének +leghatalmasabb eszközét, a könyvnyomtatást; akinek hatalmas elméje +diadalra segítette a reformáció eszméit a szászság körében s aki +ezzel, a reformáció elterjedésével, illetve meghonosításával a +szászok mai erkölcsi életrendjét mintegy megalapozta; olyan morális +tisztaságot vitt bele ennek a nemzetiségnek az életébe, amely egy +nemzet fennállását és előhaladását is bátran biztosíthatná.</p> +<p>Neki köszönheti Erdély az iskoláztatás újjászervezését, amelyet +ő az újjá született klasszikus műveltségre, irodalomra alapított. Ő +hordta össze először a tudományos alapanyagot a szászok részére +irandó egységes törvénykönyv létesítéséhez.</p> +<p>A szónak és tollnak egyformán embere ő. Úttörőként szerepel a +művészetek és tudományok nem egy ágában. Tudásának <span class= +"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> +egyetemességénél fogva minden kortársát túlszárnyalja az új idők +apostola s a renaissance Erdélyben elválaszthatatlanúl egybeforr az +ő hatalmas géniuszának egyéniségével.</p> +<p>És mégis, milyen keveset tudunk életéről! Nagy részét ennek a +csodálatosan gyümölcsöző életnek sűrü homály fedi. Már a neve, +Honter, vagy latinosan Honterus, ahogy magát az 1530-ban a +csillagászatról és földrajzról írott könyvecskéjében nevezi, +mondaszerü. Családjának igazi neve állitólag „Gras“, amely névvel a +16. század első negyedében Brassóban valóban találkozunk.</p> +<p>Honterus gazdag brassói tímárnak volt a fia s 1498-ban született +Brassóban, de születésének pontosabb dátuma hiányzik. Nevét a monda +szerint serdült ifju korában változtatta, annak az emlékére, hogy +egyszer, amikor a Tömös-patakban fürdött, veszedelembe került s +csak úgy menthette meg az életét, hogy egy bodzafa lecsüngő ágaiba +kapaszkodott. A bodzafát „Hontertstroch“-nak hívják szászul. De +persze, hogy mi igaz ebből, azt ma már nem lehet megmondani. Nagyon +hiányosak fiatal korára s a nagy férfiu szellemének fejlődésére, +illetőleg ezt a fejlődést előmozdító tényezőkre vonatkozó +értesüléseink. Tág tere nyílik itt a képzeletnek, amint a +rendelkezésünkre álló hiányos adatokból rekonstruálni igyekezik +azokat az életviszonyokat, amelyeknek hatása, benyomásai a gyermek, +majd az ifju lelkét arra a magaslatra emelték, amelyre csodálattal +tekinthetnek a sokkal műveltebb utókor gyermekei is.</p> +<p>Ő maga, az igazi nagyok szerénységével, nem gondoskodott arról, +sőt nem is törődött azzal, hogy az utókor tudomást szerezzen +személyes élményeiről, életviszonyairól.</p> +<p>A szülői háznak, különösen édesanyjának, Honnes Dorotheának +befolyása a lehető legjobb, a legnemesebben erkölcsös lehetett, +mert hisz a nemes egyszerüség, őszinte vallásosság az akkori szász +polgári családokat oly igen erősen jellemezte s amelyről elég +elismeréssel nem is nyilatkozhatunk. Csak nemesen <span class= +"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> erkölcsös +család talajában fakadhat igazi nagy lelkek igazi nagy +erkölcse!</p> +<p>Ifjukori életviszonyai, ifju lelkének fejlődése sokkal inkább +hasonlítanak nagy kortársának, Melanchtonnak a sorsához, +fejlődéséhez, mint Lutheréhez. Nem zord légkör és szigoru fegyelem +környezte őt, miként a nagy reformátort, hanem az aggódó, féltő +szülői gondoskodás és a szász család jótékonyan védelmező polgári +jóléte. Igy egész belső lényének kifejlődése is lassu, harmónikus s +miként Melanchtont, úgy őt is ez a lassu, fokozatos fejlődés +vezette a reformáció útjaira, ellentétben Lutherrel, annak tövises, +veszedelmes életpályájával, amelyen ez rideg magányosságban, +szomoru egyedüllétben haladt végig.</p> +<p>Szülővárosában, a városi iskolában részesült az első oktatásban, +amelyet, mint annak a kornak egész iskola- és nevelésügyét a +tartalmatlan, szellemtelen gépiesség, a forma s nem a lényeg +fontossága jellemzett.</p> +<p>Szülei elég gazdagok voltak ahhoz, hogy mindent megszerezzenek a +nagytehetségü ifju sokoldalu fejlődésének előmozdítására. Igy már +serdülő ifjukorában útrakelt Wien felé, keresztül utazva a nagy +parasztlázadás következtében még nagyrészt romokban füstölgő magyar +hazán. Itt a császárvárosban 1515-ben „Joannes Coriarii de Corona“ +néven a művészeti fakultásra iratkozott be. A baccalaureus +fokozatot 1522-ben megadták egy „Joannes Holer ex Corone“ nevü +egyénnek, aki alatt valószinüleg Honterust kell értenünk, mert a +Hontert (bodzát) ott Wienben Hollernak nevezik.</p> +<p>1525 januárius 2.-án ugyanaz a Joannes Holer Coronensis hat más +társával egyetemben a művészeti fakultáson tanitói vizsgálatra +jelentkezett s ugyanez év februárius 5.-én mind a hét jelölt +elnyerte a tanitói képesítést; így tehát Honterus nagyon korán +lépett a gyakorlati tanítói állásra.</p> +<p>Éppen addig tartott a bécsi egyetem virágkora, amidőn Honterus +elnyerte a magister vagy mester tisztét. Akkor még a bécsi +egyetemen az újjá született tudomány kitünő talajra talált +<span class="pagenum"><a name="Page_56" id= +"Page_56">-56-</a></span> s kitünő képviselői itt a cselekvés tágas +terére leltek. A legújabb kor eszméinek zászlóvivőivel is +találkozunk itt s Honterus hozzájuk csatlakozott, barátjuk és +tanítványuk lett.</p> +<p>Amikor azonban ez a szellem a katolikus egyházi visszahatás +befolyása alá kerűlt s hívei vagy hallgatni voltak kénytelenek, +vagy tűzzel-vassal kezdték őket pusztítani, akkor kezdetét vette a +tétlenség, amelyet feltartóztathatatlanúl követett a hanyatlás, a +visszaesés. Ettől kezdve Honterusnak nem volt keresnivalója +Wienben. Elmenekült a szellemi tespedés, meg a komoly veszedelmek +elől. Kozmografiájának 1530-ban kelt előszavában megemlékezik a sok +nehézségről, amellyel meg kellett küzdenie, meg a sok ide-oda való +bolyongásról, amelyben távol a szülői háztól, része volt; +megemlékezik a súlyos szenvedésekről, amelyeknek nyomasztó +emlékétől a feledés segítségével akar szabadulni. Azt azonban nem +vagyunk képesek határozottan megállapítani, hogy milyen +szenvedésekre, milyen bolyongásokra céloz. A valóságot homályba +borító sötét fátyol fellebbentése nincs hatalmunkban.</p> +<p>Az a homály, ami életének történetét elfedte, csak 32. +életévének betöltésével kezd oszlani. 1530-ban nehány hétig +Krakówban látjuk Honterust, a magistert, aki itt sűrün látogatta a +tudományos előadásokat, sőt maga is előadásokat tartott a latin +nyelvtanból. Itt jelentek meg első művei is. Irodalmi működésének +előjele és a klasszikus tudományok iránt való hajlandóságának élő +bizonyítéka első könyve, latin nyelvtana. Ennek egyik későbbi, +mindenesetre erősen átdolgozott kiadása a brassói +Honterus-gimnázium könyvtárának egyik kincse. Tiszta nyomásu, +fatáblával ellátott kis kötet, amelynek első része kimerítő +alaktan, második része röviden fogott, versekben írt mondattan, +amit azonban inkább költészettannak nevezhetnénk. Ezt a kis +nyelvtan-könyvet sokan használták, értékét nagyra becsülték s két +év múlva, tehát 1532-ben új kiadást ért.</p> +<p>Sokkal nagyobb jelentőségü második munkája, a Kozmografia, +<span class="pagenum"><a name="Page_57" id= +"Page_57">-57-</a></span> amely Scharfenberg Mátyás kiadásában +jelent meg Krakówban s amelyet nagyon szeretett erdélyi +honfitársainak ajánlott. Ez az ajánlás a könyv elején fájdalmas, +bús üdvözlete szülőföldjének, amelyet már 15 esztendeje nem látott +viszont.</p> +<p>A Kozmografia első kiadását latin nyelven, prózában írta meg. +Két évvel később Baselben újra kiadta ezt a művét, de akkor már +latin hexameterekre dolgozta át. Még azután Zürichben és Brassóban +is ért új kiadást ez a nevezetes mű.</p> +<p>Az akkori idők geografiáinak mintájára, de sok tekintetben +magasan kiemelkedő nivón készült. Végigvezeti olvasóját az akkor +ismert egész világon s nagy súlyt helyez a történelmileg +emlékezetes helyekre és azok nevezetességeire. A könyv egyik lelkes +olvasó barátja azt írja róla, hogy Plinius egész történetírói +nagysága és Arisztotelesz bölcsessége nyilatkozik meg ebben a +műben. Eleven képekben jelenik meg előttünk az egész ismert világ s +még kitünőbbé teszik a leírásokat a mellékelt térképek, amelyeknek +egyike-másika valóságosan csodálatos.</p> +<p>Ezzel a tankönyvvel Honterus olyan tankönyvet adott az ifjuság +kezébe, amely évtizedeken át egyedűl nyujtotta a tanuló ifjuságnak +a földrajzi ismereteket s így valóban nagy hiányt pótolt s +hatásában rendkívül áldásos volt.</p> +<p>Hogy ez a mű a maga korában messze kimagasló volt, azt a külföld +ismerte el elsősorban, mert hisz egy német geografus úgy ír róla, +hogy ez a könyv méltó, illetve érdemes arra, hogy az ifjuság éjjel, +nappal tanúlmányozza. Kortársainak felfogásait messze túlszárnyaló +geografus lángelméjét tanusítja az, hogy felismerte Erdély +medence-voltát, amit még sokkal későbbi, sőt egészen újkori +földrajzi művek sem értettek meg s még iskolai tankönyveink is +mindig erdélyi felföldnek tanították, nem is oly régen, azt a szép +medencét, amit Honterus térképei olyan világosan, olyan +csodálatosan helyes érzékkel feltüntetnek.</p> +<p>Természetes, hogy mint valamennyi kortársa, Honterus +<span class="pagenum"><a name="Page_58" id= +"Page_58">-58-</a></span> is még a geocentrumos világnézet híve, +mert Corpernicus, Kepler, Galilei mindent átalakító nagy +fölfedezései és eszméi akkor még ismeretlenek voltak. Általában az +egész könyv még a ptolemaioszi tanokra támaszkodik. Különben a +földrajz tudománya Amerika fölfedezése óta új és gazdag anyagot, +táplálékot nyert s már Honterus írásaiban is találkozunk egy helyt +Amerika nevével.</p> +<p>Honterus mind a két, most említett művében jelét adja +sajátságos, önálló tehetségének s eredeti teremtő képessége már +ezekből is kitünik. De még ekkor nem érezte magát eléggé érettnek +arra, hogy népének hasznára, szolgálatára lehessen.</p> +<p>Krakówból Baselbe utazott, ahol a humanizmus eszméi termékeny +talajra találtak a zsarnoki önkénytől elnyomott városban. Honterus +életírói azt hiszik, hogy útja ekkor Wittenbergen át vezette, ahol +1530 nyarán Lutherrel és Melanchtonnal ismerkedett meg. De ekkor ők +nem voltak Wittenbergben, mert ez volt az augsburgi gyűlés éve. Itt +élt akkor Melanchton kételyek és szorongó félelem közepette, míg +Luther Koburg várában időzött.</p> +<p>Honterus útja Koburg és Augsburg között vezetett Svájcba. Ez a +két város már elfogadta az új tanokat, Svájc pedig készenlétben +állott, hogy kardját az új eszmék érdekében kivonja. Micsoda +utazás! Micsoda óriási áradata a hatalmas benyomásoknak, amelyek +ezen a fogékony lelken végig viharzottak! Az emberiség oly gazdagon +változatos története ritkán mutat föl ilyen nagyszerü eseményeket s +lehetséges-e abban kételkednünk, hogy ezeknek a nagysága Honterust +is elragadta, föllelkesítette?</p> +<p>Baselben a könyv- és térképnyomtatás művészetével foglalkozott. +Akkor az még művészet számba mehetett. Valószinüleg Frobenius, a +híres könyvnyomdász volt a tanító mestere s ő láthatta el Honterust +a könyvnyomtatáshoz szükséges eszközökkel és betükkel. Ezeket hozta +haza Honterus hosszu útjáról, mint legszebb ajándékait. +<span class="pagenum"><a name="Page_59" id= +"Page_59">-59-</a></span></p> +<p>Baseli tartózkodásának legpompásabb gyümölcse volt Erdélynek az +a térképe, amelyet 1532-ben adott ki s amelyet Nagyszeben +tiszteletreméltó tanácsának ajánlva, népének ajándékozott. Ezzel +Honterus egyszerre az ország első geografusává és térképrajzolójává +emelkedett s ebben a tekintetben a külföldön is alig akad méltó +kortársa. Az ő alkotásából táplálkoztak a későbbi évtizedek összes +enemü alkotásai.</p> +<p>A térkép maga természetesen eltolódott, az akkori földképek +vetület-módjának alkalmazása miatt, amely még a torzulástól nem +tudta kellő törvényszerüséggel mentesíteni a nagyobb, átnézetes +térképeket s a részletes térképek, amelyek a legfőbb pontok +helyzetét ilyen áttekintő térképekről vették, az áttekintő térképek +délköreinek és párhuzamos köreinek ferde metszését belevitték a +térképekbe is. Ekkor még nem volt ismeretes Mercator módszere, +amely minden részletében helyesen tájékozva rajzolta a nagy +földrészeket ábrázoló térképeket. Csak nehány évtized múlva +jutottak ezek a javitások érvényre. Éppen ezért Honterus térképén a +főfolyók, az Olt, Maros és a két Küküllő nagyjából déli irányban +folynak s ebből kifolyólag Brassó látszólag sokkal északabbra +fekszik, mint Nagyszeben és Szászváros, míg Beszterce egészen +Erdély északnyugati sarkába került. Ez a látszólagos torzulás +azonban nem onnan származik, mintha csakugyan ilyen tévesen +ismerték volna az egyes helyek földrajzi szélességeit, hanem onnan, +hogy a főhelyek oly térképekről másoltattak át, amelyeken a +meridiánusok nem párhuzamosak a térkép jobb és bal szélével, hanem +ferdén vannak kihúzva. Az északi irányt tehát ezen a térképen nem a +térkép jobb és bal széle fejezi ki, mint ahogy azt ma kisebb +térképeken megszoktuk, hanem a ferde meridiánusok, amelyeket +azonban ebben az időben nem szoktak megrajzolni.</p> +<p>Meglep azonban a térkép sok pontos és megbízható adatával és +találó külső jelzéseivel, amelyekkel az egyes dolgokat +kitüntette.</p> +<p>A bástyadíszes Brassó a Cenk alatt; Törcsvár meredek +<span class="pagenum"><a name="Page_60" id= +"Page_60">-60-</a></span> sziklákon; a vártemplomos helységek; a +hegycsúcsokkal koszorúzott városok, mint Nagyszeben, Beszterce, +Medgyes, Segesvár: mind könnyen fölismerhetők rajta. Szülővárosa +alá odaírta saját kézjegyzését: J. H. C., ami a Joannes Honterus +Coronensis nevet jelenti.</p> +<p>Ez a térkép annyira személyes jellegü és vonatkozásu, hogy +szinte megható emléke a szerző hazájára való visszaemlékezésének. +Alaposan kellett az országot ismernie, sokat kellett azt ifju +korában, nyílt szemmel, helyes itélőképességgel bebolyongania s +lelkébe, szívébe egészen felölelnie, befogadnia, hogy ilyen hű +képet tudott róla nyujtani. Ezen a téren egyetlen egy elődje sem +volt, teljesen a saját ismereteire és művészi kézügyességére volt +utalva.</p> +<p>Nemsokára újra viszontláthatta azt a földet, amelyet térképén +annyi szeretettel állít elénk. A brassói tanács a közérdekre +irányuló bölcs gondoskodásával visszahívta városának hű fiát, a +hírneves tudóst, aki tetteivel már számos bizonyítékát adta annak +az óhajtásának, hogy népének szolgálatára legyen. Honterus +készségesen engedett a hívásnak. A világtörténelem nagy +eseményeinek javát élte át ő külföldi tartózkodása alatt s egész +belső lényével, lelkével részt vett azokban.</p> +<p>Mint Luthernek tökéletesen meggyőződött híve jött 1533-ban +Kassán, Nagyváradon át Brassóba vissza. Micsoda hatással lehetett a +hazatérő férfiura a rég nem látott szülőváros, olyan hosszu +távollét után!</p> +<p>Bármennyi vihar tombolt a város fölött, bármily komoran +hirdették a magas várfalak, az új bástyák, a megmélyitett árkok a +lefolyt háboruk veszedelmeit a fiatal békének ezekben a napjaiban s +bármennyit foglalkoztak még ekkor az elmék a fenyegető háboruval s +a védelem eszközeivel, a közelmúlt mégis a béke nem egy nemes művét +tudta fölmutatni.</p> +<p>Honterus maga is két pompás ajándékot hozott népének, amely őt +meleg szeretettel, örvendő lelkesedéssel fogadta. Ez a két ajándék +az új, humanisztikus műveltség és az új vallás volt. <span class= +"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span></p> +<p>Az otthon töltött első évtized gyümölcse a magába vonult tudós +életének a munkája. Csak tíz év mulva lépett föl nyíltan, mint +reformátor. Addig buzgón dolgozott az új valláserkölcsi élet +alaptételeinek a megállapításán. Az első években nem igen lehetett +észrevenni olyan tervét, vagy szándékát, mintha a község külső +életében valami lényeges ujítást akart volna létrehozni. 1542-ig +egyetlenegy művében sem bolygatta ezeket a kérdéseket. Csak +Augustin-jának előszavában célzott világosan arra az álláspontra, +amelyet elfoglalt s gondolkozásmódja ebben az előszóban világosodik +meg előttünk, mintegy előre jelentve az átmenetet reformátori +tevékenységében.</p> +<p>Hogy polgártársaira nagy befolyása volt, az kétségtelen. De a +cselekvés terére még nem lépett.</p> +<p>Bátran elmondhatjuk, hogy Honterust az események nevelték s +igazi nagysága abban áll, hogy ő is méltó volt ezekhez az +eseményekhez, amikor az idők beteljesedtek s a körülmények kiváló +embereket kivántak a nagy célok megvalósításához. Azt a nagyszerü +fegyvert, amelyet Luther nagy szellemi harcához Melanchtontól +nyert, t. i. az új, a humanisztikus tudást, műveltséget, neki +magának kellett megszereznie.</p> +<p>Ő tudta, hogy a humanisztikus műveltség elengedhetetlenül +szükséges a reformáció diadalra juttatásához és hogy micsoda +veszedelem fenyeget minden olyan vallási mozgalmat, amely nem lép +szövetségre alapos, haladásra, fejlődésre képes művelődéssel. Hogy +munkássága eredményes lehessen, annak első föltétele volt +könyvnyomdája. Saját csodálatos, temérdek tudásán és értékes +könyvtárán kívül magával hozta még a könyvnyomtatás értékes +eszközeit, sőt nehány segítőtárs is jött vele Németországból. Igy +aztán anélkül, hogy valami nyilvános hivatalt vállalt volna, +egészen új életnek a megteremtője lett.</p> +<p>Özvegy édesanyjának házában – úgy mondja a szájhagyomány – a +művelődésnek csakhamar új gócpontja támadt, amelynek fénye +nemsokára az összes szász megyékbe <span class="pagenum"><a name= +"Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> behatolva, azokat valósággal +beragyogta. Az akkori világnézetnek s a nagy, klasszikus +irodalomnak, amely még csak alig egy század óta szabadult ki a +kolostorok féltve őrzött könyvtáraiból s amely az ifjut külföldi +útján annyira lelkesítette, új állandó otthont teremtett itt s az +ókor újonnan fölfedezett szépségeit és bölcsességét mesteri kézzel +tudta egyesíteni az újjá született tudomány frissen meginduló +szellemével. Az ő korát jellemző s a mai civilizáció kifejlődését +oly rohamosan előmozdító két szellemi tényező: az ókori irodalom +újjászületése és a középkori vallási lenyügözöttség alól való +fölszabadulás a szászok részére ebben az egy emberben egyesült és +testesült meg.</p> +<p>Honterus irodalmi és könyvnyomtatói működésének mintegy +tetőpontja, koronája az a latin nyelvtan, amely 1535-ben jelent meg +s amelyet nehány év múlva görög nyelvtan követett. Ezekhez +csatlakoznak még: az Augustin nehány válogatott része, lélektani, +illetve logikai tankönyvek, természetesen Arisztotelesz nyomán, +szónoklattan Cicero és Quintilianus nyomán, görög és latin +szállóigék magvarázatos gyűjteménye, Hesiodosz, Arisztotelesz, +Platon művei, később Terentius vígjátékai, Justinianus +törvénykönyvének, a Pandectának kivonata, amelyet öt évvel később +(1541-ben) olyan kézikönyv egészített ki, amely a polgári jogokat +tartalmazza a szász városok és székek részére, a hatósági +szervezethez alkalmazva.</p> +<p>Ez Honterusnak megint olyan műve volt, amelyben az idegen +szellem munkájának elért eredményeit saját népének szükségleteivel +és érzésvilágával mesterien összhangba hozta s így a római jogra +támaszkodva, újjá teremtette a szász jogtudományt. Méltóképpen +csatlakozik ezekhez „A földrajz alapvonalai“ címü munkájának új +kiadása, amelyet 16 térképpel látott el. Ezeket a térképeket +sajátkezüleg metszette fába 1542-ben.</p> +<p>Nem célunk és nem föladatunk az itt, hogy most beható vizsgálat +alá vegyük műveit, jóllehet, egy ilyen alapos bepillantás ezeknek +az időknek gondolkozásmódját, a tanítás és nevelés <span class= +"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> ügyét, +úgyszintén a kor életmódját a késő utókor előtt a lehető legtöbb +oldalról, sokszor meglepő tisztasággal világítaná meg. Egy azonban +anélkül is világosan kitünik Honterus munkáiból, az t. i., hogy +hogyan háritotta el Honterus a művelődésnek egyik nagyon is súlyos +akadályát népének haladó útjából. Honterusnak egyik kortársa és jó +barátja, Pesti Gáspár, aki a háboru viharaiban a negyvenes évek +elején ide, Brassóba vetődött és ott élt, magasztalja Honterust, +hogy eltávolított a tudomány és művelődés útjából könyvnyomdájával +és kiadott könyveivel olyan akadályt, amelyet elháritani másként +nem lehet, mert valódi tudományosságot szerezni könyvek nélkül +csaknem lehetetlen. Eddig azonban az erdélyiek ezekhez nem +juthattak hozzá, mert a könyvek rettenetesen drágák voltak. Igazán +csak nagyon gazdagok juthattak addig könyvekhez, hisz mindnyájan +olyan szegények voltunk!</p> +<p>Honterus saját költségén fölállított könyvnyomdája az első volt +Erdélyben. Amint ez megnyílt, íróink meg voltak kimélve a másolás +költségeitől és fáradságától s igazán eredményesen állhattak +szellemi művelődésünk szolgálatába. Az a, most már könnyen +hozzáférhető latin és görög nyelvtan egyszerre kulcsot adott az +emberek kezébe az ókor gyönyörü műveltségének megismeréséhez; az +Égről és Földről írott saját munkái a világ megismerését egyszerre +mindenkinek lehetővé tették; a római jog megismertetése egyszerre +sokak előtt egészen megváltoztatták a jogi gondolkozást: s mindez +népének eddig szűk látókörét egyszerre beláthatatlan határokig +terjesztette. Valóban egy új eszmeáradat, az élet tartalmasságának +mérhetetlen teljessége kerítette jótékony hatalmába a lelkeket. A +mai olvasó is élénken elképzelheti, hogy hogyan hathatott az előbbi +idők szellemi sivársága után az akkori lelkekre Hellasz és Róma +szállóigéinek oly szellemes és kiválóan érdekes átültetése! Micsoda +haladást jelent az, hogy a tanuló ifju, avagy a számitó kereskedő +tiszta térképen világosan látta a távoli országok, messze fekvő +városok, az odavezető utak képét. <span class="pagenum"><a name= +"Page_64" id="Page_64">-64-</a></span></p> +<p>Honterus munkásságának és buzgalmának eredménye a reformáció +behozatala és meghonosítása Erdélyben s az új iskolának +megalapítása Brassóban, amely protestáns szelleménél fogva ekkor +még egyetlen volt az egész országban. Hogy Honterus egész +tudományos működése a protestantizmus szellemével volt áthatva, azt +mutatja ennek egész iránya, tartalma s erről egy futó pillantás is +meggyőzhet bennünket, amelyet arra az időre visszavetünk. Mert +abban az időben a nagy szellemek forrongó tevékenysége okvetetlenűl +túlcsapott a gáton s előretörő, megnyílt szemü gondolkozása előtt +nem tűrt semmi akadályt sem többé…</p> +<p>Hogy mikor mondta ki a mindent átalakító, véleménye szerint +felszabadító igéket, azt nem mondhatjuk biztosan, csak annyi +bizonyos, hogy a görög nyelvvel való buzgó foglalkozása és +Augustinusának 1539-ben történt kinyomatása az elégedetlenek +részére, az eljövendő szellemi küzdelmek tűzjelzése lehetett. A +múlttal való szakítását akkor pecsételte meg, amikor 1542-ben „Az +egyházi élet tervezete Brassó és az egész Barcaság részére“ címü +fogalmazványát nyílvánosságra hozta s egy évvel később ugyanezt +könyvalakban kiadta. Ezt a művét Melanchton is olyan jelentékenynek +tartotta, hogy saját előszavával ellátva, ugyanezt még ugyanabban +az évben Wittenbergben kiadta. Luther elragadtatással szólt +róla.</p> +<p>Hogy milyen hatása volt ennek a műnek, azt bizonyítja az a tény +is, hogy ugyanebben az évben, nem sokkal Mindszentek napja után, a +város és vidék képviselői összeültek, hogy az egyház átalakítása +iránt határozzanak. Honterus, aki az új iránynak, az egész +mozgalomnak lelke volt, a város lelkészévé lett. Mint ilyen +dolgozta át a barcasági egyházi szabályzatot az Erdély összes német +lakossága részére szóló egyházi szabályzattá 1547-ben.</p> +<p>Honterus hazatérése óta Brassó iskolaügye jelentékenyen fejlődik +s ezt a fejlődést különösen előmozdították a Honterus +könyvnyomdájából kikerülő tankönyvek. A háboru zajában, +<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= +"Page_65">-65-</a></span> nagy veszedelem idején vettek egy nagy +könyvgyüjteményt Németországban! A tanulók száma növekedett s +valószinüleg már 1542 előtt átalakítottak egy kolostort iskolává s +megszaporították a tanítók számát. Ehhez csatlakozott egy könyvtár +alapítása, amely mindenféle teológiai, orvosi, jogi és másféle, a +magasabb műveltség megszerzéséhez szükséges jó munkával +szereltetett föl. Mert ezt megkivánta az új világnézet, az új +szellem, a humanisztikus művelődés.</p> +<p>A brassói iskolaügy szervezete, annak újjáalakítása, különösen a +gimnázium új szervezete a „Kroner Schulordnung von Magister +Johannes Honterus“ címü munkában maradt fenn, amelyet a városi +tanács 1543-ban elfogadott és bevezetett. Ebben a szervezetben +benne foglaltatott egy leányiskola is, amint ezt egy 1544-ből +fennmaradt városi számla is tanusítja, amelyben említés történik +egy Martinus nevü leányiskolai tanítónak negyedévenként két +forinttal való díjazásáról.</p> +<p>A gimnázium és leányiskola mai napig fönnállanak és őrzik +Honterus emlékét. Szobra ott áll a fekete templom mellett Brassóban +s minden iskolaév végén Honterus-ünnepélyt rendeznek az összes +szász iskolák, amelyben részt vesz azonban a város +apraja-nagyja.</p> +<p>Valóban, rendkívüli szellemóriás lehetett az, aki ilyen óriási +tudományos és kulturális munkásságával egy egész kis nemzetet újjá +teremtett és új útra terelt. Igazán mondhatjuk, hogy nagy idők nagy +embere!</p> +<p class="right"><i>Fink Ida.</i> <span class="pagenum"><a name= +"Page_66" id="Page_66">-66-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>Franklin Benjamin.</h2> +</div> +<p><span class="dropcap">A</span> tizenhatodik században két nagy +tábor állott egymással szemben Nagy-Britanniában. A hitujítás +kérdése lázította föl a lelkeket. Emiatt és ekörül mozgott minden. +Ez forgatta föl a trónusok és a kunyhók békességét.</p> +<p>Az egyik tábor az anglikánusoké volt: a katolikus színezetü +nemzeti egyház, a high church. A másikban Knox János tanítványai +küzdöttek a hitelvek egyszerüsítéséért, a tiszta, ó-keresztyén +szellemhez való visszatérésért. Knox hívei, a presbyteriánusok +rövid uralom után vereséget szenvedtek és számüzetésbe kellett +menniök.</p> +<p>Buzgóságukat és hitükhöz való ragaszkodásukat semmi sem +bizonyítja ékesebben, mint az az elhatározásuk, amellyel búcsut +mondottak szülőföldjüknek és a kedves hazát föláldozták a még +kedvesebb hitért.</p> +<p>Sok száz család vándorolt ki ekkor a győztes anglikánusok +kitiltó törvényei elől az új világrészbe: szegényen, elhagyottan, +de büszke öntudattal, tiszta erkölcsökkel, szorgalommal +<span class="pagenum"><a name="Page_67" id= +"Page_67">-67-</a></span> és szilárd hittel fölfegyverkezve. +Szembeszálltak a termeszet vadságával és az indiánus őslakók +furfangjával, hogy új hazát, új államot és új szellemi világot +teremtsenek. Ezek között az erős lelkü kivándorlók között volt egy +szerény gyertya-öntő, Franklin Jozsué, akinek 1706-ban született +tizenötödik fia: az emberi nemnek egyik büszkesége, Franklin +Benjámin.</p> +<p>A halhatatlan Franklin mindössze egy évig járt iskolába. Atyja +szegénysége miatt nem taníttathatta tovább, csak egyéniségének +nemes példájával vezette és irányította.</p> +<p>Megismerte a fiu az iparosok műhelyeit, ahol rendre minden +iparág ügyességeit elsajátíthatta. Volt egy ideig atyja mellett +gyertya-öntő is, mígnem végre a betüszedő-mesterség mellett +állapodott meg. Egy darabig bátyja műhelyében, majd egy Keimer nevü +könyvnyomtatónál dolgozott. Rövid ideig Londonban tartózkodott, +azután hazatért és önálló nyomdát nyitott Philadelphiában. +Szorgalmával, kitartásával és szerénységével csakhamar +meggazdagodott és jó hírnévre tett szert. Ő gyártotta Amerikában az +első papirospénzt, New-Yerseyben. Emellett még mindig a legnagyobb +egyszerüségben élt. Maga szállította haza taligáján a nyomtatáshoz +szükséges papirost és korán reggeltől késő estig dolgozott. Pihenő +óráiban is folyton olvasgatott és tanult. Saját szorgalmával +ismerte meg a modern és a klasszikus nyelveket.</p> +<p>Nyomdájában naptárt készített és hírlapot indított. Bonhomme +Richard álnév alatt szerkesztett naptára huszonöt éven át +tanítómestere volt az amerikai falusi népnek. És ami tapasztalást +az értelem, gyakorlatiasság és becsületes élet terén gyüjtött, azt +a <i>Vagyonosság útja</i> címü könyvében adta át a nyilvánosságnak. +Bölcs epigrammái csakhamar közmondásokká váltak és ma is élnek a +yankee nép ajkán.</p> +<p>Később papirgyárat alapított, hogy az angol papiros behozatalát +megszüntesse.</p> +<p>Volt gyáros, kereskedő és póstamester.</p> +<p>1730-ban megházasodott és ekkor már eléggé vagyonosnak +<span class="pagenum"><a name="Page_68" id= +"Page_68">-68-</a></span> vélte magát arra, hogy a könyvnyomtatást +munkásainak átengedve, a tudomány és a politika terére lépjen.</p> +<p>A pennsylvaniai törvényhozó testület titkárává választotta. A +kormányzó bizalmas tanácsadóul kérte maga mellé. 1743-ban +tudományos társaságot alakít. Bölcsészeti elveket dolgoz ki és +alapvető kisérleteivel bevilágít az elektromosság titokzatos +tanába. Mire a londoni tudományos társaság aranyérmével tünteti +ki.</p> +<p>Ebben az időtájban fejlődtek ki azok az ellentétek, amelyek az +amerikai gyarmatokat szembe állították az anya-állammal. Nehéz, +küzdelmes és válságos évek következtek az új haza népére. Bölcs +közvetítőkre és vezérekre volt szükség. Meg kellett próbálkozniok a +békés megoldással. És amikor ez lehetetlenné vált, – az önállóság +rögös útjára kellett lépniök. Békében és háboruban mindenütt a +legelsők között találjuk most is Franklint, aki hősiesen megvívta +küzdelmét új állama szabadságáért és megalapozta az Unio +alkotmányát. Vagyonával támogatta az állam pénztárát. Ő maga pedig +követségbe indult, hogy megnyerje egész Európa rokonszenvét, hogy +hatalmas államokat szerezzen honfitársai küzdelméhez +szövetségesekül.</p> +<p>Eripuit caelo fulmen, sceptrumque tyrannis.</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Villámot hárita el +égből<br /></span> <span class="i0">S kormánypálcát zsarnoki +kézből.<br /></span></div> +</div> +<p>Ezzel a jellemző mondással kísérték sírjába gyászoló tisztelői +1790-ben.</p> +<p>Magyarországi izlés szerint bizonyára az a vonás a legmeglepőbb +Franklin karrierjében, hogy ő nyomdászinasból lett tudóssá és nagy +államférfiuvá. Uri osztályunk nehezen tudná megbocsátani +Franklinnak azt a szépséghibát, amely pályája kezdetéhez fűződik: a +kezeihez tapadó nyomdafesték szagát. Pedagógusaink pedig +elszomorodva csóválják a fejüket, hogy ugyan mi válhat az olyan +ifjuból, aki csak egy évig jár iskolába <span class= +"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> és még +csak latin grammatikával sem élesíti eszének veleszületett +tompaságát.</p> +<p>Igy itélték volna meg Franklint, ha Magyarországon születik. És +éppen ez a fonák itélet az oka annak, hogy nálunk Franklinok ma sem +születhetnek.</p> +<p>Még száz esztendőre van szükségünk, hogy a slöjd útján +megtanuljuk azt, miszerint a kéz ügyessége az életrevalóság első +kelléke. De még ki tudja hány száz esztendő telik el addig, amíg a +magyar fiu azt is megtanulja, hogy a kézi munka még akkor sem +szégyen, ha kezeinket bemocskolja, még akkor sem, ha utcát söprünk, +vagy kapálunk.</p> +<p>A XVIII. század elején még New-Yorkban nem volt könyvnyomda. +Angliából hozatták a könyveket, a naptárt és a hírlapokat. 1723 +szeptemberében jött ide Franklin, mint betüszedő. Mivel munkát nem +talált, Philadelphiába ment, ahova egy halászbárkán nagy +nélkülözések közt, zsebében egy tallér és egy shilling vagyonnal +érkezett meg. Itt öt év alatt annyi pénzt szerzett, hogy maga +nyithatott nyomdát. Megtanulta a betüöntést is. Pontosságával és +lelkiismeretes, izléses munkájával kivívta az elsőséget és több +állam bankjegyek nyomtatásával is megbízta. A vagyonosodás nem +tette őt önzővé. Sőt gondoskodott arról, hogy a könyvnyomtatás +iparával mások is boldoguljanak. Ügyes munkásokat képzett, akiket +aztán más városokba küldött nyomdát alapítani. Hat évig társuk +maradt és a fölszerelésért, amit nekik nyujtott, – a haszon +egyharmadát tartotta meg. Igy lett a megteremtője Amerika nyomtató +iparának és egyuttal irodalmának is.</p> +<p>Naptára 10.000 példányban kelt el évente és pedig nemcsak +pénzért, hanem rongyokért is, amelyekből aztán papirost gyártott. +Kerek harminc évet töltött Franklin az ipar terén. Élete delén +lépett új pályára. De ezt a harminc évet nem töltötte hiába. +Nemcsak bevezetője, előszava ez a rész az ő élete történetének, +hanem alapvető, héroszi munkálat, amelynek hasznát látta ő is, +nemzete is. <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= +"Page_70">-70-</a></span></p> +<p>Nagy állam csak munkás kezeken épülhet föl. A nyomdász Franklin +megszerzi anyagi függetlenségét, gyakorlati készséget és +tapasztalatot gyűjt, – de egyben példát is ad nemzetének, amelyet +új iparágakkal ajándékoz meg. Csak a munkában szerzett +képességekkel és a munkával szerzett közbecsülés erejével indul +nyilvános pályájára, az emberiség boldogulásának szolgálatára.</p> +<p>Az iparos évek hosszu sora Franklin életének szilárd, hatalmas, +tápláló gyökere, amelyből aztán a világhírü férfiu egyénisége úgy +emelkedik ki, mint egy óriás fatörzsnek áldásos koronája.</p> +<p>A polgártársak tisztelni és becsülni tanulták az iparos Franklin +erényeit és többször kérték, hogy vállaljon valamely közhivatalt. +De Franklint nem a hiuság vezérelte és a fölajánlott kitüntető +megbízásokat többször elháritá, mígnem maga is elérkezettnek látta +az időt arra, hogy élete hátralevő részét embertársai javára +szentelje.</p> +<p>Az északamerikai angol gyarmat ez időtájt erőteljes fejlődésnek +indult. Az angolok nagy szerencsével fejlesztették külső +birtokaikat és a gyarmatosításban már régóta legerősebb +versenytársai lettek a spanyoloknak, akiket kapzsiságuk vezérelt. A +német és francia gyarmatosítás is gyöngének bizonyult a britteké +mellett, amit egy francia író úgy jellemzett, hogy a német +gyarmatban van gyarmatos, de nincs föld, a franciában van föld, de +nincs hozzá gyarmatos, ellenben a brittnek gyarmata is van, +gyarmatosa is.</p> +<p>A nagy gyarmatpolitikát drága leckével: az amerikai gyarmatok +elvesztésével tanulta meg Anglia. Mert régebben ő is a +kizsákmányolás elvét követte. Nehéz idők jártak az amerikaiakra +akkor, mikor Franklin a pósta főigazgatója lett. Közpályája legelső +lépésével mindjárt olyan állásba jutott, amely őt a gyarmatosok +érdekeinek védelmére és az anyaállammal való közvetítésre +hivatta.</p> +<p>Nagy érdemeket szerzett ott a pósta-intézmény tökéletesítésével +<span class="pagenum"><a name="Page_71" id= +"Page_71">-71-</a></span> és bölcseségét birói és aldermani ranggal +is jutalmazták. A pennsylvániai tanácsnak csakhamar ő lett a lelke +és vezetője.</p> +<p>Az európai zavarok miatt védetlenűl maradt Pennsylvániában ő +szervezte az első nemzetőrséget. Az indiánusok és a kanadai +franciák elleni védekezés céljából szövetségbe akarta vonni a +tizenhárom amerikai angol gyarmatot, de tervét a kormány ellenezte +és inkább maga adott némi katonai véderőt. Csapatát az európai +harcmodor miatt megverték, de a gyarmatok függetlenségét +megmentette Franklin és az ifju, hős Washington György, a virginiai +mérnök, aki itt kezdette katonai pályáját.</p> +<p>Most már a pennsylvániai tanács készséggel megszavazta a hadi +adót és ezredesévé a határt védelmező Franklint nevezte ki. De a +kormány megsemmisítette a határozatot és egy tábornokot küldött ki +védelmükre.</p> +<p>Nagy ügyességgel oldotta meg Franklin a gyarmatalapító Penn +család elleni pört, amelyért Londonban polgártársai megbizottjaként +megjelent. Ő pendítette meg ugyanekkor az angol politikusok körében +Canada meghóditásának tervét. Mikor szülőföldjére az angliai +küldetésből visszatért, a legnagyobb hála és elismerés fogadta. A +Penn család ugyan kibuktatta a képviselőségből, de polgártársai +mint tartományi ügyvivőt küldötték újra Londonba.</p> +<p>Ekkor történt, hogy a britt kormány a gyarmatra bélyegadót +vetett ki, anélkül, hogy ehhez a gyarmatosok polgári jogaik szerint +hozzászólhattak volna. Erre a csapásra a gyarmatok azzal feleltek, +hogy szövetséget kötöttek az angol áruk bevitele ellen. +Ellenállásuk megbuktatta a kormányt és Franklin ékesszólására a +kamara visszavonta a bélyegrendeletet.</p> +<p>De nemsokára újabb adók következtek, amelyekre a gyarmatok +konventje új áru-boykottal felelt.</p> +<p>Az ellentét Anglia és gyarmatai között napról-napra élesbedett. +Az amerikaiakban fölébredt az anyaország elleni gyűlölködés +<span class="pagenum"><a name="Page_72" id= +"Page_72">-72-</a></span> és most még több tartomány fordult +Franklinhoz és bízta meg őt Londonban képviseletével. Ő már ekkor +látta a bekövetkezendő szakadást, de azért mindent elkövetett, hogy +Angliát eljárásának igaztalanságáról meggyőzze.</p> +<p>Fölszólalásaival nem ért célt, sőt most már személye ellen is +gyanakodni kezdettek. Gúnyolták, üldözték és anyagilag is +megrontani törekedtek. Póstaigazgatói állásától megfosztották.</p> +<p>Ezalatt a kormány erőszakossága a tengeren túl is kihívta a +nyilt ellenállást. Megkezdődött a szabadságharc. Az 1774.-i +Philadelphiában összegyült kongresszus elhatározta, hogy védekezni +fog a támadások ellen és jogai védelméért a királyhoz és az angol +néphez fordul.</p> +<p>Megbizottja ismét Franklin volt, aki Anglia politikusaival 17 +pontban közölte, hogy milyen föltétellel lehetne a békét +helyreállitani. Minden hiába volt. A szenvedélyek útjára tévedt +parlamentet még Chatam lord bölcs és ideális fölszólalása sem tudta +visszatartani attól a határozatától, amellyel Massachusets +tartományt lázadónak mondotta ki és a gyarmatok leigázására hadat +küldött.</p> +<p>Franklin ellen elfogató parancsot adtak ki és csak ügyes +előrelátásával menekülhetett vissza hazájába. Ott a polgárság élén +munkához lát a kongresszusban. S mivel az angol parlament kizárá +őket a király békéjéből – erre méltó feleletül 1776-ban kimondják +az Egyesült-Államok függetlenségét.</p> +<p>Megszületett az új nemzet és megalakítá az Egyesült-Államok +szövetségét.</p> +<p>Az egyes államok alkotmányt szerveznek. Pennsylvania alkotmányát +Franklin eszméi szerint az ő elnöklése alatt működő konvent +szerkesztette meg.</p> +<p>Mikor a háboru a szervezetlenség és a pénzhiány akadályai +mellett sikertelenül indult és az unionisták vereségeket +szenvedtek, – megint csak Franklin volt az a férfiu, akit a +közbizalom segitőül kért és küldött Európába.</p> +<p>Ezuttal Franciaországhoz folyamodott, ahol nagy lelkesedéssel +<span class="pagenum"><a name="Page_73" id= +"Page_73">-73-</a></span> fogadták és már a politikai helyzetnél +fogva is megvolt a hajlandóság arra, hogy az Uniót támogassák és +számára piacot nyissanak. Passyban telepedett le, ahol kilenc évig +élt a francia szellemi élet legkiválóbbjainak társaságában és +barátságában. Igy nyerte meg ügyének előbb a közvéleményt, majd +később a kormányt és időközben Amsterdammal, Berlinnel és a spanyol +kormánnyal is összeköttetést nyert.</p> +<p>Washington és Gates hadi sikereinek hírére XVI. Lajos +elhatározta, hogy nemcsak közvetve, hanem nyíltan is támogatja a +fölkelőket és velük Franklin útján szövetségre lép.</p> +<p>Versaillesban az udvar nagy ünnepélyességgel fogadta az agg, +tudós államférfiut és itt az uralkodó szóval is megpecsételte a +szerződést. Ezután Párisba megy, ahol Voltairerel ismerkedik meg és +a nép csodálattal látja a két nagy szellemben az ó- és az újvilág +ölelkezését.</p> +<p>Anglia első béke-ajánlata már a franciaországi tárgyalások alatt +érkezett Franklinhoz, de ezt nem fogadhatta el, mert csak a régi +állapotot hozta volna vissza. A kiengesztelő billeket is +visszautasította és kijelenté, hogy a béke egyetlen föltétele az, +hogy Anglia ismerje el az Unió függetlenségét.</p> +<p>A háboru tovább folyt, de most már a franciák s egy évvel később +a spanyolok és a németalföldiek is csatlakoztak a támadókhoz, úgy +hogy Anglia kénytelen volt hadait a Föld minden részében +szétszórva, védekezni. A küzdelmet Washington győzelme döntötte el +York-Town mellett és a britt miniszterium újból, most már +harmadszor is alkuba lépett Franklinnal. A nagy háboruság a párisi +békével 1783-ban ért véget. Ez lőn a méltó koronája Franklin +politikai pályájának. Még néhány európai állammal kötött +kereskedelmi szerződést s aztán visszatért hazájába, ahol ismét +nagyon is szükség volt a nagy aggastyán bölcseségére.</p> +<p>Az új állam óriási gépezetét végleges formába öntötte az +alkotmányozó gyűlés, amelyen Washington elnöklése alatt Franklin is +részt vett, mint Pennsylvánia állam elnöke. Az egyhangu +<span class="pagenum"><a name="Page_74" id= +"Page_74">-74-</a></span> határozat kedvéért lemondott +ellenvéleményéről és az igazi bölcs boldogságával szemlélte, miként +válnak valóra egész életének vágyai, nagy törekvései. Boldogan és +megnyugvással láthatta születésében és fejlődése első éveiben édes +hazáját, azt a hatalmas államegységet, amelynek megalkotásában +senki sem szerezhete több érdemet, mint az egykori nyomdászinas, – +a világhóditó politikus.</p> +<p>Szép és dicső történet ez.</p> +<p>De vannak életében olyan fejezetek, amelyek akkor is +halhatatlanná tennék nevét, ha a história mezején nem jutott volna +részeül ilyen magasztos föladat. Ilyen az a hét év, amelyet fizikai +búvárlatokra fordított.</p> +<p>Negyven éves korában történt, hogy egy Spence nevü doktor +Skóciából jőve, fizikai előadásokat tartott Bostonban. Kisérletei +fölébreszték Franklin érdeklődését, aki a philadelphiai könyvtárban +a Collinsontól kapott műszerekkel maga is kisérletezni kezdett.</p> +<p>Az experimentálás akkoriban olyan divatos volt, mint ma az +aviatika. Még a hadaktól dúlt Erdély földjére is elterjedt. +1629-ben hívta meg Bethlen Gábor Bisterfeldet, a kitünő német +fizikust Gyulafehérvárra, ahol az új fejedelmi iskola csakhamar +elhíresedett csodálatos mágiai mutatványaival. 1709-ben Simandi +tanít kísérletező fizikát Sárospatakon. 1725-től marosvásárhelyi +Tőke István Nagyenyeden. Tőke írja hazánkban az első illusztrált +kísérleti fizikát.<a name="FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href= +"#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a> A híres Hatvani pedig épen +Franklinnal egy időben rémítgeti jámbor hallgatóit ördöngős +kisérleteivel – Debrecenben.</p> +<p>Hawksbee már megszerkesztette az első elektromozó gépet, amely +az üveg dörzsölésével állított elő elektromosságot. De egyelőre a +kellő alapismeretek hiánya miatt nem tudtak tovább haladni ennek a +sajátságos új tüneménynek a megismerésében. Az első lépés az volt, +hogy Gray kimutatta az elektromosság vezethetőségét. Majd +Wheelerrel együtt rájött arra, <span class="pagenum"><a name= +"Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> hogy bizonyos anyagok +vezetik az elektromosságot, – mások nem vezetik, sőt elszigetelik. +Dufay már megismerte az elektromosság két külön nemét, – amelyek +egymást taszítják. Canton amalgammal tökéletesíté elektromos gépét. +Föltalálták, hogy az elektromosságot leydeni palackokba lehet +gyűjteni. És egyesek már battériákat is szerkesztettek.</p> +<p>Idáig jutott az elektromosság tana akkor, mikor Franklin a +pennsylvániai könyvtárban kisérleteihez látott. Hogy nagyobb +mennyiségü elektromosságot gyüjthessen, – mindenekelőtt láncos +battériát szerkesztett több leydeni palack összekapcsolásával. +Tehát már első lépésének szerencsés találmány lőn a jutalma. +Megismerkedett az idevágó irodalommal és tapasztalatait levelekben +kezdé közölni. Iratait Buffon lefordította franciára s most már +Európaszerte elterjedt a híre. A Royal Society tagul választotta és +1753-ban aranyéremmel tüntette ki.</p> +<p>Egyik kisérletében észrevette azt, hogy a leydeni palack külső +fölszínének fémburkolata, „fegyverzete“, – ha a palackot +elektromossággal töltötte meg, – vonzó hatással volt a selyemszálon +függő elektromozott parafagolyócskákra. Ellenben a belső +„fegyverzet“ ugyanekkor a golyócskákat eltaszítá. Ebből azt +következtette, hogy a palack két fémfölületében különnemü +elektromosságnak kell lennie. Ezen az alapon elektromos ingát is +szerkesztett. A különnemüségből pedig az elektromosságot akként +magyarázta, hogy az elektromozás alkalmával egyik test fölös +elektromosságot nyer, a másik veszíti elektromosságát. Innen +származik a „tevőleges“, positivus és a „nemleges“, negativus +elektromosság elnevezése. A magyarázat, az elmélet azóta, – mint +tudjuk – változott, de már ebben a formájában is nagy lendületet +adott a búvárkodásnak.</p> +<p>Szerinte a leydeni palackban az elektromozás után is csak annyi +az elektromosság, mint annak előtte volt, mert a belső fegyverzet +éppen annyi elektromosságot nyert, amennyit a külső ugyanakkor +veszített. A megzavart egyensuly helyreállását <span class= +"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> a két +fegyverzet közé eső üveg gátolja meg. De az egyensuly a két +fegyverzet összekapcsolásával ismét helyreáll, mert a palack +ilyenkor „kisül“. Mindezt kisérletekkel is igazolta.</p> +<p>A palack és az elektromozó gép működésében többen tapasztalták, +hogy a földdel fémdrót útján össze kell kötni a gépet, – ha azt +akarjuk, hogy jól működjék. Ebből azt magyarázták, hogy az +elektromosság a földből jut a gépekbe. Franklin megfordította ezt a +magyarázatot. Szerinte a gép üveggolyójába csak annyi elektromosság +gyűlhet, amennyit a dörzsölőszer veszít. Ez a veszteség pedig csak +úgy lehetséges, ha a drót alkalmat ad arra, hogy a dörzsölőszerből +az elektromosság a földbe vezettessék.</p> +<p>Mindezek a fejtegetések az elektromosság elméleti megértésében +vitték előbbre a tudományt. De nem kevésbbé becses az a kisérlete, +amellyel bebizonyította, hogy a villám is elektromos tünemény. +Evégre elektromos sárkányt szerkesztett, amellyel elektromos +szikrákat csalt le a felhőkből. Ennek alapján szerkesztette meg a +ma is széltében használt villámháritót, amely összes találmányai +közül a legnépszerűbb, legismeretesebb. Hegyes háritóinak elméleti +magyarázatát is adta és egy polemiában erélyesen megvédte a +Wilson-féle gömbösvégü háritókkal szemben. Szerinte a villámháritó +főérdeme az, hogy nemcsak a beütő villámot vezeti le a földbe, +hanem elkerüli a beütést a légköri elektromosság állandó +levezetésével.</p> +<p>Egyéb elektromos kisérleteit és vizsgálatait fölösleges +részleteznünk, hiszen elég érdeme már magában az is, hogy a légkör +elektromosságát megismerve, új tudománynak nyitott utat, az +elektromosság tanát pedig örökbecsü tapasztalatokkal és +magyarázatokkal öregbítette.</p> +<p>Fölfedezéseivel az egész művelt világ elismerését, tiszteletét +és háláját nyerte meg.</p> +<p>Mélyen érző lelke gyermekkorában költői kisérletekben kereste +örömét. Később a munkásélet tapasztalatain, a közélet küzdelmein és +a tudomány szolgálatán keresztül eljutott az <span class= +"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> emberi +értelem legmagasabb régióiba, a filozófia birodalmába. +Életbölcsességének alapjait kora ifjuságában fejleszti ki +csodálatos rendszerrel, valóságos önnemesítő erkölcsi +traininggel.</p> +<p>Gyermekkorában egyszer nagyon megtetszett neki a vásárban egy +síp, amelyért mindent odaadott, ami a zsebében volt. Otthon +megmagyarázták neki, hogy a sípot sokkal olcsóbban is +megszerezhette volna. Erre gondolkodóba esett és az első tanuságot +sohasem feledte el életében. Sokszor emlegette, hogy: „ne adjunk +igen sokat a sípért“. Elmélkedő hajlamát mutatják első legkedvesebb +olvasmányai: Mathernek a jótettekről és Defoenek a tervekről irott +könyve. Később Locke-ot, Addison Spectator-ját és Xenophon +Sokratesét olvasgatta. Az okoskodás eleinte vallástagadásra +vezette. De rövid ifjukori tévelygése után szilárd meggyőződésévé +válik, hogy „a fődolog a boldogság elérésére igaznak, őszintének és +becsületesnek lenni“. Elhatározza, hogy ő eléri ezt és evégből +megírja bölcsészetből fakadó vallástanát „Hitvallások és vallási +cselekedetek“ címmel. Megállapítja, hogy az igazi tökéletes élethez +tizenhárom föltétel szükséges: mértékletesség, hallgatás, rend, +határozottság, egyszerüség, munkásság, őszinteség, igazság, +mérséklet, tisztaság, nyugodtság, tiszta erkölcs és alázatosság. +Föltételei értelmében rovatos naplót szerkeszt és abban ellenőrzi +maga saját tetteit és szigoru birálatot mond nap-nap után, hogy +miben vétett egy vagy más föltétele ellen.</p> +<p>Sokan tanítottak már erényekről, erkölcsökről, de Franklin az +első bölcs, aki nem másokat leckéztet, hanem önönmagát neveli +jobbá, tökéletesebbé – embertársai javára. Erkölcstanának +mérhetetlen becsét életének példájával igazolta.</p> +<p>Filozófusnak látjuk Franklint akkor is, amikor hírlapját +szerkeszti, amelyben politikai és erkölcsi nevelője lesz népének. +Ezt a munkát folytatja később Bonhomme Richard álnévvel kiadott +naptárában, amely olyan népszerüvé vált, hogy sokaknak ez volt +egyedüli olvasmányuk. Ebből tanult a falusi nép gazdaságot, +egészségtant, állattenyésztést és józan, becsületes gondolkodást. +<span class="pagenum"><a name="Page_78" id= +"Page_78">-78-</a></span> Bebizonyítá, hogy a becsületesség a +leghasznosabb. Elvei példabeszédekké váltak és összegyüjtve „A +vagyonosság útja“ címü munkájában jelentek meg.</p> +<p>„A tapasztalás iskolát tart, ahol a leckék drágák, de az +oktalanok is tanulhatnak.“</p> +<p>„Oly lassan jár a restség, hogy a szegénység hamar utoléri.“</p> +<p>„Az élvezet azok után fut, akik kerülik.“</p> +<p>„A gőg bőséggel reggeliz, szegénységgel ebédel, szégyennel +vacsorál.“</p> +<p>Igy tanított Franklin, a bölcs. Erkölcstanának utolsó pontját +pedig ezzel végzi:</p> +<p>„Utánozd Jézust és Sokratest.“</p> +<p>1727-ben Philadelphiában bölcsészeti klubot alapított, amely +csakhamar élénk virágzásnak indult és fiók-klubokat szervezett az +egész országban, amelyek mind az ő szellemében működtek.</p> +<p>Franklin filozófiája elsősorban ethikai irányu, de nem kerülheti +el figyelmünket az ő logikai és dialektikai törekvése sem. Kora +ifjuságától fogva tudatában volt annak, hogy írói tolla csupán az +egyszerűség és világosság meggyőző érveivel arathat sikert. Így +lett gyakorlati logikussá műveiben, amelyek valóban mindig meggyőző +erejükkel hatottak. Ez volt egyik rúgója tudományos sikerének is, +ahol nem egy vitában kellett helyt állania. És ez bizonyult be +jogtudományi működésében és politikai irataiban is.</p> +<p>Első angliai küldetésekor élénk eszmecserét folytatott a +jogtudósokkal a gyarmatok önmegadóztatási jogáról és ebben a +tárgyban kiadott iratai olyan meggyőző erővel és olyan alapos +tudással tüntek föl, hogy ellenfelei sem tagadhatták meg +elismerésöket. Az oxfordi egyetem 1762-ben tisztelete jeléül +jogtudorrá avatta.</p> +<p>Csak egy ellenfél maradt, akit érveivel nem tudott meggyőzni: az +angol kormány. Ezen a ponton vereséget szenvedett <span class= +"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> Franklin +logikája, de erkölcsi egyénisége annál nagyobb diadalt aratott.</p> +<p>Igazi bölcsnek bizonyult már akkor is, mikor Massachusets +államot képviselte az angol államtanács előtt lefolyt pörben. A +lordok kihasználták nehéz helyzetét és hogy népszerűségét +lerontsák, – szembeállítottak vele egy éles nyelvű, szemtelen +prókátort és maguk is jókat nevettek a nagy férfiu kigúnyoltatásán +és megrágalmaztatásán. Ő nyugodtan hallgatta és tűrte végig. A +beszédre nem válaszolt. Csak annyit jegyzett meg utóbb, hogy „szép +beszéd, de a vevő még nem fizette meg teljesen; lehet, hogy többe +fog kerülni, mint gondolná.“ Jóslata beteljesedett, mert a +gyarmatok nemsokára ugyancsak megfizettették az árát ennek a +beszédnek.</p> +<p>Egy klasszikus bölcshöz méltó volt az a viselkedése is, amikor +az angol parlamentben hallgató szemlélőként kellett jelen lennie a +hazája sorsa fölötti döntésnél.</p> +<p>Fönséges drámai erejü jelenet lehetett.</p> +<p>Az indulattól elvakult többség élén Sandwich lord miniszterelnök +a haza legdühösebb ellenségének nevezi a korláton kívül álló +Franklint, aki nyugodt méltósággal tűri a támadást, melyre nem +válaszolhat.</p> +<p>De föláll a kisebbség vezére, az agg lord Chatam és kimondja, +hogy ha ő első miniszter volna, szégyen nélkül hívna segítségül +olyan férfiút, „aki annyira jártas az amerikai dolgokban, mint az, +akire az imént oly sértőn tétetett vonatkozás; azt a férfiút, +akinek tudományát és bölcsességét egész Európa a legnagyobb +mértékben tiszteli; s aki nemcsak az angol nemzetnek, de magának az +emberi természetnek dicsőségére válik.“</p> +<p>Franklin egész lénye filozófus. Filozófiával tűri a csapásokat +és filozófiával „Erkölcsi algebrájának“ mérlegével dönti el a +legbonyolódottabb kérdéseket. A bölcsesség tette életét boldoggá és +szerencséssé, egyéniségét szeretetreméltóvá, stílusát meggyőzően +szellemessé. <span class="pagenum"><a name="Page_80" id= +"Page_80">-80-</a></span></p> +<p>Irói modorára jellemzők azok a sorok, amelyeket La Fayettenak, +az amerikai szabadságharcban segítő francia tábornoknak írt, mikor +az Unio nevében díszkarddal ajándékozta meg Havreban:</p> +<p>„Uram! A kongresszus érezvén, – mily szolgálatokat tett ön az +Egyesült-Államoknak, de képtelen lévén azokat méltóan +megjutalmazni, – elhatározta, hogy díszkardot ajándékoz önnek, +hálája csekély jeléül. Azt parancsolta, hogy e kard illő +jelszavakkal legyen fölékesítve. Néhány jelenet van ábrázolva +rajta, amelyben ön bátorságával, magatartásával magát kitűntette. +Ezek és néhány allegóriai alak – mind remekül készítve – teszik +főkép a kard becsét. Ama kitűnő művészekkel, – kiket Franciaország +bir – mint látom, mindent könnyü kifejezni, csak egyet nem: azt, +hogy mennyire meg vagyunk hatva érdemei által és mennyire le +vagyunk önnek kötelezve. Ezt nem allegóriai alakok, de még élő +szavak sem fejezik ki.“</p> +<p>Egy ízben Hartley Dávid figyelmezteti, hogy ha soká késik az +angolokkal való békét megkötni, élete is veszélyben forog. Az agg +bölcs így felel: „Hosszu életet éltem már, nem becsülöm sokra azt, +ami belőle még hátra van. Mint a posztókereskedő, akinek a végből +csak egy darabkája maradt, kész vagyok azt mondani: „Ez a vége, nem +akarok önhöz szűk marku lenni: vegye azon az áron, ahogy +akarja.“</p> +<p>Mikor az angolok első békekérésére azt tanácsolta, hogy ismerjék +el az Unio függetlenségét, így kezdte levelét:</p> +<p>„Azt állítja Ariosto, hogy minden, ami a Földön kárba vész, – a +Holdba kerül. Eszerint sok jó tanács lehet a Holdban, mert ugyan +sokat adtam és vesztegettem ebben az ügyben. Mindazonáltal adok még +önnek kérésére egy kis tanácsot, habár éppen nem várom, hogy +kövessék. Csak Isten teheti, hogy a jó tanács mellett megadja az +okosságot is, amely annak fölhasználására képesít.“</p> +<p>Amikor pedig a Franciaországgal megkötött szerződés <span class= +"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> elvágta az +anyaországhoz való visszatérés útját, – ezt a változást így +jellemezte az angol követ előtt:</p> +<p>„Amerika kénytelen volt magát Franciaország karjaiba vetni. +Erényes és kötelességtudó leány volt ő. De gonosz mostohája +kicsapta a házból, bemocskolta hírnevét és életét is fenyegette. +Barátai azt óhajtották, hogy tisztességgel férjhez menjen. Azt +hiszem, hogy amilyen jó és becsületes leány volt, éppen olyan jó és +hasznos feleség válik belőle. Sokáig fogja még siratni az a család, +amelynek köréből olyan méltatlanul kihajtották.“</p> +<p>Azt mondják, hogy a bölcsek az emberiség legnagyobb jóltevői. A +bölcsek jóra, igazra, boldog életre tanítják az emberiséget. És +éppen ez az, ami a nagy Franklin érdemei között a legelső, mindent +magában foglaló.</p> +<p>Megajándékozta nemzetét iparral, gazdasági önállósággal, +postával, iskolával, könyvtárral, irodalommal, tudománnyal, áldásos +találmányokkal, jóléttel és szabadsággal.</p> +<p>És megajándékozta nemzetét és az emberiséget a férfias kitartás, +szorgalom és csodás sokoldalúságnak olyan példájával, amely +üdvözítő fényként él örökké és vezérel bennünket a tökéletesség +felé.</p> +<p>Ő nem dicsekedhetett nemesi származással, ranggal, öröklött +vagyonnal. Bűzös betüszedő műhelynek homályos zugából tört elő a +magasba csodálatos erejével.</p> +<p>Gondos nevelésnek, oktatásnak hosszúra nyújtott iskoláit nem +járta. De a maga szorgalmával megszerezte a legszélesebb körü +tudást, a legmélyebb műveltséget.</p> +<p>Ódon falak közé zárkózva nem sillabizálta avult korszakok +elsárgult krónikáit. Nem tudakolta a mások véleményét, hanem saját +szemével olvasta ki a nagy természet törvényeit, dörgő, villámló +fellegeknek csodás titkait.</p> +<p>Európai udvaroncoknak túlművelt finomkodásait, cifra díszruháit +föl nem ölté soha. De egyszerü szava, szerény polgári <span class= +"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> egyénisége +hódolatra kényszerítette hatalmas királyok fényes udvarait.</p> +<p>Nem volt világverő hadvezér. De bölcsességével világot +hódított.</p> +<p>Nem igázott le országokat, de szabadságot szerzett népének. És +megnyitotta az emberiségnek a boldogulás útját.</p> +<p>Új világ fia ő, új világot teremtett.</p> +<p>Élete fényesen emelkedő üstökös-pálya, dicsőséges küzdelem, – +igazi karriér.</p> +<p class="right"><i>Dr. Szilády Zoltán.</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>Cuvier.</h2> +</div> +<p><span class="dropcap">K</span>evés helye van a mi Földünk +fölületének, amely olyan sok időt látott volna, mint a régi jó +Normandia és Bretagne. Az ifju Franciaországnak ez a két virágzó +félszigete a Seine torkolata alatt, Britannia felé nyúlakodik, +mintha újra baráti jobbot nyújtanának egymásnak ezek az egykor +elszakított ősföldek a közbe tolakodott tengeren keresztül.</p> +<p>Ki hinné, hogy a hatalmas Kárpátok, a fenséges Alpok és az +óriási Himalája még csak bölcsőjükben ringatództak, mikor az az +európai őshegység keletkezett, amelynek utolsó maradványai, +rögöcskéi egyebek között a Normandiát és Bretagnet borító, ma alig +néhány száz méternyi magasságú dombocskák. Ki hinné?</p> +<p>Tövig elkoptak az idő vasfogától, vagyis az örökjáró-maró víz +koptató munkájától az egykori hegyláncok. Nagyságukat és +régiségüket csak az a nehány apró kövesedett csiga hirdeti, +amelyekből a földet búvárló tudósok ezt a szép és igaz mesét +kitalálták.</p> +<p>Sajátságos, érdekes és változatos növényzet ékesíti az +<span class="pagenum"><a name="Page_84" id= +"Page_84">-84-</a></span> eltörpült hegyek lankás oldalait. És a +sziklás partok alatt a hideg Észak és a messze Dél csodás tengeri +szörnyetegei adtak egymásnak találkozót.</p> +<p>Amilyen érdekes ez a bájos, ósdi vidék – anélkül, hogy valami +nagyszerü vonása volna, – éppen olyan érdekesek és sajátosak a +lakói.</p> +<p>Nyelvök élesen elüt a szomszédos Ile de France irodalmi francia +nyelvétől. Az őslakók alakították ezt a nyelvjárást, akik +többé-kevésbbé alkalmazkodva egyben-másban ma is őrzik régi +szokásaikat, viseletüket. A fényes, modern Páris szomszédságában ma +is kövön süti a lepényt, mint itthon a mi oláh szomszédaink és mint +ahogy a kőkorszaki őslakók sütötték. A bretagnei paraszt is +falapáttal fordítja meg a lepényét, ha a féloldala megsűlt. De a +forgatója nem olyan ős fakés, mint a marosmenti oláhé, hanem a régi +gallus kardjának az utánzata fából.</p> +<p>Ahol növény és ember, állat és kő – mind régi időkről regélnek, +ahol a természet ezernyi érdekességet kínál, – az a föld istenadta +nevelőhelye lehet egy természetbúvárnak.</p> +<p>Normandia északi részében, Caen városka mellett fekszik +Fiquainville, ahol a XVIII. század végén d’Hericy grófnak volt +birtoka. A gróf 1788-ban nevelőt keresett fia mellé s ismerősei +ajánlatára Cuvier Leopoldot hívta meg, aki azelőtt a híres +Carlsschule növendéke volt Stuttgartban.<a name="FNanchor_2" id= +"FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a></p> +<p>Az ifju Cuvier francia protestáns családból származott, amelyet +hitéért üldöztek ki. Ő maga a württembergi Mömpelgardt városkában +született és már gyermekkorában szerette a természeti tárgyakkal +való foglalkozást. Kezébe került a francia „Brehm“, Buffonnak az +állatos könyve s abból kimásolgatta az állatok képeit, hogy aztán +kiszinezhesse. Tanúlmányaiban is a természettudományokat kedvelte. +Így jut a Carlsschule kamarai fakultására, ahol legkedvesebb tanára +és barátja, a nála kevéssel idősebb Kielmayer, a jóhírü +anatomus.</p> +<p>Mikor normandiai új otthonába megérkezett, első dolga +<span class="pagenum"><a name="Page_85" id= +"Page_85">-85-</a></span> volt, hogy a környék érdekességeivel +megismerkedjék. Tanítványaival nagy sétákat tett a szabadban, +különösen a tengerparton és tömérdek növényt, állatot hozott haza. +Ott aztán hozzálátott a gyüjtött holmi földolgozásához, az állatok +fölboncolásához. A természet tárgyairól tanított és közben tanúlt ő +maga is. Tapasztalatait levelekben közölte Kielmayerrel.</p> +<p>Szemébe ötlöttek az ős kőzetrétegek kövesedett csigái, +Terebratulái és összehasonlítgatta azokat a ma élő fajokkal. A +tengeri állatok boncolásából pedig azt a tanúlságot vonta le, hogy +az öreg Linné rendszere nagyon fölületes és sokban téves.</p> +<p>Amíg ő csöndes búvárkodással tölti idejét Normandia partjain, +azalatt a szomszéd fővárosban véres események, rettenetes napok +következének. A zsarnokság ellen fölkelő nép 1790-ben beveszi és +lerombolja a Bastillet. Az ujító szellem 1791-ben elveszti nemes +vezérét, Mirabeau grófot és a köz hangulata a rombolás felé +terelődik, a nemeseket üldözőbe veszik.</p> +<p>1792-ben Danton öldököl. 1793-ban nyaktiló alá kerül maga Lajos +király. A mérsékeltebb Gironde-pártiak többfelé megelégelik már a +vérontást és ellene fölkeléseket szerveznek a vidéki városokban. +Többek közt Caenben is.</p> +<p>De ezek a lázas forrongások nem érintik az ifju tudós kedélyét. +Mint egy új Archimedes folytatja cirkulusait és nemzete érzelmeitől +annyira távol áll, hogy német barátaihoz írott leveleiben kicsinylő +és elitélő megjegyzésekre fakad.</p> +<p>A vidéki fölkelések ellen kegyetlen biztosokat küld a kormány s +azok vérbe fojtják az elégületlenséget. A köztársaságiak Carnot +vezetése alatt, a marseillaise hangjai mellett, védik a határt a +betóduló támadók ellen. De a következő évben, 1794-ben már önmagát +fojtja meg a tomboló rémuralom. Az őrjöngő Robespierre, annyi társa +után maga is vérpadra kerül és bekövetkezik a mérsékeltebb elemek +uralma, a tömeg lefegyverezése, a direktórium.</p> +<p>Robespierre uralma elől sokan menekültek Párisból. Ezek +<span class="pagenum"><a name="Page_86" id= +"Page_86">-86-</a></span> között volt egy Tessier nevü abbé, aki a +fecampsi katonai kórház vezetését vette át és fiatal orvosok +számára kurzust nyitva, Cuviert kérte meg a botanika ismertetésére. +Előadásával akkora sikert aratott, hogy meghívták Párisba. Ott már +akkor ismerőse volt Geoffroy, a zoológus, akihez ő több dolgozatát +küldötte volt közlés végett.</p> +<p>Igy került Cuvier a rémuralom lezajlásával Párisba, ahová az +ifju d’Hericy gróf is velement. Nemsokára elnyerte a Központi +Iskolában a természetrajzi, majd az egyetemen az anatómiai +tanszéket. Alig néhány év leforgása alatt az akadémia tagja lett és +eközben nemcsak tanári működésével, hanem tudományos munkáival is +nagy hírnévre tett szert.</p> +<p>Első munkájában a kupak-csiga (Patella) anatómiáját írta le. +Párisban már ottidőzése első évében nagyobb dolgozattal állt elő, +amelyben a férgek anatómiáját és rokonságát tárgyalta. „Férgek“ +néven itt a Linné-féle „Vermes“ csoportot vette és kimutatta, hogy +a kitünő svéd tudós, akinek rendszere akkoriban az állatvilágra +nézve is irányadó volt, – tévedett. A puhatestüeket nem lehet a +férgek közé számitani, mert ezeknek egészen más a belső szervezetök +s a valódi férgeknek semmikép sem lehetnek rokonai. Cuvier külön +osztálynak és később külön állattörzsnek tekintette a +puhatestűeket. Kimutatta, hogy kopoltyuik vannak és hogy +mészhéjukat egy köpenyegnek nevezhető bőrredőjük izzadja ki stb. A +köpeny és a kopoltyuk szerint osztotta őket három főcsoportra, – +amint ma is tesszük: csigákra, kagylókra és lábasfejüekre.</p> +<p>A következő években a puhatestüek vérkeringését, a Lingula, az +Ascidiák, a kagylók, meduzák és a rovarok anatómiáját, a madarak +gégefőjét, a bálnák halló és szagló szerveit és az emlősök +agyvelejét írta le. E eközben kezdé összehasonlító boncolástani +leckéinek kiadását. (Leçons d’anatomie comparèe 1800–1805.)</p> +<p>Senki ő előtte ilyen irányban és ilyen alaposan nem foglalkozott +ezzel a tárggyal. A tudományos világot csak az ember <span class= +"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> boncolása +érdekelte. És senkinek sem jutott eszébe, hogy az ember s az +állatok szerveit összehasonlítsa és hogy ebből az +összehasonlításból talán az ember szervezetének tökéletesebb +megértése is származhat. A belső szervek összehasonlító +szemléletét, a komparativus anatómiát csak olyan búvár alapíthatta +meg, aki számtalan különféle állat boncolása alapján nagy +áttekintést szerzett és nemcsak összefoglaló szellemi erővel, hanem +tiszta itélettel is rendelkezett.</p> +<p>Ezek a képességek avatták Cuviert az összehasonlító anatómia +atyjává.</p> +<p>Aki Párisban jár, ma is meglátogatja és megbámulja azt az +anatómiai muzeumot, amelyet Cuvier alapított az állatkertben, a +Jardin des Plantesban. Egyetlen óriási terem az, amelyben egymás +mellett látjuk az ember, az oroszlán, a denevér, a bálna, a sas, a +béka, a hal stb. koponyáját. Összehasonlíthatjuk egymással +ugyanazoknak az agyvelejét, idegrendszerét stb. Máshol a különböző +érző készülékeket, a szaporodás szerveit, különféle állatok lélekző +szerveit szemlélhetjük és meríthetünk annyi tanuságot, hogy ha +három tudós könyvét elolvasnók, azzal nem érnénk többet. A terem +közepét óriási tengeri emlősök csontvázai foglalják el. A végén +pedig ott áll Napoleon harci paripájának a váza.</p> +<p>Ez volt az első anatómiai muzeum. És még ma is a leggazdagabbak +egyike.</p> +<p>Úttörő szellemét dicséri az a tény, hogy az újonnan megismert +anatómiai igazságokat olyan módszerrel szemléltette, amely teljesen +eredeti fölfogásra vezetett. Nem elégedett meg azzal sem, hogy az +egyes szerveknek anatómiai szerkezetét földerítse, hanem mindig azt +kereste, hogy az illető szerv működése hogyan függ össze az egész +állat életével, többi szerveinek működésével. Például az emlősök +lélekzését összehasonlítja a rovarok lélekzésével.</p> +<p>Kimutatja, hogy a rovar nem a száján, hanem az oldalán levő apró +nyiláskákon át vesz lélekzetet. Ezek a nyilások vékony <span class= +"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> +csövecskékbe vezetnek, azok elágaznak s így a levegő az egész +testet át meg átjárja, hogy a vért fölfrissíthesse.</p> +<p>Tehát az emlősben a vér keresi föl (a tüdőben) a levegőt, a +rovarokban megfordítva: „mivel a vér nem képes a levegőt +fölkeresni, a levegő keresi föl a vért“.</p> +<p>„A szervezet olyan egységes zárt egész, amelyben az egyes +részletek nem változhatnak meg anélkül, hogy az összes többi részek +ne változzanak.“ Igy kivánják ezt a „végső okok“, „a lét +föltételei“. Tehát a szervek változásaiban viszonyosság, +kölcsönösség – mint Cuvier mondá: correlatio áll fenn. Ez volt az +első általános törvény, amelyet vizsgálatai alapján +leszűrhetett.</p> +<p>És valóban így van. Ha valamely állatnak csülkei vannak, az +rendszerint növényevő és ennek megfelelően redős szerkezetüek a +zápfogai. Ellenben a csúcsos-tarajos zápfogak a ragadozó életmóddal +járnak együtt. A ragadozó pedig életmódjánál fogva nem járhat +csülkös lábakon. Csak erős karmaival foghatja el áldozatát és csak +puha talpának zajtalan lépteivel közelítheti meg.</p> +<p>Így tehát ha csak egy részét látjuk valamely állatnak, abból már +a correlatio-elv segélyével következtetve, megmondhatjuk, hogy +milyenek lehetnek a többi részei. Cuvier egyetlen fogról is meg +tudta ismerni a legtöbb emlős állatot.</p> +<p>Egy párisi élc szerint egy ízben a tudós Cuviert boncoló +asztalánál meglátogatta az ördög és el akarta vinni. Ő azonban az +ördög csülkös lábára nézve nyugodtan elutasította látogatóját és +megmagyarázta neki, hogy nem ijedhet meg tőle, mert a csülkös +lények fogazata nem lehet alkalmas húsevésre.</p> +<p>Egy másik anatómiai alapelve akként alakult ki, hogy a szervek +jelentőségét vizsgálta. Meggyőződött arról, hogy vannak közöttük +jelentősebbek és kevésbbé jelentősek. A jelentősebb szervek +rendesen állandóbb alakuak. Ezt a törvényszerüséget a jellegek +szubordinációjának nevezte.</p> +<p>Maga is tapasztalta azonban, hogy ebben a kérdésben <span class= +"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> könnyen +téves fölfogás keletkezhet, mert nagyon nehéz a szerveket +jelentőségük szerint egymás alá rendelő sorozatba állítani. Eleinte +például a vérkeringés rendszerét és a szaporodás szerveit tartotta +a legjelentősebbeknek, később az idegrendszert.</p> +<p>Mialatt Cuvier boncoló asztalánál működött, nagy változások +állottak be Franciaország sorsában. A direktórium minden +erőfeszités mellett is alig tudta fönntartani tekintélyét. A +royalisták folyton újabb küzdelmeket provokáltak a régi rend +visszaállitásáért. Csak akkor állott be ismét a békés egyensúly, +amikor az egyiptomi hadsereg győzelmes vezére, Napoleon 1799-ben +visszatért Párisba és a direktórium tagjaival katonai uralmat, +konzulátust szervezett. Az első konzul nagyon jól értett emberei +megválasztásához. Mindjárt felköltötte figyelmét a fiatal tudós, +akit szorgalma, tudása, ékesszólása és lekötelező modora 1803-ban +az akadémia titkári méltóságára emelt.</p> +<p>Bámulatos értelemről és áttekintő képességről tanúskodnak azok a +titkári jelentései, amelyeket ez időtől fogva évente az Institut +elé terjesztett. 1808-ban a császári egyetem tanácsosává lesz. +Ebben a megbizatásában jelentést tesz a császárnak a tudományok +haladásáról. Mire Napoleon őt bízza meg az összes iskolák egységes +újjászervezésével. Uralma hanyatlásában még egyszer kitünteti +bizalmával: 1814-ben államtanácsossává nevezi ki.</p> +<p>Mialatt Cuvier az ország nevelési ügyeivel foglalkozott, +állattani kutatásait is tovább folytatta. Nem elégedett meg azzal, +hogy anatómiai tényeket állapított meg, hanem adatainak óriási +halmazát általánosító következtetések fölépitésére is tudta +használni. És következtetéseivel mindig a tények alapján maradt. +Sohasem tévedett fantasztikus spekulációkba, ami pedig nagyon is +divatos irányzat volt az akkori tudományos világban.</p> +<p>Az anatómiában megállapított igazságok alapján új mederbe +terelte az állattant. Meggyőződött arról, hogy az állat belső +szervezete sokkal lényegesebb, mint a külsején látható <span class= +"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> részletek. +Az ő idejében pedig jóformán csak a külső részleteket ismerték és +erre volt alapítva az állatvilágnak az a beosztása, amelyet Linné +közölt a Természet Rendszere címü irányadó művében.</p> +<p>Cuvier megvalósította azt, amit Linné csak elvként hirdetett, +hogy a természetes rendszert az állatok belső szervezetére kell +alapítani. (Divisio naturalis animalium ab interna structura +indicatur.) Ez az elv ma is érvényes és csak annyiban módosult, +hogy ma már az állatok fejlődését is ismerjük és figyelembe vesszük +a rokonság kérdésében.</p> +<p>A belső szervezet, a testalkotás alapterve szerint Cuvier négy +tipusba osztotta az állatvilágot.</p> +<p>Első a <i>gerincesek</i> tipusa: emlősök, madarak, csúszó-mászók +(azóta a kétéltüeket elkülönítették) és halak. Ez a csoport Linné +első négy osztályával azonos. A gerinces nevet pedig Lamarck +ötletéből vette, aki először nevezte az alsóbbrendü állatokat +gerincteleneknek (animeaux sans vertebres). Linné ötödik és hatodik +osztályát a következő három tipusra bontotta szét.</p> +<p>Második tipus: <i>puhatestüek:</i> kagylók, csigák, lábasfejüek. +Még a kacs-lábuakat is ideszámitotta, amelyekről azóta kiderült, +hogy rákok; csak a helyhez kötött életmód alakította őket +kagyló-formájuakká.</p> +<p>Harmadik tipus: <i>izelt állatok:</i> rovarok, pókok, rákok. Ide +sorolja a gyűrüs férgeket is.</p> +<p>Negyedik tipus: <i>sugaras állatok:</i> tüskés bőrüek, polipok, +meduzák. Ide számította Cuvier a bélférgeket és az +ázalékállatkákat, amelyek nem sugaras szerkezetüek. Ezeket azóta a +férgek és a véglények (egysejtüek) körébe osztották.</p> +<p>A mai állatrendszer tehát a Cuvier rendszerén épült föl. Az első +természetes állatrendszer fölállítása az ő érdeme. Nem kereste ő az +állatvilágban azt a folytonos láncolatot, azt az egységes tipust, +amelyet kortársai látni véltek. Csak a tényekre épitett. Nem +ismerte még a szervek bensőbb, szöveti szerkezetét, <span class= +"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> de ennek +is fontosságot tulajdonított. Állatrendszerét úgy tekintette, mint +a természet alkotó, formaképző tervezetét.</p> +<p>Első rendszer-terve már 1798-ban megjelent: Elementáris Táblázat +címü dolgozatában. Összehasonlító anatómiájában tovább fejleszti +rendszerét és 1812-ben végleg megállapodik a föntebb közölt +beosztásban.</p> +<p>Az embert, Blumenbach példájára, mint külön rendet tárgyalja az +emlősök sorában.</p> +<p>Ezt a rendszert alkalmazza nagy állattanában, amely tanítványai +közreműködésével, gondosan illusztrálva jelent meg Párisban, +1816-ban. Hogy milyen népszerü munka lehetett a maga idejében ez „A +Szervezete Alapján Osztályozott Állatvilág“, azt mutatja, hogy még +magyar fordítása is van Vajda Péter tollából.</p> +<p>Normandiai tartózkodása óta sokat foglalkozott Cuvier a kövült +állatmaradványokkal, amelyekről abban az időben nagyon bizonytalan +vélemények hallatszottak. Már Lionardo da Vinci, a híres +festőművész megmondotta volt, hogy a kövületek régen kihalt állatok +maradványai. De a köztudat még mindig a természet játékainak +tekintette (Lusus naturae) a föld alatt található csigákat, +kagylókat és egyéb megmagyarázhatatlan formáju köveket.</p> +<p>Föltünően modern fölfogás nyilvánul a mi Benkő Ferencünk első +Magyar Mineralogiájában. Ő már 1786-ban, tehát jóval Cuvier előtt, +helyes magyarázatát adja a kövületeknek, sőt bizonyitékul használja +őket az erdélyi medence őstengerére nézve. A „kővé vált +állatcsontok“ között megismeri a mammutot, amelyet elefántnak mond. +Ismeri a kövült halakat, amfibiumokat stb. De még nem tud végképp +szakítani az unikornisokkal, kosszarvakkal (Ammonites), +nyílkövekkel (Belemnites, Aprómenkő) és egyéb mesés dolgokkal.</p> +<p>Történtek akkoriban nagyobb tévedések is. A mammut csontjait +óriás ősemberek csontjainak nézték. Egy Scheuchzer nevü tudós pedig +a palarétegek közé lapítva, az emberéhez hasonló <span class= +"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> csontvázat +talált. Tüstént meg is állapította, hogy ez csak az özönvízben +elpusztult áldozatok egyike lehet. Egész Európát beutazta vele és +az emberiség bámulattal és borzalommal gyászolta meg az özönvíznek +ezt a szomoru tanúját. Véletlenűl Cuvier is meglátta Scheuchzer +csodáját és alapos csonttani ismereteivel azonnal leleplezte a +tévedést. Bebizonyította, hogy sohasem volt az ember, hanem csak +egy óriási ős szalamandra (amelynek azóta Andrias Scheuchzeri nevet +adtak a tudósok).</p> +<p>Páris környéke, amely a harmadkorban tenger-medence volt, csigás +rétegeivel sok érdekességet kínál s ez nem is kerülte el a Cuvier +figyelmét. Brogniart nevü tudós társával beutazta az egész vidéket +s vele együtt tömérdek kövült állatot gyüjtött. Ezeket aztán +Brogniart és Lamarck írták le.</p> +<p>Ebben az időben történt, hogy a párisi Montmartre +gipszbányájában váratlanúl sajátságos emlős-csontokat találtak. +Természetesen Cuvierhez vitték őket, aki azonnal tisztában volt, +hogy ezek nem ma élő, hanem a maiaktól lényegesen különböző, kihalt +állatok csontjai. Csakhamar azt is látta, hogy a csontok a maiaktól +annál inkább eltérnek, minél régibb, vagyis minél mélyebb +földrétegekből származnak.</p> +<p>Az ásatásokat gondosan folytatták. Most már halomszámra kerültek +a csontmaradványok tudósunk dolgozó-szobájába. Évekig tartó munka +következett. A tömérdek csont közül ki kellett keresni az +egybetartozókat, amiben nagy segítségére volt Cuviernek anatómiai +tudása és különösen a korreláció elve. Így állitotta össze az első +ősemlős-csontvázakat, amelyek ma is féltve őrzött kincsei a párisi +természetrajzi muzeumnak.</p> +<p>Mind csupa ismeretlen állat csontjai voltak. Cuvier adott nekik +tudományos nevet és pontos leírásukat terjedelmes munkában közölte +1812-ben. (Recherches sur les ossements fossile, des +quadrupèdes.)</p> +<p>A legtöbb csont patás ujju állat maradványának látszott. A +Lophiodon a mai tapir-félékhez hasonlított. E mellé állitotta +Cuvier a Palaeotheriumot, amelyet ma a ló ősének tekintünk, +<span class="pagenum"><a name="Page_93" id= +"Page_93">-93-</a></span> továbbá az Anchitheriumot, amelynek +minden lába három ujjal érintette a földet.</p> +<p>Sokkal több volt a páros ujju, csülkös emlős csontmaradványa. +Ezek közül az Anoplotherium a mai kérődzőkhöz hasonlított. Az +Anthracotherium a vizilónak és a disznónak terjedelmes rokona, +valószinüleg közös őse, a Choeropotamus pedig a mai disznók +előde.</p> +<p>Az ősállatok tanulmányozásával ismét új utat tört, új +tudomány-ágat alapított, amelyet ma őslénytannak, plaeontologiának +nevezünk. Ehhez füződik az első őslénytani muzeum fölállitása, +amely ma is ott van a jardin des plantes-ban, az anatómiai muzeum +emeletén.</p> +<p>Az őslények tanulmányozása új kérdés elé állitotta Cuviert és +egyik munkatársát, a kitünő Lamarckot, aki a párisi muzeumban a +gerinctelenek csoportját kezelte és 1809-ben hétkötetes alapvető +munkában ismertette ezeket az állatokat.</p> +<p>A kérdés az volt, hogy milyen viszonyban állanak a mai fajok a +kihalt állatokkal.</p> +<p>Lamarck kiváltképpen a párisi medence kagyló- és csigakövületeit +tanulmányozta és azt találta, hogy a régi korszakokban egészen más +alakok éltek, mint ma, de ezek fokozatosan átmennek a mai alakokba. +Erre alapította azt a föltevését, hogy a fajok nem állandók, hanem +az életviszonyok hatása alatt változnak. Erősebben használt +szerveik fejlődnek, a használatlanok elsatnyulnak. Egyszóval +határozott törvények szerint folyton új fajok keletkeznek.</p> +<p>A gondolkodó emberi észnek egyik remeke alakult ki ezekből az +eszmékből: a híres Philosophie Zoologique, amelyben a hatvanöt éves +Lamarck egész munkás élete tudományos eredményeit szűrte le. +Szigoru következtetéssel levezeti, hogy kezdetben csak egyszerü +lények létezhettek, amelyek ős nemzés útján jöttek létre az +élettelen anyagból. Az élet is fizikai és kémiai törvények alá +tartozik. Az értelem az idegrendszer tevékenységének terméke. Az +akarat sohasem szabad… <span class="pagenum"><a name="Page_94" id= +"Page_94">-94-</a></span></p> +<p>A meglepő, új gondolatoknak csodálatosan túláradó forrása nyílt +az agg Lamarck elméjében. A kedves növények, az apró csigák, +amelyek mellett egy életet töltött, nem érdekelték többé. +Gondolatokba merűlve járkált. Muzeumát, tanszékét elhanyagolta.</p> +<p>– Minek a rend, minek a küzdelem a mulandóság ellen. Hiszen +semmi sem állandó. A fajok egymásba folynak. Sehol sincsenek biztos +határok.</p> +<p>Ilyen megjegyzésekkel válaszolt, amikor föllebbvalói +hanyagsággal kezdték vádolni.</p> +<p>A kortársak nem értették meg őt. Némelyek félremagyarázták, +mások ellene fordultak. Az ő utai messze kalandoztak, követők +nélkül, egyedül maradt. Állását elvesztette, megvakult és nagy +művének megjelenése után húsz évvel, mindenkitől elfeledve, +elhagyatva, a párisi szegények házában halt meg.</p> +<p>Mint egy ihletett jós, előre látta Lamarck a XIX-ik század +minden nagy eszméjét és a sors úgy akarta, hogy még meghitt +barátja, a lángeszü Cuvier se érthesse őt meg.</p> +<p>Cuvier nem tudott szakítani a Linnétől származó egyházias +fölfogással, amely szerint a fajok változatlanok, ma is olyanok, +amilyenek a teremtés napján voltak. Nem tudott, vagy nem akart kora +közvéleményével szembeszállni. És inkább az ellenmondónak látszó +adatokat küzdötte le mesterkélt magyarázattal, meseszerü +elmélettel.</p> +<p>A montmartrei csontok megszólaltak és letagadták Mózes regéjét a +világ teremtéséről. De a szellemes Cuvier meg tudta csinálni a mese +javitott kiadását: a kataklysmák elméletét.</p> +<p>Eszerint többször is volt teremtés és a nem életrevaló alakokat +ismételten óriási özönvizek és egyéb katasztrófák söpörték el. Ez +kellett a Cuvier korának. Ezt mindenki megértette és elfogadta. +Lamarck tana pedig feledésbe ment. Egy félszázadnak kellett +eltelnie, hogy újra világot lásson és új diadalt arathasson a +folytonosság, a lassu átalakulás, az evolució gondolata – Lyell és +Darwin szellemi fegyvereivel. <span class="pagenum"><a name= +"Page_95" id="Page_95">-95-</a></span></p> +<p>A faj-keletkezés volt az egyetlen kérdés, amely Cuviert a +szigoru tudományos okoskodás útjáról, talán tudtán kívül, +letéritette. Ha nem ezt a megoldást választja, akkor ő is kénytelen +lett volna Lamarck mellé állani. Ezt a merész lépést pedig nehezen +tudta volna indokolni. Elismerhetjük azt is, hogy az ismeretek +akkori állása inkább Cuvier mellett szólt. Ő maga is többször +hangoztatta, hogy az alsóbbrendü állatokat még kevéssé +tanulmányozták, hogy rokonságukat nem lehet tisztázni. Érezte a +szövettan hiányosságát. Beer fejlődéstani fölfedezései látszólag ő +mellette szólottak. És mindenek fölött hiányzott az ő kezében a +biológiai tudományok legerősebb fegyvere – a mikroskópium.</p> +<p>Tévedése érthető, igazolható és nem kisebbítheti halhatatlan +érdemeit. Ő és iskolája óriási léptekkel vitték előre a tudományt, +de ez a nagy haladás nem csalta őt egyszer sem a bizonytalan +elméletek terére. Kortársaiban megvolt a hajlandóság a +természet-filozófiára. De ő mindig megcáfolta elméleteiket. Mindig +ragaszkodott az exaktus igazsághoz. Ezért küzdött és ezért +utasította vissza azt a rendszert is, amely ugyan inkább sejtés, +mint biztos tudás alapján indult el, de az igazság magvát +rejtette.</p> +<p>Ugyanilyen szempontok vezérelték Cuviert 1830-ban a híres +akadémiai mérkőzésben Etienne Geoffroy-St.-Hilairrel szemben.</p> +<p>Geoffroy volt az, aki benne a kitünő anatómust fölismerte és őt +ifju tanár korában Párisba juttatta. Mindig is hálásan emlékezett +pártfogójáról, de nézeteit nem osztotta. Eleinte békésen működtek +egymás mellett. Geoffroyban azonban nagy volt a hajlandóság az +általánosításokra. Tanítványai előtt az anatómia bölcsészetének +nevezte a maga eljárását. Fölállitotta többek közt az analógiák +elvét, amely szerint ugyanazon szervek bizonyos módosulással minden +állatban megvannak. Tehát minden állat egységes tervvel volna +alkotva. Eszerint például a ráknak is vannak csigolyái és gerince, +csakhogy a has felől stb. Az <span class="pagenum"><a name= +"Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> egyik szerv mindig csak a +másik rovására növekedhet, mert terjedelmükkel egyensúlyt kell +tartaniok. Bizonyos határok között lehetett ezeket az elveket +helyesen is alkalmazni, de Geoffroyt sajnálatos túlzásokra +ragadták. Párhuzamba állitotta a rovarokat a gerincesekkel s az +eredmény az lett, hogy az előbbieket háton járó gerinceseknek +tartotta. Kalandos irányzatával tanítványait is elragadta s ezeknek +egyik dolgozata adott alkalmat arra, hogy Cuvier az akadémiában +szóvá tegye ezeket a túlzásokat. Geoffroy erre bizonyos fokig +módositotta „a szervezet egységéről“ szóló törvényét, de ez nem +volt elég arra, hogy a logikus és szellemes előadásu Cuviervel +szemben a csatát megnyerje.</p> +<p>Ebben a vitában tisztázódott először az analógia és homológia +kérdése. Cuvier tapasztalása gazdag tárházából merített példákon +bizonyította, hogy az a szerv, amely egy bizonyos működést végez, +más-más állatban más-más eredetü és szerkezetü lehet. Az emlős +tüdővel, a hal kopoltyuval lélekzik. A tüdő nem azonos a +kopoltyuval: egészen másnemüek, csupán működésben helyettesítik +egymást. Ezek <i>analógus szervek</i>.</p> +<p>Egészen más eset az, amidőn ugyanaz a szerv két állatban kétféle +szerepet tölt be. Az emlős tüdeje lélekző szerv, a halnak ugyanez a +szerve mint uszó hólyag szerepel. Ezek <i>homológus +szervek</i>.</p> +<p>Így tisztázta Cuvier a Geoffroy tévedéseit és ezzel is új irányt +szabott a szervnek összehasolítására, új eszközt adott az +anatómusok kezébe.</p> +<p>Napoleon bukása 1814-ben nem érintette Cuvier helyzetét, sőt a +közügyek terén most még fokozottabban igénybe vették az ő tudását +és bölcsességét. A Bourbonok alatt bárói rangot nyer. Lajos Fülöp +Franciaország pairjévé nevezi ki. 1819-ben a belügyminiszterium +egyik osztályának vezetését bízzák rá.</p> +<p>Emellett mindvégig folytatja állattani búvárkodását. Élete +utolsó éveiben Valenciennes társaságában „A Halak Természetrajza“ +címü nagyobbszabásu monografián dolgozgat. <span class= +"pagenum"><a name="Page_97" id="Page_97">-97-</a></span></p> +<p>1832-ben ismét fölülkerekedik a forradalmi hangulat. A +közvélemény élesen elitéli a kormányt és különösen a +miniszterelnököt, aki váratlanul meghal. Most új kormány alakul s a +közbizalom Cuviert akarja a belügyminiszterség felelősségteljes +hivatalába emelni…</p> +<p>Az a kedves, szeretetreméltó modoru, göndör, szöghaju ifju, aki +a nagy forradalmat kitartó munka közt élte át, aki tudásával és +szerénységével mindenkit megnyert, aki lángelméjével szellemi atyja +lett az állattannak, az őslénytannak és az anatómiának, – most +váratlanul egy hatalmas ország élére emelkedett.</p> +<p>Ez volt az első föladat, amelynek meg nem felelhetett. Ebben is +csak váratlan halála akadályozta meg.</p> +<p>Tudományának élőfája azonban tovább növekedett és azóta is sok +nemes gyümölcsöt érleltek rajta a mesterükhöz méltó tanítványok: +Milne-Edwards, Meckel, Johannes Müller, Owen, Huxley és mások.</p> +<p class="right"><i>Dr. Szilády Zoltán.</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>Bolyai Farkas és Bolyai János életrajza.</h2> +</div> +<p><span class="dropcap">A</span> mathematika, – minden tudományok +óhajtott segédeszköze, – egykoru az emberiség legrégibb szellemi +megnyilatkozásaival. Az abszolut igazságra törő emberi szellem +kezdettől fogva érezte, hogy ez amaz út, amelyen függetlenűl a +félreértésektől, ellentmondásoktól, biztosan haladhat az igazság +keresésében. Ez az az út, amely axiómákkal és posztulátumokkal van +kikövezve. Ezek az axiómák alapigazságok, amelyek első pillanatra +világosak nekünk; nem szorulnak bizonyításra, sőt annyira +evidensek, hogy szinte nem bizonyíthatók; mintegy természetünkbe be +lévén oltva igazságuk, szükségképenieknek tünnek föl. Hasonlóan a +posztulátumok oly igazságokat fejeznek ki, amelyeknek igaz voltát +föl kell tennünk, mivel az ellenkezőjük, vagy azok következménye +ellenkezik a tapasztalattal.</p> +<p>Ilyen egyszerü alapokból kiindulva épül föl a mathematika +tudománya. Mindig a természetet tartva szem előtt, absztrakcióval +alkotja meg azokat a fogalmakat, amelyekkel dolgozik. Ilyen a +mennyiség és szám fogalma, mint a mérés eredménye. A mérés pedig +összehasonlítás egynemüek között. Ilyen egynemü <span class= +"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> valami +lehet akármi a természetben, pld. idő, tér, hosszuság, stb.</p> +<p>Ilyen mennyiségekkel és számokkal operál a mathematika, +természetesen csak szimbólikusan; azaz a különböző mennyiségeket +szimbólumokkal, betükkel jelzi.</p> +<p>A természetben vannak állandó és változó mennyiségek. Ilyen +állandó pld. a fény terjedésének a sebessége egy jól meghatározott +közegben; változó pld. a szabadon eső test sebessége stb. Ilyen +állandó és változó mennyiségek között a természetben bizonyos – +sokszor igen komplikált – kapcsolatok vannak. Ilyen kapcsolatok, +függő viszonyok vezetnek a függvény fogalmához. A mathematika +figyelmen kívül hagyva a természetben előforduló függő viszonyokat, +ő maga algebrailag létesít ilyen viszonyokat és vizsgálja azok +mathematikai természetét. Az itt adódó kérdések szerint keletkeznek +a felsőbb mathesis fő ágai, mint a differenciális és integrális +számítás, differenciális egyenletek elmélete, a különböző +függvények tana stb.</p> +<p>A mathematika másik ága a geometria, amely a tér tudománya és +mint ilyen, tapasztalati tudomány: anélkül azonban, hogy ezért +bármit is veszítene szigoruságából. Erről kezeskednek az alapjául +szolgáló axiómák. Óriási előnye a geometriának a szemlélhetőség. A +görögök pld. minden algebrai operációt is geometriailag +szemléltettek. Sőt így vagyunk ma is. Bármely mathematikai +műveletet is végzünk, a szereplő mennyiségeket szeretjük mint +hosszuságokat, vonalakat, síkokat stb. elképzelni. Ez az +elképzelés, amely csupán a fantázia működése, mintegy megeleveníti +a formulákat és a bennük szereplő mennyiségeket.</p> +<p>A mathematika a tudományok között kettős szerepet játszik. A +többi tudományokra nézve – főképpen a fizikára és technikai +tudományokra – csak segédeszköz és mint ilyen, alkalmazott +tudomány. Ilyen voltának köszöni némely – éppen a praxisban +alkalmazható – ágainak rendkívüli részletes kidolgozását. Másfelől +önmagában véve is teljesen önálló tudomány, amelyet csupán +maga-magáért művelnek, csupán a törvényszerüségekért, <span class= +"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> +amelyeket szolgáltat a használt mennyiségek között. Ebből ered, +hogy vannak olyan ágai, – mint a számelmélet pld. – amelyeket +egyáltalán sehol sem alkalmaznak és azért mégis igen sokan művelik. +Mint ilyen, lehető általánosságokra törekszik és arra, hogy az +összes mathematikailag fölmerülő kérdésekre lehetőleg feleletet +adjon.</p> +<p>Ennek az óriási épületnek a megalapozása és szigoru fölépítése +nem könnyű föladat. A legmélyebben gondolkodó lángelmék adták +időnkint koruk mathematikai tudásának ilyen összefoglalását. De +voltak és vannak pontok, amelyeket még ezek a lángelmék sem tudtak +kielégítő módon megvilágítani. Egy ilyen pont volt éppen Euklidész +XI. posztulátuma.</p> +<p>A mathematikának ilyen alapozója volt a két Bolyai. Az idősebb +Bolyai (Farkas) a Tentamenben foglalta össze kora mathematikai +ismeretét, a lehető legmélyebb filozófiai áttekintéssel. Brassai +szerint a Tentamen nem encyklopédiája, hanem kódexe az elméleti +mathesisnek.<a name="FNanchor_3" id="FNanchor_3"></a><a href= +"#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a> Egy ilyen sötét pontot +világított meg az ifjabb Bolyai (János) a Tentamen Appendixeként +közölt értekezésével. A sötét pontból bámulatosan világító +fényforrás lett, amely az egész geometria tudományát új +világításban tünteti föl és a régi mezőkhöz új, addig ismeretlen +mezőket csatolt. Ezeknek az új mezőknek a szélén áll Bolyai +Jánosnak ma már minden földi árnytól megdicsőűlt alakja.</p> +<p>Bolyai Farkas 1775. februárius 9-én született Bolyán, régi +középnemesi családból. Atyja Gáspár, anyja Vajna Krisztina volt. A +gyermek első környezete olyan, mint kb. ma is egy elzárt vidéki +udvarban lehet. A hat és fél éves Farkast atyja a nagyenyedi +kollégiumba vitte tanulni. Itt kezdődik egy lángész pályája, amely +első megnyilatkozásaival – mint gyermek – bámulatba ejti +környezetét, s amidőn hivatva lett volna termékenyítő meleget +sugározni maga körül, nem talál megértőkre, annál kevésbbé +méltánylókra.</p> +<p>A gyermek Farkas nem szeret játszani, de hamar megtanul +<span class="pagenum"><a name="Page_101" id= +"Page_101">-101-</a></span> latinul s mindenki csodájára, adott +thémára rögtönöz verseket. Az egész városban híre megy, becézik +tanulótársai, tanárai és a város főúri családai. De tanárai +mindjárt tudóst is akartak csinálni belőle s ez az, amit később fia +– János – apja gyilkolásának nevez. Egy szünidőn Nemegyei +professzortól megtanult görögül, kívülről szavalja és magyarázza +Homéroszt.</p> +<p>Igy került 12–13 éves korában tanulótársul báró Kemény Simon +mellé. Házitanítójuk Herepei Ádám, később Kolozsvárt Szathmári Papp +Mihály. Már itten jelentkezik Bolyai szellemi törekvéseiben az a +változékonyság, amely sok idejét rabolja el később is. Olyan, mint +az érzékeny mágnestű; minden kis hatás kitéríti irányából, s csak +hosszabb idő múlva tér vissza ama pólus irányába. Ez az a kapkodás, +amely általában jellemzi a kiforratlan lángészt, s amelyre oly +kiváló példák vannak irodalmunkban. (Petőfi, Arany, Jókai stb.)</p> +<p>Későbbi följegyzéseiből sejthetjük, hogy már ekkor a mathesis +felé vonzódott lelke, de egynehány szép theológiai előadás után +teljes lélekkel a theológiai tudományokra adja magát. Az a lélek +azonban, amely egy egész életen át nem tudott kibékülni a XI. +euklidészi posztulátummal, amely nem tűrt homályt a mathematikai +kérdésekben, a theológiából hamar kijózanodott. Aztán festő; majd +rossz szeme dacára is tüzér akart lenni; hallván az első magyar +operát, hegedülni kezd tanulni. Akkori közállapotaink és fejletlen +tudományos életünk következménye, hogy ez a lángész nem tud +határozott irányt venni magának.</p> +<p>1796-ban fölindulnak Kemény báróval a jénai egyetemre. Betegsége +miatt a bárótól elmaradt, s csak később követte őt és amikor +Bécsben a tüzéri akadémiát meglátja, nyomban föl akar esküdni, +amiben csak Keménynek jókor érkezett levele akadályozta meg. Így +jött Farkas is Jénába, majd egy hónap múlva Göttingenbe, ahol +Bolyai főkép mathematikát és fizikát hallgatott. Itt ér Bolyai +életének új epochájába; itt ismerkedik meg Gaussal. Hogy ki ez a +Gauss? Ma a mathematikusok „princeps <span class="pagenum"><a name= +"Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> mathematicorum“ névvel +illetik; koronája a halhatatlanság, amelynek drágakövei minden idők +lángelméinek feléje forduló bámulata és hódolata.</p> +<p>S hogy ki volt a Bolyai korában? Már is szerzője – 17 éves +korában – egy, az égitestek mozgását tárgyaló értekezésnek; +fölfedezője a körosztás elméletének. De ami Bolyaira fontos: az az +ifjui lélek, amely hivatva volt az üresen álló principátusi széket +elfoglalni. Az az ifjui lélek, amely így szól Bolyaihoz: „Sie sind +ein Genie, sie sind mein Freund.“ Mintegy törvényszerüleg hat a +mondás: a zsenik tehát barátok. És ők – a szó nemesebb értelmében – +barátok maradtak holtukig. Összekötötte őket a közös tárgy, amely +szellemüket foglalkoztatta; a közös cél, amely lelküket sarkalta. +Gauss vallomása szerint egyedül Bolyai volt ekkori ismerősei között +az, aki metafizikai eszméit a mathematikáról megértette. Bolyai már +ekkor járatos a geometriában és – mint később is – a mathematika +alapjaival foglalkozik. Gauss – mint Bolyai írja – a felsőbb +regiókban már kolosszus, de Bolyaitól sokat tanult. Így, mintegy +kiegészítve egymást, barátságuk csak növelte azokat a gyönyöröket, +amelyeket a tudományok mélyébe néző lélek szerez magának. Apró +érdekek, féltékenykedések nem zavarták meg ezt a szent harmóniát, +hisz a tudományok tere végtelen; ott a hódítók nem kénytelenek +egymás területeit bitorolni. Ott egyik területe sem gátolja a másik +fejlődését; legfölebb elősegíti, anélkül, hogy azt egyáltalán +megérezné.</p> +<p>Egy évig voltak együtt Göttingenben Bolyai és Gauss. Bolyai +Gauss eltávozta után még ott maradt Kemény Simonért, mint kezes, s +csak egy év múlva, a költség megérkezése után indult haza. Ez a +nélkülözésekkel tele esztendő az idősebb Bolyai életének +legboldogabb kora. Az a kor, amidőn a lélek csak lelkesül; amidőn a +lélek először jut tudatára szellemi fenségének; amikor a lélekben +csak az isteni szikra dominál, ennek világításában látja még a +bajokat is; s ami legfőbb: amikor a lélek erőt, bátorságot, +elhatározást, képességet érez magában <span class= +"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> az +istenség felé közelíteni. Ha érezte ezt valaki, úgy az tudja, hogy +mit élt át itten Bolyai oly barátai társaságában,<a name= +"FNanchor_4" id="FNanchor_4"></a><a href="#Footnote_4" class= +"fnanchor">4)</a> akik vele együtt éreztek, lelkesedtek és ami fő: +dolgoztak. A gyalog haza induló Bolyait a szomszéd falu határáig +kísérik; könnyek között válnak el. Gaussal megegyezés szerint egy +faluban találkoztak búcsuzóúl. A fölkelő Nap ment nyugatra és a mi +Bolyaink keletre Holdnak, aki csak a Naptól kapja fényét.</p> +<p>Bolyai hosszabb viszontagságok után hazajött. Kolozsvárt nevelői +állást vállalt.</p> +<p>Víg társak között boldogan teltek napjai, s szőtte merész álmait +tovább, életét a Múzsa szolgálatában eltölteni. Barátai unszolására +egy táncmulatságra ment; ott megismerkedett Benkő Zsuzsánnával, B. +József kolozsvári chirurgus leányával, s bár többször hirdette, +hogy szíve vértezett Ámor nyilai ellen, feled mindent, Múzsát, +mathesist s talán szerencsétlenségére, de szerencsénkre, feleségül +kérte a leányt. Anyagi viszonyai miatt csak két év múlva vehette +el, aki „nem igéző szépség, de rendkívül vonzó, szelíd és finom +lelkü, zongorázik és kellemesen énekel kottából és a zenében +kifogástalan izlése van“. Ez az összes jellemzése Bolyai első +feleségének. Nem sok, s talán csak úgy elégít ki, ha meggondoljuk, +hogy egy mathematikus és nem egy szerelmes írja. Bármilyen +tulajdonságokkal rendelkezett is, amelyek később nem voltak +alkalmasak arra, hogy Bolyait boldogítsák, kellett valami +rendkívülinek lennie benne, ami a világlátott, előkelő +társaságokban forgott, szellemes Bolyait lebilincselte. +Megnősülvén, domáldi birtokára vonúlt, gazdálkodott és ami kis +idejét az időlopók (barátok) megkímélik, a mathematikának szenteli. +Hamar jelentkezik azonban a kiábrándulás. „Én nőül vettem őt és +remélem, nemsokára apa leszek; boldog házasembernek is tartom +magam, de azért ne indulj el az én példámon; ne bízzál a +leányokban“<a name="FNanchor_5" id="FNanchor_5"></a><a href= +"#Footnote_5" class="fnanchor">5)</a> írja Gaussnak. <span class= +"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span></p> +<p>Nemsokára, 1802. december 15.-én megszületett fia, János. Ha az +öreg Bolyai szerencsétlenűl élt is feleségével, ne zárjuk ki a +szegény asszonyt a két Bolyait övező fénykoszorúból; odatartozik ő +kettőjük közé, hisz a fiú dicsősége az édesanya tisztessége is és ő +azt a fiut vérével táplálta.</p> +<p>Farkas nem volt a praktikus élet embere; anyagi gondok +jelentkeztek nemsokára. 1804-ben meghívták a marosvásárhelyi +kollégiumba a mathematika, fizika és chémia tanszékére. El is +fogadta, s 47 évig maradt ez állásában, 1851-ben történt nyugalomba +vonulásáig. Lelkesedéssel fogott tanári föladatához. Kathedra +állott rendelkezésére, ahonnan kiönthette eszméit, gondolatait. A +társaságokban szikrázó szellemmel csevegő Bolyaiból itt orator +lett. Tudományos munkáin is dolgozott, de folytonos nehézségekkel. +Nem jutott könyvekhez. Gausstól folyton jó mathematikai és +csillagászati könyvek címeit kéri. Anyagilag folyton zavarokkal +küzdött. Páratlan jó szíve van. Senkit sem bocsát el magától +segítség nélkül. A városból nem tudja birtokának gondját viselni, +jövedelmét élelmes jobbágyai harácsolják el. Sok pénzt emészt föl +bizonyos kemencerakó, s más hasonló szenvedélye is. János +születésekor hosszabb ideig Kolozsvárt tartózkodnak és itt kezdődik +a házastársak között az elhidegülés, aminek oka Bolyai anyósa volt, +aki kezdettől fogva ellenszenvvel viseltetett Bolyai iránt. A jó +viszony – reménye ellenére – Marosvásárhelyen sem állt vissza +köztük. Hiába írja Gauss – aki ekkor élte boldog szerelmének és +házaséletének első perceit, – hogy béküljön ki feleségével, az +egyszer létrejött szakadást nem lehetett helyre hozni. Bedőházy +szerint a közös boldogtalanság oka Bolyai részéről talán az volt, +hogy a külső kellemetlenségek okozta keserüségeket otthon öntötte +ki; a Bolyainé részéről pedig az, hogy nem rendelkezett a +Bolyaiéhoz illő intelligenciával. Nem tudott fölemelkedni az +ideális feleség és háziasszony magaslatára; ha férje rosszkedvű, +megvidámítani, ha jókedvű, még táplálni azt és vele mulatni, ha +tudományos dologról van szó, férjének őszinte <span class= +"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> +bámulója lenni. Nem tudta kezébe venni a ház gazdasági ügyeinek +vezetését. Ha ezt eléri, Bolyai semmiesetre sem lett volna +boldogtalan és tudományos munkásságára is jótékony hatással lett +volna. Még ha megfelelő tudós környezetben élt volna Bolyai, talán +megfeledkezett volna a bajokról, – mint annak, idején Göttingenben +– de itt is inkább apró személyi surlódásoknak van kitéve. Ezért +küldi meg Gaussnak a „Theoria parallelarum“ címü értekezését, +amelyben, mint írja Gaussnak: „Én nem tudom a hibát fölfedezni.“ +Nem bízik a kétezer éves problema megoldásában, „de ha érdemesnek +tartod, küldd be egy megfelelő Akadémiának“, írja tovább. Itthon +nincs, kinek adja, nincs az ilyen iránt érzékük az embereknek, s +„különben is meg van verve az itteni féltudósoktól“ és nem is adná +ki még, „ha nem volna kényszerítve egy kis külső dicsőséget +hazardirozni“. S e pár sorban benne van a Bolyai sorsának egész +tragédiája. Nem is az ő, hanem a mi tragédiánk. A sziklán a legjobb +mag sem kel ki; a zseninek is környezet kell, hogy alkothasson. Igy +aki hivatva volt építőmesternek lenni, lett egyszerü napszámos; de +hős, vágta a sziklát kitartással, hűen mindhalálig. Már ekkor +tervezi az arithmetika és geometria alapjairól szóló munkáját, de +azokkal csak később készülhet el a Tentamenben.</p> +<p>Eközben szépen fejlődik az ifju János, akiben már játékai közben +kezd megnyilatkozni geometriai tehetsége. Atyja óvatosan neveli; 9 +éves koráig csak játékra tanítja. Elve az, hogy a gyerek erősödjék. +A kilenc éves Jánost a kollégiumba adja, amikor aztán gyors +előmenetelt tesz atyja vezetése alatt a mathematikában és zenében. +Az öreg Bolyai is hegedült, de későn fogván hozzá, virtuózitásig +nem vihette, azonban elméletileg kitünő zeneértő volt. János már +13–14 éves korában kész virtuóz. Első látásra hibátlanúl játssza a +legnehezebb darabokat. Legszebb haladást tett a mathesisben. Mint +serdülő ifju, járatos már a differenciális és integrális +számitásokban és ami legfontosabb, teljes érdeklődéssel fordul a +parallelák elmélete felé. Atyjának legragyogóbb álmai +csoportosulnak a serdülő <span class="pagenum"><a name="Page_106" +id="Page_106">-106-</a></span> fiú körűl. Tervezi, hogy Gausshoz +küldi; mily kár, hogy nem sikerült.</p> +<p>Ilyen körülmények között élt az öreg Bolyai, nyomasztó +gondokkal, de szép reményekkel is. Teremtésre hívatott lelke +szeretne egyet-mást beváltani az ifjukori álmokból. Költői +kisérleteket tesz. Drámákat ír és hogy tehetsége felől +meggyőződjék, az Erdélyi Múzeum drámapályázatára küldi három +darabját. A döntés soká húzódott, nyugtalan lelke nem tudja +megvárni azt és névtelenűl kiadta még két más drámájával őket. Nem +a hiuság sarkalta itt, hisz névtelenül jelentek meg drámái; nem is +a haszonlesés, hisz ő nagyon is ráfizet a kiadásra és a +jövedelemből alapítványt tesz a város szegényei számára: hanem +tisztán az alkotás után való vágy és az, hogy meggyőződjék +képességeiről. Neki drámái megírásában telt gyönyörüsége. Ott +teljesen kiönthette nagy szívét és fantáziája a legragyogóbb +képekben nyilatkozott meg személyei nyelvén. Bolyai az egész +világon a „virtus“ küzdelmét látja; ebből a szempontból itélte meg +az emberi cselekedeteket. Nála az emberi érzelmek, indulatok csak +akkor értékesek, akkor használhatók drámában, ha indító okuk a +„virtus“, ha azok valamire tanítják az embereket. Ezért minduntalan +előtör alakjai szavaiból az „auctor“, a maga emberbaráti +mivoltában. Brassai szerint: „Olvasói egyaránt szerették és +bámulták és most érettebb ésszel ki kell mondanom, hogy itéletökkel +sokkal közelebb jártak az igazsághoz, sem mint akkori pályabírái is +és az újabb kor kritikusai. Szerintem a földolgozott tárgyak +„tragikuma“ ellen Beöthy Zsolt is aligha tehetne kifogást; a +jellemek eléggé kidomborodók és következetesek, a bonyodalom +érdekfeszítő és a katasztrófa természetes. Egyetlen egy kétségtelen +hibája a tragédiáknak a metaphorák túlhalmozása, miszerint majd +minden szereplő és minden helyzetben erősen virágos nyelven +beszél.“<a name="FNanchor_6" id="FNanchor_6"></a><a href= +"#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a> Bírálói is elismerik +gondolatainak nagyságát és kiemelik, hogy „egyedül <span class= +"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> a +gondolatok nagyságára nézve nem ismernek jobb munkát drámai +litteraturánkban“.<a name="FNanchor_7" id="FNanchor_7"></a><a href= +"#Footnote_7" class="fnanchor">7)</a></p> +<p>Fia ezidőben végezte a marosvásárhelyi kollegiumot és atyja +Gausshoz szerette volna küldeni. Kár, hogy ő ezt csak úgy akarta, +hogy János Gaussnál is lakjék. Gauss ekkori családi viszonyai ezt +nem engedték meg és ezért válaszolatlanul maradt a Bolyai levele. +Így a terv, Jánost külföldi egyetemre küldeni, veszendőbe ment. Nem +maradt más hátra, mint a katonai mérnöki intézetbe küldeni Bécsbe, +ahova ekkor minden mathematikát kedvelő elme törekedett, mint az +érvényesülésnek ekkor egyedüli terére. A János anyjának ekkor már +kezdett kifejlődni idegbaja. Mikor János elmegy, azt mondja: +„Itthon ne maradjon, de ha elmegy, megőrülök.“ A rettentő jóslat +bekövetkezett. Négy évig ápolta Farkas a feleségét, akinek közben +alig voltak világos pillanatai. Négy évig virrasztott az öreg +Bolyai a gyakran éneklő, magát prófétának stb. képzelő nő betegágya +mellett. Jegyezgette a csodálatos mondásokat, amelyekből kivillant +olykor ama lélek roncsainak egy-egy darabja, amely az ifju Farkast +elbűvölte. Négy évig vitte a keresztet Bolyai Farkas és nem esett +el alatta, nem is zúgolódott miatta; tűrte oly krisztusi +szelídséggel, amely csak egy Bolyaitól telhetett ki. Az ő filozófus +lelke most mutatta meg a nagyságát. Hisz azt a néhány boldog órát +eléggé megfizette tíz év boldogtalanságával; de ő azért most, +amikor éj borult arra az elmére, nem lát benne mást, csak az ő +ifjukori, szerencsétlenné lett Zsuzsikáját. Végre a szenvedő +asszony boldogult. Az utolsó percekben tébolya – mint egy rossz +álom – eltünik, kéz a kézben kibékülnek, s Bolyainé „Ne sírj! higyj +nekem, nemsokára boldogabbul találkozunk“ szavakkal vigasztalja +férjét, aki „akkor esett el a kereszt alatt, amidőn levétetett +róla“. Az elválás megrázó pillanatai soká ott lebegnek az élő +előtt. „Bár csak egy nap szenvedhetnék még tőle! Bár csak egy órát +adna a fösvény, gazdag örökkévalóság, melyen megmondhatnám +<span class="pagenum"><a name="Page_108" id= +"Page_108">-108-</a></span> neki, hogy vagyok, s adhatnám neki még +egyszer azt a jobb kezet, mely szíveinket az örökkévalóság szélén +egybefoglalta.“ Ezek a legőszintébb szavak, hisz a saját fájdalmát +adta a papirosnak Bolyai, amikor ő már tovább nem birta.</p> +<p>Négy év múlva újra megnősült. Nőül vette Nagy Theresiát, egy +marosvásárhelyi vaskereskedő leányát. Egy fia született ettől a +nejétől, Gergely, aki azonban már nem rendelkezett semmi kiváló +lelkitulajdonokkal, azon kívül, hogy apjának szerető, jó fia volt. +Nyolc évi házasság után újra özvegy maradt és ezután egyéb bajai +között ez az egy nyugodalma volt, hogy felesége nem volt, mint írja +önéletrajzában.</p> +<p>Ezalatt János a katonai iskolában szépen fejlődött. Tisztjei +szerették és dicsérték kiváló képességeit. Kezdi bontogatni +szárnyait az a szellem, amely örökké világító csillagként az égre +hatolt. A két Bolyai sűrü levelezésben áll egymással. Tartalmat a +„közös mathesisi szenvedelem“ – mint hajdan Gaussal – ad a +leveleknek, harmónikus hangot pedig az apai és fiui viszony, amely +az anya halála után még szorosabbá vált. Részint a költői +kisérletek csekély sikere, részint János munkássága Farkast is +visszatérítették első szerelméhez. Kezdi rendszerezni azokat az +eszméket, amelyek még Göttingenben fogamzottak meg agyában; hozzá +kezd nagy munkája, a „Tentamen“ kidolgozásához. És csodálatos; az +az elme, amely annyifelé fogott és mindent szenvedéllyel végzett, a +mathesis terén a lehető legmélyebbre néz és onnan építi föl a +lehető legnagyob rendszerességgel az egész mennyiségtant. Az +említett „Theoria parallelárumban“ – amelyről később lesz még szó – +éppen a legősibb rejtélyt törekszik bontogatni. Az ő, alapjában +filozófus lelke a mathematika alapjaiban találta meg azt az +anyagot, amely egyaránt kielégíti a filozófust és mathematikust +is.</p> +<p>Mondhatjuk, hogy Bolyai kezében a geometria szinte +természettudomány. Gauss és más nagyoknak is az volt a nézete, – +ellentétben Kant fölfogásával, – hogy a tér nemcsak a szemlélődés +formája, hanem önmagában létező. Bolyai a szemléletből <span class= +"pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> indul +ki. A testekből elvonás útján jutunk az <i>ür</i> fogalmára. Ebből +származtatja ő a mozgás segítségével – ellentétben Euklidésszel – a +többi geometriai képződményeket. Először a mozgással adja a +kongruencia fogalmát, amelyet Euklidész is így tárgyal, mivel éppen +arról van szó, hogy két különváltan lévő test ugyanegy helyre víve, +ha pontról-pontra megegyeznek, akkor kongruenseknek mondjuk őket. +Gondoljunk egy mozgó térrészt. Más és más képződményeket nyerünk +aszerint, amint más mozgókat (mobile) gondolunk és amint ennek +mozgását más és más föltételeknek vetjük alá. Bolyainak e +tárgyalásai le voltak rakva – szinte mondhatnók, el voltak rejtve – +a Tentamenben. Nálunk nem volt, aki méltányolhatta és a külföld +figyelmét fölhívhatta volna rá. Külföldön alig volt egypár példány +belőle. Azonban később Riemann és Helmholtz hasonló geometriai +alapozásai teljes elégtételt szolgáltattak Bolyainak.</p> +<p>A Tentamen másik része az arithmetikával foglalkozik, kezdve a +szám fogalmától, föl a legfelsőbb regiókig. Kiindul a szám +fogalmából, amely lelkünk produktuma. Aztán jön a mennyiség fogalma +és a mérés munkája, amely utóbbi vezet az egység vagy +<i>főmérték</i> fogalmára. Amíg a geometriában összes fogalmainkat +térbelileg tudjuk elképzelni, az arithmetika oly mennyiségekkel +foglalkozik, amelyeknek tulajdonságai egyeznek az idővel, mint +mennyiséggel. Ő az arithmetikát ezért idői mennyiségtannak – vagy +az ő speciális szavával – <i>id tannak</i> nevezi. Szigoruan +különbséget tesz az abszolutus egyenlőség és a relativus – szerinte +„tekinteti“ – egyenlőség; a nagyobbság és többség között. Ezek +jelölésére maga szerkesztette jeleket vezet be, vagy a már +használatban levőket saját céljai szerint módosítja. Kiválóan szép +az a mód, amellyel a positivus és negativus számok fogalmát vezeti +be. A mennyiség fogalmához bizonyos milyenséget (milyzet) csatol, +amely attól függ, hogy milyen meghatározással lép be a mennyiség +műveleteink körébe. Így az egy milyzetüek egymást növelik, az +ellentétesek egymást kisebbítik. A kétféle egységek összege zérus. +Azután <span class="pagenum"><a name="Page_110" id= +"Page_110">-110-</a></span> adja az alapműveletek értelmezését; +mindenütt a szigoru értelmet tartván szem előtt, nem a +formalizmust. Annyira törekedik kerülni a képzeletbeli és ezért +gyakran tévedésekre vezető dolgokat, hogy a differenciális +kalkulusban ki akarja küszöbölni a végtelen kicsinyek fogalmát, +mint nem élesen definiált dolgokat. Így mutatja ki rendkívül +sajátságos módon az első differenciális hányados létezését véges +differenciákra. A magasabb deriváltakra azonban módszere nem +alkalmazható.</p> +<p>Bolyai célja a Tentamennel az volt, hogy a tanulni vágyó +ifjaknak oly „compendiumot“ adjon, amelyben az axiómák előre ki +vannak téve; a képzetek a legegyszerűbbekből fejlesztetnek ki; a +tárgyalás egyszerü, rövid és kézzelfogható; az alkotvány a +legalsóbb fundamentumokból láthatólag emelkedjék föl, míg az ég +tűzkoszorui között a feneketlenbe elmerül.<a name="FNanchor_8" id= +"FNanchor_8"></a><a href="#Footnote_8" class="fnanchor">8)</a> Műve +tankönyvül is szolgált, de leszámítva kevés tehetségeseket, nem +igen értették meg. A közvélemény szinte ellene volt, anélkül, hogy +olvasták volna. A kevés méltánylás rosszul esett szerzőjének, habár +ez abban a korban nem lehetett máskép. A mathematikusok új dolgot +nem igen találtak benne, a tanúlni kezdő ifjak nehezen barátkozván +meg vele, nem volt, aki méltányolja.</p> +<p>Ma volna itt az ideje, – fejlett tankönyvirodalmunkban, – hogy +mathematikus tankönyvíróink addig ne kezdjenek munkához, míg a +Tentament meg nem emésztették. Középiskolai tanárainknak pedig +mindennapi olvasmányul kellene használniok. Ez volna az a mező, +amelyen a Bolyai elvetette mag szép termést hozna, mert valljuk +meg, hogy a mai középiskolai mathematikai tanításunk alig emelkedik +fölül az üres formalizmuson. Ezért van az örökös panasz a mathesis +ellen; ezért ez a frázis, hogy a „száraz mathematika“. Tény az, +hogy a sok formai számitásnak nem vesszük hasznát az életben, de +hasznát vennők az azokon megszokott mély és szigoru gondolkodásnak +és annak a tudományos látószögnek, amelyet már ily korán +<span class="pagenum"><a name="Page_111" id= +"Page_111">-111-</a></span> megszereznénk. Ez volna a középiskola +célja és ennek megközelítésében nem kis hasznára volnának azok a +tanárok, akik Bolyait értik; de betartják azt a tanácsát is, hogy +„az okos nevelő a természet fejlődését szemérmes tisztelettel +kisérje“.</p> +<p>A Tentamen megjelenése igen nehézkesen ment. Az előfizetők +lassan jelentkeztek, s mivel anyagi zavarai miatt saját költségén +nem nyomatta ki, nagy munkájának rövid foglalatját adta az +„Arithmetica eleje“ címü kis munkájában magyarul. A költség +összegyült végre – Bögözi Jakab Lajos 500 Rhftot ad, fia 104-et és +három évi vajudás után, 1832-ben megjelent a nagy mű első kötete, +1834-ben a második kötete. Az első kötethez függelékül csatolja fia +munkáját az abszolutus geometriáról. Ez az „Appendix“ az +tulajdonképpen, ami a tudós világ figyelmét a Bolyaiak felé +fordította.</p> +<p>A Tentamen megjelenése után Bolyai nem szünt meg dolgozni. +Szeretné a Tentament magyarul is kiadni, de nincsen rá költsége. +Dicsőséget nem aratott az eddigivel is; nem is a dicsvágy +ösztönözte, hisz névtelenül adta ki munkáit, csupán használni +kivánt hazájának; de amidőn 1835-ben az Akadémiában Nagy Károly +Arithmetikáját 200 arannyal jutalmazták, mégis elkeseredett, mert, +amint írja: annak nincs más érdeme, mint hogy Bécsben nyomtatták +szép betükkel; pedig egy lapnyi, amelyen valami tisztába van hozva, +többet ér foliántoknál. Itt csak az a mentsége van az Akadémiának, +hogy az alapszabályok szerint csak magyar nyelvü munka kaphatta a +200 aranyat.<a name="FNanchor_9" id="FNanchor_9"></a><a href= +"#Footnote_9" class="fnanchor">9)</a> Azonban érthetetlen az, hogy +bár Bolyai kész lett volna munkáját magyarul az Akadémia +rendelkezésére bocsátani, még feleletre sem méltatták. Így 1843-ban +saját költségén adta ki az Arithmetika elejét átdolgozva. Az +Akadémia mindamellett törekedett méltányolni őt és – főképp +személyes ismerősei révén – tagjai sorába választotta. Ő tovább +dolgozott, tervezett. 1853-ban a Tentamen rövid kivonatát kiadja +németül „Kurzer Grundriss…“ cím alatt. <span class= +"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span></p> +<p>Ezen kisebb munkái főképpen tankönyveknek voltak szánva, de +ezekben is, mint a kathedrán, nem találta el a helyes mértéket. +Tanár volt ő szívvel, lélekkel, de nem arra szánva, hogy tömeget +tanítson, hanem inkább arra, hogy zseniket neveljen. Bármilyen +szépen is megírta nevelési elveit, azokat csak egy esetben +valósította meg, fián, Jánoson. Az iskolában már nem sikerült ez +neki, pedig ő ott is törekedett eszerint járni el, sőt talán nagyon +is eszerint járt el. A tizenhárom-tizennégy éves János már járatos +a felső mathesisben és ő az iskolában is azt hitte, hogy mind csupa +zseninek magyaráz. Ezért volt, hogy leszámítva egyeseket, általában +nem értették meg tanítványai, mint azt többen följegyezték. Igaz, +hogy tanítványai nagyobbrészt a már serdült ifjakból kerültek ki, +akiknél éppen elvei szerint, már a tudományok legmélyebbb titkai is +kitárhatók. Ő ezeknél már nem is „szemérmes“ tisztelettel fordúlt a +természethez, hanem szinte tobzódott a gondolatokban. A magyarázat +közben az ő mindig új gondolatokat termő szelleme elérhetetlen +régiókba szárnyalt. Ilyenkor talán elfeledte azt is, hogy hol van, +csak a fényes gondolatok lebegtek előtte gomolygó halmazban. +Mindent filozófiai oldaláról fogott föl és épp ezért nem értették +mathematikai előadásait, mert ennek a filozófiája kivánja a +legélesebb látást. Arra, hogy a tudományt népszerűsítse, hogy az +előtte tömören jelentkező gondolatokat részeikre szedve közölje +hallgatóival, nem gondolt, ezt nem látta szükségesnek. Gyakran +eltér a tárgytól és áttér a tudományok és filozófia mezejére, +tanítványai meghatva ülnek előtte, elbűvölten attól a +lelkesedéstől, attól a határtalan imádattól, amellyel az előttük +beszélő ember felöleli az egész szellemi világot; gondolkodóba +ejtve attól, hogy ennek az embernek arca pirban, szeme tűzben ég +azon dolgok említésekor, amelyeket a köznyelven hideg és száraz +szavakkal jellemeznek. Hogy tanítványai sok dolgot nem értettek +meg, szinte mellékes azon nyereség mellett, amit Bolyaitól kaptak. +Hisz melyik mathematika tanárunk állíthatja ma is, hogy +tanítványainak legalább a <span class="pagenum"><a name="Page_113" +id="Page_113">-113-</a></span> fele érti őt, pláne a felsőbb +osztályokban. De a Bolyai tanítványai között nem volt egy sem, akit +meg ne hatott volna a lelkesedés tüze, aki ne esett volna +gondolkodóba, hogy mégsem lehetnek közönséges dolgok azok, amikért +így lehet lelkesedni. Ha talán kevés mathematikát tanultak is tőle +tanítványai, de megtanulták mégis azt becsülni, megtanulták a +tudományokat értékeseknek tartani. Az apróbb szabályokat +elfelejtjük, de a fiatal lelkünkbe égetett lelkesedés és nem +közönséges értékelés egész életünkre vezetőnk lesz.</p> +<p>A Tentamen készülésének idejére esik a János munkássága is. +János 1822-ben végezte a bécsi akadémiát és innen a tényleges +szolgálatba lépett. Már az akadémián foglalkozott a parallelák +elméletével és 1823-ban Temesvárról – mint alhadnagy – a +következőket írja atyjának: „’A pillanatban nints kitalálva, de az +út, melyen mentem, bizonyosan igérte a tzél elérését, ha az +egyébaránt lehetséges; nints meg, de ollyan felséges dolgokat +hoztam ki, hogy magam elbámultam…“ Két év múlva ellátogat +Marosvásárhelyre, ahol már kész rendszerét közli atyjával. Itt +megbeszélik a közlés módozatait is és Farkas nagyon sürgeti a minél +előbb való nyilvánosságra hozatalt, mert könnyen megelőzheti valaki +más. A János munkájának a közlése mégis késik és a Tentamen első +kötetének Appendixeként (függelék) jelenik meg 1832-ben. Farkas ezt +a kötetet megküldte Gaussnak és birálatot kért. Mint írja: János +többet ád a Gauss itéletére, mint az egész világéra. A válasz +késett – Gauss nem kapta meg a küldött példányt – amire Farkas az +Appendix külön lenyomatát újra megküldte Gaussnak. Gauss örömmel és +meglepetéssel olvassa át a kis füzetet és rögtön válaszol. Szokott +egyszerűségével és őszinteségével megírja, hogy a tárgyalások +egyeznek az ő gondolataival, amelyeket ebben az irányban tett és +nagyon örül, hogy régi jó barátjának a fia az, aki őt megelőzte. +Jánost elsőrangu zseninek nyivánítja és mindjárt fölhívja a +figyelmét bizonyos problémákra.</p> +<p>Gauss levele Jánosnál nagy elkeseredést szült. A talán +<span class="pagenum"><a name="Page_114" id= +"Page_114">-114-</a></span> mathematikai őszinteségű és igazságú +levél nem elégítette ki a mathematikus szívét és becsvágyát. János +érezte alkotása nagyszerűségét és ha az a fiatal lélek vágyott egy +elismerő szó után azon ember ajkáról, akit legtöbbre becsült a +világon, azért nem itélhetjük el. Hisz hosszu évek fárasztó, lázas +munkájának honorálásáról volt szó és egy meleg, elismerő szó, csak +egy kézfogás – ha gondolatban is – volt a várt díj. Nem sok – még +egy Gausstól is – azért a munkáért, amelyet az utókor – és abban +egy-egy gaussi lángész is – örök bámulattal és halhatatlansággal +jutalmazott. Megértjük, hogy János féltékeny lesz és félti a +prioritását. Megértjük, hogy elkeseredik éppen Gauss ellen, aki nem +szorult rá, ha még olyan szép gyöngyökért is, ilyen módon fáradni. +Bár Gauss később nyilvánosságra került levelei igazolják, hogy +Gaussnak már voltak ilyenféle gondolatai, hogy volt sejtelme a +készülő „új világról“, de mégis csak Bolyai János teremtette azt +meg. Ha mathematikailag gondolkozva tán igazat adunk is Gaussnak, +de szívünk legtitkosabb redőiben mégis ott él a gyanu, hogy az +önzés beszél Gaussból. Bármennyire is igaza volt, szívtelenség volt +tőle így felelni, pláne az ő régi barátjának. Gauss nem nyert vele +semmit, de összetörte János becsvágyát és odadobta az Éris almáját +az apa és fiu közé, mert János haláláig nem békült ki a gyanúval, +hogy atyja elárulta eszméit Gaussnak és egyfelől ez volt oka az apa +és fiú között később beállott viszályoknak. Az abszolutus geometria +históriájához tartozik a másik nagy fölfedezőnek – +Lobacsefszkij-nek – a neve is, aki alapjában szintén rájött a +dologra, munkálatát közölte is az Appendix megjelente előtt orosz +nyelven, de ez a tudós világ előtt ismeretlen maradt, s csak öt +évvel az Appendix után jelent meg közérthető nyelven.</p> +<p>Lássuk már most, hogy mi körül forog itten a kérdés és miben áll +a fölfedezés nagysága. A fölfedezés egy kétezeréves probléma +megoldása. Euklidész V., némelyek szerint XI. axiómája a következő: +<span class="pagenum"><a name="Page_115" id= +"Page_115">-115-</a></span></p> +<p>„Legyen egy síkban két egyenesünk és messük ezeket egy harmadik +egyenessel. A két egyenes határtalanul kinyújtva, azon az oldalon +metszi egymást, amely oldalon a belső szögek összege kisebb két +derékszögnél.“</p> +<p>Ezt Euklidész posztulátumként állítja oda, mint olyat, amelyet a +priori evidensnek látunk, sőt szükségképeninek. Ezen az axiómán ő +fölépítette geometriáját, amelyet mindnyájan ismerünk, amely a +tapasztalattal soha ellenkezésbe nem jött. Ha a priori nem is +tartanók igaznak az V. posztulátumot, a poszteriori még sem +kételkedhetnénk annak helyességében. Kevés ember van azonban, aki +már a priori ne tartaná szükségképpen igaznak Euklidésznek ezt a +követelményét. Ugyanis bármeddig hosszabbítsuk meg a két egyenest, +a tapasztalat határán belül azok mindig a tételnek megfelelően +viselkednek. Már most, ha a végesből a végtelenre vonunk +következtetést, a tétel helyes. De éppen ez a pont az, amely mélyen +gondolkodó mathematikusoknak már igen régen (Ptolemaiosz volt az +első) föltünt és ezért az V. posztulátumot a bizonyítandó tételek +sorába helyezték. A végesről a végtelenre következtetést vonni nem +szabad és így a szemlélet révén a V. euklidészi posztulátum helyes +vagy helytelen voltáról meggyőződni nem lehet.<a name="FNanchor_10" +id="FNanchor_10"></a><a href="#Footnote_10" class= +"fnanchor">10)</a></p> +<p>A mathematikusok előtt tehát ez állott: van egy tételünk, +amelynek összes következményei helyesek, de a tétel – mint axióma – +a priori nem látható be, bizonyítva pedig még nincsen. 2000 éven át +a kérdéssel foglalkozó mathematikusoknak a törekvése ezt a hiányzó +bizonyítást megadni. Megpróbálták a legkülönbözőbb útakat. Új +posztulátumokkal törekedtek a régit helyettesíteni: sokan hitték, +hogy elérték céljukat, de mindenikről kiderült, hogy valamiben +hibáztak. Kästner, Bolyai és Gauss egykori tanára, mintegy hétezer +művet gyüjtött össze, amelyek a szóban levő kérdéssel foglalkoznak. +Mint minden bizonyításnál, kétféle útja volt az eljárásnak: direkte +bizonyítani a tételt, vagy kimutatni az ellenkező lehetetlenségét. +Ez <span class="pagenum"><a name="Page_116" id= +"Page_116">-116-</a></span> utóbbi útat követi Farkas a Theoria +Parallelarumban. Fölvesz egy egyenest és erre egy merőleges +vonaldarabot állít. Ettől egyenlő távolban jobbra és balra szintén +egyenlő merőlegeseket. Már most – föltéve, hogy nem igaz az V. +axióma – ezeknek a merőlegeseknek végpontjai egy sokszöget +határoznak meg; ha pedig a merőlegeseket egész sűrön rakjuk, akkor +a végpontok összeköttetése görbe vonal lesz, amelyről Bolyai F. +bizonyítja, hogy ez csak önmagába visszatérő görbe lehet. Ebből +pedig az következnék, hogy egy egyenesre két pontjában állított +merőlegesek egy pontban találkoznak. Ez pedig ellentétben van azzal +a tétellel, hogy egy egyenesre egy pontból csak egy merőlegest +lehet vonni. Bolyai ezt bizonyítja, de bizonyításában – mint Gauss +egy levelében megmutatta – hibát követ el, amikor fölteszi, hogy a +keletkező sokszög egyenlő szögü, vagy a keletkező görbe kör, ami +nem szükségképeni. Farkast ez nem kedvetlenítette el, mert maga is +kételkedett benne, hogy kihozta volna a dolgot, habár a tétel +bizonyíthatóságáról teljesen meg volt győződve. Hasonló módon +szenvedtek hajótörést mindazok a mathematikusok – köztük Legendre, +Lagrange – akik az V. posztulátumot bizonyítani törekedtek. +Mindamellett a sok fáradságnak igen nagy haszna volt a geometriai +alapfogalmak – egyenes, görbe stb. – tisztázására.</p> +<p>Bolyai János volt az első, aki – miután a bizonyítás neki sem +sikerült – arra az álláspontra helyezkedett, hogy a parallelák +tételétől függetlenül építse föl a geometriát. Eljárásának egyik +része a Farkastól kontsruált egyenlő távolu vonal vizsgálata. +Csakhogy amíg Farkas ezt a vonalat segédeszköznek használja, János +magát ezt a vonalat vizsgálja. És ez új álláspont 1823-ban még +nincs kész, de már látja az „új másvilágot“. Ez a gondolat, amely +most olyan egyszerűnek látszik, páratlan mély látásra vall. János +emancipálni tudta magát az egész euklidészi geometria parancsoló +hatása alól és fölemelkedett arra a magaslatra, amelyet így +jellemezhetünk, mint az ő álláspontját: <span class= +"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> A +geometria oly tudomány, amelyet teljesen absztrakt fogalmakból mi +magunk, függetlenül a külvilágtól, alkotunk meg. A geometria ilyen +megalkotásakor egyetlen vezető eszménk az, hogy alkotmányunk a +térbeli szemlélettel összhangzásban legyen és így amellett, hogy +igen általános összefüggéseket ad az alapul vett fogalmak között, +egyszersmind alkalmas a tér geometriai tüneményeinek leírására. +Ennélfogva nem szabad a szemléletből vett tételeket általánosítani +és így az euklidészi tételre egyebet nem mondhatunk, mint azt, hogy +az áll a tapasztalás határain belül. Mindenesetre van egy határ, +amelyen túl a két szög összege kisebb két deréknél, de mi még nem +tudjuk az összehajlást kimutatni. Ezt a határt gyakorlatilag nem +állapíthatjuk meg.</p> +<p>Hogy a Bolyai János alkotását megérthessük és méltányolhassuk, +egynéhány szót bocsátunk előre a felületek geometriájából. Olyan +felületekről beszéljünk, amelyek bizonyos szabály szerint vannak +alkotva és így egy véges darabjuk is magán viseli a felület +jellemző tulajdonságait. Egy ilyen felület geometriáján értjük azon +tételek összeségét, amelyek a fölület, a benne jól meghatározott +módon húzható vonalak és ezen vonalak által alkotott idomok +tulajdonságait fejezik ki. Gondoljunk pl. a sík vagy gömb +geometriájára. Ha egy általános felület geometriáját akarjuk +megalkotni, a felület olyan vonalaival kell dolgoznunk, amelyek nem +tetszésszerintiek, hanem a felületre jellemzők, amelyek mintegy a +felülettel adva vannak. Ilyen vonalak a felületek legrövidebb +vonalai. Vegyünk föl a felületen két pontot és az ezt a két pontot +összekötő vonalak közül válasszuk ki a legrövidebbet (eltekintve +egyes szinguláris esetektől, ilyen mindig van). Ez épp oly szerepet +játszik a felületen, mint az egyenes a síkban és ezért nevezik +ezeket a felület egyenes vonalainak is. Hogy egy ilyen legrövidebb +vonalat megnyújtunk pl. a végtelenig, azt úgy kell érteni, hogy +ezen vonal bármely két pontját összekötő vonalak között tényleg ez +a vonal a legrövidebb. Egy ilyen felületen két legrövidebb vonalat +<span class="pagenum"><a name="Page_118" id= +"Page_118">-118-</a></span> parallelnek mondunk, ha a végtelenbe +meghosszabbítva nem metszik egymást. Egy felületbeli vonal két igen +közeli pontján átfektetett egyenest mondjuk a vonal érintőjének. +Két egymást metsző görbe vonal hajlásszögén értjük a metsző pontból +a vonalak irányában húzott érintők hajlásszögét. A gömbön a +legrövidebb vonalak a legnagyobb gömbkörök. Egy felület +trigonometriáján értjük a felület legrövidebb vonalaiból alkotott +háromszögek tanát. Az euklidészi sík háromszög szögeinek összege +180°. A gömb-háromszög szögeinek összege nagyobb 180°-nál. Vannak +felületek, amelyeken a legrövidebb vonalak alkotta háromszögek +összege kisebb 180°-nál. Ilyen felület pl. egy nyeregfelület, +amelyet kezünkön is szemlélhetünk szétfeszített ujjaink között.</p> +<p>Már most Euklidész V. posztulátumának vizsgálatában gondoljunk +egy pillanatra általánosan felületekre és azok egyeneseire +(legrövidebb vonalaikra). Nyilvánvaló, hogy itt megeshetik pl. az, +hogy a két egyenes nem találkozik, dacára annak, hogy a belső +szögek összege kisebb 180°-nál.</p> +<p>Már most képzeljünk egy ilyen nyeregfelületet igen nagyon +ellapítva, mikor is azt egyezőnek találjuk az euklidészi síkkal, +dacára annak, hogy az eredeti viszonyok megmaradnak.</p> +<p>Távol attól, hogy ilyen nyeregfelületnek képzelnők a Bolyai-féle +abszolutus síkot, ezt csak annak szemléltetésére hoztuk föl, hogy +jogosult volt az akkori geometrák kételkedése. Már most hogyan jár +el Bolyai János? Az ő korában azok a geometriai tételek, amelyeket +én itt fölsoroltam, még csak készülőben voltak Gaussnál. Neki nem +volt más fogantyu a kezében, mint annak éles meglátása, hogy +megeshetik a két egyenes nem metszése akkor is, ha a belső szögek +összege kisebb 180°-nál. Ő ennek következményeit vonja le és ennek +következményeiből konstruálja úgynevezett abszolutus síkját.</p> +<p>Jánosnál tehát a kiinduló pont az, hogy két párhuzamos egyenes +belső szögeinek összege kisebb 180°-nál. Vegyünk most egy síkban +végtelen sok parallel egyenest. Egyik egyenesen vegyünk +<span class="pagenum"><a name="Page_119" id= +"Page_119">-119-</a></span> föl egy pontot és ebből úgy húzzunk egy +egyenest az egyik szomszédos parallelhez, hogy a két belső szög +egymással egyenlő legyen. Ilyen egyenes mindig van és János +álláspontján a keletkező szögek hegyes szögek. Ezt a műveletet +folytassuk tovább parallelről parallelre, mindig az előbbi szelő +végpontját használva az új szelő kezdőpontjául. Az így kapott +szelők együtt egy sokszöget alkotnak; ha pedig a paralleleket +végtelen sűrűn vesszük, a sokszög átmegy egy görbe vonalba. Ezt a +vonalat nevezi János határvonalnak és L betűvel jelzi. Később ennek +a vonalnak a paraciklus nevet adták. Bolyai János kimutatja, hogy e +vonal egyenlő görbültségü. Euklidész síkjában ennek a görbének +egyenes fele meg, amely forgatva a parallelek egyike, mint tengely +körül, síkot ír le. A paraciklus hasonló forgatással egy felületet +ír le és ez a felület a Bolyai János paraszférája, amely olyan +tulajdonságu, hogy rajta pontosan érvényes az Euklidész +geometriája, ha az euklidészi egyenesk helyett a Bolyai-féle +paraciklusokat használjuk. Nevezetes az, hogy míg az Euklidész +síkjában az V. posztulátum nem bizonyítható, Bolyai a paraszférán +ezt két paraciklusra szigorúan bebizonyítja. Ezután megszerkeszti +Bolyai egy egyenes egyenlő távolu egyenesét, amely nála újra +görbevonal lesz. Egy egyenes két pontjában egyenlő merőlegeseket +állítunk és a végpontokat összekötjük egy parallellel, de mivel a +belső szögek összege kisebb 180°-nál, az összekötő egyenesnek a +másik felé be kell görbülnie János szerint. Szerkesztve ezt az +egész egyenes hosszában, egy görbét kapunk, amelynek neve +hypercyklus, és amelyik Euklidés szerint újra egyenes. Forgatva ezt +a merőlegesek egyike körül, egy fölületet nyerünk, amelynek neve +hyperszféra. Ennek geometriájával János keveset foglalkozik.</p> +<p>Bolyai János az ő geometriájában határozatlanul hagyja, hogy a +belső szögek összege mennyivel kisebb 180°-nál és itt végtelen nagy +tetszésszerintiség van. Minden egyes esetben más és más méretekkel +bíró para- és hyperszférákat nyerünk, <span class= +"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> +amelyeket az illető esetekben egy-egy állandó individuálizál. +Amikor ez az állandó végtelenné válik, a Bolyai-féle geometria +átmegy az Euklidész-félébe, amit élesebben úgy fejezhetünk ki, hogy +a Bolyai-féle geometria, mint speciális esetet magában foglalja az +az euklidészi geometriát.</p> +<p>Most láthatjuk a különbséget a kétféle geometria között és +láthatjuk azt a széles látókört, amit Bolyai nyitott meg. Míg +Euklidész szerint van egy felületünk, amely leír bizonyos +egyszerűbb geometriai tüneményeket, addig Bolyai a felületeknek egy +végtelen nagy sokaságát alkotta. A tapasztalás alá eső tüneményeket +ez is leírja egy speciális esetben (ha az a bizonyos állandó +végtelen nagy lesz). A többi esetek geometriájával a gyakorlat +ugyan nem nyert semmit, de nyert a csupán abszolutus igazságra +törekvő szellem, mert olyan újabb összefüggéseket kapott így, +amelyeket az euklidészi geometria nem képes nyújtani.</p> +<p>Összefoglalva a mai geometriai rendszereket, háromféle +geometriánk van: A Riemann-féle, amely a gömb geometriája; +jellemzője, hogy a háromszög szögeinek összege nagyobb 180°-nál. Az +Euklidészé, mely általánosan ismeretes és a +Bolyai-Lobacsefszkij-féle geometria, amelyet euklidészi +álláspontról nézve, a már említett nyeregszerü felületeken +szemléltethetünk és amelyben egy háromszög szögeinek összege kisebb +180°-nál.</p> +<p>Ezek után látjuk, hogy az V. posztulátum helyes vagy helytelen +voltáról szóló kérdés magától elesik. Ha geometriánk alapjául +tesszük, kapjuk az Euklidész geometriáját; ha nem, kapjuk a +Bolyaitól abszolutusnak nevezett geometriát. A kétezeréves probléma +így nyert megoldást a mi Bolyaink által. Tulajdonképpen nem +megoldást nyert, hanem lépcsőül szolgált a geometráknak oly magasra +emelkedni, ahonnan új világokat láthatnak. A geometriai látókör az +Appendix által óriásit növekedett és a kiépítés munkája ma is +folyton tart.<a name="FNanchor_11" id="FNanchor_11"></a><a href= +"#Footnote_11" class="fnanchor">11)</a> <span class= +"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span></p> +<p>Az Appendix megjelenése után Jánost nemsokára nyugdíjazták és ő +Domáldra, atyja birtokára költözött. Oly környezetben élt, amely +nem is sejti, de ha sejtené is, méltányolni sem tudná a zsenit. A +külső elismerés elmaradt és így Jánosnak különben is szélsőségekre +hajló természete rendkívüli anomáliákba csapott át. Az egész +országban egy ember van, aki őt érti és méltányolni tudja, atyja. Ő +azonban összevesz atyjával, részint anyagi dolgok miatt, részint a +gyanu miatt, amely szerint atyja elárulta volna eszméit Gaussnak. +Munkakedve elvesz és csak szórványosan, kapkodva dolgozik. Egy +Leipzigbe küldött, a komplex mennyiségekről szóló pályamunkájában +sok dologban megelőz nagy matematikusokat, de bírái munkáját nem +értették meg és ez még jobban elkeserítette. Nagyobb munkája még a +Lobacsefszkij dolgozatának birálata, „amelyben János egyebek között +Lobacsefszkij előállításának olyan pontatlanságára utal, amelyet +rajta kívül senki sem vett észre“.<a name="FNanchor_12" id= +"FNanchor_12"></a><a href="#Footnote_12" class= +"fnanchor">12)</a></p> +<p>Már utolsó katonaéveiben kezd félrevonulni, mogorva lenni. +Minden kis dolog kihozza sodrából és ilyenkor óriási +féktelenségekre ragadtatja magát. Egy ilyen eset volt oka +nyugdíjaztatásának is. Haza kerülvén, azt hiszi, hogy atyja meg +akarja rövidíteni örökségében öccse javára, ami elhidegíti az +egykor oly meleg és harmónikus viszonyt. Jánosról sok mendemonda +kering, jóval több a kelleténél és az apa talán túlságosan is +hitelt adván ezeknek, szeretné, ha fia a közvéleményben is oly jó +hírnek örvendene, mint esze azt megérdemelné. Ilyenkor János +végtelen haragra lobban. Az okot bizonyos hozzá nem illő nővel való +viszonya szolgáltatta. Az egyes tények a kisvárosi élet szokásai +szerint eltorzítva kerültek közszájra. János hiában kéri atyját, +hogy ne higyjen ezeknek, – talán az igaznál többet is elhitt – és +így érthetjük János elkeseredését is. Mindenesetre Jánosnak családi +élete egyike a legérthetetlenebb viszonyoknak. Bedőházy szerint nem +tudni, hogy hol kapta nejét, sem azt, hogy meg volt-e vele esküdve, +<span class="pagenum"><a name="Page_122" id= +"Page_122">-122-</a></span> de ez a nő volt az egyetlen lény, +akinek hatalma volt Bolyai János fölött. A szomszédok tanúsága +szerint a két sajátságos lélek összeütközései nagy viharokra +szolgáltattak alkalmat. Összegében véve tehát, szemben állott az +öreg Bolyai jó híre a János épp oly rossz hírével; az öreg jó szíve +az ő kemény, semmi szívességre és hálára nem hajló szívével; az apa +kevés meglepetéseket keltő tudományos munkássága a János új +világával. Szemben állott az apa tekintélye, amelyet néha +akaratlanul is érvényesíteni akart, a János saját halhatatlanságába +vetett hitével, mintegy bizalommal a jövő igazságszolgáltatása +iránt, de épp oly elkeseredéssel a jelen iránt, hogy meg akarják +fosztani dicsőségétől (Gauss-féle levél) és még hozzá a gyanúval +atyja iránt, hogy ez az ő révén történt. Szemben állanak ilyen +szétválasztó lelki motivumokkal, amikhez hozzájárul a +széttörhetetlen kapocs, a mathesis iránti közös szerelem.</p> +<p>Bármennyire eltávolodtak is egymástól az első okok miatt, +összehozta őket ez utóbbi. Az egész országban nincs még egy hely, +nincs még egy matematikus, ahol szerelmüknek áldozhatnának. Ha +távol vannak egymástól, leveleznek, de a kritikusabb időkben +megszólítást nem használnak; eszméiket közölni kell. Ha pedig +együtt laknak, egy meg nem értett szó, egy magyarázat félreértése, +egy kis kritika fölszínre dobja az összes ellentéteket. És nem +tudnak megegyezni, mint okos emberekhez illik, nem tudnak +különbséget tenni bizonyos dolgok között, nem tudnak semmiben +elnézést gyakorolni egymás iránt. Az őrültek csökönyösségével +ragaszkodnak nézeteikhez. Az apa még engedne, de János makacssága +őt is kihozza sodrából. Nyugodt pillanataikban mindketten vágynak a +közös békére, hisz szeretik is egymást, ezt is nem rendes +méretekben, többször ki is békülnek, de mindig kerül valami kis +ellentét és kész a surlódás, sőt a késhegyig menő harc. Ilyenkor +János szenvedélyessége nem ismer határt. Igy hívja ki atyját egy +ilyen pillanatban párbajra, amire az öreg őt elűzi házától. +Kibékülnek újra, <span class="pagenum"><a name="Page_123" id= +"Page_123">-123-</a></span> de csak további civódásokra, amelyekben +mindenesetre több hibája volt Jánosnak.</p> +<p>Férfikorában általában mogorva természetü, az embereket kerüli, +akikkel érintkezik, azokkal is nyers. Álláspontja az, hogy az +emberek egymással való érintkezése matematikai szigorúsággal +történjék. Semmi előzékenység, semmi barátság, de semmi önzés. +Ilyen elvek alapján míg atyját sok tekintetben elkeserítette, +boldoggá akarta tenni a világot. Az apró sértések, keserűségek, +névtelen szenvedések iránt nem volt érzéke, de érezte, hogy ebben a +világban a boldogság vajmi ritka. Az ő hatalmas szelleme, amely a +geometriában oly magasra tudott emelkedni, a humanitásban is túl +akarta szárnyalni az emberi határokat. Az a szeretet és jószívűség, +amellyel atyja minden egyes embert, érdemest és érdemetlent +egyformán szívére ölel és nem számolva képességeivel, elhalmoz +jótéteményekkel, Jánosból az egész emberiség felé sugárzik. Atyja +fia volt ő ebben is, csakhogy óriási méretekben. Egy rendszert akar +kidolgozni, amelyben szigorúan az ész szabályai szerint él az +emberiség: amely világban boldogság honol, mert száműzve van belőle +minden, ami az emberi lélek érzelmein alapszik. Nincs költészet, +művészet, szeretet, szerelem, csak matematikai formulák szerint +símán gördülő élet. Ezt a hideg világot nevezi ő boldognak, +amelyből hiányzik a szülői és baráti szeretet melege, hiányzik a +szerelem tüze. Rendszerét üdvtannak nevezi és ebben akarja +összefoglalni az összes emberi tudományokat, amelyek ezt a célt +szolgálják. Csak vázlatok, apróbb fejezetek maradtak ebből, +egységes munkára már nem volt képes a szerző. A gondolat, az eszme +nagysága annyira elragadta, hogy a részleteket nem tudta +kidolgozni. Hozzájárult igen nagy önimádása és minduntalan saját +énje nyomul előtérbe.</p> +<p>Atyjától örökli jelleme alaphangjait, de mint mellékhangok +vegyülnek az eredetileg harmónikus vonások közé anyja hisztérikus +lelkének némely vonásai. Lassanként e mellékhangok lesznek +uralkodókká a lélekben és emiatt van, hogy apa és <span class= +"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> fiú +szembeállítva, két ellentétes jellemként tünik föl előttünk. Midőn +bámulattal állunk meg a „Geometria absolute vera“ mellett és +töprengéssel a Farkas munkája előtt, hogy miben is rejlik e férfiu +nagysága,<a name="FNanchor_13" id="FNanchor_13"></a><a href= +"#Footnote_13" class="fnanchor">13)</a> vegyük észre, hogy egyek +ők: a matematika megalapozói. Farkas egy kérdés megoldását fiára +hagyta, mint legszebb díszét talán az általa emelt örökké szilárd +épületnek. Mindkét élet szívetszorító példája egy tragikus életnek, +de míg a Farkas homlokára a nyugati nap – Gauss – egy fénysugárt +von, addig a Jánoséra, – legalább az ő hite szerint, – csak árnyat +akart vetni. Talán intő példa mégis, hogy ne mindig a külföldre +bízzuk zsenijeink fölfedezését. Élnek olyan talajon, amely +semmiképpen sem kedvez a matezis fejlődésének; de míg Farkas +túlságos szerénységgel elesettnek vallja magát, filozófikus lelke +munkára sarkalja, hogy mégis hasznára legyen hazájának és az +emberiségnek, addig János kevésbé rokonszenves módon, de annál +nagyobb önbizalommal és bátorsággal kimondja, hogy ő az emberiség +legnagyobb szellemeinek egyike. Az a lélekerő, amely Farkast nem +engedi teljes desperációba jutni, – mintegy bízva az utókor +igazságszolgáltatásában, – a János lelkében erőt akarván venni a +sorson és körülményeken, önmagasztalásba ful. Farkas minden egyes +embert boldogítani akar, aki hozzá fordul, János elég erősnek érzi +magát az emberiség boldogítására. Farkas szétszórja emiatt javait, +magát nagy anyagi zavarokba sülyesztve; János erre fordít az +anyagiaknál annyiszorta becsesebb sok szellemi energiát, megfosztva +magát új alkotások gyönyörűségétől. Ki vesztett többet, ne mondjunk +ítéletet. Farkas lelke csordúltig van a keserűséggel, amidőn azt +írja Gaussnak: „Bocsásd meg nekem, kedves Gauss, hogy óriási +pályafutásodban zavarlak…“, de ezzel a keserűség távozik, pedig a +fájdalomnak mily tömege hozhatta tollára e szavakat, +összehasonlítva magát az óriás Gaussal. Egy pontból indultak ők ki, +egy irányban, egyenlő impulzussal, de míg Gauss nyílegyenesen +folytatta pályáját, <span class="pagenum"><a name="Page_125" id= +"Page_125">-125-</a></span> a Bolyaié a mi, még örökkétartó átkunk +bűvkörébe jutván, lehajlott és kínosan szakasztott egypár barázdát +a műveletlen ugaron. Ebben a néhány Gausshoz írott szóban benne van +mindaz a fájdalom, amelyet az anya érezhet egyetlen gyermeke +elvesztén. Benne van, sőt több, mert a lángésznek minden mozzanata +rendkívüli. Nem közönséges dolgokat termel, nem közönséges módon +örül és nem közönséges módon szenved. Jánosnak nem jöttek ajkára +ilyen szavak; talán ezek fojtogatása következtében volt az egykor +kedves fiu olyan mogorva, szótalan.</p> +<p>Atyja halála után János teljesen fölhagyott mindennel és teljes +elhagyatottságban halt meg 1860-ban Marosvásárhelyt.</p> +<p>Pihennek ők már mind a ketten és ma, amikor ítéletet mondunk +fölöttük, törekedjünk elsősorban talán megérteni őket.</p> +<p class="center">*</p> +<p>E kis dolgozatban eredeti gondolat, – leszámítva egypárat, – +nincsen; minden meglelhető Bedőházy J.: A két Bolyai; Brassay: +Emlékbeszéd Bolyai Farkas fölött; Schlesinger Lajos: Bolyai János +(Math. és Phys. Lapok) és egyetemi előadásai; Bolyai és Gauss +levelezése címü munkákban és még a Math. és Physikai Lapokban +közölt néhány értekezésben. Éppen ezért elhagytam az illető +helyeken minduntalan a forrásra utalni, ami az olvasást nehézkessé +tette volna. <span class="pagenum"><a name="Page_126" id= +"Page_126">-126-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>Carolus Linnaeus.</h2> +</div> +<p><span class="dropcap">M</span>ár megsárgultak irásainak levelei, +már bevonta másfél évszázad patinája könyveinek régi erős +bőrkötését, de a feledés porrétege nem fedte be őket…</p> +<p>A régi könyvek között egy sincs, amely oly mindennapos +használatban volna, mint Linné nem egy műve, sőt éppen az ő +alapvető munkái voltak azok, amelyek örökre elnémították előzőinek +szavait és múzeumi darabokká tették a Linné előtti botanikai +fóliánsokat. Pedig műveiben nem találunk oly hatalmas, új, +természettudományi tételeket, törvényeket vagy fejtegetéseket, mint +egy Newton, Keppler, Galilaei vagy Darwin alkotásaiban. Nem is +ilyen eredményeket kell keresnünk Linné munkáiban, hanem ismerve az +őt megelőző korok természetrajzi tudományainak történetét, +megtaláljuk Linnében a reformátort, a forradalmárt, aki mintegy +kulcsot adott az emberiség kezébe és ezzel fölnyitotta az +évszázadok óta hasztalan döngetett kaput, amely a természet +kutatásának csarnokába vezet.</p> +<p>Csodálatos erő, munkakedv, törhetetlen szorgalom, éles +megfigyelés, fegyelmezett agy jellemzi Linnét. Ezekkel a +tulajdonságokkal <span class="pagenum"><a name="Page_127" id= +"Page_127">-127-</a></span> fölszerelve tudta csak végigküzdeni +küzdelmes életét, elszenvedni a nélkülözéseket, kutatni a +természetben, robotolni iróasztala mellett és oly műveket alkotni, +melyek alkonya nem következhetik el.</p> +<p>Küzdelmes volt az ő pályafutása is. Mintha a természet éppen +attól akarta volna megvonni javait, aki neki szentelte életét.</p> +<p>Családja svéd smalandi paraszti ősök ivadéka. Nagyatyja Bengt +Ingemarsson nevü paraszt volt Hwitarydban, aki Nils fiát papnak +nevelte. Ez utóbbi svéd szokás szerint mint akadémiai képzettségü +férfiu, latinos nevet, a Linnaeust vette föl egy híres rashulti +hársfa után. A család másik két ága ugyanígy Tiliander és Lindelius +nevekre változtatta a paraszti Ingemart és Ingemarssont. Nils +Linnaeus és felesége Christina Brodersson elsőszülött fia Carolus +Linnaeus (Linné)<a name="FNanchor_14" id="FNanchor_14"></a><a href= +"#Footnote_14" class="fnanchor">14)</a> 1707 május 23-án született +Stenbrohult közelében, Rashulthban. Már születésekor konvenció és +fogadalom várta a leendő természetbuvárt. Szülei Istennek +ajánlották elsőszülöttjüket, papnak szánták és legfőbb óhajuk az +volt, hogy az apa hivatalát folytassa később a fiu. De Linnét +természete másfelé vonta. Ő már gyermekkorában csodálója és +rajongója volt a természetnek, többre becsülte az erdőben való +bolyongást, a kerti plánták művelését, mint az iskola padjain a +grammatika tanulását. Maga atyja is virágkedvelő kertészkedő volt, +ő maga vezette be fiát a kertészkedésbe, botanizálásba és szivesen +vette, ha fia a szép vidéken jár-kel és a természet nyitott +könyvének titkait kutatja. Remélte, hogy fia eme léleknemesítő +foglalkozása a komoly gondolkozáshoz, szelid életmódhoz szoktatja +őt. Ez így is történt, de egyuttal elvonta őt az iskola padjairól, +virágai kedvéért elkerülte a nyelvtan csarnokát, nem imponált neki +a tanrend, a tanterv, meg a bizonyítvány. Nehezen bár, de elvégezte +a gimnáziumot Wexiőben. Tanárai természetesen nem voltak +megelégedve vele és <span class="pagenum"><a name="Page_128" id= +"Page_128">-128-</a></span> tanácsolták is Linné szüleinek, vennék +ki őt az iskolából, mert semmi komoly pályára nem való. Be is +látták szülei, hogy tervük nem sikerül. Elhatározta atyja, hogy +inkább csizmadiának adja, de nem engedi, hogy botanikus legyen. +Semmi pálya, semmi tekintélyes polc és dicsőség nem vár a +botanikusra, gondolta az öreg pap és ha már nem prédikálja fia +isten dicsőségét a szószékről, legalább cipőket készítsen, amelyben +a hívők a templomba járnak. Linné tehát dilemma előtt állott. Vagy +pap vagy csizmadiainas. Az utolsó percben azonban, mint ilyenkor +történni szokott, megjelent a mentő szellem Rothmann orvos +személyében. Rothmann ismerte jól a fiatal Linnét, tanította is a +gimnáziumban, fölismerte benne nagy tehetségét, megérezte, hogy a +fiu botanizáló hajlamának komoly alapja van és már addig oly +ismereteket szerzett, amely bármely szakférfiunak is díszére +válhatnék. Minden ékesszólását és rábeszélőképességét fölhasználta, +hogy Linné atyját szándéka megváltoztatására birja. Mivel a fiu ki +is jelentette, hogy akár papnak, akár csizmadiának adják, ő mégis +botanizálni fog, továbbá, mert a szülők kivánsága és fogadalma +elvégre a második fiún, Samuelen is végre leszen hajtható, ami úgy +is lett idővel, sikerült is Rothmannak rávenni Linné szüleit, hogy +bizzák ő reá fiuk további nevelését és engedjék az orvosi pályára +lépni. Abban az időben még a botanika az orvosi tudományokkal volt +szoros kapcsolatban, tulajdonképpen a botanikusok fő studiuma a +gyógynövények ismerete volt, viszont el sem volt képzelhető olyan +jó orvos, aki a növényeket nem ismerte. Rothmann maga is +botanizált, maga mellé vette Linnét, bevezette az orvostudományok +elemeibe, rendelkezésére bocsájtotta könyvtárát, amelyben Linné +gyönyörrel tanulmányozta az akkor legnagyobb becsben tartott +botanikai művet, Tournefort Institutiones rei herbarii c. munkáját. +Most már kénye-kedve szerint foglalkozott növény- és +állatgyüjtéssel, ezek tanulmányozásával, készülvén ezáltal az +egyetemre. 1727-ben, mikor gimnáziumi tanulmányait bevégezte, nem +valami meleg <span class="pagenum"><a name="Page_129" id= +"Page_129">-129-</a></span> ajánlással bocsátották útnak tanárai. +Bizonyítványában az volt olvasható, hogy a tanuló olyan, mint a +faiskola csemetéje, amely a gondos kezelés ellenére mindig azon +van, hogy vadhajtásokat hozzon. Csak, ha óvatosan átültetjük őket, +változik meg természetük és hoznak élvezhető gyümölcsöt. Ez nyujt +reményt arra, hogy Linné átlépve az egyetem küszöbét, talán kedvező +haladást fog mutatni.</p> +<p>A svéd főiskolák közül Linné a közelebbi kisebb és olcsóbb lundi +akadémiába ment, ahol hamarosan az elsők közé küzdötte föl magát +szorgalma és készültsége révén. Itt is akadt pártfogója Stobaeus +orvos-botanikus professzor személyében, aki megismerve Linné kitünő +tulajdonságait, magához vette őt. Stobaeus könyvtárában és +gyüjteményeiben megtalálta Linné a neki megfelelő könyveket, a +városka környékén szorgalmas kutatásokat végzett, különösen az +alsóbbrendü állatokat, de főképpen a növényeket tanulmányozta, a +gyüjteményt gyarapította és Tournefortot követvén, leirásokat +készített megfigyelése tárgyairól. A következő, 1728. évben már +kicsiny lett Linné ambiciójának a lundi akadémia és nem törődve a +nyomorral, amely reá várt, átment az upsalai egyetemre. Kis +pénzecskéje, amit még hazulról kapott, Upsalában hamarosan +elfogyott. De neki elég volt az, hogy az egyetemet ingyen +látogathatta, a testi jóléttel nem törődött. Annyira jutott, hogy +könyöradományokból tengődött, társai ételmaradékából táplálkozott, +elviselt ruháikat kérte el, elővette csizmadia tudását is és az +eldobott rongyos cipőket foltozta ki magának kártyapapirossal, +fakéreggel. Igy járt arra az egyetemre, amelynek nagy hírnevét, +mint professzor ő maga is emelte! Ez a nyomor és küzdelem nem törte +le Linné törekvését, de megedzette azt.</p> +<p>Nemsokára itt is pártfogóra talált. Egy izben, amikor a +botanikus kertben tanult, összetalálkozott Celsius nagyhírü +tudóssal, akinek méltán föltünt Linné alapos ismerete, +tájékozottsága a kert növényei körül. Mikor Celsius meghallotta +Linné nyomorát, magához vette őt, lakást, ellátást adott neki +<span class="pagenum"><a name="Page_130" id= +"Page_130">-130-</a></span> és munkatársul szerződtette. Celsius +egy hierobotanikán dolgozott, amelyben a biblia növényeit irta le +és ebben nagy segítségére volt pártfogoltja, aki ezáltal ismét +otthonhoz és könyvtárhoz jutott. Nagy alkalma nyilt itt Linnének a +munkálkodásra, tanulásra, a botanikai irodalom tanulmányozására. +Tourneforton kivül megismerte Linné a párisi Vaillant műveit is és +e két rendszerező gondolataiból táplálkozva mindinkább +megérlelődött benne egy új növényrendszer megalapításának eszméje, +amelynek a növények ivarszervein, a porzók és termők viszonyain +kell fölépülnie. Behatóan tanulmányozta tehát a növények ivari +életét, 1730-ban már egy értekezést is irt erre a tárgyra vonatkozó +észleleteiről, amely a szakférfiak, különösen Olaf Rudbeck +figyelmét is magára vonta. Még ebben az évben történt, hogy a 70 +éves Rudbeck vissza akarván vonulni a tanszéktől, megfelelő +helyettest keresett és ezt Linné személyében találta meg. +Huszonhárom éves volt ekkor Linné és már mint vikárius a +növénykertben előadásokat tartott. Ez az új helyzet még inkább +kifejlesztette Linné tudását. Előadásai részére kidolgozta növény- +és állatrendszerét, megírta a svéd kerti virágok rajzát, amely +művében, bár ez nyomtatásban nem jelent meg, fektette le először +rendszere gondolatait.</p> +<p>Működése azonban nem volt zavartalan. Az upsalai svéd +természetbuvár társaságtól megtisztelő megbizást kapott, amely +azonban több nélkülözést és küzdelmet rejtett magában, semhogy +kisebb energiáju és kevesebb nyomorhoz szokott tudós elvállalhatta +volna, mint Linné. Kiküldték a Lappföld természetrajzi +tanulmányozására igen szerény anyagi segítséggel.</p> +<p>Minden természetbúvár tudja, hogy mily fáradságos még ismert +területen, művelt környezetben is a természetrajzi gyüjtés, pedig e +helyeken nélkülözésről szó sincs. Elképzelhető, mily küzdelmes egy +jóformán lakatlan, a természet szeszélyeitől alaposan meglátogatott +területet, a lappok földjét kutatni, egyedül, szegényen. Linné +nyomorhoz, nélkülözéshez szokott természete, törhetetlen tudásvágya +azonban nem ismert akadályt. Szülei <span class="pagenum"><a name= +"Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> meglátogatása után 1732 +május 2-án útrakelt. Hátán gyüjtőtáskájával, fehérneműjével, +kebelében nagy ambicióval nekivágott a nagy útnak. Az út elejét, +amíg tulajdonképpeni céljának területére nem érkezett, lóháton +tette meg, a bottni öböl mentén északkelet felé Hernasandig. Innen +kezdve egyedül, gyalog folytatta útját a lappok rideg földjén. A +folyók, tavak, mocsarak országában metsző hidegben, emberi táplálék +hijján barangolt be nagy területeket. Saját följegyzése szerint +hallal és rénszarvastejjel táplálkozott, sóhoz és kenyérhez csak +nagy ritkán jutott. A lappföld után Norvégiának vette útját és +megmászta a svéd-norvég határhegységeket, meglátogatta a gazdag +ércbányákat, megfigyeléseit, gyűjtéseit az ásványországra is +kiterjesztvén. Augusztus 11-én ért Luleába, ahol egy kissé +megpihent, azután Torneán át Finnországba ment; Carleby, Vasa, +Kristina, Biorneborg jelzik útját, amelyet Abo egyetemi városig +folytatott, ahonnan a bottni öblön keresztül visszatért Upsalába +(1732. október végén). Utazása nagy eredményekkel gazdagította a +bejárt földek ismeretét. Linné közölt is belőle a svéd akadémia +évkönyveiben 1732. és 1735-ben a Florula lapponicat, amelyből +később (1737.) a Flora lapponica alakult. Száz új növényt írt le +ebben. Linnének ez az első nyomtatásban megjelent műve már eltér +Tournefort rendszerétől és Linné eredeti fölfogása tükröződik benne +vissza. A Fauna fennica (Finnország állatvilága), mely 1735-ben +jelent meg, szintén ez utazás eredményeit dolgozza föl. Nyilvános +elismerést is nyert útja után: az akadémia tagjává választotta.</p> +<p>Gazdag tudással, öregbített tapasztalatokkal és nagy +lelkesedéssel fogott hozzá Linné ismét 1733-ban az egyetemi +előadásokhoz. Növénytant és ásványtant hirdetett. Előadásai oly +vonzóak, oly alaposak voltak, hogy példátlan nagy hallgatóságot +gyüjtött maga köré. A fokozódó siker azonban irigyeket is +termelt.</p> +<p>Az öreg Rudbeck új helyettese, Nils Rosén volt a legféltékenyebb +Linnére. Bevádolta őt az egyetemi tanács előtt, hogy <span class= +"pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> diploma +nélkül mer előadásokat tartani. Hiába volt a nagy tudomány, az +eddigi siker, a tanács consistorium elé állította Linnét és +eltiltotta a további előadásoktól. Képzelhető, hogy a lesujtó +itélet hogy hatott a törekvő, lelkes, de egyuttal indulatos Linné +kedélyére. Az őrülettel volt határos fölháborodása és mély +gyűlölete Rosén iránt, úgy hogy amikor ez megelégedéssel elhagyta a +consistoriumot, megtámadta őt Linné, kardot rántott és le akarta +szúrni rosszindulatu ellenségét. Csak a környezet mentette meg a +vádaskodó életét, de Linné további sorsa majdhogynem a bukás volt. +Ki akarta tiltani a biróság Upsalából és csak pártfogójának, +Celsiusnak sikerült őt ettől megmentenie. Linné és Rosén közötti +ellenségeskedés azonban sohasem szünt meg teljesen, még akkor sem, +mikor mind a ketten hírneves professzorok lettek.</p> +<p>Megint megfenyegette tehát Linnét a nyomor és reménytelenség +réme, amelyet még fokozott az is, hogy nem nyerte el a lundi +akadémia megüresedett orvoskari adjunkturáját, amelyre pályázott. +Tanítványai körében, akik nagy szeretettel és ragaszkodással vették +körül szerencsétlen fiatal mesterüket, egy terv fogamzott meg Linné +foglalkoztatására. Tanulmányutat terveztek a bányavidékek +fölkeresésére és a kirándulás vezetőjének Linnét kérték föl. +1733-ban el is indultak és meglátogatták Garpenberg, Avestadt, +Bitsberg és Fahlun bányavidékét. Fahlunban újabb megbizatást nyert +Linné. A tartomány kormányzója, Reuterholm báró, fölismerve +tehetségét, reá bizta fiát, hogy egy tanulmányuton képezze ki +mineralógusnak. 1734 tavaszán indult el az új kirándulás keleti +Dalekaria bányáinak tanulmányozására Linné vezetése alatt, hat +tanulóval. A kirándulásnak igen érdekes szervezete volt. Minden +résztvevőnek megvolt a maga tanulmányköre és egyuttal belső +szolgálata is. Volt leiró geografus, fizikai geografus, +mineralógus, botanikus, gazdász, etnografus-megfigyelő és az egyik +a titkári, a másik a rendezői, a lógondozói, a pénztárnoki stb. +tisztet töltötte be. Az útról pontos naplót vezettek, amelyben +minden irányu megfigyelés <span class="pagenum"><a name="Page_133" +id="Page_133">-133-</a></span> és élmény föl volt jegyezve. +Visszatérve Fahlunba, Linné előadásokat hirdetett a bányászokat +érdeklő tárgyakból. Jelentős érdeklődést és ezáltal jövedelmet is +biztosított magának. De Linné fahluni tartózkodása még más okból is +jelentős pont volt Linné életében. Itt ismerte meg jövendőbeli +feleségét, Moré fahluni orvos Sara Lisa leányát. Ez az ismeretség +ösztönözte Linnét pályájának további folytatására, oklevelének +megszerzésére, külföldi útjára. Moré ugyanis csak abban az esetben +egyezett bele a házasságba, ha Linné három év alatt orvosi +oklevelét megszerzi és biztos keresethez jut. Segédkezet is +nyujtott ebben Linnének, az ő anyagi támogatásával indult Hollandia +felé, miután 1734–35 telén elkészítette doktori értekezését. 1735 +junius 24-én avatták doktorrá Harrwyckban, a váltóláz okairól írott +értekezése alapján.</p> +<p>Megszerezvén a diplomát és megismervén a holland viszonyokat, +nem volt inyére rögtön hazatérni és valahol orvosként letelepedni. +Tanulmányutra készült, föl óhajtotta keresni a híresebb +intézményeket, botanikusokat. Igy előbb Leydenbe ment. Bár szükös +viszonyok között tengődött, a leydeni tudósok (különösen Gronov) +biztatására egy ideig ott maradt, hogy kidolgozza jegyzeteiben +meglevő munkáit. Itt rendezte sajtó alá első nagyobbszerü és +legnagyobb jelentőségü munkáját, a természet rendszerét (Systema +naturae), amely a növény-, állat- és ásványország új rendszerét +tartalmazta rövid áttekintésben. Ez meg is jelent még 1735-ben, +nagy föltünést keltve a tudós körökben. E munkától kezdődik Linné +reformátori működése, de azt csak a későbbiekben fejlesztette +naggyá. Munkája révén összeköttetésbe került a Leyden közelében +lakó agg tudóssal, Boerhaveval. A tudós leydeni társaságban nem +maradhatott azonban Linné sokáig. Pénze fogytán volt, hazafelé +indult Amsterdamon keresztül. Amsterdamban Boerhave ajánló +levelével fölkereste Burmann botanikus professzort, aki megismerve +Linné tudását, meghivta magához, hogy „Flora ceylanica“ címü műve +irásában segítségére legyen. Linné elfogadta a meghivást, egyrészt +<span class="pagenum"><a name="Page_134" id= +"Page_134">-134-</a></span> mert ez egy időre biztosította +megélhetését, másrészt mert Hollandiától többet várt, mint +hazájától. De Burmannal sem volt sokáig együtt, mert nagyobb +szerencse várt reá. Amsterdam hírneves és gazdag polgármestere, +Cliffort, Boerhave tanácsára Linnét hivta meg háziorvosául és reá +bizta a nagy hartecampi kertjének rendezését és vezetését. Ezzel az +állással együtt magas napidíj, teljes ellátás és szabad lakás járt. +Nagy örömmel ragadta meg Linné 1736 tavaszán ezt az alkalmat, amely +annyira megfelelt az ő hajlamainak és fölül is multa reményeit. +Paradicsomnak tartotta és nevezte Linné hartecampi tartózkodását. +Gazdag kertészet, kincset érő könyvtár, jólét, szabad foglalkozás +volt az, ami Linnét itt marasztotta. Itt dolgozta és adta ki +„Fundamenta botanica“-ját, a növénytudomány alapelemeit és elveit, +amely művét bővítve 15 évvel később mint „Philosophia botanica“-t +tett közzé. Összeállította a botanikai könyvészetet „Bibliotheca +botanica“ cím alatt. Ezek a munkák hamarosan nagyhirüvé tették őt. +Még az 1736. évben tagjává választotta őt a természetbúvárok +társasága, „Második Dioskorides“ névvel illetvén Linnét. Még ebben +az évben kiküldötte őt Cliffort Angliába, ahol London és Oxford +neves kertjeit látogatta meg és hírneves tudósaival barátkozott +össze, mindenütt elismerést aratván tudása és reformtörekvései +révén. A következő 1737. év különösen termékeny volt. Ekkor +dolgozta ki először „Genera plantarum“ címü művét, amelyben a +növényeket szorosabb rokonsági körökbe, génuszokba, nemzetségekbe +sorozta és ezeket rövid, latin nyelvü jellemzésekkel látta el. +Ugyanekkor adta ki a már említett „Flora lapponica“-t, valamint +leirta egy díszműben a Cliffort-féle kertet, a „Hortus +Cliffortianus“-t.</p> +<p>Miután egy ideig még Leydenben tartózkodott, nemsokára győzött +rajta a honvágy, elhatározta, hogy szakít Amsterdammal és +Leydennel, elhagyja paradicsomát, hogy újat küzdjön ki magának, +amelyben már párjával keresi a boldogulást. Még egy kirándulást +tett Párisba, hogy megismerje annak is hires <span class= +"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> +intézményeit és nagy férfiait, különösen a nagy francia +rendszerezőt, Jussieut és mint a párisi akadémia levelező tagja, a +francia fogadtatás kedves emlékeivel Rouenből hazafelé +hajózott.</p> +<p>Három évi távollét után, 1738 szeptemberében, eltelve +büszkeséggel és várakozásokkal, sikerekkel koronázottan lépett +szülőföldjére Linné. Büszkeségére szégyen, sikereire gúny és +várakozásaira csalódás várt. Hazája nem ismerte el, megtagadta őt. +Ő maga irta holland barátainak, hogy vége immár az ő botanikai +működésének, letelepedik valahol orvosnak és megkisérli a +mindennapi keserü kenyeret a neki kevésbbé kedves úton megszerezni. +De amit a botanika megtagadott tőle, meghozta részére az +orvostudomány. Mint stockholmi orvos mihamarább oly hírre tett +szert, hogy a legelőkelőbb családok, sőt az udvar orvosa lett. +Megélhetése biztosítva volt, nősülése elé nem gördült akadály, +elvehette Moré leányát 1739 junius 26-án. Hírneve nőttön-nőtt, úgy, +hogy az ujjá alakuló svéd tudományos akadémia elnökévé +választotta.</p> +<p>Linnét azonban mindez nem elégítette ki. Legmelegebb vágya az +volt, hogy a botanikát művelje, mint egyetemi professzor. Erre +alkalom is nyilott volna, mikor 1740-ben meghalt az upsalai öreg +botanikus tanár, Rudbeck, Linné régi pártfogója. Ennek a helyére +pályázott, de az állást nem ő, hanem az a Rosén nyerte el, akire ő +egykor kardot rántott. Linné kardja nem érte akkor Rosént, de Rosén +sziven döfte most Linnét kard nélkül. Az újabb csalódásra nagyobb +tanulmányutban keresett Linné enyhülést. 1741-ben hiveivel Oeland +és Gotland fölkutatására indult.</p> +<p>Alighogy hazatért eredményes útjáról, megkisérelte, hogy orvosi +tudománya révén szerezzen egyetemi tanszéket. Ez sikerült is, +amennyiben nagyuri páciensei, különösen gróf Tessin pártfogása +révén a megüresedett upsalai anatomiai és gyógytudományi tanszéket +nyerte el. 1741 szeptemberében örömmel telt szivvel indult Linné +feleségével és újszülött fiával Upsalába, hajdani nyomoruságának +tanyájára, ahol tanszékét elfoglalta. <span class= +"pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span></p> +<p>Hiába volt tehát Rosén ellenségeskedése Linné ellen. Linné, ha +nem is tudományával, de az akkor különösen nagyhatalmu főurak +pártfogásával győzött fölötte. A régi gyülölet, ha nem is teljesen, +de valamennyire engesztelődni kezdett közöttük, mindkettőjük +javára. Linné botanikus volt és orvostudományokat tanított. Rosén +orvos volt és botanikát tanított. Gondolt egyet a két ellenfél és +helyet cserélt. Ezzel mindkét tudós hivatásának tartozott. Igy lett +Linné 1742-ben, 35 éves korában botanikus professzor.</p> +<p>Férfikora delén elérte tehát azt a polcot, ahová tehetsége őt +már gyermekkora óta kijelölte és amelyre nagy kitartásáról +tanuskodó autodidaktikus úton szerzett tudása alkalmassá tette. +Annyi ideig működhetett még kedves tudománya szolgálatában, amennyi +ideig előkészült arra.</p> +<p>A professzori polcon, habár azt folyton gyengülő testi és +szellemi ereje miatt csak 1764-ig töltötte be, kitünő mesternek +bizonyult. Több tanulmányutat tett még, rendezte és leirta a főuri +és udvari gyüjteményeket, nagyhirü, tudományos szinvonalra emelte +az upsalai botanikus kertet. Amellett, hogy tudományos működését +teljes erejében kifejleszthette, mint tanító is teljes sikerrel +működött. Összeköttetésbe került kora valamennyi jelentős +kutatójával, szellemével áthatotta korát, a világ minden részéből +hozzá sereglő és ez időben szokatlan nagyszámu tanítványtömeget +nevelt a jövő tudománya számára.</p> +<p>Az ő tudományos működése oly lökést adott a természetrajz +művelésének, hogy utána egy évtized többet jelent, mint előtte +egy-egy század.</p> +<p>Legnagyobb jelentősége a botanikában volt érezhető, amelynek +fejlődésében Linné működése szinte a csodával volt határos. Előtte +tapogatózás, zűrzavar, próbálkozás volt, utána a biztos ösvényen +haladó önálló tudománnyá vált a botanika.</p> +<p>A hajdani idők botanikája a gyógyító növények leirásában, a +görög és latin szerzők megfigyeléseinek magyarázásában és a +csürés-csavarásban merült ki. A 16. században kezdődik a +<span class="pagenum"><a name="Page_137" id= +"Page_137">-137-</a></span> természetes botanika, amikor a tudósok +magukon a növényeken tesznek megfigyeléseket, leirják őket nagy +füveskönyvekben. Brunfels (1537), Tragus (1498–1554), Fuchs +(1501–1566), Tabernämontanus (✝ 1590), a két Bauhinus (1550, 1624; +1541–1613), Gessner (1516–1565), Dodonaeus (1517–1586), Clusius +(1525–1609), Delechamps (1513–1588) híres nevek voltak ezekben az +időkben. Az ő hatalmas foliánsaik, füveskönyveik több ezernyi +növényt irnak és rajzolnak le. Minél inkább szaporodott azonban a +füveskönyvek és ezzel a leírt növények száma, annál inkább +nőttön-nőtt a zavar. Nem volt olyan rendszer, amelyben a növények +áttekinthetően össze lettek volna foglalva, nem volt olyan módszer, +amely biztosította volna az egyes növények könnyü +fölismerhetőségét. Történt ugyan kisérlet ilyen rendszerek +megszerkesztésére, de egyik sem vezetett célhoz. Az ősi időkben a +növényeket használhatóságuk szerint vagy termetük szerint +csoportosították, később, pld. a 16. században Cäsalpinius a virág, +a termés és a mag alkata szerint kisérelte meg a növényeket +osztályozni, a 17. században az említett Tournefort vitte +tökéletesebbre a rendszert. Ő már a virág szerkezetét is igyekezett +figyelembe venni, továbbá bevezette a rendszerbe a génusz fogalmat, +ennek nevet adott, de ezt az eljárást nem vitte teljesen és +következetesen keresztül. Tournefort rendszere már elterjedésnek +örvendett, tudta a tudósvilág, hogy ebben az irányban keresendő a +kivezető út, de ezt az utat a tökéletes mesterséges rendszer felé +Linné találta meg.</p> +<p>A legnagyobb zavart Linnéig leginkább az okozta, hogy nem volt a +botanikának határozott műnyelve, terminológiája, szakkifejezései, +amelynek segítségével a növények olyképpen lehettek volna +leirhatók, hogy azokat bárki is fölismerhette volna. Nem volt +módszer, amelynek révén a kezdő, sőt a tudós botanikus egykönnyen +megállapíthatta volna a kezében levő növény azonosságát valamely +leírt növénnyel. Kevés kivétellel nem voltak megállapítva a +növények rokonsági csoportjai, különösen nem volt a faj fogalma +bevezetve a tudományba, <span class="pagenum"><a name="Page_138" +id="Page_138">-138-</a></span> vagyis nem volt egység, melyből +elfogadható rendszer lett volna fölépíthető. Ami fontos, nem volt +nevük a növényeknek. Szinte elképzelhetetlen ez mai fogalmaink +szerint.</p> +<p>A növények hosszu, vagy hiányos rövid leírásokkal voltak csak +elkönyvelve, anélkül, hogy egykönnyen újból rájuk lehetett volna +akadni. Hasonlóképpen volt ez az állatokkal is. Linné már +gyermekkorában, mikor Tournefort alapján végezte tanulmányait, +megérezte, hogy ezen segíteni kell. Mikor a virágrészek, a hím és a +női ivarrészek, a porzó és a termő viszonyait tanulmányozta a +növényeken, arra a tapasztalatra jutott, hogy ezek elhelyezése, +mennyisége, egymáshoz való viszonya az egymáshoz hasonló növényeken +hasonló, különböző növényeken egymástól eltérő. Megkisérelte tehát +a növényeket ezen az alapon osztályozni. A tapasztalat azt +bizonyította, hogy ebből a szempontból kiindulva, az összes +növények rendszerbe foglalhatók, a rendszer könnyen áttekinthető, +abban az egyes növények könnyen föllelhetők. Érezte Linné, hogy az +így alkotott rendszer nem tükrözi ugyan vissza minden esetben a +természetes rokonságot, de célszerü módszer ez arra, hogy végre a +növényországban rendet teremtsen, legalább addig az ideig, amíg az +így rendezett anyagban a tudományos kutatás föl tudja találni a +természetes rendszer megalkotásához szükséges adatokat. Mesterséges +a Linné-féle rend, mert egyoldaluan csoportosítja a növényeket, de +célravezető volt. Manap is ezt használjuk akkor, ha valamely +virágos növény génuszát határozzuk meg, habár a tudomány mai +törekvése a növények teljes szervezetén és fejlődéstörténetén +alapuló természetes rendszernek a megállapítása. De erre nem +törekedhetnék, ha nem állott volna Linné müködése alapján oly nagy +rendezett anyag rendelkezésére.</p> +<p>Az ilyképpen kidolgozott rendszerbe és annak 24 osztályába már +most Linné beillesztette a génuszokat, vagyis azokat a kisebb +rokonsági köröket, amelyekben az összes ismert növények helyet +foglaltak. Minden génusz nevet kapott és minden <span class= +"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> a +génuszba tartozó növény, amit csak eddig leírtak, vagy amit ő írt +le először, szintén kapott nevet, amely név, hasonlóan az emberek +elnevezéséhez, két szóból állott. Az egyik szó az illető génusz, +ahová a növény tartozott, a másik szó a növény saját neve volt. +Természetesen, nem egyénenkint voltak elnevezve a növények, hanem a +külső tulajdonságaikban megegyező egyének egy faj körébe +foglaltattak, amely faj, spécies, nyerte ezt a két szóból álló +nevet. Például még Bauhinus Linné előtt az illatos ibolyát így írta +le latinul: „egyszerü illatos virágu márciusi pirosló viola“, vagy +még maga Linné is Cliffort kertjéről szóló művében: „szártalan, +kerek, indákkal kúszó tőkocsányos viola“, addig a Linné-féle új +rendszerben az illatos ibolya neve: Viola odorata. Az összes +ibolyafajok közös neve „Viola“ lett, de a „keresztneve“ +mindegyiknek más. Igy a kétvirágu ibolya: Viola biflora, a mezei +árvácska: Viola tricolor, a mocsári ibolya: Viola palustris stb. +Eszerint az egymástól különböző növények különböző nevet kaptak, de +egy génuszba való tartozásuk közös névvel, pl. Viola, ki volt +tüntetve. Némely szerző már Linné előtt is használta ezt a kétszavu +elnevezést, de Linné vezette azt először keresztül minden eddig +ismert növény reviziójában. Ezenkívül Linné minden növényt rövid, +lakonikus leírással látott el, amelyben az egyes fajok főbb +jellemvonásai és a többi fajtól való eltérései voltak kiemelve.</p> +<p>Hasonlóképpen járt el az állatvilág rendszerezésében is, midőn +Aristoteles rendszeréből kiindulva és azt kevésbé szerencsésen +átalakítva, szintén keresztülvitte a kétszavas elnevezést. Az +állatok osztályozásában mélyebbre ható pillantása volt Linnének, +mert fölismerte, hogy ehhez az állatok belső szervezete nyújtja az +alapot. Az ásványország osztályozása nem volt szerencsés, mert nem +az ásványok kémiai összetételére építette föl azt.</p> +<p>A „Systema naturae“, amelyben Linné ezeket az alapvető nagy +horderejü ujításokat keresztülvitte és amelyben a természet +tárgyairól egy kritikai leltárt nyujtott, az akkori +természetbúvárok <span class="pagenum"><a name="Page_140" id= +"Page_140">-140-</a></span> kincsesbányája lett. Gyorsan egymásután +(1735–1788) következő és folyton növekvő 13 kiadásában az összes +eddig ismert növények, állatok és ásványok le voltak írva. A +„Genera plantarum“ a növények génuszainak jellemzését, a „Species +plantarum“ több kiadása a mindinkább kiterjedő kutatások révén +növekedő számu fajokat, a „Flora suecica“ a svéd flórát, a „Fauna +suecica“ a svéd állatvilágot, a „Hortus upsaliensis“ a Linné által +világhíressé emelt első tudományos upsalai botanikus kert leírását, +az „Amoenitates academicae“ Linné természetrajzi és orvostudományi +értekezéseinek gyüjteményét, a „Philosophia botanica“ a +növénytudomány magvát, eddigi eredményeit és jövő kialakulásának +irányelveit foglalja magában. Utóbbi két művében oly bölcs +értelmezéssel jelzi a jövő kutatások kérdéseit, hogy e +„végrendeletét“ manap is követi a botanika. Ilyenek a természetes +rokonság, a szervek fejlődéstana, a növényföldrajzi tényezők +kutatása.</p> +<p>Orvosi gyakorlati működése nagy szerencsével járt, hiszen ez +emelte tulajdonképpen a professzori polcra. Tudományos teoriái az +elismerést és a gáncsot egyaránt kivívták. Osztályozó szelleme +annyira ment a génuszi és spécies fölfogásban, hogy a betegségeket +is így rendszerezte „Genera morborum (1759. és 1763.)“, azután a +kéziratos „Species morborum“ munkáiban. Úgy a gyógynövényeket +(Materia medica e regno vegetabili 1749.), mint azokat az állatokat +(Materia medica e regno animali 1750.) és ásványokat (Materia +medica e regno lapideo 1752.), amelyek a gyógyszereket +szolgáltatták, áttekinthető földolgozásban közreadta.</p> +<p>Mindezen és még igen sok más értekezésében, levelezésében +hatalmas méretü és hatásu irodalmi működést fejtett ki, amilyennel +kevés nagy búvár dicsekedhetik. Ismételjük, hogy műveiben nincsenek +hatalmas tudományos fejtegetések, nem nyúl bele a világegyetem +mindenségét mozgató erők kutatásába, magyarázatába, számításába, +nem kutatja az élet törvényeit, nincs a természettudományokban egy +tétel sem, amely Linné <span class="pagenum"><a name="Page_141" id= +"Page_141">-141-</a></span> nevét viselné, de munkásságának +jelentőségét nem csökkenti ez. Ő maga is belátja, hogy rendszere +mesterséges, nem tünteti föl a természetes rendet, a +fejlődéstörténet eredményét, de mint eszköz a további kutatásokban +igen jelentős. Linné is megkisérli a természetes rendszer +fölépítését, de a jövendő botanikára bízza annak megalkotását. +Tudja, hogy műveinek nagy része tulajdonképpen a természet három +országának leltára csak, de lehet-e munkálkodni oly muzeumban, ahol +az anyag rendetlenül és felismerhetetlenül van összehalmozva. Érzi +helyesen, hogy az általa fölállított kategóriák, az osztály, rend, +génusz, faj, csak emberi alkotás, tudja, hogy a faj változékony, az +élőlény fejlődik, átalakul, a folytonos mélyreható kutatás folyton +változtatni fogja az osztályozás szempontjait és elveit, de +lehetne-e megismerni földünk természeti viszonyait, ha nem +dolgoznánk emberi képességeinkhez mért korlátolt fogalmakkal? Ez a +mély, bölcs gondolkodás és előrelátás, ez a kitartó ereményes +müködés volt az, amely Linnét naggyá tette.</p> +<p>Magánéletében, mint kortársai és életírói följegyezték, +amellett, hogy a lexikális irodalmi működés fegyelmezetté tették +agyát, amellett, hogy kemény kritikával dolgozó rendszerező +szellemi foglalkozása a természet harmóniáját, szigoru +törvénykezéseit kutatta, nem volt száraz és visszavonult kedélyü, +hanem szerette a nagy társaságot, a magas szellemi színvonalu +vitatkozásokat éppúgy, mint a fecsegő szalonéletet. Mulattató +társalgása, ki nem apadó humora, fesztelen és közvetlen érintkezése +nem fajult leereszkedővé, önmaga iránt is érzett és kifejezett +önteltsége nem volt rideg gőg. Habár bántotta az irigyek kritikája +és gáncsa, azokat sohasem viszonozta, hanem hibáit, tévedéseit +belátva, azokat jóvátenni igyekezett. Fiatalkorában nem vetette meg +a mulató társaságot, szerelmei, kalandjai kellő határok között +váltották föl a komoly munkát és adták vissza a megujult, +fölfrissült erőt fáradt szellemének. Később gyengéd családapa lett, +fiát utódjává nevelte tanszékén, bár gyermekei, felesége alacsony +színvonalu és minden magasabb <span class="pagenum"><a name= +"Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> műveltség iránt +érzéketlen szelleme miatt, kellő nevelésben nem részesültek. Linné +azonban egészen beteges agg napjaiig, amig csak le nem tört +szellemi ereje, megtartotta fegyelmezett életmódját, szeliddé vált +lelkületét, istenfélő fölfogását. Ez az istenfélése egyrészt +fatalisztikus babonás hitbe tévedt, midőn „Nemesis divina“ címü +jegyzeteiben följegyzett szerencsétlen balesetekben, +katasztrófákban az Isten büntető ujját és a felsőbb hatalom, a +balsors sújtó kezét látta, a saját életének fordulatait is mind a +felsőbb hatalom kényétől kieszelt kegynek vagy büntetésnek tudta +be, másrészt nem akadályozta meg őt abban, hogy az embert, mint +„Homo sapiens“-t, be ne iktassa az állatok országába.</p> +<p>Életének alkonyát, sok kitüntetéssel és elismeréssel telt utolsó +éveit Hammarbyban, birtokán várta be. Nem távozott hazájából, bár +Német-, Spanyol- és Oroszországból nagyon előnyös meghivásokat +kapott. Érmet verettek képmásával, nemesi rangra emelték, több mint +húsz tudományos társulat tagjául választotta, az anyagi és szellemi +arisztokrácia csodálattal vette körül, híre, dicsősége fokozódott, +de szellemi ereje folyton gyengült, úgy hogy a halál már egy +összeroncsolt szellemü testet talált csak, mikor 1778. januárius +10-én a nagy Linnaeust akarta elrabolni.</p> +<p class="right"><i>Dr. Szabó Zoltán.</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143">-143-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>Jenner Edward.</h2> +</div> +<p class="center">1749–1823.</p> +<p><span class="dropcap">A</span>z író szavai szerint, amely ember +az ő kora iránt lerótta tartozását, az élt minden kornak. Ezt az +igazságot semmivel sem lehetne jobban bizonyítani, mint éppen +Jenner jelentőségével. Másrészt az orvosi tudomány mostani +fejlődése fokán lehet csak igazán méltatni az ő érdemeit. Ennek a +fejlődésnek mondhatni első alapvetője volt az angol Jenner, akinek +nagysága azóta nőtt meg, amióta az újkori orvostudományt a magyar +<i>Semmelweiss</i> s a francia <i>Pasteur</i>, meg a német <i>Koch +Róbert</i> megteremtették.</p> +<p><i>Jennert</i> már az ő korában érte az a szerencse, hogy +oltással elért sikereivel az emberiségnek jóltevőjévé vált, de egy +egész századnak kellett eltelnie, hogy az ő fölfedezése egy új +orvosi tudomány gépezetének finom szerkezetébe illeszkedjék bele. +Egy századnak kellett eltelnie, hogy az orvosi tudomány kellően +értékesíteni birja azt az első alapot.</p> +<p>De méltassuk <i>Jenner</i> érdemét egymagában. Lássuk, mennyiben +lett ő az emberiség jóltevőjévé. <span class="pagenum"><a name= +"Page_144" id="Page_144">-144-</a></span></p> +<p>Elnézem a kis fiamnak egyik és másik karját, mind a kettőn +egy-egy kétfillérnyi nagyságu, vastag fekete var van, magam +támasztottam a <i>Jenner</i> tanácsa szerint, hogy majd hetek +multán leváljon, de a gyermeken egész életében látható nyoma +maradjon annak, hogy csecsemő korában így gondoskodtam élete +védelméről. A var látásán támadó megnyugtató érzésemmel szemben áll +az az irtózat, hogy mi lenne egy ilyen kis gyermekből, vagy akár +később a felnőtt ifjúból, ha ilyen varok és utánuk maradó hegedések +torzítanák el teste természetes szépségét. Az a kis fiam karján +látott mesterséges var a <i>himlőoltás</i> terméke, az az egész +testet elcsúfitó varosodás, a rettegett emberi himlő képe volna. +Pedig ez a kép még nem is teljes. Süketek és vakok átkozzák mostoha +sorsukat, mely őket himlővel sújtotta. Hát az élők közül mennyit +ragadott el a himlőnek föl-fölbukkanó járványa. Ezeknek a +járványoknak szegte szárnyát <i>Jenner</i> oltása.</p> +<p>Lássuk, mik azok a himlőféle betegségek s mi az az oltás.</p> +<p>A kiütéses betegségek s köztük a <i>hólyagos himlő</i> (variola) +a legrégebben ismert és rettegett betegségek, emberi csapások közé +tartoznak.</p> +<p>Az emberi műveltség nem egy forrását megtalálhatjuk Kína +történetében, de ugyanezt mondhatjuk a betegségekre vonatkozó +ismereteinkre nézve is. <i>Moore</i> szerint már Kr. e. 1120 évvel +ismeretes betegség volt Kínában a himlő. De Kelet más országainak +pusztító járványa is a himlő volt. Így himlőnek mondják azt a +járványt, mely Mekka ostrománál dühöngött 569-ben Kr. u. <i>Smith +Eliot</i> egyiptomi mumiákon találta meg a himlő nyomait.</p> +<p>Különben a himlő első pontos leírója az arab <i>Rhazes</i> volt +a 9. században Kr. u. Szerinte kevés ember kerülte el a himlőt.</p> +<p>Idők során a himlő mindenfelé elterjedt, különösen a hadjáratok +terjesztették.</p> +<p>Már 1507-ban átkelt az óceánon s a nem sokkal elébb fölfedezett +<span class="pagenum"><a name="Page_145" id= +"Page_145">-145-</a></span> Amerikának ősi lakosságát borzasztó +mértékben pusztította.</p> +<p>Ausztráliában csak 1780-ban lett ismeretes, az ázsiai és afrikai +országokban valóságos megfészkelt nyavalya, úgy hogy <i>Pringle</i> +angol katonaorvos állítása szerínt Doab tartományban a lakosság +90%-a himlőhelyes.</p> +<p>Általában azt tapasztalták, hogy ahová a himlőt, mint új +betegséget viszik be, ott pusztit legféktelenebbül. De azért ősi +fészkein sem enyhült a pusztítása; t. i. azokban a keleti +országokban, ahol okszerűen nem védekeznek ellene.</p> +<p>Európában is régóta ismert betegség volt a himlő. Már a 11. és +12 században járványosan pusztított. De nem kevésbbé nyögték +csapását a későbbi századok, így Franciaországban 1726-tól 1764-ig +760.000 ember halt meg, Izland szigetén pedig 1707-ben 50.000 főnyi +lakosságból 18.000-et ragadott el a himlő.</p> +<p>Hazánk sem kerülhette el a himlőjárványok pusztítását. Kezemnél +van pl. Pápai Páriz Ferenc ilyen című könyve: <i>Pax Corporis az-az +az emberi test nyavalyáinak okairól, fészkeiről s azoknak +orvoslásának módgyáról való Tracta. Kolosváratt</i> 1774. Ebben +olvasom a következőket:</p> +<p>„Az Himlőzés közönséges nyavalya; úgy, hogy ezer ember közzül +alig vagyon egy, ki valaha meg nem himlőzött volna, mellynek oka +ez: mert nintsen olly anya, ki az ő méhében olly egészséges vérrel +táplálhatná magzattyát, mellynek valami hibája nem volna.“</p> +<p>A kiütéses betegségekről régóta tudták, hogy nem csupán a bőrnek +bajai, hanem súlyos lázas betegségek, melyekbe belepusztulhat az +ember. Azt is tudták róluk, hogy fertőző, ragályos természetűek, +melyek járványokul terjednek el messze vidékeken. Sejtették, hogy a +beteg ember teste termel valamit, ami más ember testébe jutva, +ebben is hasonló betegséget termeszt. A beteg testben termett, +betegségokozó valamit manapság fertőző anyagnak nevezzük, s azt +mondjuk, hogy a beteg test megfertőzi az egészséges testet. A XIX. +századbeli nagy föllendülés <span class="pagenum"><a name= +"Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> során sok fertőző +betegségre nézve meg is találták a fertőző anyagot, bizonyos, +mikroskóppal látható apró gombák, csírák képében. Azt lehetett +remélni, hogy mindenféle fertőző betegségnek sikerül ilyen csiráit +megtalálni. Azonban bizonyos kiábrándulás érte a tudós kutatókat. +Éppen a legrégebben ismert kiütéses betegségeknek, köztük a +himlőnek, nem sikerült mind máig megtalálni fertőző csíráikat. +Hagymáznak, kolerának, pestisnek, lépfenének, gümőkórságnak +kétségkívül megvannak, sőt immár ismeretesek a gombacsiráik, az +úgynevezett <i>baktériomok</i>, tehát ezek ellen a betegségek ellen +a gombáik elpusztításával küzdünk. Ha valamely folyadékban, +élelmiszerben, az ember használatára szánt eszközökön, orvosi +műszereken főzéssel, forrázással elpusztítjuk a fertőző csirákat, +<i>csirátlanítunk</i> <i>(sterilisatio)</i>. Ha pedig a fertőzést +kémiai szerekkel szüntetjük meg, <i>fertőtlenítünk +(desinfectio)</i>.</p> +<p>A himlő-féle betegségeknek nem ismerjük gombaféle csiráit. +Fertőző anyaguk ellen csak mint bizonyos ismeretlen veszedelem +ellen alkalmazzuk a csirátlanítást és fertőtlenítést. Meg vagyunk +győződve, hogy az ő ismeretlen fertőző anyagukhoz is ilyen módon +kell hozzáférkőzni.</p> +<p>Azonban éppen az a tapasztalat, hogy baktériomoknak híjjával +lévő fertőzőanyagok is vannak, irányozta az orvosi tudomány +figyelmét újra a <i>Jenner</i> találmányára.</p> +<p>Az újabb orvosi tudományban a <i>Jenner</i> módszere igen +termékenynek bizonyult, amennyiben mind több-több fertőzőbetegség +ellen alkalmaznak oltást, még pedig nemcsak a himlőféle betegségek +ellen, hanem olyan természetü fertőzőbetegségek ellen is, +amelyeknek kétségtelenül baktériomok alkotják fertőző +anyagukat.</p> +<p>Oltásnak nevezzük az olyan orvosi beavatkozást, amikor valami +fertőző anyagot enyhített, szelídített alakban azért juttatnak be +készakarva az ember testének szövetébe, hogy a fertőző betegség +enyhébb és az orvostól ellenőrizhető formában fejlődjék ki, s így +elháruljon annak veszedelme, hogy az ember <span class= +"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> +véletlenül ne kapja meg a sokkal veszedelmesebb, eredeti fertőző +betegséget.</p> +<p>Az ember himlős betegsége ellen <i>Jenner</i> annak az enyhébb +természetü himlőnek beoltását alkalmazta, amely a tehenek tőgyén +szokott keletkezni. Ennek a <i>Jenner</i>-féle védőoltásnak +előzményei is vannak.</p> +<p>Régi tapasztalatból tudták, hogy aki a himlőt akár súlyos, akár +enyhe alakban egyszer már kiállotta, nem szokta újra megkapni. +Azért a kinaiak a könnyen himlőzött betegeknek ingét szerezték meg +és felölttették gyermekeikkel, hogy ezek is könnyü himlőt kapjanak. +Indiában a braminok oltottak, A kar bőrét dörzsölgették és +fölkarcolták és Ganges-vízzel áztatott, beszáradt himlőt kötöttek +oda. A himlőanyagot nem a himlős betegekről vették, hanem a +beoltottak himlőjének anyagát tették el a következő évi oltásokhoz. +A konstantinápolyi görögök a 18. század elején általában olttatták +magukat himlővel. Ott látta az oltást az angol követ neje, <i>Lady +Worthley Montgue</i> 1717-ben s gyermekeit is beoltatta, egyiket +Konstantinápolyban, a másikat Angolországban. Ekkép az ő nevéhez +fűződik az oltásnak a Nyugatra való átplántálódása.</p> +<p>Különben egy olasz orvos, <i>Timoni</i>, egy értekezésében +terjesztette az oltást az angol orvosi kollégiom elé.</p> +<p>Az emberi himlőnek mesterséges átoltását <i>variolatio</i>, vagy +<i>inoculatio</i> néven nevezték, s ezt a mesterséges himlőt +általában nem tartották olyan veszedelmesnek, mint a járványok +során véletlenül elkapott himlőt.</p> +<p>A beoltást megelőzően hosszadalmas orvosi kezelésnek vetették +alá a beoltandókat. Ezt különben már az indiai braminok is +megtették oltottjaikkal.</p> +<p>Neves angol orvosok szegődtek a himlőoltás híveivé. Különösen az +szerzett híveket az oltásnak, hogy I. György angol király is +beoltatta a gyermekeit. 1758-ig már mintegy 200.000-re rúgott +Angolországban a beoltottak száma. Az angol példát Németországban, +Franciaországban, Olaszországban is követték, <span class= +"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> sőt +Svédországban maga a kormány rendelte el az emberi himlő +beoltását.</p> +<p>A mesterségesen beoltott emberi himlő, csakúgy, mint a +véletlenül kiállott himlőzés, olyan átalakító hatással van az +emberi testre, hogy ez elveszti a fogékonyságát a himlővel való +további megfertőződés iránt. Úgyszólván mesterséges himlőjárvány +támasztásával védekeztek a himlőjárványok veszedelmei ellen. A +védekezésnek ez a módja azonban csak veszedelmes kísérletezés +maradt. Nem igazolódott az a reménység, hogy a beoltottak mind +veszély nélkül állják ki a mesterséges himlőt. A beoltott himlő is +szedett áldozatokat, sőt Ferro szerint körülbelül minden 19-ik +oltás halállal végződött, amihez az a tapasztalat is járult, hogy +az átoltás alkalmával a himlős betegeknek esetleges más betegségeit +is átoltották. Az oltások azzal a veszedelemmel is jártak, hogy +valóságos himlőjárvány kitörésére szolgáltattak alkalmat, mert a +beoltott himlő véletlenül fertőzhette a be nem oltottakat is.</p> +<p>Amikor ekképpen az emberi himlő beoltása hitelét vesztette s a +védekezésnek ez a módja megrekedt volna, új irányba terelte az +oltást <i>Jenner</i>, a tehénhimlő beoltásával +<i>(vaccinatio)</i>.</p> +<p>Angol gazdaságokban itt-ott tapasztalták, hogy a tehenek tőgyén +mutatkozó himlőhólyagok fejés folytán átragadnak a fejő-lányok +kezére. Azt is állították, hogy aki a tehénhimlőt elkapta, azon nem +fogott az emberi himlő. Némelyek készakarva iparkodtak is magukra +tehénhimlőt átoltani, de Jenner érdeme, hogy a tehénhimlő +beoltásának fontosságát fölismerte és ezt az oltást az emberi himlő +elől való védekezés rendszeres módjává avatta.</p> +<p class="center">*</p> +<p><i>Jenner</i> Edward 1749. május 17-én született, Gloucester +angol grófság Berkeley nevü községében, ahol atyja lelkész volt. +Atyját korán elvesztvén, testvérbátyja intézte nevelését, aki +szintén lelkész volt. Ezt a bátyját annyira szerette, hogy kész +<span class="pagenum"><a name="Page_149" id= +"Page_149">-149-</a></span> doktor korában azért nem vállalta el a +Cook-féle expedicióban neki felajánlott állást, hogy bátyját ne +kelljen elhagynia.</p> +<p>Már az iskolában jobban érdeklődött az élő természet, mint a +klasszikus nyelvek iránt.</p> +<p>Sebésznek készült, azért Sodbury-be ment <i>Sudlow</i> sebész +mellé. Itt a fiatal sebésztanulónak egy parasztasszony +eldicsekedett, hogy ő nem fél a himlőtől, mert tehénfejéskor valami +kelevényt kapott a kezén. <i>Jenner</i> ezen elgondolkozott s mikor +1770-ben Londonba került, a híres <i>Hunter</i> John kórházába, +tanulmányozni kezdte a tehénhimlő sajátságait. A híres tudós nagy +hatással volt tanítványára, viszont a mester is fölismerte Jenner +tehetségét, úgy hogy segédtanári állást ajánlott föl neki egy +összehasonlító anatómiai iskolában. A <i>Hunter</i> mellett töltött +két esztendő fejlesztette ki <i>Jenner</i> természettudományi +gondolkozását. Hogy az üres spekulálásnál többre becsülte a +természettudományi kisérletezést, arra élénk világot vet, amit a +fiatal orvos <i>bath-i</i> tartózkodásáról jegyeztek föl. Ebéd +közben ugyanis arról folyt a vitatkozás, hogy milyen természetü az +égő láng, s vajjon a csucsában nagyobb-e a hőség, vagy a magvában. +<i>Jenner</i> szó nélkül beledugta ujját a gyertya lángjába, oda, +ahol semmi égést nem érzett s csak annyit mondott:</p> +<p>„Ez az én feleletem a kérdésükre.“</p> +<p>Mint kész orvos hazament Berkeleybe, ahol csakhamar nagy orvosi +gyakorlatra tett szert. Nemes gondolkozásáért általánosan +kedvelték. De a himlőoltás dolga sem hagyta nyugodni. Az uradalmi +tehenészetekben gyüjtött arra nézve tapasztalatokat, hogy akik +fejés közben elkapták a tehénhimlőt, azokat hiába oltották be +emberi himlővel. Igy már 1788-ban kijelentette, hogy a friss +tehénhimlő beoltása megóvhatja az embert az emberi himlőtől. E +meggyőződését 1796-ban közvetetlen kisérlettel igazolta. Egy +<i>Phipps</i> James nevü fiúnak a karján fölszínes metszéseket tett +s ezekbe bedörzsölte a <i>Nelmes Sarah</i> fejőleány kezén fejés +folytán támadt tehénhimlő tartalmát. A fiu karján csakugyan +himlőhólyagok támadtak s így bebizonyult, <span class= +"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> hogy az +emberre átoltódott tehénhimlő más emberre is átoltható. Utóbb aztán +meggyőződött, hogy a tehénhimlővel beoltott fiut ismételten sem +lehetett friss emberi himlővel sikeresen beoltani. A kisérletezésre +felhasznált fiut házzal és kerttel ajándékozta meg. A tudományos +világ kezdetben kételkedéssel fogadta <i>Jenner</i> kisérletei +eredményét, sőt a londoni Royal Society a neki beküldött értekezést +azzal a megjegyzéssel küldte vissza, hogy eddigi működésével +szerzett hírnevét ne kockáztassa ilyen könnyelmüen, +<i>Jennernek</i> azonban ez nem szegte kedvét, hanem saját +költségén adta ki értekezését 1798-ban, angol nyelven.</p> +<p><i>Jenner</i> tudományos közleménye nemcsak közfeltünést +keltett, hanem egy csapással meg is teremtette a himlő ellen való +védekezésnek új módját, a vaccinatio-t. Néhány év alatt százezrekre +szaporodott a beoltottak száma. A védőoltás terjesztésére alakult a +<i>Royal Jennerian Society</i>, amely friss oltóanyag termeléséről +gondoskodott s népszerü füzeteket is nyomatott, melyeket +kereszteléskor osztatott ki a papok útján, hogy a szülőket +gyermekük beoltására figyelmeztesse.</p> +<p>Ezt a példát hazánkban is követték. Egy fakult lap van +birtokomban, melyet a szombathelyi római katolikus plébánia +hivatalban 1832. márc. 3-án adtak egy akkor keresztelt nénikémnek. +Szól pedig ekképpen:</p> +<p>– Keresztény Szülők! Apostoli Felséges Királyunk, Hazánk’ +legkegyelmesebb Attya’ nevében, .............. szülöttetek Szent +Keresztsége alkalmatosságával, ez eránt, az Isteni gondviselés +által reátok bízott kisded eránt való, főfő szülői kötelességtek’ +tellyesítésére intettek: tudni illik, hogy őtet a’ legelső +alkalmatossággal beoltatván, a’ tehénhimlő által a’ legértóztatóbb +betegségtől, az emberi himlőtől oltalmazzátok meg.</p> +<p>A lap hátulsó oldalán pedig ez van:</p> +<p>– Túlfelől megnevezett gyermek .............. alól írt által… +Esztendő… Hónapja… napján, annak rendi szerént <span class= +"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> +beoltatott és többszöri nézegetés és vizsgálás közben, rajta valódi +tehénhimlő látszott.</p> +<p>A lap elülső oldalán a kipontozott helyek ki vannak töltve annak +jeléül, hogy a keresztelő pap, valami felsőbb meghagyásra, meg is +adta a szülőknek az útbaigazítást. Mivel azonban a hátulsó oldal +kipontozott helyei nincsenek kitöltve, nem tudhatni, megtörtént-e a +beoltás. Másrészt azonban megkaptam egy hasonló lapnak 1841. aug. +8-ról való másolatát, melyen Pupos Károly devecseri járásbeli +seborvos igazolja egy gyermek sikeres beoltását.</p> +<p>E magyarországi példák is igazolják, hogy csakhamar messze +földön elterjedt <i>Jenner</i> módszere s hogy mennyire érezték +mindenütt az ő fölfedezésének áldásos voltát. Úgyszólván +föllélegzett az emberiség a himlőjárványok csapása alól, pedig az +emberi himlő beoltásával elért balsikerek, sőt veszedelmek, eleinte +eléggé megokolták azt a bizalmatlanságot, mely <i>Jenner</i> +oltását fogadta.</p> +<p>Az elismerés azonban nem késett. Az egyszerü falusi orvost +London városa polgári joggal ajándékozta meg 1807-ben. Az angol +parlament pedig előbb 10.000, aztán 20.000 font sterling – a mi +pénzünk szerint összesen 750.000 korona – jutalmat szavazott meg +<i>Jennernek</i>, hogy méltassa a közegészségügy érdekében szerzett +érdemeit.</p> +<p>A mai idők embere alig tudja elképzelni, hogy a himlő ellen való +védekezésnek ez az egyszerü módja, melyet <i>Jenner</i> kitalált, +milyen roppant fontosságu beavatkozás volt az ember sorsának +intézésébe.</p> +<p>Most már évtizedek óta vajmi ritkán kelt rémületet valamely +vidéken egy-egy fölbukkanó himlőjárvány. A himlő ritka előfordulása +magyarázza azt is, hogy a mai szemorvosok alig látnak olyan +betegeket, akik himlőtől vesztették volna el szemük világát. Az is +általános tapasztalat, hogy a fölbukkanó járványok szelidebb +természetüek, kevésbbé pusztitóak. Szinte azt lehetne hinni, hogy a +himlős ragály meggyöngült, tehát nem is <span class= +"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> kellene +immár olyan nagyszabásu intézkedésekkel védekezni ellene. Azonban +éppen a himlőnek ez a ritkább előfordulása és enyhébbé válása +nemcsak nem csökkenti a <i>Jenner</i>-féle oltás jelentőségét, +hanem inkább annak örvendetes következménye, hogy az oltás az +emberiség közkincsévé vált. Éppen a nyolcvanas évek himlőjárványa +bizonyítja, hogy a himlő még a mai időkben is régi hírhedtsége +arányában pusztíthat, ha a kötelező himlőoltást nem veszik elég +szigoruan, ellenben Poroszország, ahol legszigorúbb az oltás +kötelező volta, úgyszólván alig ismeri már a himlőt.</p> +<p>Az emberi himlő ellen való védekezésnek <i>Jenner</i> ajánlotta +módja éppen nem vált fölöslegessé, sőt a mindenkori himlőjárványok +története tanúskodik róla, hogy valóságos öldöklő vészt hárított el +az emberiség fejéről a himlőoltás. Ennek mértékét igazolja az a +számítás, hogy a XVI. és XVII. században általában a halálozásnak +10 százalékát írták a himlő rovására. Franciaországban évenként +30.000 embert, <i>Darillard</i> szerint Európában évenként +3–400.000 embert ragadott el a himlő a XVIII. században. Azt el se +képzelhetjük, hogy mennyien kapták el a himlőt, ha csak Pápai Páriz +már említett állítását nem fogadjuk el való igazságul, hogy 1000 +ember közül alig kerülte el egy is a himlőt. Akik a himlőből +kigyógyultak, azokon is többnyire egész életükön át meglátszottak a +kiállott betegség nyomai. Erről tanúskodott a sok <i>rapos</i>, +himlőhelyes, vagy <i>csécshelyes</i>, vagy <i>ragyás</i> jelzőnek +elterjedt használata. E szépséghibánál komolyabb jelentőségü volt, +hogy a himlőből sokan meghibásult látással, sőt vakon gyógyultak +ki.</p> +<p>A himlő ugyanis nemcsak az ember bőrén ütközik ki, hanem a +szemét is megtámadhatja. A himlőhólyagok elroncsolhatják a +szemhéjak bőrét és kötőhártyáját s a védetlenűl maradó szemtekét a +kiszáradás teszi tönkre. Vagy pedig a szemhéjaknak a szemtekével +való összenövése rontja meg a szem használhatóságát. Közvetetlenebb +baj, ha a szaruhártya elgenyed s tömött, fehér hegedés teszi +átlátszatlanná. Csatlakozhat <span class="pagenum"><a name= +"Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> a himlőhöz +szivárványhártya-gyulladás, érhártyagyulladás; elhomályosodhat a +szem lencséje, üvegteste, sőt a himlőt kiállott, de nagy mértékben +elgyöngült betegek szemében utólagosan ideghártya-gyulladás +fejlődése ronthatja meg a látást. A himlőokozta szembajok is +gyakoriak voltak a járványok során. <i>Andree</i> 1846-ban +megjelent közleményében azt állítja, hogy a himlőoltás +általánosítása előtti időben éppen annyi ember vakult meg himlőben, +mint egyéb szembajokban együttvéve, <i>Dumont</i> pedig 1856-ban +minden 100 megvakulás közül 35-öt mond himlőből eredettnek.</p> +<p>A himlő pusztításától való rettegés, a tőle való menekülni +törekvés oly általános volt, hogy ez eléggé magyarázza a biztos +sikert igérő <i>Jenner</i>-féle oltás hamaros elterjedését, bár a +régimódi inoculatorok minden követ megmozgattak ellene. Érdekes +például az a följegyzés, hogy azzal izgattak a tehénhimlő beoltása +ellen, hogy ha tehénből állati anyagokat juttatnak az ember vérébe, +majdan a beoltottak nemcsak hogy durva, állatias természetüek +lesznek, hanem állati fülük, farkuk nől, sőt kérődzeni +kezdenek.</p> +<p>Kezdetben az egyház is gördített akadályokat az oltások elé s a +Szentatya engedélyéhez akarta kötni az oltást. Csakhamar azonban +éppen a katolikus papok buzgólkodtak leginkább a védőoltás +elterjesztésén.</p> +<p>El is terjedt az oltás általánosan, bár az angol gondolkozáshoz +híven, nem a kötelező formában. Csak jóval <i>Jenner</i> halála +után, 1857-ben tette az angol törvény kötelezővé a beoltást. Holott +egyes német tartományokban, pl. Bajorországban már 1807-ben, +Badenban 1815-ben, Württembergben 1818-ban, Szászországban 1826-ban +kötelezővé tették az oltást. Az egységes Németország 1874-ben +rendelte el a kötelező himlőoltást. Franciaországban is korán +oltottak, már 1800-ban, sőt Napoleon rendelettel szabályozta az +oltást, a negyvenes években azonban annyira elhanyagolták a +Napoleontól származó intézkedéseket, hogy újabb járványok, mint az +1857-iki és 1870-iki, <span class="pagenum"><a name="Page_154" id= +"Page_154">-154-</a></span> szolgáltattak alkalmat a védőoltás +kötelező kimondására. Olaszországban <i>Sacco</i> érdeme, hogy a +hatóságok támogatásával gyorsan általánossá vált a védőoltás. Az +osztrák tartományokban hamar elterjedt a himlőoltás, de csak +1886-ban tették kötelezővé.</p> +<p>Igen tanulságos a himlőoltásnak magyarországi története. Az első +nyilvános oltást Pesten Bene Ferenc végezte 1801-ben, s könyveket +is írt a himlő veszedelmeiről, valamint a <i>mentőhimlőről</i>. +Kívüle <i>Streit</i> János és <i>Cseh-Szombati</i> Sámuel +buzgólkodtak a himlőoltás elterjesztésén. <i>Schrand</i> Ferenc +országos főorvos javaslatára pedig a helytartótanács 1804-ben több +magyar városban elrendelte, hogy oltónyirok termeléséről +gondoskodjanak. Ugyancsak az ő javaslatára kerületenkint ellenőrző +bizottságokat neveztek ki. 1813-ban királyi parancs jelent meg arra +nézve, hogy a himlőoltást csak orvosok végezhessék, 1826-ban pedig +megszabták, hogy az orvosoknak a himlőoltásbeli ügyességöket is +igazolniok kell, mielőtt oklevelüket megkapják. Az ötvenes években +<i>Gebhardt</i> Ferenc igazgatása alatt középponti oltóintézet +nyílt meg Pesten.</p> +<p>A magyar alkotmányos kormány 1876-ban fogadtatta el az +országgyüléssel az azóta sokat kifogásolt közegészségügyi törvényt, +mely, minden fogyatkozása mellett is, helyesebb alapokra helyezte a +magyar közegészségügyet. Ez a törvény a himlőoltás ügyét is +országosan rendezte, sőt elvben a himlőoltás kötelező voltát is +kimondotta. Mivel azonban nem történt gondoskodás a törvény +büntetőerejü végrehajtásáról, azaz hogy senkit sem lehetett az +oltás elmulasztásáért megbüntetni, alig lehetett szó általánosan +kötelező oltásról. Eléggé kiviláglik ez abból a statisztikából, +hogy 10.000 oltásra kötelezett gyermek közül 1877-ben mindössze +csak 1656-ot oltottak be, ez a szám 1881-ben is csak 3749-re +emelkedett, aztán újra alább szállott. A nyolcvanas évek nagy +himlőjárványának kellett bekövetkeznie, hogy az intéző köröket +fölrázza aléltságukból s végre 1887-ben a megszigorított, új oltási +törvény büntetőjogi felelősséggel <span class="pagenum"><a name= +"Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> biztosította a himlőoltás +általános kötelező voltát. Az új törvény szerint 10 forinttól 300 +forintig terjedhető bírság kötelezi a szülőket, gyámokat s +általában mindazokat, kik gyermekről gondoskodni tartoznak, hogy a +gondjaikra bízottakat életük első évében beoltassák. Nyilvános +iskolába nem szabad olyan gyermeket beírni, aki orvosi +bizonyitvánnyal nem igazolja, hogy egy éves korában sikeresen +beoltották. Amely gyermeken az első oltás nem fogott, egy év múlva +másodszor, esetleg a következő évben harmadszor is be kell +oltatni.</p> +<p>Hogy milyen nagy szükség volt az oltási törvény szigorítására, a +nyolcvanas évek ismétlődő járványairól följegyzett statisztikai +adatok vetnek rá szomoru világot.</p> +<p>Budapesten 1881-ben 442, 1882-ben 393, 1883-ban 77, 1884-ben 67, +1885-ben 179, 1886-ban 1588 ember halt meg himlőben. Nem kevésbbé +felütötte a fejét a himlő Debrecenben, Temesvárott, Kassán, más +városokban, de a vidéken is, úgy hogy Magyarországon három év alatt +38.013 embert ragadott el a himlő.</p> +<p>Az új oltási törvény hatásának tulajdoníthatjuk, hogy a föntebbi +statisztikát így lehetett folytatni. Budapesten meghalt himlőben +1887-ben 376, 1888-ban 14, 1889-ben egy sem, 1890-ben egy sem, +1891-ben 2, 1892-ben 4, 1893-ban 6, 1894 óta egy sem.</p> +<p>Az Európán kívüli világrészekbe is csakhamar átterjedt +<i>Jenner</i> oltása. Északamerikában már 1800-ban oltottak. De +legáltalánosabban az a spanyol expedició terjesztette el, melyet +<i>Balmis</i>, IV. Károly király udvari sebésze vezetett a spanyol +gyarmatokra. Az expedició a XIX. század elején 22 gyermeket vitt +magával, hogy ezeknek egymásután való beoltásával gondoskodjék +mindig friss oltóanyagról. Ezt a vállalkozást utóbb megismételte +<i>Balmis</i> s a világot körülhajózván, Kínába is elvitte, tehát a +<i>Jenner</i>-féle himlőoltás ez úton eljutott abba az ősi hazába, +ahonnan az emberi himlő ragályozásával való védekezés kiindult +volt. A spanyol expediciónak másik része a délamerikai <span class= +"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> spanyol +gyarmatokra került, különösen Peruba, hol nagy ünnepléssel fogadták +és igen sokan beoltatták magukat. <i>Jenner</i> tehát még életében +megérte annak dicsőségét, hogy a himlő ellen való védekezésnek az a +sikeres módja, melyet ő talált ki, úgyszólván az egész világon +elterjedt. Ő mindamellett megmaradt a betegei jóvoltáért fáradó +jóságos falusi orvosnak, bár úgy látszik, teljes tudatában volt +felfedezése fontosságának. Ő magát mintegy az Isten megbizottjának +tekintette és a védőoltás tökéletesítésén tovább is fáradozott, +magyarázatokat keresve azokra az esetekre, melyekben az oltás nem +sikerült. Mivel ugyanis előfordult, hogy évek múltán olyanok is +meghimlőztek, akik tehénhimlővel sikeresen be voltak oltva, +<i>Jenner</i> ezt úgy magyarázta, hogy az oltóanyag nem lehetett +friss, avagy áltehénhimlőből vették az oltóanyagot.</p> +<p>Ő még azt hitte, hogy akit a tehénhimlővel egyszer sikeresen +beoltottak, az – csakúgy, mint aki az emberi himlőt kiállotta volt +– egész életére mentes marad az emberi himlőtől. Azonban évek során +beigazolódott, hogy ez a fertőzéstől való mentesség nem szól az +egész életre, hanem legföllebb 10–12 évig tart. A védőoltást tehát +meg kellett toldani az <i>ujraoltással</i>. Azokban az országokban, +amelyek a védőoltást kötelezővé tették, utóbb az ujraoltást is +elrendelték. Igy Magyarországban is az 1887-iki megszigorított +oltási törvényben arra is kötelezték a szülőket, hogy gyermekeiket +12-ik életévük betöltése előtt újra beoltassák s az ilykoru +gyermekek újabb bizonyítvánnyal kötelesek az iskolába való +beiratkozáskor a sikeres újraoltást igazolni. Németországban a +besorozott katonákat harmadszor is beoltják. E példát nálunk is +követik.</p> +<p><i>Jenner</i> találmánya tulajdonképpen empiriás természetü, +azon a tapasztalaton alapszik, hogy bizonyos fertőző betegségek +kiállása olyan változásokat idéz elő az ember testében, hogy ez +elveszti fogékonyságát ugyanazon bajnak újabb fertőzése ellenében. +A védőoltás magyarázatát nem tudták s az orvoslás történetében +példátlan volt, hogy fertőzés ellen fertőzéssel védekezzenek. +<span class="pagenum"><a name="Page_157" id= +"Page_157">-157-</a></span> A himlőjárványok nagy pusztításai +magyarázzák csak, hogy a kötelező himlőoltás annyira +elterjedhetett. De nem csoda, hogy mióta az emberiség fölszabadult +a himlőjárványok veszedelmének réme alól, meg-megingott a bizalom +az oltások szükséges volta iránt, sőt némelyek az emberi +szabadságba való beavatkozásnak kezdték tekinteni azt az eljárást, +hogy készakarva betegítünk meg, tehénhimlővel fertőzünk egészséges +embereket, hogy egy esetleges emberi himlőjárvány idejére +biztonságot szerezzünk nekik.</p> +<p>Majd egy századon át egyedülálló orvosi művelet volt a +<i>Jenner</i>-féle oltás. Nagy fordulatnak kellett az orvosi +tudományban bekövetkeznie, hogy egy újabb humoralis pathologiai +felfogás szakítson a minden kóros elváltozást, a sejtek +szaporodásából és fogyásából magyarázó tudományos iránnyal. +Diadalmaskodott az az újabb fölfogás, hogy még azokban a +betegségekben is, melyek az élő test bizonyos sejtcsoportjainak +megváltozásából erednek, valamint azokban is, melyekben kívülről +bejutott gombasejtek, bakteriumok a kórokozó csírák, igazabban +véve, a szövetnedvek elváltozása, bomlása támadja meg a test +egészségét, épségét. Ennek az újkori tudománynak volt messze előre +tólt előőrse a <i>Jenner</i> találmánya. Ma már a legtöbb fertőző +betegségről be van bizonyítva, hogy az élő szervezetben – ha ugyan +teljes bomlást: halált nem okoz – olynemü változásokat idéz elő, +hogy a test alkalmatlanná válik rá, hogy ugyanaz a fertőzés +mégegyszer ne vehessen erőt rajta. Ez a fertőzéstől való mentesség, +<i>immunitás</i>, némely fertőző bajra nézve csak rövid ideig tart +ugyan, de másokra nézve évek sorára elhuzódik.</p> +<p>Ebben a gondolatkörben <i>Jennernek</i> még az is fő-fő érdeme, +hogy a fertőzéstől való mentesítés módjául az állati testen termelt +s ezúton mintegy megszelidített oltóanyag felhasználását jelölte +meg orvosló eszközül.</p> +<p>Különböző betegségeknek fertőző anyagát állatokba oltják be s az +így megfertőzött állat vérsavóját (serum) használják <span class= +"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> óvó, +sőt gyógyitó oltásokra. Oltásokat alkalmaznak a veszettség, a +diftéria, a megdermedés (tetanus), gümőkórság, pestis, sőt a +kígyómarás mérge ellen is. Természetesen nem tartoznak e csoportba +az olyan fertőtlenítő oltások, amikor nem valamely fertőző baj +szándékos előidézésével küzdünk a veszedelmesebb fertőzés ellen, +hanem a fertőzés ellenszerével iparkodunk a fertőzöttséget +megszüntetni. Ilyen például a vérbaj (syphilis) ellen a salvarsan +beoltása.</p> +<p>Egyébaránt a <i>Jenner</i>-féle oltásban a gyakorlati élet némi +változtatásokat tett.</p> +<p>A himlő oltóanyagát, az úgynevezett oltónyirkot ma már nem a +tehén tőgyéről szedik, hanem a nyiroktermelő intézetekben borjaknak +leborotvált hasa bőrébe oltott himlőből szedik a friss +oltónyirkot.</p> +<p>Oly nagy mennyiségben termelik egy-egy borjun is az oltónyirkot, +hogy ma már nincs szükség rá, hogy sikeresen beoltott gyermekek +karjáról oltsanak tovább. Az ilyen továbboltás különben is mindig +avval a veszedelemmel jár, hogy az elébb beoltott gyermeknek más +valami betegségét is át találják oltani a himlőnyirokban.</p> +<p>Hogy a tehénhimlő csakugyan enyhített mérgü variola, egészen a +legutóbbi időkig eldöntetlen kérdés volt. Azonban a budapesti +oltó-intézetben Pécsi Dani dr.-nak sikerült 1909-ben kisérletekkel +igazolni, hogy a valódi emberi himlő borjura átoltva a negyedik +ujraoltás révén igazi tehénhimlővé alakul át.</p> +<p>Látjuk ezekből, hogy a gyakorlati eredmény, az empíria, +korszakalkotó tudománynak csíráit viselte magában. Ennek +fontosságát a tudomány művelői érzik át legközelebbről. A nagy +közönség közvetetlenebbűl abból itélheti meg <i>Jenner</i> +érdemeit, ha néhány statisztikai adattal világítunk rá az oltás +hasznára.</p> +<p>Londonban a himlőoltás előtti időkben 10 százalékot is +meghaladta évente a himlőben való halálozás. A himlőoltás kötelező +behozatala után 1.13 százaléktól 1.95 százalékig terjedt. +<span class="pagenum"><a name="Page_159" id= +"Page_159">-159-</a></span></p> +<p>Poroszországban a kötelező himlőoltás behozatala előtt 1,000.000 +lakos közül évenként 309 ember halt meg himlőben; amióta pedig a +himlőoltás kötelező, 1883-tól 1892-ig, 7-re csökkent a himlőben +való halálozás.</p> +<p>Hogy azokban az országokban is fordulhat elő még himlő, sőt +kisebb himlőjárvány is, melyekben a himlőoltás kötelező, annak az a +magyarázata, hogy csupán a gyermekeket oltják be, legföllebb +egyszer ismétlik meg az oltást. Érdekes adat erre nézve, hogy +Poroszországban 1874-ben a polgári lakosság közül 100.000 emberre +9.52 százalék himlős halálozás jutott, holott ugyanakkor a +katonaság közül, melynek minden egyes emberét újraoltották, senki +sem halt meg himlőben.</p> +<p>A <i>Jenner</i> ajánlotta védőoltást legszigorúbban +Németországban alkalmazták. Ugyancsak Németországban – még +<i>Jenner</i> életének utolsó éveiben – toldották meg a himlő ellen +való védekezést az újraoltással. Az újraoltás természetes +továbbfejlődése volt <i>Jenner</i> találmányának, biztosabbá, +tökéletesebbé tette a himlő ellen való védekezést. Ez nem vonhat le +semmit az ő érdeméből, csak még inkább biztosította <i>Jenner</i> +művét, melynek megépitésében ő maga egy negyedszázadon át +munkálkodott. A szelídlelkü, zenével és költészettel foglalkozó +tudós 1823-ban, januárius 26-án hunyt el 74 éves korában. Tetemei +szülőfaluja temetőjében nyugosznak. Hazája a +Westminster-apátságban, nagy emberei között ajánlott föl neki +helyet, de tiszteletben tartották a család kegyeletét s így +Berkeley őrzi emlékét. De London városa sem hagyta jelöletlenűl +választott polgára emlékét, a Trafalgar-téren 1857-ben állitották +föl szobrát.</p> +<p>Örök emléke azonban az egész föld kerekségén a +<i>Jenner</i>-féle himlőoltás, melynek sikerei áldják nagy +nevét.</p> +<p class="right"><i>Csapodi István dr.</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>Pasteur Louis.</h2> +</div> +<p class="center">1822–1895.</p> +<p><span class="dropcap">H</span>ogy az újkori orvostudomány +mennyire természettudományi alapra helyezkedett, semmi sem +bizonyíthatná jobban, mint az a sajátszerü jelenség, hogy megépítői +közül egyik főfő mestere nem is orvos volt, hanem természettudós, +még pedig kémikus s a fertőző betegségek ellen való küzdelemben +<i>Jenner</i> himlőoltása volt az első siker. Ezt követte +<i>Semmelweis</i> halhatatlan fölfedezése, amellyel a gyermekágyi +láz származását megállapította s a fertőtlenités lehetőségére +rámutatott. Majd <i>Lister</i> a gyakorlati sebészetben alkalmazta +a fertőtlenítést. Azonban a fertőző bajok tudományába teljes +világosságot a kémikus <i>Pasteur</i> vetett. De ez a tudós az ő +tudomány-szakában is egészen uj útat nyitott, mondhatni, új +tudományt teremtett, amikor a mikroszkópikus apróságu élőlények +életműködésének kémiáját fedezte föl.</p> +<p><i>Pasteur</i> úgy indult, hogy bizonyára a kémia művelésének +bármely részében nagyot alkothatott volna. Hiszen egyszerre +ismertté tette nevét, amikor fölfedezte, hogy a szőlőcukrot +<span class="pagenum"><a name="Page_161" id= +"Page_161">-161-</a></span> kétféle borkősavra lehet fölbontani, az +egyiknek oldata a poláros fény sikját jobbra hajtja, a másiké +balra. Már ezzel éles megfigyelő tehetséget tanusított. Azonban +mint lángész, arra volt hivatva, hogy tudományos működésének terét +is maga teremtse meg. Az apró lények kémiáját fürkészte s ezen az +úton lett a nemzetgazdaság oszlopává, egyszersmind az orvosi +tudomány apostolává.</p> +<p><i>Pasteur Louis</i> 1822-ben született, december 27-én Dôleban, +Jura departement-ban. Apjának timármestersége alkalmat adhatott +neki, hogy a kémiai műveletek iránt már gyermekkorában érdeklődjék, +de szelleme fejlődésére nagyobb hatással lehetett édesanyja, akit +mélyérzésü, elmés és lelkes asszonynak mondanak. Hiszen a nagy +emberekről általában azt vélik, hogy a nagyság csíráját anyjuk +szokta beléjük oltani. Szülőfalujából Arboisba költöztek, a fiatal +<i>Pasteur</i> itt járt iskolába, majd a besançoni kollégiumban +tanult. 1843-ban fölvették az Ecole normaleba, ahol <i>Balard</i> +volt tanára a kémiából, a Sorbonne-ban pedig <i>Dumas</i> J. B.-t +hallgatta.</p> +<p>Az Ecole normale rendszere jó hatással volt a fiatal kémikus +fejlődésére, mert kisérleti tanulmányait szabadon végezhette. +Hálásan szokott megemlékezni <i>Delafosse</i>-ról, aki őt a +fizikában kalauzolta.</p> +<p>A molekulás fizika terén tett tanulmányainak eredménye volt az a +fölfedezése, amellyel a borkősav kétféle változatát fölismerte. +Fölfedezését az akadémia elé terjesztette, amelynek elismerő +birálata a 26 éves ifjúnak Dijonban a fizika, egy évvel utóbb, +1849-ben Strassburgban a kémia tanárságát szerezte meg. Itt meg is +házasodott, elvette <i>Laurent</i> akadémiai rektor leányát.</p> +<p>Strassburgban újra kezdte a borkősavval való kisérleteit s azt +az érdekes fölfedezést tette, hogy az optikai tekintetben közönyös +szőlősavas ammoniáknak fehérje hozzáadásával való erjesztésére +ennek oldatából fokról-fokra eltünik a polározó fényt jobbra +hajlító borkősav és végre csupa balra hajlító borkősav <span class= +"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> marad. +Azt is tapasztalta, hogy ha penészgomba hat a szőlősavra, szintén a +jobbra fordító borkősavat fogyasztja el. Mivel kisérletei során +meggyőződött, hogy csak az életfolyamatok termékei hajlítják el a +polározás síkját, az élettani kémia iránt kezdett érdeklődni. +Vizsgálatai és kisérletei igazán korszakalkotók voltak. Pedig a +nehézségek két szélsőség felől tornyosultak tudományos iránya elé. +Egyrészt be kellett bizonyítania, hogy bizonyos kémiai folyamatok +előidézéséhez apró élőlények szükségesek, másrészt be kellett +bizonyítania, hogy ezek az apró lények nem keletkezhetnek maguktól, +úgynevezett őstermődés útján.</p> +<p>Tudományos szempontból <i>Pasteur-</i>nek legfőbb érdeme, hogy +az őstermődés lehetőségét megdöntötte.</p> +<p>Az őstermődés (generatio spontanea v. aequivoca) fogalmán azt +értették, hogy szervetlen anyagok szerencsés találkozása során +élőlények keletkezhetnek, még férgek és bogarak is. Ide tartozott +az a balhiedelem is, hogy némely gonosz embert a vérükben termett +tetvek emésztettek meg. A balhitnek ez a foka rég megdőlt ugyan, de +még a XIX. század tudósai is azt vallották, hogy a legalsóbb rendü +parányi lények maguktól teremnek. Történeti sorrendben ugyan előbb +<i>Pasteur</i>-nak az erjedésről való vizsgálatairól kellene +szólni, de a kérdés tudományos fontossága megokolttá teszi, ha +előbb az őstermődés ügyében kivívott diadalát nézzük.</p> +<p>1857-ben az Ecole normale superieur igazgatójának hívták meg +Párisba. Mivel pedig laboratoriumot nem kapott, saját költségén +rendezett be vizsgálatai számára egy kis vizsgálóhelyiséget. Itt +akart az őstermődés kérdésével foglalkozni, bár Biot le akarta róla +beszélni, mert aggódott, hogy nem juthat eredményhez. Az őstermődés +védelmére <i>Pouchet</i> egy látszólag igen meggyőző kisérlettel +szállott síkra.</p> +<p>Forró vízzel töltött palackot jól elzárva, kéneső fürdő alatt +nyitott meg és frissen készített oxigént vezetett beléje. Ugyancsak +kéneső alatt a palackba néhány gramm szénát vitt be, amit +<span class="pagenum"><a name="Page_163" id= +"Page_163">-163-</a></span> előbb 2–300 fokra hevített volt. Mivel +pedig egy hét múlva csak úgy hemzsegtek a mikroszkópikus apró +lények a szénán, csakugyan bebizonyítottnak látszott, hogy azok +maguktól keletkeznek.</p> +<p><i>Pasteur</i> azonban a Sorbonne-ban tartott nyílvános +előadáson demonstrálta, hogy a kénesőfürdő fölszínét ellepő porból, +a belemerített palackba okvetlenül jut be egy rész, s az ebben a +porban levő csírákból fejlődnek a szénán talált gombák. Másrészt +kísérlettel bizonyította be, hogy bomlásra igen hajlandó anyagok +sem bomlanak, ha nem jutnak beléjük bomlasztó csírák.</p> +<p>Hevített üvegballonba forralással csírátlanított, bomlásra igen +hajlandó folyadékot öntött. A ballon platinacsövét megtüzesítette, +a ballont fölforralta, hogy aztán kihülésekor az izzó platinacsövön +csirátlanul nyomuljon belé a levegő. Ezután a ballon csövét +hirtelen beforrasztotta. Mivel a folyadékhoz bomlasztó csíra nem +juthatott, a folyadék akármeddig is változatlanul tiszta maradt. +Mihelyt azonban a ballon csövét eltörte, úgy, hogy a külső levegő a +folyadékhoz férhetett, ez rövid idő alatt megbomlott, +zavarodott.</p> +<p>Ilyen kísérletekkel azt is igazolta, hogy tiszta hegyi levegőben +kevesebb a fertőző csíra, mint a poros levegőben.</p> +<p><i>Pasteur</i> kísérletei folytán a <i>generatio spontanea</i> +végképpen lekerült a tudományos gondolkozás színteréről. Be van +immár bizonyítva, hogyha valami anyagban mikroszkopikus apróságu +állati vagy növényi lények vannak, ezek nem keletkezhettek maguktól +az anyagból, hanem kívülről belejutott csírák. Élet csak életből +fakadhat: <i>omne vivum ex vivo</i>.</p> +<p>Ha <i>Pasteur</i>-nek az őstermődés megdöntésére irányuló +vizsgálatait tudományos szempontból első helyre tettük, gyakorlati +szempontból még fontosabbnak kell azokat a vizsgálatait +tekintenünk, amelyekkel a mikroszkópikus apróságu lényeknek a +kémiai folyamatokra való hatását bizonyította be.</p> +<p>Erjedő folyadékokban már <i>Leeuwenhoek</i> látott a XVII. +<span class="pagenum"><a name="Page_164" id= +"Page_164">-164-</a></span> század végén nyulós üledéket s az +erjedéskor támadó üledékben <i>Caquiard de Latour</i> bimbózó +sejteket talált, amelyekről gyanította, hogy valami közük van a +cukor erjedéséhez, sőt <i>Schwann</i> már kimondotta, hogy +összefüggés van az élesztő sejtek növekedése, meg a szeszes erjedés +között. A kémikusok azonban általában tagadták az erjedő +folyadékokban talált sejteknek az erjedés folyamatában való +közreműködését, sőt tudománytalannak tartották az ilyen föltevést. +Ugyanis az ujabb tudomány elvetette magyarázataiban az úgynevezett +életerőt, a szerves élet működéseiben is kémiai és fizikai +folyamatokat látott. Ezzel a materialista fölfogással szemben a +régi vitalista nézetek fölújulásától féltek. <i>Berzelius</i> és +<i>Mitscherlich</i> csupán annyit engedtek meg, hogy bizonyos +bomlasztó fehérje anyagok csupán érintő hatással vannak az +erjesztésre, de ahhoz sem semmit hozzá nem adnak, sem belőle semmit +el nem vesznek. Még <i>Helmholtz</i> is csak másodlagos +jelenségeknek jelentette ki a rohadáskor található apró +szervezeteket. A kémikusok vezére, <i>Liebig</i>, hevesen harcolt +azok ellen, akik a mikroszkópikus csíráknak részt követeltek a +kémiai bomlásokban, mintha ebben az életerő teóriája kísértene +megint. <i>Liebig</i> az erjedéseket egyszerü kémiai folyamatoknak +mondotta, amelyeknek megindítói a bomlott fehérje anyagok. Szerinte +az élesztősejtek elszaporodnak, mert táplálékot találnak, de nem ők +okozzák szaporodásukkal az erjedést, ő élesztő sejtek nélkül is +lehetségesnek tartotta az erjedést.</p> +<p><i>Liebig</i>-gel szemben <i>Pasteur</i> tört lándzsát amellett, +hogy az erjedéseket élő csírák okozzák. Nem a régi életerő +teoriáját akarta föltámasztani, hanem egy új, vitalista elméletet +alkotott, amellyel a mikroszkópikus apróságu élőlények +életműködésének tulajdonította az erjedéses folyamatok +megindítását. A szőlősavas ammoniák oldatán tapasztalta, hogy a +penészgomba a saját fejlődéséhez szükséges szenet a vegyületből +veszi magához s eközben az oldatot, a polározás síkját balra +fordító, borkősavas ammoniákká változtatja át. Az erjedések +<span class="pagenum"><a name="Page_165" id= +"Page_165">-165-</a></span> kérdésével <i>Pasteur</i> 1854-ben +kezdett tüzetesebben foglalkozni, amikor a lille-i +természettudományi fakultás szervezésével bízták meg. Mivel ennek a +városnak legfőbb ipara a cukorrépából való szeszfőzés, alkalomszerü +feladatának tekintette, hogy a szerves erjedésről tartson +előadásokat.</p> +<p><i>Liebigék</i> az erjedést egyszerü kémiai folyamatnak +tekintették, amelynek megindításához bomlásban levő fehérje-anyag +szükséges. <i>Pasteur</i> a minden erjedéskor megtalálható apró +szervezetek életmüködését tette az erjedés okozójává. Ezek az apró +szervezetek, amelyeket hasadó gombáknak, azaz baktériomoknak +nevezünk, a megélhetésüket biztosító anyagból táplálkoznak és +oszlás útján rendkívül hamar elszaporodnak, táplálkozásuk és +szaparodásuk révén pedig megbontják, erjesztik a meglepett, vagyis +fertőzött anyagot. <i>Pasteur</i> kísérletei során meggyőződött, +hogy mindenféle erjedésnek megvan a saját hasadó gombája, s viszont +mindenféle hasadó gombák éppen bizonyos erjedést támasztanak.</p> +<p>Nézetének helyességét legelébb is a tejsavas erjedéssel +bizonyította be. Hogy tejsavas erjedést kapjon, nem tejbe oltott +megsavanyodott tejet vagy bomlott fehérjét, hanem a sörkészítésre +szánt, megszűrt cukros lébe oltott be a tejsavas erjedésben levő +folyadék üledékéből vett csírákat. A beoltott gombák csakhamar +elszaporodtak s a cukros lében tejsavas erjedés keletkezett. Ezzel +a kísérletével tisztán tenyésztette az erjesztőgombákat, s az +úgynevezett tiszta tenyészetekkel alapját teremtette meg a +bakteriológiának. Még meggyőzőbb formában úgy ismételte meg ezt a +kísérletét, hogy sörlé helyett vízben oldott cukrot, kristályos +ammoniáksót, foszforsavas káliumot és magnéziát, aztán ebbe a +folyadékba oltotta be a tejsavas erjedés csíráit. A tejsavas +erjedés ekkor is megindult, pedig a fehérjének nyoma se volt az +oldatban, az erjesztőgombák csakis a cukorból táplálkozhattak. +Aztán ugyanilyen folyadékba sörélesztőt tett, akkor meg, ugyancsak +fehérje jelenléte nélkül, szeszes erjedés keletkezett. <span class= +"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span></p> +<p>Igen fontos fölfedezésre jutott, amikor a vajsavas erjedést +tanulmányozta. Azt tapasztalta, hogy ehhez az erjedéshez nemcsak +hogy nem kell oxigén, hanem inkább az oxigén megakasztja a vajsavas +erjedést, ellenben szénsav átáramoltatására az erjedés élénkül. A +vajsavéhoz hasonló erjedést <i>Pasteur levegőhíjas</i> vagy +<i>anaërobos</i> erjedésnek nevezte. Ellenben <i>aërobos</i>-nak +nevezte a levegőfogyasztó, vagyis szabad oxigénra szoruló +erjesztőket. Ezeknek szaporodása megszűnik, ha szénsav hatása alá +kerülnek. További vizsgálatai során megállapította, hogy szeszes +erjedéskor kezdetben olyan csírák működnek, amelyeknek oxigénra van +szükségük, de csakhamar szénsavréteg takarja az erjedő folyadékot s +a szénsavréteg alatt levegőhiasan folytatódik a szeszes erjedés. A +szeszes erjedés tehát levegőhías élet.</p> +<p>Igen fontos törvényt állapított meg <i>Pasteur</i> a különböző +baktériomok tanulmányozása révén, hogy tudniillik a természet +háztartásában általában az aërobos szervezetek kezdenek működni, +oxigént vonnak el, aztán átengedik a további bomlasztást az +anaërobos szervezeteknek. Tehát a kétféle bomlasztó csírák bizonyos +együttműködést <i>(symbiosist)</i> fejtenek ki. Az erjesztők maguk +is, mihelyt működésüket befejezték, elhalnak, megrohadnak, vagy +amint ellenfeleinek felelvén, mondotta: <i>az erjesztők erjesztői +maguk is erjesztők</i>.</p> +<p>A levegőre szoruló erjedések legjobb példaképe az ecetes +erjedés. Ez csakis szabad oxigén jelenlétében történhet s azonnal +megszűnik, mihelyt a levegőt elvonják tőle. <i>Liebig</i>-nek éppen +az ectsavas erjedés volt látszólag a fő erőssége, mert, úgymond, a +vízzel higított alkohol nem ecetesedik meg, ha nem tesznek hozzá +valami bomlékony anyagot, például húslevet, lisztet, hogy ez az +oxigént átvigye az alkoholra és így az oxidálódást lehetővé tegye: +<i>Pasteur</i> igen egyszerűen de annál meggyőzőbben cáfolta meg +Liebig magyarázatát, és védte meg a maga igazát. Borral félig +megtöltött palackot jól elzárt, bizonyos idő mulva a bor +megecetesedett, ha azonban a félig <span class="pagenum"><a name= +"Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> telt boros palackot +ugyancsak jól elzárva, meleg vízbe állította, úgy, hogy hőmérséke +60 Celsius fokot ért el, akkor a bor, akármeddig állott is, nem +ecetesedett meg. Hogy pedig a melegítés csupán az erjesztő gombákat +ölte el s nem a bort változtatta úgy át, hogy ne bírjon megerjedni, +azzal bizonyította be, hogy a bor mégis megerjedt, mihelyt a dugót +kihúzta és a borba levegőt s vele erjesztő gombákat fújt bele. +Tehát csakis az erjesztő gombák elszaporodásával, életműködésük +folyamataként, vivődik át az oxigén az alkoholra, hogy ecetsavvá +oxidálódjék. Az ecetsavas erjedésről Orleansban, az odavaló +ecetgyárosok fölhívására tartotta meg híres előadását. Mikor +Orleansban az ő utasításai szerint kezdtek ecetet gyártani, tíz nap +alatt sikerült száz liter borból kilencvenkét liter jó borecetet +készíteni, holott a régi módon kétszáz literből hetenként tíz +liternél nem kaptak többet.</p> +<p><i>Pasteur</i> bebizonyította, hogy még a forgácsra öntéssel +történő ecetkészítéskor is a forgácson tapadó erjesztőgombák végzik +az alkohol ecetesítését. Megvédte a rég ismert <i>ecetvirág</i> +becsületét, bebizonyította, hogy ennek az apró növénykének, +<i>(micoderma aceti)</i> élete folyamata révén oxidálódik a bor +alkoholja ecetsavvá. A 60 Celsius fokra való fölmelegítés elöli a +micoderma sejtjeit, azért szünteti meg az erjedést. Az +erjesztősejtek a levegőben libegve jutnak be a borba és oxigén +jelenlétében elszaporodván az ecetsavas erjedést megindítják.</p> +<p><i>Pasteur</i> kezén így kapcsolódik az elméleti tudománnyal a +gyakorlati élet. A szürke tudós laboratóriumából nagy közgazdasági +haszon fakadt. Még nagyobb gyakorlati eredménye volt annak a +kísérletezésnek, amellyel a bomlasztó gombák életműködését +iparkodott megakasztani. Már az ecetsavas erjedés tanulmányozásában +kitalálta, hogy melegítéssel meg lehet az erjedést akadályozni. +Ezen az alapon találta ki a módszert, amely szerint bomlásra, +erjedésre alkalmas folyadékokat óvni lehet. Ezt a módszert az ő +nevéről nevezik <i>pasteurizálásnak</i>.</p> +<p>Tudvalevően a bornak bizonyos betegségei vannak, nemcsak +<span class="pagenum"><a name="Page_168" id= +"Page_168">-168-</a></span> megecetesedik, hanem nyúlóssá, +kesernyéssé válhat. Ezekről a betegségekről is azt állapította meg +<i>Pasteur</i>, hogy bizonyos gombafajok okozzák, amelyeket 55–60 +Celsius fokra való melegítéssel el lehet ölni s így a bort a +romlástól megóvni anélkül, hogy színe, zamatja megváltoznék. A +pasteurizálást előbb csak a palackokra fejtett borra alkalmazta +(1863.), utóbb azonban egész hordónyi bornak fölmelegítése is +lehetővé vált. Évek multán a lefejtett sörnek fölmelegítését is +kitalálta, bár itt a sörnek szénsavtartalma tette nehezebbé +föladatát. Igen célszerünek bizonyult a pasteurizálás a tejre +nézve. Ha a tejet alkalmas készülékben 60 Celsius fokra melegítik s +ezen a hőmérséken egy óra hosszat hagyván, megint lehütik, a tejben +nemcsak a bomlasztó csírák pusztulnak el, hanem a tehén +gümőkórságának bakteriomái is, s emellett a tej megtartja +természetes ízét, nyers állapotát, nem lesz belőle forralt tej. Igy +a tejet bátran lehet nyersen fogyasztani.</p> +<p>A pasteurizálással elért siker arra bírta a francia kormányt, +hogy <i>Pasteur</i> tanácsát kérje ki azzal a veszedelemmel +szemben, amely a francia selyemtenyésztést pusztulással fenyegette. +A selyemgubó-termelés évi értéke 130 millió frankról 30 millió +frankra csökkent. A megriadt délvidék sürgős intézkedést követelt. +A kormány megbízásából <i>Pasteur</i> 1865-ben Haisba utazott s a +kérdés pontos tanulmányozásához látott. Megállapította, hogy a +selyemhernyókat kétféle betegség pusztította. Mind a kettő ragadós +természetü, az egyik az úgynevezett <i>pébríne</i>, amelynek +fertőző csírái a peterakás alkalmával a beteg lepkékről származnak +át a petékre s a belőlük kikelő hernyókra, amelyek aztán nem +fejlődnek ki és nem gubózzák be magukat, holott ha a hernyók +kifejlődött korukban fertőződnek meg, elvégzik a gubószövést és +lepkévé alakulnak. A védekezésnek azt a módját ajánlotta +<i>Pasteur</i>, hogy a tojó nőstény petéit tiszta vászondarabkán +kell felfogni és mikroszkópium alatt azonnal megvizsgálni, +nincsenek-e a petéken azok a gombatestecskék, amelyek a fertőzést +okozzák. A fertőzött petéket a vászonnal <span class= +"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> együtt +el kell égetni. Ezt a vizsgálást munkásasszonyok és leányok végzik. +Tenyésztésre csakis a teljesen tiszta petéket szabad használni. +Ennél a betegségnél is veszedelmesebb az úgynevezett +<i>flâcherie</i>, amelynek fertőző anyaga a fénylő spóra, évekig is +eláll, ha ki is szárad s a szederfalevelek útján kerül a hernyókba. +<i>Pasteur</i> öt évig foglalkozott a selyemhernyó kétféle +betegségének tanulmányozásával s bár közben gutaütés is érte, +betegen is teljes eredménnyel oldotta meg feladatát. Milliókat +mentett meg a nemzeti vagyonnak. Az osztrák kormány hivására +Isztriába is ellátogatott, bár szélütése miatt fekve és részben +gyaloghintóban szállítva tette meg az utat Olaszországon át. A +tiszta peték tenyésztése a Trieszt melletti kisérletező helyen is +sikerült, úgy hogy megkapta az osztrák kormány 5000 forintos +pályadíját.</p> +<p>Az éles eszü és nagy munkaerejü tudóst legszebb férfikorában, +életének 46. esztendejében gutaütés érte és így már-már az a +tragikum fenyegette, hogy a tudomány dicsőségére s a nemzetgazdaság +javára olyan eredményes müködése időelőtt félbeszakad. Azonban jobb +sorsot szánt neki az isteni végzet. Meggyógyult, bár baloldali +szélhüdéséből soha se épült ki egészen, ép elmével és teljes +munkakedvvel dolgozott még 28 esztendeig.</p> +<p>A tudós kémikust az erjedések kémiai tanulmányozása avatta a +bakteriológia művelőjévé. Kutató elméje ezen a téren eljutott az +állati betegségek tanulmányozására.</p> +<p>Miután a selyemhernyó betegségének fertőzéses voltát +bebizonyította, a lépfenéről és tyukkoleráról is megállapította, +hogy fertőző természetüek, bizonyos fertőző csírák elszaporodásából +erednek.</p> +<p><i>Pasteur</i> nem volt orvos, de kisérletekre támaszkodó +tanításával nagy hatással volt az újabbkori orvosi tudomány +fejlődésére. A belorvoslás nagyhírü német professzora, +<i>Traube</i>, az emberi vizelet ammoniakos erjedésére nézve +elfogadta <i>Pasteur</i> felfogását, aki ennek az erjedésnek +bakteriomát már <span class="pagenum"><a name="Page_170" id= +"Page_170">-170-</a></span> 1862-ben fölfedezte, sőt azt is +tapasztalta, hogy ennek szaporodását a bórsav megszünteti. Az +ujabbkori sebkezelés apostola, az angol <i>Lister</i>, maga is +beismerte, hogy a sebészeti antiszepszis gondolatát +<i>Pasteur</i>-től tanulta. Az orvosi tudomány fejlődése körül +szerzett érdemeit a bonnei egyetem azzal igyekezett meghálálni, +hogy 1868-ban a kémikus <i>Pasteurt</i> az orvosi tudományok +doktorává választotta és erről díszoklevelet küldött neki.</p> +<p>Az orvosi tudomány fejlődésére legigazibb hatással a lépfenére +vonatkozó vizsgálatai voltak. Igaz, a lépfene fertőző csírájának, +<i>vibrio</i>-jának fölfedezése érdemében <i>Koch Róbert</i>-tal +osztozik. De azokat a nehézségeket, amelyeket a bakteriomos eredet +ellenzői támasztottak, csak <i>Pasteur-nek</i> 1876-ban +<i>Joubert</i>-tal kezdett vizsgálatai háritották el. Különösen +<i>Jaillard</i> tette azt az ellenvetést, hogy lépfenében elhullt +állatok vérével beoltott házinyulak elpusztultak ugyan, de vérükben +a lépfene bakteriomait nem lehetett megtalálni; másrészt <i>Bert +Paul</i> lépfenés állatok vérében oxigén bevezetésével ölte el a +baktériumokat, s az így, a lépfene csírájától megfosztott vérrel +jutott hasonló eredményre. Ezeket a tapasztalatokat a lépfene neves +kutatója, <i>Davaine</i> is megerősítette. <i>Pasteur</i> +bebizonyította, hogy a gyorsan rohadó lépfenés tetemekben a lépfene +aërobos bacillusa igen hamar elpusztul, ellenben gyorsan +elszaporodik az az anaërobos bacillus, amelyet ő <i>vibrion +septique, Koch</i> pedig <i>bacillus oedematis maligui</i> néven +nevezett s ez utóbbi bacillusnak igen ellenálló spóráit fedezte föl +<i>Pasteur</i>. A lépfene bacillusát az ő módszere szerint tisztán +tenyésztette és sikerült neki többszörös tovább tenyésztés után is +halálos fertőzést támasztani, amikor a kísérleti állatok vérében +mindig megtalálta a lépfene bacillusát.</p> +<p>Éles megfigyelő tehetségéről tanuskodik az a kisérlete, hogy a +lépfene fertőzése ellenében természeténél fogva mentes tyúkot is +fertőzni lehet a lépfene bacillusával, hogyha testét erősen +lehűtik, ezzel ellenálló képességét gyöngítik; ellenben, +<span class="pagenum"><a name="Page_171" id= +"Page_171">-171-</a></span> az ily módon sikeresen fertőzött tyúk +életét meg lehet menteni, ha testét hamarosan fölmelegítik. +Kisérleteivel bebizonyította, hogy a lépfene fertőző anyaga nem +állandó tulajdonságu, hanem fertőző voltát fokozni és csökkenteni +lehet. Ez a kisérlete volt az első lépés ahhoz a főfő fontosságu +fölfedezéséhez, amelyet <i>attenuatió</i>-nak nevezett s amelyhez a +tyúk-kolera tanulmányozása révén jutott.</p> +<p>Egy neki megküldött kakasfejben igen gyorsan szaporodó és +rendkivül könnyen fertőző bacillust talált, amelynek húslében +nevelt tenyészeteivel mindig sikerült a beoltott állatokat +elpusztítani. Egy ízben aztán régibb tenyészetből oltott s azt +tapasztalta, hogy a beoltott kakas csak megbetegedett, de életben +maradt, sőt aztán friss tenyészettel beoltva sem kapta meg a +tyúk-kolerát. <i>Pasteur</i> elméjében ez a véletlen tapasztalat +egy nagy gondolatot érlelt meg. Föltételezte, hogy a fertőző +tulajdonságu bacillusok a levegő oxigénjának hatása alatt +megváltoznak, fertőzésük hevessége, <i>virulentiá</i>-ja csökken, +<i>attenuálódik</i>. Ezután nagyszámu kisérletekkel győződött meg +arról, hogy a fertőző anyag virulentiáját tetszés szerinti +mértékben gyöngítheti és hogy minden gyöngébb fertőző anyag +beoltása megvédte a kisérleti állatokat a valamivel erősebb fertőző +anyag ellen.</p> +<p>A tyúk-kolera fertőző anyagával elért jó eredmények arra +sarkalták <i>Pasteurt</i>, hogy a lépfene bacillusának attenuálását +is megkisérelte. Ezt azon a módon, mint a tyuk-kolerával tette, nem +érhette el. Az okát abban ismerte föl, hogy a lépfene bacillusában +igen hamar kifejlődnek azok az endogéneus spórák, amelyeknek +fertőző képességét nem lehet meggyöngíteni. Azt tűzte ki tehát +feladatául, hogy megakassza az endogèneus spórák fejlődését. Ez +sikerült is neki, még pedig a pasteurizáláshoz hasonló módon. A +lépfene tenyészetet 42–43 Celsius fokra melegítette, a +spóraképződés megakadt. Aztán mennél tovább tartotta ezen a hőfokon +s a levegő behatása alatt a tenyészetet, annál jobban <span class= +"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> +csökkentette a virulentiáját. Egyszersmind arról is meggyőződött +kisérleteivel, hogy az ily módon gyöngített tenyészetek mentességet +szereznek az erősebb mérgü oltások ellen.</p> +<p>Ennek a fölfedezésnek annyira örült, hogy lelkes kedvben +érkezvén haza lakására, egész önérzettel mondotta: +„Vigasztalhatatlan volnék, ha most tett fölfedezésem nem francia +fölfedezés volna!“</p> +<p>Annyira bízott igazában, hogy attenuált tenyészeteivel azonnal +hozzáfogott szarvasmarháknak és juhoknak lépfene ellen való +védőoltásához. Ezek az oltások, amelyek kezdetben, kivált a német +bakteriológusok részéről heves ellenzéssel találkoztak, az +állattenyésztés hathatós védelmének bizonyúltak, úgy hogy ma már el +sem lehetnek a gazdaságok a <i>Pasteur</i>-féle oltások nélkül.</p> +<p>Magyarországi statisztikai adatok szerint (Hutyra) a lépfene +ellen beoltott lovaknak 0.19%-a pusztúlt el, a szarvasmarháknak +0.01%-a, a juhoknak 1.19%-a volt a veszteség, holott azelőtt +járványosan pusztított a lépfene.</p> +<p>Háziállatoknak lépfene ellen való beoltása azért is fontos +védekezés, mert a lépfenés állatokról átragadhat az emberre is a +baj és könnyen halálossá váló pokolvar alakjában fertőzi meg.</p> +<p>Az ugyancsak nagy mértékben ragályos sertésorbánc is egyike +szokott lenni a súlyos gazdasági csapásoknak. Ennek fertőző +csíráiról 1882-ben azt állapította meg <i>Pasteur</i>, hogy +házinyulakba oltva fokozatosan lehet a virulentiáját csökkenteni. +Az ezúton való gyöngítéssel sikerült a sertésorbáncnak a +védőoltását is kitalálnia. Ezzel a védőoltással sikerült +Magyarországon is a sertésorbáncban elhullott sertések számát 0.75 +százalékra csökkenteni. (Hutyra.)</p> +<p>Ujabb időben sokszor esik szó az úgynevezett <i>toxin</i>-okról. +Így nevezik azt a mérges anyagot, amelyet az élő testben termelnek +a különböző baktériomok. Ezek a toxinok, az ő baktériomaiktól +különválasztva is ártalmasak, betegségokozók, sőt, mai fölfogás +szerint, a fertőző csírák toxinnal mérgezik <span class= +"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> meg, +pusztítják el az élő testet. Ennek a tanításnak első nyomait látjuk +Pasteurnek abban a kísérletében, hogy a tyúk-kolera bacillusának +húslében való tenyészetét megszűrvén, a bacillustól teljesen mentes +folyadék beoltásával sikerült tyúkokon a tyúk-kolera egyik +jelenségét, az álomkórságot előidéznie.</p> +<p>Ha végigtekintünk a nagy francia tudósnak sikerekben olyan +gazdag, a tudományra olyan fényes, a közgazdaságra olyan eredményes +tevékenységén, alig bírjuk fölbecsülni hosszu élete során szerzett +érdemeit. Az őstermődés balhitének megdöntése, az erjedések +mivoltának megoldása, a pasteurizálás kitalálása, az állati fertőző +betegségek földerítése, de különösen a fertőző anyagok attenuálása +és az erre alapított védőoltások nemcsak ismertté tették +<i>Pasteur</i> nevét, hanem örök időkre biztosítják is emlékét.</p> +<p>Azonban ez a sokoldalu, áldásos tevékenység még mindig nem +merítette ki tudományos munkássága teljességét. Még egy nagy +cselekedettel, az ebdüh vagy veszettség tanulmányozásával és az +ezen a téren elért sikerekkel tette emlékezetessé életének utolsó +másfél évtizedét.</p> +<p>A veszettség vagy ebdüh régóta ismert borzasztó betegség, melyet +kóbor ebek és farkasok marása olthat át az emberre. Ritkábban más +állatok is átszármaztathatják. Amely emberen a veszettség kitört, +gyógyíthatatlan. Gyógyításával az orvosi tudomány egészen +tehetetlen volt. Az itt-ott ajánlott elhárítószerek sikere csak +látszat volt, amennyiben nem minden veszett eb marása után tör ki a +veszettség s nem is szokott két-három hétnél hamarább +kifejlődni.</p> +<p><i>Pasteur</i> 1880 óta érdeklődött a veszettség iránt. A +betegségnek az a természete, hogy csak később tör ki, azt a +meggyőződést érlelte meg benne, hogy a veszettséget is apró, élő +szervezetek okozhatják. Vizsgálatai során nem sikerült ugyan efféle +mikrobákat találnia, de megállapította, hogy a veszettség fertőző +anyaga a veszett állat nyúlt agyvelejében van. <span class= +"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span></p> +<p>Veszett ebek nyúlt agyveleje húslében eldörzsölve a +veszettségnek biztos oltóanyaga.</p> +<p>Ha ebből a kísérleti állat agyhártyájába oltanak, két hét mulva +megvesz. Az oltóanyagot a levegőn szárítván, hatékonyságát sikerül +csökkenteni. Kísérleteivel meggyőződött, hogy ha kellően +meggyöngített oltóanyaggal kezdte az oltást, aztán mind +kevésbbé-kevésbbé gyöngített, végre egészen gyöngítetlen +oltóanyagot oltott be, a kísérleti állat nem veszett meg. Az ily +elbánásban részesült ebek akkor sem vesztek meg, ha utóbb valóságos +veszett eb marta is meg őket. Az oltással elért mentesség +körülbelül öt évig tart. Kísérletei alapján arról győződött meg +<i>Pasteur</i>, hogy a veszettség akkor tör ki, ha a fertőző anyaga +eljut az idegrendszer középpontjába, az agyvelőbe. Mivel pedig +hosszabb idő, legalább két hét telik el, míg a fertőző anyag az +agyvelőben elszaporodik, arra a gondolatra jött, hogy a veszettség +kifejlődését elháríthatja, ha sikerül a meggyöngített erejü +oltóanyag hatásával az agyvelő fogékonyságát csökkenteni s amint ő +mondotta, a vegyesvonaton utazó fertőzést gyorsvonaton küldött +védőoltással kell megelőzni.</p> +<p>Állatokon tett sikeres kísérletei után 1885-ben vállalkozott +<i>Pasteur</i>, hogy egy Neister Jóska nevű elszászi kisfiún +kisérli meg a védőoltást, akit egy kóbor eb összemart. Ennek az +elszászi fiúnak a neve éppen olyan emlékezetes a veszettség-ellenes +oltások történetében, mint <i>Phipps James</i>-é, azé az angol +fiúé, akin <i>Jenner</i> a himlőoltást kezdette volt. De szomorúan +emlékezetes a <i>Pasteur</i>-féle oltások során a <i>Pelletier +Lujza</i> nevű kisleányé is, akin először győződött meg arról, hogy +a leggondosabb oltásokkal sem lehet a veszettség kitörését +elhárítani, ha egy hónapnál is hosszabb idő telik el az ebmarás, +meg az oltás megkezdése között.</p> +<p>Az oltóanyagot úgy termelte <i>Pasteur</i>, hogy a veszett eb +nyúlt agyából vett húslében eldörgölt fertőző anyagot házinyulakba +oltotta s ezek nyúlt agyvelejéből készítette az oltóanyagot +ugyancsak húslében. A védőoltásokat 12 napig szárított <span class= +"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span> +készítménnyel kezdte, mind erősebb-erősebb, végre egynapos +készítménnyel végezte az oltások sorozatát. Ilyen ciklusokban aztán +megismételte az oltásokat 2–3 hétig az ebmarás súlyossága szerint. +Az eseteket súlyosságuk szerint úgy osztályozta, hogy +legveszedelmesebbek az olyan marások, melyek a fejet és az arcot +érik, mert tapasztalat szerint ezek közül 95 százalékban tör ki és +végződik halállal a veszettség, ha idejében nem oltják. Másodsorban +veszélyes a kézen való marás, míg a ruhával takart testen vagy +lábon történt harapás után csak 15–20 százalék a be nem oltottak +megveszése és elhalálozása. <i>Pasteur</i> több ezer ebmarott egyén +beoltásával elérte azt, hogy még az arcon megharapottak közül is +nem éri el a 2 százalékot a veszteség, általában pedig az 1 +százalékot sem érte el, ha idejében és rendszeresen megtörténtek a +védőoltások.</p> +<p><i>Pasteur</i> oltóintézetébe az egész világról elmentek magukat +oltatni, akiket veszett eb mart meg. Most azonban már más +országokban is nyitottak <i>Pasteur</i>-intézeteket, köztük az +elsők egyike volt a budapesti intézet, melyet Hőgyes Endre +rendezett be. Ennek az intézetnek beszámolója szerint nincs +Magyarországon törvényhatóság, melynek területén veszett ebek ne +garázdálkodnának. A budapesti intézet oltásai is hasonló kedvező +eredménnyel járnak, mint a párisiak. Megnyitása óta (1890) a mult +év végéig 61.412 ember jelentkezett. Közülök 49.382 kapott teljes +oltást és ezek közül csupán 186, azaz 0.37 százalék pusztult el a +mégis kitört veszettségben.</p> +<p><i>Pasteur</i> nemcsak saját kisérleteivel, oltásaival járult +hozzá a természettudományok, meg az orvosi tudomány fejlesztéséhez, +hanem módszereivel az újabb fejlődésnek olyan irányt is jelölt meg, +amelyen ez a fejlődés szinte önkéntelen tart tovább. A fertőző +betegségekkel szemben kifejlődött az oltással való védekezés, az +oltással való gyógyítás, az úgynevezett <i>serumtherapia</i>.</p> +<p>A <i>Pasteur</i> útmutatása szerint gyöngített fertőző anyagok, +<i>virus</i>-ok segítségével fokozzák az élő test ellenálló +képességét, <span class="pagenum"><a name="Page_176" id= +"Page_176">-176-</a></span> hogy a teljes erejű fertőzés ne +vehessen erőt rajta. Amíg azelőtt sok esetben csak arra volt utalva +az orvos, hogy megfigyelje, vajjon a beteg le bírja-e küzdeni a +testébe bejutott kórt, most sokkal gyakrabban van tehetségében, +hogy támogatóan avatkozzék be a betegnek az életéért vívott +harcába.</p> +<p>Amilyen nagy ember, amilyen érdemes tudós volt <i>Pasteur</i>, +tudományán kívül egyéb vonásai is érdekelhetik az olvasót.</p> +<p>Följegyezték róla, hogy szelid természetű, gyöngéd ember volt, +de a tudományos tételeit támadó ellenfelekkel szemben hevesen +tudott védekezni. Éles megfigyelő tehetségét erős meggyőződés +támogatta, úgy, hogy kisérletei során szinte előre látta, hogy +micsoda eredményre jut. Ha pedig valami fordulat váratlanul lepte +meg, azt is azonnal tudta értékelni és további kisérleteiben +értékesíteni.</p> +<p>Hogy mennyire lelkesedett tudománya ügyéért, azt szépen jellemzi +az a magatartása, amelyet akkor tanusított, mikor a gutaütés érte +és abban a veszedelemben forgott, hogy tevékenysége megszakad. +Lassú, szakadozott hangon mondotta tollba utolsónak hitt +megfigyeléseit. Mikor pedig három hónap múlva némi erőhöz jutott, +családja és barátai lebeszélése ellenére elszállíttatta magát +Alaisba, hogy karosszékében ülve tegye meg intézkedéseit, mert – +úgymond – Délfranciaország jóléte forog kockán.</p> +<p>De kedves vonása az ő tüzes hazafisága, vagy akár sovinizmusa +is. Amit mink magyarok inkább tudunk méltányolni, mint a németek, +akik kezdetben nem sok elismeréssel voltak iránta, utóbb pedig azt +nem tudták neki megbocsátani, amit a szerencsétlen véget ért +porosz-francia háboru után cselekedett. Hazafias elkeseredésében +visszaküldte azt a diplomát, mellyel a bonni egyetem az orvosi +tudomány díszdoktorává tette volt. Hiszen a sör pasteurizálására is +az az igyekezet sarkalta, hogy a francia sört a német sör +versenytársává tegye.</p> +<p>Általánosságban igaz, hogy a tudomány nemzetközi, de +<span class="pagenum"><a name="Page_177" id= +"Page_177">-177-</a></span> <i>Pasteur</i> példája azt is igazolja, +hogy a tudományok fejlesztésében érvényesülő nemzeti vonások mégis +csak előbbre viszik a tudományt, mert a más-más fejlődésü elmék +más-más oldalról látják, másformán tanulmányozzák a természet +jelenségeit. Ez pedig többet használ az emberiségnek, mint az +egyforma, szürke, katedrás bölcsesség.</p> +<p>Okuljunk <i>Pasteur</i> példáján mink magyarok is, hogy a +tudományok művelésében se vetkezzük le nemzeti sajátságainkat. A +két <i>Bolyai</i> a mathematikában, <i>Semmelweiss</i> a fertőző +betegségek dolgában bátorító példák, hogy magyarokul is +beleszólhatunk a nagy nemzetközi tudományba.</p> +<p class="center">*</p> +<p>1892. évi december 27-én hazája és az egész tudományos világ +nagy ünneplésében részesítette a 70-ik életévét betöltött tudóst. +Az ujra épült Sorbonne dísztermében, a köztársaság akkori elnöke, +<i>Carnot</i> karonfogva vezette be a politikai és tudományos +előkelőségek gyülekezetébe Franciaország nagy fiát.</p> +<p>Előbb a közoktatásügyi miniszter üdvözölte, aztán +<i>d’Abbadie</i>, a francia tudományos akadémia elnöke üdvözölte, +átadván neki a nemzetközi gyűjtés útján szerzett nagy aranyérmet. +Még több üdvözlésben volt része, részint a megjelentek +köszöntötték, részint pedig fölolvasták a francia és külföldi +tudományos társulatok 58 üdvözlő iratát. A londoni Royal Society +üdvözletét az angol orvosok kitünő képviselője, <i>Lister +Joseph</i> mondotta el, kiemelvén, hogy mily hatással volt +<i>Pasteur</i> a sebészet fejlődésére.</p> +<p>A nagy tudós szerényen és meghatottan válaszolt, különösen pedig +az üdvözlésére megjelent tanulóifjusághoz intézte szavait:</p> +<p>„Kérdezzétek magatokat: mit tettem saját okulásomra? és amint +jobban és jobban előhaladtok: mit tettem hazámért? Így éljetek +mindaddig, amíg talán elérkezik azon véghetetlenül <span class= +"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> boldog +pillanat, amikor azt mondhatjátok, hogy valamivel hozzájárultatok +az emberiség előhaladásához és javához. De bármikép végződjenek is +törekvéseitek, utolsó órájának elérkeztekor mindenki azt mondhassa: +tettem, amit tenni birtam.“</p> +<p>A tudományos világ hódolati ünnepét még három évvel élte túl +<i>Pasteur</i>.</p> +<p>Meghalt 1895 szeptember 28-án.</p> +<p>Amikor utolsó útjára kisérték, háromszor hajolt meg előtte a +büszke francia lobogó.</p> +<p class="right"><i>Csapodi István dr.</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>Mommsen Tivadar.</h2> +</div> +<p class="center">1817–1903.</p> +<p><span class="dropcap">H</span>omburg vor der Höhe egyike a +leghíresebb németországi fürdőknek. Már a rómaiak ismerték vizének +gyógyító erejét és használták is azt. Látogatóinak száma ma a +százezer felé jár s habár azok óriási többsége angol, akad elég +magyar ember is, aki fölkeresi. S ha már ott van, ne sajnálja a +fáradságot, keresse föl a határán fekvő Saalburgot, a restaurált +római tábort s tekintse meg annak múzeumát. Annak egyik +helyiségében megtalálja Mommsen Tivadar mellszobrát. A szobrot a +német császár kezdeményezte és az ő jelenlétében leplezték le. +Fejedelmek csak fejedelmeknek nyújtanak ilyen kitüntetést. Most a +népek ura adózott tudósok királyának. Nem mindennapi esemény még +Németországban sem, ahol pedig értéke van a tudománynak. Nem is +mindennapi még a nagy tudósok közt sem az, akinek osztályrészéül +jutott.</p> +<p>Mommsen Tivadar nevét mindenki ismeri. Persze a mindenkit nem +kell éppen a legtágabb értelemben vennünk. A jogász ismeri, hiszen +a római jogban tekintély a neve, akár a <span class= +"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180">-180-</a></span> +közjogot, akár a büntetőjogot vesszük; sőt a római magánjogot sem +lehet úgy tanulmányozni, hogy az ő munkásságával ne +találkozzunk.</p> +<p>A történész vagy nyelvész egyaránt élvezi az ő munkásságának +gyümölcsét. Egyik, mint az emlékek buzgó gyüjtőjét nem győzi eléggé +dicsőíteni, a másik, aki földolgozásait forgatja, még ha azok +egyik-másik tételét megcáfolva is látja annyi évek multán, +hódolattal ismeri el az alapelvek helyességét, a módszer +föltétlenül tudományos voltát, a logika uralmát és így a +következtetések helyességét.</p> +<p>Szinte nem is lehetne hirtelen mindazokat a tudományágakat +fölsorolnunk, ahol Mommsen nevével találkozunk. De azt már +kevesebben tudják, hogyan lett Mommsen azzá, aminek ismerjük és így +nem fölösleges, ha pályafutását, nagy vonásokban, bemutatjuk.</p> +<p>Mommsen Tivadar nem született német állampolgárnak. A kis +Garding község, amelynek luteránus papi házában, mint első fiu +látta meg a napvilágot, akkor még Dániához tartozott. Az 1817 +november 30-án született fiúnak még megadatott Schleswig-Holstein +Németországhoz csatolásáért harcolnia.</p> +<p>Atyjának még két fia volt: Tycho és Ágost; mindkettő +klasszika-filologus. Az öregebbikkel mindvégig melegen vonzódtak +egymáshoz, az egyetemet is együtt végezték; a kisebbikkel állandó +vitában állottak, aminek következménye lett az elhidegülés +egymástól.</p> +<p>Tanulmányait Altonában és Kielben végezte. Utóbbi helyen +működött Osenbrüggen, a jogi és nyelvészeti tanulmányairól egyaránt +ismert tudós és a fiatal magántanár, Jahn Ottó. Amannak példája, +indítása meglátszott munkásságán; emezzel egy egész életre szóló +barátság kötötte már itt össze.</p> +<p>Jahnnak az irányítása alatt jelent meg első munkája, a római +collegiumokról és társulatokról 1843-ban és egy év mulva a római +tribus administrativus jelentőségéről szóló tanulmánya. Sokat igérő +kezdetek; a hozzájuk fűződő remények alapos <span class= +"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> voltát +hatvan esztendő gazdag eredménnyel dicsekvő munkássága igazolta. +Ide s tova hetvenéves munkák és ma is számottevők. Egyik-másik, +fiatalos hévvel fölállított tételüket később maga a szerző cáfolta +meg, aki maga mondja: akkor még nem ismerte a legnagyobb +művészetet, hogyan lehet valamit nem tudni.</p> +<p>A későbbi nagy embert a második árulja el azzal, hogy – előszava +szerint – szakít az addigi előadásmóddal, „Niebuhr fényes +képzeletével“. Nem szívesen teszi, – úgymond, – de meg kell tennie: +ezt követeli az igazság.</p> +<p>Önállóságra, eredetiségre, alaposságra törekszik. Nem riad +vissza e törekvésében a fáradalmaktól, önfeláldozástól sem. A +schleswig-holsteini kormány anyagi támogatásával elébb Párisba, +majd Itáliába ment a római jogra vonatkozó emlékek (monumenta +legalia) összegyüjtésére.</p> +<p>Párisban nemcsak a hivatalos körök, de maga a tudománykedvelő és +művelő III. Napoleon császár is, elősegítették tanulmányait.</p> +<p>Olaszországot két év alatt keresztül-kasul utazta. Azután is +gyakran megfordult ott és a könnyen hevülő, melegszívü olaszoknál +hihetetlen népszerűségre tett szert. Olyanra, amilyenben német +tudósnak nem egyhamar volt ott része. Ezeknek az egyébként minden +tiszteletreméltó férfiaknak majdnem általános jellemvonásuk, hogy +nem ritkán gőgösek és ezért gyakran tapintatlanok és itt-ott +nagyképűek. Olyan tulajdonságok, melyek a jókedélyü, kissé +könnyelmű, de hiú és éppen ezért talán még a magyarnál is +érzékenyebb olasz nép bizalmának a megnyerésére éppen nem +alkalmasok.</p> +<p>Mommsenben ezek a tulajdonságok nem voltak meg. Hosszas ott +tartózkodása alatt a nép minden rétegével érintkezett és így +megtanulta kivel hogyan kell bánni. Valóságos tekintély lett +közöttük, kinek figyelmeztető intéseit köszönettel vették, +dicséretére büszkék voltak, – számlája kifizetésében versengtek a +községek. Egyik délitáliai útja alkalmával már <span class= +"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span> annyira +ment az ünneplése, hogy terhére volt és valósággal menekülnie +kellett előle. Sziciliába ment. De a híre oda is elkísérte. Egy vén +gyűjtőt ismertek ott, aki minden érdemes emléket összegyüjtött, de +aztán ki nem adta, meg sem mutatta. Egyedül Mommsen volt kivétel, +de ő is csak egyszer. A vén kártékony azért, hogy Mommsen közölje +az egyik föliratos emléket, megvált tőle…</p> +<p>Az összes olaszok közül, vagy tán az egész világon, az öreg +<i>Borghesi</i> Bertalan grófnak köszönhetett legtöbbet. Mindig a +legodaadóbb hálával is viselkedett vele szemben. A másik olasz, +kinek szolgálatait nemcsak igénybe vette, de nagyra is becsülte s +akivel évek hosszu során át dolgozott: <i>di Rossi</i> Ker. János. +Az utóbbival munkássága későbbi korszakában volt szoros +barátságban; az elsőhöz mindjárt olaszföldi útja elején vezette jó +szerencséje. Jellemző, amit a vele való első találkozás után ír +egyik barátjának, Henzennek: „Nem szükség Önnek ecsetelnem, hogy +milyen benyomást gyakorolt reám Borghesi, mert hiszen Önre +bizonyára ugyanolyan hatással volt. Egyetemi hallgató koromban nem +volt szerencsém olyan férfiakkal érintkeznem, akik nekem imponáltak +volna: itt bőven kárpótolódom. Ha azt akarom, hogy le ne mondjak +felirattani tanulmányaimról, erővel arra kell gondolnom, hogy ő már +a véghez jár közel, én pedig még csak kezdő vagyok.“ Naplójába +pedig ezt írja ugyanakkor: „Ez a tudós úgy imponál nekem, mint +senki más.“</p> +<p>A nagyrabecsülés kölcsönös volt. Borghesi a porosz királyi +akadémiához írt soraiban mond el minden szépet és jót róla, amit +csak el lehet mondani fiatal tudósról. Nem éppen ok nélkül és nem +hiába.</p> +<p>Még Párisban dolgozott Mommsen, mikor a berlini akadémia elé +javaslatot terjesztettek (1844. XII. 9.), hogy a római jogra +vonatkozó föliratos emlékek gyűjtésére irányuló törekvésében +támogassa az akadémia. A javaslat tulajdonképpen taktikai fogás +volt. Az akadémiában ugyanis ismét kisebbségben <span class= +"pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> voltak +azok, akik a római föliratos emlékek teljes gyűjteményét (Corpus +Inscriptionum Latinarum) az akadémia útján nyerendő állami +segítséggel végre nyélbe akarták ütni. Most, hogy Mommsen hasonló +céllal éppen tanulmányúton van, ismét megkísérlették az elv +érvényesítését. Nem éppen sikertelenül, de elvi eredménynél nem +sokkal tekinthető többnek az a 150 tallér, melyet az akadémia a +fiatal kutatónak segítségül nyújtott. Ezzel aztán el is vetette a +kockát.</p> +<p>Borghesi sammarinói kastélyában, melyet tulajdonosa a fölirattan +templomává avatott, kapta a kedvező hírt. Itt határozta el magát a +nápolyi királyság területén levő római föliratos emlékek +összegyüjtésére. Innen indult el és két év multán ide tért vissza +az összegyűjtött anyaggal. Öt évig tartott az anyag földolgozása. +De a kiadásra nem volt már pénze. Wigand leipzigi könyvkiadó jó +reménység fejében s még inkább barátságból nyomatta ki. A +gyűjteményt Borghesinek ajánlja: magistro, patrono, amico = +mesterének, pártfogójának, barátjának. Bevezetésében minden szó +elárulja az önérzetes munkást, aki tisztában van munkájának +értékével, fontosságával és azzal, hogy annak irányítónak kell +lennie a jövőre is. Megküzdött – úgymond – a munka nagy +nehézségeivel, de ismeri annak hiányait is. Éppen azért előre +lemond a hivatatlan bírálók dícséretéről épp úgy, mint nem veszi +föl ócsárlásaikat. A kedvezőtlenül ítélők kifogásaival s az +elfogultan kedveskedőkkel szemben egyaránt Borghesihez föllebbez, +mert csak ő lehet megértő, igazságos, elfogulatlan bírája.</p> +<p>Ekkor azonban már régen nem volt a sanmarinói kastély vendége. +Az 1848. év, a forradalmak szele őt is megérintette. Már az év +elején otthon találjuk; lapot szerkeszt és ebben lázasan izgat a +Poroszországhoz való csatoltatás mellett. Nem sokáig, mert már az +év végén Leipzigben egyetemi tanszéken találjuk régi pártfogója, +Haupt és fiatalkori barátja, Jahn Ottó társaságában. Képzelhető, +milyen alkotó tervek dagasztották e bizalmas és alkotásra teremtett +hármasnak keblét. De csak rövid <span class="pagenum"><a name= +"Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> ideig. A politika +széthányta őket, a hármat háromfelé. Megvádolták őket, hogy +forradalmi mozgalmakban vettek részt. A bíróság bizonyítékok +hiányában fölmentette ugyan őket, de ez a kormányt nem nyugtatta +meg. A múlt század második felének elején nálunk is nagy szerepet +játszó Beust vezetése alatt álló kormánynak maga a vád alá helyezés +ténye elegendő volt arra, hogy mindhármukat megfossza állásuktól +1852-ben. Az eljárás titkos mozgató rugóját világosan elárulja, +hogy kettőnek Poroszország – mely ellen akkor Szászország intrikált +– adott állást: Jahn Bonnba ment, míg Hauptnak Berlin adott +tanszéket.</p> +<p>A legfiatalabbik – Mommsen – egyelőre Zürichben foglalja el a +római jogi tanszéket s a két év, melyet ott tölt, jó alkalom neki +arra, hogy a svájci római kor föliratos emlékeit összegyűjtse. +Onnan két év teltén Boroszlóba, majd újabb négy év mulva Berlinbe +került. Egyelőre nem tanszékre, hanem a Corpus Inscriptionum +Latinum szerkesztésére az akadémiához. Nemsokára fölajánlották neki +a római történelem tanszékét és ő ezt 1861-ben el is foglalta.</p> +<p>A római jogászból tehát a római történelem tanára lett. Érdekes +jelenség, de az átalakulás folyamatát, okait egyik korán elhunyt +barátjáról szólva, maga mondja el: a klasszikus római jog +tanulmányozásából kiindulva – mint mindenkinek, aki nem a formában +keresi a lényeget, a munka szellemét – rá kellett jönnie, hogy a +történelmi jogbölcselet a történelem nélkül, a római jog Róma +nélkül, – még csak nem is félmunka.</p> +<p>Ilyen körülmények között nem csoda, hogy – bár hajlandósága +mindegyre visszavonta kedves tárgyához, a római joghoz – már +Olaszországból való visszatérése után jelzi egyik barátjához irott +levelében, hogy: mindjobban meggyőződtem egy jegyzet nélkül való, +könnyen olvasható római történelem megirásának szükségességéről. +Munkájában sietteti a lepzigi eset, mikor egy ideig állás nélkül is +volt.</p> +<p><i>A rómaiak történeté</i>-nek megjelenése valósággal forrongást +<span class="pagenum"><a name="Page_185" id= +"Page_185">-185-</a></span> okozott, mert mindenkit meglepett. +Voltak, akik ujjongva fogadták a régi előadásmóddal való +szakítását; az előadás alapjává az intézmények fejlődésének és a +társadalmi kérdéseknek tételét. Másokat azonban kellemetlenül +érintettek a modern korra vonatkozó összehasonlítások és az ilyen +kitételek: A kamarilla éppen Hannibált nem akarta; a tyrannis igen +későre jött Róma számára; vagy amikor Sertoriusról mondja: egyike a +legnagyobbaknak, ha nem a legnagyobb azok közül, akiket Róma +szült.</p> +<p>Munkájának három kötete jelent meg egyszerre, melyekben Caesar +halálával fejezi be tárgyalását. Harminc esztendőnél tovább +váratott magára a folytatás. Hosszadalmas volna annak fejtegetése, +hogy miért nem jelent meg akkor sem annak közvetlen folytatása, a +negyedik kötet, hanem csak az ötödik. A maga nemében ez is +jellemző. A császárkori tartományokat és azok embereit ismerteti, +Firdusi szavait véve jelszónak: Járd be a világot és állj szóba +mindenkivel. A római föliratos emlékek összegyüjtésével ő tette ezt +lehetővé másoknak is.</p> +<p>Éppen az utolsó simításokat végezte a <i>Rómaiak történetén</i>, +mikor 1853-ban a berlini akadémia megbízta őt Henzen és Rossi +társaságában a Corpus Iscriptionum Latinarum (röviden CIL) +szerkesztésével. Ez a megbízás évtizedek óta folyó harcnak kedvező +eldőltét jelentette. Sok kicsinyes, az önzetlenség aggodalmaskodó +álarca alá rejtőzködő önzést kellett addig legyőzni, míg a munka +megindulhatott. Mommsen már régebb óta részese ennek a harcnak. Ő +és pártfogói az akadémiában számítotttak reá, hogy a nápolyi +királyság föliratos emlékeinek megjelenése eldönti a harcot. A +mintaszerü közlés csakugyan elhallgattatta az ellenfeleket s az +akadémiának oly dicsőséget szerzendő munka végre +megindulhatott.</p> +<p>A harc egész embernek mutatja Mommsent, kiről az akadémia +titkára elismeréssel jegyzi meg: nagyon kitartó ember, ki egy +lépést sem engedett. Mommsen pedig minden joggal válaszolhatta +erre: azt hiszem, bebizonyítottam, hogy a kir. akadémiával +<span class="pagenum"><a name="Page_186" id= +"Page_186">-186-</a></span> folytatott tárgyalásaimban sohasem a +személyi előnyöket kerestem, hanem csak az ügy érdeke vezetett.</p> +<p>A munka érdekében később meghivták az akadémiára is (1858) +Berlinbe. Ajánlói meglehetősen kevés szóval így ajánlják: a Rómaiak +történetének irója, kit elismert munkásságáért Berlinbe kell hivni +a CIL szerkesztésére. Ettől kezdve ott is lakott állandóan, +eltekintve a hosszabb-rövidebb utazásoktól, melyeket Itáliában vagy +a föliratos emlékek gyüjtése érdekében a dunamenti országokban +tett.</p> +<p>Pedig csábították s a legnagyobb német egyetemek vetélkedve +kínálták föl tanszékeiket. München, Bonn, Göttingen, Strassburg és +Leipzig tárták ki előtte kapuikat, de Berlin mindig megtalálta a +módját annak, hogy megtartsa magának. Mikor 1861-ben Bonnba hivták, +a berlini egyetemen külön tanszéket adtak neki a római történelem +tanítására. Mikor pedig mintegy másfél évtized mulva Leipzig +csábította, az akadémia választotta meg titkárának és szakosztályi +elnökének.</p> +<p>Ebben az időben választották ismét a porosz alsóháznak is +tagjává. Majdnem egy évtizeden át (1873–1882) volt ezen a helyen is +a szabadelvü nemzeti politikának a harcosa. Erről a politikáról már +előbbi képviselősége alatt is tanuságot tett, mikor a Dánia, +Ausztria és Franciaország ellen való harcra tüzelt nagy +lelkesedéssel.</p> +<p>Franciaország ellen való izgatása adott okot <i>Fustel de +Coulanges</i> francia tudósnak (1870-ig strassburgi egyetemi +tanárnak), hogy franciánál szokatlanul hevesen támadjon ellene; +eszébe juttatja, hogy ha nem is kegydíjasa volt III. Napoleon +császárnak, de legalább is kitüntető vendégszeretetét élvezte +Franciaországnak és a császárnak. Mommsent azonban ez a támadás sem +térítette le a maga útjáról. A francia akadémiát pedig nem gátolta +meg abban, hogy egy negyedszázad mulva tiszteletbeli tagjává +válassza az akkor már világszerte ismert nevü tudóst.</p> +<p>Mommsen politikai szereplése azonban sohasem volt munkásságának +<span class="pagenum"><a name="Page_187" id= +"Page_187">-187-</a></span> gerince. De látni fogjuk, hogy jól +fogott tudományos céljainak előmozdítására. Tevékenységének fő +szintere azonban mindvégig az akadémia és az egyetem. Emitt +tanítványok nevelésével, amott nagy tudományos vállalkozások +szervezésével szolgálta a tudományosságot. Ehhez járul +természetesen irodalmi tevékenysége.</p> +<p>Akadémiai törekvéseinek irányítója az a meggyőződés, hogy minden +olyan tudományos feladatot, mely az egyes ember vagy a társulatok +erejét fölülmulja, az államnak kell elvégeztetnie és pedig a +rendelkezésre álló pénz, alkalmas emberek és a kinálkozó alkalom +rendjében. Ilyen feladatoknak ismerte mindenekelőtt az anyaggyüjtés +és rendezés alapvető munkáit. Ehhez a munkához az államnak +közvetítőre van szüksége; a közvetítés legalkalmasabb szerve az +akadémia. Ennek az elvének megfelelően egész sor munkálathoz tudta +megnyerni az állam támogatását. Ezek egyike a CIL; van még több is, +melyeknek szintén sorát ejtjük.</p> +<p>Nemcsak azokat a tudományágakat pártolta, melyeket maga művelt. +Ámbár ebben sem volt egyoldalu. Mennyire nem az, mutatja egyik +legjobb ismerőjének itélete: „sohasem volt még jogász annyira +philologus és még nem volt philologus oly mértékben jogász, mint +ő.“ „Munkássága kiterjed a római jogi és állami élet minden +vonatkozására, hogy csak a leglényegesebbeket említsem; és +mindezeket egységesen foglalja össze.“ E szavakkal fogadta Boeckh +az akadémia titkára a tudós társaság tagjai közé.</p> +<p>Maga mondja, hogy eredetileg a római magánjog felé vonzotta +vágya. De már első munkájával a köz- és magánjog határán mozog. És +valóban legfőbb munkájának ő maga is <i>Római közjogát</i> +tartotta. Ezzel új tudományágat teremtett. Háromkötetes munka, +megfelelően a szóban ki nem fejezett, de tényleg megállapított +három korszaknak: a királyság, köztársaság és császárság korának. +Annyi idő multán lehetnek megcáfolódott tételei a munkának. De az +örökké érdeme <span class="pagenum"><a name="Page_188" id= +"Page_188">-188-</a></span> marad e tudományág megteremtőjének, +hogy alaptételeit rendkivül világosan, röviden és határozottan +állította föl és rendkivül nagy anyagkészletéből megvolt mindig az +éppen odavaló bizonyító adata. Ma már széltében alkalmazzuk, de +akkor még új volt a mód, ahogyan tételei fölállításához még a +néphagyományt is segítségül hivta. A történeti kritika diadalmas +érvényesítésével találkozunk lépten-nyomon fejtegetései során.</p> +<p>Nagy munkáján kívül számtalan kisebb-nagyobb értekezése +vonatkozik erre a tárgyra. Nem kis fontosságuak a tudományos +eredmények szempontjából, de még fontosabbak azért, mert a módot +tárja elénk, ahogyan a hagyomány adatait mérlegelnünk kell.</p> +<p>Másik nagyfontosságu jogi munkája <i>Büntetőjoga</i>. Ebben is +közjogára támaszkodik, aminthogy saját vallomása szerint éppen +ennek a munkájának érdekében dolgozta föl a római történetet +is.</p> +<p><i>A magánjogot</i> is megajándékozta olyan munkával, mely +mindörökre elsőrendü helyet biztosít nevének a római jogtudomány +ezen ágában is. A <i>Theodosius-féle codex</i> megjelenését ugyan +már nem érhette meg, de még teljesen befejezhette.</p> +<p>Ebben foglalható össze a jogtudomány terén végzett munkásságának +jellemzése. Ismertetése nagyon messze elvezetne, hiszen a már +említetteken kivül hihetetlenül sokat irt és mind értékeset, reá +nézve érdekesen jellemzőt. Ezeknek részletesebb méltatása azonban +csak a szakembert érdeklik és éppen ezért itten nem is volna +helyén. Mommsennek, a jogtudósnak nagyságát egy epizód elmondásával +jellemezhetjük leginkább s ezzel azt is szemléltettük, mennyire meg +tudta nyerni tudományos céljainak nemcsak a tudományos +testületeket, hanem a kormányt is.</p> +<p>Régi kedvenc terve volt a tudományos társulatok egyesítése egy +nagy feladatra, a <i>Thesaurus linguae latinae</i> (A latin nyelv +kincsesházának) megteremtésére. Mindenekfölött legalább +<span class="pagenum"><a name="Page_189" id= +"Page_189">-189-</a></span> is a jogi részét szerette volna +megvalósítani. Nehezen ment a dolog, de végre egy ünnepélyes +alkalommal éppen a kultuszminiszter említette föl e szótár +szükséges voltát a királyhoz intézett szónoklatában és azzal +indokolta, hogy: a munka annyira szivén fekszik a régiségtan +mesterének.</p> +<p>Munkáinak jellemzője, hogy alig van bennük idézet; de azért +mindig megtaláljuk azt, amire hivatkozik. Ebben különbözik sok +mástól, kik idézeteikkel akarnak elkápráztatni, anélkül, hogy azok +pontosságára és megbizhatóságára kellően vigyáznának. Nem sokra +tartotta azokat, akik a véleményekről alkotnak nézeteket; +olvassátok – ugymond – az eredetieket, a régieket, a valódiakat; +amit az újak mondanak róluk, nem igen érdemes az idővesztegetésre. +S ha ebben nem is volt éppen mindig igaza, végeredményében jóra +vezet az elv követése – az eredeti források tanulmányozásához.</p> +<p>Mit teremtett ezen a téren, – <i>a források gyűjtése terén</i>, +– szinte fölbecsülhetetlen.</p> +<p>Már első munkájához ad fölirattani pótlékot. Nyomban erre +következett tanulmányútjának is az a célja, hogy a római jog +föliratos emlékét kutassa föl. Ezekből meríti azokat az +ismereteket, melyek az ujdonság megkapó erejével hatottak. +Akadémiai székfoglaló beszédében is ennek a munkának szólott egy +rész. „A történettudománynak létföltétele a rendezett levéltár. Azt +hiszem, hogy a levéltárnak abban az osztályában, melyet önök reám +és társaimra biztak, rendet teremtünk és jó katalógust +szerkesztünk. A hűséges levéltáros nem törődik azzal, hogy vajjon +minden darab érdemes-e a fölvételre, melyet fölvesz. Föl kell +vennie, mert, mint ismételten hangoztatja, a gyüjtőnek nem lehet +föladata az emlék jelentőségének mérlegelése.“ Ezt hirdette a +tanteremben is, ahol előadásainál jóval nagyobb jelentősége volt +gyakorlatainak. Ezeken nevelte tanítványait. Számtalanon voltak +azok és a római fölirattan legkiválóbb művelői ma is közülök +kerülnek ki. Sőt mi is, kiknek pedig csak a tanítványok révén +adatott megismernünk módszerét, <span class="pagenum"><a name= +"Page_190" id="Page_190">-190-</a></span> tőle tanulunk; és sokáig +fognak még utánunk is tőle tanúlni. Módszere egyébként meglehetősen +egyszerü és lényegében abban áll, hogy sohase azt irjuk le a +föliratos emlékről, amit képzelünk, hanem csak azt, amit tényleg +láttunk rajta; aki próbálta, az tudja, hogy milyen nehéz ez. +Hihetetlenül élesen volt képes figyelmeztetni azt, aki erről +megfeledkezett. Nagy ambiciót helyezett arra, hogy minden hibás +olvasást elkerüljenek és ezért semmi fáradságot nem kimélt.</p> +<p>Az anyag földolgozását természetesen magasabb rendü munkának +tartotta a gyűjtésnél. Méltóbb is volt az hozzá. És mégis kellően +tudta értékelni amazt a munkát is. Alaposan ki is vette belőle a +maga részét. A Corpus Inscriptionum Latinarum hatalmas köteteiből +csak néhány viseli ugyan az ő nevét, mint írójáét, de halálig nem +jelent meg egyetlen íve ennek a munkának, melyre ne ő írta volna rá +az imprimaturát; levéltáros nem lehetett lelkiismeretesebb a +katalogus kiadásában, mint ő volt. A föliratos emlékek közlésének +módjával is örökre szóló példát adott. Ha fejlődik is a közlés +módja, – mert újabban fényképét is adjuk az emléknek, ami a nagy +munka megindulásakor még kivihetetlen volt, – az alaptételt ő +állította föl s az nem is változott azóta. Abban áll, hogy ilyen +gyüjteményes munkákban nincs helye másnak, mint pusztán az emlékre +vonatkozó tömör közléseknek. De olyan módon, hogy abban minden +meglegyen. A megelőző hasonló munkák hosszadalmas tartalmi +magyarázatai nem tartozhatnak oda. A tartalmi megbeszélésekre – +szintén az ő buzdítására és szerkesztésében – a római német +archaeologiai intézet Ephemeris Epigraphica címen külön folyóiratot +adott ki.</p> +<p>Egy pillanatig sem tévesztette szem elől, hogy milyen +nagyjelentőségü forrásanyagot képviselnek az <i>érmek</i>. Már első +itáliai útján – melyben Friedländer Gyula, a kiváló numizmata volt +az utitársa – nagy gondot fordított a délitáliai érmek fölirataira; +nyelvtudományi tanulmányainak is lényeges anyagát <span class= +"pagenum"><a name="Page_191" id="Page_191">-191-</a></span> +szolgáltatták azok. Később is mélyrehatóan foglalkozott az +éremtannal. Leipzigban, római történetének irása közben, alapvető +tanulmányokat végzett az éremtan területén. De csak tíz év mulva +jelent meg tanulmánya: <i>A római éremtan története</i>. E +munkájának irása közben érezte már olyan munkának hiányát, melyben +a ránkmaradt érmek rendszeres leirását megtalálhatta volna. És +mihelyt a föliratok gvüjteményének ügyét kellően biztosítottnak +látta, megpendítette az ilyen munka szükséges voltának eszméjét, a +király születésnapján hódoló küldöttség szónokaként rámutatván +egyúttal annak nehézségeire. Az akadémiának nem volt reá elég +pénze. Mommsen azonban nem az az ember volt, akit elhatározásaiban +a nehézségek megtántorítottak. A királyi múzeumok igazgatóságához +fordult tehát tervével. Kétségtelen – ugymond – hogy az érmeknek +ilyen összefoglaló publikálása, a tudomány szempontjából +nagyjelentőségü volna; az ókori élet bármelyik ágának +tanulmányozásában, akár a történetet, akár nyelvet, vallást, +művészetet stb. vegyük elő, semminek nem érezzük annyira a hiányát, +mint az ókori érmek rendszeres gyüjteményének.</p> +<p>A munka vezetésére meg is volt a maga alkalmas embere; nem +hiányzott a részletesen kidolgozott tervezet sem, – még sem sokkal +jutottak tovább a kezdetnél. Ez a kezdet meggyőzte őt arról, hogy a +nagy föladatot egyetlen társaság – még ha a porosz kir. akadémia is +az – meg nem oldhatja. Sem az anyagi, sem a szellemi ereje nem +elegendő hozzá.</p> +<p>Arra kellett tehát törekednie, hogy az összes tudományos +testületek szellemi és az államok anyagi támogatását megnyerje a +közös erővel végzendő vállalathoz. A bécsiek hajlandónak is +mutatkoztak erre, de a többiek nem. Nem restelte 84 éves korában +Párisba utazni, hogy ott az akadémiák kongresszusán maga terjessze +elő és indokolja tervezetét. Hiába.</p> +<p>Ennek a kedvenc eszméjének nemcsak megvalósulását nem érhette +meg, de még biztos megindításának tudatával sem hajthatta fejét +örök pihenőre. De azért a Corpus Nummorum <span class= +"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> +meglesz; a porosz akadémiában már elhangzott a szó, hogy: azzal +tartoznak Mommsen emlékének.</p> +<p>Jóformán a szemeink előtt fejlődött egy új tudomány, a +<i>papyrustan</i>. Újabb időkben nagy számmal kerülnek elő +papyrusra írott emlékek, amelyeknek egy jelentékeny része éppúgy +értéktelen, mint a föliratoknak, de másik része megbecsülhetetlen +fontosságu. Kivált jogtudományi szempontból van kiváló jelentőségük +úgy, hogy egyáltalán nem nagyítás, hanem tiszta igazság, hogy a Kr. +u. első hat századnak jogi és kereskedelmi életéről való tudásunkat +már is átalakította, de még jobban át fogja formálni.</p> +<p>Mi sem természetesebb annál, hogy Mommsen erre is a legmelegebb +érdeklődéssel terjesztette ki figyelmét. A berlini múzeum +tulajdonában levő példák közzétételénél az ő tanácsai, útmutatásai +érvényesültek. A kinálkozó tanulságok értékesítésében is résztvett. +De azért valódi törekvése az összes papyrus-emlékek gyüjteményes +kiadására a <i>Corpus papyrorum</i> megteremtésére irányult. Eljön +majd az idő – fejezi be egyik akadémiai jelentését – amikor meglesz +ez a gyüjtemény ugyanolyan alapelvek szerint, mint a föliratok +gyüjteménye készült és az érmek gyüjteménye – nem készül fájdalom, +de – készülhetne. Az akkor 85 éves ember azonban tisztában volt +vele, hogy ezt már meg nem éri. De meglesz, – abban is joggal +bizott.</p> +<p>Nem éppen általánosan tudottak Mommsennek a német birodalmi +<i>limes-kutatások szervezésében</i> szerzett érdemei. A római +birodalom határvédelmének emlékeit Németországban évszázadok óta +ismerik. Sőt kutatják és magyarázzák is azokat, már jó régen. Egy +félszázaddal ezelőtt már legalább is annyira voltak, mint mi ma. De +a munkálatokat csak egyesek vagy a legjobb esetben társulatok +végezték, minden egységes terv, közös szempontok és vezetés nélkül. +Az egységes munkára már régebben meglett volna egyesekben a +hajlandóság. De mindig akadtak elháríthatatlan akadályok. Leginkább +politikaiak. Elég <span class="pagenum"><a name="Page_193" id= +"Page_193">-193-</a></span> ha annyit mondunk, hogy Porosz- és +Bajorországnak együttesen kellett volna résztvennie a munkában, +hogy a másik kettőt, – Badent és Württemberget, – ne is említsük. +Mommsennek évtizedes munkájába került, míg a megegyezést +nyélbeüthette. Elébb a birodalmi kormányt kellett megnyernie az +eszmének, hogy a negyedmillióra tervezett, de végeredményben annak +kétszeresét is fölülmuló költségeket engedélyezze. Azután a +munkálatot végző szervezetet kellett megteremteni. Most már, mint a +birodalmi kormány megbizottja tárgyalt az illetékes államokkal és +akadémiákkal. Mikor végre az ő vezetése alatt megalakult a +limes-bizottság, elégedetten mutathatott a leküzdött nehézségekre, +melyek a már-már megvalósulás stádiumában levő eszmét annyiszor +hátráltatták. A limes-bizottság munkája meghálálta a fáradságot és +a kutatásokra fordított összeget.</p> +<p>Ezért a saalburgi limes-múzeumban méltán van ott Mommsen Tivadar +szobra.</p> +<p>A fölsoroltakból kitetszik, hogy akadémiai munkásságának főcélja +volt olyan vállalatok szervezése és vezetése, amilyenre egyes ember +nem képes. És megvolt hozzá az istenadta szervezőképessége. Merész +volt annyira, hogy nem riadt vissza a nehézségektől, de megvolt az +önmérséklete, hogy mindig csak elérhető célokért küzdött; ezért +mutathatott annyi sikerre. Érdekes, ahogyan ezeket a munkákat +jellemezte: az akadémia megbizásából végzendő tudományos munkálatok +nem lehetnek mind elsőrangúak, mivel zseniális művet nem lehet +megrendelésre készíteni. De nélkülözhetetlen alapjai a szellemi +haladásnak és a termőtalaj, melyből szép és jó fakadhat.</p> +<p>Tévedés volna azonban azt hinni, hogy csak levéltáros és +katalóguskészítő volt Mommsen. Maga ismerte legjobban az +összegyüjtött anyagot és maga értékesítette azt legelső sorban. +Elszámlálhatatlanok azok a kisebb terjedelmü, de mindmegannyi +jelentősnél jelentősebb munkája, melyekben az összegyüjtött anyagot +történeti, jogi, philologiai stb. szempontból ismertette, +<span class="pagenum"><a name="Page_194" id= +"Page_194">-194-</a></span> méltatta. Mindig az igazságot kereste, +még a saját kimondott nézeteivel szemben is; olyan nagy volt, hogy +saját tévedését nem egyszer maga fedezte föl és hozta +nyilvánosságra. Az igazságra való törekvése eredményezte, hogy a +fáradságot nem sajnálta a látszólag legjelentéktelenebb kérdéstől +sem. Nem siklott át a tudósítások vagy tudásunk egyetlen hézagán +sem, hanem ellenkezőleg mindig reámutatott azokra, mint betöltendő +föladatokra.</p> +<p>Nagy előnye volt, hogy ura volt a nyelveknek. A modern +világnyelveket majdnem mindeniket anyanyelveként tudja. Latin +irásainak világosságát csak a stilus tömörsége mulja fölül. Jól tud +görögül és szereti is a görögöt. Maga mondja, hogy nem feledkezett +meg Homerosról és Sophoklesről sem, bármennyire más volt a +dolga.</p> +<p>Máskülönben is sokoldalu ember, aki rengeteget olvas. Nagy +Goethe-imádó és valószinüleg maga is versel. Saját szerzeményeit +nem igen ismerjük ugyan, de szükség esetén vagy helyesebben +alkalomadtán szivesen fordít kötött formában latinból és ezek a +fordításai igen sikerültek. Stilusa mesterkéletlen, sallang nélkül +való, erőteljes, kifejezően hajlékony. Egészen egyéni és minden +izében férfias. Amit Caesarról mond, hogy sohasem lett úr fölötte a +szenvedély, róla is elmondhatjuk. Mindig egyenletes; a leghosszabb +fejezetben sem találjuk a fáradság nyomát. Nem szereti az egyes +részeket vagy szavakat külsőleg kiemelni: rossz stilista az, aki +sokat húz alá. Még az irodalmi idézeteket sem szokta ritkábban +szedetni.</p> +<p>Az elmondottakból is lehetett itt-ott sejteni, de határozottan +is kimondhatjuk, hogy szivvel-lélekkel német volt. A német egység +gondolata dobogtatta szivét már ifju korában, mikor +Schleswig-Holstein fölszabadításáért harcolt; a német nagyság +érdekében buzdított a franciák és Ausztria elleni harcra. De +tudományos munkássága is ennek az eszmének, a német nemzeti +eszmének a szolgálatában áll.</p> +<p>Augusztus császár önéletirásának (az u. n. Monumentum +<span class="pagenum"><a name="Page_195" id= +"Page_195">-195-</a></span> Ancyranumnak) kiadásához irott +előszavában örvend annak, hogy a francia Perrot és az angol +Hamilton után <i>ő, a német is</i> hozzájárult valamivel az emlék +megértéséhez. Volt idő – igaz – mikor azt mondta: a mai viszonyok +között bizonyos naivitás szükséges annak föltevéséhez, hogy német +ember porosz akar lenni, ha nem éppen muszáj, – de ez csak Bismarck +ellen való kitörés azért, mert nagynémet politikáját Ausztriával – +és éppen Beusttal szemben, aki őt Leipzigban tanszékétől +megfosztatta – nem tartotta elég erélyesnek. De mikor a politikától +azzal akarták visszatartani, hogy az ő tudományos munkássága sokkal +értékesebb és – mint mondá – Samniumba s Apuliába akarták küldeni, +azzal felelt: ha én samniumi tanulmányaim közben német hazámat csak +egy pillanatra is elfeledtem volna, nem tartanám méltónak magam +arra, hogy ebben a nagyjelentőségü korszakban éljek. Lett volna +csak magyar tudós, majd akadt volna egy Senki János, aki +megmagyarázta volna, hogy tudóshoz méltatlan, föltünési viszketeg +csupán, ha nemzeti érzésének tudományos alapra fektetett kifejezést +ad. És a Magyar Tudományos Akadémiában nem mondhatta volna el, +hogy: nemzetünk legfőbb privilégiuma, hogy nemcsak az egyes tudós +dolgozik a maga szakállára, hanem értjük a módját, hogyan kell a +tudományos munkát szervezni és az egyéni munkát a tudományos téren +éppúgy szerves tagjává tenni az egésznek, mint állami és katonai +szervezetünkben. Igaz, hogy magyar tudósnak nem is lenne oka ilyen +önérzetesnek lennie.</p> +<p>Mommsen Tivadar egyébként ismert bennünket magyarokat és pedig +jobban, mint honfitársai általában szoktak. A mult század ötvenes +éveinek végén nálunk is megfordult a föliratos emlékek gyüjtése +érdekében tett útjában. Meglepetve látta, hogy nem vagyunk olyan +hátramaradottak, mint hitte. Sőt voltak – nemcsak szász, hanem – +színmagyar embereink is, akik méltó képviselői annak a tudománynak. +Torma Károly nyerte meg leginkább nagyrabecsülését és ennek +kifejezést is adott. Csak azt sajnálta, hogy nem tud magyarul és +így nem <span class="pagenum"><a name="Page_196" id= +"Page_196">-196-</a></span> használhatja az irodalmat. Honfitársai +tanulhatnának ezzel összefüggő szavaiból. Nem azt mondta, amit ma +mondani szoktak, hogy a magyar nyelv nem kulturnyelv, hanem csak +azt, hogy nem elsőrendü elterjedésü. Ezért ajánlja – bár a nemzeti +nyelvhez való ragaszkodást tiszteletreméltónak tartja – valamely +más (tehát nem okvetetlenül a német!) nyelven is való +megjelentetését a nemzetközi érdekü munkáknak.</p> +<p>Olyan fölfogás, amelyet mi is minden pontjában aláirhatunk. Mert +hiszen az bizonyos, hogy a nemzetközi munkában nekünk is részt kell +vennünk legalább is úgy, hogy a magunk hazai dolgát elvégezzük. +Ennek az elvégzésnek teljességéhez tartozik az is, hogy az egész +világ szaktudományosságának számot adjunk. Mert, amíg számot nem +adunk, addig barbarusoknak tartanak, még ha nem is vagyunk +azok.</p> +<p>Igy szerzett becsületet nemzetének a becsületes munkával Torma +Károly. Az előtt a Mommsen előtt, aki egyik barátjának, – mikor az +arra kérte, hogy őt említse föl, hivatkozzék reá – így felelt: mit +gondol, ha kérését teljesíteném, fönnmaradhatna-e köztünk a +barátság?!</p> +<p class="center">*</p> +<p>Nyolcvanhatodik születésnapjának évfordulóján 1903 november +30-án halt meg Charlottenburgban. Ravatalánál az ókori Róma +tudományának nagy köztársasága gyászolta a mestert, kinek +jelentőségét így foglalta össze ő maga, doktorrá avatásának +ötvenedik évfordulóján hozzá intézett üdvözletre válaszolva: +„Megadatott nekem részesévé lennem annak a nagy lendületnek, mely a +klasszikai tudományokban a véletlen és jórészt észszerütlen, főként +az egyetemek tudománykarokra való megosztása következtében +keletkezett akadályok elhárítását követte. Az a kor a multé már, +amikor a történetbuvár mit sem akar tudni a jogtudományról s a +jogász csak a maga szűk korlátai között foglalkozott történettel; +amikor a philologus valóságos időpocsékolásnak tartotta azt, hogy a +Digesta-t fölüsse s <span class="pagenum"><a name="Page_197" id= +"Page_197">-197-</a></span> a római jogász a régi irodalomból csak +a Corpus-iurist ismerte; amikor a római jog két része, a köz- és a +magánjog közt a tudománykar elválasztó vonala húzódott keresztül; +ahol a csodálatos véletlen az éremtant, sőt a fölirattant külön +tudománnyá tette, s éremnek vagy föliratnak e körökön kivül való +idézése valósággal föltünést okozott. Talán érdemem is van benne; +de mindenesetre nagy szerencsém volt, hogy a tudománynak ebben a +fölszabadításban részt vehettem.“</p> +<p>Mi tudjuk, hogy világraszóló érdeme volt benne és nevét ezzel +halhatatlanná tette.</p> +<p class="right"><i>Dr. Buday Árpád.</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_198" id="Page_198">-198-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>Darwin.</h2> +</div> +<p><span class="dropcap">V</span>olt egyszer egy csúf, majomképü +ánglius, aki az egész világot elbolondította azzal a mesével, hogy +„az ember a majomtól származott“.</p> +<p>Ha őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy a nagy +Darwinról nálunk ma is többen gondolkoznak így, mint másként és +kevesen vannak, akik alaposabb értesüléssel dicsekedhetnének, mint +amennyit az idézett, – minden nap hallható – mondat kifejez.</p> +<p>Ezért nem ok nélkül való róla írni, hogy a sok nagytudományu +életrajz és filozófus fejtegetés után olyan is legyen, amely +fejtörés nélkül kielégíti azokat, akik néhány percet szentelhetnek +Darwin megismerésének.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Devonport kikötőjéből 1831. év végén világkörüli útra indult a +Beagle hajó s rajta egy tudós bizottság. Az angol kormány küldötte +volt őket, hogy nautikai méréseket végezzenek és Délamerika +partvidékét kikutassák. Ennek a bizottságnak <span class= +"pagenum"><a name="Page_199" id="Page_199">-199-</a></span> tagja +volt egy 22 éves ifju, aki sok buzgó érdeklődést, de kevés alapos +tudást vitt útravalóul. Az ifju Darwin eddigelé kevés szorgalmat +tanusított a tudományos pályán. Inkább a vadászatot kedvelte. +Csupán a természetrajz iránti érdeklődése ébredezett egy kiváló +tanárának hatása alatt. S a fővágya az volt, hogy Humboldt +példájára, nagy utazást tehessen.</p> +<p>Vágya most teljesedett. S ha ez az öt év fáradságosabb, +küzdemesebb volt is, mint előre gondolhatá, de komolyabb és +értékesebb iskolát nem választhatott. Az anatómiát és a +mikroszkópium kezelését ott tanulta meg a födélzeten. A vihar +idején olvasgatott s amikor alkalom kinálkozott, szemlélt, figyelt +és jegyzett mindent, gondosan és tárgyilagosan.</p> +<p>A Kanári és Zöldfoki szigetek között megfigyelte a porhullást. +Meggyőződött arról, hogy a Sahara felől jövő szelek Afrika porát +szállitják a tengerbe és kiszámitotta, hogy mily mértékben növelik +a kis porszemek milliói évszázadok alatt a tenger fenekét és +mennyire gyarapítják befelé a partot.</p> +<p>Megvizsgálta, hogy a Magellan szorosában miféle kőzetek alkotják +a Föld rétegeit. Kövült állatokat gyüjtött a rétegekből. Leírta +azokat a szigeteket, amelyek mint tűzhányó hegyek emelkedtek ki a +tenger fenekéről.</p> +<p>Délamerikában „vándorköveket“ talált, aminők Európában is +vannak. Ezekből megállapította, hogy ott is volt jégkorszak, amikor +az úszó jéghegyek még a mostani szárazföldet borító tenger szinén +hordtak óriási kőtuskókat az Antarktiszról Délamerikába.</p> +<p>Chileben partra szállott és a Cordillerákon gyüjtő-utazást tett +Perun át a tengerpartig. Itt ismerte meg az őserdők állatvilágát és +innen származik nagybecsü gyüjteményének java része. Itt +tanúlmányozta az őslakók életmódját stb. Hajóra szállva, először a +Galopagos szigetcsoportnál kötöttek ki.</p> +<p>Az embert soha nem látott madarak szelíden reászállottak +puskájára. S ő mélyen elgondolkodott afölött, hogy miért lehet itt +minden szigetnek állatvilága egymáshoz annyira hasonló, +<span class="pagenum"><a name="Page_200" id= +"Page_200">-200-</a></span> de mégis fajaikban különböző? Miért van +annyi hasonlóság Galopagos és a távoli Délamerika állatvilága közt? +Nem lehet-e mindez közös eredetü? És ekkor eszébe jutott az az +érdekes francia könyv, amelyet a födélzeten olvasgatott. Ez a könyv +(Lamarck: Philosophie zoologique) azt állítá, hogy e sok különböző +állat-alakot nem pillanatnyi teremtés, hanem hosszu évezredek alatt +a környező természeti erők hatása alakította. De hogyan?</p> +<p>A Csöndes Oceánon más kérdés kötötte le az ifju Darwin +figyelmét: a klárisok vagy korallok építkezése.</p> +<p>Már akkor is tudták, hogy a hajókra annyira veszélyes zátonyokat +apró virágállatkák százezrei hozzák létre a testükből kiizzadott +mészből.</p> +<p>Darwin megállapította, hogy ezek az apró lények csak mintegy 50 +m. mélységü vízben élnek meg, hogy a víz szinéhez közeledve +elhalnak és hogy 20 foknál hidegebb vízben nem tenyésznek. Ha tehát +az ő életük ilyen szűk határok közé zárul, akkor a kláris-zátony +vagy sziget épülő része mindig csak a fölszinhez közel eső +vízrétegekben lehet. Több száz méteres korall-építmény pedig csak +úgy keletkezhetett, ha a tengerfenék, vagy vulkáni szigetke sülyedt +le időközben az épitkező klárisok lába alatt. Hogy az ilyen lassu +sülyedések tényleg gyakoriak, azt a tengerpartokon mindenfelé +igazolhatta.</p> +<p>Darwin sülyedéses elméletét hosszas tanúlmányokra alapította és +később önálló munkában közölte. Azóta sok ellenvetés hangzott föl +ez ellen a magyarázat ellen. De a legújabb irodalom a sok vita után +ismét csak abban a véleményben kezd megállapodni, hogy a klárisok +kérdésében Darwin járt legközelebb az igazsághoz.</p> +<p>Mikor az ötéves utazásból hazatért, Anglia legkiválóbb +szaktudósaival szövetkezett, hogy a magával hozott természeti +kincseket méltó módon földolgozhassa és megismertethesse a +tudománnyal. Munkálatukat az angol kormány adta ki gazdagon +illusztrálva, öt kötetben. <span class="pagenum"><a name="Page_201" +id="Page_201">-201-</a></span></p> +<p>A munka kiadása után, harminc éves korában, megházasodott és +kevéssel utóbb falusi birtokára költözött Downba, hogy a világ +zajától elvonúlva, a tudománynak élhessen.</p> +<p>Itt írta meg utazása geológiai eredményeit több külön +dolgozatban és ezek között azt is, amely a kláris-szigetek +keletkezését magyarázza. Ezzel szerzett először nagyobb hírnevet. +Később utazása történetét is közzétette „Egy természetbúvár útja a +világ körül“ címmel, egyszerü, de élethíven jellemző leírásokban. +Az állatvilágból merített első nagyobb műve a kacsalábu tengeri +rákok (cyrrhipedia) monográfiája volt. Régen fölkeltették figyelmét +ezek a sajátságos állatok, amelyek ráklétükre kagyló-forma héjjak +közé zártan élnek és tenger alatti sziklához vagy hajók oldalához +tapadva, egy helyen töltik egész életüket. Látta, hogy +kacskaringóvá alakult lábacskáikkal miként idéznek elő örvényt a +vízben, hogy láthatatlan táplálékukat megszerezzék. Elnézte, miként +zsugorodnak össze mészpáncéljukba a fenyegető veszély elől. És +csodálkozva győződött meg arról, hogy akárhány fajukat, akárhány +példányukat gyüjtötte, – csaknem kivétel nélkül mindig kétnemü, +himnős egyéneket talált. Végre boncolásai közben rájött, hogy a +kacslábu rákok himei nagyon apró „törpe hímek“, amelyek elősdi +módra saját élettársuknak a „köpeny“ nevü bőrredője alatt +tengődnek. Azt is kimutathatta, hogy egyes fajoknak rendes nagyságu +hímei is vannak.</p> +<p>Ez a munkálata több évig volt sajtó alatt. Utána pedig jó ideig +semmit sem közölt. Csendben dolgozgatott a downi magányban. A +londoniak szinte megfeledkeztek már róla. Sokan azt híresztelték, +hogy a nagy tudományos munka végképp kimerítette és elméjében +meggyöngülve, galambjaival és virágaival bíbelődik. Így írja az +„Életem és korom“-ban Pulszky Ferenc, aki ez időtájt több magyar +emigráns társával együtt Angliában tartózkodott.</p> +<p>Ezt a csöndes korszakot váratlan esemény szakítá félbe 1858. +tavaszán. <span class="pagenum"><a name="Page_202" id= +"Page_202">-202-</a></span></p> +<p>Alfred Russel Wallace (Uellesz) angol természetbúvár, – aki +később, mint az állatföldrajz megalapítója, nagy hírnévre tett +szert, – levelet írt Darwinnak Ternateból, a Szunda +szigetcsoportból. Levelében elmondja, hogy évek óta vizsgálja +Délamerika és a Malayi szigetek állatvilágát és azt tapasztalja, +hogy a fajok a létért való küzdelem hatására keletkeznek.</p> +<p>Az ötlet ugyanaz, amely Darwint már 15 éve foglalkoztatta s +amelyről éppen nagy munkát készült írni. Most már nem késhetett +tovább. Wallace dolgozatának bemutatására kérte Darwint, aki ezt +meg is tette a Linnean Society gyülésén s ugyanakkor tett első +jelentést maga is a saját munkálatáról. Nagy fölfedezése egy év +múlva a „Fajok eredete“ címü könyvében került a világ szine elé. +Megérdemli, hogy gondolatmenetével megismerkedjünk.</p> +<p>A fajok – Darwin szerint – nem állandó alakok; külső hatásokra +egyes szerveik könnyen módosulnak, változnak. A jobban használt +szervek erősebb fejlettségre tesznek szert, a használaton kívül +esők elcsenevésznek. A változékonyságot Darwin a házi állatokon és +különösen a galambokon tanúlmányozza. Kimutatja, hogy a látszólag +annyira különböző galambválfajok: a pávafarku, a golyvás, a +bukfences – mind csak a szirti galamb származékai. Közös +származásukat bizonyítja az, hogy külön elődeiket nem ismerjük, +hogy egymással kereszteződnek, hogy egymáshoz fokozatosan hasonlók +és hogy ősükre, a szirti galambra, gyakran visszaütnek.</p> +<p>Ezek az alakok úgy állottak elő, hogy az ember ősidők óta mindig +a legnemesebb és céljainak legmegfelelőbb példányokat tartotta meg +tenyésztésre és így segített abban, hogy a kedvező tulajdonságok +állataikon öröklődjenek, ellenben a kedvezőtlen vonások +kimaradjanak. A válfajok keletkezésének oka tehát az évezredek óta +folyó „kiválogatás gyüjtögető hatása“.</p> +<p>Ezután kimutatja, hogy a természetben élő fajok is éppen olyan +változékonyak, mint a háziállatok. Különösen a közönséges fajoknak +annyi rokon-alakjuk van, hogy azt sem tudjuk, <span class= +"pagenum"><a name="Page_203" id="Page_203">-203-</a></span> mit +tartsunk külön fajnak. Mindez csak úgy érthető, ha föltesszük, hogy +ezek is mind közös ősöktől származtak, <i>mindannyian +rokonok</i>.</p> +<p>A természetben is kell olyan oknak lenni, amely az alakokat, +mint a tenyésztő gazda, kiválogatja. Ez az ok szerinte a <i>létért +való küzdelem</i>, amelyet sok érdekes példában mutat be. A +szaporaság a természetben mindig nagyobb, mint a szükséges táplálék +mennyisége. Ezért folyik a küzdelem évmilliók óta a megélhetésért +az élő lények és különösen az egy fajhoz tartozó egyének között. A +kakasok, a szarvasbikák élet-halál harcot vívnak párjukért s a +győzőnek kiválóbb tulajdonságait öröklik az utódok, rendre javítva +fajukat. A fajok fejlődését segíti a természetben a kereszteződés +és a földrészek gyors változásai, amelyek az élőlényeket hirtelen +új viszonyok közé helyezik.</p> +<p>Az alakuló új fajok lassanként annyira elkülönülnek, hogy elütő +tulajdonságaiknak más-más irányban hasznát is látják és így +munkafölosztással jobban kihasználhatják a körülményeket.</p> +<p>Megvizsgálja a változás törvényeit és egy fejezetben az elmélet +nehézségeivel foglalkozik. Igyekszik az ellenvetéseket +megcáfolni.</p> +<p>Rövidesen összefoglalva Darwin elméletét, így fejezhetjük ki: A +fajok mindannyian rokonok, közös eredetüek és a létért folytatott +küzdelemnek természetes kiválogató hatása alatt, jellegbeli +elkülönüléssel és a kedvező tulajdonságok öröklésével jöttek +létre.</p> +<p>Második kötetének minden fejezete egy-egy bizonyító tétel az +elmondott törvény mellett.</p> +<p>Az első fejezet az ösztönt ismerteti a méhek, hangyák és +darazsak köréből vett érdekes megfigyelések alapján s azt +bizonyítja, hogy az ösztön nem megszokás eredménye, hanem mint a +fajra nézve hasznos tulajdonság, ez is természetes kiválogatással +jött létre. Az alkalmasnak bizonyult életszokás-változások +öröklődtek és kiválogatás útján állandósultak.</p> +<p>Fajkeletkezési elméletével összhangzónak találja a korcsképződés +<span class="pagenum"><a name="Page_204" id= +"Page_204">-204-</a></span> és a fajok kölcsönös terméketlenségének +szabályait is, amelyeket külön fejezetben tárgyal.</p> +<p>Elméletének támogatására hívja a geológiát is. Hivatkozik +Lyellre, aki szerint a Föld mérhetetlen idő alatt érte el mai +alakját. Tehát elég idő volt a fajok keletkezésére is. A föld +rétegei közt sok olyan törzsalak kövületét találjuk meg, amely több +ma élő faj sajátságait egyesíti, több mai fajnak közös őse. Ha sok +helyen ma még hiányoznak is a fejlődés sorozatában az átmeneti +alakok, az összekötő láncszemek, – azon ne csodálkozzunk, mert még +nagyon is csekély része a Földnek az, ahol az ősrétegek +állatvilágát kutatták. Darwinnak igaza volt. Azóta is nagyon sok új +összekötő kapocs, sok átmeneti törzsalak került ki a rétegek +méhéből és még így sem csodálkozhatunk azon, ha hézagok +maradtak.</p> +<p>Általán minden geológiai kor állatvilága átmenetnek látszik az +előző és az utána következő kor állatvilága között. Darwin óta +pedig az is bebizonyult, hogy a geológiai korszakokban szerepelt +állatvilág egymásutánja igazolja a fejlődés törvényét. Kezdetben +csak gerinctelenek és virágtalan növények éltek. A tökéletesebb +alakok pedig általán újabbak.</p> +<p>Két fejezetben a fajoknak Földünkön való elterjedésével és az +elterjedés akadályaival foglalkozik. Meggyőzi olvasóit arról, hogy +ezek a jelenségek is csak a rokonság és a folytonos fejlődés elvét +támogatják, mert másként meg nem magyarázhatók. A zárt területek +fajai rokonságban állanak. De viszont a rokonfajok mindenesetre egy +területről származnak. Két külön terület azonos alakokat sohasem +hoz létre.</p> +<p>A rokonság, a közös származás elvét igazolják a rendszerező +búvárok is. Az egész állatrendszer a rokonság képét állítja elénk. +Még világosabb ez a kép, ha az állatokat fejlődésükben is +tekintjük.</p> +<p>A fejlődő magzat is alkalmazkodik és az így szerzett sajátságai +utódára öröklődnek. Az öröklés gyakran olyan szerveket is megőriz, +amelyeknek csak az elődök vették hasznát. <span class= +"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> Ezek a +céljukat vesztett, használatlan szervek elcsenevésznek, +„durványosak“ maradnak. De mindenkor elárulják az elődök +sajátságait, tehát megvilágítják az illető faj származását.</p> +<p>Erős bizonyitékot adott Darwin tana mellé a magzat fejlődésének +tanúlmányozása. Kiderült ugyanis, hogy a magzat fejlődésében +elődeihez hasonló alakokon megy keresztül.</p> +<p>Az ember magzata például bizonyos korban hal-alaku, később alig +különbözik a madár vagy az emlősök magzatától. Egyszóval <i>az +egyén fejlődése rövidesen ismétli a törzsfejlődést</i>. Így fejezte +ezt ki Darwin hű követője és tanának terjesztője, Haeckel +biogenetikai alaptörvényében.</p> +<p>Mindez ismét a fajok rokonságát igazolja.</p> +<p>Amit Darwin a fajok eredetéről mondott, abból természetes +következtetésként folyt az, amit „Az ember származása“ címü +munkájában kifejtett. A közös származás elve alól nem vonhatta ki a +teremtés koronáját, az embert. De ez a lépés újabb és tüzetesebb +bizonyítékokat követelt.</p> +<p>Összehasonlította tehát az ember szervezetét a hozzá legjobban +hasonló állatokkal, a majmokkal és kimutatta, hogy egymáshoz sokkal +közelebb állanak, mint pl. a majmok bármely más állathoz. Az ember +fejlődése csak a magzatélet legvégén tér el a majométól. Az ember +testének sok olyan csökevényes szerve van, amely emlős állatokban +még teljes fejlettségben, használatban látható, pl. a bőrt mozgató +izmok, az egykori hegyes fül fönnmaradt csúcsa a fülkarimán, amit +Darwin-féle pontnak szokás nevezni, az emberi magzat gyapjas szőre +stb.</p> +<p>Az ember éppen olyan változékony, mint bármely állatfaj. Tehát +az életföltételek hatása alatt, a létért való küzdelemben éppen úgy +fejlődnie kell és kellett, mint bármely más fajnak.</p> +<p>Örökbecsü fejezetei azok, amelyekben az állatokkal való szellemi +rokonságunkat világítja meg, hogy az elbizakodott embert az ő +valódi helyzetéről meggyőzze. Mindezekből pedig levonja azt a +következtetést, hogy „az ember a többi emlős állatokkal +<span class="pagenum"><a name="Page_206" id= +"Page_206">-206-</a></span> egyetemben, valamely ismeretlen és +alsórangu alaktól származik“.</p> +<p>És itt rámutat a fajok fejlődésének egy hatalmas rugójára, az +<i>ivari kiválásra</i>.</p> +<p>Magasabbrendü állatokon gyakran látjuk, hogy a hím nagyságával, +erejével, szinezetével, sajátos képleteivel elüt az egyszerűbb +nősténytől. Az ilyen állatok hímei rendszerint versengést űznek +egymás közt: a szebb, az ügyesebb, erősebb győz és legyőzött társát +elűzi, párját elhódítja. Így aztán mindig a fokozottabb képességek +öröklődnek az utódokra és a hímek említett tulajdonságai az ivari +küzdelem kiválogató hatására tovább fejlődnek. Maga a párját +megválasztó nőstény is szépérzékével hozzájárul faja +tökéletesbítéséhez.</p> +<p>Ez az <i>ivari kiválás</i>, amelynek az ember keletkezésében is +nagy része lehetett. De ezek után sem állítja Darwin sehol, hogy az +ember „a majomtól“ származnék. Azt sem tartja lehetőnek, hogy a mai +emberszabásu majmok bármelyike közvetetlen előde lett volna az +embernek. Szerinte „az ember valami szőrös, farkkal ellátott, +négylábu, valószinüleg fán tartózkodó s az Ó-Világban lakó állattól +származott. Ez a lény, ha a természetbúvár egész szervi alkotását +megvizsgálná, a négykezüek közé volna sorolandó“.</p> +<p>Ma már beteljesedett jóslatot látunk az itt idézett sorokban, +mert azóta Dubois fölfedezte Jáva szigetén a híres Pithecanthropus +csontjait és azok is igazolták, hogy az ember előde valóban olyan +lehetett, aminőnek Darwin gondolta.</p> +<p>A fajok eredete után több kisebb-nagyobb munkában igyekszik +elméleteit támogatni. Egyik műve a háziállatoknak tenyésztésbeli +változékonyságát tárgyalja, évek hosszu során gyüjtött +megfigyelései alapján. Ugyanilyen célzattal tért át a lélektani +vizsgálatok mezejére is.</p> +<p>Olvasmányai során fölkeltette figyelmét Charles Bellnek egy +dolgozata, amely azt állitá, hogy az embernek külön arcizmai +vannak, – kizárólag az indulatok kifejezésére. Bell <span class= +"pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207">-207-</a></span> nézete, +úgy látszott, ellentétben áll az ember származásának tanával s +ezért Darwin elhatározta, hogy tanúlmányozni fogja ezt a kérdést. +Átolvasgatta a reá vonatkozó irodalmat, de ez nem elégítette ki. +Kétségbe vonta többeknek azt az állítását is, hogy az állatok +indulatkifejezésre nem képesek.</p> +<p>Valóban klasszikus mintája a tárgyilagos búvárkodásnak az a +tervezet, amelyet ez alkalommal Darwin maga elé tűzött. Munkáját +azzal kezdi, hogy megfelelő adatokat gyüjt és megállapítja, hogy +mely irányban kelljen a legszükségesebb megfigyeléseket tennie.</p> +<p>Először a gyermek indulatkifejezéseit kivánja megismerni. Azután +sorra veszi a lelki betegeket. Számba vette Duchenne eredményeit, +aki galvanizálással egy arc izmait egyenként összehuzódásokra +kényszerítette és így mesterségesen hozott létre mimikai +kifejezéseket. Továbbad megvizsgálta, hogy miként fejezik ki az +indulatokat a művészetek. Adatokat gyüjtött a háziállatokra +vonatkozólag is. A legérdekesebb forrása azonban a vad népek +megfigyeltetése volt. Ebben az időben már nagy művei révén az egész +művelt világban ismerték az ő nevét. Sok ezer példányban olvasták +könyveit és olvasói örvendettek, ha saját tapasztalásaikból egy-egy +adattal hozzájárulhattak munkájához. Óriási levelezése révén +ismerősei voltak az összes kontinenseken s különösen a brit +gyarmatokon.</p> +<p>Ezekhez fordult Darwin, hogy a művelt népekkel még alig +érintkezett törzsekről is eredeti adatokat szerezhessen. +Észlelőihez 16 kérdést intézett és gondosan figyelmeztette, +mondhatnám kioktatta őket a megfigyelésbeli tárgyilagosságra és +lelkiismeretességre. Egy-egy kérdését például így fogalmazta:</p> +<p>„A bámulásnak az-e a kifejezése, hogy a szemek s a száj tágra +nyílnak s a szemöldök fölhuzódnak?“</p> +<p>„A szégyen okoz-e elpirulást, ha ugyan a bőr szine ezt láttatni +engedi? s főként meddig terjed a testen lefelé az elpirulás?“</p> +<p>Körkérdéseire bámulatosan egyhangu válaszok érkeztek +<span class="pagenum"><a name="Page_208" id= +"Page_208">-208-</a></span> a Föld minden részéből s ezekből +megtudta, hogy a bámulás, a szégyen, a dac, a mély gondolkodás, a +levertség, jókedv, gúny, duzzogás, megvetés, utálat, félelem, +nevetés, sírás, nemtudás vagy tehetetlenség, makacskodás, igenlés +és tagadás külső kifejezései az összes néptörzseknél csaknem +azonosak.</p> +<p>Most már látta, hogy az indulatnyilvánulások keletkezését csak +úgy fejtheti meg, ha olyan elveket talál, amelyekkel a nyilvánulás +minden rokonesetét az állatokban is megmagyarázhatja. Három ilyen +általános elvet állított föl Darwin s ezek a következők:</p> +<p>1. <i>Megszokással állandósult célszerü cselekvés.</i> Bizonyos +cselekvéseink ősidők óta bizonyos lelkiállapotokkal járnak együtt s +így a szokás hatalma alatt gépiesekké lettek. Aki valahonnan +leesik, ijedtében önkéntelenűl kiterjeszti a karjait s erről a +gépies mozdulatról még akkor is alig tudunk leszokni, ha puha +helyen sokáig gyakoroljuk a leesést.</p> +<p>Ha a szemet megérintjük, a szemhéjjak önkéntelenűl lezárulnak. +Az efféle müködések eredetileg mind tudatosak lehettek, később a +gyakorlással reflexekké váltak. A reflexek változékonyak és +örökölhetők. Állatokon is megfigyelhetők. A kutya lefekvés előtt +körben mozog és a földet kaparja, mintha a fűben fekvőhelyet akarna +csinálni. Öntudatlanúl és céltalanúl végzi ezt a működést, amelyet +gépies reflexként örökölt őseitől.</p> +<p>Így állottak elő őshasználattal azok a mozdulataink, amelyek +kifejezései annak az érzésnek, amellyel egykoron együttjártak.</p> +<p>2. <i>Az ellentét elve.</i> Ha valamely cselekvés bizonyos +mozdulatokkal jár, gyakran megfigyelhetjük, hogy a vele ellentétes +érzelem kifejezésére az iméntiekkel merőben ellentétes mozdulatokat +használunk. Ezt állatokon is megfigyelhetjük. A rosszindulatuan +támadó kutyán éppen ellenkező mozdulatokat látunk, mint a +kedveskedve közeledő eben. Az ellentéttel igyekszik kifejezni azt, +hogy ő most nem támadó, hanem jóindulatot mutat. A barátságos +ölelésnek ellentéte a gyűlöletes kitaszítás, <span class= +"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> +elutasítás mozdulata és származásának forrása nyílván ez az +ellentét maga.</p> +<p>3. <i>A közvetetlen hatás elve.</i> Sok indulatkifejezés +közvetetlen hatás útján jött és jön létre az akarattól függetlenűl. +A fájdalom és a düh kifejezései, az elpirulás stb. mindannyian +külső hatások közvetetlen következményei.</p> +<p>Mindezek tehát fokozatosan, ősidők óta fejlődött sajátságok: a +legrégibb, az állatokkal közös kifejezésektől a legújabbig, az +öntudattal együtt járó elpirulásig.</p> +<p>A fajok fejlődésének tanára vonatkozólag két irányban vette +hasznát Darwin ennek a munkálatának. Újabb bizonyitékát adta annak, +hogy az ember összes élő fajtái egyetlen fajhoz tartoznak. És +újabb, bámulatosan érdekes tárgykörrel igazolta azt a föltevését, +hogy az ember alsóbbrendü lénytől vette eredetét.</p> +<p>Ugyanez a törekvés vezeti abban a munkájában is, amelyben a +gyermek fizikai tulajdonságainak fejlődését magyarázza eredeti +adatokkal és sok érdekes kisérlettel, amelyet saját gyermekein +végzett.</p> +<p>Mialatt ezekkel foglalkozott, mindig jutott ideje az ő kedves +növényeire és virágházára. Talán nagy szellemének szórakozása volt +csak, amikor megfigyelte, hogy miként végzik a rovarok különböző +hazai és külföldi kosborféléknek a beporzását. Mikor rájött arra, +hogy miért van egy-egy növény virágaiban két- vagy háromféle +hosszuságu porzó. Mikor a len, vagy a kankalin virágait +tanúlmányozta, vagy a farkkóró korcsképződését nyomozta. +Megvizsgálta az önbeporzás és a keresztezés következményeit, a +fölfutó növények életmódját és még sok egyebet. Rábukkant a +növényélet legérdekesebb kérdéseire: a növények mozgóképességére, +meg a rovarokkal táplálkozó, húsevő növényekre. És ezekről írott +korszakalkotó műveivel a mai növény-biológiának az alapját vetette +meg.</p> +<p>Nem sorolhatjuk el tömérdek növénytani értekezését. Tartalmukat +sem kell ismertetnünk, hiszen azokat a tényeket, <span class= +"pagenum"><a name="Page_210" id="Page_210">-210-</a></span> amiket +ő itt földerített, ma már minden iskola, minden kézikönyv tanítja. +Nem is jut eszünkbe, hogy még ezekért is Darwin emlékének tartozunk +leróni hálánkat.</p> +<p>Kisebb növénytani búvárlataiban rendesen segítségül vette maga +mellé két fiát: Györgyöt és Ferencet, hogy a növény életjelenségeit +ellessék, megfigyeléseikből következtetni tanúljanak és a +látottakat lerajzolják. Sok tudós természetrajztanárunkat jó volna +ma is elküldeni a Darwin növénytani iskolájába. Megtanúlhatnák ott, +hogy a természet megismeréséhez nem szükséges százával préselni a +növényeket herbáriumba s latin neveiket a tanuló fejébe. Még a +determináló táblázatokon való rágódás is elmaradhat, ha megtaláljuk +azt az utat, amely az élet jelenségeinek megértéséhez vezet.</p> +<p>Darwin főmunkái már életében több új kiadást értek el s ezekben +mindig türelmes higgadtsággal adott választ a tanai ellen +elhangzott támadásokra, ellenvetésekre. Találóan írja Margó, hogy +„utolsó lehelletéig folytonosan dolgozott elméletének minél +teljesebb kiépitésén“.</p> +<p>Élete utolsó éveiben olyan kérdés tanulmányozásával +foglalkozott, amelyben az állat-élettant az ő ifjukori kedvenc +tudományával, a geológiával egyesíté.</p> +<p>Már a Föld körüli utazásában fölkeltették figyelmét azok a +néhány centiméter magasságu földtornyocskák, amelyeket a földi +giliszták építenek, amidőn földevő útjukból jőve, a fölszínen +kiürítik a meg nem emésztett földet. Kimutatta, hogy számtalan +féreg munkája minden 2–3 év alatt megforgatja a humuszt. És a +fölszinen levő tárgyakat ellepi friss, tápláló, érett földréteggel. +Azóta tudjuk, hogy milyen hasznos állat a földi giliszta, egész +rokonságával.</p> +<p>Negyvenöt év tudományos működésének aratása az, amit itt futólag +áttekintettünk. Ennek az időnek javarészét magányos, csendes, +békés, de független, gondtalan életben tölté. Darwin a mi +pénzszámitásunk szerint milliomos volt. S ez a kedvező körülmény +sokat megmagyaráz. Anyagi függetlensége <span class= +"pagenum"><a name="Page_211" id="Page_211">-211-</a></span> mellett +azonban még egy más tényezőt is látnunk kell, ha óriási +tevékenységének gazdagon gyümölcsöző kertjét szemléljük. Ennyi és +ilyen nagybecsü munkát egy ember csak úgy végezhet, ha egy hosszu +élet minden idejét mintaszerü beosztással, gazdaságosan és +egyenletes működéssel tölti el. A szellemi munka helyes +ökonomiájának fényes példáját adta az ő szép és magasztos +pályafutásával.</p> +<p>S ezek mellett elég ideje jutott a zene élvezetére és családi +körében gyermekei gondos, szeretetteljes nevelésére. Nemesen +egyszerü és szerény egyéniségét mindenki tisztelte. Bölcs és +igazságos modorával még ellenfelei becsülését is megnyerte. Egy +könyvkiadónak, aki tőle önéletrajzot kért, ezt a lakonikus választ +küldte: „Nevem Charles Darwin, születtem 1809-ben, tanultam, körül +utaztam a világot és ismét tanultam, s még mindig tanulok.“</p> +<p>Ennél szebbet mi sem mondhatunk. Kövessük tehát az ő példáját s +hagyjuk másokra a fölösleges részletezést és a hiú +magasztalást.</p> +<p>Az élettudományok nagy reformátora hosszas betegeskedés után +csendes béketűréssel és folytonos olvasgatással várta be 1882 +tavaszán élete alkonyát.</p> +<p>Hetvenhárom évet élt. Ezalatt központjává lett az egész világ +tudományos életének. És mégis azt mondhatjuk, hogy a Darwin +karrierje halálával nem ért véget.</p> +<p>Három évtizede nyugszik ott az angol nemzet nagyjai között, a +Westminster-apátság fenséges ívei alatt. S azóta az ő szelleme +mozgatja az élettudományokat. Az ő elméletei új harcosokat és új +ellenfeleket állitanak elé. Iskolák és irodalmak születtek és +megszámlálhatatlan viták folytak le már az ő tana körül és talán +éppen ma sincs aktuálisabb kérdés, mint a darwinizmus.</p> +<p>Azóta a Föld uralkodó állata is beletörődött abba, hogy nem ő +érette van minden, hogy nem ő a világ középpontja. Nem látunk semmi +megalázót származásunkon. Belátjuk azt, hogy a <span class= +"pagenum"><a name="Page_212" id="Page_212">-212-</a></span> Földön +minden változandó. Hogy a fajok legtöbbje folyton alakulva, +fejlődve halad, hogy a környezetével harmóniában új alakot +öltsön.</p> +<p>Csak abban tértek el a búvárok nézetei, hogy ez a nagy +faj-alakulás, az evolució valóban úgy történhetett-e, mint Darwin +gondolá, vagy lehettek-e talán más okai is. Nagy irodalom +keletkezett a fajfejlődés kérdése körül és a fejlődés mikéntjére +nézve több iskola alakult. Hallgassuk meg, mi volna Darwin +véleménye ezekről a tanokról, ha ma is élne.</p> +<p>Nägeli, a kitünő botanikus, Darwin kortársa, a fajkeletkezésében +külső és belső okokat lát. A belső ok szerinte főképpen a sejt +szerkezetén alapuló, <i>öröklődő hajlam a tökéletesedésre</i>. Ezt +Darwin is elismeri és hajlandó különösen a növényekre sok esetben +alkalmazni. Az ő változékonyságelve sokban födi Nägeli tanát, de +kimutathat sok olyan esetet (paraziták), amelyben a haladás nem +vezet tökéletesedésre s azok a módosulások, amelyek egy új alakot +rendszertanilag elkülönítenek, gyakran nem élettani jelentőségüek, +nem hasznosak s így nem tették az illető alakot tökéletesebbé.</p> +<p>Wagner földrajzi elmélete Darwinnal közös pontból, az alakok +változékonyságából indul ki. De ez a változékonyság szerinte csak +akkor vezet új fajok előállására, ha az új változatok vándorlás +vagy földrajzi elkülönülés útján külön területre jutnak s így a +törzsegyénekkel többé össze nem keveredhetnek.</p> +<p>Weismann a mikroskópium birodalmába vitte át a szelekció +elméletét s azokat a sejtalkotó részeket igyekezett megismerni, +amelyeknek folytonossága az öröklésnek alapja volna. Ő a Darwin +elméleteit csupán kiegészíti és megerősíti olyan szempontból, +amelyre nézve Darwin maga nem végezhetett megfelelő +vizsgálatokat.</p> +<p>Azok a gondolkodók, akik a külső tényezők hatását és a +használat-nemhasználat szerinti alakulást óhajtják főoknak +tekinteni, visszatérnek Lamarck-hoz és a Darwin előtt félszázaddal +írt Philosophie Zoologique magyarázatait ujítják föl. Maga +<span class="pagenum"><a name="Page_213" id= +"Page_213">-213-</a></span> Darwin is sokban fölhasználja a +Lamarck-féle elveket, de azt is kimutatja, hogy ezek magukban nem +adhatnak mindenre kielégitő magyarázatot. Lamarck újabb hívei, a +neolamarckisták, az alkalmazkodás legbelső rugóit keresik. Minden +sejtben külön lelki tényezőt látnak, amely a külső hatásokra +célszerüen reagál s így az egész szervezetet célszerüvé +alakítja.</p> +<p>Haeckel az apostol rajongásával és ékesszólásával hirdette +mestere tanait. Anthopogeniájában és Generelle Morphologie-jában +közvetetlenül alkalmazza a leszármazás tanát és ebben olyan +túlzásokba téved, amelyek éles kritikát vontak magukra. Az ő +ultradarwinista iskolája szinte mindenható erőt tulajdonít a +kiválogatásnak és ezért egyenesen ők az okai annak, hogy éppen +német földön újabban antidarwinista iskolák keletkeznek.</p> +<p>De Vries elmélete abban különbözik a Darwinétól, hogy ő nemcsak +lassan kialakuló variálást ismer, hanem tud példákat arra is, hogy +egyes új alakok hirtelen ugrással állottak elő. Ezeket az alakokat +élesen különbözőknek tartja és mutációknak nevezi. Bizonyos fokig a +teremtés meséjére emlékeztet ez a magyarázat. A geológia ismer +olyan térszínváltozásokat, amelyek a fajoknak gyorsabb átalakulását +is okozhatták. Ezt Darwin is elismeri. Egy-egy periódus állatvilága +elég élesen elüthet az előző korszakétól. De ha De Vries +gondolatmenetét követjük, föl kell tennünk, hogy egyszerre több +egyén is átment ezen a gyors mutáción és hogy ezek az alakok az +átmenet után egyszerre környezetükhöz alkalmazkodókká váltak. +„Ennyit elismerni pedig, – írja Darwin, – annyi, mint a csudák +birodalmába térni át s elhagyni a tudomány területét.“</p> +<p>Ezek a Darwin utódai és ellenfelei. Egyikökről sem állítható, +hogy merőben újat mondana, hogy tana valamelyes vonatkozásában ott +ne volna Darwin főműveiben.</p> +<p>Egyik egy, másik más részletelvet ragad meg és abból épiti föl +egyéni szinezettel a maga rendszerét. De egyik sem tud általános +elismerést kivívni. Amint hogy egyiköknek sem sikerül <span class= +"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> olyan +magyarázatot adni, amely a többiek mindnyáját fölöslegessé +tenné.</p> +<p>Minden jelenségre kiterjedő rendszert csak Darwin tudott +szerkeszteni, csak ő adott általános képet a fajok világáról.</p> +<p>A leszármazás tana, az evolució voltaképpen a Lamarck +találmánya; de ezt az eszmét csak Darwin emelte általános tudattá. +Mert ő volt az első, aki olyan magyarázatot fűzött hozzá, amelyet +minden gondolkodó ember megérthetett, elfogadhatott. A +változékonyság, az öröklés, az alkalmazkodás és a létért folyó +küzdelem kiválogató hatása: ez az a gondolatsor, amelyet az ő +nevéhez csatolva, darwinizmusnak szokás nevezni. Ez az a fegyver, +amely a leszármazás eszméjét győzelemre segítette.</p> +<p>Az epigonoknak könnyü válogatniok abban, hogy a magyarázatból +mely részlet a tetszetősebb. Egyik-másik részét talán el is +vethetik. De kevésnek jut eszébe, hogy jobb volna mindnyáját +megerősíteni a maga helyén és nem hívni ki a tudatlan reakciót, +amely a sok vita közt ma már elég vakmerő arra, hogy magát az +evoluciót is kétségbevonja.</p> +<p>Az áltudósok hangos szóval, ékes szófacsarással és minél +kevesebb tudományos ténnyel – bizonyítgatják, hogy az erő- és az +anyagmegmaradás törvénye csak mese. Ellenben a teremtés meséje +szószerint valóság.</p> +<p>A filozofálás szabadján állítja, hogy amit látunk, hallunk, az +nem létezik, ami fehér, az fekete és így tovább. Nem a Darwin kora +ez. De a lehetetlenségek után, a kételkedések után mindig +visszatérünk a valóságokhoz, a bölcselkedések után a természet örök +igazságaihoz.</p> +<p>És akkor majd az ő karrierje újból kezdődik.</p> +<p class="right"><i>Dr. Szilády Zoltán.</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>Galilei.</h2> +</div> +<p><span class="dropcap">E</span>zt a nevet ma kezdik félreérteni +azok, akik nem ismerik igazán az életét. Valami reformátor-félét +gondolnak hozzá, aki igazságainak hirdetéseért vértanuságot +szenvedett, vagy valami ilyenfélét.</p> +<p>Pedig Galilei igazi tudós volt. A legtökéletesebb, legnagyobb +tudósok egyike, aki valaha csak élt. Azért kell őt igen tökéletes +tudósnak mondanunk, mert nem érdekelte más, mint a tudomány, nem +keresett mást, nem törekedett másra, csak a természet törvényeinek +megismerésére. Nagy tudósnak kell mondanunk, sőt igen nagynak, mert +korához mérten bámulatos, csodálatos mennyiségű tudása volt s a +tudományt új tapasztalatokkal s az ezekből levont, lángelmére valló +következtetésekkel hatalmas lépésekben vitte előre.</p> +<p>Tudományának fáradhatatlan kutatója és éppen olyan pihenést alig +ismerő hirdetője volt. Szerencsésen párosult benne a kiméletet nem +ismerő kritika szigorúsága és a csodálatosan vonzó, művészi előadás +és írás, ami őt korának nemcsak legnagyobb, de legnagyobb hatású +tudósává is tette. <span class="pagenum"><a name="Page_216" id= +"Page_216">-216-</a></span></p> +<p>Aki Galilei tudományos fölfedezéseit olvassa, bizonyosan fölveti +azt a gondolatot, hogy könnyű volt neki nagyszerű fölfedezéseket +tenni, amikor először nézett a tudós értelmes, vizsgáló szemével +<i>távcsövön</i> át a világmindenség rejtelmei felé, s amikor a +mechanikának és fizikának olyan egyszerű tényei, mint pl. a szabad +esés tüneménye, vagy az úszás tüneménye még egészen ismeretlenek, +vagy rosszul fogalmazott törvényekkel magyarázottak voltak. Könnyű +volt neki! Mondanák. Ha ma élne, bizonyosan nem dicsekedhetnék +annyi fölfedezéssel. De ezt csak az mondhatja, aki nem ismeri a +fizika és mechanika történetét s nem tudja, hogy milyen egészen +elemi tévedések csontosodtak meg az ő korában a régi görög +fizikusok és mechanikusok hagyományai alapján. Az ú. n. +peripatetikusok az arisztoteleszi tanokra esküdtek s mivel a +keresztény vallás is ezen az állásponton volt, az emberek nem is +képzeltek más lehetőséget s bolond képzelgésnek minősítettek minden +más világfölfogást.</p> +<p>Fölfedezéseinek sokasága, gyönyörű előadása és felülmúlhatatlan +dialektikája miatt temérdek ellensége volt, akik kiméletlen és +sokszor tisztességtelen harcot folytattak ellene, de viszont óriási +tanítványtábora volt, hatalmas baráti köre, amely megmentette +irigyeinek aknamunkája ellen. Azok a kislelkü, jelentéktelen +alakok, akik annyi csökönyös ostobasággal szegültek ellene a +tapasztalatokból levezetett tudományos igazságoknak, tehát igazán +vakok és rosszhiszeműek voltak, azok irigységből ellene zúdították +korának legnagyobb, legrettegettebb hatalmát, az inkviziciót, de +Galilei annyira fölötte állott minden kicsinyességnek, annyira +tisztán a tudomány érdekében cselekedett, hogy minden erőlködés, +úgy mondhatjuk, hajótörést szenvedett, mert Galileit nem lehetett +tönkretenni, dolgozott és hirdette igazságait egészen haláláig.</p> +<p>De nagy dolgot is jelentett az ő korában mindaz, amit tanított. +Kisérleti tanulmányai meghonosították a kérlelhetetlen +tapasztalatok alapján való következtetés módszerét, kihúzta a +<span class="pagenum"><a name="Page_217" id= +"Page_217">-217-</a></span> gyékényt minden fantasztikus +magyarázgatások alól, a peripatetikusok tanainak tudatlan +védelmezőit, akik a tapasztalatokkal homlokegyenest ellenkező +dolgokat voltak kénytelenek állítani, amikor tanaiknak védelmébe +belebonyolultak, annyira tönkretette, annyira nevetség tárgyává +tette szigoru dialektikájával, hogy azok lihegő ellenségei lettek, +de lassankint egészen magukra maradtak. A Grassi jezsuita ellen írt +„Il saggiatore“ című, felülmúlhatatlan éleselméjű polemikus írását +denunciálták ugyan az inkvizició előtt, de nem hogy elitélték +volna, hanem megdícsérték és ajánlották, sőt magának VIII. Orbán +pápának is nagyon tetszett.</p> +<p>Nem is lehet azt mondani, hogy tanításai miatt haragudtak rá. +Azok olyan szigoru kritikával készült, olyan megdönthetetlen dolgok +voltak, hogy minden józan ésszel ellenkezett az, aki +szembehelyezkedett velük. Tisztán személyes gyülöletre vezethető +vissza az ellene megindított áskálódás és amikor súlyos vádakkal +terhelve állt törvényt az inkvizició előtt, akkor sem mertek vele +határozottan elbánni, mert bizonyára az akkori egész művelt világ +fölháborodását idézték volna föl. Hisz csak tudományos kérdésekről +volt szó, amelyekről Galilei kimutathatta, hogy nem bántják a +szentírás tanításait, s állította, hogy a szentírás csalhatatlan, +de a magyarázói nagyon is csalódhatnak. Mindehhez semmi köze a +tudománynak. Galilei is így érezte. Semmiféle jellemhibának nem +lehet minősíteni, hogy megesküdött nyilvánosan arra, hogy a +Kopernikus-féle tanokat téveseknek tartja. Hát ha ez így tetszett +az inkviziciónak! Miért ne? Vallási funkció, amelynek a +tudományokhoz semmi köze. Nem is szabad a kettőt soha egymással +szembehelyezni. A tudomány tapasztalati tények alapján következtet. +Ha következtetései látszólagos ellentétbe kerülnek a szentírással, +ebből nem az következik, hogy a szentírás hitelességét +kétségbevonjuk, sem pedig az, hogy a tudományunk haszontalanság, +hanem csak az, hogy vagy tudományos következtetésünk téves, ami +majd kiviláglik minden hivatalos <span class="pagenum"><a name= +"Page_218" id="Page_218">-218-</a></span> letiltás nélkül is, vagy +pedig a szentírást magyarázzák rosszul, ami egyáltalában nem +lehetetlen, hisz emberek magyarázzák.</p> +<p>Csak költemény az, hogy eskütétele után fölkiáltott volna „Eppur +si muove“, t. i. hogy „És mégis mozog a Föld!“ Ebben az esetben +csakugyan gyenge jelleműség lett volna tőle esküt tenni az +ellenkezőre. Nem volt erre semmi szükség! Galilei eskütétele után +is folytatta tudományos működését s nem hogy bántották volna érte, +hanem mindig több és több szabadságot élvezett.</p> +<p>De menjünk rendre. Galileo Galilei 1564 februárius 15.-én +született Pisában. Atyja, Vincenzo Galilei, kitünő matematikus és +zenész volt, akinek zeneelméleti írásai becsesek. Kétségtelen, hogy +az ilyen apának nagy befolyása volt az ifjú szellemének +irányulására. Az apa kereskedőnek szánta a fiát, de ehhez semmi +kedve sem volt, aztán orvostudományokat tanult a pisai egyetemen +(1581), de nemsokára átpártolt a mathematikához és fizikához. Ebből +az időből való az ingának, mint időmérésre alkalmas készüléknek a +fölismerése, de hogy éppen a pisai főtemplomban függő Possenti-féle +lámpa lengéséből jött volna a gondolata, az mese, mert a lámpa +akkor még nem függött ott. 1585-ben hagyta el az egyetemet s +Ostilio Ricci vezetése alatt tisztán kedves tudományainak szentelte +magát. Elmélyedt a klasszikus természetvizsgálók tanulmányozásába, +de minden állításukat kisérleti kritikának kezdte alávetni. +Archimédész különösen kedves tanulmánytárgya volt, hisz az ő reális +gondolkozása, sokszor bámulatos mechanikai érzéke nagyon +megegyezett Galilei gondolkozásmódjával. Archimédész tanulmányozása +közben ismerkedett meg a Hiero-korona históriájával, amikor a Hiero +királynak készített koronáról kellett megmondani Archimédésznek, +hogy ezüstből van-e vagy aranyból. Emiatt meg kellett volna mérnie +a korona térfogatát. Sokat gondolkozott rajta, míg végre egyszer +fürdés közben észrevette, hogy a vízbe merített tárgyak annyi vizet +szorítanak ki, mint a térfogatuk. Hazarohant <span class= +"pagenum"><a name="Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> a +fürdőből „euréka, euréka!“ (megtaláltam, megtaláltam!) kiáltozással +és otthon mindjárt megmérte a korona térfogatát s rögtön tudta +súlyának segítségével, hogy az aranyműves csalt, mert a korona +aranyozott ezüstből van. Ezt kritizálva, 22 éves korában fedezte +föl a hidrosztatikus mérleget s értekezést is írt róla (La +Bilancetta), de ez csak, mint ifjúkori írása, halála után jelent +meg. Sokat foglalkozott ekkor még a szilárd testek súlypontjának +kérdéseivel. Végre a tudós pisaroi Marchese Guidobaldo del Monte +közbenjárására a pisai egyetemen mathematikai tanszéket kapott, de +olyan rossz fizetéssel, hogy alig tudott megélni. Ez az idő azonban +életének egyik legfontosabb eredményét hozta meg. A pisai ferde +toronyból leejtett különböző fajsúlyú tárgyakkal (fa, márvány, ólom +stb.) kimutatta, hogy az esés gyorsasága nem függ a leejtett test +súlyától. Ezzel az állításával ellentétbe jutott a peripatétikus +iskola egyik alaptételével. És lám! Az emberek ahelyett, hogy a +szemmel látható kisérletek következtében belátták volna, hogy a +peripatétikus iskola tévedt, ahelyett Galileit támadták meg. Ha +Arisztotelesz látta volna Galilei kisérleteit, a legnagyobb +gyönyörrel fogadta volna el tapasztalatainak eredményeit. Dehát nem +ők, hanem a szűklátókörüek és korlátolt elméjüek álltak oda +védelmezni a hibákat. Látták, hogy a 10 font súlyu tárgy éppen +annyi idő alatt ért a földre, mint az egy font súlyu, látták és +mégis azt mondták, hogy ez nem lehet, mert Arisztotelesz azt +mondja, hogy az 1 font súlyu tízszer annyi idő alatt ér le, mint a +10 font súlyu! De még nagyobb baj is történt ennél. Giovanni de’ +Medicinek, a hatalmas család egyik sarjának valami fölfedezése +iránt kérték Galilei véleményét. Galilei elítélőleg nyilatkozott +róla. Valami kotrógépről volt szó, amivel elhomokosodott kikötőket +lehetne kimélyíteni. Galilei megmondta, hogy nem jó a gép, a próba +fényesen beigazolta Galilei véleményét, de azért megvolt a baj! A +fiatal tanárnak mennie kellett Pisából s visszavonult Firenzébe. De +már 1592-ben meghívták a padovai egyetemre a mathematikai +tanszékre. Ezt is del Montenek lehet köszönni. És Padova +<span class="pagenum"><a name="Page_220" id= +"Page_220">-220-</a></span> kitünő hely volt Galileinek. Padova +Venezia uralma alatt állott s Venezia nem tűrte semmiféle idegen +hatalom beavatkozását, területéről kiűzte a jezsuitákat s így a +római inkviziciónak nem is volt itt semmi hatalma. Szabadon +hirdethette tehát tanításait, amelyek világhírüek lettek. Annyi +temérdek hallgatója volt, hogy sokszor az 1000 tanítvány +befogadására elegendő orvosi terem helyett is a szabadban kellett +megtartania előadásait. Gyönyörű, világhírü előadásai mellett +azonban nem szünt meg tudományosan is tovább működni. Ebben az +időben találta föl az arányoskörzőt, amit még részben ma is +használunk, s amelyet ma a logaritmus-léc helyettesít; aztán meg az +első hőmérőt, amelynek leírását csak tanítványainak leveleiből +ismerjük. Castelli egyik levelében elmondja, hogy Galilei készüléke +tyúktojás nagyságu üvegedény volt, amely 2 arasznyi hosszu, +szalmaszál vastagságu csőben végződött. Az üveggolyót kezével +megmelegítette, aztán a cső végét vízbe tartotta. Amikor a golyóban +levő levegő ismét lehült, akkor a víz betódult a csőbe. Ezentúl a +levegő melegedésével, vagy hülésével a betódult víz majd vissza, +majd megint előre tolódott. Némelyek kétségbe vonják Galileinek ezt +az érdemét, de alig lehet, mert a készülék elég jó léghőmérő, +amelyhez csak skálát kell illesztenünk s a víz helyett kénesőt kell +vennünk s körülbelül készen van a mai legtökéletesebb léghőmérő. +Mindkét találmányát el akarták vitatni tőle, az arányos-körzővel +nagy pöre is volt, de fényesen beigazolódott Galilei elsősége.</p> +<p>Sokkal, de sokkal nagyobb jelentőségü ezeknél az a sok +fölfedezése, amit távcsövének köszönhetett.</p> +<p>1604-ben a csillagászokat új fixcsillag föltünése lepte meg az +Ophiuchus (Serpentarius, Kígyóvivő) csillag képében. Galilei óriási +érdeklődő hallgatóság előtt tartott erről három előadást s +kimutatta, hogy a csillag nem lehet máshol, mint abban a +legtávolabbi csillagszférában, ahol a többi fix-csillag ragyog s +amelyet a peripatétikusok változatlannak, örökké egyformának +tartottak. Persze ebből megint polémia lett, de ellenfelei nem +tudtak mást tenni, mint gúnyolódni. Ez volt Galilei első +<span class="pagenum"><a name="Page_221" id= +"Page_221">-221-</a></span> támadása a Ptolemaiosz-féle világnézet +ellen, amelyet pedig eddig ő maga is tanított, de nem hitte el. +Tudjuk leveleiből, hogy mindig a Kopernikus-féle világnézet felé +hajlott. Talán nem kell magyarázni, hogy Ptolemaiosz világnézete +szerint a Föld van a világmindenség közepén és az összes csillagok +körülötte keringenek, különböző távolságu kristálygömbökre – +szférákra – erősítve. Ezzel szemben Kopernikus világnézete szerint +a bolygóvilág centrumában van a Nap, e körül keringenek a bolygók s +Földünk is csak bolygó, amely megfordul minden nap egyszer a +tengelye körül, azért látszik minden égi test a Föld körül +keringeni. A Ptolemaiosz-féle világnézet felelt meg a vallás +fölfogásának is, mert a szentírás szerint csakugyan a Föld mintegy +a teremtés középpontja, fő célja, a többi égi test mind csak +mellékes dolog.</p> +<p>Óriási átalakulást jelentett ez, pedig valószínü, hogy az +előkelőbb görög bölcsek, különösen a mathematikusok sejtették, hogy +egyszerűbben volna minden magyarázható, ha a Napot tennénk a +bolygórendszer középpontjába.</p> +<p>Nos tehát az 1604. évi új csillag megjelenése az első támadás +volt Galilei részéről a Ptolemaioszi világnézet ellen.</p> +<p>1699. augusztus 29.-én Galilei Veneziából ezt írta sógorának, +Landuccinek:</p> +<p>„Irok, mert hírem van számodra, amelynek, nem tudom, örülsz-e +vagy nem, mert most már nincs igen reményem, hogy hazámba +(Firenzébe) visszatérjek, de az az ok, amely reményemet +tönkretette, nekem hasznot és megtiszteltetést jelent. Tudnod kell, +hogy mintegy 2 hónappal ezelőtt azt a hírt terjesztették itt, hogy +egy hollandus messzelátót ajándékozott Móricz hercegnek, amely +olyan zseniálisan van szerkesztve, hogy a legtávolabbi tárgyak is +egész közel látszanak benne s az ember egészen jól láthat rajta 2 +mértföld távolságra. Ez az eredmény olyan rendkívülinek tünt föl +előttem, hogy gondolkozni kezdtem rajta s rájöttem, hogy ez csakis +a perspektiva törvényein alapulhat, aztán gondolkozni kezdtem, hogy +hogy lehetne ilyent konstruálni s <span class="pagenum"><a name= +"Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> végül annyira sikerült a +dolog, hogy az a messzelátó, amit én készítettem, messze fölülmúlja +azt, amit a hír mond a hollandus találmányáról. Amikor Veneziában +meghallották találmányomat, azonnal magához hivatott Ő fensége +Veneziába s én bemutattam műszeremet az egész szenátus bámulatára. +Sok nemes és szenátor, még a legöregebbek is többször fölmásztak +Venezia legmagasabb tornyába, hogy lássák a vitorlásokat és +hajókat, amikor azok még olyan messze voltak, hogy csak két óra +múlva lettek láthatóvá messzelátóm nélkül, amint teljes +vitorlázattal igyekeztek a kikötő felé; mert műszeremnek olyan a +hatása, hogy ami 50 mértföld távolságban van, az 5 mértföldnyire +látszik…“</p> +<p>Ennek a találmányának alapján nevezték ki élethossziglan a +padovai egyetemre 1000 forint évi fizetéssel.</p> +<p>Ebből látható, hogy Galilei nem látta a hollandus (Lipperhey +vagy Lippersheym) távcsövét, csak azt tudta meg, hogy lehet ilyen +műszert készíteni. Már most kié a nagyobb érdem? Lipperhey +véletlenül fedezte föl a távcsövet, Galilei rendszeres gondolkozás +alapján. Tudjuk, hogy az ő távcsöve domború tárgylencsével és +homorú szemlencsével készült, mint a mai színházi messzelátók. De +milyen nagy nagyításúakat készített a hollandusokéhoz képest! +Különösen ötödik távcsöve volt igen tekintélyes nagyítású.</p> +<p>Így fölfegyverzett szemét először a Hold felé fordította. Milyen +gyönyörüsége lehetett benne, hogy észrevehette a Hold hegyeit! +Azelőtt simának képzelték a Hold fölszínét, s ime az árnyék és fény +eloszlása a mi éjjeli égi vándorunk fölszínén hamar kétségtelenné +tette, hogy rajta épp úgy hegyek vannak, mint a mi Földünkön. A +sötét, nagyobb foltokat tengereknek nézte s azt hitte sűrü légkör +is van a Holdon, azért nem látjuk a fényes Holdkorong éles szélén a +hegyek körvonalait, amelyeknek véleménye szerint ott látszania +kellene. Rendkívüli föltünést keltett Galileinek ez a fölfedezése, +de még nagyobb híre kelt 1610 januárius 7.-i fölfedezésének, amikor +ötödik, legerősebb távcsövét a Jupiter felé fordította. +<span class="pagenum"><a name="Page_223" id= +"Page_223">-223-</a></span></p> +<p>Már korábban észrevette távcsövein, hogy a Jupiter a +fixcsillagoktól eltérően korongnak látszik. De januárius 10.-én a +Jupiter mellett meglátta az égitest holdjait is. Eleinte +fix-csillagoknak nézte őket, de néhány estén át folytatott +észleletei meggyőzték róla, hogy ezek a Jupiter körül keringő +égitestek. Eredményeit közölte a „Sidereus Nuncius“ című nevezetes +publikációjában. Nincs ebben más, mint március 2.-áig folytatott +észleleteinek leírása. Egy szó sincs benne arról, hogy ez a +Kopernikus-féle világrendszernek a legfényesebb, legszebb +bizonyítéka. De előadásaiban s leveleiben ezt hirdette.</p> +<p>Természetes, hogy emiatt a peripatetikusok felförtyentek s a +korra s Galilei küzdelmeinek nehézségére nézve nagyon jellemző, +hogy milyen érvekkel vonták kétségbe a fölfedezés igazságát. Így +pl. Francesco Sizzi, egy firenzei csillagász „Dianoia Astronomica“ +című értekezésében (1611) a következőleg cáfolja Galilei +fölfedezéseit:</p> +<p>„Az állatok fején hét nyílás van, amelyeken át a levegő hozzá +juthat a test tabernákulumához, hogy világítson, melegítsen és +tápláljon. A mikrokozmosznak mik ezek a részei? Két orrlyuk, két +szem, két fül és egy száj. Így van az égen is, mint makrokozmoszon, +van két kedvező csillag, két kedvezőtlen, két világító égitest és +végül a Mercurius határozatlan és indifferens. Ebből és sok más +hasonlóságból, mint pl. abból, hogy hét fém van, amelyeket unalmas +volna fölsorolni, mindebből azt következtethetjük, hogy a planéták +száma is szükségszerüen hét. Sőt, a Jupiter holdjait szabad szemmel +nem lehet látni, ennek következtében nem lehet befolyásuk a Földre, +tehát haszontalanok volnának, és így nincsenek is. Emellett a +zsidók és más régibb népek csak úgy, mint a modern európaiak hét +napra osztották a hetet s elnevezték azokat a hét planéta nevére. +No már most, ha megnöveljük a planéták számát, akkor ez az egész, +szép rendszer tönkremegy!“</p> +<p>Voltak, akik azzal vádolták, hogy csak azért akarta elhitetni a +világgal, hogy vannak a Jupiternek holdjai, hogy azokat +<span class="pagenum"><a name="Page_224" id= +"Page_224">-224-</a></span> elnevezhesse a Mediciek nevére. Kepler +annál jobban elismerte Galilei érdemeit s egyik munkájának +előszavában méltatja is. Ezt is félremagyarázták. Galilei Keplerrel +állandó levelezésben volt s tudjuk, hogy ketten teljes +egyetértéssel küzdöttek a Kopernikus-féle világnézet +diadalrajutásáért.</p> +<p>1610 július havában ismét csodálatos fölfedezést tett. +Észrevette, hogy a Szaturnusz nem egyszerü gömb, hanem valami +hármas csillag. Csak később jött rá, hogy alakját változtatja, de +haláláig nem ismerte föl a Szaturnusz gyűrűjét. Ez a dicsőség +Huygensnek jutott 1656-ban.</p> +<p>Galilei 1610 május 7.-én kelt levelében, amelyet Belisario +Vintahoz írt, a firenzei Medici-udvar első titkárához, gyönyörűen +fejti ki, hogy miért szeretne a padovai tanítástól visszavonulni s +inkább mint II. Cosimo herceg udvari matematikusa és filozófusa +szerepelni s tisztán tudományos munkásságának élni. Elszámlálja, +hogy milyen hatalmas, nagy munka vár még reá, mennyit kell írnia, +mennyit tanulmányoznia s hogy minderre Padovában a temérdek +tanítvány miatt abszolute nem jut idő.</p> +<p>Pedig figyelmeztették őt, hogy a veneziai köztársaságban, +ahonnan 1606-ban kiűzték a jezsuitákat, mindenféle támadás és +üldözés ellen védve van, míg Firenzében erős a vallásosság s az +egyház befolyása olyan nagy, hogy a hatalmas hercegi család sem +lesz képes Galileit megvédelmezni.</p> +<p>És mégis átköltözött 1610 szeptember havában Firenzébe. Bár ne +tette volna! Mindjárt mutatkozott az egyháziak ellenségeskedése +ellene.</p> +<p>Munkálkodását azonban habozás nélkül megkezdte. 1611 januárius +havában fölfedezte, hogy a Vénusz-bolygónak is éppen olyan +fényváltozásai vannak, mint a Holdnak s a Kopernikus-féle +világnézettel ez gyönyörűen meg is egyezett.</p> +<p>Hogy mindenféle gyanusításoktól, áskálódásoktól megmenekedjék, +sietett Rómába, hogy a legmagasabb egyházi körök előtt bemutassa +fölfedezéseit, hogy azok is lássák saját szemükkel <span class= +"pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225">-225-</a></span> az égi +ujságokat. Teljes mértékben sikerült is ez neki. Bizottság +vizsgálta meg fölfedezéseit s elismerték azoknak teljes becsét, +ünnepelték őt s a pápa, V. Pál, hosszú kihallgatáson fogadta s +állandó jóakaratáról biztosította.</p> +<p>Hazatérte után rögtön, még 1611 április havában fölfedezte a +napfoltokat, bár ennek a fölfedezésének elsőségét is el akarták +vitatni tőle Scheiner Kristóf ingolstadti jezsuita javára, aki +csakugyan előbb pillantotta meg a foltokat, mint Galilei, de +távcsöve hibájának tartotta azokat. Mindazáltal elég békésen +megegyeztek Galileivel s csak a foltok természete fölött +polemizáltak.</p> +<p>De belebonyolódott egy másik vitába is, amely nagyon jellemzi +korát. Arisztotelesz azt állítja, hogy a testeknek alakjától függ +az, hogy úsznak-e a víz fölszínén vagy nem? A herceg maga köré +gyüjtötte a tudósokat s megindította a vitatkozást. Azt mondták +Galilei ellenfelei, hogy a jég azért úszik a víz színén, mert nagy +lap, amelynek olyan nagy a surlódása a vízhez, hogy nem tud +lesülyedni. Galilei lenyomta a jéglapot a víz fenekére s az onnan +magától megint fölemelkedett! Ugy-e különös, hogy lehetett még +erről is vitatkozni! Még pedig milyen tüzesen! Galilei minden +zsenialitására, kisérletező ügyességére volt szükség, hogy +ellenfeleit teljesen tönkretegye s Arisztotelesznek ezt a +meggondolatlan állítását kitörülje a tudomány tárházából!</p> +<p>S azt hiszitek, hogy ez a vak bizalom és elfogultság a +klasszikusok irányában ma már teljesen megszünt? Oh, még mindig +bajunk van vele!</p> +<p>Ezalatt azonban gyültek a felhők Galilei fölött. A +peripatétikusok kifogyva az érvekből, a vallás tételeit s a bibliát +állították szembe Galilei tanításaival. Szomorúság ezután mindaz, +ami történt, szégyene az emberiségnek, az egésznek, nem egy +felekezetnek, nem a vallásnak, hanem az emberiségnek, amelyben +olyan nagy úr a szűklátókörüség, a butaság és elfogultság.</p> +<p>Röviden mondjuk el az eseményeket. Már 1611-ben tartottak +<span class="pagenum"><a name="Page_226" id= +"Page_226">-226-</a></span> titkos tanácskozást a toscanai érsek +palotájában, amelyen megbeszélték Galilei tanításának viszonyát a +bibliához s arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy a biblia a +ptolemaioszi világnézetet vallja s így a Kopernikus-féle elvetendő. +Galilei azonban még egy darabig akadály nélkül folytatta +tanításait, mert írásaiban csak 1613-ban védelmezte nyilvánosan a +Kopernikus-féle világfölfogást, még pedig abban az értekezésében, +amelyet a napfoltokról írt. De ebben még nem szólt arról, hogy mi +köze van mindennek a bibliához. Ezt a viszonyt csak kitünő +tanítványához, Castelli paterhez írt levelében fejtegeti, aki +szintén ott volt ama bizonyos tanácskozáson, amelyen csodálatos +lelkesedéssel védelmezte Galileit. Castelli széles körben +ismertette Galilei levelét, ezt a gyöngyszemet, amelyben Galilei +gyönyörűen mutat rá, hogy szemünkkel látható igazságokat nem szabad +letagadni, hanem a biblia értelmét igyekezzenek megmagyarázni, hogy +az a tapasztalati tényekkel összhangba jöjjön. Hiszen a biblia nem +csillagászati tankönyv s Ptolemaiosz világfölfogásával éppen annyi +látszólagos ellentmondásban van, mint a Kopernikus-félével.</p> +<p>A Castellihoz intézett levelet kéziratban terjesztették, kezébe +került Galilei ellenségeinek is, akik most már elérkezettnek látták +az időt, hogy nyiltan lépjenek föl Galilei ellen. 1615 februárius +15.-én Lorini páter, a firenzei egyetemen az egyháztörténet tanára, +följelentette Galileit a római inkviziciós törvényszék előtt, mint +haeretikust.</p> +<p>Galilei 1615-ben önkényt Rómába ment, hogy a szentszéket +megnyerje a Kopernikus-féle tanoknak. Egy félévig tartózkodott +Rómában s ezalatt indították meg az első tárgyalást ellene, +illetőleg a Kopernikus-féle tanítások ellen. Az inkviziciótól +kiküldött nyolc teológus kimondotta, hogy 1. az az állítás, hogy a +Nap a világ közepén van s emiatt mozdulatlan, szószerint +ellenkezésben van a szentírással s azért eretnekség, 2. hogy a Föld +nincs a világ közepén, hanem naponkint megfordul saját tengelye +körül, ez egyszerűen filozófiai abszurdum és teológiai tévedést +<span class="pagenum"><a name="Page_227" id= +"Page_227">-227-</a></span> tartalmaz. Ennek következtében V. Pál +pápa eltiltotta Galileit a Kopernikus-féle tanok hirdetésétől és +védelmezésétől. Sőt csakhamar „indexre tették“ vagyis eltiltották +azokat a könyveket, amelyek a Kopernikus-féle tanokat védelmezték, +sőt magának Kopernikusnak a könyvét is, mindaddig, amíg benne „a +hibákat ki nem javítják“! – Galilei barátai, akik hallották a nagy +férfiú védekezését a teológusok ellen, azt a hatalmas győzelmet, +amit nap-nap után aratott fölöttük, azt mondják, hogy elragadó +gyönyörüség volt hallgatni.</p> +<p>Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy Kopernikus könyvét +„kijavították“, még pedig Gaetani biboros, 1620-ban. Elfelejtette +azonban pl. javítani azt, hogy a Földről, mint „csillagról“ van szó +s még sok egyebet, aztán a matematikai dedukciók után odatette, +hogy ezek nem reális dolgok, csak afféle matematika. Persze így +senki sem adta ki a könyvet s 200 esztendeig tilalom alatt +állott.</p> +<p>Nem mondhatjuk egyáltalában, hogy Galileivel rosszul bántak +volna akkor Rómában. Az előkelő, intelligens papság igen nagy része +pártján volt, sokan pedig, ha nem is hittek neki, de nagyon +tisztelték s nem láttak veszedelmet tanításaiban. Csak a +dominikánus- és jezsuita-barátok közt volt sok irigye az áltudósok +és sok fanatikus ellensége a tudatlanok közül. Azt híresztelték, +hogy esküvel revokálta tanításait. Ez nem igaz, amint azt +Bellarmine Róbert biboros írásos nyilatkozata bizonyítja. Fontos +ezt tudnunk s meg kell említenünk, mert később valamiféle hamisítás +alapján ráfogták, hogy esküt tett arra, hogy Kopernikus tanait +tévesnek tartja. S mint esküszegőt állították másodszor az +inkvizició törvényszéke elé.</p> +<p>Közben Galilei tudományos munkássága nem pihent. Az árapály +kérdésével foglalkozott Rómában, aztán meg levelezést kezdett a +spanyol udvarral, amelyben fölajánlotta, hogy szivesen elmegy +Spanyolországba, hogy kidolgozza azt a módszert, amivel meg lehet +állapítani valamely helynek a földrajzi hosszuságát. Ez a módszere +azon alapult, hogy a Jupiter holdjainak eltünése <span class= +"pagenum"><a name="Page_228" id="Page_228">-228-</a></span> a Föld +minden helyéről nagyon pontosan ugyanabban az időpillanatban +látszik. Ha tehát a hajós, messze hazájától, idegen földeken +megfigyeli azt a pillanatot, amikor a Jupiter valamelyik holdja +eltünik, akkor előre kiszámított naptárakból pontosan megtudja, +hogy hány óra van abban a pillanatban pl. Firenzében. Ha aztán +délben megigazította a Nap delelése szerint az óráját, akkor látni +fogja, hogy mekkora időkülönbség van saját észlelőhelye és Firenze +közt s ebből a földrajzi hosszuság-különbség egyszerüen +kiszámítható. A zseniális módszer alkalmazása gyakorlati +nehézségekbe ütközött, különösen amiatt, hogy nem volt még +föltalálva olyan óra, amely csak néhány órára is meg tudta volna +tartani a pontos időt. Az ingára gondolt ekkor is, de még számos +esztendőnek kellett elmúlnia, amíg ez az eszméje megvalósult. A +spanyol udvarral folytatott levelezése nem vezetett eredményre, a +toscanai tengerészetben azonban megpróbálták alkalmazni, eredmény +nélkül. Ez a módszer ugyan igen szellemes, de ma már, a +kronométerek korában, a múlté.</p> +<p>Firenzébe való hazatérte után betegeskedni kezdett, pedig még +csak 53 éves volt. Ez sok munkájában megakasztotta. Vegyük még +hozzá, hogy mennyire el lehetett kedvetlenedve a szentszék tilalma +miatt s megértjük, hogy nem sokat dolgozott. De azért nem volt +teljesen tétlen. 1618-ban három üstökös jelent meg az égen. +Tanulmányozta őket és gondolkozott mivoltuk fölött, de amint írásai +később elárulják, nagyon gyenge eredményekre lyukadt. Elméleteit +levelekben hirdette, különösen Mario Guiducci útján, 1619-ben. +Guiducci publikációjában nagyon nekirohant Orazio Grassi +jezsuitának, aki erre aztán gúnyiratban (Csillagászati és +filozófiai mérleg) felelt s gorombán pellengérre állítja Galileit +és iskoláját az üstökös-elmélet miatt. Galilei csak 1622-ben felelt +erre „Il Saggiatore“ nevezetes pamfletjében, amely a polémiának +örökbecsü, klasszikus mintája s a legszebb olasz nyelvnek egyik +legszebb emléke. Kinyomatás előtt szentszéki jóváhagyást kért reá. +Az „Accademia dei Lincei“ szintén megvizsgálta s csak néhány kis +javitást tett rajta, hogy Galileit <span class="pagenum"><a name= +"Page_229" id="Page_229">-229-</a></span> megóvja az üldözéstől. +1623-ban megkapta a pápai „imprimatur“-t. Niccolo Riccardi atya, +aki birálatra volt kiküldve, a következőleg nyilatkozik róla:</p> +<p>„Olvastam az „Il Saggiatore“ címü munkát s nemcsak hogy nem +találtam benne semmi olyasmit, ami a jó erkölcsökkel, vagy a mi +vallásunk isteni igazságaival ellenkezésben állana, hanem +ellenkezőleg, olyan sok szép és sokféle természetfilozófiai +megfigyelést találtam benne, hogy azt hiszem, korunk nemcsak arra +lehet büszke, hogy a régi filozófusok műveinek örököse, hanem arra +is, hogy fölfedezője a természet sok olyan titkának, amelyet azok +nem érhettek még el s mindezt a szerző éleselméjü és szolid +munkásságának köszönhetjük; valóban boldog lehetek, hogy +kortársának nevezhetem magamat.“</p> +<p>Mialatt a mű nyomdában volt, azalatt meghalt XV. Gergely pápa és +helyette Maffeo Barberini biborost, Galilei egyik legjobb barátját +koronázták VIII. Orbán név alatt pápává. Galilei méltán ujonghatott +ennek s a legszebb reményekkel tekintett a jövőbe.</p> +<p>Sietett is Rómába, hogy kieszközölje a pápától a Kopernikus-féle +tanoknak fölszabadítását. A pápa rendkívül szivesen fogadta, +kitüntette régi barátságának minden jelével, sokszor fogadta +kihallgatáson s gyönyörrel figyelt ékesszóló védelmére, amivel a +Kopernikus-féle tanok igazságát bizonyította. Amikor végleg +elbocsátotta őt a pápa, ajándékokat küldött utána s megüzente a +toscanai hercegnek, hogy vigyázzon Galileire, gondoskodjék róla, +mert ezzel a pápát kötelezi le. A Kopernikus-féle tanokat azonban +nem fogadta el s a könyvek és tanítás föloldását nem engedte meg, +ami igazán nagy kár és veszteség volt úgy a tudományra, mint az +egyházra nézve.</p> +<p>Szomorúan ment haza emiatt Galilei. Betegsége is sokat gyötörte, +forrón szeretett leánya, Maria Celesta, aki apáca volt Firenzében, +szintén betegeskedett, családjának többi tagja hálátlanul +viselkedett az aggastyán iránt. Mindezáltal ernyedetlenül dolgozott +nagy munkáján, amellyel a Kopernikus-féle tanokat <span class= +"pagenum"><a name="Page_230" id="Page_230">-230-</a></span> akarta +megvédelmezni. Rómából biztatást kapott, hogy nem lesz belőle baj, +csak bátran, az eltiltást nem fogják olyan komolyan venni.</p> +<p>1630-ban lett vele kész és 1632-ben megjelent a római és +firenzei inkvizitorok jóváhagyásával. Címe volt: „Dialogo di +Galileo Galilei, Linceo, matematico sopraordinario dello Studio di +Pisa, e filosofo e matematico primario del serenissimo Gr. Duca di +Toscana. Dove nei congressi di quattro giornate si discorre sopra i +due massimi sistemi del mondo, Tolemaico e Copernicano; proponendo +indeterminatamente le ragioni filosofiche e naturali tanto per +l’una, quanto per l’altra parte.“</p> +<p>Párbeszédek alakjában írja itt meg Galilei fényes védelmét. A +tudományok egyik legnagyobb kincse ez, amely a maga korában óriási +hatásu volt s teljesen biztosította a Kopernikus-féle világnézet +diadalát. Három személy beszélget benne, u. m. Salviati, a +Kopernikus-féle elmélet védelmezője, Sagredo, a művelt, érdeklődő +laikus és Simplicio, a Ptolemaiosz-féle világnézet csökönyös és +korlátolt belátásu védelmezője. Külsőleg állandóan úgy tartotta a +művet, mintha a Kopernikus-féle nézetet csak gyenge, be nem +bizonyított hipotézisnek tartaná, így kellett annak lennie, hogy az +„imprimatur“-t megkapja az inkvizitoroktól.</p> +<p>Le volt ebben a műben téve Galileinek minden eredménye, +barátainak és híveinek lelkes gyönyörüségére, ellenségeinek +kimondhatatlan bosszuságára.</p> +<p>Nem is hagyták abba a dolgot. Bevádolták Galilei művét az +inkvizició előtt. Különösen a nevetségessé tett Grassi, meg a +napfoltok fölfedezésének elsőségeért vetélkedő Scheiner a jezsuiták +hatalmas rendjének támogatásával támadták meg Galileit kiméletlen +kegyetlenséggel és gonoszsággal. Ráfogták, hogy a „Dialogo“ +Simpliciója a pápát figurázza ki, amiért a korábbi jóbarát szintén +megharagudott. Azután az 1616.-i pör aktái mellől előszedtek egy +írást, amely szerint Galilei állítólag akkor megesküdött, hogy nem +védelmezi többé Kopernikus világnézetét s amely szerint ezt neki +határozottan meg is tiltották <span class="pagenum"><a name= +"Page_231" id="Page_231">-231-</a></span> volna. Galilei állítólag +azzal vétkezett volna legnagyobbat a szentszék ellen, hogy amikor +az „imprimatur“-t kérte művére, akkor ezt az írást elhallgatta +volna. Pedig ez az írás hamisítás, vagy legalább is csak indítvány +volt, amelyet azonban 1616-ban nem fogadtak el és nem eszerint +jártak el. Semmiesetre sem volt valóság.</p> +<p>A betegségéből alig fölépült 68 éves aggastyánt 1832-ben Rómába +citálták, a Dialogo árusítását megtiltották. Galilei csak 1633-ban +jöhetett Rómába, ahol 23 napon át az inkvizició palotájában +fogolyként őrizték s folyton faggatták, kihallgatták. 1633 június +22.-én volt az a szégyenletes nap, amikor megesküdtették +nyilvánosan és ünnepélyesen, hogy nem hiszi a Kopernikus-féle +tanokat.</p> +<p>Az inkviziciós törvényszék Galileit meghatározatlan időre +fogságra vetette a szentszék börtönébe, de VII. Orbán pápa ezt az +ítéletet lényegesen enyhítette, amennyiben fogsága helyéül a +toscanai herceg villáját jelölte ki Róma mellett a Trinita dei +Montin. Később megengedték neki, hogy visszatérhessen Sienába, majd +még 1633 végével saját villájába, Arcetribe, Firenze mellett.</p> +<p>Szegény aggastyán betegségtől gyötörve, lelkében teljesen +leverve, félig megvakulva, még mindig folytatta munkásságát. +Fölfedezte a Hold librációját, vagyis azt a tüneményt, hogy a Hold +nem mutatja állandóan mindig pontosan ugyanazt a felét a Föld felé, +hanem egy kicsit jobbra-balra libeg, mintha inga volna. Korábban +már tökéletesítette a mikroszkópiumot, aztán élete vége felé +szerkesztett egy ingaórát, de ez még nagyon tökéletlen volt.</p> +<p>1637-ben teljesen megvakult, úgy hogy már nem láthatta készen +1638-ban Leydenben megjelent második főművét, a „Discorsi e +dimonstrazioni matematiche intorno a due nuove scienze attinenti +alla meccanica e ai movimenti locali: Altrimenti dialoghi delle +nuove scienze“ című mechanikai főművét, amely eredetileg négy +„nap“-ra volt osztva, de a szerző még két napot <span class= +"pagenum"><a name="Page_232" id="Page_232">-232-</a></span> csatolt +hozzá később. Ez a munka a mechanikának és fizikának alapvető +főműve, amelyen épült föl, most már a peripatetikusoktól +megszabadított tudomány gyorsan fejlődő épülete.</p> +<p>Galilei, szeretett tanítványai környezetében, 1642 januárius +8.-án halt meg Firenzében.</p> +<p>Csak kétszáz év mulva vonták vissza művének tilalmát! Mert csak +1835-ben vették le Kopernikus, Keppler és Galilei műveit az +indexről. Sok keserű gondolat fűzhető ehhez a dologhoz, de +fölösleges és jogtalan. Az idők szelleme volt az, amely a személyes +gyülölködés eszközévé szegődött s ez ma is csak úgy van. Később +Darwin tanításaival voltak így s még ma is megtörténik, hogy vannak +tankönyvbirálók, akik nem ajánlják engedélyezésre az olyan +tankönyveket, amelyek a Darwin-féle tanokat hirdetik. Igazán nem +okulnak az emberek! Maradnak mindig egyformák.</p> +<p>Galilei főérdemeit a következőkben foglalhatjuk össze:</p> +<p>Csillagászati megfigyelései, a távcső használata a legszebb +tapasztalati bizonyítékokat szolgáltatták a Kopernikus-féle +világnézethez. Valóban Galileinek lehet köszönni, hogy ez a +világnézet olyan gyorsan általánossá lett, fölszabadította a +tudományt attól a lenyügöző balvéleménytől, hogy a Föld a világ +közepe s minden csak a Földért van teremtve. De nemcsak a +tudományoknak, hanem az egész filozófiának fölszabadulását +jelentette ez, ami aztán a szabadabb gondolkozásra, majd a +szabadságra vezetett.</p> +<p>Óriási jelentőségűek azonban mechanikai eredményei is. +Megmutatta, hogy a folyton működő erő gyorsuló mozgást hoz létre, +hogy erő nélkül az anyag tehetetlen, mozgását nem változtatja. +Ezeknek az alapvető mechanikai tételeknek teljesen pontos +fogalmazását azonban csak Newton adta meg. Galilei nélkül azonban +ez lehetetlen lett volna.</p> +<p>S ha utána óriási léptekben fejlődött a tudomány s egyes +lángelmék talán sokkal nagyobb lépéseket is tettek, övé volt a +legnehezebb lépés, neki kellett lerázni a peripatetikusokat, az +<span class="pagenum"><a name="Page_233" id= +"Page_233">-233-</a></span> arisztoteleszi mechanika lenyügöző +tanításait, amelyektől még maga Galilei sem tudott teljesen +megszabadulni, amint molekuláris tanításai mutatják. Alig van a +tudományok történetében még egy tudós, aki annyira szerencsétlen +lett volna fölfedezéseivel és találmányaival, mint ő, mert minden +érdemét el akarták vitatni tőle. Vígasztalta azonban mindig +tanítványainak óriási, lelkes serege, akik sokszor ugyancsak +keményen exponálták magukat érte s akik állandóan megörökítették +érdemeit, annyira, hogy ma a legtöbb kérdésben világosan látunk s +teljes mértékben méltányolni tudjuk lángelméjét, nemes +gondolkozását, csodálatos jó szivét és fáradhatatlan tevékenységét. +Igazi <i>tudós</i> volt, akit csak tudománya érdekelt, igazi tudós, +akit megáldott a sors valódi ékesszólással és remek stílussal, hogy +nemcsak minden koroknak egyik legnagyobb tudományos búvára volt, +hanem egyik legnagyobb hatásu lángelméje is, aki a tudományok +történetének eddig talán legfényesebb korszakát nyitotta meg.</p> +<p class="right"><i>Cholnoky Jenő dr.</i></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_234" id= +"Page_234">-234-</a></span></p> +<div class="footnotes"> +<h2>Lábjegyzetek.</h2> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= +"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Ki volt az első +magyar fizikus? Uránia 1910. 12. sz.</p> +<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= +"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Később mint író +Cuvier Györgynek nevezte magát.</p> +<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= +"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Brassai: +Emlékbeszéd Bolyai Farkas felett.</p> +<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= +"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Ezek közül egy +később kultuszminiszter és több egyetemi tanár.</p> +<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= +"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Bolyai és Gauss +levelezése.</p> +<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href= +"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> Akadémiai +emlékbeszéd.</p> +<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href= +"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> Bedőházy: A két +Bolyai p. 107.</p> +<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href= +"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> Felhivás a Tentamen +előfizetésére.</p> +<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a> <a href= +"#FNanchor_9"><span class="label">9)</span></a> Ezt dr. Vályi Gyula +professzortól tudtam meg.</p> +<p><a name="Footnote_10" id="Footnote_10"></a> <a href= +"#FNanchor_10"><span class="label">10)</span></a> Schlesinger: +Bolyai János.</p> +<p><a name="Footnote_11" id="Footnote_11"></a> <a href= +"#FNanchor_11"><span class="label">11)</span></a> Beltrami +munkálatai szerint egy több dimenziós euklidészi geometria magában +foglalja a Bolyai-félét.</p> +<p><a name="Footnote_12" id="Footnote_12"></a> <a href= +"#FNanchor_12"><span class="label">12)</span></a> Schlesinger: +Bolyai János.</p> +<p><a name="Footnote_13" id="Footnote_13"></a> <a href= +"#FNanchor_13"><span class="label">13)</span></a> Brassai: +Emlékbeszéd.</p> +<p><a name="Footnote_14" id="Footnote_14"></a> <a href= +"#FNanchor_14"><span class="label">14)</span></a> A Linné nevet +Carolus Linnaeus nemesi rangra való emelésekor, 1757. április 4-én +nyerte. Ő maga ezt a nevet sohasem használta, de az irodalom mindig +igy nevezi őt.</p> +</div> +</div> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_235" id= +"Page_235">-235-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>TARTALOM.</h2> +</div> +<ul class="TOC"> +<li>Előszó <span class="ralign"><a href="#Page_5">5</a></span></li> +<li>Aristoteles <span class="ralign"><a href= +"#Page_7">7</a></span></li> +<li>Humboldt Sándor <span class="ralign"><a href= +"#Page_38">38</a></span></li> +<li>Honterus <span class="ralign"><a href= +"#Page_53">53</a></span></li> +<li>Franklin Benjámin <span class="ralign"><a href= +"#Page_66">66</a></span></li> +<li>Cuvier <span class="ralign"><a href= +"#Page_83">83</a></span></li> +<li>Bolyai Farkas és Bolyai János életrajza <span class= +"ralign"><a href="#Page_98">98</a></span></li> +<li>Carolus Linnaeus <span class="ralign"><a href= +"#Page_126">126</a></span></li> +<li>Jenner Edward <span class="ralign"><a href= +"#Page_143">143</a></span></li> +<li>Pasteur Louis <span class="ralign"><a href= +"#Page_160">160</a></span></li> +<li>Mommsen Tivadar <span class="ralign"><a href= +"#Page_179">179</a></span></li> +<li>Darwin <span class="ralign"><a href= +"#Page_198">198</a></span></li> +<li>Galilei <span class="ralign"><a href= +"#Page_215">215</a></span></li> +</ul> +<hr class="chap" /> +<div style='text-align:center'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 75811 ***</div> +</body> +</html> + diff --git a/75811-h/images/cover.jpg b/75811-h/images/cover.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..95820da --- /dev/null +++ b/75811-h/images/cover.jpg |
