diff options
| author | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-01-21 02:06:22 -0800 |
|---|---|---|
| committer | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-01-21 02:06:22 -0800 |
| commit | aa37fc69c8007fdaa9df9cad6d6b0f60967db0de (patch) | |
| tree | 085d0b42ea634e53802e6be9ce15a44906fec0e6 | |
| parent | 619bfc89c3bb946d71167b8d850283fce00ecc63 (diff) | |
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/68980-0.txt | 10559 | ||||
| -rw-r--r-- | old/68980-0.zip | bin | 209103 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68980-h.zip | bin | 2050568 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68980-h/68980-h.htm | 9512 | ||||
| -rw-r--r-- | old/68980-h/images/cover.jpg | bin | 185886 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68980-h/images/i001.jpg | bin | 43065 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68980-h/images/i001hq.jpg | bin | 148461 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68980-h/images/i002.jpg | bin | 36898 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68980-h/images/i002hq.jpg | bin | 123513 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68980-h/images/i003.jpg | bin | 35035 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68980-h/images/i003hq.jpg | bin | 111119 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68980-h/images/i004.jpg | bin | 35382 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68980-h/images/i004hq.jpg | bin | 119378 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68980-h/images/i005.jpg | bin | 36080 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68980-h/images/i005hq.jpg | bin | 113090 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68980-h/images/i006.jpg | bin | 40076 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68980-h/images/i006hq.jpg | bin | 129468 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68980-h/images/i007.jpg | bin | 33848 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68980-h/images/i007hq.jpg | bin | 109585 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68980-h/images/i008.jpg | bin | 34176 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68980-h/images/i008hq.jpg | bin | 126198 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68980-h/images/i009.jpg | bin | 42094 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68980-h/images/i009hq.jpg | bin | 133667 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68980-h/images/i010.jpg | bin | 47498 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68980-h/images/i010hq.jpg | bin | 145026 -> 0 bytes |
28 files changed, 17 insertions, 20071 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..b9377a8 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #68980 (https://www.gutenberg.org/ebooks/68980) diff --git a/old/68980-0.txt b/old/68980-0.txt deleted file mode 100644 index 7175926..0000000 --- a/old/68980-0.txt +++ /dev/null @@ -1,10559 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of A rajongók (2. kötet), by Zsigmond -Kemény - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: A rajongók (2. kötet) - Regény - -Author: Zsigmond Kemény - -Illustrator: Nelli Hirsch - -Contributor: Kálmán Mikszáth - -Release Date: September 12, 2022 [eBook #68980] - -Language: Hungarian - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Internet Archive - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A RAJONGÓK (2. KÖTET) *** - - -MAGYAR REGÉNYIRÓK - -KÉPES KIADÁSA - -Szerkeszti és bevezetésekkel ellátja - -MIKSZÁTH KÁLMÁN - -18. KÖTET - -A RAJONGÓK - -Irta - -BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMOND - -II. - -BUDAPEST - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -magyar irod. intézet és könyvnyomda - -1904 - -A RAJONGÓK - -REGÉNY - -IRTA - -BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMOND - -MÁSODIK KÖTET - -R. HIRSCH NELLI RAJZAIVAL - -BUDAPEST - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -magyar irod. intézet és könyvnyomda. - -1904 - -_Minden jog fentartva._ - -Franklin-Társulat nyomdája. - - - - -HARMADIK RÉSZ. - - -I. - -Különös álom volt, valóban különös és rendkívüli! - -Klára, midőn fölnyitá szemeit, nem látott csatlósokat villogó -csákányokkal, nem látott gőgös főurat megvető tekintettel, de hallá a -légben e szót: kém, suttogva, sivítva a démonok nevetésével, az angyalok -sóhajával vegyülve. A hallgatag est a néma éjnek akarta átadni az átkos -szót, és visszhangozá az egész láthatár, hogy soha feledve ne legyen. - -Szegény Klára!… - -Elemér emelte föl a hideg földről, s tartá karjaiban. - -A halvány nő körültekintett… keresett valakit, s nem talált reá. - -Ki fejti meg e csodálatos eltűnést? - -S ime vele egy idegen van, egészen ismeretlen arczú, s az arczon azon -részvéttel és fájdalommal, melyet régi barátainknál keresünk. - -De mi történt? Mi vetett véget a fenyegető helyzetnek a férj és a -fegyveres kiséret közt? - -Talán vért ontottak? - -Nagy ég! könyörülő Isten! mi történt? - -Nehezen találta meg Klára a szót, s oly fuldoklóan mondá ki. - -– Hol van… ő? - -– A Miklós-kapu felé ment, válaszolá Elemér, s úgy hiszem, már szállásán -lehet. - -Klára fölemelte fejét, s az ifjú a halvány holdvilág mellett is -észrevevé, hogy a bánat és szépség vonalait küzdő benyomások rezgetik, s -hogy a két könnyező szem olyat kérdez, mit az ajk nem tud, vagy nem mer -említeni. - -Mily örömmel mondaná Elemér, hogy ő tudja Laczkó István lakását, de nem -volna-e gyöngédtelenség! Hátha a nőt e tolakodás megszégyeníti? - -– Kérem, vezessen szállásomra! sóhajtá Klára, vigasztalhatatlan és mély -fájdalommal. - -A mint az ifjú karjára támaszkodott, a mint lassan menve haladtak a -kijelölt vendéglőhöz, minden percz új meg új sebet vert Klára vérző -szívébe, míg az iszonyú helyzet, melybe férje sodortatott, a bősz -esetlegek egész kíséretével együtt lelke elébe lépett, hogy a szenvedőt -összezúzza… vagy fölemelje. - -Szóváltás nélkül érkeztek a vendéglő utczaajtajához, mely a közterembe -nyílt. - -Klára megköszönte vezetője szivességét, hirtelen fölnyitá az üvegajtót s -eltünt. - -Elemér határozatlanul állott egy hosszú perczig az utczán, mintha -küzdött volna magával. – Tisztába kell jönnöm, gondolá, s még mielőtt -nagybátyámmal találkozom. - -Fridrik, a pék és méhsör-árus, lakása felé irányzá lépteit. - -Tárogató és síp hangzott a késő estig zajos boltból, vagy igazabban -csapszékből, hol Fridrik süteménynyel, kalácscsal, turós lepénynyel, -pogácsával, méhsörrel, s ha épen szükség volt: finomabb ételekkel és a -fejedelmi pinczéből csodálatos utakon hozzá került rózsamáli borral is, -szokta érdemes vendégeit traktálni, kik közé néha még a felsőbb körökhöz -tartozó uracsok is vegyültek. - -Most javában folyt a mulatság. Egy kisded nő, pergő nyelvvel, fürge -kézzel, és arczán némi maradványával azon szépségnek, melyet egykor -talán többen is bámultak, mint a férj óhajtotta, s jogaival -megférhetőnek találta – szóval, Fridrik pék tűzről pattant hitestársa -üvegek és tálak közt trónolva, gyors rendeleteket oszta a fiatalabb -pékinasoknak, kik esténként a pinczér szerepét játszották, míg az -idősebbek az épület hátulsó osztályában a teknő és sütőkemenczék mellett -fáradoztak. - -Elemér ezeknél talált Fridrikre, ki épen akkor a hiven teljesített -kötelesség önérzetével guggolt a lisztes hombáron, áloműzőül égett bort -szörpölgetve, és hanyagabb cselédeit dorgálva. - -A pék sütőkemenczéjéből kevés fánk vagy lepény kelt el oly melegen, mint -a mily frissiben jutott ő minden városi hír és pletyka birtokába. Hogyne -tudta volna tehát, hogy Elemér mezei kapitánynyá neveztetett ki, és már -csak ez okból is fontos személy? Hát még, ha a hatalmas rokont, Kassai -Istvánt, tekintjük? s ha a repeső hír valósulna, hogy véghagyományilag -roppant örökség néz rá? - -Fridrik gyorsan ugrott le a hombárról, csupa alázatosság volt, s alig -lelt szavakat a ritka szerencsének, melyben a látogatás által részesül, -méltó kifejezésére. - -– Vezessen kegyelmed oly helyre, hol magunk lehetünk. - -A pék a szomszéd kamarába nyitott. - -– Itthon van-e az idegen, ki kegyelmednél pár hét óta lakik? - -– Laczkó Istvánt érti a nemzetes és vitézlő kapitány úr?… Gyertyavilágot -látok ablakán. Bizonyosan honn van, s ha a kapitány úr parancsolja, -tüstént ide hivom. - -– Nem szükség. Előbb kegyelmedtől akarok valamit tudakolni. - -– Szolgálatára állok – szólt a pék, magát hajtogatva. - -– Honnan tudja, hogy Laczkó István az én nagybátyám kémje? - -– A pék ijedtében elsárgult. – Kémje, vitézlő uram? ő nagyságának kémje -volna? veszszek el, ha tudom! Nem is mondtam soha. Ki vádolhatott engem -oly igazságtalanul? - -– Kegyelmed Szeredi ő nagyságának mondta. - -– Én? De már, hogy mondhattam volna? Ne méltóztassék hinni! Senki sem -tiszteli nálamnál inkább Kassai István méltóságos és nagyságos -személyét. Hogy mernék én, az alacsony helyzetű ember, a főrangúak -dolgába elegyedni? Csókolom kezét az úrfinak… hogy mernék? - -– Tehát hazugságban hagyja Szeredi ő nagyságát? - -– A mennybeli szent Istenért! hogy tenném én azt? Még az volna csak -tőlem gyalázatos s pofoncsapásra méltó gaztett, ha az én kegyes -patrónusomat, ki egyedül tartja bennem a lelket, ily gorombán -megbántanám. - -– Úgy hát csakugyan mondta Szeredi uramnak, hogy Laczkó István a -nagybátyám kémje? - -– Égesse meg az istennyila a lelkemet, omoljon össze minden -sütőkemenczém, és sülyedjen házam a föld alá, ha valaha mondtam! Hogy is -merném én Kassai István ő nagyságát rossz hírbe keverni! Inkább tövestül -kitépetném nyelvemet. - -– Fridrik uram! kend azt hiszi, hogy velem lehet tréfálni; talán azért, -hogy nem szeretek senkit megkardlapozni. De a tudósok azt állítják, hogy -minden szabálynak van kivétele. Ért-e kend engemet? - -– Hogyne, midőn a nagyságos úrfi világosabban szól, mint a nyilt -parancsolat! Igenis, én látom, hogy meg akarnak ölni, s jobb is lett -volna nem születnem, vagy némán, vagy vakon, vagy néma-vakon és -siket-némán! - -Fridrik törölgette tenyerével a homlokát, melyről serkedezett a veríték, -s tenyerét kendőjével, mely tüstént megnedvesedett. - -– Úgy hiszem, szólt Elemér, elfeledtem valamit kendnek előre megmondani, -mit tudatnom szükséges volt. Most utánpótolom. Én Fridrik mester -vallomásával nem akarok visszaélni. Nem közlöm Szeredi ő nagyságával, -sem nagybátyámmal. Egészen magamnak tartom, mint elidegeníthetlen -titkot. Sőt kész vagyok érette két egész súly florenczi aranyat adni, s -ezeket Fridrik mester kezébe ezennel le is teszem. Ihol a pénz. De ha -nem találna igazat mondani, akkor épen azt mívelem kenddel, mit a török -szokott a csalárd pékekkel. Tudja-e? - -– Igenis. A fülemet az ajtóra szegezi. - -– Csalhatatlanúl. Tehát mit beszélt kend Laczkó Istvánról Szeredi ő -nagyságának? - -Fridrik vakarta nyakacsigáját. – Csakugyan nem árul el a kapitány úr? - -– Biztosíthatom. - -– A történet hosszú. - -– Van elég időm. - -– De kegyes engedelmével, hozok előbb egy pohár finom rozsólist. -Készítését csak én tudom, becsületemre, egész Erdélyben csak én. Szabad -szolgálnom meleg herkentyűvel? Most vették ki a tepsiből. Vagy talán -inkább tetszenék marczipán? Van töpörtyűs lángosom is és egy -tésztábasült derék sonkám! - -– Nem szükség semmit hozni, Fridrik mester! - -– De bizony szükség. Tudom én, mi a becsület. - -Ezzel a pék a szobából kiperdült. - -– Még elszökik hazunnan! gondolá Elemér, s nyomába indult, de aggodalma -fölösleges volt, mert a pék összelármázta cselédségét, s azok egyszerre -tele rakták a kamara egyik hombárát frisítőkkel és csemegékkel. - -– Fogjunk hát a lakomához, azonban mindenek előtt a beszélgetéshez. Mit -mondott kend Szeredinek Laczkó Istvánról? - -– Követem alásan! messze kell kezdenem. - -– Csak rajta. - -– Az én vendégem, nagyságos úrfi, derék férfiú, de a fejébe tücsök van. -Néha órákig néz a fehér falra, hol semmi látni való nincs. Máskor -bezárkózik szobájába, és öklével fenyegeti a levegőt. Megtörténik, hogy -neki megy az asztalnak s földönti, mintha vak lenne… a minap is hat -üvegemet törte el, és csak a nagy zajra vette észre, hogy mit -cselekedett. De ezelőtt két hónappal egészen más természete volt. -Dalolt, nevetett, mulattatá vendégeimet. Azonban alig volt két hétig -börtönbe, s azzal úgy megváltozott, mintha kicserélték volna. Úgy-e, -csodálatos? - -– S miért vitték börtönbe? - -– A szombatosságért. Úgy-e, csodálatos? - -– Nem tartom annak. De kend nem iszik, csak engem kinál. - -– Iszom, nagyságos úrfi, mint a csap. Az is furcsa, hogy Laczkó István -nálam lakik. Pedig otthon szép felesége van, kit örökké dicsér, -gyermekei, kikre könnyek közt emlékezik, s háztartása, melyre, mint -látszik, nem akar gondolni. - -– Talán itt igazítni való dologra talált. - -– Ezt gondoltam, kapitány úr! én is; de senki sem tudja, miben jár. -Többnyire szobájába zárkózik. Csak esténként megy ki. Ha pere volna, -nappal zörgetne – mint szokás – a biráknál és prókátoroknál. Ha állomást -keresne, azután, remélem, nem kell esténként leskelődni. Ha szombatos, -rossz helyt ül itt a törvény szeme előtt. Ha meg akar térni, a -főtisztelendő püspöktől nappal sietne oktatást venni. S miért dicséri -nejét, ha szeretője van? S pedig este kihez járna máshoz? Nem igaz-e, -kapitány uram? - -– Igaz lehet, de mindez nem tartozik ahhoz, miről mi akarunk beszélni. - -– Sőt semmi sem tartozik inkább, mert fölgerjesztette kiváncsiságomat, -elvette étvágyamat és álmomat. Mindig azt kérdeztem magamtól: vajon mit -csinál ő? miért mulat Fehérváron, s nem Kolozsvárott, Beszterczén vagy -Segesvártt? És ha itt van, miért nem megy ki tíz órakor, délben, délután -háromkor, félötre, vagy egynegyed hatkor. Miért szereti a bagolylyal a -homályt, s nem velem, vagy a kapitány úrral és más felebarátunkkal -együtt a napfényt? Gyötrött, kínzott az újságvágy. De talán a -kiváncsiság nem bűn! Jól mondom? - -– Erény sem, Fridrik mester. Azonban folytassa előadását. - -– Csak innék az úrfi legalább egy pohár rozsólist; mert így mindig azt -hiszem, hogy magamnak szárad ki a torkom. Hol is hagytam el? -Kiváncsiságom nőtt, s akkora bögye lett mint a gödénynek. Elnyelte -minden örömemet, nyugalmamat. Látván pedig, hogy ha még nagyobbra hagyom -növekedni, akkor ez egy indulat miatt soványabbá leszek a páczolt -héringnél, végre eltökéltem, hogy Laczkó Istvánnak – persze illendőleg -és minden rossz szándék nélkül – utána fogok lesni. Nálam a gondolatra -nyomban jön a tett. De kegyelmed, kapitány úr, abból a gyöngéd -herkentyűből nem eszik. Mi tagadás, én bizony… de kegyes engedelmével -egy kevés égett bort szürcsölök előbb. - -– Tessék, Fridrik mester. S mi sikere volt kémkedésének? mert sejtem -már, hogy Laczkó Istvánt nyomról-nyomra kísérte. - -– Igenis, Pécsi Simon ő nagyságáig. Oda ment esténként a jámbor -orgonálni és dalolni. - -– És onnan? - -– Többnyire haza jött lefeküdni. - -– S mikor kivételként nem jött? - -– Épen az a bökkenő, hogy magam se tudom, hová ment. Szent igaz… -egyszer, de ne haragudjék Elemér úrfi, egyszer Kassai ő nagysága háza -előtt láttam. Bement-e, vagy kijött, vagy pedig se be nem ment, se ki -nem jött, csak a jó Isten tudja. Azonban, midőn Szeredi ő nagyságának -ezt elbeszéltem, hát rögtön erősíté, hogy Laczkó István alkalmasint -hireket hord Pécsi Simon ő nagyságának, s hogy e szerint valóságos kém. - -– És kegyelmed, Fridrik mester, mit felelt rá? - -– Ki emlékeznék, kapitány úr, minden szóra? Magam is mondottam valamit. -De sülyedjek el, ha nem ostobaságot. - -– S minő ostobaságot? - -– Hát olyanformát, hogy a mai világban vannak kémek, és nem-kémek, s -hogy bár az utóbbiak száma sokkal nagyobb, én nem merném a kezemet saját -testvérem becsületéért is a tűzre tenni. Nincs-e igazam? Kiki feleljen -csak magáról. Én például Fridrik mestert nem tartom kémnek, és nincs -okom neheztelni, ha Laczkó István sem tartja magát annak. De végtére is, -a ki nem beszéli el titkait, ne csodálja, ha a világ azt, a mit -elrejtett, rossznak tartja. - -– S mer-e megesküdni, hogy nem tud többet Laczkó Istvánról? - -– Szegezze az úrfi fülemet az ajtóhoz, ha mindent el nem mondottam. -Szeredi ő nagysága gyűlöletből, vagy mert félreértette, szavaimból -többet magyarázott ki. Isten őrizzen! hogy hazugsággal vádoljam, sőt -inkább magamra vallok mindent, ha másként nem lehet, de szegezze az úrfi -fülemet az ajtóhoz, mihelyt kisül, hogy kegyelmed előtt valamit -elhallgattam. - -Elemér egészen meg volt nyugtatva. Ez is tehát csak oly pletyka, -gondolá, melyet nagybátyjáról torzítva, vagy néha minden alap nélkül -hoznak forgalomba. - -– Most Laczkó István urammal akarnék szólani. Vezessen hozzá! - -– Talán jobb lesz, ha ide hivom. Lehet, hogy már lefeküdt, s átallanná, -ha meglepnék. - -Fridrik mester szapora léptekkel tartott a kisded szobához, zörgetett, s -midőn semmi választ nem nyert, az ablakhoz sietett, hogy bekukkantson. - -– Nincs benn. Hová lehetett? Ni, ni! a gyertya félre ég; bele egészen -lekonyult. Még meggyulad a házam. A gondatlan ember! - -E félelem és panasz közt Fridrik mester az ajtóhoz siet, sarkából egy -kevéssé kiemeli azt, mire a faretesz rovatból kibillen, s a szoba -föltárul. - -Papirok voltak a gyertya körül, s a lehulló hamú által könnyen meg is -gyuladhatának. - -– A szeleverdi még koldussá tesz! - -Ekkor a világot ki akarta oltani; de a szeme véletlenül saját, kövér -betükkel leírt, nevére tévedt. - -«Kérem Fridrik mester ő kegyelmét, ne nehezteljen távozásomért s holnap -reggel szolgáltassa az asztalon fekvő levelet nemzetes és vitézlő Kassai -Elemér uram kezébe.» - -Pékünk alig tagozta ki a czédula tartalmát, midőn némely apró költség, -mely Laczkó számlájához tartozott, eszébe ötlék. - -– Vendégem a nagy harangra bizta három forint és tizenkét denár -visszafizetését! sóhajtá, és a levél után nyult, hogy a kapitányhoz -vigye; azonban nagy örömére, épen annyi pénzt fedez föl a levél mögött. - -– Ki gondolt volna ekkora pontosságot! De, hogyan feledte el -meggybársony süvegét és mentéjét? Hisz! ott lógnak a szegen! - -A pék kiváncsisága fölébredt. - -Fürge kézzel nyitá ki az asztalfiókot. - -Ott vala a biblia. - -Egy utiládát emelintett meg, és súlyosabbnak találá, mintsem hogy üres -lehessen. - -– Csak azon ruhával ment el, mely hátán vala. Hm! visszajön holnap, -legfölebb holnapután. Nincs miért lármát üssek. - -Ezzel eloltá a gyertyát és Elemérhez sietett. - -– Jelentenem kell a kapitány úrnak, hogy Laczkó István rövid időre -eltávozott Fehérvárról. Ime! levele. - -– Hozzám? - -– Igenis. - -Elemér csodálkozással bontá fel. - -«Egy ismeretlen, a ki kegyelmedet nemcsak külsőleg, de nemes -indulatjáról is jól ismeri, e lepecsételt soroknak azon nő kezébe -szolgáltatásáért esdeklik, kit kegyelmed közel a Pécsi Simon udvarához -ájultan talált, a földről fölemelt, s mint lovagiassága után hinnem -szabad, haza kisért.» - -Az Elemér levelébe zárt irat nem volt czímezve. - -Más talán szép alkalmat látott volna kalandokra; de Elemér megborzadt. - -Eszébe jutott Laczkó István alázatossága, melylyel egy mélyen sértő -bántalomra válaszolt, s eszébe a düh, mely a rabszolgai csúszást -megelőzte. S bár fölfogni alig tudá a roppant változást, melyen e férfiú -másodpercz alatt átment, érzé, hogy ily végletekre kész jellem, a -szenvedély pillanataiban semmitől sem retten vissza, és eljárása mentől -talányosabb, annál rémítőbb lehet. - -Elemér abban meg nem ütközött, hogy Laczkó István őt ismeri, mert -Gyula-Fehérvár nem volt oly nagy város, melyben az egyén egészen -elenyészszék, s kilétét csak egy baráti köröcske tudja a kérdezőnek -megmondani. A polgárok itt majd minden urat ismertek, s az ország -legfőbb hivatalnokának unokaöcscse minden szerénység mellett sem hiheté, -hogy az, kinek ő bármi okból a szemébe tünt, a nevét hamar meg ne -tudhassa. De épen ebben rejlék Elemér aggodalmára új ok; mert -valószinűnek látszott, hogy Laczkó Kassai Istvánért lőn figyelmessé az -unokaöcsre. - -– S ha csakugyan bátyám kémje volna? gondolá az ifjú, s visszaborzadt, -hogy eszméi megint azon ösvényen száguldanak tovább, melyről épen a múlt -pillanatban annyi helyes ok, annyi meggyőző érv terelte le. - -Legmegfoghatatlanabb, legszívrendítőbb volt pedig az a tény, hogy Laczkó -egy némbert, ki érette ájultan rogyott össze, a segédére érkező idegen -karjai közt tudott hagyni, s a helyett, hogy most fölkeresné, szintén -idegen kézre bizott levélben értesít… s vajon miről? - -Elemér sejté, hogy valami gyászos, valami remény-ölő és vérfagylaló -rejlik a pecsét alatt. - -Lelke elébe idézte a némbert, kinek bájos körvonalait az est félhomálya -sem rejthette el egészen. Mily fiatal! igéző alak! - -– Neje lehet, kit csak most vezetett az oltár elé… hisz oly viruló még! -Vagy talán szeretője? De nem mondá-e Fridrik mester, hogy Laczkó el van -ragadtatva hitvese szépségétől… A vadállat bánhatik csak így; vagy a kit -a fájdalom tőn őrültté!… Talán meggyilkolta magát! - -Ez iszonyú eszme űzé az utczára elemért, hogy siessen Klárához. - -A toronyóra épen kétnegyedet ütött kilenczre. - -– Bátyám vár! s holnap korán kell állomásomra indulnom! sóhajta. Talán -jobb, ha nem találkozom vele. Lelkem tele gyanúval, és e gyanúk -igazságtalanok… lehetnek. Oh! átok, hogy csak lehetnek! - - -II. - -Klára ölébe ragadta gyermekét s csókjaival hinté el a haragos kis -arczot, mely tele volt nehezteléssel és daczczal. - -– Alig tudtam már tartóztatni, ki akart menni, hogy fölkeresse mamáját – -szólt a szobából kitipegve egy vén asszony, a fogadósné öreg cselédje. - -– Miért nem hoztad el apámat. Megigérted. Miért nincs itt apám! tudakolá -duzzogva és fenyegetve Endre. - -– Feküdjél le kis fiam, feküdjél le, majd elmesélem, mit izent neked, és -mesélek az aranyhajú angyalról is, ki álmodban akar veled találkozni. -Siess, kedvesem, hunyd be szemedet, különben nem lel otthon szép -vendéged, és aztán elrepül a jó gyermekekhez, kik őt alúva várják… Fogd -össze kacsóidat, imádkozzunk. Én elkezdem, te utánam mondod… Úgy -kedvesem, feküdjél már le. - -– De hát miért sírsz, anyám? - -– Miért nem akarod behunyni szemeidet? - -– Újját szemére tette Endre, hogy fedve tartsa, s míg Klára egy lassú -dallamot mormolt, élénkebb pír terjedt a gyermek arczán, lélekzete -valamivel erősebb, gyorsabb lőn, és elszenderült. - -Az anya pedig inkább átengedhette magát a gyötrő kínoknak, melyek annál -mélyebben égették, marczangolták belsejét, mentől szigorúabb fék alatt -tartá. - -Férje bűnét tudta már, de indokait nem, nem az iszonyú kísértést, nem a -sötét jövendőt, nem azon megfejthetetlen módot, melylyel egy nemes, egy -kiváló természeten oly hamar birt a gonosz szellem diadalmaskodni. - -– Ő visszarettent tőlem! Magamra hagyott, midőn eszméletemet vesztém! -sohajtá. - -Ha az erény rendes hiúságát ismerte volna Klára, akkor vérző sebére -balzsamcseppet ejtene azon sejtelem, hogy férje nem mert a vétekkel -együtt hozzá közelíteni, s hogy a világ kárhoztatását inkább képes -elviselni, mint az ő vádnélkül való tekintetét, mint ajkainak, melyek -egykor óva intették, gyöngéd és könyörülő hallgatását. - -– Kételkedik-e szerelmemben? e kérdésre, melyet remegve intézett -magához, sűrűn omló könnyek vették át a gondolat helyét, s néhány hosszú -perczet töltött Klára a nélkül, hogy fájdalma kitörésének határt szabni -akarna. De jelleme erélyesebb, cselekvényre hajlóbb volt, mintsem az -első roham lefolytával ne összpontosítsa elméje minden tevékenységét. - -– Meg kell mentenem őt, ismétlé újra és újra, mintha a határozott -szavakban keresne segélyt kedélyének ellágyulása ellen. - -Arcza sötét, gondolkodó, de nyugodt kifejezést nyert. - -Nem akart könnyezni, sóhajtani, nem akart saját szerencsétlenségére -emlékezni, csak férje megszabadítása forgott elméjében. - -S mitől szabadítsa meg? - -A bűnből kellett férjét kiragadnia. - -Ah! de ha szabaddá tette… megmentheti-e a lélekvádtól? - -Klára visszaborzadt a komor, a válságos órák előérzetében. - -Mit tegyen, ha férje elveszti önbecsülését, vagy ha a szégyent nem tudva -hordozni, a tisztító bánat helyett a vad kétségbeesés örvényébe sülyed? - -Az előzmények után lehetetlen volt Klárának nem hinni, hogy férje valami -titkos és nagy kisértés miatt, letért az erény útjáról, meghasonlott az -Istennel, s földi érdekekért örökkévalókat koczkáztatott. - -Azzal sem ámíthatta magát, hogy az elkövetett bűn inkább csak tévedéshez -hasonlít. Hisz hallá megneveztetni, s ismeré, egész szörnyű -jelentőségében. - -S vajon nincsenek-e kimaradhatatlan következményei, melyeken a megtérés -sem változtathat többé? Nincs-e már családok becsülete, vagyona, élete -visszafordíthatlan válság elébe vive? - -Klára csak a «kém» szót hallotta. De kinek részére s ki ellen? Erről -semmi tudomása nem volt. - -Azonban a mint mélyebben kezdett gondolkozni, a mint fölidézett -emlékében minden szót, melyet férje a börtön után, a Fehérvárra indulást -megelőző napokon, és a búcsúzás alatt ejtett, a mint lelke elébe vonult -a keserűség és düh, melylyel akkor Kassai István nevét egy csoport -homályos czélzattal összekötve említé, a mint Klára a múlt rémítő -töredékeit egybe illesztette, hogy belőle a jelenről fölvilágosítást -nyerjen, mindinkább át volt azon sejtelemtől hatva, mely Kassaiban -kereste a csábítás ördögét, a kísértő lelket. - -Tehát az ország legmagasabb hivatalnokával kellett egy erőtlen nőnek -küzdeni. - -S minő fegyverrel tegye ezt? - -Hol van kilátás a sikerre? - -Kit ismer ő, az elhagyatott nő, Fehérvárott? - -Hisz még azt sem tudja, hogy férje hol lakik! - -Még az utczákat sem ismeri, nemhogy a palotákat és azokat, kik benne -laknak, ismerné! - -Csüggedten hajtá le fejét, s a mint gyermeke ágya előtt ült sápadtan, -merengő és levert tekintettel, nem véve észre az ajtó megnyilását, a -közelgő lépteket, s ijedten rezzent össze, midőn a korcsmáros cselédje, -hogy jelenlétét értésül adja, köhögni és lábával zsurolni kezdett. - -– Egy úr akar még ma este az asszonynyal beszélni. - -Klára szive hőn dobogott, arcza kipirúlt. - -– Mégis fölkeresett! rebegte. - -Férjét képzelé. S milyen természetes volt, hogy őt várja az érkezőben! -Hisz órák teltek el a rémítő történet után, órák, mióta a férj tudhatta, -hogy hitvese itt van. S mily kicsiny Fehérvár! Mily könnyen lehet a -városban ismeretesnek a megérkezőre találni, ha keresi, ha szereti, ha -félti, ha életét veszélyben hiszi, ha bánatban hagyta és vigasztalásért -kell fölkeresnie. - -– Ő az! ő az! - -Klára e gondolattal sietett elébe. - -S midőn könnyű alakja az ajtón kilebbent, midőn szerető és remegő -karjait ölelésre akarta terjeszteni, oh! akkor azon idegent látta maga -előtt, ki hazavezette, s ki bár részvétéért köszönetet érdemelt, -jelenlétével keserű érzéseknél egyebet nem ébreszthetett, minthogy a -megaláztatás tanuja volt, és tudta az iszonyú szót, mely férjét -megbélyegzé. - -Mintha Klára lábai a földhöz gyökereztek volna, mintha meleg tagjai -egyenkint szobordarabokká akartak volna merevedni, mintha minden élet az -arczra tódult volna, hogy egy fájó csodálkozásban hagyja ott az utolsó -kinyomatot, s aztán eltűnjék! - -Az ellentétes érzések e hatása rendkívüli lehetett, mert Elemér is -leirhatatlan zavarba jött. - -Mi volt e gyönyörű nő szépsége azon szédítő varázshoz képest, melyet az -öröm és csalódás gyors változása az arczvonalakon és az egész alakon -előidézett. - -Elemér értette mindazt, a mi a nő lelkében történt. Nem kellett ahhoz -szó. Egy tekintet mindent elbeszélt. - -– Asszonyom! mondá az ifjú, csak azon ok, mely sürgető kötelességemmé -tette az idejövetelt, mentheti látogatásom szokatlan óráját. - -Itt Elemér elakadt. - -– Min kezdje? - -A történet egyszerű volt, s mégis teli kényes pontokkal. - -Vagy nem átalja-e Klára, hogy a férjére ruházott gúnyos névnek vannak -tanui? Nem kerül-e mindent, mi ide vonatkozik? S vegyülhet-e ő, az -idegen, oly család ügyébe, melyhez nem tartozik sem a vérség kötelékei-, -sem az ajándékozott bizodalomnál fogva? Mit mondjon? Átnyujtsa-e a -levelet minden fölvigosítás és magyarázat nélkül? De, akkor, hogy jutott -hozzá? Nem fog-e titkolódzása szokatlannak látszani? Vagy elbeszélje-e, -miért és miként ment Fridrikhez? Megmondja-e, hogy ő azon Kassai Elemér, -ki saját nagybátyját, Kassai Istvánt, gyanú alá vévén, elment a pékhez -nyomozni, de nem talált a vádra elégséges adatokat? Mily nyomorultnak -fogná a férje iránt oly gyöngéd nő, a nagybátya iránt gyöngédtelen -unokaöcscsét találni? Hosszú történetek, sajátságos viszonyok, kivételes -kedélyállapot s egy egész mult élményeinek és szenvedéseinek -elbeszélésére volna szükség, hogy jobb szinezetben tűnjék föl az, a mi -csak könnyedén odavetve legalább is visszataszító cynismusnak látszanék. -És azért jött-e Elemér, hogy egy nőt, ki saját szerencsétlenségével van -elfoglalva, idegen ügyekkel untasson? - -Klára figyelemmel tekintett az ifjura, s várta, a mit ez mondandó -leszen. - -– Asszonyom! egy levelet kell önnek átadnom. Ne kérdje, miként jutottam -birtokába. - -Klára föltöri a pecsétet. S a mint olvas, arczáról eltávozik minden vér. -Inkább halotthoz hasonlít, mint élőhöz, inkább a halott sirjára tett -fehér márvány emlékhez, mint a halotthoz. Kezei nem reszketnek, -szempilláin nem csillog könny, s midőn olvasni megszünik, hideg -nyugalommal fogja össze a levelet és köténye zsebébe rejti. - -Mennyi belküzdelmet takart e csend! - -– Az imént nem fejezhettem ki, mondá Klára, köszönetemet a kegyelmed -nemeslelkűségéért, s most, midőn másodszor kötelez hálára, érzem, mily -szegény vagyok a szavakban. - -– Bár tudtam volna, válaszolá Elemér, óhajtásom szerint folyni be -megnyugtatására; de félek, hogy készségem csak növelte az aggodalmakat, -a helyett hogy oszlatná. - -– Abban is van valami megnyugtató, ha a szerencsétlenséget egész -terjedelmében látjuk. - -Klára oly szilárd, de bánatos hangon ejtette e szavakat, hogy Elemér -túlragadtatva az illem és gyöngédség határain, egész hévvel mondá: – Meg -vagyok győződve férjének ártatlansága felől. - -A nő arczát lehellet-könnyű pir futotta el, de a vonalak továbbra is -megtarták a bú és merengés kifejezését. - -– Én állhatatosan hiszem, hogy őt rágalmazzák, folytatá Elemér -mindinkább túlragadtatva. - -– Az Isten szine előtt nem mindig az a valódi bűnös, ki megbotlott, -szólt Klára. A nyíl öl-e, vagy az a kéz, mely czélzott? Ah! hisz az -embernek szabad akarata van! - -Két nagy könnycsepp gördült a nő arczára, de mintha szégyelné a fájdalom -e jeleit, félig elfordulva, kezet nyujtott az ifjunak, s hirtelen -távozott. - -– Talán ő is nagybátyámra gyanakszik! sóhajtá Elemér, míg haza indult. -Oh! én gyáva, oh! én nyomorult! Örökös kétség közt hányatom, s nincs -szivemben erő merészebb elhatározásokra. Átallom rokonomat és nem tudok -szakítani vele. Nem hiszem a vádakat azon alakban, a mint ellene -fölhozzák, nem hiszem teljes ártatlanságát, akkor is, ha nem vádolják. -Más vagy széttépné a vér kötelékeit, vagy védné a megbántott rokon -becsületét, szóval és karddal. Ez oly természetes! S én, ki -csekélységért vívtam párbajt, vizsgálok, hallgatok, kétkedem, hiszek és -hánykódom a végletek közt. Mi zsibbasztja el kezemet, mi homályozza be -szememet, mi bilincseli le akaratomat? Szeredit kellett volna feleletre -vonnom. De számat bezárta egy balsejtelem bátyám bűnössége felől. -Fridrik mester vallomásai elháríták gyanum okait s ime, a szerencsétlen -nő ajkain ellebbent homályos czélzat ismét a kétkedés örvényébe sodort. -Oh! én nyomorult, oh én gyáva! Bár telt volna el már az éj! Bár lenne -már hátam mögött Fehérvár, minden emlékével, minden viszonyával! Legyen -ártatlan, legyen bűnös, nem akarok többé semmi kapcsot nagybátyám és én -közöttem! - - -III. - -Klára soha sem volt Fehérvárott. - -Midőn megérkezett, gyermekét elhelyezé, s a vén cseléd gondoskodása alá -bizta, első gondja volt férje szállása után tudakolni. - -Egy lelket sem ismert az egész városban. - -Kérdezősködött utczáról utczára menve, de Laczkó István nevű idegenről -fölvilágosítást nyerni igen nehéz föladat volt. - -E név senki előtt nem volt ismert. - -A szép nő sokak figyelmét magára vonta, s kivált a fiatalabb lovagok -szivesen adtak volna minden kitelhető utasítást, de tudakolásaikra Klára -mit felelhetett? Elmondja-e, hogy egy szombatos papot keres? Kétségkívül -így könnyebben rá talál. Azonban nem ejti-e veszélybe? Nem üldözik-e a -szombatosokat? Nem volt-e férje épen e gyanu miatt bezárva? Klára tovább -nem mehetett kérdezősködéseiben, mint hogy kézdivásárhelyi embert keres, -kit Laczkónak hívnak. Senki sem utasíthatá nyomára. - -Mit tegyen? merre forduljon? - -Férje finom izlését ismerve, a várban, takarékosságát tudva, a -külvárosokban vélte föltalálhatni őt. - -Elfáradott és siker nélkül. - -Aggodalmai közt maga is neveté bohóságát, hogy lehetségesnek hiszi az -eredményt. - -De a jó szerencse, a lélek vonatása a lélekhez, az a véletlen, mely néha -egy percz alatt kibonthatatlan nehézségeket oldoz föl, az a kegyes -gondviselés, mely a hiveket akkor vezeti össze, midőn magokat -legtávolabb vélték egymástól, mind e vezérei sorsunknak, kimaradjanak-e -a játékból? Egyik se nyujtsa-e karját a keresőnek? egyik se -vigasztalja-e a bánkódót? egyik se nyisson-e alkalmat a gyönge -némbernek, ki a megpróbáltatástól visszaborzadt, hogy hamar mondhassa -el: Uram! férjem! rettegtem az elválás perczében a te lélekcsöndedért -elvállalni minden nyomort és megaláztatást. Magzataimat féltém a zord -elemektől, a tudatlanságtól, az elvadulástól s a kaján élet ezer -üldözéseitől. Ez volt oka, hogy én otthon maradtam és te, kétségbeejtő -gondolatok közt, távoztál. Hála, hála! a szent Isten hamar -fölvilágosította elmémet. Most tudom, hogy a nőnek mindenek előtt -engedelmeskedni kell, föltétlenül követve férjét és a férj akaratát. Itt -vagyok tehát. Egyik gyermekemet elszakítottam keblemről, a másikat -kitettem a zord időnek, a nyomornak, az örök bujdosásnak. Parancsolj -velünk. Menjünk a sivatag világba! tévedezzünk ösvénytelen utakon! -aludjék ki előttünk melege a hivogató tűznek, távoli mécsvilága a -csendes kunyhónak, és végcsilláma az elhamvadt reménynek! Legyen -körülünk sötét, fenyegető és vigasztalatlan sötét! Csak az egymás -kezére, arczára hullatott könnyek által tudjuk meg, hogy ki él még -közülünk és ki hiányzik örökre, mert már nem sír! Essünk minden csapáson -át, a mit az ész kitalálhat, de a nyelv elbeszélni képtelen. Férjem! itt -van nőd, itt van gyermeked. Eljöttek kötelességök szerint föláldozni -magokat, csak azt kérik, válaszd bátran a szerencsétlenséget minden -kigondolható alakban, de a bűnt taszítsd el magadtól, ha pénznek, -kényelemnek, tekintélynek hívják is, taszítsd el, ha észrevétlenül -született, név nélkül él és titokban hal is meg! - -Ah! hát nincsen nemtő, nincsen légi hang, nincsen intőjel, titkos kém és -vigyázó szem, mely a nőt, midőn ily szándékkal jár, összehozza férjével, -kit oly hosszasan és oly hasztalan keres? - -Klára phantastikus képzelődése minden utczaszögleten férjét vélte -megjelenni. Ha a piaczon nem talált rá, bizonyosan egy sikátorból fog -kilépni. Ha a paloták czímeres kapuiból czifra urak jönnek, amott a -tőszomszédban egy szerény polgári ház, s annak utczaajtóját talán Laczkó -István, az ő férje, nyitja ki? - -– Mily bohó vagyok, gondolá Klára mosolylyal, s a szempilláira szivárgó -könynyel, mily együgyű vagyok, hogy a véletlenre támaszkodom! Istenem, -már alkonyodik és mennyi drága időt vesztegettem el! - -Aztán vádolni kezdé magát. S hogy ne? Hiszen mily természetes okból -történt minden fáradozásainak sikertelensége! Legalább tizenötezer ember -lakik Fehérvárott s hogy kivánhatja, hogy oly sok közül épen azon egy -jöjjön elébe, kit ő keres! Végre is, nem a falusi némber félénksége -hozta-e őt zavarba? Nem mondták-e még Balázsfalván, hogy menjen -egyenesen Pécsi Simon ő nagyságához, mert ott rögtön útba fogják -igazítani? Ha nem átalja e magas helyzetű úr pompás termeibe lépni, már -rég rendben lett volna minden, már rég tudná férje szállását, már rég -tisztában lennének szándékukkal, már rég lehullott volna lelkéről az a -súly, melyet alig bir hordani. S mily megbocsáthatatlan könnyelműség -volt oly fontos ügyben csupa átallás miatt ennyi időt veszteni. - -Klára helyre akarta hozni hibáját. - -Haza sietett. Fölvette a legszebb ruháját, mint a magas ranguakhoz -menőtől az illem követelé. S bár a kelmét, melyet tündéri termetén -horda, a fejedelmi városban igen egyszerűnek tarthaták, annyi legalább -valószinű, hogy a büszke Pécsi Deborah is, mi a csínt és izlést illeti, -meg lett volna lepve a gyönyörű falusi nő öltözékétől. - -A dúsgazdag Pécsit ki ne ismerte volna? - -A legelső, kivel Klára találkozott, tudott utasítást adni. - -Nem is volt messze a pompás «remeteség». - -S midőn a szombatosnő majdnem a kapuig érkezett, akkor látja Szeredi -kiséretétől és csatlósaitól az utat elállva, akkor hallja az iszonyú -szót, akkor ismer a meggyalázottban férjére, akkor rogyik össze, és -akkor történt mindaz, a mit már tudnak olvasóim. - -* - -Elemér távozása után Klára még egyszer elővette férje levelét. - -Nyugodtan akarta elolvasni. Ah, abban semmi sem volt világos és minden -oly rémítő, mint a sötét éj, mely a vándor előtt befödi a mélységeket, s -csak villámlások által leplezi föl néha. - -Laczkó István rejtélyes sorai a következők valának: - -«Szerencsétlenség gyermeke. Nyomor jegyese, oh! Klárám! miért jöttél -ide! - -Neved hangzott ajkaimról, midőn rád ismertem, s te eszméletedtől -megfosztva rogytál össze. Oh! hogy kimondtam e drága nevet, s veszélybe -ejtettelek, fölfedeztelek, elárultalak általa! - -Fuss az átok városából, fuss az üldözés helyéről! - -Ne tekints többé vissza gondolatodban is! Feledd el, hogy fekvését soha -meg ne magyarázhasd gyermekeidnek! - -Oh! én szegény kisdedeim! - -Szórd el őket magadtól, hogy ne találják meg a poroszlók veled együtt. - -Vedd le rólok nevemet, e hazug nevet, melyet különben is úgy le fog -tépni a törvény, mint a ruhát szokta a bakó a tolvajról, mikor meztelen -testére bélyeget akar sütni. - -Ne sirasd őket, ha a halál elviszi, mert veszélyesebb, ha az élet -magának rabul megtartja. - -Fuss, Klára! fuss innen! - -De, az Istenért! csak haza ne. - -Ott kelepczében vagy. - -Onnan tetszésök szerint hurczolhatnak a szennyhez, az éhséghez, a -korbácshoz, a fertőzethez. - -Bár volna már hátad mögött ez az egész ország, s előtted a szabadság -akármennyi nélkülözéssel! - -Feledj engem! - -Bűnös vagyok, s noha undorodom saját lélekzetemtől is, még sem bánom, ha -csak te mentve lészsz, hogy tanácsodat nem követtem. - -Lakolni fogok érdemem szerint. - -Imádkozzál érettem, élő férj özvegye!» - -Az iszony hieroglyphjeit óra hosszáig vizsgálta, találgatá Klára. - -Eszébe jutott minden, mit férje a Kézdi-Vásárhelyről távozást megelőzött -napokon beszélt. - -– Nemde azt mondá, fűzé össze gondolatait, hogy a kontyomra tekert -kendőn nehéz csöbröt fogok a mezőre vinni, forró rekkenőségben -naphosszat aratok; sárban, mezitláb és permeteg alatt az állványokra -téglát, meszet hordok, s kénytelen leszek eltűrni, hogy a rongyoktól -rosszul födött testemen kőmíves legények, uradalmi hajduk s koldus -léhűtők buja szeme nyugodjék? - -Klára megborzadt, mintha e buja szemek már is tagjait néznék. - -Fölkelt az ágy mellől, megcsókolta alvó gyermeke homlokát s helyre -igazítá a takarót. - -– S miért kell a pórnép munkáját teljesítenem? miért kell a legvadabb -önkény alá védelem nélkül vetni magamat? Azért-e, mert nem volnánk -képesek a mindennapi kenyeret más módon megkeresni? Ah! már emlékszem, ő -ezt mondá: mert a törvény követeli. Istenem! hiszen azt tenné, mintha -jobbágynő volnék! S gyermekeim? Tedd, mondja férjem, erős barommá őket, -mely terhet birjon hordani, állati ösztöneit vadul elégítse ki, s a -szerelem epedései helyett csak a testiség nyers kitöréseit áhítsa. Hisz -ez annyit jelent, hogy az én gyermekeim jobbágyfiak! Irgalmas Istenem! - -Klára térdre borult és hosszasan imádkozott az alvó gyermekért és a -távollevőért, kit emlőjéről szakított le, hogy férjét, mielőtt késő -volna, a bűn elől a rengeteg világba kisérje, elrejtőzni, elenyészni, -meghalni. - -– Ah! zokogá, mit írt? Nem azt-e, hogy vegyem le gyermekeimről a nevet, -szórjam szét őket, hogy ne találják meg a poroszlók? Boldog Isten! -mintha szökött jobbágyok volnának! És ki tart testökre, lelkökre jogot? -Most is fülembe csendül egy iszonyú név. Vagy nem mondá férjem, midőn -kivándorlásra ösztönzött: Jer, Klára, feledjük itt vagyonunkat, különben -Kassai azt állítaná, hogy tőle loptuk el? Ah! minden világos. A -legmagasabb állású és a legiszonyúbb nevű férfiu férjemre tette kezét. -Az ő börtönébe hurczoltatott, örökre elzárva a világtól és tőlem. Ezért -vagyok én élő férj özvegye! De miért zárták börtönbe? Világos, világos! -Ah! fejem fáj és kábul az égető fény miatt! Esküszöm! mondotta a férj, a -két gyermek apja, ha végzetem bűnbe sodorna, az a kisértés, mely engem -elejt, meg fogná tántorítani még azokat is, kik legszigorúbb birái -természetünk gyarlóságainak, s kiknek markában mindig van egy alkalomra -váró kő, hogy vétkes felebarátjaikra dobják! Világos! Világos! Ő a bűnt -választá, hogy minket megmentsen. Kassai kémjévé igérkezett, de nem -tudott azzá lenni. És most ő fogoly, s ránk nyomor, elaljasodás és -szolgaság vár! Megfoghatatlan s mégis igaz! - -Klára maga előtt látta az egész történetet, minden fejleményeivel -együtt. - -Szeretete nem engedte, hogy férjét határozottan bűnösnek tartsa. - -Elemér nyilatkozata is e véleményben erősíté meg őt. - -Hitte, hogy Laczkó István elvállalta családja megmentésére a -lealacsonyító szerepet, de minthogy a válság perczében lelkiismerete -ellenállott, nem tudá igéretét teljesítni, s ezért vonta magára Kassai -boszúját. - -Nem kétkedett, hogy szökött jobbágyoknak tekintetnek, s hogy Kassai vagy -mint földesúr, vagy mint hivatalnok, rendelkezhetik sorsuk fölött. De -miért taszítatának egyszerre a szabadságból a szolgaság bilincsei közé? -Megfoghatlan! Hát nem volna-e Klára nemes családból való? s férje nem -fejedelmi puskás ivadéka-e? Ki merné tagadni? - -A szegény nő sokkal inkább bálványozta férjét, hogy sem oda tévedjen -gondolataival, hogy ez idegen nevet vett föl, s hat évnél tovább tartá -őt folytonos ámításban? - -Azon kérdésre nézve, hogy kit akart Kassai Laczkó által kémleltetni, -Klára tökéletesen homályban volt. Legszebb csalálmait oszlatná el s -legpusztábbá tenné keblét az, ha férje saját hitfelekezetét, vagy annak -főbb egyéneit lesni, és szerencsétlenségbe sodrani igérkezett volna. -Azonban ily eset föltevésére Klára élénk, de tiszta képzelődése soha sem -tévedhetne. - -Midőn a nő egész nagyságában látta a veszélyt, aggodalmai az idegesség -azon magas fokára emelkedtek, mely a finom lélekzést és a szellő halk -mozzanatait is lázas szívdobogással kiséri, s melyre a legcsekélyebb -zörrenés már elviselhetetlen hatást gyakorol. - -Nyugtalanul bolygott a szobában. - -Ha az őrjárat a várkapu előtt vonult el, a jelentékeny távolság -ellenére, meghallá a kardcsörgést s remegett férje életéért, kit talán -épen most hurczonak magokkal a vad katonák. - -Ha az udvaron a komondor morgott és vonított, Klára Kassai poroszlóit -megjötteknek hitte, kik gyermekét akarják tőle elszakítani. - -S mily csendesen pihent Endre! Álmához bizonyosan vendégül jött az anya -által igért szép angyal. A hajnal nyilásaként mosolygottak ajkai. Arcza -egészen öröm és boldogság volt. - -Oda tekintett Klára. - -– Ah! gyermekem! – sikoltá, – téged akarnak elhurczolni! - -Az ágyhoz rohant. Védőleg terjeszté ki kezeit az ártatlan fölött, mintha -már érkeznének a poroszlók. - -Endre a sikoltásra megmozdúlt, félig kinyiltak szemhéjai s megint -bezárultak. - -Az anya szorongása növekedett. - -«Fuss az átok városából»: a férj levelének e szavait, mintha szellemek -sugdosnák füleibe, mintha a székesegyház órája, mely tizenkettőt ütött, -harsogtatná, s a csendes, halvány és méla éj könyörülő lelke tanácsolná. - -«Mentsd meg gyermekedet», mondák a lég parányai, s a rezgő holdsugarak, -melyek egy ablakkarikán összegyültek, és az árnyékba rejtett mécs -helyett Endre vonalaira világítának. - -Minő zúgás, bongás Klára szivében és fejében! - -Gyermeke vállára tette kezét, hogy fölébreszsze; meleg, égető ajkaival -csókolta homlokát. Nyisd ki szemeidet, kisdedem! ébredj, serkenj Endre! - -Ah! a fiú édesen, mélyen alvék. - -– Istenem! eljön a hajnal s késő lesz a szabadulás – sóhajtá! – Oh! hová -vigyem, az apátlant, a szegény árvát, és a másikkal, a csecsemővel, mi -történik? - -«Vedd le róluk nevemet! szórd el őket magadtól! Ne sirasd, ha a halál -elviszi…» - -– Nagy Isten! kit? Endrét és Barbarát? – kiálta Klára a férj levelére -emlékezve és attól visszaborzadva… – Lehetetlen, hogy e kegyetlen tanács -az Isten ujjmutatása volna!… Oh! én kicsinyhitű! - -«Az Úr énnékem őriző pásztorom! - -Azért semmiben meg nem fogyatkozom»… Hígy, Klára, és remélj! - -Midőn a nő a vigasztalás forrását föllelte, megeredtek szemének könnyei, -s a kegyes ég e jótékony harmatjától kedélye mindinkább üdült, éledt, -megkönnyült. - -– Szabaddá kell tennem férjemet, s az által az egész családot: – e -merész határozat szilárdult meg benne. – Veszszünk vagy éljünk együtt! - -Klára gyöngéd, finom vonalai aczélzott kifejezést nyertek a nagy -szándékkal. - -A csüggedést ismét tevékenységi vágy és önérzet váltá föl. - -– Csak már vége volna az éjnek! – sóhajtá. - -Homloka gondolkodóvá lett. - -Tervet forralt. - -Valóban különösek lehettek egy nő tervei, ki idegen városban van, s -ismerős nélkül, ki vallásánál fogva részvétre nem hivatkozhatik, ki nem -ismeri a világot és az eszközöket, melyek befolyásra vezetnek, s ki -gyönge létére az ország leghatalmasabb emberén akar diadalmaskodni, a -nélkül, hogy egyetlen fegyverét, a szépséget, használni, és egyetlen -vagyonát, becsületes nevét, koczkáztatni akarná. - -– Erőtlen nő vagyok; illő tehát, hogy igazamban a legerősebb nő védjen. - -Ily ötlettel hajtá vánkosaira fejét, hogy még a hajnalszürkület előtt -elszenderülhessen. - - -IV. - -Laczkó István nem hunyta be szemeit, nem hajtá álomra fejét. - -Kassai titkárja, míg az elutazásról intézkedni és urától rendeleteket -fog venni, siettében saját szobájába csukta a letartóztatott egyént, -kinek körülményei felől hivatalos állása mellett sem volt még -fölvilágosítva. - -Órák teltek eredmény nélkül. - -Az udvar csendes. - -A kulcs nem nyikorog az ajtózárban, s a közelgő lépések semmi nesze nem -alkalmatlankodik. - -Rejtelmes félelem környezi a szombatos papot. - -Nem a bilincs, nem a börtön, nem Kassai, nem a hóhér, nem a mindennapi -élet kínpadja, melyen cseppenként fog elvérezni, nem a lelkiismeret -ijesztgeti őt. - -Más baja van. - -A megfoghatatlan, a csodálatos, a borzasztó, melyet ember nem érthet, -melytől a gondolkozónak agya meggyulad és vére hagymázos gyorsasággal -kering… a titokszerű, a megfejthetetlen zsibongta őt körül, ijesztgeté -félhomályos, a légben elmosódott s megint összeálló alakjaival. - -– Hogy van az, hogy Pécsinek a csillagok beszélték el bűnömet? A -zodiakus megszólalt, figyelmeztetni őt az álbarátra, ki körűle -forgolódik, hogy kelepczét vessen lába elé, ki karjába borul, hogy -ölelés közt a szívbe döfje tőrét. A tisztes ősz, jól tudta: mi a czélom? -miért szinlelek? miért ámítok? miért férkőzöm oldala mellé? Mindent -látnokilag tudott. Avagy, nem hozták-e szobájába mérhetetlen távolból a -bolygók sugarai azt a hírt: hogy Judás Iscariotes már elárulta őt? Igen, -én Judás Iscariotes vagyok. Nevemet és czélomat az ég jelentette meg -neki. Ez a bűn átka! Nincs számára sötétség, hová rejtőzhetne! Midőn őt -kutatják, világossá lesz az éj, s ha más tanú nincs ellene, beszél maga -«a kiterjesztett erőség», s elmondja, a mit a fül soha meg nem hallott -volna, a szem soha meg nem látna… Ej! ej! jobbágy vagyok. Mi közöm az -Istennel! A földesuram Kassai. Mi közöm mással… Hajh! de mégis különös, -hogy arczomra az Isten ezt irta: kém. A szó arczomon van, -tagadhatatlanul ott. Különben honnan tudta volna kilétemet Deborah -kisasszony es… ha! ha! ha! ha! a nőm? - -Laczkó István e kaczaja a fájdalom nyöszörgésének és az őrjöngés -ujongatásának különös vegyülete volt. - -– A nőm, – folytatá rémes gondolatait, – a nőm mikor tanulta olvasni a -titkos betüket? Szorgalmas Klárám! mikor virrasztottál Salamon -gyűrűjével ujjadon a láthatatlan rejtélyek fölött? Mikor nézted -galambszemeiddel azt a kegyetlen festéket, melyet, midőn agyamban a bűn -fogamzott, homlokomra mázolt az észrevehetetlen kéz? Miért nem mostad le -mindjárt azt a te tiszta könnyeiddel, szánakozó Klára! Hisz! te hatalmas -vagy ártatlanságodban; neked sokat szabad elfedezni és kiengesztelni. -Könyörögj a jobbágyért, magas hölgy! A jobbágy… a jobbágy még megjárná; -de a bűnös! ebben áll a nehézség. Ezen kellene most törnöm a fejemet, ez -nagy talány… szükséges, hogy a bölcsek is szóljanak hozzá. Nem lehet -amúgy könnyedén venni az ily fontos kérdést. Most álljanak elő a -különböző iskolák, jöjjenek el a hittudósok, hadd! halljuk a véleményt, -de az előitélet nélkülit, no!… mi a bűn! A mi arczodra van írva, Szőke -Pista. Oh! ha én tudnám, hogy honnan tudják ők, a mi arczomon van! De -hát csak számomra van bezárva, lelakatolva az a sokaktól olvasott könyv? -Lássuk a könyvet. - -Laczkó István szembeállott egy kis aczéltükörrel, mely a titkár -asztalára volt helyezve. A halvány gyertyafény alig vetett valami -világot a sima érczre, de a bele tekintő annál többet vett észre. - -– Itt is jegy! ott is jegy! – sóhajtá. - -Nézett merőn, nézett vadul. Összebonyolódtak vonalai, elveszték -arányaikat, torz kinyomatot nyertek. - -– Millió betű! A sátán tele írta képemet. Már ismerem a sátán kézirását. -Elfáradhatott a sok munkában, de jól is használta ám az idejét. Csúffá -tett engemet, a mint csak illett. Nosza! Szőke Pista, kérd el az első -kuvasztól, mely rád ugat: a ketreczét, s bújj helyette bele; ott szépen -rejtőzhetel. - -A szerencsétlen szombatos a szoba szögletébe vonult, lekuporodott, -előnyujtá nyakát, s egy őrült ember ravasz figyelésével leste, hogy -mikor mozdul meg az ajtókilincs? mikor nyilik a retesz? mikor jőnek? - -Ily helyzetben találta Demeter és a titkár. - -* - -Kassai csak azután tudott elaludni, hogy a kocsi távozását meghallá. - -Reggel tudakolt öcscse után, s ő, ki végtelenül haragudott volna, ha -Elemér meglepi, neheztelni kezdett, midőn hallá, hogy a kitűzött órán -nem jött hozzá. - -Tetézte rossz kedvét Elemér búcsú nélküli távozása is. - -Tudta, hogy korán reggel el kelle mennie. Érzé, hogy még az -unokaöcscsétől sem tűrte volna a csendes hajnali álomból felköltetést, -de mégis az egész úgy, a mint előtte állott, bizonyos idegen és -szokatlan színt hordott magán. - -A gyanú, éleslátásának és romlott kedélyének szülöttje, megint föléledt -keblében. - -– Bizonyosan Pécsiék iránti rokonszenve nyert valami új anyagot, – -gondolá. – Ezért kerül engem: ezért sérte meg figyelmetlenségével. A -háladatlan! Mily jó indulattal voltam iránta! S nem jött el. Utána kell -járnom, hol tölté az estét? Addig mindig távol lesz Elemér szive tőlem, -míg karját nem kénytelen Pécsi ellen fölemelni. Erre kell hatnom. De hol -tölté az estét? - -Kassai elégületlen, zsémbes volt, mert titkára távolléte miatt, néhány -napig aligha jöhet azon titok nyomára, hogy az unokaöcscse miért nem -látogatta meg. - - -V. - -Dajka János, az érdemes püspök rossz hangulatban vala. - -Sehogy sem haladott tovább az általa képviselt ügy. - -Épen most vett levelet Stambulból, magától Zülkifártól, vagy más néven -Bene Antaltól, a nagy befolyású csausztól, ki panaszolva említé, hogy ő -fensége még nem méltóztatott kegyelmesen elküldeni a vidraprémes új -szabású bundát, fekete gránát boglárokkal, melyet nekie megigért vala; -holott oly havas és zivataros idő van a hatalmas szultán fővárosában, -hogy a kutyát sem kellene a szobából kiűzni, és annál kevésbbé mehet a -vidrabundátlan állapotjában a fővezér- és más méltóságokhoz naponként -informálni, kivált miután az erdélyi residens ő kegyelme sem hajlandó a -havi pénzt pontosan kezébe szolgáltatni. Bezzeg kinálják aranynyal, -ezüsttel a katholikus hatalmak követei, mert orrontják, hogy Rákóczi ő -fensége a fényes kapunál engedélyt sollicitál a magyar király ellen -háború indítására, bezzeg ajándékoznának kék vidraprémes téli ruhát is, -de ő ámbár az izlamra tért át, szívében hű evangelikus maradt, s csak ne -volna a residens fösvény és a nagyságos fejedelem emlékeznék meg -becsületes szolgájáról, akkor úgy segéljen! még a kikelet megnyilásáig -lehetne a padisahnál oly határozatot eszközölni – kivált ha -Sáros-Patakról az öreg tallérok útba indíttatnának – melyektől a magyar -király és a katholikus német rendek füle megcsendülne. Ezt ő, Zülkifár, -a püspök úrnak csak azért írja, hogy szerény soraiban is régi jó -indulatja elucescáljon. Ő, ha akarna, írhatna Pázmány érsek uramnak -sokféle dolgokról; azonban nem teszi. Tudja, hogy megköszönné az érsek, -és személyét a magyar király figyelmébe ajánlani nem mulasztaná el; de a -nagyságos fejedelemtől igért bundát és vékony hópénzt jobban tiszteli a -skofiumos bársonypalástnál s a gazdag remuneratióknál, melyekkel már -untig ostromoltatott hűsége. Jelszava ezentúlra is Gyula-Fehérvár és nem -Pozsony, csakhogy… - -Dajka püspök igen búslakodott a csausz levelén. - -Elgondolá, hogy életének napjai már meg vannak számlálva. - -Az Isten magához szólíthatja őt, még mielőtt a felső megyék sérelmei -fegyveres kézzel orvosoltatnának. - -Maholnap elköltözhetik ez árnyékvilágból, a nélkül, hogy az Úr -szőlőjében tett munkálkodásainak sikerét láthatná. - -S ki az oka ennek? - -Kassai István. - -És miért nem akar Kassai István háborút? - -Mert nem tud lóra ülni, mert félénk, s mert a kik lóra tudnak ülni és -bátrak, könnyen kicsikarhatnák kezéből a hatalmat. - -Serédi, Kornis, Kemény János, Szeredi és más régi családu igazi uraké -volna akkor a világ. - -Dajka püspök, könyvei közt ülve és a vasárnapi predikaczióról -gondolkodva, így elmélkedett, midőn a tanulószoba ajtaján gyönge -kopogást hallott. - -Nem volt inyére ugyan a megzavartatás, de azért lelkipásztori -nyájassággal mondá, hogy szabad. - -Fiatal némber lépett be, gyöngéd, finom alakú, szelid kifejezésű és -igéző szépségű némber. - -Aranycsillámos gazdag sárga haját fejkötő szorította le, de arcza, az -ifjukor üde és hótiszta szinezetével, a szende leányéhoz hasonlított, ki -még a pártát hordja, anyai gond alatt virít, és az életet inkább -tavasz-álmok, mint küzdelmek után ismeri. - -Volt ugyan halványdad vonalain némi izgatottság és volt szenvedés jele; -volt sötétkék szemében merengés és bú. De ki mondhatná meg, hogy e -könnyű nyomait a szív viharának, nem egy hamar áthaladt csalódás, nem -egyike a szép, de létesíthetetlen ábrándoknak okozta, melyet a boldogság -szokott egyhangúsága közt a hajadon oly örömest teremt magának, hogy -legyen, mit ő is megkönnyezhessen? Hisz! annyi ingerrel bír a könny, míg -nincs, mit igazán sirassunk! - -[Illustration: Klára, a szombatos neje.] - -A némber csinos, azonban pipere nélküli öltözéke a vén Dajka szemében is -föltünt. - -A püspök vendége szép szavakkal említé azt a bizalmat, melylyel -ismeretlen létére iránta, a tiszta korú, helyzetű és valódilag -keresztyén férfiú iránt viseltetik. - -Dicséretében nem volt semmi túlzó és behizelgő, de Dajka püspök mégis -azt hitte, hogy lekötelezőbb modorban ritkán beszéltek vele. - -Csak akkor hökkent meg egy kevéssé, midőn a vendégnek, ki magát Bodó -Klárának nevezé, kivánságát meghallá. - -– A kegyelmes nagyasszony – szólt, e czím alatt a fejedelemnét értve – -nem szereti, ha az udvarmesternőn kívül más akar az ő magas személyéhez -valaki részére bejáratot eszközölni. A palota szabályai most -szigorúabbak, mint Bethlen Gábor ő felsége uralkodása alatt. Nem azért, -mintha dicső fejedelemnénk gőgös, fényüző és a külsőségekhez túlságosan -ragaszkodó volna, mint a brandenburgi nő. Isten mentsen! fenséges -asszonyunknál nincs alázatosabb szolgája egyházunknak. Azonban -részszerint már sokan éltek vissza jószívűségével; részszerint pedig -azzal gyanúsítják, hogy férjére még országos dolgokban is szeret -befolyást gyakorolni. Ezért tartja szükségesnek, hogy a ki valami ügyben -kiván kihallgattatást nyerni, e végett Petneháziné asszonyhoz -folyamodjék. - -– A mely dologban a fejedelemné lába elébe akarok borulni, arról én egy -szóval sem adhatnék Petneházinénak fölvilágosítást. Kegyelmed, -nagytiszteletű püspök uram, a közönséges kiváncsiság behatásain kívül -áll, helyzete és évei fölül emelik a világ gyarlóságain, s a szent sátor -alatt és az erős Sion templomában nem őrizték inkább a frigyládát, mint -adott szavát meg tudná kegyelmed tartani és a titkot keblébe elzárni. S -mégis nem birok erővel, magának a püspök úrnak is megvallani az okot, -melyért a fejedelemnő színe elébe kell lépnem. Szabadon csak annak -nyilhatnék meg szivem, ki oly szent, mint kegyelmed: de nő. Csak -Lorántffy Zsuzsánna, Erdély fejedelemnéje, ki a női szív minden -gyöngéivel és erényeivel bír, s ki a hatalom eszközeivel is tudja -támogatni, a mit igaznak hisz, csak az asszonyok asszonya hallhatja meg -panaszaimat. Előtte tárom föl keblemet. Csak ő menthet, vagy semmisíthet -meg. Petneháziné, kétségtelenül derék és szeretetre méltó asszonyság; de -fog-e a nélkül, hogy kérdezne s a nélkül, hogy neki valamit elbeszéljek, -a fejedelemné szine elébe vezetni? A ki egy csoport panaszlót naponként -elutasít és bebocsát, az előtt a könnycsepp nem jelent annyit, mint -másoknál. A ki kötelességet teljesít, midőn reményeket tör szét, a -fájdalom éles szinezéséhez szokott, s hogy meg lehessen hatva, többet -kiván, mint a mit én mondhatnék. - -– Ime, megint egy elcsábított, megint korunk kicsapongásainak egy -áldozatja! gondolá a püspök. Hiában! ha az egyházi fenyíték tágul, -veszve van az erkölcs! – Leányom, – szólt atyai szemrehányással, – a -fejedelemné szigorú. Megbünteti a bűnöst, ki a csábítás aljas -eszközeihez folyamodott; de a méltó fenyítést az ellen is használja, a -ki a sátán kisértésének engedett. - -Klára meg volt ütődve, midőn a püspök oly czélzatot tett, mely Laczkó -élményeire látszott vonatkozással bírni. - -– Az istenre hivatkozom, hogy a vád minden súlya a csábítóra fog esni, – -szólt átható kifejezéssel arczán s mély fölindulással keblében. - -Csak ne volna főkötő a kontyán! A fejedelemné még szigorúbb a tévedt -nők, mint az elámított leányok iránt, s jól teszi. Izrael népe -megkövezte a hűtlen asszonyt. S bár Üdvözítőnk egy alkalomkor mondá: az -vesse rá az első követ, a ki ártatlan; ezzel nem akarta a könyörületet a -szigor helyére léptetni és föloldani a bűnt. - -– Leányom! ha a fejedelemné ő fenségénél kopogtatunk és szine elébe -bocsátanak: akkor nem lehet többé visszahúzodni, vonakodni, tétovázni. -Hasztalan bánnád meg e fontos lépést, melyet most sürgetsz. -Nagyasszonyunk nem tűrne semmi elhallgatást vagy kibékülést, s -neheztelésének következményei rád nézve is iszonyúak lehetnek. - -– Csak kihallgattatást akarok, a többit Isten bölcseségére bizom. - -– Jól van leányom! Én mindent elkövetek. – Csak ne volna legalább -főkötője! - -– S mikorra remélhetem sorsom eldőlését? - -– Holnap, mint hiszem, már a fejedelemné előtt leszesz. - -Klára hálától áradozó kebellel hajlott az aggastyán kezéhez, s ajkaival -érinté. - -Dajka püspök, midőn magára maradt, sokáig gondolkozott a világ -esendősége felől. Mily fiatal, mily szép, mily szerény és kellemes nő -tévedt a kárhozat ösvényére; pedig nem élünk Báthori Gábor korában, -midőn a csábítás vezére egyszersmind az ország feje volt. Rákóczi ő -nagysága hű férj, a fejedelemné a tiszta erkölcs tükre, a női erények -példányképe. S mégis…! - -Ez eszmék a jámbor püspök kedélyére kellemetlenűl hatottak. - -De azután szeme előtt lebegett a kedves ártatlan alak, mely épen most -hagyta el a szobát. - -– Lehetetlen, hogy ily tiszta külső oly fekete bűnt és undok rothadást -rejtsen magába. Iszonyúnak kellett lenni a csábításnak. S hátha még -minden jóvá tehető! hátha még csak a veszély volt hozzá közel s nem a -bűn! - -Dajka e szelid elmélkedések közt elhatározá, hogy Klára iránt a -legkimélőbb bánásra igyekszik a fejedelemnőt hangolni. - -– De vajon nem keverem magam ellenségeskedésbe az ország valamelyik -főurával? – e kérdés megvillant a püspök agyában. Előkelő házak -feslettségét fölleplezni minden időben veszélyes volt. Azonban nem -kötelessége-e a hivek erkölcse fölött őrködnie? - -S mit féltsen egy görnyedt nyakú, ezüst fürtű aggastyán? - -Dajka elgondolá, mi szép alkalma leend egyszersmind az evangelikus -rendek ügyét a fejedelemné szivére kötni. - -S ha az udvarba megy, ha magát neheztelésekre és gyanukra teszi ki, -miért ne ragadja meg a kinálkozó alkalmat politikai czélokra is? - -Dajka elhatározá, hogy a Törökországból vett levelet közleni fogja a -fejedelemnével, hogy élénk vonásokkal fogja ecsetelni a felső megyei -evangelikusok helyzetét, hogy keményen megtámadja Kassai ravasz -eljárásait, s igyekszik a fejedelemné által annak kieszközlésére hatni, -hogy a magas portánál a háború engedélyezése komolyan sürgettessék. - -– Mint fog reám Kassai István uram haragudni? De hiszen most sem -barátom. Elhiv ebédre, mosolyog szemembe, de gyűlöl. Kő szive van. -Lágyítsa meg az Isten, nem irányomban – mert miért tartanék tőle? – de a -segélyért rimánkodó és könnyekben fürdő anyaszentegyházunk iránt. - - -VI. - -Csekély köz választotta el a püspöki lakot Rákóczi György palotájától. - -Kivált «a harmadik udvar» oly közel feküdt, hogy az öreg urat még az -őrváltás is néha fölzavará álmából. S hányszor nem űzte szét a reggeli -trombita a szent elmélkedések legerélyesebb szavait, midőn már tollban -voltak, hogy a papirra szálljanak? A püspök néha «a harmadik udvarból» a -szitokhoz igen hasonló kifejezéseket is vélt hallani, és szive -elszomorodott arra a gondolatra, hogy a tettesek nem fognak -megfenyíttetni; pedig ugyanazon udvarban hozattak a káromkodást büntető -törvények. Ott van az országház, ott van a királyi tábla. S mégis -szitkozódnak a testőrök! - -Vagy talán nem hallott jól? Hisz! a püspök kapuja onnan alig van száz -lépésre. - -Dajka most rókamálos reverendában lépett ki a kapun. - -Köszöntötték gyermekek és koldusok, közel s távol. - -S van-e, a ki ne ismerné őt? - -Épen ez a baj. - -Merre forduljon? - -Tegnap a harmadik udvaron át sietett a fejedelemnéhez. S mi történik? - -Az első emelet egyik ablakából az utczára letekint Zsigmond urfi, ő -fensége kisebbik fia, a leendő tudós, s tüstént «püspök bácsihoz» küldi -komornyikját és tudakoltatja, hogy mikor lesz üres ideje, mert új -értekezést, melyet most fejezett be, akarna neki fölolvasni. - -A kapunál Dajka Kornissal, a fővezérrel, találkozott, s ez hosszasan -panaszkodott Szeredi ellen, ki a fejedelemnél igen gyakran látható, s -kétségtelenül valami cselen töri fejét. - -Az udvaron György úrfi, a fejedelem idősebb fia, vezetteté a temesi és -szendrői basától ajándékba kapott arabjait, s a püspök bácsinak -figyelemmel kellett végig hallgatni az irott képnél delibb állatok -minden szép tulajdonait. - -Midőn pedig a «második udvarban», hol a nagyasszony palotája volt, -belépne, hát Csulaival, a ravasz káplánnal jön össze, s ez meg azt is ki -akará halászni tőle, hogy mi okból megy a fejedelemnéhez s arról is -adott szerény tanácsot, hogy ha szóbul szó támadna, ne mulaszsza el a -kegyes nagyasszonyt informálni a magyarországi evangelikus status ujabb -szenvedései felől. - -Nem volt-e ezek szerint világos, hogy mind a béke, mind pedig a háború -pártja, mind Kassai, mind a főurak közelebbről csak arról fognak -beszélni, hogy a püspök a fejedelemasszonynyal valami különöst akar -keresztül vinni. - -– Még szerencsém, – gondolá Dajka János, lassan sétálva a palota felé, – -még védpaizsom ez az asszony, kit magammal hozok. Különben másodszori -elfogadtatásom megerősítené azt a gyanut, hogy országos okok vezetnek a -fejedelemnéhez. - -A püspök ily szempontból megint a «harmadik udvarnak» tartott. Hadd! -lássák annyian, mint tegnap! S miért ne? Hisz! akkor ki-ki elképzelheti, -hogy nem cselszövésben jár. - -De ekkor Klára mennyi kiváncsi szemnek lesz kitéve? A harmadik udvarban -György és Zsigmond úrfi körűl gyülöng az egész fiatalság, ott van lakása -a magasabb udvari személyzet többségének; ott zajongnak a «nemesi -társaság» tagjai… ezek a deli és elkényesztetett testőrök. - -A püspök tévedt nőnek tartván Klárát, lélekvádat érzett, hogy oly sok -merész tekintet, kiváncsiságra és gúnyra hajló arcz elébe viszi. S hát -ha még e henye és élvezetvágyó csoport közt van az a bűnös egyén is, ki -az igézet rendkívüli eszközeivel – mert közönséges csábítás utján nem -hihető – semmivé tevé ezt az ártatlan és szelid kinézésű nő becsületét, -jövőjét? Valószinűleg magasrangunak kellett lenni a jellemtelen ifjunak; -mert Klára külseje, magaviselete és műveltsége jó családra mutat. Minő -találkozás lesz ez, minő jelenetek fordulnak elő! - -– Menjünk az «első udvaron» át – mondá a püspök, ki ez idő alatt -nyugodt, hallgatag és összeszedett volt. Csak a szokottnál valamivel -halványabb vonalai árulhatták volna el belizgatottságát. - -Az öreg férfiu és a fiatal nő némán értek abba a kisded előudvarba, hová -elbeszélésünk kezdetén a nép zajongva és követelve tódult. - -Onnan néhány lépéssel Rákóczi palotája előtt voltak. - -A főlépcső előtt kellett elhaladniok, hogy abba az udvarba jussanak, hol -a fejedelemné és a herczegkisasszony laktak. - -Dajka a lépcsőnél egy vedlett, kopott kocsit vett észre. - -Kerek, piros és nyájas kifejezésű arczán szaporodni kezdettek a vékony -redők. - -– Sajnálom, – szólt egy éles, de tiszta csengésű hang, – igen sajnálom, -hogy nagytiszteletűségedhez a mult kedden nem lehetett szerencsém. -Vékony ebéd volt, szent igaz; de oly philosophoknak, mint mi ketten, a -tál fenekén is elég étel van. Socrates egy drachmával egész ebédre való -olajgyümölcsöt vásárolt, s még maradt belőle annyi apró pénze, hogy -Diogenes, ha akkor él, bámult volna gazdagságán. De talán kegyelmed, -hum! hum! Pliniussal és Senecával tart, kik csak fejedelmi terítékű -lakomák után szerették Stoa mértékletességét dicsérni. - -– Nagysád, – válaszolá a püspök, – jobban ismeri szerény háztartásomat, -mintsem feleletet várna kérdésére. Egyébiránt igen sajnálom, hogy -akadályozva voltam Elemérre, távozása előtt, áldásomat adni. - -– Soh’se búsuljon azon kegyelmed; Elemérnek saját nagybátyja áldására -sem volt sürgető szüksége, he! he!… Talán a püspök úr unokahugát mutatja -be ő fenségének? - -– A méltóságos nagyasszonyhoz megyünk – válaszolá Dajka némi zavarral. - -Most Klára látá a kisded alakot két csatlóssal a kocsiból leemeltetni. – -A fejedelemasszony szokatlan órában nyujt kihallgatást: – jegyzé meg a -földre tett egyén… S tehát unokahugunk! Gratulálok! Valóban csinos -leányzó, he! he! - -Klára az aránytalanul nagy fejet egészen feléje fordulni látta. Bokros -szemöldök alól éles szürke szemek vizsgálták őt, s a sűrű fátyolon át is -égették, meggyulasztották arczát. - -Rémülten szorítá meg Dajka karját, s öntudatlanul szökelt ajkaira a halk -sikoltás: Hisz ez Kassai!! - -[Illustration: – Hisz ez Kassai!] - -– Igen, gyermekem! én Kassai vagyok, Kassai bácsi, a vén Kassai, he, he! -– mondá vigyorogva a korlátnok. - -Klára reszketett. Dajka meglepetve néz védenczére és a főurra. Nem tudá, -mire magyarázza a nő félelmét és az aggastyán kémlő tekintetét. - -– Kincsem, – szólt Kassai cynicus mosolylyal, – talán dajkád a sátán -helyett velem ijesztett, ha sírtál, midőn az ágyból felvett, he! he! - -– Igen! – rebegte Klára, halálfehér arczczal és tikkadt hangon. - -Az öreg Kassai tréfásan nyujtá ki vázujjait, hogy Klára állát -megcsipkedje, de ez végerőlködéssel taszítá el a feléje terjeszkedő -kezet. - -– He! he! nagytisztelendőségednek ugyan vadócz huga van. - -– Most jött először a városba. Falun nevelkedett. De bocsánatot kérek, -hogy sietnünk kell. Jer, leányom! - -– A nagytiszteletű úr huga a legtökéletesebb nevelést kapta azon -esetben, ha kezem ifju kéz volna. - -Ezzel Kassai a tornácz felé fordult, s vezettetve lassan haladott a -lépcsőn. - -A püspök teli telt aggodalmakkal. - -Világos volt, hogy a szeme előtt eljátszott jelenet mély jelentőséggel -birt. - -S ha első perczre nem is tulajdonítana a történteknek nagy fontosságot, -a nő még mindig remegő tagjai ellenkezőről győznék meg. - -Klára úgy nézett ki, mintha láza volna. - -– Ily állapotban nem mehetünk a fejedelemnéhez - -E figyelmeztetésre a kis nő összeszedte erejét, s oly esdeklő tekintetet -vetett az agg férfiura, hogy az készséggel folytatá útját a «második -udvar» felé. Azonban a mint a Rákócziné lakta épülethez közeledtek, -Dajka igen nyugtalanító elmélkedésekbe mélyedt. - -– Na! ugyan megjártam, gondolá. Halálos ellenségemmé válik Kassai István -uram! Ki hitte volna?… De, hisz az még sem lehet! Erőtlen vén róka!… még -sem lehet… Leányom, – szólt, – Kassai nagy úr. - -– Százszor nagyobb a gonoszsága. - -– Hallgass, Klára! Az udvarban nem szabad így nyilatkozni… Csakugyan -igaz! De még sem lehet. Öreg, rongált… még sem lehet. Leányom! Kassai ő -nagysága, a mint gyanítom, nem ismert rád. - -– Mert soha sem látott. - -– S te hol láttad őt? - -– Sehol. - -– S hogyan ismertél rá? - -– A hienát sem láttam soha s mégis tudnám, hogy az. - -– Hallgass, Klára! A falnak is füle van… Elemér volt tehát… De, hisz ez -becsületes, komoly és tiszta kedélyű ifju. Igaz, hogy fiatal… de még sem -lehet. Kassai István uram, – szólt a püspök, – nem oly szigorú -nagybátya, mint a világ hiszi. - -– S vannak még rokonai is? - -– Van unokaöcscse. S nem ismered? - -– Nevét sem hallottam. - -Dajka megállott, s mélyen, hosszan nézett Klárára. - -– Tekintetedet a fátyol elfödi, de hangod nem látszott csalni. Szemeim -gyöngék! S valóban nem ismered Kassai Elemért? - -– Nem. - -– Úgy én, – szólt nyugtalanul a püspök, – úgy én attól tartok, hogy, -hogy… - -A püspök elakadt. Nem akará kisérni a fonalat. Szégyelte önmagától a -szavakat, melyek már ajkain lebegtek. - -Szerencséjére a palotánál voltak. - -Klára csak a tündérmesékből ismerte az uralkodók dísztermeit. - -S ha nem képzelte is, hogy gyémánt- és smaragdkövekkel rakott arany -trónon, uszályos hosszú bársonyköntösben szoktak a fejedelemnék -reggeltől estig ülni, s hogy diadémjeik középköve a rátekintő szemet -megvakítja; ha nem hitte is, hogy az óriási porfirteremben beláthatatlan -hosszú sorban vannak fölállítva a czifra apródok s igézetes szépségű -delnők; ha nem gondolta is, hogy a padlózat a jégnél simább s átlátszó, -és a tükör-falakkal együtt annyiszor veti vissza az ember alakját, hogy -a ki megmozdul, lehetetlen el nem siklania és saját árnyaitól meg nem -rémülnie; ha mindezt Klára nem képzelte is, de csakugyan szertelen -fényt, pompát és ünnepélyességet kötött össze a fejedelmi lakkal és az -elfogadtatásokkal. Kétségtelenül nagy elszánás kellett arra, hogy e kis -falusi nő Rákócziné szine elébe merjen lépni, s ne remegjen a -phantastikus képletektől, melyeket azon szerencsés lények körül vélt -föltalálni, kiket a gondviselés milliók fölébe emelt, határtalan -hatalommal, kimeríthetetlen kincscsel, s talán a többi embereknél -méltóságosabb alakkal és kiválóbb lelki tulajdonokkal is ruházott föl. - -A Kassaival kötött véletlen ismeretség miatt ingerűltségbe hozott -kedélyére tehát csillapítólag folyt be az, hogy a püspök meglehetős -terjedelmű, de igénytelen külsejű épülethez vezeté, melynek új -cserépfödele és régi falai még csak a szépség varázsával sem hatnak rá s -annál kevésbbé a nagyszerűség megdöbbentő arányaival. - -Üvegtáblákkal elzárt folyosóra érkeztek, mely a szoba rendes -légmértékeig volt fűtve, s melynek koczkaköveit durva szőnyeg borította, -hogy a járó-kelők zaja a termekig ne hatolhasson. - -Égetett agyagú virágvedreken egy csoport ritkább növény terjeszté zöld -ágait és ékes virágkelyhét a sugarak felé. - -Klára közűlök majd mindeniket megismerte. - -Régi barátnői voltak, kik vagy gyógyerejök, vagy szépségök és -megkülönböztetett külsejök miatt, a kis szombatosné kegyét birták. - -S bármennyi gond terhelte Klára szívét, egyenként észrevevé őket, mintha -nyájasan köszöntötték volna, s a bókot viszonozni kellene. - -A fejedelemné magánhasználatra föntartott folyosója szárnyas tölgyajtón -végződött, hol a bejáratot nagy rézgombú pálczával egy vörös ruhás és -ezüst zsinóros csatlós őrzé, ki a Klára által látott suhanczoknál aligha -nem volt egész fővel magasabb. - -Ez alak már emlékezteté a szombatosnőt azon mesékre, melyeket a kis -Endrének a hosszú téli estéken beszélt a királyi udvarok óriásai és -törpéi felől. Óvatosan simult közelebb a püspökhöz, s üterei gyorsabban -vertek. - -A csatlós vidám tekintettel nyitott ajtót. - -Tárt szobákon mentek keresztül. - -A bútorzat mindenütt kényelmes, derék, tömör és tartósságra készített -volt; de fényűzés és hivalkodás nélküli. - -Klára látott karszéket, mely szakasztott olyan volt, mint boldogult -atyjáé; látott rózsafa-asztalkát, mely az anyjáéhoz hasonlított: látott -a keleti szövetű és valószinüleg igen drága divánok mellett kerevet- és -székpárnákat, melyek az általa hurkolt, himzett, s rojtozott darabok -másai lehetnének. - -Mint tetszett ez neki! Mint megnyugtatá és kecsegteté ez őt! - -A falon életnagyságú képek függtek, különböző korú némbereké és -férfiaké. Volt vénebb magánál a püspöknél, de katonásabb tartású. Volt a -kis Endrével egyidejű is: elég csinos alakú, de talán még sem olyan -szép, mint a Klára gyermeke. A nők és hajadonok többnyire barátságos -tekintetűek voltak és szelidek. Közűlök egy sem határozottan kevély. -Pedig ez az egész társaság alkalmasint a fejedelem és fejedelemné -őseiből alakult. Férfiak, nők a két család multjához tartoztak. Testükön -nem volt bíborpalást, tekintetökön lenézés vagy harag. Jámbor, -vendégszerető magyar uraknak és asszonyságoknak látszottak, kik Klárát -bátoríták, hogy ne tartson semmitől, s mondja el őszintén, a mi szivén -fekszik. - -A szombatosnő meg is fogadá a becsületes képek tanácsát, s míg a -püspökkel a nyitott szobák hosszú során áthaladtak, arcza egészen -derültté, magatartása biztossá vált. - -Hihető, hogy e kedvező eredményre szintén hatottak a fejedelemné -cselédjei is, kik a mint a különböző ajtókon mentek, jöttek, -tiszteletteljesen hajták meg magokat a püspöknek és Klárának, s -egyenként valami dolgot igazítottak, zaj, sietség, követelés nélkül. - -Szóval a palotában semmi sem volt visszataszító, sőt minden oly szelid, -mint a kolostorban, oly megnyerő mint egy igazi nőnél és oly rendezett, -mint a józan embereknél kell lennie, kik a világgal és magokkal békében -élnek. - -Azonban, míg Klára reménynyel és bizalommal telt el, Dajka János -aggodalmai minden nyomon sűrűbben jelenkeztek. - -A csak imént történtek után alig hozhatta kétségbe, hogy ez a némber, -kit ő most a fejedelemné elébe visz, Kassai István személye vagy -családja ellen emel panaszt. - -Ez lidércznyomásként nehezedett a szent férfiu kedélyére. - -Ő kész volt ugyan vallása érdekében megküzdeni bármely magas állású -egyénnel, ha e vakmerősége okvetetlen bukásra vezetné is. - -Kassai ellen már többször lépett föl; nyiltan a fejedelmi palotában, -czélzatokkal a szószékből. A tanácskozmányokban adott szavazata, s a -predikacziókba szőtt intései, sokkal határozottabb szinezettel birtak, -hogy sem Kassai neheztelését magokra ne vonják, s a püspök urat némely -kellemetlenségnek ki ne tegyék. - -De ez nem tántorítá meg a jámbor öreget. - -Igyekezett Kassai politikáját háttérbe szorítani, s a háborút óhajtó -párt malmára hajtani a vizet. - -Helyzeténél fogva bejárása lévén az udvarba, több versen informálta a -fejedelmet, s mint tudjuk, most arra is rászánta magát, hogy a -nagyasszony befolyását vegye igénybe. De, boldog Isten, mekkora -különbség, a nézetek fölötti tusa helyett, a személyiségre vonatkozó -vádakra keresni eseteket, nyujtani alkalmat! - -S lehet, hogy nagy bántalmat követett el Kassai azon csodálatos -némberen, ki a fejedelemné védelmeért akar folyamodni; de vajon oly -természetű-e e bántalom, minőnek a püspök képzeli? - -Kassai István képtelen a csábításra koránál, Kassai Elemér pedig -jelleménél fogva. - -Egyébnek kell tehát fönforogni. - -És ekkor nem követett-e el maga a püspök talán még nagyobb megbántást -Klára ellen, mint Kassai? - -Vagy nem czélzott-e a fejedelemnénél csábításra, megcsalatásra? - -Nincs-e a magas nő, bár homályos szavakkal, mintegy arra előkészítve, -hogy egy tévedt nő vagy leányzó esd becsületének helyreállításáért? - -S mit használ, ha a kifejezések befátyolozottak voltak, midőn a -fejedelemné éles fölfogású, s beható tekintettel bir? - -Mit használ, hogy a püspök csak sejtelemről beszélt, holott a némberek -tiszta hirét, a gyanu legvékonyabb köde is elsötétíté. - -Ilyforma elmélkedések fordultak meg a jámbor Dajka János elméjében. - -Igen kényelmetlenül érinté kedélyét mind Kassai, mind Klára. - -Mit tegyen? - -Gondolkozásra nem volt ideje, mert a nyilt teremsor végén az apród -hirtelen föltárta a végzetes ajtót. Két kis szobába lehetett most -betekinteni, s ottan látható volt a fejedelemné alakja, a mint a -háttérben egy palotahölgy kezéből nehéz vászondarabokat vesz át, s -figyelmesen vizsgálva rak az asztalra. - -A püspök karon fogta védenczét, bátorítván őt. - -Klára az első megdöbbenés után elég időt vett, hogy szemét a -fejedelemnére vethesse. - -Erdély és a magyarországi részek nagyasszonya alig haladta túl a -negyvenedik évet s viruló egészségnek örvendett. - -Vonalai inkább jellemzetesek mint finomak, s egészséges kinézésű arczán -bizonyos parancsoló kifejezés, bizonyos áhitatos szigor mérséklé a -jókedvet, az életteljt és a szertelen tevékenységi vágyat, mely más -előzmények mellett és más életviszonyok közt, mindent magához sodró -végletig fejlődhetett volna ki. - -Rákócziné néhány lépést tett a püspök felé, ki a szerényen hátravonult -Klárát magához inté. - -– Istenem! tanu előtt kell nyilatkozni! – gondolá a szombatosnő s minden -ereje és nyugalma, melylyel szívét a szelid ős-képek biztatásai -betöltötték, mint a fészekből a madár, egyszerre elröppent. - -[Illustration: Lorántffi Zsuzsánna.] - -– Élnek-e szülőid, Bodó Klára? – tudakolta a fejedelemné, miután a -püspök az alázatos bemutatást s védenczének a legmagasabb kegyben -ajánlását bevégezvén, engedelmet kért, hogy Zsófia herczegkisasszonynál -tehesse tiszteletét. - -– Meghaltak, kegyelmes asszonyom! - -– S kinek mentél gyámsága alá? - -– Még néhai édes anyám kimulása előtt szerencsém akadt. - -A fejedelemné szigorú tekintetet vetett Klárára. - -– Egy derék, egy nemes érzésű férfiu boldoggá tett keze- és szivével. - -– S te az ő jóságát hálátlansággal jutalmazád? - -– Teljes szivemből igyekeztem gondolatait is teljesíteni; s bár soha -panasza nem volt ellenem, úgy hiszem, sokkal maradtam adósa, mert -szerelmemen kívül mivel fizethettem volna azon végtelen boldogságért, -melyen hét év óta részeltetett? Kegyelmes asszonyom! jámbor életű, nagy -müveltségű, gyöngéd érzelmű férj neje vagyok, s két angyal anyja. Az ég -minden áldása szállott reám, érdemetlenre. - -– Gyalázat! gyalázat!… midőn ily bűnös vagy s még szinem elébe mersz -jönni? - -Klára megrettenve tekintett a fejedelemnére. - -– A hűtlenséget a férj rosszasága sem menti, s midőn férjed érdemeit -hozod föl, még megköveztetésedet is szelid itéletnek kell hogy tartsd. - -– Asszonyom! ki mondotta, hogy hűtlen volnék?… Szent Istenem! úgy -nézek-e én ki? - -Klára feledve minden illemet, megragadta a fejedelemné kezét. - -– Szombatos vagyok… Hitsorsosaink közt nincs elvetemült nő. - -Ekkor észrevevé helytelen magaviseletét, arczán eláradt könnyekkel -omlott a fejedelemné lábaihoz. - -– Bocsánat! kegyelmes asszonyom, megbocsáthatatlan vakmerőségemért! -Térden állva esdeklek, ne utasítson ki méltó haragjában! Midőn e -teremből távoztam, végem van, s vége egy egész családnak! - -– Kelj föl, Klára! Az Istent is nem térdünkkel, szivünkben tiszteljük. -Miért borultál le egy szegény szolgáló előtt, ki épen csak úgy tartozik, -mint te, az alázatosság köntösében járni. Bálvány vagyok-e én? Mit -sírsz? mit zokogsz? Kelj föl hamar! - -Mekkora zavarban lett volna a tisztes, az ősz fürtű püspök, ha e -jelenetnek tanujává lett volna; de ő már a lépcsőkön is lement, s Zsófia -herczegkisasszony fényes lakához közelít. Útközben alkalmasint azon -eszmével tépelődött, hogy talán Klára felől tévedésben volt, s elejtett -czélzataival félrevezette a fejedelemnét is; mik lesznek ily botlás -következményei? nem fog-e neheztelni a nagyasszony? s mekkora hordereje -lehet annak, ha ő csakugyan rosszul fogta föl védencze panaszának -mivoltát? Ezek mind oly kérdések, melyek az érdemes férfiut bizonyára -elkisérik a herczegleány termeibe is. - -Egyébiránt a jámbor püspök félreértése a végzet teljesülését segítette -elő, mert Rákócziné a közelebbi időkben annyira óvakodott oly dolgokba -vegyülni, melyek szorosan nem tartoztak köréhez, hogy a püspök minden -közbenjárása hasztalan lett volna, ha az erkölcsiség kényes pontja nem -forog fönn. Klára soha sem nyert volna kihallgatást, ha a csábítás -megbüntetése, a ballépések jóvá tétele, a hiterkölcsös élet terjesztése -nem lett volna azon czél, melyért Lorántffi Zsuzsánna, a kegyes és -tisztaéletű nő minden egyéb tekintetet háttérbe szorít. E kérdésben ő -nem akart óvakodó lenni, itt mindig kész volt férjére nyilt és vissza -nem utasítható befolyást gyakorolni. - - -VII. - -Klára fölemelkedve, a nagyasszony kezét megcsókolá. - -– Töröld le könnyeidet. Ne fuldokolj; úgy szavadat érteni nem tudom. -Pihenj előbb, s azután beszélj!… Mily iszonyú tévedések martalékává -lehet az emberi értelem! – sohajtá a fejedelemné, míg Klára kendőjével -törölgeté szemeit. – Lengyelországból a leglázasabb képzelődés -teremtményei jönnek be hozzánk, s ti makacs sectáriusok azt állítjátok, -hogy az vallás, hogy az istentisztelet, s hogy az a szentkönyv meg nem -hamisított tana. Még csodálkoztok, ha az ország törvényei szigorral -lépnek föl ellenetek. Férjem, a fejedelem, remélvén, hogy a szombatosok -a tévedések átkos örvényéről az igazság útjára önként vissza fognak -térni, példátlan engedékenységgel hagyta aludni a törvényt; de már -béketűrése egészen kifogyott, csordultig megtelt vétkeitek pohara. Egy -csöpp még hozzá, s elkezdődik a büntetés, föltámad megrontásotokra a -törvény. - -– Férjem már szenvedett is büntetést. Börtönbe volt zárva; – szólt lassú -hangon Klára. - -– Hol? – kérdé hévvel a nagyasszony. - -– Itt, Fehérvárott. - -– Az nincs úgy!… S ha úgy történt volna is, a törvénynek tétetett elég. -És te e miatt jöttél hozzám panaszra? - -– Nem, kegyelmes asszonyom. Én egy hallatlan, csodálatos és általam is -megfoghatatlan ügyben járulok a fejedelemné… s nem is az ő, hanem a -legigazságosabb és legszentebb akaratú asszony elébe… Hogyan tudnám -férfiaknak elmondani azt, a minek egy része, míg keblembe temetve csak -iszonyú titok, csak védelem nélküli megsemmisülés; de gyöngédtelen -kedélyek előtt föltárva ezerszer rosszabb, mint a halál, mert a gyalázat -lehet. - -A szombatosnő szép csengő hangja, erélyes szavai, lángoló tekintete, a -vonalok ártatlan kifejezésével és szűzies szemérmével együtt, a nemes -indulatú fejedelemnére megnyerő hatást gyakoroltak. - -– Beszélj, – mondá szeliden. - -A kis szombatosnő a költészet és élethűség csodálatos varázsával, mely -mindent megelevenít és a szem elébe hoz, beszélte el férje rejtélyes -helyzetét, az első aggodalmon kezdve az első gyanuig, úgy, a mint -élményeibe szőve voltak, úgy a mint történek, ugy a mint fejlődtek -Kassai elleni váddá. - -Midőn a Pécsi «remetesége» előtti jelenetet lerajzolá, a fejedelemné -élénkén tudakolt azon főúr külsőjéről, ki kémnek mondá Laczkó Istvánt. - -– A hold bágyadt fénye és rémületem, – szólt Klára, – nem engedték, hogy -arczvonalait fölfoghassam. Kicsiny, száraz s hanyatló korú úr lehetett. -Hangja éles, kellemetlen volt. Sasorra, hosszú keskeny feje mélyen él -emlékemben. Ha jól meg tudtam különböztetni, kék ruhát hordott. - -– Nejét gyászolja, – mondá a fejedelemné. – Folytasd férjed történetét. - -Midőn Klára az ifjunak, ki haza kisérte, másodszori látogatást említé, -Rákócziné megint kérdé: - -– S milyen alakú volt? - -A szombatosnő a legpontosabb személyes leírását adá. - -– Valóban furcsa! Hisz ez Kassai István unokaöcscse! És miért keresett -föl még aznap este tégedet? - -– E levelet adta át. - -Klára átnyujtja a férj búcsúsorait, s csak akkor, midőn Rákócziné -figyelmesen kezd olvasni, jutott eszébe, hogy Erdély uralkodójának nejét -sérthetik a levél némely kifejezései. - -– Alattvalóink még eddig nem költöztek sem a török hódoltságokba, sem a -magyar király birtokaiba. Prága a cselszövőknek, Stambul az árulóknak -nyitá meg kapuit: Erdély az üldözötteknek adott menhelyet. Ez -történetünk; ebből következett dicsőségünk és szenvedésünk. Férjed -kibujdosást tanácsol, de országunk határain csak azok szoktak átszökni, -kik törvényeink igazságos boszujától félnek. Lehet, hogy Kassai István -uram ő kegyelme szigorú volt férjed iránt; de az is megtörténhetik, hogy -csak jogát követeli fölöttetek. - -A fejedelemné a szombatosnő halálsápadt arczára tekintett, s megszánva a -szenvedőt, kegyteljes mosolylyal kérdé: - -– S csakugyan képes volnál annyi módon, mint férjednek említéd, a -mindennapi kenyeret megkeresni? - -– Isten és jó emberek segítségével igenis. - -A fejedelemné csöngetett, s e jelre a szolgálattevő palotahölgy lépett -be. - -– Ez az a leányzó, – szólt a fejedelemné, – a kit oly régen kerestettem. -Bodó Klárának hívják. Lakása udvarunk nemes hölgyei közt leend. -Szakmáját add neki át. - -Klára nem tudta mire magyarázni e nyilatkozatot de érzé, hogy sorsának -jobb fordulatára vezethet. Könynyel szemében csókolta meg a fejedelemné -kezét. A könny a kis Endréért villogott feketeselyem pilláin. Vajon mi -történik a fiával, kit a fogadósnő gondjaira bízott? S mitevő leend ő, -az anya és nő, mint hajadon? Mily balhelyzetbe jutott. De ha a -fejedelemné parancsolja! - -Klára visszautasítva minden okoskodást, mely ostromlá és üldözé, -csendesen kisérte a palotahölgyet. - -Lépcsőkön mentek le és a nőszemélyzet szobáin haladtak tovább, mígnem -óriás boltozatú s nagy ablakoktól világított terembe értek. - -Itt hosszú asztalokon végekben vagy munka alatt roppant mennyiségű kelme -feküdt. - -Nehéz selyem ruhák, melyeket szét kellett bontani, palástra szánt bíbor -és tengerzöld bársony, drága csipke finom lenszövet mellett, ezüst-, -aranygyöngy és tarka színű fonalak sodrásra, szegélyekre, rojtokra, -varrásra, himzésre rendeltetve, igen kényes természetű tűzés, mely az -erős szemet is próbára teszi s közben durvább nemű nőmunkák, ezek vették -a nagyteremben legalább húsz nő szorgalmát igénybe. - -Klára belépése hatást tett a társaságra. - -Különböző, többnyire fiatal és kecses arcz fordult felé. - -Némely kéz félretette egy kevéssé a munkát; némely fürt a lehajtott -főről mélyebben gördült a himző-ráma felé, s e fátyol alól biztosabb -kémlési szabadságot engedett a szemérmes, de kiváncsi tekintetnek; -némely kérdő fekete, némely beszédes kökény és határozatlan akaratú -kékszem pihent Klára vonásain, öltözékén, s mesés parányiságú papucsáig -is letévedt. - -Volt leány, ki kláris-ajkait bigyeszté, s volt, a ki sajátságosan -mosolygott. - -A szombatosnő észrevevé, hogy egypár közülök jelekkel is beszél; de ha -vajon mellette vagy ellene cserélnek eszmét, sejteni sem tudta. - -A társaság egészben inkább jó, mint rossz benyomást tett rája. - -A palotahölgy a teremből ékesen butorozott szobába vezeté Klárát. - -Puha pamlagon éltes asszonyság ült, orrán kerek szemüveggel, -lábzsámolyán borzas ölebbel. - -Csinosan öltözött apród olvasott föl egy kegyes értekezést, oly -hanghordással, mely a szószéki ékesenszólás elég hű utánzása volt, s -néha majdnem éneklésbe ment át. - -[Illustration: Különböző, többnyire fiatal és kecses arcz fordult felé.] - -Épen érdekes hely következett, mit világosan tanusított az, hogy a -szemüveges asszony az ajtónyiláskor mutatóujját intőleg emelte a belépők -felé, s Klára vezetője, ki a házi szokásokkal ismeretes volt, -mozdulatlan és áhitatos figyelemmel állott meg, míg az apród egy igen -hosszú s kenetes körmondatot orrhangokkal befejezett. - -– Kedvesem, mi járatban vagy? – kérdé a pamlagon ülő. - -– A fejedelemné ő fensége parancsolá, hogy mondjam meg édes -asszonynénémnek, hogy e leányzó az (ekkor Klárára mutatott), kit oly -régen kerestetett. - -Az udvarmesternő levevé szemüvegét, hogy jobban lásson, azután ismét -föltette, hogy még jobban lásson, s midőn így sem nyugodhatott meg, -nyájasan tudakolá a palotahölgytől: - -– Úgy-e, kedves hugom, ezt a derék leányt Kalotaszegi Borbálának hivják? - -– Igenis, Bodó Klárának – válaszolta a palotahölgy. – Ő fensége -kegyelmes rendelete szerint az udvar nemes hölgyei közé tartozik. - -Az udvarmesternő fölkel a pamlagról, Klárához közeledik, s megcsókolja -homlokát, ki e szívességet kézcsókkal viszonozza. - -– Kegyelmes asszonyunknak forma-készítőre volt szüksége, ki a himzők, -varrók és hurkolók számára szép mintákat rajzoljon, s ezért küldött, -édes gyermekem, utánad… csakhogy azt nem tudom képzelni, hogy miért -hivnak téged a mostani neveden? - -– Az a fejedelemné titka, – válaszolá Klára. - -– Nekem kellett volna téged a mi kegyelmes nagyasszonyunkhoz bevezetni. -S hogyan jutottál az ő fensége szine elébe? - -– Nagyságos asszonyom! az is a fejedelemné titka. - -Petneházyné aligha örvendett a rejtélyen, mely az idegen nőt előle -elleplezé. Nem minden csipősség nélkül mondá tehát: - -– Jöjj velem, «fejedelemné titka», hogy mutassam meg szobádat, a hol -lakni fogsz, jelöljem ki a helyet, a hol dolgoznod kell, és vezesselek a -többi nemes kisasszonyokhoz. - -Klára csinos kis szállást kapott s név szerint megismerte azon -leányokat, kik félórával előbb nagy kiváncsisággal függeszték reá -szemeiket. - -* - -Ezalatt a fejedelemné fontos intézkedéseket tett. - -Laczkó István történetét minden részleteivel összefoglalván, nem -kétkedett, hogy Kassainak érdekelve kellett lenni a fejleményekben. - -Klára elbeszélése két dologról győzte meg, arról, hogy a korlátnok -törvényes joggal bir a szombatos pap személye fölött, s arról, hogy e -jogával való fenyegetéssel vette rá a szerencsétlent a szombatosok és -főleg Pécsi Simon elleni kémkedésre. - -Rákócziné, bár a hit kérdéseiben férjénél szigorúabb volt, a szombatosok -tévelyeit nem üldözé. Udvarában több oly cselédre lehetett találni, -kiket rosszakaróik e rajongókhoz szítással vádoltak. De ha a fejedelemné -a kitagadott és törvényesen megbélyegzett felekezet esküdt ellensége is -lett volna, azért még sem szünnék meg erélyes jellemének egész hevével -kárhoztatni azt az eljárást, melynek gyanuja Kassait terhelé. - -Laczkó rögtöni eltünését is inkább hitte Kassai boszújának, mint akár -öngyilkosság, akár megszökés eredményének. - -Egy perczig tehát azzal küzdött, vajon nem volna-e czélszerűbb Kassait -magához hivatni és nyilatkozatra birni; de gyakorlati eszével hamar -belátta, hogy minden elsietés az eredményt koczkáztatná. - -S bár mennyire volt Klára arczára az őszinteség kinyomva, és előadása az -igazságnak bármily kétségtelen bélyegét hordá magán, mégis szabad-e, -illő-e a bűn jelenségeinek megállapítása nélkül hitelt adni oly vádnak, -mely becsületet sérthet, s be sem bizonyítva homályt vet arra, a ki -ellen intéztetik? - -A szombatosnő elbeszélése az elővizsgálatra több kiinduló pontot -nyujtott, mert a börtönőr tanuskodhatott Laczkó bezáratásáról; Fridrik, -a pék, Fehérváron mulatása körülményeiről adhatna fölvilágosítást; azon -társaság végre, mely Pécsi Simon nyári laka előtt megtámadta, ez iszonyú -jelenet részleteit, s talán okait is fölleplezhetné. - -Klára leirásából a fejedelemné Kassai Elemérre tüstént ráismert; a -kiméletlen öreg úrban pedig, ki az izgágát előidézte, Szeredit gyanítá. - -Rögtön magához hivatta őt. - -S nem csalatkozott. - -Szeredi a legapróbb részletekig elbeszélte a történteket, s midőn -rokonától, a fejedelemnétől meghallá Laczkó eltünését, a Kassai ellen -forralt boszutól hajtva, sokat változtatott a szerencsétlen szombatos -felőli véleményén. - -– A jámbor, az érdemes férfiu! – sóhajtá. – Látszott egész valóján, hogy -nincs bűnre, aljasodásra teremtve; de a ki Kassaihoz közel jut, ha -angyal volna is, előbb-utóbb számot tarthat a kárhozatra. Mondtam én -mindig nagysádtoknak, hogy Dajka püspök és Csulai uram minden -ékesszólása sem tisztíthat annyit az erkölcsökön, mint a mennyit Kassai -magaviselete egy óra alatt ront. Ha a becsületesség aranyrúd volna, az ő -lehelletére rozsdát kapna; pedig az aranyat nem szokta a rozsda bántani. -Ő fensége a fejedelem magas kegye szerint rendelkezhetik alattvalói -fölött. Oszthat méltóságokat és hatalmat függetlenül. De én Kassai -uramat azon izmaeliták utódjának képzelem, kik az Árpádház végivadékai -alatt meglopták a kincstárt s a királyi korona pántjának legszebb -köveit, a nép szeretetét és az országnagyok hűségét, kifeszíték százados -helyeikből, hogy a gyémántot üveggel pótolják, mely hamar törik, s ha -épen is maradna, akkor sem érne semmit. Kassai uram nem való az én -uram-fejedelmem tanácskozó termébe… őszintén mondom, az előszobájába sem -méltó. Boldog Isten! mit nem tehetett azzal az emberséges Laczkó -Istvánnal is? A jámbor férfiu kétségkívül nem akart Pécsi ellen föladó -és hamis tanu lenni. Az én atyai dorgálásom is hathatott kedélyére. -Bizonyosan kikérte a vén farizeustól, hogy vele ne készíttessen koholt -okmányokat, ne kovácsoltasson hamis vádakat; s íme, Kassai a Marosba -dobatta, vagy megfojtatta és holttestét a mult éjjel az akasztófa alá -temetteté. Az én kegyelmes fejedelmem nem akar nekem hitelt adni, s -tudom, nagyságod is ki fog szidni e szavaimért; de engem nemcsak -alattvalói hűség, hanem a vér legszentebb kötelékei is csatolnak a -Rákócziak és Lorántffiakhoz. Ha a vén Szeredi hallgat, akkor ki merje -megmondani az igazat? Ha én sem vagyok elszánva uram fejedelmem és -családja neheztelését fejemre vonni, hogy a dicsően uralkodó háznak -használhassak, vajon akkor kicsoda fogná helyzetét koczkáztatni azért, -hogy öntudata előtt megérdemelhesse a kegyelmet, melyet igaz szándéka -miatt elveszt? - -Rákócziné rég megszokta Szeredi vádaskodásait, élczeit és sopánkodását. -Majdnem oly keveset adott, mint a férje, e vén rokon politikai -nézeteire. De tudta, hogy senki sem bír jobban kifürkészni titkokat és -senki sem hajlandóbb egy kevés botrányért tömérdek időt, fáradságot -hozni áldozatul. Szeredinek a kósza fecsegés mellett az ildomos -hallgatás is tulajdona volt. A fejedelemnének, minthogy Klára előadása -tevékenységre ingerelte, épen ily emberre volt szüksége. - -– Nem arról van most szó, – mondá feddőleg – hogy kegyelmed miként -vélekedik a mi legfőbb tanácsosunk hivataloskodása és magánélete felől. -Jól tudjuk, hogy a kik a kormány élén állanak, vádoltatni szoktak azok -által, kik nem vesznek a kormányzásban részt. Midőn Pécsi volt a -kanczellár, kegyelmed őt tartotta a legrosszabb embernek, most helyébe -Kassai lépett, most ő legbűnösebb… míg a váradi kapitányság betöltve nem -lesz. - -– A leendő váradi kapitány elleni vád könnyen vonhatna nyakamra -notapört. De ezt sem tekintve, hiszem tehát, hogy mindig a legrosszabb -embernek marad Kassai. - -Mosolyogva koczkáztatta e megjegyzést Szeredi, s a fejedelemné sem akará -észrevenni a benne rejlő gúnyt. Hisz nagyobbik fiának kapitánysága a -leggondosabban őrzött udvari titok volt. - -– Kegyelmedet egészen haszonvehetetlenné teszi rögzött gyűlölete; pedig -épen hű szolgálatát akarám igénybe venni. - -– Rendelkezzék fönséged fáradságom, vagyonom, életem fölött s rögtön -tapasztalni fogja, hogy jobbágyi kötelességem elől minden más tekintet -háttérbe vonul. - -– Szeretném tudni, mi történt Laczkó Istvánnal? Gyanítom ugyan, hogy -kétségtelenül jogos okból, Kassai uram hatalmába esett, de szeretném -erről bizonyossá tétetni. - -– Legfölebb egy hó alatt mindenről értesülve lesz nagyságod. Laczkó -Istvánt vagy élve, vagy halva előkerítem. Ha Kassai, mint a bitang -marhát, vásáron adta is el, faluról-falura fogom nyomon kisérni, míg -rátalálok; ha négyfelé vágatta is, mint régen az országos rablókat -szokták, mind a négy részt ki fogom kutatni, hogy együtt hozhassam el. - -– Ekkora buzgóságra nincs szükségem. Elég lesz, ha kegyelmed az -elveszett egyén sorsáról értesít. Tájékozásul szolgálhat az a nézetem, -hogy Kassai uram valószínüleg Laczkót szökött jobbágyként vitette -valamelyik jószágába. - -– Most értem már a jámbor férfiunak hozzám intézett végszavait. Fönséged -bölcsesége új világot derített fejemben. Menten a munkához fogok. - -– De kettőt kötök ki. Először, maradjon minden titokban; másodszor, -kegyelmed Kassai indokainak kutatásába ne elegyedjék. Csak arról -értesítsen bennünket, hol van Laczkó és minő állapotban? - -– Szigoruan fogom nagyságod utasítását követni, válaszolá mély bókkal -Szeredi. - -A fejedelemné kegyesen nyujtá kezét a rokonnak, melyet ez a régi -barátság és a magas rang iránt tartozó tisztelet vegyületével emelt -ajkaihoz. - -Szeredi távozása után visszajött Dajka püspök. - -– Tisztelendő atyám! a kegyelmed védenczét erkölcsös magaviseleteért -udvarom nemes leányai közé soroztattam be. - -A szegény püspök égni vélte lába alatt a szőnyeget. - -– Fönséged kimondhatatlanul kegyes, – szólt el nem palástolható -zavarral. - -– Reménylem, hogy Bodó Klárában sok ügyességgel biró egyénre tettem -szert, ki szorgalmával a többi kisasszonyoknak is jó példát fog adni. - -– Mindenesetre a választás rendkívül szerencsés volt. Klára eszét eléggé -tanusítja az is, hogy engem ráfogások és hazugság nélkül tudott tévútra -vezetni, s így szerzett magának alkalmat a fenséged szine elébe jutásra. - -A különben szelid Dajka e megjegyzésében az átalláshoz némi keserűség is -csatlakozott. - -– S hogy találta kegyelmed a herczegkisasszonyt? – tudakolá a -fejedelemné, a társalgásnak más irányt adva. - -– Épen midőn bejelentettek, hajékét tépte le s eltávozott, hogy újra -fodroztassa fürteit. - -– A szeszélyes gyermek! s püspök uram nem dorgálta meg? - -– Leültem, s vártam, míg visszatér. - -– S akkor? - -– Akkor Zsófia kisasszony elővétette új ruháit, s okvetetlenül tudni -akarta, melyiket tartom közülök legszebbnek? - -– Soha sem jön meg az esze! – sohajtá a fejedelemné. – S kegyelmed -miként utasítá őt rendre? - -– Mondám, hogy világi hiábavalóságokhoz nem értek; de arra megfogta -kezemet, s nem akart a ruhatártól elereszteni, míg itéletet nem hozok -öltözékeinek szépségeiről. Azt állítá, hogy inkább sírni is kész, -mintsem szabadon bocsásson, ha nézetemet nem fejtem ki. - -– Ezért szigorúan meg fogom szidni. S kegyelmed mit tett? - -– Itéletet hoztam, s egy világos narancsszinűnek adtam elsőséget. - -A fejedelemné mosolygott. - -– S mit monda Zsófi? - -– Összecsapta kezét, kaczagott, és azt állítá, hogy semmit sem értek a -ruhához, mert a mit megdicsértem, annak a színe és szabása a -legszerencsétlenebb. - -– S kegyelmed, püspök uram, mit válaszolt? - -– Csak azt, hogy már most én szeretném tudni, vajon mit tart a -herczegkisasszony _Az áhitatos lelkek számára virágokkal beültetett és -gyomoktól kitakarított kert_ felől, melyet a mult vasárnap olvasás -végett átadtam? - -– Ez igen helyes kérdés volt. S mit mondott Zsófi? - -– Előmutatá a könyvet, és láttam, hogy eléggé szét volt tépve. - -– Legalább tehát tanulmányozta! – vigasztalá magát és a püspököt a -fejedelemné. - -– Úgy hivém, és ennélfogva kérdeztem, melyik virága a kertnek tetszik -leginkább? - -– S mit felelt? - -– Hogy az ilyen virágokhoz ő csak annyit ért, mint én a nővirágokhoz. - -– Addig olvastatom vele, – szólt haraggal a fejedelemné, – addig -olvastatom a püspök uram könyvét, míg könyv nélkül mondja el. - -– Ez esetben új példányt hozok, fönséges asszonyom, mert a régi már nem -állja ki a hosszas forgatást. - -* - -A fejedelemné a püspök távozása után is néhány perczig neheztelt -Zsófiára; de a Rákócziak e szeszélyes és elkényeztetett leány irányában -gyöngédek, sőt gyakran gyöngék voltak; úgy a férj, mint az asszony. -Kápráztatta szemeiket a Báthori család dicsköre. A Báthoriak közül -vajda, országbiró, nádorispán, fejedelem, s halhatatlan emlékű király -volt már azon korban, mikor a Rákóczi és Lorántffi név csak keskeny -körben volt ismeretes. - -A hatalomra jutott új családok nagy áldozatok árán is keresik a régi -családokkal való rokonságot, s bár a nyugodt kedélyű és biztos itéletű -Rákócziné soha sem nyomhatta el azt az aggodalmát, hogy fiát Zsófia -boldoggá nem fogja tenni; de gyanui és szorongásai ellen mindig talált -oszlató szert a herczegkisasszony fiatal éveiben. - -– Majd megjön az esze, – vigasztalá magát most is, – hisz a tapasztalás -mutatja, hogy egyik némber még a párta előtt, a másik csak a főkötő -alatt érik meg. Zsófiánál hamar fejlett a test, s épen azért bontakozik -ki későn pólyáiból a lélek. - -Nem tudjuk, mennyi érvvel bir e nézet; de az bizonyos, hogy Rákóczinét -megnyugtatá. - -Tevékenysége ismét Klára ügyére irányult. - -Néhány sort vetett papirra, s miután a levelet bepecsételte, a -szombatosnőt magához parancsolá. - -– Könnyezned nem szabad azért, a mit most tőlem hallani fogsz, s kivált -udvarom előtt egy sóhajjal sem árulhatod el bánatodat. - -Klára viaszsápadt lett. - -– Férjed sorsa függ lelkierődtől! - -Klára összeszorította ajkait, mintha daczolni akarna a kíneszközökkel, -melyek testére alkalmaztatnak. - -– Fiadat az ide alig félórára fekvő Portusra viszik. Jámbor, istenfélő -házban fog növekedni, míg ismét átveheted. Az özvegy, kihez e levél -szól, a kis Endrét saját édes magzatának fogja tekinteni. Tüstént -megrendelem az örményesi uradalom igazgatójának, hogy keresse föl a -csecsemő leányodat, s vigye magához. Nálam bátorságban van! barátnődnél -rátalálhatnak. Nincs-e valami jegyed, melyet az áttért szombatosnő -ismer? - -– Csak a mátkagyűrűm. Jefta volt a nyoszolyóleány, midőn az -evangelikusok szertartása szerint férjhez mentem. - -Míg a szent ereklyét Klára lehúzta ujjairól, megeredtek szemének -könnyei. - -– Nem parancsoltam-e, hogy rendben tartsd magad? – szólt a fejedelemné -komor arczczal. - -– Csak ne hullanának rám a boltozat kövei! – gondolá Klára, forogni -vélvén maga körül a termet. - -– Ha gyönge vagy, távozzál innen! – ismétlé a nagyasszony. - -Klára mozdulatlanul állott, mintha szellemek lánczolták volna -föloldhatatlan kötelékkel a padlózathoz. A vért lázas szíve orczájára -hajtotta, de onnan megint visszautasítá eltökélése. Arcza fehér rózsa és -piros rózsa volt fölváltva, míg néhány másodpercz alatt a súlyegyen -helyreállott, s a szenvedő szombatosnő úgy nézett ki, mintha álmából -ébredt volna föl, s nem tudná, mi rezzenté el a phantastikus képeket, -melyek körüllebegték. - -– Már távozhatol, – mondá a nagyasszony. – Sokat foglalkozzál, hogy -kevés időd maradjon a gondolkozásra. - - -VIII. - -Gyulai nem tartott sokat a szombatosságot fenyegető veszélyekről, s azt -sem hivé, hogy Pécsi Simon, midőn a hitújítás kérdése komolylyá válnék, -még egy hajszálát is meggörbíteni hagyja a fényes kövű új Jeruzsálem -miatt. - -De bár mekkora Tamás volt a Deborah atyjának elvszilárdságában, bár -mennyire hitte, hogy a volt korlátnok minden ábrándossága mellett sokkal -tapasztaltabb róka, mintsem az együgyű kezek vetette tőrben magát -elfogassa, mégis az estéli borzasztó jelenet, Szeredi bélyegző szavai, -és a kémkedéssel vádolt Laczkó dühe s megaláztatása akkora befolyást -gyakoroltak kedélyére, hogy soha sem tudta szemeit behunyni, álmában is -titkos kémek álarczát látta letépni, és az ájuldozó nők alakját eltakaró -sűrű fátyolokra boszankodott. - -Ah, a fátyol, s hogy Elemér jött az ájult némber segítségére, ébren is -nagyon nyugtalanítá az ifju kamarást. - -Mit beszéljen el már Anna néninek, midőn a történet regényes része mást -illet? Neki csak mellékszerep jutott, s a tudakolóknak azt sem fogja -megmondhatni, hogy az a Klára, kinek nevét kétségbeeséssel hangoztatta a -kém, kék vagy fekete szemből ejté-e ki a könnyet, midőn magához tért, s -fájdalmas mosolylyal vagy mosolygásban elhalt fájdalommal hálálta meg a -hazakisérő lovag részvétét… És minő lény lehetett Klára? Ha bűbájjal -bir, úgy Elemér még Fehérvárott mulat. És vajon elutazott-e? - -Gyulai Ferencz e gondolatra odahagyta szobáját, s betekintett Elemér -szállására. - -Takarítottak, rendeztek. Új lakosa volt, szintén a testőrtisztek közül. - -– Vagy Klára szépsége kisebb szerencsétlenségénél, vagy pedig Elemér -inkább szereti Deboráht, mint saját maga hiszi, – ez elmés megjegyzéssel -tért vissza Gyulai. - -– S most már mit csináljak újdonságommal? – fűzé tovább eszméit. – A nő -nem látszik különös érdekkel bírni, s én teremtsek-e részére szépséget, -szellemet és kalandot? Azután Elemér nevét sem hozhatom föl oly -történetnél, melyben Szeredi tulajdonkép Kassai István uram ellen is -szólott, a nélkül, hogy az unokaöcs által rendreutasíttatnék. Kassai -István ő kegyelmét szintén nem nevezhetem meg, mert ha fecsegésem fülébe -jutna, szörnyen neheztelne reám, s haragja előmenetelemet gátolhatná. -Tehát a cselekményből még a magamén kívül legalább két nevet ki kell -hagynom. Sőt kérdés, mit csináljak Szeredi ő nagyságával is? -Fölingereljem-e ellene a hatalmas Kassait, holott éles nyelvével maga is -eléggé bőszíti magára? S mi hasznom lesz, ha hireszteléseim miatt végre -a fejedelemné rokona, vagy a fejedelem első tanácsosa között kell -választanom, föltéve, hogy mind a kettőt egyszerre nem veszítem el? Hüm! -Az előmenetelre szükségesebb a hallgatás, mint a beszéd. Bízzuk Szeredi -ő nagysága csatlósaira a botrány terjesztését; mi fiatal kamarások, -kikre szép jövő néz, legyünk titkolódzók, midőn a nyiltság haszna -kétséges… De, hát Pécsi se tudjon semmit a történtekről?… Kár volna -nyugtalanítani, midőn veszélytől komolyan nem tarthat. A szombatosság -sajátságos őrjöngés lehet; de az ország nyugalmát fenyegető bűnné még -Kassai sem bélyegezheti. Azonban, midőn a boldogult Bethlen Gábor -fejedelem Pécsit börtönbe csukatta, a szombatossági vád is keringésbe -hozatott, hogy a lázadási kisérleteket rejtélyes nevével fedje. Atyámtól -hallám a kegyvesztett korlátnok czimborálását az elégületlenekkel. S -vajon most is nem ilyent szaglál-e Kassai ő kegyelmessége? A pártok -békétlenek, Zólyomi rokonai a portát ingerlik a fejedelem ellen, a -katholikus urak hátratételről panaszkodnak, a palatinus titkos -küldöttjei által rokonszenvet toborz. S midőn a huzalkodásra annyi -jelszó és kedv van, csodáljam-e, ha a különcz észjárású Pécsi oly -viszonyok közé bonyolítja magát, mely halálos ellenségét végdiadalra s -őt bilincs közé vezetheti. Leányára s hetven falvára nincs ugyan sok -vágyam, de csak annak szolgáljunk-e, kitől szerencsénket várjuk? Ez nagy -önzés volna. S miért ne figyelmeztetném, bár általánosan, Pécsit arról, -hogy kémek veszik körül, lesik lépteit, szavait? Azonban hátha részletek -után tudakol? Akkor inkább rejtélyes maradok, mint csevegő. A homályos -szavak, a ködbe takart czélzatok Pécsire nagyobb benyomást tesznek, mint -az elősorolt tények s az indokolt vélemény. Meglátogatom őt és -figyelmeztetem. - -Gyulainál a gondolatra hamar szokott a tett következni. - -Mihelyt foglalatosságait elvégezte, s az udvarban reá többé nem volt -szükség, a «remeteség» felé tartott, de alig ért a Miklós-kaputól a -külvárosba, alig kezdett azon utczára belejteni, hol a mult este -csatlósok állották el Szőke István útját, midőn kápráztató fény özönlött -feléje. - -Bár felleges és sötétszürke est volt, melynek holdja bujkált és -csillagai csak lopva mosolyogtak a komor ég kárpítjáról, Pécsi lakása -tündérin csillogott, világosan és nevetőn. Száz meg száz színes lámpa -derítette föl a kert útját, és ösvényeit. - -Czímeres hintók, czifra csatlósok és huszárok állottak az oszlopos -folyosó előtt, és sok szolgakéz lobogtatott fáklyát, emelve a -világítást, mely különben is pazar és magát fitogtató volt. - -A kéjlak minden ablakain a csillárok fénye reszketett, kivévén azon -rejtelmes szobát, hol a zodiacusban forgottak a bolygók s a végzet -titkait szokták az ábrándozó Pécsihez lehozni. - -Gyulai a kapunál vissza akart térni, mert csak a házi kis körre -számított, csak Pécsivel kivánt találkozni; de megzendült a nagy terem, -gyorsan lebegtek el az ablakok előtt az árnyak, s a zene és táncz, a -kiváncsiság és élvezetvágy ostromolni kezdte a mulatságra hajló, a víg -kedvű ifjut. - -Akkor még a szoros illem helyett a szívesség kormányozta a társadalmat. -Az egyosztályú egyének, ha a házban, hol a vigalom vert tanyát, idegenek -nem voltak, nem vártak formaszerinti meghivást, s örömmel látott -vendégei valának a házi úrnak, ki büszke volt arra, hogy lakomáiban és -tánczestélyein sokan vesznek részt. - -Gyulai némi tétova után a folyosónak tartott, s csak a mint az ékes -szobákon s az urak és delnők csoportozata közt tovább haladott, kezdé -mindinkább érezni, hogy a társaság, melybe lépett, több igényű, mint -rögtönzött alkalmakkor kell lennie. - -Később tudta meg, hogy a házi úr születése napját üli. - -Az üdvözlések azon időben elmaradhatatlanok voltak, s elég czifra -szavakkal fejezte ki azokat minden új érkező. - -Gyulai is siet Pécsit fölkeresni. - -Kornis Zsigmond, Mikó, Haller Péter és Kemény János társaságában -találja. - -Az öreg úr magas, egyenes, méltóságteljes alakja, arczának szelid, de -komoly kifejezésével, a figyelmes nagy szemekkel, melyeken mégis -visszatükrözött a merengés, és a gondolkodó homlokkal, melyen a derű, -mint a napsugár a gyér fellegek közt, játszott és el-eltünt, oly különös -hatást gyakoroltak most Gyulaira, hogy a porból felvergődött férfiút -hajlandó lett volna királyok ivadékának vélni, vagy legalább azon római -senatorok egyikének, kik nem szorultak trónra a végett, hogy -uralkodjanak és a pártfogásért esdő tartományok hódolatát elfogadják. - -Pécsi szerencsés és baljóslatú napot ünnepelt. Kedélyében csodálatosan -szőtte be magát a szorongás az öröm közé, s az elhagyatás érzése a -kielégített büszkeség nyilatkozataihoz ellentétül vegyült. - -Hogyne örvendene, midőn maga sem tudja miért, oly sok főember is -megemlékezett születése napjáról, kik évek óta e részben példás -feledékenységet mutattak? S hogyne sülyedne merengésbe, midőn a mult -éjjel, a mint az éjfél közeledett, az állatkör a legfenyegetőbb -csoportozatokat tüntette föl, s neve napjának hajnala közé az -életveszély a családi romlás sötét árnyait veté? Mely halandó tudná -eltalálni a végzet ujjmutatásait? Miért látogatják csoportosan a -kegyvesztett államférfiut épen akkor, midőn az ég kegye felől leginkább -kétkedik? Melyik a rossz jel már? melyik a biztató? melyik az óvaintő? -Az emberek mosolygó vagy a csillagok komor arczára tekintsen-e az, ki a -mától a holnap számára utasítást akar venni? - -Nem rajzoljuk tovább az astrolog kételyeit, mert Pécsit a legkellemesebb -meglepetés várja. - -A fejedelemfi, a remélt trónutód, megérkezése jelentetett. - -Ennyi kitüntetést a volt korlátnok még sem várt. - -Bethlen Gáborral, a nagy uralkodóval több évig állott ugyan baráti -viszonyban, de az udvar kedvezéseitől elszoktatva, s oly hosszas idő -alatt még az aristrokratia büszkébb részétől is mellőzve, természetes -vala, hogy György úrfi látogatása most mélyebb benyomást gyakorolt -Pécsire, mint régen maga a római császár által történt kitüntetése is. - -A csarnokig ment magas vendége elébe, ki a kiséretéhez tartozó fiatal -urak egész csoportjával jelent meg. - -Az agg férfiu a daliás, de negéddel telt ifju előtt kész lesz vala talán -magát a túlságig lealázni, ha méltóságos termete s vonalainak imponáló -kinyomata a szolgaiság jeleinek fölvételére egészen alkalmassá tenni -képtelen nem lett volna. - -György úrfi baráti kezet szorított az öreggel s a jövő perczben a nők -társaságába vegyült. - - -IX. - -A lassú palotás többé sort nem nyerhetett. - -Idősbjeink buzdították a fiatalokat, kiknek nem volt arra szükségök, -vagy visszavonultak a velök egykorú asszonyságokhoz, hogy régi -emlékeiket hasonlítsák az új nemzedék örömeihez, s a mult szerint -rostálják meg a jelent. - -Gyulai a tánczolók közé vegyült. - -Társa kökényszemű leányka volt, ki egész hálával fogadta azon -kitüntetést, hogy a nagyvilágban élő úrfi tartja őt, a gyermekszobából -még ki nem vezetettet, pártás hajadonnak. - -Elismerőbb alig lehet valaki, mint egy növendékleány szokott azon -kétséges bókért, hogy idő előtt tekintik kifejlettnek. Mintha a -bevezettetés percze nem volna kezdete a szülői házból kiköltözés -kisérleteinek, s mintha a békés révben nem ekkor feszítenék föl a -vitorlákat, nem akkor tartanák kézen az evező rudakat, hogy egy gyönge -és töredékeny csónak az első kedvező széllel ismeretlen, viharos és be -nem látható tengerre ragadtassék, hányatni, elsülyedni, vagy véletlenül -szerencseparthoz jutni. - -Gyulai, minden hajlam nélkül ily bölcselésre, fogta át a kis karcsú -teremtés derekát, forgatá a könnyű alakot maga körül, ereszté szabadon, -csalogatta vissza, szóval: tánczolt, egészen csak arra gondolva, hogy -mulat. De szemei véletlenül Deboráhra tévedtek, s e percz óta -tánczosnője már sejdítheté, hogy még nem nagy leány, s hogy örömeire -nézve több köszönettel tartozik leventéje elkésésének, mint gyöngéd -figyelmének. Vagy nem lejt-e Deborah annyi kecscsel s minden -mozdulatában nem él-e annyi varázs, annyi utánozhatatlan és megragadó -bűbáj, hogy Gyulai alig fordíthatja el róla tekintetét? S nem volna-e a -hetedik égben, ha cserélhetne tánczosnőt azzal, a kinek vállára Deborah -most teszi kezeit? - -Bizonyára a kis leányon kívül még más is lehetett oly véleményben, hogy -az ifjú kamarást a házi kisasszony megigézte. Különben miért vétené el -az ütemet és tánczlépést, midőn a csába szombatosleány hozzá közel jön. - -Bohóság! Gyulait csak a művészeti szépség hatotta meg, csak azt látta, -hogy soha még tökéletesebb tánczosnő nem került szeme elébe, csak azt -hitte, hogy a könnyű Atalanta, ki egykor az alig meghajtott buzakalász -fölött lebbent végig, a tündérországból visszatért a nehézkes emberek -közé, hogy fölvillanyozza magát a tompa és bágyadt mindennapiságot is. -Gyulai csodálattal telt el. De hányszor nem fordul elő, hogy bámulatunk -aránylag kevés viszonyban áll rokonszenvünkkel, s hogy az, kit -szeretünk, hajlamunkat rendkívüli tulajdonok nélkül szerezte meg? - -Gyulai szive nem dobogott gyorsabban, midőn szemei a feltünésig kisérték -Deborah hódító mozdulatait. Keble hideg volt; tekintete részvékeny, -meleg és átengedő. - -A büszke és hiú szombatos-leány, ki a közfigyelem lelkesítő ereje nélkül -nem birta volna annyi bűbájba olvasztani minden mozdulatait, most a mint -az aggok is tódultak a terem felé, s a mint a tánczosok siettek -megragadni az alkalmat, hogy nézővé válhassanak, kezdé észrevenni Gyulai -tekintetén a rendkívüli hatást, melyet reá gyakorolt. Hisz a kis -kökényszemű leánynak szüntelen kellett tánczosát figyelmeztetni, hogy -rendetlenség ne történjék, s hogy kibontakozhassanak azon tévegből, -melybe emennek szórakozottsága az egész tánczvonalt be-besodorni -látszott. - -– Igen elfáradtam, – szepegé végre a szerencsétlen gyermek, az -alkalmatlan helyzetből menekülni akarván. - -Gyulai örvendett, hogy már szabad kedve szerint nézheti Deboráht, s -Deborah szive tombolt örömében, hogy a régi mellőztetés megtorlására -alkalmat nyert. Mert mire is magyarázná egyébre az ifjú elnyelő nézését, -mohó bámulatát, mint szerelemre, mint a szépségnek egy vértezett és -hideg kedély fölött nyert diadalára? - -Midőn a táncznak vége volt, György úrfi, Erdély leendő uralkodója, -közelített a bámult szombatosnőhöz. - -Lekötelező lehetett, a mit a fejedelemfi mondott, sőt igen hizelgőnek -kellett lennie, mert a hallott szavak után a leány tekintete még -ragyogóbbá, arczszíne még élénkebb kifejezésű lett, s vonalain a -kellemes meglepetést a viszga szemek messziről olvashatták. - -Gyulai a figyelmezők közé tartozott. - -György úrfinak jelenléte is e házban az ifjú udvaroncz előtt -feltünhetett, minthogy rég tapasztalta, hogy Pécsi a kegyvesztettek -sorsát, a mellőztetést uradalmai s nagy elméje mellett sem kerülhette -ki; mennyivel inkább kellett tehát csodálkoznia a rendkívüli -megkülönböztetésen, mely Deboráht érte, midőn a fiatal herczeg -udvariasságát az egész nőtársaságból egyedül csak reá halmozta. Valóban -több volt György úrfi nyájasságában, mint puszta illem, mint köteles bók -a ház kisasszonya iránt. - -– S mi lehet e kegy indoka? – kérdé magától Gyulai tünődve, mintha nem -volna elég magyarázat azon közelragadtatásban, melyet a gyönyörű -szombatosleány utánozhatatlan szépségű táncza idézett elő. – A herczegfi -szigorú erkölcsű, s jegyesét szereti; ha ezt nem tudnám, – fűzé tovább -gondolatait, – még elhihetném, hogy kalandon jártatja eszét. - -Míg Gyulai találgatásokba merült, az urak és asszonyságok kört alkottak -a teremben, s a herczegfi a középbe vezette Deboráht. - -A hangszerek megzendűltek. - -Régidő óta szebben és szebb pár nem tánczolta a kettőst, mint a daliás -kinézésű herczegfi és «Sáron rózsája», a deli szombatosleány, kinek -ruháját néhány héttel előbb pórnők akarták az utczán letépdelni, s ki -most királynénak látszik, kegyet oszt, hódolatot fogad el, minden -mozdulatával igéz, s egy tekintete, egy mosolya elég, hogy irigység -tárgyává tegye azt, ki szerencsés volt általa a többi halandók fölébe -emeltetni. - -[Illustration: Régidő óta szebben és szebb pár nem tánczolta a kettőst.] - -Hisz maga a herczegúrfi ad példát a tömjénzésben, mintha mondaná: -balgatagok! nem vevétek észre, hogy az úrhölgyek gyöngye, a szépség -eszményképe, a kellem tündére e «remeteségben» lakik, a világtól félig -visszavonulva, a nagy rangú és finnyás hölgyektől félig lenézve, félig -rettegve. Hol volt a szemetek, hogy eddig nem találtatok rá, vagy hol -volt izléstek, hogy látva őt, kételkedtetek magasabb természetében? De -talán a kegyvesztett apa miatt voltatok tartózkodók? Ugyan miért -hittétek a felhőt, mely a napot betakarta, alkonynak? Fény és homály -gyorsan váltja fel egymást az életben. Nekem bizalmam van Pécsi jövője -iránt. - -György úrfi kisérete alkalmasint így magyarázta a történeteket, s -Deborah a kettős táncz után annyi hódolótól volt körülvéve, s annyi -tánczra fölkérve, hogy Gyulai hozzá többé alig közeledhetett. - -S míg a leányt az ifjak isteníték, György úrfi az apát fogta karon, és a -szomszéd terembe vezette, hol lassanként az élemedett korúak a volt -korlátnok és a leendő fejedelem körül csoportot alakítottak, s a mint -Gyulai a lassú beszédből és az arczok élénk kifejezéséből gyanítá, -közérdekű tárgyak felől cseréltek nézeteket. - -– Minden arra mutat, – gondolá az ifjú kamarás, – hogy változásnak -kellett az udvar hajlamaiban vagy a világ ügyeiben történni. Pécsi -megint szerepelni fog. Talán ezt sejti Kassai, s azért lesett minden -lépte után. Figyelmeztetem a veszélyre. De vajon kell-e tennem? Midőn -hatalmas erők surlódnak össze, ki szeretne közéjök állani? Maradjunk az -általánosság mellett, mint idejöttünkkel volt czélunk. Pécsi jóakaróm, -Kassai nem ellenségem. Helyzetem csak romolhat a változtatással. -Tánczoljunk, mulassunk! - -Gyulai midőn e szándékkal közelít a nagy teremhez, hol rövid szünet után -a zenészek már résen vannak, Deboráht látja maga előtt. - -– Épen keresem, – szólt mosolyogva a leány, – hogy miután megfeledkezett -rólam, én kérjem tánczra. Semmi mentség! Semmi menekvés! Bár mint -kerülte, hosszasan kell miattam fáradnia és unatkoznia. - -Gyulai elmés bókokkal válaszolt, karját nyujtva a táncz tündére felé. - -– Úgy hallom, – súgá Deborah, közelebb hajolva az ifjúhoz, – hogy -barátja Fehérvárról végkép el akar távozni. - -– Kicsoda? – kérdé Gyulai, nem tudván, kit ért tánczosnője. - -– Az ifju Kassai. - -– Elemér tegnap elutazott. - -Deborah lesüté szemét. Arczán a szomorúság és megdöbbenés volt -észrevehető. - -Ez ingerelte Gyulai hiúságát. - -– Csodálkozom, – szólt, – hogy barátom, ki az illem szabályait nem -szokta megsérteni, búcsúlátogatást nem tett. - -– Közte és atyám közt az utóbbi időkben oly idegenkedés támadt, mely -mindkettőjöket a félreértésekre fogékonyakká tette. S hol van Kassai -Elemér állomása? - -– Közel Balázsfalvához, csaknem szomszédságukban. - -– Ah! – rebegé Deborah érdekes zavarral arczán. - -– Kisasszony, a táncz kezdődik! (Velem tetszelg, Elemért szereti. -Borzasztóan kaczér.) - -Tánczoltak, Deborah kecscsel, bűbájjal, negéddel s Gyulai, a leány nagy -elégületlenségére, igen szabályosan, pontosan és figyelemmel. - -– Nyugalma ellenére a féltékenység fulánkja megvérezte szívét, -vigasztalta magát Deborah. - -– Kaczér s mégis hideg, gondolá ezalatt Gyulai. - -– Fáradt vagyok, – súgá a leány, az első alkalmat a pihenésre -megragadván. - -Gyulai ülőhelyhez vezeti, de midőn odaérkeznek, a herczegfi jön, s -Deborah édes meglepetéssel hagyja magát a táncz örvényébe sodortatni. - -Ott lebegett könnyen, vidáman, egészen új erővel, oly üdén s a bágyadás -minden jele nélkül, mintha csak most harsant volna meg a zene, s most -kezdődnék meg egy hosszú, renyhe nap untató órái után a szórakozás és -mulatság. - -– Borzasztóan hiú, – gondolá Gyulai, más tánczosnőt keresve. - -Midőn Deborah a szünet alatt öltöző-szobájába indult, hogy hajékét -rendbehozza, a melléktermek egyikében atyjával együtt találta Gyulait. - -– Sohasem fölösleges, – szólt Pécsi, – semmiségünkre emlékezni. Magasság -nem lehet annak megfelelő mélység nélkül, és szerencsésnek azt szoktuk -nevezni, a ki sokat veszíthet. - -Volt az öreg hangjában valami oly megható és vonalain oly mélabús, hogy -Gyulainak eszébe jutott az esteli kaland, melyet el akart hallgatni. - -– Születésem napján mindig szorongás fog el mértéktelen szerencsém -miatt. Öcsém! ezelőtt ötven évvel kisebb tekintélyű háznál, mint most a -magamé, örömest lettem volna pohárnok vagy udvarmester. - -Sötét pír borította Deborah arczát, midőn atyja nyilatkozatának végét -hallá. - -Gyulainak ajkain, ki a leány fölindulását ellesé, finom, alig -észrevehető mosoly lebbent el. - -(Nevet atyám együgyű beszédén! Ah, mennyi kéj volna megalázni őt!) - -– Leányom, Báthori Zsófia heczegkisasszonyon kívül a leggazdagabb ara -leend. Pedig én ezelőtt negyven évvel alig merészeltem boldogult nőm -kezét megkérni, mert ötven jobbágytelke volt. Helyes szokás, öcsém, hogy -minden esztendőben van egy nap, mikor a koronás fő is leborul és -megmossa a koldus lábát. Születésem napján érzem a megalázódás -szükségét. De öcsém, talán te nem is tudod, hogy atyám ki volt? Megsúgom -neked… szűcsmester. - -Deborah elosont a szobából; bár a különben büszke agg nyilatkozata még -Gyulaira is, kit kényes izlésű és hideg ifjunak tartottak, nagy hatást -gyakorolt. - -– Belátom, folytatá Pécsi, hogy a végzet igazságtalan volna, ha minden -halandó ajakkal rendre meg nem kóstoltatná a keserűség kelyhét, s ha az -emberiség egy része örökké verőfényben élne, míg a más rész szüntelen -vak és vigasztalatlan éjben bolyong. Hadd jósoljon tehát -szerencsecsillagunk néha szerencsétlenséget is! Ez a világ rendje! -Ugy-e, nem gondoltad, hogy számos kitünő vendéggel fogsz ma nálam -találkozni? A nap, ha leáldozik, megaranyozza a felhőket és színben -sokkal gazdagabbnak látszik, mint midőn magasan függött a láthatáron! - -– Urambátyám, szólt Gyulai meghatva, már kóstolta a keserűség kenyerét, -volt börtönben is, és birtoka egy részét elkobozták. Nincs oka -megdöbbenni változatlan szerencséje miatt. - -– Tévedsz, barátom; midőn Bethlen Gábor Kővárba zárt, csillagházam -fénylett s elárasztá a boldogság előjeleivel lelkemet. S a bolygók nem -csaltak meg. Úgy lőn, mint jóslák. Becsületemről lehullott a folt, -birtokaim szélesedtek, s Deborah, ki növendék-lyány korában beteges és -keveset igérő külsejű vala, egyszerre fejlődni kezdett szépségben és -szellemben. S hol van most vele versenyző? A mit te fölhoztál, nem volt -szerencsétlenség. Egészen mástól tartok e perczben. - -– Hogyan? – kérdé Gyulai meglepetéssel. - -– A világi körülmények rendkívül kedveznek nekem, de a csillagoknak -fenyegető constellatiójok van. Földi termemet látogatással tisztelte meg -a fejedelemfi; de égi házamhoz ugyanakkor közellépett a skorpio. -Saturnus szikrázik és lángol, Jupiter arcza elhalványult. Nehéz idők -következnek. - -– A skorpio legfölebb egy kémet jelent, ki urambátyám szivéhez közel -lopódzott, szól Gyulai, elfeledkezve szándékáról. - -– Ugy-e Deboráhtól hallottad ezt? kérdé Pécsi, az ifjura szegzett -szemekkel. - -– A kisasszony velem keveset beszélt s egészen más egyénről. - -– S kiről szólt veled? - -– Elemér távozásáról tudakozódott. - -– Választaná el bár e fiatal embert akkora köz tőlünk, mint a déli -sarkot az északitól, mert úgy nem áradna rá a bűn, reánk a veszély. - -Elemér nemesszivű egyén. Ő nem hogy nagybátyja, de Keletindia minden -kincseért sem lehetne kém. - -– Ki hinné ezt felőle?… de sok hivatás veszélyesebb, mint a kém nyelve, -s némelykor végzetünkben van a méreg, mely mást megöl, s nem -kedélyünkben. - -– Ha szabad lenne általam egészen ismeretlen ügybe avatkoznom, inkább -azon egyén iránt volnék bizalmatlan, ki tegnap este bátyámnál volt. - -– Vendégeim várnak, szólt kedvetlenül Pécsi, siessünk közéjök. - -Ezzel az ajtó felé tartott, de érezvén, hogy a társalgás e rövid -félbeszakítása sérthetné Gyulait, karonfogva őt, s mosolyogva mondá: – -Deborah nagy rábeszélő tehetséggel bir. - -– Szavamra! ő nem is említé azt, kire czélzottam. - -– Helyesen tőn, mert az erény halántékaira illik ugyan a töviskoszorú, -de van elég kéz, mely ezt számára megfonja a miénken kívül is. Azon -férfiú, kiről szóltál, a Kassai börtönéből szabadult ki, s leányom -gondatlan szavai miatt távozott el most Fehérvárról. Mélyebben sebzé őt -Deborah nyelve, mint tudnák Kassai kíneszközei. Kérlek, ne vedd -mondásomat szigorú értelemben. Leányom nemes természet. Apa nem lehet -büszkébb nálamnál magzatára;… de ő is tegnap igazságtalan volt egy -felebarátja iránt. Szerencsés, hogy először tette életében! - -Pécsi és Gyulai a társaság közé vegyültek… - - -IX. - -A fényes diadal, melyet Deborah este aratott, már éjfél után sugarak -helyett árnyakat is vetett az ő benyomásokra kész kedélyére. - -Midőn vánkosaira hajtá fejét, képek és visszaemlékezések jelentek meg -ágya körül, hogy az álmot hátraidézzék. - -A fejedelemfi előzékenysége még mindig hizelgett neki, de már sejdítteté -vele a büszkeség, miként a rögtönzött kitüntetés oly körülményekkel -függhet össze, melyek sem atyjának társadalmi helyzetével, sem az ő -szépségének tett hódolattal nem állanak szoros viszonyban. - -Szintén kellemesen hatott rá Gyulainak őt oly sokszor kisérő szeme és -bámulata. Ez az ifju csakugyan leigézettnek mutatkozik. De mit jelent -hát ama finom és gúnyos mosoly, melyet Deborah néha ajakain átsuhanni -vélt, s melyet világosan látott akkor, midőn atyja egykori szegénységét -és homályos sorsból lett fölemelkedését gondatlan elérzékenyüléssel -emlegeté? - -– A gőgös uracs utolsó benyomásul mégis azt vitte el tőlünk, hogy… -szűcsmester unokája vagyok. - -Deborah saját gondolatja miatt arczát kipirulva érzé. - -Eszébe jutott a ma estve kifejtett tetszelgéseinek minden egyes vonása, -s különösen az Elemér nevével való visszaélés csak azért, hogy -féltékenység által ingerelje Gyulait, kivel sorsát végtére sem vágyott -összekötni, s kit – legalább saját hiedelme szerint – a szerelem által -nem boldogítani, de büntetni akart. - -S miért is vette szájára Elemér nevét? - -Ha e névvel nem játszott vala, most talán csendesebben tudott volna -aludni. - -Mit tudja ő miért? de azon régi jó napok kezdettek szivében zsongani, -midőn atyja Elemér nélkül még nem birt leánya boldogságára gondolni, -midőn oly természetesnek látszott az, mi most lehetetlen és gyűlölt. - -Akkor ki hozta volna kétségbe, hogy szerelmök változatlan, mint maga az -igazság, hogy ők egymásért vannak teremtve, hogy kezet kézben tartva -vándorolnak az élet útján végig, s hogy a menyegzői nyoszolyájok és -család-kriptájok között fekvő közt, ezt az arasznyi tért, egymással -osztott örömeik s egymásért hozott áldozataik emlékeivel fogják -beépíteni. - -De most!… Deborah keblét sóhaj emelte. Miért eped? kit vádol? mi az, mi -elégületlenné teszi önmagával? s honnan vonult a szív hamvazószerdájának -komor, méla és vezeklő hangulata a bál tündérképei, a kellemes -benyomások, a fényes diadalok közé? - -Hogyan tudna mindenről számolni Deborah? - -Ő sem sejdíti, mi mozgatja keblén a finom leplet, kedélyében a betakart -érzéseket. - -* - -Gyulait hazatértekor a házikisasszony művészi tánczánál sokkal inkább -foglalatoskodtatá az a talány, hogy miért kereste föl Pécsi Simont -néhány eddig tőle egészen visszavonult főúr és a fejedelemfi? Miért -jutott épen most eszökbe oly férfi születésnapja, kire máskor nem, vagy -érdemeihez és tekintélyes állásához képest szerfölött ritkán gondoltak? - -Volt a vendégek közt olyan, ki a kegyvesztettől már szerencsétlensége -első perczében visszavonult, s csak most találta jónak a feledett baráti -viszonyt emlékezetbe hozni; volt, a ki a hatalom délpontján sem szivelte -Pécsit, s most mégis nyájas arczczal közelített hozzá! - -Ekkora átalakulása a kedélyeknek aligha történt tisztán csak belső -okokból. - -Valami rejtélyes van folyamatban, gondolá Gyulai, s e sejtés izgató -erejének lehet tulajdonítani, hogy a szép Deboráhnak tündéri táncza nem -volt oka a hosszas virrasztásnak és tárgya a rákövetkezett rövid hajnali -álomnak. - -Gyulai gyakorlati irányú jellemével a találgatásból hamar lépett át a -tudakolásba. - -Könnyű volt észrevennie, hogy Fehérvárott meglehetős figyelmet keltett a -Pécsit ért kitüntetés. - -Még harmadnap is sokat beszéltek arról az úri rendűek, különösen a nők. - -Figyelmét nem kerülte el bizonyos változat a hangulatban is. - -Eddig az urak csak szidták Kassait, most olykor dicsérni kezdék Pécsit. - -Eddig a nők sok kivetni valót találtak Deborah születésében és -modorában, most kevesebbet emlegették polgári származású őseit, s -magaviselete iránt is engedékenyebbek lettek volna, ha rendkívüli -szépsége és gazdag hozománya folytonosan nem ingerlené a kedélyeket. - -Gyulai arról szintén értesült, hogy a korlátnok most még inkább dühöng -bukott elődére, mint máskor. - -És szemeivel látta a «remeteséget» sűrűbben fölkereső vendégek fogatait, -nyerges lovait és kiséretét. - -S a mi több, az öreg Pécsi a fejedelmi palota harmadik udvarában -megfordult, s az a hír is lábra kapott, hogy mielőtt György úrfinál -tette udvarlását, szerencsés volt a fejedelemné által elfogadtatni. - -Ennyi kegy a régi mellőztetés után alkalmasint politikai tekintetekből -fejlődött ki, s a pártérdekek üvegházi növénye volt. - -Gyulai nem képzelheté a hanyatló korú s ábrándokba merült Pécsit -jelentős törekvések élén, de neve zászlóúl szolgálhatott, mely serget -von maga köré. - -Igaz, hogy egy kevéssé már elrongyollott e zászló, s midőn még ép is -vala, talán alig lőn többször megkoszorúzva, mint bemocskolva, s talán a -küzdő sorok előtt sem lobogott, a szerencse szelétől dagasztva és a -lelkesedéstől védve, oly gyakran, mint a hányszor a megvert, a -fegyelmetlen tábortól elhagyatott, vagy bevonatott, hogy a pogyász közt -kényelmesen tovább czepelhessék; igaz, hogy Pécsi nevét rendkívüli -siker, rendkívüli fény nem tette villanyzó hatásúvá, de mégis -kétségtelen, hogy az ország nagy többsége Kassai ravasz, önző és -méltóságnélküli kormányzata miatt Pécsi hibáit és bűneit csak azért is -el tudná feledni, mert e rövid emlékezése mélyen sértené azt, kinek most -kezében a hatalom. - -Gyulai Kassai ellen intézett támadásnak kezdé hinni a Pécsire halmozott -bókokat. - -Az ifju udvaroncz éles elméje, midőn e gyanura jutott, kétszeres hévvel -kutatá a körülményeket, melyek a főurakat följogosíthaták most kezdeni a -fejedelem kegyelte korlátnok ingerléséhez. - -Fáradozásai azonban kevéssé kamatoztak. - -Sem a külviszonyokban, sem a beligazgatás terén nem mutatkozott a -változásokra biztos előjel. - -Kassai a szokott órában tanácskozott a fejedelemmel, a szokott éles -humorral és vádakkal sértette az aristocratiát, a szokott -kiméletlenséggel bánt saját hivatalnokaival, a szokott ármánynyal -küzdött a hadpárt befolyása ellen, a szokott ügyességgel igyekezett az -udvar előtt gyanussá tenni azokat, kik őt hasonló buzgalommal -gyanusították. - -Rákóczi most is csak oly határozottan kegyelte Kassait, mint régen, s -Rákócziné most is csak oly gonddal kivánta elpalástolni, hogy nem -kegyeli. - -Maga Anna néni sem beszélhetett Gyulainak többet a korlátnok ellen -forgalomban tartott udvari pletykákról, mint a Pécsi Simon nevének -divatba hozatalát megelőzött napokon. - -Ily adatok a fiatal udvaronczot azon hitre vezették, hogy az ellenzék -újabb mozgalma nem erő, de ájultság jele. - -A főurak, a hadpárt szónokai, a Kassai esküdt ellenségei épen, mert -érzik e gyűlölt férfiú állásának folytonos szilárdulását, mérgökben az -eszély intéseire nem tudnak többé figyelni, s folytonos csipkedésekkel -vesznek elégtételt vigasztalatlan jövendőjökért. - -– Csakhogy ne keserüljék meg merészségöket! gondolá Gyulai, Zólyomi -bukására és számos nótapörre emlékezve. A hatalmas tanácsosok elleni -törekvés észrevehetetlenül vezeti a pártokat az uralkodó személyével -való elégületlenségre; ez veszélyeket teremt, melyek ellen védelem kell, -s az önfentartás, kényszerűség nem válogathat többé sem jelszavakban, -sem az eszközökben. Csoda-e tehát, hogy a ki hazája érdekében küzd a -kormány bűnei ellen, egyszerre maga ellen fordulva látja a törvényt és -hazát, s a mit hűségből kezdett meg, árulással végzi be? - -E sötét, de tapasztalatokon nyugvó világnézet a vidor kedélyű Gyulait -aggodalomba ejté. - -– Félek, hogy csúfosan le fognak tiportatni, s birtokaikkal Kassai -falvainak számát gyarapítani. Miért is vegyültem közéjök? - -A nagyreményű udvaroncz megdöbben a félreértésen. - -Hátha Kassai a cselszövény részesének tekinti. - -– Mindenkinek el fogom beszélni, hogy Pécsi évnapján történetből -vegyültem a társaságba, s távolról sem sejdítém az összejövetelt… De -vajon, folytatá keblében a harczot egy fenköltebb szellem, vajon nem -volna-e ez gyávaság? S mit féljek ott, hol György herczegfivel -találkoztam?… No! sugá ismét az óvakodás, a mi a trónutódoknak csak -pajzán ötlet és időtöltés, az nálunk kicsinyeknél bűn és bukás lehet… S -mégis szégyen volna gyáván menteni magamat oly félreértés ellen, mely -meg sem született, s csak akkor lép világra, ha létezését előre -felteszem. Legfeljebb gyéríteni fogom látogatásaimat Pécsinél. S ezzel -nem tartozom-e Elemérnek, kit Deborah – ha szavainak hihetek – még -mindig szeretni látszik! - -E végtére is inkább önző, mint nagylelkű eltökélést Szeredivel -találkozása még inkább megszilárdítá. - -A fejedelemné rokona félig tréfásan kérdé tőle: – Nem hallottad-e öcsém, -hogy mikor fogja a vizes lepedőt Kassai uram alól Pécsi ő kegyelme -kivonni? Szeretnék e kisérlet alatt jelen lenni. - -– Nagyságod szavainak ködén az én lelki szemeim áthatni nem birnak. - -– Csak tudni akartam, sokat tánczoltál-e a minap Pécsinél? - -– Nem annyit, hogy korom és tánczszenvedélyem mellett elégnek -mondhatnám. - -– Hallom, mindnyájatokat megbabonázott Deborah. Ősz fürteimre! csak -azért szeretnék ismét fiatal lenni, hogy legyen legalább egy, kit e -varázslónő el nem bódíthat. Egyébiránt most az egyszer szerencsédre -szolgál öcsém, ha mindig csak Deboráhra néztél, s ha minden szavad csak -neki esküdött hűséget. Külünben még azt mondanák, hogy Pécsivel esküdtél -össze, mint azok, kiknek maradt idejök a tánczolásnál egyébre, és -nyelvöket másra használták, mint szerelmi bókokra. - -– Így magamat sem hihetem a gyanu fölött állónak; mert sokat társalogtam -Pécsivel s keveset leányával. - -– Tehát neked szintén jelszavad a «szűcs» s nem az «erszénykötő?» - -– Alig hiszem, hogy a fejedelem nagyobbik fia és több országtanácsos -jelenlétében a zene, táncz és vigalom közt ily komoly ügyek hozattak -volna vita alá. - -– De az ármányos Kassai mégis ezt szeretné a világgal elhitetni. - -– Tehát Pécsit azért vétette jó előre kémekkel körül? - -– Micsoda kémekre czélzasz? – kérdé Szeredi megütközéssel. - -– A többek közt arra, kit nagyságod leálczázott. - -– Ki? én? ugyan öcsém, mi jut eszedbe? válaszolja Szeredi hüledezve. – -Talán el is beszélted rokonaidnak, ismerőseidnek, az egész világnak, -hogy a vén Szeredi vak volt és egy becsületes hazafit bizonyos semmiházi -léhűtővel tévesztett össze? - -– Tehát tévedésből történt minden? - -– Szánandó félreértésből, öcsém. De csakugyan nem szóltál senkivel a -reám nézve kellemetlen esetről? - -– Csak annyit mondtam Pécsinek, hogy óvakodjék bizonyos egyéniségtől. - -– És sejdítette-e, kire czélzasz? - -– Rögtön észrevevé. - -– S mit válaszolt? - -– Neheztelt rám. - -– Valódi bölcs! valódi nemes szív… Ne is említsük többé e kellemetlen -ügyet. Te fiatal vagy, de tudsz hallgatni. Rokonom, a fejedelemné, -jellemednek épen ezen oldalát méltányolja leginkább. A minap is dicsért -s képzelheted, hogy én sem maradtam hátra a szép szavak -megválogatásában. Barátom! a tapasztalt és koros férfiak jó véleménye az -a létra, melyen az ifju tehetségek lépcsőnként magasabbra emelkednek. -Különben fölötte nehéz és kétes a siker. - -Gyulai szépen megköszöné Szeredi figyelmeztetését, s azon tanulság -mellé, melyet Pécsire nézve vont, még azt is csatolá, hogy a megtámadott -szombatos pap történetéről mélyen hallgatni kell. - - -X. - -Kassai István, a szemfüles államférfiú, hamar fölfedezte a titkos -államrúgókat, melyek Pécsit rögtön felszinre emelték. - -Szeredi egyik régi barátja tudniillik, ki a török hódoltsághoz tartozó -magyar részek szomszédságában lakott, barátságos viszonyban állott a -temesvári basával. De e barátság még sem akadályozá, hogy pogány -martalóczok ne hajtsák el gulyáját. - -Erélyes és vakmerő férfiú levén, a rablás hirére minden menevéd nélkül a -basánál termett. - -Nem tudjuk, mind visszakapta-e lábasmarháit, vagy pedig kénytelen volt a -prédálók megfenyítését is kárpótlásba számítani; de annyi bizonyos, hogy -a basa nagy tisztességgel fogadta és török őrizet mellett kisértette -Erdély határáig. - -Kassai, kinek Temesvárott biztos kémjei voltak, arról értesült, hogy a -magyar úr és a török kormányzó közt nemcsak az elhajtott gulya, hanem -még fontosabb tárgyakról is folytak beszélgetések. Különösen a basa -figyelmezteté barátját a fényes kapu hangulatára, mely Rákóczi iránt -engedékenyebbé, a magyar király ellenében pedig neheztelővé, majdnem -ingerültté kezd válni. A budai basa nem veszi többé szigorúan az -alattvalói által rögtönzött portyázókat a Duna felső vidékein, s esetek -fordulnak elő, midőn a várőrökön kívül még hitterjesztő szerzetesek is a -martalóczok kezére kerülnek. Most van tehát ideje a vasat verni, ha a -fejedelem ő nagysága az evangelikusokért saját szakállára, saját -felőssége mellett háborút akar a magyar királylyal kezdeni. A basa nem -áll jót arról, hogy ő nagysága megveretése esetében nem vonatik a -hatalmas császár által a béke zavarásáért kérdőre; de a siker könnyen -feledtetné a jogtalanságot, s a ki nyerni akar, tartsa magát készen a -bánatpénz megfizetésére is. A háború eseteiben mindig bűnös, a ki -szerencsétlen. A győztes kardmarkolatját drágakövekkel rakják ki -Stambulban, de ketté törik azt, mely kudarczot vall, ha szinte damaskusi -aczélból készült is, és lapján a Korán legszentebb verseit hordozza. -Mindig ez vala a fényes kapu nézete. - -Kassai értesülvén a temesvári basa beszédéről, nem kételkedett, hogy a -hazatért rokon azt okvetetlenül közlé Szeredivel. - -Hogyan is hallgathatta volna el a fontos hírt, mely a hadpárt -óhajtásaira kilátást nyitott és Szeredi cselszövényeire alkalmul -szolgálhat? - -– Bizonyosan, gondolá Kassai, a Temesvárról fuvó szél üdítette föl az -elégületlen főurak fonnyadt reményeit. - -Ezért kezdenek mozgani, s minden békétlenben czimborát keresni. Pécsi -előttök nemcsak befolyásáért, de gyűlöleteért is jelentőséggel bir. - -Miután a korlátnok éles elméje eddig hatolt, gyanakvó természete a -többit kitalála. - -– Engem akarnak láb alól eltenni, s Pécsit, mert halálos ellenségem, a -porból fölkapják, hogy kezökben legyen egy dorong, melylyel míg más -fegyverök nincs, agyba-főbe üthessenek. Találjanak csak utóbb bármi -silány fringiát vagy buzogányt, a dorongot ismét oda dobják, a hol eddig -feküdt. Hm! de mit várjam be ezt?… kiütöm a markukból, mielőtt rám -emelhetnék! Úgy segéljen, ki fogom ütni! - -Kassai első gondjai közé tartozott azt kutatni, vajon a fejedelmi -palotában tudják-e a temesvári basa nógatásait? - -Semmi nyomra nem akad; de arról hamar értesült, hogy egy renegátnak, ki -a csauszok közt nevezetes szerepet játszik, Rákóczi drága prémes ruhákat -és pénzt küldött. - -– Ez a fejedelemné műve! – sóhajtá Kassai. – Nagyasszonyunk vallásos -rajongásból elősegíti semmirekellő rokona ármányait. Hogy Szeredi -vegyíti a kártyát, csak onnan is bizonyos, mert Pécsihez nem ment, -csufolódik azokkal, kik jelen voltak, s haragomról beszél, melyről semmi -adatja sincs… he! Báthori Boldizsár magának Zsigmond fejedelemnek volt -nagybátyja és mégis halállal lakolt. Mi haszna! kezem még addig sem ér -föl, hogy a távoli rokonság emelvényén álló Szeredi álarczát -letéphessem. De szükségtelen is. Sok rosszat tudott megkezdeni, semmit -végrehajtani. Félénk a koczkáztatatásra, s vereségein sem aggódik, ha -epéjét barátaira és ellenségeire kiönthette. Mi közöm vele? Előttem -Pécsi áll, a vén bolond, a vén bűnös; e fölfuvalkodott gőgös, ki leányát -örömestebb tenné egy király kéjhölgyévé, mint egy mágnás hitvesévé, s -inkább beleegyeznék abba, hogy a mágnás elcsábítsa, mintsem a rangtalan -ifju az elvett becsületet kezével visszaszerezze… e pazar, e pénzt nyelő -gődény, ki naponként száz becsületes ember munkájának sikerét emészti -meg, és legszerencsétlenebb akkor volna, ha olcsó, de egészséges -eledelekkel kellene élni, úgy, a mint én szoktam… ez az eszelős -csillagjós és babonás bolond, ki az állatkör engedelme nélkül meg sem -mer mozdulni, s bujdosó égi testektől várja azt a belátást, a mely -agyvelejében még nincs meg… he, he, he! ez a szónokló, versgyártó és az -egyiptomi mumiák közt barangolt Pécsi ismét magára merné vállalni az -ország ügyeinek vezetését! Hallatlan szemtelenség!… Nem kellett -Deboráhnak az egyszerü öltözetű Elemér, nem kellett az öreg Kassai olcsó -butorzatú háza. Elszennyezhetné bársony- és selyemruháját az én szerény -fedelem alatt. Jól van; helyeslem e tisztaságot; de hát azután miért -akarja most Deborah atyja megragadni a kormány gyeplőjét? Nem tartotta-e -e gyeplőt hosszas ideig kezében a ronda Kassai? he! he! nincsen-e azon -az ő mosdatlan ujjainak mocska? miért szeretné finom kezét e gyeplő -érintésével bepiszkolni Pécsi? Ej, ej! mily következetlenek az emberek! - -Kassai elmélkedéseit a titkár megérkezése szakítá félbe. - -– Talán jól izlett kendnek a rápolti kenyér és pecsenye, he! hogy oly -későn tért meg? – szólt a korlátnok mogorván. - -– Tagadhatatlanul hosszasan mulattam Rápolton – mentegetődzék a titkár – -de méltóztassék nagyságod kegyesen tekintetbe venni, hogy a compassuált -egyén már az első állomáson meg kezdett bomlani, s minden embertől, -kivel találkozánk, tudakolá: vajjon római vagy arab betűkkel van-e az ő -arczára fölírva e szó: kém. - -– Miért nem kötöztétek le a latrot? - -– Szökni nem akart, nagyságos uram, sőt ha abrakoltatni megálltunk, -erővel kellett a kocsiból levonni. A száját betömni lehetetlen volt, -mert az ember vasból látszik alkotva, s karizmai a Demeterénél is -vastagabbak. Kényszerülve valánk tehát a vett útból folyvást kitérni, -hogy mentől kevesebb jövő-menővel találkozzunk. Ez sok idővesztésbe -került. Midőn pedig Rápoltra értünk, bűnösünk, vagy respective: -patiensünk, magát ördöngösnek állítá, s a falu népének hosszasan -elbeszélé, mily fenyegetésekkel csábította Belzebub, hogy belsőjében -állandó szállást adjon a gonosz szellemnek, mely a pokolból hozzá kivánt -költözni. - -– S nem jut kendnek valami a fenyegetések közül eszébe? - -– Azt mondá, hogy az ördögök fejedelme a lelkiismeretet, a jóravaló -hajlamot és az Istenbe vetett hitet akarta az ő nejéből és két -gyermekéből kiszívni, s miután testökben semmi sem maradt volna, a mi -által az állatoktól különböznének, belőlük rápolti parasztokat -szándékozott csinálni. - -– Miért nem lőttétek agyon a kutyát? - -– Nagyságod csak az elszökési kisérlet esetében tette kötelességünkké e -szigort. Azután a nép megbabonázottnak tartja, s úgy kerüli, hogy a vén -Marcsán kívül, kit többen láttak már a kürtőn kirepülni, senki sem mer -vele beszédbe elegyedni. - -– S kend őt Marcsához szállásoltatá be? - -– Nem, nagyságos uram. - -– Megbocsáthatatlan mulasztás. Miért nem tartja résen az eszét, he? Még -ma intézkedjék az őrült átköltöztetéséről. S miről szólt még az a -hóbortos? Talán Belzebubbal együtt engem is említett? Hm! kitelik tőle! - -A titkár elszörnyűködött arra a merész lehetőségre, hogy nagylelkű -főnökén ekkora injuriát követhessen el halandó lény; annál inkább valami -Pista nevű ember és kivált az ő füle hallatára. - -– Már hogy szívelhettem volna el ilyest, kegyelmes uram! Avagy nem -nagyságodnak köszönöm-e szép gyarapodásomat minden világi javakban? Nem -csaphatott volna-e el nagyságod a beigtatási könyvtől, hogy helyemet -érdemesebbnek adja? Nem vehette volna-e ki hónom alól a philerát, hogy -ezentúl Bőgőzi uram hordja az irodából ide, vagy pedig Márton Gáspár, ki -szintén becsületes, talpra esett tisztviselő? S vajon e meleg ködmönt, -melynek az úton annyi hasznát vettem, harmadidén megvásárolhattam -volna-e, ha nagyságod uri asztalán nincs számomra tányér és asztalkendő, -melyhez a számat törülhessem? Ily emolumentumok mellett könnyű az -embernek gyarapodni, s bár szegény vagyok, és ha nagyságod kidobatna az -ajtón, nem tudnám, hová hajtsam le fejemet, mind a mellett elüzetésemet -magam indítványoznám, mihelyest nagyságod ily goromba bántalmaztatását -vakmerészkedtem volna csendesen tűrni. - -– Jól van, jól; de azt talán mégis mondotta a hóbortos ember, hogy -Belzebubnak szürke és hosszúszálú szemölde, kopasz feje, lapos ajka és -széles álla van? hi, hi, hi! - -A titkár iszonyú ijedtséggel tekintett Kassaira, mintha csakugyan -emlékeznék az ördögök fejedelmének arczleírásából e jellemző vonásokra. - -– Alkalmasint – gondolá magában – Demeter fecsegte ki. De hisz, nem -beszélt még vele ő nagysága! Csakugyan tömérdek esze van az én kegyelmes -uramnak! Mindent kitalál. - -Kassai gúnynyal s mosolyogva nézett a hüledező hivatalnokra. - -– Kend talán eddig észre sem vette – szólt kimondhatatlan cyinismussal, -– hogy én kopott, vedlett ember vagyok és elég formátlan arra, hogy -minden czudar ördögöt hozzám hasonlítónak higyenek? No! az még nem volna -baj. A külsőről csak a bolond következtet belsőnkre. S mit mondott a -rápolti új jobbágy a bűnről, melylyel Belzebub kelepczébe ejté? -Gyilkolásra, gyújtogatásra, templomrablásra, no! vagy mire vette rá hát -a sátán őt? - -– Nehéz volna, kegyelmes uram, meghatározni. Zavart eszének folyamában -nem tudtam egyetlen értelmes dolgot kihalászni. Mindenikünket faggatott, -mondanók meg, hogy tulajdonkép melyik felelős a beírt papirdarabért: a -kéz vagy lélek? Mert ő csak a kéz, s mégis őt bünteti az Isten a gonosz -szellem helyett, mely a kezet veszélyes betűk vetésére használta. -Esküvék, hogy felét sem írta le az ördög betűinek, s mégis egész -kárhozatot kapott érte díjul. - -Kassai köszvényes lábai ellenére is élénken emelkedett föl a karszékről. - -– Nem telik be hat hét, s kendből, érdemes barátom, levéltárnok lesz. -Embert csinálok belőled, fiam! valóságos urat, kit vénségedre még talán -a főispán is süvegelni fog. No! a pénzből, melyet útra adtam, sok -maradt-e meg? - -A titkár ámulása miatt el is feledte, hogy a kézbesített csekély -összeget túlhaladták kiadásai. - -– Szépen maradt, nagyságos uram! a mint benyujtandó számolatomból ki fog -derülni. - -Kassai belső szobájába vonult, s a titkár csakhamar erős -zárcsattanásokat hallott. - -– Szegény principálisom azt a nehezen járó pénzládát nyitogatja! Maga -szokta fölemelni belőle a zacskókat, maga görnyedez, bár melle el -szokott szorulni. Szegény kegyelmes úr; és még az a penész is a régi -tallérokon mennyi ártalmat okoz neki! Azután bár legalább a pénz -olvasását bizná másra! Tiszta jó szívből segítenék; de nem akarja. Csak -mosná legalább meg a kezét, mikor a számlálást elvégezi! De vajon -micsoda költekezései lehetnek most? - -Míg a titkár így okoskodott, Kassai különválasztott néhány aranyat. - -Letette az asztalra, rájok tekintett, s ujjai észrevétlenül mozgásnak -indultak. - -– Áldozat nélkül semmi sem megy – mormogá, s pár aranynyal még -szaporította a csomót. - -– Ni, ni! ez a Bocskai pénze s ritkaságánál fogva külön becscsel is bir. - -Elvette az aranyat. - -– Hát ez az V-dik Károly-féle mit keres itt? Ágostán épen fizetni valóm -van és jól használhatom. - -A rakásból megint elvont egy aranyat, hogy a zacskóba rejtse. - -– Áldozat nélkül semmi sem halad előre, s nekem most bőkezűnek kell -lennem! – sóhajtá Kassai, míg sovár szeme egy zechinán akadt meg. - -– Nagybányai aranynyal cserélem be, – gondolá, és kiválasztotta a már -megapadt csomagból a zechinát; de a nélkül, hogy más pénzdarabbal -helyettesítette volna. - -– Apró pénzt is rakok melléjök. Áldozni kell! A vadnépek legsilányabb -bálványai is áldozatokat kivánnak. Pécsi már is sok kincsembe került. -Megfizeti kamatostul, a mit érette költöttem. Nekik nem kell Elemér; sem -az apának, sem a leánynak. Jól van; de akkor ne várják tőlem, hogy -behunyjam szemeimet, midőn kötelességem nyitva tartani. Ők gyűlölik a -Kassai nevet: jól van; de azután ne sértsék meg a haza törvényeit. - -Kassai az apró pénz közé most aranyakat csúsztatott be, gyorsan és -félrefordított szemekkel, mintha saját magától akarná titkolni e -rögtönzött bőkezűséget. - -Ekkor megrázta a csengetyűt. - -– Velem méltóztatik parancsolni? – kérdé a besiető titkár. - -– Kend, mint már említém, rendelést tesz, hogy szökött jobbágyunk a -boszorkányságot üző Marcsához szállíttassék. Továbbá kend gyöngélkedő -egészsége miatt szabadságot kér tőlem négy hétre. Helyét távolléte alatt -Bőgőzi uram tölti be. Még ma írja meg a folyamodványt. - -– Oly egészséges vagyok, mint a makk, nagyságos uram! – szabadkozék a -meghökkent titkár. - -– Tanácsolom is, hogy a betegségtől ótalmazza magát; mert folyvást úton -kell lennie. Birtokaimat szemügyre veszi; számoltatja tiszteimet, -tudósításokat közöl eljárásaikról. Van köztük tolvaj, erdőpusztító, -jobbágynyuzó, s vannak titkos szombatosok is. Eláradott a bűn, főleg a -szombatosság mételye veszélyesen terjed. S mit akar kend tenni, no! mit -akar, ha gazdatiszteim, cselédeim és jobbágyaim közt titkos -szombatosokra fog találni? - -– A tekintetes megye kezeibe szolgáltatom őket, hogy istentelenségökért -méltó büntetésöket elvehessék. - -– Kend a tehén szarva közt keresi a tőgyét. Ha én a vén Kassai titkára -lennék, mindenekelőtt gondolatait ellesni, s politikájának mélységeibe -hatni iparkodnám. No! mit mond erre domini frater! - -– Kegyelmes úr! ha elmém akkora volna, mint buzgóságom, ritkán vonnám -magamra nagyságod méltó megrovásait. De az én alacsony nézeteim, midőn -nincs támaszuk, melyre csimpalykozzanak, okvetetlenül a földön fognak -kúszni. A mit elémbe szabnak, tudom teljesíteni; azonban mihelyst saját -eszem után járok, a világtalant választottam kalauzul. - -– Az nagy baj, barátom! Ha én Kassai István titkára volnék, – szólt -Kassai, – a titkos szombatosok szeretetét igyekezném megnyerni. -Kipuhatolnám bűneiket, de hallgatást igérnék és ha bizodalmukat -elsajátítottam, akkor könnyen kivehetném belőlük, kik az új Jeruzsálem -oszlopai, kikre hallgat a nép leginkább, s kitől várja vallásának -diadalát? He, he! jól fogtam-e föl a kend kötelességét? - -– Tökéletesen, nagyságos uram. - -– Midőn pedig a főizgatók névlajstromát birnám, – folytatá Kassai, – -kérdés: hogyan venném e nagy kincsnek hasznát? No! feleljünk rá? - -– Rögtön kézbesítem nagyságodnak a talált kincset. - -– Kend megint nem találta a szeg fejét. - -A szegény titkár homlokáról permetezett a veríték. - -– Én, – folytatá oktató hangon Kassai, – ha az erdélyi korlátnok titkára -volnék, s ismerném a veszélyes időket, melyekben élünk, igyekezném a -csendháborító, a pártütésre hajlandó és a haza törvényeit lábbal taposó -szombatosok tekintélyesebb emberei közül a gyönge jelleműeket, a -nyomorral küzdőket, he! he! a megvesztegethetőket szép szavakkal, -igéretekkel behálózni, hogy rejtett szándékaik nyomára juthassak. A -rajongók között sok szájas koldus van, ki az egyiptomi húsos fazakokért -lemondana a Kanaán távol fekvő vidékeire vándorlásról. Pénzt kell neki -kölcsönözni titkokért, ételt az eszmékért. Igazam van-e könyvvivő… -akarám mondani, levéltárnok? Kend az asztalon lát aranyt és kisebb -pénznemeket. Vegye magához. Kolozsvárott forduljon meg; mert ott a -mesterlegények közt vannak szombatosok. Mulasson Udvarhely-, Csik- és -Háromszéken; mert ott birtokaim közelében néhány részeges kántor és -koldus-énekeket szerző íródiák szokott a szombatosok gyülekezetében -predikácziókat tartani, szent verseket dudolni. Főleg pedig egy fontos -titkot kutasson ki, melynek létezését a rápolti őrült szavaiból -gyanítom. - -A titkár megsemmisülve volt, hogy ő semmi ilyest nem sejtett, sőt most -sem tud képzelni. - -– Avagy rosszul emlékszem-e a kend értesítéseire? – tudakolá Kassai. - -– Hogyan, kegyelmes uram? – hebegé a titkár, dörzsölve kezeit. – Mit -mondhattam én a szombatosságra vonatkozót?… Oh! most jut eszembe. De -miként is tudtam oly buta lenni, hogy tüstént észre ne vegyem? Hiszen -világos! Elmebetegünket lélekvád gyötri. Valami irományt emleget, -melyért a felelősséget az emberi és isteni törvényszék előtt szeretné -magáról elhárítani, hogy hatalmasabb ember vállára vethesse. S e főurat -nevezi Belzebubnak. - -Kassai, mint besötétült vonalaiból sejthető, most túlságosan éleslátónak -találta titkárát. – Megint sántít a kend észjárása, – mondá, durva -kitörésekkel feddve aggályát. – Hisz az elmebeteg engem tart az ördögök -fejedelmének, s kétségtelenül azért, mert meg van győződve, hogy -bizonyos lázító iratok nyomára akadtam, s hogy sejtem, honnan fú a szél. -Vagy Gálfi, az elégületlenekhez szító gazdag szombatos, vagy talán épen -maga Pécsi Simon használta föl a szerencsétlen ficzkót egy körlevél -fogalmazására, mely a szombatosokat titkos gyülekezet tartására hívja -össze. Kerítse meg kend egyik példányát e honárulási okmánynak. Adjon -érte pénzt, tegyen igéreteket; de okvetetlenül megkerítse. - -– Kergessen ki hivatalszobámból nagyságod, ha a hazaárulók, ha az Istent -szidalmazók és felségsértők kiáltványát meg nem szerzem. Nem is kell rá -sok költség. Az okos szó, a maga idejében használt fenyegetés és a jól -számított igéretek többet használnak, mint az arany; ámbár a pénz -rábeszélő tehetségét sem kivánom kétségbe hozni. Ha ő szent felsége is -úgy akarja, hamar fognak hurokra kerülni a szombatosok, s a törvény és -vallás gúnyolása méltó büntetését leli. - -A titkár egészen kipirult lelkesedésében. - -Ő e hitujítóknál veszélyesebb fajtájú embereket nem is képzelt. - -Hisz az igaz vallást akarják fölforgatni, és az ország törvényétől -tagadják meg a hódolatot! - -Azután nem saját maga fogalmazta-e a nyilvános kihirdető által Fehérvár -piaczán felolvasott és a kulcsos városok kapuira szegzett kiáltványt, -mely a szombatosok és pártfogóik ellen mennydörgött? - -S mégis, az átkozott rajongók, úgy látszik, titkos gyűléseket tartanak, -és kijátszani merészlik a hatóságoknak, sőt Kassai uram ő nagyságának is -figyelmét! - -Nem elég ok-e, hogy a titkár minden erélyét összeszedje a veszélyes -izgatók leleplezésére, s ha lehet, kiirtására? - -A levéltárnoki állomás megnyerésének reménye sem volt kedélyére hatás -nélkül. - -Mihelyest tehát Kassaitól távozhatott, fontos hivatására kezdett -előkészületeket tenni. - -Sejté, hogy segélyül szolgálhat a Laczkó István történetével -megismerkedés. - -Kassai eddig a szombatos nevét sem szoká előtte említeni, s ez elég ok -volt, hogy a különben szemfüles titkár, ha másért nem, gyöngédségből is, -legyőzze tudvágyát. - -Fehérvárott tehát évek óta alig lakott egyén, kiről részletesebb -adatokkal ne birna, mint épen Laczkóról. - -De most kötelességének hivé a nyomozást. - -Az útikészületektől meglopott időt mind erre fordítá, s még alkonyat -előtt Kassai szobájában és Laczkó Istvánra vonatkozó adatokkal ellátva -találjuk. - -– Szeredi ő nagysága Laczkót gorombán támadta meg – szólt a titkár. - -– Az utczán? – kérdé Kassai. - -– Pécsi kastélya előtt. Le akarta csatlósaival szuratni, s kémnek -nevezé. - -– Az én kémemnek, úgy-e? - -– Tisztátalan nyelvén ez a rágalom is megfordult. - -– Tehát rágalomnak gondolja kend? – tudakolá Kassai, páratlan -cynismussal. - -A titkár csodálkozón tekintett védnökére, s azután hivatalos -előterjesztéseit folytatá. – A szerencsétlen férfiú betegségére nagy -befolyással volt Szeredi uram vádja, talán azért, mert kellő alappal nem -birt. - -– S csakugyan nem birt? – kérdé Kassai, gúnyos arczkifejezéssel. - -– Legalább több adat arra mutat. A csatlós, kitől a történetet hallám, -mondá, hogy Szeredi ő nagysága szigorúan megtilta minden fecsegést, mely -az esteli kalandra vonatkozik. Ez ösztönül szolgált nekem további -kutatásra, s betértem a pékhez, kinél elmebetegünk tartózkodott. Soha -rémültebb arczot nem láttam, mint az övé volt, midőn Laczkó Istvánra -vezettem a beszélgetést. Szegény jótehetetlen ember! Szeredi uram -kierőszakolta tőle, hogy Laczkót kémnek állítsa, s azóta halálos -félelemben él. Minden vendégére kajszán néz. Mindenkit boszúlónak vél, s -főleg nagysád haragjától retteg. Boldog Isten! hogy retteg! - -Kassai uram arczán epésebb szín terült el. – Tehát Szeredi itt is keveri -a kártyát! Hm! túlbecsüli családi viszonyainak erejét! Nem oly talisman -az, mely őt minden nyavalyától megótalmazhassa. Ám! bizakodjék csak! A -ki utoljára nevet, az nevet igazán… S tehát Szeredi ő nagysága, mint -mondád, Pécsi Simonnal elhitette, hogy kémet tartok a nyakán, még pedig -egyet az ő vallásának angyali közül, he, he! Szeredi óvakodóvá akarja a -vén szombatost tenni. Ezt állítja kend, úgy-e? - -– Alázatosan esdeklem, nagyságos uram! de szerzett adatataimból épen -ellenkezőjét kellett volna állítanom. Pécsi uram komornyikjától hallám, -hogy Deborah kisasszony egy alkalomkor, midőn a reggelinél atyja által -szemrehányásokkal illetteték, könnyezve mondá: – Adná az ég, hogy az -emberekbe vetett túlságos bizodalmad ne végződjék embergyűlöletben. -Miért lenne valaki csak azért, mert szombatos és pap, minden gyanún -fölül! Én, de ne haragudjál érette, titkos látogatásaira borzadás nélkül -nem gondolhatok. Ki kezeskedik, hogy nem él ellenségeink zsoldjából, s -nincs arra megbizva, hogy színlett kegyeskedésével szívedhez közel -férve, a védelmetlen perczben tőrével vagy árulásával átszúrja azt? - -– A kigyó! az eszes kigyó! – mormogá Kassai. – S mit válaszolt Pécsi? – -tudakolá, kiváncsian elényújtva fejét. - -– Prédikátori hangon mondá: – Deborah! te soha sem fogsz arra méltó -lenni, hogy e szent férfiúnak, ki az igazság tövises útján zarándokol, -leoldjad saruit, megmossad lábát és tisztes fürtjeire illatos olajat -önts. - -– A buta nilusi barom! – mormogá ismét Kassai. – S nem hallottál-e még -más hirt, mely Laczkóra vonatkoznék? - -– A csatlós beszélt egy nőről, ki ájultan rogyott a földre, midőn a -kémnek nevezett szombatos pap Szeredire rohant. - -– Rohant? s dühhel? – kiáltá Kassai. – Czímeres nemessé teszem, ha -arczul csapta. - -– Haragját és léptét a nő ájulása föltartóztatá. Úgy látszik, hogy e -találkozás oly asszonynyal, kinek jelenlétére nem gondolt, s oly -perczben, midőn meggyalázottnak hivé magát, főokul szolgált -háborodására. - -– Felesége, kétségtelenül felesége! – mondá Kassai. – Megtaláltad-e -lakását? Tüstént le kell tartóztatni e nőt! Nemes születésű… hm! De -köteles vagyok-e tudni? Mutassa ki előbb nemességét; majd akkor hátrálok -jogommal. Csendesen, zaj nélkül kell elfogni. Ne távozzál addig. Be kell -csukni! - -– Lehetetlen, nagyságos uram! - -– Miért, he? Talán Szeredi ide is bemártotta ujját? - -– Nem; de az asszony… - -– Veszélyesen beteg? – szólt közbe Kassai. – Ne vedd számba. Hadd -nyavalyogjon Rápolton. Ott is van szalmazsup!… Beteg!… Miért oly -érzékeny? Parasztnak nem kell érzékenynek lenni. A paraszt asszony ne -ájuldozzék, ha férjét gazembernek mondják… Mi joggal fekszik le ő, mint -a kényeztetett úrnő? - -– Nem az a baj, nagyságos uram! hogy beteg, de eltünt, s nem lehet -nyomába akadni. - -– Útba fog igazítani a pék, hol férje szállva volt. - -– Fájdalom, nem látogatta meg férjét. - -– A szívtelen, a szeretet nélküli való, az érzéketlen nő! – korholá -Kassai a kezéből kiszaladt martalékot. – Indulj, kedves fiam! – szólt a -titkárnak – indulj mielőbb, mert foglalatosságod szaporodott. Vitesd ez -asszonyt szilaskeresztúri birtokomba. Onnan majd tovább szállítjuk. -Tudod-e, hol volt Laczkó szombatos angyal? - -– Szégyennel vallom meg, hogy még nem nyomozhatám ki. - -– Szárdis városában. - -A titkár bámulva tekintett főnökére. - -– A judeismus hóbortosai Kézdivásárhelyt hívják Szárdisnak. - -– Törjék ki a nyakok vakmerő névrontásokért! – sóhajtá a titkár. - -– Amen, fiam! – szólt kenetes hangon Kassai. - -* - -Midőn szombatos-üldöző titkárunk a szobából kiment, bizonyos -nyugtalanságot érzett keblében. - -Igen hasonlított ez a hűtlen eljárásból támadó lélekvádhoz, azon -hangulathoz, midőn a subalternus érzi, hogy főnöke méltán elcsaphatná, s -hogy ha még továbbra is ennek eszi kenyerét, ennek iszsza borát, és -ennek kegyelméből emelkedik a hivatallépcsőn fölebb, akkor az isteni -gondviselés több pártolásában részesül, mint voltaképen kellene. - -Úgy van, titkárunk békétlenkedett saját magára. - -Szeretett volna jobb és bal képére, őszintelen eljárásáért, egy-egy -erélyes arczcsapást mérni; de érzé, hogy viszont kétannyi nyaklevest -érdemelne, ha eljárásában egészen őszinte lett volna. - -Szóval, kötelességei összeütköztek. - -S nem lehetett egyrészről tartozásának úgy tenni eleget, hogy másrészről -ne sértse meg kötelességeit. - -Ő tudniillik a csatlósoktól hallá, hogy Elemér vezette el a -szerencsétlenség színhelyéről a szombatosnőt; szintén hallá a péktől, -bár igen általános kifejezésekkel, Elemér tudakolásait a szombatos -kémsége felől. - -Ebből bölcsen következteté, hogy a fiatal Kassai is érdekkel viseltetik -a Laczkó-család sorsa iránt; de éles elméjénél fogva könnyű volt -sejtenie, hogy az ifjú úr részvéte más természetű lehet, mint az öreg -úré. Megtetszhetett a vitéz kapitánynak a szép nő, s talán ínye ellen -volna, ha a komor nagybátyja hirtelen pórruhába öltözteti, hasonlóan a -többi jobbágynőkhez. - -Mi szükség tehát értesíteni Kassai Istvánt, hogy Kassai Elemértől járjon -utána a szombatos nő tartózkodása helyének? Mi szükség a nagybátyja és -unokaöcscse közé a viszály konkolyát hinteni? Nem kegyes pártfogója-e -neki mind a kettő, s ha az öregtől sokat vár a jelenben, a jövendőhez, a -bekövetkezendő évekhez szóló reménye nincs-e Kassai Elemér jó -indulatjához, mint erős horgonyhoz, csatolva? - -Ilyen tekintetek birták a titkárt óvakodásra. - -Nem említett nyomozataiból semmi oly körülményt, mely Elemérnek -alkalmatlanságot okozhatna. - -De miután öreg pártfogóját most először csalta meg elhallgatással, -megfogható volt, ha nemcsak az útrakészülődés perczeit nyugtalanság közt -tölté, de még az éjjel egy részét is álmatlanul. - -Titkárunk a maga nemében igen érzékeny lelkiismerettel birt, habár a -lelkiismeret e neme inkább volt szolgának, mint embernek való. - - -XI. - -Klára szorgalmával és ügyességével a fejedelemné várakozását messze -túlhaladta. Nem volt női munka, melyhez ne értett volna, s mely az ő -keze közül kikerülve, sajátságos csínt és kellemet ne öltene magára. -Ízléssel és költészettel birt, s a közönséges is nyert azzal, ha ujjai -érinték, ha szelleme rája sugárzott. - -Csakhamar határozott felsőséget gyakorolt a többi kisasszonyok fölött, s -a «fehérnépek» termének vezetőjévé lett. Mindenki tőle kért utasítást, -midőn foglalkozásában megakadt. A gyakorlottaknak segített, a gyöngéket -oktatá, és szívességeit annyi gyermekes örömmel, annyi pazar -gondatlansággal osztá, hogy senkit meg nem szégyeníthetett azon -előzékenységgel, mely oly önként jött, hogy minden áldozat eszméjét -kizárni látszik, s azon szeretettel, mely az önzéstől és hiúságtól ment -lévén, mintegy föloldozta az elfogadót még a köszönet, még az elismerés -sokak előtt alkalmatlan igénye alól is. - -Petneháziné, a külsőségekre oly sokat tartó udvarmesternő, ki Klára -fölvétetésének sajátságos módja miatt jogait és tekintélyét vélte -megsértettnek, néhány napi hideg, kimért s csaknem üldözésre hajló -magaviselet után szelidebb bánásra kezdett hajlani, s végtére Klára -léleknemessége s megnyerő modora egészen meghódítá és bevallá a -fejedelemnőnek, hogy fölügyelete alatt nincs senki, kivel annyira -elégült volna, mint az idegen leánynyal, ki jó példával jár a többiek -előtt, s mindeniket emeli azáltal, hogy jellemének folyvást szebb-szebb -oldalait tünteti föl, és nemes versenyre buzdítja az önérzőbbeket… - -* - -Klára kedélye visszavonultságért epedt, helyzete a szembe nem tűnést, a -szerény feledtetést javasolta; de szelidsége, nyájassága és rendkívüli -ügyessége mindig föltünőbbé tevék őt, pedig ennek alkalmatlanságai, sőt -veszélyei is lehettek. - -«A fejedelemnő titka» – mert így hívják pajzán barátnői – nem élhetett -soká úgy eldugva, hogy szépségének híre a leányok szobája falain túl ne -szárnyaljon. - -Az udvari személyzet ujságvágya, melyet Klára rejtélyes megjelenése már -az első perczben izgalomba hozott, naponként növekedett épen azért, mert -semmi leleplezéssel nem nyert táplálékot. - -A kik Dajka általi bevezettetéséről hallottak valamit, az öreg püspök -unokahugának vélték őt; de a főpap rokonságával ismeretesek nem tudták -megfogni, miként nyilhatott e ritka szépségű virág oly kertben, melyet -senki sem dicsért azon oldaláról, hogy a szemet gyönyörködtetné s hogy -varázst gyakorolna bűbájával a mellette elhaladókra. - -És ha csakugyan a püspök családjához tartoznék Klára, mi oka volna a -fejedelemnének ezt eltitkolni? nem számíttatik-e ily magas hivatásnak -élő férfiú rokonsága azok közé, kik a szegényebb sorsú nemes -kisasszonyok sorában mindig helyet foglalhatnak? s aztán a fejedelemné -különös részvéte és meglepő gyöngédsége Klára iránt, nem látszik-e -inkább azt gyaníttatni, hogy rangja oly kitünő, mint külseje? s miért -említi az udvarmesternő csak a legbiztosabb körökben és ott is suttogó -hangon, a megfoghatatlan rejtélyt, mely e titokszerű lényt mint sűrű köd -veszi körül, hogy a világ elől elleplezze? Mintha bizony a közönségest -szokás volna duggatni! A kavics az országúton hever szétszórva, de a -drágakő számára hozzáférhetetlen szekrényeket gondolt ki a leleményes -ész. - -Klára nem gyanítá, hogy ismeretlen neve több részvétet gerjesztett, mint -a mennyit szerencsétlenségének ismerése tudott volna. Társai közt -egyedül, mély fájdalommal keblében, egyedül terhelve életgondokkal, -egyedül üldözve a félelem rémalakjaitól: mégis ő volt az egyetlen, kit -irigylésre méltónak hittek. - -Gyöngéd, ideges alakja, s minden benyomásokat élesen kifejező tekintete -az akarat erejének majdnem egészen alávetette magát. - -Szorongó szívvel tudott nyugodt lenni. - -Barátnői sokkal fiatalabbak voltak években és tapasztalásban, hogysem -gyaníthatták volna, mennyi küzdésbe került egyetlen mosolya, s a csendes -és hallgatag vonalak mennyi sötét bánatot lepleznek be egészen, vagy -szelidítenek félhomályos és tüneményes merengéssé. - -Magát a fejedelemnét meglepte Klára magatartása, s figyelő természetének -egész erejét kellett összpontosítania, hogy a szombatosnő multjának -ismerete mellett se tévedjen, elégültet képzelvén a panasz nélkül -szenvedőben, szerencsést az elhagyottban. - -Csak ha az éjjel beszélhetne az álmatlan virrasztásokról és a nyugtalan -álmokról; csak ha az égbolton ragyogó csillagok tudnának tanúskodni, -hogy hányszor vonult Klára nyoszolyájához a kétségbeesés árnya, s a hit -angyalának hányszor kellett e sötét szellem legyőzésére jönni? csak ha a -szegény szombatosnő magányban töltött óráit valamely körülmény -nyilvánosságra hozta volna, hogy midőn a részvétnek átadja, szentségétől -megfoszsza: oh! csak ekkor lehetne a sivár erélyt egész nagyságában -fölfognunk, mely képessé tevé e gyöngéd és oly törékeny alkatúnak látszó -nőt reggeltől késő estig színlelni elégültséget, nyugalmat és mosolygó -ajkakkal vegyülni a vigadók közé, mintha a boldogságra választottak -egyike volna. - -Klára a töviskoronát, melyet a szenvedés tett homlokára, oly szépen -tudta repkényágakkal és rózsalevelekkel befödni, hogy az örömtől -ajándékul hozott koszorúnak látszott. - -* - -Zsófia herczegkisasszony szeszélyes vágyai, s a menyegzőre történt -folytonos előkészületek adtak a fejedelemné udvarában összegyűjtött -leányoknak legtöbb foglalatosságot. - -Klárának kellett a nagy ügyességet és műízlést igénylő munkákat -elkészíteni vagy vezetni. - -Zsófia nem birt ugyan sem elég kitartással, sem elég gyakorlottsággal, -hogy leendő napája számára egy kötött selyemerszénynél vagy leendő férje -névnapjára egy himzett vadásztáskánál nehezebb műre vállalkozhassék; de -a szép iránt eléggé élénk érzékkel volt megáldva, az elkövetett hibákat -könnyen tudta észrevenni és a művészi tökélyt mindenütt fölismerni. - -Hamar észrevette a különbséget az előbbeni és a mostani finomabb -készítmények közt. - -Phantastikusabb eszméi is, melyek ellen Petneháziné, mint kivihetetlen, -vagy a szemet és szokásokat sértő ötletek ellen tiltakozott, most már, -ha a herczegkisasszony nem akart makacsságáról letenni, a létesítésnél -nem szenvedtek hajótörést, mint eddig, s annyi kellemmel és -czélszerűséggel voltak előállítva, hogy még az öreg udvarmesternőt is -szelidebb véleményre csábították. - -– Meg kell vallani, a fejedelemné kegyencze megérdemli a kenyeret, – -szólt egy alkalomkor Annánál, a herczegkisasszony volt szárazdajkájánál -és nevelőjénél. - -– Az idegen leányt érti-e, nagysád? s csakugyan pártfogása alatt áll ő -fenségének, a mi legkegyelmesebb asszonyunknak? - -– A legnagyobb mértékben, kedves barátnőm! Uram bocsásd meg! de néha még -azon badar gondolatra is vetemedem, hogy talán távoli rokonságban is -lehet vele. Tudja, lelkem! a nagyasszony Istenben boldogult anyja, -Zeleméri Borbála, díszes úri családból származott, de fájdalom! Izrael -tizenkét nemzetségével volt osztályos pere. A számos atyafiság közt -mindig akad, kinek se vagyona, se rangja nem hozzánk való. Az ilyen -helyzetből származott leányzókat pedig nem lehet palotahölgyekké -kinevezni a közfigyelem fölébresztése nélkül. Ellenben, ki keresné őket -a leányszobákban, és az alsóbb nemesség árvái számára kijelölt helyeken? -Aztán fölvett nevet is adhatunk nekik. A szolgabiró, a bortized-bérlő és -uradalmi igazgató, vagy a kurta várnagy, kinek kastélyán egy -fapetárdával is rést lehetne nyitni, ha e leányzók közül valamelyikbe -talál szeretni, nem sokat kérdezi nevét, hanem, mihelyt istenes szándéka -van, nyomban megkéri feleségül, jól tudván, hogy a fejedelmi udvarból -történő kiházasítás, ha csekély hozománynyal is jár, nagy kamatot hajt. -Könnyű annak üdvözülni, drága hugomasszony, a kinek Krisztus a barátja: -ezt tarja egy régi példabeszéd. Klára, kedvesem! a mi nagyasszonyunk -beczéje. De mi tagadás, meg is érdemli. - -– Mégis előttem megfoghatatlan, hogy Klára, mint hallom, oly véletlenül -jelent meg az udvarban, mintha az égből cseppent volna le. Senki sem -tudja, honnan jött. - -– A püspök hozta, kedves barátnőm. - -– De mely vidékről? - -– Az, asszonyom! a fejedelemné titka. - -– Talán okkal-móddal lehetne a kárpitok közé tekinteni. Hisz a fejedelmi -udvarokban van elég kiváncsi szem és figyelő fül. - -– Kétségtelenül, drága hugom! de a mi kegyelmes asszonyunk -szolgálatjában huszonnégy óráig sem maradna az, kinek szeméről és -füléről ily tulajdonokat fedeznének föl… - -A Petneházinéval folytatott beszéd a fecsegő Anna néninek anyagot adott -Zsófi herczegnő mulattatására. - -Növendéke egy óra mulva már szépen kiékesítve hallott tőle mindent. - -A szeszélyes Zsófira ezentúl kettős érdekkel hatott Klára: mint művésznő -és mint rejtélyes lény, kit titok vesz körül s takar be -tündérfátyolával. - -– Hidd el, Anna! ő valódi szépség. Szavamra állíthatom, hogy Klára -gyönyörű leány; – erősítette Zsófia egészen rábeszélő tekintettel. - -– De, hogyan mondhatod ezt, kisasszonykám! holott soha sem láttad. - -– Nagy hiba volt, Anna! meg nem ismerkednem Klárával… valódi bűn volt. -Csak Petneháziné ne volna közel hozzá! Hej! soha se lesz Klára oly rút, -mint Petneháziné, s olyan vén se, ha mindjárt száz évig is élne. -Meglásd, Anna! nem lesz. - -– De hátha még most sem szép, kedves herczegnőm. - -– Fogadjunk hát, hogy ragyogó szépség?… Úgy-e, én sem vagyok csúf? -Úgy-e, György nem mondhatja, hogy könnyen kaphatott volna szebb arczú -arát, mint én? Vagy talán szebb nálamnál a svékus királynak, a -brandenburgi marchiónak vagy a lengyel respublika uralkodójának leánya?… -Te hallgatsz, Anna! Miért titkolódzol? Talán félsz kellemetlent mondani? - -Ezzel Zsófi a tükör elébe állott. Gazdag fekete fürteit simítá homlokán, -s mint látszék, gyermekies elégültséggel vizsgálta saját alakját. – Rút -vagyok-e, Anna? - -– Bűbájosabb vagy, herczegnőm, az álomképnél, melyet akkor látunk, midőn -az ég megnyilik szemünk előtt, s a másvilágból rózsaszin fellegeken -himbál felénk a tündérek raja. - -– Fogadjunk, Anna! hogy Klára nálamnál is szebb. - -– Herczegnőm! miért kivánod mindig a lehetetlent? - -– Csak azért is kivánom, hogy ő szebb legyen, mint én! S miért ne -lehetne?… Ah! – tevé hozzá lágy sóhajjal, – mégis óhajtanám, Anna! hogy -a mi Kláránk szőke legyen. Tudod, én barna vagyok. Fürteim ében-sötétek, -de az övéi világosak. Bizom Istenben, hogy világosak. Jer Anna, nézzük -meg. - -E makacs teremtés szeszélyének nem lehetett ellentállani. - -Csakhamar a terrászon haladtak a fejedelemné laka felé. - - -XII. - -A «fehérnépek» termében minden a legélénkebb foglalkozásban volt. - -Szabtak, kötöttek, varrtak, hímeztek, selyem közé ezüst és aranyfonalat -sodrottak, gyöngyöt fűztek, boglárokat illesztettek övre s bibor -ruhadarabokra. - -Kéz és szem úgy volt igénybe véve, hogy a herczegkisasszony belépése -kikerűlte a figyelmet. - -Klára épen egy kerek rövid vállpalástot tartott kezében, midőn e halk -szavakat hallá: – Nézd, Anna, nem szép-e? vagy talán azt hiszed, hogy ez -nem ő? A többieket ismerem; de ha senkit sem láttam volna közülök, -szintúgy tudnám, hogy ez ő. - -Klára látta, hogy minden leány egyszerre fölemelkedik ülőhelyéről. - -Követé tehát példájokat; azonban félénkségből vagy az illem iránt való -finom érzékénél fogva, nem fordítá tekintetét azon iranyba, honnan a -lassú beszédet hallá. - -– Csakugyan szőke, – folytatá az előbbi hang. – Anna! ah, mily fenséges -aranyhaja van. Nem jósoltam-e meg? Tarts számot rá, hogy az előérzet -soha sem csal. Nekem gazdag tapasztalásaim vannak e részben. Többé ne -mondd, hogy gyermek vagyok. Szólj, kinek volt igaza? - -Klára lesüté szemeit, mert érzé a beszélő közelgését hozzá. - -– Anna, szólítsd meg! Te vén vagy, s kétségtelen mindig okosan kezded -meg a társalgást. - -Klára félig fölemelte tekintetét. - -– Anna! mily szép metszetü kék szemek! Megnyertem volna a fogadást… -Kedves Klárám! Anna csak azt akarja neked mondani, hogy Báthori Zsófi -rendkívül örvend minden apróságon, a mi a te kezedből jön. Neki -egyébiránt két palotahölgye van. Egyiknek kötelessége az ő haját -befonni, a másik a fölöltöztetés többi részét teljesíti. Ezek a derék -asszonyságok örömmel átadnák neked mára helyöket, s Báthori Zsófia -rendkívül szerencsés volna, ha te, ki oly szép ruhadarabokkal -ajándékoztad meg, saját izlésed szerint föl is öltöztetnéd. Úgy-e, Anna! -erre akarod kérni Klárát, természetesen azon igéret mellett, hogy a -szokott fölolvasás terhe alól egészen föl lesz oldozva. - -– Valóban, herczegnőm, e gondolat nem jutott eszembe, – szólt Anna -megütközéssel. - -– Kölcsönözd el hát tőlem a derék ötletet. Vagy talán még jobb lesz, ha -egyúttal magam lépek elő, hogy a te nevedben a szép Klára szolgálatát -igénybe vegyem. - -Ekkor megfogta az elpirult szombatosnő kezét. - -– Jer, Klára, jelentsük az udvarmesternőnek távozásodat. - -Karonfogva vezeté a legnagyobb zavarban levő Klárát a mellékszobába, hol -Petneháziné az udvari szertartások ekkora fölforgatásáról nem is -álmodozva, csendes lelkiismerettel készült a fejedelemnéhez menni, hogy -értesítse a nagyasszonyt mindazon szép és jó dolgokról, melyek a -felügyelete alatt álló osztályban reggel óta történtek. - -Alig képzelhető a szerencsétlen udvarmesternő hüledezése, midőn a -herczegkisasszony kivánatát meghallá. - -– Lehetetlen! lehetetlen! – rebegték vékony és szintelen ajkai. - -– Már mi volna abban lehetetlen, Petneházi néni? – tudakolá Zsófi -negédesen. – Talán nem teszi föl Kláráról, hogy ne tudna engem -fölöltöztetni? - -– Én mindent fölteszek e leányzóról, a mi helyes; csakhogy a herczegnő -öltöztetése bizonyos személyeknek van kötelességül téve. - -– De tartozom-e én fölöltöztetni, ha öltözetlen akarok maradni? - -– Reménylem, azt nagyságod nem fogja megtenni. - -– Kétségtelenül nem, ha Klára öltöztet föl. - -– A két palotahölgy fog tizenegy órakor a herczegkisasszonyhoz menni. - -– Bizton jöhet a végett, hogy föl ne öltöztessen. - -– Szörnyűség! Talán nagyságod elfeledte, hogy még délelőtt György úrfi ő -magassága látogatást szándékozik nagyságodnál tenni? - -– Jól emlékszem rá. De reggeli pongyolában fogadom. Miért ne? Rákóczi -néni maga mondta, hogy az embert nem öltözéke teszi. Aztán, Anna! -hányszor erősítetted esküvel, hogy pongyolában még szebben nézek ki? S -nem kötelességünk-e, Petneházi néni, leendő férjünknek tetszeni? Meg -vagyok győződve, hogy György elégült lesz kinézésemmel. Ő nem az ékköves -pártát szereti homlokomon, nem a virágot fürteim közt, nem a gyöngyöt -nyakamon, nem a csipkét mellemen. Jó leszek neki így is, a mint most -vagyok. Aztán nyájasságommal pótolom a kendőzés hiányait. Elbeszélem, -hogy nevessünk rajta, Petneházi néni töprenkedéseit. S úgy hiszem, van -is jogom Györgytől szivességet kérni? A múlt őszszel azt kivántam: -szerezzen nekem fekete gyémántot, a milyen a mesékben fordul elő. Ki -hitte volna, hogy teljesítheti? de megtörtént. Most követelni fogom, -hogy a régiek helyett keressen számomra két koromsötét palotahölgyet, a -milyenek a mesékben szolgálják a herczegkisasszonyokat. Ki hinné, hogy -kérésemet betölthetné? S mégis meg fog történni. - -– Boldog Isten! miket nem érünk még meg! Vigye a kisasszony Klárát -magával. De csak mára engedem át. - -– Ki gondolna a holnapra, kivált midőn még fiatal! Úgy-e, Anna?… Jer -Klára, menjünk. De most ne haragudjék rám, Petneházi néni! - -Ezzel nyakába borult a vén asszonynak s homlokát megcsókolá. - -* - -Klára, ki a fejedelemné termeiben mindent inkább tiszteletre méltónak, -mint szemkápráztatónak, inkább fénytelen kényelemre, mint meglepő -hatásra számítottnak talált, most, midőn a herczegkisasszony -lakosztályába lépett, alig tudá csodálatát visszatartóztatni. - -A perzsaszőnyegek lába alatt, a nagy történeti, allegoriai és hitregei -festmények a falakon, a bársony vagy mélykék atlasz boritékú és ezüst -vagy arany himzésekkel, virágokkal ékesített butorok körűle, oly -gyönyörűek, oly leigéző hatásúak voltak, hogy csakugyan a tündérvilágban -képzelte volna magát, ha titkolt bánata, melynek sajgását a meglepetések -közt is folyvást érezé, nem figyelmeztette volna, hogy a regék vidám -országa helyett végre is a siralom völgyébe érkezett el, egy csábító -szépségű ponthoz, melyen örömmel legel a szem, de a lélek nem frisül meg -általa, s nem feledi azt, a mi nyomja, a mi csüggeszti, a mi -zsibbadásban tartja. - -Zsófia, a cselédek nagy bámulatára, kézen fogva vitte Klárát a laksoron -tovább. - -– Anna! – szólt, az őt követő asszonyság felé fordulva, – téged most -elbocsátlak. Miért untatnánk bohó fecsegéseinkkel? Majd visszavezetem e -leányt, a honnan elragadtam. Bízd csak rám! - -– Isten őrizzen, herczegnőm! azért engem itélnének meg és méltán. - -Zsófia kedvetlenül bigyeszté ajkait. – Jól van! jőjj hát utána, midőn -délre harangoznak. - -– De herczegnőm, ha nálad találná Klárát György úrfi ő nagysága? - -– Bemutatnám őt neki. Hisz mikor volt György ellensége a csinos alakú -nőknek? - -– De az illem! - -– Bizd Petneházinéra e kérdés miatt az aggodalmat. - -Anna kénytelen volt engedni. - -Mihelyest magokra maradtak, szólt a herczegnő: - -– Válaszszuk ki, Klárám, a legtetszőbb öltözetet. Györgynek helyes -ízlése van. Oh! ő Rákóczi bácsinál sokkal kellemesebb férj lesz. Deli és -megnyerő külsejű ifju. Szeretném, ha véleményedet hallanám felőle. -Születésed és multad ismeretlen előttem Klára! az a fejedelemné titka s -nem is akarom tudni; de ízlésed magas származású. Ha te Györgyöt nekem -megdicséred, még inkább fogok azon magasztalásoknak hinni, melyeket róla -szivem beszél. - -Klára lesüté szemeit és arczát pir borítá. - -Most még inkább érzé, hogy a herczegleány phantastikus magaviseletére -bizonyos elővélemények is hatottak, melyek vonatkozással lehetnek az ő -születésére s polgári helyzetére. Soha inkább nem átallá, mint épen -most, a hallgatást, melyre a fejedelemné parancsa és a viszonyok -kötelezték. - -– Ha te, ki többet láttál a világból, mint én, – folytatá Zsófia – -Györgyöt tökéletes leventének fogod találni, akkor rögtön elhiszem, hogy -őt nem szerelmem festi csak oly ragyogó színekkel. Mert tudd meg Klára: -én halálosan szerelmes vagyok Györgybe. Ezt nemcsak Rákóczi néni, de -maga Rákóczi bácsi is legalább százszor mondotta már. - -– Adja az ég, hogy nagyságodat úgy boldogítsa szerelme, mint a milyennek -én óhajtom; – rebegé Klára kikerülőn. - -– Boldog! – sóhajtá Zsófia, szép homlokát redőkbe vonva. – Éleseszű vagy -Klára! kitaláltad, mi hiányzik nálam… Pompásak úgy-e termeim?… de én -mégis a szegény Báthori Zsófia vagyok. Elvették Istenemet; arany -bálványt adtak helyette… úgy-e hallottad, hogy áttértem? Ne szóljunk -erről többet. Válaszd ki öltözetemet. Te szegénynek születtél; én -szegénynyé lettem. - -Klára egy könnyet látott a herczegleány szemében, s ez megszünteté a -végtelen közt, mely a két némbert a társadalmi téren különválasztá. - -A szombatosnő közel érzé magát a herczegkisasszonyhoz s nem volt többé -zavarban, midőn a csodálatosan szeszélyes és bizodalmas szavakat ennek -ajkairól hallá. - - -XIII. - -Zsófia, mihelyest a ruhatárban szemlét tartának, leült és a szombatosnő -rendező keze alá bocsátá fejét, s bár máskor nyugtalan magaviseletével -legtöbb bajt épen az öltözködéskor okozott, most oly bárányszelid, oly -vidám és mosolygó volt, mintha minden percz új meg új élvezettel lepné -meg. - -– Ah! neked Klára majdnem oly keskeny kezed van, mint nekem, – szólt a -herczegleány, vékony, átlátszó ujjait elébe tartva, – lábad pedig, – -folytatá fecsegését, – kicsinységben még fölülhaladja az enyémet is. -Hirtelen meg sem tudnám mondani, hogy úrfiaink közt melyik érdemelne -férjed lenni. Majd körülnézünk, Klára. Gyulai pártfogásom alatt áll, s -természetes, hogy hibái iránt elnézéssel vagyok, jó tulajdonait pedig -élesebb világításban látom. Különben vannak mások is, kik vele -versenyezni fognak kezedért. Mert tudd meg Klára, hogy én téged férjhez -adlak; neked velem egy napon kell menyegződet tartani. - -Klára kénytelen volt szomorúsága mellett is mosolygani a herczegleány -gyermeteg ötletén. - -– Vajon külsőnkért szoktak minket inkább szeretni a férfiak, vagy pedig -belsőnkért? – kérdé Zsófia, szabaddá lett karjaira tekintve. – Rákóczi -néni csak a belsőnkért tart férjeink szerelmére érdemeseknek. Ez nagy -megrövidítésem volna, Klára! mert még mamámtól is többször hallám, hogy -igazi ördög vagyok s nehéz föladat belőlem valami helyest faragni. -Túlzás biz’ ez a rólam elterjedt rossz hír; de annyit önként megvallok, -hogy a szépségnek is segítségemre kellene jönni, hogy György mindig -hibátlannak találja magamviseletét. S te, Klára, egészen jó természetű -vagy-e? - -– Az emberek elnézésére folyvást nagy szükségem volt, herczegnőm! - -– Épen ezért kell alázatosoknak lennünk, mint mondja Csulai uram, ki -szivében alkalmasint kevélyebb Sámuel főpapnál, pedig szüntelen hajlong, -és hányszor nem láttam már a feje lágyát, noha sokkal magasabb nálamnál. -Igazat szólva, valódi alázatosoknak én a mezitlábos barátokat tartom; de -ezekről itt nem szabad beszélni. Te se említsd őket Klára, mert az -udvari szokás nem engedi, hogy őszintén elmondjuk nézeteinket. Aztán -egyéb baj is van e kérdésre nézve… De remek kezed van, Klára, befontad -hajamat, a nélkül, hogy éreztem volna! Mennyit tanulhatnának tőled -palotahölgyeim! Mindig tépnek. Soha sem volt fejem ily kecsesen -fodrozva… Már most ereszsz föl a székről… Ülj le a helyemre… Ne -vonakodjál, kérlek!… Okvetlenül akarom, hogy leülj… Így ni!… Tudod-e, mi -a szándékom?… Hát csak az, hogy most én fodrozom föl fürteidet; még -pedig saját izlésem szerint. - -Klára a sápadásig megijedt e szertelen leereszkedésen, s eleget is -tiltakozott, de hasztalanúl. - -A szeszélyes herczegkisasszonyt föltett szándékától le nem lehetett -beszélni. - -Alsószoknyában, szabad karokkal, s fésűvel kezében hozzáfogott a -szombatosnő feje rendezéséhez. - -Kibontá ennek aranysárga haját és sűrű palástként hagyá a földig -hullámzani. - -Azután szépségén és csillámán bámult. - -– Tudd meg, Klára, hogy ha e hajzattal nem birnád örökre lekötni leendő -férjed szerelmét, akkor nincs varázs az egész világon, s igaza van -Rákóczi néninek, midőn a talizmánról sem tart semmit. Képzeld csak, ő -még a talizmánban sem hiszen! Ez a mi udvarunk, Klára, igen kétkedő. Ha -egy hétig nem látná az égen a napot, azt állítaná, hogy bizonytalan, -vajon ott van-e még? Sokat tudnék én neked erről beszélni; de -tanácsosabb a hallgatás… Oh! minő szép hajad van, Klára!… dicséretet -érdemel az enyém is; de mi tagadás, szeretnék veled cserélni, ámbár, -miért ne vallanám be? karjaimat és vállamat talán nem adnám a tiedért. -Egészen másként áll gyönyörű szemedre nézve a kérdés… Most már befonom -hajadat, s ha tépni találnálak, kérlek, légy engedékeny -tapasztalatlanságom iránt. - -Épen hevében volt a munkának Zsófi, midőn a semmiről nem értesűlt két -palotahölgy belépett. - -Nincs toll, mely leírhassa e tisztelt úrhölgyek fölindulását. - -Egyik nyitva feledé száját; másik kiejtette kezéből a könyvet, melyből -olvasni akart. - -– Talán nem vagytok megelégedve az alakkal, melyet a kisasszony -hajzatának adtam? Igaz, én gyakorlatlan vagyok még; de szerencsémre itt -teljesül a közmondás, hogy a szépen minden szépen áll. - -Ezzel tovább folytatá a piruló Klárán müvészetét. - -– Mit fog mondani ő fensége, a fejedelemné! - -– Istenem! egy herczegkisasszonyt ily foglalatosság közt találni! – -sopánkodtak a palotahölgyek. - -Aztán, midőn el kellett távozniok, összedugták fejöket, találgatásba -merültek az idegen leány ki- és miléte felől, közlék nézeteiket -ismerőseikkel, azok a magokéival, a nők a férfiakhoz vitték a talányt, a -férfiak a nőkhöz hozták vissza, s pár óra alatt a fejedelmi udvar egész -személyzete azon nagy kérdésen törte fejét, vajon kinek kedvéért lett -fodrászleánynyá Zsófia herczegnő? Micsoda lény az a «fejedelemné titka»? -Hol van családja, hazája? Ki akarja nőül venni? Kinek volna helyén -áhítozni az udvar e kegyeltje után? Ki rendezhetné vagyonát a magas -pártfogás alatt álló személy hozományával? Ki tehetne tönkre magát e -fényüző s elkényeztetett teremtés pazarlása miatt? - -Ah! mennyi suttogás, mennyi sürgés támadt! - -S minderről épen semmit sem gyanítva, végezték be az öltözködést Zsófi -és Klára. - -A herczegleány, miután ékszerei közül egyet sem erőltethetett új -barátnőjére, egy ibolyabokrétát tűzött ennek keblére, a közelgő kikelet -ajándékát, a szerénység jelvényét. - -– Ah! – sóhajtá most Zsófia, az órára tekintve – Györgynek már itt -kellene lenni. Eddig soha sem késett. S hol van Anna? Miért nincs György -nálam? Te talán nem is tudod, Klára! hogy minden percz, melylyel -jegyesünk a határozott időn túl érkezik meg, vádlónak tekinthető. -Györgynek már tizenkét vádlója van. Nem elég-e a kihallgatás nélküli -elitéltetésre is?… S Anna miért feledte el kötelességét? Jer! siessünk -az elfogadó terembe. Ha Anna kimarad, te lészsz udvarmesternőm, a meddig -a fiatal herczeg nálam mulat. Oh Istenem! hisz csak nem lehetek magamra. - -Klára tűhegyen állott a zavar és átallás miatt. - -Zsófi a díszterembe voná őt, fejedelmi méltósággal ült a kerevetre, s -tanítgatá Klárát a szertartásos arczra és állásra. - -– Most jól van. Neked komolynak kell lenni, mintha Anna volnál. Az -udvarmesternő az ily elfogadásokkor kettős kötelességgel bir: az -illedelemnek furcsa, de talán hasznos törvényeire ügyel; értesíti a -fejedelemnét, ha valami szokatlan történik: szóval, félig nagynéne, -félig kém. Vedd ezt szivedre, Klára. Saját érdekemben szeretném, ha -arczod vén és redős volna; de a te érdekedben meg vagyok elégedve, hogy -sem éltes, sem fonnyadt. Pótold, kérlek, komoly tekintettel az évek -hiányát. - -– Talán azt adja az Isten, – rebegé Klára, – hogy Anna ő nagysága -megérkezik. - -– Ne bizzál a véletlenben, gyermekem! légy oly komoly, mint a deczember -hónapot festenék le a naptárban, ha nőnek hinnék. - -Ekkor a kamarás, Gyulai Ferencz lépett be. - -– Kassai itélőmester és országtanácsos akarja alázatos udvarlását tenni. - -– Nem fogadhatom el, – szólt durczásan a herczegleány. – Épen most várom -György herczeget. - -– Kassai István itélőmester és országtanácsos, ő fensége a herczeg -megbizásából remélt magasságodtól kegyes elfogadtatást, – szólt Gyulai. - -Zsófia herczegnő tekintete kedvetlen benyomásokat árult el. - -Küzdeni látszott szeszélyével, de talán kiváncsisága vagy aggodalma -legyőzte azt. - -– Helyettes udvarmesternőm itt van; tehát elfogadhatom a tanácsos urat, -– szólt ünnepélyesen. - -A helyettes udvarmesternő ott volt ugyan; de arcza márványfehér lett s -lábai alig birták tartani. - -Gyulai pedig e fehér szoborra csudálkozó tekintetet vetett, mintha -találgatni akarta volna, melyik görög istenség kifosztott templomából -hozatott e műremek a fejedelmi palotába! - -– Gyűlölöm Kassait, – sóhajtá Klára halkan, öntudatlanul. - -– Gyűlölöm Kassait, hallá a kerevetről visszhangzani lassan, -álomszerűen. - -Az udvarmesternő a herczegnőre, ő rá veté szemét: mindketten megütődvén -önkénytelenül föltárt eszméik rejtélyes összetalálkozásán. - -Alig egy percz mulva az eltávozott Gyulai után Kassai lépett be. - - -XIV. - -A vén ember szokott cynismusával vegyült szertartásos tisztelgések közt -közelített a herczegleányhoz, ki az érett kor komolyságát utánzó -magatartással ült kerevetén, s a fejedelmi nőket megillető méltóságból -mentől többet igyekszik arczkifejezéseire ruházni. - -De ezen ünnepélyesség nem gátolja Kassait abban, hogy Klárához érve, -szürke, bozontos szemöldei közül kutató tekintetet ne vessen rá, mi a -szombatosnő szivét még összébb szorítá, s az udvarmesternői szerep -eljátszására is igen zavarólag hatott… - -– Herczegnőm! – szólt Kassai kedélyes udvariassággal, – ő magasságához, -a fejedelemhez voltam parancsolva, midőn az ifju herczeg, kinek -résztvevő és könyörülő szivét minden szerencsétlenség mélyen meghatja, a -palota előcsarnokában találkozott velem. Épen fönséges atyja belső -szobáiból jött ki, s rendeletet adott, hogy rögtön nyergeljenek s hogy -személyzete is üljön lóra, kísérje őt az áradat színhelyére. Nem vagyok -bizonyos, szólt ekkor hozzám fordulva, visszajöhetek-e azon órára, -melyben Zsófia herczegnőnél akartam tiszteletemet tenni? s valóban igen -lekötelezne kegyelmed, itélőmester uram, ha arról személyesen nyugtatná -meg a herczegnőt, hogy óvatos fogok lenni és másokon segítve, éltemet -botorul nem koczkáztatom. - -– Nem koczkáztatja? – szólt ingerülten Zsófia. – Ő nem koczkáztatja? S -ezt akarja velem kegyelmed elhitetni? Mindenütt együtt lesz a -veszélylyel! Fölkeresi, a hol csak találhatja… Vagy nem ugratott-e -kőfalakon keresztül, mélységeken át, hogy szememet iszonynyal hunytam -be? Nem hallok-e naponként róla csodálatos híreket? Most lóháton megy -föl a lépcsőkön; majd meg a seb miatt felbőszült bölény elébe rohan. És -óvakodásáról mindig a legvakmerőbb vállalatok előtt biztosít. Nem építek -igéreteire semmit. Rákóczi néni is mondta, hogy szoktassam el magamat a -remegéstől; mert könnyebb nekem megtanulni, hogy ne féltsem őt, mint -neki, hogy ne adjon folyvást a féltésre okot. - -– Ez egyszer semmi komoly ok nem forog fönn. A gyors olvadás a Maroson -megindította a jégtáblákat, s azok Portusnál összetorolva, kiöntést -okoztak. Hisz ezt méltóztatott nagyságod már hallani? - -– Most hallom először. - -– Inkább segélyezésre van szükség, mint életmentésre. - -– Nekem fölösleges ékszereim vannak, – szólt Zsófia. - -– Kenyér kell nekik, egy kevés ruha és ideiglenes lakás; mert Portus és -Váradja nagy részét vagy a Sebes vagy a Maros árja borítja, bár -mindenütt gázolhatón. No! legfölebb két házba tolult a hab az ablakon, s -azok is viskók voltak. Csak egy üres bölcsőt láttak a Maroson úszni, s -csak egy növendékgyermek hulláját találták a Sebes fűzei közt. Más -szerencsétlenségről nem vagyunk értesítve. - -– Szörnyű, szörnyű! Klára, gyűjtsd össze ruháimat, hogy oszszuk ki a -károsodtak közt… De hol van Klára?… Udvarmesternőm eltünt. Nem látta-e -itélőmester uram, hogy merre ment? - -– Úgy gondolom, az öltözó-szoba felé, nagyságos kisasszony! Egyébiránt -reszketett, halálsápadt volt, s mint gyanítom, aggodalmai nem voltak -közönségesek. - -– Mindig így szokta Kassai bácsi az embereket ijesztgetni! – szólt -Zsófia, egészen feledve méltóságát s az ünnepélyes fogadással járó -feszes modort. – Többeket tudok már, a kik félnek csak rátekinteni is a -bácsi arczára. - -– A herczegnő ideiglenes udvarmesternője talán épen ezek közé tartozik? -– tudakolá mosolyogva Kassai. - -– Majd megkérdem tőle. - -– Ha jól emlékszem, már egyszer látott, s akkor szintén nagy zavarba -jött. - -– S csak egyszer? Azt kell hinnem, hogy többször is. - -– S miből gyanítja nagyságod? - -– Engedjen arról hallgatnom. - -– És szabad-e tudnom, miként jutott a tőlem félő hölgy azon magas -hivatalba, melyben most találni volt szerencsém? - -– Kinevezés által. - -– S ki nevezte ki? - -– Magam, – szólt Zsófia méltósággal. – Igaz, csak egy órára; de azzal -bebizonyítám, hogy állandólag is lehetne azzá, a mivé tettem. - -– Kétségkívül magas születése vagy rendkívüli tulajdonai jogosították e -kitüntetésre? - -– Hogy a magas születés nálunk az előmenetelre nem okvetlenül szükséges, -azt a tanácsos úr saját magáról tudhatja. - -– Nagysád tökéletesen meggyőzött a rangra nézve, – szólt cynicus -vidorsággal Kassai. Csak még azt nem tudom, hogy a félénk hölgy, oly -fiatal korában, s oly gyermekes modor mellett nagy képességeinek minő -jeleit adhatta? - -– Ez, itélőmester úr, az én titkom. - -– De legalább neve nem? - -– Az, itélőmester úr, a fejedelemné titka. - -– S honnan jött ide? - -– De nem tudná-e Kassai bácsi megmondani, hogy hová ment innen? - -– Véghetetlenül sajnálom, hogy azzal a herczegnőnek nem szolgálhatok. - -– Fájdalom! hasonló helyzetben vagyok én is kegyelmed azon kérdésére -nézve, hogy honnan jött? - -– Miután tehát szerencsém volt egy az udvari szertartás szerint fontos -ügy felől nagyságodtól megnyugtató fölvilágosítást nyerni, kegyes -engedelemért folyamodom más tárgyra nézve a herczegnő figyelmét igénybe -vehetni. - -– Udvarmesternőm eltávozott s kegyelmed, ki az udvari szertartásokra -hivatkozott, bizonyosan nem feledte el, hogy az elfogadásoknál az -udvarmesternő jelenléte szükséges. - -– Valóban nagy hiba volt Komjáthi Anna ő kegyelmének, a -herczegkisasszony udvarmesternőjének kimaradása, azonban miután az ügy, -melyről szólani akarok, György ő fenségére vonatkozik, azért is el kell -hallgatnom Anna asszony mulasztását, mert ez kellemes alkalmat nyújt -nekem, régi óhajtásom teljesítésére. Igen herczegnőm, négyszem közt -vágytam nagyságoddal beszélni, s midőn most erre alkalom nyílt, -háládatlan volnék, ha észrevétetném másokkal azon hanyagságot, mely ily -váratlan szerencsében részeltet. - -– Tehát az itélőmester úr elnézést igér nekem elnézésért. De feledi, -hogy György miatt aggodalomban vagyok? Hogy a szerencsétlenség -martalékai segélyemet várják? Hogy Klára, kinek a könyörület -teljesítésében oldalom mellett kellene lenni, csodálatosan eltünt? Hogy -általában tűhegyen ülök itt? S hogy nem szeretek semmi kellemetlen -érzést? Szóval, most Annára van szükségem,… ha tudniillik Kassai bácsi -nem akar udvarmesternőm lenni. - -– Valóban, nem tudom, birok-e elég képességgel e fontos hivatásra. S mit -kellene tennem, hogy legalább mint udvarmesternő elmondhassam azt, a mi -szívemen fekszik? - -– Bejön a ruhatárba s velem együtt kiválasztja a használható darabokat. - -– Esdeklem alázatosan, a károsultak oly sorsú egyének, kiken nagyságod -legdurvább vászna, legviseltebb ruhakelméje is valódi gúny volna előbbi -állapotjok ellen. - -– De aranylánczaimat és karpereczeimet eladhatják. - -– Nem értik becsét e drágaságoknak, potom áron adnának túl azokon; nem -is említve, hogy a szolgabiró tolvajságért, csupa tévedésből, -befogathatná őket. - -– Reménylem, kegyelmed ért a drágaságokhoz? - -– Valamennyire értek, herczegnőm. - -– Tehát én most az udvarmesternőt elküldeném, hogy adja el az ötvösöknek -csekélyebb ékszereimet. S ha kegyelmed udvarmesternőm lett, kiválasztjuk -a szükségeseket, s rögtön elviszi az ötvösökhez. A válogatás alatt -megengedem, hogy beszélgessen arról, mit szivén hord, noha bevallom, -inkább szeretném, ha ez időközben Klára beszélne velem. - -– Csodálatos lény lehet az a Klára! S kell-e még egyebet is tennem, -herczegnőm? - -– Természetesen. Midőn a pénzt beszerezte, hintómba ül, elmegy a -helyszinére, segít a szűkölködőkön, kiosztja adományaimat, s gyorsan -visszatérve, pontos előterjesztést nyujt be hozzám a történtekről. - -– A hintón kívűl, herczegnőm, a többi feltételeket elfogadom. Már hiába, -inkább bizom saját lovaimban. - -– Menjünk tehát a ruhatárba. - -A gondviselés úgy akarta, hogy e válságos perczben lépjen be Anna. - -Az elkésett udvarmesternő kipirult, midőn Kassait megláttá. - -– Épen a tanácsos uram ő kegyelme igérkezett kötelességeid betöltésére, -Anna! s úgy hiszem, e megszégyenítés eléggé megbüntet. - -Anna inkább a rettegett Kassai, mint a herczegnő előtt mentve magát, -fölhozá, hogy saját szemeivel látta György urfi kilovaglását, s ebből a -mai elfogadás más napra áttételét következtetvén, szabadságot vett -néhány perczig haza távozni. - -– Most már a tanácsos úrra egész figyelemmel hallgathatok! – szólt -Zsófia mosolyogva Kassainak, ki négyszem közt szeretett volna vele -beszélni, kellemetlen helyzetén. - -– Talán az árvíz miatt károsultak ügyétől vonnám el drága idejét. - -– Sietni fogunk majd Annával a szükségesek kiválasztásában. Csak szóljon -kegyelmed haladéktalanúl, mert már kiváncsivá tett, s a nők, mint Anna -mondani szokta, inkább uralkodhatnak még gyűlöletükön is, mint -ujságvágyokon. - -Anna megütközött ugyan a neki tulajdonított észrevételen, de kötelessége -szerint hallgatott és szertartásos szigorral tartá magát a néma tanúk -szerepéhez. - -Kassai a szerencsés alkalom elszalasztását eléggé fájlalá, de sokkal -több tapintattal bírt akár arra, hogy egészen hallgasson, akár hogy -mindent elmondjon. Szerette volna György urfit, ki Pécsi Simonhoz és -Szeredihez közeledik, dícséretes ürügy alatt Fehérvárról eltávolítani, -de Annában kétes jellemű segédnél többre alig számíthatott. Ez -alkalommal tehát csak általánosságban, csak előkészítésként kellett -működnie, különben koczkáztathatá a sikert. - -– György herczeg, – szólt tehát, mintha egy épen most félbeszakított -tárgyat folytatna, – György herczeg a Maros kiöntése miatt veszélyben -forgók jó nemtője lesz. Életét nem koczkáztatva, megmentheti másokét, s -a nép hálakönyeit szép tetténnek adójául elfogadhatja, oly föláldozások -nélkül, melyek a herczegnő és a haza aggodalmait igénybe vehetnék. Ezt -nevezem én helyes gazdálkodásnak az erénynyel. De vajon mindig számító -gazda-e az ifjú herczeg? A mult őszszel a meggyúlt pajtába rohant, mikor -már a boronák töredezni kezdettek s a láng az ablakokon kitört. És miért -koczkáztatá az életét? Hm! hogy megmentse egy parasztnőnek fejős -tehenét. Hát nem lett volna-e helyesebb, ha már a károsultat szánta, más -tehenet ajándékozni neki? A farsang végén Bánffy Gergely lakodalmán, -melyre nyolcz vezetéken hozott paripával jelent meg, egyszerre bezáratta -az udvarkaput. - -– Hallottam, – szólt közbe Zsófi – részletesen hallottam a történteket. -Sorba állította a vendégek kocsiait, úgy, hogy az egész tért -betöltötték. Ekkor a magával hozott rókát szabadon bocsátá. Lóháton, -ostorral kezében és a szekerek közt nyaktörő ugratásokkal üldözte, -csapkodá a szegény állatot, egyik menedékből a másikba szorítva. Hat -lova fáradt ki, míg a veszélyes játéknak vége lőn. Egyébiránt a nász el -volt ragadtatva György ügyességétől, s mindenki tudja, hogy Erdély ifjai -közül senki sem győzheti le őt a lovaglásban. - -– De mit mondott volna e nász, ha egy hitvány róka az országot leendő -fejedelmétől, s a herczegnőt leendő férjétől fosztotta volna meg? Pedig -ez könnyen történheték. - -– Igaz, György vakmerőségének rossz vége lehet. Azonban rábeszélhetjük-e -őt, hogy nővé legyen, vagy otthon ülő törvénytudóssá? - -– Nem, herczegnőm! De tevékenységének méltó tárgyat lehetne adni, s -bátorságát magas czélok által összhangzásba hozni a megfontolással, a -számítással és a valódi nagyságra szükséges többi kellékekkel. - -– Kénytelen vagyok elismerni, hogy az itélőmester úrnak igaza van. - -– A nagyravágyást kell az ifjú herczeg keblébe vetni, hogy lángoljon föl -és hevítse hasznos erélyre, eredménydús hatékonyságra. Hm! de ki tehetné -ezt inkább, mint herczegnő? - -– Mert nő vagyok, úgy-e? S tiszteletes Csulai uram többször mondá nekem, -hogy a kevély nők szokták kedveseiket, férjeiket a nagyravágyás bűnébe -sodorni. Például hozta föl Tulliát, a büszke Tarquin feleségét. - -– Csulai uram más nagyravágyást értett, nem az igazit, nem a nemest. A -herczegnő buzdításai az ifjú herczeget a történetkönyvben halhatatlan -nevűvé tehetnék. Benne megvan az anyag, a fogékonyság… csak irányra van -szüksége. - -– Megvallom, nekem hajlamam van ilyen buzdításokra, s volnának is -gondolataim. Már rég veszem észre, hogy ez a mi udvarunk kicsiny, minden -czímével, fényével, szertartásaival együtt. - -– No! herczegnőm! nem nagyon kicsiny biz’ a, csak az emberek legyenek -benne nagyok. - -– Higye meg, kicsiny, – szólt Zsófia fontoskodó arczczal. – Az ország is -szűk. - -– Megférünk benne, herczegnőm. - -– A Rákóczi-család is még nem a legjavából való. - -– Nem mindenik lehet spanyol király, herczegnőm! Elég szép vagyont, -tekintélyt és hatalmat adott az Úristen ő magasságának, a fejedelemnek. - -– Kezdetnek megjárja, itélőmester úr! De már csak az tagadhatatlan, hogy -az én őseim közül egyik lengyel király volt; miért ne lehetne György -szintén azzá? Ez elég helyes tárgya a nagyravágyásnak, úgy-e, Anna? Te -tégy mellettem tanubizonyságot. Vagy ha nem tetszik Györgynek Krakkóban -lakni, fogadja el a magyar király czímét, mint Bocskai. Reménylem, -előbbvaló a korona, mint a süveg! Szólj, Anna, igazam van-e? Vagy -legjobb volna, hogy űzze ki a törököt Constantin várából, s aztán -neveztesse ki magát a pápa által a keresztyénség kardjává. Mindezekre, -úgy hiszem, nagyravágyás kell. - -– S kigondolásokra a herczegnő igéző kedélye s fiatal kora, – szólt -mosolyogva Kassai. - -– Tehát mondja el kegyelmed a redős arczú nagyravágyás gondolatait. - -– Én csak a György herczegúrfi számára való eszméken törtem a fejemet, s -nem azokon, melyeken vagy már rég túlhaladt a hanyatló kor becsvágya, -vagy soha többé nem képes létesítésöket elérni. Nézetem szerint arra -kellene buzdítani ő magasságát, hogy vegyen részt a közdolgokba; kezdjen -szolgálni, hogy tanulja meg a parancsolást; áldozza tevékenységét, -bátorságát az ország egyik pontjának védelmére, hogy idővel értsen az -egész ország védelméhez, s magasabbra emeléséhez. - -– Szóval, arra kell őt rábeszélnem, hogy a kegyelmed hatósága és -parancsa alá helyezésben keresse a nagyravágyás kielégítését. - -– Vannak katonai állomások is, melyek a herczeget ily kellemetlen -összeköttetés alól fölmentik – válaszolá cynikus mosolylyal Kassai. - -– Azaz, költöztessen el engemet György valamelyik puszta végvárába. -Eljösz-e oda, Anna? - -– Én nagyságodnak csak árnyéka vagyok, s az árny sohasem válik el a -testtől, kiséri azt mindenüvé – sóhajtá Anna. - -– Kegyelmed, itélőmester uram! közölte-e ezt a tervét Rákóczi bácsival? - -– Tervről, herczegnőm! itt szó sem lehet! – válaszolta Kassai, -kellemetlenűl meglepetve Zsófia nem várt belátásán. – Bennem a herczeg -vakmerősége csak azon aggodalmat ébresztette fel, melyet a Maros -kiáradása. S gondolám: vajon nem lehetne-e e bő hullámokat úgy vezetni, -hogy medrökben maradjanak? A folyamokra nézve is beszélnek ily -lehetőségről, bár bizonyost nem tudok felőle mondani, de azt már -tapasztaltam, hogy a jellemekre alkalmazható a szabályozás. - -– Csulai uram állítja, hogy ez főleg imádság és Isten kegyelme által -történhetik meg. De míg mi együtt beszélgetünk, azalatt az árvíz -áldozatainak inségén nem lesz könnyítve; siessünk, Anna! a könyörület -filléreinek összeszerzésével. - -– A kis kigyó! a kis sátán! – gondolá Kassai, midőn czélját el nem érve, -távozni vala kénytelen. - - -XV. - -Klára egészen járatlan volt a herczegkisasszony palotájában. - -Csak annyit tudott, hogy az udvari cselédeken kívül még sok más vizsga -szemnek lesz kitéve, ha arra távozik el, a mely felől bevezették. - -Ezért vonult az öltözőszobába, honnan, mint gondolá, hamar érhet a -bástyára. - -Az épületszárnyból, melyhez egy egészen födött falajtó vezet, csak a -ruhatárnak nevezett termet ismerte. - -Onnan több kijárat nyilt; s hogy melyiket válaszsza, volt-e ideje -hosszasan vizsgálni a fölindult, a majdnem reszkető anyának, ki lába -alatt égni vélte a földet s feje fölött roskadozni az eget? - -Végre a herczegkisasszony hálószobájába tévedt. - -A hely, hová engedelem nélkül hatolt, megdöbbenté, a falajtón áthangzó -női csevegés szintén elvevé bátorságát. Nem merte a kilincset kezével -érinteni, noha képzelheté, hogy lehetetlen az épületből úgy távoznia, -hogy épen senkivel se találkozzék. - -Mit tegyen. - -Tusakodásából az ajtó fölnyitása ragadta ki. - -Két nő lépett be. - -Az egyik komornának látszott, s halk sikoltással árulta el meglepetését; -a másik, kinek övéhez kulcsok voltak horgolva, szigorú tekintetet vetett -Klárára. - -– A herczegnő elfogadást tart, s az udvarmesternő nincs jelen, – szólt -Klára föltalálva magát. – Hol van lakása? - -– Ha a kisasszony parancsolja, elvezetem a nemzetes asszony osztályához -– szólt a komorna, a tudakolóban most a herczegnő kegyelt idegenét -sejtvén, azt a rendkívül szerencsés ismeretlent, kit Petneháziné nem -szokott megdorgálni, s kitől a palotahölgyek komolyan félthetik -helyzetöket. - -– Kérem, vezessen el! – válaszolá Klára. – Ugy-e, közel lakik az -udvarmesternő? - -– A szomszéd szobából a csigalépcső egyenesen az ő dísztermébe száll le. - -Klára Annát figyelmeztette Kassai jelenlétére, s a koros nő csaknem -lélekzetét vesztve sietett az épület homloka felé, nem tartván -illendőnek a rövidebb, de házias úton, a csigalépcsőn, menni föl -növendékéhez, ki a szertartásokra szánt perczekben megszünt más -viszonyban állani vele, mint a mi az úrnőé az alárendelt helyzetűhez. - -Annától a bástyára s a fejedelmi kerteken át, melyek fokozatosan -szállottak mindig alább, a vártöltés párkányának aljához ért Klára. - -Most merre forduljon? - -Leginkább Pécsi Simon palotája nyujtott neki tájékozási pontot. - -A Miklós-kapun áthaladva, azon az iszonyú utczán kelle végig mennie, -melyben férjét utolszor látta Szeredi és a gyalázat előtt meghajoltan, -széttiporva. Minő emlék! - -Úgy tetszett, mintha a pont, hová ájultan rogyott, most is azt követelné -tőle, s minden porszem, melyet lába érint, a mágnes rejtelmes erejével -vonná magához. - -Küzdött, hogy fentarthassa testét, hogy szemei el ne homályosodjanak, -hogy lélekzete mellébe ne szoruljon. - -Végre megszabadult az átkos utczától. - -Sietve hagyta oda a külvárost. - -Könnyű öltözéke mellett sem érzé a hűvös szellőt, mely fürteit rángatta, -a nedvet, mely papucsán áthatott. - -Néhol apró tócsát formált az olvadék, néhol a hó egyes hasábjai még -láthatók valának. - -Szőllők aljában, s mint a szokatlanúl élénk közlekedésből gyanítá, az -országúthoz érkezett. - -Szekerek, kocsik, ökrök és bivalyok által vont taligák egész falkája -lepte el az utat. - -A néptömeg egy része az áradat színhelyéről tért vissza; a más pedig -arra felé haladott. S ha Klára a kiváncsiak közönyével járna e többnyire -csak látványt áhítozó sokadalom közt, ezer rémes történet részleteit -leshette volna el a beszédes ajkakról, s a valódi özönvizet képzelhetné -Portus és Váradja fölött uralkodni, még pedig minden Ararát és -mentőbárka nélkül. De szerencséjére az anyai aggodalom nem engedett -hallgatódzás- és tudakolásra időt. - -Kettőzött lépésekkel hatolt mindig tovább. - -Annyit látott, hogy az országút a portusi révhez visz… ah! de ha -odaérkezik, ki mondja meg neki: hol keresse Endrét? Ki mutatja meg az -ép, vagy már omló házat, s az épben a még kiszabadítható gyermeket, a -roskadozóban a halálra eljegyzettet és az omladékok vagy hullámok közt a -holttetemet. Oh! ha a kétségbeesés minden képei egyszerre vonulnának az -anya szemei elébe, idegei talán megtagadnák finom, gyönge tagjaitól a -mozgató erőt, s a boldogtalan szombatosnő, a szentkönyv kifejezése -szerint sóbálványnyá válnék! De Klárának most csak az jut eszébe, hogy -fiát meg kell szabadítania. A részlet háttérbe vonult a főeszme elől, -mely őt kergeté, s mind gyorsabban… mind gyorsabban! - -Selyem papucsa facsaró víz volt, ruháját befecskendé a sár, arcza a hűs -lég daczára is kipirult, lángolt. - -Csaknem Portusig gyalogolt, oly szobákba való öltözékkel, melyeknek -kandallóiban még tűz égett, azon phantastikus alakú fürtökkel, melyeket -fátyolkendő sem takart be, s azon egészen szabad nyakkal, melyre a -herczegkisasszony emlékül vékony aranylánczról függő érmet akasztott. -Már csak néhány percz kellett, hogy a pusztítás színteréhez érjen, midőn -az út kanyarulatánál hirtelen maga előtt látja a fejedelmi bérruhát -viselő kengyelfutókat, kik kisded fehér pálczájokkal a népet oldalra -terelték, hogy szabad tért nyerjenek. Utánok hat szürke paripától vont -hintó jött, leeresztett födéllel. - -Klára ijedve ismert a fejedelemnőre s a mellette ülő éltes asszonyságban -Petneházinéra. - -Rákócziné figyelmes szeme tüstént észrevette őt. - -A kocsi megállott. - -Nem volt menekülés. - -A fejedelemné kezével intett. - -– Ülj tüstént fel! – mondá száraz, megindulás nélküli hangon, s midőn -Klára helyet foglalt és a hintó tovarobogott, folytatá félbeszakadt -beszédét Petneházinéval, oly közönyös hangon, mintha épen semmi sem -történt volna. De bezzeg nehéz volt helyes választ nyernie a vén -udvarmesternőtől, ki a csodálkozás miatt alig bírt magához jönni. -Hosszas szolgálata alatt nem is fordult elő több ily eset, sőt kívül -esett az minden szabályokon, melyek hagyomány szerint, vagy leírva, az -udvarmesternők nézeteinek irányt adtak az illem és szokások felől. - -Hol Klárára veté szemeit, ki mint a hagymázban szenvedő, ha fölügyelet -alól menekűl, a merre csak lába viszi, nyargalt vala az úton, nem -eszmélve semmiről, nem ügyelve semmire; hol pedig a fejedelemnére -tekintett, ki a sáros, lompos és zilált hajú leányt a kocsi bársony -párnáira ülteti, s nem talál annak különös és botránkoztató -magaviseletében semmi felötlőt, semmi tudakolásra méltót. - -Klára, kit gyermeke iránti szeretet űzött az áradat színhelye felé, -most, midőn a fejedelemnét látta onnan visszatérni, a marczangoló -félelemtől könnyülve érzé kebelét; mert nem hiheté, hogy a -szerencsétlenek közt a kis Endre ne jutott volna a magas hölgynek -eszébe; nem hivé, hogy egy anya fontos ok nélkül visszatartóztathatná az -anyát, midőn siet magzata megmentésére; s nem képzelheté, hogy egy nemes -s a külszigor mellett is érzékeny kedélyű nő minden megindulás nélkül -nézhessen oly nőre, kit néhány percz mulva gyermeke vízbefulásáról akar -értesíteni. - -Aztán a hideg és nyugodt arczkifejezésben volt valami biztató is, melyet -csak a szombatosnő éles figyelme vőn észre. S az, hogy a fejedelemné -tőle semmit sem tudakolt, ellenben Pethneházinét egészen elfoglalá, -annyi óvatosságot és gyöngédséget árult el, hogy Klára alig -tartóztathatá vissza könnyeit, bámulatát, s pirulnia kellett saját -erőtlenségén e nő csendes nagysága mellett. - -Megérkeztek. - -– Öltözzél ujra, Klára, s máskor ne nyargalj utánunk. Te úgy sem -segíthetnél sem a szerencsétleneken, mert nincs pénzed, sem rajtunk, ha -valami bajba esnénk, mert nincs erőd. Dorgálja meg maga is Petneháziné -asszonyom, ezt a gondatlan leányt, s ha ruháját megváltoztatta, küldje -hozzánk. - -A fejedelemné a kocsiról leszállva mondá e szavakat, s nem csoda, ha az -udvari cselédek meghallák és elbeszélték. - -Némelyik nevetett Klára bohóságán, de mindenik irigylé azon kedvező -helyzetet, azon titokszerű viszonyt, mely mellett egy fiatal leány -eszében ily bohóság megfordulhat. - -– Fiadat veszély nem érte, – szólt Rákócziné, midőn a szombatosnő magát -és öltözékét rendbehozva, ismét megjelent. – Egészséges, vidám, bátor -gyermek. Jó lesz majd apródnak udvaromban. - -Klára többnyire csak hálakönnyekkel válaszolt. - -Oly szegény volt kifejezésekben, midőn annyi érzés ostromolta szivét! - -A fejedelemné most szelíd szemrehányással mondá: - -– Több megfontolást vártam tőled. Igaz, hogy az anyai szeretet -aggodalmai erősek, de miattok férjedet hozhatád áldozatúl. Mihez fogtál -volna, ha az árvízhez érkezél? Ki ismeri gyerekedet? ki utasíthatna a -lakásához? ki nyugtathatott volna meg, hogy még él? Csak figyelmet -gerjesztettél volna magad iránt, s magzatodat hasztalanúl keresve, -férjed föllelhetését tevéd vala lehetetlenné. - -Klára aggódva tördelte kezét. - -– Oh Istenem! – sóhajtá, – Kassai… Kassai uram ő nagyságának az árvíz -pusztításairól hozott értesítései ragadtak magamon kívűl. Elenyészett a -világ, csak gyermekem képe, csak a halál rémarcza lebegett szemem előtt. -Semmi tekintetre nem figyelve, semmi más veszélyt fontolóra nem véve, -hagytam oda a herczegkisasszony termét. Ah! a vén ember bősz tekintete -kisérte színváltozásomat, mellem fuldoklását, bánatomat, rémületemet, -tagjaim minden mozdulatát. Veszve vagyok. Ellopják gyermekemet, -meggyilkolják férjemet. Kassai figyelme föl van ébresztve. Magamat nem -mérsékelvén, a pusztulást hoztam családomra. Kassai észrevett mindent. -Előle nincs menekülés. - -– Hogy Kassai üldözi férjedet s bűnre vezetni igyekszik, az, Klára! – -szólt a fejedelemné dorgálólag, – az még csak a te magánvéleményed és -nincs semmi által igazolva. Ő a fejedelem első hivatalnoka, s nem illik -előttem róla ily kifejezésekkel szólanod. Egyébiránt, ha tízszer is -gonoszabb, mint te rajzolod, a védelmem alatt álló gyermekednek -ártalmára semmit sem volna képes tenni. S nem ez aggodalom miatt, de -egészen más tekintetekből hagytam meg, hogy egy derék úr, kinél csak jót -tanulhat, vegye magához. - -– Ah! csak ne szoknék el attól, hogy engem szeressen! – rebegé Klára -könnyekkel szemében. – És a másik, ki az anyai kéztől az idegent -megkülönböztetni sem tudja, hamar fogja-e elhinni, hogy van kebel, őt -forróbban szerető, mint az, melynek emlőiből szívta a táplálékot, s hogy -van érette hőbben virrasztó szem, mint az, mely első játékai fölött -őrködött és első lépését kísérte bátorításával? Oh! fenséges asszonyom, -én rendkívűl szerencsétlen vagyok! - -– Az, ha tűrni meg nem tanulsz. - -– Tűrnék, csak végre lemondani ne kellene. - -– Lehetséges, hogy holnap férjedről is fogsz hallani. S talán előbb -megláthatod gyermekeidet, mint gondolod. De most távozzál már. A -délelőtt munka nélkül telt el, s kettőznöd kell szorgalmadat, hogy -mulasztásodat kipótold. Különben is a bánat dajkája a henyeség. - -Klára már boldog, mert remél! - -Más most a levegő-ég, más a nap, más a fáradság, más a pihenés, mások -barátnői, kik vele csevegnek, mások az álmok, melyek éjente -meglátogatják, az egész világ mássá változott át, mert remélt. - -Parányi e remény, de a mérhetetlen csillagok közül melyik volt valaha -oly kedves, oly megható fényű, mint az a kicsiny sugár, mely egy fris -falrepedésen véletlenűl a börtön éjébe tör! - - - - -NEGYEDIK RÉSZ. - - -I. - -Kassai és Gyulai Zsófia herczegnő palotájából egyaránt meglepetéseket -vittek haza. - -Az ifjú kamarásé kellemes volt. - -Ő legszebb álmai képét vélte Klárában megtestesültnek. - -Ott állott előtte a kicsiny, gyöngéd, bűbájos alak, mintha szivéből -röpült volna ki az életbe, azon szívből, melyben az önzés mellett is -maradt még egy kevés hely az eszmény és ama vágyak számára, melyek nem -anyagiak, nem az emelkedésre törekvő dícsvágynak valók, s melyeket az -évek mindig nevetségesebb színben fognak elébe rajzolni. - -Mily különös játéka a véletlennek! - -Épen csak az hiányzott Kláránál, mi nélkül Gyulai nem képzelheté hasonló -kecsét a formáknak, hasonló átlátszóságát a bőrszínnek, hasonló melegét -az arczvonaloknak, hasonló nemességét az egész külsőnek, csak a világi -szerencse, csak a születés előnye hiányzott nála. - -Gyulai a hódító szépség erős kinyomatait, a legragyogóbb tulajdonokkal -fölruházott junói alakokat nem tartá semmi osztály kizáró sajátjának, de -azon sylphideket, kik a lég könnyű gyermekeinek látszanak, kikben alig -emlékeztet valami a súlyra, az ellentállásra, a durva anyagra, csak a -palotákban, csak a sors elkényeztetett választottjai körében hitte -létezhetőknek. - -S ki ez a Klára? Micsoda titokszerű lény? tudakolá Annától, -Pethneházinétól és általában azoktól, a kik felőle valót és meséket -beszélhettek neki. Mohó kíváncsisággal hallgatá a badar hozzávetéseket, -a dicséretet és rágalmat, s mindazt, a mi kiábrándíthatá, vagy álmokba -ringathatá. De fájdalom! kevés volt a biztató adat, sok a kétségeket -támasztó. - -– Legfölebb a szerelem titkolt záloga lehet! – sóhajtá az ifjú kamarás. -– A fejedelem vagy fejedelemné rokonságából valakinek élettörténetét -kellene részletesebben ismernem, hogy a rejtélyt elfedő leplet -félrevonhassam. Szeredi viszontagságos multja talán fölvilágosíthatna. -De volna-e hasznom ily fürkészetekben? Mit érdekel az, a mi helyzetemhez -nem talál, s a mit mentől világosabban ismerek, annál kevésbbé -fogadhatnék el? Legjobb e boszantó benyomás emlékét is kitörölni -szivemből. - -Zsófia herczegnő makacs szeszélylyel ragaszkodott Klárához, s Gyulainak -többször volt alkalma a szombatosnőt látni a palotában, sőt párszor Anna -néne szobáiban is. - -Ilyenkor elég módja lett minden tekintetéért, mely az aranyfürtű -tündérre tévedt, és minden szaváért, melyet e kétséges helyzetű s gyanus -származásu lénynyel váltott, hosszasan vádolni magát. - -Neheztelt saját esztelenségére, kárhoztatta szívét a hóbortos érzések -miatt, kinevette, kigúnyolta egy iskolás gyerekhez méltó dőreségeit, de -utoljára is nem űzhette ki elméjéből azon gondolatot, hogy Deborah -magasabb szépséggel bír ugyan, mint Klára, azonban alig lehetne az öreg -Pécsi számára kedvezőbbet óhajtani, mint Klárát egyetlen leányul és -örökösül. Ily csere mellett csak a legferdébb gőg tudna még arra is -emlékezni, hogy a dúsgazdag földes úr nagyatyja szűcsmester volt. - -* - -Kassai ingerülten tért haza, s mert számításában csalódott, elégületlen -volt magával. - -A fejedelemnél tudniillik nem talált nagy ellenhatásra a ravasz -korlátnok azon javaslata, hogy György herczegfi közpályára lépjen. Mert -Rákóczi szerette volna a választást még éltében fia számára -végrehajtani, de mint tapasztalt férfiú ismerte alattvalói idegenkedését -az alkotmány formáinak minden változtatása iránt. Tudta, hogy a rendek a -szabad választási jogot bálványozzák. Családja népszerűségét még -megszilárdítva nem hivé, s a Kassai által háttérbe szorított -aristocratia erejéről sokkal mélyebben meg volt győződve, mintsem -csalálmokban éljen fiának fejedelemmé kikiáltatása iránt azon esetben, -ha ennek érdemei nem segítik az apa befolyását, s ha a támadható -vetélytársak hírneves multját nem homályosítja el a herczegfi jövőjéhez -kötött remény. Rákóczi tehát örömmel látta volna fiát a legcsekélyebb -végvár parancsnokságában is, de csak középszerű multtal biró család feje -lévén, az udvari szertartások és illem szabályaihoz inkább ragaszkodott, -mint a régi dynasták szoktak, kiknek nem kell a tiszteltetést -kierőszakolni, sőt még fáradsággal megszerezni sem. Nem feledkezhetett -el tehát arról, hogy a hagyomány szerint csak a váradi kapitányság volt -a fejedelmi ház tagjaihoz méltó hivatal. A többi állomás igen csekélynek -tekintetett egy herczegfi számára. De bízhatta-e Erdély kulcsát a jeles -tehetségű, azonban iskoláját csak most végzett ifjúra? Nem kellene-e -erre a közkivánatnak erőltetni a fejedelmi apát? - -Szóval, Rákóczi kéretni szerette volna magát családja és a főrendűek -által. - -Kassai tehát titkos czéljára előbb az elkényeztetett Zsófit akarta -megnyerni, utóbb a fejedelemnét, s midőn az udvar részéről semmi akadály -nem forog fönn, az aristocratiát a meglepetés által hitte a -beleegyezésre rávenni, vagy az ellenszegüléstől visszadöbbenteni. - -Lehet, hogy ő György urfinak a gyűlölt Pécsi iránt tanusított figyelme -nélkül is hajlandó volna e tervre; de most saját érdekei csatlakoztak -államférfiúi nézeteihez, most eltávolítani törekednék az ifjú herczeget -Fehérvárról, ha a Rákócziak dicsőségét szívén sem hordaná. - -Ennélfogva könnyen megfogható volt boszankodása Báthori Zsófia szeszélye -miatt, mely a jól kiszámított tervet, mint a könnyű rálehelés a -kártyavárat, egyszerre romba dönté. - -– E növendékleány a sátán belátásával bír, – ismétlé Kassai, nyugtalanúl -mozogva karszékében. – Hinnem kell, hogy a zöld béka időt jósol, s a -földingást a bölcs lova előbb érzi meg, mint maga, midőn e -tapasztalatlan gyerek föl tudta fogni épen azt, mi a gondolkozásban -megőszültek figyelmét is okvetlenűl kikerülte volna. Máskép kell -rendezni a dolgot, he! máskép. - -Kassainak tömérdek segélyeszközökkel ellátott esze hamar lelne új -tervet, ha eszméit a herczegnő palotájából hozott más benyomások nem -vágták volna át. - -Különösen a rögtönzött udvarmesternő magaviselete szerfölött -nyugtalanítá. - -– Miért nyert akkora befolyást a herczegkisasszonyra, s hol ért határt -pártfogoltatása, mely semmivel igazolva nincs? Komornák fognak-e az -udvarban szerepet játszani, s az alsóbb rangú cselédség hallgatja-e ki -az állam első tisztviselőinek szavait? Hm! a kezdetnek útjába kell -állani, mert ha a rossz elterjedt, késő az óvszerekről gondolkozás. - -Kassai e nézete más, szintén komor okokban nyert istápot. - -– Mondják, a fejedelemné is megkülönbözteti e leányt, – szőtte tovább -csendes elmélkedéseit az öreg úr. – Ha rokona volna, mit nem hiszek, -akkor nehéz ellene föllépni, ha Dajka püspök családjához tartozik, akkor -sietnem kell kiűzetésével, mert jelenléte vakbuzgó tervek előmozdítására -használtathatik. S miért retteg tőlem? miért látszik engem gyűlölni? -miért távozott reszketve, sápadtan s nagy fölindulások közt a palotából? -Miről is beszéltem akkor? Mi hathatott szavaimból rá oly sujtólag? Meg -fogom látogatni Dajkát. - -Kassai csengetett. A szokottnál későbbre haladt ebédet fölparancsolá, s -rendelést tett, hogy az asztal elszedése után rögtön fogjanak be. - -* - -Dajka püspök örvendett a ritka szerencsének, mely akkora tekintélyű urat -vezetett az ő szerény irószobájába, de ez örömét, mi tagadás, némi -aggodalmak korlátozták. - -Nem merte hinni, hogy az államügyek terhe alatt görnyedező korlátnok, -kinek minden percze drága, csupa kedvtelésből jött hozzá, s kezdett meg -oly szélesen kanyarított társalgást, mely Juvenal gúnyverseiből indulva -ki, Martial finom élczeire akart áttérni, s minden jelek szerint igen -tudományos és hosszú arra, hogy czél nélkül közölhessen annyi szép és -bölcs észrevételeket. - -– Alkalmasint a dicső classicus korból mindinkább fog közelítni Kassai -uram ő kegyelme a mi éveinkhez, s csak akkor veszem majd észre, hogy mi -végett idézé a sok szép verset, így okoskodott Dajka, a püspök. - -Látható elfogultság mutatkozott tehát egész magaviseletén, mert attól -tartott, hogy vendége a Konstantinápolyba küldött bundára s azon udvari -apró mesterkélésekre tér át, melyek valaki vigyázatlanságából talán -nyilvánosságra jöttek, s melyeknek szövésétől magát egészen tisztának a -püspök sem érzé, ámbár a vallás érdekeit, nem pedig saját hasznát -tekinté, midőn a titkos működésekbe vegyült. - -Sejtelme csaknem bizonyossággá vált Kassai egyik szintoly gyors, mint -elmés fordulata által, melylyel Simon magustól, ki repülni akarván, -nyakát töré, Pécsi Simonra tért át, ki szintén a rejtélyes tudományokkal -foglalkozik, s könnyen megtörténhető, hogy a közönség szeme láttára -próbálgatni fogja szárnyait és oly magasra emelkedik, mint a pacsirta, a -nélkül, hogy a nyakát veszélyeztesse. - -– Nem hallott-e kegyelmed főtiszteletű uram, he, he! ilyes szándékról? - -– Nem én, nagy jóuram! s hát kegyelmed? – tudakolá a püspök átalkodott -arczkifejezéssel. - -– Hogy kérdheti ezt, kedves barátom? hisz a magamféle ember a mi Simon -magusunk titkait sem fölfogni, sem méltányolni nem tudja. Szeredi ő -nagysága e részben élesebb értelemmel bír. A derék jámbor úr, úgy -hallom, örökös mozgásban van, hm! orvosai rendelték üdült nyavalyája -ellen védszerül. Neki a lába erősebb, nekem a szemem. Az igaz, hogy -gyarló lábaim vannak. Emlékszik-e kegyelmed utolsó találkozásunkra, ott -a fejedelmi palota lépcsőinél? Akkor nagy csúzot kaptam, pedig béllelt -botosom volt. De hát mi történt szép unokahugával, ki úgy megijedt -tőlem? Emlékszik-e? hehe! mint megijedt! Hallom, kegyes nagyasszonyunk -pártfogás alá vevé. Hehe! mint megijedt tőlem a kis bohó! Valóban -gyönyörű rokona van főtisztelendőségednek, vetélkedik szépségben -herczegkisasszonyunkkal is. - -– A külső báj hamar mulandó. A leányok igazi szépsége az ártatlanság és -szemérem. - -– Bölcsen mondja a püspök úr. S unokahuga e részben is ritka példány. - -– Akarom hinni. Egyébiránt ő nem unokahugom. - -– Hát csak távoli rokon? - -– Az sem. - -– No! úgy sógorság útján fért be a kegyelmed igen tisztelt családjába. - -– Tagadom ez állítást is. - -– Hiszen hugának nevezte. - -– Nem tehettem másként, válaszolá a püspök, örvendve, hogy ily kevéssé -nyugtalanító tárgyra ment át a társalgás. - -– Kicsoda hát ez a leány? - -– Azt inkább kérdhetném én nagyságodtól. - -– Tőlem? - -– Igen, mert ismerni látszott vagy kegyelmedet, vagy a mit még inkább -hiszek, az ifju urat. - -– Kit? Elemért? - -– Alkalmasint őt, s talán kevésbbé kedvező oldalról. De nem akarok -senkit gyanusítani, miután a fejedelemné nyilatkozata szerint a vád -árnyéka sem férhet Bodó Klárához. Tekintete valóban oly megnyerő és -ártatlan, hogy csak saját vallomása után hinnők el bűnösségét, de -másrészről nehéz nagyságod unokaöcscséről is rosszat tenni föl, miután -az ifjúság tükre volt mindig. - -– Elemér erkölcsös magaviseletéről kezeskedem, azonban a lányra nézve -püspök urammal ellenkező nézetben vagyok. Én benne egy finom képmutatót, -egy kitanult Circet fedeztem föl, ki ördögi mesterségével képes volna -még oly tiszta életű ifjat is, mint az én unokaöcsém, elcsábítani. Eddig -az egész evangelikus világ kegyes, jámbor életéért bámulta a mi -udvarunkat. Ne adja az Isten, de, hm! attól tartok, hogy az a csalfa -Bodó Klára oly botrányt okoz, a minő csak Babylon ágyasházaiban történt, -és Ninivében, a feslettség városában. Meggondolta-e püspök uram, hogy -György úrfi heves természetű és tapasztalatlan, s hogy Zsófia -herczegkisasszony szabad és szeszélyes magaviseletével sok aggodalmat -szerzett már az udvari káplánnak, a derék Csulai uramnak. Melyiket -féltsük hát inkább a híres képmutatótól? Az ifjú herczeget-e, kit -szépségével ronthat meg, vagy a herczegleányt, kit példájával -szinlelésre és könnyelműségre szoktathat. Valóban nagy felelősség -nehezült arra, ki az udvarba vezette őt. Jőjjön csak egyszer a mi -fejedelmi palotánk a feslettség és hivalkodás hirébe, rögtön elveszti -befolyását az evangelikusokra. Kunyorálhatunk aztán a töröktől háborúra -engedélyt, mert a szultán minden janicsárjaival sem szerezhetjük többé -vissza azt a tekintélyt, melyet egy szoknya miatt elveszténk. - -– Papi becsületemre mondom, szólt elérzékenyülve Dajka, hogy Isten és -ember előtt engem semmi vád nem illethet. Keresztyéni kötelességnek -véltem eleget tenni, midőn őt nagyasszonyunkhoz vezettem. Oly merőben -hivatásomhoz tartozó okból, melynek elhallgatása tisztemben áll, -határozám ily lépésre magamat. A fejedelemné kegyes volt kijelenteni, -hogy gyanításaimban csalódtam, noha, igazán szólva, Bodó Klára -nyilatkozásai vezettek tévútra. Mivel nyerte meg e nő az udvar kegyét, -mert mint nagyságod mondja, nagy becsülete van ott, kitalálni nem tudom. -Vagy származása, vagy erénye, vagy képmutatása adott rá okot. -Egyébiránt, ha szánalomból hibát találtam volna elkövetni, midőn őt az -udvarba vittem, annál szigorúabb leszek tanácsaimban, midőn eltávolítása -szükségesnek fogna látszani. - -Kassai elégült volt látogatása eredményével. - -Mert lehetségesnek tartá, hogy Elemértől nyerhet fölvilágosítást, mert -kitalálta, hogy mily oldalról ronthatja Bodó Klára helyzetét, mert -szükségesnek sem hivé saját fáradozásait, minthogy a szigorú elvű -püspök, kiben a gyanu fölébredt, maga is mindent meg fog tenni e -részben, főleg azon roppant felelősség miatt, mely terheli. - -Egyébiránt az asszonyok, midőn befolyásukat veszélyeztetve látják, -oltalmazni fogják magokat, Anna a herczegnőnél, Petneháziné a -fejedelemnénél, e lélektani következtetés is megnyugtatá őt. - -Épen búcsúzni akart tehát a püspöktől, de a kerevetre megint -visszahúzódott, mert az aggodalmakkal jól ellátott háziúr fölsóhajta: – -Csodálatos, mennyire ragaszkodik az idegen nő nagyasszonyunkhoz! -Káplánom beszélé, hogy gyalog nyargalt a fejedelemné kocsija után -Portusra, midőn meghallá a kiáradt víz okozta veszélyt. - -– Ezt atyaságod nagyasszonyunk iránti ragaszkodásnak tulajdonítja? kérdé -Kassai, fürkésző éles szemekkel. - -– A fejedelemné megszidta esztelen hűségéért. - -– S ki hallotta? - -– Az alabárdos, kinek fiát káplánom tanítja. - -– Hm! félthetett a veszélytől mást is? De kicsodát féltett? Miért -remegtek tagjai? Miért lett sápadtabb a halálnál? Nem volt-e ott apród, -kamarás elég? Azonban honnan tudhatta, hogy ki van az udvari -cselédségből jelen, ki nincs? Nem valószínűbb-e, hogy a Portuson vagy -Váradján lakók közül rettegett valakinek életeért? - -– Csupa parasztok laknak e helységekben, kivevén az öreg sóárendátort és -nejét, válaszolá a püspök. - -– Igaz, igaz, szólt Kassai. - -– Kötelességünk jó indokot keresni, a hol a rosszra semmi biztos jel nem -mutat, jegyzé meg a püspök. - -– Tagadhatatlanul. S mégis megfoghatatlan e lázas ragaszkodás. Vagy -rendkívüli hálával tartoznék-e nagyasszonyunknak? De miért? - -– A hála nagyságát a szív nemessége határozza el. - -– Úgy van. De miért tegyünk föl épen benne legnemesebb szivet? - -– Hogy dicsérhessük az Istent művében, hogy magasztalhassuk az örök -szeretetet, mely nem a gazdagoknak adja legdrágább ajándékát, s a világi -szerencsétől gyakran választja külön a kedély kincseit. - -– Mind igaz, azonban ő mégis képmutató, erősíté Kassai, összevont -homlokkal. - -– Akkor borzasztó tökélyre vihette a szinlelés mesterségét. - -– Hátha most mégis őszinte volt? Hátha csakugyan féltett valakit? -dörmögé a püspök vendége, a kerevetről nehézkesen emelkedve föl. - -Kassait, míg haza ért, állandóan foglalatoskodtatá e kérdés. - -Nem ártana Portuson és Váradján körültekinteni, gondolá. - -– Meg kellene nézni az árvíz dúlását. Az inségre jutottak panaszait -miért ne hallgassuk meg? Pénz helyett tanácscsal is szokás segíteni, s a -helyes intézkedés néha többet jövedelmez, mint az alamizsna. Ma késő az -idő. Holnap, holnapután már gyérebb nyoma lesz ugyan a szenvedésnek, de -elhárítani az eshetőségeket, az a valódi gondoskodás. A könyörület a -szegénynek rongyokat ad, a belátás munkát. Közelebbről megszemléljük -Portust és Váradját. - -Ily elmélkedések közt nyitott dolgozótermébe. - - -II. - -Asztalán új csomagiratok hevertek, de a többiektől külön téve volt egy -levél. - -Kassai kezébe fogta, megnézte a pecsétet, aztán a czímet. - -Mohón nyult az ollóhoz, hogy a borítékot fölvágja. - -E közben leeresztetett a függöny, s gyertyák hozattak. - -A deák, kin a napsor volt, alázatos előhajlással állott a küszöb előtt, -várva, hogy a kegyelmes úr parancsot ad a szokott fölolvasásra. - -– Ki hozta a levelet? kérdé Kassai. - -– Egy gyorsposta, nagyságos uram! - -Az itélőmester a pápaszemét tokjából kivette, durva kék zsebkendőjével -megtörlé s orrára illeszté. - -– Mit ácsorog kend? menjen ki – szólt az iródeákhoz. - -Midőn magára maradt, erős lélekzetet vett s olvasni kezdé a levelet, -mely a titkár tudósítása volt Udvarhelyről. - -«Legkegyelmesebb uram és jóltevőm! - -A gondviselés különös kegyelme kisért egész utamban, s azon szerencsében -részeltetett, hogy nagyságodnak megfoghatatlan bőséggel rám pazarlott -kegyelmét némileg meghálálhassam, és szeretett hazám s fönséges -fejedelmem iránti tántoríthatlan hűségemnek próbáját végre valahára -bemutathassam.» - -Nagy kár, hogy ez az ember nem szokik el a hosszadalmasságtól, dörmögé -Kassai, a gyertyán túl tartva a levelet, hogy jobban olvashassa. - -«Az országos végzéseket, a fejedelmi aláirás és a három nemzet pecsétje -által megerősített törvényeket lábbal taposó, az országtanács megújított -tilalmait gúnyoló, a négy bevett vallás szabadsága eltemetésére törekvő, -a közbékét gyalázatos fondorlataikkal aláásó, a szentírás értelmét -hamisító s a bálványimádásnál is gyalázatosabb hitet vakmerő -lelkiismeretlenséggel és a Gyehenna lángjához hasonló hévvel terjesztő -judeisansok, vagyis szombatosok ördögi machinatióinak Isten segítségével -már sikerült meglehetős pontossággal utánajárnom, s ha Ő szent felsége -életemnek kedvez, reménylem, hogy néhány nap alatt mindenről részletes -felvilágosítást nyujthatok nagyságodnak.» - -Borzasztó periodus, piszmogó modor, s íme! ez az ember előléptetését -sürgeti tőlem! mérgelődött magában Kassai, s a gyertya hamván -koppantott, hogy a halvány tintával írt betűket hamar kivehesse. - -«Már a kincses és kulcsos Kolozsváron, mely egyébiránt az áhitatosság -kincsével s a tévedéseket kizáró kulcsával az igaz hit iránti -ragaszkodásnak nem dicsekedhetik, több titkos szombatossal jöttem -érintkezésbe, s fájdalommal tapasztalám, hogy e rajongók, kiket az -öldöklő angyal kardja pusztítson el, nemcsak nagyságodnak halálos -ellenségei, de fölfuvalkodásokban merészkednek elnyomatásról -panaszkodni, üldöző szellemmel vádolni magát a fejedelmet, s nyilvános -helyeken, a lelkiismeret szabadságára hivatkozva, azon nézetet -terjeszteni, hogy Krisztus urunknak másodszor is meg kell bűneiből a -világot váltani, mintha az első váltság elégséges nem lett volna. -Nagyságod tapasztalt bölcseségére bízom annak megitélését, hogy vajjon -ily hazug és szemtelen állítások, melyek, mint hittudósaink már rég -bebizonyították, a szentkönyv egyes sorainak rossz szándékú elferdítésén -épűlnek, nem teszik-e szükségessé a világi hatalmon kívül az egyházi -előljáróknak is hatásos közbevegyülését? Bizonyára Calvin csak annyi -okkal égettette meg Servetust, a mennyit a szombatosok ellen fölhozni -lehet. Mert nem egyenlő-e a megváltó istenségét tagadni, vagy a -megváltás művének elégtelenségét vitatni?» - -Ez argumentum talpraesett s magam is használni fogom, gondolá Kassai, a -levél másik lapjára fordítván. - -«Egyházi előljáróink híven teljesítették is kötelességeiket a -szombatosok megfenyítésében, kivált midőn láták, hogy a világi hatóság -az országtanács újabb kiáltványa után sem nyomoz és büntet. Kolozsváron -versenyzett a református esperessel az unitárius a buzgóságban, s -kitisztíták eklesiai tanácsukat minden gyanus egyéntől, mert még az -egyházi igazgatásba is betolakodának a szombatosok, sőt egy káplán a -szószékből védelmezte némely tanaikat, a miért hivatalától -fölfüggesztvén, a zsinaton be fog pereltetni. Udvarhelyszék több -helységében hű prédikátoraink a templomból tiltották ki a mételyes -juhokat, melyek a pásztorságok alatt legelő nyájat megrontandók valának, -s a szombatosság fertőjében kimult rajongókat harangszó nélkül temették -el. De fájdalommal kell, kegyelmes uram! említenem, hogy az egyházi -fenyítés megalázkodás helyett csak fölfuvalkodásukat növelé. A mióta az -üdvösség útjára téríttetésök munkába véteték, gúnynyal válaszolnak az -intő szózatokra, hangosan követelnek vallási jogokat, s nyilvános -elszakadással fenyegetőznek. Némelyike szemérem nélkül küld tudósainkhoz -tételeket, melyeknek megvitatására ajánlkozik, némelyike az utczán -kiabálja, hogy ő szombatos és hitét kész vértanusággal is megpecsételni. -Természetes, miként ez esztelenségek és dühöngések szelleme, mely az -istentelen sectariusokat magával ragadja, súlyos aggodalmat idézett elő -azokban, kik a tévtanok iránt szűkeszüségüknél fogva rokonszenvet -éreztek ugyan, de az anyaszentegyháztól elszakadásig még sem kívánnak -haladni. Az ingatagok, a határozatlan véleményüek, s a kik csak egyes -tételeket karoltak föl a szombatosság egész rendszere helyett, most már -bánni kezdik ballépéseiket, s vágynának kibékülni az egyházi hatósággal, -még mielőtt a polgári hatalom, mely a fejetlenséget sokáig nem tűrheti, -a törvény éles pallosával lépne föl a hazaárulók és pártfogóik ellen. -Ezeknek köszönhetem, legkegyelmesebb uram! a gazdag adatgyűjteményt a -szombatosok csinyjeiről, s ezek segítségével van szerencsém, még mielőtt -nyomozásomat bevégezhetném, hű másolatban levelemhez mellékelni Pécsi -Simon uram fölszólítását, melyet nagyságod megszerezni óhajtott, s mely -a tavasz első szombatján Balázsfalvára hívja össze a judeisánsok -tekintélyesebb egyéneit.» - -A levél reszketett Kassai István kezében. - -– Tehát hat nap mulva vége Pécsi Simonnak! – kiáltá oly hangosan, mintha -az utcza népének akarná tudtul adni, hogy harsogjon a trombita, peregjen -a dob, s zengjen a hozsánna. - -– Pécsi Simonnak vége! – suttogá, a kígyó sziszegéséhez hasonlóan, -mintha önkénytelenül sivítna ki kebléből a káröröm, s mintha szégyelné -előbbi elragadtatását. - -– Pécsi Deborah fejéről lehull az ékköves párta s arczáról a szépség! - -– A nyomor hamar rutít! – szólt ismét, mosolyra vonva lapos ajkait. - -– Összeomlik a ház, melyet most erős oszlopok tartanak, s a kert szobrai -sárba hevernek!… Hat nap mulva Pécsi Simon teste és vagyona a megsértett -törvényé! - -Oly elevenítő erő volt e gondolatban, hogy Kassai petyhedt izmai -rugékonyakká lettek, köszvényes lába szilajon taposott a padlózaton, -mankó segítsége nélkül s fél kezét alig támasztva a székkarra, pattant -föl ülőhelyéről és nagy léptekkel mérte végig a szobát. - -– Nincs panaszom a gondviselésre! Az események folyama vallásosságra -szoktatja az embert! A haza és hit ellenségei saját magokat semmisítik -meg. Kicsoda buktatta meg Pécsit? Ne nevezzetek senkit a kicsiny -eszközök közül! Csak egy rosszakarója van: bűne. - -Kassai arczán a fölindulás közé bizonyos vad áhitat vegyült. - -Sokáig engedett játékot érzéseinék, s általában a legkellemesebb estéje -lett volna, ha a levél többi részét másnapra halasztja. De végcseppig -akarta az öröm poharát kimeríteni, s megint karszékbe helyezkedett, hogy -folytassa az olvasást. - -«Pécsi Simon uram fölszólítása, a mint értesültem, a szombatosoknál igen -kedvezőtlen fogadtatásban részesűlt. Boszankodtak azon, hogy a hatalmas -és gazdag mágnás, kinek pártfogására támaszkodtak leginkább, úgy szól -hozzájok, mintha nem is tartoznék felekezetökhez; boszankodtak, hogy a -buzgóbbak lelkesedését szigorú szavaival hűti, s előre tiltakozik minden -törekvés ellen, mely a jogok követelésére vonatkoznék. Rendkívül -neheztelnek Szőke Istvánra is, kit Pécsi Simon tanácsadójának vélnek, a -fölszólítás szinetlen szerkezetéért. Sokan megjelenni sem akarnak a -balázsfalvi értekezletre; sokan a levélből azt következtetik, a mit -eddig is gyanítottak, hogy Pécsi uram csak alkalmat keres, végkép -szakítani velök. Vannak, kik árulástól tartanak, s a balázsfalvi -összejövetelt a fejedelem megegyezésével történtnek hiszik, oly czélból, -hogy a szombatosság a Pécsi közreműködésével törültessék el. Szóval, a -mennyire én kipuhatolám, ez a veszedelmes irányú mágnás úgy elveszté -népszerüségét, hogy saját hitfelekezetétől is el fog hagyatni. Egy Kádár -nevezetű vén bolond, kit legelső szentjöknek hisznek, azt mondá szárdisi -hallgatói körében, hogy az új Jeruzsálem diadalára szükségesnek -tekintené, ha Pécsi Simont, mint régen a hamis prófétákat, kik a -hazugság igéjét terjeszték, a fehérruhások egész gyülekezete az utczán -kövezné meg.» - -– Az akasztófára valók! a gonoszok! a tolvajok! – szitkozódék Kassai. – -Gyülöletök Pécsi ártatlansága mellett fog prédikálni. Igazságtalanul -gyanusítják őt, a vakok, a háladatlanok! Addig hirdetik, he, he! -árulónak, míg azután a törvény nem fogja árulónak tartani. - -«Ebből is bölcsen beláthatja nagyságod, hogy az Istennel és saját -magokkal meghasonlott szombatosok valódi országháborítók, de attól nem -lehet tartani, hogy Pécsi uram rokonszenvökre támaszkodhassék, sőt -örvendeni fognának, ha őt valami fatum érné, s ha útjokból elvitetnék a -kő, melyben lábaik megbotlanának.» - -– S ez az ember, ki az értelmes adatokból ily buta következtetést von, -még levéltárnok akarna lenni, még előmenetelt sürget! – mérgelődött -Kassai. - -Kedvetlenül nyult a «fölszólításhoz», mely a titkár tudósítását bezárta, -s melynek megkerítését az imént akkora elragadtatással fogadta. - -Boszankodása fokonként növekedék, a mint a sorokon tovább haladott. - -A kézrekerült okmány tartalma következő volt: - -«Idvezlet és áldás a szombat napján imádkozóknak! Pécsi Simon hiteles -egyénektől vett értesítést arról, hogy azok, kik a szentirás bizonyos -helyeinek magyarázatában a többi keresztyénektől különböznek, -eltérésöket külső szakadással is meg akarják állapítani. - -«Hogy ez magában természetes és jogos vágy nem ütközik-e a jelen -körülmények között oly akadályokba, melyek legyőzhetetlenek? – -megfontolni való kérdés. - -«Pécsi Simon át van hatva azon meggyőződéstől, hogy az igazság nem a -számára előlegezett jogokkal terjed, hanem elterjedvén, szerzi jogait. -Hatalma önmagában rejlik, nem pedig a külső körülményekben. - -«Pécsi Simon e meggyőződésre a keresztyén hit forrásánál jutott, -elmélkedvén és imádkozván Jordán partjain, az Olajfák hegyén, -Gethsemánban, Golgothánál,… a szentjászol és szentsír előtt. - -«Pécsi Simon reményli, hogy azok, kik a tavasz első szombatján őt -Balázsfalván meglátogatnák, a barátságos fogadtatással elégülten fognak -haza térni. - -«Reményli, hogy a kölcsönös fölvilágosítások útján, a zavargás helyett -egyezség és mérséklet fog szállani mindnyájok szivéke. - -«Kiadta Pécsi Simon megbizásából Laczkó István, kinek a fehérruhások -közt a neve: Ananias-Azariás-Nisael-Szombaton-viaskodó.» - - -III. - -Kassai nagy válságok közt is rendkívüli nyugalmat és higgadtságot birt -kifejteni, de természeténél fogva indulatos volt, s midőn a közönség -szeme nem függött rajta, midőn minden szava és tette nem lett a vele -küzdő pártok ellenőrzésétől követve: akkor dühe az ő cynikus lelkének -egész ferdeségével tört ki. - -– Megcsaltál engemet és megcsaltad Pécsit, nyomorult «szombaton -viaskodó». Hogy törjék szombaton a testedet mozsárban, hogy vettessék -szombaton az örök tűzbe lelked!… Mit tegyek e nyomorulttal, ki egyszerre -akar gaz és becsületes lenni? Csak jönne bár meg az esze, hogy ismét -veszíthesse el hajdúim keze közt! Bár józanodnék meg minden nap -reggelén, hogy a kín miatt alkonyra ismét őrült lehessen! - -E vad átok lett az elolvasott kézirat első benyomásának eredménye. - -S Kassai elég gyönge volt néhány perczig inkább gyűlölni Szőke Istvánt, -mint régi ellenségét: Pécsi Simont. - -A szegény szombatos pap eljárása valóban oly rendkívüli, mint megrendítő -sorsa. - -Erényre volt teremtve, de a viszonyok nyomása miatt bűnössé lett. - -Családját a bűnnel akarta megmenteni, becsületét a bűn veszélyes -eredményeinek elhárításával. - -Ha Szőke soha Pécsi házába be sem lép, ez a kikelet első szombatján -szintén összehívta volna tanácskozásra az új Jeruzsálem hivőit, mert a -thyatirai papnak megigérte, s mert politikai tekintetekből szükségesnek -tartá. Csakhogy ekkor valószinüleg saját aláirásával ellátott és sokkal -compromittálóbb irányú körlevélbe teszi vala. - -Szőke, midőn Kassai fenyegetésének engedve, a gyűlésre fölszólítást -kieszközlé, azzal is kívánta magát megnyugtatni, hogy ha e tettnek – -minden óvatosság mellett – veszélyes következményei kimaradhatatlanok, -akkor azok szintúgy fogják őt sujtani, mint az áldozatra szánt Pécsit. -És nem döbben-e vissza Kassai a bűnvádi kereset megindításától, midőn az -egyik pörbe fogott egyén az egész ország színe előtt oly vallomásokat -tehet, miknek következésében e főur hivatala és becsülete veszendőbe -mehetne? A kém, melyet Szeredi kimondott, s melyet Szőke Deborah -arczáról leolvasni vélt, megsemmisíté a szerencsétlen ember álmait. - -S most Kassai István, ki a vérontástól félt, fegyverrel öldökölni nem -tudott, képes lett volna a tébolyodott szemét saját körmeivel vájni ki. -Akkora volt az első perczekben fölindulása, hogy ha titkára jelen van, -talán rendeletet ad a legvadabb kínzásokra. De csakhamar éles értelme -uralkodni kezdett haragján. Érzé, hogy most nagyobb és sürgetőbb -kérdések forognak fönn, mint egy elmebeteg elleni düh kielégítése. - -Pécsit, ha gyűlést tart, be lehet ugyan fogatni, mihelyt tetten érik, de -lesz-e az engesztelődés szellemét lehellő fölszólítás után e -befogatásnak komoly eredménye? - -Pécsi kezességre szabadon fog bocsáttatni. - -A fiscalis director nem hajlandó a notapör sürgetésére, s ha idegen -unszolások miatt szigorral lépne is föl, kevés kilátás volna a diadalra. - -Mert fog-e az országgyűlés, a foganatba még soha sem vett törvény drákói -betűinek hódolva, halált és birtokkobzást mondani az országnagy fejére -azért, mert ez merész követelésektől, törvénytelen lépéstől, lázadási -kisérletektől akart – ámbár tilalmas úton – néhány ezer alattvalót -visszatartóztatni? Sőt még az is bebizonyítható-e, hogy Pécsi valósággal -szombatos, holott fölszólításának szelleme majdnem ellenkezőre látszik -mutatni? Nem jöhet-e a bevett vallás leghűbb követője is azon helyzetbe, -hogy a rend föntartása iránti szeretetből az általa gyűlölt -szombatosokat a zavargásoktól minden eszközökkel megóvni iparkodjék? S -ha az országgyűlés a törvény holt betűihez viseltető tiszteletből -szükségesnek találná is Pécsi elitéltetését, nem volna-e a fejedelem -erkölcsi kötelessége a kegyelem jogát használni? - -– Úgy van, – sóhajtá Kassai, – Pécsi az én szökött jobbágyomnak egy -uradalmat ajándékozhatna. S már most mit tegyek? Jogom van elfogatni őt -a tettenérés vagy a folytonos üldözés esetében. De az egybegyült rendek -színe elébe vitetve, szónokolni fog érdemeiről. Majd még hosszasan -rajzolja nemes föláldozását, melylyel a törvény betűit megsérté, hogy a -hazát megmentse. A bevett vallásoktól kér halántékaira cserkoszorút, -mert a sectariusok lefegyverzésére munkált, élete koczkáztatásával. No! -no! s mit fog rólam mondani a hazug, a szemtelen? Hogy személyes -gyűlölségből léptem közbe. De mivel bizonyítja állítását? – Nem kell -bizonyítás! fogja rivalgani Szeredi és a főurak pártja, mert szól a -tény, szól Kassai és Pécsi multja, szól leginkább az, hogy Elemér, a -Kassai István unokaöcscse és Pécsi Deborah elutasított kérője, volt az -elfogatási parancs végrehajtója. Így kiabálnak ők, ha alkalom mutatkozik -nyelvök megoldására. A rab hibáit a nemes szándék hazug palástja takarná -be, míg a pörfolyam közé csuszott legcsekélyebb törvénytelenség -meztelenül vitetnék a karok és rendek szeme elébe. Pedig mikor folyt le -notapör nálunk formasági hibák nélkül? Békessi Gáspártól Zólyomi Dávidig -minden elitélt honáruló némi panaszt emelhetett a mód ellen, melylyel -pöre vezetteték… S most? ugyan mit tegyek most? - -Kassai gyűlöletében főszerepet játszott az Elemér és Deborah közti -viszony megbomlása miatt támadt harag. De ha a fukar nagybátya dúlt-fúlt -is a falvakért s a gazdag ara-hozományért, melytől unokaöcscse elesett: -az még mélyebben bántá őt, hogy Elemér az elutasított ifju, Pécsit nem -gyűlöli, sőt menteni is kész. Aztán Kassai, noha boszuból törekszik -Pécsi megbuktatására, állhatatosan hitte, hogy ellensége a bukást -megérdemli a sértett törvények és a közérdek szempontjából is. -Emésztette tehát őt az a gyanu, hogy Elemér Pécsi bűnét nem hiszi, s -minden szigorú eljárást a nagybátyja ellenséges indulatából magyarázna -ki. - -Ezért vágyott a formaságok sértésével is Elemért oly helyzetbe hozni, -hogy kénytelen legyen saját szemével látni Pécsi felségsértését és a -vétkes törvény elébe állítására közvetlenül befolyni. - -Ez volt Kassai boszujában a költészeti elem. - -S most meg van tőle fosztva. - -Átlátta, hogy Pécsi körlevele után Elemért a cselekménytől távol kell -tartani, mert az elfogatás a boszu művének tekintetnék; mert e hangulat -miatt az országgyűlés a vád alól föloldaná a vádlottat, s mert – a mi -még mélyebb jelentőségű – az egész világon Elemér volna legőszintébben -meggyőződve Pécsi ártatlanságáról, s ő kárhoztatná leginkább az ármányt, -a gonoszságot – a nagybátyát. - -Kassai egy perczig le is akart mondani a törvényes föllépésről. - -– Értesítem a komédia felől fiscalis directorunkat, hogy nyomozzon, ha -tetszik – mormogá leverten. – De minek fáradjak ezzel is? A főispán -elmozdítását fogom sürgetni, ha figyelmét a titkos gyűlés ki fogná -kerülni… Hm! könnyű lesz az ő mentsége; hisz Székelyföldre utazott!… -Azonban a kormányzó főbiró nem erőszakos jellemű férfiu-e, kit, míg -kerületi tiszt volt, zsarnoki eljárásaiért vád alá helyeztek? Pécsi -sürgette a közkeresetet, s ideiglenesen hivatalától föl volt függesztve. -Tehetek-e én róla, hogy a szigorú törvényesség szerint őt illeti a -szombatosok elleni föllépés? - -Kassait ez elmélkedés fölfrissíté, arcza elevenséget, kedélye -ruganyosságot nyert. - -Ismét elolvasta a titkár levelét, s most már nem találta e szorgalmas -kutató észrevételeit sem együgyű, sem fontosság nélküli firkának. -Különösen kedvelni kezdé épen azon sorokat, melyek Pécsinek a -szombatosok közötti népszerűtlenségéről szólanak. - -Azt hiszik a rajongók, hogy őket Pécsi föláldozni s mintegy el akarja -árulni, s hogy a szenvedélyes követelések korlátozásával Rákóczi -czélzatait mozdítja elő. Fölséges! A megaranyozni való férfiak! Csak -hinnék bár ezt tántoríthatatlanúl! Mikor bukott meg egy eszme, egy párt -vagy érdek más, mint a mint a túlzók heve miatt? - -Kassainak, midőn erre gondolt, bizodalma az esetlegek iránt szilárd -lett. - -– Hadd legyen mérsékelt Pécsi, annál féktelenebbek lesznek az igazi -szombatosok. Csak úgy nem ismeri a szenvedélyt, mint a magus a lelket, -melyet fölidéz, melylyel magát akarja szolgáltatni! Keleten utazott, s -no! megtanulta-e a legmélyebb értelmű meséket? Balázsfalva a könnyezésig -sokra fogja őt oktatni… Két úton válhatik döntő eredményűvé a titkos -értekezlet: fűzé tovább eszméit Kassai. Vagy a rajongók, Pécsi -ellenzéseitől ingerelve, szélsőségre ragadtatnak; vagy a kormányzó -főbiró, a hivatali buzgóságtól ösztönözve, a józan okosság határán -túllép. S hátha ez is, az is megtörténnék? Csak rajta, csak rajta! -Veszítsétek el eszeteket ti; én a szigorú törvényesség mellett maradok. -Itéljen az országgyűlés, törjön pálczát a bűnösök fölött! Mi, kik a -törvény őrei vagyunk, hadd szolgáltassuk részrehajlatlanúl az igazságot! -A kormánynak egyik fél részére sem szabad hajlani. Magas hivatását -hogyan tölthetné be másként? - -Kassai a kormányzó főbirónak hosszas levelet irt, melyben elmondá: mily -tarka hirek keringenek a szombatosok szándékai felől. Lehet, hogy -igazak, lehet, sőt valószinü, hogy koholtak. Főleg az látszik -hihetetlennek, hogy a magyar zsidók a bevett vallások rangját és jogait -követelnék; de napjainkban sok rendkívüli és megfoghatatlan történt. -Példa rá Zólyomi Dávid lázadása, s a jámbor Bethlen Istvánnak -vádaskodása a budai basánál az ország választott fejedelme ellen. Most -ugyancsak szemesnek kell lenni még a falu előljáróinak is, s annál -inkább az oly tekintélyes uri rendű férfiaknak, kikre egy kulcsos város -vagy épen megye kormányzása van bízva; mert a sátán nem alszik, s mentől -több Istenkisértéssel jár valamely terv, annál több sikerre számíthat, a -közszellem romlottsága, és a hivatalnokok erélytelensége miatt. Ki -gondolta volna, hogy a szombatosok zendülés végett összegyülekezni -mernének, s mégis beszélik, hogy meg fog történni! Némelyek a pártütés -helyéül Udvarhelyt, mások Kolozsvárt jelölik ki, de vannak olyanok is, -kik a kikelet első szombatja körül Balázsfalván vélik az országháborítók -találkozását végbemenendőnek. Csodálatos volna, ha épen a fejedelem -székvárosához ily közel szándékoznának a fölkelés zászlóját kitűzni, s -épen oly jeles főur kastélyában, ki szelid, jámbor életéről ismeretes, s -ki néhai Bethlen Gábor uralkodása alatt akkora szigorral üldözte a -kihágásokat, hogy buzgósága miatt gyakran az ártatlanok is szenvedtek. -Valóban igen nehéz ezt az őrültséget föl is tenni; de ha csakugyan -megkisértetnék, s az előljáróság behunyt szemmel elnézné, óriás -eredményű hanyagságáért még a szombatosok pártfogásának vádjára és -büntetésére is kitehetné magát; míg viszont, a dobra nem ütött s erélyes -rendszabályok alkalmazásával, a fenséges fejedelem és a szeretett haza -háláját érdemlené meg. - -Ily hangon volt írva Kassai levele, melyet másnap reggel gyorspostával -küldött a kormányzó főbiróhoz. - -Midőn pedig ezt elintézé, mintha pihenésre volna szüksége, még -hivatalszobáit sem látogatta meg. Ki sem bontá az actákat. A fejedelmi -udvart is kerülé. Senkit fel nem keresett. Mentől kevesebb tisztelgőt -fogadott el. Elővevé kedvelt iróját, Senecát, s mintha a világ megszünt -volna számára létezni, a bölcselkedés komoly, vagy változtatás kedvéért, -a szelid muzsák társaságának szentelte óráit. - -Akár tudományos foglalkozása, akár, ha inkább akarjuk hinni, a leendő -notapör okozá, de annyi bizonyos, hogy mihelyt a főbiróhoz intézett -levelét útra bocsátotta, többé sem Szeredi politikai ármánykodásain, sem -Bodó Klárának Zsófia herczegkisasszonyra gyakorlott befolyásán, sem más -apróságokon nem törte fejét, azt tartván, hogy minden időnek meg van -saját igénye. - - -IV. - -– Édes leányom! – szólt Pécsi épen azon nap estéjén, melyen Kassai a -kormányzó főbirót értesíté, – kedves Deboráhm! arczodon most mindig van -valami merengés, mely igen hasonlít a bánathoz. - -– Csak az esik rosszul, atyám, hogy holnap nálam nélkül indulsz -Balázsfalvára. - -– Szépséged s nyilt háztartásunk sok vendéget vonna hozzánk; pedig -teljes visszavonultságban óhajtanék pár hetet tölteni. Lásd, gyermekem! -csak kétszer volt nálam György herczegfi, csak alig észrevehetőleg -szaporodtak «remeteségem» fölkeresői, s mégis, mint hallom, ellenségeink -politikai czélokat gyanítanak barátságos összejöveteleink okául. Hátha -még Balázsfalván vendégségeket adnánk! Mit nem mondanának? Mekkora -veszélyt nem fedeznének föl abban, hogy Pécsi Simon kastélya telve -vendégekkel, hogy a déli lakomát este víg táncz váltja föl, és a házi -kisasszony megnyerő modora elfeledtet valamit a régi viszályokból, a -régi gyűlöletből? - -– De miért kell neked, atyám, ellenségeink rágalmától tartani? Miért -hiszed, hogy minden szájas vagy cselszövő ember minket megbuktathat? -Nincs-e házunknak szilárd alapja, nem erősek-e ivei, nem nyugszik-e -homloka márványoszlopokon? Én azt gondoltam, hogy magának a földnek kell -megrázkódni, és midőn falvakat temetett a mélységbe, hegyeket mozdított -ki régi helyeikből, csak akkor félhetsz, ha házunk fala is repedéseket -kap. Nem értem, atyám! miért hárítod el annyi aggodalommal a befolyásra -törekvés látszatát. Nem kormányoztad-e Erdélyt évekig? s miért ütközöl -meg, ha valaki azt gyanítja, hogy a te engedelmes leányodon, Deboráhn, -kívül még mást is akarsz vezetni? Nem azt illeti-e a hatalom, a ki -hatalmas tekintélye, gazdagsága, erélye és belátása által? Miben -versenyezhet Kassai veled addig, míg a bűnnek nem fognak oltárt emelni? -Miért tegyék a babérkoszorut az ő mocskos halántékaira, nem pedig a te -fenkölt, nemes homlokodra? - -– Mi jut eszedbe, Deborah? – szólt Pécsi, keserű mosolylyal. – Még -ellenségeim közé vegyülsz, kik azt költik, hogy csendes -visszavonultságomat képes volnék a nagyravágyás hiú csábjainak -föláldozni! - -– Ne nevezd, atyám! nagyravágyásnak a hivatást, a kötelességet. Te -magasabbra nem emelkedhetel, mint a mi vagy. Hisz! a fejedelmi szék be -van töltve. De többet szolgálhatsz a hazának, mint jelen körülményeink -engedik. S miért ne törekednél erre? És miért titkolod előttem, hogy -magad sem tartod pályádat bezártnak? Aztán ki állíthatja, hogy csak -ellenségeid becsülnek meg tégedet, midőn az elviselt államférfiakhoz nem -soroznak? Vannak barátaid is, kik nem bántalmaznak azzal, hogy -jövendődet tagadják. Mikó, Haller, s mások sokat várnak föllépésedtől. - -– Vajon mi hasznuk lenne megbukásomban, hogy arra egyengetik az utat! – -sóhajtá Pécsi. – Korlátnoka voltam Bethlen Gábornak, s azok törekedtek -vesztemre, kik most Kassai esküdt ellenségei! De mi van bennem Kassaihoz -hasonló, mely a gyűlöltetésben vele egy színvonalra állítson? Elődöm -szűcs, az övé erszénykötő: itt a titok… Deborah, arczodra vér szökelt! -Vagy talán a kandalló lángja hevíté föl vonásaidat? Vonjuk hátrább -székeinket, s beszélgessünk e szép, magányos este, midőn vendégeink -nincsenek, oly dolgokról, melyeket egymás közt nem szégyelhetünk. Vajon -mi a boldogság, Deborah? Gyakran látok felleget homlokodon, s te sokszor -képzelsz engemet rossz kedvűnek. Hány fényes ruha, hány bál kellene -neked, hogy kerüljék az árnyak homlokodat? Hány falut vásároljak még, -hány palotát építsek, hogy a rossz kedv örökre száműzessék arczodról? -Nem tudnál-e hozzá vetni, vajon mennyi pénz vagy hatalom szükséges rá, -hogy egészen boldogok legyünk?… Gyulai mikor volt nálad, Deborah? - -– Hogy kérdezhetsz ily közönyös dolgot, atyám, midőn érdekesekről -kezdettél beszélni? - -– Mert azt akartam mondani, hogy te alkalmasint legdúsabb ara volnál és -szépségre, műveltségre is, úgy vélem, nem utolsó. Anyád öt évvel volt -fiatalabb menyegzőjekor, mint te most vagy. Gyulai régóta nem jött -házamhoz. - -A büszke Deborah szemébe könny szökelt. - -– Meguntál-e, atyám? El akarsz-e magadtól taszítani, hogy oly -aggodalmasan keresed számomra a férjet? - -– Szeretnélek boldognak látni. - -– S nem vagyok-e az, míg körűlted élhetek? - -– Azt hittem, Gyulai érdekel tégedet. - -– Ha lettem volna is iránta némi vonzalommal, az inkább szeszélyből, -mint érzésből támadt, s esküszöm! már rég kialudt. Hamvát sem találod -meg. Bolygó fény volt, melynek nincs tűzhelye, mely nem melegít, s mely -nem lévén helyhez kötve, elröppent. - -– De, Deborah! Gyulai eléggé ragaszkodott hozzád, s mégis vagyonod, -szépséged, elméd és jó erkölcsöd nem köthette le őt. Ne fordítsd el -arczodat, Deborah! Miért szégyenlenéd e vereséget? Azt hiszed, hogy -mivel tetszelgésedet s a hódítási vágy apró és ártatlan cseleit, -melyekkel szivét be akartad hálózni, észrevettem, most kevés -véleménynyel vagyok vagy bűbájaidról, vagy elmédről? - -– Te soha sem beszéltél velem még így, s talán ily nézeteket inkább az -anya szokott mondani leányának és nem az apa. - -– Anyád nem figyelmeztethet többé; engedd, hogy én tehessem. Tudod-e, -Deborah, miért vonult vissza mindinkább Gyulai? miért áll ellene a -varázsnak, melyet a gazdagság a szegényre, a szépség az ifjura -gyakorol?… Mert egy gyöngeségben hasonlít természete a tiedhez, s e -közös gyöngeség téged feléje vont, őt tőled távolítá. - -– Ugyan mit akarsz bennem fölleplezni, atyám!… Kezed eddig oly gyöngéd -volt. - -– Ne rettegj, magamat is vádolom. Leányom vagy, csontomnak csontja, -véremnek vére… tévedésemnek folytatója és kiegészítője. Gyulai pártában -hagy tégedet, mert a családrégiségről nem sokkal tart kevesebbet, mint -Pécsi Deborah. Igazam van-e? - -A leány lesüté fejét és hallgatott. - -– De hová vezet e nagyravágyásod? Szív nélkül adod-e kezedet egy régi -családunak? S lesz-e az más, mint épen olyan férfiu, a kinek szemében -üres előitéletként tűnik föl, a mi a te büszke nézeted szerint mindent -kipótló tulajdonnak látszik? Fog-e ily férj egész életen át küzdeni, -hogy a főranguak közt számodra kényelmes helyet vívhasson ki? vagy talán -jobbnak fogja tartani a szűcs unokahugát magányba vinni, és kitelhetőleg -elkülöníteni saját rokonaitól is, kik épen azért, mert náladnál -rútabbak, szegényebbek és szellemtelenebbek, soha sem fogják azon -egyetlen előnyöket elhallgatni, hogy nemeslevelök régi? Oh, Deboráhm! a -család régisége silány előitélet annak, ki rá nem vágyik, de a ki nem -birja és vágyik rá, az tantalusi kínra van kárhoztatva, mert -elérhetetlenért eped. - -– De honnan veszed, atyám! – szólt Deborah, – egy könnyüt törölve le -indulattól lángoló szemeiből, honnan veszed állításodat? Nem volt-e -szívem egykor Kassai Eleméré, s vonakodtam volna-e kezemmel ajándékozni -meg őt?… Ne haragudjál, atyám! hisz én örökre lemondtam róla, s nevét -csak mentségemül hozom föl. - -Pécsi arcza sötét és merengő lett. – Gyermek voltál, Deborah, midőn a -piszkos zsobrák rokona érdekelt. Kevéssé ismerted akkor még a világot, -jellemed nem nyert szilárd körvonalokat. S végre is csak az én -indokolatlan, az én kába rokonszenvem fejtette ki kebledben azon -mulékony hajlamot, melyre most hivatkozál. - -– S hogyan tudod, atyám, hogy Elemér iránti rokonszenved indokolatlan -volt? Nem nyugodott-e szintén csillagjóslaton, mint későbbi -ellenszenved? Akkor az égi testek védődnek mondták Elemért, most -üldöződnek állítják. - -– Kebledben lehet ellenmondás, Deborah, de ne keresd azt az ég -boltozatján. Elemér csillagzatának jótékony hatását az enyémre -megváltoztatta a Kassai csillagházának malefikus befolyása. Mi van ebben -összeférhetetlen? Szeretném, ha több tiszteletet tanusítanál azon -tudomány iránt, melyet az ó-világ legnagyobb bölcseitől nyertek -örökségül századunk kevés avatottjai. - -– Atyám, egykor valami kuruzsló nő a tenyeremből olvasta ki, hogy -herczegnővé leszek, s rokonaim úgy fognak tisztelni, mint Józsefet -testvérei, midőn inséges állapotjokban színe elébe vezettetének. -Emlékszel-e, mit mondtál nekem? «Az ember sorsa nincs a tenyerére írva.» -De atyám, hátha jövendőnk csak úgy van a csillagokra följegyezve, mint a -tenyerünkbe? Én, mint tudod, szakítottam Elemérrel, azonban, ha az égi -testek, midőn rád nézve veszélyesnek állítják őt, azt akarják -kijelenteni, hogy rossz emberré lett, akkor, atyám! inkább hiszem a -mennyboltozat minden csillagát hazugnak, mint Elemért jellemtelennek. - -Deborah könnyei sűrűn omlottak. - -– Szerencsétlen gyermekem! hiszen te még most is szereted őt! – kiáltá -Pécsi, leirhatatlan megütközéssel. - -Deborah bámuló tekintetet vetett atyjára, mint szokott az, ki véletlenül -új, nagy és hihetetlen hirt hall. Sokáig nézte a tisztes agg komor -vonásait, sokáig küzdött vagy gondolattal, vagy érzéssel, s ajkai előbb -mozdultak meg, mintsem szavát hallani lehetett volna. - -– Igaz, – mondá végre, – igaz, hogy én Gyulai csillogó, de üres -modorából tanultam Elemért becsülni, de mert most kedvezőbben itélek -felőle, mint akkor, mikor Mikóék házában utólszor találkozánk, -következik-e, hogy szerelmem föléledt? Mintha mi leányok azt zárnók -legmélyebben szívünkbe, a ki legtöbb becsülést érdemel! Mióta hiszesz, -atyám! oly tökéleteseknek? Gyarló teremtések vagyunk! Az Isten a külszín -imádására alkotá a némbereket. De minek is tévedtünk, atyám, ily -csodálatos kérdések és feleletek tömkelegébe? - -– Deborah, te soha férjhez nem fogsz menni, – sóhajtá Pécsi. - -– Azt hiszem én is. De nem vagyok-e eléggé boldog melletted, atyám? Hol -leszek oly szabad, oly független, mint körödben? Találok-e más hajlékot, -más háznépet, melyben semmi ne hasson kedvetlenül, visszataszítóan -ízlésemre, érzésemre? Ha elkényeztetett, atyám, gyöngédséged, ha nemes -természeted minden közönséges és aljas látásától is elszoktatott, miért -ütközöl meg, hogy pártában kell maradnom? Te rangkórnak hitted a kiváló, -a megkülönböztetett iránti vonzalmamat, s kárhoztattál miatta, menj, -kérlek, az új családok társaságába, s keresd az ifjut, ki leányodat -boldogíthatná, és ha reá találsz, kezem az övé, csak fogadja el. - -– El van tévesztve egész életünk, Deborah! el van tévesztve! Te a -szenvedő vagy, én a bűnös. Rosszul neveltelek, rosszul szoktattam -magamat. Mi lesz belőled, ha engem az Isten magához szólít! s ki tudja, -nincs-e a halálangyal hátam mögött, és nem ereszti-e nehéz kezét épen -most a vállamra, hogy összeroskadjak? Oh, Deborah, mi lesz belőled, ha -életem helyett vagyonomat veszteném, s ki tudja, már nem osztoztak-e meg -titkos ellenségeim birtokaimon és csak az alkalmas perczre várnak, hogy -szándékukat végrehajtsák? Én voltam egyszer börtönben, és vagyonvesztési -pör alatt, pedig akkor igazságos fejedelem uralkodott: nem történhetik-e -másodszor is meg, s rám nézve kedvezőtlenebb viszonyok közt? Soha -pártütés nem forgott eszemben, s mégis félig lázítónak tartottak. - -[Illustration: – El van tévesztve egész életünk, Deborah!] - -– Ah! atyám, nem igazolja-e ez általad gáncsolt állításomat? A kinek -egyszer a hatalom kezében volt, mihelyt gyöngének látszik, -megaláztatástól tarthat. Azért mondottam, használd a kedvező alkalmat, -ne idegenítsd el magadtól azokat, kik most körödbe gyülekeznek, -törekedjél György herczeget érdekeidbe vonni, állj az urak pártjának -élére, küzdjél Kassaival a palotában, a társas körökben, az -országgyűlésen, s győzni fogsz bizonyosan. És ha nem is győznél, a harcz -alatt annyi erőt vontál össze, annyi férfikar és rokonszenv fölött -rendelkezel, hogy senki nem fog bántani; megköszöni, ha tőled békében -maradhat. - -– Deborah! sokszor beszéltem neked, miként vívtak a circusban a -gladiatorok egymással az uralkodó és nép mulattatására, de nem jut -eszembe, hogy említettem volna oly gladiatort, ki hetven éves korában -vágyott a küzdhomokra lépni. Intézzék el egymás közt a párt férfiai -komoly vagy nevetséges tusáikat; az aggastyán okosan cselekszik, ha a -kandalló mellett ül, mint én most, és szerencsés, ha oly kedves és szép -gyermeknek, mint te vagy, dőreségein mosolyoghat. - -Pécsi közelebb húzódott a tűzhöz, s kezét Deborah karjára tette. A -kandalló lángja az öreg tiszteletre ragadó és a leány igézetes arczát -megvilágította. Különben sötét volt a szobában, senki sem hozta be a -karos gyertyatartókat, senki sem gyújtá meg a csillárt; – mert bizonyos -méla érzések és eszmék a homályban szövődnek, és sem az apa, sem a leány -nem gondolt arra, hogy a csengetyü zsinegét meghúzza. - -– El van tévesztve egész életünk, Deborah! – szólt Pécsi, mélyen -sóhajtva. – De nem azért van eltévesztve, mert a hatalomból kiestem, -hanem, mert alacsony származásom mellett hatalomra törekvém, s mert -ismeretek után szomjazó lelkemet kincscsel akartam kielégíteni. Átléptük -a számunkra jelölt sorompót, s a világi szerencsével cseréltük föl a -boldogság föltételeit. Ha nem gyűjtök mulandó vagyont számodra, ha nem -veszlek körül a fényűzés és választékos ízlés varázsával, kedélyed saját -természetes egyszerűségében fejlik ki. Kezed és szived nem vált volna -külön; együtt ment volna át egy őszinte, jámbor és hozzád hű férj -birtokába. Most meghasonlásban vagy magaddal s helyzeteddel. Aztán, ha -nem áhítozom emelkedés után, hatalmam a tudósok köztársaságában lett -volna nagygyá,… ott születésre nincs szükség, ott az ész a hatalom s nem -a származás. A ki engem ott buktatott volna meg, a fájdalom helyett az -öröm könnyeit látta volna szememben; mert a tudomány birodalma azon -előjoggal bir, hogy a jeles csak a jelesebb elől hátrál, s a kitünő -elhomályosítása a világosság terjedését jelenti. - -– Nem vitatkozhatom e téren veled, de sejtelmem mondja, hogy ábrándozol, -atyám, s a fényes szín, mely a tudomány pályáját körülfogja, -képzeletedé, nem a tárgyé. - -– Ne hidd, ne hidd! én csak úgy lehettem volna igazán boldog. Ifju -éveimben a föld három részén bolyongtam, küzdve szükséggel, -nélkülözésekkel, kitéve vad népek üldözésének, tenger-viharnak, s a -megmérhetetlen homokpuszták égető hevének. A teve kidőlt fáradság és -éhség miatt, de kedélyem nem tört meg. A hajó árboczát lesujtá a villám, -de reményem vitorláit soha sem vontam össze, és szép partokat látott -álmodó szemem, túl a fenyegető zátonyon, s fölötte a sötét felhőknek. -Most, Deborah! a vagyon kevés élvezetet igér, a nyugalom nem nyugtat -meg, a veszély nem edzi lélekerőmet. Az égen, földön és keblemben ezer -jel mutatja, ezer hang sugja, hogy hazámba visszatérve, rosszul -választék pályát. Nem kellett volna csekély hivatalból nagyobbra, a -nagyobból a legfőbbre törekednem, s világi tekintélyemet a vagyongyűjtés -eszközeivel emelni, de egyszersmind behomályosítani. Az arany és ezüst, -míg mértékletes vágyainknak szolgál, hű szövetséges, mely belértékünket -fejleszti, és világosságra hozza; de ellenséggé válik, midőn -szomjuhozzuk, halmozzuk. Mikor nem feküdt a nagy kincsen valami átok? -Vagy mások hiszik magokat általunk megfosztottnak, vagy legalább mi -érezzük, hogy megfosztva vagyunk fogékonyságunktól, egyszerű örömeinktől -és a gondtalan vidámságtól. - -– Atyám! tudnál-e szegény lenni? tudnál-e a polgári egyszerűségben -megelégedésre találni? Tudnád-e oly kicsiny szálláson, minő a -Németországból hozzánk jött hires tanítóké, boldognak vallani magadat? - -Pécsi gondolkodó homloka mélyebb redőkbe vonult; kezét mélán terjeszté -ki a vasfogó után, s a kandalló bikkhasábjait ütögette. A szikrák -pattogtak, élesebb lángot vetett a tűz, és egészen megvilágítá a merengő -agg nemes, deli és bánatos vonalait. - -– Oh atyám! – folytatá Deborah, – beférhet-e a folyó, mely iszapos -hullámain nagy terheket hord, azon kövecses, keskeny mederbe, honnan -csörgedezve és tükörtisztán indult ki? - -– El van tévesztve egész életünk! – sóhajtá Pécsi, nem figyelve leánya -szavaira, vagy nem akarva rá felelni… Mivé lennél, Deborah! – folytatá -kevés szünettel, – ha vagyonunkat elvesztenők! - -– De miért forogna a mi vagyonunk több koczkán, mint a másé? - -– Mert több ellenségünk van, s mert a világ nem szokta meg hozzánk -tartozónak tekinteni azt, a mivel birunk. Falvaink nagy részét a nép még -a régi tulajdonos nevéhez köti. Idegenek vagyunk sajátunkban. Deborah! -az üstökös néha belép a bolygó égitestek körébe, de azért nem tartozik a -zodiakus rendszeréhez. Ott volt, ragyogott, eltünt! Erdélyben az új -családok nem vernek mély gyökeret. Az első fellegszakadás kisodorja -alólok a földet. - -– Istenem, – sóhajtá Deborah, megrettenve, – te valami veszélyt titkolsz -előlem. - -– Nem, leányom! – válaszolá csendesítőleg Pécsi, – csak azt óhajtanám, -hogy sorsodat biztosítva lássam. De e vágyról is le kell mondanom. - -Deborah szemébe könny tolult. Az apa magához szorítá a leányt, -megcsókolá homlokát, arczát, s küzdött magával, hogy könnyeit -visszafojtsa. - -– Atyám! te büszkének tartasz, s mégis azt véled, hogy nem tudnám -elhordozni a csapásokat! Szeretem a fényt, kényelmet, a társaságot, de -többre becsülöm magamat, mintsem hígyem, hogy elvesztésökkel semmim sem -marad. - -– Ne hallják meg a kegyes csillagzatok e szavadat! Ne kényszerítsenek -arra, hogy büszkeséged e tűzpróbára kitétessék! - -– Atyám! valami nyomja szívedet. - -– Csak az a mindennapi gond, csak az az állandó aggodalom, melynek tudná -Isten miért? ma adtam először szavakat. - -Most a komornyik vendégeket jelentett. - -E perczben e különben szokott dolog oly csodálatosan hangzék, hogy az -apa és leány egyaránt meg voltak lepve általa. - -Deborah szobájába, Pécsi a jövők elébe sietett. - -* - -A látogatók természetesen Kassaival elégületlen főurak voltak, kik a -hatalmas minister bukását közelinek tarták. - -Reményeikre hozhattak kecsegtető okokat, s most többet, mint régebben. - -A budai basa és a magyar király a béke megsértése felől kölcsönösen -panaszkodtak. Hol török őröket vágtak le magyar portyázók, hol a szultán -alattvalói raboltak nőket, fogtak el egy-egy térítő szerzetest, s -mindenik fél az elkövetett sérelemért hevesen követelte az elégtételt, -de eredmény nélkül. - -A surlódások a budai basát mindinkább arra hangolták, hogy a temesvári -basa példáját utánozva, barátságos tanácsokat adjon az erdélyi uraknak. -Most volna ideje Konstantinápolyban engedélyt sürgetni a vallásos -nyomásért indítandó háborura, most a fejedelem nem kopogtatna a fényes -kapunál ok nélkül – ez vala a titkos izeneteknek veleje. - -Pécsi vendégei a fejedelemné buzgóságára és Szeredi ügyes -cselszövényeire támaszkodtak. Nem kételkedének, hogy a háború -lehetetlenné teszi Kassait, s hogy ha Rákóczi saját felelősségére -megkezdi az ellenségeskedést, a török hamar le fogja az álarczot vetni, -s megtörve a békekötést, egész erővel vesz részt a hadviseletben. - -A vendégek Pécsit szintén erélyes működésre ösztönözték. - -Neki, mint egykor az erdélyi ügyek élén álló férfiúnak, voltak még a -portánál befolyásos barátjai, kiket a háborupárt érdekeinek -előmozdítására föl lehetett volna használni. - -Erre czéloztak az urak, ez volt a tárgy, melyért a fölvergődöttnél -tisztelgének. - -Pécsi átérté szándékukat, s úgy vezeté a társalgást, hogy mielőtt -nyilatkozhatott volna, már látható volt, miként mindent megtagad, s hogy -fölösleges vele részletes vitatásokba ereszkedni. - -– Nemzetes és nagyságos uraimék – szólt, megszorítva a távozni akarók -kezét, – bizonyára dicséretes dolog, egy rossz tanácsostól megmenteni a -fejedelmet. Ha fiatalabb volnék, hevesen ostromolnám Kassai eljárását az -országgyűlésen, az országtanácsban, s mindenütt, a hol jogom volna a -közügyek felől nyilatkozni. De akkor sem vegyülnék udvari cselekbe, -akkor sem mártanám kezemet titkos működések közé, mert tapasztaltam, -hogy a kik Erdélyben árulásért veszték fejöket, rendszerint hűk voltak a -fejedelemhez és hazához. Minden bűnök csak az udvar kegyelt tanácsosai -megbuktatására forralt tervekből állott, melyek mentől titkosabbak -valának, annál gyanusabb eszközök használatára vezettek. Ha Kassai -becsületes ember volna, akkor elmozdítása könnyebben történhetnék. Nem -volt nehéz, néhány névtelen ellenségnek engem a hatalom tetejéről -egyszerre a szamosujvári vár földalatti börtönébe dobatni, de Kassai -ördögi ügyességgel fogja magát védeni. Aztán, ha sikerülne is őt -megbuktatnunk, nagy kérdés: vajon a felső megyék sérelmeért indított -háboru hasznára lesz-e országunknak? vajon uralkodónk Bethlen Gábor -katonai tehetségét átvette-e a fejedelmi pálczával együtt? vajon van-e -általában a vallásnak világi fegyverekre szüksége? s vajon egy -szerencsétlenül végződő hadviselet Erdély önállóságának nem vet-e véget? - -– Mi ez aggodalmakat Kassai uramtól is hallottuk, – válaszolák az urak -gúnyosan. - -Pécsi érzé, hogy szakított azon egyetlen szövetséggel, melyre, ha -hatalom után vágynék, még bizonyos pontig támaszkodhatott volna, de nem -vette szívére e veszteséget. - -Szükség volt elvágnom a hidat, hogy azon vissza ne térhessek többé – -gondolá. - -Halk léptekkel, borongó arczczal ment irószobájába, elővette egy titkos -szekrény kulcsát, s valami szinevesztett iratot vont ki. - -Saját kérelemlevelének eredetije volt, melyet tizenöt évvel előbb a -szamosujvári börtönből írt Bethlen Istvánhoz, a kormányzóhoz. - -Látható elérzékenyüléssel haladott a sárga betűkön tovább. - -– Ez a párt vádolt azzal, hogy a pozsonyi békealku alatt a németektől -ajándékot fogadtam el. S most szövetkezzem velök a hatalomért? Soha! -Mulandó jók miatt miért veszítenék az önbecsülésből! - -Tovább olvasott, de könny tolult szemébe, midőn a következő helyhez ért: -«Kivánom, hogy a mely vége volt Anamásnak és Zaphyrának az elrablott -pénzért, és a mely büntetés szállott Geházyra, Eliseus szolgájára, -Nanannak Cyrus királytól visszahozott kincseért, én reám szálljon az, ha -bűnös vagyok, ha pedig ártatlan volnék, vegyék az átkot magokra hamis -vádlóim!» Én ártatlan voltam! – sóhajtá Pécsi. – De bocsásson meg az -Isten nekik, hogy életemre törtek, s nekem, hogy börtönbe és bilincs -közt, a fájdalmaktól elcsábítva, az ég boszuállását idéztem fejökre! - -A falszekrénybe rejté a levelet, hogy tovább ne olvashassa. Szokatlanul -bús és ünnepi volt hangulata. - -– A csillagzatok folyvást ellenségeim, – mintha mondanák: el van -tévesztve egész életed! De hát miért mosolygottak pályám fölött? miért -kisértek kedvező sugaraikkal a fejedelmi udvarba? miért voltak az igaz -utról félrevezetőim? szegény Deborah! - -Pécsi hosszas virrasztása alatt elhatározta, hogy Balázsfalváról -visszatérve, többé semmi közügybe nem vegyül. - -E perczben még csak a szombatosok sorsa birt előtte érdekkel. - -Le akarta beszélni őket a vakmerő lépésről, mely, szerinte, bukásukat -idézte volna elő. - -Lehetetlennek hitte, hogy a mérséklet szükségét be ne lássák. - -Ha pedig túlcsapongnának, el volt tökélve velök is minden összeköttetést -megszakítani. - -Egy perczig eszébe ötlött: vajon a balázsfalvi összejövetelt nem -fogják-e Kassai és többi ellenségei az ő üldözésére kizsákmányolni? - -De a körlevél ovatos szerkezetében bízott, a nemesi lak szentségét, -megtámadhatatlanságát szilárdnak tartá, lehetetlennek képzelé, hogy -valaki azért essék vád alá, mert az ország csendjének háboríttatása -ellen működik, s az izgatások elejét venni, a fölhevült indulatok -balirányának útját akarta állani. - - -V. - -Dajka püspök Kassai fulánkos czélzatai óta, komolyan kezdé félteni -Zsófia herczegnőt, a fejedelmi udvart és heves vérű György úrfit Bodó -Klárától, a híres képmutatótól, ki az erkölcs álarczát oly jól tudja -hordani. - -Szivét rettegés fogta el, midőn rágondolt, hogy a történhető -szerencsétlenség valódi oka végtére is ő, mert nem kellett volna -szánalomtól indíttatva, oly némbert vezetni a nagyasszonyhoz, kinek -múltjával egészen ismeretlen volt. De hisz’ tévedt nőnek képzelte; s -hogy teheté föl, hogy a fejedelemné az ellenkezőjének hivésére -csábíttatik? E mentség mást az önvád alól föloldhatott vala, míg a -jámbor püspököt nem nyugtatta meg. Szorongása óránként növekedett. -Azonban azt is fontolás alá kellett vennie, hogy vajon Kassai nem -unokaöcscse iránti vonzódásból képzeli-e Bodó Klárát oly vétkesnek? S -ekkor nem volna-e kegyetlenség a különben is szerencsétlen némbert az -udvarból kiűzetni, hol az üldöztetés ellen menhelyet talált? Dajka nem -tudta fejéből kiverni azt a rögeszmét, hogy a gyűlölet és remegés, -melyet a Kassaival társalgáskor Klára arczán észrevett, vétkes szerelmi -viszonyból eredt, s negyven éves lelkészi pályájának tapasztalatai arra -inték, hogy épen ily kérdésekben kell az érdeklettek kölcsönös vádjait -kétkedéssel fogadni, és semmi elővélemény által túlságos szigorra nem -csábíttatni. - -Alkalmat keresett tehát a nagyasszonynál Klárára vezetni a beszélgetést, -s általános czélzásokkal óvakodást tanácsolni az idegen némber iránt, de -intései annyira nem hordák magokon a cselszövény mázát, annyira távol -voltak minden rágalmazástól, hogy épen őszinteségök miatt a fejedelemné -figyelmét teljes mértékben fölébreszték. Szóból szó fejlődött, s a -püspök elbeszélé, a mit Kláráról hitt, s a mit az öreg Kassaitól -hallott. - -Rákócziné arczán ingerültség jelei mutatkoztak. - -Vette észre, hogy Kassai megkezdé titkos működését a szombatosnő ellen. - -Nem kétlé, hogy a gyanút benne a Zsófia herczegnőnél lefolyt jelenet -idézte elő. - -Lehetségesnek tartá, hogy Kassai már sejté Klárában Laczkó István nejét. - -S a fejedelemné büszkeségét megtámadta azon helyzet, melyben kénytelen a -gyöngédség és szánalom tanácsának engedve, elhallgatni pártfogoltja -nevét. - -Az első perczben már ajkain volt az egész titok, de szokott óvakodása -győzött a pillanat benyomásán. – Bizonyosak vagyunk benne, szólt, hogy -Klára nem ismeri Kassai Elemért; s ha ismerné, csak hálával viseltetnék -iránta. Egyébiránt, nem akarjuk kétségbe vonni, hogy Kassai István -uramnak lehet más és talán fontos oka, azon személyről rossz hírt -terjeszteni, kit főtisztelendőséged hozzánk vezetett. Mi nem vagyunk a -szivek és vesék vizsgálói; de alig hiszszük, hogy a gyalázás, melylyel -Klára illettetik, ne esnék vissza azokra, kiktől kerül. Az idő hamar fog -mindent világosságra hozni, s addig is, míg ez történnék, figyelemre se -méltassa főtisztelendőséged a kósza hireket, s maradjon szilárdul a -mellett, hogy helyesen cselekedett, midőn egy ártatlan szenvedőt -kegyelmembe ajánlott. - -– Az Isten ő szent felsége adjon magasságodnak – szólt a püspök -elérzékenyülve, – hosszas életet, hogy számos alkalma legyen könnyeket -letörleni, megvigasztalni a csüggedőket, bátorítani a gyengéket, kikre -az életben erős küzdelem vár! Nyugodtan távozom és semmi sem fog többé -arra tántorítani, hogy kétkedjem ott, hol országunk nagyasszonyának -bölcsesége csak bizalomra talál okot. - -– S nincs is miért titkolja főtisztelendőséged, még Kassai előtt is, jó -véleményemet Klára felől – válaszolá Rákócziné, egy uralkodónő ismét -fölébredt büszkeségével. Lehet, hogy ő meg fog ütközni e híren. Annál -rosszabb rá nézve. Különben Klára kiléte az én titkom, melyhez a -világnak semmi köze, de ha Kassai uram ő kegyelme mégis kiváncsi volna, -másnál többet tudni felőle, akkor forduljon hozzám. Neki, egyedül neki, -adhatok fölvilágosítást, ámbár alig képzelem, hogy örömét lelné benne. - -Dajka püspök sokkal eszélyesebb volt, mintsem e határozott -nyilatkozatból bátorítást merített volna, hogy az öreg itélőmestert -bármiről értesítse. - -– Minek fujjam, a mi nem engem éget! gondolá magában. Világos, hogy a -nagyasszony Kassai ellen föl van ingerülve, s nem illenék papi -helyzetemhez, hogy szóhordás által viszályt terjeszszek. - -Ez oly keresztyéni, mint ildomos szempontból még csak azt sem említé, -hogy a fejedelemnénél volt. - -* - -Szeredi hamar akadt a szombatos pap nyomára. - -Segíté a hirtelen eltünt föltalálásában az a körülmény, hogy egy kis -birtokrésze Rápolthoz közel feküdt, s hogy a népre nagy benyomást -gyakoroltak a szökött jobbágy rejtélyes lénye, sötét, érthetetlen, de -babonás félelemmel hallgatott nyilatkozatai. A gonosz lélektől -megszálltnak tarták, s kivált miután a boszorkányság hirében álló vén -Marcsához vitetett, kerülte őt minden, s a ki csak vele találkozott, -keresztet vetve tért ki útjából. - -A banya azonban az egész környéken ismeretes volt gyógyításairól, s -rossz hirét, üldöztetését leginkább annak köszöné, mert szerencsésebb -vala, mint a hátszegi borbély, a dévai baromorvos, sőt oly betegének is -visszaadta egészségét, kiről a szászvárosi okleveles orvos már rég -lemondott. - -Szeredi még aristocratikus gőgjéből és gunyoros modorából is sokat -tudott föláldozni, midőn Kassai megbuktatását eszközölhette, s -rokonának, a fejedelemnének szolgálatot tehetett. Ezért viseltetett -rendkívüli részvéttel Szőke Pista és egész családja iránt. - -A portusi áradatkor épen Rápolt melletti birtokából volt hazatérendő, -melyet addig alig látogatott meg, de a hol most egy roskadozó, -elhagyott, s minden kényelemtől megfosztott lakban huzamos ideig -tartózkodott. - -Visszaérkezésekor kétségkívül részletes értesítéseket hozhatott magával -a szökött jobbágy felől. - -Szeredi sokkal erélyesebb volt, mintsem a nyert adatokkal buktatási -terveket ne kötött volna össze. - -De a fejedelemné, noha nagy részvéttel viseltetett Klára iránt, s noha a -vallásháborút óhajtó párthoz szított, férje és az ország iránti -kötelességéről magas véleménynyel birt. Ezenfelül még önérzete, -büszkesége sem engedte, hogy bárkivel is egy hivatalnok megbuktatására -szövetkezzék. Legcsekélyebb rokonszenvvel sem viseltetett Kassai iránt, -de szorgalmáról, hűségéről és államférfiui képességéről kedvező -véleménynyel volt. Hibáztatta a hatalmas minister elveit, keveset -tartott jelleme felől, szerette volna tisztább kezekben látni a -kormányt, de mély erkölcsi érzete mellett sem élt akár azon csalálomban, -hogy a legjobb ember okvetetlenül legjobban kormányoz: akár azon -balvéleményben, hogy Kassai esküdt ellenségei csak azért haragusznak rá, -mert bűneitől irtóznak. - -Míg tehát Szeredi Szőke Pista üldöztetését politikai czélokra akarta -kizsákmányolni, a fejedelemné elégnek tartá, Klára családját az -igazságtalan eljárás ellen biztosítani, a szenvedett méltatlanságokért -kárpótolni, s Kassait – a mennyiben kikerülhetetlen volt – -megszégyeníteni. - -Ennélfogva nem állhatott rá Szeredi javaslataira. - -S Dajka püspök látogatása után sem változtatta szándékát; csak annak, -mit Klára iránti aggodalomból néhány napig még függőben akart tartani, -siettetését határozá el. - -A következő reggel a leányok termében egyszerre elterjedt a hír, hogy «a -fejedelemné titka» az udvarból eltünt. - -Este még intézkedéseket tőn, még utasításokat adott némely nehezebb női -munkákban, de virradat után mindjárt, a Zsófia herczegnő legújabb -megrendelései végett, magához hivatta Pethneháziné; azonban a nőcseléd, -kit érte küldött, azon hírrel tért vissza, hogy a kisasszony az éjjel -elutazott. - -Hova? s minő alkalommal? senki megmondani nem tudta. - -Köz volt a meglepetés, s még magasabbra lőn fokozva, midőn Zsófi, ki -Klárát minden délelőtt magához viteté, most nyugtalan arczczal, sietve -jött Pethneházinéhoz, s követelte tőle, hogy az öltözködési órára -okvetlenül előkerítse Klárát; különben maga fog föllelésére -intézkedéseket tenni, s ha megtalálják, többé oly hanyag gondviselet alá -nem bizza, mint az udvarmesternőé volt, hanem szállására viszi, és saját -őrizete alatt tartja. Ezentúl a kamarása, Gyulai Ferencz, lesz Kláráért -felelős. - -A zenebonának a fejedelemné azon izenete vetett véget, hogy Klára az ő -parancsára utazott el, rövid időre. - -Gyulai örvendett, már többé nem látá a bűbájos ismeretlent, könnyű -léptekkel, összeszedett arczczal, választékos izlésű s mégis oly -egyszerű öltözetben, haladni el mellette, és egy alig észrevehető, de -kecses bók után a herczegnő belső termeibe sietni. - -Meg volt elégedve, hogy e szép kisértettől megmenekült, kinek föltünése -mindig valami babonás megdöbbenést, valami badar nyugtalanságot költött -föl keblében. Mire valók is voltak e haszontalan gerjedelmek, melyek a -leendő államférfiú komoly czéljaival ellenkeznek, s józan eszének -szégyenére válnak? Ha legalább a Pécsi Simon leánya volna Klára; vagy, -ha legalább a gazdagságot régi czimer kárpótolná! De ki hozhat föl még -erre nézve is kétségtelen adatokat? Milyen könnyű lesz neki egy -álomképet elfeledni, mely a földhöz nem tartozik, s hasonlít a légi -jelenetekhez, melyek csak pillanatig kápráztatják a szemet, és a -láthatárról nyom nélkül távoznak! - -Gyulai sokért nem adta volna, hogy Klára elutazott. - -De ha lassan nyilt meg az ajtó; ha halk suhanást hallott közel és távol: -akkor szive összébb szorult. Ha az öltöztető két palotahölgy a kitűzött -órában a belső termekbe lépett, akkor ő szokatlanul komorrá lőn. Ha Anna -néne, vagy akárki más történetesen Klára nevét említé, akkor ő -mosolyogva, gúnyosan, de mindig megkérdezte, hogy hová illant az a kóbor -lány, kit a herczegkisasszony oly nevetségesen szeretett, mintha -karácsoni ajándékban kapott báb volna? - -A fejedelemné hintaja az első udvar kapuja előtt állt meg. - -A nagyasszony épen sétakocsizásból tért vissza. Maga leszállott ugyan, -de Pethneházinét a friss lég további élvezetétől nem akará elvonni, noha -az szorosabban huzódék be a hintó szögletébe, összébb szorítá felső -ruháit, és kipirult arczából gyanítva, szembetünő kedvet érezhete -valamivel melegebb légmérsék iránt. - -A fejedelemné szokatlan órában lépett férje lakosztályába, s egyenesen a -«kék teremnek» tartott, melyet Bethlen Gábor kisebb tanácskozásokra -használt; most pedig a fejedelem irószobája volt. - -Ott találta Kassait, ki harmadnap óta, most először jelent meg az -udvarnál. - -A fejedelemné alkalmasint értesítve volt arról, hogy az itélőmester úr -még nem távozott el, sőt talán épen csak ezért lepte meg látogatásával a -fejedelmet, még a tanácskozás vége előtt; de talált ürügyet oly családi -hírek közlésében, melyek Rákóczit különösen érdekelték, s csak miután -vele a mellék-kabinetban nehány szót váltott, említé, hogy Kassainak is -akarna valamit négyszem közt mondani. - -– Nem szeretem, midőn asszonyok vegyítik a politikába magokat – szólt -félig tréfásan, félig komolyan Rákóczi. - -– Én az itélőmester urammal, – válaszolá a fejedelemné, midőn már a -kabinet ajtaján tartá kezét, – nem az országos, hanem csak a rápolti -dolgokról akarok értekezni. - -Lehetetlen, hogy a hangosan ejtett végszavakat ne hallotta volna Kassai, -s ennélfogva a fejedelemné meg sem ütközött, midőn a minister arczán a -zavar és átallás észrevehető jeleire talált. - -– Tanácsos uram! – mondá nyájasan, de határozott kifejezéssel, -kegyelmednek van egy félrefekvő birtokrésze, melyet czélszerűen nem -használhat. Igen lekötelezne, ha a vételárán nekem átengedni -sziveskednék. Hogy minden javítást és a gazdaság folytatására szükséges -ingóságokat szintén hajlandó volnék megvásárolni, az önkényt értetik. A -jószágrész, melyre czélzok, Rápoltnak alig teszi negyedét. - -– Rápolt, – szólt Kassai erőltetett mosolylyal, – fönségednek, kegyelmes -asszonyom, szintén nem esnék keze ügyébe. - -– Igaz, de a vásárban nevezetes érdekem forog fönn. - -Kassai kérdő tekintetet vetett a fejedelemnére. - -– Szőke Istvánt akarnám a jobbágyság alól fölmenteni – szólt ez, oly -hangosan, hogy tartani lehetett, miként szavai behatnak a kis kabinetba. - -Kassai meghökkenését daczczal igyekezett leplezni. - -– Ha fönséged szerencsés emlékezőtehetségével birnék, meg tudnám -mondani, mennyi érdek köt Rápolton egyik vagy másik jobbágyhoz. Most -azonban csak annyit említhetek, hogy nem örömest válnék meg épen e -birtokrésztől. - -– Reménylem, kegyelmed még sem fogja kérésemet visszautasítani. Én Szőke -Pistát szabaddá óhajtanám tenni, mert egészséges korában sem alkalmas a -jobbágy kötelességeinek teljesítésére, s miután elméje most meg van -támadva, csak gondos ápolás mellett remélhető, hogy más és hozzá méltóbb -hivatásra valaha képessé lesz. - -Kassai szíve meghült, tagjai átfáztak azon gondolatra, hogy a -fejedelemné, a szombatosok ellen tervezett csiny előtt három nappal, ily -részletes adatokkal bir egy szombatos sorsa felől. - -– Ellenségeim talán fönségednek nyomós érvekkel bizonyíták be, mennyire -nem volt jogomban Szőke Pistát szökött jobbágynak tekinteni és -letartóztatni. - -– Kegyelmed e részben jogosan cselekedett, s nincs a fejedelemnek, nincs -az országnak akkora hatalma, hogy Szőkét a törvényes földesúr hatósága -alól kiragadhassa. De épen az itélőmester uram érdekében óhajtanék a -rápolti birtokrész földesasszonya lenni. Mert Szőkét kegyelmed kémjének -tarták, bár, úgy hiszem, helytelenül. - -– S ha kémem lett volna is, szólt Kassai, mit egyébiránt senki sem -bizonyíthat be, még eddigelé a kormányokat nem volt szokás azzal -vádolni, hogy a dolgok felől miért igyekeznek magoknak értesítést -szerezni? - -– Kétségkívül nem, válaszolá a fejedelemné. De vannak, kik azt beszélik, -hogy Szőke azért követeltetett vissza, még pedig a törvényes eljárás -megsértésével, mert nem akart kémmé aljasodni. - -– E hírt, melyet most van szerencsém először hallani, alkalmasint -Szeredi ő nagysága barátságának köszönhetem. - -– Kívüle még maga a beteg is néha ily czélzatokat ejt. - -– Tehát ellenségem és egy őrült vádolnak? - -– Szőke Pista neje is tényekről beszél, melyek e gyanút ébreszthetnék -föl. - -Kassai mintha villám által lett volna sujtva. Eddig csak csodálkozott a -fejedelemné adatain; most már megrémült, midőn egy egészen ismeretlen -körülmény merült föl. Hogyan értesült a nagyasszony a szökött jobbágy -nejének nézeteiről? mily nagy lehet az összeesküvés, mely ily titok -birtokába juttatá? minő buktatási tervet kovácsolnak az ellenségek, kik -annyi alattomossággal és ügyességgel tudnak aláaknázni? S mindez a -válságos balázsfalvi gyűlés előtt három nappal történik! - -E gondolatok, e talányok és aggodalmak egyszerre zuhantak Kassaira, s -lábai alatt ingadozni vélte a földet. - -A fejedelemné emeltebb hangon folytatá: - -– Tisztába hozni soha sem lehet az ily természetű vádat, de megczáfolni -is szintoly nehéz. - -– Hátha – szólt most Kassai, egy ötlettől áthatva és fölbátorítva, – -hátha mégis más okból küldöttem volna a kapa és ásó mellé Szőke Pistát, -a szombatos szentet? Fönséged csak az egyik felet hallgatta ki, s -reménylem, kegyes lesz a vádlott mentségeit is elfogadni. - -– Részemről nem forog itt fönn semmi vád – válaszolá a fejedelemné. Én -óhajtanám megvásárlani Rápoltot; mert így gondolkozom: ha kegyelmed -jobbágyságban tartja Szőkét, akkor ellenségei nemtelen boszú gyanújával -terhelik; ha pedig fölszabadítja, akkor nagylelkűségét félelemre, egy -titok felfedezésétől való megrettenésre magyarázzák. Úgy hiszem, egy -fejedelemné mindig aggódhatik, ha férje hű szolgái, bár hibájokon kívül, -fonák helyzetbe hozatnak. - -Ekkor kilépett a kabinetből Rákóczi. - -Kassai, mintha a magas tanú jelenléte legkevésbbé sem zavarná, nyájas, -mosolygó arczczal mondá: - -– Tökéletesen megnyugszom fönséged kegyes ajánlatában. Rápolti -birtokrészem eladásáról a szerződést még ma délelőtt a fejedelmi udvar -ügyvédével együtt irásba foglaljuk! - -– Kár volt itélőmester uramnak az alkuval sietni – szólt nevetve -Rákóczi, mert a fejedelemné bizonyosan aranybányát fedezett föl a -rápolti hegyekben. Különben megfoghatatlan, hogy takarékos létére, -miként birt öt percz alatt a fizetendő összlet iránt tisztába jönni épen -kegyelmeddel, kit eddigelé még rokonunk, Szeredi sem tartott -javíthatatlan pazarlónak. - -– Részemről, fönséges uram! nem panaszkodhatom a szerződésre. A jószág -és az ingóságok valódi árát kapom vissza. S csak egyet sajnálnék, azt -tudniillik, ha ő magassága, a fejedelemné a jobbágyság alól -fölszabadítaná egyik emberemet, kit én a bitófa alól követeltem vissza, -hogy életét megmenthessem. Szép eszű, mívelt férfiú; de makacs lázadó -volt, ki legerélyesebben izgata a szombatosság mellett. Az Isten keze az -ő bűnös fejére nehezedék, s terhes nyavalyával sujtá. Bármily gonddal -orvosoltattam, egészsége helyreállításához kevés a reményem. De azt -bizonyosan tudom, hogy ha tébolya megszünnék, a szombatossági őrjöngés -még szilajabban törne ki belőle. Nem szeretném, ha Rápolt valaha -történeti nevezetességre jutna, ha onnan terjesztene egy rajongó kanócza -az egész országra szétáradó égést. - -– Az itélőmester Bodó Klára férjéről beszél, szólt a fejedelemné, a -magas hitvestárs felé fordítva tekintetét. Fenséged hivatalnokait -szólítottam föl, hogy küldjenek hozzám kimerítő tudósítást e férfiú -magaviselete felől. Ma vettem a háromszéki alkirálybiró levelét, melyben -említi ugyan, hogy a kérdés alatti személyt sokan szombatos papnak -tartják, de egyszersmind bizonyságot tesz jámbor, szelid és mérsékelt -magaviseletéről. Fölhozza a közsajnálkozást is, melyet véletlen eltünése -okoz. A nép kedvelte őt becsületes életéért, nejét pedig az egész vidék -áldja, mert a szerencsétleneknek vigasztalója, a betegeknek ápolója, az -ügyefogyottaknak tanácsadója volt. Fönséged tudja, hogy az illető -tisztek megtalálására engedélyt kértem. - -– Most már emlékszem. Tehát Bodó Klára, kinek szépségét Zsófia herczegnő -az egekig magasztalja, a jobbágy szombatosnak hitvese? - -– Megszünik holnap jobbágy lenni – válaszolta a fejedelemné. - -– Ne siessen fönséged a fölszabadítással, jegyzé meg a fejedelem, mert -itélőmesterünk emberismeretéről, belátásáról és tapasztalatairól többet -tartok, mint egész székelyföld hivatalnokainak értesítései felől. - -– Általában magam is, válaszolta a fejedelemné; de a jelen esetben -kénytelen vagyok hinni, hogy az itélőmester uram tévedt. - -– Legyen bár úgy; nem örömest tűrök udvaromban szombatost. Rossz példa -volna, mely keserű gyümölcsöket teremne. Fölbátorítaná a rajongókat, s -félelemmel töltené be az igazhitűek szivét. A törvény hűtlenségi vád alá -veti a szombatosok pártfogóit is, s alig folyt le négy hó azóta, hogy a -kulcsos városok falaira szegzett rendelet által ébresztettük új életre a -szunnyadó törvényt. S most már fönséged egy szombatos pártfogójává akar -lenni? Kit büntethetünk meg, ha nem pöröltetjük be legelőször saját -hitestársunkat, Erdély fejedelemnéjét? - -– Ezt ő magassága iránti gyöngédségből nem említém, noha aggodalmaim -kútforrása volt – szólt szeliden mosolygva Kassai. - -– Én nem a szombatost, hanem a súlyos betegségben sinylőt veszem védelem -alá. A keresztyén könyörületnek nincsenek a hitfelekezetektől függő -korlátai. Alamizsnája, ápolása még a pogányokra is kiterjed. - -– De hát mit tesz akkor, midőn a beteg fölgyógyul, s fönséged csak a -szombatost lesz kénytelen maga előtt látni? kérdé Rákóczi. - -– Azért szabadítom föl még mint beteget a jobbágyság alól, hogy midőn -egészségét vissza fogja nyerni, ne legyen velem semmi összeköttetésben. - -– De Bodó Klára, kit fönséged magához vett, nem látszik orvosi kézre -szorultnak; ellenben csaknem bizonyos, hogy férje tévedéseiben osztozik. - -– Igyekezni fogok hiteszméit megvizsgálni, s ha azok nem volnának oly -hibátlanok, mint tettei, mint egész magaviselete, akkor buzgó -könyörgéssel folyamodom az Istenhez a rábeszélés, az ékesszólás -adományáért, hogy sikerülhessen Bodó Klárát megtérítenem. - -– Mondja meg fönséged, szólt Rákóczi, ki lesz tehát már ezentúl a -szombatosok pártfogója? kit büntethetünk meg vagyonkobzással e -pártfogásért? s kicsoda nem hozhatja fel önvédelemül, hogy azért -czimborál a «titkos secta» követőjével, mert a megtisztított evangelikus -hithez akarja visszavezetni? - -– Úgy vélem, akkor pártfogoljuk a szombatosokat, midőn hiteszméik -mellett szónoklunk, irunk, midőn a szombatosságért elitélteket védelem -alá veszszük, elrejtjük, s a büntetés alól tilalmazott eszközökkel -vonjuk ki. Ámbár megvallom, nehéz megpróbáltatásra volnék akkor is -kitéve, ha egy elitélt szombatos keresne palotámban menhelyet. Azt pedig -bizonyosan tudom, hogy nem szünném meg fönségednek esdekelni, sőt mint -fejedelmem előtt térdre is borulnék és összefogott kezekkel könyörgenék -kegyelemért, ha értésemre esnék, hogy Erdélyországban valaki a -vallásáért itéltetett halálra. A megkegyelmezési jog azért adatott az -uralkodóknak, hogy a törvény szigorát józan könyörület által enyhítsék. - -– Ime! jegyzé meg Rákóczi mosolyogva, a fejedelemasszonytól igen -épületes tanítást kaptunk a politikából! Nem szeretném, ha közelebbről -valamelyik szombatost fiscalis directorunk üstökön ragadna, mert -buzgóságával házi békémet háborítaná meg. Kegyelmed itélőmester uram -nőtlen, s nem lehet tiszta fogalma arról, mit tesz az, midőn feleségünk -azzal fenyegetőzik, hogy kivánsága teljesítéseért térdre borulva fog -könyörögni. Uram! e szelidnek látszó szavak a legerősebb vihart -jelentik, a mely csak átvonulhat a házi élet egén. Egyébiránt a tréfát -félretéve, úgy hiszem magam is, hogy a szigorú törvény fölélesztésével -már elértük czélunkat, mely a magyar király ellen indítandó háborúnak -időelőtti sürgetését akarta háttérbe szorítani. Hagyjuk a kábákat négy -fal közt az új Jeruzsálemről ábrándozni. Csak ne izgassanak, ne -követeljenek, ne adjanak rendetlenségre, megbotránkozásra alkalmat. - -Kassai helybenhagyólag mosolygott, de szive mélyen föl volt gerjedve. - -Régóta nem virradt számára ily szerencsétlen nap. - -Terveinek egész építménye alá volt aknázva. - -Ha Balázsfalván zavar nem történik, ha a túlzók felül nem kerülnek, ha -Pécsi mérséklete győz, akkor a kormányzó főbiró közbevegyülése oly -eredményeket idézhetne elő, melyek Kassai ellenségei kezébe éles -fegyvert szolgáltathatnak, kivált miután a fejedelemné mai nyilatkozata -és a fejedelem zárszavai arra mutatnak, hogy az udvar neheztelése -okvetlenül sujtaná azt, ki hebehurgyán engedné magát az üldözés művének -megkezdésére ragadtatni. - -– De nem késő-e már segíteni a dolgon? e kérdést a hazatért itélőmester -órákig forgatá elméjében. - -Úgy hozzászokott a boszuhoz, annyi alakban látta a földre tiporva és -összezúzva Pécsit, hogy nehéz volt e kedvencz képektől, e kielégítő -érzésektől megválni. - -Aztán mellőzve a belső okokat, s csupán magát a tényeket tekintve, ő a -jog terén állott. - -Csak az szólana ellene, ha világosságra jönne, hogy Szőke Pistát Pécsi -Simonnál nem egyedül kémnek, hanem bűnre ingerlőnek is akarta használni. - -De nincs-e megtébolyodva Szőke Pista? Ki adna hitelt egy őrült -állításainak? és végre is maga a körirat, melyet Szőke fogalmazott, nem -bizonyítaná-e be épen azt, hogy ha e szombatos csakugyan Kassai kémje -volt, akkor a bűnre ingerlésre nem nyerhetett tőle utasítást. - -Ez oldalról tehát védve érezte magát minden megtámadások ellen. - -Midőn pedig a kormányzó főbiróhoz írt sorait elméjében ismét és ismét -föléleszté, szintén vigasztalást talált abban, hogy magát akármely -perczben különválaszthatja e hivatalnoktól, sőt szigorú vizsgálatot is -rendelhet ellene, haragja egész sulyát éreztetheti vele. Mert a levél -egyetlen betűje sem fogja a Balázsfalván történendő jogtalan vagy -tapintatlan eljárásért a közös felelősséget megállapítani. - -– Nem változtatok terveimen! mormogá asztallámpája előtt még virrasztva, -de hosszas tusakodás után már egészen lecsillapult kedélylyel. Hadd -görögjön a koczka! Nem lehetetlen, hogy egy napig neheztelni fog az -udvar, azonban mit hozhat föl még Szeredi is ellenem sikerrel? No! -meri-e elvitatni, hogy minden tettem nem folyt hivatalos állásomból? -Pécsit gyűlölöm, de melyik törvényt áldoztam föl gyűlöletemnek? melyik -törvény büntetését olvashatják fejemre? s nem volnának-e csak oly -veszélyesek, és az ország végzéseinél fogva csak oly szigorúan -üldözendők a szombatosok, ha Pécsi nem születik is? száradhat-e nevemre -az ártatlanul ontott vér vádja, ha az utolsóig ki is irtatnának a -rajongók? A notapört a közvádló vinné, az itéletet az országgyűlés -mondaná ki, a fejeket a bakó vágná le. S ki foghatja rám, hogy közvádló, -országgyűlés, bakó vagyok? Hadd gördüljön a koczka! - - -VI. - -Laczkó István idegrendszere sokkal nagyobb válságon ment át, hogysem a -vén Marcsa orvosi tudománya hamar és bizton segíthetett volna rajta. - -De Kassai, midőn démoni boszuból az őrültet a gyűlölt Marcsa keze alá -adta, bár akaratja ellen, oly jól intézkedett annak ápolásáról, mintha a -felebaráti szeretet legmelegebb érzése vezette volna. - -Marcsa indulatos és bősz volt a gunyolódó gyermekek s az őt üldöző -emberek iránt. Mondják, hogy kuruzslása miatt tej helyett vért eresztett -Kata meg Jutka asszony tehene, mondják, hogy az ispánt, ki őt kalodába -tétette, jó erkölcsű lova azért veté egy mély árokba, mert bal fülébe a -banya taplót dugott; mondják, hogy a falusi biró háza azért égett el, -mert azelőtt való nap a korcsmában esküvel erősíté, mikép az alispán ő -kegyelme legfölebb két hét mulva borsószalmán fogja Marcsát -megperzseltetni; mondják, hogy a bojtár kedvencz juha épen akkor ellett -kétfejű bárányt, midőn az arczul csapta nejét, mivel a szomjas Marcsának -megengedte a korsóból ivást. - -Szóval, sok gonosztettel vádolták Marcsát, s ha némelyike nem volt is -bebizonyítható, az legalább kétségtelen, hogy midőn fölingerelték, -átkozódni hatalmasan tudott, s hogy a reá kurjongató gyerekeket, ha -hébe-hóba utolérte, meg-megütögeté. E bűneit némileg enyhítette, hogy -szegény létére minden jutalom nélkül is örömest gyógyítá a -nyavalyásokat, de a faluban ritkán volt módja tudományát alkalmazni, -mert a jámbor életüek inkább akartak meghalni, mint boszorkányság által -fölépülni, s a kiket Marcsa kigyógyított, azok gyakran oly rossz -erkölcsű emberek voltak, hogy helyreállított egészségök miatt, a népnek -új oka volt a banyát a Marosba fulasztással fenyegetni. - -Szőke Pista a rettegett, de nem gyűlölt betegek közé tartozott. - -Gyalázta ugyan az ördögök fejedelmét, ki őt megrontá, s világosabb -perczeiben még Kassait is, de véleménye e részben Rápolt lakosainak -nézeteivel egyezett. S ha tőle, mint megszállottól féltek is, e -kényelmetlen érzést ellensulyozá, hogy a míg csak zsebében költeni való -pénz volt, a koldusnak fillért, a bénának apró ezüst pénzt adott, és -soha sem bántá azokat, kik iránta igazságtalanok voltak. - -S mint örűlt Marcsa az egészen tőle függő betegnek, kit senki számon nem -kér, kit ha tetszik, kuruzsolatokkal, ha tetszik, gyógyfűvekkel -orvosolhat, s ki még meg sem szidja őt azért, ha javulást érez, ha -csendesen aludt, s ha ereje valamivel gyorsabban jön meg, mint a hogy -természetes úton hihető volt. - -Marcsa talán, mert úgy tanulta, vagy talán a titokszerű és csodálatos -iránti vonzalomból, orvosságait phantastikus szertartások közt, és -holdjárat által kijelölt pillanatokban szedte, szárította, s főzte. -Aztán a növények nedvének hatását fokozni akarta leéneklésekkel, bűvölt -szenesvízzel, s ujja hegyében rejlő titkos erőnek, melyről korunk -delejezői is oly sokat tartanak, a beteg testébe áttételével. Ez a -gyógyrendszer nagy béketűrést kivánt attól, a kire alkalmazták, s nem -látszott a rossz lelkek segítségre hivásánál egyébnek. Könnyen -megfogható volt tehát, hogy Marcsa betegei közül sokan megtagadták tőle -az engedelmességet, a kik pedig a haláltól féltökben mindent -teljesítettek, a visszanyert egészségért ellenségeivé váltak. - -Szőke Pista zugolódás nélkül vetette magát alá minden orvosi -kisérletnek, s valamelyik a Marcsa szerei közül csakugyan kedvező hatást -gyakorolt idegeire. - -Zavart eszméi tisztultak, s voltak perczek, midőn csaknem egészen -világosakká váltak. Volt huzamosb időköz, midőn egészen élvezé a jelent, -s mindent, mi körüle történik, észrevett és fölfogott. - -Néha a multba mélyedt be, s e zilált és összeszaggatott szövetből is -visszaemlékezése egyes fonalszálakat kikeresett, összefűzött, s -meglehetősen hű részletté alkota. - -A vén banya pedig nevetett, sírt és átkozódott örömében, midőn Szőke -Pista feleségéről, gyermekeiről, lakáról, kertjéről és áhitatos hiveiről -szépen és hosszasan regélt. - -Ilyenkor aztán Marcsa is elmondá, hányan állítják, hogy saját szemeikkel -látták volna őt a kürtőn kirepűlni. Pedig az alkalmasint hazugság, tevé -hozzá rejtélyes mosolylyal. Elbeszélé, hányan támadtak ellene, kik neki -köszönik életöket. S kérte Laczkót, hogy ne legyen háládatlan iránta, ne -szökjék meg búcsú nélkül, ne tegyen ellene hamis esküt, ne beszélje el -gyógyítása módját, ne panaszolja be a szolgabirónak ördöngösségért és -hígye el, hogy ő tudna ugyan rosszakarói szőlőjére jégesőt idézni, tudná -egész Rápoltot felhőszakadás által a föld szinéről eltörölni, de tenni -nem akarja, valamig csak a kétségbeesésig nem fog üldöztetni. - -Laczkó homályos pillanataiban komolyan elhitte, a világosabbakban pedig -szeliden megmosolygá a vén asszony dicsekvéseit. - -S így éltek nagy békeségben egymással. - -A banya majdnem sajnálta, hogy gyógyszerei jobban hatnak, mint maga is -hivé, s pár hónap alatt talán meg kell válnia azon csodálatos embertől, -ki még soha sem fenyegette őt vízbefulasztással, s ki bár úrnak látszik, -parasztruhát hord, szökött jobbágynak mondja magát, s a háznál minden -terhesebb munkát úgy teljesít, mintha érette fizetése járna. - -Egyszerre azonban megfoghatatlan változás mutatkozott a betegen. - -Marcsa tudnillik csatangolásaiból hazatérve, egy hóvirágot hozott. - -Midőn a távozó tél e jelét Szőke Pista észrevevé, keresztbe fogá kezét -és sokáig nézte. - -Marcsa kiment a konyhára, tüzett rakott, hogy ebédet készítsen, s -legalább félóráig künn maradt. - -Midőn ismét a szobába jött, Szőke Pistát ugyanazon helyzetben találta, -melyben hagyá. - -Mellén átkulcsolt karokkal, redős homlokkal, mozdulatlan állott a beteg. -Pista szemei bősz fénynyel, átható éllel függöttek egy ponton, mintha -még mindig a hóvirágra tekintene. A magába mélyedés e csodás neme akkora -fokú volt, hogy nem hallá a közelgő lépéseket, a megszólítást, s nem -érzé, midőn Marcsa rá tevé kezét, mintha álomból akarná fölébreszteni. A -vén asszonynak erősen kellett őt megrázni, hogy eszméletre hozza, ekkor -pedig hüledezve nézett az alkalmatlankodóra, mintha nem ismerné, s midőn -meglepetése szünt, arczvonalai sötét, ravasz, rejtező kifejezésbe -burkolóztak. - -Hiába tudakolt Marcsa, mert kikerülő választ nyert. - -A beteg később sem nyilatkozott elmélyedése okáról. Általában -tartózkodóvá lett. Ritkábban mosolygott, ritkábban társalga Marcsával, -szeretett magányosan lenni, s valamit forralt, valamin gondolkodott, -valami fölött küzdött esze és kedélye. - -– A tavasz! a tavasz! sóhajtá végre. Mit is akar tőlem ez a tavasz? -Csakugyan nem szökött el? Megjelen a folyó esztendőben is? Azt véltem, -föllázadt a természet ellen s nem akarja e kényúr robotját teljesíteni! -Marcsa anyó, hiszi-e kend, hogy lesz valaha tavasz? - -– Minden bizonynyal, fiam! hisz már kezd a hó olvadni. - -– Annál rosszabb! annál rosszabb! jegyzé meg Laczkó s a szegletbe -huzódott, hallgatva, merengve. - -A hó csakugyan olvadott. Bő hullámokkal hömpölyge a Maros, s medrét -néhol keskenynek találá, és a rónán szétteríté árjait. - -A nap pedig ragyogott, s melege érezhetőbb lett. - -Minden sugár, mely a természet fejlesztésére hatott, élesíteni látszott -a beteg elméjét, s nyugtalanítani szivét. - -Marcsa a kis kert sövénye mögött néhány császnára és ibolyára talált. -Bokrétába köté, s a még alvó Laczkó Pista ágya elé tevé az asztalra. - -A vén asszonyt csakhamar egy lebetegülő nőhez hívták, s paraszt-ebéd -előtt nem jöhetett vissza. - -Pista kérő és parancsoló tekintettel lépett elébe. - -Arcza sápadt és fájdalmas kifejezésű volt. - -Gyaníthatólag nagy küzdelmeken ment át. - -– Marcsa anyó! szólt, megragadva a banya kezét, kend titkos mesterségből -él. Mihez ne tudna tehát? Úgy-e e virágokat (ekkor a bokrétára mutatott) -téli álmokból ébresztette föl? Nemde, ott voltak szekrényében a száraz -fodormenta, az ökörfark és méhfű közt, magok is szárazon s elfonnyadva. - -[Illustration: – A tavasz! a tavasz! – sóhajtá végre.] - -– Nem, fiam! most nyiltak ki a kertsövény mellett. - -– Esküdjék meg, Marcsa anyó, hogy nem ördöngösség által születtek újra. - -– Miért ne esküdném, fiam! Hisz annyira még nem vittem a varázslatot, -hogy a tavalyi virágokból frisseket tudjak teremteni. - -– Úgy hát, Marcsa anyó, hihető, hogy az idén tavaszt kapunk! - -– Szépet, fiam! virágost, meleget. - -– Az iszonyú volna! sóhajtá Pista, homlokát dörzsölve. - -– S fiam, miért félsz a tavasztól? - -– Nem tudom, válaszolá a beteg, őszintén, de csüggeteg hangon. Félek a -dühös ebtől, a tavasztól és… és… kitől még? Ah! most jut eszembe, -Kassaitól. - -– Fiam! kettő közülök igen rossz. De a tavasz ártatlan. Megérkezésekor -örvendeni szokott az egész világ. - -– A boszorkány is? - -– Miért kérded? - -– Mert azt mondják a gyermekek, hogy te boszorkány vagy. - -– Ha tudnék is azzá lenni, nem akarnék, szólt a hiú Marcsa rejtélyes -mosolylyal. - -– Hát a csodatételhez sem értesz, s mégis engem szeretnél kigyógyítani? - -– De már miért ne értenék, fiam? Tökéletesebb boszorkány vagyok én, mint -az igaziak. Hanem azért még sem hagylak el tégedet márczius 22.-ikének -éjjelén. - -A márczius 22.-ikének említésére megrázkódott a beteg. - -– Ne félj, szólt csendesítőleg Marcsa, száradjon el kezem-lábam, legyen -egyik szemem vakká, másik kancsallá, ha akár a kürtőn, akár az ablakon -vagy ajtón e házból kimegyek! Pedig márczius 22.-ikén, mint Istókné -beszélte, a boszorkák nagy összejövetelt tartanak épen éjfélkor, midőn a -tavasz első szombatja kezdődik. - -– Oh az első szombat! hörgé elképedve Laczkó István. Vér tódult arczára, -s ismét sápadt lett. Melle emelkedett, szemei vadul égtek. Ki mondá -neked, szólt megragadva a banyát, ki mondá, hogy ekkor árulta el Judás -Iskariotes a mestert? He, he! azt gondolod, a harmincz darab pénzt én -kaptam. Korbácsot igértek feleségemnek, rongyot és éhhalál, -magzataimnak. S te még állítani mered, hogy férj nem voltam. Hisz azért -kárhoztam el. Miként történt ez? mondd meg jámbor jós, ki a csillagokból -olvastad, hogy az Isten épen akkor fogyatkozik meg irgalomban, midőn -fölöttem fog itéletet mondani. He, he! úgy-e, te kaczagtál? Gúnyolódol -velem. Büszke vagy rá, Marcsa anyó, hogy Szőke Pista arczán elolvastad a -három betűt. Ő kém, nemde? Szégyelje meg magát titkos tudományod, midőn -csak azt fedezi föl, mit az egész világ untig ismert. Bűnömet éles -szemével leste a vakondok, fölrezzent miatta álmából a gözü, kifecsegte -a hal, s most fölötte bölcselkedik a füles bagoly és azóta komolyabban -néz a sötétségbe, több halálról huhog, mint a mennyi bekövetkezhetik. -Hamis prófétája a tollas állatoknak, ne rágalmazz engem. Csitt! ha te -mindent kigondolsz, micsoda új okért kövezzenek meg az emberek? - -– Csendesedjél, édes fiam! rimánkodék Marcsa, a beteg erős kezétől és -szilaj szavaitól egyaránt megrettenve. Ereszsz szabadon, majd hozok oly -italt, melyből néhány csepp eloszlatja nyugtalan érzéseidet. - -– S ne volna valóság, hogy márczius 22.-ikét megérjük? - -– Sőt tovább is élünk, még pedig egészségesen. Kóstold csak meg -orvosságomat, s mindjárt jó kedved lesz. - -– Tehát most a temetéseken kaczagni szokás? Eddig csak a hamis könnyek -voltak divatban és a szinlett gyász. Ma, gondolom, csütörtök. Holnapután -temetünk. S ki halt meg, Marcsa anyó? Még azt sem tudod? Hozd hamar a -hűsítő italt. A pokol agyvelőmbe tette át egyik kemenczéjét, s a pőre -ördögfiak gyorsan fűtenek. Nekik soha sem lehet elég nagy a meleg, de mi -szegény bűnösök finom idegüek, érzékeny bőrüek vagyunk, s csak ezért -kárhozunk el. Te nem ismered a lét mélyebb titkait. Eredj, hozd az -italt. - -Marcsa elkészíté a konyhában az orvosságot, de midőn a szobájába jött, -az ablakot nyitva találta, s a kertsövényen épen átugrani látott -valakit. - -Maga is kinyargalt az utczára, s tele torokkal kiáltá Szőke Pista nevét. - -A jól ismert hangra összecsődültek a gyermekek, kurjongattak, útját -állták, szoknyáját rángatták hátmegől. - -Szokatlanul föl lévén indulva, átkok helyett kövekhez és galyakhoz -folyamodott. Ez erélyesebb neme az önvédelemnek megszeppenté, s gyors -hátrálásra birta a kisded üldözőket, de az anyáknak és nénéknek -közbevegyülésre adott alkalmat. Egyik az ablakból, a másik a kapu előtt -nyelvelt, némelyike a pemetét ragadá meg s az utczára nyargalt. A -viszály barátjai, az ebek is, a banya körül kezdettek csoportozni, s -ugatásaikkal kisérék a sivalkodásokat és szitkokat. - -– Csak rajta! ti csürhék, ti pimaszok! kiabálta Marcsa, hol oláhul, hol -magyarul. Üssetek, tépjetek, marjatok, rágjatok, csak rajta! Majd -megfizet nektek a kis-biró, az öreg-biró, az ispán, a szolgabiró és a -tekintetes vármegye, csak rajta! Lesz vessző, korbács, deres, kaloda, -vallatás, itélet, tömlöcz, csak rajta! Ne engedjétek, hogy földesurunk -őnagysága szökött jobbágyát utólérjem. Majd lesz zálog, kibecslés, -kobzás, kettős robot, kettős dézma, majd kihúzzák alólatok a -szalmazsákot, a derékaljt, a lepedőt, elhordják konyhátokból a fazakat, -a bögrét, a serpenyőt, a lábast, a vaskanált, a nyársat, csak rajta! -Hagyjátok szaladni a jobbágyot, s fogjátok el helyette a banyát. Majd -lesz elég csurmolya, vadlencse, konkoly, üszök, kőeső, jégeső, békaeső, -nehéz nyavalya, marhadög, dögmirigy, bélpoklosság, csak rajta! He! hó! -hová bújtatok, hová osontatok, hová lapultatok, hová tűntetek! Csak elő! -Hadd lássam, melyik üt, melyik szúr, melyik tép, csak rajta. Hol -vagytok? Senki sincs! Márton uram! jó, hogy a kuczik mellől kiütötte -kend az orrát, szólt most, az ellenségeitől menekült Marcsa. Nagy dolog -történt. Nagy veszedelem érte a falut. Elszökött a szökött jobbágy. Kend -a biró, kendnek húzzák le érte a szűrét, a bőrét. Keresse meg, ha -tetszik. Semmi közöm hozzá. Haza térek, egy toppot se lépek. Kend a -biró. Csak rajta! - - -VII. - -A Maros jobb partján, az akkori szokás szerint, számos kisérettel -utazott egy főuri család. - -Elől léptetett délczeg paripán a lovászmester, féken vezetve a -magasrangú egyén pompásan fölszerelt almás-szürkéjét, mely fiatal -éveiben a padisah méneivel is versenyezhetett volna szépségre s -gyorsaságra nézve, most azonban csak biztos és nyugodt járásával érdemlé -meg a kitüntetést. - -Nyomban jött a hatlovas hintó, két csatlós fedezete mellett. - -Könnyű kocsi követé ezt, melyben a hátulsó ülést egyedül foglalta el -maga a főúr, míg elől az összetöpörödött, kiaszott, pápaszemes, sasorrú, -barna-sárga arczú férfiuban a hirneves örmény orvosra ismerünk, kit a -fejedelmi udvar pártfogolt, s néha Stambulba is küldött, oly -fölvilágosítások szerzéseért, melyekkel csak a keleti szokásokkal, -egyénekkel és befolyásokkal tökéletesen ismeretes férfiú bizatott meg. - -A főúr fogata után ernyős szekér jött, fegyveres cselédekkel s egypár -kedvelt ebbel. - -Hátrább lovagolt a peczér, vállán a sólyommal és a potrohos udvarmester, -figyelve, rendezve, s mindenen szemét tartva. - -A menetet társzekerek zárták be, konyhaedényekkel, élelemmel, -átalagokkal, drága asztali készlettel, házi gyógyszertárral, málhákkal, -ágyneművel, szakácscsal és fehércselédekkel. - -A Maros völgye keskenyebbre szorult. A környező hegyek a jobb oldalon -kopasz fokukat tolták elé, míg balról az erdős vidék részletei a tavasz -zöld mezébe fognak öltözni, kies, sőt néhol elragadtatásig szép -tekintettel bírnak. - -A hintó az országútról, melyen eddig haladt, most kitér, s egy közel -fekvő révnek tart, melyben az átjáratot igen tág és köteles komp -eszközli. - -Mindjárt a déli állomásunkon leszünk, szólt a hintó jobb oldalán ülő -úrhölgy, a nálánál sokkal fiatalabb némberhez, ki vagy szerénységénél, -vagy helyzeténél fogva a társalgást csak folytatni, s nem megkezdeni -szokta. A révtől, tevé hozzá, már látszani fog a kunyhó, mert visszaélés -volna, háznak mondanom, melyből férjem a patkányokat török muzsikával -akarta kivándorlásra bírni, midőn észrevevé, hogy a tőrt és csapdát -hallatlan óvatossággal kerülik. - -– Nálunk is, válaszolá a fiatal úrnő, sokan hiszik, hogy ez alkalmatlan -állatok egyszerre eltünnek, ha az ember érczeszközökkel folyvást nagy -lármát üt. - -– Férjem látván, hogy hivatlan vendégei nem készülnek útra, maga -költözött el. De előbb, mint mondá, a tiszttartón és a konyhaszolgálón -kívül még a vén komondortól, a pulykakakastól, és igás barmoktól is -hosszú szónoklattal búcsúzott, meg akarván próbálni, hogy a beszédből -nem jött-e ki egészen? - -– S mi vehette rá ő nagyságát, kinek annyi vára, uradalma és kisérete -van, a magányba vonulásra? - -– Szeszélye. Egész hetet töltött a puszta birtokban és a még földesurat -soha sem látott oláhok közt, pedig nyelvöket sem érti. Férjem igen -szeszélyes úr, s azt kivánja most is, hogy a patkányok társaságában -töltsük az éjet. Pedig sokkal helyesebb volna kegyelmednek, kedves -szomszédnőm, vendégszeretetét venni igénybe. - -– Az enyémet, nagyságos asszonyom? tudakolá bámulattal a fiatal úrnő. - -– Igaz, kegyelmed kastélya sincs egészen jó karban. Férjem mondá, hogy a -cserépfödelet moh és moszat borította be. Az ebédlő ablakai ki vannak -tördelve, a dísztermet gabnatárnak használták, s a különben csinos kert -ösvényeit dudva lepte el. De végre is négy egészen ép és elég helyesen -butorzott szobája van. A cselédek laka pedig kiséretünk befogadására -elég tágas. - -– A nagysád férje tévedett, szólt a fiatal nő. Nekem nincs itt semmi -birtokom, nincs az egész világon! - -– Megbocsát kegyelmed, ha állítását tréfának veszem. Miért vásárlott -tőlem négy szép fejős tehenet, s férjemtől egyenlő szinü és évü négyes -fogatot? miért vitet külön szekeren ágynemüt? miért hordoz magával ezüst -asztalterítéket, ha nincs birtoka, hová beköltözzék? - -– Hígye el nagyságod, válaszolta Bodó Klára élénken, hogy az csak -félrevezeté, csak ámítá, ki ilyet beszélt. - -– Ellenkezőleg, szólt mosolyogva Szerediné, én képes vagyok kegyelmedet -rögtön meggyőzni arról, hogy hasztalan titkolódzik, mert mindent tudok. -Férjemnél van az átruházási levél, melynél fogva kegyelmedet a Kassai -István ő nagyságától megvásárolt rápolti birtokrészbe egész -ünnepélyességgel készül bevezetni. Aztán még nem vesztém el, noha -szórakozottnak tartanak, a fejedelemné őmagassága levelét, melyben -említi, hogy palotahölgye, Bodó Klára, kéri udvarmesteremet a vásárlott -fogat és tehenek gyors átszállítására. Mi végre az ezüstnemüeket illeti, -azokon szintén saját szememmel láttam kegyelmed nevének kezdőbetüit. - -Klára tehát egyszerre lett a fejedelem nagylelküségéből palotahölgygyé -és földbirtokossá. - -– A kis Endre és Barbara, folytatá Szerediné, hogy a kedves -meglepetéseket újakkal tetézze, a kegyelmed igen kedves gyermekei, ma -velünk fognak ebédelni. - -Mekkora öröm, mekkora boldogság! Az anya visszakapta gyermekeit, kiktől -el volt választva, kiknek életéért remegett. - -– Oh! azon emberfölötti lény, kinek szive végtelenül nemesebb, mint -születése is, s ki a fejedelemnéi méltóságra több fényt vet erényeivel, -mina mennyit attól nyer, oh! az én jóltevőm mily kit mondhatatlanul -boldoggá tehetett volna, zokogá Klára, ha birtok és kitüntetések -helyett, elvesztett férjemmel ajándékoz meg. - -– Ha férjét Laczkó Istvánnak hívják, mondá Szerediné, ez esetben úgy -gyanítom, hogy ma este, vagy ha férjem akaratja győz, holnap reggel, -közelebb leszünk hozzá, mint most vagyunk. Egyébiránt, tevé hozzá, -fellegzett arczczal és lágyabb hangrengéssel, egyébiránt önnek erős -lélekkel kell birni, s bár meg vagyok győződve, hogy tartós bánatra oka -nem lehet, a gondviselés megpróbáltatását egészen nem kerülheti ki. De -melyikünk tud dicsekedni osztatlan szerencsével! - -A hintó a révhez ért. - -Szeredi a csatlósokra támaszkodva, már kiszállott kocsijából és neje -felé közeledett. - -– Az Istenért, édes Klárám, sugá ez, mérsékelje fölindulását, mert -férjem neheztelne, ha észrevenné, hogy titka el van árulva! - -* - -A túlparton nagy zaj keletkezett. - -Hosszú sorban nyargaltak gyerekek, vének, nők, s fustélyokkal -fegyverzett férfiak. - -Az előcsapattól jó puskalövésnyire föltünt egy szaladó alakjának -kétséges körvonala. - -– Valakit kergetnek, nagyságos uram! jelenti Szeredi kedvelt solymárja, -ki e helyzet előnyénél fogva néha szabadságot vett a közbeszólásokra. - -– Alkalmasint tetten ért lator. De ne ácsorogj! Siess a nagyságos -asszony hintajához. Nosza! vezesd a gyeplőst! Nem látod, hogy -bokrosodik? - -E közben kék ruhás és csákányos férfiu vágtatott el a Maros túlpartján, -a rév mellett, s utolérte és csakhamar hátmögött hagyá a gyalog -hajhászokat. - -– No! ez nyakon csipi a latrot – szóltak Szeredi ő nagysága kisérői. - -A hintó fogata sehogy sem akart a kompba lejteni, az ostorhegyes -kirugott, a gyeplős hegyezte füleit. - -– Szálljanak ki az asszonyok! rendelé Szeredi. Kocsis! fordulj egyet a -hintóval, s úgy kerülj a révhez vissza. - -– Ha nagyságod megengedni méltóztatnék, talán jobb volna előbb a könnyű -kocsit helyezni a kompba, s aztán az ernyős és a nagy társzekeret. Úgy -sem lehet egyszerre átszállítani mindent. S addig a zajtól megrezzent -lovak le fognak csillapodni. - -E nézetet megint a solymár koczkáztatta, de Szeredi nem válaszolt. -Figyelmét nagy mértékben egy különös jelenet vette igénybe. - -A part legmagasabb pontján keresett állást, hogy láthassa, miként fordul -meg a hintó. A közben a Maros kanyarulata miatt szem elől eltünt -hajhászcsoport az előtéren ismét felmerült. Szeredi történetesen arra -fordítá tekintetét, s épen akkor, midőn már az üldözött egyén háta -megett volt az, ki lóháton kergeté. - -– Mindjárt megfogják! kiálta Szeredi önkénytelenül kitörő örömmel, úgy -vélekedvén, hogy valami híres zsivány kerül kézre, s a közbátorlét még -biztosítottabbá válik, mint eddig volt. - -De nem fogták el a képzelt gonosztevőt, mert gyors elszánással ugrott a -Marosba. - -A lovas e veszélyes útra nem merte követni a menekültet. - -Tétovázva nyargalt a parton, hihetőleg dühöngött, hihetőleg -szitkozódott, azonban Szeredi füleig nem hathattak káromlásai. - -A nagyságos úr a kiváncsiság rendkívül fölfokozott érdekével nézett a -Maros hullámaira. Szerette volna tudni: megmenekült-e, vagy elmerült a -zsivány? Néha föl-fölrémlett valami alak, néha csak a sivár hullámok -látszottak. - -– Mi történt? kérdi Szerediné a kompra érkezve. - -– Egy zsivány ugrott a Marosba, hogy el ne foghassák. - -– Ah! sohajtá az asszony meghökkenve. - -– Csak talán nem félsz, hogy a hideg fürdő után kedve legyen -kiséretünket megtámadni? - -– De hátha szegény elmerül! - -– Akkor nem akasztják föl, válaszolt Szeredi. - -– Ki tudja, vajon zsivány-e? jegyzé meg Szerediné a női kebel oly -természetes szánalmával. - -– Hát mi volna más? szólt odavetve a férj. - -– Úgy tetszik, mintha még úsznék. - -– Elküldöm csatlósaimat, hogy mihelyt partra ér, fogják el. - -– Az Istenért, ne tedd, esdeklett a nő. Ugyan miért volna a -szerencsétlen épen rabló. Nem üldöznek-e néha ártatlanokat? S ha szintén -bűnt követett volna is el, ki kivánhatja tőlünk, hogy mi szolgáltassuk a -hóhér kezébe? Utasok vagyunk, nem a törvény szolgái; urak, nem -poroszlók. - -– Ha épen azt kivánod, miattam mehet a jámbor, a hová tetszik! - -– Ah! most a partra mászik ki, szólt leplezetlen örömmel Szerediné. - -– Kedvedért megfogadhatom gyermekeink mellé uszómesternek. - -– Hallom, hogy zsiványt kergetnek – mondá a ponk aljához érkező Klára. - -– Sőt ellenkezőleg egy talpig becsületes embert, válaszolta Szeredi, kit -nőm pártfogás alá vett, s kinek szerencsés megszabadulásáért ma fényes -lakomát fogunk tartani. De már vár reánk a komp. Siessünk! He! mit -csináltatok! kiálta most a solymárra és komornyikra riadva. Ki -parancsolta, hogy a nagyságos asszony hintója helyett elébb az enyémet -vigyétek a kompba? - -– Könyörgöm alássan, jegyzé meg a solymár, féltünk, hogy a visszatérő -hajhászok kurjongatásai megint bokrossá teszik a Miska kocsis fogatját. - -Szeredi, bár kevéssé ingerülve volt, nem kárhoztathatá e bölcs -előrelátást, s annál kevésbbé, mert a kergető lovast és az üldöző -karavánt visszafelé vonulásban szemlélé. - -Megindíttatá tehát a kompot, az orvos és udvarmester felügyeletére bízva -az asszonyságokat. - -Midőn a csoport közeledék, már tisztán kiveheté Szeredi a kiabálást: a -kompra! hamar a kompra! - -Ez ingerlé őt. Nem azért, mintha az üldözött menekülése szivén feküdnék, -de mert föltevé, hogy látják a parton és kompban a főuri fogatokat s -mégis kiabálni mernek és a hajóba akarnának tolakodni. - -– Sietni kell a komppal! ordítá a lovas, a másik part átjárójához érve. - -– Ordítsd vissza neki, hogy fogja meg a száját, mert ebül jár – -parancsolta a solymárnak Szeredi. - -A rendelet egész erővel teljesítteték. - -Lovasunk hallván a figyelmeztetést, megtörlé bajuszát, s aztán szemét, -az egyiket azért, minthogy haragszik, a másikat, minthogy élesen akart -látni. - -– Szeredi ő nagyságát gyanítom, mormogá magában. De én mégis nemes ember -vagyok. Ebül járok! Ne, ne! hát vajon mikor járt ebül a nemes ember? -Hej! ti parasztok, ti otrombák, ne kiabáljatok úgy! Fogjátok be a -szátokat, mert teremtugyse ebül jártok! káromkodék a hajhászókra, kik az -átjáróhoz közeledve, szintén a kompot sürgették. - -Szeredi a révhez ért. - -A gyermekek és asszonyok, mint merészebb vállalkozók, körül állták a -partot, részint bámészkodni, részint, hogy hamar kerülhessenek a kompba. - -Szándékok dugába dőlt; mert a sólymár minden ácsorgót ostorával -elriasztott. - -– Kend miféle ember? kérdé most Szeredi a lóháton ülő kék ruhást. - -– Nemes ember, nagyságos uram! szólt a kérdett némi daczczal, de azért -süvegét, mint illik, kezébe tartva. - -– Van-e armálisa? - -– Van, nagyságos uram! - -– S régi? - -– Száz esztendős, nagyságos uram! - -– Jól ügyeljen tehát, nehogy valamikép oly helyre jusson a nemeslevele, -a hol ha kiporoznák, kendnek nagyon fájna. - -A kék ruhás egyén megtörülte bajuszát, férfiast és vakmerőt gondolt, de -mégsem mondá meg. Egy köhögés fejezte ki egész replikáját. - -S más foglalatossága nincs-e a nemeskedésen kívül? faggatózék Szeredi. - -– Kassai uram őnagysága rápolti gazdaságát kormányozom. - -Szeredi most már halkabban kérdé. – Kit üldöztek kendtek? - -– Egy szökött jobbágyot. - -A főúrban balsejtelmek ébredeznek. - -– Szálljon le kend a lováról. - -– A ló Kassai István uram őnagyságáé, szólt az ispán, megerősítve magát -a nyeregben. - -– A ló Kassaié lehet, de Rápoltot eladta, s épen azért jövök, hogy -átvegyem. - -Szeredi e nyilatkozata a földre szállítá az ispánt. - -Most a főúr a solymárhoz szólt – fogd föl a puskádat, s mondd meg az -ácsorgó parasztoknak, szaladjanak oly gyorsan haza felé, hogy a -nyulserét utól ne érje őket. - -Az ispán is a parasztok közé akart tartozni, s lábát a legsebesebb -iramlásra készíté, de Szeredi kezét tevé a vállára. - -– Kend velem marad, – szólt. - -– A mint nagyságod rendelni méltóztatik. - -Mihelyt a rápoltiak tőlök kitelhető élénkséggel mozdultak haza felé, -Szeredi hátravonulni parancsolá saját embereit is, s az ispán azon -félelmes megkülönböztetésben részesült, hogy a nagy úrral négy szem közt -társaloghasson. - -(Most jól fogna nemes levelem, ha magammal hoztam volna, gondolá a -letartóztatott. Ez a szörnyű úr még el sem hiszi, hogy akármikor -előmutathatom.) Nagyságos uram! szólt nekibátorodva, – a volt földesúr -nehéz birság alatt kötelességemmé tette, hogy a most üldözésben levő -szökött jobbágyot elszökni ne engedjem. Vigyáztam is rája, csaknem úgy, -mint a nemeslevelemre, melyet kettős zár alatt tartok; de a -szerencsétlenség egy boszorkány árulása vagy vétkes könnyelműsége miatt -megtörtént. Azonban nagyságod bizonyságom lehet, hogy a szökevény nyomát -követtem, s ha meg nem gátoltatom, most is sarkában volnék, és ha -szárnya nincs, nem menekülhetne tőlem. Alázatosan protestálok tehát, -minden kár, költség és hátramaradás ellen, mely akár a volt, akár a -leendő földesurat e casus miatt érhetné, s óvást teszek az iránt is, -hogy rajtam, kinek ártatlanságát nagysád legjobban tudja, semmi birság -ne vétessék föl. - -– A felől Szőke István uram fog határozni – válaszolá szinlett -közönynyel Szeredi. Mert a rápolti jószág új birtokosa, mint tudom, -Szőke Istvánt fogja föhatalmazottjává nevezni – említé Szeredi. - -– De talán csak nem a bolondot, nem a szökött jobbágyot! kérdi az ispán. - -– A Marcsánál levő beteget, kinek egészsége rövid időn helyre fog állni! - -– Boldog Isten! hisz épen az szökött el. - -– Mit? Hát Szőke István uramat merte kergetni? rivalkodék Szeredi, -mintha csak most sejtené először a szeme előtt lefolyt jelenetet. -Szerencsétlen ember! Itt is betelik, hogy a kit az Isten büntetni akar, -eszét veszti. Nosza! pattanjon kocsimra s egy óranegyed alatt Rápolton -teremjen. Ott fog a Maroson átkelni, mert nem akarom, hogy valaki -orrontsa a bárgyuságot, melyet elkövetett. Meg se álljon, míg Szőke -István uramat be nem éri. Lovaimat ne féltse, ne kimélje. Sólymárom -kenddel megy, hogy segítségére legyen. Mihelyt Szőke István uramat -megtalálják, kend bocsánatot kér ügyetlen eljárásáért, s nevemben -köszöntvén őt, hozzám hívja. A kocsiban természetesen a főhely Szőke -uramé, s kend a bakon ül. Ha a föllelt úr nem akarná kocsimat elfogadni -s általában bizodalmatlanságot tanusítani, akkor sólymárom mellette -marad, s kend hozzám siet jelentést tenni. - -A túlpartiak, kik a kompra várakoztak, meg nem foghatták az átellenben -történt dolgokat. - -Csak azt látták, hogy a kék ruhás és rézcsákányos perzekutor a Szeredi -kocsijával eltünt. - -Később sem nyerhettek e rejtély felől kellő fölvilágosítást. - -Szeredi a vezetéken vitt paripára űlt, s az orvos az asszonyságok -hintajában foglalt helyet, és így vonultak be a rév melletti helységbe, -hol Szeredi, a nagy uradalmak tulajdonosa, a legkisebb közbirtokosok -sorába tartozott. - -A beteg bujdosó föllelésére küldött ispán pedig, a mint az iramló lovak -Szereditől távolabb ragadták, több és több büszkeséggel gondolt a -nemeslevélre. «Én üljek a bakra, s a szökött jobbágy a kocsiba! ej! ej! -Ő legyen Rápolton fölügyelő, s én segédje! ej! ej! A bolond uralkodjék, -az okos szolgáljon, ej! ej! Furcsa világot élünk! Azt nem merem kétségbe -vonni, hogy Rápolt el ne volna adva, mert egy országtanácsos nem -hazudhatik, kivált ha még a fejedelemnek sógora is. Tehát én üljek a -bakra, s a jobbágy a kocsiba! ej! ej! Na! ha Szőke Pista engem el nem -fog, bizony én sem tartóztatom le őt! Hadd nyargaljon gyalog, én -nyargalok szekeren. Ha orrom elébe bukkan is, ráesküszöm, hogy nem ő. De -hátha a nagyságos úr sólymárja ismeri? Ez nagy baj volna!» - -Ispánunk ily elmélkedések közt bökkent arra a gondolatra, hogy illendő -volna utitársával beszédbe keveredni. - -– Úgy-e, maga rég nem látta, azt az «izét», azt a «hogy is hivjákot», a -kit mi most keresünk? - -– Neviről se ismerem – válaszolá a sólymár. - -– Nem-e? Már az nagy baj, mert igazán szólván, én rövidlátó vagyok, s -száz ölről még tulajdon testvéremet is bivalynak vagy medvének -gondolnám. Tréfálnak is ezért velem, de csak a jó barátaim, mert a -gézengúz embernek nem tanácsolnám, hogy természeti hibáimat észre vegye. -Tehát fiatal uram! igazán nem ismeri maga «izénket?» - -– Szavamra! nem. - -– Leírom tehát egész külsejét, hogy észrevehesse, ha őkelme az -országútról eltérve, erre-arra csatangolna. Nagy fekete köpenye van, -olyan, mint a garabonczás diákoké. Haja nem sokkal vörösebb a -téglapornál, s orra a görbébbféle ért ugorkákhoz üt. Ezenkívül homlokán -szép darab holttetem van. - -– Nincs miért tovább fáradjon a leirással, közbevágott a sólymár. Mert a -ki ennyi jelből nem ismer bujdosónkra, annak kár meghagyni a szemét. - -Az ispán nevetett és hunyorított, mintha utitársa élczétől el lett volna -ragadtatva. - -– Reménylem, mondá derült kedvvel, reménylem, hamar ráakadunk Szeredi -őnagysága pártfogoltjára, s beültetjük, mint illik a kocsiba; mi pedig -fölkuporodunk a bakra. Csak ne feledje el, fiatal barátom, a fekete -köpenyt, rőt hajat, ugorka orrot és a holttetemet. - -– Még éjjel is róla fogok álmodni. - -Kassai ispánja tetőtől-talpig elégült volt önmagával, azon finom -ötletére, hogy Szőke Pistáról hamis leirást közölt. - -* - -Szeredi, hogy annál biztosabban kézrekeríthesse a beteget, mihelyt nagy -kiséretével a szerény igényű udvarházba leszállott, gyors postát indíta -a fejedelemnéhez, s értesíté a történtekről, hogy Fehérvár felől is -nyomozók küldethessenek. - -Valószinű volt, hogy Szőke, ha hamar nem tartóztathatik le, egyenesen -Kézdi-Vásárhelyre megy, hol feleségére és gyermekeire vélt találni. E -körülmény sem kerülte el Szeredi figyelmét, s főleg a Küküllő völgyét -jelölé ki a magas rokon által intézendő kutatásra. Ő is készíte a -szombatos papról oly személyleirást, a milyet csak összeállítni bírt; de -bár rajza mindenben hű volt, mégis reményét leginkább a rögtöni -nyomkövetésbe helyezé, s nem kétkedett, hogy az ispán és sólymár -legfölebb ebédre megérkezik a beteggel. - -A dél elmult, az alkony közelgett, az esthomályt szürkület, szürkületet -sötétség váltá föl, de a kocsi nem jött. A család, a mint egy szűk -lakban telhetett, lefekvésre készülődött. Szerediné, ki annyi kényelmet -élvezett már, hogy számára az alkalmatlan csak az új, a szokatlan -ingerével bírhatott, igen jól találta magát Klárával és e nő két -gyermekével oly keskeny kamarában, melyben két ágy és egy bölcső minden -közt betölte. Éjfélig sem hunyta be szemét, mindig volt valami ötlete, -valami közlendője, melyet, hogy a kisdedek álmát ne zavarja, suttogva -mondott el, és Klára oly örömest folytatá e társalgást, oly csordultig -volt telve szive a meglelt magzatok miatti örömmel, hogy vonakodott -fejét a vánkosra hajtani, félvén az álomtól, mely ellenmondásos -természeténél fogva, talán csalódásként tünteti föl a valót, s reggelig -azon hazugsággal gyötörheti az anyát, hogy csak képzelte gyermekeit maga -mellett. - -Szeredi a hanyatló kor és beteges test miatt általában a keveset alvók -közé tartozott. Nem vált tehát terhére a fejedelemtől kegyelt orvossal -folytatott társalgás és poharazás közt még sokáig várni az ispánt. - -– Ha nem volna vele sólymárom, azt hinném, hogy kocsimmal és fogatommal -megszökött. Már most alig tudom, mi tevő legyek? Bevezessem-e Bodó -Klárát a rápolti birtokba s közöljem férje eltünését? vagy e szajkó -fészekben kínlódjunk még egy napig. - -– Nézetem szerint jobb, ha nagyságod korán értesíti az ifju asszonyt a -történtekről. - -– Csak azt sajnálom, hogy kegyelmed gyógymódját, melyhez a fejedelemné -annyi reményt kötött, nem kisérthettük meg. - -– A kisérlet, nagyságos uram, már végre van hajtva – válaszolá az orvos. - -– Hogyan? – tudakolta Szeredi. - -– A véletlen, de nagy öröm hatásától vártam betegünk idegrendszerében a -szerencsés fordulatot; a helyett a véletlen nagy ijedelem és életveszély -jött közbe, hogy ugyanazon rendületet idézze elé. Lehet, hogy Szőke -István elméje egész tevékenységét visszanyerte volna, midőn nejét és -gyermekét meglátja, azonban Kassai uram poroszlói, a menekülési vágy, az -ijedelem, a Maros sodró örvényei, a hideg hullámok, a csodálatos -szabadulás szintén hasznos szolgálatot tehettek. Hatásoktól én legalább -annyit reménylek, mint az általam tervezett meglepetéstől; föltéve, hogy -a meghűlés vagy szertelen fáradság nem vont rá új betegséget. Aztán még -nincs okunk hinni, hogy a kiküldöttek nem hozzák őt magokkal, és az -iszonyú meglepetést a kellemes, az elragadó nyomban nem követi. - -– Én országos ügyeinkre nézve is fontosnak tartom, hogy Szőke egészen -visszanyerje elméjét, s Kassai uram gonoszságairól egygyel több adat -legyen birtokunkban. A vén Pécsi, mint hallom, elutasított magától -minden tevékenységi igéretet, minden közreműködést. Nem tudja régi -nehezteléseit feledni. De máskép fog ő is beszélni, midőn meggyőződik, -hogy Kassai valamit forral ellene, s hogy czélját a legelső kedvező -alkalomkor végre is fogja hajtani. - -Másnap délután megérkezett a kocsi, de benne csak a keresésre küldött -személyek ültek. - - -VIII. - -A balázsfalvi korcsmáros sűrűen kezdé a számtartónak a vendégeket -jelenteni, s ennek gyorsan szaporodott a dolga, mind a várkastélyba -átszállítás, mind pedig a földesúr meghivását elfogadni nem akarók -rábeszélése miatt. - -– Nagyságos uram! mondá végre, ömlik a sok látogató. Többnyire lelkileg -fehérruhások ugyan, de némelyiknek külső öltözete mégis csak szürke -czondra, vagy szinehagyott, pecsétes és foldozott dolmány. Ezek átallják -a várbaköltözést, s alázatosan kérik nagyságodat, hogy engedje a -fogadóban maradniok. Jöttek olyanok is, kik a régi jó szokás szerint -egészen föl vannak fegyverezve, s finom nevelésű uraknak látszanak; -azonban az átköltöztetésnek ellenszegültek, mondván, hogy tanácskozni és -nem vendégeskedni jöttek Balázsfalvára. - -– Vitess a korcsmába elég bort és eleséget, szólt Pécsi, komor -tekintettel. – Hadd maradjon ott, a ki vendégszeretetemet alkalmatlannak -találja. A szombati szent napra pedig az alsó terem helyett rendezd el a -volt könyvtárt. - -A számtartónak adott utasítás után a földesúr gazdasági intézkedéseknek -áldozott egy rövid fél órát. Midőn legsürgetősb dolgait eligazítá, -számtartója megint belép. - -– Nagyságos uram, mondá ez, a fogadóba szállított fehérruhások egymással -heves vitatkozást folytatnak. - -Pécsi aggodalmasan kérdé, hogy mi fölött. - -– Sokan, követem alássan, nagyságodat álszombatosnak és valódi -evangelikus hitűnek tartják, mások meg a mellett küzdenek, hogy -nagyságod álevangelikus és valódi szombatos. - -– Ha a füledet nyitva tartod is a hiábavaló beszédek számára, zárd -legalább be a szádat – válaszolá Pécsi, hideg tekintettel külsőleg, de -nehezteléssel szivében a háladatlan hitsorsosok iránt, kikért annyi -áldozatot tőn, s annyi gúnyt szenvedett, hogy most háladatlanságot -arasson. - -Aztán ő a befolyásosabb egyénekkel akart magánértekezletet tartani, s -ime a csőcseléknép is kezd megjelenni. - -Röviden, határozottan nyilatkozom, gondolá magában. A kinek véleményem -nem tetszik, kárhoztasson saját szeszélye vagy rövideszűsége szerint. - -Szekerek, kocsik dörömbölése hangzott a dobogóról, s a várkastély -kövezett udvarán. - -Gálfi s más előkelő szombatosok érkeztek meg, de egyszersmind a -számtartó ismét jelenteni valót hozott. - -– Nagyságos uram! ne méltóztassék neheztelni, ha parancsolata ellenére -megint szót hordok tovább, de a fogadóban nagy a rendetlenség. -Beszállott két nyárádtői uraság, hogy abrakoltatva Gyulafehérvárra -menjenek. A mi fehérruhásaink vitatkozni kezdének velök. Állíták, hogy -ezentúl a balázsfalvi templom sajátjok, mert a mely hithez tartozik a -földesúr, azé a templom. A nyárádtői egyház iránt is követelést -támasztának, mert a falu községének többsége az új Jeruzsálemhez szít, -és a mely részen van a jobbágyok nagyobb száma, annak kell a templomot -átadni. Az idegen urak, kik római hitűek voltak, előbb még buzdíták a -miéinket, de midőn a nyárádtői templomra került a kérdés, kardjaikat -zörgeték, s Kádár uram szakálába akartak kapaszkodni, pedig egész -Erdélyország tudja, hogy Kádárnál nincs szentebb angyal. - -– Ezentúl mindent, kiről észreveszed, hogy nem szombatos, vezess a -várba; Kádár uramat és a többi vendégeimet kérd meg nevemben, hogy a -korcsmában s más nyilvános helyeken a hitágazati vitáktól tartsák távol -magokat. - -Pécsi nyugtalan lőn; aggodalmai tornyosultak, összetolódtak s készültek -kedélyét egészen elárasztani. - -Megigérte volt, hogy a kikelet első szombatján értekezletet tart, de -zárt körre és oly barátságos eszmecserére számított, mely a törvénybe -nem ütközik, s a közfigyelmet magára nem vonja. S ime, népgyűléshez -hasonló van keletkezőben. - -Mit tegyen most? - -Óvatossága sugá, inté, sürgeté, hogy az összejövetelt, miután az a -helyes korlátokon túlterjedt, ne tartsa meg. - -De adott szava, büszkesége, házigazdai kötelességei, a nemesi telek -sértetlensége ellenezték e szándékot. - -Aztán ugyanazon óvatosság mondá, hogy az összecsődített s a messze útról -jövő tömeg, midőn az igért tanácskozás nélkül szélesztetnék el, -lármájával és kitöréseivel még nagyobb botrányt támaszthatna, mint bármi -más fejlemény. És nem gúnyolnák-e ki őt e gyávaságaért még azok is, kik -ellenségei közé nem tartoznak? - -S végre, ha rosszakarói törvénysértésnek állítanák a tartandó -összejövetelt, nem mondhatja-e megczáfolásukra, hogy épen az -izgatásoknak akarta útját bevágni, s az ország békéjét fenyegető -veszélynek anyagait törekvék széthordani, midőn a szombatosokat magához -hivatá, hogy a haza alaptörvényeibe ütköző terveiket meghiúsítsa? - -És a legrosszabb esetben is, ki támadhatná meg őt az új hitért, melyhez -határozottan soha sem csatlakozott? E végső, de sem eléggé igaz, sem -eléggé becsületes érvet, a rabulistai szellem közlé a különben nemes -indulatú Pécsivel. - -Megállapodott tehát abban, hogy az összejövetelt, noha máris egyébre -fajult, mint gondolá, nem fogja elhalasztani. - -– Nagyságos uram, – jelenté megint a számtartó – a fehérruhások már -háromszázon fölül vannak. Holnap reggelig még fölösen fognak gyarapodni, -s nem férnek el a könyvtárba. Különben is talán jobb volna a földalatti -boltok valamelyikét választani ki, a mint az áhitatosságok alkalmával -tevők, midőn nagyságod a szent igéket hirdeté, s erkölcsös életre vezető -tanításokat közle velünk, hogy a hitben és szeretetben újjászülessünk. - -– A régi templomot hozd rendbe – parancsolá Pécsi, – mert abban -tanácskozunk. - -– Ne vonassam-e föl holnap reggeltől délig a dobogót? - -– Ne tedd. De minden megérkezőt, ki nem látszik szombatosnak, a vár -homloksorába szállásoltass be. Ha nem lehet másként, saját szobáimból is -szakíts számokra. Csak közel ne hozd őket a templomhoz. Ha -összejövetelünk alatt velem akarnának beszélni, mondd, hogy -kilovagoltam, vagy ágyban fekszem és rosszul érzem magam. - -– S hát a midőn igen sürgős dologban akarnának nagyságoddal találkozni? - -– Akkor sem fogadhatok el senkit. - -– S ha levelet adnak át, vagy czédulát? - -– Tedd iróasztalomra, hogy a gyűlés végével föltörhessem. - -Pécsi mihelyt intézkedéseit végzé, hosszú, kedélyes, s maga sem tudja, -miért, igen érzékeny levelet irt Deboráhnak. Forró kifejezésekkel -emlékezett meg leánya nemes tulajdonairól, szeretetéről, -kötelességérzetéről, s megáldá, mint a távozáskor, vagy kórágyunknál -szoktuk, szivünk kegyeltjeit. - - -IX. - -Az az imaház, melyet zsufolásig megtöltöttek a szombatosok, több -nemzedék óta állt elhagyatva és néptelenül. - -Midőn oltáránál utószor mutaták föl a szentséget, a földesúr, elzárt, -külön karzatból emelt buzgó fohászt az éghez, esdekelvén, hogy a -villongós idők kiméljék meg családját, várát, s különösen az egyházat, -melyben annyi ős pora nyugszik, és annyi élő nyert vigaszt. - -Akkor az imáját végzett földesúr a karzat lépcsőjén lehaladva, megállt -és küzde magával: hogy mit tegyen? - -A kis falajtó gazdagon butorzott szobákba vezetett, a fölemelhető -kőkoczka pedig a kriptába, hol egy üres koporsó titkos menhelyet fedett -el a szem elől. Itt biztosan lehete lappangani, föltéve, hogy a lélekző -rész, mely az idő által okozott repedésnek látszott, annyi friss léget -bocsát be, a mennyire a tüdőnek okvetlenül szüksége van. - -A földesúr, kiről beszélek, hosszas tusakodás után a kriptába vonult, s -többé soha senki sem látá. Pécsi, midőn Balázsfalva birtokosává lőn, -történetből az üres koporsót fölfedezte, és sokáig töré eszét azon, hogy -mi ok vezethette az embereket halott nélküli temetésre. A levéltárt -hasztalan kutatá. Szótlan, némán maradt a történelem s nem adott sem -könyvei, sem okmányai által választ a nyomozó Pécsinek. Deborah, ki az -üres koporsó fölfedezésekor már serdülő volt, atyját azon phantastikus -véleményre akarta téríteni, hogy a kegyetlen várúrnak leánya szökhetett -el valami kalandor lantossal, s ezért lőn szükségessé a megaláztatást -szinlett temetéssel palástolni. De bármily elfogadhatónak látszék e -megoldás, ellene harczolt az, hogy a koporsó nem volt leszögezve. Pécsi -számtartója, ki a kripta titka fölött folyt vitákat hallá, egyszer csak -azon hírrel rontott be, hogy ő az üres koporsó halottját megtalálta, s -ekkor beszélé, hogy a koporsó feneke súlyosabb érintésre felnyilik, hogy -ablaktalan, sötét és dohos levegőjű szobához vezet, melynek alakos a egy -pánczélba öltözött csontváz, ki, mint látszik, a védelemre szükséges -minden fegyverrel el van látva, sőt arany serleget, boros kannát, és az -edények után itélve, élelmi szereket is tartott magánál. E fölfedezés -még inkább fokozta Pécsi kutatási vágyát, s midőn adatokból nem -indulhatott ki, a homályos mondát választá kalauzúl, mely a várnak a -templommal egybekötött, most düledékben heverő szárnyát, földalatti -járdákkal áthálózottnak festé, s arról regélt, hogy a titkos kijáratnak -a Maros hajdani révéhez vivő torkánál, a martalóczok legyilkolák a vár -minden cselédét és vendégeit, kik a fosztogatók elől menekülni -reméllettek. Csak egy szaladt el bántatlanul, s többé Balázsfalvára -vissza sem tért: a várúr unokaöcscse, s örököse. Élte fogytáig mélyen -hathatott rá a mészárlás emléke, mert Balázsfalván udvari káplánt sem -tartott többé, pusztulni hagyá a várt, s családja számára az ország -egészen más részében építtetett kriptát. Azóta a templomban éjente siető -lépések kopogása hangzik, gyertyák égnek és alszanak el rögtön, s ha a -szél dühöngeni kezd, élesebb sivalkodásai közé szavakat és hörgéseket -vegyít. - -Pécsi a monda kedvéért ásatásokat tett, s valósággal megtalálta és -kitisztíttatá a földalatti járdát. A hajdan titkos út az egész néptől -ismertté lőn. De a kriptának mellékajtajáról, a koporsóról, s az -ablaktalan szobáról, mélyen hallgatott, a mióta lehetetlen volt azon -gyanúra nem jönnie, hogy az unokaöcs, kiről a nép regél, alkalmasint egy -szétágazott család őse volt, melynek tagjai közé sorozni szerette boldog -emlékű nejét is. S miért közlene épen ő a világgal oly gonosztettet, -melyet még senki sem tud, s mely saját leányának sértené büszkeségét? -Mert nem valószínű-e, hogy a talált váz Deboráhnak nagy fáradsággal -szerzett ősét vádolja? - -* - -A templomot, melyet Pécsi csak a régiség iránti szeretetből oltalmazott -a teljes összeromlástól, egészen belepte a szombatosok raja. Vásári -csoportozat volt; tarka vegyüléke a különböző vidékekről összehordott -arczoknak és ruháknak. A vallásos buzgóság örvendeztető, de a jelen -körülmények közt egyszersmind aggasztó jeléül tekinté Pécsi, hogy a -hiveknek legalább fele a szabad székelyek oly osztályából került ki, -mely csak nagy áldozattal lőn e távoli útra képessé. Némelyike valódi -koldusnak látszott, ki a várkapu előtti kerek kövön hagyta hegedűjét, -hogy most a «fehérruhások» szent gyülekezetében az új Jeruzsálem -ügyeivel foglalkozzék. Ezt a szemlélőre nézve sötét képet fölvilágosítá -egy pár fényes ruhájú s tekintélyes állású úr jelenléte; míg viszont -komoly kifejezésűvé tevé az itt-ott mutatkozó fegyver, s különösen a -rézcsákányok figyelemre méltó száma. Nem lehetett kivánni, hogy a -kisbirtokosok szokott viseletöktől – s ahhoz tartozott a védelmi -eszközök különféle neme is – megváljanak, de az egész csoportozat, úgy a -mint alakult, sokkal inkább látszék a népgyűlés szinét hordani magán, -hogysem Pécsi óhajthatá, ki a szombatosságot üldöző törvényekkel -összeütközésbe jönni vonakodott. Legkülönösebben meglepte pedig őt egy -hosszú hószakálú, hófürtű alak, egészen fehér mezben, szép és szabályos -arczczal, bánatos, merengő és szigorú kifejezésű vonalain -félreismerhetetlen jeleivel az ihletettség ama csodálatos nemének, -melyet akár őrjöngésnek, akár jóserőnek tartsunk, igézete alól menekülni -nem igen tudnánk. - -Kádár vala ez, a Jefta atyja, ki Klára leányát másodszor megkeresztelte. - -Pécsi nem képzelheté, hogy a fehér aggastyán, kit rideg kunyhójából a -lelkesedés hozott ide, a szombatosok legnagyobb tekintélyévé emelkedett, -a mióta Szőke Pista, a szárdisi szent, családostul együtt eltünt. De -ámbár az újabb izgatások felől értesítve nem volt, megdöbbenték őt a -mindinkább magába mélyedt férfiú agát-fekete szemei, melyek a templom -mennyezetén függtek, és halkan mozgó vékony ajkai, melyek beszélni -látszottak a nélkül, hogy szóltak volna, s az arcz szinének élénk -változatai által jelzék a kebelben támadt érzések erős hánykódásait. - -– Ez a próféta, ki mint Esdrás sírni és könyörögni szokott a nép -bűneiért – adá válaszul a thyatirai pap a tudakoló Pécsinek. - -– S mióta vannak a szombatosoknak látnokai? kérdé ez megütközéssel. - -– A mióta ellenök fegyvert köszörülnek a tévedések emberei és a hatalom -poroszlói. - -– És hol lakik e rajongó? - -– E szentet Szárdis városába rendelé Jehova az ige hirdetőjévé, midőn az -előbbeni pap családostul együtt eltünt. - -– Hogyan? hát Laczkó uram nincs Szárdisban? - -– Nagyságod védszárnyai alatt hittük fáradozni őt az Úr szőlőjének -mívelésében, s csak tegnap tudtuk meg, hogy csalatkozánk. Talán a -pogányok földjén vert magának tanyát. Prófétánk, mihelyt eltünésének -hirét hallá, megemlékezett az emberi nem esendőségéről, szaggatni kezdé -alsó és felső ruháját, szaggatni haját, szakálát, és leült a porba, -siránkozván az Antikrisztus közelgése miatt. - -– Én egészen új világba vagyok sodorva, – szólt a bámuló Pécsi. – Mi -történt közöttetek, hogy nyelvetekre most alig tudok ráösmerni? - -– Nagyságod Darius Longimanus udvarában maradt, míg minket az új Esdrás -Jeruzsálembe vezetett vissza, hogy többé semmi hatalom által ne engednők -magunkat a lélek fogságába hurczoltatni – válaszolá a thyatirai pap. - -Pécsi bámuló szemeket vetett rá. Vele még így nem bántak párthívei. Soha -sem mondák, hogy elmaradt az időtől, elszigetelve áll, nem fogja föl a -helyzetet, zászlaja van, de kisérői nincsenek. - -Kádár e közben alig mozgatá ajkait, míg egyszerre halálcsend lőn a -templomban. - -– Már megszállotta őt a lélek – súgá Pécsi Simon fülébe a thyatirai -angyal. - -– Vándorok vagyunk, Izrael Istene! az igéret földje felé vándorlunk – -szólt imára fogott kezekkel Kádár. Saruink még ma Ramesse földjét -tapodják; de holnap már útban leszünk Suchotnak tartva, hogy örökre -elszakadjunk az egyiptomiaktól. Mert nem akarunk, Jehova! azokkal, kik -törvényedet megvetik, együtt imádkozni, együtt temetkezni, együtt -támadni föl. Kiköltözünk külsőleg is az ő templomaikból, miután -szivünkben úgy sem voltunk soha velök. Segíts ez elvándorlásban, mint -segítéd Mózest, midőn Pharao országából kiköltözni készült. És ha minket -ellenségeink üldözőbe vesznek, jelenjen meg nekiek a te haragod a ragály -és dögvész alakjában, s irtsa ki egy éj rövid folyama alatt a házasságok -minden zsengéit, a trónon ülő Pharao elsőszülöttjétől kezdve a tömlöczbe -zárt fogoly elsőszülöttjéig. Legyen minden úgy, a mint volt Egyiptomban, -midőn választott néped zsarnokai közt a kétségbeesés miatt oly kiáltás -támada, minő soha sem hallatszott többé. Amen. - -Kádár imáját utánmormogák a buzgóbb szombatosok. Voltak azonban, kik -nehezteltek, sőt boszankodással hallgaták a vad kifejezéseket. Gálfi -leült, nem akarván elismerni, hogy az ima lehessen, mely csak a gyűlölet -húrjait pengeti. - -Pécsi most jogosítva érzé magát, a vendégi jog daczára is röviden -végezni oly gyülekezettel, melynek többségét a rakonczátlanság igéi -ragadják el. - -Kezével intett csendért, de a rajongók tömege hosszasan zsibonga, s a -mérsékelt érzelműek rendreutasító lármája még öregbíté a zavart. - -[Illustration: Kádár imája.] - - -X. - -Majdnem ez időben érkezett Kassai Elemér a várba. - -Lova ki volt fárasztva. - -S nem jött senki, hogy átvegye és megjártassa a tajtékzó állatot! - -A vidék legnépesebb uriháza mióta lőn ily elhagyatott? vagy talán csak -őt nem akarják elfogadni? E gondolattal nézett körül Elemér azon -udvarban, melynek cselédei egykor örvendő tekintettel tolakodtak elébe. -Végre, miután pár arcz a folyosóról és a cselédszobák ablakaiból, hogy -észre ne vétessék, visszavonta magát, egy borzasfejű lovászgyerek jelent -meg. - -– Vezesd a lovat körül, – szólt az érkezett. – Itthon van-e ő nagysága -Pécsi Simon uram? - -– Majd előkerítem a számtartót – válaszolá fonákul a fiu. - -– Azt kérdem tőled, hogy itt van-e a vár ura, vagy talán még nem -érkezett meg a városból? - -– Miska bácsi! fusson kend a számtartó után, mert katonavendégünk van – -kiáltá a gyerek a folyosón eltünt alak felé. - -– Öcsém, Jancsi, szedd föl magad s hozd el a számtartót – nógata egy -láthatatlan valakit a folyosói lény, míg maga gyorsan közelít a -lépcsőhöz, hol Elemér áll. - -Szives mosoly deríté fel a vén szolga arczát, midőn a gyanus -katonatisztben az uriház régi barátjára ismert, de a mosoly csakhamar -aggodalmas és tartózkodó modornak adott helyet. - -Míg Miska a vendégszobák helyett Pécsi lakosztálya felé vezeti Elemért, -ez semmit sem kételkedik, hogy a háziúrhoz megy, de midőn a főbejáraton -túlhaladtak, – hová visz kend? kérdé némi vonakodással. Talán Deborah -kisasszony itt van? - -– Nincs, kapitány uram! de a kisasszony szobáin át előbb jutunk a -kegyelmedébe. - -Mennyi eltünt remény, mennyi szétoszlott álom emlékei közt haladott el -Kassai István öcscse! Mintha a kinyilt és rögtön elhervadt tavaszt látná -szétszórt virágok között halottan heverni és érezné a hideg őszi szelet, -mely a virágillat fellegeit hajtja tovább, hogy ne maradjon semmi jele a -fűszeres, a meleglégű múltnak! - -– Mióta lakik Pécsi Simon Balázsfalván? kérdé nyugtalanúl, menekűlni -akarva a behatásoktól, melyek keblét vívják. - -– A nagyságos úr nehány nap óta van itt. - -– Sietve óhajtanék vele szólani. - -– Nem tudom, lehetséges lesz-e most? - -– Talán beteg? - -– Tüstént ide hivom a számtartót – mondá szintén kitérőleg a legény. - -– Nincs semmi szükségem rá. A helyett menjen kend és jelentsen be ő -nagyságánál. - -Miska tétovázott s aztán rejtélyes arczkifejezéssel szólt. - -– Rögtön előkerítem a számtartót, vagy legalább komornyikunkat. - -Egy, Elemérre nézve rendkívül hosszú percz alatt megérkezett a fontos -egyén, kit mindenki keresni indult, noha semmi okból nem látszott -jelenlétének szüksége világosnak. - -A máskor vidám és barátságos arczú számtartó ellenkező érzések közt -lépett a szobába. Szerette volna Deborah kisasszony és az egész ház -egykori kegyeltjét kitelhető szivességgel üdvözleni, de közelebbi -időkben már azt hallá, hogy a régi viszony szét van szakítva s a mi még -több, gyűlöletté vagy legalább kölcsönös és mély nehezteléssé fajult. -Aztán, a katonatiszti rang s öltözet, mely ellen máskor semmi kifogása -sem volt, most benne rossz sejtelmeket keltett. - -– A várúrral akarok beszélni, de igen sürgős ügyben – mondá Elemér erős -hangnyomattal. - -A számtartó egészséges pozsgás pofái a közönségesnél sokkal fehérebbek -lettek a sürgető szó hallásakor. - -– Tüstént rendelkezem a vitéz kapitány uram számára helyesebb -szállásról. Ez szűk és kényelmetlen szoba. - -– Ellenkezőleg, barátom, még igen is tág és fényesen bútorozott. - -– Másoknak jó lehet, de Elemér úrfi – követem alássan, a kapitány uram, -házunknak régi barátja és számára a jók közül a legjobbal kell -szolgálnunk. (Az ostoba Miska oly helyre szállásolta őt, gondolá magában -a számtartó, honnan a hívek oszlását észrevehetné.) – Tüstént -átköltöztetem kegyelmedet abba a szép terembe,… emlékszik-e még rá a -bajnok, a hol eddig lakott? - -– Köszönöm, de én már innen csak nem mozdulok. Ugyis mihelyt -őnagyságával találkoztam, haza kell sietnem. - -– A nagyságos úr épen kilovagolt. (Azt nem mondhatom, hogy beteg, mert a -régi ismeretség jussán berontana a szobába, s orromra pirítaná a -hazugságot.) - -– S mikor lovagolt ki? – tudakolá Elemér kedvetlenül. - -– Csak most, s csodálkozom, hogy a bajnok vele nem találkozott. De -merről is tetszett jönnie? - -– Radnótról. S tudja-e kend bizonyosan a Pécsi Simon uram hon nem létét? -– kérdé Elemér, éles tekintetet vetve a számtartóra. - -– Saját kezemmel segítém hátas lovára. Azonban míg itt ok nélkül -trécselek, a bajnok kisérete talán elhelyezve sincs. Futok, hogy, a mint -nálunk szokás, barátságos fogadtatásban részesüljenek. - -– Szükségtelen, miután nincs kiséretem. - -– De legalább huszárja, legénye? – kérdé a számtartó növekvő -megnyugvással. - -– Az sincs. - -– Ha uram megérkezik, tüstént hirül fogom adni. (Nagy kő hullott le -szívemről, gondolá magában, Elemér úrfi nem jöhetett rossz szándékból, -különben háta mögött ármádia volna.) - -Könnyű kedélylyel, fürgén távozott a számtartó. - -Elemér magára maradt. - -Helyzete valóban különös volt. - -Mert Kassai István titkárja őt és a nagybátyát egyaránt tartá -márványoszlopnak, melyre egy subalternus előléptetési vágya és alázatos -hálája, mint az indanövény, fölkúszik, hogy gazdag lombokkal csünggjön -le róla. Mi volt tehát természetesb azon pontosságnál, melylyel, a titok -pecsétje alatt, értesíté ifjabb pártfogóját az országháborító -magyar-zsidóknak a kikelet első szombatján tartandó gyűléséről, -megemlítvén azon még nagyobb fontosságú és a hallgatás még erősebb -zárjával őrzendő titkot is, hogy e veszélyes emberek ármányának -meghiusítására valószinűleg az ifjabb pártfogó leend megbízva s ez által -a legszebb alkalmat nyeri hazája és fejedelme iránti kötelességének -teljesítésére. - -Elemér a rövid levélből rögtön fölvilágosult, hogy miért lett -kapitánynyá. - -A nyert értesítés nyomán a valónál is sötétebb színben kellett látnia -mind nagybátyja gonoszságát, mind pedig Pécsi Simonnak, ki iránt -ragaszkodással lenni most sem szünt meg, könnyelműségét és a törvények -iránti tiszteletlenségét. - -Elhatározá, hogy nagybátyja boszujának eszköze nem lesz, ha a fejedelmi -parancs végre nem hajtásáért halállal büntetnék is. Elhatározá, hogyha -engedetlensége nem fejezné be életét, mihelyt szabadságát visszanyeri, -örökre kiköltözik az országból. - -Elhatározá, hogy saját mentségére nem fog fölhozni semmit, mi -nagybátyját a világ és birák előtt váddal terhelné, de vele minden -viszonyt megszakít s inkább koldulva vándorol ki, mintsem utolsó -fillérig vissza ne fizesse azon segélypénzt, melyet előléptetésekor -kapott. - -Volt a megoldásnak könnyebb módja is. - -Tehette volna, hogy midőn a fejedelmi parancsot veszi, teljesítse és -játszsza ki azt egyszersmind. Vagy nem volt-e Pécsi kéz alatt -értesíthető? s nem jelenhetne meg a katonaság akkor, midőn -Balázsfalváról a szombatosok már elszéledtek? - -De ha ily alakoskodásra Elemér képes is lett volna, visszaborzadna azon -eszmétől, hogy a világ szeme előtt úgy tünnék föl, mint a ki a -boszuállás művére vállalkozék, bár sikertelenül. - -Kínos feszültségeben tölté a napokat, várva: mikor érkezik hozzá a -végzetes parancs? De az mindig késett. Mi lehet a halasztás oka? vagy -talán hamis volt a titkár értesítése? Azonban, miért akarta volna e -jámbor ember őt fölültetni? - -Elemér tünedezései közt gyakran tért át azon véleményre is, hogy -nagybátyja a döntő perczben elállott szándékától, vagy pedig a fejedelem -sejté és leálczázá a törvény köpenyébe burkolt boszuállást. - -Mily boldog volna ő, ha e két esetleg közül az első, s mily nyugodt, ha -legalább a második megtörtént volna! - -S hát Pécsi nem mondhatott-e le a veszélyes merényről? - -Fájdalom! ez iránt rövid ideig ringatta magát Elemér csalálomban! - -A mint tudniillik ablakán kikitekintett, annyi kocsit látott Balázsfalva -felé haladni, mintha ott országos vásár tartatnék. - -Más, ki a titokba nincs avatva, talán észre sem venné az élénkebb -mozgást, de ő megdöbbent azon, s nem tartá, a mit egész pénteken -folyvást tapasztalt, a már virradó szombatra kecsegtető előjelnek. - -– Ah! – fölvillant ekkor elméjében, – ha helyettem másra bízták volna a -befogatásokat! Nagybátyám ellenszegülésemtől félt; ime, az ok, a miért -noha hajnalodik, még sincs kezeim közt a rendelet. Más bizatott meg a -végrehajtással,… s a bakó bárdjához viszik Pécsit; – de miért? Mert -leányát nem adta nőül nekem! Lovat! lovat! – kiáltá Elemér és egyedül -száguldott azok közé, kiknek életét minden áron meg akarta menteni. - -* - -A cselédség kitérő válasza s különösen a számtartó magaviselete növelték -Elemér gyanuját. - -Csakhamar odahagyta a szobát s egy melléklépcsőn lekerűlt, hogy -körültekintsen. - -Minden zugot ismert a várban! hisz annyi boldog órát töltött ott! - -És ez incselgő, csábító órák, a folyosók oszlopai mögül, az ablakok -leeresztett függönyei közül, a még lombtalan fák távoli körrajzaiból, az -egész láthatár keretéből kilépve, könnyű szárnyakon lebegtek elébe, -körültánczolták őt s bűvös tükreiket csillogtaták, melyekben a múlt -árnyai éltek, mosolygottak, összeölelkezének és együvé olvadtak, hogy -egy nagy emlékképpé váljanak s megfoszszák az ifjut, kit játszva -üldöznek, a szív hajótöréséből megmentett egyetlen kincstől, – a -lemondás erélyétől. - -Ah! Elemér, midőn Pécsit akarta fölkeresni, észrevétlenül mindig csak -azokon a helyeken bolygott, hol Deboráhval találkozott, úgy mint akkor, -midőn e látomány nem volt csak üres ábra, de boldogító valóság. - -Ah! mennyi változás történt három év alatt, s mily átok a képzelődés, -mely minden fegyelem mellett sem tud lemondani azon jogáról, hogy a -gyönge pillanatokban a jelen ellen lázítson. - -Végre a kisértés ördögein, a mult emlékein győzedelmeskedett az ifjú. - -Letörlé szeméből az utolsó könnyet. - -Megint férfiúvá lett. - -Észlelőn, figyelve tekintett maga körül. - -A várban minden arra mutatott, hogy Pécsinek sok vendége van. - -A fogadó is kocsikkal rakva. - -De hol van e sok nép? - -Soha csendesebb nem volt az udvar, mint most. - -A folyósok üresek, az ajtók nem nyilnak meg. - -Egy-egy cseléd kukkan ki, s az is többnyire gyanús szemmel látszik őt -kisérni. - -– Okvetlenűl kell Pécsivel beszélnem s ha sokáig késem, körűlfogják és -veszve van. A vár csendje mutatja, hogy a szombatosok gyűlést tartanak. -Csak tudnék egy perczig magára lenni Pécsivel! Komor tekintetem -meggyőzné, hogy élete forog kérdésben. De talán azt fogja hinni, mintha -segítve rajta, Deborah kezéhez akarok magamnak új igényt szerezni. Miért -tartoznék ő büszkeséget tenni föl bennem? Hadd higyen, a mit tetszik! -Már holnap a fejedelemnél lesz elbocsáttatási kérelmem. Sürgetni fogom -szabadulásomat; s azon rövid idő alatt, míg hazánkban élek, ügyelni -fogok arra, hogy béketűrésem legyen még a kinevettetést is közönynyel -venni. Németország nagy táborhelylyé változott s annyi ezer fegyver közé -befogadják az én kardomat is. Örökre kibujdosom hazámból. - -Ily gondolatokkal tépelődve kutatá Elemér a vár urát és a szombatosok -gyűlhelyét. - -Mi a templomba térünk vissza. - - -XI. - -Kádár imájának hatását Pécsi abból is megitélhette volna, hogy a -mérsékeltek legerősebb mellű férfiai kifáradtak, míg a csendet -helyreállíták. - -– Sajnálom, – szólt hidegen, majdnem megvetéssel, – igen sajnálom, hogy -találkozott egyén, ki a vendégi joggal visszaélve, eléggé vakmerő volt -az én házamban oly kifejezéseket használni, melyek országunk törvényes -fejedelmének, a mi kegyelmes urunknak személyét sérthetik. Sajnálom, -hogy számos vendégeim között kevesek arczán láttam azon méltó -boszankodást, melyet a rakonczátlan szavaknak elő kellett volna idézni. -Kedvetlenül vagyok meglepetve, midőn tapasztalom a vak -szenvedélyességet, melylyel a szombatosok, mintha elátkozva volnának, -önkezüleg akarják saját hitvallásokat összerombolni. A történt -nyilatkozat s a rá következett hangos helyeslések után, már fölmentve -érzem magamat a részletes tárgyalástól s csak egyszerűen fogom -kegyelmetekkel tudatni változatlan véleményemet. Ha azok, kik az új -Jeruzsálem hivői, szükségesnek gondolják a mostani körülmények közt -vallásuk országos elfogadása mellett izgatni: ám! cselekedjenek szabad -tetszésök szerint. De ne számítsanak reám. Én azon férfiakhoz -csatlakozom, kik kezökbe veszik az 1622.-diki törvényt és fölolvasván a -szigor szavait, halált, birtokkobzást fognak a lázítókra követelni. Én -kegyelmetek vérén is meg akarom menteni a szombatosságot, melynek minden -egyes híveit ki fogná irtani a Kádár uramhoz hasonló rajongók által -fölköltött üldözés szelleme. - -– Oh! mily rövidlátók a világi ismeretek emberei, – sóhajtá Kádár s -kezével Pécsire mutatva, kenetes hangon szólt: Ime! ez még azt sem -tudja, hogy velünk egyszerre fog meghalni. Járt Egyiptomban, vizsgálta a -kövekre írt olvashatatlan betűket, titkokat keresett a földalatti -templomokban lakó bálványisteneknél és a bepáczolt halottaknál, s bár -többet tanult, mint a mennyit a rosszlélek segítsége nélkül lehet, még -sem sejti, hogy vértanuságra van kijelölve. Tagadd meg csillagaidat, -Pécsi Simon, ha számodra éveket jósoltak! Látom a bilincseket, melyeket -kezedre fognak verni, és hallom, a mint fejedre olvassák az 1622.-iki -törvényt. Ne minket fenyegess tehát e törvénynyel, oh Pécsi Simon, de -magad rettegj tőle, mert szereted a világot. A mi lelkünk Jeruzsálembe -áhitozik, a te szemed a világi javak felé van fordítva. Földiségek -embere! csak azért nem veszed észre a halál angyalának közelgését. -Bizony mondom, meg fogsz lepetni általa! - -Pécsi tetőtől talpig átfázott. Vagy nem jósoltak-e ilyesmit az ő -csillagházai is? nem ömlött-e ismeretlen forrásokból keblébe -megnevezhetetlen bánat, mely az élet hiábavalóságának fölismerésére -készteté? nem merengett-e darab idő óta az ő lelke homályos -aggodalmakkal, sötét sejtelmekkel, Deborah képén, mintha örökre elválni -kellene e kedves, de eltévesztett életnézetű magzattól, ki magára fog -állani a világban s gazdagsága mellett is minden kilátás nélkül a -megelégedésre? - -Oh! Kádár fenyegetéseiben sok való lehet! Hátha ő csakugyan látnok? -Hátha a választottak rejtélyes adományával bir? E kérdés villámként -czikkázott át Pécsi elméjén s homlokáról veríték gördült le. - -A tömeg pedig különös mozgásba hozatott valami ismeretlen körülmény -miatt. - -Az ajtó körül férkezni kezdének a szombatosok, s a mint nagy -erőlködéssel rést nyitottak, a közelállók ajkain rendre fölkiáltás -hangzott, elfojtva, vagy élesebben kitörve, de mindig ijedelemmel. - -– Ah! hát ez a szárdisi angyal volna? Lehetetlen! De mekkora -hasonlatosság, mily iszonyú változás! Hát csakugyan a «szombaton -viaskodó» van itt, a nagy szónok, a nagy szent? Helyet! helyet! Kicsoda -lehet?… Maga a szárdisi pap. - -Míg a szombatosok e kérdéseket veték egymás elébe s csodálkozásuk -fokozódott, – egy rongyba takart, sárral fedett, zilált külsejű, dúlt -arczú alak bontakozott közülök ki. - -– Te vagy, Laczkó István? – tudakolá leirhatatlan megütközéssel Pécsi. - -– Árnyéka vagyok annak, ki voltam,… testemnek sorvadt darabja, lelkemnek -ördögi része jött hozzátok. Röviden szólok, minden percz drága,… mellem -nem győzi a lélekzést,… röviden szólok. Simítsátok le fürteiteket, hogy -ne emelkedjenek föl tüskeként,… a borzadástól. Szemeitek tőre éles…, de -lelkem át van már szurdalva a gyilkoktól s nincs azon több hely új sebek -számára. Ne nézzetek rám!… Mit vétettem? tudakoljátok. Megmondom. Kassai -István terveit segitém elő. S mely okból? Ah! nincs mentő ok a bűnre! -Lakoljon, a ki vétkes. És meglakoltam-e?… Mekkora díjt vontam az -árulásért? Számoljunk. Elvesztém eszemet! ez még csekélység. Egész -életem folyama alatt a becsületesek körében nem jelenhetek meg! ez a -soknál is több. Ha a halál rám ront, lelkem irgalom nélkül a kárhozatra -vitetik! Ez nagy szerencsétlenség. Gyermekeim és nőm pirulni fognak -nevem hallatára! ah! ez a valódi kárhozat. Hátra van még a ti átkotok. -Keressétek ki a legsujtóbbat,… hogy hamar zúzzon össze. Legyen az -egyetlen villámcsapás! Siessetek. Nincs veszteni való időnk. Nekem -meghalni, nektek menekülni kell. Kassai István tudja összejöveteleteket. -Ő Pécsi Simonra tör, de a többieket is örömmel vezetné a bakó elébe. -Láttam e bakót. Azok közt volt, kik a Maros terén hemzsegtek. Ah! nehéz -volt menekülnöm, hogy hírt adjak jövetelökről. Már készültem másodszor -is átuszni a hideg folyamot, de a parton egy lélekvesztő hevert. -Megragadtam lapátját,… a víz engedelmes volt és elhoza az átok elébe. -Áldás legyen a könyörülő hullámokon!… Most már vessétek a fejemre az -átkot s fussatok! Míg közületek a vénebbek, mint a varangy, a rom kövei -mögé lapulhatnak, míg az ifjabbak, mint a fürge gyík, átcsúsznak a kert -keritésein, míg Pécsi Simon a díszteremhez érvén, szokott karszékébe -leül, már a vár körül fog vétetni, a kapun és a nyilt részeken -betolakodnak a katonák, a poroszlók, porkolábok és bakók. Fussatok! -fussatok! - -Laczkó István a fejedelemné által az ő felkeresésére küldött hajdukat -vélte a szombatosok ellen rendelt seregnek. - -Ezek követék egészen a ladikig. - -S valószinüleg át fognak kelni a Maroson. - -Nem lehetetlen azonban, hogy a Pécsi várába ért szombatos pap, a -Küküllővölgye felől is látott fegyvereket villogni, s így támadt -lelkében azon erős hit, hogy a várat minden oldalról körül akarják -fogni. - -– Meneküljünk! meneküljünk! – hangzék a templomban, s többen a -szombatosok közül a padokon átugráltak, hogy a mellékajtón a romok -között észrevétlenül tünhessenek el. - -Voltak, kik a főbejárás felé nyomultak, de föltartóztatá őket a -tyathirai angyal, s néhány rézcsákányos székely, a fehérruhások rajongó -szinezetéből. - -– Gyilkosok, utonállók, pénzhamisítók, vagy vérfertőztetők vagyunk-e? Mi -bűnünk van, ha az Istent imádni és az igazság vallását hirdetni nem -vétek? – kiáltá a megrémültek zugása közé a thyatirai angyal. Várjatok -legalább addig, míg el fogjuk dönteni, hogy mitevők legyünk a hatalom -zsoldosai ellenében? - -Pécsi, midőn a tolakodás elkezdődött, csendesen huzódott a kis -karzathoz, honnan több századdal előbb Balázsfalva földesura a kriptára -vivő koczkakőre lépett, hogy az üres koporsó segítségével az ablaktalan -szobába érhessen. - -– Oh! hályogos szemű és rövid elméjű halandó! minő rejteket kutatsz, -hogy a végzet ne keressen föl? – sóhajtá Kádár a hátráló Pécsi felé -fordulva. – Bizony mondom neked, hogy velünk együtt fogsz az Úr színe -elébe járálni. Hol van a zár, hol van az üreg, hol van a mélység és -magasság, hová utánad ne mehessen a halál? Térj vissza, mert a ki sorsát -kerüli, bujkálva még biztosabban talál rá. - -Pécsit borzadály környezé. Eszébe jutott a pánczél csontváza; hagymázos -eszméi a rettentő éhhalálnak bolyongtak képzelődésében; zörögtek -koporsóikban a rég eltemetettek csontjai, fölszállongottak az árnyak, a -kripta kisértetei, azon társaság, melylyel együtt akart lakni, s az -egész szellemvilág fenyegetve tiltá őt vissza az ablaktalan, a sötét -szobától. - -E közben a már kevésbbé zsúfolt templomban helyreállott a csend. - -A tyathirai angyal most a hívekhez intézé a főkérdést: - -– Mit cselekedjünk, ha valósulna az a hir, hogy a vár körül fog vétetni? -Oszoljunk-e el, hogy egyenként kerítsenek kézre? Vagy együtt várván be a -történendőket, bilincsekkel terhelve lépjünk az országgyűlés elébe, -mentve összejövetelünket, oltalmazva vallásunk érdekeit? - -– Miért ne szegülnénk megtámadóink ellen? – mormogá daczoló arczczal -egypár fegyveres. - -– Polgárai az ezer éves városnak! – közbeszólt Kádár. – Mielőtt a bűn -elitélné az ártatlanságot, illő és jogos, hogy az ártatlanság lásson -törvényt a bűnre. Van valaki közöttünk, ki magáról azt állítja, hogy -Judás Iskariotes. Hajmeresztő, lélekfagylaló vád! De nem láttátok-e az -összeroncsolt testet, mely az ajkakra vett igékkel maga ellen látszik -dühöngeni? Nem gyanítjátok-e a dúlt vonalokon a beteg lelket, mely -szenvedései közt elvesztette a mértéket saját tetteinek megbirálásában? -Én egyetlen gyermekemet, Jeftát megtagadtam és elátkozám. Rám nem -foghatjátok, hogy engedékeny volnék. De a szárdisi angyal egész élete -oly tiszta, oly szeplőtelen volt, hogy az antikrisztus közelgését -kellene hinnem, ha csakugyan igaz volna, a mit e jámbor férfiú magáról -állít. Jer tehát, oh fehérruhások eddig legbecsültebbje, s térdelj le a -gyülekezet előtt! Gyónd meg vétkedet s a kisértéseket, melyek -körűlfogtak, erővel letérítendők az igazak útjáról. Tégy őszinte -vallomást, mert hitünk érdekében áll, hogy jelek által győződjünk meg: -ha vajon távol van-e még az idő, midőn az emberiség negyedrésze[1] -fegyverrel, éhséggel, halállal és fenevadak által irtatik ki? távol -van-e a földindulás és csillaghullások napja, s ama végetlen nyomor, -mely a Megváltó másodszori eljövetelét, a gonoszság elvének bukását, és -az ezer éves boldogság kezdetét előzi meg? Mondom neked, szárdisi -angyal, térdelj le tüstént, s öntsd előttünk ki szivedet. Ha bűnöd -akkora, mint állítod, akkor megátkozlak azon kézzel, melylyel -gyermekedet kereszteltem újra és feleségedet áldottam meg. Mély -keservemben vigasztalásomul leend, hogy sülyedésed a közsülyedés -jóslata. Ha pedig csak képzelődésed teremté a vádakat magad ellen, akkor -köznyilatkozatunkkal megnyugtatjuk lelkiismeretedet. Látod, hogy -veszélyben forgunk mi is, de testünk ügyénél többre becsüljük lelkednek -ügyét. Térdelj le a gyülekezet előtt. - -Kádár szeméből könny csordult ki, midőn e szavakat mondá. - -– A szent Istenre! – rimánkodik Laczkó István, – távozzatok, fussatok, -meneküljetek! - -– Engedelmeskedjél rendeleteinknek. Mi meg akarjuk vizsgálni bűneidet. - -– Nincs idő arra most, – kiáltá Laczkó, ki elméje éberségét azon -mértékben nyerte vissza, a mint Kádár rajongása hasonlóbbá vált az -őrültséghez. Elárultalak titeket, megátkozom helyettetek magamat, csak -távozzatok már innen. - -– Térdelj le rögtön és vallj! - -– Oh! hogy aludnék ki a nap szeme, mielőtt a végjelenet tanuja lennék! -Gyilkosotok vagyok: ez bűnöm. De, az Istenért! meneküljön, a ki -közületek még tud. - -A nép egy része a kis ajtó felé nyomult, a másik rész a főbejáratra veté -szemét. - -S ime! megnyilt az ajtó, belépett Elemér. - -Oldalán kard volt, jobb karján vaslemez, egyébiránt minden fegyver -nélkül. - -– Pécsi Simon urammal akarok szólani – mondá előbbre törve. - -– Ez Elemér, Kassai István unokaöcscse! – kiáltá aggodalmaktól -szorongatott kebellel Szőke, a szökött jobbágy. - -– Oh! a csillagzatok nem csalnak! Ők előre megmondák, hogy veszedelmem -tőle jön! – sóhajtotta Pécsi önkénytelenül, de halálsárga arczczal. - -Melyik igében feküdt a bőszítő hatás? Pécsi vagy a szökött jobbágy -meggondolatlan nyilatkozata vetette el a koczkát a szombatosok sorsa -fölött? hasztalan volna vizsgálni. - -Elemér alakja bemerült a hömpölygő sokaság árjában. - -Pécsi üvöltést és kardcsattanásokat hallott. - -A rémület visszaadta az agg erélyét. A küzdők közé rohant. – Le a -fegyverekkel! senki se merje bántani őt, rivalgá. Lökdöste a -közelállókat, s midőn rést nyita magának, elébe hullott a legyilkolt -Elemér. Piros vér fecskendé be a tisztes főúr mocsoktalan öltözetét, -azon ifjué, kit egykor leánya kezével vágyott boldogítani. - -– Mit míveltetek esztelenek, gonosztevők? kiáltá az indulat miatt -reszkető hangon. - -– Nagyságod mondta, hogy tőle jön a veszedelem. - -– S nem vagyunk-e körülvétetve? - -– Ők a megtámadók. - -– Védjük utolsóig magunkat a templomban. - -– Ki kell rontani. Hadd nyisson a fegyver utat. - -E zavart rivalgások közt rohant némelyik a fő kijáratnak, más Elemér -holtteste mellett huzódott a kis ajtó felé, hogy a romok közt keressen -búvóhelyet vagy szabadulást, míg viszont többen az Elemér kardját -kezében tartó tyathirai angyal vezénylete alatt, védelmezni szándékoztak -életöket és a hitet. - -– Ugyan miért ölték meg kegyelmetek azt a derék Elemér úrfit? szólt a -karzatról alá kiabálva és egészen rákvörös arczczal a számtartó, kinek -kötelessége lévén a várban a vendégek elhelyezésére ügyelni, csak az -imént csúszott lopvást föl a magasba, hogy észrevétlenül fülelhessen a -szombatosok szent gyülekezetének tárgyalásaira. – Ugyan miért végezték -ki őt, hisz a légynek se ártott volna! Magam láttam, midőn egyedül jött -a várba, én nyittattam számára szobát Miska által, épen Deborah -kisasszony lakosztálya mellett. Még csak legényét sem hozta el, -pisztolyait is az asztalon hagyá. Aztán nincs is körülvéve a vár. Bizony -kár volt Elemér úrfit megölni. Már hova dugjam el a holttestét? Boldog -Isten! de hát minek hebehurgyáskodtak az urak! Nyakunkra jön az -investigatio. Majd még engem és a nagyságos urat is belekeverik a birák -ebbe a rút történetbe. Mit csináljunk a holttesttel? - -– Imádkozzunk a halott teste előtt Izrael Istenének, hogy öntsön -mindnyájunk szivébe elég erőt a vértanuság kínjainak elhordozására, -szólt égre emelt szemmel Kádár. - -– De nekem bizony nem imádkozik kegyelmed Elemér úrfi tetemeinél – -kiáltá a számtartó a karzatról leugrálva. Tüstént a kriptába hurczolom a -halottat s lefektetem az üres koporsóba. Ha csak három napig titokban -marad a dolog, majd talál a nagyságos úr valami okos mentséget, s a -fejedelem ő magasságánál kendtek számára is eszközölhet kegyelmet. Futok -a kriptakulcsokért. Csak ne kellene vesztegetni az időt három nagy lakat -fölnyitásával! - -– Megállj! szólt Pécsi bódultságából magához térve s a templom kis -ajtójához tántorogva, hogy megkeresse azon koczkakövet, melynek titkát -egyedül ő ismeré, s melynek segítségével az új halottat a a régiek közé -le lehetett volna sülyeszteni. - -Ah! a rejtett rugók mily nehezen engedelmeskedtek az ő reszkető kezének. -Végtére sikerült az előkészítés. Még csak a kellő súly, még csak a -holttest volt hátra, hogy a gyilkosság nyoma eltünjék, míg nem -következményei enyhítésére mód és eszköz található. - -Pécsi fülét ekkor nagy zúgás csapta meg. - -Visszasietett a templomba, s azt megint zsufoltan találá, mint a -tanácskozás kezdetekor volt. - -– Minden kijárat el van foglalva, fegyverre! fegyverre! hangzott azok -ajkairól, kik hogy megmenekülhessenek, az imént eltávoztak volt. - -A thyatirai angyal támadásra vezette embereit, Kádár imádkozásra és -nyugodt vértanuságra nógatá. - -A főbejárat előtt harcz ütött ki, benn a templomban félkört alkotának az -imádkozók, s letérdeltek. - -Az egyenetlen küzdés csak rövid perczekig tartott. - -Pécsi látta a thyatirai angyal és Laczkó holttestén át a templomba lépni -a felbőszült megyei nemeseket és fejedelmi hajdukat. - -Ekkor maga is a félkörbe térdelt. - -Már az Elemér holtteste előtt imádkozók elhurczoltatására került a sor. - -– Ne féljetek! szólt Kádár, midőn a hajduk a térdeplőkhöz közeledtek. -Mienk az élet s nem azoké, kik életünket ki akarják oltani. Ők sok -századdal ezelőtt már el voltak itélve. Halljátok mit mond rólok -Zachariás próféta: «Az Úr megver minden népeket, melyek Jeruzsálem ellen -hadakoznak, megsenyved azoknak húsok, mikor az ő lábukon állanak és az ő -szemeik kijárnak az ő helyökből, és az ő nyelvök megrothad az ő -szájokban.» Melyik volna közűletek oly rövidlátó, hogy a vértanuság -szenvedései közt az elátkozottak sorsát irigyelné? Ne féljetek! - -Az első imádkozó, kire kezét tevé a hajdu, sóhajtá: - -– Ime, Izrael Istene! úgy vagyunk mint a Ptolemeus elébe hurczolt -zsidók, kiket a kegyetlen király töménynyel és erős borral lerészegített -elefántok által akart összetiportatni. De te Mindenható akkoron elvevéd -az ő emlékezetét, hogy megfeledkezvén kiadott rendeletéről, a zsidók -helyett Hermont, az elefántok mesterét büntesse. Újítsd meg e csodát és -fordítsd rólunk a fejedelem haragját Hermonra, kit nálunk Kassai -Istvánnak neveznek! - -A második imádkozó mondá: – Küldj, mennyei atyám, mint Eleazerhez két -angyalt oltalmazásomra, mert én is a te szent neved dicséretében -vénültem meg. - -– Tápláld a bosszú tejével, övezd a vitézség fegyverével utódaimat, oh -Jehova! hogy mint a Machabeusok, állandó hévvel irthassák az én hitem -irtóit! esdeklék a harmadik elhurczoltatott. - -– Add, Uram! mondá a negyedik, hogy veszély nélkül szabaduljak ki az -oroszlánok verméből, hasonlón Dániel prófétához; mert, ha rendkívüli -eszközökkel nem mutatod meg szeretetedet irántunk, a tévedések emberei -még azt fogják hinni, hogy ők járnak az igaz uton. - -– Megtelt örömemnek pohara, fohászkodott teljes önátengedéssel Kádár, és -ujong az én szivem a vigasság miatt! Hála neked, örök hála, seregeknek -Ura, hogy milliók közül, kik nevedet hirdetik, rám fordítád szemedet és -méltónak találtál a vértanuságra! Mily édes lesz a kín, melyet igéid -hirdetéséért fogok szenvedni. Jutalmaztass meg, kegyelmek osztója! -tántoríthatlan hűségemért. Engedd, hogy még nagyobb fájdalmak közt -ajánljam kezedbe lelkemet, mint az olajba főzött szent János. - -Pécsire került az elhurczoltatás sora. A hajduk megdöbbentek a magas -rangú úrhoz lépve, s új parancsra vártak, hogy tisztöket teljesítsék. - -A kormányzó-főbiró bilincseket hozatott. - -– Verjétek kezére! mondá kérlelhetetlen szigorral. - -– El volt tévesztve egész életem! sóhajtotta Pécsi Simon, s átnyujtá -karját, hogy lánczokkal terheljék. - - -XII. - -A rossz hirek, ha közfontossággal birnak, alig képzelhető gyorsasággal -szoktak terjedni. - -– Mintha a szél hordaná szárnyain, mintha azon titkos közlekedési eszköz -szállítaná tovább, mely a járványokat röpíti egyik helyről a másikra. - -Még talán nem is verték bilincsre Pécsit, még talán a vértanuság -ajándékát kérte Istentől Kádár, midőn megdöbbenés, szokatlan izgatottság -és hevesség volt a fehérvári polgárok arczán észlelhető. - -A szombatosok Pécsi vezérlete alatt föltámadtak, s Balázsfalván -összeütköztek a fejedelem csapataival – e hírt vevé ajkaira mindenki. -Elmondá annak, a kivel találkozott, s megerősödött hitében, midőn -ugyanattól hallá saját szavait ismételtetni. - -Minthogy pedig épen hetivásár volt, a jelen levő balázsfalviak is -növelték a rémületet képzelődéseikkel és rokonszenvökkel. Egyik házát -vélte égni, mert a hadviselet nem folyhat le tűz nélkül, a másik ifjú -nejét félté, mert a katonák ilyenkor az idegen tulajdont magokénak -tekinthetik – mire a tatárjárás alatt is elég példa volt – a harmadik jó -földesurát kivánta oltalmazni, mert a jobbágynak, zsellérnek és -haszonbérlőnek, törvény és igazság szerint, mindig azon félhez kell -tartozni, melynek élén a birtok tulajdonosa áll. S nem elég példa-e erre -a megyei karhatalom visszautasításakor és az erdőfoglalások alkalmával -támadt sok csata, küzdelem s vereség? - -A balázsfalviak tehát hirtelen fölszedték a sátorfát s nem csekély -zajjal törekedtek az embertömegből kibontakozni. - -A piaczon a félelem táplálta a zavart, a zavar a félelmet. Mindenki -tartott valamitől, haragudott valami miatt, értesült valami felől. Az -ablakok fölnyitva, könyöklő és letekintő alakokkal teltek meg, a -házkapukon forrt ki a bámész nép, s a legkisebb utcza sem volt -vészjóslók, tarka hireket regélők s izgatott, hivékeny tömeg nélkül. - -A Mikóék palotájába – hová Deborah az apa távolléte alatt átköltözött – -a legferdébb nagyításokkal tört be a szombatosok lázadásának hire. Az -egész – úgy a mint előadatott – magán hordá a valószinűtlenség bélyegét. -Mikó rossz szándékú koholmánynak tartotta, melyet Kassai emberei -terjesztenek. - -De más nézetben volt Deborah, kit a kandalló előtt folyt beszélgetés -után többé senki nem látott mosolyogni, s ki már csak azt is, hogy atyja -nélküle ment Balázsfalvára, aggodalmat ébresztőnek tekinté. Ő, ki -álmatlanúl töltötte az éjt, a sötét merengést tanusító levél miatt, -melyet atyjától a mult nap vett, ő, a ki már egyszer a szombatosság -elleni düh kitörését közelről szemlélhette, s tudta, mily könnyen -támaszthat e kényes kérdés vihart s égést, ő nem ringathatá magát azon -csalálomban, hogy minden, mi az utczáról szobájáig hangzik, minden, mi -zajt és félelmet támasztott, a jövő perczben megszünik hatni, mert -alappal nem bírt s csak a rosszakarók nemtelen koholmánya volt. Deborah -visszaemlékezve atyja hangulatára, állhatatosan hitte, hogy ez a -szombatosok miatt ment Balázsfalvára, s hogy nagyfontosságú dolognak -kellett ott történnie. - -Tüstént rendeletet adott, hogy fogják be a lovakat. - -Egy percz alatt készen állott. - -S miután minden tanács és visszatartóztatás hasztalan volt, Mikó -fegyvert véve magához, s két csatlóst töltött karabélylyal lóra ültetve, -Deborah mellett foglalt a kocsiban helyet. - -Balázsfalvára indultak. - -A Mikó-ház a piaczszögleten fekszik, közel a jézusrendüek volt -templomához. Nagy tolongás közt kell tehát utat törni. Néha a kocsi -megáll, hogy a csatlósok kéréssel és fenyegetéssel szerezzenek szabad -tért. Deboráhnak alkalma van hallani atyja és a szombatosok elleni bősz -kitöréseket és vad káromlást. A hangulat ugyanaz, a kitörés szintoly -lehetséges, mint akkor volt, midőn Deborah a «betegasszony» ágyától -rohant az utczára. Oh! mit nem forralhat, mit nem hajthat végre a buta -gyűlölet, a féket vesztett szenvedély! S nincs-e most a boszúra nagyobb -oka vagy ürügye? - -Midőn Deborah erre gondol, lehetetlen, hogy fátyolát arczára ne vonja. - -Félelem volt-e ez? - -Ah! talán csak könnyeit nem akarta a közszemlére kitéve, -megszentségtelenítni. - -A fátyol egyébiránt eléggé gyér arra, hogy néhány arczot, a -megtámadhatástól tartó lány emlékébe rég bevésett bősz vonalakkal, ismét -elébe tűnni engedjen. - -Vagy nem az iskolamester volt-e, ki fürkésző tekintetet vetett a -kocsiba? s nem Panna asszony szidja-e, öklével fenyegetődzve a -szombatosokat? - -– Oh! ezek dühétől oltalmazta Kassai Elemér Deboráht. - -Pécsi leánya maga előtt látja az akkor lefolyt jelenetet. - -S mily kedvező benyomás az, melyet a nemes ifjú föláldozása most rá -gyakorol! Oly jól és oly rosszul esett Deboráhnak Elemér minden -mozdulatát elméjében megeleveníteni és követni. A jelen veszélye közt -Gyulai finom, urias modora homályba borult, míg a bal kézzel küzdő ifjú -erélye és életmegvetése ragyogó képpé alakult. - -Panna rikácsoló hangja a kocsi ajtaja mellett izgatott a szombatosok -ellen. - -– Ah! ki fog most engem védeni! sóhajtott föl Deborah merengőn és magát -feledve. - -Mikó, ki a vásári tolongás- és zajban komoly félelemre még okot nem -látott, bátorító tekintettel fordult Deboráh-hoz. - -– Úgy-e nyomorult teremtmény vagyok, szólt ez a szégyentől kipirulva. -Magam miatt aggódom, a helyett, hogy atyám szerencsétlensége töltené be -egész lelkemet. - -Ezzel letépte arczáról a fátyolt, s előrehajolva nézett Pannára, az -iskolamesterre, a népsöpredékre s mindazokra, kiktől undorodott vagy -rettegett. - -Mikó nem érté a küzdést, mely szép rokona keblében lefolyt. - -– Úgy tetszik, folytatá Deborah, úgy tetszik bátyám, hogy a kocsink -körül tolongók atyám nevét említik. Ah! őt szidalmazzák, s én elég -szívtelen voltam magamra gondolni! Ezek az emberek egykor rólam akarták -a ruhát letépni s én hihetőleg csak öltözetemet féltettem durva -kezeiktől, különben megszabadításomért több köszönettel viseltettem -volna Elemér iránt. Hogy nevezik a háládatlanságot, bátyám! midőn -udvariasságból kimélni akarják? Önzés, feledékenység, erkölcsi érzék -hiánya, vagy mi más neve van? Ah! Istenem, mily lassan halad kocsink. Ha -még soká tart így, meg leszek kimélve azon lealázástól, hogy egy -szerencsétlen kezét megcsókoljam. Igaz, e szerencsétlen tulajdon atyám; -de a fölfuvalkodásnak mindig az irigylett helyzetüekkel kell tartani. S -miért tette atyám magát szerencsétlenné, ha még leányától is akar -szerettetni. A háladatosság nem a már elvett, de az ezentúlra reménylett -ajándékokért van szivünkbe oltva. Ah, bátyám! vannak-e, kiknek -önbecsülésök nem apad éveik szaporodásával? Úgy hiszem, gyermekkorunkban -kellene meghalnunk! - -Oly keserű gúnynyal kelt ki Deborah saját maga ellen, hogy Mikó a rémes -hirek előidézte láz jelenségének tartá azt, nem pedig a véletlen csapás -erkölcsi hatásának. - -Csendesíté, biztatá őt, de minthogy alig képzelte, hogy Pécsit komoly -veszedelem fenyegetné s a rebesgetett lázadás ne volna gonosz vagy -bárgyú koholmány, a czifra megnyugtatásoknál czélszerűbbnek tartá, -mentől gyorsabban érni Balázsfalvára, hogy Deborah saját szemeivel -láthassa, mi a való, mi a költemény. - -Kocsisát nógatá, rá-rákiáltott a kitérni késlekedő népre, s meglehetős -zaj és czivakodás közt hagyták hátok mögött a belvárost. - -Már a vár sánczai elmaradoztak, már az Ompoly fűzese, mely sokadalmak -alkalmával bormérés és laczikonyhák számára vert sátorokkal van -behintve, gyérülni kezdett, már csak egy-egy kolduló hegedűs éneke -juttatá a távozók eszébe, hogy még nincsenek messze a város határától; -már a Tövis felé vivő útról jobbra kellett fordulni s egy gübbenőbe -ereszkedve, a balázsfalvi vonalra átcsapni, midőn a Mikó kocsijával -majdnem összeütközött egy társzekér, melyet lándzsások fogtak körül. - -Mikó fölkelt az ülésből s parancsolá, hogy a társzekér huzódjék a -tarlóra, mert különben az ő kocsija küllőjébe ütközik. - -A lándzsások felelék. – Mi halottat viszünk, s kegyelmeteknek illik -előlünk kitérni. - -– Deborah megborzadt. - -– Miféle halottat? tudakolá Mikó, félrébb tereltetve lovait. - -– Egy mezei kapitányt, kit az istentelen szombatosok meggyilkoltak. - -Deborah ki akart hajolni, de az iszony miatt nem volt ereje. Szemhéjai -összecsukódtak, hogy ne lássa a társzekeret, mely atyja ellen viszi -magával a vádat. - -A halott nyugágya széles tengelyű jármű volt, s hogy össze ne ütközzék -az élő utasok fogatával, néhány lépéssel hátrább kelle vonszolni a -kocsit. E végett a Mikó csatlósainak segédkezést nyujtottak a halott -lándzsásai. Egyik a horkanó gyeplőst, másik a kirugó ostorhegyest tartá. - -– Szálljunk ki, Deborah, szólt Mikó! - -– Nem, nem! tiltakozék a Pécsi leánya, verdeső szívvel, hunyt szemekkel. - -A fogat nyugtalanabb lett, s Mikó derékon fogva Deboráht, kivonni kezdé -a kocsiból. - -Ez most szégyelvén gyávaságát, szégyelvén remegését, kétségbeejtő -eltökéléssel ugrik le a lépcsőn, s a keskeny útárkon átlebbenve, a tarló -szélén megáll. - -Idegei feszülve vannak, szemei mintegy kiemelkedtek helyeikből, s kezét -fölemelve a társzekérre mutatott és kiáltá: – Érzem, hogy ama halott -Kassai Elemér! Ki is halhatott volna meg más, midőn házunkat az Isten -büntetni szándékozik. Látni akarom a halottat! - -A társzekérhez nyargalt s Mikó utána. - -– Látnom kell őt, mielőtt a föld a legnemesebb vonalakat örökre elrejti -a világ szeme elől! Ah! nem,… nem akarom látni, mert akkor nem maradna -elég könnyem atyám számára… Oh! Isten! mily nyomorult ajándékod az élet! - -A halottas szekér mellette vonult tovább. - -Deborah szoborként állt az út párkányán. Csak ajkai mozogtak, s arczának -átlátszóan sápadt vonalai áhitatot fejezének ki. Úgy látszott, a halott -lelkéért imádkozik. - -* - -Mikó hajtatá, űzeté a lovakat, s azok ügetésből iramlásba mentek át s -végre fékeresztve vágtattak. - -A nép félénken tért ki, vagy a lovak elébe akart állani, vélve, hogy -elragadták a kocsit. - -A hidashoz éppen akkor értek, midőn fegyveres embereket szállíta az -innenső partra. - -Ez is igen rossz jelenség volt. - -– Prédikáltak-e kegyelmetek vagy… csak gyilkoltak? kérdé fagyos gúnynyal -Deborah. - -Egy fiatal nemes, ki őt ismerni látszott és a kisded csapat vezetője, -nem udvariatlan, de kedélytelen hangon válaszolá: – A -szerencsétlenségnek mindig volt joga a keserű szavak használatához. S -nagysád e jogot igénybe veszi. Egyébiránt nekünk, kik igen kedvetlen -kötelességet teljesíténk, még az a fölösleges mentségünk is van, hogy -nem mi valánk a megtámadók. - -Ezzel az ifjú lovag csapatostól elszáguldott. - -A révészek időhaladék nélkül láttak munkához. - -Mihelyt a kocsi bement, eltaszíták a hajót a partról, nem akartak senkit -fölvenni, s oly gyorsan forgaták a lapátot, mintha díjért versenyeztek -volna. - -És arczukon annyi levertség. - -– Atyámat minden jobbágya szerette! szólt zokogva Deborah. - -A Mikóhoz intézett halk megjegyzést nem hallák ugyan a révészek, s talán -a könnyet sem látták, de szivök már jobban hullámzott, mint a Maros, -melynek sodró árjával épen most küzdöttek leginkább. - -– Az Isten is megveri azokat, kik ránk hozták a tekintetes vármegyét! -sóhajtá az egyik. - -– Csak szólított volna föl minket a nagyságos úr, csak gyűjtötte volna -össze a helységet, úgysegéljen! fustélyainkkal magyaráztuk volna nekik, -hogy benn szoros, künn tágas – mondá a másik. - -– Bizony akkor pozdorjává törjük… kivált a hajdukat. - -– Magát a megyét is. - -Mind haragosabban ütötték lapátjaikkal a habot. - -Mikó tudakolni akart a történtek felől, de Deborah merev, halvány -vonalai visszadöbbenték. - -A hajó kiköt. - -Megint vágtatnak a lovak és szélgyorsan érkezik a kocsi a vár elébe. - -S ime, a kapu zárva, a dobogó fölvonva. - -Mikó kiabált, hogy ereszszék be. - -Az ablakokban pórias és idegen arczok! senki sem mozdult. - -Félittasok szemtelen danája hangzék a melléképületekből, fegyverzörejjel -vegyülve. - -Éltették a «kopasz Pécsi Simon borát». - -Deborah egészen másvilágba volt áttéve, abba, hol lélekzeni nem lehet, -hol a fojtó gőztől elalszik a pislogó mécs és az élet. - -Trombitarivalgás rázta föl dermedtségéből. - -A dobogó recsegve hullott le. A kapu megnyilt. - -Négylovas fakószekér jött ki, szalmazsupból rögtönzött üléssel. - -A lánczokkal terhelt Pécsi ült hátul s vele szemben két darabont, a -lőfegyvert előre tartva, hogy az első gyanus jelre vagy mozdulatra véget -vethessen a fogoly napjainak. - -A szekeret fedező őrség a szolgabiró által vezettetett. - -– Atyám! atyám! kiáltá Deborah a bársonyvánkosu és czímeres kocsiból -kiugorva, veled akarom megosztani a lealáztatást. Ah! bár átvehetném -békóid felét is, azon súlylyal együtt, mely lelkedet nyomja!… Uraim, én -a fogoly leánya vagyok s ki oly lovagiatlan közületek, hogy atyámtól -erővel hurczoljon el?… Meg kell állítani a szekeret! Atyám mellé ülök. - -Ha a kocsis rögtön nem tartja vissza a fogatot, Deborah széttapodtatik, -mert a lovak elébe lépett, s onnan intézé a fedezethez kérelmét, -parancsát, büszke szellemének, mely maga ellen támadt fel, sivár -erélyével. - -Hasztalan tartóztatá vissza Mikó és az apa. - -Fölvéteték a szekérbe. - -– Ah! kinek vére van ruhádon? kérdé, midőn atyja mellé ült,… kérdé -reszketve, suttogó és elhaló hangon. - -Pécsi tisztes arcza hamusötétté lett. - -– Meg ne mondd! meg ne mondd! – kiáltá Deborah leirhatatlan szorongás -közt… Hagyjuk nyugodni a halottakat! - -Pécsi arcza mellére hanyatlott; a leány fuldokolva tördelé e szavakat: – -Bocsáss meg, oh! bocsáss meg nekem! Látod, már félőrült vagyok… Csak az -Istenért! egy nevet ne említsünk soha! Vajon van-e szerencsétlenebb -nálunknál? - -– El volt tévesztve egész életünk! – sóhajtá Pécsi. - -* - -[Illustration: – Van-e szerencsétlenebb nálunknál?] - -A nap végsugarai épen akkor ragyogtak Pécsi Simon palotája fölött, midőn -a foglyot vivő szekér a Miklós-kapu felé fordult, hogy a vársánczi -börtönhöz érjen. - -Tehát el kell válni a fényűzés büszke emlékétől, hogy a törvény kezébe -szolgáltatott egy földalatti szoba sötét üregéből vagy soha sem, vagy a -bakó elébe lépjen ki. - -Pécsi, bármennyire le volt verve, nem állhatá meg, hogy szemét föl ne -emelje. - -Szétzúzott szobrokat, kivágott élőfákat, betört ablakokat, ledöntött -márványoszlopokat, félig leszaggatott házfödelet, dúlást, romokat -látott. - -– Az állam jobban gondoskodhatott volna saját vagyonáról! szólt Pécsi -hideg mosolylyal; de egyszerre fájó húr rezdült meg keblében: – Boldog -Isten, mi lesz belőled Deborah, hiszen már koldus vagy. - -– Azon különbséggel, atyám! válaszolá Deborah, hogy a koldus fillért és -szánalmat követel a világtól; én csak feledtetést. - -– Ej, ej! – nógatta fejét Pécsi, mint látom, széttépték drága -könyveimet,… ni, ni! ott egy tört darabja a zodiakusnak,… s hát ez nem a -nagyobbik távcső burkolata-e?… A tolvajok, a zsiványok, kiszurták lelki -szememet! Elsötétül előttem az ég, homályban fogok bolyongani,… ők -megfosztottak világomtól! - -Deborah szivében tőrszúrás volt atyjának minden szava. - -– Oh! én hóbortos vén ember! – sóhajtá Pécsi magához térve, – silány -papirtekercsek, tört üvegdarabok, s a holt tudomány elszórt részecskéi -miatt kesergek, a helyett, hogy élő kedves gyermekem szerencsétlensége -töltené be egész valómat. Megbocsáthatsz-e egyűgyűségemért, Deborah? - -– Imádkozni fogok, atyám! hogy legyen még valami, a mit éretted -föláldozhassak! – szólt a Pécsi leánya méla bánattal. - -Ekkor a szekér már a börtönhöz ért. - -Deborah börtöne tágas volt: az egész világ, ellenben a Pécsié egy -földalatti keskeny üreg. - -* - -Ősi székely szokás volt, hogy a honárulók házát a nép a földdel -egyenlővé tegye. - -Egyébiránt gyakran megtörtént nálok – s ez a politikai nézetek -változandósága mellett természetes is, – hogy a mit közerővel -szétbontottak, azt szintén közerővel újra fölépítették. - -A szombatosok üldözői Pécsinél e szokást akarák majmolni, s már jó -messze haladtak a rombolás művében, midőn Kassai István, ki nem szerette -volna ellensége bukását magánboszú eredményéül tekintetni, fegyvereseket -küldött, szétugratá a rombolókat, s egypárt közülök, mert fosztogattak, -rögtönitélőszék elébe hurczoltata. - -Még csökönyös gyűlölői is dicséretre méltónak találták ez eljárását, -melynek érdemét emelte, hogy épen legközelebbi rokona s örököse -meggyilkoltatása miatti bánatja közt védelmezé ekkora erélylyel a -rendet, feledvén, miként Pécsi a borzasztó merénylet okozói közt -említtetik. - -Kevesebb ügyességet tanusítottak a megyei tisztviselők és városi -hatóságok. - -A balázsfalvi befogatások tudniillik nagy ellenhatást gerjesztének a -szombatosok iránt. - -Kivált a Székelyföldön a tömeg némelyiknek vagyonát dulta föl; másnak -személyét is bántalmazta. S miután a szombatosok inkább titkos társaság -voltak, mint bevallott hitfelekezet, el lehetett képzelni, hány -ártatlant gyanusítottak, s hányat károsítottak csupán csak -magánboszúból. - -Voltak, kik hogy védelmet nyerjenek, a hatóságnál sürgették saját -elfogatásukat; voltak, kik magok is szombatosok lévén, hogy a multat -feledtessék és a figyelmet másfelé irányozzák, bujdosó hitsorsosaik -ellen vezérlék a poroszlókat. - -Szóval, megtörtént mindaz, mi hasonló alkalomkor rendesen szokott. Bár -kétségkívül a sötét képnek fényes ellentétei is mutatkoztak egyesek -nemeslelkűségében. - -Hiszszük, hogy volt, ki e terhes napokban a szentkönyv parancsai közül -arra emlékezett leginkább: szeressed ellenségeidet is. - -A deési országgyűlés kihirdetése a balázsfalvi zavarra rögtön történvén, -az igazgató főbiró a megyei börtönből igyekezett mielőbb odaszállíttatni -a bűnösöket, kik fölött az országgyűlésen a törvényszéki tábla vala -itéletet mondandó. - -Deésen nem volt hely és bilincs annyi fogoly számára. - -A nagy templomot jelölték tehát ki börtönül. - -Ez közbotránkozást szült. - -S különben is már lázzá fokozódott a szombatosok elleni düh, és e -járványos láz épen akkor bírt legnagyobb belerővel, midőn a -legveszélyesebb szombatost, Kádárt kisérte két őr a börtönből az -egyházba. - -Az új Jeruzsálem látnoka büszkén, ragyogó arczczal ment az utczán. -Szerette bilincseit, örvendett a gúnynak, áhitozá a szenvedést. - -A nép fenyegetve közeledett felé. - -Kádár megáldá szidalmazóit. - -Ezek a látnok csodálatos modora miatt még bőszebbé lettek, s már nemcsak -nyelvökkel, hanem kezeikkel is akarák bántalmazni. - -Tódultak hozzá, de a két őr egészen át lévén hatva a kötelességérzettől, -puska-agygyal kezdé hátraterelni az igen közel lépőket, miből huzalkodás -támadt. - -Ekkor a hátul állók kövekkel hajigáltak az őrökre, s főleg Kádárra. - -Nő sikoltása hangzott a közzajon át. - -Egy gyászba öltözött fiatal és igéző szépségű asszony bontakozott ki a -csoportból, nyargalt, a merre a kövek repültek. - -Egyik őrt a nép lefegyverzé s elfogta, a másikat megszalasztá. - -Kádár rendre áldotta a köveket, melyek homlokát, mellét, arczát érték. -Képéről folyt a vér, ajkáról az áldás. - -Utóbb szédülni kezdett, s csodálatos ábrák rémedeztek szeme előtt. - -Mintha valaki átkarolta volna térdeit, s mintha hallaná: – Atyám! a te -kegyelmedtől én is várok annyi áldást, a mennyit egy kőre adtál, mely -téged megsebzett!… Fuldoklok, tünik eszméletem,… atyám… ah! elkéstél a -bocsánattal! - -Kádár még nyögésről, hörgésről álmadozott; még bolyongtak zúzott agyában -homályos eszmék s körüle Jefta alakjához hasonlító képek; még bírt -erővel, hogy egy lihegő nesz, egy szellemsohaj felé mozdítsa meg kezét, -de új kő hullott rá s összeroskada épen a templom csarnokánál. - - -XIII. - -Deboráhn kívül, kit a megtagadott, de a válság pillanatában egész jogát -ismét visszakövetelő szerelem, éleslátóvá tőn, – volt még más is, ki -állhatatosan hitte, hogy Kassai Elemér a Pécsi-ház iránti rokonszenvnek -lőn áldozatává,… s ez maga a nagybátya, ez Kassai István, a Pécsi Simon -esküdt ellensége vala. - -A régi gyűlölet és boszú a legtörvényesebb formában nyert kielégítést. - -Ki hihette volna, hogy a sors, mint a vadász jól kitanított vérebe, -Kassai számára oly biztosan vegye üdözőbe Pécsit? - -Nagy volt a diadal, nagy. - -Kassai épen ennyit remélni nem mert. - -Összeomlott a Pécsi-ház, nemcsak falai dőltek le, hanem alapköve is -kifeszíttetett, s a föld, melyen feküdt, hamuval van behintve… a -gyalázattal, a megvetéssel; de a Kassai-ház sem épülhet föl. Nagy -halommal gyűjtettek anyagszerek, roppant sok tégla, mész, faragott kő -van együtt – értjük a zsugorgatott pénzt, az érdemmel és fondorsággal -szerzett tekintélyt, a vásárlott és kipörlött uradalmakat; – de mit -érnek ez anyagok, ha nincs pallér, ki századokkal daczoló épületet -teremtsen belőlök? mit ér az, hogy a Kassai-család hatalmasabb lehetett -volna a lenézett, gúnyolt, s talán irigylett aristocratákénál, mit ér a -nélkülözésekkel és kapzsiságokkal sokra jogosított kilátás, ha Elemér -meghalt, ha nincs fiörökös? - -A cynikus, a családgőgöt megvető, a polgári származását hánytorgató -Kassai István, ki Pécsit fölfuvalkodásáért kárhoztatá, az unokaöcs -halála után érzé, hogy végtére sem lett volna sem nevetséges, sem -megbélyegző, ha a történetkönyvekben gyakran fordult volna elő e név: -Kassai. - -Ennél még szomorítóbb tény volt az, hogy az öreg úr a temetéskor érzé -határozottan a kimult iránti vonzódását. - -Alig tudott megválni a koporsótól, pedig haragudni akart a bezárt -tetemre, s volt is oka rá boszankodni. - -Elhagyatva érezte magát, noha azelőtt sem volt sokat Elemérrel. - -Most már pusztának hitte lakását, pedig épen annyi ember él nála, mint -eddig, hisz’ Elemérnek, bár unokaöcscséül tekinté, soha sem adott -szállást. - -Tünődik, hogy már Elemér nem kér tőle pénzt, ámbár ezt a szegény ifjú -eddig sem tevé. - -Fölforr minden vére, ha meggondolja, hogy Pécsi Deborah annyi -kecsegtetés után visszautasította Elemér kezét, s mégis Deborah csak -koldussá lőn, de Elemér, a megbántott fél, halottá. - -Minő példátlan igazságtalanság ez! - -Hát ilyen a boszú? - -A Pécsiéknek sírni kellett volna, neki nevetni. - -S most ő erőltetve kaczag föl, s megijed saját hangjától. - -És oh! mily dühössé teszi Kassait, hogy az a nagy harcz, mely az -erszénykötő- s a szűcsivadék közt folyt, tulajdonkép a legerősebb -lendületet Elemér miatt nyerte, s mégis ez egész éltében az ellenséghez -szított, s halálával csalhatatlanúl bebizonyította, hogy csak -nagybátyját kárhoztatja. - -A botor ifjú, a háladatlan rokon! - -Mint szerette volna Kassai saját tíz körmével kikaparni a földből a -halottat, mint szerette volna bár egy perczig a végzettől életengedélyt -nyerni a holttest számára, hogy maga elébe állítsa s fölemelt ököllel -magyarázza meg neki: – Te ostoba voltál, midőn nem láttad be, hogy Pécsi -Simon az ország törvényei szerint rég megérdemelte a halált, és az én -boszúm jogos volt. Te bárgyú birka voltál, midőn Deborah miatt a halálba -rohantál, mert a szíve gyökeréig romlott leány, kineveti ábrándozásodat, -hiczogva megy egy lágy kezű, sima modorú, régi családú úrfi-bábhoz nőül, -s a mennyasszonyi ágy élvei közt, mosolyogva regéli el, hogy egy -holdkóros ifjú érette elárulta nagybátyját, érette megöleté magát, -holott szerelme vissza volt utasítva, holott oltározásáért galléránál -fogva dobták ki a házból. He! He! elbeszél mindent. Vagy talán azt -hiszed, hogy, mert szegénynyé lett, nem kap férjet? Szép hús, csábító -alak, ért a tetszelgéshez. Azzal ne biztasd magad, hogy pártában marad. -Férjhez megy és elmeséli őrültségedet. Én is kaczagok rajtad; he! he! -majd én is kaczagok… Ej! azt sem érdemled meg. Mi közöm hozzád! -Kitagadlak, mást nevezek örökösömmé,… nem… ha haldokolni fogok, -fölnyittatom a ládákat, kiszóratom az utczára aranyaimat, ezüsteimet, -minden filléremet, hogy szedjék föl a koldusok, s legyen belőlök úr, -részeges úr, dobzódó úr, nagy úr, erdélyi fő-fő ember. Szétszóratom -összes vagyonomat. Egy batkát sem kapsz tőlem többé, ostoba fiú! S már -most tüstént takarodjál innen. Bújj be a koporsóba! Mit bánom én, ha -meghaltál is! - -A szombatosok ellen folyt elővizsgálatokból kitünt, hogy Elemér magára -ment Pécsi várába. Kassai igen könnyen meggyőződhetett, hogy a főbiró -nagy titokban intézte a szükséges lépéseket, s hogy Elemér ezen az uton -nem értesült a történendőkről. - -Dühe, haragja iszonyú vala. - -– Csak azt tudhatnám meg, ki figyelmeztette Elemért! Csak azt tudhatnám -meg! sóhajtá Kassai oly baljóslatú arczczal, melyre minden kigondolható -veszély volt az ellen fölirva, a ki a titkot az unokaöcscsel közlé s a -szerencsétlen válság okozója volt. - -– Csak azt tudhatnám meg! tört ki még legszorgosabb foglalkozásai közt -is a vén Kassai, s ilyenkor eldobta a tollat, fenyegetőzött öklével, s -erős álla mozgott a fölindulás miatt. - -Néha az ebéd alatt kikönyökölt, magába mélyedt, s ajkáról ellebbent e -sóhaj: – Csak azt tudhatnám meg! - -A szegény titkár a pörre vonatkozó adatokkal terhelt kocsival még -Fehérvár határához sem ért, midőn meghallá védurának csodálatos és -fölötte veszedelmes sóhaját. - -Nem is volt többé kedve a kocsist nógatni, sőt eddigi szokása ellenére -sajnálkozott a kifáradt lovakon, s maga említé, hogy helyes volna még -egyszer abrakoltatni. - -– Minek, nemzetes uram! hisz’ már orrunk előtt a város. - -– Dehogy van, atyafi, dehogy van! válaszolta a gyanús sóhajról értesült -férfiú, ki most már sokkal inkább félt a nagybátyától, mint a mennyire -az unokaöcscsét, az ifjú patronust sajnálá. - -– Félóra alatt otthon leszünk – mondá a kocsis. - -– Isten mentsen! rebegé a titkár, de magát kiigazítva folytatá: – Ha az -Isten megsegít, jókor leszünk Fehérváron. Azonban a lovak párolognak s ő -nagysága haragszik, ha a szegény állatokat elcsigázzuk. Hajtson be kend -e korcsmába, hogy harapjanak valamit. - -Midőn pedig a titkár az ivószobába lépett, fölfedezé, hogy ő éhes, mint -a farkas, s azt is állítá és semmi ellenvéleményre nem talált, hogy -kocsisa szomjas, mint a gödény. - -E megállapított tények eredménye roppant elkésés vala, s Kassai már rég -aludt, midőn óhajtva várt titkára megérkezett. - -De a mi halad, azért még nem marad el. - -Reggel a subalternusnak találkozni kellett főnökével. - -– Jó hogy itt van, domine frater. Egyébiránt megoldhatta volna elébb is -a szekérkereket. Nem látom át: mi szükség volt annyit időzni szanaszét. -Ha négy kézzel fáradnánk kettő helyett, úgy sem győznők a sok munkát. - -– Okiratokat kellett, nagyságos uram! a szombatosok működéseiről -szerezni, s annyit hoztam, hogy a birák többet fognak e lázadók -tetteiről tudni, mint saját magok. - -– Tűzbe vetheti kend azokat. Utolsó tettökön kívül másról hallani sem -akarunk. Rémítő dolgok történtek Balázsfalván… Csak azt szeretném tudni, -hogy ki figyelmeztette Elemért a titkos gyűlésre, he! csak azt mondaná -meg valaki nekem! - -A titkár tapogatódzva szólt: – Talán véletlenül ment ifjú urunk a várba. - -– Bolond beszéd! Csak ügyesen kell nyomozni, s fogadom, hogy kikerítjük -a bűnöst. Lepecsételtem Elemér iratait, s még ma átvizsgáljuk. Ha a -zsebében czédula vagy levél volt, az már a törvényes vádlónál van. A -katonák általában közlékeny természetűek, s Elemér nyilt jellemű vala. -Lehetetlen, hogy ne fecsegett volna poharazás közt… mert ők unatkozásból -is ittak, s rajta hamar kifogott a bor. A legényét is lehetne vallatni. -Általában az ügyes fürkésző ezer módot talál a való földerítésére. E -percztől fogva tehát kend egyeben se törje fejét, mint Elemér -gyilkosának kézrekerítésén. Mert nem a szombatosok ölték meg őt, hanem -az, a ki közéjök csalta. Mihelyt fölfedezi kend a bűnöst, száz aranyat -fog tőlem kapni. Érti-e? száz aranyat! Ne aludjék többé éjjel, ne legyen -nyugta nappal! Csak rajta, csak rajta! Száz aranyat kap… tőlem kap. -Mondom, száz aranyat… még meg is toldva egypárral, tízzel, húszszal… -megtoldva sokkal. Csak azt tudhatnám meg, ki figyelmeztette Elemért! - -A titkár iszonyú kinokat szenvedett. - -Mit használt, hogy Elemér lezárolt papirjai között nem találtatott meg a -szerencsétlen levél, melyet túlbuzgóságból irt az ifjú pártfogónak! - -Hisz’ a katonatisztek archivuma a tarsoly és dolmányzseb szokott lenni. -Gondolnak is ők arra, hogy szeleverdiségök miatt más járhat pórul! Még a -szerelmesleveleket is ide s oda dobják! Ki tudná, honnan jön egyszerre -napvilágra a bősz titok, melynek birtokáért a fukar Kassai száz aranyat -s még többet igért? - -Elárulhatja azt egy még nem használt lőportöltény, vagy egy véka zabról -adott nyugta, melyet Elemér, nem lévén kéznél hirtelen más papirja, a -levél hátára irt. - -S minő átkozott helyzet, midőn valaki száz arany dij mellett saját maga -ellen nyomoz és nem hagyják pihenni, mindig nógatják, mindig kergetik! - -Aztán mondaná bár valaha Kassai, hogy kilenczvenkilencz aranyat ad, s -ezzel bizonyítaná be, hogy kedélye csillapult, de mindig az a rémítő -száz hangzik a szerencsétlen titkár fülébe! Ettől végre is lehetetlen -meg nem őrülni! - -Valóságos aranyiszonyba esett. - -Még az ajtósark nyikorgását is aranypengésnek hitte, s e szerencsétlen -érczet nem merte volna szobájában tartani, ha rudakkal hozták volna is -ajándékba. - -És a mi legrémítőbb, Kassai nemcsak reá bizta a bűnös kutatását. - -Ő nagysága minden ebéden elsóhajtozza: – Száz aranyat, s még sokkal -többet is adnék, ha megtudhatnám, hogy ki figyelmeztette Elemért! - -Ezt naponként hallják a papirok közt turkáló irnokok, kiknek zsebök -üres, lelkiismeretök nincs, s darab idő óta nem akarnak henyélni, és -mint a molyok örökké csak a betűkön rágódnak. - -A titkár látva e gyanus szorgalmat, hallva, hogy a száz arany nem akar -apadni, kétségbeesésig gyötri magát. Nyilt ellenséget lát minden -olvasóban, s a ki csak egy perczig pihen, azt alattomos leskedőnek véli. - -Fél az idegenektől, a háziaktól, az uri rendtől, a cselédektől, s félni, -rettegni kezd saját magától. - -Arczát hol igen pirosnak, hol igen halványnak véli, s aggódik, mert -legkönnyebb a gyanút szinekkel ébreszteni föl. - -Ha kaczag, tettetésnek gondolhatják, ha komor, akkor lelkének állapotját -árulja el. Mit tegyen? S bár legalább, midőn alszik, bátorságban -lehetne! De hátha álmában beszélni fog? Hátha egész éjjel a -szerencsétlen levél tartalmát szavalja el? Ki járhat utána, hogy nincs-e -úgy? Ki biztosítja őt, hogy nem alvajáró, s hogy nem megy be Kassaihoz -megvallani azt, mit ébren titkol? - -Eszébe jutott a régi irókból és a régi mesékből az a számos eset, midőn -a nők hallgatóztak férjeik álmára, s reggel elmondák a baktriai, -árméniai s más eféle királynak, hogy mily veszélyes titok nyomára -jöttek. - -Szerencséjére neki nincs ugyan neje, s nem is fog lenni… de nem -tarthat-e attól, hogy valaki az ágy alá búvik, a szekrényben lappang, az -ajtónál, ablaknál hallgatózik éjféltől hajnalig? - -A titkár alig merte szemét behunyni. - -Aggodalmai, álmatlansága elronták étvágyát, könnyű kedélyét, s munkára -képességét. - -Kassai mindig butábbnak tartá őt, s méltán. - -Egészsége is szenvedett. - -– Helyzetem elviselhetetlen! sóhajtá a ritka esetekben, midőn mert -sóhajtani. - -* - -Kassai sem birt igazán örülni. - -A fejedelem lefoglaltatta Pécsi birtokait, de már melyiket kérje ő -királyi adomány mellett? - -Most először kezdé gyanítani, hogy tulajdonkép halála napjáig megérheti -a vagyonnal, melyet magáénak mond. - -Ha cselédei lopnának, ha a rablók fölfeszítenék a pénzes ládákat, ha a -zálogban tartott aranyneműek és drágakövek véletlen háborúk alkalmával -Krimbe vagy Prágába vitetnének is,… talán ki tudna jönni uradalmainak -jövedelméből. S kinek hagyja, ha meghal, földjét, pénzét? Talán a -leányágnak? Nem tagadhatni ugyan, hogy a nők is emberek, de ő még sem -gondolt nőrokonaira s azok rája. - -Igaz, hogy élvezet volna Pécsi tulajdonába behelyezkedni,… kivált ha még -ez a vén gonosztevő lefejeztetése előtt történhetnék. Megpukkadna Pécsi -mérgében. De más oldala is van a dolognak. - -Miután a fejedelemné Szőke Pista életéből nehány körülményt ismer, nagy -óvatossággal kell lenni. - -Való ugyan, hogy a szökött jobbágy a szombatosok gyűlésén semmi -határozottat nem mondott, s már most a halál által gátolva van a -kiegészítő vallomások tételében, de ha Kassai mohón kapdos a Pécsi -vagyona után, a fejedelemné még elhitetheti Rákóczi Györgygyel, hogy -nemcsak a törvény, hanem magánboszú, magánérdek is járult Pécsi -megbuktatásához. - -Ez mérsékletet javasolna a martalékból osztakozásnál. - -De hogy kivánjon valaki keveset, ha sokat is nyerhet? - -És a törvények szerint, nem kell-e az elitélt honárulók birtokát a hű -alattvalóknak adományozni? S ha Kassai nem áll a folyamodók közt első -sorban, majd föllép Szeredi vagy más gyűlölt főúr, s magához ragadja az -oroszlánrészt. - -Ily küzdések, ily habozások járultak még az unokaöcs kimulta miatt -támadt bánat mellé, s keseríték a vén Kassai István napjait. - -A tevékenység enyhített szenvedésein, de a bosszú nem nyujtá azt az -élvezetet, melyet igért. Pécsi letiportatása után, ő a vetélytárs, ő a -halálos ellenség, hanyatlani kezdett egészségben. Inkább érzé, mint -azelőtt az aggkor terhét. Teste még összébb esett, nyaka még inkább -meggörbedt s kedélye még zuzmarásabbá lőn. - - -XIV. - -Párttusa nélkül folyt le a szombatosok pöre. - -Hagyták a birákat itélni. - -Semmi vélemény nem tört lándzsát Pécsiért. - -A szép s most a megaláztatásban magával kiengesztelődni áhító Deborah, -kért, esdeklett mindenütt, hogy enyhíthesse atyja sorsát. Sajnálták őt, -s részvéttel voltak atyja iránt, még azok közül is sokan, kik az új és -gőgös családot, míg a szerencse által elkényeztetve vala, ritkán -látogatták meg, s leszólani szerették. Pécsi nem nagyon panaszolhatott -egykori irigylőinek gúnyaira, nem a sárra, melylyel a törpék a bukott -nagyságot dobálják. Kimélettel viseltettek iránta, de tévedéseit kellő -szempontból felfogni, magas szellemét, nemes indulatját a mérlegbe vetni -és a szigort ez által ellensúlyozni senki sem tudta. Külső -szerencsétlenségéért sajnálták, a békóért, a börtönért, a -kikerülhetetlen büntetésért; sajnálták úgy, a mint a koldust, a -nyomorékot, az égetteket szokás. A könyörület játssza a főszerepet s nem -azon mély megilletődés, azon megdöbbenéssel vegyült szánalom, mely a -hatalmasok bukását kiséri. - -Kassai érezvén, mekkora értéktelenítés rejlik az ilynemű részvétben, -elégült vala a közhangulattal, kivált miután sem azt nem remélhette, -hogy az aristocratia Pécsi védelméért a politikában hamis helyzeteket -foglaljon el; sem arra nem számíthatott, hogy egyes dühönczök -megkövezzék Pécsit az országos teremben, mint Kádárt a nép az utczán. - -Kassai éles-látását lángoló bosszuvágya nem homályosítá el. Ő sejté, -miként a pártok egyértelmű kárhoztatása, épen azért, mert az erősebb -szenvedélyeket nem hívja küzdőhomokra, Pécsi életét megmentheti. - -– Vagyona okvetlenül elvesz, de feje nyakán maradhat – gondolá. A -fejedelem meg fog neki kegyelmezni. Hadd, tegye! Van a mi inkább fáj a -bárdnál. Miért ne engedjük, hogy Pécsit a szégyen és szűkölködés döntse -sirba. Neje birtoka leánya alsó-szoknyáira is aligha elég. Mikótól talán -kap néha alamizsnát, de hová lesz büszkesége? Egy ország ügyeit vezette, -he! he! s most az ügyefogyottakkal együtt várja-e másoktól a jóllakhatás -kedvezményét? Minden aranyat, melyet a többi urak dobnak neki, egyenesen -a porból kell fölvennie. A születés gőgje nem tagadhatja meg magát, -midőn a felvergődöttek gőgjét megszégyeníteni alkalmat talál Pécsi -tapasztalni fogja ezt. Hadd éljen tehát! - -Kassai e nézetből elhatározá, hogy nem fog azok útjába állani, kik az -itélet kihirdetése után, Pécsi lefejeztetését a fejedelmi kegyelem által -óhajtják elhárítani. - -Nemcsak finom sophismák, hanem más tekintetek is hathattak a korlátnok -engedékenységére. - -A pör folyama meglehetősen beburkolta mindazt, a mit ő bosszuból tett, -miért ébreszteni tehát ismét föl az alvó gyanut? Vagy nem -visszatartózkodó-e még most is a fejedelemné? Ha a nagy úr Pécsi -meghalt, miért ne éljen a koldus Pécsi? Miért ne szerezné meg Kassai a -fejedelemné teljes bizalmát ily olcsó áron? - -* - -Ütött az itélet kihirdetésének órája. - -Mindenki tudta, hogy halál és jószágvesztés vár a szombatosokra. - -S mégis lázas izgatottság uralkodott a karok és rendek közt. - -A királyi tábla tagjai a felperes fiscus teljes keresetén marasztván a -szerencsétlen vádlottakat, a törvénykezési teremből az országosba -léptek, hogy az eredmény nyilvánosságra hozassék. - -Előbb a vádirat olvastatott fel, hogy az itélet értelme világosságra -jöjjön. - -Kassai szerénységből itélőmesternek hivatta ugyan magát, de ezen -alárendeltebb állás terhétől rég föl volt mentve. - -Ő is csak mint országgyűlési tag jelent meg a teremben s nem nagyon -figyelt a vádiratra, mint a melyet már többször volt alkalma olvasni. A -helyett inkább Pécsi arczán legeltette szemét, inkább azt akarta -ellesni, mily vászonfehér lesz ez arcz, mint rezzennek meg az izmok, -midőn a vádirat végén a director jószág- és fővesztést kér. - -A felolvasó itélőmester épen e csattanós ponthoz ért. - -Mély csend volt a teremben, a lélekzés is elállott. Kassai kettős éllel -szegzé a rab Pécsire szemét. Nem volt miért átalja e vérlázító -kiváncsiságot, mert egy oszlop árnyában foglalván helyet, a közönség -elől fedve vala. Merőn nézett, kéjelgve nézett a vén emberre, ki -Elemértől megtagadta leánya kezét s most saját kezén elég súlyos -bilincset hord. - -Pszt! már következik a határozó szó. - -Bozontos szemöldei alól villogott szürke szeme. - -«A fejedelmi fiscus, olvasá az itélőmester, támaszkodva az idézett -törvényekre és országos határozatokra, a vádlottakra külön és általában -mindenikre kivétel nélkül, jószág- és fővesztési büntetést kér… de a -fővesztésre nézve megválthatólag.» - -Kassai vissza rántá Pécsiről tekintetét s haraggal fordult az -itélőmesterhez, mintha ez rosszul olvasta volna el a közvádló -kivánságát. - -Hiszen tegnap nem volt benn az életet biztosító záradék. - -S hogyan szúrta oda a közvádló, a törvény szigorát kijátszva? - -A foglyokról tüstént leveretett a bilincs. - -Kiki a szombatosságért csak vagyonát ejté el, de fejét szabadon vihette -azon bizonytalan helyre, hol mások kegyéből hajlékot és tápot kap. - -Pécsi hetvenegy faluval s temérdek ingóvagyonnal lett könnyebbé. - -S többet ennél tulajdonkép nem is akart Kassai elérni. - -De mégis lehangolta őt a mód, melylyel történt. - -Rebesgették, hogy a Fehérvárról véletlenül Deésre jött György urfi -erélyes közbenjárásának köszönhetni a fordulatot, biztos forrás után -állították, hogy a fejedelem épen a végperczben hivatta a directort és -saját kezével jegyezte föl a szelidebb követelést. - -Mindenesetre Kassait senki sem kérdezte meg. A hallgatag Rákóczi először -bánt vele úgy, mint elviselt tanácsosaival általában szokott. - -Valami előérzet mondá, hogy most az ideje koczkáztatni helyzetét, mert -különben a kivétel szabálylyá válik, s kegyelmet veszthet, midőn a -bukást nem is álmodja. - -De annyi ellenség közepett visszavonulással fenyegetőzni istenkisértés -volna – gondolá érettebb megfontolás után. - -S neki szüksége van a hatalomra. - -Neki egészség a munkásság, éltető levegő a parancsolás! - -Mit tegyen azon izgatások nélkül, melyek a magas polcz veszélyeivel és -dicsőségével, ármányaival és sikerével járnak? A régi családúakat az -előitélet a henyeség párnáján, a poharak közt átvirrasztott éjek alatt -sem tartja tiszteletre érdemetleneknek, de a porból kiemelkedetteknek -szüntelen kell ártani, használni, hogy tekintélyök ne csorbuljon. - -Aztán hátha a fejedelem csak mulékony behatást követett? hátha minden -utógondolat nélkül mellőzte őt? - -E szempontok súlyát többre becsülte Kassai, mint az óvó-intő sejtelmet. - -S valóban Rákóczi öreg szolgája iránt egyenlőn nyájas vala. - -Nem emlegeté a szombatosok elleni pör fejlődését s Kassai sem pendítette -meg e kérdést. - -Óvatosan hallgatott az uralkodó és kedvelt tanácsosa. - - -XV. - -Az elkobzott birtokok összekuszált gombolyékhoz hasonlítnak. - -Rendezésök igen nehéz. - -A Pécsié különben sem volt tiszta vagyon, melyhez senki ne formálhatott -volna igényt. - -Többnyire szerzemény lévén, a legtarkább jogczímek és feltételek mellett -biratott. - -Mihelyt tehát az állam hatalmába került, száz meg száz család indíta -pört, tiltakozott az adományozás ellen, tagadta a királyi jog -fönforoghatását és a fiscusra szállás esetét. - -Legterjedelmesebb urodalmai közül nehány épen nem tartatott zsiros -koncznak, melyért marakodni lehessen. - -Maga Balázsfalva is a kétségesek közé számittatott. - -Kassai nyugton várta be a perczet, melyben a zsákmány felől biztosan -lehetett eligazodni. - -Engedte, hogy Pécsi barátjai törjék meg a jeget, hogy ők adjanak előbb -kérelmet hűségöknek az elitélt vagyonából díjazására. - -Midőn ezek zörgetni kezdettek, körülnézett, s úgy találta, hogy az -andrásfalvi urodalom volna számára a legczélszerűbb, mert sem adósság -nem terheli, sem jogigények nem ostromolják. - -Továbbá, nem oly nagy kiterjedésű, hogy Rákóczi a haza törvényei -ellenére a fiscus kezei közt tartani akarná s nem oly kevés jövedelmü, -hogy a legdúsabb ember se örvendhetne, ha többi birtokaihoz csatolnia -sikerülne. - -Ez urodalom jövedelme a kényelmes, a tekintélyes középszerűség vágyaihoz -volt szabva. - -S Kassai kedvelte az andrásfalvi tág kastélyt, mely legkevésbbé sem -hasonlított az aristocraták büszke váraihoz, kedvelte a kert vén -árnyékos fáit, a hatkerekű malmot a kristálytiszta pataknál, a -legeltetésre alkalmas pagonyt, a fekete szántóföldeket, a jámbor népet, -mely szorgalmas hétköznap és áradozó kedvü vasárnaponként. - -Az öreg úr, ismert rondasága mellett is, legalább elméletileg tudta, mi -egy kies idylli kép? mi a csendélet? mi a takarékos bőség? - -Szóval, szerelmes lett Andrásfalvába. - -– Oda fogok visszavonulni, ha hivatalomat leteszem, gondolá s az -adományozás kieszközlésének könnyű és biztos módján kezdé fejét törni. - -Segélyeszközökben gazdag elméje hamar eligazodott a teendők iránt. - -Tudta, mennyire szeretné Rákóczi a közóhajtás által magát arra vétetni, -hogy fiát a váradi kapitánysággal ajándékozza meg. - -Ezt akará tehát Kassai kieszközölni. - -Csak azután folyamodott volna Andrásfalváért. - -Tervét elősegíté az ifju herczeg menyegzőjének közelgése. - -Nem kétkedett, hogy a fejedelem az első kihirdetéskor, ősi magyar szokás -szerint, kérni fogja mind az arát, mind a vőlegényt, hogy adjanak -alkalmat valami óhajuk teljesítésére. - -S ha Rákóczi e kedélyes szokásról meg is feledkeznék, könnyű volna -számára, bizonyos óvatosság mellett, a titok leplét egy kevéssé -szellőztetni. - -Csak Báthori Zsófia ne vonakodjék, csak ő engedjen befolyást szivére, -csak ő győzze le szeszélyét, csak ő hozza elő, hogy igen óhajtaná -vőlegényét a nász napján váradi kapitánynak üdvözölhetni s bizonyosan -Erdély összegyűlt főurai hangos éljenzések által fogják tanusítani -helyeslésöket. - -De a makacs Zsófia megnyerése volt a gordiusi csomó. - -Kassai a régibb tapasztalás után magát képtelennek hitte a -herczegkisasszonynál bármi beszinlésekre. - -Talált azonban a kitűzött czél végrehajtására más és csalhatatlannak -látszó módot. - -E percz óta a váradi kapitányság kérdése össze volt fűzve az andrásfalvi -uradalom sorsával, és Andrásfalva adományozása visszariasztotta volna a -megint hetvenkedni kezdő Szeredit, s az aristocratákat, kik a török -portánál ármánykodnak s a fejedelemnénél gyakrabban jelennek meg, mint -kellene. - -* - -Siessünk Kassai rideg szobáiból a herczegkisasszony dísztermébe. - -Báthory Zsófia már virágzó szépségű hajadonná serdült fel. Kedélye azon -gyermekded és szeszélyes maradt, mi eddig volt, idegei oly fogékonyak, -szemeiben az öröm és bánat oly hamar cseréli a könnyeket, szándékai oly -döntők és mégis fontolatlanok, akaratja oly makacs és hajlítható, mint a -mult tavaszon; de termete teljesebb, igézőbb s megtartva az eszményi -formákat, földi vágyakra gyulasztóbb. Eljött az idő, hogy a párta -helyett menyasszonyi koszorút tegyenek fejére. - -Az első kihirdetés a legközelebbi vasárnap történik, hosszú ima és még -hosszabb prédikáczió után. - -Szükség volt pedig, György urfi bosszúságára, hogy az esküvőt három -kihirdetés előzze meg. - -A legmagasabb helyzetűek sem vonhatták ki e szokás alól magokat. S -Rákóczi különösen kedvelte az egyházi szertartásokat egész -szélességökben. Nem engedett volna el belőlök semmit, s takarékossága -mellett is ily alkalmakkor nagy áldozatokra volt kész, sőt még a -fitogtatási vágyat sem győzhette le egészen. Most a menyegzői ünnepélyt -több mint fejedelmi pompa által akarta emlékezetessé tenni. Korán láttak -az előkészületekhez. - -Minden az óramutató pontosságával haladt. Még Petneházinénak sem volt -ideje zsémbelni, még Anna néninek sem hizelkedni, s oly szigorú vala a -rend, hogy a herczeglány kedvelt ruhái közül egynek sem történt baja s -annál kevésbbé lehete számítani akár egy filigrán mű széttörésére, akár -egy drágakő elveszésére. - -Végre a fény, ragyogás, élénkség, siker egyformasága untatá Zsófit. A -megelégedés lehangoló hatását érezé s vágyódott valami, habár kedvetlen -után is, mely őt felelevenítse. - -Ekkor hallá meg, noha csak kéz alatt, annak neszét, hogy a fejedelem -minden kikötés nélkül fogja teljesíteni egy kivánságát. - -Agyában tüstént a legtarkább álmok és vágyak rajlottak. - -Egy különben fösvény ház elkényeztetett bábja lévén, a mit csak a pénz, -a kényelem és fényüzés számára előteremthetett, azt ő vagy már birta, -vagy rendes úton, minden ünnepi alkalom felhasználása nélkül, -megszerezheté. - -Csipkék, ékszerek, pompás fogatok, bibor és selyem minő ingerrel -hathattak volna rá, ki máshoz nem is szokott s ki e téren versenytársat -Erdély úrnői közt nem találhatott. - -Gyermekéveiben már a bőség finnyássá tette s eltompítá a rendes, a -megszokott iránti fogékonyságát. - -Zsófi, mihelyt a teremben gyorsan járva, keresni kezdé, hogy mit -kivánjon, tüstént az elérhetetlen álmok tündérországába lépett, s oly -követeléseket gondolt ki, melyeket csak a varázsvessző és a magiai -tudomány bírt volna létesíteni, pedig Rákóczi eléggé prózai kinézésű s -jellemű férfiú volt arra, hogy benne Salamon király emberfölötti -tulajdonait még Zsófi sem vélje megtalálhatónak. - -A szép leány egészen a képek és ábrándok világában ringatá magát, mint a -könnyű ezüst légben a paradicsommadár, mely a keleti néphit szerint, -soha a földet lábával nem érinti. - -Egymást válták fel röpke, csillogó vágyai, melyeket csak azon erőtlen és -mindenható szellemek teljesíthettek volna, melyek néhány bűvös szó által -a varázslók rabjai ugyan, de különben az elemeknek is feltétlenül -parancsolnak és az anyag, a tér, az idő korlátait nem ismerik. - -Zsófi a bizarr vágyak, a csapongó ötletek miatt előbb kifáradt, elkábult -s aztán, mintha a szenvedésért, melyet neki okoztak, büntetni akarná -őket, hideg közönynyel, csaknem megvetéssel emlékezett vissza rájok. - -– Inkább szeretném, ha helyettem más gondolna számomra valami helyest, -valami kielégítőt. Mily kár, hogy az a makacs Klára mindig siratja -férjét! Ha most ő itt volna, eredeti elméjével segítene a -gondolatszegény Zsófin! Engem magamra hagynak. Engedik, hogy unatkozzam. -Még jegyesem is, kinek kötelessége lenne finomnak, gyöngédnek, -figyelőnek lenni, már három perczczel… boldog Isten! öt perczczel késett -el! - -A herczegleánynak ideje sem volt e panaszt egy sohajjal fejezni be, -midőn György urfi belép. - - -XVI. - -Az ifjú szivekre nézve érdekes fecsegések közt jutott a vőlegény eszébe -Kassai terve. - -– Kiváncsi vagyok, kedves herczegnőm! szólt nyájasan, hogy mit álmodtál -az éjjel? - -– Eddig soha sem kérdezted álmaimat. Ne csodáld tehát, ha e részben -feledékenységhez szoktam. Épen a ma éjjeli az, melyre legkevésbbé -emlékszem. - -– Pedig úgy hiszem, hogy már megálmodtad, a mit holnapután reggel fogsz -a fejedelemtől kivánni. - -– S miért kivánnék valamit? - -– Mert teljesítését atyám előre megigérte. - -– Tévedsz herczegem! erről szó sem volt köztünk. - -– Hogyan? S a fejedelemné se említette volna? - -Zsófi tagadólag billentett fejével. - -– Úgy ma fogják előhozni. - -– Miből gondolod? - -– Atyámtól tudom. Nekem is szintén kell valami óhajtást felhoznom. - -– S készen vagy vele? - -– Sok habozás után. - -– És szabad-e tudnom kivánságodat? - -– Inkább szeretnélek az utolsó perczben lepni meg azzal. De… - -– De, természetesen a titok pecsétje alatt, előre is sejtetni fogod, -úgy-e? - -– Ha tenném, csak azért történnék, mert nagyon fájna, ha a te izlésed, a -te vágyaid szerint nem a legjobbat kivánnám. - -– Igen szép, hogy ennyi figyelmet mutatsz. Egészen az vagy, a minőknek, -mi leányok, jegyeseinket, s mint nők, férjeinket óhajtjuk. S tehát -kivánságod? - -– Kivánságom, hogy a fejedelem kösse le neked jegyajándékul a fogarasi -uradalom jövedelmét. - -Örömtől sugárzott a herczegkisasszony szeme, arcza. - -– Szégyelném, szólt behizelgő hangon, igen szégyelném, ha annyi -hatalommal sem birnék szived felett, hogy tüstént megtudhassam, mit -akartál volna kérni a fejedelemtől, ha a szegény Báthori Zsófiáért meg -nem feledkezel ifjabb Rákóczi Györgyről? - -– Ne kivánd herczegnőm! ezt ne kivánd! Parancsolatod törvény, de most az -egyszer engedetlenségi büntetésre tenném ki magamat. Szabad és független -úr vagyok. Egyedül csak te fenyíthetsz meg s hatalmadban, -szerencsétlenségemre, igen erős kíneszközök vannak. - -– S mindeniket fogom ellened használni, vakmerő lázadó, szólt hamisan -mosolyogva a herczegleány. Tudod-e, mit tesz az, ha a nők fölébresztett -kiváncsisága nem elégíttetik ki? Tudod-e, mekkora veszélylyel jár nemünk -közös gyöngeségei ellen indítani háborút? Úgy a mint magad előtt látsz, -én a kiváncsiság vagyok. Természetes tehát, hogy mihelyt valamit -elhallgatsz, nem engem szeretsz. - -– Ha téged kiváncsiságnak hívnak, herczegnőm! akkor legrútabb alakú -lehet halálos ellenséged, a titkolódzás. S én a szépségnek emeltem -oltárt szivemben. Hódolatom csak az övé. Ezennel bevallom neked, hogy -mire vágytam volna, ha téged nem ismerve, magamra gondolhattam volna. De -egy feltételt kötök ki. - -– Engedd hamar hallanom. - -– Azt kötöm ki, herczegnőm! hogy legkisebb vágyadat becsüld többre s -csak akkor kérd a fejedelemtől az én kivánságom teljesítését, ha más -óhajtani valód nem volna. - -– Szeretnék egy ékes koronát tenni a fejedre. De a koronát nem női kezek -szokták megszerzeni. Így tehát semmi különös vágyam nincs. Azonban, ha -akadna holnaputánig, a te követelésednek engedve, azt fogom előhozni. - -Ifjabb Rákóczi György boldog volt, mert állhatatosan hivé, hogy a -diplomatiai ügyességgel a lovagiasságot remekül tudta összeolvasztani s -hogy czélját elérte minden rábeszélés és erkölcsi kényszer nélkül. Az -öcscsét, Zsigmondot tartják a tudomány emberének, ellenben őt csak -harczfinak. - -S mégis most oly nehéz kérdést oldott meg, melyhez Zsigmond, bár latin -értekezéseket ír, hozzá sem mert volna fogni. - -Közelebb húzódva jegyeséhez, félsuttogó hangon mondá: – Kedvesem! -őszintén bevallom, hogy egy kevéssé vágynám a váradi kapitányságra. - -A herczegleány megütközéssel tekintett rá. - -– Csodálatos! valóban különös! szólt Kassaira gondolva, ki már egyszer e -kérdéssel hajótörést szenvedett s ki az ő túlizgatag idegrendszerére -külsőjével, hangjával visszataszítón hatott, nem is említve, hogy még -gyermekkorában, még az atyai háznál, mint veszélyes rossz embert hallá -említtetni. - -– Milyen eredeti ötleteid vannak, herczegem! folytatá gyermeteg -arczkifejezés alá rejtve a gúnyt. Nekem, hidd el, soha eszembe sem -ötlött volna a váradi kapitányság. Már most kibeszélhetlen vágy gyötör, -sok szépet és mulatságost hallani Váradról. Mondd, herczegem, mivel -fogod ott az időd eltölteni? - -A szeszélyes Zsófi a divánon térdére támasztá könyökét, s tenyerére -arczát, hogy föl-föltekintő szemekkel, melyekben mosoly és ámulat -játszék, hallgassa a harczfi sima és nyájas szavait. - -György pedig, ki e fordulatára a társalgásnak nem számított, Várad -magasztalásánál, a diplomatiai szerepet feledve, mindinkább kezdé daliás -jellemét kitüntetni. - -– Várad, herczegnőm! Erdély kulcsa. A fejedelmi süveg Várad nélkül -becsének felét veszti. Kardjaink nem birnak többé igazi éllel, ha Várad -akár a magyar király, akár a török császár hatalmába kerül. Erről öcsém, -Zsigmond, igen hosszú értekezést készít. Magam is akartam értekezni -Várad hadtani fontosságáról; de időm igen el van darabolva. - -– Herczegem! ezen nehéz kérdést, fájdalom! én is ismerem. Rákóczi -bácsinak van egy nagy földabrosza. Abban megnéztük Váradot, s mondhatom, -hosszasan elmélkedtünk arról, hogy mily oldalról jöhet az ellenség? -melyek a vár gyönge részei? s mennyi erővel tudnók megvédeni? Jól -emlékszem, épen akkor akartunk kikocsizni, de a magyarázat miatt -elkéstünk. Kérlek tehát, édes herczegem! beszéld el minden hadtani -bevezetés nélkül, hogy micsoda időtöltések várnak reánk Váradon? - -– Elfogadjuk a nemesség hódolatát. - -– De közülök a főbbek itt laknak. - -– Maradt otthon is néhány. Aztán gyakran tartok szemlét katonáim felett, -s te velem lovagolsz ki, azon a szép almásszürkén, mely oly engedelmes, -oly értelmes! - -– Ne bizzál benne, herczegem! A trombitaszóra tüszkölni szokott. - -– Nagy vadászatot tartunk a rengetegekben, elejtjük a szarvast, vadkant, -medvét és a bölényt. Velünk jösz te is, szép amazonom! - -– Gyakran megyek-e? - -– Mindig, herczegnőm. - -– Míg végre a régi szittya nőkhöz fogok hasonlítani, kik férjeiket a -táborba is kisérték. - -– Az felséges volna, herczegnőm! - -– S ha a többi katonák közt engem is elfogna az ellen? - -– Az utolsó emberig oltalmazunk téged. - -– De ha mind a mellett rabbá lennék? - -– Kiváltanánk atyámnak sárospataki kincsével. - -– Vagy pedig a vezér, kinek kezébe estem, sátrával és szerelmével -ajándékozna meg. Ez is hadi szokás. - -– Az Istenért! Hisz, akkor inkább tőrt döfnél szivedbe, herczegnőm! - -– Úgy-e, mint Virginia, vagy talán mint Lucretia, kikről Csulai uram -mesélt nekem? - -A herczeg döbbenéssel tekintett arájára, s ez enyelegve kérdé: – Micsoda -időtöltésünk lesz még Váradon? Remélem, fényes udvart tartunk. - -– Okvetetlenül, herczegnőm. - -– Tánczolunk. - -– A mikor csak kedved lesz rá, kedvesem! - -– De te azt mondád, hogy ott kevés főúr lakik. - -– Nem tesz semmit. Derék várőrizetem van, hires bajnokok, csatában -edzett férfiak. Azok is értenek a palotáshoz és a friss magyarhoz. - -– S még inkább, úgy-e a Kinizsi tánczhoz, melyben nőkre nincs is -szükség, mert helyettök egy-egy török testét kell, nem átkarolva, hanem -a foggal tartani?… Egyébiránt én szeretem a vad embereket, mert keveset -láttam még közülök, s az ujdonság, ránk gyarló lényekre, kiváló érdekkel -bír. Csak azt óhajtanám még tudni, hogy Fogarasvár, melyet jegyajándékul -fogok nyerni, bir-e annyi kecsegtető tulajdonnal, mint Nagyvárad? - -– Kicsinyben ugyanaz, mi Nagyvárad. - -– Ah! – sóhajtott hamis mosolylyal Zsófi, töltsük ott a mézesheteket, -herczegem, mert Anna mondja, hogy akkor a boldog pároknak magokon kívül -nincs semmire szükségök. - -– Elfogadom, herczegnőm, javaslatodat, de azon kikötés megújítása -mellett, hogy ámbár én számodra Fogarast fogom kivánni, te ne érezd -magadat lekötelezve óhajtásodra nézve. - -– Értem, herczegem! - -– Csak ha szeretnél váradi kapitánynyá tenni, akkor parancsolj rám, és -én engedelmes leszek. - -– Jól megjegyeztem, herczegem! kivánságodat. De miért akarsz már -távozni? - -– Egy szerencsétlen főurat kell meglátogatnom. Minden jószágát -elvesztette s nagy nélkülözések közt élt eddig. Most azonban a -fejedelemné, az én nemes lelkű anyám, kieszközlé, hogy a lefoglalt -birtakok legkisebbike, az ebesfalvi rész, valami ürügy alatt -visszaadassék. Alig negyven jobbágy az egész, de a szegény öregnek ez is -jól fog esni. Sietek, hogy értesítsem őt a fejedelem kegyelméről? - -– S hogy hívják a főurat? - -– Pécsi Simonnak, herczegnőm! - -– Ah! a Deborah atyja. Furcsa, tevé hozzá némi ingerültséggel a -herczegnő, igen furcsa, hogy ti fiatal urak Deborah kisasszonyt, a mióta -nincs miből öltözködjék, Erdély legszebb leányának hirdetitek. Addig -mindig volt kifogástok ellene, most a ti szemetekben istennővé lett. Hát -csakugyan a szépítő eszközök közé tartozik a szükölködés? - -– Nem, herczegnőm! de a panasz nélküli szenvedés igézetét lehetetlen -elvitatni. - -– S Deborah békével tűri a csapást? - -– Büszke a szegénységben. Királynénak vélnéd, ki fogadást tőn, hogy házi -szövetet hord. - -– Egészen lelkesülve vagy, herczegem! - -– Csak a mások véleményét mondottam el. - -– Tudod-e, hogy nekem nem tetszik Deborah? - -– Most hallom először, herczegnőm! - -– Hiszem, hogy van oly lovag, ki úrhölgyeink közt ismer nálánál szebbet -is. - -– Az én vagyok herczegnőm! kinek egyedül szabad szépségedet bámulnom. - -– A bámulás közös joga a nemes izlésüeknek – szólt ingerűlten Zsófi. -Egyébiránt nem magamra czéloztam. De eredj, herczegem! Pécsiékhez, -nehogy más megelőzzön az örvendetes hír elbeszélésében. - -– Zsófi! te kegyetlen kezdesz lenni irántam. - -– Betanult szavak, herczegem!… Csak azt akartam mondani, hogy magam is -ismerek lovagokat, kik, mint remélem, nem Deboráht tartják a legszebb -nőnek, s kik a lovagjátékokban nem az ő szinét tűznék mellökre. - -– Rendkívül kiváncsivá tettél, szép menyasszonyom – szólt György -fölgerjedve. S lehetek-e oly szerencsés, hogy ez általad ismert lovagok -közül valamelyiknek nevét megtudjam? - -– Majd máskor, herczegem! Az idő telik. Nekem a fejedelemnéhez kell -mennem, s neked is, mint mondád, sürgető dolgod van. - -– Nem képzelem, hogy… - -– Csak folytasd, kérlek! - -– Hogy… féltékeny volnál, herczegnőm! - -– Nevetséges ötlet! De te talán… - -– Csak folytasd, kérlek! - -– Talán… azt véled herczegem, hogy a lovagjátékokra czélozván, a magam -szinére gondoltam? S ez nyugtalanít téged? - -– Nevetséges ötlet! Még rám fognád, hogy… - -– Hogy a féltékenység bánt. Ne hidd, herczegem! Tudom, hogy semmi okot -nem szolgáltattam rá. - -– Remélem, herczegnőm! rólam sem teszed föl a könnyelműséget? Nem -adtam-e elég jelét hűségemnek? - -– Úgy gondolom, igen fiatalok vagyunk még e komoly kérdés vitatására – -szólt Zsófia. Halaszszuk a tapasztalásokkal gazdagabb időkre. - -– Bölcsen mondod, herczegnőm! Hogyan is tudánk ily szerencsétlen -ötletekre tévedni! Isten veled, kedvesem! - -– A viszontlátásig, herczegem! - -Zsófi, midőn magán maradt, összecsapta kis kezeit, s nevetve ismétlé: – -Csakugyan féltékeny! S vajon kitől félt?… Lehetetlen kitalálnom. Nem -tesz semmit. Bárki legyen képzelt vetélytársa, elég szép tőle, hogy -félt… S hát én miért haragudtam Deboráhra? Ah! az egészen más eset. -Hallom, hogy kamarásomat udvarlói közt említik, pedig én tudnék, nőül -szebbet, jobbat tanácsolni; de nem akarja czélzásaimat érteni. - -– Ekkor lépett be Anna. - -A herczeglány tánczolva sietett elébe. Oly sok és furcsa elbeszélni -valója volt: de visszedöbbenté az udvarmesterné komoly, ünnepélyes -magatartása. - -– Mit látok, Anna! hisz, szempilláidon valami olyas van, melyre rá -lehetne fogni, hogy könny. - -Az udvarmesterné zokogni kezd. - -– Csakugyan sírsz, Anna? Az Istenért, mi lelt. - -– Hogyne sírnék, kis tündérem, drága gyémántom! holott én hordoztalak -keblemen, karjaim közt szépültél meg és nőttél föl? - -– S ezért panaszolsz, Anna? - -– Dehogy panaszolok, angyalom, herczegnőm! hanem mert elvisznek tőlem, -maholnap elvisznek. - -– De csak nem lehetek feleséged? - -– Nem lehetsz, drága gyöngyöm! nem is az a baj; hanem hogy én nem -lehetek többé udvarmesternőd. A régi szokás hozza ezt magával. Új -személyzettel kell kürülvenni magadat. - -– S hátha a szokás ellenére is meg akarlak tartani? - -– Az igen nehéz volna, herczegnőm! - -– Ellenkezőleg, csak kivánnom kell, s tüstént teljesül. Jogom van bármit -követelni; mert Rákóczi bácsi leköté szavát. Ha tetszenék, mondhatnám, -hogy a dombra, mely hálószobám ablakára néz, építtessen kápolnát -aranykeresztes kúppal s homlokzata előtt szent szobrokkal. Neki szoros -kötelessége volna engedelmeskedni; hisz! zálogba veté szavát. Ha kedvem -jön rá, kivánhatom, hogy Csulai uramat, az udvari papot, öltöztesse fel -mezitlábos barátnak,… mi egyébiránt nem is rossz ötlet. - -– Az Istenért, herczegnőm! ne beszélj ily hangosan. Meghallhatja -palotahölgyed vagy komornád! - -– Hadd hallja! Hisz, jogom van az ország főrendei előtt is ezt kivánni, -miután Rákóczi bácsi, mint Györgytől tudom, szavát feltétlenül -elzálogosítá. - -– Te talán, még sem fogsz, angyalom! a puskaporos toronyban tűzzel -játszani? Úgy-e okos lészsz és megfontoló? - -– Csak példaként hoztam föl, a mit mondék, csak azt akartam megfoghatóvá -tenni, hogy egyedül tőlem függ hivatalban maradásod. - -– De lásd, én már vén és beteges vagyok. Nem viselhetném el egy új és -fényes háztartás terheit. - -– Fényes? kérdé sóhajtva Zsófi. Miért gúnyolsz minket? Vagy nem akarja-e -Kassai, hogy szabad választásomnál fogva, férjestül egy végvárba -zárkózzam el? György herczeget már rá is beszélte. - -– Mikor jegyben jártam, vőlegényem azon üvegen át nézte a világot, -melyet én raktam szemére. - -– Igazad volt, Anna!… S jó tanácsodért megmarasztallak -udvarmesternőmnek. - -– Segíts inkább, herczegnőm, unokaöcsémen, mert, lásd, az is lemond a -kamarásságról. Helyét idegen foglalja el, ki, ha ragyogóbb tulajdonokkal -bírna is, hűségben őt soha felül nem fogja múlni. Mihelyt mellette szót -emelsz, a fejedelem ő magassága bizonyosan kamarásai közé sorozza. - -– Ő ne legyen utánam senkinek kamarása. Hogy is gondolhatád, Anna? Hisz! -új viszonyai változtatnák kötelességeinek természetét. S a mit tisztje -volt elhallgatni ma, nem lehet-e holnap vétke? - -– Igaz, herczegnőm!… Magammal viszem Gyulait, s ha unni kezdi a falusi -életet, vegye elő kardját, s nézzen körül, hogy hol toborzanak katonát. - -– Azt megtiltom, Anna! Báthori Zsófiára hivei mindig számíthatnak. Egész -életére védelmem alá veszem Gyulait. Ah! felséges ötletem van,… nem is -egy,… van két ötletem. Küldd hamar hozzám unokaöcsédet. - -A kamarás, ki az előszobában volt, tüstént megjelent; de már a Zsófit -összeszedett arczczal találta a mennyezetes bársonyszéken, melyen az -ünnepi szertartások alatt ült. Körüle palotahölgyek állottak. - -– Valamint a herczegek és uralkodók, szólt a szeszélyes leány, titkos -megbizásokat ruháznak hű alattvalóikra, s olyankor az udvari személyzet -közül senki sincs a teremben; szintúgy tulajdonítjuk mi herczegnők is -magunknak e jogot, s midőn ezennel gyakorlatba venni szándékozunk, -parancsoljuk palotahölgyeinknek, hogy vonuljanak vissza. - -Az összecsengetett nők, kik lelkendezve szaladtak vala a terembe, most -csodálkozás közt távozának. - -– Kamarásunk, Gyulai Ferencz vegye át tőlünk e gyöngysort, melyet Laczkó -Istvánné, született Bodó Klára asszony, mélyen tisztelt fejedelemnénk -palotahölgye, a boldogabb napokban rendkívül kedvelt, s minden -ékszereink közül a legtöbbre becsült. - -Midőn Gyulai hallá Klára nevét, sápadtabbá lett, s midőn a gyöngyöt -kezében tartá, úgy tetszik, mintha alkalmatlan érzések benyomásai miatt -szenvedne. - -A herczegleány folytatá: – Kamarásunk a gyöngy által éppen úgy -igazolhatja küldetését, mint szokták a többi titkos követek, uralkodójuk -pecsétgyürűjével, vagy más csalhatatlan jelekkel. - -Zsófi, hogy a kellő méltóság ne szenvedjen semmi hiányt, egy perczig -szünetet tartott, s aztán emeltebb hangon szólt: - -– Kamarásunk Rápoltra megérkezvén, díszruhában teendi udvarlását a -háziasszonynál, igyekszik minél megnyerőbb modorral hatni czélunk -elérésére, s nem feledi, hogy minden küldetésekben az ügyesség próbaköve -az eredmény, s a sikertelenség mindig vád, ha nem is a szándék, de a -képesség ellen. - -Gyulai nem tudta, minek vélje e hosszas szónoklatot, azonban mélyen -bókolva, hallgatott. - -A herczegnő folytatá: - -– Kamarásunk özvegy Laczkó Istvánnénak nevünkben így szól: Elég volt már -a gyász és fájdalom, melylyel néhai férje emlékének áldozott. A jó Isten -nem akarja, hogy egyetlen érzés rabjává tegyük magunkat. Az emlékezés -mellé a feledést, a bánat mellé a vigasztalást küldi, s nem szabad e -szelid nemtőket visszautasítanunk. - -Most Zsófinak a szertartásos modor iránti türelme kifogyott. -Zsebkendőjét rángatva mondá: – De tulajdonkép a férfiaknak volna -kötelességök szép eszméket gondolni ki, s nem nekünk, szegény nőknek. -Kegyelmed tehát Rápoltig csak azon törje fejét, a mi által Klárát -vigasztalhatja. A bölcs nem szorul utasításra. Akarom, hogy Klára -udvarmesternőmmé legyen. Ha önként nem jön, hozza ide csellel vagy -erővel. Eleget könnyezett már, ideje, hogy mosolyogjon is. S én nem -fogom tűrni, hogy virágzó ifjuságát epedések közt töltse. Ezt ne feledje -kegyelmed, kamarás úr, s Klára szivét ostrommal úgy fogja körül – -tudniillik az én nevemben, – s oly vitézül vívja, hogy a bánat fekete -serege, mely azt mostanig megszállva tartá, a fegyvert letévén, szabad -kivonulásért könyörögjön, mint a legyőzött várőrség szokott. - -– Igen nehéz szerepet bízott fönséged rám. Életemet inkább veszteném el, -mint kegyét; de fogok-e birni azon ékesenszólással, mely a lemondásban -gyönyörködő szivet, földi vágyak felé téríthesse? Az özvegy, úgy hallom, -egészen megholt a világra nézve. - -– Mit is tehetett volna mást, míg a gyászruhát hordozta? Ő nem tartozik -azon nők közé, kiknél a gyász csak az öltözék egy külön neme… Én bízom -az ön szerencsecsillagában. - -Gyulai a titkos küldetésre saját maga előtt is rejtélyes érzésekkel -indult. - -Zsófia pedig az élénk képzelődés legragyogóbb színeivel rajzolgatá -minden részleteit azon új háztartásnak, melyet finom izlésű -udvarmesternője segítségével fog elrendezni. - - -XVII. - -Kassai titkárja e közben válságos időket élt. Az imént látta tulajdon -két szemével a felterjesztést, melyben védnöke őt a levéltárnoki -állomásra ajánlotta. - -Máskor mint repesett volna örömében a szíve! De, fájdalom! épen aznap -reggel, kérdé tőle tréfásan egyik irnok: – Uram bátyám! vajjon nem -kegyelmed értesítette-e a megboldogult Elemér úrfit a szombatosok -gyűléséről? - -És szintén aznap délben sóhajtá Kassai: – Százötven aranyat adnék, a ki -nekem fölfedezné az árulót! - -Tehát ötven aranynyal van felebb fokozva az öreg úr dühe! - -Borzasztó emelkedés! S bár legalább ne volna a fiatal ember, ki -gyanakodni kezde, valóságos betűmoly és actákon rágcsáló egér? Ki tudja, -hová nem üti be az orrát? s mit nem szaglál meg? - -A szerencsétlen titkár nem is kétkedett többé, hogy a végveszély -torkából csak nagy elhatározás által menekülhet. - -Kassai egy egész nap nem látta őt, sem az iró-, sem az ebédlő-asztalnál. - -Kérdezősködött felőle, szüksége volt rá; de nem kapták otthon, a -hivatalban, a korcsmákban. - -Másnap reggel Kassai István, országtanácsos és itélőmester, díszruhába -volt öltözve, s épen templomba készült, a kihirdetés miatt. - -Képe elégült vala. Andrásfalvát már zsebében hitte, s mi kedélyét kedves -derűvel és meleggel tölté be, azon tapasztalat vala, hogy ifjabb Rákóczi -Györgygyel is, okkal-móddal, ki tudna jönni, s így hivatalát és -politikai befolyását semmi esetleg nem fenyegeti. - -Kassai épen fölkelt a karszékből, s a mankó helyett épen elefántcsont -pálczáját vette kezébe, midőn nem is derült, nem is zavartalan arczczal -belépett a titkár. - -– Domine frater! kendet rég nem láttam: szólt Kassai, szokása ellenére, -harag nélkül. - -– Nagyságos uram! ez irat fogalmazása rabolta el minden időmet. - -Ekkor egy kérvényt nyujta a korlátnok felé. - -– Megint sürgeti előléptetését! - -– Isten őrizzen, nagyságos uram! – hebegé a titkár. - -– Mi baja van hát? - -– Lemondásomat kérem kegyesen kieszközöltetni. - -– Kassai csodálkozása fölülmulta a titkár rettegését is. - -– Hát miért mondunk le, domine frater? - -– Magam részéről csak azért, mert más kenyeret kaptam – szólt -elégületlenül a titkár. - -– Zabkenyeret-e vagy mazsolás kalácsot? kérdé rossz humorral Kassai, s -eszébe jutottak a torzsalkodó pártok, a cselszövő nagy urak, a -megvesztegetés, a följelentések és árulás, minden más bűn lehetőségeivel -együtt… S kihez szegődött kend? kérdé epés mosolylyal. Talán épen -Szeredi uramhoz? - -– A nagysád ellenségeinél szolgálni, oly gazság volna tőlem, – szólt a -titkár mély felindulással, – a minőre talán a világtörténetben sincs -példa. Én Széles Márton úr szolgálatjába fogok lépni. - -– De hát, ki az a Széles Márton? - -– Nógrád-megyében compossessor, kegyelmes uram! - -– S kend fejedelmünk országából ki akar költözni? - -– Állhatatos szándékom. - -– És mit fog tenni Széles Mártonnál? - -– Részint számtartói hivatalt viszek, részint az urfiakat tanítom. - -– Kend vagy leitta eszét, vagy engem akar ámítani. Hisz! talán csak nem -bolondult meg, hogy diszes állását ily silány helyzettel fölcserélje. - -– Nem a helyzet teszi az embert, nagyságos uram! s alázatosan esdeklem, -kegyeskedjék elbocsáttatásomat sürgetni, mert egy más jelölt is van, ki -még a lovak idomítására is ajánlja magát, és Széles Márton uramnak, mint -hallám, gyönge oldala a ló. - -– Pihend ki csak magad, jó emberem, nem aludtál az éjjel, lemondásodról -majd beszélünk máskor – szólt Kassai, a titkárt ittasnak hivén. - -– Ne máskor beszéljünk, nagyságos uram. Méltóztassék csak átvenni a -kérelmet. Ide leteszem az asztalra. - -– Jól van, tedd le! - -– Nem «tedd le», nagyságos uram! hanem méltóztassék kegyesen nem -neheztelni rám, ha a kényszerűségnek engedve, még felmentetésem előtt -Széles Márton uramhoz találnék utazni; mert vetélytársam van s az a -lovak neveléséhez is értvén, a pædagogusi állomást könnyen elcsipheti -előlem. - -– No! ne fecsegj már többet. Feküdjél le s ha kialudtad magadat, mehetsz -Széles Márton uramhoz… Látják kendtek, szólt oktatólag Kassai az -irnokokhoz, minő rossz hatásai vannak a mértéktelen italnak. Ez az ember -most az egyszer talált eltérni a józanság útjáról s mégis mekkorát -botlott. Legjobb szomjoltó a friss, tiszta víz. - -A titkár alig várta, hogy védnöke a templomba menjen. - -Ideiglenes távozás ürügye alatt még aznap néhány mérfölddel távolabb -volt az őt fenyegető százötven aranytól. - - -XVIII. - -Az isteni tisztelet után a fejedelem kisebb elfogadó-termébe -összegyülekeztek a magas család tagjai s a tekintélyesebb főurak. - -Midőn Báthori Zsófia herczeglány, feszes udvari öltözetben és komoly -palotahölgyektől kisérve, megjelent, az öreg Rákóczi az ajtóig ment -eléje s kart nyújtva vezeté a trón zsámolyáig, hol balra egy a -fejedelemasszonyénál valamivel törpébb ülés várt számára, míg szintén a -trón mennyezete alatt, de jobb felől, György úrfinak vala hely jelölve. - -Kedélyes szónoklat után, Rákóczi a szép ara homlokát megcsókolá s -lekötelező nyájassággal buzdította, hogy fejezze ki valami óhajtását s -adjon neki alkalmat, a gyors és feltétlen betöltés által, atyai -szeretetét és lovagi buzgóságát megmutatnia. - -A lány rezzenve hordá végig szemét a kis, de fényes csoportozaton. - -Látszik, miként keblében küzdés foly és akarata ingadozik. - -– Mit tegyek? rebegték alig hallhatón ajkai. - -– A váradi kapitányságot kell kérni – sugá oly finom és halk hangon -Kassai, hogy Zsófi előbb kétkedett: vajon, nem csak képzelődésének -játéka-e a mit hallani vél s ámult és kémlő tekintetet vetett az öreg -korlátnokra, ki most egy alig észrevehető fejbólintással bátorítá -szónoklatra a szép herczegkisasszonyt. - -E tény véget vetett a habozásnak. - -Zsófi ajkszögletein negédes gúny és fanyar mosoly lebbent el. - -– Minthogy, szólt Rákóczihoz fordulva, minthogy én minden vágyamat -fenségednek fejedelmi házában annyira kielégítve találom, hogy semmi -személyes óhajtani valóm nem marad fenn, legyen szabad nem drága -érczeket, keleti szöveteket, elefántcsontból és borostyánkőből készűlt -remek műveket kérni e nap emlékét fentartó jelül, legyen szabad, -minthogy rólam elegen gondoskodnak, nekem ma a más örömeire gondolni. - -– Szépen beszél – sugá Szeredi Kemény Jánosnak. - -– Jól informálta György herczeg – elmélkedék magában Kassai. - -– Szólj bátran, leányom! mond a fejedelem. Szivünkből örvendünk, sőt -büszkék is vagyunk rá, ha mind azt, a mit vágyaid kértek, betöltve -találtad nálunk. Mélyebb hatásuvá nem tehetted volna a mai nap emlékét, -mint épen e nyilatkozatod által. Köszönjük szíves elismerésedet s azon -leszünk, hogy az előzékenységben adósod ne maradjunk. Ohajtjuk tehát -mielőbb hallani az egyén nevét, kire gondoltál s a kivánságot, melylyel -neki örömet szerzeni akarsz. - -[Illustration: – Legyen szabad nekem ma a más örömére gondolni.] - -Zsófi mosolyogva, de a szeméremtől, vagy az átallás más indokai miatt, -kipirult arczczal folytatá: Szándékom volt György herczeget a váradi -kapitánysággal lepni meg, azonban szivem nyugtalanul vert, midőn e szép -eszmét elmémben forgatám. Ne indulj eszed után Zsófi! súgta szivem. -Miért válnál meg a háztól, melyben annyi elnézéssel, szeretettel -találkozál és azon jó emberektől, kik leányukká fogadtak s kik -bizonyosan sajnálnák távozásodat? Miért okoznál egy örömnapon -kellemetlenséget nekik. Aztán ne feledd Zsófi! súgta ismét szivem, hogy -Váradon vetélytársad akadna s György birtoka fölött osztozni kellene -mással… - -– Mit mondasz, herczegnőm! kiáltá György. - -– Igen, Váradon szivednek felét a tevékenység, a dicsvágy foglalná el, s -mi menyasszonyok féltékenyek vagyunk az ily vetélytársakra is. Később -változnak szokásaink. Majd akkor sürgetni fogom számodra a váradi -kapitányságot. - -Rákóczi elnevette magát. – Nem szeretném, leányom, ha valaha ez -állomásért folyamodnál fiam számára. Egyébiránt, tevé komolyan hozzá: -még eddig példa nem volt rá, hogy legfontosabb végvárunk más, mint -tapasztalt kezekre bizatott volna. - -Helyeslés sugárzott az országnagyok szemeiből. - -Csak Kassai volt komor, sötét és gondolatokba merűlt. - -– Nos! mit kivánsz hát, kedves leányom! kérdé a fejedelem. - -– Az andrásfalvi uradalmat, mely Pécsi Simon nótáján esett vissza az -államra, Gyulai Ferencz hű szolgámnak kivánom adományoztatni, szólt, -zsebkendőjének csipkéit tépdelve a herczegnő. - -– De csak oly föltétel alatt, kiáltá puzduri hévvel György úrfi, hogy -tüstént vigye oltárhoz Pécsi Deborah kisasszonyt, az elitélt egyetlen -magzatát. - -Közcsodálkozás követé e szavakat. - -Kassai elejté az elefántcsont gombú pálczát kezéből, s az agg kor -szokott reszketegségénél többel nyúlt utána. - -Rákóczi homlokát redők fellegezték be. - -Most a fejedelemné veté közbe magát s nyájas hangon mondá: – Örvendek -leányom, hogy fiatal éveidben már érzed, miként nem azért szerencsések a -magas helyzetüek, mert joguk van parancsolni, hanem, mert alkalmuk van -az érdemet megjutalmazni. Gyulai Ferencz valóban derék fiatal ember, -kitől házunk és a haza kitünő szolgálatokat várhat. Szivemből örvendek, -kedves fiam György, hogy benned, kit a világ harczias hajlamaidért és -erélyedért dicsér, oly mélyen él a szánalom a szerencsétlenek, a -kegyelem a tévedtek iránt. Óvd e szent, e nemes érzéseket egész -frisseségökben s hidd el, hogy ha a halandóknak nem lehet néha a -mértéket el nem téveszteni, sokkal jobb, ha tetteink által az igazságos -szigor, mint az irgalom szenved csorbát. Egyébiránt Pécsi Simon háza -valóban megérdemli a részvétet. S fenségedhez, folytatá Rákócziné a -férjhez fordulva, ezen örömnapon én is kéréssel járulok. Teljesítse -gyermekeink kivánságát, de egy kikötéssel. Az andrásfalvi urodalomról -szóló adománylevélben Gyulai Ferencz neve mellett említtessék a Pécsi -Deboráhé is. Birják ők egyenlő joggal a szép uradalmat, önként értetvén, -hogy Deboráht rangjához méltólag, én fogom kiházasítani. - -– A legkellemesebben vagyok meglepve, válaszolá Rákóczi, midőn két -kivánság helyett hármat kell teljesítenem, s midőn e kivánságok, bár -külön nem valának rám nézve megnyugtatók, együtt a legtökéletesebben -összhangzanak óhajtásaimmal. Csak egyet kötök ki, hogy Deborah -kisasszony kezét én kérjem meg Gyulai számára, önként értetvén, miként -egyedül én fogok arról gondoskodni, a mi csak fiatal kamarásunk -háztartására az ő részéről szükségeltetnék. - -Ezzel fölkelvén trónjáról, megcsókolta neje arczát s aztán fiának és -szép menyének homlokát. - -A főurak lelkesedése harsány éljenben tört ki. - -Kassai arcza hamusötétté lőn. - -– Hű országnagyjaim! szólt most a fejedelem emelt hangon. Biztató -előjelnek veszem, hogy családom örömnapja hajnalán érkezett hozzám azon -fontos tudósítás Stambulból, melyben védurunk, a szultán, lemondott a -magyarországi evangelikus rendek sérelmeinek orvoslásáért indítandó -hadviselet ellenzéséről. Segédét nem ajánlja ugyan fel, de jó -kivánságával kiséri vállalatunkat. S nekünk egyébre szükségünk sem volt. -A hit és lelkiismeret szabadságának zászlóját ezennel kezembe ragadom -tehát. Keljen fel az ország, üljetek mindnyájan lóra. Hat hét mulva -ötvenezered magunkkal leszünk Morva és Szilézia határánál! - -– Én, fenséges uraim! szólt a dühtől reszkető Kassai, én nem tudok -lovagolni s minthogy ezentúl a politikát csak lóhátról fogják intézni, -alázatosan esdeklem a hivatalomtól föloldoztatásért. - -– Teljesítjük uraságod alázatos kérését, biztosítván ezentúlra is -kegyelmünk iránt, – válaszolá hideg, kimért hangon Rákóczi. - -– Örömmel teszem lelkemet kezeid közé mennybeli atyám, mert e dicső -napot megérnem engedted! szólt könnybe lábbadó szemekkel Dajka, a -püspök. - -Harsány és szünni nem akaró éljenzés közt távozott a hadpárt. - -Kassai nem soká élte túl e rettenetes perczet. - - -XIX. - -Rápoltról a herczegnő kamarása később tért vissza, mint várták. - -Még ott meghallhatá, hogy nagy uradalma és szép arája van. Még ott -értesűlhete Zsófia herczegnő rendkívüli kegyéről és sejtheté, hogy -emelkedése már csak a Rákóczi-család iránti hűségétől függ s hogy -becsvágyának minden álmai valósúlnak, ha a hálát választja -vezércsillagul és a legnagyobb befolyást, eszmék helyett, feltétlen -ragaszkodás által akarja kivívni. - -Minő érzések ostromlák keblét? az a világ előtt titok maradt. - -A kik vele megérkezésekor mindjárt találkoztak, búskomolynak vélték. - -A herczegnő nyugtalanúl várta s nehezteléssel fogadá. - -– Nem azért küldöttem kegyelmedet Rápoltra, szólt élénken, majdnem -hevesen, hogy tagadó választ hozzon. Ezt mások is megtehették volna. Én -öntől a nehezet, a rendkívülit vártam. Szükségem van Klárára s most -szokjam-e meg, hogy kivánságaim rendre meghiusuljanak? - -– Az a nő, kit fenséged ismert, nem él többé. Találtam Rápolton egy -özvegyet, ki betegeket gyógyított, alamizsnát osztott, gyermekeit -tanítá, szőrruhát hordot s a kit a vidék őrangyalának neveznek. Találtam -egy tiszta kis épületet, mely az egyszerűség, a lemondás és a magát -feláldozó erény jeleivel volt csak fölékítve, találtam egy sírt, mely -azzal a joggal birt, hogy virágait az ég cseppjein kivül a fájdalom -harmatja is folyvást üdítse. A szomorúfűzek közül, a kórágy mellől, vagy -a gyermekszobából hozzak-e fenségednek udvarmesternőt? Herczegnőm! -Laczkó Istvánné külön világot teremtett magának, melynek kötelességeit, -szokásait, örömeit, elégtételeit csak azok tudják egészen fölfogni, kik -oly jók voltak mint ő és oly szerencsétlenek. - -– Ah! nekem egészen más tervem volt vele! sóhajtá Zsófi. E bánat, e -visszavonultság alá fogja ásni egészségét, s tán már el is rabolta -arczának szinét. - -– Nem hittem volna, ha nem látom őt, hogy a bú annyi igézettel -birhasson. - -– És még mindig oly szép mint egykor? tudakolta a herczegnő. - -– Talán kevésbbé szép, de sokkal vonzóbb, szólt Gyulai rosszul leplezett -megindulással. - -– Egészen más tervem volt Klárával – ismétlé a herczegleány. De úgy-e -Pécsi Deborah…? - -– Jegyesem! szakítá félbe a herczeglány kérdését Gyulai, megrettenve -azon szavaktól, melyek Báthori Zsófia ajkán rebegtek. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: Lásd a _Mennyei Jelenések_ VI-ik részét.] - - - - -TARTALOM. - - A RAJONGÓK 1 - Harmadik rész 5 - Negyedik rész 159 - - - - -KÉPJEGYZÉK. - - 1. Klára, a szombatos neje 41 - 2. – Hisz ez Kassai 50 - 3. Lorántffi Zsuzsánna 58 - 4. Különböző, többnyire fiatal és kecses arcz fordult felé 65 - 5. Régidő óta szebben és szebb pár nem tánczolta a kettőst 86 - 6. – El van tévesztve egész életünk, Deborah! 192 - 7. – A tavasz! a tavasz! sóhajtá végre 223 - 8. Kádár imája 254 - 9. – Van-e szerencsétlenebb nálunknál? 285 - 10. – Legyen szabad nekem ma a más örömére gondolni 328 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -22 |elemér elakadt |Elemér elakadt - -63 |Es miért |És miért - -94 |Dehorah |Deborah - -104 |vele. j |vele? - -128 |«fehérnépek« |«fehérnépek» - -140 |arrról |arról - -150 |nségén |inségén - -217 |nehéz. volt |nehéz volt - -245 |arassson |arasson - -265 |biábavalóságának |hiábavalóságának - -266 |számá a |számára] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A RAJONGÓK (2. KÖTET) *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/68980-0.zip b/old/68980-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 6cb7937..0000000 --- a/old/68980-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/68980-h.zip b/old/68980-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 33d949a..0000000 --- a/old/68980-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/68980-h/68980-h.htm b/old/68980-h/68980-h.htm deleted file mode 100644 index af4a285..0000000 --- a/old/68980-h/68980-h.htm +++ /dev/null @@ -1,9512 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of A rajongók (2. kötet) by -Zsigmond Kemény</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -p.caption { - margin-top: 0; - font-size: smaller; - font-style: italic; -} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.figcenter, .figcenter img { - max-width: 100%; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -li.li2 { - padding-left: 1em; - text-indent: 0; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>A rajongók (2. kötet)</span>, by Zsigmond Kemény</p> -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>A rajongók (2. kötet)</span></p> -<p style='display:block; margin-left:2em; text-indent:0; margin-top:0; margin-bottom:1em;'><span lang='hu' xml:lang='hu'>Regény</span></p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Zsigmond Kemény</p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Illustrator: Nelli Hirsch</p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Contributor: Kálmán Mikszáth</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: September 12, 2022 [eBook #68980]</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p> - <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Internet Archive</p> -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>A RAJONGÓK (2. KÖTET)</span> ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_335">335</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">MAGYAR -REGÉNYIRÓK</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">KÉPES -KIADÁSA</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">Szerkeszti és -bevezetésekkel ellátja</span></p> -<p class="center"><span class="caption">MIKSZÁTH KÁLMÁN</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">18. KÖTET</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">A RAJONGÓK</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">Irta</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">BÁRÓ KEMÉNY -ZSIGMOND</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">II.</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption">magyar irod. intézet és -könyvnyomda</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">1904</span></p> -<hr class="chap" /> -<h1>A RAJONGÓK</h1> -<p class="center"><span class="caption">REGÉNY</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">BÁRÓ KEMÉNY -ZSIGMOND</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">MÁSODIK KÖTET</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">R. HIRSCH NELLI -RAJZAIVAL</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption">magyar irod. intézet és -könyvnyomda</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">1904</span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_IV" id= -"Page_IV">IV.</a></span></p> -<p class="center"><i>Minden jog fentartva.</i></p> -<p class="center"><span class="caption-small">Franklin-Társulat -nyomdája.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>HARMADIK RÉSZ.</h2> -</div> -<h3>I.</h3> -<p>Különös álom volt, valóban különös és rendkívüli!</p> -<p>Klára, midőn fölnyitá szemeit, nem látott csatlósokat villogó -csákányokkal, nem látott gőgös főurat megvető tekintettel, de hallá -a légben e szót: kém, suttogva, sivítva a démonok nevetésével, az -angyalok sóhajával vegyülve. A hallgatag est a néma éjnek akarta -átadni az átkos szót, és visszhangozá az egész láthatár, hogy soha -feledve ne legyen.</p> -<p>Szegény Klára!…</p> -<p>Elemér emelte föl a hideg földről, s tartá karjaiban.</p> -<p>A halvány nő körültekintett… keresett valakit, s nem talált -reá.</p> -<p>Ki fejti meg e csodálatos eltűnést?</p> -<p>S ime vele egy idegen van, egészen ismeretlen arczú, s az arczon -azon részvéttel és fájdalommal, melyet régi barátainknál -keresünk.</p> -<p>De mi történt? Mi vetett véget a fenyegető helyzetnek a férj és -a fegyveres kiséret közt?</p> -<p>Talán vért ontottak?</p> -<p>Nagy ég! könyörülő Isten! mi történt?</p> -<p>Nehezen találta meg Klára a szót, s oly fuldoklóan mondá ki. -<span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span></p> -<p>– Hol van… ő?</p> -<p>– A Miklós-kapu felé ment, válaszolá Elemér, s úgy hiszem, már -szállásán lehet.</p> -<p>Klára fölemelte fejét, s az ifjú a halvány holdvilág mellett is -észrevevé, hogy a bánat és szépség vonalait küzdő benyomások -rezgetik, s hogy a két könnyező szem olyat kérdez, mit az ajk nem -tud, vagy nem mer említeni.</p> -<p>Mily örömmel mondaná Elemér, hogy ő tudja Laczkó István lakását, -de nem volna-e gyöngédtelenség! Hátha a nőt e tolakodás -megszégyeníti?</p> -<p>– Kérem, vezessen szállásomra! sóhajtá Klára, vigasztalhatatlan -és mély fájdalommal.</p> -<p>A mint az ifjú karjára támaszkodott, a mint lassan menve -haladtak a kijelölt vendéglőhöz, minden percz új meg új sebet vert -Klára vérző szívébe, míg az iszonyú helyzet, melybe férje -sodortatott, a bősz esetlegek egész kíséretével együtt lelke elébe -lépett, hogy a szenvedőt összezúzza… vagy fölemelje.</p> -<p>Szóváltás nélkül érkeztek a vendéglő utczaajtajához, mely a -közterembe nyílt.</p> -<p>Klára megköszönte vezetője szivességét, hirtelen fölnyitá az -üvegajtót s eltünt.</p> -<p>Elemér határozatlanul állott egy hosszú perczig az utczán, -mintha küzdött volna magával. – Tisztába kell jönnöm, gondolá, s -még mielőtt nagybátyámmal találkozom.</p> -<p>Fridrik, a pék és méhsör-árus, lakása felé irányzá lépteit.</p> -<p>Tárogató és síp hangzott a késő estig zajos boltból, vagy -igazabban csapszékből, hol Fridrik süteménynyel, <span class= -"pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> kalácscsal, -turós lepénynyel, pogácsával, méhsörrel, s ha épen szükség volt: -finomabb ételekkel és a fejedelmi pinczéből csodálatos utakon hozzá -került rózsamáli borral is, szokta érdemes vendégeit traktálni, kik -közé néha még a felsőbb körökhöz tartozó uracsok is vegyültek.</p> -<p>Most javában folyt a mulatság. Egy kisded nő, pergő nyelvvel, -fürge kézzel, és arczán némi maradványával azon szépségnek, melyet -egykor talán többen is bámultak, mint a férj óhajtotta, s jogaival -megférhetőnek találta – szóval, Fridrik pék tűzről pattant -hitestársa üvegek és tálak közt trónolva, gyors rendeleteket oszta -a fiatalabb pékinasoknak, kik esténként a pinczér szerepét -játszották, míg az idősebbek az épület hátulsó osztályában a teknő -és sütőkemenczék mellett fáradoztak.</p> -<p>Elemér ezeknél talált Fridrikre, ki épen akkor a hiven -teljesített kötelesség önérzetével guggolt a lisztes hombáron, -áloműzőül égett bort szörpölgetve, és hanyagabb cselédeit -dorgálva.</p> -<p>A pék sütőkemenczéjéből kevés fánk vagy lepény kelt el oly -melegen, mint a mily frissiben jutott ő minden városi hír és -pletyka birtokába. Hogyne tudta volna tehát, hogy Elemér mezei -kapitánynyá neveztetett ki, és már csak ez okból is fontos személy? -Hát még, ha a hatalmas rokont, Kassai Istvánt, tekintjük? s ha a -repeső hír valósulna, hogy véghagyományilag roppant örökség néz -rá?</p> -<p>Fridrik gyorsan ugrott le a hombárról, csupa alázatosság volt, s -alig lelt szavakat a ritka szerencsének, melyben a látogatás által -részesül, méltó kifejezésére. <span class="pagenum"><a name= -"Page_8" id="Page_8">-8-</a></span></p> -<p>– Vezessen kegyelmed oly helyre, hol magunk lehetünk.</p> -<p>A pék a szomszéd kamarába nyitott.</p> -<p>– Itthon van-e az idegen, ki kegyelmednél pár hét óta lakik?</p> -<p>– Laczkó Istvánt érti a nemzetes és vitézlő kapitány úr?… -Gyertyavilágot látok ablakán. Bizonyosan honn van, s ha a kapitány -úr parancsolja, tüstént ide hivom.</p> -<p>– Nem szükség. Előbb kegyelmedtől akarok valamit tudakolni.</p> -<p>– Szolgálatára állok – szólt a pék, magát hajtogatva.</p> -<p>– Honnan tudja, hogy Laczkó István az én nagybátyám kémje?</p> -<p>– A pék ijedtében elsárgult. – Kémje, vitézlő uram? ő -nagyságának kémje volna? veszszek el, ha tudom! Nem is mondtam -soha. Ki vádolhatott engem oly igazságtalanul?</p> -<p>– Kegyelmed Szeredi ő nagyságának mondta.</p> -<p>– Én? De már, hogy mondhattam volna? Ne méltóztassék hinni! -Senki sem tiszteli nálamnál inkább Kassai István méltóságos és -nagyságos személyét. Hogy mernék én, az alacsony helyzetű ember, a -főrangúak dolgába elegyedni? Csókolom kezét az úrfinak… hogy -mernék?</p> -<p>– Tehát hazugságban hagyja Szeredi ő nagyságát?</p> -<p>– A mennybeli szent Istenért! hogy tenném én azt? Még az volna -csak tőlem gyalázatos s pofoncsapásra méltó gaztett, ha az én -kegyes patrónusomat, ki <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span> egyedül tartja bennem a lelket, ily -gorombán megbántanám.</p> -<p>– Úgy hát csakugyan mondta Szeredi uramnak, hogy Laczkó István a -nagybátyám kémje?</p> -<p>– Égesse meg az istennyila a lelkemet, omoljon össze minden -sütőkemenczém, és sülyedjen házam a föld alá, ha valaha mondtam! -Hogy is merném én Kassai István ő nagyságát rossz hírbe keverni! -Inkább tövestül kitépetném nyelvemet.</p> -<p>– Fridrik uram! kend azt hiszi, hogy velem lehet tréfálni; talán -azért, hogy nem szeretek senkit megkardlapozni. De a tudósok azt -állítják, hogy minden szabálynak van kivétele. Ért-e kend -engemet?</p> -<p>– Hogyne, midőn a nagyságos úrfi világosabban szól, mint a nyilt -parancsolat! Igenis, én látom, hogy meg akarnak ölni, s jobb is -lett volna nem születnem, vagy némán, vagy vakon, vagy néma-vakon -és siket-némán!</p> -<p>Fridrik törölgette tenyerével a homlokát, melyről serkedezett a -veríték, s tenyerét kendőjével, mely tüstént megnedvesedett.</p> -<p>– Úgy hiszem, szólt Elemér, elfeledtem valamit kendnek előre -megmondani, mit tudatnom szükséges volt. Most utánpótolom. Én -Fridrik mester vallomásával nem akarok visszaélni. Nem közlöm -Szeredi ő nagyságával, sem nagybátyámmal. Egészen magamnak tartom, -mint elidegeníthetlen titkot. Sőt kész vagyok érette két egész súly -florenczi aranyat adni, s ezeket Fridrik mester kezébe ezennel le -is teszem. Ihol a pénz. De ha nem találna igazat mondani, -<span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span> akkor épen azt mívelem kenddel, mit a -török szokott a csalárd pékekkel. Tudja-e?</p> -<p>– Igenis. A fülemet az ajtóra szegezi.</p> -<p>– Csalhatatlanúl. Tehát mit beszélt kend Laczkó Istvánról -Szeredi ő nagyságának?</p> -<p>Fridrik vakarta nyakacsigáját. – Csakugyan nem árul el a -kapitány úr?</p> -<p>– Biztosíthatom.</p> -<p>– A történet hosszú.</p> -<p>– Van elég időm.</p> -<p>– De kegyes engedelmével, hozok előbb egy pohár finom rozsólist. -Készítését csak én tudom, becsületemre, egész Erdélyben csak én. -Szabad szolgálnom meleg herkentyűvel? Most vették ki a tepsiből. -Vagy talán inkább tetszenék marczipán? Van töpörtyűs lángosom is és -egy tésztábasült derék sonkám!</p> -<p>– Nem szükség semmit hozni, Fridrik mester!</p> -<p>– De bizony szükség. Tudom én, mi a becsület.</p> -<p>Ezzel a pék a szobából kiperdült.</p> -<p>– Még elszökik hazunnan! gondolá Elemér, s nyomába indult, de -aggodalma fölösleges volt, mert a pék összelármázta cselédségét, s -azok egyszerre tele rakták a kamara egyik hombárát frisítőkkel és -csemegékkel.</p> -<p>– Fogjunk hát a lakomához, azonban mindenek előtt a -beszélgetéshez. Mit mondott kend Szeredinek Laczkó Istvánról?</p> -<p>– Követem alásan! messze kell kezdenem.</p> -<p>– Csak rajta.</p> -<p>– Az én vendégem, nagyságos úrfi, derék férfiú, <span class= -"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> de a -fejébe tücsök van. Néha órákig néz a fehér falra, hol semmi látni -való nincs. Máskor bezárkózik szobájába, és öklével fenyegeti a -levegőt. Megtörténik, hogy neki megy az asztalnak s földönti, -mintha vak lenne… a minap is hat üvegemet törte el, és csak a nagy -zajra vette észre, hogy mit cselekedett. De ezelőtt két hónappal -egészen más természete volt. Dalolt, nevetett, mulattatá -vendégeimet. Azonban alig volt két hétig börtönbe, s azzal úgy -megváltozott, mintha kicserélték volna. Úgy-e, csodálatos?</p> -<p>– S miért vitték börtönbe?</p> -<p>– A szombatosságért. Úgy-e, csodálatos?</p> -<p>– Nem tartom annak. De kend nem iszik, csak engem kinál.</p> -<p>– Iszom, nagyságos úrfi, mint a csap. Az is furcsa, hogy Laczkó -István nálam lakik. Pedig otthon szép felesége van, kit örökké -dicsér, gyermekei, kikre könnyek közt emlékezik, s háztartása, -melyre, mint látszik, nem akar gondolni.</p> -<p>– Talán itt igazítni való dologra talált.</p> -<p>– Ezt gondoltam, kapitány úr! én is; de senki sem tudja, miben -jár. Többnyire szobájába zárkózik. Csak esténként megy ki. Ha pere -volna, nappal zörgetne – mint szokás – a biráknál és prókátoroknál. -Ha állomást keresne, azután, remélem, nem kell esténként -leskelődni. Ha szombatos, rossz helyt ül itt a törvény szeme előtt. -Ha meg akar térni, a főtisztelendő püspöktől nappal sietne oktatást -venni. S miért dicséri nejét, ha szeretője van? S pedig este kihez -járna máshoz? Nem igaz-e, kapitány uram? <span class= -"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span></p> -<p>– Igaz lehet, de mindez nem tartozik ahhoz, miről mi akarunk -beszélni.</p> -<p>– Sőt semmi sem tartozik inkább, mert fölgerjesztette -kiváncsiságomat, elvette étvágyamat és álmomat. Mindig azt -kérdeztem magamtól: vajon mit csinál ő? miért mulat Fehérváron, s -nem Kolozsvárott, Beszterczén vagy Segesvártt? És ha itt van, miért -nem megy ki tíz órakor, délben, délután háromkor, félötre, vagy -egynegyed hatkor. Miért szereti a bagolylyal a homályt, s nem -velem, vagy a kapitány úrral és más felebarátunkkal együtt a -napfényt? Gyötrött, kínzott az újságvágy. De talán a kiváncsiság -nem bűn! Jól mondom?</p> -<p>– Erény sem, Fridrik mester. Azonban folytassa előadását.</p> -<p>– Csak innék az úrfi legalább egy pohár rozsólist; mert így -mindig azt hiszem, hogy magamnak szárad ki a torkom. Hol is hagytam -el? Kiváncsiságom nőtt, s akkora bögye lett mint a gödénynek. -Elnyelte minden örömemet, nyugalmamat. Látván pedig, hogy ha még -nagyobbra hagyom növekedni, akkor ez egy indulat miatt soványabbá -leszek a páczolt héringnél, végre eltökéltem, hogy Laczkó Istvánnak -– persze illendőleg és minden rossz szándék nélkül – utána fogok -lesni. Nálam a gondolatra nyomban jön a tett. De kegyelmed, -kapitány úr, abból a gyöngéd herkentyűből nem eszik. Mi tagadás, én -bizony… de kegyes engedelmével egy kevés égett bort szürcsölök -előbb.</p> -<p>– Tessék, Fridrik mester. S mi sikere volt kémkedésének? -<span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span> mert sejtem már, hogy Laczkó Istvánt -nyomról-nyomra kísérte.</p> -<p>– Igenis, Pécsi Simon ő nagyságáig. Oda ment esténként a jámbor -orgonálni és dalolni.</p> -<p>– És onnan?</p> -<p>– Többnyire haza jött lefeküdni.</p> -<p>– S mikor kivételként nem jött?</p> -<p>– Épen az a bökkenő, hogy magam se tudom, hová ment. Szent igaz… -egyszer, de ne haragudjék Elemér úrfi, egyszer Kassai ő nagysága -háza előtt láttam. Bement-e, vagy kijött, vagy pedig se be nem -ment, se ki nem jött, csak a jó Isten tudja. Azonban, midőn Szeredi -ő nagyságának ezt elbeszéltem, hát rögtön erősíté, hogy Laczkó -István alkalmasint hireket hord Pécsi Simon ő nagyságának, s hogy e -szerint valóságos kém.</p> -<p>– És kegyelmed, Fridrik mester, mit felelt rá?</p> -<p>– Ki emlékeznék, kapitány úr, minden szóra? Magam is mondottam -valamit. De sülyedjek el, ha nem ostobaságot.</p> -<p>– S minő ostobaságot?</p> -<p>– Hát olyanformát, hogy a mai világban vannak kémek, és -nem-kémek, s hogy bár az utóbbiak száma sokkal nagyobb, én nem -merném a kezemet saját testvérem becsületéért is a tűzre tenni. -Nincs-e igazam? Kiki feleljen csak magáról. Én például Fridrik -mestert nem tartom kémnek, és nincs okom neheztelni, ha Laczkó -István sem tartja magát annak. De végtére is, a ki nem beszéli el -titkait, ne csodálja, ha a világ azt, a mit elrejtett, rossznak -tartja. <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span></p> -<p>– S mer-e megesküdni, hogy nem tud többet Laczkó Istvánról?</p> -<p>– Szegezze az úrfi fülemet az ajtóhoz, ha mindent el nem -mondottam. Szeredi ő nagysága gyűlöletből, vagy mert félreértette, -szavaimból többet magyarázott ki. Isten őrizzen! hogy hazugsággal -vádoljam, sőt inkább magamra vallok mindent, ha másként nem lehet, -de szegezze az úrfi fülemet az ajtóhoz, mihelyt kisül, hogy -kegyelmed előtt valamit elhallgattam.</p> -<p>Elemér egészen meg volt nyugtatva. Ez is tehát csak oly pletyka, -gondolá, melyet nagybátyjáról torzítva, vagy néha minden alap -nélkül hoznak forgalomba.</p> -<p>– Most Laczkó István urammal akarnék szólani. Vezessen -hozzá!</p> -<p>– Talán jobb lesz, ha ide hivom. Lehet, hogy már lefeküdt, s -átallanná, ha meglepnék.</p> -<p>Fridrik mester szapora léptekkel tartott a kisded szobához, -zörgetett, s midőn semmi választ nem nyert, az ablakhoz sietett, -hogy bekukkantson.</p> -<p>– Nincs benn. Hová lehetett? Ni, ni! a gyertya félre ég; bele -egészen lekonyult. Még meggyulad a házam. A gondatlan ember!</p> -<p>E félelem és panasz közt Fridrik mester az ajtóhoz siet, -sarkából egy kevéssé kiemeli azt, mire a faretesz rovatból -kibillen, s a szoba föltárul.</p> -<p>Papirok voltak a gyertya körül, s a lehulló hamú által könnyen -meg is gyuladhatának.</p> -<p>– A szeleverdi még koldussá tesz!</p> -<p>Ekkor a világot ki akarta oltani; de a szeme <span class= -"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> véletlenül -saját, kövér betükkel leírt, nevére tévedt.</p> -<p>«Kérem Fridrik mester ő kegyelmét, ne nehezteljen távozásomért s -holnap reggel szolgáltassa az asztalon fekvő levelet nemzetes és -vitézlő Kassai Elemér uram kezébe.»</p> -<p>Pékünk alig tagozta ki a czédula tartalmát, midőn némely apró -költség, mely Laczkó számlájához tartozott, eszébe ötlék.</p> -<p>– Vendégem a nagy harangra bizta három forint és tizenkét denár -visszafizetését! sóhajtá, és a levél után nyult, hogy a kapitányhoz -vigye; azonban nagy örömére, épen annyi pénzt fedez föl a levél -mögött.</p> -<p>– Ki gondolt volna ekkora pontosságot! De, hogyan feledte el -meggybársony süvegét és mentéjét? Hisz! ott lógnak a szegen!</p> -<p>A pék kiváncsisága fölébredt.</p> -<p>Fürge kézzel nyitá ki az asztalfiókot.</p> -<p>Ott vala a biblia.</p> -<p>Egy utiládát emelintett meg, és súlyosabbnak találá, mintsem -hogy üres lehessen.</p> -<p>– Csak azon ruhával ment el, mely hátán vala. Hm! visszajön -holnap, legfölebb holnapután. Nincs miért lármát üssek.</p> -<p>Ezzel eloltá a gyertyát és Elemérhez sietett.</p> -<p>– Jelentenem kell a kapitány úrnak, hogy Laczkó István rövid -időre eltávozott Fehérvárról. Ime! levele.</p> -<p>– Hozzám?</p> -<p>– Igenis.</p> -<p>Elemér csodálkozással bontá fel.</p> -<p>«Egy ismeretlen, a ki kegyelmedet nemcsak külsőleg, <span class= -"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> de nemes -indulatjáról is jól ismeri, e lepecsételt soroknak azon nő kezébe -szolgáltatásáért esdeklik, kit kegyelmed közel a Pécsi Simon -udvarához ájultan talált, a földről fölemelt, s mint lovagiassága -után hinnem szabad, haza kisért.»</p> -<p>Az Elemér levelébe zárt irat nem volt czímezve.</p> -<p>Más talán szép alkalmat látott volna kalandokra; de Elemér -megborzadt.</p> -<p>Eszébe jutott Laczkó István alázatossága, melylyel egy mélyen -sértő bántalomra válaszolt, s eszébe a düh, mely a rabszolgai -csúszást megelőzte. S bár fölfogni alig tudá a roppant változást, -melyen e férfiú másodpercz alatt átment, érzé, hogy ily végletekre -kész jellem, a szenvedély pillanataiban semmitől sem retten vissza, -és eljárása mentől talányosabb, annál rémítőbb lehet.</p> -<p>Elemér abban meg nem ütközött, hogy Laczkó István őt ismeri, -mert Gyula-Fehérvár nem volt oly nagy város, melyben az egyén -egészen elenyészszék, s kilétét csak egy baráti köröcske tudja a -kérdezőnek megmondani. A polgárok itt majd minden urat ismertek, s -az ország legfőbb hivatalnokának unokaöcscse minden szerénység -mellett sem hiheté, hogy az, kinek ő bármi okból a szemébe tünt, a -nevét hamar meg ne tudhassa. De épen ebben rejlék Elemér -aggodalmára új ok; mert valószinűnek látszott, hogy Laczkó Kassai -Istvánért lőn figyelmessé az unokaöcsre.</p> -<p>– S ha csakugyan bátyám kémje volna? gondolá az ifjú, s -visszaborzadt, hogy eszméi megint azon ösvényen száguldanak tovább, -melyről épen a múlt <span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span> pillanatban annyi helyes ok, annyi -meggyőző érv terelte le.</p> -<p>Legmegfoghatatlanabb, legszívrendítőbb volt pedig az a tény, -hogy Laczkó egy némbert, ki érette ájultan rogyott össze, a -segédére érkező idegen karjai közt tudott hagyni, s a helyett, hogy -most fölkeresné, szintén idegen kézre bizott levélben értesít… s -vajon miről?</p> -<p>Elemér sejté, hogy valami gyászos, valami remény-ölő és -vérfagylaló rejlik a pecsét alatt.</p> -<p>Lelke elébe idézte a némbert, kinek bájos körvonalait az est -félhomálya sem rejthette el egészen. Mily fiatal! igéző alak!</p> -<p>– Neje lehet, kit csak most vezetett az oltár elé… hisz oly -viruló még! Vagy talán szeretője? De nem mondá-e Fridrik mester, -hogy Laczkó el van ragadtatva hitvese szépségétől… A vadállat -bánhatik csak így; vagy a kit a fájdalom tőn őrültté!… Talán -meggyilkolta magát!</p> -<p>Ez iszonyú eszme űzé az utczára elemért, hogy siessen -Klárához.</p> -<p>A toronyóra épen kétnegyedet ütött kilenczre.</p> -<p>– Bátyám vár! s holnap korán kell állomásomra indulnom! sóhajta. -Talán jobb, ha nem találkozom vele. Lelkem tele gyanúval, és e -gyanúk igazságtalanok… lehetnek. Oh! átok, hogy csak lehetnek!</p> -<h3>II.</h3> -<p>Klára ölébe ragadta gyermekét s csókjaival hinté el a haragos -kis arczot, mely tele volt nehezteléssel és daczczal. <span class= -"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span></p> -<p>– Alig tudtam már tartóztatni, ki akart menni, hogy fölkeresse -mamáját – szólt a szobából kitipegve egy vén asszony, a fogadósné -öreg cselédje.</p> -<p>– Miért nem hoztad el apámat. Megigérted. Miért nincs itt apám! -tudakolá duzzogva és fenyegetve Endre.</p> -<p>– Feküdjél le kis fiam, feküdjél le, majd elmesélem, mit izent -neked, és mesélek az aranyhajú angyalról is, ki álmodban akar veled -találkozni. Siess, kedvesem, hunyd be szemedet, különben nem lel -otthon szép vendéged, és aztán elrepül a jó gyermekekhez, kik őt -alúva várják… Fogd össze kacsóidat, imádkozzunk. Én elkezdem, te -utánam mondod… Úgy kedvesem, feküdjél már le.</p> -<p>– De hát miért sírsz, anyám?</p> -<p>– Miért nem akarod behunyni szemeidet?</p> -<p>– Újját szemére tette Endre, hogy fedve tartsa, s míg Klára egy -lassú dallamot mormolt, élénkebb pír terjedt a gyermek arczán, -lélekzete valamivel erősebb, gyorsabb lőn, és elszenderült.</p> -<p>Az anya pedig inkább átengedhette magát a gyötrő kínoknak, -melyek annál mélyebben égették, marczangolták belsejét, mentől -szigorúabb fék alatt tartá.</p> -<p>Férje bűnét tudta már, de indokait nem, nem az iszonyú -kísértést, nem a sötét jövendőt, nem azon megfejthetetlen módot, -melylyel egy nemes, egy kiváló természeten oly hamar birt a gonosz -szellem diadalmaskodni.</p> -<p>– Ő visszarettent tőlem! Magamra hagyott, midőn eszméletemet -vesztém! sohajtá.</p> -<p>Ha az erény rendes hiúságát ismerte volna Klára, <span class= -"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> akkor -vérző sebére balzsamcseppet ejtene azon sejtelem, hogy férje nem -mert a vétekkel együtt hozzá közelíteni, s hogy a világ -kárhoztatását inkább képes elviselni, mint az ő vádnélkül való -tekintetét, mint ajkainak, melyek egykor óva intették, gyöngéd és -könyörülő hallgatását.</p> -<p>– Kételkedik-e szerelmemben? e kérdésre, melyet remegve intézett -magához, sűrűn omló könnyek vették át a gondolat helyét, s néhány -hosszú perczet töltött Klára a nélkül, hogy fájdalma kitörésének -határt szabni akarna. De jelleme erélyesebb, cselekvényre hajlóbb -volt, mintsem az első roham lefolytával ne összpontosítsa elméje -minden tevékenységét.</p> -<p>– Meg kell mentenem őt, ismétlé újra és újra, mintha a -határozott szavakban keresne segélyt kedélyének ellágyulása -ellen.</p> -<p>Arcza sötét, gondolkodó, de nyugodt kifejezést nyert.</p> -<p>Nem akart könnyezni, sóhajtani, nem akart saját -szerencsétlenségére emlékezni, csak férje megszabadítása forgott -elméjében.</p> -<p>S mitől szabadítsa meg?</p> -<p>A bűnből kellett férjét kiragadnia.</p> -<p>Ah! de ha szabaddá tette… megmentheti-e a lélekvádtól?</p> -<p>Klára visszaborzadt a komor, a válságos órák előérzetében.</p> -<p>Mit tegyen, ha férje elveszti önbecsülését, vagy ha a szégyent -nem tudva hordozni, a tisztító bánat helyett a vad kétségbeesés -örvényébe sülyed?</p> -<p>Az előzmények után lehetetlen volt Klárának nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> hinni, -hogy férje valami titkos és nagy kisértés miatt, letért az erény -útjáról, meghasonlott az Istennel, s földi érdekekért örökkévalókat -koczkáztatott.</p> -<p>Azzal sem ámíthatta magát, hogy az elkövetett bűn inkább csak -tévedéshez hasonlít. Hisz hallá megneveztetni, s ismeré, egész -szörnyű jelentőségében.</p> -<p>S vajon nincsenek-e kimaradhatatlan következményei, melyeken a -megtérés sem változtathat többé? Nincs-e már családok becsülete, -vagyona, élete visszafordíthatlan válság elébe vive?</p> -<p>Klára csak a «kém» szót hallotta. De kinek részére s ki ellen? -Erről semmi tudomása nem volt.</p> -<p>Azonban a mint mélyebben kezdett gondolkozni, a mint fölidézett -emlékében minden szót, melyet férje a börtön után, a Fehérvárra -indulást megelőző napokon, és a búcsúzás alatt ejtett, a mint lelke -elébe vonult a keserűség és düh, melylyel akkor Kassai István nevét -egy csoport homályos czélzattal összekötve említé, a mint Klára a -múlt rémítő töredékeit egybe illesztette, hogy belőle a jelenről -fölvilágosítást nyerjen, mindinkább át volt azon sejtelemtől hatva, -mely Kassaiban kereste a csábítás ördögét, a kísértő lelket.</p> -<p>Tehát az ország legmagasabb hivatalnokával kellett egy erőtlen -nőnek küzdeni.</p> -<p>S minő fegyverrel tegye ezt?</p> -<p>Hol van kilátás a sikerre?</p> -<p>Kit ismer ő, az elhagyatott nő, Fehérvárott?</p> -<p>Hisz még azt sem tudja, hogy férje hol lakik! <span class= -"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span></p> -<p>Még az utczákat sem ismeri, nemhogy a palotákat és azokat, kik -benne laknak, ismerné!</p> -<p>Csüggedten hajtá le fejét, s a mint gyermeke ágya előtt ült -sápadtan, merengő és levert tekintettel, nem véve észre az ajtó -megnyilását, a közelgő lépteket, s ijedten rezzent össze, midőn a -korcsmáros cselédje, hogy jelenlétét értésül adja, köhögni és -lábával zsurolni kezdett.</p> -<p>– Egy úr akar még ma este az asszonynyal beszélni.</p> -<p>Klára szive hőn dobogott, arcza kipirúlt.</p> -<p>– Mégis fölkeresett! rebegte.</p> -<p>Férjét képzelé. S milyen természetes volt, hogy őt várja az -érkezőben! Hisz órák teltek el a rémítő történet után, órák, mióta -a férj tudhatta, hogy hitvese itt van. S mily kicsiny Fehérvár! -Mily könnyen lehet a városban ismeretesnek a megérkezőre találni, -ha keresi, ha szereti, ha félti, ha életét veszélyben hiszi, ha -bánatban hagyta és vigasztalásért kell fölkeresnie.</p> -<p>– Ő az! ő az!</p> -<p>Klára e gondolattal sietett elébe.</p> -<p>S midőn könnyű alakja az ajtón kilebbent, midőn szerető és -remegő karjait ölelésre akarta terjeszteni, oh! akkor azon idegent -látta maga előtt, ki hazavezette, s ki bár részvétéért köszönetet -érdemelt, jelenlétével keserű érzéseknél egyebet nem ébreszthetett, -minthogy a megaláztatás tanuja volt, és tudta az iszonyú szót, mely -férjét megbélyegzé.</p> -<p>Mintha Klára lábai a földhöz gyökereztek volna, mintha meleg -tagjai egyenkint szobordarabokká akartak <span class= -"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> volna -merevedni, mintha minden élet az arczra tódult volna, hogy egy fájó -csodálkozásban hagyja ott az utolsó kinyomatot, s aztán -eltűnjék!</p> -<p>Az ellentétes érzések e hatása rendkívüli lehetett, mert Elemér -is leirhatatlan zavarba jött.</p> -<p>Mi volt e gyönyörű nő szépsége azon szédítő varázshoz képest, -melyet az öröm és csalódás gyors változása az arczvonalakon és az -egész alakon előidézett.</p> -<p>Elemér értette mindazt, a mi a nő lelkében történt. Nem kellett -ahhoz szó. Egy tekintet mindent elbeszélt.</p> -<p>– Asszonyom! mondá az ifjú, csak azon ok, mely sürgető -kötelességemmé tette az idejövetelt, mentheti látogatásom szokatlan -óráját.</p> -<p>Itt Elemér elakadt.</p> -<p>– Min kezdje?</p> -<p>A történet egyszerű volt, s mégis teli kényes pontokkal.</p> -<p>Vagy nem átalja-e Klára, hogy a férjére ruházott gúnyos névnek -vannak tanui? Nem kerül-e mindent, mi ide vonatkozik? S vegyülhet-e -ő, az idegen, oly család ügyébe, melyhez nem tartozik sem a vérség -kötelékei-, sem az ajándékozott bizodalomnál fogva? Mit mondjon? -Átnyujtsa-e a levelet minden fölvigosítás és magyarázat nélkül? De, -akkor, hogy jutott hozzá? Nem fog-e titkolódzása szokatlannak -látszani? Vagy elbeszélje-e, miért és miként ment Fridrikhez? -Megmondja-e, hogy ő azon Kassai Elemér, ki saját nagybátyját, -Kassai Istvánt, gyanú alá vévén, elment a pékhez nyomozni, de nem -talált a vádra elégséges adatokat? Mily nyomorultnak fogná a -<span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span> férje iránt oly gyöngéd nő, a nagybátya -iránt gyöngédtelen unokaöcscsét találni? Hosszú történetek, -sajátságos viszonyok, kivételes kedélyállapot s egy egész mult -élményeinek és szenvedéseinek elbeszélésére volna szükség, hogy -jobb szinezetben tűnjék föl az, a mi csak könnyedén odavetve -legalább is visszataszító cynismusnak látszanék. És azért jött-e -Elemér, hogy egy nőt, ki saját szerencsétlenségével van elfoglalva, -idegen ügyekkel untasson?</p> -<p>Klára figyelemmel tekintett az ifjura, s várta, a mit ez -mondandó leszen.</p> -<p>– Asszonyom! egy levelet kell önnek átadnom. Ne kérdje, miként -jutottam birtokába.</p> -<p>Klára föltöri a pecsétet. S a mint olvas, arczáról eltávozik -minden vér. Inkább halotthoz hasonlít, mint élőhöz, inkább a halott -sirjára tett fehér márvány emlékhez, mint a halotthoz. Kezei nem -reszketnek, szempilláin nem csillog könny, s midőn olvasni -megszünik, hideg nyugalommal fogja össze a levelet és köténye -zsebébe rejti.</p> -<p>Mennyi belküzdelmet takart e csend!</p> -<p>– Az imént nem fejezhettem ki, mondá Klára, köszönetemet a -kegyelmed nemeslelkűségéért, s most, midőn másodszor kötelez -hálára, érzem, mily szegény vagyok a szavakban.</p> -<p>– Bár tudtam volna, válaszolá Elemér, óhajtásom szerint folyni -be megnyugtatására; de félek, hogy készségem csak növelte az -aggodalmakat, a helyett hogy oszlatná.</p> -<p>– Abban is van valami megnyugtató, ha a szerencsétlenséget egész -terjedelmében látjuk. <span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span></p> -<p>Klára oly szilárd, de bánatos hangon ejtette e szavakat, hogy -Elemér túlragadtatva az illem és gyöngédség határain, egész hévvel -mondá: – Meg vagyok győződve férjének ártatlansága felől.</p> -<p>A nő arczát lehellet-könnyű pir futotta el, de a vonalak -továbbra is megtarták a bú és merengés kifejezését.</p> -<p>– Én állhatatosan hiszem, hogy őt rágalmazzák, folytatá Elemér -mindinkább túlragadtatva.</p> -<p>– Az Isten szine előtt nem mindig az a valódi bűnös, ki -megbotlott, szólt Klára. A nyíl öl-e, vagy az a kéz, mely czélzott? -Ah! hisz az embernek szabad akarata van!</p> -<p>Két nagy könnycsepp gördült a nő arczára, de mintha szégyelné a -fájdalom e jeleit, félig elfordulva, kezet nyujtott az ifjunak, s -hirtelen távozott.</p> -<p>– Talán ő is nagybátyámra gyanakszik! sóhajtá Elemér, míg haza -indult. Oh! én gyáva, oh! én nyomorult! Örökös kétség közt -hányatom, s nincs szivemben erő merészebb elhatározásokra. Átallom -rokonomat és nem tudok szakítani vele. Nem hiszem a vádakat azon -alakban, a mint ellene fölhozzák, nem hiszem teljes ártatlanságát, -akkor is, ha nem vádolják. Más vagy széttépné a vér kötelékeit, -vagy védné a megbántott rokon becsületét, szóval és karddal. Ez oly -természetes! S én, ki csekélységért vívtam párbajt, vizsgálok, -hallgatok, kétkedem, hiszek és hánykódom a végletek közt. Mi -zsibbasztja el kezemet, mi homályozza be szememet, mi bilincseli le -akaratomat? Szeredit kellett volna feleletre vonnom. De számat -bezárta egy balsejtelem bátyám <span class="pagenum"><a name= -"Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> bűnössége felől. Fridrik -mester vallomásai elháríták gyanum okait s ime, a szerencsétlen nő -ajkain ellebbent homályos czélzat ismét a kétkedés örvényébe -sodort. Oh! én nyomorult, oh én gyáva! Bár telt volna el már az éj! -Bár lenne már hátam mögött Fehérvár, minden emlékével, minden -viszonyával! Legyen ártatlan, legyen bűnös, nem akarok többé semmi -kapcsot nagybátyám és én közöttem!</p> -<h3>III.</h3> -<p>Klára soha sem volt Fehérvárott.</p> -<p>Midőn megérkezett, gyermekét elhelyezé, s a vén cseléd -gondoskodása alá bizta, első gondja volt férje szállása után -tudakolni.</p> -<p>Egy lelket sem ismert az egész városban.</p> -<p>Kérdezősködött utczáról utczára menve, de Laczkó István nevű -idegenről fölvilágosítást nyerni igen nehéz föladat volt.</p> -<p>E név senki előtt nem volt ismert.</p> -<p>A szép nő sokak figyelmét magára vonta, s kivált a fiatalabb -lovagok szivesen adtak volna minden kitelhető utasítást, de -tudakolásaikra Klára mit felelhetett? Elmondja-e, hogy egy -szombatos papot keres? Kétségkívül így könnyebben rá talál. Azonban -nem ejti-e veszélybe? Nem üldözik-e a szombatosokat? Nem volt-e -férje épen e gyanu miatt bezárva? Klára tovább nem mehetett -kérdezősködéseiben, mint hogy kézdivásárhelyi embert keres, kit -Laczkónak hívnak. Senki sem utasíthatá nyomára.</p> -<p>Mit tegyen? merre forduljon? <span class="pagenum"><a name= -"Page_26" id="Page_26">-26-</a></span></p> -<p>Férje finom izlését ismerve, a várban, takarékosságát tudva, a -külvárosokban vélte föltalálhatni őt.</p> -<p>Elfáradott és siker nélkül.</p> -<p>Aggodalmai közt maga is neveté bohóságát, hogy lehetségesnek -hiszi az eredményt.</p> -<p>De a jó szerencse, a lélek vonatása a lélekhez, az a véletlen, -mely néha egy percz alatt kibonthatatlan nehézségeket oldoz föl, az -a kegyes gondviselés, mely a hiveket akkor vezeti össze, midőn -magokat legtávolabb vélték egymástól, mind e vezérei sorsunknak, -kimaradjanak-e a játékból? Egyik se nyujtsa-e karját a keresőnek? -egyik se vigasztalja-e a bánkódót? egyik se nyisson-e alkalmat a -gyönge némbernek, ki a megpróbáltatástól visszaborzadt, hogy hamar -mondhassa el: Uram! férjem! rettegtem az elválás perczében a te -lélekcsöndedért elvállalni minden nyomort és megaláztatást. -Magzataimat féltém a zord elemektől, a tudatlanságtól, az -elvadulástól s a kaján élet ezer üldözéseitől. Ez volt oka, hogy én -otthon maradtam és te, kétségbeejtő gondolatok közt, távoztál. -Hála, hála! a szent Isten hamar fölvilágosította elmémet. Most -tudom, hogy a nőnek mindenek előtt engedelmeskedni kell, -föltétlenül követve férjét és a férj akaratát. Itt vagyok tehát. -Egyik gyermekemet elszakítottam keblemről, a másikat kitettem a -zord időnek, a nyomornak, az örök bujdosásnak. Parancsolj velünk. -Menjünk a sivatag világba! tévedezzünk ösvénytelen utakon! aludjék -ki előttünk melege a hivogató tűznek, távoli mécsvilága a csendes -kunyhónak, és végcsilláma az elhamvadt reménynek! Legyen körülünk -sötét, fenyegető <span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span> és vigasztalatlan sötét! Csak az egymás -kezére, arczára hullatott könnyek által tudjuk meg, hogy ki él még -közülünk és ki hiányzik örökre, mert már nem sír! Essünk minden -csapáson át, a mit az ész kitalálhat, de a nyelv elbeszélni -képtelen. Férjem! itt van nőd, itt van gyermeked. Eljöttek -kötelességök szerint föláldozni magokat, csak azt kérik, válaszd -bátran a szerencsétlenséget minden kigondolható alakban, de a bűnt -taszítsd el magadtól, ha pénznek, kényelemnek, tekintélynek hívják -is, taszítsd el, ha észrevétlenül született, név nélkül él és -titokban hal is meg!</p> -<p>Ah! hát nincsen nemtő, nincsen légi hang, nincsen intőjel, -titkos kém és vigyázó szem, mely a nőt, midőn ily szándékkal jár, -összehozza férjével, kit oly hosszasan és oly hasztalan keres?</p> -<p>Klára phantastikus képzelődése minden utczaszögleten férjét -vélte megjelenni. Ha a piaczon nem talált rá, bizonyosan egy -sikátorból fog kilépni. Ha a paloták czímeres kapuiból czifra urak -jönnek, amott a tőszomszédban egy szerény polgári ház, s annak -utczaajtóját talán Laczkó István, az ő férje, nyitja ki?</p> -<p>– Mily bohó vagyok, gondolá Klára mosolylyal, s a szempilláira -szivárgó könynyel, mily együgyű vagyok, hogy a véletlenre -támaszkodom! Istenem, már alkonyodik és mennyi drága időt -vesztegettem el!</p> -<p>Aztán vádolni kezdé magát. S hogy ne? Hiszen mily természetes -okból történt minden fáradozásainak sikertelensége! Legalább -tizenötezer ember lakik Fehérvárott s hogy kivánhatja, hogy oly sok -<span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span> közül épen azon egy jöjjön elébe, kit ő -keres! Végre is, nem a falusi némber félénksége hozta-e őt zavarba? -Nem mondták-e még Balázsfalván, hogy menjen egyenesen Pécsi Simon ő -nagyságához, mert ott rögtön útba fogják igazítani? Ha nem átalja e -magas helyzetű úr pompás termeibe lépni, már rég rendben lett volna -minden, már rég tudná férje szállását, már rég tisztában lennének -szándékukkal, már rég lehullott volna lelkéről az a súly, melyet -alig bir hordani. S mily megbocsáthatatlan könnyelműség volt oly -fontos ügyben csupa átallás miatt ennyi időt veszteni.</p> -<p>Klára helyre akarta hozni hibáját.</p> -<p>Haza sietett. Fölvette a legszebb ruháját, mint a magas -ranguakhoz menőtől az illem követelé. S bár a kelmét, melyet -tündéri termetén horda, a fejedelmi városban igen egyszerűnek -tarthaták, annyi legalább valószinű, hogy a büszke Pécsi Deborah -is, mi a csínt és izlést illeti, meg lett volna lepve a gyönyörű -falusi nő öltözékétől.</p> -<p>A dúsgazdag Pécsit ki ne ismerte volna?</p> -<p>A legelső, kivel Klára találkozott, tudott utasítást adni.</p> -<p>Nem is volt messze a pompás «remeteség».</p> -<p>S midőn a szombatosnő majdnem a kapuig érkezett, akkor látja -Szeredi kiséretétől és csatlósaitól az utat elállva, akkor hallja -az iszonyú szót, akkor ismer a meggyalázottban férjére, akkor -rogyik össze, és akkor történt mindaz, a mit már tudnak -olvasóim.</p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span></p> -<p>Elemér távozása után Klára még egyszer elővette férje -levelét.</p> -<p>Nyugodtan akarta elolvasni. Ah, abban semmi sem volt világos és -minden oly rémítő, mint a sötét éj, mely a vándor előtt befödi a -mélységeket, s csak villámlások által leplezi föl néha.</p> -<p>Laczkó István rejtélyes sorai a következők valának:</p> -<p>«Szerencsétlenség gyermeke. Nyomor jegyese, oh! Klárám! miért -jöttél ide!</p> -<p>Neved hangzott ajkaimról, midőn rád ismertem, s te eszméletedtől -megfosztva rogytál össze. Oh! hogy kimondtam e drága nevet, s -veszélybe ejtettelek, fölfedeztelek, elárultalak általa!</p> -<p>Fuss az átok városából, fuss az üldözés helyéről!</p> -<p>Ne tekints többé vissza gondolatodban is! Feledd el, hogy -fekvését soha meg ne magyarázhasd gyermekeidnek!</p> -<p>Oh! én szegény kisdedeim!</p> -<p>Szórd el őket magadtól, hogy ne találják meg a poroszlók veled -együtt.</p> -<p>Vedd le rólok nevemet, e hazug nevet, melyet különben is úgy le -fog tépni a törvény, mint a ruhát szokta a bakó a tolvajról, mikor -meztelen testére bélyeget akar sütni.</p> -<p>Ne sirasd őket, ha a halál elviszi, mert veszélyesebb, ha az -élet magának rabul megtartja.</p> -<p>Fuss, Klára! fuss innen!</p> -<p>De, az Istenért! csak haza ne.</p> -<p>Ott kelepczében vagy.</p> -<p>Onnan tetszésök szerint hurczolhatnak a szennyhez, az éhséghez, -a korbácshoz, a fertőzethez. <span class="pagenum"><a name= -"Page_30" id="Page_30">-30-</a></span></p> -<p>Bár volna már hátad mögött ez az egész ország, s előtted a -szabadság akármennyi nélkülözéssel!</p> -<p>Feledj engem!</p> -<p>Bűnös vagyok, s noha undorodom saját lélekzetemtől is, még sem -bánom, ha csak te mentve lészsz, hogy tanácsodat nem követtem.</p> -<p>Lakolni fogok érdemem szerint.</p> -<p>Imádkozzál érettem, élő férj özvegye!»</p> -<p>Az iszony hieroglyphjeit óra hosszáig vizsgálta, találgatá -Klára.</p> -<p>Eszébe jutott minden, mit férje a Kézdi-Vásárhelyről távozást -megelőzött napokon beszélt.</p> -<p>– Nemde azt mondá, fűzé össze gondolatait, hogy a kontyomra -tekert kendőn nehéz csöbröt fogok a mezőre vinni, forró -rekkenőségben naphosszat aratok; sárban, mezitláb és permeteg alatt -az állványokra téglát, meszet hordok, s kénytelen leszek eltűrni, -hogy a rongyoktól rosszul födött testemen kőmíves legények, -uradalmi hajduk s koldus léhűtők buja szeme nyugodjék?</p> -<p>Klára megborzadt, mintha e buja szemek már is tagjait -néznék.</p> -<p>Fölkelt az ágy mellől, megcsókolta alvó gyermeke homlokát s -helyre igazítá a takarót.</p> -<p>– S miért kell a pórnép munkáját teljesítenem? miért kell a -legvadabb önkény alá védelem nélkül vetni magamat? Azért-e, mert -nem volnánk képesek a mindennapi kenyeret más módon megkeresni? Ah! -már emlékszem, ő ezt mondá: mert a törvény követeli. Istenem! -hiszen azt tenné, mintha jobbágynő volnék! S gyermekeim? Tedd, -mondja férjem, <span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span> erős barommá őket, mely terhet birjon -hordani, állati ösztöneit vadul elégítse ki, s a szerelem epedései -helyett csak a testiség nyers kitöréseit áhítsa. Hisz ez annyit -jelent, hogy az én gyermekeim jobbágyfiak! Irgalmas Istenem!</p> -<p>Klára térdre borult és hosszasan imádkozott az alvó gyermekért -és a távollevőért, kit emlőjéről szakított le, hogy férjét, mielőtt -késő volna, a bűn elől a rengeteg világba kisérje, elrejtőzni, -elenyészni, meghalni.</p> -<p>– Ah! zokogá, mit írt? Nem azt-e, hogy vegyem le gyermekeimről a -nevet, szórjam szét őket, hogy ne találják meg a poroszlók? Boldog -Isten! mintha szökött jobbágyok volnának! És ki tart testökre, -lelkökre jogot? Most is fülembe csendül egy iszonyú név. Vagy nem -mondá férjem, midőn kivándorlásra ösztönzött: Jer, Klára, feledjük -itt vagyonunkat, különben Kassai azt állítaná, hogy tőle loptuk el? -Ah! minden világos. A legmagasabb állású és a legiszonyúbb nevű -férfiu férjemre tette kezét. Az ő börtönébe hurczoltatott, örökre -elzárva a világtól és tőlem. Ezért vagyok én élő férj özvegye! De -miért zárták börtönbe? Világos, világos! Ah! fejem fáj és kábul az -égető fény miatt! Esküszöm! mondotta a férj, a két gyermek apja, ha -végzetem bűnbe sodorna, az a kisértés, mely engem elejt, meg fogná -tántorítani még azokat is, kik legszigorúbb birái természetünk -gyarlóságainak, s kiknek markában mindig van egy alkalomra váró kő, -hogy vétkes felebarátjaikra dobják! Világos! Világos! Ő a bűnt -választá, hogy minket megmentsen. Kassai kémjévé <span class= -"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> -igérkezett, de nem tudott azzá lenni. És most ő fogoly, s ránk -nyomor, elaljasodás és szolgaság vár! Megfoghatatlan s mégis -igaz!</p> -<p>Klára maga előtt látta az egész történetet, minden -fejleményeivel együtt.</p> -<p>Szeretete nem engedte, hogy férjét határozottan bűnösnek -tartsa.</p> -<p>Elemér nyilatkozata is e véleményben erősíté meg őt.</p> -<p>Hitte, hogy Laczkó István elvállalta családja megmentésére a -lealacsonyító szerepet, de minthogy a válság perczében -lelkiismerete ellenállott, nem tudá igéretét teljesítni, s ezért -vonta magára Kassai boszúját.</p> -<p>Nem kétkedett, hogy szökött jobbágyoknak tekintetnek, s hogy -Kassai vagy mint földesúr, vagy mint hivatalnok, rendelkezhetik -sorsuk fölött. De miért taszítatának egyszerre a szabadságból a -szolgaság bilincsei közé? Megfoghatlan! Hát nem volna-e Klára nemes -családból való? s férje nem fejedelmi puskás ivadéka-e? Ki merné -tagadni?</p> -<p>A szegény nő sokkal inkább bálványozta férjét, hogy sem oda -tévedjen gondolataival, hogy ez idegen nevet vett föl, s hat évnél -tovább tartá őt folytonos ámításban?</p> -<p>Azon kérdésre nézve, hogy kit akart Kassai Laczkó által -kémleltetni, Klára tökéletesen homályban volt. Legszebb csalálmait -oszlatná el s legpusztábbá tenné keblét az, ha férje saját -hitfelekezetét, vagy annak főbb egyéneit lesni, és -szerencsétlenségbe sodrani igérkezett volna. Azonban ily eset -<span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> föltevésére Klára élénk, de tiszta -képzelődése soha sem tévedhetne.</p> -<p>Midőn a nő egész nagyságában látta a veszélyt, aggodalmai az -idegesség azon magas fokára emelkedtek, mely a finom lélekzést és a -szellő halk mozzanatait is lázas szívdobogással kiséri, s melyre a -legcsekélyebb zörrenés már elviselhetetlen hatást gyakorol.</p> -<p>Nyugtalanul bolygott a szobában.</p> -<p>Ha az őrjárat a várkapu előtt vonult el, a jelentékeny távolság -ellenére, meghallá a kardcsörgést s remegett férje életéért, kit -talán épen most hurczonak magokkal a vad katonák.</p> -<p>Ha az udvaron a komondor morgott és vonított, Klára Kassai -poroszlóit megjötteknek hitte, kik gyermekét akarják tőle -elszakítani.</p> -<p>S mily csendesen pihent Endre! Álmához bizonyosan vendégül jött -az anya által igért szép angyal. A hajnal nyilásaként mosolygottak -ajkai. Arcza egészen öröm és boldogság volt.</p> -<p>Oda tekintett Klára.</p> -<p>– Ah! gyermekem! – sikoltá, – téged akarnak elhurczolni!</p> -<p>Az ágyhoz rohant. Védőleg terjeszté ki kezeit az ártatlan -fölött, mintha már érkeznének a poroszlók.</p> -<p>Endre a sikoltásra megmozdúlt, félig kinyiltak szemhéjai s -megint bezárultak.</p> -<p>Az anya szorongása növekedett.</p> -<p>«Fuss az átok városából»: a férj levelének e szavait, mintha -szellemek sugdosnák füleibe, mintha a székesegyház órája, mely -tizenkettőt ütött, harsogtatná, <span class="pagenum"><a name= -"Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> s a csendes, halvány és méla -éj könyörülő lelke tanácsolná.</p> -<p>«Mentsd meg gyermekedet», mondák a lég parányai, s a rezgő -holdsugarak, melyek egy ablakkarikán összegyültek, és az árnyékba -rejtett mécs helyett Endre vonalaira világítának.</p> -<p>Minő zúgás, bongás Klára szivében és fejében!</p> -<p>Gyermeke vállára tette kezét, hogy fölébreszsze; meleg, égető -ajkaival csókolta homlokát. Nyisd ki szemeidet, kisdedem! ébredj, -serkenj Endre!</p> -<p>Ah! a fiú édesen, mélyen alvék.</p> -<p>– Istenem! eljön a hajnal s késő lesz a szabadulás – sóhajtá! – -Oh! hová vigyem, az apátlant, a szegény árvát, és a másikkal, a -csecsemővel, mi történik?</p> -<p>«Vedd le róluk nevemet! szórd el őket magadtól! Ne sirasd, ha a -halál elviszi…»</p> -<p>– Nagy Isten! kit? Endrét és Barbarát? – kiálta Klára a férj -levelére emlékezve és attól visszaborzadva… – Lehetetlen, hogy e -kegyetlen tanács az Isten ujjmutatása volna!… Oh! én -kicsinyhitű!</p> -<p>«Az Úr énnékem őriző pásztorom!</p> -<p>Azért semmiben meg nem fogyatkozom»… Hígy, Klára, és remélj!</p> -<p>Midőn a nő a vigasztalás forrását föllelte, megeredtek szemének -könnyei, s a kegyes ég e jótékony harmatjától kedélye mindinkább -üdült, éledt, megkönnyült.</p> -<p>– Szabaddá kell tennem férjemet, s az által az egész családot: – -e merész határozat szilárdult meg benne. – Veszszünk vagy éljünk -együtt! <span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span></p> -<p>Klára gyöngéd, finom vonalai aczélzott kifejezést nyertek a nagy -szándékkal.</p> -<p>A csüggedést ismét tevékenységi vágy és önérzet váltá föl.</p> -<p>– Csak már vége volna az éjnek! – sóhajtá.</p> -<p>Homloka gondolkodóvá lett.</p> -<p>Tervet forralt.</p> -<p>Valóban különösek lehettek egy nő tervei, ki idegen városban -van, s ismerős nélkül, ki vallásánál fogva részvétre nem -hivatkozhatik, ki nem ismeri a világot és az eszközöket, melyek -befolyásra vezetnek, s ki gyönge létére az ország leghatalmasabb -emberén akar diadalmaskodni, a nélkül, hogy egyetlen fegyverét, a -szépséget, használni, és egyetlen vagyonát, becsületes nevét, -koczkáztatni akarná.</p> -<p>– Erőtlen nő vagyok; illő tehát, hogy igazamban a legerősebb nő -védjen.</p> -<p>Ily ötlettel hajtá vánkosaira fejét, hogy még a hajnalszürkület -előtt elszenderülhessen.</p> -<h3>IV.</h3> -<p>Laczkó István nem hunyta be szemeit, nem hajtá álomra fejét.</p> -<p>Kassai titkárja, míg az elutazásról intézkedni és urától -rendeleteket fog venni, siettében saját szobájába csukta a -letartóztatott egyént, kinek körülményei felől hivatalos állása -mellett sem volt még fölvilágosítva.</p> -<p>Órák teltek eredmény nélkül.</p> -<p>Az udvar csendes. <span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span></p> -<p>A kulcs nem nyikorog az ajtózárban, s a közelgő lépések semmi -nesze nem alkalmatlankodik.</p> -<p>Rejtelmes félelem környezi a szombatos papot.</p> -<p>Nem a bilincs, nem a börtön, nem Kassai, nem a hóhér, nem a -mindennapi élet kínpadja, melyen cseppenként fog elvérezni, nem a -lelkiismeret ijesztgeti őt.</p> -<p>Más baja van.</p> -<p>A megfoghatatlan, a csodálatos, a borzasztó, melyet ember nem -érthet, melytől a gondolkozónak agya meggyulad és vére hagymázos -gyorsasággal kering… a titokszerű, a megfejthetetlen zsibongta őt -körül, ijesztgeté félhomályos, a légben elmosódott s megint -összeálló alakjaival.</p> -<p>– Hogy van az, hogy Pécsinek a csillagok beszélték el bűnömet? A -zodiakus megszólalt, figyelmeztetni őt az álbarátra, ki körűle -forgolódik, hogy kelepczét vessen lába elé, ki karjába borul, hogy -ölelés közt a szívbe döfje tőrét. A tisztes ősz, jól tudta: mi a -czélom? miért szinlelek? miért ámítok? miért férkőzöm oldala mellé? -Mindent látnokilag tudott. Avagy, nem hozták-e szobájába -mérhetetlen távolból a bolygók sugarai azt a hírt: hogy Judás -Iscariotes már elárulta őt? Igen, én Judás Iscariotes vagyok. -Nevemet és czélomat az ég jelentette meg neki. Ez a bűn átka! Nincs -számára sötétség, hová rejtőzhetne! Midőn őt kutatják, világossá -lesz az éj, s ha más tanú nincs ellene, beszél maga «a -kiterjesztett erőség», s elmondja, a mit a fül soha meg nem hallott -volna, a szem soha meg nem látna… Ej! ej! jobbágy vagyok. Mi közöm -az Istennel! <span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span> A földesuram Kassai. Mi közöm mással… -Hajh! de mégis különös, hogy arczomra az Isten ezt irta: kém. A szó -arczomon van, tagadhatatlanul ott. Különben honnan tudta volna -kilétemet Deborah kisasszony es… ha! ha! ha! ha! a nőm?</p> -<p>Laczkó István e kaczaja a fájdalom nyöszörgésének és az őrjöngés -ujongatásának különös vegyülete volt.</p> -<p>– A nőm, – folytatá rémes gondolatait, – a nőm mikor tanulta -olvasni a titkos betüket? Szorgalmas Klárám! mikor virrasztottál -Salamon gyűrűjével ujjadon a láthatatlan rejtélyek fölött? Mikor -nézted galambszemeiddel azt a kegyetlen festéket, melyet, midőn -agyamban a bűn fogamzott, homlokomra mázolt az észrevehetetlen kéz? -Miért nem mostad le mindjárt azt a te tiszta könnyeiddel, szánakozó -Klára! Hisz! te hatalmas vagy ártatlanságodban; neked sokat szabad -elfedezni és kiengesztelni. Könyörögj a jobbágyért, magas hölgy! A -jobbágy… a jobbágy még megjárná; de a bűnös! ebben áll a nehézség. -Ezen kellene most törnöm a fejemet, ez nagy talány… szükséges, hogy -a bölcsek is szóljanak hozzá. Nem lehet amúgy könnyedén venni az -ily fontos kérdést. Most álljanak elő a különböző iskolák, jöjjenek -el a hittudósok, hadd! halljuk a véleményt, de az előitélet -nélkülit, no!… mi a bűn! A mi arczodra van írva, Szőke Pista. Oh! -ha én tudnám, hogy honnan tudják ők, a mi arczomon van! De hát csak -számomra van bezárva, lelakatolva az a sokaktól olvasott könyv? -Lássuk a könyvet. <span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span></p> -<p>Laczkó István szembeállott egy kis aczéltükörrel, mely a titkár -asztalára volt helyezve. A halvány gyertyafény alig vetett valami -világot a sima érczre, de a bele tekintő annál többet vett -észre.</p> -<p>– Itt is jegy! ott is jegy! – sóhajtá.</p> -<p>Nézett merőn, nézett vadul. Összebonyolódtak vonalai, elveszték -arányaikat, torz kinyomatot nyertek.</p> -<p>– Millió betű! A sátán tele írta képemet. Már ismerem a sátán -kézirását. Elfáradhatott a sok munkában, de jól is használta ám az -idejét. Csúffá tett engemet, a mint csak illett. Nosza! Szőke -Pista, kérd el az első kuvasztól, mely rád ugat: a ketreczét, s -bújj helyette bele; ott szépen rejtőzhetel.</p> -<p>A szerencsétlen szombatos a szoba szögletébe vonult, -lekuporodott, előnyujtá nyakát, s egy őrült ember ravasz -figyelésével leste, hogy mikor mozdul meg az ajtókilincs? mikor -nyilik a retesz? mikor jőnek?</p> -<p>Ily helyzetben találta Demeter és a titkár.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Kassai csak azután tudott elaludni, hogy a kocsi távozását -meghallá.</p> -<p>Reggel tudakolt öcscse után, s ő, ki végtelenül haragudott -volna, ha Elemér meglepi, neheztelni kezdett, midőn hallá, hogy a -kitűzött órán nem jött hozzá.</p> -<p>Tetézte rossz kedvét Elemér búcsú nélküli távozása is.</p> -<p>Tudta, hogy korán reggel el kelle mennie. Érzé, <span class= -"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> hogy még -az unokaöcscsétől sem tűrte volna a csendes hajnali álomból -felköltetést, de mégis az egész úgy, a mint előtte állott, bizonyos -idegen és szokatlan színt hordott magán.</p> -<p>A gyanú, éleslátásának és romlott kedélyének szülöttje, megint -föléledt keblében.</p> -<p>– Bizonyosan Pécsiék iránti rokonszenve nyert valami új anyagot, -– gondolá. – Ezért kerül engem: ezért sérte meg -figyelmetlenségével. A háladatlan! Mily jó indulattal voltam -iránta! S nem jött el. Utána kell járnom, hol tölté az estét? Addig -mindig távol lesz Elemér szive tőlem, míg karját nem kénytelen -Pécsi ellen fölemelni. Erre kell hatnom. De hol tölté az estét?</p> -<p>Kassai elégületlen, zsémbes volt, mert titkára távolléte miatt, -néhány napig aligha jöhet azon titok nyomára, hogy az unokaöcscse -miért nem látogatta meg.</p> -<h3>V.</h3> -<p>Dajka János, az érdemes püspök rossz hangulatban vala.</p> -<p>Sehogy sem haladott tovább az általa képviselt ügy.</p> -<p>Épen most vett levelet Stambulból, magától Zülkifártól, vagy más -néven Bene Antaltól, a nagy befolyású csausztól, ki panaszolva -említé, hogy ő fensége még nem méltóztatott kegyelmesen elküldeni a -vidraprémes új szabású bundát, fekete gránát boglárokkal, melyet -nekie megigért vala; holott oly havas és zivataros idő van a -hatalmas szultán <span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span> fővárosában, hogy a kutyát sem kellene a -szobából kiűzni, és annál kevésbbé mehet a vidrabundátlan -állapotjában a fővezér- és más méltóságokhoz naponként informálni, -kivált miután az erdélyi residens ő kegyelme sem hajlandó a havi -pénzt pontosan kezébe szolgáltatni. Bezzeg kinálják aranynyal, -ezüsttel a katholikus hatalmak követei, mert orrontják, hogy -Rákóczi ő fensége a fényes kapunál engedélyt sollicitál a magyar -király ellen háború indítására, bezzeg ajándékoznának kék -vidraprémes téli ruhát is, de ő ámbár az izlamra tért át, szívében -hű evangelikus maradt, s csak ne volna a residens fösvény és a -nagyságos fejedelem emlékeznék meg becsületes szolgájáról, akkor -úgy segéljen! még a kikelet megnyilásáig lehetne a padisahnál oly -határozatot eszközölni – kivált ha Sáros-Patakról az öreg tallérok -útba indíttatnának – melyektől a magyar király és a katholikus -német rendek füle megcsendülne. Ezt ő, Zülkifár, a püspök úrnak -csak azért írja, hogy szerény soraiban is régi jó indulatja -elucescáljon. Ő, ha akarna, írhatna Pázmány érsek uramnak sokféle -dolgokról; azonban nem teszi. Tudja, hogy megköszönné az érsek, és -személyét a magyar király figyelmébe ajánlani nem mulasztaná el; de -a nagyságos fejedelemtől igért bundát és vékony hópénzt jobban -tiszteli a skofiumos bársonypalástnál s a gazdag remuneratióknál, -melyekkel már untig ostromoltatott hűsége. Jelszava ezentúlra is -Gyula-Fehérvár és nem Pozsony, csakhogy…</p> -<p>Dajka püspök igen búslakodott a csausz levelén. <span class= -"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span></p> -<p>Elgondolá, hogy életének napjai már meg vannak számlálva.</p> -<p>Az Isten magához szólíthatja őt, még mielőtt a felső megyék -sérelmei fegyveres kézzel orvosoltatnának.</p> -<p>Maholnap elköltözhetik ez árnyékvilágból, a nélkül, hogy az Úr -szőlőjében tett munkálkodásainak sikerét láthatná.</p> -<p>S ki az oka ennek?</p> -<p>Kassai István.</p> -<p>És miért nem akar Kassai István háborút?</p> -<p>Mert nem tud lóra ülni, mert félénk, s mert a kik lóra tudnak -ülni és bátrak, könnyen kicsikarhatnák kezéből a hatalmat.</p> -<p>Serédi, Kornis, Kemény János, Szeredi és más régi családu igazi -uraké volna akkor a világ.</p> -<p>Dajka püspök, könyvei közt ülve és a vasárnapi predikaczióról -gondolkodva, így elmélkedett, midőn a tanulószoba ajtaján gyönge -kopogást hallott.</p> -<p>Nem volt inyére ugyan a megzavartatás, de azért lelkipásztori -nyájassággal mondá, hogy szabad.</p> -<p>Fiatal némber lépett be, gyöngéd, finom alakú, szelid kifejezésű -és igéző szépségű némber.</p> -<p>Aranycsillámos gazdag sárga haját fejkötő szorította le, de -arcza, az ifjukor üde és hótiszta szinezetével, a szende leányéhoz -hasonlított, ki még a pártát hordja, anyai gond alatt virít, és az -életet inkább tavasz-álmok, mint küzdelmek után ismeri.</p> -<p>Volt ugyan halványdad vonalain némi izgatottság és volt -szenvedés jele; volt sötétkék szemében merengés és bú. De ki -mondhatná meg, hogy e könnyű <span class="pagenum"><a name= -"Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> nyomait a szív viharának, -nem egy hamar áthaladt csalódás, nem egyike a szép, de -létesíthetetlen ábrándoknak okozta, melyet a boldogság szokott -egyhangúsága közt a hajadon oly örömest teremt magának, hogy -legyen, mit ő is megkönnyezhessen? Hisz! annyi ingerrel bír a -könny, míg nincs, mit igazán sirassunk!</p> -<div class="figcenter" style="width: 398px;"><a href= -"images/i001hq.jpg"><img src="images/i001.jpg" alt= -"Klára, a szombatos neje." title="Klára, a szombatos neje." /></a> -<p class="caption">Klára, a szombatos neje.</p> -</div> -<p>A némber csinos, azonban pipere nélküli öltözéke a vén Dajka -szemében is föltünt.</p> -<p>A püspök vendége szép szavakkal említé azt a bizalmat, melylyel -ismeretlen létére iránta, a tiszta korú, helyzetű és valódilag -keresztyén férfiú iránt viseltetik.</p> -<p>Dicséretében nem volt semmi túlzó és behizelgő, de Dajka püspök -mégis azt hitte, hogy lekötelezőbb modorban ritkán beszéltek -vele.</p> -<p>Csak akkor hökkent meg egy kevéssé, midőn a vendégnek, ki magát -Bodó Klárának nevezé, kivánságát meghallá.</p> -<p>– A kegyelmes nagyasszony – szólt, e czím alatt a fejedelemnét -értve – nem szereti, ha az udvarmesternőn kívül más akar az ő magas -személyéhez valaki részére bejáratot eszközölni. A palota szabályai -most szigorúabbak, mint Bethlen Gábor ő felsége uralkodása alatt. -Nem azért, mintha dicső fejedelemnénk gőgös, fényüző és a -külsőségekhez túlságosan ragaszkodó volna, mint a brandenburgi nő. -Isten mentsen! fenséges asszonyunknál nincs alázatosabb szolgája -egyházunknak. Azonban részszerint már sokan éltek vissza -jószívűségével; részszerint pedig azzal gyanúsítják, hogy férjére -még <span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span> országos dolgokban is szeret befolyást -gyakorolni. Ezért tartja szükségesnek, hogy a ki valami ügyben -kiván kihallgattatást nyerni, e végett Petneháziné asszonyhoz -folyamodjék.</p> -<p>– A mely dologban a fejedelemné lába elébe akarok borulni, arról -én egy szóval sem adhatnék Petneházinénak fölvilágosítást. -Kegyelmed, nagytiszteletű püspök uram, a közönséges kiváncsiság -behatásain kívül áll, helyzete és évei fölül emelik a világ -gyarlóságain, s a szent sátor alatt és az erős Sion templomában nem -őrizték inkább a frigyládát, mint adott szavát meg tudná kegyelmed -tartani és a titkot keblébe elzárni. S mégis nem birok erővel, -magának a püspök úrnak is megvallani az okot, melyért a fejedelemnő -színe elébe kell lépnem. Szabadon csak annak nyilhatnék meg szivem, -ki oly szent, mint kegyelmed: de nő. Csak Lorántffy Zsuzsánna, -Erdély fejedelemnéje, ki a női szív minden gyöngéivel és erényeivel -bír, s ki a hatalom eszközeivel is tudja támogatni, a mit igaznak -hisz, csak az asszonyok asszonya hallhatja meg panaszaimat. Előtte -tárom föl keblemet. Csak ő menthet, vagy semmisíthet meg. -Petneháziné, kétségtelenül derék és szeretetre méltó asszonyság; de -fog-e a nélkül, hogy kérdezne s a nélkül, hogy neki valamit -elbeszéljek, a fejedelemné szine elébe vezetni? A ki egy csoport -panaszlót naponként elutasít és bebocsát, az előtt a könnycsepp nem -jelent annyit, mint másoknál. A ki kötelességet teljesít, midőn -reményeket tör szét, a fájdalom éles szinezéséhez szokott, s -<span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span> hogy meg lehessen hatva, többet kiván, -mint a mit én mondhatnék.</p> -<p>– Ime, megint egy elcsábított, megint korunk kicsapongásainak -egy áldozatja! gondolá a püspök. Hiában! ha az egyházi fenyíték -tágul, veszve van az erkölcs! – Leányom, – szólt atyai -szemrehányással, – a fejedelemné szigorú. Megbünteti a bűnöst, ki a -csábítás aljas eszközeihez folyamodott; de a méltó fenyítést az -ellen is használja, a ki a sátán kisértésének engedett.</p> -<p>Klára meg volt ütődve, midőn a püspök oly czélzatot tett, mely -Laczkó élményeire látszott vonatkozással bírni.</p> -<p>– Az istenre hivatkozom, hogy a vád minden súlya a csábítóra fog -esni, – szólt átható kifejezéssel arczán s mély fölindulással -keblében.</p> -<p>Csak ne volna főkötő a kontyán! A fejedelemné még szigorúbb a -tévedt nők, mint az elámított leányok iránt, s jól teszi. Izrael -népe megkövezte a hűtlen asszonyt. S bár Üdvözítőnk egy alkalomkor -mondá: az vesse rá az első követ, a ki ártatlan; ezzel nem akarta a -könyörületet a szigor helyére léptetni és föloldani a bűnt.</p> -<p>– Leányom! ha a fejedelemné ő fenségénél kopogtatunk és szine -elébe bocsátanak: akkor nem lehet többé visszahúzodni, vonakodni, -tétovázni. Hasztalan bánnád meg e fontos lépést, melyet most -sürgetsz. Nagyasszonyunk nem tűrne semmi elhallgatást vagy -kibékülést, s neheztelésének következményei rád nézve is iszonyúak -lehetnek. <span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span></p> -<p>– Csak kihallgattatást akarok, a többit Isten bölcseségére -bizom.</p> -<p>– Jól van leányom! Én mindent elkövetek. – Csak ne volna -legalább főkötője!</p> -<p>– S mikorra remélhetem sorsom eldőlését?</p> -<p>– Holnap, mint hiszem, már a fejedelemné előtt leszesz.</p> -<p>Klára hálától áradozó kebellel hajlott az aggastyán kezéhez, s -ajkaival érinté.</p> -<p>Dajka püspök, midőn magára maradt, sokáig gondolkozott a világ -esendősége felől. Mily fiatal, mily szép, mily szerény és kellemes -nő tévedt a kárhozat ösvényére; pedig nem élünk Báthori Gábor -korában, midőn a csábítás vezére egyszersmind az ország feje volt. -Rákóczi ő nagysága hű férj, a fejedelemné a tiszta erkölcs tükre, a -női erények példányképe. S mégis…!</p> -<p>Ez eszmék a jámbor püspök kedélyére kellemetlenűl hatottak.</p> -<p>De azután szeme előtt lebegett a kedves ártatlan alak, mely épen -most hagyta el a szobát.</p> -<p>– Lehetetlen, hogy ily tiszta külső oly fekete bűnt és undok -rothadást rejtsen magába. Iszonyúnak kellett lenni a csábításnak. S -hátha még minden jóvá tehető! hátha még csak a veszély volt hozzá -közel s nem a bűn!</p> -<p>Dajka e szelid elmélkedések közt elhatározá, hogy Klára iránt a -legkimélőbb bánásra igyekszik a fejedelemnőt hangolni.</p> -<p>– De vajon nem keverem magam ellenségeskedésbe az ország -valamelyik főurával? – e kérdés <span class="pagenum"><a name= -"Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> megvillant a püspök agyában. -Előkelő házak feslettségét fölleplezni minden időben veszélyes -volt. Azonban nem kötelessége-e a hivek erkölcse fölött -őrködnie?</p> -<p>S mit féltsen egy görnyedt nyakú, ezüst fürtű aggastyán?</p> -<p>Dajka elgondolá, mi szép alkalma leend egyszersmind az -evangelikus rendek ügyét a fejedelemné szivére kötni.</p> -<p>S ha az udvarba megy, ha magát neheztelésekre és gyanukra teszi -ki, miért ne ragadja meg a kinálkozó alkalmat politikai czélokra -is?</p> -<p>Dajka elhatározá, hogy a Törökországból vett levelet közleni -fogja a fejedelemnével, hogy élénk vonásokkal fogja ecsetelni a -felső megyei evangelikusok helyzetét, hogy keményen megtámadja -Kassai ravasz eljárásait, s igyekszik a fejedelemné által annak -kieszközlésére hatni, hogy a magas portánál a háború engedélyezése -komolyan sürgettessék.</p> -<p>– Mint fog reám Kassai István uram haragudni? De hiszen most sem -barátom. Elhiv ebédre, mosolyog szemembe, de gyűlöl. Kő szive van. -Lágyítsa meg az Isten, nem irányomban – mert miért tartanék tőle? – -de a segélyért rimánkodó és könnyekben fürdő anyaszentegyházunk -iránt.</p> -<h3>VI.</h3> -<p>Csekély köz választotta el a püspöki lakot Rákóczi György -palotájától.</p> -<p>Kivált «a harmadik udvar» oly közel feküdt, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> az öreg -urat még az őrváltás is néha fölzavará álmából. S hányszor nem űzte -szét a reggeli trombita a szent elmélkedések legerélyesebb szavait, -midőn már tollban voltak, hogy a papirra szálljanak? A püspök néha -«a harmadik udvarból» a szitokhoz igen hasonló kifejezéseket is -vélt hallani, és szive elszomorodott arra a gondolatra, hogy a -tettesek nem fognak megfenyíttetni; pedig ugyanazon udvarban -hozattak a káromkodást büntető törvények. Ott van az országház, ott -van a királyi tábla. S mégis szitkozódnak a testőrök!</p> -<p>Vagy talán nem hallott jól? Hisz! a püspök kapuja onnan alig van -száz lépésre.</p> -<p>Dajka most rókamálos reverendában lépett ki a kapun.</p> -<p>Köszöntötték gyermekek és koldusok, közel s távol.</p> -<p>S van-e, a ki ne ismerné őt?</p> -<p>Épen ez a baj.</p> -<p>Merre forduljon?</p> -<p>Tegnap a harmadik udvaron át sietett a fejedelemnéhez. S mi -történik?</p> -<p>Az első emelet egyik ablakából az utczára letekint Zsigmond -urfi, ő fensége kisebbik fia, a leendő tudós, s tüstént «püspök -bácsihoz» küldi komornyikját és tudakoltatja, hogy mikor lesz üres -ideje, mert új értekezést, melyet most fejezett be, akarna neki -fölolvasni.</p> -<p>A kapunál Dajka Kornissal, a fővezérrel, találkozott, s ez -hosszasan panaszkodott Szeredi ellen, ki a fejedelemnél igen -gyakran látható, s kétségtelenül valami cselen töri fejét. -<span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span></p> -<p>Az udvaron György úrfi, a fejedelem idősebb fia, vezetteté a -temesi és szendrői basától ajándékba kapott arabjait, s a püspök -bácsinak figyelemmel kellett végig hallgatni az irott képnél delibb -állatok minden szép tulajdonait.</p> -<p>Midőn pedig a «második udvarban», hol a nagyasszony palotája -volt, belépne, hát Csulaival, a ravasz káplánnal jön össze, s ez -meg azt is ki akará halászni tőle, hogy mi okból megy a -fejedelemnéhez s arról is adott szerény tanácsot, hogy ha szóbul -szó támadna, ne mulaszsza el a kegyes nagyasszonyt informálni a -magyarországi evangelikus status ujabb szenvedései felől.</p> -<p>Nem volt-e ezek szerint világos, hogy mind a béke, mind pedig a -háború pártja, mind Kassai, mind a főurak közelebbről csak arról -fognak beszélni, hogy a püspök a fejedelemasszonynyal valami -különöst akar keresztül vinni.</p> -<p>– Még szerencsém, – gondolá Dajka János, lassan sétálva a palota -felé, – még védpaizsom ez az asszony, kit magammal hozok. Különben -másodszori elfogadtatásom megerősítené azt a gyanut, hogy országos -okok vezetnek a fejedelemnéhez.</p> -<p>A püspök ily szempontból megint a «harmadik udvarnak» tartott. -Hadd! lássák annyian, mint tegnap! S miért ne? Hisz! akkor ki-ki -elképzelheti, hogy nem cselszövésben jár.</p> -<p>De ekkor Klára mennyi kiváncsi szemnek lesz kitéve? A harmadik -udvarban György és Zsigmond úrfi körűl gyülöng az egész fiatalság, -ott van lakása a magasabb udvari személyzet többségének; ott -zajongnak <span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span> a «nemesi társaság» tagjai… ezek a deli -és elkényesztetett testőrök.</p> -<p>A püspök tévedt nőnek tartván Klárát, lélekvádat érzett, hogy -oly sok merész tekintet, kiváncsiságra és gúnyra hajló arcz elébe -viszi. S hát ha még e henye és élvezetvágyó csoport közt van az a -bűnös egyén is, ki az igézet rendkívüli eszközeivel – mert -közönséges csábítás utján nem hihető – semmivé tevé ezt az ártatlan -és szelid kinézésű nő becsületét, jövőjét? Valószinűleg -magasrangunak kellett lenni a jellemtelen ifjunak; mert Klára -külseje, magaviselete és műveltsége jó családra mutat. Minő -találkozás lesz ez, minő jelenetek fordulnak elő!</p> -<p>– Menjünk az «első udvaron» át – mondá a püspök, ki ez idő alatt -nyugodt, hallgatag és összeszedett volt. Csak a szokottnál -valamivel halványabb vonalai árulhatták volna el -belizgatottságát.</p> -<p>Az öreg férfiu és a fiatal nő némán értek abba a kisded -előudvarba, hová elbeszélésünk kezdetén a nép zajongva és követelve -tódult.</p> -<p>Onnan néhány lépéssel Rákóczi palotája előtt voltak.</p> -<p>A főlépcső előtt kellett elhaladniok, hogy abba az udvarba -jussanak, hol a fejedelemné és a herczegkisasszony laktak.</p> -<p>Dajka a lépcsőnél egy vedlett, kopott kocsit vett észre.</p> -<p>Kerek, piros és nyájas kifejezésű arczán szaporodni kezdettek a -vékony redők.</p> -<p>– Sajnálom, – szólt egy éles, de tiszta csengésű hang, – igen -sajnálom, hogy nagytiszteletűségedhez <span class= -"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> a mult -kedden nem lehetett szerencsém. Vékony ebéd volt, szent igaz; de -oly philosophoknak, mint mi ketten, a tál fenekén is elég étel van. -Socrates egy drachmával egész ebédre való olajgyümölcsöt vásárolt, -s még maradt belőle annyi apró pénze, hogy Diogenes, ha akkor él, -bámult volna gazdagságán. De talán kegyelmed, hum! hum! Pliniussal -és Senecával tart, kik csak fejedelmi terítékű lakomák után -szerették Stoa mértékletességét dicsérni.</p> -<p>– Nagysád, – válaszolá a püspök, – jobban ismeri szerény -háztartásomat, mintsem feleletet várna kérdésére. Egyébiránt igen -sajnálom, hogy akadályozva voltam Elemérre, távozása előtt, -áldásomat adni.</p> -<p>– Soh’se búsuljon azon kegyelmed; Elemérnek saját nagybátyja -áldására sem volt sürgető szüksége, he! he!… Talán a püspök úr -unokahugát mutatja be ő fenségének?</p> -<p>– A méltóságos nagyasszonyhoz megyünk – válaszolá Dajka némi -zavarral.</p> -<p>Most Klára látá a kisded alakot két csatlóssal a kocsiból -leemeltetni. – A fejedelemasszony szokatlan órában nyujt -kihallgatást: – jegyzé meg a földre tett egyén… S tehát -unokahugunk! Gratulálok! Valóban csinos leányzó, he! he!</p> -<p>Klára az aránytalanul nagy fejet egészen feléje fordulni látta. -Bokros szemöldök alól éles szürke szemek vizsgálták őt, s a sűrű -fátyolon át is égették, meggyulasztották arczát.</p> -<p>Rémülten szorítá meg Dajka karját, s öntudatlanul szökelt -ajkaira a halk sikoltás: Hisz ez Kassai!!</p> -<div class="figcenter" style="width: 371px;"><a href= -"images/i002hq.jpg"><img src="images/i002.jpg" alt= -"– Hisz ez Kassai!" title="– Hisz ez Kassai!" /></a> -<p class="caption">– Hisz ez Kassai!</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_51" id= -"Page_51">-51-</a></span></p> -<p>– Igen, gyermekem! én Kassai vagyok, Kassai bácsi, a vén Kassai, -he, he! – mondá vigyorogva a korlátnok.</p> -<p>Klára reszketett. Dajka meglepetve néz védenczére és a főurra. -Nem tudá, mire magyarázza a nő félelmét és az aggastyán kémlő -tekintetét.</p> -<p>– Kincsem, – szólt Kassai cynicus mosolylyal, – talán dajkád a -sátán helyett velem ijesztett, ha sírtál, midőn az ágyból felvett, -he! he!</p> -<p>– Igen! – rebegte Klára, halálfehér arczczal és tikkadt -hangon.</p> -<p>Az öreg Kassai tréfásan nyujtá ki vázujjait, hogy Klára állát -megcsipkedje, de ez végerőlködéssel taszítá el a feléje terjeszkedő -kezet.</p> -<p>– He! he! nagytisztelendőségednek ugyan vadócz huga van.</p> -<p>– Most jött először a városba. Falun nevelkedett. De bocsánatot -kérek, hogy sietnünk kell. Jer, leányom!</p> -<p>– A nagytiszteletű úr huga a legtökéletesebb nevelést kapta azon -esetben, ha kezem ifju kéz volna.</p> -<p>Ezzel Kassai a tornácz felé fordult, s vezettetve lassan -haladott a lépcsőn.</p> -<p>A püspök teli telt aggodalmakkal.</p> -<p>Világos volt, hogy a szeme előtt eljátszott jelenet mély -jelentőséggel birt.</p> -<p>S ha első perczre nem is tulajdonítana a történteknek nagy -fontosságot, a nő még mindig remegő tagjai ellenkezőről győznék -meg.</p> -<p>Klára úgy nézett ki, mintha láza volna.</p> -<p>– Ily állapotban nem mehetünk a fejedelemnéhez <span class= -"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span></p> -<p>E figyelmeztetésre a kis nő összeszedte erejét, s oly esdeklő -tekintetet vetett az agg férfiura, hogy az készséggel folytatá -útját a «második udvar» felé. Azonban a mint a Rákócziné lakta -épülethez közeledtek, Dajka igen nyugtalanító elmélkedésekbe -mélyedt.</p> -<p>– Na! ugyan megjártam, gondolá. Halálos ellenségemmé válik -Kassai István uram! Ki hitte volna?… De, hisz az még sem lehet! -Erőtlen vén róka!… még sem lehet… Leányom, – szólt, – Kassai nagy -úr.</p> -<p>– Százszor nagyobb a gonoszsága.</p> -<p>– Hallgass, Klára! Az udvarban nem szabad így nyilatkozni… -Csakugyan igaz! De még sem lehet. Öreg, rongált… még sem lehet. -Leányom! Kassai ő nagysága, a mint gyanítom, nem ismert rád.</p> -<p>– Mert soha sem látott.</p> -<p>– S te hol láttad őt?</p> -<p>– Sehol.</p> -<p>– S hogyan ismertél rá?</p> -<p>– A hienát sem láttam soha s mégis tudnám, hogy az.</p> -<p>– Hallgass, Klára! A falnak is füle van… Elemér volt tehát… De, -hisz ez becsületes, komoly és tiszta kedélyű ifju. Igaz, hogy -fiatal… de még sem lehet. Kassai István uram, – szólt a püspök, – -nem oly szigorú nagybátya, mint a világ hiszi.</p> -<p>– S vannak még rokonai is?</p> -<p>– Van unokaöcscse. S nem ismered?</p> -<p>– Nevét sem hallottam. <span class="pagenum"><a name="Page_53" -id="Page_53">-53-</a></span></p> -<p>Dajka megállott, s mélyen, hosszan nézett Klárára.</p> -<p>– Tekintetedet a fátyol elfödi, de hangod nem látszott csalni. -Szemeim gyöngék! S valóban nem ismered Kassai Elemért?</p> -<p>– Nem.</p> -<p>– Úgy én, – szólt nyugtalanul a püspök, – úgy én attól tartok, -hogy, hogy…</p> -<p>A püspök elakadt. Nem akará kisérni a fonalat. Szégyelte -önmagától a szavakat, melyek már ajkain lebegtek.</p> -<p>Szerencséjére a palotánál voltak.</p> -<p>Klára csak a tündérmesékből ismerte az uralkodók -dísztermeit.</p> -<p>S ha nem képzelte is, hogy gyémánt- és smaragdkövekkel rakott -arany trónon, uszályos hosszú bársonyköntösben szoktak a -fejedelemnék reggeltől estig ülni, s hogy diadémjeik középköve a -rátekintő szemet megvakítja; ha nem hitte is, hogy az óriási -porfirteremben beláthatatlan hosszú sorban vannak fölállítva a -czifra apródok s igézetes szépségű delnők; ha nem gondolta is, hogy -a padlózat a jégnél simább s átlátszó, és a tükör-falakkal együtt -annyiszor veti vissza az ember alakját, hogy a ki megmozdul, -lehetetlen el nem siklania és saját árnyaitól meg nem rémülnie; ha -mindezt Klára nem képzelte is, de csakugyan szertelen fényt, pompát -és ünnepélyességet kötött össze a fejedelmi lakkal és az -elfogadtatásokkal. Kétségtelenül nagy elszánás kellett arra, hogy e -kis falusi nő Rákócziné szine elébe merjen lépni, s ne remegjen a -phantastikus képletektől, melyeket azon szerencsés lények körül -vélt <span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span> föltalálni, kiket a gondviselés milliók -fölébe emelt, határtalan hatalommal, kimeríthetetlen kincscsel, s -talán a többi embereknél méltóságosabb alakkal és kiválóbb lelki -tulajdonokkal is ruházott föl.</p> -<p>A Kassaival kötött véletlen ismeretség miatt ingerűltségbe -hozott kedélyére tehát csillapítólag folyt be az, hogy a püspök -meglehetős terjedelmű, de igénytelen külsejű épülethez vezeté, -melynek új cserépfödele és régi falai még csak a szépség varázsával -sem hatnak rá s annál kevésbbé a nagyszerűség megdöbbentő -arányaival.</p> -<p>Üvegtáblákkal elzárt folyosóra érkeztek, mely a szoba rendes -légmértékeig volt fűtve, s melynek koczkaköveit durva szőnyeg -borította, hogy a járó-kelők zaja a termekig ne hatolhasson.</p> -<p>Égetett agyagú virágvedreken egy csoport ritkább növény -terjeszté zöld ágait és ékes virágkelyhét a sugarak felé.</p> -<p>Klára közűlök majd mindeniket megismerte.</p> -<p>Régi barátnői voltak, kik vagy gyógyerejök, vagy szépségök és -megkülönböztetett külsejök miatt, a kis szombatosné kegyét -birták.</p> -<p>S bármennyi gond terhelte Klára szívét, egyenként észrevevé -őket, mintha nyájasan köszöntötték volna, s a bókot viszonozni -kellene.</p> -<p>A fejedelemné magánhasználatra föntartott folyosója szárnyas -tölgyajtón végződött, hol a bejáratot nagy rézgombú pálczával egy -vörös ruhás és ezüst zsinóros csatlós őrzé, ki a Klára által látott -suhanczoknál aligha nem volt egész fővel magasabb.</p> -<p>Ez alak már emlékezteté a szombatosnőt azon <span class= -"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> mesékre, -melyeket a kis Endrének a hosszú téli estéken beszélt a királyi -udvarok óriásai és törpéi felől. Óvatosan simult közelebb a -püspökhöz, s üterei gyorsabban vertek.</p> -<p>A csatlós vidám tekintettel nyitott ajtót.</p> -<p>Tárt szobákon mentek keresztül.</p> -<p>A bútorzat mindenütt kényelmes, derék, tömör és tartósságra -készített volt; de fényűzés és hivalkodás nélküli.</p> -<p>Klára látott karszéket, mely szakasztott olyan volt, mint -boldogult atyjáé; látott rózsafa-asztalkát, mely az anyjáéhoz -hasonlított: látott a keleti szövetű és valószinüleg igen drága -divánok mellett kerevet- és székpárnákat, melyek az általa hurkolt, -himzett, s rojtozott darabok másai lehetnének.</p> -<p>Mint tetszett ez neki! Mint megnyugtatá és kecsegteté ez őt!</p> -<p>A falon életnagyságú képek függtek, különböző korú némbereké és -férfiaké. Volt vénebb magánál a püspöknél, de katonásabb tartású. -Volt a kis Endrével egyidejű is: elég csinos alakú, de talán még -sem olyan szép, mint a Klára gyermeke. A nők és hajadonok többnyire -barátságos tekintetűek voltak és szelidek. Közűlök egy sem -határozottan kevély. Pedig ez az egész társaság alkalmasint a -fejedelem és fejedelemné őseiből alakult. Férfiak, nők a két család -multjához tartoztak. Testükön nem volt bíborpalást, tekintetökön -lenézés vagy harag. Jámbor, vendégszerető magyar uraknak és -asszonyságoknak látszottak, kik Klárát bátoríták, hogy ne tartson -semmitől, s mondja el őszintén, a mi szivén fekszik. <span class= -"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span></p> -<p>A szombatosnő meg is fogadá a becsületes képek tanácsát, s míg a -püspökkel a nyitott szobák hosszú során áthaladtak, arcza egészen -derültté, magatartása biztossá vált.</p> -<p>Hihető, hogy e kedvező eredményre szintén hatottak a fejedelemné -cselédjei is, kik a mint a különböző ajtókon mentek, jöttek, -tiszteletteljesen hajták meg magokat a püspöknek és Klárának, s -egyenként valami dolgot igazítottak, zaj, sietség, követelés -nélkül.</p> -<p>Szóval a palotában semmi sem volt visszataszító, sőt minden oly -szelid, mint a kolostorban, oly megnyerő mint egy igazi nőnél és -oly rendezett, mint a józan embereknél kell lennie, kik a világgal -és magokkal békében élnek.</p> -<p>Azonban, míg Klára reménynyel és bizalommal telt el, Dajka János -aggodalmai minden nyomon sűrűbben jelenkeztek.</p> -<p>A csak imént történtek után alig hozhatta kétségbe, hogy ez a -némber, kit ő most a fejedelemné elébe visz, Kassai István személye -vagy családja ellen emel panaszt.</p> -<p>Ez lidércznyomásként nehezedett a szent férfiu kedélyére.</p> -<p>Ő kész volt ugyan vallása érdekében megküzdeni bármely magas -állású egyénnel, ha e vakmerősége okvetetlen bukásra vezetné -is.</p> -<p>Kassai ellen már többször lépett föl; nyiltan a fejedelmi -palotában, czélzatokkal a szószékből. A tanácskozmányokban adott -szavazata, s a predikacziókba szőtt intései, sokkal határozottabb -szinezettel <span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span> birtak, hogy sem Kassai neheztelését -magokra ne vonják, s a püspök urat némely kellemetlenségnek ki ne -tegyék.</p> -<p>De ez nem tántorítá meg a jámbor öreget.</p> -<p>Igyekezett Kassai politikáját háttérbe szorítani, s a háborút -óhajtó párt malmára hajtani a vizet.</p> -<p>Helyzeténél fogva bejárása lévén az udvarba, több versen -informálta a fejedelmet, s mint tudjuk, most arra is rászánta -magát, hogy a nagyasszony befolyását vegye igénybe. De, boldog -Isten, mekkora különbség, a nézetek fölötti tusa helyett, a -személyiségre vonatkozó vádakra keresni eseteket, nyujtani -alkalmat!</p> -<p>S lehet, hogy nagy bántalmat követett el Kassai azon csodálatos -némberen, ki a fejedelemné védelmeért akar folyamodni; de vajon oly -természetű-e e bántalom, minőnek a püspök képzeli?</p> -<p>Kassai István képtelen a csábításra koránál, Kassai Elemér pedig -jelleménél fogva.</p> -<p>Egyébnek kell tehát fönforogni.</p> -<p>És ekkor nem követett-e el maga a püspök talán még nagyobb -megbántást Klára ellen, mint Kassai?</p> -<p>Vagy nem czélzott-e a fejedelemnénél csábításra, -megcsalatásra?</p> -<p>Nincs-e a magas nő, bár homályos szavakkal, mintegy arra -előkészítve, hogy egy tévedt nő vagy leányzó esd becsületének -helyreállításáért?</p> -<p>S mit használ, ha a kifejezések befátyolozottak voltak, midőn a -fejedelemné éles fölfogású, s beható tekintettel bir?</p> -<p>Mit használ, hogy a püspök csak sejtelemről beszélt, -<span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span> holott a némberek tiszta hirét, a gyanu -legvékonyabb köde is elsötétíté.</p> -<p>Ilyforma elmélkedések fordultak meg a jámbor Dajka János -elméjében.</p> -<p>Igen kényelmetlenül érinté kedélyét mind Kassai, mind Klára.</p> -<p>Mit tegyen?</p> -<p>Gondolkozásra nem volt ideje, mert a nyilt teremsor végén az -apród hirtelen föltárta a végzetes ajtót. Két kis szobába lehetett -most betekinteni, s ottan látható volt a fejedelemné alakja, a mint -a háttérben egy palotahölgy kezéből nehéz vászondarabokat vesz át, -s figyelmesen vizsgálva rak az asztalra.</p> -<p>A püspök karon fogta védenczét, bátorítván őt.</p> -<p>Klára az első megdöbbenés után elég időt vett, hogy szemét a -fejedelemnére vethesse.</p> -<p>Erdély és a magyarországi részek nagyasszonya alig haladta túl a -negyvenedik évet s viruló egészségnek örvendett.</p> -<p>Vonalai inkább jellemzetesek mint finomak, s egészséges kinézésű -arczán bizonyos parancsoló kifejezés, bizonyos áhitatos szigor -mérséklé a jókedvet, az életteljt és a szertelen tevékenységi -vágyat, mely más előzmények mellett és más életviszonyok közt, -mindent magához sodró végletig fejlődhetett volna ki.</p> -<p>Rákócziné néhány lépést tett a püspök felé, ki a szerényen -hátravonult Klárát magához inté.</p> -<p>– Istenem! tanu előtt kell nyilatkozni! – gondolá a szombatosnő -s minden ereje és nyugalma, melylyel szívét a szelid ős-képek -biztatásai betöltötték, mint a fészekből a madár, egyszerre -elröppent.</p> -<div class="figcenter" style="width: 377px;"><a href= -"images/i003hq.jpg"><img src="images/i003.jpg" alt= -"Lorántffi Zsuzsánna." title="Lorántffi Zsuzsánna." /></a> -<p class="caption">Lorántffi Zsuzsánna.</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span></p> -<p>– Élnek-e szülőid, Bodó Klára? – tudakolta a fejedelemné, miután -a püspök az alázatos bemutatást s védenczének a legmagasabb kegyben -ajánlását bevégezvén, engedelmet kért, hogy Zsófia -herczegkisasszonynál tehesse tiszteletét.</p> -<p>– Meghaltak, kegyelmes asszonyom!</p> -<p>– S kinek mentél gyámsága alá?</p> -<p>– Még néhai édes anyám kimulása előtt szerencsém akadt.</p> -<p>A fejedelemné szigorú tekintetet vetett Klárára.</p> -<p>– Egy derék, egy nemes érzésű férfiu boldoggá tett keze- és -szivével.</p> -<p>– S te az ő jóságát hálátlansággal jutalmazád?</p> -<p>– Teljes szivemből igyekeztem gondolatait is teljesíteni; s bár -soha panasza nem volt ellenem, úgy hiszem, sokkal maradtam adósa, -mert szerelmemen kívül mivel fizethettem volna azon végtelen -boldogságért, melyen hét év óta részeltetett? Kegyelmes asszonyom! -jámbor életű, nagy müveltségű, gyöngéd érzelmű férj neje vagyok, s -két angyal anyja. Az ég minden áldása szállott reám, -érdemetlenre.</p> -<p>– Gyalázat! gyalázat!… midőn ily bűnös vagy s még szinem elébe -mersz jönni?</p> -<p>Klára megrettenve tekintett a fejedelemnére.</p> -<p>– A hűtlenséget a férj rosszasága sem menti, s midőn férjed -érdemeit hozod föl, még megköveztetésedet is szelid itéletnek kell -hogy tartsd.</p> -<p>– Asszonyom! ki mondotta, hogy hűtlen volnék?… Szent Istenem! -úgy nézek-e én ki?</p> -<p>Klára feledve minden illemet, megragadta a fejedelemné kezét. -<span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span></p> -<p>– Szombatos vagyok… Hitsorsosaink közt nincs elvetemült nő.</p> -<p>Ekkor észrevevé helytelen magaviseletét, arczán eláradt -könnyekkel omlott a fejedelemné lábaihoz.</p> -<p>– Bocsánat! kegyelmes asszonyom, megbocsáthatatlan -vakmerőségemért! Térden állva esdeklek, ne utasítson ki méltó -haragjában! Midőn e teremből távoztam, végem van, s vége egy egész -családnak!</p> -<p>– Kelj föl, Klára! Az Istent is nem térdünkkel, szivünkben -tiszteljük. Miért borultál le egy szegény szolgáló előtt, ki épen -csak úgy tartozik, mint te, az alázatosság köntösében járni. -Bálvány vagyok-e én? Mit sírsz? mit zokogsz? Kelj föl hamar!</p> -<p>Mekkora zavarban lett volna a tisztes, az ősz fürtű püspök, ha e -jelenetnek tanujává lett volna; de ő már a lépcsőkön is lement, s -Zsófia herczegkisasszony fényes lakához közelít. Útközben -alkalmasint azon eszmével tépelődött, hogy talán Klára felől -tévedésben volt, s elejtett czélzataival félrevezette a -fejedelemnét is; mik lesznek ily botlás következményei? nem fog-e -neheztelni a nagyasszony? s mekkora hordereje lehet annak, ha ő -csakugyan rosszul fogta föl védencze panaszának mivoltát? Ezek mind -oly kérdések, melyek az érdemes férfiut bizonyára elkisérik a -herczegleány termeibe is.</p> -<p>Egyébiránt a jámbor püspök félreértése a végzet teljesülését -segítette elő, mert Rákócziné a közelebbi időkben annyira óvakodott -oly dolgokba vegyülni, melyek szorosan nem tartoztak köréhez, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span> a püspök minden közbenjárása hasztalan -lett volna, ha az erkölcsiség kényes pontja nem forog fönn. Klára -soha sem nyert volna kihallgatást, ha a csábítás megbüntetése, a -ballépések jóvá tétele, a hiterkölcsös élet terjesztése nem lett -volna azon czél, melyért Lorántffi Zsuzsánna, a kegyes és -tisztaéletű nő minden egyéb tekintetet háttérbe szorít. E kérdésben -ő nem akart óvakodó lenni, itt mindig kész volt férjére nyilt és -vissza nem utasítható befolyást gyakorolni.</p> -<h3>VII.</h3> -<p>Klára fölemelkedve, a nagyasszony kezét megcsókolá.</p> -<p>– Töröld le könnyeidet. Ne fuldokolj; úgy szavadat érteni nem -tudom. Pihenj előbb, s azután beszélj!… Mily iszonyú tévedések -martalékává lehet az emberi értelem! – sohajtá a fejedelemné, míg -Klára kendőjével törölgeté szemeit. – Lengyelországból a -leglázasabb képzelődés teremtményei jönnek be hozzánk, s ti makacs -sectáriusok azt állítjátok, hogy az vallás, hogy az istentisztelet, -s hogy az a szentkönyv meg nem hamisított tana. Még csodálkoztok, -ha az ország törvényei szigorral lépnek föl ellenetek. Férjem, a -fejedelem, remélvén, hogy a szombatosok a tévedések átkos -örvényéről az igazság útjára önként vissza fognak térni, példátlan -engedékenységgel hagyta aludni a törvényt; de már béketűrése -egészen kifogyott, csordultig megtelt vétkeitek pohara. Egy csöpp -még hozzá, s elkezdődik a büntetés, föltámad megrontásotokra a -törvény. <span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span></p> -<p>– Férjem már szenvedett is büntetést. Börtönbe volt zárva; – -szólt lassú hangon Klára.</p> -<p>– Hol? – kérdé hévvel a nagyasszony.</p> -<p>– Itt, Fehérvárott.</p> -<p>– Az nincs úgy!… S ha úgy történt volna is, a törvénynek -tétetett elég. És te e miatt jöttél hozzám panaszra?</p> -<p>– Nem, kegyelmes asszonyom. Én egy hallatlan, csodálatos és -általam is megfoghatatlan ügyben járulok a fejedelemné… s nem is az -ő, hanem a legigazságosabb és legszentebb akaratú asszony elébe… -Hogyan tudnám férfiaknak elmondani azt, a minek egy része, míg -keblembe temetve csak iszonyú titok, csak védelem nélküli -megsemmisülés; de gyöngédtelen kedélyek előtt föltárva ezerszer -rosszabb, mint a halál, mert a gyalázat lehet.</p> -<p>A szombatosnő szép csengő hangja, erélyes szavai, lángoló -tekintete, a vonalok ártatlan kifejezésével és szűzies szemérmével -együtt, a nemes indulatú fejedelemnére megnyerő hatást -gyakoroltak.</p> -<p>– Beszélj, – mondá szeliden.</p> -<p>A kis szombatosnő a költészet és élethűség csodálatos -varázsával, mely mindent megelevenít és a szem elébe hoz, beszélte -el férje rejtélyes helyzetét, az első aggodalmon kezdve az első -gyanuig, úgy, a mint élményeibe szőve voltak, úgy a mint történek, -ugy a mint fejlődtek Kassai elleni váddá.</p> -<p>Midőn a Pécsi «remetesége» előtti jelenetet lerajzolá, a -fejedelemné élénkén tudakolt azon főúr külsőjéről, ki kémnek mondá -Laczkó Istvánt.</p> -<p>– A hold bágyadt fénye és rémületem, – szólt <span class= -"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> Klára, – -nem engedték, hogy arczvonalait fölfoghassam. Kicsiny, száraz s -hanyatló korú úr lehetett. Hangja éles, kellemetlen volt. Sasorra, -hosszú keskeny feje mélyen él emlékemben. Ha jól meg tudtam -különböztetni, kék ruhát hordott.</p> -<p>– Nejét gyászolja, – mondá a fejedelemné. – Folytasd férjed -történetét.</p> -<p>Midőn Klára az ifjunak, ki haza kisérte, másodszori látogatást -említé, Rákócziné megint kérdé:</p> -<p>– S milyen alakú volt?</p> -<p>A szombatosnő a legpontosabb személyes leírását adá.</p> -<p>– Valóban furcsa! Hisz ez Kassai István unokaöcscse! És miért -keresett föl még aznap este tégedet?</p> -<p>– E levelet adta át.</p> -<p>Klára átnyujtja a férj búcsúsorait, s csak akkor, midőn -Rákócziné figyelmesen kezd olvasni, jutott eszébe, hogy Erdély -uralkodójának nejét sérthetik a levél némely kifejezései.</p> -<p>– Alattvalóink még eddig nem költöztek sem a török -hódoltságokba, sem a magyar király birtokaiba. Prága a -cselszövőknek, Stambul az árulóknak nyitá meg kapuit: Erdély az -üldözötteknek adott menhelyet. Ez történetünk; ebből következett -dicsőségünk és szenvedésünk. Férjed kibujdosást tanácsol, de -országunk határain csak azok szoktak átszökni, kik törvényeink -igazságos boszujától félnek. Lehet, hogy Kassai István uram ő -kegyelme szigorú volt férjed iránt; de az is megtörténhetik, hogy -csak jogát követeli fölöttetek. <span class="pagenum"><a name= -"Page_64" id="Page_64">-64-</a></span></p> -<p>A fejedelemné a szombatosnő halálsápadt arczára tekintett, s -megszánva a szenvedőt, kegyteljes mosolylyal kérdé:</p> -<p>– S csakugyan képes volnál annyi módon, mint férjednek említéd, -a mindennapi kenyeret megkeresni?</p> -<p>– Isten és jó emberek segítségével igenis.</p> -<p>A fejedelemné csöngetett, s e jelre a szolgálattevő palotahölgy -lépett be.</p> -<p>– Ez az a leányzó, – szólt a fejedelemné, – a kit oly régen -kerestettem. Bodó Klárának hívják. Lakása udvarunk nemes hölgyei -közt leend. Szakmáját add neki át.</p> -<p>Klára nem tudta mire magyarázni e nyilatkozatot de érzé, hogy -sorsának jobb fordulatára vezethet. Könynyel szemében csókolta meg -a fejedelemné kezét. A könny a kis Endréért villogott feketeselyem -pilláin. Vajon mi történik a fiával, kit a fogadósnő gondjaira -bízott? S mitevő leend ő, az anya és nő, mint hajadon? Mily -balhelyzetbe jutott. De ha a fejedelemné parancsolja!</p> -<p>Klára visszautasítva minden okoskodást, mely ostromlá és üldözé, -csendesen kisérte a palotahölgyet.</p> -<p>Lépcsőkön mentek le és a nőszemélyzet szobáin haladtak tovább, -mígnem óriás boltozatú s nagy ablakoktól világított terembe -értek.</p> -<p>Itt hosszú asztalokon végekben vagy munka alatt roppant -mennyiségű kelme feküdt.</p> -<p>Nehéz selyem ruhák, melyeket szét kellett bontani, palástra -szánt bíbor és tengerzöld bársony, drága <span class= -"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> csipke -finom lenszövet mellett, ezüst-, aranygyöngy és tarka színű fonalak -sodrásra, szegélyekre, rojtokra, varrásra, himzésre rendeltetve, -igen kényes természetű tűzés, mely az erős szemet is próbára teszi -s közben durvább nemű nőmunkák, ezek vették a nagyteremben legalább -húsz nő szorgalmát igénybe.</p> -<p>Klára belépése hatást tett a társaságra.</p> -<p>Különböző, többnyire fiatal és kecses arcz fordult felé.</p> -<p>Némely kéz félretette egy kevéssé a munkát; némely fürt a -lehajtott főről mélyebben gördült a himző-ráma felé, s e fátyol -alól biztosabb kémlési szabadságot engedett a szemérmes, de -kiváncsi tekintetnek; némely kérdő fekete, némely beszédes kökény -és határozatlan akaratú kékszem pihent Klára vonásain, öltözékén, s -mesés parányiságú papucsáig is letévedt.</p> -<p>Volt leány, ki kláris-ajkait bigyeszté, s volt, a ki -sajátságosan mosolygott.</p> -<p>A szombatosnő észrevevé, hogy egypár közülök jelekkel is beszél; -de ha vajon mellette vagy ellene cserélnek eszmét, sejteni sem -tudta.</p> -<p>A társaság egészben inkább jó, mint rossz benyomást tett -rája.</p> -<p>A palotahölgy a teremből ékesen butorozott szobába vezeté -Klárát.</p> -<p>Puha pamlagon éltes asszonyság ült, orrán kerek szemüveggel, -lábzsámolyán borzas ölebbel.</p> -<p>Csinosan öltözött apród olvasott föl egy kegyes értekezést, oly -hanghordással, mely a szószéki ékesenszólás <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> elég hű -utánzása volt, s néha majdnem éneklésbe ment át.</p> -<div class="figcenter" style="width: 369px;"><a href= -"images/i004hq.jpg"><img src="images/i004.jpg" alt= -"Különböző, többnyire fiatal és kecses arcz fordult felé." title= -"Különböző, többnyire fiatal és kecses arcz fordult felé." /></a> -<p class="caption">Különböző, többnyire fiatal és kecses arcz -fordult felé.</p> -</div> -<p>Épen érdekes hely következett, mit világosan tanusított az, hogy -a szemüveges asszony az ajtónyiláskor mutatóujját intőleg emelte a -belépők felé, s Klára vezetője, ki a házi szokásokkal ismeretes -volt, mozdulatlan és áhitatos figyelemmel állott meg, míg az apród -egy igen hosszú s kenetes körmondatot orrhangokkal befejezett.</p> -<p>– Kedvesem, mi járatban vagy? – kérdé a pamlagon ülő.</p> -<p>– A fejedelemné ő fensége parancsolá, hogy mondjam meg édes -asszonynénémnek, hogy e leányzó az (ekkor Klárára mutatott), kit -oly régen kerestetett.</p> -<p>Az udvarmesternő levevé szemüvegét, hogy jobban lásson, azután -ismét föltette, hogy még jobban lásson, s midőn így sem -nyugodhatott meg, nyájasan tudakolá a palotahölgytől:</p> -<p>– Úgy-e, kedves hugom, ezt a derék leányt Kalotaszegi Borbálának -hivják?</p> -<p>– Igenis, Bodó Klárának – válaszolta a palotahölgy. – Ő fensége -kegyelmes rendelete szerint az udvar nemes hölgyei közé -tartozik.</p> -<p>Az udvarmesternő fölkel a pamlagról, Klárához közeledik, s -megcsókolja homlokát, ki e szívességet kézcsókkal viszonozza.</p> -<p>– Kegyelmes asszonyunknak forma-készítőre volt szüksége, ki a -himzők, varrók és hurkolók számára szép mintákat rajzoljon, s ezért -küldött, édes gyermekem, utánad… csakhogy azt nem tudom képzelni, -<span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span> hogy miért hivnak téged a mostani -neveden?</p> -<p>– Az a fejedelemné titka, – válaszolá Klára.</p> -<p>– Nekem kellett volna téged a mi kegyelmes nagyasszonyunkhoz -bevezetni. S hogyan jutottál az ő fensége szine elébe?</p> -<p>– Nagyságos asszonyom! az is a fejedelemné titka.</p> -<p>Petneházyné aligha örvendett a rejtélyen, mely az idegen nőt -előle elleplezé. Nem minden csipősség nélkül mondá tehát:</p> -<p>– Jöjj velem, «fejedelemné titka», hogy mutassam meg szobádat, a -hol lakni fogsz, jelöljem ki a helyet, a hol dolgoznod kell, és -vezesselek a többi nemes kisasszonyokhoz.</p> -<p>Klára csinos kis szállást kapott s név szerint megismerte azon -leányokat, kik félórával előbb nagy kiváncsisággal függeszték reá -szemeiket.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Ezalatt a fejedelemné fontos intézkedéseket tett.</p> -<p>Laczkó István történetét minden részleteivel összefoglalván, nem -kétkedett, hogy Kassainak érdekelve kellett lenni a -fejleményekben.</p> -<p>Klára elbeszélése két dologról győzte meg, arról, hogy a -korlátnok törvényes joggal bir a szombatos pap személye fölött, s -arról, hogy e jogával való fenyegetéssel vette rá a szerencsétlent -a szombatosok és főleg Pécsi Simon elleni kémkedésre.</p> -<p>Rákócziné, bár a hit kérdéseiben férjénél szigorúabb volt, a -szombatosok tévelyeit nem üldözé. <span class="pagenum"><a name= -"Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> Udvarában több oly cselédre -lehetett találni, kiket rosszakaróik e rajongókhoz szítással -vádoltak. De ha a fejedelemné a kitagadott és törvényesen -megbélyegzett felekezet esküdt ellensége is lett volna, azért még -sem szünnék meg erélyes jellemének egész hevével kárhoztatni azt az -eljárást, melynek gyanuja Kassait terhelé.</p> -<p>Laczkó rögtöni eltünését is inkább hitte Kassai boszújának, mint -akár öngyilkosság, akár megszökés eredményének.</p> -<p>Egy perczig tehát azzal küzdött, vajon nem volna-e czélszerűbb -Kassait magához hivatni és nyilatkozatra birni; de gyakorlati -eszével hamar belátta, hogy minden elsietés az eredményt -koczkáztatná.</p> -<p>S bár mennyire volt Klára arczára az őszinteség kinyomva, és -előadása az igazságnak bármily kétségtelen bélyegét hordá magán, -mégis szabad-e, illő-e a bűn jelenségeinek megállapítása nélkül -hitelt adni oly vádnak, mely becsületet sérthet, s be sem -bizonyítva homályt vet arra, a ki ellen intéztetik?</p> -<p>A szombatosnő elbeszélése az elővizsgálatra több kiinduló pontot -nyujtott, mert a börtönőr tanuskodhatott Laczkó bezáratásáról; -Fridrik, a pék, Fehérváron mulatása körülményeiről adhatna -fölvilágosítást; azon társaság végre, mely Pécsi Simon nyári laka -előtt megtámadta, ez iszonyú jelenet részleteit, s talán okait is -fölleplezhetné.</p> -<p>Klára leirásából a fejedelemné Kassai Elemérre tüstént ráismert; -a kiméletlen öreg úrban pedig, ki az izgágát előidézte, Szeredit -gyanítá.</p> -<p>Rögtön magához hivatta őt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_69" id="Page_69">-69-</a></span></p> -<p>S nem csalatkozott.</p> -<p>Szeredi a legapróbb részletekig elbeszélte a történteket, s -midőn rokonától, a fejedelemnétől meghallá Laczkó eltünését, a -Kassai ellen forralt boszutól hajtva, sokat változtatott a -szerencsétlen szombatos felőli véleményén.</p> -<p>– A jámbor, az érdemes férfiu! – sóhajtá. – Látszott egész -valóján, hogy nincs bűnre, aljasodásra teremtve; de a ki Kassaihoz -közel jut, ha angyal volna is, előbb-utóbb számot tarthat a -kárhozatra. Mondtam én mindig nagysádtoknak, hogy Dajka püspök és -Csulai uram minden ékesszólása sem tisztíthat annyit az -erkölcsökön, mint a mennyit Kassai magaviselete egy óra alatt ront. -Ha a becsületesség aranyrúd volna, az ő lehelletére rozsdát kapna; -pedig az aranyat nem szokta a rozsda bántani. Ő fensége a fejedelem -magas kegye szerint rendelkezhetik alattvalói fölött. Oszthat -méltóságokat és hatalmat függetlenül. De én Kassai uramat azon -izmaeliták utódjának képzelem, kik az Árpádház végivadékai alatt -meglopták a kincstárt s a királyi korona pántjának legszebb köveit, -a nép szeretetét és az országnagyok hűségét, kifeszíték százados -helyeikből, hogy a gyémántot üveggel pótolják, mely hamar törik, s -ha épen is maradna, akkor sem érne semmit. Kassai uram nem való az -én uram-fejedelmem tanácskozó termébe… őszintén mondom, az -előszobájába sem méltó. Boldog Isten! mit nem tehetett azzal az -emberséges Laczkó Istvánnal is? A jámbor férfiu kétségkívül nem -akart Pécsi ellen föladó és hamis tanu lenni. Az én atyai -dorgálásom is hathatott kedélyére. <span class="pagenum"><a name= -"Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> Bizonyosan kikérte a vén -farizeustól, hogy vele ne készíttessen koholt okmányokat, ne -kovácsoltasson hamis vádakat; s íme, Kassai a Marosba dobatta, vagy -megfojtatta és holttestét a mult éjjel az akasztófa alá temetteté. -Az én kegyelmes fejedelmem nem akar nekem hitelt adni, s tudom, -nagyságod is ki fog szidni e szavaimért; de engem nemcsak -alattvalói hűség, hanem a vér legszentebb kötelékei is csatolnak a -Rákócziak és Lorántffiakhoz. Ha a vén Szeredi hallgat, akkor ki -merje megmondani az igazat? Ha én sem vagyok elszánva uram -fejedelmem és családja neheztelését fejemre vonni, hogy a dicsően -uralkodó háznak használhassak, vajon akkor kicsoda fogná helyzetét -koczkáztatni azért, hogy öntudata előtt megérdemelhesse a -kegyelmet, melyet igaz szándéka miatt elveszt?</p> -<p>Rákócziné rég megszokta Szeredi vádaskodásait, élczeit és -sopánkodását. Majdnem oly keveset adott, mint a férje, e vén rokon -politikai nézeteire. De tudta, hogy senki sem bír jobban -kifürkészni titkokat és senki sem hajlandóbb egy kevés botrányért -tömérdek időt, fáradságot hozni áldozatul. Szeredinek a kósza -fecsegés mellett az ildomos hallgatás is tulajdona volt. A -fejedelemnének, minthogy Klára előadása tevékenységre ingerelte, -épen ily emberre volt szüksége.</p> -<p>– Nem arról van most szó, – mondá feddőleg – hogy kegyelmed -miként vélekedik a mi legfőbb tanácsosunk hivataloskodása és -magánélete felől. Jól tudjuk, hogy a kik a kormány élén állanak, -vádoltatni szoktak azok által, kik nem vesznek a kormányzásban -<span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span> részt. Midőn Pécsi volt a kanczellár, -kegyelmed őt tartotta a legrosszabb embernek, most helyébe Kassai -lépett, most ő legbűnösebb… míg a váradi kapitányság betöltve nem -lesz.</p> -<p>– A leendő váradi kapitány elleni vád könnyen vonhatna nyakamra -notapört. De ezt sem tekintve, hiszem tehát, hogy mindig a -legrosszabb embernek marad Kassai.</p> -<p>Mosolyogva koczkáztatta e megjegyzést Szeredi, s a fejedelemné -sem akará észrevenni a benne rejlő gúnyt. Hisz nagyobbik fiának -kapitánysága a leggondosabban őrzött udvari titok volt.</p> -<p>– Kegyelmedet egészen haszonvehetetlenné teszi rögzött -gyűlölete; pedig épen hű szolgálatát akarám igénybe venni.</p> -<p>– Rendelkezzék fönséged fáradságom, vagyonom, életem fölött s -rögtön tapasztalni fogja, hogy jobbágyi kötelességem elől minden -más tekintet háttérbe vonul.</p> -<p>– Szeretném tudni, mi történt Laczkó Istvánnal? Gyanítom ugyan, -hogy kétségtelenül jogos okból, Kassai uram hatalmába esett, de -szeretném erről bizonyossá tétetni.</p> -<p>– Legfölebb egy hó alatt mindenről értesülve lesz nagyságod. -Laczkó Istvánt vagy élve, vagy halva előkerítem. Ha Kassai, mint a -bitang marhát, vásáron adta is el, faluról-falura fogom nyomon -kisérni, míg rátalálok; ha négyfelé vágatta is, mint régen az -országos rablókat szokták, mind a négy részt ki fogom kutatni, hogy -együtt hozhassam el.</p> -<p>– Ekkora buzgóságra nincs szükségem. Elég lesz, <span class= -"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span> ha -kegyelmed az elveszett egyén sorsáról értesít. Tájékozásul -szolgálhat az a nézetem, hogy Kassai uram valószínüleg Laczkót -szökött jobbágyként vitette valamelyik jószágába.</p> -<p>– Most értem már a jámbor férfiunak hozzám intézett végszavait. -Fönséged bölcsesége új világot derített fejemben. Menten a munkához -fogok.</p> -<p>– De kettőt kötök ki. Először, maradjon minden titokban; -másodszor, kegyelmed Kassai indokainak kutatásába ne elegyedjék. -Csak arról értesítsen bennünket, hol van Laczkó és minő -állapotban?</p> -<p>– Szigoruan fogom nagyságod utasítását követni, válaszolá mély -bókkal Szeredi.</p> -<p>A fejedelemné kegyesen nyujtá kezét a rokonnak, melyet ez a régi -barátság és a magas rang iránt tartozó tisztelet vegyületével emelt -ajkaihoz.</p> -<p>Szeredi távozása után visszajött Dajka püspök.</p> -<p>– Tisztelendő atyám! a kegyelmed védenczét erkölcsös -magaviseleteért udvarom nemes leányai közé soroztattam be.</p> -<p>A szegény püspök égni vélte lába alatt a szőnyeget.</p> -<p>– Fönséged kimondhatatlanul kegyes, – szólt el nem palástolható -zavarral.</p> -<p>– Reménylem, hogy Bodó Klárában sok ügyességgel biró egyénre -tettem szert, ki szorgalmával a többi kisasszonyoknak is jó példát -fog adni.</p> -<p>– Mindenesetre a választás rendkívül szerencsés volt. Klára -eszét eléggé tanusítja az is, hogy engem ráfogások és hazugság -nélkül tudott tévútra vezetni, s így szerzett magának alkalmat a -fenséged szine elébe jutásra. <span class="pagenum"><a name= -"Page_73" id="Page_73">-73-</a></span></p> -<p>A különben szelid Dajka e megjegyzésében az átalláshoz némi -keserűség is csatlakozott.</p> -<p>– S hogy találta kegyelmed a herczegkisasszonyt? – tudakolá a -fejedelemné, a társalgásnak más irányt adva.</p> -<p>– Épen midőn bejelentettek, hajékét tépte le s eltávozott, hogy -újra fodroztassa fürteit.</p> -<p>– A szeszélyes gyermek! s püspök uram nem dorgálta meg?</p> -<p>– Leültem, s vártam, míg visszatér.</p> -<p>– S akkor?</p> -<p>– Akkor Zsófia kisasszony elővétette új ruháit, s okvetetlenül -tudni akarta, melyiket tartom közülök legszebbnek?</p> -<p>– Soha sem jön meg az esze! – sohajtá a fejedelemné. – S -kegyelmed miként utasítá őt rendre?</p> -<p>– Mondám, hogy világi hiábavalóságokhoz nem értek; de arra -megfogta kezemet, s nem akart a ruhatártól elereszteni, míg -itéletet nem hozok öltözékeinek szépségeiről. Azt állítá, hogy -inkább sírni is kész, mintsem szabadon bocsásson, ha nézetemet nem -fejtem ki.</p> -<p>– Ezért szigorúan meg fogom szidni. S kegyelmed mit tett?</p> -<p>– Itéletet hoztam, s egy világos narancsszinűnek adtam -elsőséget.</p> -<p>A fejedelemné mosolygott.</p> -<p>– S mit monda Zsófi?</p> -<p>– Összecsapta kezét, kaczagott, és azt állítá, hogy semmit sem -értek a ruhához, mert a mit megdicsértem, <span class= -"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> annak a -színe és szabása a legszerencsétlenebb.</p> -<p>– S kegyelmed, püspök uram, mit válaszolt?</p> -<p>– Csak azt, hogy már most én szeretném tudni, vajon mit tart a -herczegkisasszony <i>Az áhitatos lelkek számára virágokkal -beültetett és gyomoktól kitakarított kert</i> felől, melyet a mult -vasárnap olvasás végett átadtam?</p> -<p>– Ez igen helyes kérdés volt. S mit mondott Zsófi?</p> -<p>– Előmutatá a könyvet, és láttam, hogy eléggé szét volt -tépve.</p> -<p>– Legalább tehát tanulmányozta! – vigasztalá magát és a püspököt -a fejedelemné.</p> -<p>– Úgy hivém, és ennélfogva kérdeztem, melyik virága a kertnek -tetszik leginkább?</p> -<p>– S mit felelt?</p> -<p>– Hogy az ilyen virágokhoz ő csak annyit ért, mint én a -nővirágokhoz.</p> -<p>– Addig olvastatom vele, – szólt haraggal a fejedelemné, – addig -olvastatom a püspök uram könyvét, míg könyv nélkül mondja el.</p> -<p>– Ez esetben új példányt hozok, fönséges asszonyom, mert a régi -már nem állja ki a hosszas forgatást.</p> -<p class="center">*</p> -<p>A fejedelemné a püspök távozása után is néhány perczig neheztelt -Zsófiára; de a Rákócziak e szeszélyes és elkényeztetett leány -irányában gyöngédek, sőt gyakran gyöngék voltak; úgy a férj, mint -az asszony. Kápráztatta szemeiket a Báthori család dicsköre. -<span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span> A Báthoriak közül vajda, országbiró, -nádorispán, fejedelem, s halhatatlan emlékű király volt már azon -korban, mikor a Rákóczi és Lorántffi név csak keskeny körben volt -ismeretes.</p> -<p>A hatalomra jutott új családok nagy áldozatok árán is keresik a -régi családokkal való rokonságot, s bár a nyugodt kedélyű és biztos -itéletű Rákócziné soha sem nyomhatta el azt az aggodalmát, hogy -fiát Zsófia boldoggá nem fogja tenni; de gyanui és szorongásai -ellen mindig talált oszlató szert a herczegkisasszony fiatal -éveiben.</p> -<p>– Majd megjön az esze, – vigasztalá magát most is, – hisz a -tapasztalás mutatja, hogy egyik némber még a párta előtt, a másik -csak a főkötő alatt érik meg. Zsófiánál hamar fejlett a test, s -épen azért bontakozik ki későn pólyáiból a lélek.</p> -<p>Nem tudjuk, mennyi érvvel bir e nézet; de az bizonyos, hogy -Rákóczinét megnyugtatá.</p> -<p>Tevékenysége ismét Klára ügyére irányult.</p> -<p>Néhány sort vetett papirra, s miután a levelet bepecsételte, a -szombatosnőt magához parancsolá.</p> -<p>– Könnyezned nem szabad azért, a mit most tőlem hallani fogsz, s -kivált udvarom előtt egy sóhajjal sem árulhatod el bánatodat.</p> -<p>Klára viaszsápadt lett.</p> -<p>– Férjed sorsa függ lelkierődtől!</p> -<p>Klára összeszorította ajkait, mintha daczolni akarna a -kíneszközökkel, melyek testére alkalmaztatnak.</p> -<p>– Fiadat az ide alig félórára fekvő Portusra viszik. Jámbor, -istenfélő házban fog növekedni, míg ismét átveheted. Az özvegy, -kihez e levél szól, a kis <span class="pagenum"><a name="Page_76" -id="Page_76">-76-</a></span> Endrét saját édes magzatának fogja -tekinteni. Tüstént megrendelem az örményesi uradalom igazgatójának, -hogy keresse föl a csecsemő leányodat, s vigye magához. Nálam -bátorságban van! barátnődnél rátalálhatnak. Nincs-e valami jegyed, -melyet az áttért szombatosnő ismer?</p> -<p>– Csak a mátkagyűrűm. Jefta volt a nyoszolyóleány, midőn az -evangelikusok szertartása szerint férjhez mentem.</p> -<p>Míg a szent ereklyét Klára lehúzta ujjairól, megeredtek szemének -könnyei.</p> -<p>– Nem parancsoltam-e, hogy rendben tartsd magad? – szólt a -fejedelemné komor arczczal.</p> -<p>– Csak ne hullanának rám a boltozat kövei! – gondolá Klára, -forogni vélvén maga körül a termet.</p> -<p>– Ha gyönge vagy, távozzál innen! – ismétlé a nagyasszony.</p> -<p>Klára mozdulatlanul állott, mintha szellemek lánczolták volna -föloldhatatlan kötelékkel a padlózathoz. A vért lázas szíve -orczájára hajtotta, de onnan megint visszautasítá eltökélése. Arcza -fehér rózsa és piros rózsa volt fölváltva, míg néhány másodpercz -alatt a súlyegyen helyreállott, s a szenvedő szombatosnő úgy nézett -ki, mintha álmából ébredt volna föl, s nem tudná, mi rezzenté el a -phantastikus képeket, melyek körüllebegték.</p> -<p>– Már távozhatol, – mondá a nagyasszony. – Sokat foglalkozzál, -hogy kevés időd maradjon a gondolkozásra. <span class= -"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span></p> -<h3>VIII.</h3> -<p>Gyulai nem tartott sokat a szombatosságot fenyegető -veszélyekről, s azt sem hivé, hogy Pécsi Simon, midőn a hitújítás -kérdése komolylyá válnék, még egy hajszálát is meggörbíteni hagyja -a fényes kövű új Jeruzsálem miatt.</p> -<p>De bár mekkora Tamás volt a Deborah atyjának elvszilárdságában, -bár mennyire hitte, hogy a volt korlátnok minden ábrándossága -mellett sokkal tapasztaltabb róka, mintsem az együgyű kezek vetette -tőrben magát elfogassa, mégis az estéli borzasztó jelenet, Szeredi -bélyegző szavai, és a kémkedéssel vádolt Laczkó dühe s -megaláztatása akkora befolyást gyakoroltak kedélyére, hogy soha sem -tudta szemeit behunyni, álmában is titkos kémek álarczát látta -letépni, és az ájuldozó nők alakját eltakaró sűrű fátyolokra -boszankodott.</p> -<p>Ah, a fátyol, s hogy Elemér jött az ájult némber segítségére, -ébren is nagyon nyugtalanítá az ifju kamarást.</p> -<p>Mit beszéljen el már Anna néninek, midőn a történet regényes -része mást illet? Neki csak mellékszerep jutott, s a tudakolóknak -azt sem fogja megmondhatni, hogy az a Klára, kinek nevét -kétségbeeséssel hangoztatta a kém, kék vagy fekete szemből ejté-e -ki a könnyet, midőn magához tért, s fájdalmas mosolylyal vagy -mosolygásban elhalt fájdalommal hálálta meg a hazakisérő lovag -részvétét… És minő lény lehetett Klára? Ha bűbájjal bir, úgy Elemér -még Fehérvárott mulat. És vajon elutazott-e? <span class= -"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span></p> -<p>Gyulai Ferencz e gondolatra odahagyta szobáját, s betekintett -Elemér szállására.</p> -<p>Takarítottak, rendeztek. Új lakosa volt, szintén a testőrtisztek -közül.</p> -<p>– Vagy Klára szépsége kisebb szerencsétlenségénél, vagy pedig -Elemér inkább szereti Deboráht, mint saját maga hiszi, – ez elmés -megjegyzéssel tért vissza Gyulai.</p> -<p>– S most már mit csináljak újdonságommal? – fűzé tovább eszméit. -– A nő nem látszik különös érdekkel bírni, s én teremtsek-e részére -szépséget, szellemet és kalandot? Azután Elemér nevét sem hozhatom -föl oly történetnél, melyben Szeredi tulajdonkép Kassai István uram -ellen is szólott, a nélkül, hogy az unokaöcs által -rendreutasíttatnék. Kassai István ő kegyelmét szintén nem -nevezhetem meg, mert ha fecsegésem fülébe jutna, szörnyen -neheztelne reám, s haragja előmenetelemet gátolhatná. Tehát a -cselekményből még a magamén kívül legalább két nevet ki kell -hagynom. Sőt kérdés, mit csináljak Szeredi ő nagyságával is? -Fölingereljem-e ellene a hatalmas Kassait, holott éles nyelvével -maga is eléggé bőszíti magára? S mi hasznom lesz, ha hireszteléseim -miatt végre a fejedelemné rokona, vagy a fejedelem első tanácsosa -között kell választanom, föltéve, hogy mind a kettőt egyszerre nem -veszítem el? Hüm! Az előmenetelre szükségesebb a hallgatás, mint a -beszéd. Bízzuk Szeredi ő nagysága csatlósaira a botrány -terjesztését; mi fiatal kamarások, kikre szép jövő néz, legyünk -titkolódzók, midőn a nyiltság haszna kétséges… De, hát Pécsi -<span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span> se tudjon semmit a történtekről?… Kár -volna nyugtalanítani, midőn veszélytől komolyan nem tarthat. A -szombatosság sajátságos őrjöngés lehet; de az ország nyugalmát -fenyegető bűnné még Kassai sem bélyegezheti. Azonban, midőn a -boldogult Bethlen Gábor fejedelem Pécsit börtönbe csukatta, a -szombatossági vád is keringésbe hozatott, hogy a lázadási -kisérleteket rejtélyes nevével fedje. Atyámtól hallám a -kegyvesztett korlátnok czimborálását az elégületlenekkel. S vajon -most is nem ilyent szaglál-e Kassai ő kegyelmessége? A pártok -békétlenek, Zólyomi rokonai a portát ingerlik a fejedelem ellen, a -katholikus urak hátratételről panaszkodnak, a palatinus titkos -küldöttjei által rokonszenvet toborz. S midőn a huzalkodásra annyi -jelszó és kedv van, csodáljam-e, ha a különcz észjárású Pécsi oly -viszonyok közé bonyolítja magát, mely halálos ellenségét -végdiadalra s őt bilincs közé vezetheti. Leányára s hetven falvára -nincs ugyan sok vágyam, de csak annak szolgáljunk-e, kitől -szerencsénket várjuk? Ez nagy önzés volna. S miért ne -figyelmeztetném, bár általánosan, Pécsit arról, hogy kémek veszik -körül, lesik lépteit, szavait? Azonban hátha részletek után -tudakol? Akkor inkább rejtélyes maradok, mint csevegő. A homályos -szavak, a ködbe takart czélzatok Pécsire nagyobb benyomást tesznek, -mint az elősorolt tények s az indokolt vélemény. Meglátogatom őt és -figyelmeztetem.</p> -<p>Gyulainál a gondolatra hamar szokott a tett következni.</p> -<p>Mihelyt foglalatosságait elvégezte, s az udvarban <span class= -"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> reá többé -nem volt szükség, a «remeteség» felé tartott, de alig ért a -Miklós-kaputól a külvárosba, alig kezdett azon utczára belejteni, -hol a mult este csatlósok állották el Szőke István útját, midőn -kápráztató fény özönlött feléje.</p> -<p>Bár felleges és sötétszürke est volt, melynek holdja bujkált és -csillagai csak lopva mosolyogtak a komor ég kárpítjáról, Pécsi -lakása tündérin csillogott, világosan és nevetőn. Száz meg száz -színes lámpa derítette föl a kert útját, és ösvényeit.</p> -<p>Czímeres hintók, czifra csatlósok és huszárok állottak az -oszlopos folyosó előtt, és sok szolgakéz lobogtatott fáklyát, -emelve a világítást, mely különben is pazar és magát fitogtató -volt.</p> -<p>A kéjlak minden ablakain a csillárok fénye reszketett, kivévén -azon rejtelmes szobát, hol a zodiacusban forgottak a bolygók s a -végzet titkait szokták az ábrándozó Pécsihez lehozni.</p> -<p>Gyulai a kapunál vissza akart térni, mert csak a házi kis körre -számított, csak Pécsivel kivánt találkozni; de megzendült a nagy -terem, gyorsan lebegtek el az ablakok előtt az árnyak, s a zene és -táncz, a kiváncsiság és élvezetvágy ostromolni kezdte a mulatságra -hajló, a víg kedvű ifjut.</p> -<p>Akkor még a szoros illem helyett a szívesség kormányozta a -társadalmat. Az egyosztályú egyének, ha a házban, hol a vigalom -vert tanyát, idegenek nem voltak, nem vártak formaszerinti -meghivást, s örömmel látott vendégei valának a házi úrnak, ki -büszke volt arra, hogy lakomáiban és tánczestélyein sokan vesznek -részt. <span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span></p> -<p>Gyulai némi tétova után a folyosónak tartott, s csak a mint az -ékes szobákon s az urak és delnők csoportozata közt tovább -haladott, kezdé mindinkább érezni, hogy a társaság, melybe lépett, -több igényű, mint rögtönzött alkalmakkor kell lennie.</p> -<p>Később tudta meg, hogy a házi úr születése napját üli.</p> -<p>Az üdvözlések azon időben elmaradhatatlanok voltak, s elég -czifra szavakkal fejezte ki azokat minden új érkező.</p> -<p>Gyulai is siet Pécsit fölkeresni.</p> -<p>Kornis Zsigmond, Mikó, Haller Péter és Kemény János társaságában -találja.</p> -<p>Az öreg úr magas, egyenes, méltóságteljes alakja, arczának -szelid, de komoly kifejezésével, a figyelmes nagy szemekkel, -melyeken mégis visszatükrözött a merengés, és a gondolkodó -homlokkal, melyen a derű, mint a napsugár a gyér fellegek közt, -játszott és el-eltünt, oly különös hatást gyakoroltak most -Gyulaira, hogy a porból felvergődött férfiút hajlandó lett volna -királyok ivadékának vélni, vagy legalább azon római senatorok -egyikének, kik nem szorultak trónra a végett, hogy uralkodjanak és -a pártfogásért esdő tartományok hódolatát elfogadják.</p> -<p>Pécsi szerencsés és baljóslatú napot ünnepelt. Kedélyében -csodálatosan szőtte be magát a szorongás az öröm közé, s az -elhagyatás érzése a kielégített büszkeség nyilatkozataihoz -ellentétül vegyült.</p> -<p>Hogyne örvendene, midőn maga sem tudja miért, oly sok főember is -megemlékezett születése napjáról, kik évek óta e részben példás -feledékenységet <span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span> mutattak? S hogyne sülyedne merengésbe, -midőn a mult éjjel, a mint az éjfél közeledett, az állatkör a -legfenyegetőbb csoportozatokat tüntette föl, s neve napjának -hajnala közé az életveszély a családi romlás sötét árnyait veté? -Mely halandó tudná eltalálni a végzet ujjmutatásait? Miért -látogatják csoportosan a kegyvesztett államférfiut épen akkor, -midőn az ég kegye felől leginkább kétkedik? Melyik a rossz jel már? -melyik a biztató? melyik az óvaintő? Az emberek mosolygó vagy a -csillagok komor arczára tekintsen-e az, ki a mától a holnap számára -utasítást akar venni?</p> -<p>Nem rajzoljuk tovább az astrolog kételyeit, mert Pécsit a -legkellemesebb meglepetés várja.</p> -<p>A fejedelemfi, a remélt trónutód, megérkezése jelentetett.</p> -<p>Ennyi kitüntetést a volt korlátnok még sem várt.</p> -<p>Bethlen Gáborral, a nagy uralkodóval több évig állott ugyan -baráti viszonyban, de az udvar kedvezéseitől elszoktatva, s oly -hosszas idő alatt még az aristrokratia büszkébb részétől is -mellőzve, természetes vala, hogy György úrfi látogatása most -mélyebb benyomást gyakorolt Pécsire, mint régen maga a római -császár által történt kitüntetése is.</p> -<p>A csarnokig ment magas vendége elébe, ki a kiséretéhez tartozó -fiatal urak egész csoportjával jelent meg.</p> -<p>Az agg férfiu a daliás, de negéddel telt ifju előtt kész lesz -vala talán magát a túlságig lealázni, ha méltóságos termete s -vonalainak imponáló kinyomata a szolgaiság jeleinek fölvételére -egészen alkalmassá tenni képtelen nem lett volna. <span class= -"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span></p> -<p>György úrfi baráti kezet szorított az öreggel s a jövő perczben -a nők társaságába vegyült.</p> -<h3>IX.</h3> -<p>A lassú palotás többé sort nem nyerhetett.</p> -<p>Idősbjeink buzdították a fiatalokat, kiknek nem volt arra -szükségök, vagy visszavonultak a velök egykorú asszonyságokhoz, -hogy régi emlékeiket hasonlítsák az új nemzedék örömeihez, s a mult -szerint rostálják meg a jelent.</p> -<p>Gyulai a tánczolók közé vegyült.</p> -<p>Társa kökényszemű leányka volt, ki egész hálával fogadta azon -kitüntetést, hogy a nagyvilágban élő úrfi tartja őt, a -gyermekszobából még ki nem vezetettet, pártás hajadonnak.</p> -<p>Elismerőbb alig lehet valaki, mint egy növendékleány szokott -azon kétséges bókért, hogy idő előtt tekintik kifejlettnek. Mintha -a bevezettetés percze nem volna kezdete a szülői házból kiköltözés -kisérleteinek, s mintha a békés révben nem ekkor feszítenék föl a -vitorlákat, nem akkor tartanák kézen az evező rudakat, hogy egy -gyönge és töredékeny csónak az első kedvező széllel ismeretlen, -viharos és be nem látható tengerre ragadtassék, hányatni, -elsülyedni, vagy véletlenül szerencseparthoz jutni.</p> -<p>Gyulai, minden hajlam nélkül ily bölcselésre, fogta át a kis -karcsú teremtés derekát, forgatá a könnyű alakot maga körül, -ereszté szabadon, csalogatta vissza, szóval: tánczolt, egészen csak -arra gondolva, hogy mulat. De szemei véletlenül Deboráhra tévedtek, -s <span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span> e percz óta tánczosnője már sejdítheté, -hogy még nem nagy leány, s hogy örömeire nézve több köszönettel -tartozik leventéje elkésésének, mint gyöngéd figyelmének. Vagy nem -lejt-e Deborah annyi kecscsel s minden mozdulatában nem él-e annyi -varázs, annyi utánozhatatlan és megragadó bűbáj, hogy Gyulai alig -fordíthatja el róla tekintetét? S nem volna-e a hetedik égben, ha -cserélhetne tánczosnőt azzal, a kinek vállára Deborah most teszi -kezeit?</p> -<p>Bizonyára a kis leányon kívül még más is lehetett oly -véleményben, hogy az ifjú kamarást a házi kisasszony megigézte. -Különben miért vétené el az ütemet és tánczlépést, midőn a csába -szombatosleány hozzá közel jön.</p> -<p>Bohóság! Gyulait csak a művészeti szépség hatotta meg, csak azt -látta, hogy soha még tökéletesebb tánczosnő nem került szeme elébe, -csak azt hitte, hogy a könnyű Atalanta, ki egykor az alig -meghajtott buzakalász fölött lebbent végig, a tündérországból -visszatért a nehézkes emberek közé, hogy fölvillanyozza magát a -tompa és bágyadt mindennapiságot is. Gyulai csodálattal telt el. De -hányszor nem fordul elő, hogy bámulatunk aránylag kevés viszonyban -áll rokonszenvünkkel, s hogy az, kit szeretünk, hajlamunkat -rendkívüli tulajdonok nélkül szerezte meg?</p> -<p>Gyulai szive nem dobogott gyorsabban, midőn szemei a feltünésig -kisérték Deborah hódító mozdulatait. Keble hideg volt; tekintete -részvékeny, meleg és átengedő.</p> -<p>A büszke és hiú szombatos-leány, ki a közfigyelem <span class= -"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> lelkesítő -ereje nélkül nem birta volna annyi bűbájba olvasztani minden -mozdulatait, most a mint az aggok is tódultak a terem felé, s a -mint a tánczosok siettek megragadni az alkalmat, hogy nézővé -válhassanak, kezdé észrevenni Gyulai tekintetén a rendkívüli -hatást, melyet reá gyakorolt. Hisz a kis kökényszemű leánynak -szüntelen kellett tánczosát figyelmeztetni, hogy rendetlenség ne -történjék, s hogy kibontakozhassanak azon tévegből, melybe emennek -szórakozottsága az egész tánczvonalt be-besodorni látszott.</p> -<p>– Igen elfáradtam, – szepegé végre a szerencsétlen gyermek, az -alkalmatlan helyzetből menekülni akarván.</p> -<p>Gyulai örvendett, hogy már szabad kedve szerint nézheti -Deboráht, s Deborah szive tombolt örömében, hogy a régi mellőztetés -megtorlására alkalmat nyert. Mert mire is magyarázná egyébre az -ifjú elnyelő nézését, mohó bámulatát, mint szerelemre, mint a -szépségnek egy vértezett és hideg kedély fölött nyert -diadalára?</p> -<p>Midőn a táncznak vége volt, György úrfi, Erdély leendő -uralkodója, közelített a bámult szombatosnőhöz.</p> -<p>Lekötelező lehetett, a mit a fejedelemfi mondott, sőt igen -hizelgőnek kellett lennie, mert a hallott szavak után a leány -tekintete még ragyogóbbá, arczszíne még élénkebb kifejezésű lett, s -vonalain a kellemes meglepetést a viszga szemek messziről -olvashatták.</p> -<p>Gyulai a figyelmezők közé tartozott. <span class= -"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span></p> -<p>György úrfinak jelenléte is e házban az ifjú udvaroncz előtt -feltünhetett, minthogy rég tapasztalta, hogy Pécsi a kegyvesztettek -sorsát, a mellőztetést uradalmai s nagy elméje mellett sem -kerülhette ki; mennyivel inkább kellett tehát csodálkoznia a -rendkívüli megkülönböztetésen, mely Deboráht érte, midőn a fiatal -herczeg udvariasságát az egész nőtársaságból egyedül csak reá -halmozta. Valóban több volt György úrfi nyájasságában, mint puszta -illem, mint köteles bók a ház kisasszonya iránt.</p> -<p>– S mi lehet e kegy indoka? – kérdé magától Gyulai tünődve, -mintha nem volna elég magyarázat azon közelragadtatásban, melyet a -gyönyörű szombatosleány utánozhatatlan szépségű táncza idézett elő. -– A herczegfi szigorú erkölcsű, s jegyesét szereti; ha ezt nem -tudnám, – fűzé tovább gondolatait, – még elhihetném, hogy kalandon -jártatja eszét.</p> -<p>Míg Gyulai találgatásokba merült, az urak és asszonyságok kört -alkottak a teremben, s a herczegfi a középbe vezette Deboráht.</p> -<p>A hangszerek megzendűltek.</p> -<p>Régidő óta szebben és szebb pár nem tánczolta a kettőst, mint a -daliás kinézésű herczegfi és «Sáron rózsája», a deli -szombatosleány, kinek ruháját néhány héttel előbb pórnők akarták az -utczán letépdelni, s ki most királynénak látszik, kegyet oszt, -hódolatot fogad el, minden mozdulatával igéz, s egy tekintete, egy -mosolya elég, hogy irigység tárgyává tegye azt, ki szerencsés volt -általa a többi halandók fölébe emeltetni.</p> -<div class="figcenter" style="width: 373px;"><a href= -"images/i005hq.jpg"><img src="images/i005.jpg" alt= -"Régidő óta szebben és szebb pár nem tánczolta a kettőst." title= -"Régidő óta szebben és szebb pár nem tánczolta a kettőst." /></a> -<p class="caption">Régidő óta szebben és szebb pár nem tánczolta a -kettőst.</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span></p> -<p>Hisz maga a herczegúrfi ad példát a tömjénzésben, mintha -mondaná: balgatagok! nem vevétek észre, hogy az úrhölgyek gyöngye, -a szépség eszményképe, a kellem tündére e «remeteségben» lakik, a -világtól félig visszavonulva, a nagy rangú és finnyás hölgyektől -félig lenézve, félig rettegve. Hol volt a szemetek, hogy eddig nem -találtatok rá, vagy hol volt izléstek, hogy látva őt, kételkedtetek -magasabb természetében? De talán a kegyvesztett apa miatt voltatok -tartózkodók? Ugyan miért hittétek a felhőt, mely a napot betakarta, -alkonynak? Fény és homály gyorsan váltja fel egymást az életben. -Nekem bizalmam van Pécsi jövője iránt.</p> -<p>György úrfi kisérete alkalmasint így magyarázta a történeteket, -s Deborah a kettős táncz után annyi hódolótól volt körülvéve, s -annyi tánczra fölkérve, hogy Gyulai hozzá többé alig -közeledhetett.</p> -<p>S míg a leányt az ifjak isteníték, György úrfi az apát fogta -karon, és a szomszéd terembe vezette, hol lassanként az élemedett -korúak a volt korlátnok és a leendő fejedelem körül csoportot -alakítottak, s a mint Gyulai a lassú beszédből és az arczok élénk -kifejezéséből gyanítá, közérdekű tárgyak felől cseréltek -nézeteket.</p> -<p>– Minden arra mutat, – gondolá az ifjú kamarás, – hogy -változásnak kellett az udvar hajlamaiban vagy a világ ügyeiben -történni. Pécsi megint szerepelni fog. Talán ezt sejti Kassai, s -azért lesett minden lépte után. Figyelmeztetem a veszélyre. De -vajon kell-e tennem? Midőn hatalmas erők surlódnak össze, ki -szeretne közéjök állani? Maradjunk <span class="pagenum"><a name= -"Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> az általánosság mellett, -mint idejöttünkkel volt czélunk. Pécsi jóakaróm, Kassai nem -ellenségem. Helyzetem csak romolhat a változtatással. Tánczoljunk, -mulassunk!</p> -<p>Gyulai midőn e szándékkal közelít a nagy teremhez, hol rövid -szünet után a zenészek már résen vannak, Deboráht látja maga -előtt.</p> -<p>– Épen keresem, – szólt mosolyogva a leány, – hogy miután -megfeledkezett rólam, én kérjem tánczra. Semmi mentség! Semmi -menekvés! Bár mint kerülte, hosszasan kell miattam fáradnia és -unatkoznia.</p> -<p>Gyulai elmés bókokkal válaszolt, karját nyujtva a táncz tündére -felé.</p> -<p>– Úgy hallom, – súgá Deborah, közelebb hajolva az ifjúhoz, – -hogy barátja Fehérvárról végkép el akar távozni.</p> -<p>– Kicsoda? – kérdé Gyulai, nem tudván, kit ért tánczosnője.</p> -<p>– Az ifju Kassai.</p> -<p>– Elemér tegnap elutazott.</p> -<p>Deborah lesüté szemét. Arczán a szomorúság és megdöbbenés volt -észrevehető.</p> -<p>Ez ingerelte Gyulai hiúságát.</p> -<p>– Csodálkozom, – szólt, – hogy barátom, ki az illem szabályait -nem szokta megsérteni, búcsúlátogatást nem tett.</p> -<p>– Közte és atyám közt az utóbbi időkben oly idegenkedés támadt, -mely mindkettőjöket a félreértésekre fogékonyakká tette. S hol van -Kassai Elemér állomása? <span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span></p> -<p>– Közel Balázsfalvához, csaknem szomszédságukban.</p> -<p>– Ah! – rebegé Deborah érdekes zavarral arczán.</p> -<p>– Kisasszony, a táncz kezdődik! (Velem tetszelg, Elemért -szereti. Borzasztóan kaczér.)</p> -<p>Tánczoltak, Deborah kecscsel, bűbájjal, negéddel s Gyulai, a -leány nagy elégületlenségére, igen szabályosan, pontosan és -figyelemmel.</p> -<p>– Nyugalma ellenére a féltékenység fulánkja megvérezte szívét, -vigasztalta magát Deborah.</p> -<p>– Kaczér s mégis hideg, gondolá ezalatt Gyulai.</p> -<p>– Fáradt vagyok, – súgá a leány, az első alkalmat a pihenésre -megragadván.</p> -<p>Gyulai ülőhelyhez vezeti, de midőn odaérkeznek, a herczegfi jön, -s Deborah édes meglepetéssel hagyja magát a táncz örvényébe -sodortatni.</p> -<p>Ott lebegett könnyen, vidáman, egészen új erővel, oly üdén s a -bágyadás minden jele nélkül, mintha csak most harsant volna meg a -zene, s most kezdődnék meg egy hosszú, renyhe nap untató órái után -a szórakozás és mulatság.</p> -<p>– Borzasztóan hiú, – gondolá Gyulai, más tánczosnőt keresve.</p> -<p>Midőn Deborah a szünet alatt öltöző-szobájába indult, hogy -hajékét rendbehozza, a melléktermek egyikében atyjával együtt -találta Gyulait.</p> -<p>– Sohasem fölösleges, – szólt Pécsi, – semmiségünkre emlékezni. -Magasság nem lehet annak megfelelő mélység nélkül, és szerencsésnek -azt szoktuk nevezni, a ki sokat veszíthet. <span class= -"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span></p> -<p>Volt az öreg hangjában valami oly megható és vonalain oly -mélabús, hogy Gyulainak eszébe jutott az esteli kaland, melyet el -akart hallgatni.</p> -<p>– Születésem napján mindig szorongás fog el mértéktelen -szerencsém miatt. Öcsém! ezelőtt ötven évvel kisebb tekintélyű -háznál, mint most a magamé, örömest lettem volna pohárnok vagy -udvarmester.</p> -<p>Sötét pír borította Deborah arczát, midőn atyja nyilatkozatának -végét hallá.</p> -<p>Gyulainak ajkain, ki a leány fölindulását ellesé, finom, alig -észrevehető mosoly lebbent el.</p> -<p>(Nevet atyám együgyű beszédén! Ah, mennyi kéj volna megalázni -őt!)</p> -<p>– Leányom, Báthori Zsófia heczegkisasszonyon kívül a -leggazdagabb ara leend. Pedig én ezelőtt negyven évvel alig -merészeltem boldogult nőm kezét megkérni, mert ötven jobbágytelke -volt. Helyes szokás, öcsém, hogy minden esztendőben van egy nap, -mikor a koronás fő is leborul és megmossa a koldus lábát. -Születésem napján érzem a megalázódás szükségét. De öcsém, talán te -nem is tudod, hogy atyám ki volt? Megsúgom neked… szűcsmester.</p> -<p>Deborah elosont a szobából; bár a különben büszke agg -nyilatkozata még Gyulaira is, kit kényes izlésű és hideg ifjunak -tartottak, nagy hatást gyakorolt.</p> -<p>– Belátom, folytatá Pécsi, hogy a végzet igazságtalan volna, ha -minden halandó ajakkal rendre meg nem kóstoltatná a keserűség -kelyhét, s ha az <span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span> emberiség egy része örökké verőfényben -élne, míg a más rész szüntelen vak és vigasztalatlan éjben bolyong. -Hadd jósoljon tehát szerencsecsillagunk néha szerencsétlenséget is! -Ez a világ rendje! Ugy-e, nem gondoltad, hogy számos kitünő -vendéggel fogsz ma nálam találkozni? A nap, ha leáldozik, -megaranyozza a felhőket és színben sokkal gazdagabbnak látszik, -mint midőn magasan függött a láthatáron!</p> -<p>– Urambátyám, szólt Gyulai meghatva, már kóstolta a keserűség -kenyerét, volt börtönben is, és birtoka egy részét elkobozták. -Nincs oka megdöbbenni változatlan szerencséje miatt.</p> -<p>– Tévedsz, barátom; midőn Bethlen Gábor Kővárba zárt, -csillagházam fénylett s elárasztá a boldogság előjeleivel lelkemet. -S a bolygók nem csaltak meg. Úgy lőn, mint jóslák. Becsületemről -lehullott a folt, birtokaim szélesedtek, s Deborah, ki -növendék-lyány korában beteges és keveset igérő külsejű vala, -egyszerre fejlődni kezdett szépségben és szellemben. S hol van most -vele versenyző? A mit te fölhoztál, nem volt szerencsétlenség. -Egészen mástól tartok e perczben.</p> -<p>– Hogyan? – kérdé Gyulai meglepetéssel.</p> -<p>– A világi körülmények rendkívül kedveznek nekem, de a -csillagoknak fenyegető constellatiójok van. Földi termemet -látogatással tisztelte meg a fejedelemfi; de égi házamhoz -ugyanakkor közellépett a skorpio. Saturnus szikrázik és lángol, -Jupiter arcza elhalványult. Nehéz idők következnek.</p> -<p>– A skorpio legfölebb egy kémet jelent, ki <span class= -"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> urambátyám -szivéhez közel lopódzott, szól Gyulai, elfeledkezve -szándékáról.</p> -<p>– Ugy-e Deboráhtól hallottad ezt? kérdé Pécsi, az ifjura -szegzett szemekkel.</p> -<p>– A kisasszony velem keveset beszélt s egészen más egyénről.</p> -<p>– S kiről szólt veled?</p> -<p>– Elemér távozásáról tudakozódott.</p> -<p>– Választaná el bár e fiatal embert akkora köz tőlünk, mint a -déli sarkot az északitól, mert úgy nem áradna rá a bűn, reánk a -veszély.</p> -<p>Elemér nemesszivű egyén. Ő nem hogy nagybátyja, de Keletindia -minden kincseért sem lehetne kém.</p> -<p>– Ki hinné ezt felőle?… de sok hivatás veszélyesebb, mint a kém -nyelve, s némelykor végzetünkben van a méreg, mely mást megöl, s -nem kedélyünkben.</p> -<p>– Ha szabad lenne általam egészen ismeretlen ügybe avatkoznom, -inkább azon egyén iránt volnék bizalmatlan, ki tegnap este -bátyámnál volt.</p> -<p>– Vendégeim várnak, szólt kedvetlenül Pécsi, siessünk -közéjök.</p> -<p>Ezzel az ajtó felé tartott, de érezvén, hogy a társalgás e rövid -félbeszakítása sérthetné Gyulait, karonfogva őt, s mosolyogva -mondá: – Deborah nagy rábeszélő tehetséggel bir.</p> -<p>– Szavamra! ő nem is említé azt, kire czélzottam.</p> -<p>– Helyesen tőn, mert az erény halántékaira illik ugyan a -töviskoszorú, de van elég kéz, mely ezt <span class= -"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> számára -megfonja a miénken kívül is. Azon férfiú, kiről szóltál, a Kassai -börtönéből szabadult ki, s leányom gondatlan szavai miatt távozott -el most Fehérvárról. Mélyebben sebzé őt Deborah nyelve, mint tudnák -Kassai kíneszközei. Kérlek, ne vedd mondásomat szigorú értelemben. -Leányom nemes természet. Apa nem lehet büszkébb nálamnál -magzatára;… de ő is tegnap igazságtalan volt egy felebarátja iránt. -Szerencsés, hogy először tette életében!</p> -<p>Pécsi és Gyulai a társaság közé vegyültek…</p> -<h3>IX.</h3> -<p>A fényes diadal, melyet Deborah este aratott, már éjfél után -sugarak helyett árnyakat is vetett az ő benyomásokra kész -kedélyére.</p> -<p>Midőn vánkosaira hajtá fejét, képek és visszaemlékezések -jelentek meg ágya körül, hogy az álmot hátraidézzék.</p> -<p>A fejedelemfi előzékenysége még mindig hizelgett neki, de már -sejdítteté vele a büszkeség, miként a rögtönzött kitüntetés oly -körülményekkel függhet össze, melyek sem atyjának társadalmi -helyzetével, sem az ő szépségének tett hódolattal nem állanak -szoros viszonyban.</p> -<p>Szintén kellemesen hatott rá Gyulainak őt oly sokszor kisérő -szeme és bámulata. Ez az ifju csakugyan leigézettnek mutatkozik. De -mit jelent hát ama finom és gúnyos mosoly, melyet Deborah néha -ajakain átsuhanni vélt, s melyet világosan látott <span class= -"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> akkor, -midőn atyja egykori szegénységét és homályos sorsból lett -fölemelkedését gondatlan elérzékenyüléssel emlegeté?</p> -<p>– A gőgös uracs utolsó benyomásul mégis azt vitte el tőlünk, -hogy… szűcsmester unokája vagyok.</p> -<p>Deborah saját gondolatja miatt arczát kipirulva érzé.</p> -<p>Eszébe jutott a ma estve kifejtett tetszelgéseinek minden egyes -vonása, s különösen az Elemér nevével való visszaélés csak azért, -hogy féltékenység által ingerelje Gyulait, kivel sorsát végtére sem -vágyott összekötni, s kit – legalább saját hiedelme szerint – a -szerelem által nem boldogítani, de büntetni akart.</p> -<p>S miért is vette szájára Elemér nevét?</p> -<p>Ha e névvel nem játszott vala, most talán csendesebben tudott -volna aludni.</p> -<p>Mit tudja ő miért? de azon régi jó napok kezdettek szivében -zsongani, midőn atyja Elemér nélkül még nem birt leánya -boldogságára gondolni, midőn oly természetesnek látszott az, mi -most lehetetlen és gyűlölt.</p> -<p>Akkor ki hozta volna kétségbe, hogy szerelmök változatlan, mint -maga az igazság, hogy ők egymásért vannak teremtve, hogy kezet -kézben tartva vándorolnak az élet útján végig, s hogy a menyegzői -nyoszolyájok és család-kriptájok között fekvő közt, ezt az arasznyi -tért, egymással osztott örömeik s egymásért hozott áldozataik -emlékeivel fogják beépíteni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_95" id="Page_95">-95-</a></span></p> -<p>De most!… Deborah keblét sóhaj emelte. Miért eped? kit vádol? mi -az, mi elégületlenné teszi önmagával? s honnan vonult a szív -hamvazószerdájának komor, méla és vezeklő hangulata a bál -tündérképei, a kellemes benyomások, a fényes diadalok közé?</p> -<p>Hogyan tudna mindenről számolni Deborah?</p> -<p>Ő sem sejdíti, mi mozgatja keblén a finom leplet, kedélyében a -betakart érzéseket.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Gyulait hazatértekor a házikisasszony művészi tánczánál sokkal -inkább foglalatoskodtatá az a talány, hogy miért kereste föl Pécsi -Simont néhány eddig tőle egészen visszavonult főúr és a -fejedelemfi? Miért jutott épen most eszökbe oly férfi -születésnapja, kire máskor nem, vagy érdemeihez és tekintélyes -állásához képest szerfölött ritkán gondoltak?</p> -<p>Volt a vendégek közt olyan, ki a kegyvesztettől már -szerencsétlensége első perczében visszavonult, s csak most találta -jónak a feledett baráti viszonyt emlékezetbe hozni; volt, a ki a -hatalom délpontján sem szivelte Pécsit, s most mégis nyájas -arczczal közelített hozzá!</p> -<p>Ekkora átalakulása a kedélyeknek aligha történt tisztán csak -belső okokból.</p> -<p>Valami rejtélyes van folyamatban, gondolá Gyulai, s e sejtés -izgató erejének lehet tulajdonítani, hogy a szép Deboráhnak tündéri -táncza nem volt oka a hosszas virrasztásnak és tárgya a -rákövetkezett rövid hajnali álomnak. <span class="pagenum"><a name= -"Page_96" id="Page_96">-96-</a></span></p> -<p>Gyulai gyakorlati irányú jellemével a találgatásból hamar lépett -át a tudakolásba.</p> -<p>Könnyű volt észrevennie, hogy Fehérvárott meglehetős figyelmet -keltett a Pécsit ért kitüntetés.</p> -<p>Még harmadnap is sokat beszéltek arról az úri rendűek, különösen -a nők.</p> -<p>Figyelmét nem kerülte el bizonyos változat a hangulatban is.</p> -<p>Eddig az urak csak szidták Kassait, most olykor dicsérni kezdék -Pécsit.</p> -<p>Eddig a nők sok kivetni valót találtak Deborah születésében és -modorában, most kevesebbet emlegették polgári származású őseit, s -magaviselete iránt is engedékenyebbek lettek volna, ha rendkívüli -szépsége és gazdag hozománya folytonosan nem ingerlené a -kedélyeket.</p> -<p>Gyulai arról szintén értesült, hogy a korlátnok most még inkább -dühöng bukott elődére, mint máskor.</p> -<p>És szemeivel látta a «remeteséget» sűrűbben fölkereső vendégek -fogatait, nyerges lovait és kiséretét.</p> -<p>S a mi több, az öreg Pécsi a fejedelmi palota harmadik udvarában -megfordult, s az a hír is lábra kapott, hogy mielőtt György úrfinál -tette udvarlását, szerencsés volt a fejedelemné által -elfogadtatni.</p> -<p>Ennyi kegy a régi mellőztetés után alkalmasint politikai -tekintetekből fejlődött ki, s a pártérdekek üvegházi növénye -volt.</p> -<p>Gyulai nem képzelheté a hanyatló korú s ábrándokba merült Pécsit -jelentős törekvések élén, de <span class="pagenum"><a name= -"Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> neve zászlóúl szolgálhatott, -mely serget von maga köré.</p> -<p>Igaz, hogy egy kevéssé már elrongyollott e zászló, s midőn még -ép is vala, talán alig lőn többször megkoszorúzva, mint -bemocskolva, s talán a küzdő sorok előtt sem lobogott, a szerencse -szelétől dagasztva és a lelkesedéstől védve, oly gyakran, mint a -hányszor a megvert, a fegyelmetlen tábortól elhagyatott, vagy -bevonatott, hogy a pogyász közt kényelmesen tovább czepelhessék; -igaz, hogy Pécsi nevét rendkívüli siker, rendkívüli fény nem tette -villanyzó hatásúvá, de mégis kétségtelen, hogy az ország nagy -többsége Kassai ravasz, önző és méltóságnélküli kormányzata miatt -Pécsi hibáit és bűneit csak azért is el tudná feledni, mert e rövid -emlékezése mélyen sértené azt, kinek most kezében a hatalom.</p> -<p>Gyulai Kassai ellen intézett támadásnak kezdé hinni a Pécsire -halmozott bókokat.</p> -<p>Az ifju udvaroncz éles elméje, midőn e gyanura jutott, kétszeres -hévvel kutatá a körülményeket, melyek a főurakat följogosíthaták -most kezdeni a fejedelem kegyelte korlátnok ingerléséhez.</p> -<p>Fáradozásai azonban kevéssé kamatoztak.</p> -<p>Sem a külviszonyokban, sem a beligazgatás terén nem mutatkozott -a változásokra biztos előjel.</p> -<p>Kassai a szokott órában tanácskozott a fejedelemmel, a szokott -éles humorral és vádakkal sértette az aristocratiát, a szokott -kiméletlenséggel bánt saját hivatalnokaival, a szokott ármánynyal -küzdött a hadpárt befolyása ellen, a szokott ügyességgel igyekezett -<span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span> az udvar előtt gyanussá tenni azokat, kik -őt hasonló buzgalommal gyanusították.</p> -<p>Rákóczi most is csak oly határozottan kegyelte Kassait, mint -régen, s Rákócziné most is csak oly gonddal kivánta elpalástolni, -hogy nem kegyeli.</p> -<p>Maga Anna néni sem beszélhetett Gyulainak többet a korlátnok -ellen forgalomban tartott udvari pletykákról, mint a Pécsi Simon -nevének divatba hozatalát megelőzött napokon.</p> -<p>Ily adatok a fiatal udvaronczot azon hitre vezették, hogy az -ellenzék újabb mozgalma nem erő, de ájultság jele.</p> -<p>A főurak, a hadpárt szónokai, a Kassai esküdt ellenségei épen, -mert érzik e gyűlölt férfiú állásának folytonos szilárdulását, -mérgökben az eszély intéseire nem tudnak többé figyelni, s -folytonos csipkedésekkel vesznek elégtételt vigasztalatlan -jövendőjökért.</p> -<p>– Csakhogy ne keserüljék meg merészségöket! gondolá Gyulai, -Zólyomi bukására és számos nótapörre emlékezve. A hatalmas -tanácsosok elleni törekvés észrevehetetlenül vezeti a pártokat az -uralkodó személyével való elégületlenségre; ez veszélyeket teremt, -melyek ellen védelem kell, s az önfentartás, kényszerűség nem -válogathat többé sem jelszavakban, sem az eszközökben. Csoda-e -tehát, hogy a ki hazája érdekében küzd a kormány bűnei ellen, -egyszerre maga ellen fordulva látja a törvényt és hazát, s a mit -hűségből kezdett meg, árulással végzi be?</p> -<p>E sötét, de tapasztalatokon nyugvó világnézet a vidor kedélyű -Gyulait aggodalomba ejté. <span class="pagenum"><a name="Page_99" -id="Page_99">-99-</a></span></p> -<p>– Félek, hogy csúfosan le fognak tiportatni, s birtokaikkal -Kassai falvainak számát gyarapítani. Miért is vegyültem -közéjök?</p> -<p>A nagyreményű udvaroncz megdöbben a félreértésen.</p> -<p>Hátha Kassai a cselszövény részesének tekinti.</p> -<p>– Mindenkinek el fogom beszélni, hogy Pécsi évnapján történetből -vegyültem a társaságba, s távolról sem sejdítém az összejövetelt… -De vajon, folytatá keblében a harczot egy fenköltebb szellem, vajon -nem volna-e ez gyávaság? S mit féljek ott, hol György herczegfivel -találkoztam?… No! sugá ismét az óvakodás, a mi a trónutódoknak csak -pajzán ötlet és időtöltés, az nálunk kicsinyeknél bűn és bukás -lehet… S mégis szégyen volna gyáván menteni magamat oly félreértés -ellen, mely meg sem született, s csak akkor lép világra, ha -létezését előre felteszem. Legfeljebb gyéríteni fogom -látogatásaimat Pécsinél. S ezzel nem tartozom-e Elemérnek, kit -Deborah – ha szavainak hihetek – még mindig szeretni látszik!</p> -<p>E végtére is inkább önző, mint nagylelkű eltökélést Szeredivel -találkozása még inkább megszilárdítá.</p> -<p>A fejedelemné rokona félig tréfásan kérdé tőle: – Nem -hallottad-e öcsém, hogy mikor fogja a vizes lepedőt Kassai uram -alól Pécsi ő kegyelme kivonni? Szeretnék e kisérlet alatt jelen -lenni.</p> -<p>– Nagyságod szavainak ködén az én lelki szemeim áthatni nem -birnak.</p> -<p>– Csak tudni akartam, sokat tánczoltál-e a minap Pécsinél? -<span class="pagenum"><a name="Page_100" id= -"Page_100">-100-</a></span></p> -<p>– Nem annyit, hogy korom és tánczszenvedélyem mellett elégnek -mondhatnám.</p> -<p>– Hallom, mindnyájatokat megbabonázott Deborah. Ősz fürteimre! -csak azért szeretnék ismét fiatal lenni, hogy legyen legalább egy, -kit e varázslónő el nem bódíthat. Egyébiránt most az egyszer -szerencsédre szolgál öcsém, ha mindig csak Deboráhra néztél, s ha -minden szavad csak neki esküdött hűséget. Külünben még azt -mondanák, hogy Pécsivel esküdtél össze, mint azok, kiknek maradt -idejök a tánczolásnál egyébre, és nyelvöket másra használták, mint -szerelmi bókokra.</p> -<p>– Így magamat sem hihetem a gyanu fölött állónak; mert sokat -társalogtam Pécsivel s keveset leányával.</p> -<p>– Tehát neked szintén jelszavad a «szűcs» s nem az -«erszénykötő?»</p> -<p>– Alig hiszem, hogy a fejedelem nagyobbik fia és több -országtanácsos jelenlétében a zene, táncz és vigalom közt ily -komoly ügyek hozattak volna vita alá.</p> -<p>– De az ármányos Kassai mégis ezt szeretné a világgal -elhitetni.</p> -<p>– Tehát Pécsit azért vétette jó előre kémekkel körül?</p> -<p>– Micsoda kémekre czélzasz? – kérdé Szeredi megütközéssel.</p> -<p>– A többek közt arra, kit nagyságod leálczázott.</p> -<p>– Ki? én? ugyan öcsém, mi jut eszedbe? válaszolja Szeredi -hüledezve. – Talán el is beszélted rokonaidnak, ismerőseidnek, az -egész világnak, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span> a vén Szeredi vak volt és egy -becsületes hazafit bizonyos semmiházi léhűtővel tévesztett -össze?</p> -<p>– Tehát tévedésből történt minden?</p> -<p>– Szánandó félreértésből, öcsém. De csakugyan nem szóltál -senkivel a reám nézve kellemetlen esetről?</p> -<p>– Csak annyit mondtam Pécsinek, hogy óvakodjék bizonyos -egyéniségtől.</p> -<p>– És sejdítette-e, kire czélzasz?</p> -<p>– Rögtön észrevevé.</p> -<p>– S mit válaszolt?</p> -<p>– Neheztelt rám.</p> -<p>– Valódi bölcs! valódi nemes szív… Ne is említsük többé e -kellemetlen ügyet. Te fiatal vagy, de tudsz hallgatni. Rokonom, a -fejedelemné, jellemednek épen ezen oldalát méltányolja leginkább. A -minap is dicsért s képzelheted, hogy én sem maradtam hátra a szép -szavak megválogatásában. Barátom! a tapasztalt és koros férfiak jó -véleménye az a létra, melyen az ifju tehetségek lépcsőnként -magasabbra emelkednek. Különben fölötte nehéz és kétes a siker.</p> -<p>Gyulai szépen megköszöné Szeredi figyelmeztetését, s azon -tanulság mellé, melyet Pécsire nézve vont, még azt is csatolá, hogy -a megtámadott szombatos pap történetéről mélyen hallgatni kell.</p> -<h3>X.</h3> -<p>Kassai István, a szemfüles államférfiú, hamar fölfedezte a -titkos államrúgókat, melyek Pécsit rögtön felszinre emelték. -<span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span></p> -<p>Szeredi egyik régi barátja tudniillik, ki a török hódoltsághoz -tartozó magyar részek szomszédságában lakott, barátságos viszonyban -állott a temesvári basával. De e barátság még sem akadályozá, hogy -pogány martalóczok ne hajtsák el gulyáját.</p> -<p>Erélyes és vakmerő férfiú levén, a rablás hirére minden menevéd -nélkül a basánál termett.</p> -<p>Nem tudjuk, mind visszakapta-e lábasmarháit, vagy pedig -kénytelen volt a prédálók megfenyítését is kárpótlásba számítani; -de annyi bizonyos, hogy a basa nagy tisztességgel fogadta és török -őrizet mellett kisértette Erdély határáig.</p> -<p>Kassai, kinek Temesvárott biztos kémjei voltak, arról értesült, -hogy a magyar úr és a török kormányzó közt nemcsak az elhajtott -gulya, hanem még fontosabb tárgyakról is folytak beszélgetések. -Különösen a basa figyelmezteté barátját a fényes kapu hangulatára, -mely Rákóczi iránt engedékenyebbé, a magyar király ellenében pedig -neheztelővé, majdnem ingerültté kezd válni. A budai basa nem veszi -többé szigorúan az alattvalói által rögtönzött portyázókat a Duna -felső vidékein, s esetek fordulnak elő, midőn a várőrökön kívül még -hitterjesztő szerzetesek is a martalóczok kezére kerülnek. Most van -tehát ideje a vasat verni, ha a fejedelem ő nagysága az -evangelikusokért saját szakállára, saját felőssége mellett háborút -akar a magyar királylyal kezdeni. A basa nem áll jót arról, hogy ő -nagysága megveretése esetében nem vonatik a hatalmas császár által -a béke zavarásáért kérdőre; de a siker könnyen feledtetné a -jogtalanságot, s a ki nyerni <span class="pagenum"><a name= -"Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> akar, tartsa magát készen -a bánatpénz megfizetésére is. A háború eseteiben mindig bűnös, a ki -szerencsétlen. A győztes kardmarkolatját drágakövekkel rakják ki -Stambulban, de ketté törik azt, mely kudarczot vall, ha szinte -damaskusi aczélból készült is, és lapján a Korán legszentebb -verseit hordozza. Mindig ez vala a fényes kapu nézete.</p> -<p>Kassai értesülvén a temesvári basa beszédéről, nem kételkedett, -hogy a hazatért rokon azt okvetetlenül közlé Szeredivel.</p> -<p>Hogyan is hallgathatta volna el a fontos hírt, mely a hadpárt -óhajtásaira kilátást nyitott és Szeredi cselszövényeire alkalmul -szolgálhat?</p> -<p>– Bizonyosan, gondolá Kassai, a Temesvárról fuvó szél üdítette -föl az elégületlen főurak fonnyadt reményeit.</p> -<p>Ezért kezdenek mozgani, s minden békétlenben czimborát keresni. -Pécsi előttök nemcsak befolyásáért, de gyűlöleteért is -jelentőséggel bir.</p> -<p>Miután a korlátnok éles elméje eddig hatolt, gyanakvó természete -a többit kitalála.</p> -<p>– Engem akarnak láb alól eltenni, s Pécsit, mert halálos -ellenségem, a porból fölkapják, hogy kezökben legyen egy dorong, -melylyel míg más fegyverök nincs, agyba-főbe üthessenek. Találjanak -csak utóbb bármi silány fringiát vagy buzogányt, a dorongot ismét -oda dobják, a hol eddig feküdt. Hm! de mit várjam be ezt?… kiütöm a -markukból, mielőtt rám emelhetnék! Úgy segéljen, ki fogom ütni!</p> -<p>Kassai első gondjai közé tartozott azt kutatni, <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> vajon a -fejedelmi palotában tudják-e a temesvári basa nógatásait?</p> -<p>Semmi nyomra nem akad; de arról hamar értesült, hogy egy -renegátnak, ki a csauszok közt nevezetes szerepet játszik, Rákóczi -drága prémes ruhákat és pénzt küldött.</p> -<p>– Ez a fejedelemné műve! – sóhajtá Kassai. – Nagyasszonyunk -vallásos rajongásból elősegíti semmirekellő rokona ármányait. Hogy -Szeredi vegyíti a kártyát, csak onnan is bizonyos, mert Pécsihez -nem ment, csufolódik azokkal, kik jelen voltak, s haragomról -beszél, melyről semmi adatja sincs… he! Báthori Boldizsár magának -Zsigmond fejedelemnek volt nagybátyja és mégis halállal lakolt. Mi -haszna! kezem még addig sem ér föl, hogy a távoli rokonság -emelvényén álló Szeredi álarczát letéphessem. De szükségtelen is. -Sok rosszat tudott megkezdeni, semmit végrehajtani. Félénk a -koczkáztatatásra, s vereségein sem aggódik, ha epéjét barátaira és -ellenségeire kiönthette. Mi közöm vele? Előttem Pécsi áll, a vén -bolond, a vén bűnös; e fölfuvalkodott gőgös, ki leányát örömestebb -tenné egy király kéjhölgyévé, mint egy mágnás hitvesévé, s inkább -beleegyeznék abba, hogy a mágnás elcsábítsa, mintsem a rangtalan -ifju az elvett becsületet kezével visszaszerezze… e pazar, e pénzt -nyelő gődény, ki naponként száz becsületes ember munkájának sikerét -emészti meg, és legszerencsétlenebb akkor volna, ha olcsó, de -egészséges eledelekkel kellene élni, úgy, a mint én szoktam… ez az -eszelős csillagjós és babonás bolond, ki az állatkör <span class= -"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> -engedelme nélkül meg sem mer mozdulni, s bujdosó égi testektől -várja azt a belátást, a mely agyvelejében még nincs meg… he, he, -he! ez a szónokló, versgyártó és az egyiptomi mumiák közt barangolt -Pécsi ismét magára merné vállalni az ország ügyeinek vezetését! -Hallatlan szemtelenség!… Nem kellett Deboráhnak az egyszerü -öltözetű Elemér, nem kellett az öreg Kassai olcsó butorzatú háza. -Elszennyezhetné bársony- és selyemruháját az én szerény fedelem -alatt. Jól van; helyeslem e tisztaságot; de hát azután miért akarja -most Deborah atyja megragadni a kormány gyeplőjét? Nem tartotta-e e -gyeplőt hosszas ideig kezében a ronda Kassai? he! he! nincsen-e -azon az ő mosdatlan ujjainak mocska? miért szeretné finom kezét e -gyeplő érintésével bepiszkolni Pécsi? Ej, ej! mily következetlenek -az emberek!</p> -<p>Kassai elmélkedéseit a titkár megérkezése szakítá félbe.</p> -<p>– Talán jól izlett kendnek a rápolti kenyér és pecsenye, he! -hogy oly későn tért meg? – szólt a korlátnok mogorván.</p> -<p>– Tagadhatatlanul hosszasan mulattam Rápolton – mentegetődzék a -titkár – de méltóztassék nagyságod kegyesen tekintetbe venni, hogy -a compassuált egyén már az első állomáson meg kezdett bomlani, s -minden embertől, kivel találkozánk, tudakolá: vajjon római vagy -arab betűkkel van-e az ő arczára fölírva e szó: kém.</p> -<p>– Miért nem kötöztétek le a latrot?</p> -<p>– Szökni nem akart, nagyságos uram, sőt ha <span class= -"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> -abrakoltatni megálltunk, erővel kellett a kocsiból levonni. A -száját betömni lehetetlen volt, mert az ember vasból látszik -alkotva, s karizmai a Demeterénél is vastagabbak. Kényszerülve -valánk tehát a vett útból folyvást kitérni, hogy mentől kevesebb -jövő-menővel találkozzunk. Ez sok idővesztésbe került. Midőn pedig -Rápoltra értünk, bűnösünk, vagy respective: patiensünk, magát -ördöngösnek állítá, s a falu népének hosszasan elbeszélé, mily -fenyegetésekkel csábította Belzebub, hogy belsőjében állandó -szállást adjon a gonosz szellemnek, mely a pokolból hozzá kivánt -költözni.</p> -<p>– S nem jut kendnek valami a fenyegetések közül eszébe?</p> -<p>– Azt mondá, hogy az ördögök fejedelme a lelkiismeretet, a -jóravaló hajlamot és az Istenbe vetett hitet akarta az ő nejéből és -két gyermekéből kiszívni, s miután testökben semmi sem maradt -volna, a mi által az állatoktól különböznének, belőlük rápolti -parasztokat szándékozott csinálni.</p> -<p>– Miért nem lőttétek agyon a kutyát?</p> -<p>– Nagyságod csak az elszökési kisérlet esetében tette -kötelességünkké e szigort. Azután a nép megbabonázottnak tartja, s -úgy kerüli, hogy a vén Marcsán kívül, kit többen láttak már a -kürtőn kirepülni, senki sem mer vele beszédbe elegyedni.</p> -<p>– S kend őt Marcsához szállásoltatá be?</p> -<p>– Nem, nagyságos uram.</p> -<p>– Megbocsáthatatlan mulasztás. Miért nem tartja résen az eszét, -he? Még ma intézkedjék az őrült átköltöztetéséről. S miről szólt -még az a hóbortos? <span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span> Talán Belzebubbal együtt engem is -említett? Hm! kitelik tőle!</p> -<p>A titkár elszörnyűködött arra a merész lehetőségre, hogy -nagylelkű főnökén ekkora injuriát követhessen el halandó lény; -annál inkább valami Pista nevű ember és kivált az ő füle -hallatára.</p> -<p>– Már hogy szívelhettem volna el ilyest, kegyelmes uram! Avagy -nem nagyságodnak köszönöm-e szép gyarapodásomat minden világi -javakban? Nem csaphatott volna-e el nagyságod a beigtatási -könyvtől, hogy helyemet érdemesebbnek adja? Nem vehette volna-e ki -hónom alól a philerát, hogy ezentúl Bőgőzi uram hordja az irodából -ide, vagy pedig Márton Gáspár, ki szintén becsületes, talpra esett -tisztviselő? S vajon e meleg ködmönt, melynek az úton annyi hasznát -vettem, harmadidén megvásárolhattam volna-e, ha nagyságod uri -asztalán nincs számomra tányér és asztalkendő, melyhez a számat -törülhessem? Ily emolumentumok mellett könnyű az embernek -gyarapodni, s bár szegény vagyok, és ha nagyságod kidobatna az -ajtón, nem tudnám, hová hajtsam le fejemet, mind a mellett -elüzetésemet magam indítványoznám, mihelyest nagyságod ily goromba -bántalmaztatását vakmerészkedtem volna csendesen tűrni.</p> -<p>– Jól van, jól; de azt talán mégis mondotta a hóbortos ember, -hogy Belzebubnak szürke és hosszúszálú szemölde, kopasz feje, lapos -ajka és széles álla van? hi, hi, hi!</p> -<p>A titkár iszonyú ijedtséggel tekintett Kassaira, mintha -csakugyan emlékeznék az ördögök fejedelmének arczleírásából e -jellemző vonásokra. <span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span></p> -<p>– Alkalmasint – gondolá magában – Demeter fecsegte ki. De hisz, -nem beszélt még vele ő nagysága! Csakugyan tömérdek esze van az én -kegyelmes uramnak! Mindent kitalál.</p> -<p>Kassai gúnynyal s mosolyogva nézett a hüledező hivatalnokra.</p> -<p>– Kend talán eddig észre sem vette – szólt kimondhatatlan -cyinismussal, – hogy én kopott, vedlett ember vagyok és elég -formátlan arra, hogy minden czudar ördögöt hozzám hasonlítónak -higyenek? No! az még nem volna baj. A külsőről csak a bolond -következtet belsőnkre. S mit mondott a rápolti új jobbágy a bűnről, -melylyel Belzebub kelepczébe ejté? Gyilkolásra, gyújtogatásra, -templomrablásra, no! vagy mire vette rá hát a sátán őt?</p> -<p>– Nehéz volna, kegyelmes uram, meghatározni. Zavart eszének -folyamában nem tudtam egyetlen értelmes dolgot kihalászni. -Mindenikünket faggatott, mondanók meg, hogy tulajdonkép melyik -felelős a beírt papirdarabért: a kéz vagy lélek? Mert ő csak a kéz, -s mégis őt bünteti az Isten a gonosz szellem helyett, mely a kezet -veszélyes betűk vetésére használta. Esküvék, hogy felét sem írta le -az ördög betűinek, s mégis egész kárhozatot kapott érte díjul.</p> -<p>Kassai köszvényes lábai ellenére is élénken emelkedett föl a -karszékről.</p> -<p>– Nem telik be hat hét, s kendből, érdemes barátom, levéltárnok -lesz. Embert csinálok belőled, fiam! valóságos urat, kit vénségedre -még talán a főispán is süvegelni fog. No! a pénzből, melyet útra -adtam, sok maradt-e meg? <span class="pagenum"><a name="Page_109" -id="Page_109">-109-</a></span></p> -<p>A titkár ámulása miatt el is feledte, hogy a kézbesített csekély -összeget túlhaladták kiadásai.</p> -<p>– Szépen maradt, nagyságos uram! a mint benyujtandó -számolatomból ki fog derülni.</p> -<p>Kassai belső szobájába vonult, s a titkár csakhamar erős -zárcsattanásokat hallott.</p> -<p>– Szegény principálisom azt a nehezen járó pénzládát nyitogatja! -Maga szokta fölemelni belőle a zacskókat, maga görnyedez, bár melle -el szokott szorulni. Szegény kegyelmes úr; és még az a penész is a -régi tallérokon mennyi ártalmat okoz neki! Azután bár legalább a -pénz olvasását bizná másra! Tiszta jó szívből segítenék; de nem -akarja. Csak mosná legalább meg a kezét, mikor a számlálást -elvégezi! De vajon micsoda költekezései lehetnek most?</p> -<p>Míg a titkár így okoskodott, Kassai különválasztott néhány -aranyat.</p> -<p>Letette az asztalra, rájok tekintett, s ujjai észrevétlenül -mozgásnak indultak.</p> -<p>– Áldozat nélkül semmi sem megy – mormogá, s pár aranynyal még -szaporította a csomót.</p> -<p>– Ni, ni! ez a Bocskai pénze s ritkaságánál fogva külön becscsel -is bir.</p> -<p>Elvette az aranyat.</p> -<p>– Hát ez az V-dik Károly-féle mit keres itt? Ágostán épen -fizetni valóm van és jól használhatom.</p> -<p>A rakásból megint elvont egy aranyat, hogy a zacskóba -rejtse.</p> -<p>– Áldozat nélkül semmi sem halad előre, s nekem most bőkezűnek -kell lennem! – sóhajtá Kassai, míg sovár szeme egy zechinán akadt -meg. <span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span></p> -<p>– Nagybányai aranynyal cserélem be, – gondolá, és kiválasztotta -a már megapadt csomagból a zechinát; de a nélkül, hogy más -pénzdarabbal helyettesítette volna.</p> -<p>– Apró pénzt is rakok melléjök. Áldozni kell! A vadnépek -legsilányabb bálványai is áldozatokat kivánnak. Pécsi már is sok -kincsembe került. Megfizeti kamatostul, a mit érette költöttem. -Nekik nem kell Elemér; sem az apának, sem a leánynak. Jól van; de -akkor ne várják tőlem, hogy behunyjam szemeimet, midőn kötelességem -nyitva tartani. Ők gyűlölik a Kassai nevet: jól van; de azután ne -sértsék meg a haza törvényeit.</p> -<p>Kassai az apró pénz közé most aranyakat csúsztatott be, gyorsan -és félrefordított szemekkel, mintha saját magától akarná titkolni e -rögtönzött bőkezűséget.</p> -<p>Ekkor megrázta a csengetyűt.</p> -<p>– Velem méltóztatik parancsolni? – kérdé a besiető titkár.</p> -<p>– Kend, mint már említém, rendelést tesz, hogy szökött -jobbágyunk a boszorkányságot üző Marcsához szállíttassék. Továbbá -kend gyöngélkedő egészsége miatt szabadságot kér tőlem négy hétre. -Helyét távolléte alatt Bőgőzi uram tölti be. Még ma írja meg a -folyamodványt.</p> -<p>– Oly egészséges vagyok, mint a makk, nagyságos uram! – -szabadkozék a meghökkent titkár.</p> -<p>– Tanácsolom is, hogy a betegségtől ótalmazza magát; mert -folyvást úton kell lennie. Birtokaimat szemügyre veszi; számoltatja -tiszteimet, tudósításokat <span class="pagenum"><a name="Page_111" -id="Page_111">-111-</a></span> közöl eljárásaikról. Van köztük -tolvaj, erdőpusztító, jobbágynyuzó, s vannak titkos szombatosok is. -Eláradott a bűn, főleg a szombatosság mételye veszélyesen terjed. S -mit akar kend tenni, no! mit akar, ha gazdatiszteim, cselédeim és -jobbágyaim közt titkos szombatosokra fog találni?</p> -<p>– A tekintetes megye kezeibe szolgáltatom őket, hogy -istentelenségökért méltó büntetésöket elvehessék.</p> -<p>– Kend a tehén szarva közt keresi a tőgyét. Ha én a vén Kassai -titkára lennék, mindenekelőtt gondolatait ellesni, s politikájának -mélységeibe hatni iparkodnám. No! mit mond erre domini frater!</p> -<p>– Kegyelmes úr! ha elmém akkora volna, mint buzgóságom, ritkán -vonnám magamra nagyságod méltó megrovásait. De az én alacsony -nézeteim, midőn nincs támaszuk, melyre csimpalykozzanak, -okvetetlenül a földön fognak kúszni. A mit elémbe szabnak, tudom -teljesíteni; azonban mihelyst saját eszem után járok, a világtalant -választottam kalauzul.</p> -<p>– Az nagy baj, barátom! Ha én Kassai István titkára volnék, – -szólt Kassai, – a titkos szombatosok szeretetét igyekezném -megnyerni. Kipuhatolnám bűneiket, de hallgatást igérnék és ha -bizodalmukat elsajátítottam, akkor könnyen kivehetném belőlük, kik -az új Jeruzsálem oszlopai, kikre hallgat a nép leginkább, s kitől -várja vallásának diadalát? He, he! jól fogtam-e föl a kend -kötelességét?</p> -<p>– Tökéletesen, nagyságos uram.</p> -<p>– Midőn pedig a főizgatók névlajstromát birnám, <span class= -"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> – -folytatá Kassai, – kérdés: hogyan venném e nagy kincsnek hasznát? -No! feleljünk rá?</p> -<p>– Rögtön kézbesítem nagyságodnak a talált kincset.</p> -<p>– Kend megint nem találta a szeg fejét.</p> -<p>A szegény titkár homlokáról permetezett a veríték.</p> -<p>– Én, – folytatá oktató hangon Kassai, – ha az erdélyi korlátnok -titkára volnék, s ismerném a veszélyes időket, melyekben élünk, -igyekezném a csendháborító, a pártütésre hajlandó és a haza -törvényeit lábbal taposó szombatosok tekintélyesebb emberei közül a -gyönge jelleműeket, a nyomorral küzdőket, he! he! a -megvesztegethetőket szép szavakkal, igéretekkel behálózni, hogy -rejtett szándékaik nyomára juthassak. A rajongók között sok szájas -koldus van, ki az egyiptomi húsos fazakokért lemondana a Kanaán -távol fekvő vidékeire vándorlásról. Pénzt kell neki kölcsönözni -titkokért, ételt az eszmékért. Igazam van-e könyvvivő… akarám -mondani, levéltárnok? Kend az asztalon lát aranyt és kisebb -pénznemeket. Vegye magához. Kolozsvárott forduljon meg; mert ott a -mesterlegények közt vannak szombatosok. Mulasson Udvarhely-, Csik- -és Háromszéken; mert ott birtokaim közelében néhány részeges kántor -és koldus-énekeket szerző íródiák szokott a szombatosok -gyülekezetében predikácziókat tartani, szent verseket dudolni. -Főleg pedig egy fontos titkot kutasson ki, melynek létezését a -rápolti őrült szavaiból gyanítom.</p> -<p>A titkár megsemmisülve volt, hogy ő semmi ilyest nem sejtett, -sőt most sem tud képzelni. <span class="pagenum"><a name="Page_113" -id="Page_113">-113-</a></span></p> -<p>– Avagy rosszul emlékszem-e a kend értesítéseire? – tudakolá -Kassai.</p> -<p>– Hogyan, kegyelmes uram? – hebegé a titkár, dörzsölve kezeit. – -Mit mondhattam én a szombatosságra vonatkozót?… Oh! most jut -eszembe. De miként is tudtam oly buta lenni, hogy tüstént észre ne -vegyem? Hiszen világos! Elmebetegünket lélekvád gyötri. Valami -irományt emleget, melyért a felelősséget az emberi és isteni -törvényszék előtt szeretné magáról elhárítani, hogy hatalmasabb -ember vállára vethesse. S e főurat nevezi Belzebubnak.</p> -<p>Kassai, mint besötétült vonalaiból sejthető, most túlságosan -éleslátónak találta titkárát. – Megint sántít a kend észjárása, – -mondá, durva kitörésekkel feddve aggályát. – Hisz az elmebeteg -engem tart az ördögök fejedelmének, s kétségtelenül azért, mert meg -van győződve, hogy bizonyos lázító iratok nyomára akadtam, s hogy -sejtem, honnan fú a szél. Vagy Gálfi, az elégületlenekhez szító -gazdag szombatos, vagy talán épen maga Pécsi Simon használta föl a -szerencsétlen ficzkót egy körlevél fogalmazására, mely a -szombatosokat titkos gyülekezet tartására hívja össze. Kerítse meg -kend egyik példányát e honárulási okmánynak. Adjon érte pénzt, -tegyen igéreteket; de okvetetlenül megkerítse.</p> -<p>– Kergessen ki hivatalszobámból nagyságod, ha a hazaárulók, ha -az Istent szidalmazók és felségsértők kiáltványát meg nem szerzem. -Nem is kell rá sok költség. Az okos szó, a maga idejében használt -fenyegetés és a jól számított igéretek többet használnak, mint az -arany; ámbár a pénz rábeszélő <span class="pagenum"><a name= -"Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> tehetségét sem kivánom -kétségbe hozni. Ha ő szent felsége is úgy akarja, hamar fognak -hurokra kerülni a szombatosok, s a törvény és vallás gúnyolása -méltó büntetését leli.</p> -<p>A titkár egészen kipirult lelkesedésében.</p> -<p>Ő e hitujítóknál veszélyesebb fajtájú embereket nem is -képzelt.</p> -<p>Hisz az igaz vallást akarják fölforgatni, és az ország -törvényétől tagadják meg a hódolatot!</p> -<p>Azután nem saját maga fogalmazta-e a nyilvános kihirdető által -Fehérvár piaczán felolvasott és a kulcsos városok kapuira szegzett -kiáltványt, mely a szombatosok és pártfogóik ellen -mennydörgött?</p> -<p>S mégis, az átkozott rajongók, úgy látszik, titkos gyűléseket -tartanak, és kijátszani merészlik a hatóságoknak, sőt Kassai uram ő -nagyságának is figyelmét!</p> -<p>Nem elég ok-e, hogy a titkár minden erélyét összeszedje a -veszélyes izgatók leleplezésére, s ha lehet, kiirtására?</p> -<p>A levéltárnoki állomás megnyerésének reménye sem volt kedélyére -hatás nélkül.</p> -<p>Mihelyest tehát Kassaitól távozhatott, fontos hivatására kezdett -előkészületeket tenni.</p> -<p>Sejté, hogy segélyül szolgálhat a Laczkó István történetével -megismerkedés.</p> -<p>Kassai eddig a szombatos nevét sem szoká előtte említeni, s ez -elég ok volt, hogy a különben szemfüles titkár, ha másért nem, -gyöngédségből is, legyőzze tudvágyát.</p> -<p>Fehérvárott tehát évek óta alig lakott egyén, <span class= -"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> kiről -részletesebb adatokkal ne birna, mint épen Laczkóról.</p> -<p>De most kötelességének hivé a nyomozást.</p> -<p>Az útikészületektől meglopott időt mind erre fordítá, s még -alkonyat előtt Kassai szobájában és Laczkó Istvánra vonatkozó -adatokkal ellátva találjuk.</p> -<p>– Szeredi ő nagysága Laczkót gorombán támadta meg – szólt a -titkár.</p> -<p>– Az utczán? – kérdé Kassai.</p> -<p>– Pécsi kastélya előtt. Le akarta csatlósaival szuratni, s -kémnek nevezé.</p> -<p>– Az én kémemnek, úgy-e?</p> -<p>– Tisztátalan nyelvén ez a rágalom is megfordult.</p> -<p>– Tehát rágalomnak gondolja kend? – tudakolá Kassai, páratlan -cynismussal.</p> -<p>A titkár csodálkozón tekintett védnökére, s azután hivatalos -előterjesztéseit folytatá. – A szerencsétlen férfiú betegségére -nagy befolyással volt Szeredi uram vádja, talán azért, mert kellő -alappal nem birt.</p> -<p>– S csakugyan nem birt? – kérdé Kassai, gúnyos -arczkifejezéssel.</p> -<p>– Legalább több adat arra mutat. A csatlós, kitől a történetet -hallám, mondá, hogy Szeredi ő nagysága szigorúan megtilta minden -fecsegést, mely az esteli kalandra vonatkozik. Ez ösztönül szolgált -nekem további kutatásra, s betértem a pékhez, kinél elmebetegünk -tartózkodott. Soha rémültebb arczot nem láttam, mint az övé volt, -midőn Laczkó Istvánra vezettem a beszélgetést. Szegény jótehetetlen -ember! Szeredi uram kierőszakolta tőle, hogy Laczkót kémnek -állítsa, s azóta halálos félelemben él. Minden <span class= -"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> -vendégére kajszán néz. Mindenkit boszúlónak vél, s főleg nagysád -haragjától retteg. Boldog Isten! hogy retteg!</p> -<p>Kassai uram arczán epésebb szín terült el. – Tehát Szeredi itt -is keveri a kártyát! Hm! túlbecsüli családi viszonyainak erejét! -Nem oly talisman az, mely őt minden nyavalyától megótalmazhassa. -Ám! bizakodjék csak! A ki utoljára nevet, az nevet igazán… S tehát -Szeredi ő nagysága, mint mondád, Pécsi Simonnal elhitette, hogy -kémet tartok a nyakán, még pedig egyet az ő vallásának angyali -közül, he, he! Szeredi óvakodóvá akarja a vén szombatost tenni. Ezt -állítja kend, úgy-e?</p> -<p>– Alázatosan esdeklem, nagyságos uram! de szerzett adatataimból -épen ellenkezőjét kellett volna állítanom. Pécsi uram -komornyikjától hallám, hogy Deborah kisasszony egy alkalomkor, -midőn a reggelinél atyja által szemrehányásokkal illetteték, -könnyezve mondá: – Adná az ég, hogy az emberekbe vetett túlságos -bizodalmad ne végződjék embergyűlöletben. Miért lenne valaki csak -azért, mert szombatos és pap, minden gyanún fölül! Én, de ne -haragudjál érette, titkos látogatásaira borzadás nélkül nem -gondolhatok. Ki kezeskedik, hogy nem él ellenségeink zsoldjából, s -nincs arra megbizva, hogy színlett kegyeskedésével szívedhez közel -férve, a védelmetlen perczben tőrével vagy árulásával átszúrja -azt?</p> -<p>– A kigyó! az eszes kigyó! – mormogá Kassai. – S mit válaszolt -Pécsi? – tudakolá, kiváncsian elényújtva fejét. <span class= -"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span></p> -<p>– Prédikátori hangon mondá: – Deborah! te soha sem fogsz arra -méltó lenni, hogy e szent férfiúnak, ki az igazság tövises útján -zarándokol, leoldjad saruit, megmossad lábát és tisztes fürtjeire -illatos olajat önts.</p> -<p>– A buta nilusi barom! – mormogá ismét Kassai. – S nem -hallottál-e még más hirt, mely Laczkóra vonatkoznék?</p> -<p>– A csatlós beszélt egy nőről, ki ájultan rogyott a földre, -midőn a kémnek nevezett szombatos pap Szeredire rohant.</p> -<p>– Rohant? s dühhel? – kiáltá Kassai. – Czímeres nemessé teszem, -ha arczul csapta.</p> -<p>– Haragját és léptét a nő ájulása föltartóztatá. Úgy látszik, -hogy e találkozás oly asszonynyal, kinek jelenlétére nem gondolt, s -oly perczben, midőn meggyalázottnak hivé magát, főokul szolgált -háborodására.</p> -<p>– Felesége, kétségtelenül felesége! – mondá Kassai. – -Megtaláltad-e lakását? Tüstént le kell tartóztatni e nőt! Nemes -születésű… hm! De köteles vagyok-e tudni? Mutassa ki előbb -nemességét; majd akkor hátrálok jogommal. Csendesen, zaj nélkül -kell elfogni. Ne távozzál addig. Be kell csukni!</p> -<p>– Lehetetlen, nagyságos uram!</p> -<p>– Miért, he? Talán Szeredi ide is bemártotta ujját?</p> -<p>– Nem; de az asszony…</p> -<p>– Veszélyesen beteg? – szólt közbe Kassai. – Ne vedd számba. -Hadd nyavalyogjon Rápolton. Ott <span class="pagenum"><a name= -"Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> is van szalmazsup!… -Beteg!… Miért oly érzékeny? Parasztnak nem kell érzékenynek lenni. -A paraszt asszony ne ájuldozzék, ha férjét gazembernek mondják… Mi -joggal fekszik le ő, mint a kényeztetett úrnő?</p> -<p>– Nem az a baj, nagyságos uram! hogy beteg, de eltünt, s nem -lehet nyomába akadni.</p> -<p>– Útba fog igazítani a pék, hol férje szállva volt.</p> -<p>– Fájdalom, nem látogatta meg férjét.</p> -<p>– A szívtelen, a szeretet nélküli való, az érzéketlen nő! – -korholá Kassai a kezéből kiszaladt martalékot. – Indulj, kedves -fiam! – szólt a titkárnak – indulj mielőbb, mert foglalatosságod -szaporodott. Vitesd ez asszonyt szilaskeresztúri birtokomba. Onnan -majd tovább szállítjuk. Tudod-e, hol volt Laczkó szombatos -angyal?</p> -<p>– Szégyennel vallom meg, hogy még nem nyomozhatám ki.</p> -<p>– Szárdis városában.</p> -<p>A titkár bámulva tekintett főnökére.</p> -<p>– A judeismus hóbortosai Kézdivásárhelyt hívják Szárdisnak.</p> -<p>– Törjék ki a nyakok vakmerő névrontásokért! – sóhajtá a -titkár.</p> -<p>– Amen, fiam! – szólt kenetes hangon Kassai.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Midőn szombatos-üldöző titkárunk a szobából kiment, bizonyos -nyugtalanságot érzett keblében.</p> -<p>Igen hasonlított ez a hűtlen eljárásból támadó lélekvádhoz, azon -hangulathoz, midőn a subalternus <span class="pagenum"><a name= -"Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> érzi, hogy főnöke méltán -elcsaphatná, s hogy ha még továbbra is ennek eszi kenyerét, ennek -iszsza borát, és ennek kegyelméből emelkedik a hivatallépcsőn -fölebb, akkor az isteni gondviselés több pártolásában részesül, -mint voltaképen kellene.</p> -<p>Úgy van, titkárunk békétlenkedett saját magára.</p> -<p>Szeretett volna jobb és bal képére, őszintelen eljárásáért, -egy-egy erélyes arczcsapást mérni; de érzé, hogy viszont kétannyi -nyaklevest érdemelne, ha eljárásában egészen őszinte lett -volna.</p> -<p>Szóval, kötelességei összeütköztek.</p> -<p>S nem lehetett egyrészről tartozásának úgy tenni eleget, hogy -másrészről ne sértse meg kötelességeit.</p> -<p>Ő tudniillik a csatlósoktól hallá, hogy Elemér vezette el a -szerencsétlenség színhelyéről a szombatosnőt; szintén hallá a -péktől, bár igen általános kifejezésekkel, Elemér tudakolásait a -szombatos kémsége felől.</p> -<p>Ebből bölcsen következteté, hogy a fiatal Kassai is érdekkel -viseltetik a Laczkó-család sorsa iránt; de éles elméjénél fogva -könnyű volt sejtenie, hogy az ifjú úr részvéte más természetű -lehet, mint az öreg úré. Megtetszhetett a vitéz kapitánynak a szép -nő, s talán ínye ellen volna, ha a komor nagybátyja hirtelen -pórruhába öltözteti, hasonlóan a többi jobbágynőkhez.</p> -<p>Mi szükség tehát értesíteni Kassai Istvánt, hogy Kassai -Elemértől járjon utána a szombatos nő tartózkodása helyének? Mi -szükség a nagybátyja és unokaöcscse közé a viszály konkolyát -hinteni? Nem kegyes pártfogója-e neki mind a kettő, s ha az -<span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span> öregtől sokat vár a jelenben, a -jövendőhez, a bekövetkezendő évekhez szóló reménye nincs-e Kassai -Elemér jó indulatjához, mint erős horgonyhoz, csatolva?</p> -<p>Ilyen tekintetek birták a titkárt óvakodásra.</p> -<p>Nem említett nyomozataiból semmi oly körülményt, mely Elemérnek -alkalmatlanságot okozhatna.</p> -<p>De miután öreg pártfogóját most először csalta meg -elhallgatással, megfogható volt, ha nemcsak az útrakészülődés -perczeit nyugtalanság közt tölté, de még az éjjel egy részét is -álmatlanul.</p> -<p>Titkárunk a maga nemében igen érzékeny lelkiismerettel birt, -habár a lelkiismeret e neme inkább volt szolgának, mint embernek -való.</p> -<h3>XI.</h3> -<p>Klára szorgalmával és ügyességével a fejedelemné várakozását -messze túlhaladta. Nem volt női munka, melyhez ne értett volna, s -mely az ő keze közül kikerülve, sajátságos csínt és kellemet ne -öltene magára. Ízléssel és költészettel birt, s a közönséges is -nyert azzal, ha ujjai érinték, ha szelleme rája sugárzott.</p> -<p>Csakhamar határozott felsőséget gyakorolt a többi kisasszonyok -fölött, s a «fehérnépek» termének vezetőjévé lett. Mindenki tőle -kért utasítást, midőn foglalkozásában megakadt. A gyakorlottaknak -segített, a gyöngéket oktatá, és szívességeit annyi gyermekes -örömmel, annyi pazar gondatlansággal osztá, hogy senkit meg nem -szégyeníthetett azon előzékenységgel, <span class= -"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> mely -oly önként jött, hogy minden áldozat eszméjét kizárni látszik, s -azon szeretettel, mely az önzéstől és hiúságtól ment lévén, mintegy -föloldozta az elfogadót még a köszönet, még az elismerés sokak -előtt alkalmatlan igénye alól is.</p> -<p>Petneháziné, a külsőségekre oly sokat tartó udvarmesternő, ki -Klára fölvétetésének sajátságos módja miatt jogait és tekintélyét -vélte megsértettnek, néhány napi hideg, kimért s csaknem üldözésre -hajló magaviselet után szelidebb bánásra kezdett hajlani, s végtére -Klára léleknemessége s megnyerő modora egészen meghódítá és bevallá -a fejedelemnőnek, hogy fölügyelete alatt nincs senki, kivel annyira -elégült volna, mint az idegen leánynyal, ki jó példával jár a -többiek előtt, s mindeniket emeli azáltal, hogy jellemének folyvást -szebb-szebb oldalait tünteti föl, és nemes versenyre buzdítja az -önérzőbbeket…</p> -<p class="center">*</p> -<p>Klára kedélye visszavonultságért epedt, helyzete a szembe nem -tűnést, a szerény feledtetést javasolta; de szelidsége, nyájassága -és rendkívüli ügyessége mindig föltünőbbé tevék őt, pedig ennek -alkalmatlanságai, sőt veszélyei is lehettek.</p> -<p>«A fejedelemnő titka» – mert így hívják pajzán barátnői – nem -élhetett soká úgy eldugva, hogy szépségének híre a leányok szobája -falain túl ne szárnyaljon.</p> -<p>Az udvari személyzet ujságvágya, melyet Klára rejtélyes -megjelenése már az első perczben izgalomba <span class= -"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> hozott, -naponként növekedett épen azért, mert semmi leleplezéssel nem nyert -táplálékot.</p> -<p>A kik Dajka általi bevezettetéséről hallottak valamit, az öreg -püspök unokahugának vélték őt; de a főpap rokonságával ismeretesek -nem tudták megfogni, miként nyilhatott e ritka szépségű virág oly -kertben, melyet senki sem dicsért azon oldaláról, hogy a szemet -gyönyörködtetné s hogy varázst gyakorolna bűbájával a mellette -elhaladókra.</p> -<p>És ha csakugyan a püspök családjához tartoznék Klára, mi oka -volna a fejedelemnének ezt eltitkolni? nem számíttatik-e ily magas -hivatásnak élő férfiú rokonsága azok közé, kik a szegényebb sorsú -nemes kisasszonyok sorában mindig helyet foglalhatnak? s aztán a -fejedelemné különös részvéte és meglepő gyöngédsége Klára iránt, -nem látszik-e inkább azt gyaníttatni, hogy rangja oly kitünő, mint -külseje? s miért említi az udvarmesternő csak a legbiztosabb -körökben és ott is suttogó hangon, a megfoghatatlan rejtélyt, mely -e titokszerű lényt mint sűrű köd veszi körül, hogy a világ elől -elleplezze? Mintha bizony a közönségest szokás volna duggatni! A -kavics az országúton hever szétszórva, de a drágakő számára -hozzáférhetetlen szekrényeket gondolt ki a leleményes ész.</p> -<p>Klára nem gyanítá, hogy ismeretlen neve több részvétet -gerjesztett, mint a mennyit szerencsétlenségének ismerése tudott -volna. Társai közt egyedül, mély fájdalommal keblében, egyedül -terhelve életgondokkal, egyedül üldözve a félelem rémalakjaitól: -mégis ő volt az egyetlen, kit irigylésre méltónak hittek. -<span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span></p> -<p>Gyöngéd, ideges alakja, s minden benyomásokat élesen kifejező -tekintete az akarat erejének majdnem egészen alávetette magát.</p> -<p>Szorongó szívvel tudott nyugodt lenni.</p> -<p>Barátnői sokkal fiatalabbak voltak években és tapasztalásban, -hogysem gyaníthatták volna, mennyi küzdésbe került egyetlen -mosolya, s a csendes és hallgatag vonalak mennyi sötét bánatot -lepleznek be egészen, vagy szelidítenek félhomályos és tüneményes -merengéssé.</p> -<p>Magát a fejedelemnét meglepte Klára magatartása, s figyelő -természetének egész erejét kellett összpontosítania, hogy a -szombatosnő multjának ismerete mellett se tévedjen, elégültet -képzelvén a panasz nélkül szenvedőben, szerencsést az -elhagyottban.</p> -<p>Csak ha az éjjel beszélhetne az álmatlan virrasztásokról és a -nyugtalan álmokról; csak ha az égbolton ragyogó csillagok tudnának -tanúskodni, hogy hányszor vonult Klára nyoszolyájához a -kétségbeesés árnya, s a hit angyalának hányszor kellett e sötét -szellem legyőzésére jönni? csak ha a szegény szombatosnő magányban -töltött óráit valamely körülmény nyilvánosságra hozta volna, hogy -midőn a részvétnek átadja, szentségétől megfoszsza: oh! csak ekkor -lehetne a sivár erélyt egész nagyságában fölfognunk, mely képessé -tevé e gyöngéd és oly törékeny alkatúnak látszó nőt reggeltől késő -estig színlelni elégültséget, nyugalmat és mosolygó ajkakkal -vegyülni a vigadók közé, mintha a boldogságra választottak egyike -volna. <span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span></p> -<p>Klára a töviskoronát, melyet a szenvedés tett homlokára, oly -szépen tudta repkényágakkal és rózsalevelekkel befödni, hogy az -örömtől ajándékul hozott koszorúnak látszott.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Zsófia herczegkisasszony szeszélyes vágyai, s a menyegzőre -történt folytonos előkészületek adtak a fejedelemné udvarában -összegyűjtött leányoknak legtöbb foglalatosságot.</p> -<p>Klárának kellett a nagy ügyességet és műízlést igénylő munkákat -elkészíteni vagy vezetni.</p> -<p>Zsófia nem birt ugyan sem elég kitartással, sem elég -gyakorlottsággal, hogy leendő napája számára egy kötött -selyemerszénynél vagy leendő férje névnapjára egy himzett -vadásztáskánál nehezebb műre vállalkozhassék; de a szép iránt -eléggé élénk érzékkel volt megáldva, az elkövetett hibákat könnyen -tudta észrevenni és a művészi tökélyt mindenütt fölismerni.</p> -<p>Hamar észrevette a különbséget az előbbeni és a mostani finomabb -készítmények közt.</p> -<p>Phantastikusabb eszméi is, melyek ellen Petneháziné, mint -kivihetetlen, vagy a szemet és szokásokat sértő ötletek ellen -tiltakozott, most már, ha a herczegkisasszony nem akart -makacsságáról letenni, a létesítésnél nem szenvedtek hajótörést, -mint eddig, s annyi kellemmel és czélszerűséggel voltak előállítva, -hogy még az öreg udvarmesternőt is szelidebb véleményre -csábították.</p> -<p>– Meg kell vallani, a fejedelemné kegyencze <span class= -"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> -megérdemli a kenyeret, – szólt egy alkalomkor Annánál, a -herczegkisasszony volt szárazdajkájánál és nevelőjénél.</p> -<p>– Az idegen leányt érti-e, nagysád? s csakugyan pártfogása alatt -áll ő fenségének, a mi legkegyelmesebb asszonyunknak?</p> -<p>– A legnagyobb mértékben, kedves barátnőm! Uram bocsásd meg! de -néha még azon badar gondolatra is vetemedem, hogy talán távoli -rokonságban is lehet vele. Tudja, lelkem! a nagyasszony Istenben -boldogult anyja, Zeleméri Borbála, díszes úri családból származott, -de fájdalom! Izrael tizenkét nemzetségével volt osztályos pere. A -számos atyafiság közt mindig akad, kinek se vagyona, se rangja nem -hozzánk való. Az ilyen helyzetből származott leányzókat pedig nem -lehet palotahölgyekké kinevezni a közfigyelem fölébresztése nélkül. -Ellenben, ki keresné őket a leányszobákban, és az alsóbb nemesség -árvái számára kijelölt helyeken? Aztán fölvett nevet is adhatunk -nekik. A szolgabiró, a bortized-bérlő és uradalmi igazgató, vagy a -kurta várnagy, kinek kastélyán egy fapetárdával is rést lehetne -nyitni, ha e leányzók közül valamelyikbe talál szeretni, nem sokat -kérdezi nevét, hanem, mihelyt istenes szándéka van, nyomban megkéri -feleségül, jól tudván, hogy a fejedelmi udvarból történő -kiházasítás, ha csekély hozománynyal is jár, nagy kamatot hajt. -Könnyű annak üdvözülni, drága hugomasszony, a kinek Krisztus a -barátja: ezt tarja egy régi példabeszéd. Klára, kedvesem! a mi -nagyasszonyunk beczéje. De mi tagadás, meg is érdemli. <span class= -"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span></p> -<p>– Mégis előttem megfoghatatlan, hogy Klára, mint hallom, oly -véletlenül jelent meg az udvarban, mintha az égből cseppent volna -le. Senki sem tudja, honnan jött.</p> -<p>– A püspök hozta, kedves barátnőm.</p> -<p>– De mely vidékről?</p> -<p>– Az, asszonyom! a fejedelemné titka.</p> -<p>– Talán okkal-móddal lehetne a kárpitok közé tekinteni. Hisz a -fejedelmi udvarokban van elég kiváncsi szem és figyelő fül.</p> -<p>– Kétségtelenül, drága hugom! de a mi kegyelmes asszonyunk -szolgálatjában huszonnégy óráig sem maradna az, kinek szeméről és -füléről ily tulajdonokat fedeznének föl…</p> -<p>A Petneházinéval folytatott beszéd a fecsegő Anna néninek -anyagot adott Zsófi herczegnő mulattatására.</p> -<p>Növendéke egy óra mulva már szépen kiékesítve hallott tőle -mindent.</p> -<p>A szeszélyes Zsófira ezentúl kettős érdekkel hatott Klára: mint -művésznő és mint rejtélyes lény, kit titok vesz körül s takar be -tündérfátyolával.</p> -<p>– Hidd el, Anna! ő valódi szépség. Szavamra állíthatom, hogy -Klára gyönyörű leány; – erősítette Zsófia egészen rábeszélő -tekintettel.</p> -<p>– De, hogyan mondhatod ezt, kisasszonykám! holott soha sem -láttad.</p> -<p>– Nagy hiba volt, Anna! meg nem ismerkednem Klárával… valódi bűn -volt. Csak Petneháziné ne volna közel hozzá! Hej! soha se lesz -Klára oly rút, mint Petneháziné, s olyan vén se, ha mindjárt száz -évig is élne. Meglásd, Anna! nem lesz. <span class= -"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span></p> -<p>– De hátha még most sem szép, kedves herczegnőm.</p> -<p>– Fogadjunk hát, hogy ragyogó szépség?… Úgy-e, én sem vagyok -csúf? Úgy-e, György nem mondhatja, hogy könnyen kaphatott volna -szebb arczú arát, mint én? Vagy talán szebb nálamnál a svékus -királynak, a brandenburgi marchiónak vagy a lengyel respublika -uralkodójának leánya?… Te hallgatsz, Anna! Miért titkolódzol? Talán -félsz kellemetlent mondani?</p> -<p>Ezzel Zsófi a tükör elébe állott. Gazdag fekete fürteit simítá -homlokán, s mint látszék, gyermekies elégültséggel vizsgálta saját -alakját. – Rút vagyok-e, Anna?</p> -<p>– Bűbájosabb vagy, herczegnőm, az álomképnél, melyet akkor -látunk, midőn az ég megnyilik szemünk előtt, s a másvilágból -rózsaszin fellegeken himbál felénk a tündérek raja.</p> -<p>– Fogadjunk, Anna! hogy Klára nálamnál is szebb.</p> -<p>– Herczegnőm! miért kivánod mindig a lehetetlent?</p> -<p>– Csak azért is kivánom, hogy ő szebb legyen, mint én! S miért -ne lehetne?… Ah! – tevé hozzá lágy sóhajjal, – mégis óhajtanám, -Anna! hogy a mi Kláránk szőke legyen. Tudod, én barna vagyok. -Fürteim ében-sötétek, de az övéi világosak. Bizom Istenben, hogy -világosak. Jer Anna, nézzük meg.</p> -<p>E makacs teremtés szeszélyének nem lehetett ellentállani.</p> -<p>Csakhamar a terrászon haladtak a fejedelemné laka felé. -<span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span></p> -<h3>XII.</h3> -<p>A «fehérnépek» termében minden a legélénkebb foglalkozásban -volt.</p> -<p>Szabtak, kötöttek, varrtak, hímeztek, selyem közé ezüst és -aranyfonalat sodrottak, gyöngyöt fűztek, boglárokat illesztettek -övre s bibor ruhadarabokra.</p> -<p>Kéz és szem úgy volt igénybe véve, hogy a herczegkisasszony -belépése kikerűlte a figyelmet.</p> -<p>Klára épen egy kerek rövid vállpalástot tartott kezében, midőn e -halk szavakat hallá: – Nézd, Anna, nem szép-e? vagy talán azt -hiszed, hogy ez nem ő? A többieket ismerem; de ha senkit sem láttam -volna közülök, szintúgy tudnám, hogy ez ő.</p> -<p>Klára látta, hogy minden leány egyszerre fölemelkedik -ülőhelyéről.</p> -<p>Követé tehát példájokat; azonban félénkségből vagy az illem -iránt való finom érzékénél fogva, nem fordítá tekintetét azon -iranyba, honnan a lassú beszédet hallá.</p> -<p>– Csakugyan szőke, – folytatá az előbbi hang. – Anna! ah, mily -fenséges aranyhaja van. Nem jósoltam-e meg? Tarts számot rá, hogy -az előérzet soha sem csal. Nekem gazdag tapasztalásaim vannak e -részben. Többé ne mondd, hogy gyermek vagyok. Szólj, kinek volt -igaza?</p> -<p>Klára lesüté szemeit, mert érzé a beszélő közelgését hozzá.</p> -<p>– Anna, szólítsd meg! Te vén vagy, s kétségtelen mindig okosan -kezded meg a társalgást.</p> -<p>Klára félig fölemelte tekintetét. <span class="pagenum"><a name= -"Page_129" id="Page_129">-129-</a></span></p> -<p>– Anna! mily szép metszetü kék szemek! Megnyertem volna a -fogadást… Kedves Klárám! Anna csak azt akarja neked mondani, hogy -Báthori Zsófi rendkívül örvend minden apróságon, a mi a te kezedből -jön. Neki egyébiránt két palotahölgye van. Egyiknek kötelessége az -ő haját befonni, a másik a fölöltöztetés többi részét teljesíti. -Ezek a derék asszonyságok örömmel átadnák neked mára helyöket, s -Báthori Zsófia rendkívül szerencsés volna, ha te, ki oly szép -ruhadarabokkal ajándékoztad meg, saját izlésed szerint föl is -öltöztetnéd. Úgy-e, Anna! erre akarod kérni Klárát, természetesen -azon igéret mellett, hogy a szokott fölolvasás terhe alól egészen -föl lesz oldozva.</p> -<p>– Valóban, herczegnőm, e gondolat nem jutott eszembe, – szólt -Anna megütközéssel.</p> -<p>– Kölcsönözd el hát tőlem a derék ötletet. Vagy talán még jobb -lesz, ha egyúttal magam lépek elő, hogy a te nevedben a szép Klára -szolgálatát igénybe vegyem.</p> -<p>Ekkor megfogta az elpirult szombatosnő kezét.</p> -<p>– Jer, Klára, jelentsük az udvarmesternőnek távozásodat.</p> -<p>Karonfogva vezeté a legnagyobb zavarban levő Klárát a -mellékszobába, hol Petneháziné az udvari szertartások ekkora -fölforgatásáról nem is álmodozva, csendes lelkiismerettel készült a -fejedelemnéhez menni, hogy értesítse a nagyasszonyt mindazon szép -és jó dolgokról, melyek a felügyelete alatt álló osztályban reggel -óta történtek.</p> -<p>Alig képzelhető a szerencsétlen udvarmesternő <span class= -"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> -hüledezése, midőn a herczegkisasszony kivánatát meghallá.</p> -<p>– Lehetetlen! lehetetlen! – rebegték vékony és szintelen -ajkai.</p> -<p>– Már mi volna abban lehetetlen, Petneházi néni? – tudakolá -Zsófi negédesen. – Talán nem teszi föl Kláráról, hogy ne tudna -engem fölöltöztetni?</p> -<p>– Én mindent fölteszek e leányzóról, a mi helyes; csakhogy a -herczegnő öltöztetése bizonyos személyeknek van kötelességül -téve.</p> -<p>– De tartozom-e én fölöltöztetni, ha öltözetlen akarok -maradni?</p> -<p>– Reménylem, azt nagyságod nem fogja megtenni.</p> -<p>– Kétségtelenül nem, ha Klára öltöztet föl.</p> -<p>– A két palotahölgy fog tizenegy órakor a herczegkisasszonyhoz -menni.</p> -<p>– Bizton jöhet a végett, hogy föl ne öltöztessen.</p> -<p>– Szörnyűség! Talán nagyságod elfeledte, hogy még délelőtt -György úrfi ő magassága látogatást szándékozik nagyságodnál -tenni?</p> -<p>– Jól emlékszem rá. De reggeli pongyolában fogadom. Miért ne? -Rákóczi néni maga mondta, hogy az embert nem öltözéke teszi. Aztán, -Anna! hányszor erősítetted esküvel, hogy pongyolában még szebben -nézek ki? S nem kötelességünk-e, Petneházi néni, leendő férjünknek -tetszeni? Meg vagyok győződve, hogy György elégült lesz -kinézésemmel. Ő nem az ékköves pártát szereti homlokomon, nem a -virágot fürteim közt, nem a gyöngyöt nyakamon, nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> a -csipkét mellemen. Jó leszek neki így is, a mint most vagyok. Aztán -nyájasságommal pótolom a kendőzés hiányait. Elbeszélem, hogy -nevessünk rajta, Petneházi néni töprenkedéseit. S úgy hiszem, van -is jogom Györgytől szivességet kérni? A múlt őszszel azt kivántam: -szerezzen nekem fekete gyémántot, a milyen a mesékben fordul elő. -Ki hitte volna, hogy teljesítheti? de megtörtént. Most követelni -fogom, hogy a régiek helyett keressen számomra két koromsötét -palotahölgyet, a milyenek a mesékben szolgálják a -herczegkisasszonyokat. Ki hinné, hogy kérésemet betölthetné? S -mégis meg fog történni.</p> -<p>– Boldog Isten! miket nem érünk még meg! Vigye a kisasszony -Klárát magával. De csak mára engedem át.</p> -<p>– Ki gondolna a holnapra, kivált midőn még fiatal! Úgy-e, Anna?… -Jer Klára, menjünk. De most ne haragudjék rám, Petneházi néni!</p> -<p>Ezzel nyakába borult a vén asszonynak s homlokát megcsókolá.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Klára, ki a fejedelemné termeiben mindent inkább tiszteletre -méltónak, mint szemkápráztatónak, inkább fénytelen kényelemre, mint -meglepő hatásra számítottnak talált, most, midőn a -herczegkisasszony lakosztályába lépett, alig tudá csodálatát -visszatartóztatni.</p> -<p>A perzsaszőnyegek lába alatt, a nagy történeti, allegoriai és -hitregei festmények a falakon, a bársony vagy mélykék atlasz -boritékú és ezüst vagy arany himzésekkel, virágokkal ékesített -butorok körűle, <span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span> oly gyönyörűek, oly leigéző hatásúak -voltak, hogy csakugyan a tündérvilágban képzelte volna magát, ha -titkolt bánata, melynek sajgását a meglepetések közt is folyvást -érezé, nem figyelmeztette volna, hogy a regék vidám országa helyett -végre is a siralom völgyébe érkezett el, egy csábító szépségű -ponthoz, melyen örömmel legel a szem, de a lélek nem frisül meg -általa, s nem feledi azt, a mi nyomja, a mi csüggeszti, a mi -zsibbadásban tartja.</p> -<p>Zsófia, a cselédek nagy bámulatára, kézen fogva vitte Klárát a -laksoron tovább.</p> -<p>– Anna! – szólt, az őt követő asszonyság felé fordulva, – téged -most elbocsátlak. Miért untatnánk bohó fecsegéseinkkel? Majd -visszavezetem e leányt, a honnan elragadtam. Bízd csak rám!</p> -<p>– Isten őrizzen, herczegnőm! azért engem itélnének meg és -méltán.</p> -<p>Zsófia kedvetlenül bigyeszté ajkait. – Jól van! jőjj hát utána, -midőn délre harangoznak.</p> -<p>– De herczegnőm, ha nálad találná Klárát György úrfi ő -nagysága?</p> -<p>– Bemutatnám őt neki. Hisz mikor volt György ellensége a csinos -alakú nőknek?</p> -<p>– De az illem!</p> -<p>– Bizd Petneházinéra e kérdés miatt az aggodalmat.</p> -<p>Anna kénytelen volt engedni.</p> -<p>Mihelyest magokra maradtak, szólt a herczegnő:</p> -<p>– Válaszszuk ki, Klárám, a legtetszőbb öltözetet. Györgynek -helyes ízlése van. Oh! ő Rákóczi bácsinál sokkal kellemesebb férj -lesz. Deli és megnyerő <span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span> külsejű ifju. Szeretném, ha -véleményedet hallanám felőle. Születésed és multad ismeretlen -előttem Klára! az a fejedelemné titka s nem is akarom tudni; de -ízlésed magas származású. Ha te Györgyöt nekem megdicséred, még -inkább fogok azon magasztalásoknak hinni, melyeket róla szivem -beszél.</p> -<p>Klára lesüté szemeit és arczát pir borítá.</p> -<p>Most még inkább érzé, hogy a herczegleány phantastikus -magaviseletére bizonyos elővélemények is hatottak, melyek -vonatkozással lehetnek az ő születésére s polgári helyzetére. Soha -inkább nem átallá, mint épen most, a hallgatást, melyre a -fejedelemné parancsa és a viszonyok kötelezték.</p> -<p>– Ha te, ki többet láttál a világból, mint én, – folytatá Zsófia -– Györgyöt tökéletes leventének fogod találni, akkor rögtön -elhiszem, hogy őt nem szerelmem festi csak oly ragyogó színekkel. -Mert tudd meg Klára: én halálosan szerelmes vagyok Györgybe. Ezt -nemcsak Rákóczi néni, de maga Rákóczi bácsi is legalább százszor -mondotta már.</p> -<p>– Adja az ég, hogy nagyságodat úgy boldogítsa szerelme, mint a -milyennek én óhajtom; – rebegé Klára kikerülőn.</p> -<p>– Boldog! – sóhajtá Zsófia, szép homlokát redőkbe vonva. – -Éleseszű vagy Klára! kitaláltad, mi hiányzik nálam… Pompásak úgy-e -termeim?… de én mégis a szegény Báthori Zsófia vagyok. Elvették -Istenemet; arany bálványt adtak helyette… úgy-e hallottad, hogy -áttértem? Ne szóljunk erről többet. Válaszd ki öltözetemet. Te -szegénynek születtél; én szegénynyé lettem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span></p> -<p>Klára egy könnyet látott a herczegleány szemében, s ez -megszünteté a végtelen közt, mely a két némbert a társadalmi téren -különválasztá.</p> -<p>A szombatosnő közel érzé magát a herczegkisasszonyhoz s nem volt -többé zavarban, midőn a csodálatosan szeszélyes és bizodalmas -szavakat ennek ajkairól hallá.</p> -<h3>XIII.</h3> -<p>Zsófia, mihelyest a ruhatárban szemlét tartának, leült és a -szombatosnő rendező keze alá bocsátá fejét, s bár máskor nyugtalan -magaviseletével legtöbb bajt épen az öltözködéskor okozott, most -oly bárányszelid, oly vidám és mosolygó volt, mintha minden percz -új meg új élvezettel lepné meg.</p> -<p>– Ah! neked Klára majdnem oly keskeny kezed van, mint nekem, – -szólt a herczegleány, vékony, átlátszó ujjait elébe tartva, – lábad -pedig, – folytatá fecsegését, – kicsinységben még fölülhaladja az -enyémet is. Hirtelen meg sem tudnám mondani, hogy úrfiaink közt -melyik érdemelne férjed lenni. Majd körülnézünk, Klára. Gyulai -pártfogásom alatt áll, s természetes, hogy hibái iránt elnézéssel -vagyok, jó tulajdonait pedig élesebb világításban látom. Különben -vannak mások is, kik vele versenyezni fognak kezedért. Mert tudd -meg Klára, hogy én téged férjhez adlak; neked velem egy napon kell -menyegződet tartani.</p> -<p>Klára kénytelen volt szomorúsága mellett is mosolygani a -herczegleány gyermeteg ötletén.</p> -<p>– Vajon külsőnkért szoktak minket inkább szeretni <span class= -"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> a -férfiak, vagy pedig belsőnkért? – kérdé Zsófia, szabaddá lett -karjaira tekintve. – Rákóczi néni csak a belsőnkért tart férjeink -szerelmére érdemeseknek. Ez nagy megrövidítésem volna, Klára! mert -még mamámtól is többször hallám, hogy igazi ördög vagyok s nehéz -föladat belőlem valami helyest faragni. Túlzás biz’ ez a rólam -elterjedt rossz hír; de annyit önként megvallok, hogy a szépségnek -is segítségemre kellene jönni, hogy György mindig hibátlannak -találja magamviseletét. S te, Klára, egészen jó természetű -vagy-e?</p> -<p>– Az emberek elnézésére folyvást nagy szükségem volt, -herczegnőm!</p> -<p>– Épen ezért kell alázatosoknak lennünk, mint mondja Csulai -uram, ki szivében alkalmasint kevélyebb Sámuel főpapnál, pedig -szüntelen hajlong, és hányszor nem láttam már a feje lágyát, noha -sokkal magasabb nálamnál. Igazat szólva, valódi alázatosoknak én a -mezitlábos barátokat tartom; de ezekről itt nem szabad beszélni. Te -se említsd őket Klára, mert az udvari szokás nem engedi, hogy -őszintén elmondjuk nézeteinket. Aztán egyéb baj is van e kérdésre -nézve… De remek kezed van, Klára, befontad hajamat, a nélkül, hogy -éreztem volna! Mennyit tanulhatnának tőled palotahölgyeim! Mindig -tépnek. Soha sem volt fejem ily kecsesen fodrozva… Már most ereszsz -föl a székről… Ülj le a helyemre… Ne vonakodjál, kérlek!… -Okvetlenül akarom, hogy leülj… Így ni!… Tudod-e, mi a szándékom?… -Hát csak az, hogy most én fodrozom föl fürteidet; még pedig saját -izlésem szerint. <span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span></p> -<p>Klára a sápadásig megijedt e szertelen leereszkedésen, s eleget -is tiltakozott, de hasztalanúl.</p> -<p>A szeszélyes herczegkisasszonyt föltett szándékától le nem -lehetett beszélni.</p> -<p>Alsószoknyában, szabad karokkal, s fésűvel kezében hozzáfogott a -szombatosnő feje rendezéséhez.</p> -<p>Kibontá ennek aranysárga haját és sűrű palástként hagyá a földig -hullámzani.</p> -<p>Azután szépségén és csillámán bámult.</p> -<p>– Tudd meg, Klára, hogy ha e hajzattal nem birnád örökre lekötni -leendő férjed szerelmét, akkor nincs varázs az egész világon, s -igaza van Rákóczi néninek, midőn a talizmánról sem tart semmit. -Képzeld csak, ő még a talizmánban sem hiszen! Ez a mi udvarunk, -Klára, igen kétkedő. Ha egy hétig nem látná az égen a napot, azt -állítaná, hogy bizonytalan, vajon ott van-e még? Sokat tudnék én -neked erről beszélni; de tanácsosabb a hallgatás… Oh! minő szép -hajad van, Klára!… dicséretet érdemel az enyém is; de mi tagadás, -szeretnék veled cserélni, ámbár, miért ne vallanám be? karjaimat és -vállamat talán nem adnám a tiedért. Egészen másként áll gyönyörű -szemedre nézve a kérdés… Most már befonom hajadat, s ha tépni -találnálak, kérlek, légy engedékeny tapasztalatlanságom iránt.</p> -<p>Épen hevében volt a munkának Zsófi, midőn a semmiről nem -értesűlt két palotahölgy belépett.</p> -<p>Nincs toll, mely leírhassa e tisztelt úrhölgyek -fölindulását.</p> -<p>Egyik nyitva feledé száját; másik kiejtette kezéből a könyvet, -melyből olvasni akart. <span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span></p> -<p>– Talán nem vagytok megelégedve az alakkal, melyet a kisasszony -hajzatának adtam? Igaz, én gyakorlatlan vagyok még; de szerencsémre -itt teljesül a közmondás, hogy a szépen minden szépen áll.</p> -<p>Ezzel tovább folytatá a piruló Klárán müvészetét.</p> -<p>– Mit fog mondani ő fensége, a fejedelemné!</p> -<p>– Istenem! egy herczegkisasszonyt ily foglalatosság közt -találni! – sopánkodtak a palotahölgyek.</p> -<p>Aztán, midőn el kellett távozniok, összedugták fejöket, -találgatásba merültek az idegen leány ki- és miléte felől, közlék -nézeteiket ismerőseikkel, azok a magokéival, a nők a férfiakhoz -vitték a talányt, a férfiak a nőkhöz hozták vissza, s pár óra alatt -a fejedelmi udvar egész személyzete azon nagy kérdésen törte fejét, -vajon kinek kedvéért lett fodrászleánynyá Zsófia herczegnő? Micsoda -lény az a «fejedelemné titka»? Hol van családja, hazája? Ki akarja -nőül venni? Kinek volna helyén áhítozni az udvar e kegyeltje után? -Ki rendezhetné vagyonát a magas pártfogás alatt álló személy -hozományával? Ki tehetne tönkre magát e fényüző s elkényeztetett -teremtés pazarlása miatt?</p> -<p>Ah! mennyi suttogás, mennyi sürgés támadt!</p> -<p>S minderről épen semmit sem gyanítva, végezték be az öltözködést -Zsófi és Klára.</p> -<p>A herczegleány, miután ékszerei közül egyet sem erőltethetett új -barátnőjére, egy ibolyabokrétát tűzött ennek keblére, a közelgő -kikelet ajándékát, a szerénység jelvényét.</p> -<p>– Ah! – sóhajtá most Zsófia, az órára tekintve – <span class= -"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> -Györgynek már itt kellene lenni. Eddig soha sem késett. S hol van -Anna? Miért nincs György nálam? Te talán nem is tudod, Klára! hogy -minden percz, melylyel jegyesünk a határozott időn túl érkezik meg, -vádlónak tekinthető. Györgynek már tizenkét vádlója van. Nem elég-e -a kihallgatás nélküli elitéltetésre is?… S Anna miért feledte el -kötelességét? Jer! siessünk az elfogadó terembe. Ha Anna kimarad, -te lészsz udvarmesternőm, a meddig a fiatal herczeg nálam mulat. Oh -Istenem! hisz csak nem lehetek magamra.</p> -<p>Klára tűhegyen állott a zavar és átallás miatt.</p> -<p>Zsófi a díszterembe voná őt, fejedelmi méltósággal ült a -kerevetre, s tanítgatá Klárát a szertartásos arczra és állásra.</p> -<p>– Most jól van. Neked komolynak kell lenni, mintha Anna volnál. -Az udvarmesternő az ily elfogadásokkor kettős kötelességgel bir: az -illedelemnek furcsa, de talán hasznos törvényeire ügyel; értesíti a -fejedelemnét, ha valami szokatlan történik: szóval, félig nagynéne, -félig kém. Vedd ezt szivedre, Klára. Saját érdekemben szeretném, ha -arczod vén és redős volna; de a te érdekedben meg vagyok elégedve, -hogy sem éltes, sem fonnyadt. Pótold, kérlek, komoly tekintettel az -évek hiányát.</p> -<p>– Talán azt adja az Isten, – rebegé Klára, – hogy Anna ő -nagysága megérkezik.</p> -<p>– Ne bizzál a véletlenben, gyermekem! légy oly komoly, mint a -deczember hónapot festenék le a naptárban, ha nőnek hinnék.</p> -<p>Ekkor a kamarás, Gyulai Ferencz lépett be. <span class= -"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span></p> -<p>– Kassai itélőmester és országtanácsos akarja alázatos -udvarlását tenni.</p> -<p>– Nem fogadhatom el, – szólt durczásan a herczegleány. – Épen -most várom György herczeget.</p> -<p>– Kassai István itélőmester és országtanácsos, ő fensége a -herczeg megbizásából remélt magasságodtól kegyes elfogadtatást, – -szólt Gyulai.</p> -<p>Zsófia herczegnő tekintete kedvetlen benyomásokat árult el.</p> -<p>Küzdeni látszott szeszélyével, de talán kiváncsisága vagy -aggodalma legyőzte azt.</p> -<p>– Helyettes udvarmesternőm itt van; tehát elfogadhatom a -tanácsos urat, – szólt ünnepélyesen.</p> -<p>A helyettes udvarmesternő ott volt ugyan; de arcza márványfehér -lett s lábai alig birták tartani.</p> -<p>Gyulai pedig e fehér szoborra csudálkozó tekintetet vetett, -mintha találgatni akarta volna, melyik görög istenség kifosztott -templomából hozatott e műremek a fejedelmi palotába!</p> -<p>– Gyűlölöm Kassait, – sóhajtá Klára halkan, öntudatlanul.</p> -<p>– Gyűlölöm Kassait, hallá a kerevetről visszhangzani lassan, -álomszerűen.</p> -<p>Az udvarmesternő a herczegnőre, ő rá veté szemét: mindketten -megütődvén önkénytelenül föltárt eszméik rejtélyes -összetalálkozásán.</p> -<p>Alig egy percz mulva az eltávozott Gyulai után Kassai lépett be. -<span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span></p> -<h3>XIV.</h3> -<p>A vén ember szokott cynismusával vegyült szertartásos -tisztelgések közt közelített a herczegleányhoz, ki az érett kor -komolyságát utánzó magatartással ült kerevetén, s a fejedelmi nőket -megillető méltóságból mentől többet igyekszik arczkifejezéseire -ruházni.</p> -<p>De ezen ünnepélyesség nem gátolja Kassait abban, hogy Klárához -érve, szürke, bozontos szemöldei közül kutató tekintetet ne vessen -rá, mi a szombatosnő szivét még összébb szorítá, s az -udvarmesternői szerep eljátszására is igen zavarólag hatott…</p> -<p>– Herczegnőm! – szólt Kassai kedélyes udvariassággal, – ő -magasságához, a fejedelemhez voltam parancsolva, midőn az ifju -herczeg, kinek résztvevő és könyörülő szivét minden -szerencsétlenség mélyen meghatja, a palota előcsarnokában -találkozott velem. Épen fönséges atyja belső szobáiból jött ki, s -rendeletet adott, hogy rögtön nyergeljenek s hogy személyzete is -üljön lóra, kísérje őt az áradat színhelyére. Nem vagyok bizonyos, -szólt ekkor hozzám fordulva, visszajöhetek-e azon órára, melyben -Zsófia herczegnőnél akartam tiszteletemet tenni? s valóban igen -lekötelezne kegyelmed, itélőmester uram, ha arról személyesen -nyugtatná meg a herczegnőt, hogy óvatos fogok lenni és másokon -segítve, éltemet botorul nem koczkáztatom.</p> -<p>– Nem koczkáztatja? – szólt ingerülten Zsófia. – Ő nem -koczkáztatja? S ezt akarja velem kegyelmed <span class= -"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> -elhitetni? Mindenütt együtt lesz a veszélylyel! Fölkeresi, a hol -csak találhatja… Vagy nem ugratott-e kőfalakon keresztül, -mélységeken át, hogy szememet iszonynyal hunytam be? Nem hallok-e -naponként róla csodálatos híreket? Most lóháton megy föl a -lépcsőkön; majd meg a seb miatt felbőszült bölény elébe rohan. És -óvakodásáról mindig a legvakmerőbb vállalatok előtt biztosít. Nem -építek igéreteire semmit. Rákóczi néni is mondta, hogy szoktassam -el magamat a remegéstől; mert könnyebb nekem megtanulni, hogy ne -féltsem őt, mint neki, hogy ne adjon folyvást a féltésre okot.</p> -<p>– Ez egyszer semmi komoly ok nem forog fönn. A gyors olvadás a -Maroson megindította a jégtáblákat, s azok Portusnál összetorolva, -kiöntést okoztak. Hisz ezt méltóztatott nagyságod már hallani?</p> -<p>– Most hallom először.</p> -<p>– Inkább segélyezésre van szükség, mint életmentésre.</p> -<p>– Nekem fölösleges ékszereim vannak, – szólt Zsófia.</p> -<p>– Kenyér kell nekik, egy kevés ruha és ideiglenes lakás; mert -Portus és Váradja nagy részét vagy a Sebes vagy a Maros árja -borítja, bár mindenütt gázolhatón. No! legfölebb két házba tolult a -hab az ablakon, s azok is viskók voltak. Csak egy üres bölcsőt -láttak a Maroson úszni, s csak egy növendékgyermek hulláját -találták a Sebes fűzei közt. Más szerencsétlenségről nem vagyunk -értesítve.</p> -<p>– Szörnyű, szörnyű! Klára, gyűjtsd össze ruháimat, hogy oszszuk -ki a károsodtak közt… De hol <span class="pagenum"><a name= -"Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> van Klára?… -Udvarmesternőm eltünt. Nem látta-e itélőmester uram, hogy merre -ment?</p> -<p>– Úgy gondolom, az öltözó-szoba felé, nagyságos kisasszony! -Egyébiránt reszketett, halálsápadt volt, s mint gyanítom, -aggodalmai nem voltak közönségesek.</p> -<p>– Mindig így szokta Kassai bácsi az embereket ijesztgetni! – -szólt Zsófia, egészen feledve méltóságát s az ünnepélyes fogadással -járó feszes modort. – Többeket tudok már, a kik félnek csak -rátekinteni is a bácsi arczára.</p> -<p>– A herczegnő ideiglenes udvarmesternője talán épen ezek közé -tartozik? – tudakolá mosolyogva Kassai.</p> -<p>– Majd megkérdem tőle.</p> -<p>– Ha jól emlékszem, már egyszer látott, s akkor szintén nagy -zavarba jött.</p> -<p>– S csak egyszer? Azt kell hinnem, hogy többször is.</p> -<p>– S miből gyanítja nagyságod?</p> -<p>– Engedjen arról hallgatnom.</p> -<p>– És szabad-e tudnom, miként jutott a tőlem félő hölgy azon -magas hivatalba, melyben most találni volt szerencsém?</p> -<p>– Kinevezés által.</p> -<p>– S ki nevezte ki?</p> -<p>– Magam, – szólt Zsófia méltósággal. – Igaz, csak egy órára; de -azzal bebizonyítám, hogy állandólag is lehetne azzá, a mivé -tettem.</p> -<p>– Kétségkívül magas születése vagy rendkívüli tulajdonai -jogosították e kitüntetésre? <span class="pagenum"><a name= -"Page_143" id="Page_143">-143-</a></span></p> -<p>– Hogy a magas születés nálunk az előmenetelre nem okvetlenül -szükséges, azt a tanácsos úr saját magáról tudhatja.</p> -<p>– Nagysád tökéletesen meggyőzött a rangra nézve, – szólt cynicus -vidorsággal Kassai. Csak még azt nem tudom, hogy a félénk hölgy, -oly fiatal korában, s oly gyermekes modor mellett nagy -képességeinek minő jeleit adhatta?</p> -<p>– Ez, itélőmester úr, az én titkom.</p> -<p>– De legalább neve nem?</p> -<p>– Az, itélőmester úr, a fejedelemné titka.</p> -<p>– S honnan jött ide?</p> -<p>– De nem tudná-e Kassai bácsi megmondani, hogy hová ment -innen?</p> -<p>– Véghetetlenül sajnálom, hogy azzal a herczegnőnek nem -szolgálhatok.</p> -<p>– Fájdalom! hasonló helyzetben vagyok én is kegyelmed azon -kérdésére nézve, hogy honnan jött?</p> -<p>– Miután tehát szerencsém volt egy az udvari szertartás szerint -fontos ügy felől nagyságodtól megnyugtató fölvilágosítást nyerni, -kegyes engedelemért folyamodom más tárgyra nézve a herczegnő -figyelmét igénybe vehetni.</p> -<p>– Udvarmesternőm eltávozott s kegyelmed, ki az udvari -szertartásokra hivatkozott, bizonyosan nem feledte el, hogy az -elfogadásoknál az udvarmesternő jelenléte szükséges.</p> -<p>– Valóban nagy hiba volt Komjáthi Anna ő kegyelmének, a -herczegkisasszony udvarmesternőjének kimaradása, azonban miután az -ügy, melyről szólani akarok, György ő fenségére vonatkozik, azért -is el <span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span> kell hallgatnom Anna asszony -mulasztását, mert ez kellemes alkalmat nyújt nekem, régi óhajtásom -teljesítésére. Igen herczegnőm, négyszem közt vágytam nagyságoddal -beszélni, s midőn most erre alkalom nyílt, háládatlan volnék, ha -észrevétetném másokkal azon hanyagságot, mely ily váratlan -szerencsében részeltet.</p> -<p>– Tehát az itélőmester úr elnézést igér nekem elnézésért. De -feledi, hogy György miatt aggodalomban vagyok? Hogy a -szerencsétlenség martalékai segélyemet várják? Hogy Klára, kinek a -könyörület teljesítésében oldalom mellett kellene lenni, -csodálatosan eltünt? Hogy általában tűhegyen ülök itt? S hogy nem -szeretek semmi kellemetlen érzést? Szóval, most Annára van -szükségem,… ha tudniillik Kassai bácsi nem akar udvarmesternőm -lenni.</p> -<p>– Valóban, nem tudom, birok-e elég képességgel e fontos -hivatásra. S mit kellene tennem, hogy legalább mint udvarmesternő -elmondhassam azt, a mi szívemen fekszik?</p> -<p>– Bejön a ruhatárba s velem együtt kiválasztja a használható -darabokat.</p> -<p>– Esdeklem alázatosan, a károsultak oly sorsú egyének, kiken -nagyságod legdurvább vászna, legviseltebb ruhakelméje is valódi -gúny volna előbbi állapotjok ellen.</p> -<p>– De aranylánczaimat és karpereczeimet eladhatják.</p> -<p>– Nem értik becsét e drágaságoknak, potom áron adnának túl -azokon; nem is említve, hogy a szolgabiró tolvajságért, csupa -tévedésből, befogathatná őket. <span class="pagenum"><a name= -"Page_145" id="Page_145">-145-</a></span></p> -<p>– Reménylem, kegyelmed ért a drágaságokhoz?</p> -<p>– Valamennyire értek, herczegnőm.</p> -<p>– Tehát én most az udvarmesternőt elküldeném, hogy adja el az -ötvösöknek csekélyebb ékszereimet. S ha kegyelmed udvarmesternőm -lett, kiválasztjuk a szükségeseket, s rögtön elviszi az ötvösökhez. -A válogatás alatt megengedem, hogy beszélgessen arról, mit szivén -hord, noha bevallom, inkább szeretném, ha ez időközben Klára -beszélne velem.</p> -<p>– Csodálatos lény lehet az a Klára! S kell-e még egyebet is -tennem, herczegnőm?</p> -<p>– Természetesen. Midőn a pénzt beszerezte, hintómba ül, elmegy a -helyszinére, segít a szűkölködőkön, kiosztja adományaimat, s -gyorsan visszatérve, pontos előterjesztést nyujt be hozzám a -történtekről.</p> -<p>– A hintón kívűl, herczegnőm, a többi feltételeket elfogadom. -Már hiába, inkább bizom saját lovaimban.</p> -<p>– Menjünk tehát a ruhatárba.</p> -<p>A gondviselés úgy akarta, hogy e válságos perczben lépjen be -Anna.</p> -<p>Az elkésett udvarmesternő kipirult, midőn Kassait megláttá.</p> -<p>– Épen a tanácsos uram ő kegyelme igérkezett kötelességeid -betöltésére, Anna! s úgy hiszem, e megszégyenítés eléggé -megbüntet.</p> -<p>Anna inkább a rettegett Kassai, mint a herczegnő előtt mentve -magát, fölhozá, hogy saját szemeivel látta György urfi -kilovaglását, s ebből a mai elfogadás <span class= -"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> más -napra áttételét következtetvén, szabadságot vett néhány perczig -haza távozni.</p> -<p>– Most már a tanácsos úrra egész figyelemmel hallgathatok! – -szólt Zsófia mosolyogva Kassainak, ki négyszem közt szeretett volna -vele beszélni, kellemetlen helyzetén.</p> -<p>– Talán az árvíz miatt károsultak ügyétől vonnám el drága -idejét.</p> -<p>– Sietni fogunk majd Annával a szükségesek kiválasztásában. Csak -szóljon kegyelmed haladéktalanúl, mert már kiváncsivá tett, s a -nők, mint Anna mondani szokta, inkább uralkodhatnak még -gyűlöletükön is, mint ujságvágyokon.</p> -<p>Anna megütközött ugyan a neki tulajdonított észrevételen, de -kötelessége szerint hallgatott és szertartásos szigorral tartá -magát a néma tanúk szerepéhez.</p> -<p>Kassai a szerencsés alkalom elszalasztását eléggé fájlalá, de -sokkal több tapintattal bírt akár arra, hogy egészen hallgasson, -akár hogy mindent elmondjon. Szerette volna György urfit, ki Pécsi -Simonhoz és Szeredihez közeledik, dícséretes ürügy alatt -Fehérvárról eltávolítani, de Annában kétes jellemű segédnél többre -alig számíthatott. Ez alkalommal tehát csak általánosságban, csak -előkészítésként kellett működnie, különben koczkáztathatá a -sikert.</p> -<p>– György herczeg, – szólt tehát, mintha egy épen most -félbeszakított tárgyat folytatna, – György herczeg a Maros kiöntése -miatt veszélyben forgók jó nemtője lesz. Életét nem koczkáztatva, -megmentheti másokét, s a nép hálakönyeit szép tetténnek -<span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span> adójául elfogadhatja, oly föláldozások -nélkül, melyek a herczegnő és a haza aggodalmait igénybe vehetnék. -Ezt nevezem én helyes gazdálkodásnak az erénynyel. De vajon mindig -számító gazda-e az ifjú herczeg? A mult őszszel a meggyúlt pajtába -rohant, mikor már a boronák töredezni kezdettek s a láng az -ablakokon kitört. És miért koczkáztatá az életét? Hm! hogy -megmentse egy parasztnőnek fejős tehenét. Hát nem lett volna-e -helyesebb, ha már a károsultat szánta, más tehenet ajándékozni -neki? A farsang végén Bánffy Gergely lakodalmán, melyre nyolcz -vezetéken hozott paripával jelent meg, egyszerre bezáratta az -udvarkaput.</p> -<p>– Hallottam, – szólt közbe Zsófi – részletesen hallottam a -történteket. Sorba állította a vendégek kocsiait, úgy, hogy az -egész tért betöltötték. Ekkor a magával hozott rókát szabadon -bocsátá. Lóháton, ostorral kezében és a szekerek közt nyaktörő -ugratásokkal üldözte, csapkodá a szegény állatot, egyik menedékből -a másikba szorítva. Hat lova fáradt ki, míg a veszélyes játéknak -vége lőn. Egyébiránt a nász el volt ragadtatva György ügyességétől, -s mindenki tudja, hogy Erdély ifjai közül senki sem győzheti le őt -a lovaglásban.</p> -<p>– De mit mondott volna e nász, ha egy hitvány róka az országot -leendő fejedelmétől, s a herczegnőt leendő férjétől fosztotta volna -meg? Pedig ez könnyen történheték.</p> -<p>– Igaz, György vakmerőségének rossz vége lehet. Azonban -rábeszélhetjük-e őt, hogy nővé legyen, vagy otthon ülő -törvénytudóssá? <span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span></p> -<p>– Nem, herczegnőm! De tevékenységének méltó tárgyat lehetne -adni, s bátorságát magas czélok által összhangzásba hozni a -megfontolással, a számítással és a valódi nagyságra szükséges többi -kellékekkel.</p> -<p>– Kénytelen vagyok elismerni, hogy az itélőmester úrnak igaza -van.</p> -<p>– A nagyravágyást kell az ifjú herczeg keblébe vetni, hogy -lángoljon föl és hevítse hasznos erélyre, eredménydús -hatékonyságra. Hm! de ki tehetné ezt inkább, mint herczegnő?</p> -<p>– Mert nő vagyok, úgy-e? S tiszteletes Csulai uram többször -mondá nekem, hogy a kevély nők szokták kedveseiket, férjeiket a -nagyravágyás bűnébe sodorni. Például hozta föl Tulliát, a büszke -Tarquin feleségét.</p> -<p>– Csulai uram más nagyravágyást értett, nem az igazit, nem a -nemest. A herczegnő buzdításai az ifjú herczeget a történetkönyvben -halhatatlan nevűvé tehetnék. Benne megvan az anyag, a fogékonyság… -csak irányra van szüksége.</p> -<p>– Megvallom, nekem hajlamam van ilyen buzdításokra, s volnának -is gondolataim. Már rég veszem észre, hogy ez a mi udvarunk -kicsiny, minden czímével, fényével, szertartásaival együtt.</p> -<p>– No! herczegnőm! nem nagyon kicsiny biz’ a, csak az emberek -legyenek benne nagyok.</p> -<p>– Higye meg, kicsiny, – szólt Zsófia fontoskodó arczczal. – Az -ország is szűk.</p> -<p>– Megférünk benne, herczegnőm.</p> -<p>– A Rákóczi-család is még nem a legjavából való.</p> -<p>– Nem mindenik lehet spanyol király, herczegnőm! <span class= -"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> Elég -szép vagyont, tekintélyt és hatalmat adott az Úristen ő -magasságának, a fejedelemnek.</p> -<p>– Kezdetnek megjárja, itélőmester úr! De már csak az -tagadhatatlan, hogy az én őseim közül egyik lengyel király volt; -miért ne lehetne György szintén azzá? Ez elég helyes tárgya a -nagyravágyásnak, úgy-e, Anna? Te tégy mellettem tanubizonyságot. -Vagy ha nem tetszik Györgynek Krakkóban lakni, fogadja el a magyar -király czímét, mint Bocskai. Reménylem, előbbvaló a korona, mint a -süveg! Szólj, Anna, igazam van-e? Vagy legjobb volna, hogy űzze ki -a törököt Constantin várából, s aztán neveztesse ki magát a pápa -által a keresztyénség kardjává. Mindezekre, úgy hiszem, -nagyravágyás kell.</p> -<p>– S kigondolásokra a herczegnő igéző kedélye s fiatal kora, – -szólt mosolyogva Kassai.</p> -<p>– Tehát mondja el kegyelmed a redős arczú nagyravágyás -gondolatait.</p> -<p>– Én csak a György herczegúrfi számára való eszméken törtem a -fejemet, s nem azokon, melyeken vagy már rég túlhaladt a hanyatló -kor becsvágya, vagy soha többé nem képes létesítésöket elérni. -Nézetem szerint arra kellene buzdítani ő magasságát, hogy vegyen -részt a közdolgokba; kezdjen szolgálni, hogy tanulja meg a -parancsolást; áldozza tevékenységét, bátorságát az ország egyik -pontjának védelmére, hogy idővel értsen az egész ország védelméhez, -s magasabbra emeléséhez.</p> -<p>– Szóval, arra kell őt rábeszélnem, hogy a kegyelmed hatósága és -parancsa alá helyezésben keresse a nagyravágyás kielégítését. -<span class="pagenum"><a name="Page_150" id= -"Page_150">-150-</a></span></p> -<p>– Vannak katonai állomások is, melyek a herczeget ily -kellemetlen összeköttetés alól fölmentik – válaszolá cynikus -mosolylyal Kassai.</p> -<p>– Azaz, költöztessen el engemet György valamelyik puszta -végvárába. Eljösz-e oda, Anna?</p> -<p>– Én nagyságodnak csak árnyéka vagyok, s az árny sohasem válik -el a testtől, kiséri azt mindenüvé – sóhajtá Anna.</p> -<p>– Kegyelmed, itélőmester uram! közölte-e ezt a tervét Rákóczi -bácsival?</p> -<p>– Tervről, herczegnőm! itt szó sem lehet! – válaszolta Kassai, -kellemetlenűl meglepetve Zsófia nem várt belátásán. – Bennem a -herczeg vakmerősége csak azon aggodalmat ébresztette fel, melyet a -Maros kiáradása. S gondolám: vajon nem lehetne-e e bő hullámokat -úgy vezetni, hogy medrökben maradjanak? A folyamokra nézve is -beszélnek ily lehetőségről, bár bizonyost nem tudok felőle mondani, -de azt már tapasztaltam, hogy a jellemekre alkalmazható a -szabályozás.</p> -<p>– Csulai uram állítja, hogy ez főleg imádság és Isten kegyelme -által történhetik meg. De míg mi együtt beszélgetünk, azalatt az -árvíz áldozatainak inségén nem lesz könnyítve; siessünk, Anna! a -könyörület filléreinek összeszerzésével.</p> -<p>– A kis kigyó! a kis sátán! – gondolá Kassai, midőn czélját el -nem érve, távozni vala kénytelen. <span class="pagenum"><a name= -"Page_151" id="Page_151">-151-</a></span></p> -<h3>XV.</h3> -<p>Klára egészen járatlan volt a herczegkisasszony palotájában.</p> -<p>Csak annyit tudott, hogy az udvari cselédeken kívül még sok más -vizsga szemnek lesz kitéve, ha arra távozik el, a mely felől -bevezették.</p> -<p>Ezért vonult az öltözőszobába, honnan, mint gondolá, hamar érhet -a bástyára.</p> -<p>Az épületszárnyból, melyhez egy egészen födött falajtó vezet, -csak a ruhatárnak nevezett termet ismerte.</p> -<p>Onnan több kijárat nyilt; s hogy melyiket válaszsza, volt-e -ideje hosszasan vizsgálni a fölindult, a majdnem reszkető anyának, -ki lába alatt égni vélte a földet s feje fölött roskadozni az -eget?</p> -<p>Végre a herczegkisasszony hálószobájába tévedt.</p> -<p>A hely, hová engedelem nélkül hatolt, megdöbbenté, a falajtón -áthangzó női csevegés szintén elvevé bátorságát. Nem merte a -kilincset kezével érinteni, noha képzelheté, hogy lehetetlen az -épületből úgy távoznia, hogy épen senkivel se találkozzék.</p> -<p>Mit tegyen.</p> -<p>Tusakodásából az ajtó fölnyitása ragadta ki.</p> -<p>Két nő lépett be.</p> -<p>Az egyik komornának látszott, s halk sikoltással árulta el -meglepetését; a másik, kinek övéhez kulcsok voltak horgolva, -szigorú tekintetet vetett Klárára.</p> -<p>– A herczegnő elfogadást tart, s az udvarmesternő nincs jelen, – -szólt Klára föltalálva magát. – Hol van lakása? <span class= -"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span></p> -<p>– Ha a kisasszony parancsolja, elvezetem a nemzetes asszony -osztályához – szólt a komorna, a tudakolóban most a herczegnő -kegyelt idegenét sejtvén, azt a rendkívül szerencsés ismeretlent, -kit Petneháziné nem szokott megdorgálni, s kitől a palotahölgyek -komolyan félthetik helyzetöket.</p> -<p>– Kérem, vezessen el! – válaszolá Klára. – Ugy-e, közel lakik az -udvarmesternő?</p> -<p>– A szomszéd szobából a csigalépcső egyenesen az ő dísztermébe -száll le.</p> -<p>Klára Annát figyelmeztette Kassai jelenlétére, s a koros nő -csaknem lélekzetét vesztve sietett az épület homloka felé, nem -tartván illendőnek a rövidebb, de házias úton, a csigalépcsőn, -menni föl növendékéhez, ki a szertartásokra szánt perczekben -megszünt más viszonyban állani vele, mint a mi az úrnőé az -alárendelt helyzetűhez.</p> -<p>Annától a bástyára s a fejedelmi kerteken át, melyek fokozatosan -szállottak mindig alább, a vártöltés párkányának aljához ért -Klára.</p> -<p>Most merre forduljon?</p> -<p>Leginkább Pécsi Simon palotája nyujtott neki tájékozási -pontot.</p> -<p>A Miklós-kapun áthaladva, azon az iszonyú utczán kelle végig -mennie, melyben férjét utolszor látta Szeredi és a gyalázat előtt -meghajoltan, széttiporva. Minő emlék!</p> -<p>Úgy tetszett, mintha a pont, hová ájultan rogyott, most is azt -követelné tőle, s minden porszem, melyet lába érint, a mágnes -rejtelmes erejével vonná magához. <span class="pagenum"><a name= -"Page_153" id="Page_153">-153-</a></span></p> -<p>Küzdött, hogy fentarthassa testét, hogy szemei el ne -homályosodjanak, hogy lélekzete mellébe ne szoruljon.</p> -<p>Végre megszabadult az átkos utczától.</p> -<p>Sietve hagyta oda a külvárost.</p> -<p>Könnyű öltözéke mellett sem érzé a hűvös szellőt, mely fürteit -rángatta, a nedvet, mely papucsán áthatott.</p> -<p>Néhol apró tócsát formált az olvadék, néhol a hó egyes hasábjai -még láthatók valának.</p> -<p>Szőllők aljában, s mint a szokatlanúl élénk közlekedésből -gyanítá, az országúthoz érkezett.</p> -<p>Szekerek, kocsik, ökrök és bivalyok által vont taligák egész -falkája lepte el az utat.</p> -<p>A néptömeg egy része az áradat színhelyéről tért vissza; a más -pedig arra felé haladott. S ha Klára a kiváncsiak közönyével járna -e többnyire csak látványt áhítozó sokadalom közt, ezer rémes -történet részleteit leshette volna el a beszédes ajkakról, s a -valódi özönvizet képzelhetné Portus és Váradja fölött uralkodni, -még pedig minden Ararát és mentőbárka nélkül. De szerencséjére az -anyai aggodalom nem engedett hallgatódzás- és tudakolásra időt.</p> -<p>Kettőzött lépésekkel hatolt mindig tovább.</p> -<p>Annyit látott, hogy az országút a portusi révhez visz… ah! de ha -odaérkezik, ki mondja meg neki: hol keresse Endrét? Ki mutatja meg -az ép, vagy már omló házat, s az épben a még kiszabadítható -gyermeket, a roskadozóban a halálra eljegyzettet és az omladékok -vagy hullámok közt a holttetemet. Oh! ha a kétségbeesés minden -képei egyszerre vonulnának <span class="pagenum"><a name="Page_154" -id="Page_154">-154-</a></span> az anya szemei elébe, idegei talán -megtagadnák finom, gyönge tagjaitól a mozgató erőt, s a boldogtalan -szombatosnő, a szentkönyv kifejezése szerint sóbálványnyá válnék! -De Klárának most csak az jut eszébe, hogy fiát meg kell -szabadítania. A részlet háttérbe vonult a főeszme elől, mely őt -kergeté, s mind gyorsabban… mind gyorsabban!</p> -<p>Selyem papucsa facsaró víz volt, ruháját befecskendé a sár, -arcza a hűs lég daczára is kipirult, lángolt.</p> -<p>Csaknem Portusig gyalogolt, oly szobákba való öltözékkel, -melyeknek kandallóiban még tűz égett, azon phantastikus alakú -fürtökkel, melyeket fátyolkendő sem takart be, s azon egészen -szabad nyakkal, melyre a herczegkisasszony emlékül vékony -aranylánczról függő érmet akasztott. Már csak néhány percz kellett, -hogy a pusztítás színteréhez érjen, midőn az út kanyarulatánál -hirtelen maga előtt látja a fejedelmi bérruhát viselő -kengyelfutókat, kik kisded fehér pálczájokkal a népet oldalra -terelték, hogy szabad tért nyerjenek. Utánok hat szürke paripától -vont hintó jött, leeresztett födéllel.</p> -<p>Klára ijedve ismert a fejedelemnőre s a mellette ülő éltes -asszonyságban Petneházinéra.</p> -<p>Rákócziné figyelmes szeme tüstént észrevette őt.</p> -<p>A kocsi megállott.</p> -<p>Nem volt menekülés.</p> -<p>A fejedelemné kezével intett.</p> -<p>– Ülj tüstént fel! – mondá száraz, megindulás nélküli hangon, s -midőn Klára helyet foglalt és a hintó tovarobogott, folytatá -félbeszakadt beszédét <span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span> Petneházinéval, oly közönyös hangon, -mintha épen semmi sem történt volna. De bezzeg nehéz volt helyes -választ nyernie a vén udvarmesternőtől, ki a csodálkozás miatt alig -bírt magához jönni. Hosszas szolgálata alatt nem is fordult elő -több ily eset, sőt kívül esett az minden szabályokon, melyek -hagyomány szerint, vagy leírva, az udvarmesternők nézeteinek irányt -adtak az illem és szokások felől.</p> -<p>Hol Klárára veté szemeit, ki mint a hagymázban szenvedő, ha -fölügyelet alól menekűl, a merre csak lába viszi, nyargalt vala az -úton, nem eszmélve semmiről, nem ügyelve semmire; hol pedig a -fejedelemnére tekintett, ki a sáros, lompos és zilált hajú leányt a -kocsi bársony párnáira ülteti, s nem talál annak különös és -botránkoztató magaviseletében semmi felötlőt, semmi tudakolásra -méltót.</p> -<p>Klára, kit gyermeke iránti szeretet űzött az áradat színhelye -felé, most, midőn a fejedelemnét látta onnan visszatérni, a -marczangoló félelemtől könnyülve érzé kebelét; mert nem hiheté, -hogy a szerencsétlenek közt a kis Endre ne jutott volna a magas -hölgynek eszébe; nem hivé, hogy egy anya fontos ok nélkül -visszatartóztathatná az anyát, midőn siet magzata megmentésére; s -nem képzelheté, hogy egy nemes s a külszigor mellett is érzékeny -kedélyű nő minden megindulás nélkül nézhessen oly nőre, kit néhány -percz mulva gyermeke vízbefulásáról akar értesíteni.</p> -<p>Aztán a hideg és nyugodt arczkifejezésben volt valami biztató -is, melyet csak a szombatosnő éles figyelme vőn észre. S az, hogy a -fejedelemné tőle <span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span> semmit sem tudakolt, ellenben -Pethneházinét egészen elfoglalá, annyi óvatosságot és gyöngédséget -árult el, hogy Klára alig tartóztathatá vissza könnyeit, bámulatát, -s pirulnia kellett saját erőtlenségén e nő csendes nagysága -mellett.</p> -<p>Megérkeztek.</p> -<p>– Öltözzél ujra, Klára, s máskor ne nyargalj utánunk. Te úgy sem -segíthetnél sem a szerencsétleneken, mert nincs pénzed, sem -rajtunk, ha valami bajba esnénk, mert nincs erőd. Dorgálja meg maga -is Petneháziné asszonyom, ezt a gondatlan leányt, s ha ruháját -megváltoztatta, küldje hozzánk.</p> -<p>A fejedelemné a kocsiról leszállva mondá e szavakat, s nem -csoda, ha az udvari cselédek meghallák és elbeszélték.</p> -<p>Némelyik nevetett Klára bohóságán, de mindenik irigylé azon -kedvező helyzetet, azon titokszerű viszonyt, mely mellett egy -fiatal leány eszében ily bohóság megfordulhat.</p> -<p>– Fiadat veszély nem érte, – szólt Rákócziné, midőn a -szombatosnő magát és öltözékét rendbehozva, ismét megjelent. – -Egészséges, vidám, bátor gyermek. Jó lesz majd apródnak -udvaromban.</p> -<p>Klára többnyire csak hálakönnyekkel válaszolt.</p> -<p>Oly szegény volt kifejezésekben, midőn annyi érzés ostromolta -szivét!</p> -<p>A fejedelemné most szelíd szemrehányással mondá:</p> -<p>– Több megfontolást vártam tőled. Igaz, hogy az anyai szeretet -aggodalmai erősek, de miattok férjedet hozhatád áldozatúl. Mihez -fogtál volna, ha az árvízhez érkezél? Ki ismeri gyerekedet? ki -utasíthatna <span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span> a lakásához? ki nyugtathatott volna -meg, hogy még él? Csak figyelmet gerjesztettél volna magad iránt, s -magzatodat hasztalanúl keresve, férjed föllelhetését tevéd vala -lehetetlenné.</p> -<p>Klára aggódva tördelte kezét.</p> -<p>– Oh Istenem! – sóhajtá, – Kassai… Kassai uram ő nagyságának az -árvíz pusztításairól hozott értesítései ragadtak magamon kívűl. -Elenyészett a világ, csak gyermekem képe, csak a halál rémarcza -lebegett szemem előtt. Semmi tekintetre nem figyelve, semmi más -veszélyt fontolóra nem véve, hagytam oda a herczegkisasszony -termét. Ah! a vén ember bősz tekintete kisérte színváltozásomat, -mellem fuldoklását, bánatomat, rémületemet, tagjaim minden -mozdulatát. Veszve vagyok. Ellopják gyermekemet, meggyilkolják -férjemet. Kassai figyelme föl van ébresztve. Magamat nem -mérsékelvén, a pusztulást hoztam családomra. Kassai észrevett -mindent. Előle nincs menekülés.</p> -<p>– Hogy Kassai üldözi férjedet s bűnre vezetni igyekszik, az, -Klára! – szólt a fejedelemné dorgálólag, – az még csak a te -magánvéleményed és nincs semmi által igazolva. Ő a fejedelem első -hivatalnoka, s nem illik előttem róla ily kifejezésekkel szólanod. -Egyébiránt, ha tízszer is gonoszabb, mint te rajzolod, a védelmem -alatt álló gyermekednek ártalmára semmit sem volna képes tenni. S -nem ez aggodalom miatt, de egészen más tekintetekből hagytam meg, -hogy egy derék úr, kinél csak jót tanulhat, vegye magához.</p> -<p>– Ah! csak ne szoknék el attól, hogy engem szeressen! -<span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span> – rebegé Klára könnyekkel szemében. – -És a másik, ki az anyai kéztől az idegent megkülönböztetni sem -tudja, hamar fogja-e elhinni, hogy van kebel, őt forróbban szerető, -mint az, melynek emlőiből szívta a táplálékot, s hogy van érette -hőbben virrasztó szem, mint az, mely első játékai fölött őrködött -és első lépését kísérte bátorításával? Oh! fenséges asszonyom, én -rendkívűl szerencsétlen vagyok!</p> -<p>– Az, ha tűrni meg nem tanulsz.</p> -<p>– Tűrnék, csak végre lemondani ne kellene.</p> -<p>– Lehetséges, hogy holnap férjedről is fogsz hallani. S talán -előbb megláthatod gyermekeidet, mint gondolod. De most távozzál -már. A délelőtt munka nélkül telt el, s kettőznöd kell -szorgalmadat, hogy mulasztásodat kipótold. Különben is a bánat -dajkája a henyeség.</p> -<p>Klára már boldog, mert remél!</p> -<p>Más most a levegő-ég, más a nap, más a fáradság, más a pihenés, -mások barátnői, kik vele csevegnek, mások az álmok, melyek éjente -meglátogatják, az egész világ mássá változott át, mert remélt.</p> -<p>Parányi e remény, de a mérhetetlen csillagok közül melyik volt -valaha oly kedves, oly megható fényű, mint az a kicsiny sugár, mely -egy fris falrepedésen véletlenűl a börtön éjébe tör!</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_159" id= -"Page_159">-159-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>NEGYEDIK RÉSZ.</h2> -</div> -<h3>I.</h3> -<p>Kassai és Gyulai Zsófia herczegnő palotájából egyaránt -meglepetéseket vittek haza.</p> -<p>Az ifjú kamarásé kellemes volt.</p> -<p>Ő legszebb álmai képét vélte Klárában megtestesültnek.</p> -<p>Ott állott előtte a kicsiny, gyöngéd, bűbájos alak, mintha -szivéből röpült volna ki az életbe, azon szívből, melyben az önzés -mellett is maradt még egy kevés hely az eszmény és ama vágyak -számára, melyek nem anyagiak, nem az emelkedésre törekvő -dícsvágynak valók, s melyeket az évek mindig nevetségesebb színben -fognak elébe rajzolni.</p> -<p>Mily különös játéka a véletlennek!</p> -<p>Épen csak az hiányzott Kláránál, mi nélkül Gyulai nem képzelheté -hasonló kecsét a formáknak, hasonló átlátszóságát a bőrszínnek, -hasonló melegét az arczvonaloknak, hasonló nemességét az egész -külsőnek, csak a világi szerencse, csak a születés előnye hiányzott -nála.</p> -<p>Gyulai a hódító szépség erős kinyomatait, a legragyogóbb -tulajdonokkal fölruházott junói alakokat nem tartá semmi osztály -kizáró sajátjának, de azon <span class="pagenum"><a name="Page_160" -id="Page_160">-160-</a></span> sylphideket, kik a lég könnyű -gyermekeinek látszanak, kikben alig emlékeztet valami a súlyra, az -ellentállásra, a durva anyagra, csak a palotákban, csak a sors -elkényeztetett választottjai körében hitte létezhetőknek.</p> -<p>S ki ez a Klára? Micsoda titokszerű lény? tudakolá Annától, -Pethneházinétól és általában azoktól, a kik felőle valót és meséket -beszélhettek neki. Mohó kíváncsisággal hallgatá a badar -hozzávetéseket, a dicséretet és rágalmat, s mindazt, a mi -kiábrándíthatá, vagy álmokba ringathatá. De fájdalom! kevés volt a -biztató adat, sok a kétségeket támasztó.</p> -<p>– Legfölebb a szerelem titkolt záloga lehet! – sóhajtá az ifjú -kamarás. – A fejedelem vagy fejedelemné rokonságából valakinek -élettörténetét kellene részletesebben ismernem, hogy a rejtélyt -elfedő leplet félrevonhassam. Szeredi viszontagságos multja talán -fölvilágosíthatna. De volna-e hasznom ily fürkészetekben? Mit -érdekel az, a mi helyzetemhez nem talál, s a mit mentől -világosabban ismerek, annál kevésbbé fogadhatnék el? Legjobb e -boszantó benyomás emlékét is kitörölni szivemből.</p> -<p>Zsófia herczegnő makacs szeszélylyel ragaszkodott Klárához, s -Gyulainak többször volt alkalma a szombatosnőt látni a palotában, -sőt párszor Anna néne szobáiban is.</p> -<p>Ilyenkor elég módja lett minden tekintetéért, mely az aranyfürtű -tündérre tévedt, és minden szaváért, melyet e kétséges helyzetű s -gyanus származásu lénynyel váltott, hosszasan vádolni magát.</p> -<p>Neheztelt saját esztelenségére, kárhoztatta szívét <span class= -"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> a -hóbortos érzések miatt, kinevette, kigúnyolta egy iskolás gyerekhez -méltó dőreségeit, de utoljára is nem űzhette ki elméjéből azon -gondolatot, hogy Deborah magasabb szépséggel bír ugyan, mint Klára, -azonban alig lehetne az öreg Pécsi számára kedvezőbbet óhajtani, -mint Klárát egyetlen leányul és örökösül. Ily csere mellett csak a -legferdébb gőg tudna még arra is emlékezni, hogy a dúsgazdag földes -úr nagyatyja szűcsmester volt.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Kassai ingerülten tért haza, s mert számításában csalódott, -elégületlen volt magával.</p> -<p>A fejedelemnél tudniillik nem talált nagy ellenhatásra a ravasz -korlátnok azon javaslata, hogy György herczegfi közpályára lépjen. -Mert Rákóczi szerette volna a választást még éltében fia számára -végrehajtani, de mint tapasztalt férfiú ismerte alattvalói -idegenkedését az alkotmány formáinak minden változtatása iránt. -Tudta, hogy a rendek a szabad választási jogot bálványozzák. -Családja népszerűségét még megszilárdítva nem hivé, s a Kassai -által háttérbe szorított aristocratia erejéről sokkal mélyebben meg -volt győződve, mintsem csalálmokban éljen fiának fejedelemmé -kikiáltatása iránt azon esetben, ha ennek érdemei nem segítik az -apa befolyását, s ha a támadható vetélytársak hírneves multját nem -homályosítja el a herczegfi jövőjéhez kötött remény. Rákóczi tehát -örömmel látta volna fiát a legcsekélyebb végvár parancsnokságában -is, de csak középszerű multtal biró család feje lévén, az udvari -<span class="pagenum"><a name="Page_162" id= -"Page_162">-162-</a></span> szertartások és illem szabályaihoz -inkább ragaszkodott, mint a régi dynasták szoktak, kiknek nem kell -a tiszteltetést kierőszakolni, sőt még fáradsággal megszerezni sem. -Nem feledkezhetett el tehát arról, hogy a hagyomány szerint csak a -váradi kapitányság volt a fejedelmi ház tagjaihoz méltó hivatal. A -többi állomás igen csekélynek tekintetett egy herczegfi számára. De -bízhatta-e Erdély kulcsát a jeles tehetségű, azonban iskoláját csak -most végzett ifjúra? Nem kellene-e erre a közkivánatnak erőltetni a -fejedelmi apát?</p> -<p>Szóval, Rákóczi kéretni szerette volna magát családja és a -főrendűek által.</p> -<p>Kassai tehát titkos czéljára előbb az elkényeztetett Zsófit -akarta megnyerni, utóbb a fejedelemnét, s midőn az udvar részéről -semmi akadály nem forog fönn, az aristocratiát a meglepetés által -hitte a beleegyezésre rávenni, vagy az ellenszegüléstől -visszadöbbenteni.</p> -<p>Lehet, hogy ő György urfinak a gyűlölt Pécsi iránt tanusított -figyelme nélkül is hajlandó volna e tervre; de most saját érdekei -csatlakoztak államférfiúi nézeteihez, most eltávolítani törekednék -az ifjú herczeget Fehérvárról, ha a Rákócziak dicsőségét szívén sem -hordaná.</p> -<p>Ennélfogva könnyen megfogható volt boszankodása Báthori Zsófia -szeszélye miatt, mely a jól kiszámított tervet, mint a könnyű -rálehelés a kártyavárat, egyszerre romba dönté.</p> -<p>– E növendékleány a sátán belátásával bír, – ismétlé Kassai, -nyugtalanúl mozogva karszékében. – <span class="pagenum"><a name= -"Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> Hinnem kell, hogy a zöld -béka időt jósol, s a földingást a bölcs lova előbb érzi meg, mint -maga, midőn e tapasztalatlan gyerek föl tudta fogni épen azt, mi a -gondolkozásban megőszültek figyelmét is okvetlenűl kikerülte volna. -Máskép kell rendezni a dolgot, he! máskép.</p> -<p>Kassainak tömérdek segélyeszközökkel ellátott esze hamar lelne -új tervet, ha eszméit a herczegnő palotájából hozott más benyomások -nem vágták volna át.</p> -<p>Különösen a rögtönzött udvarmesternő magaviselete szerfölött -nyugtalanítá.</p> -<p>– Miért nyert akkora befolyást a herczegkisasszonyra, s hol ért -határt pártfogoltatása, mely semmivel igazolva nincs? Komornák -fognak-e az udvarban szerepet játszani, s az alsóbb rangú cselédség -hallgatja-e ki az állam első tisztviselőinek szavait? Hm! a -kezdetnek útjába kell állani, mert ha a rossz elterjedt, késő az -óvszerekről gondolkozás.</p> -<p>Kassai e nézete más, szintén komor okokban nyert istápot.</p> -<p>– Mondják, a fejedelemné is megkülönbözteti e leányt, – szőtte -tovább csendes elmélkedéseit az öreg úr. – Ha rokona volna, mit nem -hiszek, akkor nehéz ellene föllépni, ha Dajka püspök családjához -tartozik, akkor sietnem kell kiűzetésével, mert jelenléte vakbuzgó -tervek előmozdítására használtathatik. S miért retteg tőlem? miért -látszik engem gyűlölni? miért távozott reszketve, sápadtan s nagy -fölindulások közt a palotából? Miről is beszéltem akkor? Mi -hathatott szavaimból rá oly sujtólag? Meg fogom látogatni Dajkát. -<span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span></p> -<p>Kassai csengetett. A szokottnál későbbre haladt ebédet -fölparancsolá, s rendelést tett, hogy az asztal elszedése után -rögtön fogjanak be.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Dajka püspök örvendett a ritka szerencsének, mely akkora -tekintélyű urat vezetett az ő szerény irószobájába, de ez örömét, -mi tagadás, némi aggodalmak korlátozták.</p> -<p>Nem merte hinni, hogy az államügyek terhe alatt görnyedező -korlátnok, kinek minden percze drága, csupa kedvtelésből jött -hozzá, s kezdett meg oly szélesen kanyarított társalgást, mely -Juvenal gúnyverseiből indulva ki, Martial finom élczeire akart -áttérni, s minden jelek szerint igen tudományos és hosszú arra, -hogy czél nélkül közölhessen annyi szép és bölcs -észrevételeket.</p> -<p>– Alkalmasint a dicső classicus korból mindinkább fog közelítni -Kassai uram ő kegyelme a mi éveinkhez, s csak akkor veszem majd -észre, hogy mi végett idézé a sok szép verset, így okoskodott -Dajka, a püspök.</p> -<p>Látható elfogultság mutatkozott tehát egész magaviseletén, mert -attól tartott, hogy vendége a Konstantinápolyba küldött bundára s -azon udvari apró mesterkélésekre tér át, melyek valaki -vigyázatlanságából talán nyilvánosságra jöttek, s melyeknek -szövésétől magát egészen tisztának a püspök sem érzé, ámbár a -vallás érdekeit, nem pedig saját hasznát tekinté, midőn a titkos -működésekbe vegyült.</p> -<p>Sejtelme csaknem bizonyossággá vált Kassai egyik <span class= -"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span> -szintoly gyors, mint elmés fordulata által, melylyel Simon -magustól, ki repülni akarván, nyakát töré, Pécsi Simonra tért át, -ki szintén a rejtélyes tudományokkal foglalkozik, s könnyen -megtörténhető, hogy a közönség szeme láttára próbálgatni fogja -szárnyait és oly magasra emelkedik, mint a pacsirta, a nélkül, hogy -a nyakát veszélyeztesse.</p> -<p>– Nem hallott-e kegyelmed főtiszteletű uram, he, he! ilyes -szándékról?</p> -<p>– Nem én, nagy jóuram! s hát kegyelmed? – tudakolá a püspök -átalkodott arczkifejezéssel.</p> -<p>– Hogy kérdheti ezt, kedves barátom? hisz a magamféle ember a mi -Simon magusunk titkait sem fölfogni, sem méltányolni nem tudja. -Szeredi ő nagysága e részben élesebb értelemmel bír. A derék jámbor -úr, úgy hallom, örökös mozgásban van, hm! orvosai rendelték üdült -nyavalyája ellen védszerül. Neki a lába erősebb, nekem a szemem. Az -igaz, hogy gyarló lábaim vannak. Emlékszik-e kegyelmed utolsó -találkozásunkra, ott a fejedelmi palota lépcsőinél? Akkor nagy -csúzot kaptam, pedig béllelt botosom volt. De hát mi történt szép -unokahugával, ki úgy megijedt tőlem? Emlékszik-e? hehe! mint -megijedt! Hallom, kegyes nagyasszonyunk pártfogás alá vevé. Hehe! -mint megijedt tőlem a kis bohó! Valóban gyönyörű rokona van -főtisztelendőségednek, vetélkedik szépségben -herczegkisasszonyunkkal is.</p> -<p>– A külső báj hamar mulandó. A leányok igazi szépsége az -ártatlanság és szemérem.</p> -<p>– Bölcsen mondja a püspök úr. S unokahuga e részben is ritka -példány. <span class="pagenum"><a name="Page_166" id= -"Page_166">-166-</a></span></p> -<p>– Akarom hinni. Egyébiránt ő nem unokahugom.</p> -<p>– Hát csak távoli rokon?</p> -<p>– Az sem.</p> -<p>– No! úgy sógorság útján fért be a kegyelmed igen tisztelt -családjába.</p> -<p>– Tagadom ez állítást is.</p> -<p>– Hiszen hugának nevezte.</p> -<p>– Nem tehettem másként, válaszolá a püspök, örvendve, hogy ily -kevéssé nyugtalanító tárgyra ment át a társalgás.</p> -<p>– Kicsoda hát ez a leány?</p> -<p>– Azt inkább kérdhetném én nagyságodtól.</p> -<p>– Tőlem?</p> -<p>– Igen, mert ismerni látszott vagy kegyelmedet, vagy a mit még -inkább hiszek, az ifju urat.</p> -<p>– Kit? Elemért?</p> -<p>– Alkalmasint őt, s talán kevésbbé kedvező oldalról. De nem -akarok senkit gyanusítani, miután a fejedelemné nyilatkozata -szerint a vád árnyéka sem férhet Bodó Klárához. Tekintete valóban -oly megnyerő és ártatlan, hogy csak saját vallomása után hinnők el -bűnösségét, de másrészről nehéz nagyságod unokaöcscséről is rosszat -tenni föl, miután az ifjúság tükre volt mindig.</p> -<p>– Elemér erkölcsös magaviseletéről kezeskedem, azonban a lányra -nézve püspök urammal ellenkező nézetben vagyok. Én benne egy finom -képmutatót, egy kitanult Circet fedeztem föl, ki ördögi -mesterségével képes volna még oly tiszta életű ifjat is, mint az én -unokaöcsém, elcsábítani. Eddig az egész evangelikus világ kegyes, -jámbor életéért bámulta a <span class="pagenum"><a name="Page_167" -id="Page_167">-167-</a></span> mi udvarunkat. Ne adja az Isten, de, -hm! attól tartok, hogy az a csalfa Bodó Klára oly botrányt okoz, a -minő csak Babylon ágyasházaiban történt, és Ninivében, a feslettség -városában. Meggondolta-e püspök uram, hogy György úrfi heves -természetű és tapasztalatlan, s hogy Zsófia herczegkisasszony -szabad és szeszélyes magaviseletével sok aggodalmat szerzett már az -udvari káplánnak, a derék Csulai uramnak. Melyiket féltsük hát -inkább a híres képmutatótól? Az ifjú herczeget-e, kit szépségével -ronthat meg, vagy a herczegleányt, kit példájával szinlelésre és -könnyelműségre szoktathat. Valóban nagy felelősség nehezült arra, -ki az udvarba vezette őt. Jőjjön csak egyszer a mi fejedelmi -palotánk a feslettség és hivalkodás hirébe, rögtön elveszti -befolyását az evangelikusokra. Kunyorálhatunk aztán a töröktől -háborúra engedélyt, mert a szultán minden janicsárjaival sem -szerezhetjük többé vissza azt a tekintélyt, melyet egy szoknya -miatt elveszténk.</p> -<p>– Papi becsületemre mondom, szólt elérzékenyülve Dajka, hogy -Isten és ember előtt engem semmi vád nem illethet. Keresztyéni -kötelességnek véltem eleget tenni, midőn őt nagyasszonyunkhoz -vezettem. Oly merőben hivatásomhoz tartozó okból, melynek -elhallgatása tisztemben áll, határozám ily lépésre magamat. A -fejedelemné kegyes volt kijelenteni, hogy gyanításaimban csalódtam, -noha, igazán szólva, Bodó Klára nyilatkozásai vezettek tévútra. -Mivel nyerte meg e nő az udvar kegyét, mert mint nagyságod mondja, -nagy becsülete van ott, kitalálni nem tudom. Vagy származása, vagy -erénye, vagy <span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span> képmutatása adott rá okot. Egyébiránt, -ha szánalomból hibát találtam volna elkövetni, midőn őt az udvarba -vittem, annál szigorúabb leszek tanácsaimban, midőn eltávolítása -szükségesnek fogna látszani.</p> -<p>Kassai elégült volt látogatása eredményével.</p> -<p>Mert lehetségesnek tartá, hogy Elemértől nyerhet -fölvilágosítást, mert kitalálta, hogy mily oldalról ronthatja Bodó -Klára helyzetét, mert szükségesnek sem hivé saját fáradozásait, -minthogy a szigorú elvű püspök, kiben a gyanu fölébredt, maga is -mindent meg fog tenni e részben, főleg azon roppant felelősség -miatt, mely terheli.</p> -<p>Egyébiránt az asszonyok, midőn befolyásukat veszélyeztetve -látják, oltalmazni fogják magokat, Anna a herczegnőnél, Petneháziné -a fejedelemnénél, e lélektani következtetés is megnyugtatá őt.</p> -<p>Épen búcsúzni akart tehát a püspöktől, de a kerevetre megint -visszahúzódott, mert az aggodalmakkal jól ellátott háziúr -fölsóhajta: – Csodálatos, mennyire ragaszkodik az idegen nő -nagyasszonyunkhoz! Káplánom beszélé, hogy gyalog nyargalt a -fejedelemné kocsija után Portusra, midőn meghallá a kiáradt víz -okozta veszélyt.</p> -<p>– Ezt atyaságod nagyasszonyunk iránti ragaszkodásnak -tulajdonítja? kérdé Kassai, fürkésző éles szemekkel.</p> -<p>– A fejedelemné megszidta esztelen hűségéért.</p> -<p>– S ki hallotta?</p> -<p>– Az alabárdos, kinek fiát káplánom tanítja.</p> -<p>– Hm! félthetett a veszélytől mást is? De kicsodát féltett? -Miért remegtek tagjai? Miért lett sápadtabb <span class= -"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> a -halálnál? Nem volt-e ott apród, kamarás elég? Azonban honnan -tudhatta, hogy ki van az udvari cselédségből jelen, ki nincs? Nem -valószínűbb-e, hogy a Portuson vagy Váradján lakók közül rettegett -valakinek életeért?</p> -<p>– Csupa parasztok laknak e helységekben, kivevén az öreg -sóárendátort és nejét, válaszolá a püspök.</p> -<p>– Igaz, igaz, szólt Kassai.</p> -<p>– Kötelességünk jó indokot keresni, a hol a rosszra semmi biztos -jel nem mutat, jegyzé meg a püspök.</p> -<p>– Tagadhatatlanul. S mégis megfoghatatlan e lázas ragaszkodás. -Vagy rendkívüli hálával tartoznék-e nagyasszonyunknak? De -miért?</p> -<p>– A hála nagyságát a szív nemessége határozza el.</p> -<p>– Úgy van. De miért tegyünk föl épen benne legnemesebb -szivet?</p> -<p>– Hogy dicsérhessük az Istent művében, hogy magasztalhassuk az -örök szeretetet, mely nem a gazdagoknak adja legdrágább ajándékát, -s a világi szerencsétől gyakran választja külön a kedély -kincseit.</p> -<p>– Mind igaz, azonban ő mégis képmutató, erősíté Kassai, -összevont homlokkal.</p> -<p>– Akkor borzasztó tökélyre vihette a szinlelés mesterségét.</p> -<p>– Hátha most mégis őszinte volt? Hátha csakugyan féltett -valakit? dörmögé a püspök vendége, a kerevetről nehézkesen -emelkedve föl.</p> -<p>Kassait, míg haza ért, állandóan foglalatoskodtatá e kérdés. -<span class="pagenum"><a name="Page_170" id= -"Page_170">-170-</a></span></p> -<p>Nem ártana Portuson és Váradján körültekinteni, gondolá.</p> -<p>– Meg kellene nézni az árvíz dúlását. Az inségre jutottak -panaszait miért ne hallgassuk meg? Pénz helyett tanácscsal is -szokás segíteni, s a helyes intézkedés néha többet jövedelmez, mint -az alamizsna. Ma késő az idő. Holnap, holnapután már gyérebb nyoma -lesz ugyan a szenvedésnek, de elhárítani az eshetőségeket, az a -valódi gondoskodás. A könyörület a szegénynek rongyokat ad, a -belátás munkát. Közelebbről megszemléljük Portust és Váradját.</p> -<p>Ily elmélkedések közt nyitott dolgozótermébe.</p> -<h3>II.</h3> -<p>Asztalán új csomagiratok hevertek, de a többiektől külön téve -volt egy levél.</p> -<p>Kassai kezébe fogta, megnézte a pecsétet, aztán a czímet.</p> -<p>Mohón nyult az ollóhoz, hogy a borítékot fölvágja.</p> -<p>E közben leeresztetett a függöny, s gyertyák hozattak.</p> -<p>A deák, kin a napsor volt, alázatos előhajlással állott a küszöb -előtt, várva, hogy a kegyelmes úr parancsot ad a szokott -fölolvasásra.</p> -<p>– Ki hozta a levelet? kérdé Kassai.</p> -<p>– Egy gyorsposta, nagyságos uram!</p> -<p>Az itélőmester a pápaszemét tokjából kivette, durva kék -zsebkendőjével megtörlé s orrára illeszté.</p> -<p>– Mit ácsorog kend? menjen ki – szólt az iródeákhoz. -<span class="pagenum"><a name="Page_171" id= -"Page_171">-171-</a></span></p> -<p>Midőn magára maradt, erős lélekzetet vett s olvasni kezdé a -levelet, mely a titkár tudósítása volt Udvarhelyről.</p> -<p>«Legkegyelmesebb uram és jóltevőm!</p> -<p>A gondviselés különös kegyelme kisért egész utamban, s azon -szerencsében részeltetett, hogy nagyságodnak megfoghatatlan -bőséggel rám pazarlott kegyelmét némileg meghálálhassam, és -szeretett hazám s fönséges fejedelmem iránti tántoríthatlan -hűségemnek próbáját végre valahára bemutathassam.»</p> -<p>Nagy kár, hogy ez az ember nem szokik el a hosszadalmasságtól, -dörmögé Kassai, a gyertyán túl tartva a levelet, hogy jobban -olvashassa.</p> -<p>«Az országos végzéseket, a fejedelmi aláirás és a három nemzet -pecsétje által megerősített törvényeket lábbal taposó, az -országtanács megújított tilalmait gúnyoló, a négy bevett vallás -szabadsága eltemetésére törekvő, a közbékét gyalázatos -fondorlataikkal aláásó, a szentírás értelmét hamisító s a -bálványimádásnál is gyalázatosabb hitet vakmerő -lelkiismeretlenséggel és a Gyehenna lángjához hasonló hévvel -terjesztő judeisansok, vagyis szombatosok ördögi machinatióinak -Isten segítségével már sikerült meglehetős pontossággal -utánajárnom, s ha Ő szent felsége életemnek kedvez, reménylem, hogy -néhány nap alatt mindenről részletes felvilágosítást nyujthatok -nagyságodnak.»</p> -<p>Borzasztó periodus, piszmogó modor, s íme! ez az ember -előléptetését sürgeti tőlem! mérgelődött magában Kassai, s a -gyertya hamván koppantott, hogy a halvány tintával írt betűket -hamar kivehesse. <span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span></p> -<p>«Már a kincses és kulcsos Kolozsváron, mely egyébiránt az -áhitatosság kincsével s a tévedéseket kizáró kulcsával az igaz hit -iránti ragaszkodásnak nem dicsekedhetik, több titkos szombatossal -jöttem érintkezésbe, s fájdalommal tapasztalám, hogy e rajongók, -kiket az öldöklő angyal kardja pusztítson el, nemcsak nagyságodnak -halálos ellenségei, de fölfuvalkodásokban merészkednek -elnyomatásról panaszkodni, üldöző szellemmel vádolni magát a -fejedelmet, s nyilvános helyeken, a lelkiismeret szabadságára -hivatkozva, azon nézetet terjeszteni, hogy Krisztus urunknak -másodszor is meg kell bűneiből a világot váltani, mintha az első -váltság elégséges nem lett volna. Nagyságod tapasztalt bölcseségére -bízom annak megitélését, hogy vajjon ily hazug és szemtelen -állítások, melyek, mint hittudósaink már rég bebizonyították, a -szentkönyv egyes sorainak rossz szándékú elferdítésén épűlnek, nem -teszik-e szükségessé a világi hatalmon kívül az egyházi -előljáróknak is hatásos közbevegyülését? Bizonyára Calvin csak -annyi okkal égettette meg Servetust, a mennyit a szombatosok ellen -fölhozni lehet. Mert nem egyenlő-e a megváltó istenségét tagadni, -vagy a megváltás művének elégtelenségét vitatni?»</p> -<p>Ez argumentum talpraesett s magam is használni fogom, gondolá -Kassai, a levél másik lapjára fordítván.</p> -<p>«Egyházi előljáróink híven teljesítették is kötelességeiket a -szombatosok megfenyítésében, kivált midőn láták, hogy a világi -hatóság az országtanács újabb kiáltványa után sem nyomoz és büntet. -Kolozsváron <span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span> versenyzett a református esperessel az -unitárius a buzgóságban, s kitisztíták eklesiai tanácsukat minden -gyanus egyéntől, mert még az egyházi igazgatásba is betolakodának a -szombatosok, sőt egy káplán a szószékből védelmezte némely -tanaikat, a miért hivatalától fölfüggesztvén, a zsinaton be fog -pereltetni. Udvarhelyszék több helységében hű prédikátoraink a -templomból tiltották ki a mételyes juhokat, melyek a pásztorságok -alatt legelő nyájat megrontandók valának, s a szombatosság -fertőjében kimult rajongókat harangszó nélkül temették el. De -fájdalommal kell, kegyelmes uram! említenem, hogy az egyházi -fenyítés megalázkodás helyett csak fölfuvalkodásukat növelé. A -mióta az üdvösség útjára téríttetésök munkába véteték, gúnynyal -válaszolnak az intő szózatokra, hangosan követelnek vallási -jogokat, s nyilvános elszakadással fenyegetőznek. Némelyike -szemérem nélkül küld tudósainkhoz tételeket, melyeknek -megvitatására ajánlkozik, némelyike az utczán kiabálja, hogy ő -szombatos és hitét kész vértanusággal is megpecsételni. -Természetes, miként ez esztelenségek és dühöngések szelleme, mely -az istentelen sectariusokat magával ragadja, súlyos aggodalmat -idézett elő azokban, kik a tévtanok iránt szűkeszüségüknél fogva -rokonszenvet éreztek ugyan, de az anyaszentegyháztól elszakadásig -még sem kívánnak haladni. Az ingatagok, a határozatlan véleményüek, -s a kik csak egyes tételeket karoltak föl a szombatosság egész -rendszere helyett, most már bánni kezdik ballépéseiket, s vágynának -kibékülni az egyházi hatósággal, még mielőtt a polgári hatalom, -<span class="pagenum"><a name="Page_174" id= -"Page_174">-174-</a></span> mely a fejetlenséget sokáig nem -tűrheti, a törvény éles pallosával lépne föl a hazaárulók és -pártfogóik ellen. Ezeknek köszönhetem, legkegyelmesebb uram! a -gazdag adatgyűjteményt a szombatosok csinyjeiről, s ezek -segítségével van szerencsém, még mielőtt nyomozásomat -bevégezhetném, hű másolatban levelemhez mellékelni Pécsi Simon uram -fölszólítását, melyet nagyságod megszerezni óhajtott, s mely a -tavasz első szombatján Balázsfalvára hívja össze a judeisánsok -tekintélyesebb egyéneit.»</p> -<p>A levél reszketett Kassai István kezében.</p> -<p>– Tehát hat nap mulva vége Pécsi Simonnak! – kiáltá oly -hangosan, mintha az utcza népének akarná tudtul adni, hogy -harsogjon a trombita, peregjen a dob, s zengjen a hozsánna.</p> -<p>– Pécsi Simonnak vége! – suttogá, a kígyó sziszegéséhez -hasonlóan, mintha önkénytelenül sivítna ki kebléből a káröröm, s -mintha szégyelné előbbi elragadtatását.</p> -<p>– Pécsi Deborah fejéről lehull az ékköves párta s arczáról a -szépség!</p> -<p>– A nyomor hamar rutít! – szólt ismét, mosolyra vonva lapos -ajkait.</p> -<p>– Összeomlik a ház, melyet most erős oszlopok tartanak, s a kert -szobrai sárba hevernek!… Hat nap mulva Pécsi Simon teste és vagyona -a megsértett törvényé!</p> -<p>Oly elevenítő erő volt e gondolatban, hogy Kassai petyhedt izmai -rugékonyakká lettek, köszvényes lába szilajon taposott a -padlózaton, mankó segítsége nélkül s fél kezét alig támasztva a -székkarra, <span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span> pattant föl ülőhelyéről és nagy -léptekkel mérte végig a szobát.</p> -<p>– Nincs panaszom a gondviselésre! Az események folyama -vallásosságra szoktatja az embert! A haza és hit ellenségei saját -magokat semmisítik meg. Kicsoda buktatta meg Pécsit? Ne nevezzetek -senkit a kicsiny eszközök közül! Csak egy rosszakarója van: -bűne.</p> -<p>Kassai arczán a fölindulás közé bizonyos vad áhitat vegyült.</p> -<p>Sokáig engedett játékot érzéseinék, s általában a legkellemesebb -estéje lett volna, ha a levél többi részét másnapra halasztja. De -végcseppig akarta az öröm poharát kimeríteni, s megint karszékbe -helyezkedett, hogy folytassa az olvasást.</p> -<p>«Pécsi Simon uram fölszólítása, a mint értesültem, a -szombatosoknál igen kedvezőtlen fogadtatásban részesűlt. -Boszankodtak azon, hogy a hatalmas és gazdag mágnás, kinek -pártfogására támaszkodtak leginkább, úgy szól hozzájok, mintha nem -is tartoznék felekezetökhez; boszankodtak, hogy a buzgóbbak -lelkesedését szigorú szavaival hűti, s előre tiltakozik minden -törekvés ellen, mely a jogok követelésére vonatkoznék. Rendkívül -neheztelnek Szőke Istvánra is, kit Pécsi Simon tanácsadójának -vélnek, a fölszólítás szinetlen szerkezetéért. Sokan megjelenni sem -akarnak a balázsfalvi értekezletre; sokan a levélből azt -következtetik, a mit eddig is gyanítottak, hogy Pécsi uram csak -alkalmat keres, végkép szakítani velök. Vannak, kik árulástól -tartanak, s a balázsfalvi összejövetelt a fejedelem megegyezésével -<span class="pagenum"><a name="Page_176" id= -"Page_176">-176-</a></span> történtnek hiszik, oly czélból, hogy a -szombatosság a Pécsi közreműködésével törültessék el. Szóval, a -mennyire én kipuhatolám, ez a veszedelmes irányú mágnás úgy -elveszté népszerüségét, hogy saját hitfelekezetétől is el fog -hagyatni. Egy Kádár nevezetű vén bolond, kit legelső szentjöknek -hisznek, azt mondá szárdisi hallgatói körében, hogy az új -Jeruzsálem diadalára szükségesnek tekintené, ha Pécsi Simont, mint -régen a hamis prófétákat, kik a hazugság igéjét terjeszték, a -fehérruhások egész gyülekezete az utczán kövezné meg.»</p> -<p>– Az akasztófára valók! a gonoszok! a tolvajok! – szitkozódék -Kassai. – Gyülöletök Pécsi ártatlansága mellett fog prédikálni. -Igazságtalanul gyanusítják őt, a vakok, a háladatlanok! Addig -hirdetik, he, he! árulónak, míg azután a törvény nem fogja árulónak -tartani.</p> -<p>«Ebből is bölcsen beláthatja nagyságod, hogy az Istennel és -saját magokkal meghasonlott szombatosok valódi országháborítók, de -attól nem lehet tartani, hogy Pécsi uram rokonszenvökre -támaszkodhassék, sőt örvendeni fognának, ha őt valami fatum érné, s -ha útjokból elvitetnék a kő, melyben lábaik megbotlanának.»</p> -<p>– S ez az ember, ki az értelmes adatokból ily buta -következtetést von, még levéltárnok akarna lenni, még előmenetelt -sürget! – mérgelődött Kassai.</p> -<p>Kedvetlenül nyult a «fölszólításhoz», mely a titkár tudósítását -bezárta, s melynek megkerítését az imént akkora elragadtatással -fogadta. <span class="pagenum"><a name="Page_177" id= -"Page_177">-177-</a></span></p> -<p>Boszankodása fokonként növekedék, a mint a sorokon tovább -haladott.</p> -<p>A kézrekerült okmány tartalma következő volt:</p> -<p>«Idvezlet és áldás a szombat napján imádkozóknak! Pécsi Simon -hiteles egyénektől vett értesítést arról, hogy azok, kik a -szentirás bizonyos helyeinek magyarázatában a többi keresztyénektől -különböznek, eltérésöket külső szakadással is meg akarják -állapítani.</p> -<p>«Hogy ez magában természetes és jogos vágy nem ütközik-e a jelen -körülmények között oly akadályokba, melyek legyőzhetetlenek? – -megfontolni való kérdés.</p> -<p>«Pécsi Simon át van hatva azon meggyőződéstől, hogy az igazság -nem a számára előlegezett jogokkal terjed, hanem elterjedvén, -szerzi jogait. Hatalma önmagában rejlik, nem pedig a külső -körülményekben.</p> -<p>«Pécsi Simon e meggyőződésre a keresztyén hit forrásánál jutott, -elmélkedvén és imádkozván Jordán partjain, az Olajfák hegyén, -Gethsemánban, Golgothánál,… a szentjászol és szentsír előtt.</p> -<p>«Pécsi Simon reményli, hogy azok, kik a tavasz első szombatján -őt Balázsfalván meglátogatnák, a barátságos fogadtatással elégülten -fognak haza térni.</p> -<p>«Reményli, hogy a kölcsönös fölvilágosítások útján, a zavargás -helyett egyezség és mérséklet fog szállani mindnyájok szivéke.</p> -<p>«Kiadta Pécsi Simon megbizásából Laczkó István, kinek a -fehérruhások közt a neve: -Ananias-Azariás-Nisael-Szombaton-viaskodó.» <span class= -"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span></p> -<h3>III.</h3> -<p>Kassai nagy válságok közt is rendkívüli nyugalmat és -higgadtságot birt kifejteni, de természeténél fogva indulatos volt, -s midőn a közönség szeme nem függött rajta, midőn minden szava és -tette nem lett a vele küzdő pártok ellenőrzésétől követve: akkor -dühe az ő cynikus lelkének egész ferdeségével tört ki.</p> -<p>– Megcsaltál engemet és megcsaltad Pécsit, nyomorult «szombaton -viaskodó». Hogy törjék szombaton a testedet mozsárban, hogy -vettessék szombaton az örök tűzbe lelked!… Mit tegyek e -nyomorulttal, ki egyszerre akar gaz és becsületes lenni? Csak jönne -bár meg az esze, hogy ismét veszíthesse el hajdúim keze közt! Bár -józanodnék meg minden nap reggelén, hogy a kín miatt alkonyra ismét -őrült lehessen!</p> -<p>E vad átok lett az elolvasott kézirat első benyomásának -eredménye.</p> -<p>S Kassai elég gyönge volt néhány perczig inkább gyűlölni Szőke -Istvánt, mint régi ellenségét: Pécsi Simont.</p> -<p>A szegény szombatos pap eljárása valóban oly rendkívüli, mint -megrendítő sorsa.</p> -<p>Erényre volt teremtve, de a viszonyok nyomása miatt bűnössé -lett.</p> -<p>Családját a bűnnel akarta megmenteni, becsületét a bűn veszélyes -eredményeinek elhárításával.</p> -<p>Ha Szőke soha Pécsi házába be sem lép, ez a kikelet első -szombatján szintén összehívta volna tanácskozásra <span class= -"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span> az új -Jeruzsálem hivőit, mert a thyatirai papnak megigérte, s mert -politikai tekintetekből szükségesnek tartá. Csakhogy ekkor -valószinüleg saját aláirásával ellátott és sokkal compromittálóbb -irányú körlevélbe teszi vala.</p> -<p>Szőke, midőn Kassai fenyegetésének engedve, a gyűlésre -fölszólítást kieszközlé, azzal is kívánta magát megnyugtatni, hogy -ha e tettnek – minden óvatosság mellett – veszélyes következményei -kimaradhatatlanok, akkor azok szintúgy fogják őt sujtani, mint az -áldozatra szánt Pécsit. És nem döbben-e vissza Kassai a bűnvádi -kereset megindításától, midőn az egyik pörbe fogott egyén az egész -ország színe előtt oly vallomásokat tehet, miknek következésében e -főur hivatala és becsülete veszendőbe mehetne? A kém, melyet -Szeredi kimondott, s melyet Szőke Deborah arczáról leolvasni vélt, -megsemmisíté a szerencsétlen ember álmait.</p> -<p>S most Kassai István, ki a vérontástól félt, fegyverrel -öldökölni nem tudott, képes lett volna a tébolyodott szemét saját -körmeivel vájni ki. Akkora volt az első perczekben fölindulása, -hogy ha titkára jelen van, talán rendeletet ad a legvadabb -kínzásokra. De csakhamar éles értelme uralkodni kezdett haragján. -Érzé, hogy most nagyobb és sürgetőbb kérdések forognak fönn, mint -egy elmebeteg elleni düh kielégítése.</p> -<p>Pécsit, ha gyűlést tart, be lehet ugyan fogatni, mihelyt tetten -érik, de lesz-e az engesztelődés szellemét lehellő fölszólítás után -e befogatásnak komoly eredménye? <span class="pagenum"><a name= -"Page_180" id="Page_180">-180-</a></span></p> -<p>Pécsi kezességre szabadon fog bocsáttatni.</p> -<p>A fiscalis director nem hajlandó a notapör sürgetésére, s ha -idegen unszolások miatt szigorral lépne is föl, kevés kilátás volna -a diadalra.</p> -<p>Mert fog-e az országgyűlés, a foganatba még soha sem vett -törvény drákói betűinek hódolva, halált és birtokkobzást mondani az -országnagy fejére azért, mert ez merész követelésektől, -törvénytelen lépéstől, lázadási kisérletektől akart – ámbár -tilalmas úton – néhány ezer alattvalót visszatartóztatni? Sőt még -az is bebizonyítható-e, hogy Pécsi valósággal szombatos, holott -fölszólításának szelleme majdnem ellenkezőre látszik mutatni? Nem -jöhet-e a bevett vallás leghűbb követője is azon helyzetbe, hogy a -rend föntartása iránti szeretetből az általa gyűlölt szombatosokat -a zavargásoktól minden eszközökkel megóvni iparkodjék? S ha az -országgyűlés a törvény holt betűihez viseltető tiszteletből -szükségesnek találná is Pécsi elitéltetését, nem volna-e a -fejedelem erkölcsi kötelessége a kegyelem jogát használni?</p> -<p>– Úgy van, – sóhajtá Kassai, – Pécsi az én szökött jobbágyomnak -egy uradalmat ajándékozhatna. S már most mit tegyek? Jogom van -elfogatni őt a tettenérés vagy a folytonos üldözés esetében. De az -egybegyült rendek színe elébe vitetve, szónokolni fog érdemeiről. -Majd még hosszasan rajzolja nemes föláldozását, melylyel a törvény -betűit megsérté, hogy a hazát megmentse. A bevett vallásoktól kér -halántékaira cserkoszorút, mert a sectariusok lefegyverzésére -munkált, élete koczkáztatásával. No! no! <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> s mit -fog rólam mondani a hazug, a szemtelen? Hogy személyes gyűlölségből -léptem közbe. De mivel bizonyítja állítását? – Nem kell bizonyítás! -fogja rivalgani Szeredi és a főurak pártja, mert szól a tény, szól -Kassai és Pécsi multja, szól leginkább az, hogy Elemér, a Kassai -István unokaöcscse és Pécsi Deborah elutasított kérője, volt az -elfogatási parancs végrehajtója. Így kiabálnak ők, ha alkalom -mutatkozik nyelvök megoldására. A rab hibáit a nemes szándék hazug -palástja takarná be, míg a pörfolyam közé csuszott legcsekélyebb -törvénytelenség meztelenül vitetnék a karok és rendek szeme elébe. -Pedig mikor folyt le notapör nálunk formasági hibák nélkül? Békessi -Gáspártól Zólyomi Dávidig minden elitélt honáruló némi panaszt -emelhetett a mód ellen, melylyel pöre vezetteték… S most? ugyan mit -tegyek most?</p> -<p>Kassai gyűlöletében főszerepet játszott az Elemér és Deborah -közti viszony megbomlása miatt támadt harag. De ha a fukar -nagybátya dúlt-fúlt is a falvakért s a gazdag ara-hozományért, -melytől unokaöcscse elesett: az még mélyebben bántá őt, hogy Elemér -az elutasított ifju, Pécsit nem gyűlöli, sőt menteni is kész. Aztán -Kassai, noha boszuból törekszik Pécsi megbuktatására, állhatatosan -hitte, hogy ellensége a bukást megérdemli a sértett törvények és a -közérdek szempontjából is. Emésztette tehát őt az a gyanu, hogy -Elemér Pécsi bűnét nem hiszi, s minden szigorú eljárást a -nagybátyja ellenséges indulatából magyarázna ki.</p> -<p>Ezért vágyott a formaságok sértésével is Elemért <span class= -"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span> oly -helyzetbe hozni, hogy kénytelen legyen saját szemével látni Pécsi -felségsértését és a vétkes törvény elébe állítására közvetlenül -befolyni.</p> -<p>Ez volt Kassai boszujában a költészeti elem.</p> -<p>S most meg van tőle fosztva.</p> -<p>Átlátta, hogy Pécsi körlevele után Elemért a cselekménytől távol -kell tartani, mert az elfogatás a boszu művének tekintetnék; mert e -hangulat miatt az országgyűlés a vád alól föloldaná a vádlottat, s -mert – a mi még mélyebb jelentőségű – az egész világon Elemér volna -legőszintébben meggyőződve Pécsi ártatlanságáról, s ő kárhoztatná -leginkább az ármányt, a gonoszságot – a nagybátyát.</p> -<p>Kassai egy perczig le is akart mondani a törvényes -föllépésről.</p> -<p>– Értesítem a komédia felől fiscalis directorunkat, hogy -nyomozzon, ha tetszik – mormogá leverten. – De minek fáradjak ezzel -is? A főispán elmozdítását fogom sürgetni, ha figyelmét a titkos -gyűlés ki fogná kerülni… Hm! könnyű lesz az ő mentsége; hisz -Székelyföldre utazott!… Azonban a kormányzó főbiró nem erőszakos -jellemű férfiu-e, kit, míg kerületi tiszt volt, zsarnoki -eljárásaiért vád alá helyeztek? Pécsi sürgette a közkeresetet, s -ideiglenesen hivatalától föl volt függesztve. Tehetek-e én róla, -hogy a szigorú törvényesség szerint őt illeti a szombatosok elleni -föllépés?</p> -<p>Kassait ez elmélkedés fölfrissíté, arcza elevenséget, kedélye -ruganyosságot nyert.</p> -<p>Ismét elolvasta a titkár levelét, s most már nem találta e -szorgalmas kutató észrevételeit sem együgyű, <span class= -"pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> sem -fontosság nélküli firkának. Különösen kedvelni kezdé épen azon -sorokat, melyek Pécsinek a szombatosok közötti népszerűtlenségéről -szólanak.</p> -<p>Azt hiszik a rajongók, hogy őket Pécsi föláldozni s mintegy el -akarja árulni, s hogy a szenvedélyes követelések korlátozásával -Rákóczi czélzatait mozdítja elő. Fölséges! A megaranyozni való -férfiak! Csak hinnék bár ezt tántoríthatatlanúl! Mikor bukott meg -egy eszme, egy párt vagy érdek más, mint a mint a túlzók heve -miatt?</p> -<p>Kassainak, midőn erre gondolt, bizodalma az esetlegek iránt -szilárd lett.</p> -<p>– Hadd legyen mérsékelt Pécsi, annál féktelenebbek lesznek az -igazi szombatosok. Csak úgy nem ismeri a szenvedélyt, mint a magus -a lelket, melyet fölidéz, melylyel magát akarja szolgáltatni! -Keleten utazott, s no! megtanulta-e a legmélyebb értelmű meséket? -Balázsfalva a könnyezésig sokra fogja őt oktatni… Két úton válhatik -döntő eredményűvé a titkos értekezlet: fűzé tovább eszméit Kassai. -Vagy a rajongók, Pécsi ellenzéseitől ingerelve, szélsőségre -ragadtatnak; vagy a kormányzó főbiró, a hivatali buzgóságtól -ösztönözve, a józan okosság határán túllép. S hátha ez is, az is -megtörténnék? Csak rajta, csak rajta! Veszítsétek el eszeteket ti; -én a szigorú törvényesség mellett maradok. Itéljen az országgyűlés, -törjön pálczát a bűnösök fölött! Mi, kik a törvény őrei vagyunk, -hadd szolgáltassuk részrehajlatlanúl az igazságot! A kormánynak -egyik fél részére sem szabad hajlani. Magas hivatását hogyan -tölthetné be másként? <span class="pagenum"><a name="Page_184" id= -"Page_184">-184-</a></span></p> -<p>Kassai a kormányzó főbirónak hosszas levelet irt, melyben -elmondá: mily tarka hirek keringenek a szombatosok szándékai felől. -Lehet, hogy igazak, lehet, sőt valószinü, hogy koholtak. Főleg az -látszik hihetetlennek, hogy a magyar zsidók a bevett vallások -rangját és jogait követelnék; de napjainkban sok rendkívüli és -megfoghatatlan történt. Példa rá Zólyomi Dávid lázadása, s a jámbor -Bethlen Istvánnak vádaskodása a budai basánál az ország választott -fejedelme ellen. Most ugyancsak szemesnek kell lenni még a falu -előljáróinak is, s annál inkább az oly tekintélyes uri rendű -férfiaknak, kikre egy kulcsos város vagy épen megye kormányzása van -bízva; mert a sátán nem alszik, s mentől több Istenkisértéssel jár -valamely terv, annál több sikerre számíthat, a közszellem -romlottsága, és a hivatalnokok erélytelensége miatt. Ki gondolta -volna, hogy a szombatosok zendülés végett összegyülekezni mernének, -s mégis beszélik, hogy meg fog történni! Némelyek a pártütés -helyéül Udvarhelyt, mások Kolozsvárt jelölik ki, de vannak olyanok -is, kik a kikelet első szombatja körül Balázsfalván vélik az -országháborítók találkozását végbemenendőnek. Csodálatos volna, ha -épen a fejedelem székvárosához ily közel szándékoznának a fölkelés -zászlóját kitűzni, s épen oly jeles főur kastélyában, ki szelid, -jámbor életéről ismeretes, s ki néhai Bethlen Gábor uralkodása -alatt akkora szigorral üldözte a kihágásokat, hogy buzgósága miatt -gyakran az ártatlanok is szenvedtek. Valóban igen nehéz ezt az -őrültséget föl is tenni; de ha csakugyan megkisértetnék, s az -előljáróság <span class="pagenum"><a name="Page_185" id= -"Page_185">-185-</a></span> behunyt szemmel elnézné, óriás -eredményű hanyagságáért még a szombatosok pártfogásának vádjára és -büntetésére is kitehetné magát; míg viszont, a dobra nem ütött s -erélyes rendszabályok alkalmazásával, a fenséges fejedelem és a -szeretett haza háláját érdemlené meg.</p> -<p>Ily hangon volt írva Kassai levele, melyet másnap reggel -gyorspostával küldött a kormányzó főbiróhoz.</p> -<p>Midőn pedig ezt elintézé, mintha pihenésre volna szüksége, még -hivatalszobáit sem látogatta meg. Ki sem bontá az actákat. A -fejedelmi udvart is kerülé. Senkit fel nem keresett. Mentől -kevesebb tisztelgőt fogadott el. Elővevé kedvelt iróját, Senecát, s -mintha a világ megszünt volna számára létezni, a bölcselkedés -komoly, vagy változtatás kedvéért, a szelid muzsák társaságának -szentelte óráit.</p> -<p>Akár tudományos foglalkozása, akár, ha inkább akarjuk hinni, a -leendő notapör okozá, de annyi bizonyos, hogy mihelyt a főbiróhoz -intézett levelét útra bocsátotta, többé sem Szeredi politikai -ármánykodásain, sem Bodó Klárának Zsófia herczegkisasszonyra -gyakorlott befolyásán, sem más apróságokon nem törte fejét, azt -tartván, hogy minden időnek meg van saját igénye.</p> -<h3>IV.</h3> -<p>– Édes leányom! – szólt Pécsi épen azon nap estéjén, melyen -Kassai a kormányzó főbirót értesíté, – kedves Deboráhm! arczodon -most mindig van valami merengés, mely igen hasonlít a bánathoz. -<span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span></p> -<p>– Csak az esik rosszul, atyám, hogy holnap nálam nélkül indulsz -Balázsfalvára.</p> -<p>– Szépséged s nyilt háztartásunk sok vendéget vonna hozzánk; -pedig teljes visszavonultságban óhajtanék pár hetet tölteni. Lásd, -gyermekem! csak kétszer volt nálam György herczegfi, csak alig -észrevehetőleg szaporodtak «remeteségem» fölkeresői, s mégis, mint -hallom, ellenségeink politikai czélokat gyanítanak barátságos -összejöveteleink okául. Hátha még Balázsfalván vendégségeket -adnánk! Mit nem mondanának? Mekkora veszélyt nem fedeznének föl -abban, hogy Pécsi Simon kastélya telve vendégekkel, hogy a déli -lakomát este víg táncz váltja föl, és a házi kisasszony megnyerő -modora elfeledtet valamit a régi viszályokból, a régi -gyűlöletből?</p> -<p>– De miért kell neked, atyám, ellenségeink rágalmától tartani? -Miért hiszed, hogy minden szájas vagy cselszövő ember minket -megbuktathat? Nincs-e házunknak szilárd alapja, nem erősek-e ivei, -nem nyugszik-e homloka márványoszlopokon? Én azt gondoltam, hogy -magának a földnek kell megrázkódni, és midőn falvakat temetett a -mélységbe, hegyeket mozdított ki régi helyeikből, csak akkor -félhetsz, ha házunk fala is repedéseket kap. Nem értem, atyám! -miért hárítod el annyi aggodalommal a befolyásra törekvés -látszatát. Nem kormányoztad-e Erdélyt évekig? s miért ütközöl meg, -ha valaki azt gyanítja, hogy a te engedelmes leányodon, Deboráhn, -kívül még mást is akarsz vezetni? Nem azt illeti-e a hatalom, a ki -hatalmas tekintélye, gazdagsága, erélye és belátása által? Miben -versenyezhet <span class="pagenum"><a name="Page_187" id= -"Page_187">-187-</a></span> Kassai veled addig, míg a bűnnek nem -fognak oltárt emelni? Miért tegyék a babérkoszorut az ő mocskos -halántékaira, nem pedig a te fenkölt, nemes homlokodra?</p> -<p>– Mi jut eszedbe, Deborah? – szólt Pécsi, keserű mosolylyal. – -Még ellenségeim közé vegyülsz, kik azt költik, hogy csendes -visszavonultságomat képes volnék a nagyravágyás hiú csábjainak -föláldozni!</p> -<p>– Ne nevezd, atyám! nagyravágyásnak a hivatást, a kötelességet. -Te magasabbra nem emelkedhetel, mint a mi vagy. Hisz! a fejedelmi -szék be van töltve. De többet szolgálhatsz a hazának, mint jelen -körülményeink engedik. S miért ne törekednél erre? És miért -titkolod előttem, hogy magad sem tartod pályádat bezártnak? Aztán -ki állíthatja, hogy csak ellenségeid becsülnek meg tégedet, midőn -az elviselt államférfiakhoz nem soroznak? Vannak barátaid is, kik -nem bántalmaznak azzal, hogy jövendődet tagadják. Mikó, Haller, s -mások sokat várnak föllépésedtől.</p> -<p>– Vajon mi hasznuk lenne megbukásomban, hogy arra egyengetik az -utat! – sóhajtá Pécsi. – Korlátnoka voltam Bethlen Gábornak, s azok -törekedtek vesztemre, kik most Kassai esküdt ellenségei! De mi van -bennem Kassaihoz hasonló, mely a gyűlöltetésben vele egy -színvonalra állítson? Elődöm szűcs, az övé erszénykötő: itt a -titok… Deborah, arczodra vér szökelt! Vagy talán a kandalló lángja -hevíté föl vonásaidat? Vonjuk hátrább székeinket, s beszélgessünk e -szép, magányos este, midőn vendégeink nincsenek, oly dolgokról, -melyeket egymás közt nem <span class="pagenum"><a name="Page_188" -id="Page_188">-188-</a></span> szégyelhetünk. Vajon mi a boldogság, -Deborah? Gyakran látok felleget homlokodon, s te sokszor képzelsz -engemet rossz kedvűnek. Hány fényes ruha, hány bál kellene neked, -hogy kerüljék az árnyak homlokodat? Hány falut vásároljak még, hány -palotát építsek, hogy a rossz kedv örökre száműzessék arczodról? -Nem tudnál-e hozzá vetni, vajon mennyi pénz vagy hatalom szükséges -rá, hogy egészen boldogok legyünk?… Gyulai mikor volt nálad, -Deborah?</p> -<p>– Hogy kérdezhetsz ily közönyös dolgot, atyám, midőn -érdekesekről kezdettél beszélni?</p> -<p>– Mert azt akartam mondani, hogy te alkalmasint legdúsabb ara -volnál és szépségre, műveltségre is, úgy vélem, nem utolsó. Anyád -öt évvel volt fiatalabb menyegzőjekor, mint te most vagy. Gyulai -régóta nem jött házamhoz.</p> -<p>A büszke Deborah szemébe könny szökelt.</p> -<p>– Meguntál-e, atyám? El akarsz-e magadtól taszítani, hogy oly -aggodalmasan keresed számomra a férjet?</p> -<p>– Szeretnélek boldognak látni.</p> -<p>– S nem vagyok-e az, míg körűlted élhetek?</p> -<p>– Azt hittem, Gyulai érdekel tégedet.</p> -<p>– Ha lettem volna is iránta némi vonzalommal, az inkább -szeszélyből, mint érzésből támadt, s esküszöm! már rég kialudt. -Hamvát sem találod meg. Bolygó fény volt, melynek nincs tűzhelye, -mely nem melegít, s mely nem lévén helyhez kötve, elröppent.</p> -<p>– De, Deborah! Gyulai eléggé ragaszkodott hozzád, s mégis -vagyonod, szépséged, elméd és jó erkölcsöd <span class= -"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> nem -köthette le őt. Ne fordítsd el arczodat, Deborah! Miért -szégyenlenéd e vereséget? Azt hiszed, hogy mivel tetszelgésedet s a -hódítási vágy apró és ártatlan cseleit, melyekkel szivét be akartad -hálózni, észrevettem, most kevés véleménynyel vagyok vagy -bűbájaidról, vagy elmédről?</p> -<p>– Te soha sem beszéltél velem még így, s talán ily nézeteket -inkább az anya szokott mondani leányának és nem az apa.</p> -<p>– Anyád nem figyelmeztethet többé; engedd, hogy én tehessem. -Tudod-e, Deborah, miért vonult vissza mindinkább Gyulai? miért áll -ellene a varázsnak, melyet a gazdagság a szegényre, a szépség az -ifjura gyakorol?… Mert egy gyöngeségben hasonlít természete a -tiedhez, s e közös gyöngeség téged feléje vont, őt tőled -távolítá.</p> -<p>– Ugyan mit akarsz bennem fölleplezni, atyám!… Kezed eddig oly -gyöngéd volt.</p> -<p>– Ne rettegj, magamat is vádolom. Leányom vagy, csontomnak -csontja, véremnek vére… tévedésemnek folytatója és kiegészítője. -Gyulai pártában hagy tégedet, mert a családrégiségről nem sokkal -tart kevesebbet, mint Pécsi Deborah. Igazam van-e?</p> -<p>A leány lesüté fejét és hallgatott.</p> -<p>– De hová vezet e nagyravágyásod? Szív nélkül adod-e kezedet egy -régi családunak? S lesz-e az más, mint épen olyan férfiu, a kinek -szemében üres előitéletként tűnik föl, a mi a te büszke nézeted -szerint mindent kipótló tulajdonnak látszik? Fog-e ily férj egész -életen át küzdeni, hogy a főranguak közt számodra kényelmes helyet -vívhasson ki? vagy <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span> talán jobbnak fogja tartani a szűcs -unokahugát magányba vinni, és kitelhetőleg elkülöníteni saját -rokonaitól is, kik épen azért, mert náladnál rútabbak, szegényebbek -és szellemtelenebbek, soha sem fogják azon egyetlen előnyöket -elhallgatni, hogy nemeslevelök régi? Oh, Deboráhm! a család -régisége silány előitélet annak, ki rá nem vágyik, de a ki nem -birja és vágyik rá, az tantalusi kínra van kárhoztatva, mert -elérhetetlenért eped.</p> -<p>– De honnan veszed, atyám! – szólt Deborah, – egy könnyüt -törölve le indulattól lángoló szemeiből, honnan veszed állításodat? -Nem volt-e szívem egykor Kassai Eleméré, s vonakodtam volna-e -kezemmel ajándékozni meg őt?… Ne haragudjál, atyám! hisz én örökre -lemondtam róla, s nevét csak mentségemül hozom föl.</p> -<p>Pécsi arcza sötét és merengő lett. – Gyermek voltál, Deborah, -midőn a piszkos zsobrák rokona érdekelt. Kevéssé ismerted akkor még -a világot, jellemed nem nyert szilárd körvonalokat. S végre is csak -az én indokolatlan, az én kába rokonszenvem fejtette ki kebledben -azon mulékony hajlamot, melyre most hivatkozál.</p> -<p>– S hogyan tudod, atyám, hogy Elemér iránti rokonszenved -indokolatlan volt? Nem nyugodott-e szintén csillagjóslaton, mint -későbbi ellenszenved? Akkor az égi testek védődnek mondták Elemért, -most üldöződnek állítják.</p> -<p>– Kebledben lehet ellenmondás, Deborah, de ne keresd azt az ég -boltozatján. Elemér csillagzatának jótékony hatását az enyémre -megváltoztatta a Kassai <span class="pagenum"><a name="Page_191" -id="Page_191">-191-</a></span> csillagházának malefikus befolyása. -Mi van ebben összeférhetetlen? Szeretném, ha több tiszteletet -tanusítanál azon tudomány iránt, melyet az ó-világ legnagyobb -bölcseitől nyertek örökségül századunk kevés avatottjai.</p> -<p>– Atyám, egykor valami kuruzsló nő a tenyeremből olvasta ki, -hogy herczegnővé leszek, s rokonaim úgy fognak tisztelni, mint -Józsefet testvérei, midőn inséges állapotjokban színe elébe -vezettetének. Emlékszel-e, mit mondtál nekem? «Az ember sorsa nincs -a tenyerére írva.» De atyám, hátha jövendőnk csak úgy van a -csillagokra följegyezve, mint a tenyerünkbe? Én, mint tudod, -szakítottam Elemérrel, azonban, ha az égi testek, midőn rád nézve -veszélyesnek állítják őt, azt akarják kijelenteni, hogy rossz -emberré lett, akkor, atyám! inkább hiszem a mennyboltozat minden -csillagát hazugnak, mint Elemért jellemtelennek.</p> -<p>Deborah könnyei sűrűn omlottak.</p> -<p>– Szerencsétlen gyermekem! hiszen te még most is szereted őt! – -kiáltá Pécsi, leirhatatlan megütközéssel.</p> -<p>Deborah bámuló tekintetet vetett atyjára, mint szokott az, ki -véletlenül új, nagy és hihetetlen hirt hall. Sokáig nézte a tisztes -agg komor vonásait, sokáig küzdött vagy gondolattal, vagy érzéssel, -s ajkai előbb mozdultak meg, mintsem szavát hallani lehetett -volna.</p> -<p>– Igaz, – mondá végre, – igaz, hogy én Gyulai csillogó, de üres -modorából tanultam Elemért becsülni, de mert most kedvezőbben -itélek felőle, mint <span class="pagenum"><a name="Page_192" id= -"Page_192">-192-</a></span> akkor, mikor Mikóék házában utólszor -találkozánk, következik-e, hogy szerelmem föléledt? Mintha mi -leányok azt zárnók legmélyebben szívünkbe, a ki legtöbb becsülést -érdemel! Mióta hiszesz, atyám! oly tökéleteseknek? Gyarló -teremtések vagyunk! Az Isten a külszín imádására alkotá a -némbereket. De minek is tévedtünk, atyám, ily csodálatos kérdések -és feleletek tömkelegébe?</p> -<p>– Deborah, te soha férjhez nem fogsz menni, – sóhajtá Pécsi.</p> -<p>– Azt hiszem én is. De nem vagyok-e eléggé boldog melletted, -atyám? Hol leszek oly szabad, oly független, mint körödben? -Találok-e más hajlékot, más háznépet, melyben semmi ne hasson -kedvetlenül, visszataszítóan ízlésemre, érzésemre? Ha -elkényeztetett, atyám, gyöngédséged, ha nemes természeted minden -közönséges és aljas látásától is elszoktatott, miért ütközöl meg, -hogy pártában kell maradnom? Te rangkórnak hitted a kiváló, a -megkülönböztetett iránti vonzalmamat, s kárhoztattál miatta, menj, -kérlek, az új családok társaságába, s keresd az ifjut, ki leányodat -boldogíthatná, és ha reá találsz, kezem az övé, csak fogadja -el.</p> -<p>– El van tévesztve egész életünk, Deborah! el van tévesztve! Te -a szenvedő vagy, én a bűnös. Rosszul neveltelek, rosszul szoktattam -magamat. Mi lesz belőled, ha engem az Isten magához szólít! s ki -tudja, nincs-e a halálangyal hátam mögött, és nem ereszti-e nehéz -kezét épen most a vállamra, hogy összeroskadjak? Oh, Deborah, mi -lesz belőled, ha életem helyett vagyonomat veszteném, s ki tudja, -<span class="pagenum"><a name="Page_193" id= -"Page_193">-193-</a></span> már nem osztoztak-e meg titkos -ellenségeim birtokaimon és csak az alkalmas perczre várnak, hogy -szándékukat végrehajtsák? Én voltam egyszer börtönben, és -vagyonvesztési pör alatt, pedig akkor igazságos fejedelem -uralkodott: nem történhetik-e másodszor is meg, s rám nézve -kedvezőtlenebb viszonyok közt? Soha pártütés nem forgott eszemben, -s mégis félig lázítónak tartottak.</p> -<div class="figcenter" style="width: 404px;"><a href= -"images/i006hq.jpg"><img src="images/i006.jpg" alt= -"– El van tévesztve egész életünk, Deborah!" title= -"– El van tévesztve egész életünk, Deborah!" /></a> -<p class="caption">– El van tévesztve egész életünk, Deborah!</p> -</div> -<p>– Ah! atyám, nem igazolja-e ez általad gáncsolt állításomat? A -kinek egyszer a hatalom kezében volt, mihelyt gyöngének látszik, -megaláztatástól tarthat. Azért mondottam, használd a kedvező -alkalmat, ne idegenítsd el magadtól azokat, kik most körödbe -gyülekeznek, törekedjél György herczeget érdekeidbe vonni, állj az -urak pártjának élére, küzdjél Kassaival a palotában, a társas -körökben, az országgyűlésen, s győzni fogsz bizonyosan. És ha nem -is győznél, a harcz alatt annyi erőt vontál össze, annyi férfikar -és rokonszenv fölött rendelkezel, hogy senki nem fog bántani; -megköszöni, ha tőled békében maradhat.</p> -<p>– Deborah! sokszor beszéltem neked, miként vívtak a circusban a -gladiatorok egymással az uralkodó és nép mulattatására, de nem jut -eszembe, hogy említettem volna oly gladiatort, ki hetven éves -korában vágyott a küzdhomokra lépni. Intézzék el egymás közt a párt -férfiai komoly vagy nevetséges tusáikat; az aggastyán okosan -cselekszik, ha a kandalló mellett ül, mint én most, és szerencsés, -ha oly kedves és szép gyermeknek, mint te vagy, dőreségein -mosolyoghat.</p> -<p>Pécsi közelebb húzódott a tűzhöz, s kezét Deborah <span class= -"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> karjára -tette. A kandalló lángja az öreg tiszteletre ragadó és a leány -igézetes arczát megvilágította. Különben sötét volt a szobában, -senki sem hozta be a karos gyertyatartókat, senki sem gyújtá meg a -csillárt; – mert bizonyos méla érzések és eszmék a homályban -szövődnek, és sem az apa, sem a leány nem gondolt arra, hogy a -csengetyü zsinegét meghúzza.</p> -<p>– El van tévesztve egész életünk, Deborah! – szólt Pécsi, mélyen -sóhajtva. – De nem azért van eltévesztve, mert a hatalomból -kiestem, hanem, mert alacsony származásom mellett hatalomra -törekvém, s mert ismeretek után szomjazó lelkemet kincscsel akartam -kielégíteni. Átléptük a számunkra jelölt sorompót, s a világi -szerencsével cseréltük föl a boldogság föltételeit. Ha nem gyűjtök -mulandó vagyont számodra, ha nem veszlek körül a fényűzés és -választékos ízlés varázsával, kedélyed saját természetes -egyszerűségében fejlik ki. Kezed és szived nem vált volna külön; -együtt ment volna át egy őszinte, jámbor és hozzád hű férj -birtokába. Most meghasonlásban vagy magaddal s helyzeteddel. Aztán, -ha nem áhítozom emelkedés után, hatalmam a tudósok köztársaságában -lett volna nagygyá,… ott születésre nincs szükség, ott az ész a -hatalom s nem a származás. A ki engem ott buktatott volna meg, a -fájdalom helyett az öröm könnyeit látta volna szememben; mert a -tudomány birodalma azon előjoggal bir, hogy a jeles csak a jelesebb -elől hátrál, s a kitünő elhomályosítása a világosság terjedését -jelenti.</p> -<p>– Nem vitatkozhatom e téren veled, de sejtelmem <span class= -"pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195">-195-</a></span> mondja, -hogy ábrándozol, atyám, s a fényes szín, mely a tudomány pályáját -körülfogja, képzeletedé, nem a tárgyé.</p> -<p>– Ne hidd, ne hidd! én csak úgy lehettem volna igazán boldog. -Ifju éveimben a föld három részén bolyongtam, küzdve szükséggel, -nélkülözésekkel, kitéve vad népek üldözésének, tenger-viharnak, s a -megmérhetetlen homokpuszták égető hevének. A teve kidőlt fáradság -és éhség miatt, de kedélyem nem tört meg. A hajó árboczát lesujtá a -villám, de reményem vitorláit soha sem vontam össze, és szép -partokat látott álmodó szemem, túl a fenyegető zátonyon, s fölötte -a sötét felhőknek. Most, Deborah! a vagyon kevés élvezetet igér, a -nyugalom nem nyugtat meg, a veszély nem edzi lélekerőmet. Az égen, -földön és keblemben ezer jel mutatja, ezer hang sugja, hogy hazámba -visszatérve, rosszul választék pályát. Nem kellett volna csekély -hivatalból nagyobbra, a nagyobból a legfőbbre törekednem, s világi -tekintélyemet a vagyongyűjtés eszközeivel emelni, de egyszersmind -behomályosítani. Az arany és ezüst, míg mértékletes vágyainknak -szolgál, hű szövetséges, mely belértékünket fejleszti, és -világosságra hozza; de ellenséggé válik, midőn szomjuhozzuk, -halmozzuk. Mikor nem feküdt a nagy kincsen valami átok? Vagy mások -hiszik magokat általunk megfosztottnak, vagy legalább mi érezzük, -hogy megfosztva vagyunk fogékonyságunktól, egyszerű örömeinktől és -a gondtalan vidámságtól.</p> -<p>– Atyám! tudnál-e szegény lenni? tudnál-e a polgári -egyszerűségben megelégedésre találni? Tudnád-e <span class= -"pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196">-196-</a></span> oly -kicsiny szálláson, minő a Németországból hozzánk jött hires -tanítóké, boldognak vallani magadat?</p> -<p>Pécsi gondolkodó homloka mélyebb redőkbe vonult; kezét mélán -terjeszté ki a vasfogó után, s a kandalló bikkhasábjait ütögette. A -szikrák pattogtak, élesebb lángot vetett a tűz, és egészen -megvilágítá a merengő agg nemes, deli és bánatos vonalait.</p> -<p>– Oh atyám! – folytatá Deborah, – beférhet-e a folyó, mely -iszapos hullámain nagy terheket hord, azon kövecses, keskeny -mederbe, honnan csörgedezve és tükörtisztán indult ki?</p> -<p>– El van tévesztve egész életünk! – sóhajtá Pécsi, nem figyelve -leánya szavaira, vagy nem akarva rá felelni… Mivé lennél, Deborah! -– folytatá kevés szünettel, – ha vagyonunkat elvesztenők!</p> -<p>– De miért forogna a mi vagyonunk több koczkán, mint a másé?</p> -<p>– Mert több ellenségünk van, s mert a világ nem szokta meg -hozzánk tartozónak tekinteni azt, a mivel birunk. Falvaink nagy -részét a nép még a régi tulajdonos nevéhez köti. Idegenek vagyunk -sajátunkban. Deborah! az üstökös néha belép a bolygó égitestek -körébe, de azért nem tartozik a zodiakus rendszeréhez. Ott volt, -ragyogott, eltünt! Erdélyben az új családok nem vernek mély -gyökeret. Az első fellegszakadás kisodorja alólok a földet.</p> -<p>– Istenem, – sóhajtá Deborah, megrettenve, – te valami veszélyt -titkolsz előlem.</p> -<p>– Nem, leányom! – válaszolá csendesítőleg <span class= -"pagenum"><a name="Page_197" id="Page_197">-197-</a></span> Pécsi, -– csak azt óhajtanám, hogy sorsodat biztosítva lássam. De e vágyról -is le kell mondanom.</p> -<p>Deborah szemébe könny tolult. Az apa magához szorítá a leányt, -megcsókolá homlokát, arczát, s küzdött magával, hogy könnyeit -visszafojtsa.</p> -<p>– Atyám! te büszkének tartasz, s mégis azt véled, hogy nem -tudnám elhordozni a csapásokat! Szeretem a fényt, kényelmet, a -társaságot, de többre becsülöm magamat, mintsem hígyem, hogy -elvesztésökkel semmim sem marad.</p> -<p>– Ne hallják meg a kegyes csillagzatok e szavadat! Ne -kényszerítsenek arra, hogy büszkeséged e tűzpróbára kitétessék!</p> -<p>– Atyám! valami nyomja szívedet.</p> -<p>– Csak az a mindennapi gond, csak az az állandó aggodalom, -melynek tudná Isten miért? ma adtam először szavakat.</p> -<p>Most a komornyik vendégeket jelentett.</p> -<p>E perczben e különben szokott dolog oly csodálatosan hangzék, -hogy az apa és leány egyaránt meg voltak lepve általa.</p> -<p>Deborah szobájába, Pécsi a jövők elébe sietett.</p> -<p class="center">*</p> -<p>A látogatók természetesen Kassaival elégületlen főurak voltak, -kik a hatalmas minister bukását közelinek tarták.</p> -<p>Reményeikre hozhattak kecsegtető okokat, s most többet, mint -régebben.</p> -<p>A budai basa és a magyar király a béke megsértése felől -kölcsönösen panaszkodtak. Hol török őröket vágtak le magyar -portyázók, hol a szultán <span class="pagenum"><a name="Page_198" -id="Page_198">-198-</a></span> alattvalói raboltak nőket, fogtak el -egy-egy térítő szerzetest, s mindenik fél az elkövetett sérelemért -hevesen követelte az elégtételt, de eredmény nélkül.</p> -<p>A surlódások a budai basát mindinkább arra hangolták, hogy a -temesvári basa példáját utánozva, barátságos tanácsokat adjon az -erdélyi uraknak. Most volna ideje Konstantinápolyban engedélyt -sürgetni a vallásos nyomásért indítandó háborura, most a fejedelem -nem kopogtatna a fényes kapunál ok nélkül – ez vala a titkos -izeneteknek veleje.</p> -<p>Pécsi vendégei a fejedelemné buzgóságára és Szeredi ügyes -cselszövényeire támaszkodtak. Nem kételkedének, hogy a háború -lehetetlenné teszi Kassait, s hogy ha Rákóczi saját felelősségére -megkezdi az ellenségeskedést, a török hamar le fogja az álarczot -vetni, s megtörve a békekötést, egész erővel vesz részt a -hadviseletben.</p> -<p>A vendégek Pécsit szintén erélyes működésre ösztönözték.</p> -<p>Neki, mint egykor az erdélyi ügyek élén álló férfiúnak, voltak -még a portánál befolyásos barátjai, kiket a háborupárt érdekeinek -előmozdítására föl lehetett volna használni.</p> -<p>Erre czéloztak az urak, ez volt a tárgy, melyért a -fölvergődöttnél tisztelgének.</p> -<p>Pécsi átérté szándékukat, s úgy vezeté a társalgást, hogy -mielőtt nyilatkozhatott volna, már látható volt, miként mindent -megtagad, s hogy fölösleges vele részletes vitatásokba -ereszkedni.</p> -<p>– Nemzetes és nagyságos uraimék – szólt, megszorítva a távozni -akarók kezét, – bizonyára dicséretes <span class="pagenum"><a name= -"Page_199" id="Page_199">-199-</a></span> dolog, egy rossz -tanácsostól megmenteni a fejedelmet. Ha fiatalabb volnék, hevesen -ostromolnám Kassai eljárását az országgyűlésen, az országtanácsban, -s mindenütt, a hol jogom volna a közügyek felől nyilatkozni. De -akkor sem vegyülnék udvari cselekbe, akkor sem mártanám kezemet -titkos működések közé, mert tapasztaltam, hogy a kik Erdélyben -árulásért veszték fejöket, rendszerint hűk voltak a fejedelemhez és -hazához. Minden bűnök csak az udvar kegyelt tanácsosai -megbuktatására forralt tervekből állott, melyek mentől titkosabbak -valának, annál gyanusabb eszközök használatára vezettek. Ha Kassai -becsületes ember volna, akkor elmozdítása könnyebben történhetnék. -Nem volt nehéz, néhány névtelen ellenségnek engem a hatalom -tetejéről egyszerre a szamosujvári vár földalatti börtönébe -dobatni, de Kassai ördögi ügyességgel fogja magát védeni. Aztán, ha -sikerülne is őt megbuktatnunk, nagy kérdés: vajon a felső megyék -sérelmeért indított háboru hasznára lesz-e országunknak? vajon -uralkodónk Bethlen Gábor katonai tehetségét átvette-e a fejedelmi -pálczával együtt? vajon van-e általában a vallásnak világi -fegyverekre szüksége? s vajon egy szerencsétlenül végződő -hadviselet Erdély önállóságának nem vet-e véget?</p> -<p>– Mi ez aggodalmakat Kassai uramtól is hallottuk, – válaszolák -az urak gúnyosan.</p> -<p>Pécsi érzé, hogy szakított azon egyetlen szövetséggel, melyre, -ha hatalom után vágynék, még bizonyos pontig támaszkodhatott volna, -de nem vette szívére e veszteséget. <span class="pagenum"><a name= -"Page_200" id="Page_200">-200-</a></span></p> -<p>Szükség volt elvágnom a hidat, hogy azon vissza ne térhessek -többé – gondolá.</p> -<p>Halk léptekkel, borongó arczczal ment irószobájába, elővette egy -titkos szekrény kulcsát, s valami szinevesztett iratot vont ki.</p> -<p>Saját kérelemlevelének eredetije volt, melyet tizenöt évvel -előbb a szamosujvári börtönből írt Bethlen Istvánhoz, a -kormányzóhoz.</p> -<p>Látható elérzékenyüléssel haladott a sárga betűkön tovább.</p> -<p>– Ez a párt vádolt azzal, hogy a pozsonyi békealku alatt a -németektől ajándékot fogadtam el. S most szövetkezzem velök a -hatalomért? Soha! Mulandó jók miatt miért veszítenék az -önbecsülésből!</p> -<p>Tovább olvasott, de könny tolult szemébe, midőn a következő -helyhez ért: «Kivánom, hogy a mely vége volt Anamásnak és -Zaphyrának az elrablott pénzért, és a mely büntetés szállott -Geházyra, Eliseus szolgájára, Nanannak Cyrus királytól visszahozott -kincseért, én reám szálljon az, ha bűnös vagyok, ha pedig ártatlan -volnék, vegyék az átkot magokra hamis vádlóim!» Én ártatlan voltam! -– sóhajtá Pécsi. – De bocsásson meg az Isten nekik, hogy életemre -törtek, s nekem, hogy börtönbe és bilincs közt, a fájdalmaktól -elcsábítva, az ég boszuállását idéztem fejökre!</p> -<p>A falszekrénybe rejté a levelet, hogy tovább ne olvashassa. -Szokatlanul bús és ünnepi volt hangulata.</p> -<p>– A csillagzatok folyvást ellenségeim, – mintha mondanák: el van -tévesztve egész életed! De hát miért mosolygottak pályám fölött? -miért kisértek <span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span> kedvező sugaraikkal a fejedelmi -udvarba? miért voltak az igaz utról félrevezetőim? szegény -Deborah!</p> -<p>Pécsi hosszas virrasztása alatt elhatározta, hogy Balázsfalváról -visszatérve, többé semmi közügybe nem vegyül.</p> -<p>E perczben még csak a szombatosok sorsa birt előtte -érdekkel.</p> -<p>Le akarta beszélni őket a vakmerő lépésről, mely, szerinte, -bukásukat idézte volna elő.</p> -<p>Lehetetlennek hitte, hogy a mérséklet szükségét be ne -lássák.</p> -<p>Ha pedig túlcsapongnának, el volt tökélve velök is minden -összeköttetést megszakítani.</p> -<p>Egy perczig eszébe ötlött: vajon a balázsfalvi összejövetelt nem -fogják-e Kassai és többi ellenségei az ő üldözésére -kizsákmányolni?</p> -<p>De a körlevél ovatos szerkezetében bízott, a nemesi lak -szentségét, megtámadhatatlanságát szilárdnak tartá, lehetetlennek -képzelé, hogy valaki azért essék vád alá, mert az ország csendjének -háboríttatása ellen működik, s az izgatások elejét venni, a -fölhevült indulatok balirányának útját akarta állani.</p> -<h3>V.</h3> -<p>Dajka püspök Kassai fulánkos czélzatai óta, komolyan kezdé -félteni Zsófia herczegnőt, a fejedelmi udvart és heves vérű György -úrfit Bodó Klárától, a híres képmutatótól, ki az erkölcs álarczát -oly jól tudja hordani.</p> -<p>Szivét rettegés fogta el, midőn rágondolt, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_202" id="Page_202">-202-</a></span> a -történhető szerencsétlenség valódi oka végtére is ő, mert nem -kellett volna szánalomtól indíttatva, oly némbert vezetni a -nagyasszonyhoz, kinek múltjával egészen ismeretlen volt. De hisz’ -tévedt nőnek képzelte; s hogy teheté föl, hogy a fejedelemné az -ellenkezőjének hivésére csábíttatik? E mentség mást az önvád alól -föloldhatott vala, míg a jámbor püspököt nem nyugtatta meg. -Szorongása óránként növekedett. Azonban azt is fontolás alá kellett -vennie, hogy vajon Kassai nem unokaöcscse iránti vonzódásból -képzeli-e Bodó Klárát oly vétkesnek? S ekkor nem volna-e -kegyetlenség a különben is szerencsétlen némbert az udvarból -kiűzetni, hol az üldöztetés ellen menhelyet talált? Dajka nem tudta -fejéből kiverni azt a rögeszmét, hogy a gyűlölet és remegés, melyet -a Kassaival társalgáskor Klára arczán észrevett, vétkes szerelmi -viszonyból eredt, s negyven éves lelkészi pályájának tapasztalatai -arra inték, hogy épen ily kérdésekben kell az érdeklettek kölcsönös -vádjait kétkedéssel fogadni, és semmi elővélemény által túlságos -szigorra nem csábíttatni.</p> -<p>Alkalmat keresett tehát a nagyasszonynál Klárára vezetni a -beszélgetést, s általános czélzásokkal óvakodást tanácsolni az -idegen némber iránt, de intései annyira nem hordák magokon a -cselszövény mázát, annyira távol voltak minden rágalmazástól, hogy -épen őszinteségök miatt a fejedelemné figyelmét teljes mértékben -fölébreszték. Szóból szó fejlődött, s a püspök elbeszélé, a mit -Kláráról hitt, s a mit az öreg Kassaitól hallott.</p> -<p>Rákócziné arczán ingerültség jelei mutatkoztak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_203" id="Page_203">-203-</a></span></p> -<p>Vette észre, hogy Kassai megkezdé titkos működését a szombatosnő -ellen.</p> -<p>Nem kétlé, hogy a gyanút benne a Zsófia herczegnőnél lefolyt -jelenet idézte elő.</p> -<p>Lehetségesnek tartá, hogy Kassai már sejté Klárában Laczkó -István nejét.</p> -<p>S a fejedelemné büszkeségét megtámadta azon helyzet, melyben -kénytelen a gyöngédség és szánalom tanácsának engedve, elhallgatni -pártfogoltja nevét.</p> -<p>Az első perczben már ajkain volt az egész titok, de szokott -óvakodása győzött a pillanat benyomásán. – Bizonyosak vagyunk -benne, szólt, hogy Klára nem ismeri Kassai Elemért; s ha ismerné, -csak hálával viseltetnék iránta. Egyébiránt, nem akarjuk kétségbe -vonni, hogy Kassai István uramnak lehet más és talán fontos oka, -azon személyről rossz hírt terjeszteni, kit főtisztelendőséged -hozzánk vezetett. Mi nem vagyunk a szivek és vesék vizsgálói; de -alig hiszszük, hogy a gyalázás, melylyel Klára illettetik, ne esnék -vissza azokra, kiktől kerül. Az idő hamar fog mindent világosságra -hozni, s addig is, míg ez történnék, figyelemre se méltassa -főtisztelendőséged a kósza hireket, s maradjon szilárdul a mellett, -hogy helyesen cselekedett, midőn egy ártatlan szenvedőt kegyelmembe -ajánlott.</p> -<p>– Az Isten ő szent felsége adjon magasságodnak – szólt a püspök -elérzékenyülve, – hosszas életet, hogy számos alkalma legyen -könnyeket letörleni, megvigasztalni a csüggedőket, bátorítani a -gyengéket, kikre az életben erős küzdelem vár! <span class= -"pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> -Nyugodtan távozom és semmi sem fog többé arra tántorítani, hogy -kétkedjem ott, hol országunk nagyasszonyának bölcsesége csak -bizalomra talál okot.</p> -<p>– S nincs is miért titkolja főtisztelendőséged, még Kassai előtt -is, jó véleményemet Klára felől – válaszolá Rákócziné, egy -uralkodónő ismét fölébredt büszkeségével. Lehet, hogy ő meg fog -ütközni e híren. Annál rosszabb rá nézve. Különben Klára kiléte az -én titkom, melyhez a világnak semmi köze, de ha Kassai uram ő -kegyelme mégis kiváncsi volna, másnál többet tudni felőle, akkor -forduljon hozzám. Neki, egyedül neki, adhatok fölvilágosítást, -ámbár alig képzelem, hogy örömét lelné benne.</p> -<p>Dajka püspök sokkal eszélyesebb volt, mintsem e határozott -nyilatkozatból bátorítást merített volna, hogy az öreg itélőmestert -bármiről értesítse.</p> -<p>– Minek fujjam, a mi nem engem éget! gondolá magában. Világos, -hogy a nagyasszony Kassai ellen föl van ingerülve, s nem illenék -papi helyzetemhez, hogy szóhordás által viszályt terjeszszek.</p> -<p>Ez oly keresztyéni, mint ildomos szempontból még csak azt sem -említé, hogy a fejedelemnénél volt.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Szeredi hamar akadt a szombatos pap nyomára.</p> -<p>Segíté a hirtelen eltünt föltalálásában az a körülmény, hogy egy -kis birtokrésze Rápolthoz közel feküdt, s hogy a népre nagy -benyomást gyakoroltak a szökött jobbágy rejtélyes lénye, sötét, -érthetetlen, de babonás félelemmel hallgatott nyilatkozatai. -<span class="pagenum"><a name="Page_205" id= -"Page_205">-205-</a></span> A gonosz lélektől megszálltnak tarták, -s kivált miután a boszorkányság hirében álló vén Marcsához -vitetett, kerülte őt minden, s a ki csak vele találkozott, -keresztet vetve tért ki útjából.</p> -<p>A banya azonban az egész környéken ismeretes volt -gyógyításairól, s rossz hirét, üldöztetését leginkább annak -köszöné, mert szerencsésebb vala, mint a hátszegi borbély, a dévai -baromorvos, sőt oly betegének is visszaadta egészségét, kiről a -szászvárosi okleveles orvos már rég lemondott.</p> -<p>Szeredi még aristocratikus gőgjéből és gunyoros modorából is -sokat tudott föláldozni, midőn Kassai megbuktatását eszközölhette, -s rokonának, a fejedelemnének szolgálatot tehetett. Ezért -viseltetett rendkívüli részvéttel Szőke Pista és egész családja -iránt.</p> -<p>A portusi áradatkor épen Rápolt melletti birtokából volt -hazatérendő, melyet addig alig látogatott meg, de a hol most egy -roskadozó, elhagyott, s minden kényelemtől megfosztott lakban -huzamos ideig tartózkodott.</p> -<p>Visszaérkezésekor kétségkívül részletes értesítéseket hozhatott -magával a szökött jobbágy felől.</p> -<p>Szeredi sokkal erélyesebb volt, mintsem a nyert adatokkal -buktatási terveket ne kötött volna össze.</p> -<p>De a fejedelemné, noha nagy részvéttel viseltetett Klára iránt, -s noha a vallásháborút óhajtó párthoz szított, férje és az ország -iránti kötelességéről magas véleménynyel birt. Ezenfelül még -önérzete, büszkesége sem engedte, hogy bárkivel is egy hivatalnok -megbuktatására szövetkezzék. Legcsekélyebb rokonszenvvel sem -viseltetett Kassai iránt, de szorgalmáról, <span class= -"pagenum"><a name="Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> -hűségéről és államférfiui képességéről kedvező véleménynyel volt. -Hibáztatta a hatalmas minister elveit, keveset tartott jelleme -felől, szerette volna tisztább kezekben látni a kormányt, de mély -erkölcsi érzete mellett sem élt akár azon csalálomban, hogy a -legjobb ember okvetetlenül legjobban kormányoz: akár azon -balvéleményben, hogy Kassai esküdt ellenségei csak azért -haragusznak rá, mert bűneitől irtóznak.</p> -<p>Míg tehát Szeredi Szőke Pista üldöztetését politikai czélokra -akarta kizsákmányolni, a fejedelemné elégnek tartá, Klára családját -az igazságtalan eljárás ellen biztosítani, a szenvedett -méltatlanságokért kárpótolni, s Kassait – a mennyiben -kikerülhetetlen volt – megszégyeníteni.</p> -<p>Ennélfogva nem állhatott rá Szeredi javaslataira.</p> -<p>S Dajka püspök látogatása után sem változtatta szándékát; csak -annak, mit Klára iránti aggodalomból néhány napig még függőben -akart tartani, siettetését határozá el.</p> -<p>A következő reggel a leányok termében egyszerre elterjedt a hír, -hogy «a fejedelemné titka» az udvarból eltünt.</p> -<p>Este még intézkedéseket tőn, még utasításokat adott némely -nehezebb női munkákban, de virradat után mindjárt, a Zsófia -herczegnő legújabb megrendelései végett, magához hivatta -Pethneháziné; azonban a nőcseléd, kit érte küldött, azon hírrel -tért vissza, hogy a kisasszony az éjjel elutazott.</p> -<p>Hova? s minő alkalommal? senki megmondani nem tudta. -<span class="pagenum"><a name="Page_207" id= -"Page_207">-207-</a></span></p> -<p>Köz volt a meglepetés, s még magasabbra lőn fokozva, midőn -Zsófi, ki Klárát minden délelőtt magához viteté, most nyugtalan -arczczal, sietve jött Pethneházinéhoz, s követelte tőle, hogy az -öltözködési órára okvetlenül előkerítse Klárát; különben maga fog -föllelésére intézkedéseket tenni, s ha megtalálják, többé oly -hanyag gondviselet alá nem bizza, mint az udvarmesternőé volt, -hanem szállására viszi, és saját őrizete alatt tartja. Ezentúl a -kamarása, Gyulai Ferencz, lesz Kláráért felelős.</p> -<p>A zenebonának a fejedelemné azon izenete vetett véget, hogy -Klára az ő parancsára utazott el, rövid időre.</p> -<p>Gyulai örvendett, már többé nem látá a bűbájos ismeretlent, -könnyű léptekkel, összeszedett arczczal, választékos izlésű s mégis -oly egyszerű öltözetben, haladni el mellette, és egy alig -észrevehető, de kecses bók után a herczegnő belső termeibe -sietni.</p> -<p>Meg volt elégedve, hogy e szép kisértettől megmenekült, kinek -föltünése mindig valami babonás megdöbbenést, valami badar -nyugtalanságot költött föl keblében. Mire valók is voltak e -haszontalan gerjedelmek, melyek a leendő államférfiú komoly -czéljaival ellenkeznek, s józan eszének szégyenére válnak? Ha -legalább a Pécsi Simon leánya volna Klára; vagy, ha legalább a -gazdagságot régi czimer kárpótolná! De ki hozhat föl még erre nézve -is kétségtelen adatokat? Milyen könnyű lesz neki egy álomképet -elfeledni, mely a földhöz nem tartozik, s hasonlít a légi -jelenetekhez, melyek csak pillanatig <span class="pagenum"><a name= -"Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> kápráztatják a szemet, és -a láthatárról nyom nélkül távoznak!</p> -<p>Gyulai sokért nem adta volna, hogy Klára elutazott.</p> -<p>De ha lassan nyilt meg az ajtó; ha halk suhanást hallott közel -és távol: akkor szive összébb szorult. Ha az öltöztető két -palotahölgy a kitűzött órában a belső termekbe lépett, akkor ő -szokatlanul komorrá lőn. Ha Anna néne, vagy akárki más történetesen -Klára nevét említé, akkor ő mosolyogva, gúnyosan, de mindig -megkérdezte, hogy hová illant az a kóbor lány, kit a -herczegkisasszony oly nevetségesen szeretett, mintha karácsoni -ajándékban kapott báb volna?</p> -<p>A fejedelemné hintaja az első udvar kapuja előtt állt meg.</p> -<p>A nagyasszony épen sétakocsizásból tért vissza. Maga leszállott -ugyan, de Pethneházinét a friss lég további élvezetétől nem akará -elvonni, noha az szorosabban huzódék be a hintó szögletébe, összébb -szorítá felső ruháit, és kipirult arczából gyanítva, szembetünő -kedvet érezhete valamivel melegebb légmérsék iránt.</p> -<p>A fejedelemné szokatlan órában lépett férje lakosztályába, s -egyenesen a «kék teremnek» tartott, melyet Bethlen Gábor kisebb -tanácskozásokra használt; most pedig a fejedelem irószobája -volt.</p> -<p>Ott találta Kassait, ki harmadnap óta, most először jelent meg -az udvarnál.</p> -<p>A fejedelemné alkalmasint értesítve volt arról, hogy az -itélőmester úr még nem távozott el, sőt talán épen csak ezért lepte -meg látogatásával a fejedelmet, <span class="pagenum"><a name= -"Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> még a tanácskozás vége -előtt; de talált ürügyet oly családi hírek közlésében, melyek -Rákóczit különösen érdekelték, s csak miután vele a -mellék-kabinetban nehány szót váltott, említé, hogy Kassainak is -akarna valamit négyszem közt mondani.</p> -<p>– Nem szeretem, midőn asszonyok vegyítik a politikába magokat – -szólt félig tréfásan, félig komolyan Rákóczi.</p> -<p>– Én az itélőmester urammal, – válaszolá a fejedelemné, midőn -már a kabinet ajtaján tartá kezét, – nem az országos, hanem csak a -rápolti dolgokról akarok értekezni.</p> -<p>Lehetetlen, hogy a hangosan ejtett végszavakat ne hallotta volna -Kassai, s ennélfogva a fejedelemné meg sem ütközött, midőn a -minister arczán a zavar és átallás észrevehető jeleire talált.</p> -<p>– Tanácsos uram! – mondá nyájasan, de határozott kifejezéssel, -kegyelmednek van egy félrefekvő birtokrésze, melyet czélszerűen nem -használhat. Igen lekötelezne, ha a vételárán nekem átengedni -sziveskednék. Hogy minden javítást és a gazdaság folytatására -szükséges ingóságokat szintén hajlandó volnék megvásárolni, az -önkényt értetik. A jószágrész, melyre czélzok, Rápoltnak alig teszi -negyedét.</p> -<p>– Rápolt, – szólt Kassai erőltetett mosolylyal, – fönségednek, -kegyelmes asszonyom, szintén nem esnék keze ügyébe.</p> -<p>– Igaz, de a vásárban nevezetes érdekem forog fönn.</p> -<p>Kassai kérdő tekintetet vetett a fejedelemnére.</p> -<p>– Szőke Istvánt akarnám a jobbágyság alól fölmenteni -<span class="pagenum"><a name="Page_210" id= -"Page_210">-210-</a></span> – szólt ez, oly hangosan, hogy tartani -lehetett, miként szavai behatnak a kis kabinetba.</p> -<p>Kassai meghökkenését daczczal igyekezett leplezni.</p> -<p>– Ha fönséged szerencsés emlékezőtehetségével birnék, meg tudnám -mondani, mennyi érdek köt Rápolton egyik vagy másik jobbágyhoz. -Most azonban csak annyit említhetek, hogy nem örömest válnék meg -épen e birtokrésztől.</p> -<p>– Reménylem, kegyelmed még sem fogja kérésemet visszautasítani. -Én Szőke Pistát szabaddá óhajtanám tenni, mert egészséges korában -sem alkalmas a jobbágy kötelességeinek teljesítésére, s miután -elméje most meg van támadva, csak gondos ápolás mellett remélhető, -hogy más és hozzá méltóbb hivatásra valaha képessé lesz.</p> -<p>Kassai szíve meghült, tagjai átfáztak azon gondolatra, hogy a -fejedelemné, a szombatosok ellen tervezett csiny előtt három -nappal, ily részletes adatokkal bir egy szombatos sorsa felől.</p> -<p>– Ellenségeim talán fönségednek nyomós érvekkel bizonyíták be, -mennyire nem volt jogomban Szőke Pistát szökött jobbágynak -tekinteni és letartóztatni.</p> -<p>– Kegyelmed e részben jogosan cselekedett, s nincs a -fejedelemnek, nincs az országnak akkora hatalma, hogy Szőkét a -törvényes földesúr hatósága alól kiragadhassa. De épen az -itélőmester uram érdekében óhajtanék a rápolti birtokrész -földesasszonya lenni. Mert Szőkét kegyelmed kémjének tarták, bár, -úgy hiszem, helytelenül.</p> -<p>– S ha kémem lett volna is, szólt Kassai, mit <span class= -"pagenum"><a name="Page_211" id="Page_211">-211-</a></span> -egyébiránt senki sem bizonyíthat be, még eddigelé a kormányokat nem -volt szokás azzal vádolni, hogy a dolgok felől miért igyekeznek -magoknak értesítést szerezni?</p> -<p>– Kétségkívül nem, válaszolá a fejedelemné. De vannak, kik azt -beszélik, hogy Szőke azért követeltetett vissza, még pedig a -törvényes eljárás megsértésével, mert nem akart kémmé -aljasodni.</p> -<p>– E hírt, melyet most van szerencsém először hallani, -alkalmasint Szeredi ő nagysága barátságának köszönhetem.</p> -<p>– Kívüle még maga a beteg is néha ily czélzatokat ejt.</p> -<p>– Tehát ellenségem és egy őrült vádolnak?</p> -<p>– Szőke Pista neje is tényekről beszél, melyek e gyanút -ébreszthetnék föl.</p> -<p>Kassai mintha villám által lett volna sujtva. Eddig csak -csodálkozott a fejedelemné adatain; most már megrémült, midőn egy -egészen ismeretlen körülmény merült föl. Hogyan értesült a -nagyasszony a szökött jobbágy nejének nézeteiről? mily nagy lehet -az összeesküvés, mely ily titok birtokába juttatá? minő buktatási -tervet kovácsolnak az ellenségek, kik annyi alattomossággal és -ügyességgel tudnak aláaknázni? S mindez a válságos balázsfalvi -gyűlés előtt három nappal történik!</p> -<p>E gondolatok, e talányok és aggodalmak egyszerre zuhantak -Kassaira, s lábai alatt ingadozni vélte a földet.</p> -<p>A fejedelemné emeltebb hangon folytatá:</p> -<p>– Tisztába hozni soha sem lehet az ily természetű vádat, de -megczáfolni is szintoly nehéz. <span class="pagenum"><a name= -"Page_212" id="Page_212">-212-</a></span></p> -<p>– Hátha – szólt most Kassai, egy ötlettől áthatva és -fölbátorítva, – hátha mégis más okból küldöttem volna a kapa és ásó -mellé Szőke Pistát, a szombatos szentet? Fönséged csak az egyik -felet hallgatta ki, s reménylem, kegyes lesz a vádlott mentségeit -is elfogadni.</p> -<p>– Részemről nem forog itt fönn semmi vád – válaszolá a -fejedelemné. Én óhajtanám megvásárlani Rápoltot; mert így -gondolkozom: ha kegyelmed jobbágyságban tartja Szőkét, akkor -ellenségei nemtelen boszú gyanújával terhelik; ha pedig -fölszabadítja, akkor nagylelkűségét félelemre, egy titok -felfedezésétől való megrettenésre magyarázzák. Úgy hiszem, egy -fejedelemné mindig aggódhatik, ha férje hű szolgái, bár hibájokon -kívül, fonák helyzetbe hozatnak.</p> -<p>Ekkor kilépett a kabinetből Rákóczi.</p> -<p>Kassai, mintha a magas tanú jelenléte legkevésbbé sem zavarná, -nyájas, mosolygó arczczal mondá:</p> -<p>– Tökéletesen megnyugszom fönséged kegyes ajánlatában. Rápolti -birtokrészem eladásáról a szerződést még ma délelőtt a fejedelmi -udvar ügyvédével együtt irásba foglaljuk!</p> -<p>– Kár volt itélőmester uramnak az alkuval sietni – szólt nevetve -Rákóczi, mert a fejedelemné bizonyosan aranybányát fedezett föl a -rápolti hegyekben. Különben megfoghatatlan, hogy takarékos létére, -miként birt öt percz alatt a fizetendő összlet iránt tisztába jönni -épen kegyelmeddel, kit eddigelé még rokonunk, Szeredi sem tartott -javíthatatlan pazarlónak. <span class="pagenum"><a name="Page_213" -id="Page_213">-213-</a></span></p> -<p>– Részemről, fönséges uram! nem panaszkodhatom a szerződésre. A -jószág és az ingóságok valódi árát kapom vissza. S csak egyet -sajnálnék, azt tudniillik, ha ő magassága, a fejedelemné a -jobbágyság alól fölszabadítaná egyik emberemet, kit én a bitófa -alól követeltem vissza, hogy életét megmenthessem. Szép eszű, -mívelt férfiú; de makacs lázadó volt, ki legerélyesebben izgata a -szombatosság mellett. Az Isten keze az ő bűnös fejére nehezedék, s -terhes nyavalyával sujtá. Bármily gonddal orvosoltattam, egészsége -helyreállításához kevés a reményem. De azt bizonyosan tudom, hogy -ha tébolya megszünnék, a szombatossági őrjöngés még szilajabban -törne ki belőle. Nem szeretném, ha Rápolt valaha történeti -nevezetességre jutna, ha onnan terjesztene egy rajongó kanócza az -egész országra szétáradó égést.</p> -<p>– Az itélőmester Bodó Klára férjéről beszél, szólt a -fejedelemné, a magas hitvestárs felé fordítva tekintetét. Fenséged -hivatalnokait szólítottam föl, hogy küldjenek hozzám kimerítő -tudósítást e férfiú magaviselete felől. Ma vettem a háromszéki -alkirálybiró levelét, melyben említi ugyan, hogy a kérdés alatti -személyt sokan szombatos papnak tartják, de egyszersmind -bizonyságot tesz jámbor, szelid és mérsékelt magaviseletéről. -Fölhozza a közsajnálkozást is, melyet véletlen eltünése okoz. A nép -kedvelte őt becsületes életéért, nejét pedig az egész vidék áldja, -mert a szerencsétleneknek vigasztalója, a betegeknek ápolója, az -ügyefogyottaknak tanácsadója volt. Fönséged tudja, hogy az illető -tisztek megtalálására engedélyt kértem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span></p> -<p>– Most már emlékszem. Tehát Bodó Klára, kinek szépségét Zsófia -herczegnő az egekig magasztalja, a jobbágy szombatosnak -hitvese?</p> -<p>– Megszünik holnap jobbágy lenni – válaszolta a fejedelemné.</p> -<p>– Ne siessen fönséged a fölszabadítással, jegyzé meg a -fejedelem, mert itélőmesterünk emberismeretéről, belátásáról és -tapasztalatairól többet tartok, mint egész székelyföld -hivatalnokainak értesítései felől.</p> -<p>– Általában magam is, válaszolta a fejedelemné; de a jelen -esetben kénytelen vagyok hinni, hogy az itélőmester uram -tévedt.</p> -<p>– Legyen bár úgy; nem örömest tűrök udvaromban szombatost. Rossz -példa volna, mely keserű gyümölcsöket teremne. Fölbátorítaná a -rajongókat, s félelemmel töltené be az igazhitűek szivét. A törvény -hűtlenségi vád alá veti a szombatosok pártfogóit is, s alig folyt -le négy hó azóta, hogy a kulcsos városok falaira szegzett rendelet -által ébresztettük új életre a szunnyadó törvényt. S most már -fönséged egy szombatos pártfogójává akar lenni? Kit büntethetünk -meg, ha nem pöröltetjük be legelőször saját hitestársunkat, Erdély -fejedelemnéjét?</p> -<p>– Ezt ő magassága iránti gyöngédségből nem említém, noha -aggodalmaim kútforrása volt – szólt szeliden mosolygva Kassai.</p> -<p>– Én nem a szombatost, hanem a súlyos betegségben sinylőt veszem -védelem alá. A keresztyén könyörületnek nincsenek a -hitfelekezetektől függő <span class="pagenum"><a name="Page_215" -id="Page_215">-215-</a></span> korlátai. Alamizsnája, ápolása még a -pogányokra is kiterjed.</p> -<p>– De hát mit tesz akkor, midőn a beteg fölgyógyul, s fönséged -csak a szombatost lesz kénytelen maga előtt látni? kérdé -Rákóczi.</p> -<p>– Azért szabadítom föl még mint beteget a jobbágyság alól, hogy -midőn egészségét vissza fogja nyerni, ne legyen velem semmi -összeköttetésben.</p> -<p>– De Bodó Klára, kit fönséged magához vett, nem látszik orvosi -kézre szorultnak; ellenben csaknem bizonyos, hogy férje -tévedéseiben osztozik.</p> -<p>– Igyekezni fogok hiteszméit megvizsgálni, s ha azok nem -volnának oly hibátlanok, mint tettei, mint egész magaviselete, -akkor buzgó könyörgéssel folyamodom az Istenhez a rábeszélés, az -ékesszólás adományáért, hogy sikerülhessen Bodó Klárát -megtérítenem.</p> -<p>– Mondja meg fönséged, szólt Rákóczi, ki lesz tehát már ezentúl -a szombatosok pártfogója? kit büntethetünk meg vagyonkobzással e -pártfogásért? s kicsoda nem hozhatja fel önvédelemül, hogy azért -czimborál a «titkos secta» követőjével, mert a megtisztított -evangelikus hithez akarja visszavezetni?</p> -<p>– Úgy vélem, akkor pártfogoljuk a szombatosokat, midőn -hiteszméik mellett szónoklunk, irunk, midőn a szombatosságért -elitélteket védelem alá veszszük, elrejtjük, s a büntetés alól -tilalmazott eszközökkel vonjuk ki. Ámbár megvallom, nehéz -megpróbáltatásra volnék akkor is kitéve, ha egy elitélt szombatos -keresne palotámban menhelyet. Azt pedig bizonyosan tudom, hogy nem -szünném meg fönségednek <span class="pagenum"><a name="Page_216" -id="Page_216">-216-</a></span> esdekelni, sőt mint fejedelmem előtt -térdre is borulnék és összefogott kezekkel könyörgenék kegyelemért, -ha értésemre esnék, hogy Erdélyországban valaki a vallásáért -itéltetett halálra. A megkegyelmezési jog azért adatott az -uralkodóknak, hogy a törvény szigorát józan könyörület által -enyhítsék.</p> -<p>– Ime! jegyzé meg Rákóczi mosolyogva, a fejedelemasszonytól igen -épületes tanítást kaptunk a politikából! Nem szeretném, ha -közelebbről valamelyik szombatost fiscalis directorunk üstökön -ragadna, mert buzgóságával házi békémet háborítaná meg. Kegyelmed -itélőmester uram nőtlen, s nem lehet tiszta fogalma arról, mit tesz -az, midőn feleségünk azzal fenyegetőzik, hogy kivánsága -teljesítéseért térdre borulva fog könyörögni. Uram! e szelidnek -látszó szavak a legerősebb vihart jelentik, a mely csak átvonulhat -a házi élet egén. Egyébiránt a tréfát félretéve, úgy hiszem magam -is, hogy a szigorú törvény fölélesztésével már elértük czélunkat, -mely a magyar király ellen indítandó háborúnak időelőtti sürgetését -akarta háttérbe szorítani. Hagyjuk a kábákat négy fal közt az új -Jeruzsálemről ábrándozni. Csak ne izgassanak, ne követeljenek, ne -adjanak rendetlenségre, megbotránkozásra alkalmat.</p> -<p>Kassai helybenhagyólag mosolygott, de szive mélyen föl volt -gerjedve.</p> -<p>Régóta nem virradt számára ily szerencsétlen nap.</p> -<p>Terveinek egész építménye alá volt aknázva.</p> -<p>Ha Balázsfalván zavar nem történik, ha a túlzók felül nem -kerülnek, ha Pécsi mérséklete győz, akkor a kormányzó főbiró -közbevegyülése oly eredményeket <span class="pagenum"><a name= -"Page_217" id="Page_217">-217-</a></span> idézhetne elő, melyek -Kassai ellenségei kezébe éles fegyvert szolgáltathatnak, kivált -miután a fejedelemné mai nyilatkozata és a fejedelem zárszavai arra -mutatnak, hogy az udvar neheztelése okvetlenül sujtaná azt, ki -hebehurgyán engedné magát az üldözés művének megkezdésére -ragadtatni.</p> -<p>– De nem késő-e már segíteni a dolgon? e kérdést a hazatért -itélőmester órákig forgatá elméjében.</p> -<p>Úgy hozzászokott a boszuhoz, annyi alakban látta a földre -tiporva és összezúzva Pécsit, hogy nehéz volt e kedvencz képektől, -e kielégítő érzésektől megválni.</p> -<p>Aztán mellőzve a belső okokat, s csupán magát a tényeket -tekintve, ő a jog terén állott.</p> -<p>Csak az szólana ellene, ha világosságra jönne, hogy Szőke Pistát -Pécsi Simonnál nem egyedül kémnek, hanem bűnre ingerlőnek is akarta -használni.</p> -<p>De nincs-e megtébolyodva Szőke Pista? Ki adna hitelt egy őrült -állításainak? és végre is maga a körirat, melyet Szőke fogalmazott, -nem bizonyítaná-e be épen azt, hogy ha e szombatos csakugyan Kassai -kémje volt, akkor a bűnre ingerlésre nem nyerhetett tőle -utasítást.</p> -<p>Ez oldalról tehát védve érezte magát minden megtámadások -ellen.</p> -<p>Midőn pedig a kormányzó főbiróhoz írt sorait elméjében ismét és -ismét föléleszté, szintén vigasztalást talált abban, hogy magát -akármely perczben különválaszthatja e hivatalnoktól, sőt szigorú -vizsgálatot is rendelhet ellene, haragja egész sulyát éreztetheti -vele. Mert a levél egyetlen betűje sem fogja <span class= -"pagenum"><a name="Page_218" id="Page_218">-218-</a></span> a -Balázsfalván történendő jogtalan vagy tapintatlan eljárásért a -közös felelősséget megállapítani.</p> -<p>– Nem változtatok terveimen! mormogá asztallámpája előtt még -virrasztva, de hosszas tusakodás után már egészen lecsillapult -kedélylyel. Hadd görögjön a koczka! Nem lehetetlen, hogy egy napig -neheztelni fog az udvar, azonban mit hozhat föl még Szeredi is -ellenem sikerrel? No! meri-e elvitatni, hogy minden tettem nem -folyt hivatalos állásomból? Pécsit gyűlölöm, de melyik törvényt -áldoztam föl gyűlöletemnek? melyik törvény büntetését olvashatják -fejemre? s nem volnának-e csak oly veszélyesek, és az ország -végzéseinél fogva csak oly szigorúan üldözendők a szombatosok, ha -Pécsi nem születik is? száradhat-e nevemre az ártatlanul ontott vér -vádja, ha az utolsóig ki is irtatnának a rajongók? A notapört a -közvádló vinné, az itéletet az országgyűlés mondaná ki, a fejeket a -bakó vágná le. S ki foghatja rám, hogy közvádló, országgyűlés, bakó -vagyok? Hadd gördüljön a koczka!</p> -<h3>VI.</h3> -<p>Laczkó István idegrendszere sokkal nagyobb válságon ment át, -hogysem a vén Marcsa orvosi tudománya hamar és bizton segíthetett -volna rajta.</p> -<p>De Kassai, midőn démoni boszuból az őrültet a gyűlölt Marcsa -keze alá adta, bár akaratja ellen, oly jól intézkedett annak -ápolásáról, mintha a felebaráti szeretet legmelegebb érzése vezette -volna.</p> -<p>Marcsa indulatos és bősz volt a gunyolódó gyermekek <span class= -"pagenum"><a name="Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> s az őt -üldöző emberek iránt. Mondják, hogy kuruzslása miatt tej helyett -vért eresztett Kata meg Jutka asszony tehene, mondják, hogy az -ispánt, ki őt kalodába tétette, jó erkölcsű lova azért veté egy -mély árokba, mert bal fülébe a banya taplót dugott; mondják, hogy a -falusi biró háza azért égett el, mert azelőtt való nap a korcsmában -esküvel erősíté, mikép az alispán ő kegyelme legfölebb két hét -mulva borsószalmán fogja Marcsát megperzseltetni; mondják, hogy a -bojtár kedvencz juha épen akkor ellett kétfejű bárányt, midőn az -arczul csapta nejét, mivel a szomjas Marcsának megengedte a -korsóból ivást.</p> -<p>Szóval, sok gonosztettel vádolták Marcsát, s ha némelyike nem -volt is bebizonyítható, az legalább kétségtelen, hogy midőn -fölingerelték, átkozódni hatalmasan tudott, s hogy a reá kurjongató -gyerekeket, ha hébe-hóba utolérte, meg-megütögeté. E bűneit némileg -enyhítette, hogy szegény létére minden jutalom nélkül is örömest -gyógyítá a nyavalyásokat, de a faluban ritkán volt módja tudományát -alkalmazni, mert a jámbor életüek inkább akartak meghalni, mint -boszorkányság által fölépülni, s a kiket Marcsa kigyógyított, azok -gyakran oly rossz erkölcsű emberek voltak, hogy helyreállított -egészségök miatt, a népnek új oka volt a banyát a Marosba -fulasztással fenyegetni.</p> -<p>Szőke Pista a rettegett, de nem gyűlölt betegek közé -tartozott.</p> -<p>Gyalázta ugyan az ördögök fejedelmét, ki őt megrontá, s -világosabb perczeiben még Kassait is, de véleménye e részben Rápolt -lakosainak nézeteivel <span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span> egyezett. S ha tőle, mint megszállottól -féltek is, e kényelmetlen érzést ellensulyozá, hogy a míg csak -zsebében költeni való pénz volt, a koldusnak fillért, a bénának -apró ezüst pénzt adott, és soha sem bántá azokat, kik iránta -igazságtalanok voltak.</p> -<p>S mint örűlt Marcsa az egészen tőle függő betegnek, kit senki -számon nem kér, kit ha tetszik, kuruzsolatokkal, ha tetszik, -gyógyfűvekkel orvosolhat, s ki még meg sem szidja őt azért, ha -javulást érez, ha csendesen aludt, s ha ereje valamivel gyorsabban -jön meg, mint a hogy természetes úton hihető volt.</p> -<p>Marcsa talán, mert úgy tanulta, vagy talán a titokszerű és -csodálatos iránti vonzalomból, orvosságait phantastikus -szertartások közt, és holdjárat által kijelölt pillanatokban -szedte, szárította, s főzte. Aztán a növények nedvének hatását -fokozni akarta leéneklésekkel, bűvölt szenesvízzel, s ujja hegyében -rejlő titkos erőnek, melyről korunk delejezői is oly sokat -tartanak, a beteg testébe áttételével. Ez a gyógyrendszer nagy -béketűrést kivánt attól, a kire alkalmazták, s nem látszott a rossz -lelkek segítségre hivásánál egyébnek. Könnyen megfogható volt -tehát, hogy Marcsa betegei közül sokan megtagadták tőle az -engedelmességet, a kik pedig a haláltól féltökben mindent -teljesítettek, a visszanyert egészségért ellenségeivé váltak.</p> -<p>Szőke Pista zugolódás nélkül vetette magát alá minden orvosi -kisérletnek, s valamelyik a Marcsa szerei közül csakugyan kedvező -hatást gyakorolt idegeire.</p> -<p>Zavart eszméi tisztultak, s voltak perczek, midőn <span class= -"pagenum"><a name="Page_221" id="Page_221">-221-</a></span> csaknem -egészen világosakká váltak. Volt huzamosb időköz, midőn egészen -élvezé a jelent, s mindent, mi körüle történik, észrevett és -fölfogott.</p> -<p>Néha a multba mélyedt be, s e zilált és összeszaggatott -szövetből is visszaemlékezése egyes fonalszálakat kikeresett, -összefűzött, s meglehetősen hű részletté alkota.</p> -<p>A vén banya pedig nevetett, sírt és átkozódott örömében, midőn -Szőke Pista feleségéről, gyermekeiről, lakáról, kertjéről és -áhitatos hiveiről szépen és hosszasan regélt.</p> -<p>Ilyenkor aztán Marcsa is elmondá, hányan állítják, hogy saját -szemeikkel látták volna őt a kürtőn kirepűlni. Pedig az alkalmasint -hazugság, tevé hozzá rejtélyes mosolylyal. Elbeszélé, hányan -támadtak ellene, kik neki köszönik életöket. S kérte Laczkót, hogy -ne legyen háládatlan iránta, ne szökjék meg búcsú nélkül, ne tegyen -ellene hamis esküt, ne beszélje el gyógyítása módját, ne panaszolja -be a szolgabirónak ördöngösségért és hígye el, hogy ő tudna ugyan -rosszakarói szőlőjére jégesőt idézni, tudná egész Rápoltot -felhőszakadás által a föld szinéről eltörölni, de tenni nem akarja, -valamig csak a kétségbeesésig nem fog üldöztetni.</p> -<p>Laczkó homályos pillanataiban komolyan elhitte, a -világosabbakban pedig szeliden megmosolygá a vén asszony -dicsekvéseit.</p> -<p>S így éltek nagy békeségben egymással.</p> -<p>A banya majdnem sajnálta, hogy gyógyszerei jobban hatnak, mint -maga is hivé, s pár hónap alatt talán meg kell válnia azon -csodálatos embertől, ki <span class="pagenum"><a name="Page_222" -id="Page_222">-222-</a></span> még soha sem fenyegette őt -vízbefulasztással, s ki bár úrnak látszik, parasztruhát hord, -szökött jobbágynak mondja magát, s a háznál minden terhesebb munkát -úgy teljesít, mintha érette fizetése járna.</p> -<p>Egyszerre azonban megfoghatatlan változás mutatkozott a -betegen.</p> -<p>Marcsa tudnillik csatangolásaiból hazatérve, egy hóvirágot -hozott.</p> -<p>Midőn a távozó tél e jelét Szőke Pista észrevevé, keresztbe fogá -kezét és sokáig nézte.</p> -<p>Marcsa kiment a konyhára, tüzett rakott, hogy ebédet készítsen, -s legalább félóráig künn maradt.</p> -<p>Midőn ismét a szobába jött, Szőke Pistát ugyanazon helyzetben -találta, melyben hagyá.</p> -<p>Mellén átkulcsolt karokkal, redős homlokkal, mozdulatlan állott -a beteg. Pista szemei bősz fénynyel, átható éllel függöttek egy -ponton, mintha még mindig a hóvirágra tekintene. A magába mélyedés -e csodás neme akkora fokú volt, hogy nem hallá a közelgő lépéseket, -a megszólítást, s nem érzé, midőn Marcsa rá tevé kezét, mintha -álomból akarná fölébreszteni. A vén asszonynak erősen kellett őt -megrázni, hogy eszméletre hozza, ekkor pedig hüledezve nézett az -alkalmatlankodóra, mintha nem ismerné, s midőn meglepetése szünt, -arczvonalai sötét, ravasz, rejtező kifejezésbe burkolóztak.</p> -<p>Hiába tudakolt Marcsa, mert kikerülő választ nyert.</p> -<p>A beteg később sem nyilatkozott elmélyedése okáról. Általában -tartózkodóvá lett. Ritkábban mosolygott, ritkábban társalga -Marcsával, szeretett magányosan <span class="pagenum"><a name= -"Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> lenni, s valamit forralt, -valamin gondolkodott, valami fölött küzdött esze és kedélye.</p> -<p>– A tavasz! a tavasz! sóhajtá végre. Mit is akar tőlem ez a -tavasz? Csakugyan nem szökött el? Megjelen a folyó esztendőben is? -Azt véltem, föllázadt a természet ellen s nem akarja e kényúr -robotját teljesíteni! Marcsa anyó, hiszi-e kend, hogy lesz valaha -tavasz?</p> -<p>– Minden bizonynyal, fiam! hisz már kezd a hó olvadni.</p> -<p>– Annál rosszabb! annál rosszabb! jegyzé meg Laczkó s a -szegletbe huzódott, hallgatva, merengve.</p> -<p>A hó csakugyan olvadott. Bő hullámokkal hömpölyge a Maros, s -medrét néhol keskenynek találá, és a rónán szétteríté árjait.</p> -<p>A nap pedig ragyogott, s melege érezhetőbb lett.</p> -<p>Minden sugár, mely a természet fejlesztésére hatott, élesíteni -látszott a beteg elméjét, s nyugtalanítani szivét.</p> -<p>Marcsa a kis kert sövénye mögött néhány császnára és ibolyára -talált. Bokrétába köté, s a még alvó Laczkó Pista ágya elé tevé az -asztalra.</p> -<p>A vén asszonyt csakhamar egy lebetegülő nőhez hívták, s -paraszt-ebéd előtt nem jöhetett vissza.</p> -<p>Pista kérő és parancsoló tekintettel lépett elébe.</p> -<p>Arcza sápadt és fájdalmas kifejezésű volt.</p> -<p>Gyaníthatólag nagy küzdelmeken ment át.</p> -<p>– Marcsa anyó! szólt, megragadva a banya kezét, kend titkos -mesterségből él. Mihez ne tudna tehát? Úgy-e e virágokat (ekkor a -bokrétára mutatott) téli álmokból ébresztette föl? Nemde, ott -voltak <span class="pagenum"><a name="Page_224" id= -"Page_224">-224-</a></span> szekrényében a száraz fodormenta, az -ökörfark és méhfű közt, magok is szárazon s elfonnyadva.</p> -<div class="figcenter" style="width: 389px;"><a href= -"images/i007hq.jpg"><img src="images/i007.jpg" alt= -"– A tavasz! a tavasz! – sóhajtá végre." title= -"– A tavasz! a tavasz! – sóhajtá végre." /></a> -<p class="caption">– A tavasz! a tavasz! – sóhajtá végre.</p> -</div> -<p>– Nem, fiam! most nyiltak ki a kertsövény mellett.</p> -<p>– Esküdjék meg, Marcsa anyó, hogy nem ördöngösség által -születtek újra.</p> -<p>– Miért ne esküdném, fiam! Hisz annyira még nem vittem a -varázslatot, hogy a tavalyi virágokból frisseket tudjak -teremteni.</p> -<p>– Úgy hát, Marcsa anyó, hihető, hogy az idén tavaszt kapunk!</p> -<p>– Szépet, fiam! virágost, meleget.</p> -<p>– Az iszonyú volna! sóhajtá Pista, homlokát dörzsölve.</p> -<p>– S fiam, miért félsz a tavasztól?</p> -<p>– Nem tudom, válaszolá a beteg, őszintén, de csüggeteg hangon. -Félek a dühös ebtől, a tavasztól és… és… kitől még? Ah! most jut -eszembe, Kassaitól.</p> -<p>– Fiam! kettő közülök igen rossz. De a tavasz ártatlan. -Megérkezésekor örvendeni szokott az egész világ.</p> -<p>– A boszorkány is?</p> -<p>– Miért kérded?</p> -<p>– Mert azt mondják a gyermekek, hogy te boszorkány vagy.</p> -<p>– Ha tudnék is azzá lenni, nem akarnék, szólt a hiú Marcsa -rejtélyes mosolylyal.</p> -<p>– Hát a csodatételhez sem értesz, s mégis engem szeretnél -kigyógyítani?</p> -<p>– De már miért ne értenék, fiam? Tökéletesebb boszorkány vagyok -én, mint az igaziak. Hanem azért <span class="pagenum"><a name= -"Page_225" id="Page_225">-225-</a></span> még sem hagylak el -tégedet márczius 22.-ikének éjjelén.</p> -<p>A márczius 22.-ikének említésére megrázkódott a beteg.</p> -<p>– Ne félj, szólt csendesítőleg Marcsa, száradjon el kezem-lábam, -legyen egyik szemem vakká, másik kancsallá, ha akár a kürtőn, akár -az ablakon vagy ajtón e házból kimegyek! Pedig márczius 22.-ikén, -mint Istókné beszélte, a boszorkák nagy összejövetelt tartanak épen -éjfélkor, midőn a tavasz első szombatja kezdődik.</p> -<p>– Oh az első szombat! hörgé elképedve Laczkó István. Vér tódult -arczára, s ismét sápadt lett. Melle emelkedett, szemei vadul égtek. -Ki mondá neked, szólt megragadva a banyát, ki mondá, hogy ekkor -árulta el Judás Iskariotes a mestert? He, he! azt gondolod, a -harmincz darab pénzt én kaptam. Korbácsot igértek feleségemnek, -rongyot és éhhalál, magzataimnak. S te még állítani mered, hogy -férj nem voltam. Hisz azért kárhoztam el. Miként történt ez? mondd -meg jámbor jós, ki a csillagokból olvastad, hogy az Isten épen -akkor fogyatkozik meg irgalomban, midőn fölöttem fog itéletet -mondani. He, he! úgy-e, te kaczagtál? Gúnyolódol velem. Büszke vagy -rá, Marcsa anyó, hogy Szőke Pista arczán elolvastad a három betűt. -Ő kém, nemde? Szégyelje meg magát titkos tudományod, midőn csak azt -fedezi föl, mit az egész világ untig ismert. Bűnömet éles szemével -leste a vakondok, fölrezzent miatta álmából a gözü, kifecsegte a -hal, s most fölötte bölcselkedik a füles bagoly és azóta -komolyabban <span class="pagenum"><a name="Page_226" id= -"Page_226">-226-</a></span> néz a sötétségbe, több halálról huhog, -mint a mennyi bekövetkezhetik. Hamis prófétája a tollas állatoknak, -ne rágalmazz engem. Csitt! ha te mindent kigondolsz, micsoda új -okért kövezzenek meg az emberek?</p> -<p>– Csendesedjél, édes fiam! rimánkodék Marcsa, a beteg erős -kezétől és szilaj szavaitól egyaránt megrettenve. Ereszsz szabadon, -majd hozok oly italt, melyből néhány csepp eloszlatja nyugtalan -érzéseidet.</p> -<p>– S ne volna valóság, hogy márczius 22.-ikét megérjük?</p> -<p>– Sőt tovább is élünk, még pedig egészségesen. Kóstold csak meg -orvosságomat, s mindjárt jó kedved lesz.</p> -<p>– Tehát most a temetéseken kaczagni szokás? Eddig csak a hamis -könnyek voltak divatban és a szinlett gyász. Ma, gondolom, -csütörtök. Holnapután temetünk. S ki halt meg, Marcsa anyó? Még azt -sem tudod? Hozd hamar a hűsítő italt. A pokol agyvelőmbe tette át -egyik kemenczéjét, s a pőre ördögfiak gyorsan fűtenek. Nekik soha -sem lehet elég nagy a meleg, de mi szegény bűnösök finom idegüek, -érzékeny bőrüek vagyunk, s csak ezért kárhozunk el. Te nem ismered -a lét mélyebb titkait. Eredj, hozd az italt.</p> -<p>Marcsa elkészíté a konyhában az orvosságot, de midőn a szobájába -jött, az ablakot nyitva találta, s a kertsövényen épen átugrani -látott valakit.</p> -<p>Maga is kinyargalt az utczára, s tele torokkal kiáltá Szőke -Pista nevét.</p> -<p>A jól ismert hangra összecsődültek a gyermekek, <span class= -"pagenum"><a name="Page_227" id="Page_227">-227-</a></span> -kurjongattak, útját állták, szoknyáját rángatták hátmegől.</p> -<p>Szokatlanul föl lévén indulva, átkok helyett kövekhez és -galyakhoz folyamodott. Ez erélyesebb neme az önvédelemnek -megszeppenté, s gyors hátrálásra birta a kisded üldözőket, de az -anyáknak és nénéknek közbevegyülésre adott alkalmat. Egyik az -ablakból, a másik a kapu előtt nyelvelt, némelyike a pemetét ragadá -meg s az utczára nyargalt. A viszály barátjai, az ebek is, a banya -körül kezdettek csoportozni, s ugatásaikkal kisérék a -sivalkodásokat és szitkokat.</p> -<p>– Csak rajta! ti csürhék, ti pimaszok! kiabálta Marcsa, hol -oláhul, hol magyarul. Üssetek, tépjetek, marjatok, rágjatok, csak -rajta! Majd megfizet nektek a kis-biró, az öreg-biró, az ispán, a -szolgabiró és a tekintetes vármegye, csak rajta! Lesz vessző, -korbács, deres, kaloda, vallatás, itélet, tömlöcz, csak rajta! Ne -engedjétek, hogy földesurunk őnagysága szökött jobbágyát utólérjem. -Majd lesz zálog, kibecslés, kobzás, kettős robot, kettős dézma, -majd kihúzzák alólatok a szalmazsákot, a derékaljt, a lepedőt, -elhordják konyhátokból a fazakat, a bögrét, a serpenyőt, a lábast, -a vaskanált, a nyársat, csak rajta! Hagyjátok szaladni a jobbágyot, -s fogjátok el helyette a banyát. Majd lesz elég csurmolya, -vadlencse, konkoly, üszök, kőeső, jégeső, békaeső, nehéz nyavalya, -marhadög, dögmirigy, bélpoklosság, csak rajta! He! hó! hová -bújtatok, hová osontatok, hová lapultatok, hová tűntetek! Csak elő! -Hadd lássam, melyik üt, melyik szúr, melyik tép, csak rajta. Hol -vagytok? Senki <span class="pagenum"><a name="Page_228" id= -"Page_228">-228-</a></span> sincs! Márton uram! jó, hogy a kuczik -mellől kiütötte kend az orrát, szólt most, az ellenségeitől -menekült Marcsa. Nagy dolog történt. Nagy veszedelem érte a falut. -Elszökött a szökött jobbágy. Kend a biró, kendnek húzzák le érte a -szűrét, a bőrét. Keresse meg, ha tetszik. Semmi közöm hozzá. Haza -térek, egy toppot se lépek. Kend a biró. Csak rajta!</p> -<h3>VII.</h3> -<p>A Maros jobb partján, az akkori szokás szerint, számos -kisérettel utazott egy főuri család.</p> -<p>Elől léptetett délczeg paripán a lovászmester, féken vezetve a -magasrangú egyén pompásan fölszerelt almás-szürkéjét, mely fiatal -éveiben a padisah méneivel is versenyezhetett volna szépségre s -gyorsaságra nézve, most azonban csak biztos és nyugodt járásával -érdemlé meg a kitüntetést.</p> -<p>Nyomban jött a hatlovas hintó, két csatlós fedezete mellett.</p> -<p>Könnyű kocsi követé ezt, melyben a hátulsó ülést egyedül -foglalta el maga a főúr, míg elől az összetöpörödött, kiaszott, -pápaszemes, sasorrú, barna-sárga arczú férfiuban a hirneves örmény -orvosra ismerünk, kit a fejedelmi udvar pártfogolt, s néha -Stambulba is küldött, oly fölvilágosítások szerzéseért, melyekkel -csak a keleti szokásokkal, egyénekkel és befolyásokkal tökéletesen -ismeretes férfiú bizatott meg.</p> -<p>A főúr fogata után ernyős szekér jött, fegyveres cselédekkel s -egypár kedvelt ebbel. <span class="pagenum"><a name="Page_229" id= -"Page_229">-229-</a></span></p> -<p>Hátrább lovagolt a peczér, vállán a sólyommal és a potrohos -udvarmester, figyelve, rendezve, s mindenen szemét tartva.</p> -<p>A menetet társzekerek zárták be, konyhaedényekkel, élelemmel, -átalagokkal, drága asztali készlettel, házi gyógyszertárral, -málhákkal, ágyneművel, szakácscsal és fehércselédekkel.</p> -<p>A Maros völgye keskenyebbre szorult. A környező hegyek a jobb -oldalon kopasz fokukat tolták elé, míg balról az erdős vidék -részletei a tavasz zöld mezébe fognak öltözni, kies, sőt néhol -elragadtatásig szép tekintettel bírnak.</p> -<p>A hintó az országútról, melyen eddig haladt, most kitér, s egy -közel fekvő révnek tart, melyben az átjáratot igen tág és köteles -komp eszközli.</p> -<p>Mindjárt a déli állomásunkon leszünk, szólt a hintó jobb oldalán -ülő úrhölgy, a nálánál sokkal fiatalabb némberhez, ki vagy -szerénységénél, vagy helyzeténél fogva a társalgást csak folytatni, -s nem megkezdeni szokta. A révtől, tevé hozzá, már látszani fog a -kunyhó, mert visszaélés volna, háznak mondanom, melyből férjem a -patkányokat török muzsikával akarta kivándorlásra bírni, midőn -észrevevé, hogy a tőrt és csapdát hallatlan óvatossággal -kerülik.</p> -<p>– Nálunk is, válaszolá a fiatal úrnő, sokan hiszik, hogy ez -alkalmatlan állatok egyszerre eltünnek, ha az ember érczeszközökkel -folyvást nagy lármát üt.</p> -<p>– Férjem látván, hogy hivatlan vendégei nem készülnek útra, maga -költözött el. De előbb, mint mondá, a tiszttartón és a -konyhaszolgálón kívül még <span class="pagenum"><a name="Page_230" -id="Page_230">-230-</a></span> a vén komondortól, a pulykakakastól, -és igás barmoktól is hosszú szónoklattal búcsúzott, meg akarván -próbálni, hogy a beszédből nem jött-e ki egészen?</p> -<p>– S mi vehette rá ő nagyságát, kinek annyi vára, uradalma és -kisérete van, a magányba vonulásra?</p> -<p>– Szeszélye. Egész hetet töltött a puszta birtokban és a még -földesurat soha sem látott oláhok közt, pedig nyelvöket sem érti. -Férjem igen szeszélyes úr, s azt kivánja most is, hogy a patkányok -társaságában töltsük az éjet. Pedig sokkal helyesebb volna -kegyelmednek, kedves szomszédnőm, vendégszeretetét venni -igénybe.</p> -<p>– Az enyémet, nagyságos asszonyom? tudakolá bámulattal a fiatal -úrnő.</p> -<p>– Igaz, kegyelmed kastélya sincs egészen jó karban. Férjem -mondá, hogy a cserépfödelet moh és moszat borította be. Az ebédlő -ablakai ki vannak tördelve, a dísztermet gabnatárnak használták, s -a különben csinos kert ösvényeit dudva lepte el. De végre is négy -egészen ép és elég helyesen butorzott szobája van. A cselédek laka -pedig kiséretünk befogadására elég tágas.</p> -<p>– A nagysád férje tévedett, szólt a fiatal nő. Nekem nincs itt -semmi birtokom, nincs az egész világon!</p> -<p>– Megbocsát kegyelmed, ha állítását tréfának veszem. Miért -vásárlott tőlem négy szép fejős tehenet, s férjemtől egyenlő szinü -és évü négyes fogatot? miért vitet külön szekeren ágynemüt? miért -hordoz magával ezüst asztalterítéket, ha nincs birtoka, hová -beköltözzék? <span class="pagenum"><a name="Page_231" id= -"Page_231">-231-</a></span></p> -<p>– Hígye el nagyságod, válaszolta Bodó Klára élénken, hogy az -csak félrevezeté, csak ámítá, ki ilyet beszélt.</p> -<p>– Ellenkezőleg, szólt mosolyogva Szerediné, én képes vagyok -kegyelmedet rögtön meggyőzni arról, hogy hasztalan titkolódzik, -mert mindent tudok. Férjemnél van az átruházási levél, melynél -fogva kegyelmedet a Kassai István ő nagyságától megvásárolt rápolti -birtokrészbe egész ünnepélyességgel készül bevezetni. Aztán még nem -vesztém el, noha szórakozottnak tartanak, a fejedelemné őmagassága -levelét, melyben említi, hogy palotahölgye, Bodó Klára, kéri -udvarmesteremet a vásárlott fogat és tehenek gyors átszállítására. -Mi végre az ezüstnemüeket illeti, azokon szintén saját szememmel -láttam kegyelmed nevének kezdőbetüit.</p> -<p>Klára tehát egyszerre lett a fejedelem nagylelküségéből -palotahölgygyé és földbirtokossá.</p> -<p>– A kis Endre és Barbara, folytatá Szerediné, hogy a kedves -meglepetéseket újakkal tetézze, a kegyelmed igen kedves gyermekei, -ma velünk fognak ebédelni.</p> -<p>Mekkora öröm, mekkora boldogság! Az anya visszakapta gyermekeit, -kiktől el volt választva, kiknek életéért remegett.</p> -<p>– Oh! azon emberfölötti lény, kinek szive végtelenül nemesebb, -mint születése is, s ki a fejedelemnéi méltóságra több fényt vet -erényeivel, mina mennyit attól nyer, oh! az én jóltevőm mily kit -mondhatatlanul boldoggá tehetett volna, zokogá <span class= -"pagenum"><a name="Page_232" id="Page_232">-232-</a></span> Klára, -ha birtok és kitüntetések helyett, elvesztett férjemmel ajándékoz -meg.</p> -<p>– Ha férjét Laczkó Istvánnak hívják, mondá Szerediné, ez esetben -úgy gyanítom, hogy ma este, vagy ha férjem akaratja győz, holnap -reggel, közelebb leszünk hozzá, mint most vagyunk. Egyébiránt, tevé -hozzá, fellegzett arczczal és lágyabb hangrengéssel, egyébiránt -önnek erős lélekkel kell birni, s bár meg vagyok győződve, hogy -tartós bánatra oka nem lehet, a gondviselés megpróbáltatását -egészen nem kerülheti ki. De melyikünk tud dicsekedni osztatlan -szerencsével!</p> -<p>A hintó a révhez ért.</p> -<p>Szeredi a csatlósokra támaszkodva, már kiszállott kocsijából és -neje felé közeledett.</p> -<p>– Az Istenért, édes Klárám, sugá ez, mérsékelje fölindulását, -mert férjem neheztelne, ha észrevenné, hogy titka el van -árulva!</p> -<p class="center">*</p> -<p>A túlparton nagy zaj keletkezett.</p> -<p>Hosszú sorban nyargaltak gyerekek, vének, nők, s fustélyokkal -fegyverzett férfiak.</p> -<p>Az előcsapattól jó puskalövésnyire föltünt egy szaladó alakjának -kétséges körvonala.</p> -<p>– Valakit kergetnek, nagyságos uram! jelenti Szeredi kedvelt -solymárja, ki e helyzet előnyénél fogva néha szabadságot vett a -közbeszólásokra.</p> -<p>– Alkalmasint tetten ért lator. De ne ácsorogj! Siess a -nagyságos asszony hintajához. Nosza! vezesd a gyeplőst! Nem látod, -hogy bokrosodik? <span class="pagenum"><a name="Page_233" id= -"Page_233">-233-</a></span></p> -<p>E közben kék ruhás és csákányos férfiu vágtatott el a Maros -túlpartján, a rév mellett, s utolérte és csakhamar hátmögött hagyá -a gyalog hajhászokat.</p> -<p>– No! ez nyakon csipi a latrot – szóltak Szeredi ő nagysága -kisérői.</p> -<p>A hintó fogata sehogy sem akart a kompba lejteni, az ostorhegyes -kirugott, a gyeplős hegyezte füleit.</p> -<p>– Szálljanak ki az asszonyok! rendelé Szeredi. Kocsis! fordulj -egyet a hintóval, s úgy kerülj a révhez vissza.</p> -<p>– Ha nagyságod megengedni méltóztatnék, talán jobb volna előbb a -könnyű kocsit helyezni a kompba, s aztán az ernyős és a nagy -társzekeret. Úgy sem lehet egyszerre átszállítani mindent. S addig -a zajtól megrezzent lovak le fognak csillapodni.</p> -<p>E nézetet megint a solymár koczkáztatta, de Szeredi nem -válaszolt. Figyelmét nagy mértékben egy különös jelenet vette -igénybe.</p> -<p>A part legmagasabb pontján keresett állást, hogy láthassa, -miként fordul meg a hintó. A közben a Maros kanyarulata miatt szem -elől eltünt hajhászcsoport az előtéren ismét felmerült. Szeredi -történetesen arra fordítá tekintetét, s épen akkor, midőn már az -üldözött egyén háta megett volt az, ki lóháton kergeté.</p> -<p>– Mindjárt megfogják! kiálta Szeredi önkénytelenül kitörő -örömmel, úgy vélekedvén, hogy valami híres zsivány kerül kézre, s a -közbátorlét még biztosítottabbá válik, mint eddig volt.</p> -<p>De nem fogták el a képzelt gonosztevőt, mert gyors elszánással -ugrott a Marosba. <span class="pagenum"><a name="Page_234" id= -"Page_234">-234-</a></span></p> -<p>A lovas e veszélyes útra nem merte követni a menekültet.</p> -<p>Tétovázva nyargalt a parton, hihetőleg dühöngött, hihetőleg -szitkozódott, azonban Szeredi füleig nem hathattak káromlásai.</p> -<p>A nagyságos úr a kiváncsiság rendkívül fölfokozott érdekével -nézett a Maros hullámaira. Szerette volna tudni: megmenekült-e, -vagy elmerült a zsivány? Néha föl-fölrémlett valami alak, néha csak -a sivár hullámok látszottak.</p> -<p>– Mi történt? kérdi Szerediné a kompra érkezve.</p> -<p>– Egy zsivány ugrott a Marosba, hogy el ne foghassák.</p> -<p>– Ah! sohajtá az asszony meghökkenve.</p> -<p>– Csak talán nem félsz, hogy a hideg fürdő után kedve legyen -kiséretünket megtámadni?</p> -<p>– De hátha szegény elmerül!</p> -<p>– Akkor nem akasztják föl, válaszolt Szeredi.</p> -<p>– Ki tudja, vajon zsivány-e? jegyzé meg Szerediné a női kebel -oly természetes szánalmával.</p> -<p>– Hát mi volna más? szólt odavetve a férj.</p> -<p>– Úgy tetszik, mintha még úsznék.</p> -<p>– Elküldöm csatlósaimat, hogy mihelyt partra ér, fogják el.</p> -<p>– Az Istenért, ne tedd, esdeklett a nő. Ugyan miért volna a -szerencsétlen épen rabló. Nem üldöznek-e néha ártatlanokat? S ha -szintén bűnt követett volna is el, ki kivánhatja tőlünk, hogy mi -szolgáltassuk a hóhér kezébe? Utasok vagyunk, nem a törvény -szolgái; urak, nem poroszlók. <span class="pagenum"><a name= -"Page_235" id="Page_235">-235-</a></span></p> -<p>– Ha épen azt kivánod, miattam mehet a jámbor, a hová -tetszik!</p> -<p>– Ah! most a partra mászik ki, szólt leplezetlen örömmel -Szerediné.</p> -<p>– Kedvedért megfogadhatom gyermekeink mellé uszómesternek.</p> -<p>– Hallom, hogy zsiványt kergetnek – mondá a ponk aljához érkező -Klára.</p> -<p>– Sőt ellenkezőleg egy talpig becsületes embert, válaszolta -Szeredi, kit nőm pártfogás alá vett, s kinek szerencsés -megszabadulásáért ma fényes lakomát fogunk tartani. De már vár -reánk a komp. Siessünk! He! mit csináltatok! kiálta most a -solymárra és komornyikra riadva. Ki parancsolta, hogy a nagyságos -asszony hintója helyett elébb az enyémet vigyétek a kompba?</p> -<p>– Könyörgöm alássan, jegyzé meg a solymár, féltünk, hogy a -visszatérő hajhászok kurjongatásai megint bokrossá teszik a Miska -kocsis fogatját.</p> -<p>Szeredi, bár kevéssé ingerülve volt, nem kárhoztathatá e bölcs -előrelátást, s annál kevésbbé, mert a kergető lovast és az üldöző -karavánt visszafelé vonulásban szemlélé.</p> -<p>Megindíttatá tehát a kompot, az orvos és udvarmester -felügyeletére bízva az asszonyságokat.</p> -<p>Midőn a csoport közeledék, már tisztán kiveheté Szeredi a -kiabálást: a kompra! hamar a kompra!</p> -<p>Ez ingerlé őt. Nem azért, mintha az üldözött menekülése szivén -feküdnék, de mert föltevé, hogy látják a parton és kompban a főuri -fogatokat s mégis kiabálni mernek és a hajóba akarnának tolakodni. -<span class="pagenum"><a name="Page_236" id= -"Page_236">-236-</a></span></p> -<p>– Sietni kell a komppal! ordítá a lovas, a másik part -átjárójához érve.</p> -<p>– Ordítsd vissza neki, hogy fogja meg a száját, mert ebül jár – -parancsolta a solymárnak Szeredi.</p> -<p>A rendelet egész erővel teljesítteték.</p> -<p>Lovasunk hallván a figyelmeztetést, megtörlé bajuszát, s aztán -szemét, az egyiket azért, minthogy haragszik, a másikat, minthogy -élesen akart látni.</p> -<p>– Szeredi ő nagyságát gyanítom, mormogá magában. De én mégis -nemes ember vagyok. Ebül járok! Ne, ne! hát vajon mikor járt ebül a -nemes ember? Hej! ti parasztok, ti otrombák, ne kiabáljatok úgy! -Fogjátok be a szátokat, mert teremtugyse ebül jártok! káromkodék a -hajhászókra, kik az átjáróhoz közeledve, szintén a kompot -sürgették.</p> -<p>Szeredi a révhez ért.</p> -<p>A gyermekek és asszonyok, mint merészebb vállalkozók, körül -állták a partot, részint bámészkodni, részint, hogy hamar -kerülhessenek a kompba.</p> -<p>Szándékok dugába dőlt; mert a sólymár minden ácsorgót ostorával -elriasztott.</p> -<p>– Kend miféle ember? kérdé most Szeredi a lóháton ülő kék -ruhást.</p> -<p>– Nemes ember, nagyságos uram! szólt a kérdett némi daczczal, de -azért süvegét, mint illik, kezébe tartva.</p> -<p>– Van-e armálisa?</p> -<p>– Van, nagyságos uram!</p> -<p>– S régi?</p> -<p>– Száz esztendős, nagyságos uram!</p> -<p>– Jól ügyeljen tehát, nehogy valamikép oly helyre <span class= -"pagenum"><a name="Page_237" id="Page_237">-237-</a></span> jusson -a nemeslevele, a hol ha kiporoznák, kendnek nagyon fájna.</p> -<p>A kék ruhás egyén megtörülte bajuszát, férfiast és vakmerőt -gondolt, de mégsem mondá meg. Egy köhögés fejezte ki egész -replikáját.</p> -<p>S más foglalatossága nincs-e a nemeskedésen kívül? faggatózék -Szeredi.</p> -<p>– Kassai uram őnagysága rápolti gazdaságát kormányozom.</p> -<p>Szeredi most már halkabban kérdé. – Kit üldöztek kendtek?</p> -<p>– Egy szökött jobbágyot.</p> -<p>A főúrban balsejtelmek ébredeznek.</p> -<p>– Szálljon le kend a lováról.</p> -<p>– A ló Kassai István uram őnagyságáé, szólt az ispán, -megerősítve magát a nyeregben.</p> -<p>– A ló Kassaié lehet, de Rápoltot eladta, s épen azért jövök, -hogy átvegyem.</p> -<p>Szeredi e nyilatkozata a földre szállítá az ispánt.</p> -<p>Most a főúr a solymárhoz szólt – fogd föl a puskádat, s mondd -meg az ácsorgó parasztoknak, szaladjanak oly gyorsan haza felé, -hogy a nyulserét utól ne érje őket.</p> -<p>Az ispán is a parasztok közé akart tartozni, s lábát a -legsebesebb iramlásra készíté, de Szeredi kezét tevé a vállára.</p> -<p>– Kend velem marad, – szólt.</p> -<p>– A mint nagyságod rendelni méltóztatik.</p> -<p>Mihelyt a rápoltiak tőlök kitelhető élénkséggel mozdultak haza -felé, Szeredi hátravonulni parancsolá saját embereit is, s az ispán -azon félelmes <span class="pagenum"><a name="Page_238" id= -"Page_238">-238-</a></span> megkülönböztetésben részesült, hogy a -nagy úrral négy szem közt társaloghasson.</p> -<p>(Most jól fogna nemes levelem, ha magammal hoztam volna, gondolá -a letartóztatott. Ez a szörnyű úr még el sem hiszi, hogy akármikor -előmutathatom.) Nagyságos uram! szólt nekibátorodva, – a volt -földesúr nehéz birság alatt kötelességemmé tette, hogy a most -üldözésben levő szökött jobbágyot elszökni ne engedjem. Vigyáztam -is rája, csaknem úgy, mint a nemeslevelemre, melyet kettős zár -alatt tartok; de a szerencsétlenség egy boszorkány árulása vagy -vétkes könnyelműsége miatt megtörtént. Azonban nagyságod -bizonyságom lehet, hogy a szökevény nyomát követtem, s ha meg nem -gátoltatom, most is sarkában volnék, és ha szárnya nincs, nem -menekülhetne tőlem. Alázatosan protestálok tehát, minden kár, -költség és hátramaradás ellen, mely akár a volt, akár a leendő -földesurat e casus miatt érhetné, s óvást teszek az iránt is, hogy -rajtam, kinek ártatlanságát nagysád legjobban tudja, semmi birság -ne vétessék föl.</p> -<p>– A felől Szőke István uram fog határozni – válaszolá szinlett -közönynyel Szeredi. Mert a rápolti jószág új birtokosa, mint tudom, -Szőke Istvánt fogja föhatalmazottjává nevezni – említé Szeredi.</p> -<p>– De talán csak nem a bolondot, nem a szökött jobbágyot! kérdi -az ispán.</p> -<p>– A Marcsánál levő beteget, kinek egészsége rövid időn helyre -fog állni!</p> -<p>– Boldog Isten! hisz épen az szökött el. <span class= -"pagenum"><a name="Page_239" id="Page_239">-239-</a></span></p> -<p>– Mit? Hát Szőke István uramat merte kergetni? rivalkodék -Szeredi, mintha csak most sejtené először a szeme előtt lefolyt -jelenetet. Szerencsétlen ember! Itt is betelik, hogy a kit az Isten -büntetni akar, eszét veszti. Nosza! pattanjon kocsimra s egy -óranegyed alatt Rápolton teremjen. Ott fog a Maroson átkelni, mert -nem akarom, hogy valaki orrontsa a bárgyuságot, melyet elkövetett. -Meg se álljon, míg Szőke István uramat be nem éri. Lovaimat ne -féltse, ne kimélje. Sólymárom kenddel megy, hogy segítségére -legyen. Mihelyt Szőke István uramat megtalálják, kend bocsánatot -kér ügyetlen eljárásáért, s nevemben köszöntvén őt, hozzám hívja. A -kocsiban természetesen a főhely Szőke uramé, s kend a bakon ül. Ha -a föllelt úr nem akarná kocsimat elfogadni s általában -bizodalmatlanságot tanusítani, akkor sólymárom mellette marad, s -kend hozzám siet jelentést tenni.</p> -<p>A túlpartiak, kik a kompra várakoztak, meg nem foghatták az -átellenben történt dolgokat.</p> -<p>Csak azt látták, hogy a kék ruhás és rézcsákányos perzekutor a -Szeredi kocsijával eltünt.</p> -<p>Később sem nyerhettek e rejtély felől kellő fölvilágosítást.</p> -<p>Szeredi a vezetéken vitt paripára űlt, s az orvos az -asszonyságok hintajában foglalt helyet, és így vonultak be a rév -melletti helységbe, hol Szeredi, a nagy uradalmak tulajdonosa, a -legkisebb közbirtokosok sorába tartozott.</p> -<p>A beteg bujdosó föllelésére küldött ispán pedig, a mint az -iramló lovak Szereditől távolabb ragadták, <span class= -"pagenum"><a name="Page_240" id="Page_240">-240-</a></span> több és -több büszkeséggel gondolt a nemeslevélre. «Én üljek a bakra, s a -szökött jobbágy a kocsiba! ej! ej! Ő legyen Rápolton fölügyelő, s -én segédje! ej! ej! A bolond uralkodjék, az okos szolgáljon, ej! -ej! Furcsa világot élünk! Azt nem merem kétségbe vonni, hogy Rápolt -el ne volna adva, mert egy országtanácsos nem hazudhatik, kivált ha -még a fejedelemnek sógora is. Tehát én üljek a bakra, s a jobbágy a -kocsiba! ej! ej! Na! ha Szőke Pista engem el nem fog, bizony én sem -tartóztatom le őt! Hadd nyargaljon gyalog, én nyargalok szekeren. -Ha orrom elébe bukkan is, ráesküszöm, hogy nem ő. De hátha a -nagyságos úr sólymárja ismeri? Ez nagy baj volna!»</p> -<p>Ispánunk ily elmélkedések közt bökkent arra a gondolatra, hogy -illendő volna utitársával beszédbe keveredni.</p> -<p>– Úgy-e, maga rég nem látta, azt az «izét», azt a «hogy is -hivjákot», a kit mi most keresünk?</p> -<p>– Neviről se ismerem – válaszolá a sólymár.</p> -<p>– Nem-e? Már az nagy baj, mert igazán szólván, én rövidlátó -vagyok, s száz ölről még tulajdon testvéremet is bivalynak vagy -medvének gondolnám. Tréfálnak is ezért velem, de csak a jó -barátaim, mert a gézengúz embernek nem tanácsolnám, hogy természeti -hibáimat észre vegye. Tehát fiatal uram! igazán nem ismeri maga -«izénket?»</p> -<p>– Szavamra! nem.</p> -<p>– Leírom tehát egész külsejét, hogy észrevehesse, ha őkelme az -országútról eltérve, erre-arra csatangolna. Nagy fekete köpenye -van, olyan, mint <span class="pagenum"><a name="Page_241" id= -"Page_241">-241-</a></span> a garabonczás diákoké. Haja nem sokkal -vörösebb a téglapornál, s orra a görbébbféle ért ugorkákhoz üt. -Ezenkívül homlokán szép darab holttetem van.</p> -<p>– Nincs miért tovább fáradjon a leirással, közbevágott a -sólymár. Mert a ki ennyi jelből nem ismer bujdosónkra, annak kár -meghagyni a szemét.</p> -<p>Az ispán nevetett és hunyorított, mintha utitársa élczétől el -lett volna ragadtatva.</p> -<p>– Reménylem, mondá derült kedvvel, reménylem, hamar ráakadunk -Szeredi őnagysága pártfogoltjára, s beültetjük, mint illik a -kocsiba; mi pedig fölkuporodunk a bakra. Csak ne feledje el, fiatal -barátom, a fekete köpenyt, rőt hajat, ugorka orrot és a -holttetemet.</p> -<p>– Még éjjel is róla fogok álmodni.</p> -<p>Kassai ispánja tetőtől-talpig elégült volt önmagával, azon finom -ötletére, hogy Szőke Pistáról hamis leirást közölt.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Szeredi, hogy annál biztosabban kézrekeríthesse a beteget, -mihelyt nagy kiséretével a szerény igényű udvarházba leszállott, -gyors postát indíta a fejedelemnéhez, s értesíté a történtekről, -hogy Fehérvár felől is nyomozók küldethessenek.</p> -<p>Valószinű volt, hogy Szőke, ha hamar nem tartóztathatik le, -egyenesen Kézdi-Vásárhelyre megy, hol feleségére és gyermekeire -vélt találni. E körülmény sem kerülte el Szeredi figyelmét, s főleg -a Küküllő völgyét jelölé ki a magas rokon által intézendő -kutatásra. Ő is készíte a szombatos papról oly személyleirást, a -milyet csak összeállítni bírt; <span class="pagenum"><a name= -"Page_242" id="Page_242">-242-</a></span> de bár rajza mindenben hű -volt, mégis reményét leginkább a rögtöni nyomkövetésbe helyezé, s -nem kétkedett, hogy az ispán és sólymár legfölebb ebédre megérkezik -a beteggel.</p> -<p>A dél elmult, az alkony közelgett, az esthomályt szürkület, -szürkületet sötétség váltá föl, de a kocsi nem jött. A család, a -mint egy szűk lakban telhetett, lefekvésre készülődött. Szerediné, -ki annyi kényelmet élvezett már, hogy számára az alkalmatlan csak -az új, a szokatlan ingerével bírhatott, igen jól találta magát -Klárával és e nő két gyermekével oly keskeny kamarában, melyben két -ágy és egy bölcső minden közt betölte. Éjfélig sem hunyta be -szemét, mindig volt valami ötlete, valami közlendője, melyet, hogy -a kisdedek álmát ne zavarja, suttogva mondott el, és Klára oly -örömest folytatá e társalgást, oly csordultig volt telve szive a -meglelt magzatok miatti örömmel, hogy vonakodott fejét a vánkosra -hajtani, félvén az álomtól, mely ellenmondásos természeténél fogva, -talán csalódásként tünteti föl a valót, s reggelig azon hazugsággal -gyötörheti az anyát, hogy csak képzelte gyermekeit maga -mellett.</p> -<p>Szeredi a hanyatló kor és beteges test miatt általában a keveset -alvók közé tartozott. Nem vált tehát terhére a fejedelemtől kegyelt -orvossal folytatott társalgás és poharazás közt még sokáig várni az -ispánt.</p> -<p>– Ha nem volna vele sólymárom, azt hinném, hogy kocsimmal és -fogatommal megszökött. Már most alig tudom, mi tevő legyek? -Bevezessem-e Bodó Klárát a rápolti birtokba s közöljem férje -eltünését? <span class="pagenum"><a name="Page_243" id= -"Page_243">-243-</a></span> vagy e szajkó fészekben kínlódjunk még -egy napig.</p> -<p>– Nézetem szerint jobb, ha nagyságod korán értesíti az ifju -asszonyt a történtekről.</p> -<p>– Csak azt sajnálom, hogy kegyelmed gyógymódját, melyhez a -fejedelemné annyi reményt kötött, nem kisérthettük meg.</p> -<p>– A kisérlet, nagyságos uram, már végre van hajtva – válaszolá -az orvos.</p> -<p>– Hogyan? – tudakolta Szeredi.</p> -<p>– A véletlen, de nagy öröm hatásától vártam betegünk -idegrendszerében a szerencsés fordulatot; a helyett a véletlen nagy -ijedelem és életveszély jött közbe, hogy ugyanazon rendületet -idézze elé. Lehet, hogy Szőke István elméje egész tevékenységét -visszanyerte volna, midőn nejét és gyermekét meglátja, azonban -Kassai uram poroszlói, a menekülési vágy, az ijedelem, a Maros -sodró örvényei, a hideg hullámok, a csodálatos szabadulás szintén -hasznos szolgálatot tehettek. Hatásoktól én legalább annyit -reménylek, mint az általam tervezett meglepetéstől; föltéve, hogy a -meghűlés vagy szertelen fáradság nem vont rá új betegséget. Aztán -még nincs okunk hinni, hogy a kiküldöttek nem hozzák őt magokkal, -és az iszonyú meglepetést a kellemes, az elragadó nyomban nem -követi.</p> -<p>– Én országos ügyeinkre nézve is fontosnak tartom, hogy Szőke -egészen visszanyerje elméjét, s Kassai uram gonoszságairól egygyel -több adat legyen birtokunkban. A vén Pécsi, mint hallom, -elutasított magától minden tevékenységi igéretet, minden -<span class="pagenum"><a name="Page_244" id= -"Page_244">-244-</a></span> közreműködést. Nem tudja régi -nehezteléseit feledni. De máskép fog ő is beszélni, midőn -meggyőződik, hogy Kassai valamit forral ellene, s hogy czélját a -legelső kedvező alkalomkor végre is fogja hajtani.</p> -<p>Másnap délután megérkezett a kocsi, de benne csak a keresésre -küldött személyek ültek.</p> -<h3>VIII.</h3> -<p>A balázsfalvi korcsmáros sűrűen kezdé a számtartónak a -vendégeket jelenteni, s ennek gyorsan szaporodott a dolga, mind a -várkastélyba átszállítás, mind pedig a földesúr meghivását -elfogadni nem akarók rábeszélése miatt.</p> -<p>– Nagyságos uram! mondá végre, ömlik a sok látogató. Többnyire -lelkileg fehérruhások ugyan, de némelyiknek külső öltözete mégis -csak szürke czondra, vagy szinehagyott, pecsétes és foldozott -dolmány. Ezek átallják a várbaköltözést, s alázatosan kérik -nagyságodat, hogy engedje a fogadóban maradniok. Jöttek olyanok is, -kik a régi jó szokás szerint egészen föl vannak fegyverezve, s -finom nevelésű uraknak látszanak; azonban az átköltöztetésnek -ellenszegültek, mondván, hogy tanácskozni és nem vendégeskedni -jöttek Balázsfalvára.</p> -<p>– Vitess a korcsmába elég bort és eleséget, szólt Pécsi, komor -tekintettel. – Hadd maradjon ott, a ki vendégszeretetemet -alkalmatlannak találja. A szombati szent napra pedig az alsó terem -helyett rendezd el a volt könyvtárt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_245" id="Page_245">-245-</a></span></p> -<p>A számtartónak adott utasítás után a földesúr gazdasági -intézkedéseknek áldozott egy rövid fél órát. Midőn legsürgetősb -dolgait eligazítá, számtartója megint belép.</p> -<p>– Nagyságos uram, mondá ez, a fogadóba szállított fehérruhások -egymással heves vitatkozást folytatnak.</p> -<p>Pécsi aggodalmasan kérdé, hogy mi fölött.</p> -<p>– Sokan, követem alássan, nagyságodat álszombatosnak és valódi -evangelikus hitűnek tartják, mások meg a mellett küzdenek, hogy -nagyságod álevangelikus és valódi szombatos.</p> -<p>– Ha a füledet nyitva tartod is a hiábavaló beszédek számára, -zárd legalább be a szádat – válaszolá Pécsi, hideg tekintettel -külsőleg, de nehezteléssel szivében a háladatlan hitsorsosok iránt, -kikért annyi áldozatot tőn, s annyi gúnyt szenvedett, hogy most -háladatlanságot arasson.</p> -<p>Aztán ő a befolyásosabb egyénekkel akart magánértekezletet -tartani, s ime a csőcseléknép is kezd megjelenni.</p> -<p>Röviden, határozottan nyilatkozom, gondolá magában. A kinek -véleményem nem tetszik, kárhoztasson saját szeszélye vagy -rövideszűsége szerint.</p> -<p>Szekerek, kocsik dörömbölése hangzott a dobogóról, s a -várkastély kövezett udvarán.</p> -<p>Gálfi s más előkelő szombatosok érkeztek meg, de egyszersmind a -számtartó ismét jelenteni valót hozott.</p> -<p>– Nagyságos uram! ne méltóztassék neheztelni, ha parancsolata -ellenére megint szót hordok tovább, <span class="pagenum"><a name= -"Page_246" id="Page_246">-246-</a></span> de a fogadóban nagy a -rendetlenség. Beszállott két nyárádtői uraság, hogy abrakoltatva -Gyulafehérvárra menjenek. A mi fehérruhásaink vitatkozni kezdének -velök. Állíták, hogy ezentúl a balázsfalvi templom sajátjok, mert a -mely hithez tartozik a földesúr, azé a templom. A nyárádtői egyház -iránt is követelést támasztának, mert a falu községének többsége az -új Jeruzsálemhez szít, és a mely részen van a jobbágyok nagyobb -száma, annak kell a templomot átadni. Az idegen urak, kik római -hitűek voltak, előbb még buzdíták a miéinket, de midőn a nyárádtői -templomra került a kérdés, kardjaikat zörgeték, s Kádár uram -szakálába akartak kapaszkodni, pedig egész Erdélyország tudja, hogy -Kádárnál nincs szentebb angyal.</p> -<p>– Ezentúl mindent, kiről észreveszed, hogy nem szombatos, vezess -a várba; Kádár uramat és a többi vendégeimet kérd meg nevemben, -hogy a korcsmában s más nyilvános helyeken a hitágazati vitáktól -tartsák távol magokat.</p> -<p>Pécsi nyugtalan lőn; aggodalmai tornyosultak, összetolódtak s -készültek kedélyét egészen elárasztani.</p> -<p>Megigérte volt, hogy a kikelet első szombatján értekezletet -tart, de zárt körre és oly barátságos eszmecserére számított, mely -a törvénybe nem ütközik, s a közfigyelmet magára nem vonja. S ime, -népgyűléshez hasonló van keletkezőben.</p> -<p>Mit tegyen most?</p> -<p>Óvatossága sugá, inté, sürgeté, hogy az összejövetelt, miután az -a helyes korlátokon túlterjedt, ne tartsa meg. <span class= -"pagenum"><a name="Page_247" id="Page_247">-247-</a></span></p> -<p>De adott szava, büszkesége, házigazdai kötelességei, a nemesi -telek sértetlensége ellenezték e szándékot.</p> -<p>Aztán ugyanazon óvatosság mondá, hogy az összecsődített s a -messze útról jövő tömeg, midőn az igért tanácskozás nélkül -szélesztetnék el, lármájával és kitöréseivel még nagyobb botrányt -támaszthatna, mint bármi más fejlemény. És nem gúnyolnák-e ki őt e -gyávaságaért még azok is, kik ellenségei közé nem tartoznak?</p> -<p>S végre, ha rosszakarói törvénysértésnek állítanák a tartandó -összejövetelt, nem mondhatja-e megczáfolásukra, hogy épen az -izgatásoknak akarta útját bevágni, s az ország békéjét fenyegető -veszélynek anyagait törekvék széthordani, midőn a szombatosokat -magához hivatá, hogy a haza alaptörvényeibe ütköző terveiket -meghiúsítsa?</p> -<p>És a legrosszabb esetben is, ki támadhatná meg őt az új hitért, -melyhez határozottan soha sem csatlakozott? E végső, de sem eléggé -igaz, sem eléggé becsületes érvet, a rabulistai szellem közlé a -különben nemes indulatú Pécsivel.</p> -<p>Megállapodott tehát abban, hogy az összejövetelt, noha máris -egyébre fajult, mint gondolá, nem fogja elhalasztani.</p> -<p>– Nagyságos uram, – jelenté megint a számtartó – a fehérruhások -már háromszázon fölül vannak. Holnap reggelig még fölösen fognak -gyarapodni, s nem férnek el a könyvtárba. Különben is talán jobb -volna a földalatti boltok valamelyikét választani ki, a mint az -áhitatosságok alkalmával tevők, midőn nagyságod <span class= -"pagenum"><a name="Page_248" id="Page_248">-248-</a></span> a szent -igéket hirdeté, s erkölcsös életre vezető tanításokat közle velünk, -hogy a hitben és szeretetben újjászülessünk.</p> -<p>– A régi templomot hozd rendbe – parancsolá Pécsi, – mert abban -tanácskozunk.</p> -<p>– Ne vonassam-e föl holnap reggeltől délig a dobogót?</p> -<p>– Ne tedd. De minden megérkezőt, ki nem látszik szombatosnak, a -vár homloksorába szállásoltass be. Ha nem lehet másként, saját -szobáimból is szakíts számokra. Csak közel ne hozd őket a -templomhoz. Ha összejövetelünk alatt velem akarnának beszélni, -mondd, hogy kilovagoltam, vagy ágyban fekszem és rosszul érzem -magam.</p> -<p>– S hát a midőn igen sürgős dologban akarnának nagyságoddal -találkozni?</p> -<p>– Akkor sem fogadhatok el senkit.</p> -<p>– S ha levelet adnak át, vagy czédulát?</p> -<p>– Tedd iróasztalomra, hogy a gyűlés végével föltörhessem.</p> -<p>Pécsi mihelyt intézkedéseit végzé, hosszú, kedélyes, s maga sem -tudja, miért, igen érzékeny levelet irt Deboráhnak. Forró -kifejezésekkel emlékezett meg leánya nemes tulajdonairól, -szeretetéről, kötelességérzetéről, s megáldá, mint a távozáskor, -vagy kórágyunknál szoktuk, szivünk kegyeltjeit.</p> -<h3>IX.</h3> -<p>Az az imaház, melyet zsufolásig megtöltöttek a szombatosok, több -nemzedék óta állt elhagyatva és néptelenül. <span class= -"pagenum"><a name="Page_249" id="Page_249">-249-</a></span></p> -<p>Midőn oltáránál utószor mutaták föl a szentséget, a földesúr, -elzárt, külön karzatból emelt buzgó fohászt az éghez, esdekelvén, -hogy a villongós idők kiméljék meg családját, várát, s különösen az -egyházat, melyben annyi ős pora nyugszik, és annyi élő nyert -vigaszt.</p> -<p>Akkor az imáját végzett földesúr a karzat lépcsőjén lehaladva, -megállt és küzde magával: hogy mit tegyen?</p> -<p>A kis falajtó gazdagon butorzott szobákba vezetett, a -fölemelhető kőkoczka pedig a kriptába, hol egy üres koporsó titkos -menhelyet fedett el a szem elől. Itt biztosan lehete lappangani, -föltéve, hogy a lélekző rész, mely az idő által okozott repedésnek -látszott, annyi friss léget bocsát be, a mennyire a tüdőnek -okvetlenül szüksége van.</p> -<p>A földesúr, kiről beszélek, hosszas tusakodás után a kriptába -vonult, s többé soha senki sem látá. Pécsi, midőn Balázsfalva -birtokosává lőn, történetből az üres koporsót fölfedezte, és sokáig -töré eszét azon, hogy mi ok vezethette az embereket halott nélküli -temetésre. A levéltárt hasztalan kutatá. Szótlan, némán maradt a -történelem s nem adott sem könyvei, sem okmányai által választ a -nyomozó Pécsinek. Deborah, ki az üres koporsó fölfedezésekor már -serdülő volt, atyját azon phantastikus véleményre akarta téríteni, -hogy a kegyetlen várúrnak leánya szökhetett el valami kalandor -lantossal, s ezért lőn szükségessé a megaláztatást szinlett -temetéssel palástolni. De bármily elfogadhatónak látszék e -megoldás, ellene harczolt az, hogy a koporsó nem volt leszögezve. -<span class="pagenum"><a name="Page_250" id= -"Page_250">-250-</a></span> Pécsi számtartója, ki a kripta titka -fölött folyt vitákat hallá, egyszer csak azon hírrel rontott be, -hogy ő az üres koporsó halottját megtalálta, s ekkor beszélé, hogy -a koporsó feneke súlyosabb érintésre felnyilik, hogy ablaktalan, -sötét és dohos levegőjű szobához vezet, melynek alakos a egy -pánczélba öltözött csontváz, ki, mint látszik, a védelemre -szükséges minden fegyverrel el van látva, sőt arany serleget, boros -kannát, és az edények után itélve, élelmi szereket is tartott -magánál. E fölfedezés még inkább fokozta Pécsi kutatási vágyát, s -midőn adatokból nem indulhatott ki, a homályos mondát választá -kalauzúl, mely a várnak a templommal egybekötött, most düledékben -heverő szárnyát, földalatti járdákkal áthálózottnak festé, s arról -regélt, hogy a titkos kijáratnak a Maros hajdani révéhez vivő -torkánál, a martalóczok legyilkolák a vár minden cselédét és -vendégeit, kik a fosztogatók elől menekülni reméllettek. Csak egy -szaladt el bántatlanul, s többé Balázsfalvára vissza sem tért: a -várúr unokaöcscse, s örököse. Élte fogytáig mélyen hathatott rá a -mészárlás emléke, mert Balázsfalván udvari káplánt sem tartott -többé, pusztulni hagyá a várt, s családja számára az ország egészen -más részében építtetett kriptát. Azóta a templomban éjente siető -lépések kopogása hangzik, gyertyák égnek és alszanak el rögtön, s -ha a szél dühöngeni kezd, élesebb sivalkodásai közé szavakat és -hörgéseket vegyít.</p> -<p>Pécsi a monda kedvéért ásatásokat tett, s valósággal megtalálta -és kitisztíttatá a földalatti járdát. A hajdan titkos út az egész -néptől ismertté lőn. De a <span class="pagenum"><a name="Page_251" -id="Page_251">-251-</a></span> kriptának mellékajtajáról, a -koporsóról, s az ablaktalan szobáról, mélyen hallgatott, a mióta -lehetetlen volt azon gyanúra nem jönnie, hogy az unokaöcs, kiről a -nép regél, alkalmasint egy szétágazott család őse volt, melynek -tagjai közé sorozni szerette boldog emlékű nejét is. S miért -közlene épen ő a világgal oly gonosztettet, melyet még senki sem -tud, s mely saját leányának sértené büszkeségét? Mert nem -valószínű-e, hogy a talált váz Deboráhnak nagy fáradsággal szerzett -ősét vádolja?</p> -<p class="center">*</p> -<p>A templomot, melyet Pécsi csak a régiség iránti szeretetből -oltalmazott a teljes összeromlástól, egészen belepte a szombatosok -raja. Vásári csoportozat volt; tarka vegyüléke a különböző -vidékekről összehordott arczoknak és ruháknak. A vallásos buzgóság -örvendeztető, de a jelen körülmények közt egyszersmind aggasztó -jeléül tekinté Pécsi, hogy a hiveknek legalább fele a szabad -székelyek oly osztályából került ki, mely csak nagy áldozattal lőn -e távoli útra képessé. Némelyike valódi koldusnak látszott, ki a -várkapu előtti kerek kövön hagyta hegedűjét, hogy most a -«fehérruhások» szent gyülekezetében az új Jeruzsálem ügyeivel -foglalkozzék. Ezt a szemlélőre nézve sötét képet fölvilágosítá egy -pár fényes ruhájú s tekintélyes állású úr jelenléte; míg viszont -komoly kifejezésűvé tevé az itt-ott mutatkozó fegyver, s különösen -a rézcsákányok figyelemre méltó száma. Nem lehetett kivánni, hogy a -kisbirtokosok szokott viseletöktől – s ahhoz tartozott a -<span class="pagenum"><a name="Page_252" id= -"Page_252">-252-</a></span> védelmi eszközök különféle neme is – -megváljanak, de az egész csoportozat, úgy a mint alakult, sokkal -inkább látszék a népgyűlés szinét hordani magán, hogysem Pécsi -óhajthatá, ki a szombatosságot üldöző törvényekkel összeütközésbe -jönni vonakodott. Legkülönösebben meglepte pedig őt egy hosszú -hószakálú, hófürtű alak, egészen fehér mezben, szép és szabályos -arczczal, bánatos, merengő és szigorú kifejezésű vonalain -félreismerhetetlen jeleivel az ihletettség ama csodálatos nemének, -melyet akár őrjöngésnek, akár jóserőnek tartsunk, igézete alól -menekülni nem igen tudnánk.</p> -<p>Kádár vala ez, a Jefta atyja, ki Klára leányát másodszor -megkeresztelte.</p> -<p>Pécsi nem képzelheté, hogy a fehér aggastyán, kit rideg -kunyhójából a lelkesedés hozott ide, a szombatosok legnagyobb -tekintélyévé emelkedett, a mióta Szőke Pista, a szárdisi szent, -családostul együtt eltünt. De ámbár az újabb izgatások felől -értesítve nem volt, megdöbbenték őt a mindinkább magába mélyedt -férfiú agát-fekete szemei, melyek a templom mennyezetén függtek, és -halkan mozgó vékony ajkai, melyek beszélni látszottak a nélkül, -hogy szóltak volna, s az arcz szinének élénk változatai által -jelzék a kebelben támadt érzések erős hánykódásait.</p> -<p>– Ez a próféta, ki mint Esdrás sírni és könyörögni szokott a nép -bűneiért – adá válaszul a thyatirai pap a tudakoló Pécsinek.</p> -<p>– S mióta vannak a szombatosoknak látnokai? kérdé ez -megütközéssel. <span class="pagenum"><a name="Page_253" id= -"Page_253">-253-</a></span></p> -<p>– A mióta ellenök fegyvert köszörülnek a tévedések emberei és a -hatalom poroszlói.</p> -<p>– És hol lakik e rajongó?</p> -<p>– E szentet Szárdis városába rendelé Jehova az ige hirdetőjévé, -midőn az előbbeni pap családostul együtt eltünt.</p> -<p>– Hogyan? hát Laczkó uram nincs Szárdisban?</p> -<p>– Nagyságod védszárnyai alatt hittük fáradozni őt az Úr -szőlőjének mívelésében, s csak tegnap tudtuk meg, hogy -csalatkozánk. Talán a pogányok földjén vert magának tanyát. -Prófétánk, mihelyt eltünésének hirét hallá, megemlékezett az emberi -nem esendőségéről, szaggatni kezdé alsó és felső ruháját, szaggatni -haját, szakálát, és leült a porba, siránkozván az Antikrisztus -közelgése miatt.</p> -<p>– Én egészen új világba vagyok sodorva, – szólt a bámuló Pécsi. -– Mi történt közöttetek, hogy nyelvetekre most alig tudok -ráösmerni?</p> -<p>– Nagyságod Darius Longimanus udvarában maradt, míg minket az új -Esdrás Jeruzsálembe vezetett vissza, hogy többé semmi hatalom által -ne engednők magunkat a lélek fogságába hurczoltatni – válaszolá a -thyatirai pap.</p> -<p>Pécsi bámuló szemeket vetett rá. Vele még így nem bántak -párthívei. Soha sem mondák, hogy elmaradt az időtől, elszigetelve -áll, nem fogja föl a helyzetet, zászlaja van, de kisérői -nincsenek.</p> -<p>Kádár e közben alig mozgatá ajkait, míg egyszerre halálcsend lőn -a templomban.</p> -<p>– Már megszállotta őt a lélek – súgá Pécsi Simon fülébe a -thyatirai angyal. <span class="pagenum"><a name="Page_254" id= -"Page_254">-254-</a></span></p> -<p>– Vándorok vagyunk, Izrael Istene! az igéret földje felé -vándorlunk – szólt imára fogott kezekkel Kádár. Saruink még ma -Ramesse földjét tapodják; de holnap már útban leszünk Suchotnak -tartva, hogy örökre elszakadjunk az egyiptomiaktól. Mert nem -akarunk, Jehova! azokkal, kik törvényedet megvetik, együtt -imádkozni, együtt temetkezni, együtt támadni föl. Kiköltözünk -külsőleg is az ő templomaikból, miután szivünkben úgy sem voltunk -soha velök. Segíts ez elvándorlásban, mint segítéd Mózest, midőn -Pharao országából kiköltözni készült. És ha minket ellenségeink -üldözőbe vesznek, jelenjen meg nekiek a te haragod a ragály és -dögvész alakjában, s irtsa ki egy éj rövid folyama alatt a -házasságok minden zsengéit, a trónon ülő Pharao elsőszülöttjétől -kezdve a tömlöczbe zárt fogoly elsőszülöttjéig. Legyen minden úgy, -a mint volt Egyiptomban, midőn választott néped zsarnokai közt a -kétségbeesés miatt oly kiáltás támada, minő soha sem hallatszott -többé. Amen.</p> -<p>Kádár imáját utánmormogák a buzgóbb szombatosok. Voltak azonban, -kik nehezteltek, sőt boszankodással hallgaták a vad kifejezéseket. -Gálfi leült, nem akarván elismerni, hogy az ima lehessen, mely csak -a gyűlölet húrjait pengeti.</p> -<p>Pécsi most jogosítva érzé magát, a vendégi jog daczára is -röviden végezni oly gyülekezettel, melynek többségét a -rakonczátlanság igéi ragadják el.</p> -<p>Kezével intett csendért, de a rajongók tömege hosszasan -zsibonga, s a mérsékelt érzelműek rendreutasító lármája még -öregbíté a zavart.</p> -<div class="figcenter" style="width: 371px;"><a href= -"images/i008hq.jpg"><img src="images/i008.jpg" alt="Kádár imája." -title="Kádár imája." /></a> -<p class="caption">Kádár imája.</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_255" id= -"Page_255">-255-</a></span></p> -<h3>X.</h3> -<p>Majdnem ez időben érkezett Kassai Elemér a várba.</p> -<p>Lova ki volt fárasztva.</p> -<p>S nem jött senki, hogy átvegye és megjártassa a tajtékzó -állatot!</p> -<p>A vidék legnépesebb uriháza mióta lőn ily elhagyatott? vagy -talán csak őt nem akarják elfogadni? E gondolattal nézett körül -Elemér azon udvarban, melynek cselédei egykor örvendő tekintettel -tolakodtak elébe. Végre, miután pár arcz a folyosóról és a -cselédszobák ablakaiból, hogy észre ne vétessék, visszavonta magát, -egy borzasfejű lovászgyerek jelent meg.</p> -<p>– Vezesd a lovat körül, – szólt az érkezett. – Itthon van-e ő -nagysága Pécsi Simon uram?</p> -<p>– Majd előkerítem a számtartót – válaszolá fonákul a fiu.</p> -<p>– Azt kérdem tőled, hogy itt van-e a vár ura, vagy talán még nem -érkezett meg a városból?</p> -<p>– Miska bácsi! fusson kend a számtartó után, mert -katonavendégünk van – kiáltá a gyerek a folyosón eltünt alak -felé.</p> -<p>– Öcsém, Jancsi, szedd föl magad s hozd el a számtartót – nógata -egy láthatatlan valakit a folyosói lény, míg maga gyorsan közelít a -lépcsőhöz, hol Elemér áll.</p> -<p>Szives mosoly deríté fel a vén szolga arczát, midőn a gyanus -katonatisztben az uriház régi barátjára <span class= -"pagenum"><a name="Page_256" id="Page_256">-256-</a></span> ismert, -de a mosoly csakhamar aggodalmas és tartózkodó modornak adott -helyet.</p> -<p>Míg Miska a vendégszobák helyett Pécsi lakosztálya felé vezeti -Elemért, ez semmit sem kételkedik, hogy a háziúrhoz megy, de midőn -a főbejáraton túlhaladtak, – hová visz kend? kérdé némi -vonakodással. Talán Deborah kisasszony itt van?</p> -<p>– Nincs, kapitány uram! de a kisasszony szobáin át előbb jutunk -a kegyelmedébe.</p> -<p>Mennyi eltünt remény, mennyi szétoszlott álom emlékei közt -haladott el Kassai István öcscse! Mintha a kinyilt és rögtön -elhervadt tavaszt látná szétszórt virágok között halottan heverni -és érezné a hideg őszi szelet, mely a virágillat fellegeit hajtja -tovább, hogy ne maradjon semmi jele a fűszeres, a meleglégű -múltnak!</p> -<p>– Mióta lakik Pécsi Simon Balázsfalván? kérdé nyugtalanúl, -menekűlni akarva a behatásoktól, melyek keblét vívják.</p> -<p>– A nagyságos úr nehány nap óta van itt.</p> -<p>– Sietve óhajtanék vele szólani.</p> -<p>– Nem tudom, lehetséges lesz-e most?</p> -<p>– Talán beteg?</p> -<p>– Tüstént ide hivom a számtartót – mondá szintén kitérőleg a -legény.</p> -<p>– Nincs semmi szükségem rá. A helyett menjen kend és jelentsen -be ő nagyságánál.</p> -<p>Miska tétovázott s aztán rejtélyes arczkifejezéssel szólt.</p> -<p>– Rögtön előkerítem a számtartót, vagy legalább komornyikunkat. -<span class="pagenum"><a name="Page_257" id= -"Page_257">-257-</a></span></p> -<p>Egy, Elemérre nézve rendkívül hosszú percz alatt megérkezett a -fontos egyén, kit mindenki keresni indult, noha semmi okból nem -látszott jelenlétének szüksége világosnak.</p> -<p>A máskor vidám és barátságos arczú számtartó ellenkező érzések -közt lépett a szobába. Szerette volna Deborah kisasszony és az -egész ház egykori kegyeltjét kitelhető szivességgel üdvözleni, de -közelebbi időkben már azt hallá, hogy a régi viszony szét van -szakítva s a mi még több, gyűlöletté vagy legalább kölcsönös és -mély nehezteléssé fajult. Aztán, a katonatiszti rang s öltözet, -mely ellen máskor semmi kifogása sem volt, most benne rossz -sejtelmeket keltett.</p> -<p>– A várúrral akarok beszélni, de igen sürgős ügyben – mondá -Elemér erős hangnyomattal.</p> -<p>A számtartó egészséges pozsgás pofái a közönségesnél sokkal -fehérebbek lettek a sürgető szó hallásakor.</p> -<p>– Tüstént rendelkezem a vitéz kapitány uram számára helyesebb -szállásról. Ez szűk és kényelmetlen szoba.</p> -<p>– Ellenkezőleg, barátom, még igen is tág és fényesen -bútorozott.</p> -<p>– Másoknak jó lehet, de Elemér úrfi – követem alássan, a -kapitány uram, házunknak régi barátja és számára a jók közül a -legjobbal kell szolgálnunk. (Az ostoba Miska oly helyre szállásolta -őt, gondolá magában a számtartó, honnan a hívek oszlását -észrevehetné.) – Tüstént átköltöztetem kegyelmedet <span class= -"pagenum"><a name="Page_258" id="Page_258">-258-</a></span> abba a -szép terembe,… emlékszik-e még rá a bajnok, a hol eddig lakott?</p> -<p>– Köszönöm, de én már innen csak nem mozdulok. Ugyis mihelyt -őnagyságával találkoztam, haza kell sietnem.</p> -<p>– A nagyságos úr épen kilovagolt. (Azt nem mondhatom, hogy -beteg, mert a régi ismeretség jussán berontana a szobába, s orromra -pirítaná a hazugságot.)</p> -<p>– S mikor lovagolt ki? – tudakolá Elemér kedvetlenül.</p> -<p>– Csak most, s csodálkozom, hogy a bajnok vele nem találkozott. -De merről is tetszett jönnie?</p> -<p>– Radnótról. S tudja-e kend bizonyosan a Pécsi Simon uram hon -nem létét? – kérdé Elemér, éles tekintetet vetve a számtartóra.</p> -<p>– Saját kezemmel segítém hátas lovára. Azonban míg itt ok nélkül -trécselek, a bajnok kisérete talán elhelyezve sincs. Futok, hogy, a -mint nálunk szokás, barátságos fogadtatásban részesüljenek.</p> -<p>– Szükségtelen, miután nincs kiséretem.</p> -<p>– De legalább huszárja, legénye? – kérdé a számtartó növekvő -megnyugvással.</p> -<p>– Az sincs.</p> -<p>– Ha uram megérkezik, tüstént hirül fogom adni. (Nagy kő hullott -le szívemről, gondolá magában, Elemér úrfi nem jöhetett rossz -szándékból, különben háta mögött ármádia volna.)</p> -<p>Könnyű kedélylyel, fürgén távozott a számtartó.</p> -<p>Elemér magára maradt.</p> -<p>Helyzete valóban különös volt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_259" id="Page_259">-259-</a></span></p> -<p>Mert Kassai István titkárja őt és a nagybátyát egyaránt tartá -márványoszlopnak, melyre egy subalternus előléptetési vágya és -alázatos hálája, mint az indanövény, fölkúszik, hogy gazdag -lombokkal csünggjön le róla. Mi volt tehát természetesb azon -pontosságnál, melylyel, a titok pecsétje alatt, értesíté ifjabb -pártfogóját az országháborító magyar-zsidóknak a kikelet első -szombatján tartandó gyűléséről, megemlítvén azon még nagyobb -fontosságú és a hallgatás még erősebb zárjával őrzendő titkot is, -hogy e veszélyes emberek ármányának meghiusítására valószinűleg az -ifjabb pártfogó leend megbízva s ez által a legszebb alkalmat nyeri -hazája és fejedelme iránti kötelességének teljesítésére.</p> -<p>Elemér a rövid levélből rögtön fölvilágosult, hogy miért lett -kapitánynyá.</p> -<p>A nyert értesítés nyomán a valónál is sötétebb színben kellett -látnia mind nagybátyja gonoszságát, mind pedig Pécsi Simonnak, ki -iránt ragaszkodással lenni most sem szünt meg, könnyelműségét és a -törvények iránti tiszteletlenségét.</p> -<p>Elhatározá, hogy nagybátyja boszujának eszköze nem lesz, ha a -fejedelmi parancs végre nem hajtásáért halállal büntetnék is. -Elhatározá, hogyha engedetlensége nem fejezné be életét, mihelyt -szabadságát visszanyeri, örökre kiköltözik az országból.</p> -<p>Elhatározá, hogy saját mentségére nem fog fölhozni semmit, mi -nagybátyját a világ és birák előtt váddal terhelné, de vele minden -viszonyt megszakít s inkább koldulva vándorol ki, mintsem utolsó -fillérig vissza <span class="pagenum"><a name="Page_260" id= -"Page_260">-260-</a></span> ne fizesse azon segélypénzt, melyet -előléptetésekor kapott.</p> -<p>Volt a megoldásnak könnyebb módja is.</p> -<p>Tehette volna, hogy midőn a fejedelmi parancsot veszi, -teljesítse és játszsza ki azt egyszersmind. Vagy nem volt-e Pécsi -kéz alatt értesíthető? s nem jelenhetne meg a katonaság akkor, -midőn Balázsfalváról a szombatosok már elszéledtek?</p> -<p>De ha ily alakoskodásra Elemér képes is lett volna, -visszaborzadna azon eszmétől, hogy a világ szeme előtt úgy tünnék -föl, mint a ki a boszuállás művére vállalkozék, bár -sikertelenül.</p> -<p>Kínos feszültségeben tölté a napokat, várva: mikor érkezik hozzá -a végzetes parancs? De az mindig késett. Mi lehet a halasztás oka? -vagy talán hamis volt a titkár értesítése? Azonban, miért akarta -volna e jámbor ember őt fölültetni?</p> -<p>Elemér tünedezései közt gyakran tért át azon véleményre is, hogy -nagybátyja a döntő perczben elállott szándékától, vagy pedig a -fejedelem sejté és leálczázá a törvény köpenyébe burkolt -boszuállást.</p> -<p>Mily boldog volna ő, ha e két esetleg közül az első, s mily -nyugodt, ha legalább a második megtörtént volna!</p> -<p>S hát Pécsi nem mondhatott-e le a veszélyes merényről?</p> -<p>Fájdalom! ez iránt rövid ideig ringatta magát Elemér -csalálomban!</p> -<p>A mint tudniillik ablakán kikitekintett, annyi kocsit látott -Balázsfalva felé haladni, mintha ott országos vásár tartatnék. -<span class="pagenum"><a name="Page_261" id= -"Page_261">-261-</a></span></p> -<p>Más, ki a titokba nincs avatva, talán észre sem venné az -élénkebb mozgást, de ő megdöbbent azon, s nem tartá, a mit egész -pénteken folyvást tapasztalt, a már virradó szombatra kecsegtető -előjelnek.</p> -<p>– Ah! – fölvillant ekkor elméjében, – ha helyettem másra bízták -volna a befogatásokat! Nagybátyám ellenszegülésemtől félt; ime, az -ok, a miért noha hajnalodik, még sincs kezeim közt a rendelet. Más -bizatott meg a végrehajtással,… s a bakó bárdjához viszik Pécsit; – -de miért? Mert leányát nem adta nőül nekem! Lovat! lovat! – kiáltá -Elemér és egyedül száguldott azok közé, kiknek életét minden áron -meg akarta menteni.</p> -<p class="center">*</p> -<p>A cselédség kitérő válasza s különösen a számtartó magaviselete -növelték Elemér gyanuját.</p> -<p>Csakhamar odahagyta a szobát s egy melléklépcsőn lekerűlt, hogy -körültekintsen.</p> -<p>Minden zugot ismert a várban! hisz annyi boldog órát töltött -ott!</p> -<p>És ez incselgő, csábító órák, a folyosók oszlopai mögül, az -ablakok leeresztett függönyei közül, a még lombtalan fák távoli -körrajzaiból, az egész láthatár keretéből kilépve, könnyű -szárnyakon lebegtek elébe, körültánczolták őt s bűvös tükreiket -csillogtaták, melyekben a múlt árnyai éltek, mosolygottak, -összeölelkezének és együvé olvadtak, hogy egy nagy emlékképpé -váljanak s megfoszszák az ifjut, kit játszva üldöznek, a szív -hajótöréséből <span class="pagenum"><a name="Page_262" id= -"Page_262">-262-</a></span> megmentett egyetlen kincstől, – a -lemondás erélyétől.</p> -<p>Ah! Elemér, midőn Pécsit akarta fölkeresni, észrevétlenül mindig -csak azokon a helyeken bolygott, hol Deboráhval találkozott, úgy -mint akkor, midőn e látomány nem volt csak üres ábra, de boldogító -valóság.</p> -<p>Ah! mennyi változás történt három év alatt, s mily átok a -képzelődés, mely minden fegyelem mellett sem tud lemondani azon -jogáról, hogy a gyönge pillanatokban a jelen ellen lázítson.</p> -<p>Végre a kisértés ördögein, a mult emlékein győzedelmeskedett az -ifjú.</p> -<p>Letörlé szeméből az utolsó könnyet.</p> -<p>Megint férfiúvá lett.</p> -<p>Észlelőn, figyelve tekintett maga körül.</p> -<p>A várban minden arra mutatott, hogy Pécsinek sok vendége -van.</p> -<p>A fogadó is kocsikkal rakva.</p> -<p>De hol van e sok nép?</p> -<p>Soha csendesebb nem volt az udvar, mint most.</p> -<p>A folyósok üresek, az ajtók nem nyilnak meg.</p> -<p>Egy-egy cseléd kukkan ki, s az is többnyire gyanús szemmel -látszik őt kisérni.</p> -<p>– Okvetlenűl kell Pécsivel beszélnem s ha sokáig késem, -körűlfogják és veszve van. A vár csendje mutatja, hogy a -szombatosok gyűlést tartanak. Csak tudnék egy perczig magára lenni -Pécsivel! Komor tekintetem meggyőzné, hogy élete forog kérdésben. -De talán azt fogja hinni, mintha segítve rajta, Deborah kezéhez -akarok magamnak új igényt szerezni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_263" id="Page_263">-263-</a></span> Miért tartoznék ő -büszkeséget tenni föl bennem? Hadd higyen, a mit tetszik! Már -holnap a fejedelemnél lesz elbocsáttatási kérelmem. Sürgetni fogom -szabadulásomat; s azon rövid idő alatt, míg hazánkban élek, ügyelni -fogok arra, hogy béketűrésem legyen még a kinevettetést is -közönynyel venni. Németország nagy táborhelylyé változott s annyi -ezer fegyver közé befogadják az én kardomat is. Örökre kibujdosom -hazámból.</p> -<p>Ily gondolatokkal tépelődve kutatá Elemér a vár urát és a -szombatosok gyűlhelyét.</p> -<p>Mi a templomba térünk vissza.</p> -<h3>XI.</h3> -<p>Kádár imájának hatását Pécsi abból is megitélhette volna, hogy a -mérsékeltek legerősebb mellű férfiai kifáradtak, míg a csendet -helyreállíták.</p> -<p>– Sajnálom, – szólt hidegen, majdnem megvetéssel, – igen -sajnálom, hogy találkozott egyén, ki a vendégi joggal visszaélve, -eléggé vakmerő volt az én házamban oly kifejezéseket használni, -melyek országunk törvényes fejedelmének, a mi kegyelmes urunknak -személyét sérthetik. Sajnálom, hogy számos vendégeim között kevesek -arczán láttam azon méltó boszankodást, melyet a rakonczátlan -szavaknak elő kellett volna idézni. Kedvetlenül vagyok meglepetve, -midőn tapasztalom a vak szenvedélyességet, melylyel a szombatosok, -mintha elátkozva volnának, önkezüleg akarják saját hitvallásokat -összerombolni. A történt nyilatkozat s a rá következett -<span class="pagenum"><a name="Page_264" id= -"Page_264">-264-</a></span> hangos helyeslések után, már fölmentve -érzem magamat a részletes tárgyalástól s csak egyszerűen fogom -kegyelmetekkel tudatni változatlan véleményemet. Ha azok, kik az új -Jeruzsálem hivői, szükségesnek gondolják a mostani körülmények közt -vallásuk országos elfogadása mellett izgatni: ám! cselekedjenek -szabad tetszésök szerint. De ne számítsanak reám. Én azon -férfiakhoz csatlakozom, kik kezökbe veszik az 1622.-diki törvényt -és fölolvasván a szigor szavait, halált, birtokkobzást fognak a -lázítókra követelni. Én kegyelmetek vérén is meg akarom menteni a -szombatosságot, melynek minden egyes híveit ki fogná irtani a Kádár -uramhoz hasonló rajongók által fölköltött üldözés szelleme.</p> -<p>– Oh! mily rövidlátók a világi ismeretek emberei, – sóhajtá -Kádár s kezével Pécsire mutatva, kenetes hangon szólt: Ime! ez még -azt sem tudja, hogy velünk egyszerre fog meghalni. Járt -Egyiptomban, vizsgálta a kövekre írt olvashatatlan betűket, -titkokat keresett a földalatti templomokban lakó bálványisteneknél -és a bepáczolt halottaknál, s bár többet tanult, mint a mennyit a -rosszlélek segítsége nélkül lehet, még sem sejti, hogy vértanuságra -van kijelölve. Tagadd meg csillagaidat, Pécsi Simon, ha számodra -éveket jósoltak! Látom a bilincseket, melyeket kezedre fognak -verni, és hallom, a mint fejedre olvassák az 1622.-iki törvényt. Ne -minket fenyegess tehát e törvénynyel, oh Pécsi Simon, de magad -rettegj tőle, mert szereted a világot. A mi lelkünk Jeruzsálembe -áhitozik, a te szemed a világi javak felé van fordítva. Földiségek -embere! csak <span class="pagenum"><a name="Page_265" id= -"Page_265">-265-</a></span> azért nem veszed észre a halál -angyalának közelgését. Bizony mondom, meg fogsz lepetni általa!</p> -<p>Pécsi tetőtől talpig átfázott. Vagy nem jósoltak-e ilyesmit az ő -csillagházai is? nem ömlött-e ismeretlen forrásokból keblébe -megnevezhetetlen bánat, mely az élet hiábavalóságának fölismerésére -készteté? nem merengett-e darab idő óta az ő lelke homályos -aggodalmakkal, sötét sejtelmekkel, Deborah képén, mintha örökre -elválni kellene e kedves, de eltévesztett életnézetű magzattól, ki -magára fog állani a világban s gazdagsága mellett is minden kilátás -nélkül a megelégedésre?</p> -<p>Oh! Kádár fenyegetéseiben sok való lehet! Hátha ő csakugyan -látnok? Hátha a választottak rejtélyes adományával bir? E kérdés -villámként czikkázott át Pécsi elméjén s homlokáról veríték gördült -le.</p> -<p>A tömeg pedig különös mozgásba hozatott valami ismeretlen -körülmény miatt.</p> -<p>Az ajtó körül férkezni kezdének a szombatosok, s a mint nagy -erőlködéssel rést nyitottak, a közelállók ajkain rendre fölkiáltás -hangzott, elfojtva, vagy élesebben kitörve, de mindig -ijedelemmel.</p> -<p>– Ah! hát ez a szárdisi angyal volna? Lehetetlen! De mekkora -hasonlatosság, mily iszonyú változás! Hát csakugyan a «szombaton -viaskodó» van itt, a nagy szónok, a nagy szent? Helyet! helyet! -Kicsoda lehet?… Maga a szárdisi pap.</p> -<p>Míg a szombatosok e kérdéseket veték egymás elébe s -csodálkozásuk fokozódott, – egy rongyba takart, sárral fedett, -zilált külsejű, dúlt arczú alak bontakozott közülök ki. -<span class="pagenum"><a name="Page_266" id= -"Page_266">-266-</a></span></p> -<p>– Te vagy, Laczkó István? – tudakolá leirhatatlan megütközéssel -Pécsi.</p> -<p>– Árnyéka vagyok annak, ki voltam,… testemnek sorvadt darabja, -lelkemnek ördögi része jött hozzátok. Röviden szólok, minden percz -drága,… mellem nem győzi a lélekzést,… röviden szólok. Simítsátok -le fürteiteket, hogy ne emelkedjenek föl tüskeként,… a borzadástól. -Szemeitek tőre éles…, de lelkem át van már szurdalva a gyilkoktól s -nincs azon több hely új sebek számára. Ne nézzetek rám!… Mit -vétettem? tudakoljátok. Megmondom. Kassai István terveit segitém -elő. S mely okból? Ah! nincs mentő ok a bűnre! Lakoljon, a ki -vétkes. És meglakoltam-e?… Mekkora díjt vontam az árulásért? -Számoljunk. Elvesztém eszemet! ez még csekélység. Egész életem -folyama alatt a becsületesek körében nem jelenhetek meg! ez a -soknál is több. Ha a halál rám ront, lelkem irgalom nélkül a -kárhozatra vitetik! Ez nagy szerencsétlenség. Gyermekeim és nőm -pirulni fognak nevem hallatára! ah! ez a valódi kárhozat. Hátra van -még a ti átkotok. Keressétek ki a legsujtóbbat,… hogy hamar zúzzon -össze. Legyen az egyetlen villámcsapás! Siessetek. Nincs veszteni -való időnk. Nekem meghalni, nektek menekülni kell. Kassai István -tudja összejöveteleteket. Ő Pécsi Simonra tör, de a többieket is -örömmel vezetné a bakó elébe. Láttam e bakót. Azok közt volt, kik a -Maros terén hemzsegtek. Ah! nehéz volt menekülnöm, hogy hírt adjak -jövetelökről. Már készültem másodszor is átuszni a hideg folyamot, -de a parton <span class="pagenum"><a name="Page_267" id= -"Page_267">-267-</a></span> egy lélekvesztő hevert. Megragadtam -lapátját,… a víz engedelmes volt és elhoza az átok elébe. Áldás -legyen a könyörülő hullámokon!… Most már vessétek a fejemre az -átkot s fussatok! Míg közületek a vénebbek, mint a varangy, a rom -kövei mögé lapulhatnak, míg az ifjabbak, mint a fürge gyík, -átcsúsznak a kert keritésein, míg Pécsi Simon a díszteremhez érvén, -szokott karszékébe leül, már a vár körül fog vétetni, a kapun és a -nyilt részeken betolakodnak a katonák, a poroszlók, porkolábok és -bakók. Fussatok! fussatok!</p> -<p>Laczkó István a fejedelemné által az ő felkeresésére küldött -hajdukat vélte a szombatosok ellen rendelt seregnek.</p> -<p>Ezek követék egészen a ladikig.</p> -<p>S valószinüleg át fognak kelni a Maroson.</p> -<p>Nem lehetetlen azonban, hogy a Pécsi várába ért szombatos pap, a -Küküllővölgye felől is látott fegyvereket villogni, s így támadt -lelkében azon erős hit, hogy a várat minden oldalról körül akarják -fogni.</p> -<p>– Meneküljünk! meneküljünk! – hangzék a templomban, s többen a -szombatosok közül a padokon átugráltak, hogy a mellékajtón a romok -között észrevétlenül tünhessenek el.</p> -<p>Voltak, kik a főbejárás felé nyomultak, de föltartóztatá őket a -tyathirai angyal, s néhány rézcsákányos székely, a fehérruhások -rajongó szinezetéből.</p> -<p>– Gyilkosok, utonállók, pénzhamisítók, vagy vérfertőztetők -vagyunk-e? Mi bűnünk van, ha az Istent imádni és az igazság -vallását hirdetni nem vétek? – kiáltá a megrémültek zugása közé a -thyatirai angyal. <span class="pagenum"><a name="Page_268" id= -"Page_268">-268-</a></span> Várjatok legalább addig, míg el fogjuk -dönteni, hogy mitevők legyünk a hatalom zsoldosai ellenében?</p> -<p>Pécsi, midőn a tolakodás elkezdődött, csendesen huzódott a kis -karzathoz, honnan több századdal előbb Balázsfalva földesura a -kriptára vivő koczkakőre lépett, hogy az üres koporsó segítségével -az ablaktalan szobába érhessen.</p> -<p>– Oh! hályogos szemű és rövid elméjű halandó! minő rejteket -kutatsz, hogy a végzet ne keressen föl? – sóhajtá Kádár a hátráló -Pécsi felé fordulva. – Bizony mondom neked, hogy velünk együtt -fogsz az Úr színe elébe járálni. Hol van a zár, hol van az üreg, -hol van a mélység és magasság, hová utánad ne mehessen a halál? -Térj vissza, mert a ki sorsát kerüli, bujkálva még biztosabban -talál rá.</p> -<p>Pécsit borzadály környezé. Eszébe jutott a pánczél csontváza; -hagymázos eszméi a rettentő éhhalálnak bolyongtak képzelődésében; -zörögtek koporsóikban a rég eltemetettek csontjai, fölszállongottak -az árnyak, a kripta kisértetei, azon társaság, melylyel együtt -akart lakni, s az egész szellemvilág fenyegetve tiltá őt vissza az -ablaktalan, a sötét szobától.</p> -<p>E közben a már kevésbbé zsúfolt templomban helyreállott a -csend.</p> -<p>A tyathirai angyal most a hívekhez intézé a főkérdést:</p> -<p>– Mit cselekedjünk, ha valósulna az a hir, hogy a vár körül fog -vétetni? Oszoljunk-e el, hogy egyenként kerítsenek kézre? Vagy -együtt várván be a történendőket, bilincsekkel terhelve lépjünk az -országgyűlés <span class="pagenum"><a name="Page_269" id= -"Page_269">-269-</a></span> elébe, mentve összejövetelünket, -oltalmazva vallásunk érdekeit?</p> -<p>– Miért ne szegülnénk megtámadóink ellen? – mormogá daczoló -arczczal egypár fegyveres.</p> -<p>– Polgárai az ezer éves városnak! – közbeszólt Kádár. – Mielőtt -a bűn elitélné az ártatlanságot, illő és jogos, hogy az ártatlanság -lásson törvényt a bűnre. Van valaki közöttünk, ki magáról azt -állítja, hogy Judás Iskariotes. Hajmeresztő, lélekfagylaló vád! De -nem láttátok-e az összeroncsolt testet, mely az ajkakra vett -igékkel maga ellen látszik dühöngeni? Nem gyanítjátok-e a dúlt -vonalokon a beteg lelket, mely szenvedései közt elvesztette a -mértéket saját tetteinek megbirálásában? Én egyetlen gyermekemet, -Jeftát megtagadtam és elátkozám. Rám nem foghatjátok, hogy -engedékeny volnék. De a szárdisi angyal egész élete oly tiszta, oly -szeplőtelen volt, hogy az antikrisztus közelgését kellene hinnem, -ha csakugyan igaz volna, a mit e jámbor férfiú magáról állít. Jer -tehát, oh fehérruhások eddig legbecsültebbje, s térdelj le a -gyülekezet előtt! Gyónd meg vétkedet s a kisértéseket, melyek -körűlfogtak, erővel letérítendők az igazak útjáról. Tégy őszinte -vallomást, mert hitünk érdekében áll, hogy jelek által győződjünk -meg: ha vajon távol van-e még az idő, midőn az emberiség -negyedrésze<a name="FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href= -"#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a> fegyverrel, éhséggel, -halállal és fenevadak által irtatik ki? távol van-e a földindulás -és csillaghullások napja, s ama végetlen nyomor, mely a Megváltó -másodszori eljövetelét, a <span class="pagenum"><a name="Page_270" -id="Page_270">-270-</a></span> gonoszság elvének bukását, és az -ezer éves boldogság kezdetét előzi meg? Mondom neked, szárdisi -angyal, térdelj le tüstént, s öntsd előttünk ki szivedet. Ha bűnöd -akkora, mint állítod, akkor megátkozlak azon kézzel, melylyel -gyermekedet kereszteltem újra és feleségedet áldottam meg. Mély -keservemben vigasztalásomul leend, hogy sülyedésed a közsülyedés -jóslata. Ha pedig csak képzelődésed teremté a vádakat magad ellen, -akkor köznyilatkozatunkkal megnyugtatjuk lelkiismeretedet. Látod, -hogy veszélyben forgunk mi is, de testünk ügyénél többre becsüljük -lelkednek ügyét. Térdelj le a gyülekezet előtt.</p> -<p>Kádár szeméből könny csordult ki, midőn e szavakat mondá.</p> -<p>– A szent Istenre! – rimánkodik Laczkó István, – távozzatok, -fussatok, meneküljetek!</p> -<p>– Engedelmeskedjél rendeleteinknek. Mi meg akarjuk vizsgálni -bűneidet.</p> -<p>– Nincs idő arra most, – kiáltá Laczkó, ki elméje éberségét azon -mértékben nyerte vissza, a mint Kádár rajongása hasonlóbbá vált az -őrültséghez. Elárultalak titeket, megátkozom helyettetek magamat, -csak távozzatok már innen.</p> -<p>– Térdelj le rögtön és vallj!</p> -<p>– Oh! hogy aludnék ki a nap szeme, mielőtt a végjelenet tanuja -lennék! Gyilkosotok vagyok: ez bűnöm. De, az Istenért! meneküljön, -a ki közületek még tud.</p> -<p>A nép egy része a kis ajtó felé nyomult, a másik rész a -főbejáratra veté szemét. <span class="pagenum"><a name="Page_271" -id="Page_271">-271-</a></span></p> -<p>S ime! megnyilt az ajtó, belépett Elemér.</p> -<p>Oldalán kard volt, jobb karján vaslemez, egyébiránt minden -fegyver nélkül.</p> -<p>– Pécsi Simon urammal akarok szólani – mondá előbbre törve.</p> -<p>– Ez Elemér, Kassai István unokaöcscse! – kiáltá aggodalmaktól -szorongatott kebellel Szőke, a szökött jobbágy.</p> -<p>– Oh! a csillagzatok nem csalnak! Ők előre megmondák, hogy -veszedelmem tőle jön! – sóhajtotta Pécsi önkénytelenül, de -halálsárga arczczal.</p> -<p>Melyik igében feküdt a bőszítő hatás? Pécsi vagy a szökött -jobbágy meggondolatlan nyilatkozata vetette el a koczkát a -szombatosok sorsa fölött? hasztalan volna vizsgálni.</p> -<p>Elemér alakja bemerült a hömpölygő sokaság árjában.</p> -<p>Pécsi üvöltést és kardcsattanásokat hallott.</p> -<p>A rémület visszaadta az agg erélyét. A küzdők közé rohant. – Le -a fegyverekkel! senki se merje bántani őt, rivalgá. Lökdöste a -közelállókat, s midőn rést nyita magának, elébe hullott a -legyilkolt Elemér. Piros vér fecskendé be a tisztes főúr -mocsoktalan öltözetét, azon ifjué, kit egykor leánya kezével -vágyott boldogítani.</p> -<p>– Mit míveltetek esztelenek, gonosztevők? kiáltá az indulat -miatt reszkető hangon.</p> -<p>– Nagyságod mondta, hogy tőle jön a veszedelem.</p> -<p>– S nem vagyunk-e körülvétetve?</p> -<p>– Ők a megtámadók.</p> -<p>– Védjük utolsóig magunkat a templomban. <span class= -"pagenum"><a name="Page_272" id="Page_272">-272-</a></span></p> -<p>– Ki kell rontani. Hadd nyisson a fegyver utat.</p> -<p>E zavart rivalgások közt rohant némelyik a fő kijáratnak, más -Elemér holtteste mellett huzódott a kis ajtó felé, hogy a romok -közt keressen búvóhelyet vagy szabadulást, míg viszont többen az -Elemér kardját kezében tartó tyathirai angyal vezénylete alatt, -védelmezni szándékoztak életöket és a hitet.</p> -<p>– Ugyan miért ölték meg kegyelmetek azt a derék Elemér úrfit? -szólt a karzatról alá kiabálva és egészen rákvörös arczczal a -számtartó, kinek kötelessége lévén a várban a vendégek -elhelyezésére ügyelni, csak az imént csúszott lopvást föl a -magasba, hogy észrevétlenül fülelhessen a szombatosok szent -gyülekezetének tárgyalásaira. – Ugyan miért végezték ki őt, hisz a -légynek se ártott volna! Magam láttam, midőn egyedül jött a várba, -én nyittattam számára szobát Miska által, épen Deborah kisasszony -lakosztálya mellett. Még csak legényét sem hozta el, pisztolyait is -az asztalon hagyá. Aztán nincs is körülvéve a vár. Bizony kár volt -Elemér úrfit megölni. Már hova dugjam el a holttestét? Boldog -Isten! de hát minek hebehurgyáskodtak az urak! Nyakunkra jön az -investigatio. Majd még engem és a nagyságos urat is belekeverik a -birák ebbe a rút történetbe. Mit csináljunk a holttesttel?</p> -<p>– Imádkozzunk a halott teste előtt Izrael Istenének, hogy öntsön -mindnyájunk szivébe elég erőt a vértanuság kínjainak elhordozására, -szólt égre emelt szemmel Kádár.</p> -<p>– De nekem bizony nem imádkozik kegyelmed Elemér úrfi tetemeinél -– kiáltá a számtartó a karzatról <span class="pagenum"><a name= -"Page_273" id="Page_273">-273-</a></span> leugrálva. Tüstént a -kriptába hurczolom a halottat s lefektetem az üres koporsóba. Ha -csak három napig titokban marad a dolog, majd talál a nagyságos úr -valami okos mentséget, s a fejedelem ő magasságánál kendtek számára -is eszközölhet kegyelmet. Futok a kriptakulcsokért. Csak ne kellene -vesztegetni az időt három nagy lakat fölnyitásával!</p> -<p>– Megállj! szólt Pécsi bódultságából magához térve s a templom -kis ajtójához tántorogva, hogy megkeresse azon koczkakövet, melynek -titkát egyedül ő ismeré, s melynek segítségével az új halottat a a -régiek közé le lehetett volna sülyeszteni.</p> -<p>Ah! a rejtett rugók mily nehezen engedelmeskedtek az ő reszkető -kezének. Végtére sikerült az előkészítés. Még csak a kellő súly, -még csak a holttest volt hátra, hogy a gyilkosság nyoma eltünjék, -míg nem következményei enyhítésére mód és eszköz található.</p> -<p>Pécsi fülét ekkor nagy zúgás csapta meg.</p> -<p>Visszasietett a templomba, s azt megint zsufoltan találá, mint a -tanácskozás kezdetekor volt.</p> -<p>– Minden kijárat el van foglalva, fegyverre! fegyverre! hangzott -azok ajkairól, kik hogy megmenekülhessenek, az imént eltávoztak -volt.</p> -<p>A thyatirai angyal támadásra vezette embereit, Kádár imádkozásra -és nyugodt vértanuságra nógatá.</p> -<p>A főbejárat előtt harcz ütött ki, benn a templomban félkört -alkotának az imádkozók, s letérdeltek.</p> -<p>Az egyenetlen küzdés csak rövid perczekig tartott.</p> -<p>Pécsi látta a thyatirai angyal és Laczkó holttestén <span class= -"pagenum"><a name="Page_274" id="Page_274">-274-</a></span> át a -templomba lépni a felbőszült megyei nemeseket és fejedelmi -hajdukat.</p> -<p>Ekkor maga is a félkörbe térdelt.</p> -<p>Már az Elemér holtteste előtt imádkozók elhurczoltatására került -a sor.</p> -<p>– Ne féljetek! szólt Kádár, midőn a hajduk a térdeplőkhöz -közeledtek. Mienk az élet s nem azoké, kik életünket ki akarják -oltani. Ők sok századdal ezelőtt már el voltak itélve. Halljátok -mit mond rólok Zachariás próféta: «Az Úr megver minden népeket, -melyek Jeruzsálem ellen hadakoznak, megsenyved azoknak húsok, mikor -az ő lábukon állanak és az ő szemeik kijárnak az ő helyökből, és az -ő nyelvök megrothad az ő szájokban.» Melyik volna közűletek oly -rövidlátó, hogy a vértanuság szenvedései közt az elátkozottak -sorsát irigyelné? Ne féljetek!</p> -<p>Az első imádkozó, kire kezét tevé a hajdu, sóhajtá:</p> -<p>– Ime, Izrael Istene! úgy vagyunk mint a Ptolemeus elébe -hurczolt zsidók, kiket a kegyetlen király töménynyel és erős borral -lerészegített elefántok által akart összetiportatni. De te -Mindenható akkoron elvevéd az ő emlékezetét, hogy megfeledkezvén -kiadott rendeletéről, a zsidók helyett Hermont, az elefántok -mesterét büntesse. Újítsd meg e csodát és fordítsd rólunk a -fejedelem haragját Hermonra, kit nálunk Kassai Istvánnak -neveznek!</p> -<p>A második imádkozó mondá: – Küldj, mennyei atyám, mint -Eleazerhez két angyalt oltalmazásomra, mert én is a te szent neved -dicséretében vénültem meg. <span class="pagenum"><a name="Page_275" -id="Page_275">-275-</a></span></p> -<p>– Tápláld a bosszú tejével, övezd a vitézség fegyverével -utódaimat, oh Jehova! hogy mint a Machabeusok, állandó hévvel -irthassák az én hitem irtóit! esdeklék a harmadik -elhurczoltatott.</p> -<p>– Add, Uram! mondá a negyedik, hogy veszély nélkül szabaduljak -ki az oroszlánok verméből, hasonlón Dániel prófétához; mert, ha -rendkívüli eszközökkel nem mutatod meg szeretetedet irántunk, a -tévedések emberei még azt fogják hinni, hogy ők járnak az igaz -uton.</p> -<p>– Megtelt örömemnek pohara, fohászkodott teljes önátengedéssel -Kádár, és ujong az én szivem a vigasság miatt! Hála neked, örök -hála, seregeknek Ura, hogy milliók közül, kik nevedet hirdetik, rám -fordítád szemedet és méltónak találtál a vértanuságra! Mily édes -lesz a kín, melyet igéid hirdetéséért fogok szenvedni. Jutalmaztass -meg, kegyelmek osztója! tántoríthatlan hűségemért. Engedd, hogy még -nagyobb fájdalmak közt ajánljam kezedbe lelkemet, mint az olajba -főzött szent János.</p> -<p>Pécsire került az elhurczoltatás sora. A hajduk megdöbbentek a -magas rangú úrhoz lépve, s új parancsra vártak, hogy tisztöket -teljesítsék.</p> -<p>A kormányzó-főbiró bilincseket hozatott.</p> -<p>– Verjétek kezére! mondá kérlelhetetlen szigorral.</p> -<p>– El volt tévesztve egész életem! sóhajtotta Pécsi Simon, s -átnyujtá karját, hogy lánczokkal terheljék. <span class= -"pagenum"><a name="Page_276" id="Page_276">-276-</a></span></p> -<h3>XII.</h3> -<p>A rossz hirek, ha közfontossággal birnak, alig képzelhető -gyorsasággal szoktak terjedni.</p> -<p>– Mintha a szél hordaná szárnyain, mintha azon titkos -közlekedési eszköz szállítaná tovább, mely a járványokat röpíti -egyik helyről a másikra.</p> -<p>Még talán nem is verték bilincsre Pécsit, még talán a vértanuság -ajándékát kérte Istentől Kádár, midőn megdöbbenés, szokatlan -izgatottság és hevesség volt a fehérvári polgárok arczán -észlelhető.</p> -<p>A szombatosok Pécsi vezérlete alatt föltámadtak, s Balázsfalván -összeütköztek a fejedelem csapataival – e hírt vevé ajkaira -mindenki. Elmondá annak, a kivel találkozott, s megerősödött -hitében, midőn ugyanattól hallá saját szavait ismételtetni.</p> -<p>Minthogy pedig épen hetivásár volt, a jelen levő balázsfalviak -is növelték a rémületet képzelődéseikkel és rokonszenvökkel. Egyik -házát vélte égni, mert a hadviselet nem folyhat le tűz nélkül, a -másik ifjú nejét félté, mert a katonák ilyenkor az idegen tulajdont -magokénak tekinthetik – mire a tatárjárás alatt is elég példa volt -– a harmadik jó földesurát kivánta oltalmazni, mert a jobbágynak, -zsellérnek és haszonbérlőnek, törvény és igazság szerint, mindig -azon félhez kell tartozni, melynek élén a birtok tulajdonosa áll. S -nem elég példa-e erre a megyei karhatalom visszautasításakor és az -erdőfoglalások alkalmával támadt sok csata, küzdelem s vereség?</p> -<p>A balázsfalviak tehát hirtelen fölszedték a sátorfát -<span class="pagenum"><a name="Page_277" id= -"Page_277">-277-</a></span> s nem csekély zajjal törekedtek az -embertömegből kibontakozni.</p> -<p>A piaczon a félelem táplálta a zavart, a zavar a félelmet. -Mindenki tartott valamitől, haragudott valami miatt, értesült -valami felől. Az ablakok fölnyitva, könyöklő és letekintő alakokkal -teltek meg, a házkapukon forrt ki a bámész nép, s a legkisebb utcza -sem volt vészjóslók, tarka hireket regélők s izgatott, hivékeny -tömeg nélkül.</p> -<p>A Mikóék palotájába – hová Deborah az apa távolléte alatt -átköltözött – a legferdébb nagyításokkal tört be a szombatosok -lázadásának hire. Az egész – úgy a mint előadatott – magán hordá a -valószinűtlenség bélyegét. Mikó rossz szándékú koholmánynak -tartotta, melyet Kassai emberei terjesztenek.</p> -<p>De más nézetben volt Deborah, kit a kandalló előtt folyt -beszélgetés után többé senki nem látott mosolyogni, s ki már csak -azt is, hogy atyja nélküle ment Balázsfalvára, aggodalmat -ébresztőnek tekinté. Ő, ki álmatlanúl töltötte az éjt, a sötét -merengést tanusító levél miatt, melyet atyjától a mult nap vett, ő, -a ki már egyszer a szombatosság elleni düh kitörését közelről -szemlélhette, s tudta, mily könnyen támaszthat e kényes kérdés -vihart s égést, ő nem ringathatá magát azon csalálomban, hogy -minden, mi az utczáról szobájáig hangzik, minden, mi zajt és -félelmet támasztott, a jövő perczben megszünik hatni, mert alappal -nem bírt s csak a rosszakarók nemtelen koholmánya volt. Deborah -visszaemlékezve atyja hangulatára, állhatatosan hitte, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_278" id= -"Page_278">-278-</a></span> ez a szombatosok miatt ment -Balázsfalvára, s hogy nagyfontosságú dolognak kellett ott -történnie.</p> -<p>Tüstént rendeletet adott, hogy fogják be a lovakat.</p> -<p>Egy percz alatt készen állott.</p> -<p>S miután minden tanács és visszatartóztatás hasztalan volt, Mikó -fegyvert véve magához, s két csatlóst töltött karabélylyal lóra -ültetve, Deborah mellett foglalt a kocsiban helyet.</p> -<p>Balázsfalvára indultak.</p> -<p>A Mikó-ház a piaczszögleten fekszik, közel a jézusrendüek volt -templomához. Nagy tolongás közt kell tehát utat törni. Néha a kocsi -megáll, hogy a csatlósok kéréssel és fenyegetéssel szerezzenek -szabad tért. Deboráhnak alkalma van hallani atyja és a szombatosok -elleni bősz kitöréseket és vad káromlást. A hangulat ugyanaz, a -kitörés szintoly lehetséges, mint akkor volt, midőn Deborah a -«betegasszony» ágyától rohant az utczára. Oh! mit nem forralhat, -mit nem hajthat végre a buta gyűlölet, a féket vesztett szenvedély! -S nincs-e most a boszúra nagyobb oka vagy ürügye?</p> -<p>Midőn Deborah erre gondol, lehetetlen, hogy fátyolát arczára ne -vonja.</p> -<p>Félelem volt-e ez?</p> -<p>Ah! talán csak könnyeit nem akarta a közszemlére kitéve, -megszentségtelenítni.</p> -<p>A fátyol egyébiránt eléggé gyér arra, hogy néhány arczot, a -megtámadhatástól tartó lány emlékébe rég bevésett bősz vonalakkal, -ismét elébe tűnni engedjen.</p> -<p>Vagy nem az iskolamester volt-e, ki fürkésző tekintetet -<span class="pagenum"><a name="Page_279" id= -"Page_279">-279-</a></span> vetett a kocsiba? s nem Panna asszony -szidja-e, öklével fenyegetődzve a szombatosokat?</p> -<p>– Oh! ezek dühétől oltalmazta Kassai Elemér Deboráht.</p> -<p>Pécsi leánya maga előtt látja az akkor lefolyt jelenetet.</p> -<p>S mily kedvező benyomás az, melyet a nemes ifjú föláldozása most -rá gyakorol! Oly jól és oly rosszul esett Deboráhnak Elemér minden -mozdulatát elméjében megeleveníteni és követni. A jelen veszélye -közt Gyulai finom, urias modora homályba borult, míg a bal kézzel -küzdő ifjú erélye és életmegvetése ragyogó képpé alakult.</p> -<p>Panna rikácsoló hangja a kocsi ajtaja mellett izgatott a -szombatosok ellen.</p> -<p>– Ah! ki fog most engem védeni! sóhajtott föl Deborah merengőn -és magát feledve.</p> -<p>Mikó, ki a vásári tolongás- és zajban komoly félelemre még okot -nem látott, bátorító tekintettel fordult Deboráh-hoz.</p> -<p>– Úgy-e nyomorult teremtmény vagyok, szólt ez a szégyentől -kipirulva. Magam miatt aggódom, a helyett, hogy atyám -szerencsétlensége töltené be egész lelkemet.</p> -<p>Ezzel letépte arczáról a fátyolt, s előrehajolva nézett Pannára, -az iskolamesterre, a népsöpredékre s mindazokra, kiktől undorodott -vagy rettegett.</p> -<p>Mikó nem érté a küzdést, mely szép rokona keblében lefolyt.</p> -<p>– Úgy tetszik, folytatá Deborah, úgy tetszik bátyám, hogy a -kocsink körül tolongók atyám nevét <span class="pagenum"><a name= -"Page_280" id="Page_280">-280-</a></span> említik. Ah! őt -szidalmazzák, s én elég szívtelen voltam magamra gondolni! Ezek az -emberek egykor rólam akarták a ruhát letépni s én hihetőleg csak -öltözetemet féltettem durva kezeiktől, különben megszabadításomért -több köszönettel viseltettem volna Elemér iránt. Hogy nevezik a -háládatlanságot, bátyám! midőn udvariasságból kimélni akarják? -Önzés, feledékenység, erkölcsi érzék hiánya, vagy mi más neve van? -Ah! Istenem, mily lassan halad kocsink. Ha még soká tart így, meg -leszek kimélve azon lealázástól, hogy egy szerencsétlen kezét -megcsókoljam. Igaz, e szerencsétlen tulajdon atyám; de a -fölfuvalkodásnak mindig az irigylett helyzetüekkel kell tartani. S -miért tette atyám magát szerencsétlenné, ha még leányától is akar -szerettetni. A háladatosság nem a már elvett, de az ezentúlra -reménylett ajándékokért van szivünkbe oltva. Ah, bátyám! vannak-e, -kiknek önbecsülésök nem apad éveik szaporodásával? Úgy hiszem, -gyermekkorunkban kellene meghalnunk!</p> -<p>Oly keserű gúnynyal kelt ki Deborah saját maga ellen, hogy Mikó -a rémes hirek előidézte láz jelenségének tartá azt, nem pedig a -véletlen csapás erkölcsi hatásának.</p> -<p>Csendesíté, biztatá őt, de minthogy alig képzelte, hogy Pécsit -komoly veszedelem fenyegetné s a rebesgetett lázadás ne volna -gonosz vagy bárgyú koholmány, a czifra megnyugtatásoknál -czélszerűbbnek tartá, mentől gyorsabban érni Balázsfalvára, hogy -Deborah saját szemeivel láthassa, mi a való, mi a költemény. -<span class="pagenum"><a name="Page_281" id= -"Page_281">-281-</a></span></p> -<p>Kocsisát nógatá, rá-rákiáltott a kitérni késlekedő népre, s -meglehetős zaj és czivakodás közt hagyták hátok mögött a -belvárost.</p> -<p>Már a vár sánczai elmaradoztak, már az Ompoly fűzese, mely -sokadalmak alkalmával bormérés és laczikonyhák számára vert -sátorokkal van behintve, gyérülni kezdett, már csak egy-egy kolduló -hegedűs éneke juttatá a távozók eszébe, hogy még nincsenek messze a -város határától; már a Tövis felé vivő útról jobbra kellett -fordulni s egy gübbenőbe ereszkedve, a balázsfalvi vonalra -átcsapni, midőn a Mikó kocsijával majdnem összeütközött egy -társzekér, melyet lándzsások fogtak körül.</p> -<p>Mikó fölkelt az ülésből s parancsolá, hogy a társzekér huzódjék -a tarlóra, mert különben az ő kocsija küllőjébe ütközik.</p> -<p>A lándzsások felelék. – Mi halottat viszünk, s kegyelmeteknek -illik előlünk kitérni.</p> -<p>– Deborah megborzadt.</p> -<p>– Miféle halottat? tudakolá Mikó, félrébb tereltetve lovait.</p> -<p>– Egy mezei kapitányt, kit az istentelen szombatosok -meggyilkoltak.</p> -<p>Deborah ki akart hajolni, de az iszony miatt nem volt ereje. -Szemhéjai összecsukódtak, hogy ne lássa a társzekeret, mely atyja -ellen viszi magával a vádat.</p> -<p>A halott nyugágya széles tengelyű jármű volt, s hogy össze ne -ütközzék az élő utasok fogatával, néhány lépéssel hátrább kelle -vonszolni a kocsit. E végett a Mikó csatlósainak segédkezést -nyujtottak a <span class="pagenum"><a name="Page_282" id= -"Page_282">-282-</a></span> halott lándzsásai. Egyik a horkanó -gyeplőst, másik a kirugó ostorhegyest tartá.</p> -<p>– Szálljunk ki, Deborah, szólt Mikó!</p> -<p>– Nem, nem! tiltakozék a Pécsi leánya, verdeső szívvel, hunyt -szemekkel.</p> -<p>A fogat nyugtalanabb lett, s Mikó derékon fogva Deboráht, -kivonni kezdé a kocsiból.</p> -<p>Ez most szégyelvén gyávaságát, szégyelvén remegését, -kétségbeejtő eltökéléssel ugrik le a lépcsőn, s a keskeny útárkon -átlebbenve, a tarló szélén megáll.</p> -<p>Idegei feszülve vannak, szemei mintegy kiemelkedtek helyeikből, -s kezét fölemelve a társzekérre mutatott és kiáltá: – Érzem, hogy -ama halott Kassai Elemér! Ki is halhatott volna meg más, midőn -házunkat az Isten büntetni szándékozik. Látni akarom a -halottat!</p> -<p>A társzekérhez nyargalt s Mikó utána.</p> -<p>– Látnom kell őt, mielőtt a föld a legnemesebb vonalakat örökre -elrejti a világ szeme elől! Ah! nem,… nem akarom látni, mert akkor -nem maradna elég könnyem atyám számára… Oh! Isten! mily nyomorult -ajándékod az élet!</p> -<p>A halottas szekér mellette vonult tovább.</p> -<p>Deborah szoborként állt az út párkányán. Csak ajkai mozogtak, s -arczának átlátszóan sápadt vonalai áhitatot fejezének ki. Úgy -látszott, a halott lelkéért imádkozik.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Mikó hajtatá, űzeté a lovakat, s azok ügetésből iramlásba mentek -át s végre fékeresztve vágtattak. <span class="pagenum"><a name= -"Page_283" id="Page_283">-283-</a></span></p> -<p>A nép félénken tért ki, vagy a lovak elébe akart állani, vélve, -hogy elragadták a kocsit.</p> -<p>A hidashoz éppen akkor értek, midőn fegyveres embereket szállíta -az innenső partra.</p> -<p>Ez is igen rossz jelenség volt.</p> -<p>– Prédikáltak-e kegyelmetek vagy… csak gyilkoltak? kérdé fagyos -gúnynyal Deborah.</p> -<p>Egy fiatal nemes, ki őt ismerni látszott és a kisded csapat -vezetője, nem udvariatlan, de kedélytelen hangon válaszolá: – A -szerencsétlenségnek mindig volt joga a keserű szavak használatához. -S nagysád e jogot igénybe veszi. Egyébiránt nekünk, kik igen -kedvetlen kötelességet teljesíténk, még az a fölösleges mentségünk -is van, hogy nem mi valánk a megtámadók.</p> -<p>Ezzel az ifjú lovag csapatostól elszáguldott.</p> -<p>A révészek időhaladék nélkül láttak munkához.</p> -<p>Mihelyt a kocsi bement, eltaszíták a hajót a partról, nem -akartak senkit fölvenni, s oly gyorsan forgaták a lapátot, mintha -díjért versenyeztek volna.</p> -<p>És arczukon annyi levertség.</p> -<p>– Atyámat minden jobbágya szerette! szólt zokogva Deborah.</p> -<p>A Mikóhoz intézett halk megjegyzést nem hallák ugyan a révészek, -s talán a könnyet sem látták, de szivök már jobban hullámzott, mint -a Maros, melynek sodró árjával épen most küzdöttek leginkább.</p> -<p>– Az Isten is megveri azokat, kik ránk hozták a tekintetes -vármegyét! sóhajtá az egyik.</p> -<p>– Csak szólított volna föl minket a nagyságos úr, csak gyűjtötte -volna össze a helységet, úgysegéljen! <span class= -"pagenum"><a name="Page_284" id="Page_284">-284-</a></span> -fustélyainkkal magyaráztuk volna nekik, hogy benn szoros, künn -tágas – mondá a másik.</p> -<p>– Bizony akkor pozdorjává törjük… kivált a hajdukat.</p> -<p>– Magát a megyét is.</p> -<p>Mind haragosabban ütötték lapátjaikkal a habot.</p> -<p>Mikó tudakolni akart a történtek felől, de Deborah merev, -halvány vonalai visszadöbbenték.</p> -<p>A hajó kiköt.</p> -<p>Megint vágtatnak a lovak és szélgyorsan érkezik a kocsi a vár -elébe.</p> -<p>S ime, a kapu zárva, a dobogó fölvonva.</p> -<p>Mikó kiabált, hogy ereszszék be.</p> -<p>Az ablakokban pórias és idegen arczok! senki sem mozdult.</p> -<p>Félittasok szemtelen danája hangzék a melléképületekből, -fegyverzörejjel vegyülve.</p> -<p>Éltették a «kopasz Pécsi Simon borát».</p> -<p>Deborah egészen másvilágba volt áttéve, abba, hol lélekzeni nem -lehet, hol a fojtó gőztől elalszik a pislogó mécs és az élet.</p> -<p>Trombitarivalgás rázta föl dermedtségéből.</p> -<p>A dobogó recsegve hullott le. A kapu megnyilt.</p> -<p>Négylovas fakószekér jött ki, szalmazsupból rögtönzött -üléssel.</p> -<p>A lánczokkal terhelt Pécsi ült hátul s vele szemben két -darabont, a lőfegyvert előre tartva, hogy az első gyanus jelre vagy -mozdulatra véget vethessen a fogoly napjainak.</p> -<p>A szekeret fedező őrség a szolgabiró által vezettetett. -<span class="pagenum"><a name="Page_285" id= -"Page_285">-285-</a></span></p> -<p>– Atyám! atyám! kiáltá Deborah a bársonyvánkosu és czímeres -kocsiból kiugorva, veled akarom megosztani a lealáztatást. Ah! bár -átvehetném békóid felét is, azon súlylyal együtt, mely lelkedet -nyomja!… Uraim, én a fogoly leánya vagyok s ki oly lovagiatlan -közületek, hogy atyámtól erővel hurczoljon el?… Meg kell állítani a -szekeret! Atyám mellé ülök.</p> -<p>Ha a kocsis rögtön nem tartja vissza a fogatot, Deborah -széttapodtatik, mert a lovak elébe lépett, s onnan intézé a -fedezethez kérelmét, parancsát, büszke szellemének, mely maga ellen -támadt fel, sivár erélyével.</p> -<p>Hasztalan tartóztatá vissza Mikó és az apa.</p> -<p>Fölvéteték a szekérbe.</p> -<p>– Ah! kinek vére van ruhádon? kérdé, midőn atyja mellé ült,… -kérdé reszketve, suttogó és elhaló hangon.</p> -<p>Pécsi tisztes arcza hamusötétté lett.</p> -<p>– Meg ne mondd! meg ne mondd! – kiáltá Deborah leirhatatlan -szorongás közt… Hagyjuk nyugodni a halottakat!</p> -<p>Pécsi arcza mellére hanyatlott; a leány fuldokolva tördelé e -szavakat: – Bocsáss meg, oh! bocsáss meg nekem! Látod, már félőrült -vagyok… Csak az Istenért! egy nevet ne említsünk soha! Vajon van-e -szerencsétlenebb nálunknál?</p> -<p>– El volt tévesztve egész életünk! – sóhajtá Pécsi.</p> -<p class="center">*</p> -<div class="figcenter" style="width: 376px;"><a href= -"images/i009hq.jpg"><img src="images/i009.jpg" alt= -"– Van-e szerencsétlenebb nálunknál?" title= -"– Van-e szerencsétlenebb nálunknál?" /></a> -<p class="caption">– Van-e szerencsétlenebb nálunknál?</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_286" id= -"Page_286">-286-</a></span></p> -<p>A nap végsugarai épen akkor ragyogtak Pécsi Simon palotája -fölött, midőn a foglyot vivő szekér a Miklós-kapu felé fordult, -hogy a vársánczi börtönhöz érjen.</p> -<p>Tehát el kell válni a fényűzés büszke emlékétől, hogy a törvény -kezébe szolgáltatott egy földalatti szoba sötét üregéből vagy soha -sem, vagy a bakó elébe lépjen ki.</p> -<p>Pécsi, bármennyire le volt verve, nem állhatá meg, hogy szemét -föl ne emelje.</p> -<p>Szétzúzott szobrokat, kivágott élőfákat, betört ablakokat, -ledöntött márványoszlopokat, félig leszaggatott házfödelet, dúlást, -romokat látott.</p> -<p>– Az állam jobban gondoskodhatott volna saját vagyonáról! szólt -Pécsi hideg mosolylyal; de egyszerre fájó húr rezdült meg keblében: -– Boldog Isten, mi lesz belőled Deborah, hiszen már koldus -vagy.</p> -<p>– Azon különbséggel, atyám! válaszolá Deborah, hogy a koldus -fillért és szánalmat követel a világtól; én csak feledtetést.</p> -<p>– Ej, ej! – nógatta fejét Pécsi, mint látom, széttépték drága -könyveimet,… ni, ni! ott egy tört darabja a zodiakusnak,… s hát ez -nem a nagyobbik távcső burkolata-e?… A tolvajok, a zsiványok, -kiszurták lelki szememet! Elsötétül előttem az ég, homályban fogok -bolyongani,… ők megfosztottak világomtól!</p> -<p>Deborah szivében tőrszúrás volt atyjának minden szava.</p> -<p>– Oh! én hóbortos vén ember! – sóhajtá Pécsi <span class= -"pagenum"><a name="Page_287" id="Page_287">-287-</a></span> magához -térve, – silány papirtekercsek, tört üvegdarabok, s a holt tudomány -elszórt részecskéi miatt kesergek, a helyett, hogy élő kedves -gyermekem szerencsétlensége töltené be egész valómat. -Megbocsáthatsz-e egyűgyűségemért, Deborah?</p> -<p>– Imádkozni fogok, atyám! hogy legyen még valami, a mit éretted -föláldozhassak! – szólt a Pécsi leánya méla bánattal.</p> -<p>Ekkor a szekér már a börtönhöz ért.</p> -<p>Deborah börtöne tágas volt: az egész világ, ellenben a Pécsié -egy földalatti keskeny üreg.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Ősi székely szokás volt, hogy a honárulók házát a nép a földdel -egyenlővé tegye.</p> -<p>Egyébiránt gyakran megtörtént nálok – s ez a politikai nézetek -változandósága mellett természetes is, – hogy a mit közerővel -szétbontottak, azt szintén közerővel újra fölépítették.</p> -<p>A szombatosok üldözői Pécsinél e szokást akarák majmolni, s már -jó messze haladtak a rombolás művében, midőn Kassai István, ki nem -szerette volna ellensége bukását magánboszú eredményéül tekintetni, -fegyvereseket küldött, szétugratá a rombolókat, s egypárt közülök, -mert fosztogattak, rögtönitélőszék elébe hurczoltata.</p> -<p>Még csökönyös gyűlölői is dicséretre méltónak találták ez -eljárását, melynek érdemét emelte, hogy épen legközelebbi rokona s -örököse meggyilkoltatása miatti bánatja közt védelmezé ekkora -erélylyel <span class="pagenum"><a name="Page_288" id= -"Page_288">-288-</a></span> a rendet, feledvén, miként Pécsi a -borzasztó merénylet okozói közt említtetik.</p> -<p>Kevesebb ügyességet tanusítottak a megyei tisztviselők és városi -hatóságok.</p> -<p>A balázsfalvi befogatások tudniillik nagy ellenhatást -gerjesztének a szombatosok iránt.</p> -<p>Kivált a Székelyföldön a tömeg némelyiknek vagyonát dulta föl; -másnak személyét is bántalmazta. S miután a szombatosok inkább -titkos társaság voltak, mint bevallott hitfelekezet, el lehetett -képzelni, hány ártatlant gyanusítottak, s hányat károsítottak -csupán csak magánboszúból.</p> -<p>Voltak, kik hogy védelmet nyerjenek, a hatóságnál sürgették -saját elfogatásukat; voltak, kik magok is szombatosok lévén, hogy a -multat feledtessék és a figyelmet másfelé irányozzák, bujdosó -hitsorsosaik ellen vezérlék a poroszlókat.</p> -<p>Szóval, megtörtént mindaz, mi hasonló alkalomkor rendesen -szokott. Bár kétségkívül a sötét képnek fényes ellentétei is -mutatkoztak egyesek nemeslelkűségében.</p> -<p>Hiszszük, hogy volt, ki e terhes napokban a szentkönyv parancsai -közül arra emlékezett leginkább: szeressed ellenségeidet is.</p> -<p>A deési országgyűlés kihirdetése a balázsfalvi zavarra rögtön -történvén, az igazgató főbiró a megyei börtönből igyekezett mielőbb -odaszállíttatni a bűnösöket, kik fölött az országgyűlésen a -törvényszéki tábla vala itéletet mondandó.</p> -<p>Deésen nem volt hely és bilincs annyi fogoly számára. -<span class="pagenum"><a name="Page_289" id= -"Page_289">-289-</a></span></p> -<p>A nagy templomot jelölték tehát ki börtönül.</p> -<p>Ez közbotránkozást szült.</p> -<p>S különben is már lázzá fokozódott a szombatosok elleni düh, és -e járványos láz épen akkor bírt legnagyobb belerővel, midőn a -legveszélyesebb szombatost, Kádárt kisérte két őr a börtönből az -egyházba.</p> -<p>Az új Jeruzsálem látnoka büszkén, ragyogó arczczal ment az -utczán. Szerette bilincseit, örvendett a gúnynak, áhitozá a -szenvedést.</p> -<p>A nép fenyegetve közeledett felé.</p> -<p>Kádár megáldá szidalmazóit.</p> -<p>Ezek a látnok csodálatos modora miatt még bőszebbé lettek, s már -nemcsak nyelvökkel, hanem kezeikkel is akarák bántalmazni.</p> -<p>Tódultak hozzá, de a két őr egészen át lévén hatva a -kötelességérzettől, puska-agygyal kezdé hátraterelni az igen közel -lépőket, miből huzalkodás támadt.</p> -<p>Ekkor a hátul állók kövekkel hajigáltak az őrökre, s főleg -Kádárra.</p> -<p>Nő sikoltása hangzott a közzajon át.</p> -<p>Egy gyászba öltözött fiatal és igéző szépségű asszony -bontakozott ki a csoportból, nyargalt, a merre a kövek -repültek.</p> -<p>Egyik őrt a nép lefegyverzé s elfogta, a másikat -megszalasztá.</p> -<p>Kádár rendre áldotta a köveket, melyek homlokát, mellét, arczát -érték. Képéről folyt a vér, ajkáról az áldás.</p> -<p>Utóbb szédülni kezdett, s csodálatos ábrák rémedeztek szeme -előtt. <span class="pagenum"><a name="Page_290" id= -"Page_290">-290-</a></span></p> -<p>Mintha valaki átkarolta volna térdeit, s mintha hallaná: – -Atyám! a te kegyelmedtől én is várok annyi áldást, a mennyit egy -kőre adtál, mely téged megsebzett!… Fuldoklok, tünik eszméletem,… -atyám… ah! elkéstél a bocsánattal!</p> -<p>Kádár még nyögésről, hörgésről álmadozott; még bolyongtak zúzott -agyában homályos eszmék s körüle Jefta alakjához hasonlító képek; -még bírt erővel, hogy egy lihegő nesz, egy szellemsohaj felé -mozdítsa meg kezét, de új kő hullott rá s összeroskada épen a -templom csarnokánál.</p> -<h3>XIII.</h3> -<p>Deboráhn kívül, kit a megtagadott, de a válság pillanatában -egész jogát ismét visszakövetelő szerelem, éleslátóvá tőn, – volt -még más is, ki állhatatosan hitte, hogy Kassai Elemér a Pécsi-ház -iránti rokonszenvnek lőn áldozatává,… s ez maga a nagybátya, ez -Kassai István, a Pécsi Simon esküdt ellensége vala.</p> -<p>A régi gyűlölet és boszú a legtörvényesebb formában nyert -kielégítést.</p> -<p>Ki hihette volna, hogy a sors, mint a vadász jól kitanított -vérebe, Kassai számára oly biztosan vegye üdözőbe Pécsit?</p> -<p>Nagy volt a diadal, nagy.</p> -<p>Kassai épen ennyit remélni nem mert.</p> -<p>Összeomlott a Pécsi-ház, nemcsak falai dőltek le, hanem alapköve -is kifeszíttetett, s a föld, melyen feküdt, hamuval van behintve… a -gyalázattal, a <span class="pagenum"><a name="Page_291" id= -"Page_291">-291-</a></span> megvetéssel; de a Kassai-ház sem -épülhet föl. Nagy halommal gyűjtettek anyagszerek, roppant sok -tégla, mész, faragott kő van együtt – értjük a zsugorgatott pénzt, -az érdemmel és fondorsággal szerzett tekintélyt, a vásárlott és -kipörlött uradalmakat; – de mit érnek ez anyagok, ha nincs pallér, -ki századokkal daczoló épületet teremtsen belőlök? mit ér az, hogy -a Kassai-család hatalmasabb lehetett volna a lenézett, gúnyolt, s -talán irigylett aristocratákénál, mit ér a nélkülözésekkel és -kapzsiságokkal sokra jogosított kilátás, ha Elemér meghalt, ha -nincs fiörökös?</p> -<p>A cynikus, a családgőgöt megvető, a polgári származását -hánytorgató Kassai István, ki Pécsit fölfuvalkodásáért kárhoztatá, -az unokaöcs halála után érzé, hogy végtére sem lett volna sem -nevetséges, sem megbélyegző, ha a történetkönyvekben gyakran -fordult volna elő e név: Kassai.</p> -<p>Ennél még szomorítóbb tény volt az, hogy az öreg úr a temetéskor -érzé határozottan a kimult iránti vonzódását.</p> -<p>Alig tudott megválni a koporsótól, pedig haragudni akart a -bezárt tetemre, s volt is oka rá boszankodni.</p> -<p>Elhagyatva érezte magát, noha azelőtt sem volt sokat -Elemérrel.</p> -<p>Most már pusztának hitte lakását, pedig épen annyi ember él -nála, mint eddig, hisz’ Elemérnek, bár unokaöcscséül tekinté, soha -sem adott szállást.</p> -<p>Tünődik, hogy már Elemér nem kér tőle pénzt, ámbár ezt a szegény -ifjú eddig sem tevé. <span class="pagenum"><a name="Page_292" id= -"Page_292">-292-</a></span></p> -<p>Fölforr minden vére, ha meggondolja, hogy Pécsi Deborah annyi -kecsegtetés után visszautasította Elemér kezét, s mégis Deborah -csak koldussá lőn, de Elemér, a megbántott fél, halottá.</p> -<p>Minő példátlan igazságtalanság ez!</p> -<p>Hát ilyen a boszú?</p> -<p>A Pécsiéknek sírni kellett volna, neki nevetni.</p> -<p>S most ő erőltetve kaczag föl, s megijed saját hangjától.</p> -<p>És oh! mily dühössé teszi Kassait, hogy az a nagy harcz, mely az -erszénykötő- s a szűcsivadék közt folyt, tulajdonkép a legerősebb -lendületet Elemér miatt nyerte, s mégis ez egész éltében az -ellenséghez szított, s halálával csalhatatlanúl bebizonyította, -hogy csak nagybátyját kárhoztatja.</p> -<p>A botor ifjú, a háladatlan rokon!</p> -<p>Mint szerette volna Kassai saját tíz körmével kikaparni a -földből a halottat, mint szerette volna bár egy perczig a végzettől -életengedélyt nyerni a holttest számára, hogy maga elébe állítsa s -fölemelt ököllel magyarázza meg neki: – Te ostoba voltál, midőn nem -láttad be, hogy Pécsi Simon az ország törvényei szerint rég -megérdemelte a halált, és az én boszúm jogos volt. Te bárgyú birka -voltál, midőn Deborah miatt a halálba rohantál, mert a szíve -gyökeréig romlott leány, kineveti ábrándozásodat, hiczogva megy egy -lágy kezű, sima modorú, régi családú úrfi-bábhoz nőül, s a -mennyasszonyi ágy élvei közt, mosolyogva regéli el, hogy egy -holdkóros ifjú érette elárulta nagybátyját, érette megöleté magát, -holott szerelme vissza volt utasítva, holott oltározásáért -<span class="pagenum"><a name="Page_293" id= -"Page_293">-293-</a></span> galléránál fogva dobták ki a házból. -He! He! elbeszél mindent. Vagy talán azt hiszed, hogy, mert -szegénynyé lett, nem kap férjet? Szép hús, csábító alak, ért a -tetszelgéshez. Azzal ne biztasd magad, hogy pártában marad. Férjhez -megy és elmeséli őrültségedet. Én is kaczagok rajtad; he! he! majd -én is kaczagok… Ej! azt sem érdemled meg. Mi közöm hozzád! -Kitagadlak, mást nevezek örökösömmé,… nem… ha haldokolni fogok, -fölnyittatom a ládákat, kiszóratom az utczára aranyaimat, -ezüsteimet, minden filléremet, hogy szedjék föl a koldusok, s -legyen belőlök úr, részeges úr, dobzódó úr, nagy úr, erdélyi fő-fő -ember. Szétszóratom összes vagyonomat. Egy batkát sem kapsz tőlem -többé, ostoba fiú! S már most tüstént takarodjál innen. Bújj be a -koporsóba! Mit bánom én, ha meghaltál is!</p> -<p>A szombatosok ellen folyt elővizsgálatokból kitünt, hogy Elemér -magára ment Pécsi várába. Kassai igen könnyen meggyőződhetett, hogy -a főbiró nagy titokban intézte a szükséges lépéseket, s hogy Elemér -ezen az uton nem értesült a történendőkről.</p> -<p>Dühe, haragja iszonyú vala.</p> -<p>– Csak azt tudhatnám meg, ki figyelmeztette Elemért! Csak azt -tudhatnám meg! sóhajtá Kassai oly baljóslatú arczczal, melyre -minden kigondolható veszély volt az ellen fölirva, a ki a titkot az -unokaöcscsel közlé s a szerencsétlen válság okozója volt.</p> -<p>– Csak azt tudhatnám meg! tört ki még legszorgosabb -foglalkozásai közt is a vén Kassai, s ilyenkor eldobta a tollat, -fenyegetőzött öklével, s erős álla mozgott a fölindulás miatt. -<span class="pagenum"><a name="Page_294" id= -"Page_294">-294-</a></span></p> -<p>Néha az ebéd alatt kikönyökölt, magába mélyedt, s ajkáról -ellebbent e sóhaj: – Csak azt tudhatnám meg!</p> -<p>A szegény titkár a pörre vonatkozó adatokkal terhelt kocsival -még Fehérvár határához sem ért, midőn meghallá védurának csodálatos -és fölötte veszedelmes sóhaját.</p> -<p>Nem is volt többé kedve a kocsist nógatni, sőt eddigi szokása -ellenére sajnálkozott a kifáradt lovakon, s maga említé, hogy -helyes volna még egyszer abrakoltatni.</p> -<p>– Minek, nemzetes uram! hisz’ már orrunk előtt a város.</p> -<p>– Dehogy van, atyafi, dehogy van! válaszolta a gyanús sóhajról -értesült férfiú, ki most már sokkal inkább félt a nagybátyától, -mint a mennyire az unokaöcscsét, az ifjú patronust sajnálá.</p> -<p>– Félóra alatt otthon leszünk – mondá a kocsis.</p> -<p>– Isten mentsen! rebegé a titkár, de magát kiigazítva folytatá: -– Ha az Isten megsegít, jókor leszünk Fehérváron. Azonban a lovak -párolognak s ő nagysága haragszik, ha a szegény állatokat -elcsigázzuk. Hajtson be kend e korcsmába, hogy harapjanak -valamit.</p> -<p>Midőn pedig a titkár az ivószobába lépett, fölfedezé, hogy ő -éhes, mint a farkas, s azt is állítá és semmi ellenvéleményre nem -talált, hogy kocsisa szomjas, mint a gödény.</p> -<p>E megállapított tények eredménye roppant elkésés vala, s Kassai -már rég aludt, midőn óhajtva várt titkára megérkezett. <span class= -"pagenum"><a name="Page_295" id="Page_295">-295-</a></span></p> -<p>De a mi halad, azért még nem marad el.</p> -<p>Reggel a subalternusnak találkozni kellett főnökével.</p> -<p>– Jó hogy itt van, domine frater. Egyébiránt megoldhatta volna -elébb is a szekérkereket. Nem látom át: mi szükség volt annyit -időzni szanaszét. Ha négy kézzel fáradnánk kettő helyett, úgy sem -győznők a sok munkát.</p> -<p>– Okiratokat kellett, nagyságos uram! a szombatosok működéseiről -szerezni, s annyit hoztam, hogy a birák többet fognak e lázadók -tetteiről tudni, mint saját magok.</p> -<p>– Tűzbe vetheti kend azokat. Utolsó tettökön kívül másról -hallani sem akarunk. Rémítő dolgok történtek Balázsfalván… Csak azt -szeretném tudni, hogy ki figyelmeztette Elemért a titkos gyűlésre, -he! csak azt mondaná meg valaki nekem!</p> -<p>A titkár tapogatódzva szólt: – Talán véletlenül ment ifjú urunk -a várba.</p> -<p>– Bolond beszéd! Csak ügyesen kell nyomozni, s fogadom, hogy -kikerítjük a bűnöst. Lepecsételtem Elemér iratait, s még ma -átvizsgáljuk. Ha a zsebében czédula vagy levél volt, az már a -törvényes vádlónál van. A katonák általában közlékeny természetűek, -s Elemér nyilt jellemű vala. Lehetetlen, hogy ne fecsegett volna -poharazás közt… mert ők unatkozásból is ittak, s rajta hamar -kifogott a bor. A legényét is lehetne vallatni. Általában az ügyes -fürkésző ezer módot talál a való földerítésére. E percztől fogva -tehát kend egyeben se törje fejét, mint Elemér gyilkosának -kézrekerítésén. Mert nem <span class="pagenum"><a name="Page_296" -id="Page_296">-296-</a></span> a szombatosok ölték meg őt, hanem -az, a ki közéjök csalta. Mihelyt fölfedezi kend a bűnöst, száz -aranyat fog tőlem kapni. Érti-e? száz aranyat! Ne aludjék többé -éjjel, ne legyen nyugta nappal! Csak rajta, csak rajta! Száz -aranyat kap… tőlem kap. Mondom, száz aranyat… még meg is toldva -egypárral, tízzel, húszszal… megtoldva sokkal. Csak azt tudhatnám -meg, ki figyelmeztette Elemért!</p> -<p>A titkár iszonyú kinokat szenvedett.</p> -<p>Mit használt, hogy Elemér lezárolt papirjai között nem -találtatott meg a szerencsétlen levél, melyet túlbuzgóságból irt az -ifjú pártfogónak!</p> -<p>Hisz’ a katonatisztek archivuma a tarsoly és dolmányzseb szokott -lenni. Gondolnak is ők arra, hogy szeleverdiségök miatt más járhat -pórul! Még a szerelmesleveleket is ide s oda dobják! Ki tudná, -honnan jön egyszerre napvilágra a bősz titok, melynek birtokáért a -fukar Kassai száz aranyat s még többet igért?</p> -<p>Elárulhatja azt egy még nem használt lőportöltény, vagy egy véka -zabról adott nyugta, melyet Elemér, nem lévén kéznél hirtelen más -papirja, a levél hátára irt.</p> -<p>S minő átkozott helyzet, midőn valaki száz arany dij mellett -saját maga ellen nyomoz és nem hagyják pihenni, mindig nógatják, -mindig kergetik!</p> -<p>Aztán mondaná bár valaha Kassai, hogy kilenczvenkilencz aranyat -ad, s ezzel bizonyítaná be, hogy kedélye csillapult, de mindig az a -rémítő száz hangzik a szerencsétlen titkár fülébe! Ettől végre is -lehetetlen meg nem őrülni! <span class="pagenum"><a name="Page_297" -id="Page_297">-297-</a></span></p> -<p>Valóságos aranyiszonyba esett.</p> -<p>Még az ajtósark nyikorgását is aranypengésnek hitte, s e -szerencsétlen érczet nem merte volna szobájában tartani, ha -rudakkal hozták volna is ajándékba.</p> -<p>És a mi legrémítőbb, Kassai nemcsak reá bizta a bűnös -kutatását.</p> -<p>Ő nagysága minden ebéden elsóhajtozza: – Száz aranyat, s még -sokkal többet is adnék, ha megtudhatnám, hogy ki figyelmeztette -Elemért!</p> -<p>Ezt naponként hallják a papirok közt turkáló irnokok, kiknek -zsebök üres, lelkiismeretök nincs, s darab idő óta nem akarnak -henyélni, és mint a molyok örökké csak a betűkön rágódnak.</p> -<p>A titkár látva e gyanus szorgalmat, hallva, hogy a száz arany -nem akar apadni, kétségbeesésig gyötri magát. Nyilt ellenséget lát -minden olvasóban, s a ki csak egy perczig pihen, azt alattomos -leskedőnek véli.</p> -<p>Fél az idegenektől, a háziaktól, az uri rendtől, a cselédektől, -s félni, rettegni kezd saját magától.</p> -<p>Arczát hol igen pirosnak, hol igen halványnak véli, s aggódik, -mert legkönnyebb a gyanút szinekkel ébreszteni föl.</p> -<p>Ha kaczag, tettetésnek gondolhatják, ha komor, akkor lelkének -állapotját árulja el. Mit tegyen? S bár legalább, midőn alszik, -bátorságban lehetne! De hátha álmában beszélni fog? Hátha egész -éjjel a szerencsétlen levél tartalmát szavalja el? Ki járhat utána, -hogy nincs-e úgy? Ki biztosítja őt, hogy nem alvajáró, s hogy nem -megy be Kassaihoz megvallani azt, mit ébren titkol? <span class= -"pagenum"><a name="Page_298" id="Page_298">-298-</a></span></p> -<p>Eszébe jutott a régi irókból és a régi mesékből az a számos -eset, midőn a nők hallgatóztak férjeik álmára, s reggel elmondák a -baktriai, árméniai s más eféle királynak, hogy mily veszélyes titok -nyomára jöttek.</p> -<p>Szerencséjére neki nincs ugyan neje, s nem is fog lenni… de nem -tarthat-e attól, hogy valaki az ágy alá búvik, a szekrényben -lappang, az ajtónál, ablaknál hallgatózik éjféltől hajnalig?</p> -<p>A titkár alig merte szemét behunyni.</p> -<p>Aggodalmai, álmatlansága elronták étvágyát, könnyű kedélyét, s -munkára képességét.</p> -<p>Kassai mindig butábbnak tartá őt, s méltán.</p> -<p>Egészsége is szenvedett.</p> -<p>– Helyzetem elviselhetetlen! sóhajtá a ritka esetekben, midőn -mert sóhajtani.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Kassai sem birt igazán örülni.</p> -<p>A fejedelem lefoglaltatta Pécsi birtokait, de már melyiket kérje -ő királyi adomány mellett?</p> -<p>Most először kezdé gyanítani, hogy tulajdonkép halála napjáig -megérheti a vagyonnal, melyet magáénak mond.</p> -<p>Ha cselédei lopnának, ha a rablók fölfeszítenék a pénzes -ládákat, ha a zálogban tartott aranyneműek és drágakövek véletlen -háborúk alkalmával Krimbe vagy Prágába vitetnének is,… talán ki -tudna jönni uradalmainak jövedelméből. S kinek hagyja, ha meghal, -földjét, pénzét? Talán a leányágnak? Nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_299" id="Page_299">-299-</a></span> -tagadhatni ugyan, hogy a nők is emberek, de ő még sem gondolt -nőrokonaira s azok rája.</p> -<p>Igaz, hogy élvezet volna Pécsi tulajdonába behelyezkedni,… -kivált ha még ez a vén gonosztevő lefejeztetése előtt történhetnék. -Megpukkadna Pécsi mérgében. De más oldala is van a dolognak.</p> -<p>Miután a fejedelemné Szőke Pista életéből nehány körülményt -ismer, nagy óvatossággal kell lenni.</p> -<p>Való ugyan, hogy a szökött jobbágy a szombatosok gyűlésén semmi -határozottat nem mondott, s már most a halál által gátolva van a -kiegészítő vallomások tételében, de ha Kassai mohón kapdos a Pécsi -vagyona után, a fejedelemné még elhitetheti Rákóczi Györgygyel, -hogy nemcsak a törvény, hanem magánboszú, magánérdek is járult -Pécsi megbuktatásához.</p> -<p>Ez mérsékletet javasolna a martalékból osztakozásnál.</p> -<p>De hogy kivánjon valaki keveset, ha sokat is nyerhet?</p> -<p>És a törvények szerint, nem kell-e az elitélt honárulók birtokát -a hű alattvalóknak adományozni? S ha Kassai nem áll a folyamodók -közt első sorban, majd föllép Szeredi vagy más gyűlölt főúr, s -magához ragadja az oroszlánrészt.</p> -<p>Ily küzdések, ily habozások járultak még az unokaöcs kimulta -miatt támadt bánat mellé, s keseríték a vén Kassai István -napjait.</p> -<p>A tevékenység enyhített szenvedésein, de a bosszú nem nyujtá azt -az élvezetet, melyet igért. Pécsi letiportatása után, ő a -vetélytárs, ő a halálos ellenség, <span class="pagenum"><a name= -"Page_300" id="Page_300">-300-</a></span> hanyatlani kezdett -egészségben. Inkább érzé, mint azelőtt az aggkor terhét. Teste még -összébb esett, nyaka még inkább meggörbedt s kedélye még -zuzmarásabbá lőn.</p> -<h3>XIV.</h3> -<p>Párttusa nélkül folyt le a szombatosok pöre.</p> -<p>Hagyták a birákat itélni.</p> -<p>Semmi vélemény nem tört lándzsát Pécsiért.</p> -<p>A szép s most a megaláztatásban magával kiengesztelődni áhító -Deborah, kért, esdeklett mindenütt, hogy enyhíthesse atyja sorsát. -Sajnálták őt, s részvéttel voltak atyja iránt, még azok közül is -sokan, kik az új és gőgös családot, míg a szerencse által -elkényeztetve vala, ritkán látogatták meg, s leszólani szerették. -Pécsi nem nagyon panaszolhatott egykori irigylőinek gúnyaira, nem a -sárra, melylyel a törpék a bukott nagyságot dobálják. Kimélettel -viseltettek iránta, de tévedéseit kellő szempontból felfogni, magas -szellemét, nemes indulatját a mérlegbe vetni és a szigort ez által -ellensúlyozni senki sem tudta. Külső szerencsétlenségéért -sajnálták, a békóért, a börtönért, a kikerülhetetlen büntetésért; -sajnálták úgy, a mint a koldust, a nyomorékot, az égetteket szokás. -A könyörület játssza a főszerepet s nem azon mély megilletődés, -azon megdöbbenéssel vegyült szánalom, mely a hatalmasok bukását -kiséri.</p> -<p>Kassai érezvén, mekkora értéktelenítés rejlik az ilynemű -részvétben, elégült vala a közhangulattal, kivált miután sem azt -nem remélhette, hogy az aristocratia Pécsi védelméért a politikában -hamis helyzeteket <span class="pagenum"><a name="Page_301" id= -"Page_301">-301-</a></span> foglaljon el; sem arra nem -számíthatott, hogy egyes dühönczök megkövezzék Pécsit az országos -teremben, mint Kádárt a nép az utczán.</p> -<p>Kassai éles-látását lángoló bosszuvágya nem homályosítá el. Ő -sejté, miként a pártok egyértelmű kárhoztatása, épen azért, mert az -erősebb szenvedélyeket nem hívja küzdőhomokra, Pécsi életét -megmentheti.</p> -<p>– Vagyona okvetlenül elvesz, de feje nyakán maradhat – gondolá. -A fejedelem meg fog neki kegyelmezni. Hadd, tegye! Van a mi inkább -fáj a bárdnál. Miért ne engedjük, hogy Pécsit a szégyen és -szűkölködés döntse sirba. Neje birtoka leánya alsó-szoknyáira is -aligha elég. Mikótól talán kap néha alamizsnát, de hová lesz -büszkesége? Egy ország ügyeit vezette, he! he! s most az -ügyefogyottakkal együtt várja-e másoktól a jóllakhatás -kedvezményét? Minden aranyat, melyet a többi urak dobnak neki, -egyenesen a porból kell fölvennie. A születés gőgje nem tagadhatja -meg magát, midőn a felvergődöttek gőgjét megszégyeníteni alkalmat -talál Pécsi tapasztalni fogja ezt. Hadd éljen tehát!</p> -<p>Kassai e nézetből elhatározá, hogy nem fog azok útjába állani, -kik az itélet kihirdetése után, Pécsi lefejeztetését a fejedelmi -kegyelem által óhajtják elhárítani.</p> -<p>Nemcsak finom sophismák, hanem más tekintetek is hathattak a -korlátnok engedékenységére.</p> -<p>A pör folyama meglehetősen beburkolta mindazt, a mit ő bosszuból -tett, miért ébreszteni tehát ismét föl az alvó gyanut? Vagy nem -visszatartózkodó-e <span class="pagenum"><a name="Page_302" id= -"Page_302">-302-</a></span> még most is a fejedelemné? Ha a nagy úr -Pécsi meghalt, miért ne éljen a koldus Pécsi? Miért ne szerezné meg -Kassai a fejedelemné teljes bizalmát ily olcsó áron?</p> -<p class="center">*</p> -<p>Ütött az itélet kihirdetésének órája.</p> -<p>Mindenki tudta, hogy halál és jószágvesztés vár a -szombatosokra.</p> -<p>S mégis lázas izgatottság uralkodott a karok és rendek közt.</p> -<p>A királyi tábla tagjai a felperes fiscus teljes keresetén -marasztván a szerencsétlen vádlottakat, a törvénykezési teremből az -országosba léptek, hogy az eredmény nyilvánosságra hozassék.</p> -<p>Előbb a vádirat olvastatott fel, hogy az itélet értelme -világosságra jöjjön.</p> -<p>Kassai szerénységből itélőmesternek hivatta ugyan magát, de ezen -alárendeltebb állás terhétől rég föl volt mentve.</p> -<p>Ő is csak mint országgyűlési tag jelent meg a teremben s nem -nagyon figyelt a vádiratra, mint a melyet már többször volt alkalma -olvasni. A helyett inkább Pécsi arczán legeltette szemét, inkább -azt akarta ellesni, mily vászonfehér lesz ez arcz, mint rezzennek -meg az izmok, midőn a vádirat végén a director jószág- és -fővesztést kér.</p> -<p>A felolvasó itélőmester épen e csattanós ponthoz ért.</p> -<p>Mély csend volt a teremben, a lélekzés is elállott. Kassai -kettős éllel szegzé a rab Pécsire szemét. <span class= -"pagenum"><a name="Page_303" id="Page_303">-303-</a></span> Nem -volt miért átalja e vérlázító kiváncsiságot, mert egy oszlop -árnyában foglalván helyet, a közönség elől fedve vala. Merőn -nézett, kéjelgve nézett a vén emberre, ki Elemértől megtagadta -leánya kezét s most saját kezén elég súlyos bilincset hord.</p> -<p>Pszt! már következik a határozó szó.</p> -<p>Bozontos szemöldei alól villogott szürke szeme.</p> -<p>«A fejedelmi fiscus, olvasá az itélőmester, támaszkodva az -idézett törvényekre és országos határozatokra, a vádlottakra külön -és általában mindenikre kivétel nélkül, jószág- és fővesztési -büntetést kér… de a fővesztésre nézve megválthatólag.»</p> -<p>Kassai vissza rántá Pécsiről tekintetét s haraggal fordult az -itélőmesterhez, mintha ez rosszul olvasta volna el a közvádló -kivánságát.</p> -<p>Hiszen tegnap nem volt benn az életet biztosító záradék.</p> -<p>S hogyan szúrta oda a közvádló, a törvény szigorát -kijátszva?</p> -<p>A foglyokról tüstént leveretett a bilincs.</p> -<p>Kiki a szombatosságért csak vagyonát ejté el, de fejét szabadon -vihette azon bizonytalan helyre, hol mások kegyéből hajlékot és -tápot kap.</p> -<p>Pécsi hetvenegy faluval s temérdek ingóvagyonnal lett -könnyebbé.</p> -<p>S többet ennél tulajdonkép nem is akart Kassai elérni.</p> -<p>De mégis lehangolta őt a mód, melylyel történt.</p> -<p>Rebesgették, hogy a Fehérvárról véletlenül Deésre jött György -urfi erélyes közbenjárásának köszönhetni a fordulatot, biztos -forrás után állították, hogy <span class="pagenum"><a name= -"Page_304" id="Page_304">-304-</a></span> a fejedelem épen a -végperczben hivatta a directort és saját kezével jegyezte föl a -szelidebb követelést.</p> -<p>Mindenesetre Kassait senki sem kérdezte meg. A hallgatag Rákóczi -először bánt vele úgy, mint elviselt tanácsosaival általában -szokott.</p> -<p>Valami előérzet mondá, hogy most az ideje koczkáztatni -helyzetét, mert különben a kivétel szabálylyá válik, s kegyelmet -veszthet, midőn a bukást nem is álmodja.</p> -<p>De annyi ellenség közepett visszavonulással fenyegetőzni -istenkisértés volna – gondolá érettebb megfontolás után.</p> -<p>S neki szüksége van a hatalomra.</p> -<p>Neki egészség a munkásság, éltető levegő a parancsolás!</p> -<p>Mit tegyen azon izgatások nélkül, melyek a magas polcz -veszélyeivel és dicsőségével, ármányaival és sikerével járnak? A -régi családúakat az előitélet a henyeség párnáján, a poharak közt -átvirrasztott éjek alatt sem tartja tiszteletre érdemetleneknek, de -a porból kiemelkedetteknek szüntelen kell ártani, használni, hogy -tekintélyök ne csorbuljon.</p> -<p>Aztán hátha a fejedelem csak mulékony behatást követett? hátha -minden utógondolat nélkül mellőzte őt?</p> -<p>E szempontok súlyát többre becsülte Kassai, mint az óvó-intő -sejtelmet.</p> -<p>S valóban Rákóczi öreg szolgája iránt egyenlőn nyájas vala.</p> -<p>Nem emlegeté a szombatosok elleni pör fejlődését s Kassai sem -pendítette meg e kérdést. <span class="pagenum"><a name="Page_305" -id="Page_305">-305-</a></span></p> -<p>Óvatosan hallgatott az uralkodó és kedvelt tanácsosa.</p> -<h3>XV.</h3> -<p>Az elkobzott birtokok összekuszált gombolyékhoz hasonlítnak.</p> -<p>Rendezésök igen nehéz.</p> -<p>A Pécsié különben sem volt tiszta vagyon, melyhez senki ne -formálhatott volna igényt.</p> -<p>Többnyire szerzemény lévén, a legtarkább jogczímek és feltételek -mellett biratott.</p> -<p>Mihelyt tehát az állam hatalmába került, száz meg száz család -indíta pört, tiltakozott az adományozás ellen, tagadta a királyi -jog fönforoghatását és a fiscusra szállás esetét.</p> -<p>Legterjedelmesebb urodalmai közül nehány épen nem tartatott -zsiros koncznak, melyért marakodni lehessen.</p> -<p>Maga Balázsfalva is a kétségesek közé számittatott.</p> -<p>Kassai nyugton várta be a perczet, melyben a zsákmány felől -biztosan lehetett eligazodni.</p> -<p>Engedte, hogy Pécsi barátjai törjék meg a jeget, hogy ők adjanak -előbb kérelmet hűségöknek az elitélt vagyonából díjazására.</p> -<p>Midőn ezek zörgetni kezdettek, körülnézett, s úgy találta, hogy -az andrásfalvi urodalom volna számára a legczélszerűbb, mert sem -adósság nem terheli, sem jogigények nem ostromolják.</p> -<p>Továbbá, nem oly nagy kiterjedésű, hogy Rákóczi a haza törvényei -ellenére a fiscus kezei közt tartani akarná s nem oly kevés -jövedelmü, hogy a legdúsabb <span class="pagenum"><a name= -"Page_306" id="Page_306">-306-</a></span> ember se örvendhetne, ha -többi birtokaihoz csatolnia sikerülne.</p> -<p>Ez urodalom jövedelme a kényelmes, a tekintélyes középszerűség -vágyaihoz volt szabva.</p> -<p>S Kassai kedvelte az andrásfalvi tág kastélyt, mely legkevésbbé -sem hasonlított az aristocraták büszke váraihoz, kedvelte a kert -vén árnyékos fáit, a hatkerekű malmot a kristálytiszta pataknál, a -legeltetésre alkalmas pagonyt, a fekete szántóföldeket, a jámbor -népet, mely szorgalmas hétköznap és áradozó kedvü -vasárnaponként.</p> -<p>Az öreg úr, ismert rondasága mellett is, legalább elméletileg -tudta, mi egy kies idylli kép? mi a csendélet? mi a takarékos -bőség?</p> -<p>Szóval, szerelmes lett Andrásfalvába.</p> -<p>– Oda fogok visszavonulni, ha hivatalomat leteszem, gondolá s az -adományozás kieszközlésének könnyű és biztos módján kezdé fejét -törni.</p> -<p>Segélyeszközökben gazdag elméje hamar eligazodott a teendők -iránt.</p> -<p>Tudta, mennyire szeretné Rákóczi a közóhajtás által magát arra -vétetni, hogy fiát a váradi kapitánysággal ajándékozza meg.</p> -<p>Ezt akará tehát Kassai kieszközölni.</p> -<p>Csak azután folyamodott volna Andrásfalváért.</p> -<p>Tervét elősegíté az ifju herczeg menyegzőjének közelgése.</p> -<p>Nem kétkedett, hogy a fejedelem az első kihirdetéskor, ősi -magyar szokás szerint, kérni fogja mind az arát, mind a vőlegényt, -hogy adjanak alkalmat valami óhajuk teljesítésére. <span class= -"pagenum"><a name="Page_307" id="Page_307">-307-</a></span></p> -<p>S ha Rákóczi e kedélyes szokásról meg is feledkeznék, könnyű -volna számára, bizonyos óvatosság mellett, a titok leplét egy -kevéssé szellőztetni.</p> -<p>Csak Báthori Zsófia ne vonakodjék, csak ő engedjen befolyást -szivére, csak ő győzze le szeszélyét, csak ő hozza elő, hogy igen -óhajtaná vőlegényét a nász napján váradi kapitánynak üdvözölhetni s -bizonyosan Erdély összegyűlt főurai hangos éljenzések által fogják -tanusítani helyeslésöket.</p> -<p>De a makacs Zsófia megnyerése volt a gordiusi csomó.</p> -<p>Kassai a régibb tapasztalás után magát képtelennek hitte a -herczegkisasszonynál bármi beszinlésekre.</p> -<p>Talált azonban a kitűzött czél végrehajtására más és -csalhatatlannak látszó módot.</p> -<p>E percz óta a váradi kapitányság kérdése össze volt fűzve az -andrásfalvi uradalom sorsával, és Andrásfalva adományozása -visszariasztotta volna a megint hetvenkedni kezdő Szeredit, s az -aristocratákat, kik a török portánál ármánykodnak s a -fejedelemnénél gyakrabban jelennek meg, mint kellene.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Siessünk Kassai rideg szobáiból a herczegkisasszony -dísztermébe.</p> -<p>Báthory Zsófia már virágzó szépségű hajadonná serdült fel. -Kedélye azon gyermekded és szeszélyes maradt, mi eddig volt, idegei -oly fogékonyak, szemeiben az öröm és bánat oly hamar cseréli a -könnyeket, szándékai oly döntők és mégis fontolatlanok, akaratja -oly makacs és hajlítható, mint a mult tavaszon; <span class= -"pagenum"><a name="Page_308" id="Page_308">-308-</a></span> de -termete teljesebb, igézőbb s megtartva az eszményi formákat, földi -vágyakra gyulasztóbb. Eljött az idő, hogy a párta helyett -menyasszonyi koszorút tegyenek fejére.</p> -<p>Az első kihirdetés a legközelebbi vasárnap történik, hosszú ima -és még hosszabb prédikáczió után.</p> -<p>Szükség volt pedig, György urfi bosszúságára, hogy az esküvőt -három kihirdetés előzze meg.</p> -<p>A legmagasabb helyzetűek sem vonhatták ki e szokás alól magokat. -S Rákóczi különösen kedvelte az egyházi szertartásokat egész -szélességökben. Nem engedett volna el belőlök semmit, s -takarékossága mellett is ily alkalmakkor nagy áldozatokra volt -kész, sőt még a fitogtatási vágyat sem győzhette le egészen. Most a -menyegzői ünnepélyt több mint fejedelmi pompa által akarta -emlékezetessé tenni. Korán láttak az előkészületekhez.</p> -<p>Minden az óramutató pontosságával haladt. Még Petneházinénak sem -volt ideje zsémbelni, még Anna néninek sem hizelkedni, s oly -szigorú vala a rend, hogy a herczeglány kedvelt ruhái közül egynek -sem történt baja s annál kevésbbé lehete számítani akár egy -filigrán mű széttörésére, akár egy drágakő elveszésére.</p> -<p>Végre a fény, ragyogás, élénkség, siker egyformasága untatá -Zsófit. A megelégedés lehangoló hatását érezé s vágyódott valami, -habár kedvetlen után is, mely őt felelevenítse.</p> -<p>Ekkor hallá meg, noha csak kéz alatt, annak neszét, hogy a -fejedelem minden kikötés nélkül fogja teljesíteni egy kivánságát. -<span class="pagenum"><a name="Page_309" id= -"Page_309">-309-</a></span></p> -<p>Agyában tüstént a legtarkább álmok és vágyak rajlottak.</p> -<p>Egy különben fösvény ház elkényeztetett bábja lévén, a mit csak -a pénz, a kényelem és fényüzés számára előteremthetett, azt ő vagy -már birta, vagy rendes úton, minden ünnepi alkalom felhasználása -nélkül, megszerezheté.</p> -<p>Csipkék, ékszerek, pompás fogatok, bibor és selyem minő ingerrel -hathattak volna rá, ki máshoz nem is szokott s ki e téren -versenytársat Erdély úrnői közt nem találhatott.</p> -<p>Gyermekéveiben már a bőség finnyássá tette s eltompítá a rendes, -a megszokott iránti fogékonyságát.</p> -<p>Zsófi, mihelyt a teremben gyorsan járva, keresni kezdé, hogy mit -kivánjon, tüstént az elérhetetlen álmok tündérországába lépett, s -oly követeléseket gondolt ki, melyeket csak a varázsvessző és a -magiai tudomány bírt volna létesíteni, pedig Rákóczi eléggé prózai -kinézésű s jellemű férfiú volt arra, hogy benne Salamon király -emberfölötti tulajdonait még Zsófi sem vélje megtalálhatónak.</p> -<p>A szép leány egészen a képek és ábrándok világában ringatá -magát, mint a könnyű ezüst légben a paradicsommadár, mely a keleti -néphit szerint, soha a földet lábával nem érinti.</p> -<p>Egymást válták fel röpke, csillogó vágyai, melyeket csak azon -erőtlen és mindenható szellemek teljesíthettek volna, melyek néhány -bűvös szó által a varázslók rabjai ugyan, de különben az elemeknek -is feltétlenül parancsolnak és az anyag, a tér, az idő korlátait -nem ismerik. <span class="pagenum"><a name="Page_310" id= -"Page_310">-310-</a></span></p> -<p>Zsófi a bizarr vágyak, a csapongó ötletek miatt előbb kifáradt, -elkábult s aztán, mintha a szenvedésért, melyet neki okoztak, -büntetni akarná őket, hideg közönynyel, csaknem megvetéssel -emlékezett vissza rájok.</p> -<p>– Inkább szeretném, ha helyettem más gondolna számomra valami -helyest, valami kielégítőt. Mily kár, hogy az a makacs Klára mindig -siratja férjét! Ha most ő itt volna, eredeti elméjével segítene a -gondolatszegény Zsófin! Engem magamra hagynak. Engedik, hogy -unatkozzam. Még jegyesem is, kinek kötelessége lenne finomnak, -gyöngédnek, figyelőnek lenni, már három perczczel… boldog Isten! öt -perczczel késett el!</p> -<p>A herczegleánynak ideje sem volt e panaszt egy sohajjal fejezni -be, midőn György urfi belép.</p> -<h3>XVI.</h3> -<p>Az ifjú szivekre nézve érdekes fecsegések közt jutott a vőlegény -eszébe Kassai terve.</p> -<p>– Kiváncsi vagyok, kedves herczegnőm! szólt nyájasan, hogy mit -álmodtál az éjjel?</p> -<p>– Eddig soha sem kérdezted álmaimat. Ne csodáld tehát, ha e -részben feledékenységhez szoktam. Épen a ma éjjeli az, melyre -legkevésbbé emlékszem.</p> -<p>– Pedig úgy hiszem, hogy már megálmodtad, a mit holnapután -reggel fogsz a fejedelemtől kivánni.</p> -<p>– S miért kivánnék valamit?</p> -<p>– Mert teljesítését atyám előre megigérte.</p> -<p>– Tévedsz herczegem! erről szó sem volt köztünk. <span class= -"pagenum"><a name="Page_311" id="Page_311">-311-</a></span></p> -<p>– Hogyan? S a fejedelemné se említette volna?</p> -<p>Zsófi tagadólag billentett fejével.</p> -<p>– Úgy ma fogják előhozni.</p> -<p>– Miből gondolod?</p> -<p>– Atyámtól tudom. Nekem is szintén kell valami óhajtást -felhoznom.</p> -<p>– S készen vagy vele?</p> -<p>– Sok habozás után.</p> -<p>– És szabad-e tudnom kivánságodat?</p> -<p>– Inkább szeretnélek az utolsó perczben lepni meg azzal. De…</p> -<p>– De, természetesen a titok pecsétje alatt, előre is sejtetni -fogod, úgy-e?</p> -<p>– Ha tenném, csak azért történnék, mert nagyon fájna, ha a te -izlésed, a te vágyaid szerint nem a legjobbat kivánnám.</p> -<p>– Igen szép, hogy ennyi figyelmet mutatsz. Egészen az vagy, a -minőknek, mi leányok, jegyeseinket, s mint nők, férjeinket -óhajtjuk. S tehát kivánságod?</p> -<p>– Kivánságom, hogy a fejedelem kösse le neked jegyajándékul a -fogarasi uradalom jövedelmét.</p> -<p>Örömtől sugárzott a herczegkisasszony szeme, arcza.</p> -<p>– Szégyelném, szólt behizelgő hangon, igen szégyelném, ha annyi -hatalommal sem birnék szived felett, hogy tüstént megtudhassam, mit -akartál volna kérni a fejedelemtől, ha a szegény Báthori Zsófiáért -meg nem feledkezel ifjabb Rákóczi Györgyről?</p> -<p>– Ne kivánd herczegnőm! ezt ne kivánd! Parancsolatod törvény, de -most az egyszer engedetlenségi <span class="pagenum"><a name= -"Page_312" id="Page_312">-312-</a></span> büntetésre tenném ki -magamat. Szabad és független úr vagyok. Egyedül csak te fenyíthetsz -meg s hatalmadban, szerencsétlenségemre, igen erős kíneszközök -vannak.</p> -<p>– S mindeniket fogom ellened használni, vakmerő lázadó, szólt -hamisan mosolyogva a herczegleány. Tudod-e, mit tesz az, ha a nők -fölébresztett kiváncsisága nem elégíttetik ki? Tudod-e, mekkora -veszélylyel jár nemünk közös gyöngeségei ellen indítani háborút? -Úgy a mint magad előtt látsz, én a kiváncsiság vagyok. Természetes -tehát, hogy mihelyt valamit elhallgatsz, nem engem szeretsz.</p> -<p>– Ha téged kiváncsiságnak hívnak, herczegnőm! akkor legrútabb -alakú lehet halálos ellenséged, a titkolódzás. S én a szépségnek -emeltem oltárt szivemben. Hódolatom csak az övé. Ezennel bevallom -neked, hogy mire vágytam volna, ha téged nem ismerve, magamra -gondolhattam volna. De egy feltételt kötök ki.</p> -<p>– Engedd hamar hallanom.</p> -<p>– Azt kötöm ki, herczegnőm! hogy legkisebb vágyadat becsüld -többre s csak akkor kérd a fejedelemtől az én kivánságom -teljesítését, ha más óhajtani valód nem volna.</p> -<p>– Szeretnék egy ékes koronát tenni a fejedre. De a koronát nem -női kezek szokták megszerzeni. Így tehát semmi különös vágyam -nincs. Azonban, ha akadna holnaputánig, a te követelésednek -engedve, azt fogom előhozni.</p> -<p>Ifjabb Rákóczi György boldog volt, mert állhatatosan hivé, hogy -a diplomatiai ügyességgel a lovagiasságot <span class= -"pagenum"><a name="Page_313" id="Page_313">-313-</a></span> remekül -tudta összeolvasztani s hogy czélját elérte minden rábeszélés és -erkölcsi kényszer nélkül. Az öcscsét, Zsigmondot tartják a tudomány -emberének, ellenben őt csak harczfinak.</p> -<p>S mégis most oly nehéz kérdést oldott meg, melyhez Zsigmond, bár -latin értekezéseket ír, hozzá sem mert volna fogni.</p> -<p>Közelebb húzódva jegyeséhez, félsuttogó hangon mondá: – -Kedvesem! őszintén bevallom, hogy egy kevéssé vágynám a váradi -kapitányságra.</p> -<p>A herczegleány megütközéssel tekintett rá.</p> -<p>– Csodálatos! valóban különös! szólt Kassaira gondolva, ki már -egyszer e kérdéssel hajótörést szenvedett s ki az ő túlizgatag -idegrendszerére külsőjével, hangjával visszataszítón hatott, nem is -említve, hogy még gyermekkorában, még az atyai háznál, mint -veszélyes rossz embert hallá említtetni.</p> -<p>– Milyen eredeti ötleteid vannak, herczegem! folytatá gyermeteg -arczkifejezés alá rejtve a gúnyt. Nekem, hidd el, soha eszembe sem -ötlött volna a váradi kapitányság. Már most kibeszélhetlen vágy -gyötör, sok szépet és mulatságost hallani Váradról. Mondd, -herczegem, mivel fogod ott az időd eltölteni?</p> -<p>A szeszélyes Zsófi a divánon térdére támasztá könyökét, s -tenyerére arczát, hogy föl-föltekintő szemekkel, melyekben mosoly -és ámulat játszék, hallgassa a harczfi sima és nyájas szavait.</p> -<p>György pedig, ki e fordulatára a társalgásnak nem számított, -Várad magasztalásánál, a diplomatiai szerepet feledve, mindinkább -kezdé daliás jellemét kitüntetni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_314" id="Page_314">-314-</a></span></p> -<p>– Várad, herczegnőm! Erdély kulcsa. A fejedelmi süveg Várad -nélkül becsének felét veszti. Kardjaink nem birnak többé igazi -éllel, ha Várad akár a magyar király, akár a török császár -hatalmába kerül. Erről öcsém, Zsigmond, igen hosszú értekezést -készít. Magam is akartam értekezni Várad hadtani fontosságáról; de -időm igen el van darabolva.</p> -<p>– Herczegem! ezen nehéz kérdést, fájdalom! én is ismerem. -Rákóczi bácsinak van egy nagy földabrosza. Abban megnéztük Váradot, -s mondhatom, hosszasan elmélkedtünk arról, hogy mily oldalról jöhet -az ellenség? melyek a vár gyönge részei? s mennyi erővel tudnók -megvédeni? Jól emlékszem, épen akkor akartunk kikocsizni, de a -magyarázat miatt elkéstünk. Kérlek tehát, édes herczegem! beszéld -el minden hadtani bevezetés nélkül, hogy micsoda időtöltések várnak -reánk Váradon?</p> -<p>– Elfogadjuk a nemesség hódolatát.</p> -<p>– De közülök a főbbek itt laknak.</p> -<p>– Maradt otthon is néhány. Aztán gyakran tartok szemlét katonáim -felett, s te velem lovagolsz ki, azon a szép almásszürkén, mely oly -engedelmes, oly értelmes!</p> -<p>– Ne bizzál benne, herczegem! A trombitaszóra tüszkölni -szokott.</p> -<p>– Nagy vadászatot tartunk a rengetegekben, elejtjük a szarvast, -vadkant, medvét és a bölényt. Velünk jösz te is, szép amazonom!</p> -<p>– Gyakran megyek-e?</p> -<p>– Mindig, herczegnőm. <span class="pagenum"><a name="Page_315" -id="Page_315">-315-</a></span></p> -<p>– Míg végre a régi szittya nőkhöz fogok hasonlítani, kik -férjeiket a táborba is kisérték.</p> -<p>– Az felséges volna, herczegnőm!</p> -<p>– S ha a többi katonák közt engem is elfogna az ellen?</p> -<p>– Az utolsó emberig oltalmazunk téged.</p> -<p>– De ha mind a mellett rabbá lennék?</p> -<p>– Kiváltanánk atyámnak sárospataki kincsével.</p> -<p>– Vagy pedig a vezér, kinek kezébe estem, sátrával és -szerelmével ajándékozna meg. Ez is hadi szokás.</p> -<p>– Az Istenért! Hisz, akkor inkább tőrt döfnél szivedbe, -herczegnőm!</p> -<p>– Úgy-e, mint Virginia, vagy talán mint Lucretia, kikről Csulai -uram mesélt nekem?</p> -<p>A herczeg döbbenéssel tekintett arájára, s ez enyelegve kérdé: – -Micsoda időtöltésünk lesz még Váradon? Remélem, fényes udvart -tartunk.</p> -<p>– Okvetetlenül, herczegnőm.</p> -<p>– Tánczolunk.</p> -<p>– A mikor csak kedved lesz rá, kedvesem!</p> -<p>– De te azt mondád, hogy ott kevés főúr lakik.</p> -<p>– Nem tesz semmit. Derék várőrizetem van, hires bajnokok, -csatában edzett férfiak. Azok is értenek a palotáshoz és a friss -magyarhoz.</p> -<p>– S még inkább, úgy-e a Kinizsi tánczhoz, melyben nőkre nincs is -szükség, mert helyettök egy-egy török testét kell, nem átkarolva, -hanem a foggal tartani?… Egyébiránt én szeretem a vad embereket, -mert keveset láttam még közülök, s az ujdonság, ránk gyarló -lényekre, kiváló érdekkel bír. <span class="pagenum"><a name= -"Page_316" id="Page_316">-316-</a></span> Csak azt óhajtanám még -tudni, hogy Fogarasvár, melyet jegyajándékul fogok nyerni, bir-e -annyi kecsegtető tulajdonnal, mint Nagyvárad?</p> -<p>– Kicsinyben ugyanaz, mi Nagyvárad.</p> -<p>– Ah! – sóhajtott hamis mosolylyal Zsófi, töltsük ott a -mézesheteket, herczegem, mert Anna mondja, hogy akkor a boldog -pároknak magokon kívül nincs semmire szükségök.</p> -<p>– Elfogadom, herczegnőm, javaslatodat, de azon kikötés -megújítása mellett, hogy ámbár én számodra Fogarast fogom kivánni, -te ne érezd magadat lekötelezve óhajtásodra nézve.</p> -<p>– Értem, herczegem!</p> -<p>– Csak ha szeretnél váradi kapitánynyá tenni, akkor parancsolj -rám, és én engedelmes leszek.</p> -<p>– Jól megjegyeztem, herczegem! kivánságodat. De miért akarsz már -távozni?</p> -<p>– Egy szerencsétlen főurat kell meglátogatnom. Minden jószágát -elvesztette s nagy nélkülözések közt élt eddig. Most azonban a -fejedelemné, az én nemes lelkű anyám, kieszközlé, hogy a lefoglalt -birtakok legkisebbike, az ebesfalvi rész, valami ürügy alatt -visszaadassék. Alig negyven jobbágy az egész, de a szegény öregnek -ez is jól fog esni. Sietek, hogy értesítsem őt a fejedelem -kegyelméről?</p> -<p>– S hogy hívják a főurat?</p> -<p>– Pécsi Simonnak, herczegnőm!</p> -<p>– Ah! a Deborah atyja. Furcsa, tevé hozzá némi ingerültséggel a -herczegnő, igen furcsa, hogy ti fiatal urak Deborah kisasszonyt, a -mióta nincs miből öltözködjék, Erdély legszebb leányának -hirdetitek. <span class="pagenum"><a name="Page_317" id= -"Page_317">-317-</a></span> Addig mindig volt kifogástok ellene, -most a ti szemetekben istennővé lett. Hát csakugyan a szépítő -eszközök közé tartozik a szükölködés?</p> -<p>– Nem, herczegnőm! de a panasz nélküli szenvedés igézetét -lehetetlen elvitatni.</p> -<p>– S Deborah békével tűri a csapást?</p> -<p>– Büszke a szegénységben. Királynénak vélnéd, ki fogadást tőn, -hogy házi szövetet hord.</p> -<p>– Egészen lelkesülve vagy, herczegem!</p> -<p>– Csak a mások véleményét mondottam el.</p> -<p>– Tudod-e, hogy nekem nem tetszik Deborah?</p> -<p>– Most hallom először, herczegnőm!</p> -<p>– Hiszem, hogy van oly lovag, ki úrhölgyeink közt ismer nálánál -szebbet is.</p> -<p>– Az én vagyok herczegnőm! kinek egyedül szabad szépségedet -bámulnom.</p> -<p>– A bámulás közös joga a nemes izlésüeknek – szólt ingerűlten -Zsófi. Egyébiránt nem magamra czéloztam. De eredj, herczegem! -Pécsiékhez, nehogy más megelőzzön az örvendetes hír -elbeszélésében.</p> -<p>– Zsófi! te kegyetlen kezdesz lenni irántam.</p> -<p>– Betanult szavak, herczegem!… Csak azt akartam mondani, hogy -magam is ismerek lovagokat, kik, mint remélem, nem Deboráht tartják -a legszebb nőnek, s kik a lovagjátékokban nem az ő szinét tűznék -mellökre.</p> -<p>– Rendkívül kiváncsivá tettél, szép menyasszonyom – szólt György -fölgerjedve. S lehetek-e oly szerencsés, hogy ez általad ismert -lovagok közül valamelyiknek nevét megtudjam? <span class= -"pagenum"><a name="Page_318" id="Page_318">-318-</a></span></p> -<p>– Majd máskor, herczegem! Az idő telik. Nekem a fejedelemnéhez -kell mennem, s neked is, mint mondád, sürgető dolgod van.</p> -<p>– Nem képzelem, hogy…</p> -<p>– Csak folytasd, kérlek!</p> -<p>– Hogy… féltékeny volnál, herczegnőm!</p> -<p>– Nevetséges ötlet! De te talán…</p> -<p>– Csak folytasd, kérlek!</p> -<p>– Talán… azt véled herczegem, hogy a lovagjátékokra czélozván, a -magam szinére gondoltam? S ez nyugtalanít téged?</p> -<p>– Nevetséges ötlet! Még rám fognád, hogy…</p> -<p>– Hogy a féltékenység bánt. Ne hidd, herczegem! Tudom, hogy -semmi okot nem szolgáltattam rá.</p> -<p>– Remélem, herczegnőm! rólam sem teszed föl a könnyelműséget? -Nem adtam-e elég jelét hűségemnek?</p> -<p>– Úgy gondolom, igen fiatalok vagyunk még e komoly kérdés -vitatására – szólt Zsófia. Halaszszuk a tapasztalásokkal gazdagabb -időkre.</p> -<p>– Bölcsen mondod, herczegnőm! Hogyan is tudánk ily szerencsétlen -ötletekre tévedni! Isten veled, kedvesem!</p> -<p>– A viszontlátásig, herczegem!</p> -<p>Zsófi, midőn magán maradt, összecsapta kis kezeit, s nevetve -ismétlé: – Csakugyan féltékeny! S vajon kitől félt?… Lehetetlen -kitalálnom. Nem tesz semmit. Bárki legyen képzelt vetélytársa, elég -szép tőle, hogy félt… S hát én miért haragudtam Deboráhra? Ah! az -egészen más eset. Hallom, hogy kamarásomat udvarlói közt említik, -pedig én tudnék, <span class="pagenum"><a name="Page_319" id= -"Page_319">-319-</a></span> nőül szebbet, jobbat tanácsolni; de nem -akarja czélzásaimat érteni.</p> -<p>– Ekkor lépett be Anna.</p> -<p>A herczeglány tánczolva sietett elébe. Oly sok és furcsa -elbeszélni valója volt: de visszedöbbenté az udvarmesterné komoly, -ünnepélyes magatartása.</p> -<p>– Mit látok, Anna! hisz, szempilláidon valami olyas van, melyre -rá lehetne fogni, hogy könny.</p> -<p>Az udvarmesterné zokogni kezd.</p> -<p>– Csakugyan sírsz, Anna? Az Istenért, mi lelt.</p> -<p>– Hogyne sírnék, kis tündérem, drága gyémántom! holott én -hordoztalak keblemen, karjaim közt szépültél meg és nőttél föl?</p> -<p>– S ezért panaszolsz, Anna?</p> -<p>– Dehogy panaszolok, angyalom, herczegnőm! hanem mert elvisznek -tőlem, maholnap elvisznek.</p> -<p>– De csak nem lehetek feleséged?</p> -<p>– Nem lehetsz, drága gyöngyöm! nem is az a baj; hanem hogy én -nem lehetek többé udvarmesternőd. A régi szokás hozza ezt magával. -Új személyzettel kell kürülvenni magadat.</p> -<p>– S hátha a szokás ellenére is meg akarlak tartani?</p> -<p>– Az igen nehéz volna, herczegnőm!</p> -<p>– Ellenkezőleg, csak kivánnom kell, s tüstént teljesül. Jogom -van bármit követelni; mert Rákóczi bácsi leköté szavát. Ha -tetszenék, mondhatnám, hogy a dombra, mely hálószobám ablakára néz, -építtessen kápolnát aranykeresztes kúppal s homlokzata előtt szent -szobrokkal. Neki szoros kötelessége volna engedelmeskedni; hisz! -zálogba veté szavát. Ha kedvem <span class="pagenum"><a name= -"Page_320" id="Page_320">-320-</a></span> jön rá, kivánhatom, hogy -Csulai uramat, az udvari papot, öltöztesse fel mezitlábos -barátnak,… mi egyébiránt nem is rossz ötlet.</p> -<p>– Az Istenért, herczegnőm! ne beszélj ily hangosan. Meghallhatja -palotahölgyed vagy komornád!</p> -<p>– Hadd hallja! Hisz, jogom van az ország főrendei előtt is ezt -kivánni, miután Rákóczi bácsi, mint Györgytől tudom, szavát -feltétlenül elzálogosítá.</p> -<p>– Te talán, még sem fogsz, angyalom! a puskaporos toronyban -tűzzel játszani? Úgy-e okos lészsz és megfontoló?</p> -<p>– Csak példaként hoztam föl, a mit mondék, csak azt akartam -megfoghatóvá tenni, hogy egyedül tőlem függ hivatalban -maradásod.</p> -<p>– De lásd, én már vén és beteges vagyok. Nem viselhetném el egy -új és fényes háztartás terheit.</p> -<p>– Fényes? kérdé sóhajtva Zsófi. Miért gúnyolsz minket? Vagy nem -akarja-e Kassai, hogy szabad választásomnál fogva, férjestül egy -végvárba zárkózzam el? György herczeget már rá is beszélte.</p> -<p>– Mikor jegyben jártam, vőlegényem azon üvegen át nézte a -világot, melyet én raktam szemére.</p> -<p>– Igazad volt, Anna!… S jó tanácsodért megmarasztallak -udvarmesternőmnek.</p> -<p>– Segíts inkább, herczegnőm, unokaöcsémen, mert, lásd, az is -lemond a kamarásságról. Helyét idegen foglalja el, ki, ha ragyogóbb -tulajdonokkal bírna is, hűségben őt soha felül nem fogja múlni. -Mihelyt mellette szót emelsz, a fejedelem ő magassága bizonyosan -kamarásai közé sorozza.</p> -<p>– Ő ne legyen utánam senkinek kamarása. Hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_321" id="Page_321">-321-</a></span> is -gondolhatád, Anna? Hisz! új viszonyai változtatnák kötelességeinek -természetét. S a mit tisztje volt elhallgatni ma, nem lehet-e -holnap vétke?</p> -<p>– Igaz, herczegnőm!… Magammal viszem Gyulait, s ha unni kezdi a -falusi életet, vegye elő kardját, s nézzen körül, hogy hol -toborzanak katonát.</p> -<p>– Azt megtiltom, Anna! Báthori Zsófiára hivei mindig -számíthatnak. Egész életére védelmem alá veszem Gyulait. Ah! -felséges ötletem van,… nem is egy,… van két ötletem. Küldd hamar -hozzám unokaöcsédet.</p> -<p>A kamarás, ki az előszobában volt, tüstént megjelent; de már a -Zsófit összeszedett arczczal találta a mennyezetes bársonyszéken, -melyen az ünnepi szertartások alatt ült. Körüle palotahölgyek -állottak.</p> -<p>– Valamint a herczegek és uralkodók, szólt a szeszélyes leány, -titkos megbizásokat ruháznak hű alattvalóikra, s olyankor az udvari -személyzet közül senki sincs a teremben; szintúgy tulajdonítjuk mi -herczegnők is magunknak e jogot, s midőn ezennel gyakorlatba venni -szándékozunk, parancsoljuk palotahölgyeinknek, hogy vonuljanak -vissza.</p> -<p>Az összecsengetett nők, kik lelkendezve szaladtak vala a -terembe, most csodálkozás közt távozának.</p> -<p>– Kamarásunk, Gyulai Ferencz vegye át tőlünk e gyöngysort, -melyet Laczkó Istvánné, született Bodó Klára asszony, mélyen -tisztelt fejedelemnénk palotahölgye, a boldogabb napokban rendkívül -kedvelt, s minden ékszereink közül a legtöbbre becsült.</p> -<p>Midőn Gyulai hallá Klára nevét, sápadtabbá lett, s midőn a -gyöngyöt kezében tartá, úgy tetszik, <span class="pagenum"><a name= -"Page_322" id="Page_322">-322-</a></span> mintha alkalmatlan -érzések benyomásai miatt szenvedne.</p> -<p>A herczegleány folytatá: – Kamarásunk a gyöngy által éppen úgy -igazolhatja küldetését, mint szokták a többi titkos követek, -uralkodójuk pecsétgyürűjével, vagy más csalhatatlan jelekkel.</p> -<p>Zsófi, hogy a kellő méltóság ne szenvedjen semmi hiányt, egy -perczig szünetet tartott, s aztán emeltebb hangon szólt:</p> -<p>– Kamarásunk Rápoltra megérkezvén, díszruhában teendi udvarlását -a háziasszonynál, igyekszik minél megnyerőbb modorral hatni czélunk -elérésére, s nem feledi, hogy minden küldetésekben az ügyesség -próbaköve az eredmény, s a sikertelenség mindig vád, ha nem is a -szándék, de a képesség ellen.</p> -<p>Gyulai nem tudta, minek vélje e hosszas szónoklatot, azonban -mélyen bókolva, hallgatott.</p> -<p>A herczegnő folytatá:</p> -<p>– Kamarásunk özvegy Laczkó Istvánnénak nevünkben így szól: Elég -volt már a gyász és fájdalom, melylyel néhai férje emlékének -áldozott. A jó Isten nem akarja, hogy egyetlen érzés rabjává tegyük -magunkat. Az emlékezés mellé a feledést, a bánat mellé a -vigasztalást küldi, s nem szabad e szelid nemtőket -visszautasítanunk.</p> -<p>Most Zsófinak a szertartásos modor iránti türelme kifogyott. -Zsebkendőjét rángatva mondá: – De tulajdonkép a férfiaknak volna -kötelességök szép eszméket gondolni ki, s nem nekünk, szegény -nőknek. Kegyelmed tehát Rápoltig csak azon törje fejét, a mi által -Klárát vigasztalhatja. A bölcs nem szorul <span class= -"pagenum"><a name="Page_323" id="Page_323">-323-</a></span> -utasításra. Akarom, hogy Klára udvarmesternőmmé legyen. Ha önként -nem jön, hozza ide csellel vagy erővel. Eleget könnyezett már, -ideje, hogy mosolyogjon is. S én nem fogom tűrni, hogy virágzó -ifjuságát epedések közt töltse. Ezt ne feledje kegyelmed, kamarás -úr, s Klára szivét ostrommal úgy fogja körül – tudniillik az én -nevemben, – s oly vitézül vívja, hogy a bánat fekete serege, mely -azt mostanig megszállva tartá, a fegyvert letévén, szabad -kivonulásért könyörögjön, mint a legyőzött várőrség szokott.</p> -<p>– Igen nehéz szerepet bízott fönséged rám. Életemet inkább -veszteném el, mint kegyét; de fogok-e birni azon ékesenszólással, -mely a lemondásban gyönyörködő szivet, földi vágyak felé -téríthesse? Az özvegy, úgy hallom, egészen megholt a világra -nézve.</p> -<p>– Mit is tehetett volna mást, míg a gyászruhát hordozta? Ő nem -tartozik azon nők közé, kiknél a gyász csak az öltözék egy külön -neme… Én bízom az ön szerencsecsillagában.</p> -<p>Gyulai a titkos küldetésre saját maga előtt is rejtélyes -érzésekkel indult.</p> -<p>Zsófia pedig az élénk képzelődés legragyogóbb színeivel -rajzolgatá minden részleteit azon új háztartásnak, melyet finom -izlésű udvarmesternője segítségével fog elrendezni.</p> -<h3>XVII.</h3> -<p>Kassai titkárja e közben válságos időket élt. Az imént látta -tulajdon két szemével a felterjesztést, <span class= -"pagenum"><a name="Page_324" id="Page_324">-324-</a></span> melyben -védnöke őt a levéltárnoki állomásra ajánlotta.</p> -<p>Máskor mint repesett volna örömében a szíve! De, fájdalom! épen -aznap reggel, kérdé tőle tréfásan egyik irnok: – Uram bátyám! -vajjon nem kegyelmed értesítette-e a megboldogult Elemér úrfit a -szombatosok gyűléséről?</p> -<p>És szintén aznap délben sóhajtá Kassai: – Százötven aranyat -adnék, a ki nekem fölfedezné az árulót!</p> -<p>Tehát ötven aranynyal van felebb fokozva az öreg úr dühe!</p> -<p>Borzasztó emelkedés! S bár legalább ne volna a fiatal ember, ki -gyanakodni kezde, valóságos betűmoly és actákon rágcsáló egér? Ki -tudja, hová nem üti be az orrát? s mit nem szaglál meg?</p> -<p>A szerencsétlen titkár nem is kétkedett többé, hogy a végveszély -torkából csak nagy elhatározás által menekülhet.</p> -<p>Kassai egy egész nap nem látta őt, sem az iró-, sem az -ebédlő-asztalnál.</p> -<p>Kérdezősködött felőle, szüksége volt rá; de nem kapták otthon, a -hivatalban, a korcsmákban.</p> -<p>Másnap reggel Kassai István, országtanácsos és itélőmester, -díszruhába volt öltözve, s épen templomba készült, a kihirdetés -miatt.</p> -<p>Képe elégült vala. Andrásfalvát már zsebében hitte, s mi -kedélyét kedves derűvel és meleggel tölté be, azon tapasztalat -vala, hogy ifjabb Rákóczi Györgygyel is, okkal-móddal, ki tudna -jönni, s így hivatalát és politikai befolyását semmi esetleg nem -fenyegeti.</p> -<p>Kassai épen fölkelt a karszékből, s a mankó helyett <span class= -"pagenum"><a name="Page_325" id="Page_325">-325-</a></span> épen -elefántcsont pálczáját vette kezébe, midőn nem is derült, nem is -zavartalan arczczal belépett a titkár.</p> -<p>– Domine frater! kendet rég nem láttam: szólt Kassai, szokása -ellenére, harag nélkül.</p> -<p>– Nagyságos uram! ez irat fogalmazása rabolta el minden -időmet.</p> -<p>Ekkor egy kérvényt nyujta a korlátnok felé.</p> -<p>– Megint sürgeti előléptetését!</p> -<p>– Isten őrizzen, nagyságos uram! – hebegé a titkár.</p> -<p>– Mi baja van hát?</p> -<p>– Lemondásomat kérem kegyesen kieszközöltetni.</p> -<p>– Kassai csodálkozása fölülmulta a titkár rettegését is.</p> -<p>– Hát miért mondunk le, domine frater?</p> -<p>– Magam részéről csak azért, mert más kenyeret kaptam – szólt -elégületlenül a titkár.</p> -<p>– Zabkenyeret-e vagy mazsolás kalácsot? kérdé rossz humorral -Kassai, s eszébe jutottak a torzsalkodó pártok, a cselszövő nagy -urak, a megvesztegetés, a följelentések és árulás, minden más bűn -lehetőségeivel együtt… S kihez szegődött kend? kérdé epés -mosolylyal. Talán épen Szeredi uramhoz?</p> -<p>– A nagysád ellenségeinél szolgálni, oly gazság volna tőlem, – -szólt a titkár mély felindulással, – a minőre talán a -világtörténetben sincs példa. Én Széles Márton úr szolgálatjába -fogok lépni.</p> -<p>– De hát, ki az a Széles Márton?</p> -<p>– Nógrád-megyében compossessor, kegyelmes uram! <span class= -"pagenum"><a name="Page_326" id="Page_326">-326-</a></span></p> -<p>– S kend fejedelmünk országából ki akar költözni?</p> -<p>– Állhatatos szándékom.</p> -<p>– És mit fog tenni Széles Mártonnál?</p> -<p>– Részint számtartói hivatalt viszek, részint az urfiakat -tanítom.</p> -<p>– Kend vagy leitta eszét, vagy engem akar ámítani. Hisz! talán -csak nem bolondult meg, hogy diszes állását ily silány helyzettel -fölcserélje.</p> -<p>– Nem a helyzet teszi az embert, nagyságos uram! s alázatosan -esdeklem, kegyeskedjék elbocsáttatásomat sürgetni, mert egy más -jelölt is van, ki még a lovak idomítására is ajánlja magát, és -Széles Márton uramnak, mint hallám, gyönge oldala a ló.</p> -<p>– Pihend ki csak magad, jó emberem, nem aludtál az éjjel, -lemondásodról majd beszélünk máskor – szólt Kassai, a titkárt -ittasnak hivén.</p> -<p>– Ne máskor beszéljünk, nagyságos uram. Méltóztassék csak -átvenni a kérelmet. Ide leteszem az asztalra.</p> -<p>– Jól van, tedd le!</p> -<p>– Nem «tedd le», nagyságos uram! hanem méltóztassék kegyesen nem -neheztelni rám, ha a kényszerűségnek engedve, még felmentetésem -előtt Széles Márton uramhoz találnék utazni; mert vetélytársam van -s az a lovak neveléséhez is értvén, a pædagogusi állomást könnyen -elcsipheti előlem.</p> -<p>– No! ne fecsegj már többet. Feküdjél le s ha kialudtad magadat, -mehetsz Széles Márton uramhoz… Látják kendtek, szólt oktatólag -Kassai az irnokokhoz, minő rossz hatásai vannak a mértéktelen -<span class="pagenum"><a name="Page_327" id= -"Page_327">-327-</a></span> italnak. Ez az ember most az egyszer -talált eltérni a józanság útjáról s mégis mekkorát botlott. Legjobb -szomjoltó a friss, tiszta víz.</p> -<p>A titkár alig várta, hogy védnöke a templomba menjen.</p> -<p>Ideiglenes távozás ürügye alatt még aznap néhány mérfölddel -távolabb volt az őt fenyegető százötven aranytól.</p> -<h3>XVIII.</h3> -<p>Az isteni tisztelet után a fejedelem kisebb elfogadó-termébe -összegyülekeztek a magas család tagjai s a tekintélyesebb -főurak.</p> -<p>Midőn Báthori Zsófia herczeglány, feszes udvari öltözetben és -komoly palotahölgyektől kisérve, megjelent, az öreg Rákóczi az -ajtóig ment eléje s kart nyújtva vezeté a trón zsámolyáig, hol -balra egy a fejedelemasszonyénál valamivel törpébb ülés várt -számára, míg szintén a trón mennyezete alatt, de jobb felől, György -úrfinak vala hely jelölve.</p> -<p>Kedélyes szónoklat után, Rákóczi a szép ara homlokát megcsókolá -s lekötelező nyájassággal buzdította, hogy fejezze ki valami -óhajtását s adjon neki alkalmat, a gyors és feltétlen betöltés -által, atyai szeretetét és lovagi buzgóságát megmutatnia.</p> -<p>A lány rezzenve hordá végig szemét a kis, de fényes -csoportozaton.</p> -<p>Látszik, miként keblében küzdés foly és akarata ingadozik.</p> -<p>– Mit tegyek? rebegték alig hallhatón ajkai.</p> -<p>– A váradi kapitányságot kell kérni – sugá oly <span class= -"pagenum"><a name="Page_328" id="Page_328">-328-</a></span> finom -és halk hangon Kassai, hogy Zsófi előbb kétkedett: vajon, nem csak -képzelődésének játéka-e a mit hallani vél s ámult és kémlő -tekintetet vetett az öreg korlátnokra, ki most egy alig észrevehető -fejbólintással bátorítá szónoklatra a szép herczegkisasszonyt.</p> -<p>E tény véget vetett a habozásnak.</p> -<p>Zsófi ajkszögletein negédes gúny és fanyar mosoly lebbent -el.</p> -<p>– Minthogy, szólt Rákóczihoz fordulva, minthogy én minden -vágyamat fenségednek fejedelmi házában annyira kielégítve találom, -hogy semmi személyes óhajtani valóm nem marad fenn, legyen szabad -nem drága érczeket, keleti szöveteket, elefántcsontból és -borostyánkőből készűlt remek műveket kérni e nap emlékét fentartó -jelül, legyen szabad, minthogy rólam elegen gondoskodnak, nekem ma -a más örömeire gondolni.</p> -<p>– Szépen beszél – sugá Szeredi Kemény Jánosnak.</p> -<p>– Jól informálta György herczeg – elmélkedék magában Kassai.</p> -<p>– Szólj bátran, leányom! mond a fejedelem. Szivünkből örvendünk, -sőt büszkék is vagyunk rá, ha mind azt, a mit vágyaid kértek, -betöltve találtad nálunk. Mélyebb hatásuvá nem tehetted volna a mai -nap emlékét, mint épen e nyilatkozatod által. Köszönjük szíves -elismerésedet s azon leszünk, hogy az előzékenységben adósod ne -maradjunk. Ohajtjuk tehát mielőbb hallani az egyén nevét, kire -gondoltál s a kivánságot, melylyel neki örömet szerzeni akarsz.</p> -<div class="figcenter" style="width: 396px;"><a href= -"images/i010hq.jpg"><img src="images/i010.jpg" alt= -"– Legyen szabad nekem ma a más örömére gondolni." title= -"– Legyen szabad nekem ma a más örömére gondolni." /></a> -<p class="caption">– Legyen szabad nekem ma a más örömére -gondolni.</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_329" id= -"Page_329">-329-</a></span></p> -<p>Zsófi mosolyogva, de a szeméremtől, vagy az átallás más indokai -miatt, kipirult arczczal folytatá: Szándékom volt György herczeget -a váradi kapitánysággal lepni meg, azonban szivem nyugtalanul vert, -midőn e szép eszmét elmémben forgatám. Ne indulj eszed után Zsófi! -súgta szivem. Miért válnál meg a háztól, melyben annyi elnézéssel, -szeretettel találkozál és azon jó emberektől, kik leányukká -fogadtak s kik bizonyosan sajnálnák távozásodat? Miért okoznál egy -örömnapon kellemetlenséget nekik. Aztán ne feledd Zsófi! súgta -ismét szivem, hogy Váradon vetélytársad akadna s György birtoka -fölött osztozni kellene mással…</p> -<p>– Mit mondasz, herczegnőm! kiáltá György.</p> -<p>– Igen, Váradon szivednek felét a tevékenység, a dicsvágy -foglalná el, s mi menyasszonyok féltékenyek vagyunk az ily -vetélytársakra is. Később változnak szokásaink. Majd akkor sürgetni -fogom számodra a váradi kapitányságot.</p> -<p>Rákóczi elnevette magát. – Nem szeretném, leányom, ha valaha ez -állomásért folyamodnál fiam számára. Egyébiránt, tevé komolyan -hozzá: még eddig példa nem volt rá, hogy legfontosabb végvárunk -más, mint tapasztalt kezekre bizatott volna.</p> -<p>Helyeslés sugárzott az országnagyok szemeiből.</p> -<p>Csak Kassai volt komor, sötét és gondolatokba merűlt.</p> -<p>– Nos! mit kivánsz hát, kedves leányom! kérdé a fejedelem.</p> -<p>– Az andrásfalvi uradalmat, mely Pécsi Simon nótáján esett -vissza az államra, Gyulai Ferencz hű <span class="pagenum"><a name= -"Page_330" id="Page_330">-330-</a></span> szolgámnak kivánom -adományoztatni, szólt, zsebkendőjének csipkéit tépdelve a -herczegnő.</p> -<p>– De csak oly föltétel alatt, kiáltá puzduri hévvel György úrfi, -hogy tüstént vigye oltárhoz Pécsi Deborah kisasszonyt, az elitélt -egyetlen magzatát.</p> -<p>Közcsodálkozás követé e szavakat.</p> -<p>Kassai elejté az elefántcsont gombú pálczát kezéből, s az agg -kor szokott reszketegségénél többel nyúlt utána.</p> -<p>Rákóczi homlokát redők fellegezték be.</p> -<p>Most a fejedelemné veté közbe magát s nyájas hangon mondá: – -Örvendek leányom, hogy fiatal éveidben már érzed, miként nem azért -szerencsések a magas helyzetüek, mert joguk van parancsolni, hanem, -mert alkalmuk van az érdemet megjutalmazni. Gyulai Ferencz valóban -derék fiatal ember, kitől házunk és a haza kitünő szolgálatokat -várhat. Szivemből örvendek, kedves fiam György, hogy benned, kit a -világ harczias hajlamaidért és erélyedért dicsér, oly mélyen él a -szánalom a szerencsétlenek, a kegyelem a tévedtek iránt. Óvd e -szent, e nemes érzéseket egész frisseségökben s hidd el, hogy ha a -halandóknak nem lehet néha a mértéket el nem téveszteni, sokkal -jobb, ha tetteink által az igazságos szigor, mint az irgalom -szenved csorbát. Egyébiránt Pécsi Simon háza valóban megérdemli a -részvétet. S fenségedhez, folytatá Rákócziné a férjhez fordulva, -ezen örömnapon én is kéréssel járulok. Teljesítse gyermekeink -kivánságát, de egy kikötéssel. Az andrásfalvi urodalomról szóló -adománylevélben Gyulai Ferencz neve mellett említtessék -<span class="pagenum"><a name="Page_331" id= -"Page_331">-331-</a></span> a Pécsi Deboráhé is. Birják ők egyenlő -joggal a szép uradalmat, önként értetvén, hogy Deboráht rangjához -méltólag, én fogom kiházasítani.</p> -<p>– A legkellemesebben vagyok meglepve, válaszolá Rákóczi, midőn -két kivánság helyett hármat kell teljesítenem, s midőn e -kivánságok, bár külön nem valának rám nézve megnyugtatók, együtt a -legtökéletesebben összhangzanak óhajtásaimmal. Csak egyet kötök ki, -hogy Deborah kisasszony kezét én kérjem meg Gyulai számára, önként -értetvén, miként egyedül én fogok arról gondoskodni, a mi csak -fiatal kamarásunk háztartására az ő részéről szükségeltetnék.</p> -<p>Ezzel fölkelvén trónjáról, megcsókolta neje arczát s aztán -fiának és szép menyének homlokát.</p> -<p>A főurak lelkesedése harsány éljenben tört ki.</p> -<p>Kassai arcza hamusötétté lőn.</p> -<p>– Hű országnagyjaim! szólt most a fejedelem emelt hangon. -Biztató előjelnek veszem, hogy családom örömnapja hajnalán érkezett -hozzám azon fontos tudósítás Stambulból, melyben védurunk, a -szultán, lemondott a magyarországi evangelikus rendek sérelmeinek -orvoslásáért indítandó hadviselet ellenzéséről. Segédét nem ajánlja -ugyan fel, de jó kivánságával kiséri vállalatunkat. S nekünk -egyébre szükségünk sem volt. A hit és lelkiismeret szabadságának -zászlóját ezennel kezembe ragadom tehát. Keljen fel az ország, -üljetek mindnyájan lóra. Hat hét mulva ötvenezered magunkkal -leszünk Morva és Szilézia határánál!</p> -<p>– Én, fenséges uraim! szólt a dühtől reszkető <span class= -"pagenum"><a name="Page_332" id="Page_332">-332-</a></span> Kassai, -én nem tudok lovagolni s minthogy ezentúl a politikát csak lóhátról -fogják intézni, alázatosan esdeklem a hivatalomtól -föloldoztatásért.</p> -<p>– Teljesítjük uraságod alázatos kérését, biztosítván ezentúlra -is kegyelmünk iránt, – válaszolá hideg, kimért hangon Rákóczi.</p> -<p>– Örömmel teszem lelkemet kezeid közé mennybeli atyám, mert e -dicső napot megérnem engedted! szólt könnybe lábbadó szemekkel -Dajka, a püspök.</p> -<p>Harsány és szünni nem akaró éljenzés közt távozott a -hadpárt.</p> -<p>Kassai nem soká élte túl e rettenetes perczet.</p> -<h3>XIX.</h3> -<p>Rápoltról a herczegnő kamarása később tért vissza, mint -várták.</p> -<p>Még ott meghallhatá, hogy nagy uradalma és szép arája van. Még -ott értesűlhete Zsófia herczegnő rendkívüli kegyéről és sejtheté, -hogy emelkedése már csak a Rákóczi-család iránti hűségétől függ s -hogy becsvágyának minden álmai valósúlnak, ha a hálát választja -vezércsillagul és a legnagyobb befolyást, eszmék helyett, feltétlen -ragaszkodás által akarja kivívni.</p> -<p>Minő érzések ostromlák keblét? az a világ előtt titok -maradt.</p> -<p>A kik vele megérkezésekor mindjárt találkoztak, búskomolynak -vélték. <span class="pagenum"><a name="Page_333" id= -"Page_333">-333-</a></span></p> -<p>A herczegnő nyugtalanúl várta s nehezteléssel fogadá.</p> -<p>– Nem azért küldöttem kegyelmedet Rápoltra, szólt élénken, -majdnem hevesen, hogy tagadó választ hozzon. Ezt mások is -megtehették volna. Én öntől a nehezet, a rendkívülit vártam. -Szükségem van Klárára s most szokjam-e meg, hogy kivánságaim rendre -meghiusuljanak?</p> -<p>– Az a nő, kit fenséged ismert, nem él többé. Találtam Rápolton -egy özvegyet, ki betegeket gyógyított, alamizsnát osztott, -gyermekeit tanítá, szőrruhát hordot s a kit a vidék őrangyalának -neveznek. Találtam egy tiszta kis épületet, mely az egyszerűség, a -lemondás és a magát feláldozó erény jeleivel volt csak fölékítve, -találtam egy sírt, mely azzal a joggal birt, hogy virágait az ég -cseppjein kivül a fájdalom harmatja is folyvást üdítse. A -szomorúfűzek közül, a kórágy mellől, vagy a gyermekszobából -hozzak-e fenségednek udvarmesternőt? Herczegnőm! Laczkó Istvánné -külön világot teremtett magának, melynek kötelességeit, szokásait, -örömeit, elégtételeit csak azok tudják egészen fölfogni, kik oly -jók voltak mint ő és oly szerencsétlenek.</p> -<p>– Ah! nekem egészen más tervem volt vele! sóhajtá Zsófi. E -bánat, e visszavonultság alá fogja ásni egészségét, s tán már el is -rabolta arczának szinét.</p> -<p>– Nem hittem volna, ha nem látom őt, hogy a bú annyi igézettel -birhasson.</p> -<p>– És még mindig oly szép mint egykor? tudakolta a herczegnő. -<span class="pagenum"><a name="Page_334" id= -"Page_334">-334-</a></span></p> -<p>– Talán kevésbbé szép, de sokkal vonzóbb, szólt Gyulai rosszul -leplezett megindulással.</p> -<p>– Egészen más tervem volt Klárával – ismétlé a herczegleány. De -úgy-e Pécsi Deborah…?</p> -<p>– Jegyesem! szakítá félbe a herczeglány kérdését Gyulai, -megrettenve azon szavaktól, melyek Báthori Zsófia ajkán -rebegtek.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Lásd a <i>Mennyei -Jelenések</i> VI-ik részét.</p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_335" id= -"Page_335">-335-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>TARTALOM.</h2> -</div> -<ul class="TOC"> -<li>A RAJONGÓK <span class="ralign"><a href= -"#Page_1">1</a></span></li> -<li class="li2">Harmadik rész <span class="ralign"><a href= -"#Page_5">5</a></span></li> -<li class="li2">Negyedik rész <span class="ralign"><a href= -"#Page_159">159</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_336" id= -"Page_336">-336-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>KÉPJEGYZÉK.</h2> -</div> -<ul class="TOC"> -<li>1. Klára, a szombatos neje <span class="ralign"><a href= -"#Page_41">41</a></span></li> -<li>2. – Hisz ez Kassai <span class="ralign"><a href= -"#Page_50">50</a></span></li> -<li>3. Lorántffi Zsuzsánna <span class="ralign"><a href= -"#Page_58">58</a></span></li> -<li>4. Különböző, többnyire fiatal és kecses arcz fordult felé -<span class="ralign"><a href="#Page_65">65</a></span></li> -<li>5. Régidő óta szebben és szebb pár nem tánczolta a kettőst -<span class="ralign"><a href="#Page_86">86</a></span></li> -<li>6. – El van tévesztve egész életünk, Deborah! <span class= -"ralign"><a href="#Page_192">192</a></span></li> -<li>7. – A tavasz! a tavasz! sóhajtá végre <span class= -"ralign"><a href="#Page_223">223</a></span></li> -<li>8. Kádár imája <span class="ralign"><a href= -"#Page_254">254</a></span></li> -<li>9. – Van-e szerencsétlenebb nálunknál? <span class= -"ralign"><a href="#Page_285">285</a></span></li> -<li>10. – Legyen szabad nekem ma a más örömére gondolni -<span class="ralign"><a href="#Page_328">328</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_22">22</a></td> -<td>elemér elakadt</td> -<td>Elemér elakadt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_63">63</a></td> -<td>Es miért</td> -<td>És miért</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_94">94</a></td> -<td>Dehorah</td> -<td>Deborah</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_104">104</a></td> -<td>vele. j</td> -<td>vele?</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_128">128</a></td> -<td>«fehérnépek«</td> -<td>«fehérnépek»</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_140">140</a></td> -<td>arrról</td> -<td>arról</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_150">150</a></td> -<td>nségén</td> -<td>inségén</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_217">217</a></td> -<td>nehéz. volt</td> -<td>nehéz volt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_245">245</a></td> -<td>arassson</td> -<td>arasson</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_265">265</a></td> -<td>biábavalóságának</td> -<td>hiábavalóságának</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_266">266</a></td> -<td>számá a</td> -<td>számára</td> -</tr> -</table> -</div> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>A RAJONGÓK (2. KÖTET)</span> ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin-top:1em; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> -</div> -</body> -</html> diff --git a/old/68980-h/images/cover.jpg b/old/68980-h/images/cover.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index a78cfbc..0000000 --- a/old/68980-h/images/cover.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68980-h/images/i001.jpg b/old/68980-h/images/i001.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index d35a8ff..0000000 --- a/old/68980-h/images/i001.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68980-h/images/i001hq.jpg b/old/68980-h/images/i001hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 7ed0043..0000000 --- a/old/68980-h/images/i001hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68980-h/images/i002.jpg b/old/68980-h/images/i002.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 70a3d07..0000000 --- a/old/68980-h/images/i002.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68980-h/images/i002hq.jpg b/old/68980-h/images/i002hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 43771c9..0000000 --- a/old/68980-h/images/i002hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68980-h/images/i003.jpg b/old/68980-h/images/i003.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 4571ecd..0000000 --- a/old/68980-h/images/i003.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68980-h/images/i003hq.jpg b/old/68980-h/images/i003hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 2f17b35..0000000 --- a/old/68980-h/images/i003hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68980-h/images/i004.jpg b/old/68980-h/images/i004.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 2ef7619..0000000 --- a/old/68980-h/images/i004.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68980-h/images/i004hq.jpg b/old/68980-h/images/i004hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 511596d..0000000 --- a/old/68980-h/images/i004hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68980-h/images/i005.jpg b/old/68980-h/images/i005.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index e7db33a..0000000 --- a/old/68980-h/images/i005.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68980-h/images/i005hq.jpg b/old/68980-h/images/i005hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 7638d16..0000000 --- a/old/68980-h/images/i005hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68980-h/images/i006.jpg b/old/68980-h/images/i006.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 6bcd87d..0000000 --- a/old/68980-h/images/i006.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68980-h/images/i006hq.jpg b/old/68980-h/images/i006hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index d00e6e0..0000000 --- a/old/68980-h/images/i006hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68980-h/images/i007.jpg b/old/68980-h/images/i007.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 26f5f92..0000000 --- a/old/68980-h/images/i007.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68980-h/images/i007hq.jpg b/old/68980-h/images/i007hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 2e2ab39..0000000 --- a/old/68980-h/images/i007hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68980-h/images/i008.jpg b/old/68980-h/images/i008.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 81d50a4..0000000 --- a/old/68980-h/images/i008.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68980-h/images/i008hq.jpg b/old/68980-h/images/i008hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index f4b4fd4..0000000 --- a/old/68980-h/images/i008hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68980-h/images/i009.jpg b/old/68980-h/images/i009.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 2c8f4a2..0000000 --- a/old/68980-h/images/i009.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68980-h/images/i009hq.jpg b/old/68980-h/images/i009hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index e8b87c8..0000000 --- a/old/68980-h/images/i009hq.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68980-h/images/i010.jpg b/old/68980-h/images/i010.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 024098c..0000000 --- a/old/68980-h/images/i010.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68980-h/images/i010hq.jpg b/old/68980-h/images/i010hq.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index d3574b8..0000000 --- a/old/68980-h/images/i010hq.jpg +++ /dev/null |
