diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | 75311-0.txt | 4554 | ||||
| -rw-r--r-- | 75311-h/75311-h.htm | 4165 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 |
5 files changed, 8736 insertions, 0 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/75311-0.txt b/75311-0.txt new file mode 100644 index 0000000..ea2687e --- /dev/null +++ b/75311-0.txt @@ -0,0 +1,4554 @@ + +*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 75311 *** + + +GÁBOR ANDOR + +Petúr meg a dinnye és más 30 humor + +DICK MANÓ KIADÁSA + +BUDAPEST, VII., ERZSÉBET-KÖRUT 12. + +_Az összes jogok fenntartva. A forditás joga is. A jelenetek előadására +engedélyt csak a szerző adhat: Budapest, V., Váci-út 18. III. 13. sz._ + +A Nyugat nyomdája Budapest, IX., Lónyay-u. 18. + + + + +TETSZIK A BLÚZOM, MUCUKA? + +A nő: Na, mucuka… + +A férfi: Mhm? + +A nő: Na mucuka. + +A férfi: Kérlekkérlekkérlekszépen. Mit akarsz avval, hogy namucuka? +Mi-mucuka? Ki-mucuka? Hát ugy nézek én ki, mint egy mucuka? + +A nő: Mondd, mucuka, tetszik az uj blúzom? + +A férfi (oda se néz): Tetszik. + +A nő: Szóval tetszik? + +A férfi (oda se néz): Tetszik, hagyj élni, tetszik. + +A nő: Mi tetszik rajt? + +A férfi (oda se néz): A füle. + +A nő: A füle? + +A férfi: Nem a füle. + +A nő: Hát? + +A férfi (oda se néz): A cimpája. A válla perece… a recehártyája… +Tetszik. Mer tetszetős, mer tetszőleges… mer… tudja nyavalya. + +A nő: Vagyis nem tetszik. + +A férfi: Vagyis tetszik. + +A nő: Csak mondd meg, ha nem tetszik. + +A férfi: Megmondom. Tetszik. + +A nő: Bátran bevallhatod, hogy nem tetszik. + +A férfi: Bevallom. Tetszik. + +A nő: Nem kell kerülgetni: nem tetszik. + +A férfi: Tetszik. Tetszik. Tetszik. Hipp-hipp-hurrá: tetszik! + +A nő: Nem így szoktad te azt mondani, ha tetszik… + +A férfi: Hát furulyázzam, mi? Hozassak egy flótát, két obojt, egy +pikulkát és úgy cincogjam-ciperegjem: (utánozza a vékony hangszereket) +Tecikatecikatecika blúzod. Mint egy cinegepacsirta. + +A nő: Nna, nem épen ugy… + +A férfi: Tehát kürtöket kivánsz? Trombitákat, harsonákat, pozaunokat? +Azokon bőgjem, bugjam, brekegjem: (csinálja a kezével a pozaunt és +utánozza) Tetszik a blúzod, a blúzod, a blúzod, blú, blú… + +A nő: Eszerint nem tetszik? + +A férfi: Eszerint? miszerint? Aszerint, hogy mondom, hogy tetszik, +aszerint nem tetszik? Miszerint ha mondanám, hogy nem-tetszik, aszerint +tetszik? Eszerint aszerint, hogyha tetszik, akkor nem tetszik és hogyha +nem tetszik, akkor tetszik. + +A nő: Tetszik, vagy nem tetszik? + +A férfi: Tetszik, te általános titkos szerencsétlenség, te, te, te +egyenlő, te községenkénti! Tetszik. De most már direkt nem tetszik, hogy +tetszik, most már az tetszene, ha nem tetszene, mer hogy nekem tetszik, +az neked nem tetszik, neked az tetszene, ha nekem nem tetszene. Slussz, +cene. + +A nő: Hát, ha csakugyan tetszik… + +A férfi: Tetszik… hallod? tetszik! Nem volt az életben még valami, ami +nekem ennyire tetszett volna. Nekem csak ez a blúz tetszik. Én láttam a +pápa őszentsége vatikáni ünneplő biborpiros pillangós papucsát. Nem +tetszett. Mér? Nem tudom. Kérdezte tőlem a pápa: »fiam, mér nem tetszik +neked az én vatikáni ünneplős biborpiros pillangós papucsom? um +gottezvillen, mér nem tetszik?« »Eminenc, mondtam neki, vagy emerenc, +vagy referenc… én már csak ilyen ember vagyok. Nekem a szentséged +vatikáni ünneplő biborpiros pillangós papucsa nem tetszik. Nekem a +feleségem blúza tetszik.« Nekem megmutatta a Fedák az igazi, a valódi +hacacárét, az eredeti csomagolásban. Nekem nem tetszett. Kérdezte tőlem +a Fedák: »Mér nem tetszik magának az én valódi hacacárém az eredeti +csomagolásban?« Én mondtam neki: »Zsazsukám, ih kann niht dafür, nekem a +maga valódi hacacáréja az eredeti csomagolásban nem tetszik.« Ez vagyok +én, nekem nem tetszik a Szójer Ilonka uncilija, nekem nem tetszik a +Béldi Izidor smuncilija, nekem kizárólag a feleségem pici-piros, +vérbélü, bikabőszitő blúza tetszik. + +A nő: Bikabőszítő? Ugy? + +A férfi: Azt mondtam, hogy bikabőszitő? + +A nő: Azt. + +A férfi: Azt mondtam bikabőszitő? Kibicsaklott a nyelvem, kificamodott, +kitörte a nyakát… + +A nő: A nyelved? + +A férfi: Hehe. Kicsuszamodott. Bikabőszitő? Deeehogy! Tehénszeliditő! +Őzike-nemesitő. Állatvédő, mint szövetkezet. + +A nő: Kigúnyolod a blúzomat. + +A férfi: Ki? + +A nő: Nem is tagadod? Ki? + +A férfi: Nem ki. Ki? Azt kérdem: ki? Mer én nem gúnyolom ki. Én a te +blúzodat nagyrabecsülöm. + +A nő: Pedig nem nagy. + +A férfi: Dehogy nagy. Kicsi. De azér én nagyrabecsülöm. Mér? Mer tetszik +nekem. Mér tetszik nekem? Mer nagyrabecsülöm. Ez egy cirkulusz viciózusz +és egy virkulusz ciciózusz… Hagyj élni, hagyj élni, hagyj élni! + +A nő: Hát ennél sokkal egyszerübb volna, ha két szóval azt mondanád: nem +tetszik. + +A férfi: Egy szó: Tetszik. Két szó: Nagyon tetszik. Három szó: Altfáter, +geszler, harisbazár. Négy szó: Hagyj élni, hagyj élni, hagyj élni! + +A nő: Csak arra vagyok kiváncsi, hogy mér nem tetszik neked ez a blúz? + +A férfi: Mire vagy te kiváncsi? + +A nő: Hogy mér nem tetszik? + +A férfi: Hogy mér nem? Hát arra én is kiváncsi vagyok. Hogy egy ilyen +piszok mér nem tetszik nekem? Mikor tetszhetne. Egy ilyen sund, egy +ilyen utolsó vörös tepih-darab mér nem tetszik nekem? Egy ilyen +szédületes, bődületes bóvli mér nem tetszik nekem? Egy ilyen +smink-fecni, egy ilyen mosogató-rongy-maradék mér nem tetszik nekem? +Hogy mér tetszik nekem a Svábhegy és vidéke és mér nem tetszik ez a +szemét-domb-takaró? Hogy mér tetszik nekem a fekete szem éccakája és mér +nem tetszik ez a paplan-foszlány, ez az ágyciha? Ez a +tili-tuli-hipi-hupi zászlórészlet, ez a hottentotta kacabajka? ez az +afrikai négerfőnök halottaslepedője? Ez az őseinknek véres kardja? Ez a +szemideg-piszkáló-nevetési-inger-telep, hogy ez mér nem tetszik nekem. +Mi? Mer tetszik. + +A nő: Na most már csak megmondtad, hogy nem tetszik. + +A férfi: Nem azt mondtam; azt mondtam, hogy tetszik. És itt most már +minden hiába. Nekem ez a blúz, ami rajtad van tetszik. + +A nő: Ki beszél erről a blúzról? Én az uj blúzomat kérdezem, ami tegnap +rajtam volt. A gyermek-zöld. + +A férfi (letérdel): Angyalos anyám, cukorbogaram! (Összekulcsolja a +kezét.) Nekem az is tetszik. Itt a revolver, lőjj agyon, (odaadja) de én +még ott is, a halál tövében is azt fogom mondani, hogy tetszik. Nekem +tetszik. + + + + +A REKLÁM EREJE + +Hónapok óta szomoruan baktatok haza a Váci-uton. Nagyon undok környék, +bizonyisten nem tetszik nekem. A fejem lógni szokott előre, de néha +felkapom. Olyankor, fenn a keritésen, a szemembe vigyorog egy ur, aki +szmókingot visel és egy kereveten van kéjesen elnyulva. Ajkán pedig ez a +kérdés lebeg: + +– Hol vette töltőtollát? + +Mindig megütött a kérdés. Hol vettem? Kedves szmókingos ur, ott fent a +keritésen, mért kérdi ezt tőlem? Én, szégyellem bár, de seholse vettem. +Nekem nincs töltőtollam, tehát seholse vettem. Én ceruzával irok +többnyire, tollal csak akkor ha valami nagyon előkelő embert akarok +megtisztelni levéllel. De mikor tisztelek én meg levéllel egy nagyon +előkelő embert? Sohasem. Ezért nincs szükségem még töltetlen tollra sem, +hogyan volna töltöttre. + +A szmókingos vigyori ur azonban nem hagyta magát. Ha otthon kimentem az +erkélyre, hogy hármat szippantsak a finom levegőből (a kormot a +salgótarjáni kőszénbánya hirneves Máv. zenekara szolgáltatja), +felkiabált hozzám a keritésről: + +– Hol vette töltőtollát? + +És én megint exkuzáltam magamat szeliden. Hogy ne fáraszsza magát, ne is +kérdezze, ugy sem tudok a kérdésére felelni. Harminc esztendős koromig +eléltem töltőtoll nélkül, mindössze – ahogy’ mondják – csak becsülettel; +a hátralevő hatvan évemet is leélem talán ceruzaháton. Igy én. De ő: + +– Hol vette töltőtollát? + +Reggel és este, délelőtt és délután. Állandóan. Ezen a héten már azon +kaptam rajta magamat, hogy valamit keresek az iróasztalomon. Valamit, +amiről csak azt tudtam, hogy nincs ott, de hogy mi ő, azt nem tudtam. +Pedig minden rajta volt. A tizenhárom ceruza, a két tollszár, amikben +rozsdás tollak vannak (mert mégis van toll odahaza), a kis üvegtányér, +amiben szivacs van, bélyegnedvesitésre, ámbár még mindig csak primitiv +módon a nyelvemmel nedvesitem a bélyeget, a japán papirvágó fakés (angol +gyártmány, furcsa celluloid szaga van, noha fából látszik lenni), a +hatalmas tőr, amit tavaly Ősbudában vettem szenegál késmüves barátomtól, +azt hiszem husz frankért, s amiről azt mondta a leghatározottabban +Guszti, az Edizon-kávéháztól, hogy öt koronáért kapható a +Nagymező-uccában, ahol a szenegál is veszi. Két tintatartó, lila és kék +tintával, hogy legyen a cselédnek mit kiönteni az irataimra. Továbbá a +késeim, a ceruzahegyző-gépeim, amik sorban megbuktak, mert mind nemcsak +kihegyezi, hanem le is töri a ceruzát. + +Satöbbi. Minden ott volt, csak az a valami hiányzott, ami nem volt ott. +Megfájdult a fejem, ahogy megfájdul, mikor egy olyan szót keresünk az +agyunkban, amit tudunk, de ami nem jut eszünkbe. Kimentem az erkélyre +levegőzni. A szmókingos ur rám vigyorintott: + +– Hol vette töltőtollát? + +Azonnal megszünt a fejem fájása, amiből az következik, hogy a +töltőtollat kerestem az iróasztalon; az volt az a valami, ami nem volt +ott. Most már magam előtt is tisztáznom kellett magamat, hogy a +töltőtoll nem is lehet ott, mert nincs töltőtollam. + +Igy teltek a napok és sajátságosképen csaknem mindennap hiányát éreztem +a töltőtollnak. Az uccán fel kellett volna irni valamit. Ceruzám nem +volt. Persze, ha töltőtollam volna, azt magammal hordanám. A postán egy +csekket adtam föl s egy adatot lefelejtettem róla, rá kellett irni a +csekkre, azonban mind a két állami toll kézben volt. Ennek következtében +a rács előtt ujabb husz ember gyült össze s csaknem egy órát kellett +várakoznom. Igen, ha töltőtollam lett volna, nem történik ez meg velem. +Pénzt hozott a postás (két korona kilencvenet), a tinta-plajbásza el +volt törve, kihozattam a tintát az előszobába, rádült a szőnyegre. Na +ja, ha töltőtoll… S a szmókingos ur egyre erőszakosabban tette föl a +kérdést: + +– Hol vette töltőtollát? + +Beláttam, hogy jogosan kérdezi. + +S ma reggel a vigyorgó szmókingos mellé egy még vigyorgóbb másikat +szereltek fel a keritésre. Aki ezt mondta: + +– Nagyon meg vagyok elégedve. + +Nagyon érdekelt, hogy mért van valaki megelégedve ebben az igen szomoru +világban s éppen a mai csuf pénzügyi viszonyok közt. A megokolást +felszegelték a munkások: + +– Mert töltőtollamat Ciberénél vettem. + +Más nevet irok, mert nem akarok reklámot csinálni a töltőtollas embernek +(ingyen; mivel most már tudom, hogy a reklámnak igen is van ereje). + +Valósággal megkönnyebbültnek éreztem magam, mikor megtudtam, hogy a +töltőtollat Ciberénél kell venni. A cim nem állt rajta a reklámtáblán, +de azonnal kikerestem a telefonkönyvből és telefonon rendeltem meg a +töltőtollat. + +El is küldték, most itt fekszik előttem az iróasztalomon. Jó-e, rossz-e, +nem tudom, nem is fogom megtudni soha, mert most már nincs szükségem rá, +hiszen van töltőtollam s felelni tudok a szmókingosnak, hogy +töltőtollamat én is Ciberénél vettem. + +Ó vágy! ó szivárvány! ó élet! + +Mit mondjak még önöknek egyebet? + + + + +ELSEJÉN + +A férj hazajött a hivatalból, letette a kabátját, bement a szobába, +megcirógatta a feleségét, leült melléje és elkezdte a beszélgetést. + +A férj: Itt a pénz, fiam. + +A feleség: A pénz? Mi az, amit te röviden pénznek nevezel? + +A férj: A gázsim. Az ötszáz korona. + +A feleség: Az pénz? Te azt hiszed, hogy az pénz? + +A férj: Hát Istenem, mit higyjek róla? Bankjegyek, aranyak és +ezüstdarabok. Ezt pénznek szokták tekinteni… + +A feleség: Igen. Az angyalok odafenn. De idelenn kár erőlködni. Ez nem +pénz. + +A férj: Hanem? + +A feleség: Hanem semmi. Sőt még annál is kevesebb. Ha semmink volna, +akkor legalább tudnánk, hogy mink van. De mert ötszáz koronánk van, hát +nem is tudom, hol kezdjem. + +A férj: Az elején. + +A feleség: De mikor nem tudom, hol áll a fejem. + +A férj: A nyakadon. Nem is áll, hanem ül. + +A feleség: Mi az? Te kómikusnak véled a helyzetet? + +A férj: Hát milyennek véljem? + +A feleség: Véld tragikusnak, különben ne is véld, mert anélkül is +tragikus. Sirni kellene. + +A férj: Méltóztassál. + +A feleség: Nem méltóztatom, de az én helyemben minden más asszony +elfakadna sirva. + +A férj: Fakadj el. + +A feleség: Ja, gorombaságok. Na igen, hiszen az nem nehéz. Pénzt +hazahozni nehéz… + +A férj: Ha egy zsákkal van, akkor bizony nem könnyü. + +A feleség: Ja, cinizmus. Nem ismeretlen már előttem. Mutatkozz be talán +egy másik oldalról. + +A férj: Összesen kettő van. Mind a kettőt ismered már. + +A feleség: Sajnos. Ismerem és torkig vagyok velük. + +A férj: Az oldalaimmal? Nem rossz. + +A feleség: Nagyon rossz. Torkig vagyok azzal is, hogy a szavaimnak +kifacsard kezét-lábát s azt higyjed, hogy ezzel az anyagi romlás el van +háritva a fejünk felől. + +A férj: Szépen fejezed ki magad. Anyagi romlás libog a fejünk felett? – +hogy én is szépen fejezzem ki magamat. + +A feleség: Igenis, anyagi romlás. Tönk széle… Csőd… + +A férj: Csőd-közepe? mi? vagy annak is a széle? + +A feleség: Hagyd abba a mondat-tornászatot és mondd meg nekem… + +A férj: Mondd meg, hogy mit mondjak meg és én megmondom. + +A feleség: Azt mondd meg, hogyan költsek el ebből az ötszázból +nyolcszázat? + +A férj: Hüm. + +A feleség: Töröd a fejed? + +A férj: Nem töröm én. + +A feleség: Hát mit csinálsz? + +A férj: Semmit. + +A feleség: Vagyis nem mondod meg, hogyan költsek ötszáz koronából +nyolcszázat? + +A férj: Abszolute nem. + +A feleség: Mért nem mondod meg? Nem akarod, vagy nem tudod? + +A férj: Ha azt mondanám, hogy nem akarom? + +A feleség: Az szégyen-gyalázat volna, mert ha tudod, akkor miért ne +akarnád? + +A férj: És ha azt mondanám, hogy nem tudom? + +A feleség: Akkor tudnám, hogy tudod, csak nem akarod. + +A férj: Várj. Zavarodik a fejem. Most már nem tudom, hogy tudom-e, vagy +nem tudom, vagy csak nem akarom tudni, avagy nem tudom akarni… + +A feleség: A te fejed! Erigy már a fejeddel! (A férj fölkel és föl-alá +jár.) + +A feleség: Most sétálsz? + +A férj: Igen. Parancsod szerint: megyek a fejemmel. Jó, hogy azt nem +mondtad, hogy menjek a fejemen. Mert akkor most a fejemen mennék. + +A feleség: Hová? + +A férj: Hát hová? Az egyetemre. Beke Manóhoz. + +A feleség: Ki az a Manó? Mi a manó az? + +A férj: Matematikai professzor. Attól megkérdezném, hogy lehet-e +ötszázból nyolcszázat elvenni? + +A feleség: Tébolyult ember. Ezért te az egyetemre mennél egy +tiszteletreméltó tudóshoz? + +A férj: Valakitől csak meg kell kérdeznem! Legjobb ha mindjárt egy +szakembertől kérdezem meg. + +A feleség: De nagyra vagy azzal a szakemberekkel! Jöjjön ide, ha olyan +nagy tudós. Majd én megmutatom neki, hogy ötszázból nem lehet +nyolcszázat költeni. + +A férj: Hát nem lehet? + +A feleség: Nem. + +A férj: Biztos vagy benne? + +A feleség: Egy kicsit. + +A férj: Akkor mit akarsz tőlem? Mért dobod belém ezt a kérdést? Mit +boritod fel a kedélyemet? Mért gyujtod fel a lelkivilágom szénaboglyáit? +S mért teszed ezt minden elsején, minden istenáldotta, azaz istenverte +elsején? Te két dolgot tudsz nagyon jól. Először azt, hogy ötszázból +csakugyan nem lehet nyolcszázat költeni; másodszor azt, hogy ötszázból +igenis lehet nyolcszázat költeni. Mióta az eszemet tudom, mindig azt +csináljuk, hogy ötszázból nyolcszázat költesz s azonnal szörnyet halnál, +ha csak egyszer, egyetlenegyszer fölmerülne egy másik feladat. + +A feleség: Melyik? + +A férj: Hogy hogyan kell nyolcszázból ötszázat költeni. + +Az asszony elgondolkodik s aztán csendesen azt mondja: + +– Hát ez ne is merüljön fel. Nyolcból ötöt?… Nem, ilyen butaságra +valóban nem pazarolom a drága időmet. + + + + +A GŐZBEN + +A vendég jön, fürdőköpenyben, gyékénypapucscsal a lábán, ő az áldozat, +akit meg fognak maszirozni. + +A vendég: Hehehe… hát itt mi van?… hehehe… Már voltam a langyosba, a +hidegbe, a melegbe, a lagymatagba, a forróba, a forgatagba és a +förgetegbe… + +Legény: Méltóztatott már lenni a szénsavas lekvárba? + +A vendég: Méltóztattam. Nagyon üde, hü de üde! + +Legény: Méltóztatott már lenni a lekváros szénsavba? + +A vendég: Méltóztattam. Nagyon üde. Üde hüde! Nagyon örültem, nagyon +erilek. + +Legény: Akkor most következik egy kis finom masszázs. Nagyságodat +masszirolni, macérozni fogom, mint egy rongyot. + +A vendég: Hehehe… Az jót tesz, mi? Hehehe. + +Legény: Nagyon jót, nagyszerüt. Nagyságod féllábbal már ugyis a sirban +van. + +A vendég (döbbenettel): Miben? + +Legény: Akartam mondani, nagyságod féllábbal már ugyis a zsirban van. + +A vendég: Hehe. Ott igen. Zsirban igen. Kicsit zsiros vagyok, mi? de +azért egészben véve proporcionális, mi? + +Legény: Valóban, méltóztatik krokorcionális lenni. + +A vendég: Na és hogy megy az? (Mutatja, hogy a maszázs.) + +Legény: Méltóztatik ide a deszkára ledőlni, csak könnyedén, mint a +pille. Hanyatt, vagy hasmánt. Nagyságod választhat. Nagyságodnak +választó joga van, az uj törvény szerint. + +A vendég (ledől, féloldalt, arccal a publikum felé): Igy? + +Legény: Akár igy is. + +A vendég: Mi ez? Hanyatt, vagy hasmánt? + +Legény: Egy olyan művelt középosztály, mondhatnám: hanyahasmánt, vagy +hasmahanyánt. Méltóztassék talán kissé hanyattabban, ahogy mondják, +hanyatt eleganciával. + +A vendég: És most? + +Legény: Most jön a gyurka. + +A vendég: Gyurka? Hol itt a gyurka! + +Legény: Most én kezdem gyurkálni nagyságodat, de csak könnyedén, mint a +pille, mint a pillemadár. + +A vendég: De ne kiclizzen… hehehe… ne kiclizzen… nem látja a finom +bőrömön, hogy kiclandós vagyok, tschicklandisch! + +Legény: Most kenem a keblet. + +A vendég: A keblet kenheti, de olyan finoman kenje, mintha vaj volna a +fején. Légiesen kenje, fiatal barátom, mint a zefir. + +Legény: Igenis kérem, ugy kenem, mint a zafir. + +A vendég: Nem. Tévedés. Hallja? Nem. Olyan finoman kenje, mint a zefir. + +Legény: Értem. Mint a kefir. És különösen itt a zsirdomborulatoknál. + +A vendég: De mért döff? Mit döff maga engem? Mi maga? szarvasmarha? +Miért öklel maga? Mért akar maga engem a szivére öklelni? + +Legény: Pardon, csak kenem-fenem nagyságodat. + +A vendég (félig felül): Nekem nem tetszik ez a kene-fene. Egyáltalában, +im allgemejnen, mért huzza le a bőrömet? Háziur kegyed? vagy +szövetkezet? Hol itt a pillemadár, amiről beszélt? Überhaupt: a bőrt +rajtahagyni! Nem lehuzni a hasról a bőrt. Nem szaladgálhatok egy ekkora +hassal bőr nélkül. Azt képzeli, hogy én vagyok a bőrharisnya? + +Legény: Ez jót tesz az emésztésnek. + +A vendég: Emészet! emészet! Sose eméssze magát. (Visszafekszik.) Csak +enyhén… renyhén… lanyhán… lenyhén… Csak csókdossa a tenyerével, mint a +galamb a zuzát – (kéjeleg)… halkan… piáno… pianisszimó… + +Legény (dalol és ritmusra dolgozik): Száj, száj, szép délibáb. + +A vendég (viccel): A szájamat csak hagyja, még az hiányzik, hogy +kigyurja a szájamból a fogakat és lerombolja azt a szép uj aranyhidat, +amit a doktor Kratohvil most épitett… + +Legény: Nagyságodnak hid van becses szájában? + +A vendég (viccel): Van. De csak egyik parttól a másikig. Lánchid. Sőt. +Ferenc József-hid. Gérokk-hid. Eljöhetne hozzám hidvámszedőnek, +ahelyett, hogy itt knédlit dagaszt az emberekből. + +Legény (üvölt): Start! (És egy iramot vesz.) + +A vendég (megrémül): Óvás! Halt! halt! + +Legény: Csendet kérek nagyságodtól. + +A vendég: Megállni! Kiszállok! + +Legény: Csendet kérek nagyságodtól. + +A vendég: Megállj! Pihenj! Vigyázat! Nicht stürzen! Mázolva! + +Legény: Csak még egy pár taktus, nagyságod. + +A vendég: Hagyja abba! Az én hasam nem tánciskola. + +Legény (trombitál): Trattatata! + +A vendég (döbbenettel): Mi az, az Isten szent szerelmére, mi az? + +Legény: Most jön a lovasroham! Hajrá! hajrá! Előre! Üsd-vágd, nem apád +(gyurja). + +A vendég: Elég! Eláll! Rendre! Bitorló! Hazaáruló! Maga azt hiszi, hogy +én velem balkáni háborut játszhat? hogy velem nikitázhat? hogy maga egy +öttörökötgörögötdögönyöz? Hogy én egy csatatér vagyok és maga egy fujó +paripák, aki vágtat a holttestemen át, száguldani a kivivott diadalra s +otthagyni el engemet összetiporva, hogy itt szedjék össze elszórt +csontomat, ha majd jön a nagy temetési nap?… Ká spúr! Maga lehet egy +gyurka és lehet én tőlem egy györgy, de engem nem gyur és nem gyür és +nem döfölész és nem dömöcköl. (Ledönti a maszirozó ágyra a legényt és ő +kezdi gyurni.) + +Legény: De nagyságod! + +A vendég: Most jön a gyurka, most jön a kene-fene, most jön a fészkes +fene, most jön a lovas-roham és a gyalog-zivatar. + +Legény (elhaló hangon): Segitség! + +A vendég: Várjon, várjon, most jön még a pillemadár. Majd adok én +magának pillemadarat! + + + + +PALIZANDER + +Határozatba menvén, hogy az ebédlő nem állhat üresen, tehát legalább is +egy asztalt és hat széket kell venni bele, elindultam a Teleki-térre, +ahol az ilyesmi a legalkalmasabban beszerezhető. Én ugyan amellett +voltam, hogy tizenkét szék kell, de ellenfelem azt mondta, hogy az +fölösleges, ha annyi vendég jön, hogy hat szék már kevés, akkor ugyis +jobb, ha fölakasztjuk magunkat az ebédlőcsillárra, amely kovácsolt +vasból való erős jószág s legalább hat személyt elbir, adott esetben. A +Teleki-térre villamoson mentem, de már előtte egy sarokkal leszálltam, +hogy olybá tünjek, mint egy ártatlan járókelő, akit csak véletlenül visz +arra az utja. Olvastam, hogy igy kell tenni, egy elemi iskolai +olvasókönyvben, Tömörkény István »Lóvásár« cimü novellájában. Általán +igyekeztem ahhoz tartani magamat, amit ott kitünő társunk mond, ő ismeri +a néplelket és a nép: nép, a Teleki-téren épen ugy, mint Szögedön a +Buza-téren, föltéve hogy ilyen tér van ott. De hogy Debrecenben van, +arról biztos tudomást szereztem. + +Ártatlan arccal értem tehát a Teleki-térre és végigmentem azon a soron, +amelyiken egyetlen butorkereskedő sincs, hogy, ravaszul, onnan kerüljek +vissza arra a sorra, amelyiken igenis vannak butorárusok, sőt kizárólag +csak azok vannak. Igyekeztem elfogulatlan és kedélyes lenni, ami, +jórészben, sikerült is, ugy hogy, mire a butorosokhoz értem és megálltam +az első bolt előtt, ezen szavakkal »ebédlő-asztal és hat szék«: az árus +rám se nézett s csak ugy félfogról vetette oda: + +– Az attul függ, van-e vevőszándéka az urnak. + +Igy mondta: »az urnak«, ami mégis kissé tultanyaiasan zengett +nagyságosurhoz szokott fülemnek. + +– Van, – mondtam – van. Ugy nézek ki, mint akinek nincs vevőszándéka? + +Ezt kérdeztem s hosszabb bocsánatkérő magyarázatot vártam. De a válasz +röviden ez volt: + +– Ugy. + +– Mindegy. Mégis vevőszándékom van. + +– Mi tetszene? + +– Ebédlő-asztal, hat szék. + +– Az van. Milyen kell? + +– Jó. + +– Uj? + +– Régi. + +– Régi nem jó. + +– Nem jó? Miért nem jó? + +– Mert régi. + +– De a régi olcsó legalább? + +– Nem. Drága. + +– Miért drága? + +– Mert régi. + +Ez elég röviden volt megmondva. Tovább nem is igen akart tárgyalni velem +az elárusitó. Ott álltam és zavarban voltam, de ő a világért ki nem +segitett volna a zavaromból. Nekem kellett fölvenni az elejtett fonalat: + +– Jól mehet maguknak. + +– Istennek hála. + +– Hogy a vevővel ilyen röviden… + +– Asztal és hat szék? + +– Az. + +– Akkor arról beszéljünk. Ciprusfa? + +– Nem tudom, mi az. + +– Az uriosztály tudja. Kőrisfa? + +– Nem. Na. És nem iharfa és nem juharfa. + +A boltos megint befagyott. + +– Hát? – kérdeztem én. + +– Az ur viccelni akar, nem venni. + +– Venni akarok, nem viccelni. + +– Kell palaszander? + +– Pali – mondtam én. + +– Pala – mondta ő. + +– Pali – ismételtem makacson. + +– Akkor hagyjuk – felelte ő és hozzákészült, hogy rágyujtson egy +szivarra. Ez már boszantott. Az is, hogy ugy ragaszkodott a palizander +rossz kiejtéséhez, az is, hogy tiszteletlenül szivarra mert rágyujtani. +Ugy tettem, mint aki menni akar. De mindjárt láttam, hogy baj lesz, ez a +közönyös ember el enged menni. Megint kapitulálni kellett: + +– Na, jó lesz az is. + +– Mi? – kérdezte ő, vagyis azt akarta, hogy megalázzam magam és +kimondjam az ő szavát. – Mi? + +– A palaszander. + +– Akkor tessék velem jönni a raktárba. + +És kulcsokat vett és elindultunk. Ő ment elől. Áthaladtunk egy nagy +udvaron, meg egy kis udvaron, akkor két középudvaron és kint voltunk az +utcán. + +– Ejnye, – mondtam – ilyen messze van? + +– Visszamehetünk – felelt a butoros. + +– Miért mehetünk vissza? + +– Mert nem muszáj nekem eladni a butort. + +Komoran ment tovább. Át egy keresztuccán, aztán hosszába egy uccán és +megint keresztbe egy uccán. + +– Messze van a raktár a bolttól? + +– Nincs – mondta ő. – A bolt van messze a raktártól. + +Megérkeztünk a negyedik uccában egy ház elé és egy vasajtó elé. A +vasajtót kinyitotta és leindult a lépcsőn. Rettenetes magasságu lépcsők +voltak. De már lent volt. + +– Borzasztó lépcsők – szóltam én, még fönt. + +– Akkor ne tessék lejönni. + +– Hogy nézzem meg a butort? + +– Sehogy. + +– Látatlanba nem veszek. + +– Nem is kell. Ki mondta, hogy vegyen az ur? + +Lementem. A butoros petróleumlámpát vett a kezébe és a homályos +távolságok felé indult. A petróleum füstölt. + +– Füst – mondtam, most már egy kicsit bátortalanul. + +– Füst, persze – vágott rá ő. – De az ur segithet rajta. + +– Hogyan? + +– Ugyis olyan vicces ember. Kitalálhatja a füstnélküli petróleumot. Itt +a palaszander. + +És megállt, mert a palizander-osztályhoz értünk. Megnéztem a butort. + +– Ez régi? + +– Nem. Ez uj. + +– De én régit akartam. + +– Az lehet. De ez mégis uj. + +– Hol a régi? + +– A muzeumba. Palaszanderba nincs régi. + +– Hát hová teszik, mikor régi lesz? + +– Kidobják. + +Nem volt ugyan szándékom, hogy az ócskástól vegyek uj butort, de már +nagyon meg voltam törve. + +– Ez olcsó? + +– Nem. + +– Miért? + +– Mert uj. + +– Az előbb azt mondta… + +– Azt, azt, de ez palaszander. A palaszanderbe megforditva van. + +– Itt az uj a régi? + +– Nem. Itt a régi nem uj. + +Ott, a sötét pincében, vörös butoroktól, fekete sötétségtől és zöld +petróleumfüsttől körülvéve ez nagyon rejtélyesnek hangzott. Nem +gondolkodtam rajta. Megkérdeztem a butor árát. + +– Százhusz… + +És még mielőtt kinyithattam volna a számat: + +– … forint. Százhusz forint. De nem muszáj megvenni. Mehetünk is. + +– Egy asztal és hat szék! Százhusz forint? + +– Igen. Hat asztal és egy szék még drágább volna. Töltjük az időt. + +Láttam, hogy minden hiába. Megalkudtam százhusz forintban (ezt csak +azért mondom, hogy az »alkudni« igét használhassam) és mentünk vissza a +boltba. Ott lefizettem a százhusz forintot. + +– Hová parancsolja a nagyságos ur? + +Megmondtam a cimemet, bucsuztam, de ugy észlelvén, hogy már nagyságos ur +lettem, erre a kérdésre bátorodtam: + +– Mondja, miért olyan méregdrága ez a butor? + +– Mert palaszander. + +Felhasználtam az alkalmat. + +– Pali. + +– Hagyja már, nagyságos ur – mondta a boltos és barátságosan a vállamra +tette a kezét. – Pala az, nagyságos ur. A butor az pala. Aki megveszi, +az a Pali. + + + + +A FEHÉR NÉGER + +Ezelőtt két évvel járt Budapesten az állatkertben egy néger, aki fehér +volt; ez volt a neve: Ama, a fehér néger. A néger elment, ez a jelenet +ittmaradt. + +A családapa (sétapálcával, keztyüben, cilinderrel a fején): Na, +induljunk, induljunk, gyerekek. + +A gyerek (a mamához): Hova megyünk, mamuka? + +Az anya (a férjhez): Hova megyünk papuka? + +Az apa: Hová? hová? A tejutra! Hová mennénk? + +Az anya: Ép azt kérdem. + +Az apa: Hát hova megy egy tisztes pesti polgár vasárnap? + +Az anya: Hát hová? + +Az apa: Az állatkertbe. + +A gyerek: Hála isten, hogy már kint van. Éljenek az állatok! Éljen a +papa! + +Az anya: Tiszteletlen gyermek. Ne emlitsd az állatokkal egy szinvonalon +atyádat. + +Az apa (jóságosan): Csak hadd a gyereket. Én nem sértődök meg. + +Az anya (haragvóan): Te nem. De az állatok. + +Az apa: Riza, Riza. Ez megint kezdete valaminek? + +Az anya: Nn… nem. A vége. + +Az apa: Hát legyen is vége. Kezdd mingyárt ugy, hogy vége is legyen. + +Az anya: Hát vége. + +Az apa: Na, ne kezdd!… Inkább vedd fel, cunus, a fehér ruhádat és az +állatkertben megnézzük a négert. + +Az anya: Éppen! + +Az apa: Mé-mé-mér’ mondod te, hogy éppen? + +Az anya: Hogy az egész világ rajtam röhögjön. Éppen egy négert megyek +megnézni fehér ruhában. + +A gyerek: Igaza van. + +Az apa! Fogd be. (Oda se néz.) + +Az anya: Inkább fölveszem a fekete ruhámat a frézzel. + +Az apa: Jó, vedd föl a fekete ruhádat a frázzal, csak gyerünk, gyerünk, +gyerünk. Mert okvetlen meg kell nézni azt a fehér négert. + +A gyerek: Ujjé! fehér néger. + +Az apa (oda se néz): Fogd be. + +Az anya: Adolf. Nem vagyok abba a hangulatba. + +Az apa (kinosan): Milyen hangulatba? + +Az anya: Az én életem nem olyan rózsás. Nekem te ne mondd, hogy fehér +néger. + +Az apa: Hogyhogy hogy ne mondjam, hogy fehér néger? + +Az anya: Nekem csak mondd a négert ugy, ahogy a jó isten megteremtette. + +Az apa: Ugy mondom. Fehér néger. + +Az anya: Velem ne élcelj. + +Az apa: Élcelek? én élcelek? Ez abszolut nem élcelet. Hát nem láttad a +plakátot, amelyiken az áll, hogy Ama, a fehér néger? + +Az anya: Ne folytasd, ne nagyon folytasd. Ha nekem nincs is az a +müveltségem, azért én tudom, hogy Ama, az nem egy néger, hanem egy +mutogató névmás. + +Az apa (legyint): Igen, igen, az egy névmás, de ez egy más név! + +A gyerek: Igaza van. Ahol igaza van, ott igaza van. + +Az apa (oda se néz): Fogd be. (Odanéz.) Haladéktalanul fogd be, vagy +lepényre pofozlak. + +Az anya: Ugy! Most csak brutalizáld a gyereket. Igy van ez, ha egy atya +nem áll hivatása magaslatán és anekdótákat mond egy serdületlen gyerek +jelenlétében. + +Az apa: De anyuskám! Esküszöm a boldogult keresztanyád sirjára. + +Az anya: Hihhetetlen. Belevonja a keresztanyám szentemlékü sirját egy +ilyen aljas vitába. + +Az apa (türelmetlenül): Hát jó, a kalácsára esküszöm. + +Az anya: A kalácsára? + +Az apa: Igen. A térde kalácsára. + +Az anya: Arra? + +Az apa: Arra. Amarra. Ki akarok menni az állatkertbe és meg akarom nézni +a fehér négert. + +Az anya: Szóval ragaszkodol ehhez a buta vicchez? + +Az apa: Melyikhez? + +Az anya: A fehér négerhez. + +Az apa: Én nem ragaszkodom. A néger ragaszkodik. + +Az anya: Mondd csak, kérlek, mi az a néger? + +Az apa: Mit tudom én? Egy tábornok. Vagy egy viharágyu. Egy néger, az +egy néger. + +Az anya: Vagyis az a néger: egy néger. + +Az apa: Igen, igen: egy néger. + +Az anya (határozottan): Akkor fekete. Ha néger, akkor fekete. Vagy +fehér? + +Az apa (boldogan): Igen-igen. Éppen ez az, hogy fehér. + +Az anya (határozottan): Akkor nem néger. Ha fehér, akkor nem néger. Csak +nem akarod azt mondani, hogy én néger vagyok? + +Az apa: Te! Én azt mondtam, hogy te néger vagy? + +Az anya: Azt mondtad. Azt mondtad, hogy ami fehér, az néger. És én mégse +vagyok néger. Érted?! + +Az apa: De cunus, értsd meg már, hogy miről van szó! + +Az anya: Éppen azt akarom. Svarc auv vejsz tudni akarom, hogy fehér-e +vagy fekete? + +Az apa: Ahogy vesszük. + +A gyerek: Höhöhö. + +Az apa (némán ránéz, megrázza a fejét): Ahogy vesszük. (Még egyszer +ránéz.) Ahogy vesszük. Amennyiben néger, annyiban fekete, de amennyiben +fehér… + +Az anya: Annyiban nem néger. + +Az apa: De értsétek meg angyalkáim. Ez egy természeti tünemény. + +Az anya: Höhöhö. + +Az apa (a gyerekre néz): Mit csinálsz? + +Az anya: Az semmit. Én kacagok. + +Az apa (a gyereket kérdi): Min kacagsz? + +Az anya: A természeti tüneményen kacagok. Micsoda természeti tünemény +egy néger általában és speciell egy néger, aki nem fekete? Egy fekete, +aki fehér? Akkor te is egy természeti tünemény vagy. + +Az apa (fölemeli fenyegetően az ujját): Riza. Riza. Mért volnék én egy +természeti tünemény? + +Az anya: Mert te is fehér vagy és mégse vagy fekete. Vagy talán azt +mondod, hogy fekete vagy? Mert te képes vagy arra is. Egy ember, aki azt +mondja, hogy a néger nem fekete, az képes azt is mondani, hogy a fehér +nem fehér, vagy hogy a fekete nem fekete, vagy hogy a fehér fekete, vagy +hogy a fekete fehér… + +Az apa: De ki mondta! Én egy percig se állitottam, hogy a fehér nem +fekete, vagy hogy a fekete nem fehér, vagy hogy ami fehér, az nem néger, +vagy hogy a néger fekete… + +Az anya: Akkor mit akarsz? + +Az apa: Én semmit. De te rámtámadsz, mint egy fekete haramia. + +Az anya: Mi-a? + +Az apa (fejetlenül): Hekete haramia. Én csak azt mondtam, hogy az a +féger… illetve az a héger… (Abbanhagyja, mert reménytelen.) Na igen. +(Esedezve.) Drága kicsi csillagocskám, idehallgass, hiszen olyan +egyszerü. Ha a kávéházban hozatsz egy feketét… + +Az anya (könyörtelenül): Akkor az fekete. + +Az apa (rimánkodva): Hát ne igy vegyük. Vegyük ugy, hogy ha a kávéházban +hozatsz egy fehéret… + +Az anya (kegyetlenül): Akkor az fehér. + +Az apa (esengve): Riza. Kibeszélni! Ha hozatsz egy fehéret és azt +mondod, hogy legyen benne sok fekete. (Örömmel.) Ez az! igen, ez az… + +Az anya (kajánul): Te szerencsétlen! Akkor az egy fehér néger? Akkor az +egy kapuciner! Te képes vagy bemenni egy kávéházba és rendelni nekem egy +négert, habbal és két kocka cukorral. (Imperative.) De hogy én abból +egyem, abból te nem eszel. Azt te iszod meg. Belőlem nem csinálsz +emberivót. Én nem leszek egy hanibál. + +Az apa: Kanibál! + +(Keresztbe rohannak a szobában fel és alá.) + +Az anya: Nekem hiába kanibálsz! + +A gyerek: Pszt! Stén blejbn! + +(Mindaketten megállnak és egyik jobbról, a másik balról ragadja meg a +gyereket) + +A gyerek: Mielőtt széjjeltépnétek, mondjátok meg, hogy fehér-e vagy +fekete? + + + + +VASÁRNAP + +Két óra elmult, mindenki megebédelt, az uccán rozmarinszagu cselédek és +bajuszpödrő-szagu mesterlegények. Mindenki boldog: munkaszünet van. +Fülledt meleg, ólomnehéz levegő, az égen fekete felhők sürüsödnek, de +már tizenkettő óta. Nem tudja rászánni magát az eső, hogy essen. Két +öntözőember jön, csikos egyenruhában, sapka a fejükön, a sapka mellé +egy-egy szál rózsaszin virág van dugva. Az egyiknek a vállán egy nagy +rézcső, a másiknak a vállán az öntöző gumi- vagy vászonkigyó, amelyiknek +a végén kupak van, amiből kispriccel a viz. Az öntöző-emberek fiatal és +vidám legények, de e pillanatban rosszkedvük van, egészen rossz. Hogyne. +Vasárnap délután. És nekik öntözési inspekciójuk van, végig kell +locsolniuk ezt a ronda Váci-utat. Mi mindent lehetne csinálni ehelyett, +például a ligetben, a ringlispilek körül, esetleg az Angol parkban is, +ámbár oda már elég nagy a belépti. Még lány is kerülne s igen kitünően +lehetne végezni ezt a gyönyörü vasárnapot. Na igen, de ha spriccelni +kell. + +Megállnak a kövezetnek annál a darabjánál, amelyen egy kis vastábla van. +Azt felcsapintják, hogy hozzálássanak a munkához. Közben följebb tolják +a homlokukról a sapkájukat, megvakarják a fejüket. Az egyik fölnéz az +égre, a másik ezt mondja: + +– Az istenit. Eshetne. + +Igen, eshetne, mert a felhők feketék és csakugy lóg belőlük az eső. De +ha egyszer nem esik. Nem kezdik el a spriccelést, látni rajtuk, hogy az +esőt várják. Inasgyerek megy el mellettük, mingyárt észreveszi, miről +van szó és odaszól az öntözőknek: + +– Gyerünk csak. Lehet már kezdeni; nem lesz itt eső karácsonyig. + +– Kuss – mondja az egyik öntöző és a vállán lógó gumikigyóval utána +legyint a gyereknek. + +A gumikigyót ugyanis nem csavarták még rá a rézcsőre. Hátha. Hátha +elered az eső. De nem ered el. Rá kell csavarni a kigyót a rézcsőre. De +azt a csákányforma vas-szerszámot, amivel a vizet kinyitják, még most +sem forditják el. Hátha. Hátha nem lesz rá szükség. + +A villamos váltó-igazgatója, a gyerek, akinek szintén nincs vasárnapja, +nézi a szenvedést és veleérez a két pehhes spriccelővel. Szól is: + +– Mingyár esik. Egy félórába se tart. + +Ezt ugyan a jóakarat diktálta, de, mert egyelőre nem esik még, az +öntözők ezt is gunyosra magyarázzák, s az egyik megadja rá a választ: + +– Kuss. + +A másik elforditja a csákányt, az egyik irányitja a csövet: + +– Srr! – mondja a viz, ahogy kidugja az orrát a gumikigyó szájából. + +– Hoa-hopp! – mondja a csővezető lagymatagon, inkább szokásból. + +Azonban az öntözés csak ugy átabotába történik, nagy fehér darabok +maradnak a kövezeten szárazon. A spriccelő nem céloz, nincs kedve, +boszuságában oldalba spricceli a villamoskocsit. Nem árt neki, lakkozva +van. + +Lanyhán felöntözik még a lábuk közvetlen környékét, vigyázva – mégis +vasárnap van – hogy a cipő el ne vizesedjék, a csákány elcsendesiti a +vizet, megint a vállukra vetik a rézcsövet és a gumikigyót. Mennének is +tovább. + +De sárga villám pislant el a házak felett, az ég megdördül és kövér +cseppekben hullani kezd az eső. + +A spriccelők állnak, kicsit már boldogan; nézik, hogy elég kiadós +lesz-e? Lesz. Néhány perc alatt fel van öntözve az egész Váci-ut. Több +nem is kell. Cső és gumikigyó nélkül csinálja az isten, de, meg kell +hagyni neki, egész jól csinálja. + +Fajeramt. A spriccelők ragyogó arccal baktatnak odébb. Lehet már a +ligetbe menni. Nagyszerüen lehet, mert az eső még esik, de a nap ott +bujkál már az egyik nagy gyárkémény felett. + +A villamos-igazgató, a gyerek, önérzetesen kiabál utánuk: + +– Na ugy-e, megmondtam! + +A spriccelők visszafordulnak és igen kedvesen mondja a rézcsöves: + +– Fogd be. + +A gumikigyós kiegésziti: + +– A pofád. + +És eltünnek a szemem elől. + + + + +A LAPDA-ÉPOSZ + +Részlet akármelyik napilap elmult vasárnapi sportbeszámolójából. Az +esemény, amelyről szó van – hogy mindenki megértse, ideirom – +magyarjaink győzelme az osztrák ármány ellen a bécsi Hend and Fiess +football-egylet pályáján. Magyarjaink (rózsák fakadjanak lábaik nyomán!) +4:1 arányra verték a bécsieket. A magyar kaput Zsák védte. Zsák. Zsák. +Zsák. Zsák. Zsák. Zsák. Zsák. + +(Kezdődik:) + +… Bömböletes éljen reszketteti meg Vindobona kék egének aranyszárnyu +kapuit. A mieink jönnek. Nyurgányi fiuk, mindmegannyi ugyanannyi; daliák +a szó leghizelgőbb értelmében. Ikrás lábuk a földet éri, combjuk +közvetlenül az al-szár felett következik, melyen a csodadomboru mellek +foglalnak helyet, fejük legfelül göndörödik. Sok édes női szem dobban +meg a délceteg leventék láttára. Borbás, a kapitány lendül az élen, +kezében bodorodó háromszinü zászlót csókolgat a vasárnapi zepfir. + +– Ez Borbás! – suttogják a beavatottak és szájról-szájra röppen a hir: + +– Ez Borbás! + +S bizonyos megnyugvás hegedül bele halkan a szivekbe. Itt, honunk +határitól háromszázharminc kilométer távolságban, itt, ahonnan messze +kell utazni, mig az ember hegyet láthat, itt oly jól esik tudni, hogy +Borbás izomzatában fekszik nemzetünk becsülete; több: országunk +mentsvára; több: minden és semmi! + +És ahogy kint vannak a zöld gyeppel boritott végtelen sikságon, a biró +is kiszökell. + +– Go on! For ever! What is news! Daily Graphic! Leslies Weekly! – +hangzik a buzditó szózat a mi hőseink, a mi népünk válogatottjai felé. + +A biró könnyedén csettint nyelvével. Mint megannyi szarvasünő inalnak a +magyarok. Közepütt a lapda. Egészen gömbölyü. A half-center offside-ot +lő, puha árnyalással. Kerekes Izsák, a bal-back, ápolja a lapdát, +csavaros lábrángással széditi ellenfeleit, akik nem birják az iramot. +Most Kőmives Kelemen rohan fel, simitott és csiszolt billentyümenettel. +Már-már mintha, de mégsem. Az égre komor viharfelhők szenderednek. A +szinhely áttételt szenved, a játék a magyar kapu elé torlad. + +Ki áll magyarok kapujában? Ki áll amott a szirttetőn? Ki vagy te bánat +embere? Ki az, mi az, vagy ugy? Igen, ez a hatalmas Zsák, a pöttön +gyerek, akit kultuszminiszteri engedélylyel váltottak ki az elemi iskola +I c) osztályából, melyet tavaly kellett volna diadalmasan elvégeznie. +Zsák áll a kapuban, a kapu zsákban áll s az áll a zsákban kapu, mig a +kapu az állban zsák. Tébolyitó gondolat. Gondolatzsák, eszmezacskó. Ez a +kis gömböc, aki duda gyanánt magaslik ki a hórihorgas kapuból, ledobban +a lapda elé, mely már a hálót surolja homlokával; meglátni és +megszeretni egy pillanat műve volt, mert a lapda jobbról pöndörült és +balra dürgött, de láthatólag a tangens irányában akart cölöpölni. +Emberére akadt azonban Zsákban. Ez a sudár óriás sivó fenevadként +vetette magát a görgetegszerü lapdára. Percekig tusázott vele, +tuslakodott benne, tuskározta azt. A lapda hörgött és harácsolt, de Zsák +lebirkózta őt. A napóleoni hadjáratok óta, aki pedig négy piramidolról +tekintett alá az évezrek sivatagába, nem látott ilyet a tribünök +közönsége: + +– Hurrá! – harsant fel az ajkakon s fölzendült a jól ismert futballvers, +amely játszi kedvteléssel ösztökéli a mi zsákunkat: + + Zsák hátán fót (fault), + Kibe tü sose vót (vault)… + +S utána többen ezt énekelték kipirult arccal: + + Elszakadt a zsák, + Kiömlött a mák, + Azér’ ugat a kis pudli, + Mert nincs máma mákos nudli. + +Zsák mámorittasan rugta oldalba a lapdát, ugy hogy az nyüvitett a +fájdalomtól. A mieink pedig a jobbközépen már vitték is azt. Egyre +közelebb, mindegyre közelebb. E rovat nem alkalmas a föllengző költői +leirások eszközölhetésére. De lehetetlen nem vázolnunk e pillanatot, +melyet vázolnunk lehetetlen. Majom Pali ment elül, mögötte Érc Barnabás +és Kohn Arnold futottak, nem futás volt e futás, hanem a szárnyszegett +sas zuhanó mozgalmassága. Tintalusz Hebrencs a box-calf csatár, diktálta +a speedet, mely mihamarabb észvesztő orkánná sebesedett. A másodperc +tört részei alatt másfél méterrel a mieink már ott voltak az osztrák +fonadék előtt, mely bevehetetlennek látszott. Szilaj Manó azonban +sevró-lakk métercentnerünk szuronyt szegezve öblögetett a kapu felé. A +lapda hármat trendelizett és Tinódi Sebestyén széles ecsetkezeléssel +helyezte el az osztrákok világot jelentő deszkáján. + +– Never Mór! – hömpölygött a lelkes üdv magyarjaink felé. Egyesek Zsákot +kapták vállaikra, mások Zsákot emelték a magasba, ismét mások Zsákot +ünnepelték s voltak olyanok is, akik Zsákkal ajkukon mentek a +küzdelembe: + +– Vagy ezzel, vagy ezen, – szóltak az anyák s büszkén mutatták meg +fiaiknak, hogy mi egy magyar Zsák. + +Half-time. + +A fiuk gőzölgő pirkadással fogyasztották rövid reggelijüket. Kiküldött +munkatársunk azonnal felkereste Zsákot öltözőjében. A sarokban feküdt, +mint egy Zsák. Munkatársunkat azonnal megszólitással tüntette ki: + +– Még sok dolgunk lesz a második félidőben – mondotta és intett +munkatársunknak, hogy haladék nélkül távozzék, mert láb-in-izomzati +pótgyakorlatait óhajtja elvégzendő tréning szempontjának alapjából. + +Igy folyt le a második idő is. De mért folytatnám? Akik ott voltak, +sosem fogják elfelejteni a pillanatot. Akik nem voltak ott, sosem fogják +elfelejteni, hogy ott voltak és nem felejthetik el, amit elfelejtettek. +Mégcsak Zsákról kell néhány egyszerü szóval megemlékeznem. Csodákat +müvelt és finom tónusai a legelkényeztettebb gurmandot is kielégitették. +Megdöbbentő ékesszólással végezte munkáját s szédületes fortékat és +fortisszimókat fogott a lapda hurozatán. Lehetetlen meg nem állapitani +róla, hogy Zsák ma klasszist képez és pedig legjobbjaink sorában, +Munkácsy Mihálylyal, Sauer Emillel és Szentjóbi Szabó Lászlóval egy +napon emlithető. + +E vázlatos és száraz jelentés után lapunk olvasói holnap kapják a +részletes beszámolót. Eredmény 4:1, a józan ész rovására. + + + + +NYUGALOM + +(A férj ül az asztalnál és levelet ir. A felesége nézi, mig meg nem +szólal.) + +A nő: Na és most mit csinálsz? + +A férfi: Én most szép nyugodtan egy levelet irok. Amit ugyan magadtól is +kitalálhattál volna, mert egy ember, akinek toll van a kezében és +levélpapir van az orra alat, az az ember biztosan nem tenniszezik és +biztosan nem is biliárdozik, hanem minden valószinüség megvan arra, hogy +az az ember levelet ir. Máskor mást feleltem volna neked, de mióta +elhatároztam, hogy szép nyugodt ember leszek, azóta akármit kérdezhetsz +és én akármire felelek. + +A nő: Kinek irsz? + +A férfi: A Bródbejszer Jánosnak irok, aki tegnap a kávéházban +pofonvágott. + +A nő: Kit? + +A férfi: Kit? Engem. + +A nő: És te visszavágtad? + +A férfi: Nem; ha tegnapelőtt vágott volna pofon, akkor standepé +visszavágtam volna, de amióta elhatároztam, hogy szép nyugodt ember +leszek, azóta nem vágtam vissza, hanem szépen nyugodtan megirom neki, +milyen helytelen és illetlen az, hogy ő engem pofonvágott. + +A nő: Kár, hogy nem tegnapelőtt vágott pofon. + +A férfi: Miért kár? + +A nő: Mert tegnapelőtt visszavágtad volna és tegnap nem történt volna +meg veled az a szégyen, hogy egy Bródbejszer mir-nix-dir-nix pofonvág. + +A férfi: Nekem te beszélhetsz! Én egy szép nyugodt ember vagyok és az +megszünt, hogy te engem felhuzhass és én ugorjak neked. Á. Az megszünt. +Á. + +A nő: Bé. + +A férfi: Bé? Azt mondtad: bé? + +A nő: Azt mondtam: bé. + +A férfi: És miért mondtad azt, hogy bé? + +A nő: Mert te azt mondtad, hogy á. + +A férfi: Hát ennek vége. Hogy te engem felhuzhass és én ugorjak neked, +annak vége. Hogy te bét mondj, mikor én át mondok, annak vége. Á. + +A nő: Á. + +A férfi: Mit mondtál? + +A nő: Azt mondtam: á. + +A férfi: Mért mondtad te azt, hogy: á? + +A nő: Az előbb azt mondtam bé és az nem volt helyes. Most azt mondom, +hogy á, talán ez sem helyes? + +A férfi: De helyes. A leghelyesebb. De hogy te engem felhuzhass és én +ugorjak neked, az nincs. Én egy szép nyugodt ember vagyok ezentul. Én +vagyok a Deák-szobor a Lojd-palota előtt… én vagyok a sóbálvány a +bibliából… én vagyok a nyugalom oszlopa. + +A nő: Na, oszlopnak nem vagy elég vékony. + +A férfi: Parancsolod, hogy midert viseljek? Kérlek! A te kedvedért +füzőbe fogom szoritani rengő-ringó derekamat. Jó? Én leszek a vékony +deszka kerités. Jó? Sétapálcika leszek és te a kezedbe veszel és sétálni +fogsz velem. Jó? Egy szalmaszál leszek, amellyel majd limonádét +szopogatsz, hogy fulladj meg rajta. Mert nem, nyuszinkó, nem, te engem +nem üttetsz meg a gutával. Hojojoj! Hol vagyok én és hol a guta? + +A nő: Komárommegye csalló-közi járásában. + +A férfi: Mi? + +A nő: Guta; nagyközség. 1035 házzal és 7834 magyarajku lakossal. + +A férfi: Mi? + +A nő: Guta. A Vágnak az érsekujvári Kis-Dunába ömlésénél. Sré-vizavi. +Jelentékeny halászatot üz. + +A férfi: Mi? + +A nő: Guta. Postahivatala van. A tutajozás ott igen jelentékeny. + +A férfi: Hja ugy!? Tehát már tutajozni is akarsz az idegeimen? Eddig +csak szánkáztál és csorkoláztál rajtuk, ezentul már tutajozni is fogsz? +És csónakázni? Mi? Azt is? Kérlek, holnap elmegyek a Plökl és Házhoz és +veszek egy szandolint. És ha azt kérdik, hogy minek, akkor megmondom, +hogy a feleségemnek, aki regattázni akar az idegeimen. És adjanak egy +csónakázó-dresszt is, kis sapkával. És adjanak egy ródlit is, hogy a +feleségem télen ródlizhasson is az idegeimen. És tanulj meg spiccelni a +Nizsinszkitől, hogy balettet is táncolhass az idegeimen. Hogy eljárhasd +rajtuk a poloseci táncokat. + +A nő: Poloveci. + +A férfi: Poloseci. Péterváron lehet poloveci, de itt Pesten csak +poloseci. + +A nő: Ahogy gondolod. + +A férfi: Én, mejnerzejc, sehogyse gondolom. Én csak ugy gondolom, hogy +annak, hogy te engem felhuzhass és én ugorjak neked, annak már +befellegzett. Itt, barátom, rendben vannak az idegek. És ha gombostüket +szurkálsz belém és ha kalapácscsal ütögeted a fejemet, itt akkor is +nyugalom van. + +A nő: Hála Istennek. + +A férfi: Ne rendezz hálaadó istentiszteletet, arra itt semmi szükség. Én +egy szép nyugodt ember vagyok. És egy nyugodt ember, az egy nyugodt +ember. És itt egy nyugodt emberrel állunk szemben. + +A nő: Állok. + +A férfi: Állunk! + +A nő: Állok, mondom. + +A férfi: És mért, ha szabad esengenem? És mért, ha szabad könyörögnöm? +Ha szabad kuncorognom. Mért? Mért srófolod te ki az én szavaimat? Mért +állok és mért nem állunk? + +A nő: De kérlek, mert csak én állok egy nyugodt emberrel szemben. + +A férfi: Hol? Hol állsz te egy nyugodt emberrel szemben? Mutasd meg +nekem azt a nyugodt embert. + +A nő: Itt, itt, az Istenért, hiszen te magad mondtad. + +A férfi: Az mindegy: akárki mondta. + +A nő: És én csakugyan állok a nyugodt emberrel szemben. De te nem. + +A férfi: Ugy? Te igen és én nem? Amit te tudsz, azt én nem tudom? Én +nem? És miért nem? Miért nem? + +A nő: Mert te ülsz. + +A férfi (felugrik): Hát tudod mit, én már nem is ülök. Én már állok. És +tudod mit, én már nem is állok. Én már megyek. És tudod mit, én már nem +is megyek, hanem rohanok. És tudod mit, én már nem is rohanok, hanem ugy +vágom pofon háromszor en-suite a Bródbejszer Jánost, hogy az eget +pattogatott kukoricának nézi és megtudja, hogy egy szép nyugodt emberrel +nem lehet kukoricázni. Agyé. + + + + +MADÁRHANGOK + +– Ramage des Oiseaux. – + +Kint voltam az állatkertben tegnap délután; ne féljenek, nem találtam +semmi rendetlent, nem akarok megszidni senkit, nem akarok jobban-tudni +semmit, nem akarok felvilágositani, helyreigazitani, remonstrálni, +demonstrálni, nyugodt polgári egyénként voltam kint, sétáltam a +lábammal, szittam a levegőt orromon át a tüdőmmel, néztem a fülemmel, +hallgattam a szememmel, igy csináltam, ugy csináltam, tudja Isten hogy +csináltam, hacacárehacaca. Láttam, hogy a róka ravasz, hogy móka a +tavasz és a fóka a kavasz; a foltos hiénára még a tavalyi foltok voltak +rávarrva, a mosómedve mint egy Iluska csak áll a patak partján és mossa, +mossa, ugyanugy, mint Ágnes asszony; a vizi állatok nagyon tüzesek, a +tüzi legények nagyon vizesek (mert már melegebbek az idők). Hiányzott +ugyan az én jó Taszilóm, az állatkerti főrendező, és – fene a maliciámat +– egy pillanatig arra gondoltam, hogy hat óra után már ő is visszavonul, +de aztán rendreutasitottam magamat, hogy nem illik Taszilót, a kedves +derék Taszilót még gondolatban sem megbántani s tovább sétáltam a +tüdőmmel, néztem a lábammal satöbbi, lásd fentebb. + +Minden rendben volt, sőt még némi öröm is kipirkadt belőlem, látván, +hogy a szimfónikai zenekagylovat elhordták és a zenészek Isten szabad +ege alatt huzzák a dalt a jó Isten hóna alá. A Tannhäuser +nászindulójától kisérve haladtam el a kisded tó mellett, melyben +hosszulábu, elegáns gólyák, kócsagok, daruk és egyéb kalapdiszek +lépdegélnek, megannyi freystädtler lovagokként, el, el a madárház felé, +amelyben kis énekeseink laknak. S a kis énekesek kalitkáján ime mire +bukkantam! Nagyon okos és bájos dologra. A kalitkában nyüzsögnek a +madarak, s az ördög jobban tudja, hogy melyik melyik. Ezen segitendő, a +vasrácsra fel van szögezve mindegyik madárnak a fotográfiája. De nemcsak +fotográfiája, hanem személyleirása is. Igy: + +»Erdei pityerke, magassága tiz centiméter, hossza huszonkettő, +szélessége öt, köbtartalma harminc deciliter, tollainak szine sárgába +vesző kékes-zöld a szárnyon, mig a nyakon inkább kékbe vesző +zöldes-sárga és a farka tövében zöldbe vesző sárgás-kék.« + +S aztán még egy felvilágositás: + +»Hangja: pityeripityeripittypittypitty.« + +És igy igen érdekes madárhangok vannak. A mezei ibrik például ezt +mondja: + +– Rutyutyunyihaha. + +A lila mitugrásznak a hangja ez: + +– Cipegecipegecupp. + +Elgondolkoztam, mert ez nálam hamar megesik. Azon a nagy kalitkán +gondolkodtam el, amelyben én is élek, a többi madarakkal együtt, szóval +Budapest jutott eszembe, s elhatároztam, hogy megpróbálok én is ilyen +személyleirásokat eszközölni madártársaimról és kiszögezem a kalitkára, +hadd lehessen felismerni őket. Itt vannak a próbák: + +* + + +Hordár-madár. + +(Trogerus arcticus et antarcticus.) + +Feje veres, kis rézlemezzel ellátott, tollazata kopott. Orra megnyult és +horgas, zsidó madarakéra emlékeztető. A sarkokon fordul elő, ugy az +északi, mint a déli sarkon. De a déli sarkon ritkábban, mert akkor +ebédelni szokott menni. Lassan és méltóságteljesen lépked, különösen ha +megbizása van. Rendesen igen sok gyermeke szokott lenni, akiknek számára +egy szobából és konyhából álló meleg fészket épit, amelybe este maga is +visszavonul. Hangja: »Denagyságosurcsaknemkivánjahogyháromhatoséradobutc +ábólafilatorigátramenjekojojoj«. + + +Kocsiska. + +(Inimicus vitae, gorombus.) + +Magas emelvényen él, melynek alul négy kereke van, ennek többnyire kocsi +a neve, bár külső megjelenése nem is egészen olyan. Fent, elül, a mellső +végtagok egyikéből fapálcika nyulik ki, melyre bőrfonál van erősitve, a +bőrfonállal pattogtatni lehet s e pattogtatással kiséri e szárnyas +azokat az életmegnyilvánulásait, melyek miatt a gorombus melléknevet +kapta. Vannak, akik azt mondják, hogy ez a madár nem az ornitológiába, +hanem az orditológiába tartozik. A kérdés egyelőre nincs eldöntve. +Megszelidithető, de csak egészen nagy összegekkel. Hangja: »Akutyaisteni +thátloptaménalovamatmegacejgothogymagaittegyforinttalakarjakiszurniaszem +emetmáskormegnézemkiteresztekfelakocsimranyavalyatörjeki«. + + +Jegyszedősi-ruhatáros. + +(Garderobius molestans.) + +Különösen kedvező talaj számára a szinházak mocsaras környéke, melyben +vadon tenyész. Felismerhető azokról a zsinórokról és sujtásokról, +melyekkel a szinházigazgató sujtja őt. Ez egyébiránt az egyetlen, amit a +szinházigazgatótól (Director haperer) kap, ugy hogy teljesen a +ragadozásra van kényszeritve. Jellemző, hogy áldozatát, melyet már igen +messziről kiszemel, csak felsőruhájától fosztja meg, aztán menekülni +engedi. Néha megrozsdásodik, ilyenkor csikorog, a fogainál fogva, s +legjobb borravaló nevü kenőcscsel megkenni. Hangja: »Méltóztatikparancso +lnihogykikészitsemmeravéginnagyatolongássokszemétemberjáridemihozzánk«. + + +Csőrös ellenőr. + +(Undorca electricus.) + +Vidám madaracska, mely egész életét ugrándozással tölti. Egyik sárga +kalitkáról a másikra szökdel, amiben nagy segitségére vannak lábai, +melyek lefelé a földig elérnek. Csak ott jelenik meg, ahol előzőleg már +a kalauzusz-madár fészkelt. Csőrét mindenüvé és többizben is bedugja s +mindenütt kis szines cédulákat keres, s ha megtalálja őket, akkor +boldogan gőgicsél. Hangja: +»Kerremajegyetturaimkerremajegyetturraimholnincsjegytessékváltani«. + +* + +A többi madarakról szóló részletes leirással még nem készültem el. A mü +azonban nagyon terjedelmes lesz s valószinüleg az Akadémia segitségével +fogom kiadni. Egyelőre azonban még nem vagyok tisztában azokkal a +hangokkal, amiket a pályaudvari-portás-madár szokott használni minden +vonat elindulása előtt. Valószinü, hogy mihamarabb ezt is megfejthetem s +akkor az egész tudományos anyaggal a közönség elé lépek. + + + + +PETÚR MEG A DINNYE + +A nagyságos ur és a nagyságos asszony teritett asztal mellett ülnek, +amelyen, tányéron, csak egy sárgadinnye van. Lehetőleg ne legyen +kasirozott, hanem igazi. A nagyságos ur fogpiszkálóval turja a fogait, +mint aki boldogan evett, közben cipog is hangosan, vagyis neveletlenül +szivja a fogát. + +A nagyságos: Hát ez? Ez. Ez itten? + +A nagysága: Dinnye. Melóne. + +A nagyságos: Látom. + +A nagysága: Mit látsz? + +A nagyságos: Hogy dinnye. + +A nagysága: Nincs ráirva. + +A nagyságos: Mégis látom. Hát látod, ez vagyok én. Mégis látom. + +A nagysága: Ha látod, mér’ kérded? + +A nagyságos: Hogyhogy mér’ kérdem? Mér’ kérded, hogy mér’ kérdem? Nem +azt kérdem, hogy dinnye-e, mer’ azt látom, hanem azt kérdem, hogy +görög-e? + +A nagysága: Mer’ azt nem látod? + +A nagyságos: Nem, az istenfáját. + +A nagysága: Az istenfáját azt látod? Hogy görög-e, azt nem? + +A nagyságos: Nem. + +A nagysága: Szóval a nemzetiségét óhajtod? Kérlek. Nem görög. Szerb. +Vagy bulgár. Vagy cernagóric… + +A nagyságos: Nem ugy értettem, Jeti, te nagyon jól tudod, Jeti, hogy nem +ugy értettem. Tudod, hogy mit mond Petur a Bánkbánban? + +A nagysága: Azt mondja amit akar, akar a Bankbanban, akar a Zugligetben. + +A nagyságos: Petur azt mondja, Jeti, és pedig nem a Zugligetben, hanem a +Bánkbánban mondja: Görög, gubás, bojér olasz, német, zsidó… nekem az +mindegy, ha fejét a korona disziti. + +A nagysága: Mit gagyogsz felnőtt férfi étedre? Láttál már gubás dinnyét, +vagy bojér dinnyét, vagy zsidó dinnyét? Láttál? Petúr? + +A nagyságos: Nana, Jeti. Mér’ nem kérded, hogy láttam-e olyan dinnyét, +amelyiknek a fejét korona disziti? Hallatlan, Jeti. + +A nagysága: Mit fitogsz a latin müveltségeddel? Mit fitogsz Petúr? + +A nagyságos: Nem fitogok. + +A nagysága: Én gyönge nő vagyok, én nem járhattam gimnáziomba, mer akkor +még nem volt, ha lett volna és ha jártam volna, akkor talán meg tudnám +mondani neked a dinnye nemzetiségét. + +A nagyságos: Lasz ab, Jeti, lasz ab. Te tudod, hogy épen azt mondtam +evvel az idézettel, hogy engem nem a dinnye nemzetisége érdekel. Csak +azt akartam megtudni, hogy ez a dinnye görög-e vagy sárga? + +A nagysága: Ugy? Te viszont azér’ jártál gimnáziomba, hogy tőlem, +védtelen nőtől, tudakold, hogy ez a dinnye görög-e, vagy sárga? + +A nagyságos: Vagyis nem vagy hajlandó elárulni, hogy ez a dinnye görög-e +vagy sárga? + +A nagysága: Hajlandó vagyok. + +A nagyságos: Akkor mér’ nem árulod el? + +A nagysága: Mer’ már megmondtam, hogy nem görög. + +A nagyságos: Többet nem mondasz? Ha többet mondanál, az indiszkréció +volna evvel a görhes dinnyével szemben? + +A nagysága: Többet nem, mert ebből minden kétlábu kitalálhatja a másik +eshetőséget. + +A nagyságos: A másik eshetőség az, hogy én négylábu vagyok? Mi? + +A nagysága: Nem. A másik eshetőség az, hogy ez a dinnye sárga. + +A nagyságos: Hála. Istennek hála. + +A nagysága: Mit imádkozol? + +A nagyságos: Azt imádkozom, hogy végre egy saját háztartásomban élő +görögdinnyéről megtudhattam, hogy sárga. + +A nagysága: Ezt egy kétéves gyerek is megmondhatta volna neked. + +A nagyságos: Hol? Hol az a kétéves gyerek? Honnan vegyem én itt a +kétéves gyereket? Szüljek egy gyereket és mingyárt egy kétéves gyereket +szüljek, hogy megmondja nekem a szőnyegen forgó dinnyéről, hogy görög-e +vagy sárga. + +A nagysága: Ha az uccán megkérdezed, akármelyik kétéves gyerek +megmondja. + +A nagyságos: Eszerint én ezt a dinnyét vigyem most le a uccára? Kérlek. +(A dinnyét a hóna alá fogja.) + +A nagysága: Ne vidd le. + +A nagyságos: Hát mit csináljak vele? + +A nagysága: Isten! Isten! Egyél belőle. + +(A nagysága felveszi a kést és, kaján örömmel, mintha egy férfiba +szurná, beleszur. A nagyságos érzi, hogy nekiszól ez a késszurás. +Reagál.) + +A nagyságos: Sárgadinnye? + +A nagysága: Az, az. Megmondtam. De látja is, aki nem vak. (A dinnye +tényleg zöld.) + +A nagyságos: Én zöldet látok. + +A nagysága: Pedig sárga. + +A nagyságos: Vagyis én vak vagyok? Vak. + +A nagysága: Nem. De a dinnye sárga. + +A nagyságos: Ha sárga, akkor mér zöld? Nem lennél szives ezt megmondani? + +A nagysága: Mer csak kivül zöld. Belül sárga. + +A nagyságos: És ezér kivül-belül sárgának nevezték el? + +A nagysága: Annak. De nem én neveztem el. Nem is voltam ott, amikor +elnevezték. + +A nagyságos: Azt akarod mondani, hogy nem vagy a felelős szerkesztője +ennek a dinnyének? Hogy nem vagy a körösztanyja? + +A nagysága: Igen. És hogy nem vagyok benne ebben a dinnyében. + +A nagyságos: Kár. Milyen kár! + +A nagysága: Mér kár? + +A nagyságos: Mer ha benne volnál, akkor felkapnám és kihajitanám az +ablakon. + +A nagysága: Nem volna hasznod belőle. + +A nagyságos: Nem? Agglegény lennék. Hojóhopp! + +A nagysága: De a dinnye mégis sárga lenne. + +A nagyságos: Énmiattam ottsárgulhatna, amig meg nem zöldül. + +A nagysága: Ha belül megzöldülne, akkor zöld dinnye lenne belőle. + +A nagyságos: És a héja? + +A nagysága: A héja egy madár. + +A nagyságos: De a dinnye héja, Jeti, a dinnye héja? + +A nagysága: Ilyen nevü madár nincs. + +A nagyságos: Nem ugy értem. De hogyha a dinnyének a héja sárga volna, +akkor a dinnye zöld dinnye lenne? Hallatlan, Jeti, hallatlan! +(Megkóstolja a dinnyét.) + +A nagyságos: Édes, ez a dinnye nem édes. + +A nagysága: Édes, ez a dinnye édes. + +A nagyságos: Nem édes, édes. Meg kell cukrozni. + +A nagysága: Nem kell megcukrozni, édes, mer édes. Csak azér nem édes, +mer édes tésztát ettél előtte. + +A nagyságos: Ne ettem volna édes tésztát? Mér nem mondtad, hogy azér +főztél édes tésztát és azér tálaltad be ide, hogy ne egyem belőle? Mér +nem mondtad, hogy a tészta csak egy átmeneti állapot a dinnye felé? Hogy +ez csak interregnum? Mér nem mondtad, hogy a tészta után egy hómó +régiusz jön, aki előkésziti a dinnyét? Aki bejön, meghajtja magát és azt +mondja: Igzipzilan vagyok, kedves felesége őnagysága megbizásából jövök, +jelentendő, hogy utánam a dinnye következik? Mer mindezt mondani kellett +volna. + +A nagysága: Hogyne. A Lipótmezőn, de ez itt a Csalogány-ucca, itt nem +lefetyelünk ilyen szamárságokat, itt, akinek józan esze van, tudja, hogy +a tészta után, ha nagyon édes, várni kell, csak azután ehetjük a +dinnyét. + +A nagyságos: Várni? + +A nagysága: Tényleg. + +A nagyságos: Hötyötyö. Ne épitsünk várótermet? Talán irjuk is rá, hogy +»Első és második osztályu váróterem?« Talán azt is irjuk rá, hogy +»dinnyeevők kisérőinek tilos a tányérra lépni.« És hogy »a perrónjegy, +ami a dinnyébe való belépésre jogosit a portásnál kapható?« És állitsuk +oda a portást és az kiabálja: »Budapest, Rákoscsaba, Vámospércs, +Sepsiszentörgy, Sárgadinnye, tessék beszállni!« + +A nagysága: Ne, ne. Hanem a tészta után egyél egy falat kenyeret. + +A nagyságos: Mi-hit? + +A nagysága: Kenyeret. + +A nagyságos: Kenyeret? Hát az a keresztelő Szent János, aki a dinnyét +megelőzi? + +A nagysága: Nevezd annak, de egyél. + +A nagyságos: Nem eszem. Eszem ágába sincs, hogy eszem. Ha dinnyét eszem, +akkor elvből nem eszem kenyeret. Nem azér eszem dinnyét, hogy kenyeret +egyem. Rabok legyünk, vagy szabadok; vagy kenyeret együnk, vagy dinnyét. +Mondtad volna, hogy a tészta után kenyérevés jön… + +A nagysága: Akkor ettél volna? + +A nagyságos: Akkor se ettem volna, akkor is a tészta előtt ettem volna +kenyeret. És ha a dinnye előtt kenyeret egyem, mért nem ettem a kenyér +előtt dinnyét? + +A nagysága: Mi ez? + +A nagyságos: Ez a paritás, amit a kenyér joggal megkövetelhet. És +különben is. Micsoda butaság? Mióta sütik a kenyeret cukorral? Mér +édesitené meg a kenyér a dinnyét? Ha megédesitené, akkor Nagysurányban +mér cukrot sütnek, mér nem kenyeret főznek? + +A nagysága: Nem, a kenyérnek nem ez a szerepe. + +A nagyságos: Szerepe van? Hát mi a kenyér? Egy Csortos? egy Hegedüs +Gyula? Talán az a szerepe, hogy a tésztától elvonja a cukrot? Akkor mér +nem pakolják a cukorbetegeket a kenyérbe? És akkor mér akkarod énbelém +tömni a kenyeret? Tömd a dinnyébe. Én már ettem máma kenyeret, a dinnye +még nem evett. + +(Állnak az asztal mellett, a nagyságának a kés van a kezében, a +nagyságosnak az egész dinnye, támadásra készen, szikrázó szemmel) + +A nagysága: Nem, nem tömöm a kenyeret a dinnyébe. + +A nagyságos: És mér nem, ha szabad informálódnom? + +A nagysága: Mer a dinnye nem tud megfulladni. + +A nagyságos: Én tudok, Jeti? Én tudok, mi? + +A nagysága (roppant megvetéssel): Nem tudom, de egyszer megpróbálhatnád. +(Kimegy.) + +A nagyságos (diadalmasan utána kiált): Csak ön után, nagyságos +asszonyom, csak ön után! + + + + +A BÖJTRŐL + +Asszonyom, önhöz már annyian intézték soraikat, hogy rózsaszinü fülének +botocskája már meg sem mozdul egy ilyen ujabb megszólitás hallatára. +Asszonyom, én megmondom nyiltan és határozottan, hogy midőn ez elegáns, +könnyed és franciás cimzést kiejtem, a világon senkire sem gondolok, +mert sem Budapesten, sem Európa összes fővárosaiban nincs egyetlenegy +nőnemü teremtés, akit én e megszólitással illetni szoktam volna. +Elárulhatom, hogy ugy akartam megirni e vidám karcolatot, mert az lesz +ez irás, vidám karcolat, könnyed csevegés, folyékony olvasmány, ugy +akartam megirni, hogy két beszélgető urat léptettem volna fel benne, azt +a két pesti kávéházi beszélgetőt, akik közül az egyiket Egyiknek, a +másikat Másiknak hivják, s akik, mind a ketten, a világ legbölcsebb, +legszellemesebb, vagy legstupidabb és legunalmasabb emberei, asszerint +hogy a vidám karcolatot, könnyed csemegést, folyékony orvocsmányt ki +veti a papirra. De azután eszembe jutott, hogy e forma már elavult, s +hogy aki igazán könnyed, valóban vidám és csakugyan folyékony akar +lenni, annak önt kell megszólitania, asszonyom, s az ön csücsörödő két +piros ajkát és édes kis cimpilimpáját is bele kell vonnia a vitába. + +Bár ez nekem kissé abbésnak tünik fel s részünkről, ifju magyar irók +részéről, némileg jogtalannak érzem az abbézást, mert tudtommal a Röck +Szilárd-utcai papnöveldéből – nevezzük őt röviden e néven – nem abbék +kerülnek ki, hanem, gall fordulattal: sőt ellenkezőleg. Nem állhatván +tehát ellen az idők késztető szavának, hajlitsa felém bodros szőke +fejét, asszonyom, s hadd mondom el önnek észleleteimet. A böjtről van +szó, melyet minden februárban annyiszor hallok emlegetni, még pedig a +farsang ellentéteképpen. Ön erre azt fogja csengeni: + +– Kedves barátom, mon chéri, mit tud ön a farsangról és a böjtről? + +– C’est ça, – felelem én – eh bien c’est ça, – éppen azt akarom mondani, +hogy én sem a farsangról, sem a böjtről nem tudok. C’ est ridicule, +n’est ce pas? A farsangról nem értesültem, mert a farsangról csak annyit +tudok, hogy akkor maszkáknak kell az utcákon mászkálniok, s én maszkákat +hosszu, kampós orral, árvalányhajas kalappal fejükön nem láttam, s hogy +mindaz, amit Karnevál hercegről plakátokon és egyéb iratokban mondani +szoktak, bárgyuság gyanánt hat lelki szemeimre, mert mi közünk nekünk +szürkére szomorodott embereknek Karnevál herceghez és kiséretéhez? Ha +tehát már a farsanggal ilyen bajban vagyok, hogyne volnék bajban a reá +következő böjttel is? + +– Comment donc! – mondja erre ön, asszonyom. + +– Mais oui, – válaszolom én lehelletfinoman. + +Mindig bizonyos idegenkedéssel hallom e szót, hogy böjt, mert +világfelfogásom, amit hazulról hoztam el, – s e világfelfogás az +egyetlen, amit hazulról elhoznom alkalmam nyilott – azt mondja, hogy +böjtnek a csillagfölkeltétől csillagfölkeltéig való koplalást kell +nevezni. Ellenben a társadalomnak másik fele, amely nem tartozik +felekezetemhez és (bővitsük) a mi felekezetünkhöz, böjt alatt még egyre +azt érti, hogy csak halat és tejes ételt szabad enni, husosat és +zsirosat tilos. + +Ó, a jankiper – ventre-saint-gris! ez kiszaladt a számon, ezt mégsem +akartam ilyen egyszerüen ideejteni, mert ezt a szót ebben a formában, +ebben a jó, családias, falusias formában még nem engedték be az +irodalomba, – tehát: ó! a hosszunap, az sokkal komolyabb dolog, madame. +Az böjt, asszonyom, a halas és tejes világfelfogás ezzel szemben +tréfaságnak látszik. Mert halból és tejes ételekből oly nagy mennyiséget +étkezhetik az ember, hogy a tulterheléstől még halálát is lelheti. + +Quelle chance ou bien quel malheur, meghalni attól, hogy böjtöltem és +pedig ugy böjtöltem, hogy a fülem is kettéállt a jóllakottság érzetétől! +És böjtnek érzem ama szegényebbsorsu egyetemi hallgatók állapotát is, +akik reggel kávéznak, délben sétálnak, délután kávéznak, vacsorára +lefeküsznek, bár szikrázó szemmel, de heroikus elhatározással s másnap +reggel ismét csak egyszerü kávéjukat költik el. Ez az életmód, különösen +esztendőkre perpetuálva, s legföljebb ötér-liptaival meg-megszakitva, +szintén böjtnek nevezhető. Továbbá böjtnek éreztem tegnap este Scott +kapitány éhenhalását is, azért éppen tegnap este, mert Shackleton +hadnagy délsarki könyvét olvastam, s a szemem kopogott az éhségtől, +olyan szuggesztiv erejü volt e derék angolnak az irása arról, hogyan +huzott ő és még három tagbaszakadt szigetlakó egy nyavalyás szánt +hetekig, előbb délfelé, a déli sark irányában, naponként husz-harmincz +kilométernyit talpalván előre a havon, majd észak felé, visszafordulván +az el nem ért saroktól, s közben egész nap csak egy darab csokoládét és +negyedkiló kétszersültet étkezvén bele szimfóniákat korgó gyomraikba. + +Ez böjt, mi, asszonyom? + +Ellenben az, hogy kalácsot reggelizem, fogast-vajban ebédelek és +omlettet vacsorázom, az nem böjt, amint az sem böjt, ha egész nap csak +aszpirint és antidolt eszem, mert a tegnapi pezsgőnek az ize még +szájamban keseredik. Engedje meg tehát, asszonyom, hogy ne mondjak +habkönnyü aperszüket az előkelő témáról, a böjtről és hogy a hamvazásról +se nyilatkozzam poétikusan. Rosszul állnak nekünk ezek a dolgok, ma mie, +magyarul mami, vagy mamuka, mert mi nem franciák vagyunk, hanem zsi… bón +a Wesselényi-családnak gyönyörü kastélya van; emlékszik még rá, +asszonyom? + + + + +AKI MÁR HAZAJÖTT + +(A szereplő tragikus alak az az ember, aki az ő hivatalában május +tizenötödikén »vette ki« a szabadságát és junius tizenötödikén már +itthon van, befejezett nyaralás után. Nevezzük őt Megjött urnak. Tudni +kell, hogy Megjött ur május tizenötödikétől junius tizenötödikéig +valóban Európát járta, elköltötte mindazt a pénzt, ami rendelkezésére +állt, ami nem volna baj, de elköltötte azt is, ami nem állt +rendelkezésére. E pillanatban tehát egy kutya vasa sincs, el van +adósodva, rémesen melege van és semmi kilátása nincs arra, hogy +Budapestről egy esztendőn belül elmozdulhasson. Önmaga is érzi, hogy +benne egy tragikus konfliktus magjai vannak eltemetve.) + +A másik: Az istállófáját, hogy itt milyen disznó meleg van. + +Megjött: Van, van. És ha veszszük, hogy Svájcban most milyen kellemes. + +A másik: Ugyan menjen a maga tavalyi emlékeivel! + +Megjött: Pardon, ezt nem mondanám. + +A másik: Mit nem mondana, mi, mit? + +Megjött: Hogy tavalyi emlékei, azt nem. + +A másik: Én mondanám, de sőt én mondom is, mert ha egy ember nekem +tavalyi reminiszcenciákat tálal, akkor én nem mondhatok mást, mint amit +mondtam. + +Megjött: Ön igazságtalan. + +A másik: Ön bolond, drágaságom, vagy hogy ne éljek olyan erős szóval, ön +meg van tébolyogva. + +Megjött: Téved, ha mondom. Az én emlékeim nem tavalyiak, hanem ideiek. +Olyan ideiek, mint az idei csirke, vagy saláta, vagy uborka, vagy +uborkasaláta. Nem is lehet ideibb valami, mint amilyen ideiek az én +emlékeim. + +A másik: Ember! ezek időszámitási zavarok. Ne felejtse el, hogy +Gregorianus-naptár szerint élünk, s a megboldogult Gergely pápa óta ami +tavaly volt, az nincs az idén és megforditva. Továbbá ön nem óhitü… + +Megjött: Na, ahogy veszszük. + +A másik: Csere, fogalomzavar. Zsidóság nem óhitüség. Óhitü az, aminek +junius tizedikén még csak május huszadika van. Ha tehát óhitü volna, +akkor még valahogy érteném, hogy a tavalyiságot ideiségnek nézi. Igy +azonban ugy állok ön előtt, mint a… + +Megjött:… borju az… + +A másik: Igen, mint a borju az ökör előtt, ha éppen közmondást +parancsol. + +Megjött: Arról van szó, kérném, hogy én közvetlen tapasztalatból +nyilatkozom Svájcról. + +A másik: Levelet kapott onnan. + +Megjött: Nem… + +A másik: Anzikckártyát. Mit táncol a szavak körül? Postán jött magának +az az értesités, hogy Svájcban most milyen az idő. + +Megjött: Nem, kérem. + +A másik: Olvasta a Nájfrejpressz vizállásrovatában. Elfogy a türelmem. + +Megjött: Nem olvastam! Szót kérek! Hagyjon már engem is ugatni, necsak +mindig maga pofázzon. Hadd mondom már meg, hogy én a a Svájcból jövök. + +A másik: Nyihihi. + +Megjött: Ne nyihározzon, mert maga kezd már az idegeimre üllepedni. +Svájcból jövök. Érti? Mert ott voltam. Érti? Ott töltöttem a szabadságom +egy részét. + +A másik: Ühühü. + +Megjött: Vigyázz, ha jön a vonat. Valószinü, hogy én önt el fogom +gázolni. Lehetetlen, hogy kétlábu ember meg ne értse és tudomásul ne +vegye, hogy én már nyaralás után vagyok, amennyiben a mi szomoru +viszonyaink közt nyaralásnak számit, az a négy hét, ami szabadságot az +ember abban a nyavalyás hivatalában ki tud venni. Szolgálati érdekek. +Érti? + +A másik: Mi? Érti a kórság. + +Megjött: Igenis szolgálati érdekek kivánják, hogy egy hivatalban, +melynek nagy a személyzete, május tizenötödikétől szeptember +tizenötödikéig vegye ki mindenki a szabadságát. Turnus. Turnus-rendszer. + +A másik: Azzal mi baja? + +Megjött: Turnus-rendszerrel oldható csak meg a kérdés. Vannak, akik +május közepétől junius közepéig, vannak, akik junius közepétől julius +közepéig… + +A másik: Mi lesz? Előadja nekem a hónapokat, egyiknek a közepétől a +másiknak a közepéig? Akkor tegye már azt is hozzá, hogy Kóly a világ +közepe. + +Megjött: Mért tenném hozzá? Nem is volt szó a világ közepéről, egyrészt; +másrészt mit tudom én, hogy mi a világ közepe és hogy jön maga ahhoz, +hogy éppen Kólyt nevezze a világ közepének. Itt konfuzió van. + +A másik: Amelyet maga idézett föl azzal, hogy ugy tett, mintha maga már +nyaralt volna, ojjé, tavaszszal. + +Megjött: Hát nem látja, hogy lesültem. + +A másik: Na. Kunszt. Nekem is lesülne a bőr az ábrázatomról, ha +valakivel el akarnám hitetni, hogy én már igen, amikor még nem… Kár +erről szolnokolni. + +Megjött: De, könyörgöm alázatossággal, kedves barátom-uram, mi van azon +hihetetlen, amit én mondok? Kivettem a szabadságomat és elköltöttem. +Azaz eltöltöttem, mert a pénzt költöttem el, az időt töltjük. + +A másik: Igen. Töltött idő, töltött galamb… sült galamb, más szóval +hazugság. + +Megjött: Rá-… + +A másik:… galom? Ne dobálózzék ilyen szavakkal. Hja, az álszemérem. + +Megjött: Esedezem, édes szomszéd… + +A másik: Álszemérem. Megöli a pesti embert. Mért nem mondja maga +egyszerüen, kereken, vagy nyersen és szögletesen, hogy szegény ördög +vagyok, árva sertés, akinek nem telik a Hüvösvölgyre se, hát nem megyek +sehova az idén és még husz évig, előreláthatólag. + +Megjött: Mert… + +A másik: Csitt te. Csiba. Legalább hallgassa meg, ha egy tisztességes +erkölcsi érzésü uriember egypár jótanácsot ad egy ilyen konvencionális +hazugságoktól megfertőzött hogyishijjáknak. Az ember addig vakarózik, +ameddig a vakaró ér. Igy mondják. És igy igaz. De nem… + +Megjött: Persze nem! + +A másik: Tu-udom! Én azonban mást akarok mondani. Ezt: de nem. Ő itt +fantasztikus meséket kohol ki a hónapok közepéről, szolgálati érdeket +makog, turnus-rendszert mekeg és egyéb szamárságokat hord össze, mint +egy megvadult hegyi patak. Ne kapkodjon! Megvadult hegyi patak nem sértő +kitétel még a parlamentben sem. Ezt akár egy parlamenti őrnek is +mondhatja, a fasirozottság minden veszedelme nélkül. Tehát összehadar +itt tündérregéket és Svájcnak a személyét belevonja e minden alapot +nélkülöző álomvilágba. Nahát, barátom, ezt ne tegye. Menjen el +szabadságra január közepétől juliusz-cézár közepéig. Bánom én!? Töltse +ezt az időt akár a rákosszentmihályi temetőben, akár egy vákum-kliner +medencéjében. Bánom én!? És mondja aztán mindenkinek, hogy Egyiptomban +volt, a legelésző gulák tövében. Bánom én!? Nem bánom. De nekem speciell +ne jöjjön ilyen bárgyuságokkal, mert nekem érzékem van az igazság iránt. +És nemhogy egy ilyen harmincnapos hazugságot érzek meg, hanem egy +ötperceset is megérzek. Megmondjam kegyednek az igazat? Meg? Hát tessék: +Kegyed nem volt sehol és maga nem lesz sehol. Maga itthon fog +szellőcködni a Szmetenai-utcában és tönkre fogja tenni a leget ezekkel a +tur-retur oda-vissza való hazudozásokkal. + +Megjött: Isten! + +A másik: Ne hijja őt. Ő egy becsületes ember. De maga rossz utra tért, +nagyon sajnálom. Egy ilyen kis hiusági dolog miatt! Métely. Kár magáért. +Magát fel köllene akasztani, hogy megjavuljon. Infekció. Jó napot. + + + + +LESÜLNI! + +A tenger közepén egy trambolin áll ki a vizből és a trambolinon sárga +napfényben két fekete nokedli fekszik. Ámbár a sárga-fekete osztrák +szin, a két nokedli mégis magyarok, tengeri magyarok, ami egészen mást +jelent, ahogy a nyul és tengeri nyul, malac és tengeri malac is abszolut +különböző állatok. A két tengeri magyarok Áfonya doktor és Berkenye +doktor, pesti ügyvédek. Ezt beszélik: + +– Lesülni. + +– Az. Lesülni. Le kell sülni. + +– Muszáj. Ha kérdik, hogy nem sül-e le… ezt felelem: hát igenis nem sül +le, az enyémről nem sül le télen, mert nyáron sül le. Efelől én akármit +elkövethetek és egy huszonhét koronás ügyben hétszáz koronás számlát +üthetek össze: nem sül le. Nincs, ami lesüljön. Tudja, mit csináltam, +amikor ideértem e tengeri fürdőre? + +– Tudom. + +– Honnan tudja? + +– Onnan, hogy én is ugyanazt csináltam. Figyeljen csak. Eldugtam a +kalapomat, a kofferem fenekére rádobáltam az összes fehérnemüt, +becsuktam a koffert, s a kulcsot behajitottam a tengerbe. + +– Én is ezt csináltam. Pont ezt. + +– Tehát kalapviselés nincs. Süssön a nap az arcba. Süssön. Ahogy tud. +Süsse ki magát. Süsse kő. Itt az arcom, nem disznóláb, annyit süthet +bele, amennyit, mint a legfőbb sütő, a sütőipartestület elnöke, süthet. +Ettül kap patinát az arcbőr, s kell hogy ugy menjek vissza Pestre, +mintha én volnék Széchenyi István ércszobra, hogy mikor a Deák-szobor +alatt elmegyek, a jó Ferenc leszóljon: ejnye, Pista, miért jöttél le +talapzatodról, persze, persze, sétálsz egy kicsit, de nekem +ludtalpazatom van, engem fáraszt a járás, hát csak üldögélek. + +– Mingyárt egy viccet is mondjon a Deák-szobor? + +– De bizony. Ha az én pantinámat meglátja, akkor mondjon egy viccet is. +Mer’ ez olyan patina. Igaz, megszerezni nem könnyü. Az első napokon +nyolc óra hosszat kell henteregni a napsütésen. Az első nyolc órától +piros leszek, mint a hajnal, a másodiktól veres mint a rák, a +harmadiktól biboros, mint Csernoch… + +– Az véletlenül nem biboros. + +– Feküdjön ki a napra, majd lesz. A harmadik napon biboros lesz, mint +Rampolla. Az csak biboros? + +– De mennyire, már meg is unta. + +– Az is feküdjön ki a napra. + +– Attól pápa lesz? + +– Nem, hanem elveszti a biborságát. Mert a negyedik napon kezdődnek a +barna szinek. Először a félbarna, minden nélkül, aztán a barnás barna, +majd a Buza barna, a barna barna és a barnabás barna. Ez öt-hat napot +vesz igénybe. + +– Én az első héten végigcsináltam. + +– Jó. Akkor tudja, hogy jön az Uchácius-állapot, a rézbarna korszak. A +két comb pontosan olyan, mint amilyenek az osztrák-magyar hagsereg ágyui +voltak, mig Vilmos császár azt nem mondta, hogy ő nem a barna ágyut +szereti, hanem a szőkét, s akkor az egész ágyuparkot kicserélték. + +– Hát most miből csinálják az ágyut? + +– Nem tudom. Azt hiszem, vajból, mert az szőke, vagy dunavizből, mert az +szőkébb, esetleg árvalányhajból, mert az a legszőkébb. Azonban a +tárgyra. Uchácius után jön a szoborszerüség, amit már emlitettem, az +ember a fekete alapra még egy kis zöld penészt is süttet a nappal és +kész. + +– Hajahaj. + +– Mért sóhajt? + +– Mert maga olyan egyszerüen elmondta ezt, mintha szenvedni nem is +kellene. Amit én összeszenvedek a patináig! + +– Hát bizony. De én az első napon ecetben fürdöm. Az jó, mert puhitja a +bőrt. + +– Igen. Utána bórvazelin jön és cirók-olaj. + +– Az. + +– És rozmarin-olaj. + +– Az is. + +– És himbér-olaj. + +– Kell. + +– És boróka-olaj. + +– Szükséges. + +– És tábla-olaj és kuria-olaj, szóval az olajok, fel-fel a legfelsőbb +fórum-olajig. + +– És nemcsak a testet kell kenni. + +– Nem ám, hanem az uszómestert is, hogy elnézze, hogy az ember itt a +legiszonyatosabb bőrszinekkel feküdjön és ne telefonáljon a mentőkért, +hogy vigyék már el ezt az őrültet a legközelebbi szanatóriumba. + +– És mondja: mikor fürdik maga? + +– Soha. A viz nem szinezi a bőrt, a vizben meg van az a helytelen +törekvés, hogy a bőrt bőrszinüvé tegye. Én ide, a trambolinra, csónakon +szállittatom magamat és ez elég magas ahhoz, hogy ide föl ne csapjon a +viz. Ha fölcsappan, akkor vége volna az egésznek. + +– Tudom. Mert a patinának csak egy részét adja a nap. A többit az +ugynevezett ansziennitás adja. Minél régibb az ember, annál patinásabb. + +– De mondja, édes kollégám, mért is jövünk mi tengeri fürdőre? + +– Mért? Mért? Először, mert muszáj, másodszor, mert itt tartózkodhatik +az ember a legmakacsabbul a fürdéstől, harmadszor, mert fürdeni azér’ +mégis nagyszerü. + +– Hogy tudja? + +– Ugy, hogy szeptember végén, amikor mindenki kicsodálkozta magát a +patinámon, akkor otthon bemegyek a fürdőszobámba és megujhodom. + +– Hát persze. Azt is kell. + +– Igen, mert az árja-indogermán népcsaládhoz tartozom, s e minőségemben +kötelességem az év néhány hónapját fehéren tölteni. Jó, töltöm. Hadd +legyen ennek a családnak legalább ennyi haszna belőlünk. Egyébként ugyis +szégyent hozunk erre a familiára. + +– Mint emberek, kolléga? + +– Nem, kolléga. Nem mint emberek. Mint ügyvédek. + + + + +TAVASZI KALAPVÁSÁR. + +(A Rézi, akiről az alábbiakban szó lesz, a mi cselédünk, aki +elhatározta, hogy tekintettel az elkövetkezett tavaszra, kimegy a +Rákóczi-utra és egy jobbfajta üzletben fedezni fogja tavaszi +kalapszükségletét. Egy jobbfajta üzletig azonban nem juthat el, mert a +Behuzó, aki egy rosszabbfajta üzletnek az ajtajában áll, Rézit, mert az +arcára valósággal rá van irva, hogy kalapot akar venni, szó nélkül +bevonszolja.) + +A Behuzó (a becipelt Rizit odaállitja a kalapok elé): Méltóztassék +besétálni, nagyságos asszonyom. Itt vannak a kalapok, ni. Itt volnának a +kalapok, la! + +A Rézi: Ezek? + +A Behuzó: Valóban ezek, nagyságos asszonyom. Parancsoljon, nagyságos +asszonyom, megtekinteni eme kalapokat, melyek egyenesen Párisból +érkeztek cégünk rendelésére. + +A Rézi: Párisból? + +A Behuzó: Valóban onnan, nagyságos asszonyom. Ne kegyeskedjék azzal +törődni, nagyságos asszonyom, hogy a mi cégünk a Kerepesi-uton létez. +Ezért a pénzért és ezekkel a kalapokkal cégünk akár a Belváros +közepes-közepén létezhetne, melyek bizonyitására van szerencsém +felhozni, hogy igy görbüljek meg, ha nem igaz. (Az ujját abszolut +egyenesen tartja a Rézi elé.) Mert, nagyságos asszonyom, mit kér a +Karsay kegyedtől? + +A Rézi (aki életében először hallja ezt a nevet): Kicsoda? + +A Behuzó: Mondjuk: a Karsay. + +A Rézi: Hát azt csak ne mondjuk, mer az nem kér tőlem semmit, mer annak +én semmivel se tartozom. + +A Behuzó: De csak mondjuk. + +A Rézi: Hát csak mondjuk. + +A Behuzó: Igenis, nagyságos asszonyom, mit kér kegyedtől a Karsay egy +ilyen formáért, mely a florentin és az angol zabszalma nagyszerü +keveréke? + +A Rézi: Angol zabszalma? + +A Behuzó: Javában az. Csakis eredeti angol zabszalma. Kérdem: hogy’ +görbüljek meg, ha nem igaz? Nagyságos asszonyom, igy görbüljek meg, ha +nem igaz. És mi van ezen a formán, nagyságos asszonyom? Látszólag +ugyebár semmi sincs e formán? + +A Rézi: Hát az igaz… ezen semmi se látszik. + +A Behuzó: Látszólag, asszonyom, látszólag. De valójában minden rajta +van. Mert, nagyságos asszonyom, ez a forma mindent pótol. Kell-e +valamely kalapra: szalag, csipke, virág, bokor és saláta? + +A Rézi: (meggyőződés nélkül): Bizohogy köll. + +A Behuzó: Éppen ez az, nagyságos asszonyom. Erre a kalapra nem kell. +Mert e kalapnak már formája olyan, mintha szalag, csipke, virág, bokor +és saláta máris rajta helyet foglalnának. Látni méltóztatik? + +A Rézi: Nem méltóztatok. + +A Behuzó: Akkor térjünk át talán emerre. És kérdem mély tisztelettel a +nagyságos asszonyt, lehet-e egy kalap olyan puszta, mint az ujjam? +Nemdenem hogy nem lehet? S ezen a kalapon, melyet most megtekintés miatt +itélete alá terjeszteni bátorkodom, ezen a kalapon minden rajta van, ami +nélkül kalap józan észszel nem képzelhető. + +A Rézi: Ez mi itt rajta? + +A Behuzó: (némi tanakodás után): Ez? Ez szőlőfürt, nagyságos asszonyom. + +A Rézi: Szőlőfürt? + +A Behuzó: Kizárólag szőlőfürt. Mert London és Páris előkelő hölgyvilága, +mint cégünknek onnan jelentik, immáron egyetlen lépést sem tesznek, nem +is tehetnek, szőlőfürt nélkül. + +A Rézi: Szüretkor, mi? + +A Behuzó: Szüretkor, vagy amikor parancsolja, nagyságos asszonyom. +Szőlőfürt és kis görögdinnye ma már ugy kellenek a kalapra, mint a falat +kenyér. + +A Rézi: Hát az is kell? + +A Behuzó: Ahogy mondám, nagyságos asszonyom. A kalapra minden kell. +Például mit méltóztatik észlelni eme bübájos alkotáson? + +A Rézi: Észlelni? + +A Behuzó: Ugy van: észlelni. + +A Rézi: Azt én nem tudok. + +A Behuzó: Ugy mit kegyeskedik látni rajta, nagyságos asszonyom? + +A Rézi: Hi. Ugy néz ki, mint egy kifli. + +A Behuzó: Nemcsak, nagyságos asszonyom, nemcsak ugy néz ki, hanem +valójában az is. Ez a kalap, ezzel a kiflivel az idei évad +legszenzációsabb kreációja. Ilyen van már a két legragyogóbb szinházi +csillagunknak is, névszerint Fedák Jozefin és Csortos Gabriella +kisasszonyoknak. + +A Rézi: Azok is itt vesznek maguknál? + +A Behuzó: Csakis. Nevezettek csakis cégünknél beszerzik szükségleteiket. +Sőt tovább megyek, nagyságos asszonyom, bizonyára méltóztatik ismerni +Tompa Mihálynak Családi Kör cimü kedves költeményét, mely szerint a föld +Isten kalapja. Nos, ez a kalap is a mi cégünknél lett beszerezve. + +A Rézi: Jó, jó, de nekem azér mégse… + +A Behuzó: Hogy kegyeskedik ezt érteni, nagyságos asszonyom? + +A Rézi: Hogy én nem veszem meg egyiket se… + +A Behuzó (röviden): Nem köll? + +A Rézi: Nem. + +A Behuzó (határozottan): Akkor gyerünk. + +A Rézi: Nono… megyek én másüvé, ahol kapok egy tisztességes kalapot. + +A Behuzó: Indulás, indulás! + +A Rézi: Csak nem… + +A Behuzó: De igen. Egy-kettő. Lódulás. + +A Rézi: Még kidob… + +A Behuzó: Hinauz, mint már emlitettem. De figyelmeztetem a nagyságos +asszonyt, hogy az ilyen kócos mosogatólányt, akit egyelőre +részletesebben nem óhajtok jellemezni, az ilyen mosdatlan +szakácsnőmindenest más üzletből ugy vetik ki, hogy kilencet pöndörödik. + +A Rézi (gyorsan távozik). + +A Behuzó (ismét kint áll az ajtóban és utána kiabálja): És ha még +egyszer idetolod a pofádat, majd szólok a konstábler urnak, te ripacsos! + + + + +A KÖZÖNYÖS EMBER + +(A jelenet a kávéházban játszódik le, aminthogy egyáltalán minden a +kávéházban játszódik le, még az apagyilkosság is, amelynek, mert oly +ritkán történik, tudvalevőleg, meg kell bocsátani. A kávéházban ül a +közönyös ember a széken, mindkét lábát közönyösen a másik székre teszi +föl és közönyösen olvassa az összes lapokat, melyek egy mellette álló +harmadik székem felhalmozvák. Ebből kiderül, hogy még a jó közönyhöz is +legalább három szék kell egy budapesti kávéházban. A közönyös ember +kövér, elzsirosodott, (ezért közönyös), mig ellenben partnere, az +érdeklődő ember, sovány és ugrékony. Valószinü, hogy mindketten zsidók, +ami talán a beszélgetésükből ki is derül. E pillanatban a közönyös ember +és az érdeklődő is ujságot olvasnak.) + +Az érdeklődő: És kegyed? ha szabad kéreckednem? + +A közönyös: Mi az, hogy kegyem? Mit akar már megint tőlem, kedves +Hexnschussz ur? Mit akar? + +Az érdeklődő: Hogy mit gondol, ha szabad kéreckednem? + +A közönyös: Hogyhogy: hogy én mit gondolok? Mit gondoljak én? Én, +részemről, semmitse gondolok. + +Az érdeklődő: Hehehe. + +A közönyös: Mért hehehéz? Mért akar maga engem dühbe hehehézni? + +Az érdeklődő: Hehehe, mondom, hogy egy ilyen jó hazafi, amilyennek én +kegyedet, Brézli ur, ismerem, csak itt üljön a kávéházba és csak +olvassa-olvassa a Zazujságot, a Zanapot és semmitse gondoljon, +paregzempele a kibontakozásról, daz egzesztirt doh niht! + +A közönyös: A kibontakozásról? + +Az érdeklődő: Arról. + +A közönyös: Mér? maga arról gondol valamit? + +Az érdeklődő: Na! Meghiszem azt! + +A közönyös: Hát azt a fórt én magának nem adom. A kibontakozásról, arról +én is gondolok… + +Az érdeklődő: Mit? + +A közönyös: Nna… igy-ugy… ezt-azt… egyet-mást… + +Az érdeklődő: Eszerint gondolja, hogy a választójog… a véderő… a +parlamenti őrség… + +A közönyös: Átandé, vagy ahogy a mi vidékünkön mondják: átanduz! +Kitartás. Ne folytassa. Mert ezekre én, ih svőr drauf, nem gondolok. +Ezekre én még álmomban se gondolok. Ká spúr. Hogy jövök én ahhoz, hogy +én ezekre gondoljak? Egyszer, őszintén bevallva, egyetlen-egyszer, +gondoltam ezekre álmomban, mert nagyon sok krumplis núdlit ettem +vacsorára. De azóta nem fordult elő. Bevettem egy szódabikát… + +Az érdeklődő: Mit vett be, ha szabad kéreckednem? + +A közönyös: Egy szódabikabóniumot… mert én a latin nevüket is tudom +ezeknek a specerájoknak… Mondom, bevettem egy szódabikabornyut és vége. +Pássz. Többször nem fordult elő. Ih pit’ zi: mit akarnak evvel a +választójoggal? Ih pit’ zi: hogy jövök én ahhoz, hogy én az én kilencven +kilómmal, csak annyit nyomjak a latba, mint egy 30 kilós zsoké? Ih pit’ +zi! A kormánynak kötelessége lett volna gondoskodni arról, hogy az +emberek egyéni sulya érvényesüljön. Én eddig is választó voltam, de nem +éltem vele. Mer én egyszer rosszul választottam. + +Az érdeklődő: Mikor, ha szabad kéreckednem? + +A közönyös: Egyszer. Mikor a feleségemet választottam, hogy ott egye meg +a fene, ahol van. Azóta nem választok. Ha mondják: Éljen Apponyi – +éljen! Fon mir auz? Éljen. Éntőlem nem szijja el a levegőt. + +Az érdeklődő: De kérem, a véderő, például… + +A közönyös: Hagyjuk ezt, kedves barátom, hagyjuk ezt. Véderő: véderő. +Énmiattam purclipámot vethet vasárnap reggel négy órakor a Vérmezőn, +föltéve, hogy ezt megfelelő helynek tartja. Én, részemről, én nem voltam +véderő és ha az isten élteti Picege bácsit, a fiam se lesz véderő. Az én +fiam – az isten őt velem együtt százhusz évig megtartsa! – nem lesz +véderő még akkor se, ha az ellenség beül a Nyuhork kávéházba és onnan +lődöz át kemény zsemléket a Palermóba. Miattam, ih pit’ zi, +felállithatnak az Erzsébet-téren tábori barackokat. + +Az érdeklődő: Tarackokat, ha szabad kéreckednem. + +A közönyös: Gut: bátori tarackokat. Miattam felállithatnak duránci +tarackokat. Éntülem beülhet az orosz cár ő szent felsége tarackozni a +Frihaufba… + +Az érdeklődő: Tarokkozni, nemde? + +A közönyös: Dede. Az én fiam mégse lesz véderő. Ha Picege bácsit az +isten élteti. + +Az érdeklődő: Ki az a Picege bácsi, ha végül már szabad kéreckednem? + +A közönyös: Nem ismeri? Picege bácsit nem ismeri? Picege bácsi az én +családi katonaszabaditóm. Ahogy nekem egy fiam születik, abba a minutába +Picege bácsi a tenyerét dörgöli és gratulál és a jobb kezével megrázza a +balt. + +Az érdeklődő: Kiét, ha szabad kéreckednem? + +A közönyös: A magáét. Nem a magáét. Hanem a magamagáét. Mer Picege +bácsinak: ahány fiu nekem, annyi ezer korona neki. Az esemény igy nyeri +az ő lefolyását: fiu megszületik, anyakönyvvezető megfogja jobbkezét és +bevezeti anyakönyvbe. Itt lép fel Picege bácsi, ő viszont megfogja a +balkezét és kivezeti véderőből. És hadsereg mehet sóhivatalba. Ih pit’ +zi: hogy jövök én ahhoz, hogy én fiakat szüljek a hadseregnek? + +Az érdeklődő: Perszepersze. Hogy jön maga ahhoz, ejgentlih? + +A közönyös: Ih pit’ zi! Én szülök, ha kell, egy fiat az iparnak, ha +kell, szülök egy fiat a kereskedelemnek, szülök egyet a kulturának és +kettőt a civilezációnak… + +Az érdeklődő: Civelizációnak… + +A közönyös: Jó, a cevilizációnak. Kettőt. De a hadseregnek? Annak +principiel nem szülök. Egy macskát se. Hogy jövök én ahhoz? + +Az érdeklődő: Ez igaz. Hogy jön kegyed ahhoz, hogy férfi létére +egyáltalán szüljön? és hogy jön pláne ahhoz, hogy auzgevélt egy macskát +szüljön? De viszont ne felejtsük el, hogy ha háboru van, akkor a +póttartaléknak is be kell vonulni és a népfölkelésnek is. + +A közönyös: Nana. Ahogy én nép vagyok, édes barátom, és ahogy én +fölkelek. Ha én egyszer lefekszem, akkor én nem kelek fel, ha maga báró +Hazai Sámuel őexellenciája trombitál is a fülembe az ezredtrombitával. + +Az érdeklődő: De be kell menni a népfölkelésnek sáncot hányni. + +A közönyös: Ojojoj. Kevés sánsza van arra a hadseregnek, hogy én sánszot +hányjak. Én nem ettem földet, én nem hányok sáncot. Én egy rendes ember +vagyok. + +Az érdeklődő: Ugy? De a parlamenti őrség, kedves jó uram!? + +A közönyös: Sigán. Én mondom magának: egy sigán. Kiváncsi vagyok, mért +nem mindegy annak az ikszipszilant ellenzéki képviselőnek, hogy ki rugja +ki őtet a parlamentből: egy rendőr, egy csendőr, vagy egy parlamendőr? +Ejn sigán fon Vázsonyi. A fő, hogy valaki kirugja. Ha már az embert +kirugják valahonnan, akkor ne nézze, hogy zsinór van-e az illetőn, vagy +paszománt, hanem csak azt nézze, hogy csizma van-e a lábán vagy cipő, +mert ez az egyetlen, ami ilyenkor érzékenyen érinti. Bizony, barátom. +Ellenben… + +Az érdeklődő: Halljuk, halljuk. + +A közönyös: Ellenben bemondom magának, hogy mindaz, amit ezek az emberek +itt csinálnak a politikában: csupa szürke szamárság. + +Az érdeklődő: És mér? Ha maga volna a miniszterelnök? + +A közönyös: Hajahaj! Az máskép nézne ki. Ha én volnék a miniszterelnök, +akkor bemennék a Házba, felállnék a helyemen és mondanám: Tisztelt +gyülekezet, vagy ahogy az ott már szokás, tisztelt ezmegez, nyavalya +álljon a pesti pékekbe, halljukhalljuk a tulsóbaloldalon. Tisztelt +hölgyeim és uraim, ezennel van szerencsém egy törvényjavaslást betenni a +Ház asztalába, miszerint a kiflinek a hossza harminc, szélessége +tizenkét centiméter okvetlenül meglenni el ne mulasztassék. Általános +helyeslés a balsójobboldalon. + +Az érdeklődő: Ahogy vesszük. Ez nem s rossz. + +A közönyös: Micsoda beszéd az, hogy nem rossz? Ez kell nekem, nem azok a +firlefáncok. Ez ugy kell nekem, mint a hal a viznek… + +Az érdeklődő: Mint a viz a halnak. + +A közönyös: Bánom is én! Ezt intézzék el a hal meg a viz egymás közt. Ih +mizs mih niht erejn. Tény, hogy addig nálam nem lesz béke, mig a +miniszterelnök nékem nem hoz az egyik kezében egy autotaxit, a másikban +egy pirosra sült szarvacsot. + +Az érdeklődő: Mi–it? + +A közönyös: Szarvacsot. Ez a kifli régi magyar neve. + +Az érdeklődő: Ugyan menjen, hiszen a kifli nem olyan régi. + +A közönyös: Nem régi?! Nézze meg itt ezt a kiflit: ez legalább három +napos. + +Az érdeklődő: És mi lesz akkor, ha a kifli meglessz? + +A közönyös: Hogy mi? Mi? Hogy mi? Akkor lesz a hejretyutyutyu, akkor +lesz a világbéke, akkor a farkas ramslit fog játszani a báránnyal és az +oroszlán zabot fog enni a maga tenyeréből. És én fölveszem az én finom +fekete ferencjózsef kabátomat, ami az esküvőm óta nem volt rajtam, bár +akkor se lett volna, egy autotaxiba ülök, két kiflit veszek a kezembe, +kettőt dugok a cilinderem mellé, kettőt a fülembe tüzök és fölmegyek a +Várba és mondom az inasnak, hogy a Brézli van itt, az én felséges +barátom hűséges alattvalója és akkor belépek Hozzá, csinálok egy +reverencet és ezt mondom: Felség! Brézli vagyok, a te egyszerü +alattvalód, Damjánovics-ucca kilenc, második emelet kettő, de én most +meg vagyok elégedve, igazán elégedve vagyok, s ha parancsolod, szülök +neked egy fiat, egy ilyen cukor fiat, direkt a véderő használatára. + + + + +FÉRFI-DEKOLTÁZS + +Nem az ön nyakáról lesz szó, Hercegnőm, nem arról a gyöngéd-vonalu +elefántcsont faragványról, melynek stilusát e pillanatban jellemezni nem +tudom, mert a lexikon tőlem a harmadik szobában van, s igy bármi +szivesen lennék bájosan tudákos, nem tehetem, mert az adatok nem állanak +rendelkezésemre, mondom, nem az ön édes nyakáról beszélek, mely midőn +Jesurum velencei csipkéiből[1] illatosodik felém, szemem elborul, mint +XIV. Lajosé, midőn Rohan hercegnője közeledett feléje, igy szólitva meg +a Napkirályt: + +– Sire! le chapeau de mon ami est plus beau que celui de mon oncle![2] + +Amiről én beszélni fogok, Hercegnőm, az nem a finoman bodorodó +térdszalagrend, melyről Diderot azt mondja, hogy… Olvasta ön Diderotnak +azt a büvös kis munkáját, melyet a Porte Royale hüvös boltivei alatt +árult Maître Izay, a puderesfejü könyvmárki? Nem olvasta? Én sem +olvastam, fogalmam sincs róla, hogy mi állhat benne, valószinüleg semmi +sem áll benne a térdszalagrendről s különben is nem a térdszalagrendről +akartam szólni, de azért jól esik elméláznom francia memoárok el-lengett +parfőmjei közt s figyelmeztetnem önt, Hercegnőm, hogy a férfi-dekoltázs, +amit most a Danube partján meghonositottak, nem az a divat, amit követni +kellene.[3] + +Látta-e már ön a férfiakat, amint kihajtott inggallérral megjelennek a +korzó watteaui nyirásu akácfái alatt? Látta-e, hogy nagyobbára milyen +piszkos a nyakuk nékik, vagy ha nem is piszkos, mindig ott van rajta a +télen viselt gallérnak a másszinü stráfja, s elül, sous le tchoutca +d’Adam, az Ádám-csutka alatt, az acélgombnak elfeketedett nyoma, melyet +ama Shakspere szerint, aki az Avon partján született, Arábiának minden +füszere sem moshat le. Ó, Hercegnőm, ön bizonyára tudja, mi az, bár e +dologban Voltaire-rel tartok, aki sehol egyetlen szóval sem emlékezett +meg a gőzfürdőről.[4] Mindamellett nem szeretem, ha a nyilvános uccát +gőzfürdővé alakitják át s nekem olyan férfi-szépségek szemlélete jut, +melyekből nem kértem, nem kérek s talán soha kérni sem fogok. De nyilván +ismerni fogja ön, Hercegnőm, Daudet Alfonzó Taraszkoni Tartarénját, ha +egyébként nem, rossz magyar forditásaiból, s emlékszik azokra az +oroszlánvadászokra, akik ott leirvák. Mon dieu, nekem mindig ezek az +oroszlánvadászok jutnak az eszembe, mikor a kivágott nyaku férfiakat +látom. Mert hősieseknek látszanak ők, de nem olyan hősöknek, akik a +meleg ellen küzdenek, zsebkendővel kezükben, hanem Afrika meghóditóinak, +kik dum-dumra töltött golyószórókkal mennek ki a sivatagba, hogy +elefántokat teritsenek le.[5] + +Hercegnőm! Nem szép a férfitest, ebben megállapodhatunk s nem bolondság +az, hogy az európai férfi végül olyan külső takarókat szerkesztett meg a +maga számára, amely őt talpától a nyakáig beboritja. Csak a fejet hagyta +szabadon a mindenkori öltözködés. De én tartozom egy vallomással Önnek, +ma Princesse. Én ezt a fejet is szivesen nélkülözném és télen-nyáron +szivesen járulnék hozzá egy olyan férfidivathoz, amely a férfiak fejét +is abszolut eltakarná. De semmiesetre meg nem szavazom azt a törekvést, +hogy a fej után a nyak, a nyak után esetleg az eszményi kebel is, ha +éppen muszáj, az erős vállak is, megruhátlanithatók. Nem, nem, ez +fölösleges. És ha még-olyan meleg volna is. És ha már nem lehetne +kibirni az életet, akkor sem. Gondoljunk az angolokra, akik +meghóditották Indiát, Istennek e legmelegebb tartományát, és pedig +meghóditották totál felöltözve és begombolkozva, sőt még fejükre is +vászon-sisakot és fátyol-lobogót teritve. Itt ellenben az a szokás +merült fel, hogy aki csak a Stefánia-utnak meghóditására indul is, egy +fiakker-kocsin, melynek taxamérőjén a számok ugrálása a legnagyobb +szorongással tölti el, már leveszi fejéről a kalapot. Mért teszi ezt? +Gondolatait érintteti a friss levegővel?[6] Ez, bővebb megokolás nélkül, +szükségtelen. Mindamellett a fejnek ez a szellőztetése még valahogy +érthető. Hadd menjen be a levegő a fejbe, hadd legyen a fejben valami. +De a nyakban, Hercegnőm? Ott még gondolat sincs? A nyak nem a +gondolkodás székhelye, a nyak egyáltalán semminek sem székhelye, csak a +már előbb emlitett Ádám-csutkáé. Igen, ha a szivre lehetne enyhe leget +bocsátani, a szivre, mely forró, sőt tüzes. Ennek volna értelme. De a +sziv csak ott ül a negyedik és a hetedik borda közt, elvégezvén +kötelességét, melyet ama minősége hárit rája, hogy ő a vérkeringés +középpontja, s tekintet nélkül a vér minőségére, muszáj neki e vért +pitvaraiba bebocsátani és onnan ismét az artériákba kilökni.[7] A sziv +nem kiván semmit, legföljebb, ha néha szerelmet kiván, de ilyen hév +nyáron még azt sem. + +Mit akarnak hát Bouillon Godofréd lovagjai a mezitelen nyakkal? +Jeruzsálem visszafoglalásáról már ugysem lehet szó. Jeruzsálem a +törököké és tiz éven belül semmitsem lehet elvenni a törököktől, mert +mostanában olyan sok mindent elvettek tőlük. + +Még egyszer összefoglalom tehát, Hercegnőm, a mondottakat. A férfi türje +a meleget, hiszen korunkban ugysem állitja az élet valamely más, +keményebb harc elé. Ne feledjük el, hogy a magyar paraszt, aki pedig a +férfiméltóságnak jogosan a mintaképe, nyáron is ugyanazt a bundát +viseli, mint télen, mindössze – ha néprajzi ismereteim nem csalnak – +szőrével kifelé forditva.[8] Ez férfiasság. Ez erő. Ez valami. Ezt kell +utána csinálni, s nem mihelyt a nap kissé melegebben, mert +merőlegesebben, bocsátja ránk sugarait, még a bőrünket is ledobálni +magunkról és igy – bőrtelenül – közlekedni uccáinkon és tereinken. + +Zárom levelemet, Hercegnőm, mert le kell vetnem a galléromat s meg kell +néznem a tükörben, hogy csinos vagyok-e igy. Megnéztem. Nagyon csinos +vagyok. Délután találkozni fogunk Gerbeaud bosquet-jaiban, melyeket oly +gyönyörüen tervezett a kertészet atyja Le Nôtre. + +Le Vôtre: + +_André Gabor_. + + + + +A DERÉK IPAROS + +Szegény beteg ember vagyok, a betegségem neve: morbus hurtzolcodici. +Leri az ábrázatomról; orvostanárok ötven lépésről, kapásból +diagnosztizálják. Mindamellett bemegyek a Derék Iparoshoz s köszönök a +Derék Iparosnak. Ő is azonnal nem köszön vissza. + +Én: Van szerencsém. + +A Derék Iparos: Tudom. + +Én: Hogyan méltóztatja tudni? + +A D. I.: Ugy, hogy aki az én üzletembe téved, annak valóban szerencséje +van. Mert betévedhetne egy csirkefogóhoz, aki a mesterségét nem +gyakorolja tisztességesen. Ahelyett azonban hozzám téved. Én vagyok a +Derék Iparos. + +Én: Örvendek. + +A D. I.: Örvendhet is. + +Én: Örvendek, hogy örvendhetek. + +A D. I.: Annak is örvendhet. + +Én: Térjek a tárgyra? + +A D. I.: Végnmejner. + +Én: Akkor térek. + +A D. I.: Csak bátran. Ne nézze a köztünk fenforgó különbséget. Ne +gondoljon arra, hogy Én a Derék Iparos vagyok, aki bevezettem az ön +őseit Egyiptomba, a rabszolgaság házába s hogy ön csak egy… micsoda ön? + +Én: Ez meg ez vagyok. + +A D. I.: Na nem baj, azért élhet. Szeretem az irókat. Psilandertől már +több jó dolgot olvastam is. + +Én: Psilander nem… + +A D. I.: Nana. Psilander igen! + +Én: Kérem, kérem… + +A D. I.: Villanyzsinórt akarsz szereltetni? + +Én: Ténydolog. + +A D. I.: Hol lax? + +Én: Váczi-ut 18. + +A D. I.: Váczi-körut? Nem rossz hely. + +Én: Nem Váczi-körut, csak Váczi-ut. + +A D. I.: Hát persze, hogy ut. Ut. Hogy igy összecserélem! Ott leszek, +mindjárt ott leszek, sőt már ott is vagyok. A Váczi-köruton. + +Én: Uton. + +A D. I.: Uton, uton. Körutat mondtam? Ejnye, hogy téved az ember. Megyek +is már a Váczi-körutra. + +* + +Itt véget ér első találkozásom a Derék Iparossal. Visszavonulok +lakosztályaimba, melyek teljesen zsinórtalanok. Egészen egyszerüek, mint +a magyar mándli, vagy a frakk. Nincs rajtuk zsinór. Várom a Derék +Iparost, aki nem jöhet, mert mostanában mindenki költözik, tehát nagyon +sok a dolog. De azért, bizonyos idő elmultával jelentkezem nála. Nagyon +szivélyesen fogad. Ajtóval kinál meg. + +* + +Ő: Tegye bolonddá az öregapját. Megyek a Váczi-körut tizennyolc alá és +kérdem, hogy itt lakik-e a Psilander, az iró? Hát lakik? Nem lakik. + +Én: Kérlek szépen, hiszen mondtam, hogy Psilander nem egy iró és hogy én +nem vagyok Psilander és hogy Psilander nem lakik a Váczi-köruton, hanem +én a Váczi-uton lakom. Tizennyolc. Zsinórok. + +Ő: Értem, ne magyarázza uraságod. Nem estem én a fejem lágyára. +Tizennyolc zsinór kell a váczi-köruti lakásodra. Megvan. Menj haza és +nézd meg. Már meg is van. De máskor ne mondj be hamis adatokat, ne +mondd, hogy Psilander Váczon lakik a zsinórpadláson, mondd meg, hogy te +a Váczi-köruton lakol a Psilander házában. Ezt azután nem téveszthetem +el. Azt a házat már ismerem. Ott már leszereltem egy felszerelést. De ha +te egy felszerelést akarsz leszereltetni, az öt koronával drágább. Nincs +baj, légy nyugodt. Váczi zsinórokat akarsz a köruton keresztülhuzatni? +Jójójó. A többit tudom. + +* + +Hazamegyek és nyugodt vagyok. Mégis jó, ha az ember a Derék Iparos +kezébe tette le a sorsát! A Derék Iparos megjelenik. Isten tudja hogyan +találta meg a lakásomat, de tény, hogy itt van. Kurta, fehér szoknyában +fogadom, pici rózsacsokorral a kezemben. Megcsipi a szobalány állát, de +ahogy jobban odanézek, látom, hogy a feleségem vállát csipte meg. + +– Megcsipett – mondja a nő. + +Uriember vagyok, tehát tudom a kötelességemet. Megvakarom a megcsipett +helyet. + +A Derék Iparos már szögeket ver az ajtóba. + +– Szögek? – rebegem én. + +– Szögek az ajtóban – feleli ő. – Nagyon jól hangzik. Ugyanugy mint: +Sikolyok az éjszakában, vagy: Szerelmek az alagutban. + +– De talán nem muszáj szögeket és éppen az ajtóba… Palizander-ajtó… +fehér lakk… nyolcvan korona darabja… én fizettem… nem a háziur. + +– Nyugalom, a szögek kihuzva lesznek. + +– De lyuk marad. + +– Csakis lyuk. Semmi egyéb. Köpj a szemem közé, ha más marad, mint lyuk. +De az aztán marad. Ahány szöget verek az ajtóba, annyi lyuk marad benne. +De vegyük fel az elbeszélés fonalát. Hozd be édesanyád delén-szoknyáját. + +– Jól hallom? + +– Jól. A delén-szoknyán vannak azok a zsinórok, amiket itt nagyon jól +alkalmazhatunk. Majd meglátod, milyen csinos lesz. + +* + +A Derék Iparos lefejti a zsinórt és dolgozgat. A létrát az iróasztalomra +állitotta. Én ülök az iróasztal mellett (élni muszáj), ő a létrán áll és +dalol. Torkaszakadtából, agyamrepedtéből. Igy munkálkodunk egy darabig. + +– Te – hagyja félben ő a dalt. + +– Parancsol? – kérdem én. + +– Nem tud maga irni ugy, hogy ne szuszogjon? + +– Szuszogok? + +– Szuszogsz és zavarsz vele. Eltévesztem a ritmust. + +– A kalapácsolásban? + +– Nem. A dalolásban. Ne szuszogj. Én nem bánom, ha irsz, de ne végy +közben lélekzetet. + +Csend. + +Lélekzetfojtva hallgatom a Derék Iparost. Népdalokat dall. + +– Hallod-e Psilander – mondja egy kis idő mulva. + +– Kérlek alásan. + +– Tud a te feleséged zongorázni? + +– Azt hiszem. + +– Akkor jöjjön be és zongorázzon. Ma, ugy látszik, nem vagyok +diszponálva, nem jól dalolok kiséret nélkül. + +A nő leül a zongorához. + +– Sajó kutyám – mondja a Derék Iparos és már dolgozza is a dalt. +Megtudom, hogy az ő Sajó kutyája jaj de mélyen aluszik s igy nem +láthatta az ő rózsáját valahol. + +A Derék Iparos leejti a kalapácsot odafönn. A fejem nagyot koppan +idelenn. Szisszenet, részemről. A Derék Iparos lejőn a létráról: + +– Abbahagyom máma. Először undorodom a vértől és nem nézhetem, hogy pont +ideülsz alám a véres fejeddel. Másodszor, hogy ti polgári elemek hogyan +házasodtok?! Hallod, hogyan zongorázik ez a nő? Nem, édesem, hogy ti +nekem az idegeimre menjetek, azt azért mégse muszáj nekem csakugy szó +nélkül lenyelni. Vannak még birák Berlinben. + +Veszi a kabátomat és megy. + +– És a zsinór? – lehelem én. + +– Na, jobb lett volna, ha nem emlegeted. Nem szégyeled magad? Milyen +ruhákba járatod az anyádat? Leveszem a zsinórt a delén-szoknyáról. Hát +nincs benne vezeték-drót! Gyere el holnap délelőtt az ipartestületbe és +hozz egy botot magaddal. Majd rádveretek huszonötöt hatóság elleni +erőszak miatt. De a pénzt is hozd el. + +Kimegy az ajtón és a lépcsőről visszakiabál: + +– Te! Psilander! Hogy te milyen marhaságokat irtál össze ott az +iróasztalon! Bléd vagy te, tisztára bléd. + + + + +A JÓZAN KUTYA ÉS A RÉSZEG EMBER. + +Uccai jelenet. + +Megyek a kutyával az uccán. Én megyek, ő szalad, furcsán harangozva a +lábaival. Vidám kutya, semmi baja, semmi gondja, semmi fejtörése. A +részeg ember jön; szembe. Nem is jön, lódul. Egyik oldalról a másikra. A +kutya megáll előtte és ráugat. A részeg ember meghökken, fékez. +Egyensulyt keres. Megáll. És igy szól: + +– Ó, kutya! + +És édesen mosolyog. + +A kutya ugat. Az ember beszél: + +– Kis kutya, picike kutya… hát mért?… mondd, miért? Vagy talán azt +hiszed, hogy…? Nincs rá ok, nincs rá alap… Esküszöm. Teljesen, +teljességgel. Az könnyü, ugatni az könnyü. Ugatni mindenki… Te is, én +is… aki akar. Ugat. Ugathat. Ja, de nem ugy… nem olyan egyszerü. Hol a +megokolás? Az. Hol? Ha körülnézünk, mi? Mert nézzünk körül, jobbra, +balra, előre, hátra, kelet és nyugat… Na igen. Akkor? Mi ez? Ugatás. +Bele a levegőbe. Szép is volna… Hova jutnánk?… Barátom, meg kell +hallgatni az embert… Nem igaz? + +Leguggol és meg akarja simogatni a kutyát. Megsimogatja mellette a +levegőt, de azért barátságosan és jósággal, mintha valóban a kutya +volna. A kutya oldalról ugat, az ember a simogatás alá beszél: + +– Ez jól esik, he? Ha hizelgek, ugy-e?… Nem azért, mintha… Á. Dehogy. +Nem szoktam. Egyenes ember vagyok… Mint a tenyerem. Nádszál. De +rászolgáltam-e? Az a kérdés. Anélkül nem lehet… Mert a ruha sáros? Hohó! +Az még nem minden, édesem. Édesem. Bizony, édesem. És a jogcim, ha +szabad érdeklődnöm? És a bizonyitékok? Na, látod. Igy állunk evvel a +dologgal. + +A guggolásban megbillen és a hátuljára csüccsen. A kutya rávakkant, az +ember folytatja: + +– Tessék csak. Tessék leülni. Helyet foglalni. Bátran. Stercinger nem az +az ember. A király is ideülhet. Tartom szerencsémnek. De az ugatás +egészen más. Hogyan? És ki mondta, hogy…? Van-e megbizás?… +fölhatalmazás?… Tetszik látni. Nincs… Se égen, se földön… Vagyis nincs. +És ha nincs, hát nincs. És akkor ki van zárva… Még nem fordult elő… +Szabad? Hjáj, de ez nem elég. Persze. De azér’ még nem muszáj. Éppen +Stercingert. Ki az? A legutolsó? Dolgozik a pénzér’… Lopja?… Nana! Ezt +nem kell mondani! Figyelmeztetem. Törvény van… Megvédi. + +A részeg ember mögött egy fa van, annak dül a háta, a feje lejjebb +konyul. A kutya már csak nézi, de az ember még beszél. + +– Megtiltom. Kikérem. És mindig? Valahányszor? Jön és ugat. Hol vagyunk? +Uri ember? Az nem teszi, barátom, kedves barátom. Inkább a nyelvét, azt… +leharapja… de egy rossz szó, annyi se… Érzékenységről szó sincs… +Azonban. Katona viselt embert? Itt a katonakönyv, ha parancsolja. +Megmutatom… meg… micsoda beszéd… meg. + +A zsebe felé igyekszik a kezével és ezzel oldalt nyomja magát, hanyatt +esik és ugy marad, a kalapja lenyilik a fejéről, a keze keresztben áll a +mellén, a szeme becsuklódik, a szája kitárul. + +Alszik csendesen. + +A kutya közelebb megy hozzá, megszagolja trüsszent egyet. Rossz szaga +van. + + + + +SZEPTEMBERI KÖNYVPIAC + +Sötétkékbe öltözöm, hogy egy árnyalattal még az ibolyánál is szerényebb +legyek, ugy lopódzom a kiadóm fejedelmi kastélya elé. Tizennegyedik +Lajosoknak öltözött inasok huzzák le rólam a felöltőt s az illetékes +ajtó kilincséig rugnak. Halkan kopogok, mint a kis madár az ágon s +benyitok kiadóm kolibri-pehelylyel párnázott dolgozó-szobájába. Kiadóm +oltárszerü emelvényen ül, parafa-övvel derekán, mert ez a napnak amaz +órája, melyben ő üzleti gondjaiba szokott merülni. A parafa-öv arra +való, hogy meg ne fulladjon. Hogy fulladjon meg. + +– Á, Málnaszörp ur! – mondja eltagadó mosollyal, melyet akkor szokott +meg, amikor a könyveimből eladott példányok számáról tárgyaltunk. + +– Citrom Szelet – dadogom én a nevemet s emlékeztetőül hozzáteszem: – a +»Humorkák és egyéb savanyuságok« cimü kötet… + +– Szerzője? Nemde? Tudom, emlékszem. Nagyon csinosan adtunk el belőle. +Tizenhét példány rövid tizenkilenc hónap alatt. Most mivel állhatok +rendelkezésére? + +– Szeretnék megint egy… + +– Kötet? Kötetke? + +– Olyasmi. + +– De milyesmi? Legyen szerencsém. Nyögj, az apád! + +– Beszélyek… + +– O, kérem, bátran, csak beszéljen. Vagy én beszéljek? + +– Pardón, nem ugy gondoltam: beszélyek, vagyis novellák. + +– Tudja mit? Maga fiatal és törekvő ember. Ifju és bóher. Mondok +valamit. Minek ez a bolondság? Dalok, novellák és egyéb ökörségek. Ez +nem pénz. Tudja mi a pénz? + +– Igen. Az értékcsere eszköze. + +– Jó, Jó. A pénz: az iskolakönyv. Irjon nekem egy iskolakönyvet. Maga el +nem képzeli, milyen ökrök irnak iskolakönyveket. + +– Elképzelem. + +– Akkor is rosszul képzeli. Belőlem a jóakarat köhög. Mert nekem +mindegy, hogy ki irja az iskolakönyvet. Az iskolakönyvnek is mindegy. De +én azt akarom, hogy maga keressen egyszer. Mit adok én magának egy +szépirodalmi kötetért? + +– Egy semmit. + +– Ez az. Ezt adom. De ha egy pindurnyi iskolakönyvet ir, mint a +kisujjam, szivesen adok ezer koronát. Hát ir? Vagy mit mondok: ir? +Csinál? Vagy mit beszélek: csinál? Csak összeállit, összeszállit, +összenéz, összetüz, összefüz, összelopint, csapint és kapint. Egy hordár +nagyszerüen megeszközli. Ha hordárt mondok: értsen meszenzser-bojt +alatta. Nem mondom, hogy egy kémiát hozzon létre, ámbár azt is +nagyszerüen megtehetné, mert ahhoz sem ért. Azt sem kivánom, hogy egy +filozófia-propedeutikát kanyaritson, mert véletlenül talán olvasott már +valami filozófiát. De egy magyar olvasókönyvet, barátom, maga olyat tud +termelni, hogy a miniszternek ketté áll a füle a gyönyörüségtől. Oly +egyszerü ez uram, oly egyszerü! Mert mit vesz? Veszi a hajókötelet +Jókaitól, veszi az eljátszottadmárt Vörösmartytól, veszi az +ilykésőéjszakánt Eötvöstől, veszi a hetenvagyunkuramhetent a +Kurcfellovtól. Ezeknek ugyis muszáj benne lenni. Aztán, mert maga +fiatalember, bevesz néhány ujabb irót is. Homoktól egy népieset, +Zömöktől egy pestiest, három kis költeményt Csopakitól, Kopakitól és +Lopakitól. És megvan a legmodernebb magyar olvasókönyv középiskolák +alsóbb osztályai számára. Cézével. + +– Parancsol? + +– Na igen, az idén még cézével. Ebből eladunk tizezer példányt. Ezt még +cézével adjuk el. + +– Kérem? + +– De jövőre lényegesen javitott kiadást adunk. Az már nem cézével lesz. +Addig az Akadémia meggondolja a dolgot, a puszta Cö mellett dönt, s +akkor a Cziczkányról szóló elbeszélést is adjuk a könyvben: A +Cickányról. Aztán adunk egy kiadást cekával, igy: lacktopán, és egyet +cehával, igy: börzekrach, aztán megint egyet, amiben laktopán lesz, és +egyet, amelyben börzekrakk fog állani. Egy kiadásban a laktopánt +lakkcipőcske névvel illetjük, egy másikban a börze helyett ezt irjuk: +tőzsde. Ami megadja a lehetőségét egy ujabb kiadásnak, melyben a tőzsde +trafik-ra lesz javitva. Öt év mulva a trafikot dohányárudára bővitjük, +de akkor már én a kávéházban milliárdozom Rockefellerrel, illetve +Rókefellerrel és ön csinos háromemeletes villával eszi a +fogolypecsenyét. És tudja mibe kerül nekem az egész? + +– Mibe? + +– Egy snókába. + +– Mibe? + +– Abba. Mert honoráriumot én csak magának adok. Mint nyirónak. Az +irónak, aki az olvasókönyvben jelen van két szempontból nem adok +honoráriumot. Első szempont: nyavalya jár halott nagyjainknak, nem +honorárium. Második szempont: ha halott nagyjainknak az jár, mi-fene +járna elevenjeinknek? Csináljuk meg az üzletet, fiatal barátom. Ön még +csaló poraimban is áldani fogja emlékemet. Egy ilyen kis olvasókönyvből +még az unokái is finoman megélnek. És nevet szerez magának, sőt, hogy +tovább menjek, fogalommá magasztosul. Igen, barátom, szvorényi lesz +önből, baróticsánki lesz önből, szvorényinál csánkibb baróti. És a +karrier? Rendes tagja lesz a Fülelógiai közlönynek, levelező tagja az +Akadémiai nyelvelmi és gépirodalmi alosztályának. A finn Rööt Öököör +társaság kis ezüst iram-marha szobrocskával fogja megtisztelni. Hát nyir +nekem egy kis olvasókönyvet? + +– Még nem tudom… talán… vamazén… + +A kiadó még egyszer, és nem utoljára félreértett: + +– Hát jó, küldje el hozzám Vamazén urat. Keressen az. De mondja meg +neki, hogy Vamazayra fogjuk magyarositani a nevét. – Hazamenet ollók +károgtak a fejem fölött. Azok az ollók, amik az iskolakönyveket +megirják. + + + + +PÁRBAJ A LIGETBEN + +Tanulságos jelenet. + +(Azelőtt az ördög sem vette észre, hogy a mutatványos bódék előtt +kikiáltók is vannak. Pedig voltak. Sőt azelőtt voltak igazán, a +mostaniak már csak szomoru epigónok. A kikiáltók hőskora tehát elmult +anélkül, hogy a folklóristák figyelme feléjük fordult volna, s igy a +kikiáltás legszebb virágai lehervadtak, mielőtt valaki koszoruba kötötte +volna őket. Baj, baj, de ugyanez történt, tetszik tudni, a magyar +mesének és mondának, sőt még a magyar irodalomnak a kezdeteivel is. Az +énekmondók csacskaságait senki föl nem jegyezte, a kikiáltók marhaságait +senki meg nem örökitette. Most ellenben jól megy a kikiáltóknak, +orákulumokká léptek elő, akiknek szavait nagy publikum-gyürü hallgatja. +De csak egyrészt orákulumok a kikiáltók, másrészt konferensziérek (lásd +conférencier cimszó alatt), akik elmés visszavágásokkal parirozzák az ő +édes kis közönségük odavágásait. A közbevágók, természetesen, nem +követségi titkárok, vagy kuriai birák, hanem a nép egyszerü +kereskedősegédei, kik egy heti tompitó munka után vasárnap kénytelenek +élesre köszörülni elméjüket. Egy ilyen beszélgetést itt adok +gyüjteményemből.) + +A Kikiáltó (folytatva mondókáját):… s a kigyó, melyről mindenki +személyesen meggyőződhetik, az afrikai sivatagok legveszedelmesebb +raggadoszója, melyet Szidi Ali Ben Bibi… + +A Közbevágó: Ben Bibi? Miért nem Kinn bibi? + +A Kikiáltó: Ha nem hallom tisztelt uraság közbenszólásait, nem nyilhatik +alkalom számomra, hogy azokra válaszolhassak. + +A Közbevágó: Azt kérdem: mért jár olyan sokat a pofája? + +A Kikiáltó: Csak szelemesen, uraság, csak szelemesen. Mindenki +közbeszólhat, a legutolsó vizesnyolcas is, ha kellő szelemesség felett +rendelkezik. + +A Közbevágó: Mért nem fogja be a pofáját? + +A Kikiáltó: Pofája uraságon kivül csak a többi lovaknak van, uraság. + +(Egy kis csend. A közbevágó, mert körül a nép vihog s nem annyira a +kikiáltón, mint inkább őrajta, elhallgat és hallgatás közben +gondolkodik. A fegyvereit szedi rendbe a következő támadásra.) + +A Kikiáltó (folytatja mondókáját):… melyet Szidi Ali Ben Bibi… (itt vár, +hogy a kereskedősegéd nem kerül-e horogra; de nem. Lehet tovább +beszélni)… külön e célra hozott el a nagyérdemü közönség mélyen tisztelt +körébe, hogy itt jóizüen elfogyaszthassa. Szidi Ali Ben Bibi nem +undorodik a kigyótól… + +A Közbevágó: De magától undorodik?! + +A Kikiáltó: Magától csakugyan undorodik, de mondja, tisztelt uraság, ki +nem undorodik magától? Egy pudlispringertől, aki elszalad a rőf mellől +és beslisszöl az Angol-parkba, hogy… + +A Közbevágó (boldogan, hogy most egy nagyon jót mond): Van jegyem. +Anyajegyem van. Hihi. + +A Kikiáltó: Uraság mingyárt röhög is saját vicén, de jól is teszi, mert +ha uraság nem röhögne, a mélyen tisztelt közönség valóban nem kacagna +uraság sületlenségein. A mélyen tisztelt közönség nagyon jól tudja, mi +egy igazi Nagyendre, s mi egy értéktelen utánzat, melyet a szemétkosárba +dobni kell. A mélyen tisztelt közönség már régen a szemétkosárba dobta +uraságot, ne méltóztatott volna belőle kimászni. + +(A nép ismét mulat a közbevágó rovására, aki kezd kivörösödni s kezdi az +inge gallérját kicsit szüknek érezni, de még egyelőre nem adja fel a +csatát, mert határozott szellemi fölényt éréz e nyavalyás kikiáltóval +szemben. Csak még nem tudta eddig kifejteni.) + +A Kikiáltó (folytatja mondókáját): Szidi Ali Ben Bibi nem irtózik a +kigyótól, s azt minden előzetes elkészités nélkül pár pillanatok alatt +költi el… + +A Közbevágó (ragyogva): Mer’ az egy költő? Mi? + +A Kikiáltó (gondolkodik, hogy lecsapjon-e? De mert ugyis kevés publikum +van, kevés lesz a belépő, tehát ráér, elhatározza, hogy lecsap): Az egy +költő. De uraság egy nyálasszáju, aki még egyetlenegy szelemeset sem +méltóztatott közbeugatni, mert uraság feje csak arra való, hogy a +nyakkendő le ne csuszszon a nyakáról. Uraság nagyszerü üzletet +csinálhatna becses fejével, ha eladná a szecskát, ami benne van. +Szivesen vennék meg, mert uraság fejében kellő mennyiségü viz is van, s +igy a szecska mingyárt nedvesen kerülhetne a tinók elé. + +A Közbevágó (még egy utolsó kisérletet tesz): Minók? + +A Kikiáltó: Tinók. Amit uraság nem tudhat, mert négy elemi osztályokat +is hiányosan végezte el s kezében tölcsérrel nevelkedett a Blicc és Blau +cég lámpakamrájában. + +A Közbevágó (eldobja a kardot és más térre helyezkedik át): Hogy mer +maga velem gorombáskodni, maga kódis? + +A Kikiáltó (tudja, hogy ez már a győzelem, most még csak üldözni kell a +megvert ellenséget s egészen meg kell semmisiteni): Uraság ne sirjon, +mert az itten nem szokásos. Uraság persze azt hitte, hogy facérságának +idejében ide kijöhet és a jó öreg bohém kikkiáltót itt kiviccelheti. +Uraság azonban csalódott, mert ehhez szelemesség legszükségesebb, ami +uraságnak abszolute nincs, mint azt a mélyen tisztelt közönség +személyesen meggyőződhette. Uraságod magával hozta kedves Babája +kisasszonyt is, aki most elbujik az uraság háta mögé, mert szégyelli +magát az uraság helyett. Jól is teszi s én sajnálom is a kedves Babája +kisasszonyt, s ha én az ő helyébe volnék, én a jó öreg bohém kikkiáltót +szeretném, aki egy vices ember, s nem egy csupaszképü majom, melynek +bajusz helyett mitesszerek vannak görbe orra alatt. + +A Közbevágó: Ha fölmegyek, agyonpofozlak, te vörös zsidó. + +A Kikiáltó (tudja, hogy ez a föltételes mondat sohasem lesz még csak +állitó mondattá se, nemhogy tetté erősödne. »Ha fölmegyek«, mondta a +hörgő ellenfél, de nem jön fel, örül, ha bele tud elegyedni a tömegbe és +feltünés nélkül elmosódhatik. A kikiáltó tehát már nem is reflektál erre +a »megjegyzésre«, hanem folytatja az ő mondókáját): A kigyó +elfogyasztása teljesen a mélyen tisztelt közönség szeme-láttára +történik, s mindenki meggyőződést szerezhet róla, hogy a természet egy +csodájával állunk szemben. Első hely hussz, második hely tissz krajcár… +Az a jingli, ha még itt volna, ingyen is bemehetne kedves Cucája +kisasszonynyal. + + + + +A KÉM + +Részlet a »Katonai Magyarország« cimü ajtó alatt és sajtó fölött levő +regényemből. + +… A kém elborult kedélylyel, de halkan sóhajtott föl. Ugyan hangosan is +fölsóhajthatott volna, mert az ördög sem törődött a kémmel, de a kém +tudta, hogy nomen est omen s hogy noblesse oblige. Aki kém, az kém, az +viselje ugy magát, ahogy egy tisztességtelen kémhez illik. A kém tehát +fölsóhajtott: + +– Kém vagyok. Az Orosz Birodalom belső munkatársa. + +Aztán hallgatott, mert nem volt több mondanivalója… Mi manót csináljon +egy kém reggel nyolc órakor Budapesten?… + +– Kémlelnem kellene – töprengett magában… De aztán átvillant az agyán: +hátha nem kémlelni kellene, hanem kémelni?… Mert eszébe jutott zsenge +gyermekkora, amikor a negyedik középiskolában a Toldit tanulta Arany +Jánostól s abban ezt a két sort látta: + + Ösztövér kutágas, hórihorgas gémmel, + Mélyen néz a kutba, benne vizet kémel. + +Tehát kémel és nem kémlel, gondolta. Arany János szerint tehát neki nem +is kémlelni kellene, hanem kémelni. + +– Ibrignz… – szólott hirtelen és oroszos átmenettel – egészen mindegy, +hogy ellel vagy el nélkül fogom fel a mesterségemet… amikor nem tudom, +hogy mit csináljak?… Szak-könyveket akart hozatni, de aztán eszébe +jutott, hogy a magyar irodalom olyan szegény, hogy egy jó szakkönyv, +»Kém a mellényzsebben« vagy »Kis-kém katekizmusa« ugy sincsen, hát mit +erőlködjön?… Német könyvet pedig nem akart hozatni, egyrészt mert +Lipcsén át legalább egy hétig eltart, mig a rendelés megérkezik… +másrészt mert ezek a gyalázatos könyvkereskedők egy márkát hetven +krajcárnak számitanak, ámbár ötvenet is alig ér… + +Egy ellopott (verstohlen) pillantást vetett az éjjeli szekrényre… és +óvatosan megállapitotta, hogy már elmult nyolc óra… Rekedten suttogta: + +– Ideje volna felcihelődnöm… + +A c betü rejtelmesen sziszegett a szoba szomoru szférájában… A kém +megdöbbent. + +– Hah – mondotta… + +Aztán megint hosszu ideig nem mondott semmit s csak a szive dobogott a +fölfedezéstőli félelem gyötrelmében… Majd ásitott… Leszállt az ágyáról… +lehajolt… fölszedte a guruló rubeleket… melyeket az éjszaka folyamán +Szasszanov küldött számára… + +– Egy forint husz… – mondotta. + +Sokáig megint nem jutott az eszébe semmi… De aztán kis vártatva, vagy +kicsinyég, hozzátette: + +– Kevés… + +Fölvette komor karbonári-köpönyegét, arcát a redőkbe rejtette… + +– Igy ni… – szólott – ember legyen a talpán, aki fölismer… + +Macskabársonyságu léptekkel ment le a kávéházba… Szorosan a fal mellett +haladt… vonásain kegyetlen félhomály játszadozott… A rejtekajtón suhant +be… Leült s tenyerébe temette fejét… + +– Jó reggelt, Spion ur – mondá egy feketébe öltözött alak. + +– Öh… öh… – hebegett a kém. – Spi…? mi…? Spi…?! Ki mondja? – dörgött rá +megszólitójára hatalmasan. – Ki meri állitani?! + +– Hetyetye, – mosolygott a pincér (mert ő volt) – hát nem méltóztatik +Spion ur lenni, félbarna szürve, minden nélkül? Vagy talán méltóztatott +megmagyarositani a nevet? Komt-so-fór… hetyetye… + +– Igaz is… – dünnyögte a kém, félig fehéren mint a fal, de félig barnán, +szürve, minden nélkül. + +– Pszt – mondá azután, mutatóujját jelentősen ajkára szoritva. – Egy +szót se; csak hozza, amit mondok. Arannyal fogok érte megfizetni, +mihelyt Szassza… – elharapta a szót. + +– Mihamarabb elszóltam volna magamat – mondá zavart mosolylyal. De a +pincér már meghallotta: + +– Szassza? – kérdé tőle gyanakodva. + +– Igen – füzé tovább a kém könnyedén. – Hopszassza… azt ahartam mondani: +aranynyal fogok megfizetni mihelyt hopszassza-világot élünk. + +– Ugy? – szólt a pincér s a pesti pincérnél már nem szokatlan +konfidenciával leült az asztal mellé. – Hopszassza-világ? S ha szabad +tudakolódoznom, mikor lesz az? Egy jó tipp van, mi? + +– Pszt, – mondá ujólag a kém – nem tipp. De önt beavatom. Beavassam? + +– Be, – szólt a másik – be. Avas. Avasbe. + +– Ugy beavatlak. Tudd meg tehát, hogy Szasszanov-bej, a törökök orosz +főkonzula… + +– Szasszanov-bej? nem ismerem. Egy ilyen bejről hallottam, azt +Auvgevakszen-bejnek hitták… + +– Az is hatalmas ember – mondá a kém. – Hogyne! Auvgevakszen-bej: az is +barátom, de most Szasszanov-bejről van szó. Erődökről… + +– Erőd? + +– Az. Erőd. + +– Hát az nekem nincs, kérlek. Ne csodáld, a sok éjszakai munka… Nekünk +pincéreknek… – és némán lehorgasztá (vagy lehorgászta) fejét. + +– Nem a te erőd, hanem erőd, erőditmény… + +– Az más. Erődi? Ismerem. + +E pillanatban katona lépett be. Sas-szemekkel nézett körül. A kém +revolvert vont elő s golyót röpitett a katona agyába… A golyó célt +tévesztett. A katona egyszerü, rendes katona volt. Nem volt agya neki. + + + + +MIKOR ASTA ITTJÁRT + +(Az emberek ültek az orfeum földszintjén és várták a nagy Asta +fölléptét. És beszélgettek egymással erről a nagy eseményről.) + +– Maguk is itt vannak, né? + +– Eljöttünk magunknak, mert mi is meg akarjuk nézni, mit tud ez a nő. +Azt mondják, hogy nagyon sovány legyen, olyan mint, egy bot, és hogy +csak a csont meg a bőr. De a szeme olyan nagy legyen, mint egy +maceszgombóc, és a szája olyan széles, mint a Duna Orsovánál. + +– Én nem tudom, én csak a moziba láttam. Ott nagyon megfelelő volt. +Különösen a lelki izéket tudja kihozni. Ha ez egyszer elkezd haldokolni +a lepedőn, akkor a nézőtéren szem nem marad szárazon. Ezt olvastam is +róla a mi lapunkba. + +– Mindig más ez a nő. + +– Ehe. És mindig egyforma. + +– Igen, mindig más és mindig egyforma, éppen ez a müvészet. A Ráhel is… + +– Rasel, daz iszt némlih francézis… + +– Jó; a Ráhel – én már csak igy mondom – az lett volna ilyen nagy. De én +nem tudom, mert én a Ráhelt nem láttam. + +– Pszt, már kezdik. + +– Még nem, most még csak vetitenek. Mit is jálszik ez az Asta? + +– Valami mime-drámát. + +– Nem mimo? + +– Nem hiszem. Tegnap is láttam egy meszenzserbojt, arra is az volt irva: +Mime-kavasz. Hát biztosan ez is mime lesz. + +– És ki a fene irja ezeket a mime-dolgokat? + +– A többieket mind a Rejchard irja, az most ezekbe a legjobb, de az +Astának bizonyos Ürben Gad dolgozik, Gad Orbán, olvastam a lapba. +Egyuttal a férje is legyen. + +– Pszt, most igazán kezdik. + +– Mi-i? Ez volna az Asta? + +– Persze. + +– De hiszen férfiruha van rajta! + +– Ez nem férfiruha, ez egy pijeró-kosztüm. + +– Pijeró, pijeró, mi az, hogy pijeró? + +– Az egy külföldi bolondság. Minden ilyen mime-ügyben van egy pijeró. Az +annyit tesz: Péterke. + +– Hogy jön az ide? Péterke. Őtet Astának hijják, az is elég furcsa név, +de mégse Péterke. És ilyen sovány Péterke! + +– Hiszen mondtam, hogy olyan, mint egy bot. + +– Bot!? Hol van egy ilyen vékony bot? És milyen fekete. És ha ennyire +sovány, mért nem töm egy kicsit? Nem mondok sokat, de a +legszükségesebbet. Egy kis ikrát tömjön magának, hiszen egy csöpp ikrája +nincs a lábon. + +– Az nem is kell; a müvészet nem az ikrában van. + +– A dánoknál. De nálam legyen egy müvésznőnek ikrája. Hogy jövök én +ahhoz, hogy drukkoljak, hogy eltörik a lába, mert nincs rajta ikra? És +mit csavargatja magát, mit vonaglik? Mért nem mondja meg, hogy mit akar? + +– Éppen az a mime benne! Egész este egy szót se fognak beszélni. + +– Hallatlan! + +– Hát hallani bizony nem lehet. Ahol mime van, ott pijeró van, és ahol +pijeró van, ott nincs egy kukk se. Csak egy nagy fehér krézli van a +nyakon és meszelés az arcon. + +– De kérem, ez egy félrevezetés. Én azér jöttem, hogy halljam ezt az +Astát. Némaságot már pont eleget hallottam tőle a moziban. De ott +legalább nem volt pijeró, hanem szoknyát viselt és szépen játszott és +mindig volt értelme. + +– Ennek is van, csak figyelni kell. Most például a pijeró szereti a +pijerettet… + +– A pijerettet? + +– Azt; az is mindég van, mikor pijeró van. + +– De akkor miért játszszák el éppen most? + +– Hogyhogy? Eztet nem értem. + +– Ugy hogy ha maga már tudja is, hogy mi van a pijeróval és ha ezt már +mindenki régen tudja, akkor mit akarnak evvel itt? + +– Hogy az Asta fellépjen. + +– Nézze, nézze, most kitátotta a száját. Óriási? Tényleg óriási. + +– Na látja, ugy-e hogy… + +– Mit ugy-e hogy? Én már a moziba elhittem, hogy nagy szája van, én nem +vagyok vizsgálóbiró, hogy kiszálljak a szinhelyre és meggyőződjek, hogy +valami igaz-e? Én látni akartam, hogy’ tud beszélni avval a nagy +szájával. + +– Megjegyzem, hogy az én feleségemnek is van ilyen nagy szája. + +– És az se tud beszélni vele? + +– Nem tud? Ojojoj! De mennyire tud! + +– Akkor a maga felesége annyival nagyobb müvésznő. + +– Tudja, hogy én nem megyek arra. Inkább vennék a feleségemnek egy ilyen +pijeró-kosztümöt, krézlivel fönn és két pipaszárral lent, ha tudnám, +hogy akkor ugy hallgatna, mint ezek itt. + +– Most vége! Most a pijeró meghal. + +– Akkor már nem beszél, ha eddig nem beszélt. Mit tapsol, mint egy +őrült? + +– Mert nekem azér mégis nagyon tetszett. Tudja Isten, van benne valami. + +– De hiszen oda se nézett. + +– Lehherlih. Azért mégis van benne valami. Azt azér megérzi az ember. + +– Ahá, most itt a lámpa előtt látom az Astát. Nem is olyan nagyon sovány +és ki ez a szőke ur? + +– Ez az Orbán, az ura. Ez irta a darabot. + +– Hühühü! + +– Mit nevet? + +– Ahogy ezt a darabot irni kellett! Mit kell irni egy olyan darabon, +amit halak játszanak el, viz alatt, fekete ruhában? + +(Csend van, a produkciónak vége.) + +– Azért ezt az Orbánt mégis sajnálom. Szép fiatal fiu és néma. + +– Megbolondult? + +– Nem. Biztosan néma. Ilyen némajátékokat csak egy igazi néma tud ilyen +jól megirni. Talán még süketnéma is. Szegény! De legalább sokat keres +vele. Bizonyisten gunálom neki. + + + + +FÜRDÉS + +– Ha vajjon nem vette-é Ön észre mélytudományu doktor ur, hogy a fürdés +az Artézia-fürdőben (Artézia, ó mily szép női név!) három koronába +kerül, ami már joggal nevezhető tekintélyes összegnek? + +– Valóban észrevettem. De biztosithatom felőle, hogy az a három korona +az utolsó láncszem a magyar fürdőről szóló gyönyörü elméletemben, amit +nyolckötetes, nagy munkámban fogok megnemirni és az utókorra +átnemörökiteni. + +– Elmélete élénk érdeklődésre izgatja elmémet. + +– S mégis elő fogom adni Önnek az egészet, mielőtt még megrepedne a +türelmetlenségtől. + +– Halljuk, halljuk! + +– Ön, aki a művelt középosztályt oly szép eredménynyel végezte és sokat +érzett és gondolkodott, mint Kölcsey, nyilván tudja, hogy vannak a +magyar nyelvben bizonyos általános mondások, amik távolról nézve +hencegéseknek látszanak, közelebbről megtekintve azonban alapigazságok, +hosszu századok során leszürvék. + +– Leszürvék? Nem leszurvák? + +– Nem. Leszürvék. Például: Bort iszik a magyar ember. Magyarnak +orvosság, németnek halál. Magyar központi hitelszövetkezet. És igy +tovább. Ezekhez a mondásokhoz vagyok bátor még egyet csatolni, amely igy +hangzik: Magyar ember nem fürdik. Már eleink nem fürödtek… + +– Pardón! Hogy beszél ön? Azt akarta mondani, hogy már elejünk nem +fürdött? + +– Nem. Eleinkről, elődeinkről, vagyis eldődeinkről, tehát őseinkről +beszéltem. Akik, midőn bejöttek országunkba, még találtak néhány római +eredetü fürdőt itt. Meglátni és megutálni egy pillanat műve volt. A +fürdőket gyors egymásutánban parlamentekké, megyeházakká, pipatóriumokká +alakitották át. A fürdéssel ezután már csak a Königsbergi Töredékben +találkozunk, e kitételben: »Kisdedét firisztye, musja«. Amint látja, itt +sem fürdésről, fördésről, vagy firdésről, hanem firisztésről, vagyis +fürösztésről van szó, egy kisdednek a megfürösztéséről, amely már akkor +sem volt mellőzhető. Mert a felnőttek aztán felnőttek ugy, hogy a +fürdéstől eltekintettek. Roppant ritka és nagyfontosságu eseménynek +vélték lenni, amit egy másik, igen régi példával fogok bizonyitani. Az +az ősi gyermekvers, amit a 13. századból eredőnek mondanak, igy szól: + + Kis kacsa fördik + Fekete tóba, + Fiához készül + Lengyelországba. + +Nos, nem tünt fel önnek, hogy a kis kacsa fürdését, amely mindennapos +jelenségnek mondható, a magyar néplélek olyan hosszadalmas és fáradságos +utazással okolja meg, amilyen a lengyelországi ut? Ha a kis kacsa nem +akarna vizitbe menni Lengyelországban lakó fiához, akkor – a magyar +néplélek szerint – meg sem fürödne. + +S hogy mingyárt a dalformáju népmegnyilatkozásnál maradjunk, +emlékeztetem önt arra, hogy a magyar népdalok bizonyos értelmetleneknek +látszó (s valóban értelmetlen) sorokkal szoktak kezdődni. Ezek a sorok – +igy tanultuk az iskolában – csak megütik a hurt, amelynek a következő +sor már értelmes hangját adja. Igy: »Rózsabokor a domboldalon…« + +A következő sor: »Buruj a válomra angyalom…« De nem akarok hosszabb +lenni, mint a kémény s igyekszem a tárgy felé. Emlékeztetem Önt egy +dalra, Petőfiére, akivel mostanság sokat és alapos készületlenséggel +foglalkoznak. E dal igy kezdődik: »Fürdik a holdvilág…« (amint látja, +itt sem a magyar ember fürdik, hanem egy védekezni nem tudó égitestet +kényszerit e fürdésre) s utána azt mondja a költő, hogy méláz a haramja +és roppant sötét hangulatképet fest. Tehát a legnagyobb szomoruság +alaphangjának megütésére a költő a fürdés megemlitését vélte +legalkalmasabbnak. A fürdéstől az akasztófáig már alig néhány strófa. +Mit mondjak önnek még? + +– Csak mondja, ami a szivén hever. + +– Hát megmondom, hogy a Magyar Nyelvtörténeti Szótárban nyolc évszázad +irodalmából csak nyolc példa van idézve a fürödni szónál. (A magyar +nyelv tehát minden száz évben csak egyszer fürdik, de nem, mert:) e +nyolc példa közül csak egyetlenegy vonatkozik igazi, testi fürdésre. A +többi mind csak átvitt értelmü fürdés. Ha fürdeni kell, a magyar ember +egyszerüen átviszi az értelmét a vizen. Kinban fürdik, vérben fürdik, +verejtékben fürdik, csak éppen nem vizben fürdik. És a magyar +közmondások kincstárában összesen csak négy olyan mondás van, amely a +fürdéssel foglalkozik. Ezek közül is kettő inkább elitélő tendenciával. +Idézni fogom őket. + +– Idézze, szép idétlen ember. + +– Egyik igy hangzik: »Sokat fürdik a malomkő, mégis fekete marad.« Tehát +a morál ebből az, hogy fürödni nem kell, mert nem használ. S a másik +mondás ezzel egy huron penderedik: »Hiába fürdik a csóka, mégse +fehérszik a tolla.« Tetszik látni: mégis és mégse, ellenző értelmü +kötőszavak, amik azt mutatják, hogy a magyar ember mégis fürdik, de +alapjában a fürdést mégse szereti. Ezek után… + +– Ugy? Még ezek után is van valami? + +– Hogyne volna! Az egész konkluzió hátra van. + +– Tegye előre. + +– Teszem is, mert nem akarom a fürdővel együtt a gyereket is kiönteni. +Ezek után nem csoda, hogy egy Mária Artézia korabeli fürdő árát a +főváros három koronában szabja meg. Aki fürödni akar itt, az egy +szenvedélytől elvakult ember, aki nem törődik vele, ha a szenvedélyét +még olyan erősen adóztatják is meg. Aki fürödni akar, az vesz három +koronáért egy autót, kisüstörög a ligetbe, megfürdik három koronáért és +még egyszer három koronáért haza benzinez. + +– És mit csinál? + +– Megfürdik otthon. Lefürdi magáról, amit a ligetben felfürdött magára. + +– Akkor mért ment a ligetbe? + +– Mért? mért? Mért megyünk el egy csókért Amerikába? Mért szerelmes a +nap a holdba? Mért vijjog a saskeselyü? Mért oly borus? Oly kérdések, +amikre a tudomány ma még nem tud felelni. És mondok még egyet. Hogy mért +megy? Hát nem is megy! És ha nem megy, akkor igazán mindegy, hogy hány +koronáért nem-fürdünk az Artéziában. Egy fürdő, amin három koronát +spórolok meg, jobban tisztitja a lelket a másik fürdőnél, amire kiadok +egy korona tényleges ércpénzt. Ez az. + + + + +DISZKRÉT ÜGYEM + +Megmondom, mert most már ugyis mindegy, hogy mielőtt e sorokat irni +kezdtem volna, az vala szándékom, hogy ez irásommal egy nagyon diszkrét +ügyemet fogom elintézni. Hogy ezen a levélpapiroson majd irok annak az +ismerősömnek, a városatyának, hogy szóljon a polgármesternek, hogy az +szóljon az államtitkárnak, hogy az beszéljen a miniszterrel, abban az +ügyben, abban a diszkrét ügyben, amit már voltam bátor multkori +együttlétünk alkalmával fölemliteni. A kávéházban jutott eszembe, hogy +irni kellene már a városatyának, s hogy a levelet azonnal feladhassam, +még a kávéházban meg óhajtottam irni a levelemet. De mihelyt kiadtam +csendes parancsomat, hogy hozzanak papirt és tintát meg tollat (mert +ilyen diszkrét ügyben nem illik ceruzával irni), azonnal élénk feltünést +keltettem. + +A pikoló-gyerek vette át a rendeletet, de mert őneki nem hatásköre a +dolog, továbbadta a kiszolgáló pincérnek. + +– Papirt a zirónak. Ziró irni akar. Hühü. + +A hühü arra vonatkozott, hogy én egy közismert humoros vagyok, tehát egy +közismerten humorosat fogok irni, tehát már előre hühü. + +A kiszolgáló pincér, aki semminő kellékkel nem rendelkezik, mert az +egészen más ügyosztályba tartozik, átvitte kivánságomat a főpincérre: + +– Papirt bal-jobb kettő. Ugy látszik, irni kell neki valamit. Vicceseket +ir. – A főpincér jobb fülén bebocsátotta a rendeletet s a bal fülén át +eljuttatta a ruhatároshoz. Ő az illetékes fórum. Miért, miért nem, ezt +sohasem fogom megtudni, e kávéházban papirnak, tollnak, tintának a +ruhatáros a letéteményese. + +Rögtön hozta is a kért cikkeket. + +A papirt letette az orrom elé, a tintát letette a papir elé, a tollat +letette a tinta elé és önmagát letette a hátam mögé. Közvetlenül a hátam +mögé. És elkezdte nézni a kezemet, hogy mit csinálok vele, s ha irnék +vele, mit irok vele. + +Mikor ezt észrevettem, pedig azonnal észrevettem, mert lehetetlen volt +nem észrevennem, a ruhatáros ugyanis kicsit asztmás, ezért hangosan +szuszogott a hátam mögött, akkor mélázni kezdtem a levegőbe, mintha +gondolkodnám rajta, hogy mit irjak a papirra. Bár pontosan tudtam már a +mondatokat is, amiket irandó voltam a városatyának, aki majd szól a +polgármesternek, aki majd szól a… satöbbi, föl a miniszterig: mégis nem +kezdhettem bele az irásba, mert ez diszkrét ügy, az onokanővéremről van +szó, akivel nagyanyai ágon a városligetben ismerkedtem meg s akinek egy +telefonkezelőnői állás kellene valamelyik kis vidéki központban, ahol +kicsiny a forgalom, sok a szabadidő. + +Na. Ez panama. Ezt nem lehet a ruhatáros előtt. + +Közben azonban már a pikoló-fi is odaállt a hátam mögé, a ruhatáros, a +magas férfiu udvariasan maga elé eresztette s a pikoló ennek +következtében lélekzetével nyakamat melegitette. A pikoló látta, hogy +nagyon töröm a fejemet, ebből joggal következtette, hogy valami egészen +finom vicces dologról lesz szó, amit érdemes kivárni. + +Ily körülmények közt elhatároztam, hogy valóban nem irom meg azt a +diszkrét levelet abban a diszkrét ügyben, hanem irom ezt, amit itt irok. +És irtam. Eleddig csak a ruhatáros, meg a pikoló olvasták, de egyelőre +nincsenek tisztában jellegével. Nem tudják, komoly-e vagy tréfa. +Odaintették tehát a kiszolgáló pincért is, hogy segitsen nekik e halott +irás agnoszkálásában. + +Most érkezett mögém a kiszolgáló pincér s összes szemei megfeszitésével +olvassa, a vállamon át, e szerény sorokat, odébbigazitva a ruhatáros +fülét, mert nagyon széles és kajla és elzárja előle a kilátást. Viszont +a pikolókölök cukrot vett elő, a szájába dugta s most a nyakamba +csemcseg, de nem verhetem pofon érte, mert azzal elárulnám, hogy tudom, +hogy a hátam mögött van s akkor – ha tudom és mégis türöm – semmi +tekintélyem nem lesz a személyzet előtt s legközelebb, ha diszkrét +levelet irok, legközelebb… Mit is csinálhatnak legközelebb? Belenéznek +abba, amit irok. Valóban, csak ezt csinálhatják, semmi egyebet s ezt már +most is megcselekszik. Eszerint talán mégis jobb lesz, ha a pikolót +nyakonverem ugy, hogy a szája elferdül? + +A pikoló olvassa e neki szóló üzenetet, de, csodálatosképpen, mégsem +megy el a hátam mögül. Mondd, te kis törpe csipa, mért nem mész el a +hátam mögül, mikor látod, hogy az a két másik aljas is itt áll? Sőt most +már hárman vannak, mert a fizető meg akarván nézni, mi érdekli a két +kollégát ennyire, szintén megérkezett. És most igy egymáshoz vagyunk +láncolva. Én itt irom ezt a hogyishijjákot, ők hárman – azaz a pikolóval +együtt negyedfelen – olvassák. Én nem szólhatok nekik a föntebb +körvonalozott okoknál fogva, ezzel szemben ők, ha én akármi sulyosat +irok róluk, nem sértődhetnek meg, mert ezzel elárulnák, hogy olvassák, +amit irok. + +Bátran ideirhatom tehát róluk, nyájas olvasó ur, hogy négy ilyen disznót +én még életemben nem láttam. + +Hopp! + +Érzem, hogy megmozdultak. Megsértődtek talán? + +Most a fejüket tagadólag rázzák, hogy nem sértődtek meg. Hát uraim, itt +a hátam mögött: nincs bőr a kegyetek pofáján? Esküszöm önöknek, hogy én +még akkor sem nézek bele a főpincér ur irásába, mikor a számlát irja +össze nékem, pedig ha belenéznék, sok pénzt megtakarithatnék. + +Gyerekek, menjetek innen a hátam mögül, mert idegessé tesztek. A +neuraszténiát lélekzitek a nyakamba. + +Nem mennek. + +– Fizetek! – kiáltom el magamat. + +Siker. A főpincér elszalad a kávéház másik sarkába. Azért szalad oda, +mert neki kötelessége meg nem hallani, ha valaki fizetni akar. Most már +egy óra hosszáig nem kerül sem elém, sem mögém. + +Ugyanezen az alapon még a következőket süvitem a légbe, anélkül hogy +megfordulnék: + +– Kapuciner, pohárba! + +A kiszolgáló pincér kámforrá válik. + +– Ruhatár! + +A ruhatáros elsülyed valahol a pincehelyiségben. + +Most még csak a pikoló van itt. Most hátra fogok önteni egy pohár vizet +a pikoló tömpe orrába. + +Megtettem. + +De sikertelenül. Mert a pikoló még nagy figyelemmel olvasta az előbbi +kikezdést, értesült szándékomról, kitempózta a vizet, a viz a szomszéd +asztalra ömlött… + +Pardón, abba kell hagynom az irást, a szomszéd asztali ur, aki kapott a +vizből, méltóságteljesen közeledik felém, de már távolról is vizfejünek +nevez. Affér lesz. + +Majd megirom a fejleményeket. + + + + +MIT TUDOK MEG A VILLAMOSON? + +Beülök a villamosba, csendesen egy sarokba rokkanok. Mert a villamos +közlekedési eszköz és én közlekedni akarok. Ne felejtsük el, hogy a +villamos nem lexikon. Ezt ne felejtsük el. + +Gördül a villamos keresztül Budán és én a gondolataimat legeltetem. +Mindenfélére gondolok, semmire se gondolok. Pénz kéne. Nem is igaz, nem +is kéne pénz, ugyse tudnék mit kezdeni vele. Vagy jönne egy szélhámos és +kicsalná tőlem és akkor boszankodnám. Satöbbi. Vagy talán többet nem is +gondoltam. + +Magam ültem a sarokban egy darabig. De egyszerre csak megáll a villamos +a déli vasut előtt és emberek szállnak be. Odajönnek hozzám, az én +sarkomba és leülnek szemben velem. Jó, jó, leülnek, ez még nem valami +sulyos dolog. Gördül a kocsi, billen a fejem jobbra meg balra. A +vizaviim hallgatnak, de aztán mégis megszólalnak. A férfi mondja: + +– Kár. Kár, hogy nem lehetett ma megfürdeni. + +(Megtudtam, hogy a Balatonról jönnek.) + +Az asszony felel: + +– Persze, hideg volt az idő. + +(Megtudtam, hogy az idő hideg volt.) + +Csend. Elég. Nem akarok megtudni többet. + +A férfi mondja: + +– A Gejl azért mégis egy pipogya. + +(Egész rakéta: Megtudtam, hogy van egy Gejl a világon, hogy pipogya, +hogy nem volna muszáj pipogyának lennie. Ez elég is Gejlről. Nem elég.) + +– Melyik Gejl? – kérdi az asszony. + +– Melyik? A Béla. A Gejl Béla. + +(Tehát Béla. A fene ott egye meg, ahol van.) + +– Mert nem mondom, hogy agyon kell verni ilyenkor az asszonyt, de +valamit csak csinálni kell. + +– Mit? Mit csináljon? Nem szereti, pont. Nem őtet szereti, hanem a +Cindert. + +(Gejlné a Cindert szereti.) + +– Az lehet. De azért a Cindernek nem kell ott lenni sülve-főve. Valamit +a világra is adni kell. + +(Gejlné a Cindert vigyázatlanul szereti.) + +– Eressze be écaka, mikor a Gejl Pesten alszik a naftalinos lakásban. Ne +eressze be délután, mikor a Gejl esedékes. Éppen szombat délután. + +(Szombat délután Gejlné megcsalta az urát.) + +– Eressze be szombat délután is, ha éppen kedve tartja. Nem mondom, hogy +ne eressze be. De tudja a menetrendet, tessék a menetrendet tudni. +Öthuszkor ér a gyors Siófokra. + +(Gejl Béláné Siófokon szombat délután öthuszkor csalta meg az urát.) + +– Ötharminckor Gejl már ott van a villánál. Ha Cinder öthuszkor elmegy, +az is jó. Ha öthuszonötkor megy el, az se rossz. De ötharminckor? +Különben én az ötharmincba is belemegyek. No, de hogy akar elmenni +ötharminckor, ha még nincs felöltözve? + +(Cindert Gejl Béla hiányos öltözékben lepte meg Siófokon, a feleségénél, +szombaton délután öt óra harminc perckor.) + +– Szóval Gejl benyitott? + +– Be. + +– És látta? + +– Ajaj. + +– És akkor nem szólt semmit? + +– Se akkor, se azután. + +– Csak rájukcsapta az ajtót. + +– Rájuk és elment a Fogasba és megkávézott. + +– És evvel passz? + +– Passz. Pedig a Cinder is ott van a cégnél. + +– Az Általánosnál? + +– Ott, de ő csak főkönyvelő, a Gejl már prokurista. Nagyszerü gázsija +van. Hétszáz korona. A Cindernek csak háromszáz. Pipogya ember. + +– A Cinder. + +– Nem. A Gejl. A Cinder egy disznó. Ilyet az ember nem tesz a saját +főnökével. + +Csend. + +Mindent megtudtam Gejl Béláról, az Általános prokuristájáról. Hogy +gázsija van, hogy felesége van, hogy a gázsija nem csalja meg, a +felesége igen. Cinderrel, a főkönyvelővel, háromszázér. Siófokon +nyaralnak, Gejl egy pipogya, Cinder egy disznó. + +A villamos továbbgördül, mert nem lexikon, hanem közlekedési eszköz. +Holnaptól kezdve vattát dugok a fülembe, vagy még jobb lesz, ha az +emberek szájába dugom. Mert különben mindenről értesülök. És én nem +vagyok kiváncsi. Ezt ne felejtsük el. + + + + +ÜGYVÉDIPAR + +Ülj mellém az iróasztalomhoz egyszerü polgárember, mesélek neked +valamit, amit ugyis tudsz. Hát idehallgass. Volt nekem, hol nem volt, az +összes határidőkön tul, volt két adósom, akik tartoztak uraságomnak. +Egyik tartozott 150 koronával, másik tartozott 190 koronával. Tartoztak, +tartozgattak és nagyon jól érezték magukat, mert sohasem fizettek, +fizetgettek. Azt mondom én az ügyvédnek egyszer: + +– Urambátyám, talán be lehetne pörölni a két adósokat? + +– Lehetne, lehetne – feleli ő és szavát tett követte. + +Bepörölte nékem a két jó adósokat. Huzott-huzóckodott a két pör, de +azért, jó isten segitségével, egy esztendő alatt mégis véget ért mind a +kettő. Megnyertük-nyeregettük a pöröket. És vártuk, hogy most már a két +adósok fizessenek. Hát csakugyan nem fizettek. De az egyik, a 150 +koronás, azt mondta (állitólag) az ügyvédnek: + +– Én fizetnék becsülettel, ha elfogadnának tőlem 150 helyett 70-et. + +– Egye fene – mondtam én. + +– Valóban – mondta az ügyvéd. – Egye. + +Aztán mult, mulogatott az idő, én nem láttam se 70 koronát, se 150-et, +se 190-et. Semmit se láttam, mert rövidlátó vagyok. De végül mégis +láttam egy levelet, amit az ügyvédem irt. Ezt irta benne: + +– Kedves barátom. Tudod, hogy a 190 koronás pört is megnyertük, de az +illető nem fizet. Ekzekválni kellene, de a jó isten tudja, van-e rajta +ekzekválni való. Meg azután nagyon költséges is az ekzekválás, hagyjuk +ezt barátom. Mellékelem költségjegyzékemet a 190 koronás ügyben. + +És mellékelte. + +Szó szerint lemásolom, csak a neveket hagyom ki belőle: + +1912. okt. 30. Levél alperesnek 1.06 K + nov. 4. Levél a félnek 1.06 « + nov. 15. Sommás kereset szerkesztése, leirása, + beadása a VII. ker. járásbirósághoz + bélyeg 3.30 K portó 12 fillér 13.42 « + dec. 11. Telefonértekezés alperessel 1.– « + dec. 11. Telefonértekezés a fél anyjával 1.– « + dec. 12. Tárgyalás 11.– « + dec. 21. Más ügyben a fél részére adott 7.50 + koronát ez ügyben a fél terhére irom 7.50 « +1913. jan. 2. Tárgyalás 11.– « + febr. 14. Tárgyalás, kocsi 11.20 « + febr. 27. Tárgyalás, itélet 15.– « + márc. 22. Levél alperesnek 1.06 « + jun. 9. Levél alperesnek 1.06 « + jun. 20. Levél a félnek, költségszámla + szerkesztése, leirása elküldése 2.12 « + Összesen|75.48 K + +azaz hetvenöt korona negyvennyolc fillér. + +A 150 koronás ügyedből járna neked 70 koronád. Ezt a 70 koronát +itt-fogom és kérlek, a rend kedvéért külddbe nekem az 5 korona 48 +fillért. + +Eddig az ügyvéd levele. Most jövök én: + +Megnyertem két pört, összesen 340 korona értékben. Kaptam összesen… Mit +is kaptam? Igaz is: semmit se kaptam, ellenben adósa vagyok az ügyvédnek +5 korona 48 fillérrel. Miért? Mert megnyertem két pört. Ha elvesztettem +volna őket, akkor most nyilván kapnék valami pénzt, de igy nem kapok, +igy még én fizetek. + +Ön azt kérdi, hogy mi volt ez a 340 korona? Uzsorára kiadott pénz, +gonoszságom szülötte? Nem, ó nem. Kialkudott munkabér volt, melynek +fejében én voltam bátor a munkát el is végezni, s az ügyvéd – a végén, +amint tetszett látni – volt szerencsés a pénzt fölvenni. Ismételve, hogy +ki dolgozott? Én. Ki vette föl a pénzt? Az ügyvéd. Ki nyerte meg a pört? +Én. Ki nem vesztette el az idejét? Az ügyvéd. Ki csikorgatja a fogát? +Én. Ki nevet a markába? Az ügyvéd. Ki nem indit többé pört? Én. Ki fogja +ezeket a pöröket vinni? Az ügyvéd. + +És hogy, ha lesz fiam, akkor én őt minek nevelem? Csakis és okvetlenül +ügyvédnek. S ha Budapesten addig ötszázezerre szaporodik az ügyvédek +száma, s ha az égből apró ügyvédbojtárok potyognak is, a fiam ügyvéd +lesz, mert ez az egyetlen mesterség, amiből feltétlenül meg lehet élni. +Ébren és alva, állva és ülve, élve és halva, főve és sülve, pro és +kontra. + +S aki kérdi, van-e egy jó tanácsom az adósok számára, annak megmondom, +hogy van. Nem szabad kifizetni, amivel az ember tartozik. Ezt az egyet +soha, de sohasem szabad megcselekedni, mert a mellékelt ábrából kiderül, +hogy a hitelező sohasem juthat a pénzéhez. S mert az adós, ha már fizet, +akkor nyilván a hitelezője lebeg a szeme előtt, s mert ki van zárva, +hogy a hitelező pénzt kapjon, nem is szabad fölmerülnie az adós lelkében +annak a gondolatnak, hogy fizessen. Vissza kell állitani az adósok +börtönét és abba bele kell csukni azt az orcátlan adóst, aki fizetni +akar, hogy ezzel a hitelezőjét bosszantsa. S mivel mindebből a +tréfaságból az a komoly adat bontakozik ki, hogy a tartozást behajtani +ugy sem lehet, uraim, engedjék meg, hogy én is belépjek +világszövetségükbe. Kocogok a poháron és büszkén kiáltom: + +– Pincér! Nem fizetek. + + + + +AZ ÉN BORBÉLYOM + +Hajnali féltiz, jön a borbély, friss, viruló, üde ifju, bajusza Vimos +császár szerint való. Ülök a székben, alszom, nem hallom, amit beszél, +ezt beszéli: + +– Jó reggelt, jó reggelt, csinos időnk van ma, csak ez az örökös szél ne +volna. De persze van. Innen a Dunáról jön. Fene tudja, hogy honnan jön a +Dunára. Örökös szél, fuj, fuj. + +Én is fujok, mert alszom bár, de látom, hogy sem meleg viz, sem szappan +nincs még a kezében. + +– Igaz is, a szappan, mondja ő, és hozza a szappant. Alszom, nem hallom +mit mond, ezt mondja: + +– Igen, ezek az angol botszappanok nem rosszak. De a tojásszappan, az +például nem megfelelő. Nem mintha nem verne habot. Mert ver. Habot, azt +ver. De milyen habot? Olyat, amelyik azonnal megszárad. Abban a +minutában. Tojásszappant nem lehet használni. Nem is szólva a közönséges +konyhaszappanról. Az, kérem, szóba sem jöhet. Nem mondom, hogy nincs +benn szóda, mert lehet, hogy szóda van benne. De azért mégse. A +konyhaszappan, az nem. Ne-em. Az angol botszappanok, azok igen. + +Bár alszom, tudom, hogy még nem hozott melegvizet. + +– Á, viz! – mondja ő és kimegy avizért. Behozza a melegvizet. Lotybálja +a kezével. Alszom, nem hallom a beszédét. Ez a beszéde: + +– Mer’ azér’ lehetne hidegvizzel is. De ugy továbbtart. A hidegviz nem +puhitja ugy meg a gyökeret. A gyökér a legfontosabb. A melegviz +megpuhitja, a kés csak ugy siklik, mint a korcsolya. Én is szeretnék +korcsolyázni, de csak télen lehet. És ki ér rá? És olyan ritkán van jég. +Két-három hét az egész szezon. A főnök kijár a nagy jégre. Gavalléroz. +Na szép kis pofa. Kézzel, vagy pemzlivel? + +Nem felelek, nem is felelhetek, mert alszom, s mert ő is tudja nagyon +jól, hogy még nem volt eset rá, hogy kézzel. A pemzli kit is van +készitve az iróasztalomra. Tehát biztos, hogy pemzlivel. Alszom, süket +vagyok. Borbély ezt mondja: + +– A pemzlinek megvannak az előnyei. Ki tudja, hogy az a nyavalyás +zóna-borbély kit-mindenkit maszatolt be a tenyerével? Amilyen emberek +egy olyan zónaborbélynál megfordulnak! Hát persze, hogy megmossa a kezét +minden vendég után. De lehet abban bizni? Pesten nem. Ki van zárva. +Párisban más, ott minden vendég sajátkezüleg. Muszijé – azt mondja ott a +fodrász és akkor a vendég sajátkezüleg. Ha a pemzliből hullik a szőr, +akkor az megint nem az igazi. + +Alszom, de tudom, hogy az eset kissé távol van, mert ebből a pemzliből +nem hull a szőr. Vas-szőr van benne, nem is hullhatik. Lehetne már +kezdeni a szappanozást. Istenuccse lehetne. Kutya legyek, ha nem +lehetne. A zene megadja az utolsó jelt és a szappanozás az ő kezdetét +veszi. Ekközben a következő párbeszéd játszódik le köztünk: + +Ő: Torontál, Torontál, én onnan valósi vagyok, de ott minden embernek +saját háza van. Egy kis malac, egy kis tehén, van az mindegyiknek. +Szereznek mind, szereznek. Hát persze, semmi rezsi, csak csupa +jövödelem. Egy héten egyszer borotválkozik a sváb, de az aztán két hétre +elég néki. Ott se szeretnék borbély lenni. Bácsalmáson például a grófnak +kastélya van, nagy kert, egész erdő, őserdő. Vasárnap mindenki bemehet. +És milyen négy ló! Paripák. Na, nem is az automobil. A legjobbnak is +petróleumszaga van. Meg az a sok elgázolás. Uri ember nem ül fel rája. +De egy hátas ló, reggel a fasorban, az valami! + +Én: – – – – – – – – (Alszom.) + +A szappanozással készen vagyunk, át lehetne térni a késelésre, a +voltaképpeni beretvációra. Talán nem is volna lehetetlen? Előre, előre! +Ne csüggedjünk; excelzior! Fel a vár fokára! Taszintsuk le a pogányt. +Megvillan a kés, kisuhan a zsebből. Fenetik. Lassan, ritmikusan. +Fene-fene-fenetik. + +Hurrá! Az arcomon már a kés. + +Mélyen és édesdeden alszom, angyalok muzsikálnak a fülembe. Ezt mondom +dörgő hangon: + +– Akasztófáravaló. Két esetben halsz meg halálnak halálával: _a)_ ha a +jéghideg mellső lábaid egyikével meg mered fogni az orromat; _b)_ ha, +megfogván az orromat, alatta tovább ásod azt a kis árkot, amit +beretvacsapásokkal már eddig is te ástál, s éppen azzal, hogy megfogtad +az orromat, kifeszitetted alatta a bőrt, ezáltal vékonynyá s az +ellentállásra képtelenné tetted; _c)_ ha nem az árkot ásod tovább, ami +már ugyis mindegy, hanem keresztbe vágsz és ezzel gyógyithatatlan sebet +okozol. A revolver is ott van az asztalon, öt érchegyü golyó szalad a +testedbe. Indulj! + +Két pillanat. + +Első pillanat: megragadta az orromat. + +Második pillanat: egyet vágott az árokkal párhuzamosan és egyet +keresztbe. + +Alszom. Mélyen, édesdeden alszom. + + + + +A KACSAVADÁSZ + +A boldogtalan ember ott állt a kacsászati pavillon mellett, az +Angolparkban s nézte a kacsákat, hogyan kacsáznak a kis sziget körül, +amely szigeten a kacsászat tulajdonosa lakik és botra füzi a karikákat, +mint a pereces a perecet s aztán kiadja a kisasszonynak, akitől két +darabot husz fillérért e karikákból átvenni lehet. A kacsák ugy usztak, +mint az elevenek, vagy még jobban, mert még a lábukat sem kellett +mozgatniuk s bádogtestükkel mégis mindenféle vicces és kacsai +mozdulatokat végeztek. Öröm volt nézni őket s még nagyobb öröm dobálni +rájuk. Különösen egy bubos gácsér! Hogy az milyen kacsaszerü kacsa! +Kacsább kacsa a kacsánál. Igazi kacsa, valóságos kacsa-kacsa. + +A kacsavadász csak nézte a bubos gácsért. (Nem-vidékiek számára, +magyarázatul: gácsér himkacsát vagy kacsakant jelent, a nősténykacsa a +kacsa csak, hacsak nem rucának hijjuk.) Nagyon tetszett neki, de szólni +nem mert, mert mellette állt a felesége, egy kövér lud, aki azonban +goromba volt, mint egy oroszlán. + +– Na te mámlász, – mondta az asszony – te persze csak nézed. Mások +nyerik a kövér kacsákat, de mi érjük be a gágogásukkal. + +– Hápogásukkal – felelt szerényen a férj. – A liba gágog, a kacsa hápog. + +– Mit hápogsz te szerencsétlen? – gágogta az asszony. – Mások veszik a +karikát, odakarikintják a kacsa nyakába és viszik a finom +kacsapecsenyét. De persze te. Na, én is jól mentem férjhez. + +Megjegyzendő, hogy amit az asszony mondott, az abszolut minden alapot +nélkülözött. A mások tizével vették a karikát, hajigálták a kacsákra, de +még csak közel se jártak hozzájuk. Különben ez nem is megjegyzendő. + +– Én is dobnék – rebegte a férfi. + +– Igen, hogy három pengőt elhajigálj. Hogyne! Mer’ megér nekem az a +kacsa három pengőt? mi? Három pengőér’ egy csinos kis bornyut is lehet +venni, egy hétig eszünk belőle és a bőrit eltehetjük, mig a Gyurika +megnő és katona lesz. Nem gondoltad, hogy a három-pengőket csak ugy +bedobáljuk a vizbe? + +– Ne-nem, – dadogta a férfi – de meg lehetne próbálni, csak egy +hatosér’, kettőt. + +– Két kacsát? + +– Nehem; két karikát. + +Az asszonyt fellázitotta ez a vakmerőség. Kivett a ridiküljéből egy +hatost és igy szólt a kisasszonynak, hangosan, jó hangosan, hogy +mindenki hallja: + +– Na, kisasszony, adjon ennek a mámlásznak is két karikát. Nem elég, +hogy a hozományomat elkártyázta, most még az egyetlen fia cipőit is a +kacsák nyakába akarja szórni. + +A férj lehorgasztott fejjel vette át a karikákat. Az asszony pedig ezt +mondta: + +– Höhöhö. Most persze mingyárt odadobod ezt a két izét és egy perc alatt +vége a pénznek. Aztán mehetek mosni vagy vasalni, hogy a költséges +passzióidat fedezzem. + +A férj nem szólt semmit, csak várt. Várta a bubos gácsért, melyet +szeretett és várta a kedvező pillanatot. Hogy a vad a legalkalmasabb +pózban kerüljön puskacső elé, ahogy’ ez vadászati novellákban +előfordulni szokott. De a gácsér nem jött, mert hátul a karika-halászó +fiu feltartóztatta. Várni kellett a gácsérra. + +– Ugy, ugy – mondta az asszony – töltsük itt az egész estét, várjunk, +mig ránkhajnalodik. Hiszen ráérünk mi. Holnap majd tizkor kelsz föl és +kirugnak a hivatalból és én mehetek szakácsnénak akármelyik +uricsaládhoz. Mer’ én ugyis arra születtem. + +De a férj csak várt, megvárta, mig a gácsér előkerült. Már a +kanyarodónál uszott. A férj fogta a karikát és készenlétben tartotta. + +– Mit csinálsz, te mámlász? – kérdezte az asszony. + +– Célzok – felelt csendesen a férfi. + +– Jahahahaha! – hahotázott az asszony. Ő céloz! Mit csinál ő? Ő céloz! +Mert ő egy olyan vadász, aki egész életét pagonyban töltötte és nem +lőhet a karikával, ha előbb egy óráig nem célzott. Te! te! Te +boldogtalan! Mér’ nem állitsz a hátad mögé két fővadászmestert, mint a +király őfelsége Gödöllőn? Az is kell egy ilyen Nimrojdnak. Ő céloz! Hisz +ez hihetetlen! Ahelyett, hogy odavetné a két karikát, ami már ugyis a +kutyáké, még itt az idegeimet feszegeti. + +A férfi hallgatott. A gácsér már ott volt előtte, feléje dobta a +karikát. + +– Hühü! – szólt az asszony. – Nem nézek oda. Nem nézem, mikor egy ilyen +tinó kacsára vadászik. + +A karika pontosan a gácsér nyakába esett és lecsuszott a bögyéig. Az +asszony igy beszélt: + +– Na! vége? vége már a hatosnak? Elpazaltad már a karikákat, te pehhes. +Én nem nézek oda. + +– Nem. Még csak az egyiket dobtam rá. + +– Melléje? Mi? Egy kilométerrel odébb? Átdobtad az Ártézi-fürdőbe, +ugy-i? + +– Nem. A nyakába esett. Már hozzák is a kacsát. + +– Micsoda kacsát? + +– Amit nyertem. + +Az asszony egy pillanatra elhallgatott. A kacsát hozták, valóban hozták. +A gácsérról pedig levették a karikát s a gácsér ujra ott bukdácsolt a +fordulónál. A férfi megint célzott a karikával. + +– Hallod-e? – csikorgott az asszony. – Hallod-e, te isten báránykája, +csak nem képzeled avval a meghőbörödött eszeddel, hogy a kacsa megint +beleszalad a karikába? Annak a bádogrécének csak egyszer volt kevesebb +sütnivalója, mint neked. Ne kisértsd az istent, erigy onnan és szégyeld +magad, hogy az ilyen bambaság neked még sikerül is. + +A férfi dobta a karikát, a karika talált, a gácsér ismét megkarikázva +uszott tovább. Hozták a másik kacsát is. + +– Parancsoljon, nagyságos asszony, – mondta a kacsa-mamzell. – Itt +vannak a kacsák. + +Az asszony felhördült: + +– Na ne! Te árvizi hajós, te! Itt a két kacsa. Akasszam fel őket +fülbevalóknak a fülembe? + +– Be lehet váltani – makogta a férfi. – Három korona készpénzt adnak +értük. + +– Mihihi? – mondta az asszony. – Hát megőrültem én? Hát két kacsa három +koronát ér? Te persze azt hiszed! Mer’ amig én hajnalba a piacra +vánszorgok, addig te hortyogsz az ágyban! Mit tudsz te a világról! Mit +tudsz te arról, hogy egy kacsa négy korona, ha valamirevaló! Majd én +most kettőt elajándékozok három koronáér’?! Talán loptam én ezt a két +kacsát!? + +– Nem loptad, doptad – mondta a férfi. + +– Hát akkor már bitang jószág, Csáky almája? Mer’ nekem kézügyességem +van és el tudok venni egy perc alatt két kacsát ettül a zsidótól, +mingyárt boldogitsam is, hogy még holnap is rajtam röhögjön!? + +– Hazavisszük… + +– Hogyne! majd világcsufjára végigkorzózok Pesten két kacsával? + +– Én viszem… + +– Irtózat egy ilyen ember! – mondta az asszony és megindult. Ő ment +elül, a férje utána, jobb- és balkezében egy-egy kacsával. Mikor a +kijárathoz értek, az asszony intett egy fiakkernek. + +A férfi arca felragyogott az örömtől: fiakkeron viszik haza a kacsákat! +Az asszony pedig ezt mondta: + +– Én most hazamegyek ezen a kocsin, mer’ ezekkel a kacsákkal két napi +konyhapénzt megspóroltunk. Te meg hazahozod szépen a kacsákat, de nehogy +valami bajuk legyen, mert kitekerem a nyakadat. + +És már beült a fiakkerbe s ezt mondta a kocsisnak: + +– Viziváros, Donáti-utca 9. + +A kocsiból, amely már gördült, még hátrakiabált: + +– Nehogy az alaguton gyere át! Az egész életed nem éri meg azt a két +krajcárt! + +Aztán a kocsi eltünt. + +A férfi vitte a két kacsát, végig a ligeten, az Andrássy-uton, a +Fürdő-utcán. Mikor a Lánchid közepére ért, lenézett a vizbe, eloldozta a +kacsák összekötött lábait és beugrott. Azért oldozta el a kacsák lábait, +hogy a kacsák uszni tudjanak. Nagyon-nagyon jó ember volt szegény. A +vizből háromszor merült föl, mindannyiszor a kacsákat nézte, akik békén +és boldogan usztak mellette. + +– Éljetek, éljetek, – mondta a kacsáknak, aztán egy nagyot ivott még a +szőke Duna ronda vizéből s többé soha elő nem került. + + + + +A GÁZEMBER + +Tisztelt lakosság! Ez költözködési téma, tehát minden fertály körül +három napig a népek millióit érdekli. Budapesten van a ház, a házban van +a lakás, a lakásban van a fürdőszoba, a fürdőszobában van a gázkályha, a +gázkályhában van az örökláng. Forditsuk meg a sorozatot: az örökláng +nincs a gázkályhában, a gázkályha nincs a fürdőszobában, a fürdőszoba +nincs a lakásban, a lakás nincs a házban, a ház nincs Budapesten. Ezen +tehát segiteni kell. Az örökláng megszerkesztendő. Itt lép be +elbeszélésünk kereteibe a gázember. Neki kell megcsinálni az öröklángot, +én nem csinálhatom meg, mert én nem vagyok gázember. Jön tehát a +gázember. Midőn történetünk kezdetét veszi, a gázember éppen azzal van +elfoglalva, hogy nem jön. Nem ér rá, vagy nincs ideje, mert angol +vadászkastélyában tartózkodik, mindegy: nem jön. Csütörtök. A házmester +szól a gázembernek, hogy jöjjön. Péntek. A gázember megüzeni, hogy +azonnal jön. Szombat. Munkaszünet van az egész világon. Vasárnap. +Égszinkék dolgok következnek. Magyarul blaunak hivják. Hétfő. A gázember +megizeni, hogy szombaton nem jöhetett. Kedd. De csütörtökön jönni +foghat. Szerda. Jövök már kérem, ne tessék türelmetlenkedni. Csütörtök. +A gázember valóban belép elbeszélésünk keretébe, jön. Péntek. + +– Hm, – mondja – itt nincs gázszag. Elmegy. Szombat. Munkaszünet van az +egész világon, még az Antillákon is. Vasárnap. Buzavirágkék dolgok +következnek. Blau. Hétfő. A gázember eljön, körülszaglálódik az +előszobában. + +– Hm, – mondja – itt gázszag van. Veszi a kalapját és elmegy. Kedd. + +– Az istenteket – mondom én. A gázember ujra fellép, immáron hozzányul a +gázórához és igy szól: + +– Hát uram – mondja – ezt meg kell csinálni. És nyul a kalapjához. +Szerda. Lebontja a gázórát. Csütörtök, péntek, szombat. A vasárnapot és +a hétfőt már voltam bátor emliteni. A lebontott gázórát visszarakják. +Kedd. Nem itt van a hiba, hanem a kályhában. Szerda. Délután hat óra +előtt öt perccel nagyobb munkáskülönitmény érkezik. Mindent lebontanak. +A téglát kiveszik a falból, a falat kiveszik a házból. Megkérnek, hogy +addig távozzam a lakásból. Hat órakor leteszik a kanalat, a furót, a +vésőt, a rézfuvókat és a cintányérokat. Fajeramt. Csütörtök, majd +holnap, hat óra előtt öt perccel folytatják. Addig nem lakom a lakásban. +Hol lakom? Á, hát a Ritzben. Semmi az, kérem. Nem kerül az többe +naponként ötven koronánál. Van neki, van neki, van neki van. +Karika-gyürője, barna szeretője? Hol is tartottunk? Csütörtök. Pénteken +nem jönnek a gyerekek, valami kis mozgalom van; szombaton nem érdemes +nekik eljönni, mert ugyis vasárnap meg hétfő lesz. Kedden pontosan +megérkeznek. Azt mondják, hogy vigyem ki a gangra a fürdőkádat. +Kiviszem, miért ne? Miért ne vinném ki, ha ilyen derék emberek kérik? +Kiviszem a kádat a gangra és a gangot kiviszem a ligetbe. A ligetet +odébbtolom két kilométerrel. A gázgyerekek átépitették a lakást, +rájöttek a hibára, de nem hoztak magukkal forrasztót. Majd hoznak. +Május. Nem hoznak. Junius. Hoznak. Julius. Forrasztanak a forrasztóval. +Augusztus, szeptember. Rendbehozták a fürdőszobát. Október, november, +december. Az előszobát is rendezik. 1914., tessék kiszállni. El kell +küldeni a központba, hogy a plombát vegyék le az óráról, hogy az óra +megkezdhesse a gázszolgáltatást 1915. + +És most minden készen van, boldogan görögök be a fürdőszobába, hogy egy +fürdőt csináljak magamnak. Már éppen megeresztem a csapot, mikor egy kis +kövér ember a vállamra teszi a kezét. A háziur. És így szól: + +– Mit csinál fiam? + +– Fördőt, atyám – mondom én. + +– Ugyan, – mondja ő – minek az? Tegnap lejárt a szerződése. Csak nem +akar egy idegen lakásba fürödni? Menjen a gőzbe fiam, ha fürödni akar. + + + + +EGY SZEGÉNY SOFFŐR HUSZONNÉGY ÓRÁJA + + +1. Ébredés. + +A szegény soffőr reggel hat órakor ébred, de akkor még átfordul a másik +oldalára, mert mi a manót keresne reggel hatkor a szegény soffőr az +uccán a masinájával, ha ez a masina autotaxi névre hallgat s évek óta +Budapest közkivánságát képezi? Hat órakor kik járnak az uccán? Munkások, +akik munkába mennek. És pedig vagy gyalog teszik ezt, vagy villamoson. +Autón ritkán, autotaxin soha. Tejesek és zsemlések. Ezek a kosaruk és a +kannájuk miatt föl sem szállhatnának az autóra. Szemetesek. Ezeknek +rendelkezésükre áll egy igen kényelmes jármü, a szemeteskocsi. Azonfelül +be is piszkolnák az autót a ruhájukkal. Van ugyan még néhány ujságiró, +aki reggel jár haza. De van azoknak pénzük? Van? + + +2. Kivonulás. + +A szegény soffőr nyolc órakor mégis fölkel, mert nem illik egy +nem-latejner embernek nyolc órán tul ágyban maradni, s a soffőr, ha a +modern tehnikának bármennyire uj vivmánya, mégsem latejner s nem +tartozik a honorácior osztályhoz. Kötelezőnek érzi tehát a reggel nyolc +órakor való fölkelést, fölkel és kitekint, semmitse hall, se lát – épugy +mint Gyulay Pál ama balladájának ama közismert alakja. Kimegy az +istállóba, megvakargatja a benzint, megfényesiti, hogy a napsugár is +hanyattessék, ha rátéved, aztán befogja a kocsiba. Azért cselekszi ezt +igy, mert azelőtt fiakkeres volt s már megszokta, hogy azzal, ami a +kocsit huzza, igy bánjon el. Tehát a benzinnel is csak ugyanezt +cselekszi. Befogja, mondom, és kikocog vele a standra. Ja igaz. Majd +elfelejtettem. Fölteszi a simléderes sapkát, ami a soffőrt a többi +emberektől oly előnyösen megkülönbözteti. Mert nehogy azt higyje valaki, +hogy a soffőr az autóban rejlik, vagy a benzinben, vagy a +gépüzemüségben. Nem. A soffőr a sapkában van eltemetve. Hogy milyen a +soffőri sapka, azt én meg sem tudnám mondani, de egészen másmilyen, mint +a többi simléderes sapka. Ezer simléder közül megismerem a soffőrt. S ha +egy olyan szigeten kötnék ki, amely az automobil lehetőségétől +negyvenezer mérföldnyire fekszik, s szembejönne velem egy ember, +anyaszült mezitlenen, dárdával a kezében, de ezzel a bizonyos simléderes +sapkával a fején, akkor tudnám, hogy ez az ember nem indiánfőnök, nem +néger kacika, nem ez és nem az, hanem soffőr. Annyira a sapka teszi a +soffőrt. S ha valakinek nincs ez a sapka a fején, akkor az amerikai +soffőr-egyetemen tanulhatta a soffságot, én akkor sem merek mögéje ülni +a kocsiba. Nem soffőr az, aminek nincs »olyan« sapkája. + + +3. A délelőtt. + +Tehát a sajátságos sapkával saját fején s teste alatt a benzinüzte +kocsival, a soffőr kinéz a standra. Mikor odaér, igy szól: + +– Hopphó, megálljunk! + +És megállitja a kocsit s a közeli kávéházból reggelit hozat magának, +amit a kocsin ülve fogyaszt el. Bemehetne ugyan a kávéházba, de nem +teszi, mert hátha mégis. Lehet. Nincs egészen kizárva, ámbár egészen ki +van zárva. Odahozatja a reggeli lapokat is és végigböngészgeti őket. A +vezércikket nem igen olvassa, mert a vezércikk régi műfaj. Bizony a +vezércikk még abból a korból való, amikor a kéziratokat delizsáncon +vitték a nyomdába. Hol van egy soffőr ettől az időtől? Böngészgetés +közben néha igy mormol magában: + +– Hm. A tarifa. Hát az nem olcsó, ebben igazuk van a szerkesztő uraknak. +De várjunk. Azér’ meg kell próbálni evvel a tarifával is. + +És megpróbálja. Ül-üldögél, nézegeti az uccai életet. Kocsik is jönnek. +Reves konflisok. Mindegyikben ül valaki. Persze mindenkinek nem telik +autóra: de majd csak akad. A horgász is sokszor órák hosszat silbakol a +botja nyele mellett, amig egy halacska horogra kerül. Az élet olyan, +mint a tenger és a tenger olyan, mint az élet. Nemcsak egyik hasonlit a +másikhoz, hanem mindakettő nagyon hasonlit egymáshoz. Nincs ez máskép. + +Az első délelőtti lap megjelentét a soffőr kitörő örömmel fogadja. +Ugyanugy fogadja a másodikét is. A harmadikét szintén. Hála istennek +elegen vannak, nem kell, hogy az ember elunja magát, még akkor sem, ha +az ember soffőr egy gépen, amely autotaxi névre hallgat s évek óta +Budapest közkivánságát képezi. + + +4. Ebéd. + +Ez már nem a gépen lesz elfogyasztva, mert ördög bujjék abba a vendégbe, +ha már egész délelőtt nem jött, mért jönne pont ebéd-időben? No, nem is +jön. A soffőr nyugodtan falatozik s elfoglalja őrhelyét a kocsi bakján. + + +5. Délután. + +O idő, futós idő, mint Csokonai Vitéz Mihály mondotta. Az idő valóban +telik-mulik, s az aszfalton felpirkad az első délutáni lap. Majd a +második, harmadik és igy tovább; nincsenek ők kevesen s ugy komoly +tartalmukkal, valamint kedvre-deritő közleményeikkel enyhe szender méla +mézét mázolják a soffőr szemének héjára. Hogy Homérosz is? Igen A soffőr +szintén. Szundit egyet, mint akinek rendben a szénája. S az övé rendben +van, mert neki nincs szénája. Szundit és álmot lát. Ezt látja: + +… és ime a folyóvizből jőnek vala ki hét szép és kövér gépkocsik, melyek +esznek vala a mocsáros helyen… + +… ismét azok után más hét bérkocsik jönek vala ki a folyóvizből, rutak +és ösztövérek, melyek állanak vala ama gépkocsik mellett a folyóviz +partjain… + +… és elnyelék a rut és ösztövér bérkocsik ama hét szép és kövér +gépkocsikat… és felserkene fáráó… + +Azaz: nem! Nem a fáráó, hanem a sofáráó, a soffőr, serkenne fel. Este +van. Visszavonhatatlanul este lett. Megdörzsöli a szemét és nem kérdi, +hogy hogy »hol vagyok?« Minek kérdezné? Tudja, hol van. A standon van, +egy gépen, amely autótaxi névre hallgat s évek óta Budapest +közkivánságát képezi. + +– Gyi te! – mondja a soffőr és csendesen hazaporoszkál. Otthon leteszi a +sapkát és kétszer pofoncserditi a feleségét. Egyszer jobbról és +mégegyszer jobbról. + +– A tarifa miatt! – mondja neki szeliden. + + + + +Lábjegyzetek. + +[Footnote 1: Azt hiszem, jól emlékszem a cégre. Velence, Szent-Márk-tér +2.] + +[Footnote 2: V. ö. Ollendorf, Grammatik der franz. Sprache I. rész.] + +[Footnote 3: Lásd: L’abbé Hochma Quelques Aperçus concernants la +Toilette des Hommes.] + +[Footnote 4: Voltaire (François Marie Arouet): Erigy a gőzbe!] + +[Footnote 5: Carlyle: Heroworship, IX. fejezet: A jinglikről.] + +[Footnote 6: Pascal: Sur la pensée, qui n’existe pas.] + +[Footnote 7: V. ö. Charcot: Confusion anatomique.] + +[Footnote 8: Tissot: La Bunda des Magyars et autres tissotises.] + + + + +TARTALOMJEGYZÉK. + + Tetszik a blúzom, Mucuka? 3 + A reklám ereje 8 + Elsején 12 + A gőzben 17 + Palizander 22 + A fehér néger 28 + Vasárnap 35 + A lapda-éposz 39 + Nyugalom 44 + Madárhangok 49 + Petúr meg a dinnye 54 + A böjtről 62 + Aki már hazajött 66 + Lesülni! 72 + Tavaszi kalapvásár 77 + A közönyös ember 82 + Férfi-dekoltázs 90 + A derék iparos 95 + A józan kutya és a részeg ember 101 + Szeptemberi könyvpiac 104 + Párbaj a ligetben 109 + A kém 114 + Mikor Asta ittjárt 118 + Fürdés 123 + Diszkrét ügyem 128 + Mit tudok meg a villamoson? 133 + Ügyvédipar 137 + Az én borbélyom 141 + A kacsavadász 145 + A gázember 152 + Egy szegény soffőr huszonnégy órája 155 + + + + +*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 75311 *** diff --git a/75311-h/75311-h.htm b/75311-h/75311-h.htm new file mode 100644 index 0000000..b15720d --- /dev/null +++ b/75311-h/75311-h.htm @@ -0,0 +1,4165 @@ +<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" + "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> +<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> +<head> +<meta name="generator" content= +"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> +<meta http-equiv="Content-Type" content= +"text/html; charset=utf-8" /> +<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> +<title>Petúr meg a dinnye és más 30 humor by Andor Gábor | Project +Gutenberg</title> + +<style type="text/css"> +/*<![CDATA[*/ +body { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; +} + +h1,h2,h3 { + text-align: center; + clear: both; + line-height: 200%; +} + +h2,h3 { + margin-top: 2em; +} + +h1 span.smaller { + font-size: 75%; + line-height: 200%; +} + +p { + margin-top: 0.75em; + margin-bottom: 0.75em; +} + +body > p { + text-align: justify; + text-indent: 1.5em; +} + +p.i0 { + text-indent: 0; +} + +hr { + width: 33%; + margin-top: 2em; + margin-bottom: 2em; + margin-left: auto; + margin-right: auto; + clear: both; +} + +hr.chap {width: 65%} + +table { + margin-left: auto; + margin-right: auto; +} + +td { + padding-left: 1em; + padding-right: 1em; +} + +.pagenum { + position: absolute; + right: 2%; + color: gray; + font-size: smaller; + text-align: right; + text-indent:0; +} + +.tdr { + text-align: right; + min-width: 20% +} + +.center { + text-align: center; + text-indent: 0; +} + +.right { + text-align: right; + margin-right: 1.5em; +} + +em.gesperrt { + font-style: normal; + letter-spacing: 0.2em; + padding-left: 0.2em; +} + +.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} + +.caption {font-weight: bold;} + +.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} + +.footnotes { + border: dashed 1px; +} + +.footnote { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; + font-size: 0.9em; + text-align: justify; +} + +.footnote .label { + position: absolute; + right: 84%; + text-align: right; +} + +.fnanchor { + vertical-align: super; + font-size: .8em; + text-decoration: none; +} + +.poem { + font-size: 0.9em; + display: table; + margin: auto; + text-align: left; +} + +.poem .stanza { + margin: 1em 0em 1em 0em; +} + +.poem span.i0 { + display: block; + margin-left: 0em; + padding-left: 3em; + text-indent: -3em; +} + +ul.TOC { + list-style-type: none; + padding-left: 10%; + text-indent: -5%; + width: 70%; + text-align: justify; +} + +ul.TOC li { + margin-top: 0.25em; +} + +span.ralign { + position: absolute; + text-align: right; + right: 15%; + top: auto; +} +/*]]>*/ +</style> +</head> +<body> +<div style='text-align:center'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 75311 ***</div> +<hr class="chap" /> +<div class="chapter"></div> +<p class="center"><span class="caption-150">GÁBOR ANDOR</span></p> +<h1>Petúr meg a dinnye<br /> +<span class="smaller">és más 30 humor</span></h1> +<p> </p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">DICK MANÓ +KIADÁSA</span></p> +<p class="center"><span class="caption-small">BUDAPEST, VII., +ERZSÉBET-KÖRUT 12.</span></p> +<p class="center"><i>Az összes jogok fenntartva. A forditás joga +is. A jelenetek előadására engedélyt csak a szerző adhat: Budapest, +V., Váci-út 18. III. 13. sz.</i></p> +<p class="center"><span class="caption-small">A Nyugat nyomdája +Budapest, IX., Lónyay-u. 18.</span></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id= +"Page_3">-3-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>TETSZIK A BLÚZOM, MUCUKA?</h2> +</div> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Na, mucuka…</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Mhm?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Na mucuka.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Kérlekkérlekkérlekszépen. Mit +akarsz avval, hogy namucuka? Mi-mucuka? Ki-mucuka? Hát ugy nézek én +ki, mint egy mucuka?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Mondd, mucuka, tetszik az uj +blúzom?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi</em> (oda se néz): Tetszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Szóval tetszik?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi</em> (oda se néz): Tetszik, hagyj +élni, tetszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Mi tetszik rajt?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi</em> (oda se néz): A füle.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> A füle?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Nem a füle.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Hát?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi</em> (oda se néz): A cimpája. A +válla perece… a recehártyája… Tetszik. Mer tetszetős, mer +tetszőleges… mer… tudja nyavalya.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Vagyis nem tetszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Vagyis tetszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Csak mondd meg, ha nem +tetszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Megmondom. Tetszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Bátran bevallhatod, hogy nem +tetszik. <span class="pagenum"><a name="Page_4" id= +"Page_4">-4-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Bevallom. Tetszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Nem kell kerülgetni: nem +tetszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Tetszik. Tetszik. Tetszik. +Hipp-hipp-hurrá: tetszik!</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Nem így szoktad te azt mondani, +ha tetszik…</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Hát furulyázzam, mi? Hozassak +egy flótát, két obojt, egy pikulkát és úgy cincogjam-ciperegjem: +(utánozza a vékony hangszereket) Tecikatecikatecika blúzod. Mint +egy cinegepacsirta.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Nna, nem épen ugy…</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Tehát kürtöket kivánsz? +Trombitákat, harsonákat, pozaunokat? Azokon bőgjem, bugjam, +brekegjem: (csinálja a kezével a pozaunt és utánozza) Tetszik a +blúzod, a blúzod, a blúzod, blú, blú…</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Eszerint nem tetszik?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Eszerint? miszerint? +Aszerint, hogy mondom, hogy tetszik, aszerint nem tetszik? +Miszerint ha mondanám, hogy nem-tetszik, aszerint tetszik? Eszerint +aszerint, hogyha tetszik, akkor nem tetszik és hogyha nem tetszik, +akkor tetszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Tetszik, vagy nem tetszik?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Tetszik, te általános titkos +szerencsétlenség, te, te, te egyenlő, te községenkénti! Tetszik. De +most már direkt nem tetszik, hogy tetszik, most már az tetszene, ha +nem tetszene, mer hogy nekem tetszik, az neked nem tetszik, neked +az tetszene, ha nekem nem tetszene. Slussz, cene. <span class= +"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Hát, ha csakugyan tetszik…</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Tetszik… hallod? tetszik! Nem +volt az életben még valami, ami nekem ennyire tetszett volna. Nekem +csak ez a blúz tetszik. Én láttam a pápa őszentsége vatikáni +ünneplő biborpiros pillangós papucsát. Nem tetszett. Mér? Nem +tudom. Kérdezte tőlem a pápa: »fiam, mér nem tetszik neked az én +vatikáni ünneplős biborpiros pillangós papucsom? um gottezvillen, +mér nem tetszik?« »Eminenc, mondtam neki, vagy emerenc, vagy +referenc… én már csak ilyen ember vagyok. Nekem a szentséged +vatikáni ünneplő biborpiros pillangós papucsa nem tetszik. Nekem a +feleségem blúza tetszik.« Nekem megmutatta a Fedák az igazi, a +valódi hacacárét, az eredeti csomagolásban. Nekem nem tetszett. +Kérdezte tőlem a Fedák: »Mér nem tetszik magának az én valódi +hacacárém az eredeti csomagolásban?« Én mondtam neki: »Zsazsukám, +ih kann niht dafür, nekem a maga valódi hacacáréja az eredeti +csomagolásban nem tetszik.« Ez vagyok én, nekem nem tetszik a +Szójer Ilonka uncilija, nekem nem tetszik a Béldi Izidor +smuncilija, nekem kizárólag a feleségem pici-piros, vérbélü, +bikabőszitő blúza tetszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Bikabőszítő? Ugy?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Azt mondtam, hogy +bikabőszitő?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Azt.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Azt mondtam bikabőszitő? +Kibicsaklott a nyelvem, kificamodott, kitörte a nyakát… +<span class="pagenum"><a name="Page_6" id= +"Page_6">-6-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> A nyelved?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Hehe. Kicsuszamodott. +Bikabőszitő? Deeehogy! Tehénszeliditő! Őzike-nemesitő. Állatvédő, +mint szövetkezet.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Kigúnyolod a blúzomat.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Ki?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Nem is tagadod? Ki?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Nem ki. Ki? Azt kérdem: ki? +Mer én nem gúnyolom ki. Én a te blúzodat nagyrabecsülöm.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Pedig nem nagy.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Dehogy nagy. Kicsi. De azér +én nagyrabecsülöm. Mér? Mer tetszik nekem. Mér tetszik nekem? Mer +nagyrabecsülöm. Ez egy cirkulusz viciózusz és egy virkulusz +ciciózusz… Hagyj élni, hagyj élni, hagyj élni!</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Hát ennél sokkal egyszerübb +volna, ha két szóval azt mondanád: nem tetszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Egy szó: Tetszik. Két szó: +Nagyon tetszik. Három szó: Altfáter, geszler, harisbazár. Négy szó: +Hagyj élni, hagyj élni, hagyj élni!</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Csak arra vagyok kiváncsi, hogy +mér nem tetszik neked ez a blúz?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Mire vagy te kiváncsi?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Hogy mér nem tetszik?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Hogy mér <em class= +"gesperrt">nem</em>? Hát arra én is kiváncsi vagyok. Hogy egy ilyen +piszok mér nem tetszik nekem? Mikor tetszhetne. Egy ilyen sund, egy +ilyen utolsó vörös tepih-darab mér nem tetszik <span class= +"pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> nekem? Egy +ilyen szédületes, bődületes bóvli mér nem tetszik nekem? Egy ilyen +smink-fecni, egy ilyen mosogató-rongy-maradék mér nem tetszik +nekem? Hogy mér tetszik nekem a Svábhegy és vidéke és mér nem +tetszik ez a szemét-domb-takaró? Hogy mér tetszik nekem a fekete +szem éccakája és mér nem tetszik ez a paplan-foszlány, ez az +ágyciha? Ez a tili-tuli-hipi-hupi zászlórészlet, ez a hottentotta +kacabajka? ez az afrikai négerfőnök halottaslepedője? Ez az +őseinknek véres kardja? Ez a +szemideg-piszkáló-nevetési-inger-telep, hogy ez mér nem tetszik +nekem. Mi? Mer tetszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Na most már csak megmondtad, +hogy nem tetszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Nem azt mondtam; azt mondtam, +hogy tetszik. És itt most már minden hiába. Nekem ez a blúz, ami +rajtad van tetszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Ki beszél erről a blúzról? Én az +uj blúzomat kérdezem, ami tegnap rajtam volt. A gyermek-zöld.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi</em> (letérdel): Angyalos anyám, +cukorbogaram! (Összekulcsolja a kezét.) Nekem az is tetszik. Itt a +revolver, lőjj agyon, (odaadja) de én még ott is, a halál tövében +is azt fogom mondani, hogy tetszik. Nekem tetszik. <span class= +"pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A REKLÁM EREJE</h2> +</div> +<p>Hónapok óta szomoruan baktatok haza a Váci-uton. Nagyon undok +környék, bizonyisten nem tetszik nekem. A fejem lógni szokott +előre, de néha felkapom. Olyankor, fenn a keritésen, a szemembe +vigyorog egy ur, aki szmókingot visel és egy kereveten van kéjesen +elnyulva. Ajkán pedig ez a kérdés lebeg:</p> +<p>– Hol vette töltőtollát?</p> +<p>Mindig megütött a kérdés. Hol vettem? Kedves szmókingos ur, ott +fent a keritésen, mért kérdi ezt tőlem? Én, szégyellem bár, de +seholse vettem. Nekem nincs töltőtollam, tehát seholse vettem. Én +ceruzával irok többnyire, tollal csak akkor ha valami nagyon +előkelő embert akarok megtisztelni levéllel. De mikor tisztelek én +meg levéllel egy nagyon előkelő embert? Sohasem. Ezért nincs +szükségem még töltetlen tollra sem, hogyan volna töltöttre.</p> +<p>A szmókingos vigyori ur azonban nem hagyta magát. Ha otthon +kimentem az erkélyre, hogy hármat szippantsak a finom levegőből (a +kormot a salgótarjáni kőszénbánya hirneves Máv. zenekara +szolgáltatja), felkiabált hozzám a keritésről:</p> +<p>– Hol vette töltőtollát? <span class="pagenum"><a name="Page_9" +id="Page_9">-9-</a></span></p> +<p>És én megint exkuzáltam magamat szeliden. Hogy ne fáraszsza +magát, ne is kérdezze, ugy sem tudok a kérdésére felelni. Harminc +esztendős koromig eléltem töltőtoll nélkül, mindössze – ahogy’ +mondják – csak becsülettel; a hátralevő hatvan évemet is leélem +talán ceruzaháton. Igy én. De ő:</p> +<p>– Hol vette töltőtollát?</p> +<p>Reggel és este, délelőtt és délután. Állandóan. Ezen a héten már +azon kaptam rajta magamat, hogy valamit keresek az iróasztalomon. +Valamit, amiről csak azt tudtam, hogy nincs ott, de hogy mi ő, azt +nem tudtam. Pedig minden rajta volt. A tizenhárom ceruza, a két +tollszár, amikben rozsdás tollak vannak (mert mégis van toll +odahaza), a kis üvegtányér, amiben szivacs van, bélyegnedvesitésre, +ámbár még mindig csak primitiv módon a nyelvemmel nedvesitem a +bélyeget, a japán papirvágó fakés (angol gyártmány, furcsa +celluloid szaga van, noha fából látszik lenni), a hatalmas tőr, +amit tavaly Ősbudában vettem szenegál késmüves barátomtól, azt +hiszem husz frankért, s amiről azt mondta a leghatározottabban +Guszti, az Edizon-kávéháztól, hogy öt koronáért kapható a +Nagymező-uccában, ahol a szenegál is veszi. Két tintatartó, lila és +kék tintával, hogy legyen a cselédnek mit kiönteni az irataimra. +Továbbá a késeim, a ceruzahegyző-gépeim, amik sorban megbuktak, +mert mind nemcsak kihegyezi, hanem le is töri a ceruzát. +<span class="pagenum"><a name="Page_10" id= +"Page_10">-10-</a></span></p> +<p>Satöbbi. Minden ott volt, csak az a valami hiányzott, ami nem +volt ott. Megfájdult a fejem, ahogy megfájdul, mikor egy olyan szót +keresünk az agyunkban, amit tudunk, de ami nem jut eszünkbe. +Kimentem az erkélyre levegőzni. A szmókingos ur rám +vigyorintott:</p> +<p>– Hol vette töltőtollát?</p> +<p>Azonnal megszünt a fejem fájása, amiből az következik, hogy a +töltőtollat kerestem az iróasztalon; az volt az a valami, ami nem +volt ott. Most már magam előtt is tisztáznom kellett magamat, hogy +a töltőtoll nem is lehet ott, mert nincs töltőtollam.</p> +<p>Igy teltek a napok és sajátságosképen csaknem mindennap hiányát +éreztem a töltőtollnak. Az uccán fel kellett volna irni valamit. +Ceruzám nem volt. Persze, ha töltőtollam volna, azt magammal +hordanám. A postán egy csekket adtam föl s egy adatot lefelejtettem +róla, rá kellett irni a csekkre, azonban mind a két állami toll +kézben volt. Ennek következtében a rács előtt ujabb husz ember +gyült össze s csaknem egy órát kellett várakoznom. Igen, ha +töltőtollam lett volna, nem történik ez meg velem. Pénzt hozott a +postás (két korona kilencvenet), a tinta-plajbásza el volt törve, +kihozattam a tintát az előszobába, rádült a szőnyegre. Na ja, ha +töltőtoll… S a szmókingos ur egyre erőszakosabban tette föl a +kérdést:</p> +<p>– Hol vette töltőtollát? <span class="pagenum"><a name="Page_11" +id="Page_11">-11-</a></span></p> +<p>Beláttam, hogy jogosan kérdezi.</p> +<p>S ma reggel a vigyorgó szmókingos mellé egy még vigyorgóbb +másikat szereltek fel a keritésre. Aki ezt mondta:</p> +<p>– Nagyon meg vagyok elégedve.</p> +<p>Nagyon érdekelt, hogy mért van valaki megelégedve ebben az igen +szomoru világban s éppen a mai csuf pénzügyi viszonyok közt. A +megokolást felszegelték a munkások:</p> +<p>– Mert töltőtollamat Ciberénél vettem.</p> +<p>Más nevet irok, mert nem akarok reklámot csinálni a töltőtollas +embernek (ingyen; mivel most már tudom, hogy a reklámnak igen is +van ereje).</p> +<p>Valósággal megkönnyebbültnek éreztem magam, mikor megtudtam, +hogy a töltőtollat Ciberénél kell venni. A cim nem állt rajta a +reklámtáblán, de azonnal kikerestem a telefonkönyvből és telefonon +rendeltem meg a töltőtollat.</p> +<p>El is küldték, most itt fekszik előttem az iróasztalomon. Jó-e, +rossz-e, nem tudom, nem is fogom megtudni soha, mert most már nincs +szükségem rá, hiszen <em class="gesperrt">van</em> töltőtollam s +felelni tudok a szmókingosnak, hogy töltőtollamat én is Ciberénél +vettem.</p> +<p>Ó vágy! ó szivárvány! ó élet!</p> +<p>Mit mondjak még önöknek egyebet? <span class="pagenum"><a name= +"Page_12" id="Page_12">-12-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ELSEJÉN</h2> +</div> +<p>A férj hazajött a hivatalból, letette a kabátját, bement a +szobába, megcirógatta a feleségét, leült melléje és elkezdte a +beszélgetést.</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Itt a pénz, fiam.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> A pénz? Mi az, amit te +röviden pénznek nevezel?</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> A gázsim. Az ötszáz +korona.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Az pénz? Te azt hiszed, +hogy az pénz?</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Hát Istenem, mit higyjek róla? +Bankjegyek, aranyak és ezüstdarabok. Ezt pénznek szokták +tekinteni…</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Igen. Az angyalok odafenn. +De idelenn kár erőlködni. Ez nem pénz.</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Hanem?</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Hanem semmi. Sőt még annál +is kevesebb. Ha semmink volna, akkor legalább tudnánk, hogy mink +van. De mert ötszáz koronánk van, hát nem is tudom, hol +kezdjem.</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Az elején.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> De mikor nem tudom, hol áll +a fejem.</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> A nyakadon. Nem is áll, hanem +ül. <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= +"Page_13">-13-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Mi az? Te kómikusnak véled +a helyzetet?</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Hát milyennek véljem?</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Véld tragikusnak, különben +ne is véld, mert anélkül is tragikus. Sirni kellene.</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Méltóztassál.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Nem méltóztatom, de az én +helyemben minden más asszony elfakadna sirva.</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Fakadj el.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Ja, gorombaságok. Na igen, +hiszen az nem nehéz. Pénzt hazahozni nehéz…</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Ha egy zsákkal van, akkor +bizony nem könnyü.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Ja, cinizmus. Nem +ismeretlen már előttem. Mutatkozz be talán egy másik oldalról.</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Összesen kettő van. Mind a +kettőt ismered már.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Sajnos. Ismerem és torkig +vagyok velük.</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Az oldalaimmal? Nem rossz.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Nagyon rossz. Torkig vagyok +azzal is, hogy a szavaimnak kifacsard kezét-lábát s azt higyjed, +hogy ezzel az anyagi romlás el van háritva a fejünk felől.</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Szépen fejezed ki magad. +Anyagi romlás libog a fejünk felett? – hogy én is szépen fejezzem +ki magamat.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Igenis, anyagi romlás. Tönk +széle… Csőd… <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= +"Page_14">-14-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Csőd-közepe? mi? vagy annak is +a széle?</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Hagyd abba a +mondat-tornászatot és mondd meg nekem…</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Mondd meg, hogy mit mondjak +meg és én megmondom.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Azt mondd meg, hogyan +költsek el ebből az ötszázból nyolcszázat?</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Hüm.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Töröd a fejed?</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Nem töröm én.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Hát mit csinálsz?</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Semmit.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Vagyis nem mondod meg, +hogyan költsek ötszáz koronából nyolcszázat?</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Abszolute nem.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Mért nem mondod meg? Nem +akarod, vagy nem tudod?</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Ha azt mondanám, hogy nem +akarom?</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Az szégyen-gyalázat volna, +mert ha tudod, akkor miért ne akarnád?</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> És ha azt mondanám, hogy nem +tudom?</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Akkor tudnám, hogy tudod, +csak nem akarod.</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Várj. Zavarodik a fejem. Most +már nem tudom, hogy tudom-e, vagy nem tudom, vagy csak nem akarom +tudni, avagy nem tudom akarni… <span class="pagenum"><a name= +"Page_15" id="Page_15">-15-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> A te fejed! Erigy már a +fejeddel! (A férj fölkel és föl-alá jár.)</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Most sétálsz?</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Igen. Parancsod szerint: +megyek a fejemmel. Jó, hogy azt nem mondtad, hogy menjek a fejemen. +Mert akkor most a fejemen mennék.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Hová?</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Hát hová? Az egyetemre. Beke +Manóhoz.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Ki az a Manó? Mi a manó +az?</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Matematikai professzor. Attól +megkérdezném, hogy lehet-e ötszázból nyolcszázat elvenni?</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Tébolyult ember. Ezért te +az egyetemre mennél egy tiszteletreméltó tudóshoz?</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Valakitől csak meg kell +kérdeznem! Legjobb ha mindjárt egy szakembertől kérdezem meg.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> De nagyra vagy azzal a +szakemberekkel! Jöjjön ide, ha olyan nagy tudós. Majd én megmutatom +neki, hogy ötszázból nem lehet nyolcszázat költeni.</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Hát nem lehet?</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Nem.</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Biztos vagy benne?</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Egy kicsit.</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Akkor mit akarsz tőlem? Mért +dobod belém ezt a kérdést? Mit boritod fel a kedélyemet? Mért +gyujtod fel a lelkivilágom szénaboglyáit? S mért teszed ezt minden +elsején, minden <span class="pagenum"><a name="Page_16" id= +"Page_16">-16-</a></span> istenáldotta, azaz istenverte elsején? Te +két dolgot tudsz nagyon jól. Először azt, hogy ötszázból csakugyan +nem lehet nyolcszázat költeni; másodszor azt, hogy ötszázból igenis +lehet nyolcszázat költeni. Mióta az eszemet tudom, mindig azt +csináljuk, hogy ötszázból nyolcszázat költesz s azonnal szörnyet +halnál, ha csak egyszer, egyetlenegyszer fölmerülne egy másik +feladat.</p> +<p><em class="gesperrt">A feleség:</em> Melyik?</p> +<p><em class="gesperrt">A férj:</em> Hogy hogyan kell nyolcszázból +ötszázat költeni.</p> +<p>Az asszony elgondolkodik s aztán csendesen azt mondja:</p> +<p>– Hát ez ne is merüljön fel. Nyolcból ötöt?… Nem, ilyen +butaságra valóban nem pazarolom a drága időmet. <span class= +"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A GŐZBEN</h2> +</div> +<p>A vendég jön, fürdőköpenyben, gyékénypapucscsal a lábán, ő az +áldozat, akit meg fognak maszirozni.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Hehehe… hát itt mi van?… +hehehe… Már voltam a langyosba, a hidegbe, a melegbe, a +lagymatagba, a forróba, a forgatagba és a förgetegbe…</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Méltóztatott már lenni a +szénsavas lekvárba?</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Méltóztattam. Nagyon üde, hü +de üde!</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Méltóztatott már lenni a +lekváros szénsavba?</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Méltóztattam. Nagyon üde. +Üde hüde! Nagyon örültem, nagyon erilek.</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Akkor most következik egy kis +finom masszázs. Nagyságodat masszirolni, macérozni fogom, mint egy +rongyot.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Hehehe… Az jót tesz, mi? +Hehehe.</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Nagyon jót, nagyszerüt. +Nagyságod féllábbal már ugyis a sirban van.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég</em> (döbbenettel): Miben?</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Akartam mondani, nagyságod +féllábbal már ugyis a zsirban van. <span class="pagenum"><a name= +"Page_18" id="Page_18">-18-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Hehe. Ott igen. Zsirban +igen. Kicsit zsiros vagyok, mi? de azért egészben véve +proporcionális, mi?</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Valóban, méltóztatik +krokorcionális lenni.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Na és hogy megy az? +(Mutatja, hogy a maszázs.)</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Méltóztatik ide a deszkára +ledőlni, csak könnyedén, mint a pille. Hanyatt, vagy hasmánt. +Nagyságod választhat. Nagyságodnak választó joga van, az uj törvény +szerint.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég</em> (ledől, féloldalt, arccal a +publikum felé): Igy?</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Akár igy is.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Mi ez? Hanyatt, vagy +hasmánt?</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Egy olyan művelt középosztály, +mondhatnám: hanyahasmánt, vagy hasmahanyánt. Méltóztassék talán +kissé hanyattabban, ahogy mondják, hanyatt eleganciával.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> És most?</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Most jön a gyurka.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Gyurka? Hol itt a +gyurka!</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Most én kezdem gyurkálni +nagyságodat, de csak könnyedén, mint a pille, mint a +pillemadár.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> De ne kiclizzen… hehehe… ne +kiclizzen… nem látja a finom bőrömön, hogy kiclandós vagyok, +tschicklandisch!</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Most kenem a keblet. +<span class="pagenum"><a name="Page_19" id= +"Page_19">-19-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> A keblet kenheti, de olyan +finoman kenje, mintha vaj volna a fején. Légiesen kenje, fiatal +barátom, mint a zefir.</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Igenis kérem, ugy kenem, mint +a zafir.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Nem. Tévedés. Hallja? Nem. +Olyan finoman kenje, mint a zefir.</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Értem. Mint a kefir. És +különösen itt a zsirdomborulatoknál.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> De mért döff? Mit döff maga +engem? Mi maga? szarvasmarha? Miért öklel maga? Mért akar maga +engem a szivére öklelni?</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Pardon, csak kenem-fenem +nagyságodat.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég</em> (félig felül): Nekem nem +tetszik ez a kene-fene. Egyáltalában, im allgemejnen, mért huzza le +a bőrömet? Háziur kegyed? vagy szövetkezet? Hol itt a pillemadár, +amiről beszélt? Überhaupt: a bőrt rajtahagyni! Nem lehuzni a hasról +a bőrt. Nem szaladgálhatok egy ekkora hassal bőr nélkül. Azt +képzeli, hogy én vagyok a bőrharisnya?</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Ez jót tesz az +emésztésnek.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Emészet! emészet! Sose +eméssze magát. (Visszafekszik.) Csak enyhén… renyhén… lanyhán… +lenyhén… Csak csókdossa a tenyerével, mint a galamb a zuzát – +(kéjeleg)… halkan… piáno… pianisszimó…</p> +<p><em class="gesperrt">Legény</em> (dalol és ritmusra dolgozik): +Száj, száj, szép délibáb. <span class="pagenum"><a name="Page_20" +id="Page_20">-20-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A vendég</em> (viccel): A szájamat csak +hagyja, még az hiányzik, hogy kigyurja a szájamból a fogakat és +lerombolja azt a szép uj aranyhidat, amit a doktor Kratohvil most +épitett…</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Nagyságodnak hid van becses +szájában?</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég</em> (viccel): Van. De csak egyik +parttól a másikig. Lánchid. Sőt. Ferenc József-hid. Gérokk-hid. +Eljöhetne hozzám hidvámszedőnek, ahelyett, hogy itt knédlit dagaszt +az emberekből.</p> +<p><em class="gesperrt">Legény</em> (üvölt): Start! (És egy iramot +vesz.)</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég</em> (megrémül): Óvás! Halt! +halt!</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Csendet kérek +nagyságodtól.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Megállni! Kiszállok!</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Csendet kérek +nagyságodtól.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Megállj! Pihenj! Vigyázat! +Nicht stürzen! Mázolva!</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Csak még egy pár taktus, +nagyságod.</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Hagyja abba! Az én hasam nem +tánciskola.</p> +<p><em class="gesperrt">Legény</em> (trombitál): Trattatata!</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég</em> (döbbenettel): Mi az, az +Isten szent szerelmére, mi az?</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> Most jön a lovasroham! Hajrá! +hajrá! Előre! Üsd-vágd, nem apád (gyurja).</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Elég! Eláll! Rendre! +Bitorló! Hazaáruló! Maga azt hiszi, hogy én velem balkáni háborut +játszhat? hogy velem nikitázhat? hogy maga egy +öttörökötgörögötdögönyöz? Hogy én <span class="pagenum"><a name= +"Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> egy csatatér vagyok és maga +egy fujó paripák, aki vágtat a holttestemen át, száguldani a +kivivott diadalra s otthagyni el engemet összetiporva, hogy itt +szedjék össze elszórt csontomat, ha majd jön a nagy temetési nap?… +Ká spúr! Maga lehet egy gyurka és lehet én tőlem egy györgy, de +engem nem gyur és nem gyür és nem döfölész és nem dömöcköl. +(Ledönti a maszirozó ágyra a legényt és ő kezdi gyurni.)</p> +<p><em class="gesperrt">Legény:</em> De nagyságod!</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Most jön a gyurka, most jön +a kene-fene, most jön a fészkes fene, most jön a lovas-roham és a +gyalog-zivatar.</p> +<p><em class="gesperrt">Legény</em> (elhaló hangon): Segitség!</p> +<p><em class="gesperrt">A vendég:</em> Várjon, várjon, most jön még +a pillemadár. Majd adok én magának pillemadarat! <span class= +"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>PALIZANDER</h2> +</div> +<p>Határozatba menvén, hogy az ebédlő nem állhat üresen, tehát +legalább is egy asztalt és hat széket kell venni bele, elindultam a +Teleki-térre, ahol az ilyesmi a legalkalmasabban beszerezhető. Én +ugyan amellett voltam, hogy tizenkét szék kell, de ellenfelem azt +mondta, hogy az fölösleges, ha annyi vendég jön, hogy hat szék már +kevés, akkor ugyis jobb, ha fölakasztjuk magunkat az +ebédlőcsillárra, amely kovácsolt vasból való erős jószág s legalább +hat személyt elbir, adott esetben. A Teleki-térre villamoson +mentem, de már előtte egy sarokkal leszálltam, hogy olybá tünjek, +mint egy ártatlan járókelő, akit csak véletlenül visz arra az utja. +Olvastam, hogy igy kell tenni, egy elemi iskolai olvasókönyvben, +Tömörkény István »Lóvásár« cimü novellájában. Általán igyekeztem +ahhoz tartani magamat, amit ott kitünő társunk mond, ő ismeri a +néplelket és a nép: nép, a Teleki-téren épen ugy, mint Szögedön a +Buza-téren, föltéve hogy ilyen tér van ott. De hogy Debrecenben +van, arról biztos tudomást szereztem.</p> +<p>Ártatlan arccal értem tehát a Teleki-térre és végigmentem azon a +soron, amelyiken egyetlen butorkereskedő sincs, hogy, ravaszul, +onnan kerüljek vissza arra a sorra, amelyiken igenis vannak +butorárusok, <span class="pagenum"><a name="Page_23" id= +"Page_23">-23-</a></span> sőt kizárólag csak azok vannak. +Igyekeztem elfogulatlan és kedélyes lenni, ami, jórészben, sikerült +is, ugy hogy, mire a butorosokhoz értem és megálltam az első bolt +előtt, ezen szavakkal »ebédlő-asztal és hat szék«: az árus rám se +nézett s csak ugy félfogról vetette oda:</p> +<p>– Az attul függ, van-e vevőszándéka az urnak.</p> +<p>Igy mondta: »az urnak«, ami mégis kissé tultanyaiasan zengett +nagyságosurhoz szokott fülemnek.</p> +<p>– Van, – mondtam – van. Ugy nézek ki, mint akinek nincs +vevőszándéka?</p> +<p>Ezt kérdeztem s hosszabb bocsánatkérő magyarázatot vártam. De a +válasz röviden ez volt:</p> +<p>– Ugy.</p> +<p>– Mindegy. Mégis vevőszándékom van.</p> +<p>– Mi tetszene?</p> +<p>– Ebédlő-asztal, hat szék.</p> +<p>– Az van. Milyen kell?</p> +<p>– Jó.</p> +<p>– Uj?</p> +<p>– Régi.</p> +<p>– Régi nem jó.</p> +<p>– Nem jó? Miért nem jó?</p> +<p>– Mert régi.</p> +<p>– De a régi olcsó legalább?</p> +<p>– Nem. Drága.</p> +<p>– Miért drága?</p> +<p>– Mert régi. <span class="pagenum"><a name="Page_24" id= +"Page_24">-24-</a></span></p> +<p>Ez elég röviden volt megmondva. Tovább nem is igen akart +tárgyalni velem az elárusitó. Ott álltam és zavarban voltam, de ő a +világért ki nem segitett volna a zavaromból. Nekem kellett fölvenni +az elejtett fonalat:</p> +<p>– Jól mehet maguknak.</p> +<p>– Istennek hála.</p> +<p>– Hogy a vevővel ilyen röviden…</p> +<p>– Asztal és hat szék?</p> +<p>– Az.</p> +<p>– Akkor arról beszéljünk. Ciprusfa?</p> +<p>– Nem tudom, mi az.</p> +<p>– Az uriosztály tudja. Kőrisfa?</p> +<p>– Nem. Na. És nem iharfa és nem juharfa.</p> +<p>A boltos megint befagyott.</p> +<p>– Hát? – kérdeztem én.</p> +<p>– Az ur viccelni akar, nem venni.</p> +<p>– Venni akarok, nem viccelni.</p> +<p>– Kell palaszander?</p> +<p>– Pali – mondtam én.</p> +<p>– Pala – mondta ő.</p> +<p>– Pali – ismételtem makacson.</p> +<p>– Akkor hagyjuk – felelte ő és hozzákészült, hogy rágyujtson egy +szivarra. Ez már boszantott. Az is, hogy ugy ragaszkodott a +palizander rossz kiejtéséhez, az is, hogy tiszteletlenül szivarra +mert rágyujtani. Ugy tettem, mint aki menni akar. De mindjárt +láttam, hogy baj lesz, ez a közönyös ember el enged menni. Megint +kapitulálni kellett: <span class="pagenum"><a name="Page_25" id= +"Page_25">-25-</a></span></p> +<p>– Na, jó lesz az is.</p> +<p>– Mi? – kérdezte ő, vagyis azt akarta, hogy megalázzam magam és +kimondjam az ő szavát. – Mi?</p> +<p>– A palaszander.</p> +<p>– Akkor tessék velem jönni a raktárba.</p> +<p>És kulcsokat vett és elindultunk. Ő ment elől. Áthaladtunk egy +nagy udvaron, meg egy kis udvaron, akkor két középudvaron és kint +voltunk az utcán.</p> +<p>– Ejnye, – mondtam – ilyen messze van?</p> +<p>– Visszamehetünk – felelt a butoros.</p> +<p>– Miért mehetünk vissza?</p> +<p>– Mert nem muszáj nekem eladni a butort.</p> +<p>Komoran ment tovább. Át egy keresztuccán, aztán hosszába egy +uccán és megint keresztbe egy uccán.</p> +<p>– Messze van a raktár a bolttól?</p> +<p>– Nincs – mondta ő. – A bolt van messze a raktártól.</p> +<p>Megérkeztünk a negyedik uccában egy ház elé és egy vasajtó elé. +A vasajtót kinyitotta és leindult a lépcsőn. Rettenetes magasságu +lépcsők voltak. De már lent volt.</p> +<p>– Borzasztó lépcsők – szóltam én, még fönt.</p> +<p>– Akkor ne tessék lejönni.</p> +<p>– Hogy nézzem meg a butort?</p> +<p>– Sehogy.</p> +<p>– Látatlanba nem veszek.</p> +<p>– Nem is kell. Ki mondta, hogy vegyen az ur? <span class= +"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span></p> +<p>Lementem. A butoros petróleumlámpát vett a kezébe és a homályos +távolságok felé indult. A petróleum füstölt.</p> +<p>– Füst – mondtam, most már egy kicsit bátortalanul.</p> +<p>– Füst, persze – vágott rá ő. – De az ur segithet rajta.</p> +<p>– Hogyan?</p> +<p>– Ugyis olyan vicces ember. Kitalálhatja a füstnélküli +petróleumot. Itt a palaszander.</p> +<p>És megállt, mert a palizander-osztályhoz értünk. Megnéztem a +butort.</p> +<p>– Ez régi?</p> +<p>– Nem. Ez uj.</p> +<p>– De én régit akartam.</p> +<p>– Az lehet. De ez mégis uj.</p> +<p>– Hol a régi?</p> +<p>– A muzeumba. Palaszanderba nincs régi.</p> +<p>– Hát hová teszik, mikor régi lesz?</p> +<p>– Kidobják.</p> +<p>Nem volt ugyan szándékom, hogy az ócskástól vegyek uj butort, de +már nagyon meg voltam törve.</p> +<p>– Ez olcsó?</p> +<p>– Nem.</p> +<p>– Miért?</p> +<p>– Mert uj.</p> +<p>– Az előbb azt mondta…</p> +<p>– Azt, azt, de ez palaszander. A palaszanderbe megforditva van. +<span class="pagenum"><a name="Page_27" id= +"Page_27">-27-</a></span></p> +<p>– Itt az uj a régi?</p> +<p>– Nem. Itt a régi nem uj.</p> +<p>Ott, a sötét pincében, vörös butoroktól, fekete sötétségtől és +zöld petróleumfüsttől körülvéve ez nagyon rejtélyesnek hangzott. +Nem gondolkodtam rajta. Megkérdeztem a butor árát.</p> +<p>– Százhusz…</p> +<p>És még mielőtt kinyithattam volna a számat:</p> +<p>– … forint. Százhusz forint. De nem muszáj megvenni. Mehetünk +is.</p> +<p>– Egy asztal és hat szék! Százhusz forint?</p> +<p>– Igen. Hat asztal és egy szék még drágább volna. Töltjük az +időt.</p> +<p>Láttam, hogy minden hiába. Megalkudtam százhusz forintban (ezt +csak azért mondom, hogy az »alkudni« igét használhassam) és mentünk +vissza a boltba. Ott lefizettem a százhusz forintot.</p> +<p>– Hová parancsolja a nagyságos ur?</p> +<p>Megmondtam a cimemet, bucsuztam, de ugy észlelvén, hogy már +nagyságos ur lettem, erre a kérdésre bátorodtam:</p> +<p>– Mondja, miért olyan méregdrága ez a butor?</p> +<p>– Mert palaszander.</p> +<p>Felhasználtam az alkalmat.</p> +<p>– Pali.</p> +<p>– Hagyja már, nagyságos ur – mondta a boltos és barátságosan a +vállamra tette a kezét. – Pala az, nagyságos ur. A butor az pala. +Aki megveszi, az a Pali. <span class="pagenum"><a name="Page_28" +id="Page_28">-28-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A FEHÉR NÉGER</h2> +</div> +<p>Ezelőtt két évvel járt Budapesten az állatkertben egy néger, aki +fehér volt; ez volt a neve: Ama, a fehér néger. A néger elment, ez +a jelenet ittmaradt.</p> +<p><em class="gesperrt">A családapa</em> (sétapálcával, keztyüben, +cilinderrel a fején): Na, induljunk, induljunk, gyerekek.</p> +<p><em class="gesperrt">A gyerek</em> (a mamához): Hova megyünk, +mamuka?</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya</em> (a férjhez): Hova megyünk +papuka?</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Hová? hová? A tejutra! Hová +mennénk?</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Ép azt kérdem.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Hát hova megy egy tisztes +pesti polgár vasárnap?</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Hát hová?</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Az állatkertbe.</p> +<p><em class="gesperrt">A gyerek:</em> Hála isten, hogy már kint +van. Éljenek az állatok! Éljen a papa!</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Tiszteletlen gyermek. Ne +emlitsd az állatokkal egy szinvonalon atyádat.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa</em> (jóságosan): Csak hadd a +gyereket. Én nem sértődök meg. <span class="pagenum"><a name= +"Page_29" id="Page_29">-29-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">Az anya</em> (haragvóan): Te nem. De az +állatok.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Riza, Riza. Ez megint kezdete +valaminek?</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Nn… nem. A vége.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Hát legyen is vége. Kezdd +mingyárt ugy, hogy vége is legyen.</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Hát vége.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Na, ne kezdd!… Inkább vedd +fel, cunus, a fehér ruhádat és az állatkertben megnézzük a +négert.</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Éppen!</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Mé-mé-mér’ mondod te, hogy +éppen?</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Hogy az egész világ rajtam +röhögjön. Éppen egy négert megyek megnézni fehér ruhában.</p> +<p><em class="gesperrt">A gyerek:</em> Igaza van.</p> +<p>Az apa! Fogd be. (Oda se néz.)</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Inkább fölveszem a fekete +ruhámat a frézzel.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Jó, vedd föl a fekete ruhádat +a frázzal, csak gyerünk, gyerünk, gyerünk. Mert okvetlen meg kell +nézni azt a fehér négert.</p> +<p><em class="gesperrt">A gyerek:</em> Ujjé! fehér néger.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa</em> (oda se néz): Fogd be.</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Adolf. Nem vagyok abba a +hangulatba.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa</em> (kinosan): Milyen hangulatba? +<span class="pagenum"><a name="Page_30" id= +"Page_30">-30-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Az én életem nem olyan +rózsás. Nekem te ne mondd, hogy fehér néger.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Hogyhogy hogy ne mondjam, hogy +fehér néger?</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Nekem csak mondd a négert +ugy, ahogy a jó isten megteremtette.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Ugy mondom. Fehér néger.</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Velem ne élcelj.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Élcelek? én élcelek? Ez +abszolut nem élcelet. Hát nem láttad a plakátot, amelyiken az áll, +hogy <em class="gesperrt">Ama</em>, a fehér néger?</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Ne folytasd, ne nagyon +folytasd. Ha nekem nincs is az a müveltségem, azért én tudom, hogy +<em class="gesperrt">Ama</em>, az nem egy néger, hanem egy mutogató +névmás.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa</em> (legyint): Igen, igen, +<em class="gesperrt">az</em> egy névmás, de <em class= +"gesperrt">ez</em> egy más név!</p> +<p><em class="gesperrt">A gyerek:</em> Igaza van. Ahol igaza van, +ott igaza van.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa</em> (oda se néz): Fogd be. +(Odanéz.) Haladéktalanul fogd be, vagy lepényre pofozlak.</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Ugy! Most csak brutalizáld a +gyereket. Igy van ez, ha egy atya nem áll hivatása magaslatán és +anekdótákat mond egy serdületlen gyerek jelenlétében.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> De anyuskám! Esküszöm a +boldogult keresztanyád sirjára.</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Hihhetetlen. Belevonja a +keresztanyám szentemlékü sirját egy ilyen aljas vitába. +<span class="pagenum"><a name="Page_31" id= +"Page_31">-31-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">Az apa</em> (türelmetlenül): Hát jó, a +kalácsára esküszöm.</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> A kalácsára?</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Igen. A térde kalácsára.</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Arra?</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Arra. Amarra. Ki akarok menni +az állatkertbe és meg akarom nézni a fehér négert.</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Szóval ragaszkodol ehhez a +buta vicchez?</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Melyikhez?</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> A fehér négerhez.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> <em class="gesperrt">Én</em> +nem ragaszkodom. A néger ragaszkodik.</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Mondd csak, kérlek, mi az a +néger?</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Mit tudom én? Egy tábornok. +Vagy egy viharágyu. Egy néger, az egy néger.</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Vagyis az a néger: egy +néger.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Igen, igen: egy néger.</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya</em> (határozottan): Akkor fekete. +Ha néger, akkor fekete. Vagy fehér?</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa</em> (boldogan): Igen-igen. Éppen ez +az, hogy fehér.</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya</em> (határozottan): Akkor nem +néger. Ha fehér, akkor nem néger. Csak nem akarod azt mondani, hogy +én néger vagyok?</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Te! <em class= +"gesperrt">Én</em> azt mondtam, hogy <em class="gesperrt">te</em> +néger vagy?</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Azt mondtad. Azt mondtad, +<span class="pagenum"><a name="Page_32" id= +"Page_32">-32-</a></span> hogy ami fehér, az néger. És én mégse +vagyok néger. Érted?!</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> De cunus, értsd meg már, hogy +miről van szó!</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Éppen azt akarom. Svarc auv +vejsz tudni akarom, hogy fehér-e vagy fekete?</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Ahogy vesszük.</p> +<p><em class="gesperrt">A gyerek:</em> Höhöhö.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa</em> (némán ránéz, megrázza a +fejét): Ahogy vesszük. (Még egyszer ránéz.) Ahogy vesszük. +Amennyiben néger, annyiban fekete, de amennyiben fehér…</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Annyiban nem néger.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> De értsétek meg angyalkáim. +<em class="gesperrt">Ez egy természeti tünemény.</em></p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Höhöhö.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa</em> (a gyerekre néz): Mit +csinálsz?</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> <em class="gesperrt">Az</em> +semmit. <em class="gesperrt">Én</em> kacagok.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa</em> (a gyereket kérdi): Min +kacagsz?</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> A természeti tüneményen +kacagok. Micsoda természeti tünemény egy néger általában és +speciell egy néger, aki nem fekete? Egy fekete, aki fehér? Akkor te +is egy természeti tünemény vagy.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa</em> (fölemeli fenyegetően az +ujját): Riza. Riza. Mért volnék én egy természeti tünemény?</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Mert te is fehér vagy és +mégse vagy fekete. Vagy talán azt mondod, hogy fekete vagy? Mert +<em class="gesperrt">te</em> képes vagy arra is. Egy ember, +<span class="pagenum"><a name="Page_33" id= +"Page_33">-33-</a></span> aki azt mondja, hogy a néger nem fekete, +az képes azt is mondani, hogy a fehér nem fehér, vagy hogy a fekete +nem fekete, vagy hogy a fehér fekete, vagy hogy a fekete fehér…</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> De ki mondta! Én egy percig se +állitottam, hogy a fehér nem fekete, vagy hogy a fekete nem fehér, +vagy hogy ami fehér, az nem néger, vagy hogy a néger fekete…</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Akkor mit akarsz?</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Én semmit. De te rámtámadsz, +mint egy fekete haramia.</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Mi-a?</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa</em> (fejetlenül): Hekete haramia. +Én csak azt mondtam, hogy az a féger… illetve az a héger… +(Abbanhagyja, mert reménytelen.) Na igen. (Esedezve.) Drága kicsi +csillagocskám, idehallgass, hiszen olyan egyszerü. Ha a kávéházban +hozatsz egy feketét…</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya</em> (könyörtelenül): Akkor az +fekete.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa</em> (rimánkodva): Hát ne igy +vegyük. Vegyük ugy, hogy ha a kávéházban hozatsz egy fehéret…</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya</em> (kegyetlenül): Akkor az +fehér.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa</em> (esengve): Riza. Kibeszélni! Ha +hozatsz egy fehéret és azt mondod, hogy legyen benne sok fekete. +(Örömmel.) Ez az! igen, ez az…</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya</em> (kajánul): Te szerencsétlen! +Akkor az egy fehér néger? Akkor az egy kapuciner! Te képes vagy +bemenni egy kávéházba és <span class="pagenum"><a name="Page_34" +id="Page_34">-34-</a></span> rendelni nekem egy négert, habbal és +két kocka cukorral. (Imperative.) De hogy én abból egyem, abból te +nem eszel. Azt <em class="gesperrt">te</em> iszod meg. Belőlem nem +csinálsz emberivót. Én nem leszek egy hanibál.</p> +<p><em class="gesperrt">Az apa:</em> Kanibál!</p> +<p class="center">(Keresztbe rohannak a szobában fel és alá.)</p> +<p><em class="gesperrt">Az anya:</em> Nekem hiába kanibálsz!</p> +<p><em class="gesperrt">A gyerek:</em> Pszt! Stén blejbn!</p> +<p class="center">(Mindaketten megállnak és egyik jobbról, a másik +balról ragadja meg a gyereket)</p> +<p><em class="gesperrt">A gyerek:</em> Mielőtt széjjeltépnétek, +mondjátok meg, hogy fehér-e vagy fekete? <span class= +"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>VASÁRNAP</h2> +</div> +<p>Két óra elmult, mindenki megebédelt, az uccán rozmarinszagu +cselédek és bajuszpödrő-szagu mesterlegények. Mindenki boldog: +munkaszünet van. Fülledt meleg, ólomnehéz levegő, az égen fekete +felhők sürüsödnek, de már tizenkettő óta. Nem tudja rászánni magát +az eső, hogy essen. Két öntözőember jön, csikos egyenruhában, sapka +a fejükön, a sapka mellé egy-egy szál rózsaszin virág van dugva. Az +egyiknek a vállán egy nagy rézcső, a másiknak a vállán az öntöző +gumi- vagy vászonkigyó, amelyiknek a végén kupak van, amiből +kispriccel a viz. Az öntöző-emberek fiatal és vidám legények, de e +pillanatban rosszkedvük van, egészen rossz. Hogyne. Vasárnap +délután. És nekik öntözési inspekciójuk van, végig kell locsolniuk +ezt a ronda Váci-utat. Mi mindent lehetne csinálni ehelyett, +például a ligetben, a ringlispilek körül, esetleg az Angol parkban +is, ámbár oda már elég nagy a belépti. Még lány is kerülne s igen +kitünően lehetne végezni ezt a gyönyörü vasárnapot. Na igen, de ha +spriccelni kell.</p> +<p>Megállnak a kövezetnek annál a darabjánál, amelyen egy kis +vastábla van. Azt felcsapintják, hogy hozzálássanak a munkához. +Közben följebb <span class="pagenum"><a name="Page_36" id= +"Page_36">-36-</a></span> tolják a homlokukról a sapkájukat, +megvakarják a fejüket. Az egyik fölnéz az égre, a másik ezt +mondja:</p> +<p>– Az istenit. Eshetne.</p> +<p>Igen, eshetne, mert a felhők feketék és csakugy lóg belőlük az +eső. De ha egyszer nem esik. Nem kezdik el a spriccelést, látni +rajtuk, hogy az esőt várják. Inasgyerek megy el mellettük, mingyárt +észreveszi, miről van szó és odaszól az öntözőknek:</p> +<p>– Gyerünk csak. Lehet már kezdeni; nem lesz itt eső +karácsonyig.</p> +<p>– Kuss – mondja az egyik öntöző és a vállán lógó gumikigyóval +utána legyint a gyereknek.</p> +<p>A gumikigyót ugyanis nem csavarták még rá a rézcsőre. Hátha. +Hátha elered az eső. De nem ered el. Rá kell csavarni a kigyót a +rézcsőre. De azt a csákányforma vas-szerszámot, amivel a vizet +kinyitják, még most sem forditják el. Hátha. Hátha nem lesz rá +szükség.</p> +<p>A villamos váltó-igazgatója, a gyerek, akinek szintén nincs +vasárnapja, nézi a szenvedést és veleérez a két pehhes +spriccelővel. Szól is:</p> +<p>– Mingyár esik. Egy félórába se tart.</p> +<p>Ezt ugyan a jóakarat diktálta, de, mert egyelőre nem esik még, +az öntözők ezt is gunyosra magyarázzák, s az egyik megadja rá a +választ:</p> +<p>– Kuss.</p> +<p>A másik elforditja a csákányt, az egyik irányitja a csövet: +<span class="pagenum"><a name="Page_37" id= +"Page_37">-37-</a></span></p> +<p>– Srr! – mondja a viz, ahogy kidugja az orrát a gumikigyó +szájából.</p> +<p>– Hoa-hopp! – mondja a csővezető lagymatagon, inkább +szokásból.</p> +<p>Azonban az öntözés csak ugy átabotába történik, nagy fehér +darabok maradnak a kövezeten szárazon. A spriccelő nem céloz, nincs +kedve, boszuságában oldalba spricceli a villamoskocsit. Nem árt +neki, lakkozva van.</p> +<p>Lanyhán felöntözik még a lábuk közvetlen környékét, vigyázva – +mégis vasárnap van – hogy a cipő el ne vizesedjék, a csákány +elcsendesiti a vizet, megint a vállukra vetik a rézcsövet és a +gumikigyót. Mennének is tovább.</p> +<p>De sárga villám pislant el a házak felett, az ég megdördül és +kövér cseppekben hullani kezd az eső.</p> +<p>A spriccelők állnak, kicsit már boldogan; nézik, hogy elég +kiadós lesz-e? Lesz. Néhány perc alatt fel van öntözve az egész +Váci-ut. Több nem is kell. Cső és gumikigyó nélkül csinálja az +isten, de, meg kell hagyni neki, egész jól csinálja.</p> +<p>Fajeramt. A spriccelők ragyogó arccal baktatnak odébb. Lehet már +a ligetbe menni. Nagyszerüen lehet, mert az eső még esik, de a nap +ott bujkál már az egyik nagy gyárkémény felett.</p> +<p>A villamos-igazgató, a gyerek, önérzetesen kiabál utánuk:</p> +<p>– Na ugy-e, megmondtam! <span class="pagenum"><a name="Page_38" +id="Page_38">-38-</a></span></p> +<p>A spriccelők visszafordulnak és igen kedvesen mondja a +rézcsöves:</p> +<p>– Fogd be.</p> +<p>A gumikigyós kiegésziti:</p> +<p>– A pofád.</p> +<p>És eltünnek a szemem elől. <span class="pagenum"><a name= +"Page_39" id="Page_39">-39-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A LAPDA-ÉPOSZ</h2> +</div> +<p>Részlet akármelyik napilap elmult vasárnapi sportbeszámolójából. +Az esemény, amelyről szó van – hogy mindenki megértse, ideirom – +magyarjaink győzelme az osztrák ármány ellen a bécsi Hend and Fiess +football-egylet pályáján. Magyarjaink (rózsák fakadjanak lábaik +nyomán!) 4:1 arányra verték a bécsieket. A magyar kaput Zsák védte. +Zsák. Zsák. Zsák. Zsák. Zsák. Zsák. Zsák.</p> +<p class="center">(Kezdődik:)</p> +<p>… Bömböletes éljen reszketteti meg Vindobona kék egének +aranyszárnyu kapuit. A mieink jönnek. Nyurgányi fiuk, mindmegannyi +ugyanannyi; daliák a szó leghizelgőbb értelmében. Ikrás lábuk a +földet éri, combjuk közvetlenül az al-szár felett következik, +melyen a csodadomboru mellek foglalnak helyet, fejük legfelül +göndörödik. Sok édes női szem dobban meg a délceteg leventék +láttára. Borbás, a kapitány lendül az élen, kezében bodorodó +háromszinü zászlót csókolgat a vasárnapi zepfir.</p> +<p>– Ez Borbás! – suttogják a beavatottak és szájról-szájra röppen +a hir:</p> +<p>– Ez Borbás!</p> +<p>S bizonyos megnyugvás hegedül bele halkan <span class= +"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> a +szivekbe. Itt, honunk határitól háromszázharminc kilométer +távolságban, itt, ahonnan messze kell utazni, mig az ember hegyet +láthat, itt oly jól esik tudni, hogy Borbás izomzatában fekszik +nemzetünk becsülete; több: országunk mentsvára; több: minden és +semmi!</p> +<p>És ahogy kint vannak a zöld gyeppel boritott végtelen sikságon, +a biró is kiszökell.</p> +<p>– Go on! For ever! What is news! Daily Graphic! Leslies Weekly! +– hangzik a buzditó szózat a mi hőseink, a mi népünk válogatottjai +felé.</p> +<p>A biró könnyedén csettint nyelvével. Mint megannyi szarvasünő +inalnak a magyarok. Közepütt a lapda. Egészen gömbölyü. A +half-center offside-ot lő, puha árnyalással. Kerekes Izsák, a +bal-back, ápolja a lapdát, csavaros lábrángással széditi +ellenfeleit, akik nem birják az iramot. Most Kőmives Kelemen rohan +fel, simitott és csiszolt billentyümenettel. Már-már mintha, de +mégsem. Az égre komor viharfelhők szenderednek. A szinhely áttételt +szenved, a játék a magyar kapu elé torlad.</p> +<p>Ki áll magyarok kapujában? Ki áll amott a szirttetőn? Ki vagy te +bánat embere? Ki az, mi az, vagy ugy? Igen, ez a hatalmas Zsák, a +pöttön gyerek, akit kultuszminiszteri engedélylyel váltottak ki az +elemi iskola I c) osztályából, melyet tavaly kellett volna +diadalmasan elvégeznie. Zsák áll a kapuban, a kapu zsákban áll s az +áll a zsákban kapu, mig a kapu az állban zsák. Tébolyitó gondolat. +<span class="pagenum"><a name="Page_41" id= +"Page_41">-41-</a></span> Gondolatzsák, eszmezacskó. Ez a kis +gömböc, aki duda gyanánt magaslik ki a hórihorgas kapuból, ledobban +a lapda elé, mely már a hálót surolja homlokával; meglátni és +megszeretni egy pillanat műve volt, mert a lapda jobbról pöndörült +és balra dürgött, de láthatólag a tangens irányában akart +cölöpölni. Emberére akadt azonban Zsákban. Ez a sudár óriás sivó +fenevadként vetette magát a görgetegszerü lapdára. Percekig +tusázott vele, tuslakodott benne, tuskározta azt. A lapda hörgött +és harácsolt, de Zsák lebirkózta őt. A napóleoni hadjáratok óta, +aki pedig négy piramidolról tekintett alá az évezrek sivatagába, +nem látott ilyet a tribünök közönsége:</p> +<p>– Hurrá! – harsant fel az ajkakon s fölzendült a jól ismert +futballvers, amely játszi kedvteléssel ösztökéli a mi +zsákunkat:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Zsák hátán fót +(fault),<br /></span> <span class="i0">Kibe tü sose vót +(vault)…<br /></span></div> +</div> +<p>S utána többen ezt énekelték kipirult arccal:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Elszakadt a zsák,<br /></span> +<span class="i0">Kiömlött a mák,<br /></span> <span class= +"i0">Azér’ ugat a kis pudli,<br /></span> <span class="i0">Mert +nincs máma mákos nudli.<br /></span></div> +</div> +<p>Zsák mámorittasan rugta oldalba a lapdát, ugy hogy az nyüvitett +a fájdalomtól. A mieink pedig a jobbközépen már vitték is azt. +Egyre közelebb, mindegyre közelebb. E rovat nem alkalmas a +föllengző költői leirások eszközölhetésére. De <span class= +"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> lehetetlen +nem vázolnunk e pillanatot, melyet vázolnunk lehetetlen. Majom Pali +ment elül, mögötte Érc Barnabás és Kohn Arnold futottak, nem futás +volt e futás, hanem a szárnyszegett sas zuhanó mozgalmassága. +Tintalusz Hebrencs a box-calf csatár, diktálta a speedet, mely +mihamarabb észvesztő orkánná sebesedett. A másodperc tört részei +alatt másfél méterrel a mieink már ott voltak az osztrák fonadék +előtt, mely bevehetetlennek látszott. Szilaj Manó azonban +sevró-lakk métercentnerünk szuronyt szegezve öblögetett a kapu +felé. A lapda hármat trendelizett és Tinódi Sebestyén széles +ecsetkezeléssel helyezte el az osztrákok világot jelentő +deszkáján.</p> +<p>– Never Mór! – hömpölygött a lelkes üdv magyarjaink felé. +Egyesek Zsákot kapták vállaikra, mások Zsákot emelték a magasba, +ismét mások Zsákot ünnepelték s voltak olyanok is, akik Zsákkal +ajkukon mentek a küzdelembe:</p> +<p>– Vagy ezzel, vagy ezen, – szóltak az anyák s büszkén mutatták +meg fiaiknak, hogy mi egy magyar Zsák.</p> +<p>Half-time.</p> +<p>A fiuk gőzölgő pirkadással fogyasztották rövid reggelijüket. +Kiküldött munkatársunk azonnal felkereste Zsákot öltözőjében. A +sarokban feküdt, mint egy Zsák. Munkatársunkat azonnal +megszólitással tüntette ki:</p> +<p>– Még sok dolgunk lesz a második félidőben <span class= +"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> – mondotta +és intett munkatársunknak, hogy haladék nélkül távozzék, mert +láb-in-izomzati pótgyakorlatait óhajtja elvégzendő tréning +szempontjának alapjából.</p> +<p>Igy folyt le a második idő is. De mért folytatnám? Akik ott +voltak, sosem fogják elfelejteni a pillanatot. Akik nem voltak ott, +sosem fogják elfelejteni, hogy ott voltak és nem felejthetik el, +amit elfelejtettek. Mégcsak Zsákról kell néhány egyszerü szóval +megemlékeznem. Csodákat müvelt és finom tónusai a +legelkényeztettebb gurmandot is kielégitették. Megdöbbentő +ékesszólással végezte munkáját s szédületes fortékat és +fortisszimókat fogott a lapda hurozatán. Lehetetlen meg nem +állapitani róla, hogy Zsák ma klasszist képez és pedig legjobbjaink +sorában, Munkácsy Mihálylyal, Sauer Emillel és Szentjóbi Szabó +Lászlóval egy napon emlithető.</p> +<p>E vázlatos és száraz jelentés után lapunk olvasói holnap kapják +a részletes beszámolót. Eredmény 4:1, a józan ész rovására. +<span class="pagenum"><a name="Page_44" id= +"Page_44">-44-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>NYUGALOM</h2> +</div> +<p class="center">(A férj ül az asztalnál és levelet ir. A felesége +nézi, mig meg nem szólal.)</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Na és most mit csinálsz?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Én most szép nyugodtan egy +levelet irok. Amit ugyan magadtól is kitalálhattál volna, mert egy +ember, akinek toll van a kezében és levélpapir van az orra alat, az +az ember biztosan nem tenniszezik és biztosan nem is biliárdozik, +hanem minden valószinüség megvan arra, hogy az az ember levelet ir. +Máskor mást feleltem volna neked, de mióta elhatároztam, hogy szép +nyugodt ember leszek, azóta akármit kérdezhetsz és én akármire +felelek.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Kinek irsz?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> A Bródbejszer Jánosnak irok, +aki tegnap a kávéházban pofonvágott.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Kit?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Kit? Engem.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> És te visszavágtad?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Nem; ha tegnapelőtt vágott +volna pofon, akkor standepé visszavágtam volna, de amióta +elhatároztam, hogy szép nyugodt ember leszek, azóta nem vágtam +vissza, hanem szépen <span class="pagenum"><a name="Page_45" id= +"Page_45">-45-</a></span> nyugodtan megirom neki, milyen helytelen +és illetlen az, hogy ő engem pofonvágott.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Kár, hogy nem tegnapelőtt vágott +pofon.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Miért kár?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Mert tegnapelőtt visszavágtad +volna és tegnap nem történt volna meg veled az a szégyen, hogy egy +Bródbejszer mir-nix-dir-nix pofonvág.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Nekem te beszélhetsz! Én egy +szép nyugodt ember vagyok és az megszünt, hogy te engem felhuzhass +és én ugorjak neked. Á. Az megszünt. Á.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Bé.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Bé? Azt mondtad: bé?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Azt mondtam: bé.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> És miért mondtad azt, hogy +bé?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Mert te azt mondtad, hogy á.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Hát ennek vége. Hogy te engem +felhuzhass és én ugorjak neked, annak vége. Hogy te bét mondj, +mikor én át mondok, annak vége. Á.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Á.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Mit mondtál?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Azt mondtam: á.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Mért mondtad te azt, hogy: +á?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Az előbb azt mondtam bé és az +nem volt helyes. Most azt mondom, hogy á, talán ez sem helyes?</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> De helyes. A leghelyesebb. De +hogy te engem felhuzhass és én ugorjak neked, az <span class= +"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> nincs. Én +egy szép nyugodt ember vagyok ezentul. Én vagyok a Deák-szobor a +Lojd-palota előtt… én vagyok a sóbálvány a bibliából… én vagyok a +nyugalom oszlopa.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Na, oszlopnak nem vagy elég +vékony.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Parancsolod, hogy midert +viseljek? Kérlek! A te kedvedért füzőbe fogom szoritani rengő-ringó +derekamat. Jó? Én leszek a vékony deszka kerités. Jó? Sétapálcika +leszek és te a kezedbe veszel és sétálni fogsz velem. Jó? Egy +szalmaszál leszek, amellyel majd limonádét szopogatsz, hogy fulladj +meg rajta. Mert nem, nyuszinkó, nem, te engem nem üttetsz meg a +gutával. Hojojoj! Hol vagyok én és hol a guta?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Komárommegye csalló-közi +járásában.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Mi?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Guta; nagyközség. 1035 házzal és +7834 magyarajku lakossal.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Mi?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Guta. A Vágnak az érsekujvári +Kis-Dunába ömlésénél. Sré-vizavi. Jelentékeny halászatot üz.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Mi?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Guta. Postahivatala van. A +tutajozás ott igen jelentékeny.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Hja ugy!? Tehát már tutajozni +is akarsz az idegeimen? Eddig csak szánkáztál és csorkoláztál +rajtuk, ezentul már tutajozni is fogsz? És csónakázni? Mi? Azt is? +Kérlek, holnap elmegyek <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= +"Page_47">-47-</a></span> a Plökl és Házhoz és veszek egy +szandolint. És ha azt kérdik, hogy minek, akkor megmondom, hogy a +feleségemnek, aki regattázni akar az idegeimen. És adjanak egy +csónakázó-dresszt is, kis sapkával. És adjanak egy ródlit is, hogy +a feleségem télen ródlizhasson is az idegeimen. És tanulj meg +spiccelni a Nizsinszkitől, hogy balettet is táncolhass az +idegeimen. Hogy eljárhasd rajtuk a poloseci táncokat.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Poloveci.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Poloseci. Péterváron lehet +poloveci, de itt Pesten csak poloseci.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Ahogy gondolod.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Én, mejnerzejc, sehogyse +gondolom. Én csak ugy gondolom, hogy annak, hogy te engem +felhuzhass és én ugorjak neked, annak már befellegzett. Itt, +barátom, rendben vannak az idegek. És ha gombostüket szurkálsz +belém és ha kalapácscsal ütögeted a fejemet, itt akkor is nyugalom +van.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Hála Istennek.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Ne rendezz hálaadó +istentiszteletet, arra itt semmi szükség. Én egy szép nyugodt ember +vagyok. És egy nyugodt ember, az egy nyugodt ember. És itt egy +nyugodt emberrel állunk szemben.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Állok.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Állunk!</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Állok, mondom. <span class= +"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> És mért, ha szabad esengenem? +És mért, ha szabad könyörögnöm? Ha szabad kuncorognom. Mért? Mért +srófolod te ki az én szavaimat? Mért állok és mért nem állunk?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> De kérlek, mert csak én állok +egy nyugodt emberrel szemben.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Hol? Hol állsz te egy nyugodt +emberrel szemben? Mutasd meg nekem azt a nyugodt embert.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Itt, itt, az Istenért, hiszen te +magad mondtad.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Az mindegy: akárki +mondta.</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> És én csakugyan állok a nyugodt +emberrel szemben. De te nem.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi:</em> Ugy? Te igen és én nem? Amit +te tudsz, azt én nem tudom? Én nem? És miért nem? Miért nem?</p> +<p><em class="gesperrt">A nő:</em> Mert te ülsz.</p> +<p><em class="gesperrt">A férfi</em> (felugrik): Hát tudod mit, én +már nem is ülök. Én már állok. És tudod mit, én már nem is állok. +Én már megyek. És tudod mit, én már nem is megyek, hanem rohanok. +És tudod mit, én már nem is rohanok, hanem ugy vágom pofon +háromszor en-suite a Bródbejszer Jánost, hogy az eget pattogatott +kukoricának nézi és megtudja, hogy egy szép nyugodt emberrel nem +lehet kukoricázni. Agyé. <span class="pagenum"><a name="Page_49" +id="Page_49">-49-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MADÁRHANGOK</h2> +</div> +<p class="center">– Ramage des Oiseaux. –</p> +<p>Kint voltam az állatkertben tegnap délután; ne féljenek, nem +találtam semmi rendetlent, nem akarok megszidni senkit, nem akarok +jobban-tudni semmit, nem akarok felvilágositani, helyreigazitani, +remonstrálni, demonstrálni, nyugodt polgári egyénként voltam kint, +sétáltam a lábammal, szittam a levegőt orromon át a tüdőmmel, +néztem a fülemmel, hallgattam a szememmel, igy csináltam, ugy +csináltam, tudja Isten hogy csináltam, hacacárehacaca. Láttam, hogy +a róka ravasz, hogy móka a tavasz és a fóka a kavasz; a foltos +hiénára még a tavalyi foltok voltak rávarrva, a mosómedve mint egy +Iluska csak áll a patak partján és mossa, mossa, ugyanugy, mint +Ágnes asszony; a vizi állatok nagyon tüzesek, a tüzi legények +nagyon vizesek (mert már melegebbek az idők). Hiányzott ugyan az én +jó Taszilóm, az állatkerti főrendező, és – fene a maliciámat – egy +pillanatig arra gondoltam, hogy hat óra után már ő is visszavonul, +de aztán rendreutasitottam magamat, hogy nem illik Taszilót, a +kedves derék Taszilót még gondolatban sem megbántani s tovább +sétáltam a tüdőmmel, néztem a lábammal satöbbi, lásd fentebb. +<span class="pagenum"><a name="Page_50" id= +"Page_50">-50-</a></span></p> +<p>Minden rendben volt, sőt még némi öröm is kipirkadt belőlem, +látván, hogy a szimfónikai zenekagylovat elhordták és a zenészek +Isten szabad ege alatt huzzák a dalt a jó Isten hóna alá. A +Tannhäuser nászindulójától kisérve haladtam el a kisded tó mellett, +melyben hosszulábu, elegáns gólyák, kócsagok, daruk és egyéb +kalapdiszek lépdegélnek, megannyi freystädtler lovagokként, el, el +a madárház felé, amelyben kis énekeseink laknak. S a kis énekesek +kalitkáján ime mire bukkantam! Nagyon okos és bájos dologra. A +kalitkában nyüzsögnek a madarak, s az ördög jobban tudja, hogy +melyik melyik. Ezen segitendő, a vasrácsra fel van szögezve +mindegyik madárnak a fotográfiája. De nemcsak fotográfiája, hanem +személyleirása is. Igy:</p> +<p>»<em class="gesperrt">Erdei pityerke</em>, magassága tiz +centiméter, hossza huszonkettő, szélessége öt, köbtartalma harminc +deciliter, tollainak szine sárgába vesző kékes-zöld a szárnyon, mig +a nyakon inkább kékbe vesző zöldes-sárga és a farka tövében zöldbe +vesző sárgás-kék.«</p> +<p>S aztán még egy felvilágositás:</p> +<p>»Hangja: pityeripityeripittypittypitty.«</p> +<p>És igy igen érdekes madárhangok vannak. <em class="gesperrt">A +mezei ibrik</em> például ezt mondja:</p> +<p>– Rutyutyunyihaha.</p> +<p><em class="gesperrt">A lila mitugrász</em>nak a hangja ez:</p> +<p>– Cipegecipegecupp.</p> +<p>Elgondolkoztam, mert ez nálam hamar megesik. <span class= +"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> Azon a +nagy kalitkán gondolkodtam el, amelyben én is élek, a többi +madarakkal együtt, szóval Budapest jutott eszembe, s elhatároztam, +hogy megpróbálok én is ilyen személyleirásokat eszközölni +madártársaimról és kiszögezem a kalitkára, hadd lehessen felismerni +őket. Itt vannak a próbák:</p> +<p class="center">*</p> +<h3><em class="gesperrt">Hordár-madár.</em></h3> +<p class="center">(Trogerus arcticus et antarcticus.)</p> +<p>Feje veres, kis rézlemezzel ellátott, tollazata kopott. Orra +megnyult és horgas, zsidó madarakéra emlékeztető. A sarkokon fordul +elő, ugy az északi, mint a déli sarkon. De a déli sarkon ritkábban, +mert akkor ebédelni szokott menni. Lassan és méltóságteljesen +lépked, különösen ha megbizása van. Rendesen igen sok gyermeke +szokott lenni, akiknek számára egy szobából és konyhából álló meleg +fészket épit, amelybe este maga is visszavonul. Hangja: +»Denagyságosurcsaknemkivánjahogyháromhatoséradobutcábólafilatorigátramenjekojojoj«.</p> +<h3><em class="gesperrt">Kocsiska.</em></h3> +<p class="center">(Inimicus vitae, gorombus.)</p> +<p>Magas emelvényen él, melynek alul négy kereke van, ennek +többnyire kocsi a neve, bár külső megjelenése nem is egészen olyan. +Fent, elül, a mellső végtagok egyikéből fapálcika nyulik ki, melyre +bőrfonál van erősitve, a bőrfonállal pattogtatni lehet s e +pattogtatással kiséri e szárnyas <span class="pagenum"><a name= +"Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> azokat az +életmegnyilvánulásait, melyek miatt a <em class= +"gesperrt">gorombus</em> melléknevet kapta. Vannak, akik azt +mondják, hogy ez a madár nem az ornitológiába, hanem az +orditológiába tartozik. A kérdés egyelőre nincs eldöntve. +Megszelidithető, de csak egészen nagy összegekkel. Hangja: +»Akutyaistenithátloptaménalovamatmegacejgothogymagaittegyforinttalakarjakiszurniaszememetmáskormegnézemkiteresztekfelakocsimranyavalyatörjeki«.</p> +<h3><em class="gesperrt">Jegyszedősi-ruhatáros.</em></h3> +<p class="center">(Garderobius molestans.)</p> +<p>Különösen kedvező talaj számára a szinházak mocsaras környéke, +melyben vadon tenyész. Felismerhető azokról a zsinórokról és +sujtásokról, melyekkel a szinházigazgató sujtja őt. Ez egyébiránt +az egyetlen, amit a szinházigazgatótól (Director haperer) kap, ugy +hogy teljesen a ragadozásra van kényszeritve. Jellemző, hogy +áldozatát, melyet már igen messziről kiszemel, csak felsőruhájától +fosztja meg, aztán menekülni engedi. Néha megrozsdásodik, ilyenkor +csikorog, a fogainál fogva, s legjobb borravaló nevü kenőcscsel +megkenni. Hangja: +»Méltóztatikparancsolnihogykikészitsemmeravéginnagyatolongássokszemétemberjáridemihozzánk«. +<span class="pagenum"><a name="Page_53" id= +"Page_53">-53-</a></span></p> +<h3><em class="gesperrt">Csőrös ellenőr.</em></h3> +<p class="center">(Undorca electricus.)</p> +<p>Vidám madaracska, mely egész életét ugrándozással tölti. Egyik +sárga kalitkáról a másikra szökdel, amiben nagy segitségére vannak +lábai, melyek lefelé a földig elérnek. Csak ott jelenik meg, ahol +előzőleg már a kalauzusz-madár fészkelt. Csőrét mindenüvé és +többizben is bedugja s mindenütt kis szines cédulákat keres, s ha +megtalálja őket, akkor boldogan gőgicsél. Hangja: +»Kerremajegyetturaimkerremajegyetturraimholnincsjegytessékváltani«.</p> +<p class="center">*</p> +<p>A többi madarakról szóló részletes leirással még nem készültem +el. A mü azonban nagyon terjedelmes lesz s valószinüleg az Akadémia +segitségével fogom kiadni. Egyelőre azonban még nem vagyok +tisztában azokkal a hangokkal, amiket a pályaudvari-portás-madár +szokott használni minden vonat elindulása előtt. Valószinü, hogy +mihamarabb ezt is megfejthetem s akkor az egész tudományos anyaggal +a közönség elé lépek. <span class="pagenum"><a name="Page_54" id= +"Page_54">-54-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>PETÚR MEG A DINNYE</h2> +</div> +<p class="center">A nagyságos ur és a nagyságos asszony teritett +asztal mellett ülnek, amelyen, tányéron, csak egy sárgadinnye van. +Lehetőleg ne legyen kasirozott, hanem igazi. A nagyságos ur +fogpiszkálóval turja a fogait, mint aki boldogan evett, közben +cipog is hangosan, vagyis neveletlenül szivja a fogát.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Hát ez? Ez. Ez itten?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Dinnye. Melóne.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Látom.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Mit látsz?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Hogy dinnye.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Nincs ráirva.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Mégis látom. Hát látod, +ez vagyok én. Mégis látom.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Ha látod, mér’ kérded?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Hogyhogy mér’ kérdem? +Mér’ kérded, hogy mér’ kérdem? Nem azt kérdem, hogy dinnye-e, mer’ +azt látom, hanem azt kérdem, hogy görög-e?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Mer’ azt nem látod?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Nem, az istenfáját.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Az istenfáját azt látod? +Hogy görög-e, azt nem?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Nem. <span class= +"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Szóval a nemzetiségét +óhajtod? Kérlek. Nem görög. Szerb. Vagy bulgár. Vagy +cernagóric…</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Nem ugy értettem, Jeti, +te nagyon jól tudod, Jeti, hogy nem ugy értettem. Tudod, hogy mit +mond Petur a Bánkbánban?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Azt mondja amit akar, akar +a Bankbanban, akar a Zugligetben.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Petur azt mondja, Jeti, +és pedig nem a Zugligetben, hanem a Bánkbánban mondja: Görög, +gubás, bojér olasz, német, zsidó… nekem az mindegy, ha fejét a +korona disziti.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Mit gagyogsz felnőtt férfi +étedre? Láttál már gubás dinnyét, vagy bojér dinnyét, vagy zsidó +dinnyét? Láttál? Petúr?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Nana, Jeti. Mér’ nem +kérded, hogy láttam-e olyan dinnyét, amelyiknek a fejét korona +disziti? Hallatlan, Jeti.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Mit fitogsz a latin +müveltségeddel? Mit fitogsz Petúr?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Nem fitogok.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Én gyönge nő vagyok, én +nem járhattam gimnáziomba, mer akkor még nem volt, ha lett volna és +ha jártam volna, akkor talán meg tudnám mondani neked a dinnye +nemzetiségét.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Lasz ab, Jeti, lasz ab. +Te tudod, hogy épen azt mondtam evvel az idézettel, hogy engem nem +a dinnye nemzetisége érdekel. <span class="pagenum"><a name= +"Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> Csak azt akartam megtudni, +hogy ez a dinnye görög-e vagy sárga?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Ugy? Te viszont azér’ +jártál gimnáziomba, hogy tőlem, védtelen nőtől, tudakold, hogy ez a +dinnye görög-e, vagy sárga?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Vagyis nem vagy hajlandó +elárulni, hogy ez a dinnye görög-e vagy sárga?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Hajlandó vagyok.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Akkor mér’ nem árulod +el?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Mer’ már megmondtam, hogy +nem görög.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Többet nem mondasz? Ha +többet mondanál, az indiszkréció volna evvel a görhes dinnyével +szemben?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Többet nem, mert ebből +minden kétlábu kitalálhatja a másik eshetőséget.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> A másik eshetőség az, +hogy én négylábu vagyok? Mi?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Nem. A másik eshetőség az, +hogy ez a dinnye sárga.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Hála. Istennek hála.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Mit imádkozol?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Azt imádkozom, hogy végre +egy saját háztartásomban élő görögdinnyéről megtudhattam, hogy +sárga.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Ezt egy kétéves gyerek is +megmondhatta volna neked.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Hol? Hol az a kétéves +gyerek? Honnan vegyem én itt a kétéves gyereket? <span class= +"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> Szüljek +egy gyereket és mingyárt egy kétéves gyereket szüljek, hogy +megmondja nekem a szőnyegen forgó dinnyéről, hogy görög-e vagy +sárga.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Ha az uccán megkérdezed, +akármelyik kétéves gyerek megmondja.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Eszerint én ezt a dinnyét +vigyem most le a uccára? Kérlek. (A dinnyét a hóna alá fogja.)</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Ne vidd le.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Hát mit csináljak +vele?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Isten! Isten! Egyél +belőle.</p> +<p>(A nagysága felveszi a kést és, kaján örömmel, mintha egy +férfiba szurná, beleszur. A nagyságos érzi, hogy nekiszól ez a +késszurás. Reagál.)</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Sárgadinnye?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Az, az. Megmondtam. De +látja is, aki nem vak. (A dinnye tényleg zöld.)</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Én zöldet látok.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Pedig sárga.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Vagyis én vak vagyok? +Vak.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Nem. De a dinnye +sárga.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Ha sárga, akkor mér zöld? +Nem lennél szives ezt megmondani?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Mer csak kivül zöld. Belül +sárga.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> És ezér kivül-belül +sárgának nevezték el?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Annak. De nem én neveztem +el. Nem is voltam ott, amikor elnevezték. <span class= +"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Azt akarod mondani, hogy +nem vagy a felelős szerkesztője ennek a dinnyének? Hogy nem vagy a +körösztanyja?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Igen. És hogy nem vagyok +benne ebben a dinnyében.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Kár. Milyen kár!</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Mér kár?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Mer ha benne volnál, +akkor felkapnám és kihajitanám az ablakon.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Nem volna hasznod +belőle.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Nem? Agglegény lennék. +Hojóhopp!</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> De a dinnye mégis sárga +lenne.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Énmiattam ottsárgulhatna, +amig meg nem zöldül.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Ha belül megzöldülne, +akkor zöld dinnye lenne belőle.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> És a héja?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> A héja egy madár.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> De a dinnye héja, Jeti, a +dinnye héja?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Ilyen nevü madár +nincs.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Nem ugy értem. De hogyha +a dinnyének a héja sárga volna, akkor a dinnye zöld dinnye lenne? +Hallatlan, Jeti, hallatlan! (Megkóstolja a dinnyét.)</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Édes, ez a dinnye nem +édes.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Édes, ez a dinnye édes. +<span class="pagenum"><a name="Page_59" id= +"Page_59">-59-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Nem édes, édes. Meg kell +cukrozni.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Nem kell megcukrozni, +édes, mer édes. Csak azér nem édes, mer édes tésztát ettél +előtte.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Ne ettem volna édes +tésztát? Mér nem mondtad, hogy azér főztél édes tésztát és azér +tálaltad be ide, hogy ne egyem belőle? Mér nem mondtad, hogy a +tészta csak egy átmeneti állapot a dinnye felé? Hogy ez csak +interregnum? Mér nem mondtad, hogy a tészta után egy hómó régiusz +jön, aki előkésziti a dinnyét? Aki bejön, meghajtja magát és azt +mondja: Igzipzilan vagyok, kedves felesége őnagysága megbizásából +jövök, jelentendő, hogy utánam a dinnye következik? Mer mindezt +mondani kellett volna.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Hogyne. A Lipótmezőn, de +ez itt a Csalogány-ucca, itt nem lefetyelünk ilyen szamárságokat, +itt, akinek józan esze van, tudja, hogy a tészta után, ha nagyon +édes, várni kell, csak azután ehetjük a dinnyét.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Várni?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Tényleg.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Hötyötyö. Ne épitsünk +várótermet? Talán irjuk is rá, hogy »Első és második osztályu +váróterem?« Talán azt is irjuk rá, hogy »dinnyeevők kisérőinek +tilos a tányérra lépni.« És hogy »a perrónjegy, ami a dinnyébe való +belépésre jogosit a portásnál kapható?« És <span class= +"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> állitsuk +oda a portást és az kiabálja: »Budapest, Rákoscsaba, Vámospércs, +Sepsiszentörgy, Sárgadinnye, tessék beszállni!«</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Ne, ne. Hanem a tészta +után egyél egy falat kenyeret.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Mi-hit?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Kenyeret.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Kenyeret? Hát az a +keresztelő Szent János, aki a dinnyét megelőzi?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Nevezd annak, de +egyél.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Nem eszem. Eszem ágába +sincs, hogy eszem. Ha dinnyét eszem, akkor elvből nem eszem +kenyeret. Nem azér eszem dinnyét, hogy kenyeret egyem. Rabok +legyünk, vagy szabadok; vagy kenyeret együnk, vagy dinnyét. Mondtad +volna, hogy a tészta után kenyérevés jön…</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Akkor ettél volna?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Akkor se ettem volna, +akkor is a tészta előtt ettem volna kenyeret. És ha a dinnye előtt +kenyeret egyem, mért nem ettem a kenyér előtt dinnyét?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Mi ez?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Ez a paritás, amit a +kenyér joggal megkövetelhet. És különben is. Micsoda butaság? Mióta +sütik a kenyeret cukorral? Mér édesitené meg a kenyér a dinnyét? Ha +megédesitené, akkor Nagysurányban mér cukrot sütnek, mér nem +kenyeret főznek? <span class="pagenum"><a name="Page_61" id= +"Page_61">-61-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Nem, a kenyérnek nem ez a +szerepe.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Szerepe van? Hát mi a +kenyér? Egy Csortos? egy Hegedüs Gyula? Talán az a szerepe, hogy a +tésztától elvonja a cukrot? Akkor mér nem pakolják a cukorbetegeket +a kenyérbe? És akkor mér akkarod énbelém tömni a kenyeret? Tömd a +dinnyébe. Én már ettem máma kenyeret, a dinnye még nem evett.</p> +<p class="center">(Állnak az asztal mellett, a nagyságának a kés +van a kezében, a nagyságosnak az egész dinnye, támadásra készen, +szikrázó szemmel)</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Nem, nem tömöm a kenyeret +a dinnyébe.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> És mér nem, ha szabad +informálódnom?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága:</em> Mer a dinnye nem tud +megfulladni.</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos:</em> Én tudok, Jeti? Én tudok, +mi?</p> +<p><em class="gesperrt">A nagysága</em> (roppant megvetéssel): Nem +tudom, de egyszer megpróbálhatnád. (Kimegy.)</p> +<p><em class="gesperrt">A nagyságos</em> (diadalmasan utána kiált): +Csak ön után, nagyságos asszonyom, csak ön után! <span class= +"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A BÖJTRŐL</h2> +</div> +<p>Asszonyom, önhöz már annyian intézték soraikat, hogy rózsaszinü +fülének botocskája már meg sem mozdul egy ilyen ujabb megszólitás +hallatára. Asszonyom, én megmondom nyiltan és határozottan, hogy +midőn ez elegáns, könnyed és franciás cimzést kiejtem, a világon +senkire sem gondolok, mert sem Budapesten, sem Európa összes +fővárosaiban nincs egyetlenegy nőnemü teremtés, akit én e +megszólitással illetni szoktam volna. Elárulhatom, hogy ugy akartam +megirni e vidám karcolatot, mert az lesz ez irás, vidám karcolat, +könnyed csevegés, folyékony olvasmány, ugy akartam megirni, hogy +két beszélgető urat léptettem volna fel benne, azt a két pesti +kávéházi beszélgetőt, akik közül az egyiket Egyiknek, a másikat +Másiknak hivják, s akik, mind a ketten, a világ legbölcsebb, +legszellemesebb, vagy legstupidabb és legunalmasabb emberei, +asszerint hogy a vidám karcolatot, könnyed csemegést, folyékony +orvocsmányt ki veti a papirra. De azután eszembe jutott, hogy e +forma már elavult, s hogy aki igazán könnyed, valóban vidám és +csakugyan folyékony akar lenni, annak önt kell megszólitania, +asszonyom, s az ön csücsörödő két piros ajkát és édes kis +cimpilimpáját is bele kell vonnia a vitába. <span class= +"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span></p> +<p>Bár ez nekem kissé abbésnak tünik fel s részünkről, ifju magyar +irók részéről, némileg jogtalannak érzem az abbézást, mert +tudtommal a Röck Szilárd-utcai papnöveldéből – nevezzük őt röviden +e néven – nem abbék kerülnek ki, hanem, gall fordulattal: sőt +ellenkezőleg. Nem állhatván tehát ellen az idők késztető szavának, +hajlitsa felém bodros szőke fejét, asszonyom, s hadd mondom el +önnek észleleteimet. A böjtről van szó, melyet minden februárban +annyiszor hallok emlegetni, még pedig a farsang ellentéteképpen. Ön +erre azt fogja csengeni:</p> +<p>– Kedves barátom, mon chéri, mit tud ön a farsangról és a +böjtről?</p> +<p>– C’est ça, – felelem én – eh bien c’est ça, – éppen azt akarom +mondani, hogy én sem a farsangról, sem a böjtről nem tudok. C’ est +ridicule, n’est ce pas? A farsangról nem értesültem, mert a +farsangról csak annyit tudok, hogy akkor maszkáknak kell az utcákon +mászkálniok, s én maszkákat hosszu, kampós orral, árvalányhajas +kalappal fejükön nem láttam, s hogy mindaz, amit Karnevál hercegről +plakátokon és egyéb iratokban mondani szoktak, bárgyuság gyanánt +hat lelki szemeimre, mert mi közünk nekünk szürkére szomorodott +embereknek Karnevál herceghez és kiséretéhez? Ha tehát már a +farsanggal ilyen bajban vagyok, hogyne volnék bajban a reá +következő böjttel is?</p> +<p>– Comment donc! – mondja erre ön, asszonyom. <span class= +"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span></p> +<p>– Mais oui, – válaszolom én lehelletfinoman.</p> +<p>Mindig bizonyos idegenkedéssel hallom e szót, hogy böjt, mert +világfelfogásom, amit hazulról hoztam el, – s e világfelfogás az +egyetlen, amit hazulról elhoznom alkalmam nyilott – azt mondja, +hogy böjtnek a csillagfölkeltétől csillagfölkeltéig való koplalást +kell nevezni. Ellenben a társadalomnak másik fele, amely nem +tartozik felekezetemhez és (bővitsük) a mi felekezetünkhöz, böjt +alatt még egyre azt érti, hogy csak halat és tejes ételt szabad +enni, husosat és zsirosat tilos.</p> +<p>Ó, a jankiper – ventre-saint-gris! ez kiszaladt a számon, ezt +mégsem akartam ilyen egyszerüen ideejteni, mert ezt a szót ebben a +formában, ebben a jó, családias, falusias formában még nem engedték +be az irodalomba, – tehát: ó! a hosszunap, az sokkal komolyabb +dolog, madame. Az böjt, asszonyom, a halas és tejes világfelfogás +ezzel szemben tréfaságnak látszik. Mert halból és tejes ételekből +oly nagy mennyiséget étkezhetik az ember, hogy a tulterheléstől még +halálát is lelheti.</p> +<p>Quelle chance ou bien quel malheur, meghalni attól, hogy +böjtöltem és pedig ugy böjtöltem, hogy a fülem is kettéállt a +jóllakottság érzetétől! És böjtnek érzem ama szegényebbsorsu +egyetemi hallgatók állapotát is, akik reggel kávéznak, délben +sétálnak, délután kávéznak, vacsorára lefeküsznek, bár szikrázó +szemmel, de heroikus elhatározással s másnap reggel ismét csak +egyszerü kávéjukat <span class="pagenum"><a name="Page_65" id= +"Page_65">-65-</a></span> költik el. Ez az életmód, különösen +esztendőkre perpetuálva, s legföljebb ötér-liptaival +meg-megszakitva, szintén böjtnek nevezhető. Továbbá böjtnek éreztem +tegnap este Scott kapitány éhenhalását is, azért éppen tegnap este, +mert Shackleton hadnagy délsarki könyvét olvastam, s a szemem +kopogott az éhségtől, olyan szuggesztiv erejü volt e derék angolnak +az irása arról, hogyan huzott ő és még három tagbaszakadt +szigetlakó egy nyavalyás szánt hetekig, előbb délfelé, a déli sark +irányában, naponként husz-harmincz kilométernyit talpalván előre a +havon, majd észak felé, visszafordulván az el nem ért saroktól, s +közben egész nap csak egy darab csokoládét és negyedkiló +kétszersültet étkezvén bele szimfóniákat korgó gyomraikba.</p> +<p>Ez böjt, mi, asszonyom?</p> +<p>Ellenben az, hogy kalácsot reggelizem, fogast-vajban ebédelek és +omlettet vacsorázom, az nem böjt, amint az sem böjt, ha egész nap +csak aszpirint és antidolt eszem, mert a tegnapi pezsgőnek az ize +még szájamban keseredik. Engedje meg tehát, asszonyom, hogy ne +mondjak habkönnyü aperszüket az előkelő témáról, a böjtről és hogy +a hamvazásról se nyilatkozzam poétikusan. Rosszul állnak nekünk +ezek a dolgok, ma mie, magyarul mami, vagy mamuka, mert mi nem +franciák vagyunk, hanem zsi… bón a Wesselényi-családnak gyönyörü +kastélya van; emlékszik még rá, asszonyom? <span class= +"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>AKI MÁR HAZAJÖTT</h2> +</div> +<p>(A szereplő tragikus alak az az ember, aki az ő hivatalában +május tizenötödikén »vette ki« a szabadságát és junius +tizenötödikén már itthon van, befejezett nyaralás után. Nevezzük őt +Megjött urnak. Tudni kell, hogy Megjött ur május tizenötödikétől +junius tizenötödikéig valóban Európát járta, elköltötte mindazt a +pénzt, ami rendelkezésére állt, ami nem volna baj, de elköltötte +azt is, ami nem állt rendelkezésére. E pillanatban tehát egy kutya +vasa sincs, el van adósodva, rémesen melege van és semmi kilátása +nincs arra, hogy Budapestről egy esztendőn belül elmozdulhasson. +Önmaga is érzi, hogy benne egy tragikus konfliktus magjai vannak +eltemetve.)</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Az istállófáját, hogy itt +milyen disznó meleg van.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Van, van. És ha veszszük, +hogy Svájcban most milyen kellemes.</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Ugyan menjen a maga tavalyi +emlékeivel!</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Pardon, ezt nem mondanám.</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Mit nem mondana, mi, mit?</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Hogy tavalyi emlékei, azt +nem.</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Én mondanám, de sőt én mondom +<span class="pagenum"><a name="Page_67" id= +"Page_67">-67-</a></span> is, mert ha egy ember nekem tavalyi +reminiszcenciákat tálal, akkor én nem mondhatok mást, mint amit +mondtam.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Ön igazságtalan.</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Ön bolond, drágaságom, vagy +hogy ne éljek olyan erős szóval, ön meg van tébolyogva.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Téved, ha mondom. Az én +emlékeim nem tavalyiak, hanem ideiek. Olyan ideiek, mint az idei +csirke, vagy saláta, vagy uborka, vagy uborkasaláta. Nem is lehet +ideibb valami, mint amilyen ideiek az én emlékeim.</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Ember! ezek időszámitási +zavarok. Ne felejtse el, hogy Gregorianus-naptár szerint élünk, s a +megboldogult Gergely pápa óta ami tavaly volt, az nincs az idén és +megforditva. Továbbá ön nem óhitü…</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Na, ahogy veszszük.</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Csere, fogalomzavar. Zsidóság +nem óhitüség. Óhitü az, aminek junius tizedikén még csak május +huszadika van. Ha tehát óhitü volna, akkor még valahogy érteném, +hogy a tavalyiságot ideiségnek nézi. Igy azonban ugy állok ön +előtt, mint a…</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em>… borju az…</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Igen, mint a borju az ökör +előtt, ha éppen közmondást parancsol.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Arról van szó, kérném, hogy +én közvetlen tapasztalatból nyilatkozom Svájcról. <span class= +"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Levelet kapott onnan.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Nem…</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Anzikckártyát. Mit táncol a +szavak körül? Postán jött magának az az értesités, hogy Svájcban +most milyen az idő.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Nem, kérem.</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Olvasta a Nájfrejpressz +vizállásrovatában. Elfogy a türelmem.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Nem olvastam! Szót kérek! +Hagyjon már engem is ugatni, necsak mindig maga pofázzon. Hadd +mondom már meg, hogy én a a Svájcból jövök.</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Nyihihi.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Ne nyihározzon, mert maga +kezd már az idegeimre üllepedni. Svájcból jövök. Érti? Mert ott +voltam. Érti? Ott töltöttem a szabadságom egy részét.</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Ühühü.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Vigyázz, ha jön a vonat. +Valószinü, hogy én önt el fogom gázolni. Lehetetlen, hogy kétlábu +ember meg ne értse és tudomásul ne vegye, hogy én már nyaralás után +vagyok, amennyiben a mi szomoru viszonyaink közt nyaralásnak +számit, az a négy hét, ami szabadságot az ember abban a nyavalyás +hivatalában ki tud venni. Szolgálati érdekek. Érti?</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Mi? Érti a kórság.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Igenis szolgálati érdekek +kivánják, hogy egy hivatalban, melynek nagy a személyzete, +<span class="pagenum"><a name="Page_69" id= +"Page_69">-69-</a></span> május tizenötödikétől szeptember +tizenötödikéig vegye ki mindenki a szabadságát. Turnus. +Turnus-rendszer.</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Azzal mi baja?</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Turnus-rendszerrel oldható +csak meg a kérdés. Vannak, akik május közepétől junius közepéig, +vannak, akik junius közepétől julius közepéig…</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Mi lesz? Előadja nekem a +hónapokat, egyiknek a közepétől a másiknak a közepéig? Akkor tegye +már azt is hozzá, hogy Kóly a világ közepe.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Mért tenném hozzá? Nem is +volt szó a világ közepéről, egyrészt; másrészt mit tudom én, hogy +mi a világ közepe és hogy jön maga ahhoz, hogy éppen Kólyt nevezze +a világ közepének. Itt konfuzió van.</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Amelyet maga idézett föl +azzal, hogy ugy tett, mintha maga már nyaralt volna, ojjé, +tavaszszal.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Hát nem látja, hogy +lesültem.</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Na. Kunszt. Nekem is lesülne +a bőr az ábrázatomról, ha valakivel el akarnám hitetni, hogy én +<em class="gesperrt">már</em> igen, amikor <em class= +"gesperrt">még</em> nem… Kár erről szolnokolni.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> De, könyörgöm alázatossággal, +kedves barátom-uram, mi van azon hihetetlen, amit én mondok? +Kivettem a szabadságomat és elköltöttem. Azaz eltöltöttem, mert a +pénzt költöttem el, az időt töltjük. <span class="pagenum"><a name= +"Page_70" id="Page_70">-70-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Igen. Töltött idő, töltött +galamb… sült galamb, más szóval hazugság.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Rá-…</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em>… galom? Ne dobálózzék ilyen +szavakkal. Hja, az álszemérem.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Esedezem, édes szomszéd…</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Álszemérem. Megöli a pesti +embert. Mért nem mondja maga egyszerüen, kereken, vagy nyersen és +szögletesen, hogy szegény ördög vagyok, árva sertés, akinek nem +telik a Hüvösvölgyre se, hát nem megyek sehova az idén és még husz +évig, előreláthatólag.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Mert…</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Csitt te. Csiba. Legalább +hallgassa meg, ha egy tisztességes erkölcsi érzésü uriember egypár +jótanácsot ad egy ilyen konvencionális hazugságoktól megfertőzött +hogyishijjáknak. Az ember addig vakarózik, ameddig a vakaró ér. Igy +mondják. És igy igaz. De nem…</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Persze nem!</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Tu-udom! Én azonban mást +akarok mondani. Ezt: de nem. Ő itt fantasztikus meséket kohol ki a +hónapok közepéről, szolgálati érdeket makog, turnus-rendszert mekeg +és egyéb szamárságokat hord össze, mint egy megvadult hegyi patak. +Ne kapkodjon! Megvadult hegyi patak nem sértő kitétel még a +parlamentben sem. Ezt akár egy parlamenti őrnek is mondhatja, a +fasirozottság minden veszedelme nélkül. Tehát összehadar +<span class="pagenum"><a name="Page_71" id= +"Page_71">-71-</a></span> itt tündérregéket és Svájcnak a személyét +belevonja e minden alapot nélkülöző álomvilágba. Nahát, barátom, +ezt ne tegye. Menjen el szabadságra január közepétől juliusz-cézár +közepéig. Bánom én!? Töltse ezt az időt akár a rákosszentmihályi +temetőben, akár egy vákum-kliner medencéjében. Bánom én!? És mondja +aztán mindenkinek, hogy Egyiptomban volt, a legelésző gulák +tövében. Bánom én!? Nem bánom. De <em class="gesperrt">nekem</em> +speciell ne jöjjön ilyen bárgyuságokkal, mert nekem érzékem van az +igazság iránt. És nemhogy egy ilyen harmincnapos hazugságot érzek +meg, hanem egy ötperceset is megérzek. Megmondjam kegyednek az +igazat? Meg? Hát tessék: Kegyed nem volt sehol és maga nem lesz +sehol. Maga itthon fog szellőcködni a Szmetenai-utcában és tönkre +fogja tenni a leget ezekkel a tur-retur oda-vissza való +hazudozásokkal.</p> +<p><em class="gesperrt">Megjött:</em> Isten!</p> +<p><em class="gesperrt">A másik:</em> Ne hijja őt. Ő egy becsületes +ember. De maga rossz utra tért, nagyon sajnálom. Egy ilyen kis +hiusági dolog miatt! Métely. Kár magáért. Magát fel köllene +akasztani, hogy megjavuljon. Infekció. Jó napot. <span class= +"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>LESÜLNI!</h2> +</div> +<p>A tenger közepén egy trambolin áll ki a vizből és a trambolinon +sárga napfényben két fekete nokedli fekszik. Ámbár a sárga-fekete +osztrák szin, a két nokedli mégis magyarok, tengeri magyarok, ami +egészen mást jelent, ahogy a nyul és tengeri nyul, malac és tengeri +malac is abszolut különböző állatok. A két tengeri magyarok Áfonya +doktor és Berkenye doktor, pesti ügyvédek. Ezt beszélik:</p> +<p>– Lesülni.</p> +<p>– Az. Lesülni. Le kell sülni.</p> +<p>– Muszáj. Ha kérdik, hogy nem sül-e le… ezt felelem: hát igenis +nem sül le, az enyémről nem sül le télen, mert nyáron sül le. +Efelől én akármit elkövethetek és egy huszonhét koronás ügyben +hétszáz koronás számlát üthetek össze: nem sül le. Nincs, ami +lesüljön. Tudja, mit csináltam, amikor ideértem e tengeri +fürdőre?</p> +<p>– Tudom.</p> +<p>– Honnan tudja?</p> +<p>– Onnan, hogy én is ugyanazt csináltam. Figyeljen csak. Eldugtam +a kalapomat, a kofferem fenekére rádobáltam az összes fehérnemüt, +becsuktam a koffert, s a kulcsot behajitottam a tengerbe.</p> +<p>– Én is ezt csináltam. Pont ezt. <span class="pagenum"><a name= +"Page_73" id="Page_73">-73-</a></span></p> +<p>– Tehát kalapviselés nincs. Süssön a nap az arcba. Süssön. Ahogy +tud. Süsse ki magát. Süsse kő. Itt az arcom, nem disznóláb, annyit +süthet bele, amennyit, mint a legfőbb sütő, a sütőipartestület +elnöke, süthet. Ettül kap patinát az arcbőr, s kell hogy ugy menjek +vissza Pestre, mintha én volnék Széchenyi István ércszobra, hogy +mikor a Deák-szobor alatt elmegyek, a jó Ferenc leszóljon: ejnye, +Pista, miért jöttél le talapzatodról, persze, persze, sétálsz egy +kicsit, de nekem ludtalpazatom van, engem fáraszt a járás, hát csak +üldögélek.</p> +<p>– Mingyárt egy viccet is mondjon a Deák-szobor?</p> +<p>– De bizony. Ha az én pantinámat meglátja, akkor mondjon egy +viccet is. Mer’ ez olyan patina. Igaz, megszerezni nem könnyü. Az +első napokon nyolc óra hosszat kell henteregni a napsütésen. Az +első nyolc órától piros leszek, mint a hajnal, a másodiktól veres +mint a rák, a harmadiktól biboros, mint Csernoch…</p> +<p>– Az véletlenül nem biboros.</p> +<p>– Feküdjön ki a napra, majd lesz. A harmadik napon biboros lesz, +mint Rampolla. Az csak biboros?</p> +<p>– De mennyire, már meg is unta.</p> +<p>– Az is feküdjön ki a napra.</p> +<p>– Attól pápa lesz?</p> +<p>– Nem, hanem elveszti a biborságát. Mert a negyedik napon +kezdődnek a barna szinek. Először a félbarna, minden nélkül, aztán +a barnás barna, <span class="pagenum"><a name="Page_74" id= +"Page_74">-74-</a></span> majd a Buza barna, a barna barna és a +barnabás barna. Ez öt-hat napot vesz igénybe.</p> +<p>– Én az első héten végigcsináltam.</p> +<p>– Jó. Akkor tudja, hogy jön az Uchácius-állapot, a rézbarna +korszak. A két comb pontosan olyan, mint amilyenek az +osztrák-magyar hagsereg ágyui voltak, mig Vilmos császár azt nem +mondta, hogy ő nem a barna ágyut szereti, hanem a szőkét, s akkor +az egész ágyuparkot kicserélték.</p> +<p>– Hát most miből csinálják az ágyut?</p> +<p>– Nem tudom. Azt hiszem, vajból, mert az szőke, vagy dunavizből, +mert az szőkébb, esetleg árvalányhajból, mert az a legszőkébb. +Azonban a tárgyra. Uchácius után jön a szoborszerüség, amit már +emlitettem, az ember a fekete alapra még egy kis zöld penészt is +süttet a nappal és kész.</p> +<p>– Hajahaj.</p> +<p>– Mért sóhajt?</p> +<p>– Mert maga olyan egyszerüen elmondta ezt, mintha szenvedni nem +is kellene. Amit én összeszenvedek a patináig!</p> +<p>– Hát bizony. De én az első napon ecetben fürdöm. Az jó, mert +puhitja a bőrt.</p> +<p>– Igen. Utána bórvazelin jön és cirók-olaj.</p> +<p>– Az.</p> +<p>– És rozmarin-olaj.</p> +<p>– Az is.</p> +<p>– És himbér-olaj.</p> +<p>– Kell. <span class="pagenum"><a name="Page_75" id= +"Page_75">-75-</a></span></p> +<p>– És boróka-olaj.</p> +<p>– Szükséges.</p> +<p>– És tábla-olaj és kuria-olaj, szóval az olajok, fel-fel a +legfelsőbb fórum-olajig.</p> +<p>– És nemcsak a testet kell kenni.</p> +<p>– Nem ám, hanem az uszómestert is, hogy elnézze, hogy az ember +itt a legiszonyatosabb bőrszinekkel feküdjön és ne telefonáljon a +mentőkért, hogy vigyék már el ezt az őrültet a legközelebbi +szanatóriumba.</p> +<p>– És mondja: mikor fürdik maga?</p> +<p>– Soha. A viz nem szinezi a bőrt, a vizben meg van az a +helytelen törekvés, hogy a bőrt bőrszinüvé tegye. Én ide, a +trambolinra, csónakon szállittatom magamat és ez elég magas ahhoz, +hogy ide föl ne csapjon a viz. Ha fölcsappan, akkor vége volna az +egésznek.</p> +<p>– Tudom. Mert a patinának csak egy részét adja a nap. A többit +az ugynevezett ansziennitás adja. Minél régibb az ember, annál +patinásabb.</p> +<p>– De mondja, édes kollégám, mért is jövünk mi tengeri +fürdőre?</p> +<p>– Mért? Mért? Először, mert muszáj, másodszor, mert itt +tartózkodhatik az ember a legmakacsabbul a fürdéstől, harmadszor, +mert fürdeni azér’ mégis nagyszerü.</p> +<p>– Hogy tudja?</p> +<p>– Ugy, hogy szeptember végén, amikor mindenki kicsodálkozta +magát a patinámon, akkor <span class="pagenum"><a name="Page_76" +id="Page_76">-76-</a></span> otthon bemegyek a fürdőszobámba és +megujhodom.</p> +<p>– Hát persze. Azt is kell.</p> +<p>– Igen, mert az árja-indogermán népcsaládhoz tartozom, s e +minőségemben kötelességem az év néhány hónapját fehéren tölteni. +Jó, töltöm. Hadd legyen ennek a családnak legalább ennyi haszna +belőlünk. Egyébként ugyis szégyent hozunk erre a familiára.</p> +<p>– Mint emberek, kolléga?</p> +<p>– Nem, kolléga. Nem mint emberek. Mint ügyvédek. <span class= +"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>TAVASZI KALAPVÁSÁR.</h2> +</div> +<p class="center">(A Rézi, akiről az alábbiakban szó lesz, a mi +cselédünk, aki elhatározta, hogy tekintettel az elkövetkezett +tavaszra, kimegy a Rákóczi-utra és egy jobbfajta üzletben fedezni +fogja tavaszi kalapszükségletét. Egy jobbfajta üzletig azonban nem +juthat el, mert a Behuzó, aki egy rosszabbfajta üzletnek az +ajtajában áll, Rézit, mert az arcára valósággal rá van irva, hogy +kalapot akar venni, szó nélkül bevonszolja.)</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó</em> (a becipelt Rizit odaállitja +a kalapok elé): Méltóztassék besétálni, nagyságos asszonyom. Itt +vannak a kalapok, ni. Itt volnának a kalapok, la!</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Ezek?</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Valóban ezek, nagyságos +asszonyom. Parancsoljon, nagyságos asszonyom, megtekinteni eme +kalapokat, melyek egyenesen Párisból érkeztek cégünk +rendelésére.</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Párisból?</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Valóban onnan, nagyságos +asszonyom. Ne kegyeskedjék azzal törődni, nagyságos asszonyom, hogy +a mi cégünk a Kerepesi-uton létez. Ezért a pénzért és ezekkel a +kalapokkal cégünk akár a Belváros közepes-közepén létezhetne, +<span class="pagenum"><a name="Page_78" id= +"Page_78">-78-</a></span> melyek bizonyitására van szerencsém +felhozni, hogy igy görbüljek meg, ha nem igaz. (Az ujját abszolut +egyenesen tartja a Rézi elé.) Mert, nagyságos asszonyom, mit kér a +Karsay kegyedtől?</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi</em> (aki életében először hallja +ezt a nevet): Kicsoda?</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Mondjuk: a Karsay.</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Hát azt csak ne mondjuk, mer +az nem kér tőlem semmit, mer annak én semmivel se tartozom.</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> De csak mondjuk.</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Hát csak mondjuk.</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Igenis, nagyságos asszonyom, +mit kér kegyedtől a Karsay egy ilyen formáért, mely a florentin és +az angol zabszalma nagyszerü keveréke?</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Angol zabszalma?</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Javában az. Csakis eredeti +angol zabszalma. Kérdem: hogy’ görbüljek meg, ha nem igaz? +Nagyságos asszonyom, igy görbüljek meg, ha nem igaz. És mi van ezen +a formán, nagyságos asszonyom? Látszólag ugyebár semmi sincs e +formán?</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Hát az igaz… ezen semmi se +látszik.</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Látszólag, asszonyom, +látszólag. De valójában minden rajta van. Mert, nagyságos +asszonyom, ez a forma mindent pótol. Kell-e valamely kalapra: +szalag, csipke, virág, bokor és saláta? <span class= +"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> (meggyőződés nélkül): Bizohogy +köll.</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Éppen ez az, nagyságos +asszonyom. Erre a kalapra nem kell. Mert e kalapnak már formája +olyan, mintha szalag, csipke, virág, bokor és saláta máris rajta +helyet foglalnának. Látni méltóztatik?</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Nem méltóztatok.</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Akkor térjünk át talán +emerre. És kérdem mély tisztelettel a nagyságos asszonyt, lehet-e +egy kalap olyan puszta, mint az ujjam? Nemdenem hogy nem lehet? S +ezen a kalapon, melyet most megtekintés miatt itélete alá +terjeszteni bátorkodom, ezen a kalapon minden rajta van, ami nélkül +kalap józan észszel nem képzelhető.</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Ez mi itt rajta?</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> (némi tanakodás után): Ez? +Ez szőlőfürt, nagyságos asszonyom.</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Szőlőfürt?</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Kizárólag szőlőfürt. Mert +London és Páris előkelő hölgyvilága, mint cégünknek onnan jelentik, +immáron egyetlen lépést sem tesznek, nem is tehetnek, szőlőfürt +nélkül.</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Szüretkor, mi?</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Szüretkor, vagy amikor +parancsolja, nagyságos asszonyom. Szőlőfürt és kis görögdinnye ma +már ugy kellenek a kalapra, mint a falat kenyér.</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Hát az is kell? <span class= +"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Ahogy mondám, nagyságos +asszonyom. A kalapra minden kell. Például mit méltóztatik észlelni +eme bübájos alkotáson?</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Észlelni?</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Ugy van: észlelni.</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Azt én nem tudok.</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Ugy mit kegyeskedik látni +rajta, nagyságos asszonyom?</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Hi. Ugy néz ki, mint egy +kifli.</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Nemcsak, nagyságos +asszonyom, nemcsak ugy néz ki, hanem valójában az is. Ez a kalap, +ezzel a kiflivel az idei évad legszenzációsabb kreációja. Ilyen van +már a két legragyogóbb szinházi csillagunknak is, névszerint Fedák +Jozefin és Csortos Gabriella kisasszonyoknak.</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Azok is itt vesznek +maguknál?</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Csakis. Nevezettek csakis +cégünknél beszerzik szükségleteiket. Sőt tovább megyek, nagyságos +asszonyom, bizonyára méltóztatik ismerni Tompa Mihálynak Családi +Kör cimü kedves költeményét, mely szerint a föld Isten kalapja. +Nos, ez a kalap is a mi cégünknél lett beszerezve.</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Jó, jó, de nekem azér +mégse…</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Hogy kegyeskedik ezt érteni, +nagyságos asszonyom?</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Hogy én nem veszem meg egyiket +se…</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó</em> (röviden): Nem köll? +<span class="pagenum"><a name="Page_81" id= +"Page_81">-81-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Nem.</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó</em> (határozottan): Akkor +gyerünk.</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Nono… megyek én másüvé, ahol +kapok egy tisztességes kalapot.</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Indulás, indulás!</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Csak nem…</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> De igen. Egy-kettő. +Lódulás.</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi:</em> Még kidob…</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó:</em> Hinauz, mint már emlitettem. +De figyelmeztetem a nagyságos asszonyt, hogy az ilyen kócos +mosogatólányt, akit egyelőre részletesebben nem óhajtok jellemezni, +az ilyen mosdatlan szakácsnőmindenest más üzletből ugy vetik ki, +hogy kilencet pöndörödik.</p> +<p><em class="gesperrt">A Rézi</em> (gyorsan távozik).</p> +<p><em class="gesperrt">A Behuzó</em> (ismét kint áll az ajtóban és +utána kiabálja): És ha még egyszer idetolod a pofádat, majd szólok +a konstábler urnak, te ripacsos! <span class="pagenum"><a name= +"Page_82" id="Page_82">-82-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A KÖZÖNYÖS EMBER</h2> +</div> +<p>(A jelenet a kávéházban játszódik le, aminthogy egyáltalán +minden a kávéházban játszódik le, még az apagyilkosság is, +amelynek, mert oly ritkán történik, tudvalevőleg, meg kell +bocsátani. A kávéházban ül a közönyös ember a széken, mindkét lábát +közönyösen a másik székre teszi föl és közönyösen olvassa az összes +lapokat, melyek egy mellette álló harmadik székem felhalmozvák. +Ebből kiderül, hogy még a jó közönyhöz is legalább három szék kell +egy budapesti kávéházban. A közönyös ember kövér, elzsirosodott, +(ezért közönyös), mig ellenben partnere, az érdeklődő ember, sovány +és ugrékony. Valószinü, hogy mindketten zsidók, ami talán a +beszélgetésükből ki is derül. E pillanatban a közönyös ember és az +érdeklődő is ujságot olvasnak.)</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> És kegyed? ha szabad +kéreckednem?</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Mi az, hogy kegyem? Mit +akar már megint tőlem, kedves Hexnschussz ur? Mit akar?</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Hogy mit gondol, ha +szabad kéreckednem?</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Hogyhogy: hogy én mit +<span class="pagenum"><a name="Page_83" id= +"Page_83">-83-</a></span> gondolok? Mit gondoljak én? Én, +részemről, semmitse gondolok.</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Hehehe.</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Mért hehehéz? Mért akar +maga engem dühbe hehehézni?</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Hehehe, mondom, hogy egy +ilyen jó hazafi, amilyennek én kegyedet, Brézli ur, ismerem, csak +itt üljön a kávéházba és csak olvassa-olvassa a Zazujságot, a +Zanapot és semmitse gondoljon, paregzempele a kibontakozásról, daz +egzesztirt doh niht!</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> A kibontakozásról?</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Arról.</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Mér? maga arról gondol +valamit?</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Na! Meghiszem azt!</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Hát azt a fórt én magának +nem adom. A kibontakozásról, arról én is gondolok…</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Mit?</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Nna… igy-ugy… ezt-azt… +egyet-mást…</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Eszerint gondolja, hogy +a választójog… a véderő… a parlamenti őrség…</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Átandé, vagy ahogy a mi +vidékünkön mondják: átanduz! Kitartás. Ne folytassa. Mert ezekre +én, ih svőr drauf, nem gondolok. Ezekre én még álmomban se +gondolok. Ká <span class="pagenum"><a name="Page_84" id= +"Page_84">-84-</a></span> spúr. Hogy jövök én ahhoz, hogy én ezekre +gondoljak? Egyszer, őszintén bevallva, egyetlen-egyszer, gondoltam +ezekre álmomban, mert nagyon sok krumplis núdlit ettem vacsorára. +De azóta nem fordult elő. Bevettem egy szódabikát…</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Mit vett be, ha szabad +kéreckednem?</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Egy szódabikabóniumot… +mert én a latin nevüket is tudom ezeknek a specerájoknak… Mondom, +bevettem egy szódabikabornyut és vége. Pássz. Többször nem fordult +elő. Ih pit’ zi: mit akarnak evvel a választójoggal? Ih pit’ zi: +hogy jövök én ahhoz, hogy én az én kilencven kilómmal, csak annyit +nyomjak a latba, mint egy 30 kilós zsoké? Ih pit’ zi! A kormánynak +kötelessége lett volna gondoskodni arról, hogy az emberek egyéni +sulya érvényesüljön. Én eddig is választó voltam, de nem éltem +vele. Mer én egyszer rosszul választottam.</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Mikor, ha szabad +kéreckednem?</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Egyszer. Mikor a +feleségemet választottam, hogy ott egye meg a fene, ahol van. Azóta +nem választok. Ha mondják: Éljen Apponyi – éljen! Fon mir auz? +Éljen. Éntőlem nem szijja el a levegőt.</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> De kérem, a véderő, +például…</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Hagyjuk ezt, kedves +barátom, <span class="pagenum"><a name="Page_85" id= +"Page_85">-85-</a></span> hagyjuk ezt. Véderő: véderő. Énmiattam +purclipámot vethet vasárnap reggel négy órakor a Vérmezőn, föltéve, +hogy ezt megfelelő helynek tartja. Én, részemről, én nem voltam +véderő és ha az isten élteti Picege bácsit, a fiam se lesz véderő. +Az én fiam – az isten őt velem együtt százhusz évig megtartsa! – +nem lesz véderő még akkor se, ha az ellenség beül a Nyuhork +kávéházba és onnan lődöz át kemény zsemléket a Palermóba. Miattam, +ih pit’ zi, felállithatnak az Erzsébet-téren tábori barackokat.</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Tarackokat, ha szabad +kéreckednem.</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Gut: bátori tarackokat. +Miattam felállithatnak duránci tarackokat. Éntülem beülhet az orosz +cár ő szent felsége tarackozni a Frihaufba…</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Tarokkozni, nemde?</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Dede. Az én fiam mégse +lesz véderő. Ha Picege bácsit az isten élteti.</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Ki az a Picege bácsi, ha +végül már szabad kéreckednem?</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Nem ismeri? Picege bácsit +nem ismeri? Picege bácsi az én családi katonaszabaditóm. Ahogy +nekem egy fiam születik, abba a minutába Picege bácsi a tenyerét +dörgöli és gratulál és a jobb kezével megrázza a balt.</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Kiét, ha szabad +kéreckednem? <span class="pagenum"><a name="Page_86" id= +"Page_86">-86-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> A magáét. Nem a magáét. +Hanem a magamagáét. Mer Picege bácsinak: ahány fiu nekem, annyi +ezer korona neki. Az esemény igy nyeri az ő lefolyását: fiu +megszületik, anyakönyvvezető megfogja jobbkezét és bevezeti +anyakönyvbe. Itt lép fel Picege bácsi, ő viszont megfogja a +balkezét és kivezeti véderőből. És hadsereg mehet sóhivatalba. Ih +pit’ zi: hogy jövök én ahhoz, hogy én fiakat szüljek a +hadseregnek?</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Perszepersze. Hogy jön +maga ahhoz, ejgentlih?</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Ih pit’ zi! Én szülök, ha +kell, egy fiat az iparnak, ha kell, szülök egy fiat a +kereskedelemnek, szülök egyet a kulturának és kettőt a +civilezációnak…</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Civelizációnak…</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Jó, a cevilizációnak. +Kettőt. De a hadseregnek? Annak principiel nem szülök. Egy macskát +se. Hogy jövök én ahhoz?</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Ez igaz. Hogy jön kegyed +ahhoz, hogy férfi létére egyáltalán szüljön? és hogy jön pláne +ahhoz, hogy auzgevélt egy macskát szüljön? De viszont ne felejtsük +el, hogy ha háboru van, akkor a póttartaléknak is be kell vonulni +és a népfölkelésnek is.</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Nana. Ahogy én nép vagyok, +édes barátom, és ahogy én fölkelek. Ha én egyszer lefekszem, akkor +én nem kelek fel, ha <span class="pagenum"><a name="Page_87" id= +"Page_87">-87-</a></span> maga báró Hazai Sámuel őexellenciája +trombitál is a fülembe az ezredtrombitával.</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> De be kell menni a +népfölkelésnek sáncot hányni.</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Ojojoj. Kevés sánsza van +arra a hadseregnek, hogy én sánszot hányjak. Én nem ettem földet, +én nem hányok sáncot. Én egy rendes ember vagyok.</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Ugy? De a parlamenti +őrség, kedves jó uram!?</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Sigán. Én mondom magának: +egy sigán. Kiváncsi vagyok, mért nem mindegy annak az ikszipszilant +ellenzéki képviselőnek, hogy ki rugja ki őtet a parlamentből: egy +rendőr, egy csendőr, vagy egy parlamendőr? Ejn sigán fon Vázsonyi. +A fő, hogy valaki kirugja. Ha már az embert kirugják valahonnan, +akkor ne nézze, hogy zsinór van-e az illetőn, vagy paszománt, hanem +csak azt nézze, hogy csizma van-e a lábán vagy cipő, mert ez az +egyetlen, ami ilyenkor érzékenyen érinti. Bizony, barátom. +Ellenben…</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Halljuk, halljuk.</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Ellenben bemondom magának, +hogy mindaz, amit ezek az emberek itt csinálnak a politikában: +csupa szürke szamárság.</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> És mér? Ha maga volna a +miniszterelnök?</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Hajahaj! Az máskép nézne +<span class="pagenum"><a name="Page_88" id= +"Page_88">-88-</a></span> ki. Ha én volnék a miniszterelnök, akkor +bemennék a Házba, felállnék a helyemen és mondanám: Tisztelt +gyülekezet, vagy ahogy az ott már szokás, tisztelt ezmegez, +nyavalya álljon a pesti pékekbe, halljukhalljuk a tulsóbaloldalon. +Tisztelt hölgyeim és uraim, ezennel van szerencsém egy +törvényjavaslást betenni a Ház asztalába, miszerint a kiflinek a +hossza harminc, szélessége tizenkét centiméter okvetlenül meglenni +el ne mulasztassék. Általános helyeslés a balsójobboldalon.</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Ahogy vesszük. Ez nem s +rossz.</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Micsoda beszéd az, hogy +nem rossz? Ez kell nekem, nem azok a firlefáncok. Ez ugy kell +nekem, mint a hal a viznek…</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Mint a viz a halnak.</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Bánom is én! Ezt intézzék +el a hal meg a viz egymás közt. Ih mizs mih niht erejn. Tény, hogy +addig nálam nem lesz béke, mig a miniszterelnök nékem nem hoz az +egyik kezében egy autotaxit, a másikban egy pirosra sült +szarvacsot.</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Mi–it?</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Szarvacsot. Ez a kifli +régi magyar neve.</p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> Ugyan menjen, hiszen a +kifli nem olyan régi.</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Nem régi?! Nézze meg itt +ezt a kiflit: ez legalább három napos. <span class= +"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">Az érdeklődő:</em> És mi lesz akkor, ha a +kifli meglessz?</p> +<p><em class="gesperrt">A közönyös:</em> Hogy mi? Mi? Hogy mi? +Akkor lesz a hejretyutyutyu, akkor lesz a világbéke, akkor a farkas +ramslit fog játszani a báránnyal és az oroszlán zabot fog enni a +maga tenyeréből. És én fölveszem az én finom fekete ferencjózsef +kabátomat, ami az esküvőm óta nem volt rajtam, bár akkor se lett +volna, egy autotaxiba ülök, két kiflit veszek a kezembe, kettőt +dugok a cilinderem mellé, kettőt a fülembe tüzök és fölmegyek a +Várba és mondom az inasnak, hogy a Brézli van itt, az én felséges +barátom hűséges alattvalója és akkor belépek Hozzá, csinálok egy +reverencet és ezt mondom: Felség! Brézli vagyok, a te egyszerü +alattvalód, Damjánovics-ucca kilenc, második emelet kettő, de én +most meg vagyok elégedve, igazán elégedve vagyok, s ha parancsolod, +szülök neked egy fiat, egy ilyen cukor fiat, direkt a véderő +használatára. <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= +"Page_90">-90-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>FÉRFI-DEKOLTÁZS</h2> +</div> +<p>Nem az ön nyakáról lesz szó, Hercegnőm, nem arról a +gyöngéd-vonalu elefántcsont faragványról, melynek stilusát e +pillanatban jellemezni nem tudom, mert a lexikon tőlem a harmadik +szobában van, s igy bármi szivesen lennék bájosan tudákos, nem +tehetem, mert az adatok nem állanak rendelkezésemre, mondom, nem az +ön édes nyakáról beszélek, mely midőn Jesurum velencei +csipkéiből<a name="FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href= +"#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a> illatosodik felém, szemem +elborul, mint XIV. Lajosé, midőn Rohan hercegnője közeledett +feléje, igy szólitva meg a Napkirályt:</p> +<p>– Sire! le chapeau de mon ami est plus beau que celui de mon +oncle!<a name="FNanchor_2" id="FNanchor_2"></a><a href= +"#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a></p> +<p>Amiről én beszélni fogok, Hercegnőm, az nem a finoman bodorodó +térdszalagrend, melyről Diderot azt mondja, hogy… Olvasta ön +Diderotnak azt a büvös kis munkáját, melyet a Porte Royale hüvös +boltivei alatt árult Maître Izay, a puderesfejü könyvmárki? Nem +olvasta? Én sem olvastam, fogalmam sincs róla, hogy mi állhat +<span class="pagenum"><a name="Page_91" id= +"Page_91">-91-</a></span> benne, valószinüleg semmi sem áll benne a +térdszalagrendről s különben is nem a térdszalagrendről akartam +szólni, de azért jól esik elméláznom francia memoárok el-lengett +parfőmjei közt s figyelmeztetnem önt, Hercegnőm, hogy a +férfi-dekoltázs, amit most a Danube partján meghonositottak, nem az +a divat, amit követni kellene.<a name="FNanchor_3" id= +"FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a></p> +<p>Látta-e már ön a férfiakat, amint kihajtott inggallérral +megjelennek a korzó watteaui nyirásu akácfái alatt? Látta-e, hogy +nagyobbára milyen piszkos a nyakuk nékik, vagy ha nem is piszkos, +mindig ott van rajta a télen viselt gallérnak a másszinü stráfja, s +elül, <em class="gesperrt">sous le tchoutca d’Adam</em>, az +Ádám-csutka alatt, az acélgombnak elfeketedett nyoma, melyet ama +Shakspere szerint, aki az Avon partján született, Arábiának minden +füszere sem moshat le. Ó, Hercegnőm, ön bizonyára tudja, mi az, bár +e dologban Voltaire-rel tartok, aki sehol egyetlen szóval sem +emlékezett meg a gőzfürdőről.<a name="FNanchor_4" id= +"FNanchor_4"></a><a href="#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a> +Mindamellett nem szeretem, ha a nyilvános uccát gőzfürdővé +alakitják át s nekem olyan férfi-szépségek szemlélete jut, +melyekből nem kértem, nem kérek s talán soha kérni sem fogok. De +nyilván ismerni fogja ön, Hercegnőm, Daudet Alfonzó Taraszkoni +Tartarénját, ha egyébként nem, rossz magyar forditásaiból, s +emlékszik <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= +"Page_92">-92-</a></span> azokra az oroszlánvadászokra, akik ott +leirvák. Mon dieu, nekem mindig ezek az oroszlánvadászok jutnak az +eszembe, mikor a kivágott nyaku férfiakat látom. Mert hősieseknek +látszanak ők, de nem olyan hősöknek, akik a meleg ellen küzdenek, +zsebkendővel kezükben, hanem Afrika meghóditóinak, kik dum-dumra +töltött golyószórókkal mennek ki a sivatagba, hogy elefántokat +teritsenek le.<a name="FNanchor_5" id="FNanchor_5"></a><a href= +"#Footnote_5" class="fnanchor">5)</a></p> +<p>Hercegnőm! Nem szép a férfitest, ebben megállapodhatunk s nem +bolondság az, hogy az európai férfi végül olyan külső takarókat +szerkesztett meg a maga számára, amely őt talpától a nyakáig +beboritja. Csak a fejet hagyta szabadon a mindenkori öltözködés. De +én tartozom egy vallomással Önnek, ma Princesse. Én ezt a fejet is +szivesen nélkülözném és télen-nyáron szivesen járulnék hozzá egy +olyan férfidivathoz, amely a férfiak fejét is abszolut eltakarná. +De semmiesetre meg nem szavazom azt a törekvést, hogy a fej után a +nyak, a nyak után esetleg az eszményi kebel is, ha éppen muszáj, az +erős vállak is, megruhátlanithatók. Nem, nem, ez fölösleges. És ha +még-olyan meleg volna is. És ha már nem lehetne kibirni az életet, +akkor sem. Gondoljunk az angolokra, akik meghóditották Indiát, +Istennek e legmelegebb tartományát, és pedig meghóditották totál +felöltözve és begombolkozva, sőt még fejükre is vászon-sisakot és +fátyol-lobogót <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= +"Page_93">-93-</a></span> teritve. Itt ellenben az a szokás merült +fel, hogy aki csak a Stefánia-utnak meghóditására indul is, egy +fiakker-kocsin, melynek taxamérőjén a számok ugrálása a legnagyobb +szorongással tölti el, már leveszi fejéről a kalapot. Mért teszi +ezt? Gondolatait érintteti a friss levegővel?<a name="FNanchor_6" +id="FNanchor_6"></a><a href="#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a> +Ez, bővebb megokolás nélkül, szükségtelen. Mindamellett a fejnek ez +a szellőztetése még valahogy érthető. Hadd menjen be a levegő a +fejbe, hadd legyen a fejben valami. De a nyakban, Hercegnőm? Ott +még gondolat sincs? A nyak nem a gondolkodás székhelye, a nyak +egyáltalán semminek sem székhelye, csak a már előbb emlitett +Ádám-csutkáé. Igen, ha a szivre lehetne enyhe leget bocsátani, a +szivre, mely forró, sőt tüzes. Ennek volna értelme. De a sziv csak +ott ül a negyedik és a hetedik borda közt, elvégezvén kötelességét, +melyet ama minősége hárit rája, hogy ő a vérkeringés középpontja, s +tekintet nélkül a vér minőségére, muszáj neki e vért pitvaraiba +bebocsátani és onnan ismét az artériákba kilökni.<a name= +"FNanchor_7" id="FNanchor_7"></a><a href="#Footnote_7" class= +"fnanchor">7)</a> A sziv nem kiván semmit, legföljebb, ha néha +szerelmet kiván, de ilyen hév nyáron még azt sem.</p> +<p>Mit akarnak hát Bouillon Godofréd lovagjai a mezitelen nyakkal? +Jeruzsálem visszafoglalásáról már ugysem lehet szó. Jeruzsálem a +törököké és <span class="pagenum"><a name="Page_94" id= +"Page_94">-94-</a></span> tiz éven belül semmitsem lehet elvenni a +törököktől, mert mostanában olyan sok mindent elvettek tőlük.</p> +<p>Még egyszer összefoglalom tehát, Hercegnőm, a mondottakat. A +férfi türje a meleget, hiszen korunkban ugysem állitja az élet +valamely más, keményebb harc elé. Ne feledjük el, hogy a magyar +paraszt, aki pedig a férfiméltóságnak jogosan a mintaképe, nyáron +is ugyanazt a bundát viseli, mint télen, mindössze – ha néprajzi +ismereteim nem csalnak – szőrével kifelé forditva.<a name= +"FNanchor_8" id="FNanchor_8"></a><a href="#Footnote_8" class= +"fnanchor">8)</a> <em class="gesperrt">Ez</em> férfiasság. +<em class="gesperrt">Ez</em> erő. <em class="gesperrt">Ez</em> +valami. Ezt kell utána csinálni, s nem mihelyt a nap kissé +melegebben, mert merőlegesebben, bocsátja ránk sugarait, még a +bőrünket is ledobálni magunkról és igy – bőrtelenül – közlekedni +uccáinkon és tereinken.</p> +<p>Zárom levelemet, Hercegnőm, mert le kell vetnem a galléromat s +meg kell néznem a tükörben, hogy csinos vagyok-e igy. Megnéztem. +Nagyon csinos vagyok. Délután találkozni fogunk Gerbeaud +bosquet-jaiban, melyeket oly gyönyörüen tervezett a kertészet atyja +Le Nôtre.</p> +<p class="center">Le Vôtre:</p> +<p class="right"><i>André Gabor</i>. <span class="pagenum"><a name= +"Page_95" id="Page_95">-95-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A DERÉK IPAROS</h2> +</div> +<p>Szegény beteg ember vagyok, a betegségem neve: <em class= +"gesperrt">morbus hurtzolcodici</em>. Leri az ábrázatomról; +orvostanárok ötven lépésről, kapásból diagnosztizálják. +Mindamellett bemegyek a Derék Iparoshoz s köszönök a Derék +Iparosnak. Ő is azonnal nem köszön vissza.</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> Van szerencsém.</p> +<p><em class="gesperrt">A Derék Iparos:</em> Tudom.</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> Hogyan méltóztatja tudni?</p> +<p><em class="gesperrt">A D. I.:</em> Ugy, hogy aki az én üzletembe +téved, annak valóban szerencséje van. Mert betévedhetne egy +csirkefogóhoz, aki a mesterségét nem gyakorolja tisztességesen. +Ahelyett azonban hozzám téved. Én vagyok a Derék Iparos.</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> Örvendek.</p> +<p><em class="gesperrt">A D. I.:</em> Örvendhet is.</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> Örvendek, hogy örvendhetek.</p> +<p><em class="gesperrt">A D. I.:</em> Annak is örvendhet.</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> Térjek a tárgyra?</p> +<p><em class="gesperrt">A D. I.:</em> Végnmejner.</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> Akkor térek.</p> +<p><em class="gesperrt">A D. I.:</em> Csak bátran. Ne nézze a +köztünk fenforgó különbséget. Ne gondoljon arra, hogy Én a Derék +Iparos vagyok, aki bevezettem az ön <span class="pagenum"><a name= +"Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> őseit Egyiptomba, a +rabszolgaság házába s hogy ön csak egy… micsoda ön?</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> Ez meg ez vagyok.</p> +<p><em class="gesperrt">A D. I.:</em> Na nem baj, azért élhet. +Szeretem az irókat. Psilandertől már több jó dolgot olvastam +is.</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> Psilander nem…</p> +<p><em class="gesperrt">A D. I.:</em> Nana. Psilander igen!</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> Kérem, kérem…</p> +<p><em class="gesperrt">A D. I.:</em> Villanyzsinórt akarsz +szereltetni?</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> Ténydolog.</p> +<p><em class="gesperrt">A D. I.:</em> Hol lax?</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> Váczi-ut 18.</p> +<p><em class="gesperrt">A D. I.:</em> Váczi-körut? Nem rossz +hely.</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> Nem Váczi-körut, csak +Váczi-ut.</p> +<p><em class="gesperrt">A D. I.:</em> Hát persze, hogy ut. Ut. Hogy +igy összecserélem! Ott leszek, mindjárt ott leszek, sőt már ott is +vagyok. A Váczi-köruton.</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> Uton.</p> +<p><em class="gesperrt">A D. I.:</em> Uton, uton. Körutat mondtam? +Ejnye, hogy téved az ember. Megyek is már a Váczi-körutra.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Itt véget ér első találkozásom a Derék Iparossal. Visszavonulok +lakosztályaimba, melyek teljesen zsinórtalanok. Egészen egyszerüek, +mint a magyar mándli, vagy a frakk. Nincs rajtuk zsinór. Várom a +Derék Iparost, aki nem jöhet, mert mostanában mindenki költözik, +tehát nagyon sok a dolog. De azért, bizonyos idő elmultával +jelentkezem <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= +"Page_97">-97-</a></span> nála. Nagyon szivélyesen fogad. Ajtóval +kinál meg.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Ő: Tegye bolonddá az öregapját. Megyek a Váczi-körut tizennyolc +alá és kérdem, hogy itt lakik-e a Psilander, az iró? Hát lakik? Nem +lakik.</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> Kérlek szépen, hiszen mondtam, +hogy Psilander nem egy iró és hogy én nem vagyok Psilander és hogy +Psilander nem lakik a Váczi-köruton, hanem én a Váczi-uton lakom. +Tizennyolc. Zsinórok.</p> +<p>Ő: Értem, ne magyarázza uraságod. Nem estem én a fejem lágyára. +Tizennyolc zsinór kell a váczi-köruti lakásodra. Megvan. Menj haza +és nézd meg. Már meg is van. De máskor ne mondj be hamis adatokat, +ne mondd, hogy Psilander Váczon lakik a zsinórpadláson, mondd meg, +hogy te a Váczi-köruton lakol a Psilander házában. Ezt azután nem +téveszthetem el. Azt a házat már ismerem. Ott már leszereltem egy +felszerelést. De ha te egy felszerelést akarsz leszereltetni, az öt +koronával drágább. Nincs baj, légy nyugodt. Váczi zsinórokat akarsz +a köruton keresztülhuzatni? Jójójó. A többit tudom.</p> +<p class="center">*</p> +<p>Hazamegyek és nyugodt vagyok. Mégis jó, ha az ember a Derék +Iparos kezébe tette le a sorsát! A Derék Iparos megjelenik. Isten +tudja hogyan találta meg a lakásomat, de tény, hogy itt +<span class="pagenum"><a name="Page_98" id= +"Page_98">-98-</a></span> van. Kurta, fehér szoknyában fogadom, +pici rózsacsokorral a kezemben. Megcsipi a szobalány állát, de +ahogy jobban odanézek, látom, hogy a feleségem vállát csipte +meg.</p> +<p>– Megcsipett – mondja a nő.</p> +<p>Uriember vagyok, tehát tudom a kötelességemet. Megvakarom a +megcsipett helyet.</p> +<p>A Derék Iparos már szögeket ver az ajtóba.</p> +<p>– Szögek? – rebegem én.</p> +<p>– Szögek az ajtóban – feleli ő. – Nagyon jól hangzik. Ugyanugy +mint: Sikolyok az éjszakában, vagy: Szerelmek az alagutban.</p> +<p>– De talán nem muszáj szögeket és éppen az ajtóba… +Palizander-ajtó… fehér lakk… nyolcvan korona darabja… én fizettem… +nem a háziur.</p> +<p>– Nyugalom, a szögek kihuzva lesznek.</p> +<p>– De lyuk marad.</p> +<p>– Csakis lyuk. Semmi egyéb. Köpj a szemem közé, ha más marad, +mint lyuk. De az aztán marad. Ahány szöget verek az ajtóba, annyi +lyuk marad benne. De vegyük fel az elbeszélés fonalát. Hozd be +édesanyád delén-szoknyáját.</p> +<p>– Jól hallom?</p> +<p>– Jól. A delén-szoknyán vannak azok a zsinórok, amiket itt +nagyon jól alkalmazhatunk. Majd meglátod, milyen csinos lesz.</p> +<p class="center">*</p> +<p>A Derék Iparos lefejti a zsinórt és dolgozgat. <span class= +"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> A létrát +az iróasztalomra állitotta. Én ülök az iróasztal mellett (élni +muszáj), ő a létrán áll és dalol. Torkaszakadtából, +agyamrepedtéből. Igy munkálkodunk egy darabig.</p> +<p>– Te – hagyja félben ő a dalt.</p> +<p>– Parancsol? – kérdem én.</p> +<p>– Nem tud maga irni ugy, hogy ne szuszogjon?</p> +<p>– Szuszogok?</p> +<p>– Szuszogsz és zavarsz vele. Eltévesztem a ritmust.</p> +<p>– A kalapácsolásban?</p> +<p>– Nem. A dalolásban. Ne szuszogj. Én nem bánom, ha irsz, de ne +végy közben lélekzetet.</p> +<p>Csend.</p> +<p>Lélekzetfojtva hallgatom a Derék Iparost. Népdalokat dall.</p> +<p>– Hallod-e Psilander – mondja egy kis idő mulva.</p> +<p>– Kérlek alásan.</p> +<p>– Tud a te feleséged zongorázni?</p> +<p>– Azt hiszem.</p> +<p>– Akkor jöjjön be és zongorázzon. Ma, ugy látszik, nem vagyok +diszponálva, nem jól dalolok kiséret nélkül.</p> +<p>A nő leül a zongorához.</p> +<p>– Sajó kutyám – mondja a Derék Iparos és már dolgozza is a dalt. +Megtudom, hogy az ő <span class="pagenum"><a name="Page_100" id= +"Page_100">-100-</a></span> Sajó kutyája jaj de mélyen aluszik s +igy nem láthatta az ő rózsáját valahol.</p> +<p>A Derék Iparos leejti a kalapácsot odafönn. A fejem nagyot +koppan idelenn. Szisszenet, részemről. A Derék Iparos lejőn a +létráról:</p> +<p>– Abbahagyom máma. Először undorodom a vértől és nem nézhetem, +hogy pont ideülsz alám a véres fejeddel. Másodszor, hogy ti polgári +elemek hogyan házasodtok?! Hallod, hogyan zongorázik ez a nő? Nem, +édesem, hogy ti nekem az idegeimre menjetek, azt azért mégse muszáj +nekem csakugy szó nélkül lenyelni. Vannak még birák Berlinben.</p> +<p>Veszi a kabátomat és megy.</p> +<p>– És a zsinór? – lehelem én.</p> +<p>– Na, jobb lett volna, ha nem emlegeted. Nem szégyeled magad? +Milyen ruhákba járatod az anyádat? Leveszem a zsinórt a +delén-szoknyáról. Hát nincs benne vezeték-drót! Gyere el holnap +délelőtt az ipartestületbe és hozz egy botot magaddal. Majd +rádveretek huszonötöt hatóság elleni erőszak miatt. De a pénzt is +hozd el.</p> +<p>Kimegy az ajtón és a lépcsőről visszakiabál:</p> +<p>– Te! Psilander! Hogy te milyen marhaságokat irtál össze ott az +iróasztalon! Bléd vagy te, tisztára bléd. <span class= +"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A JÓZAN KUTYA ÉS A RÉSZEG EMBER.</h2> +</div> +<p class="center">Uccai jelenet.</p> +<p>Megyek a kutyával az uccán. Én megyek, ő szalad, furcsán +harangozva a lábaival. Vidám kutya, semmi baja, semmi gondja, semmi +fejtörése. A részeg ember jön; szembe. Nem is jön, lódul. Egyik +oldalról a másikra. A kutya megáll előtte és ráugat. A részeg ember +meghökken, fékez. Egyensulyt keres. Megáll. És igy szól:</p> +<p>– Ó, kutya!</p> +<p>És édesen mosolyog.</p> +<p>A kutya ugat. Az ember beszél:</p> +<p>– Kis kutya, picike kutya… hát mért?… mondd, miért? Vagy talán +azt hiszed, hogy…? Nincs rá ok, nincs rá alap… Esküszöm. Teljesen, +teljességgel. Az könnyü, ugatni az könnyü. Ugatni mindenki… Te is, +én is… aki akar. Ugat. Ugathat. Ja, de nem ugy… nem olyan egyszerü. +Hol a megokolás? Az. Hol? Ha körülnézünk, mi? Mert nézzünk körül, +jobbra, balra, előre, hátra, kelet és nyugat… Na igen. Akkor? Mi +ez? Ugatás. Bele a levegőbe. Szép is volna… Hova jutnánk?… Barátom, +meg kell hallgatni az embert… Nem igaz? <span class= +"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span></p> +<p>Leguggol és meg akarja simogatni a kutyát. Megsimogatja mellette +a levegőt, de azért barátságosan és jósággal, mintha valóban a +kutya volna. A kutya oldalról ugat, az ember a simogatás alá +beszél:</p> +<p>– Ez jól esik, he? Ha hizelgek, ugy-e?… Nem azért, mintha… Á. +Dehogy. Nem szoktam. Egyenes ember vagyok… Mint a tenyerem. +Nádszál. De rászolgáltam-e? Az a kérdés. Anélkül nem lehet… Mert a +ruha sáros? Hohó! Az még nem minden, édesem. Édesem. Bizony, +édesem. És a jogcim, ha szabad érdeklődnöm? És a bizonyitékok? Na, +látod. Igy állunk evvel a dologgal.</p> +<p>A guggolásban megbillen és a hátuljára csüccsen. A kutya +rávakkant, az ember folytatja:</p> +<p>– Tessék csak. Tessék leülni. Helyet foglalni. Bátran. +Stercinger nem az az ember. A király is ideülhet. Tartom +szerencsémnek. De az ugatás egészen más. Hogyan? És ki mondta, +hogy…? Van-e megbizás?… fölhatalmazás?… Tetszik látni. Nincs… Se +égen, se földön… Vagyis nincs. És ha nincs, hát nincs. És akkor ki +van zárva… Még nem fordult elő… Szabad? Hjáj, de ez nem elég. +Persze. De azér’ még nem muszáj. Éppen Stercingert. Ki az? A +legutolsó? Dolgozik a pénzér’… Lopja?… Nana! Ezt nem kell mondani! +Figyelmeztetem. Törvény van… Megvédi.</p> +<p>A részeg ember mögött egy fa van, annak <span class= +"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> dül a +háta, a feje lejjebb konyul. A kutya már csak nézi, de az ember még +beszél.</p> +<p>– Megtiltom. Kikérem. És mindig? Valahányszor? Jön és ugat. Hol +vagyunk? Uri ember? Az nem teszi, barátom, kedves barátom. Inkább a +nyelvét, azt… leharapja… de egy rossz szó, annyi se… Érzékenységről +szó sincs… Azonban. Katona viselt embert? Itt a katonakönyv, ha +parancsolja. Megmutatom… meg… micsoda beszéd… meg.</p> +<p>A zsebe felé igyekszik a kezével és ezzel oldalt nyomja magát, +hanyatt esik és ugy marad, a kalapja lenyilik a fejéről, a keze +keresztben áll a mellén, a szeme becsuklódik, a szája kitárul.</p> +<p>Alszik csendesen.</p> +<p>A kutya közelebb megy hozzá, megszagolja trüsszent egyet. Rossz +szaga van. <span class="pagenum"><a name="Page_104" id= +"Page_104">-104-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>SZEPTEMBERI KÖNYVPIAC</h2> +</div> +<p>Sötétkékbe öltözöm, hogy egy árnyalattal még az ibolyánál is +szerényebb legyek, ugy lopódzom a kiadóm fejedelmi kastélya elé. +Tizennegyedik Lajosoknak öltözött inasok huzzák le rólam a felöltőt +s az illetékes ajtó kilincséig rugnak. Halkan kopogok, mint a kis +madár az ágon s benyitok kiadóm kolibri-pehelylyel párnázott +dolgozó-szobájába. Kiadóm oltárszerü emelvényen ül, parafa-övvel +derekán, mert ez a napnak amaz órája, melyben ő üzleti gondjaiba +szokott merülni. A parafa-öv arra való, hogy meg ne fulladjon. Hogy +fulladjon meg.</p> +<p>– Á, Málnaszörp ur! – mondja eltagadó mosollyal, melyet akkor +szokott meg, amikor a könyveimből eladott példányok számáról +tárgyaltunk.</p> +<p>– Citrom Szelet – dadogom én a nevemet s emlékeztetőül +hozzáteszem: – a »Humorkák és egyéb savanyuságok« cimü kötet…</p> +<p>– Szerzője? Nemde? Tudom, emlékszem. Nagyon csinosan adtunk el +belőle. Tizenhét példány rövid tizenkilenc hónap alatt. Most mivel +állhatok rendelkezésére?</p> +<p>– Szeretnék megint egy…</p> +<p>– Kötet? Kötetke? <span class="pagenum"><a name="Page_105" id= +"Page_105">-105-</a></span></p> +<p>– Olyasmi.</p> +<p>– De milyesmi? Legyen szerencsém. Nyögj, az apád!</p> +<p>– Beszélyek…</p> +<p>– O, kérem, bátran, csak beszéljen. Vagy én beszéljek?</p> +<p>– Pardón, nem ugy gondoltam: beszélyek, vagyis novellák.</p> +<p>– Tudja mit? Maga fiatal és törekvő ember. Ifju és bóher. Mondok +valamit. Minek ez a bolondság? Dalok, novellák és egyéb ökörségek. +Ez nem pénz. Tudja mi a pénz?</p> +<p>– Igen. Az értékcsere eszköze.</p> +<p>– Jó, Jó. A pénz: az iskolakönyv. Irjon nekem egy iskolakönyvet. +Maga el nem képzeli, milyen ökrök irnak iskolakönyveket.</p> +<p>– Elképzelem.</p> +<p>– Akkor is rosszul képzeli. Belőlem a jóakarat köhög. Mert nekem +mindegy, hogy ki irja az iskolakönyvet. Az iskolakönyvnek is +mindegy. De én azt akarom, hogy <em class="gesperrt">maga</em> +keressen egyszer. Mit adok én magának egy szépirodalmi +kötetért?</p> +<p>– Egy semmit.</p> +<p>– Ez az. Ezt adom. De ha egy pindurnyi iskolakönyvet ir, mint a +kisujjam, szivesen adok ezer koronát. Hát ir? Vagy mit mondok: ir? +Csinál? Vagy mit beszélek: csinál? Csak összeállit, összeszállit, +összenéz, összetüz, összefüz, összelopint, <span class= +"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> csapint +és kapint. Egy hordár nagyszerüen megeszközli. Ha hordárt mondok: +értsen meszenzser-bojt alatta. Nem mondom, hogy egy kémiát hozzon +létre, ámbár azt is nagyszerüen megtehetné, mert ahhoz <em class= +"gesperrt">sem</em> ért. Azt sem kivánom, hogy egy +filozófia-propedeutikát kanyaritson, mert véletlenül talán olvasott +már valami filozófiát. De egy magyar olvasókönyvet, barátom, maga +olyat tud termelni, hogy a miniszternek ketté áll a füle a +gyönyörüségtől. Oly egyszerü ez uram, oly egyszerü! Mert mit vesz? +Veszi a hajókötelet Jókaitól, veszi az eljátszottadmárt +Vörösmartytól, veszi az ilykésőéjszakánt Eötvöstől, veszi a +hetenvagyunkuramhetent a Kurcfellovtól. Ezeknek ugyis muszáj benne +lenni. Aztán, mert maga fiatalember, bevesz néhány ujabb irót is. +Homoktól egy népieset, Zömöktől egy pestiest, három kis költeményt +Csopakitól, Kopakitól és Lopakitól. És megvan a legmodernebb magyar +olvasókönyv középiskolák alsóbb osztályai számára. Cézével.</p> +<p>– Parancsol?</p> +<p>– Na igen, az idén még cézével. Ebből eladunk tizezer példányt. +Ezt még cézével adjuk el.</p> +<p>– Kérem?</p> +<p>– De jövőre lényegesen javitott kiadást adunk. Az már nem +cézével lesz. Addig az Akadémia meggondolja a dolgot, a puszta +<em class="gesperrt">Cö</em> mellett dönt, s akkor a Cziczkányról +szóló elbeszélést is adjuk a könyvben: A Cickányról. Aztán adunk +<span class="pagenum"><a name="Page_107" id= +"Page_107">-107-</a></span> egy kiadást cekával, igy: <em class= +"gesperrt">lacktopán</em>, és egyet cehával, igy: <em class= +"gesperrt">börzekrach</em>, aztán megint egyet, amiben <em class= +"gesperrt">laktopán</em> lesz, és egyet, amelyben <em class= +"gesperrt">börzekrakk</em> fog állani. Egy kiadásban a laktopánt +<em class="gesperrt">lakkcipőcske</em> névvel illetjük, egy +másikban a börze helyett ezt irjuk: <em class= +"gesperrt">tőzsde</em>. Ami megadja a lehetőségét egy ujabb +kiadásnak, melyben a tőzsde <em class="gesperrt">trafik</em>-ra +lesz javitva. Öt év mulva a trafikot dohányárudára bővitjük, de +akkor már én a kávéházban milliárdozom Rockefellerrel, illetve +Rókefellerrel és ön csinos háromemeletes villával eszi a +fogolypecsenyét. És tudja mibe kerül nekem az egész?</p> +<p>– Mibe?</p> +<p>– Egy snókába.</p> +<p>– Mibe?</p> +<p>– Abba. Mert honoráriumot én csak magának adok. Mint nyirónak. +Az irónak, aki az olvasókönyvben jelen van két szempontból nem adok +honoráriumot. Első szempont: nyavalya jár halott nagyjainknak, nem +honorárium. Második szempont: ha halott nagyjainknak az jár, +mi-fene járna elevenjeinknek? Csináljuk meg az üzletet, fiatal +barátom. Ön még csaló poraimban is áldani fogja emlékemet. Egy +ilyen kis olvasókönyvből még az unokái is finoman megélnek. És +nevet szerez magának, sőt, hogy tovább menjek, fogalommá +magasztosul. Igen, barátom, szvorényi lesz önből, baróticsánki lesz +önből, szvorényinál csánkibb <span class="pagenum"><a name= +"Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> baróti. És a karrier? +Rendes tagja lesz a Fülelógiai közlönynek, levelező tagja az +Akadémiai nyelvelmi és gépirodalmi alosztályának. A finn Rööt +Öököör társaság kis ezüst iram-marha szobrocskával fogja +megtisztelni. Hát nyir nekem egy kis olvasókönyvet?</p> +<p>– Még nem tudom… talán… vamazén…</p> +<p>A kiadó még egyszer, és nem utoljára félreértett:</p> +<p>– Hát jó, küldje el hozzám Vamazén urat. Keressen az. De mondja +meg neki, hogy Vamazayra fogjuk magyarositani a nevét. – Hazamenet +ollók károgtak a fejem fölött. Azok az ollók, amik az +iskolakönyveket megirják. <span class="pagenum"><a name="Page_109" +id="Page_109">-109-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>PÁRBAJ A LIGETBEN</h2> +</div> +<p class="center">Tanulságos jelenet.</p> +<p class="center">(Azelőtt az ördög sem vette észre, hogy a +mutatványos bódék előtt kikiáltók is vannak. Pedig voltak. Sőt +azelőtt voltak igazán, a mostaniak már csak szomoru epigónok. A +kikiáltók hőskora tehát elmult anélkül, hogy a folklóristák +figyelme feléjük fordult volna, s igy a kikiáltás legszebb virágai +lehervadtak, mielőtt valaki koszoruba kötötte volna őket. Baj, baj, +de ugyanez történt, tetszik tudni, a magyar mesének és mondának, +sőt még a magyar irodalomnak a kezdeteivel is. Az énekmondók +csacskaságait senki föl nem jegyezte, a kikiáltók marhaságait senki +meg nem örökitette. Most ellenben jól megy a kikiáltóknak, +orákulumokká léptek elő, akiknek szavait nagy publikum-gyürü +hallgatja. De csak egyrészt orákulumok a kikiáltók, másrészt +konferensziérek (lásd conférencier cimszó alatt), akik elmés +visszavágásokkal parirozzák az ő édes kis közönségük odavágásait. A +közbevágók, természetesen, nem követségi titkárok, vagy kuriai +birák, hanem a nép egyszerü kereskedősegédei, kik egy heti tompitó +munka után vasárnap kénytelenek élesre köszörülni elméjüket. Egy +ilyen beszélgetést itt adok gyüjteményemből.) <span class= +"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A Kikiáltó</em> (folytatva mondókáját):… s +a kigyó, melyről mindenki személyesen meggyőződhetik, az afrikai +sivatagok legveszedelmesebb raggadoszója, melyet Szidi Ali Ben +Bibi…</p> +<p><em class="gesperrt">A Közbevágó:</em> Ben Bibi? Miért nem Kinn +bibi?</p> +<p><em class="gesperrt">A Kikiáltó:</em> Ha nem hallom tisztelt +uraság közbenszólásait, nem nyilhatik alkalom számomra, hogy azokra +válaszolhassak.</p> +<p><em class="gesperrt">A Közbevágó:</em> Azt kérdem: mért jár +olyan sokat a pofája?</p> +<p><em class="gesperrt">A Kikiáltó:</em> Csak szelemesen, uraság, +csak szelemesen. Mindenki közbeszólhat, a legutolsó vizesnyolcas +is, ha kellő szelemesség felett rendelkezik.</p> +<p><em class="gesperrt">A Közbevágó:</em> Mért nem fogja be a +pofáját?</p> +<p><em class="gesperrt">A Kikiáltó:</em> Pofája uraságon kivül csak +a többi lovaknak van, uraság.</p> +<p>(Egy kis csend. A közbevágó, mert körül a nép vihog s nem +annyira a kikiáltón, mint inkább őrajta, elhallgat és hallgatás +közben gondolkodik. A fegyvereit szedi rendbe a következő +támadásra.)</p> +<p><em class="gesperrt">A Kikiáltó</em> (folytatja mondókáját):… +melyet Szidi Ali Ben Bibi… (itt vár, hogy a kereskedősegéd nem +kerül-e horogra; de nem. Lehet tovább beszélni)… külön e célra +hozott el a nagyérdemü közönség mélyen tisztelt körébe, hogy itt +jóizüen elfogyaszthassa. Szidi Ali Ben Bibi nem undorodik a +kigyótól… <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= +"Page_111">-111-</a></span></p> +<p><em class="gesperrt">A Közbevágó:</em> De magától +undorodik?!</p> +<p><em class="gesperrt">A Kikiáltó:</em> Magától csakugyan +undorodik, de mondja, tisztelt uraság, ki nem undorodik magától? +Egy pudlispringertől, aki elszalad a rőf mellől és beslisszöl az +Angol-parkba, hogy…</p> +<p><em class="gesperrt">A Közbevágó</em> (boldogan, hogy most egy +nagyon jót mond): Van jegyem. Anyajegyem van. Hihi.</p> +<p><em class="gesperrt">A Kikiáltó:</em> Uraság mingyárt röhög is +saját vicén, de jól is teszi, mert ha uraság nem röhögne, a mélyen +tisztelt közönség valóban nem kacagna uraság sületlenségein. A +mélyen tisztelt közönség nagyon jól tudja, mi egy igazi Nagyendre, +s mi egy értéktelen utánzat, melyet a szemétkosárba dobni kell. A +mélyen tisztelt közönség már régen a szemétkosárba dobta uraságot, +ne méltóztatott volna belőle kimászni.</p> +<p>(A nép ismét mulat a közbevágó rovására, aki kezd kivörösödni s +kezdi az inge gallérját kicsit szüknek érezni, de még egyelőre nem +adja fel a csatát, mert határozott szellemi fölényt éréz e +nyavalyás kikiáltóval szemben. Csak még nem tudta eddig +kifejteni.)</p> +<p><em class="gesperrt">A Kikiáltó</em> (folytatja mondókáját): +Szidi Ali Ben Bibi nem irtózik a kigyótól, s azt minden előzetes +elkészités nélkül pár pillanatok alatt költi el…</p> +<p><em class="gesperrt">A Közbevágó</em> (ragyogva): Mer’ az egy +költő? Mi?</p> +<p><em class="gesperrt">A Kikiáltó</em> (gondolkodik, hogy +lecsapjon-e? <span class="pagenum"><a name="Page_112" id= +"Page_112">-112-</a></span> De mert ugyis kevés publikum van, kevés +lesz a belépő, tehát ráér, elhatározza, hogy lecsap): Az egy költő. +De uraság egy nyálasszáju, aki még egyetlenegy szelemeset sem +méltóztatott közbeugatni, mert uraság feje csak arra való, hogy a +nyakkendő le ne csuszszon a nyakáról. Uraság nagyszerü üzletet +csinálhatna becses fejével, ha eladná a szecskát, ami benne van. +Szivesen vennék meg, mert uraság fejében kellő mennyiségü viz is +van, s igy a szecska mingyárt nedvesen kerülhetne a tinók elé.</p> +<p><em class="gesperrt">A Közbevágó</em> (még egy utolsó kisérletet +tesz): Minók?</p> +<p><em class="gesperrt">A Kikiáltó:</em> Tinók. Amit uraság nem +tudhat, mert négy elemi osztályokat is hiányosan végezte el s +kezében tölcsérrel nevelkedett a Blicc és Blau cég +lámpakamrájában.</p> +<p><em class="gesperrt">A Közbevágó</em> (eldobja a kardot és más +térre helyezkedik át): Hogy mer maga velem gorombáskodni, maga +kódis?</p> +<p><em class="gesperrt">A Kikiáltó</em> (tudja, hogy ez már a +győzelem, most még csak üldözni kell a megvert ellenséget s egészen +meg kell semmisiteni): Uraság ne sirjon, mert az itten nem +szokásos. Uraság persze azt hitte, hogy facérságának idejében ide +kijöhet és a jó öreg bohém kikkiáltót itt kiviccelheti. Uraság +azonban csalódott, mert ehhez szelemesség legszükségesebb, ami +uraságnak abszolute nincs, mint azt a mélyen tisztelt közönség +személyesen meggyőződhette. <span class="pagenum"><a name= +"Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> Uraságod magával hozta +kedves Babája kisasszonyt is, aki most elbujik az uraság háta mögé, +mert szégyelli magát az uraság helyett. Jól is teszi s én sajnálom +is a kedves Babája kisasszonyt, s ha én az ő helyébe volnék, én a +jó öreg bohém kikkiáltót szeretném, aki egy vices ember, s nem egy +csupaszképü majom, melynek bajusz helyett mitesszerek vannak görbe +orra alatt.</p> +<p><em class="gesperrt">A Közbevágó:</em> Ha fölmegyek, +agyonpofozlak, te vörös zsidó.</p> +<p><em class="gesperrt">A Kikiáltó</em> (tudja, hogy ez a +föltételes mondat sohasem lesz még csak állitó mondattá se, nemhogy +tetté erősödne. »Ha fölmegyek«, mondta a hörgő ellenfél, de nem jön +fel, örül, ha bele tud elegyedni a tömegbe és feltünés nélkül +elmosódhatik. A kikiáltó tehát már nem is reflektál erre a +»megjegyzésre«, hanem folytatja az ő mondókáját): A kigyó +elfogyasztása teljesen a mélyen tisztelt közönség szeme-láttára +történik, s mindenki meggyőződést szerezhet róla, hogy a természet +egy csodájával állunk szemben. Első hely hussz, második hely tissz +krajcár… Az a jingli, ha még itt volna, ingyen is bemehetne kedves +Cucája kisasszonynyal. <span class="pagenum"><a name="Page_114" id= +"Page_114">-114-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A KÉM</h2> +</div> +<p class="center">Részlet a »Katonai Magyarország« cimü ajtó alatt +és sajtó fölött levő regényemből.</p> +<p>… A kém elborult kedélylyel, de halkan sóhajtott föl. Ugyan +hangosan is fölsóhajthatott volna, mert az ördög sem törődött a +kémmel, de a kém tudta, hogy <em class="gesperrt">nomen est omen s +hogy noblesse oblige</em>. Aki kém, az kém, az viselje ugy magát, +ahogy egy tisztességtelen kémhez illik. A kém tehát +fölsóhajtott:</p> +<p>– Kém vagyok. Az Orosz Birodalom belső munkatársa.</p> +<p>Aztán hallgatott, mert nem volt több mondanivalója… Mi manót +csináljon egy kém reggel nyolc órakor Budapesten?…</p> +<p>– Kémlelnem kellene – töprengett magában… De aztán átvillant az +agyán: hátha nem kémlelni kellene, hanem kémelni?… Mert eszébe +jutott zsenge gyermekkora, amikor a negyedik középiskolában a +Toldit tanulta Arany Jánostól s abban ezt a két sort látta:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Ösztövér kutágas, hórihorgas +gémmel,<br /></span> <span class="i0">Mélyen néz a kutba, benne +vizet kémel.<br /></span></div> +</div> +<p>Tehát kémel és nem kémlel, gondolta. Arany János szerint tehát +neki nem is kémlelni kellene, hanem kémelni. <span class= +"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span></p> +<p>– Ibrignz… – szólott hirtelen és oroszos átmenettel – egészen +mindegy, hogy ellel vagy el nélkül fogom fel a mesterségemet… +amikor nem tudom, hogy mit csináljak?… Szak-könyveket akart +hozatni, de aztán eszébe jutott, hogy a magyar irodalom olyan +szegény, hogy egy jó szakkönyv, »Kém a mellényzsebben« vagy +»Kis-kém katekizmusa« ugy sincsen, hát mit erőlködjön?… Német +könyvet pedig nem akart hozatni, egyrészt mert Lipcsén át legalább +egy hétig eltart, mig a rendelés megérkezik… másrészt mert ezek a +gyalázatos könyvkereskedők egy márkát hetven krajcárnak számitanak, +ámbár ötvenet is alig ér…</p> +<p>Egy ellopott (verstohlen) pillantást vetett az éjjeli +szekrényre… és óvatosan megállapitotta, hogy már elmult nyolc óra… +Rekedten suttogta:</p> +<p>– Ideje volna felcihelődnöm…</p> +<p>A c betü rejtelmesen sziszegett a szoba szomoru szférájában… A +kém megdöbbent.</p> +<p>– Hah – mondotta…</p> +<p>Aztán megint hosszu ideig nem mondott semmit s csak a szive +dobogott a fölfedezéstőli félelem gyötrelmében… Majd ásitott… +Leszállt az ágyáról… lehajolt… fölszedte a guruló rubeleket… +melyeket az éjszaka folyamán Szasszanov küldött számára…</p> +<p>– Egy forint husz… – mondotta.</p> +<p>Sokáig megint nem jutott az eszébe semmi… De aztán kis vártatva, +vagy kicsinyég, hozzátette: <span class="pagenum"><a name= +"Page_116" id="Page_116">-116-</a></span></p> +<p>– Kevés…</p> +<p>Fölvette komor karbonári-köpönyegét, arcát a redőkbe +rejtette…</p> +<p>– Igy ni… – szólott – ember legyen a talpán, aki fölismer…</p> +<p>Macskabársonyságu léptekkel ment le a kávéházba… Szorosan a fal +mellett haladt… vonásain kegyetlen félhomály játszadozott… A +rejtekajtón suhant be… Leült s tenyerébe temette fejét…</p> +<p>– Jó reggelt, Spion ur – mondá egy feketébe öltözött alak.</p> +<p>– Öh… öh… – hebegett a kém. – Spi…? mi…? Spi…?! Ki mondja? – +dörgött rá megszólitójára hatalmasan. – Ki meri állitani?!</p> +<p>– Hetyetye, – mosolygott a pincér (mert ő volt) – hát nem +méltóztatik Spion ur lenni, félbarna szürve, minden nélkül? Vagy +talán méltóztatott megmagyarositani a nevet? Komt-so-fór… +hetyetye…</p> +<p>– Igaz is… – dünnyögte a kém, félig fehéren mint a fal, de félig +barnán, szürve, minden nélkül.</p> +<p>– Pszt – mondá azután, mutatóujját jelentősen ajkára szoritva. – +Egy szót se; csak hozza, amit mondok. Arannyal fogok érte +megfizetni, mihelyt Szassza… – elharapta a szót.</p> +<p>– Mihamarabb elszóltam volna magamat – mondá zavart mosolylyal. +De a pincér már meghallotta: <span class="pagenum"><a name= +"Page_117" id="Page_117">-117-</a></span></p> +<p>– Szassza? – kérdé tőle gyanakodva.</p> +<p>– Igen – füzé tovább a kém könnyedén. – Hopszassza… azt ahartam +mondani: aranynyal fogok megfizetni mihelyt hopszassza-világot +élünk.</p> +<p>– Ugy? – szólt a pincér s a pesti pincérnél már nem szokatlan +konfidenciával leült az asztal mellé. – Hopszassza-világ? S ha +szabad tudakolódoznom, mikor lesz az? Egy jó tipp van, mi?</p> +<p>– Pszt, – mondá ujólag a kém – nem tipp. De önt beavatom. +Beavassam?</p> +<p>– Be, – szólt a másik – be. Avas. Avasbe.</p> +<p>– Ugy beavatlak. Tudd meg tehát, hogy Szasszanov-bej, a törökök +orosz főkonzula…</p> +<p>– Szasszanov-bej? nem ismerem. Egy ilyen bejről hallottam, azt +Auvgevakszen-bejnek hitták…</p> +<p>– Az is hatalmas ember – mondá a kém. – Hogyne! +Auvgevakszen-bej: az is barátom, de most Szasszanov-bejről van szó. +Erődökről…</p> +<p>– Erőd?</p> +<p>– Az. Erőd.</p> +<p>– Hát az nekem nincs, kérlek. Ne csodáld, a sok éjszakai munka… +Nekünk pincéreknek… – és némán lehorgasztá (vagy lehorgászta) +fejét.</p> +<p>– Nem a te erőd, hanem erőd, erőditmény…</p> +<p>– Az más. Erődi? Ismerem.</p> +<p>E pillanatban katona lépett be. Sas-szemekkel nézett körül. A +kém revolvert vont elő s golyót röpitett a katona agyába… A golyó +célt tévesztett. A katona egyszerü, rendes katona volt. Nem volt +agya neki. <span class="pagenum"><a name="Page_118" id= +"Page_118">-118-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MIKOR ASTA ITTJÁRT</h2> +</div> +<p class="center">(Az emberek ültek az orfeum földszintjén és +várták a nagy Asta fölléptét. És beszélgettek egymással erről a +nagy eseményről.)</p> +<p>– Maguk is itt vannak, né?</p> +<p>– Eljöttünk magunknak, mert mi is meg akarjuk nézni, mit tud ez +a nő. Azt mondják, hogy nagyon sovány legyen, olyan mint, egy bot, +és hogy csak a csont meg a bőr. De a szeme olyan nagy legyen, mint +egy maceszgombóc, és a szája olyan széles, mint a Duna +Orsovánál.</p> +<p>– Én nem tudom, én csak a moziba láttam. Ott nagyon megfelelő +volt. Különösen a lelki izéket tudja kihozni. Ha ez egyszer elkezd +haldokolni a lepedőn, akkor a nézőtéren szem nem marad szárazon. +Ezt olvastam is róla a mi lapunkba.</p> +<p>– Mindig más ez a nő.</p> +<p>– Ehe. És mindig egyforma.</p> +<p>– Igen, mindig más és mindig egyforma, éppen ez a müvészet. A +Ráhel is…</p> +<p>– Rasel, daz iszt némlih francézis…</p> +<p>– Jó; a Ráhel – én már csak igy mondom – az lett volna ilyen +nagy. De én nem tudom, mert én a Ráhelt nem láttam.</p> +<p>– Pszt, már kezdik. <span class="pagenum"><a name="Page_119" id= +"Page_119">-119-</a></span></p> +<p>– Még nem, most még csak vetitenek. Mit is jálszik ez az +Asta?</p> +<p>– Valami mime-drámát.</p> +<p>– Nem mimo?</p> +<p>– Nem hiszem. Tegnap is láttam egy meszenzserbojt, arra is az +volt irva: Mime-kavasz. Hát biztosan ez is mime lesz.</p> +<p>– És ki a fene irja ezeket a mime-dolgokat?</p> +<p>– A többieket mind a Rejchard irja, az most ezekbe a legjobb, de +az Astának bizonyos Ürben Gad dolgozik, Gad Orbán, olvastam a +lapba. Egyuttal a férje is legyen.</p> +<p>– Pszt, most igazán kezdik.</p> +<p>– Mi-i? Ez volna az Asta?</p> +<p>– Persze.</p> +<p>– De hiszen férfiruha van rajta!</p> +<p>– Ez nem férfiruha, ez egy pijeró-kosztüm.</p> +<p>– Pijeró, pijeró, mi az, hogy pijeró?</p> +<p>– Az egy külföldi bolondság. Minden ilyen mime-ügyben van egy +pijeró. Az annyit tesz: Péterke.</p> +<p>– Hogy jön az ide? Péterke. Őtet Astának hijják, az is elég +furcsa név, de mégse Péterke. És ilyen sovány Péterke!</p> +<p>– Hiszen mondtam, hogy olyan, mint egy bot.</p> +<p>– Bot!? Hol van egy ilyen vékony bot? És milyen fekete. És ha +ennyire sovány, mért nem töm egy kicsit? Nem mondok sokat, de a +legszükségesebbet. Egy kis ikrát tömjön magának, hiszen egy csöpp +ikrája nincs a lábon. <span class="pagenum"><a name="Page_120" id= +"Page_120">-120-</a></span></p> +<p>– Az nem is kell; a müvészet nem az ikrában van.</p> +<p>– A dánoknál. De nálam legyen egy müvésznőnek ikrája. Hogy jövök +én ahhoz, hogy drukkoljak, hogy eltörik a lába, mert nincs rajta +ikra? És mit csavargatja magát, mit vonaglik? Mért nem mondja meg, +hogy mit akar?</p> +<p>– Éppen az a mime benne! Egész este egy szót se fognak +beszélni.</p> +<p>– Hallatlan!</p> +<p>– Hát hallani bizony nem lehet. Ahol mime van, ott pijeró van, +és ahol pijeró van, ott nincs egy kukk se. Csak egy nagy fehér +krézli van a nyakon és meszelés az arcon.</p> +<p>– De kérem, ez egy félrevezetés. Én azér jöttem, hogy halljam +ezt az Astát. Némaságot már pont eleget hallottam tőle a moziban. +De ott legalább nem volt pijeró, hanem szoknyát viselt és szépen +játszott és mindig volt értelme.</p> +<p>– Ennek is van, csak figyelni kell. Most például a pijeró +szereti a pijerettet…</p> +<p>– A pijerettet?</p> +<p>– Azt; az is mindég van, mikor pijeró van.</p> +<p>– De akkor miért játszszák el éppen most?</p> +<p>– Hogyhogy? Eztet nem értem.</p> +<p>– Ugy hogy ha maga már tudja is, hogy mi van a pijeróval és ha +ezt már mindenki régen tudja, akkor mit akarnak evvel itt?</p> +<p>– Hogy az Asta fellépjen. <span class="pagenum"><a name= +"Page_121" id="Page_121">-121-</a></span></p> +<p>– Nézze, nézze, most kitátotta a száját. Óriási? Tényleg +óriási.</p> +<p>– Na látja, ugy-e hogy…</p> +<p>– Mit ugy-e hogy? Én már a moziba elhittem, hogy nagy szája van, +én nem vagyok vizsgálóbiró, hogy kiszálljak a szinhelyre és +meggyőződjek, hogy valami igaz-e? Én látni akartam, hogy’ tud +beszélni avval a nagy szájával.</p> +<p>– Megjegyzem, hogy az én feleségemnek is van ilyen nagy +szája.</p> +<p>– És az se tud beszélni vele?</p> +<p>– Nem tud? Ojojoj! De mennyire tud!</p> +<p>– Akkor a maga felesége annyival nagyobb müvésznő.</p> +<p>– Tudja, hogy én nem megyek arra. Inkább vennék a feleségemnek +egy ilyen pijeró-kosztümöt, krézlivel fönn és két pipaszárral lent, +ha tudnám, hogy akkor ugy hallgatna, mint ezek itt.</p> +<p>– Most vége! Most a pijeró meghal.</p> +<p>– Akkor már nem beszél, ha eddig nem beszélt. Mit tapsol, mint +egy őrült?</p> +<p>– Mert nekem azér mégis nagyon tetszett. Tudja Isten, van benne +valami.</p> +<p>– De hiszen oda se nézett.</p> +<p>– Lehherlih. Azért mégis van benne valami. Azt azér megérzi az +ember.</p> +<p>– Ahá, most itt a lámpa előtt látom az Astát. Nem is olyan +nagyon sovány és ki ez a szőke ur? <span class="pagenum"><a name= +"Page_122" id="Page_122">-122-</a></span></p> +<p>– Ez az Orbán, az ura. Ez irta a darabot.</p> +<p>– Hühühü!</p> +<p>– Mit nevet?</p> +<p>– Ahogy ezt a darabot irni kellett! Mit kell irni egy olyan +darabon, amit halak játszanak el, viz alatt, fekete ruhában?</p> +<p class="center">(Csend van, a produkciónak vége.)</p> +<p>– Azért ezt az Orbánt mégis sajnálom. Szép fiatal fiu és +néma.</p> +<p>– Megbolondult?</p> +<p>– Nem. Biztosan néma. Ilyen némajátékokat csak egy igazi néma +tud ilyen jól megirni. Talán még süketnéma is. Szegény! De legalább +sokat keres vele. Bizonyisten gunálom neki. <span class= +"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>FÜRDÉS</h2> +</div> +<p>– Ha vajjon nem vette-é Ön észre mélytudományu doktor ur, hogy a +fürdés az Artézia-fürdőben (Artézia, ó mily szép női név!) három +koronába kerül, ami már joggal nevezhető tekintélyes összegnek?</p> +<p>– Valóban észrevettem. De biztosithatom felőle, hogy az a három +korona az utolsó láncszem a magyar fürdőről szóló gyönyörü +elméletemben, amit nyolckötetes, nagy munkámban fogok megnemirni és +az utókorra átnemörökiteni.</p> +<p>– Elmélete élénk érdeklődésre izgatja elmémet.</p> +<p>– S mégis elő fogom adni Önnek az egészet, mielőtt még +megrepedne a türelmetlenségtől.</p> +<p>– Halljuk, halljuk!</p> +<p>– Ön, aki a művelt középosztályt oly szép eredménynyel végezte +és sokat érzett és gondolkodott, mint Kölcsey, nyilván tudja, hogy +vannak a magyar nyelvben bizonyos általános mondások, amik távolról +nézve hencegéseknek látszanak, közelebbről megtekintve azonban +alapigazságok, hosszu századok során leszürvék.</p> +<p>– Leszürvék? Nem leszurvák?</p> +<p>– Nem. Leszürvék. Például: Bort iszik a <span class= +"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> magyar +ember. Magyarnak orvosság, németnek halál. Magyar központi +hitelszövetkezet. És igy tovább. Ezekhez a mondásokhoz vagyok bátor +még egyet csatolni, amely igy hangzik: Magyar ember nem fürdik. Már +eleink nem fürödtek…</p> +<p>– Pardón! Hogy beszél ön? Azt akarta mondani, hogy már elejünk +nem fürdött?</p> +<p>– Nem. Eleinkről, elődeinkről, vagyis eldődeinkről, tehát +őseinkről beszéltem. Akik, midőn bejöttek országunkba, még találtak +néhány római eredetü fürdőt itt. Meglátni és megutálni egy pillanat +műve volt. A fürdőket gyors egymásutánban parlamentekké, +megyeházakká, pipatóriumokká alakitották át. A fürdéssel ezután már +csak a Königsbergi Töredékben találkozunk, e kitételben: »Kisdedét +firisztye, musja«. Amint látja, itt sem fürdésről, fördésről, vagy +firdésről, hanem firisztésről, vagyis fürösztésről van szó, egy +kisdednek a megfürösztéséről, amely már akkor sem volt mellőzhető. +Mert a felnőttek aztán felnőttek ugy, hogy a fürdéstől +eltekintettek. Roppant ritka és nagyfontosságu eseménynek vélték +lenni, amit egy másik, igen régi példával fogok bizonyitani. Az az +ősi gyermekvers, amit a 13. századból eredőnek mondanak, igy +szól:</p> +<div class="poem"> +<div class="stanza"><span class="i0">Kis kacsa fördik<br /></span> +<span class="i0">Fekete tóba,<br /></span> <span class="i0">Fiához +készül<br /></span> <span class= +"i0">Lengyelországba.<br /></span></div> +</div> +<p>Nos, nem tünt fel önnek, hogy a kis kacsa <span class= +"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> +fürdését, amely mindennapos jelenségnek mondható, a magyar néplélek +olyan hosszadalmas és fáradságos utazással okolja meg, amilyen a +lengyelországi ut? Ha a kis kacsa nem akarna vizitbe menni +Lengyelországban lakó fiához, akkor – a magyar néplélek szerint – +meg sem fürödne.</p> +<p>S hogy mingyárt a dalformáju népmegnyilatkozásnál maradjunk, +emlékeztetem önt arra, hogy a magyar népdalok bizonyos +értelmetleneknek látszó (s valóban értelmetlen) sorokkal szoktak +kezdődni. Ezek a sorok – igy tanultuk az iskolában – csak megütik a +hurt, amelynek a következő sor már értelmes hangját adja. Igy: +»Rózsabokor a domboldalon…«</p> +<p>A következő sor: »Buruj a válomra angyalom…« De nem akarok +hosszabb lenni, mint a kémény s igyekszem a tárgy felé. +Emlékeztetem Önt egy dalra, Petőfiére, akivel mostanság sokat és +alapos készületlenséggel foglalkoznak. E dal igy kezdődik: »Fürdik +a holdvilág…« (amint látja, itt sem a magyar ember fürdik, hanem +egy védekezni nem tudó égitestet kényszerit e fürdésre) s utána azt +mondja a költő, hogy <em class="gesperrt">méláz</em> a haramja és +roppant sötét hangulatképet fest. Tehát a legnagyobb szomoruság +alaphangjának megütésére a költő a fürdés megemlitését vélte +legalkalmasabbnak. A fürdéstől az akasztófáig már alig néhány +strófa. Mit mondjak önnek még?</p> +<p>– Csak mondja, ami a szivén hever. <span class= +"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span></p> +<p>– Hát megmondom, hogy a Magyar Nyelvtörténeti Szótárban nyolc +évszázad irodalmából csak nyolc példa van idézve a fürödni szónál. +(A magyar nyelv tehát minden száz évben csak egyszer fürdik, de +nem, mert:) e nyolc példa közül csak egyetlenegy vonatkozik igazi, +testi fürdésre. A többi mind csak átvitt értelmü fürdés. Ha fürdeni +kell, a magyar ember egyszerüen átviszi az értelmét a vizen. Kinban +fürdik, vérben fürdik, verejtékben fürdik, csak éppen nem vizben +fürdik. És a magyar közmondások kincstárában összesen csak négy +olyan mondás van, amely a fürdéssel foglalkozik. Ezek közül is +kettő inkább elitélő tendenciával. Idézni fogom őket.</p> +<p>– Idézze, szép idétlen ember.</p> +<p>– Egyik igy hangzik: »Sokat fürdik a malomkő, <em class= +"gesperrt">mégis</em> fekete marad.« Tehát a morál ebből az, hogy +fürödni nem kell, mert nem használ. S a másik mondás ezzel egy +huron penderedik: »Hiába fürdik a csóka, <em class= +"gesperrt">mégse</em> fehérszik a tolla.« Tetszik látni: <em class= +"gesperrt">mégis</em> és <em class="gesperrt">mégse</em>, ellenző +értelmü kötőszavak, amik azt mutatják, hogy a magyar ember +<em class="gesperrt">mégis</em> fürdik, de alapjában a fürdést +<em class="gesperrt">mégse</em> szereti. Ezek után…</p> +<p>– Ugy? Még ezek után is van valami?</p> +<p>– Hogyne volna! Az egész konkluzió hátra van.</p> +<p>– Tegye előre.</p> +<p>– Teszem is, mert nem akarom a fürdővel <span class= +"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> együtt +a gyereket is kiönteni. Ezek után nem csoda, hogy egy Mária Artézia +korabeli fürdő árát a főváros három koronában szabja meg. Aki +fürödni akar itt, az egy szenvedélytől elvakult ember, aki nem +törődik vele, ha a szenvedélyét még olyan erősen adóztatják is meg. +Aki fürödni akar, az vesz három koronáért egy autót, kisüstörög a +ligetbe, megfürdik három koronáért és még egyszer három koronáért +haza benzinez.</p> +<p>– És mit csinál?</p> +<p>– Megfürdik otthon. Lefürdi magáról, amit a ligetben felfürdött +magára.</p> +<p>– Akkor mért ment a ligetbe?</p> +<p>– Mért? mért? Mért megyünk el egy csókért Amerikába? Mért +szerelmes a nap a holdba? Mért vijjog a saskeselyü? Mért oly borus? +Oly kérdések, amikre a tudomány ma még nem tud felelni. És mondok +még egyet. Hogy mért megy? Hát nem is megy! És ha nem megy, akkor +igazán mindegy, hogy hány koronáért <em class= +"gesperrt">nem</em>-fürdünk az Artéziában. Egy fürdő, amin három +koronát spórolok meg, jobban tisztitja a lelket a másik fürdőnél, +amire kiadok egy korona tényleges ércpénzt. Ez az. <span class= +"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>DISZKRÉT ÜGYEM</h2> +</div> +<p>Megmondom, mert most már ugyis mindegy, hogy mielőtt e sorokat +irni kezdtem volna, az vala szándékom, hogy ez irásommal egy nagyon +diszkrét ügyemet fogom elintézni. Hogy ezen a levélpapiroson majd +irok annak az ismerősömnek, a városatyának, hogy szóljon a +polgármesternek, hogy az szóljon az államtitkárnak, hogy az +beszéljen a miniszterrel, abban az ügyben, abban a diszkrét ügyben, +amit már voltam bátor multkori együttlétünk alkalmával fölemliteni. +A kávéházban jutott eszembe, hogy irni kellene már a városatyának, +s hogy a levelet azonnal feladhassam, még a kávéházban meg +óhajtottam irni a levelemet. De mihelyt kiadtam csendes +parancsomat, hogy hozzanak papirt és tintát meg tollat (mert ilyen +diszkrét ügyben nem illik ceruzával irni), azonnal élénk feltünést +keltettem.</p> +<p>A pikoló-gyerek vette át a rendeletet, de mert őneki nem +hatásköre a dolog, továbbadta a kiszolgáló pincérnek.</p> +<p>– Papirt a zirónak. Ziró irni akar. Hühü.</p> +<p>A hühü arra vonatkozott, hogy én egy közismert humoros vagyok, +tehát egy közismerten humorosat fogok irni, tehát már előre hühü. +<span class="pagenum"><a name="Page_129" id= +"Page_129">-129-</a></span></p> +<p>A kiszolgáló pincér, aki semminő kellékkel nem rendelkezik, mert +az egészen más ügyosztályba tartozik, átvitte kivánságomat a +főpincérre:</p> +<p>– Papirt bal-jobb kettő. Ugy látszik, irni kell neki valamit. +Vicceseket ir. – A főpincér jobb fülén bebocsátotta a rendeletet s +a bal fülén át eljuttatta a ruhatároshoz. Ő az illetékes fórum. +Miért, miért nem, ezt sohasem fogom megtudni, e kávéházban +papirnak, tollnak, tintának a ruhatáros a letéteményese.</p> +<p>Rögtön hozta is a kért cikkeket.</p> +<p>A papirt letette az orrom elé, a tintát letette a papir elé, a +tollat letette a tinta elé és önmagát letette a hátam mögé. +Közvetlenül a hátam mögé. És elkezdte nézni a kezemet, hogy mit +csinálok vele, s ha irnék vele, mit irok vele.</p> +<p>Mikor ezt észrevettem, pedig azonnal észrevettem, mert +lehetetlen volt nem észrevennem, a ruhatáros ugyanis kicsit +asztmás, ezért hangosan szuszogott a hátam mögött, akkor mélázni +kezdtem a levegőbe, mintha gondolkodnám rajta, hogy mit irjak a +papirra. Bár pontosan tudtam már a mondatokat is, amiket irandó +voltam a városatyának, aki majd szól a polgármesternek, aki majd +szól a… satöbbi, föl a miniszterig: mégis nem kezdhettem bele az +irásba, mert ez diszkrét ügy, az onokanővéremről van szó, akivel +nagyanyai ágon a városligetben ismerkedtem meg s akinek egy +telefonkezelőnői állás kellene valamelyik kis <span class= +"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> vidéki +központban, ahol kicsiny a forgalom, sok a szabadidő.</p> +<p>Na. Ez panama. Ezt nem lehet a ruhatáros előtt.</p> +<p>Közben azonban már a pikoló-fi is odaállt a hátam mögé, a +ruhatáros, a magas férfiu udvariasan maga elé eresztette s a pikoló +ennek következtében lélekzetével nyakamat melegitette. A pikoló +látta, hogy nagyon töröm a fejemet, ebből joggal következtette, +hogy valami egészen finom vicces dologról lesz szó, amit érdemes +kivárni.</p> +<p>Ily körülmények közt elhatároztam, hogy valóban nem irom meg azt +a diszkrét levelet abban a diszkrét ügyben, hanem irom ezt, amit +itt irok. És irtam. Eleddig csak a ruhatáros, meg a pikoló +olvasták, de egyelőre nincsenek tisztában jellegével. Nem tudják, +komoly-e vagy tréfa. Odaintették tehát a kiszolgáló pincért is, +hogy segitsen nekik e halott irás agnoszkálásában.</p> +<p>Most érkezett mögém a kiszolgáló pincér s összes szemei +megfeszitésével olvassa, a vállamon át, e szerény sorokat, +odébbigazitva a ruhatáros fülét, mert nagyon széles és kajla és +elzárja előle a kilátást. Viszont a pikolókölök cukrot vett elő, a +szájába dugta s most a nyakamba csemcseg, de nem verhetem pofon +érte, mert azzal elárulnám, hogy tudom, hogy a hátam mögött van s +akkor – ha tudom és mégis türöm – semmi tekintélyem nem lesz a +személyzet előtt s legközelebb, ha diszkrét levelet irok, +legközelebb… Mit is <span class="pagenum"><a name="Page_131" id= +"Page_131">-131-</a></span> csinálhatnak legközelebb? Belenéznek +abba, amit irok. Valóban, csak ezt csinálhatják, semmi egyebet s +ezt már most is megcselekszik. Eszerint talán mégis jobb lesz, ha a +pikolót nyakonverem ugy, hogy a szája elferdül?</p> +<p>A pikoló olvassa e neki szóló üzenetet, de, csodálatosképpen, +mégsem megy el a hátam mögül. Mondd, te kis törpe csipa, mért nem +mész el a hátam mögül, mikor látod, hogy az a két másik aljas is +itt áll? Sőt most már hárman vannak, mert a fizető meg akarván +nézni, mi érdekli a két kollégát ennyire, szintén megérkezett. És +most igy egymáshoz vagyunk láncolva. Én itt irom ezt a +hogyishijjákot, ők hárman – azaz a pikolóval együtt negyedfelen – +olvassák. Én nem szólhatok nekik a föntebb körvonalozott okoknál +fogva, ezzel szemben ők, ha én akármi sulyosat irok róluk, nem +sértődhetnek meg, mert ezzel elárulnák, hogy olvassák, amit +irok.</p> +<p>Bátran ideirhatom tehát róluk, nyájas olvasó ur, hogy négy ilyen +disznót én még életemben nem láttam.</p> +<p>Hopp!</p> +<p>Érzem, hogy megmozdultak. Megsértődtek talán?</p> +<p>Most a fejüket tagadólag rázzák, hogy nem sértődtek meg. Hát +uraim, itt a hátam mögött: nincs bőr a kegyetek pofáján? Esküszöm +önöknek, hogy én még akkor sem nézek bele a főpincér ur +<span class="pagenum"><a name="Page_132" id= +"Page_132">-132-</a></span> irásába, mikor a számlát irja össze +nékem, pedig ha belenéznék, sok pénzt megtakarithatnék.</p> +<p>Gyerekek, menjetek innen a hátam mögül, mert idegessé tesztek. A +neuraszténiát lélekzitek a nyakamba.</p> +<p>Nem mennek.</p> +<p>– Fizetek! – kiáltom el magamat.</p> +<p>Siker. A főpincér elszalad a kávéház másik sarkába. Azért szalad +oda, mert neki kötelessége meg nem hallani, ha valaki fizetni akar. +Most már egy óra hosszáig nem kerül sem elém, sem mögém.</p> +<p>Ugyanezen az alapon még a következőket süvitem a légbe, anélkül +hogy megfordulnék:</p> +<p>– Kapuciner, pohárba!</p> +<p>A kiszolgáló pincér kámforrá válik.</p> +<p>– Ruhatár!</p> +<p>A ruhatáros elsülyed valahol a pincehelyiségben.</p> +<p>Most még csak a pikoló van itt. Most hátra fogok önteni egy +pohár vizet a pikoló tömpe orrába.</p> +<p>Megtettem.</p> +<p>De sikertelenül. Mert a pikoló még nagy figyelemmel olvasta az +előbbi kikezdést, értesült szándékomról, kitempózta a vizet, a viz +a szomszéd asztalra ömlött…</p> +<p>Pardón, abba kell hagynom az irást, a szomszéd asztali ur, aki +kapott a vizből, méltóságteljesen közeledik felém, de már távolról +is vizfejünek nevez. Affér lesz.</p> +<p>Majd megirom a fejleményeket. <span class="pagenum"><a name= +"Page_133" id="Page_133">-133-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MIT TUDOK MEG A VILLAMOSON?</h2> +</div> +<p>Beülök a villamosba, csendesen egy sarokba rokkanok. Mert a +villamos közlekedési eszköz és én közlekedni akarok. Ne felejtsük +el, hogy a villamos nem lexikon. Ezt ne felejtsük el.</p> +<p>Gördül a villamos keresztül Budán és én a gondolataimat +legeltetem. Mindenfélére gondolok, semmire se gondolok. Pénz kéne. +Nem is igaz, nem is kéne pénz, ugyse tudnék mit kezdeni vele. Vagy +jönne egy szélhámos és kicsalná tőlem és akkor boszankodnám. +Satöbbi. Vagy talán többet nem is gondoltam.</p> +<p>Magam ültem a sarokban egy darabig. De egyszerre csak megáll a +villamos a déli vasut előtt és emberek szállnak be. Odajönnek +hozzám, az én sarkomba és leülnek szemben velem. Jó, jó, leülnek, +ez még nem valami sulyos dolog. Gördül a kocsi, billen a fejem +jobbra meg balra. A vizaviim hallgatnak, de aztán mégis +megszólalnak. A férfi mondja:</p> +<p>– Kár. Kár, hogy nem lehetett ma megfürdeni.</p> +<p>(Megtudtam, hogy a Balatonról jönnek.)</p> +<p>Az asszony felel: <span class="pagenum"><a name="Page_134" id= +"Page_134">-134-</a></span></p> +<p>– Persze, hideg volt az idő.</p> +<p>(Megtudtam, hogy az idő hideg volt.)</p> +<p>Csend. Elég. Nem akarok megtudni többet.</p> +<p>A férfi mondja:</p> +<p>– A Gejl azért mégis egy pipogya.</p> +<p>(Egész rakéta: Megtudtam, hogy van egy Gejl a világon, hogy +pipogya, hogy nem volna muszáj pipogyának lennie. Ez elég is +Gejlről. Nem elég.)</p> +<p>– Melyik Gejl? – kérdi az asszony.</p> +<p>– Melyik? A Béla. A Gejl Béla.</p> +<p>(Tehát Béla. A fene ott egye meg, ahol van.)</p> +<p>– Mert nem mondom, hogy agyon kell verni ilyenkor az asszonyt, +de valamit csak csinálni kell.</p> +<p>– Mit? Mit csináljon? Nem szereti, pont. Nem őtet szereti, hanem +a Cindert.</p> +<p>(Gejlné a Cindert szereti.)</p> +<p>– Az lehet. De azért a Cindernek nem kell ott lenni sülve-főve. +Valamit a világra is adni kell.</p> +<p>(Gejlné a Cindert vigyázatlanul szereti.)</p> +<p>– Eressze be écaka, mikor a Gejl Pesten alszik a naftalinos +lakásban. Ne eressze be délután, mikor a Gejl esedékes. Éppen +szombat délután.</p> +<p>(Szombat délután Gejlné megcsalta az urát.)</p> +<p>– Eressze be szombat délután is, ha éppen kedve tartja. Nem +mondom, hogy ne eressze be. De tudja a menetrendet, tessék a +menetrendet tudni. Öthuszkor ér a gyors Siófokra. <span class= +"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span></p> +<p>(Gejl Béláné Siófokon szombat délután öthuszkor csalta meg az +urát.)</p> +<p>– Ötharminckor Gejl már ott van a villánál. Ha Cinder öthuszkor +elmegy, az is jó. Ha öthuszonötkor megy el, az se rossz. De +ötharminckor? Különben én az ötharmincba is belemegyek. No, de hogy +akar elmenni ötharminckor, ha még nincs felöltözve?</p> +<p>(Cindert Gejl Béla hiányos öltözékben lepte meg Siófokon, a +feleségénél, szombaton délután öt óra harminc perckor.)</p> +<p>– Szóval Gejl benyitott?</p> +<p>– Be.</p> +<p>– És látta?</p> +<p>– Ajaj.</p> +<p>– És akkor nem szólt semmit?</p> +<p>– Se akkor, se azután.</p> +<p>– Csak rájukcsapta az ajtót.</p> +<p>– Rájuk és elment a Fogasba és megkávézott.</p> +<p>– És evvel passz?</p> +<p>– Passz. Pedig a Cinder is ott van a cégnél.</p> +<p>– Az Általánosnál?</p> +<p>– Ott, de ő csak főkönyvelő, a Gejl már prokurista. Nagyszerü +gázsija van. Hétszáz korona. A Cindernek csak háromszáz. Pipogya +ember.</p> +<p>– A Cinder.</p> +<p>– Nem. A Gejl. A Cinder egy disznó. Ilyet az ember nem tesz a +saját főnökével.</p> +<p>Csend. <span class="pagenum"><a name="Page_136" id= +"Page_136">-136-</a></span></p> +<p>Mindent megtudtam Gejl Béláról, az Általános prokuristájáról. +Hogy gázsija van, hogy felesége van, hogy a gázsija nem csalja meg, +a felesége igen. Cinderrel, a főkönyvelővel, háromszázér. Siófokon +nyaralnak, Gejl egy pipogya, Cinder egy disznó.</p> +<p>A villamos továbbgördül, mert nem lexikon, hanem közlekedési +eszköz. Holnaptól kezdve vattát dugok a fülembe, vagy még jobb +lesz, ha az emberek szájába dugom. Mert különben mindenről +értesülök. És én nem vagyok kiváncsi. Ezt ne felejtsük el. +<span class="pagenum"><a name="Page_137" id= +"Page_137">-137-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ÜGYVÉDIPAR</h2> +</div> +<p>Ülj mellém az iróasztalomhoz egyszerü polgárember, mesélek neked +valamit, amit ugyis tudsz. Hát idehallgass. Volt nekem, hol nem +volt, az összes határidőkön tul, volt két adósom, akik tartoztak +uraságomnak. Egyik tartozott 150 koronával, másik tartozott 190 +koronával. Tartoztak, tartozgattak és nagyon jól érezték magukat, +mert sohasem fizettek, fizetgettek. Azt mondom én az ügyvédnek +egyszer:</p> +<p>– Urambátyám, talán be lehetne pörölni a két adósokat?</p> +<p>– Lehetne, lehetne – feleli ő és szavát tett követte.</p> +<p>Bepörölte nékem a két jó adósokat. Huzott-huzóckodott a két pör, +de azért, jó isten segitségével, egy esztendő alatt mégis véget ért +mind a kettő. Megnyertük-nyeregettük a pöröket. És vártuk, hogy +most már a két adósok fizessenek. Hát csakugyan nem fizettek. De az +egyik, a 150 koronás, azt mondta (állitólag) az ügyvédnek:</p> +<p>– Én fizetnék becsülettel, ha elfogadnának tőlem 150 helyett +70-et.</p> +<p>– Egye fene – mondtam én.</p> +<p>– Valóban – mondta az ügyvéd. – Egye.</p> +<p>Aztán mult, mulogatott az idő, én nem láttam <span class= +"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> se 70 +koronát, se 150-et, se 190-et. Semmit se láttam, mert rövidlátó +vagyok. De végül mégis láttam egy levelet, amit az ügyvédem irt. +Ezt irta benne:</p> +<p>– Kedves barátom. Tudod, hogy a 190 koronás pört is megnyertük, +de az illető nem fizet. Ekzekválni kellene, de a jó isten tudja, +van-e rajta ekzekválni való. Meg azután nagyon költséges is az +ekzekválás, hagyjuk ezt barátom. Mellékelem költségjegyzékemet a +190 koronás ügyben.</p> +<p>És mellékelte.</p> +<p>Szó szerint lemásolom, csak a neveket hagyom ki belőle:</p> +<table> +<tr> +<td>1912.</td> +<td class="tdr">okt. 30.</td> +<td>Levél alperesnek</td> +<td class="tdr">1.06 K</td> +</tr> +<tr> +<td></td> +<td class="tdr">nov. 4.</td> +<td>Levél a félnek</td> +<td class="tdr">1.06 «</td> +</tr> +<tr> +<td></td> +<td class="tdr">nov. 15.</td> +<td>Sommás kereset szerkesztése, leirása, beadása a VII. ker. +járásbirósághoz bélyeg 3.30 K portó 12 fillér</td> +<td class="tdr">13.42 «</td> +</tr> +<tr> +<td></td> +<td class="tdr">dec. 11.</td> +<td>Telefonértekezés alperessel</td> +<td class="tdr">1.– «</td> +</tr> +<tr> +<td></td> +<td class="tdr">dec. 11.</td> +<td>Telefonértekezés a fél anyjával</td> +<td class="tdr">1.– «</td> +</tr> +<tr> +<td></td> +<td class="tdr">dec. 12.</td> +<td>Tárgyalás</td> +<td class="tdr">11.– «</td> +</tr> +<tr> +<td></td> +<td class="tdr">dec. 21.</td> +<td>Más ügyben a fél részére adott 7.50 koronát ez ügyben a fél +terhére irom</td> +<td class="tdr">7.50 «</td> +</tr> +<tr> +<td>1913.</td> +<td class="tdr">jan. 2.</td> +<td>Tárgyalás</td> +<td class="tdr">11.– «</td> +</tr> +<tr> +<td></td> +<td class="tdr">febr. 14.</td> +<td>Tárgyalás, kocsi</td> +<td class="tdr">11.20 «</td> +</tr> +<tr> +<td></td> +<td class="tdr">febr. 27.</td> +<td>Tárgyalás, itélet</td> +<td class="tdr">15.– «</td> +</tr> +<tr> +<td></td> +<td class="tdr">márc. 22.</td> +<td>Levél alperesnek</td> +<td class="tdr">1.06 «</td> +</tr> +<tr> +<td></td> +<td class="tdr">jun. 9.</td> +<td>Levél alperesnek</td> +<td class="tdr">1.06 «</td> +</tr> +<tr> +<td></td> +<td class="tdr">jun. 20.</td> +<td>Levél a félnek, költségszámla szerkesztése, leirása +elküldése</td> +<td class="tdr">2.12 «</td> +</tr> +<tr> +<td></td> +<td class="tdr"></td> +<td>Összesen</td> +<td class="tdr">75.48 K</td> +</tr> +</table> +<p class="i0">azaz hetvenöt korona negyvennyolc fillér.</p> +<p>A 150 koronás ügyedből járna neked 70 koronád. Ezt a 70 koronát +itt-fogom és kérlek, a rend kedvéért külddbe nekem az 5 korona 48 +fillért.</p> +<p>Eddig az ügyvéd levele. Most jövök én:</p> +<p>Megnyertem két pört, összesen 340 korona értékben. Kaptam +összesen… Mit is kaptam? Igaz is: semmit se kaptam, ellenben adósa +vagyok az ügyvédnek 5 korona 48 fillérrel. Miért? Mert megnyertem +két pört. Ha elvesztettem volna őket, akkor most nyilván kapnék +valami pénzt, de igy nem kapok, igy még én fizetek.</p> +<p>Ön azt kérdi, hogy mi volt ez a 340 korona? Uzsorára kiadott +pénz, gonoszságom szülötte? Nem, ó nem. Kialkudott munkabér volt, +melynek fejében én voltam bátor a munkát el is végezni, s az ügyvéd +– a végén, amint tetszett látni – volt szerencsés a pénzt fölvenni. +Ismételve, hogy ki dolgozott? Én. Ki vette föl a pénzt? Az ügyvéd. +Ki nyerte meg a pört? Én. Ki nem vesztette el az idejét? +<span class="pagenum"><a name="Page_140" id= +"Page_140">-140-</a></span> Az ügyvéd. Ki csikorgatja a fogát? Én. +Ki nevet a markába? Az ügyvéd. Ki nem indit többé pört? Én. Ki +fogja ezeket a pöröket vinni? Az ügyvéd.</p> +<p>És hogy, ha lesz fiam, akkor én őt minek nevelem? Csakis és +okvetlenül ügyvédnek. S ha Budapesten addig ötszázezerre szaporodik +az ügyvédek száma, s ha az égből apró ügyvédbojtárok potyognak is, +a fiam ügyvéd lesz, mert ez az egyetlen mesterség, amiből +feltétlenül meg lehet élni. Ébren és alva, állva és ülve, élve és +halva, főve és sülve, pro és kontra.</p> +<p>S aki kérdi, van-e egy jó tanácsom az adósok számára, annak +megmondom, hogy van. Nem szabad kifizetni, amivel az ember +tartozik. Ezt az egyet soha, de sohasem szabad megcselekedni, mert +a mellékelt ábrából kiderül, hogy a hitelező sohasem juthat a +pénzéhez. S mert az adós, ha már fizet, akkor nyilván a hitelezője +lebeg a szeme előtt, s mert ki van zárva, hogy a hitelező pénzt +kapjon, nem is szabad fölmerülnie az adós lelkében annak a +gondolatnak, hogy fizessen. Vissza kell állitani az adósok börtönét +és abba bele kell csukni azt az orcátlan adóst, aki fizetni akar, +hogy ezzel a hitelezőjét bosszantsa. S mivel mindebből a +tréfaságból az a komoly adat bontakozik ki, hogy a tartozást +behajtani ugy sem lehet, uraim, engedjék meg, hogy én is belépjek +világszövetségükbe. Kocogok a poháron és büszkén kiáltom:</p> +<p>– Pincér! Nem fizetek. <span class="pagenum"><a name="Page_141" +id="Page_141">-141-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>AZ ÉN BORBÉLYOM</h2> +</div> +<p>Hajnali féltiz, jön a borbély, friss, viruló, üde ifju, bajusza +Vimos császár szerint való. Ülök a székben, alszom, nem hallom, +amit beszél, ezt beszéli:</p> +<p>– Jó reggelt, jó reggelt, csinos időnk van ma, csak ez az örökös +szél ne volna. De persze van. Innen a Dunáról jön. Fene tudja, hogy +honnan jön a Dunára. Örökös szél, fuj, fuj.</p> +<p>Én is fujok, mert alszom bár, de látom, hogy sem meleg viz, sem +szappan nincs még a kezében.</p> +<p>– Igaz is, a szappan, mondja ő, és hozza a szappant. Alszom, nem +hallom mit mond, ezt mondja:</p> +<p>– Igen, ezek az angol botszappanok nem rosszak. De a +tojásszappan, az például nem megfelelő. Nem mintha nem verne habot. +Mert ver. Habot, azt ver. De milyen habot? Olyat, amelyik azonnal +megszárad. Abban a minutában. Tojásszappant nem lehet használni. +Nem is szólva a közönséges konyhaszappanról. Az, kérem, szóba sem +jöhet. Nem mondom, hogy nincs benn szóda, mert lehet, hogy szóda +van benne. De azért mégse. A konyhaszappan, az nem. Ne-em. Az angol +botszappanok, azok igen. <span class="pagenum"><a name="Page_142" +id="Page_142">-142-</a></span></p> +<p>Bár alszom, tudom, hogy még nem hozott melegvizet.</p> +<p>– Á, viz! – mondja ő és kimegy avizért. Behozza a melegvizet. +Lotybálja a kezével. Alszom, nem hallom a beszédét. Ez a +beszéde:</p> +<p>– Mer’ azér’ lehetne hidegvizzel is. De ugy továbbtart. A +hidegviz nem puhitja ugy meg a gyökeret. A gyökér a legfontosabb. A +melegviz megpuhitja, a kés csak ugy siklik, mint a korcsolya. Én is +szeretnék korcsolyázni, de csak télen lehet. És ki ér rá? És olyan +ritkán van jég. Két-három hét az egész szezon. A főnök kijár a nagy +jégre. Gavalléroz. Na szép kis pofa. Kézzel, vagy pemzlivel?</p> +<p>Nem felelek, nem is felelhetek, mert alszom, s mert ő is tudja +nagyon jól, hogy még nem volt eset rá, hogy kézzel. A pemzli kit is +van készitve az iróasztalomra. Tehát biztos, hogy pemzlivel. +Alszom, süket vagyok. Borbély ezt mondja:</p> +<p>– A pemzlinek megvannak az előnyei. Ki tudja, hogy az a +nyavalyás zóna-borbély kit-mindenkit maszatolt be a tenyerével? +Amilyen emberek egy olyan zónaborbélynál megfordulnak! Hát persze, +hogy megmossa a kezét minden vendég után. De lehet abban bizni? +Pesten nem. Ki van zárva. Párisban más, ott minden vendég +sajátkezüleg. <em class="gesperrt">Muszijé</em> – azt mondja ott a +fodrász és akkor a vendég sajátkezüleg. Ha a pemzliből hullik a +szőr, akkor az megint nem az igazi. <span class="pagenum"><a name= +"Page_143" id="Page_143">-143-</a></span></p> +<p>Alszom, de tudom, hogy az eset kissé távol van, mert <em class= +"gesperrt">ebből</em> a pemzliből nem hull a szőr. Vas-szőr van +benne, nem is hullhatik. Lehetne már kezdeni a szappanozást. +Istenuccse lehetne. Kutya legyek, ha nem lehetne. A zene megadja az +utolsó jelt és a szappanozás az ő kezdetét veszi. Ekközben a +következő párbeszéd játszódik le köztünk:</p> +<p>Ő: Torontál, Torontál, én onnan valósi vagyok, de ott minden +embernek saját háza van. Egy kis malac, egy kis tehén, van az +mindegyiknek. Szereznek mind, szereznek. Hát persze, semmi rezsi, +csak csupa jövödelem. Egy héten egyszer borotválkozik a sváb, de az +aztán két hétre elég néki. Ott se szeretnék borbély lenni. +Bácsalmáson például a grófnak kastélya van, nagy kert, egész erdő, +őserdő. Vasárnap mindenki bemehet. És milyen négy ló! Paripák. Na, +nem is az automobil. A legjobbnak is petróleumszaga van. Meg az a +sok elgázolás. Uri ember nem ül fel rája. De egy hátas ló, reggel a +fasorban, az valami!</p> +<p><em class="gesperrt">Én:</em> – – – – – – – – (Alszom.)</p> +<p>A szappanozással készen vagyunk, át lehetne térni a késelésre, a +voltaképpeni beretvációra. Talán nem is volna lehetetlen? Előre, +előre! Ne csüggedjünk; excelzior! Fel a vár fokára! Taszintsuk le a +pogányt. Megvillan a kés, kisuhan a zsebből. Fenetik. Lassan, +ritmikusan. Fene-fene-fenetik.</p> +<p>Hurrá! Az arcomon már a kés. <span class="pagenum"><a name= +"Page_144" id="Page_144">-144-</a></span></p> +<p>Mélyen és édesdeden alszom, angyalok muzsikálnak a fülembe. Ezt +mondom dörgő hangon:</p> +<p>– Akasztófáravaló. Két esetben halsz meg halálnak halálával: +<i>a)</i> ha a jéghideg mellső lábaid egyikével meg mered fogni az +orromat; <i>b)</i> ha, megfogván az orromat, alatta tovább ásod azt +a kis árkot, amit beretvacsapásokkal már eddig is te ástál, s éppen +azzal, hogy megfogtad az orromat, kifeszitetted alatta a bőrt, +ezáltal vékonynyá s az ellentállásra képtelenné tetted; <i>c)</i> +ha nem az árkot ásod tovább, ami már ugyis mindegy, hanem keresztbe +vágsz és ezzel gyógyithatatlan sebet okozol. A revolver is ott van +az asztalon, öt érchegyü golyó szalad a testedbe. Indulj!</p> +<p>Két pillanat.</p> +<p>Első pillanat: megragadta az orromat.</p> +<p>Második pillanat: egyet vágott az árokkal párhuzamosan és egyet +keresztbe.</p> +<p>Alszom. Mélyen, édesdeden alszom. <span class="pagenum"><a name= +"Page_145" id="Page_145">-145-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A KACSAVADÁSZ</h2> +</div> +<p>A boldogtalan ember ott állt a kacsászati pavillon mellett, az +Angolparkban s nézte a kacsákat, hogyan kacsáznak a kis sziget +körül, amely szigeten a kacsászat tulajdonosa lakik és botra füzi a +karikákat, mint a pereces a perecet s aztán kiadja a kisasszonynak, +akitől két darabot husz fillérért e karikákból átvenni lehet. A +kacsák ugy usztak, mint az elevenek, vagy még jobban, mert még a +lábukat sem kellett mozgatniuk s bádogtestükkel mégis mindenféle +vicces és kacsai mozdulatokat végeztek. Öröm volt nézni őket s még +nagyobb öröm dobálni rájuk. Különösen egy bubos gácsér! Hogy az +milyen kacsaszerü kacsa! Kacsább kacsa a kacsánál. Igazi kacsa, +valóságos kacsa-kacsa.</p> +<p>A kacsavadász csak nézte a bubos gácsért. (Nem-vidékiek számára, +magyarázatul: gácsér himkacsát vagy kacsakant jelent, a +nősténykacsa a kacsa csak, hacsak nem rucának hijjuk.) Nagyon +tetszett neki, de szólni nem mert, mert mellette állt a felesége, +egy kövér lud, aki azonban goromba volt, mint egy oroszlán.</p> +<p>– Na te mámlász, – mondta az asszony – te persze csak nézed. +Mások nyerik a kövér kacsákat, de mi érjük be a gágogásukkal. +<span class="pagenum"><a name="Page_146" id= +"Page_146">-146-</a></span></p> +<p>– Hápogásukkal – felelt szerényen a férj. – A liba gágog, a +kacsa hápog.</p> +<p>– Mit hápogsz te szerencsétlen? – gágogta az asszony. – Mások +veszik a karikát, odakarikintják a kacsa nyakába és viszik a finom +kacsapecsenyét. De persze te. Na, én is jól mentem férjhez.</p> +<p>Megjegyzendő, hogy amit az asszony mondott, az abszolut minden +alapot nélkülözött. A <em class="gesperrt">mások</em> tizével +vették a karikát, hajigálták a kacsákra, de még csak közel se +jártak hozzájuk. Különben ez nem is megjegyzendő.</p> +<p>– Én is dobnék – rebegte a férfi.</p> +<p>– Igen, hogy három pengőt elhajigálj. Hogyne! Mer’ megér nekem +az a kacsa három pengőt? mi? Három pengőér’ egy csinos kis bornyut +is lehet venni, egy hétig eszünk belőle és a bőrit eltehetjük, mig +a Gyurika megnő és katona lesz. Nem gondoltad, hogy a +három-pengőket csak ugy bedobáljuk a vizbe?</p> +<p>– Ne-nem, – dadogta a férfi – de meg lehetne próbálni, csak egy +hatosér’, kettőt.</p> +<p>– Két kacsát?</p> +<p>– Nehem; két karikát.</p> +<p>Az asszonyt fellázitotta ez a vakmerőség. Kivett a ridiküljéből +egy hatost és igy szólt a kisasszonynak, hangosan, jó hangosan, +hogy mindenki hallja:</p> +<p>– Na, kisasszony, adjon ennek a mámlásznak is két karikát. Nem +elég, hogy a hozományomat <span class="pagenum"><a name="Page_147" +id="Page_147">-147-</a></span> elkártyázta, most még az egyetlen +fia cipőit is a kacsák nyakába akarja szórni.</p> +<p>A férj lehorgasztott fejjel vette át a karikákat. Az asszony +pedig ezt mondta:</p> +<p>– Höhöhö. Most persze mingyárt odadobod ezt a két izét és egy +perc alatt vége a pénznek. Aztán mehetek mosni vagy vasalni, hogy a +költséges passzióidat fedezzem.</p> +<p>A férj nem szólt semmit, csak várt. Várta a bubos gácsért, +melyet szeretett és várta a kedvező pillanatot. Hogy a vad a +legalkalmasabb pózban kerüljön puskacső elé, ahogy’ ez vadászati +novellákban előfordulni szokott. De a gácsér nem jött, mert hátul a +karika-halászó fiu feltartóztatta. Várni kellett a gácsérra.</p> +<p>– Ugy, ugy – mondta az asszony – töltsük itt az egész estét, +várjunk, mig ránkhajnalodik. Hiszen ráérünk mi. Holnap majd tizkor +kelsz föl és kirugnak a hivatalból és én mehetek szakácsnénak +akármelyik uricsaládhoz. Mer’ én ugyis arra születtem.</p> +<p>De a férj csak várt, megvárta, mig a gácsér előkerült. Már a +kanyarodónál uszott. A férj fogta a karikát és készenlétben +tartotta.</p> +<p>– Mit csinálsz, te mámlász? – kérdezte az asszony.</p> +<p>– Célzok – felelt csendesen a férfi.</p> +<p>– Jahahahaha! – hahotázott az asszony. Ő céloz! Mit csinál ő? Ő +céloz! Mert ő egy <span class="pagenum"><a name="Page_148" id= +"Page_148">-148-</a></span> olyan vadász, aki egész életét +pagonyban töltötte és nem lőhet a karikával, ha előbb egy óráig nem +célzott. Te! te! Te boldogtalan! Mér’ nem állitsz a hátad mögé két +fővadászmestert, mint a király őfelsége Gödöllőn? Az is kell egy +ilyen Nimrojdnak. Ő céloz! Hisz ez hihetetlen! Ahelyett, hogy +odavetné a két karikát, ami már ugyis a kutyáké, még itt az +idegeimet feszegeti.</p> +<p>A férfi hallgatott. A gácsér már ott volt előtte, feléje dobta a +karikát.</p> +<p>– Hühü! – szólt az asszony. – Nem nézek oda. Nem nézem, mikor +egy ilyen tinó kacsára vadászik.</p> +<p>A karika pontosan a gácsér nyakába esett és lecsuszott a +bögyéig. Az asszony igy beszélt:</p> +<p>– Na! vége? vége már a hatosnak? Elpazaltad már a karikákat, te +pehhes. Én nem nézek oda.</p> +<p>– Nem. Még csak az egyiket dobtam rá.</p> +<p>– Melléje? Mi? Egy kilométerrel odébb? Átdobtad az +Ártézi-fürdőbe, ugy-i?</p> +<p>– Nem. A nyakába esett. Már hozzák is a kacsát.</p> +<p>– Micsoda kacsát?</p> +<p>– Amit nyertem.</p> +<p>Az asszony egy pillanatra elhallgatott. A kacsát hozták, valóban +hozták. A gácsérról pedig levették a karikát s a gácsér ujra ott +bukdácsolt a fordulónál. A férfi megint célzott a karikával. +<span class="pagenum"><a name="Page_149" id= +"Page_149">-149-</a></span></p> +<p>– Hallod-e? – csikorgott az asszony. – Hallod-e, te isten +báránykája, csak nem képzeled avval a meghőbörödött eszeddel, hogy +a kacsa megint beleszalad a karikába? Annak a bádogrécének csak +egyszer volt kevesebb sütnivalója, mint neked. Ne kisértsd az +istent, erigy onnan és szégyeld magad, hogy az ilyen bambaság neked +még sikerül is.</p> +<p>A férfi dobta a karikát, a karika talált, a gácsér ismét +megkarikázva uszott tovább. Hozták a másik kacsát is.</p> +<p>– Parancsoljon, nagyságos asszony, – mondta a kacsa-mamzell. – +Itt vannak a kacsák.</p> +<p>Az asszony felhördült:</p> +<p>– Na ne! Te árvizi hajós, te! Itt a két kacsa. Akasszam fel őket +fülbevalóknak a fülembe?</p> +<p>– Be lehet váltani – makogta a férfi. – Három korona készpénzt +adnak értük.</p> +<p>– Mihihi? – mondta az asszony. – Hát megőrültem én? Hát két +kacsa három koronát ér? Te persze azt hiszed! Mer’ amig én hajnalba +a piacra vánszorgok, addig te hortyogsz az ágyban! Mit tudsz te a +világról! Mit tudsz te arról, hogy egy kacsa négy korona, ha +valamirevaló! Majd én most kettőt elajándékozok három koronáér’?! +Talán loptam én ezt a két kacsát!?</p> +<p>– Nem loptad, doptad – mondta a férfi.</p> +<p>– Hát akkor már bitang jószág, Csáky almája? Mer’ nekem +kézügyességem van és el <span class="pagenum"><a name="Page_150" +id="Page_150">-150-</a></span> tudok venni egy perc alatt két +kacsát ettül a zsidótól, mingyárt boldogitsam is, hogy még holnap +is rajtam röhögjön!?</p> +<p>– Hazavisszük…</p> +<p>– Hogyne! majd világcsufjára végigkorzózok Pesten két +kacsával?</p> +<p>– Én viszem…</p> +<p>– Irtózat egy ilyen ember! – mondta az asszony és megindult. Ő +ment elül, a férje utána, jobb- és balkezében egy-egy kacsával. +Mikor a kijárathoz értek, az asszony intett egy fiakkernek.</p> +<p>A férfi arca felragyogott az örömtől: fiakkeron viszik haza a +kacsákat! Az asszony pedig ezt mondta:</p> +<p>– Én most hazamegyek ezen a kocsin, mer’ ezekkel a kacsákkal két +napi konyhapénzt megspóroltunk. Te meg hazahozod szépen a kacsákat, +de nehogy valami bajuk legyen, mert kitekerem a nyakadat.</p> +<p>És már beült a fiakkerbe s ezt mondta a kocsisnak:</p> +<p>– Viziváros, Donáti-utca 9.</p> +<p>A kocsiból, amely már gördült, még hátrakiabált:</p> +<p>– Nehogy az alaguton gyere át! Az egész életed nem éri meg azt a +két krajcárt!</p> +<p>Aztán a kocsi eltünt.</p> +<p>A férfi vitte a két kacsát, végig a ligeten, az Andrássy-uton, a +Fürdő-utcán. Mikor a Lánchid <span class="pagenum"><a name= +"Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> közepére ért, lenézett a +vizbe, eloldozta a kacsák összekötött lábait és beugrott. Azért +oldozta el a kacsák lábait, hogy a kacsák uszni tudjanak. +Nagyon-nagyon jó ember volt szegény. A vizből háromszor merült föl, +mindannyiszor a kacsákat nézte, akik békén és boldogan usztak +mellette.</p> +<p>– Éljetek, éljetek, – mondta a kacsáknak, aztán egy nagyot ivott +még a szőke Duna ronda vizéből s többé soha elő nem került. +<span class="pagenum"><a name="Page_152" id= +"Page_152">-152-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>A GÁZEMBER</h2> +</div> +<p>Tisztelt lakosság! Ez költözködési téma, tehát minden fertály +körül három napig a népek millióit érdekli. Budapesten van a ház, a +házban van a lakás, a lakásban van a fürdőszoba, a fürdőszobában +van a gázkályha, a gázkályhában van az örökláng. Forditsuk meg a +sorozatot: az örökláng nincs a gázkályhában, a gázkályha nincs a +fürdőszobában, a fürdőszoba nincs a lakásban, a lakás nincs a +házban, a ház nincs Budapesten. Ezen tehát segiteni kell. Az +örökláng megszerkesztendő. Itt lép be elbeszélésünk kereteibe a +gázember. Neki kell megcsinálni az öröklángot, én nem csinálhatom +meg, mert én nem vagyok gázember. Jön tehát a gázember. Midőn +történetünk kezdetét veszi, a gázember éppen azzal van elfoglalva, +hogy nem jön. Nem ér rá, vagy nincs ideje, mert angol +vadászkastélyában tartózkodik, mindegy: nem jön. Csütörtök. A +házmester szól a gázembernek, hogy jöjjön. Péntek. A gázember +megüzeni, hogy azonnal jön. Szombat. Munkaszünet van az egész +világon. Vasárnap. Égszinkék dolgok következnek. Magyarul blaunak +hivják. Hétfő. A gázember megizeni, hogy szombaton nem jöhetett. +Kedd. De csütörtökön jönni foghat. <span class="pagenum"><a name= +"Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> Szerda. Jövök már kérem, +ne tessék türelmetlenkedni. Csütörtök. A gázember valóban belép +elbeszélésünk keretébe, jön. Péntek.</p> +<p>– Hm, – mondja – itt nincs gázszag. Elmegy. Szombat. Munkaszünet +van az egész világon, még az Antillákon is. Vasárnap. Buzavirágkék +dolgok következnek. Blau. Hétfő. A gázember eljön, körülszaglálódik +az előszobában.</p> +<p>– Hm, – mondja – itt gázszag van. Veszi a kalapját és elmegy. +Kedd.</p> +<p>– Az istenteket – mondom én. A gázember ujra fellép, immáron +hozzányul a gázórához és igy szól:</p> +<p>– Hát uram – mondja – ezt meg kell csinálni. És nyul a +kalapjához. Szerda. Lebontja a gázórát. Csütörtök, péntek, szombat. +A vasárnapot és a hétfőt már voltam bátor emliteni. A lebontott +gázórát visszarakják. Kedd. Nem itt van a hiba, hanem a kályhában. +Szerda. Délután hat óra előtt öt perccel nagyobb munkáskülönitmény +érkezik. Mindent lebontanak. A téglát kiveszik a falból, a falat +kiveszik a házból. Megkérnek, hogy <em class="gesperrt">addig</em> +távozzam a lakásból. Hat órakor leteszik a kanalat, a furót, a +vésőt, a rézfuvókat és a cintányérokat. Fajeramt. Csütörtök, majd +holnap, hat óra előtt öt perccel folytatják. <em class= +"gesperrt">Addig</em> nem lakom a lakásban. Hol lakom? Á, hát a +Ritzben. Semmi az, kérem. Nem kerül az többe naponként ötven +koronánál. Van neki, van neki, van neki van. Karika-gyürője, +<span class="pagenum"><a name="Page_154" id= +"Page_154">-154-</a></span> barna szeretője? Hol is tartottunk? +Csütörtök. Pénteken nem jönnek a gyerekek, valami kis mozgalom van; +szombaton nem érdemes nekik eljönni, mert ugyis vasárnap meg hétfő +lesz. Kedden pontosan megérkeznek. Azt mondják, hogy vigyem ki a +gangra a fürdőkádat. Kiviszem, miért ne? Miért ne vinném ki, ha +ilyen derék emberek kérik? Kiviszem a kádat a gangra és a gangot +kiviszem a ligetbe. A ligetet odébbtolom két kilométerrel. A +gázgyerekek átépitették a lakást, rájöttek a hibára, de nem hoztak +magukkal forrasztót. Majd hoznak. Május. Nem hoznak. Junius. +Hoznak. Julius. Forrasztanak a forrasztóval. Augusztus, szeptember. +Rendbehozták a fürdőszobát. Október, november, december. Az +előszobát is rendezik. 1914., tessék kiszállni. El kell küldeni a +központba, hogy a plombát vegyék le az óráról, hogy az óra +megkezdhesse a gázszolgáltatást 1915.</p> +<p>És most minden készen van, boldogan görögök be a fürdőszobába, +hogy egy fürdőt csináljak magamnak. Már éppen megeresztem a csapot, +mikor egy kis kövér ember a vállamra teszi a kezét. A háziur. És +így szól:</p> +<p>– Mit csinál fiam?</p> +<p>– Fördőt, atyám – mondom én.</p> +<p>– Ugyan, – mondja ő – minek az? Tegnap lejárt a szerződése. Csak +nem akar egy idegen lakásba fürödni? Menjen a gőzbe fiam, ha +fürödni akar. <span class="pagenum"><a name="Page_155" id= +"Page_155">-155-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>EGY SZEGÉNY SOFFŐR HUSZONNÉGY ÓRÁJA</h2> +</div> +<h3>1. <em class="gesperrt">Ébredés</em>.</h3> +<p>A szegény soffőr reggel hat órakor ébred, de akkor még átfordul +a másik oldalára, mert mi a manót keresne reggel hatkor a szegény +soffőr az uccán a masinájával, ha ez a masina autotaxi névre +hallgat s évek óta Budapest közkivánságát képezi? Hat órakor kik +járnak az uccán? Munkások, akik munkába mennek. És pedig vagy +gyalog teszik ezt, vagy villamoson. Autón ritkán, autotaxin soha. +Tejesek és zsemlések. Ezek a kosaruk és a kannájuk miatt föl sem +szállhatnának az autóra. Szemetesek. Ezeknek rendelkezésükre áll +egy igen kényelmes jármü, a szemeteskocsi. Azonfelül be is +piszkolnák az autót a ruhájukkal. Van ugyan még néhány ujságiró, +aki reggel jár haza. De van azoknak pénzük? Van?</p> +<h3>2. <em class="gesperrt">Kivonulás</em>.</h3> +<p>A szegény soffőr nyolc órakor mégis fölkel, mert nem illik egy +nem-latejner embernek nyolc órán tul ágyban maradni, s a soffőr, ha +a modern tehnikának bármennyire uj vivmánya, mégsem <span class= +"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> +latejner s nem tartozik a honorácior osztályhoz. Kötelezőnek érzi +tehát a reggel nyolc órakor való fölkelést, fölkel és kitekint, +semmitse hall, se lát – épugy mint Gyulay Pál ama balladájának ama +közismert alakja. Kimegy az istállóba, megvakargatja a benzint, +megfényesiti, hogy a napsugár is hanyattessék, ha rátéved, aztán +befogja a kocsiba. Azért cselekszi ezt igy, mert azelőtt fiakkeres +volt s már megszokta, hogy azzal, ami a kocsit huzza, igy bánjon +el. Tehát a benzinnel is csak ugyanezt cselekszi. Befogja, mondom, +és kikocog vele a standra. Ja igaz. Majd elfelejtettem. Fölteszi a +simléderes sapkát, ami a soffőrt a többi emberektől oly előnyösen +megkülönbözteti. Mert nehogy azt higyje valaki, hogy a soffőr az +autóban rejlik, vagy a benzinben, vagy a gépüzemüségben. Nem. A +soffőr a sapkában van eltemetve. Hogy milyen a soffőri sapka, azt +én meg sem tudnám mondani, de egészen másmilyen, mint a többi +simléderes sapka. Ezer simléder közül megismerem a soffőrt. S ha +egy olyan szigeten kötnék ki, amely az automobil lehetőségétől +negyvenezer mérföldnyire fekszik, s szembejönne velem egy ember, +anyaszült mezitlenen, dárdával a kezében, de ezzel a bizonyos +simléderes sapkával a fején, akkor tudnám, hogy ez az ember nem +indiánfőnök, nem néger kacika, nem ez és nem az, hanem soffőr. +Annyira a sapka teszi a soffőrt. S ha valakinek nincs ez a sapka a +fején, akkor az amerikai soffőr-egyetemen tanulhatta <span class= +"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> a +soffságot, én akkor sem merek mögéje ülni a kocsiba. Nem soffőr az, +aminek nincs »olyan« sapkája.</p> +<h3>3. <em class="gesperrt">A délelőtt</em>.</h3> +<p>Tehát a sajátságos sapkával saját fején s teste alatt a +benzinüzte kocsival, a soffőr kinéz a standra. Mikor odaér, igy +szól:</p> +<p>– Hopphó, megálljunk!</p> +<p>És megállitja a kocsit s a közeli kávéházból reggelit hozat +magának, amit a kocsin ülve fogyaszt el. Bemehetne ugyan a +kávéházba, de nem teszi, mert hátha mégis. Lehet. Nincs egészen +kizárva, ámbár egészen ki van zárva. Odahozatja a reggeli lapokat +is és végigböngészgeti őket. A vezércikket nem igen olvassa, mert a +vezércikk régi műfaj. Bizony a vezércikk még abból a korból való, +amikor a kéziratokat delizsáncon vitték a nyomdába. Hol van egy +soffőr ettől az időtől? Böngészgetés közben néha igy mormol +magában:</p> +<p>– Hm. A tarifa. Hát az nem olcsó, ebben igazuk van a szerkesztő +uraknak. De várjunk. Azér’ meg kell próbálni evvel a tarifával +is.</p> +<p>És megpróbálja. Ül-üldögél, nézegeti az uccai életet. Kocsik is +jönnek. Reves konflisok. Mindegyikben ül valaki. Persze mindenkinek +nem telik autóra: de majd csak akad. A horgász is sokszor órák +hosszat silbakol a botja nyele mellett, amig <span class= +"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> egy +halacska horogra kerül. Az élet olyan, mint a tenger és a tenger +olyan, mint az élet. Nemcsak egyik hasonlit a másikhoz, hanem +mindakettő nagyon hasonlit egymáshoz. Nincs ez máskép.</p> +<p>Az első délelőtti lap megjelentét a soffőr kitörő örömmel +fogadja. Ugyanugy fogadja a másodikét is. A harmadikét szintén. +Hála istennek elegen vannak, nem kell, hogy az ember elunja magát, +még akkor sem, ha az ember soffőr egy gépen, amely autotaxi névre +hallgat s évek óta Budapest közkivánságát képezi.</p> +<h3>4. <em class="gesperrt">Ebéd</em>.</h3> +<p>Ez már nem a gépen lesz elfogyasztva, mert ördög bujjék abba a +vendégbe, ha már egész délelőtt nem jött, mért jönne pont +ebéd-időben? No, nem is jön. A soffőr nyugodtan falatozik s +elfoglalja őrhelyét a kocsi bakján.</p> +<h3>5. <em class="gesperrt">Délután</em>.</h3> +<p>O idő, futós idő, mint Csokonai Vitéz Mihály mondotta. Az idő +valóban telik-mulik, s az aszfalton felpirkad az első délutáni lap. +Majd a második, harmadik és igy tovább; nincsenek ők kevesen s ugy +komoly tartalmukkal, valamint kedvre-deritő közleményeikkel enyhe +szender méla mézét mázolják a soffőr szemének héjára. Hogy Homérosz +is? Igen A soffőr szintén. Szundit egyet, mint akinek rendben +<span class="pagenum"><a name="Page_159" id= +"Page_159">-159-</a></span> a szénája. S az övé rendben van, mert +neki nincs szénája. Szundit és álmot lát. Ezt látja:</p> +<p>… és ime a folyóvizből jőnek vala ki hét szép és kövér +gépkocsik, melyek esznek vala a mocsáros helyen…</p> +<p>… ismét azok után más hét bérkocsik jönek vala ki a folyóvizből, +rutak és ösztövérek, melyek állanak vala ama gépkocsik mellett a +folyóviz partjain…</p> +<p>… és elnyelék a rut és ösztövér bérkocsik ama hét szép és kövér +gépkocsikat… és felserkene fáráó…</p> +<p>Azaz: nem! Nem a fáráó, hanem a sofáráó, a soffőr, serkenne fel. +Este van. Visszavonhatatlanul este lett. Megdörzsöli a szemét és +nem kérdi, hogy hogy »hol vagyok?« Minek kérdezné? Tudja, hol van. +A standon van, egy gépen, amely autótaxi névre hallgat s évek óta +Budapest közkivánságát képezi.</p> +<p>– Gyi te! – mondja a soffőr és csendesen hazaporoszkál. Otthon +leteszi a sapkát és kétszer pofoncserditi a feleségét. Egyszer +jobbról és mégegyszer jobbról.</p> +<p>– A tarifa miatt! – mondja neki szeliden.</p> +<hr class="chap" /> +<div class="footnotes"> +<h2>Lábjegyzetek.</h2> +<div class="footnote"> +<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= +"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Azt hiszem, jól +emlékszem a cégre. Velence, Szent-Márk-tér 2.</p> +<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= +"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> V. ö. <em class= +"gesperrt">Ollendorf</em>, Grammatik der franz. Sprache I. +rész.</p> +<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= +"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Lásd: L’abbé Hochma +Quelques Aperçus concernants la Toilette des Hommes.</p> +<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= +"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Voltaire (François +Marie Arouet): Erigy a gőzbe!</p> +<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= +"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Carlyle: +Heroworship, IX. fejezet: A jinglikről.</p> +<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href= +"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> <em class= +"gesperrt">Pascal</em>: Sur la pensée, qui n’existe pas.</p> +<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href= +"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> V. ö. <em class= +"gesperrt">Charcot</em>: Confusion anatomique.</p> +<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href= +"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> <em class= +"gesperrt">Tissot</em>: La Bunda des Magyars et autres +tissotises.</p> +</div> +</div> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_160" id= +"Page_160">-160-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>TARTALOMJEGYZÉK.</h2> +</div> +<ul class="TOC"> +<li>Tetszik a blúzom, Mucuka? <span class="ralign"><a href= +"#Page_3">3</a></span></li> +<li>A reklám ereje <span class="ralign"><a href= +"#Page_8">8</a></span></li> +<li>Elsején <span class="ralign"><a href= +"#Page_12">12</a></span></li> +<li>A gőzben <span class="ralign"><a href= +"#Page_17">17</a></span></li> +<li>Palizander <span class="ralign"><a href= +"#Page_22">22</a></span></li> +<li>A fehér néger <span class="ralign"><a href= +"#Page_28">28</a></span></li> +<li>Vasárnap <span class="ralign"><a href= +"#Page_35">35</a></span></li> +<li>A lapda-éposz <span class="ralign"><a href= +"#Page_39">39</a></span></li> +<li>Nyugalom <span class="ralign"><a href= +"#Page_44">44</a></span></li> +<li>Madárhangok <span class="ralign"><a href= +"#Page_49">49</a></span></li> +<li>Petúr meg a dinnye <span class="ralign"><a href= +"#Page_54">54</a></span></li> +<li>A böjtről <span class="ralign"><a href= +"#Page_62">62</a></span></li> +<li>Aki már hazajött <span class="ralign"><a href= +"#Page_66">66</a></span></li> +<li>Lesülni! <span class="ralign"><a href= +"#Page_72">72</a></span></li> +<li>Tavaszi kalapvásár <span class="ralign"><a href= +"#Page_77">77</a></span></li> +<li>A közönyös ember <span class="ralign"><a href= +"#Page_82">82</a></span></li> +<li>Férfi-dekoltázs <span class="ralign"><a href= +"#Page_90">90</a></span></li> +<li>A derék iparos <span class="ralign"><a href= +"#Page_95">95</a></span></li> +<li>A józan kutya és a részeg ember <span class="ralign"><a href= +"#Page_101">101</a></span></li> +<li>Szeptemberi könyvpiac <span class="ralign"><a href= +"#Page_104">104</a></span></li> +<li>Párbaj a ligetben <span class="ralign"><a href= +"#Page_109">109</a></span></li> +<li>A kém <span class="ralign"><a href= +"#Page_114">114</a></span></li> +<li>Mikor Asta ittjárt <span class="ralign"><a href= +"#Page_118">118</a></span></li> +<li>Fürdés <span class="ralign"><a href= +"#Page_123">123</a></span></li> +<li>Diszkrét ügyem <span class="ralign"><a href= +"#Page_128">128</a></span></li> +<li>Mit tudok meg a villamoson? <span class="ralign"><a href= +"#Page_133">133</a></span></li> +<li>Ügyvédipar <span class="ralign"><a href= +"#Page_137">137</a></span></li> +<li>Az én borbélyom <span class="ralign"><a href= +"#Page_141">141</a></span></li> +<li>A kacsavadász <span class="ralign"><a href= +"#Page_145">145</a></span></li> +<li>A gázember <span class="ralign"><a href= +"#Page_152">152</a></span></li> +<li>Egy szegény soffőr huszonnégy órája <span class= +"ralign"><a href="#Page_155">155</a></span></li> +</ul> +<hr class="chap" /> +<div style='text-align:center'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 75311 ***</div> +</body> +</html> + diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..5834292 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #75311 (https://www.gutenberg.org/ebooks/75311) |