diff options
Diffstat (limited to 'old/69347-h/69347-h.htm')
| -rw-r--r-- | old/69347-h/69347-h.htm | 13293 |
1 files changed, 0 insertions, 13293 deletions
diff --git a/old/69347-h/69347-h.htm b/old/69347-h/69347-h.htm deleted file mode 100644 index 7967dce..0000000 --- a/old/69347-h/69347-h.htm +++ /dev/null @@ -1,13293 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Drakula by Bram -Stoker</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h3 { - font-weight: normal; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -h3 span.smaller { - font-size: 80%; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -p.i2 { - text-indent: 3em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.blockquot { - margin-left: 10%; - margin-right: 0%; - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.smcap { - font-variant: small-caps; -} - -em.gesperrt { - font-style: normal; - letter-spacing: 0.2em; - padding-left: 0.2em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>Drakula</span>, by Bram Stoker</p> -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>Drakula</span></p> -<p style='display:block; margin-left:2em; text-indent:0; margin-top:0; margin-bottom:1em;'><span lang='hu' xml:lang='hu'>Harker Jonathan naplója</span></p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Bram Stoker</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: November 14, 2022 [eBook #69347]</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p> - <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Hungarian Electronic Library</p> -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>DRAKULA</span> ***</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p class="center"><span class="caption-150">BRAM STOKER</span></p> -<h1>DRAKULA</h1> -<p class="center"><span class="caption">ANGOL REGÉNY</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">HARKER JONATHAN -NAPLÓJA</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large"><span class= -"smcap">Budapest</span></span></p> -<p class="center"><span class="caption">Rákosi Jenő Budapesti -Hirlap Ujságvállalata kiadása</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">M DCCC -XCVIII</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">BUDAPESTI HIRLAP -NYOMDÁJA.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id= -"Page_3">-3-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>I.</h2> -</div> -<p><i>Május 3. Beszterce.</i> Münchenből 8 óra 35 perckor indultam -este. Bécsbe másnap reggel érkeztem; 6 óra 36 perckor kellett volna -érkeznem, de a vonatunk egy órát késett.</p> -<p>Budapest csodálatos egy helynek látszott, ha a kevésből, a mit a -vonatról és rövid sétám alatt láttam, itélhetek. Nem mertem nagyon -messzire menni az állomástól, mert hogy későn is érkeztünk, meg nem -biztam egészen az indulás pontosságában sem. A benyomásom az volt, -hogy elhagytuk nyugatot és keleten vagyunk, a nyugati-hidak egyik -legremekjebbén, a mely itt a hatalmasan széles és mély Dunát fogja -át, keresztül a hajdani török uralom tradiciói közé jutottunk.</p> -<p>Elég jókor indultunk és éjjelre Kolozsvárra értünk. A -Royal-hôtelben szálltam meg éjszakára. Ebédre, vagyis inkább -vacsorára csirkét ettem, a mely valamiféle piros borssal -<span class="pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> -volt elkészitve, igen izlett, de roppant szomjas ételnek bizonyult. -(<i>Megjegyzés</i>. A recipéjét megszereztem Minna számára.) A -pincér hozzá intézett kérdésemre azt mondta, hogy ez <i>paprikás -csirke</i> és minthogy ez nemzeti eledel, hát mindenütt megkaphatom -a Kárpátok között. A csekély német tudományomnak itt is igen jó -hasznát vettem; nem is igen tudom, hogy a nélkül hogyan -boldogulhattam volna.</p> -<p>Indulásom előtt Londonban egy kis időt szakitottam arra, hogy a -British Muzeumban néhány könyvet és mappát átnézzek Erdélyt -illetőleg, eszembe jutott, hogy az országnak némi ismerete nem -ártana, a mikor az ország egyik fővárosával lévén dolgom. Ugy -találtam, hogy a vidék, a melyről szó volt, az ország legkeletibb -részén, épp három más állammal határos, Erdélylyel, Moldovával és -Bukovinával, a Kárpátok kellő közepén, egyike Európa legvadabb és -legismeretlenebb részének. Egyetlen egy mappán sem voltam képes -megtalálni a Drakula-kastély fekvésének csak körülbelül való -meghatározását sem, de ugy találtam, hogy Beszterce, a melyet a -gróf utolsó postaállomás gyanánt nevezett meg, elég jól ismert -hely. Néhány jegyzetet szurok itt közbe, hogy majd, ha Minnával -utazásaimról beszélek, felfrisitsem velük emlékezőtehetségemet. -<span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span></p> -<p>Transzszilvánia népessége négy különböző nemzetségből áll; -szászokból délen és ezekkel vegyest az oláhokból, a kik a -Dáciriktól származtatják magukat; magyarokból nyugaton és -székelyekből keleten és északon. Én az utóbbiak közé megyek, a kik -a hunoktól és Attilától származottaknak mondják magukat. Meglehet, -hogy ez ugyis van, mert a mikor a magyarok a tizenegyedik században -elfoglalták az országot, a hunokat már itt találták. Azt olvastam, -hogy a Kárpátok patkóalakja a világ minden ismert babonáját fogja -körül, ha igen, akkor itt időzésem igen érdekesnek igérkezik. -(<i>Megj</i>. Meg kell a grófot kérdeznem.)</p> -<p>Nem jól aludtam, noha elég kényelmes ágyam volt, mindenféle -különös álmom volt. Igaz, hogy egész éjjel egy kutya vonitott az -ablakom alatt, tán ez okozthatta; vagy pedig a paprika, mert az -egész flaskó vizemet meg kellett innom és azért még folyton szomjas -voltam. Reggel felé elaludtam és csak az ajtómon való folytonos -kopogtatásra ébredtem föl. Hát ugy látszik, mélyen kellett aludnom. -Reggelire megint paprikást és valami kukorica lisztből készült kása -félét ettem, a mit ugy hivtak, hogy <i>mamaliga</i>, aztán valami -leveles félébe takargatott füszerezett vágott husfélét, -<span class="pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> -kitünőnek találtam. (<i>Megj</i>. Ennek is elkértem a recipéjét.) -Sietnem kellett a reggelivel, mert a vonat valamivel nyolc előtt -indult, vagyis kellett volna, hogy induljon, mert én hét óra -harminc perckor az állomásra rohantam és egy óránál is tovább ültem -már a kupéban, a mikor végre elindultunk. Ugy látszik, hogy minél -jobban közeledik az ember Kelet felé, annál kevésbbé pontosak a -vonatok.</p> -<p>Egész nap ődöngtünk végig az országon, a mely változatos -szépségében fejlődött fel előttünk. Néha apró városokat vagy -kastélyokat láttunk a dombok oldalán, olyanokat, a melyeket csak -régi mesemondó könyvek rajzain látunk, néha folyók és patakok -mentén haladtunk, a melyeknek két oldalt néha köves medre mutatta, -hogy milyen szokott áradások alkalmával lenni. Minden állomáson -láttunk embereket, néha egész csoportokat mindenféle viseletben. -Némelyek épp olyanban voltak, mint nálunk otthon a parasztok, vagy -olyanok, a milyeket Német- és Franciaországon keresztül jövet -láttam, rövid zekével, kerek kalappal és otthon készült nadrágban, -de némelyek ma rendkivül festői viseletben voltak. Az asszonyok -igen csinosaknak látszottak, kivéve ha ugyan közelről nézte őket az -ember, csakhogy egy kissé esetlenül vastagok voltak derék körül. -<span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> -Mindegyiknek bő fehér ingujja volt és csaknem valamennyinek széles -öve egy egész csomó lig-lóggóval, mint valami ballerinának a -jelmeze, csakhogy persze ez alatt egy alsószoknyával. A -legkülönösebbeknek a szlávokat találtam, a kik vadabbak a többinél, -széles cseperke kalapjukkal nagy, bő, piszkos, fehér nadrágjukkal, -fehér vászon ingükkel és óriás bőr övekkel, a mely majdnem egy -lábnyi széles és rézszögekkel gazdagon kivert volt. Óriás csizmát -viseltek, a melybe a nadrágjuk széle bele volt türve és hosszu -fekete hajuk és tömött fekete bajuszuk volt. Nagyon festőiek, de -nem igen bizalomkeltők. Szinpadon bárki is valamely keleti -zsiványbandának nézhetné őket. Pedig azt hallottam, hogy igen -szelidek és jócskán hijjával vannak a személyes bátorságnak.</p> -<p>Meglehetősen bealkonyodott, mire Besztercére értünk, a mely igen -érdekes ódon városka. Ugyszólván a határszélen állva – mert a -Borgó-szoros innen át vezet Bukovinába – igen viharos időket -látott, a melyek erős nyomokat hagytak rajta. Vagy ötven évvel -ezelőtt öt izben is borzasztó tüzvész pusztitotta.</p> -<p>Drakula gróf utasitása nyomán az Arany Korona vendéglőbe -szálltam, a melyet kellemes <span class="pagenum"><a name="Page_8" -id="Page_8">-8-</a></span> meglepetéssel egészen ódonnak találtam, -mert természetesen szerettem volna, a mit csak lehet, tapasztalni -és látni az ország szokásaiból. Ugy látszik, már vártak, mert a -kapuhoz közeledve, egy jóképü öreges asszonyt láttam, a rendes -pórruhában, fehér alsószoknya, dupla, hosszu köténynyel elül-hátul, -szines szövetből, a mely szinte-szinte szerénytelenül feszült meg -rajta. Mikor közel értem, köszönt és szólott:</p> -<p>– Az angol uraság?</p> -<p>– Igen, feleltem, én vagyok Harker Jonatán.</p> -<p>Ő mosolygott és valamit mondott egy öreges, fehér ingujjas -embernek, a ki utána jött a kapuba. Az bement és rögtönösen vissza -jött egy levéllel a kezében:</p> -<div class="blockquot"> -<p>Barátom, üdvözlöm a Kárpátokban. Türelmetlenül várom. Pihenje ki -magát jól az éjjel. A delizsánc holnap három órakor indul -Bukovinába; helyet fogadtam az ön számára rajta. A Borgó-szorosban -várni fogja a kocsim és ide hozza hozzám. Remélem, hogy szerencsés -utja volt Londontól idáig és hogy jól fogja magát érezni szép -hazámban való tartózkodása alatt. Az ön barátja: -<i>Drakula</i>.</p> -</div> -<p><i>Május 4.</i> – Megtudtam, hogy a vendéglős is kapott levelet -a gróftól, a melyben <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span> meghagyta neki, hogy a legjobb helyet -foglalja le a számomra a kocsiban; de a részletek felől való -tudakozódásomra kissé zárkózottnak látszott és ugy tett, mintha nem -igen értette volna német beszédemet, a mi pedig nem lehetett igaz, -mert mindeddig tökéletesen megértett; legalább ugy felelt -kérdéseimre, mintha megértett volna. Ő, meg a felesége, az öreg -asszony, a ki fogadott, mintha ijedten néztek volna egymásra. A -férj azt morogta, hogy levélben küldték neki a pénzt és hogy ez -minden, a mit tud. Mikor azt kérdeztem tőle, hogy ismeri-e Drakula -grófot és mondhat-e nekem valamit a kastélyáról, mind a ketten, ő -is, meg a felesége is keresztet vetettek magukra, azt mondták, hogy -semmit sem tudnak róla, aztán pedig egyáltalán nem szóltak többet. -De ekkor már oly közel volt az indulás ideje, hogy senki mást meg -nem kérdezhettem, hanem az egész igen titokzatosnak és egyáltalán -nem igen biztatónak látszott.</p> -<p>Épp indulás előtt, az öreg asszony följött a szobámba és szinte -hiszterikus indulattal mondá:</p> -<p>– Hát igazán muszáj elmennie? Oh, ifju uram, hát muszáj -elmennie?</p> -<p>Oly izgatott állapotban volt, hogy még azt a kevés németet is -elfelejtette, a mit tudott <span class="pagenum"><a name="Page_10" -id="Page_10">-10-</a></span> és folyton valamely idegen nyelvet -vegyitett a beszédébe, a melyet egyáltalán nem értettem. Csak ugy -birtam valahogy megérteni, hogy kérdéseket intéztem hozzá. Mikor -megérttettem vele, hogy mennem kell, még pedig haladéktalanul, és -hogy fontos ügyben járok, ismét kérdezte.</p> -<p>– De hát tudja-e, hogy micsoda nap van ma? – Azt feleltem, hogy -május negyedike. Erre a fejét rázta és igy szólt.</p> -<p>– Oh igen! Azt én is tudom! Hanem hát maga tudja-e, hogy ez -miféle nap?</p> -<p>– Feleletemre, hogy nem értem őt, igy folytatta:</p> -<p>– Ez Szent György napjának az előestéje. Hát nem tudja, hogy ma -éjjel, ha elütötte az éjfélt, a világ minden gonosz lelke -fölszabadul? Tudja-e, hogy hová indul és hogy mire mén vele?</p> -<p>Annyira kétségbeesettnek látszott, hogy vigasztalni próbáltam, -de hiába. Végül térdre vetette magát és ugy könyörgött, hogy ne -menjek; vagy legalább várjak egy-két napot az indulással. Mindez -igen nevetségesnek látszott, hanem azért nem igen jól éreztem -magamat. Hanem hát egy rám bizott dolgot kellett elvégeznem és nem -engedhettem hogy ebben bármi is megakadályozzon. Azért hát -<span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span> felpróbáltam emelni az öreg asszonyt és -tőlem telhető komolysággal mondottam neki, hogy köszönöm részvétét, -de hát a kötelességem parancsolja, hogy menjek. Erre ő fölkelt, -letörölte könyeit és egy feszületet oldva le a nyakáról, nekem -nyujtotta. Nem tudtam, hogy mitévő legyek, mert mint az angol -egyház tagját ugy tanitottak, hogy az efféle ugyszólván -bálványimádás számba megyen, de szinte kegyetlenségnek látszott, -hogy elutasitsam az öreg asszonynak, kivált ilyen izgatott -állapotban, oly jó szándékkal nyujtott ajándékát. Azt hiszem, -észrevette arcomon a kételkedést, mert az olvasót a nyakamba -akasztva igy szólt:</p> -<p>– Az édes anyja kedveért – és ezzel kisietett a szobából.</p> -<p>Naplómnak ezt a részét addig irom, a mig a kocsira várok, a mely -természetesen késik és az olvasó a kereszttel rajta még mindig a -nyakam körül van. Nem tudom, hogy mi okozza, az öreg asszony -rettegése, vagy ennek a helynek a kisérteties hagyományai, vagy tán -a kereszt maga, de nem vagyok távolról sem oly nyugodt elmével, -mint lenni szoktam. Ha ez a könyv valaha nálam nélkül jutna Minna -kezeihez, akkor ez legyen végső bucsum. – No valahára itt a -kocsi!</p> -<p><i>Május 5. A várkastély.</i> A reggeli szürkület <span class= -"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span> elmulott -és a nap magasan áll a távoli szemhatár fölött, a mely -szakadozottnak látszik, hogy fáktól vagy hegyektől-e, azt alig -látom, mert a nagy távolságban a kicsi dolgok a nagyokkal -vegyülnek. Nem vagyok álmos és minthogy nem fognak fölkölteni és -alhatom, a meddig tetszik, hát természetesen irok, a mig álom nem -kerül a szememre. Nagyon sok különös följegyezni valóm van és -nehogy az, a ki olvassa, azt találja hinni, hogy nagyon is jól -ebédeltem, mielőtt Besztercéből utnak indultam volna, idejegyzem -pontosan, hogy mit ebédeltem. – Ugynevezett zsivány-pecsenyét -ettem, a mely szalonna, hagyma és marhahus-szeletekből áll, jól -megvörösborsolva és fanyársra huzva, aztán a tüz fölött megsütve. -Hozzá valami csipős bor félét ittam, a mi igen jól esett. De ebből -is csak egy-két pohárral és egyebet semmit sem.</p> -<p>Mikor a kocsira ültem, a kocsis még nem foglalta el a helyét és -láttam, hogy a vendéglősnével beszélget. Nyilván rólam folyt a szó, -mert néha néha rám néztek és néhányan, a kik a ház előtti pletyka -padon ültek, szintén hozzájuk csatlakozva hallgatták őket, aztán -szintén rám néztek, mintegy szánakozva. Nehány szót gyakran -hallottam ismételni, furcsa szókat, mert többféle nemzetiség volt -együtt <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span> a csoportban; hát én szép csöndesen -elővettem többnyelvü szótáramat a táskámból és kikerestem őket. -Mondhatom, hogy nem igen vigasztalók voltak rám nézve, mert -<i>ördög</i>-öt, <i>sátánt, poklot</i> jelentettek aztán, meg -olyasmit, a mi nagy emberirtót, vagyis vampirt jelent szerb vagy -oláh nyelven. (<i>Megj</i>. felvilágositást kell a gróftól kérnem -ezeket a babonákat illetőleg.)</p> -<p>Mikor elindultunk, az egész tömeg, a mely ezalatt jócskán -felszaporodott a vendégfogadó kapuja körül, keresztet vetett és két -ujjal rám mutatott. Nagy nehezen sikerül egyik utitársammal -megmagyaráztatnom, hogy ez mit jelentsen. Eleinte nem akart -beszélni, de a mint megtudta, hogy angol vagyok, megmagyarázta, -hogy ez babona, vagyis védelem a gonosz szemverés ellen. Ez ugyan -nem volt valami megnyugtató rám nézve, a ki ismeretlen helyre, -ismeretlen ember elé indultam; de mindenki elég szivesnek, elég -szomorunak és elég résztvevőnek látszott, hogy szinte megindultam -belé. Soha sem fogom elfelejteni az ódon fogadó udvarát és a festői -alakok tömegét, a mint ott álltak az udvar közepén mind keresztet -vetve. A kocsisnak, a kinek bő fehér gyolcs nadrágja (ők gatyának -hivják) az egész ülést elboritotta, félreállt, megdurrantotta -<span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span> az ostorát, négy, egymás mellé fogott -apró lova fölött és mi utnak indultunk.</p> -<p>A remek vidék, a melyen keresztül haladtunk, csakhamar -elfelejtette velem a kisérteties aggodalmakat, bár talán, ha a -nyelvet, vagyis inkább nyelveket értettem volna, a melyeken -utitársaim beszélgettek, nem egyhamar sikerült volna tőlük -megszabadulnom. Az ut rosznak látszott, hanem azért őrületes -sebességgel repültünk rajta végig. Nem tudtam, hogy mit jelentsen -az a rémes sebesség, de a kocsis ugy látszik, minél korábban akatt -elérni a Borgo szoroshoz. Azt mondták nekem, hogy ez az ut nyáron -is igen jó szokott lenni, hanem hogy az idén még nem tudták -rendbehozni a tavaszi olvadások után. A bukós, dombos vidéken tul -kezdődtek a rengeteg erdőkkel boritott hegyhátak, a melyek föl -egész a Kárpátok magas csucsáig huzódtak. Jobb és balra emelkedtek -fölöttünk, a délutáni napfénynyel rajtuk, a mely minden szépségét -kiemelte a remek hegyláncnak. A csucsok árnyában rejlő sötét kék és -biborszint, a zöld és barnát, a hol a szikla a füvel vegyült, aztán -végtelennek látszó láncolatát a szakgatott csucsoknak, mig végre -ezek is belevesztek a távolba, a hol a havas csucsok emelkedtek a -maguk nagyszerüségében. Imitt-amott <span class="pagenum"><a name= -"Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> hatalmas szakadások -látszottak a sziklás hegyekben, a melyeken keresztül, a mint a nap -lefelé hanyatlott, néha-néha rohanó vizek esését láttuk. Egyik -utitársam megérintette a karomat, a mint egy hegy lábát megkerülve, -egy magas, hófedett csucs tünt a szemünk elé és igy szólt „nézze -uram, Isten széke!“ és ájtatosan keresztet vetett magára. A mint -végtelennek látszó utunkon fölfelé kapaszkodtunk és a nap -lejebb-lejebb hanyatlott mögöttük, az esthajnal homálya kezdett -bennünket körülfogni, a mig a hegyek havas csucsa még mindig rózsás -fényben ragyogott fölöttünk. Egy-egy parasztot hagytunk el utunkon, -székelyt és oláht, mind festői ruhában. Az ut mentén sok helyt -keresztet láttunk és minden utitársam keresztet vetett magára, a -mint arra hajtattunk. Egyik-másik szentkép előtt egy-egy paraszt -vagy parasztasszony térdelt, de csak meg sem fordult a kocsi -közeledtére, annyira el volt merülve buzgó ájtatosságában, hogy sem -látni sem hallani nem kivánt a külső világból semmit sem. A mint -jobban beesteledett, nagyon hideg kezdett lenni és az esthomály -egyetlen sötét árnyéka boritotta a fákat, völgyeket, hegyeket, csak -a mint fölebb kapaszkodtunk a szorosban, egy-egy sötét fenyő vált -ki élesen a havas háttérből. A <span class="pagenum"><a name= -"Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> kapaszkodó néha oly meredek -volt, hogy a lovak, a kocsis biztatása ellenére is csak igen lassan -haladtak. Ilyenkor én szerettem volna kiszállni és gyalog menni a -kocsi mellett, mint otthon szoktuk, de a kocsis hallani sem akart -erről.</p> -<p>– Nem, nem, nem lehet itt gyalogolni, – állitotta – nagyon vadak -erre felé a kutyák, – és hozzátette, még pedig olyanformán, mintha -valami jó tréfa lenne, most körülnézett, hogy a többiek -helybenhagyó mosolyát arassa – pedig aligha nem nagy módja lesz ma -még az effélékben. Csak egyetlen egyszer állitotta meg lovait, a -mig a lámpákat meggyujtotta.</p> -<p>Mikor egészen besötétedett, mintha bizonyos izgalom vett volna -erőt az utasokon, folyton szólongatták a kocsist, egyik a másik -után és mintha fokozott sietségre nógatták volna. Könyörtelenül -ostorozta lovait és vad kiáltozással nógatta őket erejük -megfeszitésére és sietésre. Végre a sötétségben, épp előttünk, -mintha a világosságnak egy szürke foltja támadna, mintha a hegyek -ott ketté volnának hasadva. Az utasok izgatottsága fokozódott, a -kalandos ósdi kocsi ugy himbálódzott óriás bőrrugóin, mint egy -csónak a viharos tengeren. Bele kellett kapaszkodnom, hogy ki ne -essem. Az ut egyenesebb lett és mi csak ugy repültünk rajta. A -hegyek meg mintha rohantak <span class="pagenum"><a name="Page_17" -id="Page_17">-17-</a></span> volna velünk és sötéten fenyegetőn -szorosan mellettünk emelkedtek fölénk. Beértünk a Borgo szorosba. -Az utasok közül néhányan egymásután valami ajándékot erőltettek -rám, annyi komolysággal, hogy lehetetlen volt el nem fogadnom; ezek -között ugyan nehány nagyon fura tárgy volt, de mindez őszinte -jóindulattal, egy-egy jó szó és áldás kiséretében adták és azzal -csodálatos mozdulattal, a melyet már a besztercei vendéglő -kapujában észrevétlen – keresztvetéssel és a szenvedés ellen védő -jellel. A mint rohanva haladtunk, a kocsis előrehajolt és az utasok -is két oldalt kihajolva a sötétséget fürkészték tekintetükkel. -Nyilvánvalónak látszott, hogy valami nagyon izgató dolog, nagy -esemény bekövetkezését lesik, várják, de noha mindegyik utast külön -megkérdeztem, egyik sem adta a legcsekélyebb fölvilágositást sem. -Ez az izgatottság igy tartott egy darabig, mig végre a tulsó vége -tárult ki előttünk. Nehéz sötét viharfelhők gomolyogtak a fejünk -fölött és a dörgést megelőző fuladt levegő nyomását éreztük.</p> -<p>Mintha a hegylánc kétféle atmoszferát választott volna el -egymástól és mi derültből beértünk volna a viharosba. Már most -magam is kinéztem a kocsiból az alkalmatosságot keresve, a melyen a -grófhoz kellett volna mennem. Minden <span class="pagenum"><a name= -"Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> pillanatban vártam, hogy -meglátom a kocsi két ragyogó lámpáját a sötétségben; de hiába, nem -láttam semmit sem. Az egyetlen világosság saját lámpáinknak rezgő -fénye volt, a melyben agyonhajszolt lovaink párája fehér köd -gyanánt szállt föl. Láttuk a homokos fehér utat magunk előtt, de -kocsinak semmi nyomát sem rajta. Az utasok megkönnyebbült sóhajjal -dültek hátra, a mely, mintha az én csalodásomat gunyolta volna.</p> -<p>Már épp azon kezdtem tünődni, hogy mittévő legyek, a mikor a -kocsis, óráját nézve, mondott valamit a többieknek, de oly halkan -és csöndesen, hogy én nem igen birtam megérteni. Mintha azt mondta -volna, hogy egy óra hiányzik még, a kitüzött időből. Hozzám -fordulva, még az enyémnél is rosszabb németséggel igy szólott -hozzám:</p> -<p>– Itt nincsen kocsi. Az urat, ugy látszik, hogy még sem várják. -Tán velünk jönne Bukovinába, aztán vissza jöhetne holnap, vagy -holnapután: igen, még jobb lesz, ha holnapután.</p> -<p>A mig beszélt, a lovai egyszerre csak nyeriteni, horkantani és -ágaskodni kezdtek, ugy, hogy alig birta őket féken tartani. Aztán -az utasok kiabálása, sikoltozása és kereszthányása közben egy -négylovas hintó ért utól <span class="pagenum"><a name="Page_19" -id="Page_19">-19-</a></span> bennünket és szorosan mellettünk -megállt. A lámpája fényénél láttam, a mint az idegen lovakra esett, -hogy azok koromfekete remek állatok. Egy szálas, barna szakállas -férfi hajtotta őket, nagy fekete kalappal a fején, a mely arcát -elrejtette előlünk. Csak egy ragyogó szempár villanását láttam, a -mely szinte vörös fényünek látszott a lámpa világánál, a mint -felénk fordult. Igy szólott a kocsisunknak.</p> -<p>– Kend nagyon korán ért ide ma földi.</p> -<p>A kocsis dadogva felelte:</p> -<p>– Az angol uraságnak igen sietős volt az utja – mire az idegen -igy szólott:</p> -<p>– Persze fél, ezért biztatta őt, hogy folytassa az utját -Bukovina felé. Engem ugyan meg nem csal kend, én nagyon sokat tudok -és a lovaim sebesjárásuak. – A mint beszélt, mosolygott és a lámpa -fénye rideg metszésü, duzzadt, piros ajkát és hegyes, éles, -vakitóan fehér fogait világitotta meg. Egyik utitársam Burger -Leonórájának egy sorát susogta egy másik fülébe:</p> -<p>– Mert hisz a halottak gyorsan járnak.</p> -<p>Az idegen alighanem meghallotta az idézetet, mert kegyetlen -mosolylyal fordult az utas felé, a ki keresztet vetett magára és -két ujját kinyujtotta. <span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span></p> -<p>– Adják ide az angol ur bagázsiját, – szólott az idegen; – és -minden holmimat széditő sebességgel adogatták ki és át a -hintóra.</p> -<p>Aztán magam is lemásztam a kocsiról, és a mint a mellette álló -hintóba szálltam, az idegen segiteni iparkodván, fél kézzel ugy -megfogta a karomat, mintha vasmarka lett volna: bámulatos erejének -kellett lenni. Szónélkül megrázta a gyeplőt, a lovak -visszafordultak, és elnyelt bennünket ujra a hegyszoros sötétsége. -Visszatekintve, még láttam a kocsiba fogott négy ló fehér páráját a -levegőben és a lámpák fényénél utitársaimat, a mint keresztet -vetettek magukra. Aztán a kocsis kieresztette ostorát és kiáltott a -lovaira, és eltüntek a Bukovinába vezető uton.</p> -<p>A mint elenyésztek a sötétségben, sajátságos borzongás futott -rajtam végig és az elhagyatottság érzése vett rajtam erőt; de egy -köpeny hullott a vállamra és meleg pokróc a térdeimre és kocsisom -korrekt németséggel szólalt meg:</p> -<p>– Az éj hideg uram és gazdám, a gróf meghagyta, hogy jól gondját -viseljem uraságodnak. Egy üveg sligovicát is talál az ülés alatt, -ha szükségét érezné. – Nem fogadtam el a kináját, de azért jól -esett tudnom, hogy egy kis sziverősitő van a kezem ügyében. -<span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span></p> -<p>Egy kissé különösen éreztem magamat, nem akarom mondani, hogy -meglehetősen féltem. Ha lett volna választásom, nem igen hiszem, -hogy folytattam volna ezt a titokzatos éjjeli utazást. A hintó -sebesen haladt egyenes uton előre, aztán hirtelen fordult egyet és -egy másik egyenes után haladt. Nekem ugy tetszett ugyan, mintha -ugyanazt az utat tennők meg ismét és ismételve és hogy meggyőződjem -róla, a kiválóbb pontjait kezdtem figyelni és ugy láttam, hogy -csakugyan ugy van. Szerettem volna megkérdezni a kocsistól, hogy -mit jelentsen ez, de igazán nem mertem, mert azt gondoltam, hogy -helyzetemben hiába volna minden ellenkezés, ha ő neki célja a -megérkezés halogatása. Végre már szerettem volna tudni, hogy hány -óra lehet, gyufát gyujtottam hát, a lángjánál az órámat nézve -láttam, hogy nehány perc hijja van csak az éjfélnek. Ez szinte -megdöbbentett, azt kell hinnem, hogy az éjféli órát illető -általános babonás hiedelmét fokozták, bennem a mai nap eseményei. A -félelemnek bizonyos émelyitő kelletlen érzésével néztem a -bekövetkezendőket.</p> -<p>Ekkor egy kutya kezdett valahol egy utmenti majorban vonitani – -hosszas, fájdalmas, gyötrő vonitással, mintha félne valamitől, -<span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span> folytatta a vonitást egy másik, aztán még -egy és ismét egy, mig végre a hegyszorosan mély sóhajtásképpen -átsuhanó szél szárnyain, rémes vonitás szállt felénk, a táj minden -irányából, a meddig csak ért a képzelet az éj homályán keresztül. -Az első vonitásra a lovak elkezdtek rugni és ágaskodni, de a -hajtójuk csititgatón szólott hozzájuk, hát lecsendesedtek, de -remegtek és folyt róluk a viz, mint valami hirtelen ijedség után. -Aztán a messze távolban, a hegyekben két oldalt felettünk egy -másik, hangosabb, élesebb orditás kezdődött – farkasoké – a mely -egyforma hatással volt a lovakra és rám is – mert én kiszerettem -volna ugrani a kocsiból és futásnak eredni, mig a lovak ismét -ágaskodtak és kapálóztak félőrülten a félelemtől, hogy a kocsis -óriási erejével is alig birta őket megfékezni és visszatartani az -eszeveszett vágtatástól. Alig néhány perc alatt azonban a fülem -hozzászokott az üvöltéshez és a lovak is annyira lecsendesültek, -hogy a kocsis képes volt leszállni és elejbük állni. Simogatta és -cirógatta őket, a fülükbe sugott valamit, mint a hogy hallottam, -hogy a lóidomitók szokták tenni és pedig csudálatos eredménynyel, -mert hizelkedésére a lovak egészen megszelidültek, noha még mindig -reszkettek. <span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span> A kocsis ismét elfoglalta a helyét és -megrázva a gyeplőt, sebes trappban indult. Ezuttal a hegyszoros -tulsó oldalára érve, hirtelen egy keskeny utra kanyarodott le -jobbra.</p> -<p>Nemsokára fák közé jutottunk, a melyek ugy beárnyékoltak -bennünket, mintha alagutba jutottunk volna és ismét óriás rideg -sziklák zárták el utunk két szélét és noha védett helyen voltunk, -hallottuk a szél zugását fölöttünk a sziklaszorosokban és a galyak -tördelését az erdőben. Hidegebb, mind hidegebb lett és finom hó -kezdett szitálni, ugy, hogy nemsokára mi magunk és minden -körülöttünk fehér lepellel volt boritva. Az éles szél még folyton -hozta felénk a kutyák vonitását, noha már csak igen gyöngén, a mint -tovahaladtunk. A farkasok üvöltése ellenben mind -közelebb-közelebbről hangzott, mintha minden oldalról körülfognának -bennünket. Rettenetes félelem gyötört és a lovak osztoztak -félelmemben, de a kocsis föl sem vette a dolgot. Csak jobbra-balra -nézett, noha én semmit sem birtam a sötétségben látni.</p> -<p>Egyszer csak hirtelen, tőlünk balra gyönge kékes lángot láttam -lobogni. A kocsis is abban a pillanatban látta; rögtön megállitotta -a lovakat, leugrott a földre és eltünt a sötétségben. Én nem -tudtam, hogy mit csináljak, annál <span class="pagenum"><a name= -"Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> kevésbbé, mert a farkasok -üvöltése mind közelebbről hangzott; de mig még tünődtem, a kocsis -előkerült, elfoglalta helyét és folytattuk utunkat. Azt hiszem, -hogy végre is el kellett szunnyadnom és ismételten ugyanazt a -dolgot álmodnom, mert mintha folytonosan ismétlődött volna ugyanez -a dolog, mint egy rémes álom.</p> -<p>Egy izben a láng oly közel látszott az uthoz, hogy a bennünket -körülfogó sötétségben is jól láthattam kocsisom mozdulatait. -Sebesen igyekezett a kékes láng felé, a mely nagyon gyönge -lehetett, mert egyáltalán nem világitotta meg a körülötte levő -helyet, aztán néhány követ keresve, bizonyos formában rakta le -őket. Egy ilyen sajátságos optikai eredményt észleltem: a mikor -köztem és a láng között állt, nem födte el az utóbbit, épp ugy -láttam kisérteties lobogását, mint azelőtt. Ez megriasztott, de -minthogy csak egy pillanatig tartott az egész, azt hittem, hogy -csak a szemem csalt meg, a sötétségbe való meresztés következtében. -Ezután egy ideig nem láttunk kék lángot és sietve haladtunk a -sötétségben előre, a farkasok üvöltésével körülöttünk, mintha mind -szükebb körben követnének bennünket.</p> -<p>Végre egy izben a kocsis messzebbre távolodott el, mint ezelőtt -bármikor és a mig oda volt, a lovak erősebben kezdtek remegni, -<span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span> horkolni és nyeriteni félelmükben, mint -azelőtt bármikor. El nem képzelhettem az okát, mert a farkasok -üvöltése is hirtelen abban maradt; de épp ekkor a hold kibukkant a -sötét felhők közül, a sziklás hegyormok fölött; és világánál láttam -körülöttünk az ordasokat zárt, tömött körben, villanó fehér -fogakkal, kiöltött vörös nyelvvel, hosszu, izmos tagjaikkal és -lompos szőrükkel. Százszorta borzalmasabbak voltak a rémes -csöndben, meredten állva, mint a mikor még üvöltöttek. Engemet a -félelem szinte megdermesztett. Csak a mikor az ember ilyen -borzalommal kerül szemtől szembe, akkor érté meg, hogy mi -tulajdonképpen a félelem.</p> -<p>A farkascsorda hirtelen ujra üvölteni kezdett, mintha a -holdvilág különös hatással lett volna rájuk. A lovak ágaskodtak és -rugtak és remegve, gyámoltalanul tekintettek körös-körül olyan -szemmel, hogy fájdalmas volt látni; de a rettenetes ellenség -áttörhetetlen gyürü gyanánt fogta körül őket, a melyből nem volt -menekülés. Én orditoztam a kocsisnak, hogy jöjjön, mert a -menekülésnek csak ezt az egy módját láttam, hogy a gyürün keresztül -törve, a közeledését megkönnyitsem: Orditoztam tehát és döngettem a -hintó oldalát, hogy a farkasokat legalább egy oldalról elriaszszam, -hogy a kocsis megközelithessen bennünket. <span class= -"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> Hogy -hogyan termett ott, nem tudom, de egyszer csak a hangját hallottam, -hatalmasan, parancsolón és a hang felé tekintve, ott láttam őt az -ut közepén állva. A mint hosszu karjaival a levegőben hadonászott, -mintha valamely megfoghatatlan akadályt akarna elháritani, az -ordasok meghátráltak előle. Ebben a pillanatban egy sötét felhő -takarta el a holdat és mi ismét sötétben voltunk.</p> -<p>Mire ismét láttam valamit, a kocsis az ülésbe kapaszkodott és a -farkascsorda eltünt. Mindez oly borzalmasnak és kisértetiesnek -tetszett nekem, hogy irtózatos félelembe estem és sem szólni, sem -mozdulni nem mertem többé. Az idő végtelennek látszott, a mint igy -ismét teljes sötétségben folytattuk utunkat, mert a sötét felhők -teljesen elnyelték a holdat. Az ut hol emelkedett, hol ismét -völgynek szállt, de általában véve mégis folyton magasabbra -jutottunk. Egyszer csak azon vettem észre magamat, hogy a kocsisom -egy félig romba dőlt várkastély udvarán állitja meg a lovait. Az -ódon épület nagy ablakaiban egyetlen egy világ fénye sem látszott, -düledezett bástyái pedig szakgatott vonalban rajzolódtak a -holdvilágos égboltozaton. <span class="pagenum"><a name="Page_27" -id="Page_27">-27-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>II.</h2> -</div> -<p><i>Máj. 5.</i> Bizonyos, hogy aludnom kellett, mert ha ébren -lettem volna, okvetetlen észreveszem egy ilyen csodálatos épülethez -való közeledésünket. Holdvilágnál az udvar jó nagy területnek -látszott és több homályos utféle vezetett ki belőle boltives -kapuzatok alatt, a melyek nyilása tán nagyobbnak is látszott igy -éjjel, mint a milyen valósággal. Nappal még nem volt alkalmam -szemügyre venni.</p> -<p>A mint a hintó megállott, a kocsis leugrott és kezét nyujtotta, -hogy lesegitsen. Ismét feltünt nekem bámulatraméltó ereje. A keze -valóságos acél csavarfogónak tetszett, a mely szétmorzsolhatta -volna az enyémet, ha kedve tartotta volna. A holmimat is leszedte -és lerakta mellém a földre, a mint ott álltam, közel egy nagy, -ódon, vasszögekkel kivert és kiálló massziv kő kapubálványba -illesztett ajtó előtt. Még a holdvilágnál is láttam, hogy a kőzet -nehézkesen faragott, de hogy a faragást nagyon megviselte az idők -ereje. A mig ott álltam, a kocsis ismét az ülésébe ugrott, megrázta -a gyeplőt, a lovak elindultak és a hintó és minden eltünt az egyik -sötét nyilásban.</p> -<p>Némán álltam ott, a hol hagytak, mert nem tudtam, hogy mit -csináljak. Csengettyünek <span class="pagenum"><a name="Page_28" -id="Page_28">-28-</a></span> vagy kopogtatónak nyoma sem látszott; -a zord falakon meg a sötét ablaknyilásokon a hangom ugy sem hat -keresztül. Az idő, a mig vártam, végtelennek tetszett és mindenféle -kétség és félelem lepett meg. Miféle helyre vetődtem én és miféle -népek közé? Miféle zord kalandnak indulok még? Vajjon az ilyes -rendes esemény-e egy ügyvédsegéd életében, a kit elinditanak, hogy -egy londoni birtokvásárlás csinyját-binját megmagyarázza egy -külföldinek? Ügyvédsegéd! Minnának nem tetszenék, ha ezt hallaná. -Ügyvéd, – igenis hogy kész ügyvéd, mert hisz mielőtt elhagytam -volna Londont, minden vizsgámat kitüntetéssel tettem le, és immár -kész ügyvéd vagyok! Megdörzsöltem a szemem és csiptem magamon -egyet, hogy lássam, hogy ébren vagyok-e. Minden a mi történt, egy -rémes álomnak tetszett, és azt hittem, ha felébrednék, otthon az -ágyamban találnám magamat, a spalettán beszürődő hajnal fénynyel, -mint akárhányszor, ha egy munkával tulterhelt nap után ébredtem. De -husom sajgott a csipésre, és szemem nem csalódott. Ébren voltam és -a Kárpátok között. Nem volt mit tennem, mint türelmesen megvárnom a -virradatot.</p> -<p>Alig jutottam erre az elhatározásra, sulyos lépteket hallottam a -nagy ajtó mögött közeledni, <span class="pagenum"><a name="Page_29" -id="Page_29">-29-</a></span> s világosságot láttam a hasadékok -között. Aztán rozsdás láncok zörgését és nehéz reteszek csattanását -hallottam, a hogy visszahuzták őket. Kulcs fordult végre a hosszu -használatlanság csikorgásával a zárban és a nehéz ajtó hátrafordult -sarkában.</p> -<p>Belül egy hatalmas öreg ember állott, tisztára borotválkozva, a -hosszu fehér bajuszát kivéve, tetőtől-talpig feketében, egy -csipetnyi kis szin nélkül az egész alakján. Kezében egy ódon ezüst -lámpát tartott, a melyben a bél cilinder és golyó nélkül égett, -hosszu, rezgő árnyakat vetve, a mint a légvonat lobogtatta lángját. -Az öreg ember a jobb kezével udvariasan intett, hogy lépjek be, -kitünő, bár kissé különös kiejtésü angol nyelven mondá:</p> -<p>– Üdvözlöm a házam küszöbén! Lépjen be önként, a saját szabad -akaratából!</p> -<p>Nem lépett egy lépéssel sem közelebb fogadásomra, de ugy állt, -mint egy szobor, mintha az üdvözlésemre tett kézmozdulatra kővé -vált volna. Abban a pillanatban azonban, a mint a küszöböt -átléptem, mintegy ösztönszerüen előre lépett és kezét nyujtva oly -erővel szoritotta meg az enyémet, hogy megrázkódtam belé. A hatást -még fokozta, hogy keze jéghideg volt – olyan, mint egy halott keze -és nem élő emberé. Ismét igy szólott: <span class= -"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span></p> -<p>– Üdvözlöm a házam küszöbén. Jöjjön szabadon. Távozzék békében; -és hagyjon nálunk valamit a boldogságból, a melyet hoz. – A -kézszoritásának ereje annyira hasonlitott a kocsison tapasztalthoz, -hogy egy pillanatig azt gondoltam, hogy tán egy és ugyanazzal az -egyénnel van dolgom; hogy megbizonyosodjam, kérdőleg mondtam:</p> -<p>– Drakula gróf? – Ő udvariasan meghajolva, felelt:</p> -<p>– Drakula vagyok és üdvözlöm önt a házamban Harker ur. Jöjjön -be; az éjjeli levegő hüvös és ön ételre, italra és nyugalomra -vágyhatik. – Beszéd közben lámpáját egy polcra tette a falon, -kilépett az udvarra és málhámat, még, mielőtt megakadályozhattam -volna, behozta. Én tiltakozni akartam, de ő igy szólott:</p> -<p>– Nem uram, ön az én vendégem. Késő van és cselédeim nincsenek -kéznél. Engedje meg, hogy magam lássak a kényelme után. – Erővel, -esetlen vitte a holmimat sajátkezüleg végig a folyosón, fel egy -nagy tekergős lépcsőn és ismét végig egy hosszu folyosón, a melynek -márványkockái viszhangzottak lépteink alatt. Ennek a végén egy -ajtót tárt ki és én örömmel láttam egy jól világitott szobát, a -melyben az asztal vacsorára volt teritve és a <span class= -"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> melynek a -kandallójában nagy hasáb fák lángoltak és pattogtak.</p> -<p>A gróf lerakta málhámat, betette a ajtót és keresztül menve, a -szobán egy másik ajtót nyitott, a mely egy kicsi, nyolc szögü, -egyetlen lámpa által világitott és látszólag teljesen ablaktalan -szobába nyitott. Ezen keresztül haladva ismét egy másik ajtót -nyitott és intett, hogy lépjek be. Megörültem: mert ez egy jó -tágas, jól fütött, jól világitott háló szoba volt, szintén ropogó, -lobogó tüzzel az óriás kandallóban. A gróf behozta a málhámat és -visszavonult; de mielőtt az ajtót betette volna, igy szólt.</p> -<p>– Fárasztó utazása után jól fog esni önnek, ha egy kissé -fölfrisitheti magát. Remélem, mindent meg fog találni, a mire -szüksége van. Ha elkészült, jöjjön vissza a másik szobába, a hol -kérem, várja a vacsora.</p> -<p>A meleg és világosság és a gróf udvarias, szives látása minden -félelmemet és kétségemet eloszlatták. Rendes lélekállapotomat -visszanyerve, észrevettem, hogy majd meghalok éhen; hát gyorsan -átöltözve és kimosakodva, visszatértem a másik szobába.</p> -<p>A vacsorát csakugyan az asztalon találtam. Házi gazdám, a ki a -kandalló egyik <span class="pagenum"><a name="Page_32" id= -"Page_32">-32-</a></span> feléhez támaszkodva állott, -szeretetreméltón intett az asztal felé, mondván:</p> -<p>– Kérem foglaljon helyet és vacsoráljon kedve szerint. Remélem, -megbocsátja, hogy nem tartok vele! de én már megebédeltem, -vacsorálni pedig nem szoktam.</p> -<p>Én átadtam neki a lepecsételt levelet, melyet Hawkins ur, a -főnököm bizott rám a számára. Ő fölbontotta és komolyan olvasta -végig; aztán kedves mosolylyal adta át, hogy olvassam én is. A -levél egyik passzusa mindenesetre igen megörvendeztetett; igy -szólt:</p> -<p>– Rendkivül sajnálom, hogy a köszvény, a mely gyakran kinoz, egy -időre legalább, lehetetlenné tesz rám nézve minden utazást, de -örömmel jelenthetem, hogy illő helyettest küldök, olyat, a ki -teljes bizodalmamat birja, fiatal ember, telve energiával és -talentummal a maga dolgában és e mellett hüséges odaadással. -Megbizható, diszkrét, hallgatag és az én szolgálatomban fejlődött -férfiuvá. Ott léte alatt méltóságodnak mindenben szolgálatára fog -állni és utasitásait pontosan követni és teljesiteni fogja minden -dologban.</p> -<p>A gróf vele jött és maga emelte le a födőt egy tálról és én -hamarosan nekiláttam a kitünő sült csirkének. Ez, egy kis saláta, -sajt és egy üveg ó-tokaji bor, a melyből két pohárral <span class= -"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> ittam, -képezték az uzsonámat. A mig ettem, a gróf számos kérdést intézett -hozzám utazásomat illetőleg, és én lassan-lassan mindent elmondtam -neki.</p> -<p>Ezalatt elvégeztem a vacsorámat és gazdám kertére egy széket -huztam a kandalló elé és rágyujtottam a szivarra, a melylyel ő -kinált meg, egyuttal mentegetve magát, a miért nem dohányzik. -Ezuttal bő alkalmam nyilott a megfigyelésére és igen markáns -arculatunak találtam.</p> -<p>Vonásai erősek voltak, igen erősen kifejlett, nyerges, egyenes -éles orral, a melynek cimpái sajátságosan ivezett, táguló -orrlyukkal; magas, domboru homlokkal és ritkás hajjal a halántékai -körül, de sürü tömöttel hátrább. A szemöldöke tömött, majdnem -összenőve az orr fölött és hosszu, sürü volt, hogy szinte -kunkorodott a vége. A szája, már a mennyire tömött bajusza alatt -láthattam, kemény metszésü, szinte kegyetlennek tetszett, -sajátságosan hegyes, éles fehér fogakkal, a melyek a korához képest -föltünően duzzadt piros szájaszéle mögül kinyultak. A mi a többi -részét illeti, a füle sápadt volt és a felső része föltünően -hegyes; az álla széles és erős, az orcája kemény, noha sovány. -Legföltünőbb volt rajta rendkivüli sápadtsága. <span class= -"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span></p> -<p>Eddig a kezefejét csak messziről láttam, a mint a tüz előtt a -térdein pihenve tartotta és igen fehérnek és finomnak gondoltam; de -most, közelebbről látva, észre kellett vennem, hogy kissé durvák a -kezei, szélesek, köpcös, lapos ujjakkal. Különös, hogy a tenyere -közepe vörösnek látszott. A körme hosszu volt és finom, hegyezve és -élesre vágva. A mint a gróf felém hajolt és megérintett kezével, -nem birtam borzongásomat eltitkolni. Lehet, hogy a lélekzete volt -romlott, de engem oly émelyitő undor fogott el, a melyet nem voltam -képes eltitkolni. A gróf, a ki nyilván észrevette, visszahuzódott -és zordon mosolylyal, a mely még az eddiginél is jobban kimutatta -hosszu fogait, ült vissza helyére a kandalló tulsó oldalán. Egy -ideig mindaketten hallgattunk; és én az ablak felé nézve a hajnal -hasadásának első halavány fényét vettem észre. Sajátságos csönd -volt mindeneken; de én a mint figyeltem, mintha a farkasok -üvöltését hallottam volna mélyen lent a völgyben. A gróf szeme -föllobbant, a mint megszólalt:</p> -<p>– Hallga! figyeljen! az éj gyermekei. Milyen egy zenekar! – -Aztán nyilván arcom különös kifejezését látva, igy folytatta:</p> -<p>– Ah uram, önök, a városok lakói nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> képesek -fölfogni a vadászember érzéseit. – Aztán fölállott és szólt:</p> -<p>– De hisz fáradt lehet. A hálószobája készen várja és holnap -alhatik, a meddig kedve tartja. Én magam egész délutánig oda -leszek, azért hát jól aludjék és szépeket álmodjék! – ezzel -udvarias meghajlással ő maga tárta ki előttem a nyolc szögü szoba -ajtaját és én hálószobámba tértem…</p> -<p>A tünődések árjába merültem. Kételkedem; félek; különös -gondolatokkal tépelődöm, a melyeket magamnak sem merek bevallani. A -jó Isten őrizzen meg, ha csak azok kedvéért is, a kiket -szeretek!</p> -<p><i>Máj. 7.</i> Ismét kora reggel van, de én pihentem és jól -töltöttem az utolsó huszonnégy órát. Sokáig aludtam és későn -ébredtem föl a magam jószántamból. Mikor fölöltöztem, átmentem a -szobába, a hol vacsoráltam és hideg reggelit találtam az asztalon, -a kávét meg melegen tartva a kandallón. Egy kártyát is találtam az -asztalon, rajta ez volt irva:</p> -<p>– Kénytelen vagyok távol maradni egy kis ideg. Ne várjon rám – -D. – Igy hát jóizüen hozzáláttam az evéshez. A mikor elvégeztem, -csengetyüt néztem, hogy értésükre adhassam a cselédségnek, hogy -fölszedhetnek; de nem láttam sehol sem. Ez ugyan sajátságos hiány -<span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span> egy olyan házban, a melyben körülöttem -minden dusgazdagságra vall. Az edény az asztalon szinarany és oly -remek munka, hogy óriás értéke lehet. A függönyök, a székek és -kanapék kelméje, az ágyam menyezete, mind oly drága és szép -szövetből való, hogy mesés kincsbe kerülhettek uj korukban, mert -noha több száz évesek, mégis csodálatosan szépek és jó karban -vannak. Hanem különös, hogy egyik szobában sincsen tükör. Még az -öltözködőasztalon, a hálószobában sincsen és a táskámból kellett -elővennem a kis borotválkozó-tükrömet, hogy rendbeszedhessem a -hajamat, arcomat. Még cselédet sem láttam sehol sem és neszt sem -hallottam a várkastély körül, a farkasok orditását kivéve. Mikor az -étkezést elvégeztem – nem tudom, reggelinek vagy ebédnek mondjam-e, -mert öt és hat óra közt ettem – körülnéztem, hogy nem találnék-e -valami olvasnivalót, mert nem akartam a várkastélyt bejárni, mig a -gróf engedelmét ki nem kértem erre. De semmi sem volt a szobában, -sem könyv, sem ujság, de még csak irószerek sem; hát egy másik -ajtón keresztül – a hálószobámmal szemközt levő ajtót zárva -találtam – valami könyvtárszobafélét találtam.</p> -<p>A könyvtárban nagy örömömre egy egész <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> sereg -angol könyvet találtam, egész polc-sorok telve voltak velük és -bekötött folyóiratokkal és ujságokkal. A szoba közepén álló -asztalon is halomra hevert az angol folyóirat és ujság, noha nem -igen akadt köztük frisebb keletü. A könyvek a legkülönbözőbb -fajtájuak voltak – történelem, földrajz, politika, közgazdaság, -botanika, geologia és jog – mind Angliára vagy angol életre, -szokásokra és módokra vonatkozók. Még a londoni cimnaptárt és a -hadsereg és tengerészet – de a minek legjobban megörültem, még az -ügyvédek névsorát is megtaláltam.</p> -<p>Még a könyveket nézegettem, a mikor megnyilt az ajtó és belépett -a gróf. Nagyon szivesen üdvözölt és remélte, hogy jól kipihentem -magamat, aztán folytatta:</p> -<p>– Örvendek, hogy betalált ide, mert azt hiszem, itt sok van, a -mi önt érdekli. Ezek a jó barátok – kezét néhány könyvön nyugtatva -– nagyon jó barátaim voltak és néhány év óta, a mióta azzal -foglalkoztam, hogy Londonba menjek, nagyon, nagyon sok kellemes -órát szereztek nekem. Általuk ismerkedtem meg az önök nagy -Angliájával és ismerni annyit tesz mint szeretni őt. Vágyom a -hatalmas London tolongó utcáira, bele szeretnék vegyülni rohanó -emberségének forgatagába, osztozni az életében, <span class= -"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> -változásaiban, halálában és mindenben, a mi azzá teszi, a mi. De -sajnos! mindezideig nyelvüket csak könyvekből ismerem. Öntől, -remélem barátom, hogy beszélni is megtanulom.</p> -<p>– De gróf ur – feleltem én – hisz ön tökéletesen ért és beszél -angolul! – Ő komolyan hajtotta meg magát.</p> -<p>– Köszönöm barátom az ön nagyon is hizelgő nyilatkozatát, de -azért félek, hogy csak alig indultam el az uton, a melyet megfutni -szeretnék. Igaz, hogy ismerem a gramatikát és tudom a szókat, de -nem tudom őket helyesen alkalmazni.</p> -<p>– De hisz ön valósággal kitünően beszél, mondtam.</p> -<p>– Nem ugy van az, – felelte ő. – Nagyon jól tudom én, hogy ha -Londonban járnék-kelnék és beszélnék, nem volna senki, a ki rögtön -meg nem ismerné bennem az idegent. Ez nekem nem elég. Itt én mágnás -vagyok, <i>bojár</i>, a köznép ismer és ur vagyok. De egy idegen, -idegen országban senki és semmi sem, az emberek nem ismerik és nem -ismerni annyit tesz, mint nem törődni vele. Én oly régóta vagyok -ur, hogy ur akarok maradni is vagy legalább urat nem ismerni magam -fölött. Ön nemcsak, mint az én Hawkin Péter barátomnak a -megbizottja jött <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span> Exeter-ből, hogy engem fölvilágositson -londoni birtokomra nézve. Remélem, hogy itt is marad nálam egy kis -ideig, hogy az ön beszédjéből megtanuljam az angol szó hangsulyát -és kérném is, hogy ha hibát ejtek, bármily csekélyet is, hogy -azonnal kijavitson. Sajnálom, hogy ma oly sokáig oda voltam, de -tudom, hogy ön elnéző lesz valaki iránt, a kinek annyi fontos -teendője van, mint nekem.</p> -<p>Természetesen erre kijelentettem, hogy szivesen maradok és -kérdeztem, hogy bejöhetek-e bármikor, a mikor kedvem tartja, ebbe a -szobába. Ő azt felelte, hogy – igen, hogyne – és hozzátette:</p> -<p>– Ön mindenüvé mehet a kastélyban, kivéve természetesen oda, a -hol csukott ajtóra talál, oda ugy sem kivánhat bemenni. Nagy oka -van annak, hogy minden ugy legyen, a hogy van és ha ön az én -szememmel látna és az én tudásommal tudna, akkor talán jobban -megértene. – Erre én azt mondtam, hogy erről meg vagyok győződve, -mire ő folytatta: Mi Transzszilvániában vagyunk és Transzszilvánia -nem Angolország. A mi szokásaink nem olyanok, mint az önök szokásai -és ön itt nagyon sok különös dolgot fog tapasztalni. Hisz a mit -tegnap az eddigi tapasztalatairól beszélt, is <span class= -"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> -bizonyitja, hogy ön már is látott egy-két különös dolgot itten.</p> -<p>Ezen aztán megindult a beszélgetés; és minthogy a gróf ugy -látszott, hogy szivesen beszél, csakhogy angolul beszélhessen, sok -mindenfelől kérdezősködtem, a mit eddig láttam és tapasztaltam. -Néha elháritotta a feleletet, máskor azzal az ürügygyel, hogy nem -ért meg jól, más tárgyra terelte a beszélgetést, de általánosságban -elég nyiltan felelt meg kérdéseimre. Idő haladtával, a mint egy -kicsit nekibátorodtam, az elmult éjszaka eseményeit illetőleg is -mertem kérdezősködni; például megkérdeztem, hogy a kocsis miért -szállt le és ment oda, a hol a kékes lángokat láttuk fölcsapni a -földből. Igaz-e, hogy azok az elásott kincsek helyén lobbannak fel? -Erre ő megmagyarázta, hogy a közhit szerint az évnek egy bizonyos -éjszakáján – és ez véletlenül csakugyan a tegnapi éjszaka volt, – a -mikor minden gonosz szellem felszabadul, kékes láng lobog föl olyan -helyeken a hol kincs van elásva. Hogy sok kincs lehet elásva ezen a -környéken, a melyen keresztül jött tegnap, ehhez kétség nem fér; -mert ezen a vidéken marakodtak évszázadokig az oláhok, szászok és -törökök egymással. Valósággal egy-egy talpalatnyi földje sincs az -egész <span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span> vidéknek, a melyet vitéz férfiak vére ne -itatott volna, akár a hazafiaké, akár az ellenségé. Ha az ellenség -győzött is aztán, hát már nem sok zsákmányt talált, mert a jó -anyaföldbe temették kapzsi szeme elől.</p> -<p>– De hogyan maradhatott a kincs annyi ideig rejtve – kérdeztem -én – a mikor oly biztos jelzője van a rejtekének, hogy bárki is -fölfedezheti, ha nem restelli a fáradságot? – A gróf mosolygott, -piros szája széle fölhuzódott és fehér foga élesen ragyogott, igy -felelt.</p> -<p>– Mert a paraszt a maga valóságában gyászos és ostoba. Az a láng -ez évnek csak egyetlenegy éjszakáján csapódik föl és nincsen ennek -az országnak olyan fia, a ki azon a bizonyos éjszakán kimozduljon a -házából, ha csak nem muszáj neki. De még ha meg merné tenni, sem -volna belőle sok haszna. Mert higyje el nekem, hogy még az a -paraszt kocsics, a kiről ön azt mondja, hogy megjegyezte a lobogó -lángok helyét, még az sem találna rá világos nappal, hol keresse a -tulajdon keze munkáját. Sőt meg mernék rá esküdni, hogy még ön sem -volna képes azokat a helyeket megtalálni.</p> -<p>– No már ebben tökéletesen igaza van – feleltem. – Még csak -halvány sejtelmem <span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span> sincs róla, hogy merre kereshetném őket. -Aztán egyebekről kezdtünk beszélgetni.</p> -<p>– Jőjjön – szólt végre – beszéljen nekem Londonról és a házról, -a melyet számomra választottak. Én hanyagságomért bocsánatot kérve, -a szobámba siettem, hogy az okmányokat kivegyem a táskámból. Mig -rendezgettem őket, tányér és késcsörömpölést hallottam a szomszéd -szobában és mikor keresztül mentem rajta, láttam, hogy fölszedték -az asztalt és lámpát gyujtottak, mert ezalatt teljesen -besötétedett. A könyvtárszoba lámpái is föl voltak gyujtva és a -grófot a divánon találtam fekve és – szinte megfoghatatlan – de az -angol vasuti kalauzt Bradshanst olvasgatva. Mikor beléptem, fölkelt -és félretolva a lapokat és könyveket, az asztalról, belemélyedt -velem a tervek, szerződések és okmányok tanulmányozásába. Minden -iránt érdeklődött és ezer kérdést intézett hozzám a hely és -környéke iránt. Ugy látszik, hogy már előre is sokat foglalkozott a -ház és szomszédságára vonatkozó dolgokkal, mert mire készen -lettünk, már majd nem többet tudott róla, mint jó magam. Midőn ezt -megjegyeztem, igy felelt:</p> -<p>– Nos igen barátom, de hát nem szükséges-e, hogy ez igy legyen. -Ha egyszer <span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span> ott leszek, már nem lesz mellettem az én -Harker Jonathán barátom, hogy tanácsokkal és fölvilágositással -szolgáljon. Hanem távol tőlem Exeter-ben, tán a más dolgaival és -ügyeivel bibelődve, az én másik jó barátommal Hanskin Péterrel a -principálisával együtt. Hát lássa!</p> -<p>Mikor minden a Purfleet – házvételére vonatkozó dolgot rendbe -hoztunk és ő aláirta a szükséges okmányokat és én levelet irtam -Hawkins urnak, a melyet az okmányokkal együtt postára kellett -tennünk, a gróf csak ekkor kérdezte, hogy miképpen jutottunk ehhez -a neki különösen alkalmas házhoz. Én fölolvastam neki ez erre -vonatkozó, akkoriban irt naplójegyzeteimet, a melyeket ide -jegyzek:</p> -<p>– Purfleet-ben, egy mellékutcában, láttam egy épp olyan házat, a -milyent kivánnak tőlünk, és a melynek kapujára kopott cédulán volt -kiirva, hogy a hely eladó. Ódon magas kőfal veszi körül minden -oldalról, a melyet látszólag hosszu évek során nem tataroztak. A -zárt kapu nehéz régi tölgy és vas, a melyet a rozsda jócskán -megmart már.</p> -<p>A birtokot Carfaxnak nevezik, a ház négy oldala a négy -világtájnak van forditva. Lehet vagy husz hold, a melyet a -föntemlitett fal zár körül. A kertben sok a fa, annyira, hogy -némely helyen szinte sötét homályban <span class="pagenum"><a name= -"Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> lehet járni tőlük és egy -helyt mély sötét tó van, a melyet nyilván rejtett források -táplálnak, mert a vize tiszta és jó bő vizü patakban folyik le. A -ház igen nagy és mindenféle korra vall, egészen vissza a zord -középkorig, mert némely helyen a fala óriási vastagságu, csak -néhány igen magasan vágott erős vasrácscsal ellátott szük ablakkal. -Olyan, mint valamely régi börtön részlete, közel hozzá az ódon -kápolnával vagy templommal. Be nem mehettem, mert még a külső -kapuhoz sem volt kulcsom, de gyors fotografáló gépemmel néhány -fölvételt készitettem róla. Közel a házhoz nagyon kevés más épület -van, csak egy igen nagy házat láttam, a melyet nemrégiben -bővitettek ki és alakitottak át, elmebetegeknek szánt privát -gyógyitó intézetté. De ez sem látszik a magányos épület -kertjéből.</p> -<p>A mikor elvégeztem jegyzeteim olvasását, a gróf igy szólott:</p> -<p>Nagyon örülök, hogy a ház régi és nagy, tágas. Én magam is régi -családból származom és belehalnék, ha valami uj házban kellene -laknom. Egy házat nem lehet lakhatóvá tenni egy nap alatt és mily -kevés nap kell egy egész századhoz. Azt is nagyon szeretem, hogy -kápolna is maradt a régi időkből. Mi, Transzszilvánia nemes urai, -nem szeretünk arra gondolni, <span class="pagenum"><a name= -"Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> hogy csontjaink valamikor a -köznép csontjai közé keveredjenek. Nem szeretem a derüt és -kacagást, nem kivánom a napfény és locsogó vizek kéjes melegét és -ragyogását, a mit a fiatalok annyira imádnak. Én immár nem vagyok -fiatal; és szivemet a halottak gyászolásában eltelt hosszu évek nem -hangolták vidámságra. Ezenfelül váram falai letörtek: az árnyak -sokasodnak, a szél hidegen fütyül a düledezett réseken és tört -ablakokon keresztül. Én szeretem a hüvöst és az árnyakat és egyedül -szeretek lenni a gondolataimmal, a mikor kedvem tartja.</p> -<p>A gróf szavai és kinézése valahogy ellentétben álltak egymással, -vagy talán csak arcának éles vágása tette a mosolyát oly rideggé és -gonoszszá. Nemsokára ezután valami mentséggel otthagyott, kérve, -hogy szedném rendbe papirjaimat. Jó ideig oda maradt és én a -szétszórt könyveket kezdtem lapozgatni. Ezek közül az egyik atlasz -volt, a mely a mint a kezembe vettem, magától nyilott Angliára, -mintha ennek a térképét sokat használták volna. Közelebbről -megnézve, észrevettem, hogy London körül kék ceruzával apró karikák -vannak jegyezve; az egyik London keleti részén, körülbelül ott, a -hol a gróf birtoka feküdt, a másik, Exetert és Whitbit jegyezte. -<span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span></p> -<p>– Jorkshire-ban.</p> -<p>– A gróf majdnem egy óráig távol volt, visszatérve igy szólt: -Ah, ön még mindig a könyveket forgatja, jó! de azért nem kell -mindig dolgozni. Jöjjön, jelentették, hogy a vacsora készen várja. -Ezzel karon fogott és a szomszéd szobába mentünk, a hol kitünő -vacsora volt az asztalra készitve. A gróf ismét kimentette magát, -mondván, hogy távollétében megebédelt. Hanem azért helyet foglalt, -mint az elmult éjjel és beszélgetett, a mig ettem.</p> -<p>Vacsora után én szivarra gyujtottam, a gróf pedig velem maradt, -beszélgetve és kérdezgetve minden elképzelhető dologról, mig óra, -óra után mulott. Én éreztem, hogy nagyon későre jár az idő, de nem -szóltam semmit sem, mert nem akartam a házigazdám kedvét rontani. -Nem voltam álmos, mert a hosszu alvás nappal eléggé helyreállitott, -de nem birtam eltitkolni a hideg borzongást, a melyet hajnal felé -érezni szokott az ember. Egyszer csak rendkivül éles kakas -kukorékolást hallottunk, az éles, fris levegőn keresztül. Drakula -gróf talpra ugorva szólott: No lám, már ismét megvirradt s milyen -gondolatlanság tőlem, önt ilyen soká ébren tartani.</p> -<p>– Önnek nem szabad olyan érdekesen beszélgetnie drága uj -hazámról, Angliáról, nehogy <span class="pagenum"><a name="Page_47" -id="Page_47">-47-</a></span> én elfelejtkezzem az idő futásáról – -ezzel mélyen meghajolt és eltávozott. Én a hálószobámba mentem és -szétvontam a függönyöket, de nem sokat láthattam, mert ablakom az -udvarra nyilott, nem is láttam egyebet, csak a hajnali szürkületet -az égen. Ismét összehuztam hát a függönyöket és naplómba jegyeztem -a nap eseményeit.</p> -<p>– <i>Május 8.</i> Attól féltem, mikor ezeket a jegyzeteket -kezdtem, hogy nagyon is terjengős vagyok, de most örülök, hogy a -legapróbb részletekre is kezdettől fogva kiterjesztettem a -figyelmemet. Mert ez a hely, mindennel benne, olyan különös, hogy -már nyugtalankodni kezdek. Nem bánnám, ha már ép bőrrel itt -hagyhattam volna, vagy habár soha sem jöttem volna bele. Lehet, -hogy csak ez a szokatlan éjjeli élet merit ki, de nem hinném, hogy -ez minden. Ha valakivel beszélhetnék, könnyebben elviselném a -dolgot, de nincsen senkim. A gróf az egyetlen, a kivel szót -válthatok és ő! – attól tartok, hogy én az egyetlen élő lény vagyok -ezen a helyen. De maradjunk meg az egyszerü tényeknél, nem szabad -megengednem, hogy a képzeletem elragadjon. Mert ha igen, akkor el -vagyok veszve. Hadd mondjam meg egyszerre, hogy miként állok, vagy -gondolom, hogy állok. <span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span></p> -<p>Csak néhány órát aludtam lefekvés után és érezve, hogy nem tudok -többé elaludni, fölkeltem. Az ablakba akasztottam a borotváló -tükrömet és épp borotválkozni kezdtem. Hirtelen egy kéz érintését -éreztem a vállamon és a gróf hangját hallottam „jó reggelt“ -mondani. Megrettentem, mert meglepett, hogy nem láttam jönni, -holott a tükröm az egész szobát mutatta mögöttem. Megrettenésemben -kissé megvágtam az arcomat, de észre sem vettem abban a -pillanatban. A mint a gróf üdvözlésére megfeleltem, ismét a -tükörhöz fordultam, hogy lássam, hogy miképpen történhetett, hogy -előbb nem láttam meg őt. Ezuttal nem foroghatott fönn semmi -tévedés, a gróf egészen közel állt mögöttem, a vállamon át nézve -láthattam. De azért a tükörben nem volt meg a képe! Az egész -mögöttem levő szobát láthattam; de magamat kivéve, élő emberi lényt -nem láttam benne. Ez ijesztő volt s a sok egyéb meglepő és különös -dolgot, a mi velem történt, tetézve, csak fokozta azt a kellemetlen -érzést, a mely mindig elfogott, valahányszor a grófot közelemben -éreztem; de ugyanabban a pillanatban a vágást is észrevettem -arcomon és a vért, a mely államon végigcsurgott. Letettem a -borotvát és megfordultam, hogy egy kis angol flastromot -<span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span> keressek. A mint a gróf meglátta arcomat, -szeme démoni dühben lángolt föl és hirtelen mozdulattal, mintha -torkon akart volna ragadni. Én visszahuzódtam és kezem az olvasót -érintette, a mely a kereszttel a nyakamban függött. Arca erre -rögtön megváltozott, még pedig oly hirtelenséggel tünt el belőle a -düh, hogy alig hihettem, hogy valaha ott láttam volna.</p> -<p>– Vigyázzon – szólt – vigyázzon az ilyen vágásra. Ez sokkal -veszedelmesebb ebben az országban, mintsem hihetné. – Aztán -meglátva a tükrömet, – folytatta – és ez az a nyomorult lom, a mely -a bajt okozta. Az emberi hiuság emez aljas játékszere. Félre vele! -– és rettenetes kezének egy mozdulatával kitárva a nehéz nagy -ablakot, kihajitotta rajta a tükröt, a mely ezer darabra zuzódott -lent az udvar kövezetén. Aztán szó nélkül visszavonult. Ez roppant -boszantó, mert most azt sem tudom, hegy hogyan borotválkozzam, ha -csak az órám fedelébe vagy a borotválkozó tál fenekébe, a mely -szerencsémre fémből van, nem nézem magamat.</p> -<p>A mikor az ebédlőbe mentem, a reggeli készen várt, de a grófot -nem találtam sehol sem. Különös, hogy a grófot még eddig nem láttam -sem enni, sem inni. Nagyon sajátságos egy ember lehet. Reggeli után -egy kissé <span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span> körüljártam a kastélyban. Kimentem a -lépcsőházba és egy délnek fekvő szobát találtam. A kilátás az -ablakából nagyszerü volt. A várkastély egy rettenetes szakadéknak a -legszélére van épitve. Egy az ablakból kidobott kő ezer lábnyira -eshetnék, a nélkül, hogy bármihez ütődnék utközben. A meddig a szem -ellát, csak zöld fasudarak tengerét látja, itt-ott egy mély -szakadással közben. Imitt-amott szük szalagnak látszik a rengeteg -erdő sziklás szakadékaiban kanyargó folyó vagy patak.</p> -<p>De nem nagy kedvvel időzök a természet szépségein, mert a mikor -kigyönyörködtem magamat benne, tovább indultam fölfedező utamban. -Ajtók, ajtók és csak ajtók mindenütt és valamennyi elzárva és -reteszelve. Sehol semmi kijárás a várkastélyból, csak az ablakokon -keresztül.</p> -<p>A kastély egy valóságos börtön és én rabja vagyok!</p> -<div class="chapter"> -<h2>III.</h2> -</div> -<p>Mikor láttam, hogy fogva vagyok, valósággal megvadultam. Föl és -le rohantam a lépcsőn, megráztam minden ajtót, és kinéztem minden -ablakon, a melyet csak találtam; de egy kis idő mulva teljes -tehetetlenségem érzete minden más érzést legyőzött bennem. Ha -<span class="pagenum"><a name="Page_51" id= -"Page_51">-51-</a></span> visszatekintek arra az időre, ugy -tetszik, hogy ugy viselkedtem, mint egy kelepcébe jutott patkány. -De mikor meggyőződtem teljes tehetetlenségemről, nyugodtan leültem, -olyan nyugodtan, mint bármikor életemben – és elkezdtem -gondolkozni, hogy mit volna legokosabb tennem. Még most is -gondolkozom, és még mindig nem jutottam végérvényes elhatározásra. -Csak egyben vagyok teljesen bizonyos; hogy nem érne semmit sem, ha -a gróffal közölném fölfedezésemet. Ő jól tudja, hogy én fogva -vagyok; és minthogy ő maga ejtett foglyul és valószinü, hogy -valamely előtte tudott fontos oknál fogva, kit csak megcsalna, ha -benne, bizakodnám. A mennyire láthatom, legokosabb lesz, ha -fölfedezésemet és rettegésemet eltitkolom, a szememet pedig nyitva -tartom. Mert vagy ugy van, hogy a tulajdon félelmem tesz bolonddá, -mint egy gyermeket, vagy pedig rettenes helyzetben vagyok; és ha -igaz ez az utóbbi, akkor jól összeszedhetem az eszemet, hogy -kijussak belőle. Alig jutottam erre az elhatározásra, hallottam a -bejárók nagy ajtajának csukódását és tudtam, hogy a gróf haza -érkezett. Nem jött egyenesen a könyvtárszobába, hát óvatosan a -hálószobámba osontam és ott találtam őt, az ágyamat vetve. Ez -különösnek <span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span> tetszett, de csak megerősitett abban, a -mit már sejtettem, hogy nincsenek cselédek a házban. Mikor később -az ajtó hasadékán keresztül meglestem, a mint az asztalt teritette, -teljesen megbizonyosodtam a dolog felől; mert ha minden ilyen -alantos dolgot maga végez, akkor bizonyos, hogy nincsen senkije, a -kivel megtétesse. Ez megrémitett, mert ha senki más nincsen a -kastélyban, akkor a grófnak magának kellett a kocsisnak is lenni, a -ki engem ide hozott. Ez rettenetes egy gondolat; mert ha ugy van, -mit jelentsen az, hogy még a farkasokon is tudott uralkodni a -kezének puszta fölemelésével. És miért, hogy a besztercei utasok, -mintha mind féltek volna tőle és mintha rettegtek volna miattam? -Mert mi egyebet jelentett a kereszt, a fokhagyma, a vadrózsa, a -törpe fenyőgaly ajándékozása? Az Isten áldja meg azt a jó, jó öreg -asszonyt, a ki a keresztet az olvasóval a nyakamba akasztotta! -Megvigasztal és erőt ád valahányszor megérintem. Különös, hogy a -mit valamikor, mint bálványimádást és babonát megvetettem, az most -elhagyatott állapotomban milyen vigasztalásomra szolgál. De mert -nem ezzel, hanem Drakula gróffal kell foglalkoznom – meg kell róla -tudnom mindent, a mit csak lehet, akkor <span class= -"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span> talán -jobban megértek mindent. Ma este majd ugy forditom a beszéd -tárgyát, hogy saját magáról beszélgessen. Hanem vigyáznom kell, -nehogy gyanuját fölébreszszem.</p> -<p><i>Éjfél.</i> Hosszasan beszélgettem a gróffal. Néhány kérdést -intéztem hozzá Transzszilvánia történelmét illetőleg, és ő -csudálatosan belemelegedett a tárgyba. A hogy ő dolgokról, -népekről, de kiváltképpen a véres csatákról beszélt, az mind ugy -hangzott, mintha személyesen jelen lett volna. Ennek ő későbben -azzal adta magyarázatát, hogy egy bojárnak a háza és neve, -büszkesége a saját büszkesége, az ősei dicsősége, az ő dicsősége, -az ő végzetök az ő végzete. Valahányszor az őseiről beszélt, mindég -azt mondta, mi, és csaknem mindég a többes számban beszélt, mint a -királyok szoktak. Szeretném, ha ugy tudnék leirni mindent, s hogy ő -mondta, mert szinte megbüvölt vele. Beszédközben izgatott lett és -föl-alá járt a szobában, nagy fehér bajuszát sodorgatva, és mindent -megmarkolva, a mire a kezét tette, mintha a puszta erejével össze -akarná morzsolni. Egy dolgot, a mit mondott, lehetőleg pontosan -jegyzek ide, mert ugyszólván a fajának a históriáját -tartalmazza.</p> -<p>– Mi székelyek joggal vagyunk büszkék, mert ereinkben sok vitéz -faj vére csörgedez, <span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span> a kik ugy harcoltak a felsőbbségért, a -hogy az oroszlán harcol. Ide, az európai fajok e forgatagába, az -Ugrier törzs behozta jeges hazájából a Thor és Vodin által beléjük -oltott harci szellemet. Mikor ide jöttek, itt találták a Hunnokat, -a kiknek harci furiája lobogó tüz gyanánt söpörte végig a világot, -mig a pusztuló népek azt nem hitték, hogy ereikben a Szkthia-ból -kiüzött boszorkányok vére folyik, a kik a puszták démonaival -párosodtak. Bolondok! bolondok! melyik démon, vagy melyik -boszorkány volt valaha oly nagy mint Attila, a kinek vére ereimbe -folyik? Karjait az ég felé nyujtotta. – Csuda-e, hogy győzedelmes -faj voltunk; hogy büszkék voltunk; hogy midőn a magyar, a lombárd, -az avar, a bolgár és a török ezreiket osztották a határainkra, mi -vissza kergettük őket. Különös-e, hogy mikor Árpád és seregei végig -söpörték a magyar hazát és itt talált bennünket, a mikor a -határszélre ért, a honfoglalásnak el maradt a határa. Mi ránk -bizták Törökország határainak őrzését, mi velünk szövetkeztek a -vitéz magyarok, sőt rokon fajnak ismertek el bennünket. Ki volt -boldogabb nálunknál, ha a véres kardokat körül hordozták az -országban és ki követte készségesebben a király zászlaját.</p> -<p>Ki váltotta meg a nemzetem gyalázatát, <span class= -"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> mikor az -oláh és magyar zászlókat legyőzte a félhold? Ki lett volna más, -mint az én fajomból való férfi, a ki mint vajda lépte át a Dunát és -a saját területén győzte le a törököt. Ez volt aztán az igazi -Drakula! Sajnos, hogy eleste után a tulajdon méltatlan öcscse adta -el népét a töröknek és juttatta őket a rabság gyalázatára. Vajjon -nem az a Drakula volt-e, a ki fajának azt a későbbi ivadékát -inspirálta, hogy ismét és ismét a török ellen vigye hadait; a ki, -ha vissza verték, ujra, ujra és ujra támadt, még ha maga maradt is -a véres mezőn, a hol seregeit lemészárolták, mert tudta, hogy neki -végre is győzedelmeskedni kell. Azt mondják, hogy ő csak magára -gondolt. Hát mit ér a paraszt vezető nélkül?! Mit ér a háboru ész -és sziv nélkül, a mely igazitsa? És végre, a mikor a mohácsi vész -után leráztuk a magyarok igáját, mi a Drakula vérbeliek voltunk a -vezérek, mert a mi szellemünk nem türte, hogy szabadok ne legyünk. -Ah! ifju uracskám, a székelyek és velük a Drakulák, mint a szivük -vére, az agyuk veleje és harci fegyverük olyan időkkel -dicsekedhetnek, a melyeket a gombamódra fölcseperedett Habsburgok -és Romanovok soha sem fognak elérni. A háborus időknek vége. A vér -nagyon drága dolog a <span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span> becstelen béke eme napjaiban és a nagy -fajok dicsősége már csak mesébe való.</p> -<p>Erre jóformán megvirradt és mi lefeküdtünk. (Jegyzet. Ez a napló -borzasztón kezd hasonlitani az Ezeregy éjszaka kezdetéhez, mert -mindent abban kell hagyni a kakaskukorikolásra.)</p> -<p><i>Május 12.</i> Hadd kezdjem tényekkel, puszta rideg tényekkel, -a melyeket könyvek és számok igazolnak és a melyekhez kétség nem -fér. Nem szabad ezeket összetévesztenem olyan tapasztalatokkal, a -melyekre nézve csak a saját megfigyelésemre és emlékemre -támaszkodhatom. Mult este, mikor a gróf jött, azon kezdte, hogy -jogi dolgokra és bizonyos üzletek körüli eljárásra kért tőlem -fölvilágositást. A gróf kérdéseiben bizonyos rendszer mutatkozott, -azért olyan sorrendben próbálom ide iktatni, ki tudja nem-e veszem -még valamikor hasznát a dolognak.</p> -<p>Először is azt kérdezte, hogy egy embernek Angliában lehet-e -két, vagy ennél is több ügyvéde egyszerre. Én azt feleltem, hogy -bárkinek lehet egy tucat is, ha kivánja, de hogy nem volna okos -dolog egynél több ügyvédet bizni meg egy és ugyanamaz ügynek az -elintézésével, mert egyszerre csak egy foglalkozhatnék vele -jogosan. Ezt tökéletesen megértette és <span class= -"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> tovább -kérdezte, hogy nehézségekbe ütköznék-e, ha egy embert a -pénzügyeivel, egy másikat például hajóteherszállitással bizna meg, -abban az esetben, ha például lokális támogatásra volna szüksége, a -pénzügyeivel foglalkozó ügyvéd lakóhelyétől távol. Én kértem, hogy -magyarázza ki magát jobban, nehogy valamiképpen félre értsem, erre -igy szólt: – Jó, hát megmagyarázom a dolgot. Az ön principálisa is -közös barátunk, Hawkins Péter ur, Exeterből, a mely távol esik -Londontól, veszi meg az ön közbenjárásával számomra a londoni -birtokot. Helyes! Már most engedje meg, hogy őszintén megvalljam, -nehogy különösnek találja, hogy egy Londontól távol lakó ügyvéd -segitségéhez fordultam, a helyett, hogy egy ottanit kerestem volna; -hogy okom erre az volt, hogy semmiféle helyiérdeket ne szolgáljon, -csupán csak az én óhajomat teljesitse; s minthogy egy Londonban -lakó ügyvéd tán inkább a saját érdekeit vagy egy barátjáét -szolgálta volna, mint az enyimet, a távolban kerestem az ügynököt, -a ki csupán csak az én érdekemet szolgálja: már most tegye föl, -hogy én, a kinek sok mindenféle ügye van, hajóterhet óhajtanék -küldeni Newercastle, Durham, Haruch vagy Dowerbe, nem volna-e -alkalmasabb a megfelelő <span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span> kikötőben valakit megbizni az -átvételével? Erre én azt feleltem, hogy ez természetesen -egyszerüsitené a dolgot, de hogy mi ügyvédek olyan összeköttetésben -vagyunk egymással, hogy mindenütt vannak embereink, a kikkel a -lokális dolgokat elvégeztessük, ugy, hogy megbizónk, ha egy kézbe -adja is ügyeit minden tekintetben és minden további gond nélkül -elérheti azt, a mit óhajt.</p> -<p>– Hanem azért szabadságomban áll magamnak is rendelkezni. Vagy -nem ugy van? kérdezte a gróf.</p> -<p>– De igen – feleltem – és ezt gyakran még üzletemberek is -megteszik, a kik nem akarják, hogy más valaki minden ügyletükbe be -legyen avatva.</p> -<p>– Helyes! szólt ő, aztán folytatta kérdezősködéseit, valamely -portéka átküldésének, átadásának vagy letétbe helyezésének módja -felől, a formalitások felől, a melyeknek eleget kell tenni és -mindenféle nehézség és fönnakadás felől, a mely előfordulhatna, de -előrelátás által elháritható. Mindezeket legjobb képességem szerint -magyaráztam meg neki, noha azt a benyomást tette rám, hogy kitünő -prókátor vált volna belőle, mert nem volt semmi, a mire nem -gondolt, vagy a mit előre nem látott volna. Olyan embernek, a ki -soha <span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span> sem volt Angliában és nyilván nem sokat -foglalkozott üzleti dolgokkal, bámulatra méltó volt a tudása és -éleslátása. Midőn már mindenre nézve fölvilágosittatta magát, -hirtelen fölkelt és kérdezte:</p> -<p>– Irt-e ön az első levele óta Hawkins Péter barátunknak vagy -bárki másnak? Némi keserüséggel a szivemben, feleltem neki, hogy -nem irtam, mert semmi módját nem láttam eddig annak, hogy levelet -küldhessek valakinek.</p> -<p>– Akkor hát irjon most, ifju barátom – felelte ő, sulyos kezét a -vállamra téve – irjon a mi közös barátunknak és bárki másnak is és -mondja meg nekik, hogy mától fogva egy hónapig marad még nálam.</p> -<p>– Kivánja ön, hogy oly hosszu ideig maradjak? – kérdeztem, mert -a szivem elszorult a gondolatra.</p> -<p>– Nagyon kivánom; annyira, hogy tagadó választ nem is fogadok -el. Mikor az ön gazdája vagy főnöke, vagy hogy is mondják, -beleegyezett, hogy küld valakit maga helyett, ugy értettük a -dolgot, hogy minden és mindenben az én óhajtásom szerint történjék. -Én nem voltam szükmarku. Nem igy van-e?</p> -<p>Mit tehettem egyebet, minthogy beleegyezésem <span class= -"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> jeléül -meghajoltam. Hawkins ur érdekéről volt szó, nem az enyémről, vele -kellett törődnöm és nem magammal; és különben is, a mig a gróf -beszélt, volt valami a szemében és modorában, a mi eszembe -juttatta, hogy rab vagyok és hogy ha szeretnék, sem mehetnék el. A -gróf látta győzedelmét a meghajlásomban és hatalmát arcom -zavarodottságában, mert azonnal élni kezdett vele a maga sima -ellenállhatatlan módjában.</p> -<p>– Kérem önt, kedves ifju barátom, hogy ne szóljon másról, csak -üzleti dolgokról leveleiben. Barátai mindenesetre örülni fognak, ha -megtudják, hogy ön jól érzi magát és hogy örömmel gondol az időre, -a mikor ismét köztük lehet. Nem ugy van-e?</p> -<p>Beszédközben három levélpapirost és három boritékot tett elibém. -Mind a három a lehető legvékonyabb külföldi papirból való volt és -rájuk pillantva, aztán a grófra és látva nyugodt mosolyát és fehér -hegyes fogait, a mint piros alsó ajkára nyultak, megértettem, -mintha szóval mondotta volna, hogy vigyázzak arra, a mit irok, mert -ő könnyen elolvashatja. Igy hát elhatároztam, hogy ezuttal csak -röviden, hivatalosan irok, de hogy titokban Hawkins urnak és -Minnának is irok hosszu kimeritő levelet, kivált Minnának, mert -<span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span> az övét gyorsirással irhatom, a mit a -gróf nem képes kibetüzni. Két levelet irtam, aztán csendesen ülve -olvasgattam, mig a gróf több rendbeli levelet irt, irásközben néha -egyik vagy másik az asztalán levő könyvbe nézve. Aztán az én két -levelemet is átvette és az övéihez tette, összeszedte az irószereit -és távozott. A mint az ajtó becsukódott mögötte én a levelek fölé -hajoltam, a melyek a cimzéssel lefelé forditva voltak az asztalra -téve. Nem éreztem semmiféle lelkifordulást sem eljárásomért, mert -éreztem hogy a fönforgó körülményeknél fogva ez csak jogos -önvédelem.</p> -<p>Az egyik levél <i>Billington</i> Sámuel urnak volt cimezve -Whithyben 7. sz. A másik Leutner urnak Várna; a harmadik Coutti -& Comp. London és a negyedik Klopstock és Billreuth bankároknak -Budapestre. A második és harmadik nem volt még lepecsételve. Már -éppen beléjük akartam pillantani, a mikor a kilincset mozdulni -láttam. Visszadültem a székembe, csak annyi időm volt, hogy e -leveleket helyükre tegyem és a könyvemet fölvegyem, mire a gróf még -egy levéllel a kezében bejött. Fölvette a leveleket, gondosan -ellátta őket bélyeggel, aztán felém fordulva szólott:</p> -<p>– Remélem, megbocsát, de rendkivül sok elvégezni való dolgom van -ez este. Remélem, <span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span> hogy mindent kivánsága szerint fog -találni. – Az ajtóban még egyszer megfordult és némi habozás után -igy folytatta:</p> -<p>– Engedje, hogy figyelmeztessem kedves ifju barátom, – nem, -engedje, hogy a legkomolyabban intsem, hogy abban az esetben, ha -elhagyná ezeket a szobákat, soha semmi szin alatt le ne dőljön -álomra a kastélynak bármelyik másik részében. A ház ódon, telve -emlékekkel és rossz álmok kisérik benne a gondatlanul elalvót. -Vigyázzon magára! Ha akár most, akár máskor bármikor érzi, hogy -álom kerülgeti, siessen vissza hálószobájába, vagy ezekbe a -szobákba, mert itt békében fog pihenni. De ha ebben a tekintetben -nem óvatos, akkor, – beszédét félelmes mozdulattal fejezte be, ugy -tett, mintha a kezét mosná. Én tökéletesen megértettem; csak -kételkedtem, hogy lehetne álom, borzalmasabb, mint a homálynak és -titokzatosságnak az a természet ellenes és rémes hálója, a mely -mintha fogva tartana.</p> -<p><i>Későbben</i>. Megerősitem a fönt leirottakat, de ezuttal a -kétség kizárásával. Nem fogok az álomtól félni sehol sem, a hol ő -nincsen jelen. A feszületet az ágyam feje fölé helyeztem – ugy -érzem, hogy nyugalmam igy mentebb lesz az álmoktól és ott is fogom -hagyni.</p> -<p>A gróf távozása után a szobámba tértem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> Egy kis -idő mulva, hogy semmi neszt nem hallottam, kimentem a folyósóra és -föl a lépcsőn oda, a honnan kilátásom volt délnek. Az udvar szük -sötétségéhez képest, a szabadságnak bizonyos érzése kapott meg a -nagy térségben, noha rám nézve elérhetetlen volt is. Az udvart -nézve legjobban éreztem, hogy csakugyan börtönben vagyok és mohón -vágytam a fris levegőre, noha csak az éjszakaira is. Érzem, hogy ez -az éjszakai élet kimerit. Az idegemeit rontja. Megrettenek a saját -árnyékomtól és telve vagyok a legőrültebb képzelődésekkel. Isten a -tanum, hogy félelemre van elég okom ebben az elátkozott fészekben! -Kibámultam a gyönyörü, holdvilágban fürösztött tájra, a mely -csaknem nappali világosságban látszott. A lágy fényben a távoli -hegyek tetői elsimultak, a völgyek és szakadékok árnyai pedig -sötétek voltak, mint a fekete bársony. Az éj tiszta szépsége -megnyugtatott; békét és vigasztalást hozott minden lélekzetvételem. -A mint kihajoltam az ablakon, szemem valami mozgó tárgyon akadt -meg, ugy egy emelettel alattam, kissé balra, a hol, ugy gondoltam, -a szobák fekvéséről itélve, hogy a gróf tulajdon szobájának ablakai -lehetnek. Az ablak, a melyben álltam, magas volt és öblös, kőből -faragott párkánynyal és <span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span> ablakkereszttel, a mely, noha ódon, még -egészen jókarban volt, de nyilván jó ideje hiányzott belőle az -ablaküveg. Én a kőfaragás mögé huzódtam és óvatosan néztem ki.</p> -<p>A mit láttam, a gróf feje volt, a mint kihajolt az ablakon. Az -arcát nem láttam, de fölismertem emberemet a nyakánál és válla és -karjai mozdulatánál fogva. De ha ezekről nem is, a kezéről, a -melyet annyi alkalmam volt szemügyre venni, okvetetlen fölismertem -volna. Eleinte csak érdekelt és szórakoztatott a dolog, mert -csodálatos, hogy mily csekélység érdekelheti és szórakoztathatja az -embert, a mikor fogoly. De minden érzésem fölháborodott és -rémületté változott, a mikor láttam, hogy az egész ember lassan -kiemelkedik az ablakon és elkezd lefelé mászni a vár falán, a -borzalmas mélység fölött <i>fejjel lefelé</i>, mig a köpenye mint -két hatalmas sötét szárny terjeszkedik szét körülötte. Eleinte nem -hittem szememnek. Azt gondoltam, hogy csak a holdvilágnak vagy -árnyéknak valamely kisérteties játéka; de csak néztem tovább és -láttam, hogy nem csalódom. Láttam, a mint a kezeivel és lábujjaival -a kiálló kövek rögeibe kapaszkodik, a melyekről az idők viharai -lefosztották a vakolatot és igy minden egyenetlenségét és repedését -a falnak fölhasználva, meglehetős sebességgel kuszott <span class= -"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> lefelé, -mint egy gyik a falon. Miféle ember lehet ez, vagy miféle kreatura -élő ember képében? Érzem, hogy ennek a rettenetes helynek a -borzalma erőt vesz rajtam. Félelemben vagyok – irtózatos félelemben -– és nincsen menekülés a számomra; oly rémségekkel vagyok -körülzárva, a melyekre gondolni sem merek.</p> -<p><i>Máj. 15.</i> Azóta még egyszer láttam a grófot olyan -gyikmódra kimászni az ablakán. Féloldalt csuszva igyekezett lefelé -ugy száz lábnyira és folyton balra tartva. Valamely lyukon vagy -ablakon keresztül tünt el. Mikor eltünt, kihajoltam, hogy jobban -lássak, de hiába – a távolság sokkal nagyobb volt, hogy sem bármit -is láthattam volna. Tudtam, hogy most elhagyta a várkastélyt és azt -gondoltam, hogy fölhasználom az alkalmat, hogy többet kutassak a -várban, mint eddig mertem. Visszamentem a szobámba és egy lámpát -fogva, megpróbáltam minden ajtót. Valamennyi zárva volt, a mit ugy -is tudtam, és a zárak aránylag ujaknak látszottak. Lementem a -lépcsőn a csarnokba, a melyen keresztül először jöttem a várba. A -reteszeket elég könnyen vissza tudtam huzni és a láncokat -kiakasztani, de ez az ajtó is zárva volt és kulcs nem volt benne. -Ennek a kulcsnak okvetetlen <span class="pagenum"><a name="Page_66" -id="Page_66">-66-</a></span> a gróf szobájában kell lenni; -figyelnem kell, hátha nyitva hagyja egyszer az ajtaját, hogy a -kulcshoz jutva elmenekülhessek. Tovább folytattam fölfedező utamat, -minden lépcsőn fel és minden folyosón végig és meg próbáltam minden -ajtót a hányat csak találtam. A csarnokból nyiló egy-két szoba -nyitva volt de nem találtam bennük egyebet por lepte, moly ette -ósdi butornál. Hanem végre az egyik lépcső fölött akadtam egy -ajtóra, a mely noha zártnak látszott, engedett egy kicsit a -nyomásnak. Erősebben neki dülve, ugy láttam, hogy tulajdonképpen -nincsen is bezárva, csak azért nem nyilik, mert a sarkai kitágultak -és a nehéz ajtó egész sulyával a padlóra ereszkedett. Az alkalom -olyan csábitónak látszott, hogy nem akartam elszalasztani, ki -tudja, kerül-e máskor, – keményen neki dültem hát és ismételt -erőfeszitéseimnek sikerült annyira kinyitni, hogy beléphettem -rajta. Olyan szárnyába jutottam ezuttal a várkastélynak, a mely -jobbra esett az általam eddig ismert szobáktól és egy emelettel -alacsonyabb volt. Az ablakokból láthattam, hogy a szobasor a -kastély déli részének hosszában van; az utolsó szoba ablakai két -felé, délre és nyugatra engedtek kilátást. Mind a két oldalon -irtózatos mélység tátongott. A várkastélyt egy óriás szikla csucsán -épitették <span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span> és három oldalról bevehetetlennek -látszott. Nagy tágas ablakokkal épült itt, a hol sem nyil, sem -parittya, sem mozsár lövés nem érhette és ennélfogva világosság és -kényelemről lehetett gondoskodni, a mi elérhetetlen lett volna -olyan helyen, a melyet védeni kellett. Nyugaton tág völgy nyilott, -azon tul nagy távolságban nagy óriás hegytömbök emelkedtek -egymásfölé tornyosuló sziklás csucsokkal, a melyek közül az oda -kapaszkodott hegyi köris és tövis szakadozott gyökerei fonódtak a -szikla szakadékok repedéseibe. A várkastélynak hajdanában ez -lehetett a lakott része, mert a butor itt kényelmesebb volt, mint a -minőt az eddigi pusztult szobákban láttam. Az ablakokon nem volt -függöny és az üvegen beszürödő hold sárgás fényénél még a szineket -is meg lehetett látni, mert a szelid világosság még a mindent -ellepő por és az idő pusztitásait is megenyhitette. A lámpámnak -kevés hasznát vettem a ragyogó holdfényben, hanem azért örültem, -hogy velem volt, mert rémes elhagyatottság honolt a helyen, a mely -megdermesztette szivemet és megreszkettette idegeimet.</p> -<p>De azért mégis jobb volt itt, mint egyedül lennem azokban a -szobákban, a melyeket a gróf jelenléte meggyülöltetett velem. Kis -vártatva <span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span> idegeim lecsillapodtak és édes nyugalom -szállt rám. Itt vagyok, egy kis tölgyfa asztal előtt ülve, a melyen -tán a régi időkben valamely szép mágnás asszony irta, rózsás pirral -az arcán, helyesirási hibákkal telt szerelmes levelét és irom én is -a naplómba gyorsirással mindazt, a mi történt velem, a mióta -utoljára félretettem.</p> -<p><i>Később: Május 16-án reggel.</i> Isten őrizze meg a józan -eszemet, mert már annyira jutottam, hogy kételkedni kezdek benne. -Biztosság és nyugalom a multaké. Amig még itt élek, csak egyért -könyörgök, hogy meg ne őrüljek, ha ugyan nem vagyok már is őrült. -Ha még ép az eszem, bizonyos, hogy őrültté tehet a gondolat, hogy -az undok lények közül, a melyek e gyülöletes helyen rejtőznek, a -gróf maga a legkevésbbé félelmes rám nézve, hogy csak ő vele vagyok -bátorságban, de vele is csak addig, a meddig valamelyes célját -szolgálom. Nagy Isten, könyörületes Isten! de nyugalom, mert -különben elhagy az eszem. A naplómhoz fordulok csillapitó -gyanánt.</p> -<p>Megrögzött szokásom, hogy mindent pontosan följegyezzek, tán -most is megnyugtat.</p> -<p>A gróf titokzatos intése eléggé megijesztett, annak idején, most -még jobban megijedek, ha eszembe jut, mert a jövőben az is fokozza -<span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span> a hatalmát fölöttem, hogy nem merek többé -kételkedni szavainak igazságában.</p> -<p>Midőn a mult este napló jegyzeteimet elvégeztem és a könyvet -szerencsésen visszarejtettem a zsebembe, kezdtem elálmosodni. A -gróf intése eszembe jutott, de szinte jól esett nem -engedelmeskednem. Az enyhe holdvilág lecsillapitott és a tág -kilátás a szabadságnak bizonyos érzésével töltött el, a mely -fölüditett. Elhatároztam, hogy nem térek vissza sötét szobáimba, de -hogy itt alszom, a hol hajdanában szép asszonyok ültek, énekeltek -és élték édes életüket, mig gyönge szivük aggodalmasan dobogott, -háboruskodó hozzátartozóik miatt. Egy kényelmes diványt huztam ki a -helyéből, közel az ablakhoz, hogy fekve is lássam a remek vidéket -keleten és nyugaton, mitsem törődve a porral és készültem az -alvásra.</p> -<p>Valószinü, hogy el is aludtam. Remélem, hogy igen, de félek, -mert minden, a mi következett, ijesztően reális volt, ugy annyira, -hogy most itt a nappal fényes világánál sem hihetem egy cseppet -sem, hogy aludtam volna.</p> -<p>Nem voltam egyedül. A szoba ugyanaz volt, semmiben sem -változott, a mióta belejöttem. A padlón még a tulajdon lábam nyomát -is láttam a holdvilágnál, a századok óta fölhalmozott porban. Velem -szemben a <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> hold fényében három fiatal hölgy állott, -ruhájukról és tartásukról itélve, uri hölgyek. Eleinte, a mint -megláttam őket, azt hittem, hogy csak álmodom, mert noha a hold -mögöttük állt, nem vetettek árnyékot a padlóra. Közel jöttek hozzám -és egy ideig néztek, azután suttogni kezdtek egymással. Kettő -közülök barna volt, egyenes, vékony orral, mint a gróf és nagy -fekete szemmel, a mely szinte vörösnek látszott a sápadt -holdfényben. A harmadik szőke volt, szőke mint egy angyal, gazdag -hullámzó aranyos haj tömeggel és szafirkék ragyogó szempárral. Ugy -tetszett, mintha ismerném az arcát, még pedig mintha valamely -félelmes álmomban láttam volna, de nem birt eszembe jutni, hogy hol -és hogyan. Mind a háromnak ragyogó fehér foga volt, a mely -fénylett, mint a gyöngy, kéjesen duzzadt piros ajkuk közül. Volt -valami rajtuk, a mi nyugtalanitott, bizonyos sóvárgás, de meg -mintha félelemben is lettek volna. A szivemben bünös, gonosz forró -vágyat éreztem, hogy bár csak megcsókolnának azokkal a duzzadó -piros szájukkal. Nem jó ezt leirni, mert valamikor Minna szeme elé -kerülhet és fájdalmat okozhatna neki; de ez az igazság. A három -hölgy suttogott egymással, aztán mind a hárman kacagtak – olyan -ezüstös csengő kacajjal, <span class="pagenum"><a name="Page_71" -id="Page_71">-71-</a></span> de egyuttal oly keménynyel, mintha ez -a hang nem is asszonyi édes ajkon jött volna keresztül. Olyan volt, -mint a csengő üveg poharakban emberi kéz által kivert idegizgató -melódia. A szőke lány kacéran rázta meg a fejét, a másik kettő -biztatta. Az egyik igy szólt:</p> -<p>– No rajta! Te vagy az első, mi majd követünk, tied a kezdés -joga. – A másik hozzá tette:</p> -<p>– Ő ifju és erős: jut a csókból valamennyiünknek. – Én -mozdulatlanul feküdtem, szempillám alól kémlelve, a gyönyörteli -várakozás kinjában. A szőke leány közeledett és fölém hajolt, -annyira közel, hogy lélekzetvételét éreztem arcomon. Édes volt, -bizonyos tekintetben kábitóan édes és épp ugy izgatta az idegeimet, -mint az imént a kacagása, de másrészt meg volt benne valami -keserüen émelyitő, mint a fris vérnek a szagában.</p> -<p>Nem mertem a szememet kinyitni, hanem azért jól láttam mindent -félig hunyt szempillám alól. A szép lány térdre ereszkedett és -fölém hajolva, szinte elnyelt a szemével. Volt benne valami -eltökélt érzékiség, a mely észbontó és visszataszitó volt -egyszerre; a mint a nyakát meghajtotta, valósággal megnyalta a -száját, mint valamely állat, annyira, hogy a hold világánál láttam -a nedvességet piros ajkán és <span class="pagenum"><a name= -"Page_72" id="Page_72">-72-</a></span> nyelvén, a mint ragyogó éles -fogait és szája szélét nyalta vele. Lejjebb, mind lejjebb hajlott a -feje, mig ajka a számon és államon alul a nyakamat kereste. Ekkor -várt egy kicsit és én jól hallhattam a nyelve suhogását, a mint a -fogait és ajkát nyalta vele és éreztem forró lehelletét a nyakamon. -Aztán a torkom bőre elkezdett remegni, mint az embernek a husa -szokott, midőn a kezet a mely meg akarja csiklandozni, mind -jobban-jobban közeledni látja. Éreztem az ajkak lágy, remegő -érintését torkom idegesen érzékeny bőrén és két kemény, éles fog -hegyes végét, a mely csak épp megérintette és ott pihent. Kéjes -aléltsággal hunytam le szememet és vártam – vártam dobogó -szivvel.</p> -<p>De ebben a pillanatban villámos ütés gyanánt futotta végig egy -egészen más érzés egész valómat. A gróf jelenlétének tudatára -ébredtem és arra, hogy valóságos furiájában van a dühnek. Szemem -önkénytelen kinyilt és láttam, a mint erős keze megragadta és óriás -erejével huzta vissza a szőke lány nyakát, a kinek kék szeme -lobogott a furiájától, fehér foga csattogott és szép arca lángolt a -szenvedélytől. De hát még a gróf! Soha sem álmodtam ilyen dühödt -haragról még a pokol démonaiban sem. A szeme valósággal szikrázott -<span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span> Vöröses fényük lángolt, mintha a gyehenna -tüze égne mögöttük. Az arca halálosan sápadt volt és vonásai -kemények és feszültek, mint az acéldrót, sürü szemöldöke, a mely az -orra fölött találkozott, rángatózott dühében. Karjának egy hatalmas -mozdulatával ellóditotta a lányt magától, aztán intett a többinek, -mintha elháritaná őket magától, ugyanaz a parancsoló mozdulat volt, -a melylyel az ordasokat meghátráltatta. Olyan hangon, a mely noha -halk és csaknem suttogó volt, de azért mégis mintha betöltötte -volna az egész levegőt és mindenünnen viszhangozna szólott:</p> -<p>– Hogy meritek őt megérinteni? Hogy meri őt bántani bármelyitek -is? Hogy meritek a szemeteket rávetni, a mikor én megtiltottam? -Vissza, ha mondom, vissza mind! Ez az ember az enyém! Vigyázzatok, -mert ha bántjátok, velem gyülik meg a bajotok.</p> -<p>A szőke lány arcátlanul kacér nevetéssel fordult feléje, hegy -megfeleljen neki:</p> -<p>– Te magad soha sem szerettél; soha sem is szeretsz! erre a -másik két lány is kacagott, de oly rideg, lélektelen nyers -kacagással, hogy szinte megdermedtem hallatára, mintha elkárhozott -lelkek kacaja volna. A gróf, a ki ezalatt figyelmesen nézte az -arcomat, erre feléjük fordult és halkan suttogva mondta: -<span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span></p> -<p>– De igen, én is tudok szeretni, hisz erről magatok is -tudhatnátok a multból. Nem ugy van-e? Nos, igérem nektek, hogyha -nekem már nem lesz rá szükségem, hát kedvetek szerint -csókolhatjátok. Most távozzatok! Távozzatok! Föl kell őt keltenem, -mert dologhoz kell együtt látnunk.</p> -<p>– Hát mi semmit se kapjunk ez éjjel? – Kérdezte az egyik lány -halk nevetéssel egy zsákra mutatva, melyet a gróf a földre dobott -és mely mozgott, mintha valami élőlény volna benne.</p> -<p>A gróf felelet helyett biccentett a fejével. A leányok közül az -egyik oda ugrott és kibontotta a csomót. Ha fülem nem csalt, olyan -forma fuldoklást és halk sirást hallottam, mintha egy félig -agyonszoritott gyermek hangja volna. Az asszonyok körülállták, mig -engem megbénitott az irtózat; de mire jobban oda néztem, hát -eltüntek és velük együtt a rettenetes zsák is. Nem volt mellettük -ajtó és nem mehettek el mellettem, hogy észre ne vettem volna őket. -Mintha csak egyszerüen beleolvadtak volna a hold sugaraiba és -kihuzódtak volna az ablakon, mert még kivül is láttam egy ideig -homályos árnyalakjukat, mielőtt teljesen eloszlottak volna.</p> -<p>De már erre teljesen legyőzött az irtózat és eszmélet nélkül -hanyatlottam a semmibe. <span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>IV.</h2> -</div> -<p><i>Harker Jonathán</i> naplója – folytatás.</p> -<p>Az ágyamban ébredtem föl. Ha ugy lenne, hogy nem álmodtam az -egészet, akkor a grófnak magának kellett ide hoznia. Szerettem -volna megbizonyosodni a dolog felől, de semmiféle elvitázhatlan -bizonyitékra nem akadtam. Igaz, hogy apró jelenségei voltak, -például a ruhám nem ugy volt összerakva, a hogy magam szoktam, az -órám nem volt fölhuzva, pedig rendesen föl szoktam huzni mikor -lefekszem és több efféle apróság. De mind ez nem bizonyiték, mindez -azt is jelentheti, hogy egy, vagy más oknál fogva nem voltam, a -rendes lélek állapotomban. Bizonyitékokat kell szereznem. Egy -dolognak nagyon megörültem, ha ugy volna is, hogy a gróf hozott ide -és vetkeztetett le, nagyon siethetett a föladatával, mert a zsebeim -érintetlenek. Meg vagyok róla győződve, hogy ezt a naplót olyan -rejtélynek találta volna, a melyet nem lett volna hajlandó eltürni. -Vagy elvette, vagy megsemmisitette volna. A mint körültekintek a -szobámban, a mely eddig oly gyülöletesnek látszott, most mintha -valóságos szentély volna, mert semmi sem lehet borzasztóbb, mint -azok <span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span> a rémes asszonyok, a kik a véremet -akarták szivni és a kik még most is arra áhitoznak.</p> -<p><i>Május 18.</i> Lementem, hogy még egyszer megnézzem azt a -szobát a nap világánál, mert tudni akarom az igazat. Mikor a lépcső -aljáról nyiló ajtóhoz értem, zárva találtam. Oly erősen csapták be, -hogy a szárfának egy része szilánkokba hullott. Jól láthattam, hogy -a zár nyelve nem csukódott, hanem hogy az ajtót belülről -erősitették a szárfához. Félek, hogy nem álmodtam és e szerint a -föltevés szerint kell cselekednem.</p> -<p><i>Május 19.</i> Már bizonyos, hogy tőrbe estem. Mult este a -gróf a legszivesebb hangján szólitott föl, hogy három levelet -irjak. Egyet, a melyben mondom, hogy a rám bizott munkával már -majnem készen vagyok és hogy néhány nap mulva indulok hazafelé; egy -másikat, a melyben a levél keltezésére következő napra teszem az -indulásomat és egy harmadikat, a melyben értésükre adom, hogy -elhagytam a kastélyt és Besztercére érkeztem. Szivesen föllázadtam -volna, de éreztem, hogy a dolgok jelen állásában, őrültség volna -nyiltan pörbe szállani a gróffal, a kinek teljesen a hatalmában -vagyok és ha megtagadnám a levelek irását, csak fokozom a -gyanakodását és kihivom a haragját. Azt már tudja, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span> többet tudok, mint kellene és hogy nem -szabad élnem, mert veszedelmessé válhatok ő rá nézve; egyetlen -menekülésem az időnyerés. Esetleg történik valami, a mi a -menekülésemet elősegiti. Láttam is a szemében keletkezését annak a -dühödt haragnak, a melylyel azt a szőke szörnyeteget magától -ellóditotta. Magyarázta, hogy a postajárás ritka és bizonytalan, és -hogy ha most irok, az barátaim megnyugtatására fog szolgálni; és -annyira biztositott arról, hogy intézkedni fog, hogy a két utolsó -levelemet Besztercén vissza tartsák a kellő időig abban az esetben, -hogy ha a véletlen ugy hozná magával, hogy tovább maradnék, hogy -nem mertem vele ellenkezni, ne hogy gyanakodását fölébreszszem. Ugy -tettem tehát, mintha teljesen osztanám nézetét, és csak azt -kérdeztem tőle, mikorról keltezzem leveleimet. Egy percig -kalkulált, aztán szólt.</p> -<p>– Az elsőt junius 12-éről, a másodikat junius 19-éről, a -harmadikat junius 29-éről.</p> -<p>– Már most tudom, hogy meddig élhetek. Az Isten legyen -irgalmas.</p> -<p><i>Május 28.</i> A menekülésnek van reménye, vagy legalább -annak, hogy értesitsem az otthon valókat. Egy csapat cigány jött a -várba, és az udvaron tanyázik. Ezek oláh cigányok, a kik a világ e -részében jóformán otthon vannak, <span class="pagenum"><a name= -"Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> noha azt hiszem, hogy -rokonságban vannak az egész világon szétszórt cigányokkal. Ezren, -és ezren tanyáznak Magyarországon és Transzszilvániában és csaknem -kivül élnek a törvényen. Nem ismerik a félelmet, nincs vallásuk, a -babonát kivéve, és valami sajátságos zagyvalékát beszélik a román -nyelvnek.</p> -<p>Irok haza leveleket, és meg próbálom, hogy nem lehetne-e velük a -postára tétetni. Az ablakon keresztül már beszélgettem velük, hogy -ismeretséget kőssek. Levették a kalapjukat, és hajlongtak és -mindenféle jeleket csináltak, a melyeket épp ugy nem tudtam -megérteni, mint a nyelvüket.</p> -<p>Megirtam a leveleket. Minnáét gyors irással és Hawkins urnak -csak annyit, hogy tegye magát érintkezésbe Minnával. -Menyasszonyomnak megmagyaráztam a helyzetemet; természetesen a -borzalmai nélkül, a melyeket magam is csak gyanitok. Hisz halálra -rémiteném, ha kitárnám előtte a szivemet. Ha a levelek nem jutnak -is céljukhoz, a gróf ne tudja meg titkomat, vagy azt, hogy meddig -terjed tudomásom.</p> -<p>Átadtam a leveleket, az ablakon keresztül dobtam ki, egy -aranynyal együtt, és iparkodtam jelek által megértetni, hogy -postára tegyék. Az ember, a ki elkapta őket, a szivére <span class= -"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> szoritotta -és meghajlott, aztán a sapkájába rejtette őket. Ennél többet nem -tehettem. Vissza lopóztam a könyvtárba, és olvasni kezdtem. -Minthogy a gróf nem jött be, itt irtam napló jegyzetemet…</p> -<p>A gróf bejött. Leült mellém és a legsimább hangján mondta, két -levelet kibontva:</p> -<p>– Ezt a cigányok adták és noha nem tudom, hogy honnan kerültek, -természetesen pártul fogtam őket. Nézze, ez az egyik magától való, -még pedig Hawkins barátunkhoz van cimezve; a másik – a boritékot -fölbontva, szeme a sajátságos jegyekre tapadt, arca elsötétült és -szeme szikrázott – a másik egy alávaló dolog, a barátság és a -vendégszeretet meggyalázása! De nincs aláirva. Nos hát akkor semmi -közünk hozzá. – Ezzel nyugodtan tartotta a levelet boritékostól a -lámpa lángjába, mig teljesen el nem hamvadtak. Aztán folytatta.</p> -<p>A Hawkinsnak szóló levelet, minthogy az öné, hát természetesen -el fogom küldeni. Az ön levelei szentek nekem. Megbocsájtja kedves -barátom, hogy tudatlanságomban föltörtem a pecsétjét. Nem tenne rá -friss boritékot? – felém nyujtotta a levelet és udvarias -meghajlással tiszta levélboritékot adott át. Nem volt <span class= -"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> mit tennem -egyebet, ujra kellett cimeznem és szó nélkül visszaadni neki. A -mikor elhagyta a szobát, hallottam a kulcs halk fordulását a -zárban. Egy pillanattal későbben megpróbáltam – az ajtó be volt -zárva.</p> -<p>Mikor egy vagy két órával ezután a gróf visszajőtt, a bejövetele -ébresztett föl, mert elszunnyadtam a divánon. Nagyon udvarias és -jókedvü volt és látva, hogy aludtam, igy szólt:</p> -<p>– Ugy, hát maga fáradt, kedves barátom? Feküdjék ágyba. Az a -legjobb pihenés. Ma este ugy sem lehetek szerencsés önnel -társaloghatni, mert még igen sok a teendőm; de ön, bizton remélem, -hogy aludni fog. – A hálószobámba tértem és lefeküdtem és különös, -de nyugodtan és mélyen aludtam, a nélkül, hogy álmodtam volna. A -kétségbeesésnek is meg van a maga nyugalma.</p> -<p><i>Május 31.</i> Ma reggel, a mint fölébredtem, eszembe jutott, -hogy jó lenne nehány levélpapirt és boritékot a táskámból magamhoz -venni, hogy irhassak, ha esetleg valamely jó alkalom kinálkoznék, -de csak egy ujabb meglepetés, egy ujabb ijedelem ért.</p> -<p>Minden falat papirosom eltünt, vele minden az utra vonatkozó -jegyzeteim, vasuti és hajókalauzaim, bankutalványaim, szóval -minden, <span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span> a mire nagy szükségem lenne, mihelyt -kiszabadulok. Egy darabig csak ültem és tünődtem, aztán hirtelen -eszembe jutott valami és a málhámba is belenéztem s a szekrénybe, a -melybe ruháimat aggattam.</p> -<p>A téli ruhám eltünt, vele felöltőm és meleg pokrócom; sehol sem -találtam azokat. Miféle uj gazságot jelentsen ez?</p> -<p><i>Jun. 17.</i> Ma reggel, az ágyam szélén ültem, a fejemet hiu -tervelgetésben törve, midön kivülről ostorpattogást, lódobogást és -szekérnyikorgást hallottam az udvaron tul levő sziklás uton. -Örömmel rohantam az ablakhoz és két hosszu szekeret láttam az -udvarba hajtani, mindegyik elé nyolc zömök ló volt fogva és -mindegyik pár ló mellett egy-egy oláh ember volt széles karimáju -kalapjával, nagy, szögekkel kivert bőr tüszőjével, ronda -birkabőr-bundában és nagy csizmában. Az ajtóhoz rohantam, hogy -lesiessek és a főbejáraton keresztül, a melyet bizonyosan kinyitnak -előttük, valahogy tán hozzájuk juthatnék. Ujabb meglepetés: ajtóm -kivülről be volt lakatolva.</p> -<p>Ekkor visszarohantam az ablakhoz és kiabáltam nekik. Bambán -néztek és mutogattak rám, de épp akkor a cigányok főembere -<span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span> jött ki eléjük és látva, hogy az -ablakomra mutogatnak, mondott nekik valamit, a mire mind nevettek. -Ezentul hiába kiabáltam, hiába könyörőgtem kétségbeesetten, még -csak felém sem néztek többet. Elszántan fordultak el tőlem. A -hosszu szekereken nagy erős faládákat hoztak, mindegyikre vastag -szivós kötélfogó volt erősitve; valamennyi üresnek látszott a -könnyüségről, a melylyel az oláhok elbántak velük és a hangzásról, -a midőn durván a földre dobálták őket. Mikor valamennyi le volt -rakva és az udvar egyik sarkában halomra hordva, a cigány pénzt -adott az oláhoknak, a melyre ezek ráköptek, hogy szerencsét hozzon -nekik, aztán mindegyik tohonyán a lova felé ballagott. Nemsokára -ezután a távolban hallottam ostorpattogásukat elveszni.</p> -<p><i>Junius 24. Hajnal előtt.</i> Mult éjjel a gróf korán magamra -hagyott és a szobájába zárkózott, Mihelyt csak mertem, fölsiettem a -kanyargó lépcsőn és kinéztem a délnek nyiló nagy ablakon. Föltettem -magamban, hogy meglesem a grófot, mert van valami készülőben. A -cigányok most is itt vannak valahol a kastélyban és pedig valami -dologban – erről meg vagyok győződve, mert néha-néha, nagy -távolságból, mintha csákány és ásó tompa zaját hallanám és bármit -csinálja nak is, bizonyos, <span class="pagenum"><a name="Page_83" -id="Page_83">-83-</a></span> hogy valamely kegyetlen gazság lesz e -munkájuk végcélja.</p> -<p>Még alig leselkedtem félóráig az ablakban, a mikor valamit -mozogni láttam a gróf ablakában. Visszahuzódva, feszülten figyeltem -és láttam az egész embert az ablakon kimászni. Megrázkódva láttam, -hogy az a ruha van rajta, a melyet ideutaztamban viseltem és a -vállára van akasztva az a rettenetes zsák vagy szatyorféle, a -melyet szemem láttára ragadt el az a három asszony akkor éjjel. -Immár nem lehettem kétségben a szándéka iránt és az én ruhámban -indul rettenetes utjára! Ez hát legujabb gonosz terve: azt akarja, -hogy mások lássanak, vagyis higyjék, hogy láttak, egyrészt hogy -esetleg bizonyithassák, hogy látták, a mint leveleimet magam tettem -postára a városban vagy faluban, másrészt meg hogy bármely gazságot -kövessen el, azt a környékbeliek az én rovásomra irják.</p> -<p>Emészt a tehetetlen düh, ha arra gondolok, hogy ez igy tarthat, -mig én itt ülök fogva, valósággal rabságban, csakhogy a törvény -védelme nélkül, a mely pedig még a gyilkost is védi és -vigasztalja.</p> -<p>Föltettem magamban, hogy megvárom a gróf visszatértét és makacs -kitartással ültem jó ideig az ablakban. Egyszer csak észrevettem, -<span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span> hogy sajátságos kis foltok szállongnak a -hold sugaraiban. Olyanok voltak, mint az apró porszemek ét -sajátságosan keringtek és tömörültek ködös foszlányokká.</p> -<p>Mintegy csillapulva figyeltem őket és jóleső nyugalom szállt e -közben rám. Kényelmesebb helyzetbe illeszkedtem az ablak ülésén, -hogy könnyebben figyelhessem a légi tünemény játékát.</p> -<p>Egyszer csak fölriasztott valami, halk kinos vonitás, mintha -valamely távoli, mély völgyben vonitanának a kutyák. Mind -hangosabban szállt felém a kinos hang és a holdfényben táncoló -árnyak mintha uj alakot öltenének a hangra. Éreztem, hogy ösztöneim -mintegy ébredésre serkentenek; a lelkem is mintha küzködött volna a -zsibbadás ellen. Hipnotikus álom vett rajtam erőt. Sebesebben, -sebesebben táncoltak az atomok, a holdsugarak szinte remegve tüntek -el mögöttem a homályban. Az atomok mind határozottabb árnyalakokká -tömörültek. De ekkor már fölriadtam, teljesen ébren és érzékeim -birtokában és sikoltozva rohantam a helyről. Az árnyalakok, a -melyek a hold sugaraiban keletkeztek életre, a három kisérteties -szép asszony alakjává tömörültek, a kiknek a prédájává kellett -lennem. Menekültem és csak a saját szobámban kezdtem magamat -<span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span> biztosságban érezni, mert ott nem volt -holdvilág és derülten égett a lámpa.</p> -<p>Egy két óra elmultával valamit hallottam a gróf szobájában, -mintha éles fájdalmas sikoltás lett volna, a melyet gyorsan -elfojtottak; aztán csönd, mélységes borzalmas csönd következett, a -mely megdermesztett. Lüktető szivvel próbáltam a kilincsemet, de -ismét be voltam zárva börtönömbe és semmit sem tehettem. Le ültem -és tehetetlenül sirva fakadtam.</p> -<p>A mint igy ültem, az udvaron hallottam valamit – egy asszony -kétségbeesett kiáltását. Az ablakhoz rohantam, kinyitottam és a -vasrácsozat körül kinéztem. Csakugyan egy asszony volt ott -szétzillált hajjal, két kezét a szivére szoritva, mintha sebes -futástól ki volna merülve. A kapu bálványához támaszkodott. A mikor -arcomat meglátta, előre vetette magát és fenyegető hangon -kiáltotta:</p> -<p>– Szörnyeteg, ad vissza gyermekemet!</p> -<p>Térdre vetette magát és kezeit felém nyujtva szivet tépő hangon -ugyanazokat a szavakat ismételte kiabálva. Azután a haját tépte, a -mellét verte és átengedte magát a legőrültebb kétségbeesés -kitöréseinek. Végre előre vetette magát és én noha nem láttam, de -hallottam, a mint puszta öklével az ajtót döngette. <span class= -"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span></p> -<p>Ekkor valahonnan a magasból, talán a toronyból, a gróf hivogató -hangját hallottam kemény, zord suttogással. Hivására közel és -távolból a farkasok üvöltése felelt. Alig néhány perc mulva egy -egész falka rohant be, mint az áradat, a széles kapubejárón -keresztül az udvarra.</p> -<p>Nem hallottam az asszonyt sikoltani, a farkasok üvöltése is csak -rövid ideig tartott. Nem sok vártatva egyenkint ódalogtak el, -szájukat nyalva. Nem is sajnáltam szegény asszonyt, hisz tudtam, -hogy gyermeke mivé lett és jobb, hogy meghalt szegény, hogy sem azt -megtudja.</p> -<p>De mit tegyek én? Mit tehetnék? Hogyan szabaduljak meg a -sötétség, az éj és félelem rémes fogságából?</p> -<p><i>Junius 25.</i> Nincsen ember, a ki tudná, a mig az éj meg nem -kinozta, hogy mily édes és drága szemének és szivének a napkelte. -Mikor a nap ma már oly magasra ért, hogy az ablakommal szemközt -levő kabuboltozat magas tetejét érték sugarai, ugy tetszett nekem, -mintha Noe bárkájának a galambja szállott volna oda. A félelem ugy -lefoszlott rólam, mintha ködből szőtt köntös lett volna, a mely a -nap sugarától elfoszlik. Tennem kell valamit, <span class= -"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> a mig a -nappal bátorsága bennem van. Nem szabad tovább töprenkednem – tenni -kell.</p> -<p>Eddig mindig csak éjjel voltam valamely zaklatásnak, -fenyegetésnek, vagy veszedelemnek kitéve. A grófot nappal még csak -nem is láttam soha sem. Lehetséges-e, hogy ő alszik, a mig mások -ébren vannak és viszont ébren van, a mikor mások alusznak? Csak a -szobájába juthatnék! De lehetetlen oda eljutni. Az ajtaja mindig -zárva és más ut nincs a számomra.</p> -<p>De igenis hogy van, csak merni kellene. Arra, a merre ő jár, -miért ne járhatna más is? Én magam láttam őt az ablakán kimászni; -miért ne utánoznám őt és miért ne másznék be az ablakán? A próba -kétségbeesett, de hát nem kétségbeesettebb-e az én helyzetem? -Megkisérlem. Legrosszabb esetben csak a halál vár rám. Isten -vezéreljen föladatomban! Isten veled Minna – ha nem sikerül; Isten -veled hüséges barátom, második atyám; Isten veletek mind és végül -és utoljára Isten veled Minna!</p> -<p><i>Ugyanazon a napon későbben:</i></p> -<p>– Megtettem a kisérletet és Isten segitségével visszajutottam -ide a szobámba. Minden részletet sorrendben kell ide iktatnom. -Elindultam, a mig bátorságom első föllendülése tartott, -<span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span> a délnek nyiló ablakhoz és egyszeriben -kiléptem rajta a keskeny kőpárkányra, a mely ezen az oldalon végig -fut az épületen. A kövek nagyok és durván faragottak, a vakolat az -idők során kikopott közülök. Lehuztam a csizmámat és elindultam -kétségbeesett utamon. Egyszer lenéztem, hogy meggyőződjem felőle, -hogy a rettenetes mélység hirtelen föltárulása nem szédit-e le, de -azután elforditottam róla szememet. Meglehetősen jól tudtam a gróf -ablakának irányát és távolságát s lehetőleg feléje tartottam, -hasznát véve minden kinálkozó támaszpontnak. Nem szédültem – lehet -azért, hogy tulságos izgatott voltam – és roppant rövid idő alatt -azon vettem észre magamat, hogy az ablak párkányán állok és a -tolóablakot próbálom emelgetni. Hanem azért remegtem a -fölindulástól, a mint lehajolva, lábbal előre, ereszkedtem le az -ablakon. Aztán körültekintve, kerestem a grófot, de meglepetésemre -és örömömre fedeztem föl, hogy a szoba üres! Alig volt butorozva, -különös tárgyakkal, a melyeknek mintha soha sem vették volna -hasznát; a butor különben formára hasonlitott a déli szobákéhoz és -épp ugy porral volt lepve. A kulcsot kerestem, de nem volt a zárban -és sehol sem birtam megtalálni. Az egyetlen, a mit találtam, egy -<span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span> nagy halom arany volt egy szögletben, -mindenféle arany, római és britt, osztrák és magyar, görög és török -pénzek porral és penészszel lepve, mintha sokáig a földben hevertek -volna. Azok közül, a melyeket megnéztem, egy sem volt háromszáz -esztendősnél ujabb. Volt ott még aranylánc rengeteg és kövekkel -kirakott ékszer, de mind régi és piszkos.</p> -<p>A szoba egyik sarkában nehéz ajtót láttam. Nyitni próbáltam, -mert hogy sem a szoba kulcsát, sem a kapu kulcsát, a melyet -leginkább kerestem, nem találtam, hát másfelé kellett kutatnom, -hogy utam hiábavaló ne légyen. Az ajtó engedett és egy kőbe vágott -folyosón keresztül egy csigalépcsőhöz jutottam, a mely meredeken -vezetett lefelé. Óvatosan lefelé indultam rajta, mert a lépcső igen -sötét volt, csak itt-ott a vastag falba vágott lyukon keresztül -nyert egy kis derengő világosságot. A garádics alján sötét, -alagutszerü átjáróféle volt, a melyen halált lehellő dögleletes -levegő áramlott felém, mintha rothadt földet forgattak volna föl. A -mint az átjárón végigmentem, a levegő mindig tülledtebb és nehezebb -lett. Végre kitártam egy nehéz ajtót, a mely kissé nyitva állott és -egy ódon, romba dőlt kápolnába értem, a melyet hajdan nyilván -temetkezőhelynek használtak. A tetőzet beszakadt <span class= -"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> és két -helyen lépcső vezetett le a kriptákba, de az egész talaj föl volt -forgatva és a föld nagy faládákba rakva, nyilván ugyanazokba, a -melyeket az oláhok hoztak. Senki sem volt közel és én kerestem más -kijárást, de nem volt több sehol sem. Aztán végigkutattam minden -talpalatnyi földet. Még a kriptákba is lementem, a hova alig -szürődött be egy kis félhomály, pedig a lelkem valósággal irtózott -ettől a föladattól. A két elsőben nem találtam csak régi koporsók -romjait és halomra gyülött port, a harmadikban azonban rémes -fölfedezést tettem.</p> -<p>Ott, az egyik faládában, a melyekből összesen ötven volt, egy -halom frisen ásott földön feküdt a gróf. Vagy aludt, vagy meg volt -halva, magam sem tudtam, hogy mit gondoljak – mert a szeme nyitott -volt és merev, de nem üvegesedett, mint a halottaké szokott lenni – -az arcán pedig sápadtsága dacára is az élet melege látszott, a -szája széle pedig épp oly piros volt, mint rendesen. De semmi jele -az életnek, a mozgásnak, az ütőere nem vert; lélekzete nem járt és -a szive nem dobogott. Föléje hajoltam, hogy az életnek valamely -jelét lássam, de hiába. Nem fekhetett itt régen, mert a frisen -ásottföld szaga néhány óra alatt el szokott oszlani. <span class= -"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span></p> -<p>A láda mellett hevert a teteje, a melybe imitt-amott lyukak -voltak furva. Azt gondoltam, hogy tán a grófon megtalálom a -kulcsait, de midőn keresni kezdtem, megláttam holt szemeit és -bennük, noha halottak voltak és nem lehetett tudomásuk rólam, vagy -jelenlétemről, a gyülöletnek oly rémes kifejezését, hogy futottam a -helyről és a gróf szobáját az ablakon keresztül elhagyva, ujra -fölmásztam a vár falán. A szobámba érve, zihálva vetettem magamat -az ágyra és gondolkozni próbáltam.</p> -<p><i>Junius 29.</i> – Ma van utolsó levelem keltezésének a napja -és a grófnak gondja volt rá, hogy pontos legyen, mert ismét láttam -őt az ablakán keresztül elhagyni a kastélyt és ismét az én -ruhámban. A mint lefelé mászott a falon, mint egy óriás gyik, -szerettem volna egy puska vagy más halálos fegyver birtokában -lenni, hogy elpusztithassam; de attól tartok, hogy pusztán emberkéz -alkotta fegyver ugy sem fogna rajta. Nem mertem megvárni a -visszatértét, mert féltem, hogy ujra meglátnám a kisérteties -nővéreket. Visszatértem a könyves szobába és olvastam, mig el nem -nyomott az álom.</p> -<p>A gróf keltett föl, zordon arccal nézett rám, a mint mondá: -<span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span></p> -<p>– Holnap barátom megválunk egymástól. Ön visszatér az ön szép -Angliájába, én pedig föladatomhoz, a melynek olyan vége szakadhat, -hogy talán soha sem találkozunk többé. Az ön levelét elinditottuk, -holnap én már nem leszek itt, de minden rendben lesz az ön -elutazására. Reggel eljönnek a cigányok, a kiknek itt valami dolguk -van és jönnek az oláhok is. Majd ha ők mind eltávoztak, elő fog -állni a kocsim és elviszi önt a Borgo-szorosba, a hol a Bukovinából -Besztercére siető delizsáncot találja. De remélem, hogy még látni -fogom önt Drakula várában. – Én gyanakodtam a grófra és elszántam -magamat, hogy próbára teszem őszinteségét. Őszinteség! a szó -megszentségtelenitésének látszik, ha az ember egy ilyen -szörnyeteggel kapcsolatban irja le, azért hát hirtelen -kérdeztem:</p> -<p>– Miért ne indulhatnék még ez éjjel?</p> -<p>– Azért jó uram, mert a kocsisom és lovaim másfelé vannak -elfoglalva.</p> -<p>– De hisz én szivesen mennék gyalog is. Azonnal szeretnék -indulni. – A gróf mosolygott olyan édesen, szendén és oly -diabolikusan, hogy mindjárt tudtam, hogy valami rejlik a simasága -mögött. Igy szólt:</p> -<p>– És az ön málhája? <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span></p> -<p>– Nem törődöm vele. Majd érte küldök máskor.</p> -<p>A gróf fölállt és oly szives udvariassággal szólott, hogy szinte -a szememet dörzsöltem, hogy nem álmodom-e.</p> -<p>– Jöjjön drága ifju barátom. Egy órát se töltsön kedve ellenére -házamban, bár búba ejt az ön távozása és kivált az, hogy oly -hirtelenséggel elkivánkozik.</p> -<p>– Jőjjön! – Méltóságteljes komolysággal vitte előttem a lámpát, -le a lépcsőn és végig a csarnokon. Hirtelen megállott.</p> -<p>– Figyeljen!</p> -<p>A közelből farkasok orditása hangzott. Majdnem ugy volt, mintha -a hang az ő kezének a fölemelésére támadt volna, mint valami óriás -zenekaré a karmester botjának intésére. Egy pillanatnyi -megállapodás után komoly méltósággal folytatta utját az ajtó felé, -visszahuzta az óriás reteszeket, kezdte lekapcsolni a láncokat és -lassan nyitotta az ajtót.</p> -<p>Végtelen meglepetésemre láttam, hogy nem volt kulcscsal zárva. -Gyanakodva tekintettem köröskörül, de kulcsnak sehol semmi -nyoma.</p> -<p>A mint az ajtó nyilni kezdett, a farkasok orditása hangosabb és -haragosabb lett; vörös állkapcsukban csattogó agyaraik, tompa karmu -<span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span> lábuk a mint odaugrottak, betolakodtak a -lassan nyiló ajtón. Beláttam, hogy e pillanatban hiu volna minden -küzdelem a gróffal. Ilyen szövetségesekkel szemben, mint ezek, én -teljesen tehetetlenül állok. Hanem azért az ajtó lassan nyilott -tovább és csak a gróf teste védte a bejáratot. Hirtelen eszembe -ötlött, hogy tán végzetem beteljesülésének ez az ideje és módja, -még pedig a saját kivánságom folytán. A gondolat pokoli gonoszsága -méltónak látszott a grófhoz. Irtózva kiáltottam:</p> -<p>– Csukja be az ajtót! inkább várok holnapig! – és kezeimbe -rejtettem arcomat, hogy a csalódás keserü könyeit elrejtsem előle. -Hatalmas karjának egyetlen mozdulatával csapta be a gróf az ajtót -és az óriás reteszek és vasak csattogva a boltozatos csarnokon -visszhangozva csapódtak helyükre vissza.</p> -<p>Némán tértünk vissza a könyvtárba és én néhány perc mulva a -hálószobámba huzódtam. Drakula grófot ugy láttam utoljára, hogy -kezével csókot intett felém; szemében a diadal lobogó lángjával és -ajkán olyan mosolylyal, a melyet a kárhozatra vetett Judás is -megirigyelhetett volna tőle.</p> -<p>Mikor már a szobámban voltam és lefekvéshez készültem, ugy -tetszett, mintha suttogást <span class="pagenum"><a name="Page_95" -id="Page_95">-95-</a></span> hallanék az ajtómban. Loppal -odacsusztam és figyeltem. Ha fülem nem csalt, a gróf hangját -hallottam:</p> -<p>– Vissza! Vissza a helyetekre! Még nem érkezett el az időtök. -Várjatok. Türelem. A holnap éjjel, holnap éjjel a tiétek! – Halk, -édes kacagás felelt erre, én dühődten tártam föl az ajtót és ott -láttam a három rettenetes asszonyt ajkukat nyalva. A mint -megjelentem, mind együtt irtózatos kacajra fakadtak és -elfutottak.</p> -<p>Visszatértem a szobámba és térdre vetettem magamat. Hát már oly -közel a vég? Holnap! holnap! Uram Istenem oltalmazz engem és -mindazokat, a kik ragaszkodnak hozzám!</p> -<p><i>Junius 30.</i> Ezek talán az utolsó sorok, a melyeket valaha -naplómba irok. Csaknem hajnal hasadtáig aludtam. A mint -fölébredtem, térdre estem és imádkozni kezdtem, mert el voltam -szánva a halálra és azt akartam, hogy készen találjon.</p> -<p>Végre éreztem a levegőnek azt a szubtilis változását, a mely a -hajnal hasadtát jelenti. Aztán az epedve várt kakas-kukorékolást -hallottam és éreztem, hogy immár biztosságban vagyok. Örömmel telt -szivvel nyitottam ki az ajtómat és rohantam a lépcsőn le a -<span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span> csarnokba. Láttam éjjel, hogy az ajtó nem -volt zárva, tehát nyitva a menekülés utja. A sietségtől remegő -kézzel huztam vissza a nehéz reteszeket és szedtem le a sulyos -láncokat.</p> -<p>De az ajtó csak nem akart mozdulni. Kétségbeesés fogott el. -Teljes erőmmel neki dülve huztam az ajtót és ráztam mindaddig, hogy -sulyos volta dacára is csak ugy recsegett a sarkaiban. Hiába, a zár -rá volt forditva. A gróf bizonyosan azután csukta be, hogy én a -szobámba tértem.</p> -<p>Ekkor elfogott az őrült vágy, hogy azt a kulcsot megkeritsem, -bármibe kerüljön is és elhatároztam, hogy még egyszer megmászom a -falat a gróf szobájáig. Lehet, hogy megöl, de már a halállal sem -igen törődtem. Rohantam föl az ablakhoz, lemásztam a falon, be a -gróf szobájába. Üres volt, de ez nem lepett meg. Kulcsot nem láttam -sehol sem, de az aranyhalmaz a helyén volt. Körösztül siettem a -sarokajtó küszöbén, le a csigalépcsőn, végig az átjárón az ódon -kápolnába. Most már jól tudtam, hogy hol találom a szörnyeteget, a -kit kerestem.</p> -<p>A nagy láda ugyanazon a helyen állt a falhoz közel, de ezuttal a -teteje rá volt téve, nem ráerősitve, noha a szögek a helyükön -voltak, csak be kellett volna őket kalapácscsal <span class= -"pagenum"><a name="Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> verni. -Tudtam, hogy a gróf testén kell a kulcsot keresnem, hát fölemeltem -a láda tetejét és a falnak támasztottam és ekkor olyasmit láttam, a -mitől irtózattal tellett el a lelkem. Ott feküdt a gróf, de -olyannak látszott, mintha az ifjuságát féligmeddig visszanyerte -volna, mert a fehér haja és bajusza épp hogy deresedőre változott; -az arc teltebb volt és a fehér bőre alatt rubinpirosnak tetszett; a -szája pirosabb volt, mint valaha, mert a szája szélén fris -vércseppek piroslottak, a melyek a szája szögletén szivárogtak ki -és az arcán és nyakán csepegtek végig. Még a tüzes, mély szeme is -mintha dagadt hus közé lett volna illesztve, mert a szem héja és -zacskója duzzadtak voltak. Ugy látszott, mintha az egész borzalmas -kreatura vérrel volna teleivakodva; ugy feküdt ott, mint egy -utálatos pióca; kimerülten és tehetetlenül a jóllakottságtól. -Borzadva hajoltam föléje, hogy megmotozzam és egész valóm föllázadt -az érintkezésre; de meg kellett keresnem a kulcsot, vagy elvesztem. -Ki tudja, hogy a következő éjjelen nem rajtam fog-e igy lakmározni -ez a rettenetes hiéna. Az egész testet végig tapogattam, de sehol, -semmi nyoma a kulcsnak. Ekkor fölegyenesedtem és a grófra néztem. -Duzzadt ábrázatán csufondáros mosolyt láttam, a mely őrületbe -ejtett. Ez volt <span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span> hát az a lény, a kit én magam segitettem -átszállitani Londonba, hogy tán annak nyüzsgő milliói közt elégitse -ki vérszomját, az elkövetkező századokon keresztül és teremtse maga -körül a félig démonok örökké táguló körét, a kikkel együtt a -tehetetleneken táplálkozzék. Ez a gondolat őrültté tett. Szörnyü -vágyam támadt, hogy a világot megszabaditsam egy ilyen -szörnyetegtől. Nem volt semmiféle halálos fegyver kéznél, felkaptam -hát az ásót, a melylyel a munkások a földet a ládákba rakták és -magasra emelve, az élével lefelé vágtam a gyülöletes arcba. De a -mint ezt tettem, a fej megfordult és a szeme, rettenetes -baziliszkus tekintetével egyenesen rám szegződött.</p> -<p>Ez a látvány mintha megbénitott volna, az ásó fordult a kezemben -és lecsuszott az arcról, csak a halánték fölött ejtett egy mély -sebet. Az ásó kiesett a kezemből, a ládán keresztül és a mint -vissza akartam huzni, a láda födelébe akadt, a mely lecsapódott és -elrejtette azt a rettenes látományt szemem elől. Utoljára is oly -gonosz vigyorgásba merülten láttam annak a rémnek vérrel boritott -puffadt arcát, a mely a legmélységesebb poklokhoz méltó lett -volna.</p> -<p>Gondolkoztam, tünődtem, hogy mihez <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> kezdjek -most, de az agyvelőm mintha égett volna és én kétségbeesetten -vártam – csak vártam. A mint igy várok, egyszer csak a távolból -cigány nótát hallok, mind jobban közeledő vidám hangokkal és ének -közben nehéz kerékcsikorgás és ostorpattogás hallatszott, jöttek a -cigányok és oláhok, a kiket a gróf emlitett. Egy végső pillantással -körül és a ládára, a mely az undok tetemet rejtette, futottam a -helyről, föl a gróf szobájába, elszántan, hogy a mint nyilik az -ajtó, kirohanok rajta. Feszült figyelemmel hallgatózva, hallottam a -lépcső alján a kulcs csikorgását, a nehéz zárban és a sulyos ajtó -hátracsapódását. Valakinek, ugy látszik, volt kulcsa a bejárathoz. -Aztán sok láb lassan-lassan elhaló dobogása hallatszott valamely -folyosón végig. Megfordultam, hogy még egyszer a kriptába siessek, -hogy azon keresztül talán megtalálhatom a kijáratot, a melyen a -ládákat elviszik. De abban a pillanatban mintha hirtelen szélroham -támadt volna, a mely a csigalépcső ajtaját dörögve csapta be. Oda -rohantam, hogy kitaszitsam, hiába! teljesen bezáródott! Ismét rab -voltam és végzetem hálója mind szorosabbra huzódott körülöttem.</p> -<p>A mig itt irok, lent, valahol a folyóson ismét hallom a lábak -dobogását és olyan zuhogást, <span class="pagenum"><a name= -"Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> mintha nehéz terhet -raknának földre, nyilván a nagy ládákat, frissen ásott terhükkel. -Kalapácsolást hallok, bizonyosan most szögezik le azt az egy, -utolsó ládát. Még egyszer hallom a sulyos lábdobogást a csarnokon -végig.</p> -<p>Az ajtó becsapódik, a lánc csörömpöl, a kulcs csikorogva fordul -meg a zárban, aztán hallom, a mint a kulcsot a zárból kihuzzák. -Aztán még egy ajtót hallok nyitni és csukni, hallom a zár és retesz -csattanását.</p> -<p>Hallom az udvaron és a sziklás uton végig a nehezen gördülő -kerekek csikorgását, az ostorok pattogását és a cigányoknak a -távolban elhaló dalát.</p> -<p>Egyedül vagyok a várban azokkal a rettenetes asszonyokkal. -Utálat! De hisz Minna is asszony, de semmi közös nincs köztük. Ez a -három a pokol mélyéből kikelt démon!</p> -<p>Nem fogok velük egyedül maradni; megpróbálok tovább mászni a -falon, mint a mennyire eddig eljutottam. Viszek magammal az -aranyból, hátha rá szorulok később. Hátha ki tudok valahogy -menekülni ebből a borzalmas helyből.</p> -<p>Aztán el, el hazafelé! El a legközelebbi és leggyorsabb vonatra, -el erről az átkozott helyről, ebből az átkozott országból, a hol az -ördög és ivadékai földi alakban járnak! <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span></p> -<p>Isten kegyelmére bizom magamat, a szakadék meredek és mély, de -inkább annak fenekén aludjam örök álmomat, hogy sem e szörnyetegek -kényének prédája legyek. Isten veletek mind! Minna!</p> -<div class="chapter"> -<h2>V.</h2> -</div> -<h3><i>Murray Minna kisasszony levele Westenra Lucy -kisasszonynak.</i></h3> -<p class="right"><i>Május 9.</i></p> -<p class="i2">Kedves Lücym!</p> -<p>Bocsásd meg, hogy oly régóta nem irtam, de el voltam halmozva -dologgal. Egy segédtanitónő élete néha nagyon nehéz. Alig várom, -hogy veled lehessek a tengerparton, a hol szabadon beszélgethetünk -és együtt épithetjük légvárainkat. Az utóbbi időben nagyon sokat -dolgoztam, mert lépést akarok tartani Jonathán tanulmányaival, meg -a gyorsirásban is szorgalmasan gyakoroltam magamat. Ha egyszer férj -és feleség leszünk, támogatni szeretném őt munkájában és ha egyszer -jól tudok stenografálni, minden utasitását följegyezhetem magamnak, -aztán kidolgozhatom az irógépen, a melyet szintén nagyon -szorgalmasan gyakorlok. Néha gyorsirással váltunk levelet egymással -és ő <span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span> minden utinaplóját igy jegyzi. Ha -egyszer nálad leszek, én is ilyenformán fogok mindenről naplót -vezetni. Nem olyan fiatal, lányos két lapot egy hétről, a -vasárnapot is beleszoritvaféle naplót, hanem egy olyan -napilapfélét, a melybe irok, ahányszor csak kedvem tartja. Nem -gondolnám, hogy ez másokat nagyon érdekelne; de hát nem is másoknak -van szánva. Majd egyszer tán Jonathánnak megmutatom, ha valami -érdemes lesz benne, de tulajdonképpen csak gyakorlófüzetem lesz az -egész. Majd ugy fogok tenni, a hogy egy ujságiró hölgytől láttam: -interviewolok, aztán iparkodom hiven leirni a hallottakat. Azt -hallottam, hogy egy kis gyakorlattal az ember mindenre képes -visszaemlékezni, a mi történt, vagy a mit napközben mondani -hallott. No, majd meglássuk. Majd elmondom a legapróbb terveimet -is, ha találkozunk. Mostanában kaptam egy-két sietős sort -Jonathántól Transzszilvániából. Jól érzi magát és majd egy hét -mulva hazafelé indul. Alig várom, hogy elbeszélhesse élményeit. -Érdekes lehet idegen országokat látni. Vajjon mi – már mint -Jonathán meg én – valaha fogunk-e együtt világot látni. De -csöngetik a tiz órát. Isten veled.</p> -<p class="right">Szerető Minnád. <span class="pagenum"><a name= -"Page_103" id="Page_103">-103-</a></span></p> -<p>Minden ujságot elmondj, ha irsz. Már régóta nem mondtál semmit -sem. Hallottam ám valamit – különösebben egy szálas, szép -göndörhaju ifjuról rebesgetni???</p> -<h3><i>Levél. Westenra Lucy-Murray Minnának.</i></h3> -<p class="right">17. Chatam utca.<br /> -Kedden.</p> -<p>Drága édes Minnám.</p> -<p>– Mondhatom, szép tőled, hogy engem vádolsz hanyag levélirással. -Én már <i>kétszer</i> is irtam neked elválásunk óta és a te -multkori leveled volt csak a <i>második</i>. Aztán meg nincs is -semmi mondani valóm. Igazán semmit sem tudok, a mi tégedet -érdekelne. A város most igen kellemes és mi igen sokat járunk -képcsarnokokba, sétálni és kocsikázni a parkban. A mi a szálas, -szép, göndörhaju ifjut illeti, hát bizonyosan Helmwood Artur urat -értették alatta, pedig hát szó sincs róla, csak ugy beszélnek az -emberek. Igaz, hogy sokat jár hozzánk, de hát a mama meg ő olyan -jól értik egymást, olyan jól el tudnak egymással beszélgetni. Nem -rég ismerkedtünk meg egy fiatal emberrel, az éppen neked való volna -Minna, ha már Jonathánnak a mátkája nem volnál. Kitünő párti, szép -ember, jó módu <span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span> és jó családból való. Orvos doktor és -nagyon de nagyon okos ember. Képzeld! még csak huszonkilenc éves és -már is egy óriási elmegyógyintézetnek a főorvosa. Helmwood ur -mutatta be nekünk, azóta aztán meglátogatott bennünket, és most már -gyakran jár hozzánk. Azt hiszem, hogy egyike a legelszántabb -embereknek, a kit valaha láttam, de azért a legnyugodtabb. -Tökéletesen megingathatatlannak látszik. El tudom képzelni, hogy -mily rendkivüli hatalommal birhat betegei fölött. Különös szokása, -hogy olyan egyenesen néz az ember arcába, mintha a gondalatait -szeretné kitalálni. Velem is nagyon sokat próbálgatja, de hizelgek -magamnak azzal, hogy ezzel kemény diót próbálgat feltörni. Ezt a -tükrömből tudom. Próbáltad-e valaha a saját arcodból kiolvasni a -gondolataidat? Én próbáltam és mondhatom neked, hogy különös egy -dolog és nagyobb föladat, mint hinnéd, ha soha sem próbáltad.</p> -<p>A doktor azt mondja, hogy neki egy érdekes lélektani tanulmány -vagyok, a mit szerényen el is hiszek magamról. Mit irjak még. -Tudod, hogy nem érdeklődöm annyira a ruhák iránt, hogy uj divatok -leirásával foglalkozzam.</p> -<p>A ruha kész unalom. Ez ugyancsak olyan <span class= -"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> -szójárás, de sebaj; Artur is ugyanazt mondja mindennap. No tessék, -hát nem kiszalasztottam. Minna mi minden titkunkat elmondtuk -egymásnak gyermekkorunk óta; együtt háltunk és együtt ettünk és -nevettünk és sirtunk is együtt; és most, noha már eleget mondtam, -szeretnék többet is mondani. Oh Minna, hát nem találod-e ki ugyis? -Szeretem őt. Pirulok, a mint leirom, mert noha <i>gondolom</i>, -hogy ő is szeret, azért még szóval nem mondta azt nekem. De oh -Minna! én szeretem, szeretem, szeretem! Na, ez jól esett. -Szeretném, ha veled lehetnék édes, a tüz előtt, vetkezés közben, a -mikor beszélgetni szoktunk; és én megkisérleném elmondani, hogy mit -érezek.</p> -<p>Nem is tudom, hogy merem mindezt még neked is megirni. Nem is -merek megállapodni, mert szét találom szakitani a levelem, de nem -is akarok megállapodni, mert oh, ugy kivánnék neked elmondani -mindent. Jaj, azonnal is mondd meg, hogy mit gondolsz mind erről. -Minna már mégis meg kell állapodnom. Jó éjt és imádkozzál értem és -Minna imádkozzál a boldogságomért.</p> -<p class="right">Lucy.</p> -<p>P. S. Nem kell mondanom ugy-e, hogy mindez mélységes titok. Jó -éjt még egyszer.</p> -<p class="right">L. <span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span></p> -<h3><i>Levél. Westenra Lucy Murray Minnának.</i></h3> -<p class="right"><i>Május 24.</i></p> -<p class="i2">Legdrágább Minnám!</p> -<p>Köszönet és köszönet és még egyszer köszönet édes leveledért! -Oly jól esett, hogy neked elmondhattam és hogy velem érzesz.</p> -<p>Drágám, csőstől szakad az áldás. Mily régi jó közmondás. Itt -vagyok én, a ki jövő szeptemberben leszek husz esztendős és még -mindez ideig kérőre nem akadtam, legalább igazira nem, hát ma -egyszerre került három. Képzeld! <i>Három</i> kérő egy napra! Nem -borzasztó-e ez? Sajnálok, de igazán és tiszta szivemből sajnálok a -három szegény fiu közül kettőt.</p> -<p>Oh Minna, én oly boldog vagyok, hogy azt sem tudom, mittévő -legyek magammal. És három kérő! De az ég szerelmére, meg ne mondd -valahogy a lányoknak, mert mindenféle hóbortos képzelődéssel -szednék tele a fejecskéjüket és ha a nevelőből hazaérkezve, -mindjárt első nap legalább hat kérőjük nem akadna, hát mellőzve és -sértve éreznék magukat. Hisz némely leány oly hiu.</p> -<p>Te meg én Minna, a kik már mátkásak vagyunk és már innen-onnan -öreg asszonyok leszünk, mi megvethetjük a hiuságot. Nos hát -<span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span> hadd mondjam el csak mind a hármat, de -titokban kell tartanod édes mindenki előtt, kivéve természetesen -Jonathánt. Neki meg fogod mondani, mert a te helyedben én is -megmondanám Arturnak. Az asszony mindent meg kell hogy mondjon az -urának – nem gondolod édes te is? – és én méltányos akarok lenni. A -férfiak szeretik is, ha az asszony – legalább a tulajdon feleségük -– őszinte; és én tartok tőle, hogy bizony az asszonyok nem mindig -olyan őszinték, mint a milyeneknek lenniök kellene.</p> -<p>Nos drágám, hát az első szám épp a villásreggeli előtt jött. Már -beszéltem neked róla, Seward John dr. az őrültek házának orvosa, a -kinek olyan határozott álla és olyan szép homloka van. Külsőleg -nagyon nyugodt volt, de azért jól láttam, hogy ideges, bizonyosan -jól feltette magában, hogy vigyázni fog minden aprólékos -külsőségre, hogy izgatottnak ne lássék, hanem azért mégis majd rá -ült a cilinderére, a mit a férfiak nem szoktak éppen megtenni, ha -nyugodtak. Aztán mikor legjobban mutatni szerette volna, hogy -igen-igen nyugodt, hát ugy forgatott egy lánzetát a kezében, hogy -majdnem sikoltoztam tőle. Hanem azért nagyon egyenesen és őszintén -beszélt velem. Megmondta, hogy mennyire szeret, noha <span class= -"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> csak -oly rövid ideje ismer és hogy milyen lenne az élete, ha én mellette -volnék, hogy támogassam és derültté tegyem. Már éppen azt kezdte -mondani, hogy mily boldogtalan lenne, ha én nem törődnék vele, a -mikor észre vette, hogy potyognak a könyeim. Akkor aztán elkezdte -magát szidni és bocsánatot kérni és igérte, hogy nem kinoz tovább. -Aztán végre elhallgatott és kis idő mulva kérdezte, hogy valamikor -később nem tudnám-e őt szeretni; és mikor erre fejemet ráztam, hát -remegett a keze és kissé akadozva kérdezte, hogy tán már más -valakit szeretek-e? De nagyon kedvesen tette, mondván, hogy nem -akarja a bizalmamat erőszakolni, csak tudni szeretné, mert ha a -lánynak a szive szabad, a férfi még remélhet. És ekkor Minna, -éreztem, hogy kötelességem neki megmondani, hogy már van más -valaki. De csak ennyit mondtam neki és akkor ő fölállt és nagyon -erősnek és nagyon komolynak látszott, a mint mind a két kezemet az -övéibe fogta és azt mondta, hogy reméli, hogy boldog leszek és -hogyha valaha jóbarátra szorúlnék, hát reméli, hogy őt a legjobb -barátaim közé sorolom. Ó, Minna édes, nem tehetek róla, hogy sirnom -kell és meg kell bocsátanod, hogy ez a levél olyan pecsétes. -<span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span> A megkérés és több efféle nagyon kedves -dolog lehet, hanem azért nem jól esik látnod, mikor egy szegény -fiu, a kiről tudod, hogy igazán szeret, olyan leverten és busan -távozik, mintha a szive szakadt volna meg. És tudod, hogy bármit -mondott is abban a pillanatban, azért mégis csak kiestél az -életéből örökre. Drágám, be kell fejeznem a levelemet, mert nagyon -nyomorultnak érzem magamat, noha nagyon boldog vagyok.</p> -<p><i>Ugyan az este.</i> Artur épp most ment el, és én jobb -kedvünek érzem magamat, mint mikor a levelet abba hagytam, hát -folytatom a nap eseményeinek leirását. Hát tudod drágám a 2-dik -szám az mindjárt villás reggeli után jött. Az is egy olyan édes -fiu, amerikai Texasból és oly fiatalnak és frisnek látszik, hogy -szinte lehetetlen elhinni, hogy annyi helyen megfordult és oly -csudálatos kalandjai voltak. Én nagyon szimpatiálok szegény -Desdemonával, a kinek a füle hallatára oly veszedelmes kalandokat -regélt, habár csak egy szerecsen is. Én azt hiszem, mi asszonyok -oly gyávák vagyunk, hogy csak azért megyünk férjhez, mert azt -hiszszük, hogy a férfi mindentől megvéd bennünket. Én most már -tudom, hogy mihez kezdenék, ha férfi volnék és azt akarnám, hogy -egy <span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span> leány belém szeressen. Nem a, dehogy -tudám, mert hisz itt volt Morris ur, a ki folyton a kalandjait -regélte és Artur, a ki sose beszélt és mégis, – de drágám, látom, -hogy összezavarodom. Morris P. Quincey ur egyedül talált idehaza. -Ugy látszik, hogy a férfi mindig egyedül találja a leányt. Nem a, -rosszul mondom, mert hisz Artur kétszer is nagyon igyekezett, hogy -egyedül beszélhessen velem és én is nagyon rajta voltam; most már -nem szégyenlem bevallani. Előre kell bocsátanom, hogy Morris ur nem -használja mindig a maga sajátságos szójárását, vagyis sohasem -használja idegenek előtt, mert jónevelésü és kitünő modora van, de -rájött, hogy engem rendkivül mulattat az ő amerikai szójárása és ha -egyedül voltunk és senkit mást nem botránkoztatott vele, -furcsábbnál-furcsább dolgokat mondott. Én azt hiszem, drágám, hogy -ő minden szót maga talál ki, mert mindig tökéletesen illik arra, a -mit mondani akar. Én nem tudom, hogy fogok-e valaha tudni ilyen -furcsa szójárással beszélni, mert még nem tudom, hogy Arturnak -tetszik-e, mert őt magát soha sem hallottam igy beszélni. Nos hát -Morris ur mellém ült és oly vignak és pajkosnak látszott, mint -bármikor, hanem azért én jól láttam, hogy nagyon nervozus. -<span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span> Kezemet az övébe fogta és a legédesebb -hangon szólalt meg:</p> -<p>– Luca kisasszony tudom, hogy nem vagyok méltó, hogy a maga pici -csipőcskéjének a szalagját bebógozzam, de mondok, ha addig vár, még -olyan embert talál, a ki méltó, hát alighanem ama bizonyos hét szüz -közé sorolják nyolcadiknak, a mikor itt hagyja ezt az -árnyékvilágot, a kiknek a mécsesük nem volt rendén. Mondok, nem -állna mellém rudasnak, hogy kettőshámba fogva indulnánk együtt a -hosszu utnak?</p> -<p>Olyan jó kedvünek és tréfásnak tetszett, hogy nem esett olyan -nehezemre visszautasitani, mint azt a szegény doktort, hát azt -feleltem neki, hogy nem is tudom mi az a rudas, meg hogy még -egyáltalán semmi kedvem nincsen a hámbatöréshez. Ekkor ő azt -mondta, hogy reméli, nem veszem rossz néven, hogy egy ilyen rá -nézve komoly pillanatban is tréfásan beszélt és hogy megbocsátok -neki érte. Igazán nagyon komolynak látszott, a mikor ezt mondta és -én is egy kicsit elkomolyodtam, noha – pedig tudom, hogy te ezért -engem egy rettenetes kacérnak fogsz tartani – noha nem tehettem -róla, hogy roppant jól ne essék, hogy ez már a második kérő egy -napon. Aztán drágám, még mielőtt csak egy <span class= -"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> szót is -szólhattam volna, valóságos zuhatagát a szerelmi vallomásnak, -zuditotta a nyakamba, lábaim elé rakva szivét, lelkét. És olyan -komolynak látszott ezalatt, hogy soha sem fogom többé azt hinni, -hogy a ki rendesen pajkos és jókedvü, hát nem tud komolyan venni -semmit sem. Azt hiszem, hogy végre észrevett valamit az arcomban, a -mi megakasztotta beszédében, mert hirtelen elhallgatott és olyan -férfias hévvel, a melyért okvetetlen megszerettem volna, ha még -szabad vagyok, folytatta:</p> -<p>– Luca, tudom, hogy maga becsületes, nyilt szivü leány. Nem -volnék itt és nem beszélnék igy magával, ha nem hinném magát a -lelke legmélyéig nyilt és egyenesnek. Mondja nekem őszintén, mint -egyik jó pajtás a másiknak, hogy van-e más valaki, a kivel törődik? -Mert ha igen, hát én a haja szálát sem görbitem többé -okvetetlenkedésemmel, csak arra kérem, engedje meg, hogy igaz, hü -jó barátja lehessek.</p> -<p>Kedves Minnám, mondd, hogy miért oly nemesek a férfiak, mikor mi -nők oly kevéssé vagyunk érdemesek rájuk? Ime például én, a ki -csaknem gunyt üztem ebből az igaz szivü, valódi uri emberből. -Könyekre fakadtam – attól tartok, édes, hogy ezt a levelemet egynél -<span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span> több oknál fogva is, igen vizenyősnek -fogod találni – és igazán nagyon rossznak éreztem magamat. Miért is -nem engedik meg, hogy egy lány három emberhez mehessen feleségül, -vagy annyihoz, a hány éppen feleségül kivánja, akkor aztán semmi -baj sem volna? De hát ez persze hogy illetlenség és ilyet mondanom -sem szabadna. Hanem azért örömmel vallom be, hogy noha sirtam, -képes voltam Morris urnak becsületes szemébe nézni és őszintén -megmondani neki:</p> -<p>– Igenis van valaki, a kit szeretek, noha ő még eddig nem mondta -nekem, hogy szeret. Helyesen tettem, hogy ily őszintén beszéltem -vele, mert az arca szinte földerült és mind a két kezét kinyujtva, -megfogta az enyémet, azt hiszem, hogy én magam tettem a kezemet az -övébe és nyilt modorában mondta:</p> -<p>– Ez aztán a derék kis lány. Jobb elkésve érkezni a maga -meghóditására, mint jókor bármely más lányéra. Ne sirjon, drágám. -Ha engem sirat, kár, én mokány gyerek vagyok és állva fogadom a -csapást. Ha pedig azért a másik fickóért sir, a ki még nem is -tudja, hogy milyen boldogság érte, hát jó lesz, ha hamarosan utána -lát, mert különben velem gyülik meg a baja. Kis babám, a maga -nyiltságával és őszinteségével jóbarátot <span class= -"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> nyert -bennem, ez pedig nagyobb ritkaság, mint a szerető, legalább is -önzetlenebb. Drágám, én nagyon magányosan fogom ám megfutni a -hosszu utat, a jelenlegi meg a más világ között. Nem adna egy -csókot utravalónak? Nagyon jól esnék ám bufelejtőnek. Hisz adhat, -tudja, attól a másik jó fiutól – mert fölteszem róla, hogy jó fiu -drágám, meg hogy derék szép gyerek, különben maga nem is -szerethetné – a ki mindeddig még csak nem is nyilatkozott, még -megtehetné. – No ezzel aztán elhiheted Minnám, hogy teljesen levett -a lábamról, a milyen kedves, édes és milyen nemesen gondolkozik a -vetélytársáról – nem igaz? – és ő maga meg oly bus volt; hát feléje -hajoltam és megcsókoltam. Ő fölállt, a két kezemet még folyton -szorosan az övében tartva és a mint lenézett az arcomba – a mely -félek, hogy nagyon pirult – igy szólott:</p> -<p>– Kis babám, a kezét a kezemben tartom és maga megcsókolt és ha -ez nem füzné szorosra a barátságunkat, hát semmi sem a világon. -Köszönöm a hozzám való édes nyiltságát és Isten áldja. – Megrázta a -kezemet, aztán fölkapva a kalapját, egyenesen az ajtónak tartott, a -nélkül, hogy visszanézett, a nélkül, hogy egy könyet ejtett, vagy a -hangja remegett <span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span> volna; és én ugy sirok, mint egy kis -baba. Oh, hát miért kell egy ilyen embernek boldogtalannak lenni, a -mikor van leány elég, a ki még a lába nyomát is térden állva -imádná? Én tudom, hogy magam is megtenném, ha szabad volnék – csak -hogy azért nem szeretném ám, ha szabad volnék. Drágám ez az egész -dolog roppant kihozott a sodromból és érzem, hogy nem irhatok most -mindjárt, hogy ezt elmondottam neked, a boldogságomról és addig nem -is akarok a harmadikról irni, a mig megint rózsás kedvben nem -lehetek. A te örökké szerető</p> -<p class="right">Lucyd.</p> -<p>P. S. – Oh, különben is a mi a harmadikat illeti, – hisz a -harmadikról fölösleges is irnom, nem igaz? Aztán meg olyan furcsa, -olyan zavaros is volt az egész; attól a pillanattól kezdve, hogy a -szobába lépett, addig, mig mind a két karjával átölelt és -megcsókolt, nem is emlékszem, hogy mi volt. És én oly boldog, oly -boldog vagyok és nem is tudom, hogy mivel érdemeltem ezt. Csak arra -iparkodhatom a jövőben, hogy bebizonyitsam a jó Istennek, hogy nem -vagyok hálátlan a kegyességért, a miért ilyen szeretőt, ilyen -férjet és jó barátot küldött nekem. Isten áldjon. <span class= -"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span></p> -<h3><i>Seward dr. naplója.</i></h3> -<p class="center">(<em class="gesperrt">Fonográfban -tartva.</em>)</p> -<p class="right"><i>Ápril 25.</i></p> -<p>Apály az étvágyban máma. Nem tudok enni, nem tudok pihenni, hát -naplómhoz látok inkább. Tegnapi kudarcom óta mintha hiányoznék -belőlem valami; mintha semmi sem volna érdemes arra, hogy -foglalkozzam vele… Minthogy tudom, hogy az effélének a legjobb -orvossága a munka, hát lementem a betegeim közé. Olyat szemeltem ki -közülük, a ki eddig is igen érdekes megfigyelésekre adott alkalmat. -Olyan különös az ötleteiben és annyira eltérő a rendes -lunatikustól, hogy elhatároztam, hogy igyekezni fogok őt lehetőleg -megérteni. Ma, mintha közelebb jutottam volna, mint eddig bármikor -a titka magvához.</p> -<p>Kimeritőbben kérdeztem ki, mint eddig bármikor, azzal a -szándékkal, hogy végre is urrá legyek hallucinációinak alapja -fölött. Most már látom, hogy szinte kegyetlenül viselkedtem vele -szemben. Mintegy szoritottam őt őrültségének a sodra felé – a mit -máskor kerülni szoktam a betegemmel szemben, mint a pokol tornácát. -De hadd beszéljek betegemről. <span class="pagenum"><a name= -"Page_117" id="Page_117">-117-</a></span></p> -<p>Renfield R. M. ur. 59 éves, – vérmes temperamentum; óriási testi -erővel; betegesen ingerlékeny; periodikus mélabuval, a mely -valamely fixa ideában végződik, de a melyet nem birok belőle -kivenni. Lehet, hogy veszedelmes ember, valószinü hogy az, ha -önzetlen. Önző emberekben az óvatosság épp oly biztos vértje -ellenségeiknek, mint saját maguknak. Én erre nézve azt gondolom, -hogy a mikor az <i>Én</i> a középpont, a vonzó erőt egyensulyozza a -taszitó erő; de ha kötelesség, vagy egy bizonyos feladat stb. a -középpont, akkor az utóbbi erő a döntő és csak a véletlen eset, -vagy véletlen esetek sora ellensulyozhatja.</p> -<h3><i>Levél, Morris P. Quincey nagys. Helmwood Arturnak.</i></h3> -<p class="right"><i>Május 25.</i></p> -<p>Kedves Art. – Mesékkel tartottuk egymást a prairieken rakott tüz -mellett; egymás sebeit kötöztük a Marquesas-on próbált -partraszállás után; és egymás egészségére koccintottunk Titicaca -partján. Van még elmondatlan mesém, vannak kötözni való sebeim és -van valaki, a kinek az egészségére még nem ittunk. Nem lehetne-e -ezt holnap este az én tüzhelyemnél <span class="pagenum"><a name= -"Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> megejteni? Habozás nélkül -kérlek, mert jól tudom, hogy egy bizonyos ifju hölgy holnap ebédre -hivatalos és hogy te szabad vagy. Csak még egyetlen más vendégem -lesz, régi jó pajtásunk, Seward doktor. Ő is eljön és borba -óhajtjuk fojtani könyeinket s őszinte szivvel akarjuk éltetni a -földkerekség legboldogabb fiát, a ki megnyerte magának a legjobb -szivet, a melyet az Uristen teremtett és az egyetlent, a kiért -érdemes volt fáradni. Igérünk neked szives látást, szeretetteljes -ölelést és oly igaz őszinte baráti parolát, a milyen a magadé. Még -arra is megesküszünk, hogy haza támogatunk, ha nagyon sokat -találnál inni egy bizonyos szempár fényére, Jöszte!</p> -<p>A tied most és örökké</p> -<p class="right">Morris P. Quincey.</p> -<h3><i>Telegram. Helmwood Artur, Morris P. Quincey.</i></h3> -<p class="right"><i>Május 26.</i></p> -<p>Okvetetlen ott leszek. Olyan üdvözletet viszek, hogy mind a -kettőtök füle megcsendül tőle.</p> -<p class="right">Art. <span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>VI.</h2> -</div> -<h3><i>Murray Minna naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Julius 24. Whitby.</i></p> -<p>Lücy elejbém jött az állomásra, édesebb és bájosabb volt, mint -valaha és együtt hajtattunk a ház elé a villasoron, a hol lakást -fogadtak. Ez gyönyörü egy hely. A pici folyó, az Esk, mély völgyön -fut keresztül, a mely csak ott szélesedik, a hol már a tengert éri. -Nagy viadukt köti össze a két szélét, magas pilléreken nyugvó. A -völgy gyönyörü, szép zöld és oly meredek, hogy nem látni le bele, -csakha már egészen a szélén áll az ember. A régi városka házai – -tőlünk a tulsó parton – mind vöröstetősek és olyanformán vannak -egymás fölé halmozva, mintha egymásra akarnának csuszni. Épp a -város fölött vannak a Whitby-apátság romjai, a melyet valaha a -dánok fosztottak ki és pusztitották el. Igen nagyszerü romok, -óriási terjedelemmel és tömérdek szép és érdekes részlettel; még -legendájuk is van, a mely szerint egy fehér hölgyet látni -valamelyik ablakában. Az apátság romja és a város között van még -egy templom, a plebánia, köröskörül nagy temetővel, a mely tömve -van régi sirkövekkel. Én ezt tartom a legszebb <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> helynek -Whitbyben, mert épp a város fölött van és remek kilátást nyujt a -kikötőre és tovább a tengeröbölre egész addig, a hol a hegylánc -ereszkedik le és nyulik ki messze a tengerbe. Oly meredeken -emelkedik a kikötő fölött, hogy a partnak egy része leomlott és -néhány sir elpusztult belé. Egy helyt a sirok falazata kiugrik a -mélyen lent elfutó homokos gyalogut fölé.</p> -<p>A temetőn keresztül-kasul sétautak vannak padokkal; és az -emberek naphosszat ott szoktak sétálni és üldögélni és gyönyörködni -a remek kilátásban és élvezni a fris tengeri szellőt. Én magam is -gyakran fogok idejönni a munkámmal. Különben most is itt irok, -naplómat a térdemen nyugtatva és közben három öreg embernek, a kik -közel hozzám ülnek, a beszélgetésére figyelve. Ugy látszik, hogy az -öregeknek egyéb dolguk nincsen egész nap, mint itt ülni és -beszélgetni.</p> -<p>A kikötő alattam terül el, a tulsó oldalán egy hosszu -gránitfallal, a mely messze kinyulik a tengerbe, a végén egy kifelé -kanyarodással, a melynek a közepén világitótorony épült. Sulyos -kövekből hordott védgát támogatja a falat kivülről a tenger ellen. -Az innenső oldalon a védőgát befelé kanyarodik és ennek a végén is -világitótorony áll. A két kőgát közt <span class="pagenum"><a name= -"Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> keskeny nyilás vezet a -kikötőbe, a mely aztán hirtelen kiszélesedik.</p> -<p>Dagály idejében igen szép az egész, de apály idején ugy eltünik -a kikötő vize, hogy csak a kis Esk folyó vize szalad végig a homok -ágyában, itt-ott egy sziklakövet látni benne. A kikötőn kivül, az -innenső oldalon egy óriás sziklagát nyulik ugy egy fél -mértföldnyire a tengerbe, a melynek éles taraja épp a déli -világitótorony mögül indul ki. A sziklagát legvégén egy uszó -harangláb van, a mely rossz időben meginog és busan kongó hangokat -küld a vizeken végig. Egy legendáról hallottam itt, a mely szerint -ha bajba kerül egy hajó, a harang mindig megszólal. Majd -megtudakolom az öreg embertől, hogy mi igaz e dologban: épp erre -felé tart…</p> -<p>Nagyon furcsa egy öreg ez az én öregem. Rémitően öreg lehet, -mert az ábrázata olyan görcsös és barázdás, mint egy vén fának a -kérge. Azt mondja, hogy tán már száz esztendős is van és hogy -cethalászó tengerész volt már akkor is, mikor a Waterlooi csatát -vivták. Attól tartok, hogy igen-igen hitetlen egy vén ember, mert a -mikor a tengeren szóló harangot és az apátságbeli fehér asszonyt -emlegettem neki, hát igen nyersen felelt:</p> -<p>– Én bizony nem hederitenék az ilyesmire, <span class= -"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> ha -magának vónék kisasszonykám. Az effélék már rég kikoptak az -igazságból. Tudja, én nem mondom, hogy sohse vótek, csak annyit -mondok, hogy az én időmben bizony már nem vótek. Az ilyesmi csak -annak a sok jött-ment turistának való, de nem az ilyen helyes kis -fehér cselédnek, mint a kisasszonyka. Azok a gyalog utazó, örökké -sós heringet evő és teát ivó, meg mindenféle olcsó lim-lomot -összevásárló népek, sok minden bolondságot elhinnének. Csudálom, -hogy akad még, a ki hazugsággal nem röstelli őket traktálni – még -az ujságok is, azok is tele vannak haszontalansággal. – Én azt -gondoltam, hogy az öregtől sok érdekes dolgot megtudhatnék a régi -jó időkből, hát kérdeztem, hogy nem mesélne-e nekem valamit, a régi -cethalászatokról. Már éppen letelepedett és jól neki készült az -öreg, hogy meséljen, a mikor az óra hatot ütött, erre ő megint -nagynehezen föltápászkodott és igy szólt.</p> -<p>– Most már haza felé kell hogy induljak kisasszonykám. Az unokám -nem szereti, ha megvárakoztatom, mikor készen van a tea, mert időbe -kerül ám mig lemászom azon a tenger sok garádicson; aztán meg jól -is esik ám egy kis fütőszer ilyenkor ennek az öreg masinának. -<span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span></p> -<p>El totyogott és láttam őt lefelé igyekezni a lépcsőkön. Ezek a -lépcsők a legkülömb része a városnak. A városból egész a templomig -fölvezetnek; nem is tudom, hogy mennyi lehet, – de sok száz az -bizonyos – és gyönyörü hajlásban emelkednek fölfelé. Annyira -menetelesek, hogy egy ló is könnyen le és föl sétálhatna rajtuk. -Azt hiszem hogy eredetileg az apátsághoz kellett tartozniok. Én is -haza fogok menni. Lucy látogatóba ment az anyjával, de minthogy -egészen idegenekhez, hát én nem mentem velük. Azóta már haza is -érkezhettek.</p> -<p><i>Augusztus 1.</i> Egy órával ezelőtt jöttünk ide fel Lucyvel, -és roppant érdekes beszélgetésbe eredtünk az én öreg barátommal, és -a másik két öreggel, a kik mindig fölkeresik, őt hogy -beszélgethessenek vele. Ugy veszem észre, hogy ő valóságos orákulum -köztük és hogy a maga idejében igen hatalmaskodó egyéniség -lehetett. Semmit sem akar elismerni és mindenkit letorkol. Lucy -nagyon bájosan szép volt fehér nyári ruhájában; az arca is -rózsásabb szinü, a mióta ide jöttek. Vettem észre, hogy a három -öreg alig várta, hogy helyet foglaljon és mindjárt a közelében -telepedett meg. Lucy oly kedves az öregek iránt; én azt hiszem, -hogy mind a hárman minden <span class="pagenum"><a name="Page_124" -id="Page_124">-124-</a></span> meggondolás nélkül és azonnal -halálosan beleszerelmesedtek. Még az én külön öregem is beadta a -derekát és nem disputált vele – hanem annál többet én velem. -Csakhamar a legendákra tereltem a beszélgetést, és ő mindjárt -leckéztetni kezdett bennünket. Ha jól emlékszem ezeket -mondotta:</p> -<p>– Bolond beszéd, a mind a hogy csak van, semmi egyéb, nekem -elhihetik. Az a sok kisértet, boszorkány, garaboncás, meg tudja a -micsoda csak arra való, hogy gyerekeket, meg hóbortos asszonyokat -bolonditsanak vele. Szappanbuborék az egész. Azt a sok ijesztgetést -meg hazugságot csak a papok meg az urak találták ki, hogy a szegény -embert ijesztgessék vele, azt olyat is megtétessenek vele, a mit -különben meg nem tenne. Öl a méreg, ha csak rá gondolok. Nem elég -nekik, hogy ujságba nyomtatják, meg szószékből prédikálják a -hazugságot – még a sirkövekre is rávésetik. Nézzenek csak körül, -itt ni, a meddig csak látnak, ez a tömérdek sirkő, hogy iparkodik -mind a hány egyenesen állni, merő büszkeségből, de megdül mind a -hány, lehuzza őket a hazugságok sulya, a miket rájuk irattak. „Itt -nyugszik teste – vagy – Az Istenben boldogult emlékének szentelve“ -van valamennyire irva, pedig a fele alatt nem nyugszik <span class= -"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> -egyáltalán senkinek sem a teste; az emlékükkel meg nem törődik -senki sem annyit, mint egy pipa dohánynyal. Hazugság mind, semmi -egyéb, csak hazugság vagy egy vagy más módon, de mind hazudik. A -nyüstyit! az lesz ám csak a fura gyülekezet, ha majd itélet napján -mind itt nyüzsögnek egymás hátán, aztán huzigálják ki a sirkövüket, -hogy bebizonyitsák velük, hogy milyen jók voltak; némelyike majd -csak ugy csöpög-csurog a sós tengerlétől, a miben feküdtek, azt az -iszaptól sikos kezükkel meg sem tudják jól fogni a kövüket.</p> -<p>– Ugyan öreg ur, csak nem beszél komolyan – vetettem közbe – ez -a tömérdek sirkő csak nem mind hamissággal van tele.</p> -<p>– Azzal a, ha mondom. Lehet közte valami kevés, a ki nem csalárd -– kivéve, hogy az is tulságosan jónak mondja a gazdáját. De a -javarésze hazugsággal teli. Példának okáért látja kisasszonykám, -azt a templom falát – és azt hiszi, hogy a neki támasztott sirkövek -alatt mindazok nyugosznak szépen, békességesen, a kikről a kövek -mesélnek?</p> -<p>– Biccentettem, hogy igen. Nahát hogy éppen itt a hazugság. Van -ott tucatszámra olyan sir, a mi épp olyan üres, mind itt az én Dani -barátom tubákos pikszise péntek este. Oldalba bökte nevezett -barátját, mire mind <span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span> jóizüen nevettek. De hát hogy is -lehetne másképp? Nézze például azt, azt a tulsót la; olvassa csak, -hogy mi van rajta! Én fölkeltem oda mentem és elolvastam.</p> -<p>Szpenceclagh Edward, hajókormányos, meghalt tengeri rablók -kezétől, Audres partjain, 1854-ben.</p> -<p>– Mikor ujra leültem, az öreg igy folytatta:</p> -<p>– Nahát, szeretném tudni, hogy ki hozta volna haza olyan -messziről? De még tudok eleget, a kiknek a csontjai az északi -tengerekben Grönland körül pihennek – vagy a hova az áramlatok -azóta sodorták – a sirköve meg itt van. Mit gondol, azoknak a -szegényeknek vajjon mind ide muszáj majd rohanni Whity-be, ha majd -a végitélet trombitája harsog? Bátor vagyok benne kételkedni.</p> -<p>– De hát miért gondolja ön, – kérdeztem, – hogy azoknak a -szegény embereknek, vagy a szellemüknek magukkal kell vinni -itéletnapján a sirkövüket. Azt hiszi talán, hogy ez okvetetlenül -szükséges?</p> -<p>Hogyne, hát mire való akkor a sirkő, ha nem erre? feleljen meg -erre kisasszonykám.</p> -<p>– Tán arra, hogy az elhunyt hozzátartozóinak jól esnék.</p> -<p>– Hogy a halott hozzátartozóinak jól <span class= -"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> essék! -– Ezt szörnyü megvetéssel mondta. – Hát jól eshetik a -hozzátartozóinak, hogy hazugságot vésnek a sirkövére és hogy a -helységben mindenki tudja, hogy hazugság? – Egy sirkőre mutatott a -lábainknál, a melyet fektetve helyeztek el közel a partszakadás -széléhez és a melyre padunk erősitve volt. – Olvassa el példának -okául, hogy mit mond az irás ezen a kövön la. – A betük lefelé -voltak forditva onnan, a hol én ültem, de Lucy jobban szembe volt -velük, áthajolt tehát és olvasta:</p> -<p>– Canon György emlékének szentelve, a ki boldog föltámadás -reményében halt meg jul. 29. 1873, a magas sziklapartról való esés -következtében. Ezt a sirkövet szomorodott szivü anyja emeltette -drágán szeretett fiának. „Egyetlen fia volt anyjának, a ki özvegy -asszony vala.“</p> -<p>– No, ebben igazán nem látok semmi furcsaságot sem öreg ur, – -jegyezte meg Lucy komolyan és kissé szigoruan.</p> -<p>– Hogy nem lát benne semmi furcsaságot! ha! ha! Hát persze hogy -nem lát, mert hát nem tudhassa, hogy az a szomorodott szivü -édesanya egy valóságos tigris macska volt, a ki gyilkolta a fiát, -ugy, hogy ez annyira meggyülölte, hogy öngyilkosságra vetemedett -csak azért, hogy az anyja elessék az összeg pénztől, a mire a fia -életét biztositositotta. Magára <span class="pagenum"><a name= -"Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> sütötte az ócska -puskájukat, a mivel a varjukat szokta ijesztgetni – azután ugy -gurult le a sziklán. A mi pedig a boldog föltámadást illeti – hát a -magam fülével hallottam akárhányszor, a mikor aszondta, hogy -reméli, hogy a poklok mélységes fenekére jut, mivelhogy az -édesanyja olyan átkozottul ájtatos, hogy bizonyosan menybe jut, ő -pedig még ott sem kivánna vele egy kenyéren lenni. No hát ha ez sem -világos hazugság – a botjával a sirkövet veregette – akkor nem -tudom, hogy mi. Már szinte látom Gábriel arkangyalt, hogy fogja az -oldalát nevettében, a mikor György öcsém szuszogva cipeli eléje a -sirkövét, hogy bizonyságot tegyen mellette.</p> -<p>Én nem tudtam mit feleljek erre, de Lucy fölállt és igy -szólt:</p> -<p>– Oh, jaj minek mondta el ezt nekünk? Ez az én kedvenc ülőhelyem -és nem tudok megválni tőle; aztán most kisül, hogy egy öngyilkosnak -a sirján kell üldögélnem.</p> -<p>– Attól ugyan nem esik semmi baja kis szépem; és tán a szegény -Gyurinak meg jól esik, hogy egy ilyen szép kis lány ül az ölében. -Magának meg nincsen kára benne. Jó magam is, van vagy husz éve, -hogy ott szoktam üldögélni és bizony nekem sem esett bajom tőle. -Soha se törődjék azokkal, a kik ott <span class="pagenum"><a name= -"Page_129" id="Page_129">-129-</a></span> alatta vannak, meg -azokkal se, a kik nincsenek! Elég ideje lesz az ijedtségnek akkor, -majd ha a sirköveket mind szaladni látja, ozt üres lesz a temető, -mint az ugar föld. No de üt az óra, mennem kell. Alázatos szolgája -a hölgyeknek! – És ezzel elbaktatott.</p> -<p>Lucy és én még ott maradtunk egy ideig. Oly szép volt -körülöttünk minden, hogy önkénytelenül kezet fogtunk és ő ujból -elmondott nekem mindent Arturról és elkövetkező lakodalmukról. Ez -egy kissé elszomoritott, mert már egy hónapja, hogy semmi hirt sem -hallottam Jonathánról.</p> -<p><i>Ugyanezen napon.</i> Egyedül jöttem fel ide, mert nagyon bus -vagyok. Nem volt levelem. Remélem, hogy Jonathánnak nem történt -semmi baja sem. Az óra most ütötte a kilencet. A városban és -sétatéren este kigyultak a lámpák. A zenekar épp egy friss keringőt -játszik a kikötőben. Vajjon hol lehet most Jonathán és gondol-e -rám? Bár csak már itthon volna!</p> -<h3><i>Seward dr. naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Junius 5.</i></p> -<p>Renfield esete mind érdekesebb lesz, minél jobban kezdem ismerni -ez embert. Bizonyos tulajdonságai rendkivül ki vannak fejlödve: -<span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span> az önzés, a titkolózás és az -elszántság. Szeretném, ha ki tudnám találni, hogy az utóbbinak mi a -célja. Olyan, mintha valamely eltökélt szándéka volna, de hogy mi, -ezt még eddig nem tudom. Az egyetlen jó tulajdonsága, rendkivüli -szeretete az állatok iránt, noha ez is néha ugy nyilatkozik, hogy -azt kezdem hinni, hogy rendkivül kegyetlennek kell lennie. A -kedvencei néha igazán furák. Jelenleg legyek összefogdosása képezi -kedvenc szórakozását. Már annyit szedett össze, hogy kénytelen -voltam megpirongatni érte. Meglepetésemre nem kezdett dühöngni a -feddésért, mint a hogy el voltam rá készülve, hanem nyugodt -komolysággal fogadta az intést. Egy kis ideig gondolkozott, aztán -igy szólt: Kaphatnék három napot? Azalatt elpusztitom őket innen. – -Én természetesen azt mondtam, hogy helyesen teszi. Figyelnem kell -őt.</p> -<p class="right"><i>Junius 18.</i></p> -<p>Renfield ujabban pókok gyüjtésére szánta magát és már néhány jó -nagy pocakos példányt fogott és skatulyába tette. A legyeivel eteti -a pókjait és a legyek már jól fogytán vannak, noha minden -ételmaradékát még több légy becsalogatására szánta. <span class= -"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span></p> -<p class="right"><i>Julius 1.</i></p> -<p>A pókjai immár épp ugy elszaporodtak és oly alkalmatlanok, mint -a legyek voltak és én ma megmondtam neki, hogy szabaditsa meg magát -valahogy tőlük. Erre ő nagyon elbusulta magát, azért hát azt -mondtam, hogy legalább egy részüktől váljék meg. Ebbe nagyon -szivesen beleegyezett és én ugyanannyi határidőt szabtam a pókok -elpusztitására, mint a legyekére. Szörnyü undort keltett bennem, -hogy a mig nála voltam, egy nagy dongó légy, szinte duzzadva valami -dögvészes lakomától, zümmögve röpült a szobába, betegem megfogta, -egy percig gyönyörködve tartotta a mutató és hüvelyk ujja közt, -aztán a szájába tette és megette. Én megszidtam érte, de ő a -legnyugodtabban vitatta, hogy ez igen jóizü és igen egészséges, -mert hogy élet, erős élet és életet ad neki is. Erre egy ötletem, -de még csak igen homályos ötletem támadt. Meg kell figyelnem, hogy -miképpen szabaditja meg magát a pókjaitól. Az bizonyos, hogy valami -problemán töri a fejét, mert egy jegyzőkönyvet tart, a melynek -lapjai számokkal vannak tele irva, rendesen egymás alá, aztán -összeadva és az igy nyert eredmény ismét és ismét összeadva. -<span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span></p> -<p class="right"><i>Julius 8.</i></p> -<p>Van valami rendszer betegem őrültségében és az én ötletem mind -határozottabb alakot kezd ölteni. Néhány nap távol tartottam -magamat tőle, hogy jobban lássam, ha valami változása lenne. De -minden meg van a régiben, kivéve, hogy néhány régi kedvencétől -megvált és egy ujat szerzett be magának. Elfogott valahogy egy -verebet és részben már meg is szeliditette. A szelidités módja igen -egyszerü, ugy látom, hogy a pókjai tetemesen megfogytak. Hanem -azok, a kik még megmaradtak, annál kövérebbek, mert folyton -csalogatja be ételmaradékaival a legyeket a számukra.</p> -<p class="right"><i>Julius 13.</i></p> -<p>Haladunk. Beteg barátomnak már egy egész kolónia verebe van, a -legyei és pókjai pedig majdnem elfogytak. Mikor ma meglátogattam, -elejbém szaladt és azt mondta, hogy egy nagy kegyet, egy igen-igen -nagy kegyet akar tőlem kérni, és a mig beszélt oly alázatosan -hizelkedett, mint egy kutya. Kérdésemre, hogy mi lenne az a nagy -kegy, az elragadtatás hangján és modorában mondta:</p> -<p>– Egy kis cica, egy ici-pici kicsi kis cicuska, a kivel -játszhatnám, a kit tanithatnék <span class="pagenum"><a name= -"Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> és etethetnék – -etethetnék – etethetnék! – Kérése nem lepett meg, mert vettem -észre, hogy kedvencei hogy gyarapodtak formában, nagyságban és -élénkségben, de nem szerettem volna, ha szép kis verébkoloniája -ugyanolyan módon fogyott volna meg, mint a legyei és pókjai; hát -csak annyit mondtam neki, hogy majd rajta leszek, hogy kapjon és -egyuttal kérdeztem, hogy nem jobban szeretne-e egy jó nagy macskát, -mint egy kis cicát. Feleletének mohósága azonnal elárulta -szándékát:</p> -<p>– Oh igen! sokkal jobban szeretnék egy jó, nagy, erős macskát! -Csak azért kértem egy kis cicát, mert azt hittem, hogy a nagy -macskát kereken megtagadná tőlem. De egy kis cicát, ugy-e ezt csak -nem tagadhatja meg senki sem? – Én a fejemet ráztam és azt mondtam -neki, hogy attól félek, hogy egyelőre ezt is lehetetlen lesz -megadni, de hogy majd utánalátok a dolognak. Az arca elsötétült -erre és én láttam benne a derengő veszedelmet, mert egy olyan -hirtelen, vad, fenyegető tekintettel mért végig, a mely gyilkolást -jelentett. Ez az ember egy még kifejletlen maniákus emberölő. -Mostani legujabb, teljesitetlen kivánságával próbára fogom tenni és -akkor talán többet tudok meg. <span class="pagenum"><a name= -"Page_134" id="Page_134">-134-</a></span></p> -<p class="right"><i>Ugyanaz nap 10-kor este.</i></p> -<p>Ismét meglátogattam betegemet és egy sarokban találtam duzzogva. -A mint meglátott, fölkelt és a lábaim elé vetette magát és ugy -könyörgött, hogy adjak neki egy macskát, hogy az üdvössége függ -attól, hogy egy macskát kapjon. De szilárd voltam és azt mondtam -neki, hogy nem kaphat macskát; mire ő szó nélkül visszaült a -sarokba, a hol bejövetelemkor találtam és a körmét rágta. Holnap -korán reggel meg fogom látogatni.</p> -<p class="right"><i>Julius 20.</i></p> -<p>Nagyon korán meglátogattam Renfieldet, mig mielőtt a segédorvos -reggeli körutját megtette volna. Már ébren találtam, dudolgatva. Az -ablakban állt, megtakaritott cukrát morzsolgatva szét a deszkára, -ugy látszik, hogy ismét a légy fogdosásra szánta el magát, még -pedig a leggondtalanabb jó kedvvel fogott hozzá. Én körülnéztem, a -madarait keresve és egyet sem látva, kérdeztem, hogy hova lettek. -Azt felelte, a nélkül, hogy felém fordult volna, hogy mind -elrepültek. A szobában szétszórva hevert egy pár toll, a vánkosán -pedig vércseppeket láttam. Nem szóltam neki, de az ápolóért mentem -és meghagytam neki, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_135" -id="Page_135">-135-</a></span> szemmel tartsa és értesitsen, ha -valami szokatlant tapasztalna rajta napközben.</p> -<p class="right"><i>Délelőtt 11 órakor.</i></p> -<p>Az ápoló most volt itt és jelentette, hogy Renfield igen roszul -lett és végre egy nagy csomó tollat hányt ki. – Én azt hiszem -doktor ur – mondja megbizottan – hogy az a szerencsétlen megette a -madarait, még pedig azon nyersen tollastól, mindenestől!</p> -<p>– Éjjel 11 óra. Erős csillapitó szert adtam ma Renfieldnek, -eleget, hogy még őt is elaltassa – és elvettem a jegyzőkönyvét, -hogy bele tekinthessek. Föltevésem igaznak bizonyult. Az én -emberölő maniákusom nagyon sajátságos fajta. Kénytelen leszek uj -osztályzatot találni a számára és zoophagusnak (életevő) őrültnek -mondani; mániája, annyi életet fölemészteni, a mennyit csak bir és -iparkodott, hogy ezt halmozott módon érje el. Sok legyet adott egy -póknak és sok pókot egy madárnak, aztán macskát szeretett volna, -hogy legyen, a ki a sok madarat fölfalja. Hogy mihez fogott volna -az után? Igazán érdemes volna befejezésre juttatni a kisérletet. Az -emberek valamikor gunyolódtak a viviszekción és ime, milyen -eredményeket értünk el vele máig. Miért ne fejleszteni a tudomány -legéletbevágóbb és legnehezebb <span class="pagenum"><a name= -"Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> ágát, az agyvelő -ismeretét? Ha csak egy ilyen elme titkát birnám, – ha csak -egyetlenegy elmebeteg képzelődésének a nyitját meg tudnám fejteni, -hát olyan fokra fejleszthetném az elmekórtan ismeretét, a milyenről -ma még nem is álmodunk. De szabad-e még ily fontos okért is -föláldozni valakit? Eh, ne gondoljunk erre – még kisértetbe -esném.</p> -<p>Milyen helyesen okoskodott az én emberem; különben az őrültek -egy bizonyos csapáson mindig helyesen járnak. Szeretném tudni, hogy -vajjon hány életre becsül egy embert, vagy hogy csak egyre-e? A -számadást a legpontosabban fejezte be és ma egy uj sorozatot -kezdett. Hányan közülünk nem kezdünk egy uj sorozatot életünknek -minden uj napjával.</p> -<p>Nekem ugy tetszik, mintha csak tegnap történt volna, hogy egész -életem megszünt csalódott reményemmel és hogy én is uj sorozatot -kezdtem. Óh Lucy, Lucy, nem tudok rád haragudni és nem birok -haragudni a barátomra, sem a kinek a boldogsága egy a magáéval. De -hát nekem reménytelenül kell élnem és dolgoznom. Dolgoznom! -Dolgoznom! <span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span></p> -<h3><i>Murray Minna naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Jul. 26-án.</i></p> -<p>Telve vagyok aggodalommal és kissé csillapit, ha jegyzeteimen -dolgozom; Olyan ez, mintha az ember saját magának mesét mondana és -egyuttal hallgatna is. Egyaránt nyugtalankodom Lucy és Jonathán -miatt. Már jó ideje nem volt hirem Jonathánról, a mi természetesen -nagyon busitott, de tegnap a kedves jó öreg Hawkinz ur, a ki mindig -oly kedves hozzám, egy levelét küldte el hozzám, azzal a -megjegyzéssel, hogy abban a percben kapta ő is a postával. Az egész -csak egy sor, Drakula várából keltezve és tudatja velünk, hogy épp -indulóban van hazafelé. Ez egyáltalán nem hasonlit Jonathánhoz. Nem -értem az egészet és nagyon nyugtalan vagyok. Aztán meg Lucy, noha -nagyon jól érzi magát, az utóbbi napokban visszaesett régi, rosz -szokásába, az alva járásba. Az édes anyja beszélt velem róla és -elhatároztuk, hogy minden éjjel be fogom zárni szobánk ajtaját. -Lucy édes anyja azt képzeli, hogy az alvajárók okvetetlen a -háztetőkre másznak vagy a szikla szakadékok legszélén sétálnak és -ha hirtelen felébresztik őket, hát kétségbeesett sikoltással -zuhannak a mélységbe. Szegény asszony természetesen aggódik Lucyért -és azt mondja nekem, hogy Lucy édes atyjának <span class= -"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> ugyanaz -a rosz szokása volt; hogy akárhányszor fölkelt éjjel és -felöltözködött és elsétált volna, ha meg nem akadályozzák. Lucy -esküvője őszszel lesz és ő nagyban töri már a fejét, hogy milyenek -legyenek a ruhái és hogyan rendezze be a házát. Engem nagyon -érdekel minden dolga, mert hisz én is abban a sorban volnék, -csakhogy persze Jonathán és én sokkal egyszerübb életre készülünk, -mert nekünk nagyon számot kell vetnünk a jövedelemmel. Helmwood -urat – nagyságos Helmwood Arthur, Godalming lord egyetlen fia – -nemsokára várjuk, jön mihelyt csak elhagyhatja a várost, a hol -betegeskedő édes atyja miatt tartózkodik és Lucy türelmetlenül -olvassa a perceket jöveteléig. Lehet, hogy ez a várakozás izgatja -és hogy semmi baja sem lesz, mihelyt a vőlegénye megérkezik.</p> -<p class="right"><i>Julius 27.</i></p> -<p>Semmi hir Jonathánról, nagyon kezdek nyugtalankodni miatta, noha -tulajdonképpen nem tudom, hogy miért. Csak irna legalább, ha -mindjárt csak egy sort is, Lucy is nyugtalanabb, mint valaha és -minden éjjel arra ébredek, hogy a szobában járkál. Szerencse, hogy -oly meleg az idő, hogy nem hütheti meg magát; de a nyugtalanság és -a folytonos fölébredés már engem is kimerit, én is kezdek -<span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span> ideges és álmatlan lenni. Szerencse, -hogy Lucy jó egészsége tartós. Helmwood ur édes atyjának a -betegsége komolyabbra fordult. Lucy boszankodik, hogy vőlegényének -a jövetele ujabb halasztást szenvedett, de szerencsére a -boszankodás nem árt az egészségnek; erősebb mint volt és az arca -rózsapiros. Teljesen elvesztette vérszegény sápadtságát, a melylyel -idejött, bárcsak tartós lenne a jó szine.</p> -<p class="right"><i>Augusztus 3-án.</i></p> -<p>Ismét elmult egy hét és semmi hir Jonathánról, remélem, hogy nem -beteg, mert hisz akkor is irt volna. Nézem csak nézem a legutolsó -levelét, de sehogysem elégit ki. Nem olyan, mintha ő irta volna, -pedig az ő keze irása az bizonyos. Lucy nem sokat járt álmában az -utolsó héten, de valami különös tartózkodást veszek észre rajta, a -melyet nem birok megérteni. Még álmában is mintha őrizkednék tőlem. -Mindig megkisérli az ajtót nyitni és ha csukva találja, járkálni -kezd a szobában, mintha a kulcsot keresné.</p> -<p class="right"><i>Augusztus 6.</i></p> -<p>Ismét három nap és semmi hir, ez a bizonytalanság -elviselhetetlen. Csak tudnám, hogy hova irjak, vagy hova menjek, -hát meg volnék nyugodva. De Jonathán utolsó levele <span class= -"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> óta -senki még csak hirt sem hallott róla. Csak Istenhez fordulhatok -türelemért. Lucy izgatottabb mint valaha, de különben jól érzi -magát. Az elmult éjszaka nagyon fülledt volt és a halászok azt -mondják, hogy viharra lehetünk elkészülve. Ma szürke napunk van és -a mint itt irok, vastag felhők rejtik el a napot, minden szürke, a -zöld füt kivéve, a mely smaragd szinben ragyog a szürke -foglalásban. Szürke a szikla, szürke a felhő és sulyosan lóg a -szürke tenger fölött. A szemhatár is szürke ködbe vész, a -halászbárkák hazafelé sietnek, hogy a vihar kitörése előtt kikötőbe -jussanak. Itt jön az én ismerős öregem. Egyenesen felém tart és a -hogy a kalapját megemeli, látom, hogy beszélgetni óhajtana.</p> -<p>Engem egészen meginditott a szegény öreg emberen történt -változás. Mikor mellém ült, szinte szeliden szólalt meg:</p> -<p>– Szeretnék magának valamit mondani kisasszonykám. Én láttam, -hogy nehezére esik a dolog, hát a kezembe fogtam szegény öreg -ráncos kezét és biztattam, hogy csak beszéljen bátran. Kezét a -kezemben hagyva, hozzá kezdett:</p> -<p>– Attól félek drágicám, hogy nagyon megbotránkoztattam magát a -sok ostobasággal, a mit a halottakról és több efféléről a mult -<span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span> hetekbe fecsegtem. De nem értettem ám -komolyan, ez jusson eszébe, ha majd én már nem leszek. Mi szegény -öregek, a kik már féllábbal a gödörben vagyunk, nem szeretünk ám -arra gondolni, azt meg félni sem akarunk tőle. Ozt azért tréfálunk -a halállal, hogy a magunk szegény öreg szivét biztatgassuk egy -kicsit. Hanem azért az Isten áldja meg drágicám, ne higyje ám, hogy -én félek a haláltól. Nem én, egy csöppet sem, hanem csak nem akarok -meghalni, a mig nem muszáj. Haj, az én időm már innen-onnan lejár. -Mert már igen öreg vagyok és százesztendőnél többet senki sem igen -remélhet. Én pedig már olyan közel érzem a százesztendőt, hogy -szinte hallom az öreg csontost, a hogy a kaszáját köszörüli. No -lássa, már megint nem tudom megállni, hogy ne tréfáljak vele, pedig -már a halál angyala is keresi a trombitáját, hogy engem hivjon -vele. Hanem azért ne pityeregjen drágicám! Mert látta, hogy -könyezem. Nem bánom ám én, ha még az éjjel jön is értem az öreg, -mer iszen hát az élet ugy sem egyébbel telik, mint a halálra való -várakozással. És a halál az egyetlen, a mire biztosan számithatunk -az életben. De hát én nyugodt vagyok, noha érzem, hogy jön -drágicám, még pedig sietve. Tán elér <span class="pagenum"><a name= -"Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> addig, a mig itt ülök és -tünődök rajta. Tán azzal a viharral jön a tengeren által, a mely -veszteséget, bánatot és könyeket hoz sokaknak. Nézze! Nézze! – -Kiáltotta hirtelen – van valami a szélben, a levegőben, a ködben, a -minek az ize és szine, a formája halált hozó. A levegőben van, -érzem a jövetelét. Uram Istenem engedd, hogy, jó kedvvel kövessem -hivásodat, ha szólit! Ájtatos mozdulattal terjesztette ki a karjait -és vette le a kalapját. Ajka mozgott, mintha imádkoznék. Néhány -pillanatnyi csönd után fölállt, kezet adott, megáldott, bucsut -mondott és elballagott.</p> -<p>Az egész modora roppant fölizgatott és meghatott. Szinte -megörültem, mikor a révkapitányt láttam közeledni, messzelátójával -a hóna alatt. Megállt, hogy velem beszélgessen, mint rendesen, de -az egész idő alatt egy idegen hajót fürkészett a -messzelátójával.</p> -<p>– Nem tudom kitalálni, hogy miféle lehet – szólott. A formájáról -itélve, orosz hajó, de megfoghatatlanul furcsa módon viselkedik. -Mintha nem tudna elhatározásra jutni.</p> -<p>Ugy látszik, észrevette a közeledő vihart, de nem tudja magát -elszánni, hogy északnak szaladjon-e a nyilt tengerre, vagy -bemeneküljön ide a kikötőbe. Na nézze már megint! <span class= -"pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> -Ugyancsak különösen kormányozhatják. Vagy pedig a hajó kifog a -kormányoson, mert minden szélrohammal változik a futása. Alighanem -többet is hallunk felőle holnap ilyenkorig.</p> -<div class="chapter"> -<h2>VII.</h2> -</div> -<h3><i>A Dailygraph aug. 8-diki számából kivágva.<br /> -<span class="smaller">Murray Minna naplójába -ragasztva</span></i>.</h3> -<p class="center">(Tudósitónktól.)</p> -<p class="right"><i>Whitby.</i></p> -<p>Egyikét a legnagyobb és leghirtelenebb viharoknak éltük át -itten, sajátságos és a maga nemében páratlan események közt. Az idő -meglehetősen fülledt volt, a mi, tekintve hogy augusztus hónapját -éljük, nem tünt föl senkinek sem. A szombat este még szebb volt, -mint rendesen és a hajók alig győzték a kirándulókat Whitby -környékére szállitani. A szép idő délutánig nem változott, csak -akkor vették észre a magaslaton lévő temetőben őgyelgők, a kik -messze elláthattak – északnak és keletnek – a felhők tornyosulását -északnyugaton. A szolgálatot tévő révfölügyelő azonnal jelentést -tett az idő változásáról és egy öreg halászember, a ki félszázadnál -tovább figyelte az időjárást, határozottan <span class= -"pagenum"><a name="Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> -megjövendölte a vihar jövetelét. A nap nyugtát miriád felhő kisérte -minden elképzelhető szinben, tüzes piros, rózsaszin, zöld, lila és -aranysárga változatokban ragyogva. Imitt-amott nem nagy, de sürü -tömegeivel a mélységesen fekete felhőknek. A könnyü szél estefelé -teljesen elállt és éjfél felé oly csendes, oly fülledten forró volt -a levegő, a milyen csak égi háboru előtt szokta az -érzékeny-idegzetü embereket bántani. A tengeren nem igen láttunk -világot, mert a halászbárkák legtöbbje korán hazasietett. Az -egyetlen hajó a szemhatáron egy idegennek tetsző könnyü két árbocos -volt, a mely összes vitorláit kifeszitve látszólag nyugat felé -iparkodott. A hajó tisztjeinek vakmerősége, vagy tudatlansága -képezte a szikla magaslaton sétálók beszédtárgyát, a mig a hajót -csak látták; igyekeztek is jelzésekkel megértetni vele, hogy a -fenyegető veszedelemmel szemben siessen a vitorláit behuzni, de -hiába.</p> -<p>Még az est leszállta előtt is látták a hajót, laza vitorlákkal -gyengén inogni a tenger lassu hullámzásában.</p> -<p>Kevéssel tiz óra előtt a levegő oly nyomasztóvá és a csönd oly -áthatóvá lőn, hogy egy bárány bégetését a mezőn és egy kutya -ugatását a városban tisztán meg lehetett hallani. <span class= -"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> A -kikötőben játszó zenekar élénk melodiája sértő hangzavarnak -tetszett a természet nagy csöndjének harmóniájában. Kissé éjfél -után különös hang szállt felénk a tenger felől és a fejünk fölött a -levegőben sajátságos elhaló lassu zugás hallatszott.</p> -<p>Aztán hirtelen minden előkészület nélkül kitört a vihar. -Hihetetlen gyorsasággal megváltozott a természet egész látóképe. A -hullámok dühödten emelkedtek magasra, egyik keresztül gázolva a -másikon, mig nehány pillanat alatt az imént még ólomszerü tenger -egy bömbölő mindent elnyelő szörnyeteggé vált. Fehér tarajos -hullámok őrült futással rohantak végig a sima homokon és verték -magukat a partot védő sziklákba; mások a gáton törtek meg, habos -tarajukat a világitó tornyok lámpásáig dobva. A szél menydörgéshez -hasonlóan zengett és oly erővel fujt, hogy még a férfiak is alig -tudtak megállni lábukon, vagy megkapaszkodni a kikötőt védő -láncokba. A veszélyt fokozta és sokszorositotta a tengerről felénk -szálló ködfelhők szakadozott tömege, a mely fehér nedves tömör -felhőkben huzódott kisértetiesen a partnak. Oly nedves, hideg, -nyirkos volt ez a felhő tömeg, hogy egy kis megerőltetéssel azt -hihette volna az ember, hogy a tengerbe veszettek szellemei -<span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span> érintik nyirkos halotti kezükkel élő -testvéreiket és bizony sokan megborzadtak, a mint a tapadó felhők -elhuzódtak mellettük. A köd néha eltisztult és ilyenkor a sürü -villámlás fényénél, a melyet nyomon követett a süketitő menydörgés, -messze el lehetett látni a tengeren. A keleti szikla csucsán -berendezett villámos-reflektort, a mely ezuttal először tett -szolgálatot, készen tartották és a kezelő tisztek a köd oszladozása -közben végig-végig söpörték vele a tengert. Hatalmasan szolgált az -áldott fény, a melynek a világánál egy-egy elkésett halász bárka -megtalálta az utat a kikötőbe. Valahány ilyen halász bárka -szerencsésen bejutott a biztos révbe, örömrivalgással fogadták a -parton állók. Nem nagy idő mulva a villámos reflektor fényénél -fölfedeztek egy-két árbocost, kifeszitett vitorlákkal, nyilván -ugyanazt, a mely már a délután folyamán föltünt. A szél ezalatt -megfordult és a sziklás parton állok borzadva látták a rettenetes -veszedelmet, a melybe a hajó jutott. Közte és a kikötő közt -meredezett az óriási sziklataraj, a melyen időről-időre már sok jó -hajó pusztulását lelte. És a szélfordulás lehetetlenné tette, hogy -a két árbocos megtalálja a kikötő bejáratát. Az óra szerint a -dagály ideje lett volna, de a vihar ugy fölszántotta a <span class= -"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> -vizeket, hogy mélységeikben a kikötőnek a homokos talaját láttuk. -És a két árbocos kifeszült vitorláival oly őrült sebességgel -rohant, hogy egy mellettem álló öreg matróz szavai szerint „muszáj -neki rögvest valahová elérni, ha mindjárt a pokolba is.“ Ekkor -hirtelen ismét köd szakadt ránk a tenger felől sokkal sürübb, mint -az eddigiek. Oly tömege a nyirkos ködnek, a mely szürke lepelként -burkolt be mindent és csak a hallás érzékét hagyta meg az -embereknek, mert a menydörgést a hullámok ágyudörgésszerü suhogását -és a vihar bömbölését csak annál jobban hallottuk a vakitó, nedves -ködön keresztül. A villámos reflektor sugarait állhatatosan a -kikötő bejáratára szögezve tartották és mindenki lélegzetét -visszafojtva leste a katasztrófát. A szél hirtelen északkeletre -fordult és a tengeri köd szétfoszlott viharos lehelletétől és ekkor -<i>csodák csodája</i>, a kikötő két oszlopa között -hullámról-hullámra bukva, rohant be veszett futásával az idegen -hajó, a vihartól duzzadó vitorlákkal és bejutott a védett kikötőbe. -A villámos reflektor sugara nyomon követte és hideg borzongás -futott végig mindazokon, a kik látták, mert a kormányrudhoz kötve -egy halott ember volt, lecsuklott fejjel és borzalmasan ingott -<span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span> ide-oda a hajó minden mozgásával. Senki -mást nem lehetett a fedélzeten látni. Nagy félelem szállt -mindenkire annak a láttára, hogy a hajó mintegy csoda folytán, -megtalálta a kikötő bejáratát, noha senki sem vezette, a halott -ember kezét kivéve. Mindez gyorsabban történt, mint a mennyi idő -alatt leirom az eseményeket. A két árbocos megállapodás nélkül -rohant végig a kikötőn és neki a századok viharai által a révpart -keletnyugati szögében fölhordott kő- és kavicsdombnak, a mely a -keleti magaslaton levő régi temető alatt van. Természetesen a hajó -sulyos rázkódást szenvedett, a mint a homokdombba furódott. Minden -bordája, kötele és árboca megfeszült, recsegett, ropogott és az -egyik árboc recsegve zuhant le. De a legkülönösebb mindenek fölött, -hogy abban a pillanatban, hogy a hajó a partot érte, egy óriási -kutya termett a fedélzeten, mintha a heves lökés taszitotta volna -föl a hajó gyomrából és előre rohanva a hajó orráról a homokra -ugrott. Aztán egyenesen neki vágott a meredek sziklának, a régi -temető felé, az elhagyott templomnak és eltünt a sötétségben, a -mely villámosreflektor fénykörén tul még sürübbnek látszott.</p> -<p>Az őrségen levő partőr volt az első, a ki leszaladt a gáton és -fölmászott az idegen <span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span> hajóra. A villámos-reflektor kezelői, -miután látták, hogy már senki sincsen a kikötőn kivül, a gazdátlan -hajóra forditották a fényét és rajta is tartották. A partőr hátra -sietett a hajón és mikor a kormányrudhoz ért és lehajolt, hogy -megvizsgálja, hirtelen visszatántorodott, mint a kit nagy ijedtség -ért. Erre természetesen tetőpontját érte az általános érdeklődés és -sokan kezdtek a hajó felé szaladni, szerencse, hogy az önök -tudósitója jó futó és jóval a tömeg előtt ért a hajóhoz. Különben -hiába is futottak, mert a partőrök, a révkapitány és rendőrség az -önök tudósitóját kivéve, senkit sem engedtek a hajóra kapaszkodni -és igy a hivatalos egyéneken kivül én voltam az egyedüli, a ki -látta a halott tengerészt, a mig még a kormánykerék egyik rudjához -volt kötözve.</p> -<p>Nem csuda, hogy a partőr megrémült, mert aligha látott még -valaha ilyet életében. A halott egyszerüen a két egymásra tett -kezénél fogva volt a kormánykerék egyik rudjához kötve. Az alul -levő keze és a kerék rudja között egy olvasóra füzött feszület -volt, az olvasó maga pedig mind a két keze s a kerék körül -csavarodott, az egészet aztán a szorosra huzott és bogozott kötél -tartotta együtt. A szegény ember valószinü, hogy eleinte ült, -<span class="pagenum"><a name="Page_150" id= -"Page_150">-150-</a></span> de a hajó ingása és tán a vitorlák -csapkodása kimozditotta helyéből és ide-oda lóbázta, ugy, hogy a -kezére kötözött kötél csontig vágta a husát. Jegyzőkönyvet vettek -föl az esetről és a gyorsan hivott orvos, pontos vizsgálat után -kijelentette, hogy a szerencsétlen ember legalább két napja már, -hogy halott. A zsebében egy gondosan bedugaszolt üveget találtak, a -melyben egy kis papirtekercset kivéve, a mely a hajó napi -jelentéseinek kiegészitőrészét képezte, semmisem volt. A part-őr -azt állitotta, hogy a halott tengerésznek magának kellett a kezeit -megkötni és hogy a fogával fojtotta szorosra a bogot. Fölösleges -talán megjegyeznem, hogy halott kormányost kellő tisztelettel -mozditották el helyéről, a melyet becsülettel megőrzött halála -órájáig és a halottas házban teritették ki.</p> -<p>A hirtelenséggel támadt vihar immár szünni kezd; a tömeg -szétszóródott és hazafelé huzódnak az emberek; az égen a hajnal -pirkadása látszik. A következő szám megjelenéseig remélem, hogy -érdekes részleteket fogok küldhetni a gazdátlan hajónak, a ki oly -csodálatos módon találta meg utját a kikötőnkbe, a történetéről. -<span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span></p> -<p class="right"><i>Whithy, aug. 9.</i></p> -<p>Az elmult éjjel a vihar szárnyán hozzánk érkezett gazdátlan hajó -története még csudálatosabb és borzalmasabb, mint az érkezés maga. -Kitünt, hogy a két árbocos orosz hajó és Várnából indult. A neve -Demeter. Terhe csaknem kizárólagosan ezüst por és csak kevés más -terhet hozott, nevezetesen egy sereg nagy faládát, telve kövér -termő földdel. A szállitmánynak ez a része egy ide, Whithy-be való -ügyvéd cimére szólott, a ki ma reggel a hajóra ment és át is vette -a neki cimzett ládákat. A hajót és a rakomány többi részét egyelőre -az orosz konzul vette át, mig a tulajdonosa nem jelentkezik.</p> -<p>Sokan nagyon érdeklődtek a kutya iránt, a ki a hajó zátonyra -jutása pillanatában ugrott a partra és sokan az állatvédő egyesület -tagjai közül szivesen pártul fogták volna. De legnagyobb -sajnálkozásukra az állatot sehol sem találták, teljesen eltünt a -város környékéről. Lehet, hogy rémületében neki vágott a hegyeknek -és most is ott rejtőzik valamely oduban. Vannak, a kik ijedten -tárgyalják ennek a lehetőségét, mintegy esetleg elkövetkezhető -veszedelem forrását, mert az állat igen erősnek és vadnak látszott. -Ma korán reggel, egy városbeli szénkereskedő óriás kutyáját, -<span class="pagenum"><a name="Page_152" id= -"Page_152">-152-</a></span> egy félvér szelindeket, közel a -kikötőhöz halva találták az ut közepén, szemben a gazdája -raktárával. Ugy látszik, hogy verekedett, még pedig kemény -ellenfélre akadhatott, mert a torka szét volt szakitva és a bordája -mintegy éles karommal fölhasitva.</p> -<p><i>Későbben</i>. A révkapitány szivessége folytán betekintést -nyertem a <i>Demeter</i> naplókönyvébe, a mely a katasztrófa előtti -harmadnapig teljesen rendben volt vezetve, a nélkül, hogy valami -különösebben érdekeset tartalmazott volna, kivéve a hajó -legénységének megfogyatkozásáról szóló adatokat. Hanem aztán annál -érdekesebb volt az üvegben talált papirtekercs tartalma és én annál -csodálatosabb elbeszélést, mint a milyen a kettőből együttvéve -kikerül, még soha életemben sem hallottam. Minthogy nem köteleztek -titoktartásra, itt küldöm a hü leirását, csak épp a hajó terhére és -vezetésére vonatkozó részleteket hagytam ki. Ugy látszik, mintha a -kapitányt az őrületnek egy neme lepte volna meg, nemsokára a hajó -indulása után és hogy ez az ut folyamán csak fejlődött és -fokozódott. Az összes jegyzékeket az orosz konzulátus egyik ifju -tagja forditotta le a számomra. <span class="pagenum"><a name= -"Page_153" id="Page_153">-153-</a></span></p> -<h3><i>A Demeter jegyzéke.<br /> -<span class="smaller">Várnától Whitby-ig.</span></i></h3> -<p class="right"><i>Julius 18.</i></p> -<p><i>Kezdtem az irást, oly különös események következtében, hogy -pontosan fogok ezentul mindent jegyezni egész a megérkezésünk -napjáig.</i></p> -<p class="right"><i>Julius 6.</i></p> -<p>Elkészültünk terhünk – ezüstpor és termőföld nagy faládákban – -berakásával. Délben indulás. Fris keleti széllel. Legénység öt -ember, két kormányos, a szakács és magam (a kapitány).</p> -<p class="right"><i>Julius 11.</i></p> -<p>A Bosporusra értünk. Török vámvizsgálók. Baksis. Minden rendben. -Délután 3-kor tovább indulás.</p> -<p class="right"><i>Julius 12.</i></p> -<p>A Dardanellákon. Ismét vámtisztek. Ismét baksis. Alaposan, de -gyorsan ment minden.</p> -<p class="right"><i>Julius 13.</i></p> -<p>Elhagytuk Cap Matapant. A legénységet mintha bántaná valami. -Mintha meg volnának döbbenve – de nem akarnak nyilatkozni.</p> -<p class="right"><i>Julius 14.</i></p> -<p>Nyugtalankodni kezdek a legénység miatt. Mind derék, megbizható -emberek, a kikkel <span class="pagenum"><a name="Page_154" id= -"Page_154">-154-</a></span> már jártam máskor is. A kormányos nem -tudta belőlük kivenni, hogy hol a hiba, csak annyit mondtak neki, -hogy <i>baj van</i> és keresztet vetettek magukra. A kormányost a -nap folyamán az egyik annyira kihozta a sodrából, hogy megütötte. -Azt hittem, hogy véres veszekedés támad erre, de minden csendes -maradt.</p> -<p class="right"><i>Julius 16.</i></p> -<p>Reggel a kormányos jelentette, hogy a legénység közül egy ember, -Petrovszky nevezetü hiányzik. Nem tudják, hogy hova lett. Este -nyolckor vette át az őrséget; Abrámoff váltotta föl a rendes -időben, de nem látták alvó helyére térni. Az emberek levertebbek, -mint valaha. Mind azt mondták, hogy nem vártak egyebet; de -semmiképp sem lehetett belőlük mást kivenni, mint azt, hogy van -<i>valami</i> a hajón. A kormányost ismét nagyon elhagyta a -béketürés; féltem, hogy baj lesz belőle.</p> -<p class="right"><i>Julius 17.</i></p> -<p>Tegnap az emberek egyike, Olganoff, a kabinomba jött és -aggodalmas, suttogó hangon közölte velem, hogy azt hiszi, hogy egy -idegen ember van a hajón. Azt mondta, hogy éjjel, a mikor az -őrségen volt, kissé meghuzta magát a födélzeten, mert hevesen esett -az eső <span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span> és ekkor látott egy hosszu, vékony -alakot, a ki senkihez sem hasonlitott a hajó személyzete közül, a -kabinok felé vezető lépcsőn feljönni, végig menni a hajó orráig és -ott eltünni. Ő óvatosan utána ment, de mire a hajó elejére ért, már -nem látott senkit sem, pedig minden a hajóba vezető nyilás le volt -zárva. A babonás félelemnek valóságos lázában volt a szegény ember -és tartok tőle, hogy ez a félelem elragad a többire is. Hogy elejét -vegyem, ma az egész hajót alaposan át fogom vizsgálni.</p> -<p>A nap folyamán összehivattam a legénységet és mondtam nekik, -hogy mivel azt látszanak gondolni, hogy valaki rejtőzik a hajón, -hát együtt fogjuk átvizsgálni a fedélzettől a fenekéig. Az első -kormányos haragos; azt mondta, hogy bolondság az egész és ha ilyen -ostobaságnak engedünk, csak demoralizáljuk vele az embereinket; -fogadkozott, hogy ő egy furkósbottal egymaga is észre tériti majd -őket. A kormányon hagytuk és a többiekkel hozzáfogtunk a hajó -alapos megvizsgálásához. Lámpákkal ellátva, minden zugot -kikutattunk. Nem volt nehéz föladat, mert a nagy faládákon kivül -nem volt semmiféle rakomány és ezek mellett sehol akkora zug, hogy -egy férfi elrejtőzhetett volna. A legénység nagyon megkönnyebbülve, -friss jókedvvel látott a kutatás <span class="pagenum"><a name= -"Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> befejeztével munkához. -Első kormányos mérgesen nézett, de nem szólt semmit sem.</p> -<p class="right"><i>Julius 22.</i></p> -<p>Három napig rossz idő, minden kéz a vitorlákkal elfoglalva – nem -értek rá a félelemre. A legénység, mintha meg is feledkezett volna -ijedelméről. Kormányos jókedvü és mindenkivel jó barátságban. -Megdicsértem az embereket rossz idők benvaló helytállásukért. -Elhagytuk Gibraltárt. Minden rendén van.</p> -<p class="right"><i>Julius 24.</i></p> -<p>A hajónk, mintha meg volna átkozva. Már egy emberrel kevesebben, -nagyon rossz időben jutottunk a Biscay-öbölbe. És a mult éjjel -ismét egy embert vesztettünk – eltünt. Mint az elsőt, ezt is, -azután, hogy az őrségről fölváltották, nem látták többet. A -legénység őrült félelemben; kérelmezték, hogy kettesben állhassanak -őrt, mert nem mernek egyedül maradni. Kormányos dühöng. Tartok -tőle, hogy bajunk lesz, mert vagy ő, vagy a legények végletekre -vetemednek.</p> -<p class="right"><i>Julius 28.</i></p> -<p>Négy napig pokolban voltunk egy őrült forgatagban táncolva, -viharos széllel. A szemét nem hunyhatta le senki sem. Mindannyija -ki <span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span> van merülve. Alig tudom, kit hagyjak -őrszemnek, hisz egyik sem képes a lábán állni. Második kormányos -ajánlkozott, hogy kormányoz és őrködik egyben, hogy az emberek egy -pár órát alhassanak. A szél csöndesül, a tenger még viharos, de -mégis könnyebben vagyunk.</p> -<p class="right"><i>Julius 29.</i></p> -<p>Ismét egy tragédia. Egy embert hagytunk az őrségen ez éjjel, -legénység fáradtabb volt, hogysem kettőt engedhettünk volna. Mikor -a reggeli őrszem fölváltani jött az éjfélit, senkit sem talált a -kormányoson kivül. Föllármázott mindenkit. Mindenütt kerestük az -eltüntet, de senkit sem találtunk. Immár második kormányos nélkül -vagyunk és legénységünk zsibbadt a félelemtől. Kormányos és én -megegyeztünk, hogy ezentul csak fegyveresen járunk és szemmel -tartunk mindenkit.</p> -<p class="right"><i>Julius 30.</i></p> -<p>Utolsó éjjel. Örülök, hogy közeledünk Angliához. Az idő remek, -minden vitorla fölhuzva. Kimerülten vonultam vissza; mélyen -aludtam, a kormányos keltett föl azzal, hogy az éjjel mind a -ketten, az őrszem és a kire a kormányrudat bizta, eltüntek. Most -már csak magam, a kormányos és két ember van a hajó szolgálatára. -<span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span></p> -<p class="right"><i>Augusztus 1.</i></p> -<p>Két napi köd. Egyetlen vitorlát sem láttunk. Reméltük, hogy az -Angol kanálisban jelzéssel segitséget kérhetünk, vagy kiköthetünk -valahol. Nincs erőnk a vitorlák kezelésére, futnunk kell a széllel. -Nem mertük őket bevonni, mert nem birnók ujra kifesziteni. Valamely -végzet sodor bennünket az ismeretlen felé. A kormányos immár jobban -megvan riadva, mint az emberek maguk. Azok már tul vannak minden -félelmem és türelmesen sorsukba törödve és a legrosszabbra -elkészülve, nyugodtan teszik kötelességüket. Nem csoda, ők oroszok, -a kormányos román.</p> -<p class="right"><i>Augusztus 2. – Éjfél.</i></p> -<p>Alig aludtam el, egy kiáltásra ébredtem, a mely mintha az -ajtómon kivül hangzott volna. Semmit sem láttam a ködtől. A -fedélzetre rohantam és neki szaladtam a kormányosnak. Mondja, hogy -ő is hallotta a kiáltást, azért futott, de hiába, az őrszemnek -hülthelyét leltük. Ismét egy emberrel kevesebb. Az Ur legyen -velünk! Kormányos azt mondja, hogy elhagytuk a Doweri-szorost. Mert -a mint egy pillanatra fölszállt a köd, látta az északi partot, de -ugyanakkor hallotta a kiáltást is. Ha ez igaz, akkor az északi -tengerbe jutottunk és <span class="pagenum"><a name="Page_159" id= -"Page_159">-159-</a></span> csak az Ur Isten vezérelhet bennünket a -ködben, a mely mintha velünk jönne és az Ur Isten mintha ehagyott -volna bennünket.</p> -<p class="right"><i>Augusztus 3.</i></p> -<p>Éjfélkor fölkeltem, hogy fölváltsam a kormányhoz állitott -embert, de senkit sem találtam ottan. A szél erősen fujt, nem -mertem otthagyni a kormányt, hát csak kiáltoztam a kormányosért. -Néhány perc mulva alsóruháiban rohant föl a fedélzetre. A szeme vad -volt és kidülledt és én nagyon félek, hogy az esze megbomlott, -egészen közel jött hozzám és rekedten suttogta, a száját egészen a -fülemhez tartva, mintha attól félne, hogy a levegő meghallhatná: -Itt van. Csakugyan itt van. Most már bizonyosan tudom, hogy itt -van. Láttam a mult éjjel, mikor őrt álltam. Olyan mint egy férfi, -magas és vékony és kisértetiesen sápadt. A hajófenékről jött és -kinézett. Én mögéje csusztam és belédöftem a késemet; de a késem -keresztülment rajta, mint a levegőn. – Ezt mondva, megragadva a -kését és dühödten döfte az ürbe. Aztán folytatta: Hanem azért itt -van és én meg fogom találni. Lehet, hogy fenéken van a nagy faládák -egyikében, valamennyinek lesrófolom a födelét és megnézem. Ön csak -maradjon itt a kormányon. – És <span class="pagenum"><a name= -"Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> óvatosságra intő -tekintettel, ujját az ajkára téve, távozott. És ment le a hajóba. A -szél fokozódott és én nem hagyhattam el a kormányt. Ismét láttam a -kormányost egy szerszámládával és lámpással a födélzetre jönni és a -hajó orrán levő lejárat felé indulni. Megőrült. Határozottan -megőrült és hiába próbálnám visszatartani. Különben sem tehet kárt -azokban a nagy ládákban, hisz csak földet tartalmaznak. Igy hát itt -maradok, vigyázok a kormányrudra és irom a jegyzetemet. Csak -Istenben bizhatom és várnom kell, mig a köd eloszlik. Azután, ha -nem tudnék a meglévő széllel valamely kikötőbe jutni, befogom vonni -a vitorlákat és segitségért fogok jelezni…</p> -<p>Immár mindennek vége, épp a mint már remélni kezdtem, hogy a -kormányosom, nyugodtabban fog előkerülni, mert szorgalmasan -hallottam kopácsolni a hajó testben és gondoltam, hogy a munka -kissé lecsöndesiti, egyszerre csak egy rémült sikoltást hallottam, -a mely megfagylalta a vérem és láttam őt fölrohanni a lejáron, -mintha ágyuból lőtték volna ki. Dühöngő őrülten, vérben forgó -szemmel és a rémülettől vonágló arccal. – Segitség! Segitség! -Mentsetek meg! kiabálta. Aztán körültekintett a sürü ködben. -Irtózata kétségbeesésre <span class="pagenum"><a name="Page_161" -id="Page_161">-161-</a></span> változott és szilárd hangon mondta: -Jobban tenné, ha velem jönne, kapitány, még mielőtt késő lenne. Ő -itt van. Most már tudom a titkát. A tenger meg fog tőle védeni, ez -a legbiztosabb menedék! Még mielőtt egy szót szólhattam vagy -mozdulhattam volna, hogy megragadjam, a korlátra ugrott és a -tengerbe vetette magát. Azt hiszem, hogy most már én is tudom a -titkát. Ez a boldogtalan őrült pusztitotta el egytől-egyig az -embereket és most követte őket a sirba. Az Ur legyen velem! Miként -adjam számon ezeket a borzalmakat, ha a kikötőbe jutok? Ha -kikötőbe! Vajjon jutok-e valaha?</p> -<p class="right"><i>Augusztus 4.</i></p> -<p>Folyton sürü köd, a melyen a kelő nap nem bir áthatolni. Nem -mertem lemenni. Nem mertem elhagyni a kormányt. Igy hát itt -maradtam egész éjjel és az éj homályában én is láttam azt a valamit -– valakit! Az ég irgalmazzon, de a kormányosnak igaza volt, hogy a -tengerbe vetette magát. Jobb meghalni elszántan, meghalni -tengerészhez méltón a kék vizbe temetkezve, mint… de én kapitány -vagyok és nem szabad elhagynom a hajómat. De kifogok ezen az eleven -ördögön vagy szörnyetegen, mert a kerékhez kötöm a kezemet, ha erőm -csökkenni <span class="pagenum"><a name="Page_162" id= -"Page_162">-162-</a></span> kezd és a kezemmel együtt oda kötöm azt -is, a mit ő nem mer megérinteni és aztán jó vagy rossz szélben, de -megmentem a lelkem üdvösségét és becsületemet, mint hajóskapitány. -Gyöngülni kezdek és az éj közeledik. Ha ő még egyszer szembe néz -velem, tán nem lesz időm a cselekvésre… ha hajótörést szenvedünk, -ezt az üveget tán megtalálják és a kik megtalálják, tán megértenek. -Ha nem… nos hát akkor is tudják az emberek, hogy eleget tettem a -kötelességemnek. Az Uristen, a Szüz Mária és az ég minden szentjei -segitsenek egy szegény tudatlan embernek, a ki kötelességének -iparkodott eleget tenni.</p> -<p>Eddig volt az irás és nem tovább. Hogy ki követte el a -gyilkosságokat, azt bizonyosan senki sem tudná megmondani.</p> -<p>A közvélemény a kapitányt valóságos hősnek tekinti és diszes -temetésben akarják részesiteni. Már is elhatározták, hogy a testét, -az összes csónakok kiséretében fölviszik az Eszk folyón egy -darabig. Aztán visszakerülnek vele és az apátsághoz vezető -lépcsőkön fölviszik és a régi temetőbe teszik örök nyugalomba. Már -több mint 100 csónaknak a gazdája beiratkozott, a kik a kiséretben -részt akarnak venni.</p> -<p>A megugrott nagy kutyának nem akadtak <span class= -"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> -nyomára, a mit nagyon sajnálnak és én meg vagyok győződve róla, -hogy a közvélemény mai föllendülésében a város fogadná örökbe a -dögöt. Holnap lesz a temetés és ezzel vége szakad a nagy Oceán emez -ujabb miszteriumának.</p> -<h3><i>Murray Minna naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Augusztus 8.</i></p> -<p>Lucy egész éjjel nyugtalankodott és én sem tudtam aludni. -Félelmes volt a vihar és a mint végigsüvöltött a kéményeinken, -borzongtam tőle. Különös, hogy Lucy nem ébredt föl. De kétszer -fölkelt s felöltözködött. Szerencsére mind a kétszer idején -fölébredtem és sikerült levetköztetnem a nélkül, hogy fölébredt -volna és visszafektetnem az ágyba. Sajátságos tünemény ez az -alvajárás, mert mihelyt, bármely módon gátat vetnek az akaratának, -fölhagy a szándékával, ha ugyan egyáltalán van valamely szándéka és -visszatér az élet rendes kerékvágásába.</p> -<p>Korán reggel fölkeltünk mind a ketten és lementünk a kikötőbe -együtt, megnézni, hogy nem történt-e valami az éjjel. Nagyon kevés -emberrel találkoztunk és noha ragyogott a nap és a levegő tiszta és -fris volt, a <span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span> haragos fehér tarajos hullámok még -mindig zuhogtak be a kikötő keskeny nyilásán. Nagyon örültem a -gondolatnak, hogy Jonathán nem volt tengeren az elmult éjjel, hanem -szárazföldön. De hát tulajdonképpen szárazon van-e vagy vizen? Hol -van? És mit csinál? Borzasztóan nyugtalankodom miatta. Csak tudnám, -hogy mitévő legyek és csak tehetnék valamit!</p> -<p class="right"><i>Augusztus 10.</i></p> -<p>A szegény hajóskapitány temetése nagyon megható volt ma. Az -összes csónakok kisérték és koporsóját hajóskapitányok hozták föl a -lépcsőzeten a temetőbe. Lucy velem volt és korán elfoglaltuk rendes -ülésünket és gyönyörüen láttuk az egész processziót. A szegény -embert közel a mi rendes ülésünkhöz tették örök nyugalomra. Szegény -Lucy nagyon izgatottnak látszott. Az egész idő alatt nyugtalan volt -és rosszul nézett ki. És én nem gondolhatok egyebet, mint hogy az -alvajárás nagyon kimeriti. Egyben nagyon különös: Nem akarja -belátni, hogy okunk lenne a nyugtalankodásra. Vagy ha volna is, hát -ő maga sem érti, hogy mi. Izgatottságunkat még az én öreg barátom -halálának hire is fokozta, a kit ma korán reggel halva találtak a -mi kedvenc ülésünkön tört <span class="pagenum"><a name="Page_165" -id="Page_165">-165-</a></span> nyakcsigolyával. A doktor állitása -szerint valamely ijedtség következtében hátra kellett esnie a -padon, mert a félelemnek és rémületnek olyan kifejezése fagyott az -arcára, a melynek láttára még a férfiak is borzadoztak. Szegény -öreg ember! Talán a halált magát látta holdokló szemeivel! Lucy oly -édes és érzékeny, hogy mindent jobban érez, mint más emberek. Épp -most egészen kikelt magából egy csekélység miatt, a melyre én alig -ügyeltem, noha én is nagyon szeretem az állatokat. A halászok -egyike, a kit gyakran láttunk ide feljönni hogy a halászbárkák -jöttét lesse, magával hozta a kutyáját is a temetésre. A kutya -máskor is rendesen vele volt. Mind a ketten nagyon csendesen -szoktak viselkedni és én soha sem láttam az embert haragudni és -soha sem hallottam a kutyát ugatni. A szertartás alatt a kutya nem -akart a gazdájához jönni, a ki velünk volt a padon, de néhány -ölnyire maradt tőle ugatva és vonitva. A gazdája először szeliden, -aztán keményebben és végre haragosan szólongatta, de a kutya sem -oda nem jött, sem az üvöltést nem hagyta abba. Valóságos dühbe -esett, szemét vadul forgatta és a szőre ágaskodott, mint a -macskának a farka, mikor támadni készül. Végre a gazdája -<span class="pagenum"><a name="Page_166" id= -"Page_166">-166-</a></span> is megharagudott, leugrott, fölrugta a -kutyát, aztán nyakon ragadta és félig vonszolta, félig lökte a -sirkőre, a melyre padunk erősitve volt. Abban a percben, hogy a -követ érte, a szegény pára elcsöndesedett és remegni kezdett. Nem -próbált elmenni, de lelapult remegve és félve és oly szánandó -állapotában a rettegésnek, hogy én noha sikertelenül, de -csititgatni próbáltam. Lucy, bár szintén nagyon sajnálta, nem -próbálta megérinteni a kutyát, csak az irtózatnak egy nemével -nézte. Attól tartok, hogy tulságosan érzékeny lelkü, hogysem baj -nélkül haladjon az élet utain. Meg vagyok róla győződve, hogy erről -fog álmodni az éjjel. A dolgok csodás halmozódása – halottkéz által -a kikötőbe kormányzott hajó, a kormányrudhoz feszülettel és -olvasóval a kezében kötözött kapitány; a megható temetés; a kutya, -a mely majd dühödt, majd pedig félelemben remegő, – mindez bő -anyagot fog szolgáltatni álmainak.</p> -<p>Legjobb lesz, ha nem hagyom lefeküdni, mig testileg jól ki nem -fárasztom. Elviszem őt egy hosszu sétára a tenger mentén, hogy ne -legyen kedve még éjjel álmában is járni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>VIII.</h2> -</div> -<h3><i>Murray Minna naplója.</i></h3> -<p><i>Ugyanaz nap este 11 órakor.</i> – Oh! be fáradt vagyok. Ha -keményen föl nem tettem volna, hogy mindennap följegyzem -élményeimet, hát ma ugyan ki nem nyitnám a naplómat. Remek sétát -tettünk, Lucy nemsokára egészen fölvidult, a mit egy pár jó -indulatu tehénnek köszönhetek, a kik barátságosan közeledtek felénk -az egyik legelőn, de a kik elől mi eszeveszett futásnak eredtünk -ijedtünkben. Azt hiszem, hogy a gyáva ijedelem minden egyebet -kivert a fejünkből és friss jókedvvel teáztunk meg egy ósdi kis -fogadóban, jó messze a várostól. Ozsonna után hazafelé indultunk, -sokszor meg-megállva, szivünkben folytonos rettegéssel a vad -bikáktól. Lucy alaposan elfáradt és siettünk nyugalomra térni. Lucy -alszik és csöndesen szedi a lélekzetet. A rendesnél is rózsásabb -szinben van és oly csodálatosan bájos. Oly boldognak érzem magamat, -mert látom, hogy mennyire gyarapodik; azt hiszem, hogy annyira -megerősödött, hogy már az alvajárást is elhagyja. Tökéletesen -boldog volnék, ha hirem volna Jonathán felől… Az Isten tartsa és -óvja meg őt.</p> -<p><i>Augusztus 11-dikén</i> reggel 3 órakor. – Ismét a naplómmal -vagyok. Már nem bánt az <span class="pagenum"><a name="Page_168" -id="Page_168">-168-</a></span> álom, hát jobb, ha irok. Sokkal -izgatottabb vagyok, hogysem alhatnám. Oly borzasztó kalandunk volt, -oly kétségbeejtő. Alig fejeztem be este naplójegyzeteimet, azonnal -elaludtam… Egyszer csak hirtelen és teljesen fölébredek, felülök, -nyomasztó félelemmel a szivemen és az ürességnek, pusztaságnak -sajátságos érzetével körülöttem. A szoba sötét volt, Lucy ágyát nem -láthattam, hát keresztül lopóztam a szobán és tapogatva kerestem -őt. Az ágy üres volt. Gyufát gyujtottam és láttam, hogy Lucy nincs -a szobában. Az ajtó be volt téve, de nem volt bezárva, mint a hogy -lefekvéskor hagytam. Az édes anyját nem mertem felkölteni, mert -ugyis nagyon beteges és az utóbbi napokban a rendesnél is -rosszabbul volt, hát egy két darab ruhát kapkodtam magamra, hogy -magam lássak utána. Mikor már az ajtónál voltam eszembe jutott, -hogy a ruháról, a mit felöltött, tán rájöhetnék, hogy hol keressem, -ha csak pongyolát vett, tán nem hagyta el a házat, ha nappali -ruhát, akkor a kertben lehet. Mind a kettö, a pongyola is, a -nappali ruha is helyükön lógtak. Hál’ Istennek gondoltam magamban, -nem lehet messze, mert csak a hálóruhája van rajta. Leszaladtam a -lépcsőn és benéztem a nappaliba. Ott nem volt! Sorra benéztem -minden üres <span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span> szobába, folyton növekedő, dermesztő -félelemmel szivemben, sehol sem találtam. Végre az utca ajtóhoz -értem és nyitva találtam. A kilincs bámulatomra nem volt -becsattanva. A cselédek pedig rendesen igen gondosan be szokták az -ajtót zárni, hát félni kezdtem, hogy Lucy ugy a hogy volt, elhagyta -a házat. Nem volt időm a megfontolásra, egy mindent elhomályositó -vad félelem kergetett. Fölkaptam egy nehéz, nagy sálkendőt és -kirohantam. Az óra egyet ütött, mikor az utcára értem és egy lelket -sem láttam. Végig futottam a villasoron a kikötőig, de nyoma sem -volt a fehér alaknak, a kit kerestem. A kikötőgátra érve, a kikötőn -keresztül, a keleti sziklamagaslat felé tekintettem, abban a -reményben – vagy félelemben – magam sem tudom, hogy melyik volt -erősebb, hogy Lucyt kedvenc helyünkön látnám meg. Ragyogó teli hold -volt, nehéz fekete futó felhőkkel, a melyek az egész tájat folyton -váltakozó fény és árnyképekkel boritották.</p> -<p>Egy vagy két percig semmit sem láthattam, mert egy felhő árnya a -templomot és egész környéket homályba boritotta. A mint a felhő -odébb huzódott, először is az apátság romjait láttam föltünni, -aztán lassan-lassan a régi templom és a temető is belekerültek a -keskeny futó fénysávba, a mely élesen világitott meg <span class= -"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> -mindent. Bármit vártam is, nem csalódtam, mert ott, kedvenc ülő -helyünkön, a hold ezüstös fénye egy hófehér pihenő alakra esett. A -gyorsan uszó felhő nem engedte, hogy sokat lássak, mert az árnyék -majdnem nyomon követte a fényt; de mégis ugy tetszett, az ülés -mögött, a melyen a fehér alak fénylett, valami sötét alak is föléje -hajolt. Hogy mi lehetett, ember-e vagy állat, azt nem tudtam volna -megmondani; nem vesztegettem egy pillanatot sem, végig szaladtam a -kikötőn és keresztül a halpiacon a lépcsőzet följáratához, mert ez -volt a keleti sziklapart egyetlen utja. A város mintha kihalt -volna, egy lélekkel sem találkoztam, a minek nagyon megörültem, -mert nem szerettem volna, ha valaki szegény Lucyt ilyen állapotban -látja. Az idő és távolság végtelennek látszott, térdem remegett és -lélekzetem szakadozott, a mig az Apátsághoz vivő számtalan lépcsőn -fölfelé igyekeztem. Gyorsan kellett járnom, noha ugy tetszett, hogy -lábaim ólomból valók és minden forgám be van rozsdásodva. Mikor már -majdnem fölértem, jól láttam a padot és a fehér alakot rajta, mert -már elég közel voltam ahhoz, hogy a homályban is lássak. Bizonyos, -hogy állt mögötte valami, hosszu fekete, a padon félig hátra -<span class="pagenum"><a name="Page_171" id= -"Page_171">-171-</a></span> hanyatló fehér alak fölé hajolva. Én -rémületemben kiabálni kezdtem: Lucy! Lucy! és az a valami fölemelte -a fejét és onnan, a hol voltam, egy fehér arcot és vörös lángoló -szemeket láttam. Lucy nem felelt és én a temető bejáratához -szaladtam. A mint beléptem, a templom közém és a pad közé került és -egy pillanatra elvesztettem Lucyt szem elől. Mire ismét megláttam, -a felhő elhuzódott és a hold fényesen világitott, hogy egészen jól -láthattam Lucyt, a mint a padon hátrahanyatlott, a feje a pad -támláján pihent. Egészen egyedül volt és egyetlen élő lénynek -nyomát sem láttam a közelben.</p> -<p>Mikor föléje hajoltam, láttam, hogy még mindig alszik. Az ajka -szét volt nyitva és lélekzetét nem a nála megszokott halk, csöndes -módon szivta, hanem nehezen, mélyen zihálva szakadt föl kebléből, -mintha minden lélegzetvétellel tele akarná szivni a tüdejét -levegővel. Mikor közel értem, álmában fölemelte a kezét és -hálóruhája gallérját szorosabbra huzta a nyaka körül. A mint igy -tett, kissé megrázkódott, mintha a hideget érezné. Én rádobtam a -meleg nagykendőt és jól beleburkoltam, jó szorosra huzva a nyaka -körül, nehogy meghüljön ruhátlan állapotában. Nem mertem hirtelen -fölkelteni azért, hogy a kezeim szabadon <span class= -"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> -maradjanak és támogathassam őt, a kendőt egy jó hosszu kapcsos -tüvel tüztem össze a nyakán; de ijjedtemben, vagy siettemben aligha -ügyetlenül meg nem szurtam szegényt, mert egy kis vártatva, a mint -a lélegzete kissé könnyebbült, a kezét ismét a torkához emelte és -nyögött. Mikor már jól bepólyáztam és a cipőmet is a lábára huztam, -lassan elkezdtem költögetni. Eleinte meg sem érezte, de lassan, -fokozatosan nyugtalanabb lett az álma, nyögött és közbe-közbe -sóhajtott. Végre már félni kezdtem, hát erősebben megráztam, mire -fölnyitotta szemét és teljesen fölébredt. Nem lepte meg egy csöppet -sem, hogy engem látott és nem is vette mindjárt észre, hogy hol -vagyunk. Lucy ébredése mindig igen bájos és noha ezuttal át volt -fázva és megijjedt, a mint látta, hogy ruhátlanul és a temetőben -van éjnek idején, nem vesztette el szelid kedvességét. Kissé -remegett és belém kapaszkodott; a mikor hivtam, hogy jőjjön velem -haza, egy gyermek engedelmességével, szó nélkül fölkelt. A mint -elindultunk, a kavics sértette a lábamat és Lucy észrevette, hogy -fölszisszentem. Azonnal megállt és mindenáron vissza akarta adni a -cipőmet, de persze nem hagytam.</p> -<p>A szerencse kedvezett és haza jutottunk, a nélkül, hogy egy -lélekkel találkoztunk volna. <span class="pagenum"><a name= -"Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> Csak egy izben láttunk -egy nem egészen józannak látszó embert előttünk az utcán keresztül -menni; de mi elrejtőztünk egy kapu aljában, mig ő el nem tünt egy -mellékutcában.</p> -<p>A szivem olyan hangosan dobogott, hogy némelykor azt hittem, -hogy el kell ájulnom. Telve voltam aggodalommal Lucy miatt, nem -csak az egészségét féltettem, de a jó hirnevét is, ha kitudódnék ez -a dolog. Mikor hazaértünk és megmostuk a lábunkat és buzgón hálát -adtunk az égnek, lefektettem Lucyt. Mielőtt elaludt volna, kért, -könyörgött, hogy ne szóljak egy szót se senkinek, még az édes -anyjának se ez éjjel alvajárásáról. Eleinte haboztam igéretet -tenni, de édes anyja egészségére gondolva és hogy mennyire -nyugtalanitaná ez a dolog, hát mégis csak megigértem. Remélem, hogy -helyesen cselekedtem. Az ajtót bezártam és a kulcsot a kézcsuklómra -kötöttem, igy talán nem fognak még egyszer háborgatni. Lucy mélyen -alszik, a hajnal rózsás pirja ömlik szerte a tengeren…</p> -<p><i>Ugyanaz nap délben.</i> Minden jól megy. Lucy aludt, még föl -nem keltettem. Az éjjeli kaland nem esett kárára, sőt ugy látszik, -javára vált, mert ma jobb szinben van, mint bármikor <span class= -"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> -ezelőtt. Sajnálattal vettem észre, hogy ügyetlenségemben a kapcsos -tüvel megsértettem. Szerencse, hogy nagyobb bajt nem okozott, mert -a torkán egészen átlyukasztotta a bőrt. Meg kellett valahogy -csipnem és átszurnom vele a laza felsőbőrt, mert két pici piros -folt, mint a tü szurásé van rajta, a hálóinge gallérján pedig egy -csöpp vér. Mikor bocsánatot kértem tőle és aggságoskodtam miatta, -Lucy kinevetett és megcirógatott és azt mondta, hogy nem is érzi. -Szerencse, hogy oly parányi a szurás, hát sebhelyet nem -hagyhat.</p> -<p><i>Ugyanaznap éjjelén.</i> Nagyon jól töltöttük a napot. A -levegő tiszta, a nap ragyogó, a tengeri szellő kellemesen hüvös -volt. Villásreggelinkkel kirándultunk egy távoli szép erdőbe. Lucy -és én gyalog, Lucy anyja pedig kocsin. Engem egy kissé busitott a -gondolat, hogy mily boldog lehetnék, ha Jonathán is velünk lehetne. -De hisz türelmesnek kell lennem. Este kitünő zenét hallgattunk a -sétatéren, aztán korán lefeküdtünk. Lucy nyugodtabbnak látszott, -mint az utóbbi napokban és csaknem rögtön elaludt. Az ajtót ismét -be fogom zárni és a kulcsot a csuklomra kötni, mint az elmult -éjjel, noha azt hiszem, hogy nyugodtan fog telni az éjszakánk. -<span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span></p> -<p class="right"><i>Augusztus 12.</i></p> -<p>Várakozásunkban megcsalódtam, mert két izben is arra ébredtem ez -éjjel, hogy Lucy ki akart menni. Még álmában is, mintha kissé -haragudott volna, hogy zárva találja az ajtót és kelletlenül ment -vissza az ágyába. Hajnalban a madarak csiripelésére ébredtem. Lucy -is fölébredt és én örömmel láttam, hogy még jobb szinben van, mint -tegnap reggel. A régi vidámsága is mintha visszatért volna. Mellém -furakodott az ágyba és Arturjáról kezdett beszélgetni; én is -elmondtam neki, hogy mennyire aggódom Jonathan miatt és ő -vigasztalni próbált. Egy kicsit mintha sikerült volna is neki, mert -noha a részvét nem változtathat az ember baján, mégis csak -elviselhetőbbé teszi.</p> -<p class="right"><i>Augusztus 13.</i></p> -<p>Egy nyugodt nappal több és lefekvés ismét csuklómra erősitett -kulcscsal. Éjjel ismét fölébredtem és Lucyt ülve találtam az -ágyában, alva, ujjával az ablakra mutatva. Én csendesen fölkeltem, -félre huztam a függönyt és kitekintettem. Ragyogó holdvilág volt, -csendes szép nyugodt éjszaka terült a földre és tengerre, -kimondhatatlan szépségben. Köztem és a holdvilág közt egy óriás -denevér röpködött, nagy köröket irva le, hol közeledve, hol -<span class="pagenum"><a name="Page_176" id= -"Page_176">-176-</a></span> távolodva. Egyszer-kétszer egészen -közel jött az ablakhoz, de valószinü, megijjedt tőlem és átrepült a -kikötőn az apátság felé. Mikor visszafordultam az ablaktól, Lucy -már feküdt és csendesen aludt. Egész éjjel nem mozdult többet.</p> -<p class="right"><i>Augusztus 14.</i></p> -<p>A régi temetőben rendes helyünkön töltöttük az egész napot, -irva, olvasva. Lucy épp ugy megszerette ezt a helyet, mint én -magam, és alig lehet hazacsalni villásreggelire és ebédre. Ma -délután furcsa megjegyzést hallottam tőle. Mikor estefelé -hazajöttünk, a lépcsők tetején, mint rendesen, most is megálltunk -egy percre, a remek kilátásban gyönyörködni. A nyugvó nap épp a -hegylánc mögé csuszott és vörös fényével elárasztotta az apátságot -és a régi temetőt a padunkkal is rózsás fénybe vonta. Egy -pillanatig némán bámultunk, egyszer csak Lucy suttogva, mintha csak -magának beszélne, megszólalt:</p> -<p>– Ismét az ő vörös szemepárja! Most is épp ugyanaz. – Ez olyan -furcsán hangzott, minden apropos nélkül, hogy szinte megrettentett. -Kissé oldalt fordultam, hogy jól lássam Lucyt, a nélkül, hogy -észrevegye és láttam, hogy ugy áll ott, mintha félálomban volna, -különös tekintettel a szemében, <span class="pagenum"><a name= -"Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> a melyet nem birtam -megérteni, nem szóltam, de tekintetének irányát követtem. Mintha -kedvenc helyünket nézte volna, a melyen egy sötét alak ült egyedül. -Egy kissé magam is megrettentem, mert egy pillanatig ugy tetszett, -mintha az idegennek nagy tüzes szeme volna, de a következő -pillanatban szétfoszlott az illuzió. A nyugvó nap vérvörös fénye -tükröződött a kedvenc padunk mögött levő templom ablakaiba és a -mint a nap letünt, a verőfénye épp ugy változott, mintha bolygó tüz -volna. Én Lucy figyelmét a sajátságos látványra irányoztam és ő -megrázkódva tért magához, de levert maradt; lehet, hogy az itt fönt -töltött rettenetes éjszaka jutott eszébe. Soha sem emlitettük még -egymás közt sem; hát most sem szóltam. Hazamentünk ebédelni, -Lucynek fájt a feje és korán lefeküdt. Én megvártam, mig elaludt, -aztán egy kis magányos sétára indultam, Jonathánra gondolva. Mikor -hazafelé jöttem, fényes holdvilág volt és noha a villasornak az a -része, melyen laktunk, árnyékban volt, mindent jól lehetett látni, -fölnézek az ablakunkra és Lucy fejét látom kihajolva rajta. Azt -hittem, hogy engem vár, hát kivettem a zsebkendőmet és integettem -neki. Nem vette észre és nem mozdult. A holdvilág épp ekkor került -át a sarkon és fénye az <span class="pagenum"><a name="Page_178" -id="Page_178">-178-</a></span> ablakra esett. Ekkor láttam, hogy -Lucy feje az ablakpárkányán fekszik és a szeme le van hunyva. -Mélyen aludt és mellette, a párkányon ült valami, a mi egy jókora -madárhoz hasonlitott. Megijedtem, hogy meg talál hülni, hát -fölszaladtam a lépcsőn, de mire a szobába értem, már ballagott -vissza az ágya felé, még mindig mélyen alva és nehezen szedve a -lélegzetét; a kezét a torkán tartotta, mintha a hideg ellen akarná -védeni.</p> -<p>Nem keltettem föl, csak jól betakartam; gondom volt rá, hogy az -ajtó és ablak jól be legyenek csukva.</p> -<p>Lucy oly édes, a mikor alszik, de sápadtabb mint rendesen és -olyan mélyen gyürüs a szeme, a milyennek még soha sem láttam. -Félek, hogy gyötrődik valamin, bár ki tudnám találni, hogy min.</p> -<p class="right"><i>Augusztus 15.</i></p> -<p>Később keltünk mint rendesen. Lucy nagyon kimerült és bágyadt -volt és nagyon sokáig aludt. Reggelinél kellemes meglepetés várt -ránk, Artur édesatyja jobban van és siettetni óhajtja a fiatalok -esküvőjét. Lucy el van telve boldogságával. Az édesanyja szomoru is -vig is egyszerre. Később, napközben, megvallotta nekem az okát. -Busul, hogy meg kell <span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span> válnia egyetlen leányától, de másrészt -örül, hogy lesz, a ki gondját viselje. Szegény, édes öreg néni! -Megvallotta nekem azt is, hogy halálra van itélve. Lucynek nem -mondta meg és velem is megigértette, hogy megőrzöm titkát; az orvos -tudtára adta, hogy napjai megszámlálvák; szivbajos; a legjobb -esetben is már csak hónapokig élhet, de bármely hirtelen fölindulás -minden pillanatban véget vethet életének. Ah, mily okosan tettük, -hogy eltitkoltuk előtte Lucy borzasztó kirándulását alvajárása -közben.</p> -<p><i>Augusztus 17.</i> Két teljes napig egy sort sem irtam a -naplómba. Nem volt kedvem hozzá. Mintha valamely titokzatos, -kisérteties lepel borulna boldogságunkra. Semmi hir Jonathánról és -Lucy mintha napról-napra gyöngülne, mig az édes anyja szemlátomást -közeledik a vég felé. Nem értem Lucy csodálatos hervadását. Jól -eszik, jól alszik és élvezi a friss levegőt, de azért arca rózsái -haloványulnak és gyöngébb és bágyadtabb lesz napról-napra, éjjel -pedig hallom, hogy csak ugy kapkod levegőért. Az ajtó kulcsát -mindig a csuklómra kötve tartom éjjel, de Lucy fölkel, a szobában -járkál és a nyitott ablakba ül. Mult éjjel, a mikor fölébredtem, -látám, hogy kihajol az ablakon és mikor föl akartam kelteni, -<span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span> nem ébredt föl, el volt ájulva. Mire -magához téritettem, oly gyönge volt, mint a viz és csöndesen -sirdogált, közbe-közbe keservesen zihálva és küzködve lélegzetért. -Mikor kérdeztem, hogy mint jutott az ablakba, a fejét rázta és -elfordult. Remélem, hogy nem annak a szerencsétlen kapcsos tünek a -szurásától beteg. Megnéztem a torkát, a mint aludt és láttam, hogy -a parányi sebek még most sincsenek begyógyulva. Még mindig nyitva -vannak és mintha nagyobbak volnának, mint eleinte, a szélük körül -meg sárgásfehérek. Olyanok, mint egy fehér pont, piros -középponttal. Ha egy-két nap mulva be nem gyógyulnak, nem nyugszom, -mig meg nem mutatjuk az orvosnak őket.</p> -<h3><i>Levél, Billington F. és fiai ügyvivők Whitby-ben Carter, -Paterson és A. uraknak Londonban.</i></h3> -<p class="right"><i>Aug. 17.</i></p> -<p class="i2">Tisztelt uraim!</p> -<p>Van szerencsénk az Északi vasut vonalán utnak inditott -szállitmány jegyzékét idezárva átküldenünk. A szállitmány -megérkezése után azonnal Carfax-ba küldendő. A ház jelenleg üresen -áll, idecsatolva küldjük a kulcsokat, a melyek mind számozva -vannak. <span class="pagenum"><a name="Page_181" id= -"Page_181">-181-</a></span></p> -<p>A ládákat – szám szerint ötvenet – a melyekből a teljes -szállitmány áll, a házhoz tartozó részben romba dőlt régi -kápolnában kell elhelyeztetni, a mely az idecsatolt épület -tervrajzán „A“-val van jelezve. A szállitmányt a ma esti 9 órai -vonattal inditjuk utnak, holnap délután 4 óra 30 perckor érkezik -Londonba. Minthogy megbizónk sulyt fektet a gyors szállitásra, -kérjük önöket, hogy a mondott időben készen várjanak a fuvarosok a -Kings-Cross-i állomásnál, hogy azonnal rendeltetési helyükre -szállitsák a ládákat. A kulcsokat kérjük a bejárat csarnokában -hagyni, a hol is a tulajdonos, a kinek külön kulcsa van a -főbejárathoz, megtalálhatja őket.</p> -<p class="center">Kitünő tisztelettel</p> -<p class="right"><i>S. F. Billington & fiai.</i></p> -<h3><i>Levél. Carter, Paterson és t. London. Billington és fiai -uraknak Whitby-ben.</i></h3> -<p class="right"><i>Augusztus 21.</i></p> -<p class="i2">Tisztelt uraim!</p> -<p>Szállitmányt átvettük és utasitásaikhoz hiven helyeztük el, a -kulcsokat meghagyásuk értelmében a főbejárat csarnokában -hagytuk.</p> -<p class="center">Kiváló tisztelettel</p> -<p class="right"><i>Carter, Paterson és t.</i> <span class= -"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span></p> -<h3><i>Murray Minna naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Augusztus 18.</i></p> -<p>Ma boldog vagyok és itt irok a temetőben kedvenc helyünkön ülve. -Lucy sokkal jobban van. Az elmult éjjel jól aludt és egyetlen -egyszer sem zavart föl álmomból. A rozsás pir mintha vissza kezdene -térni szép arcába. Jó kedvü, telve élettel és pajkossággal. Az a -beteges zárkózottság mintha teljesen elhagyta volna és ő épp most -emlékeztetett arra a rettenetes éjszakára, a mikor itt találtam -alva. A mint beszélt, tréfásan veregette a cipője sarkát, a lapos -sirkőhöz mondván:</p> -<p>– Szegény kis lábaim, akkor bezzeg nem csináltak ilyen zajt! -Szegény jó öreg barátunk ha élne, erre bizonyosan azt mondta volna, -hogy azért nem, mert féltem, hogy Gyuricát, a ki itt nyugszik, -fölverem álmából. Minthogy ilyen közlékeny hangulatban volt, -kérdeztem tőle, hogy álmodott-e valamit akkor éjjel. Mielőtt felelt -volna, kissé tünődve huzta össze a homlokát és azután félig -álmodozó hangon, mintha csak alig tudna rá emlékezni, kezdte:</p> -<p>– Nem is tudom, hogy álmodtam-e, az az egész oly igaznak -tetszett. Azt tudom, hogy nagyon vágytam ide erre a helyre jutni, -azt nem tudom, hogy miért, mert nagyon féltem <span class= -"pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> -valamitől, azt nem tudom, hogy mitől. Emlékszem, noha aludnom -kellett, arra, hogy az utcákon végig, a hidon keresztül jöttem. Egy -halacska vetette föl magát a vizből és én lehajoltam, hogy jobban -lássam és hallottam a kutyák vonitását, ugy tetszett, mintha az -egész város tele volna kutyákkal, a kik mind egyszerre vonitottak, -a mig én lassan fölfelé mentem a lépcsőkön. Aztán homályosan -emlékszem valami hosszu sötét alakra, vörös lángoló szempárral, épp -olyannal, a milyent naplementekor láttunk és valami nagyon édesre -és nagyon keserüre egyben ugy körülöttem; aztán mintha mély zöld -vizbe merültem volna és ugy zugott a fülem, mint a hogy mondják, a -vizbefulóké szokott; aztán mintha minden elmult volna tőlem; a -lélek mintha kiszakadt volna a testemből és a levegőben lebegett -volna. Mintha arra is emlékezném, hogy egyszer épp a világitó -torony fölött lebegtem, aztán egyszer csak hirtelen rémület fogott -el, mintha földrengésbe jutottam volna és fölébredve láttam, a mint -ráztad a vállamat. Hamarább láttalak, mintsem éreztelek volna.</p> -<p>Erre kacagni kezdett. Én lélegzet nélkül figyeltem, oly -kisértetiesnek tetszett az egész. Nem is láttam jónak feszegetni a -dolgot, hát másra tereltem a beszédet, és Lucy régi jó <span class= -"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> kedve -azonnal visszatért. Mire hazaértünk, a fris szellő oly rózsásra -festette arcát, hogy édes anyja nem győzött benne gyönyörködni és -nagyon boldog estét töltöttünk együtt.</p> -<p class="right"><i>Aug. 13.</i></p> -<p>Öröm, öröm, öröm! Noha nem egészen tiszta öröm. Végre hirt -kaptam Jonathánról. A szegény fiu nagy beteg volt; ezért nem -irhatott maga. Hawkins ur küldte a levelet és oly kedvesen, -jóságosan irt hozzá. Holnap indulok utnak, hogy ápolni segitsem -Jonathánt, ha kell és hogy haza hozzam magammal. Hawkins ur azt -irja, hogy legjobb volna, ha mindjárt odakünn megesküdnénk. A jó -ápoló testvér levelét könnyeimmel öntöztem és a keblembe rejtettem. -Az utam iránya meg van határozva és málhám kész. Nem irok többet – -a többit Jonatánnak tartogatom – a férjemnek fogom elmondani.</p> -<h3><i>Levél, Ágota testvér a budapesti szt. József kórházból -Murray Minna kisasszonynak.</i></h3> -<p class="right"><i>Augusztus 12.</i></p> -<p>Kedves kisasszony!</p> -<p>Harker Jonathán ur kivánságára irok – a ki maga nem elég erős -arra hogy irjon, noha – hála érte patrónusunknak, szt. Józsefnek -<span class="pagenum"><a name="Page_185" id= -"Page_185">-185-</a></span> – a javulás utján van. Majdnem teljes -hat hete, hogy ápolás alatt van, heves agylázban szenvedett. Kért, -hogy kegyedet változatlan szerelméről biztositsam és adjam tudtára -hogy a mai postával Hawkins urnak is iratott velem levelet, a -melyben bocsánatot kér akaratlan késedelmeért és tudtára adja, hogy -rá bizott ügyét befejezte. Még néhány heti üdülésre szorult a -hegyek között levő szanatóriumunkban és csak ekkor térhet haza. -Kér, hogy azt is irjam meg, hogy nincsen elegendő pénze, pedig hogy -szeretné megfizetni az itt nyert ápolást, ne hogy egy nálánál -szegényebbet foszszon meg az esetleges istápolástól.</p> -<p>Fogadja kedves kisasszony őszinte rokonérzésem kifejezését és -áldásomat.</p> -<p class="right"><i>Agota nővér.</i></p> -<p><i>U. I.</i> Betegem álomba merült és én fölbontom a levelet, -hogy még valamit megmondjak önnek. A betegtől tudom, hogy önök -nemsokára férj és feleség lesznek. Áldásom mindkettőjükre! A -vőlegényét valamely rettentő rázkódás érte – ezt az orvos mondja – -és deliriumában az őrjöngései borzalmasak voltak. Farkasokról, -méregről, vérről, kisértetekről, démonokról és nem is merem -mondani, hogy mi mindenről beszélt. Nagyon gondosan őrizze -<span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span> őt jó ideig minden efféle izgalomtól; -az ilyen betegség nyomai nem egyhamar tünnek el. Már rég irtunk -volna, de semmit sem tudtunk barátairól és semmi sem volt vele, a -mi nyomra vezethetett volna bennünket. A kolozsvári vonaton -érkezett és az ottani állomásfőnök azt mondta a kalauznak, hogy ott -az állomásra rohanva, jegyért orditozott, a melyen haza mehessen. -Annyit láttak parancsoló heves modoráról, hogy angol, hát adtak -neki jegyet a legtávolabb állomásra, a meddig az a vonat ment.</p> -<p>Meg lehet róla győződve, hogy jól gondját viseljük. Minden -szivet megnyert szelidsége és kedvessége által. Most már elég jól -érzi magát és nem kétlem, hogy néhány hét mulva teljes lesz a -gyógyulása. De gondosan vigyázzon rá, hogy semmi izgalom ne érje. -Remélem, hogy a jó Isten és Szt. József még sok-sok boldog évvel -fogja önöket megáldani.</p> -<h3><i>Seward dr. naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Augusztus 19.</i></p> -<p>Különösen és hirtelen változás Renfieldben az elmult éjjel. -Nyolc óra tájban kezdett izgatott lenni és körül szaglászni mint -egy vadat csapászó kopó. A segédorvost meglepte a <span class= -"pagenum"><a name="Page_187" id="Page_187">-187-</a></span> modora -és tudva, hogy mennyire érdeklődöm iránta, beszélgetésbe akart vele -eredni. Betegem rendesen nagyon tiszteletteljes, néha szinte -alázatos még az ápoló iránt is; de az éjjel azt mondja emberem, -hogy roppant gőgösen viselkedett. Szóba sem akart vele állni. -Mindössze annyit mondott neki: – Nem akarok magával beszélni: maga -most már számba sem jöhet. A mester közeledik.</p> -<p>Az orvos azt hiszi, hogy a vallásos rajongás egy neme lepte meg. -Ha ez igaz, ekkor résen kell lennünk, mert egy izmos, erős férfiu – -egyesült emberölő és vallásos mániával – nagyon veszedelmessé -válhatnék. Az összetétel rettenetes. Este kilenc órakor magam is -meglátogattam. Velem szemben is épp ugy viselkedett, mint az -ápolóval. Fönséges nagyzásában nem birt semmi különbséget sem tenni -köztünk. Csakugyan, mintha vallásos őrület lepte volna meg, -nemsokára azt fogja hinni, hogy ő az Atyauristen. Egy félórán -keresztül, ha nem tovább, Renfield mind izgatottabb lett. Én nem -árultam el, hogy figyelem, de azért szorosan szemmel tartottam. -Egyszer csak hirtelen azt a ravasz kifejezést láttam a szemében, a -mely mindig elárulja, hogy az őrültnek valamely uj ötlete támadt és -vele a fej- és hátnak azt az alamuszi tartását, a melyet -<span class="pagenum"><a name="Page_188" id= -"Page_188">-188-</a></span> az őrülteket ápolók oly jól ismernek. -Egészen megnyugodott, ment és az ágya szélére ült, az ürbe bámulva -fénytelen szemével. Én tudni szerettem volna, hogy közönye -tetetett-e, vagy igazi és a kedvenceit hoztam szóba, olyan tárgy, a -mely rendesen azonnal felköltötte érdeklődését. Eleinte nem is -felelt, végre türelmetlenül csak annyit mondott:</p> -<p>– A fránya hordja el őket! Egy szikrányit sem törődöm velük!</p> -<p>– Micsoda? – mondtam én – csak nem akarja velem elhitetni, hogy -nem törődik a pókjaival. (Mert most ismét a pókok a kedvencei.) -Erre ő rejtélyesen felelt:</p> -<p>– A menyasszonyt várók szeme is a nyoszolyó lányokban -gyönyörködik; de mihelyt megjelent a menyasszony, minden szem csak -ő vele telik meg.</p> -<p>Nem akarta magát kimagyarázni és csökönyösen az ágya szélén -maradt ülve mindaddig, a mig nála voltam.</p> -<p>Nagyon fáradt vagyok az éjjel és levert. Mindig csak Lucyra -gondolok és arra, hogy milyen másképpen lehetett volna minden. Ha -nem fogok elaludni, chloral – a modern Morpheus segitsen rajtam. De -vigyáznom kell, nehogy szokássá váljék nálam. Nem, ma éjjel nem -fogom használni! Lucyra gondolok és <span class="pagenum"><a name= -"Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> nem akarom azzal -megbecsteleniteni, hogy ezzel kapcsolatba hozzam. Ha kell, hát -inkább álmatlanul fogom tölteni az éjszakát.</p> -<p>Örülök az elhatározásnak; még jobban örülök annak, hogy meg is -maradtam mellette. Egy darabig forgolódtam az ágyban, kétszer -Hallottam az órát ütni, a mikor a fölügyelő azzal küldte hozzám az -éjjeli őrt, hogy Renfield megszökött. Magamra kapkodtam a ruhámat -és rohantam le – betegem sokkal veszedelmesebb egyén, hogysem -sokáig kószálni hagyjuk. Sajátságos ötletei veszedelembe dönthetnék -azokat, a kiket sorsa utjába sodor. Az ápoló már várt. Azt mondta, -hogy alig tiz perce még látszólag nyugodtan látta őt aludni az -ágyában, a mikor az ajtón alkalmazott figyelőn keresztül benézett. -Figyelmét az ablakráma kifeszitésének zaja vonta ismét vissza. Mire -az ajtóhoz ért, már csak a lábait látta az ablakon eltünni és -azonnal értem küldött.</p> -<p>A beteg nem mehetett messze, mert csak hálóruha volt rajta. Az -ápoló azt gondolta, jobb lesz az ablakból meglesni, merre veszi -utját a szökevény, mert mire az ajtónak kerülne, eltévesztené szem -elől, annál sokkal vastagabb ember volt, hogysem az ablakon -keresztül mászhatott volna utána. Én elég vékony <span class= -"pagenum"><a name="Page_190" id="Page_190">-190-</a></span> vagyok, -hát az ápoló segitségével kimásztam az ablakon és lábbal lefelé -ereszkedtem le. Minthogy csak néhány lábnyira voltam a talajtól, -baj nélkül értem le. Az ápoló mondotta, hogy betegünk balra -fordult, aztán egyenes irányt vett, hát oly gyorsan, a hogy csak -birtam, szaladtam arrafelé. A mint a kert fáin kivül jutottam, egy -fehér alakot láttam a magas falat megmászni, mely kertünket a -szomszédos elhagyott épülettől elválasztja.</p> -<p>Rögtön visszafutottam megmondani a fölügyelőnek, hogy három-négy -jó markos legényt inditson azonnal utánam Carfax udvarára, arra az -esetre, ha barátunk veszedelmessé válnék. Magam létrát fogtam és a -falra mászva leugrottam a tulsó oldalon. Láttam Renfieldet épp a -ház tulsó szögletén eltünni, hát utána iramodtam. A házat -megkerülve, ismét láttam őt, az ódon kápolna vaspántos tölgyfa -ajtajához lapulva. Mintha valakinek beszélt volna, de nem mertem -olyan közel menni, hogy halljam, hogy mit mond, ne hogy elriaszszam -és elillanjon.</p> -<p>Mert rajzó megvadult méheket könnyebb üldözőbe venni, mint egy -csupasz őrültet, a kire ráért a szökés mániája! Néhány perc mulva -azonban észrevettem, hogy ő nem vesz tudomást semmiről sem, a mi -körülötte történik, <span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span> hát megpróbáltam közelebb huzódni -hozzá, annál inkább, mert embereim is átjöttek már a falon és -elzárták az utját. Hallottam a mint a következőket mondta:</p> -<p>– Itt vagyok, hogy a parancsolatod szerint cselekedjem Mester. A -rabszolgád vagyok és te meg fogsz engem jutalmazni, mert hiven -foglak szolgálni. Imádtalak régóta a nagy távolban. Most hogy közel -vagy, várom a parancsaid és te nem fogsz engem mellőzni drága -Mester, a mikor a jó dolgok fölosztásának kerited sorát – ugy-e -nem?</p> -<p>Mégis csak önző egy vén koldus a fickó. Az osztalékra gondol -akkor is, a mikor az Ur jelenlétében képzeli magát. Mikor -körülfogtuk, verekedett mint egy tigris. Iszonyu ereje van és -igazán sokkal jobban hasonlitott vadállathoz, mint emberhez. Soha -eddig nem láttam őrültet a dühödtségnek ilyen fokozatában; és -remélem, hogy azután sem fogok. Szerencse, hogy ilyen jókor -kitapasztaltuk az erejét és veszedelmességét. Ilyen erővel és -elszántsággal rettenetes dolgokat müvelhetett volna, ha -szerencsésen el nem fogjuk. Most már jó helyen van. Még Lucifer -maga sem igen tudna kiszabadulni abból a kényszer zubbonyból, a mit -ráhuztunk és a kárpitozott szoba falához is hozzá láncoltuk. -<span class="pagenum"><a name="Page_192" id= -"Page_192">-192-</a></span> Az üvöltése néha borzadalmas, de még -szörnyüségesebb az elhallgatása, mert minden mozdulata és nézése -halált jelent.</p> -<p>Épp most ejtette ki az első összefüggő szavakat:</p> -<p>– Türelmes leszek Mester. Már jön, jön, jön!</p> -<p>De már erre én is eljöttem. Izgatottabb voltam, hogy sem -alhattam volna, de ez a napló lecsillapitott és érzem, hogy most -már fogok aludni.</p> -<div class="chapter"> -<h2>IX.</h2> -</div> -<h3><i>Levél Harkerné Minna Westenra Lucy-nek.</i></h3> -<p class="right"><i>Budapest, aug. 24.</i></p> -<p>Legédesebb Lucym. Tudom, hogy alig várod, hogy hirül adjam a -velem történteket, a mióta a Whitby vasutállomástól elváltunk -egymástól. Az utamról csak annyit irhatok édes, hogy szerencsésen -ideérkeztem. Nem emlékszem semmire sem, mert mindig csak Jonathánra -gondoltam és arra, hogy mentül hamarabb ide érjek. Az én drágámat -nagyon gyöngének, sápadtnak és megfogyottnak találtam. Szeméből -kihalt a határozottság és a fény és arcából kiveszett a nyugodt -méltóság, a melyet annyira szerettem benne. Csak romja <span class= -"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> annak, -a mi volt és nem emlékszik semmire sem, a mi jó ideje történt vele. -Agata nővér, a ki egy áldott jó teremtés és született betegápoló, -azt mondja, hogy iszonyu dolgokról beszélt, a mig magán kivül volt. -Nagyon szerettem volna tudni, hogy miről, de a jó lélek csak -keresztett vetett és azt mondta, hogy soha sem fogná elárulni, mert -a mit a beteg félre beszél, az az Ur Isten titka és ha az ápolónő -hivatásánál fogva meg is hallja, tiszteletben kell tartania a -titkot. Most is a betegem ágya mellett ülök, hogy az arcát -láthassam, a mig alszik. Most ébredez!… Alig ébredt a kabátját -kérte tőlem, hogy a zsebjéből szeretne valamit kivenni. Agáta nővér -kérésemre előhozta, minden holmiját. Köztük volt a jegyző könyve és -én éppen el akartam kérni tőle, gondolva, hogy abban nyomára akadok -betegsége okának, midőn ő nagyon komolyan igy szólt hozzám.</p> -<p>– Minna maga tudja édes az én fölfogásomat a férj és feleség -közti bizalomra vonatkozólag. Nem szabad, hogy titok legyen -közöttük. Én igen nagy megrázkodáson mentem keresztül és ha rá -probálok emlékezni, hogy mi is volt tulajdonképpen, érzem, hogy a -fejem szédül és nem tudom, hogy igaz volt-e <span class= -"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> mindaz, -vagy csak egy őrült ember álma. Maga tudja, hogy agyvelő lázam volt -és ez annyit tesz, mint őrültnek lenni. A titkomat ez a könyv őrzi, -de én nem akarok bele nézni. Ujra akarom az életet kezdeni, az -esküvőnkkel. Itt a könyv Minna, fogja és tegye el, ha akarja, -elolvashatja, de nekem soha se szóljon róla, ha csak valamikor a -kötelesség nem parancsolja, hogy visszatérjünk azokhoz a keserü -órákhoz, a melyeket akár őrülten, akár józanon ide bejegyeztem. -Ezzel kimerülten dült vissza és én a vánkosa alá dugtam a könyvet -és megcsókoltam őt. Agata nővért a fejedelem asszonyhoz küldtem, -azzal a kérelemmel, hogy esküvőnket délután megtarthassuk, várom a -feleletet.</p> -<p>A nővér visszajött és hirül hozta, hogy elküldtek az angol -egyház papjáért. Egy óra mulva lesz az esküvő.</p> -<p>Lucy az idő érkezett és elmult. A hangulatom nagyon ünnepi, de -nagyon-nagyon boldog. Jonathán felült az ágyban, vánkosokkal -megtámogatva. Hanem azért az <i>igent</i> szilárdan és erősen -mondta ki. Én alig birtam szólni, a szivem annyira tele volt, hogy -még az az egypár szó is fojtogatta a torkomat. Az apácák oly -kedvesek voltak soha, sohasem fogom elfelejteni. Midőn a pap és az -apácák <span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span> egyedül hagytak a férjemmel – a Lucy -először irom le ezt a szót „férjem“ – egyedül hagytak férjemmel, -kivettem naplóját vánkosa alól, fehér papirosba burkoltam, egy kis -kék szalaggal, a mit a nyakamon szoktam viselni, átkötöttem és a -kötést a mátkagyürümmel pecsételtem le. Azután megcsókoltam, -megmutattam a férjemnek és azt mondtam neki, hogy ugy fogom -tartani, mint külső s látható jelét annak, hogy teljes életünkben -megbizunk egymásba. És hogy soha sem fogom kinyitni, ha csak ő vagy -a kötelesség nem parancsolja. Ekkor ő kezébe fogta a kezemet és -Lucy először fogta meg <i>a felesége</i> kezét és azt mondta, hegy -én a legdrágább asszonyka vagyok a világon és hogy szivesen átélné -még egyszer a multat, ha engemet kellene vele megnyerni.</p> -<p>Nos drágám, mit felelhettem volna minderre? Csak azt mondhattam -neki, hogy én vagyok a világ legboldogabb asszonya és hogy semmit -sem adhatok neki, magamon, az életemen és bizodalmamon kivül és -hogy ezekkel együtt szerelmemet és hüségemet életem hátralévő -napjaira. És édesem, mikor ő megcsókolt és magához vont gyönge -kezeivel, ugy éreztem, mintha igazán csak most esküdtünk volna meg. -<span class="pagenum"><a name="Page_196" id= -"Page_196">-196-</a></span></p> -<p>– Lucy édes, tudod-e, hogy miért mondom el mindezt neked? Nem -csak azért, mert jól esik elmondanom, hanem mert téged mindig -nagyon szerettelek és most is szeretlek. Nekem esett osztályrészül, -hogy a te barátod és vezetőd legyek, mikor az iskolából az életre -készültél. Drágám, adja a jó Isten, hogy az életed mindig olyan -legyen, a milyennek most igérkezik, tele napfénynyel, zord szelek -nélkül. Remélem, hogy mindig oly boldog lész, a milyen boldog -vagyok én most. Isten veled drágám, nem irok tovább, mert Jonathán -ébredez és nekem a férjemhez kell sietnem. A te szeretö</p> -<p class="right"><i>Harkerné</i> Minnád.</p> -<h3><i>Levél, Westenra Lucy, Harkerné Minnának.</i></h3> -<p class="right"><i>Whithy, aug. 30.</i></p> -<p class="i2">Szeretett Minnám!</p> -<p>Tenger ölelést és millió csókot és minél hamarébb siessetek -vissza férjeddel az édes hazába. Szeretném, ha ugy jöhetnétek meg, -hogy még velünk lehetnétek itt egy ideig. Ez a jó levegő épp oly -gyorsan helyreállitaná férjedet, mint a hogy engem helyreállitott, -Olyan étvágyam van, mint egy saskeselyünek, tele vagyok élettel és -kitünően alszom. Örülni <span class="pagenum"><a name="Page_197" -id="Page_197">-197-</a></span> fogsz, ha megirom, hogy teljesen -abba hagytam az alvajárást. Egy hét óta ki nem mozdultam az -ágyamból reggelig, ha egyszer lefeküdtem. Artur azt állitja, hogy -hizom. Igaz el is felejtettem megmondani, hogy Artur itt van. -Nagyszerüeket kocsikázunk, sétálunk, lovagolunk, evezünk, -teniszezünk és halászunk együtt. És én jobban szeretem őt, mint -valaha. Ő is azt mondja, hogy jobban szeret, mint akkor, de ezt nem -hiszem el neki, mert akkor azt mondta, hogy annyira szeret, hogy -már jobban nem is szerethetne. De hát ez ostobaság. Már megint itt -van és hiv, hogy menjek vele. Hát nem irhat többet a te szerető</p> -<p class="right">Lucyd.</p> -<p>P. S. A mama csókoltat, mintha egy kicsit jobban volna -szegény.</p> -<p>P. P. S. Igaz, szeptember 28-án lesz az esküvőnk.</p> -<h3><i>Seward doktor naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Augusztus 20.</i></p> -<p>Renfield esete mind érdekesebb lesz. Most már annyira le -csöndesedett, hogy kitörései közben pihenőket tart. A kitörését -követő egész héten folyton dühöngött. Aztán egyik éjjelen -<span class="pagenum"><a name="Page_198" id= -"Page_198">-198-</a></span> épp hold feljöttekor elcsöndesedett és -csak magában mormogta: – Most már várhatok; Most már várhatok. Az -ápoló feljött jelenteni és én azonnal lesiettem hozzá. Még mindig a -kényszerzubbonyban és a kipárnázott szobában volt, de elborult arca -kissé megenyhült és a szemei visszanyerték régi, könyörgő, majdnem -azt mondhatnám, hizelgő szelidségüket. Én meg voltam elégedve az -állapotával és meghagytam, hogy szabaditsák föl. Az ápolók -haboztak, de végül ellenkezés nélkül engedtek az akaratomnak. -Sajátságos, hogy a betegnek észre kellett venni bizalmatlanságukat, -mert egészen közel lépve hozzám suttogva mondta, mialatt lopva -mindig szemmel tartotta őket.</p> -<p>– Azok azt hiszik, hogy én bánthatnám magát! Képzelje, hogy én -bánthatnám <i>magát</i>. A bolondok!</p> -<p>Valóban szinte jól esett, hogy még ennek a szegény embernek az -elméjében is előnyben voltam a többiek fölött. De azért nem -értettem meg egészen a gondolatai menetét: Vajjon ugy vegyem-e, -hogy magához tart hasonlónak és hogy igy mint egy összetartozónak -vél bennünket, vagy pedig valami oly nagy jót vár tőlem, hogy -okvetetlen szüksége van az én jólétemre. Majd máskor kitalálom. -<span class="pagenum"><a name="Page_199" id= -"Page_199">-199-</a></span> Ma este betegen nem akar beszélni. Még -csak egy kis cica vagy egy jó nagy macskának az ajánlata sem -csábitotta szóra. Csak annyit mondott, mit bánom én a macskákat. -Most egészen más gondom van. Most már várhatok. Várhatok.</p> -<p>Egy kis idő mulva magára hagytam. Az ápoló azt mondja, hogy -csöndesen viselkedett egész hajnal előttig, de ekkor nyugtalankodni -kezdett, mind izgatottabb lett és végre annyira dühöngött, hogy -ennek következtében ájulásba esett.</p> -<p>Három éjjel egymásután ugyan igy történt. Izgatott és dühöng -egész nap, aztán a hold keltétől nap keltéig csöndes. Bárcsak a -nyomára tudnék akadni az oknak. Majdnem ugy látszik, mintha -valamely muló befolyás alatt állna. Szerencsés gondolat. Ma éjjel a -józan ész fogjon ki az őrültön. Egyszer már megszökött a -segitségünk nélkül. Ma éjjel hadd szökjék meg a segitségünkkel. -Módot adunk neki a szükésre és készen tartjuk az embereinket, hogy -szükség esetén nyomon kövessék.</p> -<p class="right"><i>Augusztus 23.</i></p> -<p>Mindig a váratlan történik. Madarunk mihelyt nyitva látta a -kalitot, nem akart röpülni, ugy, hogy minden készülődésünk kárba -veszett. <span class="pagenum"><a name="Page_200" id= -"Page_200">-200-</a></span> De annyit legalább mégis megtudtunk, -hogy a nyugodtsága egy bizonyos ideig eltart, legalább ezután -néhány órára föloldozhatjuk a kötelékeit. Meghagytam az éjjeli -felügyelőnek, hogy a mint elcsöndesedik, csak zárják a kipárnázott -szobába, de kényszerzubbony nélkül és hagyják ugy napkelte előtt -egy óráig. A szegény ördög teste élvezni fogja a megkönnyebbülést, -ha az elméje nem képes is méltányolni. Hallga! Mi történt! A -váratlan ismét! Hivnak; Betegem ismét megszökött.</p> -<p><i>Később.</i> – Még egy éjjeli kaland. Renfield szépen -megvárta, mikor az inspekciós orvos a szobába lépett. Ekkor -mellette hirtelen kirobant és végig a folyóson, az ápolókért -küldtem, hogy kövessük. Ismét az elhagyott ház udvarára ment és -ugyanazon a helyen találtuk meg az ódon kápolna ajtajához lapulva. -Mikor engem meglátott, dühbe esett és ha az ápolók idején meg nem -ragadják, bizony Isten megölt volna. A mint megfogtuk, különös -dolog történt, először kétszeres erővel küzködött, de egyszerre -csak teljesen lecsillapult. Én ösztönszerüleg körülnéztem, de -semmit sem láthattam. Ekkor a beteg szemének pillantását fogtam föl -és követtem, de semmit sem láttam, a mint a holdvilág sütötte -levegő égbe bámult, kivéve egy óriás denevért, a mely kisérteties -<span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span> csöndben lebegett nyugat felé. A -denevér rendesen körben repked és csapkodja a szárnyait, de ez az -egy egyenes irányt tartott, mintha tudná, hogy hová és hogy miért -igyekszik. A betegem mind nyugodtabb lett és egyszer csak azt -mondta:</p> -<p>– Nem szükséges, hogy megkötöztessem. Megyek magamtól csöndesen. -– Minden baj nélkül visszajöttünk a házba, de én érzem, mintha -valami veszedelmet rejtne ez a nyugalom és nem egyhamar fogom -elfelejteni ezt az éjszakát.</p> -<h3><i>Westenra Lucy naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Hillingham, aug. 24.</i></p> -<p>Utánozni fogom Minnát és én is naplót irok. Akkor aztán -megbeszélhetünk mindent, ha ismét találkozunk. Vajjon mikor -találkozunk ujra. Bár csak velem lehetne most is, én olyan -boldogtalannak érzem magamat. Mult éjjel, mintha ismét épp ugy -álmodtam volna, mint Whitbyben szoktam. Talán a levegőváltozás -teszi, vagy az, hogy ismét itthon vagyunk. Mindez oly homályos és -borzalmas nekem, mert semmire sem birok emlékezni. De telve vagyok -egy bizonytalan félelemmel s olyan gyöngének és kimerültnek érzem -magamat. Mikor Artur ma villásreggelire jött, szinte elbusulta -<span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span> magát, a mikor meglátott és én sem -birtam jókedvet mutatni. Vajjon nem alhatnám anyám szobájában, ez -éjjel megpróbálom, tán megengedi.</p> -<p class="right"><i>Aug. 26.</i></p> -<p>Ismét egy rossz éjszaka. A mama nem igen hajlott a kérésemre. Ő -maga sem jól érzi magát és nyilván attól fél, hogy megzavarná az -álmomat. Ébren próbáltam maradni és egy darabig sikerült is. De -mikor az óra éjfélt ütött, fölriadtam a neszre, hát ugylátszik, -mégis elszunyadtam. Valami kaparást és csapkodást hallottam az -ablakomon, de nem törődtem vele és minthogy egyébre nem emlékszem, -valószinü, hogy rögtön ismét elaludtam. Ismét rossz álmaim voltak. -De csak emlékezni tudnék rájuk. Ma reggel szörnyü gyönge vagyok, az -arcom kisértetiesen sápadt és a torkom fáj, valami baja lehet a -tüdőmnek, mert valahogy mintha soha sem birnék elég levegőt kapni. -Iparkodnom kell jó kedvünek lennem, mire Artur jön, különben tudom, -hogy kétségbe esik sápadt, rossz szinem miatt.</p> -<h3><i>Levél Helmwood Artur Seward drnak.</i></h3> -<p class="right"><i>Albemarle hotel aug. 31.</i></p> -<p>Kedves Jack! Egy szivességre akarlak kérni. Lucy beteg; vagyis -nincs valami különös <span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span> baja, de borzasztó rossz szinben van és -minden nap rosszabbul lesz. Én kérdeztem tőle, hogy nincs-e valami -baja; nem merem az édesanyját kérdezni, mert nem akarom az öreg -asszonyt, a ki szintén nagyon beteg, a leánya miatt nyugtalanitani. -Westenráné megvallotta nekem, hogy napjai megszámlálvák (szivbajos) -noha szegény Lucy mit sem tud erről. Meg vagyok róla győződve, hogy -valami bántja az én kedves kis menyasszonyomat. Félőrülté tesz, ha -rágondolok; és elszorul a szivem, ha rá nézek; én megmondtam neki, -hogy téged meg foglak kérni, hogy nézd meg és noha eleinte -vonakodott – tudom is, hogy miért szegény pajtás – végre is -beleegyezett. Tudom, hogy fájdalmas föladat lesz neked kedves jó -barátom, de az <i>ő</i> kedvéért történik és nem szabad haboznom a -kéréssel, sem neked a cselekvéssel. Holnap déli két órakor eredj -villásreggelire Hillinghamba, nehogy Westenráné gyanut kapjon és -villásreggeli után Lucy módját fogja ejteni, hogy egyedül -lehessetek. Én benézek teára és aztán együtt távozhatunk. Én -roppant tele vagyok aggodalommal és tanácskozni szeretnék veled, -mihelyt csak lehet azután, hogy Lucyt láttad. Kérlek, el ne -maradj!</p> -<p class="right"><i>Artur.</i> <span class="pagenum"><a name= -"Page_204" id="Page_204">-204-</a></span></p> -<h3><i>Távirat Helmwood Artur Seward drnak.</i></h3> -<p class="right"><i>Szeptember 1.</i></p> -<p>Atyámhoz hivtak, a ki rosszabbul van. Levél megy. Irj kimeritőn -ma esti postával Ringbe. Ha kell, táviratoz.</p> -<h3><i>Levél Seward dr. Helmwood Arturnak</i></h3> -<p class="right"><i>Szeptember 2.</i></p> -<p class="i2">Kedves öreg pajtás!</p> -<p>A mi Westenra kisasszony egészségét illeti, sietek veled azonnal -tudatni, hogy véleményem szerint semmiféle általam ismert -betegségben nem szenved. Hanem azért meg kell mondanom, hogy -egyáltalán nem vagyok megelégedve a kinézésével: Fájdalom, de -nagyon különböző attól, a mi volt, mikor utoljára láttam. -Természetesen, nem szabad felejtened, hogy nem volt alkalmam olyan -alapos vizsgálatra, a milyet szerettem volna. Kölcsönös barátságunk -mintegy akadálya ennek, a melyet sem az orvosi tudomány, sem a -szokás nem tud leküzdeni. Legjobb tán, ha elmondom neked pontosan, -mi történt, rád bizva, hogy egy bizonyos mértékig levon belőle a -következtetéseid. Végül majd megmondom, hogy mit tettem és hogy még -mit szándékozom tenni. <span class="pagenum"><a name="Page_205" id= -"Page_205">-205-</a></span></p> -<p>Westenra kisasszonyt látszólagos jókedvben találtam. Az -édesanyja jelen volt és én pár pillanat alatt rájöttem, hogy minden -igyekezete oda irányul, hogy édesanyját megnyugtassa és ne engedje -aggságoskodni. Valószinüleg kitalálja, ha nem tudja is bizonyosan, -hogy anyja a legnagyobb kiméletre szorul. Együtt villásreggeliztünk -és minthogy mind a hárman becsületesen igyekeztünk, hát sikerült is -végre egy kis igazi jókedvre szert tenni. Reggeli után Westenráné -lepihent és Lucy egyedül maradt velem. A mig a cselédek -jöttek-mentek, Lucy jókedve nem változott, de mihelyt az ajtó -becsukódott mögöttük, lehullott róla az álarc és ő mély sóhajjal -egy székre dülve, szemét befogta a kezével. Mihelyt láttam, hogy -elkomolyodott, azonnal megragadtam az alkalmat, hogy kikérdezzem. -Nagyon szeliden mondott ennyit:</p> -<p>– Nem mondhatom magának, hogy mennyire utálok magamról beszélni. -Én figyelmeztettem őt, hogy az orvos titoktartásra van ugyan -kötelezve, de hogy te nagyon komolyan aggódol az egészsége miatt Ő -azonnal megértette szándékomat és egy szóval elintézte a -dolgot.</p> -<p>Megmondhat Arturnak mindent, a mit akar. Én nem törődöm -magammal, csupán csak vele! Igy hát teljesen szabad vagyok. Azt -könnyen <span class="pagenum"><a name="Page_206" id= -"Page_206">-206-</a></span> láthattam, hogy kissé vértelen, de -egyáltalán nem láttam a sápkórnak a rendes jeleit és véletlenül -csakugyan módomban volt vérének a minemüségéről meggyőződni, mert -ablaknyitás közben a nehezen nyiló ablak kitört és megvágta az -ujját. A sebzés csekély volt magában véve, de én fölhasználva az -alkalmat, fölfogtam néhány csöpp vérét és analizáltam. A vér -minősége tökéletesen rendes és magában véve erős egészségre enged -következtetni. Egyébként is teljesen meggyőződtem róla, hogy -testileg semmi ok nincs az agodalomra. De minthogy rossz kinézése -nem lehet ok nélküli, arra a következtetésre jutottam, hogy -lelkében, vagyis elméjében kell az oknak rejleni. Panaszkodik, hogy -néha alig tud lélegzetet venni, – hogy mélyen, kábultan alszik, – -hogy rossz álmok gyötrik, de a melyeknek a lényegére nem bir -visszaemlékezni. Azt mondja, hogy gyermek korában álmában gyakran -járkálni szokott és hogy mig Whitbyben tartózkodtak, visszaesett -ebbe a gyermekkori rossz szokásába és hogy egy izben egész a keleti -sziklacsucson levő temetőig elsétált éjjel álmában és hogy Murray -kisasszony találta meg ott és hozta haza, de azt állitja, hogy -mostanában nem vett erőt rajta ez a szokása. Én nem vagyok -<span class="pagenum"><a name="Page_207" id= -"Page_207">-207-</a></span> tisztában az esettel és igy azt tettem, -a mit legjobbnak véltem; irtam öreg mesteremnek és barátomnak, Van -Helsing professzornak Amsterdamba, a ki többet tud az ilyen -rejtélyes betegségekhez, mint bárki más a világon. Megkértem őt, -hogy jőjjön át és minthogy azt mondtad, hogy minden a te -költségedre menjen, hát megirtam neki, hogy ki vagy és milyen -viszonyban Westenra kisasszonynyal. Van Helsing látszólag igen -önkényes ember, de ez csak onnan ered, mert tudja, hogy a miről -beszél, azt jobban tudja bárki másnál. Ő nagy filozófus és -metafizikus és egyik legelőrehaladottabb tudósa korának; e mellett -azt hiszem, a legnyiltabb jellemü ember. Mindez kapcsolatban vas -idegzetével, jéghideg nyugalommal, legyőzhetetlen akarattal, -önuralommal és türelemmel – és a legjobb szivvel, a mely valaha -dobogott – teszi őt képessé arra a nemes föladatra, az emberiség -szolgálatában, a melynek teóriában és praxisban egyaránt megfelel, -mert nézetei épp oly tág körüek, mint mindent fölölelő szimpatiája. -Ezért mondom el mindezt neked, hogy lásd, hogy miért van benne oly -nagy bizodalmam. Tudom, hogy Van Helsing valamely személyes oknál -fogva bármit is megtenne a kedvemért. Kértem, hogy azonnal jöjjön. -Holnap ismét látni fogom Westenra kisasszonyt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> -Stoveéknál fogunk találkozni, nehogy anyját nyugtalanitsa ismételt -látogatásom.</p> -<p class="center">Hived és barátod</p> -<p class="right"><i>Seward John.</i></p> -<h3><i>Levél, Van Helsing Ábrahám dr. Seward dr.-nak.</i></h3> -<p class="right"><i>Szept. 2.</i></p> -<p class="i2">Kedves jó barátom!</p> -<p>Mikor megkaptam levelét, már megyek is barátomhoz. Jó -szerencsében elhagyhatok épp most, a nélkül, hogy baj lenne nekik, -a kik biztak bennem. Ha jó szerencse más volna, akkor rossz volna -azoknak, a kik biztak, mert én jövök barátomhoz, a mikor hiv -segiteni azokat, a kiket drágára tart. Mondja barátjának, hogy -mikor akkor oly gyorsan kiszopta sebemből mérget, mit üszkös kés, -mit másik barátunk, nagyon nervózus, elejtett, vágott, maga többet -tett neki, mikor segitségem szükséges és maga hiv segitségre, mint -sok minden nagy vagyonu tehetné. De öröm több tenni érte, maga -barátjáért, az maga, a kihez én megyek. Kapjon szobákat nekem nagy -Hotelben, hogy közel lehessek kezéhez és tessék ugy rendezni, hogy -mi láthassuk az ifju hölgyet, nem nagyon későn holnap, mert -meglehet, <span class="pagenum"><a name="Page_209" id= -"Page_209">-209-</a></span> vissza kell ide fordulni még az éjjel. -De ha szükség van, jövök megint három nap mulva és maradok -hosszabban, ha muszáj. Addig Isten vele barátom John.</p> -<p class="right">Van Helsing.</p> -<h3><i>Levél. Seward dr., nagyságos Helmwood Arturnak.</i></h3> -<p class="right"><i>Szept. 3.</i></p> -<p class="i2">Kedves Art, –</p> -<p>Van Helsing jött és ment. Eljött velem Hillinghamba és -szerencsénkre Lucy gondoskodott róla, hogy anyja másutt -villásreggelizzen és mi egyedül lehettünk vele. Van Helsing nagyon -gondosan megvizsgálta a pacienst. Ő nekem fogja megmondani és én -fogok neked tanácsolni, mert természetesen nem voltam végig jelen a -vizsgálaton. Ő, attól tartok, hogy nagyon aggódik, de azt mondja, -hogy gondolkoznia kell. Mikor barátságunkról szólottam neki és -arról, hogy te teljesen megbizol a dologban, azt mondta: – Mondjon -meg neki mindent, a mit maga gondol. Mondja meg neki, a mit én -gondolok, ha maga ki tudja azt találni és ha akarja, nem én, nem -tréfálok. Ez nem tréfa, de élet és halál, talán még több – -kérdeztem, hogy mit akar ezzel, mondani, mert <span class= -"pagenum"><a name="Page_210" id="Page_210">-210-</a></span> igen -komolynak láttam, ez akkor volt, mikor vissza jöttünk a városba és -ő egy csésze teát ivott, mielőtt visszaindult volna -Amsterdamba.</p> -<p>De nem volt hajlandó többet mondani. Azért nem kell rá haragudni -Artur, mert épp a zárkózottsága mutatja, hogy elméje minden erejét -Lucy érdekében szedi össze. Meg lehetsz róla győződve, hogy elég -világosan fog róla szólni, ha itt lesz ideje. Azt mondtam neki, -hogy egész egyszerüen le fogom a számodra irni a betegnél tett -látogatásunkat. De erre már alig figyelt, csak azt az észrevételt -tette, hogy a korom Londonban most nem olyan alkalmatlan, mint az ő -diákkorában volt.</p> -<p>De hogy a látogatásunkra térjek. Lucy jobb kedvü volt, mint a -mikor először láttam és mindenesetre jobb szinben, mint akkor. -Veszitett valamit kisérteties sápadtságából, a mi téged annyira -megijesztett és a lélegzetvétele is rendes volt. Nagyon kedves volt -az öreg professzor iránt (kedves, mint rendesen), noha én jól -láthattam, hogy a szegény gyermeknek igen nagy megerőltetésébe -kerül. Azt hiszem, Van Helsing is látta, mert észre vettem, azzal a -szurós, éles pillantással figyelte, a melyet oly régóta ismertem. -Aztán elkezdett mindenféléről beszélgetni, ki vévén <span class= -"pagenum"><a name="Page_211" id="Page_211">-211-</a></span> -magunkat és betegségeket és oly végtelen zsenialitással beszélt, -hogy szegény Lucy tettetett élénksége valódivá változott. Azután -minden látszólagos változás nélkül a beszélgetést a látogatására -terelte és barátságosan kezdte:</p> -<p>Kedves fiatal kisasszony! Nekem azért van szerencsém látni, mert -önt nagyon szeretik. Ez sok kedvesem, még akkor is, ha az volna, a -mit én látok. Ők azt mondták nekem, hogy ön lent van jó kedvben és -hogy krétaszin sápadt. Nekik azt mondtam én, püff neki! – ezzel az -ujját csettintette rám és folytatta. De ön és én megmutatjuk nekik, -hogy mekkorát tévedtek. Hogy tudna ő – és ezzel rám mutatott -csontos ujjával – valamit fiatal hölgyekről? Ő csak az ő őrültjeit -tudja, azokat hozza vissza boldogságra és azoknak, a kik szeretik -őket. Az is nagyon sok és nagyon nagy dolog, ha ilyen boldogságot -adunk valakinek. De az ifju hölgyek! Neki nincs felesége, nincs -lánya és a fiatalok nem mondják meg magukat a fiatalnak, hanem csak -az öregnek, mint én, a ki ismertem annyi szomoruságot és -szomoruságoknak okait. Ugy drágám, el fogjuk őt küldeni szivni -cigarettát a kertben, mig maga és én kicsit beszélgetünk csak -magunknak. Én elértettem az intést és kint járkáltam föl -<span class="pagenum"><a name="Page_212" id= -"Page_212">-212-</a></span> és alá, mig nemsokára a professzor az -ablakhoz jött és behivott. Nagyon komolynak látszott, de ezeket -mondta: Én gondos vizsgálatot csináltam, de nem találtam betegség -okát. Megegyezek magával, hogy nagyon sok vér elveszett, de ez -volt, de nem most. De állapota semmit sem sápkóros. Kértem, küldje -ide szobalányát, hogy egyet vagy kettőt kérdezzek, hogy véletlenül -semmit se hagyjak ki. Nagyon jól tudom, mit fog mondani. És mégis -van ok; mindig van oka mindennek. Muszáj haza menni és gondolkozni. -Ön küld hozzám táviratot minden nap és ha van ok, ismét jövök. A -betegség, mert nem egész jól lenni, betegség, engem érdekel és a -kedves fiatal leány, ő is érdekel. Ő megbüvölt engem és érette, ha -nem is magáért vagy betegségért, én jövök.</p> -<p>A mint már mondtam neked, ennél többet nem akart mondani, még -akkor sem, mikor magunkra maradtunk. És igy kedves Artur, te is -annyit tudsz, mint én magam. Én szigoruan fogok figyelni. Remélem, -hogy szegény atyád jobban van. Borzasztó lehet, szegény barátom, a -helyzeted két lény között, a ki mind a kettő drága szivednek. -Tudom, hogy kötelességérzeted atyád mellett tart és helyes, hogy -ott maradsz. Ha szükségesnek <span class="pagenum"><a name= -"Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> látnám, egy üzenettel -azonnal Lucyhoz hivlak: azért ne aggódjál tulságosan, a mig nem -hallasz felőlem.</p> -<h3><i>Seward dr. naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Szept. 4.</i></p> -<p>Zoophagous betegem még folyton ébrentartja érdeklődésünket. -Azóta csak egy kitörése volt és ez tegnap, még pedig igen szokatlan -időben. Épp mielőtt a delet elütötte volna, nyugtalankodni kezdett. -Az ápoló ismerte a szimptomákat és azonnal segitséget hivott. -Szerencséjére az emberek futva jöttek és épp jókor értek, mert a -mint a 12-őt elütötte, a beteg oly dühödt lett, hogy minden -erejüket megfeszitve, alig birták lefogni. De alig öt perc mulva -csöndesedni kezdett és végül egészen mélabus hangulatba csapott át, -a melybe mindezideig megmaradt. Az ápoló azt mondja, hogy a -visitásai, mig a kitörése tartott, valósággal borzalmat keltők -voltak. Én alig győztem a többi betegeket megnyugtatni, a kiket -üvöltéseivel megriasztott. De nem csodálom, hogy a betegekre ilyen -hatással volt, mert azok a hangok még engem is izgattak, noha jó -távol voltam tőlük. Most az ebéd utáni órája van az intézetnek és -az én betegem egy sarokba huzódott, levert, bánatos <span class= -"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> arccal, -tünődve valamin, a mit nem tudtunk belőle kivenni.</p> -<p><i>Később.</i> – Ismét változás a betegemben. Öt órakor még -egyszer benéztem hozzá és látszólag oly boldognak és elégedettnek -találtam, mint azelőtt szokott lenni. Legyeket fogdosott és megette -őket, pontosan számon tartva fogásait, egy, a körmével az -ajtószárfán a párnázott falközeiben tett jegyzéssel. Mikor -meglátott, elejbém jött, bocsánatot kért rossz magaviseletéért és -alázatos, hizelgő modorban könyörgött, hogy engedjem vissza menni a -szobájába és adassam neki vissza a jegyzőkönyvét. Én jónak láttam a -kedvében járni, most hát ismét a szobájában van, nyitott ablak -mellett. A teájába való cukrot az ablakdeszkára szórta és a legyek -csak ugy tódulnak be hozzá. De most nem eszi meg őket, hanem -skatulyába rakja, mint azelőtt szokta és már fürkészi a szobája -sarkait, hogy pókokat találjon. Én beszéltetni próbáltam az elmult -napokról, mert roppant nagy hasznát venném, ha gondolatának a -fonalát valahogy megkaphatnám. De nem sikerült. Egy vagy két percig -nagyon busan nézett, aztán különös hangon, mintha inkább magának, -mint nekem beszélne, igy szólt:</p> -<p>– Vége mindennek! Vége mindennek, ő <span class= -"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span> -elhagyott engem. Most már semmi reményem, hacsak magam meg nem -tudom tenni!</p> -<p>Aztán hirtelen felém fordulva, határozott hangon mondta: Doktor, -nem volna szives nekem kissé több cukrot adatni? Én azt hiszem, -hogy az nagyon jól esnék nekem.</p> -<p>Igen és a legyeknek? – kérdeztem én.</p> -<p>Igen! A legyek is szeretik, én pedig szeretem a legyeket; ennél -fogva nekem esik jól. – És még vannak emberek, a kik azt mondják, -hogy az őrültek nem tudnak következtetni. Dupla porció cukrot -rendeltem neki, a mi oly boldoggá tette, hogy tán senkivel sem -cserélt volna a világon. Csak nyitját tudnám lelni az -elméjének.</p> -<p><i>Éjfél.</i> – Ujabb változás a betegemben. Westenra -kisasszonyt látogattam meg, a kit sokkal jobb szinben találtam és -onnan visszaérkezve, a kapunkban álltam meg, a napnyugtát bámulva, -mikor ujra hallottam a beteg üvöltését. Minthogy szobája a háznak -ezen az oldalán van, sokkal jobban hallottam, mint reggel. Épp -akkor értem a szobájába, mikor a nap lement és ablakából láttam, -vörös korongját letünni. Minél lejebb ért a nap, betegem -izgatottsága gyöngébb lett és a mint végképp letünt, kicsuszott az -ápolók kezei közül és élettelen <span class="pagenum"><a name= -"Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> tömeg gyanánt terült el a -földön. Igazán bámulatos, hogy mily gyorsan szedi össze magát néha -az ilyen őrült, mert néhány pillanat mulva egészen nyugodtan kelt -föl és nézett maga körül. Én intettem az ápolóknak, hogy huzódjanak -vissza, mert kiváncsi voltam, mit fog tenni. Ő egyenesen az -ablakhoz ment, lesöpörte a cukrot, azután fogta a legyes skatulyát, -kinyitotta és kidobta az ablakon, azután gondosan bezárta az -ablakát, átment az ágyához és leült.</p> -<p>Mindez nagyon meglepett és kérdeztem tőle: Hát már nem akar -többet legyeket tartani?</p> -<p>– Nem, felelt ő. Meguntam ezt a sok ostobaságot!</p> -<p>Igazán érdekes tanulmány. Vajjon mi lehetett az oka annak, hogy -kitörése ma délben és napnyugtakor lepte meg. Vajjon lehet-e a -napnak is bizonyos időszakokban káros befolyása némely -természetekre, mint a milyen rendesen a holdnak szokott lenni? Majd -meglássuk.</p> -<p><i>Távirat</i>, Seward dr. London – Van Helsing drnak -Amsterdamban. <i>Szept. 4.</i> – Betegünk ma is még jobban van.</p> -<p><i>Távirat</i>, Seward dr. London – Van Helsing drnak -Amsterdamban. <i>Szept. 5.</i> – Betegünk <span class= -"pagenum"><a name="Page_217" id="Page_217">-217-</a></span> sokkal -jobban van. Jó étvágy. Nyugodt álom. Jó kedv. Kitünő szin.</p> -<p><i>Távirat</i>, Seward dr. London – Van Helsing drnak Amsterdam. -<i>Szept. 6.</i> – Iszonyu változás rosszabbra. Pillanatnyi -késedelem nélkül, azonnal jőjjön. Helmwoodot nem értesitem, mig nem -beszéltem önnel.</p> -<div class="chapter"> -<h2>X.</h2> -</div> -<h3><i>Levél Seward dr. nagys. Helmwood Arturnak.</i></h3> -<p class="right"><i>Szept. 6.</i></p> -<p class="i2">Kedves Artur!</p> -<p>Ma nem mondhatok jó ujságot. Lucy ma reggel kissé vissza esett. -De ebből legalább ez az egy jó következett, hogy édes anyja -nyugtalankodni kezdett miatta. Megragadtam az alkalmat arra, hogy -megmondjam neki, hogy öreg tanárom Van Helsing, a nagy specialista -hosszabb látogatással szándékozik engem megtisztelni és hogy ha -megengedi, tanácsul hivom és vele egyetértve fogok Lucy bajának -kezeléséhez, igy aztán most már szabadon jöhetünk-mehetünk a -nélkül, hogy tulságos aggodalomba ejtsük az öreg asszonyt, a kit -egy hirtelen ijjedtség vagy rázkódás sirba dönthetne, a mi viszont -Lucyra nézve válhatnék veszedelmessé, <span class= -"pagenum"><a name="Page_218" id="Page_218">-218-</a></span> -jelenlegi elgyengült állapotában. Látod, kedves öreg pajtás, hogy -mily nehézségekkel vagyunk körülvéve; de Isten segitségével le -fogjuk valamennyit győzni. Ha kell, ismét irok, ha nem kapsz tőlem -levelet, tudni fogod, hogy nincs fontosabb mondani valóm. Sietve a -te hü barátod</p> -<p class="right"><i>Seward John.</i></p> -<h3><i>Seward dr. naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Szept. 7.</i></p> -<p>Az első, a mit Van Helsing tőlem kérdezett, mikor a vasuti -kocsiból kiszállott, ez volt:</p> -<p>– Mondott maga valamit a mi fiatal barátunknak, az ő -vőlegényének?</p> -<p>– Nem mondtam semmit sem, – feleltem én. – Vártam, mig önnel -beszélhetek, a mint ezt meg is táviratoztam önnek. Csak egy levelet -irtam neki, melyben tudtára adtam, hogy önt ismét hivtam, minthogy -Westenra kisasszony nem érzi magát olyan jól, mint szeretném és -hogy ismét irni fogok neki, ha szükségét látom.</p> -<p>– Helyes barátom, mondta ő, nagyon helyes! Jobb, ha meg nem -tudja, talán soha sem fogja megtudni. Én kivánnám, hogy ugy legyen, -de azért ha szükség lenne, akkor ő meg fog mindent tudni. És -kedves, jó barátom <span class="pagenum"><a name="Page_219" id= -"Page_219">-219-</a></span> John, engedje, hogy magát is intsem. -Maga őrült emberekkel bánik. Minden ember őrült egy vagy más módon; -és valamint óvatosan bánik a maga őrült embereivel, azon módon -bánjék az Uristen őrült embereivel, a világ többi részével. Maga -nem mondja meg az őrült embereinek, hogy mit csinál vagy miért -csinálja; nem mondja meg nekik, hogy mit gondol. Maga meg én még -most itt és itt fogjuk tartani, a mit tudunk.</p> -<p>– Kezével a szivem táját és a homlokomat érintette és saját -magán is. Nekem meg van most a magam gondolata. Majd később kitárom -magának.</p> -<p>– Miért nem most mindjárt! Kérdeztem én. Jobb lenne most, hátha -valamely határozatra juthatnánk. Ő rám nézett és igy szólt:</p> -<p>– Kedves barátom John, nem elég, ha a szem el van vetve és ki -van kelve, meg is kell annak érni. Aztán nagyon komolyan -folytatta:</p> -<p>– Maga mindig igen gondos diák volt és a maga jegyzőkönyve -mindig teljebb volt mint a többié. Akkor csak tanitvány volt – most -mester, és remélem hogy az akkori jó szokását megőrizte. Ne feledje -barátom, hogy a tudás erősebb az emlékezésnél és soha sem szabad e -gyöngébre biznunk. De ha nem őrizte is meg jó szokását, ez az eset, -a mi <span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span> kedves szép kisasszonyunk esete olyan a -mely esetleg – csak azt mondom hogy <i>esetleg</i> – nekünk és -másoknak is rendkivül tanulságokkal fog szolgálni. Jól jegyezzen -mindent. Semmi sem csekély. Tanácslom, hogy még a kétségeit és -föltevéseit is jegyezze. Későbben érdekes lehet magának látni, hogy -mily igaz volt gyanakodása. A balsiker tanit bennünket, nem a -siker!</p> -<p>Mikor Lucy szimptomáit fejtegettem – ugyanolyanok, mint eddig, -csakhogy sokkal fokozottabb mértékben – igen komolyan nézett, de -nem szólt semmit. Magával hozott egy táskát, tele mindenféle -szerszámmal és orvosszerekkel. Mikor megérkeztünk, Lucy anyja -fogadott bennünket.</p> -<p>Nyugtalan volt, de nem annyira, mint féltem, hogy lesz. A -természet valamely nagylelkü hangulatában gondoskodott róla, hogy -még a halál borzalmainak is legyen valamely ellenszere. Itt -például, Lucy anyjának esetében, a hol egy felindulás végzetessé -válhatott volna, a természet ugy intézkedett, hogy egy vagy más -oknál fogva semmi, a mi nem közvetetlen rá magára vonatkozott, még -az imádásig szeretett leányának rettenetes elváltozása sem látszott -őt különösebben érinteni. Ha ez egy felsőbb rend által létrehozott -önzés, akkor tartózkodnunk <span class="pagenum"><a name="Page_221" -id="Page_221">-221-</a></span> kell, mielőtt valakit az egoizmus -vétkében bünösnek itélünk, mert mélyebben gyökerező okai lehetnek, -mint a milyenről tudomással birhatunk.</p> -<p>Én a lélek betegségének eme fázisáról szerzett tapasztalataimra -támaszkodva, megtiltottam Lucy anyjának, hogy sokat legyen beteg -lánya körül, vagy csak többet is törődjék betegségével az -elkerülhetetlenül szükségesnél. Ő készséggel megnyugodott -rendelkezésemben, oly készséggel, hogy én ismét világosan láttam a -természet ösztönét müködni az életért. Van Helsinget és engem Lucy -szobájába vezettek. Én megdöbbentem tegnap, a mikor láttam őt, de -ma valósággal megirtóztam. Kisérteties, kréta fehér volt a szine; a -pirosság a szája széléből és az inyéből is eltünt, arccsontjai -kiállók, lélegzetét pedig fájdalmas volt látni és hallani egyaránt. -Van Helsing arca megkeményedett, mint a márvány, szemöldöke pedig -ugy összehuzódott, hogy csaknem találkozott az orra fölött. Lucy -mozdulatlanul feküdt és annyi ereje sem volt, hogy megszólaljon, -igy hát egy ideig szótlanul állottunk mi is. Aztán Van Helsing -intett nekem és mind a ketten csöndesen kimentünk a szobából. A -mint bezárult mögöttünk az ajtó, gyors <span class= -"pagenum"><a name="Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> -léptekkel ment a folyosón végig a következő ajtóig, a melyet nyitva -találtunk. Oda gyorsan behuzott magával és betette az ajtót. -Istenem! szólt – ez rettenetes! Nincs vesztegetni való időnk. Meg -fog halni vér hiányában, a mely rendben tartsa a sziv müködéset. -Vérátömlést kell eszközölnünk, de azonnal. Az önét vagy az enyimet -vegyük?</p> -<p>– Én fiatalabb és erősebb vagyok, tanár ur, engedje, hogy az -enyémet.</p> -<p>– Jó, készüljön azonnal. Fölhozom a táskámat. El vagyok látva -minden szükségessel.</p> -<p>Lementem vele és a mint mentünk, kopogtatást hallottunk az -utcaajtón. Mikor leértünk, a szobalány épp ajtót nyitott és Artur -lépett be rajta sietve. Hozzám rohant és izgatott suttogással -mondta:</p> -<p>– Jack én oly félelemben vagyok. Leveled sorai közt igyekeztem -olvasni és halálos aggodalomba estem. Atyám egy kicsit jobban van, -hát gondoltam, hogy átjövök, hogy saját szememmel szerezzek -meggyőződést. Ez az ur nem Van Helsing professzor ur? Oly hálás -vagyok uram, hogy ön eljött! Mikor a professzor megpillantotta -Arturt, az első pillanatban haragudott a roszkor jött -alkalmatlankodón, de most, hogy jobban szemügyre vette hatalmas -alakját és látta ifju duzzadó <span class="pagenum"><a name= -"Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> férfias erejét, a szeme -fölragyogott. Minden halogatás nélkül, komolyan igy szólt hozzá a -kezét kinyujtva:</p> -<p>– Uram ön jó időben jött. Ön a kedves kisasszonykának a -vőlegénye. Ő roszul van, nagyon, igen, nagyon roszul van. Ne édes -fiam, ne engedje magát igy. Mert Artur hirtelen elsáppadt és -csaknem ájultan dölt egy székbe. Maga segithet rajta. Maga többet -tehet érte, mint bárki más és az ön bátorságára van legnagyobb -szükségünk.</p> -<p>– Mit tehetek én? – kérdezte Artur rekedten. – Mondja és én -megteszem. Az életem az övé és szivesen adnám utolsó csöpp véremet -is érte. – A professzornak erősen kifejlett érzéke van mindennek a -humoros oldala iránt és ezt én jól kiéreztem Arturnak adott -feleletéből.</p> -<p>– Kedves fiatal uracskám, annyit nem kivánok – nem kivánom az -utolsó csöppet.</p> -<p>– Hát mit tegyek? – Artur szeme tüzelt és orcimpái remegtek -fölindulásában. Van Helsing a vállára ütött. – Jöjjön! – szólt. – -Ön férfiu – és nekünk férfiura van szükségünk. Ön többet ér, mint -én vagy akár az én John barátom. – Artur zavarodottan bámult, mire -a professzor szeliden magyarázni kezdte: <span class= -"pagenum"><a name="Page_224" id="Page_224">-224-</a></span></p> -<p>– Fiatal kisasszony rosszul van, nagyon rosszul van. Kell neki -vér és vért kell neki kapni, vagy meghal. Barátom Jahn és én -tanácskoztunk és elhatároztuk, hogy megkisértjük, a mit mi a <i>vér -átömlésének</i> nevezünk – hogy áteresztünk teli erekből az -üresekbe, a melyek sóvárognak érte. John akarta vérét adni, mivel -hogy erősebb és fiatalabb, mint én – Artur ezt hallva, megragadta -kezemet és némán szorongatta – de most, hogy ön itt van, maga még -jobb, mint mi, akár a fiatal, akár az öreg, a kik sokat dolgoznak -gondolatok világában. A mi idegeink nem olyan nyugodtak; a mi -vérünk nem olyan fris, mint a magáé! – Artur feléje fordult és azt -mondta:</p> -<p>– Oh, hogy ha tudná, hogy mily szivesen halnék meg érte, hát -megértené, hogy…</p> -<p>Elakadt, mert elfuladt szegénynek a hangja.</p> -<p>– Jó fiu! – szólt Van Helsing. – A nem messze lévő jövőben ön -boldog lesz, hogy megtett mindent azért, a kit szeret. Most jöjjön -és hallgassan. Megcsókolhatja őt egyszer, mielőtt hozzá fogunk a -dologhoz, de aztán el kell menni és távozni kell intésemre. Szót -sem a mamának, hisz ön tudja, hogy miért! Nem szabad megijedni -neki, pedig ha ezt tudná, megrettenne. Jöjjön! <span class= -"pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225">-225-</a></span></p> -<p>Mind fölmentünk Lucy szobájába. Artur kérésünkre eleinte a -folyosón maradt. Lucy megforditotta a fejét és ránk nézett, de nem -szólt semmit sem. Nem aludt, de nem volt annyi ereje, hogy szóljon. -Csak a szeme beszélt.</p> -<p>Van Helsing egyet-mást kivett a táskájából és egy félreeső -asztalkára rakta szem elől. Aztán valami altatót vegyitett, az -ágyhoz lépett és tréfásan szólt:</p> -<p>– No kis kisasszony, itt az orvossága. Igya ki egyszerre, mint -jó leányhoz illik. Nézze, fölemelem a fejecskéjét, hogy könnyebben -lenyelje. Jó lesz? – Jól van! – Lucy néni erőltetéssel szerencsésen -lenyelte az orvosságot.</p> -<p>Elbámultam, hogy mily nagy időre kezdett hatni. Már ez magában -is bizonyitotta a beteg rendkivüli gyöngeségét. Az idő végtelennek -látszott, mire szempillája rezdülni kezdett az álmosságtól. De -végre is az altató győzött és Lucy mély álomba merült. Mikor a -professzor meggyőződött erről, behivta Arturt és meghagyta neki, -hogy vesse le a kabátját aztán odaszólt hozzá: – Addig adhatja azt -a kis pici csókot, a mig én az asztalért megyek. John barátom, -jőjjön segiteni! Igy hát egyikünk sem látta, a mig a beteg fölé -hajolt. <span class="pagenum"><a name="Page_226" id= -"Page_226">-226-</a></span></p> -<p>Van Helsing felém fordulva jegyezte meg:</p> -<p>– Ő oly ifju és erős s oly tiszta vérü, hogy szükségtelen -defibrinálnunk.</p> -<p>Aztán gyorsan, de bámulatos alapossággal hajtotta végre Van -Helsing az operációt. A mint az átömlés folyt, az élet mintha -visszatért volna szegény Lucy arcába és Artur arca növekedő -sápadtsága dacára szinte átszellemült az öröm ragyogásától. Egy kis -idő mulva aggódni kezdtem, mert a vérvesztés, akármilyen erős ember -volt is Artur, nagyon megviselte. Már magában véve ez is mutatta, -hogy mily iszonyu veszteség érte szegény Lucy szervezetét, hogy az, -a minek a vesztesége Arturt annyira elgyöngitette, őt csak részben -hozta helyre. De a professzor rideg arccal állott, órájával a -kezében és tekintetetét fölváltva, majd a betegre, majd meg Arturra -szegezve. Én hallottam a saját szivem dobogását. Egyszer csak -hallom öreg tanárom halk hangját: – Ne mozduljon egy pillanatig. -Elég. John, maga lássa el őt, majd én ellátom a kis beteget. – -Mikor mindennek vége volt, csak akkor láttam, hogy Artur mennyire -el van gyengülve. Bekötöttem a sebét és karonfogtam, hogy -elvezessem; mikor Van Helsing a nélkül, hogy megfordult volna, ujra -megszólalt, az öregnek igazán, mintha hátul is volna szeme: -<span class="pagenum"><a name="Page_227" id= -"Page_227">-227-</a></span></p> -<p>– A bátor szerető, azt hiszem, hogy megérdemel még egy éneket, a -melyet mindjárt meg is kaphat. Minthogy elvégezte az operációt, -megigazitotta a vánkost a feje alatt. A mint ezt tette, a keskeny -fekete bársonyszalag, a melyet Lucy örökké a nyaka körül visel, egy -ósdi gyémánt csattal, a mit a mátkájától kapott, szorosra csatolva, -kissé felcsuszott és pici piros sebhelyet fedezett föl a nyakán. -Artur nem vette észre, de én jól hallottam, a gyorsan beszivott -lélegzet szisszenését, az egyetlen jelt, a mely el szokta árulni -Van Helsing fölindulását. De nem szólt abban a pillanatban semmit -sem, csak felém fordulva, ennyit mondott: No most vezesse le a mi -bátor fiatal emberünket, adjon neki jó portoi bort és fektesse le -egy kicsit a divánra. Aztán haza kell utaznia és pihenni és enni, -inni és aludni kell neki sokat, hogy visszaszerezze, a mit -szerelmesének adott. Nem szabad itt maradni neki. Megálljon! még -egy szót. Ugy veszem uram, hogy ön aggodalommal van tele az -eredményt illetőleg. Hát tudja meg, hogy az operáció minden -tekintetben sikeres. Ön megmentette ezuttal a beteg életét és haza -mehet és pihenhet abban a gondolatban, hogy minden megvan, a mi -most lehet. Én mindent meg fogok mondani neki, ha jobban -<span class="pagenum"><a name="Page_228" id= -"Page_228">-228-</a></span> lesz; nem fogja önt kevésbbé szeretni, -azért, a mit tett érte. Isten velünk.</p> -<p>Mikor Artur távozott, én visszamentem a szobába. Lucy csendesen -aludt, de lélegzete erősebb volt, láttam a takaró emelkedését a -mint lélegzete keblét dagasztotta. Az ágy mellett Van Helsing ült, -átható tekintettel figyelve őt. A bársonyszalag ismét elfödte a -piros foltokat. Én sugva kérdeztem a professzort:</p> -<p>– Mit tart ön azokról a pontokról a torkán?</p> -<p>– Mit tart maga róluk?</p> -<p>– Még nem is láttam jól – feleltem és rögtön hozzáfogtam a -szalag megoldásához. Eppen a külső ütőér fölött két pont volt, nem -nagy, de nem látszott frisnek. Nem voltak ugyan gyüröttek, de a -szélük fehér volt és megviselt, mintha megzuzódott volna. Azonnal -szembe ötlött, hogy ezen a sebzésen, vagy mi egyéb lehetett, -veszthette el azt a rengeteg vért, de épp oly gyorsan, a mint jött, -el is tünt ez a gondolatom, mert a dolog lehetetlennek látszott. -Hisz az egész ágynak skárlátpirosnak kellett volna ivakodni attól a -vértől, a mit szegény Lucynak vesziteni kellett, mielőtt oly -sápadtra válhatott, mint a milyen az operáció előtt volt. -<span class="pagenum"><a name="Page_229" id= -"Page_229">-229-</a></span></p> -<p>– Nos? kérdezte Van Helsing.</p> -<p>– Nos – feleltem én – be kell vallanom, hogy nem tudom, hogy mit -tartsak róla. – A professzor fölkelt. – Vissza kell még az éjjel -utaznom Amsterdamba – mondta. – Könyveim és egyebem van ott, a mire -okvetetlen szükségem lesz. Magának itt kell virrasztani egész éjjel -és nem szabad a szemét levenni a betegről.</p> -<p>– Ne hozassak ápolónét? – kérdeztem.</p> -<p>– Mi vagyunk a legjobb ápolók, maga meg én. Maga résen legyen -egész éjjel; gondja legyen rá, hogy jól táplálják és hogy semmi se -zavarja a nyugalmát. Magának nem szabad elaludni az éjjel. Későbben -majd alhatunk, maga is, meg én is. Visszajövök, a milyen gyorsan -csak lehet. Aztán majd megkezdhetjük.</p> -<p>– Megkezdhetjük? – kérdeztem. – Mit akar ezzel mondani?</p> -<p>– Majd meglássuk! – felelte ő és kisietett. Egy pillanat mulva -visszajött, bedugta fejét az ajtón és ujját intően fölemelve, igy -szólott:</p> -<p>– Ne feledje, magára van bizva a beteg. Ha elhagyja és baj lesz, -ön nem tud azután jól aludni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_230" id="Page_230">-230-</a></span></p> -<h3><i>Seward dr. naplója – folytatva.</i></h3> -<p class="right"><i>Szeptember 8.</i></p> -<p>Egész éjjel Lucy mellett virrasztottam. Alkonyat felé az altató -hatása megszünt és ő természetesen fölébredt; de milyen különböző -lény volt attól, a kit az operáció előtt láttam. Még a kedve is jó -volt és telve boldog élénkséggel, hanem azért erős nyomokat hagyott -rajta a teljes kimerültség, a melyben találtuk. Mikor megmondtam -Westenránénak, hogy Van Helsing meghagyta, hogy leánya mellett -virraszszak, csaknem kinevetett szándékomért, utalva leányának fris -erejére és derült jókedvére. De én szilárdan megmaradtam szándékom -mellett és készültem a virrasztásra. Mikorra szobaleánya rendbe -hozta Lucyt az éjszakára, én megvacsoráltam, aztán leültem egy -székre az ágya mellé. Lucy semmi ellenvetést nem tett, de -valahányszor szeme találkozott az enyémmel, hálás pillantással -nézett rám. Jó hosszu idő mulva, mintha végre elszunnyadt volna, de -összeszedve magát mintegy erőfeszitéssel lerázta az álmot magáról -és ujra fölpillantott. Ez többször ismétlődött, mindig nagyobb -erőfeszitéssel és rövidebb időközökben, a mint az éj előre haladt. -Világosnak látszott, <span class="pagenum"><a name="Page_231" id= -"Page_231">-231-</a></span> hogy nem akar elaludni, hát végre -nyiltan megkérdeztem tőle:</p> -<p>– Nem akar maga elaludni?</p> -<p>– Nem, mert félek.</p> -<p>– Fél az elalvástól! Miért fél? Miért fél? Hisz az álom a -legnagyobb jótétemény a világon, a melyet kivánhatunk.</p> -<p>– Ah, de nem annak, a ki olyan, mint én, az álom nekem a -borzalmak kezdetét jelenti!</p> -<p>– A borzalmak kezdetét! Mi a csodát ért ezalatt?</p> -<p>– Nem tudom! Óh, nem tudom. És ez a legborzasztóbb az egészben. -De mindez a baj betegség és gyöngeség álmomban jő rám ugy, hogy már -az elalvás puszta gondolata is rémületbe ejt.</p> -<p>– De édes Lucy, ez éjjel nyugodtan alhatik. Én itt maradok az -ágya mellett virrasztva és igérem, hogy semmi baj sem fogja -érni.</p> -<p>– Ah, magában teljesen megbizhatom!</p> -<p>– Én erre rá még ezt is mondtam: Megigérem, hogy mihelyt észre -veszem, hogy rossz álom gyötri, azonnal fölébresztem.</p> -<p>– Igazán? Azonnal fölkelt? Óh, be nagyon jó is maga én hozzám. -Akkor hát elalszom! És csaknem a szóval egyszerre mélyen -<span class="pagenum"><a name="Page_232" id= -"Page_232">-232-</a></span> és megkönnyebbülten fölsóhajtott és -visszadőlt a párnájára, alva.</p> -<p>Egész éjjel virrasztottam mellette. Meg sem mozdult, hanem -aludt, csak aludt, mély, nyugodt, életet és erőt adó álomban. Az -ajka kissé megnyilt és keble az órainga rendességével szállt és -emelkedett. Arcán állandó volt a mosoly és nyilvánvalónak tetszett, -hogy rossz álom nem háborgatta lelke nyugalmát az éjjel.</p> -<p>Korán reggel jött a szobalánya és én annak a gondjaira bizva, -hazasiettem, mert sok dolog várt rám itt is. Rövid táviratot -küldtem Van Helsingnek és Arturnak; az operáció pompás eredményéről -értesitvén őket. Felhalmozódott teendőim aztán annyira elfoglalták -egész napomat, hogy csak alkonyat felé kérdezősködhettem -zoophagusz-betegem felől. A jelentés kielégitő: nyugodtan töltötte -az egész elmult napot és éjszakát. Még estebédnél ültem, a mikor -Van Helsingtől telegramot vettem Amsterdamból, a melyben meghagyja, -hogy térjek vissza Hillinghamba éjszakára, mert alighanem jó lesz -kéznél lenni; és értesit, hogy az éjjeli gyorshajóval átjön és -korán reggel ott lesz ő is. <span class="pagenum"><a name= -"Page_233" id="Page_233">-233-</a></span></p> -<p class="right"><i>Szept. 9.</i></p> -<p>Meglehetősen fáradtan és kimerültem érkeztem Hillinghamba. Két -éjjel egymásután alig hunytam szemet és agyamon érezni kezdtem azt -a tompultságot, a mely a szellemi teljes kimerültséget jelzi. Lucyt -fent találtam és a legjobb kedvben. A mint kezet szoritott velem, -élesen rám nézett és igy szólt:</p> -<p>– Az éjjel ugyan nem fog virrasztani. Hisz teljesen ki van -merülve. Én pedig tökéletesen jól érzem magamat; igazán teljesen -jól – és ha virrasztásról egyáltalán szó lehet, hát ezuttal én -fogom magát virrasztani.</p> -<p>– Én nem bocsájtkoztam vitatkozásba, hanem vacsorához ültem. -Lucy velem jött és felüditve bájos jelenléte által jól -bevacsoráltam és egy pár pohár kitünő óbort hajtottam fel. Aztán -Lucy fölkisért a garádicson és egy szobát mutatott a magáé mellett, -a melyben jó tüzet gyujtottak. – Itt kell maradnia – szólott – és -kipihenni magát. Tárva hagyom az ajtaját és a magam szobájának az -ajtaját is. A kanapéra fekhetik, mert ugyis tudom hogy doktor -létére nem lehetne az ágyba disputálni, a mig betege van kéznél. Ha -valamire szükségem lesz, kiáltani fogok és maga azonnal ott -teremhet mellettem. <span class="pagenum"><a name="Page_234" id= -"Page_234">-234-</a></span></p> -<p>– Én belenyugodtam intézkedésébe, mert fáradt voltam, mint a -kutya és igazán nem tudtam volna virrasztani, még ha akartam volna -sem. Igy hát megismételtettem Lucyval igéretét, hogy azonnal -szólit, ha baja lenne, a divánra dőltem és mindenről -megfelejtkeztem magam körül.</p> -<h3><i>Westenra Lucy naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Szeptember 9.</i></p> -<p>Oly boldognak érzem magamat ez éjjel. Oly nyomorultan gyönge -voltam, hogy csupán az, hogy ismét mozogni és gondolkodni tudok, -olyan, mintha ujra napot lát az ember és sugárnak melegét érzi, -hosszas esős és szürke idő után. Valahogy Arturt oly közel érzem -hozzám. Mintha a jelenléte jótékony meleggel árasztana el. Lehet -azért, mert a betegség és gyöngeség önzővé és csak saját magával -bibelődő lénynyé változtatják az embert, mig az erő és egészség -gyeplőt ereszt a szerelemnek és ragadja a gondolatot és érzést a -merre szivünknek tetszik. Én tudom, hogy gondolataim merre -szállnak. Bárcsak Artur is láthatná! Drágám, drágám, a fülének -csendülni kell még álmában is, valamint az enyém csendül ébren. Oh -áldott pihenése az elmult éjszakának. <span class= -"pagenum"><a name="Page_235" id="Page_235">-235-</a></span> Milyen -jól aludtam, mig az a kedves jó Seward doktor virrasztott -mellettem! És az éjjel sem fogok félni az elalvástól, mert ő közel -van és ideszóllithatom. Hálás köszönet mindenkinek, a ki oly jó -hozzám! Hálát a jó Istennek! Jó éjt Artur!</p> -<h3><i>Seward dr. naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Szeptember 10.</i></p> -<p>A professzor kezét éreztem a fejemen és fölriadtam, teljesen -ébren. Ezt az egy dolgot bizonyos, hogy ugyan hamar megtanulja az -ember az intézetben.</p> -<p>– Hogy van a betegünk?</p> -<p>– A mikor tegnap este elhagytam őt, jobban mondva ő hagyott el -engem, nagyon jól érezte magát, – feleltem én.</p> -<p>– Jöjjön hát, nézzük meg, – mondta öreg professzorom. És együtt -mentünk a szomszéd szobába.</p> -<p>A gördülő függöny le volt eresztve, én az ablakhoz mentem, hogy -óvatosan fölhuzzam, mig Van Helsing, halk, macskaszerü lépteivel az -ágyhoz közeledett.</p> -<p>A mint a függönyt fölhuztam és a reggeli hap fénye elárasztotta -a szobát, hallottam az öreg professzor halk szisszenő -lélegzetbeszivását <span class="pagenum"><a name="Page_236" id= -"Page_236">-236-</a></span> és ismerve annak ritkaságát, halálos -félelem nyilalt át szivemen. A mint odasiettem, visszalépett és -megrettent „Gott im Himmel“ fölkiáltás szaladt ki ajakán, fölemelt -kezével az ágyra mutatott és arca merev lett és hamuszin szürkére -változott. A térdeim megcsuklottak rémületemben.</p> -<p>Ott az ágyon, látszólag ájultan feküdt Lucy, sápadtabb és -kimerültebb dermedt tehetetlenségben, mint bármikor ezelőtt. Még a -szája széle is fehér volt és fogairól az elfehéredett inye -visszahuzódott, mint némely, hosszu betegség után elhunyt halotté -szokott. Van Helsing fölemelte a lábát, hogy dühösen toppantson -vele, de jobb ösztöne és hosszu évek megszokása megakadályozták -kitöréseit – és szép csöndesen eresztette le a lábát. – Gyorsan a -brandyt! – kiáltotta. Én repültem az ebédlőbe és vissza az üveggel. -Ő megnedvesitette vele a szegény beteg ajkát és együtt a szive -táját, a tenyerét és csuklóját dörzsöltük vele. Van Helsing a -szivét vizsgálta és nehány pillanatnyi rémes aggodalom után -megszólalt:</p> -<p>– Még nem késő. Még dobog, de nagyon gyöngén. És most nincs itt -ifju Artur, most magához folyamodom barátom John. Beszéd közben a -táskájába nyult a vér átömlesztéséhez szükséges müszerekért; én már -ledobtam a <span class="pagenum"><a name="Page_237" id= -"Page_237">-237-</a></span> kabátomat és gyürtem föl az ingem -ujját. Ezuttal nem volt szükségünk az altatóra, nem is lett volna -időnk hozzá, haladéktalanul hozzáfogtunk az operációhoz. Bizonyos -idő mulva – még pedig nem tetszett rövidnek az idő, mert az ember -vérének lecsapolása, ha még oly szivesen adja is – rettenetes egy -érzés – Van Helsing fölemelte intő ujját. – Ne mozduljon – szólt – -mert félek, hogy a mint erősödik, föl talál ébredni; és ebből -veszedelem támadna – ah, rettenetes veszedelem támadna. De óvatos -leszek. Morfin-injekciót fogok neki adni. Ezzel gyorsan és avatott -kézzel fogott szándéka kiviteléhez, még pedig kellemes hatással a -mi Lucyt illette, mert halálos ájulása, mintha észrevétlenül ment -volna át narkótikus mély álomba. A büszkeségnek sajátságos -érzésével láttam a gyönge piros szint lassan-lassan visszatérni -Lucy sápadt arcába és ajkába. Nincsen ember, a ki tudná, mig nem -tapasztalta, hogy mi az, érezni, hogy élete mintegy a vérével -átömlik annak az asszonynak az ereibe, a kit szeret.</p> -<p>A professzor kritikus szemmel figyelt rám. Most már elég lesz, -szólt. Már? ellenvetettem én. Hisz Arturéból sokkal többet vett. -Mire az öreg szomoru mosolylyal felelt: <span class= -"pagenum"><a name="Page_238" id="Page_238">-238-</a></span></p> -<p>– Az a szeretője, a vőlegénye. Magának dolga van, sok dolga van -ő érette meg másokért; most ez elég lesz.</p> -<p>Mikor abbahagytuk az operációt, ő Lucyval foglalkozott, mig én -ujjaimmal szoritottam le sebzésemet. Ledültem és ugy vártam, hogy a -professzor engem is ellásson, mert egy kissé ájultnak és szédültnek -éreztem magamat. Nemsokára bekötözött a professzor és leküldött az -ebédlőbe, hogy egy pohár bort igyam. A mint távozóban voltam, -utánam jött és suttogva mondta:</p> -<p>– Vigyázzon, egy szót se erről senkinek sem. Ha ifju -szerelmesünk váratlanul betoppanna, mint tegnapelőtt, egy szót se -neki. Egyszerre megijesztené és féltékenynyé tenné őt. Pedig ennek -nem szabad lenni. Hát azért!</p> -<p>Mikor visszajöttem, jól megnézett és aztán mondta:</p> -<p>– No nincs sokkal rosszabbul. Menjen a szobájába, feküdjék a -divánra és pihenjen egy kicsit; aztán sokat reggelizzék és jöjjön -ide hozzám.</p> -<p>Én követtem utasitásait, mert tudtam, hogy milyen helyesek és -okosak. Megtettem, a mi tőlem tellett és most már azon kellett -lennem, hogy erőmet lehetőleg meggyüjtsem. Nagyon gyöngének éreztem -magamat és gyöngeségemben <span class="pagenum"><a name="Page_239" -id="Page_239">-239-</a></span> nem is nagyon csodálkoztam a -történteken. Elalvás közben a divánon is mindig azon tünődtem -azonban, hogy miképpen következhetett be Lucynál ez a visszaesés és -hogyan veszthetett annyi vért, a nélkül, hogy annak nyoma lett -volna. Azt hiszem, hogy tünődésem az álmamba is beleszövődött, mert -alva és ébren gondolataim mindig és ujra visszatértek sokszor a -pici pontokhoz a torkán és azoknak a kicsiségük mellett is rongyos, -zuzott szélüket láttam magam előtt.</p> -<p>Lucy jó sokáig aludt nappal és mikor végre fölébredt, elég jól -és erősnek érezte magát, ha nem is olyan jól, mint az előtte való -napon. Van Helsing, mikor ébren látta, elment egy sétára, engem -hagyva a beteg mellett, azzal a szigoru utasitással, hogy egy -pillanatig ne hagyjam magára. Hallottam még, hogy elmenet a -szobalánytól kérdezte az utat a legközelebbi táviróhivatalba.</p> -<p>Lucy jókedvüen csevegett velem és mintha sejtelme sem lett volna -arról, hogy valami történt vele. Én igyekeztem őt szórakoztatni és -mulattatni. Mikor az édesanyja feljött meglátogatni, még az sem -vett észre semmi változást, de hálásan mondta nekem:</p> -<p>– Mi oly sokkal tartozunk önnek, doktor, mindazért, a mit tett, -de most már igazán <span class="pagenum"><a name="Page_240" id= -"Page_240">-240-</a></span> kérnem kell, hogy ne fáraszsza ki magát -tulságosan. Ön ma szinte nagyon fáradt, agyon van dolgozva. Önnek -is el kelne egy jó kis feleség, a ki gondját viselje – bizony -mondom, hogy elkelne.</p> -<p>A mint beszélt, Lucy arca biborpirosra változott, de csak egy -pillanatra, mert szegény kiszipolyozott erei nem sokáig -nélkülözhették a vért. A reakció kisérteties fehérre festette -arcát, a mint esdeklő tekintettel nézett rám. Én mosolyogtam és -biccentettem és ajkamra tettem az ujjamat; ő sóhajtva dőlt vissza -párnái közé.</p> -<p>Van Helsing egy-két óra mulva visszatért és egyszer csak ezt -mondta nekem: Most maga haza megy és eszik sokat és eszik eleget. -Tegye magát erőssé. Én itt maradok az éjjel és magam fogok -virrasztani a kis kisasszonynál. Maga meg én figyeljük az esetet és -nem kell engedni, hogy más is tudja. Nagyon komoly okaim vannak. -Nem, ne kérdezze, gondoljon, a mit akar. Ne féljen a -legvalószinütlenebb gondolattól sem. Jó éjszakát.</p> -<p>A csarnokban a cselédek közül két szobalány szólitott meg és -kérdezték, hogy ők, vagy legalább egyikük nem virraszthatna-e Lucy -kisasszony mellett. Nagyon szépen kértek, hogy engedném meg nekik; -és mikor <span class="pagenum"><a name="Page_241" id= -"Page_241">-241-</a></span> mondtam, hogy Van Helsing kivánja, hogy -vagy ő maga, vagy én virraszszak a beteg mellett, szinte sirva -kértek, hogy vessem magamat közbe értük az idegen doktor urnál. -Engem nagyon meghatott jószivüségük. Lehet azért, hogy igen el -voltam gyengülve, vagy tán mert Lucyt illette önfeláldozó -szeretetük; mert ezelőtt is már akárhányszor tapasztaltam ilyen -áldozatrakész hüséget asszonyokban. Még jókor érkeztem haza a késői -ebédre; körüljártam az intézetet, mindent rendben találtam; az -álmot várva, jegyeztem a fentieket. Érzem, hogy kezdek -álmosodni.</p> -<p class="right"><i>Szeptember 11.</i></p> -<p>Ma délután átmentem Hillinghamba. Van Helsinget kitünő jó -kedvben és Lucyt sokkal frissebben találtam, Nemsokára érkezésem -után egy jó nagy, külföldről jött csomagot hoztak a professzor -számára. Ő nagy buzgósággal látott a fölbontáshoz – és egy nagy -csomó hófehér virágot vett ki belőle.</p> -<p>– Ez magának való Lucy kisasszony – mondta.</p> -<p>– Nekem? Oh kedves doktor ur!</p> -<p>– Igen kedvesem, de nem arra való, hogy játszszék vele. Mert ez -orvosság. – Erre Lucy elfintoritotta az arcocskáját. – No de -<span class="pagenum"><a name="Page_242" id= -"Page_242">-242-</a></span> nem kell ám bevenni, rosz, émelygős, -kanalas orvosságban; azért hát nem is szükséges, hogy az -orrocskáját ugy fölhuzza, mert akkor kimutatom az én Artur -barátomnak, hogy kár szeretni olyan leányt, szépet, a ki csunya -ráncosra huzza orrát össze. Aha, szép kis lány, ez hamar egyenesre -huzta a csinos nózit. Ez orvosság, de maga nem tudja hogyan. -Ablakába teszem; szép koszorut kötök belőle, nyakába akasztom, hogy -jól aludjék tőle. Oh igen! ez olyan mint a lótusz-virág, -elfelejteni bajt tőle. Olyan szaga van, mint a Lethe vizének, vagy -mint az örök ifjuságot adó forrás vizének, a mit a régi bölcsek -kerestek, de mindig későn találtak meg.</p> -<p>A mig beszélt Lucy, nézegette és végre megszagolta a virágot. De -ezzel le is dobta őket, félig nevetve, félig haragosan mondva:</p> -<p>– Oh, professzor ur, maga csak meg akar engem tréfálni. Hisz ez -a virág közönséges fokhagyma virág!</p> -<p>Meglepetésemre Van Helsing fölemelkedett és legridegebb hangján, -merev arccal és összehuzott szemöldökkel igy szólott:</p> -<p>– Nem türök semmi ellenszegülést! Én soha sem tréfálok! -Mindennek, a mit teszek, meg van a maga kegyetlen oka és komolyan -intem önt, nehogy megakadályozzon szándékomban. <span class= -"pagenum"><a name="Page_243" id="Page_243">-243-</a></span> -Vigyázzon, ha nem a maga, hát azok kedvéért, a kik szeretik.</p> -<p>Aztán látva szegény Lucy rémületét, szelidebben folytatta. – Óh, -kis kisasszonyka, édes, ne féljen tőlem. Én csak a maga javát -keresem; de ebben a közönséges virágban nagy haszon lakik magának. -Nézze, én magam teszem a szobájába. Magam kötöm a koszorut, a mit -viselni kell magának. De csitt! ne szóljon senkinek, a kik kiváncsi -kérdésekkel zaklatnak. Engedelmeskedni kell és hallgatás egy része -az engedelmességnek; és engedelmesség fogja magát erősen és -egészségesen ölelő karokba vinni, a kik várják. No most üljön egy -kicsit csöndesen. Jöjjön velem John barátom és segitse nekem a -szobát disziteni fokhagyma virággal, a mely messze Harlemból jött, -a hol az én barátom Vanderpaol üvegházban neveli a virágot egész -esztendőben végig. Telegrafáltam neki tegnap; különben nem lehetett -volna itt ma.</p> -<p>Lucy szobájába mentünk, magunkkal vive a virágot. Bizonyos, hogy -a professzor eljárása igen különös és olyan volt, a milyenről -semmiféle gyógyszertanban nem olvastam. Először is gondosan betette -és bezárta az ablakokat, aztán egy marék virággal gondosan végig -dörzsölte a rámáját, mintha azt akarná, <span class= -"pagenum"><a name="Page_244" id="Page_244">-244-</a></span> hogy -minden beszürődő levegő fölvegye a fokhagyma szagot. Aztán pedig a -csutkával az ajtó szárfát dörzsölte végig, fönt, lent és mind a két -oldalon, végre roppant furcsának tetszett nekem és végre -megszólaltam.</p> -<p>– Igaz ugyan, tanár ur, hogy jól tudom, hogy mindennek, a mit -tesz, meg van a maga oka; de engedje meg, hogy mostani eljárását -furcsának találjam. Jó, hogy valami skeptikus nincs közel, mert még -azt találná mondani, hogy maga valami babonát üz, hogy kirekeszsze -a gonosz szellemet.</p> -<p>– Meglehet, hogy azt üzök! – felelte a professzor nyugodtan, a -mint elkezdte a Lucy nyakára szánt koszorut kötni.</p> -<p>Aztán lent megvártuk, mig Lucyt a szobalánya ágyba fektette és a -professzor aztán sajátkezüleg erősitette a fokhagymavirág koszorut -a nyakába. Utolsó szavai ezek voltak:</p> -<p>– Vigyázzon, hogy le ne tépje; és még ha a levegőt fülledtnek -találná is az éjjel, ne nyisson se ajtót, se ablakot.</p> -<p>– Igérem, – felelte Lucy – és köszönöm mind a kettőjüknek -irántam való jóságukat! Oh, mivel érdemeltem én, hogy ily jó -barátokkal legyek megáldva?</p> -<p>Mikor kocsimon, a melyet várattam, elhagytuk a házat, Van -Helsing igy szólt: <span class="pagenum"><a name="Page_245" id= -"Page_245">-245-</a></span></p> -<p>– Ma éjjel alhatom nyugodtan és alvás kell is nekem – két -éjszaka utazás, sok olvasás a közbeeső napon, sok aggodalom a -rákövetkező napon és egy egész éjszakai virrasztás szemlehunyás -nélkül. Holnap reggel korán maga jön értem és mi együtt megyünk -szép kis lányt megnézni, a ki sokkal erősebb lesz a -<i>babonától</i>, a mit üztem vele. Ho, ho, ho!</p> -<p>Oly biztosnak látszott a dolga felől, hogy nekem, eszembe jutván -a magam biztossága két éjjellel ezelőtt és bizodalmamnak rettenetes -eredménye, szinte megremegtem félelmemben. De talán gyöngeségem -megakadályozott abban, hogy félelmemet közöljem öreg barátommal, -hanem azért csak annál jobban gyötört.</p> -<div class="chapter"> -<h2>XI.</h2> -</div> -<h3><i>Westenra Lucy naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Szeptember 12.</i></p> -<p>Milyen jók hozzám mindannyian! Már egészen megszerettem azt a -kedves, jó Van Helsing doktort. Szeretném tudni, hogy miért -fektetett oly nagy sulyt a virágjaira. Szinte megrémitett, oly -nagyon haragos volt miattuk. És pedig alighanem igaza volt, mert én -már is érzem, mintha némi megkönnyebbülést <span class= -"pagenum"><a name="Page_246" id="Page_246">-246-</a></span> okoztak -volna. Valahogy nem félek annyira attól, hogy egyedül maradjak az -éjjel és félelem nélkül fogok elaludni. Nem fogok törődni semmiféle -szárnycsapkodással és suhogással sem az ablakomon. Oh mily -borzalmas küzdelmet vivtam az utóbbi időben az elalvás ellen; mily -iszonyu volt az álmatlanság és mennyivel iszonyubb az alvástól és a -vele járó, ismeretlen borzalmaktól való félelem. Mily áldott az oly -emberek élete, a kik nem tudják, mi a félelem, a rettegés, a kikre -nézve az alvás jótétemény, a melyben minden áldott éjjel -részesülnek. Nos, ez éjjel remélem, hogy nekem is édes lesz az -álom, ugy fekszem itt, mint Ofélia, virágokkal födötten. Soha sem -szerettem ezelőtt a foghagymát, de ma imádom! Mintha áldás és béke -volna illatában; érzem az édes álmot közeledni. Jó éjszakát -mindenkinek.</p> -<h3><i>Seward dr. naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Szept. 13.</i></p> -<p>Van Helsinget már jókor reggel ébren és készen találtam. A -megrendelt kocsi az ajtó előtt állt. A professzor fogta a táskáját, -a melyet most mindig magával hord. <span class="pagenum"><a name= -"Page_247" id="Page_247">-247-</a></span></p> -<p>De hadd megyek sorban. Van Helsing és én nyolc órakor reggel -érkeztünk Hillinghamba. Remek fris őszi reggelünk volt. A mint a -házba léptünk, Westenráné, a ki rendesen korán kelő, fogadott -bennünket, nagyon kedvesen, melegen és igy szólt:</p> -<p>– Örömmel fogják hallani ugy-e, hogy Lucy jobban van. Az édes -gyermek alszik még. Benéztem a szobájába és láttam, de nem mentem -be, nehogy zavarjam álmában. A professzor mosolygott és örömében -kezeit dörzsölve, szólott:</p> -<p>– Aha! gondoltam mindjárt, hogy helyes volt diagnózisom. Az -orvosságom hatásos – mire Westenráné igy felelt:</p> -<p>– No csak ne foglaljon le minden érdemet magának, kedves doktor. -Lucy állapotának javulását legalább is fele részben nekem -köszönheti.</p> -<p>– Hogy érti ön azt, asszonyom? – kérdezte a professzor.</p> -<p>– Csak ugy, hogy az éjjel nagyon elfogott az aggodalom édes kis -leányomért, hát a szobájába mentem. Nagyon jól és mélyen aludt, oly -mélyen, hogy még a jövetelem sem zavarta. De a szoba iszonyuan -fülledt volt. Mindenfelé tele volt rakva azzal a rettenetesen erős -illatu méreggel, de sőt még a nyaka köré <span class= -"pagenum"><a name="Page_248" id="Page_248">-248-</a></span> is volt -egy csomó kötve. Én féltem, hogy a nehéz szag megárt a szegény -gyermeknek, mostani elgyöngült állapotában, hát leoldtam a virágot -a nyakáról és egy picit kinyitottam az ablakot, hogy fris levegőt -kapjon. Meglátja, hogy meg lesz elégedve a kinézésével doktor.</p> -<p>Beszédje végén visszament a kis nappalijába, a hol rendesen -korán és egyedül szokott reggelizni. A mig beszélt, a professzor -arcát figyeltem és láttam, hogy hamuszinre változik. Addig, a mig a -szegény asszony jelen volt, megőrizte ez önuralmát, még mosolygott -is rá, a mint ajtót nyitott neki, hogy a szomszéd szobába menjen. -De alig tünt el, hirtelen és nagy erőszakkal az ebédlőbe hurcolt -magával és betette mögöttünk az ajtót.</p> -<p>És ekkor láttam életemben először Van Helsing professzort -megtörni. A néma kétségbeesés egy nemével emelte karjait a feje -fölé és tehetetlenül ütögette össze a tenyereit; végre egy székre -vetve magát, arcát tenyerébe rejtette és elkezdett zokogni, hangos -keserves zokogással, a mely szive fájdalmas mélységéből fakadt. -Aztán ismét égnek emelte a karjait, mintha az egész mindenséget -hivná segitségül. Isten! Isten! Isten! jajgatott. Mit vétettünk mi, -mit vétett ez a szegény teremtés, <span class="pagenum"><a name= -"Page_249" id="Page_249">-249-</a></span> hogy ily borzasztóan -büntetsz bennünket; Vagy közöttünk jár-e a sors ma is, mint a régi -pogány világban, hogy ilyen dolgok és ilyen kegyetlen módon -történhetnek? Ez a szegény szerencsétlen anya, nem tudva és a -legjobbat akarva, olyat cselekszik, a mi veszendővé teszi leánya -testét, lelkét; és mi nem szólhatunk neki, még alig is inthetjük, -vagy meghal és akkor midakettő meghal. Oh! milyen átok alatt -vagyunk! Az ördögnek minden hatalma ellenünk szegül!</p> -<p>Hirtelen fölugorva folytatta. – De jöjjön – látnunk és -cselekednünk kell. Ördög vagy nem ördög, vagy minden ördöge a -pokolnak egyszerre – mindegy; azért nekünk küzdeni kell. – A -táskáját fölkapta és együtt mentünk föl Lucy szobájába.</p> -<p>Ismét fölhuztam a rolettát, mig Van Helsing az ágyhoz lépett. -Ezuttal nem rettent vissza, a mint a szegény erest, ugyanazzal a -rémes már fehér sáppadtsággal rajta meglátta. Arca kemény bánatot -és egyuttal végtelen könyörületet fejezett ki.</p> -<p>– Ugy van, a mint vártam, mormogta. Szó nélkül ment és bezárta -az ajtót, aztán elkezdte a vérátömlesztéshez szükséges müszereit a -kis asztalra kirakni. Én az operáció elkerülhetetlenségét belátva, -huztam le a kabátomat, de ő intő kezével megállitott: Nem! szólt. -Ma <span class="pagenum"><a name="Page_250" id= -"Page_250">-250-</a></span> ön fog operációt csinálni, én adok -hozzávalót. Maga már ugyis gyönge. Beszéd közben ledobta a kabátját -és gyürte föl az ingujját.</p> -<p>Az operáció ismétlődött, Lucy fakó arcába ismét visszatért a -szin, a mint rendes lélegzetvétellel egészséges álomba merült. -Ezuttal én vigyáztam, mig Van Helsing összeszedte magát és -pihent.</p> -<p>Később megmondta Westenránénak, hogy semmit sem szabad -elmozditania a leánya szobájából az ő megkérdezése nélkül. Hogy a -virágokat orvosság gyanánt alkalmazta és hogy erős illatuk -belégzése Lucy gyógyulását segiti elő. Azután magára vállalta a -beteg gondját, kijelentve, hogy a két következő éjszakán maga fog -virrasztani mellette és hogy nekem izenni fog, ha szüksége lesz -rám.</p> -<p>Egy órával ezután Lucy fölébredt álmából frisen és jókedvüen és -alig látszott meg rajta rettenetes vérvesztése.</p> -<p>Mit jelentsen mindez? Már-már azon kezdek tünődni, hogy nem-e az -őrültekkel való foglalkozásom bontja-e meg a tulajdon agyvelőmet. -<span class="pagenum"><a name="Page_251" id= -"Page_251">-251-</a></span></p> -<h3><i>Westenra Lucy naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Szeptember 17.</i></p> -<p>A nyugalom négy napját és négy éjjelét kiélveztem. Már ismét -annyira megerősödtem, hogy alig ismerek magamra. Ugy látszik, -mintha valami rettenetes végtelen álmom lett volna és csak most -ébrednék a napfényre és fris levegőre körülöttem. Csak homályosan -emlékszem a várakozás és félelem gyötrelmes időire. A sötétségre, a -feledésre és aztán uj életre kelésre, mint a mikor a buvár -emelkedik föl lassan a mély vizekből. A mióta azonban Van Helsing -doktor velem van, mind ez a rosz álom mintha elmult volna rólam. A -titokzatos sajgás, a mely csaknem eszemet vette a félelemtől – az -ablakomat verdeső szárnycsattogás – a távoli hangok, a melyek mégis -oly közelnek tetszettek, a kemény rideg parancsszó, a mely, nem -tudom, honnan jött és rendelte, hogy tegyek, nem tudom, hogy mit – -mindez elmulott. Most félelem nélkül fekszem le és alszom el. Meg -sem próbálok ébren maradni. Már egészen megszerettem a foghagyma -virágot és mindennap kapok egy fris ládával Harrleinból. Ma éjjel -Van Helsing dr. elutazik, mert egy napot Amsterdamba kell töltenie. -De most már nem kell, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_252" -id="Page_252">-252-</a></span> virraszszanak. Elég jól vagyok arra, -hogy egyedül hagyjanak. Hála érte a jó Istennek, a ki anyám, az én -kedves Arturom és mind azok kedvéért, a kik oly jók hozzám, -megtartott. Nem is fogom érezni, hogy nem virrasztanak, mert hisz -az utolsó éjjel Van Helsing dr. is jó részt alva töltötte az időt a -székében. Kétszer is alva találtam szegényt, mikor fölébredtem, de -azért nem féltem ujra elaludni, noha a galyak, vagy denevérek, vagy -tudj’ Isten mi is, csaknem haragosan csapkodták az ablakomat.</p> -<h3><i>A Pall Mall Gazette.</i></h3> -<p class="right"><i>Szeptember 18.</i></p> -<p><i>A kiszabadult farkas. Tudósitónk veszedelmes kalandja: -Beszélgetés tudósitónk és az állatkert felügyelője közt.</i> Tenger -kérdezősködés, majdnem ugyanannyi goromba elutasitás és ujra -kérdezősködés után, végre is sikerült megtalálnom az állatkert ama -részének felügyelőjét, a melybe a farkasok osztálya is tartozik. -Bildet Tamás az elefántok háza mögötti kis tanyák egyikében lakik -és éppen a teájához készült ülni, mikor megtaláltam. Tamás és a -felesége, szives vendégszerető, öreges gyermektelen emberek és ha -mindig olyan jóizüen élnek, mint a milyen jóizü falatozással -kináltak <span class="pagenum"><a name="Page_253" id= -"Page_253">-253-</a></span> meg engem, akkor igen kellemesen -telhetik az életük. A felügyelő nem akart dologra térni, mig a -vacsorán tul nem estünk és mindnyájan jól nem laktunk. Mikor aztán -az asztalt fölszedték és ő pipára gyujtott, igy szólt:</p> -<p>– Már most uram neki dülhet és kérdezhet tőlem, a mit akar. -Megbocsátott, hogy vacsora előtt nem állottam szóba az urral, de én -még a farkasoknak, sakáloknak és hiénáknak is beadom a -vacsorájukat, mielőtt kérdéseket intéznék hozzájuk.</p> -<p>– Hogy érti azt, kérdést intézni hozzájuk? – tudakoltam én, hogy -bele biztassam egy kicsit az öreget a beszélgetésbe.</p> -<p>– Hát a feje bubjára ütök a póznával, ez az egyik módja, aztán -meg megvakarom a fülük tövit mikor egy-egy bőkezü legény szeretné, -ha mutogatnák magukat egy kicsit a szive választottja előtt, a kit -a kimenőn kisér. Az elsővel, már mint a póznával való fejbe -kolintással, mielőtt beadnám nekik az ebédet, csak megvagyok -valahogy, de már a másodikkal, a fültövön vakarással ugyan csak -megvárom, mig ugyszólván a fekete kávé és szivarnál vannak a dögök. -Már pedig higyje el uram, hogy magunk is olyanok vagyunk, mint ezek -a vadállatok itten, például mikor megszólitott – ugy-e? Hogy -beszéljek arról <span class="pagenum"><a name="Page_254" id= -"Page_254">-254-</a></span> a farkashistóriáról valamit, hát én is -olyan morgósan feleltem, mint akár melyik medvém és mikor még az -igazgatóságnál való szives följelentéssel fenyegetett, hát akkor is -csak azt mondtam, hogy menjen a pokolba az ur, sértésül ne vegye, -de mondtam-e vagy nem mondtam.</p> -<p>Mondta bizony.</p> -<p>– Nohát. A mikor az ur a följelentéssel fenyegetett a -gorombaságomért, hát az annyi volt, mintha fejbe kólintott volna a -póznával. De a sajgást megenyhitette a fél arany. Nem volt kedvem a -veszekedéshez, hát megvártam az etetést, csak ugy, mint a -farkasaim, tigriseim és oroszlánaim szokták. Most már aztán, hogy -az öregem kibélelt egy jó nagy darab kugloffal, kiöblögetett a jó -erős teájával és rágyujtottam, hát vakargathatja a fülem tövét, a -mennyit csak tetszik, már csak nem is morgok többet. Rajta hát nó, -kérdezzen, ugy is tudom, hogy a miatt a bolond farkas miatt gyütt -csak ide.</p> -<p>– Ugy van! Azt akarom, hogy mondjon el mindent, először is azt, -hogy hogyan történt, azután pedig azt, hogy mit gondol, mi az oka -és végül azt, hogy mit gondol, hogy fog az egész végződni.</p> -<p>– Meglesz, uram! Ennyi körülbelül az <span class= -"pagenum"><a name="Page_255" id="Page_255">-255-</a></span> egész -história. Ez a farkas, a melyet Berzibernek hivtunk, a három szürke -farkas közül volt, a melyet Norvégiából hozattunk ezelőtt négy -évvel. Nagyon kedves, szelid, jó farkas volt és soha sem adott -szóra gondot. Jobban elcsodálkoztam azon, hogy elkivánkozott innen, -mint bármely más idevaló állaton csudálkoztam volna. De hát ime a -farkasokba csak ugy nem lehet megbizni, mint az asszonyokba.</p> -<p>– Sose hallgasson rá uram! – vetette közbe a felesége kacagva. -Az öreg olyan régen barátkozik az állatokkal, hogy már maga is csak -olyan, mint egy vén farkas. Hanem azért nem mérges ám a -harapása.</p> -<p>– Hát uram, ugy volt, hogy tegnap vagy két órával az etetés után -hallottam az első lármát, éppen a majomházban ágyaztam egy beteg -kis pumának, de a mint a csaholást és orditást meghallottam, -azonnal oda siettem. Hát ott látom Berzibert, a mint őrült erővel -rázza és tépi a vasrácsot, mintha ki akarna jönni. Nem sok ember -volt aznap a kertben és közel oda csak egy ember állt, egy magas, -vékony fickó, hajlott orral, hegyes bajuszszal, a melybe néhány ősz -szál vegyült. Kemény, hideg tekintete volt és vörös szeme, és nekem -mindjárt sehogy sem tetszett, mert ugy láttam, mintha ő haragitotta -volna meg az állataimat. <span class="pagenum"><a name="Page_256" -id="Page_256">-256-</a></span> Fehér szarvasbőrkeztyü volt a kezén, -a mint mutatja nekem az állatokat és azt mondja:</p> -<p>– Fölvigyázó, ezek a farkasok, mintha akarnának valamit.</p> -<p>– Talán éppen kendet, mondok én, mert sehogy sem tetszett a -módja. Ő nem haragudott meg, mint a hogy gondoltam, hogy fog, hanem -csufondárosan mosolygott, valamennyi hegyes fogát kimutatva és -aszongya:</p> -<p>– Ó, dehogy, engem aligha szeretnének!</p> -<p>– Oh, de bizony szeretnék – mondok én szint olyan csufondárosan. -Ők nem vetnének meg, egy-két csontot fogpiszkálónak a vacsorájuk -után, kend pedig azzal bőven szolgálhatna nekik.</p> -<p>– De a legfurcsább az egészben az volt, hogy a mikor az állatok -beszélgetni láttak bennünket egymással, hát szép csöndesen -lefeküdtek és a mikor oda mentem hozzájuk, hát Berziber épp ugy -meghagyta a fülét vakarni, mint máskor. Erre aztán az az ember is -oda jött és sülyedjek el, ha ő is be nem dugta a kezét és -megsimogatta a vén farkasnak a fülét.</p> -<p>– Vigyázzon, mondok én, a Berziber nagyon harapós.</p> -<p>– Sohse féltem – mondja ő – hozzá vagyok én ehhez szokva. -<span class="pagenum"><a name="Page_257" id= -"Page_257">-257-</a></span></p> -<p>– Tán állatszeliditő? – kérdem én – kalapot emelve.</p> -<p>– Nem én – mondja ő – nem éppen, de azért van egynéhány ilyen -kedvencem.</p> -<p>És ezzel kalapot emel, olyan udvariasan, mint egy lord és ezzel -elsétál. Az én öreg farkasom utána nézett, a mig csak látta, aztán -egy sarokba huzódott, a honnan egész este nem lehetett többet -kicsalni. Hát aztán a mult éjjel alig hogy a hold fölkelt, valahány -farkasunk csak van, az mind elkezdett orditani. Pedig semmit sem -láttam, a miért ordithattak volna. Senkise járt a közelben, kivéve -valakit, a ki a kerten tul, valahol az utcán, nyilván a kutyájának -füttyengetett. Egyszer-kétszer még kinéztem, hogy minden rendén -van-e és volt és végre aztán az orditást is abbahagyták. Valamivel -éjfél előtt lehettem kint utoljára körül nézni és a mint az öreg -farkas ketrece elé érek, hát látom, hogy a vasrács ki van feszitve -és a ketrec üres. Ennyi minden, a mit az egészből tudok.</p> -<p>– Hát más valaki nem látott semmit sem?</p> -<p>Az egyik kertészünk, a ki akkor tájt jött haza valami -mulatságból, aszongya, hogy látott egy nagy szürke kutyát keresztül -jönni a kert keritésén. <span class="pagenum"><a name="Page_258" -id="Page_258">-258-</a></span></p> -<p>– Már most hát azt mondja meg Bilder ur, ha tudja, hogy mit -gondol, hogy miért szökött meg a farkasuk?</p> -<p>– Hát tudja uram, én azt gondolom, hogy tudom, – kezdte a -fölvigyázó gyanus szerénységgel, – csak azt nem tudom, hogy aztán -el is hiszi-e az ur, ha megmondom.</p> -<p>– Már hogyne hinném. Ha valaki mint Bilder ur, a ki oly jól -ismeri az állatokat, ne tudná a szándékukat, hát ki tudná -akkor?</p> -<p>– Hát tudja jó uram, én azt gondolom, de ugy is van, hogy az a -bestia azért szökött meg, mert – mert kedve szottyant a -szökésre.</p> -<p>A jóizü kacagás, a melylyel Tamás ur és a felesége a tréfát -kisérték, bizonyitotta, hogy már nem uj és hogy az egész magyarázat -szende fölültetés számba megy. Én nem akartam visszatréfálni az -öreget, mert gondoltam, hogy biztosabb nyitját is tudom a szivének, -hát csak ennyit mondtam:</p> -<p>– Hát tegyük föl Bilder ur, hogy az első fél arany busásan le -van szolgálva és hogy a pajtása alig várja, hogy szintén utána -menjen, ha még megtudtam, hogy mit gondol, hogy mi fog ez után -történni.</p> -<p>– Ezt már szeretem uram, felelte az öreg sebtiben, tudom, hogy -nem veszi rosz <span class="pagenum"><a name="Page_259" id= -"Page_259">-259-</a></span> néven, hogy egy kicsit megtréfáltam, -nem is mertem vóna tenni, de az öregem itt biztatott a fél -szemével, hát csak megpróbáltam.</p> -<p>– No de ilyet, sápitozott az öreg néni.</p> -<p>– Hát én csak azt gondolom uram, hogy az a vén bestia elbujt -valahova, a kertész, a ki állitólag látta, azt mondja, hogy -éjszaknak futott sebesebben, mint a legjobb paripa. De én azt nem -hiszem, mert hát tudja uram, hogy se kutya, se farkas nem tud -vágtatni, nem arra valók. A farkasok igen nagyszerüek a mesés -könyvekben és én el is hiszem róluk, hogy ha csapatosan esnek -valakinek, a ki gyávább és jobban fél még náluknál is, hát -félelmetesen tudnak orditani és föl is falatozzák, a mi ilyenkor -utjokba akad. Hanem hát igazándi igazában a farkas egy nyomorult -bestia, a kinek fele annyi esze és bátorsága sincs, mint egy -jóravaló kutyának és kerüli a veszedelmet, mint a tüzet. Aztán ez a -miénk, ez meg soha se is próbált verekedni, vagy magának szerezni -valamit, és sokkal inkább hiszem, hogy valahol a kert körül -ólálkodik, és ha egyátalán van egy kis esze, hát azon tünődik, hogy -ugyan ki adna neki egy kis reggelit. Ha nem kap, hát akkor igaz, -hogy jaj annak a dajkának, a ki ma a katonájával odébb sétál, ozt a -kocsiba felejti a gyereket, <span class="pagenum"><a name= -"Page_260" id="Page_260">-260-</a></span> mert akkor aligha egygyel -kevesebb nem lesz ma a szopós babák száma.</p> -<p>Már épp a második aranyat nyomtam a markába, mikor valami az -ablaknak esett és Bilder uram arca rőfnyire nyult, a nagy -meglepetésben.</p> -<p>– Akármi legyek – kiáltotta – ha nem az én vén ordasom jött -vissza magától.</p> -<p>Az ajtóhoz ment és rémületemre fölnyitotta. De az öreg Bilder és -a felesége kutyába sem vették az ordast. A bestia maga is olyan -békés és jóindulatunak mutatkozott, mint akár csak a képeskönyvbeli -hires őse.</p> -<p>Az egész jelenés kimondhatatlan keveréke volt a nevetségesnek és -meghatónak. A gonosz farkas, a félelmes fenevad, a mely remegésben -tartotta egy napig egész Londont és megvacogtatta a gyermekek -szivét, itt állt bünbánóan és ugy fogadták és cirógatták, mint akár -csak a megtért tékozló fiut. Az öreg Bilder a leggondosabb -gyöngédséggel végig tapogatta a bünöst és igy szólt:</p> -<p>– No ugye mondtam, hogy bajba keveredik az öreg. Itt van la! -véres a feje és tele van apró üvegcseréppel, bizonyosan valami -falon ugrott keresztül, igazán szégyen gyalázat, hogy megengedik a -falak tetejét üvegcserepekkel <span class="pagenum"><a name= -"Page_261" id="Page_261">-261-</a></span> malterozni. Itt van -szegény öreg hogy járt. Gyere Berziber.</p> -<p>Fogta a farkast, bezárta a kalitjába, ellátta hussal és ment a -följebbvalójának jelentést tenni. Én is eljöttem, hogy megirjam -lapunk számára az állatkerti kaland hiteles históriáját.</p> -<h3><i>Seward dr. naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Szept. 17.</i></p> -<p>Ebéd után dolgozószobámban könyveim és jegyzeteim rendezésével -voltam elfoglalva – mert sok egyéb sürgősebb teendő és Lucynál tett -látogatásaim miatt nagyon elmaradtam tőlük, – midőn az ajtó -hirtelen fölpattant és berohant rajta betegem a szenvedélytől -eltorzult ábrázattal. Én meglepetten bámultam rá, mert a hallatlan -esetek közé tartozott, hogy a beteg rohanja meg az orvost tulajdon -szobájában. Megállás nélkül rontott nekem, egy asztali késsel a -kezében és látva veszedelmes szándékát, igyekeztem az asztalt -kettőnk közt tartani. De ő gyorsabb és erősebb volt nálamnál; és -mielőtt meglepetésemből egészen helyreálltam volna, felém sujtott -és bal csuklómon erősen megsebesitett. De mielőtt még egyszer -vághatott volna, én <span class="pagenum"><a name="Page_262" id= -"Page_262">-262-</a></span> sem voltam rest és jobb kezemet -használva, hanyatt löktem őt a padlón. A kezem erősen vérzett és -csakhamar egész kis tócsa támadt a szőnyegen. Láttam, hogy barátom -nem egyhamar fog onnan fölkelni, a hova löktem, hát gyorsan sebem -bekötéséhez fogtam, e mellett élesen szemmel tartva a földön fekvő -alakot. Mikor az ápolók berohantak és figyelmünket teljesen -ráirányoztuk, majd elájultam annak láttára, a mit tett. A hasán -feküdt a padlón elterülve és nyalta fel a vért, a mely sebesült -csuklómból folyt ki.</p> -<p>Könnyü volt őt lefülelni és meglepetésemre egészen békésen -távozott az ápolókkal, egyre csak azt ismételgetve: A vér az az -élet! A vér az az élet!</p> -<p>Pedig én már nem sok vért veszithetek: Többet veszitettem már -is, mint a mennyi jó lenne és Lucy betegségének tartós makacssága -is nagyon kimerit. Izgatott vagyok és ideges, nyugalomra van -szükségem, nyugalomra, nyugalomra. Szerencsére Van Helsing nem -hivott el, hát nem kell lemondanom az alvásról; ma igen nehezen -volnék el alvás nélkül. <span class="pagenum"><a name="Page_263" -id="Page_263">-263-</a></span></p> -<h3><i>Távirat, Van Helsing, Antverpenből, Sewardnak -Carfex.</i></h3> -<p>(Carfexba küldetett Sunex megyében először, mert nem volt -pontosan megjelölve, hogy Carfex – London mellett ennélfogva 24 -órai késedelemmel kézbesittetett.)</p> -<p class="right"><i>Szeptember 17.</i></p> -<p>Okvetetlen Hillinghamban legyen ez éjjel. Ha nem virraszt is – -gyakran nézzen be és gondja legyen, hogy virágok ott legyenek: -nagyon fontos, okvetetlen ott legyen. A mily gyorsan csak lehet, -ott leszek magam is.</p> -<h3><i>Seward doktor naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Szeptember 18.</i></p> -<p>Azonnal indulok vonattal. Van Helsing telegrammja őrült -aggodalomba ejtett. Egy egész éjszakát vesztettünk, pedig keserü -tapasztalásból tudom, hogy mi történhetik egy éjszaka is. Lehet -ugyan, hogy mindent rendben találok, de ki tudja, hogy mi nem -történhetett? Bizonyos, hogy valamely szörnyü végzet lebeg -fölöttünk, a mely kijátsza minden igyekezetünket. <span class= -"pagenum"><a name="Page_264" id="Page_264">-264-</a></span></p> -<h3><i>Memorandum. Westenra Lucy hagyatéka.</i></h3> -<p class="right"><i>Szeptember 17.</i></p> -<p><i>Éjjel</i>. Én irom ezt és ugy hagyom, hogy megtalálják, -nehogy valamely véletlennél fogva valaki bajba kerüljön miattam. Ez -pontos leirása annak, a mi az éjjel történt. Érzem, hogy meghalok a -gyöngeségtől és alig van annyi erőm, hogy irjak, de meg kell -tennem, ha belehalok is a megerőltetésbe.</p> -<p>Lefeküdtem, mint rendesen, gondom volt rá, hogy a virágokat Van -Helsing doktor utasitásai szerint helyezzük el és csakhamar -elaludtam.</p> -<p>Az ablaktáblákon való csapkodás ébresztett föl, az a sajátságos -csapkodás, a mely ezután kezdődött, hogy Minna a temetőben talált -alva és a melyet azóta oly jól ismerek. Nem féltem, de szerettem, -volna, ha Seward doktor a szomszédszobában lett volna – a hogy Van -Helsing mondta, hogy lesz – és én bekiálthattam volna. Iparkodtam -ismét elaludni, de nem birtam. Ekkor egyszerre csak meglepett a -régi félelem az elalvástól és elhatároztam, hogy ébren maradok. De -csodálatos módon most, hogy nem akartam elaludni, majd elnyomott az -álom. Féltem egyedül lenni, hát fölkeltem, kinyitottam az ajtót és -kiáltottam, <span class="pagenum"><a name="Page_265" id= -"Page_265">-265-</a></span> hogy „nincs itt senki sem“? Nem kaptam -feleletet. Féltem, hogy anyám fel talál ébredni, hát ismét betettem -az ajtómat. Ekkor a kertben a bokrok közül vonitást hallottam, mint -valami kutyáét, csakhogy sokkal mélyebbet és dühösebbet. Az -ablakhoz mentem és kinéztem, de nem láttam semmit sem, egy óriás -denevért kivéve, a mely az ablakot verdeste szárnyaival. -Visszamentem hát az ágyamba, de föltettem magamba, hogy nem fogok -elaludni. Egyszer csak kinyilik az ajtó és benéz rajta édes anyám; -látta, hogy nem alszom hát bejött és mellém ült. Még a szokottnál -is édesebb és szeretetteljesebb hangon mondta:</p> -<p>– Nagyon nyugtalankodtam miattad drágám, hát bejöttem megnézni, -hogy nincsen-e a valami bajod.</p> -<p>Féltem, hogy megtalál hülni ott ülve, hát kértem, hogy feküdjék -mellém az ágyba és háljon itt. Meg is tette, hogy mellém bujt az -ágyba, de nem vetette le a pongyoláját, mert azt mondta, hogy nem -marad soká, hanem ismét vissza megy a maga ágyába. A mint igy -egymást átölelve feküdtünk, a csapkodás és puffogás ismét -elkezdődött az ablakomon. Anyám megriadt és remegve kiáltotta: – Mi -az? Én iparkodtam megnyugtatni, a mi végre sikerült is és ő -csöndesen feküdt, de hallottam, hogy szegény <span class= -"pagenum"><a name="Page_266" id="Page_266">-266-</a></span> szive -iszonyuan dobog még mindig. Egy kis vártatva ujból kezdődött az a -halk, mély vonitás a bokrok között és mindjárt utána nagyot -reccsent az ablak és az üvegcserepek csak ugy röpültek a padlóra. A -rolettát a betóduló szél a szobába fujta és a bezuzott ablakban egy -óriás, lompos, szürke farkasnak a feje látszott.</p> -<p>Anyám sikoltott rémültében és föl próbált emelkedni és kapkodott -valami után, a mibe kapaszkodjék. Tőbbek közt a virágfüzérbe is -belekapaszkodott, a mit Van Helsing parancsára a nyakamon viseltem -és letépte rólam. Egy vagy két pillanatig kiegyenesedve ült, a -farkasra mutatva, melléből rettenetes hörgéssel szakadt föl a -lélekzete; azután mint a kit a villám sujtott, bukott le és estében -fejével a halántékomon ütött annyira, hogy egy-két pillanatra -elkábultam. Az egész szoba mintha forgott volna velem. Szememet az -ablakra szögezve tartottam, de a farkas visszahuzta a fejét és a -bezuzott ablakon mintha miriád pontocska tódult volna be a -levegővel, keringve és szállva, mint az utasok által leirt -homokoszlop, vihar alkalmával a a sivatagban. Mozdulni próbáltam, -de valamely büvös hatalom lenyűgözve tartott és szegény anyám -holtteste is – mert áldott jó <span class="pagenum"><a name= -"Page_267" id="Page_267">-267-</a></span> szive megszünt dobogni – -ólomsulylyal nehezedett rám; aztán egy ideig semmire sem -emlékeztem.</p> -<p>De az idő nem tetszett nagyon hosszunak, de igen igen -borzalmasnak, mig ismét magamhoz tértem. Valahol a közelben mintha -halottra kongatták volna a harangot; az egész környék kutyái mind -fájdalmasan vonitottak és kertünkben épp az ablakom alatt egy -csalogány énekelt. El voltam kábulva és butulva a fájdalom, a -rémület és gyöngeségtől, de a csalogány éneke olyannak tetszett, -mintha meghalt édesanyám hangja volna, a ki vigasztalni és -megnyugtatni jött engemet. A zaj mintha a cselédeket is fölverte -volna álmukból, mert mezitlábuk topogását hallottam az ajtóm előtt -a folyosón. Én kiáltottam nekik, ők bejöttek és a mikor meglátták, -hogy mi történt s hogy mi az, a mi rajtam keresztül az ágyon -fekszik, sikoltozni kezdtek rémületükben. A szél bezudult a törött -ablakon keresztül s bevágta az ajtót. A cselédek leemelték szegény -anyám holttestét s egy lepedővel letakarva az ágyamra fektették, -mihelyt én kiszálltam belőle. Annyira meg voltak mind rémülve és -ugy remegtek, hogy leküldtem őket az ebédlőbe azzal a meghagyással, -hogy mindegyikök igyék egy pohár bort. Az ajtó erre hirtelen -kitárult és rögtön <span class="pagenum"><a name="Page_268" id= -"Page_268">-268-</a></span> ismét becsapódott. A leányok -sikoltottak, aztán mind összefogozkodva együtt mentek le az -ebédlőbe, én pedig minden virágomat édes anyám keblére raktam. -Mikor már mind ott volt, eszembe jutott ugyan Van Helsing parancsa, -de nem szivesen vettem volna vissza, de meg különben is gondoltam, -hogy a cselédek közül egy kettőt megkérek, hogy maradjanak velem -reggelig. Csodálkoztam, hogy oly sokáig nem jöttek vissza. -Kiáltottam nekik, de nem kaptam feleletet, hát le mentem az -ebédlőbe, hogy utánuk nézzek.</p> -<p>A szivem elszorult, mikor láttam, hogy mi történt. Mind a négy -cselédünk tehetetlenül elterülve feküdt a földön és horkolva szedte -a lélegzetét. A cherry-t tartalmazó palack félig kiüritve állt az -asztalon, de a szobában sajátságos fanyar illat terjengett. Én -gyanut kapva, megvizsgáltam a palackot. Laudanum illata volt; és a -szekrénybe nézve, láttam, hogy az üveg, a mit édes anyám orvosa -rendelt a számára, üres. Mittévő legyek? Istenem, mittévő legyek? -Visszajöttem a szobába édes anyámhoz. Nem hagyhatom el őt – és -egyedül vagyok a házban az alvó cselédekkel, a kiket valaki -megétetett. Egyedül a halottal! Nem merek a házból kimenni sem, -mert folyton hallom a farkasüvöltését a törött ablakon keresztül. -<span class="pagenum"><a name="Page_269" id= -"Page_269">-269-</a></span></p> -<p>A levegő tele van fénylő porszemekkel, a melyek folyton szállnak -és keringnek a légvonatban és a gyertyák kékesen, homályosan égnek. -Mittévő legyek? Az Ur őrizzen meg minden bajtól ez éjszaka! Ezt az -irást a keblembe rejtem, a hol meg fogják lelni azok, a kik -kiteriteni jönnek majd. Drága anyám elment! ideje, hogy én is -menjek. Isten veled Artur – ha nem élném tul ezt az éjszakát! Isten -áldjon drágám és Isten óvjon engem!</p> -<div class="chapter"> -<h2>XII.</h2> -</div> -<h3><i>Seward doktor naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Szeptember 18.</i></p> -<p>Azonnal Hillinghamba hajtattam és korán értem oda. A kocsimat a -kapuban hagytam, egyedül mentem végig a fasoron. Halkan kopogtam és -lehetőleg óvatosan csöngettem, mert nem akartam Lucyt vagy az -anyját zavarni és reméltem, hogy a cselédek azért meghallják. Egy -kis vártatva, hogy nem jött senki, ismét kopogtam és csöngettem, de -minden eredmény nélkül. A cselédek lustaságát szidva és hogy még -ilyenkor is alusznak, mert ez alatt már tizre járt az idő, ujra -csöngettem és kopogtam, de ezuttal még türelmetlenül, <span class= -"pagenum"><a name="Page_270" id="Page_270">-270-</a></span> de -ismét minden eredmény nélkül. Eddig csak szidtam a cselédeket, de -most már a félelem kezdett gyötörni. Vajjon ez az elhagyottság, -csak egy szem volt a végzet láncában, a mely mind szorosabbra -huzódott körülőttünk. Vajjon nem-e halottas ház-e, a melyhez -elkésve érkeztem, de későn. Tudtam, hogy a késedelem percei, de sőt -másodpercei mily veszedelmet rejthetnek Lucyra nézve, ha ismét -rettenetes roszulléteinek egyike vett erőt rajta. Megkerültem hát a -házat, hogy nem találhatnék-e valahol más bejáratot.</p> -<p>Nem találtam semmit. Minden ajtó és ablak zárva volt és én -ijedten tértem vissza a kapuhoz. Alig értem oda, egy gyorsan -hajtott lónak a dobogását hallottam. A kapuban megállt és néhány -pillanattal későbben Van Helsingot láttam a fasoron felém sietni. -Mikor meglátott, rám kiáltott:</p> -<p>– Hát ön az! Csak most érkezett? Hogy van ő? Elkéstünk? Nem -kapta meg a telegramot?</p> -<p>Oly gyorsan és összefüggően, a hogy csak birtam, mondtam el -neki, hogy a táviratját csak ma reggel kaptam meg és hogy egy -pillanatnyi idővesztegelés nélkül siettem ide, de ugy látszik, -senki a házban nem hallja a csöngetésemet. Ekkor megállt, levette a -kalapját és igy szólt szomoruan: <span class="pagenum"><a name= -"Page_271" id="Page_271">-271-</a></span></p> -<p>– Akkor félek, hogy elkéstünk. Legyen meg az Isten akarata! – De -ujra visszatérő energiával folytatta:</p> -<p>– Jöjjön, ha nincs ut nyitva, hogy bemehessünk, hát csináljunk -egyet. Az idő most minden.</p> -<p>Megkerültük a házat, a konyhaablakig. A professzor egy kis csont -fürészt vett ki a tokjából és átadva, az ablakot védő vasrácsra -mutatott. Én gyorsan hozzáfogtam és csakhamar hármat keresztül -fürészeltem közülök. Aztán egy hosszu, vékony késsel fölfeszitettük -az ablakzárt és kinyitottuk az ablakot. Én besegitettem a -professzort, aztán magam is bemásztam. Senki sem volt a konyhán, -sem a mellette lévő cselédszobában. Tovább haladva, minden szobába -benéztünk és az ebédlőbe, a melyet homályosan világitott a -leeresztett rolettákon behuzodó napfény, négy cselédleányt -találtunk a földönfekve. Nem gondolhattuk őket halottaknak, mert -horkoló lélekzetük és a laudanum maró illata nem engedett az -állapotukat illető kétséget. Van Helsing és én egymásra néztünk és -tovább menve, ő csak annyit mondott, hogy ezekkel később is rá -érünk foglalkozni. Aztán fölsiettünk Lucy szobájába, egy pillanatra -megálltunk az ajtó előtt hallgatózni, de <span class= -"pagenum"><a name="Page_272" id="Page_272">-272-</a></span> semmi -nesz nem jutott a fülünkhöz. Elfehéredett arccal és reszkető kézzel -nyitottunk csöndesen ajtót és beléptünk a szobába.</p> -<p>Hogy irjam le, a mit láttam? Az ágyon két alak feküdt, Lucy és -az anyja, az utóbbi feküdt beljebb és le volt takarva egy fehér -lepedővel, a melynek szélét a törött ablakon betóduló légvonat -fölemelte, mutatva a merev fehér arcot, rémületnek ráfagyott -kifejezésével rajta. Mellette feküdt Lucy még fehérebb és merevebb -arccal. A virágok, a melyeket a nyakán kellett volna viselnie, az -édesanyja keblén hevertek. Lucy nyaka puszta volt és messziről -látszott rajta a két parányi seb, a melyet már ezelőtt is -észrevettünk, de ezuttal a széle fehér dagadt és zuzódottnak -látszott. A professzor szó nélkül hajolt az ágyra, fejével csaknem -szegény Lucy keblét érintve, aztán hirtelen elforditotta a fejét, -mint valaki, a ki hallgatózik és kiegyenesedve igy kiáltott -felém:</p> -<p>– Még most sem késő! Gyorsan! Gyorsan! Hozzon brändyt.</p> -<p>Én lerohantam a lépcsőn, az üveggel a kezemben tértem vissza, -gondosan megszagolva és megkóstolva a brändyt, hogy nincs-e az is, -mint az asztalon talált palack cherry megvegyitve. A cselédek még -folyton aludtak, de mintha már nyugtalanabbak lettek volna. Az -<span class="pagenum"><a name="Page_273" id= -"Page_273">-273-</a></span> ital nyilván vesziteni kezdett -hatásából. De nem vesztegethettem az időt azzal, hogy erről -megbizonyosodjam. Mert siettem visszatérni Van Helsinghez. Ő fogta -a brändyt és mint más alkalommal Lucy ajkát, nyelvét, csuklóját és -tenyerét dörzsölte vele. Nekem csak ennyit mondott:</p> -<p>– Ezt én is megtehetem, ez minden, a mit egyelőre tehet. Maga -megy és fölkelti azokat a lányokat. Csapkodja az arcukat vizes -törülközővel, de csapkodja jó erősen. Csináltasson velük tüzet, -hogy meleget és forró fürdőt kapjunk. Ez a szegény lélek majdnem -olyan hideg, mint az a másik itt mellette. Muszáj megmelegiteni, -mielőtt más egyebet tehetnénk vele.</p> -<p>Én lesiettem és hármat a cselédek közül csakhamar sikerült -fölébreszteni, a negyedik nagyon fiatal leány volt, a kire az ital -erősebben hatott, azt a kanapéra emeltem szegényt és hagytam -aludni. A többiek is eleinte kábultak voltak, de a mint az -emlékezetük tisztult, kegyetlenül sirni és jajgatni kezdtek. De én -keményen bántam velük és nem engedtem, hogy beszéljenek, azt -mondtam nekik, hogy elég szerencsétlenség egy életet elveszteni és -ha nem látnak azonnal a dologhoz, hát Lucy életét is kockáztatják. -<span class="pagenum"><a name="Page_274" id= -"Page_274">-274-</a></span></p> -<p>Szegények hát sirva és zokogva siettek, csak ugy, a hogy félig -öltözötten voltak, tüzet rakni és vizet melegiteni. Nemsokára -készen volt a forró fürdő és mi Lucyt ugy, a hogy volt, kivittük és -beletettük. Mig mi szorgalmasan dörzsölgettük a tagjait, kopogás -hallatszott az utcaajtón. Az egyik szobaleány szaladt, hogy ruhát -kapkodjon magára, és ajtót nyisson. Csakhamar visszajött és -suttogva jelentette, hogy egy ur van odalent, a ki üzenetet hozott -Helmwood urtól. Én azt mondtam neki, hogy mondja meg annak az -urnak, hogy várjon, mert most senkit sem fogadhatunk. A szobaleány -elment az üzenettel és föladatunkba merülve, én teljesen -megfeledkeztem az idegenről.</p> -<p>Én soha sem láttam a professzort ily halásos energiával -dolgozni. Én tudtam, a mint hogy ő is tudta, hogy a halállal -magával küzködünk a prédájáért. És egy pillanatnyi pihenés -alkalmával mondtam is ezt neki. Ő a legridegebb arccal, olyan -feleletet adott erre, a melynek értelmét nem birtam fölfogni:</p> -<p>– Ha csak az volna, akkor megállnék itt, a hol vagyunk és -hagynám őt békében kimulni, mert nem látok világosságot az élete -határán. És ezzel megujult és mondhatnám, neki dühödt <span class= -"pagenum"><a name="Page_275" id="Page_275">-275-</a></span> erővel -látott ujra dologhoz. Egyszer csak mind a ketten észrevettük, hogy -a hőség kezd egy kissé hatni, Lucy szivének a dobogását valamivel -jobban hallottuk a stethoscopon és a tüdeje észrevehetőleg -megmozdult. Van Helsing arca majdnem sugárzott, a mint kiemeltük őt -a fürdőből és forró lepedőbe burkoltuk megszáritani. Igy -kiáltott:</p> -<p>– Az első pártit mi nyertük! Sakk a királynak.</p> -<p>– Lucyt az ez alatt elkészitett szobába vittük, ágyba fektettük -és néhány csöpp brändyt öntöttünk a torkába. Én észre vettem, hogy -Van Helsing egy puha selyem zsebkendőt kötött a torkára. Még mindig -eszméletlenül feküdt és épp oly rosszul volt, ha nem rosszabbul, -mint bármikor, a milyenek eddig láttuk.</p> -<p>Van Helsing behivta az egyik cselédet és meghagyta neki, hogy -Lucy mellett maradjon és le ne vegye a szemét róla, mig mi vissza -nem jövünk. Ezzel intett nekem, hogy menjünk.</p> -<p>Tanácskoznunk kell, hogy mit tegyünk most, szólt, a mint a -lépcsőn lementünk. A Csarnokból az ebédlőbe nyitottunk és ő -gondosan betette az ajtót mögöttünk. A zsaluk ki voltak már ugyan -tárva, de a rolettákat leeresztették és a szobában meglehetős -homály <span class="pagenum"><a name="Page_276" id= -"Page_276">-276-</a></span> uralkodott. De nekünk elég világos -volt. Van Helsing arcán az aggodalmas tünődés jeleit vettem észre, -igy hát vártam egy kicsit, mig végre ő megszólalt:</p> -<p>– Hát most mihez fogjunk? Kihez forduljunk segitségért? Egy -ujabb vérátömlesztéshez kell folyamodnunk, még pedig hamar, vagy -annak a szegény leánynak az élete nem ér egy vak garast sem. Maga -már kimerült, én is ki vagyok merülve. A cselédleányokban nem merek -bizni, még ha valamelyiknek volna is bátorsága az operációhoz. Már -most honnan vegyünk valakit, a ki az ereit meghagyja nyitni -számára?</p> -<p>– Hát én velem már mi lesz?</p> -<p>A hang a szoba tulsó oldalán álló diván felől jött és hallatára -szivem dobogott az örömtől, mert Morris Quincey, az amerikai -hangjára ismertem benne. Van Helsing haragosan fordult meg a hang -hallatára, de arca ellágyult és szeme ragyogott, a mint én kitárt -karokkal rohantam barátom felé.</p> -<p>– Mi hozott téged ilyen jókor ide? – kérdeztem tőle, a mint -kezünk találkozott.</p> -<p>Artur barátunknak ez a felhivása:</p> -<p>Ezzel a következő táviratot nyujtotta át: Három napja nem kaptam -hirt Sewardtól és iszonyuan aggódom. Magam nem mehetek, -<span class="pagenum"><a name="Page_277" id= -"Page_277">-277-</a></span> atyám folyton nagyon rosszul van. Nézd -meg és izenj Lucy hogy van? Ne késlekedj. Helmwood.</p> -<p>– Ugy veszem észre, mintha éppen jókor érkeztem volna. Hát csak -meg kell mondani, hogy mit csináljak és meglesz.</p> -<p>Van Helsing előre lépett, megfogta a kezét, egyenesen a szemébe -nézett, a mint mondta:</p> -<p>– Egy bátor ember vére a legjobb orvosság ezen a világon, ha egy -asszony bajban van. Ön ember a talpán, ezt látom. No hát ellenünk -lehet az ördög és minden gonosz, a mig Isten ilyen embereket küld -nekünk, ha szükségben vagyunk.</p> -<p>Ismét keresztülmentünk azon a kisérteties operáción. Nincs erőm -a részletekkel foglalkozni. Lucy borzasztó rázkódtatáson mehetett -keresztül, a mely jobban megviselte, mint eddig bármikor, mert noha -bőven ömlött a vér az ereibe, teste nem éledt tőle oly könnyen, -mint az előbbi alkalmakkor. Küzködését, mig ujra életre tért, rémes -volt látni és hallani. De végre is a sziv és tüdő müködése -megerősödött és Van Helsing sikerült morfium injekciójára mély -ájulásából ugyanolyan mély álomba merült. A professzor őrizte -álmát, mig én lementem Morriszszal, hogy bort adjak neki -<span class="pagenum"><a name="Page_278" id= -"Page_278">-278-</a></span> és lefektessem a diványra. Aztán ott -hagyva őt, elküldtem az egyik szobaleányt, hogy a várakozó kocsikat -fizesse ki és jó reggelit rendeltem a szakácsnénál. Azután egy -ötletem támadt és visszasiettem a szobába, a hova Lucyt fektettük. -Mikor csendesen benyitottam, Van Helsinget egy-két teleirt -levélpapirral a kezében találtam. Már nyilván elolvasta és -tartalmán tünődve hajtotta fejét a kezére. Arcán a zord elégültség -kifejezése látszott, mint az olyan emberén, a kinek valamely -kétsége megoldást nyert. A papirt átadva csak annyit mondott:</p> -<p>– Ez Lucy kebléből hullott ki, mikor a fürdőbe vittük.</p> -<p>Mikor én is végigolvastam, a professzorra nézve álltam és végre -kérdeztem: – Az ég szerelmére, mit jelentsen mindez? Őrült-e, vagy -miféle rettenetes veszedelem fenyegeti? – Annyira el voltam ámulva, -hogy ennél többet nem birtam mondani, Van Helsing kinyujtotta a -kezét, visszavette az iratot, mondván:</p> -<p>– Most ne törje ezen az eszét. Egyelőre felejtse el. Majd -egyszer ugyis megtudja, megérti, de csak a maga idején; ez pedig -később lesz. De mit akart nekem mondani, hogy feljött? <span class= -"pagenum"><a name="Page_279" id="Page_279">-279-</a></span></p> -<p>– A halotti bizonyitvány miatt jöttem. Én tudom, ön is tudja, -meg a kezelő orvosa is, hogy Westenránénak szivbaja volt és -bizonyithatjuk, hogy abban halt meg. Azonnal el kell a dolgot -intéznünk, nehogy a hatóság a dologba avatkozzék, mert ha semmi -egyéb, ez maga is megölné Lucyt. Azonnal megyek a bejelentő -hivatalba, onnan pedig a vállalkozókhoz a temetés miatt.</p> -<p>– Menjen csak John barátom! Jó, hogy eszébe jutott. Igaz, hogy -szegény kis Lucynak kérlelhetlen ellenségei, de legalább jó barátai -is vannak, a kik szeretik. Egy, kettő, három, mind vérüket adják -érte, nem számitva az egy öreg embert. Igen igen barátom John; – -nem vagyok vak – én látok mindent! de csak annál jobban szeretem -magát érte! Most mehet.</p> -<p>A csarnokban Morris Quinceyvel találkoztam egy telegrammal Artur -számára a kezében, a melyben tudatta vele, hogy Westenráné meghalt -és hogy Lucy is nagyon rosszul volt, de már jobban van, s hogy Van -Helsing és én mellette vagyunk. Mondtam neki, hogy hova indulok és -ő sietetett, mondván:</p> -<p>– Ha visszajösz Jack, egy-két szót szeretnék neked négyszemközt -mondani. Minden dolgomat szerencsésen elvégezve visszasiettem -<span class="pagenum"><a name="Page_280" id= -"Page_280">-280-</a></span> és Morrist már várakozva találtam. A -mikor egyedül voltunk a kis nappaliban igy szólt:</p> -<p>– Seward, én nem akarok oda betolakodni, a hol semmi jussom -nincsen, de ez nem mindennapi esemény. Te is tudod, hogy én -szerettem ezt a leányt és feleségül akartam venni, de noha az -elmult, azért mégis csak aggódom érte. Mi baja lehet? Az öreg -hollandi mondta az imént, a mikor lejöttetek, hogy ismét -vérátömlesztéshez kell folyamodnotok és hogy ti mind a ketten ki -vagytok már merülve. Igy volt-e?</p> -<p>– Igy volt.</p> -<p>– Ebből azt értem, hogy már te és Van Helsing is megtettétek -érte ugyanazt, a mit ma én tettem meg. Igy van-e?</p> -<p>– Ugy van.</p> -<p>– És kitalálom, hogy Artur is benne volt már a dologban. Mert a -mikor ezelőtt négy nappal lent voltam nála, igen különösnek láttam. -Soha senkit sem láttam igy elgyöngülni azóta, hogy a Pampaszokon -jártam és egy kedvenc paripám éjjel kiszökött a legelőre. Egy olyan -óriás denevér lepte meg éjszaka, a milyeket Vampyrnak hivnak ottan -és a nyakán fölhasitva az eret, ugy kiszipolyozta a vérét, hogy -lábra sem tudott állni a szegény <span class="pagenum"><a name= -"Page_281" id="Page_281">-281-</a></span> pára; agyon kellett lőnöm -ott a fekvő helyében. Jack, ha megmondhatod a nélkül, hogy eláruld -a beléd helyezett bizalmat, ugy-e hogy Artur volt az első?</p> -<p>– Igen ő volt.</p> -<p>– És mióta tart ez a dolog?</p> -<p>– Vagy tiz nap óta.</p> -<p>– Tiz nap óta! Hisz akkor annak a szegény bájos teremtésnek, a -kit valamennyien imádunk, az ereiben négy erős férfinak a vére -foly! Az Istenért, ember! hisz az egész testébe sem férne annyi! -Aztán közel hajolva hozzám, élesen suttogó hangon kérdezte:</p> -<p>– Mi fosztotta meg a vérétől?</p> -<p>Én a fejemet ráztam. – Hisz épp az a szörnyüség, hogy ezt nem -tudjuk, Van Helsing majd beleőrül már, én meg teljesen a végére -értem a tudományomnak. Még csak találgatni sem merem az okát.</p> -<p>Egy sereg közbejött körülmény meghiusitotta eddig a Lucy gondos -őrzésére tett minden intézkedésünket. De ez immár meg nem -történhetik. Itt fogunk maradni mindaketten, mig meg nem gyógyul – -vagy – Morris kezet nyujtva – igy szólt – én is itt leszek. Te meg -a hollandus csak mondjátok, hogy mit kell tennem és megteszem. -<span class="pagenum"><a name="Page_282" id= -"Page_282">-282-</a></span></p> -<p>Mikor Lucy délután fölébredt első mozdulatával a keblére rejtett -papirost kereste és meglepetésemre meg is találta. A gondos -professzor ugy látszik visszatette oda, a honnan kiesett, nehogy a -beteget ébredésekor izgassa. Lucy szeme ezután a professzorra és -rám fordult és tekintete megenyhült. De aztán körültekintve -megborzadt és vékony lesoványodott kezével arcát eltakarva -fájdalmasan sikoltott. Mi megértettük, hogy ez mit jelent – hogy -szegénykének eszébe jutott édesanyja halála – és tőlünk telhetőleg -igyekeztünk őt vigasztalni. Megigértük, hogy mellette maradunk és -ez egy kissé megnyugtatta, noha még sokáig csöndesen sirdogált. -Alkonyat felé elszunnyadt. És akkor egy sajátságos dolog történt. -Álmában kivette kebléböl az imént oda rejtett papirost és ketté -hasitotta, Van Helsing oda lépett és kivette kezéből a két részre -szakitott iratot. De azért Lucy folytatta a szétszaggatás -müveletét, mintha a levél még mindig a kezei közt volna és végre -fölemelte a két kezét és kinyitotta, mintha szétszórná az apróra -tépett papirost. Van Helsing meglepettnek látszott és összehuzta -szemöldökét, de nem szólt semmit sem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_283" id="Page_283">-283-</a></span></p> -<p class="right"><i>Szeptember 19.</i></p> -<p>Lucy egész éjjel nyugtalanul aludt, föl-föl ébredt, félt az -elalvástól és mindig gyöngébben ébredt föl. A professzor és én -fölváltva virrasztottunk és soha egy pillanatra sem hagytuk el. -Morriss nem szólt semmit sem szándékáról, de én azért tudtam, hogy -egész éjjel a ház körül járkált őrködve.</p> -<p>A kelő napfénye elárulta szegény Lucy erőinek pusztulását. Alig -volt képes a fejét mozditani és a kevés táplálék, a mit magához -vett, nem igen vált hasznára. Néha el-el szunnyadt és mind a -ketten, Van Helsing és én, észrevettük a különbséget az alvó és az -ébren levő Lucy között.</p> -<p>Ha aludt, erősebbnek látszott, noha sokkal sápadtabb és -soványabbnak és a lélekzete csöndes volt; nyitott ajka kimutatta -vértelen, sáppadt a fogairól fölhuzódó inyét, a mely a fogait -sokkal hosszabbaknak és élesebbeknek tüntette föl a rendesnél.</p> -<p>Ha fölébredt, szemeinek a szelidsége természetesen -megváltoztatta az egész arc kifejezését és a régi édes, szép -teremtés volt, noha haldoklott. Délután Arturt kivánta látni és mi -táviratoztunk neki. Morris Quincey ment eléje a vasutra. -<span class="pagenum"><a name="Page_284" id= -"Page_284">-284-</a></span></p> -<p>Mikor Artur megérkezett, hat óra lehetett és a lenyugvó napnak -az ablakon beözönlő fénye rózsás pirral boritotta Lucy arcát. Hanem -azért szegény Artur elfuladt a fölindulástól, a mint megpillantotta -és szólni sem tudott. De az ő jelenléte üditően hatott Lucyra, a ki -egy kissé összeszedte magát és derültebben szólott hozzá, mint -eddig bármikor, a mióta megérkeztünk. Artur is erőt vett -főlindulásán és oly vidáman felelgetett neki, a hogy csak tudott -szegény.</p> -<p>Most éjfél után egy óra. Artur és Van Helsing vannak a beteggel. -Negyedóra mulva föl kell őket váltanom. Félek, hogy a holnapi nap -végét szabhatja virrasztásainknak, a rázkódás tulságosan erős volt, -a szegény gyermek nem birja legyőzni. Isten legyen vele és -mindnyájunkkal.</p> -<h3><i>Harkerné Minna levele Westenra Lucynak.</i></h3> -<p class="center">(Felbontatlan maradt általa.)</p> -<p class="right"><i>Szept. 17.</i></p> -<p class="i2">Drága Lucym!</p> -<p>Egy örökkévalóságnak tetszik, a mióta hallottam felőled, vagy -magam is irtam volna. De bizonyos, hogy megbocsájtasz, ha -elolvastad ujságokkal teli levelemet. A férjemet szerencsésen -<span class="pagenum"><a name="Page_285" id= -"Page_285">-285-</a></span> hazahoztam; mikor Exeter-be érkeztünk, -kocsi várt ránk az állomáson, benne, noha erősen bántotta a -köszvény, a jó öreg Hawkins urral. A saját házába vitt bennünket, a -hol egész lakosztály várt bennünket készen, kényelmesen és szépen -berendezve és együtt ebédeltünk. Ebéd után Hawkins ur igy -szólt:</p> -<p>– Édes fiaim, az egészségtekre és boldog jövőtökre akarom -poharamat üriteni; az Isten áldása legyen mindkettőtökön. Mind a -kettőtöket kis gyerek korotok óta ismerlek és szeretlek és -szeretettel és büszkeséggel láttalak benneteket felnőni.</p> -<p>Már most azt akarom, hogy oszszátok meg velem az otthonomat. -Nekem sem gyermekem, sem rokonom, mind elhaltak és végrendeletemben -mindenemet ti rátok hagytam. Lucy édes, én erre sirva fakadtam, a -két férfi pedig kezet szoritott egymással. Nagyon, nagyon boldog -estét töltöttünk azután együtt.</p> -<p>Igy hát itt vagyunk ebben az ódon szép nagy házban. Mondanom sem -kell ugy-e, hogy mennyire el vagyok foglalva a rendezgetéssel és -háztartással. Jonathan és Hawkins ur szintén egész nap dologban -vannak, mert most Hawkins ur mindent át akar adni és megismertetni -Jonathánt az ügyekkel és ügyfelekkel.</p> -<p>Hogy van kedves jó édes anyád? Bár <span class= -"pagenum"><a name="Page_286" id="Page_286">-286-</a></span> csak -fölmehetnék hozzátok egy-két napra édes, de nem lehet a sok -dologtól, meg Jonathán is még mindig gondozásra szorul. Már most -hogy én elmondtam a magam ujságait, a tieidet kérdem. Mikor lesz az -esküvőd és hol és ki fog esketni és mit veszesz föl az esküvőre és -nagy, vagy csak csöndes esküvőtök lesz-e? felelj mindenre, mert -minden érdekel, a mi téged illet.</p> -<p>Isten áldjon édes Lucym és örködjék feletted. Örökké a te</p> -<p class="right">Minnád.</p> -<h3><i>Hennesrey Patrik dr. jelentése Seward John dr.-nak.</i></h3> -<p class="right"><i>Szept. 20.</i></p> -<p class="i2">Tisztelt Uram!</p> -<p>Kivánságának eleget téve, ide zárva küldöm jelentésemet, -mindeneknek a miket rám bizott jelen állapotáról… A mi pedig -Renfieldet illeti, arról több mondani valóm van, egy ujabb kitörése -volt, a mely végzetes eredménynyel járhatott volna, de -szerencsénkre nem végződött nagyobb szerencsétlenséggel. Ma délután -egy fuvaros szekere, két ember kiséretében igyekezett az üres, -elhagyott ház felé, a melynek telke a kertünkkel szomszédos – -<span class="pagenum"><a name="Page_287" id= -"Page_287">-287-</a></span> ahhoz a házhoz, a hova, ha emlékszik, -betegünk már két izben szökőtt. A fuvarosok, nem ösmerve a tájat, -megálltak a kapunk előtt, hogy a portásnál kérdezősködjenek. Én -magam is az ablakban álltam ebéd utáni cigarettámmal és láttam az -egyiket a házunk felé, közeledni. A mint Renfield ablaka alatt -elhaladt, a beteg szidni kezdte az ablakból és elnevezte mindennek, -a mi eszébe jutott, csak jónak nem. A fuvaros, a ki igen -tisztességes embernek látszott, csak annyit felelt neki, hogy fogja -be azt a lucskos száját, mire betegünk azzal vádolta, hogy meg -akarja őt rabolni és gyilkolni és azt mondta, hogy meg fogja őt -ebben akadályozni, ha mindjárt felakasztják is érte. Erre én -kinyitottam az ablakomat és intettem az idegennek, hogy ne is -figyeljen oda, mire ő végig nézett a házon és tisztába látszott -jönni azzal, hogy miféle helyen jár, mert csak ennyit mondott. – -„Az Isten is megáldja uram, csak nem gondolja, hogy törődöm azzal, -a mit a bolondok házában vágnak a fejemhez. De sajnálom az urat, -meg mindazokat, a kiknek egy ilyen vadállattal, mint az la, kell -egy födél alatt lakniok“. – Aztán elég tisztesség tudással -tudakolta az utját és én megmagyaráztam neki, hogy hol találja meg -az elhagyott ház kapuját; távozott, <span class="pagenum"><a name= -"Page_288" id="Page_288">-288-</a></span> utjában kisérve betegünk -átkozódása, fenyegetése és szidalmazásaitól. Én lementem megnézni, -hogy mi okozhatta nagy izgatottságát. Meglepetésemre teljesen -nyugodtnak és szinte jókedvünek találtam. Az esetet kezdtem szóba -hozni előtte, de ő elég nyájasan kérdezte, hogy miről is beszélek, -hogy szinte elhittem neki, hogy teljesen kiment az egész dolog a -fejéből. De sajnálattal kell bevallanom, hogy mindez csak -furfangját bizonyitja, mert alig egy félóra mulva ujra hallottam -róla. Ezuttal is az ablakot kifeszitve, ugrott meg és szaladt végig -a fasoron. Én kiáltottam az ápolóknak, hogy kövessenek és utána -futottam, mert féltem, hogy rosszban töri a fejét. Félelmem -fokozódott, mikor láttam ugyanazt a szekeret, a melyet az elébb -elhaladni láttunk, visszafelé jönni az uton, rajta nehány nagy -faládával. A két ember a homlokáról törölte az izzadságot és ki -volt pirulva arcban, mintha nagyon megerőltette volna magát. -Mielőtt még utólérhettem volna, betegünk nekikrontott, az egyiket -lerántotta a szekérről, földhöz vágta és a fejét kezdte a kocsiutba -verni. Ha épp abban a pillanatban meg nem ragadom, azt hiszem, hogy -agyonütötte volna azt az embert. A másik leugrott a szekérről és -jól fejbevágta Renfieldet az ostora vastag nyelének ólmos -<span class="pagenum"><a name="Page_289" id= -"Page_289">-289-</a></span> végével. Rettenetes volt az ütés, de -betegünk föl sem vette, hanem azt is megragadta és hármunkkal -viaskodott és ugy ide-oda ráncigált bennünket, mintha macskakölykök -lettünk volna. Magan sem vagyok könnyü legény, a két fuvaros pedig -jó két markos fickó volt.</p> -<p>Eleinte némán küzködött velünk; de mikor erőt kezdtünk rajta -venni és az odaérkezett ápolók ráhuzták a kényszerzubbonyt, akkor -orditani kezdett: Én kifogok rajtuk! Nem engedem, hogy -megraboljanak! Nem engedem, hogy apránkint meggyilkoljanak! Küzdeni -fogok az én uram és mesteremért! – és több efféle összefüggés -nélküli őrültségeket. Nehéz föladat volt őt visszavinni a házba és -a párnázott szobába zárni. Az egyik ápolónak az ujját törte el – én -persze azonnal beigazitottam és ő elég jól érzi magát.</p> -<p>A két fuvaros eleinte hangosan fenyegetőzött, hogy igy meg ugy – -nyakunkra hozzák a törvényt és megbüntetésünket kérik stb., de egy -pár pohár jó bor és egy-egy arany láttára alaposan megváltoztatták -szándékukat és békében távoztak. Én följegyeztem a nevüket és -lakásuk cimét, ha esetleg rájuk szorulnánk. Mind a ketten Harrir és -fiai teherszállitó cég szolgálatában állanak Saho külvárosban.</p> -<p>Ezentul is a legpontosabb értesitést <span class= -"pagenum"><a name="Page_290" id="Page_290">-290-</a></span> fogom -küldeni mindenről, a mi történik és sürgönyözni fogok, ha -elkerülhetetlenül szükségünk lenne jelenlétére.</p> -<p class="center">Kiváló tisztelettel</p> -<p class="right"><i>Hennesery Patrik.</i></p> -<h3><i>Harkerné, Minna levele Westenra Lucynak.</i></h3> -<p class="center">(Fölbontatlanul maradt Lucy után.)</p> -<p class="right"><i>Szeptember 18.</i></p> -<p class="i2">Drága Lucym!</p> -<p>Oly sulyos csapás ért bennünket. Hawkins ur hirtelen meghalt. -Vannak ugyan a kik ezt ránk nézve nem tartják csapásnak, de mi ugy -szerettük őt, mintha édes atyánk lett volna. Én soha sem ismertem -sem atyámat sem anyámat, és igy annál keservesebben érzem a kedves -öreg ur elvesztésének sulyát. Jonathán pedig még nálamnál is -keservesebben. A rá nehezdő felelősség sulya is izgatja. Szinte -kételkedni kezd saját erejében. Én minden erőmmel vigasztalni és -támogatni iparkodom őt. Bocsáss meg édes, hogy szomoruságommal -terhellek, de könnyit szivemen az irás. Szinte félek az uttól, de -holnapután Londonban kell mennünk, mert Hawkins urat végrendelete -értelmében oda az édes atyja mellé kell temettetnünk. Minthogy -rokonai nincsenek, férjem <span class="pagenum"><a name="Page_291" -id="Page_291">-291-</a></span> kiséri őt sirjához. Én ha csak -néhány percre is át fogok hozzátok menni édes, hogy lássalak. Ne -haragudjál, hogy levelemmel zavarlak.</p> -<p class="center">A téged nagyon szerető</p> -<p class="right">H. Minnád.</p> -<h3><i>Seward doktor naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Szept. 20.</i></p> -<p>Csak elszántság és megrögzőtt szokás tesznek képessé arra, hogy -naplót jegyezzek. Sokkal nyomorultabb, sokkal levertebb vagyok és -sokkal jobban utálom az életet és mindent, a mi vele jár, hogysem -nagyon törödném vele, ha mindjárt ebben a pillanatban hallanám is a -halál angyala szárnyainak suhogását felettem. Hisz ugyis megszoktam -már, annyiszor hallottam utóbban sötét szárnyainak suhogását, -elsőbben Lucy édes anyja, aztán Artur atyja és végre – de hadd -látok föladatomhoz.</p> -<p>Pontosan fölváltottam Van Helsinget a Lucy virrasztásában. -Arturt is aludni akartuk küldeni, de ő eleinte makacskodott. Csak a -mikor azt mondottam neki, hogy szükségünk lesz rá a következő napon -és hogy nem szabad valamennyiünknek kimerülni a nyugalom hijján, -mert ennek Lucy vallaná kárát, csak akkor engedelmeskedett. Van -Helsing igen <span class="pagenum"><a name="Page_292" id= -"Page_292">-292-</a></span> jóságos volt hozzá. „Jöjjön gyermekem – -mondta – jőjjön velem. Maga beteg és gyönge és sok szomoruságon és -aggodalmon ment körösztül, a vérvesztést nem is emlitve, a mely -erejét aláásta. Magának nem szabad egyedül maradni. Jőjjön velem a -nappaliba, ott van jó nagy tüz és két jó diván. Maga fekszik az -egyikre, én a másikra és rokonérzésünk kölcsönös vigasztalásunkra -fog szolgálni, még ha nem beszélünk is, de még ha alszunk is.“ -Artur vele ment egy hosszu, vágyteljes pillantással Lucy arcára, a -mely fehérebb volt a patyolatnál, a melyen pihent. Lucy csendesen -mozdulatlanul feküdt és én körülnéztem, hogy minden rendben van-e. -Láttam, hogy a professzor ebben a szobában is épp oly gondosan -alkalmazta a fokhagymavirágot, mint a másikban, az ablak tele volt -vele és Lucy nyaka körül, a selyem zsebkendő fölött, a mely még -mindig rajta volt is egy vastag koszoru huzódott. Lucy hörögve -szedte lélegzetét és arca legrosszabb kifejezését öltötte föl, mert -nyitott szája látni engedte vértelen inyét. A bizonytalan gyönge -világitásban a fogai is sokkal hosszabbaknak és hegyesebbeknek -látszottak, mint reggel voltak. Kivált a két szemfoga mintha jóval -hosszabb és hegyesebb lett volna, <span class="pagenum"><a name= -"Page_293" id="Page_293">-293-</a></span> mint a többi. Én melléje -ültem és ő nemsokára nyugtalanul kezdett mozgolódni. Ugyanabban a -pillanatban valami sajátságosan tompa csapkodást vagy -püfögés-formát hallottam az ablakon. Csöndesen oda osontam és -kinéztem a függöny csücskét megemelve. A teljes hold világánál -láttam, hogy valami óriás denevérféle okozta a zajt, a mely -körülröpködve az ablaküveget érintgette szárnycsapkodásaival, -nyilván a világosság vonzotta ujra és ismét az ablakhoz vissza. -Mikor az ágyhoz visszatértem, láttam, hogy Lucy megmozdult s -letépte a fokhagymavirág koszorut a nyakáról, én visszaigazitottam, -a milyen jól csak tudtam és ismét leültem melléje tovább -virrasztani.</p> -<p>Nemsokára ezután fölébredt és én a Van Helsing által rendelt -táplálékot nyujtottam neki. Csak nagyon keveset fagadott el és azt -sem szivesen. Most már nem volt meg benne az az ösztönszerü -küzdelem az életért és erőért, a mely betegségének eddigi -lefolyását jellemezte. Meglepetten tapasztaltam, hogy valahányszor -magához tért, vagyis öntudatra ébredt, magához szoritotta a -fokhagyma virágot. Igazán sajátságos látvány volt, hogy mihelyt -visszaesett letargikus mély álmába a hörgő lélegzettel, a virágot -lerázta és tépte magáról; és abban a pillanatban, hogy ébredezett, -szedte <span class="pagenum"><a name="Page_294" id= -"Page_294">-294-</a></span> össze és szorosan magához ölelte. Erről -minden tévedést kizáróan meggyőződhettem, mert virrasztásom hosszu -óráin keresztül több izben aludt el és ébredt föl ujra és mindenkor -ismétlődött ez a sajátságos játék.</p> -<p>Hatkor reggel Van Helsing jött fölváltani. Artur elszunnyadt és -ő könyörületesen hagyta őt aludni. Mikor meglátta Lucy arcát, -fölszisszent és átható suttogással mondta:</p> -<p>– Huzza föl a rolettát, világosságra van szükségem!</p> -<p>Aztán lehajolt és arcával majdnem érintve Lucyét, gondosan -vizsgálni kezdte. Levette nyakáról a virágot és leoldotta a -selyemkendőt. A mint ezt tette, megrettent és hallottam, a mint egy -félig elfojtott „Mein Gott“ rebbent el ajkán. Én is lehajoltam, -hogy jobban lássak és a mit láttam, az sajátságosan dermesztő -hatással volt rám.</p> -<p>Lucy nyakáról a két gyuladt pont tökéletesen eltünt.</p> -<p>Van Helsing vagy teljes öt percig mozdulatlanul állt és nézte, -arcán a legszigorubb kifejezéssel. Aztán felém fordulva, nyugodtan -mondta:</p> -<p>– Haldoklik. Most már nem tart soká. De jegyezze meg, hogy nagy -különbséget fog tenni, hogy ébren hal-e meg, vagy pedig álmában. -<span class="pagenum"><a name="Page_295" id= -"Page_295">-295-</a></span> Keltse föl ezt a szegény fiut, hadd -jőjjön és lássa őt utoljára; ő bizik bennünk és mi megigértük -neki.</p> -<p>Az ebédlőbe mentem és fölkeltettem Arturt. Egy pillanatig -kábultan nézett, de mikor a beömlő napfényt látta, megijjedt, hogy -tán későn is ébredt. Én megnyugtattam, mondván, hogy Lucy még -mindig alszik és a lehető kimélettel adtam tudtára, hogy Van -Helsing és én is azt hiszszük, hogy közeledik a végső órája. -Szegény Artur, arcát kezébe temetve térdre siklott a kanapé -mellett, a hol nehány pillanatig maradt, a fejét a párnába ásva, -mig válla remegett a zokogástól. Én fölemeltem. – Gyere kedves jó -öreg pajtás – biztattam őt, szedd össze minden bátorságodat, hogy -neki könyebitsd a nehéz sorsát.</p> -<p>Midőn Lucy szobájába léptünk, azonnal észrevettem, hogy Van -Helsing szokott előrelátásával mindent rendbe hozott, hogy a lehető -legkellemesebb benyomást tegye. Még Lucy haját is megkefélte, ugy, -hogy annak aranyos hullámai lepték el a vánkost. Mikor beléptünk, -Lucy fölnyitotta szemét és Arturt meglátva, halkan susogta:</p> -<p>– Artur! Oh, édes szerelmem, oly boldog vagyok, hogy eljöttél! -<span class="pagenum"><a name="Page_296" id= -"Page_296">-296-</a></span></p> -<p>Artur lehajolt, hogy megcsókolja, de Van Helsing -visszaintette.</p> -<p>– Nem, susogta, ne még! A kezét fogja, az jobban fog neki -esni.</p> -<p>Artur tehát kezébe fogta az övét és melléje térdelt, Lucy boldog -mosolylyal nézte, arcának lágy vonalai tökéletesen illettek sugárzó -szemének angyali szépségéhez. Aztán a pillái lassan lecsukódtak és -ő álomba merült. Egy kis ideig keble lassan pihegett és lélekzete -csöndesen jött és ment, mint egy fáradt gyermeké.</p> -<p>És ekkor alig észrevehetően jött az a különös változás, a melyet -már az éjjel is észleltem. A lélegzete hörgő lett, a szája kinyilt -és fölhuzott sápadt inye hosszabbnak és élesebbnek mutatta fogait, -mint bármikor ezelőtt. Aztán mintegy ébren alva, különös, -öntudatlan módon kinyitotta a szemét, a mely ezuttal fátyolozott és -kemény tekintetü volt egyszerre és halk kéjteljes hangon, a milyet -még soha sem hallottam tőle, mondta:</p> -<p>– Artur! óh édes szerelmem, oly boldog vagyok, hogy eljöttél! -Csókolj meg!</p> -<p>Artur mohón hajolt föléje, hogy megcsókolja, de abban a -pillanatban Van Helsing, a kit csak ugy, mint engem megdermesztett -a szokatlan hang, lecsapott rája, megragadta mind a két kezével a -nyakánál fogva és oly <span class="pagenum"><a name="Page_297" id= -"Page_297">-297-</a></span> dühödt erőfeszitéssel, a melyre soha -sem hittem volna képesnek, rántotta vissza és csaknem keresztül -lóditotta az egész szobán.</p> -<p>– Nem, ha élete függne tőle sem! – kiáltotta. – Nem, a lelke -üdvösségére és az övére nem! – És ugy állt kettejük között, mint -egy haragos oroszlán.</p> -<p>Artur annyira meg volt lepetve, hogy egy pillanatig nem tudta, -mit mondjon vagy tegyen; de mielőtt fölháborodása kitört volna, -eszébe jutott a hely és a körülmények és némán várakozva -állott.</p> -<p>Én és Van Helsing Lucyra szögezett tekintettel figyeltünk és -láttuk a bőszült harag kifejezését mint egy sötét árnyékot -átsuhanni vonásain, mig éles fogait csattogtatva szoritotta -egymásra. Aztán lehunyta szemét és zihálva szedte lélegzetét.</p> -<p>Csakhamar ezután szemei régi szépségükben és szelid fényükben -ragyogva nyiltak föl és gyönge, átlátszó, sápadt, pici két kezét -kinyujtva, megfogta velük Van Helsing nagy, barna kezét és magához -vonva, megcsókolta. – Az én egyetlen, igaz barátom – mondta, halk, -de leirhatatlanul megható hangon. – Az én igaz barátom és az övé! -Oh, ótalmazza meg őt és adjon nekem nyugalmat!</p> -<p>– Erre esküszöm! felelte Van Helsing <span class= -"pagenum"><a name="Page_298" id="Page_298">-298-</a></span> -ünnepiesen, az ágy mellett térdelve és kezét esküre emelve. Aztán -Arturhoz fordulva, mondta:</p> -<p>– Jöjjön, édes fiam, fogja meg a kezét és csókolja homlokon, de -csak egyetlen egyszer.</p> -<p>– A szerelmesek szeme találkozott az ajkuk helyett; és igy -váltak meg egymástól.</p> -<p>Lucy szeme lecsukódott; Van Helsing, a ki élesen figyelt, -megfogta Artur karját és elvonta őt.</p> -<p>Lucy lélegzete ekkor ismét hörögve szakadt föl, aztán hirtelen -elállt.</p> -<p>– Mindennek vége – szólalt meg Van Helsing. Ő immár halott!</p> -<p>Én karon fogtam Arturt és elvezettem. A nappaliba érve, egy -székre vetette magát, arcát a kezébe temette és ugy zokogott, hogy -majd a szivem szakadt meg hallatára.</p> -<p>Visszamentem a halottas szobába és Van Helsinget ott találtam, -zordonabb arccal, mint valaha, szegény Lucyt nézve. A halott -sajátságos változáson ment keresztül. A halál visszaadta neki -szépsége egy részét, mert homloka és orcái visszanyerték vonalaik -szépségét; még az ajka is mintha veszitett volna halálos -sápadtságából. <span class="pagenum"><a name="Page_299" id= -"Page_299">-299-</a></span></p> -<p>Én Van Helsing mellé állva mondtam: – Ah, szegény gyermek, -valahára békében pihen. Ez mindennek a vége!</p> -<p>Van Helsing felém fordulva, ünnepies komolysággal szólott.</p> -<p>– Nem ugy; sajnos! de nem ugy van. Ez csak a kezdete!</p> -<p>Kérdésemre, hogy mit akar ezzel mondani, csak a fejét rázta és -azt felelte:</p> -<p>– Még most semmit sem tehetünk. Várjon, majd meglátja.</p> -<div class="chapter"> -<h2>XIII.</h2> -</div> -<h3><i>Seward doktor naplója.</i></h3> -<p class="center">(Folytatás.)</p> -<p>A temetést a következő napra rendelték, hogy Lucyt és az anyját -együtt temessék. Én észre vettem, hogy Van Helsing soha sincs távol -a halottas szobától. Rokonok nem voltak közel és minthogy Arturnak -vissza kellett sietni az atyja temetésére, mi nem tudtuk, hogy -kiket illenénk meghivnunk vagy értesitenünk Lucy és édesanyja -haláláról. A fenforgó körülmények közt Van Helsing és én -kénytelenek voltunk az elhunytak irományait átnézni. Van Helsing -azon volt, hogy Lucy papirjait ő maga nézhesse át. Kérdésemre, -<span class="pagenum"><a name="Page_300" id= -"Page_300">-300-</a></span> hogy miért, azt felelte, hogy tudni -akarom, nincs-e a papirjai közt több ehhez hasonló is.</p> -<p>Ezt mondva jegyző könyvéből kivette a levelet, a melyet Lucy a -keblén rejtegetett és álmában el akart tépni.</p> -<p>Ha ön nyomára akad a boldogult Westenráné ügyvivőjének, akkor -csak pecsételje le az irományait és irjon annak az urnak még ez -éjjel.</p> -<p>A mi engem illet, én ebben a szobában és Lucy kisasszony régi -szobájában fogok egész éjjel virrasztani és keresni azt, a mi -lehetne. Nem akarom, hogy akár csak a gondolatait is idegenek -tudják meg.</p> -<p>Én a rám bizott föladathoz láttam és alig egy félóra mulva -megtaláltam Westenráné ügyvédjének nevét és cimét és azonnal irtam -is neki. Az öreg asszony minden irománya a legnagyobb rendben volt -és mindenre, még a saját temetésére is pontos utasitásokat és -meghatározásokat találtam. Alig fejeztem be az ügyvédnek irott -levelemet, midőn meglepetésemre Van Helsing sétált a szobába, -mondván:</p> -<p>– Segithetek magának valamit John barátom? Szabad vagyok és ha -lehet, szolgálatom az öné.</p> -<p>– Megtalálta, a mit keresett? Kérdeztem én, a mire azt felelte. -<span class="pagenum"><a name="Page_301" id= -"Page_301">-301-</a></span></p> -<p>– Én nem kerestem semmi különös dolgot. Én csak reméltem, hogy -találok és találtam is mindent, a mi volt – csak néhány levelet, -néhány jegyzetet és egy frisen kezdett naplót. Ezek itt vannak -nálam, de most nem erről fogunk beszélni. Majd holnap este, ha azt -a szegény Artur gyereket ujra látom, megkérem és az ő -beleegyezésével hasznát fogom egynémelynek venni.</p> -<p>Midön elvégeztük a megkezdett dolgot, igy szólt hozzám:</p> -<p>– És most, barátom John, azt gondolom, hogy mehetünk ágyba. -Szükségünk van álomra magának és nekem is és pihenésre, hogy ujra -összeszedjük magunkat. Holnap nagyon sok dolgunk lesz, de az éjjel -nincs ránk semmi szükség. Sajnos!</p> -<p>Mielőtt lefeküdtünk volna, még egyszer bementünk szegény Lucyt -megnézni. A vállalkozó megtette a kötelességet és a szobát egy -gyönyörü virágos kertté változtatta. Telve volt minden nyiló, -hófehér virágokkal és a halál borzalma lehetőleg meg volt enyhitve. -A szemfedő vége eltakarta a halott arcát, mikor a professzor föléje -hajolt és szeliden fölhajtotta, mind a ketten megrettentünk, a -magas viaszgyertyék által megvilágitott csodás szépség láttára. -Lucy halálában visszanyerte minden <span class="pagenum"><a name= -"Page_302" id="Page_302">-302-</a></span> szépségének báját és az -elmult órák, a helyett, hogy a halál kegyetlen nyomait vésték volna -arcára, inkább visszahozták neki az élet szépségét és báját -annyira, hogy én végre kételkedni kezdtem benne, hogy halottat -látnék.</p> -<p>A tanár rideg komolysággal nézte a halottat. Nem szerette őt -ugy, mint én, hát nem is boritotta el a köny a szemét. Csak ennyit -mondott nekem: Várjon, mig visszatérek – és ezzel elhagyta a -szobát.</p> -<p>Azonnal visszajött, egy csomó vad foghagyma virággal a kezében, -a melyet egy aznap érkezett, de ki sem bontott ládából vett ki és -elhelyezte a virágokat a többiek között és a halott körül. Azután a -nyakáról a gallérján belül viselt kis arany keresztet vett le és a -halott szájára tette. Ezzel ismét letakarta az arcát és -eljöttünk.</p> -<p>Már éppen vetkezni kezdtem a szobámban, midőn figyelmeztető -kopogtatás után, bejött hozzám a professzor és azonnal beszélni -kezdett:</p> -<p>– Holnap el ne felejtsen a számomra egy csomó boncoló kést -hozni.</p> -<p>– Miért, boncolni fogunk? kérdeztem.</p> -<p>– Igenis és nem is. Operációt szándékozom végrehajtani, de nem -amolyat, a milyet maga gondol. Hadd mondjam meg most, de szót se -<span class="pagenum"><a name="Page_303" id= -"Page_303">-303-</a></span> szóljon róla másnak. Le akarom vágni -Lucy fejét és ki akarom venni a szivét. Ah! Ön sebész létére is igy -megbotránkozik! Ön, a kit láttam, remegő kéz és remegő sziv nélkül, -élet és halálra menő operációkat végezni, a melyektől a többiek -megreszkedtek. Oh, de nem szabad elfelejtenem, kedves barátom John, -hogy maga szerette őt. És én nem is felejthetem el, mert én fogok -operálni és maga csak segiteni fog. Szerettem volna még ez éjjel -megtenni, de Artur miatt nem teszem. Ő holnap atyja temetése után -szabad lesz és bizonyosan látni akarja őt. És majd csak azután, ha -már a koporsóját lezárták, maga meg én visszamegyünk hozzá, ha már -mindenki alszik. Leveszszük a koporsó fedelét, végrehajtjuk az -operációt és utána mindent rendbe hozunk, hogy senki sem fogja -tudni, csak mi magunk.</p> -<p>De miért tegyük egyáltalán? A leány meghalt. Miért csonkitsuk -meg szegény testét szükség nélkül? És ha semmit sem nyerhetünk a -boncolás által, ha sem neki, sem nekünk, sem a tudománynak, hasznot -nem tehetünk véle, miért tennők? Enélkül monstruozus valami a -boncolás.</p> -<p>Felelet helyett a professzor vállamra tette a kezét és végtelen -gyöngédséggel szólott: <span class="pagenum"><a name="Page_304" id= -"Page_304">-304-</a></span></p> -<p>– Barátom John, én sajnálom a maga vérző szivét és csak annál -jobban szeretem magát, hogy igy vérzik. Ha tehetném, magamra venném -a terhet, a melyet maga hordoz. De vannak dolgok, a melyekről maga -nem tud, de a melyeket, megfog tudni és áldani engem a tudásukért, -noha azok nem kellemes dolgok. John, gyermekem, maga most már sok -év óta barátom és látott-e valaha valamit nagy ok nélkül tenni? Én -is tévedhetek – csak ember vagyok én is. De mindent, a mit teszek, -meggyőződésből teszek. Hát nem-e ezért hivott maga is, mikor ez a -nagy baj rászakadt. Ugye? Nem bámult ön! Jobban mondva, nem -botránkozott-e meg, mikor nem engedtem meg, hogy Artur megcsokólja -a szerelmesét, noha az haldoklott és erőszakkal ragadtam el őt -tőle. Ugye! És mégis látta ugye, hogy milyen hálásan köszönte meg -az ő szép haldokló szemével, az ő gyönge hangjával és a csókkal, a -mit öreg ráncos kezemre nyomott. Ugye! És nem hallotta, a mint én -esküvel tettem neki fogadást, hogy milyen megnyugodva és hálásan -hunyta le szemét. Ugy-e? Nos, hát nekem jó okom van mindenre, a mit -tenni akarok. Maga sok évig bizott bennem. Maga hitt bennem az -elmult hetekben, a mikor olyan különös dolgok történtek, -<span class="pagenum"><a name="Page_305" id= -"Page_305">-305-</a></span> hogy bizvást kételkedhetett volna -bennem. Hát higyjen nekem még egy kicsit, barátom John. Ha maga nem -bizik bennem, akkor mondanom kell, hogy mit gondolok és ez talán -nem jó. És ha én müködöm – és müködni fogok, akár bizik vagy nem -bizik – a nélkül, hogy barátom bizodalmát birnám, hát nehéz szivvel -teszem és oh, oly elhagyottnak fogom magam érezni, a mikor pedig -szükségem lesz minden bátorságomra. Egy pillanatig hallgatott, -aztán meghatottan folytatta: Barátom John, különös és borzalmas -napok vannak előttünk. Ne engedje, hogy ketten legyünk, de egy, -hogy jó vége legyen a munkánknak. Hát nem akar bennem hinni?</p> -<p>Én megfogtam a kezét és megigértem neki. Aztán nyitva tartottam -az ajtómat, mig ő távozott és utána néztem, a mig a szobájába ért -és az ajtaját betette maga mögött. A mint mozdulatlanul állottam, a -szobaleányok egyikét láttam végighaladni csöndesen a folyosón – -háttal felém fordulva, ugy, hogy nem láthatott – és a szobába -lépni, a hol Lucy volt kiteritve. Ennek a látványa meghatott. A -ragaszkodás oly ritka és mi oly hálásak vagyunk azok iránt, a kik -ragaszkodnak azokhoz, a kiket szeretünk. Ime ez a szegény -cselédleány legyőzve az irtózatot, a mit a halál látása -<span class="pagenum"><a name="Page_306" id= -"Page_306">-306-</a></span> önkéntelen okoz, rászánta magát, hogy -egyedül virraszon szeretett urnője koporsója mellett, hogy a -szegény porhüvely ne legyen elhagyatott, mig örök nyugalomra nem -teszik.</p> -<p>Sokáig és mélyen kellett aludnom, mert fényes nappal volt, midőn -Helsing a szobámba jöve fölébresztett. Az ágyam mellé lépve -mondta:</p> -<p>– Fölösleges, hogy késeket elhozza; nem fogjuk megtenni.</p> -<p>– Miért nem? – kérdeztem.</p> -<p>– Azért, felelte ridegen, mert már vagy késő, vagy még korán -van. Nézze! – Föltartotta előttem a kis arany keresztet. – Ezt -ellopták az éjjel.</p> -<p>– Hogyan lophatták volna el, mondtam csodálkozva, hiszen a -kezében van.</p> -<p>Mert én visszavettem a nyomorult lélektől, a ki ellopta. Attól a -silány asszonytól, a ki megrabolta a halottat és az élőt. A -büntetés bizonyos, hogy elérte, de nem általam. Ő tulajdonképpen -nem tudta, hogy mit cselekszik és igy tudatlanságában csupán csak -lopott. Most már várnunk kell.</p> -<p>Erre a szóra ott hagyott, hogy tetszés szerint törjem a fejemet -az érthetetlen titokzatosságon. <span class="pagenum"><a name= -"Page_307" id="Page_307">-307-</a></span></p> -<p>A délelőtt nehezen tellett el. Délben végre megérkezett az -ügyvéd, a ki nagyon meg volt elégedve mindazzal, a mit eddig -tettünk és a részleteket illető minden gondtól azonnal -megszabaditott bennünket. A villás reggeli alatt tudtunkra adta, -hogy Vestenrané jó ideje el volt készülve hirtelen halálára és -minden dolgát a legnagyobb rendben hagyta. És arról is értesitett -bennünket, hogy Lucy atyjának vagyonát kivéve, a mely ennek -rokonaira szállott vissza, minden személyes vagyonát, ingót és -ingatlant, leánya leendő férjére, Helmwood Arturra hagyta.</p> -<p>Reggeli után az ügyvéd nem maradt sokáig, de megigérte, hogy -később visszajön, hogy Arturral, most már Lord Godalminggal -találkozzék. Arturt délutáni 5 órára vártuk és ezelőtt egy kevéssel -meglátogattuk a halottas szobát. Most már igazán az volt, mert anya -és leánya együtt voltak benne. Van Helsingnek ez a rendezés nem -volt inyére. Kérte a vállalkozót, hogy távolitsa el az egyik -halottat, megmagyarázván neki, hogy Arturt, Lord Godalmingot várjuk -és hogy ő jobbnak látja, hogy ez egyedül csak a menyasszonya -tetemét lássa egy szobában, nehogy még keserübb legyen a bucsuzása. -A vállalkozó maga is belátta, hogy ügyetlenséget követett el és -azonnal intézkedett, <span class="pagenum"><a name="Page_308" id= -"Page_308">-308-</a></span> hogy Lucy szobáját ugyanugy rendezzük, -a hogy az előtte való éjjelen hagytuk. Hogy Arturt lehetőleg -megkiméljük a kegyetlen látvány fokozásától.</p> -<p>Szegény fiu kétségbe esetten szomorunak és megtörtnek látszott. -Tudtam, hogy nagyon őszintén és mélyen ragaszkodott az -édesatyjához. És hogy elvesztése éppen most kegyetlen csapással -sujtotta. Engem oly melegen üdvözölt, mint rendesen és a professzor -iránt ritka udvariassággal viselkedett. De azért jól láttam, hogy -valamiképpen feszélyezve van vele szemben. A professzor is észre -vette és intett nekem, hogy én kisérjem föl a lépcsőn. Megtettem, -csak a szoba ajtajában akartam megválni tőle, mert éreztem, hogy -szivesebben lesz egészen egyedül a halottal. De ő megfogta a -karomat és bevitt magával, rekedten sugva.</p> -<p>– Te is szereted őt öreg pajtás, ő mindent megvallott nekem és -én tudom, hogy senki sem volt közelebb a szivéhez a barátai között, -mint te voltál. Nem is tudom, hogy köszönjek meg neked mindent, a -mit érette tettél. Én gondolkozni sem…</p> -<p>Elfuladt, karjait a nyakamba fonta, a fejét a vállamra hajtotta -és sirva jajgatott.</p> -<p>Óh Jack! Jack! Mit tévő legyek. Az <span class= -"pagenum"><a name="Page_309" id="Page_309">-309-</a></span> egész -életem mintha egyszerre lefoszlott volna rólam és semmim, semmim -sincs az egész világon, a miért élnem érdemes volna.</p> -<p>Én vigasztaltam, a hogy tudtam. Ilyen esetekben a férfiaknak -nincs szóra szükségük. Egy kézszoritás, egy szoros ölelés, egy -megosztott zokogás egyetlen jelei az igaz részvétnek. Én csöndesen -álltam és némán, mig a zokogása nem enyhült, aztán halkan mondtam -neki:</p> -<p>– Jer és nézd meg őt.</p> -<p>Együtt mentünk a halotthoz és én fölemeltem arcáról a -patyolatot. Istenem! Mily csuda szép volt. Minden óra mintha -fokozta volna szépségét, én őszintén elámultam és megriadtam a -láttára, a mi pedig Arturt illeti, az remegni kezdett és remeget -végre mintha a hideg rázná. Hosszu szünet után, halk susogással -kérdezte tőlem.</p> -<p>Jack mondd, hát igazán meghalt?</p> -<p>Én szomoruan erősitettem, hogy bizony meg és hozzátettem, hogy -minden kétséget kiöljek belőle, hogy gyakran előforduló eset, hogy -halálában az arc visszanyeri ifjukori báját és szépségét. Ő hitt -nekem és egyideig a halott mellett térdelve, szeretetteljesen -hosszasan nézte őt, aztán elfordult tőle. Én kértem őt, hogy -mondjon neki végbucsut, mert le <span class="pagenum"><a name= -"Page_310" id="Page_310">-310-</a></span> fogják zárni a koporsót. -Erre visszament, megfogta a halott kezét és megcsókolta, aztán rá -hajolva, homlokon csókolta. Azután eljött velem, szeretetteljesen -vissza-vissza nézve.</p> -<p>Én a nappaliban hagytam őt és értesitettem Van Helsinget, hogy -elbucsuzott a halottól, mire ez utóbbi rendeletet adott a válalkozó -embereinek, hogy zárják le a koporsót és készüljenek a temetésre. -Midőn ismét kijött a halottas szobából én elmondottam neki Artur -kérdését, mire ő igy felelt:</p> -<p>Nem csodálkozom egy csöppet sem. Épp most még magam is -kételkedtem egy pillanatra a halálában.</p> -<p>Mind együtt ebédeltünk és láttam, hogy szegény Artur mennyire -igyekszik magát összeszedni. Van Helsing egész ebéd alatt -hallgatott, de mikor szivarra gyujtott, igy szólt:</p> -<p>– Lord –; De Artur félbeszakitotta:</p> -<p>– Ne, ne. Az Istenért, csak ezt a cimet ne! Legalább még most -ne. Bocsásson meg uram, nem akartam önt sérteni, de veszteségem oly -friss –</p> -<p>A professzor szeliden szakitotta félbe:</p> -<p>– Csak azért használtam a cimet, mert nem tudtam hogy szólitsam. -Nem akarom uramnak szólitani és megszoktam és szerettem önt, igen, -kedves fiam, megszerettem önt, mint Arturt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_311" id="Page_311">-311-</a></span></p> -<p>Artur kinyujtotta a kezét és melegen ragadta meg az öreg -urét.</p> -<p>Szólitson, a hogy akar, remélem, hogy mindég jó barátjának fog -tartani és engedje megmondanom, hogy nem tudom szavakkal -megköszönni az én drágám iránt tanusitott jóságát. – Egy pillanati -szünet után folytatta. – Én tudom, hogy ő még jobban fölfogta az ön -jóságát, mint én magam. És ha én tán nyersen, vagy tiszteletlenül -viselkedtem, akkor, a mikor ön – hisz emlékszik – a professzor -bicentet – Hát kérem bocsásson meg.</p> -<p>A professzor jóságos komolysággal felelt:</p> -<p>– Én tudom, hogy kemény volt önnek bennem bizni, mert bizni az -ilyen erőszakban, azt teszi, hogy megérteni. És én tudom, hogy ön -még nem bizhatik bennem, mert ön még nem érti, a mi történt. És még -jöhet több idő, a mikor én kivánni fogom, hogy bizzék, a mikor még -nem tud és nem bir még megérteni, de eljön az idő, mikor az ön -bizodalma teljes és tökéletes lesz bennem és mikor mindent meg fog -érteni, mintha a nap sütötte volna meg. És akkor ön áldani fog -engem eleitől végig, a maga kedvéért és a mások kedvéért és ennak a -drágának a kedvéért, a kinek megesküdtem, hegy védeni fogom.</p> -<p>– Ah uram igazán, igazán és mindig és <span class= -"pagenum"><a name="Page_312" id="Page_312">-312-</a></span> -mindenben fogok önben bizni. Én tudom és hiszem, hogy önnek nagyon -nemes szive van és ön Jack barátja és Lucyé is volt. Ön azt teheti, -a mi önnek tetszik.</p> -<p>A professzor néhányszor a torkát köszörülte, mint a ki mondani -szeretne valamit és végre megszólalt:</p> -<p>– Szabad öntől most valamit kérdeznem?</p> -<p>– Minden bizonnyal.</p> -<p>– Ön tudja, hogy Vesztenráné minden birtokát önre hagyta?</p> -<p>– Nem tudtam, szegény jó asszony; erre nem is gondoltam.</p> -<p>– És most, hogy minden az öné, ön tehet mindennel tetszése -szerint. Azt akarom, hogy engedje meg nekem, hogy Lucy kisasszony -összes leveleit és papirjait elolvassam. Higyje el, hogy ez nem hiu -kiváncsiság. Okom van rá, a melyet ő maga bizonnyal helyeselt -volna. Valamennyi itt van nálam. Magamhoz vettem, még mielőtt -tudtam volna, hogy minden az öné, hogy idegen kéz ne érintse őket, -hogy idegen szem a szók által lelkébe ne tekintsen. Én meg fogom -őket őrizni, ha szabad: lehet, hogy még önnek sem szabad látni – de -én megőrizem őket. Egy szó sem vesz el belőlük és jó időben ismét -vissza adom önnek. <span class="pagenum"><a name="Page_313" id= -"Page_313">-313-</a></span> Kemény dolog, a mit kérek, de ön meg -fogja tenni, ugy-e hogy meg – Lucy kedvéért?</p> -<p>Artur nyiltan az ő kedves régi modorában felelte:</p> -<p>– Van Helsing doktor, ön tehet mindent, a mi önnek tetszik. -Érzem, hogy ezt mondva, azt teszem, a mit az én drágám jónak látott -volna. Nem fogom önt időnek előtte kérdésekkel ostromolni.</p> -<p>Az öreg professzor fölállt és ünnepiesen felelte:</p> -<p>– És önnek igaza van, fájdalom lesz mindnyájunknak, de nem lesz -csupán csak fájdalom és nem is lesz ez a fájdalom az utolsó. Nekünk -és önnek is – sőt önnek leginkább kedves fiam – keserü vizeken kell -keresztül jutnunk az édes vizekhez. De bátraknak kell lenni és -önzetlennek és megtenni a kötelességünket és minden jóra -fordul.</p> -<p>Én egy divánon aludtam az éjjel Artur szobájában. Van Helsing -pedig egyáltalán nem feküdt le. Jött-ment egész éjjel, mintha a -házat őrizné és soha sem távozott messzire a szobától, a melyben -Lucynak fokhagyma virággal tele szórt koporsója állott, átható -illatával elnyomva a tömérdek liliom és nyiló rózsa kábitó illatát. -<span class="pagenum"><a name="Page_314" id= -"Page_314">-314-</a></span></p> -<h3><i>Harkerné Minna naplója.</i></h3> -<p class="center">(A vonaton Exeter felé. Mig Jonathán alszik.)</p> -<p class="right"><i>Szept. 22.</i></p> -<p>Mintha csak tegnap irtam volna utolsó jegyzetemet, pedig mennyi -minden nem történt azóta. Akkor Whithyben voltam, az egész jövőmmel -előttem, Jonathán távol és hirt nem adott magáról – és most – most -Jonathán felesége vagyok, Jonathán ügyvéd, ura egy nagy vagyonnak, -egy virágzó ügyvédi irodának, Hawkins ur halva és eltemetve és -Jonathán egy ujabb rohamnak a betege, a mely, még nem tudom, hogy -mennyire tett benne kárt. Hátha valamikor kérdezni fog róla? Ide -jegyzek hát mindent.</p> -<p>A temetés egyszerü volt és megható. Csak magunk voltunk a -cselédséggel és Hawkins ur néhány jóbarátja Exeterből. Jonathán és -én kezet kézben fogva állottunk és éreztük, hogy legjobb és -legkedvesebb barátunkat vesztettük el.</p> -<p>Magunk tértünk vissza a városba. Jonathán azt hitte, hogy -szórakoztatni fog, ha egy kicsit megsétáltat és gyalog mentünk -végig Piccadilly-n. Jonathán a karomat fogta, mint régente szokta, -még mielőtt tanitóné lettem volna. Én ezt nagyon illetlennek -találtam, <span class="pagenum"><a name="Page_315" id= -"Page_315">-315-</a></span> mert az ember nem tanithat néhány éven -keresztül illemtant és helyes magaviseletet lányoknak a nélkül, -hogy maga is egy kissé feszes, pedáns ne legyen. De hát végre is -Jonathán a férjem volt és mi nem ismertünk senkit sem, a ki minket -látott és minket sem ismert senki sem, igy hát nem sokat törődtünk -vele és tovább sétáltunk. Én egy gyönyörü leányt nézegettem, a ki -nagy Rembrand kalappal a fején, nyitott hintóban ült, egy előkelő -üzlet előtt, midőn éreztem, hogy Jonathán annyira megszoritja a -karomat, hogy szinte fölsikoltottam és hallottam, a mint akadozó -lélegzettel mondta „Jóságos ég!“ Minthogy én mindig féltettem -Jonathánt valamely ideges fölindulástól, a mely megárthatna neki, -hirtelen feléje fordultam és kérdeztem, hogy mi bántja.</p> -<p>Nagyon sápadt volt és a szeme szinte kidülledt, a mint -rémülettel teljes ámulattal meresztette egy magas, vékony emberre, -a kinek sasorra, fekete bajusza és hegyes szakálla volt és a ki, -mint én, a kocsiban ülő szép leányt bámulta. Annyira el volt -merülve nézésébe, hogy egyikünket sem vette észre, ugy, hogy én jól -szemügyre vehettem őt. Az arca nem látszott jó arcnak; kemény, -kegyetlen és érzéki volt és erős fehér foga, a <span class= -"pagenum"><a name="Page_316" id="Page_316">-316-</a></span> melyet -föltünővé tett rendkivül piros szája széle, hegyes volt, mint -valami ragadozó állaté. Jonathán még folyton rá meredt, hogy én már -félni kezdtem, hogy észre találja venni, pedig ebből baj -keletkezhetett volna, egy ilyen vad és kegyetlen idegennel. -Kérdeztem Jonathánt, hogy mi baja és ő, nyilván azt gondolva, hogy -én is annyit tudok a dologról, mint ő, azt felelte:</p> -<p>– Nem látja, hogy ki ez?</p> -<p>– Nem édes, feleltem én – én nem ismerem; ki az az ur? A -felelete megriasztott, mert ugy beszélt, mintha nem tudná, hogy én -vagyok, Minna, a kihez szólott.</p> -<p>– Ő az! csakugyan ő az!</p> -<p>Szegény roppant föl volt indulva és annyira rémültnek látszott, -hogy azt hiszem, összerogyott volna, ha nem támaszkodhatik rám. -Folyton a föltünő alakra meredt, mig egy ember ki nem jött a -boltból, egy kis csomaggal, a mit az ifju hölgynek adott, a ki erre -elhajtatott. A sötét arcu idegen folyton rajta tartotta a szemét és -mikor a kocsi elindult egy üres kocsinak kiáltva, utána eredt. -Jonathán utána nézett és magában motyogta:</p> -<p>– Azt hiszem, hogy ez maga a gróf, de mennyire megfiatalodott. -Istenem ha ez igy volna! Ah én jó Istenem, Istenem légy velünk! -<span class="pagenum"><a name="Page_317" id= -"Page_317">-317-</a></span> Csak tudnám, csak tudnám bizonyosan! – -annyira zavarodottnak látszott, hogy én nem mertem kérdésekkel -zaklatni, csak lassan elindultam és ő, még mindég a karomat fogva, -velem jött. Egy kissé tovább parkra akadtunk és bementünk egy kissé -megpihenni. Egy kellemes, árnyékos padon helyet foglaltunk és -Jonathán, tekintetével egy ideig a levegőbe bámulva egyszerre csak -a vállamra hajtotta a fejét és elaludt. Én nem mertem -fölébreszteni, de alig husz perc mulva magától ébredt és rendes jó -kedvvel jegyezte meg.</p> -<p>– No nézd Minna, csak nem aludtam? kérlek, bocsásd meg ezt a -neveletlenséget. Gyere menjünk valahova egy kis jó teára. Ugy -látszik, teljesen megfelejtkezett a sötét arcu idegenről, valamint -a betegségében megfelejtkezett mindenről, a mire ennek a -megjelenése emlékeztette. Nem merem kérdésekkel faggatni, mert -félek, hogy többet ártok mint használok vele; de meg kell tudnom -külföldi utazásának részleteit. Félek, hogy elérkezett annak az -ideje, hogy fölbontsam azt a bizonyos csomagot és elolvasom a -naplóját. Oh Jonathán, remélem meg fogsz bocsájtani, ha helytelenül -cselekedszem, mert hisz éretted teszem, a mit teszek.</p> -<p><i>Későbben</i>. Hazatérésünk minden tekintetben <span class= -"pagenum"><a name="Page_318" id="Page_318">-318-</a></span> a -legszomorubb; a ház üres és puszta, nem lakja az a kedves, jó öreg -ember, az, ki oly jóságos volt hozzánk, Jonathán még folyton sápadt -és levert, és épp most egy telegram érkezik Van Helsingtől, a kiről -azt sem tudom, hogy ki lehet, a mely igy szól:</p> -<p>– Kegyed sajnálattal fogja hallani, hogy Westenráné ez előtt öt -nappal, Lucy pedig tegnapelőtt való napon halt meg. Mind a -kettőjüket ma temették.</p> -<p>– Oh, mennyi szomoruság van ebben a néhány szóban! Szegény -Westenráné! Szegény Lucy! Elhagytak, hogy soha többé vissza ne -térjenek hozzánk! És szegény, szegény Artur, a kit annyi -kedvességtől, annyi bájtól fosztott meg a halál! A jó Isten -segitsen elviselni bánatunkat!</p> -<h3><i>Seward doktor naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Szept. 22.</i></p> -<p>Vége mindennek. Artur haza ment Ring-be és magával vitte Morris -Quinceyt. Milyen derék fiu ez a Morris! Én meg vagyok róla -győződve, hogy Lucy halála épp oly fájdalmasan sujtotta, mint -bármelyikünket és mégis mily férfiasan viselte a csapást. Van -Helsing lefeküdt, hogy elutazása előtt egy kissé pihenjen. -<span class="pagenum"><a name="Page_319" id= -"Page_319">-319-</a></span> Még ez éjjel ujra elmegy Amsterdamba, -de holnap éjjelre, azt mondja, már ismét itt lesz; csak nehány -olyan dolga van, a mit személyesen kell elintézni. Azután egy ideig -velem marad, ha lehet; azt mondja, hogy dolga van Londonban, a mi -némi idejébe fog kerülni. Szegény öreg tanárom! Attól félek, hogy -az utolsó hét fáradalmai még az ő vaserejét is megtörték. Az egész -temetés alatt láttam, hogy alig birja leküzdeni borzasztó -fölindulását. Midőn mindennek vége volt, Arturt fogtuk körül, a ki, -szegény fiu, az operációról beszélt, a melylyel vérét Lucy ereibe -hajtottuk. Én jól láttam, hogy van Helsing arca fölváltva sápad és -pirul. Artur azt mondta, hogy azóta ugy érzi, mintha ők ketten férj -és feleség lettek volna és ő csakugyan Isten előtt való feleségének -tekinti Lucyt. Egyikünk sem szólt egy szót sem a további -operációkról és ezután már nem is fogunk soha sem. Artur és Morris -azonnal a vasutra mentek, van Helsing pedig és én hazajöttünk ide. -Alig voltunk egyedül a kocsiban, az öreg professzort valóságos -hiszterikus rohamok gyötörték. Ő azóta ugyan letagadta, hogy -rohamai lettek volna és csak azt állitotta, hogy a humor iránti -érzéke mutatkozott meg ilyen kegyetlen módon. Addig kacagott, mig -sirva nem fakadt <span class="pagenum"><a name="Page_320" id= -"Page_320">-320-</a></span> és addig sirt, mig ujra el nem fogta a -kacagás és végre sirt és kacagott egyszerre éppen mint az asszonyok -szoktak. Kénytelen voltam a kocsi függönyeit lehuzni, nehogy valaki -meglássa és félremagyarázza az állapotát. Próbáltam rideg -szigoruságot vele szemben, mint ilyen esetekben az asszonyoknál -szoktuk, de minden eredmény nélkül. Hiába, nagyon különbözően -nyilatkozik az ideges erő és gyöngeség a férfi és az asszonyban. -Végre mikor elkomolyodott és teljesen magához tért, kérdeztem, hogy -mi okozta ilyen szomoru körülmények között a jó kedvét? A felelete -tökéletesen jellemző volt, mert logikus, egyenes és titokzatos volt -egyszerre. Igy felelt:</p> -<p>– Ah ön nem ért engem, barátom John. Ne gondolja, hogy nem -vagyok szomoru, mert nevetek. Lássa, sirtam akkor is, mikor a -nevetés majd megfojtott, de azt se gondolja, hogy szomoruságomban -sirtam, mert hisz akkor meg nevettem is. Tudja meg, hogy a nevetés, -ha kopogtat az ajtaján és kérdezi, hogy szabad-e, az nem az igazi -nevetés. Nem! az igazi, a király, az jön és megy tetszés szerint. -Az nem kérdez senkit. Nem válogatja az alkalmas és illő időt. Csak -azt mondja, itt vagyok. Például lássa, én kibusulom a szivemet -azért az annyira édes leányért, én véremet <span class= -"pagenum"><a name="Page_321" id="Page_321">-321-</a></span> adom -érte, noha öreg vagyok és gyönge, én adom időmet, tudományomat, -álmomat, én elhagyom a többi betegemet, hogy mindent neki adjak. És -mégis kacagok a sirja fölött, kacagok, a mikor a hant dübörgése, a -melyet a sirásó a koporsójára dob, fájdalommal tölti szivemet, hogy -arcom is elfehéredik bele. A szivem vérzik azért a szegény fiuért, -azért a kedves fiuért, a ki az én tulajdon fiammal egy korban volna -ha az ur akarta volna, hogy megéljen. Na most már tudja, hogy miért -szeretem annyira. És mégis, mikor hiányos dolgokat mondott, kacagás -ő felsége meglepett és azt kiabálta, itt vagyok! itt vagyok! mig a -vér vissza nem tért arcomba nevettemben. Oh barátom John, ez -különös egy világ, egy bus világ, egy világ tele nyomorusággal és -fájdalommal és buval, bajjal. És mégis kacagás ő felsége mindenkit -megtáncoltat benne. Vérző szivek, zörgő csontok, omló könyvek, mind -táncolnak az ő nótájára. És higyje el barátom John, hogy jól teszi, -hogy jön.</p> -<p>Mindebből még mindig nem értettem meg, hogy tulajdonképpen mi -ingerelte kacagásra, hát megkérdeztem. Ő elkomolyodott arccal -felelte:</p> -<p>– Oh, mindennek körülöttünk a zord iróniája – az a bübájos, -virággal koronázott <span class="pagenum"><a name="Page_322" id= -"Page_322">-322-</a></span> hölgy, a ki olyan volt, mintha élne, -annyira, hogy mi egytől-egyig kételkedni kezdtünk halálában; a kit -oda fektettek abba a szép márványházikóba, abban az elhagyott -temetőben, a hol annyian pihennek a családjából, most ő is az -anyjával együtt, a ki ugy szerette őt; és az a bus harang, a mely -kongott oly busan és szomoruan, azok a szent férfiak, a kik az -imádságot olvasták és mi mind, szomoruan lehajtott fejjel. És -mindez miért? Ő meghalt, ugy-e? Vagy tán nem ugy?</p> -<p>– Igazán mondom, professzor ur, hogy mindebben nem látok semmi -kacagni valót – feleltem. – A magyarázatával csak még -érthetetlenebbé teszi a talányt. De még ha a temetést furcsának -találta is, hát szegény Artur és az ő bánata? Hisz majd megszakadt -a szegénynek a szive.</p> -<p>– Az igaz. Hát nem azt mondta-e, hogy érzi, hogy vérének az -átömlesztése az ő ereibe, igazán a nejévé avatta őt?</p> -<p>– Igen és ez az édes eszme szinte megvigasztalta őt.</p> -<p>– No ugy-e. Csakhogy egy kis bökkenő van a dologban, barátom -John. Ha ez igy van, hát akkor a többivel hogy vagyunk? Ha! ha! ha! -Akkor ez az annyira édes leányka polyandrista és jómagam, az én -szegény élőhalott <span class="pagenum"><a name="Page_323" id= -"Page_323">-323-</a></span> feleségemmel, a ki az enyém, noha -meghalt rám nézve, mert elhagyta az esze, meg én is, a ki pedig hü -férje vagyok az én volt-nincs feleségemnek – én is bigamista -vagyok.</p> -<p>– Nem látom az egészben a tréfát! – feleltem én, mert rosszul -esett, hogy ilyeneket mondott. Ő karomra tette a kezét és -folytatta:</p> -<p>– Barátom John, bocsásson meg, ha fájdalmat okoztam. Én nem -mutattam, hogy mit érzek azoknak, a kiknek fájt volna, csak -magának, a kiben bizom. Ha maga a szivembe láthatott volna, mikor -legjobban kellett nevetni – ha a szivembe láthatna most, a mikor a -kacagás elhagyott, elment messzire, messzire tőlem nagy időre – -akkor maga sajnálna engem legjobban.</p> -<p>Meghatott hangjának gyöngédsége és kérdeztem, hogy miért?</p> -<p>– Azért, mert tudom, a mit tudok!</p> -<p>És most szét vagyunk szóródva mind és hosszu napokig a magány -terjeszti fölénk bus szárnyait. Lucy őseinek sirhelyét osztja; a -diszes kriptát a magányos temetőben, távol füstös Londontól, a hol -a levegő friss és a nap a Hampstead-i dombok fölött kel és a hol -bőven terem a mezei virág.</p> -<p>Igy hát befejezhetem naplómat és Isten tudja, hogy kezdek-e -valaha másikat. Ezzel <span class="pagenum"><a name="Page_324" id= -"Page_324">-324-</a></span> bucsut mondok életem regényének, -visszatérek napi munkámhoz és reménytelenül és busan mondom, hogy -<i>vége</i>.</p> -<h3><i>A Westminsteri Ujság. Szept. 25.<br /> -A hampstead-i rejtély.</i></h3> -<p>Hampstead környékét sajátságos esetek sorozata tartja -izgalomban. Az elmult három-négy nap folyamán több izben -előfordult, hogy apróbb gyermekek, a kik fölügyelet nélkül -kószáltak el hazulról játszani, nem tértek meg estére a hajlékukba -a pusztáról. Minden egyes előforduló esetnél a gyermek sokkal -kisebb volt, hogy sem kellő fölvilágositást tudott volna adni -elmaradásáról, de valamennyi mentségének az alapja egybehangzóan az -volt, hogy a „fehér asszonynál“ voltak. Mindenkor estefelé tüntek -el a gyermekek és két izben nem találták meg a hiányzókat, csak -másnap reggel korán. A környékbeliek azt hiszik, hogy miután az -első gyerek, a ki elveszett, mesélte, hogy őt a fehér asszony hivta -magával sétálni, a többieknek megtetszett ez a mese és alkalomadtán -ők is előveszik. Már annyira belejöttek a dologba, hogy rendes -játékaik közé tartozik a fehér asszony, a ki a kicsinyeket sétálni -csalja. <span class="pagenum"><a name="Page_325" id= -"Page_325">-325-</a></span></p> -<p>De a különös dolognak alighanem komolyabb oldala is van, mert a -gyermekek némelyikének sőt tán valamennyijének, a ki eltünt -éjszakára, a torka kissé meg volt sebezve vagy tépve. A seb -olyanforma volt, a milyet egy patkány vagy pici kutya ejtene és -noha magában véve nem sulyos, mégis azt látszik bizonyitani, hogy -bármely állattól ered is, az egy bizonyos rendszert követ az -eljárásában. A rendőrséget megbizták, hogy szemmel tartsa a kószáló -gyermekeket, kivált ha kicsinyek, mindenütt a hampsteadi puszták -körül és elfogjon minden csavargó kutyát.</p> -<h3><i>A Westminsteri Ujság. Szept. 25.<br /> -(Külön kiadás.)<br /> -Hampstead borzalma.<br /> -Ismét egy sebzett gyermek vagy</i><br /> -<b>A fehér asszony</b>.</h3> -<p>Épp most vettük hirét, hogy ismét egy gyermeket, a ki az elmult -éjjelen eltünt, csak ma reggel találták meg egy bokor alatt a -hampsteadi dombok alján, a mely meglehetősen elhagyatott hely. -Ugyanolyan sebhely <span class="pagenum"><a name="Page_326" id= -"Page_326">-326-</a></span> van a torkán, mint a többi eddig -eltévedt gyermekekén. Roppant el volt gyengülve, szinte átlátszónak -tetszett. Ez is, a mikor magához tért, a rendes mesével állt elő, -hogy a „fehér asszony“ csalta magával.</p> -<div class="chapter"> -<h2>XIV.</h2> -</div> -<h3><i>Harkerné Minna naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Szept. 23.</i></p> -<p>Jonathán ma, egy rosszul töltött éjszaka után jobban van. Oly -boldog vagyok, hogy annyi dolga van, hogy nem gondolhat semmi másra -sem. Ma is távol lesz egész nap, még villásreggelire sem jöhet -haza. A házi teendőkkel mára készen vagyok, előveszem tehát az ő -külföldi naplóját, bezárkózom a szobámba és elolvasom.</p> -<p class="right"><i>Szept. 24.</i></p> -<p>Nem volt kedvem tegnap este a jegyezgetéshez. Az a rettenetes, -Jonathán által irott napló igazán kivett a sodromból. Szegény -drágám! Mennyit szenvedhetett, akár igaz, akár csak képzelődés volt -az egész, a mit irt. Azon tünődöm, hogy lehet-e valami igazság a -dologban. Lázbeteg volt-e már, mikor ezeket a borzalmas dolgokat -irta, vagy van-e valami <span class="pagenum"><a name="Page_327" -id="Page_327">-327-</a></span> alapja a dolognak? Lehet, hogy soha -sem fogom megtudni, mert nem merem előtte szóvá tenni az dolgot… És -mégis, ez az ember, a kit tegnap láttunk! Jonathán, mintha egész -bizonyos lett volna felőle… Szegény fiu! Lehet, hogy csak a temetés -izgatta föl és juttatott eszébe mindenfélét… Bizonyos, hogy ő hisz -a dologban. Nagyon jól emlékszem, a mint esküvőnk napján mondta: -Hacsak valamely komoly kötelesség nem kényszerit visszatérni -azokhoz a keserü órákhoz, a melyeket ébren vagy alva, őrülten vagy -józanon éltem át. És van valamely borzalmas összefüggés az -egészben… Az a rettenetes gróf is Londonba készült… Ha csakugyan -ugy volna és Londonba jött volna a nyüzsgő milliók közé… Lehet, -hogy komoly föladat vár ránk, a melytől nem szabad -visszarettennünk!… Én kész vagyok. Még ma hozzá fogok látni, hogy -ezeket a gyorsirási jegyzeteket gépemmel tisztába irjam, hogy mások -szeme is elolvashassa, ha kell. És ha csakugyan ugy fordulna és én -készen leszek, nem kell szegény Jonathánomat izgatni vele, mert én -beszélhetek helyette. <span class="pagenum"><a name="Page_328" id= -"Page_328">-328-</a></span></p> -<h3><i>Van Helsing levele Harkerné Minnához.</i></h3> -<p class="right"><i>Szeptember 24.</i></p> -<p class="right">(Bizalmas.)</p> -<p class="i2">Drága asszonyom!</p> -<p>Én kérem, hogy bocsássa meg irásomat, a mennyiben annyiban jó -barát vagyok, hogy én értesitettem önt Westenra Lucy haláláról. -Lord Godalming engedelmével hatalmamban volt elolvasni leveleit és -irományait, mert mélyen érdeklődöm bizonyos nagyfontosságu, -életbevágó dolgok iránt. Ezek között találtam néhány levelet -kegyedtől, a mely megmutatja, hogy mily jó barátok voltak és hogy -mennyire szerette őt. Óh, Madame Minna, erre a szeretetre kérem, -segitsen nekem. A mások jóvoltáért kérem, hogy helyrehozzak nagy -bajokat, elháritsak veszedelmeket, a melyek nagyobbak, mint ön -tudhatná. Lehetne-e, hogy kegyedet lássam? Kegyed bizhatik bennem. -Én barátja vagyok doktor Seward Johnnak és lord Godalmingnak (a ki -Lucy Arturja volt). De egyelőre mindenki előtt titkolnom kell. -Szivesen megyek Exeterbe, ha ön tudatná velem, hogy szabad és mikor -ér reá. Könyörgöm bocsánatáért asszonyom. Én olvastam leveleit -Lucyhoz és tudom, hogy mily jó és hogy férje mennyit <span class= -"pagenum"><a name="Page_329" id="Page_329">-329-</a></span> -szenvedett – hát kérem, neki ne szóljon, nehogy izgassa. Ismét -bocsánatát kérve maradtam</p> -<p class="right">Van Helsing.</p> -<h3><i>Harkerné Minna telegramja Van Helsingnek.</i></h3> -<p class="right"><i>Szept. 25.</i></p> -<p>Jöjjön ma a tiz órai vonattal, ha még megkapja. Én egész nap -várni fogom.</p> -<p class="right">Harker Minna.</p> -<h3><i>Harkerné Minna naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Szeptember 25.</i></p> -<p>Nem tehetek róla, de borzasztóan izgat Van Helsing doktor -látogatásának a közeledése, mert valahogy ugy tetszik, mintha -világot vethetne Jonathan szomoru élményére; és minthogy szegény -Lucyt is ő kezelte utolsó betegségében, hát róla is elmondhat -mindent. Bizonyos, hogy jövetelének tulajdonképpeni oka ez; Lucy és -az ő alvajárása és nem Jonathán. De, hát soha sem fogom megtudni az -igazat? Milyen ostoba vagyok. Az az őrült napló megigézett és most -mindent vele hozok kapcsolatba. Persze, hogy csak Lucy miatt jön. -Bizonyosan akkor betegedett meg, a mikor <span class= -"pagenum"><a name="Page_330" id="Page_330">-330-</a></span> álmában -elment éjjel a temetőbe. A magam sok baja miatt el is felejtettem, -hogy milyen rosszul érezte magát azután. Bizonyosan emlitette a -doktornak az esetet és azt, hogy én is tudok róla és most azért -jön, hogy elmondjam neki az egészet, hogy jobban megértse. Remélem, -hogy helyesen tettem, hogy eltitkoltam Westenráné előtt a dolgot. -Soha sem bocsájtanám meg magamnak, ha én volnék valamely bajnak, a -mi őt érte, az oka vagy okozója. Remélem, hogy Van Helsing nem fog -vádolni. Annyi bajom és aggodalmam volt az utóbbi időben, hogy -egyelőre nem birnék többet elviselni. Két óra. A doktor mindjárt -itt lesz. Nem fogom neki fölemliteni Jonathán naplóját, ha csak -külön föl nem emliti. Örülök, hogy a magam naplóját lemásoltam az -irógépemmel, legalább ha Lucy felől kérdezősködik, csak át kell -neki adnom, az megkimél minden fölösleges kérdezésködéstől.</p> -<p><i>Későbben</i>. Ő jött és ment. Oh milyen különös egy -találkozás és hogy szédül bele a fejem! Ugy tetszik, mintha -álmodnám. Lehetséges-e, hogy mindez, vagy csak egy része is igaz -legyen? Ha nem olvastam volna előbb Jonathán naplóját, nem birnám -még csak a lehetőségét is elhinni. Szegény édes jó férjem! Mennyit -kellett szenvednie. A jó Isten adja, <span class="pagenum"><a name= -"Page_331" id="Page_331">-331-</a></span> hogy mindez ismét beteggé -ne tegye. Van Helsing doktor jó és bölcs ember lehet, hogy Seward -doktor oly messziről hozatta el, hogy Lucyn segitsen. Hogy jó és -nemes és kegyes, azt éreztem, a mint megpillantottam. Ha holnap -ismét eljön, beszélni fogok vele Jonathánról és ekkor talán Isten -segitségével vége lesz minden gondom és szomoruságomnak. De hadd -térek vissza a doktor látogatására.</p> -<p>Fél háromra járt az idő, a mikor kopogtatott. Én két kézre -fogtam bátorságomat és vártam. Néhány pillanat mulva Mary nyitott -ajtót és bejelentette Van Helsing doktort.</p> -<p>Én fölkeltem és meghajtottam magamat, a mint felém tartott. Igy -szólitott meg:</p> -<p>– Harkerné ön, igen? – Én ismét meghajtottam magyamat.</p> -<p>– Ugyanaz, a ki Murray Minna kisasszony volt? Én igenlőleg -bólintottam.</p> -<p>– Én Murray Minnához jöttem, ahhoz, a ki barátnéja volt az édes -gyermeknek, szegény kis Westenra Lucynak. Minna asszonyság, én a -halott miatt jövök.</p> -<p>– Uram, feleltem én, ön nem fordulhatna különb jogcimmel hozzám -annál, hogy Westenra Lucy barátja és gyámola volt. Ezzel kezet -nyujtottam és ő megfogta és szeliden mondta: <span class= -"pagenum"><a name="Page_332" id="Page_332">-332-</a></span></p> -<p>– Oh, madame Minna, én tudtam, hogy annak a szegény kis -liliomszálnak a barátnéja csak jó asszony lehet és -megbizonyosodtam.</p> -<p>Udvarias meghajlással fejezte be mondókáját. Én kérdeztem tőle, -hogy mit kiván tőlem megtudni és ő azonnal hozzákezdett:</p> -<p>– Én elolvastam leveleit Lucyhoz. Bocsássa meg, de tudnom -kellett valamit és senkitől sem kérdezhettem. Tudtam, hogy kegyed -vele volt Whitby-ben. Ő naplójegyzeteket is irt – ez ne lepje meg -kegyedet, madame Minna; azután kezdte, hogy kegyed eltávozott és -csak kegyedet utánozta vele – és ezekben a jegyzetekben célzásokat -találtam bizonyos alvajárásközben történt dolgokra és arra, hogy, -szerinte, kegyed mentette meg őt. Már most én nagy -zavarodottságomban kegyedhez fordulok, hogy mondjon el nekem -mindent, a mire erre vonatkozólag még emlékezik.</p> -<p>Azt hiszem, hogy pontosan el tudom mondani az egész esetet -doktor ur.</p> -<p>– Ah, akkor nagyon jó emlékező tehetségének kell lennie a -tényekre és részletekre vonatkozólag. Ez ritka adomány ifju -hölgyeknél.</p> -<p>– Nem doktor ur, de lejegyeztem akkorában mindent. Megmutathatom -önnek a jegyzeteimet, ha kivánja. <span class="pagenum"><a name= -"Page_333" id="Page_333">-333-</a></span></p> -<p>– Oh madame Minna, hálás leszek; ön igen nagy kegyet tesz velem. -– Én nem állhattam ellent a kisértésnek, hogy egy kissé meg ne -tréfáljam a doktort, hát átnyujtottam neki gyorsirással készült -jegyzeteimet. Az öreg ur hálás meghajlással vette át a füzetet, -mondván:</p> -<p>– Elolvashatom?</p> -<p>– Ha kivánja, igen, feleltem én a legnagyobb szendeséggel. Ő -fölnyitotta és arca rögtön megnyult egy kissé. Aztán fölállt és -meghajtotta magát.</p> -<p>– Oh, maga olyan okos asszony! – mondta. – De hát nem lenne oly -kegyes és segiteni elolvasni? Sajnos! de én bizony nem ismerem a -gyorsirást. – Ezalatt én már szinte restelkedni kezdettem éretlen -tréfám miatt, hát gyorsan kivettem a géppel irott másolatot -munkakosaramból és átnyujtottam neki.</p> -<p>– Bocsásson meg – mondtam – de nem tudtam ellentállni; gondoltam -előre is, hogy Lucy felől fog kérdezősködni, hát hogy ne kelljen -várnia, legalább miattam ne, mert tudom, hogy drága az ideje, az -egészet lemásoltam irógépemen az ön számára.</p> -<p>– Ő átvette és szeme megenyhült. – Kegyed nagyon jó – mondta. És -el szabadna <span class="pagenum"><a name="Page_334" id= -"Page_334">-334-</a></span> most mindjárt olvasnom? Lehet, hogy -kérdéseket fogok intézni kegyedhez olvasás után.</p> -<p>– Kérem, csak olvassa – feleltem – a mig én a villásreggeli után -látok és evés közben aztán kérdezhet tőlem, a mit akar. – Ő -meghajtotta magát és azonnal helyet foglalt egy karosszékben, -háttal a világosság felé, én pedig távoztam, leginkább azért, hogy -ne zavarjam. Mire visszatértem, izgatottan föl s alá járkálva -találtam őt a szobában, lángoló tekintettel. Nekem rohanva, mind a -két kezemet megragadta.</p> -<p>– Oh madame Minna, – kiáltotta – nem is mondhatom, hogy -mennyivel tartozom önnek! ez a papiros olyan, mint a napvilág. -Egész kaput nyit nekem. Meg vagyok szédülve, elvakitva ennyi -világosságtól; és mégis sötét felhők gomolyognak a világosság -mögött. De ezt kegyed nem értheti. Én hálás vagyok magának, maga -oly okos asszony. És ha Van Helsing Ábrahám valaha tehet valamit -magáért vagy a hozzátartozóiért, hát remélem, hogy hozzám fordul. -Vannak sötétségek az életben, de vannak világosságok is – és kegyed -is ilyen világosság.</p> -<p>– De doktor ur, maga tulságosan dicsér engemet – holott nem is -ismer.</p> -<p>– Én ne ismerném – én, a ki öreg <span class="pagenum"><a name= -"Page_335" id="Page_335">-335-</a></span> vagyok és egész életemben -férfiakat és asszonyokat tanulmányoztam; én, a kinek speciálitása -az agyvelő és minden, a mi vele össze függ! Én ne ismerném magát -madame Minna. A jó asszonynak nyitott könyv az élete, a melyet el -tud olvasni az, a ki ért hozzá. Az ön férje nemeslelkü és ön is az, -mert ön megbizik benne, a bizodalom pedig nem talál helyet az -alacsony természetü ember lelkében. De a férje – beszéljen a -férjéről. Egészen és teljesen meggyógyult? Elhagyta az a csodálatos -lázbetegség és ép és erős ember ismét? – Ezt én jó alkalomnak -vettem, hogy Jonathán felől beszéljek vele, hát ezt mondtam:</p> -<p>– Már majdnem teljesen helyreállt, de Hawkins ur halála ismét -nagyon fölizgatta. – Ő félbeszakitott:</p> -<p>– Oh igen, ezt tudom. Olvastam a kegyed két utolsó levelében, a -melyeket Lucynak irt. – Én folytattam:</p> -<p>– Én legalább azt hiszem, hogy ennek kellett fölizgatni, mert a -mikor utoljára a városban voltunk, sajátságos rohama volt.</p> -<p>– Rohama, ily gyorsan az agyláz után! Ez nem volt jó. Miféle -rohama volt?</p> -<p>– Azt hitte, hogy lát valakit, a kinek a jelenléte valami -borzalmasra emlékeztette, <span class="pagenum"><a name="Page_336" -id="Page_336">-336-</a></span> valamire, a mi az ő hagymázos lázát -okozta. És ezzel egyszerre erőt vett rajtam mindeneknek az emléke – -az aggodalom Jonathánért, naplójának félelmes titokszerüsége – és -azt hiszem, hogy magam is megbomlottam, mert térdre vetettem -magamat az orvos előtt és fölemelt, összekulcsolt kézzel -kőnyőrögtem neki, hogy gyógyitsa meg az uramat. Ő megfogta mind a -két kezemet, maga mellé ültetett a divánra és végtelen -gyöngédséggel nyugtatott meg. Végre igy szólott:</p> -<p>– Örülök, hogy valamiben hasznára lehetek magának, mert ha a -férje szenved, az én tudásom és tapasztalásom rendelkezésére -állanak. Igérem, hogy mindent megteszek érte, a mit tudok, hogy -életét és a magáét boldoggá tegyem. Már most egyék valamit. -Tulságosan fölizgult és tán tulságosan aggódik is. A férje -bizonyosan nem szivesen látná ilyen sápadtnak és az megint neki is -ártana. Azért hát az ő kedveért egyék és mosolyogjon. Most már -Lucyról mindent tudok, erről ne beszéljünk többet. Ez éjjel -Exeterben fogok maradni, mert gondolkoznom kell azon, a mit -megtudtam és ha majd gondolkoztam, kérdéseket fogok tenni, ha -megengedi. Majd aztán, ha evett valamit, a férje bajait is -elmondhatja, de addig nem – csak villásreggeli után. <span class= -"pagenum"><a name="Page_337" id="Page_337">-337-</a></span></p> -<p>Mikor a reggeli után visszatértünk a szalonba, igy szólt:</p> -<p>– És most mondjon el róla mindent, a mit tud. – Mikor arra -került a sor, hogy ennek a tudós, nagy embernek beszéljek, attól -kezdtem félni, hogy egy gyönge velejü bolondnak, Jonathánt pedig -valóságos őrültnek fogja tartani, – hisz az a napló oly különös – -és habozni kezdtem, hogy csakugyan szóljak-e De ő oly szelid és -jónak látszott és megigérte, hogy segitni fog, hát biztam benne és -hozzá kezdtem:</p> -<p>Van Helsing doktor, a mit én mondani fogok önnek, az oly furcsa, -hogy félek, kinevet engem is meg a férjemet is érte. Tegnap óta -lázas kétségek közt hánykódom, legyen elnézéssel irántam és ne -gondoljon féleszünek, a miért csak némi hitelt is adtam ezeknek a -különös dolgoknak.</p> -<p>Van Helsing megnyugtatott szavaival és modorával egyaránt a -midőn igy szólott:</p> -<p>– Oh édes szivem, ha maga tudná, hogy milyen különös az a dolog, -a miben én itt járok, hát maga nevetne ki engemet. Én megtanultam, -hogy ne vegyem csekélynek senkinek a hitét se, ha még oly különös -lenne is.</p> -<p>– Köszönöm, ezerszer köszönöm! Ön egy nagy tehertől szabaditott -meg. Ha megengedi, <span class="pagenum"><a name="Page_338" id= -"Page_338">-338-</a></span> átadom önnek Jonathán naplóját – -illetőleg az eredetinek általam géppel irott másolatát. Hosszu, -mert külföldi utazásának minden részletét tartalmazza. Nem mondok -róla semmit sem, olvassa el és itéljen maga. És aztán, ha ismét -látjuk egymást, lesz kegyes a véleményét megmondani róla.</p> -<p>– Igérem – mondta, és én átadtam neki a papirokat – holnap -reggel, a milyen korán csak lehet, eljövök, hogy lássam kegyedet a -férjével együtt.</p> -<p>– Jonathán itthonn lesz féltizenkettőre, jöjjön velünk -villásreggelizni és ekkor láthatná. Azért még elindulhat a délután -3 és 32 p.-kor induló vonattal, a mely nyolc előtt ér a -városba.</p> -<p>Van Helsing átvette az iratokat és távozott, én meg itt ülök -gondolkozva – gondolkozva, magam sem tudom, hogy min.</p> -<h3><i>Van Helsing levele Harkerné asszonynak.</i></h3> -<p class="right"><i>Szept. 25. Este 6 óra.</i></p> -<p class="i2">Kedves Madame Minna!</p> -<p>Elolvastam férje ura csodálatos naplóját. Aludjék kétségek -nélkül. A mily csodás és borzalmas az egész, épp oly igaz! Az -életembe <span class="pagenum"><a name="Page_339" id= -"Page_339">-339-</a></span> mernék fogadni, hogy igaz. Ez nagy baj -lehet másoknak, de neki és kegyednek nem kell félni. Ő nemes ember -és megnyugtatására mondhatom, hogy a ki mint ő, lement a falon, -abba a szobába – és lement másodszor is, az nem olyan ember, hogy -ki ne heverjen egy kis rázkódást. Az esze és szive helyén van, erre -esküszöm, a nélkül, hogy láttam volna; hát legyen nyugodt. Nekem -sokat kell majd kérdezni tőle. Szerencsém, hogy ma kegyedhez -jöttem, mert itt egyszerre annyit tudtam meg, hogy káprázik, jobban -káprázik a szemem mint valaha és gondolkoznom kell.</p> -<p class="center">A kegyed alázatos hive:</p> -<p class="right"><i>Van Helsing Ábrahám.</i></p> -<h3><i>Harkerné levele Van Helsingnek.</i></h3> -<p class="right"><i>Szept. 25, 6 óra 30 perckor.</i></p> -<p class="i2">Kedves Van Helsing doktor!</p> -<p>Ezer köszönet kedves leveleért, a mely nagy sulytól szabaditotta -meg lelkemet. És mégis, ha igaz az, mily borzalmas dolgok vannak -ezen a világon és mily rémes, ha ez az ember, ez a szörnyeteg -csakugyan Londonban van! Félek erre még gondolni is. Ebben -<span class="pagenum"><a name="Page_340" id= -"Page_340">-340-</a></span> a pillanatban kaptam telegramot a -férjemtől, hogy 10 órakor este megérkezik, igy hát nem fogok az -éjjel félni. Nem jönne-e villásreggeli helyett reggel nyolckor -reggelire hozzánk, ha nem alkalmatlan a korai fölkelés. Akkor, ha -siet, még a 10 óra 30 p. vonattal indulhat vissza délelőtt és már -déli 2 óra 35 perckor otthon lehet. Ne feleljen erre, ha nem felel, -ugy veszem, hogy reggelire jön.</p> -<p>Az ön hálás és hüséges</p> -<p class="right"><i>Harkerné Minnája.</i></p> -<h3><i>Harker Jonathán naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Szeptember 26.</i></p> -<p>Azt hittem, hogy soha többet nem irok ebbe a naplóba, de -elérkezett ennek is az ideje. Mikor tegnap este hazaérkeztem, Minna -vacsorával várt és vacsora után előhozakodott Van Helsing -látogatásával és hogy átadta neki a két naplót és hogy mily -aggodalmat állott ki miattam. Végül ide adta a doktor levelét, a -melyben azt irja, hogy minden, a mit irtam, igaz. Erre mintha uj -emberré váltam volna. Az egész dologban való folytonos kételkedés -tett tönkre és vette el erőmet. Ugy éreztem, hogy sötétben, -bizonytalanságban tapogatóztam <span class="pagenum"><a name= -"Page_341" id="Page_341">-341-</a></span> és ez bizalmatlanná tett. -De most, hogy tudom, hát nem félek többé még a gróftól sem. Hát -csakugyan sikerült neki Londonba jutni és ő volt, a kit a minap -láttam. Megfiatalodott azóta – de miként. Van Helsing az az ember, -a ki leálcázhatná és kinyomozhatná, ha csakugyan olyan ember, a -milyennek Minna mondja. Késő éjjelig beszélgettünk róla. Minna most -öltözködik, én pedig indulok a hotelbe, hogy ide hozzam a -doktort…</p> -<p>– Azt hiszem, hogy látásom egy kissé meglepte. Mikor a szobájába -léptem és bemutatkoztam neki, vállon fogott és arcomat a világosság -felé forditva figyelmesen megnézett és igy szólt:</p> -<p>– De hisz Madame Minna azt mondta nekem, hogy ön beteg – hogy -rohama volt.</p> -<p>– Igaz, hogy beteg voltam, – feleltem én mosolyogva; – de ön -immár meggyógyitott.</p> -<p>– És mivel ugyan?</p> -<p>– Minnához irt levelével tegnap. Doktor ön nem tudja mi az, a -mikor az ember mindenben, még saját magában is kételkedik. Nem, ön -azt nem tudhatja; ilyen homlokkal, mint az öné ez ki van zárva. – A -doktor nevetve felelte erre: <span class="pagenum"><a name= -"Page_342" id="Page_342">-342-</a></span></p> -<p>– Ugy! Ön fiziognomista. Én itt minden órán tanulok valamit. -Nagyon szivesen megyek önökkel reggelizni; és ah uram, engedje meg -egy öreg embernek, hogy a feleségét dicsérje. Nagy Isten áldása az -ilyen asszony. Oly igaz, őszinte, szerény, jó szivü és oly kevéssé -önző – és ez, higyje el, nagyan sok a mai skeptikus és önző -világban. És ön uram – én önt is ismerem feleségének szegény -Lucyhoz irt leveleiből – de a maga teljes valójában csak tegnap -este óta. Nyujtsa nekem a kezét és engedje, hogy barátságot kössünk -erre az életre.</p> -<p>Kezet fogtunk és ő oly komoly és jóságos volt, hogy egészen -meghatott.</p> -<p>– És most – folytatta – engedje, hogy továbbra is kérjem -segitségét. Nekem nagy föladatom van és először tudnom kellene -valamit. Ön segithet nekem. Megmondhatná nekem, mi előzte meg az ön -utazását Transzilvániába? Később majd más dologban is kikérem -segitségét, de először ezt kell kérnem.</p> -<p>– Mondja uram, – hogy az, a mit tenni kell, a grófra -vonatkozik-e? – Kérdeztem én.</p> -<p>– Igen, – felelte ő komolyan.</p> -<p>– Akkor az öné vagyok testestül lelkestül. Minthogy a 10 óra 30 -p. vonattal utazik, <span class="pagenum"><a name="Page_343" id= -"Page_343">-343-</a></span> nem fog rá érni átnézni az iratokat, de -majd vele adom és a vonaton elolvashatja.</p> -<p>Reggeli után az állomásra kisértem őt. Bucsuzáskor igy -szólott:</p> -<p>– Talán följönne a városba, ha izenek és elhozza magával -feleségét is.</p> -<p>Mind a ketten jövünk, a mikor kivánja, – feleltem én.</p> -<p>Megvettem a számára a reggeli helyi és a tegnap esti londoni -lapokat és a mig a vonat indulását várva, beszélgettünk a kocsi -ablakában, forgatni kezdte őket. A szeme mintha hirtelen megakadt -volna valamin, az egyiken – a <i>Westminsteri Lapok</i>-on – -ismertem a szine és formájánál fogva, arca elsápadt. Elmerülten -olvasott valamit, közben mormogva magában: „Mein Gott! Mein Gott! -Máris! Ilyen hamar!“ Azt hiszem, hogy még rólam is teljesen -megfeledkezett ebben a pillanatban. De a gép füttyentett és a vonat -elindult. Ez magához téritette és kihajolva az ablakon, integetett, -kiabálva: „Hódolatomat Madame Minnának; irni fogok, a mily gyorsan -csak lehet!“ <span class="pagenum"><a name="Page_344" id= -"Page_344">-344-</a></span></p> -<h3><i>Seward doktor naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Szept. 26.</i></p> -<p>Még alig egy hete, hogy azt irtam a naplómba, hogy „Vége“ és ime -ismét ujra kezdem, vagyis a régit folytatom. Egészen ma délutánig -nem volt okom arra gondolni, a mi elmult. Renfield oly csöndesen -viselkedett, mint bármikor ezelőtt. Épp tul volt a legyekkel való -gazdálkodáson és kezdte a pókokkal való bibelődést; hát vele sem -sok okom volt törődni. Arturtól vasárnap kaptam levelet, a mely -arról tanuskodik, hogy elég jól türi sorsát. Morris Quincey most is -vele van, a mi nagyon helyes, mert az rendesen csak ugy bugyog a -jókedvtől. Quincey is irt néhány sort, abból is ki tetszik, hogy -Artur kezdi visszanyerni régi jó kedvét, igy hát rájuk nézve -nyugodt vagyok. A mi pedig magamat illeti, én is a régi -lelkesedéssel kezdtem munkámhoz látni, ugy, hogy bátran merem -állitani, hogy a seb, a melyet Lucy ejtett rajtam, jóformán hegedni -kezdett. De most föl van ujra tépve és hogy mi lesz mindennek a -vége, azt csak a jó Isten tudja! Ugyan ugy sejtem, hogy van Helsing -azt hiszi, hogy ő is tudja, de csak annyit árul el belőle, hogy az -ember kiváncsiságát ébren tartsa. Tegnap Exeterbe utazott és -<span class="pagenum"><a name="Page_345" id= -"Page_345">-345-</a></span> ott is hált. Ma visszajött és csak ugy -esett be a szobámba vagy öt óra tájt és a tegnapi „Westminsteri -Lapokat“ nyomta a markomba.</p> -<p>– Mit gondol erről? – kérdezte keresztbe font karokkal állva meg -előttem.</p> -<p>Én végignéztem a lapon, mert nem tudtam, hogy miröl van szó; de -ő kivette a kezemből és egy cikkre mutatott a mely Hampstead körül -elkószáló gyermekekről szólott. Eleinte nem tudtam, hogy mire -véljem, mig odáig nem jutottam, a hol a torkukon levő parányi -sebhelyekről volt szó. Ekkor hirtelen a professzorra néztem.</p> -<p>– Nos? – kérdezte ő. – Ez épp olyan lehet, mint a szegény Lucyé -volt.</p> -<p>– És mit következtet ebből?</p> -<p>Egész egyszerüen csak azt, hogy közös az eredetük. Bár mi volt, -a mi Lucyt sebezte, annak kellett ezeket is sebezni. – A professzor -feleletét, a melyet erre adott, nem értettem. „Ez igaz közvetetve, -de nem közvetetlenül,“ szólott.</p> -<p>– Hogy érti ezt tanár ur? Mondja meg kérem, mert én nem merek -véleményt mondani, annyira nem tudom, mit gondol.</p> -<p>Azt akarja-e velem elhitetni barátom John, hogy egyáltalán nem -gyanitja, hogy Lucy mitől halt meg? <span class="pagenum"><a name= -"Page_346" id="Page_346">-346-</a></span></p> -<p>Ideges kimerültségtől, a nagy vérvesztés következtében.</p> -<p>És hogyan, vagy mitől vesztette el a vérét? – Én a fejemet -ráztam. Az öreg doktor mellém ült és folytatta.</p> -<p>Maga eszes ember, barátom John, helyesen okoskodik és -következtetései merészek, de ön nagyon el van fogulva. Nem engedi a -szemének, hogy lásson, a fülének, hogy halljon és a mi kivül van a -mindennapi életén, azt nem veszi komolyan számba. Nem gondolja-e, -hogy vannak dolgok, a melyeket ön nem bir megérteni, de azért mégis -vannak és hogy némely ember lát olyan dolgokat, a melyek másokra -nézve nem léteznek. Tudományunknak legnagyobb hibája, hogy mindent -meg akar magyarázni és a mit nem tud, arra azt mondja, hogy nincs -mit megmagyarázni. Mondja csak például, hisz ön a lélek -vándorlásban? Nem ugy-e? Hát a szellemek megtestesülésében? Nem? -Hát a gondolatolvasásban? Nem? Hát a hipnotizmusban? Abban sem?</p> -<p>– De igen, feleltem én, ezt Charcot elég világosan bizonyitotta. -Öreg tanárom mosolyogva folytatta: Hát akkor meg van róla győződve? -Igen. És természetesen meg is érti és követni birja a nagy Charcot -– sajnos, hogy nincs többé! – elméjét, egész a páciens <span class= -"pagenum"><a name="Page_347" id="Page_347">-347-</a></span> -lelkéig, a melyet befolyásol. Nem? No hát akkor mondja meg nekem, -hogy hogyan fogadja el a hipnotizmust és veti el a gondolatolvasás -tanát. Higyje el nekem, barátom, hogy manapság olyan dolgokat -müvelnek az elektromossággal, a melyet még azok, a kik az -elektromosságot föltalálták is, boszorkányságnak hittek volna, mig -nem sokkal azelőtt még őket magukat is máglyára itélték volna. Az -életben mindig vannak titokszerüségek. Miért élt Matuzálem -kilencszáz esztendeig? Miért az öreg Parr százhatvankilenc -esztendeig és miért nem élhetett az a szegény kis Lucy négy ember -vérével az ereiben, csak egy nappal sem tovább? Ismeri ön az élet -és halálnak minden misztériumát? Ismeri az összehasonlitó anatómia -összeségét és meg tudja fejteni, hogy állati tulajdonságok mért -vannak az egyik emberben és miért nincsenek a másikban? Meg tudja -nekem mondani, hogy miért hal el sok pók pici korában és az az egy -hires pók az ódon spanyol templomban miért élt száz és száz évekig, -mig annyira meg nem nem nőtt, hogy leereszkedve, kitudta inni az -összes lámpákból az olajat. Meg tudja nekem mondani, hogy miért -vannak a Pampasokon és másutt is olyan denevérek, a melyek éjjel az -ökrök és lovak ereit fölhasitva, kiszipolyozzák <span class= -"pagenum"><a name="Page_348" id="Page_348">-348-</a></span> a -vérüket; hogy miért vannak a nyugati tengerek szigetein denevérek, -a melyek egész nap fákon lógnak, hogy azok, a kik látták, óriás -dióhoz hasonlitják őket és hogy a mikor a tengerészek a hőség miatt -a hajó födélzetén alusznak, éjjel leszállnak rájuk és akkor – akkor -reggel halott embereket találnak, a melyek fehérek, mint akárcsak -Lucy volt.</p> -<p>– Jóságos Isten! professzor! kiáltottam fölugorva. – Azt -akarja-e mondani, hogy Lucyt is egy ilyen denevér támadta meg és -hogy ilyen izé léteznék itt Londonban a tizenkilencedik században? -– A professzor csöndre intett kezével és folytatta:</p> -<p>– Meg tudja nekem mondani, hogy a teknősbéka miért él tovább, -mint emberi generációk sora? Az elefánt miért él tul egész -dinasztiákat és hogy a papagáj miért nem hal meg soha, ha csak -kutya, vagy macska meg nem harapja? Meg tudja nekem mondani, hogy -miért hitték az emberek minden időben és különböző helyeken, hogy -vannak, a kik mindig élnek, hogy vannak férfiak és asszonyok, a kik -nem tudnak meghalni. Meg tudja nekem mondani, hogy az indiai fakir -hogyan tud meghalni és magát eltemettetni és a sirját lepecsételik, -elföldelik, a földbe gabonát vetnek és kikél, megérik, learatják és -<span class="pagenum"><a name="Page_349" id= -"Page_349">-349-</a></span> ekkor kiássák a sirt, leveszik róla a -sértetlen pecsétet s az indián fakir fölkel és tovább jár-kél az -élők között, mint azelőtt? – De már erre félbeszakitottam. Kezdtem -megzavarodni. Annyira megterhelte elmémet a természet -excentricitásainak s lehető és lehetetlenségeinek fölsorolásával, -hogy képzeletem feltüzelődött. Sejteni kezdtem, hogy valamely -leckére oktat, mint régente ezelőtt Amsterdamban szokta; csakhogy -akkor megmondta, hogy miről van szó, hogy fejtegetéseit könnyebben -követhessem. De most segitség nélkül hagyott, pedig szerettem volna -követni, hát igy szóltam hozzá:</p> -<p>– Tanár ur, engedje, hogy ismét tanitványa lehessek. Mondja meg -a tételt, hogy nyomon követhessem fejtegetéseit. Most ugy érzem -magamat, mint a ki a ködben mocsárba téved, egyik zsombékról a -másikra ugrom, a nélkül, hogy tudnám, hogy hova jutok.</p> -<p>– Ez jó hasonlat, felelte ő. Nos hát, megmondom. A tétel ez: Azt -akarom, hogy higyjen.</p> -<p>– Higyjek, mit?</p> -<p>– Higyjen olyan dolgokban, a miket nem tud. Hadd világitsam meg -a dolgot. Hallottam egyszer, hogy egy amerikai igy magyarázta a -hitet: Olyas valami, a mi elhiteti velünk <span class= -"pagenum"><a name="Page_350" id="Page_350">-350-</a></span> azt, a -miről tudjuk, hogy nem igaz. Csak most értem azt az embert. Azt -akarta mondani, hogy nyilt elménk legyen és ne engedjük, hogy egy -kicsi igazság utját állja egy nagyobbnak, mint egy kis -sziklatöredék a vasuti vonatnak. Előbb megértjük a kis igazságot. -Jól van! Megtartjuk és megbecsüljük, hanem azért nem szabad -megengednünk, hogy az a kis igazság a világ összes igazságának -képzelje magát.</p> -<p>– Ön tehát azt kivánja, hogy ne engedjem, hogy az előbbeni -meggyőződés elzárja elmém fogékonyságát egy eddig ismeretlen dolog -iránt. Megértettem a leckét?</p> -<p>– Ah, maga még most is legjobb tanitványom. Magát érdemes -tanitani. Már most, hogy hajlandó megérteni, megtette az első -lépést arra, hogy értsen is. Maga tehát azt hiszi, hogy azokat a -pici lyukas sebeket a gyermekek torkán ugyanez a valami ejtette, a -ki a Lucy torkát sebezte meg?</p> -<p>– Igen, azt hiszem. – A professzor fölállt és komolyan -mondta:</p> -<p>– Akkor maga téved. Oh, bár ugy volna! de sajnos, nincs ugy! -Sokkal rosszabb, sokkal, sokkal rosszabb még annál is!</p> -<p>– Az Isten szerelmére van Helsing professzor, mit akar ön -mondani? – kiáltottam. <span class="pagenum"><a name="Page_351" id= -"Page_351">-351-</a></span></p> -<p>Ő kétségbeesett mozdulattal vetette magát egy székre, az -asztalon könyökölt és kezével elfödve arcát, szólott:</p> -<p>– Azokat a sebeket maga Lucy ejtette a gyermekeken!</p> -<div class="chapter"> -<h2>XV.</h2> -</div> -<h3><i>Sevard doktor naplója – folytatás.</i></h3> -<p>Egy ideig a puszta harag teljesen elnémitott; ugy éreztem, -mintha Lucyt életében arcul ütötte volna. Fölugorva az asztalba -vágtam az öklömmel és igy kiáltottam:</p> -<p>– Van Helsing doktor, megőrült ön? – Ő fölemelte a fejét és rám -nézett. Szeretetteljes kifejezése azonnal lecsillapitott. – Bár ugy -volna! – szólt. – Még az örülést is könnyebben el lehetne viselni -ez ilyen igazságnál. Oh kedves barátom, mit gondol, miért kerültem -olyan messzire, hogy megmondjam magának az igazságot? Azért talán, -hogy gyülölöm magát és gyülöltem egész életemben? Azért, mert -fájdalmat akartam okozni? Azért, hogy ezzel háláljam meg azt, hogy -egyszer megmentette életemet a borzalmas haláltól? Oh nem!</p> -<p>– Bocsásson meg – szóltam. Ő folytatta. <span class= -"pagenum"><a name="Page_352" id="Page_352">-352-</a></span></p> -<p>– Barátom, azért tettem, hogy lassan és szeliden adjam tudtára, -mert tudom, hogy szerette ezt az édes szép leánykát. De még most -sem kivánom, hogy higyjen nekem. Nehéz az ilyen kegyetlen igazságot -elhinni olyan valakiről, mint Lucy kisasszony. Ma éjjel be fogom -bizonyitani. Mer-e velem jönni?</p> -<p>Ez megrenditett. Az ember nem szeret az ilyen igazságról -meggyőződni. A professzor látva habozásomat, ismét szólt.</p> -<p>– A logika ezuttal egyszerü, nem olyan, mintha ködös mocsárban -szöknék zsombékról zsombékra. Ha nem igaz, akkor a bizonyság -megkönnyebbülést jelent, legrosszabb esetben sem árt senkinek. Ha -pedig igaz! Ah, ez a rettenetes ugy-e; pedig épp a rettenette is -mellettem bizonyit, mert ez már némi hitet jelent. Jőjjön, majd én -megmondom, hogy mit fogunk csinálni; először is elmegyünk és -megnézzük ezt a gyermeket a kórházban. Vincent doktor, annak a -kórháznak, a hol az ujság szerint a gyermek fekszik, nekem jó -barátom és magának is, hisz együtt járták az egyetemet -Amsterdamban. Ő meg fogja két érdeklődőnek mutatni a paciensét. Mi -nem mondunk neki semmit sem, csak azt, hogy tapasztalni akarunk. És -aztán –</p> -<p>– És aztán? – Van Helsing egy kulcsot <span class= -"pagenum"><a name="Page_353" id="Page_353">-353-</a></span> vett ki -a zsebjéből és fölmutatta. – És aztán mi, maga meg én az éjszakát a -temetőben fogjuk tölteni, a hol Lucy fekszik. Ez a sirboltjának a -kulcsa. A koporsós ember adta nekem Artur számára.</p> -<p>– A szivem elszorult, éreztem, hogy valamely rettenetes -megpróbáltatás vár rám. De nem tehettem semmit sem, hát két kézre -fogva bátorságomat, csak annyit mondtam, hogy jobb lesz sietnünk, -mert mulik a délután.</p> -<p>A gyermeket ébren találtuk. Vincent doktor leoldotta nyakáról a -köteléket és megmutatta a sebzett pontokat. Tökéletesen azonosak -voltak a Lucy nyakán látottakkal. Csak kisebbek és valamivel -frisebbek voltak, ennyi volt a különbség. Kérdésünkre, hogy minek -tulajdonitja őket, Vincent doktor azt felelte, hogy valamely állat, -talán patkány ejtette, noha ő inkább azt hiszi, hogy London -északnak fekvő magaslatain tanyázó rengeteg denevér közül bántotta -valamelyik a gyermeket. A sok ártalmatlan között akadhat esetleg -egy-egy ártalmasabb, mérgesebb, a délvidékről idevetődött fajta is. -Tán valamely matróz hozta magával, vagy az állatkertben -tenyésztettek közül szabadult ki egy. Hisz alig tiz napja, hogy -farkas is szabadult ki onnan. Akkoriban a gyerekek egy hétig -<span class="pagenum"><a name="Page_354" id= -"Page_354">-354-</a></span> mindig a farkas és a piros bóbitás kis -lány történetét játszották ama környéken mindaddig, a mig a fehér -asszony meséjére nem kaptak. Még ez a szegény kis poronty is, a -mint fölébredt ma, azt kérdezte az ápolónőtől, hogy nem mehetne-e -haza. A mikor kérdezték, hogy miért akar elmenni, azt felelte, hogy -a fehér asszonynyal szeretne játszani.</p> -<p>– Remélem – jegyezte meg Van Helsing – hogy a mikor hazaküldi a -gyermekeket, szigoruan meg fogja inteni a szüleit, hogy ne hagyják -fölügyelet nélkül csavarogni. Az ilyen igen veszedelmessé válhatik; -ez a gyerek is alig állana ki még egy ilyen éjszakát. De gondolom, -hogy nem is fogja néhány napig még hazaereszteni.</p> -<p>– Nem bizony, legalább is egy hétig itt fogom; még tovább is, ha -a seb nem gyógyul be addig:</p> -<p>Látogatásunk a kórházban több időbe került, mint gondoltuk, a -nap már letünt, mire kijöttünk. Van Helsing, mikor látta, hogy -milyen sötét van, igy szólt:</p> -<p>– Azért még nem kell sietnünk. De később van, mint gondoltam. -Jöjjön, együnk valahol valamit, aztán mehetünk utunkra.</p> -<p>Megebédeltünk egy utszéli korcsmában, a mely tömve volt jó kedvü -kirándulókkal. Tiz <span class="pagenum"><a name="Page_355" id= -"Page_355">-355-</a></span> órakor indultunk a korcsmából. Már -nagyon sötét volt, de a professzor, ugy láttam, nagyon jól tudta az -utat. Végre elérkeztünk a temető falához, a melyen keresztül mászva -– némi keresés után, megtaláltuk a Vestenra sirhelyét. A professzor -elővette a kulcsát és kinyitotta a csikorgó ajtót. Gyorsan -beléptünk és társam betette maga mögött az ajtót. Aztán a -táskájában keresgélt és gyufát és egy darab gyertyát véve elő, -világot gyujtott. A gyertyáját ugy tartva, hogy a koporsók -föliratát olvashassa, meg kereste Lucy koporsóját. Ismét a -táskájában babrálva, kivett belőle egy srófhuzót.</p> -<p>– Mit akar csinálni?</p> -<p>– Fel akarom nyitni a koporsót, hogy magát meggyőzzem. – Ezzel -azonnal hozzálátott és kiszedte a srófokat, leemelte a koporsó -fedelét, a mely alatt az ólom koporsó látszott. Én nem birtam -tovább. Majdnem olyan sérelemnek tetszett a halott iránt, mintha az -élőről álmában lehuztuk volna ruházatát; megragadtam van Helsing -kezét, hogy megakadályozzam. Ő csak ennyit mondott: – „Majd -meglátja“ és ismét táskájába nyulva egy parányi fürészt vett elő. A -srófhuzót gyors mozdulattal, a melyre szinte megrázkódtam, -beleütötte a koporsó oldalába, kicsi <span class="pagenum"><a name= -"Page_356" id="Page_356">-356-</a></span> lyukat ejtve vele, a -melybe a fürészt bele illeszthette. Én el voltam készülve az egy -hetes hullából kitóduló gázömlésére és az ajtó felé huzódtam. De a -professzor egy pillanatig sem habozott; egy két lábnyira fürészelte -a koporsót hosszában, aztán fejnél keresztben és a tulsó oldalon -ismét le hosszában. A fölvágott ólomlap szélét megfogva -visszahajtotta a koporsó lába felé és a gyertyát a nyilás fölé -tartva, intett nekem, hogy nézzek oda.</p> -<p>Közelebb léptem és néztem. A koporsó üres volt.</p> -<p>Nem tagadhatom, hogy megdöbbentem. Van Helsing mozdulatlanul -állott. Most már bizonyosabb volt a dolga felől, mint eddig és ez -erőt adott neki föladata folytatására. – Nos, most már meg van ön -győzve, barátom John? – kérdé.</p> -<p>– Meg vagyok győzve arról, hogy Lucy teteme nincsen a -koporsóban; de ez csak egyet bizonyit.</p> -<p>– És mi az az egy, barátom John?</p> -<p>– Az, hogy nincs itt.</p> -<p>– Ez jó logika, felelte ő, ezt elfogadom. De mivel magyarázza -meg azt, hogy nincs itt?</p> -<p>– Talán hullarablók – talán a temetkező vállalat valamelyik -embere lopta el. – <span class="pagenum"><a name="Page_357" id= -"Page_357">-357-</a></span> A professzor sóhajtott. – Ah igen! hát -még több bizonyitékot akar? Jőjjön hát velem.</p> -<p>Helyére tette a koporsó fedelét, összeszedte a szerszámait, -táskájába tette, elfujta gyertyáját és azt is eltette. Kinyitottuk -az ajtót és kiléptünk rajta. A professzor betette és bezárta az -ajtót. Nekem nyujtotta a kulcsot, mondván: Nem akarja eltenni? Hogy -bizonyosabb legyen. Én visszautasitottam. A kulcs semmit sem -bizonyit – feleltem – hisz két kulcsa is lehetett, meg egy ilyen -zárt feltörni sem nehéz. A professzor szó nélkül zsebre tette a -kulcsot. Aztán meghagyta, hogy a temető egyik oldalán álljak őrt, -mig ő a másikon fog őrködni. Én egy tiszafa mögé álltam és láttam a -professzor mozgó alakját, mig a közbe eső sirkövek között el nem -tünt.</p> -<p>Alig foglaltam el a helyemet, éjfélt hallottam ütni egy távolyi -toronyórán, aztán nagy soká egyet és végre két órát. Fáztam és -zsibbadt voltam és haragudtam a professzorra, hogy ilyen helyre -hozott és magamra, a miért eljöttem. Sokkal álmosabb voltam, -hogysem jól tudtam volna vigyázni és nem elég álmos arra, hogy -elhagyjam hütlenül a helyemet. De nagyon kegyetlenül éreztem -magamat.</p> -<p>Egyszer csak, a mint megfordulok, ugy tetszett, mintha látnék -valamit, mint egy fehér <span class="pagenum"><a name="Page_358" -id="Page_358">-358-</a></span> árnyat, két sötét fa és a temetőnek -a sirbolt tulsó oldalán fekvő része közt mozogni; ugyanabban a -pillanatban a professzor helye felől egy sötét alak közeledett -gyorsan a fehér felé. Erre én is elindultam; de sirköveket és -bekeritett sirokat kellett kerülgetnem és sirokon buktam keresztül. -Az ég felhős volt és valahol a messze távolban kakas kukorikolta a -hajnalt. Nem nagy távolságra tőlem, a fasorban, a mely a templomba -vezetett, egy ködös fehér alak lebegett a sirbolt felé. A sirboltot -magát nem láttam a fáktól és igy nem láttam azt sem, hogy merre -tünt el a fehér alak. De hallottam valamit mozogni arra felé, a hol -először pillantottam meg a fehér alakot és odasietve a professzort -találtam, karjaiban egy kis babát tartva. Mikor meglátott, felém -nyujtotta mondván:</p> -<p>– Hát most meg van már győzve?</p> -<p>– Nem! – feleltem sértő konoksággal.</p> -<p>– Nem látja a gyermeket?</p> -<p>– Igenis látom a gyermeket, de ki hozta ide? És meg van-e -sebezve? – kérdeztem vissza.</p> -<p>– Majd meglássuk, – felelte a professzor és kifelé indultunk a -temetőből, magunkkal vive az alvó gyermeket.</p> -<p>Nem nagy távolságra, egy facsoport mögé huzódtunk, gyufát -gyujtottunk és megnéztük <span class="pagenum"><a name="Page_359" -id="Page_359">-359-</a></span> a gyermek nyakát. A legcsekélyebb -kis karcolást sem találtuk rajta.</p> -<p>Hát nem volt igazam? – kérdeztem diadalmasan.</p> -<p>– Éppen jókor érkeztünk, – felelte a professzor -megkönnyebbülten.</p> -<p>Hamarosan nem tudtuk, hogy mit csináljunk a gyermekkel. Ha -beviszszük a rendőrségre, meg kell mondanunk, hogy hol jártunk az -éjjel és hogyan jutottunk hozzá. Némi megfontolás után -elhatároztuk, hogy az utszélen hagyjuk és ha halljuk, hogy jön az -őrt járó rendőr a kinek okvetetlen bele kell botlani, akkor szépen -eltávozunk és sietünk haza felé. Igy is lett. Nem sokára hallottuk -a rendőr sulyos lépteit, letettük a gyermeket és meglestük, mig -lámpáját ide-oda villogtatva megtalálta. Hallottuk meglepett -fölkiáltását és erre elosontunk. Nem messze onnan kocsira akadtunk -és haza hajtattunk.</p> -<p>Nem tudok elaludni, azért irom e naplómat. Pedig okvetetlen -kellene egy pár órát aludnom, mert holnap délben Van Helsing ismét -értem jön. Azt akarja, hogy még egy expedicióra menjek vele. -<span class="pagenum"><a name="Page_360" id= -"Page_360">-360-</a></span></p> -<p class="right"><i>Szept. 27.</i></p> -<p>Majdnem két óra volt délután, a mikor alkalmunk került az ujabb -kisérletre. A délben tartott temetés gyászkisérete csak lassan -vonult ki a temetőből, de végre láttuk, a mint a sekrestyés az -utolsó ögyelgő után is bezárta a kaput. Tudtuk, hogy most akár -másnap reggelig zavartalanul maradhatunk, ha kell, de a professzor -azt mondta, hogy egy óránál több időre nincsen szükségünk. Fogta a -kulcsot, kinyitotta a mauzoleum ajtaját és beléptünk. Van Helsing -Lucy koporsójához lépett és én követtem. Ő megfogta és ujra -fölhajtotta az átfürészelt ólomlapot és én megdöbbenve és -megdermedve álltam ottan.</p> -<p>Mert ott feküdt előttem Lucy, látszólag épp olyan volt, a -milyennek a temetése előtt való éjjelen láttuk. Ha lehet, hát még -sokkal szebb volt, mint akkor és én ismét kételkedni kezdtem -halálában. A szája széle is üde volt és piros, még az arcát is -halovány pir boritotta.</p> -<p>– Micsoda szemfényvesztés ez? – kérdeztem Van Helsingtől.</p> -<p>– Hát most már meg van győződve? kérdezte a profeszor felelet -helyett, és beszéd közben kinyujtotta a kezét és olyan módon, hogy -szinte megborzadtam tőle, huzta szét a halott ajkát és mutatta a -fehér fogát. <span class="pagenum"><a name="Page_361" id= -"Page_361">-361-</a></span></p> -<p>– Nézze, – folytatta beszédét – nézze, mennyivel hegyesebbek, -mint voltak. Ezzel és ezzel – megérintette a fölső és alsó -szemfogat – a kicsi gyermekeket meg lehet harapni. Hisz most már -nekem barátom John?</p> -<p>– Hátha csak vissza hozta valaki tegnap éjjel óta.</p> -<p>– Ugyan ki?</p> -<p>– Nem tudom. De valakinek csak meg kellett tenni.</p> -<p>– Pedig már egy hete halott. A legtöbben nem igy néznének ki -ennyi idő óta. – Erre már nem tudtam felelni, hát hallgattam. Van -Helsing alig látszott észre venni hallgatásomat. Legalább sem -haragot, sem diadalt nem árult el. Merően nézte a halott leány -arcát, fölemelte a szempilláit, megnézte a szemét, még egyszer -kinyitotta a száját és megvizsgálta a fogát. Aztán felém fordult s -igy szólt:</p> -<p>– Itt kell valaminek lenni, a mely különböző az eddig ismert -esetektől. Itt valami kettős élet van, a mely rendkivüli. A vampir -akkor támadta meg őt, midőn önkivületi állapotban alva járt. – Ah, -ön megdöbbent, ön ezt nem tudja barátom John, majd később elmondom. -És önkivületi állapotában foszthatta meg őt máskor is legkönnyebben -a vérétől. Önkivületi állapotban halt is meg és önkivületi -állapotban <span class="pagenum"><a name="Page_362" id= -"Page_362">-362-</a></span> bolyong halottlanul is. Ezért -különbözik a többiektől. Rendesen, ha a halottlanok otthon -alusznak, ezt mondva, karjának egy mozdulatával jelezte, hogy mit -ért a vampir otthona alatt, az arcuk elárulja, hogy micsodák. De ez -az édes halott, a mikor nem halottlan, visszanyeri a régi szép -arcát. Nincsen rajta semmi gonoszság. Nézze, mily szelid és ezért -nehezemre fog esni, hogy őt álmában megöljem. – A vérem fagyni -kezdett erre a kijelentésre és lassan-lassan kezdtem észre venni, -hogy immár elfogadom Van Helsing teóriáit. De ha Lucy csakugyan és -igazán meghalt, akkor miért borzadok attól a gondolattól, hogy -megöljük őt. Van Helsing rám nézett és nyilván látta arcom -változását, mert szinte, örvendezve mondta:</p> -<p>– Oh most már hisz ugy-e?</p> -<p>– Kérem ne követeljen egyszerre sokat tőlem. Hajlandó vagyok -elfogadni az állitását. Hogyan fogja végrehajtani azt a véres -munkát?</p> -<p>– Le fogom vágni a fejét, megtöltöm a száját foghagymával és -hegyes karót verek a testén keresztül.</p> -<p>Megborzadtam a gondolatra, hogy igy megcsonkitsuk annak a -leánynak a testét, a <span class="pagenum"><a name="Page_363" id= -"Page_363">-363-</a></span> kit szerettem. De irtózatom nem volt -oly erős, mint hittem volna. Tényleg borzadozni kezdtem, ennek a -lénynek, ennek a halottlannak, a hogy Van Helsing hivta őt, a -jelenlététől és szinte undorral töltött el látása. Vártam jó -sokáig, hogy Van Helsing dologhoz lásson, de ő gondolatokba merülve -állott. Egyszer csak be csapta a táskája csukóját és -megszólalt.</p> -<p>– Gondolkoztam és elhatároztam, hogy mit lesz legjobb tenni. Ha -kedvem szerint tennénk, akkor most ebben a pillanatban tenném meg, -a mit kell, de másokra is kell gondolnunk. Ott van Artur, hogyan -adjuk ezt tudtára. Ha maga, a ki látta a sebeket Lucy torkán és -látta az egészen hasonló sebeket a gyermek torkán a kórházban. Ha -maga, a ki a koporsót üresen látta mult éjjel és tele ma egy -asszonynyal, a ki nem változott, csak szebbre s rózsásabbra egy hét -óta, a mióta meghalt, ha maga tudta ezt és látta a fehér alakot -tegnap éjjel, a ki a gyermeket a temetőbe hozta és még sem hitt a -tulajdon szemének, akkor hogyan várjam Arturtól, a ki mind ezekről -semmit sem tud, hogy higyjen. Ő kételkedett bennem akkor, mikor nem -engedtem, hogy megcsókolja őt a haldokló. Tudom, hogy megbocsátott, -de nem tudom, hogy nem hiszi-e azt, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_364" id="Page_364">-364-</a></span> -tévedésből élve temettük el, vagy nem hiszi-e azt, hogy mi voltunk -okai kora halálának. Boldogtalanságában folyton ezen fog tünődni és -soha sem tudhat bizonyosat, mindenek közt ez a legrosszabb. Nehéz -azt hinni hogy azt, a kit szerettünk, elevenen temették el és rémes -elképzelni a szenvedéseit. És ismét ha hiszi, hogy igazunk van és -az, a kit szeretett, csakugyan halottlan, mert én egyszer sejtetni -engedtem azt, ez is kegyetlen. Most hogy tudom, hogy minden igaz, -erős meggyőződésem, hogy ő keserü vizeken keresztül gázolva, érheti -el csak az édes vizeket. El vagyok határozva. Menjünk. Maga térjen -haza betegeihez és lássa, hogy minden rendben van-e. A mi engem -illet, én itt fogom tölteni az éjjelt a temetőben a magam módja -szerint. Holnap éjjel tiz órakor jőjjön értem a hotelba. Arturnak -is fogok izenni, hogy jőjjön és annak a derék fiatal amerikainak, a -ki a vérét adta. Későbben ugyis együtt lesz dolgunk. Most elkisérem -magát Pikadilliig, ott megebédelünk, mert nekem napnyugta előtt -vissza kell ide érnem.</p> -<p>Bezártuk ujra a sirboltot, megmásztuk a temető falát, a mi nem -volt nagy föladat és együtt hajtattunk vissza Pikadilliig. -<span class="pagenum"><a name="Page_365" id= -"Page_365">-365-</a></span></p> -<h3><i>Levél, melyet Van Helsing hagyott a táskájában Seward doktor -számára.</i></h3> -<p class="right">(<i>Nem kézbesittetett.</i>)</p> -<p class="right"><i>Szeptember 27.</i></p> -<p class="i2"><i>Barátom John!</i></p> -<p>Ezt arra az esetre irom, ha valami történnék. Egyedül megyek -őrködni a temetőbe. Azt akarom, hogy a halottlan Lucy ne hagyhassa -el ma a sirját, hogy holnap annál mohóbb legyen. Azért némely -dolgot fogok oda tenni, a mit nem szeret – foghagymát és -feszületet, – ezzel pecsételem meg a kripta ajtaját. Ő még ifju -halottlan és nem fog dacolni. Én ott fogok őrködni napnyugtától -hajnalig és ha van ott megtudni való, hát meg fogom tudni. Lucy -kisasszonytól nem félek, de attól a másiktól, a ki miatt ő -halottlan lett, mert annak hatalmában van az ő sirját fölkeresni és -meghuzódni benne. Az ravasz, a mint azt Jonathán ur naplójából és a -módból tudom, a melylyel kifogott rajtunk, a mikor Lucy életéért -küzködtünk vele és vesztettünk; aztán meg erősek is a halottlanok. -Husz férfi ereje is van a karjában, hisz a mi négyünk erejét is -kiszipolyozta Lucyból. Aztán meg a farkasát is segitségül hivhatná, -mit <span class="pagenum"><a name="Page_366" id= -"Page_366">-366-</a></span> tudom én. Ha ugy történnék, hogy ide -jönne az éjjel, engem fog itt találni. De lehet, hogy nem jön. -Nincs ok, hogy miért jönne, vadászó területe gazdagabb vadban, mint -a temető, a hol, az egy halottlan asszony alszik és egy öreg ember -őrködik.</p> -<p>Ezt csak arra az esetre irom, ha mégis… Akkor fogja a papirokat, -a miket ehhez csatolok, Harker naplóját és a többit, olvassa el, -aztán keresse föl azt a nagy halottlant és vágja le a fejét és -égesse ki a szivét, vagy pedig hegyes karót verjen rajta keresztül, -hogy a világ megpihenjen tőle.</p> -<p>Ha igy lesz, Isten veled</p> -<p class="right"><i>Van Helsing.</i></p> -<h3><i>Seward doktor naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Szeptember 28.</i></p> -<p>Bámulatos, hogy egy éjszakai tökéletes nyugalom hogy helyre -hozza az embert. Tegnap már-már azon voltam, hogy elfogadjam Van -Helsing monstruozus ideáit; de most világosan állanak előttem, mint -a józan ész kinövései. Nem kétlem, hogy ő maga hisz bennük. Azon -kezdek gondolkozni, hogy nem hibbant-e meg az elméje valahogy. -Bizonyos, hogy mindeme titokzatos dolgoknak van valamely -<span class="pagenum"><a name="Page_367" id= -"Page_367">-367-</a></span> okszerü magyarázata. Vajjon nem -lehetséges-e, hogy a professzor maga követte el őket? Ő oly -szerfölött eszes, hogy abban az esetben is, ha meghibbanna az -elméje képes volna valamely fixa ideáját a legcsodálatosabb -tökéletességgel kivinni. Irtózok csak rá gondolni is és igazán nem -volna kisebb csuda a másiknál, ha Van Helsinget őrültnek találnám; -hanem azért gondosan fogom figyelni.</p> -<p>Szeptember 29… Mult éjjel, kissé tiz óra előtt Artur és Morris -Quincey Van Helsing szobájába léptek; ő előadta, hogy mit akar -tenni, leginkább Artur felé fordulva, mintha mindőnk akarata az -övében összpontosulna. Azzal kezdte, hogy reméli, hogy mindnyájan -vele megyünk, mert komoly kötelesség teljesitéséről van szó. Az -engedélyét akarom kikérni, folytatta Arturhoz fordulva, arra, hogy -ismét megtehessem ez éjjel azt, a mit jónak látok. Tudom, hogy sok -az, a mit kérek, ezt ön majd csak akkor tudja meg, ha már -megigérte. Azért akarom, hogy előbb igérje meg, hogyha aztán -megharagszik is rám, mert meglehet, hogy erősen meg fog haragudni, -hát az igérete kösse.</p> -<p>– Ez legalább őszinte beszéd, vágott közbe Quincei, én felelek a -professzorért. Nem tudom ugyan, hogy mi a szándéka, de esküszöm, -hogy becsületes, ennyi nekem elég. <span class="pagenum"><a name= -"Page_368" id="Page_368">-368-</a></span></p> -<p>– Köszönöm uram, szólt Van Helsing büszkén és kezet nyujtott az -amerikainak. Erre Artur is megszólalt.</p> -<p>– Van Helsing dr., én nem szeretek zsákban macskát venni, mint a -példaszó mondja. És ha az, a mit ön tőlem kiván, férfiui -becsületembe, vagy keresztény hitembe ütköző volna, akkor nem -igérhetek önnek semmit. De ha ön biztosit arról, hogy az, a mit ön -tenni akar, a kettő közül egyikbe sem ütkőzik, akkor beleegyezem -mindenbe, noha fogalmam sincs róla, hogy mi a szándéka.</p> -<p>– Elfogadom a kikötését – szólt Van Helsing – és csak azt kérem -öntől, ha elitélendőnek véli is cselekedetemet, hát előbb jól -meggondolja, hogy meggyőződjék róla, hogy nem ütközik a -kikötésébe.</p> -<p>– Megegyeztünk! mondta Artur és most szabad-e kérdeznem, hogy -mit fogunk tenni.</p> -<p>– Azt akarom, hogy velem jőjjenek, még pedig titokban, a -knigsteadi temetőbe.</p> -<p>Artur arca megnyult, a mint megdöbbenve kérdezte:</p> -<p>– Oda, a hol szegény Lucy van eltemetve? A professzor -meghajtotta magát, Artur folytatta: És ha egyszer ott vagyunk.</p> -<p>– Bemegyünk a kriptába! Artur főlállt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_369" id="Page_369">-369-</a></span></p> -<p>– Professzor komolyan beszél ön, vagy ez csak kegyetlen tréfa -akar lenni? Bocsásson meg, látom, hogy komolyan beszél. – Erre -ismét leült, jól láttam, hogy mereven és büszkén ül, mint a ki -sértve érzi magát. Csend volt, mig ő ujra meg nem szólalt:</p> -<p>– És ha a kriptában leszünk?</p> -<p>– Kinyitjuk a koporsót.</p> -<p>– Ez mégis sok! – kiáltotta Artur, haragosan fölállva. Én -türelmes vagyok minden dologban, a mi észszerü, de ebben – annak a -sirjának, a kit szerettem, a megszentségtelenitésében… szinte -elfuladt fölháborodásában. A professzor szánalommal nézte.</p> -<p>– Szegény barátom, ha megkimélhetném magát a fájdalomnak egy -nyilalásától, hát Isten látja lelkemet, megtenném. De ezen az -éjjelen a lábunknak tüskés ösvényt kell járni vagy pedig annak a -lába, a kit ön szeretett, örökre a gyehena tüzét járja!</p> -<p>Artur merev, sápadt arccal nézett a professzorra, mondván:</p> -<p>– Vigyázzon!</p> -<p>– Nem volna jobb, ha meghallgatná, a mit mondani akarok? – szólt -Van Helsing. Akkor legalább világosan fogja tudni, hogy mit akarok. -Folytassam? <span class="pagenum"><a name="Page_370" id= -"Page_370">-370-</a></span></p> -<p>Némi szünet után Van Helsing némi megerőltetéssel mondta -tovább:</p> -<p>– Lucy kisasszony halott. Nem ugy van? Igen! Nos akkor nem -ártunk neki. De hogyha nem volna halott…</p> -<p>Artur talpra ugrott.</p> -<p>– Jóságos Isten! kiáltotta. – Mit akar ezzel mondani? Valami -tévedés volt a dologban? Elevenen temették el?</p> -<p>– Én nem mondtam, hogy eleven volt gyermekem; én nem is -gondoltam azt. Én nem mondok többet annál, hogy ő esetleg -halottlan.</p> -<p>– Halottlan! Nem élő! Mit akar ezzel mondani. Mi ez minden, egy -rossz álom, vagy mi.</p> -<p>– Vannak rejtélyek, a melyet emberek csak találgathatnak, a -melyeket csak nagy idők mulva fognak megoldani. Higyjen nekem, hogy -mi is egy ilyennek a szélére jutottunk. De még nem fejeztem be, a -mit kérni akarok. Szabad levágnom a halott Lucy kisasszony -fejét.</p> -<p>– Az égre és földre mondom hogy nem! Kiáltotta Artur -szenvedélyes haraggal. Az egész világért sem egyezném bele a halott -testének a megcsonkitásába. Van Helsing doktor ön nagyon messzire -ment. Mit tettem önnek, hogy igy gyötörjön. Mit vétett az a szegény -leány, hogy ön igy megbecsteleniti a sirját. Megőrült <span class= -"pagenum"><a name="Page_371" id="Page_371">-371-</a></span> ön, -hogy ilyeneket beszél vagy én bolondultam meg, a ki hallgatom -magát. Ne merészeljen többé gondolni sem erre. Én nem fogom a -beleegygyezésem semmiféle cselekedetéhez sem megadni. Kötelességem -az ő sirját megvédeni ön ellen és Istenemre meg is fogom tenni.</p> -<p>Van Helsing méltósággal emelkedett föl és komolyan és szigoruan -mondta: Mylord Godalming, nekem is meg van a magam kötelessége, -először kötelességem mások irányában, kötelességem a halottal -szemben. És Istenemre teljesiteni is fogom! Minden, a mit most -kérek öntől, csak az, hogy jőjjön velem és nézzen és figyeljen. És -ha később megujitom a kérésemet és ön akkor nem nálammal is jobban -kivánja teljesitését, akkor – akkor is teljesiteni fogom a -kötelességemet, bár mibe kerüljön is. Aztán pedig rendelkezésére -állok, hogy számon adjam cselekedetemet ott és akkor, a mikor ön -akarja. – Hangja megcsuklott egy kissé és aztán szánalommal tele -hangon folytatta:</p> -<p>– De könyörgöm önnek, ne váljék meg tőlem haraggal. Hosszu -életemben sokszor kellett olyat tennem, a mit nem volt kellemes -tenni és a mi néha a szivemet facsarta, de soha olyan nehéz -föladatom nem volt, mint a mostani. Higyje el, hogy én megtennék -mindent, <span class="pagenum"><a name="Page_372" id= -"Page_372">-372-</a></span> mit ember tehet, hogy önt megkiméljem a -szomoruságtól. Gondolja meg, mert miért okoznék én magamnak ennyi -fáradtságot és ennyi szomoruságot. Én eljöttem ide a magam -országából, hogy tegyem a jót, a mit tehetek. Először John barátom -kedvéért, azután pedig azért a kedves fiatal lányért, a kit én is -megszerettem. Neki adtam – nem szivesen mondom meg, de jó -szándékkal mondom most – a mit ön adott, ereimnek a vérét. Adtam -én, a ki nem voltam, mint ön, a szerelmese, csak pusztán az orvosa -és barátja. Neki adtam az éjjeleimet és nappalaimat, halála előtt -és halála után és most is, ha az én halálom az ő javára válnék, a -mikor ő halott halottlan, szivesen adnám érte. – Ezt mind nagyon -komolyan nyugodt büszkeséggel mondta, a mely Arturt nagyon -meghatotta. Megfogta az öreg ur kezét és megtört hangon szólt:</p> -<p>– Óh, de mikor olyan nehezemre esik erre gondolni és nem birom -megérteni. De legalább önnel megyek és várni fogok. <span class= -"pagenum"><a name="Page_373" id="Page_373">-373-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>XVI.</h2> -</div> -<h3><i>Seward doktor naplója. Folytatás.</i></h3> -<p>Éppen háromnegyed volt éjfél előtt tizenkettőre, a mikor -átmásztunk a temető alacsony falán. Sötét éjszaka volt, a holdas -égbolton keresztül nyargaló nehéz felhőkkel. Mi mind szorosan -egymás mellett maradtunk, csak Van Helsing volt egy kissé előbbre, -az utat mutatva. Mikor már közel voltunk a kriptához, Arturra -vigyáztam, mert attól tartottam, hogy a szomoru emlékkel tele hely -közelgésén föl fog indulni, de ő erősen tartotta magát. A -professzor fölnyitotta a kripta ajtaját és elsőnek lépett be, mi -mind sorban utána, mire ő bezárta mögöttünk az ajtót. A lámpáját -meggyujtva a koporsóra mutatott. Artur habozva lépett közelebb; Van -Helsing felém fordulva szólt:</p> -<p>– Ön itt volt velem tegnap. Benne volt-e akkor Lucy kisasszony -teste ebben a koporsóban?</p> -<p>– Benne. – A tanár erre a többiekhez fordult.</p> -<p>– Önök hallották, pedig ő olyan, a ki maga sem hisz nekem. Erre -fogta a sróf huzóját és ismét levette a koporsó födelét. Artur -borzasztóan sápadt volt, de hallgatott; mikor <span class= -"pagenum"><a name="Page_374" id="Page_374">-374-</a></span> a -koporsó födelét leemelték, egészen közel ment. Nyilván nem tudta, -hogy belül még egy ólomkoporsó is van, vagy nem gondolt rá. Mikor -meglátta a fölhasitott ólomlapot, a vér az arcába szökött egy -pillanatra, de épp olyan gyorsan el is hagyta, ugy, hogy szegény -fehér lett, mint a fal; de még folyton hallgatott. Van Helsing -fölhajtotta az ólomfödelet és mi mind odanéztünk, aztán -visszatántorodtunk.</p> -<p>A koporsó üres volt!</p> -<p>Néhány percig senki sem szólott. Végre Morris Quincey törte meg -a csöndet.</p> -<p>– Tanár ur, én megbiztam önben. Megelégszem, ha szavát adja. Más -körülmények közt még ezt sem kérdezném – nem sérteném meg önt -azzal, mintha kételkedném; de ez oly titokzatos, érthetetlen dolog, -hogy itt szó sem lehet becsületről vagy becstelenségről. Feleljen -kérem. Ön cselekedte ezt?</p> -<p>– Esküszöm itt mindnyájuk előtt mindenre, a mi szent nekem, hogy -sem el nem vittem, sem meg nem érintettem azóta Lucy kisasszony -holttestét. Igy történt: Két éjjel ezelőtt, barátom Seward és én -idejöttünk, alapos okunk volt rá, higyjék el, hogy azért. Én -fölnyitottam akkor a koporsót, a mely ólommal volt zárva és üresen -találtam, épp ugy, mint most. Aztán vártunk és láttunk valami -fehéret közeledni <span class="pagenum"><a name="Page_375" id= -"Page_375">-375-</a></span> a fák között. Másnap eljöttünk ide -nappal és akkor Lucy itt feküdt. Igaz-e, barátom John?</p> -<p>– Igaz.</p> -<p>– Akkor éjjel éppen jókor jöttünk. Ismét egy olyan pici gyermek -veszett el és mi, hál’ Istennek, váratlanul találtuk meg a sirok -közt. Tegnap este naplemente előtt jöttem ide, mert napnyugtakor -mozdulhatnak a halottlanok. Én itt vártam mindaddig, mig a nap ujra -föl nem kelt, de nem láttam semmit sem. Lehet, hogy azért nem, mert -az ajtó nyilásait elláttam azzal a foghagymával, a mit a halottlan -nem türhet és más valamivel is, a mitől irtózik. A mult éjjel tehát -nem volt künn, azért ma, naplemente előtt, elvettem a foghagymát és -mindent. Azért találtuk a koporsót most üresen. De legyenek -türelemmel. Jöjjenek velem ki és várjuk láttatlanul és némán és -csodálatos dolgokat fognak tapasztalni. Igy – ezzel lezárta lámpája -sugarát – most gyerünk. – Kinyitotta az ajtót és mi kimentünk -rajta. Van Helsing zárta be ujra maga mögött az ajtót.</p> -<p>Oh! mily édes és frissnek éreztük az éjjeli levegőt, a sirbolt -szörnyüségei után. Mily jól esett a rohanó felhőket látni és a -távoli nagy város tompa robaját hallani. Valamennyien <span class= -"pagenum"><a name="Page_376" id="Page_376">-376-</a></span> meg -voltunk indulva. Artur némán és a rejtélyesen tünődve állott. Én -magam elég türelmesen viseltem magamat, kétségeim ismét tünedezni -kezdtek és nagyan hajoltam Van Helsing hite felé. Morris Guincey -nyugodt volt, mint az olyan ember szokott lenni, a ki minden dolgot -ugy fogad, a hogy jön és kész vele szembeszállni. A mi Van -Helsinget illeti, ő volt az egyetlen, a ki el volt valamivel -foglalva. Először is egy vékony ostyaforma fehér lapot vett ki a -táskájából, a mely gondosan volt egy fehér ruhába takargatva; aztán -egy marék fehér tészta- vagy kovászfélét vett elő és az ostyát -összemorzsolva belegyurta. Aztán vékonyra sodorta a keze közt és az -ajtó nyilásait kezdte vele betapasztani. Én, a ki legközelebb -voltam hozzá, nem állhattam meg, hogy ne kérdezzem, hogy mit -csinál. Erre Artur és Morris is közelebb huzódtak, mert ők is -kiváncsiak voltak a feleletre.</p> -<p>– Elzárom a sirt, hogy a halottlan vissza ne térhessen bele.</p> -<p>– És ezt azzal a kis péppel vagy mivel, akarja megakadályozni? -kérdezte Morris.</p> -<p>– Azzal.</p> -<p>– Mi volt az, a mit bele tett? Ezuttal <span class= -"pagenum"><a name="Page_377" id="Page_377">-377-</a></span> Artur -volt a kérdező. Van Helsing ájtatosan emelte meg a kalapját, a mint -felelt:</p> -<p>– Szentelt ostya. Amsterdamból hoztam magammal. Külön -engedelemmel.</p> -<p>Ez a felelet a legskeptikusabbat közülünk is elhallgattatta, -éreztük valamennyien, hogy az ilyen komoly elszántsággal szemben, -mint a milyen a professzoré, a mely a neki legszentebb dolog -fölhasználásától sem retten vissza, meg kell szünni minden -kételkedésnek. Tiszteletteljes csöndben foglaltuk el kijelölt -helyünket a kripta körül, olyanformán, hogy ne láthasson bennünket, -a ki közelednék. Én sajnáltam a többieket, kiváltképpen Arturt, -mert én már egyizben kipróbáltam az őrtállás borzalmait. Soha eddig -a sirkövek nem látszottak olyan kisértetiesen fehéreknek; soha a -ciprusok és tiszafák olyan gyászosaknak; soha a haraszt nem zördült -oly vérfagyasztón; soha galy nem roppant oly titokzatosan; és soha -a kutyák távoli vonitása nem hangzott oly fájdalmasan az éjben.</p> -<p>Hosszas csend és néma várakozás után egyszer csak a professzor -ajkáról éles pst! pst! hallatszott. Kezével mutatott és mi a hosszu -fasor vége felől egy fehér alakot láttunk közeledni, egy homályos -fehér alakot, a mely valami sötétet szoritott a kebléhez. Az -<span class="pagenum"><a name="Page_378" id= -"Page_378">-378-</a></span> alak megállapodott és a felhők körül -kibukkanó hold ráeső sugaránál világosan láttunk egy hosszuhaju -hölgyet fehér ruhába burkoltan. Az arcát nem láthattuk, mert a -keblén tartott pici szőke haju gyermekre volt hajtva. Egy kis -szünet után éles rövid kiáltást hallottunk, olyat, a milyet kis -gyermek vagy kis kutya szokott álmában hallatni. Mi előre akartunk -rohanni, de a professzor intőkeze visszatartott bennünket és aztán -mikor odanéztünk, a fehér alak ismét felénk indult. Most már elég -közel jutott, hogy a holdvilágnál egészen jól láthassuk. Az én -szivem hideg lett, mint a jég és Artur hörgését is hallottam, a -mint megismertük Vestenra Lucy vonásait. Igen, Vestenra Lucy volt, -de mennyire megváltozva. Szendesége, rideg szivtelen kegyetlenségre -és szüziessége sivár ledérségre változott. Van Helsing előre lépett -és intésének engedelmeskedve, mi is közeledtünk, mind a négyen egy -sorba állva a kripta ajtaja elé. Van Helsing fölemelte a lámpáját -és Lucyra irányozta sugarát. A lámpa koncentrált fényénél láttuk, -hogy ajka biboros a friss vértől, a mely az állán végig csurogva -beszenyezte halotti köntösének fehérségét. Megrázkódtunk az -irtózattól. A lámpa reszkető fénye bizonyitotta, hogy még Van -Helsinget is cserben hagyta vas idegzete. <span class= -"pagenum"><a name="Page_379" id="Page_379">-379-</a></span> Artur -állt legközelebb hozzám és ha meg nem kapom a karját, hát elesett -volna.</p> -<p>A mikor Lucy (Lucynak nevezem azt a rémet, a mely előttünk állt, -mert az ő alakját öltötte) meglátott bennünket, haragosan fujva, -mint a macska, a kit hirtelen megtámadnak, huzódott vissza és végig -jártatta rajtunk szemeit. Lucy szeme volt formában és szinben, de -Lucy szeme telve tisztátlan pokoli tüzzel, a tiszta, szelid szem -helyett, a melyet ismertünk. Ebben a pillanatban szerelmem -maradványa gyülöletté és utálattá változott. És ha ekkor azt -mondták volna, hogy öljem meg, hát vad gyönyörrel meg tudtam volna -tenni. A mint ránk nézett, szeme tisztátlan tüzben lángolt és arca -csak ugy ragyogott a kéjes mosolytól. Óh Istenem, mily irtózatos -volt azt látni! Gondtalan mozdulattal ellökte magától a gyermeket, -melyet eddig a keblére szoritva tartott, föléje hajolva és morogva -mint éhes kutya a csont fölé szokott, messze ellökte magától a -földre. A gyermek élesen sikoltott, aztán nyögve maradt ott, a hová -dobta. Oly rideg szivtelenség nyilatkozott a mozdulatában, hogy -Artur följajdult belé. És a mint Lucy kitárt karokkal és buja -mosolylyal közeledett feléje, hátrált és kezével elfödte arcát.</p> -<p>Lucy azért folyton közeledett hozzá és vágyteljes, kéjes -gráciával mondta: <span class="pagenum"><a name="Page_380" id= -"Page_380">-380-</a></span></p> -<p>– Jőjj ide Artur. Hagyd el ezeket és jőjj ide hozzám. A karjaim -reszketnek érted, jer és együtt pihenhetünk. Jer, férjem, jer!</p> -<p>Oly valami pokolian édes volt a hangjában, a mely még minket is -megszeliditett, a kik pedig máshoz intézett szavait hallottuk. A mi -Arturt illeti, mintha megbüvölték volna, kezeit levéve arcáról, -kitárta a karját. Lucy belevetette volna magát, ha Van Helsing -előre nem ugrik és közéjük nem tartja a kis arany feszületét. Lucy -visszarettent tőle és hirtelen eltorzult arccal és dühös -mozdulattal kerülte meg, mintha a sirboltba akarna menni.</p> -<p>Mikor egy-két lábnyira volt az ajtótól, megállt, mintha valamely -láthatatlan erő visszatartaná. Aztán megfordult és világosan láttuk -arcát, a hold és a lámpa sugaránál, a mely immár nem reszketett Van -Helsing kezében. Soha sem láttam és remélem, hogy halandó szememmel -nem is látok soha, ilyen gonosz kifejezésü arcot. Gyönyörü szine -halottas sápadtságra változott, a szemében szikrázott a pokol tüze, -homlokát ezer ráncra huzta és gyönyörü, vérrel itatott száját -széthuzta, mint a régi görögök és japánok haragos istenei. Ha -tekintete gyilkolhatott volna, mi mind a négyen halva maradtunk -volna a helyünkön. Ez igy tartott teljes egy percig, <span class= -"pagenum"><a name="Page_381" id="Page_381">-381-</a></span> a mely -egy egész örökkévalóságnak látszik. A kisértet a fölemelt feszület -és a szentelt ostyával lezárt ajtó között állott. Van Helsing törte -meg a csendet Arturtól kérdezve:</p> -<p>– Feleljen nekem oh barátom! Folytassam-e megkezdett -munkámat?</p> -<p>Artur térdre vetette magát és arcát kezeivel elfödve felelt:</p> -<p>– Tegye, a mit akar barátom, tegye, a mit akar. Soha ehez -fogható borzalmat nem értem! Morris és én egyszerre termettünk -mellette és karon fogtuk, hogy el ne essék. Hallottuk a lámpa -lecsukásának csattanását. Van Helsing a kriptához lépett és -kiszabaditotta az ajtó nyilásának egy részét a szentelt ostyából -készült tapaszból. Valamennyien ámulatteljes irtózattal láttuk, -hogy a mint ő visszahuzódott, az az asszony, oly igaz földi -testével, mint akár a miénk, eltünt azon a parányi nyiláson -keresztül, a melybe egy kés pengéjét alig lehetett volna döfni. -Mindnyájan megkönnyebbülten sóhajtottunk föl, látva, hogy a -professzor nyugodtan beragasztja ismét az ajtó nyilását.</p> -<p>Mikor ezt elvégezte, fölvette a gyermeket a földről mondván:</p> -<p>– Jöjjetek barátaim, többet nem tehetünk holnapig. Holnap délbe -temetés lesz. <span class="pagenum"><a name="Page_382" id= -"Page_382">-382-</a></span> Nemsokára azután kell idejönnünk. 2 -órakor, ha a temető őr lezárja a kaput, mi ott maradunk. Akkor -aztán többet tehetünk. A mi ezt a kicsikét illeti, nem esett nagy -baja és holnapra összeszedi magát. Majd ott hagyjuk, a hol a -másikat, hogy a rendőr megtalálja és aztán megyünk. – Aztán -szorosan Artur mellé lépve mondta:</p> -<p>– Barátom Artur maga fájdalmas megpróbáltatáson ment keresztül. -De később, ha visszatekint, meg fogja látni, mennyire szükséges -volt. Most a keserü vizeket gázolja gyermekem. Holnap ilyenkorra, -ha Isten is ugy akarja, keresztül jut rajtuk és eléri az édes -vizeket. Addig hát ne gyászoljunk tulságosan. Addig nem is kérem -bocsánatát.</p> -<p>Artur és Morris velem jöttek haza és iparkodtunk egymást -utközben földeriteni. A gyermeket biztosságban hagytuk és fáradtan -értünk haza, hát valahogy csak sikerül elaludnunk.</p> -<p class="right"><i>Szeptember 29. éjjel.</i></p> -<p>Kissé 12 óra előtt mi hárman Artur, Morris és én a professzorért -mentünk. Sajátságos, hogy mind a hárman mintha összebeszéltünk -volna, fekete ruhát öltöttünk. Igaz, hogy Artur gyászolt, hát -rendesen feketében járt, de mi ketten ösztönszerüleg öltöttük fel. -<span class="pagenum"><a name="Page_383" id= -"Page_383">-383-</a></span> Fél egykor értünk a temetőbe. És lassan -sétálgatva jó messzire kerültünk a hivatalos felügyelettől, ugy, -hogy mire a sirásók fölhantolták a sirt, a felügyelő nyugodtan -zárta ránk a kaput, azt hitte, hogy mindenki eltávozott. Van -Helsing rendes fekete kis táskája helyett ezuttal egy jó hosszu -bőrzacskót cipelt, a mely elég nehéznek látszott.</p> -<p>Midőn magunkra maradtunk, némán követtük a professzort a -kriptához. Ő maga nyitotta ki és belépésünk után maga zárta be az -ajtót mögöttünk. Aztán kivette a zacskójából a lámpát, a melyet -meggyujtott, ugyszinte két szál viaszgyertyát, melyeket szintén -meggyujtott, megolvasztott végükkel két másik koporsóra ragasztott, -hogy elég világosságot nyerjen munkájához. Midőn ismét levette Lucy -koporsójának födelét, mind oda néztünk – Artur reszketve, mint a -nyárfalevél és láttuk, hogy a halott szépségének teljes pompájában -ott fekszik. De az én szivemben nem volt már szerelem, nem volt -benne egyéb utálatnál az undok lény iránt, a mely Lucy alakját -öltötte magára Lucy lelke nélkül. Jól láttam, hogy még Artur arcais -megkeményedett, a mint nézte. Egyszerre csak azt kérdezte Van -Helsingtől:</p> -<p>– Valósággal Lucy teste-e ez, vagy csak egy démon az ő -alakjában? <span class="pagenum"><a name="Page_384" id= -"Page_384">-384-</a></span></p> -<p>– Az ő teste és mégsem az övé. De várjon egy kicsit és mindjárt -meglátja olyannak, a milyen volt és a milyen.</p> -<p>Olyan volt Lucy, a mint ott feküdt, mint egy gonosz álomlátás; -hegyes fogai, duzzadt kéjes piros ajka, vérfoltos álla, a melynek -láttára megborzadtunk – valóságos torzalakja az egykori szelid, -szép, tiszta lánykának. Van Helsing ezalatt lassan szedett elő -egyet-mást a zacskójából. Először egy forrasztóvasat vett elő és -forrasztáshoz való ólmot, aztán egy kis lámpát, a mely, midőn a -sarokba állitva meggyujtotta, kékes lobogó gázlánggal égett; aztán -boncolókéseket készitett kézhez és végre egy-, két- háromhüvelyes -átmérőjü, vagy három láb hosszu karót. Ennek az egyik vége tüzben -volt keményre edzve és hegyesre faragva. A karóval együtt egy nehéz -kalapácsot vett elő, a milyennel a háztartásban a szenet szokták a -pincében széttördelni. Mikor mindennel készen volt, Van Helsing igy -szólott:</p> -<p>– Mielőtt bármit is tennénk, engedjék, hogy egyet-mást elmondjak -a régiek tudománya és tapasztalatai nyomán, a kik sokat -foglalkoztak a halottlanok tanulmányozásával. Mikor halottlanokká -lesznek, a változással egyben a halottlanság átka sujtja őket. Nem -tudnak meghalni, de tovább kell élniök, időkről <span class= -"pagenum"><a name="Page_385" id="Page_385">-385-</a></span> időkre, -mindig több áldozattal szaporitva soraikat, mert mindazoknak, a kik -a halottlanok hatalmába kerülnek és ennek következtében pusztulnak -el, szintén halottlanokká kell válniok és ismét áldozatot szednek. -Igy tágul a körük örökké, mint a vizbe dobott kőnek a köre. Barátom -Artur, ha Lucy önt akkor, mikor haldoklott, megcsókolta volna, vagy -ha tegnap éjjel karjaiba fogadta volna, idővel halála után ön -szintén halottlanná vált volna. Ennek a boldogtalan ifju hölgynek a -pályafutása csak most kezdődőtt. Azok a kis gyermekek, a kiknek -vérét vette, még nincsenek nagyon rosszul, de ha őt igy hagyjuk -halottlanul, akkor mind több vérüket veszi, mert a rajtuk nyert -hatalomnál fogva magához vonzza őket. De ha valósággal meghal, -akkor mindez megszünik. A legfontosabb pedig az, hogyha ezt a -halottlant valóságos halottá teszszük, akkor a szegény leányka -lelke ismét fölszabadul. A helyett, hogy gonoszságot követne el -éjjel, az angyalok közt fogja elfoglalni helyét. Azért, barátom, -áldott lesz a kéz, a mely a fölszabaditó csapást méri rá. Én kész -vagyok erre. De vajjon nincs köztünk valaki, a kinek több joga van -ehhez. Nem fog-e valamikor örömére szolgálni, ha álmatlan -éjjeleinek csöndjében azt gondolhatja: Az én kezem volt -<span class="pagenum"><a name="Page_386" id= -"Page_386">-386-</a></span> az, a mely őt a csillagokhoz küldte; -annak a keze, a ki legjobban szerette őt. Annak a keze, a kiét maga -is választotta volna, ha választásról szó lehetett volna. -Szóljanak, nincs-e köztünk egy ilyen?</p> -<p>Mi valamennyien Arturra néztünk, ő is észrevette, a mit mi, a -végtelen jóságot, a mely azt akarta, hogy az ő keze legyen az, a -mely visszaadja nekünk Lucyt, mint egy szent és többé nem -megszentségtelenitett emléket; ő előre lépett és bátran mondta, -noha a keze reszketett és az arca fehér volt, mint a hó:</p> -<p>– Igaz jó barátom, megtört szivem mélyéből mondok önnek -köszönetet. Mondja meg, hogy mit tegyek és én nem fogok ingadozni. -Van Helsing a vállára tette a kezét és igy szólt:</p> -<p>– Derék gyerek! Csak egy pillanatnyi bátorság és meglesz. Ezt a -karót keresztül kelt rajta verni. A föladat rettenetes, erre -figyelmeztetem, de csak rövid ideig fog tartani és ön azután annál -jobban fog örvendezni, minél nagyobb volt a fájdalma. Ebből a -kegyetlen sirból ugy fog kijutni, mintha a levegőben járna. De nem -szabad haboznia, ha egyszer belefogott. Csak arra gondoljon, hogy -mi az ön igaz barátjai körülötte vagyunk és hogy az egész idő alatt -önért fogunk imádkozni. <span class="pagenum"><a name="Page_387" -id="Page_387">-387-</a></span></p> -<p>– Lássunk hozzá, szólt Artur rekedten. Mondja meg, hogy mit kell -tennem.</p> -<p>– Vegye ezt a karót a bal kezébe, hegyét a halottlan szive fölé -illesztve és a kalapácsot a jobb kezébe. Aztán ha én elkezdem a -halotti imádságokat olvasni – a könyv itt van nálam és a többiek -utánam mondhatják az imát – akkor üssön, Isten nevében hogy minden -jóra forduljon a halottal, a kit szeretünk és hogy elpusztuljon a -halottlan.</p> -<p>Artur fogta a karót és a kalapácsot és most már, hogy el volt -szánva nem reszketett a keze. Van Helsing felnyitotta a könyvét és -olvasni kezdett. Morris és én lehetőleg követtük őt. Artur a halott -szive fölé illesztve a karót aztán teljes erejével ütötte a -kalapácscsal.</p> -<p>A koporsóban fekvő lény görnyedezett és egy rémes, vérfogylaló -sikoltás fakadt nyitott piros ajkáról. A test rázkódott, remegett -és görcsös vad rángatódzásban huzódott össze. Éles, fehér foga -összeverődött, hogy az ajkát is fölhasitotta és piros hab ömlött a -száján. De Artur meg nem indult rajta. Ugy nézett ki, mint egy -boszuálló Isten, a mint szilárd kézzel emelte magasra a kalapácsot -és verte mélyebbre és mélyebbre a könyörületes szabaditó karót, mig -a keresztül vert sziv vére magasra <span class="pagenum"><a name= -"Page_388" id="Page_388">-388-</a></span> fröccsenve bugyogott -körülötte. Arca elszánt volt és mintegy a kötelességérzet gloriája -világlott róla. Látása bátorságot öntött belénk és hangunk csak ugy -zengett a kis sirboltozaton végig.</p> -<p>A test görcsös vonaglása lassankint megszünt, a fogait nem -csattogtatta többé, az arc nem torzult el. Végre teljesen -elcsöndesült. A rémes föladat teljesitve volt.</p> -<p>A kalapács kihullott Artur kezéből. Megtántorodott és elesett -volna, ha föl nem fogjuk. Homlokáról nagy cseppekben hullott a -verejték és melle zihált. Néhány percig annyira el voltunk vele -foglalva, hogy nem is néztünk a koporsó felé. Mikor végre arra felé -fordultunk, meglepetten kiáltottunk föl. Annyira bámulva néztük, -hogy Artur is fölkelt a földről, a hová ültettük és odajött a -koporsóhoz; és ekkor derült, boldog fény sugárzott arcáról és -elüzte róla örökre az irtózatnak megkövesült kifejezését.</p> -<p>Mert ott előttünk a koporsóban immár nem az az undok lény -feküdt, a kitől ugy irtóztunk és a kit ugy meggyülöltünk, hogy -elpusztitásának föladatát mintegy kedvezményképpen engedtük át -annak, a kinek legtöbb joga volt hozzá, hanem Lucy ugy, a hogy -életében ismertük őt, hasonlithatatlanul édes <span class= -"pagenum"><a name="Page_389" id="Page_389">-389-</a></span> szép -tiszta arcával. Igaz, hogy a szenvedés és gond nyomai is épp ugy -meglátszottak rajta, mint életében; de ezt mi nem bántuk, mert csak -annak az igazságát bizonyitották, a mit hittünk. Mindnyájan -éreztük, hogy a szent nyugalom kifejezése arcán csak földi jele és -bizonyitéka volt az örökké való béke és nyugalomnak.</p> -<p>Van Helsig Artur vállára tette a kezét és kérdezte tőle:</p> -<p>– És most, Artur, barátom, kedves fiam, megbocsájt-e nekem?</p> -<p>Artur megfogta az öreg ember kezét, megcsókolta, megszoritotta -és aztán felelte:</p> -<p>– Hogy megbocsájtok-e? Az Isten áldja meg, a miért vissza adta -az én drágámnak a lelkét és nekem a nyugalmamat. Két kezét a -professzor vállára tette, fejét a keblére hajtotta és egy darabig -csöndesen sirt, mig mi mozdulatlanul állottunk. Mikor ismét -fölemelte a fejét, Van Helsing igy szólott hozzá:</p> -<p>– És most gyermekem megcsókolhatja őt. Csókolja meg halott -ajakát, mint a hogy ő kivánná, ha kivánnia lehetne. Most már nem a -pokol halottlanja. Most már az Uristen igazi halottja, a kinek a -lelke vele van az égben. <span class="pagenum"><a name="Page_390" -id="Page_390">-390-</a></span></p> -<p>Artur lehajolt és megcsókolta és azután őt és Morrist kiküldtük -a sirboltból. A professzor és én lefürészeltük a karó kiálló végét, -a hegyét benne hagyva a testben. Aztán levágtuk a halott fejét és -megtöltöttük száját foghagymával. Összeforrasztottuk ujra az ólom -koporsót és rá tettük és srófoltuk a fedelét, aztán összeszedve -holminkat, eljöttünk. A professzor az ajtót becsukva, Arturnak -nyujtotta a kulcsot. Künn édes volt a levegő, a nap sütött, a -madarak énekeltek és ugy tetszett, mintha az egész természet -megváltozott volna. Jó kedv, boldogság és béke uralkodott -mindenfelé, még a mi szivünkben is, noha csak igen mérsékelten. -Mielőtt elindultunk volna, Van Helsing igy szólott:</p> -<p>– Most barátaim föladatunknak az első részét elvégeztük, még -pedig a ránk nézve legkinosabb részét. De ennél nagyobb föladat vár -még ránk; megtalálni minden szomoruságunknak az okozóját és -kiirtani őt. Én nyomra akadtam, a melyet követhetünk; de a föladat -hosszas és terhes és veszedelemmel és fájdalmakkal teljes. Segiteni -fognak-e mind? Mi mind megtanultunk hinni – ugy-e? És ennél fogva -látjuk kötelességünket. Ugy-e? Hát igérjük meg, hogy a keserü -végére járunk a dolognak. <span class="pagenum"><a name="Page_391" -id="Page_391">-391-</a></span></p> -<p>Mindegyikünk kezet adott neki, a mint elindultunk még igy -szólt:</p> -<p>– Két éjjel ezután találkozni fognak velem este hétkor és együtt -ebédelünk John barátommal. Még másik kettőt is fogok hivni, a kit -maguk nem ismernek. Akkor készen leszek és elő fogom terjeszteni -terveimet. Barátom John, maga velem jön haza, mert még tanácskoznom -kell magával. Ma éjjel visszautazom Amsterdamba, de holnap éjjel -visszajövök. Aztán közeledik nagy munkánk. De előbb sokat kell még -mondanom, hogy tudják, mit kell tenni és mitől kell félni.</p> -<div class="chapter"> -<h2>XVII.</h2> -</div> -<h3><i>Seward doktor naplója – folytatás.</i></h3> -<p>Mikor a hotelba értünk, Van Helsing egy rá váró telegramot -talált.</p> -<p>– Jövök a vonattal. Jonathán Whitby-n van. Fontos ujság. -<i>Harkerné Minna.</i></p> -<p>A professzor nagyon megörült. – Ah, az a csodálatos Madame Minna -– kiáltotta. – Gyöngye az asszonyoknak! Ő jön, de én nem -maradhatok. A maga házában kell elszállásolni barátom John. Magának -elejbe kell <span class="pagenum"><a name="Page_392" id= -"Page_392">-392-</a></span> menni a vasutra. Táviratozzon neki -utközben elejbe, hogy tudja.</p> -<p>A távirat elküldése után megteázott, közben elmondva nekem -egyet-mást Harker Jonathánról és naplójáról, a mikor külföldön -járt, átadva egyuttal a naplónak egy géppel irott másolatát, -ugyszintén Harkernénak Whitbyben irott naplójáét.</p> -<p>– Fogja ezeket – mondta – és tanulmányozza át alaposan. Mire -visszatérek, tudni fog mindent és jobban indulhatunk dolgunkra. A -mit ezek a naplók elmondanak – ezzel komolyan és sulyosan tette a -kezét a papirosra – az lehet a kezdete az ön és az én és a többiek -pusztulásának; vagy pedig halálharangja leszen a nagy halottlannak, -a ki a földet járja. Mindent alaposan elolvasson, csak arra kérem -és ha valamiben kiegészitheti az itt elmondottakat, hát tegye meg. -Hisz ön is jegyezte ezeket a különös eseményeket, nemde? Igen! -Akkor aztán ha megjövök, az egészet átvészszük együtt. Ezután utra -készült és nemsokára elhajtatott a vasutra. Én magam is siettem a -paddingtoni pályaházba, a hova még jóval a vonat beérkezése előtt -értem.</p> -<p>Az érkezettek tömege már oszladozott és én már nyugtalankodni -kezdtem, hogy talán elszalasztottam vendégemet, midőn egy szelid -<span class="pagenum"><a name="Page_393" id= -"Page_393">-393-</a></span> arcu, elegáns fiatal hölgy felém -tartva, egy pillantást vetett rám, aztán megszólalt:</p> -<p>– Seward doktor, nemde?</p> -<p>– És kegyed Harkerné asszony! – feleltem én rögtön, mire ő kezét -nyujtotta.</p> -<p>– Megismertem önt az én kedves kis Lucym leirásából, de hirtelen -elhallgatott és heves pir boritotta el arcát.</p> -<p>Az én arcomat is elfutó pir felelt az övére és valahogy mindjárt -közelebb segitett egymáshoz. Én összeszedtem a málháját, a mely egy -irógépet is foglalt magában és haza felé indultunk. Harkerné, noha -tudta, hogy az én otthonom egy elmegyógyintézet, nem volt képes a -borzongását teljesen elpalástolni, a mint a házam küszöbét -átlépte.</p> -<p>Azt mondta, hogy ha megengedem, hát mindjárt föl fog keresni a -dolgozó szobámban, mert nagyon sok a mondani valója. Addig is, a -mig várom, a fonografba mondom naplójegyzeteimet. Még eddig nem -nézhettem át a Van Helsing által rám bizott papirokat, noha itt -vannak mellettem nyitva. El kell valamivel foglalnom Harkernét, -hogy elolvasásukhoz jussak. Ő nem tudja, hogy az időnk mily drága -és hogy milyen föladatra készülünk. Gondom lesz rá, hogy meg ne -ijeszszem. Itt jön. <span class="pagenum"><a name="Page_394" id= -"Page_394">-394-</a></span></p> -<h3><i>Harkerné Minna naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Szept. 29.</i></p> -<p>Mihelyt egy kissé rendbe szedtem magamat, lementem Seward doktor -dolgozó szobájába. Az ajtóban megálltam egy pillanatig, mert ugy -tetszett, hogy hallom őt valakivel beszélni. De mivel meghagyta -volt, hogy siessek, hát kopogtam és „tessék“ kiáltására -beléptem.</p> -<p>Meglepetésemre, senki sem volt vele a szobában. Egészen egyedül -volt és szemben vele az asztalon volt valami, a miről leirás után -azonnal tudtam, hogy fonográf. Még soha sem láttam egyet sem, hát -roppant érdekelt.</p> -<p>– Remélem, hogy nem várakoztattam meg – kezdtem a szót – már jó -ideje az ajtó előtt álltam, de beszélni hallottam önt, hát azt -hittem, hogy van itt valaki.</p> -<p>– Oh – felelte ő mosolyogva – csak a napló jegyzeteimmel voltam -elfoglalva.</p> -<p>– Napló jegyzeteivel? – kérdeztem meglepetve.</p> -<p>– Igen, – felelte ő. – Ebben tartom őket. – Beszéd közben a -fonográfra tette a kezét. Én egészen izgatottan jegyeztem meg:</p> -<p>– Hisz ez még a gyorsirásnál is külömb! Nem hallhatnám valamit -mondani? <span class="pagenum"><a name="Page_395" id= -"Page_395">-395-</a></span></p> -<p>– Hogyne, – felelte ő, készséggel felállva, hogy beszédre -igazitsa a gépet. Egyszerre csak zavarodottan állt meg.</p> -<p>– Csakhogy én nem tartok benne egyebet a naplómnál, – kezdte -mentegetőzve – és ez többnyire betegeimről szól, a mi pedig tán egy -kissé furcsa lenne, azt akarom mondani, hogy – elakadt és én -megpróbáltam kisegiteni zavarából:</p> -<p>– Ön Lucyt is ápolta utolsó betegségében. Engedje meghallanom, -hogyan halt meg, nagyon hálás leszek mindenért, a mit megtudok -róla, mert nagyon szerettem őt.</p> -<p>Meglepetésemre riadt tekintettel arcában, felelte:</p> -<p>– Az ő haláláról szóljak önnek? A világ minden kincséért -sem!</p> -<p>– És miért nem? kérdeztem én elkomolyodva. Az orvos hallgatott -és láttam, hogy mentségen töri a fejét. Végre dadogva mondta:</p> -<p>– Tudja kérem, én nem is tudnám tulajdonképpen, hogy hogyan -találjak meg egy bizonyos részt az egészben. Mert noha hónapok óta -ebben tartom a jegyzeteimet, soha sem jutott eszembe, hogy hogyan -találjam meg egyik vagy másik részét, ha szükségem volna rá. A mig -ő beszélt, eszembe jutott, hogy a Lucyt ápoló orvos naplója aligha -ki nem <span class="pagenum"><a name="Page_396" id= -"Page_396">-396-</a></span> egészithetné ama bizonyos borzalmas -lényt illető tudásunkat és merészen jegyeztem meg:</p> -<p>– Ez esetben doktor ur legjobb volna, ha megengedné, hogy az -egésznek a tartalmát lemásoljam az ön számára az irógépemen. Az -orvos erre halálosan elsápadva felelte.</p> -<p>– Nem, nem, nem, az egész világért sem engedném meg, hogy -megtudja ezt a borzasztó történetet. Én egy pillanatig -gondolkoztam, hogy mivel birhatnám rá az engedelem megadására. -Szememet önkéntelenül a szobán végig jártatva, megláttam az -asztalán géppel irott napló jegyzeteinket.</p> -<p>– Ön nem ismer engem doktor. Szóltam én, ha majd elolvasta -azokat a jegyzeteket – az én naplómat és a férjemét, a melyet -ugyancsak én másoltam le, akkor jobban fog ismerni. Szivem minden -gondolatát meg fogja abban a naplóban találni. Addig, a mig jobban -meg nem ismer, természetesen nem várhatom, hogy jobban meg ne -bizzék bennem.</p> -<p>Az orvos erre fölállt, kihuzott egy nagy fiókot, a melyben -egymás mellé rakva álltak a sötét viaszszal boritott fonograf -cilinderek, és igy szólt:</p> -<p>– Önnek teljesen igaza van. Nem biztam önben, mert nem ismertem -önt. De most már ismerem. És bevallom, hogy már előbb is jobban -<span class="pagenum"><a name="Page_397" id= -"Page_397">-397-</a></span> kellett volna önt ismerni. Tudom, hogy -Lucy beszélt önnek rólam, mert nekem is beszélt önről. Engedje, -hogy helyrehozzam hibámat. Itt vannak a hengerek, fogja és -hallgassa meg őket. Az első féltucat rám vonatkozik, ez nem fogja -önt tulságosan izgatni, de legalább jobban megismer. A mig ön -ezeket meghallgatja, én el fogom olvasni a naplójegyzeteket, hogy -jobban megértsek bizonyos dolgokat. Ezalatt legalább az ebéd is -elkészül. A doktor maga hozta föl a fonográfot nappali szobámba és -beigazitotta. Alig várom, hogy hallgathassam, bizonyosan meg fogom -belőle tudni, annak a kedves kis szerelmi történetnek a másik -felét, a melynek az egyikét már ismerem.</p> -<h3><i>Seward doktor naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Szept. 29.</i></p> -<p>Annyira el voltam merülve Harker Jonathán és a felesége -csodálatos naplójába, hogy észre sem vettem az idő mulását. Épp -Harkerné naplóját fejeztem be, midőn ő maga lejött ebédelni. Nagyon -bájos volt, de igen szomoru és szeme gyuladt volt a sirástól. Ez -nagyon a szivemre hatott. Halkan mondtam neki: <span class= -"pagenum"><a name="Page_398" id="Page_398">-398-</a></span></p> -<p>– Attól félek, hogy nagyon megkeseritettem kegyedet.</p> -<p>– Oh nem, nem keseritett meg, felelte ő, de bánata sokkal jobban -meghatott, mintsem mondhatnám. A fonográf egy csodálatos gép, de -kegyetlenül igazmondó. Elárulta nekem még a hangjában is az ön -szivének mélységes fájdalmát. Olyan volt ez, mint egy kétségbeesett -lélek kiáltása a mindenható Istenhez. Soha senkinek sem szabad ezt -többé hallani. Nézze, én hasznossá iparkodtam magamat tenni. -Lemásoltam a szavakat gépemmel és most már soha senki sem fogja -többé meghallani a szive lüktetését, mint én hallottam.</p> -<p>– Soha senkinek nem kell, nem szabad ezt megtudni, feleltem halk -hangon. De ő karomra tette kezét és nagyon komolyan mondta:</p> -<p>– Ah, pedig muszáj megtudniok!</p> -<p>– Muszáj! De miért? kérdeztem.</p> -<p>– Mert az is egy része annak a borzalmas történetnek, egy része -Lucy halálának és annak, a mi azt megelőzte; mert a küzdelemben, a -melyre készülünk, hogy a földet megszabaditsuk ettől a rémes -szörnyetegtől, minden tudásunkra szükségünk van, a minek hasznát -vehetjük. Jonathán és én egész nap és éjjel ebben fáradoztunk, a -mióta Van Helsing professzor nálunk járt. Jonathán most -<span class="pagenum"><a name="Page_399" id= -"Page_399">-399-</a></span> Whitbyben van, hogy több információt -szerezzen és holnap itt lesz, hogy segitsen nekünk. Nem szabad -egymás előtt semmit sem titkolnunk; együtt müködve, teljes -bizalommal egymás iránt, bizonyos, hogy erősebbek leszünk, mintha -valamelyikünk sötétben tapogatózik. – Oly könyörgő tekintettel -nézett rám és annyi bátorságot és elszántságot tanusitott, hogy -azonnal engedtem kivánságának. – Ön azt teheti, – feleltem neki – a -mi önnek tetszik ebben a dologban. Az Uristen bocsássa meg nekem, -ha nem helyesen cselekszem. Borzalmas dolgokat fog megtudni szegény -Lucy haláláról – de tán a vége, a legvége meg fogja önt is -vigasztalni. Most jőjjön ebédelni. Az erőinket gyarapitani kell, -mert kegyetlen föladat vár ránk. Ha evett, meg fogja tudni a többit -és én itt leszek, hogy megfeleljek minden kérdésére, ha valamit nem -értene meg a csudás történetből.</p> -<h3><i>Harkerné naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Szeptember 29.</i></p> -<p>Ebéd után visszatértünk Seward doktor dolgozószobájába, lehozta -a fonográfot a szobámból, én pedig az irógépemet hoztam. Egy -kényelmes székbe ültetett s ugy helyezte <span class= -"pagenum"><a name="Page_400" id="Page_400">-400-</a></span> el a -fonográfot, hogy megérinthessem a nélkül, hogy föl kelljen kelnem -és megmutatta, hogyan állitsam meg, ha pihenni akarnék közben. -Azután fogta a székét és háttal felém ülve, hogy teljesen szabadon -hagyjon, olvasni kezdett. Én a fülemhez illesztettem a villaalaku -szerkezetet és hallgatni kezdettem.</p> -<p>Mikor Lucy halála történetének és mindennek, a mi követte, vége -volt, én tehetetlenül hátrahanyatlottam a székemben. Szerencsém, -hogy nem vagyok ájulós természetü. Seward doktor, a mint meglátott, -ijedten ugrott föl és a szekrényből egy kis brandyt vett elő és -adott innom, a mitől aztán nehány pillanat mulva ujra egy kis erőt -kaptam. A fejem szédült, nem tudtam, hogy mit higyjek az egész -csodás rémes és titokzatos történetből. Hogy gondolataimtól -meneküljek, legjobbnak láttam dologhoz látni. Az irógépemhez -nyulva, ezt mondtam Seward doktornak:</p> -<p>– Engedje meg, hogy mindezt leirjam most. Készen kell lennünk -mindennel, mire Van Helsing visszajő. Telegrafáltam Jonathánnak, -hogy Whitbyből egyenesen ide jöjjön. Ön azt mondja, hogy Lord -Godalming Artur és Morris ur is jönnek. Hozzunk rendbe mindent, -mire ők megérkeznek, hogy eléjük terjeszthessük. – A doktor erre -lassu tempóra <span class="pagenum"><a name="Page_401" id= -"Page_401">-401-</a></span> igazitotta a fonográfot és én -hozzáfogtam a leiráshoz a hetedik hengertől kezdve. Egyszerre három -példányban irtam ezt is, mint a többit. Jó későre végeztem el. -Seward doktor közben elment a betegeit végig járni; mikor -visszatért, leült nem messzire tőlem és olvasott, hogy ne érezzem -magamat elhagyatottnak. Milyen jó és gondos – a világ mintha tele -volna jó emberekkel – noha szörnyetegek is vannak benne. Mielőtt -megváltam volna tőle, eszembe jutott, a mit Jonathán naplójában -olvastam a professzor fölindulásáról, a mikor valamely esti lapot -olvasott Exeterből való elindulása alkalmával; látva, hogy a -doktornál meg vannak a lapok, elkértem tőle a Westminsteri Lapokat -és a Pall Mall Gazette-et és a szobámba vittem. Nagyon jól -emlékszem, hogy a Dailygraph és a Witby-i lapokból kivágott -tudósitások mennyire segitségünkre voltak a Drakula gróf partra -szállását követő borzalmas események megértésében, azóta mindig -figyelemmel kisérem az esti lapokat. Ma sem vagyok álmos, hát -olvasni fogok. <span class="pagenum"><a name="Page_402" id= -"Page_402">-402-</a></span></p> -<h3><i>Seward doktor naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Szept. 30.</i></p> -<p>Harker ur kilenc órakor érkezett. Épp indulása előtt kapta meg -felesége táviratát. Nagyon okos embernek kell lennie, az arca után -itélve és igen erélyesnek. Villásreggeli után feleségével együtt a -szobájukba mentek vissza és a mint az imént az ajtajuk előtt -elhaladtam, hallottam az irógép kopogását. Szorgalmasan dolgoznak. -Harkerné azt mondja, hogy időszerinti sorrendbe szedik az -eseményeket, hogy világosabban lássunk a dologban. Harker -megszerezte a Whitby-i ügynök és a londoni fuvarszállitó cég közt a -Drakula ládái ügyében váltott leveleket. Most az én naplómat -olvassa, a melyet a felesége már lemásolt. Kiváncsi vagyok, hogy -mire mennek vele. De épp itt jön…</p> -<p>Csodálatos hogy soha sem ötlött eszembe, hogy éppen a velem -szomszédos ház lehetne a gróf rejtőző helye! Pedig Renfieldnek a -csudálatos viselkedése könnyen nyomra vezethetett volna -bennünket!</p> -<p>A ház megvételét illető iratok Harkernél voltak. Oh ha ezt előbb -tudhattuk volna, tán megmenthettük volna szegény Lucyt! De csitt, -erre nem szabad gondolni, mert ez az őrületre <span class= -"pagenum"><a name="Page_403" id="Page_403">-403-</a></span> vezet! -Harker visszament a feleségéhez, azt mondja, hogy ebéd idejére -elvégezik a bizonyitékok összeállitását. Azt ajánlotta, hogy -azonközben tán jó volna, ha Renfield után néznék, minthogy eddig a -gróf jövés menésének mintegy a mutatója volt. Én azt alig hihetem, -de ő azt állitja, hogy ha majd az összegyüjtött iratok dátumait -látom, meg fogok róla győződni. Milyen jó, hogy Harkerné lemásolta -a hengereket, a nélkül soha sem igazodtunk volna el a napokra és -időpontokra nézve.</p> -<p>Renfieldet csöndesen a szobájában ülve találtam, ölébe tett -kézzel szeliden mosolyogva. Ebben a pillanatban tökéletesen ép -elméjünek látszott. Leültem melléje és mindenféléről beszélgettem -vele és ő mindenről a legértelmesebben beszélt. Aztán egyszer csak -a saját ötletéből a hazameneteléről kezdett beszélgetni, a melyet -eddig tudtommal soha sem emlitett, a mióta csak ide hozták. Szinte -egészen bizonyosra vette, hogy azonnal el fogják őt bocsátani. -Meglehet, hogy meg is adtam volna rövid megfigyelés után a -fölmentését, ha nem beszélgettem volna Harkerrel és nem olvastam -volna kitöréseinek szavait és keltezését. De igy gyanakodni -kezdtem. Minden kitörése mintha összefüggésben lett volna a gróf -<span class="pagenum"><a name="Page_404" id= -"Page_404">-404-</a></span> közellétével. Mit jelenthet ez a -mostani teljes nyugalma? Vajjon ösztönszerüen érzi-e a vampir -végleges győzedelmét és ez teszi elégedetté? Megálljunk csak, hisz -ő maga is zoophagusz és vad őrjöngésében a kápolna ajtaja előtt -folyton „mester“-nek emlegette annak lakóját. Ez mintha -megerősitené gyanakodásunkat. Hanem azért egy kis idő mulva ott -hagytam őt, nagyon is józan ebben a pillanatban, hogysem ki lehetne -belőle valamit venni. Még gondolkozóba esnék és aztán! – Ott -hagytam hát. Nem bizom a nyugalmában, ennélfogva meghagytam az -ápolónak, hogy szemmel tartsa és kéznél a kényszerzubbonyt, ha -esetleg szüksége lenne rá.</p> -<h3><i>Harker Jonathán naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Szept. 23.</i></p> -<p><i>A vonaton London felé.</i> Mikor Billington urék udvarias -levelét megkaptam, hogy szivesen szolgálnak minden lehető -fölvilágositással, azt gondoltam, hogy legjobb lesz Whitby-be -mennem és a helyszinén kezdeni meg kutatásaimat. Föladatom volt a -gróf rettenetes szállitmányának nyomára jutni és a nyomot követni, -mig föl nem fedezem buvó helyét Londonban. Billington ur fia -fogadott a vasuton és egyenesen <span class="pagenum"><a name= -"Page_405" id="Page_405">-405-</a></span> az atyja házába vitt, a -hol a legszivesebben szállásoltak el éjszakára. Tudták, hogy sietős -a dolgom és nem maradhatok soká, hát Billington ur minden irományt, -a mire szükségem volt, készen tartott az irodájában. Majdnem roszul -lettem, a mint megpillantottam a gróf leveleit, a melyeket az -iróasztalán láttam Drakula várában, még mielőtt csak sejtettem -volna is pokoli szándékát. Mindent a legnagyobb gonddal eszelt ki -és pontosan hajtott végre. Mintha minden akadályra el lett volna -készülve és semmit sem bizott a véletlenre. Láttam a -szállitólevelet és lemásoltam. Ötven láda közönséges termőföld.</p> -<p>A Carter és Paterson céghez intézett levelet és feleletüket is -lemásoltam. Ez volt az összes információ, a mit Bilington ur -adhatott, hát fölkerestem a kikötőben a partőröket, a -vámhivatalnokokat és a révkapitányt. Mindenki tudott valamit -mesélni a hajó csodálatos érkezéséről, de senki sem tudott egyebet -a hajó teherről, minthogy ötven láda közönséges termőföld volt. -Onnan elmentem a vasuti pályaház főnökéhez, a ki ahhoz utasitott, a -ki a szállitmányt tényleg átvette. De az sem mondott egyebet, -minthogy pontosan átvette mind az ötvenet és hogy „veszekedetten -sulyosak voltak az ördögadták.“ <span class="pagenum"><a name= -"Page_406" id="Page_406">-406-</a></span></p> -<p>A főnök elég szives volt egy ajánló levelet adni régi -kollegájához a Kings-Crosz-i pályaudvar főnökéhez, ugy, hogy a -mikor másnap megérkeztem, tudakozódhattam nála a ládák megérkezése -iránt. Ő is egyenesen az illető hivatalnokhoz utasitott és -meggyőződhettem róla, hogy az ötven láda pontosan megérkezett.</p> -<p>Tőlük azonnal a Carter és Paterson teherszállitó cég központi -hivatalába siettem, a hol a legnagyobb előzékenységgel fogadtak. -Azonnal utána néztek könyveikben a dolognak és Kings-Crosz-i -fióküzletükbe telefonáltak részletesebb tudósitásért. Szerencsémre -a fuvarosok, a kik a ládákat szállitották, épp ott vártak munkára, -hát azonnal átküldték őket és velük a ládáknak Carfaxba -szállitására vonatkozó iratokat. Még itt is pontosan meg volt az -ötven darab; a fuvarosok vallomása megerősitette a dolgot. Különben -ők alig beszéltek egyébről, mint a rájuk bizott föladat kellemetlen -poros voltáról. A egyikük igy beszélt:</p> -<p>– Soha én uram olyan fura házat nem láttam. Akármi legyek, ha -abba száz esztendő óta betette valaki a lábát. Olyan vastagon van -ott a por, hogy akár elhálhatna rajt az ember, nem nyomná meg tőle -a csontját a <span class="pagenum"><a name="Page_407" id= -"Page_407">-407-</a></span> palló; a szaga meg olyan volt, mint -akár a régi Jeruzsálemé lehetett. De a kápolna volt még a legfurább -– a pajtásom meg én, alig vártuk, hogy kiszabaduljunk belőle. Nem -tudom, hogy mit igérhetnének, a miért esteledés után betenném oda a -lábamat.</p> -<p>Hátha még tudta volna a szegény, a mit én tudok, aligha lett -volna az a kincs, a miért megtegye.</p> -<p>Egyre nézve bizonyságot szereztem; arra, hogy minden ládát, a -mely Várnából Whitbybe érkezett a Demeteren, a carfaxi ódon ház -kápolnájába szállitottak. Ötvennek kell ott lenni, hacsak azóta el -nem szállitottak belőlük, a mitől Seward doktor naplója nyomán -tartok.</p> -<p>Meg kell keresnem a fuvarost, a ki elszállitotta a ládákat -Carfaxból, a mikor Renfield megtámadta őt. Tőle megtudhatjuk, hogy -hova lettek esetleg az elhurcolt ládák.</p> -<p><i>Később.</i> Minna és én egész nap dolgoztunk és minden -irományt rendbe szedtünk.</p> -<h3><i>Harkerné Minna naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Szept. 30.</i></p> -<p>Olyan boldog vagyok, hogy alig tudom, mit csináljak. Azt hiszem, -hogy ez csak a reakció, a sok aggodalom után, a mely <span class= -"pagenum"><a name="Page_408" id="Page_408">-408-</a></span> -Jonathán miatt gyötört, hogy ennek a borzalmas dolognak a -felujitása káros hatással lenne rája. Bátor arccal bucsuztam tőle, -mikor Witbybe utazott, noha csaknem belebetegedtem az aggodalomba. -De a dolog hasznára válik, sohasem volt ilyen elszánt, ilyen erős -és telve tüzes energiával, mint most, élettel és reménynyel telve -jött vissza és mindent rendbe hoztunk ma éjjelre. Izgatottságomban -alig tudok helyben maradni. Pedig tán sajnálnom kellene egy olyan -üldözött lényt, mint a gróf. De Seward doktor naplójának olvasása, -a részletek Lucy haláláról és az utána következettekről, elég hogy -kiszáritsa az irgalom forrását az ember szivéből.</p> -<p><i>Későbben.</i> Lord Godalming és Morris ur korábban érkeztek -mint vártuk. Seward doktor nem volt idehaza és Jonathánt is magával -vitte; hát nekem kellett őket fogadni. Rám nézve nagyon fájdalmas -volt a találkozás, mert eszembe jutottak szegény Lucy boldog -reményei. Szegény fiuk, ők nem tudják, hogy én tudom, hogy ők -valamennyien Lucy kérői voltak. Ők nem igen tudták, hogy mit -tegyenek vagy mondjanak, mert nem tudták, hogy mennyit tudok az -egész dologból.</p> -<p>Azért hát legjobbnak láttam velök tudatni az igazat. Seward -doktor naplójából tudtam, <span class="pagenum"><a name="Page_409" -id="Page_409">-409-</a></span> hogy ők jelen voltak Lucy halálán – -igazi halálán – és hogy nem kell attól tartanom, hogy idő előtt -árulnék el valamit. Azért hát tudattam velök, hogy elolvastam az -összes papirokat és naplókat és hogy férjem és én keltezés szerinti -sorrendben állitottuk őket össze. Aztán mindegyiknek egy géppel -irott példányt nyujtottam át, hogy olvassák el a könyvtárban. Midőn -Lord Godalming átvette az övét, lapozgatni kezdte a jó nagy csomó -irományt és kérdezte:</p> -<p>– És mindezt ön irta asszonyom.</p> -<p>– Én bicentettem és ő folytatta:</p> -<p>– Én ugyan nem látom az egésznek a célját, de önök mind olyan -jók és szivesek hozzám és oly komolyan és elszántan dolgoztak, hogy -nem tehetek egyebet, minthogy elfogadom az önök föltevéseit és -igyekszem önöknek segiteni. Tudom, hogy kegyed szerette az én -szegény Lucymat. – Ezzel elfordult és kezével elfedte arcát. Morris -ur ösztönszerü részvéttel egy pillanatig a vállára tette a kezét, -aztán csöndesen kiment a szobából. Lord Godalming, mikor látta, -hogy egyedül vagyunk, a divánra ült és nyiltan és teljesen -átengedte magát bánatának. Én melléje ültem és a kezét a kezembe -fogva vigasztalni próbáltam, mert láttam, hogy majd megszakad a -szive. Igy szóltam hozzá: <span class="pagenum"><a name="Page_410" -id="Page_410">-410-</a></span></p> -<p>– Én szerettem szegény Lucyt és tudom, hogy mi volt ő önnek és -viszont ön neki. Ő és én olyanok voltunk, mint az édes testvérek és -most, hogy ő nincs többé, engedje meg, hogy testvériesen osztozzam -bánatában. Ha a részvét enyhitheti egy kicsit fájdalmát, engedje -meg Lucy kedvéért, hogy az enyém enyhithesse egy kicsit az -önét.</p> -<p>A szegény fiut egy pillanat alatt elárasztotta a bánat. Ugy -tetszett, hogy mindaz, a mit az utóbbi időben némán szenvedett, -most egyszerre tört ki rajta. Hangosan zokogott és nyitott kezeit -fölemelve kétségbe esetten csapdosta össze tenyereit. Fölugrott, -ismét leült és a köny záporként hullott az arcán végig. Én végtelen -szánalmamban, minden meggondolás nélkül kitártam a karjaimat, ő -zokogva borult a vállamra és sirt, mint egy fáradt gyermek, mig -egész testében remegett a fájdalomtól.</p> -<p>Nemsokára a zokogása megszünt és ő bocsánatot kérve tőlem, -egyenesedett föl, noha nem titkolta bánatát. Elmondta, hogy napokon -és álmatlan éjszakákon keresztül szenvedett, a nélkül, hogy -közölhette volna valakivel bánatát. Nem volt a közelében asszony, a -kinek a részvéte megenyhitette volna, vagy a kivel beszélhetett -volna. Csak most tudom, mondta a szemeit <span class= -"pagenum"><a name="Page_411" id="Page_411">-411-</a></span> -száritva, hogy mennyit szenvedtem. És alig tudom megmondani, hogy -jóságos részvéte mily jól esett és mennyire megvigasztalt ma. -Engedje meg, hogy csakugyan az édes testvére lehessek, a mig élünk, -engedje meg az én édes Lucym kedvéért.</p> -<p>– Lucy kedvéért, feleltem én kezet szoritva. És az ön kedvéért -is – tette hozzá ő, mert ha egyáltalán érdemes egy férfi háláját és -tiszteletét megnyerni, ön megnyerte az enyémet ma. Ha valaha jönne -olyan idő, hogy ön egy férfi segitségére szorulna, hát csak szólnia -kell és higyje el, hogy nem fog hiába szólni. Isten adja, hogy -ilyen idő ne következzék el, hogy az ön életének napsugaras derüjét -elhomályositsa. De ha valaha mégis elkövetkeznék, igérje meg, hogy -tudatni fogja velem.</p> -<p>– Igérem.</p> -<p>A mint végig jöttem a folyosón, Morris urat láttam az ablakon -kinézni. Lépteimet hallva megfordult: Hogy van Artur, kérdezte. -Aztán kisirt szemeimet látva folytatta: Óh, látom, hogy ön -vigasztalta őt. Szegény fiu bizony rászorult. Senki, csak egy -asszony tud segiteni a férfiun, ha annak a szive fáj és szegény -Arturnak senkije sem volt, a ki vigasztalja.</p> -<p>Szegény Morris a saját bánatát oly férfiasan <span class= -"pagenum"><a name="Page_412" id="Page_412">-412-</a></span> -viselte, hogy a szivem vérzett érte. Én láttam, hogy a kéziratot a -kezében tartja és tudtam, hogy ha elolvassa, hát megtudja, hogy én -mennyit tudok; azért igy szóltam hozzá:</p> -<p>– Szeretném, ha mindenkit megtudnék vigasztalni, a kinek a szive -fáj. Megengedi-e, hogy a barátja legyek és hozzám jön-e, ha -vigasztalásra van szüksége? Később majd megtudja, hogy miért -beszélek igy. Ő látta, hogy komolyan értem, a mit mondok és -lehajolva, megfogta a kezemet, ajkához emelte és megcsókolta. Ez -nagyon sovány vigasztalásnak látszott egy ilyen derék és önzetlen -lélekkel szemben és én önkéntelenül rá hajoltam és megcsókoltam őt. -A szeme erre megtellett könynyel és torka egy pillanatra -összeszorult, de aztán egészen nyugodtan mondta:</p> -<p>– Kis leány, maga soha sem fogja megbánni, a mig él, ezt az igaz -szivü részvételét! Aztán barátjához ment a könyvtárba. Kis leány! -Ugyanazok a szavak, a melyeket Lucyval szemben használt. És óh be -igaz jó barátnak bizonyult későbben! <span class="pagenum"><a name= -"Page_413" id="Page_413">-413-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>XVIII.</h2> -</div> -<h3><i>Seward doktor naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Szept. 30.</i></p> -<p>Öt órakor értem haza és ugy találtam, hogy Godalming és Morris -nemcsak, hogy megérkeztek, de már át is tanulmányozták a különböző -jegyzeteket és naplókat, a melyeket Harker és az ő csodálatra méltó -felesége rendbe szedtek a számukra. Harker még nem tért vissza a -fuvarosoknál tett látogatásából, a kik annak idején a faládákat -szállitották el innen a szomszédból. Harkerné látott el bennünket -teával és én őszintén mondhatom, hogy a mióta csak benne élek, ez a -régi ház először tette rám az otthon benyomását. Mikor megteáztunk, -Harkerné igy szólott:</p> -<p>– Seward doktor szabad-e egy szivességre kérnem? Nagyon -szeretném a betegét Renfild urat látni. Engedje meg, hogy -láthassam. Rendkivül érdekelt, a mit ön a naplójában elbeszél róla. -Oly kedvesen kért, hogy nem birtam visszautasitani, de meg nem is -volt komoly okom a visszautasitásra, hát magammal vittem. A beteg -szobájába lépve, megmondtam neki, hogy egy hölgy kivánja -meglátogatni, mire ő egyszerüen azt kérdezte: Miért? <span class= -"pagenum"><a name="Page_414" id="Page_414">-414-</a></span></p> -<p>– Az intézetet járja végig és mindenkit látni óhajt benne, – -feleltem én. – Oh hát csak jöjjön, – mondta ő, nem bánom, ha jön -is, csak egy kicsit várjon, még rendbe szedem a szobát. – A -rendbeszedés müveletét különös módon kezdte. Egyszerüen bekapta és -lenyelte az összes legyeket és pókokat a skatulyáiból, mielőtt -megakadályozhattam volna. Mikor elvégezte utálatos müveletét, egész -jókedvüen mondta: No hát hadd jöjjön be az a hölgy – és ágya -szélére ült, lehajtott fejjel, de a szempilláját ugy huzta össze, -hogy jól láthassa, a mint bejön. Egy pillanatig azt hittem, hogy -rosszban töri a fejét; nagyon jól emlékeztem, hogy mily csöndesen -viselkedett közvetetlen az előtt, hogy engem a tulajdon szobámban -megtámadott és ugy álltam, hogy azonnal torkon ragadhassam, ha -Harkernéra akarná magát vetni. Ő könnyed gráciával lépett a -szobába, mosolyogva ment a beteghez és kezet nyujtott neki.</p> -<p>– Jó estét Renfield ur, – szólott hozzá. – Látja, hogy ismerem, -mert Seward doktor beszélt nekem önről. – A beteg nem felelt neki -rögtön, de összeráncolt homlokkal mustrálta egy ideig. Ridegsége -lassan-lassan ámulattá, aztán tünődésre változott, mig egyszer csak -legnagyobb meglepetésemre igy szólott: <span class= -"pagenum"><a name="Page_415" id="Page_415">-415-</a></span></p> -<p>– Kegyed nem az a lány, a kit a doktor feleségül szeretett volna -venni, ugye nem? De hisz ön nem is lehetne, mert hisz tudja, hogy -az meghalt. – Harkerné szeliden mosolygott, a mint felelt:</p> -<p>– Oh nem! Nekem már van férjem, a kihez már hozzámentem, mielőtt -Seward doktort még ismertem volna, vagy ő engem. Én Harkerné -vagyok.</p> -<p>– Hát akkor mit keres itt?</p> -<p>– A férjem és én látogatóban vagyunk Seward doktornál.</p> -<p>– Bizony pedig jobb volna, ha nem maradna itten.</p> -<p>– Miért ne maradnék? – Én azt gondoltam, hogy Harkernének épp -oly kevéssé tetszik az ilyen diskurzus, mint nekem, közbe -szóltam:</p> -<p>– Honnan tudta ön, hogy egyáltalán el szerettem volna venni -valakit? – A felelete alaposan megvető volt, szemét beszéd közben -egy pillanatra rám forditotta, de azonnal ismét vissza -Harkernéra.</p> -<p>– Milyen szamár egy kérdés!</p> -<p>– Nem látom be, hogy miért volna Renfield ur! vetette ellen -Harkerné, azonnal pártomra állva. Renfield épp oly udvariasan és -<span class="pagenum"><a name="Page_416" id= -"Page_416">-416-</a></span> tiszteletteljesen felelt neki, mint a -mily tiszteletlenül nekem felelt volt:</p> -<p>– Kegyed természetesen meg fogja érteni Harkerné asszonyom, hogy -a mikor egy embert annyira szeretnek és tisztelnek, mint a mi házi -gazdánkat, akkor minden, a mi őt illeti, rendkivül érdekel -bennünket. Seward doktort nemcsak a barátai és háza népe, de még a -betegei is szeretik.</p> -<p>Egy ideig mindenféléről beszélgettünk, Renfield a legnagyobb -meglepetésemre ugy viselkedett és beszélt, mint egy tökéletes -gentleman. Vajjon Harkerné jelenléte volt-e rá ily csodálatos -hatással? Vendégem látva, hogy betegem egészen józanul beszél és -viselkedik, megkisérlette, kedvenc témájára, az elmebajokra terelni -a beszélgetést. Ujabb meglepetésemre Renfield a tökéletes józanság -részrehajlatlanságával szólt a tárgyhoz, sőt bizonyos dolgok -fölemlitésénél, saját magát hozta föl példaképpen, mondván:</p> -<p>– Lássa például, én magam is azok közül való vagyok, a kiknek -különös rögeszméjük van. Igazán nem is csodálom, hogy barátaim -megdöbbentek és mindenáron azon voltak, hogy orvosi felügyelet alá -helyezzenek. Én azt képzeltem, hogy az élet egy határozott és -örökké tartó valóság s hogy élő lények <span class= -"pagenum"><a name="Page_417" id="Page_417">-417-</a></span> -fölemésztésével, akármilyen silányak legyenek is azok a természet -rendjében, az ember a végtelenségig megnyujthatná az életét. Egy -időben olyan erős volt bennem a hit, hogy még emberi élet ellen is -törtem. Az itt jelenlevő orvos is bizonyithatja kegyednek, hogy a -magam életerejét fölujitsam, az ő életének a magam testével való -egyesitése által, a mit a vére fölszivása által véltem elérhetni, -természetesen a szentirás ama szavaira támaszkodva, hogy <i>A vér, -az élet</i>.</p> -<p>Szinte lehetetlen volt elképzelni, hogy ugyanezt az embert -láttam ezelőtt alig öt perccel a legyeit és pókjait fölfalni. Az -órámra nézve láttam, hogy itt az ideje, hogy a vasutra menjek Van -Helsing elé, hát figyelmeztettem Harkernét, hogy menjünk. Ő azonnal -fölkelt, az ő kedves modorában mondva Renfieldnek: – Isten önnel és -remélem, hogy még sokszor fogom önt, de önre nézve kellemesebb -körülmények közt látni; a mire bámulatomra Renfield igy felelt:</p> -<p>– Isten áldja drágám! Kérni fogom Istent, hogy soha se lássam -többé a maga édes arcát. Áldja és tartsa meg az Ur!</p> -<p>A mikor Van Helsing elé mentem, a fiukat otthon hagytam. Szegény -Artur nyugodtabbnak látszott, mint Lucy megbetegedése <span class= -"pagenum"><a name="Page_418" id="Page_418">-418-</a></span> óta -bármikor, és Morris is jobban hasonlit a régi csapongó, jókedvü -fiuhoz, a ki volt, mint eddigelé.</p> -<p>Van Helsing fiatalos friseséggel ugrott le a kocsiról. A mint -meglátott, felém rohant kérdezve:</p> -<p>– Ah! barátom John! és hogy vannak mind? Jól? Ugy! Sok dolgom -volt, mert most itt akarok maradni, ha kell. Minden dolgomat -elintéztem és sok mondani valóm van. Madame Minna magánál van? -Igen? És az ő derék ura? És Artur és barátom Morris Quincey? mind -magánál vannak? Jól van!</p> -<p>A mig hazahajtattunk, elmondtam neki a történteket és hogy még -az én naplómnak is hasznát vettük Harkerné ötlete folytán; mire a -professzor félbeszakitott, mondván:</p> -<p>– Ah, az a csodálatos Madame Minna! Egy okos férfi veleje és egy -jó asszony szive vannak meg benne. Barátom John, eddig a szerencse -segitségünkre küldte ezt az asszonyt; de ezentul nem szabad neki -ebbe a borzalmas dologba elegyedni. Nem szabad őt ilyen nagy -veszedelemnek kitenni. Mi férfiak el vagyunk szánva – sőt esküvel -fogadtuk, hogy elpusztitjuk ezt a szörnyeteget; de ebben asszonynak -nem lehet része. Még ha el nem pusztulna is, a sok mindenféle előre -nem látható <span class="pagenum"><a name="Page_419" id= -"Page_419">-419-</a></span> borzalom olyan hatással lenne ra, hogy -jövőben sinylené meg; – nappal idegeivel, éjjel pedig álmaiban -gyötrődnék.</p> -<p>Aztán meg fiatal asszony is, nem régen van férjnél; lehetnek más -okok is a kiméletre – ha nem is most, de a jövőben. Ön azt mondja, -hogy ő mindent lemásolt, akkor tanácskozhatik velünk, de holnap -bucsut kell mondania ennek a dolognak és mi magunk indulunk. – Én -teljesen osztottam öreg tanárom nézetét és aztán elmondtam neki, -hogy távollétében fölfedeztük, hogy a Drakula gróf által megvett -ház az enyémnek a tőszomszédságában van. Ő is elámult. Oh, ha ezt -hamarább tudhattuk volna! – kiáltotta, akkor talán idején -elpusztithattuk volna, hogy Lucyt megmentsük. De hát erre most már -nem jó gondolni, hanem folytatni kell megkezdett feladatunkat. – -Ezzel elhallgatott és nem is szólt többet, mig haza nem értünk. -Mielőtt az ebédhez készültünk volna, igy szólt Harkernéhoz:</p> -<p>– Azt hallom Madame Minne John barátomtól, hogy kegyed és kedves -férje mindent rendbe szedtek, a mi a jelen pillanatig történt.</p> -<p>– Nem a jelen pillanatig professzor ur, csak a ma reggelig -történteket, – felelte Harkerné rögtön. <span class= -"pagenum"><a name="Page_420" id="Page_420">-420-</a></span></p> -<p>– És miért nem a jelen pillanatig? Láttuk, hogy eddig is milyen -jó hasznát vettük pontos jegyzeteinknek. Miért ne folytatnók a -dolgot?</p> -<p>Harkerné erre pirulva vett ki zsebéből egy papirlapot -mondván:</p> -<p>– Van Helsing doktor, nem olvasná el ön azt és mondaná meg -nekem, hogy ezt is a többihez irjam-e? Nekem is ugy tetszett, hogy -mostanában jó lesz mindent följegyezni, ha még oly jelentéktelennek -látszik is; de ebben igen kevés foglaltatik és ez is inkább csak -személyes ügy. Hozzá irjam-e mégis?</p> -<p>– A professzor komolyan végig olvasta, aztán visszaadta -mondván:</p> -<p>– Nem föltétlenül szükséges, hogy leirja; de azért kérem, hogy -tegye meg. Ettől a férje csak annál jobban fogja szeretni és mi a -barátai annál jobban tisztelni – és szeretni is. – Harkerné ismét -pirulva vette vissza a lapot.</p> -<p>És igy, egészen a jelen óráig minden följegyzésünk tökéletes -sorrendben van összeállitva. A professzor a másolatok egyik -példányát magával vitte ebéd után, hogy áttanalmányozza, mielőtt -tanácsra gyülnének össze kilenc órakor. Mi többiek már mind -elolvastunk mindent, ugy, hogy pontos tudomással <span class= -"pagenum"><a name="Page_421" id="Page_421">-421-</a></span> birunk -a történtekről és megállapithatjuk csata tervünket azzal a rémes és -titokzatos ellenséggel szemben.</p> -<h3><i>Harkerné Minna naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Szeptember 30.</i></p> -<p>Midőn két órával az ebéd után, a melyet hat órakor tálaltak, -Seward doktor dolgozó szobájában találkoztunk, Van Helsing -professzor Seward doktor intésére elfoglalta az asztalfőt. Engem -maga mellé ültetett jobbra és fölszólitott, hogy titkárja gyanánt -vezessem a tanácskozás jegyzőkönyvét. Jonathán mellettem foglalt -helyet. Szemközt velünk ültek lord Godalming, Seward doktor és -Morrisz ur. Van Helsing igy szólott:</p> -<p>– Fölteszem, hogy valamennyien ismerjük a tényeket, a melyek ez -iratokban föl vannak sorolva. Mi mind igenlően bólintottunk, mire ő -folytatta:</p> -<p>– Akkor hát helyén valónak látom, hogy egyetmást mondjak önöknek -annak az ellenségnek minémüségéről, a ki ellen indulni akarunk. -Azután jobban meg tudjuk hányni-vetni, hogy minő rendszabályokhoz -folyamodjunk a megejtésére. <span class="pagenum"><a name= -"Page_422" id="Page_422">-422-</a></span></p> -<p>– Vannak olyan lények, a melyeket „Vampir“ elnevezés alatt -ismerünk, néhányan közülünk bizonyithatják, hogy vannak. De ha még -a magunk szerencsétlen tapasztalása nem bizonyitaná is, a mult idők -tanitásai elég világosan bizonyitják azoknak, a kik józan elmével -gondolkoznak. Megvallom, hogy eleinte magam is skeptikus voltam. -Nem akartam hinni mindaddig, a mig a tények igy nem dörögtek -fülembe: „Nézd! Nézd! Bizonyitom! Bizonyitom!“ Fájdalom! ha -mindjárt tudtam volna, a mit most tudok – ha csak rögtön kitaláltam -volna – egy drága életet sikerült volna megtartanunk azoknak, a kik -annyira szerették. De ennek vége már, most dolgoznunk kell, hogy -mások ne pusztuljanak el, a kiket még megmenthetünk. A vampir nem -hal meg, mint a méh, ha kiadta fulánkját. Ő csak annál erősebb lesz -és ennélfogva még több hatalmat nyer a rosszra. Ez a vampir, a mely -köztünk jár, egymaga oly erős, mint husz férfi együttvéve, -ravaszabb a halandóknál, mert ravaszsága századokon keresztül -gyarapodott, a bübájosság mesterségével bir a halottak által, a -kiket megközelithet és a kikkel rendelkezik, ő valóságos démon, -szivtelen és brutálisan erőszakos. Bizonyos korlátokon belül -tetszése szerint jelenhetik <span class="pagenum"><a name= -"Page_423" id="Page_423">-423-</a></span> meg, a hol és a mikor -akar, de csak bizonyos formákban a miket fölölthet; bizonyos -körülmények között még az elemeknek is parancsolhat; a vihar, a köd -és a dörgés rendelkezésére állnak. Parancsának engedelmeskedik még -az alsóbb rendü állatok serege: a patkány, a bagoly és a denevér, a -moly, a róka és a farkas; tetszése szerint növekedhetik és válik -ismét parányivá és néha teljesen el tud tünni szem elől. Hogyan -fogjunk tehát az elpusztitásához? Barátaim, ez nagy, ez rettenetes -föladat, a melyre vállalkoztunk és lehetnek olyan következményei, a -melyektől a legbátrabb is megborzad. Mert, ha mi veszitünk ebben a -küzdelemben, akkor ő természetesen nyer s akkor mi lesz velünk? Az -élet az semmi, azzal én nem törődöm. De vesztesnek lenni ebben -nemcsak élet-halál kérdése, ez annyit tesz, hogy olyanokká leszünk, -mint ő; hogy ezentul mi is a sötétség rémei közé tartozunk, mint ő, -undok lényekké leszünk sziv és lelkiismeret nélkül, azoknak a -testén és lelkén élősködve, a kiket legjobban szerettünk. De -kötelességünk a harc és szabad-e megtántorodnunk? Magamra azt -mondom, hogy nem; de én öreg vagyok és az élet napsugarával, -szépségével; madárdallal, virággal és szerelemmel tele élet -mögöttem van. Ti többiek fiatalok vagytok. A ki <span class= -"pagenum"><a name="Page_424" id="Page_424">-424-</a></span> -közületek ért is szomoru napokat, még előtte annak is az élet -minden szépségével. Mit szóltok ti?</p> -<p>Midőn Van Helsing elhallgatott, férjem szemembe nézett és én az -övébe; köztünk nem volt szükség a szóra.</p> -<p>– Én felelek Minnáért és magamról – mondta.</p> -<p>– Számitson rám professzor – szólt Morris röviden, mint -rendesen.</p> -<p>– Én is önnel tartok – mondta lord Godalming – ha másért nem, -hát Lucy emlékezeteért.</p> -<p>Seward dr. csak bólintott. A professzor erre fölállott és az -asztalra térve a kis aranyfeszületet, kinyujtotta mind a két kezét. -Én megfogtam a jobb, lord Godalming a bal kezét; Jonathán fogta az -én jobb kezemet, bal kezével és a másikkal átnyult Morris urhoz. -Igy kört képezve tettünk fogadást. Az én szivem remegett, de azért -eszembe sem jutott visszalépni. Ismét helyet foglaltunk és Van -Helsing folytatta a szót:</p> -<p>– Most már tudják, hogy mi ellen kell küzdenünk; de tudják meg -azt is, hogy mi sem vagyunk erő és hatalom nélkül. Nekünk vannak -tudományos eszkőzeink; megvan a gondolat és cselekvés szabadsága és -a nap és <span class="pagenum"><a name="Page_425" id= -"Page_425">-425-</a></span> éj órái fölött egyaránt -rendelkezhetünk. A mi hatalmunkat, a mennyire terjed, semmi sem -korlátozza és mi szabadon használhatjuk.</p> -<p>Még csak azt engedjék fölsorolnom a mit a vampirról -általánosságban és erről a mi ellenségünkről különösen megtudni -sikerült. Az egészben alig támaszkodhatunk egyébre a hagyományoknál -és babonás hiedelemnél. És mégis be kell érnünk ennyivel. Hisz -mindenki csak ezeknek a nyomán tud valamit a vampirokról – sajnos -hogy nekünk bizonyitékaink is vannak! Csak egy évvel is ezelőtt, -melyikünk hitt volna ennek a lehetőségében a mi skeptikus, -tudományos, kézzelfogható tényekre támaszkodó tizenkilencedik -századunkban? Hisz még ekkor is kételkedtünk létezésében a mikor -bizonyitékaink voltak róla. Pedig a vampir létezését hitték -mindenütt a hol emberek laktak. A régi görögöknél, a régi -rómaiknál, Germániában mindenütt ugy Frankhon, India és Kinában. A -vampir ezek szerint tovább él és nem pusztul el az idők mulásától; -él tovább, de csak ugy, hogy élők vérével táplálkozhatik. Sőt mi -magunk tapasztaltuk, hogy még meg is fiatalodik. De nem élhet meg, -ha az ő rendes táplálékához nem jut, mert nem ehetik, mint más élő -lény. Hisz még Jonathán barátunk, a ki hetekig élt vele, sem -<span class="pagenum"><a name="Page_426" id= -"Page_426">-426-</a></span> látta őt soha sem enni, soha! Nem vet -árnyékot; a tükörben nincsen képmása, mint azt ismét Jonathán -barátunk észlelte. Sok ember erejét egyesiti magában, azt is -tapasztalta John barátunk. Aztán át tud változni Farkasnak, a mint -az a hajónak Whitby-be érkezése alkalmával kitünt, a mikor -széttépett egy kutyát; lehet denevér, a milyennek madame Minna -látta Whitbyben Lucy ablakának párkányán és John barátunk látta -elröpülni a szomszédos elhagyott házból és Morris barátunk ismét -Lucy ablakán. Ködbe burkolózhatik, a melyet maga támaszt – ezt a -hajó derék kapitánya nyomán tudjuk. A hold sugarain szállhat tovább -parányi porszemekben, mint a Jonathán által látott nővérek Drakula -várában. Oly légiessé válhatik, hogy, a mint a saját szemünkkel -láttuk, Lucy kisasszonyt a sirboltnál, az ajtónak egy hajszálnyi -nyilásán keresztül el tud tünni. Ha egyszer megtalálta az utját, ki -tud jönni mindenünnen és be tud jutni mindenüvé, még az ólommal -forrasztott koporsóba is. Lát a sötétben is, a mi nem csekély -hatalom a földön, a melynek egyik fele mindig sötétben van. Ah, de -figyeljenek tovább. Noha mindezekre képes, ezért még sem szabad. -Nem, ő jobban le van kötve, mint a gályarab vagy a cellába zárt -őrült <span class="pagenum"><a name="Page_427" id= -"Page_427">-427-</a></span> ember. Nem mehet, a hova kedve tartja, -ö, a ki a természeten kivül áll, mégis kénytelen a természet némely -törvényének engedelmeskedni, – hogy miért, azt nem tudni. Nem -juthat be sehova sem előszörre, ha csak a házbeliek közül valaki be -nem hivja, noha azután szabadon jöhet-mehet. Hatalma, mint minden -gonoszé, a nap keltével megszünik. Csak bizonyos időben élvez, de -csak korlátolt szabadságot. Ha nincsen azon a helyen, a melyhez -kötve van, csak délben, vagy pontosan napkeltekor és napszálltával -tud elváltozni. Ezeket tartja róla a hagyomány és naplójegyzeteink -is e mellett bizonyitanak. Azért, ha bizonyos korlátok közt -tetszése szerint tehet is, a mikor megvan neki a maga pihenő -földje, a maga koporsója, a maga pokoli otthona és a saját külön -szenteletlen területe, a melyen támadhat, mint például az öngyilkos -sirja Whitbyben, máskor meg csak a maga idejében tud elváltozni. -Aztán vannak dolgok, a melyek annyira bántják, hogy minden hatalmát -veszti, mint például a foghagyma; a mi pedig a szentelt dolgokat -illeti, mint például az ilyen szimbolumot, mint a feszület, ezek -előtt megsemmisül. Van még valami, a mit föl kell emlitenem, ha -esetleg rászorulnánk. A koporsójára tett vadrózsaág megakadályozza -kijövetelét; <span class="pagenum"><a name="Page_428" id= -"Page_428">-428-</a></span> a koporsójába lőtt megszentelt golyó -megöli és igazán halottá teszi; a mi a szivén keresztül vert karót -illeti, annak a hasznáról magunk is meggyőződtünk, valamint a -fenséges nyugalomról, a mely a fej elválasztását a törzstől -követi.</p> -<p>Ezek szerint ha megtaláljuk annak a szörnyetegnek a buvó helyét, -a koporsójába szorithatjuk és megsemmisithetjük őt, ha élünk azzal, -a mit tudunk. De ő nagyon ravasz. Megkértem egy tudós barátomat, a -budapesti egyetem tanárát, hogy tudassa velem Drakula gróf -történetét. Azokból, a miket törtörténeti források után közölt -velem, csak ez lehetett a hires Drakula vajda, a ki a törökök ellen -vivott harcaival szerezte dicsőséges nevét. Ha ez ugy van, akker ő -nem közönséges ember; mert akkor is és még századokkal azután, mint -a legeszesebb és legravaszabb, valamint a legvitézebb fiát -emlegették hazájának. Az a hatalmas elme és vasakarat a sirjába -szállt vele és azzal küzd most mi ellenünk. Ugyan ettől a nagy -Drakulától származott egy sereg nagy ember és jó asszony és az ő -sirjuk szentelt földje nyujt ennek az undok rémnek pihenő helyet. -Mert a legkülönösebb az egész dologban, hogy ez a gonosz rém csak -szentelt földben bir megpihenni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_429" id="Page_429">-429-</a></span></p> -<p>Mig Van Helsing beszélt, Morris ur tekintete merően az ablakra -szegződött és most fölkel és csöndesen elhagyta a szobát. Egy kis -szünettel a professzor folytatta beszédét:</p> -<p>– És most el kell határoznunk, hogy mit tegyünk. Jonathán -utánajárásából megtudtuk, hogy Whitbyből mind az ötven láda földet -ideszállitották Carfaxba; azt is tudjuk, hogy nehányat a ládákból -elszállitottak azóta innen. Azt hiszem, hogy első dolgunknak kell -lenni meggyőződni róla, hogy a többi, a mit akkor el nem vittek, -itt van-e még a szomszéd házban, vagy azóta elszállitották-e azokat -is. Ha igen, utána kell járnunk, hogy hova.</p> -<p>Itt ijesztő módon szakitottak bennünket félbe. A ház előtt -pisztoly lövés durrant; az ablaküveget szétszórta a golyó, a mely a -szemközt levő fal fölső párkányába furódott. Én elég gyáván -fölsikoltottam. Az urak mind fölugrottak; lord Godalming az -ablakhoz rohant és fölrántotta a függönyt. Ekkor Morris ur hangját -hallottuk.</p> -<p>– Sajnálom! Félek, hogy megijesztettelek benneteket. Jövök és -megmondom az okát. Egy pillanattal későbben a szobába lépett, -mondván:</p> -<p>– Bocsánatot kérek szamárságomért Harkerén asszonyom. Attól -tartok, hogy borzasztóan <span class="pagenum"><a name="Page_430" -id="Page_430">-430-</a></span> megijesztettem kegyedet. A dolog ugy -esett, hogy a mig a professzor beszélt, egy óriási denevér -telepedett az ablak párkányára. Én ugy meggyülöltem az utóbbi -események óta ezeket az undok állatokat, hogy kimentem lelőni ezt -is, mint a hogy már számtalant lelőttem azóta esténkint, a miért -Artur nem egyszer ki is nevetett.</p> -<p>– Eltalálta? – kérdezte Van Helsing.</p> -<p>– Nem tudom; aligha, mert mintha az erdő felé láttam volna -repülni. Ezzel ismét elfoglalta helyét és a professzor folytatta -beszédét.</p> -<p>– Föl kell kutatnunk az összes ládákat: és ha készen vagyunk, -vagy el kell fognunk, vagy megölnünk azt a szörnyeteget a -buvóhelyén, vagy pedig, hogy ugy mondjam, sterilizálni kell a -földet, hogy ne nyujtson neki többé menedéket. Igy aztán talán -végre rá akadunk valahol emberi formájában a déli óra és napszállta -közt és megtámadhatjuk olyankor, a mikor leggyöngébb.</p> -<p>– És most Madame Minna ez éjszaka az utolsó, a mit velünk tart. -Kegyed sokkal drágább nekünk, hogysem igy kockáztassuk. Ha ma éjjel -megváltunk, kegyednek többé nem szabad kérdezősködni. Majd meg -mondunk mindent a maga idején. Mi férfiak vagyunk <span class= -"pagenum"><a name="Page_431" id="Page_431">-431-</a></span> és -edzettek; hegyed pedig a mi csillagunk és reményünk és mi sokkal -szabadabban fogunk mozogni, ha kegyed is nem forog -veszedelemben.</p> -<p>A férfiak erre mind, még Jonathán is, mintha megkönnyebbültek -volna. Nekem ugyan keserüen esett, de mit tehettem volna, láttam -hogy el vannak szánva, hát hallgattam és ezzel elfogadtam lovagias -gondoskodásukat rólam.</p> -<p>Morris ur vette át a szót.</p> -<p>– Minthogy nincsen vesztegetni való időnk, azt tartom, hogy -legjobb lesz, ha most mindjárt átlátogatunk a szomszéd házba. Az -idő neki nagyon becses és gyors közbelépésünk esetleg egy ujabb -áldozatot ment meg.</p> -<p>Megvallom, hogy a szivem elalélt, mikor a cselekvés idejét ily -közelnek láttam, de nem mertem szólni, mert nem akartam őket -föladatukban megakadályozni. Most átmentek Carfaxba, hogy először -ezt az elhagyott régi házat vizsgálják át.</p> -<p>Mint afféle férfiak, persze azzal hagytak itt, hogy feküdjem le -és aludjam; mintha asszony alhatna, a mikor azok, a kiket szeret, -veszedelemben vannak! Le fogok feküdni és ugy fogok tenni, mintha -aludnám, nehogy Jonathán visszatérve még miattam is aggódjék. -<span class="pagenum"><a name="Page_432" id= -"Page_432">-432-</a></span></p> -<h3><i>Seward doktor naplója.</i></h3> -<p><i>Október 1. hajnali 4 óra.</i> – Épp a mikor el akartuk hagyni -a házat, sürgős izenetet hoztak Renfieldtől, hogy nem mennék-e le -azonnal hozzá, mert igen fontos mondani valója lenne. Én azt -mondtam az izenethozónak, hogy korán reggel meg fogom hallgatni -Renfield ur kivánságát; de ebben a pillanatban mással vagyok -elfoglalva. Az ápoló erre még hozzátette:</p> -<p>– Ő nagyon sürgősnek találja a maga dolgát uram. Még soha sem -láttam őt ilyen erőszakosnak. Attól tartok, ha nem jön le hozzá -hamarosan, hát ismét kitör rajta a dühöngés. – Tudtam, hogy emberem -ilyet nem mondana komoly ok nélkül, hát azt feleltem neki: – Jól -van, hát megyek azonnal; és kértem a többieket, hogy várjanak egy -kissé, mert meg kell előbb néznem a betegemet.</p> -<p>– Vigyen engem is magával, barátom John – szólt a professzor. A -beteg naplójában nagyon érdekelt és mintha itt-ott a mi dolgunkkal -is összefüggésben állana. Nagyon szeretném őt látni, kivált kissé -izgatott állapotában.</p> -<p>– Nem mehetnék-e én is velők? – kérdezte lord Godalming. -<span class="pagenum"><a name="Page_433" id= -"Page_433">-433-</a></span></p> -<p>– Meg én is? mondta Morrisz. Én bicentettem, és mind együtt -mentünk le a lépcsőn.</p> -<p>Meglehetősen izgatott állapotban találtuk a beteget, de sokkal -józanabbnak beszédében és modorában egyaránt, mint ezelőtt -bármikor.</p> -<p>Mi mind a négyen egyszerre léptünk a szobájába, de a többiek -eleinte nem szólottak. A beteg kivánsága ez volt, hogy rögtönösen -bocsássam őt el az intézetből és küldjem haza. Kérése támogatására -fölhozta, hogy ő teljesen meg van gyógyulva és tökéletesen józan -eszü. – A barátaihoz folyamodom – mondta többek közt – talán ők nem -vetnék meg, hogy itéljenek fölöttem. Különben kérem még be sem -mutatott nekik. Én annyira el voltam ámulva, hogy annak a -furcsasága, hogy egy őrültet forma szerint bemutassak, nem is -ötlött az eszembe. Különben is betegem modora oly uri és -méltóságteljes volt, hogy egy percig sem haboztam a bemutatással. -Lord Godalming; Van Helsing profeszor; Morrisz ur Texasból – -Renfield ur. Ő mindenkivel sorban kezet szoritott, mondván:</p> -<p>– Lord Godalming volt szerencsém az édes atyját ismerhetni; -sajnálattal látom abból, hogy ön a cimét viseli, hogy ő már nincs -többé. Morrisz ur, ön büszke lehet nagy és szabad hazájára. Mivel -fejezhetné ki az ember <span class="pagenum"><a name="Page_434" id= -"Page_434">-434-</a></span> méltón az örömét, mikor Van Helsinggel -foghat kezet? Uram, még bocsánatot sem kérek öntől, hogy neve elől -minden cimezést elhagyok. A ki egész forradalmat csinál -fölfedezéseivel a tudomány terén, az nem szorult konvencionális -cimezgetésre. Önöket uraim, a kik nemzetiségük, születésük vagy -természeti adományaik által arra hivatottak, hogy tért foglaljanak -a haladó világban, önöket hivom föl bizonyság tételre, hogy vagyok -oly józan eszü, mint az embereknek, a kik teljes szabadságukat -élvezik, a legnagyobb része. És én meg vagyok róla győződve, hogy -ön Seward doktor morális kötelességének fogja tartani, hogy ugy -bánjék velem, mint ezt kivételes körülményeim megkövetelik.</p> -<p>– Azt hiszem, hogy valamennyien meg voltunk hökkenve. A mi engem -illet, én meg voltam róla győződve – noha alaposan ismertem betegem -jellemét és történetét – hogy helyrejött az esze. Alig állhattam -meg, hogy azt ne mondjam neki, hogy teljesen meg vagyok elégedve -elmebeli állapotával és hogy reggel hozzá fogok látni az -elbocsátásához szükséges formalitásokhoz. De mégis jobbnak -gondoltam várni, mielőtt ilyen fontos kijelentést tennék, mert -régtől fogva tudom, hogy mily hirtelen elváltozásoknak van alávetve -épp <span class="pagenum"><a name="Page_435" id= -"Page_435">-435-</a></span> ez a betegem. Igy hát csak -általánosságban jegyeztem meg, hogy nagyon meg vagyok a Javulásával -elégedve, hogy majd reggel alaposabban megbeszéljük a dolgot és -hogy akkor majd meglátom, mit tehetnék kivánsága teljesitésére. De -ezzel ő egyáltalán nem látszott megelégedni, mert gyorsan -mondta:</p> -<p>– Attól félek Seward doktor, hogy ön nem jól értette meg -kivánságomat. Én azonnal el szeretnék menni – most – ebben az -órában – ebben a pillanatban, ha lehet. Meg vagyok róla győződve, -hogy egy ilyen kitünő és tapasztalt gyakorló orvos elé, mint a -milyen Seward doktor, csak elő kell terjeszteni egy ilyen egyszerü, -de mégis nagy horderejü kérést, hogy az biztosan teljesittessék. – -Élesen nézett a szemem közé és tagadást olvasva ki arcomból, a -többiekhez fordult és azokat vette szemügyre. Nem találkozva a -kellő méltánylással, folytatta:</p> -<p>– Lehetséges-e, hogy tévedtem volna föltevésemben:</p> -<p>– Ugy van, tévedt, – feleltem neki nyiltan, de egyuttal éreztem, -hogy kegyetlenül. Erre jókora szünet következett, aztán busan -kezdte ismét:</p> -<p>– Akkor hát más alapokra kell a kérelmemet fektetnem. Engedje, -hogy ezt az engedményt <span class="pagenum"><a name="Page_436" id= -"Page_436">-436-</a></span> jó tétemény vagy kegy gyanánt kérjem, a -hogy ön akarja. Én hajlandó vagyok a legalázatosabb könyörgésre, -nem személyes okoknál fogva, de a mások jóvoltáért. Nem áll -szabadságomban önnel okaimat megismertetni; de higyje el, -biztositom róla, hogy jó okaim vannak, alaposak és önzetlenek és a -legnemesebb kötelességérzésből fakadók. Uram, ha a szivembe -láthatna, hát tudom, hogy teljesen méltányolná ez érzést, a mely -lelkesit. Sőt többet mondok, akkor ön tudná, hogy legjobb és -legigazabb barátai közé számithatna. – Ismét merően nézett ránk. -Van Helsing élesen figyelte őt, bozontos szemöldeit erősen -összehuzva szurós szemei fölött. Renfildhez olyan hangon szólt, a -mely akkor nem lepett meg, csak később, mikor rágondoltam, olyan -hangon, mintha magával teljesen egyenrangu épp elméjü emberrel -beszélne:</p> -<p>– Nem mondhatná meg nyiltan az igazi okát annak, hogy miért -kiván még ez éjjel szabadulni! Én magamra vállalom, ha okai engem, -a ki teljesen idegen és elfogulatlan vagyok, meggyőznek, rá veszem -doktor Sewardot, hogy a saját felelősségére teljesitse az ön -kérelmét. Renfield szomoruan és nagyon leverten rázta a fejét. A -professzor folytatta:</p> -<p>– Gondolja meg uram jól, ön olyan jogokat <span class= -"pagenum"><a name="Page_437" id="Page_437">-437-</a></span> -követel, a melyeket csak a teljesen józan elméjüek élvezhetnek. Ön, -kinek a meggyógyulásában kételkednünk kell, mert hisz orvosi -fölügyelet alatt áll még. Ha ön nem támogat bennünket abban, hogy -önnel szemben a leghelyesebb eljárást kövessük, hogyan kivánhatja -tőlünk, hogy eleget tehessünk a ránk rótt kötelességnek? Legyen -bölcs és segitsen nekünk. És ha lehet, mi rajta leszünk, hogy -teljesithessük a kivánságát. A beteg még folyton a fejét rázva -mondotta:</p> -<p>– Van Helsing doktor, én nem mondhatok semmit sem. Önnek igaza -van és ha nekem szabad volna szólnom, hát egy percig sem haboznék. -De ebben az egy dologban nem vagyok a magam gazdája. Én csak arra -kérhetem önöket, hegy bizzanak bennem. Ha elutasitanak, a -felelősség nem engem terhel. Én azt gondoltam, hogy ideje lesz -véget vetni a jelenetnek, a mely már komikusan komoly kezdett -lenni. Az ajtó felé indulva szóltam:</p> -<p>– Jöjjetek barátaim, lássunk a dolgunkhoz. Jó éjt!</p> -<p>A mint azonban az ajtóhoz értem, a betegem ujabb változáson ment -keresztül. Oly gyorsan rohant felém, hogy egy pillanatig azt -hittem, ismét meg akar támadni. Félelmem azonban alaptalannak -bizonyult, mert a kezét <span class="pagenum"><a name="Page_438" -id="Page_438">-438-</a></span> csak azért emelte föl, hogy -összekulcsoltan, meghatóan ismételje kérelmét. A mikor látta, hogy -tulságos fölindulása maga is ellene bizonyit, még izgatottabb lett. -Én már máskor is tapasztaltam rajta ezt a folyton fokozódó -izgatottságot, mikor valamit kért és nagyon szerette volna -megkapni, pl. egy izben a macskát és intettem neki, hogy -hasztalanul fárad. El voltam rá készülve, hogy kérése megtagadásába -ugyanazzal a mogorva megnyugvással fog beletörődni, mint rendesen -szokott. De föltevésem nem bizonyult igaznak. Mert mikor látta, -hogy egyáltalán nem vagyok hajlandó a kérését teljesiteni, egészen -magánkivül volt kétségbeesésében. Térdre vetette magát, kezeit -tördelve nyujtotta felém, a köny patakzott végig az arcán, a mint a -legmélyebb fölindulástól remegő hangon rimánkodott.</p> -<p>– Seward drtor mindenre, a mi szent, kérem, könyörgök, ereszszen -ki engem azonnal ebből a házból. Küldjön el engemet innen, a hogyan -és a hova akar. Küldjön velem ápolókat korbácscsal és láncokkal. -Huzzanak rám kényszerzubbonyt; veressen láncra, küldjön börtönbe, -csak ereszszen ki innen, ebből a házból. Ön nem tudja, hogy mit -tesz azzal, hogy engem itt tart. A szivem legmélyéből, egész -lelkemből könyörgöm önnek. Ön nem tudja, <span class= -"pagenum"><a name="Page_439" id="Page_439">-439-</a></span> hogy -kinek árt ezzel és miként, és énnekem, nem szabad szólanom. Oh jaj -nekem! Hogy én nem szólhatok.</p> -<p>De mindenre, a mi önnek szent, a mi önnek kedves, az elveszett -szerelmére, az élő reménységére, a mindenható Istenre kérem, hogy -ereszszen engem ki innen és mentse meg lelkemet a büntől! Hát nem -hall-e engem, ember! Hát nem ért-e engem? Hát soha sem fog már -tanulni! Hát nem tudja, hogy én józan és komoly vagyok most? Nem -egy elmebeteg, a kit az őrület rohama gyötör, hanem egy józan -ember, a ki a lelke üdveért küzködik. Oh, hallgasson meg, -hallgasson meg! Ereszszen el! Ereszszen el! Ereszszen el!</p> -<p>Attól tartottam, hogy mentül tovább engedem beszélni, annál -izgatottabb lesz és végre is dühöngővé válik. Megfogtam hát a két -kezét és fölemeltem.</p> -<p>– Jöjjön, mondtam neki szigoruan. Keljen föl és csillapuljon, -elég volt ebből ennyi. Feküdjék le és viselje magát -csöndesebben.</p> -<p>Ő hirtelen elhallgatott és merőn nézett rám néhány pillanatig. -Aztán szó nélkül fölállt és keresztül menve a szobán leült az ágya -szélére. Épp ugy elcsöndesedett, mint rendesen szokott, ha valamely -kérését megtagadtuk. <span class="pagenum"><a name="Page_440" id= -"Page_440">-440-</a></span></p> -<p>Midőn utolsónak hagytam el a szobát, betegem nyugodt hangon -szólt utánam:</p> -<p>– Remélem, Seward doktor, hogy annak idején eszébe fog jutni, -hogy én mindent megtettem az éjjel arra nézve, hogy önt -elbocsátásom szükségességéről meggyőzzem.</p> -<div class="chapter"> -<h2>XIX.</h2> -</div> -<h3><i>Harker Jonathán naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Okt. 5. reggel.</i></p> -<p>Én nyugodtan indultam a többiekkel a szomszéd ház átkutatására, -mert Minnát is tökéletesen nyugodtnak és erősnek láttam. Ugy -örülök, hogy beleegyezett abba, hogy visszamarad és ránk, férfiakra -bizza a föladat véghez vitelét. Nekem ugy sem tetszett, hogy ő -egyáltalán belekeveredett ebbe a rettenetes dologba. Minket -férfiakat is, azt hiszem, hogy kissé meginditott a Renfield urral -való jelenet. Mikor kijöttünk a szobájából, hallgattunk, mig a -könyvtárba nem értünk. Ott is Morris ur mondta Seward -doktornak:</p> -<p>– Hallod-e Jack, ha ez az ember nem komédiázott, hát a -legjózanabb lunátikus, a kit valaha láttam. Nem merem bizonyosnak -állitani, de én hiszem, hogy valamelyes komoly <span class= -"pagenum"><a name="Page_441" id="Page_441">-441-</a></span> -szándéka volt és ha igen, hát keservesen eshetett neki, hogy -megtagadták a kérését. – Godalming lord és én hallgattunk, de Van -Helsing hozzátette:</p> -<p>– John barátom, maga többet tud lunátikusokról, mint én tudok és -ennek örülök, mert tartok tőle, hogy ha rajtam állott volna az -elhatározás, én az előtt a végső kitörése előtt szabadon -eresztettem volna őt. De hát azért élünk, hogy tanuljunk és jelen -föladatunkban óvatosaknak kell lennünk. Minden ugy van jól, a hogy -van.</p> -<p>– Seward doktor sajátságosan tünődő modorban felelt nekik:</p> -<p>– Magam is majdnem ugy vagyok vele, mint önök. Nem tudom, hogy -nem vállaltam volna-e el a szabadon bocsájtásának a felelősségét, -ha az az ember közönséges őrült volna. De valahogy olyan csudálatos -összefüggésben van a gróffal, hogy félek a kivánságait teljesiteni. -Nem tudom elfelejteni, hogy majdnem éppen ilyen kétségbeesetten -könyörgött valamikor egy macskáért és a következő pillanatban a -torkomat akarta szétmarcangolni a fogával. Azonkivül a grófot „uram -és mesterem“-nek szólitgatta. Hátha csak azért akar kiszabadulni, -hogy valami pokoli módon a segitségére legyen. Az a rettenetes -lény, a ki farkasokat, <span class="pagenum"><a name="Page_442" id= -"Page_442">-442-</a></span> denevéreket és hozzá hasonló lényeket -kényszerithet a szolgálatára, ki tudja, hogy egy boldogtalan -őrültet is nem kényszerithet-e? Igaz, hogy nagyon komolynak -látszott. Most már mindegy; remélem, hogy helyesen cselekedtem. -Ezek a különös dolgok, kapcsolatban azzal az őrült föladattal, a -melyre indulunk, képesek megzavarni az embert. – A professzor -Seward doktorhoz lépett, kezét a vállára tette és komoly, jóságos -hangon mondotta neki:</p> -<p>– Barátom John, ne aggodalmaskodjék. Mi mind a kötelességünket -próbáljuk tenni egy igen szomoru és rettenetes föladatban, csak azt -tehetjük, a mit jónak látunk. A többit a jó Istenre kell biznunk. -Lord Godalming egy pár percre távozott és visszatérve egy kis ezüst -fütyülőt mutatott föl:</p> -<p>– Lehet, hogy az az elhagyott, ódon épület tele van -patkányokkal, ha igen, hát gondoskodtam segitségről. A falat -megmászva, a ház felé igyekeztünk, óvatosan a fák árnyékát keresve -a holdfényben. A mikor a kapu bejárat alá értünk, a professzor -kinyitotta a táskáját és egy csomó holmit vett ki belőle, a mit -négy csoportba osztva, rakott a lépcsőre, nyilván egyet szánva -mindegyikünknek. Aztán igy szólt:</p> -<p>– Barátaim, mi borzasztó veszedelembe <span class= -"pagenum"><a name="Page_443" id="Page_443">-443-</a></span> -indulunk és mindenféle fegyverre lesz szükségünk. Ellenségünk nem -pusztán szellem. Jusson eszünkbe, hogy husz ember erejével bir és -hogy noha, a mi nyakunk és hátgerincünk a közönséges fajtából való -és ennélfogva kitekerhető és törékeny, az övé nem az. Nekünk tehát -őrizkednünk kell az ő keze érintésétől. Ezt tegyék a szivükhöz -közel – ezt mondva egy kis ezüst feszületet adott mindegyikünknek – -„ezt a virágot akaszszák a nyakukba“ – ezzel egy hervadt -foghagymavirágkoszorut adott – „földi ellenségek ellen pedig vegyék -ezt a revolvert és ezt a kést, segitségül, ugy az egyik, mint a -másik esetben ezeket a kicsi elektromos lámpákat, a melyeket a -mellükre tüzhetnek; és mindenek ellen és mindenek fölött pedig -vegyék <i>ezt</i>, a mit szükség nélkül nem szabad -megszentségtelenitenünk.“ – A legutóbbi adomány fehér papirba -burkolt szentelt ostya volt. – Most barátom John ide a -tolvajkulcsokkal. Ha ki tudjuk nyitni az ajtót, nem kell az ablakon -keresztül behatolni, mint egykor Lucy kisasszonynál.</p> -<p>– Seward doktor egy-két kulcsot próbált megforgatni a zárban és -csakhamar akadt egyre, a melylyel sikerült kinyitnia a rozsdás -zárt. Az ajtónak dültünk mindnyájan, a mely <span class= -"pagenum"><a name="Page_444" id="Page_444">-444-</a></span> -egyesült erőfeszitésünknek engedne, lassan csikorogva fordult meg -berozsdásodott sarkain.</p> -<p>A professzor elsőnek lépett be a nyitott ajtón.</p> -<p>– <i>A te kezedben vagyunk Uram!</i> mondotta, a mint keresztet -vetve magára átlépte a küszöböt. Az ajtót betettük magunk mögött, -nehogy a lámpáinkat meggyujtva, magunkra vonjuk az utca figyelmét. -A professzor gongosan próbálgatta a zárt, hogy könnyon nyitható-e -belülről is, ha esetleg sebtében kellene visszavonulnunk. Aztán -mind meggyujtottuk a lámpáinkat és megkezdtük a kutatást.</p> -<p>A pici lámpák világa csodálatos formában vetette az árnyékunkat -a falra, a mint a sugaraik egymáson kereszteződtek. A mi engem -illet, én sehogy sem tudtam megszabadulni attól a különös érzéstől, -hogy láttatlanul is van még valaki közöttünk. Azt hiszem, hogy ezt -az érzést a hely okozta, a mely vissza varázsolta Transzszilvániai -emlékeimet. Különben ez az érzés nemcsak engemet bántott, mert -vettem észre, hogy a többiek is minden neszre vagy ujabb árnyékra -hátrafelé néztek, csak ugy mint jó magam is.</p> -<p>Az egész ház vastagon be volt lepve a portól. A falakon és -szögletekben rongyokban csüngött a poros pókháló. Az előcsarnokban -<span class="pagenum"><a name="Page_445" id= -"Page_445">-445-</a></span> az asztalon egy nagy csomó kulcs -hevert, minden kulcson egy elsárgult jelző kártyával. A kulcsokat -többször használhatták, mert a porlepte asztalon többszörös nyoma -látszott a fölvevésük és ismét letevésüknek. A professzor a -kulcsokat fölvéve felém fordult mondván:</p> -<p>– Ön ismeri ezt a helyet Jonathán, mert lemásolta a térképet, -mondja, melyik a kápolna utja. Én előre indultam és némi keresés -után szemben találtuk magunkat egy alacsony, ivezett -tölgyfaajtóval, a mely erősen meg volt pántolva. – Ennek kell a -kápolna ajtajának lenni – mondta a professzor a lámpáját a háznak -egy kicsi térképére irányozva, a melyet az irataim közül vett ki. A -csomon megtaláltuk a kulcsot és kinyitottuk az ajtót. El voltunk -készülve némi kellemetlenségre, mert a mint az ajtót nyitogattuk, -hasadékain keresztül állott, rossz szagu levegő tódult felénk, de -egyikünk sem volt elkészülve arra a büzre, a mi az ajtó -kitárolásával arádt felénk. Közülünk rajtam kivül senki sem jutott -még közel a grófhoz és akkor is, a mikor én láttam, vagy koplaló -állapotában volt a szobában, vagy pedig friss vérrel telesziva, egy -szellőjárta rombadült sirboltban.</p> -<p>De itt szük, fojtott, zárt helyen a levegő teljesen meg volt -romolva. A romlott, büzös <span class="pagenum"><a name="Page_446" -id="Page_446">-446-</a></span> levegőn keresztül sajátságos erjedt -földszag terjengett. Leirni ezt a szagot szinte lehetetlenség, -olyan volt, mintha a halandó világ minden büzébe, még a vérnek -émelyitő, maró szaga is vegyült volna. Olyan volt, mintha a -rothadás rothadt volna meg. Roszszul leszek még most is, ha -rágondolok. Mintha annak a szörnyetegnek minden lehellete itt -rekedt volna, hogy fokozza a hely undoritó voltát.</p> -<p>Közönséges körülmények között ez a büz egyszeriben végét vetette -volna vállalkozó kedvünknek, de a jelen körülmények közt -kötelességérzetünk erőt adott a testi irtózat legyőzésére. Az első -önkéntelen visszarettenés után valamennyien ugy fogtunk a dologhoz, -mintha ez az undok kápolna a világ legszebb helye volna.</p> -<p>Az egész helyet gondosan átkutattuk, a professzor szólalt meg -elsőnek, a mint hozzáfogtunk:</p> -<p>– Először is meg kell néznünk, hogy hány ládát hagytak itten. -Aztán megvizsgálnunk mindent, hogy nem akadunk-e nyomára, hogy hová -lettek a hiányzók.</p> -<p>Az ötven ládából csak huszonkilencet olvastunk meg a kápolnában. -Egyizben megrettentem, látva, hogy Lord Godalming hirtelen -megfordul és a tárva hagyott boltives <span class= -"pagenum"><a name="Page_447" id="Page_447">-447-</a></span> ajtón -keresztül merően kinéz a sötét folyosóba. Én is odanéztem és egy -pillanatra elállt a szivem verése. Valahonnan a homályból, mintha a -gróf gonosz arca meredt volna rám. Láttam a hajlott éles orrát, -vörös szemét, vérpiros ajkát és kisértetiesen sápadt arcát. De csak -egy pillanatra, mert a mint Lord Godalming azt mondta: Azt hittem, -hogy egy arcot látok, pedig csak árnyék volt – én arra forditottam -a lámpámat és kimentem a folyosóra. De nem volt ott senki és -minthogy semmiféle kiszögelés, vagy ajtónyilás, sem buvóhely nem -volt, csupán csak a folyosó sima fala, hát még ő sem rejtőzhetett -volna el. Meg voltam győződve róla, hogy csak fölizgatott -képzelődésem játéka volt az egész és nem szóltam.</p> -<p>Nehány pillanattal késöbben Morris urat láttam hirtelen -visszaugrani egy szögletből, a melyben kutatott. Valamennyien -odanéztünk, a honnan ő elugrott és egész tömegét láttuk a -foszforfényü apró csillagoknak. Erre valamennyien ösztönszerüleg -visszahuzódtunk, mert az egész hely mintegy megelevenedett a -patkányoktól. Egy pillanatig megrettenve állottunk mind, lord -Godalmingot kivéve, a ki nyilván el volt készülve erre az -eshetőségre. A nagy, vaspántokkal ellátott külső bejárathoz -rohanva, <span class="pagenum"><a name="Page_448" id= -"Page_448">-448-</a></span> a melyet Seward doktor emlitett -Renfilddel kapcsolatban, megforditotta kulcsát a zárban, -visszahuzta az óriás reteszeket és kilökte az ajtót. Aztán ezüst -sipját elővéve, halkan, de élesen sipolt rajta. A sipszóra -kutyaugatás felelt doktor Seward háza felől és alig egy pillanat -mulva három patkányirtó kis kutya rohant az ház sarka körül. Mi -mind az ajtó felé huzódtunk és e közben észrevettem, hogy a vastag -porréteg ugyancsak föl van taposva: a hiányzó ládákat erre felé -kellett kihurcolniok. De még ez elmult egy perc alatt is a -patkányok száma mintha megsokszorosodott volna. Minden tele lett -velük. A kutyák rohanva közeledtek, de a küszöbön hirtelen -megálltak, morogtak, aztán mind a hárman egyszerre emelve orrukat a -levegőbe, kegyetlenül el kezdtek vonitani. A patkányok ezalatt -ezerekre fölszaporodtak és mi kifelé menekültünk előlük.</p> -<p>Godalming egyszer csak fölkapta az egyik kutyát, bevitte és -letette a padlóra. Abban a pillanatban, hogy földet ért a lába, a -kis dög mintha visszanyerte volna bátorságát, neki rohant -természetadta ellenségeinek. Ezek oly eszeveszetten menekültek -előle, hogy mire vagy egy tucatból kirázta a páráját, alig maradt a -másik kettőnek, a kiket hasonló módon tettek be, mit üldözzenek. -<span class="pagenum"><a name="Page_449" id= -"Page_449">-449-</a></span></p> -<p>A patkányok eltüntével, mintha valamely gonosz lélek szállt -volna el, a kutyák vidáman csaholva szaladgáltak és lökdösték -fölfordult ellenségeik holttestét ide-oda. Mi is visszanyertük a -kedvünket. Lehet, hogy a friss levegőtől, a mely a szabadból -betódult. Az ajtót ujra bezártuk és reteszeltük és a kutyákat -magunkkal vive hozzáláttunk a ház kutatásához. Nem találtunk sehol -semmit, csak rengeteg port. A kutyák sem adták ezentul a -nyugtalanságnak semmi jelét sem.</p> -<p>A hajnal kezdett derengeni, midőn kijöttünk a főbejárón, Van -Helsing levette az ajtó kulcsát a csomóról és rendesen bezárva az -ajtót, zsebre tette a kulcsot.</p> -<p>– Eddig, – mondotta – elég sikeresen jártunk. Nem ért bennünket -semmi baj sem és mégis megtudtuk, hogy hány láda hiányzik. De -mindeneknél jobban örülök annak, hogy azt, a mi első – és talán -legnehezebb és legveszedelmesebb lépésünket megtehettük a nélkül, -hogy azt a mi édes Madame Minnánkat belekevertük volna és álmait és -ébren gondolatait megterheltük volna olyan látományokkal, hangokkal -és undok büzökkel, a melyeket soha sem tudott volna elfelejteni. És -most gyerünk haza. Hajnalodik. Meglehet, hogy még sok éjjelt és -nappalt kell veszedelmekkel küzdve eltöltenünk; <span class= -"pagenum"><a name="Page_450" id="Page_450">-450-</a></span> de nem -hátrálunk meg semmi veszedelem elől sem.</p> -<p>A ház egészen csöndes volt, a midőn hazaértünk, csak egy távoli -teremből hallatszott valamely szegény boldogtalan sikoltása; s halk -jajgatás és nyögés a Renfield szobájából. A szegény bolond nyilván -képzelt bajokkal gyötörte magát a hozzá hasonlóak szokása -szerint.</p> -<p>Én lábujhegyen léptem szobánkba és Minnát alva találtam. Oly -halkan lélegzett, hogy föléje kellett hajolnom, hogy halljam. -Sápadtabbnak látszik, mint rendesen. Remélem, hogy nem izgatta föl -tulságosan a mai tanácskozás. Igazán hálás vagyok, a miért -kihagytuk őt, nem csak e dologból, de még a tanácskozásokból is, a -mik ezután következnek. Ezentul minden dolgunk hétpecsétes titok -lesz előtte, mindaddig, mig azt nem mondhatjuk neki, hogy vége -mindennek és a föld megszabadult a szörnyetegtől, a mely a pokol -szülötte. Bizonyos, hogy nehéz lesz előtte, a kivel minden -gondolatomat közöltem eddig, titkolózni, de elszántnak kell lennem -és holnap mindjárt elhallgatom mindazt, a mi ez éjjel történt. A -divánra fekszem, nehogy szegénykének az álmát megzavarjam.</p> -<p><i>Október 1. Később.</i> Természetesnek találom, hogy mind -elaludtuk az időt, mert nehéz <span class="pagenum"><a name= -"Page_451" id="Page_451">-451-</a></span> napra nyugtalan éjszakát -töltöttünk. Még Minna is megérezte a fáradtságot, mert noha magasan -járt már a nap, mikor fölébredtem, mégis hamarább ébredtem nála és -háromszor is kellett szólitanom, mielőtt fölébredt volna. Sőt oly -mély volt az álma, hogy ébredése után néhány pillanatig meg sem -ismert és olyan rémült kifejezéssel nézett rám, mint azok szoktak, -a kiket rossz álomból költenek föl. Panaszkodott, hogy egy kissé -fáradt és én nem is hagytam mindjárt fölkelni. Most már tudjuk, -hogy huszonegy láda hiányzik és reméljük, hogy nyomára akadunk az -elhurzoltaknak. Még ma föl fogom keresni a fuvarosokat.</p> -<h3><i>Seward doktor naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Október 1.</i></p> -<p>Délfelé ébredtem arra, hogy a professzor a szobámba sétált. Jobb -kedvü és derültebb volt, mint rendesen, ugy látszik, hogy az elmult -éjjeli dolgunk sikere kissé könnyitett aggodalmain. Alig hogy -megbeszéltük egy kissé éjjeli kalandunk részleteit, hirtelen igy -szólott:</p> -<p>– A maga betege roppant érdekel engem. Szabadna ma reggel -magával meglátogatnom? Vagy ha maga nagyon el van foglalva, egyedül -is mehetnék hozzá, ha szabadna. <span class="pagenum"><a name= -"Page_452" id="Page_452">-452-</a></span> Nagyon különös egy -lunatikus az, a ki ilyen okosan tud beszélni.</p> -<p>– Nekem sürgős dolgom volt, hát azt mondtam a professzornak, -hogy szivesen venném, ha maga menne, mert akkor nem kell -megvárakoztatnom és hivtam egy ápolót, hogy kisérje le. Magam -megkezdett dolgomat folytattam és nem sokára el is végeztem. Az idő -igen rövidnek tetszett, mire Van Helsing már ismét a szobámban -volt.</p> -<p>– Zavarom? kérdezte udvariasan, a mint a küszöböt átlépte.</p> -<p>– Dehogy zavar, feleltem én. Jőjjön csak. Elvégeztem, a mit -kellett és szabad vagyok. Most együtt mehetünk, ha tetszik, -Renfieldhez.</p> -<p>– Szükségtelen; már voltam nála.</p> -<p>– Nos, és?</p> -<p>– Attól tartok, hogy kiestem a kegyeiből. Az interview igen -rövid volt. Mikor a szobájába léptem, egy zsámolyon ült a szoba -közepén, könyökével a térdére támaszkodva, arcán a legmogorvább -elégedetlenség kifejezésével. Én a lehető legnagyobb nyájassággal -szólitottam meg. Rám sem hederitett. – Nem ismer? kérdeztem tőle. A -felelete nem volt valami nagyon kedvező. – Nagyon is jól -<span class="pagenum"><a name="Page_453" id= -"Page_453">-453-</a></span> ismerem, mondja. Maga az a vén bolond, -Van Helsing. Jobban szeretném, ha elkotródnék innen, minden bolond -tudományával egyetemben. Az ördög vigyen el minden nagyfejü -hollandust a pokolba. – Ennél többet aztán nem is mondott és ugy -ült ott megingatlan közömbösségében, mintha nem is lettem volna a -szobában. Igy hát elestem az alkalomtól, hogy ezt az okos bolondot -tanulmányozhassam; hát most megyek és megvigasztalódom azzal, hogy -néhány kellemes szót váltsak a mi aranyos madame Minnánkkal. Igazán -kimondhatatlanul örvendek, barátom John, hogy nem terheljük és -kinozzuk őt többé a mi borzalmas dolgunkkal. Hiányozni fog nekünk a -segitsége, de azért jobb igy.</p> -<p>– Teljesen egyetértek ebben önnel, – feleltem én. – Harkernénak -jobb, hogy kimarad a dologból. Hisz még nekünk, tapasztalt és -edzett férfiaknak is elég keserves – hát még egy gyönge -asszonynak.</p> -<p>Van Helsing tehát Harkerékhoz ment beszélgetni. Morris és Artur -elmentek a hiányzó ládák nyomát keresni. Én a napi kötelességem -után látok és estére találkozunk ismét. <span class= -"pagenum"><a name="Page_454" id="Page_454">-454-</a></span></p> -<h3><i>Harkerné Minna naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Október 1.</i></p> -<p>Különösen esik, hogy igy titkolóznak előttem; előttem, a ki -mindez ideig férjemnek minden gondolatát ismertem; alig birom -elviselni, a mint látom, hogy bizonyos dolgoknak, még pedig a -legéletbevágóbbaknak még az emlitését is kerüli. Ma reggel sokáig -aludtam a tegnapi nap fáradalmai után és noha Jonathán is nagyon -későn ébredt, mégis korábban ébredt nálamnál. Még tán soha sem -beszélt velem oly gyöngéden és szeretetteljesen, mint ma, mielőtt -távozott volna hazulról, de azért egy szót sem szólt arról, hogy mi -történt tegnap a gróf házában tett látogatásuk alatt. Pedig -tudhatta, hogy mennyire gyötör az aggodalom. Szegény jó uram! Pedig -tudom, hogy ez neki tán még rosszabbul esett, mint nekem. Mind -megegyeztek abban, hogy jobb lesz engem ezentul kizárni ebből a -borzalmas dologból – és én belenyugodtam. És tessék! Most mégis -sirok, mint afféle gyönge bolond, mikor pedig tudhatnám, hogy -csakis férjemnek nagy szeretetét és azoknak a jóságos embereknek a -gondoskodását bizonyitja a titkolózásuk.</p> -<p>A sirás jól esett. Egyszer majd csak eljön az ideje annak is, -hogy Jonathán mindent <span class="pagenum"><a name="Page_455" id= -"Page_455">-455-</a></span> elmondhat nekem és nehogy ő azt higyje -egy percig is, hogy én is titkolni akarok tőle valamit, hát szokás -szerint jegyzem naplómat, a mely szivemnek minden gondolatát -megőrzi az ő számára, ha majd egykoron olvasni kivánná. -Sajátságosan busnak és levertnek érzem magamat ma. Lehet, hogy ez -csak az eddigi izgalmak visszahatása.</p> -<p>Tegnap éjjel, mikor az urak elmentek, lefeküdtem, mivel -meghagyták, hogy megtegyem. Egy cseppet sem voltam álmos, ellenben -emésztő aggodalommal voltam telve. Minden eszembe jutott, a mi az -utóbbi időkben történt és minden együtt egy rémes tragédiának -látszott, a melyet a végzet sodor a meghatározott cél felé. Akármit -tegyen is az ember, ha a legjobb szándékkal is, mindig épp arra -vezet, a mit legjobban akar kerülni. Ha én nem mentem volna -Witby-be, szegény édes Lucym talán még most is velünk volna. Ő nem -sétálgatott a temetőben mig én ott nem voltam és ha nem járt volna -ott nappal, hát éjjel sem ment volna oda álmában; és ha nem ment -volna oda, mint alvajáró, az a szörnyeteg nem támadhatta volna meg. -Oh! Hát miért is kellett nekem Wytby-be mennem? No, már megint -sirok! Ugyan mi lelt engem ma. El kell titkolnom a férjemtől, mert -ha megtudná, <span class="pagenum"><a name="Page_456" id= -"Page_456">-456-</a></span> hogy egy reggel kétszer is sirtam – én, -a ki soha sem szoktam – hát a szegénynek a szivét agyongyötörné a -nyugtalanság.</p> -<p>Arra már nem emlékszem jól, hogy mikor aludtam el tegnap este. -Emlékszem arra, hogy egy izben hirtelen kutyaugatást és egy sereg -különös hangot hallottam, – mintha buzgó és hangos imádság lett -volna, – Renfield ur szobájából, a mely valahol az enyém alatt -lehet. Aztán egyszerre mély csönd következett, olyan mélységes -csönd, hogy szinte megijesztett, fölkeltem tehát és kinéztem az -ablakon. Minden sötét volt és csöndes, a holdvilágban nyuló fekete -árnyak félelmesen titokzatosaknak látszottak. Semmi sem mozdult, de -minden rideg és merevnek látszott, mint a halál vagy a végzet, -annyira, hogy az a vékony sáv sürü fehéres köd, a mely alig -észrevehető lassusággal huzódott a gyepes téren keresztül a ház -felé, szinte élő és öntudatos valaminek látszott. Azt hiszem, hogy -gyötrő gondolataimnak a megszakitása jól esett, mert a mint -visszafeküdtem az ágyba, jól eső zsibbadtság vett erőt rajtam. Egy -darabig csak feküdtem, de még sem tudtam elaludni, hát ismét -fölkeltem, az ablakhoz mentem és kinéztem rajta. A köd ezalatt -terjedt, már egészen közel volt a házhoz, ugy, <span class= -"pagenum"><a name="Page_457" id="Page_457">-457-</a></span> hogy -láttam, a mint szinte a falhoz tapadt és mintha loppal huzódnék föl -az ablakok felé. Szegény Renfield ismét hangosabb volt, mint valaha -és noha egy szót sem birtam megérteni lármájából, a -hanghordozásából tisztán ki lehetett venni, hogy esdekelve könyörög -valamiért. Aztán küzdelem zaját hallottam és tudtam, hogy az ápolók -bánnak el szegénynyel. Annyira megrémültem, hogy visszabujtam az -ágyba, fejemre huztam a paplant és fülemet bedugtam az ujjammal. -Nem voltam már egy csőppet sem álmos, vagy legalább is azt -gondoltam, hogy nem vagyok; de mégis el kellett aludnom, mert -ezután, rosz álmokat kivéve, nem emlékszem semmire sem egészen -reggelig, a mikor Jonathán fölébresztett. Még fölébredve is alig -tudtam megérteni, hogy hol vagyok és hogy Jonathán az, a ki fölibém -hajol. Az álmom nagyon sajátságos volt, azt gondoltam, hogy alszom -és várom Jonathán visszajövetelét. Nagyon aggódtam a férjem miatt, -de képtelen voltam megmozdulni. A lábam, kezem és fejem oly nehéz -volt, hogy nem birtam emelni, hát aludtam tovább nyugtalanul és -gondolkoztam. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a levegő nehéz, -nyirkos és hideg. Letoltam a paplant az arcomról és meglepetve -láttam, hogy minden homályos körülöttem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_458" id="Page_458">-458-</a></span> A -gázláng, a melyet lecsavarva égve hagytam Jonathán számára, csak -egy parányi vörös szikrának látszott a ködön keresztül, a mely mind -sürübben ömlött a szobába. Ekkor eszembe jutott, hogy tán nyitva -hagytam az ablakot, mikor lefeküdtem. Szerettem volna fölkelni, -hogy megnézzem, de tagjaim sulyosak voltak, mint az ólom és az -akaratom is tehetlenül zsibadt volt. Hát csak feküdtem és türtem -tovább. Behunytam a szememet, de a szemhéjamon keresztül is láttam. -Csodálatos, hogy az ember álmában, mire nem képes és mily -nagyszerüen képzelődik. A köd mind sürübb és sürübb lett és most -már azt is tudtam, hogy hogyan jött be. Mert jól láttam, mintha -füst vagy forró viznek a párája volna, nem az ablakon, de a csukott -ajtó eresztékein keresztül a szobába tódulni. Folyton sürüsödött, -mig végre mintegy álló felhő oszlopba verődött őssze, a melynek a -tetején keresztül a gázlámpát mintegy vörös szemet láttam -pislogni.</p> -<p>Minden forogni látszott velem, a felhőoszloppal együtt, a mely a -szoba közepén forgott, mig a tetején pislogó gáz ketté nem oszlott -és két vörös szem képében rám nem szegződött a ködön keresztül, épp -mint a Lucy által egy pillanatnyi önkivületében emlitett két vörös -szem, midőn egy izben a lemenő nap <span class="pagenum"><a name= -"Page_459" id="Page_459">-459-</a></span> fénye a temető -templomának ablakaiból verődött vissza. Ekkor rémülettel eszméltem -arra, hogy épp igy látta Jonathán is azokat a rettenetes -asszonyokat, a holdfényben gomolygó, ködből élő testté válni. És -azt hiszem, hogy álmomban el kellett ájulnom az irtózattól, mert -ezentul minden sötétségbe merült körülöttem. Képzeletem végső -őntudatos erőlködése elájulásom pillanatában, még egy kisértetiesen -fehér arcot mutatott, mely a ködből kiválva, felém hajolt. -Őrizkednem kell az ilyen borzalmas álmoktól, mert az embernek az -esze is megbomolhat tőlük. Megkérném Van Helsinget vagy Seward -doktort, hogy adjanak valami altatót, de félek, hogy nyugtalankodni -találnának miattam. Az éjjel iparkodni fogok jól aludni, ha nem -sikerül, holnap egy adag chlorált kérek tőlük, hisz egyszer csak -nem árt és legalább jól elalszom tőle. Az elmult éjszaka jobban -kifárasztott, mint ha egyáltalán nem aludtam volna.</p> -<p class="right"><i>Okt. 2.</i></p> -<p><i>10 óra este.</i> A mult éjjel aludtam, de nem álmodtam, jól -kellett aludnom, mert Jonathán lefekvése sem ébresztett föl, de az -álom egy csöppet sem üditett, mert ma rettenetesen gyöngének és -kedvetlennek éreztem magamat. Az egész napot olvasva vagy -szunnyadozva töltöttem, <span class="pagenum"><a name="Page_460" -id="Page_460">-460-</a></span> délután Renfield ur kéretett, hogy -nem látogatnám-e meg. Szegény ember nagyon gyöngéd volt és a mikor -eljöttem tőle, megcsókolta a kezemet és azt mondta, hogy Isten -áldjon meg. Modora valahogy nagyon meginditott és folyton sirnom -kell, ha rágondolok. Ez egy ujabb gyöngeség, a melyet igyekeznem -kell leküzdeni. Jonathán kétségbeesnék, ha tudná, hogy annyit -sirdogálok. Ő és a többiek csak ebédre jöttek haza, mind -kifáradtan. Én megtettem, a mit csak tehettem a fölviditásukra és -ez magamnak is jól esett, mert egészen elfelejtettem, hogy milyen -gyönge vagyok. Ebéd után engem aludni küldtek, ők pedig a füstölőbe -mentek szivarozás ürügye alatt, de én jól tudom, hogy a nap -eseményeit akarták megbeszélni. Jonathán modorából láttam, hogy -fontos közleni valója van. Én nem voltam olyan álmos, mint a milyen -szerettem volna lenni, hát mégis megkértem Seward drtort, hogy -adjon valami kis altatót, mert nem tudok jól aludni. Ő nagyon -szivesen készitett valami kis orvosságot, mit megitatott velem, -mondván, hogy nem fog megártani, mert igen gyöngére készitettem. Én -megittam és most várom az álmot, mely lassan közeledik. Reméllem, -hogy nem tettem rosszul, mert most, hogy az álmosság kezd -<span class="pagenum"><a name="Page_461" id= -"Page_461">-461-</a></span> meglepni, egy ujabb félelmem támad. -Hátha nem helyesen tettem, hogy megfosztottam magamat a fölébredés -lehetőségétől, hátha majd szeretnék fölébredni és nem tudok, de itt -az álom. Jó éjt!</p> -<div class="chapter"> -<h2>XX.</h2> -</div> -<h3><i>Harker Jonathán naplója.</i></h3> -<p><i>Október 1. este.</i> Elhajtattam Walworthba és megtaláltam a -keresett fuvarosok egyikét Smollet Józsefet, ingujjban a teáját egy -bögréből iszogatva. Tisztességes jóravaló embernek, megbizható -derék munkásnak látszott. Mindenre vissza tudott emlékezni, a -faládákat illetőleg, és egy csudálatos szamárfülekkel tele -zsebkönyvéből, a melyet valahonnan előkaparázott, pontosan le tudta -diktálni a rendeltetésük helyét. Azt mondta, hogy hatot szállitott -el egyszerre egy fuvarral Carfaxból és Chicksand-utca 197 szám alá -vitte; a másik hatot pedig Jamaica fasorba vitte Bermondsey -külvárosba. Ha a grófnak az volt a szándéka, hogy egész London -területén szórja szét kisérteties pihenőit, ekkor ez a két hely -nyilván csak az első stáció volt, a honnan ismét másokkal odébb -szállittatja őket. Azt kérdeztem még a fuvarostól, <span class= -"pagenum"><a name="Page_462" id="Page_462">-462-</a></span> hogy -meg tudná-e mondani, hogy több ládát nem-e szállitottak el azóta -Carfaxból. Azt felelte, hogy: „de biz ezelőtt négy nappal a -korcsmában hallottam, a mint egy Bloxam nevü ember beszélte, hogy -ritka ronda munkával volt megbizva egy düledező régi kastélyban, -Purfbetben. Már pedig nem sok olyan ház van azon a tájon, hát -lehet, hogy Bloxam Samu is tudna valamit mondani az urnak.“ – -Kérdeztem, hogy meg tudná-e mondani, hogy hol találnám azt az -embert és hogy szivesen adnám párját annak az aranynak, a mivel -beszélgetésünket kezdtük, ha annak az embernek pontos cimét meg -tudná nekem szerezni. Emberem egy kortyintással nyelte le teáját és -fölkelve, azt mondta, hogy „rögvest elindulok a keresésére.“ Az -ajtóban azonban megállt és igy szólt:</p> -<p>– De minek tartóztatnám a nagyságos urat olyan sokáig itten. Ki -tudja, mikor találom meg emberünket. De ha egy levélboritékot -hagyna itt az adreszával meg egy levélbélyeggel rajta, ha megtudom, -hogy hol találhatja meg Bloxam Samu pajtást, ozt még ma este -postára teszem a levelet.</p> -<p>Ez okosan volt kifundálva, hát elküldtük az egyik gyerekét egy -hatossal, hogy vegyen rajta levélpapirost és boritékot, az -aprópénzen <span class="pagenum"><a name="Page_463" id= -"Page_463">-463-</a></span> pedig cukrot magának. A mikor -visszajött, ráirtam cimemet a boritékra, bélyeget tettem rá még -egyszer megigértettem magamnak Smollet barátommal, hogy okvetetlen -elküldi, ha megtalálja Bloxam Samu cimét és hazafelé indultam. Most -már nyomon vagyunk. Nagyon fáradt vagyok ma este és nagyon álmos. -Minna mélyen alszik, de nagyon sápadt és a szeme olyan, mintha sirt -volna. Szegény drágám, bizonyosan izgatja, hogy semmit sem tud és -kétszeresen aggódik értem és a többiekért is. De azért nem szabad -ellágyulnom és még csak céloznom sem szabad a dologra. Különben ez -nem is olyan nehéz, mint gondoltam, mert Minna is nagyon zárkózott -lett erre a dologra nézve és nem beszélt a grófról és -cselekedeteiről csak egyetlen egyszer sem, a mióta tudattuk vele -határozatunkat.</p> -<p class="right"><i>Október 2. este.</i></p> -<p>Egy hosszu, fárasztó és izgató napom volt. Az első póstával -reggel megkaptam a levelem, benne ceruzával, jó nagy öreg betükkel -volt irva:</p> -<p>– Bloxam Samu, Bartel-utca 4. Welworth.</p> -<p>Még ágyban kaptam a levelet és fölkeltem, a nélkül, hogy Minnát -fölköltöttem volna. Nagyon kimerültnek, sápadtnak és álmosnak -<span class="pagenum"><a name="Page_464" id= -"Page_464">-464-</a></span> látszott, szinte betegnek. Föltettem -magamban, hogy nem hagyom fölkelni és ha hazajöttem, intézkedni -fogok, hogy visszatérhessen Exeterbe. Jobb lesz neki otthon rendes -napi foglalkozásával szórakozni, mint itt köztünk lenni, de semmit -meg nem tudni. Seward doktorral egy percre találkoztam és -megmondtam neki, hogy hova megyek és hogy azonnal sietek vissza, -mihelyt megtudtam valamit. Welworthba hajtattam és némi kereséssel -ráakadtam a jelzett házra. Ott azt mondták, hogy Bloxem Samu egy -épülőfélben levő gyárnak fuvarosa. Oda is elmentem utána és sok -utánjárással és még több borravalóval végre sikerült őt kihalászni -a munkások tömegéből. Mikor megmagyaráztam neki, hogy szivesen -fizetek a kért fölvilágositásért és mindjárt foglalót is adtam -neki, nem kérette magát, de elmondta, hogy kétszer fordult -szekérrel Carfax és egy ház közt Piccadilly-ben és kilenc nagy -ládát fuvarozott az egyik helyről a másikra – „még pedig fene -nehezek voltak.“ Kérdeztem tőle, hogy meg tudná-e mondani a -házszámot Piccadillyben, a mire igy felelt:</p> -<p>– Már én biz a számot elfeledtem uram, de nem messze volt egy -nagy fehér templomtól. A ház maga egy ócska poros fészek, -<span class="pagenum"><a name="Page_465" id= -"Page_465">-465-</a></span> ámbátor nem olyan rémletes poros, mint -az, a honnan azokat a fene nehéz ládákat elhoztam.</p> -<p>– Hogyan jutott be a házakba, ha mind a kettő lakatlan?</p> -<p>– Ott várt rám Carfaxban az az öreg ur, a ki megfogadott a -munkára. Ő maga segitette a ládákat is fölrakni a szekérre. Akármi -legyek, ha nem a legerősebb ember volt, a ki valaha elém került, -pedig öreg legény ám már, fehér bajuszszal, ozt oly vékony dongáju, -hogy még tán árnyékot sem vet az istenadta.</p> -<p>– Hogy megremegett bennem a lélek erre a szóra!</p> -<p>– Hát a Piccadillyi házba hogy jutott be? – kérdeztem -tovább.</p> -<p>– Hát oda is ő eresztett be. Előbb kellett neki oda érni, mert a -mikor becsengettem, ő nyitott ajtót és megint maga segitett -leszedni és becipelni a ládákat a csarnokba.</p> -<p>– Mind a kilencet?</p> -<p>– Mind; ötöt hoztam az első, négyet a második fuvarral.</p> -<p>– És a ládákat a csarnokban hagyták?</p> -<p>– Ott a; tágas, nagy csarnok volt és egyéb sem volt benne.</p> -<p>– És kulcsot egyáltalán nem is kapott kézhez? <span class= -"pagenum"><a name="Page_466" id="Page_466">-466-</a></span></p> -<p>– Még csak nem is láttam. Az öreg ur nyitotta és csukta az -ajtót, a mikor jöttem-mentem.</p> -<p>– És nem bir a ház számára emlékezni?</p> -<p>– Nem én uram. Hanem azért könnyen megtalálhatja. Nagyon magas, -széles kőpárkánynyal és erkélylyel, rajta meg keskeny magas -lépcsővel az ajtaja előtt. Magam is azt gondoltam, hogy ilyen -magyarázat után csak ráakadok a házra, hát megfizettem barátomnak -az értesitéseit és elindultam Piccadilly felé. Egy ujabb kinos -fölfedezés volt, hogy a gróf maga is képes a ládái elszállitásával -foglalkozni. A Piccadilly cirkusznál elküldtem a kocsimat és gyalog -mentem tovább, csakhamar megtalálva a leirt házat, a gróf legujabb -buvó helyét. A ház régóta lakatlannak látszott, az ablakok szinte -meg voltak vakulva a portól, az ablak rámák és ajtók elfeketedve az -időtől, a vasrészekről lekopott a festék. A ház nemrég még eladó -vagy kiadó lehetett, mert az erkélyen látható a kitépett hirdető -cédulának rozoga rámája. Sokért nem adtam volna, ha a cédulát jó -állapotban találom, mert erről esetleg ráakadtam volna a ház -tulajdonosára. Minthogy a ház elején nem tudtam meg semmit sem, -megkerültem, hogy talán ott találok valakit, a ki <span class= -"pagenum"><a name="Page_467" id="Page_467">-467-</a></span> -fölvilágositással szolgálhatna. A piccadilli házak mögötti térségen -élénk volt az élet. Az ott dolgozó és őgyelgő lovászok közül -egy-kettőtől tudakoltam, hogy nem tudnak-e valamit az üres házról. -Az egyik azt mondta, hogy hallotta, hogy nem rég vették meg, de azt -nem tudta megmondani, hogy kicsoda. De arra még emlékezett, hogy a -mikor a hirdető cédula még ép volt, arra menet akárhányszor, -elolvasta rajta, hogy Mitchell és fiai közvetitő cég kinálja a -házat. Hát talán azoknál megtudhatnám, a mire kiváncsi vagyok. -Megköszöntem a szives fölvilágositást és odébb álltam. Már -sötétedni kezdett, hát nem volt vesztegetni való időm. Egy utba eső -klubban megkerestem a Mitchell és fiai cég cimét a cimnaptárban és -csakhamar Sackville utcai irodájukban kopogtattam.</p> -<p>Az uri ember, a ki fogadott, föltünően szives modoru, de a -milyen szives, épp oly zárkózott volt. Mihelyt megmondta, hogy a -piccadilli ház már el van adva, azt gondolta, hogy a dolog ezzel el -is van intézve. Midőn azt kérdeztem tőle, hogy ki vette meg, nagyra -nyitott szemmel csak annyit felelt.</p> -<p>– A ház el van adva, uram!</p> -<p>– Bocsásson meg uram – mondtam én az övéhez hasonló -udvariassággal, de nekem <span class="pagenum"><a name="Page_468" -id="Page_468">-468-</a></span> különös okom van megtudni, hogy ki -vette meg a házat.</p> -<p>– Én pedig nem mondhatom meg. A Mitchell és fiai cég nem szokta -elárulni a klienseinek az ügyeit.</p> -<p>– Az önök kliensei, uram, boldogok, hogy ilyen biztos kézben -vannak érdekeik. Különben én magam is céhbeli vagyok. Ezzel átadtam -neki a névjegyemet. – Ebben az esetben sem puszta kiváncsiságból -tudakozódom, de lord Godalming megbizásából, a ki tudni szeretne -egyet-mást a házról, a mely nemrégiben az ő tudomása szerint még -eladó volt. – Eme szavakra kissé megenyhült a kollega s igy -szólt:</p> -<p>– Igen szivesen kötelezném le önt és kiváltképpen lord -Godalmingot, Harker ur. Ha lesz szives itt hagyni ő lordsága cimét, -konzultálni fogom társamat és ha csak lehet, még az esti postával -megadom a kivánt felvilágositást.</p> -<p>Ezzel be kellett érnem, átadtam tehát dr. Seward lakcimét és ott -hagytam zárkózott kollegámat és siettem haza.</p> -<p>A többieket már mind otthon találtam. Minna bágyadt volt és -sápadtnak látszott, de minden erejével azon iparkodott, hogy -frisnek és jókedvünek lássék. A szivem vérzik, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_469" id="Page_469">-469-</a></span> -titkolóznom kell előtte és ennélfogva nyugtalanitanom őt. Hála -Istennek, hogy ez az utolsó éjszaka, holnap rajta leszek, hogy -hazaküldjem.</p> -<p>A többieknek sem szólhattam aznapi fölfedezéseimről, a mig -magunkra nem maradtunk. Minnát a szobájába kisértem és meghagytam, -hogy feküdjék le. Szegényke sokkal gyöngédebb volt hozzám, mint -bármikor és ugy csüngött rajtam, mintha vissza szeretne tartani; de -nagyon sok volt a megbeszélni valóm, hát el kellett jönnöm.</p> -<p>A többieket a könyvtár szobában találtam a kandalló tüze körül. -Mikor elvégeztem közléseimet, Van Helsing igy szólt:</p> -<p>– Ez nagy munka volt Jonathán barátom. Kétségtelen, hogy nyomán -vagyunk a hiányzó ládáknak, ha abban a házban találjuk őket, akkor -föladatunk közeledik a végéhez. De, ha még hiányoznak onnan is, -tovább kell keresnünk, mig valamennyit megtaláljuk. Akkor aztán az -igazi halálába kergetjük a nyomorultat. Egy darabig mind némán -ültünk, egyszerre csak Morris szólalt meg:</p> -<p>– Mondjátok csak! Hogy fogunk bejutni abba a házba?</p> -<p>– Ahogy a másikba jutottunk, felelte Godalming lord gyorsan. -<span class="pagenum"><a name="Page_470" id= -"Page_470">-470-</a></span></p> -<p>– Csakhogy ez egészen más Artur. Mi betörtünk Karfaxba, de éjnek -idején egy fallal köritett park védelmében. De egészen más dolog -ám, egy piccadilli házba betörni, akár éjjel, akár nappal. Én -megvallom, hogy fogalmam sincs róla, hogy hogyan jussunk oda be, -hacsak az ágenstől nem kapunk valami féle kulcsot. Különben ezt -majd meg tudjuk a leveléből, a melyet neked fog irni reggel.</p> -<p>– Godalming lord felállott és össze ráncolt homlokkal kezdett a -szobában föl és alá járni. Egyszerre csak hirtelen megállva -szólott:</p> -<p>– Quinceinek igaza van, ez a betöréses mesterség komoly kezd -lenni. Egyszer csak sikerült, de ezuttal nem tudom, mi lesz, ha -csak a gróf kulcsos kosarát meg nem szerezzük valahogy.</p> -<p>Minthogy semmit sem csinálhattunk reggel előtt és várnunk is -kellett, mig Godalming hirt kap Mitchel és társától, elhatároztuk, -hogy reggeli előtt nem kezdünk semmibe sem. Egy darabig még együtt -voltunk és füstöltünk a dolgot minden oldalról megvitatva. Én a -napló jegyzeteimet fejeztem be. Nagyon álmos vagyok és megyek -aludni…</p> -<p>Még egy sort. Minna mélyen alszik és a lélegzete rendes. A -homloka össze van ráncolva, <span class="pagenum"><a name= -"Page_471" id="Page_471">-471-</a></span> mintha még álmában is -gondolkoznék. Még mindig nagyon sápadt, de nem látszik olyan nagyon -kimerültnek, mint reggel. No de holnap mindez jóra fordul és ő jól -fogja érezni magát otthon Exeterben. Óh, de milyen álmos -vagyok!</p> -<h3><i>Seward doktor naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Október 1.</i></p> -<p>Már ismét nem tudok eligazodni Renfilden. A hangulata oly -gyorsan változik, hogy alig birom a változatait követni. Ma reggel, -midőn azután, hogy Van Helsinggel oly kurtán bánt el, nála jártam, -a modora olyan volt, mintha a végzetnek parancsolna. Nem törődött -semmivel sem, a mik körülötte történnek a földön. A felhőkben járt -és onnan nézte le apró gyöngeségeinket és szükségeinket. Én azt -gondoltam, hogy fölhasználom az alkalmat tán megtudhatók tőle -valamit, hát kérdeztem:</p> -<p>– Hát mi van mostanában a legyekkel?</p> -<p>– Ő fölényesen mosolygott, a mint felelt:</p> -<p>– A légy, jó uram, csapongásában meglepő hasonlatosságot árul el -a lepkével. A lepkét pedig már a régiek a lélek jelképe gyanánt -tisztelték.</p> -<p>– Oh, hát most már talán lelkekre is vadászik, mi? <span class= -"pagenum"><a name="Page_472" id="Page_472">-472-</a></span></p> -<p>– Oh nem! Oh nem! Nekem nem kellenek lelkek. Élet kell nekem -csupán. De hát ezzel is rendben vagyok most már. Megvan minden, a -mit kivántam.</p> -<p>– Ugy hát rendben van az élettel és nem kiván lelkeket? És miért -nem? Ezt a kérdést hirtelen és egy kissé nyersen intéztem hozzá, -hogy zavarba hozzam, a mi sikerült is. Rögtön visszaesett régi -alázatos modorába, mélyen meghajolt előttem és hizelkedve -mondta:</p> -<p>– Nem kell nekem semmiféle lélek sem, igazán, igazán, hogy nem -kell. Nem tudnám hasznát venni, ha megkapnám is; igazán semmi -hasznom sem lenne belőle. Nem tudnám sem megenni, sem meg…“ -Hirtelen elhallgatott és a régi ravasz kifejezés suhant végig az -arcán, mint a szellő a tó tükre fölött. – És tudja doktor, a mi az -életet illeti, hát mi is az végre? Ha megvan mindene, a mit kiván -és tudja, hogy soha többé szükséget nem fog szenvedni – ennyi az -egész. Nekem vannak barátaim – nagyon jó barátaim – mint például ön -is Seward doktor; – ezt kimondhatatlanul kaján mosolygással mondta -– és tudom, hogy soha sem fogok az élet nélkülözhetetlen -föltételeiben szükölködni.</p> -<p>Ez után konok hallgatásba merült és nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_473" id="Page_473">-473-</a></span> -lehetett többé egy szót sem kivenni belőle. Egy sereg hiába való -kisérlet után, látva rosz kedvét, otthagytam őt.</p> -<p>Későbben a nap folyamán értem küldött. Rendes körülmények között -nem mentem volna különös ok nélkül, de mostanában annyira érdekel, -hogy szivesen lefáradtam hozzá. A szobája közepén egy zsámolyon -ülve találtam. Mikor beléptem, azonnal megszólalt, mintha készen -várta volna jöttömet:</p> -<p>– Nekem nem kell semmiféle lélek sem! – mondta halk, gyenge -hangon, mintha ez a dolog azóta is mindig gyötörte volna. Én föl -akarván használni hangulatát, igy szóltam hozzá:</p> -<p>– Maga persze csak az életet szereti, magának csak élet -kell?</p> -<p>– Oh igen! De ezzel rendben volnék; nem szükséges, hogy ezen -aggódjék!</p> -<p>– De – kérdeztem tőle, – hogyan akarja megkapni az életet a -nélkül, hogy a lelket is meg ne kapná. – Ez mintha egy kissé -gondolkozóba ejtette volna, hát folytattam:</p> -<p>– No ugyan jó dolga lesz valamikor, mondhatom, ha már majd ott -kint röpköd az ürben, ha annak a sok ezer légynek, póknak, madárnak -és macskának a lelke mind körülötte fog zümmögni, csicseregni és -nyávogni. Hisz tudja, hogy az <span class="pagenum"><a name= -"Page_474" id="Page_474">-474-</a></span> életüket vette, hát most -a lelküket is el kell türnie! – Ez annyira megragadta képzeletét, -hogy bedugta fülét az ujjával és behunyta a szemét, szorosan -összehuzva, mint a kis gyermekek szokták, mikor szappannal -mosdatják őket. Volt valami szomoruan megható az arcában, a mely -egyben leckével is szolgált nekem, mert mutatta, hogy az, a ki -előttem van gyermek – gyermek csupán, noha vonásai hervadtak és -borotválatlan állán fehér a sörte. Meg akartam nyugtatni, hát jó -hangosan kérdeztem, hogy bedugott fülével is meghallja:</p> -<p>– Nem szeretne egy kis cukrot, hogy megint becsalja a legyeket -vele?</p> -<p>– Ő egyszeriben, mintha fölébredt volna, a fejét rázta. Nevetve -felelte:</p> -<p>– Nem kell! A legyek egyáltalán nem sokat érnek! – Egy kis -szünet után hozzátette. – Hanem azért még sem szeretném, ha a -lelkük körülöttem dongana.</p> -<p>– Vagy pókot – kérdeztem tovább.</p> -<p>– Fütyülök a pókjaira! Mi hasznát venném a pókoknak? Nincs -azokon a mit az ember megegyék vagy meg… ismét hirtelen -elhallgatott, mintha tilos tárgyra tért volna.</p> -<p>– Lám, lám! gondoltam magamban, most már másodizben akad meg az -„igyék“ szó előtt; mit jelentsen ez? Renfield mintha maga is -<span class="pagenum"><a name="Page_475" id= -"Page_475">-475-</a></span> észrevette volna, hogy ügyetlenséget -követett el, sietve beszélt tovább, mintha a figyelmemet el akarná -terelni róla.</p> -<p>– Most már egyáltalán nem törődöm az effélékkel. Tul vagyok az -ilyen ostobaságokon. Ennél sokkal nagyobb dologra várok.</p> -<p>– Ne mondja, feleltem neki. Tán csak nem kivánna egy elefántot -reggelire?</p> -<p>– Oh, milyen nevetséges ostobaságokat beszél ön össze-vissza! – -Én föl sem véve gorombaságait, tovább beszéltem.</p> -<p>– Szeretném tudni, – mondtam tünődve – hogy milyen lehet egy -elefántnak a lelke!</p> -<p>– Nekem nem kell az elefánt lelke, nekem egyáltalán semmiféle -lélek sem kell! – mondta Renfield. Egy darabig leverten üldögélt. -Egyszer csak hirtelen, lángoló tekintettel ugrott talpra. – A -pokolba veled és a lelkeiddel! – kiáltotta. Mit kinzol a lelkekkel. -Nincs nekem elég gondom és bajom már is, a nélkül, hogy még -lelkekkel is bajlódjam! – Oly ellenséges indulattal nézett rám, -hogy én azt hittem, hogy ismét támadni készül és megfujtam a -sipomat. A mint ezt meghallotta, rögtön lecsöndesült és -mentegetőzve mondta:</p> -<p>– Bocsáson meg doktor; megfelejtkeztem magamról. Önnek nincsen -szüksége segitségre. <span class="pagenum"><a name="Page_476" id= -"Page_476">-476-</a></span> Én annyit gyötrődöm magamban, azért -vagyok ilyen izgatott. Ha ön tudná, hogy mily föladat előtt állok, -hogy mire kell magamat elszánnom, hát sajnálna engem, türne velem -és megbocsájtana nekem. Kérem ne huzasson rám kényszerzubbonyt. -Gondolkoznom kell és nem gondolkozhatom szabadon, a mikor a testem -fogoly. Remélem, hogy megért engem. – Önuralma megnyugtatott, azért -a mikor az ápolók jöttek, mondtam nekik, hogy nincsen baj és -elmehetnek. Renfield megvárta, mig elmentek és az ajtó becsukódott -és ekkor meglepő méltósággal és szelidséggel mondotta:</p> -<p>– Seward doktor ön igen szives volt én hozzám. Higyje el, hogy -nagyon hálás vagyok önnek! – Én jónak láttam őt ebben a jó -hangulatban hagyni és eljöttem tőle. Van valami ennek az embernek -az állapotában, a mi gondolkozóba ejt.</p> -<p>Először is két izben elakadt és nem akarta a szót „inni“ -kiejteni.</p> -<p>Aztán retteg a gondolattól, hogy valaminek a lelkével -terheltessék.</p> -<p>Végre nem fél attól, hogy jövőben megszorulna „élet“ -dolgában.</p> -<p>Megveti az alacsonyabb rendü életet, noha ezeknek a lelkeitől is -retteg. <span class="pagenum"><a name="Page_477" id= -"Page_477">-477-</a></span></p> -<p>Logikusan mindeme dolgok egyet bizonyitanak! Valamely módon -bizonyosra veszi, hogy valamely magasabb rendü életet nyer el. De -retteg a következményétől – a lélek terhétől, Tehát emberi életre -vágyik!</p> -<p>És honnan a bizonyossága?</p> -<p>– Könyörületes Isten! a gróf jelent meg neki és valamely ujabb -borzalomra lehetünk elkészülve!</p> -<p><i>Későbben.</i> Mikor már a betegeket végig jártam, fölkerestem -Van Helsinget és közöltem vele gyanumat. Ő nagyon elkomolyodott és -egy ideig gondolkozott, aztán kért, hogy vinnem Renfieldhez. -Megtettem. Mikor az ajtaja elé értünk, hallottuk, hogy betegünk -vigan dalolász, mint régente ezelőtt szokott. Mikor beléptünk, -ámulva láttuk, hogy cukrot szórt az ablakába, a melyen csak ugy -tódultak be az ősztől elgyöngült legyek. Megpróbáltuk vele előbbeni -beszélgetésünkre terelni a szót, de ránk sem figyelt. Folytatta a -dalolást, mintha ott sem lettünk volna. Olyan tudatlanul jöttünk el -tőle, a hogy oda indultunk.</p> -<p>Nagyon különös a viselkedése; szemmel kell tartatnom az éjjel. -<span class="pagenum"><a name="Page_478" id= -"Page_478">-478-</a></span></p> -<h3><i>Mitchell és társa levele Lord Godalmingnek.</i></h3> -<p class="right"><i>Okt. 1.</i></p> -<p class="i2">Milord</p> -<p>Mindig szerencséseknek fogjuk magunkat tartani, ha valamely -kivánságának eleget tehetünk. Van szerencsénk Lordságodnak Harker -Jonathán ur által tolmácsolt kérdésére a következő fölvilágositást -adni, a piccadilly-i 347. sz. ház adás-vevését illetőleg. Eladók a -boldogult Winter Arkibald végrehajtói. Vevője egy külföldi mágnás -De Ville gróf, a ki készpénzzel fizette ki a vételárt. Ezen kivül -semmit sem tudunk róla.</p> -<p>Ezzel maradtunk Lordságodnak alázatos szolgái</p> -<p class="right"><i>Mitchell és t.</i></p> -<h3><i>Seward doktor naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Okt. 2.</i></p> -<p>Egy embert állitottam a mult éjjel a folyosóra és meghagytam -neki, hogy figyeljen minden neszre, a melyet Renfield szobájából -hallana és hogy azonnal hivjon engem, ha valami szokatlanságot -tapasztalna. Estebéd után, mikor mind együtt voltunk a könytárszoba -kandallója körül – Harkernét kivéve, a kit aludni küldtünk – a napi -eseményeket <span class="pagenum"><a name="Page_479" id= -"Page_479">-479-</a></span> és fölfedezéseket vitattuk meg. Harker -volt az egyetlen, a ki valamely eredményt tudott fölmutatni és mi -telve vagyunk reménynyel, hogy a nyom, a melyre akadtunk, célhoz -visz bennünket.</p> -<p>Mielőtt lefeküdtem volna, még egyszer lementem Renfield -szobájához és benéztem hozzá a megfigyelésre szánt nyiláson -keresztül.</p> -<p>Mélyen aludt és a melle rendesen emelkedett és esett a -lélegzetével.</p> -<p>Ma reggel kirendelt emberem hirül hozta, hogy éjfél után a beteg -nyugtalankodni kezdett és folyton hangosan imádkozott. Én kérdeztem -tőle, hogy ez volt-e minden és ő azt felelte, hogy ez volt minden, -a mit hallott. A modorában annyira gyanusnak tetszett valami, hogy -egyenesen megkérdeztem tőle, hogy nem aludt-e el. Ő tagadta, hogy -aludt volna, de annyit bevallott, hogy szunyókált. Igazán -rettenetes, hogy még a férfiak is ilyen megbizhatatlanok.</p> -<p>Ma Harker ismét a fölfedezett nyomot követi. Artur és Morris -pedig lovak után járnak. Artur gondolata volt, hogy jó lesz lovakat -készen tartani, mert ha megkapjuk a keresett információt, nem lesz -vesztegetni való időnk. Sterilizálnunk kell a nap nyugta és kelte -közt a gróf által inportált földet mind, <span class= -"pagenum"><a name="Page_480" id="Page_480">-480-</a></span> hogy ne -maradjon neki buvó és pihenő helye. Van Helsing a Britisch muzeumba -ment, a régi doktorok könyveit kutatni. A régiek, azt mondja, -számon tartottak olyan dolgokat, a melyeket követőik nem fogadtak -el és a professzor demonok és boszorkányok ellen való szerek után -kutat náluk, a melyeknek, talán később, magunk is hasznát -vehetjük.</p> -<p>Néha bizony azt gondolom, hogy valamennyien meg vagyunk -bolondulva és hogy egyszer csak kényszer zubbonyban fogunk az -eszünkre térni.</p> -<p><i>Később.</i> – Ismét találkoztunk. Végre mintha csakugyan a -helyes nyomon volnánk és holnapi munkánk, talán már a végnek a -kezdete leszen. Szeretném tudni, hogy Renfieldnek a nyugalma -összefügg-e valamiféleképpen ezzel. Hangulatai oly pontosan -követték a gróf cselekedeteit, hogy tán valamely szubtilis módon -megérzi a szörnyeteg bekövetkező pusztulását. Most legalább -látszólag tökéletesen nyugodtnak mutatkozik… Vajjon csakugyan az-e? -– Ez a vad sikoltás mintha az ő szobájából jött volna…</p> -<p>Az ápoló rohanva tört a szobámba és azt mondta, hogy Renfieldet -valamely baleset érte. Sikoltani hallotta és mikor bement hozzá, a -<span class="pagenum"><a name="Page_481" id= -"Page_481">-481-</a></span> földön fekve találta, arcával a -padlónak fordulva nagy vértócsában. Megyek le…</p> -<div class="chapter"> -<h2>XXI.</h2> -</div> -<h3><i>Seward doktor naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Október 3.</i></p> -<p>Hadd jegyzek pontosan mindent, a mi történt a legutóbbi -jegyzetem óta. A legkisebb részletet sem szabad elfelejtenem, a -mire csak emlékezni birok.</p> -<p>Midőn Renfield szobájába értem, csakugyan a padlón egy -vértocsában fekve találtam őt, a mint meg akartam mozditani, -azonnal kitünt, hogy borzasztó sérüléseket kellett szenvednie. Az -arcát megforditva, láttam, hogy iszonyuan össze van törve, mintha a -padlóhoz verték volna. Az arcán ejtett sebekből eredt a vértócsa. -Az ápoló, a ki mellette térdelt, azt mondotta, a mikor a testét -megforditottuk:</p> -<p>– Én azt hiszem uram, hogy a gerince van eltörve. Nézze csak a -jobb karja és a lába és az arcának a jobb oldala is, mintha -teljesen szélütött volna. Én azt mondtam neki, siessen Van Helsing -drhoz és kérje meg, hogy azonnal jőjjön ide. Szükségem van rá, de -pillanatnyi késedelem nélkül, emberem elszaladt és néhány perc -mulva ott termett a professzor <span class="pagenum"><a name= -"Page_482" id="Page_482">-482-</a></span> hálókabátban, papucscsal -a lábán. Mikor meglátta Renfildet a padlon, egy pillanatig élesen -rá nézett, aztán felém fordult. Azt hiszem, a szememből olvasta ki -a gondolatomat, mert egész nyugodtan, az ápoló füleinek szánva -mondta; –</p> -<p>– Ah mily sajnos baleset! Nagyon gondos ápolás és nagy -figyelemre lesz szüksége. Én magam fogok önnel maradni, de előbb -felöltözöm. Ha ön addig itt marad, néhány pillanat mulva -visszatérek.</p> -<p>A beteg hörögve lélegzett és könnyü volt látni, hogy valamely -borzasztó belső sérülést szenvedett. Van Helsing bámulatos -gyorsasággal tért vissza orvosi müszereket hozva egy tokban. Már -nyilván gondolkozott és el volt határozva, mert alighogy a betegre -nézett a fülembe sugta:</p> -<p>– Küldje el az ápolót. Egyedül kell a beteggel lennünk, ha az -operáció után magához tér! Én hát igy szóltam az ápolónak:</p> -<p>– Azt hiszem, hogy most már mehet Simmons, egyelőré megtettünk -mindent, a mit tehettünk. Jobb lesz, ha körüljárja egy kicsit az -intézetet, a mig Van Helsing doktor az operációt végzi. Azonnal -tudassa velem, ha valahol valami szokatlant tapasztalna. -<span class="pagenum"><a name="Page_483" id= -"Page_483">-483-</a></span></p> -<p>Az ápoló távozott és mi ketten alaposan megvizsgáltuk a beteget. -Az arcon ejtett sebzés felületesnek látszott, a legsulyosabb volt -egy horpadás a koponyán. A professzor egy pillanatig gondolkozott, -aztán igy szólt:</p> -<p>– Meg kell szabaditanunk az agyát a nyomástól, a vérzés -sebessége bizonyitja sérülése sulyosságát. Az egész agyát elfutja -nemsokára a vér, gyorsan kell a lékeléshez látnunk, nehogy késő -legyen. – A mig beszélt, halk kopogást hallottunk az ajtón. Oda -mentem és kinyitottam. Artur és Morris álltak a folyosón papucsban -és hálóköntösben. Artur szólalt meg:</p> -<p>– Hallottam, a mint az embere Van Helsinget felköltötte és -valami balesetről beszélt. Hát hamar felköltöttem Morrist, hogy -lejöjjünk. Bejöhetünk? Biccentettem és nyitva tartottam az ajtót, -mig bejöttek, aztán bezártam ujra.</p> -<p>Morris, a mint meglátta a beteget a padlón és a rengeteg vért, -halkan kérdezte:</p> -<p>– Istenem, mi történt vele? Én gyorsan megmondtam, a mit tudtam -és magyaráztam neki, hogy az agylékelés után, azt hiszszük -legalább, hogy rövid időre vissza fogja nyerni öntudatát. Morris, -Arturral együtt az ágy szélére ült, mindannyian türelemmel -figyeltünk. <span class="pagenum"><a name="Page_484" id= -"Page_484">-484-</a></span></p> -<p>– Csak addig várunk, mig meg tudjuk a legjobb pontot a lékelésre -határozni, hogy gyorsan eltávolithassuk az aludt vért, mert -nyilvánvaló, hogy a belső vérzés fokozódik.</p> -<p>A várakozás percei irtóztató hosszusággal multak. A szivem -elszorult és Van Helsing arcán láttam, hogy ő is aggodalommal néz a -történendők elé. Remegtem a szavaktól, a miket Renfield mondani -fogna. Féltem még gondolkozni is. A szivem dobogását hallottam és a -vérem csak ugy kalapált a halántékomban. A szegény ember lélegzete -csak ugy szakadozott. Minden percben ugy látszott, hogy no most -fölnyitja a szemét és szól, de egy-egy hörgő lélekzetvétellel ismét -visszaesett érzéketlenségébe. A csend végre türhetetlenné vált. -Társaimra néztem. Tüzes arcuk és izzadó homlokuk bizonyitotta, hogy -az enyémhez hasonló kinban vannak ők is.</p> -<p>Végre nyilvánvalónak látszott, hogy betegünk gyorsan hanyatlik -és minden pillanatban meghalhat. Én a professzora néztem és láttam, -hogy ő meg az én tekintetemet keresi. Az arca ridegen merev volt, a -mig szólott:</p> -<p>– Nem várhatunk tovább. Szavai sok életet érhetnek. Lehet, hogy -még lélek is forog kockán! A füle fölött fogjuk operálni.</p> -<p>Szó nélkül megejtette az operációt. Néhány <span class= -"pagenum"><a name="Page_485" id="Page_485">-485-</a></span> -pillanatig a beteg még hörögve lélekzett. Végre egy olyan mély és -hosszu lélegzetet vett, hogy azt hittük, a melle szakad ki tőle. A -szeme hirtelen felnyilt és rémülten, tehetetlenül meredt a semmibe. -Ez néhány pillanatig tartott; aztán tekintete ellágyult és ajkáról -megkönnyebbült sóhaj fakadt. Ösztönszerüleg megmozdult, e közben -mondva:</p> -<p>– Csendes leszek doktor. Mondja nekik, hogy huzzák le rólam a -kényszerzubbonyt. Borzadalmas álmom volt és oly gyengének hagyott, -hogy mozdulni sem birok. Mi lelte az arcomat? Olyannak érzem, -mintha dagadt volna és rettenesen fáj.</p> -<p>– A fejét próbálta mozditani, de a szeme mintha megüvegesedett -volna az erőltetésben. Van Helsing nyugodt, komoly hangon mondta -neki:</p> -<p>– Mondja el nekünk az álmát Renfield ur. A hangját hallva a -beteg, zuzott arca szinte kiderült, a mint megszólalt:</p> -<p>– Ah ez Van Helsing doktor. Mily jó ön, hogy itt van mellettem. -Adjon egy kis vizet, az ajkam száraz; és én megpróbálom elmondani. -Azt álmodtam – – elhallgatott és mintha elájult volna. Gyorsan -brändit – kiáltottam Morrisznak – a dolgozó szobámban van, gyorsan; -Morrisz repült és csakhamar <span class="pagenum"><a name= -"Page_486" id="Page_486">-486-</a></span> visszatért a pálinkával -egy pohárral és egy palack vizzel a kezében. Megnedvesitettük a -beteg száraz ajkát, mire ő gyorsan magához tért. Szegény beteg -elméje azonban mintha még öntudatlan állapotában is müködött volna, -mert magához térve élesen nézett rám, kétségbeesett zavarodással -arcában, a melyet soha sem fogok elfelejteni és igy szólt:</p> -<p>– Nem szabad magamat megcsalnom; Nem volt álom, de rideg valóság -az egész. Szemét körüljártatta a szobán; a mint meglátta a két -alakot türelmesen ülni az ágy szélén, folytatta a szót:</p> -<p>– Ha még nem tudtam volna bizonyosan, hát róluk tudnám. – Egy -pillanatra lehunyta szemét, mintha össze akarná szedni gondolatait; -midőn ismét fölnyitotta gyorsan és több erővel kezdett beszélni, -mint eddig.</p> -<p>– Gyorsan, doktor, gyorsan. Meghalok! Érzem, hogy csak nehány -percem van még: aztán vissza kell térnem a halálba – vagy még -rosszabba! Adjon még egy kis brändit. Valamit meg kell mondanom, -mielőtt meghalnék; vagy mielőtt szegény zuzott agyvelőm meghalna. -Köszönöm! Akkor éjjel volt, a mikor itt hagyott, a mikor pedig ugy -könyörögtem, hogy ereszszen el. Akkor nem mondhattam meg, mert -éreztem, hogy kötve a nyelvem; de oly józan és ép eszü voltam akkor -<span class="pagenum"><a name="Page_487" id= -"Page_487">-487-</a></span> is, mint most – ezt az egy dolgot -kivéve. A mikor elhagyott sokáig, kétségbeesetten busultam, talán -órák hosszat. Aztán egyszerre csak béke szállt rám. Az agyvelőm -mintha lehült volna és én tudtam, hogy hol vagyok. A kutyákat -hallottam ugatni a házunk mögött, de nem ott, a hol Ő volt! – A -mint beszélt, Van Helsing szeme meg sem rezdült, de kinyujtott keze -az enyémmel találkozott és erősen megszoritotta. De egyébként nem -árulta el magát, csak biccentett és halk hangon mondta – folytassa -– Renfield tovább beszélt.</p> -<p>Ő az ablakhoz jött a ködben, mint már azelőtt is sokszor. De -ezuttal szolid anyag volt, nem kisértet és szeme vadul tüzelt, mint -a haragos férfiaké szokott. Piros szája nevetett, éles fehér foga -fénylett a holdvilágban, mikor visszanézett a fákon keresztül arra -felé, a hol a kutyák ugattak. Eleinte nem akartam behivni, noha -tudtam, hogy szeretne bejutni, mert már régen szeretett volna. -Hanem aztán elkezdett mindenfélét igérni, nem szóval, de -cselekedettel.</p> -<p>– Hogyan? kérdezte Van Helsing.</p> -<p>Épp ugy, mint a hogy régente beküldte hozzám a legyeket, ha -sütött a nap. Nagy, kövér legyeket, acélos, gyémántos szárnyakkal -és kövér lepkéket éjjel, halálfejjel és szárcsontokkal a hátukon. -Azután susogni kezdett: <span class="pagenum"><a name="Page_488" -id="Page_488">-488-</a></span></p> -<p>– Patkányt, patkányt, patkányt, százat, ezret és milliót adok és -mindegyikkel egy életet. És kutyát ennivalót és macskát is. Mind -élet! Mind piros vérü! Az élet hosszu éveivel bennük és nemcsak -dongó nyomorult legyeket. Én kinevettem őt, mert látni szerettem -volna, hogy mire képes. A kutyák üvöltöttek, messze a sötét fák -között az Ő házában. Ő az ablakhoz intett engem, én oda mentem és -kinéztem és Ő fölemelte a kezét, mintha kiáltana, a nélkül, hogy -szólt volna. Erre sötét tömeg lepte el a füvet, közeledve, mint a -futó tüz lángja. És ekkor Ő szétháritotta a ködöt jobbra és balra -és én láttam, hogy patkányok ezrei lepik el a kertet, szikrázó, -vőrös fényü szemmel, mint az övé, csakhogy kisebbek. Ő fölemelte a -kezét, a patkánysereg megállott és nekem ugy tetszett, mintha ő azt -mondaná:</p> -<p>– Mind ezt az életet neked adom és még ennél sokkal többet és -nagyobbat is, megszámlálhatatlan időkön keresztül is, ha leborulsz -és imádni fogsz engem! És ekkor mintha egy piros felhő boritotta -volna el a szememet és alig tudva, hogy mit csinálok, kinyitottam -az ablakot és ezt mondtam neki: Jöjj be uram és mesterem! A -patkányok eltüntek, de ő becsuszott az ablak nyiláson keresztül -noha alig egy hüvelyknyire nyitottam <span class="pagenum"><a name= -"Page_489" id="Page_489">-489-</a></span> ki, épp ugy mint a hogy a -hold maga is bejött már hozzám számtalanszor a legparányibb -nyiláson keresztül és egész nagyságában és pompájában állott meg az -ágyam lábánál.</p> -<p>A hangja gyengült és én ismét megnedvesitettem az ajkát egy kis -brändivel és ő folytatta; de mintha az emlékező tehetsége ezalatt -tovább vitte volna, mert a történetet messzebb folytatta. Én vissza -akartam őt tériteni oda, a hol ő abba hagyta, de Van Helsing sugta: -– Hadd folytassa. Ne szakitsa félbe. Ő nem bir vissza menni és -lehet, hogy nem is birná folytatni, ha gondolatainak a fonalát -megszakitanók. A beteg folytatta:</p> -<p>– Egész nap vártam, hogy halljak felőle, de nem küldött semmit -sem, még csak egy dongó legyet sem és mire a hold fölkelt, már -erősen haragudtam rá. Mikor besiklott az ablakon keresztül, noha be -volt csukva és még csak nem is kopogott, teljesen fölháborodtam. Ő -kigunyolt és fehér arca égő vörös szemével kajánul meredt rám a -ködön keresztül és ugy tett, mintha az egész hely az övé volna és -én senki sem volnék benne. Még csak a szaga sem volt olyan, mint -máskor, a mikor elhaladt mellettem. Nem birtam visszatartani. Ugy -rémlett, mintha Harkerné jött volna a szobámba. <span class= -"pagenum"><a name="Page_490" id="Page_490">-490-</a></span></p> -<p>Az ágyon ülő két férfi fölkelt és közelebb jött, hogy jobban -halljon, de ugy, hogy a beteg ne láthassa őket. Némán maradtak mind -a ketten. A professzor megriadt, az arca még zordabb és ridegebb -lett. Renfield semmire sem ügyelve, tovább beszélt.</p> -<p>Mikor Harkerné asszony ma délután meglátogatott, már nem volt -többé a régi, erre mi valamennyien megmozdultunk, de egyikünk sem -szólott. A beteg folytatta:</p> -<p>– Én nem tudtam, hogy itt van nálam, a mig meg nem szólalt, de -már nem volt olyan, mint azelőtt. Én nem törődöm a sápadt -asszonyokkal, én csak akkor szeretem, ha sok a piros vérük és az -övé mintha mind elfolyt volna. De akkor nem jutott mindjárt -eszembe. Csak mikor már elment, elkezdtem gondolkozni és dühössé -tett a tudat, hogy Ő szipolyozta ki az életet belőle. – Én éreztem, -hogy mindenki megremeg, csak ugy, mint én, de egyébként csöndesen -maradtunk – Azért, a mikor ma este eljött, már készen vártam őt. -Láttam, a mikor a köd besiklott és szorosan megmarkoltam. Sokszor -hallottam, hogy az őrültek szertelenül erősek és minthogy tudtam, -hogy én is őrült vagyok – néha legalább az vagyok – elhatároztam, -hogy hasznát veszem az erőmnek. Mondhatom, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_491" id="Page_491">-491-</a></span> ő is -megérezte, mert ki kellett jönnie a ködből, hogy birokra keljen -velem. Én szorosan fogtam és azt gondoltam, hogy le kell győznöm, -mert nem akartam, hogy még többet szivjon el, annak az édes -asszonynak az életéből – mindaddig, a mig a szemét nem láttam. De a -szeme az keresztülfurt és gyönge lettem tőle, mint a viz. Kisiklott -a kezeim közül és a mikor belé kapaszkodtam, felkapott és a földhöz -vágott. Piros felhő volt előttem és dörgéshez hasonló zajt -hallottam és a köd mintha az ajtó alatt huzódott volna el. – -Renfield hangja elhalt, lélegzete hörgésre vált. Van Helsing -fölállott.</p> -<p>– Most már tudjuk a legrosszabbat, – szólt. – Ő itt van és -tudjuk a szándékát. Talán még nem késő. Fegyverkezzünk föl, mint az -elmult éjjelen, de ne veszitsünk időt; egy percünk sincs veszteni -való. Mind elsiettünk és szobánkban magunkhoz vettük a gróf házában -használt dolgokat. A professzorral minden vele volt és ő, mikor a -folyosón találkoztunk, igy szólt:</p> -<p>– Vigyázzatok barátaim, nem közönséges ellenséggel van dolgunk. -Óh, hogy annak az édes asszonynak kellett szenvedni!</p> -<p>Elhallgatott, a hangja megcsuklott. Nem tudom, hogy a saját -szivemben a harag, vagy a rémület volt nagyobb. <span class= -"pagenum"><a name="Page_492" id="Page_492">-492-</a></span></p> -<p>Harkerék ajtaja előtt megálltunk. Artur és Morris visszahuzódtak -és az utóbbi mondta:</p> -<p>– Megzavarjuk őt?</p> -<p>– Meg kell – felelte Van Helsing zordan. Ha az ajtó be lenne -zárva, hát be kell törnünk.</p> -<p>– Hátha nagyon meg talál ijedni? Szokatlan dolog egy hölgy -szobájába törni.</p> -<p>– Önnek mindig igaza van, de itt élet és halálról van szó. -Minden szoba egyforma az orvos előtt, de még ha nem volna is, ez -éjjel ugy kell lenni. Barátom John, ha megfogom és forditom a -kilincset és az ajtó nem nyilik, vesse neki a vállát és feszitse és -önök is barátaim. No most!</p> -<p>A mint ezt mondta, megnyomta a kilincset, de az ajtó nem -nyilott. Mi neki dültünk, egy roppanással kitárult és mi csak nem -ugy estünk be a szobába. A professzor tényleg el is esett és én -rajta keresztül láttam a szobába, a mig ő föltápászkodott. A mit -láttam, megdermesztett. Éreztem, hogy a hajam, mint a sörte -ágaskodik föl és a szivem verése elállt.</p> -<p>A holdfény oly erős volt, hogy a sárga függönyön keresztül is -látni lehetett világánál a szobában. Az ágyon az ablak mellett -Harker Jonathán feküdt, az arca ki volt gyulva és zihálva -lélegzett, mint a ki sulyos álomba van merülve. Az ágy innenső -szélén, kifelé fordulva, a felesége fehér hálóruhás alakja térdelt. -<span class="pagenum"><a name="Page_493" id= -"Page_493">-493-</a></span> Mellette állott egy magas vékony -termetü férfi feketébe öltözve. Az arca el volt forditva tőlünk, de -azért, a mint megláttuk, megismertük benne a grófot – még a -homlokán levő sebhely sem hiányzott róla. Bal kezével szorosan -fogta Harkerné mind a két kezét, karhosszára feszesen kinyujtva -őket, jobb kezével pedig nyakszirten fogta a fejét, lenyomva vele a -saját keblére. Az asszony fehér hálóköntöse be volt piszkolva -vérrel és egy vékony véres sugár csöpögött le végig a férfi puszta -mellén, a mely föltépett ruháján keresztül látszott. Mikor a -szobába értünk, a gróf felénk forditotta az arcát és pokoli -tekintetét ránk szögezte. Szeme vörösen lángolt a démoni -szenvedélytől, egyenes fehér orrának tágra nyilt cimpái remegtek és -fehér éles foga, duzzadt vértől csepegő piros ajka mögött, -csattogott mint valami vadállaté. Egyetlen mozdulattal visszalökte -áldozatát az ágyra, megfordult és nekünk ugrott. De a professzor -azalatt lábra állt és feléje tartotta a papirba burkolt szentelt -ostyát. A gróf hirtelen megállt, mint szegény Lucy a sirbolt előtt -és visszahuzódott. Mind hátrább és hátrább huzódott, a mint mi, -fölemelt feszülettel, közeledtünk feléje. A holdvilág hirtelen -elsötétült, nagy fekete felhő huzódott rajta keresztül és -<span class="pagenum"><a name="Page_494" id= -"Page_494">-494-</a></span> mire Morris a gázlángot meggyujtotta, -nem láttunk egyebet egy kevés ködnél. Ez is, a mint néztük, a -becsapódott ajtó alatt huzódott kifelé. Van Helsing, Artur és én -Harkerné felé indultunk, a ki ezalatt magához tért és oly vadul, -fülszaggatón, kétségbeesetten sikoltott, hogy halálom napjáig nem -fogom elfelejteni ezt a hangot. Néhány percig ugy maradt, a hogyan -a gróf odadobta, tehetetlenül. Az arca kisértetiesen sápadt volt és -sápadtságát még föltünővé tette az ajkát és állát beszennyező vér; -a torkából is vékony sugárban folyt a vér. A szeme zavaros volt az -irtózattól. Végre arcát szegény, megzuzott kezébe rejtette, a -melyen most is látszott a gróf erőszakos szoritásának a piros nyoma -és halkan, keservesen jajgatni kezdett. Van Helsing odament és -szépen letakarta a paplanával, mig Artur, egy percig -kétségbeesetten kémlelve az arcát, elfordult és kiszaladt a -szobából. Van Helsing sugta nekem:</p> -<p>– Jonathán bódult állapotban van, a melybe a vampir juttatta. -Semmit sem tehetünk szegény Madam Minnáért, mig egy kissé magához -nem tér. Előbb a férjét ébresztem föl. A törülköző kendő végét -hideg vizbe mártotta és elkezdte vele Jonathán arcát csapkodni, mig -felesége arcát kezébe temetve, szivettépően <span class= -"pagenum"><a name="Page_495" id="Page_495">-495-</a></span> sirt és -zokogott. Én fölhuztam a függönyt és kinéztem az ablakon. A hold -világánál Morrist láttam keresztül szaladni a gyepen és egy tiszafa -sötét árnyékába rejtőzni. Meg nem foghattam, hogy miért teszi, de -ebben a pillanatban Harker fölkiáltását hallottam és az ágyhoz -siettem. Harker még csak alig magához térve, ámulattal nézett -körül. Néhány percig kábultan maradt, aztán mintha egyszerre -megértené a helyzetet, gyorsan fölemelkedett. A felesége hirtelen -mozdulatára fölérzett, feléje fordult, karjait kinyujtotta, mintha -meg akarná ölelni, de ismét gyorsan visszahuzta és arcát ujra -kezeibe temetve, annyira elkezdett reszketni, hogy még az ágy is -ingott alatta.</p> -<p>– Az ég szerelmére, mit jelentsen mindez? – Kiáltotta Harker. – -Seward doktor, Van Helsing dr.-tor mi ez? Mi történt? Mi van -velünk? Minna drágám mi bajod? Mit jelentsen ez a vér? Istenem! -Istenem! Hát erre jutottunk. – És föltérdelve ágyában vadul -csapkodta össze kezeit. – Jóságos Isten segits rajtunk! Segits -rajta! Könyörülj rajta. – Ezzel leugrott az ágyról és hirtelen -magára kezdte kapkodni a ruháját, teljesen ébren és teljesen tettre -készen. Ezalatt szünet nélkül kérdezve – mi történt? Mondjanak el -mindent. Van Helsing doktor maga szereti <span class= -"pagenum"><a name="Page_496" id="Page_496">-496-</a></span> Minnát, -tudom, az Istenért tegyen valamit, hogy megmentse őt. Hisz még nem -lehet olyan nagyon rosszul. Vigyázzon rá, mig én fölkeresem azt a -szörnyeteget! A felesége rémületén, irtózatán és kétségbeesésén -keresztül is észre vette, hogy férje veszedelembe rohan. Rögtön -megfeledkezve saját bánatáról, megragadta őt és sikoltozva -kiabálta:</p> -<p>– Nem! Nem! Jonathán neked nem szabad engem itt hagynod. Isten -tudja, hogy eleget szenvedtem ez éjjel annélkül a félelem nélkül -is, hogy neked ártson. Neked velem kell maradnod! Neked a jó -barátaiddal kell maradnod, a kik őrködni fognak fölötted! – Szinte -őrjöngve kiabált, a férjét maga mellé huzta az ágy szélére és vadul -bele kapaszkodott.</p> -<p>Van Helsing és én csendesiteni próbáltuk őket. A professzor -magasra emelte kis arany feszületét és csodás nyugalommal -mondta:</p> -<p>– Ne féljen drágám, mi itt vagyunk és mig ez közel van önhöz, az -undok lény meg nem közelitheti. Ön bátorságban van ez éjjelre és -nekünk nyugodtan kell együtt tanácskoznunk. – Az asszony -megrázkodott és hallgatott, fejét a férje keblére rejtve. Mikor -ismét fölemelte, az ura fehér hálóinge vérfoltos lett ott, a hol az -ajka érintette és a hova nyitott nyaksebéből csepegett a vér. A -mint a szegény <span class="pagenum"><a name="Page_497" id= -"Page_497">-497-</a></span> asszony ezt meglátta, halk jajszóval -huzódott hátra és fuldokló zokogás közben suttogta:</p> -<p>– Tisztátlan! Tisztátlan! Nem szabad őt többé megérintenem vagy -megcsókolnom. Óh, hogy ennek igy kellett lenni, hogy én legyek az ő -legnagyobb ellensége. Hogy én legyek az, a kitől legjobban kell -félnie. – Erre a férje határozottan szólott:</p> -<p>– Ostobaság Minna. Szégyenlem magamat, hogy ilyet kell tőled -hallanom. Nem akarom és nem is fogom ezt többé hallani. Az Isten -itéljen fölöttem, érdemem szerint és büntessen meg még a mainál is -keserübb szenvedéssel, ha valaha megengedem, hogy minket valami -egymástól elválaszszon! – Karjaiba zárta és keblére ölelte az -asszonyt, a ki egy ideig zokogva maradt rá borulva. A férj az -asszony feje fölött nézett ránk égő tekintettel és acél keménységü -szája fölött remegő arcizmaival.</p> -<p>Az asszony csendesülni kezdett és ekkor a férj erőltetett -nyugalommal fordult felém:</p> -<p>– És most Seward doktor mondjon el nekem mindent. A tényt már -tudom, de mondja el, hogy hogyan történt. Én elmondtam neki -mindent, ugy, a hogy történt és ő látszólagos egykedvüséggel, de -szikrázó szemmel hallgatta, a mint elmondtam, hogy a gróf kegyetlen -keze hogyan szoritotta a feleségét abba a rettenetes <span class= -"pagenum"><a name="Page_498" id="Page_498">-498-</a></span> és -undok helyzetbe, száját a mellén nyitott sebre tartva. Még ebben a -pillanatban is érdekelt látnom, hogy mig a férj arca görcsösen -vonaglott a szenvedélyes haragtól, feleségének keblére hajtott feje -fölött, keze gyöngéden és szeretettel simogatta ennek kuszált -haját. A mint én befejeztem elbeszélésemet Artur és Morris kopogtak -az ajtón. Beszólitottuk őket és Van Helsing megkérdezte tőle, hogy -mit láttak, vagy tettek. Mire Artur felelt elsőnek.</p> -<p>– Nem láttam őt sehol a folyosókon, sem a szobáinkban, a -könyvtárszobába is benéztem és noha ott megfordult, már akkorra -eltávozott. Hogy ott volt, azt arról tudom, hogy bárha csak pár -percig tartózkodhatott ottan, mindent elpusztitott. Minden -kéziratot, naplójegyzetet elégetett és még a fonográf hengereit is -a kandalló tüzébe dobta. Róluk leolvadt viasztól csak jobban -lobogott a láng. – Itt én közbe szóltam. – Hál Istennek, van még -egy példány a vasszekrényben! – Artur folytatta – aztán leszaladtam -a lépcsőn, de semmit sem láttam. Benéztem Renfield szobájába, de -ott sem láttam egyebet, mint hogy szegény Renfield meghalt. – -Harkerné erre fölemelte a fejét, egyikünkről a másikra nézett és -ünnepiesen mondta: <span class="pagenum"><a name="Page_499" id= -"Page_499">-499-</a></span></p> -<p>– Legyen meg az Isten akarata. – Nekem ugy tetszett, mintha -Artur valamit vissza tartana, de minthogy gondoltam, hogy -szántszándékkal teszi, hát nem szóltam semmit sem. Van Helsing -Morrishoz fordult és kérdezte:</p> -<p>– És maga barátom Quincey, magának nincs mondanivalója?</p> -<p>– Egy kevés, felelte ez. Lehet, hogy később több is lesz belőle, -de most még ezt nem tudhatom. Azt gondoltam, hogy jó lesz megtudni, -ha lehetséges, hogy a gróf merre veszi utját, ha innen távozik. Én -nem láttam őt magát, de láttam egy nagy denevért a Renfield -ablakából fölszállni és nyugatra repülni. Én azt hittem, hogy -valamely formában Carfaxba fog visszatérni, de nyilván más nyugvót -keresett. Ma éjjel már nem tér vissza, mert keleten pirul az ég és -közeledik a hajnal hasadása. Holnap dologhoz kell látnunk!</p> -<p>Ez utóbbi szókat összeszoritott fogán keresztül mondta. Néhány -percig mély csönd volt és én szinte hallottam mindnyájunk szivének -dobogását. Azután Van Helsing szólt, kezét gyöngéden Harkerné -fejére téve:</p> -<p>– És most Madam Minna, szegény, édes, drága Madam Minna, mondja -el nekünk pontosan, hogy mi történt. Isten látja lelkemet, nem -akarok önnek fájdalmat okozni, de szükséges. <span class= -"pagenum"><a name="Page_500" id="Page_500">-500-</a></span> hogy -mindent tudjunk. Mert most jobban, mint valaha, kell komolyan és -gyorsan a halálos munkához látnunk. Közel a nap, a mely végét kell, -hogy vesse mindennek.</p> -<p>A szegény asszony borzongott, szorosabban ölelte magához férjét -és még lejebb hajtotta fejét a keblén. Aztán büszkén fölemelkedett, -egyik kezét Van Helsingnek nyujtotta, a ki megfogta, lehajolt és -tiszteletteljesen megcsókolta, aztán szorosan fogva tartotta. A -másik keze a férje kezében pihent, a ki a másik karjával szorosan -átölelve tartotta. Egy kis szünet után, a mely alatt nyilván -gondolatait szedte rendbe, hozzá kezdett:</p> -<p>– Megittam az altatót, a melyet ön szives volt adni, de jó ideig -semmi hatással sem volt rám. Ellenkezőleg, mind éberebb lettem és -millió képzelődés gyötört, a mely mind összefüggésben volt a -halállal, vampirokkal, vérrel, fájdalommal és bánattal. De végre is -el kellett aludnom, mert többre nem emlékszem. Jonathán bejövetele -és lefekvésére nem ébredtem föl, mikor ujra föléreztem, már -mellettem volt. A szoba megtellett ugyan olyan fehér köddel, mint -már egy izben ezelőtt. De hiszen önök ezt nem is tudják, majd -megtalálják a naplómban, a melyet később meg fogok mutatni. -Ugyanazt a rettenetes félelmet éreztem, mint akkor <span class= -"pagenum"><a name="Page_501" id="Page_501">-501-</a></span> és -valami iszonyatnak a jelenlétét. Megfordultam, hogy fölkeltsem -Jonathánt, de oly mélyen aludt, mintha helyettem ő vette volna be -az altatót. Próbáltam, de nem birtam fölkelteni, ekkor még jobban -kezdtem félni és rémülten tekintettem körül. És ekkor a szivem -alélt. Mert az ágyam mellett, mintha a ködből lépett volna ki, egy -magas vékony alak állott, talpig feketében. Azonnal megismertem a -leirásból, a sápadt arc, a nyerges, erős orr, a nyitott piros száj, -az éles, fehér fog és a lángoló vörös szempár. Fölismertem a -sebhelyet homlokán, a melyet Jonathán ejtett. Szivem verése elállt, -sikoltani szerettem volna, de meg voltam dermedve. Ő Jonathánra -mutatva, élesen, metszően suttogva mondta:</p> -<p>– Csitt, hallgass! Ha mozdulsz, vagy szólsz, fölfogom őt és a -szemed láttára loccsantom szét az agyvelejét. – Én sokkal jobban -meg voltam rémülve, hogy sem szóltam, vagy mozdulhattam volna. A -rém kaján mosolylyal tette egyik kezét a vállamra és szorosan -tartva, letépte nyakamról másik kezével a ruhámat, ezalatt mondván, -először is egy kis frissitőt fáradságom jutalmául. Nyugodt lehet, -nem először, nem is másodszor esik meg, hogy piros vére enyhitette -a szomjamat. Én remegtem félelmemben, de különös, mintha nem is -<span class="pagenum"><a name="Page_502" id= -"Page_502">-502-</a></span> kivántam volna őt megakadályozni. És óh -Isten, legyen irgalmas, kegyelmes nekem. Undok száját a nyakamra -tapasztotta! – A férje ezt hallva, följajdult. Az asszony -szorosabbra fogta a kezét és szánalomteljesen nézett rá, mintha az -volna a szenvedő és folytatta:</p> -<p>– Éreztem, hogy erőm hanyatlik és féligmeddig ájulásba estem. -Hogy meddig tartott ez a rettenetes állapot, nem tudom. De ugy -tetszett, hogy örök időkig tartott, mielőtt undok száját elvette -volna a nyakamról. Láttam a fris vért csöpögni róla. Aztán gunyosan -szólt hozzám:</p> -<p>– Ugy hát te is, mint a többiek, ellenem fordultál, te is -segiteni akartál a férfiaknak, hogy üldözzenek és meghiusitsák -szándékaimat? Most már tudod és részben már ők is tudják és még -jobban meg fogják tudni a jövőben, hogy mit tesz az én utamban -állni. Jobban kellett volna az otthonukra vigyázniok. Mig ők rajtam -akartak kifogni – rajtam, a ki nemzeteknek parancsoltam, értük -harcoltam, őket vezettem századokkal azelőtt, hogy ők, születtek -volna – én kifogtam rajtuk. És te, az ő szeretett kedvencük, immár -hus vagy az én husomból, vér az én véremből. Ezideig szomjuságom -<span class="pagenum"><a name="Page_503" id= -"Page_503">-503-</a></span> kegyes enyhitője és későbben társam és -segitőm. Később te is boszut vehetsz rajtuk, mindegyiket támadhatod -kedved szerint, de most még meg kell, hogy büntesselek, azért, a -mit tettél. Te részt vettél az üldözésemben és most követned kell -hivásomat. Ha én azt mondom, hogy – Jöjj – akkor jönnöd kell, -országokon és tengereken keresztül a szavamra és hogy ez ugy -legyen, ime! – ezzel föltépte keblén az inget és hosszu éles -körmével fölhasitotta mellének lüktető erét. Mikor a vér -kifreccsent, két kezemet szorosan, az egyik kezébe fogta, a -másikkal nyakszirten ragadott és számat a sebre tapasztotta, ugy, -hogy vagy meg kellett fulnom, vagy lenyelnem a kiömlő vért. Oh, -Istenem, Istenem mit tettem, mivel érdemeltem ilyen sorsot én, a ki -teljes életemben alázatos szivvel igyekeztem az igaz uton járni. -Istenem, könyörülj rajtam! Tekintsd szegény bünös lelkemet, a kit a -halálos veszedelemnél is nagyobb vész fenyeget és könyörületedben -szánj meg azok kedvéért, a kik szeretnek! – Azután dörzsölni kezdte -a szája szélét, mintha szenytől akarná megszabaditani.</p> -<p>A mig Harkerné rettenetes történetét beszélte, keleten virradni -kezdett és lassan-lassan minden világosabb lett körülöttünk. Harker -<span class="pagenum"><a name="Page_504" id= -"Page_504">-504-</a></span> némán és mozdulatlanul hallgatta, de -arca mind jobban elváltozott a rémes történet alatt, mig a nap első -belövelő sugarával teljesen sötétnek nem látszott, megfehéredett -hajkoronája alatt.</p> -<p>Elhatároztuk, hogy egyikünk a boldogtalan házaspár közelében -marad, hogy szükség esetén kéznél legyen, mindaddig, a mig el nem -határoztuk, hogy mitévők legyünk.</p> -<p>Egyben bizonyos vagyok, abban, hogy a mai nap keltében az -enyimnél boldogtalanabb házra nem sütött.</p> -<div class="chapter"> -<h2>XXII.</h2> -</div> -<h3><i>Harker Jonathán naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Október 3.</i></p> -<p>Minthogy tennem kell valamit, hogy meg ne bolonduljak, hát irom -a naplómat. Most 6 óra, egy félóra mulva találkozunk, hogy együnk -valamit, mert Van Helsing és Seward drtor szerint semmire sem -vagyunk képesek, mig nem ettünk. Pedig Isten tudja, hogy ma -rászorulunk minden erőnkre. Irnom kell, megállapodás nélkül, hogy -ne gondolkozhassam. Bejegyzek mindent, kicsit és nagyot, végül is -tán a kicsiből tudjuk meg a legtöbbet, különben mi hasznunk -<span class="pagenum"><a name="Page_505" id= -"Page_505">-505-</a></span> minden tudásunkban, semmivel sem -juthattunk volna kegyetlenebb helyzetbe, mint amelybe Minnával -együtt jutottunk. De különben biznunk és remélnünk kell. Szegény -Minna, épp most mondta patakzó könyekkel, hogy a balsors teszi -próbára hitünket, hogy biznunk kell és hogy velünk lesz végig az -Isten. Végig! Oh én Istenem, micsoda végig?… Dologra! Dologra!</p> -<p>Mikor Van Helsing és Seward doktor visszajöttek Renfieldtől, -komolyan kezdtünk a teendők felől tanácskozni. Először is -elhatároztuk, hogy Minnával ismét megosztjuk bizalmunkat, hogy -semmit, bármilyen fájdalmas, rosz, vagy izgató legyen, nem -titkoljuk előtte. Ezt Minna maga is helyeselte, mondván:</p> -<p>– Nincs immár helye a titkolózásnak, hisz semmi a világon nem -okozhat nagyobb fájdalmat, mint a mennyit eddig már eltürtem és -most is türök. Van Helsing merőn nézett rá, a mig beszélt és aztán -hirtelen, de nyugodtan mondta:</p> -<p>– De édes Madam Minna nem fél ön? Nem magáért, de másokért azok -után, a mik történtek, nem félti-e őket saját magától – Minna arca -megmerevedett, de szeme a martirok elszántságával ragyogott, a mint -felelt:</p> -<p>– Óh nem, mert el vagyok szánva. <span class="pagenum"><a name= -"Page_506" id="Page_506">-506-</a></span></p> -<p>– Mire? – Kérdezte Van Helsing szeliden, mig mi mind -hallgattunk, mert sejtettük, hogy miről van szó.</p> -<p>– Arra, hogy a mint észreveszem, pedig elhiheti, hogy erősen -fogom figyelni magamat, hogy ártani tudnék valakinek, a kit -szeretek, hát meg fogok halni!</p> -<p>– Csak nem ölné meg magát? kérdezte öreg professzorom -rekedten.</p> -<p>– De igen, ha nem akadna barátom, a ki szeretne annyira, hogy -megkiméljen ettől a fájdalmamtól, ettől a kegyetlen -elszántságtól!</p> -<p>Beszédközben jelentősen nézett az öreg orvosra. Van-Helsing -fölállt, oda ment hozzá és kezét a fejére téve, meghatottan -mondta:</p> -<p>– Gyermekem van valakije, a ki megtenné, ha magának a javára -válnék. A mi engem illet, én meg mernék felelni érte Isten előtt, -még ebben a percben is, ha jónak látnám. De gyermekem – – – egy -pillanatra elfuladt az öreg, zokogás fojtogatta a torkát, de -legyőzte, aztán folytatta:</p> -<p>– Magának nem szabad meghalni. Nem szabad meghalni senkinek a -kezétől sem, de legkevésbbé a saját kezétől. Mindaddig, a mig a -másik, a ki megrontotta életét, nem igazán halott, addig magának -sem szabad meghalni, mert a mig ő halottlan, maga is azzá lészen. -<span class="pagenum"><a name="Page_507" id= -"Page_507">-507-</a></span> Nem! magának élni kell. Magának küzdeni -kell a halál ellen, még ha kimondhatatlan jótéteménynek vélné is. -Az élő lelkére kérem, hogy ne haljon meg, még csak ne is gondoljon -a halálra, még ez a nagy baj el nem mult nálunk. – A szegény -asszony remegett, mint a nyárfalevél. Mi hallgattunk – hisz semmit -sem tehettünk. Végre nyugodtabb lett és Van Helsing felé fordulva -és kezét nyujtva neki, szeliden, de végtelen szomorusággal -mondta:</p> -<p>– Igérem önnek kedves barátom, hogy ha Isten megengedi, hát -igyekezni fogok, hogy élve maradjak. Szegény asszonyka oly kedves s -bátor volt, hogy a mi szivünket is megerősitette.</p> -<p>Mint rendesen, van Helsing gondolt most is mindenre és kész -munkatervvel állt elő.</p> -<p>– Talán jobb is, – kezdte – hogy Carfaxba tett látogatásunk -alkalmával ugy határoztuk, hogy egyelőre nem bántjuk az ott levő -ládák tartalmát. Ha már akkor tettük volna, a gróf esetleg -kitalálhatta volna szándékunkat és kétségtelen, hogy mindent -elkövetett noha meghiusitására, a még hátra levőket illetőleg. De -most nem tudja szándékunkat, sőt valószinü, hogy azt sem tudja, -hogy hatalmunkban van sterilizálni pihenőjét, hogy többé hasznát ne -vehesse. Mi most már <span class="pagenum"><a name="Page_508" id= -"Page_508">-508-</a></span> tudunk annyit a többinek az -elhelyezéséről, hogy azután, hogy a piccadilly-i házat kikutattuk, -a többinek is nyomára akadjunk. A kérdés most már csak az, hogy -hogyan jussunk be a piccadilly-i házba?</p> -<p>– Akárhogyan is! – Ha másképp nem lehet, hát betörünk.</p> -<p>– Azt bajosan fogja megengedni az önök rendőrsége. De én -gondoltam valamit, föltéve, hogy az a ház a mienk volna, de -elvesztettük volna a kulcsát, hát mittévők lennénk?</p> -<p>– Lakatost hozatnánk és kinyittatnók vele az ajtót annak rendje -és módja szerint.</p> -<p>– No lássa, azt igy is megtehetjük. Annak rendje és módja -szerint lakatossal nyittatjuk ki a zárt ajtót.</p> -<p>A mi az erők felosztását illette, a professzor azt javasolta, -hogy előbb Carfaxba látogassunk el, hogy a gróf legközelebb eső -pihenőjét pusztitsuk el; azután mind együtt menjünk Piccadillybe, -hogy a két doktor és én maradjunk ott, mig Artur és Morris a gróf -Walworth és Mile-Endben lévő házait kutatják át és pusztitják el. -Ha nem valószinü is, de megeshetik – állitotta a professzor – hogy -a gróf napközben benéz piccadilly-i házába és akkor ott mindjárt -szembe szállhatunk <span class="pagenum"><a name="Page_509" id= -"Page_509">-509-</a></span> vele. A mi engem illet, én jobban -szerettem volna Minna mellett maradni és azt ki is jelentettem, de -Minna hallani sem akart erről. Azt állitotta, hogy ő nem fél és -hogy a többiek esetleg nagyon jó hasznát veszik a házak -átkutatásánál ugy törvény tudásomnak, mint Transzszilvániában tett -tapasztalataimnak. – Eredj nyugodtan – igy biztatott. – Az Ur Isten -meg tud engem óvni, ha meg akar, akkor is ha senki sincsen -mellettem. – Erre én fölugrottam fölkiáltva: – Akkor hát Isten -nevében induljunk ezennel és ne vesztegessük az időt!</p> -<p>De Minna nem eresztett el bennünket reggeli nélkül, ne hogy -elerőtlenedjünk. Nehezen esett valamit ennünk, de ő addig biztatott -bennünket mig szót nem fogadtunk. Reggeli után fölállt Van Helsing -és igy szólt:</p> -<p>– Barátaim, kedves barátaim, elindulunk borzalmas föladatunkra, -föl vagytok e mind fegyverkezve, mint akkor éjjel, a mikor először -kerestük föl ellenségünk tanyáját: föl vagytok-e ugy a szellemi, -mint testi támadás ellen fegyverkezve? – Mi igennel feleltünk.</p> -<p>– Akkor jól van. Most Madame Minna ön minden esetben teljes -bátorságban van a nap nyugtáig és arra mi visszatérünk – ha – ha -egyáltalán visszatérünk! De mégis, mielőtt <span class= -"pagenum"><a name="Page_510" id="Page_510">-510-</a></span> -elindulnánk, engedje, hogy minden személyes támadás ellen -fölfegyverezzem. A szobáját már mióta lejött én magam láttam el -mindazokkal, a mikről tudom, hogy ő nem léphet be tőlük. Most -engedje, hogy a személyét is megközelithetetlenné tegyem. Engedje, -hogy homlokát ezzel a szentelt ostyával megérintsem az atya fiu -és…</p> -<p>Rémes sikoltás hasitotta a levegőt, a szivünket dermesztve meg. -A mint Van Helsing Minna homlokát érintette az ostyával ez -megégette, bele égett a bőrébe, mintha tüzes vas lett volna. -Szegény angyalom a tüzes seb fájdalmát érezvén, felfogta a dolog -jelentőségét és kettős fájdalma, a testi és lelki rémes metsző -sikoltásában jutott kifejezésre. Térdre esett rettenetes -megaláztatásának fájdalmában. Gyönyörü haját az arcára huzta és -sirva jajgatta:</p> -<p>– Tisztátalan! Tisztátalan! Még a mindenható is utálja -megrontott testemet! A végitélet napjáig fogom a gyalázatnak ezt a -bélyegét a homlokomon hordani! Mindenki hallgatott. Én tehetetlen -bánatomban melléje dobtam magamat a földre és átölelve őt, szorosan -tartottam. Néhány percig megkeseredett szivünk egymáson dobogott, -mig barátaink szeméből folyt a köny. Aztán Van Helsing szólt, -<span class="pagenum"><a name="Page_511" id= -"Page_511">-511-</a></span> olyan komolyan és erős meggyőződéssel, -mintha valamely kijelentést tenne:</p> -<p>– Bizonyos, hogy viselnie kell azt a bélyeget, mig Isten jónak -nem látja megszabaditani tőle. De bizonyos az is, oly bizonyos, -mint hogy élek, hogy az a jel el fog tünni, a mikor Isten -megszabadit bennünket a tehertől, a mely ránk sulyosodik. De addig -viselnünk kell a keresztünket, mint a hogy Fia viselte az Atya -iránti engedelmességben.</p> -<p>Szavaiból reményt, vigasztalást meritettünk és megnyugvást. -Minna és én egyszerre nyultunk az öreg ur keze után és -megcsókoltuk. Aztán szó nélkül letérdeltünk mind és hüséget -fogadtunk egymásnak.</p> -<p>Elérkezett az indulás ideje. Istenhozzádot mondtam Minnának. -Soha halálunk órájáig sem fogjuk elfelejteni ezt a bucsuzást és -elindultunk.</p> -<p>Carfaxba minden baj nélkül jutottunk be és mindent ugy -találtunk, mint első látogatásunk alkalmával. Nem találtunk -semmiféle irást sem. A faládák épp ugy álltak az ódon kápolnában, -mint a hogy otthagytuk őket. Van Helsing komolyan mondta, a mint -előttük állottunk:</p> -<p>– Most barátaim lássunk kötelességünkhöz. Sterilizálni kell ezt -a földet, a melyet <span class="pagenum"><a name="Page_512" id= -"Page_512">-512-</a></span> messze földről hozott magának -ellenségünk, hogy benne megpihenve uj erőt gyüjtsön. Azért -választotta ezt a földet, mert meg van szentelve. Megszenteltetett -az emberek számára, mi pedig megszenteljük Isten számára és ezzel -hozzáférhetetlenné teszszük neki. Beszédje végeztével srófhuzót -vett elő táskájából és fölnyitotta vele az egyik láda födelét. A -földnek nyirkos, dohos szaga volt, de már ezzel nem törődtünk, mert -minden figyelmünk a professzorra szegült. Ájtatosan vett ki egy lap -szentelt ostyát egy kis dobozból és a földre helyezte, aztán ismét -visszaerősitette a láda tetejét.</p> -<p>A többi ládával is mind ugyanazt az eljárást követtük, látszólag -ugy hagyva őket, a hogy találtuk, de mindegyikben egy szentelt -ostya volt.</p> -<p>Mikor bezártuk magunk mögött az ajtót, a professzor igy -szólott:</p> -<p>– Ezt szerencsésen elvégeztük. Ha a többit is igy sikerül -ellátnunk, akkor lehet, hogy a leszálló nap fénye olyan fehérnek -mutatja madame Minna homlokát, mint a hó és nem lesz rajta -folt!</p> -<p><i>Piccadilly 12 óra 30 perc.</i> Mielőtt a Fenchurch-utcát -elértük volna, lord Godalming igy szólt hozzám: <span class= -"pagenum"><a name="Page_513" id="Page_513">-513-</a></span></p> -<p>Morrisz meg én megyünk lakatosért. Önnek jobb volna elmaradni -tőlünk, mert baj esetén mi valahogy csak kivágjuk magunkat, de már -egy hites ügyvédnek nehéz lenne magát egy házbetörés vádja alól -fölmentetni. Aztán meg nem is vonjuk annyira magunkra a figyelmet, -ha kevesebben leszünk. Az én rangom és cimem imponálni fog ugy a -lakatosnak, mint az esetleg beavatkozó rendőrnek. Legjobb lesz, ha -ön Jackkal és a professzorral a házhoz közel eső sétatérre megyen -és onnan ha látják, hogy a ház nyitva van és a lakatos már elment, -hát könnyen átjöhetnek. Mi majd várjuk és gyorsan beeresztjük -önöket.</p> -<p>– A tanács kitünő: – mondta Van Helsing, hát mi is -belenyugodtunk. Artur és Morrisz elsiettek egy bérkocsin, mi -követtük őket egy másikon. A sétatér sarkán kiszálltunk és leültünk -a téren egy padra, a honnan jól a gróf házára láthattunk. A percek -ólomlassusággal multak, a mig ott várakoztunk.</p> -<p>Végre kocsit láttunk a ház előtt megállni. Szép kényelmesen -szálltak ki belőle Artur és Morrisz; a bakról pedig egy -tagbaszakadt széles vállu lakatos legény ugrott le, kezében a -szerszámos gyékénykosárral. Morrisz kifizette a kocsist, a ki -kalapot emelt és elhajtott. Együtt mentek föl <span class= -"pagenum"><a name="Page_514" id="Page_514">-514-</a></span> hárman -a lépcsőn és Artur magyarázta a lakatosnak, hogy mit kiván tőle. A -munkásember kényelmesen levetette a kabátját, a rácskeritésre -akasztotta, közbe mondva valamit az épp arra sétáló rendőrnek. A -rendőr biccentett és odébb haladt s a munkás letérdelve maga mellé -rakta a szerszámait és válogatni kezdett bennük. Egy, két, három -kulcsot is oldott le egy nagy csomóról és próbálgatta velük a zárt, -a mely végre is egy kis erőltetéssel kinyilott. Mind a hárman -beléptek a házba. Mi csöndesen vártunk tovább, mig a lakatos vissza -nem jött. Az ajtóban megállt és a kulcsot próbálta, pászitotta, -reszelte az ajtóba, mig végre jó lett. Ekkor átadta Arturnak, a ki -a tárcájából pénzt adott neki. A lakatos megbillentette a sapkáját, -fölhuzta a kabátját, fölvette szerszámos kosarát és távozott; -senki, egy lélek sem vetett ügyet az egész dologra.</p> -<p>Mikor a lakatos már jó messze járt, mi hárman is átmentünk az -utcán és kopogtunk az ajtón. Rögtön kinyitotta Morris, a ki mellett -Artur szivarra gyujtva állt.</p> -<p>– Cudar szaga van ennek a háznak, jegyezte meg az utóbbi és -igazán épp oly gyalázatos rossz szaga volt, mint a kápolnának -Carfaxban, a miből azt következtettük, hogy a gróf gyakran szokott -itt tanyázni. Mind <span class="pagenum"><a name="Page_515" id= -"Page_515">-515-</a></span> együtt indultunk a ház átkutatására, -hogy támadás esetén támogathassuk egymást, mert nem tudhattuk, hogy -a gróf nincs-e valahol a házban. A csarnokból nyiló ebédlőben nyolc -ládát találtunk a kilencből, a mit ide szállitottak! Már pedig -addig meg nem szabad pihennünk, mig az utolsót is meg nem találtuk! -Először is az ablaktáblát nyitottuk ki. Az ablak egy kővel kirakott -hátsó udvarra nyilt, a melyen tul istállót láttunk. De ennek nem -volt ablaka az udvarra, hát nem kellett félnünk, hogy onnan -meglátnak bennünket. A ládákat azonnal fölnyitottuk és ugy tettünk -velük, mint a többiekkel Carfaxban. Nyilvánvalónak látszott, hogy a -gróf nincs itthon és hogy kikutathatjuk az egész házat.</p> -<p>Az ebédlőt kivéve, sehol sem találtunk semmit sem. Az ebédlő -asztalán hevertek a gróf adás-vevés szerződései a többi házról és -arról is, a melyben voltunk; ezenkivül papir toll és tinta. Minden -finom papirba volt burkolva, hogy por ne érje. Volt ott még egy -ruhakefe, hajkefe és fésü, aztán egy kancsó és mosdó tál, ez utóbbi -teli piszkos vizzel, a mely piroslott a vértől. Végre egy csomó -kulcsra is akadtunk, tán épp a másik két ház kulcsai lehettek. -Mikor mindent átvizsgáltunk, Artur és Morris gondosan <span class= -"pagenum"><a name="Page_516" id="Page_516">-516-</a></span> -felirták a kelet és délnek fekvő házak számát és cimét, magukkal -vitték a kulcsokat és elindultak, hogy ott is kutassanak a hiányzó -ládák után. Mi többiek tőlünk telhető türelemmel várjuk -visszatértüket – vagy a gróf jöttét.</p> -<div class="chapter"> -<h2>XXIII.</h2> -</div> -<h3><i>Seward doktor naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Október 3.</i></p> -<p>Az idő iszonyu hosszunak tetszett, a mig Godalming és Morrisz -visszatértét vártuk. Kivált szegény Harker borzasztó állapotban -volt, az embernek fájt a szive, ha ránézett. Tegnap éjjel nyilt -arcu, boldog ember, telve életerő és erélylyel, dus barna hajjal a -fején. Ma egy megtört, öreg ember, a kinek fehér haja teljesen -hozzá illik beesett, égő szeméhez és bánatteli arcához. A -professzor is megsajnálta és igyekezett őt elfoglalni. A lehető -legérdekesebben beszélt nekünk a grófról.</p> -<p>– A mióta csak a kezembe jutottak, folyton tanulmányoztam a -szörnyetegre vonatkozó papirokat és minél jobban tanulmányoztam, -annál jobban meggyőződtem annak a szükségességéről, hogy -kipusztitsuk őt a világ szinéről. A mint Arminiusz barátom -Budapestről <span class="pagenum"><a name="Page_517" id= -"Page_517">-517-</a></span> irja, Drakula gróf a maga idejében, -csodálatraméltó férfi volt. Katona, államférfiu és alkimista, a mi -akkori időben a tudomány legmagasabb fokát jelentette. Rendkivül -észtehetsége, nagy tudománya és félelmet nem ismerő szive által -tünt ki kortársai közül.</p> -<p>Mig ő beszélt, hirtelen kopogás az utca ajtó felől döbbentett -meg bennünket. Mind a hárman a csarnokba siettünk és Van Helsing -csendet intve lépett az ajtóhoz és kinyitotta. A sürgönykihordó -kopogott. Sürgönyt adott át a profeszszornak, a ki először betette -az ajtót, azután megnézte a sürgöny cimét, föltépte és -fölolvasta:</p> -<p>Őrizkedjenek D-tól. Épp most, 12 óra 45 perckor hagyta el -Carfax-ot és sietve indult délnek; nehogy meglepje önöket. -Minna.</p> -<p>Egy kis szünet után Harker Jonathán szólalt meg:</p> -<p>– Hál’ Istennek, tehát nemsokára találkozunk vele! Van Helsing -hirtelen feléje fordulva mondta:</p> -<p>– Ha Isten is ugy akarja, igen. Ne féljen, de ne is örüljön még, -mert lehet, hogy az, a mire e percben legjobban vágyunk, -pusztulásunkat fogja fölidézni.</p> -<p>– Én már semmivel sem törődöm, csak azzal, hogy azt a rémet -kiirtsam a föld szinéről; <span class="pagenum"><a name="Page_518" -id="Page_518">-518-</a></span> a lelkemet eladnám azért, hogy -megtehessem.</p> -<p>– Csitt, csitt, gyermekem – szólt Van Helsing – az Isten nem -vesz lelkeket ilyen áron, az ördög meg, ha vesz is, rossz fizető. -Gondoljon a feleségére, mit szólna, ha önt igy hallaná beszélni. De -közeledik a tett ideje. Reméljük, hogy Artur és Morris hamarabb ide -érkeznek, mint a gróf.</p> -<p>Vagy egy félórával Harkerné telegramja után ismét halk, de -határozott kopogás hallatszott a csarnok ajtaján. Mi mind egymásra -néztünk és együtt mentünk a csarnokba, készen tartva különböző -fegyvereinket. Van Helsing nyitotta ki félig az ajtót és nagy volt -örömünk, mikor közel hozzá Morrist és Arturt láttuk meg. Gyorsan -jöttek be, az ajtót becsukva maguk mögött és Artur azonnal számot -adott küldetésükről.</p> -<p>– Rendben vagyunk. Mind a két házat megtaláltuk, mindegyikben -hat láda földet és valamennyit elpusztitottuk.</p> -<p>– Most már csak a grófot kell megvárnunk, mondta Morris, de ha -ötig nem jön, hazafelé kell indulnunk, mert Harkernét napnyugta -után nem hagyhatjuk magára.</p> -<p>– Most már nem késhetek sokáig – jegyezte meg Van Helsing. Ő -nagysága telegramja <span class="pagenum"><a name="Page_519" id= -"Page_519">-519-</a></span> szerint délnek indult. Hogy még nem -érkezett ide, ez azt jelenti, hogy a másik két házában fordult meg -előbb. Higyjétek el barátaim, hogy már nem sokáig fog bennünket -várakoztatni. Valami tervben kellene megegyeznünk a támadást -illetőleg. De csitt, elkéstünk. Kéznél a fegyverek? Készen vannak? -– A kezét hallgatásra intve emelte föl és mind hallottuk, a mint -egy kulcsot halkan forditanak a csarnok ajtajában.</p> -<p>Még ebben a pillanatban is kénytelen voltam megbámulni Morris -gyors elszántságát. Igaz, hogy a világ különböző részében ejtett -vadászataink alkalmával mindig ő volt a vezér és rendező, Artur és -én megszoktuk, hogy föltétlenül engedelmeskedjünk neki. Most ezt a -régi szokását ösztönszerüleg fölelevenitette. Egy gyors tekintettel -a szoba körül, készen volt a csata tervével, és szó nélküli kezének -egy intésével helyezett el bennünket. Van Helsing, Harker, és én az -ajtó mögé jutottunk, Artur és Morris pedig ugy álltak félre, hogy -egy pillanat alatt az ablak elé juthattak. Némán vártunk örök -időnek tetsző pár pillanatig. A gróf lassu, óvatos léptekkel -közeledett, mintha el volna készülve valamely meglepetésre.</p> -<p>Hirtelen egy ugrással a szoba közepén <span class= -"pagenum"><a name="Page_520" id="Page_520">-520-</a></span> -termett, még mielőtt bármelyikünk kezet emelhetett volna rá. -Mozdulata olyan volt, mint egy párducé. Harker mozdult meg elsőnek, -az ajtó elé vetve magát, hogy a gróf ki ne menekülhessen. A mint a -gróf meglátott minket, rettenetes vigyorgás torzitotta el az arcát, -kimutatva hosszu, hegyes fogait, de gonosz vigyorgása csakhamar -fagyos, megvető tekintetre változott. Mi ösztönszerüen egyszerre -indultunk neki. Kár, hogy nem volt meghatározott tervünk a -támadásra, mert én még ebben a percben is azon tünődtem, hogy mit -is fogunk tenni, hisz még azt sem tudtam, hogy vajjon halálos -fegyvereink fognak-e rajta vagy nem? Harker nyilván elvolt szánva, -hogy megkisérli, mert magasra emelt késsel vetette rá magát. A -csapás hatalmas volt, és a grófot csak pokoli gyorsasága, a -melylyel hátra ugrott, mentette meg. Egy pillanattal később és a -hegyes kés szivét verte volna át. Igy is, a hegye fölhasitotta a -kabátját, a széles hasitékon hullott ki a bankjegy és tömérdek -arany. A gróf arckifejezése oly démoni volt, hogy remegtem -Harkerért, noha láttam, hogy ujabb döfésre emeli rettenetes kését. -Én ösztönszerüleg védeni akarván őt, előre siettem magasra emelve -balkezemben a feszületet és szent ostyát. Hatalmas erőt éreztem -<span class="pagenum"><a name="Page_521" id= -"Page_521">-521-</a></span> karomon végig futni; és meglepetés -nélkül láttam, hogy a szörnyeteg mily megrettenve huzódik vissza, a -mint valamennyien ezzel a mozdulattal közeledtünk feléje. -Lehetetlen volna leirni a gyülölet és gonoszság, a harag és pokoli -kajánság kifejezését, a mely a gróf arcát eltorzitotta. Viasz fehér -arca, sárgás zöldre változott, szeme lángolt és a sebhely a -homlokán szinte kidagadva lüktetett. A kővetkező pillanatban egy -ruganyos mozdulattal siklott el Harker karja alatt, mielőtt az -lecsaphatott volna rá és hajoltában fölmarkolva egy csomó aranyat, -az ablaknak ugrott. A zuzott üveg csörömpölésével egyszerre -hallottuk, a mint az udvar kövezetére ugrott, estében nehány csengő -aranyat is ejtve a földre.</p> -<p>Mi az ablakhoz rohantunk és láttuk őt sértetlenül talpra ugrani. -Az udvaron keresztül rohanva, belökte az istálló ajtaját. Ott -megfordulva visszaszólt nekünk:</p> -<p>– Azt hittétek, hogy kifogtok rajtam – ti bambák ott egy sorban, -sápadt pofátokkal. Majd megbánjátok ti ezt még valamennyien! Azt -hiszitek, hogy pihenőhely nélkül hagytatok, de van nekem még az is. -A boszum még alig vette kezdetét! Századokra ki fogom terjeszteni, -az idő pedig nekem szolgál. A <span class="pagenum"><a name= -"Page_522" id="Page_522">-522-</a></span> leányok, a kiket -szerettek, az enyém már mind és általuk ti is és mások is az enyéim -lesznek, az én kreaturáim, hogy parancsaimat teljesitsék és -sakálaim legyenek, ha lakmározni óhajtok. Gunyos kacajjal tünt el -az ajtón keresztül és hallottuk, a mint a rozsdás reteszt rátolta -belülről. Az istálló tulsó oldalán egy ajtó nyilott és csapódott -be. Elsőnek a professzor szólalt meg közülünk, a mint látva, hogy -az istállón nem juthatunk keresztül, a csarnokon indultunk -kifelé.</p> -<p>– Valamit mégis csak megtudtunk, sőt sokat! Hiába fenyegetőzik, -ő fél tőlünk; fél az időtől, fél a nélkülözéstől! Mert ha nem -félne, miért sietne annyira? Miért kapta volna föl a pénzt? Maguk -gyorsan kövessék. Maguk hires vadászok és értenek a csapázáshoz. -Nekem gondom lesz rá, hogy itt ne találjon semmit se, a minek -hasznát vehetné, ha vissza jönne. Beszéd közben zsebébe gyüjtötte -az aranyat, a papirokat és papirpénzt a kandallóba dobta és -meggyujtotta.</p> -<p>Artur és Morrisz az udvarra rohantak, Harker az ablakon -ereszkedett le, hogy a grófot elérje, de ez bereteszelte jól az -istállóajtót és mire betörték, semmi nyoma sem volt a szökevénynek. -<span class="pagenum"><a name="Page_523" id= -"Page_523">-523-</a></span></p> -<p>Késő délutánra járt már az idő és nem volt messze a napszállta. -Be kellett látnunk, hogy elvesztettük a játékot és nehéz szivvel -egyeztünk a professzorral, a mikor azt mondta:</p> -<p>– Vissza kell sietnünk madame Minnához – szegény, szegény édes -madame Minnához. A mit itt tehettünk, elvégeztük most, vissza kell -sietnünk az ő védelmére. De nem szabad kétségbe esnünk. Már csak -egy láda hiányzik az ötvenből és azt még meg kell találnunk – ha az -meglesz, még minden jóra fordul, – Én azonban jól láttam, hogy csak -Harker biztatására beszél ilyen bátran. Nehéz szivvel siettünk -haza, a hol Harkerné már várt bennünket. Mikor arcunkat meglátta, -az övé is elsápadt és a szemét lehunyta, mint a ki buzgón -imádkozik; aztán becsületére váló önlegyőzéssel, szinte derülten -mondta:</p> -<p>– Hogyan köszönjem meg önöknek, a mit érettem tesznek. Szegény -édes jó uram, ne busulj, még minden jóra fog fordulni. Tedd ide -szegény fejedet a vállamra és pihenj meg – férje ősz fejét ezzel a -két keze közé fogta és megcsókolta. A szegény fiu csak nyögött, -kétségbeesése nem talált szavakat.</p> -<p>Megvacsoráltunk együtt és azt hiszem, hogy ez valamennyiünknek -igen jól esett, reggel óta egy falatot sem ettünk – mert -<span class="pagenum"><a name="Page_524" id= -"Page_524">-524-</a></span> vacsora után mindjárt nem láttuk olyan -reménytelennek a holnapot. Igéretünkhöz képest elmondtunk -Harkernénak mindent, a mi történt és noha fehér lett az arca, mint -a hó, a mikor a férjét fenyegető veszedelemről beszéltünk, bátran -és nyugodtan hallgatott bennünket végig. Egy szót sem szólt, a mig -be nem fejeztük az elbeszélést, csak fogta szorosan a férje karját, -mintha ezzel meg tudná ótalmazni a veszedelemtől. Mikor végre -elhallgattunk, fölállt a nélkül, hogy a férje karját eleresztette -volna és beszélni kezdett. Oh bár csak fogalmát tudnám adni a -jelenésnek, a hogy ez a szelid, jó kedves asszony ott állt köztünk, -ifjusága és fölhevülése ragyogó szépségében, a piros bélyeggel -fehér homlokán, a melynek tudatában volt és a melyet mi -fogcsikorogatva láttunk.</p> -<p>– Jonathán – szólott és szava édesebb volt a legédesebb -muzsikánál, annyira áthatotta a szerelem és gyöngédség – Jonathán -édes és ti mind kedves barátaim hallgassátok meg, a mit mondanom -kell nektek és ne felejtsétek. Tudom, hogy harcolnotok kell, hogy -el kell pusztitanotok azt a szörnyet, valamint elpusztitottátok az -ál Lucyt, hogy az igazi Lucy örök életét és üdvösségét -megmentsétek, de ne feledjétek, hogy ez nem a gyülölet <span class= -"pagenum"><a name="Page_525" id="Page_525">-525-</a></span> -munkája. Az a nyomorult, szegény lélek, a ki minket ebbe a -nyomoruságba juttatott, maga a legnyomorultabb. Jusson eszetekbe, -hogy mily boldog lészen, ha gonoszabb része megsemmisül, hogy a -jobbik örök életre keljen. Legyetek könyörületesek iránta – de a -könyörület azért meg ne akaszsza kezeteket a pusztitás -munkájában.</p> -<p>Mig az asszony beszélt, a férje arca mind jobban elsötétült és -huzódott össze, mintha a benne duló szenvedelem tüze perzselné. -Mikor felesége megszünt beszélni, fölugrott, kezét kirántva az -asszonyéból és rikácsolva kiáltotta:</p> -<p>– Az Uristen csak addig adja a kezembe, mig a földi életét -kitaposom belőle. Ha azontul a halhatatlan lelkét a pokol tüzére -juttathatnám, hogy örök időkig kinlódva égjen, hát ezt is örömmel -megtenném!</p> -<p>– Oh csitt! csitt! A jó Isten nevében hallgass és ne mondj -ilyeneket édes jó uram, mert megöl az irtózat és félelem. Jusson -eszedbe drágám – én ezen az egész hosszu napon gondolkoztam rajta – -hogy valamikor én is szorulhatok ilyen könyörületre és hogy azt épp -ugy, mint te most, valaki tőlem is megtagadhatná. Oh édes uram! meg -szerettelek volna kimélni ettől a gondolattól, de nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_526" id="Page_526">-526-</a></span> -lehetett. Kérem Istent, hogy ne vegye számon keserü kifakadásodat – -hisz Ő tudja, hogy az csak szerető, meggyötört szived -följajdulása.</p> -<p>Mi férfiak valamennyien sirtunk. Harker térdre vetette magát a -felesége mellett, átkarolta és ruhája ráncába temette arcát. Van -Helsing intésére kiosontunk a szobából és magukra hagytuk -szegényeket Istenükkel.</p> -<p>Mielőtt szobájukba tértek volna, a professzor minden kellékkel -fölszerelte azt a vampir jövetele ellen és biztositotta Harkennét, -hogy nyugodtan alhatik. Egy éles hangu csengetyüt is tett a kezük -ügyébe, hogy baj esetén bármelyikük megrázhassa. Morris, Artur és -én elhatároztuk, hogy fölváltva fogunk a szegény asszony ajtaja -előtt virrasztani. Elsőnek Morris őrködik, mi ketten addig alszunk, -ha lehet. Artur már le is feküdt, mert ő másodiknak soros. Most, -hogy elvégeztem a dolgomat, én is megpróbálok lefeküdni és -elaludni.</p> -<h3><i>Harker Jonathán naplója.</i></h3> -<p><i>Okt. 3–4. Közel az éjféli órához.</i> Azt hittem, hogy a -tegnapi napnak soha nem lesz vége. Ugy vágytam az álomra, mintha -azt reméltem volna, hogy másnap fölébredve, jobb körülményekre -ébrednék. Mielőtt nyugalomra <span class="pagenum"><a name= -"Page_527" id="Page_527">-527-</a></span> tértünk volna, a másnapi -teendőkön tanácskoztunk, de nem tudtunk határozatra jutni. Minden, -a mit tudtunk, csak az volt, hogy még egy láda föld maradt, de hogy -ez hol van, azt csak a gróf maga tudta. Ha szándéka elrejtőzve -maradni évekig, kifoghat rajtunk; és ez alatt! nem, nem, ezt a -rettenetes gondolatot nem szabad forgatnom, mert megőrülök. Hála -Istennek, Minna alszik, még pedig nyugodtan, álomlátások nélkül. Én -magam nem vagyok álmos, de fáradt, halálosan fáradt vagyok. -Lefekszem, ne hogy holnap ne tudjak mozogni, mert nem nyugszom -addig, a mig…</p> -<p><i>Későbben.</i> – El kellett aludnom, mert Minna keltett föl. -Minna, a ki riadt tekintettel ült föl az ágyban. Jól láthattam, -mert égve hagytuk a világot. Egyik kezét a számra tapasztotta, ne -hogy fölébredve, szóljak és a fülembe susogta:</p> -<p>– Csitt! a folyosón van valaki!</p> -<p>Én fölkeltem és keresztülmenve a szobán, óvatosan kinyitottam az -ajtót.</p> -<p>Az ajtó előtt, egy matrácon végig nyujtózva, de teljesen ébren, -hevert Morris Quincey. A kezét intően fölemelve, suttogta:</p> -<p>– Csitt! Feküdjék vissza az ágyba; semmi baj. Egyikünk mindig -itt lesz az éjjel. Nem bizunk semmit sem a véletlenre! <span class= -"pagenum"><a name="Page_528" id="Page_528">-528-</a></span></p> -<p>Tekintete és gesztusa lehetetlenné tette az ellentmondást, -visszamentem tehát és megmondtam Minnának. Ő sóhajtott és a -mosolynak mintha az árnyéka suhant volna át szegény, sápadt arcán, -a mint karjait a nyakamba füzte és halkan mondta:</p> -<p>– Hála neked Istenem, hogy ily jó és bátor férfiakat rendeltél -mellém! – Megkönnyebbült sóhajjal hanyatlott vissza és ismét -elaludt. Én is lefekszem és alszom, ha lehet, mihelyt jegyzeteimet -befejeztem.</p> -<p class="right"><i>Okt. 4.</i></p> -<p>Minna az éj folytán még egyszer fölébresztett. Ekkorra már jól -kialudtuk magunkat mind a ketten, mert már szürkülni kezdett a -hajnal. Minna sebtiben mondta:</p> -<p>– Gyorsan hivd ide a professzort. Azonnal látni akarom.</p> -<p>Miért?</p> -<p>Egy ötletem támadt, azt akarom, hogy hipnotizáljon hajnal -hasadta előtt, talán meg tudok neki valamit mondani. Siess édes, -mulik az idő.</p> -<p>– Én az ajtóhoz mentem, akkor már Seward doktor hevert a -matracon és engem látva gyorsan fölugrott.</p> -<p>– Valami baj van? – kérdezte ijedten. <span class= -"pagenum"><a name="Page_529" id="Page_529">-529-</a></span></p> -<p>– Nem, – feleltem én – de Minna azonnal látni akarja Helsing -doktort.</p> -<p>– Megyek és hivom – és ezzel elsietett a professzor szobája -felé.</p> -<p>Két, három perccel későbben Van Helsing a szobánkban volt, -Morris és Artur pedig Seward doktorral az ajtó előtt maradtak. -Mikor a professzor meglátta Minnát, mosoly váltotta föl arcán az -aggodalmat és kezét dörzsölve szólitotta meg.</p> -<p>– Kedves jó madame Minna, örömmel látom, hogy milyen jóra -változott és mit tehetek? miben lehetek szolgálatára? mert hogy nem -hiába hivatott ilyen szokatlan órában, az bizonyos.</p> -<p>– Azt akarom, hogy hipnotizáljon. Még pedig most, hajnal előtt, -mert érzem, hogy csak most beszélhetek őszintén. Siessen, mert -rövid az idő! A professzor szó nélkül intett neki, hogy üljön föl -az ágyban. Aztán merőn rá nézve jeleket kezdett csinálni felülről -lefelé az arca előtt a levegőben. Minna néhány pillanatig merően -nézett a szemébe. Az én szivem ugy vert, mint egy gözkalapács, mert -éreztem, hogy krizis előtt állunk.</p> -<p>Minna szeme lassan lecsukodott, mozdulatlanul ült, csak keblének -gyönge hullámzásáról lehetett látni, hogy él. A professzor még -<span class="pagenum"><a name="Page_530" id= -"Page_530">-530-</a></span> néhány mozdulatot tett, aztán mereven -megállt és én láttam, hogy homlokán nagy csöppekben gyöngyözik a -verejték. Minna fölnyitotta a szemét, de mintha nem is az az -asszony lett volna, a ki az előtt. A szeme az ürbe bámult és hangja -szokatlanul bus és álmodozónak tetszett. A professzor a kezét -fölemelve intett, hogy hivjam be a többieket. Lábujjhegyen jöttek -be és az ágy lábánál álltak meg. Minna mintha nem látta volna őket. -A csöndet Van Helsing halk hangja szakitotta meg:</p> -<p>– Hol vagy?</p> -<p>– Nem tudom.</p> -<p>Nehány pillanatnyi csönd következett. Minna mereven ült, a -professzor merőn rászegezte tekintetét, mi többiek pedig alig -mertünk lélegzeni. A szoba világosodni kezdett. Van Helsing a -nélkül, hogy szemét elforditotta volna Minnáról, intett nekem, hogy -huzzam föl a függönyt. Megtettem. A hasadó hajnal rózsaszin világa -árasztotta el a szobát. Ebben a pillanatban ismét megszólalt a -professzor.</p> -<p>– Hol vagy most?</p> -<p>– Nem tudom. Nagyon szokatlan helyen.</p> -<p>– Mit látsz?</p> -<p>– Nem látok semmit, sötétség van körülöttem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_531" id="Page_531">-531-</a></span></p> -<p>– Mit hallasz?</p> -<p>– Viz locsogását. Hallom, a mint elsurran mellettem és futtában -locsog.</p> -<p>– Akkor hajón vagy.</p> -<p>A felelet gyorsan következett.</p> -<p>– Igen ott vagyok.</p> -<p>– Mit hallasz még egyebet?</p> -<p>– Emberi lábak dobogását, a mint fölöttem szaladgálnak és a -horgonylánc csikorgását.</p> -<p>– Mit csinálsz?</p> -<p>– Csendesen fekszem, mintha meghaltam volna! – A hang elhalt, -Minna mély lélegzetet vett és szeme lecsukódott.</p> -<p>Ez alatt fölkelt a nap és mi teljes világitásban álltunk. Van -Helsing Minna vállára tette a kezét és lassan visszanyomta őt a -párnái közé. Néhány pillanatig olyan csöndesen feküdt mint egy -gyermek, aztán egy mély sóhajjal fölébredt és bámulva nézett -rajtunk végig. De csakhamar magához tért, megértette a helyzetet, -és mohón kérdezte, hogy mit beszélt álmában. A professzor ismételte -beszélgetésüket, mire Minna igy szólt:</p> -<p>– Akkor egy pillanatnyi vesztegetni való időnk sincs. Morris és -Artur az ajtónak indultak, de a professzor nyugodt hangja -visszaszólitotta őket. <span class="pagenum"><a name="Page_532" id= -"Page_532">-532-</a></span></p> -<p>– Megálljatok barátaim. Az a hajó bár hol van is, horgonyt -vetett, a mig madame Minna beszélt. Ebben a pillanatban nagyon sok -hajó horgonyoz London városának kikötőjében. Melyiket ezek közül -keresik önök? Adjunk hálát Istennek, hogy ismét nyomra akadtunk, -noha nem tudhatjuk, hogy hová vezet. Most már tudjuk, hogy miért -kapkodta föl a gróf, még Jonathán fenyegető kése alatt is az -aranyait. Menekülni akart. Hallják? <i>Menekülni!</i> Belátta, hogy -már csak egy láda földdel pihenőnek és egy csomó emberrel, a kik -mint kopófalka a rókát üldözik, London már nem neki való hely. -Fogta az utolsó láda földjét, hajóra vitte és elhagyja az országot. -De mi követjük őt. Nézzék, a nap most kél és az egész nap a miénk -egészen napszálltáig. Gyerünk fürödni, öltözködni és reggelizni – -ez mindnyájunknak jól fog esni és nyugodtan tehetjük, mert már -nincsen velünk egy földön a rém. – Minna esdve nézett a -professzorra, a mint kérdezte.</p> -<p>– De hát miért üldözzük tovább is, ha ugyis eltávozott tőlünk? A -professzor kezét a kezébe fogva felelte:</p> -<p>– Most ne kérdezzen tőlem semmit se, majd reggeli után -megfelelek mindenre.</p> -<p>Reggeli után Minna ismételte kérdését; <span class= -"pagenum"><a name="Page_533" id="Page_533">-533-</a></span> a -professzor komolyan nézett rá, aztán szomoruan mondta:</p> -<p>– Most kedves madame Minna, jobban mint valaha követnünk kell -őt, ha mindjárt a pokol tornácára kellene is utána mennünk. Minna -elsápadva kérdezte:</p> -<p>– De hát miért?</p> -<p>– Azért, mert ő századokig élhet, kegyed pedig csak halandó -asszony. Félnünk kell az időt – a mióta torkán viseli a sebét.</p> -<p>Épp csak annyi időm volt, hogy fölfoghattam elájult -feleségemet.</p> -<div class="chapter"> -<h2>XXIV.</h2> -</div> -<h3><i>Seward doktor fonograf naplója Van Helsing -üzenetével.</i></h3> -<p><i>Harker Jonathánnak.</i> Magának itthon kell maradni a maga -kedves jó felesége mellett. Mi többiek elindulunk a hajó -keresésére. A mi ellenségünk eltünt. Visszaindult az ő -transzszilvániai várába. Ezt oly bizonyosan tudom, mintha egy tüzes -kéz irta volna a falra. Erre már valahogy készülnie kellett és a -ládáját közel tartotta, hogy alkalmasan hajóra szállithassa. Ezért -vitte el a pénzét, ezért sietett annyira, nehogy elfogjuk valahogy -a napnyugta <span class="pagenum"><a name="Page_534" id= -"Page_534">-534-</a></span> előtt. Okos eszével belátta, hogy itt -vége a játéknak, azért határozta el, hogy visszatér hazájába. Hajót -talált, a mely arra megy, a honnan ő jött és ő erre szállott. Mi -most elindulunk megkeresni azt a hajót, és ha megtaláltuk, -visszajövünk és elmondunk önöknek mindent. Bátorság barátom, a harc -csak most kezdődött és végül nyerni fogunk, oly bizonyosan, -minthogy egy Isten van az égben, a ki nem hagyja el az ő -gyermekeit.</p> -<p class="right"><i>Van Helsing.</i></p> -<h3><i>Harker Jonathán naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Október. 4.</i></p> -<p>Mikor elolvastam Van Helsing üzenetét Minnának a fonografból, -szegény asszonyka egészen földerült. Már a bizonyosság, hogy a gróf -elhagyta az országot, megnyugtatta őt, és a nyugalommal visszatért -az ereje is. A mi engem illet, most, hogy ez a rettenetes -veszedelem nincs többé szemtől-szembe velünk, már szinte képtelen -vagyok benne hinni. Még a magam borzalmas tapasztalata Drakula -várában is csak rég elfelejtett álomnak látszik.</p> -<p>De sajnos, nem kételkedhetem, tünődésem közepett szemem a piros -sebhelyre téved <span class="pagenum"><a name="Page_535" id= -"Page_535">-535-</a></span> feleségem hófehér homlokán. A mig ez -tart, nincs helye a kételkedésnek, Minna és én nem is merünk -tétlenül maradni, hát ismét a naplók rendezéséhez fogtunk. A nap -munkaközben gyorsabban mulik, mint reméleni mertem volna; már három -óra van délután.</p> -<h3><i>Harkerné naplója.</i></h3> -<p><i>Október 5. délután 5 órakor.</i> Jelentés tanácskozásunkról. -Jelen vannak: Van Helsing, Lord Godalming, Seward doktor, Morris -ur, Harker Jonathán, Harkerné.</p> -<p>Van Helsing ur előadta, hogy minő lépéseket tettek a nap -folyamán, hogy fölfedezzék, hogy melyik hajón és milyen utirányban -menekült Drakula gróf? Minthogy tudtam, hogy Transzszilvániába akar -visszatérni, meg voltam róla győződve, hogy a Duna torkolatának -tart a Fekete-tengeren keresztül, mert ugyanazon az uton jött is, -hát elindultunk megkeresni, hogy milyen hajók indultak mult éjjel a -Fekete-tenger felé. Rájöttünk, hogy csak egyetlen-egy indult ennek -az utnak, <i>Katalin cárné</i>, a mely innen Várnába és Várnától -fölfelé a Dunán halad tovább. Kérdezősködtünk a hajó tulajdonosánál -a Katalin cárné iránya és utasai felől, a tulajdonos egy vörös -<span class="pagenum"><a name="Page_536" id= -"Page_536">-536-</a></span> képü, rekedt hangu, bőven káromkodó, de -különben egész jó fickónak látszott, a kit Morris néhány ropogós -százassal rávett, hogy nekünk felvilágositásokat adjon. Elbeszélte, -hogy tegnap délután, ugy öt óra körül sietve közelitett a kikötőhöz -egy ember; egy hosszu, vékony, sápadt ember, tetőtől talpig -feketében és szinte vérben forgó vörös szemmel. Siettében csak ugy -szórta a pénzt, hogy gyorsan megtudja, hogy melyik hajó indul a -Fekete-tengerre és onnan hova. Néhányan aztán elvezették ő hozzá, a -parton álló irodájába, onnan pedig a hajóhoz, a melyre nem akart -felszállni, hanem megállott a feljáró deszka végén és kiabált, hogy -a kapitány jőjjön ki hozzá. A kapitány, mikor megtudta, hogy jó -fizető pasasérral van dolga, hát kijött, de erősen káromkodva és -jól megfizettette magának a fáradtságát. Ekkor a vékony ember azt -kérdezte, hogy hol lehetne szekeret bérelni. Megmondták neki ezt -is, ő elindult és nemsokára visszatért, maga hajtott és egy nagy -faládát hozott a szekéren. A ládát maga vette le, pedig négyen is -alig tudták a hajóra vinni. Sokáig beszélt a kapitánynyal, hogy -hova és hogyan helyezzék el a ládáját. A kapitány meg is haragudott -és hatféle nyelven is káromkodva mondta neki, <span class= -"pagenum"><a name="Page_537" id="Page_537">-537-</a></span> hogy -legjobb lesz, ha maga bejön és helyre teszi. De ő azt mondta, hogy -nem mehet, mert még sok a dolga. A kapitány meghagyta neki, hogy -siessen, mert az apály idején indul a hajó. A fekete ember -mosolygott és azt mondta, hogy a hajó indulása természetesen a -kapitány tetszésétől függ, de ő mégis attól tart, hogy aligha -fognak olyan korán indulhatni. A kapitány erre még cifrábban -káromkodott, mire a fekete ember meghajtotta magát, köszönt és azt -mondta, hogy mindenesetre ott lesz a hajó indulása előtt. Ezzel -eltávozott, hogy egyetmást az utra bevásároljon.</p> -<p>Senki sem ügyelt arra, hogy hova, merre ment, mert egyéb gondjuk -akadt – mert csakhamar kitünt, hogy a Katalin Cárné aligha indulhat -a kitüzött időben. Vékony pára kezdett emelkedni a folyóról, a mely -mindjobban szürüsödött, mig végre áthatlan köd nyelte el a hajót és -mindent körülötte. A kapitány hiába káromkodott a legcifrábban; -tehetetlenül állott. A viz mindjobban emelkedett és ő már-már azt -hitte, hogy elszalasztja az indulásra alkalmas időt. Nem a -legbarátságosabb hangulatban volt, a mikor egyszer csak a fekete -ember szólal meg a háta mögött és kérdé tőle, hogy hová tétette a -ládáját. A kapitány jól körül teremtettézve, azt mondta neki, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_538" id= -"Page_538">-538-</a></span> menjen a pokolba a ládájával együtt. De -a vékony feketeség nem sértődött meg, lement a kormányossal a -hajófenékbe és megnézte a ládáját, aztán visszajött a födélzetre és -egy darabig álldogált a ködben. Onnan aztán eltünt, senki sem -tudta, hogy hova, igaz, hogy nem is gondoltak vele, mert a köd -oszladozni kezdett és csakhamar teljesen kiderült az idő. A hajó -elindult és most már jó messze lehet a sik tengeren.</p> -<p>És igy kedves madam Minna történik, hogy mi pihenhetünk egy -darabig, mert ellenségünk a tengeren van utjában a Duna torkolata -felé. A legjobb hajónak is két hétre van szüksége ahhoz, hogy -odaérjen. Mi napokig törhetjük a fejünket uti tervünkön. A ládát a -hajótulajdonos kijelentése szerint Várnában kell partra tenni és -egy Risztics nevü ágensnek, a ki jelentkezni fog érte, által adni. -Mi ráérünk az indulással, mert sokkal rövidebb idő alatt teszszük -meg az utat szárazföldön vasuttal, mint ő a hajón.</p> -<p>Midőn Van Helsing elhallgatott, én kérdeztem tőle, hogy meg -van-e róla győződve, hogy a gróf a hajón maradt? Ő azt felelte, -hogy igen a legjobban bizonyitja ezt az én hipnotikus álmomban tett -kijelentésem ma reggel. Ujból kérdeztem tőle, hogy igazán -<span class="pagenum"><a name="Page_539" id= -"Page_539">-539-</a></span> szükségesnek tartja-e, hogy üldözőbe -vegyük a grófot, mert én annyira félek attól, hogy Jonathán itt -hagy engem, pedig bizonyos, hogy ő is velük megy, ha a többiek -elmennek. A professzor határozottan felelte – hogy igenis -szükségesnek tartom – nagyon szükségesnek először kegyed miatt, -aztán pedig az emberiség érdekében. Ez a szörnyeteg máris -kiszámithatatlan károkat okozott nekünk is, másoknak is. A kegyed -életét megrontotta. Bocsásson meg drágám, hogy ezt mondom, de csak -azért mondom, hogy meggyőzzem önt. Ő olyan módon támadta meg -kegyedet, hogy még akkor is, ha többé meg nem közelitheti önt, ha -életét bármilyen kegyesen és Istennek tetszően éli is végig, halála -után olyanná kell válni, a milyen ő. Ennek nem szabad megtörténni -és mi meg is esküdtünk arra, hogy mi nem engedjük megtörténni. -Elindulunk napkeletnek, mint a hajdani keresztes vitézek és ha -elesünk, hát ugy, mint ők, a jó ügy szolgálatában estünk el, az -emberiség javára és Istennek nagyobb dicsőségére.</p> -<p>Ezután általánossá lett a vita, a melyben végre is csak annyit -határoztak, hogy legjobb lesz egyelőre egy jót aludni, a sok -fáradságra és nyugtalanságra. Holnap reggeli után ujra találkozunk -és akkor fogunk végleg határozni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_540" id="Page_540">-540-</a></span></p> -<p>Ma éjjel csodálatosan nyugodtnak érzem magamat, mintha valamely -nagy tehertől vagy félelemtől szabadultam volna meg. Talán már… -gondolatomat nem fejezhettem be, mert a tükörbe pillantva, -megláttam a bélyeget homlokomon és tudtam, hogy még mindig -tisztátalan vagyok.</p> -<h3><i>Seward dr. naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Okt. 5.</i></p> -<p>Mindannyian korán keltünk és én azt hiszem, hogy az álom -valamennyiünknek nagyon jól esett. Mikor reggelire találkoztunk, -sokkal jobb kedvünk volt, mint a milyenről hittük volna, hogy -valaha lehessen. A mint az asztal körül ültünk, szinte azon kezdtem -tünödni, hogy az elmult borzalmas napokat nem álmodtuk-e csupán. -Csak a mikor a piros foltra tévedt a szemem Harkerné homlokán, csak -akkor hittem el, hogy tényleg megtörtént minden. Egy óra mulva -találkozunk itt a dolgozószobámban, hogy utirányunkra nézve -határozzunk. És csak egy közvetetlen nehézségtől félek és ettől is -inkább csak ösztönszerüen, mint valamely oknál fogva. Nyiltan -kellene egymással beszélnünk és nekem ugy tetszik, mintha szegény -Harkerné nyelve <span class="pagenum"><a name="Page_541" id= -"Page_541">-541-</a></span> valamely titokzatos módon kötve volna. -Én tudom, látom, hogy ő neki megvannak a maga eszméi, de vagy nem -akarja, vagy nem birja azokat velünk közölni. Én emlitettem ezt a -gyanumat Van Helsinggel és ő hamarább ide fog jönni, mint a -többiek, hogy beszéljünk a dologról, a mig egyedül vagyunk. -Bizonyos, hogyha Harkernét illető ösztönszerü gyanum igaz lenne, -akkor óriási nehézséggel, egy ismeretlen veszedelemmel állunk -szemtől szemben. Ugyanaz a hatalom, a mely hallgatásra kényszeriti -őt, szólásra is kényszeritheti. Nem is merek tovább gondolkozni, -nehogy gondolatomban megbecstelenitsem ezt a nemes lelkü -asszonyt.</p> -<p>– Később. – Midőn a professzor a többieket megelőzve jött a -szobámba, meghánytuk, vetettük a dolgot. A professzor némi habozás -után egyenesen a dologra tért.</p> -<p>– Barátom John van valami, a mit először nekünk kettőnknek kell -egymással megbeszélnünk. Lehet, hogy később a többieknek is meg -kell mondanunk. Madam Minna, a mi kedves jó madam Minnánk változni -kezd, hideg borzongás futotta végig tagjaimat, látva, hogy más is -osztja szörnyü félelmemet, Van Heisig folytatta:</p> -<p>– Lucy kisasszony körül szerzett szomoru tapasztalataink -óvatosságra intenek bennünket. <span class="pagenum"><a name= -"Page_542" id="Page_542">-542-</a></span> Én jól látom a vampirt -jellemző változást madam Minna arcában, most még ugyan -nagyon-nagyon csekély, de azért jól látja, a ki figyel. A foga -hegyesebb és a szeme gyakran rideg, kemény. De még ez nem minden, -figyelje, hogy milyen hallgatag mostanában. Igy volt Lucy -kisasszony is. Nem beszélt még akkor sem, a mikor leirta, a mit -közleni szeretett volna. Már most én attól félek, hogy ha ő nekünk, -hipnotikus álmában meg tudja mondani, hogy a gróf mit lát és hall, -nem lehetséges-e, hogy a gróf, a ki elsőnek hipnotizálta őt, a ki -ivott a véréből és kényszeritette őt, hogy az övét igya, arra is -kényszeritheti őt, hogy elárulja neki is, a mit rólunk tud? – Én -helybenhagyólag intettem, a professzor folytatta:</p> -<p>– Akkor hát nekünk minden erőnkből meg kell ezt akadályozni, -hogy ezt tehessük, tudatlanságban kell őt szándékunk felől tartani, -mert a mit nem tud, azt nem árulhatja el. Ez nagyon fájdalmas -föladat, nekem legalább nagyon nehezemre esik, de meg kell tenni. -Ma, a mint találkozunk, meg fogom neki mondani, hogy be nem -vallható okoknál fogva kénytelen leszek őt a tanácskozásainkból -kizárni.</p> -<p>Közeledik a tanácskozás ideje, Van Helsing <span class= -"pagenum"><a name="Page_543" id="Page_543">-543-</a></span> -távozott, hogy elkészüljön az összejövetelre.</p> -<p><i>Később.</i> – Mindjárt a gyülés kezdetén nagy -megkönnyebbülést éreztünk, Van Helsing és én. Harkerné az urával -izente, hogy nem jön el a gyülésünkre, jobbnak látja, ha az ő -jelenléte nélkül vitatjuk meg a dolgainkat. A professzor meg én -összenéztünk, de nem szóltunk semmit sem a többieknek, hanem -hozzáláttunk haditervünknek megvitatásához. Van Helsing doktor -kezdte a szót.</p> -<p>– A Katalin Cárné tegnap reggel hagyta el a kikötőt. Körülbelül -három hét mulva ér Várnára, mi pedig szárazföldön három nap alatt -tehetjük meg ezt az utat. E szerint elég, ha 17-én indulunk innen. -Még akkor is egy nappal a hajó érkezése előtt helyen lehetünk. -Természetesen jól föl kell fegyverkeznünk ugy szentelt mint profán -fegyverekkel. – Itt Morris szólt közbe.</p> -<p>– Ha jól értettem, a gróf olyan vidékről való, a hol bővében van -farkas és megeshetik, hogy előttünk ér oda. Ajánlom, hogy -Winchesterseket adjunk fegyvertárunkhoz. Én a Winchesterben bizom -legjobban az affajta ellenséggel szemben. Emlékszel-e Artur, mikor -egy csapat utánunk vetette magát Tobolszk <span class= -"pagenum"><a name="Page_544" id="Page_544">-544-</a></span> mögött? -Mit nem adtunk volna egy-egy ilyen kitünő ismétlő puskáért!</p> -<p>– Jól van, – mondta Van Helsing, legyen Winchester, ha kell. És -minthogy ugy tudom, itt már semmi dolgunk sincsen, Várnát pedig -egyikünk sem ismeri, hát miért nem indulnánk hamarább. A várakozás -itt is, ott is egyformán nehezünkre fog esni. Ma és holnap -elkészülhetünk és ha mindennel készen vagyunk, mi négyen utnak -indulhatunk.</p> -<p>– Mi négyen? kérdezte Harker egyikünkről a másikra nézve.</p> -<p>– Természetesen, hogy mi négyen! felelte a professzor gyorsan, -magának itt kell maradni, hogy gondját viselje a maga kedves kis -feleségének. Harker egy ideig hallgatott s aztán sötét hangon -szólalt meg.</p> -<p>– A dolognak erről a részéről engedjék, hogy majd reggel -beszéljünk. Tanácskozni akarok Minnával. Én azt gondoltam, hogy -most volna az ideje, hogy Van Helsing figyelmeztesse őt, hogy ne -beszéljen feleségével terveinkről. Jelentősen néztem a professzorra -és kőhintettem. Ő felelet gyanánt ujját az ajkára tette és -elfordult. <span class="pagenum"><a name="Page_545" id= -"Page_545">-545-</a></span></p> -<h3><i>Harker Jonathán naplója.</i></h3> -<p><i>Október 5-dike. Délután.</i> A ma reggeli gyülés után nem -birtam gondolkozni, Minna elhatározása, hogy nem vesz semmi részt -sem dolgaink megvitatásába, gondolkozóba ejtett. És minthogy nem -vitathattam meg a dolgot, csak találgathatom az okait. A mód, a -hogy a többiek fogadták elhatározásának a hirét, szinte igen -különös. Hisz utóljára, mikor a dolog szóba került, ugy egyeztünk, -hogy semmit sem titkolunk egymástól. Hiába töröm a fejemet, nem -birom megfejteni a rejtélyt. Minna most alszik, nyugodtan és -édesen, mint egy gyermek. Hála Istennek, hogy ilyen édesen tud -aludni.</p> -<p><i>Későbben.</i> Milyen különös minden, Minna boldog álmát -figyelve, magam is szinte megfeledkeztem nyomoruságomról. -Esteledett, egyszer csak Minna kinyitotta a szemét és gyöngéden rám -nézve szólott:</p> -<p>– Jonathán, szeretném, ha nekem becsületszavadra igérnél -valamit. Olyan igéretet kérek tőled, a melyet meg nem szeghetsz, -még akkor sem, ha én magam térden állva és keserü könyeket sirva -könyörögnék érette. Gyorsan igérd meg, még ebben a pillanatban. -<span class="pagenum"><a name="Page_546" id= -"Page_546">-546-</a></span></p> -<p>– De Minna, ilyen igéretet nem tehetek hirtelenében. Ki tudja, -jogomban áll-e?</p> -<p>– De drágám, én kivánom és pedig nem magamért kivánom. -Megkérdezheted Van Helsing drtort, hogy nincs-e igazam. És ha ő nem -helyesli, akkor tégy kedved szerint. Sőt többet mondok, ha később -jónak látjátok, hát föloldalak igéreted alól.</p> -<p>– Igérem! – Mondtam és Minna arca földerült. Igy szólt:</p> -<p>– Igérd meg nekem, hogy nem mondasz el semmit sem a gróf ellen -szőtt tervetekből előttem, sem szóval, sem célzással, mind addig, -mig ez itt van. És ezzel komolyan mutatott a homlokán pirosló -sebhelyre.</p> -<p>– Igérem! – Mondtam én, és ugy éreztem, mintha ettől a -pillanattól kezdve válaszfal emelkedett volna köztünk.</p> -<p><i>Később. Éjfélkor.</i> Minna egész este derült és jókedvü -volt, annyira, hogy valamennyien bátorságot vettünk és mintha jó -kedve ránk is elragadt volna. Mind korán tértünk nyugvásra. Minna -ismét oly édeseen alszik, mint délután. Hál’ Istennek, hogy álmában -legalább elfelejtheti buját-baját. Bárcsak a példája most is olyan -ragadós volna, mint este a jó kedve. Meg fogom kisérleni. Oh be -édes volna egy álmoktól ment alvás. <span class="pagenum"><a name= -"Page_547" id="Page_547">-547-</a></span></p> -<p><i>Október 6., reggel.</i> Még egy meglepetés! Minna korán -keltett, épp olyankor, mint tegnap, és kért, hogy ismét szólitsam -be Van Helsing doktort. Én azt hittem, ismét hipnozitáltatni akarja -magát, és szó nélkül mentem a doktorért a ki mintha el lett volna -készülve a hivásra, mert teljesen felöltözve találtam a szobájában. -Azonnal velem jött és a szobába lépve kérdezte, hogy a többiek is -jőjjenek-e?</p> -<p>– Nem – mondta Minna nyugodtan – nem szükséges, hogy bejőjjenek. -Ön is tudathatja velük, a mit mondani akarok. Nekem önökkel kell -utaznom.</p> -<p>Van Helsing épp ugy meg volt lepetve, mint én. Egy pillanatnyi -szünet után kérdezte:</p> -<p>– De miért?</p> -<p>– Magukkal kell engem vinniök. Nagyobb bátorságban leszek -önökkel és önök is velem.</p> -<p>– De miért, kedves madame Minna? Mi olyan veszedelembe indulunk, -a mely önre nézve, azoknál fogva, a mik történtek, még sokkal -fenyegetőbb.</p> -<p>– Tudom, éppen azért akarok menni; most, a mig a nap kelőben -van, megmondhatom önnek, a mire tán később képtelen leszek. Én -tudom, hogy a mikor a gróf akarja, nekem mennem kell; én tudom, -hogy ha ő azt mondja, <span class="pagenum"><a name="Page_548" id= -"Page_548">-548-</a></span> hogy menjek titokba, mennem kell, ha -másképp nem lehet, hát alattomban, Jonathán tudta nélkül is. Önök -férfiak bátrak és erősek, önök együtt megvédhetnek engem az ellen, -a ki talán egyesnek az erejét megtörné. Ezenkivül talán -segitségükre is lehetek, minthogy ön hipnotizálhat és megtudhat -tőlem olyan dolgokat, a miket én magam sem tudok. Van Helsing erre -komolyan felelte:</p> -<p>– Madam Minna, kegyed most is, mint rendesen, a legokosabb; ön -velünk jön és együtt fogjuk véghez vinni azt, a minek a -végbevitelére elindulunk.</p> -<p>– Minna nem felelt és midőn hallgatása okát keresve, ránéztünk, -vettük észre, hogy ismét elaludt. Még akkor sem ébredt fel, midőn a -függönyt felrántottam és a napfény elözönlötte a szobát. Van -Helsing intett, hogy csendesen menjek vele. Az ő szobájába mentünk -és néhány perc mulva Artur Seward doktor és Morris ur is odajöttek. -Van Helsing elmondta nekik, a mit Minna mondott, aztán -folytatta:</p> -<p>– Reggel indulunk Várnába. Immár egy uj tényezővel is kell -számolnunk és ez madam Minna. Jó, hogy a lelke igaz. Kín volt neki -annyit is mondani, a mennyit mondott, de jó, hogy megtette, mert -legalább idején figyelmeztetve vagyunk. Nem szabad időt -vesztegetnünk <span class="pagenum"><a name="Page_549" id= -"Page_549">-549-</a></span> és Várnában tettrekészen kell lennünk, -a mint a hajó megérkezik.</p> -<p>– Tényleg, mit fogunk csinálni, – kérdezte Morris ur -lakonikusan. A professzor ur gondolkozott, mielőtt felelt -volna.</p> -<p>– Először is a hajóra megyünk és ha meggyőződtünk a láda -ugyanazonosságáról, egy vadrózsaágat szögezünk a tetejére, mert -akkor a vampir el nem hagyhatja, legalább igy tartja ezt a babona. -És mi kénytelenek vagyunk a babonában bizni. Hajdan ez volt az -emberiség hite és ma is a hitben gyökerezik. És azután, ha -megleljük az alkalmat, a melyet keresünk, a mikor senki sem lesz -közel, hogy lássa, akkor kinyitjuk a ládát és – és akkor minden -jóra fordul.</p> -<p>– Én bizony nem várok az alkalomra, – jelentette ki Morris, – -hanem ha egyszer szemem elé kerül az a láda, hát kinyitom és -elpusztitom azt a szörnyeteget, ha mindjárt ezer ember látja is és -ha mindjárt fölakasztanak is érte!</p> -<p>– Én megszoritottam ösztönszerüen a kezét és oly keménynek -találtam, mint az acél, azt hiszem, hogy megértette a tekintetemet; -remélem, hogy megértette.</p> -<p>– Jó gyerek! – mondta Van Helsing – bátor gyerek. Higyje el édes -fiam, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_550" id= -"Page_550">-550-</a></span> egyikünk sem gyávaságból fog -késlekedni. Én csak arról beszélek, a mit tennünk kell. Hanem -igazában egyikünk sem tudhatja, hogy mit fog tenni. Hisz közben még -annyi mindenféle történhetik. Egyelőre legjobb, ha mindegyikünk -rendbe hozza a dolgait, mert egyikünk sem tudhatja, hogy hol és -mikor éri élete végét. A mi engem illet, az én dolgaim rendben -vannak és minthogy egyéb dolgom nincsen, megyek és beszerzem a -jegyeket és egyebeket az utra.</p> -<p>Minthogy nem volt egyéb mondani valónk, elszéledtünk. Én is -megyek és rendbe hozom földi dolgaimat, hogy készen legyek minden -eshetőségre.</p> -<p><i>Későbben.</i> Minden rendben van. Minna lesz, ha tul él, -egyetlen örökösöm, ha pedig nem, akkor azok, a kik oly jók voltak -hozzánk, osztoznak mindenünkön.</p> -<p>Esteledik, alkonyodik. Minna nyugtalansága szembeszökő. Meg -vagyok róla győződve, hogy nyugtalanitja valami, a mit -napszálltakor föl fog fedezni. A nap kelte és szállta mindennap -nagyobb izgalommal jár ránk nézve, mert mindegyiken valamely -fenyegető veszedelemről vagy ujabb fájdalomról értesülünk. -Mindezeket a dolgokat naplómba jegyzem, minthogy az én drágámnak -nem szabad róluk mostanában <span class="pagenum"><a name= -"Page_551" id="Page_551">-551-</a></span> tudomást venni: de -valamikor hadd olvassa majd ő is.</p> -<p>De csitt! Ő szólitott.</p> -<div class="chapter"> -<h2>XXV.</h2> -</div> -<h3><i>Seward doktor naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Október 11. este.</i></p> -<p>Harker Jonathán kért meg, hogy a következőket jegyezzem, mert ő -maga nem képes rá, pedig szeretné, ha pontosan és megszakitás -nélküli jegyzetei lennének.</p> -<p>Azt hiszem, hogy egyikünk sem volt nagyon meglepetve, mikor -fölszólittattunk, hogy valamivel napnyugta előtt Harkernét -látogassuk meg. Már valamennyien tudtuk, hogy napkelte és napnyugta -rá nézve a szabadság ideje, a mikor idegen befolyás nélkül -nyilatkozhatik meg az akarata. Ez az állapota vagy hangulata vagy -egy félórával kezdődik a napkelte vagy nyugta előtt és addig tart, -mig a nap vagy teljesen ki nem bukkant vagy le nem tünt a szemhatár -szélén.</p> -<p>Ma este, mikor találkoztunk, kissé zavartnak látszott és -mindenféle jelét mutatta a belső küzdelemnek. Nehány perc alatt -azonban visszanyerte teljes nyugalmát és akkor intett <span class= -"pagenum"><a name="Page_552" id="Page_552">-552-</a></span> -férjének, hogy üljön mellé a divánra, a melyen hátra dülve pihent -és minket is kért, hogy a székünket közelebb huzzuk hozzá. A férje -kezét a kezébe fogva kezdte:</p> -<p>– Ma talán utóljára vagyunk itt együtt teljes szabadságban. Azt -tudom édes, hogy te mindig velem lész, a legvégsőkig. – Ezt a -férjének mondta, a kinek a keze szorosabbra fogta az övét. – Holnap -reggel indulunk a föladatunkra és Isten tudja mi vár ránk. Önök oly -jók, hogy engem is magukkal visznek. Én tudom, hogy mind azt, a mit -bátor és komoly férfiak tehetnek egy szegény gyönge asszonyért, a -kinek tán a lelki üdve forog kockán, önök meg fogják tenni. De -jusson eszükbe, hogy én már nem vagyok olyan, mint önök. Méreg van -a véremben, a lelkemben, a mely pusztit, a melytől el kell -pusztulni, ha valamiképpen meg nem szabadulok. Én jól tudom és önök -is tudják, hogy ha meghalnék, hát önök megszabadithatnák -halhatatlan lelkemet, valamint megszabaditották a szegény Lucyét. -Megmondom hát önöknek nyiltan, most, a mig még beszélhetek, hogy -mit kivánok önöktől, mert ebben a dologban nem szabad a köztünk -legcsekélyebb kétségnek vagy félreértésnek támadni. Meg kell, hogy -igérjék nekem együtt és egyenként, még <span class= -"pagenum"><a name="Page_553" id="Page_553">-553-</a></span> te is -szeretett férjem, hogy ha elérkezik az ideje, hát megölnek -engemet.</p> -<p>– És mikor lesz annak az ideje? – a kérdő hang Morrisé volt, de -halk és vontatott volt a szava.</p> -<p>– Akkor, a mikor meglesznek győzödve arról, hogy annyira -megváltoztam, hogy jobb meghalnom, mint élve maradnom. Ha aztán -testem halott, akkor pillanatnyi haladék nélkül keresztülverik -rajtam a szabaditó karót és levágják a fejemet, egy szóval, -megtesznek mindent, a mit szabaditásomra szükségesnek látnak.</p> -<p>Morris volt az első, a ki fölállt, az asszony elé lépett, -letérdelt, megfogta a kezét és ünnepiesen mondta:</p> -<p>– Én csak egy faragatlan fickó vagyok, de esküszöm önnek -mindenre, a mi szent és nekem drága, hogy nem fogok vonakodni a -ránk szabott kötelesség teljesitésétől, ha valaha elérkeznék az -ideje.</p> -<p>– Én igaz, jó barátom! – volt minden, a mit az asszony sebesen -hulló könyei közt mondani tudott, mig lehajolva, megcsókolta a -fiatalember kezét.</p> -<p>– Én is esküszöm ugyanazt, drága jó madam Minna – mondta Van -Helsing. <span class="pagenum"><a name="Page_554" id= -"Page_554">-554-</a></span></p> -<p>– És én is – szólt Artur és mindegyik térdelve mondta el -esküjét. Én magam is követtem őket. Végre a férje fordult feléje -sápadt arccal és merev szemmel s kérdezte: És nekem is meg kell ezt -a rettenetes fogadást tennem, feleségem?</p> -<p>– Neked is drágám, neked sem szabad vonakodni. Te állsz hozzám -legközelebb, te vagy a legdrágább, te vagy az én egész világom. És -most még egy intő szót, egy intő szót, a mit soha sem szabad -elfelejtened: ez az idő, ha valaha elérkezik, hirtelen és -váratlanul érkezhetik és ebben az esetben nem szabad időt veszteni, -nem szabad az alkalmat halogatni. Lehet, hogy akkor, a mikor az az -idő elérkezik, én már, de sőt bizonyos, ha az idő elérkezik, hogy -én már szövetségben leszek ádáz ellenségtekkel ellenetek.</p> -<h3><i>Harker Jonathán naplója.</i></h3> -<p><i>Október 15. Várna.</i> Londont 12-én reggel hagytuk el, ugyan -az éjjel Párisba értünk és elfoglaltuk megrendelt helyünket, a -keleti expresz vonaton. Éjjel-nappal utaztunk és ma öt óra tájt -értünk ide. Artur azonnal s konzulátusra ment, megnézni, hogy nem -kapott-e táviratot, mig mi, többiek ide jöttünk a hotelbe. -<span class="pagenum"><a name="Page_555" id= -"Page_555">-555-</a></span> Hála Istennek Minna jól érezte magát, -erősödik és a szine is kezd visszatérni. Nagyon sokat alszik, az -uton csaknem folyton aludt: de napkelte és nyugta előtt nagyon éber -és élénk és Van Helsing ilyenkor rendesen hipnotizálni szokta. -Mindig azt kérdi tőle, hogy mit lát és hall. Az elsőre azt -feleli:</p> -<p>– Semmit, minden sötét körülöttem, – a másodikra pedig ezt:</p> -<p>– Hallom a hullám törését a hajó oldalán és a viz rohanását. -Hallom a szél süvöltését. – Nyilvánvaló, hogy a <i>Katalin -cárné</i> még mindig a tengeren van, Várna felé sietve utjában. -Artur lord éppen most tért vissza, négy telegramot kapott, egyet -minden napról mióta elutaztunk és mindegyikben ugyanazzal a hirrel, -hogy a hajóról még sehonnan semmi tudósitás nem érkezett a -tulajdonosához. Artur tudniillik ugy intézkedett, mielőtt elhagyta -volna Londont, hogy ügynöke mindennap küldjön neki táviratot arról, -hogy érkezett-e tudósitás a hajóról vagy nem.</p> -<p>Megebédeltünk és korán lefeküdtünk. Holnap a vicekonzulhoz -megyünk engedelmet kérni, ha lehet, hogy a hajó érkezése után -azonnal a födélzetére mehessünk. Van Helsing azt mondja, hogy nagy -szerencse volna ránk nézve, ha napkelte és nyugta közt mehetnénk -<span class="pagenum"><a name="Page_556" id= -"Page_556">-556-</a></span> a hajóra. A gróf, még ha denevér -alakját öltené, sem repülhetne keresztül a maga akaratából a folyó -vizén. És minthogy emberi alakot nem mer ölteni, nehogy gyanut -keltsen, hát kénytelen lesz a ládában maradni. Tehát ha napkelte -után mehetünk a hajóra, akkor kezünkben van, fölnyithatjuk a ládát -és elbánhatunk vele, mint szegény Lucyval, mielőtt fölébredhetne. A -hajósokkal és tisztviselőkkel nem hinném, hogy sok bajunk lenne. -Hál’ Istennek! ez olyan ország, a hol vesztegetéssel mindent el -lehet érni és mi bőven el vagyunk látva pénzzel.</p> -<p class="right"><i>Október 16.</i></p> -<p>Minna jelentése mindig ugyanaz, locsogó hullámok, suhogva rohanó -viz, vaksötétség és kedvező szelek. Nyilván jókor érkeztünk és -készen várjuk a <i>Katalin cárnét</i>. A Dardanellákon nem jöhet -át, hogy hirt ne kapjunk róla.</p> -<p class="right"><i>Október 17.</i></p> -<p>Minden rendben van a gróf fogadására, a mint megérkezik utjáról. -Artur jelentést tett a hatóságnál, hogy <i>Katalin cárnén</i> egy -láda érkezik, a mely alighanem lopott jószágot tartalmaz, annak a -kipuhatolására jöttünk; és engedelmet csikart ki tőlük, hogy a -saját felelősségére fölnyittathassa. A hajó kapitányának -<span class="pagenum"><a name="Page_557" id= -"Page_557">-557-</a></span> szóló rendeletet kaptunk és egy másikat -a beérkező hajók terhét átvevő ügynökséghez, a melyben meg volt -hagyva, hogy mindenben kezünkre járjanak. Már meg is határoztuk, -hogy miképpen járunk el, ha a ládát kinyittatjuk. Ha a gróf benne -lesz, Van Helsing és Seward doktor bánnak el vele. Morris, Artur -lord és én pedig őrködünk, hogy meg ne zavarják őket. Van Helsing -azt állitja, hogy a gróf teste, ha sikerül vele elbánni, csakhamar -porrá omlik össze. Ebben ez esetben semmi nyoma sem marad -tettünknek, ha esetleg gyilkosság gyanujába keverednénk. De még ha -nem igy volna is, nem tágitanánk eltökélt szándékunktól és talán -valamikor ezeknek a jegyzeteknek a tanusága ment meg bennünket az -akasztófától. Kőt kövön nem hagyunk, csak hogy végrehajthassuk -szándékunkat. Megegyeztünk a tisztviselőkkel, hogy külön -hirmondóval értesitenek bennünket abban a pillanatban, a mint a -<i>Katalin cárné</i> érkezését jelzik.</p> -<p class="right"><i>Október 24.</i></p> -<p>Egy egész hete a várakozásnak. Minden nap érkezett távirat, -mindig ugyanazzal a tartalommal: Semmi hir a hajóról. Minna reggeli -és esteli hipnotikus felelete mindig az: Locsogó habok, rohanó viz, -csikorgó árboc. <span class="pagenum"><a name="Page_558" id= -"Page_558">-558-</a></span></p> -<h3><span class="smaller">Távirat – okt. 24.</span><br /> -<i>Smith Londonból lord Godalming Arturnak Várnában.</i></h3> -<p>Katalin cárnét jelentik a Dardanellák-ról.</p> -<h3><i>Seward doktor naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Október 25.</i></p> -<p>Mennyire hiányzik a fonográfom! Roppant szokatlan nekem tollal -irni; de Van Helsing azt mondja, hogy muszáj. Tegnap egész neki -vadultunk az izgalomtól, a mikor Artur telegramja érkezett -Londonból. Közülünk csak Harkernén nem látszott az izgalomnak -legcsekélyebb jele sem. De ezt nem is csodálom, mert előtte -lehetőleg titkoltunk mindent és még izgalmunkat is igyekeztünk -palástolni. Régebben azért bizonyosan észrevett volna valamit, ha -még ugy titkolóztunk volna is előtte; de ebben az irányban ugyan -megváltozott az utolsó három hét óta. Álomkórsága fokozódott és -noha erős és egészségesnek látszik és a szinét is meglehetősen -visszanyerte, Van Helsing és én nem vagyunk vele megelégedve. -Gyakran beszélünk róla egymással, de a többieknek nem szóltunk egy -szót sem. Hisz szegény Harkernek megszakadna <span class= -"pagenum"><a name="Page_559" id="Page_559">-559-</a></span> a -szive, vagy legalább is teljesen megtörne férfias erélye, ha csak -sejtené is aggodalmunkat. Van Helsing azt mondja nekem, hogy -hipnotikus álma alatt folyton vizsgálja a fogát, mert a mig ez -élesedni nem kezd, addig nem veszedelmes a változása. Ha majd -elváltozásának ezt a jelét tapasztaljuk, akkor elérkezett a -cselekvés ideje – mi tudjuk mind a ketten, hogy mit értünk ez -alatt, de még egymásnak sem merjük nyiltan megmondani.</p> -<p>A Dardanelláktól vagy huszonnégy óra alatt érhet ide a -<i>Katalin cárné</i>, tehát holnap reggelre várjuk. Korán fekszünk, -mert éjfél után egy órakor talpon akarunk lenni, nehogy -elszalaszszuk.</p> -<p><i>Október 25. délben.</i> Semmi ujabb hir a hajóról. Harkerné -hipnotikus kijelentése ma is a rendes. Lehet tehát, hogy minden -pillanatban kaphatunk hirt. Mi férfiak mind lázban vagyunk az -izgatottságtól, Harkert kivéve, a ki nyugodt; a keze hideg mint a -jég és egy órával ezelőtt azon kaptam, hogy egy hosszu, hegyes -tőrt, a melyet mindig magán hord, fent élesre.</p> -<p>Van Helsing és én, ma nyugtalankodtunk Harkerné miatt. Dél felé -mély letargikus álomba merült, a mely sehogy sem tetszett -egyikünknek sem. Egész délelőtt oly nyugtalanul <span class= -"pagenum"><a name="Page_560" id="Page_560">-560-</a></span> -izgatott volt, hogy eleinte örültünk az álmának. De mikor a férje -fölemlitette, hogy oly mélyen elaludt, hogy nem birja őt -fölkelteni, hát fölmentünk a szobájába, hogy megnézzük. Oly -nyugodtan lélegzett és oly rózsás volt a szine, hogy megegyeztünk -abban, hogy nem költögetjük, hadd aludjék, az álom ugy látszik, a -legjobb orvossága.</p> -<p><i>Későbben.</i> Jól tettük, hogy nem zaklattuk. Nehány órai -mély álom után teljesen felüdülve friss jó kedvvel ébredt föl. -Napnyugtakor megtette rendes hipnotikus jelentését. Akárhol járjon -is a fekete tengeren a gróf, a végzetébe rohan. Remélem, hogy -végpusztulásába!</p> -<p class="right"><i>Október 26.</i></p> -<p>Ismét elmult egy nap és semmi hir a <i>Katalin cárnéról</i>. -Pedig már itt kellene lenni. Hogy még mindig uton van -<i>valamerre</i>, az nyilvánvalónak látszik, mert Harkerné -jelentése, napkelte és szálltakor még mindig ugyanaz. Lehetséges -talán, hogy ködök akasztják meg futásában a hajót, nem szabad az -őrszemről tágitanunk, mert minden pillanatban jelezhetik az -érkezését.</p> -<p><i>Október 27. délben.</i> Nagyon különös, még mindig semmi hir -a hajóról, a melyet várunk. Harkerné jelentése tegnap este és ma -reggel <span class="pagenum"><a name="Page_561" id= -"Page_561">-561-</a></span> a régi: – locsogó hullám és rohanó viz, -– noha ezuttal hozzá tette, hogy „a hullámzás igen gyönge.“ A -londoni telegramok változatlanul azt jelentik, hogy „semmi ujabb -hir a hajóról“. Van Helsing roppant aggodalmas és épp az imént -mondta nekem, hogy attól fél, hogy a gróf elmenekült.</p> -<p>Jelentősen tette hozzá: – Nem tetszett nekem sehogy sem madama -Minna letargikus álma. A lélek és elme csodálatos dolgokra képes ez -ilyen önkivületi állapotban.</p> -<p>– Én éppen tovább akartam őt kérdezni, de bejött Harker; és a -professzor intően emelte föl kezét. Ma este megkisértjük, hogy nem -kényszerithetjük-e világosabb beszédre hipnotikus álmában.</p> -<h3><span class="smaller">Távirat. – Október 28.</span><br /> -<i>Smith – London. Lord Godalming Arturnak – Varna.</i></h3> -<p><i>Katalin</i> cárné érkezését jelentik ma déli egy órakor -<i>Galatzból</i>. <span class="pagenum"><a name="Page_562" id= -"Page_562">-562-</a></span></p> -<h3><i>Seward doktor naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Október 28.</i></p> -<p>Mikor a távirat a hajónak Galac-ba érkezését jelentette, azt -hiszem, hogy egyikünk sem volt annyira megrendülve, mint várni -lehetett volna. Igaz, hogy nem tudtuk, hogy honnan jő a csapás, de -azt hiszem, hogy valamennyien el voltunk készülve arra, hogy valami -különösnek kell történni. Van Helsing égnek emelte a két kezét, -mintha a mindenhatóval akarna pörölni, de szót sem szólt, csak állt -kemény zord arccal. Godalming Artur elsápadt és zihálva szedte -lélegzetét. Én magam olyan voltam, mint a kit jól fejbe ütöttek; és -egyikről a másikra bámultam szó nélkül. Morris rántott egyet az -övén, azzal a gyors mozdulattal, a melyet régenről oly jól ismertem -és a mely veszedelmet jelentett az ellenfélre. Harkerné -halálsápadtra vált, homloksebe csak ugy tüzelt, de csak néma imára -kulcsolta kezét és szemét az égre emelte. Harker mosolygott – -tényleg mosolygott – sötéten és keserüen, mint a reményt vesztettek -szoktak; de ugyanakkor mozdulata meghazudtolta mosolyát, mert keze -önkénytelen és övébe rejtett tör markolatát kereste. – Mikor -<span class="pagenum"><a name="Page_563" id= -"Page_563">-563-</a></span> indul a legközelebbi vonat Galac-ban – -kérdezte Van Helsing.</p> -<p>– 6 óra 30 perckor holnap reggel! – Mind meglepetten bámultunk, -mert a feleletet Harkerné adta.</p> -<p>– Honnan tudja kegyed? – kérdezte Artur.</p> -<p>– Tudtam, hogy abban az esetben, ha Drakula várába kellene -mennünk, Galacnak visz az utunk, vagy legalább is Bukaresten -keresztül, hát előre tanulmányoztam a kalauzt. Sajnos, hogy csak ez -az egy vonat indul arra felé, a melyet emlitettem.</p> -<p>– Csodálatos asszony! – mormogta a professzor.</p> -<p>– Nem rendelhetnénk külön vonatot? – kérdezte Artur. Van Helsing -fejét rázta: – Félek, hogy nem. Ez nem olyan ország, mint az ön -hazája, vagy az enyém. Még ha esetleg kapnánk is különvonatot, -aligha érkeznék az is a rendes vonat előtt oda. Különben készülnünk -is kell. Maga Artur barátom menjen a vasutra és váltsa meg -jegyeinket holnapra. Maga Jonathán barátom menjen a -hajóügynökséghez és szerezzen engedelmet, hogy a hajót Galacban épp -ugy megnézhessük, mint itt megnéztük volna. Maga Morris a konsulhoz -megy és ajánlólevelet kér tőle kollegájához <span class= -"pagenum"><a name="Page_564" id="Page_564">-564-</a></span> -Galacban, hogy semmi akadály ne gördüljön az utunkba. John itt -marad madame Minnával és velem és tanácskozni fogunk. Legalább, ha -kosáig elmaradnak, nem baj, mert itt vagyok én, hogy naplementekor -kikérdezzem madame Minnát.</p> -<p>– És én pedig, – mondta Harkerné vidámabban, mint eddig bár -mikor – iparkodni fogok minden tőlem telhető módon, hogy hasznossá -tegyem magamat, gondolkozni és irni fogok önök helyett, mint -ezelőtt. Különös, mintha valamely suly emelkednék rólam és én -sokkal könnyebbnek és szabadabbnak érzem magamat, mint eddig. A -három fiatal ember boldogan vette tudomásul a fiatal asszony -jelentőségteljes szavait, de Van Helsing és én, egymásra nézve -aggodalmas pillantást váltottunk. Hanem azért egyelőre nem -szólottunk.</p> -<p>Mikor a három férfi elindult dolgára, Van Helsing kérte -Harkernét, hogy hozza le a naplójegyzeteket és keresse ki belőlük -férjének Drakula várára vonatkozó részletét. Az asszony távozott, -hogy elhozza; alig záródott be mögötte az ajtó, a professzor igy -szólt hozzám:</p> -<p>– Egy és ugyanazt gondoljuk! szóljon nyiltan! <span class= -"pagenum"><a name="Page_565" id="Page_565">-565-</a></span></p> -<p>– Van valami változás Harkernéban. De alig merem magamat a -reménynyel kecsegtetni, annyira félek, hogy csalódnám.</p> -<p>– Ugy van. Tudja-e miért küldtem el őt a kéziratokért?</p> -<p>– Nem tudom! – ha csak nem azért, hogy egyedül maradhasson -velem.</p> -<p>– Csak részben van igaza barátom John, csak egy kis részben. -Mondani akarok magának valamit. És oh barátom John, én rettenetes -sokat kockáztatok, de azt hiszem, hogy igy helyes. Mikor madam -Minna az imént olyan csodálatosan nyilatkozott az ut irányáról, -egyszerre világosság támadt bennem. Ez előtt három nappal, mikor -olyan feltünő álomkórság vett rajta erőt, a gróf elküldte hozzá a -szellemét, vagy pedig oda rendelte magához az övét és igy tudta -meg, hogy mi történik, és hogy mi itt vagyunk. Azért menekült el -előlünk. Most már nincs szüksége az asszonyra, legalább azt hiszi, -hogy nincs. Azért kiejtette őt a hatalmából, hogy ne jöhessen többé -hozzá; de csitt, itt jön madam Minna, egy szót se előtte az ő -multkori mély álmáról. Ő maga nem tud róla és kétségbe ejtené, ha -megtudná, hogy ő árult el bennünket. John barátom, mi borzasztó -bajban vagyunk, én félek, <span class="pagenum"><a name="Page_566" -id="Page_566">-566-</a></span> a hogy eddig még nem féltem. De -csitt, itt van az asszonyka.</p> -<p>Öreg professzorom annyira izgatott volt, hogy csak nagynehezen -szedte össze önuralmát, mire Harkerné derülten mosolyogva jött a -szobába. A mint bejött, átadott egy csomó irást Van Helsingnek, az -öreg ur komolyan lapozgatott benne és arca olvasás közben -földerült. Végre a kezében tartva a papirokat, igy szólt:</p> -<p>– Barátom John, a ki már olyan sokat tapasztalt és magának -kedves madam Minna, a ki még olyan fiatal, fölolvasom most, a mit -Jonathán valamikor ide irt. Gondolkozzanak rajta és lássuk, hogy -hárman minő eredményre jutunk: „Nem ez a Drakula volt-e, a ki -inspirálta fajának azt a másik sarját, a ki egy későbbi korban -ismét és ismét a törökre vitte hadait a Dunán keresztül. A kit ha -levertek, visszatért ujra és ujra, még ha csak egymaga menekült is -haza a vészes csatából, mert tudta, hogy végre mégis csak az övé a -győzelem!“</p> -<p>– Mit mond ez nekünk? nem sokat? Nem! A gróf legalább azt hitte, -hogy nem és azért beszélt olyan szabadon. Nekem sem tünt föl -mindjárt. Önöknek sem. Nekem is csak most ötlött föl, hogy ez mit -jelenthet. <span class="pagenum"><a name="Page_567" id= -"Page_567">-567-</a></span> Nem értik. Nos, majd én megmagyarázom. -Először is tanulmányozták-e valaha a bün filozofiáját? <i>Igen</i> -és <i>nem</i>. Ön John, igen, mert ez hozzá tartozik az elme -kórtanhoz; kegyed madame Minna nem, mert önnek soha semmi köze nem -volt hozzá. Minden gonosztevőnek meg van egy bizonyos sajátsága és -az oly egyforma minden országban és minden időben, hogy még a -rendőrség is, a mely nem sokat tud a filozófiához, tapasztalatból -tudja, hogy ez ugy van, a gonosztévő, a ki mintegy végzetszerüen -vétkezik, mindig egy és ugyanazt a gonosztettet fogja elkövetni és -soha sem esik más bünbe. Az ilyen gonosztevőnek az elméje nincs -tökéletesen kifejlődve. Okos, furfangos és ravasz, de az esze azért -csak gyerekész. Már most ez a mi gonosztévőnk is végzetszerüen az, -de ő is csak gyerekészszel dolgozik. Ah! a szeméből látom kedvesem, -hogy maga már megértett. Mert Harkerné szeme szikrázott és örömébe -tapsolt a kezével. A professzor folytatta:</p> -<p>– Na most hát beszéljen, mondja meg nekünk száraz tudományon -rágódó férfiaknak, hogy maga mit lát azzal a ragyogó két szemével – -ezzel megfogta Harkerné kezét és tartotta, a mig beszélt. Az ujjai -önkéntelenül az ütőért keresték és tartották az egész idő alatt. -<span class="pagenum"><a name="Page_568" id= -"Page_568">-568-</a></span></p> -<p>– A gróf, fejtegette Harkerné, gonosztevő a gonosztevők -sajátságával, tehát tökéletlenül kifejlődött agyvelővel. Igy, ha -bajba kerül, csak egyféle, régtől fogva megszokott módon segit -magán. A multjáról nyomra akadhattunk, mert az egy lap, a mit a -saját elbeszélése nyomán ismerünk belőle, tudatja velünk, hogyha -ezelőtt bajba jutott, visszatért a saját szülőföldjére, abból az -országból, a mely ellen hadakozott és otthon ugyszólván pihenés -nélkül készült el ujra egy ujabb erőfeszitésre. Ujra és ujra -visszatért az ellenséges földre, jobban elkészülve a föladatára és -végre nyert. Igy jött Londonba is, hogy egy uj országot foglaljon, -de leveretett és midőn a siker minden reménysége oda volt, sőt az -életét is veszedelem fenyegette, visszamenekült tengereken -keresztül régi hazájába, épp ugy, mint hajdanában Törökországból -menekült a Dunán keresztül.</p> -<p>– Helyes, nagyon helyes, maga kis okos asszony, mondta Van -Helsing elragadtatva, a mint lehajolt, hogy megcsókolja Harkerné -kezét. Aztán felém fordulva oly nyugodtan, mint ha betegszobában -konzultáltunk volna, jegyezte meg.</p> -<p>– Csak hetvenkettőt ver, a sok izgatottság dacára ujra remélni -kezdek. <span class="pagenum"><a name="Page_569" id= -"Page_569">-569-</a></span></p> -<p>Ezzel ismét Harkernéhez fordulva, biztatta.</p> -<p>– De folytassa kérem, látom, hogy még több mondani valója is -van. Ne féljen semmit sem, John és én tudjuk. Beszéljen nyiltan és -félelem nélkül.</p> -<p>– Meg fogom kisérleni, de megbocsátanak, ha tán kissé önzőnek -látszom.</p> -<p>– Nem baj, csak legyen önző, mi is csak mind magára -gondolunk.</p> -<p>– Jó, hát folytatom; tehát a gróf, mint hogy gonosztévő, hát -önző is, minden cselekedetének a rugója merő önzés. Csak egy cél -felé igyekszik, de ennek az elérésében könyörtelen. Most is, mint -hajdanában, csak a biztosságára gondol és semmi egyébbel nem -törődik. Önzésében lazitotta meg borzasztó hatalmának, a melyet -akkor éjjel nyert rajtam, a kapcsait. Én érzem, éreztem mindjárt, -hála érte a jó Istennek, a ki megkönyörült rajtam. A lelkem -szabadabb, mint bármikor, azóta a borzalmas eset óta. És csak az az -egy félelem üldöz, hogy vajjon álmomban nem használta-e föl -fölöttem való hatalmát, a saját önző céljaira. A professzor -fölállt.</p> -<p>– Igenis, hogy fölhasználta önt és azért hagyott itt bennünket -Várnán, mig a hajót, a mely vitte őt, ködben és szélben kergette -<span class="pagenum"><a name="Page_570" id= -"Page_570">-570-</a></span> Galacig, a hol nyilván azt hitte, hogy -elmenekülhet előlünk. Azt gondolja nyilván, hogy mivel -megszabaditotta magát kegyedtől, hogy mi nem tudhatjuk meg kegyed -által, hogy ő hol jár és mit csinál. Pedig ebben téved. Az a -borzasztó vérkeresztség, a melyben kegyedet részesitette, képessé -teszi önt arra, hogy gondolatban kövesse őt, valamint eddig -napkelte és napnyugtakor követte, mert akkor az én akaratomnak -engedelmeskedék és nem az övének. Ennélfogva nekünk módunkban lesz -őt föltalálni és haladéktalanul indulunk is utána. Barátom John, ez -az óra fontos volt ránk nézve, mert megvilágositotta utunkat. Irja -le mindezt, hogy a mikor a többiek visszatérnek, velük is -közölhesse.</p> -<p>A professzor parancsának engedelmeskedve, leirtam mindent, a mig -a többiek visszatértek.</p> -<div class="chapter"> -<h2>XXVI.</h2> -</div> -<h3><i>Seward doktor naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Október 29.</i></p> -<p>A következőket a vonaton irom Várnától Galacig. Tegnap este -napnyugta előtt mind együtt voltunk. Valamennyien tehetségünk -szerint eleget tettünk a ránk bizottaknak <span class= -"pagenum"><a name="Page_571" id="Page_571">-571-</a></span> és -mindent elkészitettünk az utra. A rendes időben Harkerné elkészült -a hipnotikus álomra, de ez uttal Van Helsingnek nagyobb -megerőltetésébe került a rendesnél, hogy őt elaltassa. A -professzornak máskor első kérdésére meg szokott felelni, de ez -utból a professzornak ismételten és kemény hangon kellett kérdezni, -mig végre felelt.</p> -<p>– Nem látok semmit, csöndesen vagyunk, nincsen hullámverés, csak -sebes viz gyors futását hallom. Hallom az emberek hangját közel és -távol a mint egymásra kiáltanak. Hallom az evező csikorgását, puska -lövést is hallok, többszörösen ismétlődő viszhanggal. Lábdobogást -hallok a fejem fölött. Kötelek és láncok hurcolását. Mi ez? Mintha -világosodnék. Érzem a szellő suhanását az arcomon.</p> -<p>Ezzel elhallgatott; gyorsan, ösztönszerüleg fölemelkedett a -diványról, a melyen feküdt és fölemelte mind a két kezét, a -tenyerét fölfelé forditva, mintha valamely sulyos tárgyat emelne. -Van Helsing és én jelentősen néztünk egymásra. Morris is fölhuzta -szemöldeit és élesen nézett az asszonyra, mig Harker keze -önkéntelenül a tőre markolata után nyult. Hosszu szünet -következett. Egyszer csak Harkerné fölnyitotta a szemét, fölült és -a legszivesebb hangján mondta: <span class="pagenum"><a name= -"Page_572" id="Page_572">-572-</a></span></p> -<p>– Senki sem akar egy csésze teát, hisz mind olyan fáradtak és -szomjasok lehetnek. Ezzel feleletet sem várva, elsietett. Alig -tette be maga után az ajtót, Helsing szólt:</p> -<p>– Látjátok barátaim. Ő közel van a földhöz, kiszállt a -ládájából, hanem azért még nem ment partra. Éjjelre csak -elrejtőzhetik valamerre, de ha nem viszik a partra, vagy a hajó nem -érinti a partot, akkor nem léphet szárazföldre. Ha a hajó éjjel -érne partot, akkor ő alakot változtatva, a partra ugorhatna vagy -repülhetne, mint Witby-ben tette. De ha fölkel a nap, mielőtt ő -partra juthatna, akkor már csak ugy szabadulhat, ha kiviszik; hát -ha ez éjjel nem sikerül neki hajnal előtt menekülni, akkor a -holnapi nap elveszet rá nézve és mi az esetben még jókor -érkezünk.</p> -<p>Többet nem beszélhettünk a dologról, hát nyugodtan vártunk -hajnalig, hogy Harkernétől tán megtudunk még valamit.</p> -<p>Mikor elérkezett az ideje, aggodalmasan lestük Harkerné minden -szavát. Nagyon nehezen merült hipnotikus álmába és mire végre -elaludt, oly rövid volt az idő a nap teljes fölkeltéig, hogy van -Helsingnek alig sikerült egy pár szót kicsikarni belőle.</p> -<p>– Minden sötét, a viz locsogását egy szinben hallom magammal, -ezen kivül csikorgást, <span class="pagenum"><a name="Page_573" id= -"Page_573">-573-</a></span> mintha fa, fához vágódnék. Ezzel -elhallgatott, mert a fölkelő nap piros fénye lövelt be az ablakon. -Most már várnunk kell estig.</p> -<p>És igy siettünk, telve nyugtalansággal Galac felé. Hajnali két -és három óra közt kellene oda érnünk, de már Bukarestig három órát -késtünk, hát csak jóval napkelte után érhetünk oda. E szerint még -két hipnotikus hirt kapunk Harkerné utján.</p> -<p><i>Későbben.</i> A nap nyugta jött és ment. Harkerné még -nehezebben engedett a hipnotikus befolyásnak, mint reggel. Attól -tartok, hogy gondolat olvasó hatalmát a gróffal szemben éppen akkor -vesziti el, mikor legnagyobb szükség van rá. Mikor végre meg is -szólalt s szavai talányszerüek voltak.</p> -<p>– Valami kimegy innen, mint hideg szelet érzem magam mellett -elsuhanni. Hallok nagy távolból zavaros hangokat, mintha emberek -beszélnének idegen nyelven. Vizesés dörgését, farkasok üvöltését -hallom.</p> -<p>Elhallgatott, és megrázkódott. Nem szólt többet, a professzor -hiába kérdezte a legparancsolóbb hangon. Mikor fölébredt, dideregve -fázott, és ki volt merülve. Nem emlékezett semmire sem, de -kérdezte, hogy mit mondott és a mikor megmondták neki, sokáig -hallgatagon tünődött rajta. <span class="pagenum"><a name= -"Page_574" id="Page_574">-574-</a></span></p> -<p><i>Október 30. 7 óra reggel.</i> Közeledünk Galachoz. A -napkeltét aggodalmasan vártuk. Van Helsingnek, noha jókor hozzá -fogott, csak egy pillanattal napkelte előtt Harkernét elaltatni. -Azonnal hozzá fogott a kérdezéshez és a felelet is rögtön -következett:</p> -<p>– Minden sötét. A vizet hallom velem egy szinben suhogni és fát -a fához dörzsölődve csikorogni. Marhák bőgését hallom a távolból. -Még valami különös hangot is hallok, mintha… elhallgatott és arca -elfehéredett.</p> -<p>– Tovább! tovább! Beszéljen, parancsolom! – kiáltotta a -professzor kétségbeesett hangon. De a kelő nap piros fénye -árasztotta el Harkerné arcát és ő felnyitotta szemét, a legszendébb -hangon és látszólag a legnagyobb egykedvüséggel mondva -valamennyiünk meglepetésére.</p> -<p>– Oh professzor, mit kiván olyat, a miről ugy is tudja, hogy nem -tehetem meg? Én semmire sem emlékszem. – Aztán elámult arcunkat -látva, kérdezte:</p> -<p>– Mit mondtam? Mit csináltam? Én semmire sem emlékszem, csak -arra, hogy itt fekve, félálmamban hallottam, a mint a professzor -mondta „tovább! tovább! beszéljen parancsolom!“ – Olyan különösnek -tetszett, <span class="pagenum"><a name="Page_575" id= -"Page_575">-575-</a></span> hogy olyan hangon beszél velem, mintha -rosz gyerek volnék.</p> -<p>Fütyül a vonat, Galacban vagyunk.</p> -<h3><i>Harkerné naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Október 30.</i></p> -<p>Morris ur hozott a hotelbe, a hol szobáink meg voltak rendelve, -mert őt nélkülözhették legjobban, tekintve, hogy ő az egyetlen -köztünk, a ki semmiféle idegen nyelven nem beszél. Lord Godalming a -konzulátusra, Jonathán és a két doktor pedig a hajó agenturára -mentek a <i>Katalin cárnéról</i> tudakozódni.</p> -<p><i>Későbben.</i> Godalming elsőnek tért vissza. A konzul beteg, -egy hivatalnoka fogadta és a legnagyobb előzékenységgel ajánlotta, -hogy megtesz minden tőle telhetőt a kedvünkért.</p> -<h3><i>Harker Jonathán naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Okt. 30.</i></p> -<p>Kilenc órakor reggel Van Helsing, Seward dr. és én, elmentünk a -kikötőbe, a hol az agenturán igen szivesen fogadtak és azonnal a -Dunán horgonyzó <i>Katalin cárné</i> fedélzetére kisértek -bennünket. Fölkerestük a kapitányt, <span class="pagenum"><a name= -"Page_576" id="Page_576">-576-</a></span> valami Danelson nevü ur, -a ki az utjáról beszélve, azt mondta, hogy életében sem volt még -ilyen kedvező szele.</p> -<p>– Mondhatom – beszélte, hogy már szinte félni kezdtünk, hogy -valahogy megkeserülteti velünk a sors a szerencsénket, nehogy -elbizzuk magunkat. Mert nem tiszta dolog, olyan széllel futni -Londontól a Feketetengerig, mintha az ördög a maga hasznáért fujna -a vitorlába. Az egész idő alatt nem tudtunk semmit sem látni. A -mint közel értünk hajóhoz, kikötőhöz vagy parthoz, hát olyan köd -szállt körülöttünk és jött velünk, mindaddig, még el nem hagytunk -mindent, mintha csak meg lettünk volna babonázva. Mindaddig, mig a -Dardanellákhoz nem értünk, a hol várnunk kellett, a hajózó -engedélyre, nem láttunk sem hajót, sem embert, sem semmit. A mikor -elhagytuk a Boszporuszt, az embereim már morogni kezdtek. Volt -közöttük nehány román, azok hozzám jöttek és kértek, hogy engedjem -meg, hogy a tengerbe dobjanak egy nagy ládát, a melyet egy fura -öreg ember bizott ránk, mikor már épp indulni akartunk Londonból. -Láttam már akkor is, hogy gyanus szemmel nézik az idegent és -valahányszor meglátták, két ujjal mutattak feléje, hogy az igézet -ellen biztositsák magukat. Mondhatom, hogy nevetségesen babonásak -<span class="pagenum"><a name="Page_577" id= -"Page_577">-577-</a></span> ezek az idegen matrózok. Persze, hogy -én a dolgukra küldtem őket. Igaz, hogy a mikor mindjárt azután -megint olyan sürü köd fogott bennünket körül, hát magam is egy -kicsit gyanakodni kezdtem, csakhogy nem éppen a ládára. Mentünk, -uram, mentünk mint a szél öt napig, de semmit sem láttunk a ködben. -Mondok, már nyilván oda jutunk, a hova az ördög visz bennünket. -Azért nem mondom, hogy nem vigyáztunk volna, de bizonyos, hogy -kitünő szelünk, mély vizünk, szerencsés utunk volt az egész idő -alatt és mikor két nappal ezelőtt a kelő nap eloszlatta a ködöt, -éppen szemközt találtuk magunkat a Dunán Galaccal. A románok -egészen neki vadultak és követelték tőlem, hogy azt a ládát -hozassam föl és dobassam a folyóba. Furkos bottal kellett őket -észretéritenem és mire az utolsó is a fejét fogva elkotródott a -fedélzetről, hát meggyőztem őket arról, hogy akár meg van -babonázva, akár nem, a megbizóim által átadott jószág jobb helyen -van az én kezemben, mint a Dunafenekén. Ők a ládát már fel is -hurcolták a födélzetre, hogy engedelmemmel azonnal a vizbe dobják -és minthogy rajta állt: Galac via Várna, hát ott is hagytam, hogy -kéznél legyen, ha érte jönnek. Aznap nem sokra mentünk <span class= -"pagenum"><a name="Page_578" id="Page_578">-578-</a></span> a -kirakodással és ott kellett horgonyoznunk éjszakára, de másnap -korán reggel vagy egy órával napkelte előtt egy ember jött a -hajóra, irott megbizással Angliából, hogy átvegyen tőlem egy -bizonyos Drakula gróf számára föladott ládát. Ez volt az a bizonyos -láda és én örültem, hogy megszabadultam az átkozott jószágtól, mert -már csakugyan magam is nyugtalankodni kezdtem miatta.</p> -<p>– Hogy hivták azt az embert, a ki a ládát elvitte, kérdezte Van -Helsing leküzdött izgalommal.</p> -<p>– Azonnal megmondom, felelte a kapitány és a kabinjába ment egy, -a láda átadását igazoló elismervényért, a mely alá Hildesheim -Imanuel volt irva. Cime: Burgen-utca 16. Ennél többet a kapitány -sem tudott, köszönetet mondva neki, elhagytuk a hajóját.</p> -<p>Hildesheimot az irodájában találtuk, zsidó ember volt, birka -fején vörös fezzel. Rövid alkudozás után elmondta, a mit tudott, -nem sok volt, de fontos. Ő levelet kapott egy bizonyos de Ville -urtól Londonból, a melyben meghagyták neki, hogy lehetőleg napkelte -előtt, hogy a vámhivatalnokokat kikerülje, egy ládát vegyen át a -mely nemsokára a Katalin cárnén érkezik Galacba. Ezt a ládát adja -át <span class="pagenum"><a name="Page_579" id= -"Page_579">-579-</a></span> egy bizonyos Skinnsky Petrovnak, a ki -oláh fuvarosokkal szokott a folyam mentén kereskedni. A levélben -egy angol bankjegy volt, a fáradtságáért. Ő Skinnskyvel egyenesen a -hajóra ment és ott adta át neki a ládát, hogy a fuvart megkimélje. -Ez volt minden, a mit tudott.</p> -<p>Aztán Skinszkyt kerestük fel, de nem birtuk megtalálni. Az egyik -szomszédja azt mondta, hogy két nappal ezelőtt elutazott, senki sem -tudja hova. Ez tiz és tizenegy óra közt történt tegnap este.</p> -<p>A mig tanakodtunk, hogy most mittévők legyünk, futva jött valaki -és lélegzetvesztve ujságolta, hogy Skinszkynek a holttestét a -temető falain belül találták és hogy a torka fel van hasitva, -mintha valami vadállat tépte volna meg. A szomszéd, a kivel -beszéltünk elszaladt a hirhozóval, hogy ő is lássa a rémesetet, az -asszonyok meg sopánkodva mondogatták – Ezt csak oláh tehette! – mi -elsiettünk, nehogy valami módon belekeveredjünk a dologba és nehéz -szivvel siettünk vissza a hotelünkbe Minnához. <span class= -"pagenum"><a name="Page_580" id="Page_580">-580-</a></span></p> -<h3><i>Harkerné naplója.</i></h3> -<p><i>Október 30, este.</i> Oly fáradtan és kedvetlenül érkeztek -haza tegnap este a férfiak, hogy semmihez sem birtak fogni, mig egy -kissé ki nem pihenték magukat. Én biztattam őket, hogy düljenek le -egy fél órára, mig én mindent bejegyzek, a mi ez ideig történt. Van -Helsingtől kértem el a följegyzéshez szükséges adatot, a mit eddig -nem láttam; mig a férfiak pihennek, gondosan átnézek mindent, hogy -világosan lássak a dologban. Ha nem csalódom, hát nyomra jutottam. -Mindjárt előveszem a térképet és megnézem, igazam van-e?</p> -<p>Most még jobban meg vagyok róla győződve, hogy nem tévedtem. -Fölfedezésemet közölni fogom az urakkal, mihelyt felébrednek. Majd -ők megmondják, hogy föltevésem helyes-e.</p> -<h3><i>Harker Minna memoranduma.</i></h3> -<p>A fölvetett kérdés megfejtése ez: Hogy Drakula gróf föladata, -hogy vissza jusson a tulajdon várába.</p> -<p>Hogy ezt megtehesse, vissza kell magát valakivel vitetni. Ez -nyilvánvaló, mert ha hatalmában volna, hogy tetszése szerint -mozoghasson, <span class="pagenum"><a name="Page_581" id= -"Page_581">-581-</a></span> akkor mehetne akár ember, akár farkas, -akár denevér képében.</p> -<p>De hogyan vitesse magát vissza? Uton, vasuton vagy vizen.</p> -<p>Uton nagyon sok nehézségbe ütközik. Az emberek kiváncsiak; aztán -ott vannak a vámhivatalok, meg az üldözői is utól érhetnék. Ez -utóbbitól fél legjobban és hogy ennek elejét vegye még, a mennyire -lehet, tőlem, az ő tulajdon áldozatától is megszabaditotta magát, -hogy el ne árulhassam.</p> -<p>Vasuton, senki sem kiséri a ládát, esetleges késedelemnek lenne -kitéve, a késedelem pedig végzetessé válhatnék, ellenségeivel a -nyomában.</p> -<p>Vizen, ez volna egy részt a legbiztosabb, de más részt a -legveszedelmesebb ut. A vizen, az éjjelt kivéve, tehetetlen. -Hajótörés esetén pedig, ha a viz elnyelné, teljesen tehetetlen és -el kell pusztulnia.</p> -<p>Azt tudjuk bizonyosan, hogy vizen van, most már csak azt kell -bizonyosan megtudnunk, hogy milyen vizen van.</p> -<p>Én átnéztem a térképet és ugy láttam, hogy a legalkalmasabb vizi -ut a Sarét. A jegyzetekben olvastam, hogy hipnotikus álmomban -barmok bőgését és a velem egy szinben lévő viz csobogását és az -evezők csikorgását hallottam. <span class="pagenum"><a name= -"Page_582" id="Page_582">-582-</a></span> A grófnak ennélfogva -nyitott bárkában kell valamely folyón fölfelé haladni, a melyet -vagy evezőkkel vagy csáklyákkal hajtanak, mert közel van a part és -a csónak viz ellen halad, mert ha a vizzel menne, nem hallottam -volna a viz surranását a bárka oldalán. Hogy miért gondolom, hogy a -gróf a Sareten utazik, mert Fundunál ebbe ömlik a Beszterce, a mely -a Borgó szorost kerüli meg. Ezen a vizen lehet legjobban -megközeliteni Drakula várát.</p> -<h3><i>Harkerné naplója. Folytatás.</i></h3> -<p>Mikor fölolvasásomat elvégeztem, férjem megölelt és megcsókolt. -A többiek pedig mind a két kezemet rázogatták. Van Helsing doktor -pedig igy szólt:</p> -<p>– A mi kedves madám Minna világosan látott ott, a hol a mi -szemünk vak volt. Most ismét nyomon vagyunk. Rajta urak, tartsanak -hadi tanácsot, mert itt és most kell elhatároznunk, hogy -mindegyikünk mit tegyen.</p> -<p>– Én gőz-bárkát rendelek és a vizen követem őt, – mondta -Godalming lord.</p> -<p>– Én lovak után látok és a partmenti uton haladok, arra az -esetre, ha kikötött volna valahol, – mondta Morris. <span class= -"pagenum"><a name="Page_583" id="Page_583">-583-</a></span></p> -<p>– Helyes, mondta a professzor, helyes mind a két terv, de -egyiküknek sem szabad magának menni. Seward doktor erre azt mondta: -Azt hiszem, legjobb lesz, ha én megyek Morriszszal. Mi sokat -vadásztunk együtt és ketten jól fölfegyverkezve legyőzhetünk -mindenféle akadályt. De Arturnak sem szabad magában menni. Lehet, -hogy harcba keveredel a grófot szállitó oláhokkal és jobb ha ketten -vagytok. Ezzel Jonathánra nézett, Jonathán pedig én rám, láttam, -hogy erősen küzködik magában. Szeretett volna velem maradni, de -nagyon csábitotta a gőzbárka, mert legvalószinübbnek látszott, hogy -az abban menők érik el a bárkát és pusztitják el a – a – a vampirt. -(Miért haboztam e szó leirásával?)</p> -<p>Egy darabig hallgatott és ez alatt Van Helsing beszélt:</p> -<p>– Barátom Jonathán, magának két oknál fogva is a gőzbárkán kell -mennie. Először azért, mert fiatal, bátor és erős, erre pedig mind -nagy szükség lehet a harcban. Másodszor pedig magának van a legtöbb -jussa elpusztitani azt, a ki annyi bajt és bánatot okozott magának -és szeretett nejének. Ne féltse madame Minnát, ő az én gondom -leszen, ha megengedi. Én öreg vagyok. Az én lábam már nem olyan -gyors a futásban, mint volt és már <span class="pagenum"><a name= -"Page_584" id="Page_584">-584-</a></span> nem vagyok elég erős a -fegyverforgatásra a harcban. De azért én is tehetek szolgálatot, én -is harcolhatok, ha nem is földi fegyverekkel s én is meg tudok -halni, ha kell, csak ugy, mint a nálamnál fiatalabbak. Az én tervem -ez. A mig Godalming lord és Jonathán barátom a gyorsan járó -gőzbárkán haladnak fölfelé a folyón, a mig Morris és Seward John a -partmenti uton haladnak figyelve, én madame Minnát magammal viszem -az ellenséges terület kellő közepébe. A mig azt a vén rókát a folyó -vizen fölviszik a ládájában, a melyben fogva van – mert nem meri a -tetejét még csak meg sem emelni, nehogy babonás oláhjai bele dobják -a vizbe, a hol elpusztulna – addig mi azon az uton, a melyen -Jonathán ment Besztercétől a Borgo-szoroson keresztül, elmegyünk és -megkeressük Drakula várát. Ott madama Minna hipnotikus álmának -hatalmánál fogva meg fogjuk találni az utunkat, hogy elpusztitsuk -azt a vipera fészkét. – Jonathán hevesen félbeszakitotta az -öreget:</p> -<p>– Azt akarja-e mondani Van Helsing doktor, hogy oda akarja vinni -Minnát az ő beteges állapotában, mérgezett vérével, annak a -démonnak a pokoli csapdájába? Nem, ezért az egész világért sem! Nem -engedem! Tudja ön, hogy milyen egy hely az? Látta-e ön <span class= -"pagenum"><a name="Page_585" id="Page_585">-585-</a></span> valaha -azt a borzalmas tanyáját a pokoli rémeknek? Érezte-e valaha a -vampirok ajkát a torkán? – Ezzel felém fordult és a mint meglátott -pirosra bélyegzett homlokommal, az ég felé emelte két karját, -kiáltva: – Oh, Istenem! Istenem, mit vétettünk, hogy igy büntettél -bennünket! – ezzel kétségbeesetten borult a divánra. A professzor -nyugodt, tiszta hangja téritett bennünket magunkhoz -izgatottságunkból.</p> -<p>– Oh, barátom, épp azért akarok menni, hogy madame Minnát -megmentsem attól a borzalmas helytől. Isten mentsen, hogy őt is -magammal bevigyem oda. Olyan dolgot kell ott végbevinnem, a mi nem -az ő tekintetének való. Mi férfiak, a kik itt vagyunk, önt kivéve, -mind tudjuk, mert a saját szemünkkel láttuk, hogy milyen föladat -ez, egy ilyen helyet megtisztitani. De jusson eszébe, hogy mily -borzasztó bajban vagyunk. Ha a gróf ezuttal is elmenekül előlünk – -pedig sikerülhet neki – hát akkor ha kedve tartja, alhatik egy -századig; és ezalatt az idő alatt a mi drágánk – ezzel megfogta a -kezemet – kénytelen volna ide jönni, hogy neki társa legyen és -olyanná lenne, mint azok a többiek, a kiket ön Jonathán a saját -szemével látott. Ön maga beszélt nekünk mohó piros szájukról és ön -maga hallotta kaján <span class="pagenum"><a name="Page_586" id= -"Page_586">-586-</a></span> kacagásukat, a mikor a zsákot -fölkapták, a mit a gróf dobott nekik. Ön borzadozik; és én nem -csodálom. Bocsásson meg, hogy fájdalmat okoztam, de kénytelen -voltam vele. Higyje el, hogy komoly ok és szükség nélkül én sem -mennék oda, a hol az életemet, sőt annál többet is kockáztatok.</p> -<p>– Tegyen akarata szerint – mondta Jonathán följajdulva. -Mindnyájan Isten kezében vagyunk.</p> -<p><i>Későbben.</i> Oh, milyen jól esett látnom, hogy ezek a bátor -férfiak miképpen láttak dologhoz. Hogy ne szeretnék az asszonyok a -férfiakat, a mikor azok oly komolyak, oly igazak és oly bátrak! És -ah, milyen nagy hatalma van a pénznek! Mit nem lehet vele elérni, -ha jól használják. Olyan hálás voltam, hogy Godalming lord és -Morris ur oly gazdagok és hogy oly bőven bánhatnak a pénzzel.</p> -<p>Mert ha ez nem ugy lett volna, aligha indulhattunk volna alig -egy óra mulva teljesen fölszerelten utnak. Jonathán és Godalming -lord gőzbárkája készen várja őket. Seward doktor és Morris egyfél -tucat gyönyörü és jól fölszerelt hátas ló fölött rendelkeznek, Van -Helsing és én pedig a 11 óra 40 p. vonattal indulunk ma este -Verestibe, a hol kocsit, lovat veszünk, hogy a <span class= -"pagenum"><a name="Page_587" id="Page_587">-587-</a></span> Borgó -szorosba menjünk. Magunk fogunk hajtani, mert senkit sem merünk -magunkkal vinni. A professzor sok mindenféle nyelven tud, hát majd -csak eligazodunk valahogy. Az idő óráról-órára hidegebbre válik és -hópelyhek szállingóznak a levegőben.</p> -<p><i>Későbben.</i> Minden bátországomat össze kellett szednem, -hogy bucsuzni tudjak férjemtől, az én egyetlen drága szerelmemtől. -Talán soha sem látjuk egymást többé ebben az életben!</p> -<h3><i>Harker Jonathán naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Október 30.</i></p> -<p>Éjjel. – Ezt a bárkánk gőzkazánjának tüzénél irom. Godalming -lord a fütő. Jól érti a mesterségét, mert már máskor is volt ilyen -kis vizen járó gőzmasina tulajdonosa. Nekem meghagyta, hogy -aludjam, mert egyszerre elég, ha egyikünk virraszt. De nem birok -aludni; hogy alhatnám, a mikor az én drágám oly borzasztó -veszedelembe indult. Csak az az egy vigasztal, hogy mindnyájan -Isten kezében vagyunk. Ha ez nem volna, hát jobb volna meghalni és -elfelejteni minden bajunkat. Morrisz és Seward még előttünk -indultak hosszu <span class="pagenum"><a name="Page_588" id= -"Page_588">-588-</a></span> utjukra. A jobb parton indultak, elég -távol a folyótol arra, hogy kanyarodásait elkerüljék és mégis elég -közel, hogy jó nagy távolságban szemmel tarthassák mind a két -partot. Hat lóval indultak, hogy esetleg egyesithessük erőinket. A -fölösleg négy lovat maguk gondozzák. Az egyiknek a nyerge olyan, -hogy Minna is könnyen megülheti, ha rá kerül a sor.</p> -<p class="right"><i>Október 31.</i></p> -<p>Folyton haladunk fölfelé. Megvirradt és most Godalming alszik, -én vagyok az őrszem. Kegyetlenül hideg a reggeli levegő és jól esik -a gőzkazán melege, noha bundában vagyunk. Még eddig csak néhány -nyitott bárkával találkoztunk, de egyikben sem volt láda vagy más -efféle teher. Szegény, együgyü hajósok rettenetesen megijedtek, -valahányszor rájuk forditottuk éjjel a villámos sugárlámpánk -fényét, térdre estek és imádkoztak.</p> -<p><i>November 1. este.</i> Egész nap semmi ujság; semmi ahhoz -hasonlót nem találtunk, a mit keresünk. Most már a Besztercében -vagyunk. Minden utunkba akadt bárkát és csónakot, kicsit és nagyot -megvizsgáltunk. Az egyik bárka oláh hajóslegényei beszélték, hogy -találkoztak egy jó nagy bárkával, a mely a rendesnél gyorsabban -haladt a vizen fölfelé, mert <span class="pagenum"><a name= -"Page_589" id="Page_589">-589-</a></span> duplán meg volt rakva -evezősökkel. De ez még Fundu előtt történt, hát nem tudták -megmondani, hogy a bárka a Besztercébe kanyarodott-e, vagy -folytatta utját a Sereten. Funduban nem hallottunk semmit sem a -bárkáról, lehet, hogy éjjel haladt el mellette. Nagyon elálmosit ez -a hideg idő. Godalming azt mondja, hogy az éj első felében ő fog -őrködni. Az Isten áldja meg őt minden jóságáért, a melylyel Minna -iránt és irántam viseltetik!</p> -<p class="right"><i>November 2.</i></p> -<p>Fényes nappal van. Az a jó fiu nem keltett föl egész éjjel. Azt -mondja, hogy vétek lett volna, olyat jól aludtam. Igaz is, hogy az -üditő mély álom után egészen uj embernek érzem magamat, ma reggel, -a mint itt ülök és virrasztom az ő álmát. Vajjon hol járhatnak most -Minna és Van Helsing? Ha minden rendén ment utjukban, akkor most -körülbelül a Borgó szorosban lehetnek. Isten vezérelje őket -utjokban! Nem is igen merek arra gondolni, a mi történhetnék! Csak -gyorsabban tudnánk haladni, de lehetetlen, a gép már teljes -erejével müködik. Vajjon Seward doktor és Morrisz hogy vannak. -Remélem, hogy mielőtt Straszhát érjük, találkozunk velük; mert ha -addig nem értük utól a grófot, esetleg meg kell egymással -beszélnünk, hogy mihez kezdjünk legközelebb. <span class= -"pagenum"><a name="Page_590" id="Page_590">-590-</a></span></p> -<h3><i>Seward doktor naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>November 2.</i></p> -<p>Három napja uton. Semmi ujság és semmi idő bejegyezni, ha lett -volna is, mert minden perc drága. Csak a lovak kedveért pihenünk -néha. De nagyon jól birjuk a strapát. Előre; nem vagyunk nyugodtak -mig a gőzbárkával ujra nem találkozunk.</p> -<p class="right"><i>November 3.</i></p> -<p>Funduban hallottuk, hogy a gőzbárka a Besztercén fölfelé -folytatta utját. Csak ilyen átkozott hideg ne volna. Aligha hó nem -lesz, pedig akkor nehéz lesz előre haladnunk, ha csak oroszosan -szánkán nem folytatjuk az utunkat.</p> -<p class="right"><i>November 4.</i></p> -<p>Ma reggel azt hallottuk, hogy a gőzbárkát valami baj érte, a -mint forcirozei akarta az utját a viznek egy sebes esésén fölfelé. -De tudtam, hogy Godalming maga valóságos amatőrgépész és bizonyosan -ő maga hozta rendbe a hibát és némi késedelemmel és a helybeliek -segitségét is igénybe véve, mégis csak átjutottak az akadályon. Az -oláhok az ilyen nehéz helyeken kötelekkel szokták fölvontatni -bárkáikat. Tartok tőle, hogy a bárkát <span class= -"pagenum"><a name="Page_591" id="Page_591">-591-</a></span> a -baleset megviselte, mert a parasztok beszélik, hogy mikor már -rendes vizbe ért is, még gyakran meg-megállt, a mig láthatták. -Sietnünk kell, mert lehet, hogy segitségünkre szorulnak.</p> -<h3><i>Harkerné naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>Október 31.</i></p> -<p>Délben érkeztünk Verestibe. A professzor azt mondja, hogy ma -reggel alig birt hipnotizálni és hogy mindössze csak annyit -mondtam, hogy – „minden sötét és csöndes“. Most oda van kocsit, -lovat venni. A vidék gyönyörü. Mily élvezet volna Jonathánnal -együtt utazgatni erre! De sajnos!</p> -<p><i>Későbben.</i> Van Helsing megjött. Megvette a kocsit, -lovakat, most csak megebédelünk és egy óra mulva indulunk. A -vendéglősné egy olyan kosár elemózsiát pakolt be, hogy elég lenne -egy század katonának. A professzor meg még biztatja és azt sugja -nekem, hogy egy hét is eltelhetik, mielőtt ismét valami jó -ennivalót kapnánk. A hideg ellen is vásárolt egy egy egész sereg -helyes kis bundát és pokrócféléket, aligha fogunk megfázni.</p> -<p>Nemsokára indulunk. Nem merek arra gondolni, hogy mi lesz -velünk. Igazán Isten kezében vagyunk. Csak ő tudhatja, hogy mi -<span class="pagenum"><a name="Page_592" id= -"Page_592">-592-</a></span> vár ránk és én szomoru és alázatos -szivem teljes erejéből könyörgök hozzá, hogy védelmezze meg szegény -férjemet és hogy bármi történjék is, Jonathán tudja meg, hogy -szerettem és tiszteltem őt jobban, hogy sem ki tudnám mondani és -hogy az utolsó gondolatom is az övé volt.</p> -<div class="chapter"> -<h2>XXVII.</h2> -</div> -<h3><i>Harkerné naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>November 1.</i></p> -<p>Egész nap utaztunk, még pedig sietve. Van Helsing nem sokat -beszél, csak annyit mond a parasztoknak, hogy Besztercére sietünk -és jól megfizeti őket, hogy gyorsan váltsák a lovakat. Egy kis -forró levest iszunk, aztán gyorsan hajtunk tova. A vidék remek, a -népe egyszerü, bátor, erős és kedves, de nagyon babonás. Az első -házban, a hol megpihentünk, az asszony, a ki a levest hozta, -meglátva a jegyet homlokomon, keresztet vetett magára és két ujját -felém nyujtva tartotta, hogy az igézet ellen védje magát. -Napnyugtakor a professzor ismét hipnotizált és azt mondja, hogy -mint rendesen, csak ezt feleltem, hogy locsogó viz és csikorgó -evezők – ellenségünk tehát még <span class="pagenum"><a name= -"Page_593" id="Page_593">-593-</a></span> mindig a folyón van. Nem -is merek Jonathánra gondolni, ámbár nem féltem sem őt, sem magamat. -Ezt egy utszéli tanyán irom, a mig lovakat váltanak, Van Helsing -alszik. Szegény jó öreg ur, olyan fáradtnak és törődöttnek látszik. -Majd ha elindulunk, én hajtom helyette a lovakat, hogy ő -pihenhessen. Készen vannak a lovakkal – indulhatunk.</p> -<p><i>November 2 reggel.</i> Csakugyan sikerült a tervem; fölváltva -hajtottunk egész éjjel. Hajnalban Van Helsing ismét hipnotizált és -azt mondja, hogy azt feleltem: „sötétség, csikorgó fagy és zuhogó -vizesés“, ugy látszik, hogy fölfelé változik a folyó futása.</p> -<p><i>November 2 este.</i> Egész nap hajtottunk. A tájék mind -vadabb lesz. Van Helsing azt mondja, hogy reggelre elérjük a -Borgó-szorost. Nem nagyon sietünk, mert napvilággal akarunk oda -érni. Vajjon mit hoz a holnap? Arra a helyre megyünk, a hol az én -drágám annyit szenvedett. Isten őrizzen bennünket és azokat, a kik -halálos veszedelemben vannak miattunk.</p> -<h3><i>Van Helsing memoranduma.</i></h3> -<p class="right"><i>November 4.</i></p> -<p>Ezt az én igaz és régi jó barátomnak, Seward John drnak irom -abban az esetben, ha <span class="pagenum"><a name="Page_594" id= -"Page_594">-594-</a></span> nem látnám többé. Meg fogja neki -magyarázni a történteket. Reggel van és én a tüz világánál irok, a -melyet madame Minna segitségével egész éjjel égve tartottunk. Hideg -van, nagyon hideg, olyan hideg, hogy a hó, a mely fölöttünk a -levegőben van, nem is tud leesni. Ugy látszik, madame Minnára hat a -kemény idő, mert egész nap kábult volt a feje és aludt, aludt, -folyton csak aludt és nem csinált semmit sem egész nap, még csak -nem is evett. Napnyugtakor megpróbáltam hipnotizálni, de sajnos! -hiába; fölötte való hatalmam napról-napra gyöngült, mig végre ma -este teljesen cserben nem hagyott. Jó, hát legyen meg az Ur -akarata, akármi legyen is és akárhová juttasson bennünket!</p> -<p>Tegnap reggel épp napkelte után értünk a Borgo-szorosba. Még -hajnal elött hozzá készültem a hipnotizáláshoz.</p> -<p>Megállitottuk a kocsit és leszálltunk, hogy semmi se zavarjon -bennünket. Én ágyat vetettem a hundikból és madame Minna -leheveredve, lassan lassan engedett a hipnotikus álomnak. Mint már -azelőtt, most is csak azt felelte: sötétség és csobogó viz. Aztán -fölébredt, jó szinben és jó kedvben és tovább indultunk utunkon és -nemsokára láttuk a Borgo-szorost. Minna asszony, a ki figyelmesen -<span class="pagenum"><a name="Page_595" id= -"Page_595">-595-</a></span> nézett körül, egyszer csak egy -mellékutra mutat és azt mondja:</p> -<p>– Erre visz az utunk.</p> -<p>– Honnan tudja, hogy erre? – kérdeztem én.</p> -<p>– Csak tudom, felelte ő és egy kis szünet mulva tette hozzá: – -Hát nem ezen járt-e Jonathán és nem irta-e meg -naplójegyzeteiben?</p> -<p>Igy hát arra az utra kanyarodtunk. Az eddig csak ritkásan -szállingozó hó sürübben kezdett esni. Lassan-lassan a szemünkben -ötlik mindenféle, a miről Jonathán irt a naplójában. Aztán hosszu -órákig és órákig megyünk, megyünk. Eleinte biztattam madame Minnát, -hogy aludjék, ő próbálgatta és egyszer csak elaludt. Aztán meg -aludt folyton, mig végre én félni kezdtem és költögetni próbáltam. -De ő csak alszik, alszik, hiába költögetem. Végre azt hiszem, hogy -jó magam is elaludtam, mert egyszerre csak olyan bünösnek éreztem -magamat, mintha vétettem volna valamit, pedig ugy ültem, mint a -cövek és fogtam erősen a gyeplőt, a lovak meg csak mentek tripp -trapp, tripp trapp, mint rendesen. Lenéztem és láttam, hogy madame -Minna még mindig alszik. Most már nem messze lehet a nap nyugta és -a havon végig sárgás fényt vet a nap, ugy, <span class= -"pagenum"><a name="Page_596" id="Page_596">-596-</a></span> hogy a -hegyek árnyéka hosszura nyulik rajta. Mindig fölfelé-fölfelé -kapaszkodunk és minden ah, olyan vad körülöttünk és olyan zord és -sziklás, mintha itt volna a világ vége.</p> -<p>Ekkor fölkeltettem madame Minnát. Ezuttal fölébredt sok -költögetés nélkül és megpróbáltam hipnotizálni. De nem engedett, -nem aludt el, mintha csak nem is lettem volna. Azért én csak -próbáltam és próbáltam tovább, mig egyszer csak sötétben találtam -magamat; hát körülnézek és látom, hogy lement a nap. Madame Minna -kacagott és én visszafordulok és ránézek. Teljesen ébren volt s oly -kitünő szinben, a milyenben nem láttam amaz éjszaka óta, a mikor -először kerestük föl a gróf házát Carfaxot. Én el voltam ámulva és -nagyon nyugtalan lettem, de ő oly kedves és gyöngéd s gondos volt -velem szemben, hogy minden aggodalmamat elfelejtettem. Én tüzet -raktam, mert fát is hoztunk magunkkal és ő elkészitette a vacsorát, -mig én a lovakat kifogtam és megetettem. A mikor visszatértem a -tüzhöz, készen volt mindennel a vacsorára. Én először neki akartam -adni, de ő csak mosolygott s azt mondta, hogy ő már evett, hogy oly -éhes volt, hogy nem birt megvárni. Nekem ez nem tetszik s komoly -aggodalmaim vannak, de nem akarom őt megijeszteni, hát nem szólok -neki. Ő <span class="pagenum"><a name="Page_597" id= -"Page_597">-597-</a></span> tálalt nekem és én magam ettem, aztán a -bundákba burkolóztunk és a tüz mellé heveredtünk és én meghagytam -neki, hogy aludjék, a mig én őrködöm. De én egyszer csak teljesen -megfelejtkezem az őrködésről és a mikor hirtelen eszembe jut, hogy -őrködöm, hát látom, hogy ő nyugodtan fekszik, de ébren van és -folyton rám néz fényes szemével. Ez még egyszer-kétszer megtörtént -és én bizony jó sokat aludtam reggelig. A mikor fölébredtem reggel, -hipnotizálni próbáltam őt; de sajnos! noha engedelmesen lehunyta -szemét, sehogy sem aludt el. A nap fölkelt és mind jobban-jobban -följött és ekkor, a mikor már későn volt, egyszer csak elaludt, de -olyan mélyen, hogy nem is birtam fölébreszteni, föl kellett őt -emelnem és alva a kocsiba vinnem, a mikor a lovakat befogtam és -mindent elkészitettem az utra. Madame Minna még mindig alszik és -alszik és álmában sokkal egeszségesebbnek és sokkal pirosabbnak -látszik, mint azelőtt. És én ezt nem szeretem. És én félek, félek, -félek! – én félek mindentől – még gondolkozni is félek; de azért -folytatnom kell utamat. Élet és halál, vagy még ennél is több forog -kockán és nekünk nem szabad ingadoznunk.</p> -<p><i>November 5. reggel.</i> Hadd legyek pontos <span class= -"pagenum"><a name="Page_598" id="Page_598">-598-</a></span> -mindenben, mert noha ön Seward John és én sok különös dolgot -láttunk már együtt, ön hamarosan még is azt hihetné, hogy én, Van -Helsing megörültem, hogy a sok borzalom és idegeim végleges -kimerülésétől megbicsaklott az eszem.</p> -<p>Tegnap egész nap utaztunk, mind magasabbra érve a hegyek közt és -folyton a legvadabb és legelhagyatottabb vidéket járva. Madame -Minna folyton aludt és csak aludt; és még akkor sem birtam -fölkelteni hogy egyék, a mikor én már olyan éhes voltam, hogy meg -kellett állani és valamit enni. Attól kezdtem félni, hogy talán -ennek a vidéknek a végzetes igézete van rajta, minthogy vérében van -a vampirok mérge. No jól van hát – gondoltam magamban – ha ő igy -alszik egész nap, én meg fogadom, hogy nem alszom egész éjjel. A -mint baktattunk a régi rossz elhagyatott uton, lesütöttem a fejemet -és aludtam én is. Egyszer csak a mint ijedten és ugy tetszett nagy -sokára fölébredtem, madame Minnát még mindig alva találtam, a napot -még közel a nyugtához. De körülöttem minden megváltozott; a rideg -hegyóriások távolabbaknak látszottak és mi közel jártunk egy -meredek hegy tetejéhez, a melynek a koronáját egy olyanforma -várkastély képezte, <span class="pagenum"><a name="Page_599" id= -"Page_599">-599-</a></span> a milyenről Jonathán emlékezett meg a -naplójában. Én egyszeriben örültem és féltem; mert most már akár -jóra, akár rosszra, de közel a vég. Fölkeltettem madame Minnát és -ismét próbáltam hipnotizálni, de sajnos! nem sikerült sehogy sem. -Aztán mielőtt az éj sötétsége ránk borult volna – mert még -napnyugta után is, a nyugtától aranyos felhők sárgás vizfénye -maradt a havon és egy ideig kellemes félhomályban volt minden – én -kifogtam a lovakat és a lehető legvédettebb helyen megetettem őket. -Aztán tüzet raktam és közel a tüzhöz kényelmes ülő helyet -készitettem madame Minnának, a ki az este bájosabb volt mint -valaha, a bundák és meleg pokrócokból. Aztán ennivaló után láttam; -de ő nem akart enni, csak azt mondta, hogy nem éhes. Én nem -erőltettem, mert ugyis tudtam, hogy hiába lenne. De én magam jól -hozzáláttam az evéshez, mert tudtam, hogy kettőnk helyett kell -erősnek lennem. Aztán attól való félelmemben, a mi lehetne, egy -tágas kört huztam madame Minna pihenő helye körül; a kör szélét -pedig tele raktam apróra tördelt ostyaszeletekkel. Olyan finomra -tördeltem az ostyát, hogy mindenüvé jusson és egy pont se maradjon -üresen. Madame Minna csöndesen ült az egész idő alatt, oly -csöndesen, mint a ki <span class="pagenum"><a name="Page_600" id= -"Page_600">-600-</a></span> meghalt – és arca mind fehérebb és -fehérebb lett, mignem fehérebb volt már a körülötte levő hónál is, -de nem szólt egy szót sem. De mikor melléje mentem, a szegény -gyermek belém kapaszkodott és akkor éreztem, hogy egész testében -reszket, mint a kit a hideg ráz. Mikor egy kissé megnyugodott, azt -mondtam neki:</p> -<p>– Nem akar egy kicsit a tüzhöz jönni? – mert meg akartam tudni, -hogy mire képes. Ő engedelmesen fölállt, egy két lépést tett, aztán -megállt, mint a kit a villám sujtott.</p> -<p>– Miért nem jön idébb? – Kérdeztem tőle. Ő a fejét rázta, -megfordult, visszament a helyére és leült. Aztán tágra nyilt -szemmel rám nézve, mint a ki most ébredt álmából, egyszerüen ezt -mondta:</p> -<p>– Nem tudok! – és ezzel elhallgatott. Én örvendeztem, mert -tudtam, hogy a mit ő nem tud, azt ezek közül, a kiktől félek, sem -tudja egyik sem megtenni. Ha tehát a testét veszedelem fenyegetné -is, a lelke mentve van.</p> -<p>Egyszerre csak a lovaink elkezdtek riadtan horkolni és -kötőfékeiket tépni, mig én oda nem mentem és le nem csöndesitettem -őket. Mikor a kezemet nyakukon érezték, <span class= -"pagenum"><a name="Page_601" id="Page_601">-601-</a></span> halkan -nyeritettek, mintha örülnének és nyalták a kezemet és egy ideig -csöndesen maradtak. Az éj folyamán még gyakran kellett hozzájuk -sietnem, mig csak el nem érkezett az éj leghidegebb szaka, a mikor -az egész természet mintegy dermedten hallgat és jövetelem mindenkor -megnyugtatta őket. A dermesztő hidegben a tüzem lankadni kezdett és -én indultam, hogy jobban megrakjam, mert a hó néha zivatarosan -söpört végig rajtunk és vele egyszerre hideg, fagyos köd -szállingózott. Még a sötétben is volt egy kis világosság, a milyen -a hó fölött mindig szokott lenni és ugy tetszett, mintha a -hóförgeteg és a ködfoszlányok asszonyi alakot öltöttek volna, -hosszu uszályos köntösekben.</p> -<p>Minden néma és csöndes volt, csak a lovak nyöszörögtek és bujtak -össze, mintha a legrosszabbtól rettegnének. Én is félni kezdtem, -rettenetes félelem szállt meg; de ekkor eszembe jutott a büvös kör, -a melyen belül nem bánthat semmi. Azt is kezdtem hinni, hogy -képzelődéseimet az éj, a sötétség és a sok izgalom okozta, a melyen -keresztülmentem, meg a tenger aggodalom. Ugy tetszett, mintha -Jonathán borzalmas tapasztalatainak az emléke járna velem -boszorkánytáncot, mert a hópelyhek és ködfoszlányok lebegni és -forogni <span class="pagenum"><a name="Page_602" id= -"Page_602">-602-</a></span> kezdtek, mignem ugy tetszett, hogy -azoknak a rettenetes asszonyoknak, a kik az ő torkát véresre -szerették volna csókolni, az árnyalakjai váltak volna belölük. -Ekkor a lovak is mind szorosabban bujtak össze és nyöszörögtek és -nyögtek félelmükben, mint az emberek fájdalmukban szoktak. Én -rettegni kezdtem az én drága madame Minnámért, a mint azok a -kisérteties lebegő alakok közelebb huzódtak és körül-körül -forogtak. Rá néztem, de ő nyugodtan ült és rám mosolygott. Mikor a -tüzhöz akartam menni, hogy megrakjam, megkapott és visszatartott és -suttogva, oly halk hangon, a milyet csak álmában szokott az ember -hallani, mondta:</p> -<p>– Ne! ne! Ne menjen a körön kivül. Itt belül biztosságban van! – -Én feléje fordulva szemébe néztem és mondtam:</p> -<p>– Hát kegyed? Én csak kegyed miatt félek! – erre ő elnevette -magát, halkan, elhalón és igy felelt:</p> -<p>– <i>Miattam</i> fél? És miért félne miattam? Senki sincsen -tőlük nagyobb biztosságban a világon, mint éppen én! – és a mig én -szavainak az értelmén tünődtem, egy szélroham meglobogtatta a tüzet -és a fölcsapó láng fénye megvilágitotta a vörös bélyeget homlokán. -És ekkor fájdalom! megértettem. Ha még nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_603" id="Page_603">-603-</a></span> -értettem volna, csakhamar rájöttem volna, mert a lebegő, keringő, -ködös alakok mind kőzelebb, közelebb huzódtak, de mindig kivül -tartották magukat a büvös, szentelt körön. És végre tömörülni -kezdtek, mig egyszer csak – ha ugyan Isten el nem vette a józan -eszemet, mert tulajdon szememmel láttam őket – előttem állt -megtestesülve ugyanaz a három asszony, a kiket Jonathán látott a -szobában, a hol egymást biztatták a véres csókra. Megismertem az -ingó telt alakokat, a ragyogó szemeket, a fehér fogakat, a hamvas -orcákat és kéjtől duzzadó piros ajkakat. Mindig csak a szegény édes -madame Minnára mosolyogtak; és a mint halk nevetésük hallatszott az -éj csendjében, összefogózkodtak és rá mutogattak és édes, -idegcsiklandó hangon suttogtak:</p> -<p>– Jer testvér. Jer velünk. Jer! Jer! – Én félelemmel telve -fordultam szegény madame Minna felé és a szivem nagyot ugrott -örömömben; mert oh! édes szép szemének a rémülete, az irtózat, az -undorodása, megérttették velem, hogy még remélhetünk. Még ő nem -volt közülök való. Hál Istennek érte! Én fölkaptam a mellettem levő -tüzelő fából egy hasábot és másik kezemben az ostyából egy -csipetnyit tartva közeledtem feléjük és a tüz felé. Ők vissza -huzódtak tőlem és halk szemérmetlen <span class="pagenum"><a name= -"Page_604" id="Page_604">-604-</a></span> kacajra fakadtak. Én -megraktam a tüzet és nem féltem tőlük, mert már láttam, hogy biztos -védelmünk van ellenük. Nem közelithettek meg, a mig ilyen -fegyverrel birtam, sem madame Minnához nem juthattak, a mig a büvös -körön belül maradt, a melyet ő csak ugy nem birt elhagyni, mint -amazok nem birtak átlépni. A lovak is elcsendesedtek és összebujva -feküdtek a földön; a hó csöndesen hullott rájuk és egészen fehérek -lettek tőle. Ekkor már tudtam hogy szegény párákra nézve megszünt -minden félelem.</p> -<p>– És igy maradtunk, mig a hasadó hajnal piros fénye nem -derengett a havazás fátyolán keresztül. A félelem a hideg és -elhagyatottság megdermesztettek, de a mint az isteni nap fölfelé -szállt az égen, uj életre keltem. A hajnal első piros sugarára a hó -és köd forgatagába olvadtak a borzalmas alakok és a viharral -együtt, mintha Drakula vára felé huzódtak és tüntek volna el.</p> -<p>Én a hajnal hasadásával önkénytelen fordultam madame Minna felé, -hogy hipnotizáljam, de őt hirtelen mély álomba merülten találtam, a -melyből lehetetlen volt felköltenem. Ekkor álmában próbáltam -hipnotizálni, de ő nem engedelmeskedett sehogy sem és ez alatt ránk -virradt a nap. Még <span class="pagenum"><a name="Page_605" id= -"Page_605">-605-</a></span> nem merek mozogni. Megraktam a tüzet és -megnéztem a lovakat, mind megvannak halva. Ma sok dolgom lesz még -itten, várok hát, mig a nap magasan jár; mert azokon a helyeken, a -melyeket föl kell keresnem, a nap világa az egyetlen védelmem, még -ha csak homályosan világit is a havon és ködön keresztül.</p> -<p>Megerősitem magamat a reggelivel, aztán hozzálátok rettenetes -föladatomhoz. Madame Minna még mindig alszik; és Istennek legyen -hála, egészen nyugodt az álma.</p> -<h3><i>Harker Jonathán naplója.</i></h3> -<p><i>November 4. este.</i> A gőzbárkát ért baleset rettenetes volt -ránk nézve. E nélkül már rég utól értük volna a csónakot és most -már szegény Minnám szabad volna. Félek rá gondolni, ott azon a zord -vidéken, azon a borzalmas helyen. Lovakat vettünk és nyomon -követjük a ládát vivő oláh cigányokat. Ezt addig irom, mig -Godalming mindent elkészit az utra. Oh csak Morris és Artur is -velünk volnának. De reméljük a legjobbat. Isten veled Minna, ha nem -irhatnék többet. Isten áldjon és óvjon meg. <span class= -"pagenum"><a name="Page_606" id="Page_606">-606-</a></span></p> -<h3><i>Seward doktor naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>November 5.</i></p> -<p>Hajnalban láttuk az oláh cigányok csapatját hosszu szekerükkel -vágtatva, a folyótól elindulni. Szorosan fogták körül a szekeret és -ugy rohantak, mint ha a roszak lennének velük. A hó folyton esik és -még a levegő is izgalommal van tele. Távolról a farkasok orditása -hallatszik, a hó lekergeti őket a hegyekről és veszedelem fenyeget -bennünket minden oldalról. A lovak készen állnak az elindulásra. -Valakinek a halálára indulunk. De csak az Isten tudja, hogy hol, -mikor és miképpen éri utol sorsa az embert…</p> -<h3><i>Van Helsing doktor memoranduma.</i></h3> -<p><i>November 5 délután.</i> Az eszem hál’Istennek még megvan; -ámbár nagy csuda. Mikor madame Minnát alvahagytam a büvös körben, a -várkastélynak vettem utamat. A sulyos kalapácsnak, a melyet -Verestiből hoztam magammal, jó hasznát vettem; noha az ajtókat mind -nyitva találtam, levertem rozsdás záraikat, nehogy valamely gonosz -szándék, vagy gonosz véletlen bezárja őket utánam és én ne tudjak -<span class="pagenum"><a name="Page_607" id= -"Page_607">-607-</a></span> kijönni. Jonathán keserves -tapasztalásain okultam ebben. Az ő naplójának a nyomán találtam meg -a düledezett kápolna utját is, mert tudtam, hogy ott lészen dolgom. -Tudtam, hogy legalább három sirt fogok találni – a melynek lakója -van; hát kerestem, kerestem és végre megtaláltam az egyiket. Ott -feküdt a vampir álmában, ugy tele élettel és igéző ingerlő bájjal, -hogy szinte megborzadtam, mint a ki élőt jött gyilkolni. Igen, én -Van Helsing borzadoztam és egyben meg is voltam hatva, én, a kinek -oly erős volt a szándéka és a kinek annyi oka volt a gyülöletre, én -annyira meg voltam hatva, hogy szinte zsibbadás fogta el -testem-lelkem és csak halogattam a dolgom, a mikor a hóterhes, -csöndes levegőn keresztül egy halk, hosszu, vontatott jajszó szállt -felém, annyira telve panaszszal és fájdalommal, hogy ugy -fölébresztett, mint a trombitaharsogás. Mert a hang, a melyet -hallottam, az én drága madame Minnám hangja volt.</p> -<p>Ekkor ismét erőre kaptam borzalmas föladatomra és sorra -vizsgálva a koporsókat, megtaláltam a másik testvért, a másik -sötéthajut is. Nem mertem sokáig nézni, mint az elsőt, nehogy ismét -igézet fogjon el; de tovább kerestem, mig végre egy diszes, magas -szárkofágban <span class="pagenum"><a name="Page_608" id= -"Page_608">-608-</a></span> megtaláltam a harmadik testvért, a -szőkét, a kit, mint Jonathán, én is a ködből láttam életre kelni. -Oly gyönyörü volt nézni; oly ragyogón szép, oly csodásan ingerlő, -hogy a fejem csak ugy szédült a fölindulástól, a mint bámultam. De -hál Istennek a kedves, drága madame Minna jajszava még nem halt ki -fülemből és mielőtt a csodás szépség teljesen megigézett volna, -elszántam magamat vad munkámra. Ezalatt már az összes sirokat -végigvizsgáltam a kápolnában; és minthogy az éjjel is csak ezt a -három halottlan kisértetet láttuk, hát bizonyosra vettem, hogy -nincsenek is többen. Egy nagy koporsóra akadtam diszes, külön -rekeszben. Csak ez az egy szó volt rajta:</p> -<p class="center"><b>Drakula.</b></p> -<p>Ez volt tehát a vampir király otthona, azé, a kitől a többi is -eredt. Mielőtt borzalmas föladatomhoz láttam volna, egy szentelt -ostyát tettem Drakula koporsójába, hogy örökre elzárjam tőle -halottlan otthonát.</p> -<p>Aztán hozzá láttam rettenetes munkámhoz. Pedig irtóztam tőle. Ha -csak egy lett volna. De három! Még kétszer belekezdeni, azután, -hogy egyszer már befejeztem ezt a borzalmas dolgot; mert ha már -rettenetes volt a szegény szelid Lucy kisasszonynyal, milyen -<span class="pagenum"><a name="Page_609" id= -"Page_609">-609-</a></span> lesz még ezekkel az idegenekkel, a kik -századokig éltek, a kiket csak megerősitett a muló idő és a kik, ha -hatalmukban lett volna, küzködtek volna undok életükért.</p> -<p>Óh barátom John, rut mészáros munka volt; és ha nem erősitett -volna meg az élőkre való gondolat, nem lettem volna képes folytatni -és befejezni. Reszkettem és reszketek még most is, noha hál -Istennek erőm nem hagyott cserben, még mindennek vége nem volt. Ha -nem láttam volna a nyugalmat az első arcban, a menyei megnyugvást -kifejezésében a végső rögtönös föloszlás előtt, mintegy -megerősitéseül a lélek fölszabadulásának, tán nem birtam volna -folytatni a mészárlást. Nem birtam volna elviselni a rémes -sikoltást, a mint a karó befuródott; a test rángatózását és a -vértől habzó ajkat. Megfutottam volna irtózatomban, teljesitetlenül -hagyva föladatomat. De vége, elmult!</p> -<p>Mielőtt elhagytam volna a várkastélyt, ugy elláttam a bejáratát, -hogy soha többé a gróf halottlanul oda be nem juthat.</p> -<p>Mikor a körbe léptem, a melyben madame Minna aludt, fölébredt -álmából és meglátva engem, fájdalmasan fölkiáltott, hogy mennyit -kellett nekem szenvednem.</p> -<p>– Jőjjön! – kiáltotta – gyerünk erről <span class= -"pagenum"><a name="Page_610" id="Page_610">-610-</a></span> az -irtózatos helyről! Siessünk a férjem elé, a ki, tudom, hogy felénk -jön.</p> -<p>És igy bizalommal és reménynyel s mégis félelemmel tele indulunk -keletnek, hogy barátainkkal találkozzunk – és <i>vele</i> – a kiről -madame Minna azt mondja, hogy <i>tudja</i>, hogy szembe jő -velünk.</p> -<h3><i>Harkerné naplója.</i></h3> -<p class="right"><i>November 6.</i></p> -<p>Késő délután volt, mikor a professzor és én keletnek indultunk, -a honnan tudtam, hogy Jonathán közeledik felénk. Nem mentünk -gyorsan, noha meredeken lefelé vitt az utunk, mert meleg pokrócokat -kellett magunkkal cipelni, nem mertük kockáztatni, hogy meleg ruha -nélkül maradjunk esetleg a hidegben és hóban. Még egy kevés -elemózsiát is vittünk magunkkal, mert sehol a közelben emberi -tanyát nem láttunk. Alig mentünk egy mértföldnyire, én elfáradtam a -nehéz járásban és le kellett ülnöm. A távolból farkasok orditását -hallottuk. Van Helsing körülnézett, hogy nem találna-e valahol jó -helyet, a hol támadás esetén egy kicsit védve volnánk. Az ut még -mindig lefelé haladt. Egyszerre csak intett a professzor, hát -fölkeltem és oda mentem. <span class="pagenum"><a name="Page_611" -id="Page_611">-611-</a></span> Nagyon jó helyre akadt, egy üreg -formára a hegyoldalban, olyan bejárattal, mintha két ajtószárfája -volna sziklából. Kézen fogva vezetett be. Lássa, mondta, itt jó -helyen lesz; és ha jönnének a farkasok, innen egyenkint lepuskázom -őket. Behozta a pokrócainkat és jó helyet készitett belőlük a -számomra, aztán elővette az ennivalót és kinált vele. De én nem -birtam enni; még csak megpróbálni is undorodtam; és bármennyire -szerettem volna is a kedvében járni, nem birtam magamat rávenni. A -professzor nagyon szomoruan nézett rám, de nem tett szemrehányást. -A messzelátóját kivéve a tokjából, a szikla tetejére állt és -vizsgálni kezdte a látóhatárt. Egyszer csak elkiáltotta magát:</p> -<p>– Nézze! madame Minna, nézze! nézze! – Én fölugrottam és melléje -álltam a sziklára, ő kezembe adta a messzelátót és mutatott. A hó -még sürübben esett, mint eddig és csak ugy kavargott, mert viharos -szél kezdett fujni. De néha egy-egy pillanatra megszünt a hóesés, -vagy a szél másfelé terelte és ekkor messze el lehetett látni az -uton, onnan a magasból, a hol álltunk. Egyenesen előttünk és nem -nagy távolságban, sőt oly közel, hogy csodálkoztam, hogy hamarább -észre nem vettük őket – jött nagysietve egy csoport ember lóháton. -<span class="pagenum"><a name="Page_612" id= -"Page_612">-612-</a></span> Egy hosszu szekeret fogtak körül, a -mely futtában ide-oda lóbálódzott a göröngyös uton. Az emberek -ruhájukról itélve parasztok vagy oláhcigányok lehettek.</p> -<p>A szekéren egy nagy láda volt. A szivem nagyot dobbant a -láttára, mert érzem, hogy közel a vég. Esteledett és én jól tudtam, -hogy a nap nyugtával az, a ki addig abban a ládában van fogva, -fölszabadul és sokféle formában menekülhet üldözésünk elől. -Félelmemben a professzor felé fordultam; és ijjedtemre láttam, hogy -nincsen ott. De egy pillanattal későbben megláttam lejebb. Egy kört -vont a szikla körül, olyat, a mely az elmult éjjel is ótalmat adott -nekünk. Mikor befejezte, mellém jött, ujra mondván:</p> -<p>– Igy legalább biztosságban leszen <i>tőle!</i></p> -<p>Elvette tőlem az üveget és a förgeteg legközelebbi szünete alatt -végig nézte vele a tájt.</p> -<p>– Nézze, mily gyorsan közelednek; verik a lovaikat; és -vágtatnak, a hogy csak birnak. – Elhallgatott és egyszer csak halk, -szomoru hangon folytatta:</p> -<p>– A nap nyugtára számitva sietnek ily őrült gyorsasággal. Lehet, -hogy elkésünk. Legyen meg Isten akarata! Vakitó hóförgeteg takarta -el pár pillanatra a tájat, de gyorsan <span class= -"pagenum"><a name="Page_613" id="Page_613">-613-</a></span> elmult -és a professzor ismét az utat kémlelte messzelátójával. Egyszer -csak elkiáltotta magát:</p> -<p>– Nézze! nézze! nézze! Két lovas ember közeledik gyorsan délről, -fogja gyorsan az üveget. Nézze hamar, a mig a hóförgeteg el nem -takarja őket ujra. Én fogtam az üveget és néztem. A két férfi -Morrisz és Seward doktor lehetett. Azt tudtam, hogy egyik sem -Jonathán. De egyuttal tudtam azt is, hogy Jonathán sincs messze. -Körül nézve, a szekeres csoporttól északra másik két embert láttam -lóhalálában vágtatva közeledni. Az egyikről tudtam, hogy Jonathán, -a másik tehát csak Godalming lord lehetett. Ők is a szekereseket -üldőzték. Mikor mondtam ezt a professzornak, örömében kiabált, mint -egy iskolás fiu és puskáját kézhez készitette rejtekünk nyilása -mellé. Valamennyien itt előttünk fognak találkozni, mondta. Ha itt -lesz az ideje, a cigányok minden oldalról be lesznek keritve. Én is -kézhez vettem revolveremet, mert a mig beszéltünk, a farkasok -orditása hangosabb lett és mintha közeledett volna.</p> -<p>A várakozás minden perce egy örökkévalóságnak tetszett. Az -óránkat nézve, nehéz volt elhinni, hogy egy órába sem tellett, a -mig a különböző csoportok közel értek hozzánk. Már jól meg tudtuk -egymástól különböztetni <span class="pagenum"><a name="Page_614" -id="Page_614">-614-</a></span> az egyéneket, ugy az üldözők, mint -az üldözöttek csoportjában. Közelebb, mind közelebb értek. A -professzor meg én leguggoltunk a sziklánk mögött és készen -tartottuk fegyverünket; láttam hogy el van szánva arra, hogy nem -ereszti el őket az uton. Jelenlétünkről senkinek sejtelme sem -volt.</p> -<p>Egyszerre csak két hang kiáltotta egyszerre hogy <i>megálj!</i> -– Az egyik Jonathánnak a szenvedélytől kiélesedett hangja volt; a -másik Morris ur erős elszánt és mégis nyugodt parancsszava. A -cigányok ha nem értették is a nyelvet, a hangot félre nem -érthették. Ösztönszerüen meglassitották futásukat és abban a -pillanatban mellettük termettek egyik oldalon Godalming lord és -Jonathán, a másikon Seward doktor és Morris ur. A cigányok vezére, -egy pompás fickó, a ki ugy ülte meg a lovát, akár egy centaur, -visszaintette őket és dühödt hangon kiáltott az embereire, valamely -parancsszót. Ezek a lovak közé vágtak és előre ugrattak, de a mi -négy emberünk rájuk fogta puskáját és félreérthetetlenül megállást -parancsolt nekik. Ebben a pillanatban Van Helsing és én is -fölálltunk a szikla mögött és rájuk fogtuk fegyverünket. A cigányok -látva, hogy minden oldalról körül vannak véve, szorosra fogták a -gyeplőt és megálltak. A vezetőjüknek <span class="pagenum"><a name= -"Page_615" id="Page_615">-615-</a></span> egy szavára, a csapat -minden tagja fegyvert ragadott, ki kést, ki meg pisztolyt, a mi épp -volt nála és készen tartotta magát a támadásra.</p> -<p>A vezérük egy gyors mozdulattal kiugratta a lovát a csapatból és -először a napra mutatva, a mely már nyugovóra hajlott a hegyek -fölött, aztán a nem nagy távolságban fölöttünk emelkedő Drakula -várára mondott valamit, a mit én nem értettem, felelet gyanánt mind -a négy emberük levetette magát a lóról és a szekérnek rohant. -Gyors, elszánt mozdulatukat látva a cigányok vezére, kiáltott -egyet; mire emberei rögtön körülfogták a szekeret, egymást -taszigálva a nagy igyekezetben, hogy gyorsan engedelmeskedjenek a -kapott parancsnak. Közöttük az egyik oldalon Jonathánt, a másikon -Morris urat láttam, a mint utat akarnak maguknak nyitni a szekérig; -nyilvánvalónak látszott, hogy föladatukat napnyugta előtt akarják -befejezni.</p> -<p>Semmi sem tarthatta őket vissza. Sem a cigányoknak előttük -villanó kései, sem a mögöttük orditozó farkas csorda, a melyre nem -is ügyeltek. Jonathán féktelen elszántsága mintha megdöbbentette -volna azokat, a kik utját állták; ösztönszerüen visszahuzódtak -előle és áteresztették. Egy szempillantás alatt <span class= -"pagenum"><a name="Page_616" id="Page_616">-616-</a></span> a -szekéren termett és hihetetlennek látszó, emberfölötti erővel -fölemelte a nehéz, nagy ládát és a keréken körösztül az utra lökte. -Ez alatt Morris ur is körösztül vágta magát a tulsó oldalon a -cigányokon. Az egész idő alatt, noha lélekzetvesztetten figyeltem -Jonathánt, Morris urat sem tévesztettem szem elől, láttam -kétségbeesett küzködését és láttam a cigányok kését, a mint feléje -döftek, mig ő körösztül vágta magát rajtuk. Ő elháritotta nagy -bowie késével a döféseket és eleinte azt hittem, hogy sértetlen -maradt, de a mikor Jonathán mellette termett, a ki már leugrott a -szekérről, jól láttam, hogy bal kezét az oldalára szoritja és hogy -ujjai közül bugyog ki a vére. De még ez sem tartotta őt vissza, -mert a mig Jonathán kétségbeesett elszántsággal feszegette a láda -tetejének egyik végét nagy késével, ő dühösen esett a másik végének -erős bowie késével. A két férfi erőfeszitésének rögtön engedett a -láda teteje, a szögek csikorogva huzódtak ki és a láda födele a -földre hullott.</p> -<p>A cigányok ezalatt látták, hogy Godalming lord és Seward doktor -gyorstüzelő fegyverének a hatalmában vannak és nem ellenkeztek -tovább. A nap már majdnem lecsuszott a hegycsucsok mögé és az egész -csoport hosszu árnyékot vetett a hóra. Láttam a <span class= -"pagenum"><a name="Page_617" id="Page_617">-617-</a></span> grófot -a ládában levő földön fekve, a melynek egy része az esés -következtében ellepte őt. Halálosan sápadt volt, mint egy viaszkép -és vörös szemei rettenetes bosszuálló tekintettel meredtek az -ürbe.</p> -<p>A mig néztem, nyitott szeme a nyugovó napot látta és gyülölködő -tekintete diadalmasra változott.</p> -<p>De ebben a pillanatban suhant és villant meg Jonathán élesre -fent kése a levegőben. Én sikoltottam, látva, hogy mint szeli át -egy csapással a gróf nyakát, mig ugyanebben a pillanatban Morris ur -hosszu, hegyes kését a gróf szivébe mártotta.</p> -<p>Valóságos csodának tetszett; de ott a szemünk láttára, és -csaknem egy lélegzet vételre, az egész test porrá vált és eltünt -szemünk elől.</p> -<p>Mig élek, örülni fogok annak, hogy a végső föloszlás e -pillanatában, a béke és nyugalomnak oly édes kifejezését láttam az -arcán, a milyenre soha sem hittem volna képesnek.</p> -<p>A cigányok nyilván nekünk tulajdonitva a halott ember csudálatos -eltünését, lóra vetették magukat és kantárt eresztve vágtattak el. -A kiknek lovuk nem volt, a szekérre ugráltak és orditozva kiabáltak -a lovasok után, <span class="pagenum"><a name="Page_618" id= -"Page_618">-618-</a></span> hogy ne hagyják őket cserben. A -farkasok pedig megfordulva a lovasok irányában vágtattak el.</p> -<p>Morris ur a földre hanyatlott, fél kezét az oldalán tartva, a -másikra könyökölt. A vér csak ugy ömlött az ujjai közül. Én oda -rohantam hozzá, a büvös kör immár nem tartott vissza; a két doktor -is velem. Jonathán melléje térdelt és a sebesült a vállára hajtotta -a fejét. Egy mély sóhajjal fogta kezemet az övébe, a melyik nem -volt véres. Szivem kétségbeesését a szememből láthatta, mert rám -mosolygott és igy szólt:</p> -<p>– Nagyon is boldog vagyok, hogy szolgálhattam önnek! Óh Istenem! -kiáltotta el magát hirtelen és ülő helyzetbe erőltetve magát, rám -mutatott: Ezért érdemes volt meghalni! Nézzétek! Nézzétek!</p> -<p>A lenyugvó nap aranyos fénye világitotta meg arcomat. A férfiak -mind egyszerre hullottak térdre, a mint szemük a haldokló ember -mutató ujjának irányát követte. Végső megerőltetéssel még azt -mondta:</p> -<p>– Hála legyen Istennek, hogy nem volt minden hiába. Nézzétek! a -frissen esett hó nem tisztább az ő homlokánál! Elmult róla az -átok!</p> -<p>És keserves bánatunkra mosolyogva és csöndesen halt meg bátor, -nemes emberhez illően. <span class="pagenum"><a name="Page_619" id= -"Page_619">-619-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>Megjegyzés.</h2> -</div> -<p>Hét esztendeje annak, hogy mindnyájan keresztül mentünk a -lángokon és némelyikünk boldogsága azóta, azt hiszszük, hogy -megérte az eltürt szenvedéseket. Minna és én boldogok vagyunk, hogy -kis fiunk születése napja ugyanaz, a melyiken Morris Quincey -meghalt. Az anyja tudom, hogy titokban meg van arról győződve, hogy -vitéz barátunk bátor szellemének egy része belé költözött. -Keresztségben valamennyi barátunk nevét rá ruháztuk, de rendesen -csak Quinceynek hivjuk őt.</p> -<p>Most már, ha a régi időket szóba hozzuk, valamennyien szomoruság -nélkül tekintünk vissza rá, mert Godalming lord és Seward doktor is -boldog házas emberek. Van Helsing professzor pedig, kis fiunkat a -térdén himbálva, ezt szokta mondani:</p> -<p>– Mindenki azt mondaná, hogy bolondok voltunk, ha elmondanók -neki azt a történetet. De mi nem is kivánjuk, hogy elhigyjék. Mi -tudjuk, hogy igaz és valamikor ez a kis fiu is megtudja, hogy -milyen bátor és elszánt asszony volt az anyja és meg fogja érteni, -hogy voltak olyanok, a kik annyira szerették, hogy mindent kockára -tettek érette.</p> -<p class="right"><i>Harker Jonathán.</i></p> -<p class="center">– VÉGE. –</p> -<hr class="chap" /> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>DRAKULA</span> ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin-top:1em; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> -</div> -</body> -</html> |