diff options
Diffstat (limited to '75811-0.txt')
| -rw-r--r-- | 75811-0.txt | 7520 |
1 files changed, 7520 insertions, 0 deletions
diff --git a/75811-0.txt b/75811-0.txt new file mode 100644 index 0000000..af2cf3a --- /dev/null +++ b/75811-0.txt @@ -0,0 +1,7520 @@ + +*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 75811 *** + + +KARRIÉREK + +* * + +KARRIÉREK + +NAGY TUDÓSOK + +BUDAPEST 1912 + +SINGER ÉS WOLFNER KIADÁSA + +Andrássy-út 16. + +NAGY TUDÓSOK + +ÖSSZEÁLLITOTTA + +CHOLNOKY JENŐ + +BUDAPEST 1912 + +SINGER ÉS WOLFNER KIADÁSA + +Andrássy-út 16. + +_Minden jogot fenntartunk_ + +_Bármely nyelvre való fordítás jogát fenntartja magának a szerző._ + +BUDAPESTI HIRLAP NYOMDÁJA. + + + + +ELŐSZÓ. + +Néhány nagy tudós életrajzát mutatjuk itt be oly világításban, hogy az +illetőknek inkább szellemi karrierjét értsük meg. Nem rendszeres +foglalat akar ez lenni, nem is éppen klasszifikáció, hogy talán azok a +legnagyobb szellemek a tudomány terén, akiket itt bemutattunk. A +különböző időkből, különböző körülmények közt fejlődött tudósok és +lángelmék kis koszorúja ez, amelyekben lehetőleg különböző +jellemvonásokat akarunk nyujtani, mintegy példaképpen. Hisz ha igazán +klasszifikálni akartunk volna, akkor Newtonnak, Keplernek, Leibnitznek, +Gaussnak s még egynéhány szellemóriásnak nem lett volna szabad +kimaradnia. Különösen a görög „bölcsek“ érdemeltek volna sokkal, sokkal +több helyet ezen az Olümposzon. Talán lesz még alkalmunk amazokat is +bemutatni, amikor egy második kötettel sokkal teljesebb lesz a +gyűjtemény. + +Most is élő nagy elméket nem akartunk bemutatni, pedig hazánkból is +lehetne néhányat. Itt azonban éppen veszedelmes a klasszifikáció vádja s +azért inkább azok fölött elmélkedjünk, akiknek emléke már megtisztult +minden földi salaktól. + +Ha ezeket az életképeket végigolvastuk, föl fog tünni, hogy minden igazi +nagy elme óriási munkásságot fejt ki. Ha nem is mutatkozik ez +könyvtárakra menő kiadványokban, hanem a szellem folytonos munkájában, +amely mindig termel, amely pihenést alig ismer. Intő példa lehet ez +fiatal óriásainknak, akik valami kisebb alkotásuktól önelvakultan +tétlenül hevernek képzelt babéraikon, hogy _nem_ nagy szellem az, +amelyik nem dolgozik és alkot szünet nélkül, izzó szenvedéllyel és +nyugalmat nem ismerő, soha le nem törhető energiával. A legtöbb nagy +szellemet nem értette meg kora és nem méltányolta. A kisebb tehetségek, +amelyek csak mások letörésével tudják föntartani képzelt nagyságukat, a +lehető legfukarabbak az elismeréssel s azért nincs féltékenyebb, +irigyebb osztálya a társadalomnak, mint a céhbeli tudósok, az +akadémikusok, a bureauszerüen dolgozó tudósok osztálya. Ez mindig +féltékenységgel és kellemetlen érzelmekkel tekint a rendesen kellemetlen +modoru, szélsőségekre hajlandó lángelmék felé s csak akkor lélegzik föl +nyomasztó hatása alól, amikor bezárul fölötte a sír s nem kell többé +félni tőle, hanem annál „érdemesebb, akadémiai elismerésre méltó“ munkát +lehet végezni az elhunyt szellemóriás „fölfedezésével“, hagyatékának +„megmentésével“ és „méltatásával“. Ez így volt és így lesz mindig, amíg +a tudományos érdemek egyszersmind az anyagi jólét emelését is +biztosítják. És ezen segíteni, egy Galilei, Bolyai stb. életét +munkaképesebbé tenni alig lehet, de annál kevésbé, minél műveletlenebb +az a társadalom, amelyet a sors számukra kijelölt. + +S az emberiség fejlődésének éppen ezek a nagyok a legfontosabb rúgói. +Mert azok az irigyek, azok a féltékenyek, akik életükben csak „személyi +minősültség“ szerint osztályozzák munkatársaikat, azok a holtakat annál +jobban megemésztik, méltányolják s akkor aztán közkinccsé válik a +szellemóriás hagyatéka. + +Egy kis koszoru ez itt, találomra szedett virágokból, nem pedig +botanikus gyűjtemény, amely mélyebb betekintést enged ugyan a virágok +élettanába, de nem gyönyörködtethet bennünket s nem mutatja be azokat +legszebb hivatásukban, amikor lelkünkben megnyugvást, gondolatainknak, +érzelmeinknek nemes emelkedettséget sugallanak. + +_Cholnoky Jenő dr._ + + + + +Aristoteles. + + +1. Athenaebe jön. + +Az idősebb Dionysios, Syrakusae tyrannusa egy (Hektorról írt) +tragédiájával végre-valahára díjat nyert Athenaeben. Ezen való örömében, +vagy lehet, hogy bő áldomásitaltól (méregcseppek is keverődhettek bele), +hirtelenűl meghalt. Helyét fia, az ifjabb Dionysios foglalta el. + +Ennek a sógora, Dion, Platónnak volt a tanítványa. Platónnal az idősebb +Dionysios nagyon istentelenűl bánt volt, rabszolgául adatta el. Ezt az +ifjabbnak kell jóvátennie. Ezért Dion Platónt Athenaeből Syrakusaeba +hívja, viszi, hogy a még faragatlan ifju uralkodóból erényes királyt +neveljen, akivel ott az eszményi államot is megteremtheti, ha akarja. + +Azalatt, amíg Platón oda volt, érkezék Athenaebe egy tizennyolc éves +ifju _Atarneusból_, Mysia partjáról, ahol évek óta mint anyátlan-apátlan +árva, gyámjának, _Proxenosnak_ hű gondja alatt nevelkedett vala +erényekben és alapvető tudományokban. + +Hajón érkezett. Partraszállásakor „sok örömet“ kivánt a +hajóparancsnoknak s a kormányosnak. Az evezősök számára pedig obolusok +osztogatását bízta az alkormányosra. + +Az athenaeiek kiváncsi nép. A kikötőben járkálók a hajóbeliektől, +ismerőseiktől, az érkezett idegenek felől apróra tudakozódnak. +Elméskednek is felettök. + +– Ki ez a szikár termetü úrfi? – Pompás ruhája van. – Mennyi gyűrüje. – +Előkelő tartásu. – Kicsoda nyírta a haját? – Milyen fürkésző szeme van. +(A kérdezők is, úgylátszik, fürkésző szeműek.) + +– _Aristoteles_ a neve, Asklepias nemzetségéből. Szülőhelye _Stagíra_, +fönt, a háromujju félszigeten. Az apja, amíg élt, a makedonok királyának +volt házi orvosa; gondolhatni, mit tesz az. Mondhatom, szeretetreméltó, +komoly ifju. Sokat kérdez mindenféle dologról, többet, mint amennyire az +ember felelni tud. Ládáiban sok-sok irattekercset hoz. Olvas, ír és +figurákat rajzol. Az úton mindennap engedelmet kért, hogy a vitorlák +forgatásával próbát tehessen. Az evezősök közé is járt s válogatva majd +ennek, majd annak a helyére ült evezni. A kormányrúddal is tud bánni, +mintha csak pírata (kalóz) volna. De más neki a gondja. Vonalakat +rajzol, mint a _mechanopoiosok_, szép rendben, meg úgy is, mint a +polymathák szokták, keresztűl-kasul. Ez a vonal, azt mondja, az evező, +emez a kar ereje, s amaz a tenger súlya. Szintúgy a kormány is, a hajó +farán, egy jobbra-balra emelő rúd. Vonalakkal mutatja az árbócot, a +szelet s a hajót is. Szokásai, kedvtelései s beszélgetései nagyon +elütnek más ifjakétól. Az égi tünemények és a szelek járása, más-más +nemzetbeli emberek, foglalkozásaik és ügyességeik, földi és tengeri +állatok, ritkaságok… ilyenekről beszélget. Kérdéseiben szavajárása a +„miként?“ Ha beszél, sokszor ismétli azt, hogy „miért?“ s feleléssel +folytatja. Tudakozásomra megvallotta, hogy tapasztalni és tanúlni jön, +azért telepedik városotokba. Voltak és vannak nálatok jeles férfiak (de +mennyien), akiket ő írásaikból ismer. Egyszer-kétszer említette, de +köztünk nem volt kivel beszélgetnie róluk. Inkább kérdezősködött hát az +éjjeli _álomlátásainkról_, s magyarázatokkal felelt rájok. Vagyonos és +bőkezű. Maga gazdája. Mindenben életrevaló, s föltalálja magát. + +Ezalatt ő, szóba állván a kiadó lakások kinálóival, a Nagypiacon +fogadott szállást (– Vigyék oda a ládákat). Ahonnan a kerített városból +a Dipylon-kapun ki az Akademos kertje felé visz a Cserepes-út. + +Szép őszi nap volt. Az ifju, házigazdájával, gyalogosan sétált a Hosszu +falaktól zárt népes utcán befelé. Egyet-mást kérdezett ihol jobbra, a +phalerumi vizenyős térről, amely az Ilissost, s a Kephisost issza. +Egyebekről csak úgy, mintha már többször járt volna itt, váltott egy-két +szót. De szemével mindent fürkészett. A tömérdek Falakat. A Fellegvárt +messziről. Templomokat. A piacról a Pnyx s az Areios Pagos közt a +Cserepes-út. Fönt a várban a Parthenon. Lent a Dionysos játékszíne. +Mögötte az Odeion; födele mint a Xerxes sátora, hogy összetartsa a +hangot; zsákmányul esett hajók árbócaiból ácsolták. El nem árulná, hogy +jövevény, s megy a fordulókon, s oszlopcsarnokokon elől, mintha itt a +járást ő tudná legjobban. + +Hogy betelepedett a lakásába, még aznap, de a következő napokon is, +folyvást rótta a város minden részét. Mindenütt megismerte +magukviseletéről, külsőjükről az idegeneket, s leginkább ezekkel állott +szóba (mint aki itthon van). Tudakozódott tőlük tapasztalataik felől. +Hacsak elfogadták, útbaigazításokat adott nekik. A városiakkal, akik +viszont neki kellemeteskedtek, szintén elbeszélgetett. + +Szokást csinált abból, hogy esténként a házigazdáját, amikor mezei +jószágáról hazatért, élményei, munkái, kilátásai felől kérdezgesse. +Máskor meg a polgárok vitatkozásait, hangulatait tudakozta. Maga pedig, +cserében, idegen népek, tartományok s uralkodók _oekonomiájáról_ beszélt +a gazdának érdekes dolgokat. Ezeket a jövő-menőktől naponkint szedegette +össze és sorolta be ismeretei közé. + + +2. Heraklídest hallgatja. + +Pompásnak találta ezt az életrendet, amelyet az athenaei nép színe-java +folytat. Ezt a folyton-folyó szellemi cserekereskedést, amint itt +hullámzik. A kikötőkben, téreken, oszlopcsarnokokban, sétahelyeken. +Friss híreket adnak, vesznek. Régi vitákat új ötletekkel, új fonalon, +elől kezdenek. Hangulatokat csinálnak. Mesélnek és jövendölnek. +Okoskodnak és elméskednek. Bölcsek és bölcseségkedvelők társalognak a +nyilvánosság előtt. Fölolvasásokat és fejtegetéseket hallgatunk. + +Leginkább szerette és látogatta itteni első reggele óta a gymnasionokat. +Különösen az Akademos kertjebelit. Ott előkelő ifjak űzik +testgyakorlataikat, versenyjátékaikat. A csarnokok ülőhelyeit a Platón +hallgatósága (most gyérebben) foglalja el. Platón távol van. Beszélik, +hogy Sikeliában Dionysios milyen nagy hű-hóval, pompával, négy fehér +lóval várta, fogadta. Helyén itt egyik ifju tanítványa, _Heraklídes_, _a +Pontusi_, tanít vala. Sokat tudó, bőbeszédü előadó, de tanítását +mesékkel, hihetetlen dolgokkal keveri. + +Aristotelesnek, amint ott ült a kőlócán, a feje tartásán, a nézésén, +olykor-olykor az ajka mozdulatain látszott a kételkedés. Rendre-rendre a +hallgató társaság (kortársai) egy részének a figyelmét az előadóról +önmagára vonta, s az ő magaviseletének tükrében szemlélték a Heraklídes +tanításainak felszínét. Nem bánta ő. A napokban éppen a +_physiognomoniából_ olvas vala egyet-mást, annak az igazságát próbálja +ki. + +Előadás után a hallgatótársai közrefogták, s kérdéseikkel faggatták. +Kivonultak a kertbe, s ott _sétálgatva_, párhuzamos előadásocskával +felelt nekik. + +Amikor ő elmaradt az akademiai előadásokról (pedig válogatósnak +mutatkozott, s el-elmaradozott), csappant az érdekességök. + +De a Heraklídes előadásai Aristoteles számára nem voltak +gyümölcstelenek. Ethikájában sok selejtességet sejtett. Grammatikáján +pedig, azt vélte, nem volna nehéz túltennie. Hanem históriai és +geografiai ismereteinek közlése annál érdekesebb volt, mentől több +meséssel és csodással tarkította. Mert ezek az ifjunak fölgerjesztették +a kedvét az utánjárásra, tudakozásra, olvasásra, keresésre. Ha aztán +alapos helyreigazításokhoz jutott, elnyomta magában az ujjongást, de +mégsem éppen büszkeség nélkül jelent meg ismét az Akademia csarnokaiban. +Heraklídes kezdte valami gyanúval nézni az ő jelenlétét, s hallgatói egy +részének viselkedését. De Aristotelestől, végképp, semmi +tiszteletlenséget sem tapasztalt. Izetlenkedésre nem került sor. + +A csodálatos dolgok között, amelykről Heraklídes emlékezni szokott, nem +utolsók voltak az üstökös csillagok, csillaghullások, a földrengések és +a tűzhányások, tűzesők. Tűzhányásról, amely nem rég éppen az ő +szülőföldjén, a pontusi Heraklea vidékén történt, a leghitelesebben, +körülményesen szólhatott. + +Aristoteles számba veszi ezeket a nem közönséges, de nem is mesebeli +tüneményeket, egybesorozza az égen, légben, földön, tengeren +tapasztalható – hozzájok fogható – minden más tneményekkel és rendszeres +megértésükre adja magát. Az _elemek_ természetének vizsgálatához jut. Az +elemek, könnyebbről súlyosabbra menő sorban: tűz, levegő, víz és föld; +kettőjük száraz, kettő nedves; kettőjük meleg, kettő hideg. Az elemek +alaptulajdonságaik szerint hatnak egymásra, s hoznak létre változásokat. +Így lehet kihozni, kicsikarni a „_meteorologiai_“ tünemények egyen-egyen +való magyarázatát. A magyarázatokat alkalmilag, úton, vagy a kertben +beszélgetve, meg is kisérlette. + +Az elemekről való okoskodásait az akademiai hallgatótársak elég +világosaknak és tetszetőseknek találták. Többen belemelegedtek a +tünemények értelmezéseinek vitatásába, s ebből Aristoteles tanúlságokat +merített okoskodásainak további rendezéséhez. + + +3. Platónt várja haza. + +Így Aristoteles a Platón akademiájában ismeretséghez és elismeréshez +jutott, még mielőtt a mesterrel, akitől tanúlni vágyott, színről-színre +találkozott volna. + +Platón törzsökös hallgatói, az idősebbek, elmaradoztak az Akademiából. +Inkább csak a symposionok tartották őket össze. De remélték, s +beszélték, hogy a mester (talán előbb is, mint akarta) haza fog térni. + +Mert Syrakusaeból nem bíztató hírek szállingóztak Platónnak államformáló +sikerei felől. Az ifju Dionysios szép tehetség, de semmi akaratereje. +Sem hadvezérnek, sem uralkodónak nem nevelték. Hogy követhesse ez +Platónt, akit leghűbb tanítványai közül is mindig többen tudtak +elragadtatással tisztelni és csodálni, mint megértését életükkel, +cselekedeteikkel tanusítani. Platón az ő isteni gondolataival az +igazságosságról, az állam őreinek igazságosságra neveléséről, s arról, +hogy az életnek egyedüli föladata az erény, a bölcseség és a jelen és +jövő életben boldogító jónak valósítása – Dionysiosból kegyes +ráhagyásnál egyebet nem bírt kiváltani. Sokkal fogékonyabban hallgatta +az ifju tyrannus a csélcsap hízelgőknek a beszédeit, akik (hallgassuk el +a neveiket) gyönyörök hajhászásába vitték, s jó szellemét, Diont, mert +útjokban állott, számkivettették. Ezzel Platónnak is eltörték az +istápját. + +Ilyen hírek jöttek a sikeliai vállalatról. + +Aristoteles eléggé itthon volt (harmadik éve már) Athenaeben. Nyílt +szemével jól fölfogta ezt az itteni, Platónnak nem tetsző, demokratikus +_államformát_. Megtudakozta és megértette az annyit emlegetett +syrakusaei _országlás_ mibenlétét is, amelyet Platón meg akar javítani. + +A symposionokon pedig megismerkedett a Platón tudós unokaöccsével, +_Speusippossal_ s ennek kortársával, _Xenokratessel_, akik hallgatták +volt már a Platón Politikosát, s szivesen megismertették vele. A +bölcselkedést gyönyörűnek találta benne. De az ő pontos ismeretekre +vágyó, s okoskodni magától is képes elméjét nem elégítette ki. Hol van +az állam fogalmának a tapasztalati tényekből, a historiából és az +életből merített értelmezése? Ha az államok kormányzóit hivatásukra kell +(pedig valóban kellene) tanítani: legelőbb is a valóságokat tárjuk +szemök elé, mert gyakorlati célt akarunk elérni. + +Jegyzetek, kivonatok gyüjtéséhez kezdett hát, amelyekben aztán, hosszu +éveken át, másfélszáz országlásformának leírását foglalgatta egybe. +(Ezek egybevetésével alkotta később a maga _Politikáját_.) + +Mit dolgozik? Készül, hogy mentől jobban megérthesse majd Platónt. A +Platón Államát. + + +4. Platón tanítványa. + +Nemsokára, újabb híreket megelőzve, Platón maga érkezett Sikeliából +haza. Házához (künn, az Akademia közelében van) Athenae legjobbjai +siettek üdvözlésére. Harmadnap az Akademiában tisztelőinek nagy serege +fogadta tapssal, ujjongással. Aristoteles is köztük volt. Platón az +alkalomhoz szokta kötni tanítását. Ma (kiki tudja, hogy miért) a +tyrannisról tanít. Párbeszédes elbeszélés művészi formájába foglalja +gondolatait. Glaukonnal beszélgetteti Sokratest, akit most és mindig, +mint az igazság és döntő szó mesterét, tolmácsol. + +Fölteszi a kérdést, hogy a tyrannus, mint ilyen, nyomorult-e, vagy +boldog? És a vágyak háromféleségéből, meg a gyönyörélvezetek megfelelő +számából és az uralkodások módjainak háromságából (aszerint, hogy az +okosság, vagy csak a törvényesség, vagy pedig féktelenség a lényegök), +továbbá kormányzók és kormányzottak sorsának viszonosságából, rejtelmes +számvetés segítségével, kihozza, hogy a tyrannus +hétszázhuszonkilencszeres (= 3×32×33) távolságban áll az igazi +gyönyörélvezettől. (Dionysiosra sújt ez a felelet.) + +Aristoteles tanulékony és hűséges tanítványa lett ugyan Platónnak, de +nem olyanképpen, mint Platón volt Sokratesnek, akiket találkozásuk első +óráján kezdve a legcsodálatosabb vonzalom és szeretet köt vala egybe, s +akik halhatatlanságukban is elválhatatlanokká lettek. Sokrates nem írt +könyveket, csak egy nagy tanítványt képezett ki szelleme örököséül. _Ez_ +pedig semmit sem tanít a maga nevében, hanem lelkének minden kincsét, +tanításaiban és írásaiban, tragikus végü mestere nevének oltárára rakja +áldozatul: mindent a Sokrates nevében… + +Aristoteles önálló és eleve is birálásra hajló elmével hallgatta Platón +művészi formáju leckéit. A mester hamar értesült új hallgatójának +jelességeiről, a föltünésről, amelyet ifju hallgatótársai közt már is +szerzett. Méltóságosan és igazságossággal viseltetett irányában. A +kodrostól és Solóntól származó dicső férfiunak jóindulatát fokozhatta +az, hogy Aristoteles atyja, _Nikomachos_, királyi családnak híres +orvosa, aki Hiatrikont és Physikát is írt. Az ifju tehát asklepiasi nagy +nemzetség, akinek származásához méltó lesz a jövője is. + +Tanításai közben Platón gyakran vetette rá nyugodt bizalommal a szemét: + +– Mit adhat még ehhez hozzá a mi Sokat-olvasónk? + +Máskor pedig: + +– Mit szól a kérdéshez iskolánk Esze? + +Aristoteles tiszteletes szerénységgel fogadta a kitüntető jelzőket, s +nem kapatta el magát. Inkább azon volt, hogy a legkomolyabban véve, +megérdemelje. + +Azalatt a négy év alatt, amíg Platónt folytonosan hallgathatta, végképp +megszerette az Athenaeben tartózkodást is. Házat vásárolt, s törvényes +módon fölvétette magát a megtelepedettek közül a valóságos polgárok +sorába. Nem a politikai jogokért, inkább csak illendőségből. Különben az +athenaei demokratiát ő kiméletesebben ítélte meg, mint Platón, aki a +Sokrates elitéltetése után a „sokfejü zsarnokot“ ki nem állhatta, s tíz +évet töltött távol hazájától, mígnem rabszolgaságából, amelybe őt az +idősebb Dionysios vettette, mint athenaei polgárt váltották ki s hozták +itthonába. + + +5. Organonja és rhetorikája. + +A philosophiai vitatkozásokban is, de még inkább számos népszerü +szónoknak mindennapi mesterségűzésében bántották Aristotelest az +álokoskodás, a csalfa bizonyítás, szőrszálhasogatás, a félrevezetés, +megtévesztés fogásai, amelyeknek gyakorlatát még a Sokrates előtti idők +óta az észmesterséget pénzért tanító sophisták fejlesztették. Az igazság +evezőlapátjait így örökös hinár nyügözi. + +Ennek elhárításáról, az elhárítás tudományáról sokat elmélkedett az ifju +philosophus tanítvány. Elmélkedéseit rendszerbe foglalta. Ez a rendszer +részletes pontokban megköti a bonthatatlan egyességet egyfelől a +parancsoló értelem, másfelől a szóló és hallgató (bizonyító és cáfoló) +vagy a két félt egy személyben egyesítő okoskodónak józan esze között. +Aristoteles _Organona_ (logikája és dialektikája) ez a hatalmas elmével +szerkesztett egyezség-levél, amelynek az ókori tudományosság +hagyatékában csak az Euklides Geometriája a méltó párja. + +Logikájának még csak alakuló, de az akademiai beszélgetésekben meglepően +alkalmazott tanaival volt Aristoteles az öreg Platón fiatal társaságának +Esze. + +Huszonnégy éves volt, amikor a 68 éves Platón (361-ben), inkább a +számkivetett Dion kedvéért, az ő érdekében való közbenjáróul, de elvégre +a maga tisztességéért is, újból Sikeliába utazik, kisérletezni az „okos“ +királyság eszméjével. (Egy év múlva, végképp csalódottan tér haza.) + +Ezt az időt Aristoteles logikai rendszerének teljes átgondolására és, +ennek a rendszernek folyományául, _rhetorikai_ tanúlmányokra fordította. +A közkeletü rhetorika leginkább a megindítás eszközeivel foglalkozott. +De a sophisták iránya, a fortélyokra való oktatás is uralkodott benne. +Aristoteles itélete szerint a beszélés művészete az _okoskodás +helyességéből_ meríti fő erejét. Egyebekre nézve pedig becsületesség, +bölcseség, az igazság hő szeretete a szónok jellemének elengedhetetlen +vonásai. + +A rhetorika értékét általában véve nem becsülte annyira, mint az +athenaeiek közönségesen. Athenaeben a 75 éves Isokrates volt akkor, +régóta már, mint a szónoklás elsőrangu tanítója, divatban. Remekbe +szerkesztett, simított, csiszolt, a stílus választékos faragványaival +(olykor cikornyáival is) felettébb ékesített beszédeit (egy részöket +másoknak készítette nagy pénzért) a közönség csodálta. Aristoteles +ajkáról pedig néha-néha olyan mozdulatokat s lelkéből olyan ellenhatást +váltottak ki ezek, mint valamikor a pontosi Heraklídes mesékkel bővített +előadásai. Elgondolta, hogy komoly szükség van a rhetorikának igazabb +iskolájára. Tervbe is vette. Mentől előbbi feladatul tüzte ki magának. + + +6. Metafizikai gondolatai. + +Platón ismét itthon van. Előadásainak most kezdődő sorozatában az ő +legsajátabb gondolatainak, az eszmény és az élet ellentéteinek újból +való kifejtésére adja lelkének még mindig ép erejét. Erre a megnyugtató, +fölemelő költészetre neki magának is szüksége van. (Csalódásai miatt.) + +– A földi létben, a _látható világban_ az egyes dolgoknak +tökélytelensége, változandósága onnan van, hogy csak részben származnak +az eszméből. Másrészben az anyagból, amely határozatlan, alaktalan, +tökéletesen meg sem ismerhető, ennyiben nem is létező. Az igazi valóság +az „eszme“. Külön van, az _érzékfölötti világban_. Mindennek, ami +egyetemes fogalom alá tartozik, van eszméje. Működő erő, oka mindennek, +ami létezik, s történik. Az eszmék rendszert alkotnak. Legfőbb eszme a +jó eszméje: a legfőbb valóság, a létezés és a megismerés egy ősforrása, +az Istenség. + +– Jó mesterem, a te lelked abban a láthatatlan világban is költő volt. +Költőnek születtél ez árnyékvilágra, s költő maradtál a csodáltatás és a +csalódások közt való bolyongásaidban is – gondolja magában Aristoteles, +s gondolatainak árnyékát a hallgatótársak meglátják az ajka szögletében +s szempilláinak a partjain. Látja maga a mester is, de nem komorul el +miatta. + +Aristoteles a hallottak hatása alatt és visszahatásaképpen akaratlanúl +tovább szövi gondolatait. (Valamikor kénytelen lesz _könyvekbe_ is +foglalni – „a fizikaiak után.“) + +– Engedj meg, mesterem, csak az egyes dolog a való. A dolog lényege nem +lehet magán a dolgon kívül. Van ugyan egyetemes fogalom, de ez csak az +egyes valónak a tulajdonságait fejezi ki; a nemi fogalmak csak az illető +egyeseknek közös lényegét. Az igazi való az, amit észreveszünk +érzékeinkkel. Érzékeink hű képét adják a tárgynak, nem csalnak. Mindenik +érzékünk a tárgynak más-más tulajdonságairól értesít, általános +tulajdonságairól pedig közérzésünk, amelyben minden érzéki benyomás +találkozik; ennek munkájával foghatjuk egybe az érzékek külön-külön +benyomásait, mint képét a tárgynak. Így alakul meg bennünk a többnek +egysége. Így lesz ez, ami magában nem létezik, tudásunknak igazi tárgya. +Az egyes való változik, történetes, létezhetik is, nem is; azért igazán +a fogalmunkba fogott érzékietlent – „tudjuk“. Ebben legyen a te igazad, +mesterem. + +– Minden dolognak lehetősége az anyag, valósága pedig a forma, amelyet +benne az anyag öltött. A forma felöltése a mozgás. Az anyagot forma +nélkül (az „első anyagot“) csak „gondolni“ lehet. A formát, csak „mint +valóságot“ gondolhatjuk. A mozgást pedig nem gondolhatjuk „mozgató“ +nélkül, melytől, előbbi mozgatók sorozatán, az „első mozgató“ fogalmához +jutunk. Ez az első mozgató, mely maga mozgatatlan, anyagtalan, tiszta +forma, tökéletes valóság – a maga magát gondoló ész, a világ rendjének, +fönnállásának, életének tökéletes egésze, az istenség. Ebben legvégül +ismét összetalálkozunk, mesterem. + +Akik az Aristoteles gondolatait megismerték, nem kételkedtek, hogy az ő +philosophiája ma-holnap egészen elrágja a köldökzsinórt, amelyen át a +Platón előadásaiból táplálkozott. Hiresztelték önállóságát. (Ezzel csak +emelték őt.) Köznapi fölfogásúak Aristoteles és Platón közt személyes +ellentétek jeleit is hajhászták. Egyiknek kiméletlenségét, a másiknak +nehezteléseit. De ezek értéktelen mende-mondák. + + +7. Viszonya Filep királyhoz. + +Egy napon híre jön, hogy Makedonia királya, Perdikkas, az illyrekkel +folyt harcban elesett. Aztán, hogy az öccse, _Filep_, Aristotelesünknek +(két évvel kisebb) gyermekkori játszótársa, haza szökött Thebaeből, ahol +évek óta (sokáig a nagyműveltségü Epamínondas házánál) mint tusz élt. +Kezébe ragadta a hatalmat, előbb csak mint unokaöccsének gyámja; majd, +hogy az illyreket leverte, vágytársait félretolta, s államát +megszilárdította – mint elismert király. + +Aristoteles örvendett a régi kicsiny pajtásáról szóló nagyszerü +híreknek. Egy-kettőre már levélben üdvözölte őt, s lelkére kötötte, hogy +a dolgok forgandósága között is, Athenae, mint a műveltség fényes vára +iránt, mindig megbecsülő figyelemmel és jóakarattal legyen. Ez javára +lesz a saját hírének-nevének, de hatalmának is. Filep (nem hiába forgott +bölcs Epamínondas körében) megértette a tanácsot, követte is. +(Kisebbszerü dolgokban.)… Athenae Fileppel szemben Argaeusnak a +trónkövetelését támogatta volt, s haddal is segítette. A győztes Filep +pedig az athenaei hadifoglyokat – váltságdij nélkül bocsátotta haza… +Amphipolis városát (szemközt Stagirával, a tengeröböl túlsó partján), +amely, míg Perdikkas el nem foglalta, az athenaeiek gyarmata volt, Filep +a makedon hatalom alól kibocsátotta és nem adta ugyan vissza Athenaenek, +de szabaddá tette. (Később mégis csak visszahajtotta maga hatalma alá.) + +Athenae valóban kezdett rászorúlni a kíméletre. Valaminthogy +veszteségeire is kezdett rászolgálni. Fejetlen kormányzata +elidegenítette tőle a hatalmában levő gyarmatokat. Byzantion város, +Chios, Kós és Rhodos szigetek szövetségbe állanak, hogy magukat Athenae +kötelékeiből kivonják. Négy esztendeig tartó háboruban vissza is nyerték +függetlenségöket, s ezzel Athenae jövedelmei tetemesen megapadtak. +Sebeit a köztársaság a hadvezérek ketteje ellen árulás címén indított +keresettel balzsamozta. + +Ezalatt tört ki a Szent háboru is, a delphfi templomért, melyet az +Amphiktyonok határozataival megbántott Phókis elfoglal, Lokris pedig +megvédelmezni nem bír. Athenae Phókist pártolja, s ezzel kiteszi magát a +Phókis ellen beavatkozásra hívott Filep megtorlásainak. + +Aristoteles távol tartotta magát a Filep ellen izgúló állam dolgaiba +való beleszólástól, s nem tette ki magát a makedonbarátság gyanujának. +Az összeköttetés, amelyben Makedonia királyával véletlenűl állott, +nagyon is táplálhatta volna ezt a gyanut. Beszélték (az igaz, csak sok +évvel később), hogy Filep, amikor Sándor fia világra jött (ez a Szent +háboru kitörésének évében történt, azon a napon, amelyen az ephesosi +Artemis-templom leégett), ezt írta volna levélben Aristotelesnek: +„Tudatom veled, hogy fiam született. Még nagyobb az örömem azon, hogy a +te idődben született. Tőled nevelve, oktatva lesz ő méltó hozzám, s fog +megfelelni öröklendő nagy hivatásának.“ Vagy igaz, vagy nem; Aristoteles +maga nem kérkedett effélével. Bizonyos, hogy uralkodó mellé hírneves +bölcset szegődtetni, s híres philosophusnak államot szolgálnia akkor +éppen nagy divat volt. Ilyen volt a viszony Platón és a syrakusaei Ház +között. Aristotelesnek is, huszonnyolc éves korában, méltó becsvágya +lehetett a makedon Házat tudományával szolgálnia. + + +8. Tanítani kezd. + +Nem törődik hát a néphangulatokkal, a politika hullámzásaival. Az oktató +philosophus jó hírnevének megszerzése, ez az ő első föladata. + +Szerényen engedelmet kért rá a mesterétől, hogy (mikép egyszer-másszor +eddig is tette) itt az Akademiában, nem a csarnokban, hanem a kert +sétaútjain, hallgatókat gyüjthessen maga köré. Rendesen, meghatározott +időkben, ingyen fogja őket oktatni az _analytikában_ és _topikában_; +vezetni a tévedő és megtévesztő okoskodások elemzésében, s tanítani +nekik a _dialektikával_ összekötve az igazságszeretetre alapított +_rhetorikát_. Talán _egyebeket_ is, amiket tőle kivánhatnak „jó sorsban +ékességül, balsorsban menedékül“. A tanúlmányoknak csak inkább „fanyar +gyökereit“ fogja velök izleltetni. Az „édes gyümölcsöket“ attól kapják +bőven, akinek az ajkáról méz foly. (Platónnak, csecsemőkorában, méhek +mézet hordtak volt az ajkaira.) + +Platón készségesen segítette Aristotelest dolga kezdésében. Többeknek +maga ajánlotta, hogy Aristotelest is hallgassák. Mert ő is reá hagyja a +bölcselet kezdeteinek tanítását. + +A rhetorika elfajzásai ellen épp akkor természetszerüen támadott +visszahatás az Aristoteles leckéit érdekesekké és vonzókká tette. Abban +az arányban hanyatlott a céhbeli rhetorok keresettsége. + +De még az Isokrates tekintélyét is csappantotta az Aristoteles +föllépése. Az istenfiak (így becsülte Isokrates a maga kitünőbb +tanítványait; különben tíz mina tandijért képezte őket) kevesebben +vitték kaszájukat a nagy fenőkőhöz. (Isokrates, hangjának fogyatékossága +miatt, nem volt gyakorló-szónok, csak szónok-képző mester; „fenőkő“ – +szokta mondani – „mely maga nem vág, hanem élesíti a kaszát“.) Úgy +látszik, a nagy fenőkő egyszer-másszor (harmadik személyek előtt) +vagdalkozni is talált Aristoteles ellen. Szavait megvitték +Aristotelesnek, aki azt mondja rá: Távollétemben meg is ostorozhat. +Hihető, hogy néha Aristoteles is kifakadt, s egyszer, mondják, sétálás +után a csarnokba telepedve hallgatóival, így kezdé: + +„Hallgatnom rut, s Isokratesnek rut, ha szól.“ + +Különben módszere volt kérdést adni föl, s hallgatóit versenyt +feleltetni, még pedig szónoki formában. + +Beszélik, hogy Isokrates Aristoteles ellen köszörült panasszal elment +magához Platónhoz, akivel jó viszonyban volt. Platón szivesen látta, +vacsorán is marasztotta. De a rhetorika helyett, kitérőleg, a +_poétikáról_ beszélgetett vele, amelynek nemrég kezdett tanításával +Aristoteles – amint mondják – igazán nagy tetszést arat. + +– Azt tanítja a költészetről, szóla Isokrates, hogy az általában +„utánzás“. – Csakugyan helyesen. – Mert, azt mondja, az ember minden +lények közt leginkább hajlandó az utánzásra, gyönyörüségét leli az +utánzatokban. – Úgy van; és amaz ősformák utánzásában, amelyeknek +alakítója az istenség, kell lelnie gyönyörüségét. – Szépítő, hűséges és +torzító utánzásokat különböztet meg. – Nyilvánvaló, hogy itt nem az +ősformáknak, hanem mulandó árnyképeiknek utánzásairól beszél. – – +Leginkább a tragédia lényegét próbálta magyarázni. – A tökéletes műben a +költő az istenek tolmácsa, ihlettségével oda vonzza az emberek lelkét, +ahová az istenek akarják. Erre jobb magyarázat nincs. – A tragédia, azt +mondja, komoly és jóravaló cselekedet utánzása, oly kimenetellel, hogy a +jó ember valamely vétsége miatt elbukik; bukása bennünk félelmet és +részvétet kelt; ekkép megrázza s egyszersmind tisztítja a tragédia a +lelket. – Csak az örök jóságtól vett ihlet tisztíthat és tökéletesíthet; +a földi dolgoknak minden mesterséges utánzása harmadik fokon áll az +igazságtól. + +Így beszélgetnek vala, vacsora alatt, Isokrates és Platón az Aristoteles +poetikájáról. + + +9. Követségbe megy Filephez. + +Athenae népében évek óta sokszor lángolt föl a régi önérzet, sokszor a +harag Filep ellen. Demosthenes beszédeinek vihara azt is, ezt is, +könnyen érthető sikerekkel szította, még a veszteségek és csüggedés +napjaiban is. Aeschines és Demades hasztalan tanácsolgattak Fileppel +kötendő barátságot az ellene való szövetkezések keresése és támogatása +helyett. + +Történt, hogy _Olynthos_, a háromujju félsziget legerősebb parti városa, +Filep tengeri hatalmának terjedését meggátlandó, Athenae segedelmében s +Demosthenesben bízva, a többi parti városokat ellenállásra bírta. De +Athenae lanyhán segített, s Olynthos, ha árulással is, a Filep hatalmába +került, s végkép leromboltatott. A többi parti városok is – köztük +_Stagíra_ – földulattak. Lakosaik rabszolgaságra adattak. + +Szülővárosának romlása megrázta Aristotelest. Más az ő fájdalma, más az, +amely Athenae hatóságát sújtja. De maga ajánlkozott, hogy részt vesz +abban a külön követségben, amelyet Filephez a földúlt városok lakosainak +kimélése érdekében menesztenek _Pellába_. + +Filep kegyesen fogadta a követséget. Foglalkoztatta, időt töltetett +velök. Körültekintéssel, föltételekhez kötve tette meg igéreteit. +Leginkább Aristotelessel – bizalmasan is beszélt. A városok, Olynthos +kivételével, újraépülhetnek, lakóikra kegyelem vár, de Athenaenek a +békességet kell jövőben munkálnia és Filephez bizodalommal lennie. Ami +különösen Stagíra városát illeti, az szebb lesz, mint volt, lakói +boldogabbak, mint valaha; újraalapítója és törvényadójuk legyen +Aristoteles, a philosophus. + +Aristotelest, Athenaebe hazatértökkor, a kikötőben, a Platón hirtelen +esett halálának elbeszélésével fogadják és döbbentik meg. Vendégségben +volt a philosophusok Homerosa, születése napjának LXXXII. fordulóján, s +nyájas beszélgetés közben hirtelen elalélt. Az Akademia közelébe +temették hamvait. Irott végrendeletet hagyott, amelynek végrehajtójául +és az Akademiában is utódjául unokaöccsét, _Speusippost_ jelölte ki. + + +10. Hermías vendége. + +Platón meghalt. Utódja már van. Filep ellen zajonganak. Aristotelesnek +nincs miért maradnia Athenaeben. Hová fog menni? + +Barátja és akademiai jeles hallgató-társa, Xenokrates a kalchedóni, akit +a Speusippos megbizatása szintén elkedvetlenített (később ő lett a +Speusippos utóda az Akademiában), együtt érez vele és vele tart. +_Hermíasnak, Atarneus új urának_ a hivására, Athenaet elhagyva, +_Mysiába_ eveznek. + +Ki volt Hermías? Athenaeben (pedig egy időt itt élt vala) nem sokan +tudták. Mint _Eubulusnak_, Bithynia fejedelmének szolgája, +pénzügyigazgatója, bizalmasa jött volt; trapezitákkal tárgyalt. +Kedvtelésből Aristotelest hallgatta, s vele barátkozott. + +Gazdája, Eubulus merészségének sikerült Assost és Atarneust, Mysiának +két jeles városát, a persa hatalom alól fölszabadítania, s maga +hatalmába hajtania. Hermíás segítette ebben. De aztán (ha nem hisszük is +el, amit beszélnek, hogy a szolga tette el láb alól az urát) Eubulus +váratlan halálával Hermias lett Atarneus ura. + +Atarneus egyik otthona volt Aristotelesnek: szeretett gyámszülőinek, +Proxenoséknak gondja alatt itt serdült ifjuvá; háládatosság kötötte +hozzájuk. A nevelő szülők, szokta mondani, tisztelendőbbek azoknál, akik +csak életet adhattak. Ide jön most (a tovább kelendő Xenokrates +társaságában). Hermias vendége, híve, tanácsadója is. Barátságuk „két +testben egy lélek“. S van Hermíasnak egy – talán fogadott – leánya, a +bűvös szemü Pythias. Ebben a körben él Aristoteles, könyveivel, +jegyzeteivel, írásai szaporításával foglalkozva. + +Két-három év telt így boldogan; midőn Hermíast egy meghitt emberének +árulása Artaxerxes persa király kezébe és bitófára juttatja. Aristoteles +Pythiassal (már nejével) átmenekül Lesbos szigetére, Mytilenébe. + +Hű szerelemben éltek. Hermíast szívből gyászolták, _Delphíben +szobor-emléket_ állítottak neki, s rá Aristoteles ezt a verset vésette: + + Őt a vitéz persák fejedelme halálra kivánta, + szent jogot és törvényt törve izgaztalanúl. + Nem fegyverrel a harc mezején ejték el; egy álnok + hálójába fogá, úgy vesziték gonoszul. + +Szeretetének más jelét is adta Aristoteles. Egy _hymnus_-féle +költeménnyel örökítette meg Hermías hírét. Ez az: + + Oh Erény, küzködő emberi nemünknek + bátorító Istennője, + a te szépségedért kész menni halálra + Görögország hős szülöttje. + Éretted szenvedve, kínokat kiállva + halhatatlan lesz miattad. + Te drágább aranynál, jobb az anyacsóknál, + álom-méznél édesebb vagy. + Éretted gyötrődtek Zeüszfi Heraklész + és a Léda hős szülötti. + Alvilágra szállott érted nagy Achillesz, + és Ajax, a Telamonfi. + Tégedet imádva, bájaidat látva + élte-napját úgy veszté el + _Atarneusz város legelső polgára_… + De hírneve nem enyész el… + Óvják, őrizzék azt halhatatlan Múzsák is, + Emlékezet leányi, + s a vendégbarátság oltalmazó Atyja, + s – hű barátság hő szózatja. + + +11. Stagírában és Pellában. + +Mytilenében nem sokáig tartózkodtak. Filep engedelmével, segedelmével +is, _Stagira_ városa jórészt már megépült. Benne az Aristoteles +szülőháza is szép, megújított uri ház. Oda vitte nőjét. Sokan telepedtek +ide az elpusztított, s csak lassabban épülő szomszéd városokból, +legtöbben pedig _olynthusi földönfutók_, köztük Aristoteles egy-két +rokona. Egy ilyen árván maradt, most serdülő unokaöccsét, +_Kallisthenest_, Aristoteles magához veszi írogatónak. + +Megjelent az ujjongó lakosság között. Számba vette állapotukat, +kivánságaikat. Rendet, törvényeket szabott nekik. A korabeli +philosophusnak elsőrangu becsvágya, hogy bölcs belátással államot +szervezhessen, az ő számára itt, kedves szülővárosában teljesedett. Nem +feledkezett meg gymnasium nyitásáról sem. (Nympheumnak nevezte el.) +Benne athenaei minta szerint folytak az edző gyakorlatok. A tanítás is +megkezdődik. Ő maga kezdi. + +Stagírától _Pella_, Filep király székvárosa, a megépített jó új úton, +egy napi járóföld. Aristoteles ott sokszor megfordul, még mielőtt +_Sándor_ királyfinak a nevelését kezébe venné. Ő, a királyi család +egykori orvosának a fia (az apja följegyzéseit, tudományos írásait épp +most olvasgatta újra), gondos körültekintéssel, olyan megfigyeléssel, +mintha ő is orvos volna, akar föladatához látni. Megismerni a királyfit, +tehetségét, hajlamait; szokásait, amelyekbe paedagogusai, Leonidas a +katona, s Lysimachos az udvari ember, már bele nevelték. + +Az udvarban nem uralkodott sem gőg, sem merevség. Az elmaradhatatlan +hízelkedők és benfentesek sem dicsekedhettek nagy befolyással. Mindennek +kormánylapátja a Filep józansága, leleményessége, erélye, akarata volt. +Olympias királyné sokban ellenkedett volna Fileppel: ez a nevelésben +nehezítő körülmény; de úgy látszott, nem legyőzhetetlen. + + +12. Sándor nevelője. + +Legelsőbben, a király engedelmével, Aristoteles a királyfit magával +vitte Stagírába. Megmutatta neki az új rendet, a polgári élet fegyelmét, +amely ott uralkodik. A csínt, az izlést, amely athenaei magvakból +csirázni kezd. Az ifjak testgyakorlatait: versenyeket, birkozásokat. A +grammatisták vezérszavára betüket vető, szavakat, verseket egyszerre +hangoztató gyermekek karát. Az együtt dalolva dolgozó épitőmunkásokat: +éppen Apolló templomának oszlopait állítják vala helyökre új formáju +emelőgépezettel, amelyet Aristoteles rajza szerint szerkesztettek. +Otthon a házánál Kallisthenes szép írásait és rajzait. Előhívta aztán +magát _Kallisthenest_ is. Ez néhai atyjával három évig messze földeken +bujdosott vala, s a persák és indusok nyelvén is beszél. A mélynézésü, +komoly fiu (noha idősebb, de alig nagyobb növésü, mint ő) megtetszett +Sándornak, s „Jöjjön hozzám“ – mondá a királyfi. A mester sem egyebet +akart. Harmadnap úgy mentek kíséretökkel hárman Pellába. + +Ez idő alatt Filepnek egy ékes levelet hozának Athenaeből, az öreg +Isokratestől. A magva (ha jól értették) az a bölcs tanács, hogy Filep +mentül jobban vigyázzon és vigyáztasson magára. A király megmutatta a +levelet Aristotelesnek, hozzáadván: „Nem kellene-e talán a fiamra +vigyáztatnom jobban?“ + +Aristoteles Sándort és Kallisthenest együtt tanította. Sándornak is +nagyon tetszett így. Felsőbbségét, s kiváló tehetségét szabadabban +gyakorolhatta. A mesternek is könnyebb volt a dolga. A királyfi +ötleteit, szeszélyeit, ellenkezéseit Kallisthenesnek kellett kifognia. +Maga csak mintegy a gyeplőt tartotta. Mindenekfölött sokat ért az unalom +és megunás elkerülése. Természetes életrend lett a sétálva, járkálva, +utazgatva tanúlás. Váltogatva Pellában és Stagírában való tartózkodás. +(Stagíra lakósainak nőtt a lelkök.) Piacon, mezőn, úton, kikötőben, +hajón, táborban, könyvtárban, műhelyben, bányában, istállóban, +vadászaton, idegen követségek fölvonulásánál – mindig új és változatos +tárgyu beszélgetések, hármasban kezdve, többesben folytatva; mert +innen-onnan magukhoz hívtak egy-két alkalmas személyt: katonát, +kézművest, lovászt, tolmácsot, sihedert, vén embert, bénát, vakot, +álomfejtőt, rabot, beteget, haragvót, sírót, fuvolást, szemfényvesztőt, +állatszelidítőt, kalmárt, mindenfélét. Ilyenkor annyi kérdés, felelet, +tanúlság, jó ötlet keletkezett, hogy belőlök maga Aristoteles is nem +keveset épült, s gyarapíthatta jegyzeteit. Igy, szemlélethez, alkalomhoz +kötve, tanított mindent, ami tudásra érdemes. A rendszer szigorúságáról +lemondott, csak a pontos meghatározásoktól (Sándornak tréfás ötleteit +elhárítva) nem tágított. Mert azokon épül az értelemnek szilárd és +egyenes útja. És soha sehol sem felejtette, hogy a királyfinak lelkébe +oltsa a tudatot: _miben különbözik a műveltség a műveletlenségtől, a +hellénség a barbárságtól_. Sándor erre mind komolyabb figyelmet +mutatott. + +Csak két tárgyat törekedett neki elvontan, rendszeresen is tanítani. A +rhetorikát: ebben jártasnak lenni elengedhetetlen „királyi ékesség“. És +az ethikát: ennek ismerete nélkül a király nem értheti meg „hivatalát“ +és követése nélkül nem méltó a hivatalához. Mit ér pedig híres állam +királyának lenned, ha a híres államhoz méltó király lenni nem birsz? + +Mind a két tanúlmány belemélyedést kivánt. A velök való foglalkozás +zavartalan alkalmainak megválasztását a mester magára a királyfira +bízta. Csakhogy ez inkább hajlott mindenre, ami cselekvés, mintsem +elmélkedésekre. Mégis – gyéren kért leckéken – nem keveset szerzett meg +magának a „királyi ékességből“. Amit pedig az elméletből elfelejtett, +vagy fölfogni eleve elmulasztott: annak _valamely rövid könyvbe +foglalását_ kérte a mesterétől. A királyi „hivatalra“ azonban, – azt +mondá – úgy kiván készülni, hogy adjanak elébe jókat, akiket +cselekedeteikért jutalmazni, s rosszakat, akiket büntetni kell. Ő +meghallgatja előbb a philosophus tanácsát, viszont ez hallgassa meg az ő +itélkezését, s ha kell, igazítson rajta. Aristoteles azt felelte: „Ez is +lehetséges. De a philosophus nem állhat mindig melletted; a philosophia +pedig, ha megtanulod, mindig veled lesz.“ Téli hónapokban mégis +egynehány leckét hallgatott Sándor az ethikából: leginkább a +beszámításról és az erények nemeiről. Aristoteles az egész tudományt +könyvbe foglalta ugyan, s remélte, hogy Sándor valamikor azt is kérni +fogja tőle, de hiába remélte. (Végre is azt a könyvet megbővitve, +emlékül a maga kiskoru fiának, _Nikomachosnak hagyta._) + +Ellenben önként tudakozta Sándor a mesterétől a világ különféle +államainak kormányzása históriáját. Erről Aristoteles sokat beszélt +neki, s adott egy nagy jeles könyvet is, amelyet Kallisthenesszel szépen +újra iratott. A tanúlságos könyvet Sándor mint király is elégszer +forgatta, azzal a két kisebb könyvvel együtt, amelyeket magának _A +királyságról_ és _A telepítésekről_ íratott a philosophussal. + +Legjobban megszerette Sándor a Stagírita beszédjei közül azokat, +amelyekben _Homeros énekeit fejtegette_. Homerost, mestere ügyeletével +szépen íratva, mint kincset becsülte, arany szekrénybe zárva, mindig +kézügyben tartotta. Olvastatta, hallgatta gyakran. Királyi +álomlátásoknak nevezte ezeket az énekeket. + + +13. Bevégezte a nevelést. + +Teltek az évek. Aristotelesnek mind több-több dolgot adhatott volna a +királyfi oktatása, de időt és alkalmat rá egyre kevesebbet kapott. Filep +sokat volt távol. (Igaz, hogy Olympias királynét is eltávolította, +hazaküldte Epírusba, s újonnan nősült.) Filep távollétei alatt aztán +maga a 17 éves királyfi kapta kezébe a kormányt. Ettől kezdve +Aristoteles éppen úgy, mint Kallisthenes, egészen megváltozott helyzetbe +kerültek: a sokszor megpróbált alattvalósdi „játék“ valóságra fordult. + +A következő évben már a harcmezőre is kiszáll Sándor, az apjával. + +Athenae, Demosthenes tanácsára, Filep ellen szövetkezett Thebaevel. A +megtorló hadat maga Filep és fia vezérlik Boeotiába Chaeroneáig hatolva, +s itt a szövetkezettek hősileg harcoló hadát véres ütközetben leverik. + +A harc után Sándor Antipater kiséretében, azt mondják, Athenaebe +lovagolt, s atyja nevében, _szelíd föltételek mellett ajánlott békét:_ +Athenae függetlensége megmarad, de tartozik a hellén-makedon +szövetséghez csatlakozni, a persák ellen. + +Megnyugvással fogadták már a békét. Bizonyos, hogy Sándor a görögök +irányában mindig megnyerő igyekszik lenni. És ezt az Aristoteles +hatásának tulajdonították. + +Aristoteles tiszte Sándor mellett véget ért. Legtöbbet most Stagírában +van. Olvas és tanít (a Nympheumban); tanít és ír; készül további +élethivatására. + +Sándorral okosan elvégezte, hogy _Kallisthenest mint bizalmasát_, mint +jobb kezét tartsa, becsülje, tanácsait hallgassa, s _bízza rája +tetteinek az utókor számára való följegyzését_. (Ki tudja, talán egy +jövendő Homeros kezére dolgozik.) Tulajdonkép a philosophia királyi +tarsolyául szegődtette Sándor mellé Kallisthenest. Sándor eszesebb volt, +mintsem hogy félreértse mestere jóakaratát. Megköszönte. Háláját ígérte +minden gondjáért. A makedon udvarban akkor, a persák ellen való +készülődések közepette, ármány kap erőre, amelynek szálai Olympiáshoz, +az elűzött királynéhoz vezetnek. Filepet leányának, Kleopatrának +menyegzőjekor, egy testőrnek, Pausaniasnak gyilka megöli. (Mit ért az +öreg Isokrates jótanácsa?) Apja helyébe a húsz éves Sándor ül. + + +14. Visszatér Athenaebe. + +Sándor a királyságát hamarosan megszilárdította. De Görögországot az +atyja által már kiküzdött szövetségre erővel kelle rászorítania. Pedig a +makedon hatalom eddigi növekedését s a hellén államok viszálykodásait +nézvén, ez a szövetség a persák ellen – volt a hellénség egyetlen biztos +menedéke. Platón sejtette vala ezt; Aristoteles munkálta is; Sándort, +tőle telhetőleg, ehhez nevelte. + +Azalatt, míg Sándor hatalma megerősödött, Aristoteles a maga családi és +vagyoni viszonyait rendezgeté, hogy aztán a tudományoknak élhessen +gondtalanúl. + +Szeretett nője, Pythias – akitől egy _leánya, Pythias_ született – nem +rég meghala. Helyébe onnan Stagírából egy kedves gondos nőt vett a +házához, _Herpylist_, akitől egy fia született, _Nikomachos_. Melléjök +támaszul is, szeretetből is, örökbe fogadta néhai gyámszülőinek, +Proxenoséknak növendék fiát, _Nikanort_, azzal az óhajtással, hogy +leányát, Pythiast, ha korát eléri, nőül vegye. (Esetleg nőül vehetné ezt +szépreményü tanítványa, _Theophrastus_, akinek hagyni fogja athenaei +házát, könyveit.) + +Stagírai szép uri háza ellátva hű rabszolgákkal s ezek cselédeivel. Nagy +kertje Chalkisban (Euboea szigetén), út mellett, vendégfogadó házzal, jó +gondviselet alatt. Kamatozó tőkepénzei (örökség és szerzemény) itt is, +Athenaeben is részint jóhitelü trapezitáknál; részint pedig +diptychonokra elhelyezve. + +Mindent rendbe szed és – minden eshetőségre, _ean ti symbainé_ – megírja +végrendelkezéseit. Úgy indul az ötvenedik évébe forduló Stagírita, +házanépét itt hagyva, csupán könyveivel és munkáival, ismét Athenaebe. + +Ott a Sándor király nevelőjének a neve (újjászületett szülővárosának a +nevével) népszerü volt már és köztiszteletben állott. S hogy az agg +Isokrates (közel száz éves volt; minek a még hátralevő napok?) a +chaeroneai csatavesztés hírére, önkéntes halállal kimúlt vala: +hallgatóinak utolsó nemzedéke Aristotelest ünnepli, s _rhetorikai_ +leckéket kér tőle. És a Politikét is, a jövő _Politikáját_ a +Stagíritától akarják hallani. Az erkölcsök is, amelyeknek fékezetlensége +annyi fölfordulást szerzett Hellasban, új fölfogást követelnek a jövő +embereitől. Ezt meg az ő _Ethikájától_ várják. + +Platón Akademiájában már nem Speusippos tanít. Az isteni bölcsnek gyarló +unokaöccsét (azt mondják, eleget élvezett, ideges is volt) hüdés érte. +Helyét átadá a visszatért Xenokratesnek. Írásait három talentum ezüstért +megvásárolja Aristoteles, könyvtára bővítésére. Teheti, mert ilyen +dolgokra Sándor király bőven rendeli neki a költségeket. + +Xenokrates, a nem lángeszü, de mértékletesség és szilárd jellem hírében +álló philosophus, az Akademia tisztességét fönntartotta. Benne is lakik; +a városba alig jár be. Aristoteles nem szerette volna rontani barátja +köreit az Akademiában. + + +15. A Lykeionban. + +Nem messze a város keleti kapujától van egy gymnasium, Apollonnak a +Fényesnek szentelt hely, a _Lykeion_. Ott kér magának Aristoteles helyet +a tanításra, s berendezkedik benne. Kiszélesítteti a kert sétaútjait. +Terebélyes platánok körül árnyékos tereket alakíttat. Jó harminc +esztendővel ezelőtt sétálva kezdett beszélgetni ifju hallgatótársaival. +Platóntól is a kertet kapta lecke-helyül. Csatangolva oktatja vala a +királyfit meg Kallisthenest. Szokását megtartá Stagírában. Megtartja itt +is. Csak az elmélyedő leckékért telepszik be olykor a csarnokba, vagy a +népes hallgatóság kedvéért. + +– Délelőtt jöjjenek ide az avatottak, akik hivatást vallanak a bölcselet +rendszeres tanainak a hallgatására. De tartsanak mindenben bizonyos +rendet. Maguk közül tíz naponkint egy-egy ügyelőt válasszanak, aki a +symposiont is rendezze. A hallottakról jegyzéseket csináljanak. Azokat +ismételjék és meghányják-vessék. Kétségeiket adják az ügyelőknek föl, s +általok nekünk, okulásul, hogy mit kelljen jobban is megvilágítanunk. + +Így fogják értelmesen megismerni az öt utat, amelyeken a lélek az +igenlés vagy tagadás segítségével az igazat kinyilatkoztatja: a +művészetet, tudományt, belátást, bölcseséget és észt. A boldogságot, +mind az egyes emberét, mind az államét. És amik ahhoz kellenek, vagy +kelletlenek. + +Megértik a tér, idő és mozgás mivoltát. Mi az anyag, a forma és a +változás. Továbbá megismerik a mindenség elemeit, négyet és az ötödiket. +És amiket ilyen dolgokról a philosophusok helyest és helytelent +tanítottak. A helytelenségek megítélését. + +Délesti órákban gyűljenek össze szabadon a kiváncsiak, a mindennapi +dolgokkal foglalatoskodók. Beszélgetünk a világ, a természet +tüneményeiről. A lényekről és sajátságaikról. Anyagukról és formáikról. +Az emberről. Testéről és lelkéről. Érzékeiről és értelméről. +Indulatairól és erkölcseiről. Emlékezéseiről és álomlátásairól. Levésről +és enyészetről. Ifjúságról és öregségről, életről, halálról. Jóról és +rosszról. A beszédek igazságáról és csalfaságáról. A meghatározásokról. +Továbbá: Körről és egyenesről. Súlyról és emelőről. Munkákról és +szerszámokról. Ritkaságokról, amiket messze földekről küldenek hozzánk. +Eseményekről a Föld kerekségén, amelyekhez Hellasnak is köze van. És +ilyesekről. + +… Ezeket a Terveit bővítve, változtatva, jobban rendezve, de félre nem +téve, tizenhárom éven át sétálgatott hallgatóival a Lykeion kert +porondján, vagy beszélt nekik a kathedrából. + + +16. Sándor király kegyeltje. + +Kényelmes otthonában külön kis könyvesházat töltöttek már meg saját +munkái: jegyzetek, tekercsek, könyvek. + +Sándor király – mert Nagyok mindent nagyban csinálnak – a tiszteletet és +háládatosságot mestere iránt bámulatos arányokban mutatta. + +Több mint nyolcszáz ezüst talentumra becsülik a segedelmet, amelyet a +tudósnak könyvtára és gyüjteményei gazdagítására küldözött. + +Hadjáratai színhelyéről könyvek, képek és egyéb tudományos kincsek +küldésén kívül leginkább az állatország ritkaságait vadon erdőkből, +pusztákról, barlangokból, halastavakból, tengerekből, levegőből +vadásztatta, hálóztatta, fogdostatta számára, s szállíttatta +tengelyen-tengeren Athenaebe elevenen, ha lehetett, s ha nem, szárított +bőrüket, héjjukat, koponyákat, csontokat, tojásokat, fészkeket; tokokba, +edényekbe zárt apró lények és szörnyetegek tetemeit; mindenhez egész +csomó jegyzetet, amelyekbe a király a dologban otthonos, értelmes +emberektől megtudakozott észleleteket nagy gonddal foglaltatta a +tényeket szomjazó tudós használatára. A növényország ritkaságai is nagy +bőséggel érkeztek. Aristoteles háza, a Lykeion kertjében hevenyészett +fészerek megteltek mindenféle küldeményekkel. A kiváncsi athenaeiek +szeme nap-nap után legelt rajtok. Megismerésöket, egybevetésöket a +Stagírita jeles új föladatul vette maga elé. + +Terve a tudományos munkához (úgy, ahogy a tudomány mivoltát ő +értelmezte) készen volt, csak éppen a töméntelen ujságnak megrostálása, +a maga helyére sorolása adott dolgot. + +Ilyen volt pedig az ő _Peri ta Zóa-jának a terve_. + +Az állatok vagy egyszerü, vagy sokszerü testszerkezetüek… A +különféleségek szerint nevezték meg őket nemenként, s nevezik a nemeknek +fajait. + +Az állatok általános testi tulajdonságai: a táplálkozás és a +kiválasztás, a nemzés vagy szaporodás, az érzékenység és a mozgás +szervei, meg az életnedvek: vér vagy nem vér. + +Mindezeknek a tulajdonságoknak különféleségei szerint vannak – madarak, +halak, cetek (vér az életnedvök); vannak kagylók, s vannak más +keményhéjuak; vannak puhatestüek, meg bogarak (mindezek vér nélkül). +Földszínén csúszó-mászók. Négylábuak, amelyek tojásból kelnek. Négylábu +eleven-szülők (nemenkint nevezzük őket). Majmok. És az ember. + +Fölsoroljuk a vér-nedvü állatok testrészeinek hasonlóságait. Azután +sokféleségeiket, amelyek a nemek különbözéseit mutatják. + +Továbbá belső szerveiket vizsgáljuk, s ezek anyagainak minemüségét. + +Szólunk a nem-vérnedvüek különbözéseiről. Nemeikről. Szerveikről. + +Ismerni kell az állatok érzékszerveit. Az állati hangokat. Állatok +alvását, ébrenlétét. Ivari különbségeiket. + +Milyenek a nemzés módjai a legalsóbb nemü állatoktól fölfelé az emberig? + +Az ember nemi életének jelenségei. A magzat és szülés. + +A táplálkozás szüksége; módjai; s a táplálékok általán. Különbségek – +csoportonkint, nemenkint, fajonkint. Állatok megélhetésének kedvező +föltételei. Betegségeik. Veszedelmeik. + +Egyéb ösztönök szerint való hasonlóságok és különbségek. Értelmesség +jelei. Alkalmazkodások. + +Legvégül tanítani kell az ember nemi épségéről, egészségéről. + +* + +Ebbe a tervezetbe (amelynek egyes részeit külön munkákban is bővíti) +iktatja be mindazokat az ismereteket, amelyekhez tulajdon +megfigyeléseivel, bő értesüléseivel és átható eszével jutott. Gondolta, +nagy idő múlva lesz még egy Sándor király, aki a tudománynak így +kedvezzen és szerencsés philosophus, akinek így kedvezzenek. (És +csakugyan tizenhétszáz esztendőn át Aristoteles maradt a Zóologia +uralkodó tekintélye.) + + +17. Életének eredményei. + +Lykeioni sétáinak nyolcadik esztendejében nagy keserüség érte +Aristotelest. A derék _Kallisthenes_, akit ő Sándor királyfi mellett +nevelt, s akit melléje bölcs tanácsadóul és tetteinek jegyzőjéül +ajánlott – az elkapatott akaratu király oldalán elvesztette az +egyensúlyt. A győzelmeitől mámoros Sándor, a Nagy, nemcsak a +meghódítottaktól, hanem a maga makedonjaitól is azt kivánta, hogy keleti +módon, földre borulva hódoljanak előtte. Kallisthenes ennek az ázsiai +nemzetekhez illő módnak ellene szólott. A hódolati szertartás el is +maradt. De Sándor valami összeesküvés gyanújába vette Kallisthenest és +kivégeztette. Leveléből, amelyet helytartójának, Antipaternek küldött, +az látszék, hogy Kallisthenes miatt Aristotelesre is haragszik. Ezt +azzal is mutatta, hogy Xenokratesnek, az Akademia mesterének kezdett +ajándékokat küldeni. Aristoteles a meg nem változtathatókon +megnyugodott. Nagy Sándor is lehülepedett, s ment világverő útján, által +az Induson. + +Elégtétele volt a bölcsnek az, hogy elvégre is Nagy Sándor, noha +indulatai megfosztották a királyi erények teljességétől, mégis +beváltotta a hozzá kötött legfőbb várakozást. A hellén műveltség +becsülése és terjesztése messze földön, az a nagy cél, amelyet növendéke +lelkébe beoltani állandóan igyekezett: fényes valósulásnak indul. + +– Lám, Nagy Sándor városai, amelyeket a meghódított országokban, +Tróasban, Syriában, Persisben, tovább… alapít; s kivált _ez_ a nagyszerü +_Alexandreia en Aigyptó_, amelynek a tervét, Deinochares rajza szerint +egy makedon chlamys béllésére hímezve, küldé meg _nekünk_ ajándékul a +király… hellén telepítőktől népesítve, isteneink templomaival ékesítve, +intézményeinkkel nemesítve, a művészetnek, tudománynak művelői, az +erénynek és az észnek becsülői, nyelvünknek és könyveinknek megtartói +lesznek még akkor is, amikor Athenae városa (_ho mé genoito_, ments’ +isten) nem lesz többé közepe a művelt világnak. + +Ilyen reménység („imetten való álomlátás“) sarkalta a maga értékét is +jól ismerő nagy Stagíritát, hogy munkáit javítva, szaporítva, +rendbeszedve, teljesekké téve, páratlanúl gazdag könyvtárát is, s a +Lykeionban fölhalmozott királyi gyüjteményeit, mind úgy adhassa át az +utódoknak, amint azt egy alkotó philosophustól, nemzete jóltevőjétől, +Nagy Sándor nevelőjétől kivánni lehet. + +Hatvan éves elmúlt. Bölcselkedett már az öregségről, de még nem érezte. +Gondolhatta, egészségben éri meg azt a napot, amikor Sándor színe előtt +számot adhat azokról, amikhez a világhódító király annyi talentum +értékkel járult. Addig is levéllel nem egyszer folyamodott hozzá. +Válaszokat s újabb küldeményeket is kapott. Mintha viszonyukat a +kivégzett Kallisthenes árnya nem zavarná többé. Mind a kettőjök számára +voltak még meghódítni való országok – a Hercules-oszlopokig. + + +18. Vége. + +Váratlanúl csapott közbe a hír Babylonból, a XCIII. Olympias utólján, +hogy Nagy Sándor (XXXII éves korában) meghalt. Mire a hír hiteles +voltáról megbizonyosodni bátorkodtak: a görögséget átjárta a gondolat, +hogy a makedon hatalom kötelékeit lerázni itt az idő. Athenaeben a +makedon-barátokat, ha idejében köpenyeget nem fordítottak, mindenféle +ürüggyel célba kapta a demagógia. Aristoteles ellen is Demophilos – a +népbarát – vagy Eurymedon, a főpap, vagy mind a ketten, vádat +szerkesztettek. „_Vallástalansággal_“ vádolták, amelyet „köztudomás +szerint“ azzal tetézett, hogy _Hermiasnak_ Delphíben, herosokat +megillető szobrot állított, dicsőítésére pedig _hymnust_ írt. + +– Megkimélem Athenaet attól, hogy újból merényletet kövessenek el a +philosophia ellen – mondá (Sokrates sorsára gondolva) a Stagírita. Hívta +hű tanítványát, meghitt barátját, akinek a _Theophrastos_ nevet is +(fenséges ékesszólásáért) ő adta vala. Rája hagyja lakóházát, minden +iratát, munkáit, könyvtárát, gyüjteményeit és a Lykeion vezetését. +Lelkére köti hagyományainak megőrzését. Magára ölti (gondolatban-e, vagy +valósággal, mindegy) azt a király-küldte makedon köpenyeget, amelynek +béllésére Alexandria tervrajzát hímezték. Búcsut vesz, elindul a +marathoni úton… Dereglyén átkél az Eurípos szoroson Euboeába, Chalkisba, +ahol a kertje, vendégfogadó háza van. (Útközben, ha igaz, mérget ivott; +hihetőleg hozzá az antidotont is.) Gyomorfájdalmakban szenvedve halt +meg, Nagy Sándor halála után tizenöt hónappal. + +Végakarata szerint Stagírában temették el a felesége, Pythias hamvaival. + +Gyászoló szülővárosa, nagy fiának, újraalapító és törvényadó herosának +minden évben megünnepelte az emléknapját. + +Theophrastos híven megfelelt mestere hagyakozásainak és bizalmának, s +örökségét tovább adta az utókornak. + +Sándor birodalma hamar megroskadt. De romjai is alapja maradtak az +Aristoteles hatalma, tekintélye terjedésének, megszilárdulásának +Alexandriáig és Byzantionig. + +És huszonkétszáz év óta a tudományok története Aristotelest úgy látja +állani erősen, mint _Atlast_, „aki jártas a tenger mélységes fenekén, s +a nagy oszlopokat maga tartja, melyek az égboltot s földet ketté +különítik“. + +S még ma is (nagy szó ez) minden tudós iskolában otthon van és +föltétlenűl tiszteletes az Aristoteles rhetorikája és poetikája, +lélektana és logikája. + +_Váró Ferenc._ + + + + +Humboldt Sándor. + +Alig van a tudományok történetének szimpatikusabb alakja, mint Humboldt +Sándor. A természetben látható jelenségek egész Humboldtig mindenféle +tudomány keretében szétszórva, összefüggés nélkül foglalkoztatták a nagy +elméket. Csak itt-ott tűnik föl egy-egy kezdetlegesebb kísérlet, hogy a +természet tüneményeinek összefoglaló leírását adja a Földre +vonatkoztatva. + +Humboldtig a földrajz egyszerü leíró tudomány volt, inkább szóval +elmondott térkép, száraz „útmutató“, amely ugyan már a görögök kezében +kiterjedt a tájképi jellemvonások, a népélet és történelmi események +terére, de igazi oknyomozó, helyesebben okadatoló leírást először +Humboldt mesteri keze nyujtott s ezzel megalapítója a modern +földrajznak. A modern földrajzot úgy jellemezzük, hogy az a tudomány, +amely az összes többi tudományok leszűrt eredményeit fölhasználja, hogy +vele a Földről jó képet nyujtson. Azt mondhatjuk tehát, hogy filozófikus +tudomány, amely mindig kapcsolatokat észlel. Észleli a Föld felszínének +alakját, a rajta levő levegő és víz állapotát, tüneményeit s a szerves +világ életét egyaránt s közöttük mindig az okozati kapcsolatot igyekszik +fölfedezni. Ebben áll éppen a tudomány módszere is. Ismerjünk meg +valamely vidéket minden fizikai viszonyaival együtt, aztán ismerjük meg +az illető vidék összes életjelenségeit s akkor a kettő közt föllelt +összefüggés lesz a földrajz tudományának egyik eredménye. Ez az a +módszer, amelyet Humboldt alkalmazott először s ez az a tudomány, +amelynek megalapozása örökre, elmúlhatatlanul az ő nevéhez fűződik. + +Bejárva a Földnek elég tekintélves részét, ismerve tengert, sivatagot, +hegyet és síkságot, hideg vidéket és forró égövet, emberlakatlan +pusztaságot és sűrűn nyüzsgő, munkás, civilizált életet, ismerve a +növényeket, állatokat, a fizika törvényeit és a kozmografia jelenségeit: +csodálatosan szép és egész képet tudott nyujtani a jellemzett tájakról. + +Egyszerre más szemmel kezdtek észlelni utána a fölfedező utazók. Eladdig +csak a helymeghatározás, térképezés és legföljebb az állat-, növény- és +embervilág egyszerü leírása volt az utazók célja. Ezentúl a hőmérő, a +légsúlymérő, a tengeri mélységmérő, a geológus-kalapács, kompasszo és +még a tudománynak számtalan más fegyvere elmaradhatatlanná lett a +fölfedező utazók kezében. + +Aki ma olvassa Humboldtnak például „Ansichten der Natur“ címü leírásait, +lehetetlen, hogy el ne ragadja az olvasót az a lángelmére valló, +csodálatos tökéletesség, amivel egyszerre az összes jelenségeket +harmónikus egésszé tudja csoportosítani. A puszta képe néhány +ecsetvonással előttünk áll, szikrázó csillagokkal telehintett éjjeli +egével, szélkavarta porával, nyomorgó növényzetével, napégette +szikláival és a köztük bujkáló, egymásra vadászó emberrel. S a leírás +olyan természetesen, olyan könnyedén hozza okozati kapcsolatba az +észlelteket, hogy az ember őszinte fájdalommal sóhajt föl, miért nem +jelenik meg köztünk ismét, hogy a rendkívül előrehaladt tudomány mai +eszközeivel kezében, most írná le nekünk a Föld felszínét ilyen +csodálatos biztossággal, ilyen minden eddigit felülmúló művészettel és +mindent átölelő lángelmével. + +Mert mint minden lángelmének, úgy neki is határozott művészi +tulajdonságok jutottak osztályrészül. Az igazi nagy szellemeket, akik +valóban korszakalkotók voltak valamely tudományos téren, rendesen az +jellemzi, hogy tudományos eredményeiket oly művészi, oly egyszerü, oly +igéző formában tudták megértetni, – persze tudományszakukhoz mérten – +hogy az ember szinte hajlandó azt kérdezni, hát ez az a nagy dolog? Oly +természetesnek olyan egyszerűnek, olyan magától értetődőnek tűnik föl a +zseni kezében a legnagyszerűbb, korszakalkotó fölfedezés is, hogy szinte +kételkedik az ember benne: valóban olyan nagy szellemi teremtő erő +munkája-e ez? + +Humboldt éppen saját korában azért volt olyan csodálatos hatással, mert +egyszerűen bámulatos az a könnyed, művészi tökéletességü, soha meg nem +zökkenő, biztos kezü leírás, amivel az ő idejében még annyira ismeretlen +jelenségeket tudta megértetni s geográfiai összefüggésbe hozni. + +Ehhez kellett természetesen az is, hogy ő maga is tele legyen a +természet szeretetével, hogy soha egy pillantra se vegye le róla észlelő +szemét s a legkisebb göröngy szétomlásától, a felhőszakadás indította +földomlásig, a kis féreg turkálásától a bölénycsordák rohanásáig, a +szellőtől az orkánig, a virágfakadástól a vulkán kitöréséig mindent +észrevegyen s mindent összefüggésbe tudjon hozni azzal az általános +képpel, amelyet az igazi, lelkes földrajz igyekezik nyujtani a Földről. +S ehhez az is kell, hogy mindenben meglássa a szépet. Neki szép az +alkony, szép a viharverte óceán, gyönyörködik az éghasító villámban s a +kis bogár fényében, neki szép a Szahara sivatagja és az Amazonasz +őserdeje – talán csak az egymást gyilkoló emberben lát rútat, de arra is +talál mentséget. + +Nem lehet rajta csodálkozni, hogy egy ilyen mindent átfogó elme az +akkori kor tökéletlen tudományos fegyverzetében tömérdek és sokszor igen +különös hibát követ el. A sivatag jelenségének magyarázata talán a +legnagyobb hibája, de sok hiba van a hegyek keletkezésének, a vulkánok +működésének stb. magyarázatában is. Dehát vannak emberek, akik, hogy +hibát ne kövessenek el, alig mernek írni és beszélni. Az ilyenek +rendesen igen kevés eredménnyel, nagyon kevés hatással, majdnem +nyomtalanul vesznek el az emberiségre nézve. Rendesen kisebb talentumok, +amelyeknek agyában nem az alkotás gyönyörűsége önmagában, hanem az elért +eredményekből származó dicsőség az a rugó, amely produkálásra csábítja +őket. Humboldt? Egyetlen gyönyörűségét abban találja, hogy az +obszerváltakat agyában rendezze és ezt a rendet rögzítse tökéletes +formában. Boldog ember! Ő végtelen gyönyörüséget érzett, ha újat +észlelt, és talán még nagyobb gyönyörüséget, amikor harmónikus, egész +képet tudott nyujtani arról, ami az ő lelkét is betöltötte. Talán mi, +kicsinyek is érzünk ilyen gyönyörüséget. De mit érezhetett ő, aki talán +először látott igazi geografus szemmel s aki igazán tudott is művészi +kézzel alkotni! + +Azt mondhatjuk, hogy szerencsés körülmények közt fejlődhetett csak azzá, +ami lett. No hisz ez természetes! Minden szellem csak szerencsés +körülmények közt juthat érvényre. Ha Humboldt magyar ember lett volna s +magyarul írta volna remekeit, hogy tette volna azt a hatást korára és az +egész tudományra, amit így tehetett, amikor a két nagy nyelven, németül +és franciául szólhatott az emberiséghez. De ha ma újra születhetne, +biztos, hogy éppen oly hatalmas lépéssel vinné előbbre az emberiség +tudását, mint a maga korában. + +Humboldt kora! Egyike minden idők legnagyobb korának. 1769 szeptember +14.-én született, tehát ugyanabban az esztendőben, amelyikben Bonaparte +Napoleon. De nemcsak Napoleon, hanem egész nagy sora a hatalmas elméknek +és egyéniségeknek izzott ekkor fénykorában s kísérte Humboldt egész +életét végig. Csak néhány nevet kell említenünk. Linné (1707–1778.) már +megalkotta növényrendszertárát, Kant (1724–1804.) javában tanította +filozófiáját, Lessing (1729–1781.), Fichte (1762–1814.), Goethe +(1749–1832.) neve eléggé ismeretes, Washington odaát Amerikában a +világtörténelem egyik legnagyobb alkotását hozza létre, Lamarck +(1744–1829.) a fajok fejlődésének tanát már hirdeti, Cuvier +(1769–1832.), aki egy esztendőben született Humboldttal, az +állatvilágról szóló tudományunk egyik atyamestere, Euler (1707–1783.) és +Gauss (1777–1855.) a matematikát, Laplace (1749–1827.) a csillagászatot, +Gay-Lussac (1778–1850.) a fizikát, Lavoisier (1743–1794.), Davy +(1778–1829.) a kémiát, Leopold von Buche (1774–1853.) a geológiát viszi +óriási lépésekben előre. Ezek csak kiragadott nevek, de hisz elegendők a +kor jellemzésére. A török kiveretése hazánkból, a francia forradalom, a +porosz királyság fényes megalakulása, az Orosz birodalom világhatalmának +kifejlődése stb. mind olyan események, amelyek a kor nagyságának +megértéséhez kellő világítással szolgálnak. + +Ebben a nagy korban, tekintélyes vagyonnal a kezében, mint előkelő +család sarja, akinek nyitva állnak a fejedelmi paloták is, nem csoda, ha +lángelméje érvényesülni tudott s minden korok egyik legvonzóbb, +legideálisabb, legnagyobb hatásu tudósává alakult. + +Már neveltetését ideálisnak mondhatjuk, olyannak, amilyen nevelésben +kellene részesülni minden tehetséges ifjúnak, akinek vagyoni körülményei +ezt megengedik. Alsóbb iskoláit szabadon, otthon végezte, felsőbb +iskoláit pedig különböző irányok kifejlesztésére válogatta meg. Így +fejlődhetett ki benne az a széleslátókörüség, amely egész tudományos +munkálkodásának legjellemzőbb vonása. Az állami szolgálat elnyerése +végett kisérletet tettek ugyan szülei, hogy a jogot végeztessék el vele, +de ez sikertelennek bizonyult, mert a természettudományokhoz való +vonzódása fölülkerekedett. 1788-ban szülővárosában, Berlinben tanult az +egyetemen technológiát, növénytant, sőt a görög klasszikus +természetbúvárok eredetiben való olvasása végett görög nyelvet is. +1789-ben Göttingenben tanult Blumenbachchal együtt +természettudományokat. 1790-ben Georg Forster társaságában Hollandiában, +Belgiumban, Francia- és Angolországban, különösen azonban a Rajna +völgyében utazott. Erről az utazásukról a kedves tájleíró, Forster írt +(Ansichten vom Niederrhein) nagyon szépen, ami bizonyosan hozzájárult, +hogy Humboldtnak is kedve kerekedjék az utazás szép, gondos és +tanulságos leírására. De a keletázsiai és amerikai gyarmatterületekről, +a forró égöv gyönyörűségeiről is itt hallott először. És ez döntő +fontosságu volt későbbi fejlődésére. 1791-ben a freibergi +bányászakadémián rendszeres gyakorlati kiképzést szerzett s aztán állami +szolgálatba lépett. Éveken át volt Frankenben a frank hercegségek +főbányamestere. Ez alatt úgyszólván egész Középeurópát beutazta +különböző föladatok, tanulmányok és teendők végett. Volt Galiciában, +Lombardiában, Svájcban és Párisban. Sok előkelő tudóssal ismerkedett meg +útjában. Fontosabb ismeretsége volt Voltával Comóban, Leopold von +Buchhal és Aimé Bonpland botanikussal. + +Életének igen jelentős fordulata volt az 1797. évben, amikor édesanyja +halála után kikapta anyai örökségét, így nagy vagyonhoz jutott s +kilépett az államszolgálatból. + +Azonnal nagy utazáson törte a fejét. Mindenáron a tropikus vidékekre +akart jutni, amelyeknek geográfiai viszonyairól az akkori irodalomban +olyan gyér és olyan gyarló leírások voltak, hogy Humboldt szinte érezte, +hogy a Föld képének helyes megrajzolásához először is azt a vidéket kell +a természetvizsgáló szemével megismernie, amely igazi műhelye a +meteorológiai erőknek, ahol a levegő a legtöbb melegenergiát szedi +magába s ahol atmoszféránkba a legtöbb nedvesség jut a felfűtött óceánok +vízéből s ahol az organizmusok is a legbujább energiával torlódnak +egymás hegyére-hátára. + +Ázsiában kereste eleinte azt a földterületet, amelyen a földrajz igazi +vezérvonalait megtalálhatja. De a Napoleoni háborúk miatt ekkor Kelet el +volt zárva. Szinte szerencse. A komplikált ázsiai viszonyok a tudományok +akkori eredményeinek igénybevételével aligha csoportosultak volna +Humboldt agyában olyan tiszta képpé, mint amilyen remek kép bontakozott +ki az egyszerűbb amerikai viszonyok ismerete alapján. Az akkori +körülmények között Ázsiának éppen azokat a vidékeit nem láthatta volna, +amelyek ennek a kontinensnek egységes képéhez okvetetlenül szükségesek, +sőt amelyek nélkül egy csomó, alig érthető részlet gyült volna össze +jegyzeteiben, amelyek közt még az ő hatalmas agya sem találta volna meg +az összefüggő, gyönyörűen egységes rendszert. Hisz akkor nem láthatta +volna sem a turáni alföldet, sem Turkesztánt, sem a mongol pusztákat, +sem Kinát, sem Japánt s legkevésbbé Hátsó-Indiát. + +Sokkal szerencsésebb volt s szerencsésebb volt a tudomány is. Madridban +járva, végtelen szeretetreméltó föllépésével megnyerte a kormány kegyét +és egy szabadelvűbb miniszter kieszközölte számára a spanyol királytól +azt az engedelmet, hogy barátjával, Bonpland Aimével együtt tudományos +tanulmányútat tegyenek a spanyolok amerikai gyarmatain. Hallatlan +szerencse! Ezek a rendkívül érdekes és tudományosan alig ismert +területek olyan hermetikusan el voltak zárva az idegenek elől, mintha +nem tudom micsoda óriási, titokban tartott kincseket rejtegettek volna +bennük. Pedig alig lakott, a legkisebb mértékben gyarmatosított, s csak +mendemondákból ismert óriási területek voltak ezek! Még ma is – nézzük +meg Délamerikának valamelyik nagyobb mértékü térképét – még ma is hány +folyó van ezen a területen pontozva jelölve, mennyi hegyről tudunk csak +éppen annyit, hogy „van“, de semmi többet! + +Bonpland, a botanikus a legkitünőbb útiárs volt, akivel a +legbarátságosabb egyetértésben tették meg az egész útat. Két igazi +természetvizsgáló, megáldva minden szívnemességgel, ami csakis a +természet őszinte szeretetéből és a tudományos kutatások iránt érzett +lelkes vonzalomból fakadhat. + +1799 június 5.-én végre megindulhatott az első igazi tudományos +expedició, amely prototipusa lett annyi dicsőséges kutatásnak, amely +olyan volt, mint az első kapavágás, amelyhez számtalan más sorakozott +megszakadatlan folyamatban. Új módszerek, új műszerek, új irány, új +eszmék kísérték Humboldtot, aki tele lelkesedéssel, készen a legnagyobb +nehézségekkel megküzdeni, szinte gyermekes örömmel indult a vágyva +vágyott, epedve óhajtott trópusok felé. Soha azelőtt ilyen expedició nem +indult, mert bár Cook és mások szintén a maguk korának tudományos +vagyonát a legteljesebb mértékben alkalmazták s bár, különösen Cookot +úgyszólván tisztán tudományos célok vezették, de Cook szeme előtt is +főként a topográfiai cél lebegett, hogy Oceánia szigetvilágáról +lehetőleg részletes térképpel szolgálhasson nagy nemzetének. Ha +ezenkívül a természet különlegességeire is figyelt, ha az emberre +vonatkozó adatokat is följegyezte, ezzel körülbelül megtett mindent, ami +kora szellemének megfelelt. És még számosan voltak Humboldt után is, sőt +ma is vannak, akik a földrajzot lélektelen topográfiai adathalmaznak +tekintik s elrontják ennek a gyönyörü tudománynak minden hitelét. + +De kísérjük Humboldtot nevezetes útjain. Corunában, Spanyolországban +szálltak hajóra, június 19.-én Teneriffa szigetén kikötöttek, fölmásztak +a Pico de Teydere, ami később világhírű lett. Humboldt itt mint kitünő +hegymászó mutatkozott be. Július 16.-án Cumanában elérték az amerikai +partot. Cumana Venezuelában van, az Orinoco deltájától nyugatra. Milyen +ismeretlen volt ez a vidék tudományos szempontból! 1800 februárius +havában jutottak Caracasba, majd márciusban elindultak az Orinoco felé. +A füves lyánókon keresztül az Apure mellé jutottak először, aztán annak +a mentén elérték az Orinocot. Határozott cél vezette őket. Megtudni, +hogy csakugyan összebogozódik-e az Amazonasz vízrendszere az +Orinocojéval. Evégből fölfelé utaztak az Orinoco mentén. Milyen gyönyörű +leírását kapjuk az Orinoconak és remek vízeséseinek! Följutottak egész +az Atabapo torkolatáig, ahonnan egy kis szárazföldi úttal hamar +eljutottak a Rio-Negrohoz, amely már az Amazonaszba folyik. Úgy +szállították át a csónakokat. De a Rio-Negron fölfelé menve elérték a +Cassiquiare folyót, amely már nem más, mint a kettévált Orinoco egyik +ága, amely tekintélyes víztömeget zúdít a Rio-Negroba. Visszafelé tehát +megszakítatlan vízi úton jutottak a Rio Negroból az Orinoco alsóbb +szakaszába, amivel a csodálatos kettéágazás, bifurkáció kétségtelen +bizonyossággá lett. Ennek az utazásnak legszebb eredménye azonban az a +gyönyörű, örökbecsü jellemzés, amelyet Humboldt a délamerikai +folyamóriásról, az őserdőről és a lyanók füves, bozótos síkságairól +adott. + +1801 novemberében Cubába hajóztak, de néhány hónapi tanulmányozás után +megint csak visszatértek Délamerikába. A Magdalena folyón fölfelé +hajózva az Andok fenséges világába kerültek. Bogotában elérték az első +magas paramot, egyikét ezeknek az örök tavaszban pompázó magas +síkságoknak, amelyek körül a déliebbek egy nagyszerü művelődésnek, az +Inkák kultúrájának voltak szülőhazái. + +Bogotából a Kordillerákon keresztül jutottak Quitóba, a vulkánok közé, s +itt hosszabb időt töltöttek. Általában utazásaikat bizonyos nyugodtság, +bizonyos lassúság jellemzi, amit a ma oly rikordokra törekvő, gyors +utazóink elé mintaképül kellene állítani. Ma a legtöbb tanulmányút +keresztül rohan a tanulmányozott vidéken s nem az alaposságot, hanem a +kilométerszámot szeretik célul tűzni, mondhatatlan kárára a tudománynak. + +1802 június 23.-án másztak föl a Chimborazora, 5761 m.-ig tehát nem +érték el a csúcsát, de a hegymászás a remek észleletek miatt világhírű s +a tudományok történetének egyik legfontosabb eseménye. Ezután a magas +medencéken keresztül behatoltak megint az Amazonasz síkjára, ahol az +Andesek meredek lejtőit gyönyörü khinafa-erdők koszorúzzák. Milyen +gyönyör lehetett ebben a csodálatos növényvilágban a botanikus +Bonplandnak fölfedezni a délamerikai hegyi növényvilág csodáit! De újra +vissza a hegyekbe! Megint keresztülmentek a Kordillerákon Limába, ahol a +Mercurius bolygónak a Nap korongja előtt való átvonulását is észlelték. + +Callaoban elérték a tengerpartot s először pillantották meg a +Csendes-oceánt. Fontos parti tanulmányok következtek ezután, majd +Callaoból Guayaquilba s onnan Mexico csendes-oceáni kikötőjébe, +Acapulcoba értek 1803 március 23.-án. Majdnem egy egész évet töltöttek +ebben a rendkívül érdekes országban, különösen fővárosában, Mexicoban. +Mennyi mindenre kiterjedt itt a figyelmük! A sivatag-jelenségek, a +hőmérséklet csökkenése fölfelé, ennek megfelelően a növényzet változása, +a vulkánosság, például a Jorullo keletkezése, aztán a történelmi +emlékek, a népek, az új berendezkedések: igazi geografus +széleslátókörüséggel egyesűlnek mind egyetlen remek képben, amelynek +minden egyes vonását okadatolni is törekesznek, ha nem is mindig +sikerrel. + +Veracruzban, az atlanti kikötőben búcsúztak el Mexicotól, aztán +Havannában fordúltak meg, majd Philadelphiában és Washingtonban s végül +1804 július havában elhagyták Amerikát s szerencsésen visszaérkeztek +Bordeauxba. + +Micsoda tömege az észleleteknek és a gyüjteményeknek! Micsoda +mérhetetlen kincs az emberiség és a tudomány számára! + +Alig érkezett haza Humboldt, már megint útra készült. 1805 tavaszán +Itáliában meglátogatta bátyját s egyszersmind Gay-Lussac-kal +tanulmányútat tett a Vesuviora. Aztán Berlinbe utazott, onnan pedig +Párisba (1808) s végre szobai munkához láthatott, hogy eredményeit +földolgozza. 1808-tól 1827-ig dolgozott nagy művén, a maga nemében +egyetlen, óriási alkotásán. Csak Párisban találhatta meg a technikai és +tudományos segédeszközöket óriási munkájának kiadásához. Gyönyörűen +illusztrált, remekül megírt, művészien kiállított útleírást akart adni s +ebbe beleölte egész vagyonát. Harminc kötet, részben nagy 4°, részben +folio kötetek jelentek meg, de sajnos, a vagyon elfogyott s a túlnagyra +terjedt munka nem fejeződött be. Így is csodálatos, amit alkotott. +Minden idők mintaképe lett ez a nagyszerü munka, amelynek ritka +példányait csak elvétve lehet látni, nagyobb könyvtárakban. A közönség +kezébe összevont, népszerü alakban írt leírások kerültek, leginkább +német nyelven. Ennek a fő-művének címe: Voyage aux régions équinoxiales +du Nouveau Continent fait en 1799, 1800, 1801, 1802, 1803 et 1804 par +Alexandre de Humboldt et Aimé Bonpland, rédigé par Alexandre de +Humboldt. Paris 1827. + +Mialatt ez a gyönyörü munka készült, azalatt sem volt egészen nyugodt, +mert 1814-ben Angliában volt a porosz király kiséretében, 1818-ban az +aacheni, majd a veronai kongresszuson vett részt s elkisérte a királyt +Itáliába. + +Szüksége is volt arra, hogy a királlyal jó, bizalmas viszonyba kerüljön, +mert vagyona rohamosan fogyott, amint művének kötetei egymás után +megjelentek. + +Könyvének kiadásához az állami támogatást nem vette igénybe, de most +reászorult önmaga. Sajnos! Vége volt a függetlenségnek, vége a +szabadságnak. Kénytelen volt kötelességeket magára vállalni, hogy kellő +fizetést nyerhessen, amelyből fejlett igényeinek megfelelően élhetett. +Párist is el kellett hagynia, pedig de szerette! Hisz még német +biográfusai is elismerik, hogy jobban szeretett és szebben tudott írni +francia nyelven, mint németül. Stílusa, egész gondolkozása, izlése +sokkal jobban megfelelt a franciának, mint a németnek. + +Bár eleinte nagyon érezte a megváltozott viszonyok nyomasztó voltát, +rugalmas szelleme megtalálta a módját, hogy itt se legyen hűtlen +eszményeihez. Rendkívül ügyesen viselkedett az udvarnál, mint porosz +királyi kamarás, nagyon megszerettette magát és igen nagy szabadságot +élvezett. Nemcsak buvárlatait tudta ennek következtében folytatni, hanem +minden módon, a legnagyobb önzetlenséggel támogatta a tudományt igen +nagy befolyásával. + +Udvari összeköttetései révén sikerült neki nagy útat tenni az akkor még +annyira ismeretlen Keletre is. 1827-ben Kankrin gróf, az orosz +pénzügyminiszter Humboldt véleményét kérte a platina használhatósága +iránt s levelében megjegyzi, hogy az Ural hegységben sok érdekes +tanulmányozni való volna. Humboldt igen kimerítő, tudományos alaposságu +választ adott, a platinát nem ajánlotta pénzverésre bizonytalan értéke +miatt, aztán megjegyzi, hogy nagyon szeretné látni az Uralt, az +Ararátot, sőt a Bajkál-tó környékét is. Rögtön megjött rá a válasz, hogy +a cár nagyon szeretné, ha Humboldt tanulmányútat tenne Oroszországban. +1829-ben el is indult. Fényes fogadtatásban és ellátásban részesült. +Valóságos kéjutazás volt ez az amerikaihoz képest. Az Uralon keresztül, +Tobolszkon át Dzsungária hegyvidékéhez jutottak, megnézték az Altái +hegység bányáit, aztán a kirgiz-pusztákon keresztül a Kaspi-tóhoz +jutottak s onnan Tulán át tértek vissza St.-Petersburgba. + +Humboldt már ekkor hatvan éves volt. Ősz hajjal, de rugalmas, fiatalos +erővel és kedéllyel tette meg ezt a nevezetes útját, amely hatalmas +mértékben tágította látókörét, de nem jutott el olyan tájakra, amelyeken +Ázsia geográfiájának igazi vezérvonalait megismerhette volna. Egész +Richthofenig kellett erre a tudománynak várnia. + +Ez volt az utolsó nagyobb utazása. Ezentúl csak kisebb útakat tett, +inkább politikai küldetésekben. Berlint azonban valóságos tudományos +centrummá tette. Az akadémikus tudománynak, úgy, mint a tudomány +népszerűsítésének. Előadásai formai és tartalmi tekintetben örök becsűek +s olyan óriási hatással voltak, hogy Németország azóta a földrajz terén +vezetőszerepet játszik, ha nem is a fölfedezések és tudományos +tanulmányútak terén; mert ebben az angolok előtte járnak, de az elméleti +tudomány tekintetében igenis. Hisz a geográfia, mint filozofikus +összefoglalása a Földről szóló ismereteinknek, nagyon is a német +gondolkozásmódhoz illő tudomány. + +Hatvanadik évén túl fogott hozzá legnagyobb becsü, legértékesebb +alkotásához, a „Kosmos“ megírásáhaz. Sajnos, nem fejezhette be, de amit +adott, az minden tekintetben bámulatos. Gyönyörü egyszerüséggel, +pontossággal, szinte művészi formában foglalja össze mindazt, amit a +Földről akkor tudtak. Két első kötete bevezető rész. Ez talán a +legértékesebb, örökbecsü remek, amit Humboldt ránk hagyott. A másik két +kötet a megjelent négy közül a főrésznek körülbelül csak fele, de +szintén megbecsülhetetlen értékü összefoglalás, amely módszere és +tudományos kritikája miatt örök időkre mintaszerü marad. Tudományunk +persze messze túlszárnyalta ma már az itt lerakott eredményeket, de +módszere ma is vezérfonala minden igazi tudományos geográfiai leírásnak. + +* + +1859 május hó 6.-án, tehát kilencven éves korában hunyt el. Hosszu élete +valóságos korszakot jelent. Talán nem annyira alkotó szelleme, nem +annyira tudományos eredményei, mint inkább kortársaira és utódaira való +óriási hatása teszi őt a tudományok történetének egyik leghatalmasabb +alakjává. + +Nincs meg benne az alkotó zsenik, a Newtonok, Galileik és Bólyaiak +lángelméje, de nagy elme, amely rendkívüli szorgalommal, lelkesedéssel +párosulva igazán többet használt a tudománynak, mint annyi sok +föllobbanó és gyorsan kialvó lángelme. Egyéni jelleme szintén nem olyan, +amilyen a korszakalkotó lángelméket szokta jellemezni. Igazi udvaronc, +sima, kedves, nyájas és kissé szatirikus, aki nagyon tud dicsérni s +itt-ott hizelegni, ha kell. De át lehet látni rajta. Kis hiúságán kívül +igazán mindig a tudományának akar használni. Miért ne legyen olyan, +amilyen modorral a leghatalmasabbak kegyét a tudomány számára meg tudja +nyerni? Miért legyen szögletes, érdes, kellemetlen? Hogy majdan életírói +ezt mint különös jellemvonását és érdekességét megénekeljék? Talán kis +jellemgyöngeségnek látszik, de az ő óriási széleslátókörüsége, minden +tudományos törekvés iránt tanusított rendkívüli lelkesedése +következtében hajlandó vagyok hinni, hogy ő ezt tudatosan tette, mint +áldozatot a tudomány oltárára. Nézzétek meg a szenvedélyes archeológust, +milyen sima, milyen édes, amikor a szerencsés lelet laikus +tulajdonosától kihizelgi a kőkorszakbeli bögrét s aztán viszi végtelen +örömmel a nemzet közkincsei közé, a múzeumba. Ugyan miért örül? Neki van +haszna belőle? A fizetése egy fillérrel sem emelkedik, a dicsősége? Az +csak csorbát szenved majd a későbbi életírók szemében. De a bögre +megmentetett a nemzet, a tudomány, az emberiség számára! S az +archeológus olyan boldog! – Humboldt egész vagyonát föláldozta a +tudományért, aztán, amikor már királyi fizetésből élt, ezt a fizetését +is lehetőleg tudományra fordította, magától tagadva meg, fiatalokat +segített. Agglegény volt végig, mértékletes, bölcs és higgadt, csak a +tudomány hozta igazi lelkesedésbe, a többi mind, mind csak eszköz neki! +Lángelmék! Válasszátok meg az ő életmódját mintául, sokkal-sokkal többet +használhattok az emberiségnek, mintha letüntök, mint fényesen +fölvillanó, hulló csillagok! + +Freiesleben, az ő egyik legjobb barátja így jellemzi: „Végtelenül +jóindulatu, jóakaró és jóltevő, előzékeny önzetlenül; melegen érez a +barátság és a természet iránt; egész lénye csupa igénytelenség, +egyszerüség és nyiltság; eleven és érdekes közlékenység; derült, +humoros, néha kissé gúnyos kedélyesség. Ezek a tulajdonságok, amelyek +későbbi éveiben nagy segítségére voltak, hogy az őt körülvevő vad és +durva embereket valósággal megszelidítse s magához édesgesse, a +civilizált világban pedig csodálatot és együttérzést keltsen – ezek a +tulajdonságok már a freibergi iskolában általánosan szeretetté és +nagyrabecsültté tették őt. Mindenkinek jót akart s minden körülmények +közt kellemessé és hasznossá tudta magát tenni; csak az embertelen +durvaság, mindennemü indulatosság, igazságtalanság és nyerseség tudta +kihozni a sodrából, valamint a szentimentálizmus, amit ő „kásás +kedély“-nek (Breiigkeit des Gemüths) nevezett, meg a pedanteria tették +türelmetlenné.“ + +Jellemző reánézve, hogy Goethe elragadtatással nyilatkozik felőle, míg +Schiller meglehetősen kemény itéletet mond róla. Pedig sokat együtt +voltak Schiller házában. Sokkal, de sokkal többre becsülte a mi +Alexanderünk bátyját, Wilhelm Humboldtot. Ez azonban onnan származik, +hogy Schiller semmiképpen sem tudott egyetérteni a természetvizsgáló +kritikus gondolkozásával, aki minden poétikus eszmekalandozást számok és +adatok tömegével csapott agyon, de annál művészibb, annál nagyszerűbb +művészettel tudta leszögezni az igazságot, csoportosítani az adatokat +egyetlen egységes képpé, ami a geografus igazi feladata. Örök időkre +atyamestere lett a geografiának s példaképe az igazi, tökéletességre +törekvő s mégis produktivus természetvizsgálónak! + +_Cholnoky Jenő dr._ + + + + +Honterus. + +A magasztos emlékeknek milyen kimeríthetetlen kincsét foglalja magában +ez a név! Hiszen Erdély művelt szász lakossága neki köszönheti mai +kultúrájának létalapját s ezzel egész Erdély műveltségének egyik +legszilárdabb alapkövét! + +Ő volt az, aki bevezette Erdélybe a művelődés terjesztésének +leghatalmasabb eszközét, a könyvnyomtatást; akinek hatalmas elméje +diadalra segítette a reformáció eszméit a szászság körében s aki ezzel, +a reformáció elterjedésével, illetve meghonosításával a szászok mai +erkölcsi életrendjét mintegy megalapozta; olyan morális tisztaságot vitt +bele ennek a nemzetiségnek az életébe, amely egy nemzet fennállását és +előhaladását is bátran biztosíthatná. + +Neki köszönheti Erdély az iskoláztatás újjászervezését, amelyet ő az +újjá született klasszikus műveltségre, irodalomra alapított. Ő hordta +össze először a tudományos alapanyagot a szászok részére irandó egységes +törvénykönyv létesítéséhez. + +A szónak és tollnak egyformán embere ő. Úttörőként szerepel a művészetek +és tudományok nem egy ágában. Tudásának egyetemességénél fogva minden +kortársát túlszárnyalja az új idők apostola s a renaissance Erdélyben +elválaszthatatlanúl egybeforr az ő hatalmas géniuszának egyéniségével. + +És mégis, milyen keveset tudunk életéről! Nagy részét ennek a +csodálatosan gyümölcsöző életnek sűrü homály fedi. Már a neve, Honter, +vagy latinosan Honterus, ahogy magát az 1530-ban a csillagászatról és +földrajzról írott könyvecskéjében nevezi, mondaszerü. Családjának igazi +neve állitólag „Gras“, amely névvel a 16. század első negyedében +Brassóban valóban találkozunk. + +Honterus gazdag brassói tímárnak volt a fia s 1498-ban született +Brassóban, de születésének pontosabb dátuma hiányzik. Nevét a monda +szerint serdült ifju korában változtatta, annak az emlékére, hogy +egyszer, amikor a Tömös-patakban fürdött, veszedelembe került s csak úgy +menthette meg az életét, hogy egy bodzafa lecsüngő ágaiba kapaszkodott. +A bodzafát „Hontertstroch“-nak hívják szászul. De persze, hogy mi igaz +ebből, azt ma már nem lehet megmondani. Nagyon hiányosak fiatal korára s +a nagy férfiu szellemének fejlődésére, illetőleg ezt a fejlődést +előmozdító tényezőkre vonatkozó értesüléseink. Tág tere nyílik itt a +képzeletnek, amint a rendelkezésünkre álló hiányos adatokból +rekonstruálni igyekezik azokat az életviszonyokat, amelyeknek hatása, +benyomásai a gyermek, majd az ifju lelkét arra a magaslatra emelték, +amelyre csodálattal tekinthetnek a sokkal műveltebb utókor gyermekei is. + +Ő maga, az igazi nagyok szerénységével, nem gondoskodott arról, sőt nem +is törődött azzal, hogy az utókor tudomást szerezzen személyes +élményeiről, életviszonyairól. + +A szülői háznak, különösen édesanyjának, Honnes Dorotheának befolyása a +lehető legjobb, a legnemesebben erkölcsös lehetett, mert hisz a nemes +egyszerüség, őszinte vallásosság az akkori szász polgári családokat oly +igen erősen jellemezte s amelyről elég elismeréssel nem is +nyilatkozhatunk. Csak nemesen erkölcsös család talajában fakadhat igazi +nagy lelkek igazi nagy erkölcse! + +Ifjukori életviszonyai, ifju lelkének fejlődése sokkal inkább +hasonlítanak nagy kortársának, Melanchtonnak a sorsához, fejlődéséhez, +mint Lutheréhez. Nem zord légkör és szigoru fegyelem környezte őt, +miként a nagy reformátort, hanem az aggódó, féltő szülői gondoskodás és +a szász család jótékonyan védelmező polgári jóléte. Igy egész belső +lényének kifejlődése is lassu, harmónikus s miként Melanchtont, úgy őt +is ez a lassu, fokozatos fejlődés vezette a reformáció útjaira, +ellentétben Lutherrel, annak tövises, veszedelmes életpályájával, +amelyen ez rideg magányosságban, szomoru egyedüllétben haladt végig. + +Szülővárosában, a városi iskolában részesült az első oktatásban, +amelyet, mint annak a kornak egész iskola- és nevelésügyét a +tartalmatlan, szellemtelen gépiesség, a forma s nem a lényeg fontossága +jellemzett. + +Szülei elég gazdagok voltak ahhoz, hogy mindent megszerezzenek a +nagytehetségü ifju sokoldalu fejlődésének előmozdítására. Igy már +serdülő ifjukorában útrakelt Wien felé, keresztül utazva a nagy +parasztlázadás következtében még nagyrészt romokban füstölgő magyar +hazán. Itt a császárvárosban 1515-ben „Joannes Coriarii de Corona“ néven +a művészeti fakultásra iratkozott be. A baccalaureus fokozatot 1522-ben +megadták egy „Joannes Holer ex Corone“ nevü egyénnek, aki alatt +valószinüleg Honterust kell értenünk, mert a Hontert (bodzát) ott +Wienben Hollernak nevezik. + +1525 januárius 2.-án ugyanaz a Joannes Holer Coronensis hat más társával +egyetemben a művészeti fakultáson tanitói vizsgálatra jelentkezett s +ugyanez év februárius 5.-én mind a hét jelölt elnyerte a tanitói +képesítést; így tehát Honterus nagyon korán lépett a gyakorlati tanítói +állásra. + +Éppen addig tartott a bécsi egyetem virágkora, amidőn Honterus elnyerte +a magister vagy mester tisztét. Akkor még a bécsi egyetemen az újjá +született tudomány kitünő talajra talált s kitünő képviselői itt a +cselekvés tágas terére leltek. A legújabb kor eszméinek zászlóvivőivel +is találkozunk itt s Honterus hozzájuk csatlakozott, barátjuk és +tanítványuk lett. + +Amikor azonban ez a szellem a katolikus egyházi visszahatás befolyása +alá kerűlt s hívei vagy hallgatni voltak kénytelenek, vagy tűzzel-vassal +kezdték őket pusztítani, akkor kezdetét vette a tétlenség, amelyet +feltartóztathatatlanúl követett a hanyatlás, a visszaesés. Ettől kezdve +Honterusnak nem volt keresnivalója Wienben. Elmenekült a szellemi +tespedés, meg a komoly veszedelmek elől. Kozmografiájának 1530-ban kelt +előszavában megemlékezik a sok nehézségről, amellyel meg kellett +küzdenie, meg a sok ide-oda való bolyongásról, amelyben távol a szülői +háztól, része volt; megemlékezik a súlyos szenvedésekről, amelyeknek +nyomasztó emlékétől a feledés segítségével akar szabadulni. Azt azonban +nem vagyunk képesek határozottan megállapítani, hogy milyen +szenvedésekre, milyen bolyongásokra céloz. A valóságot homályba borító +sötét fátyol fellebbentése nincs hatalmunkban. + +Az a homály, ami életének történetét elfedte, csak 32. életévének +betöltésével kezd oszlani. 1530-ban nehány hétig Krakówban látjuk +Honterust, a magistert, aki itt sűrün látogatta a tudományos +előadásokat, sőt maga is előadásokat tartott a latin nyelvtanból. Itt +jelentek meg első művei is. Irodalmi működésének előjele és a klasszikus +tudományok iránt való hajlandóságának élő bizonyítéka első könyve, latin +nyelvtana. Ennek egyik későbbi, mindenesetre erősen átdolgozott kiadása +a brassói Honterus-gimnázium könyvtárának egyik kincse. Tiszta nyomásu, +fatáblával ellátott kis kötet, amelynek első része kimerítő alaktan, +második része röviden fogott, versekben írt mondattan, amit azonban +inkább költészettannak nevezhetnénk. Ezt a kis nyelvtan-könyvet sokan +használták, értékét nagyra becsülték s két év múlva, tehát 1532-ben új +kiadást ért. + +Sokkal nagyobb jelentőségü második munkája, a Kozmografia, amely +Scharfenberg Mátyás kiadásában jelent meg Krakówban s amelyet nagyon +szeretett erdélyi honfitársainak ajánlott. Ez az ajánlás a könyv elején +fájdalmas, bús üdvözlete szülőföldjének, amelyet már 15 esztendeje nem +látott viszont. + +A Kozmografia első kiadását latin nyelven, prózában írta meg. Két évvel +később Baselben újra kiadta ezt a művét, de akkor már latin +hexameterekre dolgozta át. Még azután Zürichben és Brassóban is ért új +kiadást ez a nevezetes mű. + +Az akkori idők geografiáinak mintájára, de sok tekintetben magasan +kiemelkedő nivón készült. Végigvezeti olvasóját az akkor ismert egész +világon s nagy súlyt helyez a történelmileg emlékezetes helyekre és azok +nevezetességeire. A könyv egyik lelkes olvasó barátja azt írja róla, +hogy Plinius egész történetírói nagysága és Arisztotelesz bölcsessége +nyilatkozik meg ebben a műben. Eleven képekben jelenik meg előttünk az +egész ismert világ s még kitünőbbé teszik a leírásokat a mellékelt +térképek, amelyeknek egyike-másika valóságosan csodálatos. + +Ezzel a tankönyvvel Honterus olyan tankönyvet adott az ifjuság kezébe, +amely évtizedeken át egyedűl nyujtotta a tanuló ifjuságnak a földrajzi +ismereteket s így valóban nagy hiányt pótolt s hatásában rendkívül +áldásos volt. + +Hogy ez a mű a maga korában messze kimagasló volt, azt a külföld ismerte +el elsősorban, mert hisz egy német geografus úgy ír róla, hogy ez a +könyv méltó, illetve érdemes arra, hogy az ifjuság éjjel, nappal +tanúlmányozza. Kortársainak felfogásait messze túlszárnyaló geografus +lángelméjét tanusítja az, hogy felismerte Erdély medence-voltát, amit +még sokkal későbbi, sőt egészen újkori földrajzi művek sem értettek meg +s még iskolai tankönyveink is mindig erdélyi felföldnek tanították, nem +is oly régen, azt a szép medencét, amit Honterus térképei olyan +világosan, olyan csodálatosan helyes érzékkel feltüntetnek. + +Természetes, hogy mint valamennyi kortársa, Honterus is még a +geocentrumos világnézet híve, mert Corpernicus, Kepler, Galilei mindent +átalakító nagy fölfedezései és eszméi akkor még ismeretlenek voltak. +Általában az egész könyv még a ptolemaioszi tanokra támaszkodik. +Különben a földrajz tudománya Amerika fölfedezése óta új és gazdag +anyagot, táplálékot nyert s már Honterus írásaiban is találkozunk egy +helyt Amerika nevével. + +Honterus mind a két, most említett művében jelét adja sajátságos, önálló +tehetségének s eredeti teremtő képessége már ezekből is kitünik. De még +ekkor nem érezte magát eléggé érettnek arra, hogy népének hasznára, +szolgálatára lehessen. + +Krakówból Baselbe utazott, ahol a humanizmus eszméi termékeny talajra +találtak a zsarnoki önkénytől elnyomott városban. Honterus életírói azt +hiszik, hogy útja ekkor Wittenbergen át vezette, ahol 1530 nyarán +Lutherrel és Melanchtonnal ismerkedett meg. De ekkor ők nem voltak +Wittenbergben, mert ez volt az augsburgi gyűlés éve. Itt élt akkor +Melanchton kételyek és szorongó félelem közepette, míg Luther Koburg +várában időzött. + +Honterus útja Koburg és Augsburg között vezetett Svájcba. Ez a két város +már elfogadta az új tanokat, Svájc pedig készenlétben állott, hogy +kardját az új eszmék érdekében kivonja. Micsoda utazás! Micsoda óriási +áradata a hatalmas benyomásoknak, amelyek ezen a fogékony lelken végig +viharzottak! Az emberiség oly gazdagon változatos története ritkán mutat +föl ilyen nagyszerü eseményeket s lehetséges-e abban kételkednünk, hogy +ezeknek a nagysága Honterust is elragadta, föllelkesítette? + +Baselben a könyv- és térképnyomtatás művészetével foglalkozott. Akkor az +még művészet számba mehetett. Valószinüleg Frobenius, a híres +könyvnyomdász volt a tanító mestere s ő láthatta el Honterust a +könyvnyomtatáshoz szükséges eszközökkel és betükkel. Ezeket hozta haza +Honterus hosszu útjáról, mint legszebb ajándékait. + +Baseli tartózkodásának legpompásabb gyümölcse volt Erdélynek az a +térképe, amelyet 1532-ben adott ki s amelyet Nagyszeben tiszteletreméltó +tanácsának ajánlva, népének ajándékozott. Ezzel Honterus egyszerre az +ország első geografusává és térképrajzolójává emelkedett s ebben a +tekintetben a külföldön is alig akad méltó kortársa. Az ő alkotásából +táplálkoztak a későbbi évtizedek összes enemü alkotásai. + +A térkép maga természetesen eltolódott, az akkori földképek +vetület-módjának alkalmazása miatt, amely még a torzulástól nem tudta +kellő törvényszerüséggel mentesíteni a nagyobb, átnézetes térképeket s a +részletes térképek, amelyek a legfőbb pontok helyzetét ilyen áttekintő +térképekről vették, az áttekintő térképek délköreinek és párhuzamos +köreinek ferde metszését belevitték a térképekbe is. Ekkor még nem volt +ismeretes Mercator módszere, amely minden részletében helyesen tájékozva +rajzolta a nagy földrészeket ábrázoló térképeket. Csak nehány évtized +múlva jutottak ezek a javitások érvényre. Éppen ezért Honterus térképén +a főfolyók, az Olt, Maros és a két Küküllő nagyjából déli irányban +folynak s ebből kifolyólag Brassó látszólag sokkal északabbra fekszik, +mint Nagyszeben és Szászváros, míg Beszterce egészen Erdély északnyugati +sarkába került. Ez a látszólagos torzulás azonban nem onnan származik, +mintha csakugyan ilyen tévesen ismerték volna az egyes helyek földrajzi +szélességeit, hanem onnan, hogy a főhelyek oly térképekről másoltattak +át, amelyeken a meridiánusok nem párhuzamosak a térkép jobb és bal +szélével, hanem ferdén vannak kihúzva. Az északi irányt tehát ezen a +térképen nem a térkép jobb és bal széle fejezi ki, mint ahogy azt ma +kisebb térképeken megszoktuk, hanem a ferde meridiánusok, amelyeket +azonban ebben az időben nem szoktak megrajzolni. + +Meglep azonban a térkép sok pontos és megbízható adatával és találó +külső jelzéseivel, amelyekkel az egyes dolgokat kitüntette. + +A bástyadíszes Brassó a Cenk alatt; Törcsvár meredek sziklákon; a +vártemplomos helységek; a hegycsúcsokkal koszorúzott városok, mint +Nagyszeben, Beszterce, Medgyes, Segesvár: mind könnyen fölismerhetők +rajta. Szülővárosa alá odaírta saját kézjegyzését: J. H. C., ami a +Joannes Honterus Coronensis nevet jelenti. + +Ez a térkép annyira személyes jellegü és vonatkozásu, hogy szinte +megható emléke a szerző hazájára való visszaemlékezésének. Alaposan +kellett az országot ismernie, sokat kellett azt ifju korában, nyílt +szemmel, helyes itélőképességgel bebolyongania s lelkébe, szívébe +egészen felölelnie, befogadnia, hogy ilyen hű képet tudott róla +nyujtani. Ezen a téren egyetlen egy elődje sem volt, teljesen a saját +ismereteire és művészi kézügyességére volt utalva. + +Nemsokára újra viszontláthatta azt a földet, amelyet térképén annyi +szeretettel állít elénk. A brassói tanács a közérdekre irányuló bölcs +gondoskodásával visszahívta városának hű fiát, a hírneves tudóst, aki +tetteivel már számos bizonyítékát adta annak az óhajtásának, hogy +népének szolgálatára legyen. Honterus készségesen engedett a hívásnak. A +világtörténelem nagy eseményeinek javát élte át ő külföldi tartózkodása +alatt s egész belső lényével, lelkével részt vett azokban. + +Mint Luthernek tökéletesen meggyőződött híve jött 1533-ban Kassán, +Nagyváradon át Brassóba vissza. Micsoda hatással lehetett a hazatérő +férfiura a rég nem látott szülőváros, olyan hosszu távollét után! + +Bármennyi vihar tombolt a város fölött, bármily komoran hirdették a +magas várfalak, az új bástyák, a megmélyitett árkok a lefolyt háboruk +veszedelmeit a fiatal békének ezekben a napjaiban s bármennyit +foglalkoztak még ekkor az elmék a fenyegető háboruval s a védelem +eszközeivel, a közelmúlt mégis a béke nem egy nemes művét tudta +fölmutatni. + +Honterus maga is két pompás ajándékot hozott népének, amely őt meleg +szeretettel, örvendő lelkesedéssel fogadta. Ez a két ajándék az új, +humanisztikus műveltség és az új vallás volt. + +Az otthon töltött első évtized gyümölcse a magába vonult tudós életének +a munkája. Csak tíz év mulva lépett föl nyíltan, mint reformátor. Addig +buzgón dolgozott az új valláserkölcsi élet alaptételeinek a +megállapításán. Az első években nem igen lehetett észrevenni olyan +tervét, vagy szándékát, mintha a község külső életében valami lényeges +ujítást akart volna létrehozni. 1542-ig egyetlenegy művében sem +bolygatta ezeket a kérdéseket. Csak Augustin-jának előszavában célzott +világosan arra az álláspontra, amelyet elfoglalt s gondolkozásmódja +ebben az előszóban világosodik meg előttünk, mintegy előre jelentve az +átmenetet reformátori tevékenységében. + +Hogy polgártársaira nagy befolyása volt, az kétségtelen. De a cselekvés +terére még nem lépett. + +Bátran elmondhatjuk, hogy Honterust az események nevelték s igazi +nagysága abban áll, hogy ő is méltó volt ezekhez az eseményekhez, amikor +az idők beteljesedtek s a körülmények kiváló embereket kivántak a nagy +célok megvalósításához. Azt a nagyszerü fegyvert, amelyet Luther nagy +szellemi harcához Melanchtontól nyert, t. i. az új, a humanisztikus +tudást, műveltséget, neki magának kellett megszereznie. + +Ő tudta, hogy a humanisztikus műveltség elengedhetetlenül szükséges a +reformáció diadalra juttatásához és hogy micsoda veszedelem fenyeget +minden olyan vallási mozgalmat, amely nem lép szövetségre alapos, +haladásra, fejlődésre képes művelődéssel. Hogy munkássága eredményes +lehessen, annak első föltétele volt könyvnyomdája. Saját csodálatos, +temérdek tudásán és értékes könyvtárán kívül magával hozta még a +könyvnyomtatás értékes eszközeit, sőt nehány segítőtárs is jött vele +Németországból. Igy aztán anélkül, hogy valami nyilvános hivatalt +vállalt volna, egészen új életnek a megteremtője lett. + +Özvegy édesanyjának házában – úgy mondja a szájhagyomány – a +művelődésnek csakhamar új gócpontja támadt, amelynek fénye nemsokára az +összes szász megyékbe behatolva, azokat valósággal beragyogta. Az akkori +világnézetnek s a nagy, klasszikus irodalomnak, amely még csak alig egy +század óta szabadult ki a kolostorok féltve őrzött könyvtáraiból s amely +az ifjut külföldi útján annyira lelkesítette, új állandó otthont +teremtett itt s az ókor újonnan fölfedezett szépségeit és bölcsességét +mesteri kézzel tudta egyesíteni az újjá született tudomány frissen +meginduló szellemével. Az ő korát jellemző s a mai civilizáció +kifejlődését oly rohamosan előmozdító két szellemi tényező: az ókori +irodalom újjászületése és a középkori vallási lenyügözöttség alól való +fölszabadulás a szászok részére ebben az egy emberben egyesült és +testesült meg. + +Honterus irodalmi és könyvnyomtatói működésének mintegy tetőpontja, +koronája az a latin nyelvtan, amely 1535-ben jelent meg s amelyet nehány +év múlva görög nyelvtan követett. Ezekhez csatlakoznak még: az Augustin +nehány válogatott része, lélektani, illetve logikai tankönyvek, +természetesen Arisztotelesz nyomán, szónoklattan Cicero és Quintilianus +nyomán, görög és latin szállóigék magvarázatos gyűjteménye, Hesiodosz, +Arisztotelesz, Platon művei, később Terentius vígjátékai, Justinianus +törvénykönyvének, a Pandectának kivonata, amelyet öt évvel később +(1541-ben) olyan kézikönyv egészített ki, amely a polgári jogokat +tartalmazza a szász városok és székek részére, a hatósági szervezethez +alkalmazva. + +Ez Honterusnak megint olyan műve volt, amelyben az idegen szellem +munkájának elért eredményeit saját népének szükségleteivel és +érzésvilágával mesterien összhangba hozta s így a római jogra +támaszkodva, újjá teremtette a szász jogtudományt. Méltóképpen +csatlakozik ezekhez „A földrajz alapvonalai“ címü munkájának új kiadása, +amelyet 16 térképpel látott el. Ezeket a térképeket sajátkezüleg +metszette fába 1542-ben. + +Nem célunk és nem föladatunk az itt, hogy most beható vizsgálat alá +vegyük műveit, jóllehet, egy ilyen alapos bepillantás ezeknek az időknek +gondolkozásmódját, a tanítás és nevelés ügyét, úgyszintén a kor +életmódját a késő utókor előtt a lehető legtöbb oldalról, sokszor +meglepő tisztasággal világítaná meg. Egy azonban anélkül is világosan +kitünik Honterus munkáiból, az t. i., hogy hogyan háritotta el Honterus +a művelődésnek egyik nagyon is súlyos akadályát népének haladó útjából. +Honterusnak egyik kortársa és jó barátja, Pesti Gáspár, aki a háboru +viharaiban a negyvenes évek elején ide, Brassóba vetődött és ott élt, +magasztalja Honterust, hogy eltávolított a tudomány és művelődés útjából +könyvnyomdájával és kiadott könyveivel olyan akadályt, amelyet +elháritani másként nem lehet, mert valódi tudományosságot szerezni +könyvek nélkül csaknem lehetetlen. Eddig azonban az erdélyiek ezekhez +nem juthattak hozzá, mert a könyvek rettenetesen drágák voltak. Igazán +csak nagyon gazdagok juthattak addig könyvekhez, hisz mindnyájan olyan +szegények voltunk! + +Honterus saját költségén fölállított könyvnyomdája az első volt +Erdélyben. Amint ez megnyílt, íróink meg voltak kimélve a másolás +költségeitől és fáradságától s igazán eredményesen állhattak szellemi +művelődésünk szolgálatába. Az a, most már könnyen hozzáférhető latin és +görög nyelvtan egyszerre kulcsot adott az emberek kezébe az ókor +gyönyörü műveltségének megismeréséhez; az Égről és Földről írott saját +munkái a világ megismerését egyszerre mindenkinek lehetővé tették; a +római jog megismertetése egyszerre sokak előtt egészen megváltoztatták a +jogi gondolkozást: s mindez népének eddig szűk látókörét egyszerre +beláthatatlan határokig terjesztette. Valóban egy új eszmeáradat, az +élet tartalmasságának mérhetetlen teljessége kerítette jótékony +hatalmába a lelkeket. A mai olvasó is élénken elképzelheti, hogy hogyan +hathatott az előbbi idők szellemi sivársága után az akkori lelkekre +Hellasz és Róma szállóigéinek oly szellemes és kiválóan érdekes +átültetése! Micsoda haladást jelent az, hogy a tanuló ifju, avagy a +számitó kereskedő tiszta térképen világosan látta a távoli országok, +messze fekvő városok, az odavezető utak képét. + +Honterus munkásságának és buzgalmának eredménye a reformáció behozatala +és meghonosítása Erdélyben s az új iskolának megalapítása Brassóban, +amely protestáns szelleménél fogva ekkor még egyetlen volt az egész +országban. Hogy Honterus egész tudományos működése a protestantizmus +szellemével volt áthatva, azt mutatja ennek egész iránya, tartalma s +erről egy futó pillantás is meggyőzhet bennünket, amelyet arra az időre +visszavetünk. Mert abban az időben a nagy szellemek forrongó +tevékenysége okvetetlenűl túlcsapott a gáton s előretörő, megnyílt szemü +gondolkozása előtt nem tűrt semmi akadályt sem többé… + +Hogy mikor mondta ki a mindent átalakító, véleménye szerint felszabadító +igéket, azt nem mondhatjuk biztosan, csak annyi bizonyos, hogy a görög +nyelvvel való buzgó foglalkozása és Augustinusának 1539-ben történt +kinyomatása az elégedetlenek részére, az eljövendő szellemi küzdelmek +tűzjelzése lehetett. A múlttal való szakítását akkor pecsételte meg, +amikor 1542-ben „Az egyházi élet tervezete Brassó és az egész Barcaság +részére“ címü fogalmazványát nyílvánosságra hozta s egy évvel később +ugyanezt könyvalakban kiadta. Ezt a művét Melanchton is olyan +jelentékenynek tartotta, hogy saját előszavával ellátva, ugyanezt még +ugyanabban az évben Wittenbergben kiadta. Luther elragadtatással szólt +róla. + +Hogy milyen hatása volt ennek a műnek, azt bizonyítja az a tény is, hogy +ugyanebben az évben, nem sokkal Mindszentek napja után, a város és vidék +képviselői összeültek, hogy az egyház átalakítása iránt határozzanak. +Honterus, aki az új iránynak, az egész mozgalomnak lelke volt, a város +lelkészévé lett. Mint ilyen dolgozta át a barcasági egyházi szabályzatot +az Erdély összes német lakossága részére szóló egyházi szabályzattá +1547-ben. + +Honterus hazatérése óta Brassó iskolaügye jelentékenyen fejlődik s ezt a +fejlődést különösen előmozdították a Honterus könyvnyomdájából kikerülő +tankönyvek. A háboru zajában, nagy veszedelem idején vettek egy nagy +könyvgyüjteményt Németországban! A tanulók száma növekedett s +valószinüleg már 1542 előtt átalakítottak egy kolostort iskolává s +megszaporították a tanítók számát. Ehhez csatlakozott egy könyvtár +alapítása, amely mindenféle teológiai, orvosi, jogi és másféle, a +magasabb műveltség megszerzéséhez szükséges jó munkával szereltetett +föl. Mert ezt megkivánta az új világnézet, az új szellem, a +humanisztikus művelődés. + +A brassói iskolaügy szervezete, annak újjáalakítása, különösen a +gimnázium új szervezete a „Kroner Schulordnung von Magister Johannes +Honterus“ címü munkában maradt fenn, amelyet a városi tanács 1543-ban +elfogadott és bevezetett. Ebben a szervezetben benne foglaltatott egy +leányiskola is, amint ezt egy 1544-ből fennmaradt városi számla is +tanusítja, amelyben említés történik egy Martinus nevü leányiskolai +tanítónak negyedévenként két forinttal való díjazásáról. + +A gimnázium és leányiskola mai napig fönnállanak és őrzik Honterus +emlékét. Szobra ott áll a fekete templom mellett Brassóban s minden +iskolaév végén Honterus-ünnepélyt rendeznek az összes szász iskolák, +amelyben részt vesz azonban a város apraja-nagyja. + +Valóban, rendkívüli szellemóriás lehetett az, aki ilyen óriási +tudományos és kulturális munkásságával egy egész kis nemzetet újjá +teremtett és új útra terelt. Igazán mondhatjuk, hogy nagy idők nagy +embere! + +_Fink Ida._ + + + + +Franklin Benjamin. + +A tizenhatodik században két nagy tábor állott egymással szemben +Nagy-Britanniában. A hitujítás kérdése lázította föl a lelkeket. Emiatt +és ekörül mozgott minden. Ez forgatta föl a trónusok és a kunyhók +békességét. + +Az egyik tábor az anglikánusoké volt: a katolikus színezetü nemzeti +egyház, a high church. A másikban Knox János tanítványai küzdöttek a +hitelvek egyszerüsítéséért, a tiszta, ó-keresztyén szellemhez való +visszatérésért. Knox hívei, a presbyteriánusok rövid uralom után +vereséget szenvedtek és számüzetésbe kellett menniök. + +Buzgóságukat és hitükhöz való ragaszkodásukat semmi sem bizonyítja +ékesebben, mint az az elhatározásuk, amellyel búcsut mondottak +szülőföldjüknek és a kedves hazát föláldozták a még kedvesebb hitért. + +Sok száz család vándorolt ki ekkor a győztes anglikánusok kitiltó +törvényei elől az új világrészbe: szegényen, elhagyottan, de büszke +öntudattal, tiszta erkölcsökkel, szorgalommal és szilárd hittel +fölfegyverkezve. Szembeszálltak a termeszet vadságával és az indiánus +őslakók furfangjával, hogy új hazát, új államot és új szellemi világot +teremtsenek. Ezek között az erős lelkü kivándorlók között volt egy +szerény gyertya-öntő, Franklin Jozsué, akinek 1706-ban született +tizenötödik fia: az emberi nemnek egyik büszkesége, Franklin Benjámin. + +A halhatatlan Franklin mindössze egy évig járt iskolába. Atyja +szegénysége miatt nem taníttathatta tovább, csak egyéniségének nemes +példájával vezette és irányította. + +Megismerte a fiu az iparosok műhelyeit, ahol rendre minden iparág +ügyességeit elsajátíthatta. Volt egy ideig atyja mellett gyertya-öntő +is, mígnem végre a betüszedő-mesterség mellett állapodott meg. Egy +darabig bátyja műhelyében, majd egy Keimer nevü könyvnyomtatónál +dolgozott. Rövid ideig Londonban tartózkodott, azután hazatért és önálló +nyomdát nyitott Philadelphiában. Szorgalmával, kitartásával és +szerénységével csakhamar meggazdagodott és jó hírnévre tett szert. Ő +gyártotta Amerikában az első papirospénzt, New-Yerseyben. Emellett még +mindig a legnagyobb egyszerüségben élt. Maga szállította haza taligáján +a nyomtatáshoz szükséges papirost és korán reggeltől késő estig +dolgozott. Pihenő óráiban is folyton olvasgatott és tanult. Saját +szorgalmával ismerte meg a modern és a klasszikus nyelveket. + +Nyomdájában naptárt készített és hírlapot indított. Bonhomme Richard +álnév alatt szerkesztett naptára huszonöt éven át tanítómestere volt az +amerikai falusi népnek. És ami tapasztalást az értelem, gyakorlatiasság +és becsületes élet terén gyüjtött, azt a _Vagyonosság útja_ címü +könyvében adta át a nyilvánosságnak. Bölcs epigrammái csakhamar +közmondásokká váltak és ma is élnek a yankee nép ajkán. + +Később papirgyárat alapított, hogy az angol papiros behozatalát +megszüntesse. + +Volt gyáros, kereskedő és póstamester. + +1730-ban megházasodott és ekkor már eléggé vagyonosnak vélte magát arra, +hogy a könyvnyomtatást munkásainak átengedve, a tudomány és a politika +terére lépjen. + +A pennsylvaniai törvényhozó testület titkárává választotta. A kormányzó +bizalmas tanácsadóul kérte maga mellé. 1743-ban tudományos társaságot +alakít. Bölcsészeti elveket dolgoz ki és alapvető kisérleteivel +bevilágít az elektromosság titokzatos tanába. Mire a londoni tudományos +társaság aranyérmével tünteti ki. + +Ebben az időtájban fejlődtek ki azok az ellentétek, amelyek az amerikai +gyarmatokat szembe állították az anya-állammal. Nehéz, küzdelmes és +válságos évek következtek az új haza népére. Bölcs közvetítőkre és +vezérekre volt szükség. Meg kellett próbálkozniok a békés megoldással. +És amikor ez lehetetlenné vált, – az önállóság rögös útjára kellett +lépniök. Békében és háboruban mindenütt a legelsők között találjuk most +is Franklint, aki hősiesen megvívta küzdelmét új állama szabadságáért és +megalapozta az Unio alkotmányát. Vagyonával támogatta az állam +pénztárát. Ő maga pedig követségbe indult, hogy megnyerje egész Európa +rokonszenvét, hogy hatalmas államokat szerezzen honfitársai küzdelméhez +szövetségesekül. + +Eripuit caelo fulmen, sceptrumque tyrannis. + + Villámot hárita el égből + S kormánypálcát zsarnoki kézből. + +Ezzel a jellemző mondással kísérték sírjába gyászoló tisztelői 1790-ben. + +Magyarországi izlés szerint bizonyára az a vonás a legmeglepőbb Franklin +karrierjében, hogy ő nyomdászinasból lett tudóssá és nagy államférfiuvá. +Uri osztályunk nehezen tudná megbocsátani Franklinnak azt a +szépséghibát, amely pályája kezdetéhez fűződik: a kezeihez tapadó +nyomdafesték szagát. Pedagógusaink pedig elszomorodva csóválják a +fejüket, hogy ugyan mi válhat az olyan ifjuból, aki csak egy évig jár +iskolába és még csak latin grammatikával sem élesíti eszének +veleszületett tompaságát. + +Igy itélték volna meg Franklint, ha Magyarországon születik. És éppen ez +a fonák itélet az oka annak, hogy nálunk Franklinok ma sem születhetnek. + +Még száz esztendőre van szükségünk, hogy a slöjd útján megtanuljuk azt, +miszerint a kéz ügyessége az életrevalóság első kelléke. De még ki tudja +hány száz esztendő telik el addig, amíg a magyar fiu azt is megtanulja, +hogy a kézi munka még akkor sem szégyen, ha kezeinket bemocskolja, még +akkor sem, ha utcát söprünk, vagy kapálunk. + +A XVIII. század elején még New-Yorkban nem volt könyvnyomda. Angliából +hozatták a könyveket, a naptárt és a hírlapokat. 1723 szeptemberében +jött ide Franklin, mint betüszedő. Mivel munkát nem talált, +Philadelphiába ment, ahova egy halászbárkán nagy nélkülözések közt, +zsebében egy tallér és egy shilling vagyonnal érkezett meg. Itt öt év +alatt annyi pénzt szerzett, hogy maga nyithatott nyomdát. Megtanulta a +betüöntést is. Pontosságával és lelkiismeretes, izléses munkájával +kivívta az elsőséget és több állam bankjegyek nyomtatásával is megbízta. +A vagyonosodás nem tette őt önzővé. Sőt gondoskodott arról, hogy a +könyvnyomtatás iparával mások is boldoguljanak. Ügyes munkásokat +képzett, akiket aztán más városokba küldött nyomdát alapítani. Hat évig +társuk maradt és a fölszerelésért, amit nekik nyujtott, – a haszon +egyharmadát tartotta meg. Igy lett a megteremtője Amerika nyomtató +iparának és egyuttal irodalmának is. + +Naptára 10.000 példányban kelt el évente és pedig nemcsak pénzért, hanem +rongyokért is, amelyekből aztán papirost gyártott. Kerek harminc évet +töltött Franklin az ipar terén. Élete delén lépett új pályára. De ezt a +harminc évet nem töltötte hiába. Nemcsak bevezetője, előszava ez a rész +az ő élete történetének, hanem alapvető, héroszi munkálat, amelynek +hasznát látta ő is, nemzete is. + +Nagy állam csak munkás kezeken épülhet föl. A nyomdász Franklin +megszerzi anyagi függetlenségét, gyakorlati készséget és tapasztalatot +gyűjt, – de egyben példát is ad nemzetének, amelyet új iparágakkal +ajándékoz meg. Csak a munkában szerzett képességekkel és a munkával +szerzett közbecsülés erejével indul nyilvános pályájára, az emberiség +boldogulásának szolgálatára. + +Az iparos évek hosszu sora Franklin életének szilárd, hatalmas, tápláló +gyökere, amelyből aztán a világhírü férfiu egyénisége úgy emelkedik ki, +mint egy óriás fatörzsnek áldásos koronája. + +A polgártársak tisztelni és becsülni tanulták az iparos Franklin +erényeit és többször kérték, hogy vállaljon valamely közhivatalt. De +Franklint nem a hiuság vezérelte és a fölajánlott kitüntető megbízásokat +többször elháritá, mígnem maga is elérkezettnek látta az időt arra, hogy +élete hátralevő részét embertársai javára szentelje. + +Az északamerikai angol gyarmat ez időtájt erőteljes fejlődésnek indult. +Az angolok nagy szerencsével fejlesztették külső birtokaikat és a +gyarmatosításban már régóta legerősebb versenytársai lettek a +spanyoloknak, akiket kapzsiságuk vezérelt. A német és francia +gyarmatosítás is gyöngének bizonyult a britteké mellett, amit egy +francia író úgy jellemzett, hogy a német gyarmatban van gyarmatos, de +nincs föld, a franciában van föld, de nincs hozzá gyarmatos, ellenben a +brittnek gyarmata is van, gyarmatosa is. + +A nagy gyarmatpolitikát drága leckével: az amerikai gyarmatok +elvesztésével tanulta meg Anglia. Mert régebben ő is a kizsákmányolás +elvét követte. Nehéz idők jártak az amerikaiakra akkor, mikor Franklin a +pósta főigazgatója lett. Közpályája legelső lépésével mindjárt olyan +állásba jutott, amely őt a gyarmatosok érdekeinek védelmére és az +anyaállammal való közvetítésre hivatta. + +Nagy érdemeket szerzett ott a pósta-intézmény tökéletesítésével és +bölcseségét birói és aldermani ranggal is jutalmazták. A pennsylvániai +tanácsnak csakhamar ő lett a lelke és vezetője. + +Az európai zavarok miatt védetlenűl maradt Pennsylvániában ő szervezte +az első nemzetőrséget. Az indiánusok és a kanadai franciák elleni +védekezés céljából szövetségbe akarta vonni a tizenhárom amerikai angol +gyarmatot, de tervét a kormány ellenezte és inkább maga adott némi +katonai véderőt. Csapatát az európai harcmodor miatt megverték, de a +gyarmatok függetlenségét megmentette Franklin és az ifju, hős Washington +György, a virginiai mérnök, aki itt kezdette katonai pályáját. + +Most már a pennsylvániai tanács készséggel megszavazta a hadi adót és +ezredesévé a határt védelmező Franklint nevezte ki. De a kormány +megsemmisítette a határozatot és egy tábornokot küldött ki védelmükre. + +Nagy ügyességgel oldotta meg Franklin a gyarmatalapító Penn család +elleni pört, amelyért Londonban polgártársai megbizottjaként megjelent. +Ő pendítette meg ugyanekkor az angol politikusok körében Canada +meghóditásának tervét. Mikor szülőföldjére az angliai küldetésből +visszatért, a legnagyobb hála és elismerés fogadta. A Penn család ugyan +kibuktatta a képviselőségből, de polgártársai mint tartományi ügyvivőt +küldötték újra Londonba. + +Ekkor történt, hogy a britt kormány a gyarmatra bélyegadót vetett ki, +anélkül, hogy ehhez a gyarmatosok polgári jogaik szerint hozzászólhattak +volna. Erre a csapásra a gyarmatok azzal feleltek, hogy szövetséget +kötöttek az angol áruk bevitele ellen. Ellenállásuk megbuktatta a +kormányt és Franklin ékesszólására a kamara visszavonta a +bélyegrendeletet. + +De nemsokára újabb adók következtek, amelyekre a gyarmatok konventje új +áru-boykottal felelt. + +Az ellentét Anglia és gyarmatai között napról-napra élesbedett. Az +amerikaiakban fölébredt az anyaország elleni gyűlölködés és most még +több tartomány fordult Franklinhoz és bízta meg őt Londonban +képviseletével. Ő már ekkor látta a bekövetkezendő szakadást, de azért +mindent elkövetett, hogy Angliát eljárásának igaztalanságáról meggyőzze. + +Fölszólalásaival nem ért célt, sőt most már személye ellen is gyanakodni +kezdettek. Gúnyolták, üldözték és anyagilag is megrontani törekedtek. +Póstaigazgatói állásától megfosztották. + +Ezalatt a kormány erőszakossága a tengeren túl is kihívta a nyilt +ellenállást. Megkezdődött a szabadságharc. Az 1774.-i Philadelphiában +összegyült kongresszus elhatározta, hogy védekezni fog a támadások ellen +és jogai védelméért a királyhoz és az angol néphez fordul. + +Megbizottja ismét Franklin volt, aki Anglia politikusaival 17 pontban +közölte, hogy milyen föltétellel lehetne a békét helyreállitani. Minden +hiába volt. A szenvedélyek útjára tévedt parlamentet még Chatam lord +bölcs és ideális fölszólalása sem tudta visszatartani attól a +határozatától, amellyel Massachusets tartományt lázadónak mondotta ki és +a gyarmatok leigázására hadat küldött. + +Franklin ellen elfogató parancsot adtak ki és csak ügyes előrelátásával +menekülhetett vissza hazájába. Ott a polgárság élén munkához lát a +kongresszusban. S mivel az angol parlament kizárá őket a király +békéjéből – erre méltó feleletül 1776-ban kimondják az Egyesült-Államok +függetlenségét. + +Megszületett az új nemzet és megalakítá az Egyesült-Államok szövetségét. + +Az egyes államok alkotmányt szerveznek. Pennsylvania alkotmányát +Franklin eszméi szerint az ő elnöklése alatt működő konvent +szerkesztette meg. + +Mikor a háboru a szervezetlenség és a pénzhiány akadályai mellett +sikertelenül indult és az unionisták vereségeket szenvedtek, – megint +csak Franklin volt az a férfiu, akit a közbizalom segitőül kért és +küldött Európába. + +Ezuttal Franciaországhoz folyamodott, ahol nagy lelkesedéssel fogadták +és már a politikai helyzetnél fogva is megvolt a hajlandóság arra, hogy +az Uniót támogassák és számára piacot nyissanak. Passyban telepedett le, +ahol kilenc évig élt a francia szellemi élet legkiválóbbjainak +társaságában és barátságában. Igy nyerte meg ügyének előbb a +közvéleményt, majd később a kormányt és időközben Amsterdammal, +Berlinnel és a spanyol kormánnyal is összeköttetést nyert. + +Washington és Gates hadi sikereinek hírére XVI. Lajos elhatározta, hogy +nemcsak közvetve, hanem nyíltan is támogatja a fölkelőket és velük +Franklin útján szövetségre lép. + +Versaillesban az udvar nagy ünnepélyességgel fogadta az agg, tudós +államférfiut és itt az uralkodó szóval is megpecsételte a szerződést. +Ezután Párisba megy, ahol Voltairerel ismerkedik meg és a nép +csodálattal látja a két nagy szellemben az ó- és az újvilág ölelkezését. + +Anglia első béke-ajánlata már a franciaországi tárgyalások alatt +érkezett Franklinhoz, de ezt nem fogadhatta el, mert csak a régi +állapotot hozta volna vissza. A kiengesztelő billeket is +visszautasította és kijelenté, hogy a béke egyetlen föltétele az, hogy +Anglia ismerje el az Unió függetlenségét. + +A háboru tovább folyt, de most már a franciák s egy évvel később a +spanyolok és a németalföldiek is csatlakoztak a támadókhoz, úgy hogy +Anglia kénytelen volt hadait a Föld minden részében szétszórva, +védekezni. A küzdelmet Washington győzelme döntötte el York-Town mellett +és a britt miniszterium újból, most már harmadszor is alkuba lépett +Franklinnal. A nagy háboruság a párisi békével 1783-ban ért véget. Ez +lőn a méltó koronája Franklin politikai pályájának. Még néhány európai +állammal kötött kereskedelmi szerződést s aztán visszatért hazájába, +ahol ismét nagyon is szükség volt a nagy aggastyán bölcseségére. + +Az új állam óriási gépezetét végleges formába öntötte az alkotmányozó +gyűlés, amelyen Washington elnöklése alatt Franklin is részt vett, mint +Pennsylvánia állam elnöke. Az egyhangu határozat kedvéért lemondott +ellenvéleményéről és az igazi bölcs boldogságával szemlélte, miként +válnak valóra egész életének vágyai, nagy törekvései. Boldogan és +megnyugvással láthatta születésében és fejlődése első éveiben édes +hazáját, azt a hatalmas államegységet, amelynek megalkotásában senki sem +szerezhete több érdemet, mint az egykori nyomdászinas, – a világhóditó +politikus. + +Szép és dicső történet ez. + +De vannak életében olyan fejezetek, amelyek akkor is halhatatlanná +tennék nevét, ha a história mezején nem jutott volna részeül ilyen +magasztos föladat. Ilyen az a hét év, amelyet fizikai búvárlatokra +fordított. + +Negyven éves korában történt, hogy egy Spence nevü doktor Skóciából +jőve, fizikai előadásokat tartott Bostonban. Kisérletei fölébreszték +Franklin érdeklődését, aki a philadelphiai könyvtárban a Collinsontól +kapott műszerekkel maga is kisérletezni kezdett. + +Az experimentálás akkoriban olyan divatos volt, mint ma az aviatika. Még +a hadaktól dúlt Erdély földjére is elterjedt. 1629-ben hívta meg Bethlen +Gábor Bisterfeldet, a kitünő német fizikust Gyulafehérvárra, ahol az új +fejedelmi iskola csakhamar elhíresedett csodálatos mágiai +mutatványaival. 1709-ben Simandi tanít kísérletező fizikát Sárospatakon. +1725-től marosvásárhelyi Tőke István Nagyenyeden. Tőke írja hazánkban az +első illusztrált kísérleti fizikát.[1] A híres Hatvani pedig épen +Franklinnal egy időben rémítgeti jámbor hallgatóit ördöngős +kisérleteivel – Debrecenben. + +Hawksbee már megszerkesztette az első elektromozó gépet, amely az üveg +dörzsölésével állított elő elektromosságot. De egyelőre a kellő +alapismeretek hiánya miatt nem tudtak tovább haladni ennek a sajátságos +új tüneménynek a megismerésében. Az első lépés az volt, hogy Gray +kimutatta az elektromosság vezethetőségét. Majd Wheelerrel együtt rájött +arra, hogy bizonyos anyagok vezetik az elektromosságot, – mások nem +vezetik, sőt elszigetelik. Dufay már megismerte az elektromosság két +külön nemét, – amelyek egymást taszítják. Canton amalgammal tökéletesíté +elektromos gépét. Föltalálták, hogy az elektromosságot leydeni +palackokba lehet gyűjteni. És egyesek már battériákat is szerkesztettek. + +Idáig jutott az elektromosság tana akkor, mikor Franklin a pennsylvániai +könyvtárban kisérleteihez látott. Hogy nagyobb mennyiségü +elektromosságot gyüjthessen, – mindenekelőtt láncos battériát +szerkesztett több leydeni palack összekapcsolásával. Tehát már első +lépésének szerencsés találmány lőn a jutalma. Megismerkedett az idevágó +irodalommal és tapasztalatait levelekben kezdé közölni. Iratait Buffon +lefordította franciára s most már Európaszerte elterjedt a híre. A Royal +Society tagul választotta és 1753-ban aranyéremmel tüntette ki. + +Egyik kisérletében észrevette azt, hogy a leydeni palack külső +fölszínének fémburkolata, „fegyverzete“, – ha a palackot +elektromossággal töltötte meg, – vonzó hatással volt a selyemszálon +függő elektromozott parafagolyócskákra. Ellenben a belső „fegyverzet“ +ugyanekkor a golyócskákat eltaszítá. Ebből azt következtette, hogy a +palack két fémfölületében különnemü elektromosságnak kell lennie. Ezen +az alapon elektromos ingát is szerkesztett. A különnemüségből pedig az +elektromosságot akként magyarázta, hogy az elektromozás alkalmával egyik +test fölös elektromosságot nyer, a másik veszíti elektromosságát. Innen +származik a „tevőleges“, positivus és a „nemleges“, negativus +elektromosság elnevezése. A magyarázat, az elmélet azóta, – mint tudjuk +– változott, de már ebben a formájában is nagy lendületet adott a +búvárkodásnak. + +Szerinte a leydeni palackban az elektromozás után is csak annyi az +elektromosság, mint annak előtte volt, mert a belső fegyverzet éppen +annyi elektromosságot nyert, amennyit a külső ugyanakkor veszített. A +megzavart egyensuly helyreállását a két fegyverzet közé eső üveg gátolja +meg. De az egyensuly a két fegyverzet összekapcsolásával ismét +helyreáll, mert a palack ilyenkor „kisül“. Mindezt kisérletekkel is +igazolta. + +A palack és az elektromozó gép működésében többen tapasztalták, hogy a +földdel fémdrót útján össze kell kötni a gépet, – ha azt akarjuk, hogy +jól működjék. Ebből azt magyarázták, hogy az elektromosság a földből jut +a gépekbe. Franklin megfordította ezt a magyarázatot. Szerinte a gép +üveggolyójába csak annyi elektromosság gyűlhet, amennyit a dörzsölőszer +veszít. Ez a veszteség pedig csak úgy lehetséges, ha a drót alkalmat ad +arra, hogy a dörzsölőszerből az elektromosság a földbe vezettessék. + +Mindezek a fejtegetések az elektromosság elméleti megértésében vitték +előbbre a tudományt. De nem kevésbbé becses az a kisérlete, amellyel +bebizonyította, hogy a villám is elektromos tünemény. Evégre elektromos +sárkányt szerkesztett, amellyel elektromos szikrákat csalt le a +felhőkből. Ennek alapján szerkesztette meg a ma is széltében használt +villámháritót, amely összes találmányai közül a legnépszerűbb, +legismeretesebb. Hegyes háritóinak elméleti magyarázatát is adta és egy +polemiában erélyesen megvédte a Wilson-féle gömbösvégü háritókkal +szemben. Szerinte a villámháritó főérdeme az, hogy nemcsak a beütő +villámot vezeti le a földbe, hanem elkerüli a beütést a légköri +elektromosság állandó levezetésével. + +Egyéb elektromos kisérleteit és vizsgálatait fölösleges részleteznünk, +hiszen elég érdeme már magában az is, hogy a légkör elektromosságát +megismerve, új tudománynak nyitott utat, az elektromosság tanát pedig +örökbecsü tapasztalatokkal és magyarázatokkal öregbítette. + +Fölfedezéseivel az egész művelt világ elismerését, tiszteletét és +háláját nyerte meg. + +Mélyen érző lelke gyermekkorában költői kisérletekben kereste örömét. +Később a munkásélet tapasztalatain, a közélet küzdelmein és a tudomány +szolgálatán keresztül eljutott az emberi értelem legmagasabb régióiba, a +filozófia birodalmába. Életbölcsességének alapjait kora ifjuságában +fejleszti ki csodálatos rendszerrel, valóságos önnemesítő erkölcsi +traininggel. + +Gyermekkorában egyszer nagyon megtetszett neki a vásárban egy síp, +amelyért mindent odaadott, ami a zsebében volt. Otthon megmagyarázták +neki, hogy a sípot sokkal olcsóbban is megszerezhette volna. Erre +gondolkodóba esett és az első tanuságot sohasem feledte el életében. +Sokszor emlegette, hogy: „ne adjunk igen sokat a sípért“. Elmélkedő +hajlamát mutatják első legkedvesebb olvasmányai: Mathernek a jótettekről +és Defoenek a tervekről irott könyve. Később Locke-ot, Addison +Spectator-ját és Xenophon Sokratesét olvasgatta. Az okoskodás eleinte +vallástagadásra vezette. De rövid ifjukori tévelygése után szilárd +meggyőződésévé válik, hogy „a fődolog a boldogság elérésére igaznak, +őszintének és becsületesnek lenni“. Elhatározza, hogy ő eléri ezt és +evégből megírja bölcsészetből fakadó vallástanát „Hitvallások és vallási +cselekedetek“ címmel. Megállapítja, hogy az igazi tökéletes élethez +tizenhárom föltétel szükséges: mértékletesség, hallgatás, rend, +határozottság, egyszerüség, munkásság, őszinteség, igazság, mérséklet, +tisztaság, nyugodtság, tiszta erkölcs és alázatosság. Föltételei +értelmében rovatos naplót szerkeszt és abban ellenőrzi maga saját +tetteit és szigoru birálatot mond nap-nap után, hogy miben vétett egy +vagy más föltétele ellen. + +Sokan tanítottak már erényekről, erkölcsökről, de Franklin az első +bölcs, aki nem másokat leckéztet, hanem önönmagát neveli jobbá, +tökéletesebbé – embertársai javára. Erkölcstanának mérhetetlen becsét +életének példájával igazolta. + +Filozófusnak látjuk Franklint akkor is, amikor hírlapját szerkeszti, +amelyben politikai és erkölcsi nevelője lesz népének. Ezt a munkát +folytatja később Bonhomme Richard álnévvel kiadott naptárában, amely +olyan népszerüvé vált, hogy sokaknak ez volt egyedüli olvasmányuk. Ebből +tanult a falusi nép gazdaságot, egészségtant, állattenyésztést és józan, +becsületes gondolkodást. Bebizonyítá, hogy a becsületesség a +leghasznosabb. Elvei példabeszédekké váltak és összegyüjtve „A +vagyonosság útja“ címü munkájában jelentek meg. + +„A tapasztalás iskolát tart, ahol a leckék drágák, de az oktalanok is +tanulhatnak.“ + +„Oly lassan jár a restség, hogy a szegénység hamar utoléri.“ + +„Az élvezet azok után fut, akik kerülik.“ + +„A gőg bőséggel reggeliz, szegénységgel ebédel, szégyennel vacsorál.“ + +Igy tanított Franklin, a bölcs. Erkölcstanának utolsó pontját pedig +ezzel végzi: + +„Utánozd Jézust és Sokratest.“ + +1727-ben Philadelphiában bölcsészeti klubot alapított, amely csakhamar +élénk virágzásnak indult és fiók-klubokat szervezett az egész országban, +amelyek mind az ő szellemében működtek. + +Franklin filozófiája elsősorban ethikai irányu, de nem kerülheti el +figyelmünket az ő logikai és dialektikai törekvése sem. Kora ifjuságától +fogva tudatában volt annak, hogy írói tolla csupán az egyszerűség és +világosság meggyőző érveivel arathat sikert. Így lett gyakorlati +logikussá műveiben, amelyek valóban mindig meggyőző erejükkel hatottak. +Ez volt egyik rúgója tudományos sikerének is, ahol nem egy vitában +kellett helyt állania. És ez bizonyult be jogtudományi működésében és +politikai irataiban is. + +Első angliai küldetésekor élénk eszmecserét folytatott a jogtudósokkal a +gyarmatok önmegadóztatási jogáról és ebben a tárgyban kiadott iratai +olyan meggyőző erővel és olyan alapos tudással tüntek föl, hogy +ellenfelei sem tagadhatták meg elismerésöket. Az oxfordi egyetem +1762-ben tisztelete jeléül jogtudorrá avatta. + +Csak egy ellenfél maradt, akit érveivel nem tudott meggyőzni: az angol +kormány. Ezen a ponton vereséget szenvedett Franklin logikája, de +erkölcsi egyénisége annál nagyobb diadalt aratott. + +Igazi bölcsnek bizonyult már akkor is, mikor Massachusets államot +képviselte az angol államtanács előtt lefolyt pörben. A lordok +kihasználták nehéz helyzetét és hogy népszerűségét lerontsák, – +szembeállítottak vele egy éles nyelvű, szemtelen prókátort és maguk is +jókat nevettek a nagy férfiu kigúnyoltatásán és megrágalmaztatásán. Ő +nyugodtan hallgatta és tűrte végig. A beszédre nem válaszolt. Csak +annyit jegyzett meg utóbb, hogy „szép beszéd, de a vevő még nem fizette +meg teljesen; lehet, hogy többe fog kerülni, mint gondolná.“ Jóslata +beteljesedett, mert a gyarmatok nemsokára ugyancsak megfizettették az +árát ennek a beszédnek. + +Egy klasszikus bölcshöz méltó volt az a viselkedése is, amikor az angol +parlamentben hallgató szemlélőként kellett jelen lennie a hazája sorsa +fölötti döntésnél. + +Fönséges drámai erejü jelenet lehetett. + +Az indulattól elvakult többség élén Sandwich lord miniszterelnök a haza +legdühösebb ellenségének nevezi a korláton kívül álló Franklint, aki +nyugodt méltósággal tűri a támadást, melyre nem válaszolhat. + +De föláll a kisebbség vezére, az agg lord Chatam és kimondja, hogy ha ő +első miniszter volna, szégyen nélkül hívna segítségül olyan férfiút, +„aki annyira jártas az amerikai dolgokban, mint az, akire az imént oly +sértőn tétetett vonatkozás; azt a férfiút, akinek tudományát és +bölcsességét egész Európa a legnagyobb mértékben tiszteli; s aki nemcsak +az angol nemzetnek, de magának az emberi természetnek dicsőségére +válik.“ + +Franklin egész lénye filozófus. Filozófiával tűri a csapásokat és +filozófiával „Erkölcsi algebrájának“ mérlegével dönti el a +legbonyolódottabb kérdéseket. A bölcsesség tette életét boldoggá és +szerencséssé, egyéniségét szeretetreméltóvá, stílusát meggyőzően +szellemessé. + +Irói modorára jellemzők azok a sorok, amelyeket La Fayettenak, az +amerikai szabadságharcban segítő francia tábornoknak írt, mikor az Unio +nevében díszkarddal ajándékozta meg Havreban: + +„Uram! A kongresszus érezvén, – mily szolgálatokat tett ön az +Egyesült-Államoknak, de képtelen lévén azokat méltóan megjutalmazni, – +elhatározta, hogy díszkardot ajándékoz önnek, hálája csekély jeléül. Azt +parancsolta, hogy e kard illő jelszavakkal legyen fölékesítve. Néhány +jelenet van ábrázolva rajta, amelyben ön bátorságával, magatartásával +magát kitűntette. Ezek és néhány allegóriai alak – mind remekül készítve +– teszik főkép a kard becsét. Ama kitűnő művészekkel, – kiket +Franciaország bir – mint látom, mindent könnyü kifejezni, csak egyet +nem: azt, hogy mennyire meg vagyunk hatva érdemei által és mennyire le +vagyunk önnek kötelezve. Ezt nem allegóriai alakok, de még élő szavak +sem fejezik ki.“ + +Egy ízben Hartley Dávid figyelmezteti, hogy ha soká késik az angolokkal +való békét megkötni, élete is veszélyben forog. Az agg bölcs így felel: +„Hosszu életet éltem már, nem becsülöm sokra azt, ami belőle még hátra +van. Mint a posztókereskedő, akinek a végből csak egy darabkája maradt, +kész vagyok azt mondani: „Ez a vége, nem akarok önhöz szűk marku lenni: +vegye azon az áron, ahogy akarja.“ + +Mikor az angolok első békekérésére azt tanácsolta, hogy ismerjék el az +Unio függetlenségét, így kezdte levelét: + +„Azt állítja Ariosto, hogy minden, ami a Földön kárba vész, – a Holdba +kerül. Eszerint sok jó tanács lehet a Holdban, mert ugyan sokat adtam és +vesztegettem ebben az ügyben. Mindazonáltal adok még önnek kérésére egy +kis tanácsot, habár éppen nem várom, hogy kövessék. Csak Isten teheti, +hogy a jó tanács mellett megadja az okosságot is, amely annak +fölhasználására képesít.“ + +Amikor pedig a Franciaországgal megkötött szerződés elvágta az +anyaországhoz való visszatérés útját, – ezt a változást így jellemezte +az angol követ előtt: + +„Amerika kénytelen volt magát Franciaország karjaiba vetni. Erényes és +kötelességtudó leány volt ő. De gonosz mostohája kicsapta a házból, +bemocskolta hírnevét és életét is fenyegette. Barátai azt óhajtották, +hogy tisztességgel férjhez menjen. Azt hiszem, hogy amilyen jó és +becsületes leány volt, éppen olyan jó és hasznos feleség válik belőle. +Sokáig fogja még siratni az a család, amelynek köréből olyan méltatlanul +kihajtották.“ + +Azt mondják, hogy a bölcsek az emberiség legnagyobb jóltevői. A bölcsek +jóra, igazra, boldog életre tanítják az emberiséget. És éppen ez az, ami +a nagy Franklin érdemei között a legelső, mindent magában foglaló. + +Megajándékozta nemzetét iparral, gazdasági önállósággal, postával, +iskolával, könyvtárral, irodalommal, tudománnyal, áldásos +találmányokkal, jóléttel és szabadsággal. + +És megajándékozta nemzetét és az emberiséget a férfias kitartás, +szorgalom és csodás sokoldalúságnak olyan példájával, amely üdvözítő +fényként él örökké és vezérel bennünket a tökéletesség felé. + +Ő nem dicsekedhetett nemesi származással, ranggal, öröklött vagyonnal. +Bűzös betüszedő műhelynek homályos zugából tört elő a magasba csodálatos +erejével. + +Gondos nevelésnek, oktatásnak hosszúra nyújtott iskoláit nem járta. De a +maga szorgalmával megszerezte a legszélesebb körü tudást, a legmélyebb +műveltséget. + +Ódon falak közé zárkózva nem sillabizálta avult korszakok elsárgult +krónikáit. Nem tudakolta a mások véleményét, hanem saját szemével +olvasta ki a nagy természet törvényeit, dörgő, villámló fellegeknek +csodás titkait. + +Európai udvaroncoknak túlművelt finomkodásait, cifra díszruháit föl nem +ölté soha. De egyszerü szava, szerény polgári egyénisége hódolatra +kényszerítette hatalmas királyok fényes udvarait. + +Nem volt világverő hadvezér. De bölcsességével világot hódított. + +Nem igázott le országokat, de szabadságot szerzett népének. És +megnyitotta az emberiségnek a boldogulás útját. + +Új világ fia ő, új világot teremtett. + +Élete fényesen emelkedő üstökös-pálya, dicsőséges küzdelem, – igazi +karriér. + +_Dr. Szilády Zoltán._ + + + + +Cuvier. + +Kevés helye van a mi Földünk fölületének, amely olyan sok időt látott +volna, mint a régi jó Normandia és Bretagne. Az ifju Franciaországnak ez +a két virágzó félszigete a Seine torkolata alatt, Britannia felé +nyúlakodik, mintha újra baráti jobbot nyújtanának egymásnak ezek az +egykor elszakított ősföldek a közbe tolakodott tengeren keresztül. + +Ki hinné, hogy a hatalmas Kárpátok, a fenséges Alpok és az óriási +Himalája még csak bölcsőjükben ringatództak, mikor az az európai +őshegység keletkezett, amelynek utolsó maradványai, rögöcskéi egyebek +között a Normandiát és Bretagnet borító, ma alig néhány száz méternyi +magasságú dombocskák. Ki hinné? + +Tövig elkoptak az idő vasfogától, vagyis az örökjáró-maró víz koptató +munkájától az egykori hegyláncok. Nagyságukat és régiségüket csak az a +nehány apró kövesedett csiga hirdeti, amelyekből a földet búvárló +tudósok ezt a szép és igaz mesét kitalálták. + +Sajátságos, érdekes és változatos növényzet ékesíti az eltörpült hegyek +lankás oldalait. És a sziklás partok alatt a hideg Észak és a messze Dél +csodás tengeri szörnyetegei adtak egymásnak találkozót. + +Amilyen érdekes ez a bájos, ósdi vidék – anélkül, hogy valami nagyszerü +vonása volna, – éppen olyan érdekesek és sajátosak a lakói. + +Nyelvök élesen elüt a szomszédos Ile de France irodalmi francia +nyelvétől. Az őslakók alakították ezt a nyelvjárást, akik többé-kevésbbé +alkalmazkodva egyben-másban ma is őrzik régi szokásaikat, viseletüket. A +fényes, modern Páris szomszédságában ma is kövön süti a lepényt, mint +itthon a mi oláh szomszédaink és mint ahogy a kőkorszaki őslakók +sütötték. A bretagnei paraszt is falapáttal fordítja meg a lepényét, ha +a féloldala megsűlt. De a forgatója nem olyan ős fakés, mint a +marosmenti oláhé, hanem a régi gallus kardjának az utánzata fából. + +Ahol növény és ember, állat és kő – mind régi időkről regélnek, ahol a +természet ezernyi érdekességet kínál, – az a föld istenadta nevelőhelye +lehet egy természetbúvárnak. + +Normandia északi részében, Caen városka mellett fekszik Fiquainville, +ahol a XVIII. század végén d’Hericy grófnak volt birtoka. A gróf +1788-ban nevelőt keresett fia mellé s ismerősei ajánlatára Cuvier +Leopoldot hívta meg, aki azelőtt a híres Carlsschule növendéke volt +Stuttgartban.[2] + +Az ifju Cuvier francia protestáns családból származott, amelyet hitéért +üldöztek ki. Ő maga a württembergi Mömpelgardt városkában született és +már gyermekkorában szerette a természeti tárgyakkal való foglalkozást. +Kezébe került a francia „Brehm“, Buffonnak az állatos könyve s abból +kimásolgatta az állatok képeit, hogy aztán kiszinezhesse. Tanúlmányaiban +is a természettudományokat kedvelte. Így jut a Carlsschule kamarai +fakultására, ahol legkedvesebb tanára és barátja, a nála kevéssel +idősebb Kielmayer, a jóhírü anatomus. + +Mikor normandiai új otthonába megérkezett, első dolga volt, hogy a +környék érdekességeivel megismerkedjék. Tanítványaival nagy sétákat tett +a szabadban, különösen a tengerparton és tömérdek növényt, állatot +hozott haza. Ott aztán hozzálátott a gyüjtött holmi földolgozásához, az +állatok fölboncolásához. A természet tárgyairól tanított és közben +tanúlt ő maga is. Tapasztalatait levelekben közölte Kielmayerrel. + +Szemébe ötlöttek az ős kőzetrétegek kövesedett csigái, Terebratulái és +összehasonlítgatta azokat a ma élő fajokkal. A tengeri állatok +boncolásából pedig azt a tanúlságot vonta le, hogy az öreg Linné +rendszere nagyon fölületes és sokban téves. + +Amíg ő csöndes búvárkodással tölti idejét Normandia partjain, azalatt a +szomszéd fővárosban véres események, rettenetes napok következének. A +zsarnokság ellen fölkelő nép 1790-ben beveszi és lerombolja a Bastillet. +Az ujító szellem 1791-ben elveszti nemes vezérét, Mirabeau grófot és a +köz hangulata a rombolás felé terelődik, a nemeseket üldözőbe veszik. + +1792-ben Danton öldököl. 1793-ban nyaktiló alá kerül maga Lajos király. +A mérsékeltebb Gironde-pártiak többfelé megelégelik már a vérontást és +ellene fölkeléseket szerveznek a vidéki városokban. Többek közt Caenben +is. + +De ezek a lázas forrongások nem érintik az ifju tudós kedélyét. Mint egy +új Archimedes folytatja cirkulusait és nemzete érzelmeitől annyira távol +áll, hogy német barátaihoz írott leveleiben kicsinylő és elitélő +megjegyzésekre fakad. + +A vidéki fölkelések ellen kegyetlen biztosokat küld a kormány s azok +vérbe fojtják az elégületlenséget. A köztársaságiak Carnot vezetése +alatt, a marseillaise hangjai mellett, védik a határt a betóduló támadók +ellen. De a következő évben, 1794-ben már önmagát fojtja meg a tomboló +rémuralom. Az őrjöngő Robespierre, annyi társa után maga is vérpadra +kerül és bekövetkezik a mérsékeltebb elemek uralma, a tömeg +lefegyverezése, a direktórium. + +Robespierre uralma elől sokan menekültek Párisból. Ezek között volt egy +Tessier nevü abbé, aki a fecampsi katonai kórház vezetését vette át és +fiatal orvosok számára kurzust nyitva, Cuviert kérte meg a botanika +ismertetésére. Előadásával akkora sikert aratott, hogy meghívták +Párisba. Ott már akkor ismerőse volt Geoffroy, a zoológus, akihez ő több +dolgozatát küldötte volt közlés végett. + +Igy került Cuvier a rémuralom lezajlásával Párisba, ahová az ifju +d’Hericy gróf is velement. Nemsokára elnyerte a Központi Iskolában a +természetrajzi, majd az egyetemen az anatómiai tanszéket. Alig néhány év +leforgása alatt az akadémia tagja lett és eközben nemcsak tanári +működésével, hanem tudományos munkáival is nagy hírnévre tett szert. + +Első munkájában a kupak-csiga (Patella) anatómiáját írta le. Párisban +már ottidőzése első évében nagyobb dolgozattal állt elő, amelyben a +férgek anatómiáját és rokonságát tárgyalta. „Férgek“ néven itt a +Linné-féle „Vermes“ csoportot vette és kimutatta, hogy a kitünő svéd +tudós, akinek rendszere akkoriban az állatvilágra nézve is irányadó +volt, – tévedett. A puhatestüeket nem lehet a férgek közé számitani, +mert ezeknek egészen más a belső szervezetök s a valódi férgeknek +semmikép sem lehetnek rokonai. Cuvier külön osztálynak és később külön +állattörzsnek tekintette a puhatestűeket. Kimutatta, hogy kopoltyuik +vannak és hogy mészhéjukat egy köpenyegnek nevezhető bőrredőjük izzadja +ki stb. A köpeny és a kopoltyuk szerint osztotta őket három főcsoportra, +– amint ma is tesszük: csigákra, kagylókra és lábasfejüekre. + +A következő években a puhatestüek vérkeringését, a Lingula, az Ascidiák, +a kagylók, meduzák és a rovarok anatómiáját, a madarak gégefőjét, a +bálnák halló és szagló szerveit és az emlősök agyvelejét írta le. E +eközben kezdé összehasonlító boncolástani leckéinek kiadását. (Leçons +d’anatomie comparèe 1800–1805.) + +Senki ő előtte ilyen irányban és ilyen alaposan nem foglalkozott ezzel a +tárggyal. A tudományos világot csak az ember boncolása érdekelte. És +senkinek sem jutott eszébe, hogy az ember s az állatok szerveit +összehasonlítsa és hogy ebből az összehasonlításból talán az ember +szervezetének tökéletesebb megértése is származhat. A belső szervek +összehasonlító szemléletét, a komparativus anatómiát csak olyan búvár +alapíthatta meg, aki számtalan különféle állat boncolása alapján nagy +áttekintést szerzett és nemcsak összefoglaló szellemi erővel, hanem +tiszta itélettel is rendelkezett. + +Ezek a képességek avatták Cuviert az összehasonlító anatómia atyjává. + +Aki Párisban jár, ma is meglátogatja és megbámulja azt az anatómiai +muzeumot, amelyet Cuvier alapított az állatkertben, a Jardin des +Plantesban. Egyetlen óriási terem az, amelyben egymás mellett látjuk az +ember, az oroszlán, a denevér, a bálna, a sas, a béka, a hal stb. +koponyáját. Összehasonlíthatjuk egymással ugyanazoknak az agyvelejét, +idegrendszerét stb. Máshol a különböző érző készülékeket, a szaporodás +szerveit, különféle állatok lélekző szerveit szemlélhetjük és +meríthetünk annyi tanuságot, hogy ha három tudós könyvét elolvasnók, +azzal nem érnénk többet. A terem közepét óriási tengeri emlősök +csontvázai foglalják el. A végén pedig ott áll Napoleon harci +paripájának a váza. + +Ez volt az első anatómiai muzeum. És még ma is a leggazdagabbak egyike. + +Úttörő szellemét dicséri az a tény, hogy az újonnan megismert anatómiai +igazságokat olyan módszerrel szemléltette, amely teljesen eredeti +fölfogásra vezetett. Nem elégedett meg azzal sem, hogy az egyes +szerveknek anatómiai szerkezetét földerítse, hanem mindig azt kereste, +hogy az illető szerv működése hogyan függ össze az egész állat életével, +többi szerveinek működésével. Például az emlősök lélekzését +összehasonlítja a rovarok lélekzésével. + +Kimutatja, hogy a rovar nem a száján, hanem az oldalán levő apró +nyiláskákon át vesz lélekzetet. Ezek a nyilások vékony csövecskékbe +vezetnek, azok elágaznak s így a levegő az egész testet át meg átjárja, +hogy a vért fölfrissíthesse. + +Tehát az emlősben a vér keresi föl (a tüdőben) a levegőt, a rovarokban +megfordítva: „mivel a vér nem képes a levegőt fölkeresni, a levegő +keresi föl a vért“. + +„A szervezet olyan egységes zárt egész, amelyben az egyes részletek nem +változhatnak meg anélkül, hogy az összes többi részek ne változzanak.“ +Igy kivánják ezt a „végső okok“, „a lét föltételei“. Tehát a szervek +változásaiban viszonyosság, kölcsönösség – mint Cuvier mondá: correlatio +áll fenn. Ez volt az első általános törvény, amelyet vizsgálatai alapján +leszűrhetett. + +És valóban így van. Ha valamely állatnak csülkei vannak, az rendszerint +növényevő és ennek megfelelően redős szerkezetüek a zápfogai. Ellenben a +csúcsos-tarajos zápfogak a ragadozó életmóddal járnak együtt. A ragadozó +pedig életmódjánál fogva nem járhat csülkös lábakon. Csak erős karmaival +foghatja el áldozatát és csak puha talpának zajtalan lépteivel +közelítheti meg. + +Így tehát ha csak egy részét látjuk valamely állatnak, abból már a +correlatio-elv segélyével következtetve, megmondhatjuk, hogy milyenek +lehetnek a többi részei. Cuvier egyetlen fogról is meg tudta ismerni a +legtöbb emlős állatot. + +Egy párisi élc szerint egy ízben a tudós Cuviert boncoló asztalánál +meglátogatta az ördög és el akarta vinni. Ő azonban az ördög csülkös +lábára nézve nyugodtan elutasította látogatóját és megmagyarázta neki, +hogy nem ijedhet meg tőle, mert a csülkös lények fogazata nem lehet +alkalmas húsevésre. + +Egy másik anatómiai alapelve akként alakult ki, hogy a szervek +jelentőségét vizsgálta. Meggyőződött arról, hogy vannak közöttük +jelentősebbek és kevésbbé jelentősek. A jelentősebb szervek rendesen +állandóbb alakuak. Ezt a törvényszerüséget a jellegek szubordinációjának +nevezte. + +Maga is tapasztalta azonban, hogy ebben a kérdésben könnyen téves +fölfogás keletkezhet, mert nagyon nehéz a szerveket jelentőségük szerint +egymás alá rendelő sorozatba állítani. Eleinte például a vérkeringés +rendszerét és a szaporodás szerveit tartotta a legjelentősebbeknek, +később az idegrendszert. + +Mialatt Cuvier boncoló asztalánál működött, nagy változások állottak be +Franciaország sorsában. A direktórium minden erőfeszités mellett is alig +tudta fönntartani tekintélyét. A royalisták folyton újabb küzdelmeket +provokáltak a régi rend visszaállitásáért. Csak akkor állott be ismét a +békés egyensúly, amikor az egyiptomi hadsereg győzelmes vezére, Napoleon +1799-ben visszatért Párisba és a direktórium tagjaival katonai uralmat, +konzulátust szervezett. Az első konzul nagyon jól értett emberei +megválasztásához. Mindjárt felköltötte figyelmét a fiatal tudós, akit +szorgalma, tudása, ékesszólása és lekötelező modora 1803-ban az akadémia +titkári méltóságára emelt. + +Bámulatos értelemről és áttekintő képességről tanúskodnak azok a titkári +jelentései, amelyeket ez időtől fogva évente az Institut elé +terjesztett. 1808-ban a császári egyetem tanácsosává lesz. Ebben a +megbizatásában jelentést tesz a császárnak a tudományok haladásáról. +Mire Napoleon őt bízza meg az összes iskolák egységes újjászervezésével. +Uralma hanyatlásában még egyszer kitünteti bizalmával: 1814-ben +államtanácsossává nevezi ki. + +Mialatt Cuvier az ország nevelési ügyeivel foglalkozott, állattani +kutatásait is tovább folytatta. Nem elégedett meg azzal, hogy anatómiai +tényeket állapított meg, hanem adatainak óriási halmazát általánosító +következtetések fölépitésére is tudta használni. És következtetéseivel +mindig a tények alapján maradt. Sohasem tévedett fantasztikus +spekulációkba, ami pedig nagyon is divatos irányzat volt az akkori +tudományos világban. + +Az anatómiában megállapított igazságok alapján új mederbe terelte az +állattant. Meggyőződött arról, hogy az állat belső szervezete sokkal +lényegesebb, mint a külsején látható részletek. Az ő idejében pedig +jóformán csak a külső részleteket ismerték és erre volt alapítva az +állatvilágnak az a beosztása, amelyet Linné közölt a Természet Rendszere +címü irányadó művében. + +Cuvier megvalósította azt, amit Linné csak elvként hirdetett, hogy a +természetes rendszert az állatok belső szervezetére kell alapítani. +(Divisio naturalis animalium ab interna structura indicatur.) Ez az elv +ma is érvényes és csak annyiban módosult, hogy ma már az állatok +fejlődését is ismerjük és figyelembe vesszük a rokonság kérdésében. + +A belső szervezet, a testalkotás alapterve szerint Cuvier négy tipusba +osztotta az állatvilágot. + +Első a _gerincesek_ tipusa: emlősök, madarak, csúszó-mászók (azóta a +kétéltüeket elkülönítették) és halak. Ez a csoport Linné első négy +osztályával azonos. A gerinces nevet pedig Lamarck ötletéből vette, aki +először nevezte az alsóbbrendü állatokat gerincteleneknek (animeaux sans +vertebres). Linné ötödik és hatodik osztályát a következő három tipusra +bontotta szét. + +Második tipus: _puhatestüek:_ kagylók, csigák, lábasfejüek. Még a +kacs-lábuakat is ideszámitotta, amelyekről azóta kiderült, hogy rákok; +csak a helyhez kötött életmód alakította őket kagyló-formájuakká. + +Harmadik tipus: _izelt állatok:_ rovarok, pókok, rákok. Ide sorolja a +gyűrüs férgeket is. + +Negyedik tipus: _sugaras állatok:_ tüskés bőrüek, polipok, meduzák. Ide +számította Cuvier a bélférgeket és az ázalékállatkákat, amelyek nem +sugaras szerkezetüek. Ezeket azóta a férgek és a véglények (egysejtüek) +körébe osztották. + +A mai állatrendszer tehát a Cuvier rendszerén épült föl. Az első +természetes állatrendszer fölállítása az ő érdeme. Nem kereste ő az +állatvilágban azt a folytonos láncolatot, azt az egységes tipust, +amelyet kortársai látni véltek. Csak a tényekre épitett. Nem ismerte még +a szervek bensőbb, szöveti szerkezetét, de ennek is fontosságot +tulajdonított. Állatrendszerét úgy tekintette, mint a természet alkotó, +formaképző tervezetét. + +Első rendszer-terve már 1798-ban megjelent: Elementáris Táblázat címü +dolgozatában. Összehasonlító anatómiájában tovább fejleszti rendszerét +és 1812-ben végleg megállapodik a föntebb közölt beosztásban. + +Az embert, Blumenbach példájára, mint külön rendet tárgyalja az emlősök +sorában. + +Ezt a rendszert alkalmazza nagy állattanában, amely tanítványai +közreműködésével, gondosan illusztrálva jelent meg Párisban, 1816-ban. +Hogy milyen népszerü munka lehetett a maga idejében ez „A Szervezete +Alapján Osztályozott Állatvilág“, azt mutatja, hogy még magyar fordítása +is van Vajda Péter tollából. + +Normandiai tartózkodása óta sokat foglalkozott Cuvier a kövült +állatmaradványokkal, amelyekről abban az időben nagyon bizonytalan +vélemények hallatszottak. Már Lionardo da Vinci, a híres festőművész +megmondotta volt, hogy a kövületek régen kihalt állatok maradványai. De +a köztudat még mindig a természet játékainak tekintette (Lusus naturae) +a föld alatt található csigákat, kagylókat és egyéb megmagyarázhatatlan +formáju köveket. + +Föltünően modern fölfogás nyilvánul a mi Benkő Ferencünk első Magyar +Mineralogiájában. Ő már 1786-ban, tehát jóval Cuvier előtt, helyes +magyarázatát adja a kövületeknek, sőt bizonyitékul használja őket az +erdélyi medence őstengerére nézve. A „kővé vált állatcsontok“ között +megismeri a mammutot, amelyet elefántnak mond. Ismeri a kövült halakat, +amfibiumokat stb. De még nem tud végképp szakítani az unikornisokkal, +kosszarvakkal (Ammonites), nyílkövekkel (Belemnites, Aprómenkő) és egyéb +mesés dolgokkal. + +Történtek akkoriban nagyobb tévedések is. A mammut csontjait óriás +ősemberek csontjainak nézték. Egy Scheuchzer nevü tudós pedig a +palarétegek közé lapítva, az emberéhez hasonló csontvázat talált. +Tüstént meg is állapította, hogy ez csak az özönvízben elpusztult +áldozatok egyike lehet. Egész Európát beutazta vele és az emberiség +bámulattal és borzalommal gyászolta meg az özönvíznek ezt a szomoru +tanúját. Véletlenűl Cuvier is meglátta Scheuchzer csodáját és alapos +csonttani ismereteivel azonnal leleplezte a tévedést. Bebizonyította, +hogy sohasem volt az ember, hanem csak egy óriási ős szalamandra +(amelynek azóta Andrias Scheuchzeri nevet adtak a tudósok). + +Páris környéke, amely a harmadkorban tenger-medence volt, csigás +rétegeivel sok érdekességet kínál s ez nem is kerülte el a Cuvier +figyelmét. Brogniart nevü tudós társával beutazta az egész vidéket s +vele együtt tömérdek kövült állatot gyüjtött. Ezeket aztán Brogniart és +Lamarck írták le. + +Ebben az időben történt, hogy a párisi Montmartre gipszbányájában +váratlanúl sajátságos emlős-csontokat találtak. Természetesen Cuvierhez +vitték őket, aki azonnal tisztában volt, hogy ezek nem ma élő, hanem a +maiaktól lényegesen különböző, kihalt állatok csontjai. Csakhamar azt is +látta, hogy a csontok a maiaktól annál inkább eltérnek, minél régibb, +vagyis minél mélyebb földrétegekből származnak. + +Az ásatásokat gondosan folytatták. Most már halomszámra kerültek a +csontmaradványok tudósunk dolgozó-szobájába. Évekig tartó munka +következett. A tömérdek csont közül ki kellett keresni az +egybetartozókat, amiben nagy segítségére volt Cuviernek anatómiai tudása +és különösen a korreláció elve. Így állitotta össze az első +ősemlős-csontvázakat, amelyek ma is féltve őrzött kincsei a párisi +természetrajzi muzeumnak. + +Mind csupa ismeretlen állat csontjai voltak. Cuvier adott nekik +tudományos nevet és pontos leírásukat terjedelmes munkában közölte +1812-ben. (Recherches sur les ossements fossile, des quadrupèdes.) + +A legtöbb csont patás ujju állat maradványának látszott. A Lophiodon a +mai tapir-félékhez hasonlított. E mellé állitotta Cuvier a +Palaeotheriumot, amelyet ma a ló ősének tekintünk, továbbá az +Anchitheriumot, amelynek minden lába három ujjal érintette a földet. + +Sokkal több volt a páros ujju, csülkös emlős csontmaradványa. Ezek közül +az Anoplotherium a mai kérődzőkhöz hasonlított. Az Anthracotherium a +vizilónak és a disznónak terjedelmes rokona, valószinüleg közös őse, a +Choeropotamus pedig a mai disznók előde. + +Az ősállatok tanulmányozásával ismét új utat tört, új tudomány-ágat +alapított, amelyet ma őslénytannak, plaeontologiának nevezünk. Ehhez +füződik az első őslénytani muzeum fölállitása, amely ma is ott van a +jardin des plantes-ban, az anatómiai muzeum emeletén. + +Az őslények tanulmányozása új kérdés elé állitotta Cuviert és egyik +munkatársát, a kitünő Lamarckot, aki a párisi muzeumban a gerinctelenek +csoportját kezelte és 1809-ben hétkötetes alapvető munkában ismertette +ezeket az állatokat. + +A kérdés az volt, hogy milyen viszonyban állanak a mai fajok a kihalt +állatokkal. + +Lamarck kiváltképpen a párisi medence kagyló- és csigakövületeit +tanulmányozta és azt találta, hogy a régi korszakokban egészen más +alakok éltek, mint ma, de ezek fokozatosan átmennek a mai alakokba. Erre +alapította azt a föltevését, hogy a fajok nem állandók, hanem az +életviszonyok hatása alatt változnak. Erősebben használt szerveik +fejlődnek, a használatlanok elsatnyulnak. Egyszóval határozott törvények +szerint folyton új fajok keletkeznek. + +A gondolkodó emberi észnek egyik remeke alakult ki ezekből az eszmékből: +a híres Philosophie Zoologique, amelyben a hatvanöt éves Lamarck egész +munkás élete tudományos eredményeit szűrte le. Szigoru következtetéssel +levezeti, hogy kezdetben csak egyszerü lények létezhettek, amelyek ős +nemzés útján jöttek létre az élettelen anyagból. Az élet is fizikai és +kémiai törvények alá tartozik. Az értelem az idegrendszer +tevékenységének terméke. Az akarat sohasem szabad… + +A meglepő, új gondolatoknak csodálatosan túláradó forrása nyílt az agg +Lamarck elméjében. A kedves növények, az apró csigák, amelyek mellett +egy életet töltött, nem érdekelték többé. Gondolatokba merűlve járkált. +Muzeumát, tanszékét elhanyagolta. + +– Minek a rend, minek a küzdelem a mulandóság ellen. Hiszen semmi sem +állandó. A fajok egymásba folynak. Sehol sincsenek biztos határok. + +Ilyen megjegyzésekkel válaszolt, amikor föllebbvalói hanyagsággal +kezdték vádolni. + +A kortársak nem értették meg őt. Némelyek félremagyarázták, mások ellene +fordultak. Az ő utai messze kalandoztak, követők nélkül, egyedül maradt. +Állását elvesztette, megvakult és nagy művének megjelenése után húsz +évvel, mindenkitől elfeledve, elhagyatva, a párisi szegények házában +halt meg. + +Mint egy ihletett jós, előre látta Lamarck a XIX-ik század minden nagy +eszméjét és a sors úgy akarta, hogy még meghitt barátja, a lángeszü +Cuvier se érthesse őt meg. + +Cuvier nem tudott szakítani a Linnétől származó egyházias fölfogással, +amely szerint a fajok változatlanok, ma is olyanok, amilyenek a teremtés +napján voltak. Nem tudott, vagy nem akart kora közvéleményével +szembeszállni. És inkább az ellenmondónak látszó adatokat küzdötte le +mesterkélt magyarázattal, meseszerü elmélettel. + +A montmartrei csontok megszólaltak és letagadták Mózes regéjét a világ +teremtéséről. De a szellemes Cuvier meg tudta csinálni a mese javitott +kiadását: a kataklysmák elméletét. + +Eszerint többször is volt teremtés és a nem életrevaló alakokat +ismételten óriási özönvizek és egyéb katasztrófák söpörték el. Ez +kellett a Cuvier korának. Ezt mindenki megértette és elfogadta. Lamarck +tana pedig feledésbe ment. Egy félszázadnak kellett eltelnie, hogy újra +világot lásson és új diadalt arathasson a folytonosság, a lassu +átalakulás, az evolució gondolata – Lyell és Darwin szellemi +fegyvereivel. + +A faj-keletkezés volt az egyetlen kérdés, amely Cuviert a szigoru +tudományos okoskodás útjáról, talán tudtán kívül, letéritette. Ha nem +ezt a megoldást választja, akkor ő is kénytelen lett volna Lamarck mellé +állani. Ezt a merész lépést pedig nehezen tudta volna indokolni. +Elismerhetjük azt is, hogy az ismeretek akkori állása inkább Cuvier +mellett szólt. Ő maga is többször hangoztatta, hogy az alsóbbrendü +állatokat még kevéssé tanulmányozták, hogy rokonságukat nem lehet +tisztázni. Érezte a szövettan hiányosságát. Beer fejlődéstani +fölfedezései látszólag ő mellette szólottak. És mindenek fölött +hiányzott az ő kezében a biológiai tudományok legerősebb fegyvere – a +mikroskópium. + +Tévedése érthető, igazolható és nem kisebbítheti halhatatlan érdemeit. Ő +és iskolája óriási léptekkel vitték előre a tudományt, de ez a nagy +haladás nem csalta őt egyszer sem a bizonytalan elméletek terére. +Kortársaiban megvolt a hajlandóság a természet-filozófiára. De ő mindig +megcáfolta elméleteiket. Mindig ragaszkodott az exaktus igazsághoz. +Ezért küzdött és ezért utasította vissza azt a rendszert is, amely ugyan +inkább sejtés, mint biztos tudás alapján indult el, de az igazság magvát +rejtette. + +Ugyanilyen szempontok vezérelték Cuviert 1830-ban a híres akadémiai +mérkőzésben Etienne Geoffroy-St.-Hilairrel szemben. + +Geoffroy volt az, aki benne a kitünő anatómust fölismerte és őt ifju +tanár korában Párisba juttatta. Mindig is hálásan emlékezett +pártfogójáról, de nézeteit nem osztotta. Eleinte békésen működtek egymás +mellett. Geoffroyban azonban nagy volt a hajlandóság az +általánosításokra. Tanítványai előtt az anatómia bölcsészetének nevezte +a maga eljárását. Fölállitotta többek közt az analógiák elvét, amely +szerint ugyanazon szervek bizonyos módosulással minden állatban +megvannak. Tehát minden állat egységes tervvel volna alkotva. Eszerint +például a ráknak is vannak csigolyái és gerince, csakhogy a has felől +stb. Az egyik szerv mindig csak a másik rovására növekedhet, mert +terjedelmükkel egyensúlyt kell tartaniok. Bizonyos határok között +lehetett ezeket az elveket helyesen is alkalmazni, de Geoffroyt +sajnálatos túlzásokra ragadták. Párhuzamba állitotta a rovarokat a +gerincesekkel s az eredmény az lett, hogy az előbbieket háton járó +gerinceseknek tartotta. Kalandos irányzatával tanítványait is elragadta +s ezeknek egyik dolgozata adott alkalmat arra, hogy Cuvier az +akadémiában szóvá tegye ezeket a túlzásokat. Geoffroy erre bizonyos +fokig módositotta „a szervezet egységéről“ szóló törvényét, de ez nem +volt elég arra, hogy a logikus és szellemes előadásu Cuviervel szemben a +csatát megnyerje. + +Ebben a vitában tisztázódott először az analógia és homológia kérdése. +Cuvier tapasztalása gazdag tárházából merített példákon bizonyította, +hogy az a szerv, amely egy bizonyos működést végez, más-más állatban +más-más eredetü és szerkezetü lehet. Az emlős tüdővel, a hal kopoltyuval +lélekzik. A tüdő nem azonos a kopoltyuval: egészen másnemüek, csupán +működésben helyettesítik egymást. Ezek _analógus szervek_. + +Egészen más eset az, amidőn ugyanaz a szerv két állatban kétféle +szerepet tölt be. Az emlős tüdeje lélekző szerv, a halnak ugyanez a +szerve mint uszó hólyag szerepel. Ezek _homológus szervek_. + +Így tisztázta Cuvier a Geoffroy tévedéseit és ezzel is új irányt szabott +a szervnek összehasolítására, új eszközt adott az anatómusok kezébe. + +Napoleon bukása 1814-ben nem érintette Cuvier helyzetét, sőt a közügyek +terén most még fokozottabban igénybe vették az ő tudását és +bölcsességét. A Bourbonok alatt bárói rangot nyer. Lajos Fülöp +Franciaország pairjévé nevezi ki. 1819-ben a belügyminiszterium egyik +osztályának vezetését bízzák rá. + +Emellett mindvégig folytatja állattani búvárkodását. Élete utolsó +éveiben Valenciennes társaságában „A Halak Természetrajza“ címü +nagyobbszabásu monografián dolgozgat. + +1832-ben ismét fölülkerekedik a forradalmi hangulat. A közvélemény +élesen elitéli a kormányt és különösen a miniszterelnököt, aki +váratlanul meghal. Most új kormány alakul s a közbizalom Cuviert akarja +a belügyminiszterség felelősségteljes hivatalába emelni… + +Az a kedves, szeretetreméltó modoru, göndör, szöghaju ifju, aki a nagy +forradalmat kitartó munka közt élte át, aki tudásával és szerénységével +mindenkit megnyert, aki lángelméjével szellemi atyja lett az +állattannak, az őslénytannak és az anatómiának, – most váratlanul egy +hatalmas ország élére emelkedett. + +Ez volt az első föladat, amelynek meg nem felelhetett. Ebben is csak +váratlan halála akadályozta meg. + +Tudományának élőfája azonban tovább növekedett és azóta is sok nemes +gyümölcsöt érleltek rajta a mesterükhöz méltó tanítványok: +Milne-Edwards, Meckel, Johannes Müller, Owen, Huxley és mások. + +_Dr. Szilády Zoltán._ + + + + +Bolyai Farkas és Bolyai János életrajza. + +A mathematika, – minden tudományok óhajtott segédeszköze, – egykoru az +emberiség legrégibb szellemi megnyilatkozásaival. Az abszolut igazságra +törő emberi szellem kezdettől fogva érezte, hogy ez amaz út, amelyen +függetlenűl a félreértésektől, ellentmondásoktól, biztosan haladhat az +igazság keresésében. Ez az az út, amely axiómákkal és posztulátumokkal +van kikövezve. Ezek az axiómák alapigazságok, amelyek első pillanatra +világosak nekünk; nem szorulnak bizonyításra, sőt annyira evidensek, +hogy szinte nem bizonyíthatók; mintegy természetünkbe be lévén oltva +igazságuk, szükségképenieknek tünnek föl. Hasonlóan a posztulátumok oly +igazságokat fejeznek ki, amelyeknek igaz voltát föl kell tennünk, mivel +az ellenkezőjük, vagy azok következménye ellenkezik a tapasztalattal. + +Ilyen egyszerü alapokból kiindulva épül föl a mathematika tudománya. +Mindig a természetet tartva szem előtt, absztrakcióval alkotja meg +azokat a fogalmakat, amelyekkel dolgozik. Ilyen a mennyiség és szám +fogalma, mint a mérés eredménye. A mérés pedig összehasonlítás egynemüek +között. Ilyen egynemü valami lehet akármi a természetben, pld. idő, tér, +hosszuság, stb. + +Ilyen mennyiségekkel és számokkal operál a mathematika, természetesen +csak szimbólikusan; azaz a különböző mennyiségeket szimbólumokkal, +betükkel jelzi. + +A természetben vannak állandó és változó mennyiségek. Ilyen állandó pld. +a fény terjedésének a sebessége egy jól meghatározott közegben; változó +pld. a szabadon eső test sebessége stb. Ilyen állandó és változó +mennyiségek között a természetben bizonyos – sokszor igen komplikált – +kapcsolatok vannak. Ilyen kapcsolatok, függő viszonyok vezetnek a +függvény fogalmához. A mathematika figyelmen kívül hagyva a természetben +előforduló függő viszonyokat, ő maga algebrailag létesít ilyen +viszonyokat és vizsgálja azok mathematikai természetét. Az itt adódó +kérdések szerint keletkeznek a felsőbb mathesis fő ágai, mint a +differenciális és integrális számítás, differenciális egyenletek +elmélete, a különböző függvények tana stb. + +A mathematika másik ága a geometria, amely a tér tudománya és mint +ilyen, tapasztalati tudomány: anélkül azonban, hogy ezért bármit is +veszítene szigoruságából. Erről kezeskednek az alapjául szolgáló +axiómák. Óriási előnye a geometriának a szemlélhetőség. A görögök pld. +minden algebrai operációt is geometriailag szemléltettek. Sőt így +vagyunk ma is. Bármely mathematikai műveletet is végzünk, a szereplő +mennyiségeket szeretjük mint hosszuságokat, vonalakat, síkokat stb. +elképzelni. Ez az elképzelés, amely csupán a fantázia működése, mintegy +megeleveníti a formulákat és a bennük szereplő mennyiségeket. + +A mathematika a tudományok között kettős szerepet játszik. A többi +tudományokra nézve – főképpen a fizikára és technikai tudományokra – +csak segédeszköz és mint ilyen, alkalmazott tudomány. Ilyen voltának +köszöni némely – éppen a praxisban alkalmazható – ágainak rendkívüli +részletes kidolgozását. Másfelől önmagában véve is teljesen önálló +tudomány, amelyet csupán maga-magáért művelnek, csupán a +törvényszerüségekért, amelyeket szolgáltat a használt mennyiségek +között. Ebből ered, hogy vannak olyan ágai, – mint a számelmélet pld. – +amelyeket egyáltalán sehol sem alkalmaznak és azért mégis igen sokan +művelik. Mint ilyen, lehető általánosságokra törekszik és arra, hogy az +összes mathematikailag fölmerülő kérdésekre lehetőleg feleletet adjon. + +Ennek az óriási épületnek a megalapozása és szigoru fölépítése nem +könnyű föladat. A legmélyebben gondolkodó lángelmék adták időnkint koruk +mathematikai tudásának ilyen összefoglalását. De voltak és vannak +pontok, amelyeket még ezek a lángelmék sem tudtak kielégítő módon +megvilágítani. Egy ilyen pont volt éppen Euklidész XI. posztulátuma. + +A mathematikának ilyen alapozója volt a két Bolyai. Az idősebb Bolyai +(Farkas) a Tentamenben foglalta össze kora mathematikai ismeretét, a +lehető legmélyebb filozófiai áttekintéssel. Brassai szerint a Tentamen +nem encyklopédiája, hanem kódexe az elméleti mathesisnek.[3] Egy ilyen +sötét pontot világított meg az ifjabb Bolyai (János) a Tentamen +Appendixeként közölt értekezésével. A sötét pontból bámulatosan világító +fényforrás lett, amely az egész geometria tudományát új világításban +tünteti föl és a régi mezőkhöz új, addig ismeretlen mezőket csatolt. +Ezeknek az új mezőknek a szélén áll Bolyai Jánosnak ma már minden földi +árnytól megdicsőűlt alakja. + +Bolyai Farkas 1775. februárius 9-én született Bolyán, régi középnemesi +családból. Atyja Gáspár, anyja Vajna Krisztina volt. A gyermek első +környezete olyan, mint kb. ma is egy elzárt vidéki udvarban lehet. A hat +és fél éves Farkast atyja a nagyenyedi kollégiumba vitte tanulni. Itt +kezdődik egy lángész pályája, amely első megnyilatkozásaival – mint +gyermek – bámulatba ejti környezetét, s amidőn hivatva lett volna +termékenyítő meleget sugározni maga körül, nem talál megértőkre, annál +kevésbbé méltánylókra. + +A gyermek Farkas nem szeret játszani, de hamar megtanul latinul s +mindenki csodájára, adott thémára rögtönöz verseket. Az egész városban +híre megy, becézik tanulótársai, tanárai és a város főúri családai. De +tanárai mindjárt tudóst is akartak csinálni belőle s ez az, amit később +fia – János – apja gyilkolásának nevez. Egy szünidőn Nemegyei +professzortól megtanult görögül, kívülről szavalja és magyarázza +Homéroszt. + +Igy került 12–13 éves korában tanulótársul báró Kemény Simon mellé. +Házitanítójuk Herepei Ádám, később Kolozsvárt Szathmári Papp Mihály. Már +itten jelentkezik Bolyai szellemi törekvéseiben az a változékonyság, +amely sok idejét rabolja el később is. Olyan, mint az érzékeny mágnestű; +minden kis hatás kitéríti irányából, s csak hosszabb idő múlva tér +vissza ama pólus irányába. Ez az a kapkodás, amely általában jellemzi a +kiforratlan lángészt, s amelyre oly kiváló példák vannak irodalmunkban. +(Petőfi, Arany, Jókai stb.) + +Későbbi följegyzéseiből sejthetjük, hogy már ekkor a mathesis felé +vonzódott lelke, de egynehány szép theológiai előadás után teljes +lélekkel a theológiai tudományokra adja magát. Az a lélek azonban, amely +egy egész életen át nem tudott kibékülni a XI. euklidészi +posztulátummal, amely nem tűrt homályt a mathematikai kérdésekben, a +theológiából hamar kijózanodott. Aztán festő; majd rossz szeme dacára is +tüzér akart lenni; hallván az első magyar operát, hegedülni kezd +tanulni. Akkori közállapotaink és fejletlen tudományos életünk +következménye, hogy ez a lángész nem tud határozott irányt venni +magának. + +1796-ban fölindulnak Kemény báróval a jénai egyetemre. Betegsége miatt a +bárótól elmaradt, s csak később követte őt és amikor Bécsben a tüzéri +akadémiát meglátja, nyomban föl akar esküdni, amiben csak Keménynek +jókor érkezett levele akadályozta meg. Így jött Farkas is Jénába, majd +egy hónap múlva Göttingenbe, ahol Bolyai főkép mathematikát és fizikát +hallgatott. Itt ér Bolyai életének új epochájába; itt ismerkedik meg +Gaussal. Hogy ki ez a Gauss? Ma a mathematikusok „princeps +mathematicorum“ névvel illetik; koronája a halhatatlanság, amelynek +drágakövei minden idők lángelméinek feléje forduló bámulata és hódolata. + +S hogy ki volt a Bolyai korában? Már is szerzője – 17 éves korában – +egy, az égitestek mozgását tárgyaló értekezésnek; fölfedezője a +körosztás elméletének. De ami Bolyaira fontos: az az ifjui lélek, amely +hivatva volt az üresen álló principátusi széket elfoglalni. Az az ifjui +lélek, amely így szól Bolyaihoz: „Sie sind ein Genie, sie sind mein +Freund.“ Mintegy törvényszerüleg hat a mondás: a zsenik tehát barátok. +És ők – a szó nemesebb értelmében – barátok maradtak holtukig. +Összekötötte őket a közös tárgy, amely szellemüket foglalkoztatta; a +közös cél, amely lelküket sarkalta. Gauss vallomása szerint egyedül +Bolyai volt ekkori ismerősei között az, aki metafizikai eszméit a +mathematikáról megértette. Bolyai már ekkor járatos a geometriában és – +mint később is – a mathematika alapjaival foglalkozik. Gauss – mint +Bolyai írja – a felsőbb regiókban már kolosszus, de Bolyaitól sokat +tanult. Így, mintegy kiegészítve egymást, barátságuk csak növelte azokat +a gyönyöröket, amelyeket a tudományok mélyébe néző lélek szerez magának. +Apró érdekek, féltékenykedések nem zavarták meg ezt a szent harmóniát, +hisz a tudományok tere végtelen; ott a hódítók nem kénytelenek egymás +területeit bitorolni. Ott egyik területe sem gátolja a másik fejlődését; +legfölebb elősegíti, anélkül, hogy azt egyáltalán megérezné. + +Egy évig voltak együtt Göttingenben Bolyai és Gauss. Bolyai Gauss +eltávozta után még ott maradt Kemény Simonért, mint kezes, s csak egy év +múlva, a költség megérkezése után indult haza. Ez a nélkülözésekkel tele +esztendő az idősebb Bolyai életének legboldogabb kora. Az a kor, amidőn +a lélek csak lelkesül; amidőn a lélek először jut tudatára szellemi +fenségének; amikor a lélekben csak az isteni szikra dominál, ennek +világításában látja még a bajokat is; s ami legfőbb: amikor a lélek +erőt, bátorságot, elhatározást, képességet érez magában az istenség felé +közelíteni. Ha érezte ezt valaki, úgy az tudja, hogy mit élt át itten +Bolyai oly barátai társaságában,[4] akik vele együtt éreztek, +lelkesedtek és ami fő: dolgoztak. A gyalog haza induló Bolyait a +szomszéd falu határáig kísérik; könnyek között válnak el. Gaussal +megegyezés szerint egy faluban találkoztak búcsuzóúl. A fölkelő Nap ment +nyugatra és a mi Bolyaink keletre Holdnak, aki csak a Naptól kapja +fényét. + +Bolyai hosszabb viszontagságok után hazajött. Kolozsvárt nevelői állást +vállalt. + +Víg társak között boldogan teltek napjai, s szőtte merész álmait tovább, +életét a Múzsa szolgálatában eltölteni. Barátai unszolására egy +táncmulatságra ment; ott megismerkedett Benkő Zsuzsánnával, B. József +kolozsvári chirurgus leányával, s bár többször hirdette, hogy szíve +vértezett Ámor nyilai ellen, feled mindent, Múzsát, mathesist s talán +szerencsétlenségére, de szerencsénkre, feleségül kérte a leányt. Anyagi +viszonyai miatt csak két év múlva vehette el, aki „nem igéző szépség, de +rendkívül vonzó, szelíd és finom lelkü, zongorázik és kellemesen énekel +kottából és a zenében kifogástalan izlése van“. Ez az összes jellemzése +Bolyai első feleségének. Nem sok, s talán csak úgy elégít ki, ha +meggondoljuk, hogy egy mathematikus és nem egy szerelmes írja. Bármilyen +tulajdonságokkal rendelkezett is, amelyek később nem voltak alkalmasak +arra, hogy Bolyait boldogítsák, kellett valami rendkívülinek lennie +benne, ami a világlátott, előkelő társaságokban forgott, szellemes +Bolyait lebilincselte. Megnősülvén, domáldi birtokára vonúlt, +gazdálkodott és ami kis idejét az időlopók (barátok) megkímélik, a +mathematikának szenteli. Hamar jelentkezik azonban a kiábrándulás. „Én +nőül vettem őt és remélem, nemsokára apa leszek; boldog házasembernek is +tartom magam, de azért ne indulj el az én példámon; ne bízzál a +leányokban“[5] írja Gaussnak. + +Nemsokára, 1802. december 15.-én megszületett fia, János. Ha az öreg +Bolyai szerencsétlenűl élt is feleségével, ne zárjuk ki a szegény +asszonyt a két Bolyait övező fénykoszorúból; odatartozik ő kettőjük +közé, hisz a fiú dicsősége az édesanya tisztessége is és ő azt a fiut +vérével táplálta. + +Farkas nem volt a praktikus élet embere; anyagi gondok jelentkeztek +nemsokára. 1804-ben meghívták a marosvásárhelyi kollégiumba a +mathematika, fizika és chémia tanszékére. El is fogadta, s 47 évig +maradt ez állásában, 1851-ben történt nyugalomba vonulásáig. +Lelkesedéssel fogott tanári föladatához. Kathedra állott rendelkezésére, +ahonnan kiönthette eszméit, gondolatait. A társaságokban szikrázó +szellemmel csevegő Bolyaiból itt orator lett. Tudományos munkáin is +dolgozott, de folytonos nehézségekkel. Nem jutott könyvekhez. Gausstól +folyton jó mathematikai és csillagászati könyvek címeit kéri. Anyagilag +folyton zavarokkal küzdött. Páratlan jó szíve van. Senkit sem bocsát el +magától segítség nélkül. A városból nem tudja birtokának gondját +viselni, jövedelmét élelmes jobbágyai harácsolják el. Sok pénzt emészt +föl bizonyos kemencerakó, s más hasonló szenvedélye is. János +születésekor hosszabb ideig Kolozsvárt tartózkodnak és itt kezdődik a +házastársak között az elhidegülés, aminek oka Bolyai anyósa volt, aki +kezdettől fogva ellenszenvvel viseltetett Bolyai iránt. A jó viszony – +reménye ellenére – Marosvásárhelyen sem állt vissza köztük. Hiába írja +Gauss – aki ekkor élte boldog szerelmének és házaséletének első perceit, +– hogy béküljön ki feleségével, az egyszer létrejött szakadást nem +lehetett helyre hozni. Bedőházy szerint a közös boldogtalanság oka +Bolyai részéről talán az volt, hogy a külső kellemetlenségek okozta +keserüségeket otthon öntötte ki; a Bolyainé részéről pedig az, hogy nem +rendelkezett a Bolyaiéhoz illő intelligenciával. Nem tudott fölemelkedni +az ideális feleség és háziasszony magaslatára; ha férje rosszkedvű, +megvidámítani, ha jókedvű, még táplálni azt és vele mulatni, ha +tudományos dologról van szó, férjének őszinte bámulója lenni. Nem tudta +kezébe venni a ház gazdasági ügyeinek vezetését. Ha ezt eléri, Bolyai +semmiesetre sem lett volna boldogtalan és tudományos munkásságára is +jótékony hatással lett volna. Még ha megfelelő tudós környezetben élt +volna Bolyai, talán megfeledkezett volna a bajokról, – mint annak, +idején Göttingenben – de itt is inkább apró személyi surlódásoknak van +kitéve. Ezért küldi meg Gaussnak a „Theoria parallelarum“ címü +értekezését, amelyben, mint írja Gaussnak: „Én nem tudom a hibát +fölfedezni.“ Nem bízik a kétezer éves problema megoldásában, „de ha +érdemesnek tartod, küldd be egy megfelelő Akadémiának“, írja tovább. +Itthon nincs, kinek adja, nincs az ilyen iránt érzékük az embereknek, s +„különben is meg van verve az itteni féltudósoktól“ és nem is adná ki +még, „ha nem volna kényszerítve egy kis külső dicsőséget hazardirozni“. +S e pár sorban benne van a Bolyai sorsának egész tragédiája. Nem is az +ő, hanem a mi tragédiánk. A sziklán a legjobb mag sem kel ki; a zseninek +is környezet kell, hogy alkothasson. Igy aki hivatva volt építőmesternek +lenni, lett egyszerü napszámos; de hős, vágta a sziklát kitartással, +hűen mindhalálig. Már ekkor tervezi az arithmetika és geometria +alapjairól szóló munkáját, de azokkal csak később készülhet el a +Tentamenben. + +Eközben szépen fejlődik az ifju János, akiben már játékai közben kezd +megnyilatkozni geometriai tehetsége. Atyja óvatosan neveli; 9 éves +koráig csak játékra tanítja. Elve az, hogy a gyerek erősödjék. A kilenc +éves Jánost a kollégiumba adja, amikor aztán gyors előmenetelt tesz +atyja vezetése alatt a mathematikában és zenében. Az öreg Bolyai is +hegedült, de későn fogván hozzá, virtuózitásig nem vihette, azonban +elméletileg kitünő zeneértő volt. János már 13–14 éves korában kész +virtuóz. Első látásra hibátlanúl játssza a legnehezebb darabokat. +Legszebb haladást tett a mathesisben. Mint serdülő ifju, járatos már a +differenciális és integrális számitásokban és ami legfontosabb, teljes +érdeklődéssel fordul a parallelák elmélete felé. Atyjának legragyogóbb +álmai csoportosulnak a serdülő fiú körűl. Tervezi, hogy Gausshoz küldi; +mily kár, hogy nem sikerült. + +Ilyen körülmények között élt az öreg Bolyai, nyomasztó gondokkal, de +szép reményekkel is. Teremtésre hívatott lelke szeretne egyet-mást +beváltani az ifjukori álmokból. Költői kisérleteket tesz. Drámákat ír és +hogy tehetsége felől meggyőződjék, az Erdélyi Múzeum drámapályázatára +küldi három darabját. A döntés soká húzódott, nyugtalan lelke nem tudja +megvárni azt és névtelenűl kiadta még két más drámájával őket. Nem a +hiuság sarkalta itt, hisz névtelenül jelentek meg drámái; nem is a +haszonlesés, hisz ő nagyon is ráfizet a kiadásra és a jövedelemből +alapítványt tesz a város szegényei számára: hanem tisztán az alkotás +után való vágy és az, hogy meggyőződjék képességeiről. Neki drámái +megírásában telt gyönyörüsége. Ott teljesen kiönthette nagy szívét és +fantáziája a legragyogóbb képekben nyilatkozott meg személyei nyelvén. +Bolyai az egész világon a „virtus“ küzdelmét látja; ebből a szempontból +itélte meg az emberi cselekedeteket. Nála az emberi érzelmek, indulatok +csak akkor értékesek, akkor használhatók drámában, ha indító okuk a +„virtus“, ha azok valamire tanítják az embereket. Ezért minduntalan +előtör alakjai szavaiból az „auctor“, a maga emberbaráti mivoltában. +Brassai szerint: „Olvasói egyaránt szerették és bámulták és most +érettebb ésszel ki kell mondanom, hogy itéletökkel sokkal közelebb +jártak az igazsághoz, sem mint akkori pályabírái is és az újabb kor +kritikusai. Szerintem a földolgozott tárgyak „tragikuma“ ellen Beöthy +Zsolt is aligha tehetne kifogást; a jellemek eléggé kidomborodók és +következetesek, a bonyodalom érdekfeszítő és a katasztrófa természetes. +Egyetlen egy kétségtelen hibája a tragédiáknak a metaphorák +túlhalmozása, miszerint majd minden szereplő és minden helyzetben erősen +virágos nyelven beszél.“[6] Bírálói is elismerik gondolatainak nagyságát +és kiemelik, hogy „egyedül a gondolatok nagyságára nézve nem ismernek +jobb munkát drámai litteraturánkban“.[7] + +Fia ezidőben végezte a marosvásárhelyi kollegiumot és atyja Gausshoz +szerette volna küldeni. Kár, hogy ő ezt csak úgy akarta, hogy János +Gaussnál is lakjék. Gauss ekkori családi viszonyai ezt nem engedték meg +és ezért válaszolatlanul maradt a Bolyai levele. Így a terv, Jánost +külföldi egyetemre küldeni, veszendőbe ment. Nem maradt más hátra, mint +a katonai mérnöki intézetbe küldeni Bécsbe, ahova ekkor minden +mathematikát kedvelő elme törekedett, mint az érvényesülésnek ekkor +egyedüli terére. A János anyjának ekkor már kezdett kifejlődni idegbaja. +Mikor János elmegy, azt mondja: „Itthon ne maradjon, de ha elmegy, +megőrülök.“ A rettentő jóslat bekövetkezett. Négy évig ápolta Farkas a +feleségét, akinek közben alig voltak világos pillanatai. Négy évig +virrasztott az öreg Bolyai a gyakran éneklő, magát prófétának stb. +képzelő nő betegágya mellett. Jegyezgette a csodálatos mondásokat, +amelyekből kivillant olykor ama lélek roncsainak egy-egy darabja, amely +az ifju Farkast elbűvölte. Négy évig vitte a keresztet Bolyai Farkas és +nem esett el alatta, nem is zúgolódott miatta; tűrte oly krisztusi +szelídséggel, amely csak egy Bolyaitól telhetett ki. Az ő filozófus +lelke most mutatta meg a nagyságát. Hisz azt a néhány boldog órát eléggé +megfizette tíz év boldogtalanságával; de ő azért most, amikor éj borult +arra az elmére, nem lát benne mást, csak az ő ifjukori, szerencsétlenné +lett Zsuzsikáját. Végre a szenvedő asszony boldogult. Az utolsó +percekben tébolya – mint egy rossz álom – eltünik, kéz a kézben +kibékülnek, s Bolyainé „Ne sírj! higyj nekem, nemsokára boldogabbul +találkozunk“ szavakkal vigasztalja férjét, aki „akkor esett el a kereszt +alatt, amidőn levétetett róla“. Az elválás megrázó pillanatai soká ott +lebegnek az élő előtt. „Bár csak egy nap szenvedhetnék még tőle! Bár +csak egy órát adna a fösvény, gazdag örökkévalóság, melyen megmondhatnám +neki, hogy vagyok, s adhatnám neki még egyszer azt a jobb kezet, mely +szíveinket az örökkévalóság szélén egybefoglalta.“ Ezek a legőszintébb +szavak, hisz a saját fájdalmát adta a papirosnak Bolyai, amikor ő már +tovább nem birta. + +Négy év múlva újra megnősült. Nőül vette Nagy Theresiát, egy +marosvásárhelyi vaskereskedő leányát. Egy fia született ettől a nejétől, +Gergely, aki azonban már nem rendelkezett semmi kiváló +lelkitulajdonokkal, azon kívül, hogy apjának szerető, jó fia volt. Nyolc +évi házasság után újra özvegy maradt és ezután egyéb bajai között ez az +egy nyugodalma volt, hogy felesége nem volt, mint írja önéletrajzában. + +Ezalatt János a katonai iskolában szépen fejlődött. Tisztjei szerették +és dicsérték kiváló képességeit. Kezdi bontogatni szárnyait az a +szellem, amely örökké világító csillagként az égre hatolt. A két Bolyai +sűrü levelezésben áll egymással. Tartalmat a „közös mathesisi +szenvedelem“ – mint hajdan Gaussal – ad a leveleknek, harmónikus hangot +pedig az apai és fiui viszony, amely az anya halála után még szorosabbá +vált. Részint a költői kisérletek csekély sikere, részint János +munkássága Farkast is visszatérítették első szerelméhez. Kezdi +rendszerezni azokat az eszméket, amelyek még Göttingenben fogamzottak +meg agyában; hozzá kezd nagy munkája, a „Tentamen“ kidolgozásához. És +csodálatos; az az elme, amely annyifelé fogott és mindent szenvedéllyel +végzett, a mathesis terén a lehető legmélyebbre néz és onnan építi föl a +lehető legnagyob rendszerességgel az egész mennyiségtant. Az említett +„Theoria parallelárumban“ – amelyről később lesz még szó – éppen a +legősibb rejtélyt törekszik bontogatni. Az ő, alapjában filozófus lelke +a mathematika alapjaiban találta meg azt az anyagot, amely egyaránt +kielégíti a filozófust és mathematikust is. + +Mondhatjuk, hogy Bolyai kezében a geometria szinte természettudomány. +Gauss és más nagyoknak is az volt a nézete, – ellentétben Kant +fölfogásával, – hogy a tér nemcsak a szemlélődés formája, hanem +önmagában létező. Bolyai a szemléletből indul ki. A testekből elvonás +útján jutunk az _ür_ fogalmára. Ebből származtatja ő a mozgás +segítségével – ellentétben Euklidésszel – a többi geometriai +képződményeket. Először a mozgással adja a kongruencia fogalmát, amelyet +Euklidész is így tárgyal, mivel éppen arról van szó, hogy két +különváltan lévő test ugyanegy helyre víve, ha pontról-pontra +megegyeznek, akkor kongruenseknek mondjuk őket. Gondoljunk egy mozgó +térrészt. Más és más képződményeket nyerünk aszerint, amint más mozgókat +(mobile) gondolunk és amint ennek mozgását más és más föltételeknek +vetjük alá. Bolyainak e tárgyalásai le voltak rakva – szinte mondhatnók, +el voltak rejtve – a Tentamenben. Nálunk nem volt, aki méltányolhatta és +a külföld figyelmét fölhívhatta volna rá. Külföldön alig volt egypár +példány belőle. Azonban később Riemann és Helmholtz hasonló geometriai +alapozásai teljes elégtételt szolgáltattak Bolyainak. + +A Tentamen másik része az arithmetikával foglalkozik, kezdve a szám +fogalmától, föl a legfelsőbb regiókig. Kiindul a szám fogalmából, amely +lelkünk produktuma. Aztán jön a mennyiség fogalma és a mérés munkája, +amely utóbbi vezet az egység vagy _főmérték_ fogalmára. Amíg a +geometriában összes fogalmainkat térbelileg tudjuk elképzelni, az +arithmetika oly mennyiségekkel foglalkozik, amelyeknek tulajdonságai +egyeznek az idővel, mint mennyiséggel. Ő az arithmetikát ezért idői +mennyiségtannak – vagy az ő speciális szavával – _id tannak_ nevezi. +Szigoruan különbséget tesz az abszolutus egyenlőség és a relativus – +szerinte „tekinteti“ – egyenlőség; a nagyobbság és többség között. Ezek +jelölésére maga szerkesztette jeleket vezet be, vagy a már használatban +levőket saját céljai szerint módosítja. Kiválóan szép az a mód, amellyel +a positivus és negativus számok fogalmát vezeti be. A mennyiség +fogalmához bizonyos milyenséget (milyzet) csatol, amely attól függ, hogy +milyen meghatározással lép be a mennyiség műveleteink körébe. Így az egy +milyzetüek egymást növelik, az ellentétesek egymást kisebbítik. A +kétféle egységek összege zérus. Azután adja az alapműveletek +értelmezését; mindenütt a szigoru értelmet tartván szem előtt, nem a +formalizmust. Annyira törekedik kerülni a képzeletbeli és ezért gyakran +tévedésekre vezető dolgokat, hogy a differenciális kalkulusban ki akarja +küszöbölni a végtelen kicsinyek fogalmát, mint nem élesen definiált +dolgokat. Így mutatja ki rendkívül sajátságos módon az első +differenciális hányados létezését véges differenciákra. A magasabb +deriváltakra azonban módszere nem alkalmazható. + +Bolyai célja a Tentamennel az volt, hogy a tanulni vágyó ifjaknak oly +„compendiumot“ adjon, amelyben az axiómák előre ki vannak téve; a +képzetek a legegyszerűbbekből fejlesztetnek ki; a tárgyalás egyszerü, +rövid és kézzelfogható; az alkotvány a legalsóbb fundamentumokból +láthatólag emelkedjék föl, míg az ég tűzkoszorui között a feneketlenbe +elmerül.[8] Műve tankönyvül is szolgált, de leszámítva kevés +tehetségeseket, nem igen értették meg. A közvélemény szinte ellene volt, +anélkül, hogy olvasták volna. A kevés méltánylás rosszul esett +szerzőjének, habár ez abban a korban nem lehetett máskép. A +mathematikusok új dolgot nem igen találtak benne, a tanúlni kezdő ifjak +nehezen barátkozván meg vele, nem volt, aki méltányolja. + +Ma volna itt az ideje, – fejlett tankönyvirodalmunkban, – hogy +mathematikus tankönyvíróink addig ne kezdjenek munkához, míg a Tentament +meg nem emésztették. Középiskolai tanárainknak pedig mindennapi +olvasmányul kellene használniok. Ez volna az a mező, amelyen a Bolyai +elvetette mag szép termést hozna, mert valljuk meg, hogy a mai +középiskolai mathematikai tanításunk alig emelkedik fölül az üres +formalizmuson. Ezért van az örökös panasz a mathesis ellen; ezért ez a +frázis, hogy a „száraz mathematika“. Tény az, hogy a sok formai +számitásnak nem vesszük hasznát az életben, de hasznát vennők az azokon +megszokott mély és szigoru gondolkodásnak és annak a tudományos +látószögnek, amelyet már ily korán megszereznénk. Ez volna a középiskola +célja és ennek megközelítésében nem kis hasznára volnának azok a +tanárok, akik Bolyait értik; de betartják azt a tanácsát is, hogy „az +okos nevelő a természet fejlődését szemérmes tisztelettel kisérje“. + +A Tentamen megjelenése igen nehézkesen ment. Az előfizetők lassan +jelentkeztek, s mivel anyagi zavarai miatt saját költségén nem nyomatta +ki, nagy munkájának rövid foglalatját adta az „Arithmetica eleje“ címü +kis munkájában magyarul. A költség összegyült végre – Bögözi Jakab Lajos +500 Rhftot ad, fia 104-et és három évi vajudás után, 1832-ben megjelent +a nagy mű első kötete, 1834-ben a második kötete. Az első kötethez +függelékül csatolja fia munkáját az abszolutus geometriáról. Ez az +„Appendix“ az tulajdonképpen, ami a tudós világ figyelmét a Bolyaiak +felé fordította. + +A Tentamen megjelenése után Bolyai nem szünt meg dolgozni. Szeretné a +Tentament magyarul is kiadni, de nincsen rá költsége. Dicsőséget nem +aratott az eddigivel is; nem is a dicsvágy ösztönözte, hisz névtelenül +adta ki munkáit, csupán használni kivánt hazájának; de amidőn 1835-ben +az Akadémiában Nagy Károly Arithmetikáját 200 arannyal jutalmazták, +mégis elkeseredett, mert, amint írja: annak nincs más érdeme, mint hogy +Bécsben nyomtatták szép betükkel; pedig egy lapnyi, amelyen valami +tisztába van hozva, többet ér foliántoknál. Itt csak az a mentsége van +az Akadémiának, hogy az alapszabályok szerint csak magyar nyelvü munka +kaphatta a 200 aranyat.[9] Azonban érthetetlen az, hogy bár Bolyai kész +lett volna munkáját magyarul az Akadémia rendelkezésére bocsátani, még +feleletre sem méltatták. Így 1843-ban saját költségén adta ki az +Arithmetika elejét átdolgozva. Az Akadémia mindamellett törekedett +méltányolni őt és – főképp személyes ismerősei révén – tagjai sorába +választotta. Ő tovább dolgozott, tervezett. 1853-ban a Tentamen rövid +kivonatát kiadja németül „Kurzer Grundriss…“ cím alatt. + +Ezen kisebb munkái főképpen tankönyveknek voltak szánva, de ezekben is, +mint a kathedrán, nem találta el a helyes mértéket. Tanár volt ő +szívvel, lélekkel, de nem arra szánva, hogy tömeget tanítson, hanem +inkább arra, hogy zseniket neveljen. Bármilyen szépen is megírta +nevelési elveit, azokat csak egy esetben valósította meg, fián, Jánoson. +Az iskolában már nem sikerült ez neki, pedig ő ott is törekedett +eszerint járni el, sőt talán nagyon is eszerint járt el. A +tizenhárom-tizennégy éves János már járatos a felső mathesisben és ő az +iskolában is azt hitte, hogy mind csupa zseninek magyaráz. Ezért volt, +hogy leszámítva egyeseket, általában nem értették meg tanítványai, mint +azt többen följegyezték. Igaz, hogy tanítványai nagyobbrészt a már +serdült ifjakból kerültek ki, akiknél éppen elvei szerint, már a +tudományok legmélyebbb titkai is kitárhatók. Ő ezeknél már nem is +„szemérmes“ tisztelettel fordúlt a természethez, hanem szinte tobzódott +a gondolatokban. A magyarázat közben az ő mindig új gondolatokat termő +szelleme elérhetetlen régiókba szárnyalt. Ilyenkor talán elfeledte azt +is, hogy hol van, csak a fényes gondolatok lebegtek előtte gomolygó +halmazban. Mindent filozófiai oldaláról fogott föl és épp ezért nem +értették mathematikai előadásait, mert ennek a filozófiája kivánja a +legélesebb látást. Arra, hogy a tudományt népszerűsítse, hogy az előtte +tömören jelentkező gondolatokat részeikre szedve közölje hallgatóival, +nem gondolt, ezt nem látta szükségesnek. Gyakran eltér a tárgytól és +áttér a tudományok és filozófia mezejére, tanítványai meghatva ülnek +előtte, elbűvölten attól a lelkesedéstől, attól a határtalan imádattól, +amellyel az előttük beszélő ember felöleli az egész szellemi világot; +gondolkodóba ejtve attól, hogy ennek az embernek arca pirban, szeme +tűzben ég azon dolgok említésekor, amelyeket a köznyelven hideg és +száraz szavakkal jellemeznek. Hogy tanítványai sok dolgot nem értettek +meg, szinte mellékes azon nyereség mellett, amit Bolyaitól kaptak. Hisz +melyik mathematika tanárunk állíthatja ma is, hogy tanítványainak +legalább a fele érti őt, pláne a felsőbb osztályokban. De a Bolyai +tanítványai között nem volt egy sem, akit meg ne hatott volna a +lelkesedés tüze, aki ne esett volna gondolkodóba, hogy mégsem lehetnek +közönséges dolgok azok, amikért így lehet lelkesedni. Ha talán kevés +mathematikát tanultak is tőle tanítványai, de megtanulták mégis azt +becsülni, megtanulták a tudományokat értékeseknek tartani. Az apróbb +szabályokat elfelejtjük, de a fiatal lelkünkbe égetett lelkesedés és nem +közönséges értékelés egész életünkre vezetőnk lesz. + +A Tentamen készülésének idejére esik a János munkássága is. János +1822-ben végezte a bécsi akadémiát és innen a tényleges szolgálatba +lépett. Már az akadémián foglalkozott a parallelák elméletével és +1823-ban Temesvárról – mint alhadnagy – a következőket írja atyjának: +„’A pillanatban nints kitalálva, de az út, melyen mentem, bizonyosan +igérte a tzél elérését, ha az egyébaránt lehetséges; nints meg, de +ollyan felséges dolgokat hoztam ki, hogy magam elbámultam…“ Két év múlva +ellátogat Marosvásárhelyre, ahol már kész rendszerét közli atyjával. Itt +megbeszélik a közlés módozatait is és Farkas nagyon sürgeti a minél +előbb való nyilvánosságra hozatalt, mert könnyen megelőzheti valaki más. +A János munkájának a közlése mégis késik és a Tentamen első kötetének +Appendixeként (függelék) jelenik meg 1832-ben. Farkas ezt a kötetet +megküldte Gaussnak és birálatot kért. Mint írja: János többet ád a Gauss +itéletére, mint az egész világéra. A válasz késett – Gauss nem kapta meg +a küldött példányt – amire Farkas az Appendix külön lenyomatát újra +megküldte Gaussnak. Gauss örömmel és meglepetéssel olvassa át a kis +füzetet és rögtön válaszol. Szokott egyszerűségével és őszinteségével +megírja, hogy a tárgyalások egyeznek az ő gondolataival, amelyeket ebben +az irányban tett és nagyon örül, hogy régi jó barátjának a fia az, aki +őt megelőzte. Jánost elsőrangu zseninek nyivánítja és mindjárt fölhívja +a figyelmét bizonyos problémákra. + +Gauss levele Jánosnál nagy elkeseredést szült. A talán mathematikai +őszinteségű és igazságú levél nem elégítette ki a mathematikus szívét és +becsvágyát. János érezte alkotása nagyszerűségét és ha az a fiatal lélek +vágyott egy elismerő szó után azon ember ajkáról, akit legtöbbre becsült +a világon, azért nem itélhetjük el. Hisz hosszu évek fárasztó, lázas +munkájának honorálásáról volt szó és egy meleg, elismerő szó, csak egy +kézfogás – ha gondolatban is – volt a várt díj. Nem sok – még egy +Gausstól is – azért a munkáért, amelyet az utókor – és abban egy-egy +gaussi lángész is – örök bámulattal és halhatatlansággal jutalmazott. +Megértjük, hogy János féltékeny lesz és félti a prioritását. Megértjük, +hogy elkeseredik éppen Gauss ellen, aki nem szorult rá, ha még olyan +szép gyöngyökért is, ilyen módon fáradni. Bár Gauss később +nyilvánosságra került levelei igazolják, hogy Gaussnak már voltak +ilyenféle gondolatai, hogy volt sejtelme a készülő „új világról“, de +mégis csak Bolyai János teremtette azt meg. Ha mathematikailag +gondolkozva tán igazat adunk is Gaussnak, de szívünk legtitkosabb +redőiben mégis ott él a gyanu, hogy az önzés beszél Gaussból. +Bármennyire is igaza volt, szívtelenség volt tőle így felelni, pláne az +ő régi barátjának. Gauss nem nyert vele semmit, de összetörte János +becsvágyát és odadobta az Éris almáját az apa és fiu közé, mert János +haláláig nem békült ki a gyanúval, hogy atyja elárulta eszméit Gaussnak +és egyfelől ez volt oka az apa és fiú között később beállott +viszályoknak. Az abszolutus geometria históriájához tartozik a másik +nagy fölfedezőnek – Lobacsefszkij-nek – a neve is, aki alapjában szintén +rájött a dologra, munkálatát közölte is az Appendix megjelente előtt +orosz nyelven, de ez a tudós világ előtt ismeretlen maradt, s csak öt +évvel az Appendix után jelent meg közérthető nyelven. + +Lássuk már most, hogy mi körül forog itten a kérdés és miben áll a +fölfedezés nagysága. A fölfedezés egy kétezeréves probléma megoldása. +Euklidész V., némelyek szerint XI. axiómája a következő: + +„Legyen egy síkban két egyenesünk és messük ezeket egy harmadik +egyenessel. A két egyenes határtalanul kinyújtva, azon az oldalon metszi +egymást, amely oldalon a belső szögek összege kisebb két derékszögnél.“ + +Ezt Euklidész posztulátumként állítja oda, mint olyat, amelyet a priori +evidensnek látunk, sőt szükségképeninek. Ezen az axiómán ő fölépítette +geometriáját, amelyet mindnyájan ismerünk, amely a tapasztalattal soha +ellenkezésbe nem jött. Ha a priori nem is tartanók igaznak az V. +posztulátumot, a poszteriori még sem kételkedhetnénk annak +helyességében. Kevés ember van azonban, aki már a priori ne tartaná +szükségképpen igaznak Euklidésznek ezt a követelményét. Ugyanis +bármeddig hosszabbítsuk meg a két egyenest, a tapasztalat határán belül +azok mindig a tételnek megfelelően viselkednek. Már most, ha a végesből +a végtelenre vonunk következtetést, a tétel helyes. De éppen ez a pont +az, amely mélyen gondolkodó mathematikusoknak már igen régen +(Ptolemaiosz volt az első) föltünt és ezért az V. posztulátumot a +bizonyítandó tételek sorába helyezték. A végesről a végtelenre +következtetést vonni nem szabad és így a szemlélet révén a V. euklidészi +posztulátum helyes vagy helytelen voltáról meggyőződni nem lehet.[10] + +A mathematikusok előtt tehát ez állott: van egy tételünk, amelynek +összes következményei helyesek, de a tétel – mint axióma – a priori nem +látható be, bizonyítva pedig még nincsen. 2000 éven át a kérdéssel +foglalkozó mathematikusoknak a törekvése ezt a hiányzó bizonyítást +megadni. Megpróbálták a legkülönbözőbb útakat. Új posztulátumokkal +törekedtek a régit helyettesíteni: sokan hitték, hogy elérték céljukat, +de mindenikről kiderült, hogy valamiben hibáztak. Kästner, Bolyai és +Gauss egykori tanára, mintegy hétezer művet gyüjtött össze, amelyek a +szóban levő kérdéssel foglalkoznak. Mint minden bizonyításnál, kétféle +útja volt az eljárásnak: direkte bizonyítani a tételt, vagy kimutatni az +ellenkező lehetetlenségét. Ez utóbbi útat követi Farkas a Theoria +Parallelarumban. Fölvesz egy egyenest és erre egy merőleges vonaldarabot +állít. Ettől egyenlő távolban jobbra és balra szintén egyenlő +merőlegeseket. Már most – föltéve, hogy nem igaz az V. axióma – ezeknek +a merőlegeseknek végpontjai egy sokszöget határoznak meg; ha pedig a +merőlegeseket egész sűrön rakjuk, akkor a végpontok összeköttetése görbe +vonal lesz, amelyről Bolyai F. bizonyítja, hogy ez csak önmagába +visszatérő görbe lehet. Ebből pedig az következnék, hogy egy egyenesre +két pontjában állított merőlegesek egy pontban találkoznak. Ez pedig +ellentétben van azzal a tétellel, hogy egy egyenesre egy pontból csak +egy merőlegest lehet vonni. Bolyai ezt bizonyítja, de bizonyításában – +mint Gauss egy levelében megmutatta – hibát követ el, amikor fölteszi, +hogy a keletkező sokszög egyenlő szögü, vagy a keletkező görbe kör, ami +nem szükségképeni. Farkast ez nem kedvetlenítette el, mert maga is +kételkedett benne, hogy kihozta volna a dolgot, habár a tétel +bizonyíthatóságáról teljesen meg volt győződve. Hasonló módon szenvedtek +hajótörést mindazok a mathematikusok – köztük Legendre, Lagrange – akik +az V. posztulátumot bizonyítani törekedtek. Mindamellett a sok +fáradságnak igen nagy haszna volt a geometriai alapfogalmak – egyenes, +görbe stb. – tisztázására. + +Bolyai János volt az első, aki – miután a bizonyítás neki sem sikerült – +arra az álláspontra helyezkedett, hogy a parallelák tételétől +függetlenül építse föl a geometriát. Eljárásának egyik része a Farkastól +kontsruált egyenlő távolu vonal vizsgálata. Csakhogy amíg Farkas ezt a +vonalat segédeszköznek használja, János magát ezt a vonalat vizsgálja. +És ez új álláspont 1823-ban még nincs kész, de már látja az „új +másvilágot“. Ez a gondolat, amely most olyan egyszerűnek látszik, +páratlan mély látásra vall. János emancipálni tudta magát az egész +euklidészi geometria parancsoló hatása alól és fölemelkedett arra a +magaslatra, amelyet így jellemezhetünk, mint az ő álláspontját: A +geometria oly tudomány, amelyet teljesen absztrakt fogalmakból mi +magunk, függetlenül a külvilágtól, alkotunk meg. A geometria ilyen +megalkotásakor egyetlen vezető eszménk az, hogy alkotmányunk a térbeli +szemlélettel összhangzásban legyen és így amellett, hogy igen általános +összefüggéseket ad az alapul vett fogalmak között, egyszersmind alkalmas +a tér geometriai tüneményeinek leírására. Ennélfogva nem szabad a +szemléletből vett tételeket általánosítani és így az euklidészi tételre +egyebet nem mondhatunk, mint azt, hogy az áll a tapasztalás határain +belül. Mindenesetre van egy határ, amelyen túl a két szög összege kisebb +két deréknél, de mi még nem tudjuk az összehajlást kimutatni. Ezt a +határt gyakorlatilag nem állapíthatjuk meg. + +Hogy a Bolyai János alkotását megérthessük és méltányolhassuk, egynéhány +szót bocsátunk előre a felületek geometriájából. Olyan felületekről +beszéljünk, amelyek bizonyos szabály szerint vannak alkotva és így egy +véges darabjuk is magán viseli a felület jellemző tulajdonságait. Egy +ilyen felület geometriáján értjük azon tételek összeségét, amelyek a +fölület, a benne jól meghatározott módon húzható vonalak és ezen vonalak +által alkotott idomok tulajdonságait fejezik ki. Gondoljunk pl. a sík +vagy gömb geometriájára. Ha egy általános felület geometriáját akarjuk +megalkotni, a felület olyan vonalaival kell dolgoznunk, amelyek nem +tetszésszerintiek, hanem a felületre jellemzők, amelyek mintegy a +felülettel adva vannak. Ilyen vonalak a felületek legrövidebb vonalai. +Vegyünk föl a felületen két pontot és az ezt a két pontot összekötő +vonalak közül válasszuk ki a legrövidebbet (eltekintve egyes szinguláris +esetektől, ilyen mindig van). Ez épp oly szerepet játszik a felületen, +mint az egyenes a síkban és ezért nevezik ezeket a felület egyenes +vonalainak is. Hogy egy ilyen legrövidebb vonalat megnyújtunk pl. a +végtelenig, azt úgy kell érteni, hogy ezen vonal bármely két pontját +összekötő vonalak között tényleg ez a vonal a legrövidebb. Egy ilyen +felületen két legrövidebb vonalat parallelnek mondunk, ha a végtelenbe +meghosszabbítva nem metszik egymást. Egy felületbeli vonal két igen +közeli pontján átfektetett egyenest mondjuk a vonal érintőjének. Két +egymást metsző görbe vonal hajlásszögén értjük a metsző pontból a +vonalak irányában húzott érintők hajlásszögét. A gömbön a legrövidebb +vonalak a legnagyobb gömbkörök. Egy felület trigonometriáján értjük a +felület legrövidebb vonalaiból alkotott háromszögek tanát. Az euklidészi +sík háromszög szögeinek összege 180°. A gömb-háromszög szögeinek összege +nagyobb 180°-nál. Vannak felületek, amelyeken a legrövidebb vonalak +alkotta háromszögek összege kisebb 180°-nál. Ilyen felület pl. egy +nyeregfelület, amelyet kezünkön is szemlélhetünk szétfeszített ujjaink +között. + +Már most Euklidész V. posztulátumának vizsgálatában gondoljunk egy +pillanatra általánosan felületekre és azok egyeneseire (legrövidebb +vonalaikra). Nyilvánvaló, hogy itt megeshetik pl. az, hogy a két egyenes +nem találkozik, dacára annak, hogy a belső szögek összege kisebb +180°-nál. + +Már most képzeljünk egy ilyen nyeregfelületet igen nagyon ellapítva, +mikor is azt egyezőnek találjuk az euklidészi síkkal, dacára annak, hogy +az eredeti viszonyok megmaradnak. + +Távol attól, hogy ilyen nyeregfelületnek képzelnők a Bolyai-féle +abszolutus síkot, ezt csak annak szemléltetésére hoztuk föl, hogy +jogosult volt az akkori geometrák kételkedése. Már most hogyan jár el +Bolyai János? Az ő korában azok a geometriai tételek, amelyeket én itt +fölsoroltam, még csak készülőben voltak Gaussnál. Neki nem volt más +fogantyu a kezében, mint annak éles meglátása, hogy megeshetik a két +egyenes nem metszése akkor is, ha a belső szögek összege kisebb +180°-nál. Ő ennek következményeit vonja le és ennek következményeiből +konstruálja úgynevezett abszolutus síkját. + +Jánosnál tehát a kiinduló pont az, hogy két párhuzamos egyenes belső +szögeinek összege kisebb 180°-nál. Vegyünk most egy síkban végtelen sok +parallel egyenest. Egyik egyenesen vegyünk föl egy pontot és ebből úgy +húzzunk egy egyenest az egyik szomszédos parallelhez, hogy a két belső +szög egymással egyenlő legyen. Ilyen egyenes mindig van és János +álláspontján a keletkező szögek hegyes szögek. Ezt a műveletet +folytassuk tovább parallelről parallelre, mindig az előbbi szelő +végpontját használva az új szelő kezdőpontjául. Az így kapott szelők +együtt egy sokszöget alkotnak; ha pedig a paralleleket végtelen sűrűn +vesszük, a sokszög átmegy egy görbe vonalba. Ezt a vonalat nevezi János +határvonalnak és L betűvel jelzi. Később ennek a vonalnak a paraciklus +nevet adták. Bolyai János kimutatja, hogy e vonal egyenlő görbültségü. +Euklidész síkjában ennek a görbének egyenes fele meg, amely forgatva a +parallelek egyike, mint tengely körül, síkot ír le. A paraciklus hasonló +forgatással egy felületet ír le és ez a felület a Bolyai János +paraszférája, amely olyan tulajdonságu, hogy rajta pontosan érvényes az +Euklidész geometriája, ha az euklidészi egyenesk helyett a Bolyai-féle +paraciklusokat használjuk. Nevezetes az, hogy míg az Euklidész síkjában +az V. posztulátum nem bizonyítható, Bolyai a paraszférán ezt két +paraciklusra szigorúan bebizonyítja. Ezután megszerkeszti Bolyai egy +egyenes egyenlő távolu egyenesét, amely nála újra görbevonal lesz. Egy +egyenes két pontjában egyenlő merőlegeseket állítunk és a végpontokat +összekötjük egy parallellel, de mivel a belső szögek összege kisebb +180°-nál, az összekötő egyenesnek a másik felé be kell görbülnie János +szerint. Szerkesztve ezt az egész egyenes hosszában, egy görbét kapunk, +amelynek neve hypercyklus, és amelyik Euklidés szerint újra egyenes. +Forgatva ezt a merőlegesek egyike körül, egy fölületet nyerünk, amelynek +neve hyperszféra. Ennek geometriájával János keveset foglalkozik. + +Bolyai János az ő geometriájában határozatlanul hagyja, hogy a belső +szögek összege mennyivel kisebb 180°-nál és itt végtelen nagy +tetszésszerintiség van. Minden egyes esetben más és más méretekkel bíró +para- és hyperszférákat nyerünk, amelyeket az illető esetekben egy-egy +állandó individuálizál. Amikor ez az állandó végtelenné válik, a +Bolyai-féle geometria átmegy az Euklidész-félébe, amit élesebben úgy +fejezhetünk ki, hogy a Bolyai-féle geometria, mint speciális esetet +magában foglalja az az euklidészi geometriát. + +Most láthatjuk a különbséget a kétféle geometria között és láthatjuk azt +a széles látókört, amit Bolyai nyitott meg. Míg Euklidész szerint van +egy felületünk, amely leír bizonyos egyszerűbb geometriai tüneményeket, +addig Bolyai a felületeknek egy végtelen nagy sokaságát alkotta. A +tapasztalás alá eső tüneményeket ez is leírja egy speciális esetben (ha +az a bizonyos állandó végtelen nagy lesz). A többi esetek geometriájával +a gyakorlat ugyan nem nyert semmit, de nyert a csupán abszolutus +igazságra törekvő szellem, mert olyan újabb összefüggéseket kapott így, +amelyeket az euklidészi geometria nem képes nyújtani. + +Összefoglalva a mai geometriai rendszereket, háromféle geometriánk van: +A Riemann-féle, amely a gömb geometriája; jellemzője, hogy a háromszög +szögeinek összege nagyobb 180°-nál. Az Euklidészé, mely általánosan +ismeretes és a Bolyai-Lobacsefszkij-féle geometria, amelyet euklidészi +álláspontról nézve, a már említett nyeregszerü felületeken +szemléltethetünk és amelyben egy háromszög szögeinek összege kisebb +180°-nál. + +Ezek után látjuk, hogy az V. posztulátum helyes vagy helytelen voltáról +szóló kérdés magától elesik. Ha geometriánk alapjául tesszük, kapjuk az +Euklidész geometriáját; ha nem, kapjuk a Bolyaitól abszolutusnak +nevezett geometriát. A kétezeréves probléma így nyert megoldást a mi +Bolyaink által. Tulajdonképpen nem megoldást nyert, hanem lépcsőül +szolgált a geometráknak oly magasra emelkedni, ahonnan új világokat +láthatnak. A geometriai látókör az Appendix által óriásit növekedett és +a kiépítés munkája ma is folyton tart.[11] + +Az Appendix megjelenése után Jánost nemsokára nyugdíjazták és ő +Domáldra, atyja birtokára költözött. Oly környezetben élt, amely nem is +sejti, de ha sejtené is, méltányolni sem tudná a zsenit. A külső +elismerés elmaradt és így Jánosnak különben is szélsőségekre hajló +természete rendkívüli anomáliákba csapott át. Az egész országban egy +ember van, aki őt érti és méltányolni tudja, atyja. Ő azonban összevesz +atyjával, részint anyagi dolgok miatt, részint a gyanu miatt, amely +szerint atyja elárulta volna eszméit Gaussnak. Munkakedve elvesz és csak +szórványosan, kapkodva dolgozik. Egy Leipzigbe küldött, a komplex +mennyiségekről szóló pályamunkájában sok dologban megelőz nagy +matematikusokat, de bírái munkáját nem értették meg és ez még jobban +elkeserítette. Nagyobb munkája még a Lobacsefszkij dolgozatának +birálata, „amelyben János egyebek között Lobacsefszkij előállításának +olyan pontatlanságára utal, amelyet rajta kívül senki sem vett +észre“.[12] + +Már utolsó katonaéveiben kezd félrevonulni, mogorva lenni. Minden kis +dolog kihozza sodrából és ilyenkor óriási féktelenségekre ragadtatja +magát. Egy ilyen eset volt oka nyugdíjaztatásának is. Haza kerülvén, azt +hiszi, hogy atyja meg akarja rövidíteni örökségében öccse javára, ami +elhidegíti az egykor oly meleg és harmónikus viszonyt. Jánosról sok +mendemonda kering, jóval több a kelleténél és az apa talán túlságosan is +hitelt adván ezeknek, szeretné, ha fia a közvéleményben is oly jó hírnek +örvendene, mint esze azt megérdemelné. Ilyenkor János végtelen haragra +lobban. Az okot bizonyos hozzá nem illő nővel való viszonya +szolgáltatta. Az egyes tények a kisvárosi élet szokásai szerint +eltorzítva kerültek közszájra. János hiában kéri atyját, hogy ne higyjen +ezeknek, – talán az igaznál többet is elhitt – és így érthetjük János +elkeseredését is. Mindenesetre Jánosnak családi élete egyike a +legérthetetlenebb viszonyoknak. Bedőházy szerint nem tudni, hogy hol +kapta nejét, sem azt, hogy meg volt-e vele esküdve, de ez a nő volt az +egyetlen lény, akinek hatalma volt Bolyai János fölött. A szomszédok +tanúsága szerint a két sajátságos lélek összeütközései nagy viharokra +szolgáltattak alkalmat. Összegében véve tehát, szemben állott az öreg +Bolyai jó híre a János épp oly rossz hírével; az öreg jó szíve az ő +kemény, semmi szívességre és hálára nem hajló szívével; az apa kevés +meglepetéseket keltő tudományos munkássága a János új világával. Szemben +állott az apa tekintélye, amelyet néha akaratlanul is érvényesíteni +akart, a János saját halhatatlanságába vetett hitével, mintegy +bizalommal a jövő igazságszolgáltatása iránt, de épp oly elkeseredéssel +a jelen iránt, hogy meg akarják fosztani dicsőségétől (Gauss-féle levél) +és még hozzá a gyanúval atyja iránt, hogy ez az ő révén történt. Szemben +állanak ilyen szétválasztó lelki motivumokkal, amikhez hozzájárul a +széttörhetetlen kapocs, a mathesis iránti közös szerelem. + +Bármennyire eltávolodtak is egymástól az első okok miatt, összehozta +őket ez utóbbi. Az egész országban nincs még egy hely, nincs még egy +matematikus, ahol szerelmüknek áldozhatnának. Ha távol vannak egymástól, +leveleznek, de a kritikusabb időkben megszólítást nem használnak; +eszméiket közölni kell. Ha pedig együtt laknak, egy meg nem értett szó, +egy magyarázat félreértése, egy kis kritika fölszínre dobja az összes +ellentéteket. És nem tudnak megegyezni, mint okos emberekhez illik, nem +tudnak különbséget tenni bizonyos dolgok között, nem tudnak semmiben +elnézést gyakorolni egymás iránt. Az őrültek csökönyösségével +ragaszkodnak nézeteikhez. Az apa még engedne, de János makacssága őt is +kihozza sodrából. Nyugodt pillanataikban mindketten vágynak a közös +békére, hisz szeretik is egymást, ezt is nem rendes méretekben, többször +ki is békülnek, de mindig kerül valami kis ellentét és kész a surlódás, +sőt a késhegyig menő harc. Ilyenkor János szenvedélyessége nem ismer +határt. Igy hívja ki atyját egy ilyen pillanatban párbajra, amire az +öreg őt elűzi házától. Kibékülnek újra, de csak további civódásokra, +amelyekben mindenesetre több hibája volt Jánosnak. + +Férfikorában általában mogorva természetü, az embereket kerüli, akikkel +érintkezik, azokkal is nyers. Álláspontja az, hogy az emberek egymással +való érintkezése matematikai szigorúsággal történjék. Semmi +előzékenység, semmi barátság, de semmi önzés. Ilyen elvek alapján míg +atyját sok tekintetben elkeserítette, boldoggá akarta tenni a világot. +Az apró sértések, keserűségek, névtelen szenvedések iránt nem volt +érzéke, de érezte, hogy ebben a világban a boldogság vajmi ritka. Az ő +hatalmas szelleme, amely a geometriában oly magasra tudott emelkedni, a +humanitásban is túl akarta szárnyalni az emberi határokat. Az a szeretet +és jószívűség, amellyel atyja minden egyes embert, érdemest és +érdemetlent egyformán szívére ölel és nem számolva képességeivel, +elhalmoz jótéteményekkel, Jánosból az egész emberiség felé sugárzik. +Atyja fia volt ő ebben is, csakhogy óriási méretekben. Egy rendszert +akar kidolgozni, amelyben szigorúan az ész szabályai szerint él az +emberiség: amely világban boldogság honol, mert száműzve van belőle +minden, ami az emberi lélek érzelmein alapszik. Nincs költészet, +művészet, szeretet, szerelem, csak matematikai formulák szerint símán +gördülő élet. Ezt a hideg világot nevezi ő boldognak, amelyből hiányzik +a szülői és baráti szeretet melege, hiányzik a szerelem tüze. Rendszerét +üdvtannak nevezi és ebben akarja összefoglalni az összes emberi +tudományokat, amelyek ezt a célt szolgálják. Csak vázlatok, apróbb +fejezetek maradtak ebből, egységes munkára már nem volt képes a szerző. +A gondolat, az eszme nagysága annyira elragadta, hogy a részleteket nem +tudta kidolgozni. Hozzájárult igen nagy önimádása és minduntalan saját +énje nyomul előtérbe. + +Atyjától örökli jelleme alaphangjait, de mint mellékhangok vegyülnek az +eredetileg harmónikus vonások közé anyja hisztérikus lelkének némely +vonásai. Lassanként e mellékhangok lesznek uralkodókká a lélekben és +emiatt van, hogy apa és fiú szembeállítva, két ellentétes jellemként +tünik föl előttünk. Midőn bámulattal állunk meg a „Geometria absolute +vera“ mellett és töprengéssel a Farkas munkája előtt, hogy miben is +rejlik e férfiu nagysága,[13] vegyük észre, hogy egyek ők: a matematika +megalapozói. Farkas egy kérdés megoldását fiára hagyta, mint legszebb +díszét talán az általa emelt örökké szilárd épületnek. Mindkét élet +szívetszorító példája egy tragikus életnek, de míg a Farkas homlokára a +nyugati nap – Gauss – egy fénysugárt von, addig a Jánoséra, – legalább +az ő hite szerint, – csak árnyat akart vetni. Talán intő példa mégis, +hogy ne mindig a külföldre bízzuk zsenijeink fölfedezését. Élnek olyan +talajon, amely semmiképpen sem kedvez a matezis fejlődésének; de míg +Farkas túlságos szerénységgel elesettnek vallja magát, filozófikus lelke +munkára sarkalja, hogy mégis hasznára legyen hazájának és az +emberiségnek, addig János kevésbé rokonszenves módon, de annál nagyobb +önbizalommal és bátorsággal kimondja, hogy ő az emberiség legnagyobb +szellemeinek egyike. Az a lélekerő, amely Farkast nem engedi teljes +desperációba jutni, – mintegy bízva az utókor igazságszolgáltatásában, – +a János lelkében erőt akarván venni a sorson és körülményeken, +önmagasztalásba ful. Farkas minden egyes embert boldogítani akar, aki +hozzá fordul, János elég erősnek érzi magát az emberiség boldogítására. +Farkas szétszórja emiatt javait, magát nagy anyagi zavarokba sülyesztve; +János erre fordít az anyagiaknál annyiszorta becsesebb sok szellemi +energiát, megfosztva magát új alkotások gyönyörűségétől. Ki vesztett +többet, ne mondjunk ítéletet. Farkas lelke csordúltig van a +keserűséggel, amidőn azt írja Gaussnak: „Bocsásd meg nekem, kedves +Gauss, hogy óriási pályafutásodban zavarlak…“, de ezzel a keserűség +távozik, pedig a fájdalomnak mily tömege hozhatta tollára e szavakat, +összehasonlítva magát az óriás Gaussal. Egy pontból indultak ők ki, egy +irányban, egyenlő impulzussal, de míg Gauss nyílegyenesen folytatta +pályáját, a Bolyaié a mi, még örökkétartó átkunk bűvkörébe jutván, +lehajlott és kínosan szakasztott egypár barázdát a műveletlen ugaron. +Ebben a néhány Gausshoz írott szóban benne van mindaz a fájdalom, +amelyet az anya érezhet egyetlen gyermeke elvesztén. Benne van, sőt +több, mert a lángésznek minden mozzanata rendkívüli. Nem közönséges +dolgokat termel, nem közönséges módon örül és nem közönséges módon +szenved. Jánosnak nem jöttek ajkára ilyen szavak; talán ezek fojtogatása +következtében volt az egykor kedves fiu olyan mogorva, szótalan. + +Atyja halála után János teljesen fölhagyott mindennel és teljes +elhagyatottságban halt meg 1860-ban Marosvásárhelyt. + +Pihennek ők már mind a ketten és ma, amikor ítéletet mondunk fölöttük, +törekedjünk elsősorban talán megérteni őket. + +* + +E kis dolgozatban eredeti gondolat, – leszámítva egypárat, – nincsen; +minden meglelhető Bedőházy J.: A két Bolyai; Brassay: Emlékbeszéd Bolyai +Farkas fölött; Schlesinger Lajos: Bolyai János (Math. és Phys. Lapok) és +egyetemi előadásai; Bolyai és Gauss levelezése címü munkákban és még a +Math. és Physikai Lapokban közölt néhány értekezésben. Éppen ezért +elhagytam az illető helyeken minduntalan a forrásra utalni, ami az +olvasást nehézkessé tette volna. + + + + +Carolus Linnaeus. + +Már megsárgultak irásainak levelei, már bevonta másfél évszázad patinája +könyveinek régi erős bőrkötését, de a feledés porrétege nem fedte be +őket… + +A régi könyvek között egy sincs, amely oly mindennapos használatban +volna, mint Linné nem egy műve, sőt éppen az ő alapvető munkái voltak +azok, amelyek örökre elnémították előzőinek szavait és múzeumi darabokká +tették a Linné előtti botanikai fóliánsokat. Pedig műveiben nem találunk +oly hatalmas, új, természettudományi tételeket, törvényeket vagy +fejtegetéseket, mint egy Newton, Keppler, Galilaei vagy Darwin +alkotásaiban. Nem is ilyen eredményeket kell keresnünk Linné munkáiban, +hanem ismerve az őt megelőző korok természetrajzi tudományainak +történetét, megtaláljuk Linnében a reformátort, a forradalmárt, aki +mintegy kulcsot adott az emberiség kezébe és ezzel fölnyitotta az +évszázadok óta hasztalan döngetett kaput, amely a természet kutatásának +csarnokába vezet. + +Csodálatos erő, munkakedv, törhetetlen szorgalom, éles megfigyelés, +fegyelmezett agy jellemzi Linnét. Ezekkel a tulajdonságokkal fölszerelve +tudta csak végigküzdeni küzdelmes életét, elszenvedni a nélkülözéseket, +kutatni a természetben, robotolni iróasztala mellett és oly műveket +alkotni, melyek alkonya nem következhetik el. + +Küzdelmes volt az ő pályafutása is. Mintha a természet éppen attól +akarta volna megvonni javait, aki neki szentelte életét. + +Családja svéd smalandi paraszti ősök ivadéka. Nagyatyja Bengt +Ingemarsson nevü paraszt volt Hwitarydban, aki Nils fiát papnak nevelte. +Ez utóbbi svéd szokás szerint mint akadémiai képzettségü férfiu, latinos +nevet, a Linnaeust vette föl egy híres rashulti hársfa után. A család +másik két ága ugyanígy Tiliander és Lindelius nevekre változtatta a +paraszti Ingemart és Ingemarssont. Nils Linnaeus és felesége Christina +Brodersson elsőszülött fia Carolus Linnaeus (Linné)[14] 1707 május 23-án +született Stenbrohult közelében, Rashulthban. Már születésekor konvenció +és fogadalom várta a leendő természetbuvárt. Szülei Istennek ajánlották +elsőszülöttjüket, papnak szánták és legfőbb óhajuk az volt, hogy az apa +hivatalát folytassa később a fiu. De Linnét természete másfelé vonta. Ő +már gyermekkorában csodálója és rajongója volt a természetnek, többre +becsülte az erdőben való bolyongást, a kerti plánták művelését, mint az +iskola padjain a grammatika tanulását. Maga atyja is virágkedvelő +kertészkedő volt, ő maga vezette be fiát a kertészkedésbe, botanizálásba +és szivesen vette, ha fia a szép vidéken jár-kel és a természet nyitott +könyvének titkait kutatja. Remélte, hogy fia eme léleknemesítő +foglalkozása a komoly gondolkozáshoz, szelid életmódhoz szoktatja őt. Ez +így is történt, de egyuttal elvonta őt az iskola padjairól, virágai +kedvéért elkerülte a nyelvtan csarnokát, nem imponált neki a tanrend, a +tanterv, meg a bizonyítvány. Nehezen bár, de elvégezte a gimnáziumot +Wexiőben. Tanárai természetesen nem voltak megelégedve vele és +tanácsolták is Linné szüleinek, vennék ki őt az iskolából, mert semmi +komoly pályára nem való. Be is látták szülei, hogy tervük nem sikerül. +Elhatározta atyja, hogy inkább csizmadiának adja, de nem engedi, hogy +botanikus legyen. Semmi pálya, semmi tekintélyes polc és dicsőség nem +vár a botanikusra, gondolta az öreg pap és ha már nem prédikálja fia +isten dicsőségét a szószékről, legalább cipőket készítsen, amelyben a +hívők a templomba járnak. Linné tehát dilemma előtt állott. Vagy pap +vagy csizmadiainas. Az utolsó percben azonban, mint ilyenkor történni +szokott, megjelent a mentő szellem Rothmann orvos személyében. Rothmann +ismerte jól a fiatal Linnét, tanította is a gimnáziumban, fölismerte +benne nagy tehetségét, megérezte, hogy a fiu botanizáló hajlamának +komoly alapja van és már addig oly ismereteket szerzett, amely bármely +szakférfiunak is díszére válhatnék. Minden ékesszólását és +rábeszélőképességét fölhasználta, hogy Linné atyját szándéka +megváltoztatására birja. Mivel a fiu ki is jelentette, hogy akár papnak, +akár csizmadiának adják, ő mégis botanizálni fog, továbbá, mert a szülők +kivánsága és fogadalma elvégre a második fiún, Samuelen is végre leszen +hajtható, ami úgy is lett idővel, sikerült is Rothmannak rávenni Linné +szüleit, hogy bizzák ő reá fiuk további nevelését és engedjék az orvosi +pályára lépni. Abban az időben még a botanika az orvosi tudományokkal +volt szoros kapcsolatban, tulajdonképpen a botanikusok fő studiuma a +gyógynövények ismerete volt, viszont el sem volt képzelhető olyan jó +orvos, aki a növényeket nem ismerte. Rothmann maga is botanizált, maga +mellé vette Linnét, bevezette az orvostudományok elemeibe, +rendelkezésére bocsájtotta könyvtárát, amelyben Linné gyönyörrel +tanulmányozta az akkor legnagyobb becsben tartott botanikai művet, +Tournefort Institutiones rei herbarii c. munkáját. Most már kénye-kedve +szerint foglalkozott növény- és állatgyüjtéssel, ezek tanulmányozásával, +készülvén ezáltal az egyetemre. 1727-ben, mikor gimnáziumi tanulmányait +bevégezte, nem valami meleg ajánlással bocsátották útnak tanárai. +Bizonyítványában az volt olvasható, hogy a tanuló olyan, mint a faiskola +csemetéje, amely a gondos kezelés ellenére mindig azon van, hogy +vadhajtásokat hozzon. Csak, ha óvatosan átültetjük őket, változik meg +természetük és hoznak élvezhető gyümölcsöt. Ez nyujt reményt arra, hogy +Linné átlépve az egyetem küszöbét, talán kedvező haladást fog mutatni. + +A svéd főiskolák közül Linné a közelebbi kisebb és olcsóbb lundi +akadémiába ment, ahol hamarosan az elsők közé küzdötte föl magát +szorgalma és készültsége révén. Itt is akadt pártfogója Stobaeus +orvos-botanikus professzor személyében, aki megismerve Linné kitünő +tulajdonságait, magához vette őt. Stobaeus könyvtárában és +gyüjteményeiben megtalálta Linné a neki megfelelő könyveket, a városka +környékén szorgalmas kutatásokat végzett, különösen az alsóbbrendü +állatokat, de főképpen a növényeket tanulmányozta, a gyüjteményt +gyarapította és Tournefortot követvén, leirásokat készített megfigyelése +tárgyairól. A következő, 1728. évben már kicsiny lett Linné ambiciójának +a lundi akadémia és nem törődve a nyomorral, amely reá várt, átment az +upsalai egyetemre. Kis pénzecskéje, amit még hazulról kapott, Upsalában +hamarosan elfogyott. De neki elég volt az, hogy az egyetemet ingyen +látogathatta, a testi jóléttel nem törődött. Annyira jutott, hogy +könyöradományokból tengődött, társai ételmaradékából táplálkozott, +elviselt ruháikat kérte el, elővette csizmadia tudását is és az eldobott +rongyos cipőket foltozta ki magának kártyapapirossal, fakéreggel. Igy +járt arra az egyetemre, amelynek nagy hírnevét, mint professzor ő maga +is emelte! Ez a nyomor és küzdelem nem törte le Linné törekvését, de +megedzette azt. + +Nemsokára itt is pártfogóra talált. Egy izben, amikor a botanikus +kertben tanult, összetalálkozott Celsius nagyhírü tudóssal, akinek +méltán föltünt Linné alapos ismerete, tájékozottsága a kert növényei +körül. Mikor Celsius meghallotta Linné nyomorát, magához vette őt, +lakást, ellátást adott neki és munkatársul szerződtette. Celsius egy +hierobotanikán dolgozott, amelyben a biblia növényeit irta le és ebben +nagy segítségére volt pártfogoltja, aki ezáltal ismét otthonhoz és +könyvtárhoz jutott. Nagy alkalma nyilt itt Linnének a munkálkodásra, +tanulásra, a botanikai irodalom tanulmányozására. Tourneforton kivül +megismerte Linné a párisi Vaillant műveit is és e két rendszerező +gondolataiból táplálkozva mindinkább megérlelődött benne egy új +növényrendszer megalapításának eszméje, amelynek a növények +ivarszervein, a porzók és termők viszonyain kell fölépülnie. Behatóan +tanulmányozta tehát a növények ivari életét, 1730-ban már egy értekezést +is irt erre a tárgyra vonatkozó észleleteiről, amely a szakférfiak, +különösen Olaf Rudbeck figyelmét is magára vonta. Még ebben az évben +történt, hogy a 70 éves Rudbeck vissza akarván vonulni a tanszéktől, +megfelelő helyettest keresett és ezt Linné személyében találta meg. +Huszonhárom éves volt ekkor Linné és már mint vikárius a növénykertben +előadásokat tartott. Ez az új helyzet még inkább kifejlesztette Linné +tudását. Előadásai részére kidolgozta növény- és állatrendszerét, +megírta a svéd kerti virágok rajzát, amely művében, bár ez nyomtatásban +nem jelent meg, fektette le először rendszere gondolatait. + +Működése azonban nem volt zavartalan. Az upsalai svéd természetbuvár +társaságtól megtisztelő megbizást kapott, amely azonban több nélkülözést +és küzdelmet rejtett magában, semhogy kisebb energiáju és kevesebb +nyomorhoz szokott tudós elvállalhatta volna, mint Linné. Kiküldték a +Lappföld természetrajzi tanulmányozására igen szerény anyagi +segítséggel. + +Minden természetbúvár tudja, hogy mily fáradságos még ismert területen, +művelt környezetben is a természetrajzi gyüjtés, pedig e helyeken +nélkülözésről szó sincs. Elképzelhető, mily küzdelmes egy jóformán +lakatlan, a természet szeszélyeitől alaposan meglátogatott területet, a +lappok földjét kutatni, egyedül, szegényen. Linné nyomorhoz, +nélkülözéshez szokott természete, törhetetlen tudásvágya azonban nem +ismert akadályt. Szülei meglátogatása után 1732 május 2-án útrakelt. +Hátán gyüjtőtáskájával, fehérneműjével, kebelében nagy ambicióval +nekivágott a nagy útnak. Az út elejét, amíg tulajdonképpeni céljának +területére nem érkezett, lóháton tette meg, a bottni öböl mentén +északkelet felé Hernasandig. Innen kezdve egyedül, gyalog folytatta +útját a lappok rideg földjén. A folyók, tavak, mocsarak országában +metsző hidegben, emberi táplálék hijján barangolt be nagy területeket. +Saját följegyzése szerint hallal és rénszarvastejjel táplálkozott, sóhoz +és kenyérhez csak nagy ritkán jutott. A lappföld után Norvégiának vette +útját és megmászta a svéd-norvég határhegységeket, meglátogatta a gazdag +ércbányákat, megfigyeléseit, gyűjtéseit az ásványországra is +kiterjesztvén. Augusztus 11-én ért Luleába, ahol egy kissé megpihent, +azután Torneán át Finnországba ment; Carleby, Vasa, Kristina, Biorneborg +jelzik útját, amelyet Abo egyetemi városig folytatott, ahonnan a bottni +öblön keresztül visszatért Upsalába (1732. október végén). Utazása nagy +eredményekkel gazdagította a bejárt földek ismeretét. Linné közölt is +belőle a svéd akadémia évkönyveiben 1732. és 1735-ben a Florula +lapponicat, amelyből később (1737.) a Flora lapponica alakult. Száz új +növényt írt le ebben. Linnének ez az első nyomtatásban megjelent műve +már eltér Tournefort rendszerétől és Linné eredeti fölfogása tükröződik +benne vissza. A Fauna fennica (Finnország állatvilága), mely 1735-ben +jelent meg, szintén ez utazás eredményeit dolgozza föl. Nyilvános +elismerést is nyert útja után: az akadémia tagjává választotta. + +Gazdag tudással, öregbített tapasztalatokkal és nagy lelkesedéssel +fogott hozzá Linné ismét 1733-ban az egyetemi előadásokhoz. Növénytant +és ásványtant hirdetett. Előadásai oly vonzóak, oly alaposak voltak, +hogy példátlan nagy hallgatóságot gyüjtött maga köré. A fokozódó siker +azonban irigyeket is termelt. + +Az öreg Rudbeck új helyettese, Nils Rosén volt a legféltékenyebb +Linnére. Bevádolta őt az egyetemi tanács előtt, hogy diploma nélkül mer +előadásokat tartani. Hiába volt a nagy tudomány, az eddigi siker, a +tanács consistorium elé állította Linnét és eltiltotta a további +előadásoktól. Képzelhető, hogy a lesujtó itélet hogy hatott a törekvő, +lelkes, de egyuttal indulatos Linné kedélyére. Az őrülettel volt határos +fölháborodása és mély gyűlölete Rosén iránt, úgy hogy amikor ez +megelégedéssel elhagyta a consistoriumot, megtámadta őt Linné, kardot +rántott és le akarta szúrni rosszindulatu ellenségét. Csak a környezet +mentette meg a vádaskodó életét, de Linné további sorsa majdhogynem a +bukás volt. Ki akarta tiltani a biróság Upsalából és csak pártfogójának, +Celsiusnak sikerült őt ettől megmentenie. Linné és Rosén közötti +ellenségeskedés azonban sohasem szünt meg teljesen, még akkor sem, mikor +mind a ketten hírneves professzorok lettek. + +Megint megfenyegette tehát Linnét a nyomor és reménytelenség réme, +amelyet még fokozott az is, hogy nem nyerte el a lundi akadémia +megüresedett orvoskari adjunkturáját, amelyre pályázott. Tanítványai +körében, akik nagy szeretettel és ragaszkodással vették körül +szerencsétlen fiatal mesterüket, egy terv fogamzott meg Linné +foglalkoztatására. Tanulmányutat terveztek a bányavidékek fölkeresésére +és a kirándulás vezetőjének Linnét kérték föl. 1733-ban el is indultak +és meglátogatták Garpenberg, Avestadt, Bitsberg és Fahlun bányavidékét. +Fahlunban újabb megbizatást nyert Linné. A tartomány kormányzója, +Reuterholm báró, fölismerve tehetségét, reá bizta fiát, hogy egy +tanulmányuton képezze ki mineralógusnak. 1734 tavaszán indult el az új +kirándulás keleti Dalekaria bányáinak tanulmányozására Linné vezetése +alatt, hat tanulóval. A kirándulásnak igen érdekes szervezete volt. +Minden résztvevőnek megvolt a maga tanulmányköre és egyuttal belső +szolgálata is. Volt leiró geografus, fizikai geografus, mineralógus, +botanikus, gazdász, etnografus-megfigyelő és az egyik a titkári, a másik +a rendezői, a lógondozói, a pénztárnoki stb. tisztet töltötte be. Az +útról pontos naplót vezettek, amelyben minden irányu megfigyelés és +élmény föl volt jegyezve. Visszatérve Fahlunba, Linné előadásokat +hirdetett a bányászokat érdeklő tárgyakból. Jelentős érdeklődést és +ezáltal jövedelmet is biztosított magának. De Linné fahluni tartózkodása +még más okból is jelentős pont volt Linné életében. Itt ismerte meg +jövendőbeli feleségét, Moré fahluni orvos Sara Lisa leányát. Ez az +ismeretség ösztönözte Linnét pályájának további folytatására, +oklevelének megszerzésére, külföldi útjára. Moré ugyanis csak abban az +esetben egyezett bele a házasságba, ha Linné három év alatt orvosi +oklevelét megszerzi és biztos keresethez jut. Segédkezet is nyujtott +ebben Linnének, az ő anyagi támogatásával indult Hollandia felé, miután +1734–35 telén elkészítette doktori értekezését. 1735 junius 24-én +avatták doktorrá Harrwyckban, a váltóláz okairól írott értekezése +alapján. + +Megszerezvén a diplomát és megismervén a holland viszonyokat, nem volt +inyére rögtön hazatérni és valahol orvosként letelepedni. Tanulmányutra +készült, föl óhajtotta keresni a híresebb intézményeket, botanikusokat. +Igy előbb Leydenbe ment. Bár szükös viszonyok között tengődött, a +leydeni tudósok (különösen Gronov) biztatására egy ideig ott maradt, +hogy kidolgozza jegyzeteiben meglevő munkáit. Itt rendezte sajtó alá +első nagyobbszerü és legnagyobb jelentőségü munkáját, a természet +rendszerét (Systema naturae), amely a növény-, állat- és ásványország új +rendszerét tartalmazta rövid áttekintésben. Ez meg is jelent még +1735-ben, nagy föltünést keltve a tudós körökben. E munkától kezdődik +Linné reformátori működése, de azt csak a későbbiekben fejlesztette +naggyá. Munkája révén összeköttetésbe került a Leyden közelében lakó agg +tudóssal, Boerhaveval. A tudós leydeni társaságban nem maradhatott +azonban Linné sokáig. Pénze fogytán volt, hazafelé indult Amsterdamon +keresztül. Amsterdamban Boerhave ajánló levelével fölkereste Burmann +botanikus professzort, aki megismerve Linné tudását, meghivta magához, +hogy „Flora ceylanica“ címü műve irásában segítségére legyen. Linné +elfogadta a meghivást, egyrészt mert ez egy időre biztosította +megélhetését, másrészt mert Hollandiától többet várt, mint hazájától. De +Burmannal sem volt sokáig együtt, mert nagyobb szerencse várt reá. +Amsterdam hírneves és gazdag polgármestere, Cliffort, Boerhave tanácsára +Linnét hivta meg háziorvosául és reá bizta a nagy hartecampi kertjének +rendezését és vezetését. Ezzel az állással együtt magas napidíj, teljes +ellátás és szabad lakás járt. Nagy örömmel ragadta meg Linné 1736 +tavaszán ezt az alkalmat, amely annyira megfelelt az ő hajlamainak és +fölül is multa reményeit. Paradicsomnak tartotta és nevezte Linné +hartecampi tartózkodását. Gazdag kertészet, kincset érő könyvtár, jólét, +szabad foglalkozás volt az, ami Linnét itt marasztotta. Itt dolgozta és +adta ki „Fundamenta botanica“-ját, a növénytudomány alapelemeit és +elveit, amely művét bővítve 15 évvel később mint „Philosophia +botanica“-t tett közzé. Összeállította a botanikai könyvészetet +„Bibliotheca botanica“ cím alatt. Ezek a munkák hamarosan nagyhirüvé +tették őt. Még az 1736. évben tagjává választotta őt a természetbúvárok +társasága, „Második Dioskorides“ névvel illetvén Linnét. Még ebben az +évben kiküldötte őt Cliffort Angliába, ahol London és Oxford neves +kertjeit látogatta meg és hírneves tudósaival barátkozott össze, +mindenütt elismerést aratván tudása és reformtörekvései révén. A +következő 1737. év különösen termékeny volt. Ekkor dolgozta ki először +„Genera plantarum“ címü művét, amelyben a növényeket szorosabb rokonsági +körökbe, génuszokba, nemzetségekbe sorozta és ezeket rövid, latin nyelvü +jellemzésekkel látta el. Ugyanekkor adta ki a már említett „Flora +lapponica“-t, valamint leirta egy díszműben a Cliffort-féle kertet, a +„Hortus Cliffortianus“-t. + +Miután egy ideig még Leydenben tartózkodott, nemsokára győzött rajta a +honvágy, elhatározta, hogy szakít Amsterdammal és Leydennel, elhagyja +paradicsomát, hogy újat küzdjön ki magának, amelyben már párjával keresi +a boldogulást. Még egy kirándulást tett Párisba, hogy megismerje annak +is hires intézményeit és nagy férfiait, különösen a nagy francia +rendszerezőt, Jussieut és mint a párisi akadémia levelező tagja, a +francia fogadtatás kedves emlékeivel Rouenből hazafelé hajózott. + +Három évi távollét után, 1738 szeptemberében, eltelve büszkeséggel és +várakozásokkal, sikerekkel koronázottan lépett szülőföldjére Linné. +Büszkeségére szégyen, sikereire gúny és várakozásaira csalódás várt. +Hazája nem ismerte el, megtagadta őt. Ő maga irta holland barátainak, +hogy vége immár az ő botanikai működésének, letelepedik valahol orvosnak +és megkisérli a mindennapi keserü kenyeret a neki kevésbbé kedves úton +megszerezni. De amit a botanika megtagadott tőle, meghozta részére az +orvostudomány. Mint stockholmi orvos mihamarább oly hírre tett szert, +hogy a legelőkelőbb családok, sőt az udvar orvosa lett. Megélhetése +biztosítva volt, nősülése elé nem gördült akadály, elvehette Moré +leányát 1739 junius 26-án. Hírneve nőttön-nőtt, úgy, hogy az ujjá +alakuló svéd tudományos akadémia elnökévé választotta. + +Linnét azonban mindez nem elégítette ki. Legmelegebb vágya az volt, hogy +a botanikát művelje, mint egyetemi professzor. Erre alkalom is nyilott +volna, mikor 1740-ben meghalt az upsalai öreg botanikus tanár, Rudbeck, +Linné régi pártfogója. Ennek a helyére pályázott, de az állást nem ő, +hanem az a Rosén nyerte el, akire ő egykor kardot rántott. Linné kardja +nem érte akkor Rosént, de Rosén sziven döfte most Linnét kard nélkül. Az +újabb csalódásra nagyobb tanulmányutban keresett Linné enyhülést. +1741-ben hiveivel Oeland és Gotland fölkutatására indult. + +Alighogy hazatért eredményes útjáról, megkisérelte, hogy orvosi +tudománya révén szerezzen egyetemi tanszéket. Ez sikerült is, amennyiben +nagyuri páciensei, különösen gróf Tessin pártfogása révén a megüresedett +upsalai anatomiai és gyógytudományi tanszéket nyerte el. 1741 +szeptemberében örömmel telt szivvel indult Linné feleségével és +újszülött fiával Upsalába, hajdani nyomoruságának tanyájára, ahol +tanszékét elfoglalta. + +Hiába volt tehát Rosén ellenségeskedése Linné ellen. Linné, ha nem is +tudományával, de az akkor különösen nagyhatalmu főurak pártfogásával +győzött fölötte. A régi gyülölet, ha nem is teljesen, de valamennyire +engesztelődni kezdett közöttük, mindkettőjük javára. Linné botanikus +volt és orvostudományokat tanított. Rosén orvos volt és botanikát +tanított. Gondolt egyet a két ellenfél és helyet cserélt. Ezzel mindkét +tudós hivatásának tartozott. Igy lett Linné 1742-ben, 35 éves korában +botanikus professzor. + +Férfikora delén elérte tehát azt a polcot, ahová tehetsége őt már +gyermekkora óta kijelölte és amelyre nagy kitartásáról tanuskodó +autodidaktikus úton szerzett tudása alkalmassá tette. Annyi ideig +működhetett még kedves tudománya szolgálatában, amennyi ideig előkészült +arra. + +A professzori polcon, habár azt folyton gyengülő testi és szellemi ereje +miatt csak 1764-ig töltötte be, kitünő mesternek bizonyult. Több +tanulmányutat tett még, rendezte és leirta a főuri és udvari +gyüjteményeket, nagyhirü, tudományos szinvonalra emelte az upsalai +botanikus kertet. Amellett, hogy tudományos működését teljes erejében +kifejleszthette, mint tanító is teljes sikerrel működött. +Összeköttetésbe került kora valamennyi jelentős kutatójával, szellemével +áthatotta korát, a világ minden részéből hozzá sereglő és ez időben +szokatlan nagyszámu tanítványtömeget nevelt a jövő tudománya számára. + +Az ő tudományos működése oly lökést adott a természetrajz művelésének, +hogy utána egy évtized többet jelent, mint előtte egy-egy század. + +Legnagyobb jelentősége a botanikában volt érezhető, amelynek +fejlődésében Linné működése szinte a csodával volt határos. Előtte +tapogatózás, zűrzavar, próbálkozás volt, utána a biztos ösvényen haladó +önálló tudománnyá vált a botanika. + +A hajdani idők botanikája a gyógyító növények leirásában, a görög és +latin szerzők megfigyeléseinek magyarázásában és a csürés-csavarásban +merült ki. A 16. században kezdődik a természetes botanika, amikor a +tudósok magukon a növényeken tesznek megfigyeléseket, leirják őket nagy +füveskönyvekben. Brunfels (1537), Tragus (1498–1554), Fuchs (1501–1566), +Tabernämontanus (✝ 1590), a két Bauhinus (1550, 1624; 1541–1613), +Gessner (1516–1565), Dodonaeus (1517–1586), Clusius (1525–1609), +Delechamps (1513–1588) híres nevek voltak ezekben az időkben. Az ő +hatalmas foliánsaik, füveskönyveik több ezernyi növényt irnak és +rajzolnak le. Minél inkább szaporodott azonban a füveskönyvek és ezzel a +leírt növények száma, annál inkább nőttön-nőtt a zavar. Nem volt olyan +rendszer, amelyben a növények áttekinthetően össze lettek volna +foglalva, nem volt olyan módszer, amely biztosította volna az egyes +növények könnyü fölismerhetőségét. Történt ugyan kisérlet ilyen +rendszerek megszerkesztésére, de egyik sem vezetett célhoz. Az ősi +időkben a növényeket használhatóságuk szerint vagy termetük szerint +csoportosították, később, pld. a 16. században Cäsalpinius a virág, a +termés és a mag alkata szerint kisérelte meg a növényeket osztályozni, a +17. században az említett Tournefort vitte tökéletesebbre a rendszert. Ő +már a virág szerkezetét is igyekezett figyelembe venni, továbbá +bevezette a rendszerbe a génusz fogalmat, ennek nevet adott, de ezt az +eljárást nem vitte teljesen és következetesen keresztül. Tournefort +rendszere már elterjedésnek örvendett, tudta a tudósvilág, hogy ebben az +irányban keresendő a kivezető út, de ezt az utat a tökéletes mesterséges +rendszer felé Linné találta meg. + +A legnagyobb zavart Linnéig leginkább az okozta, hogy nem volt a +botanikának határozott műnyelve, terminológiája, szakkifejezései, +amelynek segítségével a növények olyképpen lehettek volna leirhatók, +hogy azokat bárki is fölismerhette volna. Nem volt módszer, amelynek +révén a kezdő, sőt a tudós botanikus egykönnyen megállapíthatta volna a +kezében levő növény azonosságát valamely leírt növénnyel. Kevés +kivétellel nem voltak megállapítva a növények rokonsági csoportjai, +különösen nem volt a faj fogalma bevezetve a tudományba, vagyis nem volt +egység, melyből elfogadható rendszer lett volna fölépíthető. Ami fontos, +nem volt nevük a növényeknek. Szinte elképzelhetetlen ez mai fogalmaink +szerint. + +A növények hosszu, vagy hiányos rövid leírásokkal voltak csak +elkönyvelve, anélkül, hogy egykönnyen újból rájuk lehetett volna akadni. +Hasonlóképpen volt ez az állatokkal is. Linné már gyermekkorában, mikor +Tournefort alapján végezte tanulmányait, megérezte, hogy ezen segíteni +kell. Mikor a virágrészek, a hím és a női ivarrészek, a porzó és a termő +viszonyait tanulmányozta a növényeken, arra a tapasztalatra jutott, hogy +ezek elhelyezése, mennyisége, egymáshoz való viszonya az egymáshoz +hasonló növényeken hasonló, különböző növényeken egymástól eltérő. +Megkisérelte tehát a növényeket ezen az alapon osztályozni. A +tapasztalat azt bizonyította, hogy ebből a szempontból kiindulva, az +összes növények rendszerbe foglalhatók, a rendszer könnyen áttekinthető, +abban az egyes növények könnyen föllelhetők. Érezte Linné, hogy az így +alkotott rendszer nem tükrözi ugyan vissza minden esetben a természetes +rokonságot, de célszerü módszer ez arra, hogy végre a növényországban +rendet teremtsen, legalább addig az ideig, amíg az így rendezett +anyagban a tudományos kutatás föl tudja találni a természetes rendszer +megalkotásához szükséges adatokat. Mesterséges a Linné-féle rend, mert +egyoldaluan csoportosítja a növényeket, de célravezető volt. Manap is +ezt használjuk akkor, ha valamely virágos növény génuszát határozzuk +meg, habár a tudomány mai törekvése a növények teljes szervezetén és +fejlődéstörténetén alapuló természetes rendszernek a megállapítása. De +erre nem törekedhetnék, ha nem állott volna Linné müködése alapján oly +nagy rendezett anyag rendelkezésére. + +Az ilyképpen kidolgozott rendszerbe és annak 24 osztályába már most +Linné beillesztette a génuszokat, vagyis azokat a kisebb rokonsági +köröket, amelyekben az összes ismert növények helyet foglaltak. Minden +génusz nevet kapott és minden a génuszba tartozó növény, amit csak eddig +leírtak, vagy amit ő írt le először, szintén kapott nevet, amely név, +hasonlóan az emberek elnevezéséhez, két szóból állott. Az egyik szó az +illető génusz, ahová a növény tartozott, a másik szó a növény saját neve +volt. Természetesen, nem egyénenkint voltak elnevezve a növények, hanem +a külső tulajdonságaikban megegyező egyének egy faj körébe foglaltattak, +amely faj, spécies, nyerte ezt a két szóból álló nevet. Például még +Bauhinus Linné előtt az illatos ibolyát így írta le latinul: „egyszerü +illatos virágu márciusi pirosló viola“, vagy még maga Linné is Cliffort +kertjéről szóló művében: „szártalan, kerek, indákkal kúszó tőkocsányos +viola“, addig a Linné-féle új rendszerben az illatos ibolya neve: Viola +odorata. Az összes ibolyafajok közös neve „Viola“ lett, de a +„keresztneve“ mindegyiknek más. Igy a kétvirágu ibolya: Viola biflora, a +mezei árvácska: Viola tricolor, a mocsári ibolya: Viola palustris stb. +Eszerint az egymástól különböző növények különböző nevet kaptak, de egy +génuszba való tartozásuk közös névvel, pl. Viola, ki volt tüntetve. +Némely szerző már Linné előtt is használta ezt a kétszavu elnevezést, de +Linné vezette azt először keresztül minden eddig ismert növény +reviziójában. Ezenkívül Linné minden növényt rövid, lakonikus leírással +látott el, amelyben az egyes fajok főbb jellemvonásai és a többi fajtól +való eltérései voltak kiemelve. + +Hasonlóképpen járt el az állatvilág rendszerezésében is, midőn +Aristoteles rendszeréből kiindulva és azt kevésbé szerencsésen +átalakítva, szintén keresztülvitte a kétszavas elnevezést. Az állatok +osztályozásában mélyebbre ható pillantása volt Linnének, mert +fölismerte, hogy ehhez az állatok belső szervezete nyújtja az alapot. Az +ásványország osztályozása nem volt szerencsés, mert nem az ásványok +kémiai összetételére építette föl azt. + +A „Systema naturae“, amelyben Linné ezeket az alapvető nagy horderejü +ujításokat keresztülvitte és amelyben a természet tárgyairól egy +kritikai leltárt nyujtott, az akkori természetbúvárok kincsesbányája +lett. Gyorsan egymásután (1735–1788) következő és folyton növekvő 13 +kiadásában az összes eddig ismert növények, állatok és ásványok le +voltak írva. A „Genera plantarum“ a növények génuszainak jellemzését, a +„Species plantarum“ több kiadása a mindinkább kiterjedő kutatások révén +növekedő számu fajokat, a „Flora suecica“ a svéd flórát, a „Fauna +suecica“ a svéd állatvilágot, a „Hortus upsaliensis“ a Linné által +világhíressé emelt első tudományos upsalai botanikus kert leírását, az +„Amoenitates academicae“ Linné természetrajzi és orvostudományi +értekezéseinek gyüjteményét, a „Philosophia botanica“ a növénytudomány +magvát, eddigi eredményeit és jövő kialakulásának irányelveit foglalja +magában. Utóbbi két művében oly bölcs értelmezéssel jelzi a jövő +kutatások kérdéseit, hogy e „végrendeletét“ manap is követi a botanika. +Ilyenek a természetes rokonság, a szervek fejlődéstana, a +növényföldrajzi tényezők kutatása. + +Orvosi gyakorlati működése nagy szerencsével járt, hiszen ez emelte +tulajdonképpen a professzori polcra. Tudományos teoriái az elismerést és +a gáncsot egyaránt kivívták. Osztályozó szelleme annyira ment a génuszi +és spécies fölfogásban, hogy a betegségeket is így rendszerezte „Genera +morborum (1759. és 1763.)“, azután a kéziratos „Species morborum“ +munkáiban. Úgy a gyógynövényeket (Materia medica e regno vegetabili +1749.), mint azokat az állatokat (Materia medica e regno animali 1750.) +és ásványokat (Materia medica e regno lapideo 1752.), amelyek a +gyógyszereket szolgáltatták, áttekinthető földolgozásban közreadta. + +Mindezen és még igen sok más értekezésében, levelezésében hatalmas +méretü és hatásu irodalmi működést fejtett ki, amilyennel kevés nagy +búvár dicsekedhetik. Ismételjük, hogy műveiben nincsenek hatalmas +tudományos fejtegetések, nem nyúl bele a világegyetem mindenségét +mozgató erők kutatásába, magyarázatába, számításába, nem kutatja az élet +törvényeit, nincs a természettudományokban egy tétel sem, amely Linné +nevét viselné, de munkásságának jelentőségét nem csökkenti ez. Ő maga is +belátja, hogy rendszere mesterséges, nem tünteti föl a természetes +rendet, a fejlődéstörténet eredményét, de mint eszköz a további +kutatásokban igen jelentős. Linné is megkisérli a természetes rendszer +fölépítését, de a jövendő botanikára bízza annak megalkotását. Tudja, +hogy műveinek nagy része tulajdonképpen a természet három országának +leltára csak, de lehet-e munkálkodni oly muzeumban, ahol az anyag +rendetlenül és felismerhetetlenül van összehalmozva. Érzi helyesen, hogy +az általa fölállított kategóriák, az osztály, rend, génusz, faj, csak +emberi alkotás, tudja, hogy a faj változékony, az élőlény fejlődik, +átalakul, a folytonos mélyreható kutatás folyton változtatni fogja az +osztályozás szempontjait és elveit, de lehetne-e megismerni földünk +természeti viszonyait, ha nem dolgoznánk emberi képességeinkhez mért +korlátolt fogalmakkal? Ez a mély, bölcs gondolkodás és előrelátás, ez a +kitartó ereményes müködés volt az, amely Linnét naggyá tette. + +Magánéletében, mint kortársai és életírói följegyezték, amellett, hogy a +lexikális irodalmi működés fegyelmezetté tették agyát, amellett, hogy +kemény kritikával dolgozó rendszerező szellemi foglalkozása a természet +harmóniáját, szigoru törvénykezéseit kutatta, nem volt száraz és +visszavonult kedélyü, hanem szerette a nagy társaságot, a magas szellemi +színvonalu vitatkozásokat éppúgy, mint a fecsegő szalonéletet. Mulattató +társalgása, ki nem apadó humora, fesztelen és közvetlen érintkezése nem +fajult leereszkedővé, önmaga iránt is érzett és kifejezett önteltsége +nem volt rideg gőg. Habár bántotta az irigyek kritikája és gáncsa, +azokat sohasem viszonozta, hanem hibáit, tévedéseit belátva, azokat +jóvátenni igyekezett. Fiatalkorában nem vetette meg a mulató társaságot, +szerelmei, kalandjai kellő határok között váltották föl a komoly munkát +és adták vissza a megujult, fölfrissült erőt fáradt szellemének. Később +gyengéd családapa lett, fiát utódjává nevelte tanszékén, bár gyermekei, +felesége alacsony színvonalu és minden magasabb műveltség iránt +érzéketlen szelleme miatt, kellő nevelésben nem részesültek. Linné +azonban egészen beteges agg napjaiig, amig csak le nem tört szellemi +ereje, megtartotta fegyelmezett életmódját, szeliddé vált lelkületét, +istenfélő fölfogását. Ez az istenfélése egyrészt fatalisztikus babonás +hitbe tévedt, midőn „Nemesis divina“ címü jegyzeteiben följegyzett +szerencsétlen balesetekben, katasztrófákban az Isten büntető ujját és a +felsőbb hatalom, a balsors sújtó kezét látta, a saját életének +fordulatait is mind a felsőbb hatalom kényétől kieszelt kegynek vagy +büntetésnek tudta be, másrészt nem akadályozta meg őt abban, hogy az +embert, mint „Homo sapiens“-t, be ne iktassa az állatok országába. + +Életének alkonyát, sok kitüntetéssel és elismeréssel telt utolsó éveit +Hammarbyban, birtokán várta be. Nem távozott hazájából, bár Német-, +Spanyol- és Oroszországból nagyon előnyös meghivásokat kapott. Érmet +verettek képmásával, nemesi rangra emelték, több mint húsz tudományos +társulat tagjául választotta, az anyagi és szellemi arisztokrácia +csodálattal vette körül, híre, dicsősége fokozódott, de szellemi ereje +folyton gyengült, úgy hogy a halál már egy összeroncsolt szellemü testet +talált csak, mikor 1778. januárius 10-én a nagy Linnaeust akarta +elrabolni. + +_Dr. Szabó Zoltán._ + + + + +Jenner Edward. + +1749–1823. + +Az író szavai szerint, amely ember az ő kora iránt lerótta tartozását, +az élt minden kornak. Ezt az igazságot semmivel sem lehetne jobban +bizonyítani, mint éppen Jenner jelentőségével. Másrészt az orvosi +tudomány mostani fejlődése fokán lehet csak igazán méltatni az ő +érdemeit. Ennek a fejlődésnek mondhatni első alapvetője volt az angol +Jenner, akinek nagysága azóta nőtt meg, amióta az újkori orvostudományt +a magyar _Semmelweiss_ s a francia _Pasteur_, meg a német _Koch Róbert_ +megteremtették. + +_Jennert_ már az ő korában érte az a szerencse, hogy oltással elért +sikereivel az emberiségnek jóltevőjévé vált, de egy egész századnak +kellett eltelnie, hogy az ő fölfedezése egy új orvosi tudomány +gépezetének finom szerkezetébe illeszkedjék bele. Egy századnak kellett +eltelnie, hogy az orvosi tudomány kellően értékesíteni birja azt az első +alapot. + +De méltassuk _Jenner_ érdemét egymagában. Lássuk, mennyiben lett ő az +emberiség jóltevőjévé. + +Elnézem a kis fiamnak egyik és másik karját, mind a kettőn egy-egy +kétfillérnyi nagyságu, vastag fekete var van, magam támasztottam a +_Jenner_ tanácsa szerint, hogy majd hetek multán leváljon, de a +gyermeken egész életében látható nyoma maradjon annak, hogy csecsemő +korában így gondoskodtam élete védelméről. A var látásán támadó +megnyugtató érzésemmel szemben áll az az irtózat, hogy mi lenne egy +ilyen kis gyermekből, vagy akár később a felnőtt ifjúból, ha ilyen varok +és utánuk maradó hegedések torzítanák el teste természetes szépségét. Az +a kis fiam karján látott mesterséges var a _himlőoltás_ terméke, az az +egész testet elcsúfitó varosodás, a rettegett emberi himlő képe volna. +Pedig ez a kép még nem is teljes. Süketek és vakok átkozzák mostoha +sorsukat, mely őket himlővel sújtotta. Hát az élők közül mennyit +ragadott el a himlőnek föl-fölbukkanó járványa. Ezeknek a járványoknak +szegte szárnyát _Jenner_ oltása. + +Lássuk, mik azok a himlőféle betegségek s mi az az oltás. + +A kiütéses betegségek s köztük a _hólyagos himlő_ (variola) a +legrégebben ismert és rettegett betegségek, emberi csapások közé +tartoznak. + +Az emberi műveltség nem egy forrását megtalálhatjuk Kína történetében, +de ugyanezt mondhatjuk a betegségekre vonatkozó ismereteinkre nézve is. +_Moore_ szerint már Kr. e. 1120 évvel ismeretes betegség volt Kínában a +himlő. De Kelet más országainak pusztító járványa is a himlő volt. Így +himlőnek mondják azt a járványt, mely Mekka ostrománál dühöngött 569-ben +Kr. u. _Smith Eliot_ egyiptomi mumiákon találta meg a himlő nyomait. + +Különben a himlő első pontos leírója az arab _Rhazes_ volt a 9. +században Kr. u. Szerinte kevés ember kerülte el a himlőt. + +Idők során a himlő mindenfelé elterjedt, különösen a hadjáratok +terjesztették. + +Már 1507-ban átkelt az óceánon s a nem sokkal elébb fölfedezett +Amerikának ősi lakosságát borzasztó mértékben pusztította. + +Ausztráliában csak 1780-ban lett ismeretes, az ázsiai és afrikai +országokban valóságos megfészkelt nyavalya, úgy hogy _Pringle_ angol +katonaorvos állítása szerínt Doab tartományban a lakosság 90%-a +himlőhelyes. + +Általában azt tapasztalták, hogy ahová a himlőt, mint új betegséget +viszik be, ott pusztit legféktelenebbül. De azért ősi fészkein sem +enyhült a pusztítása; t. i. azokban a keleti országokban, ahol okszerűen +nem védekeznek ellene. + +Európában is régóta ismert betegség volt a himlő. Már a 11. és 12 +században járványosan pusztított. De nem kevésbbé nyögték csapását a +későbbi századok, így Franciaországban 1726-tól 1764-ig 760.000 ember +halt meg, Izland szigetén pedig 1707-ben 50.000 főnyi lakosságból +18.000-et ragadott el a himlő. + +Hazánk sem kerülhette el a himlőjárványok pusztítását. Kezemnél van pl. +Pápai Páriz Ferenc ilyen című könyve: _Pax Corporis az-az az emberi test +nyavalyáinak okairól, fészkeiről s azoknak orvoslásának módgyáról való +Tracta. Kolosváratt_ 1774. Ebben olvasom a következőket: + +„Az Himlőzés közönséges nyavalya; úgy, hogy ezer ember közzül alig +vagyon egy, ki valaha meg nem himlőzött volna, mellynek oka ez: mert +nintsen olly anya, ki az ő méhében olly egészséges vérrel táplálhatná +magzattyát, mellynek valami hibája nem volna.“ + +A kiütéses betegségekről régóta tudták, hogy nem csupán a bőrnek bajai, +hanem súlyos lázas betegségek, melyekbe belepusztulhat az ember. Azt is +tudták róluk, hogy fertőző, ragályos természetűek, melyek járványokul +terjednek el messze vidékeken. Sejtették, hogy a beteg ember teste +termel valamit, ami más ember testébe jutva, ebben is hasonló betegséget +termeszt. A beteg testben termett, betegségokozó valamit manapság +fertőző anyagnak nevezzük, s azt mondjuk, hogy a beteg test megfertőzi +az egészséges testet. A XIX. századbeli nagy föllendülés során sok +fertőző betegségre nézve meg is találták a fertőző anyagot, bizonyos, +mikroskóppal látható apró gombák, csírák képében. Azt lehetett remélni, +hogy mindenféle fertőző betegségnek sikerül ilyen csiráit megtalálni. +Azonban bizonyos kiábrándulás érte a tudós kutatókat. Éppen a +legrégebben ismert kiütéses betegségeknek, köztük a himlőnek, nem +sikerült mind máig megtalálni fertőző csíráikat. Hagymáznak, kolerának, +pestisnek, lépfenének, gümőkórságnak kétségkívül megvannak, sőt immár +ismeretesek a gombacsiráik, az úgynevezett _baktériomok_, tehát ezek +ellen a betegségek ellen a gombáik elpusztításával küzdünk. Ha valamely +folyadékban, élelmiszerben, az ember használatára szánt eszközökön, +orvosi műszereken főzéssel, forrázással elpusztítjuk a fertőző csirákat, +_csirátlanítunk_ _(sterilisatio)_. Ha pedig a fertőzést kémiai szerekkel +szüntetjük meg, _fertőtlenítünk (desinfectio)_. + +A himlő-féle betegségeknek nem ismerjük gombaféle csiráit. Fertőző +anyaguk ellen csak mint bizonyos ismeretlen veszedelem ellen alkalmazzuk +a csirátlanítást és fertőtlenítést. Meg vagyunk győződve, hogy az ő +ismeretlen fertőző anyagukhoz is ilyen módon kell hozzáférkőzni. + +Azonban éppen az a tapasztalat, hogy baktériomoknak híjjával lévő +fertőzőanyagok is vannak, irányozta az orvosi tudomány figyelmét újra a +_Jenner_ találmányára. + +Az újabb orvosi tudományban a _Jenner_ módszere igen termékenynek +bizonyult, amennyiben mind több-több fertőzőbetegség ellen alkalmaznak +oltást, még pedig nemcsak a himlőféle betegségek ellen, hanem olyan +természetü fertőzőbetegségek ellen is, amelyeknek kétségtelenül +baktériomok alkotják fertőző anyagukat. + +Oltásnak nevezzük az olyan orvosi beavatkozást, amikor valami fertőző +anyagot enyhített, szelídített alakban azért juttatnak be készakarva az +ember testének szövetébe, hogy a fertőző betegség enyhébb és az orvostól +ellenőrizhető formában fejlődjék ki, s így elháruljon annak veszedelme, +hogy az ember véletlenül ne kapja meg a sokkal veszedelmesebb, eredeti +fertőző betegséget. + +Az ember himlős betegsége ellen _Jenner_ annak az enyhébb természetü +himlőnek beoltását alkalmazta, amely a tehenek tőgyén szokott +keletkezni. Ennek a _Jenner_-féle védőoltásnak előzményei is vannak. + +Régi tapasztalatból tudták, hogy aki a himlőt akár súlyos, akár enyhe +alakban egyszer már kiállotta, nem szokta újra megkapni. Azért a kinaiak +a könnyen himlőzött betegeknek ingét szerezték meg és felölttették +gyermekeikkel, hogy ezek is könnyü himlőt kapjanak. Indiában a braminok +oltottak, A kar bőrét dörzsölgették és fölkarcolták és Ganges-vízzel +áztatott, beszáradt himlőt kötöttek oda. A himlőanyagot nem a himlős +betegekről vették, hanem a beoltottak himlőjének anyagát tették el a +következő évi oltásokhoz. A konstantinápolyi görögök a 18. század elején +általában olttatták magukat himlővel. Ott látta az oltást az angol követ +neje, _Lady Worthley Montgue_ 1717-ben s gyermekeit is beoltatta, +egyiket Konstantinápolyban, a másikat Angolországban. Ekkép az ő nevéhez +fűződik az oltásnak a Nyugatra való átplántálódása. + +Különben egy olasz orvos, _Timoni_, egy értekezésében terjesztette az +oltást az angol orvosi kollégiom elé. + +Az emberi himlőnek mesterséges átoltását _variolatio_, vagy _inoculatio_ +néven nevezték, s ezt a mesterséges himlőt általában nem tartották olyan +veszedelmesnek, mint a járványok során véletlenül elkapott himlőt. + +A beoltást megelőzően hosszadalmas orvosi kezelésnek vetették alá a +beoltandókat. Ezt különben már az indiai braminok is megtették +oltottjaikkal. + +Neves angol orvosok szegődtek a himlőoltás híveivé. Különösen az +szerzett híveket az oltásnak, hogy I. György angol király is beoltatta a +gyermekeit. 1758-ig már mintegy 200.000-re rúgott Angolországban a +beoltottak száma. Az angol példát Németországban, Franciaországban, +Olaszországban is követték, sőt Svédországban maga a kormány rendelte el +az emberi himlő beoltását. + +A mesterségesen beoltott emberi himlő, csakúgy, mint a véletlenül +kiállott himlőzés, olyan átalakító hatással van az emberi testre, hogy +ez elveszti a fogékonyságát a himlővel való további megfertőződés iránt. +Úgyszólván mesterséges himlőjárvány támasztásával védekeztek a +himlőjárványok veszedelmei ellen. A védekezésnek ez a módja azonban csak +veszedelmes kísérletezés maradt. Nem igazolódott az a reménység, hogy a +beoltottak mind veszély nélkül állják ki a mesterséges himlőt. A +beoltott himlő is szedett áldozatokat, sőt Ferro szerint körülbelül +minden 19-ik oltás halállal végződött, amihez az a tapasztalat is +járult, hogy az átoltás alkalmával a himlős betegeknek esetleges más +betegségeit is átoltották. Az oltások azzal a veszedelemmel is jártak, +hogy valóságos himlőjárvány kitörésére szolgáltattak alkalmat, mert a +beoltott himlő véletlenül fertőzhette a be nem oltottakat is. + +Amikor ekképpen az emberi himlő beoltása hitelét vesztette s a +védekezésnek ez a módja megrekedt volna, új irányba terelte az oltást +_Jenner_, a tehénhimlő beoltásával _(vaccinatio)_. + +Angol gazdaságokban itt-ott tapasztalták, hogy a tehenek tőgyén +mutatkozó himlőhólyagok fejés folytán átragadnak a fejő-lányok kezére. +Azt is állították, hogy aki a tehénhimlőt elkapta, azon nem fogott az +emberi himlő. Némelyek készakarva iparkodtak is magukra tehénhimlőt +átoltani, de Jenner érdeme, hogy a tehénhimlő beoltásának fontosságát +fölismerte és ezt az oltást az emberi himlő elől való védekezés +rendszeres módjává avatta. + +* + +_Jenner_ Edward 1749. május 17-én született, Gloucester angol grófság +Berkeley nevü községében, ahol atyja lelkész volt. Atyját korán +elvesztvén, testvérbátyja intézte nevelését, aki szintén lelkész volt. +Ezt a bátyját annyira szerette, hogy kész doktor korában azért nem +vállalta el a Cook-féle expedicióban neki felajánlott állást, hogy +bátyját ne kelljen elhagynia. + +Már az iskolában jobban érdeklődött az élő természet, mint a klasszikus +nyelvek iránt. + +Sebésznek készült, azért Sodbury-be ment _Sudlow_ sebész mellé. Itt a +fiatal sebésztanulónak egy parasztasszony eldicsekedett, hogy ő nem fél +a himlőtől, mert tehénfejéskor valami kelevényt kapott a kezén. _Jenner_ +ezen elgondolkozott s mikor 1770-ben Londonba került, a híres _Hunter_ +John kórházába, tanulmányozni kezdte a tehénhimlő sajátságait. A híres +tudós nagy hatással volt tanítványára, viszont a mester is fölismerte +Jenner tehetségét, úgy hogy segédtanári állást ajánlott föl neki egy +összehasonlító anatómiai iskolában. A _Hunter_ mellett töltött két +esztendő fejlesztette ki _Jenner_ természettudományi gondolkozását. Hogy +az üres spekulálásnál többre becsülte a természettudományi +kisérletezést, arra élénk világot vet, amit a fiatal orvos _bath-i_ +tartózkodásáról jegyeztek föl. Ebéd közben ugyanis arról folyt a +vitatkozás, hogy milyen természetü az égő láng, s vajjon a csucsában +nagyobb-e a hőség, vagy a magvában. _Jenner_ szó nélkül beledugta ujját +a gyertya lángjába, oda, ahol semmi égést nem érzett s csak annyit +mondott: + +„Ez az én feleletem a kérdésükre.“ + +Mint kész orvos hazament Berkeleybe, ahol csakhamar nagy orvosi +gyakorlatra tett szert. Nemes gondolkozásáért általánosan kedvelték. De +a himlőoltás dolga sem hagyta nyugodni. Az uradalmi tehenészetekben +gyüjtött arra nézve tapasztalatokat, hogy akik fejés közben elkapták a +tehénhimlőt, azokat hiába oltották be emberi himlővel. Igy már 1788-ban +kijelentette, hogy a friss tehénhimlő beoltása megóvhatja az embert az +emberi himlőtől. E meggyőződését 1796-ban közvetetlen kisérlettel +igazolta. Egy _Phipps_ James nevü fiúnak a karján fölszínes metszéseket +tett s ezekbe bedörzsölte a _Nelmes Sarah_ fejőleány kezén fejés folytán +támadt tehénhimlő tartalmát. A fiu karján csakugyan himlőhólyagok +támadtak s így bebizonyult, hogy az emberre átoltódott tehénhimlő más +emberre is átoltható. Utóbb aztán meggyőződött, hogy a tehénhimlővel +beoltott fiut ismételten sem lehetett friss emberi himlővel sikeresen +beoltani. A kisérletezésre felhasznált fiut házzal és kerttel +ajándékozta meg. A tudományos világ kezdetben kételkedéssel fogadta +_Jenner_ kisérletei eredményét, sőt a londoni Royal Society a neki +beküldött értekezést azzal a megjegyzéssel küldte vissza, hogy eddigi +működésével szerzett hírnevét ne kockáztassa ilyen könnyelmüen, +_Jennernek_ azonban ez nem szegte kedvét, hanem saját költségén adta ki +értekezését 1798-ban, angol nyelven. + +_Jenner_ tudományos közleménye nemcsak közfeltünést keltett, hanem egy +csapással meg is teremtette a himlő ellen való védekezésnek új módját, a +vaccinatio-t. Néhány év alatt százezrekre szaporodott a beoltottak +száma. A védőoltás terjesztésére alakult a _Royal Jennerian Society_, +amely friss oltóanyag termeléséről gondoskodott s népszerü füzeteket is +nyomatott, melyeket kereszteléskor osztatott ki a papok útján, hogy a +szülőket gyermekük beoltására figyelmeztesse. + +Ezt a példát hazánkban is követték. Egy fakult lap van birtokomban, +melyet a szombathelyi római katolikus plébánia hivatalban 1832. márc. +3-án adtak egy akkor keresztelt nénikémnek. Szól pedig ekképpen: + +– Keresztény Szülők! Apostoli Felséges Királyunk, Hazánk’ +legkegyelmesebb Attya’ nevében, .............. szülöttetek Szent +Keresztsége alkalmatosságával, ez eránt, az Isteni gondviselés által +reátok bízott kisded eránt való, főfő szülői kötelességtek’ +tellyesítésére intettek: tudni illik, hogy őtet a’ legelső +alkalmatossággal beoltatván, a’ tehénhimlő által a’ legértóztatóbb +betegségtől, az emberi himlőtől oltalmazzátok meg. + +A lap hátulsó oldalán pedig ez van: + +– Túlfelől megnevezett gyermek .............. alól írt által… Esztendő… +Hónapja… napján, annak rendi szerént beoltatott és többszöri nézegetés +és vizsgálás közben, rajta valódi tehénhimlő látszott. + +A lap elülső oldalán a kipontozott helyek ki vannak töltve annak jeléül, +hogy a keresztelő pap, valami felsőbb meghagyásra, meg is adta a +szülőknek az útbaigazítást. Mivel azonban a hátulsó oldal kipontozott +helyei nincsenek kitöltve, nem tudhatni, megtörtént-e a beoltás. +Másrészt azonban megkaptam egy hasonló lapnak 1841. aug. 8-ról való +másolatát, melyen Pupos Károly devecseri járásbeli seborvos igazolja egy +gyermek sikeres beoltását. + +E magyarországi példák is igazolják, hogy csakhamar messze földön +elterjedt _Jenner_ módszere s hogy mennyire érezték mindenütt az ő +fölfedezésének áldásos voltát. Úgyszólván föllélegzett az emberiség a +himlőjárványok csapása alól, pedig az emberi himlő beoltásával elért +balsikerek, sőt veszedelmek, eleinte eléggé megokolták azt a +bizalmatlanságot, mely _Jenner_ oltását fogadta. + +Az elismerés azonban nem késett. Az egyszerü falusi orvost London városa +polgári joggal ajándékozta meg 1807-ben. Az angol parlament pedig előbb +10.000, aztán 20.000 font sterling – a mi pénzünk szerint összesen +750.000 korona – jutalmat szavazott meg _Jennernek_, hogy méltassa a +közegészségügy érdekében szerzett érdemeit. + +A mai idők embere alig tudja elképzelni, hogy a himlő ellen való +védekezésnek ez az egyszerü módja, melyet _Jenner_ kitalált, milyen +roppant fontosságu beavatkozás volt az ember sorsának intézésébe. + +Most már évtizedek óta vajmi ritkán kelt rémületet valamely vidéken +egy-egy fölbukkanó himlőjárvány. A himlő ritka előfordulása magyarázza +azt is, hogy a mai szemorvosok alig látnak olyan betegeket, akik +himlőtől vesztették volna el szemük világát. Az is általános +tapasztalat, hogy a fölbukkanó járványok szelidebb természetüek, +kevésbbé pusztitóak. Szinte azt lehetne hinni, hogy a himlős ragály +meggyöngült, tehát nem is kellene immár olyan nagyszabásu +intézkedésekkel védekezni ellene. Azonban éppen a himlőnek ez a ritkább +előfordulása és enyhébbé válása nemcsak nem csökkenti a _Jenner_-féle +oltás jelentőségét, hanem inkább annak örvendetes következménye, hogy az +oltás az emberiség közkincsévé vált. Éppen a nyolcvanas évek +himlőjárványa bizonyítja, hogy a himlő még a mai időkben is régi +hírhedtsége arányában pusztíthat, ha a kötelező himlőoltást nem veszik +elég szigoruan, ellenben Poroszország, ahol legszigorúbb az oltás +kötelező volta, úgyszólván alig ismeri már a himlőt. + +Az emberi himlő ellen való védekezésnek _Jenner_ ajánlotta módja éppen +nem vált fölöslegessé, sőt a mindenkori himlőjárványok története +tanúskodik róla, hogy valóságos öldöklő vészt hárított el az emberiség +fejéről a himlőoltás. Ennek mértékét igazolja az a számítás, hogy a XVI. +és XVII. században általában a halálozásnak 10 százalékát írták a himlő +rovására. Franciaországban évenként 30.000 embert, _Darillard_ szerint +Európában évenként 3–400.000 embert ragadott el a himlő a XVIII. +században. Azt el se képzelhetjük, hogy mennyien kapták el a himlőt, ha +csak Pápai Páriz már említett állítását nem fogadjuk el való igazságul, +hogy 1000 ember közül alig kerülte el egy is a himlőt. Akik a himlőből +kigyógyultak, azokon is többnyire egész életükön át meglátszottak a +kiállott betegség nyomai. Erről tanúskodott a sok _rapos_, himlőhelyes, +vagy _csécshelyes_, vagy _ragyás_ jelzőnek elterjedt használata. E +szépséghibánál komolyabb jelentőségü volt, hogy a himlőből sokan +meghibásult látással, sőt vakon gyógyultak ki. + +A himlő ugyanis nemcsak az ember bőrén ütközik ki, hanem a szemét is +megtámadhatja. A himlőhólyagok elroncsolhatják a szemhéjak bőrét és +kötőhártyáját s a védetlenűl maradó szemtekét a kiszáradás teszi tönkre. +Vagy pedig a szemhéjaknak a szemtekével való összenövése rontja meg a +szem használhatóságát. Közvetetlenebb baj, ha a szaruhártya elgenyed s +tömött, fehér hegedés teszi átlátszatlanná. Csatlakozhat a himlőhöz +szivárványhártya-gyulladás, érhártyagyulladás; elhomályosodhat a szem +lencséje, üvegteste, sőt a himlőt kiállott, de nagy mértékben elgyöngült +betegek szemében utólagosan ideghártya-gyulladás fejlődése ronthatja meg +a látást. A himlőokozta szembajok is gyakoriak voltak a járványok során. +_Andree_ 1846-ban megjelent közleményében azt állítja, hogy a himlőoltás +általánosítása előtti időben éppen annyi ember vakult meg himlőben, mint +egyéb szembajokban együttvéve, _Dumont_ pedig 1856-ban minden 100 +megvakulás közül 35-öt mond himlőből eredettnek. + +A himlő pusztításától való rettegés, a tőle való menekülni törekvés oly +általános volt, hogy ez eléggé magyarázza a biztos sikert igérő +_Jenner_-féle oltás hamaros elterjedését, bár a régimódi inoculatorok +minden követ megmozgattak ellene. Érdekes például az a följegyzés, hogy +azzal izgattak a tehénhimlő beoltása ellen, hogy ha tehénből állati +anyagokat juttatnak az ember vérébe, majdan a beoltottak nemcsak hogy +durva, állatias természetüek lesznek, hanem állati fülük, farkuk nől, +sőt kérődzeni kezdenek. + +Kezdetben az egyház is gördített akadályokat az oltások elé s a +Szentatya engedélyéhez akarta kötni az oltást. Csakhamar azonban éppen a +katolikus papok buzgólkodtak leginkább a védőoltás elterjesztésén. + +El is terjedt az oltás általánosan, bár az angol gondolkozáshoz híven, +nem a kötelező formában. Csak jóval _Jenner_ halála után, 1857-ben tette +az angol törvény kötelezővé a beoltást. Holott egyes német +tartományokban, pl. Bajorországban már 1807-ben, Badenban 1815-ben, +Württembergben 1818-ban, Szászországban 1826-ban kötelezővé tették az +oltást. Az egységes Németország 1874-ben rendelte el a kötelező +himlőoltást. Franciaországban is korán oltottak, már 1800-ban, sőt +Napoleon rendelettel szabályozta az oltást, a negyvenes években azonban +annyira elhanyagolták a Napoleontól származó intézkedéseket, hogy újabb +járványok, mint az 1857-iki és 1870-iki, szolgáltattak alkalmat a +védőoltás kötelező kimondására. Olaszországban _Sacco_ érdeme, hogy a +hatóságok támogatásával gyorsan általánossá vált a védőoltás. Az osztrák +tartományokban hamar elterjedt a himlőoltás, de csak 1886-ban tették +kötelezővé. + +Igen tanulságos a himlőoltásnak magyarországi története. Az első +nyilvános oltást Pesten Bene Ferenc végezte 1801-ben, s könyveket is írt +a himlő veszedelmeiről, valamint a _mentőhimlőről_. Kívüle _Streit_ +János és _Cseh-Szombati_ Sámuel buzgólkodtak a himlőoltás +elterjesztésén. _Schrand_ Ferenc országos főorvos javaslatára pedig a +helytartótanács 1804-ben több magyar városban elrendelte, hogy +oltónyirok termeléséről gondoskodjanak. Ugyancsak az ő javaslatára +kerületenkint ellenőrző bizottságokat neveztek ki. 1813-ban királyi +parancs jelent meg arra nézve, hogy a himlőoltást csak orvosok +végezhessék, 1826-ban pedig megszabták, hogy az orvosoknak a +himlőoltásbeli ügyességöket is igazolniok kell, mielőtt oklevelüket +megkapják. Az ötvenes években _Gebhardt_ Ferenc igazgatása alatt +középponti oltóintézet nyílt meg Pesten. + +A magyar alkotmányos kormány 1876-ban fogadtatta el az országgyüléssel +az azóta sokat kifogásolt közegészségügyi törvényt, mely, minden +fogyatkozása mellett is, helyesebb alapokra helyezte a magyar +közegészségügyet. Ez a törvény a himlőoltás ügyét is országosan +rendezte, sőt elvben a himlőoltás kötelező voltát is kimondotta. Mivel +azonban nem történt gondoskodás a törvény büntetőerejü végrehajtásáról, +azaz hogy senkit sem lehetett az oltás elmulasztásáért megbüntetni, alig +lehetett szó általánosan kötelező oltásról. Eléggé kiviláglik ez abból a +statisztikából, hogy 10.000 oltásra kötelezett gyermek közül 1877-ben +mindössze csak 1656-ot oltottak be, ez a szám 1881-ben is csak 3749-re +emelkedett, aztán újra alább szállott. A nyolcvanas évek nagy +himlőjárványának kellett bekövetkeznie, hogy az intéző köröket fölrázza +aléltságukból s végre 1887-ben a megszigorított, új oltási törvény +büntetőjogi felelősséggel biztosította a himlőoltás általános kötelező +voltát. Az új törvény szerint 10 forinttól 300 forintig terjedhető +bírság kötelezi a szülőket, gyámokat s általában mindazokat, kik +gyermekről gondoskodni tartoznak, hogy a gondjaikra bízottakat életük +első évében beoltassák. Nyilvános iskolába nem szabad olyan gyermeket +beírni, aki orvosi bizonyitvánnyal nem igazolja, hogy egy éves korában +sikeresen beoltották. Amely gyermeken az első oltás nem fogott, egy év +múlva másodszor, esetleg a következő évben harmadszor is be kell +oltatni. + +Hogy milyen nagy szükség volt az oltási törvény szigorítására, a +nyolcvanas évek ismétlődő járványairól följegyzett statisztikai adatok +vetnek rá szomoru világot. + +Budapesten 1881-ben 442, 1882-ben 393, 1883-ban 77, 1884-ben 67, +1885-ben 179, 1886-ban 1588 ember halt meg himlőben. Nem kevésbbé +felütötte a fejét a himlő Debrecenben, Temesvárott, Kassán, más +városokban, de a vidéken is, úgy hogy Magyarországon három év alatt +38.013 embert ragadott el a himlő. + +Az új oltási törvény hatásának tulajdoníthatjuk, hogy a föntebbi +statisztikát így lehetett folytatni. Budapesten meghalt himlőben +1887-ben 376, 1888-ban 14, 1889-ben egy sem, 1890-ben egy sem, 1891-ben +2, 1892-ben 4, 1893-ban 6, 1894 óta egy sem. + +Az Európán kívüli világrészekbe is csakhamar átterjedt _Jenner_ oltása. +Északamerikában már 1800-ban oltottak. De legáltalánosabban az a spanyol +expedició terjesztette el, melyet _Balmis_, IV. Károly király udvari +sebésze vezetett a spanyol gyarmatokra. Az expedició a XIX. század +elején 22 gyermeket vitt magával, hogy ezeknek egymásután való +beoltásával gondoskodjék mindig friss oltóanyagról. Ezt a vállalkozást +utóbb megismételte _Balmis_ s a világot körülhajózván, Kínába is +elvitte, tehát a _Jenner_-féle himlőoltás ez úton eljutott abba az ősi +hazába, ahonnan az emberi himlő ragályozásával való védekezés kiindult +volt. A spanyol expediciónak másik része a délamerikai spanyol +gyarmatokra került, különösen Peruba, hol nagy ünnepléssel fogadták és +igen sokan beoltatták magukat. _Jenner_ tehát még életében megérte annak +dicsőségét, hogy a himlő ellen való védekezésnek az a sikeres módja, +melyet ő talált ki, úgyszólván az egész világon elterjedt. Ő +mindamellett megmaradt a betegei jóvoltáért fáradó jóságos falusi +orvosnak, bár úgy látszik, teljes tudatában volt felfedezése +fontosságának. Ő magát mintegy az Isten megbizottjának tekintette és a +védőoltás tökéletesítésén tovább is fáradozott, magyarázatokat keresve +azokra az esetekre, melyekben az oltás nem sikerült. Mivel ugyanis +előfordult, hogy évek múltán olyanok is meghimlőztek, akik tehénhimlővel +sikeresen be voltak oltva, _Jenner_ ezt úgy magyarázta, hogy az +oltóanyag nem lehetett friss, avagy áltehénhimlőből vették az +oltóanyagot. + +Ő még azt hitte, hogy akit a tehénhimlővel egyszer sikeresen beoltottak, +az – csakúgy, mint aki az emberi himlőt kiállotta volt – egész életére +mentes marad az emberi himlőtől. Azonban évek során beigazolódott, hogy +ez a fertőzéstől való mentesség nem szól az egész életre, hanem +legföllebb 10–12 évig tart. A védőoltást tehát meg kellett toldani az +_ujraoltással_. Azokban az országokban, amelyek a védőoltást kötelezővé +tették, utóbb az ujraoltást is elrendelték. Igy Magyarországban is az +1887-iki megszigorított oltási törvényben arra is kötelezték a szülőket, +hogy gyermekeiket 12-ik életévük betöltése előtt újra beoltassák s az +ilykoru gyermekek újabb bizonyítvánnyal kötelesek az iskolába való +beiratkozáskor a sikeres újraoltást igazolni. Németországban a +besorozott katonákat harmadszor is beoltják. E példát nálunk is követik. + +_Jenner_ találmánya tulajdonképpen empiriás természetü, azon a +tapasztalaton alapszik, hogy bizonyos fertőző betegségek kiállása olyan +változásokat idéz elő az ember testében, hogy ez elveszti fogékonyságát +ugyanazon bajnak újabb fertőzése ellenében. A védőoltás magyarázatát nem +tudták s az orvoslás történetében példátlan volt, hogy fertőzés ellen +fertőzéssel védekezzenek. A himlőjárványok nagy pusztításai magyarázzák +csak, hogy a kötelező himlőoltás annyira elterjedhetett. De nem csoda, +hogy mióta az emberiség fölszabadult a himlőjárványok veszedelmének réme +alól, meg-megingott a bizalom az oltások szükséges volta iránt, sőt +némelyek az emberi szabadságba való beavatkozásnak kezdték tekinteni azt +az eljárást, hogy készakarva betegítünk meg, tehénhimlővel fertőzünk +egészséges embereket, hogy egy esetleges emberi himlőjárvány idejére +biztonságot szerezzünk nekik. + +Majd egy századon át egyedülálló orvosi művelet volt a _Jenner_-féle +oltás. Nagy fordulatnak kellett az orvosi tudományban bekövetkeznie, +hogy egy újabb humoralis pathologiai felfogás szakítson a minden kóros +elváltozást, a sejtek szaporodásából és fogyásából magyarázó tudományos +iránnyal. Diadalmaskodott az az újabb fölfogás, hogy még azokban a +betegségekben is, melyek az élő test bizonyos sejtcsoportjainak +megváltozásából erednek, valamint azokban is, melyekben kívülről +bejutott gombasejtek, bakteriumok a kórokozó csírák, igazabban véve, a +szövetnedvek elváltozása, bomlása támadja meg a test egészségét, +épségét. Ennek az újkori tudománynak volt messze előre tólt előőrse a +_Jenner_ találmánya. Ma már a legtöbb fertőző betegségről be van +bizonyítva, hogy az élő szervezetben – ha ugyan teljes bomlást: halált +nem okoz – olynemü változásokat idéz elő, hogy a test alkalmatlanná +válik rá, hogy ugyanaz a fertőzés mégegyszer ne vehessen erőt rajta. Ez +a fertőzéstől való mentesség, _immunitás_, némely fertőző bajra nézve +csak rövid ideig tart ugyan, de másokra nézve évek sorára elhuzódik. + +Ebben a gondolatkörben _Jennernek_ még az is fő-fő érdeme, hogy a +fertőzéstől való mentesítés módjául az állati testen termelt s ezúton +mintegy megszelidített oltóanyag felhasználását jelölte meg orvosló +eszközül. + +Különböző betegségeknek fertőző anyagát állatokba oltják be s az így +megfertőzött állat vérsavóját (serum) használják óvó, sőt gyógyitó +oltásokra. Oltásokat alkalmaznak a veszettség, a diftéria, a megdermedés +(tetanus), gümőkórság, pestis, sőt a kígyómarás mérge ellen is. +Természetesen nem tartoznak e csoportba az olyan fertőtlenítő oltások, +amikor nem valamely fertőző baj szándékos előidézésével küzdünk a +veszedelmesebb fertőzés ellen, hanem a fertőzés ellenszerével iparkodunk +a fertőzöttséget megszüntetni. Ilyen például a vérbaj (syphilis) ellen a +salvarsan beoltása. + +Egyébaránt a _Jenner_-féle oltásban a gyakorlati élet némi +változtatásokat tett. + +A himlő oltóanyagát, az úgynevezett oltónyirkot ma már nem a tehén +tőgyéről szedik, hanem a nyiroktermelő intézetekben borjaknak +leborotvált hasa bőrébe oltott himlőből szedik a friss oltónyirkot. + +Oly nagy mennyiségben termelik egy-egy borjun is az oltónyirkot, hogy ma +már nincs szükség rá, hogy sikeresen beoltott gyermekek karjáról +oltsanak tovább. Az ilyen továbboltás különben is mindig avval a +veszedelemmel jár, hogy az elébb beoltott gyermeknek más valami +betegségét is át találják oltani a himlőnyirokban. + +Hogy a tehénhimlő csakugyan enyhített mérgü variola, egészen a legutóbbi +időkig eldöntetlen kérdés volt. Azonban a budapesti oltó-intézetben +Pécsi Dani dr.-nak sikerült 1909-ben kisérletekkel igazolni, hogy a +valódi emberi himlő borjura átoltva a negyedik ujraoltás révén igazi +tehénhimlővé alakul át. + +Látjuk ezekből, hogy a gyakorlati eredmény, az empíria, korszakalkotó +tudománynak csíráit viselte magában. Ennek fontosságát a tudomány +művelői érzik át legközelebbről. A nagy közönség közvetetlenebbűl abból +itélheti meg _Jenner_ érdemeit, ha néhány statisztikai adattal +világítunk rá az oltás hasznára. + +Londonban a himlőoltás előtti időkben 10 százalékot is meghaladta évente +a himlőben való halálozás. A himlőoltás kötelező behozatala után 1.13 +százaléktól 1.95 százalékig terjedt. + +Poroszországban a kötelező himlőoltás behozatala előtt 1,000.000 lakos +közül évenként 309 ember halt meg himlőben; amióta pedig a himlőoltás +kötelező, 1883-tól 1892-ig, 7-re csökkent a himlőben való halálozás. + +Hogy azokban az országokban is fordulhat elő még himlő, sőt kisebb +himlőjárvány is, melyekben a himlőoltás kötelező, annak az a +magyarázata, hogy csupán a gyermekeket oltják be, legföllebb egyszer +ismétlik meg az oltást. Érdekes adat erre nézve, hogy Poroszországban +1874-ben a polgári lakosság közül 100.000 emberre 9.52 százalék himlős +halálozás jutott, holott ugyanakkor a katonaság közül, melynek minden +egyes emberét újraoltották, senki sem halt meg himlőben. + +A _Jenner_ ajánlotta védőoltást legszigorúbban Németországban +alkalmazták. Ugyancsak Németországban – még _Jenner_ életének utolsó +éveiben – toldották meg a himlő ellen való védekezést az újraoltással. +Az újraoltás természetes továbbfejlődése volt _Jenner_ találmányának, +biztosabbá, tökéletesebbé tette a himlő ellen való védekezést. Ez nem +vonhat le semmit az ő érdeméből, csak még inkább biztosította _Jenner_ +művét, melynek megépitésében ő maga egy negyedszázadon át munkálkodott. +A szelídlelkü, zenével és költészettel foglalkozó tudós 1823-ban, +januárius 26-án hunyt el 74 éves korában. Tetemei szülőfaluja +temetőjében nyugosznak. Hazája a Westminster-apátságban, nagy emberei +között ajánlott föl neki helyet, de tiszteletben tartották a család +kegyeletét s így Berkeley őrzi emlékét. De London városa sem hagyta +jelöletlenűl választott polgára emlékét, a Trafalgar-téren 1857-ben +állitották föl szobrát. + +Örök emléke azonban az egész föld kerekségén a _Jenner_-féle himlőoltás, +melynek sikerei áldják nagy nevét. + +_Csapodi István dr._ + + + + +Pasteur Louis. + +1822–1895. + +Hogy az újkori orvostudomány mennyire természettudományi alapra +helyezkedett, semmi sem bizonyíthatná jobban, mint az a sajátszerü +jelenség, hogy megépítői közül egyik főfő mestere nem is orvos volt, +hanem természettudós, még pedig kémikus s a fertőző betegségek ellen +való küzdelemben _Jenner_ himlőoltása volt az első siker. Ezt követte +_Semmelweis_ halhatatlan fölfedezése, amellyel a gyermekágyi láz +származását megállapította s a fertőtlenités lehetőségére rámutatott. +Majd _Lister_ a gyakorlati sebészetben alkalmazta a fertőtlenítést. +Azonban a fertőző bajok tudományába teljes világosságot a kémikus +_Pasteur_ vetett. De ez a tudós az ő tudomány-szakában is egészen uj +útat nyitott, mondhatni, új tudományt teremtett, amikor a mikroszkópikus +apróságu élőlények életműködésének kémiáját fedezte föl. + +_Pasteur_ úgy indult, hogy bizonyára a kémia művelésének bármely +részében nagyot alkothatott volna. Hiszen egyszerre ismertté tette +nevét, amikor fölfedezte, hogy a szőlőcukrot kétféle borkősavra lehet +fölbontani, az egyiknek oldata a poláros fény sikját jobbra hajtja, a +másiké balra. Már ezzel éles megfigyelő tehetséget tanusított. Azonban +mint lángész, arra volt hivatva, hogy tudományos működésének terét is +maga teremtse meg. Az apró lények kémiáját fürkészte s ezen az úton lett +a nemzetgazdaság oszlopává, egyszersmind az orvosi tudomány apostolává. + +_Pasteur Louis_ 1822-ben született, december 27-én Dôleban, Jura +departement-ban. Apjának timármestersége alkalmat adhatott neki, hogy a +kémiai műveletek iránt már gyermekkorában érdeklődjék, de szelleme +fejlődésére nagyobb hatással lehetett édesanyja, akit mélyérzésü, elmés +és lelkes asszonynak mondanak. Hiszen a nagy emberekről általában azt +vélik, hogy a nagyság csíráját anyjuk szokta beléjük oltani. +Szülőfalujából Arboisba költöztek, a fiatal _Pasteur_ itt járt iskolába, +majd a besançoni kollégiumban tanult. 1843-ban fölvették az Ecole +normaleba, ahol _Balard_ volt tanára a kémiából, a Sorbonne-ban pedig +_Dumas_ J. B.-t hallgatta. + +Az Ecole normale rendszere jó hatással volt a fiatal kémikus +fejlődésére, mert kisérleti tanulmányait szabadon végezhette. Hálásan +szokott megemlékezni _Delafosse_-ról, aki őt a fizikában kalauzolta. + +A molekulás fizika terén tett tanulmányainak eredménye volt az a +fölfedezése, amellyel a borkősav kétféle változatát fölismerte. +Fölfedezését az akadémia elé terjesztette, amelynek elismerő birálata a +26 éves ifjúnak Dijonban a fizika, egy évvel utóbb, 1849-ben +Strassburgban a kémia tanárságát szerezte meg. Itt meg is házasodott, +elvette _Laurent_ akadémiai rektor leányát. + +Strassburgban újra kezdte a borkősavval való kisérleteit s azt az +érdekes fölfedezést tette, hogy az optikai tekintetben közönyös +szőlősavas ammoniáknak fehérje hozzáadásával való erjesztésére ennek +oldatából fokról-fokra eltünik a polározó fényt jobbra hajlító borkősav +és végre csupa balra hajlító borkősav marad. Azt is tapasztalta, hogy ha +penészgomba hat a szőlősavra, szintén a jobbra fordító borkősavat +fogyasztja el. Mivel kisérletei során meggyőződött, hogy csak az +életfolyamatok termékei hajlítják el a polározás síkját, az élettani +kémia iránt kezdett érdeklődni. Vizsgálatai és kisérletei igazán +korszakalkotók voltak. Pedig a nehézségek két szélsőség felől +tornyosultak tudományos iránya elé. Egyrészt be kellett bizonyítania, +hogy bizonyos kémiai folyamatok előidézéséhez apró élőlények +szükségesek, másrészt be kellett bizonyítania, hogy ezek az apró lények +nem keletkezhetnek maguktól, úgynevezett őstermődés útján. + +Tudományos szempontból _Pasteur-_nek legfőbb érdeme, hogy az őstermődés +lehetőségét megdöntötte. + +Az őstermődés (generatio spontanea v. aequivoca) fogalmán azt értették, +hogy szervetlen anyagok szerencsés találkozása során élőlények +keletkezhetnek, még férgek és bogarak is. Ide tartozott az a balhiedelem +is, hogy némely gonosz embert a vérükben termett tetvek emésztettek meg. +A balhitnek ez a foka rég megdőlt ugyan, de még a XIX. század tudósai is +azt vallották, hogy a legalsóbb rendü parányi lények maguktól teremnek. +Történeti sorrendben ugyan előbb _Pasteur_-nak az erjedésről való +vizsgálatairól kellene szólni, de a kérdés tudományos fontossága +megokolttá teszi, ha előbb az őstermődés ügyében kivívott diadalát +nézzük. + +1857-ben az Ecole normale superieur igazgatójának hívták meg Párisba. +Mivel pedig laboratoriumot nem kapott, saját költségén rendezett be +vizsgálatai számára egy kis vizsgálóhelyiséget. Itt akart az őstermődés +kérdésével foglalkozni, bár Biot le akarta róla beszélni, mert aggódott, +hogy nem juthat eredményhez. Az őstermődés védelmére _Pouchet_ egy +látszólag igen meggyőző kisérlettel szállott síkra. + +Forró vízzel töltött palackot jól elzárva, kéneső fürdő alatt nyitott +meg és frissen készített oxigént vezetett beléje. Ugyancsak kéneső alatt +a palackba néhány gramm szénát vitt be, amit előbb 2–300 fokra hevített +volt. Mivel pedig egy hét múlva csak úgy hemzsegtek a mikroszkópikus +apró lények a szénán, csakugyan bebizonyítottnak látszott, hogy azok +maguktól keletkeznek. + +_Pasteur_ azonban a Sorbonne-ban tartott nyílvános előadáson +demonstrálta, hogy a kénesőfürdő fölszínét ellepő porból, a belemerített +palackba okvetlenül jut be egy rész, s az ebben a porban levő csírákból +fejlődnek a szénán talált gombák. Másrészt kísérlettel bizonyította be, +hogy bomlásra igen hajlandó anyagok sem bomlanak, ha nem jutnak beléjük +bomlasztó csírák. + +Hevített üvegballonba forralással csírátlanított, bomlásra igen hajlandó +folyadékot öntött. A ballon platinacsövét megtüzesítette, a ballont +fölforralta, hogy aztán kihülésekor az izzó platinacsövön csirátlanul +nyomuljon belé a levegő. Ezután a ballon csövét hirtelen beforrasztotta. +Mivel a folyadékhoz bomlasztó csíra nem juthatott, a folyadék akármeddig +is változatlanul tiszta maradt. Mihelyt azonban a ballon csövét eltörte, +úgy, hogy a külső levegő a folyadékhoz férhetett, ez rövid idő alatt +megbomlott, zavarodott. + +Ilyen kísérletekkel azt is igazolta, hogy tiszta hegyi levegőben +kevesebb a fertőző csíra, mint a poros levegőben. + +_Pasteur_ kísérletei folytán a _generatio spontanea_ végképpen lekerült +a tudományos gondolkozás színteréről. Be van immár bizonyítva, hogyha +valami anyagban mikroszkopikus apróságu állati vagy növényi lények +vannak, ezek nem keletkezhettek maguktól az anyagból, hanem kívülről +belejutott csírák. Élet csak életből fakadhat: _omne vivum ex vivo_. + +Ha _Pasteur_-nek az őstermődés megdöntésére irányuló vizsgálatait +tudományos szempontból első helyre tettük, gyakorlati szempontból még +fontosabbnak kell azokat a vizsgálatait tekintenünk, amelyekkel a +mikroszkópikus apróságu lényeknek a kémiai folyamatokra való hatását +bizonyította be. + +Erjedő folyadékokban már _Leeuwenhoek_ látott a XVII. század végén +nyulós üledéket s az erjedéskor támadó üledékben _Caquiard de Latour_ +bimbózó sejteket talált, amelyekről gyanította, hogy valami közük van a +cukor erjedéséhez, sőt _Schwann_ már kimondotta, hogy összefüggés van az +élesztő sejtek növekedése, meg a szeszes erjedés között. A kémikusok +azonban általában tagadták az erjedő folyadékokban talált sejteknek az +erjedés folyamatában való közreműködését, sőt tudománytalannak tartották +az ilyen föltevést. Ugyanis az ujabb tudomány elvetette magyarázataiban +az úgynevezett életerőt, a szerves élet működéseiben is kémiai és +fizikai folyamatokat látott. Ezzel a materialista fölfogással szemben a +régi vitalista nézetek fölújulásától féltek. _Berzelius_ és +_Mitscherlich_ csupán annyit engedtek meg, hogy bizonyos bomlasztó +fehérje anyagok csupán érintő hatással vannak az erjesztésre, de ahhoz +sem semmit hozzá nem adnak, sem belőle semmit el nem vesznek. Még +_Helmholtz_ is csak másodlagos jelenségeknek jelentette ki a rohadáskor +található apró szervezeteket. A kémikusok vezére, _Liebig_, hevesen +harcolt azok ellen, akik a mikroszkópikus csíráknak részt követeltek a +kémiai bomlásokban, mintha ebben az életerő teóriája kísértene megint. +_Liebig_ az erjedéseket egyszerü kémiai folyamatoknak mondotta, +amelyeknek megindítói a bomlott fehérje anyagok. Szerinte az +élesztősejtek elszaporodnak, mert táplálékot találnak, de nem ők okozzák +szaporodásukkal az erjedést, ő élesztő sejtek nélkül is lehetségesnek +tartotta az erjedést. + +_Liebig_-gel szemben _Pasteur_ tört lándzsát amellett, hogy az +erjedéseket élő csírák okozzák. Nem a régi életerő teoriáját akarta +föltámasztani, hanem egy új, vitalista elméletet alkotott, amellyel a +mikroszkópikus apróságu élőlények életműködésének tulajdonította az +erjedéses folyamatok megindítását. A szőlősavas ammoniák oldatán +tapasztalta, hogy a penészgomba a saját fejlődéséhez szükséges szenet a +vegyületből veszi magához s eközben az oldatot, a polározás síkját balra +fordító, borkősavas ammoniákká változtatja át. Az erjedések kérdésével +_Pasteur_ 1854-ben kezdett tüzetesebben foglalkozni, amikor a lille-i +természettudományi fakultás szervezésével bízták meg. Mivel ennek a +városnak legfőbb ipara a cukorrépából való szeszfőzés, alkalomszerü +feladatának tekintette, hogy a szerves erjedésről tartson előadásokat. + +_Liebigék_ az erjedést egyszerü kémiai folyamatnak tekintették, amelynek +megindításához bomlásban levő fehérje-anyag szükséges. _Pasteur_ a +minden erjedéskor megtalálható apró szervezetek életmüködését tette az +erjedés okozójává. Ezek az apró szervezetek, amelyeket hasadó gombáknak, +azaz baktériomoknak nevezünk, a megélhetésüket biztosító anyagból +táplálkoznak és oszlás útján rendkívül hamar elszaporodnak, +táplálkozásuk és szaparodásuk révén pedig megbontják, erjesztik a +meglepett, vagyis fertőzött anyagot. _Pasteur_ kísérletei során +meggyőződött, hogy mindenféle erjedésnek megvan a saját hasadó gombája, +s viszont mindenféle hasadó gombák éppen bizonyos erjedést támasztanak. + +Nézetének helyességét legelébb is a tejsavas erjedéssel bizonyította be. +Hogy tejsavas erjedést kapjon, nem tejbe oltott megsavanyodott tejet +vagy bomlott fehérjét, hanem a sörkészítésre szánt, megszűrt cukros lébe +oltott be a tejsavas erjedésben levő folyadék üledékéből vett csírákat. +A beoltott gombák csakhamar elszaporodtak s a cukros lében tejsavas +erjedés keletkezett. Ezzel a kísérletével tisztán tenyésztette az +erjesztőgombákat, s az úgynevezett tiszta tenyészetekkel alapját +teremtette meg a bakteriológiának. Még meggyőzőbb formában úgy ismételte +meg ezt a kísérletét, hogy sörlé helyett vízben oldott cukrot, +kristályos ammoniáksót, foszforsavas káliumot és magnéziát, aztán ebbe a +folyadékba oltotta be a tejsavas erjedés csíráit. A tejsavas erjedés +ekkor is megindult, pedig a fehérjének nyoma se volt az oldatban, az +erjesztőgombák csakis a cukorból táplálkozhattak. Aztán ugyanilyen +folyadékba sörélesztőt tett, akkor meg, ugyancsak fehérje jelenléte +nélkül, szeszes erjedés keletkezett. + +Igen fontos fölfedezésre jutott, amikor a vajsavas erjedést +tanulmányozta. Azt tapasztalta, hogy ehhez az erjedéshez nemcsak hogy +nem kell oxigén, hanem inkább az oxigén megakasztja a vajsavas erjedést, +ellenben szénsav átáramoltatására az erjedés élénkül. A vajsavéhoz +hasonló erjedést _Pasteur levegőhíjas_ vagy _anaërobos_ erjedésnek +nevezte. Ellenben _aërobos_-nak nevezte a levegőfogyasztó, vagyis szabad +oxigénra szoruló erjesztőket. Ezeknek szaporodása megszűnik, ha szénsav +hatása alá kerülnek. További vizsgálatai során megállapította, hogy +szeszes erjedéskor kezdetben olyan csírák működnek, amelyeknek oxigénra +van szükségük, de csakhamar szénsavréteg takarja az erjedő folyadékot s +a szénsavréteg alatt levegőhiasan folytatódik a szeszes erjedés. A +szeszes erjedés tehát levegőhías élet. + +Igen fontos törvényt állapított meg _Pasteur_ a különböző baktériomok +tanulmányozása révén, hogy tudniillik a természet háztartásában +általában az aërobos szervezetek kezdenek működni, oxigént vonnak el, +aztán átengedik a további bomlasztást az anaërobos szervezeteknek. Tehát +a kétféle bomlasztó csírák bizonyos együttműködést _(symbiosist)_ +fejtenek ki. Az erjesztők maguk is, mihelyt működésüket befejezték, +elhalnak, megrohadnak, vagy amint ellenfeleinek felelvén, mondotta: _az +erjesztők erjesztői maguk is erjesztők_. + +A levegőre szoruló erjedések legjobb példaképe az ecetes erjedés. Ez +csakis szabad oxigén jelenlétében történhet s azonnal megszűnik, mihelyt +a levegőt elvonják tőle. _Liebig_-nek éppen az ectsavas erjedés volt +látszólag a fő erőssége, mert, úgymond, a vízzel higított alkohol nem +ecetesedik meg, ha nem tesznek hozzá valami bomlékony anyagot, például +húslevet, lisztet, hogy ez az oxigént átvigye az alkoholra és így az +oxidálódást lehetővé tegye: _Pasteur_ igen egyszerűen de annál +meggyőzőbben cáfolta meg Liebig magyarázatát, és védte meg a maga +igazát. Borral félig megtöltött palackot jól elzárt, bizonyos idő mulva +a bor megecetesedett, ha azonban a félig telt boros palackot ugyancsak +jól elzárva, meleg vízbe állította, úgy, hogy hőmérséke 60 Celsius fokot +ért el, akkor a bor, akármeddig állott is, nem ecetesedett meg. Hogy +pedig a melegítés csupán az erjesztő gombákat ölte el s nem a bort +változtatta úgy át, hogy ne bírjon megerjedni, azzal bizonyította be, +hogy a bor mégis megerjedt, mihelyt a dugót kihúzta és a borba levegőt s +vele erjesztő gombákat fújt bele. Tehát csakis az erjesztő gombák +elszaporodásával, életműködésük folyamataként, vivődik át az oxigén az +alkoholra, hogy ecetsavvá oxidálódjék. Az ecetsavas erjedésről +Orleansban, az odavaló ecetgyárosok fölhívására tartotta meg híres +előadását. Mikor Orleansban az ő utasításai szerint kezdtek ecetet +gyártani, tíz nap alatt sikerült száz liter borból kilencvenkét liter jó +borecetet készíteni, holott a régi módon kétszáz literből hetenként tíz +liternél nem kaptak többet. + +_Pasteur_ bebizonyította, hogy még a forgácsra öntéssel történő +ecetkészítéskor is a forgácson tapadó erjesztőgombák végzik az alkohol +ecetesítését. Megvédte a rég ismert _ecetvirág_ becsületét, +bebizonyította, hogy ennek az apró növénykének, _(micoderma aceti)_ +élete folyamata révén oxidálódik a bor alkoholja ecetsavvá. A 60 Celsius +fokra való fölmelegítés elöli a micoderma sejtjeit, azért szünteti meg +az erjedést. Az erjesztősejtek a levegőben libegve jutnak be a borba és +oxigén jelenlétében elszaporodván az ecetsavas erjedést megindítják. + +_Pasteur_ kezén így kapcsolódik az elméleti tudománnyal a gyakorlati +élet. A szürke tudós laboratóriumából nagy közgazdasági haszon fakadt. +Még nagyobb gyakorlati eredménye volt annak a kísérletezésnek, amellyel +a bomlasztó gombák életműködését iparkodott megakasztani. Már az +ecetsavas erjedés tanulmányozásában kitalálta, hogy melegítéssel meg +lehet az erjedést akadályozni. Ezen az alapon találta ki a módszert, +amely szerint bomlásra, erjedésre alkalmas folyadékokat óvni lehet. Ezt +a módszert az ő nevéről nevezik _pasteurizálásnak_. + +Tudvalevően a bornak bizonyos betegségei vannak, nemcsak megecetesedik, +hanem nyúlóssá, kesernyéssé válhat. Ezekről a betegségekről is azt +állapította meg _Pasteur_, hogy bizonyos gombafajok okozzák, amelyeket +55–60 Celsius fokra való melegítéssel el lehet ölni s így a bort a +romlástól megóvni anélkül, hogy színe, zamatja megváltoznék. A +pasteurizálást előbb csak a palackokra fejtett borra alkalmazta (1863.), +utóbb azonban egész hordónyi bornak fölmelegítése is lehetővé vált. Évek +multán a lefejtett sörnek fölmelegítését is kitalálta, bár itt a sörnek +szénsavtartalma tette nehezebbé föladatát. Igen célszerünek bizonyult a +pasteurizálás a tejre nézve. Ha a tejet alkalmas készülékben 60 Celsius +fokra melegítik s ezen a hőmérséken egy óra hosszat hagyván, megint +lehütik, a tejben nemcsak a bomlasztó csírák pusztulnak el, hanem a +tehén gümőkórságának bakteriomái is, s emellett a tej megtartja +természetes ízét, nyers állapotát, nem lesz belőle forralt tej. Igy a +tejet bátran lehet nyersen fogyasztani. + +A pasteurizálással elért siker arra bírta a francia kormányt, hogy +_Pasteur_ tanácsát kérje ki azzal a veszedelemmel szemben, amely a +francia selyemtenyésztést pusztulással fenyegette. A selyemgubó-termelés +évi értéke 130 millió frankról 30 millió frankra csökkent. A megriadt +délvidék sürgős intézkedést követelt. A kormány megbízásából _Pasteur_ +1865-ben Haisba utazott s a kérdés pontos tanulmányozásához látott. +Megállapította, hogy a selyemhernyókat kétféle betegség pusztította. +Mind a kettő ragadós természetü, az egyik az úgynevezett _pébríne_, +amelynek fertőző csírái a peterakás alkalmával a beteg lepkékről +származnak át a petékre s a belőlük kikelő hernyókra, amelyek aztán nem +fejlődnek ki és nem gubózzák be magukat, holott ha a hernyók kifejlődött +korukban fertőződnek meg, elvégzik a gubószövést és lepkévé alakulnak. A +védekezésnek azt a módját ajánlotta _Pasteur_, hogy a tojó nőstény +petéit tiszta vászondarabkán kell felfogni és mikroszkópium alatt +azonnal megvizsgálni, nincsenek-e a petéken azok a gombatestecskék, +amelyek a fertőzést okozzák. A fertőzött petéket a vászonnal együtt el +kell égetni. Ezt a vizsgálást munkásasszonyok és leányok végzik. +Tenyésztésre csakis a teljesen tiszta petéket szabad használni. Ennél a +betegségnél is veszedelmesebb az úgynevezett _flâcherie_, amelynek +fertőző anyaga a fénylő spóra, évekig is eláll, ha ki is szárad s a +szederfalevelek útján kerül a hernyókba. _Pasteur_ öt évig foglalkozott +a selyemhernyó kétféle betegségének tanulmányozásával s bár közben +gutaütés is érte, betegen is teljes eredménnyel oldotta meg feladatát. +Milliókat mentett meg a nemzeti vagyonnak. Az osztrák kormány hivására +Isztriába is ellátogatott, bár szélütése miatt fekve és részben +gyaloghintóban szállítva tette meg az utat Olaszországon át. A tiszta +peték tenyésztése a Trieszt melletti kisérletező helyen is sikerült, úgy +hogy megkapta az osztrák kormány 5000 forintos pályadíját. + +Az éles eszü és nagy munkaerejü tudóst legszebb férfikorában, életének +46. esztendejében gutaütés érte és így már-már az a tragikum fenyegette, +hogy a tudomány dicsőségére s a nemzetgazdaság javára olyan eredményes +müködése időelőtt félbeszakad. Azonban jobb sorsot szánt neki az isteni +végzet. Meggyógyult, bár baloldali szélhüdéséből soha se épült ki +egészen, ép elmével és teljes munkakedvvel dolgozott még 28 esztendeig. + +A tudós kémikust az erjedések kémiai tanulmányozása avatta a +bakteriológia művelőjévé. Kutató elméje ezen a téren eljutott az állati +betegségek tanulmányozására. + +Miután a selyemhernyó betegségének fertőzéses voltát bebizonyította, a +lépfenéről és tyukkoleráról is megállapította, hogy fertőző +természetüek, bizonyos fertőző csírák elszaporodásából erednek. + +_Pasteur_ nem volt orvos, de kisérletekre támaszkodó tanításával nagy +hatással volt az újabbkori orvosi tudomány fejlődésére. A belorvoslás +nagyhírü német professzora, _Traube_, az emberi vizelet ammoniakos +erjedésére nézve elfogadta _Pasteur_ felfogását, aki ennek az erjedésnek +bakteriomát már 1862-ben fölfedezte, sőt azt is tapasztalta, hogy ennek +szaporodását a bórsav megszünteti. Az ujabbkori sebkezelés apostola, az +angol _Lister_, maga is beismerte, hogy a sebészeti antiszepszis +gondolatát _Pasteur_-től tanulta. Az orvosi tudomány fejlődése körül +szerzett érdemeit a bonnei egyetem azzal igyekezett meghálálni, hogy +1868-ban a kémikus _Pasteurt_ az orvosi tudományok doktorává választotta +és erről díszoklevelet küldött neki. + +Az orvosi tudomány fejlődésére legigazibb hatással a lépfenére vonatkozó +vizsgálatai voltak. Igaz, a lépfene fertőző csírájának, _vibrio_-jának +fölfedezése érdemében _Koch Róbert_-tal osztozik. De azokat a +nehézségeket, amelyeket a bakteriomos eredet ellenzői támasztottak, csak +_Pasteur-nek_ 1876-ban _Joubert_-tal kezdett vizsgálatai háritották el. +Különösen _Jaillard_ tette azt az ellenvetést, hogy lépfenében elhullt +állatok vérével beoltott házinyulak elpusztultak ugyan, de vérükben a +lépfene bakteriomait nem lehetett megtalálni; másrészt _Bert Paul_ +lépfenés állatok vérében oxigén bevezetésével ölte el a baktériumokat, s +az így, a lépfene csírájától megfosztott vérrel jutott hasonló +eredményre. Ezeket a tapasztalatokat a lépfene neves kutatója, _Davaine_ +is megerősítette. _Pasteur_ bebizonyította, hogy a gyorsan rohadó +lépfenés tetemekben a lépfene aërobos bacillusa igen hamar elpusztul, +ellenben gyorsan elszaporodik az az anaërobos bacillus, amelyet ő +_vibrion septique, Koch_ pedig _bacillus oedematis maligui_ néven +nevezett s ez utóbbi bacillusnak igen ellenálló spóráit fedezte föl +_Pasteur_. A lépfene bacillusát az ő módszere szerint tisztán +tenyésztette és sikerült neki többszörös tovább tenyésztés után is +halálos fertőzést támasztani, amikor a kísérleti állatok vérében mindig +megtalálta a lépfene bacillusát. + +Éles megfigyelő tehetségéről tanuskodik az a kisérlete, hogy a lépfene +fertőzése ellenében természeténél fogva mentes tyúkot is fertőzni lehet +a lépfene bacillusával, hogyha testét erősen lehűtik, ezzel ellenálló +képességét gyöngítik; ellenben, az ily módon sikeresen fertőzött tyúk +életét meg lehet menteni, ha testét hamarosan fölmelegítik. +Kisérleteivel bebizonyította, hogy a lépfene fertőző anyaga nem állandó +tulajdonságu, hanem fertőző voltát fokozni és csökkenteni lehet. Ez a +kisérlete volt az első lépés ahhoz a főfő fontosságu fölfedezéséhez, +amelyet _attenuatió_-nak nevezett s amelyhez a tyúk-kolera +tanulmányozása révén jutott. + +Egy neki megküldött kakasfejben igen gyorsan szaporodó és rendkivül +könnyen fertőző bacillust talált, amelynek húslében nevelt +tenyészeteivel mindig sikerült a beoltott állatokat elpusztítani. Egy +ízben aztán régibb tenyészetből oltott s azt tapasztalta, hogy a +beoltott kakas csak megbetegedett, de életben maradt, sőt aztán friss +tenyészettel beoltva sem kapta meg a tyúk-kolerát. _Pasteur_ elméjében +ez a véletlen tapasztalat egy nagy gondolatot érlelt meg. Föltételezte, +hogy a fertőző tulajdonságu bacillusok a levegő oxigénjának hatása alatt +megváltoznak, fertőzésük hevessége, _virulentiá_-ja csökken, +_attenuálódik_. Ezután nagyszámu kisérletekkel győződött meg arról, hogy +a fertőző anyag virulentiáját tetszés szerinti mértékben gyöngítheti és +hogy minden gyöngébb fertőző anyag beoltása megvédte a kisérleti +állatokat a valamivel erősebb fertőző anyag ellen. + +A tyúk-kolera fertőző anyagával elért jó eredmények arra sarkalták +_Pasteurt_, hogy a lépfene bacillusának attenuálását is megkisérelte. +Ezt azon a módon, mint a tyuk-kolerával tette, nem érhette el. Az okát +abban ismerte föl, hogy a lépfene bacillusában igen hamar kifejlődnek +azok az endogéneus spórák, amelyeknek fertőző képességét nem lehet +meggyöngíteni. Azt tűzte ki tehát feladatául, hogy megakassza az +endogèneus spórák fejlődését. Ez sikerült is neki, még pedig a +pasteurizáláshoz hasonló módon. A lépfene tenyészetet 42–43 Celsius +fokra melegítette, a spóraképződés megakadt. Aztán mennél tovább +tartotta ezen a hőfokon s a levegő behatása alatt a tenyészetet, annál +jobban csökkentette a virulentiáját. Egyszersmind arról is meggyőződött +kisérleteivel, hogy az ily módon gyöngített tenyészetek mentességet +szereznek az erősebb mérgü oltások ellen. + +Ennek a fölfedezésnek annyira örült, hogy lelkes kedvben érkezvén haza +lakására, egész önérzettel mondotta: „Vigasztalhatatlan volnék, ha most +tett fölfedezésem nem francia fölfedezés volna!“ + +Annyira bízott igazában, hogy attenuált tenyészeteivel azonnal +hozzáfogott szarvasmarháknak és juhoknak lépfene ellen való +védőoltásához. Ezek az oltások, amelyek kezdetben, kivált a német +bakteriológusok részéről heves ellenzéssel találkoztak, az +állattenyésztés hathatós védelmének bizonyúltak, úgy hogy ma már el sem +lehetnek a gazdaságok a _Pasteur_-féle oltások nélkül. + +Magyarországi statisztikai adatok szerint (Hutyra) a lépfene ellen +beoltott lovaknak 0.19%-a pusztúlt el, a szarvasmarháknak 0.01%-a, a +juhoknak 1.19%-a volt a veszteség, holott azelőtt járványosan pusztított +a lépfene. + +Háziállatoknak lépfene ellen való beoltása azért is fontos védekezés, +mert a lépfenés állatokról átragadhat az emberre is a baj és könnyen +halálossá váló pokolvar alakjában fertőzi meg. + +Az ugyancsak nagy mértékben ragályos sertésorbánc is egyike szokott +lenni a súlyos gazdasági csapásoknak. Ennek fertőző csíráiról 1882-ben +azt állapította meg _Pasteur_, hogy házinyulakba oltva fokozatosan lehet +a virulentiáját csökkenteni. Az ezúton való gyöngítéssel sikerült a +sertésorbáncnak a védőoltását is kitalálnia. Ezzel a védőoltással +sikerült Magyarországon is a sertésorbáncban elhullott sertések számát +0.75 százalékra csökkenteni. (Hutyra.) + +Ujabb időben sokszor esik szó az úgynevezett _toxin_-okról. Így nevezik +azt a mérges anyagot, amelyet az élő testben termelnek a különböző +baktériomok. Ezek a toxinok, az ő baktériomaiktól különválasztva is +ártalmasak, betegségokozók, sőt, mai fölfogás szerint, a fertőző csírák +toxinnal mérgezik meg, pusztítják el az élő testet. Ennek a tanításnak +első nyomait látjuk Pasteurnek abban a kísérletében, hogy a tyúk-kolera +bacillusának húslében való tenyészetét megszűrvén, a bacillustól +teljesen mentes folyadék beoltásával sikerült tyúkokon a tyúk-kolera +egyik jelenségét, az álomkórságot előidéznie. + +Ha végigtekintünk a nagy francia tudósnak sikerekben olyan gazdag, a +tudományra olyan fényes, a közgazdaságra olyan eredményes tevékenységén, +alig bírjuk fölbecsülni hosszu élete során szerzett érdemeit. Az +őstermődés balhitének megdöntése, az erjedések mivoltának megoldása, a +pasteurizálás kitalálása, az állati fertőző betegségek földerítése, de +különösen a fertőző anyagok attenuálása és az erre alapított védőoltások +nemcsak ismertté tették _Pasteur_ nevét, hanem örök időkre biztosítják +is emlékét. + +Azonban ez a sokoldalu, áldásos tevékenység még mindig nem merítette ki +tudományos munkássága teljességét. Még egy nagy cselekedettel, az ebdüh +vagy veszettség tanulmányozásával és az ezen a téren elért sikerekkel +tette emlékezetessé életének utolsó másfél évtizedét. + +A veszettség vagy ebdüh régóta ismert borzasztó betegség, melyet kóbor +ebek és farkasok marása olthat át az emberre. Ritkábban más állatok is +átszármaztathatják. Amely emberen a veszettség kitört, gyógyíthatatlan. +Gyógyításával az orvosi tudomány egészen tehetetlen volt. Az itt-ott +ajánlott elhárítószerek sikere csak látszat volt, amennyiben nem minden +veszett eb marása után tör ki a veszettség s nem is szokott két-három +hétnél hamarább kifejlődni. + +_Pasteur_ 1880 óta érdeklődött a veszettség iránt. A betegségnek az a +természete, hogy csak később tör ki, azt a meggyőződést érlelte meg +benne, hogy a veszettséget is apró, élő szervezetek okozhatják. +Vizsgálatai során nem sikerült ugyan efféle mikrobákat találnia, de +megállapította, hogy a veszettség fertőző anyaga a veszett állat nyúlt +agyvelejében van. + +Veszett ebek nyúlt agyveleje húslében eldörzsölve a veszettségnek biztos +oltóanyaga. + +Ha ebből a kísérleti állat agyhártyájába oltanak, két hét mulva megvesz. +Az oltóanyagot a levegőn szárítván, hatékonyságát sikerül csökkenteni. +Kísérleteivel meggyőződött, hogy ha kellően meggyöngített oltóanyaggal +kezdte az oltást, aztán mind kevésbbé-kevésbbé gyöngített, végre egészen +gyöngítetlen oltóanyagot oltott be, a kísérleti állat nem veszett meg. +Az ily elbánásban részesült ebek akkor sem vesztek meg, ha utóbb +valóságos veszett eb marta is meg őket. Az oltással elért mentesség +körülbelül öt évig tart. Kísérletei alapján arról győződött meg +_Pasteur_, hogy a veszettség akkor tör ki, ha a fertőző anyaga eljut az +idegrendszer középpontjába, az agyvelőbe. Mivel pedig hosszabb idő, +legalább két hét telik el, míg a fertőző anyag az agyvelőben +elszaporodik, arra a gondolatra jött, hogy a veszettség kifejlődését +elháríthatja, ha sikerül a meggyöngített erejü oltóanyag hatásával az +agyvelő fogékonyságát csökkenteni s amint ő mondotta, a vegyesvonaton +utazó fertőzést gyorsvonaton küldött védőoltással kell megelőzni. + +Állatokon tett sikeres kísérletei után 1885-ben vállalkozott _Pasteur_, +hogy egy Neister Jóska nevű elszászi kisfiún kisérli meg a védőoltást, +akit egy kóbor eb összemart. Ennek az elszászi fiúnak a neve éppen olyan +emlékezetes a veszettség-ellenes oltások történetében, mint _Phipps +James_-é, azé az angol fiúé, akin _Jenner_ a himlőoltást kezdette volt. +De szomorúan emlékezetes a _Pasteur_-féle oltások során a _Pelletier +Lujza_ nevű kisleányé is, akin először győződött meg arról, hogy a +leggondosabb oltásokkal sem lehet a veszettség kitörését elhárítani, ha +egy hónapnál is hosszabb idő telik el az ebmarás, meg az oltás +megkezdése között. + +Az oltóanyagot úgy termelte _Pasteur_, hogy a veszett eb nyúlt agyából +vett húslében eldörgölt fertőző anyagot házinyulakba oltotta s ezek +nyúlt agyvelejéből készítette az oltóanyagot ugyancsak húslében. A +védőoltásokat 12 napig szárított készítménnyel kezdte, mind +erősebb-erősebb, végre egynapos készítménnyel végezte az oltások +sorozatát. Ilyen ciklusokban aztán megismételte az oltásokat 2–3 hétig +az ebmarás súlyossága szerint. Az eseteket súlyosságuk szerint úgy +osztályozta, hogy legveszedelmesebbek az olyan marások, melyek a fejet +és az arcot érik, mert tapasztalat szerint ezek közül 95 százalékban tör +ki és végződik halállal a veszettség, ha idejében nem oltják. +Másodsorban veszélyes a kézen való marás, míg a ruhával takart testen +vagy lábon történt harapás után csak 15–20 százalék a be nem oltottak +megveszése és elhalálozása. _Pasteur_ több ezer ebmarott egyén +beoltásával elérte azt, hogy még az arcon megharapottak közül is nem éri +el a 2 százalékot a veszteség, általában pedig az 1 százalékot sem érte +el, ha idejében és rendszeresen megtörténtek a védőoltások. + +_Pasteur_ oltóintézetébe az egész világról elmentek magukat oltatni, +akiket veszett eb mart meg. Most azonban már más országokban is +nyitottak _Pasteur_-intézeteket, köztük az elsők egyike volt a budapesti +intézet, melyet Hőgyes Endre rendezett be. Ennek az intézetnek +beszámolója szerint nincs Magyarországon törvényhatóság, melynek +területén veszett ebek ne garázdálkodnának. A budapesti intézet oltásai +is hasonló kedvező eredménnyel járnak, mint a párisiak. Megnyitása óta +(1890) a mult év végéig 61.412 ember jelentkezett. Közülök 49.382 kapott +teljes oltást és ezek közül csupán 186, azaz 0.37 százalék pusztult el a +mégis kitört veszettségben. + +_Pasteur_ nemcsak saját kisérleteivel, oltásaival járult hozzá a +természettudományok, meg az orvosi tudomány fejlesztéséhez, hanem +módszereivel az újabb fejlődésnek olyan irányt is jelölt meg, amelyen ez +a fejlődés szinte önkéntelen tart tovább. A fertőző betegségekkel +szemben kifejlődött az oltással való védekezés, az oltással való +gyógyítás, az úgynevezett _serumtherapia_. + +A _Pasteur_ útmutatása szerint gyöngített fertőző anyagok, _virus_-ok +segítségével fokozzák az élő test ellenálló képességét, hogy a teljes +erejű fertőzés ne vehessen erőt rajta. Amíg azelőtt sok esetben csak +arra volt utalva az orvos, hogy megfigyelje, vajjon a beteg le bírja-e +küzdeni a testébe bejutott kórt, most sokkal gyakrabban van +tehetségében, hogy támogatóan avatkozzék be a betegnek az életéért +vívott harcába. + +Amilyen nagy ember, amilyen érdemes tudós volt _Pasteur_, tudományán +kívül egyéb vonásai is érdekelhetik az olvasót. + +Följegyezték róla, hogy szelid természetű, gyöngéd ember volt, de a +tudományos tételeit támadó ellenfelekkel szemben hevesen tudott +védekezni. Éles megfigyelő tehetségét erős meggyőződés támogatta, úgy, +hogy kisérletei során szinte előre látta, hogy micsoda eredményre jut. +Ha pedig valami fordulat váratlanul lepte meg, azt is azonnal tudta +értékelni és további kisérleteiben értékesíteni. + +Hogy mennyire lelkesedett tudománya ügyéért, azt szépen jellemzi az a +magatartása, amelyet akkor tanusított, mikor a gutaütés érte és abban a +veszedelemben forgott, hogy tevékenysége megszakad. Lassú, szakadozott +hangon mondotta tollba utolsónak hitt megfigyeléseit. Mikor pedig három +hónap múlva némi erőhöz jutott, családja és barátai lebeszélése ellenére +elszállíttatta magát Alaisba, hogy karosszékében ülve tegye meg +intézkedéseit, mert – úgymond – Délfranciaország jóléte forog kockán. + +De kedves vonása az ő tüzes hazafisága, vagy akár sovinizmusa is. Amit +mink magyarok inkább tudunk méltányolni, mint a németek, akik kezdetben +nem sok elismeréssel voltak iránta, utóbb pedig azt nem tudták neki +megbocsátani, amit a szerencsétlen véget ért porosz-francia háboru után +cselekedett. Hazafias elkeseredésében visszaküldte azt a diplomát, +mellyel a bonni egyetem az orvosi tudomány díszdoktorává tette volt. +Hiszen a sör pasteurizálására is az az igyekezet sarkalta, hogy a +francia sört a német sör versenytársává tegye. + +Általánosságban igaz, hogy a tudomány nemzetközi, de _Pasteur_ példája +azt is igazolja, hogy a tudományok fejlesztésében érvényesülő nemzeti +vonások mégis csak előbbre viszik a tudományt, mert a más-más fejlődésü +elmék más-más oldalról látják, másformán tanulmányozzák a természet +jelenségeit. Ez pedig többet használ az emberiségnek, mint az egyforma, +szürke, katedrás bölcsesség. + +Okuljunk _Pasteur_ példáján mink magyarok is, hogy a tudományok +művelésében se vetkezzük le nemzeti sajátságainkat. A két _Bolyai_ a +mathematikában, _Semmelweiss_ a fertőző betegségek dolgában bátorító +példák, hogy magyarokul is beleszólhatunk a nagy nemzetközi tudományba. + +* + +1892. évi december 27-én hazája és az egész tudományos világ nagy +ünneplésében részesítette a 70-ik életévét betöltött tudóst. Az ujra +épült Sorbonne dísztermében, a köztársaság akkori elnöke, _Carnot_ +karonfogva vezette be a politikai és tudományos előkelőségek +gyülekezetébe Franciaország nagy fiát. + +Előbb a közoktatásügyi miniszter üdvözölte, aztán _d’Abbadie_, a francia +tudományos akadémia elnöke üdvözölte, átadván neki a nemzetközi gyűjtés +útján szerzett nagy aranyérmet. Még több üdvözlésben volt része, részint +a megjelentek köszöntötték, részint pedig fölolvasták a francia és +külföldi tudományos társulatok 58 üdvözlő iratát. A londoni Royal +Society üdvözletét az angol orvosok kitünő képviselője, _Lister Joseph_ +mondotta el, kiemelvén, hogy mily hatással volt _Pasteur_ a sebészet +fejlődésére. + +A nagy tudós szerényen és meghatottan válaszolt, különösen pedig az +üdvözlésére megjelent tanulóifjusághoz intézte szavait: + +„Kérdezzétek magatokat: mit tettem saját okulásomra? és amint jobban és +jobban előhaladtok: mit tettem hazámért? Így éljetek mindaddig, amíg +talán elérkezik azon véghetetlenül boldog pillanat, amikor azt +mondhatjátok, hogy valamivel hozzájárultatok az emberiség előhaladásához +és javához. De bármikép végződjenek is törekvéseitek, utolsó órájának +elérkeztekor mindenki azt mondhassa: tettem, amit tenni birtam.“ + +A tudományos világ hódolati ünnepét még három évvel élte túl _Pasteur_. + +Meghalt 1895 szeptember 28-án. + +Amikor utolsó útjára kisérték, háromszor hajolt meg előtte a büszke +francia lobogó. + +_Csapodi István dr._ + + + + +Mommsen Tivadar. + +1817–1903. + +Homburg vor der Höhe egyike a leghíresebb németországi fürdőknek. Már a +rómaiak ismerték vizének gyógyító erejét és használták is azt. +Látogatóinak száma ma a százezer felé jár s habár azok óriási többsége +angol, akad elég magyar ember is, aki fölkeresi. S ha már ott van, ne +sajnálja a fáradságot, keresse föl a határán fekvő Saalburgot, a +restaurált római tábort s tekintse meg annak múzeumát. Annak egyik +helyiségében megtalálja Mommsen Tivadar mellszobrát. A szobrot a német +császár kezdeményezte és az ő jelenlétében leplezték le. Fejedelmek csak +fejedelmeknek nyújtanak ilyen kitüntetést. Most a népek ura adózott +tudósok királyának. Nem mindennapi esemény még Németországban sem, ahol +pedig értéke van a tudománynak. Nem is mindennapi még a nagy tudósok +közt sem az, akinek osztályrészéül jutott. + +Mommsen Tivadar nevét mindenki ismeri. Persze a mindenkit nem kell éppen +a legtágabb értelemben vennünk. A jogász ismeri, hiszen a római jogban +tekintély a neve, akár a közjogot, akár a büntetőjogot vesszük; sőt a +római magánjogot sem lehet úgy tanulmányozni, hogy az ő munkásságával ne +találkozzunk. + +A történész vagy nyelvész egyaránt élvezi az ő munkásságának gyümölcsét. +Egyik, mint az emlékek buzgó gyüjtőjét nem győzi eléggé dicsőíteni, a +másik, aki földolgozásait forgatja, még ha azok egyik-másik tételét +megcáfolva is látja annyi évek multán, hódolattal ismeri el az alapelvek +helyességét, a módszer föltétlenül tudományos voltát, a logika uralmát +és így a következtetések helyességét. + +Szinte nem is lehetne hirtelen mindazokat a tudományágakat fölsorolnunk, +ahol Mommsen nevével találkozunk. De azt már kevesebben tudják, hogyan +lett Mommsen azzá, aminek ismerjük és így nem fölösleges, ha +pályafutását, nagy vonásokban, bemutatjuk. + +Mommsen Tivadar nem született német állampolgárnak. A kis Garding +község, amelynek luteránus papi házában, mint első fiu látta meg a +napvilágot, akkor még Dániához tartozott. Az 1817 november 30-án +született fiúnak még megadatott Schleswig-Holstein Németországhoz +csatolásáért harcolnia. + +Atyjának még két fia volt: Tycho és Ágost; mindkettő +klasszika-filologus. Az öregebbikkel mindvégig melegen vonzódtak +egymáshoz, az egyetemet is együtt végezték; a kisebbikkel állandó +vitában állottak, aminek következménye lett az elhidegülés egymástól. + +Tanulmányait Altonában és Kielben végezte. Utóbbi helyen működött +Osenbrüggen, a jogi és nyelvészeti tanulmányairól egyaránt ismert tudós +és a fiatal magántanár, Jahn Ottó. Amannak példája, indítása meglátszott +munkásságán; emezzel egy egész életre szóló barátság kötötte már itt +össze. + +Jahnnak az irányítása alatt jelent meg első munkája, a római +collegiumokról és társulatokról 1843-ban és egy év mulva a római tribus +administrativus jelentőségéről szóló tanulmánya. Sokat igérő kezdetek; a +hozzájuk fűződő remények alapos voltát hatvan esztendő gazdag +eredménnyel dicsekvő munkássága igazolta. Ide s tova hetvenéves munkák +és ma is számottevők. Egyik-másik, fiatalos hévvel fölállított tételüket +később maga a szerző cáfolta meg, aki maga mondja: akkor még nem ismerte +a legnagyobb művészetet, hogyan lehet valamit nem tudni. + +A későbbi nagy embert a második árulja el azzal, hogy – előszava szerint +– szakít az addigi előadásmóddal, „Niebuhr fényes képzeletével“. Nem +szívesen teszi, – úgymond, – de meg kell tennie: ezt követeli az +igazság. + +Önállóságra, eredetiségre, alaposságra törekszik. Nem riad vissza e +törekvésében a fáradalmaktól, önfeláldozástól sem. A schleswig-holsteini +kormány anyagi támogatásával elébb Párisba, majd Itáliába ment a római +jogra vonatkozó emlékek (monumenta legalia) összegyüjtésére. + +Párisban nemcsak a hivatalos körök, de maga a tudománykedvelő és művelő +III. Napoleon császár is, elősegítették tanulmányait. + +Olaszországot két év alatt keresztül-kasul utazta. Azután is gyakran +megfordult ott és a könnyen hevülő, melegszívü olaszoknál hihetetlen +népszerűségre tett szert. Olyanra, amilyenben német tudósnak nem +egyhamar volt ott része. Ezeknek az egyébként minden tiszteletreméltó +férfiaknak majdnem általános jellemvonásuk, hogy nem ritkán gőgösek és +ezért gyakran tapintatlanok és itt-ott nagyképűek. Olyan tulajdonságok, +melyek a jókedélyü, kissé könnyelmű, de hiú és éppen ezért talán még a +magyarnál is érzékenyebb olasz nép bizalmának a megnyerésére éppen nem +alkalmasok. + +Mommsenben ezek a tulajdonságok nem voltak meg. Hosszas ott tartózkodása +alatt a nép minden rétegével érintkezett és így megtanulta kivel hogyan +kell bánni. Valóságos tekintély lett közöttük, kinek figyelmeztető +intéseit köszönettel vették, dicséretére büszkék voltak, – számlája +kifizetésében versengtek a községek. Egyik délitáliai útja alkalmával +már annyira ment az ünneplése, hogy terhére volt és valósággal +menekülnie kellett előle. Sziciliába ment. De a híre oda is elkísérte. +Egy vén gyűjtőt ismertek ott, aki minden érdemes emléket összegyüjtött, +de aztán ki nem adta, meg sem mutatta. Egyedül Mommsen volt kivétel, de +ő is csak egyszer. A vén kártékony azért, hogy Mommsen közölje az egyik +föliratos emléket, megvált tőle… + +Az összes olaszok közül, vagy tán az egész világon, az öreg _Borghesi_ +Bertalan grófnak köszönhetett legtöbbet. Mindig a legodaadóbb hálával is +viselkedett vele szemben. A másik olasz, kinek szolgálatait nemcsak +igénybe vette, de nagyra is becsülte s akivel évek hosszu során át +dolgozott: _di Rossi_ Ker. János. Az utóbbival munkássága későbbi +korszakában volt szoros barátságban; az elsőhöz mindjárt olaszföldi útja +elején vezette jó szerencséje. Jellemző, amit a vele való első +találkozás után ír egyik barátjának, Henzennek: „Nem szükség Önnek +ecsetelnem, hogy milyen benyomást gyakorolt reám Borghesi, mert hiszen +Önre bizonyára ugyanolyan hatással volt. Egyetemi hallgató koromban nem +volt szerencsém olyan férfiakkal érintkeznem, akik nekem imponáltak +volna: itt bőven kárpótolódom. Ha azt akarom, hogy le ne mondjak +felirattani tanulmányaimról, erővel arra kell gondolnom, hogy ő már a +véghez jár közel, én pedig még csak kezdő vagyok.“ Naplójába pedig ezt +írja ugyanakkor: „Ez a tudós úgy imponál nekem, mint senki más.“ + +A nagyrabecsülés kölcsönös volt. Borghesi a porosz királyi akadémiához +írt soraiban mond el minden szépet és jót róla, amit csak el lehet +mondani fiatal tudósról. Nem éppen ok nélkül és nem hiába. + +Még Párisban dolgozott Mommsen, mikor a berlini akadémia elé javaslatot +terjesztettek (1844. XII. 9.), hogy a római jogra vonatkozó föliratos +emlékek gyűjtésére irányuló törekvésében támogassa az akadémia. A +javaslat tulajdonképpen taktikai fogás volt. Az akadémiában ugyanis +ismét kisebbségben voltak azok, akik a római föliratos emlékek teljes +gyűjteményét (Corpus Inscriptionum Latinarum) az akadémia útján nyerendő +állami segítséggel végre nyélbe akarták ütni. Most, hogy Mommsen hasonló +céllal éppen tanulmányúton van, ismét megkísérlették az elv +érvényesítését. Nem éppen sikertelenül, de elvi eredménynél nem sokkal +tekinthető többnek az a 150 tallér, melyet az akadémia a fiatal +kutatónak segítségül nyújtott. Ezzel aztán el is vetette a kockát. + +Borghesi sammarinói kastélyában, melyet tulajdonosa a fölirattan +templomává avatott, kapta a kedvező hírt. Itt határozta el magát a +nápolyi királyság területén levő római föliratos emlékek +összegyüjtésére. Innen indult el és két év multán ide tért vissza az +összegyűjtött anyaggal. Öt évig tartott az anyag földolgozása. De a +kiadásra nem volt már pénze. Wigand leipzigi könyvkiadó jó reménység +fejében s még inkább barátságból nyomatta ki. A gyűjteményt Borghesinek +ajánlja: magistro, patrono, amico = mesterének, pártfogójának, +barátjának. Bevezetésében minden szó elárulja az önérzetes munkást, aki +tisztában van munkájának értékével, fontosságával és azzal, hogy annak +irányítónak kell lennie a jövőre is. Megküzdött – úgymond – a munka nagy +nehézségeivel, de ismeri annak hiányait is. Éppen azért előre lemond a +hivatatlan bírálók dícséretéről épp úgy, mint nem veszi föl +ócsárlásaikat. A kedvezőtlenül ítélők kifogásaival s az elfogultan +kedveskedőkkel szemben egyaránt Borghesihez föllebbez, mert csak ő lehet +megértő, igazságos, elfogulatlan bírája. + +Ekkor azonban már régen nem volt a sanmarinói kastély vendége. Az 1848. +év, a forradalmak szele őt is megérintette. Már az év elején otthon +találjuk; lapot szerkeszt és ebben lázasan izgat a Poroszországhoz való +csatoltatás mellett. Nem sokáig, mert már az év végén Leipzigben +egyetemi tanszéken találjuk régi pártfogója, Haupt és fiatalkori +barátja, Jahn Ottó társaságában. Képzelhető, milyen alkotó tervek +dagasztották e bizalmas és alkotásra teremtett hármasnak keblét. De csak +rövid ideig. A politika széthányta őket, a hármat háromfelé. Megvádolták +őket, hogy forradalmi mozgalmakban vettek részt. A bíróság bizonyítékok +hiányában fölmentette ugyan őket, de ez a kormányt nem nyugtatta meg. A +múlt század második felének elején nálunk is nagy szerepet játszó Beust +vezetése alatt álló kormánynak maga a vád alá helyezés ténye elegendő +volt arra, hogy mindhármukat megfossza állásuktól 1852-ben. Az eljárás +titkos mozgató rugóját világosan elárulja, hogy kettőnek Poroszország – +mely ellen akkor Szászország intrikált – adott állást: Jahn Bonnba ment, +míg Hauptnak Berlin adott tanszéket. + +A legfiatalabbik – Mommsen – egyelőre Zürichben foglalja el a római jogi +tanszéket s a két év, melyet ott tölt, jó alkalom neki arra, hogy a +svájci római kor föliratos emlékeit összegyűjtse. Onnan két év teltén +Boroszlóba, majd újabb négy év mulva Berlinbe került. Egyelőre nem +tanszékre, hanem a Corpus Inscriptionum Latinum szerkesztésére az +akadémiához. Nemsokára fölajánlották neki a római történelem tanszékét +és ő ezt 1861-ben el is foglalta. + +A római jogászból tehát a római történelem tanára lett. Érdekes +jelenség, de az átalakulás folyamatát, okait egyik korán elhunyt +barátjáról szólva, maga mondja el: a klasszikus római jog +tanulmányozásából kiindulva – mint mindenkinek, aki nem a formában +keresi a lényeget, a munka szellemét – rá kellett jönnie, hogy a +történelmi jogbölcselet a történelem nélkül, a római jog Róma nélkül, – +még csak nem is félmunka. + +Ilyen körülmények között nem csoda, hogy – bár hajlandósága mindegyre +visszavonta kedves tárgyához, a római joghoz – már Olaszországból való +visszatérése után jelzi egyik barátjához irott levelében, hogy: +mindjobban meggyőződtem egy jegyzet nélkül való, könnyen olvasható római +történelem megirásának szükségességéről. Munkájában sietteti a lepzigi +eset, mikor egy ideig állás nélkül is volt. + +_A rómaiak történeté_-nek megjelenése valósággal forrongást okozott, +mert mindenkit meglepett. Voltak, akik ujjongva fogadták a régi +előadásmóddal való szakítását; az előadás alapjává az intézmények +fejlődésének és a társadalmi kérdéseknek tételét. Másokat azonban +kellemetlenül érintettek a modern korra vonatkozó összehasonlítások és +az ilyen kitételek: A kamarilla éppen Hannibált nem akarta; a tyrannis +igen későre jött Róma számára; vagy amikor Sertoriusról mondja: egyike a +legnagyobbaknak, ha nem a legnagyobb azok közül, akiket Róma szült. + +Munkájának három kötete jelent meg egyszerre, melyekben Caesar halálával +fejezi be tárgyalását. Harminc esztendőnél tovább váratott magára a +folytatás. Hosszadalmas volna annak fejtegetése, hogy miért nem jelent +meg akkor sem annak közvetlen folytatása, a negyedik kötet, hanem csak +az ötödik. A maga nemében ez is jellemző. A császárkori tartományokat és +azok embereit ismerteti, Firdusi szavait véve jelszónak: Járd be a +világot és állj szóba mindenkivel. A római föliratos emlékek +összegyüjtésével ő tette ezt lehetővé másoknak is. + +Éppen az utolsó simításokat végezte a _Rómaiak történetén_, mikor +1853-ban a berlini akadémia megbízta őt Henzen és Rossi társaságában a +Corpus Iscriptionum Latinarum (röviden CIL) szerkesztésével. Ez a +megbízás évtizedek óta folyó harcnak kedvező eldőltét jelentette. Sok +kicsinyes, az önzetlenség aggodalmaskodó álarca alá rejtőzködő önzést +kellett addig legyőzni, míg a munka megindulhatott. Mommsen már régebb +óta részese ennek a harcnak. Ő és pártfogói az akadémiában számítotttak +reá, hogy a nápolyi királyság föliratos emlékeinek megjelenése eldönti a +harcot. A mintaszerü közlés csakugyan elhallgattatta az ellenfeleket s +az akadémiának oly dicsőséget szerzendő munka végre megindulhatott. + +A harc egész embernek mutatja Mommsent, kiről az akadémia titkára +elismeréssel jegyzi meg: nagyon kitartó ember, ki egy lépést sem +engedett. Mommsen pedig minden joggal válaszolhatta erre: azt hiszem, +bebizonyítottam, hogy a kir. akadémiával folytatott tárgyalásaimban +sohasem a személyi előnyöket kerestem, hanem csak az ügy érdeke +vezetett. + +A munka érdekében később meghivták az akadémiára is (1858) Berlinbe. +Ajánlói meglehetősen kevés szóval így ajánlják: a Rómaiak történetének +irója, kit elismert munkásságáért Berlinbe kell hivni a CIL +szerkesztésére. Ettől kezdve ott is lakott állandóan, eltekintve a +hosszabb-rövidebb utazásoktól, melyeket Itáliában vagy a föliratos +emlékek gyüjtése érdekében a dunamenti országokban tett. + +Pedig csábították s a legnagyobb német egyetemek vetélkedve kínálták föl +tanszékeiket. München, Bonn, Göttingen, Strassburg és Leipzig tárták ki +előtte kapuikat, de Berlin mindig megtalálta a módját annak, hogy +megtartsa magának. Mikor 1861-ben Bonnba hivták, a berlini egyetemen +külön tanszéket adtak neki a római történelem tanítására. Mikor pedig +mintegy másfél évtized mulva Leipzig csábította, az akadémia választotta +meg titkárának és szakosztályi elnökének. + +Ebben az időben választották ismét a porosz alsóháznak is tagjává. +Majdnem egy évtizeden át (1873–1882) volt ezen a helyen is a szabadelvü +nemzeti politikának a harcosa. Erről a politikáról már előbbi +képviselősége alatt is tanuságot tett, mikor a Dánia, Ausztria és +Franciaország ellen való harcra tüzelt nagy lelkesedéssel. + +Franciaország ellen való izgatása adott okot _Fustel de Coulanges_ +francia tudósnak (1870-ig strassburgi egyetemi tanárnak), hogy +franciánál szokatlanul hevesen támadjon ellene; eszébe juttatja, hogy ha +nem is kegydíjasa volt III. Napoleon császárnak, de legalább is +kitüntető vendégszeretetét élvezte Franciaországnak és a császárnak. +Mommsent azonban ez a támadás sem térítette le a maga útjáról. A francia +akadémiát pedig nem gátolta meg abban, hogy egy negyedszázad mulva +tiszteletbeli tagjává válassza az akkor már világszerte ismert nevü +tudóst. + +Mommsen politikai szereplése azonban sohasem volt munkásságának gerince. +De látni fogjuk, hogy jól fogott tudományos céljainak előmozdítására. +Tevékenységének fő szintere azonban mindvégig az akadémia és az egyetem. +Emitt tanítványok nevelésével, amott nagy tudományos vállalkozások +szervezésével szolgálta a tudományosságot. Ehhez járul természetesen +irodalmi tevékenysége. + +Akadémiai törekvéseinek irányítója az a meggyőződés, hogy minden olyan +tudományos feladatot, mely az egyes ember vagy a társulatok erejét +fölülmulja, az államnak kell elvégeztetnie és pedig a rendelkezésre álló +pénz, alkalmas emberek és a kinálkozó alkalom rendjében. Ilyen +feladatoknak ismerte mindenekelőtt az anyaggyüjtés és rendezés alapvető +munkáit. Ehhez a munkához az államnak közvetítőre van szüksége; a +közvetítés legalkalmasabb szerve az akadémia. Ennek az elvének +megfelelően egész sor munkálathoz tudta megnyerni az állam támogatását. +Ezek egyike a CIL; van még több is, melyeknek szintén sorát ejtjük. + +Nemcsak azokat a tudományágakat pártolta, melyeket maga művelt. Ámbár +ebben sem volt egyoldalu. Mennyire nem az, mutatja egyik legjobb +ismerőjének itélete: „sohasem volt még jogász annyira philologus és még +nem volt philologus oly mértékben jogász, mint ő.“ „Munkássága kiterjed +a római jogi és állami élet minden vonatkozására, hogy csak a +leglényegesebbeket említsem; és mindezeket egységesen foglalja össze.“ E +szavakkal fogadta Boeckh az akadémia titkára a tudós társaság tagjai +közé. + +Maga mondja, hogy eredetileg a római magánjog felé vonzotta vágya. De +már első munkájával a köz- és magánjog határán mozog. És valóban legfőbb +munkájának ő maga is _Római közjogát_ tartotta. Ezzel új tudományágat +teremtett. Háromkötetes munka, megfelelően a szóban ki nem fejezett, de +tényleg megállapított három korszaknak: a királyság, köztársaság és +császárság korának. Annyi idő multán lehetnek megcáfolódott tételei a +munkának. De az örökké érdeme marad e tudományág megteremtőjének, hogy +alaptételeit rendkivül világosan, röviden és határozottan állította föl +és rendkivül nagy anyagkészletéből megvolt mindig az éppen odavaló +bizonyító adata. Ma már széltében alkalmazzuk, de akkor még új volt a +mód, ahogyan tételei fölállításához még a néphagyományt is segítségül +hivta. A történeti kritika diadalmas érvényesítésével találkozunk +lépten-nyomon fejtegetései során. + +Nagy munkáján kívül számtalan kisebb-nagyobb értekezése vonatkozik erre +a tárgyra. Nem kis fontosságuak a tudományos eredmények szempontjából, +de még fontosabbak azért, mert a módot tárja elénk, ahogyan a hagyomány +adatait mérlegelnünk kell. + +Másik nagyfontosságu jogi munkája _Büntetőjoga_. Ebben is közjogára +támaszkodik, aminthogy saját vallomása szerint éppen ennek a munkájának +érdekében dolgozta föl a római történetet is. + +_A magánjogot_ is megajándékozta olyan munkával, mely mindörökre +elsőrendü helyet biztosít nevének a római jogtudomány ezen ágában is. A +_Theodosius-féle codex_ megjelenését ugyan már nem érhette meg, de még +teljesen befejezhette. + +Ebben foglalható össze a jogtudomány terén végzett munkásságának +jellemzése. Ismertetése nagyon messze elvezetne, hiszen a már +említetteken kivül hihetetlenül sokat irt és mind értékeset, reá nézve +érdekesen jellemzőt. Ezeknek részletesebb méltatása azonban csak a +szakembert érdeklik és éppen ezért itten nem is volna helyén. +Mommsennek, a jogtudósnak nagyságát egy epizód elmondásával +jellemezhetjük leginkább s ezzel azt is szemléltettük, mennyire meg +tudta nyerni tudományos céljainak nemcsak a tudományos testületeket, +hanem a kormányt is. + +Régi kedvenc terve volt a tudományos társulatok egyesítése egy nagy +feladatra, a _Thesaurus linguae latinae_ (A latin nyelv kincsesházának) +megteremtésére. Mindenekfölött legalább is a jogi részét szerette volna +megvalósítani. Nehezen ment a dolog, de végre egy ünnepélyes alkalommal +éppen a kultuszminiszter említette föl e szótár szükséges voltát a +királyhoz intézett szónoklatában és azzal indokolta, hogy: a munka +annyira szivén fekszik a régiségtan mesterének. + +Munkáinak jellemzője, hogy alig van bennük idézet; de azért mindig +megtaláljuk azt, amire hivatkozik. Ebben különbözik sok mástól, kik +idézeteikkel akarnak elkápráztatni, anélkül, hogy azok pontosságára és +megbizhatóságára kellően vigyáznának. Nem sokra tartotta azokat, akik a +véleményekről alkotnak nézeteket; olvassátok – ugymond – az eredetieket, +a régieket, a valódiakat; amit az újak mondanak róluk, nem igen érdemes +az idővesztegetésre. S ha ebben nem is volt éppen mindig igaza, +végeredményében jóra vezet az elv követése – az eredeti források +tanulmányozásához. + +Mit teremtett ezen a téren, – _a források gyűjtése terén_, – szinte +fölbecsülhetetlen. + +Már első munkájához ad fölirattani pótlékot. Nyomban erre következett +tanulmányútjának is az a célja, hogy a római jog föliratos emlékét +kutassa föl. Ezekből meríti azokat az ismereteket, melyek az ujdonság +megkapó erejével hatottak. Akadémiai székfoglaló beszédében is ennek a +munkának szólott egy rész. „A történettudománynak létföltétele a +rendezett levéltár. Azt hiszem, hogy a levéltárnak abban az osztályában, +melyet önök reám és társaimra biztak, rendet teremtünk és jó katalógust +szerkesztünk. A hűséges levéltáros nem törődik azzal, hogy vajjon minden +darab érdemes-e a fölvételre, melyet fölvesz. Föl kell vennie, mert, +mint ismételten hangoztatja, a gyüjtőnek nem lehet föladata az emlék +jelentőségének mérlegelése.“ Ezt hirdette a tanteremben is, ahol +előadásainál jóval nagyobb jelentősége volt gyakorlatainak. Ezeken +nevelte tanítványait. Számtalanon voltak azok és a római fölirattan +legkiválóbb művelői ma is közülök kerülnek ki. Sőt mi is, kiknek pedig +csak a tanítványok révén adatott megismernünk módszerét, tőle tanulunk; +és sokáig fognak még utánunk is tőle tanúlni. Módszere egyébként +meglehetősen egyszerü és lényegében abban áll, hogy sohase azt irjuk le +a föliratos emlékről, amit képzelünk, hanem csak azt, amit tényleg +láttunk rajta; aki próbálta, az tudja, hogy milyen nehéz ez. +Hihetetlenül élesen volt képes figyelmeztetni azt, aki erről +megfeledkezett. Nagy ambiciót helyezett arra, hogy minden hibás olvasást +elkerüljenek és ezért semmi fáradságot nem kimélt. + +Az anyag földolgozását természetesen magasabb rendü munkának tartotta a +gyűjtésnél. Méltóbb is volt az hozzá. És mégis kellően tudta értékelni +amazt a munkát is. Alaposan ki is vette belőle a maga részét. A Corpus +Inscriptionum Latinarum hatalmas köteteiből csak néhány viseli ugyan az +ő nevét, mint írójáét, de halálig nem jelent meg egyetlen íve ennek a +munkának, melyre ne ő írta volna rá az imprimaturát; levéltáros nem +lehetett lelkiismeretesebb a katalogus kiadásában, mint ő volt. A +föliratos emlékek közlésének módjával is örökre szóló példát adott. Ha +fejlődik is a közlés módja, – mert újabban fényképét is adjuk az +emléknek, ami a nagy munka megindulásakor még kivihetetlen volt, – az +alaptételt ő állította föl s az nem is változott azóta. Abban áll, hogy +ilyen gyüjteményes munkákban nincs helye másnak, mint pusztán az emlékre +vonatkozó tömör közléseknek. De olyan módon, hogy abban minden +meglegyen. A megelőző hasonló munkák hosszadalmas tartalmi magyarázatai +nem tartozhatnak oda. A tartalmi megbeszélésekre – szintén az ő +buzdítására és szerkesztésében – a római német archaeologiai intézet +Ephemeris Epigraphica címen külön folyóiratot adott ki. + +Egy pillanatig sem tévesztette szem elől, hogy milyen nagyjelentőségü +forrásanyagot képviselnek az _érmek_. Már első itáliai útján – melyben +Friedländer Gyula, a kiváló numizmata volt az utitársa – nagy gondot +fordított a délitáliai érmek fölirataira; nyelvtudományi tanulmányainak +is lényeges anyagát szolgáltatták azok. Később is mélyrehatóan +foglalkozott az éremtannal. Leipzigban, római történetének irása közben, +alapvető tanulmányokat végzett az éremtan területén. De csak tíz év +mulva jelent meg tanulmánya: _A római éremtan története_. E munkájának +irása közben érezte már olyan munkának hiányát, melyben a ránkmaradt +érmek rendszeres leirását megtalálhatta volna. És mihelyt a föliratok +gvüjteményének ügyét kellően biztosítottnak látta, megpendítette az +ilyen munka szükséges voltának eszméjét, a király születésnapján hódoló +küldöttség szónokaként rámutatván egyúttal annak nehézségeire. Az +akadémiának nem volt reá elég pénze. Mommsen azonban nem az az ember +volt, akit elhatározásaiban a nehézségek megtántorítottak. A királyi +múzeumok igazgatóságához fordult tehát tervével. Kétségtelen – ugymond – +hogy az érmeknek ilyen összefoglaló publikálása, a tudomány +szempontjából nagyjelentőségü volna; az ókori élet bármelyik ágának +tanulmányozásában, akár a történetet, akár nyelvet, vallást, művészetet +stb. vegyük elő, semminek nem érezzük annyira a hiányát, mint az ókori +érmek rendszeres gyüjteményének. + +A munka vezetésére meg is volt a maga alkalmas embere; nem hiányzott a +részletesen kidolgozott tervezet sem, – még sem sokkal jutottak tovább a +kezdetnél. Ez a kezdet meggyőzte őt arról, hogy a nagy föladatot +egyetlen társaság – még ha a porosz kir. akadémia is az – meg nem +oldhatja. Sem az anyagi, sem a szellemi ereje nem elegendő hozzá. + +Arra kellett tehát törekednie, hogy az összes tudományos testületek +szellemi és az államok anyagi támogatását megnyerje a közös erővel +végzendő vállalathoz. A bécsiek hajlandónak is mutatkoztak erre, de a +többiek nem. Nem restelte 84 éves korában Párisba utazni, hogy ott az +akadémiák kongresszusán maga terjessze elő és indokolja tervezetét. +Hiába. + +Ennek a kedvenc eszméjének nemcsak megvalósulását nem érhette meg, de +még biztos megindításának tudatával sem hajthatta fejét örök pihenőre. +De azért a Corpus Nummorum meglesz; a porosz akadémiában már elhangzott +a szó, hogy: azzal tartoznak Mommsen emlékének. + +Jóformán a szemeink előtt fejlődött egy új tudomány, a _papyrustan_. +Újabb időkben nagy számmal kerülnek elő papyrusra írott emlékek, +amelyeknek egy jelentékeny része éppúgy értéktelen, mint a föliratoknak, +de másik része megbecsülhetetlen fontosságu. Kivált jogtudományi +szempontból van kiváló jelentőségük úgy, hogy egyáltalán nem nagyítás, +hanem tiszta igazság, hogy a Kr. u. első hat századnak jogi és +kereskedelmi életéről való tudásunkat már is átalakította, de még jobban +át fogja formálni. + +Mi sem természetesebb annál, hogy Mommsen erre is a legmelegebb +érdeklődéssel terjesztette ki figyelmét. A berlini múzeum tulajdonában +levő példák közzétételénél az ő tanácsai, útmutatásai érvényesültek. A +kinálkozó tanulságok értékesítésében is résztvett. De azért valódi +törekvése az összes papyrus-emlékek gyüjteményes kiadására a _Corpus +papyrorum_ megteremtésére irányult. Eljön majd az idő – fejezi be egyik +akadémiai jelentését – amikor meglesz ez a gyüjtemény ugyanolyan +alapelvek szerint, mint a föliratok gyüjteménye készült és az érmek +gyüjteménye – nem készül fájdalom, de – készülhetne. Az akkor 85 éves +ember azonban tisztában volt vele, hogy ezt már meg nem éri. De meglesz, +– abban is joggal bizott. + +Nem éppen általánosan tudottak Mommsennek a német birodalmi +_limes-kutatások szervezésében_ szerzett érdemei. A római birodalom +határvédelmének emlékeit Németországban évszázadok óta ismerik. Sőt +kutatják és magyarázzák is azokat, már jó régen. Egy félszázaddal +ezelőtt már legalább is annyira voltak, mint mi ma. De a munkálatokat +csak egyesek vagy a legjobb esetben társulatok végezték, minden egységes +terv, közös szempontok és vezetés nélkül. Az egységes munkára már +régebben meglett volna egyesekben a hajlandóság. De mindig akadtak +elháríthatatlan akadályok. Leginkább politikaiak. Elég ha annyit +mondunk, hogy Porosz- és Bajorországnak együttesen kellett volna +résztvennie a munkában, hogy a másik kettőt, – Badent és Württemberget, +– ne is említsük. Mommsennek évtizedes munkájába került, míg a +megegyezést nyélbeüthette. Elébb a birodalmi kormányt kellett megnyernie +az eszmének, hogy a negyedmillióra tervezett, de végeredményben annak +kétszeresét is fölülmuló költségeket engedélyezze. Azután a munkálatot +végző szervezetet kellett megteremteni. Most már, mint a birodalmi +kormány megbizottja tárgyalt az illetékes államokkal és akadémiákkal. +Mikor végre az ő vezetése alatt megalakult a limes-bizottság, +elégedetten mutathatott a leküzdött nehézségekre, melyek a már-már +megvalósulás stádiumában levő eszmét annyiszor hátráltatták. A +limes-bizottság munkája meghálálta a fáradságot és a kutatásokra +fordított összeget. + +Ezért a saalburgi limes-múzeumban méltán van ott Mommsen Tivadar szobra. + +A fölsoroltakból kitetszik, hogy akadémiai munkásságának főcélja volt +olyan vállalatok szervezése és vezetése, amilyenre egyes ember nem +képes. És megvolt hozzá az istenadta szervezőképessége. Merész volt +annyira, hogy nem riadt vissza a nehézségektől, de megvolt az +önmérséklete, hogy mindig csak elérhető célokért küzdött; ezért +mutathatott annyi sikerre. Érdekes, ahogyan ezeket a munkákat +jellemezte: az akadémia megbizásából végzendő tudományos munkálatok nem +lehetnek mind elsőrangúak, mivel zseniális művet nem lehet megrendelésre +készíteni. De nélkülözhetetlen alapjai a szellemi haladásnak és a +termőtalaj, melyből szép és jó fakadhat. + +Tévedés volna azonban azt hinni, hogy csak levéltáros és +katalóguskészítő volt Mommsen. Maga ismerte legjobban az összegyüjtött +anyagot és maga értékesítette azt legelső sorban. Elszámlálhatatlanok +azok a kisebb terjedelmü, de mindmegannyi jelentősnél jelentősebb +munkája, melyekben az összegyüjtött anyagot történeti, jogi, philologiai +stb. szempontból ismertette, méltatta. Mindig az igazságot kereste, még +a saját kimondott nézeteivel szemben is; olyan nagy volt, hogy saját +tévedését nem egyszer maga fedezte föl és hozta nyilvánosságra. Az +igazságra való törekvése eredményezte, hogy a fáradságot nem sajnálta a +látszólag legjelentéktelenebb kérdéstől sem. Nem siklott át a +tudósítások vagy tudásunk egyetlen hézagán sem, hanem ellenkezőleg +mindig reámutatott azokra, mint betöltendő föladatokra. + +Nagy előnye volt, hogy ura volt a nyelveknek. A modern világnyelveket +majdnem mindeniket anyanyelveként tudja. Latin irásainak világosságát +csak a stilus tömörsége mulja fölül. Jól tud görögül és szereti is a +görögöt. Maga mondja, hogy nem feledkezett meg Homerosról és +Sophoklesről sem, bármennyire más volt a dolga. + +Máskülönben is sokoldalu ember, aki rengeteget olvas. Nagy Goethe-imádó +és valószinüleg maga is versel. Saját szerzeményeit nem igen ismerjük +ugyan, de szükség esetén vagy helyesebben alkalomadtán szivesen fordít +kötött formában latinból és ezek a fordításai igen sikerültek. Stilusa +mesterkéletlen, sallang nélkül való, erőteljes, kifejezően hajlékony. +Egészen egyéni és minden izében férfias. Amit Caesarról mond, hogy +sohasem lett úr fölötte a szenvedély, róla is elmondhatjuk. Mindig +egyenletes; a leghosszabb fejezetben sem találjuk a fáradság nyomát. Nem +szereti az egyes részeket vagy szavakat külsőleg kiemelni: rossz +stilista az, aki sokat húz alá. Még az irodalmi idézeteket sem szokta +ritkábban szedetni. + +Az elmondottakból is lehetett itt-ott sejteni, de határozottan is +kimondhatjuk, hogy szivvel-lélekkel német volt. A német egység gondolata +dobogtatta szivét már ifju korában, mikor Schleswig-Holstein +fölszabadításáért harcolt; a német nagyság érdekében buzdított a +franciák és Ausztria elleni harcra. De tudományos munkássága is ennek az +eszmének, a német nemzeti eszmének a szolgálatában áll. + +Augusztus császár önéletirásának (az u. n. Monumentum Ancyranumnak) +kiadásához irott előszavában örvend annak, hogy a francia Perrot és az +angol Hamilton után _ő, a német is_ hozzájárult valamivel az emlék +megértéséhez. Volt idő – igaz – mikor azt mondta: a mai viszonyok között +bizonyos naivitás szükséges annak föltevéséhez, hogy német ember porosz +akar lenni, ha nem éppen muszáj, – de ez csak Bismarck ellen való +kitörés azért, mert nagynémet politikáját Ausztriával – és éppen +Beusttal szemben, aki őt Leipzigban tanszékétől megfosztatta – nem +tartotta elég erélyesnek. De mikor a politikától azzal akarták +visszatartani, hogy az ő tudományos munkássága sokkal értékesebb és – +mint mondá – Samniumba s Apuliába akarták küldeni, azzal felelt: ha én +samniumi tanulmányaim közben német hazámat csak egy pillanatra is +elfeledtem volna, nem tartanám méltónak magam arra, hogy ebben a +nagyjelentőségü korszakban éljek. Lett volna csak magyar tudós, majd +akadt volna egy Senki János, aki megmagyarázta volna, hogy tudóshoz +méltatlan, föltünési viszketeg csupán, ha nemzeti érzésének tudományos +alapra fektetett kifejezést ad. És a Magyar Tudományos Akadémiában nem +mondhatta volna el, hogy: nemzetünk legfőbb privilégiuma, hogy nemcsak +az egyes tudós dolgozik a maga szakállára, hanem értjük a módját, hogyan +kell a tudományos munkát szervezni és az egyéni munkát a tudományos +téren éppúgy szerves tagjává tenni az egésznek, mint állami és katonai +szervezetünkben. Igaz, hogy magyar tudósnak nem is lenne oka ilyen +önérzetesnek lennie. + +Mommsen Tivadar egyébként ismert bennünket magyarokat és pedig jobban, +mint honfitársai általában szoktak. A mult század ötvenes éveinek végén +nálunk is megfordult a föliratos emlékek gyüjtése érdekében tett +útjában. Meglepetve látta, hogy nem vagyunk olyan hátramaradottak, mint +hitte. Sőt voltak – nemcsak szász, hanem – színmagyar embereink is, akik +méltó képviselői annak a tudománynak. Torma Károly nyerte meg leginkább +nagyrabecsülését és ennek kifejezést is adott. Csak azt sajnálta, hogy +nem tud magyarul és így nem használhatja az irodalmat. Honfitársai +tanulhatnának ezzel összefüggő szavaiból. Nem azt mondta, amit ma +mondani szoktak, hogy a magyar nyelv nem kulturnyelv, hanem csak azt, +hogy nem elsőrendü elterjedésü. Ezért ajánlja – bár a nemzeti nyelvhez +való ragaszkodást tiszteletreméltónak tartja – valamely más (tehát nem +okvetetlenül a német!) nyelven is való megjelentetését a nemzetközi +érdekü munkáknak. + +Olyan fölfogás, amelyet mi is minden pontjában aláirhatunk. Mert hiszen +az bizonyos, hogy a nemzetközi munkában nekünk is részt kell vennünk +legalább is úgy, hogy a magunk hazai dolgát elvégezzük. Ennek az +elvégzésnek teljességéhez tartozik az is, hogy az egész világ +szaktudományosságának számot adjunk. Mert, amíg számot nem adunk, addig +barbarusoknak tartanak, még ha nem is vagyunk azok. + +Igy szerzett becsületet nemzetének a becsületes munkával Torma Károly. +Az előtt a Mommsen előtt, aki egyik barátjának, – mikor az arra kérte, +hogy őt említse föl, hivatkozzék reá – így felelt: mit gondol, ha +kérését teljesíteném, fönnmaradhatna-e köztünk a barátság?! + +* + +Nyolcvanhatodik születésnapjának évfordulóján 1903 november 30-án halt +meg Charlottenburgban. Ravatalánál az ókori Róma tudományának nagy +köztársasága gyászolta a mestert, kinek jelentőségét így foglalta össze +ő maga, doktorrá avatásának ötvenedik évfordulóján hozzá intézett +üdvözletre válaszolva: „Megadatott nekem részesévé lennem annak a nagy +lendületnek, mely a klasszikai tudományokban a véletlen és jórészt +észszerütlen, főként az egyetemek tudománykarokra való megosztása +következtében keletkezett akadályok elhárítását követte. Az a kor a +multé már, amikor a történetbuvár mit sem akar tudni a jogtudományról s +a jogász csak a maga szűk korlátai között foglalkozott történettel; +amikor a philologus valóságos időpocsékolásnak tartotta azt, hogy a +Digesta-t fölüsse s a római jogász a régi irodalomból csak a +Corpus-iurist ismerte; amikor a római jog két része, a köz- és a +magánjog közt a tudománykar elválasztó vonala húzódott keresztül; ahol a +csodálatos véletlen az éremtant, sőt a fölirattant külön tudománnyá +tette, s éremnek vagy föliratnak e körökön kivül való idézése valósággal +föltünést okozott. Talán érdemem is van benne; de mindenesetre nagy +szerencsém volt, hogy a tudománynak ebben a fölszabadításban részt +vehettem.“ + +Mi tudjuk, hogy világraszóló érdeme volt benne és nevét ezzel +halhatatlanná tette. + +_Dr. Buday Árpád._ + + + + +Darwin. + +Volt egyszer egy csúf, majomképü ánglius, aki az egész világot +elbolondította azzal a mesével, hogy „az ember a majomtól származott“. + +Ha őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy a nagy Darwinról +nálunk ma is többen gondolkoznak így, mint másként és kevesen vannak, +akik alaposabb értesüléssel dicsekedhetnének, mint amennyit az idézett, +– minden nap hallható – mondat kifejez. + +Ezért nem ok nélkül való róla írni, hogy a sok nagytudományu életrajz és +filozófus fejtegetés után olyan is legyen, amely fejtörés nélkül +kielégíti azokat, akik néhány percet szentelhetnek Darwin +megismerésének. + +* + +Devonport kikötőjéből 1831. év végén világkörüli útra indult a Beagle +hajó s rajta egy tudós bizottság. Az angol kormány küldötte volt őket, +hogy nautikai méréseket végezzenek és Délamerika partvidékét kikutassák. +Ennek a bizottságnak tagja volt egy 22 éves ifju, aki sok buzgó +érdeklődést, de kevés alapos tudást vitt útravalóul. Az ifju Darwin +eddigelé kevés szorgalmat tanusított a tudományos pályán. Inkább a +vadászatot kedvelte. Csupán a természetrajz iránti érdeklődése +ébredezett egy kiváló tanárának hatása alatt. S a fővágya az volt, hogy +Humboldt példájára, nagy utazást tehessen. + +Vágya most teljesedett. S ha ez az öt év fáradságosabb, küzdemesebb volt +is, mint előre gondolhatá, de komolyabb és értékesebb iskolát nem +választhatott. Az anatómiát és a mikroszkópium kezelését ott tanulta meg +a födélzeten. A vihar idején olvasgatott s amikor alkalom kinálkozott, +szemlélt, figyelt és jegyzett mindent, gondosan és tárgyilagosan. + +A Kanári és Zöldfoki szigetek között megfigyelte a porhullást. +Meggyőződött arról, hogy a Sahara felől jövő szelek Afrika porát +szállitják a tengerbe és kiszámitotta, hogy mily mértékben növelik a kis +porszemek milliói évszázadok alatt a tenger fenekét és mennyire +gyarapítják befelé a partot. + +Megvizsgálta, hogy a Magellan szorosában miféle kőzetek alkotják a Föld +rétegeit. Kövült állatokat gyüjtött a rétegekből. Leírta azokat a +szigeteket, amelyek mint tűzhányó hegyek emelkedtek ki a tenger +fenekéről. + +Délamerikában „vándorköveket“ talált, aminők Európában is vannak. +Ezekből megállapította, hogy ott is volt jégkorszak, amikor az úszó +jéghegyek még a mostani szárazföldet borító tenger szinén hordtak óriási +kőtuskókat az Antarktiszról Délamerikába. + +Chileben partra szállott és a Cordillerákon gyüjtő-utazást tett Perun át +a tengerpartig. Itt ismerte meg az őserdők állatvilágát és innen +származik nagybecsü gyüjteményének java része. Itt tanúlmányozta az +őslakók életmódját stb. Hajóra szállva, először a Galopagos +szigetcsoportnál kötöttek ki. + +Az embert soha nem látott madarak szelíden reászállottak puskájára. S ő +mélyen elgondolkodott afölött, hogy miért lehet itt minden szigetnek +állatvilága egymáshoz annyira hasonló, de mégis fajaikban különböző? +Miért van annyi hasonlóság Galopagos és a távoli Délamerika állatvilága +közt? Nem lehet-e mindez közös eredetü? És ekkor eszébe jutott az az +érdekes francia könyv, amelyet a födélzeten olvasgatott. Ez a könyv +(Lamarck: Philosophie zoologique) azt állítá, hogy e sok különböző +állat-alakot nem pillanatnyi teremtés, hanem hosszu évezredek alatt a +környező természeti erők hatása alakította. De hogyan? + +A Csöndes Oceánon más kérdés kötötte le az ifju Darwin figyelmét: a +klárisok vagy korallok építkezése. + +Már akkor is tudták, hogy a hajókra annyira veszélyes zátonyokat apró +virágállatkák százezrei hozzák létre a testükből kiizzadott mészből. + +Darwin megállapította, hogy ezek az apró lények csak mintegy 50 m. +mélységü vízben élnek meg, hogy a víz szinéhez közeledve elhalnak és +hogy 20 foknál hidegebb vízben nem tenyésznek. Ha tehát az ő életük +ilyen szűk határok közé zárul, akkor a kláris-zátony vagy sziget épülő +része mindig csak a fölszinhez közel eső vízrétegekben lehet. Több száz +méteres korall-építmény pedig csak úgy keletkezhetett, ha a tengerfenék, +vagy vulkáni szigetke sülyedt le időközben az épitkező klárisok lába +alatt. Hogy az ilyen lassu sülyedések tényleg gyakoriak, azt a +tengerpartokon mindenfelé igazolhatta. + +Darwin sülyedéses elméletét hosszas tanúlmányokra alapította és később +önálló munkában közölte. Azóta sok ellenvetés hangzott föl ez ellen a +magyarázat ellen. De a legújabb irodalom a sok vita után ismét csak +abban a véleményben kezd megállapodni, hogy a klárisok kérdésében Darwin +járt legközelebb az igazsághoz. + +Mikor az ötéves utazásból hazatért, Anglia legkiválóbb szaktudósaival +szövetkezett, hogy a magával hozott természeti kincseket méltó módon +földolgozhassa és megismertethesse a tudománnyal. Munkálatukat az angol +kormány adta ki gazdagon illusztrálva, öt kötetben. + +A munka kiadása után, harminc éves korában, megházasodott és kevéssel +utóbb falusi birtokára költözött Downba, hogy a világ zajától elvonúlva, +a tudománynak élhessen. + +Itt írta meg utazása geológiai eredményeit több külön dolgozatban és +ezek között azt is, amely a kláris-szigetek keletkezését magyarázza. +Ezzel szerzett először nagyobb hírnevet. Később utazása történetét is +közzétette „Egy természetbúvár útja a világ körül“ címmel, egyszerü, de +élethíven jellemző leírásokban. Az állatvilágból merített első nagyobb +műve a kacsalábu tengeri rákok (cyrrhipedia) monográfiája volt. Régen +fölkeltették figyelmét ezek a sajátságos állatok, amelyek ráklétükre +kagyló-forma héjjak közé zártan élnek és tenger alatti sziklához vagy +hajók oldalához tapadva, egy helyen töltik egész életüket. Látta, hogy +kacskaringóvá alakult lábacskáikkal miként idéznek elő örvényt a vízben, +hogy láthatatlan táplálékukat megszerezzék. Elnézte, miként zsugorodnak +össze mészpáncéljukba a fenyegető veszély elől. És csodálkozva győződött +meg arról, hogy akárhány fajukat, akárhány példányukat gyüjtötte, – +csaknem kivétel nélkül mindig kétnemü, himnős egyéneket talált. Végre +boncolásai közben rájött, hogy a kacslábu rákok himei nagyon apró „törpe +hímek“, amelyek elősdi módra saját élettársuknak a „köpeny“ nevü +bőrredője alatt tengődnek. Azt is kimutathatta, hogy egyes fajoknak +rendes nagyságu hímei is vannak. + +Ez a munkálata több évig volt sajtó alatt. Utána pedig jó ideig semmit +sem közölt. Csendben dolgozgatott a downi magányban. A londoniak szinte +megfeledkeztek már róla. Sokan azt híresztelték, hogy a nagy tudományos +munka végképp kimerítette és elméjében meggyöngülve, galambjaival és +virágaival bíbelődik. Így írja az „Életem és korom“-ban Pulszky Ferenc, +aki ez időtájt több magyar emigráns társával együtt Angliában +tartózkodott. + +Ezt a csöndes korszakot váratlan esemény szakítá félbe 1858. tavaszán. + +Alfred Russel Wallace (Uellesz) angol természetbúvár, – aki később, mint +az állatföldrajz megalapítója, nagy hírnévre tett szert, – levelet írt +Darwinnak Ternateból, a Szunda szigetcsoportból. Levelében elmondja, +hogy évek óta vizsgálja Délamerika és a Malayi szigetek állatvilágát és +azt tapasztalja, hogy a fajok a létért való küzdelem hatására +keletkeznek. + +Az ötlet ugyanaz, amely Darwint már 15 éve foglalkoztatta s amelyről +éppen nagy munkát készült írni. Most már nem késhetett tovább. Wallace +dolgozatának bemutatására kérte Darwint, aki ezt meg is tette a Linnean +Society gyülésén s ugyanakkor tett első jelentést maga is a saját +munkálatáról. Nagy fölfedezése egy év múlva a „Fajok eredete“ címü +könyvében került a világ szine elé. Megérdemli, hogy gondolatmenetével +megismerkedjünk. + +A fajok – Darwin szerint – nem állandó alakok; külső hatásokra egyes +szerveik könnyen módosulnak, változnak. A jobban használt szervek +erősebb fejlettségre tesznek szert, a használaton kívül esők +elcsenevésznek. A változékonyságot Darwin a házi állatokon és különösen +a galambokon tanúlmányozza. Kimutatja, hogy a látszólag annyira +különböző galambválfajok: a pávafarku, a golyvás, a bukfences – mind +csak a szirti galamb származékai. Közös származásukat bizonyítja az, +hogy külön elődeiket nem ismerjük, hogy egymással kereszteződnek, hogy +egymáshoz fokozatosan hasonlók és hogy ősükre, a szirti galambra, +gyakran visszaütnek. + +Ezek az alakok úgy állottak elő, hogy az ember ősidők óta mindig a +legnemesebb és céljainak legmegfelelőbb példányokat tartotta meg +tenyésztésre és így segített abban, hogy a kedvező tulajdonságok +állataikon öröklődjenek, ellenben a kedvezőtlen vonások kimaradjanak. A +válfajok keletkezésének oka tehát az évezredek óta folyó „kiválogatás +gyüjtögető hatása“. + +Ezután kimutatja, hogy a természetben élő fajok is éppen olyan +változékonyak, mint a háziállatok. Különösen a közönséges fajoknak annyi +rokon-alakjuk van, hogy azt sem tudjuk, mit tartsunk külön fajnak. +Mindez csak úgy érthető, ha föltesszük, hogy ezek is mind közös ősöktől +származtak, _mindannyian rokonok_. + +A természetben is kell olyan oknak lenni, amely az alakokat, mint a +tenyésztő gazda, kiválogatja. Ez az ok szerinte a _létért való +küzdelem_, amelyet sok érdekes példában mutat be. A szaporaság a +természetben mindig nagyobb, mint a szükséges táplálék mennyisége. Ezért +folyik a küzdelem évmilliók óta a megélhetésért az élő lények és +különösen az egy fajhoz tartozó egyének között. A kakasok, a +szarvasbikák élet-halál harcot vívnak párjukért s a győzőnek kiválóbb +tulajdonságait öröklik az utódok, rendre javítva fajukat. A fajok +fejlődését segíti a természetben a kereszteződés és a földrészek gyors +változásai, amelyek az élőlényeket hirtelen új viszonyok közé helyezik. + +Az alakuló új fajok lassanként annyira elkülönülnek, hogy elütő +tulajdonságaiknak más-más irányban hasznát is látják és így +munkafölosztással jobban kihasználhatják a körülményeket. + +Megvizsgálja a változás törvényeit és egy fejezetben az elmélet +nehézségeivel foglalkozik. Igyekszik az ellenvetéseket megcáfolni. + +Rövidesen összefoglalva Darwin elméletét, így fejezhetjük ki: A fajok +mindannyian rokonok, közös eredetüek és a létért folytatott küzdelemnek +természetes kiválogató hatása alatt, jellegbeli elkülönüléssel és a +kedvező tulajdonságok öröklésével jöttek létre. + +Második kötetének minden fejezete egy-egy bizonyító tétel az elmondott +törvény mellett. + +Az első fejezet az ösztönt ismerteti a méhek, hangyák és darazsak +köréből vett érdekes megfigyelések alapján s azt bizonyítja, hogy az +ösztön nem megszokás eredménye, hanem mint a fajra nézve hasznos +tulajdonság, ez is természetes kiválogatással jött létre. Az alkalmasnak +bizonyult életszokás-változások öröklődtek és kiválogatás útján +állandósultak. + +Fajkeletkezési elméletével összhangzónak találja a korcsképződés és a +fajok kölcsönös terméketlenségének szabályait is, amelyeket külön +fejezetben tárgyal. + +Elméletének támogatására hívja a geológiát is. Hivatkozik Lyellre, aki +szerint a Föld mérhetetlen idő alatt érte el mai alakját. Tehát elég idő +volt a fajok keletkezésére is. A föld rétegei közt sok olyan törzsalak +kövületét találjuk meg, amely több ma élő faj sajátságait egyesíti, több +mai fajnak közös őse. Ha sok helyen ma még hiányoznak is a fejlődés +sorozatában az átmeneti alakok, az összekötő láncszemek, – azon ne +csodálkozzunk, mert még nagyon is csekély része a Földnek az, ahol az +ősrétegek állatvilágát kutatták. Darwinnak igaza volt. Azóta is nagyon +sok új összekötő kapocs, sok átmeneti törzsalak került ki a rétegek +méhéből és még így sem csodálkozhatunk azon, ha hézagok maradtak. + +Általán minden geológiai kor állatvilága átmenetnek látszik az előző és +az utána következő kor állatvilága között. Darwin óta pedig az is +bebizonyult, hogy a geológiai korszakokban szerepelt állatvilág +egymásutánja igazolja a fejlődés törvényét. Kezdetben csak gerinctelenek +és virágtalan növények éltek. A tökéletesebb alakok pedig általán +újabbak. + +Két fejezetben a fajoknak Földünkön való elterjedésével és az elterjedés +akadályaival foglalkozik. Meggyőzi olvasóit arról, hogy ezek a +jelenségek is csak a rokonság és a folytonos fejlődés elvét támogatják, +mert másként meg nem magyarázhatók. A zárt területek fajai rokonságban +állanak. De viszont a rokonfajok mindenesetre egy területről származnak. +Két külön terület azonos alakokat sohasem hoz létre. + +A rokonság, a közös származás elvét igazolják a rendszerező búvárok is. +Az egész állatrendszer a rokonság képét állítja elénk. Még világosabb ez +a kép, ha az állatokat fejlődésükben is tekintjük. + +A fejlődő magzat is alkalmazkodik és az így szerzett sajátságai utódára +öröklődnek. Az öröklés gyakran olyan szerveket is megőriz, amelyeknek +csak az elődök vették hasznát. Ezek a céljukat vesztett, használatlan +szervek elcsenevésznek, „durványosak“ maradnak. De mindenkor elárulják +az elődök sajátságait, tehát megvilágítják az illető faj származását. + +Erős bizonyitékot adott Darwin tana mellé a magzat fejlődésének +tanúlmányozása. Kiderült ugyanis, hogy a magzat fejlődésében elődeihez +hasonló alakokon megy keresztül. + +Az ember magzata például bizonyos korban hal-alaku, később alig +különbözik a madár vagy az emlősök magzatától. Egyszóval _az egyén +fejlődése rövidesen ismétli a törzsfejlődést_. Így fejezte ezt ki Darwin +hű követője és tanának terjesztője, Haeckel biogenetikai +alaptörvényében. + +Mindez ismét a fajok rokonságát igazolja. + +Amit Darwin a fajok eredetéről mondott, abból természetes +következtetésként folyt az, amit „Az ember származása“ címü munkájában +kifejtett. A közös származás elve alól nem vonhatta ki a teremtés +koronáját, az embert. De ez a lépés újabb és tüzetesebb bizonyítékokat +követelt. + +Összehasonlította tehát az ember szervezetét a hozzá legjobban hasonló +állatokkal, a majmokkal és kimutatta, hogy egymáshoz sokkal közelebb +állanak, mint pl. a majmok bármely más állathoz. Az ember fejlődése csak +a magzatélet legvégén tér el a majométól. Az ember testének sok olyan +csökevényes szerve van, amely emlős állatokban még teljes fejlettségben, +használatban látható, pl. a bőrt mozgató izmok, az egykori hegyes fül +fönnmaradt csúcsa a fülkarimán, amit Darwin-féle pontnak szokás nevezni, +az emberi magzat gyapjas szőre stb. + +Az ember éppen olyan változékony, mint bármely állatfaj. Tehát az +életföltételek hatása alatt, a létért való küzdelemben éppen úgy +fejlődnie kell és kellett, mint bármely más fajnak. + +Örökbecsü fejezetei azok, amelyekben az állatokkal való szellemi +rokonságunkat világítja meg, hogy az elbizakodott embert az ő valódi +helyzetéről meggyőzze. Mindezekből pedig levonja azt a következtetést, +hogy „az ember a többi emlős állatokkal egyetemben, valamely ismeretlen +és alsórangu alaktól származik“. + +És itt rámutat a fajok fejlődésének egy hatalmas rugójára, az _ivari +kiválásra_. + +Magasabbrendü állatokon gyakran látjuk, hogy a hím nagyságával, +erejével, szinezetével, sajátos képleteivel elüt az egyszerűbb +nősténytől. Az ilyen állatok hímei rendszerint versengést űznek egymás +közt: a szebb, az ügyesebb, erősebb győz és legyőzött társát elűzi, +párját elhódítja. Így aztán mindig a fokozottabb képességek öröklődnek +az utódokra és a hímek említett tulajdonságai az ivari küzdelem +kiválogató hatására tovább fejlődnek. Maga a párját megválasztó nőstény +is szépérzékével hozzájárul faja tökéletesbítéséhez. + +Ez az _ivari kiválás_, amelynek az ember keletkezésében is nagy része +lehetett. De ezek után sem állítja Darwin sehol, hogy az ember „a +majomtól“ származnék. Azt sem tartja lehetőnek, hogy a mai emberszabásu +majmok bármelyike közvetetlen előde lett volna az embernek. Szerinte „az +ember valami szőrös, farkkal ellátott, négylábu, valószinüleg fán +tartózkodó s az Ó-Világban lakó állattól származott. Ez a lény, ha a +természetbúvár egész szervi alkotását megvizsgálná, a négykezüek közé +volna sorolandó“. + +Ma már beteljesedett jóslatot látunk az itt idézett sorokban, mert azóta +Dubois fölfedezte Jáva szigetén a híres Pithecanthropus csontjait és +azok is igazolták, hogy az ember előde valóban olyan lehetett, aminőnek +Darwin gondolta. + +A fajok eredete után több kisebb-nagyobb munkában igyekszik elméleteit +támogatni. Egyik műve a háziállatoknak tenyésztésbeli változékonyságát +tárgyalja, évek hosszu során gyüjtött megfigyelései alapján. Ugyanilyen +célzattal tért át a lélektani vizsgálatok mezejére is. + +Olvasmányai során fölkeltette figyelmét Charles Bellnek egy dolgozata, +amely azt állitá, hogy az embernek külön arcizmai vannak, – kizárólag az +indulatok kifejezésére. Bell nézete, úgy látszott, ellentétben áll az +ember származásának tanával s ezért Darwin elhatározta, hogy +tanúlmányozni fogja ezt a kérdést. Átolvasgatta a reá vonatkozó +irodalmat, de ez nem elégítette ki. Kétségbe vonta többeknek azt az +állítását is, hogy az állatok indulatkifejezésre nem képesek. + +Valóban klasszikus mintája a tárgyilagos búvárkodásnak az a tervezet, +amelyet ez alkalommal Darwin maga elé tűzött. Munkáját azzal kezdi, hogy +megfelelő adatokat gyüjt és megállapítja, hogy mely irányban kelljen a +legszükségesebb megfigyeléseket tennie. + +Először a gyermek indulatkifejezéseit kivánja megismerni. Azután sorra +veszi a lelki betegeket. Számba vette Duchenne eredményeit, aki +galvanizálással egy arc izmait egyenként összehuzódásokra kényszerítette +és így mesterségesen hozott létre mimikai kifejezéseket. Továbbad +megvizsgálta, hogy miként fejezik ki az indulatokat a művészetek. +Adatokat gyüjtött a háziállatokra vonatkozólag is. A legérdekesebb +forrása azonban a vad népek megfigyeltetése volt. Ebben az időben már +nagy művei révén az egész művelt világban ismerték az ő nevét. Sok ezer +példányban olvasták könyveit és olvasói örvendettek, ha saját +tapasztalásaikból egy-egy adattal hozzájárulhattak munkájához. Óriási +levelezése révén ismerősei voltak az összes kontinenseken s különösen a +brit gyarmatokon. + +Ezekhez fordult Darwin, hogy a művelt népekkel még alig érintkezett +törzsekről is eredeti adatokat szerezhessen. Észlelőihez 16 kérdést +intézett és gondosan figyelmeztette, mondhatnám kioktatta őket a +megfigyelésbeli tárgyilagosságra és lelkiismeretességre. Egy-egy +kérdését például így fogalmazta: + +„A bámulásnak az-e a kifejezése, hogy a szemek s a száj tágra nyílnak s +a szemöldök fölhuzódnak?“ + +„A szégyen okoz-e elpirulást, ha ugyan a bőr szine ezt láttatni engedi? +s főként meddig terjed a testen lefelé az elpirulás?“ + +Körkérdéseire bámulatosan egyhangu válaszok érkeztek a Föld minden +részéből s ezekből megtudta, hogy a bámulás, a szégyen, a dac, a mély +gondolkodás, a levertség, jókedv, gúny, duzzogás, megvetés, utálat, +félelem, nevetés, sírás, nemtudás vagy tehetetlenség, makacskodás, +igenlés és tagadás külső kifejezései az összes néptörzseknél csaknem +azonosak. + +Most már látta, hogy az indulatnyilvánulások keletkezését csak úgy +fejtheti meg, ha olyan elveket talál, amelyekkel a nyilvánulás minden +rokonesetét az állatokban is megmagyarázhatja. Három ilyen általános +elvet állított föl Darwin s ezek a következők: + +1. _Megszokással állandósult célszerü cselekvés._ Bizonyos cselekvéseink +ősidők óta bizonyos lelkiállapotokkal járnak együtt s így a szokás +hatalma alatt gépiesekké lettek. Aki valahonnan leesik, ijedtében +önkéntelenűl kiterjeszti a karjait s erről a gépies mozdulatról még +akkor is alig tudunk leszokni, ha puha helyen sokáig gyakoroljuk a +leesést. + +Ha a szemet megérintjük, a szemhéjjak önkéntelenűl lezárulnak. Az efféle +müködések eredetileg mind tudatosak lehettek, később a gyakorlással +reflexekké váltak. A reflexek változékonyak és örökölhetők. Állatokon is +megfigyelhetők. A kutya lefekvés előtt körben mozog és a földet kaparja, +mintha a fűben fekvőhelyet akarna csinálni. Öntudatlanúl és céltalanúl +végzi ezt a működést, amelyet gépies reflexként örökölt őseitől. + +Így állottak elő őshasználattal azok a mozdulataink, amelyek kifejezései +annak az érzésnek, amellyel egykoron együttjártak. + +2. _Az ellentét elve._ Ha valamely cselekvés bizonyos mozdulatokkal jár, +gyakran megfigyelhetjük, hogy a vele ellentétes érzelem kifejezésére az +iméntiekkel merőben ellentétes mozdulatokat használunk. Ezt állatokon is +megfigyelhetjük. A rosszindulatuan támadó kutyán éppen ellenkező +mozdulatokat látunk, mint a kedveskedve közeledő eben. Az ellentéttel +igyekszik kifejezni azt, hogy ő most nem támadó, hanem jóindulatot +mutat. A barátságos ölelésnek ellentéte a gyűlöletes kitaszítás, +elutasítás mozdulata és származásának forrása nyílván ez az ellentét +maga. + +3. _A közvetetlen hatás elve._ Sok indulatkifejezés közvetetlen hatás +útján jött és jön létre az akarattól függetlenűl. A fájdalom és a düh +kifejezései, az elpirulás stb. mindannyian külső hatások közvetetlen +következményei. + +Mindezek tehát fokozatosan, ősidők óta fejlődött sajátságok: a +legrégibb, az állatokkal közös kifejezésektől a legújabbig, az +öntudattal együtt járó elpirulásig. + +A fajok fejlődésének tanára vonatkozólag két irányban vette hasznát +Darwin ennek a munkálatának. Újabb bizonyitékát adta annak, hogy az +ember összes élő fajtái egyetlen fajhoz tartoznak. És újabb, bámulatosan +érdekes tárgykörrel igazolta azt a föltevését, hogy az ember alsóbbrendü +lénytől vette eredetét. + +Ugyanez a törekvés vezeti abban a munkájában is, amelyben a gyermek +fizikai tulajdonságainak fejlődését magyarázza eredeti adatokkal és sok +érdekes kisérlettel, amelyet saját gyermekein végzett. + +Mialatt ezekkel foglalkozott, mindig jutott ideje az ő kedves növényeire +és virágházára. Talán nagy szellemének szórakozása volt csak, amikor +megfigyelte, hogy miként végzik a rovarok különböző hazai és külföldi +kosborféléknek a beporzását. Mikor rájött arra, hogy miért van egy-egy +növény virágaiban két- vagy háromféle hosszuságu porzó. Mikor a len, +vagy a kankalin virágait tanúlmányozta, vagy a farkkóró korcsképződését +nyomozta. Megvizsgálta az önbeporzás és a keresztezés következményeit, a +fölfutó növények életmódját és még sok egyebet. Rábukkant a növényélet +legérdekesebb kérdéseire: a növények mozgóképességére, meg a rovarokkal +táplálkozó, húsevő növényekre. És ezekről írott korszakalkotó műveivel a +mai növény-biológiának az alapját vetette meg. + +Nem sorolhatjuk el tömérdek növénytani értekezését. Tartalmukat sem kell +ismertetnünk, hiszen azokat a tényeket, amiket ő itt földerített, ma már +minden iskola, minden kézikönyv tanítja. Nem is jut eszünkbe, hogy még +ezekért is Darwin emlékének tartozunk leróni hálánkat. + +Kisebb növénytani búvárlataiban rendesen segítségül vette maga mellé két +fiát: Györgyöt és Ferencet, hogy a növény életjelenségeit ellessék, +megfigyeléseikből következtetni tanúljanak és a látottakat lerajzolják. +Sok tudós természetrajztanárunkat jó volna ma is elküldeni a Darwin +növénytani iskolájába. Megtanúlhatnák ott, hogy a természet +megismeréséhez nem szükséges százával préselni a növényeket herbáriumba +s latin neveiket a tanuló fejébe. Még a determináló táblázatokon való +rágódás is elmaradhat, ha megtaláljuk azt az utat, amely az élet +jelenségeinek megértéséhez vezet. + +Darwin főmunkái már életében több új kiadást értek el s ezekben mindig +türelmes higgadtsággal adott választ a tanai ellen elhangzott +támadásokra, ellenvetésekre. Találóan írja Margó, hogy „utolsó +lehelletéig folytonosan dolgozott elméletének minél teljesebb +kiépitésén“. + +Élete utolsó éveiben olyan kérdés tanulmányozásával foglalkozott, +amelyben az állat-élettant az ő ifjukori kedvenc tudományával, a +geológiával egyesíté. + +Már a Föld körüli utazásában fölkeltették figyelmét azok a néhány +centiméter magasságu földtornyocskák, amelyeket a földi giliszták +építenek, amidőn földevő útjukból jőve, a fölszínen kiürítik a meg nem +emésztett földet. Kimutatta, hogy számtalan féreg munkája minden 2–3 év +alatt megforgatja a humuszt. És a fölszinen levő tárgyakat ellepi friss, +tápláló, érett földréteggel. Azóta tudjuk, hogy milyen hasznos állat a +földi giliszta, egész rokonságával. + +Negyvenöt év tudományos működésének aratása az, amit itt futólag +áttekintettünk. Ennek az időnek javarészét magányos, csendes, békés, de +független, gondtalan életben tölté. Darwin a mi pénzszámitásunk szerint +milliomos volt. S ez a kedvező körülmény sokat megmagyaráz. Anyagi +függetlensége mellett azonban még egy más tényezőt is látnunk kell, ha +óriási tevékenységének gazdagon gyümölcsöző kertjét szemléljük. Ennyi és +ilyen nagybecsü munkát egy ember csak úgy végezhet, ha egy hosszu élet +minden idejét mintaszerü beosztással, gazdaságosan és egyenletes +működéssel tölti el. A szellemi munka helyes ökonomiájának fényes +példáját adta az ő szép és magasztos pályafutásával. + +S ezek mellett elég ideje jutott a zene élvezetére és családi körében +gyermekei gondos, szeretetteljes nevelésére. Nemesen egyszerü és szerény +egyéniségét mindenki tisztelte. Bölcs és igazságos modorával még +ellenfelei becsülését is megnyerte. Egy könyvkiadónak, aki tőle +önéletrajzot kért, ezt a lakonikus választ küldte: „Nevem Charles +Darwin, születtem 1809-ben, tanultam, körül utaztam a világot és ismét +tanultam, s még mindig tanulok.“ + +Ennél szebbet mi sem mondhatunk. Kövessük tehát az ő példáját s hagyjuk +másokra a fölösleges részletezést és a hiú magasztalást. + +Az élettudományok nagy reformátora hosszas betegeskedés után csendes +béketűréssel és folytonos olvasgatással várta be 1882 tavaszán élete +alkonyát. + +Hetvenhárom évet élt. Ezalatt központjává lett az egész világ tudományos +életének. És mégis azt mondhatjuk, hogy a Darwin karrierje halálával nem +ért véget. + +Három évtizede nyugszik ott az angol nemzet nagyjai között, a +Westminster-apátság fenséges ívei alatt. S azóta az ő szelleme mozgatja +az élettudományokat. Az ő elméletei új harcosokat és új ellenfeleket +állitanak elé. Iskolák és irodalmak születtek és megszámlálhatatlan +viták folytak le már az ő tana körül és talán éppen ma sincs aktuálisabb +kérdés, mint a darwinizmus. + +Azóta a Föld uralkodó állata is beletörődött abba, hogy nem ő érette van +minden, hogy nem ő a világ középpontja. Nem látunk semmi megalázót +származásunkon. Belátjuk azt, hogy a Földön minden változandó. Hogy a +fajok legtöbbje folyton alakulva, fejlődve halad, hogy a környezetével +harmóniában új alakot öltsön. + +Csak abban tértek el a búvárok nézetei, hogy ez a nagy faj-alakulás, az +evolució valóban úgy történhetett-e, mint Darwin gondolá, vagy +lehettek-e talán más okai is. Nagy irodalom keletkezett a fajfejlődés +kérdése körül és a fejlődés mikéntjére nézve több iskola alakult. +Hallgassuk meg, mi volna Darwin véleménye ezekről a tanokról, ha ma is +élne. + +Nägeli, a kitünő botanikus, Darwin kortársa, a fajkeletkezésében külső +és belső okokat lát. A belső ok szerinte főképpen a sejt szerkezetén +alapuló, _öröklődő hajlam a tökéletesedésre_. Ezt Darwin is elismeri és +hajlandó különösen a növényekre sok esetben alkalmazni. Az ő +változékonyságelve sokban födi Nägeli tanát, de kimutathat sok olyan +esetet (paraziták), amelyben a haladás nem vezet tökéletesedésre s azok +a módosulások, amelyek egy új alakot rendszertanilag elkülönítenek, +gyakran nem élettani jelentőségüek, nem hasznosak s így nem tették az +illető alakot tökéletesebbé. + +Wagner földrajzi elmélete Darwinnal közös pontból, az alakok +változékonyságából indul ki. De ez a változékonyság szerinte csak akkor +vezet új fajok előállására, ha az új változatok vándorlás vagy földrajzi +elkülönülés útján külön területre jutnak s így a törzsegyénekkel többé +össze nem keveredhetnek. + +Weismann a mikroskópium birodalmába vitte át a szelekció elméletét s +azokat a sejtalkotó részeket igyekezett megismerni, amelyeknek +folytonossága az öröklésnek alapja volna. Ő a Darwin elméleteit csupán +kiegészíti és megerősíti olyan szempontból, amelyre nézve Darwin maga +nem végezhetett megfelelő vizsgálatokat. + +Azok a gondolkodók, akik a külső tényezők hatását és a +használat-nemhasználat szerinti alakulást óhajtják főoknak tekinteni, +visszatérnek Lamarck-hoz és a Darwin előtt félszázaddal írt Philosophie +Zoologique magyarázatait ujítják föl. Maga Darwin is sokban fölhasználja +a Lamarck-féle elveket, de azt is kimutatja, hogy ezek magukban nem +adhatnak mindenre kielégitő magyarázatot. Lamarck újabb hívei, a +neolamarckisták, az alkalmazkodás legbelső rugóit keresik. Minden +sejtben külön lelki tényezőt látnak, amely a külső hatásokra célszerüen +reagál s így az egész szervezetet célszerüvé alakítja. + +Haeckel az apostol rajongásával és ékesszólásával hirdette mestere +tanait. Anthopogeniájában és Generelle Morphologie-jában közvetetlenül +alkalmazza a leszármazás tanát és ebben olyan túlzásokba téved, amelyek +éles kritikát vontak magukra. Az ő ultradarwinista iskolája szinte +mindenható erőt tulajdonít a kiválogatásnak és ezért egyenesen ők az +okai annak, hogy éppen német földön újabban antidarwinista iskolák +keletkeznek. + +De Vries elmélete abban különbözik a Darwinétól, hogy ő nemcsak lassan +kialakuló variálást ismer, hanem tud példákat arra is, hogy egyes új +alakok hirtelen ugrással állottak elő. Ezeket az alakokat élesen +különbözőknek tartja és mutációknak nevezi. Bizonyos fokig a teremtés +meséjére emlékeztet ez a magyarázat. A geológia ismer olyan +térszínváltozásokat, amelyek a fajoknak gyorsabb átalakulását is +okozhatták. Ezt Darwin is elismeri. Egy-egy periódus állatvilága elég +élesen elüthet az előző korszakétól. De ha De Vries gondolatmenetét +követjük, föl kell tennünk, hogy egyszerre több egyén is átment ezen a +gyors mutáción és hogy ezek az alakok az átmenet után egyszerre +környezetükhöz alkalmazkodókká váltak. „Ennyit elismerni pedig, – írja +Darwin, – annyi, mint a csudák birodalmába térni át s elhagyni a +tudomány területét.“ + +Ezek a Darwin utódai és ellenfelei. Egyikökről sem állítható, hogy +merőben újat mondana, hogy tana valamelyes vonatkozásában ott ne volna +Darwin főműveiben. + +Egyik egy, másik más részletelvet ragad meg és abból épiti föl egyéni +szinezettel a maga rendszerét. De egyik sem tud általános elismerést +kivívni. Amint hogy egyiköknek sem sikerül olyan magyarázatot adni, +amely a többiek mindnyáját fölöslegessé tenné. + +Minden jelenségre kiterjedő rendszert csak Darwin tudott szerkeszteni, +csak ő adott általános képet a fajok világáról. + +A leszármazás tana, az evolució voltaképpen a Lamarck találmánya; de ezt +az eszmét csak Darwin emelte általános tudattá. Mert ő volt az első, aki +olyan magyarázatot fűzött hozzá, amelyet minden gondolkodó ember +megérthetett, elfogadhatott. A változékonyság, az öröklés, az +alkalmazkodás és a létért folyó küzdelem kiválogató hatása: ez az a +gondolatsor, amelyet az ő nevéhez csatolva, darwinizmusnak szokás +nevezni. Ez az a fegyver, amely a leszármazás eszméjét győzelemre +segítette. + +Az epigonoknak könnyü válogatniok abban, hogy a magyarázatból mely +részlet a tetszetősebb. Egyik-másik részét talán el is vethetik. De +kevésnek jut eszébe, hogy jobb volna mindnyáját megerősíteni a maga +helyén és nem hívni ki a tudatlan reakciót, amely a sok vita közt ma már +elég vakmerő arra, hogy magát az evoluciót is kétségbevonja. + +Az áltudósok hangos szóval, ékes szófacsarással és minél kevesebb +tudományos ténnyel – bizonyítgatják, hogy az erő- és az anyagmegmaradás +törvénye csak mese. Ellenben a teremtés meséje szószerint valóság. + +A filozofálás szabadján állítja, hogy amit látunk, hallunk, az nem +létezik, ami fehér, az fekete és így tovább. Nem a Darwin kora ez. De a +lehetetlenségek után, a kételkedések után mindig visszatérünk a +valóságokhoz, a bölcselkedések után a természet örök igazságaihoz. + +És akkor majd az ő karrierje újból kezdődik. + +_Dr. Szilády Zoltán._ + + + + +Galilei. + +Ezt a nevet ma kezdik félreérteni azok, akik nem ismerik igazán az +életét. Valami reformátor-félét gondolnak hozzá, aki igazságainak +hirdetéseért vértanuságot szenvedett, vagy valami ilyenfélét. + +Pedig Galilei igazi tudós volt. A legtökéletesebb, legnagyobb tudósok +egyike, aki valaha csak élt. Azért kell őt igen tökéletes tudósnak +mondanunk, mert nem érdekelte más, mint a tudomány, nem keresett mást, +nem törekedett másra, csak a természet törvényeinek megismerésére. Nagy +tudósnak kell mondanunk, sőt igen nagynak, mert korához mérten +bámulatos, csodálatos mennyiségű tudása volt s a tudományt új +tapasztalatokkal s az ezekből levont, lángelmére valló +következtetésekkel hatalmas lépésekben vitte előre. + +Tudományának fáradhatatlan kutatója és éppen olyan pihenést alig ismerő +hirdetője volt. Szerencsésen párosult benne a kiméletet nem ismerő +kritika szigorúsága és a csodálatosan vonzó, művészi előadás és írás, +ami őt korának nemcsak legnagyobb, de legnagyobb hatású tudósává is +tette. + +Aki Galilei tudományos fölfedezéseit olvassa, bizonyosan fölveti azt a +gondolatot, hogy könnyű volt neki nagyszerű fölfedezéseket tenni, amikor +először nézett a tudós értelmes, vizsgáló szemével _távcsövön_ át a +világmindenség rejtelmei felé, s amikor a mechanikának és fizikának +olyan egyszerű tényei, mint pl. a szabad esés tüneménye, vagy az úszás +tüneménye még egészen ismeretlenek, vagy rosszul fogalmazott +törvényekkel magyarázottak voltak. Könnyű volt neki! Mondanák. Ha ma +élne, bizonyosan nem dicsekedhetnék annyi fölfedezéssel. De ezt csak az +mondhatja, aki nem ismeri a fizika és mechanika történetét s nem tudja, +hogy milyen egészen elemi tévedések csontosodtak meg az ő korában a régi +görög fizikusok és mechanikusok hagyományai alapján. Az ú. n. +peripatetikusok az arisztoteleszi tanokra esküdtek s mivel a keresztény +vallás is ezen az állásponton volt, az emberek nem is képzeltek más +lehetőséget s bolond képzelgésnek minősítettek minden más +világfölfogást. + +Fölfedezéseinek sokasága, gyönyörű előadása és felülmúlhatatlan +dialektikája miatt temérdek ellensége volt, akik kiméletlen és sokszor +tisztességtelen harcot folytattak ellene, de viszont óriási +tanítványtábora volt, hatalmas baráti köre, amely megmentette irigyeinek +aknamunkája ellen. Azok a kislelkü, jelentéktelen alakok, akik annyi +csökönyös ostobasággal szegültek ellene a tapasztalatokból levezetett +tudományos igazságoknak, tehát igazán vakok és rosszhiszeműek voltak, +azok irigységből ellene zúdították korának legnagyobb, legrettegettebb +hatalmát, az inkviziciót, de Galilei annyira fölötte állott minden +kicsinyességnek, annyira tisztán a tudomány érdekében cselekedett, hogy +minden erőlködés, úgy mondhatjuk, hajótörést szenvedett, mert Galileit +nem lehetett tönkretenni, dolgozott és hirdette igazságait egészen +haláláig. + +De nagy dolgot is jelentett az ő korában mindaz, amit tanított. +Kisérleti tanulmányai meghonosították a kérlelhetetlen tapasztalatok +alapján való következtetés módszerét, kihúzta a gyékényt minden +fantasztikus magyarázgatások alól, a peripatetikusok tanainak tudatlan +védelmezőit, akik a tapasztalatokkal homlokegyenest ellenkező dolgokat +voltak kénytelenek állítani, amikor tanaiknak védelmébe belebonyolultak, +annyira tönkretette, annyira nevetség tárgyává tette szigoru +dialektikájával, hogy azok lihegő ellenségei lettek, de lassankint +egészen magukra maradtak. A Grassi jezsuita ellen írt „Il saggiatore“ +című, felülmúlhatatlan éleselméjű polemikus írását denunciálták ugyan az +inkvizició előtt, de nem hogy elitélték volna, hanem megdícsérték és +ajánlották, sőt magának VIII. Orbán pápának is nagyon tetszett. + +Nem is lehet azt mondani, hogy tanításai miatt haragudtak rá. Azok olyan +szigoru kritikával készült, olyan megdönthetetlen dolgok voltak, hogy +minden józan ésszel ellenkezett az, aki szembehelyezkedett velük. +Tisztán személyes gyülöletre vezethető vissza az ellene megindított +áskálódás és amikor súlyos vádakkal terhelve állt törvényt az inkvizició +előtt, akkor sem mertek vele határozottan elbánni, mert bizonyára az +akkori egész művelt világ fölháborodását idézték volna föl. Hisz csak +tudományos kérdésekről volt szó, amelyekről Galilei kimutathatta, hogy +nem bántják a szentírás tanításait, s állította, hogy a szentírás +csalhatatlan, de a magyarázói nagyon is csalódhatnak. Mindehhez semmi +köze a tudománynak. Galilei is így érezte. Semmiféle jellemhibának nem +lehet minősíteni, hogy megesküdött nyilvánosan arra, hogy a +Kopernikus-féle tanokat téveseknek tartja. Hát ha ez így tetszett az +inkviziciónak! Miért ne? Vallási funkció, amelynek a tudományokhoz semmi +köze. Nem is szabad a kettőt soha egymással szembehelyezni. A tudomány +tapasztalati tények alapján következtet. Ha következtetései látszólagos +ellentétbe kerülnek a szentírással, ebből nem az következik, hogy a +szentírás hitelességét kétségbevonjuk, sem pedig az, hogy a tudományunk +haszontalanság, hanem csak az, hogy vagy tudományos következtetésünk +téves, ami majd kiviláglik minden hivatalos letiltás nélkül is, vagy +pedig a szentírást magyarázzák rosszul, ami egyáltalában nem lehetetlen, +hisz emberek magyarázzák. + +Csak költemény az, hogy eskütétele után fölkiáltott volna „Eppur si +muove“, t. i. hogy „És mégis mozog a Föld!“ Ebben az esetben csakugyan +gyenge jelleműség lett volna tőle esküt tenni az ellenkezőre. Nem volt +erre semmi szükség! Galilei eskütétele után is folytatta tudományos +működését s nem hogy bántották volna érte, hanem mindig több és több +szabadságot élvezett. + +De menjünk rendre. Galileo Galilei 1564 februárius 15.-én született +Pisában. Atyja, Vincenzo Galilei, kitünő matematikus és zenész volt, +akinek zeneelméleti írásai becsesek. Kétségtelen, hogy az ilyen apának +nagy befolyása volt az ifjú szellemének irányulására. Az apa +kereskedőnek szánta a fiát, de ehhez semmi kedve sem volt, aztán +orvostudományokat tanult a pisai egyetemen (1581), de nemsokára +átpártolt a mathematikához és fizikához. Ebből az időből való az +ingának, mint időmérésre alkalmas készüléknek a fölismerése, de hogy +éppen a pisai főtemplomban függő Possenti-féle lámpa lengéséből jött +volna a gondolata, az mese, mert a lámpa akkor még nem függött ott. +1585-ben hagyta el az egyetemet s Ostilio Ricci vezetése alatt tisztán +kedves tudományainak szentelte magát. Elmélyedt a klasszikus +természetvizsgálók tanulmányozásába, de minden állításukat kisérleti +kritikának kezdte alávetni. Archimédész különösen kedves tanulmánytárgya +volt, hisz az ő reális gondolkozása, sokszor bámulatos mechanikai érzéke +nagyon megegyezett Galilei gondolkozásmódjával. Archimédész +tanulmányozása közben ismerkedett meg a Hiero-korona históriájával, +amikor a Hiero királynak készített koronáról kellett megmondani +Archimédésznek, hogy ezüstből van-e vagy aranyból. Emiatt meg kellett +volna mérnie a korona térfogatát. Sokat gondolkozott rajta, míg végre +egyszer fürdés közben észrevette, hogy a vízbe merített tárgyak annyi +vizet szorítanak ki, mint a térfogatuk. Hazarohant a fürdőből „euréka, +euréka!“ (megtaláltam, megtaláltam!) kiáltozással és otthon mindjárt +megmérte a korona térfogatát s rögtön tudta súlyának segítségével, hogy +az aranyműves csalt, mert a korona aranyozott ezüstből van. Ezt +kritizálva, 22 éves korában fedezte föl a hidrosztatikus mérleget s +értekezést is írt róla (La Bilancetta), de ez csak, mint ifjúkori írása, +halála után jelent meg. Sokat foglalkozott ekkor még a szilárd testek +súlypontjának kérdéseivel. Végre a tudós pisaroi Marchese Guidobaldo del +Monte közbenjárására a pisai egyetemen mathematikai tanszéket kapott, de +olyan rossz fizetéssel, hogy alig tudott megélni. Ez az idő azonban +életének egyik legfontosabb eredményét hozta meg. A pisai ferde +toronyból leejtett különböző fajsúlyú tárgyakkal (fa, márvány, ólom +stb.) kimutatta, hogy az esés gyorsasága nem függ a leejtett test +súlyától. Ezzel az állításával ellentétbe jutott a peripatétikus iskola +egyik alaptételével. És lám! Az emberek ahelyett, hogy a szemmel látható +kisérletek következtében belátták volna, hogy a peripatétikus iskola +tévedt, ahelyett Galileit támadták meg. Ha Arisztotelesz látta volna +Galilei kisérleteit, a legnagyobb gyönyörrel fogadta volna el +tapasztalatainak eredményeit. Dehát nem ők, hanem a szűklátókörüek és +korlátolt elméjüek álltak oda védelmezni a hibákat. Látták, hogy a 10 +font súlyu tárgy éppen annyi idő alatt ért a földre, mint az egy font +súlyu, látták és mégis azt mondták, hogy ez nem lehet, mert +Arisztotelesz azt mondja, hogy az 1 font súlyu tízszer annyi idő alatt +ér le, mint a 10 font súlyu! De még nagyobb baj is történt ennél. +Giovanni de’ Medicinek, a hatalmas család egyik sarjának valami +fölfedezése iránt kérték Galilei véleményét. Galilei elítélőleg +nyilatkozott róla. Valami kotrógépről volt szó, amivel elhomokosodott +kikötőket lehetne kimélyíteni. Galilei megmondta, hogy nem jó a gép, a +próba fényesen beigazolta Galilei véleményét, de azért megvolt a baj! A +fiatal tanárnak mennie kellett Pisából s visszavonult Firenzébe. De már +1592-ben meghívták a padovai egyetemre a mathematikai tanszékre. Ezt is +del Montenek lehet köszönni. És Padova kitünő hely volt Galileinek. +Padova Venezia uralma alatt állott s Venezia nem tűrte semmiféle idegen +hatalom beavatkozását, területéről kiűzte a jezsuitákat s így a római +inkviziciónak nem is volt itt semmi hatalma. Szabadon hirdethette tehát +tanításait, amelyek világhírüek lettek. Annyi temérdek hallgatója volt, +hogy sokszor az 1000 tanítvány befogadására elegendő orvosi terem +helyett is a szabadban kellett megtartania előadásait. Gyönyörű, +világhírü előadásai mellett azonban nem szünt meg tudományosan is tovább +működni. Ebben az időben találta föl az arányoskörzőt, amit még részben +ma is használunk, s amelyet ma a logaritmus-léc helyettesít; aztán meg +az első hőmérőt, amelynek leírását csak tanítványainak leveleiből +ismerjük. Castelli egyik levelében elmondja, hogy Galilei készüléke +tyúktojás nagyságu üvegedény volt, amely 2 arasznyi hosszu, szalmaszál +vastagságu csőben végződött. Az üveggolyót kezével megmelegítette, aztán +a cső végét vízbe tartotta. Amikor a golyóban levő levegő ismét lehült, +akkor a víz betódult a csőbe. Ezentúl a levegő melegedésével, vagy +hülésével a betódult víz majd vissza, majd megint előre tolódott. +Némelyek kétségbe vonják Galileinek ezt az érdemét, de alig lehet, mert +a készülék elég jó léghőmérő, amelyhez csak skálát kell illesztenünk s a +víz helyett kénesőt kell vennünk s körülbelül készen van a mai +legtökéletesebb léghőmérő. Mindkét találmányát el akarták vitatni tőle, +az arányos-körzővel nagy pöre is volt, de fényesen beigazolódott Galilei +elsősége. + +Sokkal, de sokkal nagyobb jelentőségü ezeknél az a sok fölfedezése, amit +távcsövének köszönhetett. + +1604-ben a csillagászokat új fixcsillag föltünése lepte meg az Ophiuchus +(Serpentarius, Kígyóvivő) csillag képében. Galilei óriási érdeklődő +hallgatóság előtt tartott erről három előadást s kimutatta, hogy a +csillag nem lehet máshol, mint abban a legtávolabbi csillagszférában, +ahol a többi fix-csillag ragyog s amelyet a peripatétikusok +változatlannak, örökké egyformának tartottak. Persze ebből megint +polémia lett, de ellenfelei nem tudtak mást tenni, mint gúnyolódni. Ez +volt Galilei első támadása a Ptolemaiosz-féle világnézet ellen, amelyet +pedig eddig ő maga is tanított, de nem hitte el. Tudjuk leveleiből, hogy +mindig a Kopernikus-féle világnézet felé hajlott. Talán nem kell +magyarázni, hogy Ptolemaiosz világnézete szerint a Föld van a +világmindenség közepén és az összes csillagok körülötte keringenek, +különböző távolságu kristálygömbökre – szférákra – erősítve. Ezzel +szemben Kopernikus világnézete szerint a bolygóvilág centrumában van a +Nap, e körül keringenek a bolygók s Földünk is csak bolygó, amely +megfordul minden nap egyszer a tengelye körül, azért látszik minden égi +test a Föld körül keringeni. A Ptolemaiosz-féle világnézet felelt meg a +vallás fölfogásának is, mert a szentírás szerint csakugyan a Föld +mintegy a teremtés középpontja, fő célja, a többi égi test mind csak +mellékes dolog. + +Óriási átalakulást jelentett ez, pedig valószínü, hogy az előkelőbb +görög bölcsek, különösen a mathematikusok sejtették, hogy egyszerűbben +volna minden magyarázható, ha a Napot tennénk a bolygórendszer +középpontjába. + +Nos tehát az 1604. évi új csillag megjelenése az első támadás volt +Galilei részéről a Ptolemaioszi világnézet ellen. + +1699. augusztus 29.-én Galilei Veneziából ezt írta sógorának, +Landuccinek: + +„Irok, mert hírem van számodra, amelynek, nem tudom, örülsz-e vagy nem, +mert most már nincs igen reményem, hogy hazámba (Firenzébe) +visszatérjek, de az az ok, amely reményemet tönkretette, nekem hasznot +és megtiszteltetést jelent. Tudnod kell, hogy mintegy 2 hónappal ezelőtt +azt a hírt terjesztették itt, hogy egy hollandus messzelátót +ajándékozott Móricz hercegnek, amely olyan zseniálisan van szerkesztve, +hogy a legtávolabbi tárgyak is egész közel látszanak benne s az ember +egészen jól láthat rajta 2 mértföld távolságra. Ez az eredmény olyan +rendkívülinek tünt föl előttem, hogy gondolkozni kezdtem rajta s +rájöttem, hogy ez csakis a perspektiva törvényein alapulhat, aztán +gondolkozni kezdtem, hogy hogy lehetne ilyent konstruálni s végül +annyira sikerült a dolog, hogy az a messzelátó, amit én készítettem, +messze fölülmúlja azt, amit a hír mond a hollandus találmányáról. Amikor +Veneziában meghallották találmányomat, azonnal magához hivatott Ő +fensége Veneziába s én bemutattam műszeremet az egész szenátus +bámulatára. Sok nemes és szenátor, még a legöregebbek is többször +fölmásztak Venezia legmagasabb tornyába, hogy lássák a vitorlásokat és +hajókat, amikor azok még olyan messze voltak, hogy csak két óra múlva +lettek láthatóvá messzelátóm nélkül, amint teljes vitorlázattal +igyekeztek a kikötő felé; mert műszeremnek olyan a hatása, hogy ami 50 +mértföld távolságban van, az 5 mértföldnyire látszik…“ + +Ennek a találmányának alapján nevezték ki élethossziglan a padovai +egyetemre 1000 forint évi fizetéssel. + +Ebből látható, hogy Galilei nem látta a hollandus (Lipperhey vagy +Lippersheym) távcsövét, csak azt tudta meg, hogy lehet ilyen műszert +készíteni. Már most kié a nagyobb érdem? Lipperhey véletlenül fedezte +föl a távcsövet, Galilei rendszeres gondolkozás alapján. Tudjuk, hogy az +ő távcsöve domború tárgylencsével és homorú szemlencsével készült, mint +a mai színházi messzelátók. De milyen nagy nagyításúakat készített a +hollandusokéhoz képest! Különösen ötödik távcsöve volt igen tekintélyes +nagyítású. + +Így fölfegyverzett szemét először a Hold felé fordította. Milyen +gyönyörüsége lehetett benne, hogy észrevehette a Hold hegyeit! Azelőtt +simának képzelték a Hold fölszínét, s ime az árnyék és fény eloszlása a +mi éjjeli égi vándorunk fölszínén hamar kétségtelenné tette, hogy rajta +épp úgy hegyek vannak, mint a mi Földünkön. A sötét, nagyobb foltokat +tengereknek nézte s azt hitte sűrü légkör is van a Holdon, azért nem +látjuk a fényes Holdkorong éles szélén a hegyek körvonalait, amelyeknek +véleménye szerint ott látszania kellene. Rendkívüli föltünést keltett +Galileinek ez a fölfedezése, de még nagyobb híre kelt 1610 januárius +7.-i fölfedezésének, amikor ötödik, legerősebb távcsövét a Jupiter felé +fordította. + +Már korábban észrevette távcsövein, hogy a Jupiter a fixcsillagoktól +eltérően korongnak látszik. De januárius 10.-én a Jupiter mellett +meglátta az égitest holdjait is. Eleinte fix-csillagoknak nézte őket, de +néhány estén át folytatott észleletei meggyőzték róla, hogy ezek a +Jupiter körül keringő égitestek. Eredményeit közölte a „Sidereus +Nuncius“ című nevezetes publikációjában. Nincs ebben más, mint március +2.-áig folytatott észleleteinek leírása. Egy szó sincs benne arról, hogy +ez a Kopernikus-féle világrendszernek a legfényesebb, legszebb +bizonyítéka. De előadásaiban s leveleiben ezt hirdette. + +Természetes, hogy emiatt a peripatetikusok felförtyentek s a korra s +Galilei küzdelmeinek nehézségére nézve nagyon jellemző, hogy milyen +érvekkel vonták kétségbe a fölfedezés igazságát. Így pl. Francesco +Sizzi, egy firenzei csillagász „Dianoia Astronomica“ című értekezésében +(1611) a következőleg cáfolja Galilei fölfedezéseit: + +„Az állatok fején hét nyílás van, amelyeken át a levegő hozzá juthat a +test tabernákulumához, hogy világítson, melegítsen és tápláljon. A +mikrokozmosznak mik ezek a részei? Két orrlyuk, két szem, két fül és egy +száj. Így van az égen is, mint makrokozmoszon, van két kedvező csillag, +két kedvezőtlen, két világító égitest és végül a Mercurius határozatlan +és indifferens. Ebből és sok más hasonlóságból, mint pl. abból, hogy hét +fém van, amelyeket unalmas volna fölsorolni, mindebből azt +következtethetjük, hogy a planéták száma is szükségszerüen hét. Sőt, a +Jupiter holdjait szabad szemmel nem lehet látni, ennek következtében nem +lehet befolyásuk a Földre, tehát haszontalanok volnának, és így +nincsenek is. Emellett a zsidók és más régibb népek csak úgy, mint a +modern európaiak hét napra osztották a hetet s elnevezték azokat a hét +planéta nevére. No már most, ha megnöveljük a planéták számát, akkor ez +az egész, szép rendszer tönkremegy!“ + +Voltak, akik azzal vádolták, hogy csak azért akarta elhitetni a +világgal, hogy vannak a Jupiternek holdjai, hogy azokat elnevezhesse a +Mediciek nevére. Kepler annál jobban elismerte Galilei érdemeit s egyik +munkájának előszavában méltatja is. Ezt is félremagyarázták. Galilei +Keplerrel állandó levelezésben volt s tudjuk, hogy ketten teljes +egyetértéssel küzdöttek a Kopernikus-féle világnézet diadalrajutásáért. + +1610 július havában ismét csodálatos fölfedezést tett. Észrevette, hogy +a Szaturnusz nem egyszerü gömb, hanem valami hármas csillag. Csak később +jött rá, hogy alakját változtatja, de haláláig nem ismerte föl a +Szaturnusz gyűrűjét. Ez a dicsőség Huygensnek jutott 1656-ban. + +Galilei 1610 május 7.-én kelt levelében, amelyet Belisario Vintahoz írt, +a firenzei Medici-udvar első titkárához, gyönyörűen fejti ki, hogy miért +szeretne a padovai tanítástól visszavonulni s inkább mint II. Cosimo +herceg udvari matematikusa és filozófusa szerepelni s tisztán tudományos +munkásságának élni. Elszámlálja, hogy milyen hatalmas, nagy munka vár +még reá, mennyit kell írnia, mennyit tanulmányoznia s hogy minderre +Padovában a temérdek tanítvány miatt abszolute nem jut idő. + +Pedig figyelmeztették őt, hogy a veneziai köztársaságban, ahonnan +1606-ban kiűzték a jezsuitákat, mindenféle támadás és üldözés ellen +védve van, míg Firenzében erős a vallásosság s az egyház befolyása olyan +nagy, hogy a hatalmas hercegi család sem lesz képes Galileit +megvédelmezni. + +És mégis átköltözött 1610 szeptember havában Firenzébe. Bár ne tette +volna! Mindjárt mutatkozott az egyháziak ellenségeskedése ellene. + +Munkálkodását azonban habozás nélkül megkezdte. 1611 januárius havában +fölfedezte, hogy a Vénusz-bolygónak is éppen olyan fényváltozásai +vannak, mint a Holdnak s a Kopernikus-féle világnézettel ez gyönyörűen +meg is egyezett. + +Hogy mindenféle gyanusításoktól, áskálódásoktól megmenekedjék, sietett +Rómába, hogy a legmagasabb egyházi körök előtt bemutassa fölfedezéseit, +hogy azok is lássák saját szemükkel az égi ujságokat. Teljes mértékben +sikerült is ez neki. Bizottság vizsgálta meg fölfedezéseit s elismerték +azoknak teljes becsét, ünnepelték őt s a pápa, V. Pál, hosszú +kihallgatáson fogadta s állandó jóakaratáról biztosította. + +Hazatérte után rögtön, még 1611 április havában fölfedezte a +napfoltokat, bár ennek a fölfedezésének elsőségét is el akarták vitatni +tőle Scheiner Kristóf ingolstadti jezsuita javára, aki csakugyan előbb +pillantotta meg a foltokat, mint Galilei, de távcsöve hibájának tartotta +azokat. Mindazáltal elég békésen megegyeztek Galileivel s csak a foltok +természete fölött polemizáltak. + +De belebonyolódott egy másik vitába is, amely nagyon jellemzi korát. +Arisztotelesz azt állítja, hogy a testeknek alakjától függ az, hogy +úsznak-e a víz fölszínén vagy nem? A herceg maga köré gyüjtötte a +tudósokat s megindította a vitatkozást. Azt mondták Galilei ellenfelei, +hogy a jég azért úszik a víz színén, mert nagy lap, amelynek olyan nagy +a surlódása a vízhez, hogy nem tud lesülyedni. Galilei lenyomta a +jéglapot a víz fenekére s az onnan magától megint fölemelkedett! Ugy-e +különös, hogy lehetett még erről is vitatkozni! Még pedig milyen +tüzesen! Galilei minden zsenialitására, kisérletező ügyességére volt +szükség, hogy ellenfeleit teljesen tönkretegye s Arisztotelesznek ezt a +meggondolatlan állítását kitörülje a tudomány tárházából! + +S azt hiszitek, hogy ez a vak bizalom és elfogultság a klasszikusok +irányában ma már teljesen megszünt? Oh, még mindig bajunk van vele! + +Ezalatt azonban gyültek a felhők Galilei fölött. A peripatétikusok +kifogyva az érvekből, a vallás tételeit s a bibliát állították szembe +Galilei tanításaival. Szomorúság ezután mindaz, ami történt, szégyene az +emberiségnek, az egésznek, nem egy felekezetnek, nem a vallásnak, hanem +az emberiségnek, amelyben olyan nagy úr a szűklátókörüség, a butaság és +elfogultság. + +Röviden mondjuk el az eseményeket. Már 1611-ben tartottak titkos +tanácskozást a toscanai érsek palotájában, amelyen megbeszélték Galilei +tanításának viszonyát a bibliához s arra a végkövetkeztetésre jutottak, +hogy a biblia a ptolemaioszi világnézetet vallja s így a Kopernikus-féle +elvetendő. Galilei azonban még egy darabig akadály nélkül folytatta +tanításait, mert írásaiban csak 1613-ban védelmezte nyilvánosan a +Kopernikus-féle világfölfogást, még pedig abban az értekezésében, +amelyet a napfoltokról írt. De ebben még nem szólt arról, hogy mi köze +van mindennek a bibliához. Ezt a viszonyt csak kitünő tanítványához, +Castelli paterhez írt levelében fejtegeti, aki szintén ott volt ama +bizonyos tanácskozáson, amelyen csodálatos lelkesedéssel védelmezte +Galileit. Castelli széles körben ismertette Galilei levelét, ezt a +gyöngyszemet, amelyben Galilei gyönyörűen mutat rá, hogy szemünkkel +látható igazságokat nem szabad letagadni, hanem a biblia értelmét +igyekezzenek megmagyarázni, hogy az a tapasztalati tényekkel összhangba +jöjjön. Hiszen a biblia nem csillagászati tankönyv s Ptolemaiosz +világfölfogásával éppen annyi látszólagos ellentmondásban van, mint a +Kopernikus-félével. + +A Castellihoz intézett levelet kéziratban terjesztették, kezébe került +Galilei ellenségeinek is, akik most már elérkezettnek látták az időt, +hogy nyiltan lépjenek föl Galilei ellen. 1615 februárius 15.-én Lorini +páter, a firenzei egyetemen az egyháztörténet tanára, följelentette +Galileit a római inkviziciós törvényszék előtt, mint haeretikust. + +Galilei 1615-ben önkényt Rómába ment, hogy a szentszéket megnyerje a +Kopernikus-féle tanoknak. Egy félévig tartózkodott Rómában s ezalatt +indították meg az első tárgyalást ellene, illetőleg a Kopernikus-féle +tanítások ellen. Az inkviziciótól kiküldött nyolc teológus kimondotta, +hogy 1. az az állítás, hogy a Nap a világ közepén van s emiatt +mozdulatlan, szószerint ellenkezésben van a szentírással s azért +eretnekség, 2. hogy a Föld nincs a világ közepén, hanem naponkint +megfordul saját tengelye körül, ez egyszerűen filozófiai abszurdum és +teológiai tévedést tartalmaz. Ennek következtében V. Pál pápa eltiltotta +Galileit a Kopernikus-féle tanok hirdetésétől és védelmezésétől. Sőt +csakhamar „indexre tették“ vagyis eltiltották azokat a könyveket, +amelyek a Kopernikus-féle tanokat védelmezték, sőt magának Kopernikusnak +a könyvét is, mindaddig, amíg benne „a hibákat ki nem javítják“! – +Galilei barátai, akik hallották a nagy férfiú védekezését a teológusok +ellen, azt a hatalmas győzelmet, amit nap-nap után aratott fölöttük, azt +mondják, hogy elragadó gyönyörüség volt hallgatni. + +Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy Kopernikus könyvét „kijavították“, +még pedig Gaetani biboros, 1620-ban. Elfelejtette azonban pl. javítani +azt, hogy a Földről, mint „csillagról“ van szó s még sok egyebet, aztán +a matematikai dedukciók után odatette, hogy ezek nem reális dolgok, csak +afféle matematika. Persze így senki sem adta ki a könyvet s 200 +esztendeig tilalom alatt állott. + +Nem mondhatjuk egyáltalában, hogy Galileivel rosszul bántak volna akkor +Rómában. Az előkelő, intelligens papság igen nagy része pártján volt, +sokan pedig, ha nem is hittek neki, de nagyon tisztelték s nem láttak +veszedelmet tanításaiban. Csak a dominikánus- és jezsuita-barátok közt +volt sok irigye az áltudósok és sok fanatikus ellensége a tudatlanok +közül. Azt híresztelték, hogy esküvel revokálta tanításait. Ez nem igaz, +amint azt Bellarmine Róbert biboros írásos nyilatkozata bizonyítja. +Fontos ezt tudnunk s meg kell említenünk, mert később valamiféle +hamisítás alapján ráfogták, hogy esküt tett arra, hogy Kopernikus tanait +tévesnek tartja. S mint esküszegőt állították másodszor az inkvizició +törvényszéke elé. + +Közben Galilei tudományos munkássága nem pihent. Az árapály kérdésével +foglalkozott Rómában, aztán meg levelezést kezdett a spanyol udvarral, +amelyben fölajánlotta, hogy szivesen elmegy Spanyolországba, hogy +kidolgozza azt a módszert, amivel meg lehet állapítani valamely helynek +a földrajzi hosszuságát. Ez a módszere azon alapult, hogy a Jupiter +holdjainak eltünése a Föld minden helyéről nagyon pontosan ugyanabban az +időpillanatban látszik. Ha tehát a hajós, messze hazájától, idegen +földeken megfigyeli azt a pillanatot, amikor a Jupiter valamelyik holdja +eltünik, akkor előre kiszámított naptárakból pontosan megtudja, hogy +hány óra van abban a pillanatban pl. Firenzében. Ha aztán délben +megigazította a Nap delelése szerint az óráját, akkor látni fogja, hogy +mekkora időkülönbség van saját észlelőhelye és Firenze közt s ebből a +földrajzi hosszuság-különbség egyszerüen kiszámítható. A zseniális +módszer alkalmazása gyakorlati nehézségekbe ütközött, különösen amiatt, +hogy nem volt még föltalálva olyan óra, amely csak néhány órára is meg +tudta volna tartani a pontos időt. Az ingára gondolt ekkor is, de még +számos esztendőnek kellett elmúlnia, amíg ez az eszméje megvalósult. A +spanyol udvarral folytatott levelezése nem vezetett eredményre, a +toscanai tengerészetben azonban megpróbálták alkalmazni, eredmény +nélkül. Ez a módszer ugyan igen szellemes, de ma már, a kronométerek +korában, a múlté. + +Firenzébe való hazatérte után betegeskedni kezdett, pedig még csak 53 +éves volt. Ez sok munkájában megakasztotta. Vegyük még hozzá, hogy +mennyire el lehetett kedvetlenedve a szentszék tilalma miatt s +megértjük, hogy nem sokat dolgozott. De azért nem volt teljesen tétlen. +1618-ban három üstökös jelent meg az égen. Tanulmányozta őket és +gondolkozott mivoltuk fölött, de amint írásai később elárulják, nagyon +gyenge eredményekre lyukadt. Elméleteit levelekben hirdette, különösen +Mario Guiducci útján, 1619-ben. Guiducci publikációjában nagyon +nekirohant Orazio Grassi jezsuitának, aki erre aztán gúnyiratban +(Csillagászati és filozófiai mérleg) felelt s gorombán pellengérre +állítja Galileit és iskoláját az üstökös-elmélet miatt. Galilei csak +1622-ben felelt erre „Il Saggiatore“ nevezetes pamfletjében, amely a +polémiának örökbecsü, klasszikus mintája s a legszebb olasz nyelvnek +egyik legszebb emléke. Kinyomatás előtt szentszéki jóváhagyást kért reá. +Az „Accademia dei Lincei“ szintén megvizsgálta s csak néhány kis +javitást tett rajta, hogy Galileit megóvja az üldözéstől. 1623-ban +megkapta a pápai „imprimatur“-t. Niccolo Riccardi atya, aki birálatra +volt kiküldve, a következőleg nyilatkozik róla: + +„Olvastam az „Il Saggiatore“ címü munkát s nemcsak hogy nem találtam +benne semmi olyasmit, ami a jó erkölcsökkel, vagy a mi vallásunk isteni +igazságaival ellenkezésben állana, hanem ellenkezőleg, olyan sok szép és +sokféle természetfilozófiai megfigyelést találtam benne, hogy azt +hiszem, korunk nemcsak arra lehet büszke, hogy a régi filozófusok +műveinek örököse, hanem arra is, hogy fölfedezője a természet sok olyan +titkának, amelyet azok nem érhettek még el s mindezt a szerző éleselméjü +és szolid munkásságának köszönhetjük; valóban boldog lehetek, hogy +kortársának nevezhetem magamat.“ + +Mialatt a mű nyomdában volt, azalatt meghalt XV. Gergely pápa és +helyette Maffeo Barberini biborost, Galilei egyik legjobb barátját +koronázták VIII. Orbán név alatt pápává. Galilei méltán ujonghatott +ennek s a legszebb reményekkel tekintett a jövőbe. + +Sietett is Rómába, hogy kieszközölje a pápától a Kopernikus-féle +tanoknak fölszabadítását. A pápa rendkívül szivesen fogadta, kitüntette +régi barátságának minden jelével, sokszor fogadta kihallgatáson s +gyönyörrel figyelt ékesszóló védelmére, amivel a Kopernikus-féle tanok +igazságát bizonyította. Amikor végleg elbocsátotta őt a pápa, +ajándékokat küldött utána s megüzente a toscanai hercegnek, hogy +vigyázzon Galileire, gondoskodjék róla, mert ezzel a pápát kötelezi le. +A Kopernikus-féle tanokat azonban nem fogadta el s a könyvek és tanítás +föloldását nem engedte meg, ami igazán nagy kár és veszteség volt úgy a +tudományra, mint az egyházra nézve. + +Szomorúan ment haza emiatt Galilei. Betegsége is sokat gyötörte, forrón +szeretett leánya, Maria Celesta, aki apáca volt Firenzében, szintén +betegeskedett, családjának többi tagja hálátlanul viselkedett az +aggastyán iránt. Mindezáltal ernyedetlenül dolgozott nagy munkáján, +amellyel a Kopernikus-féle tanokat akarta megvédelmezni. Rómából +biztatást kapott, hogy nem lesz belőle baj, csak bátran, az eltiltást +nem fogják olyan komolyan venni. + +1630-ban lett vele kész és 1632-ben megjelent a római és firenzei +inkvizitorok jóváhagyásával. Címe volt: „Dialogo di Galileo Galilei, +Linceo, matematico sopraordinario dello Studio di Pisa, e filosofo e +matematico primario del serenissimo Gr. Duca di Toscana. Dove nei +congressi di quattro giornate si discorre sopra i due massimi sistemi +del mondo, Tolemaico e Copernicano; proponendo indeterminatamente le +ragioni filosofiche e naturali tanto per l’una, quanto per l’altra +parte.“ + +Párbeszédek alakjában írja itt meg Galilei fényes védelmét. A tudományok +egyik legnagyobb kincse ez, amely a maga korában óriási hatásu volt s +teljesen biztosította a Kopernikus-féle világnézet diadalát. Három +személy beszélget benne, u. m. Salviati, a Kopernikus-féle elmélet +védelmezője, Sagredo, a művelt, érdeklődő laikus és Simplicio, a +Ptolemaiosz-féle világnézet csökönyös és korlátolt belátásu védelmezője. +Külsőleg állandóan úgy tartotta a művet, mintha a Kopernikus-féle +nézetet csak gyenge, be nem bizonyított hipotézisnek tartaná, így +kellett annak lennie, hogy az „imprimatur“-t megkapja az +inkvizitoroktól. + +Le volt ebben a műben téve Galileinek minden eredménye, barátainak és +híveinek lelkes gyönyörüségére, ellenségeinek kimondhatatlan +bosszuságára. + +Nem is hagyták abba a dolgot. Bevádolták Galilei művét az inkvizició +előtt. Különösen a nevetségessé tett Grassi, meg a napfoltok +fölfedezésének elsőségeért vetélkedő Scheiner a jezsuiták hatalmas +rendjének támogatásával támadták meg Galileit kiméletlen kegyetlenséggel +és gonoszsággal. Ráfogták, hogy a „Dialogo“ Simpliciója a pápát +figurázza ki, amiért a korábbi jóbarát szintén megharagudott. Azután az +1616.-i pör aktái mellől előszedtek egy írást, amely szerint Galilei +állítólag akkor megesküdött, hogy nem védelmezi többé Kopernikus +világnézetét s amely szerint ezt neki határozottan meg is tiltották +volna. Galilei állítólag azzal vétkezett volna legnagyobbat a szentszék +ellen, hogy amikor az „imprimatur“-t kérte művére, akkor ezt az írást +elhallgatta volna. Pedig ez az írás hamisítás, vagy legalább is csak +indítvány volt, amelyet azonban 1616-ban nem fogadtak el és nem eszerint +jártak el. Semmiesetre sem volt valóság. + +A betegségéből alig fölépült 68 éves aggastyánt 1832-ben Rómába +citálták, a Dialogo árusítását megtiltották. Galilei csak 1633-ban +jöhetett Rómába, ahol 23 napon át az inkvizició palotájában fogolyként +őrizték s folyton faggatták, kihallgatták. 1633 június 22.-én volt az a +szégyenletes nap, amikor megesküdtették nyilvánosan és ünnepélyesen, +hogy nem hiszi a Kopernikus-féle tanokat. + +Az inkviziciós törvényszék Galileit meghatározatlan időre fogságra +vetette a szentszék börtönébe, de VII. Orbán pápa ezt az ítéletet +lényegesen enyhítette, amennyiben fogsága helyéül a toscanai herceg +villáját jelölte ki Róma mellett a Trinita dei Montin. Később +megengedték neki, hogy visszatérhessen Sienába, majd még 1633 végével +saját villájába, Arcetribe, Firenze mellett. + +Szegény aggastyán betegségtől gyötörve, lelkében teljesen leverve, félig +megvakulva, még mindig folytatta munkásságát. Fölfedezte a Hold +librációját, vagyis azt a tüneményt, hogy a Hold nem mutatja állandóan +mindig pontosan ugyanazt a felét a Föld felé, hanem egy kicsit +jobbra-balra libeg, mintha inga volna. Korábban már tökéletesítette a +mikroszkópiumot, aztán élete vége felé szerkesztett egy ingaórát, de ez +még nagyon tökéletlen volt. + +1637-ben teljesen megvakult, úgy hogy már nem láthatta készen 1638-ban +Leydenben megjelent második főművét, a „Discorsi e dimonstrazioni +matematiche intorno a due nuove scienze attinenti alla meccanica e ai +movimenti locali: Altrimenti dialoghi delle nuove scienze“ című +mechanikai főművét, amely eredetileg négy „nap“-ra volt osztva, de a +szerző még két napot csatolt hozzá később. Ez a munka a mechanikának és +fizikának alapvető főműve, amelyen épült föl, most már a +peripatetikusoktól megszabadított tudomány gyorsan fejlődő épülete. + +Galilei, szeretett tanítványai környezetében, 1642 januárius 8.-án halt +meg Firenzében. + +Csak kétszáz év mulva vonták vissza művének tilalmát! Mert csak 1835-ben +vették le Kopernikus, Keppler és Galilei műveit az indexről. Sok keserű +gondolat fűzhető ehhez a dologhoz, de fölösleges és jogtalan. Az idők +szelleme volt az, amely a személyes gyülölködés eszközévé szegődött s ez +ma is csak úgy van. Később Darwin tanításaival voltak így s még ma is +megtörténik, hogy vannak tankönyvbirálók, akik nem ajánlják +engedélyezésre az olyan tankönyveket, amelyek a Darwin-féle tanokat +hirdetik. Igazán nem okulnak az emberek! Maradnak mindig egyformák. + +Galilei főérdemeit a következőkben foglalhatjuk össze: + +Csillagászati megfigyelései, a távcső használata a legszebb tapasztalati +bizonyítékokat szolgáltatták a Kopernikus-féle világnézethez. Valóban +Galileinek lehet köszönni, hogy ez a világnézet olyan gyorsan +általánossá lett, fölszabadította a tudományt attól a lenyügöző +balvéleménytől, hogy a Föld a világ közepe s minden csak a Földért van +teremtve. De nemcsak a tudományoknak, hanem az egész filozófiának +fölszabadulását jelentette ez, ami aztán a szabadabb gondolkozásra, majd +a szabadságra vezetett. + +Óriási jelentőségűek azonban mechanikai eredményei is. Megmutatta, hogy +a folyton működő erő gyorsuló mozgást hoz létre, hogy erő nélkül az +anyag tehetetlen, mozgását nem változtatja. Ezeknek az alapvető +mechanikai tételeknek teljesen pontos fogalmazását azonban csak Newton +adta meg. Galilei nélkül azonban ez lehetetlen lett volna. + +S ha utána óriási léptekben fejlődött a tudomány s egyes lángelmék talán +sokkal nagyobb lépéseket is tettek, övé volt a legnehezebb lépés, neki +kellett lerázni a peripatetikusokat, az arisztoteleszi mechanika +lenyügöző tanításait, amelyektől még maga Galilei sem tudott teljesen +megszabadulni, amint molekuláris tanításai mutatják. Alig van a +tudományok történetében még egy tudós, aki annyira szerencsétlen lett +volna fölfedezéseivel és találmányaival, mint ő, mert minden érdemét el +akarták vitatni tőle. Vígasztalta azonban mindig tanítványainak óriási, +lelkes serege, akik sokszor ugyancsak keményen exponálták magukat érte s +akik állandóan megörökítették érdemeit, annyira, hogy ma a legtöbb +kérdésben világosan látunk s teljes mértékben méltányolni tudjuk +lángelméjét, nemes gondolkozását, csodálatos jó szivét és fáradhatatlan +tevékenységét. Igazi _tudós_ volt, akit csak tudománya érdekelt, igazi +tudós, akit megáldott a sors valódi ékesszólással és remek stílussal, +hogy nemcsak minden koroknak egyik legnagyobb tudományos búvára volt, +hanem egyik legnagyobb hatásu lángelméje is, aki a tudományok +történetének eddig talán legfényesebb korszakát nyitotta meg. + +_Cholnoky Jenő dr._ + + + + +Lábjegyzetek. + +[Footnote 1: Ki volt az első magyar fizikus? Uránia 1910. 12. sz.] + +[Footnote 2: Később mint író Cuvier Györgynek nevezte magát.] + +[Footnote 3: Brassai: Emlékbeszéd Bolyai Farkas felett.] + +[Footnote 4: Ezek közül egy később kultuszminiszter és több egyetemi +tanár.] + +[Footnote 5: Bolyai és Gauss levelezése.] + +[Footnote 6: Akadémiai emlékbeszéd.] + +[Footnote 7: Bedőházy: A két Bolyai p. 107.] + +[Footnote 8: Felhivás a Tentamen előfizetésére.] + +[Footnote 9: Ezt dr. Vályi Gyula professzortól tudtam meg.] + +[Footnote 10: Schlesinger: Bolyai János.] + +[Footnote 11: Beltrami munkálatai szerint egy több dimenziós euklidészi +geometria magában foglalja a Bolyai-félét.] + +[Footnote 12: Schlesinger: Bolyai János.] + +[Footnote 13: Brassai: Emlékbeszéd.] + +[Footnote 14: A Linné nevet Carolus Linnaeus nemesi rangra való +emelésekor, 1757. április 4-én nyerte. Ő maga ezt a nevet sohasem +használta, de az irodalom mindig igy nevezi őt.] + + + + +TARTALOM. + + Előszó 5 + Aristoteles 7 + Humboldt Sándor 38 + Honterus 53 + Franklin Benjámin 66 + Cuvier 83 + Bolyai Farkas és Bolyai János életrajza 98 + Carolus Linnaeus 126 + Jenner Edward 143 + Pasteur Louis 160 + Mommsen Tivadar 179 + Darwin 198 + Galilei 215 + + + + +*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 75811 *** |