diff options
Diffstat (limited to 'old/69520-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/69520-0.txt | 3289 |
1 files changed, 0 insertions, 3289 deletions
diff --git a/old/69520-0.txt b/old/69520-0.txt deleted file mode 100644 index ca699be..0000000 --- a/old/69520-0.txt +++ /dev/null @@ -1,3289 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Capillária, by Frigyes Karinthy - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Capillária - -Author: Frigyes Karinthy - -Release Date: December 10, 2022 [eBook #69520] - -Language: Hungarian - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Internet Archive - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK CAPILLÁRIA *** - - -MAGYAR REGÉNYIRÓK - -KARINTHY FRIGYES - -CAPILLÁRIA - -REGÉNY - -BUDAPEST - -A KULTURA KÖNYVKIADÓ ÉS NYOMDA R. T. KIADÁSA - -_Különös örömöm telik benne, hogy ismét nekem jutott a szerencse, -Gulliver hatodik, eddig ismeretlen úti naplóját kiadni és bemutatni a -közönségnek. Kitünő elődöm a Gulliver-féle kéziratok és hagyatékok -felkutatásában és sajtó alá rendezésében, Swift Jonathán, kétszáz évvel -ezelőtt négy teljes útinaplót hozott nyilvánosságra, Gulliver’s Travels -címen a Liliputban, Brobdingnagban, Laputában és Hahnhnhms-országban -szerzett benyomások anyagából. Ezelőtt mintegy két esztendővel sikerült -rábukkannom – sajnos, csak töredékekben – az ötödik eredeti -Gulliver-kézirat egy másolatára, melyet Utazás Faremidóba cimen -állítottam össze – a kitünő utazó barátai és szelíd, istenfélő eszméinek -kedvelői bizonyára emlékeznek még erre a könyvre, mely, ha a benne -foglalt csekély jelentőségű földrajzi és néprajzi adatokra való -tekintettel, nem is mérhető Stanley vagy Nansen, vagy akár Vámbéry -halhatatlan műveihez, – megfigyeléseinek jámbor és becsületes hűsége s -ama lángoló hazaszeretet és emberszeretet révén, mely az egészet -besugározza, bizonyára odasorozható ama művek közé, melyeket minden -pedagógus nyugodtan ajánlhat az ifjúság okulására és ismereteinek -fejlesztésére éppen úgy, mint a társadalmi együttérzés istápolására: – -olyan erények ezek, melyek Gulliver minden eddig ismert írásában -fellelhetők. Itt következő útleírását, mely Capilláriáról, azaz a női -nem országáról szól, a benne foglalt tájfestésektől és, bár nem -nagyigényű, de hű és megbizható topográfiai és természetrajzi -megfigyelésektől eltekintve, – főként az a meleg és tiszta szeretet -tünteti ki s teszi eléggé nem ajánlható olvasmányává mindazoknak, akik -nem hajmeresztő és tarka fantasztikumot keresnek, hanem őszinteséget és -egyszerűséget, mellyel szerzőnk a családi élet idilli szépségét, a férfi -és nő viszonyának boldog örömeit s mindazokat a bölcsen felállított -emberi és isteni törvényeket dicséri, melyek a fennálló társadalomban -lehetővé teszik, hogy férfi és nő nemes összhangban élhetnek együtt a -dicső emberi fajta fejlődésére és boldogulására._ - -_Karinthy Frigyes_ - - - - -ELSŐ FEJEZET - -Szerző mentegeti magát, amiért eskűje ellenére hatodszor is útra kelt // -Elfogadja a seborvosi állást a »Queen« fedélzetén // A németek -megtámadják a hajót // Szerző kétségbeesett helyzetében már-már halálra -szánja magát és különös körülmények között partraszáll Capilláriában - -Az olvasó bizonyára csodálkozni fog, hogy annyi keserű tapasztalat -ellenére s miután csak a legcsodálatosabb véletleneknek köszönhettem, -hogy imádott hazámat és forrón szeretett családomat viszontláthattam -Redriffben – s hogy esküvéssel tett fogadalmam után, mellyel szeretett -nőmnek megigértem, hogy ezentúl békében és nyugalomban szentelem -életemet neki és leányaimnak: mégis, hatodizben is rászántam magam, hogy -mint seborvos, résztvegyek egy nagyon is bizonytalan kimenetelű úti -vállalkozásban. - -Annál csodálatosabb ez, minthogy forrón szeretett nőm, Faremidóból való -visszatérésem óta, anyai és hitvesi kötelességének tökéletes átérzésével -igyekezett meggyőzni a vállalkozásaimban rejlő sokféle veszélyről, -melyek testem épségét, sőt életemet fenyegetve egyszersmindenkorra -lehetetlenné tehetnék, hogy családfői hivatásomat, az ő és leánykánk -fenntartását betölthessem. - -Imádott nőm mintaszerűen példás hitvesi magatartását nem győzöm eléggé -hangsúlyozni: annakidején igen szép leány volt, akinek sokan udvaroltak -s szerették volna elvenni s ő, miután számot vetett a lehetőségekkel, -nagylelküen engem választott, hozzám kötve sorsát s nekem ajándékozva -azt az örömet, amit szerelme nyujtott, neki is, meg nekem is. Azóta soha -egy pillanatig sem szünt meg az erényes és magasröptű hitvesnek ama -kiválóságát gyakorolni, ami a házasélet legszentebb feladata: hogy engem -férji hivatásomnak minden erőmmel való betöltésére buzdítson. Egész -életét a jó feleség ama legfőbb kötelességének szentelte, hogy engem -szüntelen és állandóan figyelmeztessen és nógasson arra, ami az igazi -férfi legszebb ékessége: a feleség és család iránt táplált mindent -feláldozó önzetlenség. E hivatásának és kötelességének minden más -szempontot, minden léha örömet alárendelt – önzetlenül és rajongó hittel -egyre azon fáradozott csak, hogy én azzal az önérzettel állhassak -embertársaim elé, amit a feleségéért és családjáért rajongó és nekik -mindent odaadó, értük mindenről lemondó férfi öntudata nyujt. - -Hogy engem ilyen eszményi férj és férfi gyanánt tiszteljen és becsüljön -mindenki: ez volt csak velem törődő feleségemnek minden törekvése. -Sokszor, ha hitemet vesztve, vagy elbúsulva, vagy elfáradva a nehéz -munkától, amivel családomat fenntartottam: léha szórakozásban akartam -feledést keresni – az ő erős és önzetlen akarata mentett meg attól, hogy -valamikor úgy beszéljenek rólam unokáim, mint könnyelmű és gonosz -emberről, aki még a családjával sem törődött. Ilyenkor nem kímélt -fáradságot, hogy visszaadja önbecsülésemet. Figyelmeztetett rá, hogy itt -meg itt még lehetne pénzt keresni, ha egy kicsit megerőltetem magam. -Elvitt magával kalapot vagy ruhát vásárolni neki, hogy ez ékességekkel -bizonyíthassa barátaim és barátnői előtt, milyen derék és jó férj -vagyok. Szüntelen serkentett, buzdított a jóságra, önzetlenségre, -önfeláldozásra, a legszebb keresztyéni tulajdonságokra: s igyekezett -nekem alkalmat adni, hogy e tulajdonságokat vele szemben gyakorolhassam. -Reggel felkeltett, ha henyén és resten még aludni akartam, – dolgozni -küldött, ha céltalan merengés ejtett rabul – egyszóval, mindent megtett, -hogy jó hírnevemet megőrizze. - -Lassankint el is érte, hogy kezdtek úgy emlegetni, mint a vidék egyik -legtisztességesebb és legmegbízhatóbb polgárát. Mikor a németek forrón -szeretett hazámat, mely ártatlanságában nem is lévén elkészülve az -emberi gonoszságra, éppen azon fáradozott, hogy Görögországot -bekebelezze és Transvaal királyát száműzve, néhány német gyarmatot -magáévá tegyen, megtámadta: a jogtalan cselekedet feletti felháborodás -minden becsületes férfit fegyverbe szólított, közöttük magamat is. A -lángoló jelszó, hogy meg kell védeni gyönge nőinket és gyermekeinket, -könnyeket csalt ki imádott nőm szemeiből – mint a hazáért mindent -feláldozó rajongó honleány pillanatig se habozott, hogy ha kell, akár -életemet is feláldozza ezért a célért. Ő maga buzdított, hogy csak -vonuljak be minél hamarabb. - -Eleinte Liverpoolban teljesítettem helyi szolgálatot. Életem ebben az -időben igen nehéz volt, míg erőim egyrészt erősen igénybevette az a -munka, amit ingyen és önzetlenül ajánlottam fel bajtársaimnak, kik a -szent cél érdekében, hogy védtelen nőinket megvédelmezzük a barbároktól, -egyesültek – másrészt, e külön munka mellett, egyre nagyobb gondot -okozott, hogy feleségemet és leánykámat eltarthassam. Főként az a -félelem tartott vissza, hogy azonnal a dicsőség mezejére siessek, hogy -imádott nőmnek abból a csekély és elégtelen segélyből kellett volna -megélnie, amit a hadbavonultak hozzátartozóinak biztosított az állam. - -Imádott feleségem, akit büszkeségemnek ez a sérelme érthetően lehangolt, -végre olyan megoldást talált, mely férji önérzetemnek teljesen megfelelt -s ismét visszaadta már-már megrendült nyugalmamat. Rávett, hogy életemet -egy ebben az időben alakult társulatnál biztosítsam – a biztosítás, -tekintettel katonai mivoltomra, kissé nehezen ment s igen magas évi -befizetéssel vált csak lehetségessé. - -Ez évi összegnek előteremtése annyira kifárasztott, hogy 19…-ban önként -jelentkeztem harctéri beosztásra. - -Mint seborvost, a „Queen“ kereskedelmi hajóra rendeltek ki, melynek az -volt a hivatása, hogy katonai fedezettel fenntartsa a közlekedést azokon -a veszélyeztetett vonalakon, melyek a német tengeralattjárók zónáján -keresztül kötötték össze Anglia és Amerika kereskedelmét. - -19… junius 26.-án délelőtt búcsút vettem hát imádott nőmtől, aki -keserves sírásra fakadt, de azután erőt véve magán, figyelmeztetett -kötelességemre, mint ahogy a derék katona feleségéhez illik. - -Aznap délután kicsiny málhámmal és felszerelésemmel behajóztam és -átvettem a parancsnoktól a teendőimre vonatkozó utasításokat. Hajónk jó -széllel futott ki a kikötőből és néhány nap mulva rakományának egy -részét letéve G.... irországi városban, julius 3.-án a nyilt tenger felé -fordult. - -Egyideig zavartalanul folytattuk utunkat. Julius 6.-án a szélesség 13° -27′ 1″ és a hosszúság 49° 22′ és 36″ alatt voltunk. Ezen a napon, -restelkedve vallom be, valami érthetetlen és léha jókedv uralkodott -rajtam, mely élénk ellentétben volt szeretett hazámnak szomorú -helyzetével s az olvasó csak úgy bocsáthat meg nekem, ha bevallom, hogy -előzőleg némi szesztartalmú italokat élveztem. De jó kedvem volt és – -csak azért vallom ezt be, mert elhatároztam, hogy mindent úgy mondok el, -ahogy történt, nem szépítve és nem színezve az eseményeket oly utazók -módjára, akik csak külső hatásra törekszenek – bevallom, még daloltam -is. E napon délután szikratáviratot kaptam feleségemtől, melyben -értesít, hogy jól érzi magát, fogfájása elmúlt már, pár keztyűt vett -magának igen jutányos áron s így nem kell tartanom semmi bajtól, -feltéve, hogy én is elintéztem minden dolgomat. - -Mintha villám sujtott volna le, olyan rémület és kétségbeesés fogott el -a távirat elolvasása után. Eszembe jutott ugyanis, hogy elfelejtettem -befizetni mult héten legutóbb esedékes részletét annak az -életbiztosításnak, mely halálom esetén imádott feleségemnek húszezer -font sterlinget juttatott volna – hogy ezt a részletet legföljebb egy -hét múlva juttathatom el a társulatnak s így, ha közben halálos -szerencsétlenség ér, az eddigi befizetések kárba vesznek s nőm egy -pennyt se kap. Nagyon kevéssé mégis megvigasztalt az a meggondolás, hogy -ez esetben viszont az említett összeg megmarad a biztosító társulatnak, -mely állami intézet volt, annak az imádott államnak birtoka és -tulajdona, melyért életemet és véremet szívesen áldozom vala, hogy -gyenge és védtelen nőit és árváit megvédelmezzem. - -Ily kétségek és félelmek között hánykódva ébredtem a julius 10.-i napra, -mely örökké emlékezetes marad számomra. E nap estéjén rettenetes -kiáltozás csalt fel a fedélzetre. Riadtan futkosott a legénység, a -parancsnok fejvesztetten kiáltozott. Csakhamar megtudtam, hogy hajónkat -német tengeralattjáró torpedója érte, még pedig egészen váratlanul, mert -e vizeken – az Óceán egyik legmélyebb pontja fölött lebegtünk éppen – -nem lehetett számítani támadásra. - -Nekem azonnal eszembe jutott az elmulasztott biztosítás, lelki szemeim -előtt megjelent imádott nőm szemrehányó tekintete s fájdalmamban hangos -kiáltozásban törtem ki. A hajó azonnal sülyedni kezdett s annyi időnk -volt csak, hogy huszad magammal mentőcsolnakba ugorhattam. Néhány perc -mulva a büszke „Queen“ rakományostul, mindenestül eltünt a felvert -hullámok között. - -Számítottam rá, hogy csolnakunkat felveszi valamelyik cirkáló, sajnos, a -balszerencse démonának úgy tetszett, hogy szenvedéseim serlegét -megtetézze: három óra mulva irtózatos dörej röpített a levegőbe, -csolnakunk egy elszabadult aknára futott és darabokra tört. -Visszazuhanva a vízbe darabig úszással próbáltam megmenteni életemet, -keservesen átkozva a pillanatot, mely annyi szomorú tapasztalat után -hatodszor is kitaszított az ismeretlenbe. - -Egyszerre örvénybe kerültem, erőm elhagyott. Mégegyszer fölvetettem -szemem, hogy búcsút vegyek az ég napfényes felhőitől, melyek oly békésen -úsztak a magasban – aztán széttártam karjaim s csendesen átadtam fáradt -testemet a mélységnek. Néhány pillanatig ringatózva és csendesen forogva -sülyedtem lefelé ez áttetszően zöld nedüben – emlékszem még, hogy egész -naiv és fájdalmas csodálkozással pillantottam meg egy lapos és vörös -halnak kómikusan tátogó száját, amint orromhoz ütődött s riadtan hőkölt -vissza. Én is kinyitottam számat, hogy a halált befogadjam, sőt – -furcsa, de így volt – néhány ütemes és szabályos tátogást is végeztem, -mintha az utolsó pillanatban el akartam volna tanulni a halaktól, hogy a -víz alatt élni és lélegzeni tudnak. - -Ezután nyilván elvesztettem eszméletemet és nem tudom, percekig vagy -órákig tartott-e ez az állapot, mely tökéletesen hasonlított a halálhoz. - -Magamhoz térve langyos és lágy közegben éreztem magamat s felismerve, -hogy élek, azt gondoltam, hogy talán kihalásztak és valamely hajó -fedélzetén vagyok. Azonban kinyitva szemem, legnagyobb meglepetésemre -magam fölött sűrű, zöld vizek roppant tömegét láttam lebegni, melyben -soha nem látott halak, kígyók és gyíkok suhogtak – s karomat felemelve, -éreztem az elem ellenállását. Egyben fülem körül különös búgás és -tompaság zavart: odanyúltam és fülem helyén kerek, mintegy -tenyérnagyságú dobozt vagy korongot éreztem, szorosan odatapadva -halántékomra, mint valami kagylót. Másik fülemen is ugyanilyen készülék. -Álmélkodva vettem észre, hogy szájammal szabályos, lélegző mozgásokat -végzek. - -Nyögve ülőhelyzetbe emelkedtem. Ekkor suhogás támadt mellettem s -odatekintve, az elmosódó közeg halvány és lágy hátteréből s mintegy -összefolyva a láthatárral, melyet szakadozott hegyláncok kerítettek -körül, csodálatos szépségű női fejet pillantottam meg, amint álmélkodva -és idegenül mered rám. - - - - -MÁSODIK FEJEZET - -Szerző megérti, hogy csodálatos módon, élő állapotban maradt a tenger -fenekén // Megindul, hogy tájékozódjék // Különös épületek // Sajátos -növények // Egy ismeretlen állatfajta // A bennszülöttek elfogják -szerzőt - -A látomás, mert kábult aggyal és lázas szemekkel nem tarthattam másnak – -csak néhány pillanatig tartott, aztán a kékeszöldben villódzó háttérben, -mint valami ködfátyolkép, lassan elmosódott és eltünt. - -Fölálltam és rémült csodálkozással tapogattam meg tagjaimat, -kétségenkívül megállapítottam, hogy élek és érzékelek, bár, a rendkívüli -körülményekhez képest, nem olyan mértékben és módon, ahogy ezt a szót -szárazföldi vidékek felszinén értelmezik. Körülöttem és fölöttem -áttetsző víztömegek végtelensége zúgott – de lábam szilárd talajon állt, -mely közeli láthatáromba veszett. Ezt a talajt sajátságos növények -borították: a közelben furcsán fénylő tócsa, vagy tavacska terült el, -távolabb enyhe emelkedés, bizonytalan körvonalakkal. Hogy mindez honnan -nyeri a világosságot, azt még nem tudtam: egyébként azonban meg kellett -értenem, hogy bármily lehetetlennek látszik, a tenger felszine alatt -vagyok, igen mélyen, valószinüleg a fenekén, és élek. Ezt megértve, -pillanatig rettentő rémület lett urrá rajtam s azt hittem, hogy most -mindjárt meghalok, hogy pillanatnyi ébredésem a haldokló utolsó -erőfeszitése csak, melyben kegyetlen sorsom mégegyszer meg akarja -mutatni önnön koporsómat és vesztőhelyemet. Nőmre és gyermekemre -gondolva, kétségbeesetten kaptam fejemhez és ekkor újból éreztem két -halántékomon a különös, kagylószerű tárgyakat, szorosan füleimre -tapadva. - -Ugyanabban a pillanatban rájöttem, hogy életbenmaradásom szoros -összefüggésben van e két kagylóval. Semmi kétség: tüdőm szabályszerű -mozgásokkal emelte mellkasomat s hogy benne az oxigénnek és hidrogénnek -ama sajátos keveréke dolgozik, mely minden szerves életnek -alapfeltétele, azt vérem pezsgése és szívem dobogása árulta el. Jó egy -percig tartott, míg rájöttem, hogy ezek az elemek nem szájamon és -orromon keresztül hatolnak tüdőmbe, mint ahogy szoktak, hanem fülemen -át, még pedig nyilván a rájuk tapadott kagyló vagy szerkezet -segítségével. - -Átvillant rajtam azonnal, amit az iskolában tanultam, hogy a víz alatt -élő állatok éppen úgy oxigént lélegzenek be, mint mi s tüdejük is van: -csakhogy az oxigént egy megfelelő szerv, a _kopoltyú_ választja ki a -vízből. Nyilvánvaló tehát, hogy érthetetlen módon ilyen kopoltyúnak -megfelelő szerkezettel látott el valaki, vagy valami, míg eszméletlenül -feküdtem – mű-kopoltyúval, mint ahogy vannak mű-lábak és műkezek, sőt -mikrofonos mű-fülek is. Világosan éreztem, hogy nem lehet másról szó s -emlékszem, még ilyenfélét is gondoltam: elég különös, hogy a diadalmas -emberi szellem, mely a fotografálógéppel tökéletesebb szemet, a -telefonnal tökéletesebb fület szerkesztett s a légcsavarral felhők közé -emelte fel a nehéz emberi testet, példát látván a madarakban: eddig még -nem gondolt arra, hogy a végtelen óceán mélységét is birtokába vegye, a -kopoltyúval való lélegzés tanulsága szerint oly szerkezetet eszelve ki, -mely e szerv működését tökéletesen elvégezve, éppen úgy szabad és -korlátlan mozgású hallá, vagy kétéltűvé varázsolja az embert, mint ahogy -a repülőgép madárrá varázsolja. - -E pillanatban meg voltam győződve róla, hogy ezúttal olyan országba -kerültem, ahol ezt a kérdést már megoldották. Kalandos hajlamom s az -utazóösztön, mely annyi balvégzetű szerencsétlenség okozója volt már -életemben (s melynek elnézését csak azért remélem az olvasótól, mert -hiszen mégis e nyugtalan ösztön tette lehetővé, hogy az útleírások -történetét nehány szerény és igénytelen adattal gazdagítottam) -felébredt: második gondolatom már az volt, hogy meg kell tudnom, -milyenek azok a bennszülöttek, akik ezt az országot lakják. Fel kellett -tennem, hogy magas fejlettségű lények, kik a matematikában és a vele -kapcsolatos műszaki tudományokban talán még messzebbre jutottak, mint a -szárazföldön ismert országok lakói – legalább a mű-kopoltyú felfedezése -erre engedett következtetni. - -Úgy érveltem magamban, hogy a bennszülöttek nem is lehetnek messze: -ahhoz, hogy még megfulladásom előtt, idejében felszerelték rám a -kopoltyúkat, kevés időt vehettek igénybe – s azóta legfeljebb félóra -telhetett csak el. Hogy szemem a rejtelmes világossághoz kissé -hozzászokott, bátrabban kezdtem mozgolódni. Kezeimmel úszó mozdulatokat -végezve, óvatosan megindultam a fénylő tócsa felé. Szívós indák és füvek -csavarodtak lábamra: minden lépésért küzködnöm kellett. Finom, vörös -homokot kavartam fel, melyből bizonytalan körvonalú halfélék rebbentek -elő, kígyózó csápokkal és uszonyokkal. Most már valamivel messzebb -láttam magam elé. A tócsán túl szabályos vonalak rémlettek, fel a -magasba, megerősítve gyanúmat, hogy értelmes lényektől lakott és -beépített vidékre kerültem. Nagynehezen leértem a partra: fényes -felszinű tó vakító tükre terült el előttem – ekkor hökkentem csak meg a -csodára, hogy a tenger fenekén külön, a környező víztől elhatárolt -folyadékot látok, melynek felszinét halkan borzolja és gyűrűzi valamely -ismeretlen erő. Csakhamar megértettem ezt is. A tükör fölé hajolva, -megismertem rémült és sápadt arcomat, a görcsösen tátogó száj és dagadó -orrlikak bizonytalan foltjaival: kétoldalt, a fülek táján, zöld -korongokkal. Lehajoltam és tenyerem a folyadékba merítve, kimertem -belőle egy keveset és szememhez közelítettem. A cseppek ólmosan ragyogó -gömböcskéi sebesen peregtek le ujjaimról. Azonnal felismertem, hogy -_hidrargirum_ van a kezemben, közönséges néven higany: e cseppfolyós fém -gyült itt össze tócsává, a tenger fenekén. - -Áthaladva egy kis földnyelven és bokáig gázolva a higanyban, egész -sereg, a tengeri állatvilágot leíró tudomány előtt ismeretlen halfélét, -algát, tengeri pókot, rákot, kígyót és sok másfajta hüllőt (részletes -leírásukkal nem akarom untatni az olvasót) figyeltem meg: mindez -meggyőzött róla, hogy olyan mélységben vagyok, ahonnan semmiféle hírt -nem hozott még eddig a tenger fenekét vizsgáló kutatás. A tulsó partra -érve, meglepetve álltam meg: két szikla résén keresztül magas oszlopot -vagy tornyot pillantottam, szabályos gyűrűkből egymás fölé építve, egyre -keskenyülő épület volt, befejezetlen teteje mintegy húsz méter -magasságban veszett el. A legfelső körök tetején határozatlan nyüzsgést -észleltem: villanásszerű gyorsasággal, mintha apró, fekete lángok -csaptak volna ki. - -Abban a reményben, hogy hamarosan megtudok valamit, közeledtem a különös -épülethez. Kiderült, hogy a gyűrűk szélén tenyérnagyságú ablakocskák -vannak kerek, szabályos távolságban. Örömmel fedeztem fel a nyílások két -oldalán bizonyos művészi ornamenteket, jelezve, hogy nemcsak értelmes, -de kulturált lények műveivel állok szemben. Lehajoltam, hogy az egyik -nyíláson bekukkantsak, mikor a nyílás fölötti párkány széléről rémült -rebbenéssel szökkent fel valami, pillanat alatt a következő gyűrűre -kúszott fel, ott megfordult és pihegve, riadtan, remegve nézett vissza -rám. - -A különös, tudatosnak látszó mozdulat, ahogy visszafordult, annyira -meghökkentett, hogy percekig néztünk farkasszemet, míg magamhoz tudtam -térni. Lerajzolni könnyebb volna azt, amit láttam, mint leírni. Ez a -különös állat – ha az volt – lehetett úgy huszonkét-huszonöt centiméter -hosszuságú vagy magasságú. Hengeres, hosszúkás teste első pillanatban az -angolnáéra emlékeztetett. De rögtön észrevettem hogy nem hal és nem -kigyó – külön feje, nyaka és törzse volt és sokféle, bonyolult végtagja. -Ami meglepett és zavarba hozott, első pillanatban, az nyilván a fej -lehetett: ennek a fejnek _arca_ volt, abban az értelemben, ahogy emberre -szoktuk mondani. Széles és dudoros, kopasz koponya és igen magas homlok -alatt két hunyorgó, lobogó szem, mély árkok keretében – orr helyett két -nyílás, alatta lengedező hosszú szakáll, mely eltakarta a szájat. A -vastag, csaknem törzsvastagságú nyakból két igen keskeny kar nyúlt ki, -apró kezekkel – hátul még kettő, széles és lapos, mintha szárny akarna -lenni és mozgás közben csakugyan félszeg, repdeső mozdulatokban -vonaglott ez a két iker-kar. Apró, csápszerű nyúlványok lengedeztek -kétoldalt – a láb széles és erős, mint két golyó, uszonyokkal, ujjakkal -és körmökkel felszerelve. - -Lehetetlen volt megállapítani, hogy melyik végtagját használja -helyváltoztatásra – s hogy vajjon hasán kúszik-e, vagy, felegyenesedve, -lábán jár, vagy talán, a nyomorék szárnyacskák segítségével, lebeg a -vízben. Általában mindegyik végtagja úgy hatott, mintha csökevénye lenne -csak valaminek, ami valamikor szerv volt; – vagy mint kezdetleges -formája egy most fejlődő testrésznek. Mindene volt, amivel a -természetrajz az egyes csoportokat egymástól megkülönbözteti – lába is, -keze is, szárnya is, uszonya is – haja, szőre, tolla és pikkelye: de -mindez nyomorék, fejletlen állapotban. Mintha a természetnek valami -kisérleti modellje volna, amin kipróbálja a lehetőségeket, vázlatos -vonalakban, hogy aztán más állatokra alkalmazza – mint a műszerüzletek -kirakatában látható bábu, melyen minden van, mű-kéz, mű-láb, mű-koponya, -sérvkötő. Egy személyben emlős, hal, madár, vagy talán inkább féreg – és -ami a legfurcsább (ezt persze csak mint kómikus impressziót említem), az -egészben valami emberi is van. Mert bizonyos, hogy megdöbbenésem egyik -főoka az az emberies tekintet volt, ami a magas homlok alól s a bozontos -szakáll fölött rámmeredt. - -Forrón szeretett honfitársaimtól bocsánatot kérek, hogy ezt a furcsa -rovart, ha csak pillanatra is, emberhez hasonlítottam – de tudjuk, hogy -éppen a tenger állatvilága szolgál igen gyakran effajta külső, kómikus -hasonlóságokkal. Ki ne ismerné az akváriumokban sűrűn látható _tengeri -csikó_ nevű halat, melynek feje a paripáéra emlékeztet? vagy azt a -másik, lapos félszegúszót, mely kerek szemöldökeivel, lefelé görbülő -szájával mintha valami emberi indulatot, szomorúságot vagy rémületet -fejezne ki? - -Ezekre gondoltam, mihelyt meglepetésemből felocsudtam. Kinyújtottam a -kezem, hogy megérintsem a különös állatot (hányattatásaim közben -hozzászoktam, hogy a kiváncsiság és tudásvágy legyőzze bennem az undort) -– de az éles, horkolásszerű hangot hallatott és kicsúszott ujjaim -között. A következő pillanatban el is tünt szemeim elől. - -Megkerültem a tornyot és be-benézegettem a nyílásokon. Gyakran úgy -rémlett, lángoló szemek villannak ki rám a sötétből és a fordulóknál -néha mintha az előbbihez hasonló férgek ugranának el, amint odaérek. -Hármat vagy négyet határozottan látni véltem az egyik nyílás mögött – de -rögtön eltüntek megint. A furcsa mozgolódásból és nyüzsgésből, ami -élénk, bujkáló tevékenység érzését keltette, anélkül, hogy határozottan -láthattam volna valamit, arra kellett következtetnem, hogy az épület -belül tele van ezekkel az élőlényekkel – s hogy most, idegen és különös -állat közeledvén lakóhelyük felé, riadtan visszahúzódtak és a nyílásokon -keresztül vizsgálnak. - -Abban a feltevésben, hogy majd előbujnak megint, ha egy kicsit -eltávolodom, otthagytam a tornyot és egy keskeny ösvényre tértem. Ekkor -más, csodálatos látvány tárult elém, mely tökéletesen elfelejttette -velem ezeket az utálatos kis férgeket. - -Az ösvény végén pompás, hatalmas palota emelkedett: kolosszeumszerű, -köralakú épület, rózsaszín, márványszerű anyagból! Magas, büszke falai -belevesztek a homályba – tetejét már nem is lehetett látni. De amit -láttam, oly káprázatos volt, hogy lábaim gyökeret vertek. - -A boltíves, pompás kapuban egy nőalak állott – szép, mint az álom és -mint a művész rajongása. Hatalmas, szoborszerű alak – két méternél is -magasabb. Öltözékét nem tudtam kivenni innen – de mintha felhők között -úszott volna. Legfeltünőbb a hajzata volt – aranyszőke folyó, mely puhán -ringott és lebegett körülötte a vízben s elveszett szinte, mintha -seholse lenne vége. - -Azonnal meglátott engem. Valamit kiáltott befelé – aztán leírhatatlanul -kecses mozdulattal megfordult és befutott. Nem tudom, mi történt velem – -arra emlékszem csak, hogy lihegve és fuldokolva értem a kapuig. Egy -széles, kerek csarnokon haladtam át – aztán gazdag, kőkockás folyosókon. -Eleinte izgalmamban nem vettem észre, hogy valami akadályoz a futásban – -sárga, síma, aranyos szálak hurkolódtak kezemre, nyakamra, lábamra. -Egyszerre elvágódtam és nem tudtam mozdulni többet. Ezer és ezer szál -kötözött össze, sűrűn, mint valami szövedék, gubó vagy háló – szemeim -előtt kereszteződtek a szívós, vékony szálacskák. A dongó érezhet -ilyesmit, mikor ostoba fejét befúrva a pók szövedékén, keresztül akarja -törni s egyszerre belegabalyodik. - - - - -HARMADIK FEJEZET - -A bennszülöttek leírása // Építkezés Capilláriában // Szerző -bemutatkozik és igyekszik megértetni magát // Az első ebéd Capilláriában - -Meglepetésem annál nagyobb volt, hogy az az anyag vagy fonál, ami így -gúzsba kötött, merőben láthatatlan volt, legalább az én szemeimnek, vagy -ebben a közegben. Meg kell jegyeznem, hogy a világítás ebben az -országban teljesen elégséges ahhoz, hogy földi szemeimmel éppen úgy -észrevehessem a legfinomabb részleteket, mintha valami angol ligetben -vagy mezőn járnék, déli napsütésben: központja nincsen ennek az -egyenletes fénynek s így az árnyék Capilláriában ismeretlen fogalom, de -sokféle árnyalata van, az enyhe rózsaszíntől a sötét bordóig, halavány -lilától át a szivárvány minden felhőzetén, rikító sárga és haragos -vörös. - -Minderről lesz még alkalom szólni. Egyelőre elég annyi, hogy végtelenül -finom és tapinthatatlanul síkos kellett, hogy legyen az a szívós -kötelék, amibe belebonyolódtam, mint dongó a hálóba. Ez az állapot -percekig tartott: hanyatt feküdtem és ámulva láttam fejem fölött karcsú -ívekben feltornyosulni a kupolaszerű csarnokot. Az építkezés, -architekturában, monumentálisan hatott – szédítő, hatalmas oszlopok, -mintha örök időkre szóló, égbenyúló paloták számára készültek volna. Az -oszlopok hatalmas tömbökön nyugodtak, rettenetes súlyokra méretezve. Azt -kellett volna hinnem, hogy óriások lakják ezt a vidéket, félelmes -géniuszok, ismeretlen célok félistenei, ha az eddig tapasztaltak nem -győznek meg az ellenkezőről. - -Egyébként mindabban, amit láttam, volt valami befejezetlen, valami -félbenhagyott, valami töredék-jelleg. A monumentálisan megalapozott -oszlopoknak nem volt feje, a tetőzet sietve és ideiglenesen alkalmazott -deszkákkal volt összeeszkábálva. A legcsodálatosabb ellentét azonban e -palota építkezése és annak berendezése között tátongott. A nehéz -márványfalakat gyermekesen naiv csecsebecsék, csipkék, rajzocskák -borítják – játékszerű, furcsa kis bútorok, törékeny, ismeretlen célú -állványok, tele egzotikus gyümölcsökkel és virágokkal: a papirházakban -gügyögő tarka és kecses és jelentéktelen japán művészetre emlékeztető -stilus. - -Míg ezen töprengtem, könnyű szellőként csapta meg arcomat a víz. Nehezen -fölemelve fejem, ámulatomban hangot se tudtam adni: most egészen közel, -három lépésnyire állott tőlem az a tünemény, mely az imént úgy -elbódított. Magas, rendkívül karcsú és mégis telt női alak volt, -rózsaszín köpenyben, lebegő és elfolyó hajában csodálatos színű virágok. -Mosolyban fürdő arcán semmi meglepetés vagy félelem nem volt, – szép -volt ez az arc, hihetetlenül, anyagtalanul szép; a kék szemek -valószinűtlen, enyhe foltja mint két drágakő úszott az áttetsző ajkak -fölött: sehol határozott, szögletes vonal, sehol semmi nyoma a kemény, -sárga váznak. Apró, hosszúkás kezeit állához emelve, nyugodtan és -mosolyogva nézett rám. Valami köszönésfélét dadogtam, – előkelő -magatartását tekintve, főúri hölgynek néztem s nem tudván, asszony-e -vagy leány, tapintatosan myladynek neveztem. - -Tágra meresztette szemeit, aztán hirtelen felkacagott. Egyben gyors és -heves mozdulattal megrázta a fejét, – suhogó hullámzás pezsdült meg -körülöttem a lilafényű vízben s abban a pillanatban éreztem, hogy -kötelékeim meglazulnak. Ülőhelyzetbe emelkedtem, majd, hogy a szép -látomás mégegyszer megrázta fürtjeit, talpraálltam. - -Most szemtől-szemben állottunk. Meghajtottam fejem s ebben a helyzetben, -a különös alkalomhoz és érthető zavaromhoz képest elég folyékonyan -néhány mondatot ejtettem angol nyelven, abban a feltevésben, hogy -ismeretlen tartomány vendége lévén, már most hangsúlyoznom kell -szeretett hazám igényét az általam felfedezett országra, mint angol -gyarmatra. Elmondottam, hogy Gulliver seborvos vagyok, hogy -tanulmányaimat a legjobb angol egyetemeken végeztem, s hogy tagja vagyok -az Angol Seborvosok Egyesületének. Röviden kitértem azokra a szerény -érdemekre, amelyekkel mint útleíró imádott hazánk irodalmát -gazdagítottam s nem felejtkeztem meg a pályadíjról sem, mellyel „A -nyákhártyák szerepe az emberiség szellemi fejlődésének történetében“ -című tanulmányomat jutalmazta legutóbb a National Academy. Végre -közöltem, hogy nőm és gyermekem Redriff jobb társaságának kedvelt és -dédelgetett tagjai s hogy mint katona szerencsém lehetett a legelsők -között lehetni, akik Németország elfoglalásáért folyó ránk kényszerített -védelmi háború hadseregében fegyverbe öltöztek. - -Rövid bemutatkozásom után felemelve arcomat, meglepetve láttam, hogy az -előbb említett hölgyhöz hasonló bennszülöttek közül már vagy tizenketten -állanak körülöttem: oly nesztelenül s könnyen suhantak oda, hogy észre -se vettem. Meglehetősen hasonlítottak egymáshoz s ha azt mondom, hogy -egyik szebb volt, mint a másik, csak a szokásos népies szólásmóddal -élek, – e percben alig tudtam különbséget tenni. Már-már azon voltam, -hogy a nagyobb társaságra való tekintettel újból belefogok mondókámba, -midőn a hozzám legközelebb álló hölgynek egy mozdulata a legnagyobb -álmélkodás döbbenetével forrasztotta ajkamra a szót. Mosolyogva és -lágyan, mint mikor egy madár kétfelé csapja fehér szárnyait, ez a hölgy -váratlanul széttárta habos köpenyét – s a következő pillanatban -mezítelenül állott előttem. - -Angol ismerőseimre való tekintettel hangsúlyozom, hogy meglepetésemben -szerepet játszott természetesen az a köteles szemérem- és -tisztességérzet, mely, mint családapát és férjet megillet, – de be kell -vallanom, hogy nem kisebb mértékben ejtett ámulatba az, amit láttam. -Ennek a hölgynek, – s mint kiderült, mindazokénak, akik körülöttem -állottak – a teste, míg egyrészt formáiban magában foglalta mindazt a -szépséget és elfinomodott kecsességet, amire szárazföldi nő valaha -büszke lehetett, – másrészt anyagának sajátos természetével messze -felülmult mindent, amit mi élő és szerves test finomságáról valaha -elképzelhettünk. A tengeri állatvilággal foglalkozó tudomány felsorol -néhány igen ritka halfajtát, melyre véletlenül bukkant rá a tudomány, – -a vízben ugyanis nem láthatók, lévén a testük átlátszó, mint a tenger -vize. Nos tehát, e hölgyek teste, amellett, hogy a finom és hajlékony -idomaikra feszülő selyembőr tisztán kivehető és érzékelhető: a -tejüvegnek vagy inkább a legnemesebb tejopálnak áttetsző ragyogásában -láttatja vagy inkább sejteti a belső szerveket. - -Határozottan emlékszem, hogy már az első pillanatban észrevettem, hogy -az előttem álló meztelen nő mögött egy másik áll, – a testén keresztül -vettem észre, mint homályos derengést. És látható volt testén belül a -csontváz, de nem a megszokott, durva hálózat, ahogy klinikák üvegablaka -mögött látod: – mintha vékony, világossárga és hajlékony üvegből -lennének ezek a csontok, finomak és kecsesek, mint az apró halacskák -gerince. És látható a két tüdő, két lágy, kék folt és látható a szív, -középen, egy rózsaszín folt. S amellett az egész, úgy, ahogy van, -áttetsző, fehér alabástrom, belül az erek csendes lüktetésével, a -rózsaszínű vér áramlik és piheg keringve, a szív ritmikusan lüktet s -mindez együttvéve tökélye mindennek, ami finomság, gyengédség, -hajlékonyság, – mint egy megelevenedett fehér ködgomoly, mely minden -pillanatban szertefoszlani készül. - -Annyira el voltam kábulva, hogy talán órákig álltam volna így -mozdulatlanul és elmerülve a látvány szépségében, ha a hölgyek váratlan -közeledése magamhoz nem térít. Be kell vallanom, azt vártam, hogy -szokatlan külsőm – mert hiszen bizonyos, hogy szárazföldi ember nem járt -még közöttük – félelmet vagy meglepetést vált ki e gyengéd lényekből s -hogy ha megszólalnak, akár szavakban, akár jelekkel, ámuló -kiváncsiságuknak adnak kifejezést s elhalmoznak kérdésekkel, hogy honnan -jöttem, mely csodálatos országból és hogy ki vagyok, mint ahogy -megszoktam útjaim folyamán. Minderről azonban szó sem volt. A hölgyeket -ugyan nyilván érdekeltem, de korántsem mint távoli jövevény vagy -ismeretlen tájak hírnöke. Az a kiváncsiság, amivel felém hajoltak, nem -árult el sem meglepetést, sem csodálkozást. Arcom és alakom nem is -érdekelte őket, a ruháimat nézték inkább, – egyik felemelte kabátom -szárnyát és hangos, rikoltásszerű hangot hallatva, a másik felé fordult. -Különös, rövid kacagás hangzott fel. Aztán még néhány különböző, -artikulátlatlan hang. Holi! Holé! Ujjé! és effajta, csak fonetikusan -ábrázolható indulatszó. - -Megpróbáltam, hogy megértessem magam: egy és ugyanazt a szót több -nyelven elmondtam, aztán, a kitünő Berlitz módszere szerint magamra -mutattam és azt mondtam: ember. Eljárásomnak semmi hatása, mikor -kinyitottam a szájam, egy pillanatra elhallgattak, az egyik kiváncsian -felágaskodott és belenézett a szájamba, már a következő pillanatban, -mintha nem is hallanák, hogy beszélek, megint a ruhámnak estek, -rángatták, egyik jobbra, másik balra és közben folyton hallatták azokat -az apró kiáltásokat, – az egész olyan volt, mintha sokféle, egy ketrecbe -zárt madár csicseregne és csacsogna. Már ekkor megfigyeltem, hogy minden -kiáltáshoz másféle arckifejezésük volt: hol a szemüket hunyták le, hol a -szemöldöküket rántották fel, hol a nyelvükkel nyalták végig szájukat. -Egészen el voltam kábulva, látván, hogy ügyet sem vetnek arra, amit -mondok, amikor egyikük hirtelen fölemelte karomat és olyan egyszerűen, -mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, beleharapott -hüvelykujjamba: utána csámcsogott egy kicsit, mint aki valamit -megkóstol. - -Az éles fogak csontig hatoltak, értelmetlen jajkiáltás tört ki belőlem. -Abban a pillanatban mind felkapták a fejüket, visszaugrottak, aztán -hangosan felnevettek és most úgy néztek rám, mint aki végre értelmes -dolgot mondott s most már tudni lehet, kicsoda. A jajkiáltást többen -ismételték. Az egyik minden további nélkül karonragadott és száguldó -iramban, olyan erővel, amit nem tettem volna fel ily gyengéd testben, -hurcolni kezdett magával. A többi hangos fercseléssel és csacsogással -iramodott utánunk. - -Tágas folyosókon vonszolt keresztül kisérőm. Csak futtában láttam, hogy -a falak mentén mindenféle furcsa bútor és csecsebecse áll, s hogy a -folyosók gazdagon be vannak rendezve, szőnyegekkel, csillárokkal, -dísztárgyakkal. De mekkora volt meglepetésem, mikor egy pillanatra -megfordulva, az utánunk eredő hölgysereg néhány tagját azon kaptam -rajta, hogy dudorászva és szimatolva meg-megállanak egyik-másik -bútortárgy előtt, könnyedén letörnek egy darabot belőle, szájukba veszik -és lenyelik. Akkor még nem tudtam, hogy ebben az országban minden -használati tárgy vagy műszer ehető anyagból, rendesen cukorból vagy -csokoládéból készül. - -Annak a csarnoknak a közepén, ahová útunk vezetett, óriási, ovális -asztal állott, hatalmas üveglappal a tetején. Még mielőtt odaértem, -kisérőm elengedte a karomat: zsibongva és zajongva ugrálták körül az -asztalt, melynek közepén hatalmas fedett tálat pillantottam meg. -Megértettem, hogy ebédre vagy vacsorára van terítve, – a hölgyek szinte -elfeledkezve rólam, mohón estek neki tányérjaiknak. Megvallom, -hiuságomat kissé sértette, hogy ilyen kis szenzációt keltettem, – vállat -vontam és látván, hogy senkise szól, tüntetően helyet foglaltam egy -üresen maradt teríték előtt. - -A legmagasabb hölgy – az, aki idehozott – előrehajolt és felemelte a tál -tetejét. Bugyogás és zúgás hallatszott – a királynő (így neveztem el -magamban) kézzel nyult a tálba és hurkaszerű, fekete tárgyat emelt ki -belőle – rémülten láttam, hogy amint egymásután a tányérokra ejtette -őket, a hurkák ugrálva és vonagló rángásokban jelezték, hogy élnek. -Mekkora volt meglepetésem, mikor az én tányéromra dobott darabban -egyikét ama különös kis szörnyeknek ismertem fel, akikkel a palota felé -vezető utamon találkoztam. Undorodva és émelygő gyomorral lopva oldalt -pillantottam, megtudni, mihez kezdjek vele, hogy szégyenben ne maradjak. -A mellettem ülő hölgy bezzeg nem volt zavarban: a tányér mellé helyezett -lapos és éles kis fémtárggyal egyenesen nekiesett a tányérján ugráló és -vonagló kis szörnyetegnek – két ujjal lefogta a fejét és a fémdarabbal -egy gyakorlott és erős nyomást mért rá. A fejből sárgásfehér velő -feccsent ki – szomszédnőm kanálba fogta fel, mohón felhörpentette ezt a -sűrű pépet, a kipréselt és kivégzett állatot pedig minden további nélkül -az asztal alá dobta. - -Szokásom, hogy bármilyen vidéken járok, alkalmazkodjam a helyi -szokásokhoz, ha ízlésem és természetem fel is lázad ellene. Eszembe -jutott, hogy az osztriga, amit előkelő csemegének tartanak nálunk, nekik -épp oly undorító lehet, mint nekem az, amit ők esznek – hősiesen -legyűrtem tehát ellenszenvemet, s felemelvén a tányérom mellé helyezett -tárgyat, megnyomtam a fejét az én porciómnak is, úgy, ahogy -szomszédnőmtől láttam. A velő kiföccsent – a vonagló állat abban a -pillanatban halálvergődésében felszökkent és másik oldalára fordult. -Olyan ijedelem és borzongás fogott el, hogy azt hittem, elájulok. A kés -kiesett kezemből, Lehet, hogy lázas torzítás túlozta ijesztő viziómat – -de ebben a pillanatban a tányérról megtört szemekkel és kitátott szájjal -és ráncolt homlokán halálos verítékkel egy apró, halavány emberarc -meredt vissza arcomba. - - - - -NEGYEDIK FEJEZET - -A bennszülöttek közömbössége // Az ország nyelve // Oihák // Néhány szó -szerző határtalan hazaszeretetéről, valamint a természet ostobaságáról -// Az oihák bibliája // A bullokok - -Csak néhány hónappal utóbb, Capilláriában való tartózkodásom első -negyedének vége felé fogtam fel mindannak jelentőségét, ami ezen az első -lakomán annyira megdöbbentett és zavarba hozott. Nem akarom az olvasót -untatni ennek a néhány hónapnak részletes történetével: hogyan szoktam -meg, negyven esztendőm ellenére, a kopoltyúval való lélegzést; hogy -ismertem meg ennek az országnak természeti törvényeit; hogy jöttem rá, -sok félreértés és meglepetés után, annak a csodálatos hatásnak nyitjára, -amit a bennszülöttek tettek rám, hogyan értettem meg sajátos -szokásaikat, hogyan helyezkedtem el közöttük társadalmilag és hogyan -tanultam meg végre nyelvüket, annyira, hogy utóbb a közvetlen érintkezés -és fogalomkicserélés módszerével erősíthettem és toldhattam meg mindazt, -amit addig csak sejteni engedett a megfigyelés. - -Haladásomat nagyban megnehezítette az az érthetetlen és szinte -hihetetlen közöny, amivel a bennszülöttek országukban való -megjelenésemet fogadták Már az első percben valószínű volt, amit később -be is bizonyítottam nekik és magamnak, hogy magamhoz hasonló szárazföldi -ember soha még nem járt a tenger fenekének ebben a tartományában – -legalább élő ember nem, (ami a hajótörések áldozatait illeti, ezekről -még később megemlékezem). Mindent tekintetbe véve, megjelenésem közöttük -volt olyan ritka alkalom és ujság, mintha, teszem föl, Londonban vagy -Párizsban egy napon partraszállana holmi Mars-beli ember – s be kell -vallanom, hogy az első napokban sokat foglalkoztatott a hiú dicsőség -tudata, hogy nekem adatott a ritka feladat, az egész emberi fajt -képviselni oly értelmes lények között, akik nememről mindezideig semmit -se tudtak. Magamban készültem is rá, hogyan játszom majd el a nehéz s -felelősségteljes diplomáciai szerepet – hogyan gondoskodom majd, hogy -szeretett hazám érdekeit mindig szem előtt tartsam, hogyan elégítem majd -ki módjával és méltósággal mohó kiváncsiságukat s általában, hogy -viselem magam, mint az érdeklődés középpontja. - -Hamar rá kellett jönnöm, a csalódott önérzet nem minden keserűsége -nélkül, hogy mindeme lelki előkészület kárbavész. A hölgyek semmiféle -jellel nem árulták el, hogy különösebb módon érdekelné őket, ki vagyok -és honnan jöttem. Miután végigtapogattak, sőt – amint az előző -fejezetben már említettem – egyikük meg is harapott, mintegy megtudni, -ehető vagyok-e, s ha igen, milyen ízű, – hamar magamra hagytak és -folytatták előttem akkor érthetetlen, kicsinyes és gyermekes -foglalatosságukat. A már szintén említett különös ebéd után (melyet -különben éhesen hagytam ott, megundorodva a furcsa tápláléktól) -megpróbáltam mégegyszer, hogy figyelmüket magamra vonjam. Felálltam s -belátván, hogy nyelvük nem tartozik egyikéhez sem ama nyelvcsaládoknak, -melyeket a mi egyetemeink ismernek, mindenféle jelekkel és jelképekkel -próbáltam elmagyarázni nekik, hogy távoli országból jövök és legfőbb -vágyam, hogy az útleírások történetét gazdagítandó, megismerjem -szokásaikat és államformáikat, egyben felvilágosítsam őket mindarról, -amiről szükségképpen ők nem tudhatnak semmit. - -De már az első szavak után észrevettem, hogy nem is figyelnek rám. Apró, -csicsergő kiáltásaikkal szakítottak félbe, – néhányan felugráltak, -táncolni kezdtek, mások cukrocskákat szopogattak – végre az egész -társaság felkerekedett s nagy örvényléssel átkerekedtek a szomszédos -csarnokba, magamra hagyva az asztal mellett, zavartan és megszégyenülve. - -Akinek felesége van, vagy volt már dolga huzamosabb ideig nőkkel, ismeri -azt a furcsa érzést, mikor az ember értelmesen és logikusan beszélni -kezd, felépít egy gondolatsort s mikor diadalmasan rátérne a -konklúzióra, ami betetőzné az érvek pompás palotáját, – őnagysága -egyszerre azt mondja, pardon, azonnal, s kirohan a konyhába, vagy -eltünik egy fehérneműkereskedés ajtaja mögött, hogy aztán, mikor félóra -mulva visszatér s te még ott állasz ugyanazon a helyen, türelmetlenül -várva, mikor fejezheted már be mondókáidat – vidám csacsogásából és -egész viselkedéséből megdöbbenve tapasztalod, hogy fogalma sincs már -róla, hogy te éppen beszéltél valamiről, mikor faképnél hagyott. -Eltünődsz s restelled emlékeztetni rá, miről volt szó, egyszerre úgy -érzed, tulajdonképpen nem is volt olyan fontos, hiszen ha az lett volna, -nem felejtette volna el oly könnyen. - -Amiket tehát az alábbiakban röviden összefoglalok, hogy az olvasónak -némi fogalmat nyujtsak Capillária törvényeiről, azt mind -magánszorgalomból tudtam meg, anélkül, hogy bárki is törődött volna -vele, vajjon tudom-e már mindazt, amire szükségem van, vagy bárminő -módon igyekezett volna segítségemre sietni, – ők bizony azzal se igen -törődtek, hogy ott vagyok-e vagy sem. - -Capillária, vagy a nők országa, ahogy magamban elneveztem, az Óceán -fenekének körülbelül azt a területét foglalja el, mely az -Egyesült-Államok és Norvégia között fekszik, átlagban mintegy négyezer -méternyi mélységben a víz felszíne alatt. A meleg áramlatok talaját -kiváltképpen alkalmassá teszik mindenféle állati és növényi tenyészetre, -– faunájának és kövületeinek tanulmányozása arra enged következtetni, -hogy egyike a föld legrégibb rétegeinek, ahol már sok-sok ezer év előtt, -olyan időben, mikor a szárazföldek nagy része kietlen és lakatlan, forró -pusztaság volt, már gazdag és változatos formákban tenyészett az őskori -állatvilág. Hogy maguk a bennszülöttek mikor vándoroltak be, vagy mióta -laknak itt, arról keveset tudhattam meg, – Capillária lakói, az -_oihá_-k, ahogy magukat nevezik, nem ismerik a történelemtudományt és a -hagyományok ápolásának nem érzik szükségét. Ami magát a fajtát illeti -(nagyon nehezen tudom kifejezni, hogy megértessem magam), legfőbb -sajátsága nem annyira az emberi fajtától való különbségben rejlik, hanem -abban a csodálatos tényben, hogy az _oihá_-k mind egyneműek, még pedig, -ahogy alkalmam volt meggyőződni róla, nők, vagy, ha jobban tetszik, -nőstények. Még pedig kifejezetten és fokozott mértékben csak azok; ezt -azért kell hangsúlyoznom sietve, nehogy a tudósok holmi egyivarú fajtára -gondoljanak, melyek szaporodása az alsóbbrendű állatok módjára holmi -öntermékenyítés vagy spórádzás útján történik. Erről, mint meggyőződtem -róla, szó sincsen, az _oihá_-k szaporodása éppen úgy kétnemű, mint -minden felsőbbrendű emlős állaté, csakhogy… - -És e pontnál valamit előre kell bocsátanom, valamit meg kell -magyaráznom, néhány hasonlattal kell élnem, nehogy forrón szeretett -honfitársaim és imádott fajtám büszke férfiai azzal vádoljanak, hogy -hamis és útleíróhoz méltatlan adatok koholásával, vagy valódi -megfigyelések elferdítésével, hibás és felületes értelmezésével olyan -jelenségek lehetőségét állítom, melyek mélyen sértenék a férfibüszkeség -nemes kultuszát, s jogos s méltó önérzetében támadnák meg a világ urát, -az alkotó és hódító férfiembert, kinek korlátlan bátorságát és -tökéletességét éppen napjainkban bizonyítja diadalmasan sok dicső -ütközet, ostrom, ragyogó előrenyomulás, haláltmegvető vitézség, ragyogó -hősi halál. Vajha megértenék, hogy én, a szerény utazó és seborvos, nem -kivánok magamnak méltóbb hivatást, mint hogy vitéz bajtársaimat, a hős -angol katonákat, kik imádott hazám jogaiért harcolnak, néhány szerény -megfigyelésemmel mulattassam a pihenés óráiban – s ha hazám szebblelkű -honleányai is szívesen olvassák egyszerű útleírásomat, ezzel már többet -értem el, mint amennyit megérdemeltem. De a valósághoz ragaszkodnom -kell, mert sem ékesenszóló, sem a képzelet ragyogó ajándékával megáldott -nem vagyok – kárpótolnom kell hát az olvasót mindezek hiányáért azzal, -hogy szerény adataim, melyeket bolyongásaim folyamán összegyűjtöttem, ha -érdektelenek is, de legalább megbízhatók és bárki által ellenőrizhetők. - -Nos tehát – még egyszer kérem a művelt férfiolvasót, próbálja meg -tudományos tárgyilagossággal elgondolni a természet különös játékait s -ne vegye magára, amit tanít, – legyen elnézéssel a természet iránt, -mely, mint tudjuk, nincsen felruházva az értelem és bölcs belátás -adományával, ami a világ urát díszíti – a természet nem végzett -egyetemet és neki nincs doktori diplomája, a természet műveletlen és -tanulatlan és a büszke öntudat és önérzet hijjával szűkölködik ő – -bocsássuk meg hát neki, hogy durva és pallérozatlan tréfákat enged meg -magának s ezeket gyakran odáig viszi, hogy az már egyszerűen -tiszteletlenség a nemes férfi és – mondjuk ki – az angol alkotmány és -angol törvények szabványaival szemben, melyeket, úgy látszik, nem is -ismer. - -Ilyen tréfák például, hogy vannak bizonyos fajták, s főként a tenger -alsóbbrendű élőlényei között, melyeknek nőstényei jóval nagyobbak, -fejlettebbek és erősebbek, mint a hímek, ellentétben minden szokással és -illemmel. Van egy bizonyos tengeri pókfajta, melynek a nősténye -húszszor-harmincszor akkora, mint a hím s ennek következményei gyanánt -ez állatok műveletlen és – mondjuk ki nyiltan – embertelen szokása -szerint gyakran, sőt majdnem mindig megtörténik, hogy a nőstény, ha -szeme elé kerül, egyszerűen bekapja és lenyeli a hímet, mely ugyancsak -igyekszik elrejtőzni előle, ha a fajfenntartás szükséglete -rákényszeríti, hogy párját felkeresse. Ugyanazt figyelték meg egy másik -halfajtánál, melynek hímje a nőstényhez képest oly kicsiny, hogy tőle -való félelmében állandóan a nőstény bélcsatornájának túlsó nyilásában -tartózkodik s különös szerencséjének tekinti, hogy a nőstény -fajfenntartásra szükséges szervei véletlenül ugyanott vannak és nem -például a szemei között, mely esetben nem volna ideje hozzá, hogy dolgát -elvégezze, mert kegyetlen és barbár párja előbb felfalná. A _mantis -religiosa_ például, amit a köznép _imádkozó bogár_-nak vagy _ájtatos -kabócá_-nak nevez, meg is teszi ezt: párzás közben hátrafordítja fejét s -a nála gyengébb és fejletlenebb hímnek egyszerűen leharapja és megeszi -fejét, ami ájtatosságnak legalább is különös. De számtalan más példát -hozhatnék még fel annak igazolására, hogy az _oihá_-k királynőjének, -_Opulá_-nak, akivel szerencsém lehetett e kérdésről vitatkozni egyszer, -egy megjegyzése, ha nem is megbocsátható, de legalább is érthető. - -Ez a kitünő hölgy ugyanis, aki, mint valódi _oiha_, sem történelmet, sem -hagyományt nem ismer és nem is akar ismerni, egyszer, mikor a mi -történelmünkről és főként a biblia szent hagyományairól beszéltem neki – -kapcsolatban az ember teremtésével, – csodálkozásának adott kifejezést, -hogy mi ezt szimbolikusan úgy képzeljük el, hogy előbb volt a férfi, -Ádám, s ennek egyik testrészéből, vagy, ahogy a biblia mondja, -oldalbordájából lett a nő, Éva. Ez a szimbolum, szerinte, ellentétben -áll a természet tanításával és minden tapasztalattal. Ő, éppen -ellenkezően, ha már ilyen haszontalan dolgokkal foglalkoznék, – bár -eddig ennek semmi szükségét nem érezte – inkább úgy képzelné el a -dolgot, ahogy egyedül lehetséges: hogy tudniillik kezdetben volt az -_Oiha_ (az ő nyelvükön ez Embert, a Természet Tökélyét és még ennél is -többet jelent), olyanféle lény, mint ők, mely önmagától termékenyült és -szaporodott, mint ahogy sok kezdetleges fajtánál még ma is látjuk. - -Később, kényelmi és főként (ez náluk a legfontosabb szempont) szépészeti -okokból az ős_oiha_, azaz a mi nyelvünkön ős-nőstény, egy bizonyos -kényelmetlen és rút szervét, mely az öntermékenyítést végezte saját -testén belül, kiküszöbölte és végül teljesen leválasztotta testéről – s -azóta ez a szerv, amit mi nagyképűen és elbizakodottan _hím_-nek -nevezünk, holott nem más, mint egy külön élő testrésze a nőnek: ez a -testrész afféle élősdi módjára ott él az _oiha_ környezetében, önálló -szerepkör nélkül, örökös, tudatlan és tehetetlen sóvárgásban, hogy ismét -egyesüljön a testtel, melyből, mint méltatlan, kiszakadt és -kitagadtatott. - -Meg kell adni, hogy a királynőnek ezt a szörnyű és tiszteletlen -tévedését érthetővé teszi az a tény, amit majd a következő fejezetben -fejtek ki bővebben, s amit itt szárazon és egyszerűen leszögezek. Arról -van szó, hogy Capilláriában a hím, a másik nem, mely nálunk uralkodó: -tökéletesen visszafejlődött, elcsökevényesedett kis szörnyszülött, -megvetett és lenézett kis háziállat formájában él – teste nincs -ötvenedrésze sem az _oiha_ testének s élete kényre-kedvre ki van -szolgáltatva az _oihá_-nak. _Bullok_-nak hívják ők ezt a háziállatot – s -kérem az olvasót, ne émelyedjen el, ha már most közlöm vele, hogy azok a -kis szörnyetegek, amelyeket a palota felé való utamban láttam a torony -nyilásai közt, s amelyeket később terített asztal mellett tányéromon -pillantottam meg, ilyen _bullok_-ok voltak éppen, természetes nagyságban -és fejlettségben. - - - - -ÖTÖDIK FEJEZET - -Az oihák különös nyelve // Az »oiha« szó eredeti jelentése // Szerzőt -Opula, az oihák királynője kitünteti bizalmával // Néhány szó az európai -nők elnyomatásáról - -Ha mégis sikerült összeszedni néhány fontos adatot, amikhez csak szóbeli -közlés útján juthattam – másrészt, vendéglátó gazdáim felvilágosítása -révén, néhány összehasonlítást is tehettem Capillária és Európa közjogi -és társadalmi jelenségei között: ez igazán nem az ő készségükön múlott -és gyakran csak zavar és fondorlatos fogások tették lehetővé. - -Az első hetekben, mikor alkalmam volt az _oihá_-k nyelvének szellemét és -lényegét megismerni, már-már azt kezdtem hinni, soha nem fogjuk -megérteni egymást. Ez a nyelv ugyanis egyike a legsajátságosabbaknak, -amiket alkalmam volt tanulmányozni. Elvont fogalmakra vonatkozó szavak -és körülírások egyáltalában nem fordulnak elő e nyelvben – csak -érzékelhető és tapintható tárgyakra van szavuk: s ezek is (ezt nehezen -tudom kifejezni) nem magát a tárgyat jelölik meg pontosan, hanem inkább -csak azt az érzést, indulatot, amit az illető tárgy az _oihá_-k -kedélyvilágában ébreszt, még pedig a megfelelő indulati szinezettel – -úgy hogy röviden szólva, az _oiha_ nyelv csaknem csupa indulatszóból -áll. - -Változatosságot az a körülmény biztosít e nyelvnek, hogy egy és -ugyanannak a szónak különféle hangsúlyozása és kiejtése különféle -értelmet ad, mint ahogy a csecsemők szótárában egy „á“ vagy „vá“ -szócska, aszerint, ahogy a kicsike kimondja, örömet, bosszúságot, -valamely tárgy kivánását, vagy annak elutasítását jelenti. Maga az -„_oiha_“ szó is tulajdonképpen indulatszó, és ha pontosan használnám, a -mi írásmódunk szerint felkiáltójelet kellene hozzátennem minden -alkalommal – az öröm és elragadtatás felkiáltása ez a szó, melyet -Capillária szülöttje afölött érez, hogy él és lélegzik, és, hogy -szépsége és életöröme segítségével módjában van mindazt a gyönyört és -mámort élni és élvezni, amit önmaga és a világ gazdagon áraszt számára. - -Mert – e pontot felhasználom, hogy szóvátegyem – az _oihá_-k egész élete -az örömök és raffináltan válogatott élvezetek örökös gyakorlásában telik -el. Mint ahogy nyelvük csak indulatok és kedélyhullámzások kifejezését -célozza, cselekedeteik és minden ténykedésük is csak odairányul, hogy az -idegeknek és a léleknek azt a fokozott feszültségét tartsák éberen, ami -az úgynevezett életművész számára az élet céljával és értelmével azonos. - -Érzékeik örömét szolgálja minden, és minden érzékük oly fokozott -mértékben érzékeny a kellemes ingerekre, mint amilyen érzékenységet -európai ember csak egy bizonyos érzékszervével képes tanusítani a -megfelelő ingerek hatása alatt. Igy például láttam egyszer egy előkelő -_oiha_ hölgyet valóságos kéjes önkívületbe esni s lihegő könnyekbe törni -egy finom kelme piros színének megpillantásakor – ennek a színnek -ugyanolyan hatása volt rá, mint a legforróbb és legkézzelfoghatóbb -szerelmi vallomásnak, ami valaha elszédíthetett holmi londoni vagy -párizsi nagyvilági hölgyet. Ugyanilyen mámoros önkívületet idéz elő -náluk bizonyos hangszerek muzsikája, vagy még inkább bizonyos jól -elkészített ételek és cukorkák izlelése – ennek megfelelően az -étkezéseknek valóságos orgia színezete van, minden esetben. S ha -tekintetbe vesszük, hogy a víznek, a levegőnél sűrűbb elemnek, folytonos -áramlása és érintkezése végtelenül gyengéd és érzékeny bőrüknek egész -felületével szünetlenül csiklandozza és bizsergeti tapintó érzékük -minden porcikáját: bátran elmondhatjuk, hogy az _oiha_ születésétől -kezdve utolsó pillanatáig pillanatra sincsen hijjával annak a ritka és -sűrített állapotnak, amit mi a testi jóérzés legnagyobb fokát jelentő -szóval, a _gyönyör_-rel szoktunk megjelölni. - -Ami az _oihá_-k szerelmi életét illeti, egyelőre, anélkül, hogy bővebben -kitérnék arra a rejtelmes módra, ahogy náluk az élet továbbtenyészik, -csak annyit állapítok meg, hogy a szerelemnek náluk semmi köze nincs a -fajfenntartás fogalmával – önmagáért való művészet és öröm, mely egyik -_oihá_-nak a másik iránt érzett rajongásában és odaadásában merül ki, -anélkül, hogy egy harmadik lénynek – gyermekeknek – létrejöttét célozná, -vagy előidézné. Ebben is, mint minden egyébben, a lelki szenzációvá -finomult és fokozott érzéki öröm az, ami egyedül érdekli az _oihá_-kat. -Ha részletekre akarnék kitérni, nagyon nehéz volna, európai nyelvre -fordítva, szeretkezéseik lényegét úgy fejezni ki, hogy az ne tünjék -törvénytelen és fajtalan üzelmek tiltott leírásának – bár, az ő -nyelvükön előadva és az ő érzéseikbe és felfogásaikba beleélve magunkat, -mindez a legtisztább és legnemesebb örömök kultuszát jelenti, olyant, -mint nálunk a zene és a költészet, amit nemcsak nem tiltanak el a népek -vezetői, de inkább pártfogolnak és ösztökélnek. - -Capilláriában élve, pillanatig se jutott eszembe, hogy az, amit hallok -és látok magam körül, tulajdonképpen szeméremsértő és erkölcstelen -szabadosság – sajátságos delejes álomhoz hasonló állapotban mindezt -éppen úgy a testben élő lélek legmagasztosabb és legfenségesebb -megnyilvánulásának tekintettem, mint ahogy ők annak szánták és úgy -élvezték. - -Ezeket előre kellett bocsátanom, hogy az olvasó megérthesse, miért volt -szükségem bizonyos fondorlatokra – amiket most már restelek – ahhoz, -hogy minden külső megismeréssel szemben teljes közönyös figyelmüket a -magam számára le tudjam kötni. - -Talán említettem már, hogy a _oihá_-k királynője, _Opula_, kitüntetett -bizalmával és barátságával, illetve megengedte, hogy közelében -tartózkodjam s tőlem telhetően mulattasam. Egy ily előkelő és -választékos _oiha_ hölgy mulattatása nem oly könnyű dolog, mint ahogy az -ember gondolná, ha tekintetbe vesszük, hogy mindaz, ami bennünket -Európában érdekel, az számukra teljesen közönyös. Hamar észrevettem, -hogy őfelsége csak abban az esetben hajlandó valamely gondolattal, vagy -elbeszélt közléssel foglalkozni, ha az valamely érzéki ingerrel van -kapcsolatban – megpróbáltam hát beszéd közben szájamat oly közel hozni a -tökéletesen átlátszó, finom és rózsaszín halványhoz hasonló fülecskéhez, -hogy a kiáramló lehellet állandóan borzongassa e gyengéd testrészt. -Később rájöttem, hogy még biztosabb hatást érek el, ha nem fülecskéit -használom erre a célra, hanem hajlékony és lágy csípőjének egy bizonyos -pontját – csodálatos, hogy e ponton keresztül sokkal jobban megértett -mindent, mint a szavak befogadására szánt szerv segítségével. - -Meg voltam lepetve, hogy a tökéletlen, csupa indulatszavakból álló nyelv -ezen az úton milyen tökéletesen meg tudja értetni magát – mindazt, amit -el akartam mondani, őfelsége e módszerrel hamarabb és teljesebben fogta -fel, mintha ugyanazt angolul magyaráztam volna el a tiszteletreméltó -Mrs. Pankhurstnek például, vagy Ellen Key asszonynak, kik pedig a nők -felszabadítása körül kifejtett munkásságuk közben a vitatkozás és -szónoklás művészetében nagy ügyességre tettek szert. - -Ily módon, röviden és összefoglalva, megismertettem őfelségét azokkal a -főirányelvekkel, amelyek a társadalomtudományok tanulsága szerint képet -adnak a nő helyzetéről Európában, a történelmi fejlődés folyamán. -Nyiltan és leplezgetés nélkül beszéltem arról a sajnálatos -elnyomatásról, melynek nagyságára és következményeire csak a legújabb -kor kutatásai figyelmeztettek bennünket. Századokon keresztül a férfiak -megvonták mindazt a jogot a nőktől, melyeknek gyakorlása a civilizált -polgár legszentebb kötelessége. - -A férfiak maguknak tartották meg mindazokat az előnyöket, amiket még ma -is féltékenyen őriznek, s mindezt egyszerűen az erősebb jogára -hivatkozva tették, akinek a gyengével szemben minden szabad. A nőknek -egyszerűen semmi sem volt megengedve, amit a férfiak szüntelenül -tehettek. A nők nem dolgozhattak és nem művelődhettek – csak a férfinak -volt joga egész nap törni magát eszeveszett és emberfölötti munkában, -mely eltompítja a test érzékenységét és a lélek fogékonyságát. A -férfiaknak joguk volt megnősülni, gyermekeket nemzeni s azokat eltartani -– a nőknek nem volt ehhez joguk. - -De a legégbekiáltóbb igazságtalanság, melynek szégyenteljes visszásságát -éppen napjainkban nyögik újra a megalázott és elnyomott nők, az, hogy – -amit restelek szinte bevallani őfelségének – a nők nem katonáskodhatnak, -meg vannak fosztva a szent és magasztos jogtól, melyben mostanában -Európa minden nemzetének férfiai, kivétel nélkül, részesedhetnek: hogy -tudniillik mindegyik nemzet férfitagjai, külön-külön, nemzetek szerint, -megvédhetik méltatlanul megtámadott hazájuk határát a gaz és gyalázatos -külellenségtől, mely jogtalanul megtámadta és rákényszerítette a -háborút. Franciák, angolok, németek, oroszok, magyarok, osztrákok, -szerbek – mindnek joga van egymástól megtámadott hazáját egymástól -megvédeni, csak a nőknek nincs sehol semmi joguk. - -Ez elnyomatás következtében a nők a tudós férfiaktól felfedezett -történelmi materializmus és fejlődéstan törvényeinek útmutatása szerint -természetesen visszafejlődtek és elmaradtak, lelkileg elkorcsosultak és -elaljasodtak, amint azt néhány hatalmas pesszimista elme, Strindberg, -Ibsen, Weininger és mások hangsúlyozottan kimutatták. - -Az elnyomatás hosszú századai alatt, míg a férfiak dolgoztak a nőkért, a -nők, megfosztva a másokért való munka és fáradság lehetőségétől, -kénytelenek voltak önmagukkal foglalkozni, aminek az lett a -következménye, hogy testileg finomabbak, szebbek lettek a férfiaknál, s -így kétségbeesett helyzetükben nem maradt számukra egyéb, mint hogy az -élet örömeit élvezzék, anélkül, hogy annak fáradságaiból kivegyék -részüket. Míg a férfiaknak célt és hivatást és élettartalmat adott -minden időben a kényszerűség, hogy ne azzal foglalkozzanak, amivel az -ember folytonosan foglalkozni szeretne, tudniillik a tulajdon testével -és életével, hanem mindenféle egyeben törje a fejét, amivel másoknak -használ, akik aztán a haszon ellenében megengedik neki, hogy addig, -ameddig dolgozni tud értük, ő maga is életben maradjon – addig a nők -kénytelenek voltak abból élni, amiért éltek, hogy tudniillik szeretik és -dédelgetik őket és igyekeznek nekik minél több örömet okozni. - -Őfelsége kérdésére, hogy hát mik azok a foglalatosságok, amik a férfiak -számára a magasabb fejlődést biztosítják, felsoroltam néhány gazdag és -jóhírű ismerősömet s röviden összefoglalva élettörténetüket, elmondtam, -hogy mint orvosok, ügyvédek, tanárok, kereskedők, vállalkozók és -művészek, egy élet megfeszített munkájával elérték azt a tiszteletet és -közbecsülést, amit mindazon derék férfiak számára biztosít az általános -felfogás, kik összegyűjtött vagyonuk révén szép és jóházból való -feleségre és családra tettek szert s leánygyermekeiknek tisztességes -hozományt adhattak, mielőtt a halál jótékony ölébe tértek volna, -kipihenni a fáradalmakat. - - - - -HATODIK FEJEZET - -Szerző igyekszik megértetni a királynővel a férfiak magasabb hivatását -// Tudomány, irodalom // Nehány szó Capillária épületeiről // Az oihák -ruhái // Mivel táplálkoznak az oihák? // A bullok-hízlalás - -A nők választójogának bátor és lelkes előharcosai, kik Európa szerte -küzdenek a női nem sajnálatos elnyomatása ellen, bizonyára csodálkozni -fognak s talán el sem hiszik nekem, hogy _Opula_, az _oihá_-k -királynője, ki egész életét örömök és élvezetek keresésében, játékkal és -cukorkák szopogatásával töltötte, s így a mi felfogásunk szerint, az -elképzelhető legalacsonyabb szellemi életet élte, meglepően gyorsan -fogta fel egész értelmét és jelentőségét mindama bonyolult kérdéseknek, -amelyeket szárazföldi életünkkel kapcsolatban előadtam neki: – annál -csodálatosabb ez, mert hiszen említettem már azt a szégyenletes és -megalázó módot, amihez folyamodnom kellett, hogy teljesen közönyös -értelmét érzékein keresztül közelítsem meg, az _oiha_-nyelv sajátságos, -lelkendező, csupa-indulatszó, inkább érzékingerlő, mint fogalomkeltő -zenéjével. - -Magam is meg voltam lepetve, mikor fejtegetéseim egy pontján váratlanul -megállított, kéjesen kinyújtotta tündéries testét s hosszú szempillái -alól lenézve rám, jelt adott, hogy elég, mindent tud és hogy remélhetek. -Ez utóbbit nem értettem, hogy mi összefüggésben van tárgyilagos -előadásommal, de nem is volt módomban gondolkodni rajta, mert őfelsége -másról kezdett beszélni. - -Tudomásomra adta, hogy sok fölösleges dolgot beszéltem s legnagyobb -megdöbbenésemre kijelentette, hogy az emberi fajta két nemének -viszonyáról egész hamis fogalmaim vannak. Abból, amit előadtam, -semmiképpen nem látja, mennyiben vannak minálunk elnyomva a nők és hogy -általában nem érti, mit nevezek én elnyomatásnak. Igaz, hogy a mi nőink, -ahogy leírtam őket, nem élnek olyan jól, mint az _oihá_-k – de viszont -az a benyomása, hogy a férfiaink meg sokkal rosszabbul élnek és sokkal -alacsonyabb szinvonalon állanak – körülbelül olyan viszonyban vannak a -nőkkel, mint a cselédek. - -Ez a meglepő kijelentés, mely homlokegyenest a valóság ellenkezőjét -állította, annyira meglepett, hogy hevesen és haragosan tiltakozni -kezdtem. Mosolyogva hallgatott és megkért, magyarázzam el, hogy -gondolom, mire alapítom azt a meggyőződésemet, hogy a férfiak nálunk -magasabb szinvonalon állanak, hogy a fajtát ők képviselik és -reprezentálják, hogy a fajta fejlődését ők készítik elő s ők biztosítják -a jövőt, egy magasabb és tökéletesebb élet irányában. - -Boldogan, hogy nemem legdicsőbb szellemeiről beszélhetek, nehány nevet -soroltam fel kapásból, megszemélyesítőit a legmagasztosabb és -leghatalmasabb eszméknek, gondolatoknak, terveknek, felfedezéseknek és -találmányoknak, melyek részben az emberi fajta testi fejlődését, -kényelmét, részben pedig lelkének magasabb reformok felé törekvő vágyait -készítik elő. Beszéltem a természettudomány lángelméiről, kik a logika -anyagtalan birodalmának útvesztőiben oly összefüggéseket fedeztek fel, -melyeknek gyakorlati megoldása lehetővé tette, hogy földön, vízben és -levegőben legyőzve a holt anyag ellenállását, szabadabban és sebesebben -közlekedhessünk, mint bármely más élőlény a Földön. Elmondtam, hogy -évszázados munka eredményeként az ember ma már úgy tekinthető, mint az -élő élet legmagasabb formája, lehetőségeiben egyesítve mindazt, amit az -élet más fajták ezreiben, külön-külön produkál: egy személyben emlős és -rovar és hal és madár. És ezt mind férfiaknak köszönhetjük, kik -századokon át hangyaszorgalommal gyűjtötték és rakták össze a téglákat, -hogy felépítsék azt a hatalmas épületet, ahonnan a jövő embere -beláthatja a Földnek golyóját, melyen él s fejét a csillagos ég közelébe -emelheti. Ez az épület egyre nő, egyre hatalmasabb lesz s végre el kell, -hogy érje a mennyboltot, trónját ama Megnevezhetetlen Erőnek, melyet -Kant _kategórikus imperativus_-nak nevez, a Legfőbb Erő trónját, melyet -az emberi fajta hivatott betölteni és elfoglalni. - -Hogy érzékelhetővé tegyem ezt a nagyon is elvont képet, leírtam egy -csillagász-tornyot, kietlen magas hegy tetején, távol a kicsinyes és -nyüzsgő élettől, a tiszta légóceán legmagasabb rétegeiben. Üvegkupolája, -mint egy ég felé fordított szem, mered csillagok felé: e szem bogarából -átszellemült emberi arc tekint ki: egy ősz tudós arca, ki túl van már az -állati test nyomorult vágyain, szükségletein, a hús sokféle vonagló -lüktetésén – életereje egyetlen pontba futott össze: isteni, csaknem -elvont pont, mint távcsöve lencséjének gyújtópontja, mely mennél kisebb, -annál erősebb, annál inkább nagyítja meg s hozza közelebb az -Elérhetetlent. - -S leírtam ezt a tudóst, az igaz Férfit, a Jövő Lovagját, az Ismeretlen -Szerelmesét, ki túl a kicsiny személyes élet s az önfenntartás -ösztönének szűk börtönén, az egész Fajtát képviseli, az egész fajtáért -harcol és emészti magát, hogy több és nagyobb legyen, mint amire -született. - -E mondatnál úrnőm félbeszakított s a maga közönségesen egyszerű és -szinte parasztian triviális, de tagadhatatlanul világos és érthető -modorában megkérdezte, hogy néz ki az a több és nagyobb, amiről -beszélek. Óvatos szavakkal és kissé zavartan megpróbáltam elmondani, -hogy ezt Ama Férfi egyelőre még maga se tudja, de szent hivatásának -tekinti, hogy közelebb férkőzzék hozzá és megismerje. Éjjelét és -nappalát ezzel tölti, olvas és tanul, mindent összefog, amit eddig -elhalt társai, a mult mélyén, összegyüjtöttek – lángoló hittel, hogy -egykor, ha ő nem, valamelyik kései szellemtársa mégis csak eléri. -Beszéltem a könyvekről, amelyeket a régiek írtak, mindent összegyüjtve -bennök, amit rövid életük alatt megfigyelhettek s tapasztalhattak. E -könyvek egyre növekvő piramisát, melynek épülő felszinéről lehullanak az -elhalt építők, minden ujonnan született férfi újra megmássza, hogy élete -alkonyán, mire a tetejébe ér, megkísértse egy gondolattal tovább -építeni. S addig-addig épül a Tudás és Megismerés piramisa, míg végre -eléri azt az Ismeretlent, amiről beszéltünk. - -Itt úrnőm megint megállított s egy megjegyzést tett, mely a hasonlatnak -kómikusan anyagias értelmezésével tagadhatatlanul sok praktikus -matematikai érzéket árult el. Azt mondta, hogy ez a piramis, amiről -beszélek, így nem sokáig fog emelkedni. Mert az emberi élet, akár -férfié, akár nőé, nem lesz hosszabb soha ötven-hatvan évnél, sőt, úgy -látszik, inkább rövidebb lesz. Már most, ha ez a piramis egyre nő, -nemsokára ott tartunk majd, hogy az ujonnan született kőmívesek, mire -felérnek, éppen elmúlik ötven-hatvan év, s már nincs erejük és idejük -hozzá, hogy tovább építsék. Kezdhetik az egészet előlről. Ő inkább azt -ajánlaná, hogy mielőtt piramist kezdünk építeni, előbb talán azt kellene -elintézni azzal a sok tudománnyal és tehetséggel, amivel dicsekedtem, -hogy az ember az egyre növekvő és sűrűsödő okossággal és bölcseséggel, -amit felhalmoz magában egy életen keresztül, ne forduljon fel és -dögöljön meg ötven-hatvanéves korában, magával rántva a semmibe minden -tapasztalatát, amiknek gyűjtését az újszülöttnek aztán újra kell -kezdeni. - -Egyébként az egészből, amit elmondtam neki – úgymond – nem sok volt, ami -érdekelte („értem“ és „érdekel“, e két fogalmat az _oiha_-nyelv egy -szóval jelöli). Figyelmét egy kép ragadta meg, az is főként azért, mert -valamire emlékeztette, amit nagyon is jól ismer. A csillagász-torony -volt ez a kép, de nem a fényes üvegkupola, hanem az alap, amit tágas, -oszlopokon nyugvó csarnoknak képzel. - -És úrnőm nehány rövid és tartalmas szóval kapcsolatban -beszélgetésünkkel, végre megértette velem, amit eddig csak homályosan -sejtettem, hogy honnan származik Capillária gazdag és fényűző -berendezése – a pompás paloták nehéz kövekből, furcsa félbemaradt -tetőkkel – a monumentális csarnokok apró, könnyű csecsebecsékkel kirakva -– a lenge öltözetek, – az egész gondtalan fényűzés: rengeteg munka -eredménye – holott munkának, fáradságnak, erőlködésnek nyomát sem -fedeztem fel az _oihá_-k társadalmában. - -Nos, mindezt a csodát a _bullok_-ok építik, ezek a borzalmas kis -szörnyetegek, akikre alig tudok émelygés nélkül gondolni. Hogy mi célból -teszik, azt az _oihá_-k nem tudják és nem is érdekli őket – oknyomozó -természettudománnyal sohase foglalkoztak, ők csak magával a jelenséggel -törődnek s azzal is csak annyiban, amennyiben személyes jóérzésükkel -valamely viszonyba kerül. Annyi azonban bizonyos, hogy a _bullok_-ok, az -_oiha_-társadalom elcsenevészedett, eltörpült hímjei, vagy inkább -háziállatjai, évszázadok óta valami ismeretlen célú rettentő -erőfeszítést fejtenek ki, aminek nyomorult, szánalmas testi életükhöz -semmi köze nincsen, mert hiszen nemcsak önmagukat, de utódaikat is -feláldozzák ezért az erőfeszítésért. Magam is sokat láttam őket munka -közben: óriási épületeket kezdenek összehordani, olyan nehéz és mély -alapépítkezéssel, mely arra enged következtetni, hogy rettentő -anyagtömegre számítanak, ami az alapokon kell, hogy nyugodjék. Értek -valamit az építészethez és megállapítottam, hogy mindaz, ami körülöttem -volt, s amiben az _oihá_-k laktak, egy-egy _félbemaradt torony_, óriási -műnek készült, amit abbahagytak. - -_Opula_ most megmagyarázta nekem, hogy okoskodásom igen helyes volt: a -_bullok_-ok csakugyan nem a maguk jószántából hagyják abba az -épitkezést, s a maguk részéről korántsem tekintik befejezettnek, -olyankor, mikor az _oihá_-k szempontjából már nagyon is alkalmas a -benntartózkodásra. Hogy milyen magasra építenék a tornyot a _bullok_-ok, -ha hagynák őket, azt eddig még nem lehetett megállapítani, mert ez az -_oihá_-kat sohase érdekelte. Az _oihá_-k egyszerűen megvárják, míg az -épület egy bizonyos magasságot elért és kényelmesen lakható – ilyenkor -egy erős szesszel (illata, ahogy alkalmam volt tapasztalni, nagyon -hasonlít bizonyos parfőmök illatához, amelyeket előkelő hölgyeink -használnak) kifüstölik az egész helyiséget: – az építő _bullok_-ok -megdögölnek, kiseprik őket s az _oihá_-k elfoglalják a palotát. Az -életben maradt _bullok_-ok rögtön új tornyot kezdenek építeni s ez -századok óta így megy, úgyhogy ma már több ezer pompás és lakható palota -áll az _oihá_-k rendelkezésére. - -E tárgyra vonatkozó mohó kérdéseimre úrnőm közönyösen és vállvonogatva -elmondta, hogy egy beteg és szerencsétlen _oiha_ élt egyszer, akinek az -volt a mániája, hogy tud a _bullok_-okkal beszélni és érti a nyelvüket. -Ez a szerencsétlen nő, akit társai a piszkos és korcs _bullok_-okkal -való tisztátlan érintkezése miatt később elpusztítottak, azt állította, -hogy a _bullok_-ok egyszer elmagyarázták neki, hogy mi a jelentősége -számukra ezeknek a tornyoknak. E nyomorult férgek társadalmában az a -rögeszme gyökerezett meg, hogy a sűrű és folyós közeg (szóval a -tengerfenékre nehezedő vizek) fölött, amiben élnek, egy hígabb, -világosabb, végtelenül nagyobb és szabadabb világ következik, ha -valahogy el lehetne érni e közeg felszinét. Összeálltak hát, hogy -tornyot építenek, ami odáíg érjen – e torony felviszi őket a tenger -felszinére s ott egyesülhetnek majd azokkal az isteni lényekkel, kik ama -távoli szférák vidékét lakják. Csakhogy – mint láttuk – a tornyot sohase -tudják befejezni, az _oihá_-k felében elfoglalják tőlük s ők kezdhetik -mindig előlről. Eszembe jutott, amit a méhekről tudunk s nem -kérdezősködtem tovább. - -Egyébként kiderült, hogy, hasonló módon, a _bullok_-ok nemcsak lakást, -de ruházatot, sőt – ahogy már említettem s még majd beszélnem is kell -róla, bárhogy undorít és megaláz e fejtegetés – táplálékot is -szolgáltatnak az _oihá_-knak. Az a végtelenül finom és lenge -selyemszövet, amibe az _oihá_-k átlátszó testüket burkolják, a már -teljesen érett, öreg _bullok_-ok egy sajátságos terméke, olyanféle, mint -nálunk a selyemfonál. Az öreg, teljesen kifejlett _bullok_ rendes -körülmények között (ha előbb meg nem eszik, vagy ki nem füstölik) -begubózik: e célra agyából, száján keresztül, egy igen vékony, hosszú, -fekete fonalat bocsát ki, hogy a gubó tömör és áthatatlan legyen. A -_bullok_-gubót az _oihá_-k – éppen úgy, ahogy mi a selyemgubóval tesszük -– forró vízbe dobják, a _bullok_-báb megdöglik s a fonalat le lehet -fejteni s szövetet csinálni belőle. Egy ilyen fonál egyszer kezembe -került – hoztam is belőle magammal s a vegyelemzésnél meglepetésemre -kiderült, hogy ugyanabból az anyagból való, amiből nálunk a _tinta_ -készül. - -De aránylag kevés _bullok_ éri el ezt az öreg kort, mikor agyveleje, az -_oiha_-gazdaság legfontosabb nyersterméke, tinta-szerű anyaggá változik -át. Rendesen előbb összefogdossák őket az _oihá_-k, – a _bullok_-agyvelő -ugyanis egyik főtápláléka ez ország bennszülötteinek, főtápláléka és -csemegéje s azonkívül még egy fontos szerepe is van, mint tápláléknak, -amire – vonakodva bár – de rá fogok térni. Itt csak e táplálék -elkészítésének egy különös sajátságát említem meg. Arra még emlékszik az -olvasó első lakomám leírásából, amit az _oihák_-kal együtt költöttem el, -hogy milyen módon préselik ki ezt az agyvelőt a főtt _bullok_-fejből. -Azt azonban csak később tudtam meg, hogy a _bullok_-velő, mint csemege, -többféle minőségű. Őfelsége közölte velem, hogy nyers állapotban és -hizlalatlanul a _bullok_-velő nem olyan jó minőségű, – de van a -_bullok_-oknak egy bizonyos tápláléka, amivel ha megzabálják magukat, -velőjük elsőrangúan finom és kellemes ízű csemegévé válik. Ez a táplálék -nem a tengerfenéken terem: bizonyos alkalmakkor fölülről szokott lefelé -szállingózni, réteges, soklevelű vékony lemezek alakjában, tele apró -fekete pontokkal. - -Mutatott egyet nekem ebből a növényből. Meglepetve kiáltottam fel: egy -tudományos könyv volt, ha jól emlékszem, Nietzsche Zarathustrája, -teljesen elázott, szétmállott állapotban. Úgy látszik, valamely -elsülyedt hajóról került ide, más könyvekkel egyetemben. Őfelsége -elmondotta, hogy a sütésre és evésre szánt _bullok_-ot néhány hétig -rendesen ezzel a növénnyel szokták hízlalni, hogy agyveleje kellemes ízű -és könnyen emészthető legyen. - - - - -HETEDIK FEJEZET - -A földi szerelem // A teremtés ura // Szépség és küzdelem // Nemek harca -// A nő, mint élvezeti tárgy // Opula néhány észrevétele, szerző -meghökkenése // A bullokok kiírtása // Néhány bullok-tipus tárgyilagos -leírása és jellemzése - -Egy másik beszélgetésünk alkalmával, melyben hivatkozott arra a kellemes -és újszerű bódulatra, – az örömök bonyolult összetételének egy-egy újabb -variációja nagyjelentőségű esemény az _oihá_-k életművészetében – melyet -legutóbbi előadásom keltett benne, _Opula_ arra kért, beszélnék -hosszasabban azokról a lényekről, akik, az eddigiek alapján, úgy -látszik, aránylag még a leginkább hasonlítanak „érzelmes lényekhez“ (az -„értelem“ szót náluk az „érzelem“ helyettesíti, mint legmagasabb -életforma), vagyis hozzájuk és akiket én „nők“-nek neveztem: ennek a -szónak ugyanis van rá hatása (az ő nyelvükön ez azt jelenti, hogy érti a -szóval jelölt fogalmat), aminthogy alkalmam volt erről meggyőződni. - -Mint módszertanban járatos, képzett gondolkodó, tisztában voltam vele, -hogy ezúttal nem a nők társadalmi helyzete érdekli, hanem maga a nő, -földi, helyesebben, szárazföldi értelemben – a nő és az a viszony, ami a -férfival összeköti: a szerelem. Ez utóbbi jelenséget, vagy állapotot nem -kellett számára meghatároznom: tulajdonságait nagyon jól ismerte, -hiszen, amint említettem, az _oihá_-k körülbelül mindannyian szerelmesek -egymásba. - -Őszinte voltam és nem hízelegni akartam úrnőmnek, mikor a jellemrajzot -azzal vezettem be, hogy a női szépségnek ekkora fejlettségéről, -helyesebben, a szépségnek ennyi lehetőségéről, amennyit Capilláriában -tapasztaltam, nem is álmodtam volna soha forrón szeretett hazámban, mely -pedig szép nőiről mindig nevezetes volt. Ezzel egyúttal önkéntelenül -elismertem, hogy legfőbb jellemvonása és megkülönböztető jegye a -szóbanforgó nemnek – legalább a teremtés urának szemében – nálunk is a -szépség, illetve az a vonzerő, amit a férfira gyakorol. Itt a „szépség“ -fogalmi meghatározására akartam kitérni: Leibnitz, Kant és Schopenhauer -néhány errevonatkozó, örökérvényű tételét idézve. De _Opulá_-t ez -egyáltalában nem érdekelte; közbevetett kérdései csak arra vonatkoztak: -vajjon a „szépség“ és a „nő“ fogalma összeesik-e a mi gondolkodásunkban -(„vágyaink“-ban, ahogy az ő nyelvükön mondják). El kellett ismernem, -hogy ez nagyrészt így van, ámbár… De az „érdeknélküli“ és „érdekelt“ -megkülönböztetést már nem várta be – arra volt csak kiváncsi, (később -tudtam meg, miért) milyen hatást kelt bennünk az, amit mi, _szárazföldi -bullok_-ok, női szépségnek nevezünk. - -Meghökkenve meredtem rá: ez alkalommal először használta úrnőm, a -férfiakra alkalmazva, ezt a megszégyenítő kifejezést, elárulva, hogy -felismerni vélte a hasonlóságot köztünk, földi férfiak, s amaz ocsmány -férgek között. De _Opula_ nem sokat törődött méltatlankodó ámulatommal: -parancsoló modorban adta értésemre, hogy válaszolnom kell. - -Elmondtam hát, hogy a női szépség valóban nagy hatással van reánk, bár -ezt a hatást az emberi fajta vezető szellemei a fejlődés szempontjából -egyáltalában nem becsülik sokra (legfeljebb az eugenetika kétesértékű -tanokat hirdető apostolai). Elmondtam, hogy ennek megfelelően a testi -szépség felé való törekvés egyik legfőbb erőfeszítése a női nemnek s a -kiválasztódásnak egyik leghatalmasabb összetevője. - -Felhasználtam az alkalmat, hogy a nő alacsonyrendűségét, mint -elnyomatásának következményét, ezzel is bizonyítsam. A nőnek, nemesebb -becsvágyak hiányában, egyetlen szegényes élettartalma abban merül ki, -hogy mindenáron tessék a férfiaknak s szépségével indulatokat keltsen -benne, melyeket annak pihenése óráiban a maga számára hasznosít. Leírtam -azt a szánalmas, kicsinyes harcot, amit a nő folytat a férfi kegyeiért. -Idéztem néhány kiváló szociológus és feminista szavait, kik a -legnemesebb harag korbácsával ostorozzák az emberi társadalomnak egyik -legnagyobb bűnét: hogy a nőt élvezeti tárgynak tekinti s ezzel -lealacsonyítja s útját állja fejlődésének. Néhány merész vonással -vázoltam a nagyvárosok életét – a vad hajszát és kergetőzést élvezetek -és örömök eszközeinek birtokáért, melyeknek központjában a szép nő áll, -mint a gazdagság és jólét fokmérője. - -Beszéltem a tizennyolcadik század esztelen nőkultuszáról, melynek -hagyománya még ma is érezhető, sok félszeg szokásban. A szép nőt -fényűzési cikknek, csecsebecsének tekinti a férfihiúság: természetes -tehát, hogy a nő, alacsonyabb értelmével nem látva át emberi -rendeltetésének helyes irányát, arra törekszik csak, hogy azokat a -pillanatnyi előnyöket élvezze, amiket testi szépsége biztosít, anélkül, -hogy az emberiség jövőjével törődnék. Önmagammal vitázva, bírálat -tárgyává tettem azt az ellenvetést, hogy hiszen ez csak a társadalom -legmagasabb, tehát a legszűkebb, köreiben van így, egy bizonyos rétegre -jellemző tünet csupán s mint ilyen, nem jelenthet veszedelmet az egész -társadalomra. A dolgozó nép milliói nem tekintik fényűzési cikknek a -nőt, mint feleséget és anyát becsülik meg, munkára fogják, otthon és a -gazdaságban, megadva néki a lehetőséget, hogy ember legyen, hű társa a -férfinak az élet küzdelmeiben. Sajnos azonban, azt látjuk, hogy ez csak -addig van így, amíg a nő _valóban_ csak ember és nem nő, – mihelyt -sajátlagosan női mivolta, durván testi szempontból, hangsúlyozottabban -jut érvényre, esetenkint: rögtön megindul a kiválasztódás ama magasabb -rétegek felé. A felsőbb réteg kiválogatja a maga számára az alsóbb réteg -testileg tökéletesebb példányait, – aki nagyvárosokban él, jól tudja, -hogy a szépség arisztokráciája nem azonos a születés és rang -arisztokráciájával: csak azokra a szédítő pályafutásokra kell gondolni, -amiket házmesterleányok, repedtsarkú pesztonkák futottak be, akiket -szakértő férfiszem emelt ki a homályból, hogy mint szíveketbehálózó -démonok tündököljenek fel aztán drága szőrmék és selymek keretében. - -E pontnál úrnőm ismét félbeszakított: a „sajnos“ szó állította meg, úgy -látszik, mint érzelmi színezete egy tisztán logikai meghatározásnak. Azt -kérdezte tőlem, valóban sajnálatosnak tartom-e, hogy a szóbanforgó -házmesterleány vagy pesztonka szép volt. Mert, ha így van, akkor én, -úgynevezett „gondolkodó“ _bullok_-társaimmal egyetemben, azt szeretném, -hogy a nők ne minél szebbek, hanem minél csúnyábbak legyenek, – a békés -együttműködést, az emberi fajta haladását, felfogásom szerint, nyilván -ez biztosítja csak. - -A kérdés annyira meglepett, hogy hirtelenében nem tudtam felelni. Csak -percek mulva szedtem össze magam eléggé, hogy a „nemek harcá“-ról -beszélni tudjak, – de úrnőm ismét, hevesebben, félbeszakított és azt -állította, hogy a „nemek harcá“-ra ezekután nem kiváncsi, mivel arról -megvan a véleménye. Abból, amit elmondtam, nyilvánvaló, amit ő különben -mindjárt sejtett, hogy mi, szárazföldi _bullok_-ok, egyszerűen irigyek -vagyunk a mi nőinkre, mivel azok aránylag szebbek, tökéletesebbek és -boldogabbak nálunk s ilyenformán uralkodnak fölöttünk, ami különben a -dolgok természetes rendje. Nyugtalanságunk egyszerűen onnan származik, -hogy felismertük ezt az alárendelt helyzetet, amiben élünk, de -fájdalmunkban (ez a szó _oiha_-nyelven egyben „ostobaság“-ot is jelent) -nem vesszük észre, hogy összecseréljük a tényeket. - -Amit a nőről, mint „élvezeti“ tárgyról, csecsebecséről és fényüzésről -összefecsegtem, az úgy hangzik, mintha az árnyék a fény szülőanyjának -nevezné magát. Ami a „repedtsarkú pesztonká“-t és „házmesterleány“-t -illeti, nem érti, miért beszélek róla megvetéssel, mikor magam -elismertem, hogy ugyanazt az eredményt: gazdagságot és jólétet, amit a -férfi a legnagyobb erőfeszítéssel és munkával ér csak el, mint jogos -birtokát veszi tulajdonába, egyszerűen azzal a ténnyel, hogy létezik – -hogy tehát az ő puszta létezése lényegben ugyanaz, amit a férfinél -„érdem“-nek, „erő“-nek nevezek. A nőnek – valódi, tehát tökéletes, -vagyis szép nőt ért ezzel – az a tény, hogy él, egyben érdeme és joga az -élethez – természetes, hogy abból él, amiért él: az élvezetből és -örömből. Mert hiszen magam se hiszem komolyan, ha a nőről, mint tárgyról -beszélek; – anélkül, hogy ezt külön megkérdezte volna, egészen bizonyos -benne, hogy a földi férfi, amikor általam „szerelmi szolgálat“-nak -nevezett örömök kedvéért nőt választ magának, selymekbe és bársonyokba -öltözteti, előnyben részesíti azt a nőt, aki a szerelmet maga is -fokozottan élvezi – enélkül a férfi öröme tökéletlen, sőt lehetetlen is -bizonyos tekintetben. - -De hogy lehet „élvezeti tárgy“ valami, ami maga is élvez? Ilyet csak -beteg vagy bárgyu értelem állíthat. Selymekről és bársonyról és aranyról -beszéltem, amivel mi elárasztjuk nőinket „cserébe“ szerelmükért, – de -hogy nevezhetek „cseré“-nek olyan üzletet, ahol az egyik fél semmi olyat -nem ad, amivel megfosztaná magát? Ebben az üzletben _csak_ a nő kap a -férfitól – külső örömöket és élvezeteket, csak azért, hogy hajlandó -belső örömöket és élvezeteket átélni és elfogadni – ugyan mit ád ő a -férfinak egyebet, mint azt a jogot, hogy – adhat? –: azt a különös -jogot, amit a férfi örömnek és élvezetnek hisz, míg kimerülés és halálos -fáradtság meg nem győzi róla, hogy kötelességet teljesített és nem jogot -gyakorolt: kényszernek engedelmeskedett és nem vágyat elégített ki. Nos -tehát: aki vesz, anélkül, hogy adna, – az nem „élvezeti tárgy“, nem -„birtok“ és nem „csecsebecse“, – hanem egyszerűen hódító, erősebb fél, -magasabbrendű lény. Ez nem szerződés, vagy megállapodás, kölcsönös -alapon: ez egyszerűen győzelem, egy tökéletesebb fajta győzelme a -kevésbé tökéletesen. - -A _bullok_ kimondhatatlan butaságát mi sem jellemzi jobban, mint az, -hogy fel akarja szabadítani a nőt, ahelyett, hogy önmagát szabadítaná -fel: versenyre kelne a nővel, vagy legalább utánozná, hogy fegyvereit -ellesse, visszamaradottságában igyekeznék elérni azt a fejlettséget, -amit önkéntelen áldozatával ő tett lehetővé. - -És _Opula_, felhasználva az időt, míg összeszedem magam, hogy érveket -gyüjtsek ellene, rátért arra, amitől legjobban féltem: hasonlóságot -keresni köztünk, földi férfiak és ama szörnyetegek között, akiket -Capillária _bullok_-oknak nevez. Csak a kötelességérzet, hogy semmit sem -szabad elhallgatnom abból, amit kalandos utazásaim során láttam és -tapasztaltam, ad erőt, hogy kövessem őt ezen az úton, melyre a büszke -férfiönérzet nem léphet pirulás nélkül. Sajnos, kénytelen voltam -meggyőződni róla, hogy ami adatot e kérdéssel kapcsolatban elmondott a -_bullok_-okról, megfelelt a valóságnak: nem hallgathatom hát el, mint a -kedély hiú csapongását, vagy terméketlen játékát a képzeletnek. - -Arról a módról beszélt _Opula_, ahogy ők birtokukba szokták venni ama -kastélyokat és palotákat, amiket a _bullok_-ok építenek oly célból, hogy -elérjék a tenger felszínét. Mikor a torony egy bizonyos magasságot -elért, s az _oihá_-k számára alkalmatos lakásnak igérkezik, néhány -_oiha_ váratlanul behatol az épület belsejébe s azonnal árasztani kezdi -azt a könnyű folyadékot, amiről az előző fejezetben már megemlékeztem s -ami nagyon hasonlít bizonyos Európában használatos női illatszerekhez. -Különös dolog, hogy a _bullok_-ok, évezredes tapasztalat ellenére -sohasem veszik észre, miről van szó és nem is gondolnak védekezésre. Az -_oihá_-k megjelenésére nagy riadalom és nyüzsgés támad a serényen -dolgozó állatok soraiban: fejüket kapkodják, otromba végtagjaikat -rezegtetik és sajátságos cincogó hangokat hallatnak. - -A bódítószer, amivel kifüstölik őket, úgy látszik, eleinte fokozott -izgalmat vált ki – és ők, nyilván tudják, honnan származik ez az -izgalom, anélkül, hogy az eredményt előre látnák. Elhagyva az épülő -párkányokat, keringeni kezdenek az _oihá_-k körül, egyre gyorsabb -iramban, miközben a legfurcsább fintorokat vágják. Azután rendszerint -egymásnak esnek, cibálják és tépik egymást, – ez a verekedés különösen -akkor fajul el, ha – amint az néha megtörténik – az egyik _bullok_, akár -véletlenül, akár szándékosan, nekiverődik valamelyik _oihá_-nak (ezeket -_struborg_-oknak, vagy _strindberg_-eknek hívják). Ilyenkor valóságos -_bullok_-gyűrű képződik a látszólag megtámadott _oiha_ körül – a -_bullok_-ok védelmi sáncot alkotnak, rettenetes hangzavar támad és a -kavarodásban gyakran meg is ölik egymást. A leghevesebbek, az -úgynevezett _gáláns_-ok, hevesen pofozzák és tépik a _strindberg_-eket: -_Opula_ állítása szerint az _oihá_-k halálra kacagják magukat ezen a -furcsa látványon, hogy _ezek_ akarják _őket_ megvédeni, amikor éppen -arról van szó, hogy védekezniök kellene. Elvétve akad a _bullok_-ok -közül néhány, akik, homályosan felismerve a veszélyt, ha nem is -önmagukat, legalább a keserves fáradsággal felépített tornyot igyekeznek -védeni, emlékezve rá, miért kezdték el építeni: ezek, akiket az _oihá_-k -_gont-_oknak, vagy _kant_-oknak neveznek és kellemetlen izük miatt -szorgalmasan irtanak, az épülő torony szélső párkányain helyezkednek el, -úgy látszik, arra vigyázva, nehogy az _oihá_-k tető alá hozzák és -lakóháznak alakítsák át azt, amihez ők újra meg újra oly célból fogtak -hozzá, hogy létrát és hágcsót alkosson magasabb, hígabb régiók felé. -Leszedésükkel és kipiszkálásukkal az _oihá_-knak nem kell bajlódniok: -ezt elvégzik más _bullok_-ok, az úgynevezett _koétá_-k vagy _poétá_-k, -ezek között különösen a _góté_-k vagy a tarajos _gőté_-k, a _vulde_-k, -_wilde_-k és _danunció_-k, akik, csodálatosképpen, szintén undorodnak -rosszagu _bullok_-társaiktól. - -Mert, bármily furcsán hangzik, e förtelmes lények, kiknek törpe teste -eltorzult a céltalan és ostoba fejlődési düh következtében, amivel -uszonyokat és szárnyakat és csápokat és kerekeket és tüdőt és kopoltyut -tenyésztettek ki magukon, átabotába, oly módon, hogy ezer tökéletlen -szerv zavarja szabad mozgásukat, ahelyett, hogy megmaradtak volna amaz -egyetlen, egyszerű szervnek, ami, legalább az _oihá_-k számára, -tökéletesen megfelel a célnak – mondom, e boldogtalan férgek lelkében -nem ismeretlen a hiúság érzése, _oiha_-i értelemben. Vannak közöttük -nagyszámmal, akik befurakodnak az _oihá_-k közé, illegetik magukat és -eltanulják az _oihá_-k szokásait, mozdulatait, abban a reményben, hogy -tetszeni fognak – és megfigyelték, hogy amikor ebéd előtt, fazékba -teszik az evésre szánt és hizlalt _bullok_-okat, nemhogy rugkapálnának, -de gyakran inkább versenyre kelnek, hogy melyik ugorjon először a forró -vízbe, abban az ábrándképben ringatva magukat, hogy nem az étvágy, hanem -valami tetszés, vagy megkülönböztetés válogatja ki őket az _oihá_-k -személyében. - - - - -NYOLCADIK FEJEZET - -Szerző a házasságról általában és különösen // A »nő« irodalomban és -művészetben // Szerző megtudja, mily viszonyban állanak egymással oihák -és bullokok // Szerző nehány eredeti felfedezése e kérdésben… - -Ezekben a napokban volt, ha jól emlékszem, (útleirásomban, ami az -időbeli sorrendet illeti, emlékezetemre vagyok utalva, tekintve, hogy -odalent, a tenger fenekén nem volt módomban jegyzeteket készíteni -megfelelő írószerszámok hiányában), hogy _Opula_ először érdeklődött a -szárazföldi értelemben vett „házasság“ szónak és fogalomnak jelentősége -iránt. Előadásomban ugyanis gyakran fordult elő ez a szó s egy -alkalommal annyi fájdalommal ejtettem ki (nem tudom elégszer -emlékeztetni az olvasót, hogy az _oiha_-nyelv csupa indulatszóból áll), -hogy felkeltettem vele úrnőm figyelmét és szánalmát. - -Rövid habozás után rájöttem, hogy legjobb, ha példával magyarázok: és -erre a példára a magam személye kinálkozik alkalmasan. Környezetemben, -mikor még otthon éltem, mindenki elismerte, hogy a kor hangulatának és -szellemének megfelelő értelemben mintaszerű házasságban élek – ez a -házasság egy boldog és szerencsés szerelemnek volt betetőzése, -irígylésreméltó férj hírében állottam, ifjú és szép feleség birtokában, -kinek kezéért annak idején gazdag és tekintélyes férfiak versengtek. - -Elmondtam hát, hogy lelkes és tehetséges fiatalember voltam: lángoló -hittel eltelve, minden szépre és jóra hivatott lélek. A jövő, mint -valami csodálatos lehetőség lebegett előttem, úgy éreztem, hegyeket -tudnék elmozdítani, hogy helyükben ismeretlen forrásokra bukkanjak, -melyekből boldogság és megismerés fakad, az egész emberi nem sorsát -eldöntő, jelentőségét megszázszorozó csodálatos erő. Nem tudtam még, -hogy mi vár reám, de a szépnek, jónak és igaznak szentháromsága -biztatott, hogy elérem azt a világosságot, az életnek teljét, -legmagasabb fokát, ahonnan isten gyanánt tekinthetek körül: alkotó és -teremtő isten leszek, nem játékszere, hanem irányítója sorsnak és -természetnek. Ebben az időben ismerkedtem meg későbbi feleségemmel, aki -aztán szertecsapongó képzeletemnek és vágyaimnak irányt, tartalmat -adott. Ő még igen fiatal volt akkor, én pedig szegény, vagyontalan fiú. -Elhatároztam, hogy magamévá teszem s ő, megsejtvén szándékomat, -szépségének minden teremtő erejét és hatalmát önzetlenül arra -fordította, hogy az én erőmet, kitartásomat serkentse, ösztönző -álomképem legyen, aki a csüggedés óráiban fölemel és cselekvésre buzdít. -Szakítva a gyermekes vágyakkal és álmodozással, beiratkoztam az -egyetemre és csakhamar megszereztem a seborvosi oklevelet. Soha nem -felejtem el azt a boldog pillanatot, mikor, kipirult arccal és -lelkendezve, megmutattam neki az okiratot: öt évi megfeszített munka és -nélkülözés eredményét. Egy édes csók, biztató tekintet volt a jutalmam – -soha ilyen elégedett nem voltam életemben. Csakhamar állást kaptam: -társultam egyik kartársammal, seborvosi intézetet alapítottunk s én egy -bizonyos, megfelelő összeg birtokába jutottam, ami lehetővé tette -számomra a nősülést. - -A mátkaság boldog heteit próbáltam ezekután elmagyarázni _Opulá_-nak, a -legváltozatosabb felkiáltásokkal – készülődést a családi fészek -berendezésére, együttes tervezgetést, bensőséges csacsogásokat, hogy -milyen legyen a hálószoba, a nagy álló tükör, a fésülködő köpeny, a -kölni-vizes kristályüveg stb. Esküvőnkön nőm mindenkit elkápráztatott -szépségével: mindenki gratulált nekem a kincshez, amihez hozzájutottam s -én boldogan fogadtam meg, hogy meg fogom becsülni. - -Ezután a házaséletnek egy napját festettem le úrnőmnek. A keltőóra ütő -szavára halkan felkelek, hogy szendergő nőmet ne zavarjam: lábujjhegyen -lopózom ki dolgozószobámba, ahol inasom vár, hogy feladja cipőimet. -Megreggelizem s a klinikára sietek – délelőttöm szorgos munkában telik -el, csak a déli órákban van annyi időm, hogy társadalmi -kötelezettségeimnek eleget tegyek – meglátogassak néhány politikai -egyesületet, melynek tagja vagyok. Hazamenet betérek a boltokba s nőm -részére megvásárolom azokat a cikkeket, melyeknek listáját előző este -írta össze számomra – a magam számára inasom szokott vásárolni. Közben -nőm felkelt, felöltözött, gyermekeimmel foglalkozott és kikocsikázott a -sétányra, hogy társadalmi állásunknak, – mely megköveteli, hogy a nő -megmutassa magát és öltözékeit, férje anyagi helyzetének és előkelő -szinvonalának hangsúlyozására, – eleget tegyen. Egyszerre érkezünk haza, -inasom és én: inasom rólam segíti le a kabátot, én pedig nőmről, aki e -percben tért meg, kipirulva s hálásan nyujtja csókra a kezét örömében, -hogy mindenkinek tetszett. Ebédhez átöltözik – én közben bort töltök a -poharakba s mikor belép, felállok, hogy a széket alájatoljam, míg inasom -ugyanezt teszi nékem az én székemmel. Egy-két vendég mindig van az -asztalnál, akik tanulnak tőlem jó modort és irígyelnek, hogy ilyen szép -és előkelő nőt szolgálhatok ki. - -Ebéd után nőm kissé lepihen, én pedig levelezésemet intézem el. Orvosi -rendelésem következik, majd, ennek végeztével, elnézek kicsit a körbe, -ahol fontos pártpolitikai kérdésekkel foglalkozunk: mindig van valami, -ami ezeket a kérdéseket aktuálissá teszi – gazdasági, kereskedelmi -ellentétek más országokkal, amik esetleges összetűzésekre adhatnak -alkalmat, ha hazánk és hozzám hasonló polgártársaink érdekeit másképpen -megvédeni nem tudjuk. Nőm közben barátnőit látogatja, szabónőjét keresi -fel: fáradhatatlan abban a törekvésben, mely a nő legszentebb -kötelességét: hogy mindig szép és kivánatos, a férfi tevékenységének -buzdítója és jutalma legyen, alkotja. Este, mikor magunkra maradunk, -élvezhetem aztán az említett jutalmat, aminek édességét nem sokat -kellett magyaráznom _Opulá_-nak – egy rövid, boldog felkiáltás elég -volt. - -Elmondtam még úrnőmnek azt is, hogy boldogságom természetesen nem volt -mindig zavartalan. Nőm gyakran volt rosszkedvű és lehangolt. Voltak -vakmerő férfiak, akik, irígyelve boldogságomat, igyekeztek őt elhódítani -tőlem. Céljukat hízelgéssel, nagy szerelem és egyéb javak kecsegtető -igérgetésével igyekeztek elérni. Nőm gyakran volt kisértésben és én -rettenetesen szenvedtem. De a végén én győztem mindig s a kisértőknek el -kellett ismerni, hogy abban a harcban, amit egy Darwin, egy Weininger, -egy Molnár Ferenc, egy Ady Endre írtak meg és hirdettek a legnagyobb és -legborzasztóbb harcnak, én vagyok az erősebb. Egy-két párbajom is akadt, -melyekben többnyire én sebesítettem meg ellenfeleimet – mint seborvos, -mondhatom, elég súlyos sebek voltak, egyik pláne halálos kimenetelű. - -Beszéltem arról, hogy ezekben a nehéz időkben sokat foglalkoztam azzal a -nagy kérdéssel, mely korunkat is leginkább foglalkoztatja: a nő -problémájával. Sokat olvastam és gyakran jártam szinházba, mint az -emberi lélek legizgatóbb és mindig időszerű politikájának fórumára. -Szépirodalomban járatos ember lévén, bő kivonatokban vázoltam századunk -és a mult század legnagyobb költői alkotásait s ezeknek a tanulságait: -lángelméjű férfiak műveit, melyekből tökéletesen megismerhetővé válik az -a rejtély, amit nőnek nevezünk. Beszéltem azokról a nagyokról, akik a -férfierkölcs, a magasabb bölcselet éles szemüvegén át rajzolták meg a -nőt s azokról, akik a testi szerelem durva és egyszerű tényeit akarván -csak látni, úgyszólván szabad szemmel, tehát tökéletlenebb műszerrel -figyelték és ábrázolták őt. - -E rendszerben egy kalap alá került Zola és Marquis de Sade, naturalizmus -és pornográfia (ez utóbbiról hosszabban beszéltem, részletekre térve ki, -amiket itt, illemből, nem ismételhetek) – és külön, előkelő közösségbe -kerültek a női lélek titkának hivatott boncolói – egy Flaubert, egy -Stendhal, egy Bataille. Röviden előadtam a tartalmát egész sereg modern -drámának: elvonultattam Ibsent, Strindberget, Maeterlincket, Gerhart -Hauptmannt, Shawt, Bernsteint. A házasságtörési drámáról külön -beszéltem, arról a módról, ahogy hol tréfásan (háromszög!) hol -tragikusan írták meg a nő ingatag jellemének szörnyű következményeit a -férfi sorsában. - -_Opula_ itt váratlanul közbeszólt és azt a csodálatos kérdést tette fel, -hogy Strindberg milyen fehérnemüt és felsőruhát hordott – és milyent -hordott Duse a „Kaméliás hölgy“ cimű darab főpróbáján. Arra kért, írjam -ezt le részletesebben, mert a többi fejtegetést két szóból is megértette -volna, ehhez azonban tüzetesebb adatokra van szüksége. Kissé meglepődve -engedelmeskedtem: elmondtam, hogy Strindberg toalettjével röviden -végezhetek – Európa férfiai nagy vonásokban, úgyszólván, egyenruhát -hordanak, egyszerű szabású burkot, melynek hivatása elrejteni a férfi -meztelenségét, meg a test vonalait, minél gazdaságosabb módon: e célra -öt cső szolgál: egyikbe a derekunkat, kettőbe a karunkat és kettőbe a -lábunkat dugjuk bele. Ezeket a szürke, vagy fekete szövetből (soha -másszinüből) készült csöveket két darabbá varrják össze, kabáttá és -nadrággá, oly módon, hogy a meztelen test két természetes -választóvonala, derék és térd, ne érvényesülhessen. Ezt az öltözéket -hordja Európában minden férfi, tehát az említett Strindberg is ezt -hordta, amig élt, bár nem értem, mennyiben tartozik ez a tárgyhoz. -Nehezebb feladat a második kérdésre felelni – dámáink a legváltozatosabb -és leggazdagabb ruhákban járnak ugyanis: ez öltözékeknek célja, éppen -úgy, mint az állatvilágban, kettős: csekély részben szolgálják az -időjárás elleni védelmet, főfeladatuk a nőknek sajátos, női értelemben -való érvényesülése, a férficsábítás, a férfi vágyainak ingerlése, oly -módon, hogy a nő illatos és letépni való virágnak, vagy még inkább -kivánatos gyümölcsnek hatását keltse s fokozza értékét a férfi szemében. - -_Opula_ megjegyezte, hogy szeretné, ha kevesebb hasonlattal élnék – -ezeknek célját nem tudta felismerni s azt állította, hogy a -hasonlatokkal éppen úgy vannak szárazföldi _bullok_-jaink, mint azok az -elaljasodott (elcsúfított) _oihá_-k, akik közöttünk élnek s akiket én -„nők“-nek szoktam nevezni, a ruhákkal, melyekkel testük tökéletlenségét -akarják tökéletessé tenni. Ha nem tudjuk elég szenvedéllyel és örömmel -szeretni, vagy megszerettetni azt, amiről beszélünk, mindjárt hasonlatot -ráncigálunk elő a hiány pótlására, mint a kereskedő, aki azt mondja a -vajról, hogy „olyan, mint a mandula“, vagy a manduláról, hogy „olyan, -mint a vaj“, mert nem bízik benne, hogy az árú önmagáért beszél, saját -tulajdonságaival is hatni tud. Ha a mi elkorcsosodott _oihá_-inknak -ruhákra van szükségük ahhoz, hogy virágnak, vagy gyümölcsnek kivánjuk -meg őket, ez csak azért van nyilván, mert ruha nélkül nem eléggé virágok -és nem eléggé gyümölcsök. Különben ezt nem is tartja lényegesnek, mert -előadásom alapján most már körülbelül tisztában van azzal, amit meg -akart tudni. Csak azt nem érti még, hogy van az, hogy amikor megtaláltak -engem, olyanféle ruhában voltam, mint amilyennek a _bullok_-ok ruháit -írtam le. - -Most végre megértettem, hogy _Opula_ engem nem tart _bullok_-nak, azaz -férfinek, hanem az elkorcsosodott _oihá_-k neméhez számít, – magához -hasonlónak, nőnek vél, tekintettel testi megjelenésemre, mely az ő -szempontjából valóban inkább hasonlított „érzelmes lény“-hez, azaz -nőhöz, mint ama szörnyetegekhez, akik Capilláriában a felséges férfit -képviselik. Egyelőre óvakodtam őt tévedéséről felvilágosítani, – -őszintén szólva, ebben az országban ez a tévedés inkább hízelgő volt -reám nézve – de észszerűbbnek is látszott, ha nem világosítom fel a -valóságról; mert hiszen, sajnos, nem volt okom remélni, hogy akkor is -szóba állana velem és méltatna érdeklődésére, ha megtudná, hogy -_lényegben_ közelebb állok ama férgekhez, akik csak megvetést és undort -keltettek benne. - -Ennek a balhitnek köszönhettem bizalmát, nem volt jogom, de bátorságom -se volt visszautasítani ezt a bizalmat. Bár elkorcsosultnak, mégis csak -_oihá_-nak tartott, számított rá, hogy meg fogom érteni őt s hogy -végeredményben megegyezünk, ha _bullok_-okról van szó. Ruházatomra -vonatkozóan tehát kitérő választ adtam, céloztam holmi kalózokra, akik -megtámadták hajónkat, mielőtt az elsülyedt, s engem kényszerítettek rá, -hogy átöltözzem! Ebből megtudta _Opula_, hogy a mi _bullok_-jaink -testileg körülbelül akkorák és olyan fejlettek is, mint mi _oihá_-k -vagyunk, – ami ugyan eléggé különös, de „semmiképpen sem jelenti azt, -ahogy vallomásaimból is látja, mintha lelki, értelmi és érzelmi -szempontból említésre érdemes különbség volna köztük és a capilláriabeli -_bullok_-ok között“. Ezt magam is elismertem, úgymond, mindazzal, amit -kérdéseire adott válasz formájában elbeszéltem. - -Álmélkodásom nem ismert határt e váratlan kijelentésre: hiszen éppen az -ellenkezőjéről akartam őt meggyőzni mindannak, amit, íme, levont -előadásomból. Kértem, mondaná el, miben látja ezt a hasonlóságot, amihez -képest a különbségek „említésre érdemesnek“ se mondhatók. - -_Opula_ válaszából végre megtudtam, ami eddig csak homályos, -kialakulatlan sejtelem formájában élt bennem, mint kis gyermekben a -származás titka; megtudtam, hogy természetrajzi és élettani szempontból -milyen szerepet játszanak Capilláriában a _bullok_-ok a fajfenntartás -nagy munkájában. Röviden, néhány szóban közlök erről annyit, amennyit a -tudományos tárgyilagosság és útleíró lelkiismeretem okvetetlenül -megkövetel: távol áll tőlem, hogy illetlen részletekkel háborítsam fel a -szemérmes olvasót. - -Nos tehát: az _oihá_-k, éppen úgy, mint a mi asszonyaink, eleveneket -szülnek, mégpedig önmagukhoz hasonló _oihá_-kat. A megtermékenyülés -kérdéséhez Capilláriában nagyon keveset értenek, legtöbben nem is tudnak -róla, hogy a magzat fogamzásához egyéb is kell, mint egészséges szervek -és jó táplálkozás. Néhány tudós _oiha_, a mi „elkorcsosult“ fajtánkhoz -hasonló, mégis kimutatta – és ezt hosszas keresztkérdésekre sikerült -csak megtudnom, – hogy azok az _oihá_-k, akiknek étrendjéből hiányzik a -csemege, amit ittlétem első napján szolgáltak fel: a frissen sajtolt, -eleven _bullok_-velő, nem szülnek addig, míg újra kedvet nem kapnak erre -a csemegére. Úgy látszik hát, a _bullok_-velőben van valami anyag, ami -nélkül nincs szaporodás: de erre nézve megoszolnak a vélemények. Ami a -_bullok_-okat illeti, azok, minden jel szerint, a tengerfenék salakjából -kelnek életre, – hogy egymás között szaporodnának, mint a tengerfenék -más férgei és csúszó-mászói, erre nézve nincsen semmi bizonyíték – azt -sem sikerült eddig kimutatni, hogy eleveneket szülnek-e, avagy petéket -raknak, mint a hüllők. Annyi bizonyos, hogy a végtelen tengerfenéknek -azokon a vidékein élnek csak, ahol _oihá_-k is vannak: vadon nem -fordulnak elő, de az _oihá_-k társaságában mindig és mindenütt, igen -nagy számban, mint afféle élősdiek – tenyésztésükről nem is kell -gondoskodni, elég nagy számban tenyésznek önmaguktól is, arra a célra, -amit, mint háziférgek, az _oihá_-k életfeltételeinek létrehozásában -szolgálnak. - -Ennyi volt az, amit _Opulá_-tól a _bullok_-ok természetrajzára -vonatkozóan megtudtam. És ez nem volna sok, semmiképpen sem kielégítő, -ha nem volna módomban hozzáfűzni néhány megállapítást, mint szerény -kutatásaim eredményét, – oly kutatásokét, melyeket önállóan, az _oihá_-k -utasítása nélkül, végeztem Capilláriában. E megállapítások, vagy inkább -felfedezések, a mi tudományos gondolkodásunkban igen nagyjelentőségű -eredménynek tekinthetők: Capilláriában oly érdektelen természetűeknek -bizonyúltak, hogy mikor _Opulá_-val közöltem őket, abban a reményben, -hogy mint egy capilláriabeli Darwint, vagy Newtont fog ünnepelni, aki -felfedezte a _bullok_-okkal való rokonság elvét: vállat vont, azt -mondotta, hogy lehetséges, amit mondok, de egy csöppet sem élvezetes, -vagy mulatságos. - -Felfedezésem útját és módját nem írom meg, unalmas volna; végső -eredménye röviden ennyi: - -A _bullok_-ok, akiket Capilláriában hasznos férgeknek tartanak, mint -nálunk a selyemhernyót, s legfeljebb annyit ismernek el róluk, hogy az -_oihá_-k szaporodását stimuláns gyanánt elősegítik, – a valóságban még -ma is, mint az _oiha_-mitológia már említett legendája tartja, az -_oihá_-k testéből származnak: csak a születés sajátságos, elkorcsosult -módja rejtette el ezt a tényt az _oihá_-k szeme előtt. Minden _oiha_ -születésekor száz-kétszáz _bullok_ is napvilágra kerül – mégpedig a -_placentában_, azaz méhlepényben. Igen apró, szabadszemmel alig látható -férgecskék ezek az ujszülött kis _bullok_-ok, érthető, hogy az _oihá_-k, -akik nem kedvelik az undorító anyagokban való vájkálást, mint a mi -természettudósaink, eddig nem vették észre őket. A méhlepényben -nyüzsögnek és szülés idején az _oihá_-k ürülékében is van ilyen apró -_bullok_-magzat: ha aztán, a méhlepényt és ürüléket elsodorja az áramló -víz, az algák és korallok ágai közt megkapaszkodnak a kis _bullok_-ok, -vagy elkeverednek a fenék iszapjába: ott indulnak fejlődésnek. Innen a -hit, hogy a tengerfenék salakja öklendezi ki őket magából. - -Végeredményben hát, a mi természettudományi gondolkodásunk szerint, azt -lehetne mondani, hogy az _oihá_-k és _bullok_-ok ugyanolyan viszonyban -állanak egymással, mint nálunk a férfiak és a nők. De Capilláriában, -ahol a „_két nem_“ ismeretlen fogalom, ahol az ember, _a felsőbbrendü -lény, a teremtés koronája_ fogalmak kizárólag az _oihá_-kra vonatkoznak, -azt állítani, hogy egy _oiha_ és egy _bullok_ ugy viszonylanak -egymáshoz, mint egy egésznek két fele, mint a legfelsőbb életlehetőség -két egyenrangú tényezője: éppoly nevetséges és ostoba állítás volna, -mintha nálunk, a szárazföldön, azt próbálná kimutatni holmi hóbortos -tudós, hogy az emberi méltóságot nem az értelem és belátás, a lélek -székhelye, az emberi agy képviseli, hanem például a máj, vagy a vese, -vagy a lép, vagy a nemi szerv, vagy egy erjesztőgomba, ami -táplálkozásunkat elősegíti. - - - - -KILENCEDIK FEJEZET - -Látogatás a bullok-telepen // Bullok-művészek // Tér és idő // Úrnőm -nehány sajátos nézete az emberi fajtáról // Test és lélek // A hatodik -és hetedik érzék - -A következő napok egyikén aztán _Opula_ olyan magyarázatát adta az egész -bonyolult kérdésnek, ami, amellett, hogy világosan meg lehetett érteni, -annyira ellentétben állott minden hitemmel és tudásommal, hogy hosszú -időbe tellett, míg magamhoz tértem, legalább annyira, amennyi ahhoz -kell, hogy az ember gondolatait rendbeszedje. - -Úrnőm készülő _bullok_-telepeket látogatott éppen és megengedte, hogy -elkísérjem. A villódzó, zöld fényben egész sora lengett bizonytalanul az -épülő Bábel-tornyoknak – új külvárosa capilláriai székhelyének, -makacsul, fáradhatatlanul dolgozó _bullok_-tömegek műve: külön-külön -mindegyik egetverő létrának készül, megannyi kísérlete egyetlen -gondolatnak, hogy elérjék egyszer ama tenger felszínét, melynek fenekén -e boldogtalan férgek dolgoznak, harcolnak és pusztulnak, meg újra -megfeledkezve róla, hogy céljukat soha el nem érhetik. Bementünk az -egyik torony belsejébe is: úrnőm szakértelemmel nézegetett körül és -kijelentette, hogy ez az épület, az _oihá_-k szempontjából nézve, néhány -nap mulva elkészül. Három fal már elég magas; ha a negyedik is eléri -őket, értesíteni fogja barátnőit, hogy jöhetnek a füstölőkkel. - -Megható volt látni a kis _bullok_-ok nyüzsgését, sürgés-forgását, -erőlködését. _Opula_ megjelenésére sem hagyták abba a munkát: néhányan -váltak csak le a párkányokról, odajöttek, körüluszkálták, apró szemeiket -kimeresztve. „Megfigyelnek!“ mondta _Opula_ mosolyogva, aztán, szavait -magyarázva, hozzátette, hogy e kis lények között vannak művészi -ösztönüek, akik a készülő torony falát rajzokkal ékesítik: ezek a rajzok -mindig, kivétel nélkül, _oihá_-kat ábrázolnak, különös helyzetekben, ami -arra enged következtetni, hogy e kis szörnyetegekben él valami derengő -sejtelem a szépségről és boldogságról, az élet valódi céljáról. Ezeket a -kis művészeket a dolgozó _bullok_-ok lenézik és csúfolják – _Opula_ -hangutánzó szavakkal utánozva őket, értésemre adta, hogy -„vallásos“-aknak, „hivők“-nek hívják őket _bullok_-társaik: az _oihá_-t -ábrázoló képet pedig „bálvány“-nak, „isten“-nek. Maguk a művészek -„végzet“ és „sors“ hanggal jelzik az ábra jelentését. - -Ebből megértettem azt, amit _Opula_ természetesnek talált, nekem azonban -eddig érthetetlen volt: hogy miért nem ismeri fel a _bullok_ munkája -egyetlen ellenségét és kisajátítóját, az _oihá_-t s miért nem harcol -ellene, ahelyett, hogy egymást marcangolja. A _bullok_ felsőbb lénynek, -metafizikai erőnek tartja az _oihá_-t, elvont fogalomnak, ami magában -foglalja az életet, – ellene küzdeni tehát, az ő furcsa értelme szerint, -annyi volna, mint önmaga és az élet ellen szállni harcba. A naiv művész, -közöttük is, mint emberek között, istennek nevezi ezt az erőt: -lerajzolja őt, áldozatot mutat be neki művével, hogy kiengesztelje és -meghallgatásra bírja. - -Megnéztem egy ilyen bálványképet: – _bullok_-ok térdeltek előtte, akik -_Opula_ megjelenésekor szétrebbentek, a képre mutogattak és lökdösték -egymást. Csak körülírással tudnám elmondani, mi volt a tárgya ennek a -két _oihá_-t ábrázoló képnek: annyit mondhatok róla, hogyha másolatát -közölni akarnám jelen mű szövegében, semmiféle ország cenzurája nem -engedné meg ezt a közlést. Röviden szólva, a kép közönséges trágárságot -ábrázolt, fajtalan műveletet: (a két _oihá_-n kivül néhány _bullok_ is -szerepelt rajta) olyant, amilyenekkel nálunk kéjencek szokták mulattatni -kis hölgyeiket, rejtett zsebekből húzva elő, döntő pillanatokban, -remélve, hogy felgyújtják vele hölgyük képzeletét. - -Megvetéssel és undorral fordultam el és kértem _Opulá_-t is, hogy vesse -tekintetét inkább a verejtékező és dolgozó _bullok_-tömegekre. -Felhasználtam az alkalmat, hogy jelképezzem velük azt, ami iránt eddig -hiába igyekeztem tiszteletet kelteni benne, amit férfimunkának, -férfiértelemnek, férfiakaratnak neveztem. Ime, mondottam emelt hangon: -van valami, ami boldogságnál, örömnél többet jelent, amiért fel lehet -áldozni az életet – valami szent, ismeretlen célú hivatás: a kötelesség. -Kant úgy mondja: fejem fölött a csillagos ég és bennem _a kategorikus -imperativus_. Ezek a kicsi lények tornyot emelnek, hogy elérjék – ti -mindannyiszor tönkreteszitek munkájuk eredményét, de mit tesz az? ők -belefognak újra, hittel és bizalommal. S ez a reménytelen verekedés nem -szebb, nem magasztosabb, mint elpuhulva kéjelegni az élet örömeiben – az -életnek ez a tagadása egy szebb, magasabb élet kedvéért nem méltóbb-e a -lélekhez, mint beletörődni a végtelen jelenbe, nem kivánva a nagyszerű -jövőt? - -Úrnőm csodálkozva nézett rám és megjegyezte, hogy térről és időről olyan -kiáltásaim vannak, amiket rendkivül unalmasaknak talál: arra kér, -hagyjam abba. Magas és mély, mult és jövő – ezek ostobaságok, hiszen -egyiket se éljük át (élvezzük, ahogy ő kifejezte) – mivel az _oiha_ -nincs mélyen és magasan, hanem ott van, ahol van, vagyis saját lelkében, -a világ közepén, örökké jelen és mindig boldogan. Ami a _bullok_-ok -magasság-vágyát illeti, azt se tartja egy cseppet se mulatságosnak és -változatosnak. Mert hiszen mit érhetnének el, legjobb esetben, feltéve, -hogy valamelyik tornyot egyszer sikerülne befejezni? Feljutnának a -tenger felszínére – kijutnának a szárazföldre, abba az országba, amiről -én beszéltem neki, s ahonnan, állítólag, származom. De hol van ebben az -országban az a magasabb, boldogabb életforma a számukra? Odafönt -valamivel nagyobbak a _bullok_-ok, de lényegben, mindabból, amit -előadtam, azt látja, hogy ugyanolyan ostobák (boldogtalanok), ha nem -ostobábbak, mint idelent. Valamivel elbizakodottabbak talán, ennyi az -egész és az, hogy helyzetüket, ha lehet, még kevésbé ismerik fel és -vallják be önmaguknak. - -Amit a házasságról elmondtam, lényegben nem más, mint Capilláriában a -_bullok_-tenyésztés. Hogy a mi _bullok_-jaink csövekbe bujnak, az nagyon -természetes – a mi _oihá_-ink akarják ezt így, nem tűrvén el, hogy -fizikai mivoltuk fitogtatásával ők is vágyakat keltsenek s ezen az -alapon ingyen tartassák el magukat. Egyébként bebizonyíthatja, saját -vallomásomból, hogy a mi szegény _bullok_-jaink is, lelkük mélyén, -istenségnek tekintik az _oihá_-kat és fölényeskedésük tagadása csak -annak az öntudatlan érzésnek, hogy alulmaradtak. - -Egészen elhülve kértem, magyarázza meg szavait. _Opula_ saját -vallomásomat tárta elém, a maga felfogásában. Elismertem, úgymond, hogy -a „nőkérdés“-sel, ahogy mi nevezzük, – eltekintve azt a néhány -feministát, akiket nem is nőknek, csak elkorcsosodott férfiaknak tekint -– úgynevezett „lángelmék“ foglalkoztak minálunk: hogy tehát e kérdésnek -a megoldásához, amit a nők egyszerűen a létükkel és életükkel oldanak -meg, minden nehézség nélkül – a férfiak között legalább is lángelme -szükségeltetik, értelmi kiválóság, mindent feláldozó szorgalom és -erőfeszítés. Hogy van az, hogy a női lélek rejtélyét mindig férfiak -boncolgatják, a nő jellemét férfiak elemzik: a nagy eredmények e súlyos -tudomány mezején férfiak nevéhez füződnek, a nők adatokkal szolgálnak -csak e tudományhoz? A női értelem alacsonyrendűségét, a nő szellemi -szegénységét én azzal akartam bizonyítani, hogy íme, még önmagukat se -tudják meghatározni – ahhoz, hogy fogalmunk legyen róluk, egy férfi -lángelméje kell, mert tulajdon lelkükről tulajdon vallomásuk nincsen. -Ezen az alapon azt is lehetne mondani, hogy az isten alacsonyabbrangú -értelem az embernél, mert hiszen nem adott magáról önéletrajzot és -jellemleírást: amit tudunk vagy hiszünk róla és működéséről, emberek -fedezték fel és határozták meg – ő maga hallgat és cselekszik. De a -valódi hivő tisztában van vele, hogy az ő hallgatása és a mi imánk abban -a viszonyban leli értelmét, amely isten és ember közt fennáll – hogy -nekünk szükségünk van istenre, de istennek nincsen szüksége reánk. - -Határozottan állítja, hogy a mi nagy nőismerőink szívesebben lennének -nők, mint nőismerők, – Strindbergnek pedig és a többi pesszimistáknak, -akik a nő aljasságát abban látják, hogy szívesebben élik a maguk életét, -mintsem azon törjék a fejüket, hogy Strindberg milyen ember lehet és -hogy lehetne őt boldoggá tenni, – ezeknek egyszerűen savanyú a szőlő. -Egyébként is úgy látszik, hogy minden hóbortos elméleten és -eszmeépületen keresztül valami névtelen vágyakozás lakik a mi -_bullok_-jainkban, hogy nőkké lehessenek ők is, „lealjasodjanak“ és -otthagyják bábeltornyaikat. Magam ismertem el, hogy a nőies férfiakat -jobban szeretik a nők, mint a férfias nőket a férfiak – mi mást jelent -ez, mint egy egységes embertipus felé való vágyat, vágyat a -„lealacsonyodás“, a „sülyedés“, az „effeminálódás“ felé – röviden szólva -sejtelmes honvágyát minden földi embernek Capillária felé, a tenger -fenekére, amit eddig csak nekem, Gullivernek, adatott megismerni, s ahol -egyetlen nem él, boldogan és derülten, a Nietzsche Übermensch-e – de -ehhez az egyetlenhez inkább hasonlítanak a nők, mint a férfiak. - -Ugyanezt a homályos ösztönt nemcsakhogy nem cáfolja meg, de inkább -bizonyítja az, amit az „egyneműek szerelmé“-ről, erről a -„fajtalanság“-ról beszéltem, ami férfiak és nők közt is előfordul -nálunk, szerelmi elfajulás formájában: – azzal a különbséggel, hogy míg -a nők egymást, éppenúgy, mint Capilláriában, nők gyanánt szeretik – -addig a homosexuális férfi partneréül „nőies“ férfit keres, női neveket -ad neki, női ruhába öltözteti fel, elannyira, hogy felmerül a kérdés, ha -már a nőt keresi a férfiban is – miért nem fordul egyenesen a nőhöz? S a -kéjenc, akit említettem, miért mutat meztelen női testet a nőnek, akit -szerelemre akar hangolni: nem ugyanazon oknál fogva, amiért a -_bullok_-ok festegetik az ő bálványképeiket? – Hiszen, ha azt hinnők, -hogy a nőnek _lelkileg_ is ugyanakkora szüksége volna a férfira, mint a -férfinak a nőre – szüksége volna rá, nemcsak eszköz gyanánt használná, -egyéb eszközök hijján, – akkor az önmaga meztelenségének csábító -feltárásával próbálná meggyujtani a nőt. Mi tréfásan használjuk a szót, -hogy a nő ennek és ennek osztotta „kegy“-eit és nem vesszük észre, a -valóságban milyen komolyan így van. - -Szent Antalt nők kisértették a pusztában és ő istenhez fordult -segítségért – istennek ismerve el a nőt, mikor egyenrangu erőt küldött -harcba ellene, érezvén, hogy önmaga, felséges emberi mivoltában, gyönge -volna azzal a lénnyel szemben, akit még csak embernek se akarunk -elismerni különben. De hát miért tartjuk mi tragikusnak a férfiak nő -utáni sóvárgását és komikusnak, ha nő liheg a férfi után, ha nem -ugyanazért, amiért a tökéletesebb felé való igyekezetet is tragikusnak -érezzük? - -_Opula_ elhallgatott s én, ki lehajtott fejjel és gúnyosan figyeltem -eddig, gyüjtvén magamban az ellenérveket, hirtelen feltekintettem rá. Az -arca nyugodt volt és hideg, de oly megdöbbentően szép, hogy torkomon -akadt a szó. Néhány pillanatig dobogó szívvel álltam ott, aztán -nyugtalanúl, remegve, fájdalmasan kiáltottam fel: - -– De hát mi ez, mi ez akkor – mit jelent ez a zavar, ez a vágy, ez a -határozatlan és sokféle akarat, ez a szabadság után való sóvárgás a -boldogtalanok szívében? Mondd meg, én nem értem, adj valami jelt, mutasd -meg az utat, amin elinduljak! - -_Opula_ lehajolt s kezének egy gyakorlott és ügyes mozdulatával elkapott -egyet a fickándozó kis _bullok_-ok közül. Fölemelte és odatartotta -szemeim elé. Először láttam ilyen közelről ezt a furcsa kis -szörnyeteget. - -– Ide nézz, – mondta nyugodtan s átlátszó, halványsárga ujjai, mint apró -lángocskák, erősen fogták a rugdalózó állatka derekát. – Látod ezt a -zavaros, bonyolult kis gépezetet? Eredetileg, ahogy te magyarázod, s -ahogy legendáink is bizonyítják, egyetlen szerv volt, egyetlen célra -szolgáló része a nagy egésznek, amit ti, odafönt, embernek, mi, idelent, -_oihá_-nak, azaz Nőnek nevezünk. Alakja elnagyolt körvonalakban, ma is -emlékeztet származására, ha hinni lehet a leírásnak, ahogy te a földi -„férfi“-t jellemezted megjelenésének lényegében. Ez a szerv, ez a része -az egésznek, levált rólunk és külön fejlődésnek indult. És felszerelte -magát mindennel, ami csak az Egészet illeti meg és nem az Alkatrészt: -szemekkel és fülekkel és szájjal – nézd, uszonyai is vannak, szárnyai is -vannak, – mindent egyesíteni akart magában, azt hitte, tökéletessé lesz, -ha minden tökéletesnek formáját magára ölti. Csakhogy az élet -bölcsességét nem lépheti át az sem, aki bölcsebb akar lenni az életnél – -s aki a természetnél jobban akar sietni, az sem siethet más úton, mint a -természet, – megelőzheti csak, de a maga területén. - -– Nem érted ezt a világos beszédet? A füledből, amit az élettől kaptál, -csinálhatsz tökéletesebb fület: hiszen telefonjaitok vannak és ezer -mérföldre tudjátok kinyújtani hallóérzéketek – és csinálhatsz a -szemedből tökéletesebb szemet – hiszen közelről látjátok a holdat -távcsöveitekkel és bálnának a vízben úszkáló ázalagot, ha szemeteket -üveggel szerelitek fel. És lábadat, mely arra való, hogy elmozdítsa -testedet állóhelyéről, felszerelheted vasúttal és repülőgéppel, hogy -ezerszer tökéletesebben feleljen meg a célnak, amire a természet -rendelte. Ime, a tökéletesedés természetes útja a boldogság felé, – -akarat, értelem és belátás a természet szolgálatában, szentháromság, -amivel a természet felülmulja önmagát, mikor megnyilatkozik -legtökéletesebb formájában, az emberben. Annyi kell csak hozzá, hogy -tisztában legyünk vele: mire valók az alkatrészek, mielőtt hozzáfogunk a -tökéletesítéshez? Mert aki a fülével akar látni és a szemével hallani, -az letért erről az útról és eredményt nem fog elérni. Ez a féreg, ez a -részecskéje a csodálatos _oihá_-nak, fellázadt az Egész ellen s azt -hitte, felveheti vele a versenyt, feleslegessé tudja tenni, pótolni, -utolérni. - -– Képzeld el, hogy a fül fellázadna az ember ellen, leválna róla, -önállósítaná magát s új életet kezdene. Akárhogy erőlködik, _igazán_ nem -tud egyebet, mint hallani, – látni _igazán_ nem fog soha, áltatja csak -magát, nevetséges torz lesz belőle, társtalan, boldogtalan állat – nem -szerzi meg azt, amire vágyott s elveszti azt, amije volt: reménytelen -erőlködésében, hogy láthasson, megsiketül. És így járna minden más -szerv, mely egyebet is akar, mint amire alkottatott: ha hallani akar a -szem és látni a fül. - -– De hát az értelem… – szóltam én közbe. - -– Valóban, az értelem, – folytatta _Opula_ és mosolygott. – Mit gondolsz -róla, mire való? Meg tudnád-e mondani pontosan? Én azt mondom neked, nem -arra, amire ti odaát használjátok. Az a bonyolult, rendkivül finom -szerv, mely ott reng, titkosan, még a mi gyöngéd testünkben is -láthatatlanul, a koponya kecses csontedényében, ezer selyemszálat bocsát -ki magából a test minden részébe, örömet s fájdalmat gyűjtvén egybe és -osztván szét. S igyekszik örömmé és jóérzéssé és boldogsággá feldolgozni -mindent, amit összegyüjtött – még a fájdalmat is, ha munkájában nem -zavarod s nem kényszeríted rá, hogy egyébbel foglalkozzék, mint amire -való. - -– De hát az öntudat… az Én érzése… az a feszült ösztön, hogy megismerjem -az igazságot… a lélek… - -_Opula_ mosolygott. - -– Aki az Én számára keres valamit, az nem az igazságot keresi, csak a -maga igazát. Hagyd az Én-t – mi egy szervről beszéltünk, amit ti -_agy_-nak neveztek – és ez nem az Én, annak csak egy része, – ha a -legbonyolultabb és legtökéletesebb része is. Avagy, hogy hívjátok ti -odaát – én-nek mondod-e a lelkedet? Nem: az „_én lelkem_“, úgy hívod, -úgy-e, elismervén, hogy nem te vagy az, csak egy részed, mint ahogy -mondod „az én kezem“, vagy az „én lábam“. Hagyd az „én“-t – ezzel a -bonyolult szervvel, amit léleknek nevezel, nem fogod megtudni soha, ki -az… De miért nyugtalankodol? Ha lelkiismeretfurdalás nélkül használod -kezed, és lábad arra, amire valók: használd a lelked is éppen úgy – -ennek az egyetlen lénynek, akit mi egy boldog felkiáltásban _oihá_-nak, -ti pedig kissé szárazon Embernek neveztek, minden öröm, szépség és mámor -és istenhez való emelkedés forrásának boldog figyelésére, minden -lehetőség formájára – mert őbenne van meg minden lehetőség, úgy, ahogy -előtted áll, kézzel, lábbal és lélekkel. Ez a lélek dolga és feladata – -erre alkottatott. Végezze hát dolgát, amig bírja s aztán pihenjen el – s -majd jön új lélek, hogy új örömre serkentse halhatatlan testünket, – -mert a lélek halandó, csak a test halhatatlan. - -– Ember… lélek… test… öröm és bánat… _oiha_… – dadogtam –… de ha ebben -merül ki minden… kire bízzam hát… melyik szervre… ki foglalkozzék az -Emberiséggel… a nagyszerű fajtával… embertársaimmal… nőkkel és -férfiakkal… az Emberiséggel, melynek hivatása van e Földön… Te csak az -Emberről beszélsz… a testről… kézről, lábról… szemről és fülről… az öt -érzékről, mely a testet, az embert szolgálja… a hatodiknak nevezed a -lelket… de hát kinek lesz gondja az Emberiségre, ha a lelket lefoglalod -az Ember számára? - -_Opula_ mosolygott. - -– Hát elfelejtetted a hetediket? - -Ránéztem. - -– A szerelem… – dadogtam megsemmisülve. - -_Opula_ mosolygott és magasra emelte a kezében fickándozó _bullok_-ot. - - - - -TIZEDIK FEJEZET - -Szerző pillanatnyi elmezavarban szerelmi vallomást tesz Opulá-nak // -Kiderül származása // Kényszermunkára itéltetik - -Körülöttünk villództak a vizek – messze vörösen világított a higanytó. -Fejem fölött halak csapkodtak, alvilági szörnyetegek: egy ijesztő fej -bukkant fel, zöld szemekkel, csápokkal és nyúlványokkal. Kissé távolabb -formátlan, fekete tömeg sötétlett: elsülyedt hajó roncsa – kéményéből -zölden tekergett ki éppen egy óriáskigyó, mint a füst. A roncs nyüzsgött -és mozgott: fedélzetét, árbócait, egész belsejét _bullok_-ok lepték el, -dolgoztak rajta, szétszedték és összerakták, mohón kutattak rajta, -vizsgálódtak és tanultak. Most már tudtam, hogy ők voltak azok, akik, -mikor ájultan s talán már félholtan is leértem a tenger fenekére, -közrefogtak és megmentették az életemet: mű-kopoltyút szereltek fel rám, -aminek segítségével egylaki emlősállatok is élhetnek a víz alatt, – ezt -a műszert, a víz alatti mesterséges tüdőt, ők már régen felfedezték, -mint mi, odafönt, a repülőgépet és a gőzhajót. És otthagytak, mielőtt -magamhoz térhettem volna, új feladat után sietve. - -Ők mentettek meg, ők vállalták velem a szolidaritást, ezek a kis -szörnyetegek – ezek a dolgozók és keresők és feltalálók és felfedezők és -katonák és szenvedők, akiknek igyekezetét egyetlen, homályos vágy -sarkalja, tüzeli: eljutni hozzánk, ki a szárazföldre, hogy egyesüljenek -velünk a közös, nagy munka lázában. - -Két fülem mellett a mesterséges kopoltyúk zúgni kezdtek és zengett a -fejem, elviselhetetlen nyomást éreztem, egyszerre eszembe jutott a -rettenetes vízoszlop, mely fejemre nehezedik, csöndesen és végtelenül – -azt hittem, rögtön megfulladok. Kitártam karjaimat és jajongó, vonító -panasz tört ki a mellemből. Ekkor éreztem, hogy valaki ajkamra teszi a -kezét. - -Megfordultam és _Opulá_-t pillantottam meg, aki csodálkozva és -részvéttel nézett rám. Abban a pillanatban elhallgattam. Egyenesen -állott előttem, hatalmas és mégis gyöngéd testén keresztül, mint a -ködfátyolképen át, ki lehetett venni a mögötte rengő vízinövények -derengését. Oly megfoghatatlanul szép volt, hogy pillanatra azt éreztem, -mintha megszünnék lenni, öntudatom, énem, mindaz, amit külön tulajdon -életemnek ismertem, feloszolna és eltünne, hogy helyet adjon ennek az -egyetlen valóságnak. Az arca fölém hajolt és világosan éreztem ekkor, -hogy inkább akarom erről az arcról tudni, hogy van és világít fölöttem, -mint tudni, hogy élek, – hogy ennek inkább kell lenni, mint nekem. -Eltakarta fölöttem a zöld vizeket: boldog megnyugvás fogott el és -bizalom, mintha a napba néznék, a Napba, én, az ő szülöttének és -gyümölcsének és magzatának, a sötét, szomorú Földnek gyermeke: – a -Napba, amit oly rég nem láttam már s amit, jaj, látni akartam megint. - -S közben, míg ezt éreztem, észre se vettem, hogy beszélek, dadogok -valamit, hánykolódva és szenvedéllyel, aminek semmi köze sem volt boldog -és nyugodt, megbékélt érzésemhez. Amit mondtam, töredezetten, -össze-vissza, értelmetlenül, ennyi, vagy ilyenféle lehetett: - -– Te nem hasonlítsz senkihez, akit eddig láttam, _Opula_, mélység -királynője. Nem hasonlítsz senkihez, de az vagy, akiről mindig tudtam, -hogy van – odafönt, a Földön, egy mosolyban, egy tekintetben – a virágos -mezőn, a tavasz illatában, enyhe, csillagos ég alatt, viharban és -napsütésben. Én mindig tudtam, hogy az isten jelen van valahol, bujkál, -talán a hátam mögött van, vagy most villant el mellettem, gyorsabban, -mint a fény. Azt is tudtam, hogy rejtőzködik, fűben és fában – és hogy -megtalálom, ha nagyon odafigyelek. Én figyeltem, ahogy csak tudtam, -feszülten, kitárt szemekkel – és néha már azt hittem, megtaláltam: -megtaláltam a figyelemben, megtaláltam _magamban_ és hogy én vagyok az. -De most már nem tudom, mit higyjek. Hogy én vagyok-e az, vagy te, – -lehet, hogy te vagy az. Engedd, hogy megcsókoljam libegő aranyhajad, a -napsugarat. Vagy nem is a hajad, hanem a szemed, – vagy a térdedet -talán. De nem – hiszen ahhoz le kellene hajolni, – és én már tudom, hogy -lehajolni nem szabad. Mondd hát, mit tegyek, – mondd, ki vagyok? Nem, -nem akarok lealjasodni hozzád – hiszen tudom, hogy közönyös vagy és nem -törődsz a csillagos éggel. Nem törődsz – de talán csak azért, mert te -magad vagy az – mert neked nem kell emelkedni odáig, mint nekem. Mondd -hát, mit tegyek? Ki vagy, isten, vagy állat? mert hozzám nem -hasonlítasz, csak annyit tudok. Én sokat szenvedtem, harcoltam és -verekedtem magammal és a hozzám hasonlókkal. Lehajolni nem szabad. -Kihajolni nem szabad: ezt írják nálunk a kocsik ablakára. Ugy-e, értesz. -Szeretnélek megcsókolni, – nem, inkább nem, mennem kell, dolgom van, én -nem maradhatok itt. Nekem dolgom van odafönt, itt nagyon sötét van és -nagyon langyos a közeg, – odafönt várnak engem. Szeretlek. Nekem semmi -közöm ezekhez a rút állatokhoz – érted? Nem igaz, hogy én _ezt_ akartam, -nem igaz, hogy egy vagyok velük – ó, én jól tudom, amit te hirdetsz, -anélkül, hogy szólnál: hogy szépség, jóság és igazság egy és ugyanaz, – -hogy nem lehet jó és nem lehet igaz, ami rút, – de hát ki mondja meg, mi -rút, mi szép, ha nem tulajdon lelkem? S a tükör, amiben szép arcod -tükrözik, lehet-e rút, lehet-e darabos és karcolt, ha szépnek mutat? -Nem, ami szépet ad vissza, maga is szép – ugy-e, hasonló vagyok hozzád? -Nem vagyok hozzád hasonló, hiszen én többet akarok, mint te, – téged -akarlak. Engedj, dolgom van, – mondd, mit tegyek? Odafönt valami fény -hunyorog, – nekem azt el kell érni, jössz-e velem? Kiviszlek innen, a -mélységből és a homályból, hogy azt érezd, amit én, mert méltó vagy rá: -feltöröm koporsód fedelét. Kell, hogy visszaadjam neked ezt a mámort és -gyönyörűséget, amit keltettél bennem, – vagy neked nincs rá szükséged? -Elég, elég, – te nyugodt vagy és vársz, de én nem várhatok, nem várhatok -tovább, – ó, milyen rossz vagy és én milyen jó, – ó, milyen szennyes -vagy és én milyen tiszta, – én is rossz akarok lenni – én is be akarok -szennyeződni – nem várhatok!… - -Ilyeneket dadogtam, jól emlékszem: ilyen ostoba, szennyes zavar -bugyborékolt ki belőlem. Megtörültem a szájam és megnéztem a kezem -utána: sár és genny és tajték volt a kezemen. Nem mertem _Opulá_-ra -nézni, mert meg voltam győződve, hogy nevet. Rettenetesen fel voltam -indulva, vártam, hogy magamhoz térjek az őrületnek ebből a rohamából. De -ekkor csodálkozó kiáltást hallottam – ijedten pillantottam rá. - -_Opula_ nagyra meresztett szemmel, egészen elálmélkodva, szinte ijedten -figyelt: kinyújtotta egyik ujját felém. Zavartan néztem végig magamon, -és felfedeztem meglepetésének okát. - -Mit mondjak az olvasónak? Hogy értessem meg magam, hogy illetlennek ne -gondoljanak, mikor valójában nem vagyok az. Nos, – a látvány, ami -tudtomon kívül _Opula_ elé tárult, s aminek kialakulását magam sem -vettem észre a felindulásnak abban a rohamában, amivel földöntúli -szerelmet vallottam neki – ez a látvány alkalmas volt felvilágosítani -őt, hogy nem vagyok _oiha_, még abban az elkorcsosult formában sem, -ahogy képzeletében, az én előadásom alapján, a földi nő képe élt. -Meglepetése, bár igen nagy volt, arányban állott azzal a jelenséggel, -ami ezt a meglepetést okozta. Tikkadtan bámultam magam is, de nem volt -módomban eltüntetni az áruló jelképet, amit szépsége és az én rajongásom -idézett fel harsogó nyiltsággal a homályból, ahol eddig rejtezett. - -– _Bullok_… – mondta aztán _Opula_, le nem véve tekintetét rólam… – -_Bullok_… – ismételte és lassan hátrálni kezdett. - -Utána akartam vetni magam, de a _Bullok_, mintha kettőnk közé állt -volna, hogy most már nyiltan, fenyegetően, parancsolóan szétválasszon -bennünket, megállásra kényszerített. - -Le voltam leplezve, nem tagadhattam tovább, hogy lényegileg ahhoz a -megvetett fajtához tartozom, mely legfeljebb táplálkozásra és -házépítésre jó – éreztem, hogy _Opula_ szemében végleg elvesztem és hogy -soha bizalmára nem méltathat többé. - -Ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy itthagyjam Capilláriát s ha még -lehet, meneküljek. De a fent körülirt tárgy nem engedett. Hogy értessem -meg magamat illőképpen az olvasóval? Erről a tárgyról Capilláriában való -tartózkodásom alatt egészen megfeledkeztem volt – nem szabad -elfelejtenie, hogy vízben tartózkodtam másfél évig, ami fölöslegessé -tette bizonyos műveletek sajátos és körülményes elintézését, úgy, ahogy -azokat a szárazföldön megszoktuk. Most tehát, amikor váratlanul -megjelent a szinen, s még hozzá ily öntudatos és jelentős alakban, az a -különös érzésem volt, mintha tőlem független, önálló élőlényről lenne -szó, mely váratlanul, deus ex machina módjára, szólt bele az események -menetébe. Érzéki csalódás volt, pillanatnyi őrület látomása, vagy -felismerése a valóságnak, nem tudom – de úgy rémlett, hogy egy hatalmas -_Bullok_ ragadott meg a derekamnál fogva, amiről, vagy akiről azt -hittem, hogy hatalmamban tartom, s most erősebbnek bizonyulva nálam, -nyiltan és bevallottan mutatta ki, hogy arra kell mennem, amerre ő -vezet. Kínlódva erőlködtem, hogy leüljek, vagy másfelé forduljak. Hiába. -A víz örvénylett körülöttünk, lihegve rohantam, úsztam és lebegtem, mint -akit lova elragadott. Végigcikáztunk a tornyok között – _bullok_-ok -tömege kisért száguldó utunkban, előreszegzett fejjel, mereven, mint -megannyi kilőtt, szárnyas nyíl, a kék vizen keresztül. - -Tudtam, hogy épp ellenkező irányban kellene menekülnöm, éreztem, hogy -vesztembe rohanunk. Egy kanyarodónál feltűnt az a hatalmas épület, -szárnyas homlokzatával, aminek kapujában először pillantottam meg _oiha_ -bennszülöttet, Capilláriába érkezésem napján. Most üres volt az ajtó. Az -üres ajtón át rohantam be, feldöntve mindent magam körül. Néhány _oiha_ -rebbent el mellettem, riadtan – nem volt megállás, a _bullok_ ragadott -magával. Ajtók csapódtak be körülöttem, nekiverődtem a falnak, mint egy -kormányavesztett légcsavar – mindenüvé, ahol egy _oiha_ eltünt s ahol a -következő pillanatban üres deszkák meredeztek felém. Egy-egy pillanatra -megjelent _Opula_ ijedt, riadt arca, ajkán valami torz mosollyal – a -_Bullok_ ilyenkor feldühödve utánakapott: nekivágott a tetőnek, ahonnan -lankadtan zuhantam vissza. Vergődött, megint felemelkedett, forogni -kezdett velem, pörgött egyre sebesebben, fejemre állított, mint a -csigát, zúgott és zakatolt… és nem tudom, hogy még mi történt, mit -mívelt, meddig tartott ez a dühöngés, mert a világ elfeketült körülöttem -és elvesztettem eszméletemet. - - - -Mikor magamhoz tértem, első érzésem az volt, mintha most érkeztem volna -Capilláriába: újra élném az első nap furcsa kalandját. A földön -feküdtem, összekötözve: annak a finom, aranyselyemnek pókhálója kötött -gúzsba, ami az _oihá_-k fejéről indul s úgy lengedezik szerte a vízben, -mint valami palást. - -Megpróbáltam fölemelni a fejem, de alig sikerült. Néhány pillanat mulva, -hogy életjelt adtam magamról, fölemeltek, anélkül, hogy kezeimet, vagy -lábaimat feloldották volna és leültettek egy alacsony székre. Mellettem, -másik széken, _Opula_ ült, fején fátyollal – előttünk kis asztal volt, -az asztal mögött tekintélyes _oiha_ foglalt helyet. - -A capilláriabeli Legfelsőbb Törvényszék volt ez, úgy, ahogy magam előtt -láttam, – _Opula_ képviselte a vádat, azért ültették mellém. Nem tudom -miért, az egész most következő jelenet, elitéltetésem, egész komor -ünnepélyességével, emlékeztetett engem valamire, amit már egyszer -átéltem – erőlködve törtem a fejem, mi lehetett az, de csak akkor jutott -eszembe, mikor elitéltetvén, már kifelé vittek éppen – s fásult -közönyömben is bosszantott, hogy ugyan miféle képzettársítás lehetett, -mely ezt a nagyon is komoly aktust összehozta agyamban _esküvőm_ -emlékével – az egész ugyanis esküvőmre emlékeztetett, nem tudom miért. - -Vád és itélet igen gyorsan követték egymást. _Opula_ azt állította, hogy -félrevezettem őt, valami ördöngős művészettel elhitettem vele, hogy -abban az országban, ahonnan származom, az _oihá_-kat képviselem. Miután -azonban kiderült, hogy lényegben _bullok_ vagyok, amint a _bullok_-ok -iránt táplált különös rokonszenvemből már régebben gyaníthatta volna, -nem tartja helyesnek, hogy közöttük éljek és megfertőzzem a levegőt. -Arra kérte a Törvényt, hozzon igazságos itéletet. - -Az itélet néhány perc alatt megvolt. Az ország különös, de határozottan -humánus szokásainak megfelelően _alternativ_ itélet volt, kétféle -büntetés, melyek közül választhattam, hogy melyiket óhajtom elszenvedni. -Egyik halálos volt, másik nem sokkal kevesebb. Arról volt szó, mit -akarok inkább: hogy, mint _bullok_-ot, _Opula_ születésnapjára -leöljenek, föltálaljanak és megegyenek – vagy pedig életfogytiglani -sáncmunkát vállalok-e, mint erős és használható _bullok_, többi társaim -között, ama tornyok építésénél, melyek az _oihá_-knak lakóházul -szolgálnak: mely utóbbi büntetést természetesen megláncolva tölteném el, -mint az rabokhoz illik. Érdekes, de úgy látszott, hogy az _oihá_-k -felfogása szerint a halálos itélet volt az enyhébb: ennek felolvasása -közben _Opula_ felém fordult s mintha kegyelmesen és biztatóan -mosolygott volna – mosolya oly finom és gyengéd volt, hogy pillanatra -kisértésbe estem, arra a gondolatra, hogyha holtan is, ez a szép száj -fog belém harapni. De aztán a józan megfontolás fölülkerekedett bennem s -tisztelettel és alázattal bejelentettem a Törvényszéknek, hogy inkább az -életfogytiglani kényszermunkát vállalom. - -Sötét szobába kisértek át, kezeimet feloldották, lábamra hosszú zsineget -kötöttek. Ekkor láttam utoljára _oihá_-kat. Magamrahagytak és rámzárták -az ajtót. Egész éjszaka egyedül voltam, tengeri pókok és rákok között a -sötétben. Átkoztam sorsomat és a végzetes elhatározást, hogy annyi -balsikerű vállalkozás után ismét útrakeltem: megesküdtem, hogyha valaha -megszabadulnék innen, soha nem hagynám el többé szeretett hazámat – -aztán, holtfáradtan és kétségbeesetten, elaludtam. Úgy látszik, ebben a -mély álomban történhetetett, hogy nagy faládába csuktak és -átszállítottak a sáncok közé, mert reggel már ott ébredtem fel. Egy -kiálló párkányon feküdtem, körülöttem _bullok_-ok dolgoztak serényen. -Kiváncsian és részvéttel néztek rám és serkentettek, hogy én is -dolgozzam. - - - - -TIZENEGYEDIK FEJEZET - -Szerző megkezdi kényszermunkáját a bullokok között // Halvargónak, annak -a toronynak, melynek szerző polgárává lett, leírása // Szerző -megismerkedik Xa-rá-val, Halvargó államtitkárával // Nehány -felvilágosítás az Oiha-legenda eredetéről - -Capilláriában töltött életem második fejezetét, mely korántsem volt oly -boldog és derüs, bár eseményekben sokkal gazdagabb volt, s melyet a -munkás _bullok_-ok között töltöttem, elitéltetésemtől Capilláriából való -szabadulásomig, csak egészen röviden mondom el, szigorúan ragaszkodva -azokhoz a tényekhez, melyeknek felsorolását méltán elvárhatja az olvasó -magamfajta útleírótól, akinek írói és költői erények hijján egyetlen -érdeme az, hogy hűen és lelkiismeretesen elmondja, amit látott. - -Éppen ezért mellőzöm az első három hónap történetét – egy másik, nagyobb -munka tárgya lehetne annak a tüzetes leírása, hogy miként szoktam meg a -furcsa kis szörnyetegek társaságát, hogy szerettem meg őket, hogy -fedeztem fel lelküket s annak sok jó tulajdonságát, hogy tanultam meg -nyelvüket, szokásaikat; hogy lettem, eleinte kényszerítve, lázadozva, -később a magam jószántából lelkesen és becsvággyal, társadalmuknak -hasznos tagjává; hogy győztem le bizalmatlanságukat és kedveltettem meg -magamat velük, mert eleinte bizalmatlanok voltak hozzám: a beavatottak -tudták rólam, hogy az _oihá_-k közül kerültem hozzájuk és legnagyobb -meglepetésemre ez a hír korántsem azt a tiszteletet és irigységet -váltotta ki belőlük, amire számítottam – inkább gúnyosan beszéltek velem -és rólam ezzel a kalandommal kapcsolatban. Az olvasó méltán kivánhatja -tőlem, hogy ne untassam őt érzelmi életem elpanaszolásával, – hát csak -annyit jegyzek fel, hogy magam voltam hibás benne, ha nem tudtak -komolyan venni, az első időkben: _Opulá_-tól való elszakadásom oly -fájdalmasan hatott rám s oly levertté és szerencsétlenné tett, hogy -búskomorságomban valóban élvezhetetlen voltam abban az időben. - -Ez az én személyes lelki ügyem, _Opula_ iránt táplált reménytelen -szerelmem, elfogulttá és önzővé tett s méltán keltett ellenszenvet -irántam a _bullok_-ok között, akiket abban az időben, mikor önhibámon -kivül odakerültem hozzájuk, éppen nagyfontosságú társadalmi és politikai -kérdések foglalkoztattak, csupa olyan eszme, ami az egyéntől -önfeláldozást és önzetlenséget követel a köz érdekében. Ezekről beszélek -hát inkább, remélve, hogy hasznossá tehetem magam, ha néhány szerény -adatot szolgáltatok ama kitünő és komoly férfiak rendelkezésére, kik ma -Európa sorsát igazgatják s vezetik a jólét és tökéletesbülés felé, s -szívesen lemondok arról a biztosabb és olcsóbb, de komoly férfihoz -méltatlan sikerről, amit unatkozó nőcskék és álmodozó kis diákok -soraiban érhetnék el, ha e lapokat szerelmi nyavalygásaim áradozásával -tölteném meg. - -Az a torony, ahová száműztek, nem a legnagyobbak, de kétségkivül a -legrégibb és legfejlettebbek egyike volt Capilláriában. Alapjait sok -évvel ezelőtt rakták le a jelenleg építő _bullok_-ok ősei, (a -_bullok_-ok élettartama sokkal rövidebb, mint az _oihá_-ké) kiket a -toronyban ma uralkodó fejedelem, _Kar-kar-ka_ ősapja, _Kol-ko_, vezetett -erre a vidékre. A szomszédos tornyokkal békés egyetértésben éltek hosszú -ideig, míg a múlt században egy _goncsargó_ (így hívják ők azt a -katasztrófát, mikor az _oihá_-k kifüstölik őket és elfoglalják -tornyaikat: olyanféle természeti tüneményt értenek alatta, mint nálunk a -földrengés) alkalmat nem adott bizonyos összetűzésekre, amiknek -következményeit a következő, utolsó fejezetben, igyekszem majd röviden -elmondani. Ennek a _goncsargó_-nak ugyanis a _bullok_ történelemtudósok -többféle magyarázatát adják: vannak, akik szigorúan tudományos alapon -elemzik, mások rejtelmes erőket emlegetnek. Mind a két felfogásnak -megvolt a maga pártja a különböző tornyokban és a felülkerekedett pártok -irgalmatlanul kipusztították a legyőzötteket. De ezek a barbár idők ma -már elmultak és a körletben épülő tornyok népe kulturában és -civilizációban hallatlan arányú fejlődésnek indult. Fellendültek a -tudományok és művészetek – előbbiek a _bullok_-ok testi és lelki -tulajdonságainak a toronyépítésre alkalmasság szempontjából való -tökéletesítése: utóbbiak a _bullok_-fajta szellemi nevelése irányában. -Kiváló kutatók foglalkoztak a _bullok_ egyéni és faji strukturájával: -természettudósaik kikutatták a törvényeket, melyeknek alkalmazása -nagyszerű felfedezésekre vezetett a gyakorlati életben. - -Az első időkben magam mint egyszerű munkás dolgoztam a vakolathordásnál -és nem volt alkalmam bepillantani azoknak a felsőbb osztályoknak -munkakörébe, akik a torony építését tervezték és irányították. -Viszonylagos nagyságom és ennek megfelelő testi erőm csakhamar -pótolhatatlanná tettek: egymagam többet végeztem nyolcvan-száz -_bullok_-nál, ugyannanyi idő alatt. De éppen ez a testi fölényem adott -lehetőséget utóbb, hogy társadalmi osztályomból kiválva, bizonyos -előjogokat élvezhessek, amik alkalmat adtak megismerni a _bullok_ -társadalom keresztmetszetét. Barátokra és összeköttetésekre tettem -szert: ezektől tudtam meg aztán a következőket. - -A tornyok egy-egy _bullok_-nemzetségnek állami életben való tömörülése -által jöttek létre. Az államok élén királyok, fejedelmek, köztársasági -elnökök, vagy egyszerű hatósági szervezetek álltak, az illető torony -politikai izlésének vagy hagyományainak megfelelően. Ezek a vezetők -gondoskodtak róla, hogy minden egyéni munka összhangban működjék közre a -közös cél: a torony továbbépítése és betetőzése felé. Ezenkivül a rend -fenntartását és a torony belső és külső védelmét irányították, – -utóbbira azért volt szükség, mert az a veszély, hogy valamelyik közeli -torony népe egyszerűen elfoglalja az épületet, minden torony fölött ott -lebegett. Kialakult a „toronyvédelmi jog“, mely a _bullok_-ok hihetetlen -találékonysága, technikai ügyessége mellett fantasztikus eredményeket -hozott. Hogy a következőkről az olvasó akár csak halvány fogalmat -alkothasson, valamit még hangsúlyoznom kell. Az, amit mi itt Európában -„homo faber“-nek, „technikai ember“-nek nevezünk, olyan mértékben -fejlődött ki a _bullok_-oknál, amilyenről nálunk csak a legvadabb -képzeletű szerzők: egy Wells, egy Shaw merészelt ábrándozni legőrjítőbb -álmaiban. Ez a technikai képesség, ami nálunk, egyelőre, inkább csak az -erőművi világban produkált csodákat, náluk kiterjed a szerves élet -minden területére. Nálunk csak a legújabb időkben és csak óvatos -tapogatózásokkal kezdenek foglalkozni az élő szervezetek átalakításával, -– a _bullok_-oknál az a probléma, hogy egy szemet, egy májat, egy -agyvelőt kicseréljenek, hogy egy tüdő helyébe két vesét ültessenek át, -hogy két agyvelőt kicseréljenek, vagy félbevágjanak, hogy szárnyakat, -uszonyokat növesszenek más szervek helyébe, hogy egy hal kopoltyúját -beleillesszék egy _bullok_ szívébe; nem nagyobb kérdés, mint nálunk a -telefon, telegráf, Röntgen-fény, gőzhajó és repülőgép: míg ez utóbbi -technikai eszközök előállítása a _bullok_-ok számára egyszerű -gyerekjátékká sülyedt. - -Ezt meg kell érteni, mielőtt belefognék a „toronyvédelmi jog“ -kialakulásának történetébe. Mióta ez a kérdés, kényszer formájában, -felszínre vetődött, a _bullok_-társadalom fejlődésében sajátságos -átalakulás indult meg, amit a „kettősség“, „széthasadás“ szóval lehetne -talán jellemezni. Minden szerv és minden szerszám úgy kezdett -formálódni, hogy kettős célt szolgáljon: a torony építését s ugyanakkor -annak védelmét is, ami persze egyértelmű a támadással. Minden _bullok_ -egy személyben munkássá és katonává formálódott át. A vakolólapátokat ha -megfordította az ember, vakolatlekaparókésnek is lehetett használni, a -téglaformák úgy voltak szerkesztve, hogy robbanóanyaggal megtöltve, -egyben téglarobbantó aknát is lehessen csinálni belőle. Ugyanazokkal a -kapcsokkal, amikkel összekötnek két lécet az egyik toronyban, a másik -toronyban szét lehetett azokat feszíteni. A szerszám, ami itt épített, -ott rombolt, – ami egyik toronyban leveseskanál volt, hatlövetű -forgópisztolynak bizonyúlt a másikban, – itt mákosrétes gyanánt ették -ugyanazt, amitől odaát úgy fordultak fel a _bullok_-ok, mint a -patkányméregtől. A _bullok_ bonyolult testén minden szerv szerepe -megkettőződött: a repülésre való szárnyacskák végén éles karmok -fejlődtek, amikkel pompásan lehetett szárnyakat felhasítani; a -dobhártyák úgy alakultak, hogy szükség esetén rettenetes zajt lehetett -verni velük, amitől megsiketül az ellenséges _bullok_; a szemek árkában, -a könnyzacskók helyén, apró mirigyek fejlődtek, amiknek mérges váladéka -megvakította azt, akire ráfreccsentették. Voltak _bullok_-ok, akik -ujjaikat meghosszabbították és kihegyezték, hogy szúrni is lehessen -velük; mások két karjukhoz még egy harmadikat növesztettek, ami oldalt, -a derekukról, fityegett le, éles és hegyes volt és kemény, mint a vas. - -A „toronyvédelmi jog“ nagyszerű fejlődése szellemi téren is éreztette -hatását. Az összetartozás érzését, ha lehet, még fokozta az a tény, hogy -ezt az összetartozást széthúzás fenyegette – az egyén és társadalom -viszonya tökéletesen tisztázódott. Azokban a nagyarányú mozgalmakban, -amikben szabadulásom előtt részt vettem, alkalmam volt megismerkedni -_Halvargó_-nak (szűkebb hazámnak) legkiválóbb társadalomtudósával és -államférfiával, _Xa-rá_-val, ugyanazzal, akinek oldalán harcoltam -később, mikor a nagy háboru bekövetkezett. Ez a _Xa-ra_ világosított fel -sok homályos kérdésben, – neki köszönhetem, ha a _bullok_ -társadalomtudományban némi jártassággal dicsekedhetem s szerényen -hozzászólhatok társadalmi, politikai és gazdasági kérdésekhez. - -Egy alkalommal a _bullok_-társadalom jövőjéről beszélgettünk -_Xa-rá_-val. Én csodálatomat fejeztem ki mindarról, amit eddig a kultura -és civilizáció terén tapasztaltam, – felsoroltam minden tudományt és -művészetet s kimutattam, hogy milyen nagyszerű eredménnyel -dicsekedhetnek. Hihetetlen, mennyi mindenfélével foglalkoznak a -_bullok_-ok _Halvargó_-ban és egyebütt is: s mindennel azzal a végtelen -áhítattal és komolysággal foglalkoznak, amit a közös nagy cél sugalmaz – -az a cél, amit csak kiváló elmék látnak tisztán, de amit a legutolsó -munkás is ösztönszerűen érez. A tudomány minden ága szóbakerült: fizika, -kémia, asztronomia, asztrología, geodézia, numizmatika, história, -hisztológia, filozófia, filológia, filatélia, filantrópia, filharmonika, -kiromantika, kriminológia, fiziológia, pszihika, pszichiatria, -pszichofiziológia, pszihogeodézia, fiziopszihopatológia, -patofiziokémgezia, fizoasztronumiz-filkiropszihogeospektri-gonometriai- -judikamentropoantripológia és a többi. Mindezek módszeresen kifejtve és -összeegyeztetve, ellenőrizve és megszövegezve, egységbe foglalva és -kielemezve alkotják azt az egészet, amin a Torony épül. _Xa-ra_, a -legcsodálatosabb elmék egyike, valóságos polihisztor, mindenhez hozzá -tudott szólni: – ismerte mindegyik tudomány fejlődéstörténetét és -állapotát, állásfoglalását a jelenkorban, a legnagyobb könnyűséggel -beszélt gyakorlati és elméleti kérdésekről, szakszerűen és általánosan. -Főként azonban a társadalomtudományok érdekelték, ezen a téren nemcsak -felfogó és megértő, de alkotó lángelme is volt, – néhány csodálatos, -örökéletű művében, miután az elméletek eredményét leszögezte, erkölcsi -magaslatra jutván, azt az útat és módot is megtalálta, amin keresztül, -illetve aminek segítségével a társadalomnak haladnia kell, hogy az -ösztön és akarat tényét összeegyeztető szükségességének világos -parancsát követve megérjen egy jobb lehetőség, felismerésének magaslatát -jelző állomás állapotára. - -Erre a pontra érve, örültem, hogy az egész beszélgetés alatt fokozódó -nyugtalanságomon talán enyhíthetek (aznap reggel nagyon leverten -ébredtem: _Opulá_-val álmodtam megint) s feldobtam a kérdést, hogy -állunk mindezek után a _goncsargó_-val, vagyis azzal a természeti -tüneménnyel, amit a _bullok_-ok valami földrengésfélének képzelnek s ami -tornyaikat halomradönti. Először hagyta el számat az „_oiha_“ szó, mióta -_Halvargó_-ba kerültem. _Xa-rá_-ra láthatóan kedvezőtlen hatást -gyakorolt ez a tárgy. Fészkelődni kezdett, kicsinylően mosolygott, -szórakozott válaszokat adott, másról akart beszélni, – majd hirtelen -kitörve, csodálkozásának adott kifejezést, hogy olyan művelt és -felvilágosodott ember, mint én, ilyen haszontalan és gyermekes dolgokkal -foglalkozik. Ami a _goncsargó_-t illeti, unatkozó és műveletlen -filozófusok, elmúlt századokban, mikor a _bullok_-társadalom, -természettudományos gondolkodás és módszeres kutatás nélkül -szűkölködvén, hiú kozmológiákat, mitoszokat és legendákat gyártott még, -ilyes mesékkel próbálták elaltatni a megismerésre szomjazó kulturálatlan -tömegeket. Egyike ezeknek a meséknek a _goncsargó_ is, az a teozofikus -vagy misztikus feltevés, hogy valami csodálatos, felsőbb akarat vagy -intelligencia intézi a tornyok sorsát: ez hozott létre bennünket, -_bullok_-okat, a maga gyönyörűségére, vagy szükségletére s az is dönti -romba bizonyos ponton nagyratörő álmainkat. Ő, a maga részéről, anélkül, -hogy hitetlen, vagy tagadó szellem volna, meg van győződve róla, hogy az -effajta transzcendens, vagy metafizikai koncepciók a fejlődés -szempontjából károsak, egészen reménytelen és terméketlen játékai a -_bullok_-értelemnek, mely bizonyos határok között mozog és a -Felfoghatatlan nem tartozhat munkájának pozitiv tárgyai közé. Egyébként -a fejlődéstörténet kezdi kimutatni, hogy a _goncsargó_-nak nevezett -összeomlás, ami időközönként elsöpri a kulturát, bizonyos atom-bomlást -előidéző kórokozó anyagok működésére vezethető vissza – ezeknek a -kórokozóknak vagy üstökösöknek létezését kétségtelenül kimutatták: -mindig jelen vannak, amikor a csillagászok _goncsargó_-t jeleznek, az -égbolton, fényes tömegek, vagy gomolygó, átlátszó ködfoltok alakjában, -melyek matematikusaink által még ki nem mutatható pályán keringenek a -tornyok felett. A spektrálanalizis már összetételüket is megállapította: -nincsen bennük semmi olyan anyag, mely a _bullok_-ok testében elő ne -fordulna. Nagyon természetes, hogy a naiv ős_bullok_ ezeket a rejtelmes, -imbolygó ködfoltokat, melyeknek hosszú, aranyuszálya végigsöpri az eget -s elborítja tornyainkat is fényével, valami felsőbb erőnek, vagy -akaratnak hitte, _oihá_-nak nevezte el, félt tőle és imádta, – de -valójában tehetetlen, kialakulatlan tömegek ezek, akár szervesek, akár -szervetlenek, kezdetleges állapotban maradt ősanyagok. A műveletlen -paraszt és a tudatlan lelkű, képzelődő költő kisértetet lát bennük, amit -_oihá_-nak keresztel el aztán, megtartva az ősi mitológiák kifejezéseit. - -Kissé zavartan hallgattam a kiváló tudós fejtegetéseit és bátortalanul -emlékeztettem őt a _bullok_-művészek festményeire és szobraira, melyek -_oihá_-kat ábrázolnak sajátságos helyzetekben. _Xa-ra_ atyai -jóindulattal mosolygott és ismételten biztosított engem, hogy _oihá_-k -nincsenek. Ezek a képek és ábrák bálványoknak tekinthetők: pozitiv -magvuk részben az előbb említett kórokozó anyag, részben a _goncsargó_-k -alkalmával fellépő tömeg-pszihózis, mely megszédíti és agyrémekkel tölti -el az érzékeket: nem lévén hozzászoktatva azokhoz az erős ingerekhez, -amiket effajta természeti tünemények kiváltanak. Ebben a sajátságos -elmezavarban aztán a _bullok_-ok, közöttük, mint különösebben érzékeny, -tehát könnyebben megzavarható idegrendszerű egyének, az úgynevezett -költők és művészek tipikus módon viselkednek. Ágaskodni kezdenek, -nyújtózkodnak, szemük kifordul, fejük megdagad, összefüggéstelen -szavakat dadognak: mintha csodálatos látomások gyötörnék őket. Meg kell -adni, hogy a fentemlített ingerek nagyon erősek és legyőzésükhöz igen -fegyelmezett elme szükségeltetik: – ő maga, aki csillagvizsgálóból -figyelte egyszer egy ilyen közönségesen _oihá_-nak nevezett ködfolt -közeledését, csaknem megzavarodott tőle, kiáltásokban tört ki, -artikulálatlan és értelmetlen hangokat ejtett, amiket hangutánzó -betűkkel később fel is jegyzett magának, ilyeneket, mint „ó, ó, ó, édes, -gyönyörű, Nusikám, numcikám, mancikám, kuncikám, puncikám, életem, -csillagom, mindenségem, zsófikám, kegyen (vagy legyen?) a feleségem -stb.“ - -Nyilvánvaló, magyarázta tovább _Xa-ra_, hogy a költőknek és művészeknek -ezeket a különben igen hatásos és sugalmazó megnyilatkozását csak a -szigorúan ellenőrző kritika szemüvegén át szabad nézni, ha azt akarjuk, -hogy ezeknek a _bullok_-oknak működését is be tudjuk kapcsolni a -művelődésnek és fejlődésnek abba a folyamába, mely a társadalom -radikális megszervezését és átalakítását célozza: le kell vonni belőle -azt, ami betegesen túlfűtött képzelődés, ábránd, őrület, agyrém: -redukálni kell a valóságra, ami lelkükön át elferdítve, túlozva, -összezavarva, kielemezetlenül ömlik elő – ki kell hámozni ebből a -zagyva, csillogó halmazból az egyszerű, általános abstrakciót, a -valóságos tényeket, a nagy szociális igazságokat, mint amilyen a -történelmi materializmus, a létért való küzdelem, a nemek harca, az -erősebb kiválása és a fajvédelmi különítmény. Ezeket kell szem előtt -tartani, hogy egyre szélesebb rétegeket vonhassunk a nagy munkába, -felvilágosítva a tömegeket, azokat a ködfoltokat is, amiket _oihá_-knak -neveznek, hogy egykor hasznos, munkás tagjai és támaszai lehessenek a -_bullok_-társadalomnak. - - - - -TIZENKETTEDIK FEJEZET - -Halvargó külügyi helyzete // Háboru a tornyok között // A háborut követő -társadalmi mozgalmak rövid leírása // Szerzőt elfogják, megmenekül, majd -egy csodálatos tünemény révén elhagyja Capilláriát és visszatér hazájába - -_Halvargó_ külügyi helyzete az utóbbi években válságosra fordult. Az -Egyesült Tornyok Birodalma, mióta az „Általános Toronyvédelmi Jog“ -kodifikálva lett, hatalmas lendületben vetette rá magát a -fegyverkezésre. A szikrát egy heves _goncsargó_ dobta ki, mely három -tornyot pusztított el: a szerencsétlenséggel _Halvargó_-t vádolták a -többi tornyok, az volt a vád, hogy túlépítkeztünk, túlsok anyagot -halmoztunk fel, ez a torlódás megsűrűsítette a vizet fölöttünk, -áramlatokat idézett elő s ezeknek tulajdonítható az összeomlás. A -Birodalmak vezető férfiai egyre hevesebben sürgették az összetartás -fokozását, erőteljesebb munkára serkentették a polgárságot, nehogy a -többi tornyot is utolérje végzete – hangoztatták a lefegyverzés -szükségességét, amit, ha kell, erőszakkal is, tűzzel-vassal végre kell -hajtani. - -A mi időszámításunk szerint junius közepe felé aztán kitört a háború a -tornyok között. _Halvargó_ a Baloldali Szövetséghez tartozott s mint -ilyen, elszántan és elkeseredetten szállt síkra meggyőződése mellett, -mely szerint a _goncsargó_-t nem az építkezés csökkentésével, hanem -inkább fokozásával lehet csak megakadályozni: evégre kivánatos volna, -hogy két-három torony közös államfő alatt működjék, s ezeket a -tornyokat, ha másképpen nem megy, el kell foglalni erővel. Éppen azért, -mihelyt a háború kitört, vízmentesen elzártak minden kijáratot, nehogy a -gyáva csőcselék megszökdössön s kitérjen katonai kötelezettsége elől. A -kijáratok elzárásával sikerült elérni azt a lelkes hangulatot, mely a -támadáshoz szükséges – az egész torony izgalomban volt, mindenki az -egyetlen kijárat, a tetőpárkány felé tolongott, ahol az első -összeütközések folytak a szomszéd torony katonáival. Magam _főszurkálói_ -rangban kerültem ki a harctérre, ahol, mint bátor katona, csakhamar -érdemeket szereztem, áthatva a Toronyvédelem eszméjétől, mely a világot -örök békével és boldog munkával kecsegtette. - -Magát a hadjáratot s az utána következett időket más könyvben írtam meg, -mely azóta sok kiadást ért el. Itt röviden csak a főbb adatokkal -foglalkozom. Eleinte nagy sikerrel harcoltunk, rengeteg foglyot -ejtettünk, ezeket a torony pincéjében zártuk el és tápláltuk, – sajnos, -óriási veszteségeink utánpótlását képtelen lévén bevárni, december végén -a _kurgi bullok_-ok elől kénytelenek voltunk visszahúzódni, feladni a -terepet. A _kurgi_-k felgyujtották tornyunkat és a védelemre -visszamaradt őrséget lemészárolták. A _Halvargó_-val szövetségben álló -tornyok vezetőségében is meghasonlott az egyetértés: egy eldönthetetlen -nyelvtani kérdés adott alkalmat a hadvezetőség és diplomácia közti -nézeteltérésre. A diplomácia nyelvtudósai azt követelték, hogy a -_bullok_-társadalom nagy érdekeire való tekintettel törölni kell a -szótárból és köztudatból az egyes szám első személyű személyes névmást s -a többes szám névmásával kell behelyettesíteni, – szerintük minden -bajnak az volt az oka, hogy az „én“ névmás vonzatait lehetetlen -összeegyeztetni a „mi“ névmáséival – hogyha egy diplomata azt mondta, -„_mi_ hajlandók vagyunk utolsó csepp vérünkig stb.“, akkor ebbe a „mi“ -szócskába beleértették az „én“-t is, vagyis őt magát, ami képtelen -helyzetet idézett elő míg ha a katona a harctéren azt mondta, „én éhes -vagyok“ vagy „én megdöglöm“, ebből az ellenséges torony diplomáciája -mindjárt arra következtetett, mintha odaát valami baj volna, holott -erről szó sem volt. Ebből mindenféle félreértések származtak, amiket a -diplomaták szerint, az „én“ szó és fogalom gyökeres kipusztításával -lehetett volna csak elintézni. - -Ennek a felfogásnak hirdetői diadalt arattak, minthogy egy újabb -_goncsargó_ az egész mozgalomnak új irányt adott. Már a háború alatt az -egyes tornyok belsejében szakadás következett be – a harcolók fele be -akarta fejezni a háborút, a másik fele folytatni akarta. A két párt -harcba keveredett egymással, eleinte tornyonkint, később, felismerve azt -az erőt, ami a tornyok közti szövetkezésben rejlik, az egyes tornyok -háborúellenes pártjai összefogtak egymással, szemben a háborús pártok -blokkjával, mely szintén toronyközien szövetkezett akaratának, a tornyok -közti háború folytatásának, keresztülvitelére. - -Ez a háború igen soká tartott, mindkét részről rengeteg foglyot -zsákmányoltak, – végre nagyobb fegyverkészletével és kegyetlenebb, -hevesebb támadásaival a mérsékelt, háborúellenes párt győzött s -rákényszerítette a békét ellenfelére. - -A Többesszámú Személyes Névmás ötös tanácsa, miután ilyenformán -diadalmaskodott, hozzálátott második nagy feladatának, a békés munka -biztosításának előkészítéséhez. Ebben ismét nézeteltérések támadtak – a -nyelvtudósók egy része az első személyű személyes névmás eltörlése után -követelte az első személyű birtokos névmás kipusztítását is: azzal -érvelve, hogy a „miénk“ szó fölöslegessé teszi az „enyém“-et és megoldja -a gazdasági kérdést. Hiába érvelt a Másfél Éves Csecsemők Konzervativ -Pártja azzal, hogy az „enyém“ szót előbb ismeri az ember, mint az „én“-t -s így annál általánosabb jelentőségű – a forradalom ellenállhatatlanul -kitört s felzúdította az alsó párkányok dolgozóit. Tudósok jelentkeztek, -akik kimutatták, hogy a _bullok_-ok eddig rengeteg munkát pazaroltak -azzal, hogy emeletenkint építették fel a tornyot, – hiszen a cél a -tenger felszínének elérése lévén, teljességgel elégséges, ha mindjárt a -legfelső emeletet kezdik el építeni s ehhez a munkához haladéktalanul -hozzáfognak. Evégből leghelyesebb, ha az alapot építő _bullok_-ok -feljönnek a legfelső emeletre, leszorítják a fentieket a pincébe, -lerombolják az eddigi építést és újra kezdik az egészet, fönt, a tizedik -emeletnél. Darabig győzött ez a felfogás, a rombolást megkezdették, az -ellenállókat lecsukták – míg végre valaki rá nem jött, hogy nem ér az -egész semmit, mert azok a _bullok_-ok, akiknek a tizedik emeletet -kellene építeni, még kicsikék, éretlenek: a felnőtt pinceépítők pedig -nem értenek hozzá. Más megoldást kell keresni. - -Ezekután gyors egymásutánban következtek különféle, a _goncsargó_ -elkerülésére vonatkozó megoldások s azoknak kipróbálása, alkalmazása. A -mozgalmakban, melyek így egymásra következtek, erősen kivettem a -részemet, mint _Halvargó_ lelkes polgára – tagja voltam annak a -társaságnak, mely a személyes és birtokos névmás üres harcait elvetve, -inkább az igealakok és időmeghatározások javítását ajánlotta, s mely egy -időre felül is kerekedett, azzal a programmal, hogy minden jelen időben -történő cselekvést úgy kell tekinteni, mintha az a jövőben zajlana le. -Miután tudósaik pontosan kiszámították, hogy ezerkétszáz év mulva -szükségképpen ilyen és ilyen ruhában fognak járni a _bullok_-ok, így és -így fognak élni, ezt és ezt fogják akarni, ilyen és ilyen államformában -fognak élni, ilyen és ilyen képeket fognak festeni és verseket fognak -írni, ezt és ezt fogják enni, nyilvánvaló, hogy nagy időt takarítunk -meg, ha a pontos számításoknak ezeket az eredményeit már most -gyakorlatba hozzuk és úgy cselekszünk, mintha az ezerkétszáz év már -elmult volna. A Jövőbelátó Szociálgummihúzó Párt uralomra is került és -két napig úgy ment minden, mint a karikacsapás és ment volna tovább is, -ha egy hirtelen támadt járványos bélhurut és annak kellemetlen -következménye véget nem vet a dolognak: a szörnyű bűztől elszédültek a -vezetők és kénytelenek voltak átadni helyüket, fenntartva -álláspontjukat, hogy a számítás azért tökéletes volt, csak a bélhurutról -feledkeztek meg, aminek nem ők az okai, hanem a hirtelen támadt rossz -időjárás, mely délutánra váratlanul beborította az eget, – azt igazán -nem lehet követelni a tudósoktól, hogy megmondják, milyen idő lesz egy -óra mulva, mikor nekik ezerkétszáz évre kell előre gondolni. – Ezután a -Tavalyihóvisszafagyasztó Egyesület vette át az uralmat, mely okulva a -szörnyű pusztítás emlékén, amit a Gummihúzók okoztak, azt a felfogást -tűzte zászlójára, hogy miután a jövőt nem lehet ismerni, a multat -ellenben igen, legjobb lesz ott újrakezdeni mindent, ahol -ezerhatszáznegyven év előtt abbahagytuk. Ennek megfelelően mindenkinek -vissza kellett menni illetőségi helyére, – az adósnak nem kellett -fizetnie, aki ellenben pénzhez jutott közben, elvették tőle és odaadták -annak, akié ezerhatszáznegyven év előtt volt. Így az egymásra következő -hatalmak alatt mindenki jutott valamihez, rosszul csak azok jártak, akik -úgy akartak élni, mintha junius harmadikán csakugyan junius harmadika -volna és nem szeptember kilencedike, vagy március tizennyolcadika – -ezeket a Gummihúzók és a Hófagyasztók egyaránt büntették és börtönbe -csukták. A kisebb-nagyobb kollektiv mozgalmak, a társadalomtudomány és -_bullok_-tan, valamint a toronyvédelmi eszme fejlődésével egymást -követték a nagyszerű eszmék. Voltak, akik szakítva a monisták -földhözragadt felfogásával, azon az alapon nyúzták le egymás bőrét, hogy -a _bullok_ nem oktalan, vérengző állat, hanem kettős lény, lélek és -test, kit a közönséges, létért való küzdelem által irányított -kiválogatódás mellett a megismerés és belátás kormányoz, – mások ismét a -fajvédelem és fajnemesítés érdekét tartva szem előtt, bebizonyították, -hogy egy _bullok_ értékét, erkölcsi és selyemhernyótenyésztési -szempontból, az határozza meg, hogy ki volt az apja és az anyja: hogy ő -maga kicsoda, vagy hogy ő egyáltalában a világon van, az egészen -lényegtelen, mint ahogyan a lóversenyen is aszerint bízunk a versenyző -lovakban, hogy milyen családból származtak. A gondolkodókat és írókat -elkergették helyükről, helyükbe a kémikusok egy sajátságos fajtája -került, akik, bizonyos csoportok szerint, kimutatták az emberek -gondolkodásában és cselekvésében azokat a vonásokat, amikre előre -következtetni lehet aszerint, hogy hol születtek: ezt aztán -világszemléletnek nevezték el. Később ez a tudomány igen kifinomodott: -különféle tulajdonságok alapján állította szembe egymással a -_bullok_-okat, kiderült, hogy a haj, a fül, a körmök növése, színe, -szaga és halmazállapota szoros összefüggésben áll a _bullok_ -természetével és szándékával, – így keveredtek harcba először az -alacsonynövésűek és a magosak, aztán a kiálló pofacsontuak és a beesett -szemüek, a szőkék és a barnák, a kövérek és soványak. Később, sajnos, -némi zavarok állottak be, éppen az ember- és fajisme apostolainak -túlságosan kifejlődött tudása és érzéke következtében, a legutolsó nagy -harcban, melyben rengetegen estek el, lettek földönfutóvá, vesztették el -mindenüket s mely két fajta között folyt, az Orronszemölcsötviselők és -az Előrehajlófülcimpások között, kiderült, hogy vannak, akiknek szemölcs -is van az orrukon, azonkivül a fülcimpájuk is előrehajlik, viszont -olyanok is, akikre egyik se áll: s így ebből a szempontból mégse -lehetett két részre osztani az egész _bullok_-ságot, hogy hatásosan -vívják meg a nagy világszemléleti harcot. Előlről kellett kezdeni az -egészet – megint visszatértek a naiv néphithez, mely _oihá_-nak nézi a -ködfoltokat – a közös veszedelmet, a _goncsargó_-t pedig a gondviselés -büntetésének. Abban az időben, mikor – mint ahogy azonnal látni fogjuk – -váratlanul el kellett hagynom Capilláriát, a nagy küzdelem éppen ebben a -stádiumban volt, s így láttam utoljára: hogy azóta mi történt, nem -tudom: utolsó emlékem tehát erre a nagy fellendülésre vonatkozik, ami a -legyőzött _Halvargó_ politikájában beállott. Goncsargó-kormány vette át -a hatalmat, megalapította az Első Goncsargó Szövetséget, szemben a -hitetlenekkel, Goncsargó Fogyasztási Intézet létesült, Biokémiai -Cipőgyár, másszóval Goncsargóbanhivők Politikai Kormánypártja, mely nagy -erővel igyekezett rendet teremteni a toronyban. Magam, aki jó néhány -harcban részt vettem, tekintettel ismeretlen származásomra, eleinte -gyanúban álltam a Goncsargópárt előtt: később azonban egy -felolvasásommal, amit a „Goncsargóirányzat és a nemzeti eszme nemzetközi -terjedése különös tekintettel a gépalkatrészek által kitépett fülekre“ -címen tartottam, ismét felszínre vergődtem _Xa-ra_ oldalán, aki ebben az -időben, elveinek fenntartása mellett, ismét vezető és irányító -egyénisége volt a hatalomnak. - -Capilláriából való szabadulásom története néhány szóval elmondva -ennyiből áll. - -Egy napon megjelent nálam a kormány egyik megbizottja és felszólított, -hogy, mint az _oiha_-kérdés ismerője, vállaljam annak a küldöttségnek -vezetését, melyet _Halvargó_ indított az egyik elég távollevő toronyba, -ahol a csillagászok _goncsargó_-t jeleztek s ahonnan segélycsapatokat -kértek tőlünk a felbomlott belső rend helyreállítására. A megtisztelő -megbízatást elfogadtam s egy reggel útnak is indultunk. Utunk napokig -tartott, sok akadályt kellett leküzdenünk, – végre azonban elértük a -szóbanforgó tornyot, ahová be kellett volna vonulnunk. Csakhogy a -felkelők bekerítettek bennünket, lefegyverezték kiséretemet s mielőtt a -kaput átléphettem volna, letartóztattak, mint árulót, és börtönbe -vetettek. A vizsgálati fogságot nem volt módomban kitölteni, közben -ugyanis beállott a _goncsargó_, a _bullok_-ok nagyrésze elpusztult, a -többi elmenekült. Éjnek idején hagytam el börtönömet, melynek őrei -eltüntek mellőlem – rettenetesen kimerülve és halálra csigázva vettem -utamat bizonytalan irány felé, egyre bujkálva és aggódva, nehogy -ellenséges _bullok_-ok közé kerüljek megint, akik, nem ismerve a -helyzetet, szabadulásomat szökésnek minősítenék s egyszerűen -főbelőnének, vagy levennék fülemről az odatapasztott kopoltyúkat s én -megfulladnék. Egy őrjárat üldözőbe is vett, de egérutat nyertem s a -korallerdő védelmet nyújtott. - -Hajnalban emelkedni kezdett a talaj, a leszűrődő világosságban felfelé -kapaszkodtam s végre elértem a hegy csúcsát, ahol kimerülten és -halálraváltan estem össze. Úgy éreztem, végem van, nincs menekülés, nem -mehetek sehová, nem vesz senki védelmébe – az _oihá_-k elűztek, a -_bullok_-ok halálrakeresnek: nyomorultan el kell pusztúlnom. Hangosan -fohászkodni kezdtem s átkoztam sorsomat és tulajdon dőreségemet, mely -annyi keserves tapasztalat után, újból felkeltette bennem az utazás -vágyát és ingerét. Azt hittem, utolsó perceimet élem és soha nem látom -többé szeretett hazámat s már-már azon voltam, hogy letépve -kopoltyúimat, megrövidítem szenvedéseimet, mikor rettentő zúgás és -dörgés és rengés térített magamhoz. Egyidejűen megrázkódott alattam a -talaj s forró tajték csapott föl mellettem. Iszonyú erő ragadott meg, -tovasodort, meghengergetett és fölkapott – lélegzet után kaptam és -elvesztettem eszméletemet. - -Tulajdonképpen nagyon egyszerű dolog volt, ami velem történt, csak a -sajátságos körülmények tették rendkivülivé. Később értettem meg az -összefüggést, amit különös kalandom magyarázatául előrebocsátok. Az a -hegy, ahová kerültem, a tengerfenék egyik tűzhányója: ami magával -ragadott, az a tűzhányó kitörése volt. A vízben rögtön fehér tajtékba -merevülő láva fölemelt s míg ájultan sodródtam benne, oly eleven erőt -helyezett el tagjaimban, mely elégséges volt, hogy a tenger felszínére -kidobjon. Mikor magamhoz tértem, egy keskeny zátonyon találtam magam, -melyet a kitóduló tajték alkotott azon a helyen s melyet a hullámok -lassan ringattak és sodortak észak felé. Kopoltyúim már nem voltak -rajtam. Körülnéztem, megdörgöltem szemem s ámulva bámultam bele a Napba -s a kék ég harangjába, melyet oly sokáig nem adatott láthatnom. Estefelé -volt, az ég felhőtlen, partot nem láttam sehol. - -Huszonnégy órai hányattatás után egy cirkálóhajó felfedezett és -kimentett szorult helyzetemből. Első nap semmi jelét nem éreztem annak -az idegbetegségnek, mely aztán kitört rajtam s melyre, mint ideiglenes -elmezavarra, ma már csak szégyenkezve emlékszem vissza. Csak mikor -partot értünk s a cirkáló kapitánya érdeklődött kilétem és kalandjaim -iránt, vettem észre, hogy nem az vagyok, aki voltam. A férfiak szagát -elviselhetetlennek találtam, a kapitány kérdésére _oiha_-nyelven -válaszoltam, aminek furcsa rikoltozásai és kiáltozásai annyira -megdöbbentették a jó embert, hogy a hajó orvosát kérte, vizsgálna meg s -helyezne el valamelyik kórházban. Én azonban, még mielőtt ez -megtörténhetett volna, kereket oldottam és kiszöktem a városba. -Megtudtam, hogy Franciaországban vagyok, Marseille közelében: -megvizsgálva zsebeimet, némi aranypénzt fedeztem fel, amit a tenger -alatt való hosszas tartózkodás nem áztatott úgy el, mint ruháimat és -csizmámat. Ezen a pénzen egy kereskedésben női ruhákat vásároltam, -titokban felöltöttem azokat, hamis hajat tettem a fejemre, -kipirosítottam a szájamat, és rizsporral kentem be vastagon az arcomat a -marseillei szép nők mintájára. Csak homályosan emlékszem ezekre és az -ezekhez hasonló bolondságokra, amiket a következő hetekben elkövettem. -Ez a kevés is, amire emlékszem, néhány hét mulva jutott eszembe, mikor a -doveri tébolydában, ahová becsuktak, kissé kipihentem magam s -orvosomnak, a jóságos és megértő Mr. Foxnak, a lábbadozás óráiban -elmondtam rémképeimnek keletkezését és történetét. Bűnbánóan meggyóntam, -hogy a _bullok_-ok közt való szenvedésektől meggyötört és önmagából -kifordult aggyal az első napokban valami zavaros, tébolyult elhatározás, -vagy inkább rögeszme lett úrrá fölöttem, – hogy nem leszek férfi többé, -vagy ha igen, csak azért, hogy felvegyem a harcot az emberi fajta -elnyomója és rabságban tartó zsarnoka, a nő ellen – felveszem a harcot, -saját fegyvereivel, a közönnyel és hazugsággal – álruhában, női -álarcban, férkőzöm közéjük, kilesem titkaikat és ezeknek birtokában -felszabadítom boldogtalan és tudatlan _bullok_-társaimat. - - - -Ezeket az ostobaságokat szégyenkezve mondom el s mondtam el már akkor a -jóságos dr. Foxnak. – Kipihenve furcsa utam fáradalmait, még néhány -hetet töltöttem az elmegyógyintézetben, melyeknek lepergése után, -értelmes beszédemet hallva, s az orvosok véleménye alapján, az -igazgatóság gyógyultnak minősített. 1922 március 4.-én hagytam el az -intézetet s néhány nap mulva, pontosan március 10.-én, érkeztem -szülővárosomba, Redriffbe, ahol nőmet és gyermekeimet jó egészségben -találtam. - -GULLIVER HATODIK ÚTJÁNAK - -VÉGE - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -23 |tudam térni |tudtam térni - -23 |amit áttam |amit láttam - -39 |fémtárgyyal |fémtárggyal - -125 |magamom és |magamon, és - -143 |elsöprí |elsöpri - -148 |mely szeirnt |mely szerint] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK CAPILLÁRIA *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |