diff options
Diffstat (limited to '75311-h')
| -rw-r--r-- | 75311-h/75311-h.htm | 4165 |
1 files changed, 4165 insertions, 0 deletions
diff --git a/75311-h/75311-h.htm b/75311-h/75311-h.htm new file mode 100644 index 0000000..b15720d --- /dev/null +++ b/75311-h/75311-h.htm @@ -0,0 +1,4165 @@ +<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" + "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> +<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> +<head> +<meta name="generator" content= +"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> +<meta http-equiv="Content-Type" content= +"text/html; charset=utf-8" /> +<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> +<title>Petúr meg a dinnye és más 30 humor by Andor Gábor | Project +Gutenberg</title> + +<style type="text/css"> +/*<![CDATA[*/ +body { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; +} + +h1,h2,h3 { + text-align: center; + clear: both; + line-height: 200%; +} + +h2,h3 { + margin-top: 2em; +} + +h1 span.smaller { + font-size: 75%; + line-height: 200%; +} + +p { + margin-top: 0.75em; + margin-bottom: 0.75em; +} + +body > p { + text-align: justify; + text-indent: 1.5em; +} + +p.i0 { + text-indent: 0; +} + +hr { + width: 33%; + margin-top: 2em; + margin-bottom: 2em; + margin-left: auto; + margin-right: auto; + clear: both; +} + +hr.chap {width: 65%} + +table { + margin-left: auto; + margin-right: auto; +} + +td { + padding-left: 1em; + padding-right: 1em; +} + +.pagenum { + position: absolute; + right: 2%; + color: gray; + font-size: smaller; + text-align: right; + text-indent:0; +} + +.tdr { + text-align: right; + min-width: 20% +} + +.center { + text-align: center; + text-indent: 0; +} + +.right { + text-align: right; + margin-right: 1.5em; +} + +em.gesperrt { + font-style: normal; + letter-spacing: 0.2em; + padding-left: 0.2em; +} + +.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} + +.caption {font-weight: bold;} + +.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} + +.footnotes { + border: dashed 1px; +} + +.footnote { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; + font-size: 0.9em; + text-align: justify; +} + +.footnote .label { + position: absolute; + right: 84%; + text-align: right; +} + +.fnanchor { + vertical-align: super; + font-size: .8em; + text-decoration: none; +} + +.poem { + font-size: 0.9em; + display: table; + margin: auto; + text-align: left; +} + +.poem .stanza { + margin: 1em 0em 1em 0em; +} + +.poem span.i0 { + display: block; + margin-left: 0em; + padding-left: 3em; + text-indent: -3em; +} + +ul.TOC { + list-style-type: none; + padding-left: 10%; + text-indent: -5%; + width: 70%; + text-align: justify; +} + +ul.TOC li { + margin-top: 0.25em; +} + +span.ralign { + position: absolute; + text-align: right; + right: 15%; + top: auto; +} +/*]]>*/ +</style> +</head> +<body> +<div style='text-align:center'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 75311 ***</div> +<hr class="chap" /> +<div class="chapter"></div> +<p class="center"><span class="caption-150">GÁBOR ANDOR</span></p> +<h1>Petúr meg a dinnye<br /> +<span class="smaller">és más 30 humor</span></h1> +<p> </p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">DICK MANÓ +KIADÁSA</span></p> +<p class="center"><span class="caption-small">BUDAPEST, VII., +ERZSÉBET-KÖRUT 12.</span></p> +<p class="center"><i>Az összes jogok fenntartva. A forditás joga +is. A jelenetek előadására engedélyt csak a szerző adhat: Budapest, +V., Váci-út 18. III. 13. sz.</i></p> +<p class="center"><span class="caption-small">A Nyugat nyomdája +Budapest, IX., Lónyay-u. 18.</span></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id= +"Page_3">-3-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>TETSZIK A BLÚZOM, MUCUKA?</h2> +</div> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Na, mucuka…</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Mhm?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Na mucuka.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Kérlekkérlekkérlekszépen. Mit +akarsz avval, hogy namucuka? Mi-mucuka? Ki-mucuka? Hát ugy nézek én +ki, mint egy mucuka?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Mondd, mucuka, tetszik az uj +blúzom?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi</em> (oda se néz): Tetszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Szóval tetszik?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi</em> (oda se néz): Tetszik, hagyj +élni, tetszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Mi tetszik rajt?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi</em> (oda se néz): A füle.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> A füle?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Nem a füle.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Hát?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi</em> (oda se néz): A cimpája. A +válla perece… a recehártyája… Tetszik. Mer tetszetős, mer +tetszőleges… mer… tudja nyavalya.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Vagyis nem tetszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Vagyis tetszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Csak mondd meg, ha nem +tetszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Megmondom. Tetszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Bátran bevallhatod, hogy nem +tetszik. <span class="pagenum"><a name="Page_4" id= +"Page_4">-4-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Bevallom. Tetszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Nem kell kerülgetni: nem +tetszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Tetszik. Tetszik. Tetszik. +Hipp-hipp-hurrá: tetszik!</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Nem így szoktad te azt mondani, +ha tetszik…</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Hát furulyázzam, mi? Hozassak +egy flótát, két obojt, egy pikulkát és úgy cincogjam-ciperegjem: +(utánozza a vékony hangszereket) Tecikatecikatecika blúzod. Mint +egy cinegepacsirta.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Nna, nem épen ugy…</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Tehát kürtöket kivánsz? +Trombitákat, harsonákat, pozaunokat? Azokon bőgjem, bugjam, +brekegjem: (csinálja a kezével a pozaunt és utánozza) Tetszik a +blúzod, a blúzod, a blúzod, blú, blú…</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Eszerint nem tetszik?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Eszerint? miszerint? +Aszerint, hogy mondom, hogy tetszik, aszerint nem tetszik? +Miszerint ha mondanám, hogy nem-tetszik, aszerint tetszik? Eszerint +aszerint, hogyha tetszik, akkor nem tetszik és hogyha nem tetszik, +akkor tetszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Tetszik, vagy nem tetszik?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Tetszik, te általános titkos +szerencsétlenség, te, te, te egyenlő, te községenkénti! Tetszik. De +most már direkt nem tetszik, hogy tetszik, most már az tetszene, ha +nem tetszene, mer hogy nekem tetszik, az neked nem tetszik, neked +az tetszene, ha nekem nem tetszene. Slussz, cene. <span class= +"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Hát, ha csakugyan tetszik…</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Tetszik… hallod? tetszik! Nem +volt az életben még valami, ami nekem ennyire tetszett volna. Nekem +csak ez a blúz tetszik. Én láttam a pápa őszentsége vatikáni +ünneplő biborpiros pillangós papucsát. Nem tetszett. Mér? Nem +tudom. Kérdezte tőlem a pápa: »fiam, mér nem tetszik neked az én +vatikáni ünneplős biborpiros pillangós papucsom? um gottezvillen, +mér nem tetszik?« »Eminenc, mondtam neki, vagy emerenc, vagy +referenc… én már csak ilyen ember vagyok. Nekem a szentséged +vatikáni ünneplő biborpiros pillangós papucsa nem tetszik. Nekem a +feleségem blúza tetszik.« Nekem megmutatta a Fedák az igazi, a +valódi hacacárét, az eredeti csomagolásban. Nekem nem tetszett. +Kérdezte tőlem a Fedák: »Mér nem tetszik magának az én valódi +hacacárém az eredeti csomagolásban?« Én mondtam neki: »Zsazsukám, +ih kann niht dafür, nekem a maga valódi hacacáréja az eredeti +csomagolásban nem tetszik.« Ez vagyok én, nekem nem tetszik a +Szójer Ilonka uncilija, nekem nem tetszik a Béldi Izidor +smuncilija, nekem kizárólag a feleségem pici-piros, vérbélü, +bikabőszitő blúza tetszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Bikabőszítő? Ugy?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Azt mondtam, hogy +bikabőszitő?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Azt.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Azt mondtam bikabőszitő? +Kibicsaklott a nyelvem, kificamodott, kitörte a nyakát… +<span class="pagenum"><a name="Page_6" id= +"Page_6">-6-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> A nyelved?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Hehe. Kicsuszamodott. +Bikabőszitő? Deeehogy! Tehénszeliditő! Őzike-nemesitő. Állatvédő, +mint szövetkezet.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Kigúnyolod a blúzomat.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Ki?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Nem is tagadod? Ki?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Nem ki. Ki? Azt kérdem: ki? +Mer én nem gúnyolom ki. Én a te blúzodat nagyrabecsülöm.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Pedig nem nagy.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Dehogy nagy. Kicsi. De azér +én nagyrabecsülöm. Mér? Mer tetszik nekem. Mér tetszik nekem? Mer +nagyrabecsülöm. Ez egy cirkulusz viciózusz és egy virkulusz +ciciózusz… Hagyj élni, hagyj élni, hagyj élni!</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Hát ennél sokkal egyszerübb +volna, ha két szóval azt mondanád: nem tetszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Egy szó: Tetszik. Két szó: +Nagyon tetszik. Három szó: Altfáter, geszler, harisbazár. Négy szó: +Hagyj élni, hagyj élni, hagyj élni!</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Csak arra vagyok kiváncsi, hogy +mér nem tetszik neked ez a blúz?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Mire vagy te kiváncsi?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Hogy mér nem tetszik?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Hogy mér <em class= +"gesperrt">nem</em>? Hát arra én is kiváncsi vagyok. Hogy egy ilyen +piszok mér nem tetszik nekem? Mikor tetszhetne. Egy ilyen sund, egy +ilyen utolsó vörös tepih-darab mér nem tetszik <span class= +"pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> nekem? Egy +ilyen szédületes, bődületes bóvli mér nem tetszik nekem? Egy ilyen +smink-fecni, egy ilyen mosogató-rongy-maradék mér nem tetszik +nekem? Hogy mér tetszik nekem a Svábhegy és vidéke és mér nem +tetszik ez a szemét-domb-takaró? Hogy mér tetszik nekem a fekete +szem éccakája és mér nem tetszik ez a paplan-foszlány, ez az +ágyciha? Ez a tili-tuli-hipi-hupi zászlórészlet, ez a hottentotta +kacabajka? ez az afrikai négerfőnök halottaslepedője? Ez az +őseinknek véres kardja? Ez a +szemideg-piszkáló-nevetési-inger-telep, hogy ez mér nem tetszik +nekem. Mi? Mer tetszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Na most már csak megmondtad, +hogy nem tetszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Nem azt mondtam; azt mondtam, +hogy tetszik. És itt most már minden hiába. Nekem ez a blúz, ami +rajtad van tetszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Ki beszél erről a blúzról? Én az +uj blúzomat kérdezem, ami tegnap rajtam volt. A gyermek-zöld.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi</em> (letérdel): Angyalos anyám, +cukorbogaram! (Összekulcsolja a kezét.) Nekem az is tetszik. Itt a +revolver, lőjj agyon, (odaadja) de én még ott is, a halál tövében +is azt fogom mondani, hogy tetszik. Nekem tetszik. <span class= +"pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A REKLÁM EREJE</h2> +</div> +<p>Hónapok óta szomoruan baktatok haza a Váci-uton. Nagyon undok +környék, bizonyisten nem tetszik nekem. A fejem lógni szokott +előre, de néha felkapom. Olyankor, fenn a keritésen, a szemembe +vigyorog egy ur, aki szmókingot visel és egy kereveten van kéjesen +elnyulva. Ajkán pedig ez a kérdés lebeg:</p> +<p>– Hol vette töltőtollát?</p> +<p>Mindig megütött a kérdés. Hol vettem? Kedves szmókingos ur, ott +fent a keritésen, mért kérdi ezt tőlem? Én, szégyellem bár, de +seholse vettem. Nekem nincs töltőtollam, tehát seholse vettem. Én +ceruzával irok többnyire, tollal csak akkor ha valami nagyon +előkelő embert akarok megtisztelni levéllel. De mikor tisztelek én +meg levéllel egy nagyon előkelő embert? Sohasem. Ezért nincs +szükségem még töltetlen tollra sem, hogyan volna töltöttre.</p> +<p>A szmókingos vigyori ur azonban nem hagyta magát. Ha otthon +kimentem az erkélyre, hogy hármat szippantsak a finom levegőből (a +kormot a salgótarjáni kőszénbánya hirneves Máv. zenekara +szolgáltatja), felkiabált hozzám a keritésről:</p> +<p>– Hol vette töltőtollát? <span class="pagenum"><a name="Page_9" +id="Page_9">-9-</a></span></p> +<p>És én megint exkuzáltam magamat szeliden. Hogy ne fáraszsza +magát, ne is kérdezze, ugy sem tudok a kérdésére felelni. Harminc +esztendős koromig eléltem töltőtoll nélkül, mindössze – ahogy’ +mondják – csak becsülettel; a hátralevő hatvan évemet is leélem +talán ceruzaháton. Igy én. De ő:</p> +<p>– Hol vette töltőtollát?</p> +<p>Reggel és este, délelőtt és délután. Állandóan. Ezen a héten már +azon kaptam rajta magamat, hogy valamit keresek az iróasztalomon. +Valamit, amiről csak azt tudtam, hogy nincs ott, de hogy mi ő, azt +nem tudtam. Pedig minden rajta volt. A tizenhárom ceruza, a két +tollszár, amikben rozsdás tollak vannak (mert mégis van toll +odahaza), a kis üvegtányér, amiben szivacs van, bélyegnedvesitésre, +ámbár még mindig csak primitiv módon a nyelvemmel nedvesitem a +bélyeget, a japán papirvágó fakés (angol gyártmány, furcsa +celluloid szaga van, noha fából látszik lenni), a hatalmas tőr, +amit tavaly Ősbudában vettem szenegál késmüves barátomtól, azt +hiszem husz frankért, s amiről azt mondta a leghatározottabban +Guszti, az Edizon-kávéháztól, hogy öt koronáért kapható a +Nagymező-uccában, ahol a szenegál is veszi. Két tintatartó, lila és +kék tintával, hogy legyen a cselédnek mit kiönteni az irataimra. +Továbbá a késeim, a ceruzahegyző-gépeim, amik sorban megbuktak, +mert mind nemcsak kihegyezi, hanem le is töri a ceruzát. +<span class="pagenum"><a name="Page_10" id= +"Page_10">-10-</a></span></p> +<p>Satöbbi. Minden ott volt, csak az a valami hiányzott, ami nem +volt ott. Megfájdult a fejem, ahogy megfájdul, mikor egy olyan szót +keresünk az agyunkban, amit tudunk, de ami nem jut eszünkbe. +Kimentem az erkélyre levegőzni. A szmókingos ur rám +vigyorintott:</p> +<p>– Hol vette töltőtollát?</p> +<p>Azonnal megszünt a fejem fájása, amiből az következik, hogy a +töltőtollat kerestem az iróasztalon; az volt az a valami, ami nem +volt ott. Most már magam előtt is tisztáznom kellett magamat, hogy +a töltőtoll nem is lehet ott, mert nincs töltőtollam.</p> +<p>Igy teltek a napok és sajátságosképen csaknem mindennap hiányát +éreztem a töltőtollnak. Az uccán fel kellett volna irni valamit. +Ceruzám nem volt. Persze, ha töltőtollam volna, azt magammal +hordanám. A postán egy csekket adtam föl s egy adatot lefelejtettem +róla, rá kellett irni a csekkre, azonban mind a két állami toll +kézben volt. Ennek következtében a rács előtt ujabb husz ember +gyült össze s csaknem egy órát kellett várakoznom. Igen, ha +töltőtollam lett volna, nem történik ez meg velem. Pénzt hozott a +postás (két korona kilencvenet), a tinta-plajbásza el volt törve, +kihozattam a tintát az előszobába, rádült a szőnyegre. Na ja, ha +töltőtoll… S a szmókingos ur egyre erőszakosabban tette föl a +kérdést:</p> +<p>– Hol vette töltőtollát? <span class="pagenum"><a name="Page_11" +id="Page_11">-11-</a></span></p> +<p>Beláttam, hogy jogosan kérdezi.</p> +<p>S ma reggel a vigyorgó szmókingos mellé egy még vigyorgóbb +másikat szereltek fel a keritésre. Aki ezt mondta:</p> +<p>– Nagyon meg vagyok elégedve.</p> +<p>Nagyon érdekelt, hogy mért van valaki megelégedve ebben az igen +szomoru világban s éppen a mai csuf pénzügyi viszonyok közt. A +megokolást felszegelték a munkások:</p> +<p>– Mert töltőtollamat Ciberénél vettem.</p> +<p>Más nevet irok, mert nem akarok reklámot csinálni a töltőtollas +embernek (ingyen; mivel most már tudom, hogy a reklámnak igen is +van ereje).</p> +<p>Valósággal megkönnyebbültnek éreztem magam, mikor megtudtam, +hogy a töltőtollat Ciberénél kell venni. A cim nem állt rajta a +reklámtáblán, de azonnal kikerestem a telefonkönyvből és telefonon +rendeltem meg a töltőtollat.</p> +<p>El is küldték, most itt fekszik előttem az iróasztalomon. Jó-e, +rossz-e, nem tudom, nem is fogom megtudni soha, mert most már nincs +szükségem rá, hiszen <em class="gesperrt">van</em> töltőtollam s +felelni tudok a szmókingosnak, hogy töltőtollamat én is Ciberénél +vettem.</p> +<p>Ó vágy! ó szivárvány! ó élet!</p> +<p>Mit mondjak még önöknek egyebet? <span class="pagenum"><a name= +"Page_12" id="Page_12">-12-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ELSEJÉN</h2> +</div> +<p>A férj hazajött a hivatalból, letette a kabátját, bement a +szobába, megcirógatta a feleségét, leült melléje és elkezdte a +beszélgetést.</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Itt a pénz, fiam.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> A pénz? Mi az, amit te +röviden pénznek nevezel?</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> A gázsim. Az ötszáz +korona.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Az pénz? Te azt hiszed, +hogy az pénz?</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Hát Istenem, mit higyjek róla? +Bankjegyek, aranyak és ezüstdarabok. Ezt pénznek szokták +tekinteni…</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Igen. Az angyalok odafenn. +De idelenn kár erőlködni. Ez nem pénz.</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Hanem?</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Hanem semmi. Sőt még annál +is kevesebb. Ha semmink volna, akkor legalább tudnánk, hogy mink +van. De mert ötszáz koronánk van, hát nem is tudom, hol +kezdjem.</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Az elején.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> De mikor nem tudom, hol áll +a fejem.</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> A nyakadon. Nem is áll, hanem +ül. <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= +"Page_13">-13-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Mi az? Te kómikusnak véled +a helyzetet?</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Hát milyennek véljem?</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Véld tragikusnak, különben +ne is véld, mert anélkül is tragikus. Sirni kellene.</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Méltóztassál.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Nem méltóztatom, de az én +helyemben minden más asszony elfakadna sirva.</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Fakadj el.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Ja, gorombaságok. Na igen, +hiszen az nem nehéz. Pénzt hazahozni nehéz…</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Ha egy zsákkal van, akkor +bizony nem könnyü.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Ja, cinizmus. Nem +ismeretlen már előttem. Mutatkozz be talán egy másik oldalról.</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Összesen kettő van. Mind a +kettőt ismered már.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Sajnos. Ismerem és torkig +vagyok velük.</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Az oldalaimmal? Nem rossz.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Nagyon rossz. Torkig vagyok +azzal is, hogy a szavaimnak kifacsard kezét-lábát s azt higyjed, +hogy ezzel az anyagi romlás el van háritva a fejünk felől.</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Szépen fejezed ki magad. +Anyagi romlás libog a fejünk felett? – hogy én is szépen fejezzem +ki magamat.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Igenis, anyagi romlás. Tönk +széle… Csőd… <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= +"Page_14">-14-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Csőd-közepe? mi? vagy annak is +a széle?</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Hagyd abba a +mondat-tornászatot és mondd meg nekem…</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Mondd meg, hogy mit mondjak +meg és én megmondom.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Azt mondd meg, hogyan +költsek el ebből az ötszázból nyolcszázat?</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Hüm.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Töröd a fejed?</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Nem töröm én.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Hát mit csinálsz?</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Semmit.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Vagyis nem mondod meg, +hogyan költsek ötszáz koronából nyolcszázat?</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Abszolute nem.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Mért nem mondod meg? Nem +akarod, vagy nem tudod?</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Ha azt mondanám, hogy nem +akarom?</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Az szégyen-gyalázat volna, +mert ha tudod, akkor miért ne akarnád?</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> És ha azt mondanám, hogy nem +tudom?</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Akkor tudnám, hogy tudod, +csak nem akarod.</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Várj. Zavarodik a fejem. Most +már nem tudom, hogy tudom-e, vagy nem tudom, vagy csak nem akarom +tudni, avagy nem tudom akarni… <span class="pagenum"><a name= +"Page_15" id="Page_15">-15-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> A te fejed! Erigy már a +fejeddel! (A férj fölkel és föl-alá jár.)</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Most sétálsz?</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Igen. Parancsod szerint: +megyek a fejemmel. Jó, hogy azt nem mondtad, hogy menjek a fejemen. +Mert akkor most a fejemen mennék.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Hová?</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Hát hová? Az egyetemre. Beke +Manóhoz.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Ki az a Manó? Mi a manó +az?</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Matematikai professzor. Attól +megkérdezném, hogy lehet-e ötszázból nyolcszázat elvenni?</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Tébolyult ember. Ezért te +az egyetemre mennél egy tiszteletreméltó tudóshoz?</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Valakitől csak meg kell +kérdeznem! Legjobb ha mindjárt egy szakembertől kérdezem meg.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> De nagyra vagy azzal a +szakemberekkel! Jöjjön ide, ha olyan nagy tudós. Majd én megmutatom +neki, hogy ötszázból nem lehet nyolcszázat költeni.</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Hát nem lehet?</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Nem.</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Biztos vagy benne?</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Egy kicsit.</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Akkor mit akarsz tőlem? Mért +dobod belém ezt a kérdést? Mit boritod fel a kedélyemet? Mért +gyujtod fel a lelkivilágom szénaboglyáit? S mért teszed ezt minden +elsején, minden <span class="pagenum"><a name="Page_16" id= +"Page_16">-16-</a></span> istenáldotta, azaz istenverte elsején? Te +két dolgot tudsz nagyon jól. Először azt, hogy ötszázból csakugyan +nem lehet nyolcszázat költeni; másodszor azt, hogy ötszázból igenis +lehet nyolcszázat költeni. Mióta az eszemet tudom, mindig azt +csináljuk, hogy ötszázból nyolcszázat költesz s azonnal szörnyet +halnál, ha csak egyszer, egyetlenegyszer fölmerülne egy másik +feladat.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Melyik?</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Hogy hogyan kell nyolcszázból +ötszázat költeni.</p> +<p>Az asszony elgondolkodik s aztán csendesen azt mondja:</p> +<p>– Hát ez ne is merüljön fel. Nyolcból ötöt?… Nem, ilyen +butaságra valóban nem pazarolom a drága időmet. <span class= +"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A GŐZBEN</h2> +</div> +<p>A vendég jön, fürdőköpenyben, gyékénypapucscsal a lábán, ő az +áldozat, akit meg fognak maszirozni.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Hehehe… hát itt mi van?… +hehehe… Már voltam a langyosba, a hidegbe, a melegbe, a +lagymatagba, a forróba, a forgatagba és a förgetegbe…</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Méltóztatott már lenni a +szénsavas lekvárba?</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Méltóztattam. Nagyon üde, hü +de üde!</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Méltóztatott már lenni a +lekváros szénsavba?</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Méltóztattam. Nagyon üde. +Üde hüde! Nagyon örültem, nagyon erilek.</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Akkor most következik egy kis +finom masszázs. Nagyságodat masszirolni, macérozni fogom, mint egy +rongyot.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Hehehe… Az jót tesz, mi? +Hehehe.</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Nagyon jót, nagyszerüt. +Nagyságod féllábbal már ugyis a sirban van.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég</em> (döbbenettel): Miben?</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Akartam mondani, nagyságod +féllábbal már ugyis a zsirban van. <span class="pagenum"><a name= +"Page_18" id="Page_18">-18-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Hehe. Ott igen. Zsirban +igen. Kicsit zsiros vagyok, mi? de azért egészben véve +proporcionális, mi?</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Valóban, méltóztatik +krokorcionális lenni.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Na és hogy megy az? +(Mutatja, hogy a maszázs.)</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Méltóztatik ide a deszkára +ledőlni, csak könnyedén, mint a pille. Hanyatt, vagy hasmánt. +Nagyságod választhat. Nagyságodnak választó joga van, az uj törvény +szerint.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég</em> (ledől, féloldalt, arccal a +publikum felé): Igy?</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Akár igy is.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Mi ez? Hanyatt, vagy +hasmánt?</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Egy olyan művelt középosztály, +mondhatnám: hanyahasmánt, vagy hasmahanyánt. Méltóztassék talán +kissé hanyattabban, ahogy mondják, hanyatt eleganciával.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> És most?</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Most jön a gyurka.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Gyurka? Hol itt a +gyurka!</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Most én kezdem gyurkálni +nagyságodat, de csak könnyedén, mint a pille, mint a +pillemadár.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> De ne kiclizzen… hehehe… ne +kiclizzen… nem látja a finom bőrömön, hogy kiclandós vagyok, +tschicklandisch!</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Most kenem a keblet. +<span class="pagenum"><a name="Page_19" id= +"Page_19">-19-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> A keblet kenheti, de olyan +finoman kenje, mintha vaj volna a fején. Légiesen kenje, fiatal +barátom, mint a zefir.</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Igenis kérem, ugy kenem, mint +a zafir.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Nem. Tévedés. Hallja? Nem. +Olyan finoman kenje, mint a zefir.</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Értem. Mint a kefir. És +különösen itt a zsirdomborulatoknál.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> De mért döff? Mit döff maga +engem? Mi maga? szarvasmarha? Miért öklel maga? Mért akar maga +engem a szivére öklelni?</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Pardon, csak kenem-fenem +nagyságodat.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég</em> (félig felül): Nekem nem +tetszik ez a kene-fene. Egyáltalában, im allgemejnen, mért huzza le +a bőrömet? Háziur kegyed? vagy szövetkezet? Hol itt a pillemadár, +amiről beszélt? Überhaupt: a bőrt rajtahagyni! Nem lehuzni a hasról +a bőrt. Nem szaladgálhatok egy ekkora hassal bőr nélkül. Azt +képzeli, hogy én vagyok a bőrharisnya?</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Ez jót tesz az +emésztésnek.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Emészet! emészet! Sose +eméssze magát. (Visszafekszik.) Csak enyhén… renyhén… lanyhán… +lenyhén… Csak csókdossa a tenyerével, mint a galamb a zuzát – +(kéjeleg)… halkan… piáno… pianisszimó…</p> +<p><em class="gesperrt">Legény</em> (dalol és ritmusra dolgozik): +Száj, száj, szép délibáb. <span class="pagenum"><a name="Page_20" +id="Page_20">-20-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A vendég</em> (viccel): A szájamat csak +hagyja, még az hiányzik, hogy kigyurja a szájamból a fogakat és +lerombolja azt a szép uj aranyhidat, amit a doktor Kratohvil most +épitett…</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Nagyságodnak hid van becses +szájában?</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég</em> (viccel): Van. De csak egyik +parttól a másikig. Lánchid. Sőt. Ferenc József-hid. Gérokk-hid. +Eljöhetne hozzám hidvámszedőnek, ahelyett, hogy itt knédlit dagaszt +az emberekből.</p> +<p><em class="gesperrt">Legény</em> (üvölt): Start! (És egy iramot +vesz.)</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég</em> (megrémül): Óvás! Halt! +halt!</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Csendet kérek +nagyságodtól.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Megállni! Kiszállok!</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Csendet kérek +nagyságodtól.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Megállj! Pihenj! Vigyázat! +Nicht stürzen! Mázolva!</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Csak még egy pár taktus, +nagyságod.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Hagyja abba! Az én hasam nem +tánciskola.</p> +<p><em class="gesperrt">Legény</em> (trombitál): Trattatata!</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég</em> (döbbenettel): Mi az, az +Isten szent szerelmére, mi az?</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Most jön a lovasroham! Hajrá! +hajrá! Előre! Üsd-vágd, nem apád (gyurja).</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Elég! Eláll! Rendre! +Bitorló! Hazaáruló! Maga azt hiszi, hogy én velem balkáni háborut +játszhat? hogy velem nikitázhat? hogy maga egy +öttörökötgörögötdögönyöz? Hogy én <span class="pagenum"><a name= +"Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> egy csatatér vagyok és maga +egy fujó paripák, aki vágtat a holttestemen át, száguldani a +kivivott diadalra s otthagyni el engemet összetiporva, hogy itt +szedjék össze elszórt csontomat, ha majd jön a nagy temetési nap?… +Ká spúr! Maga lehet egy gyurka és lehet én tőlem egy györgy, de +engem nem gyur és nem gyür és nem döfölész és nem dömöcköl. +(Ledönti a maszirozó ágyra a legényt és ő kezdi gyurni.)</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> De nagyságod!</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Most jön a gyurka, most jön +a kene-fene, most jön a fészkes fene, most jön a lovas-roham és a +gyalog-zivatar.</p> +<p><em class="gesperrt">Legény</em> (elhaló hangon): Segitség!</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Várjon, várjon, most jön még +a pillemadár. Majd adok én magának pillemadarat! <span class= +"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>PALIZANDER</h2> +</div> +<p>Határozatba menvén, hogy az ebédlő nem állhat üresen, tehát +legalább is egy asztalt és hat széket kell venni bele, elindultam a +Teleki-térre, ahol az ilyesmi a legalkalmasabban beszerezhető. Én +ugyan amellett voltam, hogy tizenkét szék kell, de ellenfelem azt +mondta, hogy az fölösleges, ha annyi vendég jön, hogy hat szék már +kevés, akkor ugyis jobb, ha fölakasztjuk magunkat az +ebédlőcsillárra, amely kovácsolt vasból való erős jószág s legalább +hat személyt elbir, adott esetben. A Teleki-térre villamoson +mentem, de már előtte egy sarokkal leszálltam, hogy olybá tünjek, +mint egy ártatlan járókelő, akit csak véletlenül visz arra az utja. +Olvastam, hogy igy kell tenni, egy elemi iskolai olvasókönyvben, +Tömörkény István »Lóvásár« cimü novellájában. Általán igyekeztem +ahhoz tartani magamat, amit ott kitünő társunk mond, ő ismeri a +néplelket és a nép: nép, a Teleki-téren épen ugy, mint Szögedön a +Buza-téren, föltéve hogy ilyen tér van ott. De hogy Debrecenben +van, arról biztos tudomást szereztem.</p> +<p>Ártatlan arccal értem tehát a Teleki-térre és végigmentem azon a +soron, amelyiken egyetlen butorkereskedő sincs, hogy, ravaszul, +onnan kerüljek vissza arra a sorra, amelyiken igenis vannak +butorárusok, <span class="pagenum"><a name="Page_23" id= +"Page_23">-23-</a></span> sőt kizárólag csak azok vannak. +Igyekeztem elfogulatlan és kedélyes lenni, ami, jórészben, sikerült +is, ugy hogy, mire a butorosokhoz értem és megálltam az első bolt +előtt, ezen szavakkal »ebédlő-asztal és hat szék«: az árus rám se +nézett s csak ugy félfogról vetette oda:</p> +<p>– Az attul függ, van-e vevőszándéka az urnak.</p> +<p>Igy mondta: »az urnak«, ami mégis kissé tultanyaiasan zengett +nagyságosurhoz szokott fülemnek.</p> +<p>– Van, – mondtam – van. Ugy nézek ki, mint akinek nincs +vevőszándéka?</p> +<p>Ezt kérdeztem s hosszabb bocsánatkérő magyarázatot vártam. De a +válasz röviden ez volt:</p> +<p>– Ugy.</p> +<p>– Mindegy. Mégis vevőszándékom van.</p> +<p>– Mi tetszene?</p> +<p>– Ebédlő-asztal, hat szék.</p> +<p>– Az van. Milyen kell?</p> +<p>– Jó.</p> +<p>– Uj?</p> +<p>– Régi.</p> +<p>– Régi nem jó.</p> +<p>– Nem jó? Miért nem jó?</p> +<p>– Mert régi.</p> +<p>– De a régi olcsó legalább?</p> +<p>– Nem. Drága.</p> +<p>– Miért drága?</p> +<p>– Mert régi. <span class="pagenum"><a name="Page_24" id= +"Page_24">-24-</a></span></p> +<p>Ez elég röviden volt megmondva. Tovább nem is igen akart +tárgyalni velem az elárusitó. Ott álltam és zavarban voltam, de ő a +világért ki nem segitett volna a zavaromból. Nekem kellett fölvenni +az elejtett fonalat:</p> +<p>– Jól mehet maguknak.</p> +<p>– Istennek hála.</p> +<p>– Hogy a vevővel ilyen röviden…</p> +<p>– Asztal és hat szék?</p> +<p>– Az.</p> +<p>– Akkor arról beszéljünk. Ciprusfa?</p> +<p>– Nem tudom, mi az.</p> +<p>– Az uriosztály tudja. Kőrisfa?</p> +<p>– Nem. Na. És nem iharfa és nem juharfa.</p> +<p>A boltos megint befagyott.</p> +<p>– Hát? – kérdeztem én.</p> +<p>– Az ur viccelni akar, nem venni.</p> +<p>– Venni akarok, nem viccelni.</p> +<p>– Kell palaszander?</p> +<p>– Pali – mondtam én.</p> +<p>– Pala – mondta ő.</p> +<p>– Pali – ismételtem makacson.</p> +<p>– Akkor hagyjuk – felelte ő és hozzákészült, hogy rágyujtson egy +szivarra. Ez már boszantott. Az is, hogy ugy ragaszkodott a +palizander rossz kiejtéséhez, az is, hogy tiszteletlenül szivarra +mert rágyujtani. Ugy tettem, mint aki menni akar. De mindjárt +láttam, hogy baj lesz, ez a közönyös ember el enged menni. Megint +kapitulálni kellett: <span class="pagenum"><a name="Page_25" id= +"Page_25">-25-</a></span></p> +<p>– Na, jó lesz az is.</p> +<p>– Mi? – kérdezte ő, vagyis azt akarta, hogy megalázzam magam és +kimondjam az ő szavát. – Mi?</p> +<p>– A palaszander.</p> +<p>– Akkor tessék velem jönni a raktárba.</p> +<p>És kulcsokat vett és elindultunk. Ő ment elől. Áthaladtunk egy +nagy udvaron, meg egy kis udvaron, akkor két középudvaron és kint +voltunk az utcán.</p> +<p>– Ejnye, – mondtam – ilyen messze van?</p> +<p>– Visszamehetünk – felelt a butoros.</p> +<p>– Miért mehetünk vissza?</p> +<p>– Mert nem muszáj nekem eladni a butort.</p> +<p>Komoran ment tovább. Át egy keresztuccán, aztán hosszába egy +uccán és megint keresztbe egy uccán.</p> +<p>– Messze van a raktár a bolttól?</p> +<p>– Nincs – mondta ő. – A bolt van messze a raktártól.</p> +<p>Megérkeztünk a negyedik uccában egy ház elé és egy vasajtó elé. +A vasajtót kinyitotta és leindult a lépcsőn. Rettenetes magasságu +lépcsők voltak. De már lent volt.</p> +<p>– Borzasztó lépcsők – szóltam én, még fönt.</p> +<p>– Akkor ne tessék lejönni.</p> +<p>– Hogy nézzem meg a butort?</p> +<p>– Sehogy.</p> +<p>– Látatlanba nem veszek.</p> +<p>– Nem is kell. Ki mondta, hogy vegyen az ur? <span class= +"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span></p> +<p>Lementem. A butoros petróleumlámpát vett a kezébe és a homályos +távolságok felé indult. A petróleum füstölt.</p> +<p>– Füst – mondtam, most már egy kicsit bátortalanul.</p> +<p>– Füst, persze – vágott rá ő. – De az ur segithet rajta.</p> +<p>– Hogyan?</p> +<p>– Ugyis olyan vicces ember. Kitalálhatja a füstnélküli +petróleumot. Itt a palaszander.</p> +<p>És megállt, mert a palizander-osztályhoz értünk. Megnéztem a +butort.</p> +<p>– Ez régi?</p> +<p>– Nem. Ez uj.</p> +<p>– De én régit akartam.</p> +<p>– Az lehet. De ez mégis uj.</p> +<p>– Hol a régi?</p> +<p>– A muzeumba. Palaszanderba nincs régi.</p> +<p>– Hát hová teszik, mikor régi lesz?</p> +<p>– Kidobják.</p> +<p>Nem volt ugyan szándékom, hogy az ócskástól vegyek uj butort, de +már nagyon meg voltam törve.</p> +<p>– Ez olcsó?</p> +<p>– Nem.</p> +<p>– Miért?</p> +<p>– Mert uj.</p> +<p>– Az előbb azt mondta…</p> +<p>– Azt, azt, de ez palaszander. A palaszanderbe megforditva van. +<span class="pagenum"><a name="Page_27" id= +"Page_27">-27-</a></span></p> +<p>– Itt az uj a régi?</p> +<p>– Nem. Itt a régi nem uj.</p> +<p>Ott, a sötét pincében, vörös butoroktól, fekete sötétségtől és +zöld petróleumfüsttől körülvéve ez nagyon rejtélyesnek hangzott. +Nem gondolkodtam rajta. Megkérdeztem a butor árát.</p> +<p>– Százhusz…</p> +<p>És még mielőtt kinyithattam volna a számat:</p> +<p>– … forint. Százhusz forint. De nem muszáj megvenni. Mehetünk +is.</p> +<p>– Egy asztal és hat szék! Százhusz forint?</p> +<p>– Igen. Hat asztal és egy szék még drágább volna. Töltjük az +időt.</p> +<p>Láttam, hogy minden hiába. Megalkudtam százhusz forintban (ezt +csak azért mondom, hogy az »alkudni« igét használhassam) és mentünk +vissza a boltba. Ott lefizettem a százhusz forintot.</p> +<p>– Hová parancsolja a nagyságos ur?</p> +<p>Megmondtam a cimemet, bucsuztam, de ugy észlelvén, hogy már +nagyságos ur lettem, erre a kérdésre bátorodtam:</p> +<p>– Mondja, miért olyan méregdrága ez a butor?</p> +<p>– Mert palaszander.</p> +<p>Felhasználtam az alkalmat.</p> +<p>– Pali.</p> +<p>– Hagyja már, nagyságos ur – mondta a boltos és barátságosan a +vállamra tette a kezét. – Pala az, nagyságos ur. A butor az pala. +Aki megveszi, az a Pali. <span class="pagenum"><a name="Page_28" +id="Page_28">-28-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A FEHÉR NÉGER</h2> +</div> +<p>Ezelőtt két évvel járt Budapesten az állatkertben egy néger, aki +fehér volt; ez volt a neve: Ama, a fehér néger. A néger elment, ez +a jelenet ittmaradt.</p> +<p><em class="gesperrt">A családapa</em> (sétapálcával, keztyüben, +cilinderrel a fején): Na, induljunk, induljunk, gyerekek.</p> +<p><em class="gesperrt">A gyerek</em> (a mamához): Hova megyünk, +mamuka?</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya</em> (a férjhez): Hova megyünk +papuka?</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Hová? hová? A tejutra! Hová +mennénk?</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Ép azt kérdem.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Hát hova megy egy tisztes +pesti polgár vasárnap?</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Hát hová?</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Az állatkertbe.</p> +<p><em class="gesperrt">A gyerek:</em> Hála isten, hogy már kint +van. Éljenek az állatok! Éljen a papa!</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Tiszteletlen gyermek. Ne +emlitsd az állatokkal egy szinvonalon atyádat.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa</em> (jóságosan): Csak hadd a +gyereket. Én nem sértődök meg. <span class="pagenum"><a name= +"Page_29" id="Page_29">-29-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">Az anya</em> (haragvóan): Te nem. De az +állatok.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Riza, Riza. Ez megint kezdete +valaminek?</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Nn… nem. A vége.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Hát legyen is vége. Kezdd +mingyárt ugy, hogy vége is legyen.</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Hát vége.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Na, ne kezdd!… Inkább vedd +fel, cunus, a fehér ruhádat és az állatkertben megnézzük a +négert.</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Éppen!</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Mé-mé-mér’ mondod te, hogy +éppen?</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Hogy az egész világ rajtam +röhögjön. Éppen egy négert megyek megnézni fehér ruhában.</p> +<p><em class="gesperrt">A gyerek:</em> Igaza van.</p> +<p>Az apa! Fogd be. (Oda se néz.)</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Inkább fölveszem a fekete +ruhámat a frézzel.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Jó, vedd föl a fekete ruhádat +a frázzal, csak gyerünk, gyerünk, gyerünk. Mert okvetlen meg kell +nézni azt a fehér négert.</p> +<p><em class="gesperrt">A gyerek:</em> Ujjé! fehér néger.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa</em> (oda se néz): Fogd be.</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Adolf. Nem vagyok abba a +hangulatba.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa</em> (kinosan): Milyen hangulatba? +<span class="pagenum"><a name="Page_30" id= +"Page_30">-30-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Az én életem nem olyan +rózsás. Nekem te ne mondd, hogy fehér néger.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Hogyhogy hogy ne mondjam, hogy +fehér néger?</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Nekem csak mondd a négert +ugy, ahogy a jó isten megteremtette.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Ugy mondom. Fehér néger.</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Velem ne élcelj.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Élcelek? én élcelek? Ez +abszolut nem élcelet. Hát nem láttad a plakátot, amelyiken az áll, +hogy <em class="gesperrt">Ama</em>, a fehér néger?</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Ne folytasd, ne nagyon +folytasd. Ha nekem nincs is az a müveltségem, azért én tudom, hogy +<em class="gesperrt">Ama</em>, az nem egy néger, hanem egy mutogató +névmás.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa</em> (legyint): Igen, igen, +<em class="gesperrt">az</em> egy névmás, de <em class= +"gesperrt">ez</em> egy más név!</p> +<p><em class="gesperrt">A gyerek:</em> Igaza van. Ahol igaza van, +ott igaza van.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa</em> (oda se néz): Fogd be. +(Odanéz.) Haladéktalanul fogd be, vagy lepényre pofozlak.</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Ugy! Most csak brutalizáld a +gyereket. Igy van ez, ha egy atya nem áll hivatása magaslatán és +anekdótákat mond egy serdületlen gyerek jelenlétében.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> De anyuskám! Esküszöm a +boldogult keresztanyád sirjára.</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Hihhetetlen. Belevonja a +keresztanyám szentemlékü sirját egy ilyen aljas vitába. +<span class="pagenum"><a name="Page_31" id= +"Page_31">-31-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">Az apa</em> (türelmetlenül): Hát jó, a +kalácsára esküszöm.</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> A kalácsára?</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Igen. A térde kalácsára.</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Arra?</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Arra. Amarra. Ki akarok menni +az állatkertbe és meg akarom nézni a fehér négert.</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Szóval ragaszkodol ehhez a +buta vicchez?</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Melyikhez?</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> A fehér négerhez.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> <em class="gesperrt">Én</em> +nem ragaszkodom. A néger ragaszkodik.</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Mondd csak, kérlek, mi az a +néger?</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Mit tudom én? Egy tábornok. +Vagy egy viharágyu. Egy néger, az egy néger.</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Vagyis az a néger: egy +néger.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Igen, igen: egy néger.</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya</em> (határozottan): Akkor fekete. +Ha néger, akkor fekete. Vagy fehér?</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa</em> (boldogan): Igen-igen. Éppen ez +az, hogy fehér.</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya</em> (határozottan): Akkor nem +néger. Ha fehér, akkor nem néger. Csak nem akarod azt mondani, hogy +én néger vagyok?</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Te! <em class= +"gesperrt">Én</em> azt mondtam, hogy <em class="gesperrt">te</em> +néger vagy?</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Azt mondtad. Azt mondtad, +<span class="pagenum"><a name="Page_32" id= +"Page_32">-32-</a></span> hogy ami fehér, az néger. És én mégse +vagyok néger. Érted?!</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> De cunus, értsd meg már, hogy +miről van szó!</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Éppen azt akarom. Svarc auv +vejsz tudni akarom, hogy fehér-e vagy fekete?</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Ahogy vesszük.</p> +<p><em class="gesperrt">A gyerek:</em> Höhöhö.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa</em> (némán ránéz, megrázza a +fejét): Ahogy vesszük. (Még egyszer ránéz.) Ahogy vesszük. +Amennyiben néger, annyiban fekete, de amennyiben fehér…</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Annyiban nem néger.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> De értsétek meg angyalkáim. +<em class="gesperrt">Ez egy természeti tünemény.</em></p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Höhöhö.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa</em> (a gyerekre néz): Mit +csinálsz?</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> <em class="gesperrt">Az</em> +semmit. <em class="gesperrt">Én</em> kacagok.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa</em> (a gyereket kérdi): Min +kacagsz?</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> A természeti tüneményen +kacagok. Micsoda természeti tünemény egy néger általában és +speciell egy néger, aki nem fekete? Egy fekete, aki fehér? Akkor te +is egy természeti tünemény vagy.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa</em> (fölemeli fenyegetően az +ujját): Riza. Riza. Mért volnék én egy természeti tünemény?</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Mert te is fehér vagy és +mégse vagy fekete. Vagy talán azt mondod, hogy fekete vagy? Mert +<em class="gesperrt">te</em> képes vagy arra is. Egy ember, +<span class="pagenum"><a name="Page_33" id= +"Page_33">-33-</a></span> aki azt mondja, hogy a néger nem fekete, +az képes azt is mondani, hogy a fehér nem fehér, vagy hogy a fekete +nem fekete, vagy hogy a fehér fekete, vagy hogy a fekete fehér…</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> De ki mondta! Én egy percig se +állitottam, hogy a fehér nem fekete, vagy hogy a fekete nem fehér, +vagy hogy ami fehér, az nem néger, vagy hogy a néger fekete…</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Akkor mit akarsz?</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Én semmit. De te rámtámadsz, +mint egy fekete haramia.</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Mi-a?</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa</em> (fejetlenül): Hekete haramia. +Én csak azt mondtam, hogy az a féger… illetve az a héger… +(Abbanhagyja, mert reménytelen.) Na igen. (Esedezve.) Drága kicsi +csillagocskám, idehallgass, hiszen olyan egyszerü. Ha a kávéházban +hozatsz egy feketét…</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya</em> (könyörtelenül): Akkor az +fekete.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa</em> (rimánkodva): Hát ne igy +vegyük. Vegyük ugy, hogy ha a kávéházban hozatsz egy fehéret…</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya</em> (kegyetlenül): Akkor az +fehér.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa</em> (esengve): Riza. Kibeszélni! Ha +hozatsz egy fehéret és azt mondod, hogy legyen benne sok fekete. +(Örömmel.) Ez az! igen, ez az…</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya</em> (kajánul): Te szerencsétlen! +Akkor az egy fehér néger? Akkor az egy kapuciner! Te képes vagy +bemenni egy kávéházba és <span class="pagenum"><a name="Page_34" +id="Page_34">-34-</a></span> rendelni nekem egy négert, habbal és +két kocka cukorral. (Imperative.) De hogy én abból egyem, abból te +nem eszel. Azt <em class="gesperrt">te</em> iszod meg. Belőlem nem +csinálsz emberivót. Én nem leszek egy hanibál.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Kanibál!</p> +<p class="center">(Keresztbe rohannak a szobában fel és alá.)</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Nekem hiába kanibálsz!</p> +<p><em class="gesperrt">A gyerek:</em> Pszt! Stén blejbn!</p> +<p class="center">(Mindaketten megállnak és egyik jobbról, a másik +balról ragadja meg a gyereket)</p> +<p><em class="gesperrt">A gyerek:</em> Mielőtt széjjeltépnétek, +mondjátok meg, hogy fehér-e vagy fekete? <span class= +"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>VASÁRNAP</h2> +</div> +<p>Két óra elmult, mindenki megebédelt, az uccán rozmarinszagu +cselédek és bajuszpödrő-szagu mesterlegények. Mindenki boldog: +munkaszünet van. Fülledt meleg, ólomnehéz levegő, az égen fekete +felhők sürüsödnek, de már tizenkettő óta. Nem tudja rászánni magát +az eső, hogy essen. Két öntözőember jön, csikos egyenruhában, sapka +a fejükön, a sapka mellé egy-egy szál rózsaszin virág van dugva. Az +egyiknek a vállán egy nagy rézcső, a másiknak a vállán az öntöző +gumi- vagy vászonkigyó, amelyiknek a végén kupak van, amiből +kispriccel a viz. Az öntöző-emberek fiatal és vidám legények, de e +pillanatban rosszkedvük van, egészen rossz. Hogyne. Vasárnap +délután. És nekik öntözési inspekciójuk van, végig kell locsolniuk +ezt a ronda Váci-utat. Mi mindent lehetne csinálni ehelyett, +például a ligetben, a ringlispilek körül, esetleg az Angol parkban +is, ámbár oda már elég nagy a belépti. Még lány is kerülne s igen +kitünően lehetne végezni ezt a gyönyörü vasárnapot. Na igen, de ha +spriccelni kell.</p> +<p>Megállnak a kövezetnek annál a darabjánál, amelyen egy kis +vastábla van. Azt felcsapintják, hogy hozzálássanak a munkához. +Közben följebb <span class="pagenum"><a name="Page_36" id= +"Page_36">-36-</a></span> tolják a homlokukról a sapkájukat, +megvakarják a fejüket. Az egyik fölnéz az égre, a másik ezt +mondja:</p> +<p>– Az istenit. Eshetne.</p> +<p>Igen, eshetne, mert a felhők feketék és csakugy lóg belőlük az +eső. De ha egyszer nem esik. Nem kezdik el a spriccelést, látni +rajtuk, hogy az esőt várják. Inasgyerek megy el mellettük, mingyárt +észreveszi, miről van szó és odaszól az öntözőknek:</p> +<p>– Gyerünk csak. Lehet már kezdeni; nem lesz itt eső +karácsonyig.</p> +<p>– Kuss – mondja az egyik öntöző és a vállán lógó gumikigyóval +utána legyint a gyereknek.</p> +<p>A gumikigyót ugyanis nem csavarták még rá a rézcsőre. Hátha. +Hátha elered az eső. De nem ered el. Rá kell csavarni a kigyót a +rézcsőre. De azt a csákányforma vas-szerszámot, amivel a vizet +kinyitják, még most sem forditják el. Hátha. Hátha nem lesz rá +szükség.</p> +<p>A villamos váltó-igazgatója, a gyerek, akinek szintén nincs +vasárnapja, nézi a szenvedést és veleérez a két pehhes +spriccelővel. Szól is:</p> +<p>– Mingyár esik. Egy félórába se tart.</p> +<p>Ezt ugyan a jóakarat diktálta, de, mert egyelőre nem esik még, +az öntözők ezt is gunyosra magyarázzák, s az egyik megadja rá a +választ:</p> +<p>– Kuss.</p> +<p>A másik elforditja a csákányt, az egyik irányitja a csövet: +<span class="pagenum"><a name="Page_37" id= +"Page_37">-37-</a></span></p> +<p>– Srr! – mondja a viz, ahogy kidugja az orrát a gumikigyó +szájából.</p> +<p>– Hoa-hopp! – mondja a csővezető lagymatagon, inkább +szokásból.</p> +<p>Azonban az öntözés csak ugy átabotába történik, nagy fehér +darabok maradnak a kövezeten szárazon. A spriccelő nem céloz, nincs +kedve, boszuságában oldalba spricceli a villamoskocsit. Nem árt +neki, lakkozva van.</p> +<p>Lanyhán felöntözik még a lábuk közvetlen környékét, vigyázva – +mégis vasárnap van – hogy a cipő el ne vizesedjék, a csákány +elcsendesiti a vizet, megint a vállukra vetik a rézcsövet és a +gumikigyót. Mennének is tovább.</p> +<p>De sárga villám pislant el a házak felett, az ég megdördül és +kövér cseppekben hullani kezd az eső.</p> +<p>A spriccelők állnak, kicsit már boldogan; nézik, hogy elég +kiadós lesz-e? Lesz. Néhány perc alatt fel van öntözve az egész +Váci-ut. Több nem is kell. Cső és gumikigyó nélkül csinálja az +isten, de, meg kell hagyni neki, egész jól csinálja.</p> +<p>Fajeramt. A spriccelők ragyogó arccal baktatnak odébb. Lehet már +a ligetbe menni. Nagyszerüen lehet, mert az eső még esik, de a nap +ott bujkál már az egyik nagy gyárkémény felett.</p> +<p>A villamos-igazgató, a gyerek, önérzetesen kiabál utánuk:</p> +<p>– Na ugy-e, megmondtam! <span class="pagenum"><a name="Page_38" +id="Page_38">-38-</a></span></p> +<p>A spriccelők visszafordulnak és igen kedvesen mondja a +rézcsöves:</p> +<p>– Fogd be.</p> +<p>A gumikigyós kiegésziti:</p> +<p>– A pofád.</p> +<p>És eltünnek a szemem elől. <span class="pagenum"><a name= +"Page_39" id="Page_39">-39-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A LAPDA-ÉPOSZ</h2> +</div> +<p>Részlet akármelyik napilap elmult vasárnapi sportbeszámolójából. +Az esemény, amelyről szó van – hogy mindenki megértse, ideirom – +magyarjaink győzelme az osztrák ármány ellen a bécsi Hend and Fiess +football-egylet pályáján. Magyarjaink (rózsák fakadjanak lábaik +nyomán!) 4:1 arányra verték a bécsieket. A magyar kaput Zsák védte. +Zsák. Zsák. Zsák. Zsák. Zsák. Zsák. Zsák.</p> +<p class="center">(Kezdődik:)</p> +<p>… Bömböletes éljen reszketteti meg Vindobona kék egének +aranyszárnyu kapuit. A mieink jönnek. Nyurgányi fiuk, mindmegannyi +ugyanannyi; daliák a szó leghizelgőbb értelmében. Ikrás lábuk a +földet éri, combjuk közvetlenül az al-szár felett következik, +melyen a csodadomboru mellek foglalnak helyet, fejük legfelül +göndörödik. Sok édes női szem dobban meg a délceteg leventék +láttára. Borbás, a kapitány lendül az élen, kezében bodorodó +háromszinü zászlót csókolgat a vasárnapi zepfir.</p> +<p>– Ez Borbás! – suttogják a beavatottak és szájról-szájra röppen +a hir:</p> +<p>– Ez Borbás!</p> +<p>S bizonyos megnyugvás hegedül bele halkan <span class= +"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> a +szivekbe. Itt, honunk határitól háromszázharminc kilométer +távolságban, itt, ahonnan messze kell utazni, mig az ember hegyet +láthat, itt oly jól esik tudni, hogy Borbás izomzatában fekszik +nemzetünk becsülete; több: országunk mentsvára; több: minden és +semmi!</p> +<p>És ahogy kint vannak a zöld gyeppel boritott végtelen sikságon, +a biró is kiszökell.</p> +<p>– Go on! For ever! What is news! Daily Graphic! Leslies Weekly! +– hangzik a buzditó szózat a mi hőseink, a mi népünk válogatottjai +felé.</p> +<p>A biró könnyedén csettint nyelvével. Mint megannyi szarvasünő +inalnak a magyarok. Közepütt a lapda. Egészen gömbölyü. A +half-center offside-ot lő, puha árnyalással. Kerekes Izsák, a +bal-back, ápolja a lapdát, csavaros lábrángással széditi +ellenfeleit, akik nem birják az iramot. Most Kőmives Kelemen rohan +fel, simitott és csiszolt billentyümenettel. Már-már mintha, de +mégsem. Az égre komor viharfelhők szenderednek. A szinhely áttételt +szenved, a játék a magyar kapu elé torlad.</p> +<p>Ki áll magyarok kapujában? Ki áll amott a szirttetőn? Ki vagy te +bánat embere? Ki az, mi az, vagy ugy? Igen, ez a hatalmas Zsák, a +pöttön gyerek, akit kultuszminiszteri engedélylyel váltottak ki az +elemi iskola I c) osztályából, melyet tavaly kellett volna +diadalmasan elvégeznie. Zsák áll a kapuban, a kapu zsákban áll s az +áll a zsákban kapu, mig a kapu az állban zsák. Tébolyitó gondolat. +<span class="pagenum"><a name="Page_41" id= +"Page_41">-41-</a></span> Gondolatzsák, eszmezacskó. Ez a kis +gömböc, aki duda gyanánt magaslik ki a hórihorgas kapuból, ledobban +a lapda elé, mely már a hálót surolja homlokával; meglátni és +megszeretni egy pillanat műve volt, mert a lapda jobbról pöndörült +és balra dürgött, de láthatólag a tangens irányában akart +cölöpölni. Emberére akadt azonban Zsákban. Ez a sudár óriás sivó +fenevadként vetette magát a görgetegszerü lapdára. Percekig +tusázott vele, tuslakodott benne, tuskározta azt. A lapda hörgött +és harácsolt, de Zsák lebirkózta őt. A napóleoni hadjáratok óta, +aki pedig négy piramidolról tekintett alá az évezrek sivatagába, +nem látott ilyet a tribünök közönsége:</p> +<p>– Hurrá! – harsant fel az ajkakon s fölzendült a jól ismert +futballvers, amely játszi kedvteléssel ösztökéli a mi +zsákunkat:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Zsák hátán fót +(fault),<br /></span> <span class="i0">Kibe tü sose vót +(vault)…<br /></span></div> +</div> +<p>S utána többen ezt énekelték kipirult arccal:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Elszakadt a zsák,<br /></span> +<span class="i0">Kiömlött a mák,<br /></span> <span class= +"i0">Azér’ ugat a kis pudli,<br /></span> <span class="i0">Mert +nincs máma mákos nudli.<br /></span></div> +</div> +<p>Zsák mámorittasan rugta oldalba a lapdát, ugy hogy az nyüvitett +a fájdalomtól. A mieink pedig a jobbközépen már vitték is azt. +Egyre közelebb, mindegyre közelebb. E rovat nem alkalmas a +föllengző költői leirások eszközölhetésére. De <span class= +"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> lehetetlen +nem vázolnunk e pillanatot, melyet vázolnunk lehetetlen. Majom Pali +ment elül, mögötte Érc Barnabás és Kohn Arnold futottak, nem futás +volt e futás, hanem a szárnyszegett sas zuhanó mozgalmassága. +Tintalusz Hebrencs a box-calf csatár, diktálta a speedet, mely +mihamarabb észvesztő orkánná sebesedett. A másodperc tört részei +alatt másfél méterrel a mieink már ott voltak az osztrák fonadék +előtt, mely bevehetetlennek látszott. Szilaj Manó azonban +sevró-lakk métercentnerünk szuronyt szegezve öblögetett a kapu +felé. A lapda hármat trendelizett és Tinódi Sebestyén széles +ecsetkezeléssel helyezte el az osztrákok világot jelentő +deszkáján.</p> +<p>– Never Mór! – hömpölygött a lelkes üdv magyarjaink felé. +Egyesek Zsákot kapták vállaikra, mások Zsákot emelték a magasba, +ismét mások Zsákot ünnepelték s voltak olyanok is, akik Zsákkal +ajkukon mentek a küzdelembe:</p> +<p>– Vagy ezzel, vagy ezen, – szóltak az anyák s büszkén mutatták +meg fiaiknak, hogy mi egy magyar Zsák.</p> +<p>Half-time.</p> +<p>A fiuk gőzölgő pirkadással fogyasztották rövid reggelijüket. +Kiküldött munkatársunk azonnal felkereste Zsákot öltözőjében. A +sarokban feküdt, mint egy Zsák. Munkatársunkat azonnal +megszólitással tüntette ki:</p> +<p>– Még sok dolgunk lesz a második félidőben <span class= +"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> – mondotta +és intett munkatársunknak, hogy haladék nélkül távozzék, mert +láb-in-izomzati pótgyakorlatait óhajtja elvégzendő tréning +szempontjának alapjából.</p> +<p>Igy folyt le a második idő is. De mért folytatnám? Akik ott +voltak, sosem fogják elfelejteni a pillanatot. Akik nem voltak ott, +sosem fogják elfelejteni, hogy ott voltak és nem felejthetik el, +amit elfelejtettek. Mégcsak Zsákról kell néhány egyszerü szóval +megemlékeznem. Csodákat müvelt és finom tónusai a +legelkényeztettebb gurmandot is kielégitették. Megdöbbentő +ékesszólással végezte munkáját s szédületes fortékat és +fortisszimókat fogott a lapda hurozatán. Lehetetlen meg nem +állapitani róla, hogy Zsák ma klasszist képez és pedig legjobbjaink +sorában, Munkácsy Mihálylyal, Sauer Emillel és Szentjóbi Szabó +Lászlóval egy napon emlithető.</p> +<p>E vázlatos és száraz jelentés után lapunk olvasói holnap kapják +a részletes beszámolót. Eredmény 4:1, a józan ész rovására. +<span class="pagenum"><a name="Page_44" id= +"Page_44">-44-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>NYUGALOM</h2> +</div> +<p class="center">(A férj ül az asztalnál és levelet ir. A felesége +nézi, mig meg nem szólal.)</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Na és most mit csinálsz?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Én most szép nyugodtan egy +levelet irok. Amit ugyan magadtól is kitalálhattál volna, mert egy +ember, akinek toll van a kezében és levélpapir van az orra alat, az +az ember biztosan nem tenniszezik és biztosan nem is biliárdozik, +hanem minden valószinüség megvan arra, hogy az az ember levelet ir. +Máskor mást feleltem volna neked, de mióta elhatároztam, hogy szép +nyugodt ember leszek, azóta akármit kérdezhetsz és én akármire +felelek.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Kinek irsz?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> A Bródbejszer Jánosnak irok, +aki tegnap a kávéházban pofonvágott.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Kit?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Kit? Engem.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> És te visszavágtad?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Nem; ha tegnapelőtt vágott +volna pofon, akkor standepé visszavágtam volna, de amióta +elhatároztam, hogy szép nyugodt ember leszek, azóta nem vágtam +vissza, hanem szépen <span class="pagenum"><a name="Page_45" id= +"Page_45">-45-</a></span> nyugodtan megirom neki, milyen helytelen +és illetlen az, hogy ő engem pofonvágott.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Kár, hogy nem tegnapelőtt vágott +pofon.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Miért kár?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Mert tegnapelőtt visszavágtad +volna és tegnap nem történt volna meg veled az a szégyen, hogy egy +Bródbejszer mir-nix-dir-nix pofonvág.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Nekem te beszélhetsz! Én egy +szép nyugodt ember vagyok és az megszünt, hogy te engem felhuzhass +és én ugorjak neked. Á. Az megszünt. Á.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Bé.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Bé? Azt mondtad: bé?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Azt mondtam: bé.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> És miért mondtad azt, hogy +bé?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Mert te azt mondtad, hogy á.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Hát ennek vége. Hogy te engem +felhuzhass és én ugorjak neked, annak vége. Hogy te bét mondj, +mikor én át mondok, annak vége. Á.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Á.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Mit mondtál?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Azt mondtam: á.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Mért mondtad te azt, hogy: +á?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Az előbb azt mondtam bé és az +nem volt helyes. Most azt mondom, hogy á, talán ez sem helyes?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> De helyes. A leghelyesebb. De +hogy te engem felhuzhass és én ugorjak neked, az <span class= +"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> nincs. Én +egy szép nyugodt ember vagyok ezentul. Én vagyok a Deák-szobor a +Lojd-palota előtt… én vagyok a sóbálvány a bibliából… én vagyok a +nyugalom oszlopa.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Na, oszlopnak nem vagy elég +vékony.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Parancsolod, hogy midert +viseljek? Kérlek! A te kedvedért füzőbe fogom szoritani rengő-ringó +derekamat. Jó? Én leszek a vékony deszka kerités. Jó? Sétapálcika +leszek és te a kezedbe veszel és sétálni fogsz velem. Jó? Egy +szalmaszál leszek, amellyel majd limonádét szopogatsz, hogy fulladj +meg rajta. Mert nem, nyuszinkó, nem, te engem nem üttetsz meg a +gutával. Hojojoj! Hol vagyok én és hol a guta?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Komárommegye csalló-közi +járásában.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Mi?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Guta; nagyközség. 1035 házzal és +7834 magyarajku lakossal.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Mi?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Guta. A Vágnak az érsekujvári +Kis-Dunába ömlésénél. Sré-vizavi. Jelentékeny halászatot üz.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Mi?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Guta. Postahivatala van. A +tutajozás ott igen jelentékeny.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Hja ugy!? Tehát már tutajozni +is akarsz az idegeimen? Eddig csak szánkáztál és csorkoláztál +rajtuk, ezentul már tutajozni is fogsz? És csónakázni? Mi? Azt is? +Kérlek, holnap elmegyek <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= +"Page_47">-47-</a></span> a Plökl és Házhoz és veszek egy +szandolint. És ha azt kérdik, hogy minek, akkor megmondom, hogy a +feleségemnek, aki regattázni akar az idegeimen. És adjanak egy +csónakázó-dresszt is, kis sapkával. És adjanak egy ródlit is, hogy +a feleségem télen ródlizhasson is az idegeimen. És tanulj meg +spiccelni a Nizsinszkitől, hogy balettet is táncolhass az +idegeimen. Hogy eljárhasd rajtuk a poloseci táncokat.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Poloveci.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Poloseci. Péterváron lehet +poloveci, de itt Pesten csak poloseci.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Ahogy gondolod.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Én, mejnerzejc, sehogyse +gondolom. Én csak ugy gondolom, hogy annak, hogy te engem +felhuzhass és én ugorjak neked, annak már befellegzett. Itt, +barátom, rendben vannak az idegek. És ha gombostüket szurkálsz +belém és ha kalapácscsal ütögeted a fejemet, itt akkor is nyugalom +van.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Hála Istennek.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Ne rendezz hálaadó +istentiszteletet, arra itt semmi szükség. Én egy szép nyugodt ember +vagyok. És egy nyugodt ember, az egy nyugodt ember. És itt egy +nyugodt emberrel állunk szemben.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Állok.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Állunk!</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Állok, mondom. <span class= +"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> És mért, ha szabad esengenem? +És mért, ha szabad könyörögnöm? Ha szabad kuncorognom. Mért? Mért +srófolod te ki az én szavaimat? Mért állok és mért nem állunk?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> De kérlek, mert csak én állok +egy nyugodt emberrel szemben.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Hol? Hol állsz te egy nyugodt +emberrel szemben? Mutasd meg nekem azt a nyugodt embert.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Itt, itt, az Istenért, hiszen te +magad mondtad.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Az mindegy: akárki +mondta.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> És én csakugyan állok a nyugodt +emberrel szemben. De te nem.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Ugy? Te igen és én nem? Amit +te tudsz, azt én nem tudom? Én nem? És miért nem? Miért nem?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Mert te ülsz.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi</em> (felugrik): Hát tudod mit, én +már nem is ülök. Én már állok. És tudod mit, én már nem is állok. +Én már megyek. És tudod mit, én már nem is megyek, hanem rohanok. +És tudod mit, én már nem is rohanok, hanem ugy vágom pofon +háromszor en-suite a Bródbejszer Jánost, hogy az eget pattogatott +kukoricának nézi és megtudja, hogy egy szép nyugodt emberrel nem +lehet kukoricázni. Agyé. <span class="pagenum"><a name="Page_49" +id="Page_49">-49-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MADÁRHANGOK</h2> +</div> +<p class="center">– Ramage des Oiseaux. –</p> +<p>Kint voltam az állatkertben tegnap délután; ne féljenek, nem +találtam semmi rendetlent, nem akarok megszidni senkit, nem akarok +jobban-tudni semmit, nem akarok felvilágositani, helyreigazitani, +remonstrálni, demonstrálni, nyugodt polgári egyénként voltam kint, +sétáltam a lábammal, szittam a levegőt orromon át a tüdőmmel, +néztem a fülemmel, hallgattam a szememmel, igy csináltam, ugy +csináltam, tudja Isten hogy csináltam, hacacárehacaca. Láttam, hogy +a róka ravasz, hogy móka a tavasz és a fóka a kavasz; a foltos +hiénára még a tavalyi foltok voltak rávarrva, a mosómedve mint egy +Iluska csak áll a patak partján és mossa, mossa, ugyanugy, mint +Ágnes asszony; a vizi állatok nagyon tüzesek, a tüzi legények +nagyon vizesek (mert már melegebbek az idők). Hiányzott ugyan az én +jó Taszilóm, az állatkerti főrendező, és – fene a maliciámat – egy +pillanatig arra gondoltam, hogy hat óra után már ő is visszavonul, +de aztán rendreutasitottam magamat, hogy nem illik Taszilót, a +kedves derék Taszilót még gondolatban sem megbántani s tovább +sétáltam a tüdőmmel, néztem a lábammal satöbbi, lásd fentebb. +<span class="pagenum"><a name="Page_50" id= +"Page_50">-50-</a></span></p> +<p>Minden rendben volt, sőt még némi öröm is kipirkadt belőlem, +látván, hogy a szimfónikai zenekagylovat elhordták és a zenészek +Isten szabad ege alatt huzzák a dalt a jó Isten hóna alá. A +Tannhäuser nászindulójától kisérve haladtam el a kisded tó mellett, +melyben hosszulábu, elegáns gólyák, kócsagok, daruk és egyéb +kalapdiszek lépdegélnek, megannyi freystädtler lovagokként, el, el +a madárház felé, amelyben kis énekeseink laknak. S a kis énekesek +kalitkáján ime mire bukkantam! Nagyon okos és bájos dologra. A +kalitkában nyüzsögnek a madarak, s az ördög jobban tudja, hogy +melyik melyik. Ezen segitendő, a vasrácsra fel van szögezve +mindegyik madárnak a fotográfiája. De nemcsak fotográfiája, hanem +személyleirása is. Igy:</p> +<p>»<em class="gesperrt">Erdei pityerke</em>, magassága tiz +centiméter, hossza huszonkettő, szélessége öt, köbtartalma harminc +deciliter, tollainak szine sárgába vesző kékes-zöld a szárnyon, mig +a nyakon inkább kékbe vesző zöldes-sárga és a farka tövében zöldbe +vesző sárgás-kék.«</p> +<p>S aztán még egy felvilágositás:</p> +<p>»Hangja: pityeripityeripittypittypitty.«</p> +<p>És igy igen érdekes madárhangok vannak. <em class="gesperrt">A +mezei ibrik</em> például ezt mondja:</p> +<p>– Rutyutyunyihaha.</p> +<p><em class="gesperrt">A lila mitugrász</em>nak a hangja ez:</p> +<p>– Cipegecipegecupp.</p> +<p>Elgondolkoztam, mert ez nálam hamar megesik. <span class= +"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> Azon a +nagy kalitkán gondolkodtam el, amelyben én is élek, a többi +madarakkal együtt, szóval Budapest jutott eszembe, s elhatároztam, +hogy megpróbálok én is ilyen személyleirásokat eszközölni +madártársaimról és kiszögezem a kalitkára, hadd lehessen felismerni +őket. Itt vannak a próbák:</p> +<p class="center">*</p> +<h3><em class="gesperrt">Hordár-madár.</em></h3> +<p class="center">(Trogerus arcticus et antarcticus.)</p> +<p>Feje veres, kis rézlemezzel ellátott, tollazata kopott. Orra +megnyult és horgas, zsidó madarakéra emlékeztető. A sarkokon fordul +elő, ugy az északi, mint a déli sarkon. De a déli sarkon ritkábban, +mert akkor ebédelni szokott menni. Lassan és méltóságteljesen +lépked, különösen ha megbizása van. Rendesen igen sok gyermeke +szokott lenni, akiknek számára egy szobából és konyhából álló meleg +fészket épit, amelybe este maga is visszavonul. Hangja: +»Denagyságosurcsaknemkivánjahogyháromhatoséradobutcábólafilatorigátramenjekojojoj«.</p> +<h3><em class="gesperrt">Kocsiska.</em></h3> +<p class="center">(Inimicus vitae, gorombus.)</p> +<p>Magas emelvényen él, melynek alul négy kereke van, ennek +többnyire kocsi a neve, bár külső megjelenése nem is egészen olyan. +Fent, elül, a mellső végtagok egyikéből fapálcika nyulik ki, melyre +bőrfonál van erősitve, a bőrfonállal pattogtatni lehet s e +pattogtatással kiséri e szárnyas <span class="pagenum"><a name= +"Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> azokat az +életmegnyilvánulásait, melyek miatt a <em class= +"gesperrt">gorombus</em> melléknevet kapta. Vannak, akik azt +mondják, hogy ez a madár nem az ornitológiába, hanem az +orditológiába tartozik. A kérdés egyelőre nincs eldöntve. +Megszelidithető, de csak egészen nagy összegekkel. Hangja: +»Akutyaistenithátloptaménalovamatmegacejgothogymagaittegyforinttalakarjakiszurniaszememetmáskormegnézemkiteresztekfelakocsimranyavalyatörjeki«.</p> +<h3><em class="gesperrt">Jegyszedősi-ruhatáros.</em></h3> +<p class="center">(Garderobius molestans.)</p> +<p>Különösen kedvező talaj számára a szinházak mocsaras környéke, +melyben vadon tenyész. Felismerhető azokról a zsinórokról és +sujtásokról, melyekkel a szinházigazgató sujtja őt. Ez egyébiránt +az egyetlen, amit a szinházigazgatótól (Director haperer) kap, ugy +hogy teljesen a ragadozásra van kényszeritve. Jellemző, hogy +áldozatát, melyet már igen messziről kiszemel, csak felsőruhájától +fosztja meg, aztán menekülni engedi. Néha megrozsdásodik, ilyenkor +csikorog, a fogainál fogva, s legjobb borravaló nevü kenőcscsel +megkenni. Hangja: +»Méltóztatikparancsolnihogykikészitsemmeravéginnagyatolongássokszemétemberjáridemihozzánk«. +<span class="pagenum"><a name="Page_53" id= +"Page_53">-53-</a></span></p> +<h3><em class="gesperrt">Csőrös ellenőr.</em></h3> +<p class="center">(Undorca electricus.)</p> +<p>Vidám madaracska, mely egész életét ugrándozással tölti. Egyik +sárga kalitkáról a másikra szökdel, amiben nagy segitségére vannak +lábai, melyek lefelé a földig elérnek. Csak ott jelenik meg, ahol +előzőleg már a kalauzusz-madár fészkelt. Csőrét mindenüvé és +többizben is bedugja s mindenütt kis szines cédulákat keres, s ha +megtalálja őket, akkor boldogan gőgicsél. Hangja: +»Kerremajegyetturaimkerremajegyetturraimholnincsjegytessékváltani«.</p> +<p class="center">*</p> +<p>A többi madarakról szóló részletes leirással még nem készültem +el. A mü azonban nagyon terjedelmes lesz s valószinüleg az Akadémia +segitségével fogom kiadni. Egyelőre azonban még nem vagyok +tisztában azokkal a hangokkal, amiket a pályaudvari-portás-madár +szokott használni minden vonat elindulása előtt. Valószinü, hogy +mihamarabb ezt is megfejthetem s akkor az egész tudományos anyaggal +a közönség elé lépek. <span class="pagenum"><a name="Page_54" id= +"Page_54">-54-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>PETÚR MEG A DINNYE</h2> +</div> +<p class="center">A nagyságos ur és a nagyságos asszony teritett +asztal mellett ülnek, amelyen, tányéron, csak egy sárgadinnye van. +Lehetőleg ne legyen kasirozott, hanem igazi. A nagyságos ur +fogpiszkálóval turja a fogait, mint aki boldogan evett, közben +cipog is hangosan, vagyis neveletlenül szivja a fogát.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Hát ez? Ez. Ez itten?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Dinnye. Melóne.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Látom.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Mit látsz?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Hogy dinnye.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Nincs ráirva.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Mégis látom. Hát látod, +ez vagyok én. Mégis látom.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Ha látod, mér’ kérded?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Hogyhogy mér’ kérdem? +Mér’ kérded, hogy mér’ kérdem? Nem azt kérdem, hogy dinnye-e, mer’ +azt látom, hanem azt kérdem, hogy görög-e?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Mer’ azt nem látod?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Nem, az istenfáját.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Az istenfáját azt látod? +Hogy görög-e, azt nem?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Nem. <span class= +"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Szóval a nemzetiségét +óhajtod? Kérlek. Nem görög. Szerb. Vagy bulgár. Vagy +cernagóric…</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Nem ugy értettem, Jeti, +te nagyon jól tudod, Jeti, hogy nem ugy értettem. Tudod, hogy mit +mond Petur a Bánkbánban?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Azt mondja amit akar, akar +a Bankbanban, akar a Zugligetben.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Petur azt mondja, Jeti, +és pedig nem a Zugligetben, hanem a Bánkbánban mondja: Görög, +gubás, bojér olasz, német, zsidó… nekem az mindegy, ha fejét a +korona disziti.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Mit gagyogsz felnőtt férfi +étedre? Láttál már gubás dinnyét, vagy bojér dinnyét, vagy zsidó +dinnyét? Láttál? Petúr?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Nana, Jeti. Mér’ nem +kérded, hogy láttam-e olyan dinnyét, amelyiknek a fejét korona +disziti? Hallatlan, Jeti.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Mit fitogsz a latin +müveltségeddel? Mit fitogsz Petúr?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Nem fitogok.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Én gyönge nő vagyok, én +nem járhattam gimnáziomba, mer akkor még nem volt, ha lett volna és +ha jártam volna, akkor talán meg tudnám mondani neked a dinnye +nemzetiségét.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Lasz ab, Jeti, lasz ab. +Te tudod, hogy épen azt mondtam evvel az idézettel, hogy engem nem +a dinnye nemzetisége érdekel. <span class="pagenum"><a name= +"Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> Csak azt akartam megtudni, +hogy ez a dinnye görög-e vagy sárga?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Ugy? Te viszont azér’ +jártál gimnáziomba, hogy tőlem, védtelen nőtől, tudakold, hogy ez a +dinnye görög-e, vagy sárga?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Vagyis nem vagy hajlandó +elárulni, hogy ez a dinnye görög-e vagy sárga?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Hajlandó vagyok.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Akkor mér’ nem árulod +el?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Mer’ már megmondtam, hogy +nem görög.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Többet nem mondasz? Ha +többet mondanál, az indiszkréció volna evvel a görhes dinnyével +szemben?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Többet nem, mert ebből +minden kétlábu kitalálhatja a másik eshetőséget.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> A másik eshetőség az, +hogy én négylábu vagyok? Mi?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Nem. A másik eshetőség az, +hogy ez a dinnye sárga.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Hála. Istennek hála.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Mit imádkozol?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Azt imádkozom, hogy végre +egy saját háztartásomban élő görögdinnyéről megtudhattam, hogy +sárga.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Ezt egy kétéves gyerek is +megmondhatta volna neked.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Hol? Hol az a kétéves +gyerek? Honnan vegyem én itt a kétéves gyereket? <span class= +"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> Szüljek +egy gyereket és mingyárt egy kétéves gyereket szüljek, hogy +megmondja nekem a szőnyegen forgó dinnyéről, hogy görög-e vagy +sárga.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Ha az uccán megkérdezed, +akármelyik kétéves gyerek megmondja.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Eszerint én ezt a dinnyét +vigyem most le a uccára? Kérlek. (A dinnyét a hóna alá fogja.)</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Ne vidd le.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Hát mit csináljak +vele?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Isten! Isten! Egyél +belőle.</p> +<p>(A nagysága felveszi a kést és, kaján örömmel, mintha egy +férfiba szurná, beleszur. A nagyságos érzi, hogy nekiszól ez a +késszurás. Reagál.)</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Sárgadinnye?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Az, az. Megmondtam. De +látja is, aki nem vak. (A dinnye tényleg zöld.)</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Én zöldet látok.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Pedig sárga.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Vagyis én vak vagyok? +Vak.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Nem. De a dinnye +sárga.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Ha sárga, akkor mér zöld? +Nem lennél szives ezt megmondani?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Mer csak kivül zöld. Belül +sárga.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> És ezér kivül-belül +sárgának nevezték el?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Annak. De nem én neveztem +el. Nem is voltam ott, amikor elnevezték. <span class= +"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Azt akarod mondani, hogy +nem vagy a felelős szerkesztője ennek a dinnyének? Hogy nem vagy a +körösztanyja?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Igen. És hogy nem vagyok +benne ebben a dinnyében.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Kár. Milyen kár!</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Mér kár?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Mer ha benne volnál, +akkor felkapnám és kihajitanám az ablakon.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Nem volna hasznod +belőle.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Nem? Agglegény lennék. +Hojóhopp!</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> De a dinnye mégis sárga +lenne.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Énmiattam ottsárgulhatna, +amig meg nem zöldül.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Ha belül megzöldülne, +akkor zöld dinnye lenne belőle.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> És a héja?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> A héja egy madár.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> De a dinnye héja, Jeti, a +dinnye héja?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Ilyen nevü madár +nincs.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Nem ugy értem. De hogyha +a dinnyének a héja sárga volna, akkor a dinnye zöld dinnye lenne? +Hallatlan, Jeti, hallatlan! (Megkóstolja a dinnyét.)</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Édes, ez a dinnye nem +édes.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Édes, ez a dinnye édes. +<span class="pagenum"><a name="Page_59" id= +"Page_59">-59-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Nem édes, édes. Meg kell +cukrozni.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Nem kell megcukrozni, +édes, mer édes. Csak azér nem édes, mer édes tésztát ettél +előtte.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Ne ettem volna édes +tésztát? Mér nem mondtad, hogy azér főztél édes tésztát és azér +tálaltad be ide, hogy ne egyem belőle? Mér nem mondtad, hogy a +tészta csak egy átmeneti állapot a dinnye felé? Hogy ez csak +interregnum? Mér nem mondtad, hogy a tészta után egy hómó régiusz +jön, aki előkésziti a dinnyét? Aki bejön, meghajtja magát és azt +mondja: Igzipzilan vagyok, kedves felesége őnagysága megbizásából +jövök, jelentendő, hogy utánam a dinnye következik? Mer mindezt +mondani kellett volna.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Hogyne. A Lipótmezőn, de +ez itt a Csalogány-ucca, itt nem lefetyelünk ilyen szamárságokat, +itt, akinek józan esze van, tudja, hogy a tészta után, ha nagyon +édes, várni kell, csak azután ehetjük a dinnyét.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Várni?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Tényleg.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Hötyötyö. Ne épitsünk +várótermet? Talán irjuk is rá, hogy »Első és második osztályu +váróterem?« Talán azt is irjuk rá, hogy »dinnyeevők kisérőinek +tilos a tányérra lépni.« És hogy »a perrónjegy, ami a dinnyébe való +belépésre jogosit a portásnál kapható?« És <span class= +"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> állitsuk +oda a portást és az kiabálja: »Budapest, Rákoscsaba, Vámospércs, +Sepsiszentörgy, Sárgadinnye, tessék beszállni!«</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Ne, ne. Hanem a tészta +után egyél egy falat kenyeret.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Mi-hit?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Kenyeret.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Kenyeret? Hát az a +keresztelő Szent János, aki a dinnyét megelőzi?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Nevezd annak, de +egyél.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Nem eszem. Eszem ágába +sincs, hogy eszem. Ha dinnyét eszem, akkor elvből nem eszem +kenyeret. Nem azér eszem dinnyét, hogy kenyeret egyem. Rabok +legyünk, vagy szabadok; vagy kenyeret együnk, vagy dinnyét. Mondtad +volna, hogy a tészta után kenyérevés jön…</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Akkor ettél volna?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Akkor se ettem volna, +akkor is a tészta előtt ettem volna kenyeret. És ha a dinnye előtt +kenyeret egyem, mért nem ettem a kenyér előtt dinnyét?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Mi ez?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Ez a paritás, amit a +kenyér joggal megkövetelhet. És különben is. Micsoda butaság? Mióta +sütik a kenyeret cukorral? Mér édesitené meg a kenyér a dinnyét? Ha +megédesitené, akkor Nagysurányban mér cukrot sütnek, mér nem +kenyeret főznek? <span class="pagenum"><a name="Page_61" id= +"Page_61">-61-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Nem, a kenyérnek nem ez a +szerepe.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Szerepe van? Hát mi a +kenyér? Egy Csortos? egy Hegedüs Gyula? Talán az a szerepe, hogy a +tésztától elvonja a cukrot? Akkor mér nem pakolják a cukorbetegeket +a kenyérbe? És akkor mér akkarod énbelém tömni a kenyeret? Tömd a +dinnyébe. Én már ettem máma kenyeret, a dinnye még nem evett.</p> +<p class="center">(Állnak az asztal mellett, a nagyságának a kés +van a kezében, a nagyságosnak az egész dinnye, támadásra készen, +szikrázó szemmel)</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Nem, nem tömöm a kenyeret +a dinnyébe.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> És mér nem, ha szabad +informálódnom?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Mer a dinnye nem tud +megfulladni.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Én tudok, Jeti? Én tudok, +mi?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága</em> (roppant megvetéssel): Nem +tudom, de egyszer megpróbálhatnád. (Kimegy.)</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos</em> (diadalmasan utána kiált): +Csak ön után, nagyságos asszonyom, csak ön után! <span class= +"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A BÖJTRŐL</h2> +</div> +<p>Asszonyom, önhöz már annyian intézték soraikat, hogy rózsaszinü +fülének botocskája már meg sem mozdul egy ilyen ujabb megszólitás +hallatára. Asszonyom, én megmondom nyiltan és határozottan, hogy +midőn ez elegáns, könnyed és franciás cimzést kiejtem, a világon +senkire sem gondolok, mert sem Budapesten, sem Európa összes +fővárosaiban nincs egyetlenegy nőnemü teremtés, akit én e +megszólitással illetni szoktam volna. Elárulhatom, hogy ugy akartam +megirni e vidám karcolatot, mert az lesz ez irás, vidám karcolat, +könnyed csevegés, folyékony olvasmány, ugy akartam megirni, hogy +két beszélgető urat léptettem volna fel benne, azt a két pesti +kávéházi beszélgetőt, akik közül az egyiket Egyiknek, a másikat +Másiknak hivják, s akik, mind a ketten, a világ legbölcsebb, +legszellemesebb, vagy legstupidabb és legunalmasabb emberei, +asszerint hogy a vidám karcolatot, könnyed csemegést, folyékony +orvocsmányt ki veti a papirra. De azután eszembe jutott, hogy e +forma már elavult, s hogy aki igazán könnyed, valóban vidám és +csakugyan folyékony akar lenni, annak önt kell megszólitania, +asszonyom, s az ön csücsörödő két piros ajkát és édes kis +cimpilimpáját is bele kell vonnia a vitába. <span class= +"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span></p> +<p>Bár ez nekem kissé abbésnak tünik fel s részünkről, ifju magyar +irók részéről, némileg jogtalannak érzem az abbézást, mert +tudtommal a Röck Szilárd-utcai papnöveldéből – nevezzük őt röviden +e néven – nem abbék kerülnek ki, hanem, gall fordulattal: sőt +ellenkezőleg. Nem állhatván tehát ellen az idők késztető szavának, +hajlitsa felém bodros szőke fejét, asszonyom, s hadd mondom el +önnek észleleteimet. A böjtről van szó, melyet minden februárban +annyiszor hallok emlegetni, még pedig a farsang ellentéteképpen. Ön +erre azt fogja csengeni:</p> +<p>– Kedves barátom, mon chéri, mit tud ön a farsangról és a +böjtről?</p> +<p>– C’est ça, – felelem én – eh bien c’est ça, – éppen azt akarom +mondani, hogy én sem a farsangról, sem a böjtről nem tudok. C’ est +ridicule, n’est ce pas? A farsangról nem értesültem, mert a +farsangról csak annyit tudok, hogy akkor maszkáknak kell az utcákon +mászkálniok, s én maszkákat hosszu, kampós orral, árvalányhajas +kalappal fejükön nem láttam, s hogy mindaz, amit Karnevál hercegről +plakátokon és egyéb iratokban mondani szoktak, bárgyuság gyanánt +hat lelki szemeimre, mert mi közünk nekünk szürkére szomorodott +embereknek Karnevál herceghez és kiséretéhez? Ha tehát már a +farsanggal ilyen bajban vagyok, hogyne volnék bajban a reá +következő böjttel is?</p> +<p>– Comment donc! – mondja erre ön, asszonyom. <span class= +"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span></p> +<p>– Mais oui, – válaszolom én lehelletfinoman.</p> +<p>Mindig bizonyos idegenkedéssel hallom e szót, hogy böjt, mert +világfelfogásom, amit hazulról hoztam el, – s e világfelfogás az +egyetlen, amit hazulról elhoznom alkalmam nyilott – azt mondja, +hogy böjtnek a csillagfölkeltétől csillagfölkeltéig való koplalást +kell nevezni. Ellenben a társadalomnak másik fele, amely nem +tartozik felekezetemhez és (bővitsük) a mi felekezetünkhöz, böjt +alatt még egyre azt érti, hogy csak halat és tejes ételt szabad +enni, husosat és zsirosat tilos.</p> +<p>Ó, a jankiper – ventre-saint-gris! ez kiszaladt a számon, ezt +mégsem akartam ilyen egyszerüen ideejteni, mert ezt a szót ebben a +formában, ebben a jó, családias, falusias formában még nem engedték +be az irodalomba, – tehát: ó! a hosszunap, az sokkal komolyabb +dolog, madame. Az böjt, asszonyom, a halas és tejes világfelfogás +ezzel szemben tréfaságnak látszik. Mert halból és tejes ételekből +oly nagy mennyiséget étkezhetik az ember, hogy a tulterheléstől még +halálát is lelheti.</p> +<p>Quelle chance ou bien quel malheur, meghalni attól, hogy +böjtöltem és pedig ugy böjtöltem, hogy a fülem is kettéállt a +jóllakottság érzetétől! És böjtnek érzem ama szegényebbsorsu +egyetemi hallgatók állapotát is, akik reggel kávéznak, délben +sétálnak, délután kávéznak, vacsorára lefeküsznek, bár szikrázó +szemmel, de heroikus elhatározással s másnap reggel ismét csak +egyszerü kávéjukat <span class="pagenum"><a name="Page_65" id= +"Page_65">-65-</a></span> költik el. Ez az életmód, különösen +esztendőkre perpetuálva, s legföljebb ötér-liptaival +meg-megszakitva, szintén böjtnek nevezhető. Továbbá böjtnek éreztem +tegnap este Scott kapitány éhenhalását is, azért éppen tegnap este, +mert Shackleton hadnagy délsarki könyvét olvastam, s a szemem +kopogott az éhségtől, olyan szuggesztiv erejü volt e derék angolnak +az irása arról, hogyan huzott ő és még három tagbaszakadt +szigetlakó egy nyavalyás szánt hetekig, előbb délfelé, a déli sark +irányában, naponként husz-harmincz kilométernyit talpalván előre a +havon, majd észak felé, visszafordulván az el nem ért saroktól, s +közben egész nap csak egy darab csokoládét és negyedkiló +kétszersültet étkezvén bele szimfóniákat korgó gyomraikba.</p> +<p>Ez böjt, mi, asszonyom?</p> +<p>Ellenben az, hogy kalácsot reggelizem, fogast-vajban ebédelek és +omlettet vacsorázom, az nem böjt, amint az sem böjt, ha egész nap +csak aszpirint és antidolt eszem, mert a tegnapi pezsgőnek az ize +még szájamban keseredik. Engedje meg tehát, asszonyom, hogy ne +mondjak habkönnyü aperszüket az előkelő témáról, a böjtről és hogy +a hamvazásról se nyilatkozzam poétikusan. Rosszul állnak nekünk +ezek a dolgok, ma mie, magyarul mami, vagy mamuka, mert mi nem +franciák vagyunk, hanem zsi… bón a Wesselényi-családnak gyönyörü +kastélya van; emlékszik még rá, asszonyom? <span class= +"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>AKI MÁR HAZAJÖTT</h2> +</div> +<p>(A szereplő tragikus alak az az ember, aki az ő hivatalában +május tizenötödikén »vette ki« a szabadságát és junius +tizenötödikén már itthon van, befejezett nyaralás után. Nevezzük őt +Megjött urnak. Tudni kell, hogy Megjött ur május tizenötödikétől +junius tizenötödikéig valóban Európát járta, elköltötte mindazt a +pénzt, ami rendelkezésére állt, ami nem volna baj, de elköltötte +azt is, ami nem állt rendelkezésére. E pillanatban tehát egy kutya +vasa sincs, el van adósodva, rémesen melege van és semmi kilátása +nincs arra, hogy Budapestről egy esztendőn belül elmozdulhasson. +Önmaga is érzi, hogy benne egy tragikus konfliktus magjai vannak +eltemetve.)</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Az istállófáját, hogy itt +milyen disznó meleg van.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Van, van. És ha veszszük, +hogy Svájcban most milyen kellemes.</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Ugyan menjen a maga tavalyi +emlékeivel!</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Pardon, ezt nem mondanám.</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Mit nem mondana, mi, mit?</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Hogy tavalyi emlékei, azt +nem.</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Én mondanám, de sőt én mondom +<span class="pagenum"><a name="Page_67" id= +"Page_67">-67-</a></span> is, mert ha egy ember nekem tavalyi +reminiszcenciákat tálal, akkor én nem mondhatok mást, mint amit +mondtam.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Ön igazságtalan.</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Ön bolond, drágaságom, vagy +hogy ne éljek olyan erős szóval, ön meg van tébolyogva.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Téved, ha mondom. Az én +emlékeim nem tavalyiak, hanem ideiek. Olyan ideiek, mint az idei +csirke, vagy saláta, vagy uborka, vagy uborkasaláta. Nem is lehet +ideibb valami, mint amilyen ideiek az én emlékeim.</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Ember! ezek időszámitási +zavarok. Ne felejtse el, hogy Gregorianus-naptár szerint élünk, s a +megboldogult Gergely pápa óta ami tavaly volt, az nincs az idén és +megforditva. Továbbá ön nem óhitü…</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Na, ahogy veszszük.</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Csere, fogalomzavar. Zsidóság +nem óhitüség. Óhitü az, aminek junius tizedikén még csak május +huszadika van. Ha tehát óhitü volna, akkor még valahogy érteném, +hogy a tavalyiságot ideiségnek nézi. Igy azonban ugy állok ön +előtt, mint a…</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em>… borju az…</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Igen, mint a borju az ökör +előtt, ha éppen közmondást parancsol.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Arról van szó, kérném, hogy +én közvetlen tapasztalatból nyilatkozom Svájcról. <span class= +"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Levelet kapott onnan.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Nem…</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Anzikckártyát. Mit táncol a +szavak körül? Postán jött magának az az értesités, hogy Svájcban +most milyen az idő.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Nem, kérem.</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Olvasta a Nájfrejpressz +vizállásrovatában. Elfogy a türelmem.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Nem olvastam! Szót kérek! +Hagyjon már engem is ugatni, necsak mindig maga pofázzon. Hadd +mondom már meg, hogy én a a Svájcból jövök.</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Nyihihi.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Ne nyihározzon, mert maga +kezd már az idegeimre üllepedni. Svájcból jövök. Érti? Mert ott +voltam. Érti? Ott töltöttem a szabadságom egy részét.</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Ühühü.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Vigyázz, ha jön a vonat. +Valószinü, hogy én önt el fogom gázolni. Lehetetlen, hogy kétlábu +ember meg ne értse és tudomásul ne vegye, hogy én már nyaralás után +vagyok, amennyiben a mi szomoru viszonyaink közt nyaralásnak +számit, az a négy hét, ami szabadságot az ember abban a nyavalyás +hivatalában ki tud venni. Szolgálati érdekek. Érti?</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Mi? Érti a kórság.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Igenis szolgálati érdekek +kivánják, hogy egy hivatalban, melynek nagy a személyzete, +<span class="pagenum"><a name="Page_69" id= +"Page_69">-69-</a></span> május tizenötödikétől szeptember +tizenötödikéig vegye ki mindenki a szabadságát. Turnus. +Turnus-rendszer.</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Azzal mi baja?</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Turnus-rendszerrel oldható +csak meg a kérdés. Vannak, akik május közepétől junius közepéig, +vannak, akik junius közepétől julius közepéig…</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Mi lesz? Előadja nekem a +hónapokat, egyiknek a közepétől a másiknak a közepéig? Akkor tegye +már azt is hozzá, hogy Kóly a világ közepe.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Mért tenném hozzá? Nem is +volt szó a világ közepéről, egyrészt; másrészt mit tudom én, hogy +mi a világ közepe és hogy jön maga ahhoz, hogy éppen Kólyt nevezze +a világ közepének. Itt konfuzió van.</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Amelyet maga idézett föl +azzal, hogy ugy tett, mintha maga már nyaralt volna, ojjé, +tavaszszal.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Hát nem látja, hogy +lesültem.</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Na. Kunszt. Nekem is lesülne +a bőr az ábrázatomról, ha valakivel el akarnám hitetni, hogy én +<em class="gesperrt">már</em> igen, amikor <em class= +"gesperrt">még</em> nem… Kár erről szolnokolni.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> De, könyörgöm alázatossággal, +kedves barátom-uram, mi van azon hihetetlen, amit én mondok? +Kivettem a szabadságomat és elköltöttem. Azaz eltöltöttem, mert a +pénzt költöttem el, az időt töltjük. <span class="pagenum"><a name= +"Page_70" id="Page_70">-70-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Igen. Töltött idő, töltött +galamb… sült galamb, más szóval hazugság.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Rá-…</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em>… galom? Ne dobálózzék ilyen +szavakkal. Hja, az álszemérem.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Esedezem, édes szomszéd…</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Álszemérem. Megöli a pesti +embert. Mért nem mondja maga egyszerüen, kereken, vagy nyersen és +szögletesen, hogy szegény ördög vagyok, árva sertés, akinek nem +telik a Hüvösvölgyre se, hát nem megyek sehova az idén és még husz +évig, előreláthatólag.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Mert…</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Csitt te. Csiba. Legalább +hallgassa meg, ha egy tisztességes erkölcsi érzésü uriember egypár +jótanácsot ad egy ilyen konvencionális hazugságoktól megfertőzött +hogyishijjáknak. Az ember addig vakarózik, ameddig a vakaró ér. Igy +mondják. És igy igaz. De nem…</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Persze nem!</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Tu-udom! Én azonban mást +akarok mondani. Ezt: de nem. Ő itt fantasztikus meséket kohol ki a +hónapok közepéről, szolgálati érdeket makog, turnus-rendszert mekeg +és egyéb szamárságokat hord össze, mint egy megvadult hegyi patak. +Ne kapkodjon! Megvadult hegyi patak nem sértő kitétel még a +parlamentben sem. Ezt akár egy parlamenti őrnek is mondhatja, a +fasirozottság minden veszedelme nélkül. Tehát összehadar +<span class="pagenum"><a name="Page_71" id= +"Page_71">-71-</a></span> itt tündérregéket és Svájcnak a személyét +belevonja e minden alapot nélkülöző álomvilágba. Nahát, barátom, +ezt ne tegye. Menjen el szabadságra január közepétől juliusz-cézár +közepéig. Bánom én!? Töltse ezt az időt akár a rákosszentmihályi +temetőben, akár egy vákum-kliner medencéjében. Bánom én!? És mondja +aztán mindenkinek, hogy Egyiptomban volt, a legelésző gulák +tövében. Bánom én!? Nem bánom. De <em class="gesperrt">nekem</em> +speciell ne jöjjön ilyen bárgyuságokkal, mert nekem érzékem van az +igazság iránt. És nemhogy egy ilyen harmincnapos hazugságot érzek +meg, hanem egy ötperceset is megérzek. Megmondjam kegyednek az +igazat? Meg? Hát tessék: Kegyed nem volt sehol és maga nem lesz +sehol. Maga itthon fog szellőcködni a Szmetenai-utcában és tönkre +fogja tenni a leget ezekkel a tur-retur oda-vissza való +hazudozásokkal.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Isten!</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Ne hijja őt. Ő egy becsületes +ember. De maga rossz utra tért, nagyon sajnálom. Egy ilyen kis +hiusági dolog miatt! Métely. Kár magáért. Magát fel köllene +akasztani, hogy megjavuljon. Infekció. Jó napot. <span class= +"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>LESÜLNI!</h2> +</div> +<p>A tenger közepén egy trambolin áll ki a vizből és a trambolinon +sárga napfényben két fekete nokedli fekszik. Ámbár a sárga-fekete +osztrák szin, a két nokedli mégis magyarok, tengeri magyarok, ami +egészen mást jelent, ahogy a nyul és tengeri nyul, malac és tengeri +malac is abszolut különböző állatok. A két tengeri magyarok Áfonya +doktor és Berkenye doktor, pesti ügyvédek. Ezt beszélik:</p> +<p>– Lesülni.</p> +<p>– Az. Lesülni. Le kell sülni.</p> +<p>– Muszáj. Ha kérdik, hogy nem sül-e le… ezt felelem: hát igenis +nem sül le, az enyémről nem sül le télen, mert nyáron sül le. +Efelől én akármit elkövethetek és egy huszonhét koronás ügyben +hétszáz koronás számlát üthetek össze: nem sül le. Nincs, ami +lesüljön. Tudja, mit csináltam, amikor ideértem e tengeri +fürdőre?</p> +<p>– Tudom.</p> +<p>– Honnan tudja?</p> +<p>– Onnan, hogy én is ugyanazt csináltam. Figyeljen csak. Eldugtam +a kalapomat, a kofferem fenekére rádobáltam az összes fehérnemüt, +becsuktam a koffert, s a kulcsot behajitottam a tengerbe.</p> +<p>– Én is ezt csináltam. Pont ezt. <span class="pagenum"><a name= +"Page_73" id="Page_73">-73-</a></span></p> +<p>– Tehát kalapviselés nincs. Süssön a nap az arcba. Süssön. Ahogy +tud. Süsse ki magát. Süsse kő. Itt az arcom, nem disznóláb, annyit +süthet bele, amennyit, mint a legfőbb sütő, a sütőipartestület +elnöke, süthet. Ettül kap patinát az arcbőr, s kell hogy ugy menjek +vissza Pestre, mintha én volnék Széchenyi István ércszobra, hogy +mikor a Deák-szobor alatt elmegyek, a jó Ferenc leszóljon: ejnye, +Pista, miért jöttél le talapzatodról, persze, persze, sétálsz egy +kicsit, de nekem ludtalpazatom van, engem fáraszt a járás, hát csak +üldögélek.</p> +<p>– Mingyárt egy viccet is mondjon a Deák-szobor?</p> +<p>– De bizony. Ha az én pantinámat meglátja, akkor mondjon egy +viccet is. Mer’ ez olyan patina. Igaz, megszerezni nem könnyü. Az +első napokon nyolc óra hosszat kell henteregni a napsütésen. Az +első nyolc órától piros leszek, mint a hajnal, a másodiktól veres +mint a rák, a harmadiktól biboros, mint Csernoch…</p> +<p>– Az véletlenül nem biboros.</p> +<p>– Feküdjön ki a napra, majd lesz. A harmadik napon biboros lesz, +mint Rampolla. Az csak biboros?</p> +<p>– De mennyire, már meg is unta.</p> +<p>– Az is feküdjön ki a napra.</p> +<p>– Attól pápa lesz?</p> +<p>– Nem, hanem elveszti a biborságát. Mert a negyedik napon +kezdődnek a barna szinek. Először a félbarna, minden nélkül, aztán +a barnás barna, <span class="pagenum"><a name="Page_74" id= +"Page_74">-74-</a></span> majd a Buza barna, a barna barna és a +barnabás barna. Ez öt-hat napot vesz igénybe.</p> +<p>– Én az első héten végigcsináltam.</p> +<p>– Jó. Akkor tudja, hogy jön az Uchácius-állapot, a rézbarna +korszak. A két comb pontosan olyan, mint amilyenek az +osztrák-magyar hagsereg ágyui voltak, mig Vilmos császár azt nem +mondta, hogy ő nem a barna ágyut szereti, hanem a szőkét, s akkor +az egész ágyuparkot kicserélték.</p> +<p>– Hát most miből csinálják az ágyut?</p> +<p>– Nem tudom. Azt hiszem, vajból, mert az szőke, vagy dunavizből, +mert az szőkébb, esetleg árvalányhajból, mert az a legszőkébb. +Azonban a tárgyra. Uchácius után jön a szoborszerüség, amit már +emlitettem, az ember a fekete alapra még egy kis zöld penészt is +süttet a nappal és kész.</p> +<p>– Hajahaj.</p> +<p>– Mért sóhajt?</p> +<p>– Mert maga olyan egyszerüen elmondta ezt, mintha szenvedni nem +is kellene. Amit én összeszenvedek a patináig!</p> +<p>– Hát bizony. De én az első napon ecetben fürdöm. Az jó, mert +puhitja a bőrt.</p> +<p>– Igen. Utána bórvazelin jön és cirók-olaj.</p> +<p>– Az.</p> +<p>– És rozmarin-olaj.</p> +<p>– Az is.</p> +<p>– És himbér-olaj.</p> +<p>– Kell. <span class="pagenum"><a name="Page_75" id= +"Page_75">-75-</a></span></p> +<p>– És boróka-olaj.</p> +<p>– Szükséges.</p> +<p>– És tábla-olaj és kuria-olaj, szóval az olajok, fel-fel a +legfelsőbb fórum-olajig.</p> +<p>– És nemcsak a testet kell kenni.</p> +<p>– Nem ám, hanem az uszómestert is, hogy elnézze, hogy az ember +itt a legiszonyatosabb bőrszinekkel feküdjön és ne telefonáljon a +mentőkért, hogy vigyék már el ezt az őrültet a legközelebbi +szanatóriumba.</p> +<p>– És mondja: mikor fürdik maga?</p> +<p>– Soha. A viz nem szinezi a bőrt, a vizben meg van az a +helytelen törekvés, hogy a bőrt bőrszinüvé tegye. Én ide, a +trambolinra, csónakon szállittatom magamat és ez elég magas ahhoz, +hogy ide föl ne csapjon a viz. Ha fölcsappan, akkor vége volna az +egésznek.</p> +<p>– Tudom. Mert a patinának csak egy részét adja a nap. A többit +az ugynevezett ansziennitás adja. Minél régibb az ember, annál +patinásabb.</p> +<p>– De mondja, édes kollégám, mért is jövünk mi tengeri +fürdőre?</p> +<p>– Mért? Mért? Először, mert muszáj, másodszor, mert itt +tartózkodhatik az ember a legmakacsabbul a fürdéstől, harmadszor, +mert fürdeni azér’ mégis nagyszerü.</p> +<p>– Hogy tudja?</p> +<p>– Ugy, hogy szeptember végén, amikor mindenki kicsodálkozta +magát a patinámon, akkor <span class="pagenum"><a name="Page_76" +id="Page_76">-76-</a></span> otthon bemegyek a fürdőszobámba és +megujhodom.</p> +<p>– Hát persze. Azt is kell.</p> +<p>– Igen, mert az árja-indogermán népcsaládhoz tartozom, s e +minőségemben kötelességem az év néhány hónapját fehéren tölteni. +Jó, töltöm. Hadd legyen ennek a családnak legalább ennyi haszna +belőlünk. Egyébként ugyis szégyent hozunk erre a familiára.</p> +<p>– Mint emberek, kolléga?</p> +<p>– Nem, kolléga. Nem mint emberek. Mint ügyvédek. <span class= +"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>TAVASZI KALAPVÁSÁR.</h2> +</div> +<p class="center">(A Rézi, akiről az alábbiakban szó lesz, a mi +cselédünk, aki elhatározta, hogy tekintettel az elkövetkezett +tavaszra, kimegy a Rákóczi-utra és egy jobbfajta üzletben fedezni +fogja tavaszi kalapszükségletét. Egy jobbfajta üzletig azonban nem +juthat el, mert a Behuzó, aki egy rosszabbfajta üzletnek az +ajtajában áll, Rézit, mert az arcára valósággal rá van irva, hogy +kalapot akar venni, szó nélkül bevonszolja.)</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó</em> (a becipelt Rizit odaállitja +a kalapok elé): Méltóztassék besétálni, nagyságos asszonyom. Itt +vannak a kalapok, ni. Itt volnának a kalapok, la!</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Ezek?</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Valóban ezek, nagyságos +asszonyom. Parancsoljon, nagyságos asszonyom, megtekinteni eme +kalapokat, melyek egyenesen Párisból érkeztek cégünk +rendelésére.</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Párisból?</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Valóban onnan, nagyságos +asszonyom. Ne kegyeskedjék azzal törődni, nagyságos asszonyom, hogy +a mi cégünk a Kerepesi-uton létez. Ezért a pénzért és ezekkel a +kalapokkal cégünk akár a Belváros közepes-közepén létezhetne, +<span class="pagenum"><a name="Page_78" id= +"Page_78">-78-</a></span> melyek bizonyitására van szerencsém +felhozni, hogy igy görbüljek meg, ha nem igaz. (Az ujját abszolut +egyenesen tartja a Rézi elé.) Mert, nagyságos asszonyom, mit kér a +Karsay kegyedtől?</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi</em> (aki életében először hallja +ezt a nevet): Kicsoda?</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Mondjuk: a Karsay.</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Hát azt csak ne mondjuk, mer +az nem kér tőlem semmit, mer annak én semmivel se tartozom.</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> De csak mondjuk.</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Hát csak mondjuk.</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Igenis, nagyságos asszonyom, +mit kér kegyedtől a Karsay egy ilyen formáért, mely a florentin és +az angol zabszalma nagyszerü keveréke?</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Angol zabszalma?</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Javában az. Csakis eredeti +angol zabszalma. Kérdem: hogy’ görbüljek meg, ha nem igaz? +Nagyságos asszonyom, igy görbüljek meg, ha nem igaz. És mi van ezen +a formán, nagyságos asszonyom? Látszólag ugyebár semmi sincs e +formán?</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Hát az igaz… ezen semmi se +látszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Látszólag, asszonyom, +látszólag. De valójában minden rajta van. Mert, nagyságos +asszonyom, ez a forma mindent pótol. Kell-e valamely kalapra: +szalag, csipke, virág, bokor és saláta? <span class= +"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> (meggyőződés nélkül): Bizohogy +köll.</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Éppen ez az, nagyságos +asszonyom. Erre a kalapra nem kell. Mert e kalapnak már formája +olyan, mintha szalag, csipke, virág, bokor és saláta máris rajta +helyet foglalnának. Látni méltóztatik?</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Nem méltóztatok.</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Akkor térjünk át talán +emerre. És kérdem mély tisztelettel a nagyságos asszonyt, lehet-e +egy kalap olyan puszta, mint az ujjam? Nemdenem hogy nem lehet? S +ezen a kalapon, melyet most megtekintés miatt itélete alá +terjeszteni bátorkodom, ezen a kalapon minden rajta van, ami nélkül +kalap józan észszel nem képzelhető.</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Ez mi itt rajta?</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> (némi tanakodás után): Ez? +Ez szőlőfürt, nagyságos asszonyom.</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Szőlőfürt?</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Kizárólag szőlőfürt. Mert +London és Páris előkelő hölgyvilága, mint cégünknek onnan jelentik, +immáron egyetlen lépést sem tesznek, nem is tehetnek, szőlőfürt +nélkül.</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Szüretkor, mi?</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Szüretkor, vagy amikor +parancsolja, nagyságos asszonyom. Szőlőfürt és kis görögdinnye ma +már ugy kellenek a kalapra, mint a falat kenyér.</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Hát az is kell? <span class= +"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Ahogy mondám, nagyságos +asszonyom. A kalapra minden kell. Például mit méltóztatik észlelni +eme bübájos alkotáson?</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Észlelni?</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Ugy van: észlelni.</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Azt én nem tudok.</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Ugy mit kegyeskedik látni +rajta, nagyságos asszonyom?</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Hi. Ugy néz ki, mint egy +kifli.</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Nemcsak, nagyságos +asszonyom, nemcsak ugy néz ki, hanem valójában az is. Ez a kalap, +ezzel a kiflivel az idei évad legszenzációsabb kreációja. Ilyen van +már a két legragyogóbb szinházi csillagunknak is, névszerint Fedák +Jozefin és Csortos Gabriella kisasszonyoknak.</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Azok is itt vesznek +maguknál?</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Csakis. Nevezettek csakis +cégünknél beszerzik szükségleteiket. Sőt tovább megyek, nagyságos +asszonyom, bizonyára méltóztatik ismerni Tompa Mihálynak Családi +Kör cimü kedves költeményét, mely szerint a föld Isten kalapja. +Nos, ez a kalap is a mi cégünknél lett beszerezve.</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Jó, jó, de nekem azér +mégse…</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Hogy kegyeskedik ezt érteni, +nagyságos asszonyom?</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Hogy én nem veszem meg egyiket +se…</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó</em> (röviden): Nem köll? +<span class="pagenum"><a name="Page_81" id= +"Page_81">-81-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Nem.</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó</em> (határozottan): Akkor +gyerünk.</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Nono… megyek én másüvé, ahol +kapok egy tisztességes kalapot.</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Indulás, indulás!</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Csak nem…</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> De igen. Egy-kettő. +Lódulás.</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Még kidob…</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Hinauz, mint már emlitettem. +De figyelmeztetem a nagyságos asszonyt, hogy az ilyen kócos +mosogatólányt, akit egyelőre részletesebben nem óhajtok jellemezni, +az ilyen mosdatlan szakácsnőmindenest más üzletből ugy vetik ki, +hogy kilencet pöndörödik.</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi</em> (gyorsan távozik).</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó</em> (ismét kint áll az ajtóban és +utána kiabálja): És ha még egyszer idetolod a pofádat, majd szólok +a konstábler urnak, te ripacsos! <span class="pagenum"><a name= +"Page_82" id="Page_82">-82-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A KÖZÖNYÖS EMBER</h2> +</div> +<p>(A jelenet a kávéházban játszódik le, aminthogy egyáltalán +minden a kávéházban játszódik le, még az apagyilkosság is, +amelynek, mert oly ritkán történik, tudvalevőleg, meg kell +bocsátani. A kávéházban ül a közönyös ember a széken, mindkét lábát +közönyösen a másik székre teszi föl és közönyösen olvassa az összes +lapokat, melyek egy mellette álló harmadik székem felhalmozvák. +Ebből kiderül, hogy még a jó közönyhöz is legalább három szék kell +egy budapesti kávéházban. A közönyös ember kövér, elzsirosodott, +(ezért közönyös), mig ellenben partnere, az érdeklődő ember, sovány +és ugrékony. Valószinü, hogy mindketten zsidók, ami talán a +beszélgetésükből ki is derül. E pillanatban a közönyös ember és az +érdeklődő is ujságot olvasnak.)</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> És kegyed? ha szabad +kéreckednem?</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Mi az, hogy kegyem? Mit +akar már megint tőlem, kedves Hexnschussz ur? Mit akar?</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Hogy mit gondol, ha +szabad kéreckednem?</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Hogyhogy: hogy én mit +<span class="pagenum"><a name="Page_83" id= +"Page_83">-83-</a></span> gondolok? Mit gondoljak én? Én, +részemről, semmitse gondolok.</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Hehehe.</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Mért hehehéz? Mért akar +maga engem dühbe hehehézni?</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Hehehe, mondom, hogy egy +ilyen jó hazafi, amilyennek én kegyedet, Brézli ur, ismerem, csak +itt üljön a kávéházba és csak olvassa-olvassa a Zazujságot, a +Zanapot és semmitse gondoljon, paregzempele a kibontakozásról, daz +egzesztirt doh niht!</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> A kibontakozásról?</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Arról.</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Mér? maga arról gondol +valamit?</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Na! Meghiszem azt!</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Hát azt a fórt én magának +nem adom. A kibontakozásról, arról én is gondolok…</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Mit?</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Nna… igy-ugy… ezt-azt… +egyet-mást…</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Eszerint gondolja, hogy +a választójog… a véderő… a parlamenti őrség…</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Átandé, vagy ahogy a mi +vidékünkön mondják: átanduz! Kitartás. Ne folytassa. Mert ezekre +én, ih svőr drauf, nem gondolok. Ezekre én még álmomban se +gondolok. Ká <span class="pagenum"><a name="Page_84" id= +"Page_84">-84-</a></span> spúr. Hogy jövök én ahhoz, hogy én ezekre +gondoljak? Egyszer, őszintén bevallva, egyetlen-egyszer, gondoltam +ezekre álmomban, mert nagyon sok krumplis núdlit ettem vacsorára. +De azóta nem fordult elő. Bevettem egy szódabikát…</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Mit vett be, ha szabad +kéreckednem?</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Egy szódabikabóniumot… +mert én a latin nevüket is tudom ezeknek a specerájoknak… Mondom, +bevettem egy szódabikabornyut és vége. Pássz. Többször nem fordult +elő. Ih pit’ zi: mit akarnak evvel a választójoggal? Ih pit’ zi: +hogy jövök én ahhoz, hogy én az én kilencven kilómmal, csak annyit +nyomjak a latba, mint egy 30 kilós zsoké? Ih pit’ zi! A kormánynak +kötelessége lett volna gondoskodni arról, hogy az emberek egyéni +sulya érvényesüljön. Én eddig is választó voltam, de nem éltem +vele. Mer én egyszer rosszul választottam.</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Mikor, ha szabad +kéreckednem?</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Egyszer. Mikor a +feleségemet választottam, hogy ott egye meg a fene, ahol van. Azóta +nem választok. Ha mondják: Éljen Apponyi – éljen! Fon mir auz? +Éljen. Éntőlem nem szijja el a levegőt.</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> De kérem, a véderő, +például…</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Hagyjuk ezt, kedves +barátom, <span class="pagenum"><a name="Page_85" id= +"Page_85">-85-</a></span> hagyjuk ezt. Véderő: véderő. Énmiattam +purclipámot vethet vasárnap reggel négy órakor a Vérmezőn, föltéve, +hogy ezt megfelelő helynek tartja. Én, részemről, én nem voltam +véderő és ha az isten élteti Picege bácsit, a fiam se lesz véderő. +Az én fiam – az isten őt velem együtt százhusz évig megtartsa! – +nem lesz véderő még akkor se, ha az ellenség beül a Nyuhork +kávéházba és onnan lődöz át kemény zsemléket a Palermóba. Miattam, +ih pit’ zi, felállithatnak az Erzsébet-téren tábori barackokat.</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Tarackokat, ha szabad +kéreckednem.</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Gut: bátori tarackokat. +Miattam felállithatnak duránci tarackokat. Éntülem beülhet az orosz +cár ő szent felsége tarackozni a Frihaufba…</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Tarokkozni, nemde?</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Dede. Az én fiam mégse +lesz véderő. Ha Picege bácsit az isten élteti.</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Ki az a Picege bácsi, ha +végül már szabad kéreckednem?</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Nem ismeri? Picege bácsit +nem ismeri? Picege bácsi az én családi katonaszabaditóm. Ahogy +nekem egy fiam születik, abba a minutába Picege bácsi a tenyerét +dörgöli és gratulál és a jobb kezével megrázza a balt.</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Kiét, ha szabad +kéreckednem? <span class="pagenum"><a name="Page_86" id= +"Page_86">-86-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> A magáét. Nem a magáét. +Hanem a magamagáét. Mer Picege bácsinak: ahány fiu nekem, annyi +ezer korona neki. Az esemény igy nyeri az ő lefolyását: fiu +megszületik, anyakönyvvezető megfogja jobbkezét és bevezeti +anyakönyvbe. Itt lép fel Picege bácsi, ő viszont megfogja a +balkezét és kivezeti véderőből. És hadsereg mehet sóhivatalba. Ih +pit’ zi: hogy jövök én ahhoz, hogy én fiakat szüljek a +hadseregnek?</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Perszepersze. Hogy jön +maga ahhoz, ejgentlih?</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Ih pit’ zi! Én szülök, ha +kell, egy fiat az iparnak, ha kell, szülök egy fiat a +kereskedelemnek, szülök egyet a kulturának és kettőt a +civilezációnak…</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Civelizációnak…</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Jó, a cevilizációnak. +Kettőt. De a hadseregnek? Annak principiel nem szülök. Egy macskát +se. Hogy jövök én ahhoz?</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Ez igaz. Hogy jön kegyed +ahhoz, hogy férfi létére egyáltalán szüljön? és hogy jön pláne +ahhoz, hogy auzgevélt egy macskát szüljön? De viszont ne felejtsük +el, hogy ha háboru van, akkor a póttartaléknak is be kell vonulni +és a népfölkelésnek is.</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Nana. Ahogy én nép vagyok, +édes barátom, és ahogy én fölkelek. Ha én egyszer lefekszem, akkor +én nem kelek fel, ha <span class="pagenum"><a name="Page_87" id= +"Page_87">-87-</a></span> maga báró Hazai Sámuel őexellenciája +trombitál is a fülembe az ezredtrombitával.</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> De be kell menni a +népfölkelésnek sáncot hányni.</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Ojojoj. Kevés sánsza van +arra a hadseregnek, hogy én sánszot hányjak. Én nem ettem földet, +én nem hányok sáncot. Én egy rendes ember vagyok.</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Ugy? De a parlamenti +őrség, kedves jó uram!?</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Sigán. Én mondom magának: +egy sigán. Kiváncsi vagyok, mért nem mindegy annak az ikszipszilant +ellenzéki képviselőnek, hogy ki rugja ki őtet a parlamentből: egy +rendőr, egy csendőr, vagy egy parlamendőr? Ejn sigán fon Vázsonyi. +A fő, hogy valaki kirugja. Ha már az embert kirugják valahonnan, +akkor ne nézze, hogy zsinór van-e az illetőn, vagy paszománt, hanem +csak azt nézze, hogy csizma van-e a lábán vagy cipő, mert ez az +egyetlen, ami ilyenkor érzékenyen érinti. Bizony, barátom. +Ellenben…</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Halljuk, halljuk.</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Ellenben bemondom magának, +hogy mindaz, amit ezek az emberek itt csinálnak a politikában: +csupa szürke szamárság.</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> És mér? Ha maga volna a +miniszterelnök?</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Hajahaj! Az máskép nézne +<span class="pagenum"><a name="Page_88" id= +"Page_88">-88-</a></span> ki. Ha én volnék a miniszterelnök, akkor +bemennék a Házba, felállnék a helyemen és mondanám: Tisztelt +gyülekezet, vagy ahogy az ott már szokás, tisztelt ezmegez, +nyavalya álljon a pesti pékekbe, halljukhalljuk a tulsóbaloldalon. +Tisztelt hölgyeim és uraim, ezennel van szerencsém egy +törvényjavaslást betenni a Ház asztalába, miszerint a kiflinek a +hossza harminc, szélessége tizenkét centiméter okvetlenül meglenni +el ne mulasztassék. Általános helyeslés a balsójobboldalon.</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Ahogy vesszük. Ez nem s +rossz.</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Micsoda beszéd az, hogy +nem rossz? Ez kell nekem, nem azok a firlefáncok. Ez ugy kell +nekem, mint a hal a viznek…</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Mint a viz a halnak.</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Bánom is én! Ezt intézzék +el a hal meg a viz egymás közt. Ih mizs mih niht erejn. Tény, hogy +addig nálam nem lesz béke, mig a miniszterelnök nékem nem hoz az +egyik kezében egy autotaxit, a másikban egy pirosra sült +szarvacsot.</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Mi–it?</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Szarvacsot. Ez a kifli +régi magyar neve.</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Ugyan menjen, hiszen a +kifli nem olyan régi.</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Nem régi?! Nézze meg itt +ezt a kiflit: ez legalább három napos. <span class= +"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> És mi lesz akkor, ha a +kifli meglessz?</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Hogy mi? Mi? Hogy mi? +Akkor lesz a hejretyutyutyu, akkor lesz a világbéke, akkor a farkas +ramslit fog játszani a báránnyal és az oroszlán zabot fog enni a +maga tenyeréből. És én fölveszem az én finom fekete ferencjózsef +kabátomat, ami az esküvőm óta nem volt rajtam, bár akkor se lett +volna, egy autotaxiba ülök, két kiflit veszek a kezembe, kettőt +dugok a cilinderem mellé, kettőt a fülembe tüzök és fölmegyek a +Várba és mondom az inasnak, hogy a Brézli van itt, az én felséges +barátom hűséges alattvalója és akkor belépek Hozzá, csinálok egy +reverencet és ezt mondom: Felség! Brézli vagyok, a te egyszerü +alattvalód, Damjánovics-ucca kilenc, második emelet kettő, de én +most meg vagyok elégedve, igazán elégedve vagyok, s ha parancsolod, +szülök neked egy fiat, egy ilyen cukor fiat, direkt a véderő +használatára. <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= +"Page_90">-90-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>FÉRFI-DEKOLTÁZS</h2> +</div> +<p>Nem az ön nyakáról lesz szó, Hercegnőm, nem arról a +gyöngéd-vonalu elefántcsont faragványról, melynek stilusát e +pillanatban jellemezni nem tudom, mert a lexikon tőlem a harmadik +szobában van, s igy bármi szivesen lennék bájosan tudákos, nem +tehetem, mert az adatok nem állanak rendelkezésemre, mondom, nem az +ön édes nyakáról beszélek, mely midőn Jesurum velencei +csipkéiből<a name="FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href= +"#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a> illatosodik felém, szemem +elborul, mint XIV. Lajosé, midőn Rohan hercegnője közeledett +feléje, igy szólitva meg a Napkirályt:</p> +<p>– Sire! le chapeau de mon ami est plus beau que celui de mon +oncle!<a name="FNanchor_2" id="FNanchor_2"></a><a href= +"#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a></p> +<p>Amiről én beszélni fogok, Hercegnőm, az nem a finoman bodorodó +térdszalagrend, melyről Diderot azt mondja, hogy… Olvasta ön +Diderotnak azt a büvös kis munkáját, melyet a Porte Royale hüvös +boltivei alatt árult Maître Izay, a puderesfejü könyvmárki? Nem +olvasta? Én sem olvastam, fogalmam sincs róla, hogy mi állhat +<span class="pagenum"><a name="Page_91" id= +"Page_91">-91-</a></span> benne, valószinüleg semmi sem áll benne a +térdszalagrendről s különben is nem a térdszalagrendről akartam +szólni, de azért jól esik elméláznom francia memoárok el-lengett +parfőmjei közt s figyelmeztetnem önt, Hercegnőm, hogy a +férfi-dekoltázs, amit most a Danube partján meghonositottak, nem az +a divat, amit követni kellene.<a name="FNanchor_3" id= +"FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a></p> +<p>Látta-e már ön a férfiakat, amint kihajtott inggallérral +megjelennek a korzó watteaui nyirásu akácfái alatt? Látta-e, hogy +nagyobbára milyen piszkos a nyakuk nékik, vagy ha nem is piszkos, +mindig ott van rajta a télen viselt gallérnak a másszinü stráfja, s +elül, <em class="gesperrt">sous le tchoutca d’Adam</em>, az +Ádám-csutka alatt, az acélgombnak elfeketedett nyoma, melyet ama +Shakspere szerint, aki az Avon partján született, Arábiának minden +füszere sem moshat le. Ó, Hercegnőm, ön bizonyára tudja, mi az, bár +e dologban Voltaire-rel tartok, aki sehol egyetlen szóval sem +emlékezett meg a gőzfürdőről.<a name="FNanchor_4" id= +"FNanchor_4"></a><a href="#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a> +Mindamellett nem szeretem, ha a nyilvános uccát gőzfürdővé +alakitják át s nekem olyan férfi-szépségek szemlélete jut, +melyekből nem kértem, nem kérek s talán soha kérni sem fogok. De +nyilván ismerni fogja ön, Hercegnőm, Daudet Alfonzó Taraszkoni +Tartarénját, ha egyébként nem, rossz magyar forditásaiból, s +emlékszik <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= +"Page_92">-92-</a></span> azokra az oroszlánvadászokra, akik ott +leirvák. Mon dieu, nekem mindig ezek az oroszlánvadászok jutnak az +eszembe, mikor a kivágott nyaku férfiakat látom. Mert hősieseknek +látszanak ők, de nem olyan hősöknek, akik a meleg ellen küzdenek, +zsebkendővel kezükben, hanem Afrika meghóditóinak, kik dum-dumra +töltött golyószórókkal mennek ki a sivatagba, hogy elefántokat +teritsenek le.<a name="FNanchor_5" id="FNanchor_5"></a><a href= +"#Footnote_5" class="fnanchor">5)</a></p> +<p>Hercegnőm! Nem szép a férfitest, ebben megállapodhatunk s nem +bolondság az, hogy az európai férfi végül olyan külső takarókat +szerkesztett meg a maga számára, amely őt talpától a nyakáig +beboritja. Csak a fejet hagyta szabadon a mindenkori öltözködés. De +én tartozom egy vallomással Önnek, ma Princesse. Én ezt a fejet is +szivesen nélkülözném és télen-nyáron szivesen járulnék hozzá egy +olyan férfidivathoz, amely a férfiak fejét is abszolut eltakarná. +De semmiesetre meg nem szavazom azt a törekvést, hogy a fej után a +nyak, a nyak után esetleg az eszményi kebel is, ha éppen muszáj, az +erős vállak is, megruhátlanithatók. Nem, nem, ez fölösleges. És ha +még-olyan meleg volna is. És ha már nem lehetne kibirni az életet, +akkor sem. Gondoljunk az angolokra, akik meghóditották Indiát, +Istennek e legmelegebb tartományát, és pedig meghóditották totál +felöltözve és begombolkozva, sőt még fejükre is vászon-sisakot és +fátyol-lobogót <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= +"Page_93">-93-</a></span> teritve. Itt ellenben az a szokás merült +fel, hogy aki csak a Stefánia-utnak meghóditására indul is, egy +fiakker-kocsin, melynek taxamérőjén a számok ugrálása a legnagyobb +szorongással tölti el, már leveszi fejéről a kalapot. Mért teszi +ezt? Gondolatait érintteti a friss levegővel?<a name="FNanchor_6" +id="FNanchor_6"></a><a href="#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a> +Ez, bővebb megokolás nélkül, szükségtelen. Mindamellett a fejnek ez +a szellőztetése még valahogy érthető. Hadd menjen be a levegő a +fejbe, hadd legyen a fejben valami. De a nyakban, Hercegnőm? Ott +még gondolat sincs? A nyak nem a gondolkodás székhelye, a nyak +egyáltalán semminek sem székhelye, csak a már előbb emlitett +Ádám-csutkáé. Igen, ha a szivre lehetne enyhe leget bocsátani, a +szivre, mely forró, sőt tüzes. Ennek volna értelme. De a sziv csak +ott ül a negyedik és a hetedik borda közt, elvégezvén kötelességét, +melyet ama minősége hárit rája, hogy ő a vérkeringés középpontja, s +tekintet nélkül a vér minőségére, muszáj neki e vért pitvaraiba +bebocsátani és onnan ismét az artériákba kilökni.<a name= +"FNanchor_7" id="FNanchor_7"></a><a href="#Footnote_7" class= +"fnanchor">7)</a> A sziv nem kiván semmit, legföljebb, ha néha +szerelmet kiván, de ilyen hév nyáron még azt sem.</p> +<p>Mit akarnak hát Bouillon Godofréd lovagjai a mezitelen nyakkal? +Jeruzsálem visszafoglalásáról már ugysem lehet szó. Jeruzsálem a +törököké és <span class="pagenum"><a name="Page_94" id= +"Page_94">-94-</a></span> tiz éven belül semmitsem lehet elvenni a +törököktől, mert mostanában olyan sok mindent elvettek tőlük.</p> +<p>Még egyszer összefoglalom tehát, Hercegnőm, a mondottakat. A +férfi türje a meleget, hiszen korunkban ugysem állitja az élet +valamely más, keményebb harc elé. Ne feledjük el, hogy a magyar +paraszt, aki pedig a férfiméltóságnak jogosan a mintaképe, nyáron +is ugyanazt a bundát viseli, mint télen, mindössze – ha néprajzi +ismereteim nem csalnak – szőrével kifelé forditva.<a name= +"FNanchor_8" id="FNanchor_8"></a><a href="#Footnote_8" class= +"fnanchor">8)</a> <em class="gesperrt">Ez</em> férfiasság. +<em class="gesperrt">Ez</em> erő. <em class="gesperrt">Ez</em> +valami. Ezt kell utána csinálni, s nem mihelyt a nap kissé +melegebben, mert merőlegesebben, bocsátja ránk sugarait, még a +bőrünket is ledobálni magunkról és igy – bőrtelenül – közlekedni +uccáinkon és tereinken.</p> +<p>Zárom levelemet, Hercegnőm, mert le kell vetnem a galléromat s +meg kell néznem a tükörben, hogy csinos vagyok-e igy. Megnéztem. +Nagyon csinos vagyok. Délután találkozni fogunk Gerbeaud +bosquet-jaiban, melyeket oly gyönyörüen tervezett a kertészet atyja +Le Nôtre.</p> +<p class="center">Le Vôtre:</p> +<p class="right"><i>André Gabor</i>. <span class="pagenum"><a name= +"Page_95" id="Page_95">-95-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A DERÉK IPAROS</h2> +</div> +<p>Szegény beteg ember vagyok, a betegségem neve: <em class= +"gesperrt">morbus hurtzolcodici</em>. Leri az ábrázatomról; +orvostanárok ötven lépésről, kapásból diagnosztizálják. +Mindamellett bemegyek a Derék Iparoshoz s köszönök a Derék +Iparosnak. Ő is azonnal nem köszön vissza.</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> Van szerencsém.</p> +<p><em class="gesperrt">A Derék Iparos:</em> Tudom.</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> Hogyan méltóztatja tudni?</p> +<p><em class="gesperrt">A D. I.:</em> Ugy, hogy aki az én üzletembe +téved, annak valóban szerencséje van. Mert betévedhetne egy +csirkefogóhoz, aki a mesterségét nem gyakorolja tisztességesen. +Ahelyett azonban hozzám téved. Én vagyok a Derék Iparos.</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> Örvendek.</p> +<p><em class="gesperrt">A D. I.:</em> Örvendhet is.</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> Örvendek, hogy örvendhetek.</p> +<p><em class="gesperrt">A D. I.:</em> Annak is örvendhet.</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> Térjek a tárgyra?</p> +<p><em class="gesperrt">A D. I.:</em> Végnmejner.</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> Akkor térek.</p> +<p><em class="gesperrt">A D. I.:</em> Csak bátran. Ne nézze a +köztünk fenforgó különbséget. Ne gondoljon arra, hogy Én a Derék +Iparos vagyok, aki bevezettem az ön <span class="pagenum"><a name= +"Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> őseit Egyiptomba, a +rabszolgaság házába s hogy ön csak egy… micsoda ön?</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> Ez meg ez vagyok.</p> +<p><em class="gesperrt">A D. I.:</em> Na nem baj, azért élhet. +Szeretem az irókat. Psilandertől már több jó dolgot olvastam +is.</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> Psilander nem…</p> +<p><em class="gesperrt">A D. I.:</em> Nana. Psilander igen!</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> Kérem, kérem…</p> +<p><em class="gesperrt">A D. I.:</em> Villanyzsinórt akarsz +szereltetni?</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> Ténydolog.</p> +<p><em class="gesperrt">A D. I.:</em> Hol lax?</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> Váczi-ut 18.</p> +<p><em class="gesperrt">A D. I.:</em> Váczi-körut? Nem rossz +hely.</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> Nem Váczi-körut, csak +Váczi-ut.</p> +<p><em class="gesperrt">A D. I.:</em> Hát persze, hogy ut. Ut. Hogy +igy összecserélem! Ott leszek, mindjárt ott leszek, sőt már ott is +vagyok. A Váczi-köruton.</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> Uton.</p> +<p><em class="gesperrt">A D. I.:</em> Uton, uton. Körutat mondtam? +Ejnye, hogy téved az ember. Megyek is már a Váczi-körutra.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Itt véget ér első találkozásom a Derék Iparossal. Visszavonulok +lakosztályaimba, melyek teljesen zsinórtalanok. Egészen egyszerüek, +mint a magyar mándli, vagy a frakk. Nincs rajtuk zsinór. Várom a +Derék Iparost, aki nem jöhet, mert mostanában mindenki költözik, +tehát nagyon sok a dolog. De azért, bizonyos idő elmultával +jelentkezem <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= +"Page_97">-97-</a></span> nála. Nagyon szivélyesen fogad. Ajtóval +kinál meg.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Ő: Tegye bolonddá az öregapját. Megyek a Váczi-körut tizennyolc +alá és kérdem, hogy itt lakik-e a Psilander, az iró? Hát lakik? Nem +lakik.</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> Kérlek szépen, hiszen mondtam, +hogy Psilander nem egy iró és hogy én nem vagyok Psilander és hogy +Psilander nem lakik a Váczi-köruton, hanem én a Váczi-uton lakom. +Tizennyolc. Zsinórok.</p> +<p>Ő: Értem, ne magyarázza uraságod. Nem estem én a fejem lágyára. +Tizennyolc zsinór kell a váczi-köruti lakásodra. Megvan. Menj haza +és nézd meg. Már meg is van. De máskor ne mondj be hamis adatokat, +ne mondd, hogy Psilander Váczon lakik a zsinórpadláson, mondd meg, +hogy te a Váczi-köruton lakol a Psilander házában. Ezt azután nem +téveszthetem el. Azt a házat már ismerem. Ott már leszereltem egy +felszerelést. De ha te egy felszerelést akarsz leszereltetni, az öt +koronával drágább. Nincs baj, légy nyugodt. Váczi zsinórokat akarsz +a köruton keresztülhuzatni? Jójójó. A többit tudom.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Hazamegyek és nyugodt vagyok. Mégis jó, ha az ember a Derék +Iparos kezébe tette le a sorsát! A Derék Iparos megjelenik. Isten +tudja hogyan találta meg a lakásomat, de tény, hogy itt +<span class="pagenum"><a name="Page_98" id= +"Page_98">-98-</a></span> van. Kurta, fehér szoknyában fogadom, +pici rózsacsokorral a kezemben. Megcsipi a szobalány állát, de +ahogy jobban odanézek, látom, hogy a feleségem vállát csipte +meg.</p> +<p>– Megcsipett – mondja a nő.</p> +<p>Uriember vagyok, tehát tudom a kötelességemet. Megvakarom a +megcsipett helyet.</p> +<p>A Derék Iparos már szögeket ver az ajtóba.</p> +<p>– Szögek? – rebegem én.</p> +<p>– Szögek az ajtóban – feleli ő. – Nagyon jól hangzik. Ugyanugy +mint: Sikolyok az éjszakában, vagy: Szerelmek az alagutban.</p> +<p>– De talán nem muszáj szögeket és éppen az ajtóba… +Palizander-ajtó… fehér lakk… nyolcvan korona darabja… én fizettem… +nem a háziur.</p> +<p>– Nyugalom, a szögek kihuzva lesznek.</p> +<p>– De lyuk marad.</p> +<p>– Csakis lyuk. Semmi egyéb. Köpj a szemem közé, ha más marad, +mint lyuk. De az aztán marad. Ahány szöget verek az ajtóba, annyi +lyuk marad benne. De vegyük fel az elbeszélés fonalát. Hozd be +édesanyád delén-szoknyáját.</p> +<p>– Jól hallom?</p> +<p>– Jól. A delén-szoknyán vannak azok a zsinórok, amiket itt +nagyon jól alkalmazhatunk. Majd meglátod, milyen csinos lesz.</p> +<p class="center">*</p> +<p>A Derék Iparos lefejti a zsinórt és dolgozgat. <span class= +"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> A létrát +az iróasztalomra állitotta. Én ülök az iróasztal mellett (élni +muszáj), ő a létrán áll és dalol. Torkaszakadtából, +agyamrepedtéből. Igy munkálkodunk egy darabig.</p> +<p>– Te – hagyja félben ő a dalt.</p> +<p>– Parancsol? – kérdem én.</p> +<p>– Nem tud maga irni ugy, hogy ne szuszogjon?</p> +<p>– Szuszogok?</p> +<p>– Szuszogsz és zavarsz vele. Eltévesztem a ritmust.</p> +<p>– A kalapácsolásban?</p> +<p>– Nem. A dalolásban. Ne szuszogj. Én nem bánom, ha irsz, de ne +végy közben lélekzetet.</p> +<p>Csend.</p> +<p>Lélekzetfojtva hallgatom a Derék Iparost. Népdalokat dall.</p> +<p>– Hallod-e Psilander – mondja egy kis idő mulva.</p> +<p>– Kérlek alásan.</p> +<p>– Tud a te feleséged zongorázni?</p> +<p>– Azt hiszem.</p> +<p>– Akkor jöjjön be és zongorázzon. Ma, ugy látszik, nem vagyok +diszponálva, nem jól dalolok kiséret nélkül.</p> +<p>A nő leül a zongorához.</p> +<p>– Sajó kutyám – mondja a Derék Iparos és már dolgozza is a dalt. +Megtudom, hogy az ő <span class="pagenum"><a name="Page_100" id= +"Page_100">-100-</a></span> Sajó kutyája jaj de mélyen aluszik s +igy nem láthatta az ő rózsáját valahol.</p> +<p>A Derék Iparos leejti a kalapácsot odafönn. A fejem nagyot +koppan idelenn. Szisszenet, részemről. A Derék Iparos lejőn a +létráról:</p> +<p>– Abbahagyom máma. Először undorodom a vértől és nem nézhetem, +hogy pont ideülsz alám a véres fejeddel. Másodszor, hogy ti polgári +elemek hogyan házasodtok?! Hallod, hogyan zongorázik ez a nő? Nem, +édesem, hogy ti nekem az idegeimre menjetek, azt azért mégse muszáj +nekem csakugy szó nélkül lenyelni. Vannak még birák Berlinben.</p> +<p>Veszi a kabátomat és megy.</p> +<p>– És a zsinór? – lehelem én.</p> +<p>– Na, jobb lett volna, ha nem emlegeted. Nem szégyeled magad? +Milyen ruhákba járatod az anyádat? Leveszem a zsinórt a +delén-szoknyáról. Hát nincs benne vezeték-drót! Gyere el holnap +délelőtt az ipartestületbe és hozz egy botot magaddal. Majd +rádveretek huszonötöt hatóság elleni erőszak miatt. De a pénzt is +hozd el.</p> +<p>Kimegy az ajtón és a lépcsőről visszakiabál:</p> +<p>– Te! Psilander! Hogy te milyen marhaságokat irtál össze ott az +iróasztalon! Bléd vagy te, tisztára bléd. <span class= +"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A JÓZAN KUTYA ÉS A RÉSZEG EMBER.</h2> +</div> +<p class="center">Uccai jelenet.</p> +<p>Megyek a kutyával az uccán. Én megyek, ő szalad, furcsán +harangozva a lábaival. Vidám kutya, semmi baja, semmi gondja, semmi +fejtörése. A részeg ember jön; szembe. Nem is jön, lódul. Egyik +oldalról a másikra. A kutya megáll előtte és ráugat. A részeg ember +meghökken, fékez. Egyensulyt keres. Megáll. És igy szól:</p> +<p>– Ó, kutya!</p> +<p>És édesen mosolyog.</p> +<p>A kutya ugat. Az ember beszél:</p> +<p>– Kis kutya, picike kutya… hát mért?… mondd, miért? Vagy talán +azt hiszed, hogy…? Nincs rá ok, nincs rá alap… Esküszöm. Teljesen, +teljességgel. Az könnyü, ugatni az könnyü. Ugatni mindenki… Te is, +én is… aki akar. Ugat. Ugathat. Ja, de nem ugy… nem olyan egyszerü. +Hol a megokolás? Az. Hol? Ha körülnézünk, mi? Mert nézzünk körül, +jobbra, balra, előre, hátra, kelet és nyugat… Na igen. Akkor? Mi +ez? Ugatás. Bele a levegőbe. Szép is volna… Hova jutnánk?… Barátom, +meg kell hallgatni az embert… Nem igaz? <span class= +"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span></p> +<p>Leguggol és meg akarja simogatni a kutyát. Megsimogatja mellette +a levegőt, de azért barátságosan és jósággal, mintha valóban a +kutya volna. A kutya oldalról ugat, az ember a simogatás alá +beszél:</p> +<p>– Ez jól esik, he? Ha hizelgek, ugy-e?… Nem azért, mintha… Á. +Dehogy. Nem szoktam. Egyenes ember vagyok… Mint a tenyerem. +Nádszál. De rászolgáltam-e? Az a kérdés. Anélkül nem lehet… Mert a +ruha sáros? Hohó! Az még nem minden, édesem. Édesem. Bizony, +édesem. És a jogcim, ha szabad érdeklődnöm? És a bizonyitékok? Na, +látod. Igy állunk evvel a dologgal.</p> +<p>A guggolásban megbillen és a hátuljára csüccsen. A kutya +rávakkant, az ember folytatja:</p> +<p>– Tessék csak. Tessék leülni. Helyet foglalni. Bátran. +Stercinger nem az az ember. A király is ideülhet. Tartom +szerencsémnek. De az ugatás egészen más. Hogyan? És ki mondta, +hogy…? Van-e megbizás?… fölhatalmazás?… Tetszik látni. Nincs… Se +égen, se földön… Vagyis nincs. És ha nincs, hát nincs. És akkor ki +van zárva… Még nem fordult elő… Szabad? Hjáj, de ez nem elég. +Persze. De azér’ még nem muszáj. Éppen Stercingert. Ki az? A +legutolsó? Dolgozik a pénzér’… Lopja?… Nana! Ezt nem kell mondani! +Figyelmeztetem. Törvény van… Megvédi.</p> +<p>A részeg ember mögött egy fa van, annak <span class= +"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> dül a +háta, a feje lejjebb konyul. A kutya már csak nézi, de az ember még +beszél.</p> +<p>– Megtiltom. Kikérem. És mindig? Valahányszor? Jön és ugat. Hol +vagyunk? Uri ember? Az nem teszi, barátom, kedves barátom. Inkább a +nyelvét, azt… leharapja… de egy rossz szó, annyi se… Érzékenységről +szó sincs… Azonban. Katona viselt embert? Itt a katonakönyv, ha +parancsolja. Megmutatom… meg… micsoda beszéd… meg.</p> +<p>A zsebe felé igyekszik a kezével és ezzel oldalt nyomja magát, +hanyatt esik és ugy marad, a kalapja lenyilik a fejéről, a keze +keresztben áll a mellén, a szeme becsuklódik, a szája kitárul.</p> +<p>Alszik csendesen.</p> +<p>A kutya közelebb megy hozzá, megszagolja trüsszent egyet. Rossz +szaga van. <span class="pagenum"><a name="Page_104" id= +"Page_104">-104-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>SZEPTEMBERI KÖNYVPIAC</h2> +</div> +<p>Sötétkékbe öltözöm, hogy egy árnyalattal még az ibolyánál is +szerényebb legyek, ugy lopódzom a kiadóm fejedelmi kastélya elé. +Tizennegyedik Lajosoknak öltözött inasok huzzák le rólam a felöltőt +s az illetékes ajtó kilincséig rugnak. Halkan kopogok, mint a kis +madár az ágon s benyitok kiadóm kolibri-pehelylyel párnázott +dolgozó-szobájába. Kiadóm oltárszerü emelvényen ül, parafa-övvel +derekán, mert ez a napnak amaz órája, melyben ő üzleti gondjaiba +szokott merülni. A parafa-öv arra való, hogy meg ne fulladjon. Hogy +fulladjon meg.</p> +<p>– Á, Málnaszörp ur! – mondja eltagadó mosollyal, melyet akkor +szokott meg, amikor a könyveimből eladott példányok számáról +tárgyaltunk.</p> +<p>– Citrom Szelet – dadogom én a nevemet s emlékeztetőül +hozzáteszem: – a »Humorkák és egyéb savanyuságok« cimü kötet…</p> +<p>– Szerzője? Nemde? Tudom, emlékszem. Nagyon csinosan adtunk el +belőle. Tizenhét példány rövid tizenkilenc hónap alatt. Most mivel +állhatok rendelkezésére?</p> +<p>– Szeretnék megint egy…</p> +<p>– Kötet? Kötetke? <span class="pagenum"><a name="Page_105" id= +"Page_105">-105-</a></span></p> +<p>– Olyasmi.</p> +<p>– De milyesmi? Legyen szerencsém. Nyögj, az apád!</p> +<p>– Beszélyek…</p> +<p>– O, kérem, bátran, csak beszéljen. Vagy én beszéljek?</p> +<p>– Pardón, nem ugy gondoltam: beszélyek, vagyis novellák.</p> +<p>– Tudja mit? Maga fiatal és törekvő ember. Ifju és bóher. Mondok +valamit. Minek ez a bolondság? Dalok, novellák és egyéb ökörségek. +Ez nem pénz. Tudja mi a pénz?</p> +<p>– Igen. Az értékcsere eszköze.</p> +<p>– Jó, Jó. A pénz: az iskolakönyv. Irjon nekem egy iskolakönyvet. +Maga el nem képzeli, milyen ökrök irnak iskolakönyveket.</p> +<p>– Elképzelem.</p> +<p>– Akkor is rosszul képzeli. Belőlem a jóakarat köhög. Mert nekem +mindegy, hogy ki irja az iskolakönyvet. Az iskolakönyvnek is +mindegy. De én azt akarom, hogy <em class="gesperrt">maga</em> +keressen egyszer. Mit adok én magának egy szépirodalmi +kötetért?</p> +<p>– Egy semmit.</p> +<p>– Ez az. Ezt adom. De ha egy pindurnyi iskolakönyvet ir, mint a +kisujjam, szivesen adok ezer koronát. Hát ir? Vagy mit mondok: ir? +Csinál? Vagy mit beszélek: csinál? Csak összeállit, összeszállit, +összenéz, összetüz, összefüz, összelopint, <span class= +"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> csapint +és kapint. Egy hordár nagyszerüen megeszközli. Ha hordárt mondok: +értsen meszenzser-bojt alatta. Nem mondom, hogy egy kémiát hozzon +létre, ámbár azt is nagyszerüen megtehetné, mert ahhoz <em class= +"gesperrt">sem</em> ért. Azt sem kivánom, hogy egy +filozófia-propedeutikát kanyaritson, mert véletlenül talán olvasott +már valami filozófiát. De egy magyar olvasókönyvet, barátom, maga +olyat tud termelni, hogy a miniszternek ketté áll a füle a +gyönyörüségtől. Oly egyszerü ez uram, oly egyszerü! Mert mit vesz? +Veszi a hajókötelet Jókaitól, veszi az eljátszottadmárt +Vörösmartytól, veszi az ilykésőéjszakánt Eötvöstől, veszi a +hetenvagyunkuramhetent a Kurcfellovtól. Ezeknek ugyis muszáj benne +lenni. Aztán, mert maga fiatalember, bevesz néhány ujabb irót is. +Homoktól egy népieset, Zömöktől egy pestiest, három kis költeményt +Csopakitól, Kopakitól és Lopakitól. És megvan a legmodernebb magyar +olvasókönyv középiskolák alsóbb osztályai számára. Cézével.</p> +<p>– Parancsol?</p> +<p>– Na igen, az idén még cézével. Ebből eladunk tizezer példányt. +Ezt még cézével adjuk el.</p> +<p>– Kérem?</p> +<p>– De jövőre lényegesen javitott kiadást adunk. Az már nem +cézével lesz. Addig az Akadémia meggondolja a dolgot, a puszta +<em class="gesperrt">Cö</em> mellett dönt, s akkor a Cziczkányról +szóló elbeszélést is adjuk a könyvben: A Cickányról. Aztán adunk +<span class="pagenum"><a name="Page_107" id= +"Page_107">-107-</a></span> egy kiadást cekával, igy: <em class= +"gesperrt">lacktopán</em>, és egyet cehával, igy: <em class= +"gesperrt">börzekrach</em>, aztán megint egyet, amiben <em class= +"gesperrt">laktopán</em> lesz, és egyet, amelyben <em class= +"gesperrt">börzekrakk</em> fog állani. Egy kiadásban a laktopánt +<em class="gesperrt">lakkcipőcske</em> névvel illetjük, egy +másikban a börze helyett ezt irjuk: <em class= +"gesperrt">tőzsde</em>. Ami megadja a lehetőségét egy ujabb +kiadásnak, melyben a tőzsde <em class="gesperrt">trafik</em>-ra +lesz javitva. Öt év mulva a trafikot dohányárudára bővitjük, de +akkor már én a kávéházban milliárdozom Rockefellerrel, illetve +Rókefellerrel és ön csinos háromemeletes villával eszi a +fogolypecsenyét. És tudja mibe kerül nekem az egész?</p> +<p>– Mibe?</p> +<p>– Egy snókába.</p> +<p>– Mibe?</p> +<p>– Abba. Mert honoráriumot én csak magának adok. Mint nyirónak. +Az irónak, aki az olvasókönyvben jelen van két szempontból nem adok +honoráriumot. Első szempont: nyavalya jár halott nagyjainknak, nem +honorárium. Második szempont: ha halott nagyjainknak az jár, +mi-fene járna elevenjeinknek? Csináljuk meg az üzletet, fiatal +barátom. Ön még csaló poraimban is áldani fogja emlékemet. Egy +ilyen kis olvasókönyvből még az unokái is finoman megélnek. És +nevet szerez magának, sőt, hogy tovább menjek, fogalommá +magasztosul. Igen, barátom, szvorényi lesz önből, baróticsánki lesz +önből, szvorényinál csánkibb <span class="pagenum"><a name= +"Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> baróti. És a karrier? +Rendes tagja lesz a Fülelógiai közlönynek, levelező tagja az +Akadémiai nyelvelmi és gépirodalmi alosztályának. A finn Rööt +Öököör társaság kis ezüst iram-marha szobrocskával fogja +megtisztelni. Hát nyir nekem egy kis olvasókönyvet?</p> +<p>– Még nem tudom… talán… vamazén…</p> +<p>A kiadó még egyszer, és nem utoljára félreértett:</p> +<p>– Hát jó, küldje el hozzám Vamazén urat. Keressen az. De mondja +meg neki, hogy Vamazayra fogjuk magyarositani a nevét. – Hazamenet +ollók károgtak a fejem fölött. Azok az ollók, amik az +iskolakönyveket megirják. <span class="pagenum"><a name="Page_109" +id="Page_109">-109-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>PÁRBAJ A LIGETBEN</h2> +</div> +<p class="center">Tanulságos jelenet.</p> +<p class="center">(Azelőtt az ördög sem vette észre, hogy a +mutatványos bódék előtt kikiáltók is vannak. Pedig voltak. Sőt +azelőtt voltak igazán, a mostaniak már csak szomoru epigónok. A +kikiáltók hőskora tehát elmult anélkül, hogy a folklóristák +figyelme feléjük fordult volna, s igy a kikiáltás legszebb virágai +lehervadtak, mielőtt valaki koszoruba kötötte volna őket. Baj, baj, +de ugyanez történt, tetszik tudni, a magyar mesének és mondának, +sőt még a magyar irodalomnak a kezdeteivel is. Az énekmondók +csacskaságait senki föl nem jegyezte, a kikiáltók marhaságait senki +meg nem örökitette. Most ellenben jól megy a kikiáltóknak, +orákulumokká léptek elő, akiknek szavait nagy publikum-gyürü +hallgatja. De csak egyrészt orákulumok a kikiáltók, másrészt +konferensziérek (lásd conférencier cimszó alatt), akik elmés +visszavágásokkal parirozzák az ő édes kis közönségük odavágásait. A +közbevágók, természetesen, nem követségi titkárok, vagy kuriai +birák, hanem a nép egyszerü kereskedősegédei, kik egy heti tompitó +munka után vasárnap kénytelenek élesre köszörülni elméjüket. Egy +ilyen beszélgetést itt adok gyüjteményemből.) <span class= +"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A Kikiáltó</em> (folytatva mondókáját):… s +a kigyó, melyről mindenki személyesen meggyőződhetik, az afrikai +sivatagok legveszedelmesebb raggadoszója, melyet Szidi Ali Ben +Bibi…</p> +<p><em class="gesperrt">A Közbevágó:</em> Ben Bibi? Miért nem Kinn +bibi?</p> +<p><em class="gesperrt">A Kikiáltó:</em> Ha nem hallom tisztelt +uraság közbenszólásait, nem nyilhatik alkalom számomra, hogy azokra +válaszolhassak.</p> +<p><em class="gesperrt">A Közbevágó:</em> Azt kérdem: mért jár +olyan sokat a pofája?</p> +<p><em class="gesperrt">A Kikiáltó:</em> Csak szelemesen, uraság, +csak szelemesen. Mindenki közbeszólhat, a legutolsó vizesnyolcas +is, ha kellő szelemesség felett rendelkezik.</p> +<p><em class="gesperrt">A Közbevágó:</em> Mért nem fogja be a +pofáját?</p> +<p><em class="gesperrt">A Kikiáltó:</em> Pofája uraságon kivül csak +a többi lovaknak van, uraság.</p> +<p>(Egy kis csend. A közbevágó, mert körül a nép vihog s nem +annyira a kikiáltón, mint inkább őrajta, elhallgat és hallgatás +közben gondolkodik. A fegyvereit szedi rendbe a következő +támadásra.)</p> +<p><em class="gesperrt">A Kikiáltó</em> (folytatja mondókáját):… +melyet Szidi Ali Ben Bibi… (itt vár, hogy a kereskedősegéd nem +kerül-e horogra; de nem. Lehet tovább beszélni)… külön e célra +hozott el a nagyérdemü közönség mélyen tisztelt körébe, hogy itt +jóizüen elfogyaszthassa. Szidi Ali Ben Bibi nem undorodik a +kigyótól… <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= +"Page_111">-111-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A Közbevágó:</em> De magától +undorodik?!</p> +<p><em class="gesperrt">A Kikiáltó:</em> Magától csakugyan +undorodik, de mondja, tisztelt uraság, ki nem undorodik magától? +Egy pudlispringertől, aki elszalad a rőf mellől és beslisszöl az +Angol-parkba, hogy…</p> +<p><em class="gesperrt">A Közbevágó</em> (boldogan, hogy most egy +nagyon jót mond): Van jegyem. Anyajegyem van. Hihi.</p> +<p><em class="gesperrt">A Kikiáltó:</em> Uraság mingyárt röhög is +saját vicén, de jól is teszi, mert ha uraság nem röhögne, a mélyen +tisztelt közönség valóban nem kacagna uraság sületlenségein. A +mélyen tisztelt közönség nagyon jól tudja, mi egy igazi Nagyendre, +s mi egy értéktelen utánzat, melyet a szemétkosárba dobni kell. A +mélyen tisztelt közönség már régen a szemétkosárba dobta uraságot, +ne méltóztatott volna belőle kimászni.</p> +<p>(A nép ismét mulat a közbevágó rovására, aki kezd kivörösödni s +kezdi az inge gallérját kicsit szüknek érezni, de még egyelőre nem +adja fel a csatát, mert határozott szellemi fölényt éréz e +nyavalyás kikiáltóval szemben. Csak még nem tudta eddig +kifejteni.)</p> +<p><em class="gesperrt">A Kikiáltó</em> (folytatja mondókáját): +Szidi Ali Ben Bibi nem irtózik a kigyótól, s azt minden előzetes +elkészités nélkül pár pillanatok alatt költi el…</p> +<p><em class="gesperrt">A Közbevágó</em> (ragyogva): Mer’ az egy +költő? Mi?</p> +<p><em class="gesperrt">A Kikiáltó</em> (gondolkodik, hogy +lecsapjon-e? <span class="pagenum"><a name="Page_112" id= +"Page_112">-112-</a></span> De mert ugyis kevés publikum van, kevés +lesz a belépő, tehát ráér, elhatározza, hogy lecsap): Az egy költő. +De uraság egy nyálasszáju, aki még egyetlenegy szelemeset sem +méltóztatott közbeugatni, mert uraság feje csak arra való, hogy a +nyakkendő le ne csuszszon a nyakáról. Uraság nagyszerü üzletet +csinálhatna becses fejével, ha eladná a szecskát, ami benne van. +Szivesen vennék meg, mert uraság fejében kellő mennyiségü viz is +van, s igy a szecska mingyárt nedvesen kerülhetne a tinók elé.</p> +<p><em class="gesperrt">A Közbevágó</em> (még egy utolsó kisérletet +tesz): Minók?</p> +<p><em class="gesperrt">A Kikiáltó:</em> Tinók. Amit uraság nem +tudhat, mert négy elemi osztályokat is hiányosan végezte el s +kezében tölcsérrel nevelkedett a Blicc és Blau cég +lámpakamrájában.</p> +<p><em class="gesperrt">A Közbevágó</em> (eldobja a kardot és más +térre helyezkedik át): Hogy mer maga velem gorombáskodni, maga +kódis?</p> +<p><em class="gesperrt">A Kikiáltó</em> (tudja, hogy ez már a +győzelem, most még csak üldözni kell a megvert ellenséget s egészen +meg kell semmisiteni): Uraság ne sirjon, mert az itten nem +szokásos. Uraság persze azt hitte, hogy facérságának idejében ide +kijöhet és a jó öreg bohém kikkiáltót itt kiviccelheti. Uraság +azonban csalódott, mert ehhez szelemesség legszükségesebb, ami +uraságnak abszolute nincs, mint azt a mélyen tisztelt közönség +személyesen meggyőződhette. <span class="pagenum"><a name= +"Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> Uraságod magával hozta +kedves Babája kisasszonyt is, aki most elbujik az uraság háta mögé, +mert szégyelli magát az uraság helyett. Jól is teszi s én sajnálom +is a kedves Babája kisasszonyt, s ha én az ő helyébe volnék, én a +jó öreg bohém kikkiáltót szeretném, aki egy vices ember, s nem egy +csupaszképü majom, melynek bajusz helyett mitesszerek vannak görbe +orra alatt.</p> +<p><em class="gesperrt">A Közbevágó:</em> Ha fölmegyek, +agyonpofozlak, te vörös zsidó.</p> +<p><em class="gesperrt">A Kikiáltó</em> (tudja, hogy ez a +föltételes mondat sohasem lesz még csak állitó mondattá se, nemhogy +tetté erősödne. »Ha fölmegyek«, mondta a hörgő ellenfél, de nem jön +fel, örül, ha bele tud elegyedni a tömegbe és feltünés nélkül +elmosódhatik. A kikiáltó tehát már nem is reflektál erre a +»megjegyzésre«, hanem folytatja az ő mondókáját): A kigyó +elfogyasztása teljesen a mélyen tisztelt közönség szeme-láttára +történik, s mindenki meggyőződést szerezhet róla, hogy a természet +egy csodájával állunk szemben. Első hely hussz, második hely tissz +krajcár… Az a jingli, ha még itt volna, ingyen is bemehetne kedves +Cucája kisasszonynyal. <span class="pagenum"><a name="Page_114" id= +"Page_114">-114-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A KÉM</h2> +</div> +<p class="center">Részlet a »Katonai Magyarország« cimü ajtó alatt +és sajtó fölött levő regényemből.</p> +<p>… A kém elborult kedélylyel, de halkan sóhajtott föl. Ugyan +hangosan is fölsóhajthatott volna, mert az ördög sem törődött a +kémmel, de a kém tudta, hogy <em class="gesperrt">nomen est omen s +hogy noblesse oblige</em>. Aki kém, az kém, az viselje ugy magát, +ahogy egy tisztességtelen kémhez illik. A kém tehát +fölsóhajtott:</p> +<p>– Kém vagyok. Az Orosz Birodalom belső munkatársa.</p> +<p>Aztán hallgatott, mert nem volt több mondanivalója… Mi manót +csináljon egy kém reggel nyolc órakor Budapesten?…</p> +<p>– Kémlelnem kellene – töprengett magában… De aztán átvillant az +agyán: hátha nem kémlelni kellene, hanem kémelni?… Mert eszébe +jutott zsenge gyermekkora, amikor a negyedik középiskolában a +Toldit tanulta Arany Jánostól s abban ezt a két sort látta:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Ösztövér kutágas, hórihorgas +gémmel,<br /></span> <span class="i0">Mélyen néz a kutba, benne +vizet kémel.<br /></span></div> +</div> +<p>Tehát kémel és nem kémlel, gondolta. Arany János szerint tehát +neki nem is kémlelni kellene, hanem kémelni. <span class= +"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span></p> +<p>– Ibrignz… – szólott hirtelen és oroszos átmenettel – egészen +mindegy, hogy ellel vagy el nélkül fogom fel a mesterségemet… +amikor nem tudom, hogy mit csináljak?… Szak-könyveket akart +hozatni, de aztán eszébe jutott, hogy a magyar irodalom olyan +szegény, hogy egy jó szakkönyv, »Kém a mellényzsebben« vagy +»Kis-kém katekizmusa« ugy sincsen, hát mit erőlködjön?… Német +könyvet pedig nem akart hozatni, egyrészt mert Lipcsén át legalább +egy hétig eltart, mig a rendelés megérkezik… másrészt mert ezek a +gyalázatos könyvkereskedők egy márkát hetven krajcárnak számitanak, +ámbár ötvenet is alig ér…</p> +<p>Egy ellopott (verstohlen) pillantást vetett az éjjeli +szekrényre… és óvatosan megállapitotta, hogy már elmult nyolc óra… +Rekedten suttogta:</p> +<p>– Ideje volna felcihelődnöm…</p> +<p>A c betü rejtelmesen sziszegett a szoba szomoru szférájában… A +kém megdöbbent.</p> +<p>– Hah – mondotta…</p> +<p>Aztán megint hosszu ideig nem mondott semmit s csak a szive +dobogott a fölfedezéstőli félelem gyötrelmében… Majd ásitott… +Leszállt az ágyáról… lehajolt… fölszedte a guruló rubeleket… +melyeket az éjszaka folyamán Szasszanov küldött számára…</p> +<p>– Egy forint husz… – mondotta.</p> +<p>Sokáig megint nem jutott az eszébe semmi… De aztán kis vártatva, +vagy kicsinyég, hozzátette: <span class="pagenum"><a name= +"Page_116" id="Page_116">-116-</a></span></p> +<p>– Kevés…</p> +<p>Fölvette komor karbonári-köpönyegét, arcát a redőkbe +rejtette…</p> +<p>– Igy ni… – szólott – ember legyen a talpán, aki fölismer…</p> +<p>Macskabársonyságu léptekkel ment le a kávéházba… Szorosan a fal +mellett haladt… vonásain kegyetlen félhomály játszadozott… A +rejtekajtón suhant be… Leült s tenyerébe temette fejét…</p> +<p>– Jó reggelt, Spion ur – mondá egy feketébe öltözött alak.</p> +<p>– Öh… öh… – hebegett a kém. – Spi…? mi…? Spi…?! Ki mondja? – +dörgött rá megszólitójára hatalmasan. – Ki meri állitani?!</p> +<p>– Hetyetye, – mosolygott a pincér (mert ő volt) – hát nem +méltóztatik Spion ur lenni, félbarna szürve, minden nélkül? Vagy +talán méltóztatott megmagyarositani a nevet? Komt-so-fór… +hetyetye…</p> +<p>– Igaz is… – dünnyögte a kém, félig fehéren mint a fal, de félig +barnán, szürve, minden nélkül.</p> +<p>– Pszt – mondá azután, mutatóujját jelentősen ajkára szoritva. – +Egy szót se; csak hozza, amit mondok. Arannyal fogok érte +megfizetni, mihelyt Szassza… – elharapta a szót.</p> +<p>– Mihamarabb elszóltam volna magamat – mondá zavart mosolylyal. +De a pincér már meghallotta: <span class="pagenum"><a name= +"Page_117" id="Page_117">-117-</a></span></p> +<p>– Szassza? – kérdé tőle gyanakodva.</p> +<p>– Igen – füzé tovább a kém könnyedén. – Hopszassza… azt ahartam +mondani: aranynyal fogok megfizetni mihelyt hopszassza-világot +élünk.</p> +<p>– Ugy? – szólt a pincér s a pesti pincérnél már nem szokatlan +konfidenciával leült az asztal mellé. – Hopszassza-világ? S ha +szabad tudakolódoznom, mikor lesz az? Egy jó tipp van, mi?</p> +<p>– Pszt, – mondá ujólag a kém – nem tipp. De önt beavatom. +Beavassam?</p> +<p>– Be, – szólt a másik – be. Avas. Avasbe.</p> +<p>– Ugy beavatlak. Tudd meg tehát, hogy Szasszanov-bej, a törökök +orosz főkonzula…</p> +<p>– Szasszanov-bej? nem ismerem. Egy ilyen bejről hallottam, azt +Auvgevakszen-bejnek hitták…</p> +<p>– Az is hatalmas ember – mondá a kém. – Hogyne! +Auvgevakszen-bej: az is barátom, de most Szasszanov-bejről van szó. +Erődökről…</p> +<p>– Erőd?</p> +<p>– Az. Erőd.</p> +<p>– Hát az nekem nincs, kérlek. Ne csodáld, a sok éjszakai munka… +Nekünk pincéreknek… – és némán lehorgasztá (vagy lehorgászta) +fejét.</p> +<p>– Nem a te erőd, hanem erőd, erőditmény…</p> +<p>– Az más. Erődi? Ismerem.</p> +<p>E pillanatban katona lépett be. Sas-szemekkel nézett körül. A +kém revolvert vont elő s golyót röpitett a katona agyába… A golyó +célt tévesztett. A katona egyszerü, rendes katona volt. Nem volt +agya neki. <span class="pagenum"><a name="Page_118" id= +"Page_118">-118-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MIKOR ASTA ITTJÁRT</h2> +</div> +<p class="center">(Az emberek ültek az orfeum földszintjén és +várták a nagy Asta fölléptét. És beszélgettek egymással erről a +nagy eseményről.)</p> +<p>– Maguk is itt vannak, né?</p> +<p>– Eljöttünk magunknak, mert mi is meg akarjuk nézni, mit tud ez +a nő. Azt mondják, hogy nagyon sovány legyen, olyan mint, egy bot, +és hogy csak a csont meg a bőr. De a szeme olyan nagy legyen, mint +egy maceszgombóc, és a szája olyan széles, mint a Duna +Orsovánál.</p> +<p>– Én nem tudom, én csak a moziba láttam. Ott nagyon megfelelő +volt. Különösen a lelki izéket tudja kihozni. Ha ez egyszer elkezd +haldokolni a lepedőn, akkor a nézőtéren szem nem marad szárazon. +Ezt olvastam is róla a mi lapunkba.</p> +<p>– Mindig más ez a nő.</p> +<p>– Ehe. És mindig egyforma.</p> +<p>– Igen, mindig más és mindig egyforma, éppen ez a müvészet. A +Ráhel is…</p> +<p>– Rasel, daz iszt némlih francézis…</p> +<p>– Jó; a Ráhel – én már csak igy mondom – az lett volna ilyen +nagy. De én nem tudom, mert én a Ráhelt nem láttam.</p> +<p>– Pszt, már kezdik. <span class="pagenum"><a name="Page_119" id= +"Page_119">-119-</a></span></p> +<p>– Még nem, most még csak vetitenek. Mit is jálszik ez az +Asta?</p> +<p>– Valami mime-drámát.</p> +<p>– Nem mimo?</p> +<p>– Nem hiszem. Tegnap is láttam egy meszenzserbojt, arra is az +volt irva: Mime-kavasz. Hát biztosan ez is mime lesz.</p> +<p>– És ki a fene irja ezeket a mime-dolgokat?</p> +<p>– A többieket mind a Rejchard irja, az most ezekbe a legjobb, de +az Astának bizonyos Ürben Gad dolgozik, Gad Orbán, olvastam a +lapba. Egyuttal a férje is legyen.</p> +<p>– Pszt, most igazán kezdik.</p> +<p>– Mi-i? Ez volna az Asta?</p> +<p>– Persze.</p> +<p>– De hiszen férfiruha van rajta!</p> +<p>– Ez nem férfiruha, ez egy pijeró-kosztüm.</p> +<p>– Pijeró, pijeró, mi az, hogy pijeró?</p> +<p>– Az egy külföldi bolondság. Minden ilyen mime-ügyben van egy +pijeró. Az annyit tesz: Péterke.</p> +<p>– Hogy jön az ide? Péterke. Őtet Astának hijják, az is elég +furcsa név, de mégse Péterke. És ilyen sovány Péterke!</p> +<p>– Hiszen mondtam, hogy olyan, mint egy bot.</p> +<p>– Bot!? Hol van egy ilyen vékony bot? És milyen fekete. És ha +ennyire sovány, mért nem töm egy kicsit? Nem mondok sokat, de a +legszükségesebbet. Egy kis ikrát tömjön magának, hiszen egy csöpp +ikrája nincs a lábon. <span class="pagenum"><a name="Page_120" id= +"Page_120">-120-</a></span></p> +<p>– Az nem is kell; a müvészet nem az ikrában van.</p> +<p>– A dánoknál. De nálam legyen egy müvésznőnek ikrája. Hogy jövök +én ahhoz, hogy drukkoljak, hogy eltörik a lába, mert nincs rajta +ikra? És mit csavargatja magát, mit vonaglik? Mért nem mondja meg, +hogy mit akar?</p> +<p>– Éppen az a mime benne! Egész este egy szót se fognak +beszélni.</p> +<p>– Hallatlan!</p> +<p>– Hát hallani bizony nem lehet. Ahol mime van, ott pijeró van, +és ahol pijeró van, ott nincs egy kukk se. Csak egy nagy fehér +krézli van a nyakon és meszelés az arcon.</p> +<p>– De kérem, ez egy félrevezetés. Én azér jöttem, hogy halljam +ezt az Astát. Némaságot már pont eleget hallottam tőle a moziban. +De ott legalább nem volt pijeró, hanem szoknyát viselt és szépen +játszott és mindig volt értelme.</p> +<p>– Ennek is van, csak figyelni kell. Most például a pijeró +szereti a pijerettet…</p> +<p>– A pijerettet?</p> +<p>– Azt; az is mindég van, mikor pijeró van.</p> +<p>– De akkor miért játszszák el éppen most?</p> +<p>– Hogyhogy? Eztet nem értem.</p> +<p>– Ugy hogy ha maga már tudja is, hogy mi van a pijeróval és ha +ezt már mindenki régen tudja, akkor mit akarnak evvel itt?</p> +<p>– Hogy az Asta fellépjen. <span class="pagenum"><a name= +"Page_121" id="Page_121">-121-</a></span></p> +<p>– Nézze, nézze, most kitátotta a száját. Óriási? Tényleg +óriási.</p> +<p>– Na látja, ugy-e hogy…</p> +<p>– Mit ugy-e hogy? Én már a moziba elhittem, hogy nagy szája van, +én nem vagyok vizsgálóbiró, hogy kiszálljak a szinhelyre és +meggyőződjek, hogy valami igaz-e? Én látni akartam, hogy’ tud +beszélni avval a nagy szájával.</p> +<p>– Megjegyzem, hogy az én feleségemnek is van ilyen nagy +szája.</p> +<p>– És az se tud beszélni vele?</p> +<p>– Nem tud? Ojojoj! De mennyire tud!</p> +<p>– Akkor a maga felesége annyival nagyobb müvésznő.</p> +<p>– Tudja, hogy én nem megyek arra. Inkább vennék a feleségemnek +egy ilyen pijeró-kosztümöt, krézlivel fönn és két pipaszárral lent, +ha tudnám, hogy akkor ugy hallgatna, mint ezek itt.</p> +<p>– Most vége! Most a pijeró meghal.</p> +<p>– Akkor már nem beszél, ha eddig nem beszélt. Mit tapsol, mint +egy őrült?</p> +<p>– Mert nekem azér mégis nagyon tetszett. Tudja Isten, van benne +valami.</p> +<p>– De hiszen oda se nézett.</p> +<p>– Lehherlih. Azért mégis van benne valami. Azt azér megérzi az +ember.</p> +<p>– Ahá, most itt a lámpa előtt látom az Astát. Nem is olyan +nagyon sovány és ki ez a szőke ur? <span class="pagenum"><a name= +"Page_122" id="Page_122">-122-</a></span></p> +<p>– Ez az Orbán, az ura. Ez irta a darabot.</p> +<p>– Hühühü!</p> +<p>– Mit nevet?</p> +<p>– Ahogy ezt a darabot irni kellett! Mit kell irni egy olyan +darabon, amit halak játszanak el, viz alatt, fekete ruhában?</p> +<p class="center">(Csend van, a produkciónak vége.)</p> +<p>– Azért ezt az Orbánt mégis sajnálom. Szép fiatal fiu és +néma.</p> +<p>– Megbolondult?</p> +<p>– Nem. Biztosan néma. Ilyen némajátékokat csak egy igazi néma +tud ilyen jól megirni. Talán még süketnéma is. Szegény! De legalább +sokat keres vele. Bizonyisten gunálom neki. <span class= +"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>FÜRDÉS</h2> +</div> +<p>– Ha vajjon nem vette-é Ön észre mélytudományu doktor ur, hogy a +fürdés az Artézia-fürdőben (Artézia, ó mily szép női név!) három +koronába kerül, ami már joggal nevezhető tekintélyes összegnek?</p> +<p>– Valóban észrevettem. De biztosithatom felőle, hogy az a három +korona az utolsó láncszem a magyar fürdőről szóló gyönyörü +elméletemben, amit nyolckötetes, nagy munkámban fogok megnemirni és +az utókorra átnemörökiteni.</p> +<p>– Elmélete élénk érdeklődésre izgatja elmémet.</p> +<p>– S mégis elő fogom adni Önnek az egészet, mielőtt még +megrepedne a türelmetlenségtől.</p> +<p>– Halljuk, halljuk!</p> +<p>– Ön, aki a művelt középosztályt oly szép eredménynyel végezte +és sokat érzett és gondolkodott, mint Kölcsey, nyilván tudja, hogy +vannak a magyar nyelvben bizonyos általános mondások, amik távolról +nézve hencegéseknek látszanak, közelebbről megtekintve azonban +alapigazságok, hosszu századok során leszürvék.</p> +<p>– Leszürvék? Nem leszurvák?</p> +<p>– Nem. Leszürvék. Például: Bort iszik a <span class= +"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> magyar +ember. Magyarnak orvosság, németnek halál. Magyar központi +hitelszövetkezet. És igy tovább. Ezekhez a mondásokhoz vagyok bátor +még egyet csatolni, amely igy hangzik: Magyar ember nem fürdik. Már +eleink nem fürödtek…</p> +<p>– Pardón! Hogy beszél ön? Azt akarta mondani, hogy már elejünk +nem fürdött?</p> +<p>– Nem. Eleinkről, elődeinkről, vagyis eldődeinkről, tehát +őseinkről beszéltem. Akik, midőn bejöttek országunkba, még találtak +néhány római eredetü fürdőt itt. Meglátni és megutálni egy pillanat +műve volt. A fürdőket gyors egymásutánban parlamentekké, +megyeházakká, pipatóriumokká alakitották át. A fürdéssel ezután már +csak a Königsbergi Töredékben találkozunk, e kitételben: »Kisdedét +firisztye, musja«. Amint látja, itt sem fürdésről, fördésről, vagy +firdésről, hanem firisztésről, vagyis fürösztésről van szó, egy +kisdednek a megfürösztéséről, amely már akkor sem volt mellőzhető. +Mert a felnőttek aztán felnőttek ugy, hogy a fürdéstől +eltekintettek. Roppant ritka és nagyfontosságu eseménynek vélték +lenni, amit egy másik, igen régi példával fogok bizonyitani. Az az +ősi gyermekvers, amit a 13. századból eredőnek mondanak, igy +szól:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Kis kacsa fördik<br /></span> +<span class="i0">Fekete tóba,<br /></span> <span class="i0">Fiához +készül<br /></span> <span class= +"i0">Lengyelországba.<br /></span></div> +</div> +<p>Nos, nem tünt fel önnek, hogy a kis kacsa <span class= +"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> +fürdését, amely mindennapos jelenségnek mondható, a magyar néplélek +olyan hosszadalmas és fáradságos utazással okolja meg, amilyen a +lengyelországi ut? Ha a kis kacsa nem akarna vizitbe menni +Lengyelországban lakó fiához, akkor – a magyar néplélek szerint – +meg sem fürödne.</p> +<p>S hogy mingyárt a dalformáju népmegnyilatkozásnál maradjunk, +emlékeztetem önt arra, hogy a magyar népdalok bizonyos +értelmetleneknek látszó (s valóban értelmetlen) sorokkal szoktak +kezdődni. Ezek a sorok – igy tanultuk az iskolában – csak megütik a +hurt, amelynek a következő sor már értelmes hangját adja. Igy: +»Rózsabokor a domboldalon…«</p> +<p>A következő sor: »Buruj a válomra angyalom…« De nem akarok +hosszabb lenni, mint a kémény s igyekszem a tárgy felé. +Emlékeztetem Önt egy dalra, Petőfiére, akivel mostanság sokat és +alapos készületlenséggel foglalkoznak. E dal igy kezdődik: »Fürdik +a holdvilág…« (amint látja, itt sem a magyar ember fürdik, hanem +egy védekezni nem tudó égitestet kényszerit e fürdésre) s utána azt +mondja a költő, hogy <em class="gesperrt">méláz</em> a haramja és +roppant sötét hangulatképet fest. Tehát a legnagyobb szomoruság +alaphangjának megütésére a költő a fürdés megemlitését vélte +legalkalmasabbnak. A fürdéstől az akasztófáig már alig néhány +strófa. Mit mondjak önnek még?</p> +<p>– Csak mondja, ami a szivén hever. <span class= +"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span></p> +<p>– Hát megmondom, hogy a Magyar Nyelvtörténeti Szótárban nyolc +évszázad irodalmából csak nyolc példa van idézve a fürödni szónál. +(A magyar nyelv tehát minden száz évben csak egyszer fürdik, de +nem, mert:) e nyolc példa közül csak egyetlenegy vonatkozik igazi, +testi fürdésre. A többi mind csak átvitt értelmü fürdés. Ha fürdeni +kell, a magyar ember egyszerüen átviszi az értelmét a vizen. Kinban +fürdik, vérben fürdik, verejtékben fürdik, csak éppen nem vizben +fürdik. És a magyar közmondások kincstárában összesen csak négy +olyan mondás van, amely a fürdéssel foglalkozik. Ezek közül is +kettő inkább elitélő tendenciával. Idézni fogom őket.</p> +<p>– Idézze, szép idétlen ember.</p> +<p>– Egyik igy hangzik: »Sokat fürdik a malomkő, <em class= +"gesperrt">mégis</em> fekete marad.« Tehát a morál ebből az, hogy +fürödni nem kell, mert nem használ. S a másik mondás ezzel egy +huron penderedik: »Hiába fürdik a csóka, <em class= +"gesperrt">mégse</em> fehérszik a tolla.« Tetszik látni: <em class= +"gesperrt">mégis</em> és <em class="gesperrt">mégse</em>, ellenző +értelmü kötőszavak, amik azt mutatják, hogy a magyar ember +<em class="gesperrt">mégis</em> fürdik, de alapjában a fürdést +<em class="gesperrt">mégse</em> szereti. Ezek után…</p> +<p>– Ugy? Még ezek után is van valami?</p> +<p>– Hogyne volna! Az egész konkluzió hátra van.</p> +<p>– Tegye előre.</p> +<p>– Teszem is, mert nem akarom a fürdővel <span class= +"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> együtt +a gyereket is kiönteni. Ezek után nem csoda, hogy egy Mária Artézia +korabeli fürdő árát a főváros három koronában szabja meg. Aki +fürödni akar itt, az egy szenvedélytől elvakult ember, aki nem +törődik vele, ha a szenvedélyét még olyan erősen adóztatják is meg. +Aki fürödni akar, az vesz három koronáért egy autót, kisüstörög a +ligetbe, megfürdik három koronáért és még egyszer három koronáért +haza benzinez.</p> +<p>– És mit csinál?</p> +<p>– Megfürdik otthon. Lefürdi magáról, amit a ligetben felfürdött +magára.</p> +<p>– Akkor mért ment a ligetbe?</p> +<p>– Mért? mért? Mért megyünk el egy csókért Amerikába? Mért +szerelmes a nap a holdba? Mért vijjog a saskeselyü? Mért oly borus? +Oly kérdések, amikre a tudomány ma még nem tud felelni. És mondok +még egyet. Hogy mért megy? Hát nem is megy! És ha nem megy, akkor +igazán mindegy, hogy hány koronáért <em class= +"gesperrt">nem</em>-fürdünk az Artéziában. Egy fürdő, amin három +koronát spórolok meg, jobban tisztitja a lelket a másik fürdőnél, +amire kiadok egy korona tényleges ércpénzt. Ez az. <span class= +"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>DISZKRÉT ÜGYEM</h2> +</div> +<p>Megmondom, mert most már ugyis mindegy, hogy mielőtt e sorokat +irni kezdtem volna, az vala szándékom, hogy ez irásommal egy nagyon +diszkrét ügyemet fogom elintézni. Hogy ezen a levélpapiroson majd +irok annak az ismerősömnek, a városatyának, hogy szóljon a +polgármesternek, hogy az szóljon az államtitkárnak, hogy az +beszéljen a miniszterrel, abban az ügyben, abban a diszkrét ügyben, +amit már voltam bátor multkori együttlétünk alkalmával fölemliteni. +A kávéházban jutott eszembe, hogy irni kellene már a városatyának, +s hogy a levelet azonnal feladhassam, még a kávéházban meg +óhajtottam irni a levelemet. De mihelyt kiadtam csendes +parancsomat, hogy hozzanak papirt és tintát meg tollat (mert ilyen +diszkrét ügyben nem illik ceruzával irni), azonnal élénk feltünést +keltettem.</p> +<p>A pikoló-gyerek vette át a rendeletet, de mert őneki nem +hatásköre a dolog, továbbadta a kiszolgáló pincérnek.</p> +<p>– Papirt a zirónak. Ziró irni akar. Hühü.</p> +<p>A hühü arra vonatkozott, hogy én egy közismert humoros vagyok, +tehát egy közismerten humorosat fogok irni, tehát már előre hühü. +<span class="pagenum"><a name="Page_129" id= +"Page_129">-129-</a></span></p> +<p>A kiszolgáló pincér, aki semminő kellékkel nem rendelkezik, mert +az egészen más ügyosztályba tartozik, átvitte kivánságomat a +főpincérre:</p> +<p>– Papirt bal-jobb kettő. Ugy látszik, irni kell neki valamit. +Vicceseket ir. – A főpincér jobb fülén bebocsátotta a rendeletet s +a bal fülén át eljuttatta a ruhatároshoz. Ő az illetékes fórum. +Miért, miért nem, ezt sohasem fogom megtudni, e kávéházban +papirnak, tollnak, tintának a ruhatáros a letéteményese.</p> +<p>Rögtön hozta is a kért cikkeket.</p> +<p>A papirt letette az orrom elé, a tintát letette a papir elé, a +tollat letette a tinta elé és önmagát letette a hátam mögé. +Közvetlenül a hátam mögé. És elkezdte nézni a kezemet, hogy mit +csinálok vele, s ha irnék vele, mit irok vele.</p> +<p>Mikor ezt észrevettem, pedig azonnal észrevettem, mert +lehetetlen volt nem észrevennem, a ruhatáros ugyanis kicsit +asztmás, ezért hangosan szuszogott a hátam mögött, akkor mélázni +kezdtem a levegőbe, mintha gondolkodnám rajta, hogy mit irjak a +papirra. Bár pontosan tudtam már a mondatokat is, amiket irandó +voltam a városatyának, aki majd szól a polgármesternek, aki majd +szól a… satöbbi, föl a miniszterig: mégis nem kezdhettem bele az +irásba, mert ez diszkrét ügy, az onokanővéremről van szó, akivel +nagyanyai ágon a városligetben ismerkedtem meg s akinek egy +telefonkezelőnői állás kellene valamelyik kis <span class= +"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> vidéki +központban, ahol kicsiny a forgalom, sok a szabadidő.</p> +<p>Na. Ez panama. Ezt nem lehet a ruhatáros előtt.</p> +<p>Közben azonban már a pikoló-fi is odaállt a hátam mögé, a +ruhatáros, a magas férfiu udvariasan maga elé eresztette s a pikoló +ennek következtében lélekzetével nyakamat melegitette. A pikoló +látta, hogy nagyon töröm a fejemet, ebből joggal következtette, +hogy valami egészen finom vicces dologról lesz szó, amit érdemes +kivárni.</p> +<p>Ily körülmények közt elhatároztam, hogy valóban nem irom meg azt +a diszkrét levelet abban a diszkrét ügyben, hanem irom ezt, amit +itt irok. És irtam. Eleddig csak a ruhatáros, meg a pikoló +olvasták, de egyelőre nincsenek tisztában jellegével. Nem tudják, +komoly-e vagy tréfa. Odaintették tehát a kiszolgáló pincért is, +hogy segitsen nekik e halott irás agnoszkálásában.</p> +<p>Most érkezett mögém a kiszolgáló pincér s összes szemei +megfeszitésével olvassa, a vállamon át, e szerény sorokat, +odébbigazitva a ruhatáros fülét, mert nagyon széles és kajla és +elzárja előle a kilátást. Viszont a pikolókölök cukrot vett elő, a +szájába dugta s most a nyakamba csemcseg, de nem verhetem pofon +érte, mert azzal elárulnám, hogy tudom, hogy a hátam mögött van s +akkor – ha tudom és mégis türöm – semmi tekintélyem nem lesz a +személyzet előtt s legközelebb, ha diszkrét levelet irok, +legközelebb… Mit is <span class="pagenum"><a name="Page_131" id= +"Page_131">-131-</a></span> csinálhatnak legközelebb? Belenéznek +abba, amit irok. Valóban, csak ezt csinálhatják, semmi egyebet s +ezt már most is megcselekszik. Eszerint talán mégis jobb lesz, ha a +pikolót nyakonverem ugy, hogy a szája elferdül?</p> +<p>A pikoló olvassa e neki szóló üzenetet, de, csodálatosképpen, +mégsem megy el a hátam mögül. Mondd, te kis törpe csipa, mért nem +mész el a hátam mögül, mikor látod, hogy az a két másik aljas is +itt áll? Sőt most már hárman vannak, mert a fizető meg akarván +nézni, mi érdekli a két kollégát ennyire, szintén megérkezett. És +most igy egymáshoz vagyunk láncolva. Én itt irom ezt a +hogyishijjákot, ők hárman – azaz a pikolóval együtt negyedfelen – +olvassák. Én nem szólhatok nekik a föntebb körvonalozott okoknál +fogva, ezzel szemben ők, ha én akármi sulyosat irok róluk, nem +sértődhetnek meg, mert ezzel elárulnák, hogy olvassák, amit +irok.</p> +<p>Bátran ideirhatom tehát róluk, nyájas olvasó ur, hogy négy ilyen +disznót én még életemben nem láttam.</p> +<p>Hopp!</p> +<p>Érzem, hogy megmozdultak. Megsértődtek talán?</p> +<p>Most a fejüket tagadólag rázzák, hogy nem sértődtek meg. Hát +uraim, itt a hátam mögött: nincs bőr a kegyetek pofáján? Esküszöm +önöknek, hogy én még akkor sem nézek bele a főpincér ur +<span class="pagenum"><a name="Page_132" id= +"Page_132">-132-</a></span> irásába, mikor a számlát irja össze +nékem, pedig ha belenéznék, sok pénzt megtakarithatnék.</p> +<p>Gyerekek, menjetek innen a hátam mögül, mert idegessé tesztek. A +neuraszténiát lélekzitek a nyakamba.</p> +<p>Nem mennek.</p> +<p>– Fizetek! – kiáltom el magamat.</p> +<p>Siker. A főpincér elszalad a kávéház másik sarkába. Azért szalad +oda, mert neki kötelessége meg nem hallani, ha valaki fizetni akar. +Most már egy óra hosszáig nem kerül sem elém, sem mögém.</p> +<p>Ugyanezen az alapon még a következőket süvitem a légbe, anélkül +hogy megfordulnék:</p> +<p>– Kapuciner, pohárba!</p> +<p>A kiszolgáló pincér kámforrá válik.</p> +<p>– Ruhatár!</p> +<p>A ruhatáros elsülyed valahol a pincehelyiségben.</p> +<p>Most még csak a pikoló van itt. Most hátra fogok önteni egy +pohár vizet a pikoló tömpe orrába.</p> +<p>Megtettem.</p> +<p>De sikertelenül. Mert a pikoló még nagy figyelemmel olvasta az +előbbi kikezdést, értesült szándékomról, kitempózta a vizet, a viz +a szomszéd asztalra ömlött…</p> +<p>Pardón, abba kell hagynom az irást, a szomszéd asztali ur, aki +kapott a vizből, méltóságteljesen közeledik felém, de már távolról +is vizfejünek nevez. Affér lesz.</p> +<p>Majd megirom a fejleményeket. <span class="pagenum"><a name= +"Page_133" id="Page_133">-133-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MIT TUDOK MEG A VILLAMOSON?</h2> +</div> +<p>Beülök a villamosba, csendesen egy sarokba rokkanok. Mert a +villamos közlekedési eszköz és én közlekedni akarok. Ne felejtsük +el, hogy a villamos nem lexikon. Ezt ne felejtsük el.</p> +<p>Gördül a villamos keresztül Budán és én a gondolataimat +legeltetem. Mindenfélére gondolok, semmire se gondolok. Pénz kéne. +Nem is igaz, nem is kéne pénz, ugyse tudnék mit kezdeni vele. Vagy +jönne egy szélhámos és kicsalná tőlem és akkor boszankodnám. +Satöbbi. Vagy talán többet nem is gondoltam.</p> +<p>Magam ültem a sarokban egy darabig. De egyszerre csak megáll a +villamos a déli vasut előtt és emberek szállnak be. Odajönnek +hozzám, az én sarkomba és leülnek szemben velem. Jó, jó, leülnek, +ez még nem valami sulyos dolog. Gördül a kocsi, billen a fejem +jobbra meg balra. A vizaviim hallgatnak, de aztán mégis +megszólalnak. A férfi mondja:</p> +<p>– Kár. Kár, hogy nem lehetett ma megfürdeni.</p> +<p>(Megtudtam, hogy a Balatonról jönnek.)</p> +<p>Az asszony felel: <span class="pagenum"><a name="Page_134" id= +"Page_134">-134-</a></span></p> +<p>– Persze, hideg volt az idő.</p> +<p>(Megtudtam, hogy az idő hideg volt.)</p> +<p>Csend. Elég. Nem akarok megtudni többet.</p> +<p>A férfi mondja:</p> +<p>– A Gejl azért mégis egy pipogya.</p> +<p>(Egész rakéta: Megtudtam, hogy van egy Gejl a világon, hogy +pipogya, hogy nem volna muszáj pipogyának lennie. Ez elég is +Gejlről. Nem elég.)</p> +<p>– Melyik Gejl? – kérdi az asszony.</p> +<p>– Melyik? A Béla. A Gejl Béla.</p> +<p>(Tehát Béla. A fene ott egye meg, ahol van.)</p> +<p>– Mert nem mondom, hogy agyon kell verni ilyenkor az asszonyt, +de valamit csak csinálni kell.</p> +<p>– Mit? Mit csináljon? Nem szereti, pont. Nem őtet szereti, hanem +a Cindert.</p> +<p>(Gejlné a Cindert szereti.)</p> +<p>– Az lehet. De azért a Cindernek nem kell ott lenni sülve-főve. +Valamit a világra is adni kell.</p> +<p>(Gejlné a Cindert vigyázatlanul szereti.)</p> +<p>– Eressze be écaka, mikor a Gejl Pesten alszik a naftalinos +lakásban. Ne eressze be délután, mikor a Gejl esedékes. Éppen +szombat délután.</p> +<p>(Szombat délután Gejlné megcsalta az urát.)</p> +<p>– Eressze be szombat délután is, ha éppen kedve tartja. Nem +mondom, hogy ne eressze be. De tudja a menetrendet, tessék a +menetrendet tudni. Öthuszkor ér a gyors Siófokra. <span class= +"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span></p> +<p>(Gejl Béláné Siófokon szombat délután öthuszkor csalta meg az +urát.)</p> +<p>– Ötharminckor Gejl már ott van a villánál. Ha Cinder öthuszkor +elmegy, az is jó. Ha öthuszonötkor megy el, az se rossz. De +ötharminckor? Különben én az ötharmincba is belemegyek. No, de hogy +akar elmenni ötharminckor, ha még nincs felöltözve?</p> +<p>(Cindert Gejl Béla hiányos öltözékben lepte meg Siófokon, a +feleségénél, szombaton délután öt óra harminc perckor.)</p> +<p>– Szóval Gejl benyitott?</p> +<p>– Be.</p> +<p>– És látta?</p> +<p>– Ajaj.</p> +<p>– És akkor nem szólt semmit?</p> +<p>– Se akkor, se azután.</p> +<p>– Csak rájukcsapta az ajtót.</p> +<p>– Rájuk és elment a Fogasba és megkávézott.</p> +<p>– És evvel passz?</p> +<p>– Passz. Pedig a Cinder is ott van a cégnél.</p> +<p>– Az Általánosnál?</p> +<p>– Ott, de ő csak főkönyvelő, a Gejl már prokurista. Nagyszerü +gázsija van. Hétszáz korona. A Cindernek csak háromszáz. Pipogya +ember.</p> +<p>– A Cinder.</p> +<p>– Nem. A Gejl. A Cinder egy disznó. Ilyet az ember nem tesz a +saját főnökével.</p> +<p>Csend. <span class="pagenum"><a name="Page_136" id= +"Page_136">-136-</a></span></p> +<p>Mindent megtudtam Gejl Béláról, az Általános prokuristájáról. +Hogy gázsija van, hogy felesége van, hogy a gázsija nem csalja meg, +a felesége igen. Cinderrel, a főkönyvelővel, háromszázér. Siófokon +nyaralnak, Gejl egy pipogya, Cinder egy disznó.</p> +<p>A villamos továbbgördül, mert nem lexikon, hanem közlekedési +eszköz. Holnaptól kezdve vattát dugok a fülembe, vagy még jobb +lesz, ha az emberek szájába dugom. Mert különben mindenről +értesülök. És én nem vagyok kiváncsi. Ezt ne felejtsük el. +<span class="pagenum"><a name="Page_137" id= +"Page_137">-137-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ÜGYVÉDIPAR</h2> +</div> +<p>Ülj mellém az iróasztalomhoz egyszerü polgárember, mesélek neked +valamit, amit ugyis tudsz. Hát idehallgass. Volt nekem, hol nem +volt, az összes határidőkön tul, volt két adósom, akik tartoztak +uraságomnak. Egyik tartozott 150 koronával, másik tartozott 190 +koronával. Tartoztak, tartozgattak és nagyon jól érezték magukat, +mert sohasem fizettek, fizetgettek. Azt mondom én az ügyvédnek +egyszer:</p> +<p>– Urambátyám, talán be lehetne pörölni a két adósokat?</p> +<p>– Lehetne, lehetne – feleli ő és szavát tett követte.</p> +<p>Bepörölte nékem a két jó adósokat. Huzott-huzóckodott a két pör, +de azért, jó isten segitségével, egy esztendő alatt mégis véget ért +mind a kettő. Megnyertük-nyeregettük a pöröket. És vártuk, hogy +most már a két adósok fizessenek. Hát csakugyan nem fizettek. De az +egyik, a 150 koronás, azt mondta (állitólag) az ügyvédnek:</p> +<p>– Én fizetnék becsülettel, ha elfogadnának tőlem 150 helyett +70-et.</p> +<p>– Egye fene – mondtam én.</p> +<p>– Valóban – mondta az ügyvéd. – Egye.</p> +<p>Aztán mult, mulogatott az idő, én nem láttam <span class= +"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> se 70 +koronát, se 150-et, se 190-et. Semmit se láttam, mert rövidlátó +vagyok. De végül mégis láttam egy levelet, amit az ügyvédem irt. +Ezt irta benne:</p> +<p>– Kedves barátom. Tudod, hogy a 190 koronás pört is megnyertük, +de az illető nem fizet. Ekzekválni kellene, de a jó isten tudja, +van-e rajta ekzekválni való. Meg azután nagyon költséges is az +ekzekválás, hagyjuk ezt barátom. Mellékelem költségjegyzékemet a +190 koronás ügyben.</p> +<p>És mellékelte.</p> +<p>Szó szerint lemásolom, csak a neveket hagyom ki belőle:</p> +<table> +<tr> +<td>1912.</td> +<td class="tdr">okt. 30.</td> +<td>Levél alperesnek</td> +<td class="tdr">1.06 K</td> +</tr> +<tr> +<td></td> +<td class="tdr">nov. 4.</td> +<td>Levél a félnek</td> +<td class="tdr">1.06 «</td> +</tr> +<tr> +<td></td> +<td class="tdr">nov. 15.</td> +<td>Sommás kereset szerkesztése, leirása, beadása a VII. ker. +járásbirósághoz bélyeg 3.30 K portó 12 fillér</td> +<td class="tdr">13.42 «</td> +</tr> +<tr> +<td></td> +<td class="tdr">dec. 11.</td> +<td>Telefonértekezés alperessel</td> +<td class="tdr">1.– «</td> +</tr> +<tr> +<td></td> +<td class="tdr">dec. 11.</td> +<td>Telefonértekezés a fél anyjával</td> +<td class="tdr">1.– «</td> +</tr> +<tr> +<td></td> +<td class="tdr">dec. 12.</td> +<td>Tárgyalás</td> +<td class="tdr">11.– «</td> +</tr> +<tr> +<td></td> +<td class="tdr">dec. 21.</td> +<td>Más ügyben a fél részére adott 7.50 koronát ez ügyben a fél +terhére irom</td> +<td class="tdr">7.50 «</td> +</tr> +<tr> +<td>1913.</td> +<td class="tdr">jan. 2.</td> +<td>Tárgyalás</td> +<td class="tdr">11.– «</td> +</tr> +<tr> +<td></td> +<td class="tdr">febr. 14.</td> +<td>Tárgyalás, kocsi</td> +<td class="tdr">11.20 «</td> +</tr> +<tr> +<td></td> +<td class="tdr">febr. 27.</td> +<td>Tárgyalás, itélet</td> +<td class="tdr">15.– «</td> +</tr> +<tr> +<td></td> +<td class="tdr">márc. 22.</td> +<td>Levél alperesnek</td> +<td class="tdr">1.06 «</td> +</tr> +<tr> +<td></td> +<td class="tdr">jun. 9.</td> +<td>Levél alperesnek</td> +<td class="tdr">1.06 «</td> +</tr> +<tr> +<td></td> +<td class="tdr">jun. 20.</td> +<td>Levél a félnek, költségszámla szerkesztése, leirása +elküldése</td> +<td class="tdr">2.12 «</td> +</tr> +<tr> +<td></td> +<td class="tdr"></td> +<td>Összesen</td> +<td class="tdr">75.48 K</td> +</tr> +</table> +<p class="i0">azaz hetvenöt korona negyvennyolc fillér.</p> +<p>A 150 koronás ügyedből járna neked 70 koronád. Ezt a 70 koronát +itt-fogom és kérlek, a rend kedvéért külddbe nekem az 5 korona 48 +fillért.</p> +<p>Eddig az ügyvéd levele. Most jövök én:</p> +<p>Megnyertem két pört, összesen 340 korona értékben. Kaptam +összesen… Mit is kaptam? Igaz is: semmit se kaptam, ellenben adósa +vagyok az ügyvédnek 5 korona 48 fillérrel. Miért? Mert megnyertem +két pört. Ha elvesztettem volna őket, akkor most nyilván kapnék +valami pénzt, de igy nem kapok, igy még én fizetek.</p> +<p>Ön azt kérdi, hogy mi volt ez a 340 korona? Uzsorára kiadott +pénz, gonoszságom szülötte? Nem, ó nem. Kialkudott munkabér volt, +melynek fejében én voltam bátor a munkát el is végezni, s az ügyvéd +– a végén, amint tetszett látni – volt szerencsés a pénzt fölvenni. +Ismételve, hogy ki dolgozott? Én. Ki vette föl a pénzt? Az ügyvéd. +Ki nyerte meg a pört? Én. Ki nem vesztette el az idejét? +<span class="pagenum"><a name="Page_140" id= +"Page_140">-140-</a></span> Az ügyvéd. Ki csikorgatja a fogát? Én. +Ki nevet a markába? Az ügyvéd. Ki nem indit többé pört? Én. Ki +fogja ezeket a pöröket vinni? Az ügyvéd.</p> +<p>És hogy, ha lesz fiam, akkor én őt minek nevelem? Csakis és +okvetlenül ügyvédnek. S ha Budapesten addig ötszázezerre szaporodik +az ügyvédek száma, s ha az égből apró ügyvédbojtárok potyognak is, +a fiam ügyvéd lesz, mert ez az egyetlen mesterség, amiből +feltétlenül meg lehet élni. Ébren és alva, állva és ülve, élve és +halva, főve és sülve, pro és kontra.</p> +<p>S aki kérdi, van-e egy jó tanácsom az adósok számára, annak +megmondom, hogy van. Nem szabad kifizetni, amivel az ember +tartozik. Ezt az egyet soha, de sohasem szabad megcselekedni, mert +a mellékelt ábrából kiderül, hogy a hitelező sohasem juthat a +pénzéhez. S mert az adós, ha már fizet, akkor nyilván a hitelezője +lebeg a szeme előtt, s mert ki van zárva, hogy a hitelező pénzt +kapjon, nem is szabad fölmerülnie az adós lelkében annak a +gondolatnak, hogy fizessen. Vissza kell állitani az adósok börtönét +és abba bele kell csukni azt az orcátlan adóst, aki fizetni akar, +hogy ezzel a hitelezőjét bosszantsa. S mivel mindebből a +tréfaságból az a komoly adat bontakozik ki, hogy a tartozást +behajtani ugy sem lehet, uraim, engedjék meg, hogy én is belépjek +világszövetségükbe. Kocogok a poháron és büszkén kiáltom:</p> +<p>– Pincér! Nem fizetek. <span class="pagenum"><a name="Page_141" +id="Page_141">-141-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>AZ ÉN BORBÉLYOM</h2> +</div> +<p>Hajnali féltiz, jön a borbély, friss, viruló, üde ifju, bajusza +Vimos császár szerint való. Ülök a székben, alszom, nem hallom, +amit beszél, ezt beszéli:</p> +<p>– Jó reggelt, jó reggelt, csinos időnk van ma, csak ez az örökös +szél ne volna. De persze van. Innen a Dunáról jön. Fene tudja, hogy +honnan jön a Dunára. Örökös szél, fuj, fuj.</p> +<p>Én is fujok, mert alszom bár, de látom, hogy sem meleg viz, sem +szappan nincs még a kezében.</p> +<p>– Igaz is, a szappan, mondja ő, és hozza a szappant. Alszom, nem +hallom mit mond, ezt mondja:</p> +<p>– Igen, ezek az angol botszappanok nem rosszak. De a +tojásszappan, az például nem megfelelő. Nem mintha nem verne habot. +Mert ver. Habot, azt ver. De milyen habot? Olyat, amelyik azonnal +megszárad. Abban a minutában. Tojásszappant nem lehet használni. +Nem is szólva a közönséges konyhaszappanról. Az, kérem, szóba sem +jöhet. Nem mondom, hogy nincs benn szóda, mert lehet, hogy szóda +van benne. De azért mégse. A konyhaszappan, az nem. Ne-em. Az angol +botszappanok, azok igen. <span class="pagenum"><a name="Page_142" +id="Page_142">-142-</a></span></p> +<p>Bár alszom, tudom, hogy még nem hozott melegvizet.</p> +<p>– Á, viz! – mondja ő és kimegy avizért. Behozza a melegvizet. +Lotybálja a kezével. Alszom, nem hallom a beszédét. Ez a +beszéde:</p> +<p>– Mer’ azér’ lehetne hidegvizzel is. De ugy továbbtart. A +hidegviz nem puhitja ugy meg a gyökeret. A gyökér a legfontosabb. A +melegviz megpuhitja, a kés csak ugy siklik, mint a korcsolya. Én is +szeretnék korcsolyázni, de csak télen lehet. És ki ér rá? És olyan +ritkán van jég. Két-három hét az egész szezon. A főnök kijár a nagy +jégre. Gavalléroz. Na szép kis pofa. Kézzel, vagy pemzlivel?</p> +<p>Nem felelek, nem is felelhetek, mert alszom, s mert ő is tudja +nagyon jól, hogy még nem volt eset rá, hogy kézzel. A pemzli kit is +van készitve az iróasztalomra. Tehát biztos, hogy pemzlivel. +Alszom, süket vagyok. Borbély ezt mondja:</p> +<p>– A pemzlinek megvannak az előnyei. Ki tudja, hogy az a +nyavalyás zóna-borbély kit-mindenkit maszatolt be a tenyerével? +Amilyen emberek egy olyan zónaborbélynál megfordulnak! Hát persze, +hogy megmossa a kezét minden vendég után. De lehet abban bizni? +Pesten nem. Ki van zárva. Párisban más, ott minden vendég +sajátkezüleg. <em class="gesperrt">Muszijé</em> – azt mondja ott a +fodrász és akkor a vendég sajátkezüleg. Ha a pemzliből hullik a +szőr, akkor az megint nem az igazi. <span class="pagenum"><a name= +"Page_143" id="Page_143">-143-</a></span></p> +<p>Alszom, de tudom, hogy az eset kissé távol van, mert <em class= +"gesperrt">ebből</em> a pemzliből nem hull a szőr. Vas-szőr van +benne, nem is hullhatik. Lehetne már kezdeni a szappanozást. +Istenuccse lehetne. Kutya legyek, ha nem lehetne. A zene megadja az +utolsó jelt és a szappanozás az ő kezdetét veszi. Ekközben a +következő párbeszéd játszódik le köztünk:</p> +<p>Ő: Torontál, Torontál, én onnan valósi vagyok, de ott minden +embernek saját háza van. Egy kis malac, egy kis tehén, van az +mindegyiknek. Szereznek mind, szereznek. Hát persze, semmi rezsi, +csak csupa jövödelem. Egy héten egyszer borotválkozik a sváb, de az +aztán két hétre elég néki. Ott se szeretnék borbély lenni. +Bácsalmáson például a grófnak kastélya van, nagy kert, egész erdő, +őserdő. Vasárnap mindenki bemehet. És milyen négy ló! Paripák. Na, +nem is az automobil. A legjobbnak is petróleumszaga van. Meg az a +sok elgázolás. Uri ember nem ül fel rája. De egy hátas ló, reggel a +fasorban, az valami!</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> – – – – – – – – (Alszom.)</p> +<p>A szappanozással készen vagyunk, át lehetne térni a késelésre, a +voltaképpeni beretvációra. Talán nem is volna lehetetlen? Előre, +előre! Ne csüggedjünk; excelzior! Fel a vár fokára! Taszintsuk le a +pogányt. Megvillan a kés, kisuhan a zsebből. Fenetik. Lassan, +ritmikusan. Fene-fene-fenetik.</p> +<p>Hurrá! Az arcomon már a kés. <span class="pagenum"><a name= +"Page_144" id="Page_144">-144-</a></span></p> +<p>Mélyen és édesdeden alszom, angyalok muzsikálnak a fülembe. Ezt +mondom dörgő hangon:</p> +<p>– Akasztófáravaló. Két esetben halsz meg halálnak halálával: +<i>a)</i> ha a jéghideg mellső lábaid egyikével meg mered fogni az +orromat; <i>b)</i> ha, megfogván az orromat, alatta tovább ásod azt +a kis árkot, amit beretvacsapásokkal már eddig is te ástál, s éppen +azzal, hogy megfogtad az orromat, kifeszitetted alatta a bőrt, +ezáltal vékonynyá s az ellentállásra képtelenné tetted; <i>c)</i> +ha nem az árkot ásod tovább, ami már ugyis mindegy, hanem keresztbe +vágsz és ezzel gyógyithatatlan sebet okozol. A revolver is ott van +az asztalon, öt érchegyü golyó szalad a testedbe. Indulj!</p> +<p>Két pillanat.</p> +<p>Első pillanat: megragadta az orromat.</p> +<p>Második pillanat: egyet vágott az árokkal párhuzamosan és egyet +keresztbe.</p> +<p>Alszom. Mélyen, édesdeden alszom. <span class="pagenum"><a name= +"Page_145" id="Page_145">-145-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A KACSAVADÁSZ</h2> +</div> +<p>A boldogtalan ember ott állt a kacsászati pavillon mellett, az +Angolparkban s nézte a kacsákat, hogyan kacsáznak a kis sziget +körül, amely szigeten a kacsászat tulajdonosa lakik és botra füzi a +karikákat, mint a pereces a perecet s aztán kiadja a kisasszonynak, +akitől két darabot husz fillérért e karikákból átvenni lehet. A +kacsák ugy usztak, mint az elevenek, vagy még jobban, mert még a +lábukat sem kellett mozgatniuk s bádogtestükkel mégis mindenféle +vicces és kacsai mozdulatokat végeztek. Öröm volt nézni őket s még +nagyobb öröm dobálni rájuk. Különösen egy bubos gácsér! Hogy az +milyen kacsaszerü kacsa! Kacsább kacsa a kacsánál. Igazi kacsa, +valóságos kacsa-kacsa.</p> +<p>A kacsavadász csak nézte a bubos gácsért. (Nem-vidékiek számára, +magyarázatul: gácsér himkacsát vagy kacsakant jelent, a +nősténykacsa a kacsa csak, hacsak nem rucának hijjuk.) Nagyon +tetszett neki, de szólni nem mert, mert mellette állt a felesége, +egy kövér lud, aki azonban goromba volt, mint egy oroszlán.</p> +<p>– Na te mámlász, – mondta az asszony – te persze csak nézed. +Mások nyerik a kövér kacsákat, de mi érjük be a gágogásukkal. +<span class="pagenum"><a name="Page_146" id= +"Page_146">-146-</a></span></p> +<p>– Hápogásukkal – felelt szerényen a férj. – A liba gágog, a +kacsa hápog.</p> +<p>– Mit hápogsz te szerencsétlen? – gágogta az asszony. – Mások +veszik a karikát, odakarikintják a kacsa nyakába és viszik a finom +kacsapecsenyét. De persze te. Na, én is jól mentem férjhez.</p> +<p>Megjegyzendő, hogy amit az asszony mondott, az abszolut minden +alapot nélkülözött. A <em class="gesperrt">mások</em> tizével +vették a karikát, hajigálták a kacsákra, de még csak közel se +jártak hozzájuk. Különben ez nem is megjegyzendő.</p> +<p>– Én is dobnék – rebegte a férfi.</p> +<p>– Igen, hogy három pengőt elhajigálj. Hogyne! Mer’ megér nekem +az a kacsa három pengőt? mi? Három pengőér’ egy csinos kis bornyut +is lehet venni, egy hétig eszünk belőle és a bőrit eltehetjük, mig +a Gyurika megnő és katona lesz. Nem gondoltad, hogy a +három-pengőket csak ugy bedobáljuk a vizbe?</p> +<p>– Ne-nem, – dadogta a férfi – de meg lehetne próbálni, csak egy +hatosér’, kettőt.</p> +<p>– Két kacsát?</p> +<p>– Nehem; két karikát.</p> +<p>Az asszonyt fellázitotta ez a vakmerőség. Kivett a ridiküljéből +egy hatost és igy szólt a kisasszonynak, hangosan, jó hangosan, +hogy mindenki hallja:</p> +<p>– Na, kisasszony, adjon ennek a mámlásznak is két karikát. Nem +elég, hogy a hozományomat <span class="pagenum"><a name="Page_147" +id="Page_147">-147-</a></span> elkártyázta, most még az egyetlen +fia cipőit is a kacsák nyakába akarja szórni.</p> +<p>A férj lehorgasztott fejjel vette át a karikákat. Az asszony +pedig ezt mondta:</p> +<p>– Höhöhö. Most persze mingyárt odadobod ezt a két izét és egy +perc alatt vége a pénznek. Aztán mehetek mosni vagy vasalni, hogy a +költséges passzióidat fedezzem.</p> +<p>A férj nem szólt semmit, csak várt. Várta a bubos gácsért, +melyet szeretett és várta a kedvező pillanatot. Hogy a vad a +legalkalmasabb pózban kerüljön puskacső elé, ahogy’ ez vadászati +novellákban előfordulni szokott. De a gácsér nem jött, mert hátul a +karika-halászó fiu feltartóztatta. Várni kellett a gácsérra.</p> +<p>– Ugy, ugy – mondta az asszony – töltsük itt az egész estét, +várjunk, mig ránkhajnalodik. Hiszen ráérünk mi. Holnap majd tizkor +kelsz föl és kirugnak a hivatalból és én mehetek szakácsnénak +akármelyik uricsaládhoz. Mer’ én ugyis arra születtem.</p> +<p>De a férj csak várt, megvárta, mig a gácsér előkerült. Már a +kanyarodónál uszott. A férj fogta a karikát és készenlétben +tartotta.</p> +<p>– Mit csinálsz, te mámlász? – kérdezte az asszony.</p> +<p>– Célzok – felelt csendesen a férfi.</p> +<p>– Jahahahaha! – hahotázott az asszony. Ő céloz! Mit csinál ő? Ő +céloz! Mert ő egy <span class="pagenum"><a name="Page_148" id= +"Page_148">-148-</a></span> olyan vadász, aki egész életét +pagonyban töltötte és nem lőhet a karikával, ha előbb egy óráig nem +célzott. Te! te! Te boldogtalan! Mér’ nem állitsz a hátad mögé két +fővadászmestert, mint a király őfelsége Gödöllőn? Az is kell egy +ilyen Nimrojdnak. Ő céloz! Hisz ez hihetetlen! Ahelyett, hogy +odavetné a két karikát, ami már ugyis a kutyáké, még itt az +idegeimet feszegeti.</p> +<p>A férfi hallgatott. A gácsér már ott volt előtte, feléje dobta a +karikát.</p> +<p>– Hühü! – szólt az asszony. – Nem nézek oda. Nem nézem, mikor +egy ilyen tinó kacsára vadászik.</p> +<p>A karika pontosan a gácsér nyakába esett és lecsuszott a +bögyéig. Az asszony igy beszélt:</p> +<p>– Na! vége? vége már a hatosnak? Elpazaltad már a karikákat, te +pehhes. Én nem nézek oda.</p> +<p>– Nem. Még csak az egyiket dobtam rá.</p> +<p>– Melléje? Mi? Egy kilométerrel odébb? Átdobtad az +Ártézi-fürdőbe, ugy-i?</p> +<p>– Nem. A nyakába esett. Már hozzák is a kacsát.</p> +<p>– Micsoda kacsát?</p> +<p>– Amit nyertem.</p> +<p>Az asszony egy pillanatra elhallgatott. A kacsát hozták, valóban +hozták. A gácsérról pedig levették a karikát s a gácsér ujra ott +bukdácsolt a fordulónál. A férfi megint célzott a karikával. +<span class="pagenum"><a name="Page_149" id= +"Page_149">-149-</a></span></p> +<p>– Hallod-e? – csikorgott az asszony. – Hallod-e, te isten +báránykája, csak nem képzeled avval a meghőbörödött eszeddel, hogy +a kacsa megint beleszalad a karikába? Annak a bádogrécének csak +egyszer volt kevesebb sütnivalója, mint neked. Ne kisértsd az +istent, erigy onnan és szégyeld magad, hogy az ilyen bambaság neked +még sikerül is.</p> +<p>A férfi dobta a karikát, a karika talált, a gácsér ismét +megkarikázva uszott tovább. Hozták a másik kacsát is.</p> +<p>– Parancsoljon, nagyságos asszony, – mondta a kacsa-mamzell. – +Itt vannak a kacsák.</p> +<p>Az asszony felhördült:</p> +<p>– Na ne! Te árvizi hajós, te! Itt a két kacsa. Akasszam fel őket +fülbevalóknak a fülembe?</p> +<p>– Be lehet váltani – makogta a férfi. – Három korona készpénzt +adnak értük.</p> +<p>– Mihihi? – mondta az asszony. – Hát megőrültem én? Hát két +kacsa három koronát ér? Te persze azt hiszed! Mer’ amig én hajnalba +a piacra vánszorgok, addig te hortyogsz az ágyban! Mit tudsz te a +világról! Mit tudsz te arról, hogy egy kacsa négy korona, ha +valamirevaló! Majd én most kettőt elajándékozok három koronáér’?! +Talán loptam én ezt a két kacsát!?</p> +<p>– Nem loptad, doptad – mondta a férfi.</p> +<p>– Hát akkor már bitang jószág, Csáky almája? Mer’ nekem +kézügyességem van és el <span class="pagenum"><a name="Page_150" +id="Page_150">-150-</a></span> tudok venni egy perc alatt két +kacsát ettül a zsidótól, mingyárt boldogitsam is, hogy még holnap +is rajtam röhögjön!?</p> +<p>– Hazavisszük…</p> +<p>– Hogyne! majd világcsufjára végigkorzózok Pesten két +kacsával?</p> +<p>– Én viszem…</p> +<p>– Irtózat egy ilyen ember! – mondta az asszony és megindult. Ő +ment elül, a férje utána, jobb- és balkezében egy-egy kacsával. +Mikor a kijárathoz értek, az asszony intett egy fiakkernek.</p> +<p>A férfi arca felragyogott az örömtől: fiakkeron viszik haza a +kacsákat! Az asszony pedig ezt mondta:</p> +<p>– Én most hazamegyek ezen a kocsin, mer’ ezekkel a kacsákkal két +napi konyhapénzt megspóroltunk. Te meg hazahozod szépen a kacsákat, +de nehogy valami bajuk legyen, mert kitekerem a nyakadat.</p> +<p>És már beült a fiakkerbe s ezt mondta a kocsisnak:</p> +<p>– Viziváros, Donáti-utca 9.</p> +<p>A kocsiból, amely már gördült, még hátrakiabált:</p> +<p>– Nehogy az alaguton gyere át! Az egész életed nem éri meg azt a +két krajcárt!</p> +<p>Aztán a kocsi eltünt.</p> +<p>A férfi vitte a két kacsát, végig a ligeten, az Andrássy-uton, a +Fürdő-utcán. Mikor a Lánchid <span class="pagenum"><a name= +"Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> közepére ért, lenézett a +vizbe, eloldozta a kacsák összekötött lábait és beugrott. Azért +oldozta el a kacsák lábait, hogy a kacsák uszni tudjanak. +Nagyon-nagyon jó ember volt szegény. A vizből háromszor merült föl, +mindannyiszor a kacsákat nézte, akik békén és boldogan usztak +mellette.</p> +<p>– Éljetek, éljetek, – mondta a kacsáknak, aztán egy nagyot ivott +még a szőke Duna ronda vizéből s többé soha elő nem került. +<span class="pagenum"><a name="Page_152" id= +"Page_152">-152-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A GÁZEMBER</h2> +</div> +<p>Tisztelt lakosság! Ez költözködési téma, tehát minden fertály +körül három napig a népek millióit érdekli. Budapesten van a ház, a +házban van a lakás, a lakásban van a fürdőszoba, a fürdőszobában +van a gázkályha, a gázkályhában van az örökláng. Forditsuk meg a +sorozatot: az örökláng nincs a gázkályhában, a gázkályha nincs a +fürdőszobában, a fürdőszoba nincs a lakásban, a lakás nincs a +házban, a ház nincs Budapesten. Ezen tehát segiteni kell. Az +örökláng megszerkesztendő. Itt lép be elbeszélésünk kereteibe a +gázember. Neki kell megcsinálni az öröklángot, én nem csinálhatom +meg, mert én nem vagyok gázember. Jön tehát a gázember. Midőn +történetünk kezdetét veszi, a gázember éppen azzal van elfoglalva, +hogy nem jön. Nem ér rá, vagy nincs ideje, mert angol +vadászkastélyában tartózkodik, mindegy: nem jön. Csütörtök. A +házmester szól a gázembernek, hogy jöjjön. Péntek. A gázember +megüzeni, hogy azonnal jön. Szombat. Munkaszünet van az egész +világon. Vasárnap. Égszinkék dolgok következnek. Magyarul blaunak +hivják. Hétfő. A gázember megizeni, hogy szombaton nem jöhetett. +Kedd. De csütörtökön jönni foghat. <span class="pagenum"><a name= +"Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> Szerda. Jövök már kérem, +ne tessék türelmetlenkedni. Csütörtök. A gázember valóban belép +elbeszélésünk keretébe, jön. Péntek.</p> +<p>– Hm, – mondja – itt nincs gázszag. Elmegy. Szombat. Munkaszünet +van az egész világon, még az Antillákon is. Vasárnap. Buzavirágkék +dolgok következnek. Blau. Hétfő. A gázember eljön, körülszaglálódik +az előszobában.</p> +<p>– Hm, – mondja – itt gázszag van. Veszi a kalapját és elmegy. +Kedd.</p> +<p>– Az istenteket – mondom én. A gázember ujra fellép, immáron +hozzányul a gázórához és igy szól:</p> +<p>– Hát uram – mondja – ezt meg kell csinálni. És nyul a +kalapjához. Szerda. Lebontja a gázórát. Csütörtök, péntek, szombat. +A vasárnapot és a hétfőt már voltam bátor emliteni. A lebontott +gázórát visszarakják. Kedd. Nem itt van a hiba, hanem a kályhában. +Szerda. Délután hat óra előtt öt perccel nagyobb munkáskülönitmény +érkezik. Mindent lebontanak. A téglát kiveszik a falból, a falat +kiveszik a házból. Megkérnek, hogy <em class="gesperrt">addig</em> +távozzam a lakásból. Hat órakor leteszik a kanalat, a furót, a +vésőt, a rézfuvókat és a cintányérokat. Fajeramt. Csütörtök, majd +holnap, hat óra előtt öt perccel folytatják. <em class= +"gesperrt">Addig</em> nem lakom a lakásban. Hol lakom? Á, hát a +Ritzben. Semmi az, kérem. Nem kerül az többe naponként ötven +koronánál. Van neki, van neki, van neki van. Karika-gyürője, +<span class="pagenum"><a name="Page_154" id= +"Page_154">-154-</a></span> barna szeretője? Hol is tartottunk? +Csütörtök. Pénteken nem jönnek a gyerekek, valami kis mozgalom van; +szombaton nem érdemes nekik eljönni, mert ugyis vasárnap meg hétfő +lesz. Kedden pontosan megérkeznek. Azt mondják, hogy vigyem ki a +gangra a fürdőkádat. Kiviszem, miért ne? Miért ne vinném ki, ha +ilyen derék emberek kérik? Kiviszem a kádat a gangra és a gangot +kiviszem a ligetbe. A ligetet odébbtolom két kilométerrel. A +gázgyerekek átépitették a lakást, rájöttek a hibára, de nem hoztak +magukkal forrasztót. Majd hoznak. Május. Nem hoznak. Junius. +Hoznak. Julius. Forrasztanak a forrasztóval. Augusztus, szeptember. +Rendbehozták a fürdőszobát. Október, november, december. Az +előszobát is rendezik. 1914., tessék kiszállni. El kell küldeni a +központba, hogy a plombát vegyék le az óráról, hogy az óra +megkezdhesse a gázszolgáltatást 1915.</p> +<p>És most minden készen van, boldogan görögök be a fürdőszobába, +hogy egy fürdőt csináljak magamnak. Már éppen megeresztem a csapot, +mikor egy kis kövér ember a vállamra teszi a kezét. A háziur. És +így szól:</p> +<p>– Mit csinál fiam?</p> +<p>– Fördőt, atyám – mondom én.</p> +<p>– Ugyan, – mondja ő – minek az? Tegnap lejárt a szerződése. Csak +nem akar egy idegen lakásba fürödni? Menjen a gőzbe fiam, ha +fürödni akar. <span class="pagenum"><a name="Page_155" id= +"Page_155">-155-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>EGY SZEGÉNY SOFFŐR HUSZONNÉGY ÓRÁJA</h2> +</div> +<h3>1. <em class="gesperrt">Ébredés</em>.</h3> +<p>A szegény soffőr reggel hat órakor ébred, de akkor még átfordul +a másik oldalára, mert mi a manót keresne reggel hatkor a szegény +soffőr az uccán a masinájával, ha ez a masina autotaxi névre +hallgat s évek óta Budapest közkivánságát képezi? Hat órakor kik +járnak az uccán? Munkások, akik munkába mennek. És pedig vagy +gyalog teszik ezt, vagy villamoson. Autón ritkán, autotaxin soha. +Tejesek és zsemlések. Ezek a kosaruk és a kannájuk miatt föl sem +szállhatnának az autóra. Szemetesek. Ezeknek rendelkezésükre áll +egy igen kényelmes jármü, a szemeteskocsi. Azonfelül be is +piszkolnák az autót a ruhájukkal. Van ugyan még néhány ujságiró, +aki reggel jár haza. De van azoknak pénzük? Van?</p> +<h3>2. <em class="gesperrt">Kivonulás</em>.</h3> +<p>A szegény soffőr nyolc órakor mégis fölkel, mert nem illik egy +nem-latejner embernek nyolc órán tul ágyban maradni, s a soffőr, ha +a modern tehnikának bármennyire uj vivmánya, mégsem <span class= +"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> +latejner s nem tartozik a honorácior osztályhoz. Kötelezőnek érzi +tehát a reggel nyolc órakor való fölkelést, fölkel és kitekint, +semmitse hall, se lát – épugy mint Gyulay Pál ama balladájának ama +közismert alakja. Kimegy az istállóba, megvakargatja a benzint, +megfényesiti, hogy a napsugár is hanyattessék, ha rátéved, aztán +befogja a kocsiba. Azért cselekszi ezt igy, mert azelőtt fiakkeres +volt s már megszokta, hogy azzal, ami a kocsit huzza, igy bánjon +el. Tehát a benzinnel is csak ugyanezt cselekszi. Befogja, mondom, +és kikocog vele a standra. Ja igaz. Majd elfelejtettem. Fölteszi a +simléderes sapkát, ami a soffőrt a többi emberektől oly előnyösen +megkülönbözteti. Mert nehogy azt higyje valaki, hogy a soffőr az +autóban rejlik, vagy a benzinben, vagy a gépüzemüségben. Nem. A +soffőr a sapkában van eltemetve. Hogy milyen a soffőri sapka, azt +én meg sem tudnám mondani, de egészen másmilyen, mint a többi +simléderes sapka. Ezer simléder közül megismerem a soffőrt. S ha +egy olyan szigeten kötnék ki, amely az automobil lehetőségétől +negyvenezer mérföldnyire fekszik, s szembejönne velem egy ember, +anyaszült mezitlenen, dárdával a kezében, de ezzel a bizonyos +simléderes sapkával a fején, akkor tudnám, hogy ez az ember nem +indiánfőnök, nem néger kacika, nem ez és nem az, hanem soffőr. +Annyira a sapka teszi a soffőrt. S ha valakinek nincs ez a sapka a +fején, akkor az amerikai soffőr-egyetemen tanulhatta <span class= +"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> a +soffságot, én akkor sem merek mögéje ülni a kocsiba. Nem soffőr az, +aminek nincs »olyan« sapkája.</p> +<h3>3. <em class="gesperrt">A délelőtt</em>.</h3> +<p>Tehát a sajátságos sapkával saját fején s teste alatt a +benzinüzte kocsival, a soffőr kinéz a standra. Mikor odaér, igy +szól:</p> +<p>– Hopphó, megálljunk!</p> +<p>És megállitja a kocsit s a közeli kávéházból reggelit hozat +magának, amit a kocsin ülve fogyaszt el. Bemehetne ugyan a +kávéházba, de nem teszi, mert hátha mégis. Lehet. Nincs egészen +kizárva, ámbár egészen ki van zárva. Odahozatja a reggeli lapokat +is és végigböngészgeti őket. A vezércikket nem igen olvassa, mert a +vezércikk régi műfaj. Bizony a vezércikk még abból a korból való, +amikor a kéziratokat delizsáncon vitték a nyomdába. Hol van egy +soffőr ettől az időtől? Böngészgetés közben néha igy mormol +magában:</p> +<p>– Hm. A tarifa. Hát az nem olcsó, ebben igazuk van a szerkesztő +uraknak. De várjunk. Azér’ meg kell próbálni evvel a tarifával +is.</p> +<p>És megpróbálja. Ül-üldögél, nézegeti az uccai életet. Kocsik is +jönnek. Reves konflisok. Mindegyikben ül valaki. Persze mindenkinek +nem telik autóra: de majd csak akad. A horgász is sokszor órák +hosszat silbakol a botja nyele mellett, amig <span class= +"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> egy +halacska horogra kerül. Az élet olyan, mint a tenger és a tenger +olyan, mint az élet. Nemcsak egyik hasonlit a másikhoz, hanem +mindakettő nagyon hasonlit egymáshoz. Nincs ez máskép.</p> +<p>Az első délelőtti lap megjelentét a soffőr kitörő örömmel +fogadja. Ugyanugy fogadja a másodikét is. A harmadikét szintén. +Hála istennek elegen vannak, nem kell, hogy az ember elunja magát, +még akkor sem, ha az ember soffőr egy gépen, amely autotaxi névre +hallgat s évek óta Budapest közkivánságát képezi.</p> +<h3>4. <em class="gesperrt">Ebéd</em>.</h3> +<p>Ez már nem a gépen lesz elfogyasztva, mert ördög bujjék abba a +vendégbe, ha már egész délelőtt nem jött, mért jönne pont +ebéd-időben? No, nem is jön. A soffőr nyugodtan falatozik s +elfoglalja őrhelyét a kocsi bakján.</p> +<h3>5. <em class="gesperrt">Délután</em>.</h3> +<p>O idő, futós idő, mint Csokonai Vitéz Mihály mondotta. Az idő +valóban telik-mulik, s az aszfalton felpirkad az első délutáni lap. +Majd a második, harmadik és igy tovább; nincsenek ők kevesen s ugy +komoly tartalmukkal, valamint kedvre-deritő közleményeikkel enyhe +szender méla mézét mázolják a soffőr szemének héjára. Hogy Homérosz +is? Igen A soffőr szintén. Szundit egyet, mint akinek rendben +<span class="pagenum"><a name="Page_159" id= +"Page_159">-159-</a></span> a szénája. S az övé rendben van, mert +neki nincs szénája. Szundit és álmot lát. Ezt látja:</p> +<p>… és ime a folyóvizből jőnek vala ki hét szép és kövér +gépkocsik, melyek esznek vala a mocsáros helyen…</p> +<p>… ismét azok után más hét bérkocsik jönek vala ki a folyóvizből, +rutak és ösztövérek, melyek állanak vala ama gépkocsik mellett a +folyóviz partjain…</p> +<p>… és elnyelék a rut és ösztövér bérkocsik ama hét szép és kövér +gépkocsikat… és felserkene fáráó…</p> +<p>Azaz: nem! Nem a fáráó, hanem a sofáráó, a soffőr, serkenne fel. +Este van. Visszavonhatatlanul este lett. Megdörzsöli a szemét és +nem kérdi, hogy hogy »hol vagyok?« Minek kérdezné? Tudja, hol van. +A standon van, egy gépen, amely autótaxi névre hallgat s évek óta +Budapest közkivánságát képezi.</p> +<p>– Gyi te! – mondja a soffőr és csendesen hazaporoszkál. Otthon +leteszi a sapkát és kétszer pofoncserditi a feleségét. Egyszer +jobbról és mégegyszer jobbról.</p> +<p>– A tarifa miatt! – mondja neki szeliden.</p> +<hr class="chap" /> +<div class="footnotes"> +<h2>Lábjegyzetek.</h2> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= +"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Azt hiszem, jól +emlékszem a cégre. Velence, Szent-Márk-tér 2.</p> +<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= +"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> V. ö. <em class= +"gesperrt">Ollendorf</em>, Grammatik der franz. Sprache I. +rész.</p> +<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= +"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Lásd: L’abbé Hochma +Quelques Aperçus concernants la Toilette des Hommes.</p> +<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= +"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Voltaire (François +Marie Arouet): Erigy a gőzbe!</p> +<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= +"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Carlyle: +Heroworship, IX. fejezet: A jinglikről.</p> +<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href= +"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> <em class= +"gesperrt">Pascal</em>: Sur la pensée, qui n’existe pas.</p> +<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href= +"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> V. ö. <em class= +"gesperrt">Charcot</em>: Confusion anatomique.</p> +<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href= +"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> <em class= +"gesperrt">Tissot</em>: La Bunda des Magyars et autres +tissotises.</p> +</div> +</div> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_160" id= +"Page_160">-160-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>TARTALOMJEGYZÉK.</h2> +</div> +<ul class="TOC"> +<li>Tetszik a blúzom, Mucuka? <span class="ralign"><a href= +"#Page_3">3</a></span></li> +<li>A reklám ereje <span class="ralign"><a href= +"#Page_8">8</a></span></li> +<li>Elsején <span class="ralign"><a href= +"#Page_12">12</a></span></li> +<li>A gőzben <span class="ralign"><a href= +"#Page_17">17</a></span></li> +<li>Palizander <span class="ralign"><a href= +"#Page_22">22</a></span></li> +<li>A fehér néger <span class="ralign"><a href= +"#Page_28">28</a></span></li> +<li>Vasárnap <span class="ralign"><a href= +"#Page_35">35</a></span></li> +<li>A lapda-éposz <span class="ralign"><a href= +"#Page_39">39</a></span></li> +<li>Nyugalom <span class="ralign"><a href= +"#Page_44">44</a></span></li> +<li>Madárhangok <span class="ralign"><a href= +"#Page_49">49</a></span></li> +<li>Petúr meg a dinnye <span class="ralign"><a href= +"#Page_54">54</a></span></li> +<li>A böjtről <span class="ralign"><a href= +"#Page_62">62</a></span></li> +<li>Aki már hazajött <span class="ralign"><a href= +"#Page_66">66</a></span></li> +<li>Lesülni! <span class="ralign"><a href= +"#Page_72">72</a></span></li> +<li>Tavaszi kalapvásár <span class="ralign"><a href= +"#Page_77">77</a></span></li> +<li>A közönyös ember <span class="ralign"><a href= +"#Page_82">82</a></span></li> +<li>Férfi-dekoltázs <span class="ralign"><a href= +"#Page_90">90</a></span></li> +<li>A derék iparos <span class="ralign"><a href= +"#Page_95">95</a></span></li> +<li>A józan kutya és a részeg ember <span class="ralign"><a href= +"#Page_101">101</a></span></li> +<li>Szeptemberi könyvpiac <span class="ralign"><a href= +"#Page_104">104</a></span></li> +<li>Párbaj a ligetben <span class="ralign"><a href= +"#Page_109">109</a></span></li> +<li>A kém <span class="ralign"><a href= +"#Page_114">114</a></span></li> +<li>Mikor Asta ittjárt <span class="ralign"><a href= +"#Page_118">118</a></span></li> +<li>Fürdés <span class="ralign"><a href= +"#Page_123">123</a></span></li> +<li>Diszkrét ügyem <span class="ralign"><a href= +"#Page_128">128</a></span></li> +<li>Mit tudok meg a villamoson? <span class="ralign"><a href= +"#Page_133">133</a></span></li> +<li>Ügyvédipar <span class="ralign"><a href= +"#Page_137">137</a></span></li> +<li>Az én borbélyom <span class="ralign"><a href= +"#Page_141">141</a></span></li> +<li>A kacsavadász <span class="ralign"><a href= +"#Page_145">145</a></span></li> +<li>A gázember <span class="ralign"><a href= +"#Page_152">152</a></span></li> +<li>Egy szegény soffőr huszonnégy órája <span class= +"ralign"><a href="#Page_155">155</a></span></li> +</ul> +<hr class="chap" /> +<div style='text-align:center'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 75311 ***</div> +</body> +</html> + |