diff options
Diffstat (limited to 'old/68979-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/68979-0.txt | 9382 |
1 files changed, 0 insertions, 9382 deletions
diff --git a/old/68979-0.txt b/old/68979-0.txt deleted file mode 100644 index b62e793..0000000 --- a/old/68979-0.txt +++ /dev/null @@ -1,9382 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of A rajongók (1. kötet), by Zsigmond -Kemény - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: A rajongók (1. kötet) - Regény - -Author: Zsigmond Kemény - -Illustrator: Nelli Hirsch - -Contributor: Kálmán Mikszáth - -Release Date: September 12, 2022 [eBook #68979] - -Language: Hungarian - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Internet Archive - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A RAJONGÓK (1. KÖTET) *** - - -MAGYAR REGÉNYIRÓK - -KÉPES KIADÁSA - -Szerkeszti és bevezetésekkel ellátja - -MIKSZÁTH KÁLMÁN - -17. KÖTET - -A RAJONGÓK - -Irta - -BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMOND - -I. - -BUDAPEST - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -magyar irod. intézet és könyvnyomda - -1904 - -[Illustration] - -A RAJONGÓK - -REGÉNY - -IRTA - -BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMOND - -ELSŐ KÖTET - -R. HIRSCH NELLI RAJZAIVAL - -BUDAPEST - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -magyar irod. intézet és könyvnyomda - -1904 - -_Minden jog fentartva._ - -Franklin-Társulat nyomdája. - - - - -BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMOND. - -1814–1875. - -A negyvenes évek közepén Erdély még messze volt Pesttől, szinte a világ -vége. Hirek onnan csak az utasok révén szivárogtak be. Járt ugyan az -«_Erdélyi Hiradó_» is, de igen kevés helyre, s azt is három-négy napig -hozta a posta a szörnyű alföldi utakon, mégis úgy a «_Csigá_»-nál, a hol -az írók, ujságírók vacsoráltak, mint a magasabb régióban, az akkor -szereplő politikusok: Széchenyi István, Deák Ferencz, Eötvös József -környezetében a «_Nemzeti Kaszinó_»-ban, a hol esténkint találkoztak, -vagy a Heckenast kiadói irodájában, a hol nappal kaszinóztak, egy -erdélyi embert – Kemény Zsigmondot – kezdtek sűrűbben emlegetni, -mindinkább hangoztatván: - -– Nagy talentum, föl kellene Pestre hozni. - -Harminczéves fiatal embernek mondták, de úgy írt a «_Hiradó_»-ba, mint -egy hetven éves bölcs, mérsékelten, szenvedélytől ment hangon, gazdag -élettapasztalat látszatával és mélységes analizissel. Egymásnak -küldözgették a lapot az akkori celebritások, ha Keménytől volt benne -vezérczikk, némelyik le is iratta, arról megint leírták számosan, így -terjedt az országban – a jobb koponyák közt, (mert a gyengébbek be nem -vették még akkor a sallang nélküli okos szót). Különösen «_A korteskedés -és ellenszerei_» czimű füzete ébresztett nagy figyelmet. - -Széchenyi lapot akart számára alapítani, de Csengery Antal megelőzte s -az általa szerkesztett «_Pesti Hirlap_» munkatársának hívta meg. Helyét -itt el is foglalta 1846 őszén s leginkább politikával foglalkozott, hol -csakhamar a legnagyobbak, legjobbak közt kezdték emlegetni az erős -termetű, mord, mészároslegény kinézésű nagy publicistát, kit még mai -napig sem multak felül. - -Már ekkor, sőt előbb még az «_Erdélyi Hiradó_»-ban megjelentek a -politikai czikkeken kívül koronkint elbeszélő művei, eleinte kisebb -lélegzetű beszélyek, azután egy nagyobb regény, «_Gyulai Pál_», mely -nagy figyelmet keltett pompás részleteivel. Ezt követték később a «_Férj -és nő_», az «_Özvegy és leánya_», valamint a többiek kisebb-nagyobb -időközökben, a mint a politikai élet szünetelése engedte. E munkabiró -hatalmas ember pihenésül írta a regényeit, mint egy középkori edzett -harczos, ki ha nehéz fegyverzetét leveti s a könnyebbikben hadakozhat, -azt hiszi, hogy heverész. - -Pedig ez a könnyebbik is nehéz fegyverzet volt. Szépirodalmi munkáiban -egy mélyen látó filozófikus elme alapos tudása van lerakva, a kor- és -jellemfestés kiállja a versenyt Európa legértékesebb ilynemű munkáival. -De ezek a regények mégis unalmasak, mert elbeszélni nem tud, irálya -nehéz, döczögős, nagy kitéréseket használ, a lélektani fejtegetéseket a -szertelenségig viszi. Alkotásai formát és arányokat nélkülöző -kolosszusok; nem tud építeni – a sok téglája miatt. - -Mikor e regények megindultak, a magyar közönség még csak a puszta mesét -tudja élvezni, csak most kezd kinőni a Meluzina és a Genovéva érzékeny -történeteiből, a tudományba burkolt nemes poézis nem érdekli – mikor még -magát a tudományt is csak apró adagokban és legfeljebb czukorba burkolva -veszi be. Bár már kialvó félben van a Scott Walter láz egyebütt, nálunk -még csak most gyulladozik a báró Jósika Miklós regényeiben. Jósika is -történelmi tárgyakat dolgozott fel, de a külsőségeket festette; -körmönfont frappáns csattanókra feltagolt mesék keretében, várakat, -udvarházakat, viseleteket, szokásokat, lovagokat, troubadourokat -elevenít fel. Kemény Zsigmond ellenben a középkori felfogást, az akkor -forrongó szenvedélyeket (többnyire sötéteket) személyesíti meg, tehát a -lovagkor belső világát, minélfogva közel sem lehet olyan népszerű, mint -Jósika, vagy az akkor kibontakozó Jókai, ki mint Aphrodite a vizekből, a -magyar mezők hullámzó buzakalászai közül emelkedik ki, a magyar föld -friss illatával. - -Különös végzete volt Keménynek, hogy rendkívüli tulajdonai mellett, nagy -műveltsége, roppant látköre daczára sem érvényesülhetett egészen sehol: -a szépirodalomban idegenszerű, nehézkes irálya és a formaérzék hiánya -miatt, a publicistikában mint a «_Pesti Napló_» szerkesztője mindig a -népszerű áramlatok ellen úszott; kivált a forradalom után, a mérsékelt -reformok embere és az ábrándok üldözője. Regényeiben becses volt, a mit -mondott, de élvezhetetlenné lett a mód miatt, a hogy mondta. A -publicistikában megfordítva, mesterileg voltak felbonczolva a kérdések, -de az volt antipatikus, a mit bizonyított; végül lett volna még egy -harmadik mező, a parlament; bizonyára a legnagyobbak közül való volt ő -itt, de nem tudott beszélni, úgy hogy a közvéleményben elfoglalt -positióját úgyszólván az a kortesvers rajzolja híven, mely a lipótvárosi -választás idején termett róla 1867-ben: - - Ha poros is a kabátja, - Deák Ferencz a barátja. - -A közvélemény inkább csak elhitte őt nagynak, mintsem annak _tudta_ -volna. A Deákok, Eötvösök, Csengeryek után indult, kik őt megértették és -sokra becsülték. Ama társaság előtt pedig, mely a Mihalek éttermében -gyűlt össze esténkint, hol a szellemes Pompéry, a tudós Danielik püspök -és az epés Kecskeméthy Aurél vitték a szót, ő volt az orakulum, Deák -Ferencz valóságos personalisa. - -De a mint haladott és művelődött az ország, mind közelebb-közelebb jött -Kemény Zsigmondhoz, (a mely processus még folyton tart); ő maga, -fájdalom, egyre távolodott önmagától. A sok munka, az éjjelezés, a sok -fekete kávé és a gyilkos magyar konyha kezdte őt apránként megőrölni. A -paralysis progressiva belemélyítette karmait. A hatalmas koponya tompult -a rászálló ködben és borulatban, míg végre üres lett. Lélek nélküli -tekintettel fogadja ismerősei üdvözlését az utczákon, nagy, kidülledt, -véres erekkel befuttatott szemeiben csak ritkán csillan meg és egyre -halványabban némi fény. - -Csendes tompaságba merülve tengeti életét a 70-es évek elején budai -villájában. (A nagy gondolkozó gondolat nélkül – a hogy felsóhajt Gyulai -Pál.) Többnyire alszik, eszik és szuszog, csak ritkán, talán -megszokásból olvastat fel magának; megesik, hogy az ő műveiből olvasnak -fel neki. - -Hallgatja, hallgatja az ismerős és mégis idegen dolgokat, fel-felkapja a -fejét, melyben mintha gyulladozni akarna valami, de hiú erőlködés, -megint lehanyatlik üresen, komoran: - -– Erről én is akartam írni, – motyogja, – de nem volt rá időm. - -Élete utolsó éveiben Kamarásra költöztette családja, hol 1875-ben egy -zordon deczemberi napon másodszor is meghalt. Épen hatvanegy évet élt, -egy nappal se többet vagy kevesebbet. Ismerőseinek, tisztelőinek csak az -első halála fájt… Most csendesen alszik árnyas diófák alatt. - -_Mikszáth Kálmán._ - - - - - - -A RAJONGÓK - -_Első kiadása megjelent 1858-ban._ - - - - -ELSŐ RÉSZ. - - -I. - -Azon nagy vallásháborúnak, melyet, a kik a békekötést megérték, harmincz -évesnek neveztek, derekán vagyunk. - -Mennyit szenvedett Európa s különösen Németország, és mennyit küzdött! - -Hányszor nem óhajták a népek a békét s hányszor lépett az közel, hogy -egy szeszélyes vagy tragikai fordulat után, beláthatatlan távolba -tünjék; mintha csak álomlátvány volna, mely a véráztatott földből -kisérteni jár fel, míglen a reményt könnyenhivőségre csábítván, -csalódások közt fásultsághoz szoktat! - -De minek ily elegiai hang a tények helyett, melyekre vissza kell -gondolnunk. - -A cseh forradalmat, s a már azelőtt egyenetlenkedő és elgyengült -protestáns szövetséget, melynek élén a pfalzi választófejedelem állott, -a fehérhegyi csatában egy csapással semmivé tették II. Ferdinánd s a -katholikus liga seregei. - -De a győzedelmes fél szigorú szabályai a badendurlachi várgrófot és a -braunschweigi herczeget az új hit és az országától megfosztott pfalzi -választófejedelem védelmére fegyverzették fel. Ismét kitört a háboru s a -wimpfeni, höchsti és looi csatákban az evangelikusok összezúzásával -végeztetett be. - -S ekkor viszont békéről álmodozott a világ, mint a fehérhegyi vérnap -után. - -Azonban a kisarczolt Alsó-Szászország idegen hatalommal kötött -szövetséget, a dánok betörtek a német birodalomba, s újra lángra lobbant -a vallásháború. - -A megnyilt harcz folyama szintén rövid volt. - -Mannsfeld, az új hit seregeinek vezére Dessaunál, a szövetséges dán -király Lutternél megveretett, Wallenstein a kelettengerig nyomult, -Stralsundot ostromolta, az evangelikusok ereje teljesen kimerült, s a -dánok a lübecki békekötésben kötelezék magokat, hogy többé Németország -vallásügyeibe nem vegyülnek. - -II. Ferdinánd most eljöttnek vélé a perczet, hogy rendkívül erélyes -szabályokkal hosszas időre biztosítsa a békét. - -De midőn már szigorú parancsai a kitűzött czélhoz közelebb vitték, -Gusztáv Adolf svéd király, harmincz ezer fegyveressel a pomeraniai -partokra kikötött, s a protestáns ügy számára az egyik diadalt a másik -után nyerte meg, míg a lützeni nagy győzedelemmel életét a csatatéren -végzé be. - -Halála után Oxenstierna svéd cancellár a már franczia segélypénzzel -ellátott protestáns német fejedelmeket a heilbronni szövetségben -egyesíté s az összes hadak vezérletét átvette. - -Az altenriedi győzelem s Regensburg elfoglalása lett e szövetség fényes -eredménye. - -De a lothringeni és spanyol segédseregekkel Regensburg visszavételére -siető császári tábornok Gallas, Nördlingennél a protestánsok kardját, -Bernhard weimari herczeget megverte s kipusztítva, földúlva Sveviát és -Felső-Németország evangelikus részeit, a prágai békében a katholikus -ligával való kézfogásra kényszeríté az új tant pártoló, azonban a -heilbronni kötést alá nem írt szász és brandenburgi választófejedelmet. - -Ekkor a svédek és a heilbronni szerződésbe vegyült protestánsok a -katholikus Francziaországtól, mely az ausztriai ház és a német birodalom -természetes ellensége volt, kértek segélyt s nyertek is. - -Minden arra mutatott, hogy 1638-ban – melynek végnapjaiba tettük át -magunkat – még sötétebb és kétségbeejtőbb színt ölt azon vallásháború, -mely annyiszor látszott bevégezettnek, s tört ki mindig újabb erővel és -dühvel. - -* - -Az erdélyi fejedelmek e nagy küzdelemben csak mellékesen vettek részt. - -Kiválaszták a kedvező alkalmat, hogy hadviseleteikkel a magyarországi -protestánsoknak jogokat, s Erdély számára néhány megyét szerezzenek. - -Bocskaitól kezdve I. Rákóczi Györgyig, kinek fővárosába: -Gyula-Fehérvárra vezetem olvasóimat, már három oly egyén országolt -Erdélyben, kiket a magyar korona alatt élő evangelikusok szellemi -fejöknek tekintettek, s kettő közülök idegen hatalmakkal biztosítá, s a -magyar országrendekkel törvénykönyvbe igtattatá az új tan szabad -gyakorlatát s jogait meghatározó békekötéseket. - -A harmadik, tudniillik Rákóczi György, még eddigelé csak izgatott a -felső megyéken. - -Reményekkel táplálá a szenvedett sérelmek miatt panaszkodó hitsorsosait. - -Ha szerét teheté, egyenetlenséget szított a katholikus főurak sorában. - -Segélylyel kecsegtette a csüggedező protestánsokat, kitartásra s -jogkövetelésre inté az erélyeseket. - -Körülmények szerint volt félénk és vakmerő, de a német ügyek folyamáról -pontosan lévén értesítve, a vallássérelmi vitákért csak addig haladt -előre, honnan könnyen vissza lehet lépni, s a hol, míg biztat és -követel, nincs erkölcsileg lekötelezve a kardot kivonni, nincs -kényszerülve hangzatos igéreteit ágyúdörejjel támogatni. - -E közben az erős akaratú és tevékeny II. Ferdinánd meghalt, s fia, a már -régebben magyar király Pozsonyba országgyűlést hirdet, hogy a főhatalom -jelvényét nejének is fejére tétesse. - -Hosszas, és minket – kik Gyula-Fehérvárt kerestük föl – nem érdeklő -halasztások után, tanácskozásra átadattak a királyi előterjesztések, de -a rendek protestáns többsége, Rákóczi küldötteitől buzdítva, -kinyilatkoztatá, hogy a tárgyalásba addig nem ereszkedik, míg a -vallásszabadságon elkövetett sérelmek orvosolatlan maradnak, és -elmellőzvén a felső táblát, melynek többsége katholikus volt, kivánságát -«mint Magyarország evangelikus rende» külön feliratban juttatá a korona -elé, mi törvénytelen ujításnak, forradalmi lépésnek, a fegyverre -hivatkozás előjelének tekintetett. - -E merész feliratot épen a karácson előtti hetekben küldék meg párthívei -az erdélyi fejedelemnek. - -A hír csakhamar a palotából az utczákra került, bekopogtatott a -külvárosi házakhoz is, és rendkívüli izgatottságot terjesztett -szanaszét. - -Dajka János püspök kéz alatt tudtúl adá híveinek, hogy legközelebb az -evangelikus rendek panaszainak fejtegetésére használja a szószéket. - -Kiki ismerte a főpap izgató modorát, s a befolyást, melyet Rákóczi -kedélyére gyakorol. - -A hadpárt bizonyosnak hitte a rég áhitott vallásháború kiütését. S a -békepárt is, melyhez az erdélyi, akkor még csekély számú katholikus -urakon kívül, néhány tekintélyes protestáns egyén is tartozott, alig -mert többé kételkedni, hogy a koczka el van vetve; s bár az első -megdöbbenés után gátlólag kezdett működni, szertelen ingerültségével -árulá el kétségbeesését. - -A fejedelem a püspökön kívül még senkit sem bocsátott magához. - -Reggeltől késő éjig szünetlenül futárok indultak az ország különböző -részeibe. - -Látszik, hogy Rákóczi nagy dolgokon jártatja az eszét. - -Kardot köszörülni, megnyergelni a hadi mént, a fejedelem személyes -vezénylete alatt a vén Kornis Zsigmondot és a fiatal Kemény Jánost két -tekintélyes hadtest élére állítani, a hit és lelkiismeret szabadságának -zászlóit lobogtatva Tokajtól Nagyszombatig nyomulni, mindenütt a -békétlen elemeket a seregbe olvasztván, legalább hatvan ezer emberrel a -megostromolt Nagyszombatból Morvába vagy Sziléziába rontani, hogy Baner -svéd tábornokkal közös hadterv szerint lehessen III. Ferdinándot eldöntő -csatára kényszerítni: e merész tervet a hadpárt főnökei már Rákóczi -szájába adták s különböző czifra változatokkal kicziczomázva -terjesztették szét. - -De a béke barátai is szerencsések valának egy másik szintén fontos hír -birtokába jutni. - -Állításuk szerint tudniillik Dajka püspök utolsó audientiája után, a -fejedelem este tíz órakor magához hivatta Kassait, a czím nélküli -cancellárt, s ennek tanácsára, míg Dajka templomozni fog, néhány főúr a -palotában értekezletre gyül össze. - -Nagyhatású volt e hír a kedélyekre. Mindenki tudta, hogy a porból -fölvergődött s az aristocratia által gyűlölt Kassai a világ legfélénkebb -embere, ki soha lóra nem ült, ki soha fegyvert nem vett kezébe, s ki a -háborút azért nem ohajtja, mert maga nem mer táborba menni, s mert a -nyert csaták csak az ő halálos ellenségeinek, a főuraknak, befolyását -növelnék. - -Remény és félelem közt virradt tehát a pártokra az a nevezetes nap, -melynek reggelén Gyula-Fehérvár lakosai korábban keltek föl ágyaikból, -mintha mindenik családnak fontos intézendője volna, s a halasztás -kárral, az elmulasztás nagy veszélylyel járna. - -* - -[Illustration: I. Rákóczi György.] - -Sűrű tömeg, melynek hullámzása alig észrevehető, lepi be azt a közt, -mely a fejedelmi palotából a székesegyházig terjed. - -Fő főt ér. A könyöknek nincs elég helye, hogy kifeszülhessen, s -működéseivel egy lépésnyi előrehaladást, vagy egy kevéssé szabadabb -lélekzést szerezhessen annak, ki a népgomolyba mélyebben akar -benyomulni, vagy onnan kibontakozni. - -A «kék darabontok» és udvari alabárdosok igyekeznek ugyan legalább -akkora rést nyitva tartani, a mennyi elég, hogy a fejedelemhez menő -lovagok, kik a kapuig vergődnek, senkit össze ne tapossanak; s viszont a -hirnökök a kapuban elég magasra emelik gombos pálczáikat és hatalmasan -sípolnak is, ha valaki az udvarból eltávozni készül; de a közlekedés -föntartására czélzó minden szabály aránylag csekély sikerre vezet és sok -kellemetlen surlódás árán. - -A nép néhol áttörhetetlen csoporttá forrt, s a hol valamivel gyérebb is, -nehezen mozdul ki állásából, melyet küzdéssel foglalt volt el, s -ingerült kedélylyel oltalmaz. - -Csak ha kedvelt vagy rettegett úr nevét hangoztatják a «kék darabontok», -s ha a hirnök sípolása helyett dobok perdűlnek meg, a fejedelmi -családhoz tartozók közelgését jelentvén, akkor kezd hullámzani s -élénkebben ketté válni a tódulat, hogy szabad átjárást engedjen. - -Úgy látszik, a tömeg újságvágya s lelkesedése föl van fokozva, mert -úrinők, kiváncsi vén asszonyok, aranyos kardu, sőt papi ornátusban levő -egyének is, kik már elkéstek, vagy inkább szerettek künn maradni, -vegyülvék a nép közé. - -S mily tarka, összhangzástalan, de érdekes képet ad az egész! - -A különböző nemzetek, czéhek, társulatok, a magasabb és alsóbb rendű -polgárok sajátságos öltözete, mely szabásban, színben, ruhanemekben, sőt -magokra a kelmékre nézve is egészen elüt a többiektől, alig enged -szemeinknek nyugpontot, s nézésünk a meglepetés ingerével röpköd -ide-oda, új meg új benyomásokat fogadva el és soha be nem telve általok. -S még elevenebb hatást gyakorol kedélyünkre a tömeg hangulata, -magatartása, szelleme. - -Eredetileg – mint látszik – két csoportozatot formált az összegyülöngő -nép. - -Sokat tudniillik a fejedelmi udvar felé sodort kiváncsiságok és -szenvedélyök, míg viszont számtalant újságvágya, mely mélyebb áhitattal -vegyült, a székesegyházhoz csődített. - -Zarándokláshoz, búcsújárathoz hasonlított e kicsiny népköltözés. - -Falkában haladtak a vár utczáin, s inkább komoly meghatott arczczal, -mint zajongva és társalogva. - -Egy rész a piaczra ömölvén, egyenesen az udvarnak tartott, mintha az -volna Medinája, hová jutni fogadást tett; más rész szintén egyenesen a -székesegyházhoz vonult, mintha az volna Mekkája. - -A kik a palota kapuin be nem férhettek, legalább arra fordíták -tekintetöket, s a kik a templom belsejéig nem juthattak, legalább -benézni és onnan valamit meghallani sovárogtak. - -Mindkettőjök háta mögé új meg új egyének szivárgának, s átlépvén az -üresen maradt rést, a kezdetben különálló csoportokat egy testté -forrasztották. - -S most az egész a czímertan legszeszélyesebb rajzai közé tartozó -csoda-állathoz, valami kétfejű óriásgyík vagy teknősbéka-fajhoz -hasonlít, melynek törzse lomha, tétlen és alélt, fejei pedig egymás -ellen vannak fölingerelve. - -Mert a templom előtt tanyázók azért szorítják ki magokból majdnem a -lelket, s azért tapostatják lábaikat, hogy a szószékből hozzájok -hullámzó hangok közül mentül több érthető szót, s ha lehet, gondolatokat -is halászszanak ki. Csendre s figyelemre van tehát szükségök. - -Ellenben a fejedelmi udvar kapuihoz tolongók azért roncsoltatják -köntöseiket, azért tűrik a «kék darabontok» mogorva bánásmódját, hogy a -palotából kijövő egyénektől hireket halljanak, s tények felől, melyek -által érdekeltetni látszanak, minél gyorsabban világosíttassanak föl. -Ezeknek tehát a csend helyett most épen annak ellenkezőjére van -szükségök. - -Aztán a hírt és az igét lesők közt kedélyökre nézve is kirivó különbség -mutatkozik, mit lehetetlen nekünk hamar észre nem venni. - -Az udvarba nézők tudniillik többnyire dühös mérsékeltek, míg a -szószékhez tekintők csaknem kivétel nélkül mind dühös túlzók. Azoknak -zöld remény, ezeknek fekete gyász szinében tűnik fel a hiresztelt -vallásháború. Nem is csoda tehát, hogy az egyik fél oly kevés -rokonszenvet mutat a másik iránt, mintha közös osztálypörük volna, -melyen ügyvédeik már rég meghíztak, magoknak pedig erszényök és kedvök -rég megcsappant. - - -II. - -A püspök úr szenvedélyesen szónokol. - -Soha nagyobb hangja s közönsége nem volt. - -A templomba tódult nép ifja és véne mély áhitattal, sőt azon sötét -rajongással hallgatja, mely a hitújítás korszakának jellemvonásához -tartozik. - -De a külső tömeg, miután keveset érthet a kenetes beszédből, nincs annak -úgy varázshatalma alá vetve, hogy a szónok czélja szerint buzduljon föl -vagy alázódjék meg, s érezzen keblében törődést vagy elszántságot. - -A templom előcsarnokán túl csak az erősebb hangnyomatú szavak, melyeket -az egyén képzelődése kötött összefüggő gondolatokká, valának tisztán -kivehetők. - -Itt teljes alkalma van az indulatoknak sejtések, gyanítások útján -fokozódni. - -Dajka püspök predikatiójából hallák meg a távolabb állók is, hogy -Nagyszombatban nem szabad az ágostai vallást követőknek a megrepedezett, -szétdülő egyházat kiigazíttatni. - -Oh! ott bizonyosan a pap fejére hull az eső, midőn épen az evangeliumot -kezébe veszi; a consistorium legbuzgóbb tagjainak a hirtelen lemállott -vakolat alkalmasint vagy az orrát, vagy talán a koponyáját is betörte; s -kétségtelenül minden isteni tisztelet kezdetekor külön kell azért -imádkozni, mikép a Jehova hatalmas karjaival tartsa fel a boltíveket, -hogy a nagy orgona szavára ne dőljenek a szent gyülekezetre. - -Ez iszonyú helyzet a legrészletesebb vonalakig lebeg a tömeg szeme -előtt. - -Erről suttognak, ezt magyarázzák egymásnak. - -Megint hangzik a főpap szájából valami tisztán érthető: - -– Léván nem szabad lelkészt tartani. - -– Ki kereszteli meg a gyermekeket? – kérdé szomszédjától a tömegben egy -várandós asszony. - -– Senki, kedves hugom! – válaszolja érzékenyen maga a szíjgyártók -czéhmestere, – ott a mi szegény hitsorsosainknak még nevök sincsen. - -– Szakolczán nem adnak temetőhelyet halottainknak, panaszolá a főpap. - -– Borzasztó! – sóhajták künn. - -– Vajon hány halott hever Szakolczán temetetlen? hányat ástak be -árkokba? hányat kapartak ki onnan a farkasok? hol pihen az, kinek -életében nem volt egy talpalatnyi földje is? - -Ily tudakolások zsibongnak a nép ajkán, terjedve-széledve mindig tágabb -körben. - -Az elkeseredés nőtt, az áhitatos csend apadt. - -S ez még szerencse volt, mert legalább a közös csillapítás alatt a főpap -néhány panasza megérthető nem vala. - -Míg a templomnál ezek történnek, a fejedelmi lak kapui előtt hemzsegő -csoport sincs izgatások nélkül, mert időnként akad, ki a főurak -értekezletének folyamáról hírt szed föl vagy kohol. - -– Össze akarják rögtön hívni az országgyűlést, hogy hadi segélypénzt -ajánljon – szólt az egyik. - -– A fejedelem ő nagysága saját kincstárából a zsoldosok szaporítására -nyolczvanezer tallért igért – erősíté a másik. - -– A hajduvárosokhoz és a székely nemzethez még az éjjel parancs megy a -közfegyverzésre – mondá a harmadik. - -Természetesen minden ilyen hírre szembetünő lehangoltság mutatkozott a -kapuk körül csoportozókban, mit mély hallgatásuk s komor tekintetök -tanusít. - -De a felleg után verőfény jő, a borút derű váltja föl. - -Csakhamar így történt itt is. - -Békeremények kezdettek a palotából kiszivárogni. - -– Haller Péter és Mikó Ferencz – beszélé egy udvari tisztviselő – azt -tanácsolják, hogy ő fensége figyelmeztesse ugyan a nádort az -evangelikusok vallásszabadságát biztosító bécsi, nikolsburgi és pozsonyi -béke pontjainak szoros fentartására, de most ennél még többre ne -terjeszkedjék. - -– S legfölebb néhányat fogasson be azok közül – mormogák a dühös -mérsékeltek – kik a törököt háboruskodásaik által nyakunkra akarják -hozni. Úgy kell bánni velök, mint Zólyomi Dávid urammal és czimboráival. -Van ám börtön a fogarasi várban, s Kőváron is hűs helyet lehet a -heveskedők számára készíteni. Csak ne kíméljük a nehéz meg a kurta -vasat. Olvasztanak eleget hegyeinkből, s marad, a kardon és ekén kívül, -bőven békókra is. - -Egymást tüzelgeték fel pattogó szavakkal, s jókora nyugtalanság és zaj -támadt, mely a templom felől sűrű kézintéseket hozott mozgásba. - -– Helyet, helyet! – sürgeték most a «kék darabontok» tért nyitva egy -szürke bajuszú s egészen fehér szakállú lovag számára, kit összegörbedt -dereka és a pofacsonthoz száradt arczbőre csaknem hetven évesnek, kopott -dolmánya pedig csekély fontosságú vidéki úrnak gyaníttattak. - -– Ennek bizonyost kell tudni, ez az udvarból jő! – szóltak a hátrább -állók, lábujjhegyre emelkedve, előre nyujtva nyakaikat a mások vállán, -vagy könyökeikkel feszítve szomszédaikat, hogy az embergomolyékból, -melybe zárultak, valahogy kiékeljék magokat. - -– Mi ujság, nemzetes nagyuram? Ha nem bántanók meg; mit főznek benn a -tekintetes és nagyságos rendek? – kérdik a lovagtól, a kik mellett -elhalad. - -– No hát, fiaim! – szólt ez köhécselve s elő-hátra inogva, – mindnyájan -paripára ülünk, s táborba szállunk, hogy czikkelyes buzogányainkkal -fejelágyára kopogtassunk a nádorispán úrnak. Aztán felrándulunk -látogatás végett Pázmány Péter ő kegyelméhez is. - -– Messze lakik az érsek uram – jegyzi meg a tömegből valaki. - -– Messze ám, fiam! – folytatá az öreg, – de mi addig meg sem pihenünk, -míg szakállánál fogva nem hurczoljuk ide. - -– De hátha az érsek uram találja a kegyelmed szakállát megtépni. - -Az öreg erre pattogni kezdett, a tömeg is visszasivalkodott s úgy -körülfogá, hogy a darabontoknak kellett, s kevés sikerrel rendet -csinálni. - -Szerencsére épen midőn hevében volt a czivódás, hangzék hátmögül: – -György úrfi! György úrfi jő! Isten éltesse György úrfit! - -Mindenki tudta, kit kelljen György úrfi alatt érteni, s neve legalább -annyira kihűté az öreg lovagot és veszekedő társait, hogy halkabb és -gyérebb nyilatkozatok közt folyt le a per, s történt a távozás. - -A fejedelem nagyobbik fia az úgynevezett «Harmadik udvarból», melynek -kapuja a templomutcza hátulsó végére nyílt, s mely teljesen mentve volt -a tömegek kiváncsiságától, léptetett ki gyönyörű arab lován. - -Kísérete csak egy szárnysegéd- és az allovászmesterből áll. - -György úrfi a fiatal kor kezdetén van; nagyságos anyja még csak -gyermeknek tartja, de nagyságos atyja már érett férfiúnak akarja -tekinteni, hogy hamar nyerjen önbizodalmat, s hogy tanuljon gondolkodni -saját helyzetéről és azokéról, kiket idővel kormányozni fog. Mi György -úrfi önbizodalmát illeti – e szép tulajdonról nevelője, vagyis -udvarmestere úgy vélekedik, hogy már elbizakodássá fejlődött ki; -ellenben a tetszelegni vágyó palotahölgyek – kiket akkor -frauczimmereknek híttak – a deli herczegúrfi hibájául épen azt emelék -ki, hogy igen szerény, szemérmes és visszahúzódó – szóval, nem bír a -kellő önérzettel. - -Melyik félnek van igaza, az idő fogja megmutatni. - -György úrfi a templom hátrészénél felkanyarogva oly ponthoz ért, hol már -szemébe tünt a csoportozat. - -Ekkor arabja vagy a sarkantyu-érintésre, vagy saját ösztönénél fogva, -hegyezte fülét, magasra emelte első lábait, dagasztá a jegeshavat, -tánczolt, hátulsó lábaira emelkedett, s néha félre is ugrott, de oly -óvatos vakmerőséggel, oly kecses szeszélylyel, hogy mind gazdáját, mind -magát a legfestőiebb helyzetekben tünteté a közönség szemébe. - -S György úrfi valóban daliás kinézésű ifjú. - -Hosszú göndör haja éjfekete s gazdag gyűrűzetben verdeste széles vállát, -melyről ultramarin szinű, csillogó aranyvirágokkal hímzett, drágaköves -gombú, s hófehér hermelin szegélyű és nyakú mente himbált a légben -magasabbra felkapatva, vagy ékes hullámredőkbe fodorítva. - -Karcsú derekán csattog a hosszú szíjra eresztett kard, s fénylik a -fekete gránát és smaragd boglárokkal terhelt öv. - -Piros-barna arcza, nagy s éles sötét szemei, erős homloka, büszke -vonalai a dacz és erély jellegébe olvadtak fel, melyet negédes -magatartása s hatásra számított mozdulatai még egy kevéssé talán -túlzottá fokoznak, de a nép szeme előtt, mely a kirivót szereti, annál -érdekesebbé. - -És e huszárnak való herczegúrfi még a tudományosság hírében is állott. - -A _Küzdő keresztyén_, melyet senki sem olvasott, mert papírra téve sem -volt, híres röpiratnak tartaték, mely szerzőjét az annyi vérbe került -koreszmék élére emelé. - -Tartalmát a Rákóczi-családhoz ragaszkodó hittanárok úgy kikürtölték s -előre is saját eszméikkel úgy felvirágozták, hogy György úrfi, a nagy -gondolkozó, ha lóra pattant, csakhamar az ablakhoz csődíté az egész -nővilágot, míg öcscse Zsigmond úrfit, a szorgalmas ifjút, másnak alig -tartották, mint oly főrangú iródeáknak, ki a betűvetés helyett -hasznosabb, s helyzetéhez méltóbb dolgokra fordíthatná a drága időt. - -Szóval a fejedelem nagyobbik fia a közönség kegyencze volt, míg a -második fiút csak a hozzá közelebb állók bálványozták. - -György megjelenése most sem maradt hatás nélkül. - -Míg a deli úrfi a Miklós-kapu felé haladva a templom előcsarnoka -irányában tomboltatta arabját, némelyike még a buzgóbb hallgatóknak is -Dajka püspök szónoklatából kevesebb hangtöredéket ragadott meg -figyelmével, mert a szép és daczos ifjúra fordította tekintetét. - -Voltak ugyan mások, kik az egyházban óhajtották volna látni a _Küzdő -keresztyén_ szerzőjét, s harag gerjedt szívökben és a botránkozás sötét -árnya szállt arczvonalaikra, midőn az ünnepi szent csendet így szemlélék -fölzavartatni, de a herczegúrfi neve és alakja annyi varázszsal mégis -bírt rájok, hogy keserűségöket elnyelték, s a legcsekélyebb mormogással -sem tanusíták visszatetszésöket. - -[Illustration: György megjelenése most sem maradt hatás nélkül.] - -Maga az uralkodó fejedelem alig részesült volna e rajongásig felhangolt -kedélyűek ekkora kiméletében. - -Mert a tény, ha nem gyöngédtelen, legalább is felötlő volt. - -György úrfi tomboló ménén a tömeg azon középrétegeihez érkezett, hol az -egyének igen távol voltak a templompitvartól arra nézve, hogy valamit -hallhassanak és szintén igen távol a palotakapuktól, hogy a kijárókat -kérdésekkel ostromolhassák. - -Itt a piaczra későn szivárgókból alakult vegyes nép, mely rossz helyzete -miatt se az áhitat, se a kiváncsiság számára elég tápot nem nyerhetett, -ujjongatásokban tört ki, s rokonszenvének kifejezéseül lekapott süvegét -kezében forgatta. - -A hiú György úrfinak tetszett a kegynyilatkozat, s még mesteriebben -tomboltatá arabját, nem hallva, vagy nem véve számba a zúgást, mely a -püspököt élvezni kivánók ajkairól szélmorajként emelkedett föl. - -– Ez fogja az új ammoniták bálványoltárait ledönteni – suttogák körüle -és távozása után – ez állítja megint lábra hitsorsosaink ügyét -Németországban. S irat majd a bécsinél különb békét a magyar -evangelikusok számára is. - -– Csak az kár, hogy addig meghal Pázmány! – szólt egyik békebarát némi -gúnynyal. - -– És addig a kovásznál is inkább elsavanyul az evangelikus rendek minden -édes reménye – jegyezte meg a második. - -– Kegyelmetek igen fenn kezdik szarvaikat hordani, pedig nemcsak Kassai -uramból áll a világ. Habár Kassai uram a béke mellett van, lehetnek a -valóságos főurak s lehet a fejedelem ő nagysága is más nézetben – -válaszolák hévvel a háború párthivei. - -– Mi nem Kassai uram részére beszélünk. Mi jól tudjuk, hogy nem ránk -bízták az ország dolgát, s nem is akarunk, mint kendtek, ahhoz szólani, -mihez semmi közünk. Ha insurgálni kell, majd kiköszörüljük szablyánkat, -s ha hadisegélyre kapuadót kérnek, csak úgy megfizetjük, mint a maga -jobbágyaitól akármelyik nemes ember. De azt nem találjuk helyén, ha -valaki a lemenő nap rovására magasztalja a fölkelőt. A mi dicsőségesen -uralkodó fejedelmünk sem hullott a fejelágyára. Ő is forgott elég -csatában, el tudja intézni, a mit a haza javára szükségesnek lát, s -nincs szükség György úrfi vitézségét az apja ócsárlásával magasztalni. - -A vitának ily ravasz fordulatot a várostanács főjegyzője adott, arra -számítva, hogy pártelleneit kényelmetlen térre szoríthatja. - -– Hát ki szólott ő fensége ellen? – vette fel az álnok vádat egy köpczös -kinézésű mezei kapitány. – Jobban nyakán fog ülni a nádorispán seregének -a mi fejedelmünk, mint kegyelmetek óhajtanák; attól ne tartsunk semmit. -Nem azért volt Bethlen Gábor hadainak vezére, hogy egyebet várhassunk -tőle, mint fényes győzedelmeket. De az apák csak örvendhetnek azon, ha -fiaik által idővel még felül is mulatnak. S meglássátok, György úrfiból -minden hitsorsosaink feje, egy másik Gusztáv Adolf lesz, ki a -Regensburgban ülésező német fejedelmeknek Gyula-Fehérvárból fog -békepontokat diktálni. - -– Sokáig éltesse hát az Isten ő felségét! – szólt hideg mosolylyal a -városi jegyző. - -– A ki állításomat gúnyolni meri, majd meglátja: nyelve élesebb-e vagy -szablyám? – hánytorgatá a mezei kapitány. - -– De miért czivakodnak kegyelmetek minden igaz ok nélkül? – mondá egy -épen akkor érkezett papi személy, kiben a közönség Csulaira, az udvari -káplánra ismert, – Fölöp maczedoni király akárhány győzedelmet nyert, -maradt azért még elég tennivalója az ő hős fiának, Nagy Sándornak is. Ha -Rákóczi György fejedelmünk most hadat üzen, megverheti a nádort, -egyesülhet Baner svéd tábornokkal, a heilbronni szövetségesekkel és a -franczia segédcsapatokkal, s aztán beveheti Regensburgot, Prágát, -kihajtja országából régi ellenségünket, a bajor választót, kötelességére -visszatérítheti a szász fejedelmet, megbüntetheti a köpenyforgató dán -királyt. De mindezen győzedelmeivel csak felét teljesítené azon nagy -feladatnak, melyet számunkra a gondviselés kitűzött. Mert, szeretett -híveim! a mi egyik hatalmas ellenségünk a római császár, de a másik, a -lengyel király, Ulászló, ki a köztársaságban, mely fölött uralkodik, még -több erély- és szigorral lépett fel az új hit követői ellen. S ha idegen -segély nem jő közbe, bizony a mi unokáink a lengyel földön nyomait sem -fogják találni az evangelikus hitnek, mely az Isten igaz igéit ott -terjeszté vala a legkitünőbb eredménynyel… És ezek után, szeretett -híveim, nem látjátok-e be, hogy György úrfinak a hadi babért és béke -pálmaágát Krakónál kell keresni, s nem Regensburg- vagy Prágában? Apja -küzdeni fog Magyar- és Németországban, s midőn szövetségeseivel a -vallás- és lelkiismeret szabadságának kivívásához járul, előre -kiegyenlíti azon útat, mely György úrfit a diffidensek, vagyis a mi -szent vallásunkat követők élén viendi a lengyel trónra, hogy ott örökre -véget vethessen Babylon hatalmának. - -Csulai uram rajongó beszéde tetszett ugyan a mezei kapitánynak, de annál -kevésbbé másoknak, kik a főjegyző körül gyűlengének. - -A vita, melynek folytatását a hamar eltávozó udvari káplán szeretett -híveire bízta, kik közé Eris almáját bedobá, – perczenkint zajosabbá -vált. - -S midőn György úrfi a hánykódó arabon a Miklós-kapuig haladott, hogy a -külvárosba szállhasson alá, háta mögött már a kósza méhraj -zsibongásaként emelkedett és szállt a zúgás-bongás, itt kitörve, ott -lankadva, s megint erőre kapva. - -Dajka püspök pedig a künn levő hallgatók számára csak terjedelmes -hanglejtéseinek skálájával szolgálhatott. Minden egyéb elmerült a -közmorajban. Pedig szónoklatának fénypontjához ért, s a vallásos -térítések különböző nemeit vala elősorolandó, melyek a magyarországi -evangelikusok ellen állítólag igénybe vétettek, s borzasztó jeleneteket -tártak a megrémült világ szeme elé. - -S a szenvedélyes tömeg, mely a csend helyreállítása körüli sikertelen -kísérletei miatt is ingerülve volt, épen a tények fölszámlálásánál -hagyatott saját képzelődésére. Kiki szabad kénye-kedve szerint rajzolá -az állított hajmeresztő eseményeket. Egyik máglyát vélt füstölögni, a -vértanuk már elhamvasztott holttesteivel. A másik a dragonyosokat látta, -a mint az anyák karjaiból ragadozzák a csecsemőket. A harmadik a szent -könyv széttépett leveleit nézte a forgószél tölcsérében. A negyedik a -száműzött hitszónokokkal együtt húzott gályát, vagy hevert nedves -börtönpinczék fenekén. Szóval, a legveszélyesebb démon, a bősz álmokat -történetekké hazudó képzelődés, mely a néplázadás karvezetője szokott -lenni, és csalfa állításokkal vérfagylaló bűnöket nemez s az aljasra az -erény álarczát vonja, – kezdé szemfényvesztő játékait űzni. - -– Le a képimádókkal! Irtsuk ki a kananéusok hitetlen faját! Haljunk meg -a lelkiismeret szabadságának védelmében! – hánytorgaták a dühös rajongók -egyre-másra. - -Szerencsére a deczemberi hideg legalább tizenöt fok volt a fagyponton -alúl. - -Ezt Gyula-Fehérvár lakosai nem tudták ugyan; de annyit a higany -megkérdezése nélkül is éreztek, hogy foga van a télnek, s az ember a -prémes bundától kölcsönzött melegben végre is óvakodóbb szokott a -kezdeményezések körül lenni, mintha a nap hő sugarai élesztik a -vérkeringést. - -Aztán a templom nagy orgonája megdördült, hirdetvén, hogy a püspök úr is -bevégezte a térítők ellen indított hadjáratot. - -Sürgés támadt. - -Voltak, kik a rövid utó-imát be nem várva, ki akartak menni, s míg -ezeknek, hogy távozhassanak, rés nyilott, befejeztetett az -istentisztelet is, és az egész közönség fölkelt a padokról, tódult a -szabadba. - -Szóval itt nem volt már többé mire várni, mitől hevülni, miért -hallgatni. - -Kocsik, szánok robogtak elő zörögve, csengve, s hogy haza repítsék azon -delnőket és öreg urakat, kik Dajka uram meleg szónoklata ellenére is, -mint arczszínök gyaníttatja, a magas és szellős templomívek közt, néha -talán a kandalló csendes derült lángjára vágyva gondoltak. - -Különböző irányban vastag erek törtek ki a népcsoportból s ágaztak a -piaczon végig, oly egyénekből szőve mindig s mindig tovább, kik nem -találták ámolygásra csábítónak a légmérséket és hangyagyorsasággal -siettek haza. - -Nem is volt csoda. - -Mert már most a Maros völgyén zúgva száguldott végig az alszél, s míg a -könnyű katángot és száraz ágakat tánczoltatá, s míg a fehér és csillámos -hóhasábok éléről vékony lemezeket szeldelt le, hogy az útárkok körül új -hófuvatagokat alkosson, addig a Kecskekő és kákovai hegygerinczek -vihartömlőiből is kiszabadult egy-egy légroham, s Gyula-Fehérvárra -húzódva, a fejedelmi palota ablakai előtt kezde fütyölni, a -házereszekről a vékonyabb jégcsapokat dobálá az ácsorgó utczagyerekek -nyakába, s a hol csak szintén a várba fölrepkedő róna-széllel -találkozék, tüstént összesivalkodott vele, s aztán ketten küzdve, -kigyódzó örvényt fúrtak a légkörbe, vagy tölcséreikben forgaták mindazt, -mit az utczáról, a korcsmák czégéreiről, és a lekapott süvegek daru- és -kerecsentollaiból hirtelen magukhoz ragadhattak. - -S ekként a hideg téli nap fanyarrá, csípőssé alakult. - -Az éltelen sugarak ragyogtak ugyan, de a sürge és zizegő lég a meleg -ruhákon is minden parányi nyílást megtalált, s az arczot vörösre, a -körmöt kékre festé. - -A békésebb hajlamú egyének tehát a templomból s annak csarnoka elől -hazavonultak, és a tömegnek, melyet kétfejű csoda-állathoz hasonlítánk, -egyik feje megszünt élni. - -A harczpárt száma – elenyészvén a főbb érdek, mely összecsődíté – -tetemesen apadt ugyan; azonban e változás a fejedelmi lak kapuja előtt -még mindig függőben tartott békepártra nézve épen nem vala kedvező. - -Mert a pöspök úr hallgatóiból a rajongóbb egyének most a főurak -értekezlete iránt nyervén tudvágyat, falkákban nyomultak a másik -tömegre, és míg némelyek ökleikkel s könyökeikkel rést nyitottak -magoknak majdnem a kapukig, azalatt közűlök a nagy többség -érczsorompókként vette körül a piacztér e szögletének régibb vendégeit, -s úgy nyomta, szorítá előbbre, hogy az alabárdosok és «kék darabontok» -minden törekvése sem volt elég a fejedelmi udvar bejárataitól őket -visszaszoritani. - -A békepárt, egészen önhibáján kívül, a palotaőröktől a karabélyagygyal -és a láncsafokkal egy-egy durva ütést kezdett kapni mellére és fejére, -de hátulról annál erélyesebben szorítva, kénytelen volt nagy -szitkozódások és zaj közt a kapun mindig beljebb tódulni, s minthogy az -őröknek a tüzelést az alkapitány, ki a zavar növekedésekor érkezett a -helyszinére, megtiltotta, csakhamar az egész előudvar, hol a «kék -darabontok» tanyáztak, s melyre az értekezletet tartó főurak teremének -ablakai néztek, zajgó és hangosan veszekedő néppel telt meg. - -A morajból pedig e fölkiáltások voltak észrevehetők: «Éljenek a -Magyarországi evangelikus rendek! Éljen a vallásszabadság! Éljen a -háború!» míg viszont merész ellenmondásként az is hangzott, hogy: «Éljen -a béke! nem kell háború!» - -Szóval a mostani kifejezést használva, egy kis «krawall» volt -keletkezőben. - -* - -De mi, kik nevelésünknél és véralkatunknál fogva inkább szeretjük a -szenvedélyeket a szobában, mint a szabad ég alatt látni és vizsgálni, -hagyjuk el most a tomboló sokaságot és szép csendesen a templom-utczán -végig ballagva, kisértsük meg a «harmadik udvar» kapuján a fejedelmi -lakba menni, hátha ott benn érdekesebb jelenetekre találunk. - -Minket senki sem fog föltartóztatni. - -Helyzetünk egészen kivételes. - -Használjuk tehát az alkalmat. - -Ne késsünk a szép nők öltözködőtermébe is betekinteni. - -Nekünk ez a szemérmes reggeliórákon sem tilos, midőn különben az -ablakfüggönyök legördítve, és az ajtózávárok előre vannak tolva. - -Siessünk! - - -III. - -A «harmadik udvar», melybe lépünk, nagy nehézkes ötszög, két emeletre -építve, s magas cserépfedelű. - -Homloka, mint mondám, a templom-utczára néz, s földszint tizenkét -árú-raktára van, melyben kelet és nyugot fényűzési czikkei -összehalmozvák, úgy, hogy az aranyművesek kirakatai is majdnem azt a -szemkápráztató hatást gyakorolják az idegenre, mint Velenczében a -Rialto-híd körüli ékszerboltok. - -Más fejedelem aligha bérbe adta volna kalmároknak palotája egy részét; -de Rákóczi György szenvedélyes üzér és pénzszerző. - -Azonban észrevételek helyett haladjunk tovább. - -Az utczasor első emeletében György és Zsigmond úrfi lakik s fölöttük az -országgyűlés és a királyi tábla termei vannak. - -A többi szárnyakon a főlovászmester, a nemesi társulat kapitánya – vagy -mint más országokban nevezik, a palotaőr, – az apródok és a külső -cselédség számos osztályai fészkelnek. - -Nekünk nincs szándékunk közülök valakivel most megismerkedni. - -A kaszárnya-alakú épület nehéz és izléstelen tömegével nyomja -kedélyünket. A fegyverzaj, a mének nyerítése, a járó-kelők zsivaja, a -megharsanó trombita s a katonai gyakorlatok, melyek a tág udvartér egyes -pontjain folyamatban vannak, talán néhány perczig izgatnák figyelmünket, -de zavart és kirivó hatásaikkal utóbb eltompítanának. - -Csendesebb, festőiebb vagy legalább vonzóbb tekintetű helyre siessünk. - -Egy a fejedelem családczímerével ékített, és féldombor oszlopokon nyugvó -bejárat minket a «második udvarhoz» vezet, mely a főépületen kívül több -csinos, tündéri, szeszélyes alakú lakokból áll. Ezek csak szép-arányi -kapcsolatban vannak egymással, s mindenik külön igézetet gyakorol a -szemre, de azért az egésznek is emeli kellemét és kifejezését. - -Mint szeretnők, ha májusi nap, ha virágnyilás és mosolygó kék ég alatt -jöttünk volna ide! - -Akkor megtelnék gyönyörrel lelkünk és magasztalással szánk. - -Míg most, a hideg télen, képzelődésünk eleven színben tudja ugyan maga -elé rajzolni a kéjt, melyet a fejedelmi palota e részében lakók a -derültebb évszakok alatt élvezhetnek; de lehetetlen azt is észre nem -vennünk, hogy az építőmesterek, kiket Bethlen Gábor Olaszországból -hozatott, több gondot fordítottak a szépségre, mint a czélirányosságra. - -A lapos fedélzetet vastag hó borítja, s víz levezetésére szánt -pléh-csatornák mellett sem bírunk azon aggálytól megválni, hogy a -beszivárgó nedv a termek gyönyörű falfestményeinek és drága szőnyegeinek -előbb-utóbb ártani fog. - -S a nagy függő vagy erkélyes ablakok úgy vannak dél tájékairól zordabb -égaljunk alá átvive, hogy a szép palotahölgyeket – mert a «második -udvar» leginkább ezeknek van szánva – a csípős északi szél hatásától a -márvány-kandallók festői lángjának és kedélyes melegének ellenére is -féltenünk kell. - -Nem kárhoztatjuk tehát Rákóczi György fejedelmet, hogy a «második udvar» -hátterén két bástyaszárnyat az összhangzás megsértésével magas fedél alá -vett. Bizonyosan óvakodásból tevé, bizonyosan kényelmet akart azoknak -szerezni, kik ott laknak, s kik, minden jel szerint, kiválóbb tisztelet -és figyelem tárgyai; mert a hozzájok vezető bejáratokat a «nemesi -társaság» tagjaiból választott őrök védik. - -A bástyaszárnyak szegleteiből phantastikus alakú tornyok nőnek ki, -légben függő kioszkokat alkotva, melyekbe hajdan a virág-vedrekkel és -szellős tarka sátrakkal ékített lapos fedélzetről volt a följárás; de -ezentúl már az igéző tájképet, mely e tündérfészkek felé leírhatatlan -varázszsal mosolyg, se a meleg tavaszalkonyon a nap bibor fényénél, se a -hűs nyáréjeken a telt hold ábrándos világításában többé élvezni nem -lehet, mert az új cserépfedél óta a tornyok kicsiny raktárakká -változtak, s a repkény, mely a várfalak terrászáról rájok fölkúszik, -most kirívó ellentétet képez, míg régen a költői hatást egészítette ki. - -A két bástyaszárnyat a várfalnak itt kertté alakított terrásza köti -egymással össze. E terrász a tulsó oldalon fokozatokban száll alá, s -baraczkfákkal és szőlőtőkékkel van beültetve. A téren pedig, mely lenn -meglehetős távolságra nyúlik el, a fejedelemasszony virágos kertje van. - -De ideje már a szabadból hajlékba vonulnunk, s minthogy a bástya -kaszamatáiban kevés elbeszélni valót találnánk, menjünk a szőnyegzett -lépcsőkön a felső emeletbe. - -Mindjárt az első ajtó azon kor legdúsabb és legízletesebben butorzott -teremsorainak egyikébe vezet be. - -Mennyi pénzt nem áldozna a mostani nagyúr vagy úrnő, hogy ily szobákban -fogadhassa vendégeit, s mennyit nem beszélne az elegáns világ arról, a -mit az előcsarnoktól kezdve a boudoirig látott, élvezett és – irigyelt! - -Igaz, hogy most e szóban: _rokoko_ feküdnék a leirhatatlan varázs, mely -az érzékeket vágygyal, a szemet káprázattal tölti; míg 1638-ban, melynek -végnapjain kerestük fel Gyula-Fehérvárt, a számunkra megnyilt bástyasor -termei a legújabb divat ingerével hatnak a szerencsés halandókra, kik e -tündérfény közt álmodják át, mint a sors kegyeltjei, életök napjait. - -Mert mi is volna itt szép álomnál egyéb az élet, mely a közönséges -állapotú embereknek gond és munka, a szegényeknek pedig tűrés, szenvedés -és megpróbáltatás? - -Boldogok a gazdagok, kik a bőség kiapadhatlan szaruját a véletlentől -ajándékban nyerték! - -És százszor boldogok főként a gazdag nők, kiknek élete, mint ősmondák -szerint a Barem vize, tiszta hullámokkal és arany-fövény fölött csörg -le! - -De ne itéljünk hamar. A külszín csalhat. S hová is tévedett -képzelődésünk? - -Lépjünk vissza a teremsor küszöbére, s nézzünk röpke tekintettel a -bűbájos lakba. - -A szögletteremig – melynek szentélye elzárva, s mysteriumai még lepel -alatt vannak – legfölebb nyolcz szoba lehet, több aligha. - -A falakon ne keressünk bőr- vagy papirkárpitozást, mint most divatozik. -Mindenik faloldal arany vagy dúsan aranyzott szegély közé foglalt kép, – -egy-egy nagy tableau történeti, allegoriai vagy hitregei alakokkal. -Híres olasz festette a velenczei vagy flórenczi iskolából, kinek -frescoképei oly magasztalásban részesültek vala, hogy a közdicséret a -művészetet pártoló, de a polgáriasodás határszélén lakó Bethlen Gáborig -is elhatott. - -A termeket az akkori építészet modora szerint mély bolthajtás ivezi, -rendkívül mély ablakfalakkal, melyeknek köze, ha a nehéz selyemfüggöny -leeresztetnék, csinos divánaival együtt egy külön diszszobácskát -formálhatna, hol az úrnők könnyű csevegéseik számára egészen -elválaszthatnák magokat a jelenlevő többi világtól. - -Óriási velenczei csillárok, vastag és sok szögletre metszett -kristály-rajzokkal, függnek mindenik terem boltkapujáról, körültánczolva -a könnyű lábú Horáktól, vagy a Kegyistennők karvezetése alatt a -költészet kilencz tündérlányaitól. Mennyi fény áradhat e ragyogó -csillárokból a fenn lebegő bűbájos alakokra és az alattjárókra, kik nem -a művész ábrándjainak, de az életnek köszönik szépségöket, mely -amazokéval versenyez! S hogyne? Hisz az akkori Erdély úrnői és a -mostaniak is, az igézet, a hódítás minden fegyverét mosolyaikon, -szemeikben és sugár termetökön hordják. Vitéz amazonai a szépség -hadviseletének. - -De megint félrecsapongás! - -Maradjunk a padlózatnál, melyre az ajtóból léptünk, hogy tekintetünket a -díszítményeken legeltessük. - -E padlózat nem négyszögben rakott, viaszos és tükörsima cser- vagy -jávorfatáblákból áll, a századunkban uralkodó divat szerint. - -S hogy mi? biztosan nem mondhatjuk meg. - -Lehet márvány, antico verde, vagy – bár hinni alig bátorkodunk – lehet -olcsó fenyődeszka is. - -Végére alig járhatnánk. - -Azonban szükség sincs kiváncsiságunknak eleget tenni. - -A fődolog csak az, hogy lábunk oly finom persa szőnyegeket tapos, -milyenek a mostani műtárlatokban egészen hiányzanak, s mikből a ki -egyetlen darabot nyerhetne ajándékba vagy hű szolgálataiért jutalmul, ha -háza nincs, kényelmes hajlékot emelhetne; ha földje nincs, telket -vásárolhatna; s ha bősz zsiványként fojtogatná torkát a szomj és éhség, -parancsolón kiálthatna: hadd számoljak örökre veled, ronda nyomor, te -szemtelen utonálló, ki gyilkolsz, vagy gyilkoltatsz! halj meg most lábam -előtt! - -Boldogok a gazdagok! - -A szobákban minden butor bársony, vagy mély kék atlasz borítékú, s -ezüst- vagy aranyhímzéssel, virágokkal, vagy rojtokkal terhelve. - -Az olcsó gyapotszöveteket, melyeknek csinos dessein-jei küzül a -legkecsesebb alakuakat még a könnyű erszényű hölgyeink is végekkel -vásárolják nappali szobáiknak felékesítésére, akkor Erdélyben alig -ismerték. Sőt magokat a teveszőrből gyártott kelméket is, bár becsök -jelentékeny vala, a főurak a színes bőrnél is ritkábban használták -bevonatokra. A bástyaszárnyban egyetlen ily közönséges kelme sincs. - -S mekkora velenczei tükrök vannak! Most legalább két darabból lennének -összeállítva. - -S mennyi ezüst- és aranynemű az asztalokon, az almáriomokban, az -étagèreken, melyeknek akkor tán semmi nevök nem volt, vagy csak -egyszerűen polcznak hívták, oly alázatos büszkeséggel, mintha a koronát -fövegnek mondanák, mi igaz, de mégis valótlan elnevezés volna! - -Boldogok a gazdagok, kiket a fény úgy vesz körül, mint mást a levegőég. -Beszívják, kilehelik s nem is mondhatják többé áldásnak, mert régi -sajátjok, velök volt mindig, körülfolyja őket és sugárkörén át -tekinthetik a tárgyakat, melyeket az élet nyújt, még pedig szebb -világításban, mint mi, kiknek előbb könnyeinket és verítékünket kell -szempilláinkról letörölni, hogy valamit láthassunk, s akkor is csak -ugyanazon tárgyak sötétebb oldalán, mert a derültebb oldal mindig a -gazdagok felé fordul. Valami delejes erő mozdítja így a világ tárgyait. - -Ezerszer boldogok a gazdagok! - -De vajon mindig-e? - -A betett ajtajú szögletszobáig értünk. - -S mi történik ott? - -* - -Az ablakmélyedés zsámolyánál nőalak térdel, feje lehajtva, keze -összefogva, előtte kisded Mária-kép és feszület. - -[Illustration: Az ablakmélyedés zsámolyánál nő-alak térdel.] - -Mekkora áhitattal rebegék ajkai a _Pater noster_-t és _Ave Maria_-t, míg -ivor-fehér és finom újjai közül le-legördül az olvasófűzér gyöngyszeme! - -– Amen! Amen!… Oh! mennyei Atyám! bocsásd meg az iszonyú bűnt, melyet el -fogok követni. Isten anyja! könyörögj érettem! Szentek! vessétek közbe -magatokat! Jaj! mekkora bűn! De ti látjátok szívemet. Irgalmazz, segíts -te, boldogságos szűz! Ave Maria! ave! ave! Könyörüljetek rajtam! -Könyörögjetek érettem, a szegény szerencsétlen leányért, ki, lelke -nyugalma végett, harmadnap mulva nagy bűnt fog elkövetni! Gyámolíts -czélomban, vezess, oltalmazz én Istenem! Add, hogy ne reszkessen kezem, -add, boldogságos szűz, hogy ne piruljon el arczom! S kérlek, takard -homálylyal be Rákóczi György bácsi és Rákóczi Györgyné néném szemeit, -hogy ne lássanak semmit. És ügyelj kérlek, térden kérlek, ügyelj, -védszentem! tiszteletes Csulai uramra, ki ha tekintetét rám találná -emelni, nem volna bátorságom azok megcsalására, kik az Istentől engemet -örökre el akarnak idegeníteni. Oh! ne vonjátok el pártfogástokat porban -csúszó szolgáló-leányotoktól, a szegény és bűnös Zsófitól! Amen, amen!… - -Szegény és bűnös! - -Hogyan? E királyi pompával bútorzott díszteremben, hol minden -összpontosul, mit a pazar képzelet a telhetetlen vágynak ajándékul -nyujtani képes… hogyan?… a művészet és fény közepett, szabad-e, lehet-e -szegénynek lakni? - -Ő szegény! S nyulánk, karcsú termetén a legfinomabb reggeli pongyolát -hordja. Hónyakát, melyet a nap égő sugara talán soha sem érintett, -minden megvásárolható női munkáknál drágább csipke-reczék körítik, -miknek készítése közt Brabantban szemevilágát veszítheté el az árva -varróleány. S gazdag fürteit, melyeknek ébensötét színe az aranyhímes -fátyolhálón át oly igéző szépségben csillog, nem tartja-e össze rubin -boglárú hajtű és gyöngyfonadék! És ő szegénynek mondja magát! - -S ah! még bűnös is! - -Ez a sápadt, de leírhatatlan kellemű gyermek, kinek mozgékony, -benyomásos és rendkívül finom arczvonalaiban az ideges, az -elkényeztetett s kimeríthetetlen szeszélyű hajadon vágyaival hűn egyesül -a serdülő leányka szemérme és az angyal ártatlansága; ez a gyöngéd és -gyenge lény, ki egyaránt nincs testi és szellemi szenvedélyek -elviselésére teremtve, csakugyan bűnös volna, csakugyan megbírná egy -nagy vétek súlyát, mely az erős jelleműeknél is lenyomva tartja a -kedélyt, s szétzilálja az életörömeket? - -S ő még imádkozva fogad fel oly bűnt, mely harmadnap mulva teljesítendő! - -De micsoda bűnnek van joga az ég segélyéhez, s a gyermekkor -ártatlanságához? - -Találós mesék s phantastikus rejtélyek lehüvelyezéseért jöttünk-e a -komoly és száraz Rákóczi György fejedelmi udvarába? - -Mit nem tapasztalunk még!… - -A magát Zsófinak nevező gyermekleány, ki alig lehet tizenötévesnél több, -az ima után gondosan berakta egy kis falrejtékbe a feszületet, -gyöngyfűzért és Mária-képet. - -Sokáig vizsgálta: nem hagy-e valami látható szegélyt, valami vékony -repedést a rejték köre. Távolabb és közelebb jött megkisérleni, hogy a -különböző látpontok közül egyikén nem lesz-e észrevehető a titkos rugó. -Figyelmes kutatásai kielégítették őt, de egyszersmind elfáraszták. - -Lankadtan ült a kerevetre, picziny lábát egy zsámolyra, fejét tenyerére, -könyökét a vánkosra hajtá. Merengett, álmodozott, vagy gondolat nélkül -pihent. - -Perczek teltek így, midőn kedélyét ismét izgatni kezdé az a titok, -melyet teljesítni akar; az a veszély, melytől retteg; az a szorongás, -mely fölfedeztetést sejdít; az a remény, mely a gondviselésben bízik, s -az a csüggedés, mely önmagától fél. - -Könny gördült ki szeméből, s tudjuk, hogy a nőknél a könny nyoma még -tartósabban marad meg a szemhéjon, mint a kedélyen. - -Zsófi egy perczig sírva, a másikon aggódás közt nézett a tükörbe, s -ijedten vevé észre a vörös foltocskát. - -Öltözékasztalához szaladt, hogy hamar enyésztesse el az áruló jeleket. - -Ez sikerült is, s ő megint a kereveten ült: de ott… mit tehetett mást? -újra könnyezett. - -Viszont hideg vízhez volt kénytelen folyamodni, mely épen az alkalmas -perczben hatott, mert lassú lépés közelg az ajtóhoz. - -Zsófi minden vonalain oly szikrázó öröm sugárzott fel, mely ha tettetés -műve, akkor a fiatalkorral ellenkezik; ha pedig őszinteségből eredt, -akkor a legidegesebb természetre mutat. - -Az ajtón két lassú kopogás hangzék. - -– Ő jön! és jele szerint néném még nincs itthon! rebegték inkább -kellemes, mint nyugtalanító benyomások közt Zsófi ajkai. - -– Én vagyok, herczegnőm! Én vagyok, drága gyöngyöm! szólt halkan a -künnlevő. - -– Nyitom, tüstént nyitom! válaszolá Báthory Zsófia, a fejedelmi család -sarja, a királyok rokona, a deli alakú György úrfi hites mátkája, s -Rákóczi György udvarának büszkesége, kit minden imád, és a kit leendő -ipa, a fösvény fejedelem pazar fénynyel vett körül, mert jól tudta, hogy -háza a Báthoryakkal való rokonsággal nyert erős alapot, biztos jövőt. - - -IV. - -Egy éltes palotahölgy lépett a szép herczegkisasszony elé. Ez ölelésére -siet oly átengedéssel, mintha anyját látná, s oly vidáman, mintha a bút -nevéről sem ismerné. - -– S Elemér, a jó Elemér, az én kedves leventém, – kérdé hévvel – -elhatározta-e magát vállalatunkra? Mennyi köszönettel tartozom neki! -Úgy-e most is örömmel teljesíti kivánságomat? Szólj Anna! mit mondott? -De te hallgatsz. Értesíts hamar és röviden, nem, nem, minél hosszabban – -úgy, a hogy neked tetszik – csak hamar. Szivem Anna! édes nevelőnőm! -micsoda zavart mutat arczod? Talán gyanakszanak Elemérre? vagy ő is fel -akar végre hagyni egy szegény, szerencsétlen leány ügyével? Atyám -udvarában volt apród. Elpártolhatna-e tőlem? – te jól ismered a világot -– úgy-e nem? Úgy-e támaszkodhatom hűségére? - -Gyorsan, szenvedélyesen mondá Báthory Zsófia e szavakat. Heves indulata -egészen le volt rajzolva minden vonásán s minden hanglejtésén. - -De Anna asszony, kit a kedvetlen helyzetekben is bizonyos hideg nyugalom -jellemzett, bevárta növendékének első kitöréseit, s csak azután -válaszolá: – Elemér ismert hűsége mellett sem tehetne most semmit a mi -czéljainkra. - -– Ah! te velem kötődni, engem szomorítani akarsz! Ő ne tehetne? Mivel -érdemli, hogy így sértsd? – szólt kérő szemrehányásokkal a herczegleány, -s hátrahúzódott nevelőnőjétől, kinek nyakán tartá vékony, majdnem -átlátszó kis kezecskéit. Midőn azonban egy lépést tovább vonulva, Anna -komoly tekintetét látá, megrezgettek idegei, s mintha valami fölfedezés -egészen ellenkező érzésvilágba ragadta volna, hévvel kiáltott fel: – -Miért titkolódzól? Elemért elárulták, feljelentették, és – miért -tagadod? – börtönbe hurczolták. Miért tagadod, Anna? Miért akarsz -megcsalni? Én mindent tudok. Engem rá nem szedsz. Rögtön megyek Rákóczi -bácsihoz. Térden állva kérem őt… nem, nem, fölemelt fővel, bátor -tekintettel fogom tőle kivánni, követelni – s hisz! bennem is fejedelmi -vér van – igen, követelni fogom, hogy az én hibámért senki ártatlanul ne -szenvedjen, s hogy haladéktalanul bocsássa szabadon Elemért. Ereszsz, -Anna! Sietek a fejedelemhez. Ah! ő még a tanácsteremben van. Mit tegyek -addig? Én Istenem! - -Zsófia zokogott, szeméhez tartva kezét. - -– Mily ok nélkül epeszted magadat, kisasszonyom! – szólt a nevelőnő. – -Hisz Elemérnek egy hajszálát sem érinték. Ő otthon van, s oly száraz és -jól befűtött szobában, mint a miénk. De egyéb a baj. - -– Mi? ő akarna engem elárulni, kinek annyi esküvel köté le hűségét és -hallgatását? - -– Ismét helytelen gyanuk! Képzelődésed kiapadhatatlan szeszélyeiben. -Elemér beteg. - -– Ah! – rebegték Zsófia ajkai. – De tán csak feje fáj. Ugy-e csak kevés -főfájása van? - -– Ő komolyan beteg. - -– De meggyógyul délig. Ugy-e, jobban lesz délutánig? holnapig? Mennybeli -atyám! csak talán nem tart betegsége harmadnapig is? Szólj! Te néma -lettél. Te nem szeretsz engem többé. - -– Ő két hétig sem kelhet fel ágyából. - -– Fel kell kelnie. Akarom, hogy egészséges legyen. - -– Orvosával beszéltem. Ő nem mozdulhat. - -– Valami tudatlan orvost hivatott. Küldd a miénket hozzá. Harmadnapig is -beteg lesz! Az nem lehet, annak nem szabad megtörténni. S mi a baja? - -– Ha épen tudni kivánod, megmondom, de el ne áruld. Ő párbajt vívott és -szerencsétlenül. - -– S merte ezt tenni? - -– Hisz! herczegnőm! ő a «nemesi társaság» tagja, s mint katona és lovag -csak nem lehet gyáva. - -– De eszébe kellett volna a szigorú büntetésnek jutni, mely az udvari -személyzet körében történt párbajokra a napokban kihirdettetett. - -– Ő azzal daczol. - -– De legalább azt meggondolhatá, hogy ha sebet kap, nem teljesítheti -kötelességét irántam. Ah! a háládatlan, a hűtlen! Kit becsüljünk többé, -midőn így csalatkozunk a világban. Szent Istenem! mi lesz belőlem! -Boldog szűz! nyiss valami menedéket számomra, habár a föld mélyében, a -koporsóban is, csak nyiss valahol! - -Zsófinak könny omlott szemeiből. – Jól van, szólt zokogva, megyek -egyenesen a fejedelemhez, fölfedezem titkomat, nem tűröm többé ezt a -szolgaságot, ezt a lealáztatást. Miért tagadjam meg érzéseimet, -jellememet? Miért űzzem sokáig a színlést, az iszonyú tettetést, a -borzasztó álnokságot? Nem halmoztam eddig is bűnt bűnre? Vitessenek -inkább szidalmak közt haza, s átkozzon meg inkább anyám a küszöb előtt, -mintsem hitemet levetkezzem. - -Ekkor indulatosan vonta le újjáról a mátkagyűrűt és az asztalra tevé. - -– Megint könnyelműen beszélsz, megint szeleverdi vagy, kisasszonyom! – -dorgálá Zsófit volt nevelőnője. - -De a herczegleány daczosan bigyeszté ajkait. - -– Vond újjadra vissza a mátkagyűrűt! - -Zsófi fejét rázta. - -– Nem akarok férjhez menni – szólt. – Apáczává leszek. S miért ne -tenném? Ki szakíthat el az égtől? kinek van erre joga? A legelső -kolostornak, mely vakbuzgó üldözőim birtokán kívül fekszik, -oltárzsámolyára borulva, föl fogom venni a fátyolt. Ott kivánok egykor -fejedelemnővé lenni, s nem e megromlott nép közt, s nem ez eretnek -udvarban. - -Báthory Zsófia keservesen sírt. - -Anna csodálkozást tettető arczczal mondá: - -– Tehát el tudnád örökre hagyni Györgyöt, azt a deli lovagot, kinél -szebb és vitézebb herczegurfiról még a tündérmesékben sincs említés! -Bezzeg fognának távozásodon örvendeni a sok királyleányok, kik nem -kaptak hozzájok méltó jegyest, s kikhez a te mátkád hódító és nemes -tulajdonainak hire messze földről elhatott. - -Zsófia közbeszólt: – György, ha engemet elveszt, nem fog soha -megházasodni. Arról biztos vagyok. - -– Miért hiszed, kisasszonykám, ezt? - -– Mert rendkívül szeret. - -– Hm! az ő irántad való hajlamát nem hozom kétségbe, de a fejedelmek -keze és szíve fölött gyakran határoznak magas politikai tekintetek, -melyeknek ellenszegülni lehetetlen. Pedig annyi csakugyan igaz, hogy -György úrfi akaratát egyedül te tudnád tetszés szerint hajlítani. Más -feleség rabnője volna, de neked ő lenne raboddá. A daczos, büszke és -parancsoló ifjú most is minden szeszélyeidet teljesíti, s nem -gondolhatsz, nem kivánhatsz oly csodálatost, melynek kész -engedelmességgel alá ne vesse magát. A mely nap a fejedelmi székbe ülne, -te büszkén fedezhetnéd föl nagy titkodat, s ő egy perczig sem engedné -többé, hogy magaddal és kötelességeiddel meghasonlásban élj. - -– Igaz, igaz, kedves Annám! de addig mit tegyek? Tudod, mily közel a -karácson, és Elemér, én Istenem! Elemér beteg. - -– De hát ha te is beteggé lennél? - -– Mint a mult husvétkor? Nem, arra rá nem fogok állni, inkább egyúttal -meghalok. - -– Ugyan miért vonakodol egy kevés ágybanfekvéstől? - -– Kevés?… Hisz! husvétkor is csak másnap reggelig akartam fekünni, de -Rákócziné néni az egész héten ágyban tartott. Örökké vánkosom előtt ült, -s magával hozta a főudvarmesternőt, a vén Petneházinét is, kit én -egyáltalában ki nem állhatok. Együtt nézték nyelvemet, üteremet, együtt -töltötték számba a keserű orvosságot, s együtt imádkoztattak szüntelenűl -a Csulai uram által számomra készített könyörgésekből. Nem, Anna! Én -eltökélettem, hogy életemben többé rosszul nem fogok lenni. - -– Már úgy, angyalkám, csak egy módot tudok a zavartól megmentésedre. - -– Ah! mondd hát hamar el, akarom hallani – sürgeté hévvel Zsófia. - -– Van egy derék unokaöcsém, kit Gyulai Ferencznek hívnak. - -– Ki a «nemesi társaság» zászlója alatt szolgál – közbeszólt Zsófia. - -– Csak szolgált, kisasszonykám! mert most már belső kamarási tisztet -teljesít. Ferencz öcsém bátor jellemű, hallgatag, leleményes eszű és -gyors kezű ifjú. Nincs szemfényvesztő, ki az ezermesterséget jobban -értené, mint ő; azonban indulatja nemességével Elemért is felülmulja, s -éretted kész volna tűzbe-vízbe rohanni. Hátha őt kevernők titkunkba. -Hallgatására bizton támaszkodhatol. - -– Isten őrizzen! – kiáltá Zsófia, – inkább beteg leszek. - -– De miért vonakodol, herczegnőm? - -– Már úgy is ketten vannak, kik uralkodhatnak rajtam az által, mert -árulóimmá lehetnek: a magammal hozott álruhás pap, kit Rákóczi bácsi -Erdélyből elűzött, és… és a jó Elemér, kitől még sem tartok. Nem, benne -kételkedni vétek volna. Azonban a te Ferenczed, mint gyanítom, hiú és -udvarlásokhoz szokott egyén, kit valamelyik szép palotahölgyünk -fecsegésre csábíthatna. - -– Attól ne tarts, herczegnőm! Hisz ő egészen rám támaszkodik, még -vagyonilag is. Pedig az csak kétségtelen, hogy ha a titkot elárulná, te -helyzetednél fogva könnyen ki tudnád magadat menteni, de én börtön vagy -hóhérpallos elé mennék. - -Zsófia gondolkozásra vonta össze homlokát, melyen annyi szeszély -játszott. – Ah! sóhajtá, mily rémítő vadállat az ember! Egymást tépi és -marczangolja. - -Rákóczi bácsi meg akarja zsoldosaival magyarországi hitsorsosaimat -gyilkoltatni azért, hogy nem engedik az evangelikusokat eleget -imádkozni; de szabad-e nekem csak bár egy fohászt küldeni vallásom -szabályai szerint az égbe? - -– Ez azért van, herczegnőm! mert te áttértél. - -– De erőltetve anyám és leendő ipam által. Ki nem látta szememben a -könyeket? - -– Ne szóljunk erről többet, kedvesem, – mondá a nevelőnő. – Azt határozd -el, hogy tetszik-e neked Gyulai Ferencz öcsém segélye? - -– Tetszik – rebegé Zsófia. – De hátha jobb volna beteggé lennem? Ah! az -orvosság és Petneháziné arcza kiállhatatlan… Beszélj, igazits -Ferenczczel. - -– Tehát ő fog a karácsoni communiókor, mint szolgálattevő kamarás hátad -mögött állani. Te a szent kenyérszeletet, melyet Csulai uram nyújt, az -ajkad elé vont zsebkendőbe rejted, hogy hirtelen átadhasd Ferencznek, ki -azt a tiszteletlenség és botrány elkerüléseért elégeti.[1] - -– Igen, történjék meg… Ah! tizenegy óra, érkeznek kínzóim – sóhajtá -Zsófia új aggodalmak közé vetve magát. - -Gyorsan járt körűl a teremben, míg az asztal-óra kalapácsa elverte a -tizenegyet. - -Minden ütés idegeit rázta meg. - -Midőn az óra alkalmatlankodni megszünt, két palotahölgy nyitott a -szobába. - -Az egyiknek kötelessége volt a herczegkisasszony haját fonni be, a -másikon a többi felöltöztetés terhe és felelőssége feküdt, mi -Petneháziné szigorát tekintve, nem vala tréfa. - -Az egész piperézet idejére egy teljes óra volt szabva, sem több, sem -kevesebb. De hogy a herczegkisasszony meg ne unatkozzék, a hajrendezés -alatt az öltöztető, s az öltözés alatt pedig a fodrászpalotahölgy -olvasott föl vallásos oktatásokat, melyeknek czélja vala az áttértet új -hitének szeretetéhez szoktatni. - -Mi, mint illik, visszavonulunk az öltöző-asztal és a szent leczkék elől, -s a fejedelmi lakban tovább folytatjuk vándorlásunkat. - -A bástyaszárnyat, hol Báthory Zsófiát találtuk, egy kertté alakított -mellvédfal – mely eredetileg Gyulafehérvár kerítéséhez tartozott, de -később a fejedelmi udvarhoz lőn foglalva – köté össze az öreg -fejedelemné palotájával. - -Ez épület, mint már láttuk, régen szintén bástyaszárny vala, s most is -magán hordja az egyszerűség azon jellegét, mely a puritán erkölcsű -Lorántfi Zsuzsannának, Rákóczi György életpárjának, nemes, de -költőietlen ízlésével teljesen összhangzott. - -Itt nem akarunk senkivel találkozni, hogy hamar léphessünk az első -udvarba, mely a királyi palota büszke czímét hordja, s ha jól -emlékszünk, még Zápolya Zsigmondtól diszíttetett föl karcsú -oszlopsorokkal, tág folyosókkal, réz kúpokkal, fényes -elfogadó-termekkel, s a termekben gyönyörű falfestményekkel. - -A királyi palota tornyokkal és pavillonokkal ellátott ötszög, két -emeletre. - -Piaczra nyiló kapuja, melyen a béke- s hadpártból vegyült tömeg -berontott, egész pavillonostul a testőrség őrhelyéül szolgál. - -Magában a főépületben a fejedelem és az udvari marsall lakásán kívül -csak oly dísztermek vannak, melyekben tanácskozások tartatnak, s az -idegen hatalmak követei vagy más magas vendégek számára van szállás -rendelve. - -Nem szükség tehát mondanom, hogy az «evangelikus rendek» -nyilatkozványáról tanácskozni is ide gyűltek össze a főurak, még pedig a -fejedelem kisebb audientiás termébe, melynek ablakai, mint láttuk, az -őrhely udvarára nyilnak. - -S most figyeljünk az audientiás teremben történtekre. - - -V. - -Rákóczi György ő nagysága szabad vitatkozást enged, szokása szerint, -visszatartóztatva saját véleményét. - -A hatalmasabb urak, kik a sereg és kormány élén állanak, Dajka püspök -egyházi beszédének bevégzésekor már mind a háborúra szavaztak. - -Csak Haller Péter és Mikó Ferencz kivánták a béke fentartását. - -Hátra vala még a czímnélküli kanczellár: Kassai István, a gyülölt és -fukar kegyencz, ki hogy házat ne tartson, magát csupán itélőmesternek -hivatta; hogy szertelen vagyonszomját a zsákmányból kielégítse, -folytonosan lázadásokat fedezett föl, s hogy gyávasága miatt befolyását -ne koczkáztassa, és az ügyek vezetését kezéből ki ne ejtse, szünetlenül -béke mellett rajongott. - -Kassai az évek, a gond s a sanyar miatt, melyre zsobráksága kárhoztatja, -kiszikkasztott és csaknem vázzá aszott termettel birt, de szemében van -valami azon sivár erélyből, mely félénk természetével, és modorában van -valami azon szelid egyszerűségből, mely kedélytelen politikájával éles -ellentétben áll. Hosszú fehér haját hátrasimítva hordja, s jól formált -értelmes homloka tiszteletre csábíthatná azt, a ki őt szomorú -tapasztalatokból megvetni még nem tanulná. Rákóczit mindig hűséggel -szolgálta, Erdély iránt, melyet hazájának nem tekint, közönynyel -viseltetik, a polgári rendet, melyhez születésénél fogva tartozik, még a -kicsiny kérdésekben sem meri védelmezni, s az aristocratiát, ha -haszonlesésből nem is üldözhetné, gyülölni fogná elvből. - -A főurak, az ő halálos ellenei, az evangelikusok ügyében békére intő -nyilatkozatot várnak most tőle, s előrekészülnek a gúny minden -dorongjával és a finom élczek mérgezett nyílvesszőjével megtámadni. -Állhatatosan hiszik, hogy kislelkű és népszerűtlen tanácsai miatt ma -Rákóczi szemében is nevetséges, vagy legalább elviselt s használhatatlan -államférfiúnak tünik föl. - -Boszútervök élénk kiváncsisággal vegyülten lobbant arczaikra, midőn -Kassainak vékony, száraz és monoton hangja megcsendült. - -A teremben alig van negyven ember, – oly szám, melyért inkább csak -tanácskozni, mint szónokolni kell, s a czímtelen kanczellár az -ékesbeszéd adományával nincs kiválón megáldva. - -S mégis most sűrű és szürke szemivei alatt élénken járnak szemei, ajkán -kihívás ül, s hullatag termete fölegyenesedik, mintha levetett volna -magáról néhány alkalmatlan évet. - -Talán megtámadáshoz készül, talán ő dobja a viadalkeztyűt a főurak elé, -talán a béke oltalmára bátor harczhoz fog! - -A békehőst gúnymosoly üdvözli, melyet még a fejedelem is észrevesz, de -nem akar látni. - -– Ütött az óra, szól Kassai, s többé tétováznunk nem lehet. Kössük -oldalunkra kardjainkat, én az erőtlen agg kiáltom: fegyverre! Most kell, -vagy soha sem fogjuk a vallás és lelkiismeret szabadságát kivívni. -Hadaink dereka szállja meg a védelmetlen magyarországi várakat és -városokat s mellékcsapataink kössék hirtelen össze magokat a svéd és -német protestáns táborral. A tavasz első zöldje a mezőn lássa -lobogóinkat. Addig zaj nélkül, de nagy szabályokban hajtassék végre -minden előkészület. Könyörögjünk magas uralkodónknak, hogy személyesen -vegye át a vezényletet, s ajánljuk föl életünket és összes vagyonunkat a -sikerért. Én az eddigiekkel ellenkezőleg erélyes háborút óhajtok, melyet -ne akaszszanak meg a közbeszőtt és czéltalan alkudozások, ne hűtsön ki a -lelkesülés első mozzanatában már a vérontástól való félelem, ne -zsibbaszszon el semmi álnok fegyvernyugvás s ne foszszon meg -gyümölcseitől oly békekötés, melynek keletkezésében új háborúkra remény, -pontjaiban új viszályokra anyag van letéve. - -Midőn beszédében eddig haladott Kassai, ellenségei már érzik, hogy lábok -alól a föld kisodródik s talán némely főúr magában bánni is kezdé -nyilatkozatát, melyet a had mérlegébe vetett. - -– Várjuk még, mielőtt éljeneznénk, a _de_ szócskát is, melyet most akar -az itélőmester uram kimondani – sugá eléggé hallhatón Serédi István, -kinek a fejedelem jelenlétében sem szokása az illemet szigorúan -megtartani. - -[Illustration: – Ütött az óra, szól Kassai.] - -– Óhajtom, folytatá Kassai, a nagy háborút, mely már húsz év óta dúl -Európában, az új hit győzedelmével mielőbb befejezve látni. Hadd kapjuk -ki az apait és anyait egyszerre; különben folytassuk óriási -osztályperünket az utolsó fillérig, az utolsó vércseppig. Nevünkre eddig -sem hozott dicséretet, hogy szövetségeseinket, kikkel együtt küzdöttünk, -a balszerencsében rögtön elhagyók azon különszerződésekért, melyek -semmit meg nem oldottak, s csak hitelünket és a becsültetést csorbíták. - -– Ez vád Bocskai és Bethlen emléke ellen – közbeszól Kemény János. - -– Tüstént el fogom mondani: kik ellen vád? említé kedélyes hangon az -öreg Kassai, s arcza vidám kifejezést nyert, mintha enyelegni akarna. - -Észrevehető ingerültség támad, melyet a fejedelem komolyabbá vált -tekintete csillapít le. - -– Bocskai és Bethlen Gábor, folytatá Kassai, a míg országukon kívül -harczoltak, minden nap annak néztek eléje, hogy valamelyik hatalmas úr a -portánál fejedelemséget, a rendek közt párthiveket keres és talál. Egy -vesztett csata lázadásra vagy tatárjárásra lehetett volna jelszó. Így -igen nehéz győzni s győzve is hosszas háborút folytatni. - -– Magam is úgy hiszem – közbeszólt szokása ellen Rákóczi. - -E rendkívüli tény elnyomá a támadó czáfolatot. Kiki sejté, hogy felsőbb -eszméket tolmácsol a ravasz parvenu, a porból cseperedett főúr. – -Mindent kifőzött már vele a fejedelem; és minket csak a föltálalásra -hívtak meg: sugá most halkan Serédi. – Nem, barátom, a megkóstolásra is, -és ínyünkön sokáig fog ízleni a trakta – feleli súgva Kemény János. - -Kassai tovább halad szónoklatában: – Minthogy tehát én erélyes háborút -akarok, követelem annak eszközeit is, tudniillik a szigorú rendet benn, -s a cselszövények megszüntetését a portánál. - -– Talán a jus ligatum által? kérdék most többen. - -– Nem, egyelőre csak a honesta custodia útján – válaszolá szelid -mosolylyal Kassai. - -Hogy olvasóim e szavakat megérthessék, említenem kell, miként régi -törvények szerint a rend fölforgatóit országgyűlés itélte élet- és -birtokvesztésre. De a villongós időkben szokássá vált a büntetést előbb -végrehajtani, s aztán terjeszteni jóváhagyásra a rendek elé. Ezt -nevezték jus ligatumnak. Azonban Pécsi Simon, Bethlen Gábor -kanczellárja, midőn a törvényes eljárást mellőzni akarta, a gyanus -urakat egyszerűen csak elzáratá, a nélkül, hogy valaha perbe fogatná: ez -a honesta custodia volt. - -– Öcsém! a míg mi a magyarországi evangelikus rendek vallásszabadságáért -harczolunk, elszedi uradalmainkat Kassai – súgá Serédi. - -– Az még megjárná; de bezárat, mielőtt harczra mennénk – válaszolta -nevetve Kemény János. - -Kassai folytatá: – Urunk fejedelmünk szelid jelleme és törvény iránti -szeretete elég kezesség, hogy a közrend fenntartásának ürügye alatt nem -fogja a kezében levő hatalmat elnyomásra, a szigort üldözésekre -használni. De a börtönbe zárt Zólyomi párthivei még reményekkel vannak -telve, s a háború viszontagságait czéljaikra zsákmányolhatják ki. A -szultán udvarának kapui előtt lézeng még egy-egy elbujdosott főúr, kit -ellátnak fejedelmi süveg keresésére küldöttek czimborái pénzzel és -árulkodásokkal. S valamint mi a nádorispán kormánya alá vetett részekben -hitsorsosainkkal biztos egybeköttetéseket tartunk fenn, szintúgy -természetes, hogy nálunk is lehetnek, kik a nádor és az érsek úr -zsoldján és érdekében működnek, s mentől mélyebb titok leple mögött, -annál veszélyesebb eszközökkel. Vajjon nem kell-e ennyiféle zavargó -elemet, mely a kormány gyöngeségéből nyer erélyt s új vágyakat, -félelemben tartani? - -– De e zavargó elemek csak az itélőmester úr fejében vannak – közbeszólt -Serédi. - -– És a királyi ügyek directorának papirján – válaszolá a fejedelem, a -főurak nagy megütközésére. - -Kassai folytatá: – Aztán eltűrhetjük-e hidegvérrel, összefogott kézzel, -hogy míg idegen földön küzdünk a hit és lelkiismeret szabadságáért, -addig otthon a mi szent vallásunkból secták szakadjanak ki, s titkos -helyeken saját predikátoraik által hirdessenek tévtanokat? - -– De ki akarna ily gonoszságot eltűrni? Kit kiván kegyelmed közőlünk e -nagy váddal terhelni? Melyikünket gyanusítja? – rivalgja több főúr. - -– Én nem gyanusítottam, csak a honesta custodia szükségét fejtegettem – -mondá gyermeteg vidámsággal Kassai, s miután e szabály czélszerűségében -nagyságtok és kegyelmetek sem kétkednek, további szószaporítás nélkül a -másik feltételre térek át, melyet az elhatározandó háború erélyes -folytatására és sikeres bevégzésére mellőzhetlennek tartok. Értem a mi -protectorunknak, a török császár ő felségének helybenhagyását. - -Kassainak nagyobb hangnyomattal ejtett végszavát zúgás követé. - -– Ez csak a háború halasztására van kigondolva – említé Serédi. - -– Tavasz kezdetéig a fényes porta beleegyezését könnyű kieszközölni – -válaszolt Kassai. - -– De az adó tetemes növekedésével – szólt ismét Serédi. - -– Birtokunk is öregbedést nyer az elfoglalandó megyékkel – jegyzé meg -Kassai. - -– S tudja-e bizonyosan kegyelmed, hogy a vezénylete alatti sereg sok -megyét fog meghódítani? – kérdé gúnyos nevetéssel Serédi. - -– Kegyelmetek fognak a vezérek lenni, s épen ezért támaszkodom a sikerre -– szólt udvarias hangon Kassai. - -– De honnan hiszi ön, közbevágott a vén Kornis Zsigmond, hogy a szultán -a háborúba beleegyezik? - -– Remélem. - -– S mi okon? - -– Mert a szultán az adópótlékot, s pasái az ajándékokat kedvelik – -válaszolá Kassai. - -– S ha mégis csalódnék ön? - -– Akkor csalódtam – mondá vállvonítva. - -– S mi lesz ez esetben a háborúra készülődésből? - -– Béke. - -– S a magyarországi evangelikus rendek sérelmei? - -– Kedvezőbb időben fognak orvosoltatni – szólt Kassai. - -– S a tervezett háború díjául nyerjük a honesta custodiát – jegyzé meg -hidegen Kemény János. - -Ekkor tódult a pavillon udvarába a tömeg, s kiabált a tanácskozó terem -ablaka előtt békét és háborút. - -– Micsoda zaj? – kérdé a fejedelem. - -– Vélekednek künn is, fenséges uram, a benn vitatott dolgok felől – -mondta száraz, de alázatos hangon Kassai, ki elhírhedt félénksége -mellett sem látszék a népcsoportozatoktól tartani. - -– Hogy merték az őrök beereszteni e tolakodókat? – tudakolá ismét a -fejedelem. - -– Ha fenséged kegyes lesz megengedni, majd kiutasítom és lecsendesítem -egy rendelet által a titkos izgatóktól felbujtatott népet. - -A hangnyomat, melylyel ezt Kassai mondá, a valónál nagyobb fontosságot -adott az udvari zajongásnak. - -– Ebből is vád kerül valamelyikünk ellen – sugá oly hangosan Serédi, -hogy talán a fejedelem is értheté. - -Többen megdöbbentek. - -Rákóczi György ő fensége pedig komoly arczkifejezéssel mondá: – -Kegyelmeteknek, hű országnagyjaim, meghallgattuk a magyarországi -evangelikusok ügyében nézeteiket, s ha a körülmények javasolják, -konstantinápolyi követünkhöz utasításokat fogunk küldeni, s ha szükséges -lesz, a hadra készülésre is kiterjesztjük figyelmünket. - -Ezzel az ülés feloszlott, s a fejedelem Kassaitól kisérve belső szobáiba -vonult. - - -VI. - -A szultán engedelmének megnyerése igen józan, s mindenesetre igen -törvényes javaslatnak látszik, legalább a mi szemünk előtt, kik a napi -érdekeken kívül foglalunk állást. - -Hisz Erdély fejedelmei török hűbéresek voltak, s hogy illethetné meg -őket oly hadfolytatási jog, mely ha szerencsével használtatik, -eszélyesen gyarapíthatja a hűbéres erejét, ha pedig szerencsétlenül, -akkor a hűbért teszi ki elfoglalások- és földulásoknak? - -És a főurak másként fogják föl a dolgot. - -Ők Kassai tervében, melyet Rákóczi – bár általános szavakkal – magáévá -tőn, a magyarországi evangelikus rendeknek üres igéretekkel -kecsegtetését szemlélik. - -Mert ismervén Rákóczi fukarságát, nem képzelik, hogy annyi áldozatra -kész volna, mennyivel a telhetetlen pasákat kielégíteni és a szultántól -háborúengedélyt nyerni lehessen. - -Tudják, hogy a török a német császárral békességben, a szomszéd -lengyelekkel pedig viszályban él. S valószínűtlen, mikép Rákóczi -fölforgathassa a portának e helyzetét, melyet a svédek és a párisi udvar -minden törekvései évek alatt sem birtak megingatni. - -Aztán a főurak hagyományos politikája volt, hogy a pogány nemzet egyedül -a szerencsére vigyáz, s a siker követője szokott lenni, még a neki nem -kedvező dolgokban is. Ha az erdélyi fejedelem háborút indít és veszt, -török erő hajtja ki országából; ha nyert, akárkit győzött le, -Konstantinápolyból dicséretet kap. – Ez vala, szerintök, a gyakorlati -nézet. Hitték, hogy ha uralkodójok a fényes portánál sokat -kérdezősködik, mielőtt a harczmezőn koczkáztatna, akkor csak ürügyet -keres tétlenségre. - -Nem csoda tehát a népszerűtlen Kassai ellen szórt káromlás, mely a -nagyurak hazatávozása alatt emelkedett s vált a tömeg közt mindig -hangosabbá. - -Ha Rákóczi vén kegyencze az előudvarra nyíló ablakú szobában mulat, sok -s igen szép czímet hallhat, mindaddig, mig a kék darabontok takarodásra -nem szólítják fel azon csoportozatot, melynek már a kiváncsiság sem -szolgálhat többé ürügyül a fejedelmi lakban ácsorgásra. - -– A kapu előtt várjuk be a hit ellenségét. Hadd lássuk, emberi arcza -van-e az Istenét elárulónak. - -– S midőn közöttünk hajtat el, teli torokkal fogjuk kiáltani: Éljenek a -magyarországi evangelikus rendek! És éljen a vallásháború a török mufti -jóváhagyása nélkül is! - -– De lármájokkal kendtek czélt nem érnek, mert Kassai uram vén gebéi nem -egykönnyen forgatják fel a szánt – szólt ártatlannak látszó humorral -Serédi. - -– Segítünk hát nekik mi is – rivalgák többen. - -– Azt nem tanácslom, mert a felfordulás által Kassai nyaka helyett az -önöké törik ki – jegyzé meg szigorú hangon Kemény János, ki az ellenzést -a termekben, nem a piaczon szerette. - -– Jobb is lesz, ha mindnyájan hazamegyünk. - -– Meghaladta a tizenkettőt, s feleségeink zsémbeskedni fognak, ha a -leves elfő – jegyzé most meg Serédi, izgatását helyreütni akarva. - -Azonban a tömeg közől számosan rászánták magokat az elfőtt levesre, s -inkább szerettek volna Kassai urammal perlekedni, mint kikerülni -élettársaik zsémbjét. - -Az egész piacztér tehát meglehetősen telve maradt, s főleg a templom és -regia környékén hemzseg a nép. - -E közben a «harmadik udvarból», hol a katonai gyakorlatok majdnem -megszakadás nélkül szoktak folyni, trombita rivalgása közt léptetett ki -fél század huszár, s a piacz közepén figyelmet ébresztő zaj- és -tombolással foglalt helyet. Nyomában alabárdosoktól körülvéve egy vörös -ruhába öltözött, s óriás alakú hirnök jelent meg, az ácsorgókból nagy -csődületet vonván maga után. - -Midőn pedig a többi embertársai fölött végignéző góliát, vállán dobbal, -kezében irattal és szivében a kitünő egyének teljes önérzetével, a -huszárokig ért, azok hosszú félkört formáltak körüle. - -Látszott, hogy valami nevezetes határozat ünnepi kihirdetése -czéloztatik. - -A tömeg, mely különben is ingerült volt, a gyanúra fogékony kedélylyel -tódult az új jelenet színhelyére; de az anyák félénken viszik be a -kapukból gyermekeiket, néhány kalmár a sátrakban kapkodva gyűjté össze -kelméit, s a méhser- és halárus nők a ponyvarudakat kezdik leszedni, -körülmények szerint vagy támadó- vagy védharczra készülvén. Mert, hogy a -vörös hirnök a népcsődület ellen akar tiltakozni, s a huszárokkal -összekocczanás történhetik, azt általánosan hitték, kivált miután Kassai -uram nevét nem a legszelidebb czímek kiséretében emlegetik a vakmerőbb -izgatók, s a katonákat boszantani nagy kedvet mutatnak. - -– Halljuk! dörgé a hirnök háromszor ütve a rézdobra. - -– Halljuk! viszhangozá ingerkedve a csoportozat. - -A rézdob ismét megbődült, hogy csendet vívjon ki. - -De a nép folytatá a zajt, kiabálva: halljuk hát! azonban legkevésbbé sem -tartva magát saját figyelmeztetéseihez. - -Végre a góliát, torkának erejében bízva, olvasni kezd: - -«Értésünkre esvén, hogy a szombatosok – kik az igaz evangelikus hittől -elszakadva, zsidó szokásokat, szertartásokat vettek be, a szentirás -helyes magyarázatát magoknak arrogálják, és a vasárnap helyett a -szombatot ünneplik – törvényeink és felsőbb rendeleteink daczára még -mindig régi tévedéseikhez ragaszkodnak, s nemcsak titkos -összejöveteleket és isteni tiszteletet tartanak, hanem még magok közől -papot is választanak, s az evangelikus lelkészek helyett, annak -oktatásait hallgatják, sőt hihetetlen vakmerőségöket azon pontig vitték -már, hogy különösen Udvarhelyszék némely helységeiben halottaikat külön -temetőhelyre ássák, gyermekeiket más néven szólítják, mint a mely -evangelikus naptárainkban előfordul, és házaikban orgonát is tartanak, -mely mellett általuk készített verseket énekelnek a Sion dicséretére: – -ennélfogva rendeljük és parancsoljuk, hogy a megyei és székelyföldi fő- -és illetőleg altisztek, valamint a szabad királyi városok magistratusai -is, törvényhatóságukban a szombatosokat meg ne tűrjék, s azokat, kik -ennek a veszélyes sectának tagjai vagy titkos pártfogói, tüstént -jelentsék fel nekünk, hogy fiskális directorunk által honárulási perbe -idéztetvén, törvénytelen és Istent káromló merényleteikért fő- és -jószágvesztéssel büntettessük. - -Kelt Gyulafehérvárott dec. 21.-én 1638-ban. - -A fejedelem parancsolatából kiadta Kassai István tanácsos és -itélőmester.» - -– Úgy látszik, az itélőmester uram foga Pécsi Simon birtokaira vásik, s -nem is csoda, mert kivált Radnót és Balázsfalva gyönyörű uradalom – -szólt Serédi Kemény Jánoshoz, midőn a «harmadik udvar» kapujából a -hirnök stentori hangját meghallák. - -– Lehet, hogy Orbán Ferencz udvarhelyszéki jószágrészére is hunyorít – -válaszolá ez. - -– Hát Orbán is szombatos? - -– Azzal gyanusítják. - -– Hm! tehát Kassai értök melegítette föl a «honesta custodiát?» No! az -nem volna nagy szerencsétlenség. Ki kérte a szombatos uraimékat, hogy -újítgassanak a vallás dolgában? Miért nem tudnak úgy imádkozni, mint mi, -s mint mindig szokás volt? - -– Én sem akarom a hitvány rajongókat menteni; de végre is, ha Kassai -uram elnyel egy darabot a szombatosok birtokából, utóbb étvágya támadhat -valamely igazhitű jószágára is, például az urambátyáméra – szólt -mosolyogva Kemény János. - -– A lánczhordtát! azt nem tanácsolnám neki. Azonban nem ártana a vén -róka czéljairól előre értesítenünk az uribb rendű szombatosokat – sugá -némi megütődéssel Serédi. - -– Én még ma gyors postát indítok Orbán Ferenczhez. - -– Én pedig tüstént látogatást teszek Pécsi Simonnál, bár szememet rég -sérti e szűcsmester fiából faragott mágnás szertelen fényűzése. Bethlen -Gábor fejedelem alatt oly büszke házat tartott, mintha a Báthoryak vagy -Garák véréből származott volna, s most is kertjében káposzta helyett -ananászt termeszt, s óntányér helyett ezüsttálakban hordatja föl a -marczipánt. Nincs boszantóbb, mint egy pazar sehonnai. Ha a koldusfaj -pénzre tesz szert, legalább koplaljon aranyládái mellett, mint a fukar -Kassai. E szerénységgel tartozik nekünk, kik becsületes ősöktől kaptuk -vagyonunkat. - -– Ha bátyám a vén Pécsi felől ily nézetben van akkor jobb lesz -védelmezését Kassai uram unokaöcscsére: Elemérre bizni – mondá Kemény -János. - -– S mi köze Elemérnek Pécsi házához? - -– Csak az, hogy szereti Deboráht, Pécsi egyetlen leányát, a gyönyörű -teremtést, kit a szombatos atyafiak Sáron rózsájának neveznek, s talán -azt hiszik, hogy számára készítette Salamon király az énekek énekét. - -– Az átkozott istentagadók! Ej! de szeretnék legalább hat hétre kenyeren -és vizen tartani minden ily bálványimádót. - -– Pedig, bátyám! a ki Deboráht csak egyszer is látja, könnyen kaphat -kedvet a bálványozásra. - -– S valóban szép? - -– A legragyogóbb álomkép halvány mellette. - -– Tehát szép, s mégis szűcsmester unokája! Nagy lábai lehetnek, vagy -hegyes könyöke van. Nézd csak jól meg. - -– Az irigység sem fedezhetne fel benne hiányt, ha nincs oly éles szeme, -hogy a napban foltokat számlálgasson. - -– S én őt nem ismerem! – sóhajtá Serédi. - -– Csak most tért vissza Fehérvárra. - -– S hol lakott eddig? - -– Három év óta nagynénjénél Eperjesen; mert tyja nem akarta Kassai -iránti gyűlölségből Elemérhez nőül adni, s eltávolítá, hogy feledje -szerelmét. - -– De úgy-e, Deborah kisasszony hű maradt, mint a szép leányok szokása? – -kérdi tréfálva Serédi. - -– Csak annyit tudok, hogy Elemér most is ábrándosan szereti. - -– S az atyával a leány iránti hajlamból még saját kedves nagybátyjának -meggyilkolására is szövetkezni fog, nemde? - -– Elemér nemes indulatú ifjú. - -– Az kár, fölötte kár! – sóhajtá Serédi. – Mily derék lenne – tevé hozzá -– ha a vén ravasz rókát a rókakölyök játszaná ki! - -Ekkor a «harmadik udvarból» csendesen közelg egy festetlen deszkájú -szán. A lovak alig ügetve mennek, mintha beteget vinnének, s a szán -üléséből a lábzsákon, farkasbőr bundán s prémes süvegen kívül, csak még -egy hosszú rézszínű orr látszik ki. - -A hirnök fölolvasása más hatást gyakorolt a tömegre, mint Kemény Jánosra -vagy Serédire. - -Az első sorok, melyek a rendelmény czélját már sejteni engedék, szikrázó -örömsugarakat reszkettettek sok komor és befellegzett arczon, s e hatás -fokonként növekedett, úgyannyira, hogy midőn a hirnök elhallgatott, -harsány «éljen!» szállott föl száz meg száz ajakról. - -Góliátunk az «éljent», megbocsátható büszkeségből, sajátjának tekinté, -mint óriás hangjáért a közönségtől nyert tiszteletdíjt, s volt is valami -igaza. Vígan döngetve a dobot, s előre-hátra hányt lábakkal billegett a -«harmadik udvar» felé, nem mulasztva el derekát egészen féloldalra -tartani, mit régen deli és negédes testtartásnak tekintettek, s a -czigányoknál néha még most is látható. - -Azonban tagadhatatlan, hogy a szombatosok üldözését is illette egy kevés -az éljenből. A nép gyűlölte e sectát, mint a tömegeknél divatozik, -minden valódi ok nélkül. Ellenszenvét nem birta többé magában tartani, -midőn a templomok és középületek homlokára kiszögezve találá Kassai -rendeletét. - -– Veszszenek a szombatosok, veszszenek! – hangzott. - -De miért? - -A köztársalgásból elleshetünk néhány okot. - -– Ki kell pusztítani a szombatosokat, igaza van Kassai ő nagyságának, -irmagvat sem kell belőlök hagyni, mert mindnyájan gonosztevők. Ők -uzsoráskodnak, ők csak a kóser húst eszik, ők hamisítják meg a -mértékeket, ők feszítették fel Krisztus urunkat, és most is husvétonként -egy-egy ellopott gyermek vérével keresztelik meg rühös kisdedeiket – -szólt Panna asszony. - -– Hisz, angyalom, azok a zsidók – büntesse őket az Isten – de nem a -szombatosok, – válaszolá a külvárosból egy iskolamester. - -– De, lelkemadta, a szombatos is csak olyan, mint a zsidó. - -– Hogy volna, angyalom, sőt egészen más. - -– Miért nem akar hát vasárnap imádkozni? A ki szombaton nem dolgozik sem -a műhelyben, sem a boltban, sem a mezőn, az zsidó. - -– És hallotta-e kend – szólt Panna asszonyhoz Sára néni, ki akkor -érkezett – hallotta-e, hogy Kerekes uram leánya éjenként, ha holdvilág -süt, a házak tetején jár? - -– Nem csoda, galambom, mert Kerekes uram szomszédja Pécsi Simon ő -nagysága. Hisz, ne volna csak Pécsi nagy úr, eddig rég felgyújtattuk -volna a házát. De bizzunk csak Kassai uramban, majd elbánik ő a -szombatosokkal. - -– Tavaly a jég hét falu határát rontotta meg – sóhajtá valaki a vidéki -nemességből – de a közbeeső Balázsfalván semmi kárt nem tett. - -– Az természetes, mert Balázsfalva Pécsi Simon uram birtoka. - -– Nem kell több, hogy a szombatosokat kuruzslóknak tartsuk. - -– Kivált ha meggondoljuk, hogy ugyancsak tavaly Pécsi kertét nem -pusztították a hernyók, holott a fejedelem ő fenségének legszebb -csemetéit mind lekoppasztották. - -– Hejh, barátom! a szombatos chaldæai nyelven admoneálja a hernyókat, -hogy az ő földjéről tüstént kitakarodjanak, s azok a megintésre oly -gyorsan elmásznak, hogy a sietség miatt lábuk is elkopik. Magam találtam -a kertemben két hernyót, melyeknek egészen levásott a lába. Pedig hány -lába nincs a hernyónak? Mindjárt sejtém, miként Pécsi uramtól menekültek -hozzám. Szegény nyomorék állatok! Sajnáltam volna megölni. - -– Az istentelen szombatosok! Még a hernyókat is megcsúfitják. S mit nem -tennének az emberekkel, ha hivatalba raknák őket! - -– Példa rá Pécsi Simon, ki a honesta custodiát kitalálta. - -– S azóta gyakran jő divatba. De most rajta fogják szép találmányát -megpróbálni. - -– Ne hígye a nemzetes úr! A szombatosok oly könyvekből is olvasnak, -melyeknek betűit mi tudósok sem ismerjük – szólt a külvárosi -iskolamester. - -– De nem használ az olvasás semmit a director levátája ellen. - -– Téved a nemzetes úr! A ki titkos könyvekből tud olvasni, annak -segítségére jő a sátán. - -– S minden szombatos tud olvasni? - -– Biz’ a főbbek többnyire tudnak. - -– Már ez nagy baj. Óvatosan kell tehát Kassa uramnak eljárni. - -– Hogyne? Hisz Pécsi Simon még a Millenniumban is hiszen. - -– A gonosz ember! Azt gondoltam, hogy csak a sátánban; de ha a -Millenniumban is hiszen, akkor én nedves farakáson és lassú tűznél -égetném meg. - -– S micsoda bogár az a Millennium? - -– Hát valami tengeri szörny lehet – válaszolá Panna asszony, ki a -megégetést indítványozta. - -– Nem, angyalom! A Millennium ezer éves országot jelent, melyben a -babonás szombatosok hite szerint Krisztus Urunk fog uralkodni – szólt -tudákos hévvel a külvárosi iskolamester. - -– Hisz az még nem volna rossz – csattant fel Panna. - -– De a szent könyv egy helyének félrefacsarásából ered. - -– S ő a szent könyvet is facsargatja? - -– Hogyne! - -– Csavarja ki hát a hóhér a nyakát, – átkozódék a buzgó Panna. - -– És még Gyulafehérvárt is Jeruzsálemnek akarná nevezni – tódítá a -külvárosi iskolamester. - -– S talán zsidókkal betelepíteni! Hogy verné meg az Isten. - -* - -Ily hangulat közt tünt a csoportozat szemébe a lassú szán, a két rossz -gebe, a lábzsák, a farkasbőrbunda, a prémes süveg, a rézszínű hosszú -orr, szóval Kassai uram minden látható és láthatatlan appertinentiáival. - -Az első percz soknak eszébe juttatá a vén kanczellár régi -népszerűtlenségét, s a fejedelmi tanácsteremben mondott véleményét. - -A szánhoz tódultak tehát, de mindenütt helyet nyitva a továbbhaladásra. - -Kassai mélyebben burkolá arczát a farkasbőr alá, s a rézszínű orr -eltünt. - -– Veszszenek a szombatosok! – kiálták ekkor többen – s éljen a -vallásháború! - -– Mi a szombatosok kiirtását akarjuk! – ordíták mások – de akarjuk a -vallás és lelkiismeret szabadságát is. - -– Előbb meg kell büntetni a sectáriusokat, azután menjünk mindnyájan a -magyarországi elnyomott evangélikus rendek segítségére – szólt a -külvárosi iskolamester. - -Ekkor kiüté magát a farkasbőr közül a rézszínű orr, a kurtán nyirott -fehér bajusz, és még hozzá a széles nyerges áll is. - -– Mindnyájan menjünk, fiaim – szólt szétterjesztett kezekkel, mintha -áldaná a népet Kassai. A kocsis pedig megcsapta a lovakat, s a szán -sebesen elment. - -[Illustration: Veszszenek a szombatosok!] - -– Mégsem olyan rossz ember ez a Kassai uram – sóhajtott a külvárosi -iskolamester, a kiszabadult szán után nézve. - -– Vannak ugyan gyöngeségei, de ki volna tökéletes. - -– Szereti ugyan a pénzt, vágyik a más birtokára, de… miért is kell a -szombatosoknak birtok? - -– Igaz! Aztán a nagy urak többet mondanak róla, mint való. - -– Talán irigykednek rá. - -– És féltik befolyásukat. - -– Most is elterjesztették, hogy nem akar háborúba menni. - -– Pedig épen most ő maga mondá, hogy «menjünk», s «mindnyájan menjünk». - -– Úgy van! Menjünk mindnyájan… haza, – szólt gúnynyal Kemény János, ki a -tömeg közé vegyült. - -Eloszlának. - - -VII. - -Közel a Kapisztrán-kápolnához, jobbra a Szent-Mihálykaputól,[2] egy -alacsony, de tiszta kinézésű ház áll, hat rostélyos, törpe ablakkal az -utczára tekintve. A kisebb gyermek is beláthatna az ablaküvegeken a -szobákba, ha hófehér színű félfüggöny nem védné a szerény lak titkait, a -családéletet, minden kiváncsi szem elől. - -Kapu helyett csak ajtó vezet az épület udvarára, melyből emlékezet óta -egy vén szakácsnő járt ki a boltig vagy mészárszékig, sem tovább, sem -közelebb. Voltak, kik néhanapján orvost és papot is találtak az ajtó -előtt, miből aztán fényes eszmét nem formálhattak magoknak az özvegy -egészségi állapotáról, ki a törpe házat még Bethlen Gábor fejedelemsége -alatt vásárolta meg, s beköltözvén, mostanig sem lépett ki abból, mintha -kriptája volna, melyben mint halott fekszik. - -Hogy kicsoda e nő, a világ nem tudja. Közönségesen csak a «beteg -asszonynak» hívják, tartván magokat a vén szakácsnő elnevezéséhez, ki a -szatócstól és hentestől ez érzékeny czímre hivatkozva, kéri a szükségelt -árúkat olcsóbban vagy jobb minőségben. A szakácsnő keveset vásárol, de -készpénzzel. Volt idő, midőn neki mindent hitelre és rovásra akartak -adni, hogy ürügyök lehessen a «beteg asszony» házába lépésre; azonban a -jó cseléd megoldá kék zsebkendőjén a göcsöt, kiszedte belőle -fillérenkint tartozását, a fönmaradt összegre ismét bogot kötött, s oly -hidegen távozott, mintha sértve lett volna. Már ismerik szokásait, s nem -bántják sem kérdéseikkel, sem kandiságokkal. Különben is egy -visszavonuló csak úgy érdekel hosszasan, ha fájdalmával vagy közönyével -kaczérkodik, s ha a világról lemondásában követelés van. - -A «beteg asszony» létezése évek óta már csak akkor jutott a -szomszédoknak is eszébe, ha házából idegent láttak kimenni. Ez esetben -megkérdék nevét egymástól, s ha szerét tehették, a tőle jöttől, és a -felvilágosítás, melyet nyertek, váltig csak az volt, hogy a szegény -asszony ágyban fekszik, beteg, mindig beteg, mindig fekszik, s -annálfogva kiki «beteg asszonynak» hívja, és neve talán a halotti -prédikáczióban is az marad. Minek keresztelnék a koporsó számára másnak, -mint a mi az életben volt. - -De az volt-e örökké? Szerencsétlensége-e, hogy beteg, vagy szerencséje? -Hová menne, ha lábai birnák! Oh, melyik ösvény vezet ki leghamarább az -életből? A betegség. Erőtlen lábakkal, fekve haladunk azon czélhoz. Az -öngyilkolás rögetlen és rövid útját betorlaszolta a hit. - -* - -Fehér tiszta vánkosokba temetve alszik a «beteg asszony». Csak -fejkötőjének csipkézete, átszűrt, vékony, viaszkhalvány arczélének egy -része, mellén keresztbe tett kézcsontjai, melyeknek vázáról a láz -leszedett minden húst s talán kiszárított minden véreret is, és a -hihetetlenül keskeny, sovány testnek alig valami emelkedéssel biró -körvonalai tünnek ki a puha ágyneműből, mintha az alabástrom emlékkövön -egy már félig elenyészett domborművet látnál, mely régen a szenvedést -ábrázolta, s most az ábra mulandóságával önt vigaszt a néző kedélyébe. - -A «beteg asszony» minden fényűzési vágyát fekhelye körül összpontosítá. -Neki igen sok volt már a szoba, mint másnak nem az a világ. Mit -érdekelheték a távolibb tárgyak. Ő csak az ágyban élt még. Mellette a -rózsafa-asztal, kristály pohárral, ezüst kanállal és gyógyszerekkel; az -ágy lábánál damaszt karszék, egy kevéssé színvesztett, de ruganyos, s a -rózsafa-asztaltól a karszékig a padlózat szőnyeggel borítva. Kell-e -többre gondolni neki, kinek élete ezen kis téren folyt le? Az ágyból a -karszékig vánszorgani s onnan vissza, ez volt a «beteg asszony» -egészsége; s midőn önerején többé nem teheté, akkor mondá a vén -szakácsnő, hogy a «beteg asszony» ma rosszúl érzi magát, ma ismét beteg, -még nem is sétálhatott. - -A szoba, melynek fénypontja, s hogy úgy szóljak, nappali terme az ágy -környéke, három ablakos és tág, de majdnem üres. Néhány ódon s alig -haszonvehető bútor hever benne itt-ott, s egy bőrrel bevont kerevet a -gyakran virrasztó cseléd nyoszolyájául van szánva. - -A többi szobák csak szellőztetéskor nyittatnak meg, s egészen puszták. -Bennök évekig tartózkodott néhány egér-család; azonban végre e zsellérek -száma is apadni kezd, s közülök az utolsót a szakácsnő tavaly hallotta -keservesen czinczogni a küszöbfal szögletében. Talán épen akkor -búcsúzott el szállásától, melybe azután egy házi tücsök költözött, s -monoton csicsergésével adja tudtul, hogy még él, Isten tudná, miből és -meddig? - -A «beteg asszony», kihez megint visszatérünk, most már legalább fél óra -óta alszik. Egészen kimerítette s bágyadásba hozá az öröm. S micsoda? Oh -ég! a könnyező, panaszló, s a létezésért megszégyenült öröm, melynek -boldogságát s önvádjait évek óta nem érezte. - -A «beteg asszony» aléltan pihen a puha hófehér vánkoson, s még nem -háborgatják bősz látványok, még nem hoz a lefolyt életből az álom -vádképeket vissza, hogy a nyugvás perczét átokká s kíneszközzé -változtassa. - -A karszéken pedig az alvó halk lélekzésére figyelve egy gyönyörű hajadon -ül, előre hajoltan s részvékeny arczczal. Látszik, hogy azon pillanatok, -melyeknek tanúi nem voltunk, rendkívül hatottak kedélyére, s hogy -megindulása, melynek nyomai arczvonalain még rezgenek, a testi fájdalom -martaléka iránti szánalomnál is mélyebb forrásból ered. Talán a beteg, -kit ápolni jött, szíve sebét tárta föl, mert visszautasítani akará a -gondot és gyöngeséget, mely neki úgy sem hozhatna enyhülést. Vagy talán -a lány maga önkényt észrevette, miként a kórágyban fekvő minden testi -szenvedései egy a vigasz által illetetlen, az időtől csillapulást nem -váró erkölcsi fájdalomnak, egy reményét és hitét vesztett életnek -szomorú következményei. - -A «beteg asszony» lélekzése most halkká lőn, s elakad. Viaszk-arczán -mintha megszűnt volna a vérkeringés. - -A téli nap pedig a függöny fölött sugárt hint a szobába, s az -ablakkarikákon áttört csillám épen az ágyvánkosra szállván le, a nő -sáppadt és merev vonalait oly élesen emelé ki, hogy a karszéken ülő -leány hideg borzadást érzett tagjain átszökelni. Úgy tetszék, mintha -halottal volna, mintha holttestet őrizne. - -Fölkelt, s a betegre félénk és aggódó tekintetet vetve, előbb drága -szövetű nyakkendőjével, melyet a felső üvegkarikák elé vont, elzárta a -fényt, mely oly kisértetien világított, s azután az ágyhoz lépvén, a -vánkosokon, hogy időt nyerjen, egyengete, igazíta valamit, mígnem végre -ajkaival érinté a halvány hideg homlokot, az elfonnyadt arczot, a mélyen -fekvő s félig nyilt szemeket, keresve szikráit a melegnek, az életnek. -«Csak dermedten alszik, vagy elájul», sóhajtá, de még sem bizva -tapasztalataiban, még sem adva teljes hitelt reményeinek, a beteg -lélekzetét leste, előrehajolva, ráborulva, ajkát ajkain tartva, s oly -megható részvéttel, mintha a legszorosabb vérkötelékek csatolnák a -szerencsétlenhez. - -[Illustration: Viaszk-arczán mintha megszünt volna a vérkeringés.] - -– Ah! ő él! – rebegé égre emelt szemekkel Deborah, a dúsgazdag Pécsi -Simon egyetlen gyermeke. - -A «beteg asszony» megmozdult; de zsibbadt testével az erőtlen öntudat, a -halkan pislogó élet, az álmaiból kibontakozó lomha lélek siker nélkül -küzdvén, megint a tetszhalálhoz hasonló állapotba sülyedt, csak annyi -különbséggel, hogy most már időközönkint görcsös rángás lobbant át -arczizmain, bár alig észrevehetően, s homlokát a tavaszi vékony -ködpáránál finomabb, alig tapintható, majdnem láthatatlan veríték -borítá. - -– Istennek hála! kedvezőbb fordulat mutatkozik, a mai napot megnyerte. -Azonban holnap… ah! ki tudja, hogy holnap?… S ha örökre behunyva -maradnának szemei, ugyan mit vesztene? Szegény néném, én imádkozom -halálodért. Legyen gyors kimulásod. Ne ébredj, ne ébredj föl most, és -aludjál mindig, de csendesen, érzés és mozdulat nélkül. - -Deborah összefogta kezét s buzgón, egész bensőséggel imádkozott. - -A mint pedig ismét a támlára ereszté karjait, fölindulása lecsillapult, -s csak egy könny rezgett még szemében, melyet hirtelen letörölt, és -elővevé a hurkoló-tűket, szorgalmasan hozzálátott a csinos női munkához, -melyet majdnem bevégezve hozott magával, hogy a «beteg asszonynál» -emlékül hagyhassa. - -A foglalkozás oly jól illett hozzá, mint a szoborszerű nyugalom, vagy az -élénk részvét, a kaczér mosoly és hideg büszkeség. - -Ismerősei csupán szépsége felől voltak egyező véleményben. - -Karcsú s eléggé magas termete az idomok és kecs teljes összhangzásával -birt. - -Bájosabb mozdulatokat s tökéletesebb formákat képzelni sem lehetett -volna. - -Egész lényén a kifejlett kor bevégzettsége, és a serdület frissesége -volt csodálatos varázszsal összeolvasztva. - -Deborah már huszonkét éven túl van; de magával hozott mindent, mi a -világba lépésekor igéző vala rajta, s megszerzé az érett szépségből azt, -mi csak sajátságos, mi csak hódítani és ámulatba ringatni tud. - -Modorában tetszelgést vettek némelyek észre, mások kedélyt és gyermeteg -ártatlanságot. - -Sötétkék szeme világossárga hajfürteivel és rendkívül finom, fehér, -lágy, átlátszó, de egészséges, és az érzések játékait, a vér -mozzanatait, a szeszély álmait, az akarat erélyét s az átengedés -szendeségét hűn visszatükröző bőrszínével, sokkal erősebb fegyvereket -adtak Deborah rendelkezése alá, mintsem azon vádat kikerülhette volna, -hogy hatalmával olykor visszaél, s mintsem a visszaélés gyanújától is, -még többen, mint a hányan megbotránkoztak, föl ne oldoznák. - -Ha egyik kétkedett mély érzéseiben, a másik csak önuralkodást fedezett -föl nyugalmában s mindenik bámulta vagy hibáinak kellemeit, vagy -szilárdabb tulajdonainak könnyű és igézetes formák közé rejtését. - -Deborah vonásai szabályosak voltak, a nélkül, hogy megszünnének -jellemzők lenni. - -Arczélének az az egykissé meghajlott orr keleties kifejezést adott. - -A szokottnál valamivel nyiltabb homlokán ész és büszkeség székelt; de -egész tekintete a kedves mosolylyal, mely ajkain gyakran játszott, s a -behatásokat hamar átvevő idegeivel együtt, inkább a kedély és szelidség -eszményképét tünteti szemünk elébe. - -Felindulásban sokan látták már őt, de a mély és tartós érzést azért -kétlék benne, mert ez a szerelemben szokott leginkább nyilvánulni, és a -huszonkét éves Deborah még eddig senkivel sem akarta sorsát összekötni. - -Elemért, Kassai unokaöcscsét, tartotta a világ a szép leány -választottjának. - -De az apa nem győzheté le a fukar és cselszövő itélőmester iránti -ellenszenvét, s a már bizonyosnak hitt viszony szétbomlott. - -[Illustration: Deborah vonásai szabályosak voltak.] - -Elemér szerencsétlen volt; Deborah komoly arczán nyomai látszottak a -szenvedésnek, melynek ködfátyolán át szépsége még igézőbben sugárzott. - -Később Balázsfalváról, hol akkor Pécsi lakott, eltávozott Deborah, s -három év mulva látták őt először Fehérvárott. - -Mit érez most? Visszaemlékezésekben vagy új benyomások tündérvarázsa -közt él, ezt ki tudná még; de hány ne vágynék, az első percz óta, midőn -megjelent, kémleni és megtudni? - -* - -Deborah, mint mondám, a karszékbe ülve női munkához fogott, s oly -iparkodással, oly figyelemmel, hogy a mikor szemeit a rámáról fölvette, -már a «beteg asszony» ébren volt, s lankadt, kimerűlt tekintetét rája -függesztve tartá. - -A leány vidám, biztató mosolylyal közelített hozzá. - -Az asszony lassan, erőlködve emelte föl kezét, hogy a meghajlottnak, ki -ajkával homlokát érinté, fejére tegye; de az áldás, mely a beteg -gondolatában élt, nem talált kellő szavakra. - -Ő úgy elszokott az áldástól. - -Az átkot jól ismeré! - - -VIII. - -Deborah fehér, finom selyemlágy kezével a száraz, elfonnyadt és vértelen -arczot, a «beteg asszony» viaszksárga arczát simogatta. - -– Hogy pihentél, kedves néném, jó néném? úgy tetszik, hogy most enyhébb -álmod volt, mint régen. - -– Csak a ketreczet láttam, Deborah! s a ketreczben senkit sem; talán más -számára tisztogatják ki a sártól és szeméttől, ajtója nyitva volt, a -csontok még benne. - -A «beteg asszony» suttogva szólt, Deborah átborzadt. - -– A csontok ott voltak, úgy a mint előbb az ebek rágták le azokról a -húst, s a maradékot ő… Mind ott voltak… egy, kettő, három, négy… mind -ott. De ő nem vala jelen, nem jött ki sirjából; másé lett Fogaras -piaczán a tyúkkosár, a ronda ketrecz. Rendre járja a világ. Nem engem -fognak többé gúnyolni. Mást, mást! S hogy élhetek a gúnykaczaj hangjai -nélkül! Átkaimból szívott testem mindennapi táplálékot. És mi tartja már -ébren szívemben a vérdobogást, ha nem a düh, a szégyen, a megvettetés -érzése és a megvetés azok iránt, kik csúfot űztek szenvedésemből? Hogy -élek csak egy hétig is bősz álmaim nélkül? Mi marad akkor velem?… -Szegény beteg asszony! - -Deborah mély csodálkozással tekintett a beteg nőre, ki azért látszott -vigasztalhatatlannak, hogy szendergése a szokottnál enyhébb volt. -Mekkora örvénye nyilt föl előtte a szívnek, s benne az önkínzás minő -rémalakjait szemlélheté. - -A «beteg asszony» fuldokolva, s égett szemhéjai közül serkedő könnyekkel -folytatá: – Deborah! vajon mit jelent, hogy most álmomban erőtlenül -feküdtem a fogarasi piaczon, és mégis senki sem tapodott sarkával -köntösömre, senki sem vert arczomra sárt, senki sem suhogtatott testem -fölött ostort? Más iránt fog-e a világ kegyetlen lenni, mint a tigris, s -undorító, mint a hiéna, mely a halottakat kaparja ki a vermekből, hogy -szája rothadással teljék meg? - -Deborah összeborzadt. Finom idegeit lázasan kezdték izgatni e bősz -szavak. – Oh! néném! rimánkodott, – adjon hálát az Istennek, hogy annyi -kínteljes év után volt egy órája, melyben csendesen pihenhetett. Vegye, -kérem, ezt a gyógyulás jelének. Hígyen, reméljen, feledjen. - -– Ha, ha, ha! feledjek, Deborah! Izzó vassal égessék agyvelőmet az -utolsó reszketésig, ha feledi kötelességét: az emlékezést. Mit nem -tettek velem a vadállatok, melyeknek neve ember? Nem kiáltották-e -dühösen, nevetve, fogukat vicsorgatva, mosolyogva; nem sugdosták-e álnok -szánakozással és képmutató könnyekkel, hogy ime! ez az özvegy az, kinek -férjét a kutyákkal együtt tartották a börtönben zabkenyéren és moslékon, -kinek férjéről letépte a ruhát Baling János, hogy a fal penészes nedve s -a padlazat pora testéhez ragadjon, kinek férjét naponként dorongokkal -verték és karókkal szurdálták, míg ajkai tajtékot túrtak; kinek férjét -ketreczben vivék a bitófa elé, hogy bevárják, míg a koldusok, kóborlók s -minden söpredék, melyet népnek hívnak, megunják szidni, átkozni, pökni, -s hogy csak azután üssék el nyakát, tompa bárddal s bevégezhetetlen -kínok közt?… Ha, ha, ha! ne emlékezzem-e az iszonyú gúnykaczajra, az -állati ordításra, mely Fogaras piaczán ezer torokból hangzott, s megölte -bennem a vallást, észt, érzést és a test erejét? Inkább tíz körmeimmel -ásnám ki keblemből szívemet, mintsem egy másodperczig tudja feledni a -multat… S miért nem jött vissza álmomban a mult? Deborah! miért nem -éltem újra át a félhalál állapotjában azt a keserűt, azt a -kétségbeejtőt, mit az élet nyújtott, s a mit az ébrenlét mindig hűn -vezet szemem elé? Nincs-e e csodának jelentősége? Deborah! Nem tudod-e -az álmokat hüvelyezni? Miért van, hogy ma csak láthatatlan ajkak -sugdosták a légben: Ez a nő, ez a nő az, kinek férje…! s nem birták -tovább mondani a történeteket. - -– Kedves néném, zokogta Deborah, önt oly mély ájulás lepte meg, hogy -eszmélete egészen kialvék, s képzelődése nem kínozhatta az iszonyú -emlékek felujításával. - -A «beteg asszony» kétkedőn rázta fejét. – Nem, nem, szólt kisérteti -hangon. A világban valami nagynak kell történni, hogy a természet így -kibillenhessen sarkaiból, s hogy velem fölhagyhassanak a szenvedések, -mint elhasznált anyaggal. Deborah, oly fiatal voltam, mint te most, oly -ünnepelt és majdnem oly szép. Nézz arczomra! - -Deborah ijedten tekintett a fonnyadt, kiszáradt arczra. - -– Lásd! mivé lettem, az iszonyú történet után, sugá rémes hangon a beteg -asszony. - -Deborah szíve összeszorult, maga sem tudta, miért? - -– Egyedül te nem átalsz a megvetetthez jönni, bár titkon. S ha sejtené -az én bátyám, a te atyád, Pécsi Simon! - -– Nem neheztelne ezért rám. Az én atyám nemes szívű férfiú, erősíté -könnyekkel Deborah. - -– Nem volt soha nálam. - -– Mert minden ismeri, mentegetődzék Deborah, s fölfedezték volna nevedet -a kiváncsiak, kik az ő nyomát kisérik. - -– Igaz, igaz. De hátha téged is meglátnak? - -– Mindenki a templom és fejedelmi palota elé csődült, közel van kocsim, -és sűrű fátyol véd. - -– Igaz, igaz. De hát az éj nem sűrűbb fátyol-e, melyen, ha a csillagok -alszanak, a szem nem hathat át? - -Deborah mélyen érzé a vádat, mely e kimélő szavakban atyjára -vonatkozott. - -– Átok van a megbélyegzetten és családján, pedig a megbélyegzett néha -ártatlan, sohajtá a «beteg asszony». - -Deborah leverten állott a nyoszolya előtt. - -– Férjem nem volt gyilkos, de elitélték. Régi történet s mindig új! - -A beteg kimerülten hajtá vissza fejét a vánkosra, s mint a kioltott -gyertya, oly hamar hunytak el szemei. S csak nehéz, azonban mindig -csillapuló lélekzete tanusítá, hogy egy pár perczig még talán ébren van. - -Deboráht babonás félelem lepte meg, aggódva tekintett körül a szobában, -nem hagyhatá magára nénjét, s a szakácsnő még nem tért vissza. Ah! pedig -ő most haza, atyjához vágyott, szorongón, igen nyugtalanul. Zavaros -érzések zsibongtak keblében. Az idő is késő, már dél van, sűrű lépések -hangzottak az utczán, az egész világ talpon volt, s oly rejtélyes, oly -titkon gyötrő, oly megfoghatatlan hatást gyakoroltak rá a «beteg -asszony» bősz eszméi. - -Mintha égne lába alatt a föld, nem maradhatott, atyjához vágyék,… s ah! -a szakácsnő még késik! - -Ekkor oszlott szét a tömeg, mely a vallás szabadságát és a szombatosok -vesztét a piaczon megéljenezte. - - -IX. - -A Pécsi Simon ellen felgerjedt népből épen a söpredék lakott azon a -tájékon, hol most a város fekszik. - -A békétlenek leghevesebbjeinek tehát a «beteg asszony» ablaka előtt -kellett elhaladniok, hogy a Szent Mihály-kapun át haza érjenek. - -A zajból csakhamar riadó hangok törtek ki, s Deborah atyja nevét hallá -szidalmak közt említtetni. - -– Irtsuk ki a szombatosokat, veszszen Pécsi Simon! ezt ismételte egy -erősebb, s a többiek fölött uralkodó torok, és a törpe épület ablakainál -helyeslő kiáltások emelkedtek. - -A «beteg asszony», kinek még nem eléggé mély álma a külső morajtól -látszott titkos táplálékot nyerni, rívó és szaggatott nyöszörrel szólt: -– Hah! mint zúgnak, bongnak Fogaras piaczán! Kiszabadult a pokol,… itt -van, itt,… s látod-e a vicsorgó fogakat, a dühtől lihegő melleket, s a -kárörvendő ezer szemet, mely babonáz, s megköti lépéseinket?… Hah! a -ketrecz! a ketrecz! s mellette a szelid bakó, ki csak öl,… ah! a bakó -legszelidebb embere a világnak; övé egyedül a mennyország, a többinek -nincs joga hozzá,… szent bakó, jó bakó, kérlek, ki van a ketreczben? - -A «beteg asszony» alvó szemeiből könnyek serkedtek, s künn az utczán -megint Pécsi nevét említé a hazavonuló csoport. - -– Ártatlan bakó, kegyes bakó! férjem kuporg-e ott a ketreczben, -reszketve a hideg miatt? Szegénynek nincs öltözete; levonták róla -mostoha testvéreid, szelid bakó!… De miért van neki fehér haja? A -férjemé fekete volt. Deborah! Deborah! atyádnak milyen fürtjei vannak? -Rég nem láttam; akkor csak szürke vala. S most? - -Deborah nyárfalevélként reszkető kezekkel érinté a «beteg asszonyt», -hogy iszonyú álmából fölébreszsze; ah! de ujjai, mint hangszeren, -tánczoltak a fekvő vállain, a nélkül, hogy megmozdíthatnák. - -Künn pedig ismét Pécsit említik. - -A «beteg asszony» nyöszörgé: – Deborah, nézz a ketreczbe! Nem apád ül-e -benn? Biz Isten! ő az. Szegény leány! Ah! tagadd meg, ne ismerj reá, -fuss, fuss hamar, hogy észre ne vegyenek, különben gúnykaczajjal -fogadnak! Deborah, Deborah fuss! - -A kettős hatástól, mely az utczáról és a nyoszolyából rohanta meg -furiaként, az ijedt leány egészen elvesztve a magánuralkodást, a -szobából kinyargalt, a folyosótól a kapu-ajtónak rohant, s föltárván -azt, egy ugrással a szűk utcza közepén termett. - -A hideg szél, mely arczára sivított s rögtön átjárta egész testét, -fölébreszté mámoros félelméből, s világosabb eszméletre hozta, s csak -most vevé észre, hogy prémes palástját, fátyolát, nyakkendőjét, mind ott -hagyta, s hogy védelmetlenül van a sivár téli időnek s a durva tömeg -szemeinek kitéve. - -Visszafordult, határozatlanul és küzdve, az ajtó felé. - -– Ni! ez a «beteg asszonyhoz» megy – kiáltá körüle valaki. - -– Nem, onnan jő – válaszolá más a bejárat küszöbénél. - -Deborah most, hogy a kiváncsiaktól menekedjék, a nem messze fekvő -Mikó-házhoz akart menni, hol kocsija várt rá, s néhány lépést tett -előre, de vele szemben alig húsz ölről, egy közelgő csoport kiáltá: -Veszszen Pécsi Simon! - -A leány lábai a fagyhoz gyökereztek, nem tudott megmozdulni. - -Panna asszony, ki a kiabáló csoport élén jött, midőn Deborah mellé ért, -kiséretéhez visszafordulva mondá: - -– Mégis vannak, kik a beteg nőt ismerik, ez a kisasszony az ő házából -lépett ki. - -Sára néni, ki szintén Pannához csatlakozott, szemtelen tekintettel mérte -végig Deboraht, s a többi társaihoz fordult arczczal s Deborah felé -nyujtott kézzel mondá: – Ez a szombatos leánya, ez a fiatal boszorka, ki -mindent megigéz, s kit ők a babona nyelvén Sáron rózsájának neveznek. -Szép virág, gyönyörű mákvirág, a Pécsi Simon kertjéből. - -– Csak talán nem ő nagysága kisasszonya? – kérdi egy kőmíves, ki a -szombatosok elleni kurjongatás közt sem vesztette el egészen eszét. - -– De biz’ ő az – rikácsolá Sára néni. - -– Úgy, ereszszétek szabadon. Nem illik körüle csoportozni, mintha -pórleány volna – szólt a kőmíves. - -– Nagy úr leánya, hm! igaz; de a nagy úr nyakához Kassai ő nagysága -hóhért fog állítani, akármint erősíti az iskolamester, hogy Pécsi a -kuruzsló könyvből olvasva, segítségül tudja az ördögöket hívni. – E -megjegyzéssel Panna, csipőjére támasztva karjait, Deboráhhoz közelebb -lépett. - -Az iskolamester pedig, mihelyt saját kis személyére hivatkozás történt, -tüstént megragadta az alkalmat, még inkább magára vonni a nép figyelmét. -– Pécsi uram, szólt kegyes hangon, nagy vagyonú ember és főúr, s e két -erő segítségével, noha szombatos, még a törvény körme közül is -kimenekülhet. Ezzel semmi ujságot nem beszéltem kendteknek. Ezt Panna -asszony és Sára néni is tudják. De most már valami olyat mondok, mitől -hajuk szála úgy fölborzad, mint a tüskedisznó tövise. Tudják-e…? - -– Mit? mondja hamar, mit? – közbeszólt Panna. - -– Angyalom! ha csodálkozásukban nagyon kitátnák szájokat, a -kisasszonynak csak hült nyomát fogják találni. - -Deborah e figyelmeztetéskor valóban kezdett már a gyülevész nép közül -kibontakozni; de most ismét körűlvették. - -– Szóljon hát iskolamester uram hamar! rukkoljon ki azzal a titokkal, -melyet Panna húgom sem hallott soha! Furcsa titok lehet az ilyen! Minek -hordja oly hosszasan a begyében? Csak ne köntörfalazzon soká – -nógatózott Sára néne. - -– Tehát tudják-e kendtek, hogy honnan jött az utczára a szombatos -leánya? - -– A «beteg asszony» házából, – kiálták többen. - -– Hm! folytatá az iskolamester, de vajon ki az a «beteg asszony»? - -– Nincs annak, szívem! más neve – válaszolá Sára néne. - -– Hm! de míg beteg nem volt, akkor is csak hívták valaminek – -hánytorgatá az iskolamester. - -– Mielőtt kitalálnók régi nevét, könnyen átfázhatnék a kisasszony; jobb -lesz hát hazabocsátani. Hisz! azzal talán nem vétkezett, hogy egy beteg -nőt meglátogatott – mondá a kőmíves. - -– Attól függ, emberem! hogy kicsoda a beteg asszony – válaszolá -lenézőleg az iskolamester. - -– No! kicsoda hát? – kérdezé nyugtalanul Panna asszony. - -– Biz azt, angyalom! magam is szeretném tudni – szólt az iskolamester. -Többen hahotázva nevettek. - -– Ej, az ebszültét! ha kend semmit sem tud, mit hánykódik? mit ültet föl -minket? s miért beszél oly garral, mintha kanállal enné a titkokat, -melyekből más ajándékban sem kap egy harapásnyit? – agyarkodék Panna. - -– Én ne tudnék semmit? szólt nehezteléssel az iskolamester. Hát -mondtam-e, hogy a «beteg asszony» felől egy titkot sem hallottam? hát -eltagadtam volna, vagy eltagadjam most, a mit a tisztelendő úr, ki -tegnap este a «beteg asszonynál» volt, mindjárt vacsora után a -feleségének beszélt? - -– S mit beszélt? – tudakolták egyszerre többen. - -– Hogy a «beteg asszony» azt szokta álmodni, miként férjét a fogarasi -piaczon ketreczbe zárva őrzik, s a népnek mutogatják szintúgy, mint a -talián medvéjét… talán pénzért; de ezt a tisztelendő úr nem mondta -tisztán, hanem csak, hogy mutogatják. Már most tehát csupán az a kérdés, -vajon igaz álom-e a beteg asszonyé, vagy pedig csalárd álom, melynek -semmi alapja? Mert ha valami nagy úrral így bántak Fogarason, akkor az a -nagy úr a «beteg asszony» férje. - -– Hát a szivemadta! még hírből sem hallá, hogy Géczi András uramon -történt mindez? Meglátszik, hogy kivülről származott be hozzánk! szólt -egész lenézéssel a vén Sára. - -A Géczy András neve végig hangzék az utczán, többeknél kiváncsiságot, -némelyeknél pedig undort költve fel. - -– S mily bűnt követett el Géczy András uram? – kérdé az iskolamester. - -– Hát meggyilkolta, másokkal együtt, Báthory Gábor fejedelmet, s ezen -istentelenségéről maga küldött a megyesi országgyűléshez dicsekvő -iratot, melyet a rendek, az ő gyalázatjának örök emlékére szóról-szóra -törvényczikkbe igtattak, hogy a maradék soha el ne feledje Géczy András -nevét. - -E fölvilágosítást Sára asszonynyal egyszerre legalább tízen kiabálták az -iskolamester fülébe. - -A zaj alatt a szelídebb nézetű kőmíves sem nyugvék. – Mind igaz, a mit -kendtek mondanak – szólt teli torokból – magam is jelen voltam a -hatalmas és gazdag úr kivégeztetésén. Még 1613-ban történt. Akkor csak -mesterinas valék; huszonötödik éve már. Géczy András csakugyan -dicsekedett, hogy a fejedelem megölésében Nadányinak segélyére lett -volna; de a kik őt ismerték, esküvel is állíták, miként csupán hiúságból -fogta magára. - -– Ha! ha! ha!… – röhögték köröskörűl. - -– A dolog, barátim, inkább sajnálkozást, mint kaczajt érdemel – dorgálá -ismerőseit a kőmíves. - -– De nem ettünk ám bolond gombát, hogy elhigyjük a kend meséjét – nyerte -válaszúl. - -– Okosabbak is hiszik azt kendteknél. Géczy igen félénk úr volt. Nem -merte volna senkinek egy hajszálát is kitépni; de minden módon óhajta -nevezetessé válni, s remélé, hogy az országgyűlés és az új fejedelem meg -fogják dicsérni. Senki sem ment oly nagy tollasan és aranyos ruhában -Megyesre. Lovának takarója is bársony vala. Sokan éljenezték, csak -felesége sírt a város kapitánynál, kinek épen tornáczát meszeltem, s -kinél a szép és kegyes asszonyság épen szállást tartott. - -A hahota ismét megújult, bár gyérebben. - -– Így tehát – szólt az iskolamester, – a «beteg asszony» férje a -gyilkos, a ketreczbe zárt és kutyákkal evő Géczy András, s ő senki sem -más, mint özvegy Géczy Andrásné. - -– Igen, özvegy Géczy Andrásné asszony – ismétlé Panna. - -– Én ennél már többet is tudok – rikácsolá büszkén Sára néni. - -– Mit, anyácskám, ugyan mit? – kérdi az iskolamester. - -– Hát hogy az özvegy a szombatos Pécsi Simon testvére. - -– Az istentelen! – sopánkodék Panna. - -– S tőle jött ez a leányzó! – szólt a mester, ujjával Deborahra mutatva. - -– A szombatos leánya! - -– Sáron rózsája, ha! ha! ha! - -– Bizonyosan boszorkányságot űztek együtt – jegyezte meg Panna asszony. - -– Vagy a fejedelem megölésén tanakodtak – említé Sára néne. - -– Ugyan, legyen eszök – csitított a kőmíves. Hisz! részeg fővel sem -kellene képzelni, hogy egy nyomorék nő és egy finom, gyönge kisasszony -kardot forgat, és gyilkolásra jár. - -– Hát méreggel nem lehet-e ölni? – patvarkodott Sára néni. - -– Gondolja meg, mit beszél kend! – fenyegetődzék a kőmíves. - -– Mit gondoljak meg? A szombatosoknak sem hitök, sem becsületök. A -szombatosok zsidó-pogányok. Nem imádkoznak vasárnap, mert akkor keverik -a mérget. - -– És Sáron rózsája is szombatos, s a «beteg asszony» is az! – szólt -Panna. - -– Az egyik Pécsi Simon uram testvére, a másik leánya – okoskodott az -iskolamester. - -– S miért legyen jobb Pécsi Simon, mint Géczy András? – süté ki Sára -néne. - -– Holott Géczy még szombatos sem volt – mondá Panna. - -– Igaz, s ennélfogva talán sokkal rosszabb ember is lehet Pécsi Simon – -kiabálák szanaszét. - -– S leghelyesebb oly módon irtani ki a szombatosokat, mint Géczy Andrást -– rikácsolta Sára néne. - -– Helyes! – hangzék elég nagy zajjal. - -Deborah mély megvetéssel tekintett a vad üldözőkre, kik őt körülfogva -tarták; tagjai a hideg miatt reszkettek, de lelke sivár és elszánt lett. -Nem kért, nem panaszolt volna, ha Sára és a többi furiák körmeikkel -izekre szaggatnák is. - -Az utczai kiabálás pedig szavanként behallatszott a törpe ablakú házba, -hol a «beteg asszony» fekvék. - - -X. - -A kórágy rémítő képeit legyőzte az utcza, vad jeleneteivel. - -Géczy Andrásné, kit már nevén szólíthatunk, előbb a nép zajgásait követé -álmaiban, s a törpe ház ablakain behangzó gúnyszavak és ingerkedések -szerint alkotott bősz történeteket Pécsi Simonról, kit a fogarasi -piaczon képzelt ugyanazon ketreczbe zárva, melyben férje szenvedett, s -hasonló kínok közt. De midőn az iskolamester a «beteg asszonyt» -annyiszor említé, s végre Géczy András neve és Deborahé is a rivalgásból -élesen tört ki, az özvegy szemei fölpattantak, hogy azt, a mi egy -borzasztó nap óta oly mérhetetlen fájdalom, akkora öngyötrés, kedélykór -és őrültség anyagja volt, most ne csak az álom, hanem a zord élet is -megujítsa. - -A «beteg asszony» merően nézett a függönyre, mely nyoszolyájától -átellenben fedte Deborah kendőjével együtt az ablakot s félhomályban -tartá a szobát. - -– Géczy András, Pécsi Simon, – hangzott kívülről, s mindaz, a mit az -álom démonai hangoztattak a mult perczben, szintén, kaján és fertelmes -módon. - -A «beteg asszony» vázujjaival tapintgatá szemhéjait, hogy csakugyan -nyitva vannak-e? - -Künn folyt a rakonczátlan zaj és gúny. - -A «beteg asszony» felült ágyában, arczát az ablakhoz fordítá, s kezét a -vánkosra tevén, néha visszakacsintó tekintettel nézte, mérte a -távolságot, mely feje és a párna közt van. - -Géczy András és a szombatosok káromlása rohant, mint a gátat tört ár, az -utczáról a szobába. - -A «beteg asszony» az ágy előtti szőnyegre ereszté lábait s -fölegyenesedvén, egyenként számlálta a butorokat; úgy látszik, tanukra -volt szüksége, kik vallják be, hogy ébren van. - -Végre Deborah fátyolára esett tekintete, megrázkódott, s ingatag -léptekkel kezd ahhoz közelíteni, ujjaival akarván bizonyságot szerezni, -vajon szőtt kelme-e, a mit lát, vagy csak anyagtalan álomrajz? - -– Sáron rózsája! Deborah! a szombatos leány! – kiálták gúnyosan künn. - -A «beteg asszony» delejes vagy őrült erélylyel hagyja oda a szobát, a -folyosón van, megnyitá a kapuajtót, melyet annyi év óta nem érintett -keze, a mely eddig a koporsó fedeléhez hasonló hűséggel zárta el tőle a -világot. - -Lábán nem volt papucs, köntöse a kórágyban viselt tiszta, könnyű -pongyola. - -Az ajtókövön állott meg… egy nappali kísértet, egy csodás látomány, -melyet hiszünk és eltagadunk, mely test és puszta kép, halott és élő, -agyunk játéka és a valóság maga. - -Minden szem feléje fordult. - -– Néném! – sikoltá Deborah. - -A «beteg asszony» körülnézett. - -– Ha-ha-ha! Mind itt vagytok Fogarasról. Hadd átkozzalak meg. - -A «beteg asszony» fölemelte jobbját, kinyitá száját. Keresé az átokra a -szavakat, melyeket ember még soha nem mondott el; ajkai mozogtak. - -– Irgalmas Istenem! e hang sivít a légben. A fölemelt kéz erőtlenül -lehanyatlott. - -Egy mély lélekzés. - -A «beteg asszony» az ajtó kövéről halottan esett az utczára. - -Deborah a holttesthez rohant, de az iskolamester, kire egyedül nem volt -behatással a jelenet, feltartóztatá. - -– A szombatos kisasszony el akar szökni, úgy-e? kérdezte mosolyogva, -kezét a leány vállára tevén; de arczának vidor kifejezését villámgyorsan -váltá fel ijedtség és torz. - -Valaki a kis ember nyakcsigáját szorítá át, s a jövő perczben Deborah -szabadon borulhatott szerencsétlen nénjének tetemére, míg üldözője a -földre sújtva iszonyú jajgatás közt erősíté, hogy keze-lába megbénult, -hogy oldalcsontjai eltörtek, szeme kifolyt, agyveleje veszélyes -rázkódást kapott, s hogy ő nemes ember, kin potentiát követtek el, s -hogy egyházi személy, ki soha többé hivatala folytatására alkalmas nem -lesz, s ennélfogva bizonyságra hívja fel a jelenlevőket, mert pört akar -kezdeni még ma, s ha utolsó fillérét is a prókátoroknak lesz kénytelen -adni, addig nem nyugszik, míg istentelen gyilkosát talion nem -marasztatja, és míg annak fogát fogért, kezét kézért, lábát lábért, -bordáját bordáért ki nem töreti; önként értetvén, ezenkívül a fejváltság -letétele, a gyógyítási költségek, azután minden szenvedett kár s -elmaradt haszon megtérítése. - -[Illustration: – Ha-ha-ha! Mind itt vagytok Fogarasról.] - -Az utczai csoportozat, mely bőszültségében részint iszonyú kárörömmel, -részint pedig hideg egykedvüséggel látta egy beteg nő szívrendítő -halálát, s egy tündérszép leány könnyeit, most ingerültségre lobbant az -iskolamesternek, kit betyár magaviseleteért semmi komoly baj nem ért, -álnok jajveszéklésein. - -Panna asszony és Sára néni megoldották nyelvöket, s nem a -legválogatottabb szavakkal kezdék halmozni a «büszke» úrfit, ki egy -«belső embert» goromba bántalmakkal illetett, s nyomorékká tett oly -ártatlan és jámbor életű férfit, ki az egész világgal békességben élt, -és soha senkinek még csak hajaszálát sem görbítette meg. - -A nők nyelvharczai tüzelték azokat, kik szokva voltak a korcsmai -táborozásokhoz. - -Néhányan már hetykén közelítettek is az iskolamester megtámadójához; de -ennek rövid szabású s hímes palástján észrevevék a «jegyet», mely a -«nemesi társaság» zászlója alá tartozását mutatá. E tény fölhevülésöket -hatalmasan csillapítá. - - -XI. - -Most már, hogy a fejleményeket jobban érthessük, régibb dolgokra kell -visszatérnünk. - -Olvasóim még emlékezni fognak Báthory Zsófia, a szép herczegasszony és -fejedelmi mátka omló könnyeire. - -Szegény, mennyit sírt és haragudott, hogy egy ifjú, kit ő a «jó -Elemérnek» szokott nevezni, a párbajban sebet kapott. - -Miután a sápadt, de leirhatatlan kellemű gyermek ébensötét fürteit az -egyik palotahölgy rendbe hozta, s a másik Csulai vallásos -elmélkedéseinek felét mulattatás végett fölolvasta volna, az öltözés -többi része is, Petneháziné utasítása szerint, hasonló élvezet közt telt -el. - -Zsófi százszor kapott kedvet ujjával összezilálni haját, mely körűl -fodrásznője remekelt, százszor érzett alig fékezhető vágyat ruhája -csipkézetéről, a kendőzés alatt, nagy darabokat szaggatni le, és még -többször föltette magában, miként férjétől az eskű napján követelni -fogja, hogytisztelendő Csulai uramat legalább két évre küldje gályát -vonni, s oly tengerpartra, hol minden hegyfokon valamely szerzetes -rendnek zárdája van, s hol a szünórákban a térítők az ő mulattatására -folyvást vallásos értekezéseket olvashatnak. - -Zsófia nemcsak ragyogó ötletnek, de méltányos és kivihető kivánatnak is -hivé Csulai gályarabságát. - -Nem könnyen birt e szép álomtól megválni. - -– Ezt fogom nászajándékul kapni, ez legyen a gömböstűpénz, melylyel a -menyegző reggelén György meglep. Ah! de mikor lesz összekelésünk? -Hónapok, talán évek telnek el addig, s Istenem! addig legalább ezerszer -kell felöltöznöm, és ezerszer végighallgatnom a gonosz udvari káplánnak -számomra írt oktatásait. Hogy állom ki e kínzást? Azonban minden szabad -perczemben erőért fogok a Boldogságos Szűzhöz könyörögni. Nem felejtem -el Szent Erzsébet és Szent Margit közbenjárását is imáimmal sürgetni, s -így napról-napra talán csak kigyőzöm béketűréssel. Oh, én szerencsétlen -leány! De majd Csulai uramra kerül a sor. Jól mondja Anna, az én kedves -nevelőnőm, hogy György akaratját, mihelyt hitvesévé leszek, tetszésem -szerint hajthatom. Világos tehát, hogy Csulait az öltözés alatti -oktatásokért kölcsönben az én szerzeteseim fogják megleczkézni, nem is -említve a gályát, melynek köteleit már vállain képzelem. - -Zsófi a palotahölgyek távozása után ily kitörésekkel enyhített -kedélyizgatottságán. - -Képzelődése a szeszélyes anyagot, melyet a bosszúnak egy lenge mozzanata -idézett elő, a legfurcsább ábrákká alakította. Csulai ezer különböző -helyzet és arczfintorítás közt vonta a terhelt hajót. Csulai dúlt-fult -mérgében, midőn a kapuczinusok imádkoztatták, a domokosrendűek a -hittanból vizsgálák, a pálosok bűnoldó czédulákat osztattak ki vele, és -a jezsuiták szorgalmasan gyóntatták. - -Zsófit a megtorlás eszméje egészen fölvidámítá. - -Nevetett a kínzója számára kijelölt csodálatos szenvedéseken, melyek, ha -az életben megvalósultak volna, talán épen őt indítnák legelőbb könyörre -és könnyekre. - -Jól esik szívének a visszafizetésről szőtt álom azon sok unalomért, -melyet a káplán száraz oktatásai okoztak s azon lélekvádért, melybe a -hitétől nem egészen önkéntes áttérése került. - -De csakhamar új szinezetet nyert szeszélye. - -A karácson kezdé gyötreni. - -Eszébe vette, hogy menyegzőjének ideje a jövendő hátterében, kék homály -közt fekszik, míg a communióval élés az előszínen van, s nem tűr -halasztást. Havak, sőt évek mulhatnak el Csulai megfenyítéseig, de csak -néhány nap kell arra, hogy ő, a herczegkisasszony, egy udvari szolga -hűségétől és hallgatagságától tegye földi szerencséjének nagy részét és -a közbecsültetést függővé. - -Ez a káplántól a «jó Elemérre» vonta haragját. - -Fölfogadá, hogy soha sem fog a hálátlan ifjunak megbocsátani, ki a -párbajért egy szent és titkos kötelezés teljesíthetését könnyelműen -koczkáztatta, szilárdul elhatározá, hogy őt többé színe elé sem engedi -jönni; de míg hideg és könyörtelen akart lenni, az ég tudja miként, azon -eltökéléshez jutott, hogy Elemér egészségi állapota felől naponként -értesülést szerez magának. Terve nem volt ugyan nehéz feladatú, mert -Elemér a «nemes társaság» zászlója alá tartozván, a «harmadik udvaron» -lakott; azonban a herczegkisasszony kiváló helyzetében figyelmet és -balmagyarázatokat támaszthatott. Ezt Anna, kit az öltöztető -palotahölgyek távozása megint Zsófi szobájába csábított, eléggé is -igyekezett értésül adni, de a növendékleány vagy gyermeki -ártatlanságból, vagy makacs szeszélyből kijelentett szándéka mellett -maradt, s Annát csókokkal és könnyekkel a közbenjáró szerepére -kényszeríté. - -Ekkora megkülönböztetés bennünk is ébreszthet egy kis részvétet Elemér -iránt. - -Szenteljünk tehát számára elbeszélésünkben annyi helyet, a mennyit -tettei által maga szerzett. - -Elemér a fukar Kassai István óriási vagyonának örököse volt. -Szerencséjét nem annak köszöné, mintha a nőtlen nagyúrhoz legközelebbi -vérviszonyban állana, mert két rokon mellőzése kellett arra, hogy -fogadott fiunak tekintessék. - -Föláldoztatott egy erszénykötő Kassai, miután mesterségével, melyet -Rima-Szombaton szép sikerrel űzött, az aristocratiát gyülölő korlátnokot -mégis igen gyakran emlékeztette volna atyjának foglalatosságára. Szintén -mellőztetett a felvergődött férfiú unokahuga, ki a borosjenői alkapitány -neje volt, s kitünő tiszteltetésben élt, de asszonyi állat levén, -neménél fogva az új család emeléséhez nem járulhatott. - -Egyébiránt Elemér szerencséjének még eddiglen semmi gyakorlati értelme -nem volt. - -Pécsi Simon, ki darab ideig Bethlen Gábor fejedelem kegyencze vala, -eszközlé Elemérnek az apródok sorába fölvételét. Ebből azután önként -következett, hogy a csinos külsejű gyermek, mihelyt ifjuvá serdült, a -«nemesi társaság» zászlója alá vétetett, s így jövendője -megállapíttatott. - -Saját erélyétől, műveltségétől és emelkedési becsvágyától függött, akár -polgári, akár pedig katonai pályán kitünő polczra lépni. - -De Elemér lovagias jellemmel, mély érzéssel, vitézséggel és sok más szép -tulajdonnal bírt; azonban becsvágya oly parányi minőségben vala, hogy az -épen semmi említést sem érdemelt. - -Szerénysége ólomsúlyként gátlá a magasra törekvés pályaterén. Kortársai -közül némelyek már hírre kaptak, míg neki csak jó neve volt, míg őt csak -azon vélemény emelé a sokaság fölé, hogy jellemének tükör-tisztaságát az -irígység lehellete sem meri elhomályosítani. - -Kassai István nem is igen sietett Elemért rokonai közé még csak be is -sorozni; azonban egy körülmény annyira fölkölté a rokonszenvet benne, -hogy rögtön örökösévé fogadta, s ha pénzével nem is, jó tanácsával kezdé -gyarapítani. - -Pécsi Simon tudniillik mindinkább megkedvelé Elemért. - -Nyilt és pazar fényűzéssel vezetett házában kevés vendéget fogadott több -szívességgel, mint e fiatal testőrtisztet. - -Pedig Pécsi, míg Bethlen Gábor korlátnoka volt, mellőztetésről épen nem -panaszolhatott. A magas születésüek otthon és egymásközt eleget -hánytorgatták ugyan, hogy ő tulajdonkép csak szűcsfiú, de eszének s -jellemének befolyása alól nem tudták magokat kivonni, sűrűn látogatták, -bár valódi rokonszenvvel nem viseltettek iránta. Rangvágyának és -vallásos nézeteinek éles gáncsolói voltak; azonban tudományát és a -közdolgokban jártasságát tagadni nem merték, s még azok is, kik a később -helyébe lépett Kassaira megvetéssel és boszankodással tekintettek, ha -őket Pécsi sok foglalkozásai miatt nem fogadhatá el, fölkeresték az -alkalmat, midőn vele résök nyilt találkozhatni. - -Pécsi bukása után sem szünt meg hamar ez ünnepeltetés, s ha az -öregebbek, kiknek tőle reméleni és félni nem volt többé okuk, barátságok -tanusításában takarékosabbá is lettek, az ifjabb nemzedék, az apa gazdag -és szép leányáért, észrevehetetlenné tette azt az űrt, mely az -államférfiu dísztermeiben az elenyészett politikai befolyás miatt -különben mutatkozott volna. - -Deborah szépelgők csoportjától volt körülvéve, kik szíve vagy pénze, -szerelme vagy csak keze megnyerésére sovárogtak. - -A régi családok, melyeknek története a nemzet őshagyományain átszövődve, -a népmesék és hitregéknek is anyagul szolgált, többnyire vonakodás -nélkül fogadták volna magok közé Deboraht, az «új nemes» leányát, kinek -ősei a műhely, a papi szószék, s az iródeáki szobák homályában oly hamar -vesztek el a kisérő szem elől, mint a róna homokján a vándor könnyű -lábnyoma, s kinek leghíresebb élő rokonai, kik Pécs és Szegzárd -környékén laknak, többre nem vitték dolgaikat, mint hogy remélhetőleg -predikácziós halottak lesznek. - -Deborah a társadalom felsőbb színéről is választhat vala magának férjet; -de ő csak a vagyontalan és szintén homályos származású Elemér iránt -érzett rokonszenvet. - -S Pécsi nem látszott e viszonyt gátolni, sőt annyira ragaszkodott az -ifjúhoz, és kivált midőn visszavonultabb életre határozta el magát, -annyira nem tudott nélküle huszonnégy órát is tölteni, hogy némelyek e -vonzalmat egészen mysticus okokra vezették vissza. - -A XVII-ik század legtudósabb férfiai hittek a csillagjóslatokban, s -Pécsi még babonásabb volt kortársainál. Haragja és szeretete gyakran -támadt megfejthetetlen módon, gyakran enyésztették el oly lendületek, -melyekről maga sem tudott volna számolni. Az égi testek változó fénye, a -bujdosóknak egymáshoz való helyzete, s azon ábrák, melyekkel az astrolog -kapcsolatba hozta a halandók tetteit és végzetét, a nagytudományú Pécsi -kedélyére bizonyosan emelőleg vagy elborítólag hatottak. Ő – mint minden -korban és minden műveltség mellett számosan – rabja lehetett az -előérzetektől és elővéleményektől kezdve száz meg száz oly benyomásnak, -melyek szívvilágunk fölött az értelem és szabad akarat leigázásával -uralkodnak, s melyet mi, hogy még sötétebb titoklepel alá burkoljunk, a -delejes erők működéséből igyekszünk megmagyarázni. Nem lehetetlen tehát, -hogy Pécsinek Elemér iránti vonzalmát ábrándos sejtelmek fejtették ki, s -hogy – mint a közhír mondja – ez akkor még kevesektől ismert ifjat azért -vette védszárny alá, azért pártolta és emelé, mert egy csillagjóslat -szerint általa fog az ő családjáról valami fenyegető vész, valami -véletlen csapás elháríttatni. De ha megengedjük is, miként rejtélyes -hatások szíták föl s gerjeszték lobogásra Pécsi rokonszenvét, -kétségtelenné marad, hogy Elemért a legtermészetesebb okokból sokkal -inkább lehetett szeretni, mint a csillagjósok ajánlatára és bármi -delejes folyam rokonszenvi ereje miatt. - -[Illustration: Pécsi Simon.] - -Jól formált, daliás termetén az erély kellemmel párosult. S a nélkül, -hogy a kalandorok igéző és beszínlő csábhatalmával birna, meg tudta -nyerni, a ki vele tartósb érintkezésbe jött. Vonásai, melyek szoros -értelemben szabályosak nem voltak, a harczfi vitézségével egybeolvadt -szívnemesség, a bátorságra támaszkodó szelidség, a férfias óvatossággal -mérsékelt nyiltság, és az önérzet magasabb nemét el nem fojtó szerénység -legtisztább kinyomatát tükrözték vissza. - -S mennyi költészet volt kedélyében, csakhogy nem a szavaké, hanem a -tetteké! - -Elemér, midőn ismertté lett, közkedvességben állott, s Pécsi hajlamát -inkább megmagyarázhatta volna a világ magának az ifjunak jelleméből, -mint az égi jegyekből, melyekre rótta. - -Azonban akárhogy történt, annyi bizonyos, hogy Deborahnak atyja -forróbban semmit sem ohajtott, mint őt leánya kezével megajándékozni. - -Szándéka, bár nem mondá, egész modorából elég világosan ragyogott ki. - -Ha Deboráht barátnői játsziságból Elemérrel boszanták s az öreg -megtudta, örvendett és nevetett; sőt néha a családkörben, midőn semmi -félreértéstől nem volt oka tartani, maga is faggatá az ifju nevéhez -kötött finom czélzatokkal, melyek egyébiránt soha oly gyöngédtelenek nem -voltak, hogy egy elfátyolozott hajnalpirnál többet vonnának a szemérmes -leány arczára. - -Az udvarlók még inkább kezdék reményeiket veszíteni az apa modora miatt, -mint Deborah hidegsége miatt. - -S a világ kétségtelennek hitte, hogy Pécsi a kedvelt Elemérrel fogja -leányát eljegyezni, mihelyt ez tizenhetedik évét betölti. - -És még csak néhány hónap kellett a határidőig. - -Ekkor jutott eszébe Kassai István ő nagyságának, hogy Elemér neki közeli -rokona. - -E tényt megelőzte már az erszénykötőnek, ki Rima-Szombatból a -nagybácsihoz jött tisztelegni, goromba eltávolítása, s bizonyos hidegség -a borosjenői alkapitány neje iránt, ki a nábob unokahuga volt. Minden -előjel tehát azt gyaníttatá, hogy Kassai már korábban készült -emlékezőtehetségét úgy fölfrissíteni, hogy egy alkalmas perczben a -rokonság Elemérrel eszébe jusson. S minthogy az eljegyzés után gyanusabb -lett volna a vérszeretet föllobbanása, előbb kellett történnie. - -Kassai István a hosszú számítgatás után gyors sikert szeretett. - -Óvakodó és lassú volt a kigondolásban, de erélyes a végrehajtás körül. - -Csakhamar tehát Elemért fiává fogadta, mi az örökössé kijelölést, mint -kétségtelen záradékot – a közhit szerint – vonta maga után. - -Látszott, hogy Kassai nagylelkűségére Deborah szerelme adott okott. - -A cynicus fölvergődött a fényűző és költői kedélyű másik -fölvergődöttnek, ki nálánál idősb és gyöngébb jellemű volt, vagyonára és -befolyására számított. - -Elemérnek a Pécsi leányával való házasságával a dúsgazdag Kassai család -majdnem fejedelmi birtokra tenne szert. Azután Bethlen Gábor megbukott -korlátnokának egykori pártja még töredékeivel is tetemesen tudná -erősbíteni Rákóczi kegyenczének hatalmát, mely a főuraktól szünetlenül -megtámadva, kisebb vagy nagyobb ingásoknak máris gyakran volt kitéve. - -Szóval, Kassai elég eszesen számított, de a világon gyakran történik, -hogy a mély okoskodás csak úgy sántít, mint akármely dőre ötlet. - -Kevés idő kellett, hogy az élet meghazudtolja az ő bölcseségét. - -Pécsi tudniillik nem birt kibékülni a gyűlölt udvaronczczal kötendő -sógorság eszméjével. Nem képzelhette magát azon helyzetbe, hogy Kassai -naponként házához járjon, s hogy Deborah valaha azon hajlék küszöbén -lépjen át tisztelettel, melyben annyi aljasság s oly kisszerű bűnök -műhelye van. - -Ő Kassait, mint kormányférfiút kárhoztatá, mint embert megveté. - -Ellenszenvének oka jellemének alapján nyugvék, szilárdul, -ledönthetetlenűl. - -Soha két porból emelkedettebb egyén ellenkezőbb álláspontot nem -foglalhatott el, mint a megbukott korlátnok, s a hatalomban álló, ámbár -mindketten a kiinduló pontnál találkoztak. - -Pécsi is, mint Kassai, roppant nagy vagyont szerzett, s ha az utóbbi -többnyire aljas módon, a másik sem mindig tiszta eszközökkel. - -Pécsit sokan hatalmaskodással vádolták, míg Kassai aranynyal telt -erszényei a cselszövény és uzsora diadalemlékei voltak. - -Pécsi is, hogy a befolyás lépcsőin haladhasson, főurakat lökött félre; -de Kassai csekély haszonért sem mulasztotta el a magasabb születésűeket, -kiknek hizelegni is tudott, ha lehetett, orvul megtámadni, s mihelyt -veszély nélkül tehette, csupa irigységből ingerelni, kijátszani, -lealázni. - -E homályos oldalakon kívül, melyek a két államférfiút nem jellemökre, de -tetteiknek vád alá esésére nézve némileg egy szinvonalra helyezik, -minden más tekintetben óriási különbség létezett köztök. - -Pécsi bőkezű s adakozó volt, Kassai fukar és szívtelen. - -Az mesés fénynyel vette körül magát, s rendkívüli művelt izléssel birt, -ez nemcsak fösvény, hanem ronda volt. - -Pécsi nagy udvart tartott, melyet nemesi vérből származott apródok és -számos cselédség a középkori bárókéhoz majdnem hasonlóvá emeltek; de -Kassai Gyula-Fehérváron egypár piszkos szobába vonult, s -költségkiméletből a tanuló ifjuság közül a szegényebbekkel hordatott -magának étket, falusi nagy kastélyaiban pedig a kéményt füstölni -hébe-hóba is alig látta valaki, s hogy mily asztalterítéke van, arról a -papon és iskolamesteren kívül kevés halandó adhatott biztos hirt. - -Pécsi a tudományos műveltség mellett még költői hivatással is volt a -rája nézve pazar kegyű természettől megajándékozva. A szent énekeket, -melyeket szerzett, s melyek hitsorsosait elragadták, maga tevé zenére. -Az építészethez értett, tündérszép kerteket rendezett, gyönyörű -olajfestményekkel díszíté termeit, s legbuzgóbb pártfogója volt a vándor -hegedűstől kezdve a szorgalmas szobatudósig mindenkinek, ki a szellemi -élet emeléséhez járult. Ellenben Kassai lenézte a haszontalan -ábrándokat, melyek a konyhára semmit sem hoznak. Kevésre becsülte a -tudományt, a rabulán és bizonyos macchiavelli ügyességeken kívül, melyek -által a tömeget akaratunk eszközévé s a politikai hatalmat házi -érdekeink ügynökévé, hiuságunk udvaronczává, és szenvedélyeink -bérszolgájává lehet tenni. - -Pécsi eszményképei, melyek után lelkesült, egy Medici Cosimo vagy -Lorenzo voltak; Kassai azon zsidót bámulhatta leginkább, ki pénzes -ládáján ülve, megelégszik az egyiptomi hagymával, melyből elődeit, ha a -gúlák építésénél megéheztek, Pharao király tápláltatá. - -Pécsi szeretett a mágnásokhoz számíttatni, de a kitünőséget -rangkülönbség nélkül bámulta és kebléhez szorította. Kassai saját -kézműves rokonait szégyenlé, a magas helyzetűeket inkább levonni -vágyott, mint hozzájuk közelíteni, s a demagogok tulajdonaiból csak az -irigységet sajátította el. - -Ily ellentétek után könnyen beláthatjuk, hogy Deborah szerelmének nem -kedvezett azon készség, melylyel Kassai Elemérrel rokonságát elismeré és -hirdeté. - -Pécsi nem szünt meg ugyan az ifjú iránt mély vonzalommal viseltetni; de -érezni kezdé, s naponként mindinkább, hogy saját szive, és a -csillagjóslat minden rábeszélő ereje soha annyi igézetet nem gyakorolhat -rá, mely mellett a Kassai sógorságára undor nélkül ne gondolhasson. - -Szembetünőleg hidegebben fogadta tehát Elemért. - -Nem engedett alkalmat, hogy ez Deboráhval hosszasan társaloghasson. - -S midőn a leány, ki az apa zárkózottságát szeszélynek tulajdonította, a -kaczérság ártatlan nemeivel igyekezett oly bűvkörben tartani Elemért, -hogy észre ne vehesse a fellegeket, melyek boldogsága egét fenyegetik, s -hogy a férfiui büszkeség miatt ne érezze magát visszavonulásra -kényszerítve, midőn a leány annál átengedőbbé vált, minél feszesebb -modorúvá az apa, s midőn éjjel hullatott sűrű könnyei közt csak nagy -küzdéssel szerezhetett elég lélekerőt nappal mosolyogni s el nem árulni -a szenvedést, melyet kedvesének várt és félt jelenléte szívében okoz, -midőn ennyire bonyolódott az előbb oly természetesnek látszó, oly -kielégítő viszony, Pécsi szükségesnek tartotta mindent fölfedezni -Deborah előtt. - -A hetven éves férfiu összefogott kezekkel és esdekelve kéré leányát, -hogy míg ő él, ne kösse egybe sorsát Elemérrel. - -Ha nem tud szerelméről lemondani, várjon, tűrjön, míg az apa halála -föloldja egyik kötelessége alól, hogy a másik számára élhessen. - -Ekkor kivánta Deborah Eperjesre, a nénjéhez távozást. - -Ő gyöngédebb volt, mintsem Elemérnek a titkot fölfedezhesse. - - -XII. - -Kassai éles tapintatával hamar észrevette, hogy hányat ütött az óra. - -A viszonyokhoz szabta magát. - -Helyzetét kitelhetőleg akarta hasznosítani, s azon körülményt, hogy -drága idejét Pécsi házának szentelé, kizsákmányolni igyekezett. - -Nem tűrhette, hogy valami fáradsága illő napibér nélkül maradjon. - -Azután kedélyét egykevéssé sértette a gőg, melylyel Pécsi az ő -előzékenységeit fogadta. - -Kassainál a gyűlölség is, mint minden indulat, nem az ablakon tört be, -hanem mint a művelt vendéghez illik, az ajtónál kopogtatott s folytonos -látogatások által lett majdnem észrevétlenül házibaráttá, kenyérpajtássá -és sátortárssá. - -Ő előbb csak ártani akart Pécsinek, s miután sokszor ártott, gyűlölni -kezdé, mert eléggé megbántotta. - -Azon hónapok alatt, melyekben Elemért Deborah vőlegényének képzelte, -mesés pontossággal ismerkedett meg Pécsi birtokainak állapotával. Tudta, -mily zálog lefizetése, mily örökváltsági bevallások erőtlenítése, mily -határkijáratások és mily régi osztálypörök fölelevenítése útján lehetne -legtöbb kárt tenni a jelenlegi tulajdonosnak, a nélkül, hogy a megtámadó -sok költséget veszélyeztetne, ragyogó kártérítés reménye nélkül. - -Ily előkészület után könnyű volt neki a büszke Pécsit vérig boszantani, -s tetemes veszteségekbe sodrani. - -A politikai körülmények is kedveztek Kassainak. - -Bethlen Istvánnak a fejedelmi szék elnyerésére tett kisérleteitől -kezdve, Zólyomi merész terveiig, s e hatalmas pártfőnök bukását követő -titkos és egészen soha be nem bizonyult összeesküvésekig csaknem -szakadatlan rendületeket szenvedett Erdély belbékéje, s csaknem -folytonos veszély fenyegette a török udvartól gyűlölt Rákóczi hatalmát -és életét. - -Kassai gyakran födözhetett fel igazi és költött lázadásokat, melyeket -szencsés volt épen a lobbanás perczében elfojtani. - -Ily megelőzött kisérleteknél mindig számos egyénre esett gyanu, -bizonyító tények nélkül. - -S Kassai elég ügyes volt úgy intézni a nyomozatokat, hogy Pécsi, ki soha -egy békétlennel sem állott összeköttetésben, mindig a terhes gyanu alatt -levők közt első sorba esett, s a fejedelemnek kénytelen volt irott -kötelezvényeket és zálogot adni jámbor magaviselete felől. - -Kémektől vétetett körül. Vendéglátó szokásai veszélyeseknek tűntek fel. -Ha távol fekvő jószágaira utazott, bizodalmatlanságot ébresztett. Ha a -székvároshoz közel levő Balázsfalván, hol leginkább szeretett lakni, -megharsant a zene, s táncz és családi ünnepek derítették föl a falusi -élet hétköznapi egyformaságát, akkor Pécsit azon gyanu sujtá, mikép az -ifjuságot akarja mulatság szine alatt fölforgató tervek végrehajtására -összpontosítani. - -A sok zaklatás utoljára arra birta a büszke öreget, hogy Gyula-Fehérvár -külvárosában, közel a Miklós-kapuhoz, s a fejedelmi palotával majdnem -szemben, egy majorházat pompás villává építtete, s állandólag oda -költözött, mert mint mondá, visszavonultan és mégis szem előtt akar -élni. - -Czifra épületét «remeteség»-nek nevezé, s oly magányban tölté napjait, -mely más ember izlése szerint, aránylag mégis elég fényesnek és elég -zajosnak látszott volna. - -E villában forrt gyűlölete Kassai ellen, ki bár nem tudta eddig őt -vagyonától és a külső kényelmeitől megfosztani, csakugyan csoportos -faggatásoknak tette ki, s a lelki nyugalmat, a gond s aggodalom nélküli -szellemi életet egy napig sem engedé élveznie. - -Elemér a két öreg ellenségeskedését, a nélkül, hogy valódi okát tudná, -elég világosan látta. - -Kassai iránt semmi szeretettel nem viseltetvén, ennek házából önként -maradozott ki, és ohajtotta volna a rögtönzött fiui szerepet a roppant -örökség minden kilátásaival együtt nyakáról lerázni. - -De a vén korlátnok, a mennyire kiszáradt szíve engedé, ragaszkodott -hozzá, s bár egy körülnyiratlan és teljes súlyú aranyat csak oly nehezen -ajándékozott volna Elemérnek, mint a templom-perselynek – noha vallásos -volt – végre is komolyan el vala tökélve dáriusi kincsét az utolsó -fillérig neki hagyományozni, miben azon kellemes tapasztalat is -megszilárdítá, hogy Elemér az ő nagylelkűségét soha még igénybe nem -vette, s alig kerülhetne elő idő és viszony, melyben a pénzesláda -lakatjait miatta kellene megnyitnia. - -Elemér a legolcsóbb fiú volt, ki a család díszét emelte, de egy garasba -sem került. - -Elemér nem látszott pazarnak, s mégis oly örökös vala, ki a gyanus -Kassai hite szerint sem igen vágyott hamar jutni az örökséghez. - -E tekintetek a vén úr kebelében bizonyos vonzalmat gerjesztettek s -tartottak ébren az ifjú testőrtiszt iránt. - -S most térjünk át az utczai jelenetre, melytől szemünket, hogy a multba -visszanézhessünk, elvontuk… - -Midőn Elemér – ki a Pécsi és Kassai nevének hangoztatásakor ágyából -fölkelt – a piaczra sietett, hogy a zaj okát megtudhassa, a tömeg már -oszlóban volt. - -Természetes vala tehát, miként a legingerültebb csoportozatot követte, s -midőn ez a mellékutczákon több sugárban bomlott szét, egyéb nem maradt -hátra, mint nyomukban lenni azoknak, kik Pécsit hévvel szidalmazva, a -Szent-Mihály-kapun a külváros oly része felé látszottak tartani, melyhez -közel feküdt a forrón szeretett Deborah atyjának háza. - -Így volt a rendítő jelenetnek, melyet a «beteg asszony» halála -előidézett, szemtanuja, s alkalma lett Deboráht – kit három hosszú év -után most látott először – egy dühittas, de erőtlen és gyáva izgatónak -kezéből kimenteni. - -A nép, melyet Elemér közbelépte megdöbbentett, de az iskolamesternek -Panna és Sára néni szidalmaival elegyült jajveszéklése ismét -bőszültségbe kezdett hozni, néhány másodperczig határozatlan volt. - -Mint két ellenkező hullám tolult össze indulata, s nem látszott, merre -fogja a nyomás túlsúlya az özönt düleszteni. - -A hetykébbek is sokat hülepedtek, mihelyt a jegyről, melyet Elemér -hordott, észrevevék, hogy a kit meg akarnak támadni, testőrtiszt. És a -kard, melynek vége a rövid palást alól kitünt, szintén csillapító szer -vala. De ellenkezőleg nagy bátorításul szolgált azon tény, melynek hamar -kellett szembeötleni, hogy tudniillik a harczfinak, kit húszan is -körülfogtak, jobbja föl van kötve, s csak balkezét használhatja -védelemre és támadásra. - -E látvány merészsége sarkalta őket. - -Fölemelt öklökkel, pálczákkal, és még fölemeltebb hangon kezdének -agyarkodni, mindig szorosabb kört vonva. - -Elemér, hogy a bőszülteket visszatartsa, balkézbe ragadott kardjával -meg-megrezzenté, a kik csak hozzá igen közel férkőztek. S egy vér -nélküli és épen ez okból semmi tragikai hatással nem biró küzdés támadt, -melyben az aczél suhogása oly bűvös kört írt a támadók elé, hová lépni -nem mertek, a nélkül azonban, hogy a fenyegető mozdulatok- és -készülődéssel fölhagynának. - -– Ugyan, Elemér, mit bajlódol azokkal a pimaszokkal? Még elhiszik -magokat, ha ronda testöket nem ostorral szabdalod meg. - -E szavakat deli arab paripáról kiáltá le egy csinosan öltözött fiatal -úr, drága forgójú süveggel fején, bibor hüvelyű, zománczos karddal -oldalán, és büszke mosolylyal ajkain. - -Intését tett is követte. - -– Elő az őrökkel! – szólt parancsolón. - -A Mihály-kapu felől, hol egy kis őrtanya volt, e fölhivásra fegyverzörej -hallatszott, míg az utcza másik végén egyszerre megjelent néhány lovas -hajdu s lassú léptekkel közelített a küzdés színhelyére. A nép, mely -körülvéve látta magát, a nyitott kapukon, a mint közelebb érheté, az -udvarokra kezdett nyomulni. - -Gyulai Ferencz, a csinos levente, lepattant nyergéből, épen midőn az -iskolamester, ki csonka-bénaságáról óbégatott, hirtelen fölszedve magát -a földről, illanáshoz fogott. - -– Nem úgy, emberkém! – mondá Gyulai suhogó kis ostorával föltartóztatva -az apró egyént. – Kend a lovamat fogja tartani. Nehogy ellopja, mert -fölakasztatom; nehogy megmocczanjon további rendeletemig, mert kalodába -veretem. - -Az iskolamester minden szónoki s egyéb erejét is elvesztve, sompolygott -az arabhoz, s reszkető kezekkel fogta meg a kantárt. - -Ezalatt a kőmíves, ki az utczai rakonczátlanságoknál a mérséklő szerepét -játszá, a népből kivált szelidebb elemekkel egyesülve, a «beteg asszony» -holttestét a törpe ablakú házba vitte. - -Gyulai, az egész jelenetet mozdulatlanul, félelmes bámulattal tekintő -Deborahnak kart nyujtott, hogy a kapuajtó kőlépcsőjéig vezesse, s ott -mélyen meghajtva magát, visszafordult, s Elemérhez sietvén, végig várta, -míg a Mihály-kaputól érkezett őrök, s a velök szemben jövő lovas hajduk -közt a megrémült utczacsoport, minden veszekedő hajlamból kigyógyulva, -rendre elosonik. - -Csak az iskolamester maradt az arab mellett, míg egy jó leczkét kapva, ő -is útilaput köthetett talpára. - -Semmi elfogatás nem történt. - -Deborah mély, átható tekintetet, melyben köszönet és hála tükröződék, -vetett Gyulaira, s a folyosón eltünt. - -Elemér a Mikóházhoz indult, hogy a kocsit, mely a leányt haza vigye, -magával hozza. - - -XIII. - -Tekintsünk Pécsi Simon «remeteségébe». - -A nagy étteremből csigalépcső visz szintén akkora könyvtárba, honnan -ismét csigalépcső vezet az épület kúpjához, mely egyetlen kerek szobát -alkot, s annyi ablakkal, hogy fala keskeny választéknál többnek alig -nevezhető. - -Ha az étteremben maradnánk, a háziúrban gazdag Epicurt keresnénk, ki a -nélkülözésen túl nem is képzel szerencsétlenséget, a finom kényelmeken -felül élvet; ha a könyvtárba érkezünk, szigorú tudósra vélünk találni, -ki egész életét az ismeret kincseinek gyűjtésére szentelé, és csak azért -hiszi, hogy létezik, mert gondolkodik; ha pedig a kúp titkáig hatoltunk -– s ide nem mindennek nyilik bejárat – akkor a koboz és hangjegyek -zenészt, az állatkör s a vizsgálatra felállított látcsövek csillagjóst, -számtalan más tárgy pedig egy ábrándos és előitéletes embert leplez föl -előttünk. - -S valóban, Pécsi Simon jellemében mindez egyesült. - -Külseje azonban leginkább a nagy urat tüntette szemünkbe, ki százak -között akkor is felötlenék, ha elméje középszerű, s vagyona csekély -volna. - -Pécsi Simon magas és testes alak volt, szőke, piros arczczal, gyér sárga -fürtökkel, emelkedett és rendkívül értelmes homlokkal, nagy kék -szemekkel, finom orral, húsos, eleven színű ajkakkal, melyeknek -szögletein a bánat és mosoly görbületei a legrokonszenvesebb hatásúak -voltak. - -A haladott kor, de alig hanyatlott testi és még egészen ép szellemi erő -azon ősi természetek közé emelék őt, kiknek deli alakjára búcsúajándékul -a távozó évek a kegyelet dics-sugarát vetik vissza. - -Most könyvtárában találjuk. Testén finom szövetű pongyola, szájában -hosszú törökös pipa, s fején Deborah által horgolt s igen választékos -sipka. - -A vele átelleni karszékben egy úgynevezett angyal ül Thyatirából, kinek -teljes neve: Jonathán-Dávid-Elázer-Judás-Machabeus. - -Előre megjegyezzük, hogy itt semmit sem kell valódi értelmében venni. - -Mert a karszéken ülő nem igazi angyal volt, hanem csak a szombatosok -lelkésze, kik szent János _Mennyei jelenetei_ nyomán a papot angyalnak -hívták. Az ő hivei sajátlag nem is Thyatirában, hanem Udvarhelyen -laktak, de a szombatos szerette főbb egyházait azon városokra -átbérmálni, melyekhez szent János intő levelet küldött. Azután -eredetileg nem is hivták őt Jonathán-Dávid-Elázer-Judás-Machabeusnak, -hanem csak egyszerűen Jaskó Pálnak; de a szombatosok szokásához -tartozott az ó-testámentumból egész névkoszorúkat aggasztani magokra. - -Különben az említett angyal kondorhajú, kis és élénk egyéniség volt. -Vonalai, ha bennök pusztítást nem tesz a ragya, szabályosak, sőt szépek -is lettek volna. Így csak tüzes fekete szemei, melyek delejes színben -villogtak, és gyönyörű csengésű hangja igézte meg a közönséget, s magát -Pécsi Simont is, ki rendesen a ferde külső iránt ellenszenvvel -viseltetett. - -– Nagyságos uram! szólt az angyal, – hiveink száma naponkint szaporodik. -Thyatirában a közelebbi szent szombaton nyolczvan kegyes ajak zengé a -száztizedik zsoltárt, mely a Messiás eljöveteléről szól, s utána -mindjárt a kegyelmed gyönyörű versét, mely az ő második eljövetelére -készíti elő a fehérruhában járókat.[3] Szárdis városa (Kézdi-Vásárhely) -pedig az idén három taggal szaporítá az új Jeruzsálemnek, mely az idők -betelésével egyenesen a mennyországból száll alá,[4] leendő polgárait. -Mindenütt hódításokat tesz igaz hitvallásunk, s ha a véres törvények nem -rémítenék vissza a népet az áttérésektől, Székelyföld nagy része a -szombatos üdvözítő tanát fogadná el. - -– Magam is sajnosnak tartom, válaszolá Pécsi, hogy a lelkiismeret jogát -honunkban nem tisztelik. A hiteszmék fejlődése, a szabad vizsgálat és a -szentirás magyarázata, uralkodó secták által szoros korlátok közé van -szorítva; de még sem hihetem, hogy a szombatosokat üldöző törvények -eddig nagy gátul szolgáltak volna az áttérésekre, miután azt behunyt -szemmel nézte a fejedelem és az országtanács, s minthogy közületek senki -sem mutathatja a békókat, melyeket hiteért hordott, s a bitófa -forgácsát, melyet a kivégzett szombatos vére tett ereklyévé. - -– De meddig tart e türelem? Van-e kezességünk, hogy a törvény vad betűi -nem ébrednek fel szendergésökből, és a martalékra éhesebben nem -rohannak, mintsem ha folyvást azzal táplálkoztak volna? - -– Rákóczi, ki annyira sürgeti Magyarországon a vallásszabadságot, a -törvény örve alatt sem kezdhet Erdélyben hitüldözéshez. Azután mi… -akarám mondani a szombatosok, külső szertartásokkal sem ingerelhetik -magok ellen a többi felekezetek vakbuzgóságát. Nekünk… akarám mondani -nekik, még templomra sincs okvetlenül szükségök. Vagy nem mondja-e Szent -János: Templomot sem láttam az új Jeruzsálemben, mert a mindenható -Úristen és a bárány annak temploma. - -A thyatirai angyal nyugtalanul mozgott székén. Látszott elégületlensége, -látszott neheztelése a közöny miatt, melyet Pécsi Simon nyilatkozatában -vélt találni. - -– Nagyságos jó uram! szólt hévvel, soha egy vallásnak sem volt oly kevés -büszkesége, hogy azzal elégült legyen, ha létezését a hatalom -kegyelmesen tűri. Nekünk jogra van szükségünk, nem irgalomra, vagy -lenéző kiméletre. Megengedem, hogy a fejedelem nem fogja kalodába -veretni annak lábát, kinek ajka szombaton imádkozik. Lehet, -hajlékainkból nem rugdosnak ki a poroszlók, mint gazdája a férges ebet. -S talán nem süt a bakó szégyenjegyet homlokunkra azért, mert szigorúan -hiszünk szent János _Mennyei jelenései_ben, melyről maga az evangelista -mondja: «Boldog, ki olvassa, s boldogok, kik hallgatják e -jövendőmondásnak beszédét, és megtartják azokat, melyek megirattak -abban, mert az idő rövid». Nagyságos uram! Valószínű, hogy holnap is -lehet titkon várni az új megváltást, mint tegnap szabad volt, de mi -nyiltan akarjuk hitünket vallani; mi nem tengeni… mi élni, terjeszkedni -és jogokat szerezni akarunk. - -– Úgy az Isten haragjának pohara fejetekre fog kitöltetni, szólt Pécsi -Simon fájdalmas részvéttel. Lesznek vértanuitok, de nem marad hívő, ki -azok nevét a késő kegyelet számára följegyezze. És a maradék azt sem -fogja tudni, zsidók voltak-e, vagy a kereszténység oly felekezete, mely -a legtisztább igét hirdeté, bár süket füleknek. - -– Boldogok a vértanuk! kiáltá a thyatirai angyal ragyogó szemekkel, -átszellemült arczczal, boldogok, a kiknek fejét vették Isten beszédeért, -mert csak azok élednek föl az első föltámadáskor, s azok lesznek a -Megváltó ezeréves birodalmának polgárai.[5] Bizonyára minden igaz -szombatos örömtől repeső szívvel fogja a pallost megcsókolni, mely őt a -vértanuság dicsőségében részelteti. - -Pécsi Simonra e rajongás kedvetlenül hatott. - -Ő «nem öltött még fehér köntöst», de a szombatosok főpártfogójának -tartatott, s ily helyzetben természetes vala, hogy rettegett az új -felekezet oly fontolatlan lépéseitől, melyek következményeiért -valószínűleg őt terhelte volna legnagyobb felelősség. - -– Ugyan hányan vagytok? kérdé gúnynyal. Nem férnétek-e be Fehérvár -székesegyházába apróstul, öregestül mind? Nem gyilkoltathatna-e meg -titeket egy új Heródes, a nélkül, hogy nem vagytok még képesek sem a -vértanuság adójának megfizetésére, sem a vallásjogok kivívására és -megőrzésére. - -– A vértanuság adója, válaszolt az angyal, mindig azt gazdagítja, kitől -behajtatik. Egyébiránt, ha nem is vagyunk sokan, emlékszünk rá, hogy az -unitáriusok sem számláltak sokkal több hívőt, midőn egy vagyontalan és -idegen orvosnak[6] erélye által az egész ország bevett vallásai közé -emeltettek. S nagyságod, Pécsi Simon, jó uram, hazánkfia, dúsgazdag -főúr, és az országgyűlés nagy befolyású tagja. - -– Mit? hebegé Pécsi egészen kipirulva, ti rám számíttok? Azt hiszitek-e, -hogy ily nyaktörő vállalat kolomposa leszek? Furcsa fogalmatok van egy -férfiuról, ki kormányszolgálatban őszülve meg, annyit legalább kénytelen -tudni, hol válik a vakmerőség őrültséggé. - -– Nagyságos uram! Minden szombatos kegyelmedre fordítja szemét, s -kegyelmedtől várja a föllépési jelszót. Én hasztalan mondanám: ettől a -főúrtól ne várjatok semmit, mert csak akkor fáradna ügyetekért, midőn -már fáradság nélkül is czélt lehet érni. Ők engem soraikból kilöknének. -És hasztalan mondanám: guggoljatok csendesen, mint a haris a fűben, mert -még nem jött el a szólásnak ideje. Ők megköveznének engemet. Ha -nagyságod veszélyesnek tartja a szombatosok föllépését, győzze meg őket -arról. - -– Igen, én ezt megteszem, s ha nem sikerülne, készebb vagyok végkép -szakítni velök, mintsem nevem és befolyásom által is bátoríttassanak az -önmegsemmisítés badar munkájához fogni. A jövő márczius hó második -szombatján balázsfalvi jószágomon leszek. Értesítsd a felekezet kitünőbb -egyéneit, s add nekik tudtul, hogy hitvallásuk ügyében kivánnék velök -értekezni. - -A thyatirai angyal Pécsi Simon e határozatával elégülten távozik. – -Minket vissza nem tartóztat, sőt mi fogjuk magunkkal ragadni őt, -gondolá. Mert mikor győzött a félénk és rémlátó ész tanácsa, a szent -lelkesedés rohanó árja ellenében? Pécsi a miénk. A szombatos kivívott -jogainak diadalünnepére már készülhet, fölhúrozhatja a kobozt, fonhatja -fürtei közé a koszorút, szabhatja vállaira a fehér öltönyt. Az igazság -napvilága győz; a sötétség angyalai erejöket vesztve tünnek el a vidám -láthatárról. - -A szent férfiú ily ábrándokkal érkezett a nagy piaczra épen akkor, midőn -az óriás alakú herold büszkén lépdelt ki a fejedelmi palotából, hogy a -szombatosok ellen hozott végzést fölolvassa. - - -XIV. - -A thyatirai angyalon kívül a sardisit is a hitterjesztés ösztöne -Fehérvárra csábította. - -Ez a szombatosok szemefénye volt. - -Erkölcsében a thyatirai papnál kevésbbé vala ugyan szigorú, de elméje -magasabb, modora kellemesebb és külsője oly megnyerő, hogy nemcsak -községe, de a szombatosok egész felekezete bálványozta. - -A szerencse mindenütt követte. - -Mint koldusgyermek lépett egy híres szombatos orvosnak házába. A kegyes -és tudós ősz férfiu az alamizsna fillérje helyett ruhával látta el a -rongyba takart, a hideg miatt reszkető fiut, s midőn megtudá, hogy a -betűket ismeri, szolgálatba vevé, iskolába küldötte s üres órái alatt -maga is oktatá. - -A már tizenötévet betöltött gyerek, ki még csak a nyomtatott betűket -tudá megkülönböztetni, hamar haladott az ismeret gyűjtésében, s midőn -pártfogója meghalt, az új hit a szenvedett veszteségért leginkább benne -keresett kárpótlást, mert bár felső iskolákat nem hallgatott, s külföldi -egyetemre utazni nem volt pénze, a hollandi híres tanintézetekben -tudorrá avatott református papokat is a szentírás magyarázata fölött -támadt vitákban gyakran szögletbe szorította. - -Neve az egész környéken hamar lett ismeretessé. - -De a jó szerencse máskép is kedvezett neki. - -Az orvos szép és egyetlen leánya tudniillik, a gyász kitöltével, hozzá -ment nőül. Hasztalan igyekezett az anya lebeszélni, hasztalan -botránkoztak meg fiu-testvérei és a rokonok. - -Nem tagadhatni, hogy e házasság kicsinyben esemény volt, s hire húsz -mértföldig is elterjedhetett, mert Klára tősgyökeres székely családból -származván, nemesi jogokkal birt. Szép bútorokat, hat jármos ökröt, -eresztő fejős teheneket, finom kamukát és fehérneműt, sőt egész tuczat -ezüst kést, kanalat is vitt hozományúl. A mi pedig mindennél több, keze -után, egész az alkirálybiró fiáig, a székely urfiak szine vágyott. - -Klára nevelésénél és választékos izlésénél fogva a nemes kisasszonyok -sorába úgy be is illett, mint virágos kertbe a százlevelű rózsa. - -A szombatos pár szerény laka csakhamar legyőzte a kálvinista pap házát, -s vetélkedett, bár nem nagyságban, kényelemben, az egyházi gondnok -cserepes épületével is, mert a férj derék gazda, a nő tűzről pattant -gazdasszony volt és mindketten birták a kevésből kijöhetés titkát, s -azon adományt, hogy rajtok és körülök minden szebbnek, díszesebbnek és -kellemesb formájunak tűnjék föl, mint máson és más helyt. - -Miért vállalt a szorgalmas és családi körében boldog férfiu új -hitsorsosai közt oly egyházi méltóságot, melynek létezése sem volt az -ország által elismerve, s melynek foglalatossága sok, de jövedelme épen -semmi? E kérdésre csak annyit válaszolhatok, hogy így szokott az ember -kedvencz eszméjéért áldozatot hozni, így lépünk át, ha a lelkesedés -megragadott, csendéletünkből a veszélyes, s néha még dicstelen -tevékenységbe is. - -Klára hozományának jelentékeny részét megemészté e változás, de férje -naponként közelgeni látta az alkalmas perczet új hitök országossá -tételére, s mint paptársa, ő is Pécsi Simonnak tevékenységre nógatása -végett jött Gyula-Fehérvárra. - -* - -A szárdisi angyal derült arczczal lépett egy szombatos pék ajtója elébe, -midőn a harangok megkondulása nagy csoportozatokban kezdé vonni a népet -a székesegyházba, hol Dajka püspök volt szónoklandó. Mikor fogják szent -elmékedéseimet ennyien hallgatni? mikor mondhatom el büszkén: Klárám! te -nem szégyelheted, hogy a pórfiut, hogy a szegény koldust választád -férjül? Reméljünk! Az új Jeruzsálemnek alapja megvettetett, épületei -hamar fognak emelkedni! - -Ily gondolatokba merűlve a szárdisi angyal észre se vette a kék darabont -káplárt, ki a pékhez betérve, egy pohár méhsör mellett róla tudakolt, -szemét rajta tartá, s midőn több kérdezője nem volt, melléje simulva -kezét vállára tevé. - -– Nem tetszenék-e kegyelmednek – szólt durva nyájassággal – az én -társaságomban egy rövid sétára rándulni? - -– Talán valami ügye van kendnek velem? – kérdé látható nehezteléssel a -szárdisi angyal. - -– Van ám, még pedig a javából, – szólt a káplár. - -– Mi tetszik hát, szóljon! - -– Nekem ugyan semmi, de annál több Kassai uram ő nagyságának. - -E névre a szárdisi angyal egészséges, életvidor arcza sápadt lett. - -– Kendet hozzá kell kisérnem. Karabélyom töltve, kopjámat látja, tessék -tehát csendesen előttem haladni. - -A fogoly, mert helyzetéről többé kétségben nem lehetett, csodálkozásából -alig birt magához térni. Mi baja lehet vele Rákóczi miniszterének, -gyanítani sem tudta? Visszatekinte multjára, s tisztának találta, mint a -tükröt. Bizonyosan új vallása foroghat szóban, gondolá. De miért -kezdenék épen ma s épen rajta a szombatosok üldözését? Mit -bizonyíthatnak be e perczben ellene? S ha törvényes adatokat csak -nyomozás útján szerezhetnek, miért tevék őt fogolylyá, mielőtt -vádolhatnák? s miért vezetik, mint rabot, börtön helyett a fejedelmi -palotába és az ország első hivatalnoka szine elébe? - -A szárdisi angyal e komor kérdéseket forgatá elméjében. Kedélye -befellegzett vala s arcza, ha nem is félelmet, megdöbbenést árult el. - -– Most üt a kisértés órája! Légy hív mindhalálig s neked adom az életnek -koronáját, mondja a szentirás. Atyám! ha lehet, maradjon el tőlem e -keserű pohár! szól a Megváltó. Szegény Klára! Oh! az én kedves kis -gyermekeim! Mi tevő legyek? - -Ily eszmék követék a szárdisi angyalt a fejedelmi irodába. A -levéltárnokon, s egy pár diákon kivül a nagyteremben alig volt ember. Az -egész szobasor oly csendes, mintha bezárt templom volna, s a szombatos -saját lába kopogásától megdöbbent. - -Végre a fogoly és őre, hosszú, de aránytalanul keskeny kabinet -küszöbéhez értek, honnan egy karszék vánkosai közül Kassai uram kis -testének egyes részletei és egész kopasz nagy feje valának láthatók. - -Az öreg úr előtt durva keresztkötésű irományok hevertek. Csak kezét -tartá rajtok, szemét a belépőn. Hm! posztóruhája, nadrágja, csizmája és -dupla süvege van! Négyszeres megsértése a törvényeknek. Hm! E szavak -hatottak a karszékből a szárdisi angyalig, kinek szivét e különös -üdvözlésre remegés fogta el. - -– Laczkó Istvánnak hivják kendet, hüm! És a másik neve? - -A szárdisi angyal szótlanul állott, igézetes kényszerüséggel a -karszéknek szegezve tekintetét. - -– Nó! hangzék Kassai lapos ajkairól, nó! hangzék ismét, és még ferdébb -mosolylyal. - -– Ha a kormány, válaszolá a fogoly, bizonyos hitfelekezethez szításom -iránt gyanut táplál és üldözni akar, van elég eszköze nevemet -kinyomozni, s egészen fölösleges, hogy saját vallomásom által terheljem -magamat, és önszántomból gyűjtsek fejemre parázst. - -– Ez bátran van mondva: Ananiás-Azariás-Nisael-Szombaton-viaskodó uram! -ez a keresztre feszítést áhítók merészségével van mondva, de én tőled -álnevű Laczkó István valóságos nevedet kérdem. - -A szárdisi angyal fejébe tódult minden vér, s erélye ismét megtört. - -A korlátnok az irománycsomagra tevén kezét, száraz gúnynyal mondá: - -– Téged Szőke Pistának hívnak s nagyrápolti féltelkes jobbágy vagy. -Földesurad Döbrögi Péter uram volt. Tíz éves korodban atyádat egy -erdőfoglaláskor agyonütötték. Döbrögi Péter, hogy atyád érdeméért -megkülönböztessen, saját konyhájában kuktává tett, de te a szakácsnak -nem akarál engedelmeskedni. A hátadra mért husángokat, hum! zokul -vetted. A serpenyő és nyárs mellől megszöktél, egy izmos, ép gyereket -lopván el ez által jámbor földesuradtól. Anyád nemsokára kimult. - -– Szegény anyám! sohajtá a szárdisi angyal. - -– Nem arról van itt szó, Szőke Pista, hogy néhai anyád szegény-e vagy -nem. A baj az, hogy te szökött jobbágy vagy, és örökséged tizenhat kerek -év óta üres. Ennyi idő alatt senki sem tett róla robotot, senki sem -adott tizedet, senki sem állított katonát, senki sem fizetett adót. A te -féltelked többnyire hasznavehetetlen földekből állván, népesítlen -maradt. Én tavaly megvevém Döbrögi Péter uramtól a rápolti birtokrészt, -még pedig a jobbágyok minden restantiájával együtt. Érted-e? - -[Illustration: – Téged Szőke Pistának hivnak.] - -Ekkor egy diák a korlátnokhoz valami iratot hozott ellenjegyzésre. -Kassai hosszasan tudakolt tőle minden apróságot, hagyván azalatt a -szárdisi angyalt a rémítő gondolattal küzdeni, hogy feleségestül, -gyermekestül örökös jobbágy, még pedig egy fukar, szívtelen földesúrnál. - -– Szőke Pista! én téged még ma Rápoltra indítalak, szól a korlátnok -vigyorogva. - -– Holttestemet küldheti nagyságod oda, magam nem fogok menni. - -– Hm! tehát öngyilkosságra készülsz! Nem jut-e eszedbe, hogy feleséged -vagyonából a tizenhat évi robot és tized hátralékját sem hajthatnám be. -Boldogtalan! Meg akarsz-e károsítani? Porontyaidból hogy sajtolhatom ki -pénzemet? Egyik gyermekedet pujka-, a másikat sertéspásztornak fognám -használni, de nőd nemes leány. Akaratja ellen tulajdonomnak nem -tekinthetném. El kellene kölykeitől űznöm. S ha anyai szeretet -ösztönéből a telken maradna is, igen gyönge, igen kényes. A háromágú -korbács sem szoktathatná hamar a kapához és sarlóhoz. - -– Mennyei atyám! kiáltá a szerencsétlen szombatos, hát csakugyan -beteljesül az idő, midőn a sátán hatalmat nyer a világ feletti -uralkodásra? Hát csakugyan néhány nap mulva azon év fog kezdődni, -melyben az ötödik[7] angyal trombitájának hangjára egy csillag hull a -földre, s a megrendült égsarkakkal együtt az erkölcsi rend tengelye -kisiklik helyéből? Szent atyám! most kezdődnek-e ama szörnyű csapások, -melyeknek nem szabad az embereket megölni, de gyötreniök kell -éjjel-nappal oly iszonyúan, mint a scorpió marása miatti gyötrelem? -Rajtam kezdődik-e előjele a jósolt időknek, melyekről mondatik: keresik -az emberek a halált és nem találják meg, kivánnának meghalni, de a halál -elmegyen előttök? Mit vétettem, hogy homlokomon nincs az Isten -pecsétje,[8] mely védelmezzen a sátán véres körmeitől? S ha bűnös is -valék, miért választattam épen én a legnagyobb büntetésre, hogy -tudniillik saját élő szemeim fedezzék fel először az Antikrisztust? -Kassai! ha a bűn és elvetemültség eszményének meg kell testesülni, mint -megtestesült a szeretet a Krisztusban, akkor te vagy az Antrikrisztus! - -Annyi fájdalom, annyi kétségbeesés és magasztaltság volt a szombatos -arczán, hogy még Kassai is némi megütközéssel tekintett rá, de hidegvére -hamar győzött a percz benyomásán. - -– Szőke Pista! nem költészetről van köztünk szó, hanem pénzről, -robotról. Te öngyilkolással jogomtól akarsz megfosztani, azonban én sem -estem fejem lágyára. Rajtam túl nem teszesz. Feleséged és gyermekeid -bőrén kiveszem, a mit benned vesztenék. Most pedig pórruhába öltöztetve -tartalak három napig a börtönben. Melléd tétetek egy éles tőrt, melylyel -minden perczben kivégezheted magadat; ha három nap elteltével élve -maradsz, Nagy-Rápoltra vitetlek azon roskadt kunyhóba, melyhez -maradékostul tartozol. Nőd és gyereked utánad fognak jönni. Egy év alatt -a deres oly munkás paraszttá alakítand, a milyen szájas pap vagy most. -Ha a négy bevett vallás valamelyikének hivei közt mester, egyházfi, vagy -sekrestyés lettél volna, most jogom nem lenne téged a röghöz -visszavitetni, de midőn szombatosoknál angyal vagy, rápolti hajdum -pálczája alá esel vissza. Hm! nem disznó orrára való az arany perecz! -Nem parasztnak való az új vallás készítése. Három nap mulva ismét -találkozunk. - -Kassai száraz köhögések közt vonult ki egy falajtón. - - -XV. - -Ha Szőke Pista e megaláztatást új hitéért szenvedte volna, ha Szőke -Pista valami vakmerő bűnért vitetnék börtönbe, akkor talán emelt fővel -lépne sorsa elébe, talán maga tépné le testéről az úri ruhát, hogy az -utczaseprő durva és szennyes rongyait adhassák reá a poroszlók. De most -visszaborzadt attól a gondolattól, hogy a fejedelmi iroda tanuja lehet -átöltöztetésének, s hogy midőn majd az utczán hurczoltatik, midőn a -bámészok tudakolni fogják a hajduktól: kit visztek a tömlöczbe? ezek -vállvonva mondhatják: csak egy szökevény jobbágyot, kit földesura -megtalált. - -Van oly büszkeség s még a nemesebb természetekben is, mely inkább retteg -a balhelyzet szégyenétől, mint a bűn súlyától. - -A kék darabontok beléptek, de kezökben czondra, abaposztóból szabott -nadrág és paraszt bocskor nélkül. Fegyver közé fogták a fegyenczet, -kinek lélekzete szabadabbá lett, midőn a szelidebb bánásmódot látta. - -Kassai irodájából a várfalak mellett, a közfigyelem magára vonása nélkül -értek a kijelölt börtönhöz, mely a kapisztrán-kápolna szomszédságában -feküdt. - -A porkoláb a letartóztatott nevét nem kérdé. Redős vén arczának hideg -vonásain, ha valami, úgy egy neme a tiszteletnek, egy árnya azon kedvező -sejtelemnek csillámlott át, hogy úrral van dolga. - -Kötött sipkáját tar homlokán kissé megmozdítá, s kezébe a bokorkulcs -mellé vékony rövid lábvasat vett, mely karikástól együtt alig birt három -fontnyi súlylyal. - -Szőke Pista sötét, de tág pinczébe vezetteték, mely egykor, mint az -ászok rothadt maradványai mutaták, sok hordót, utóbb, mint a falbékók -hosszú sorából gyanítni lehet, sok bűnöst, s köztök kétségkivül nem egy -ártatlan üldözöttet is, rejtett penészlepett, nedves és dohos keblébe. - -A porkoláb Szőke Pista lábára zárta a vasat, a kisérő őr pedig a -pinczeszöglethez vezetvén őt, a falbékót szorítá jobb kezére. Csak balja -maradt szabad, hol a szív dobog, mely az élet kerekeit forgatja, s -melynek mozgását a legkisebb gyilok is, ha irányát elszánás vezeti, -rögtön megszüntethetné. - -De Kassai gúnyos igérete ellenére, az ölőszer, szintúgy mint a pórruha, -sehol sem vala. Szánalomból-e vagy fondor terv miatt? gyanítni is alig -lehetne. - -A falbékó Szőke Pistának szabad mozgásra csak félöl széles és egy öl -hosszú tért hagyott. Ez vala talán a világtól számára kiszakított azon -rész, melyből szenvedésének története mélyebb és mélyebb sülyedések közt -fog tovább ömleni, hasonlóan azon folyamhoz, mely a hitrege szerint, a -föld szinéről eltűnvén, végre még a pokol üregéig is utat lel magának, -hogy sötét hullámaiban a kárhozat szellemei fürödjenek! - -A rab tompán, fásúltan hevert a nedves földön, hátát a penészborított -falnak támasztva. Feje mélyen hajlott keblére. Arczának kifejezés- és -majdnem érzés nélküli vonalait a börtön félhomálya elől is rejtegetni -látszott, mintha a tanútlan magánynak ezer szeme volna, melylyel néz, -itél és gúnyol. - -Mennyi kínnak és őrjöngő eszmének kellett a kedélyben tombolni, az -arczon átviharzani, míg egy pár rövid óra alatt a túlizgatott idegek ily -aléltsága bekövetkezhetett. - -Szőke Pista nyelve majdnem szájpadlásához tapadt a szomjuság miatt. - -A vándor, ki rekkenő nyárban, szellőtlen rónán, csillogó, égő fövényben -utazik, nem lehet tikkadtabb, nem sóvároghatná az ég harmatát, a forrás -cseppét inkább, mint e szegény fogoly, kit tél közepén egy nedves üreg -árnya vesz körül. - -Testi aléltsága már a legfelsőbb fokra hágott, midőn az utczazaj, mely a -beteg asszonyt ágyából ki és a halál karjaiba szólítá, az ő börtöne -ablakain is besivalkodott, hogy a dermedt érzékeket bősz erejével -föloldja megkötöttségökből. - -Szőke Pista figyelni kezdett, s a mit hallott, a mitől zengett az utcza, -a szombatosok káromlása, a szombatosok ellen szórt átok és fenyegetés -volt. A népvéleménynek e felekezetet üldöző iránya megrendíté őt, s épen -váratlanságával nagy hatást gyakorolt kedélyére. Mert a Székelyföld azon -vidékein, hol ő és társai az új igét – bár titokban – hirdették, a -bevett vallások követői irántok kirivó gyűlölséget nem tanusítottak. -Erdély többi részeiben pedig annyira ismeretlenek voltak a szombatosok, -s babonáiknak oly kevés fontosságot tulajdonítottak, hogy még e secta -létezése is ritkán jött szóba. - -S épen a türelem, a közöny félreértése nyújtott a hevesebb vérmérsékű -szombatosoknak reményt a bevett vallások közé soroztatásra. Csekélységök -bizonyítékában jövendőjök kezességét vélték. - -Mekkora csalódás! - -Szőke Pista tehát most hallotta először hitsorsosai dühös szidalmazását. - -A mennyire csak lánczai engedék, közel vonult az ablaknyiláshoz. - -Lázas figyelemmel kapott föl minden hangot, s hő képzelődése e -töredékekből egészíté ki a künn történteket. - -Észrevevé, hogy a szombatosok elleni gyűlölet a tömeget megtámadásokra -vezette. Gyanította, hogy valaki e dühnek áldozatul esett, sőt eshettek -többen. Hallá különösen a Pécsi nevet szidalmak közé vegyíttetni, s a -nép szétoszlásának folyama és a rögtön beállott csend sejteté, hogy -katonaságnak kellett a szombatosok védelmére sietni. - -– Ah! tehát minket a kormánynak kell a széttépéstől oltalmazni? Nem a -törvény, de a közvélemény kövez-e meg? Hát nem is a bakó lesz bakónk, -hanem a gyönge leány körmeivel, a reszkető agg átkával, az erőtlen -gyerek az utczasárral? S csak azért prédikálok új hitet, hogy hahoták -közt vettessék családom az utolsó itéletig rabigába? Mivel érdemlem -büntetésedet, Izrael és Jákob Istene! kiről mondják, hogy nemcsak -boszuálló, de igazságos és irgalmas is vagy? Oh! a börtön sötétsége -elhomályosítja lelkemet! Jehova, oltalmazz a bűnös gondolatoktól! - -Szőke Pistának sűrűn omlottak könnyei orczájára, a kézbilincsre s a -különben is nedves földre. - -A vértanuságot a hiú ember is gyakran hetykén fogadta el, midőn a -máglyához vagy bárdhoz kisérte a nép rokonszenve, de a legszilárdabb -jellem sem hallhatja megrázkódás nélkül a polgári hatalom és a -közvélemény egyértelmüleg hozott halálitéletét. - -Új Jeruzsálem angyalai között pedig, ha nem is a leghiúbb, de a -legcsekélyebb akaraterejű Szőke Pista volt. - - - - -MÁSODIK RÉSZ. - - -I. - -Bár a nap leszállott, künn az alkony szürkülete alig kezdődik, de benn, -a vad tekintetű pincze-börtönben csak a fogoly sötéthez szokott szeme -veheté észre a tárgyak körvonalait. - -A vasajtó zára nyikorga. - -Az éles hang Szőke Pista csontvelejéig hatott. - -Halantéka úgy lüktetett, üterei oly lázasan dobogtak, mintha a végitélet -trombitája harsant volna meg. - -A porkoláb lép be. - -Ételt hozott a rabnak, kit már az éhség gyötört és hozott egy kanna -vizet, hogy szomját, mely miatt már nyelni és lélekzeni alig tud, -enyhíthesse. - -Szőke Pista mohón ragadta ajkaihoz az edényt, midőn meglátta a hajdut a -börtönőr háta mögött, a mint a szomszéd falbilincs horgára valami -podgyászt akasztott. - -– Mi az? – kérdé gyanakvó félelemmel, szemét a hozott tárgyon, száját a -kannán tartva, melyet erős kortyokkal ürített. - -– A jobbágyruha – válaszolta a börtönőr, ujjával a hajdunak távozást -intvén. - -– Büntessen Isten, ha magamra veszem. - -– Nem is szükség, míg kegyelmed mostani ruhája testéről le nem rothad. - -– Mit? Engem itt akartok tartani, míg megrothadok, míg a hús -foszlányokban hull le csontomról, míg az éhes férgek lakomát ülnek az -élő-halotton, s a sír pondrói elől fölemésztenek minden táplálékot? -Borzasztó!… Ha! ha! Kassai úr ő nagysága jámbor becsületes ember! Úgy -áldja az Isten, mint én kivánom!… Lám, lám! tehát három nap helyett -három évtizedet fogok e dohos üregben heverni, ha! ha!… Oh ég! - -– E falak közé csak terhes bűnöst szokás csukni – szólt vállvonva a -porkoláb. - -– Szegény szerencsétlen nőm, édes gyermekeim! S nyomorult, te a gyilkot -nem hoztad el? - -– Annyit teljesítek, a mennyit kötelességemmé tesznek – mondá hidegen és -harag nélkül a börtönőr. - -– Hol a gyilok? Sehol!… Előjelnek vegyem-e, hogy öngyilkos helyett -gyilkossá szánt az ég!… Markolatig döföm bele a tőrt. De miért van a -tőrnek markolata, hogy sokkal mélyebben ne lehessen döfni?… Oh! szép -tavasz! te a földre ki fogod teríteni virághimes zöld szőnyegedet,… -előmbe a bakó terít fekete szőnyeget, s hulló vércseppjeim lesznek rajta -az árva pipacsok! Látom a tőkét… a bárdot! Börtönőr! hisz én élni -kivánok! Börtönőr! tanum az ég: én élni kivánok! Ki meri mondani, hogy a -sarló alá megértem? Ki gázol az Úr aratásában? Nem hallottátok-e, hogy -én nem kivánok meghalni?… Oh! Klára! oh! gyászruhás özvegyem, honnan -vásárlod könnyeidet, hogy szemedben mindig új csepp van a régi helyett. -Ha! ha! neki köntöse sincs! Kassai poroszlói letépték gyönge, finom, -alabástromfehér tagjairól. Holla! takarjátok be testét a buja szemek és -ostor elől. Jobbágynővé lett ugyan, de még ma szemérmes… eddig nem volt -megszeplősítve és megostorozva. Várjatok, várjatok! majd szenved és -sülyed… akkor lesz nektek való. Szent ég! megőrültem! Agyam fölolvadott, -s mint az égő láva fog kitörni rekeszein. Hány felé pattant koponyám?… -Segítség! segítség! Engem ne végezzetek ki. Hallod-e, börtönőr, engem ne -tarts sokáig ezen ürgelyukban! Szántani, kaszálni, trágyázni akarunk. Én -jobbágy vagyok. Elkésem a napszámtól. Barázdát akarok ekevasammal -hasítani. Vagy a helyett gyilkoljak-e más vassal? - -Szőke Pista rázta bilincseit és dühöngött, de a börtönőr már rég -rácsukta az ajtót, rég eltávozott. - -Mécstelen éj borítá el a börtönt, annak nesztelen magányát még rémítőbbé -alakítva. - -* - -Rákóczi első hivatalnoka, a hatalmas és gyűlölt Kassai egy szökevény -jobbágygyal szemben – mint látszik – nem hivé szükségesnek a kimondott -szót megtartani. - -Ott hevert ő piszkos börtönben, undorral telve a lég iránt, melyet -beszív, a fal iránt, melyre hátát támasztja, a nedves föld iránt, melyet -lába tapod, a ronda pokrócz iránt, mely a koldusrongynál még épebb -ugyan, de már förtelmesb és visszataszítóbb. Ott hevert ő elvégre -önmagától is iszonyodva. S mily kecsegtető alakban lebegett most szeme -előtt a durva, azonban tiszta pórköntös! Ez is rövid időn szenynyel -fogna beboríttatni, ezen is penészfolt törne ki; de pár napig megmentené -viselőjét az undor legélesebb, legközvetetlenebb okától. Ha nem -szégyelte volna, a börtönőrt most már figyelmeztetné, hogy öltöztesse őt -más mezbe, habár a rabszolgáéba is. S miért nem tud meghalni? hisz! az -öngyilkolásra a falbilincs horga, vagy a nyakkendő, melylyel lélekzetét -elfojthatná, szintugy vezetne, mint a tőr, melyet Kassai megigért, de el -nem küldött. Szőke Pista a halálnak ezer különös nemét forgatá eszében, -s mindeniket áhitá, s mindeniktől visszaborzadt. Egykor, midőn magával -leginkább küzdött, s midőn legnagyobb szüksége volt vagy egy kevés -vigasztalásra, hogy elviselhesse az életet, vagy egy kevés csüggedésre, -hogy a halált önkezével megtalálja, – egykor, midőn hasonló hévvel akart -imádkozni és átkozódni s nem birván a két indulat rohama közül -választani, sötéten tekintett a parányi világosságra, mely a nap keltét -vagy talán leáldozását jelentve, a börtön komor üregét fölkeresé, – -egykor, mondom, a falszögleten a fény élénk rezgése tünt szemébe. Rég -nem látott csoda a homály tanyáján! Oh! mily felhőtlennek kellett künn -az égnek lenni, hogy a pazar sugarakból e vak helynek is jutott valami -osztalékul! S a nedves fal vakolatján mily porondcsilla volt elég bátor -fölfogni és visszaverni a sugárt; honnan származik a fény e megtörése, e -parányi, de majdnem lángoló tükör, mely a rab elébe kihivón, kaczérul -villog? Soká, soká nézett Szőke Pista, mígnem arczát tenyerével borítá, -s ajkai szitkokkal teltek Kassai ellen. - -Tőle elérhetetlen távolságban egy tőrt vett észre, melynek hüvelyén és -markolatán gyémánt- és rubinkövek játszottak a börtönbe lopózó világgal. -Mikor és hogy jutott oda e fegyver, gyanítani sem tudta. - -A börtönőr még aznap föladá a fogolyra a jobbágyruhát; de egyszersmind -nehéz vasat veretett kezére és lábaira. A falbékóhoz bilincselést -megszüntette. Szőke Pista már a közönséges rabok osztályába látszott -soroztatva. Eddig az országra nézve veszélyes egyénnek tarthaták -fölvigyázói; most csak valami csinyen vagy gonosztetten kapott bűnösként -tünt föl. A börtönőr nyersebb modorán eléggé észlelhető volt e változás. -Nem is köszönt, midőn az ajtót rácsuká, s míg az öltöztetés folyt, a -«kegyelmed» helyett megkisérté «tenek» szólítani; de a sötét és -parancsoló tekintettől még egyszer s talán utoljára visszadöbbent. Szőke -Pista most valóban csekélynek tartá az életet, s a halál színletlen -ohajával ragadta meg a tőrt; de a kimulás küszöbén Klára képe -visszacsábítón lépett elébe. Reszketeggé lett keze, ingadozóvá akaratja. -Nem tartá ugyan többé bűnnek, eldobni magától oly életet, melynek -tartalma csak két szóból áll: nyomor és megaláztatás; de gyávaságnak -hivé annak egész terhét öngyilkolása által nejének gyönge, finom, -törékeny alakjára vetni. A mellére szegzett tőrt szeméből egy keserű -cseppel hullatá a földre, s a másik perczben bősz haraggal ismét -fölemelte. – Add nekem, Uram! – kiáltá öklével görcsösen szorítva a -markolatot, – add a machabeusok bátorságát, hogy tudjak ölni, és -szemhunyorítás nélkül töröljem le házam ellenségének, kit földre verek, -arczomra feccsent vérét. - -A rab ezer esélyt gondolt ki Kassai meggyilkolására; de mit használt a -boszu ábrándja azon száraz tény ellenében, hogy a szökött jobbágy -nejének gyalázatját és inségét még tetézni fogná, ha orgyilkos és -kerékbetört gonosztevő özvegyévé válik. - -Mihelyt Kassai, mint földesur, törvényes jogait igénybe veszi, vége -szakad minden reménynek, akár a boszun, akár az Istenben helyzett -bizodalmon épüljön az: – ezt hitte a szerencsétlen szombatos, midőn a -tőrt megint kihullatá kezéből. - -– De miért akarná épen az én testi munkámhoz nem szokott családomat -jobbágyúl Kassai? – sugá ekkor a szenvedőnek mentőeszméül egy gonosz -démon. - -– Ő fösvény, – fűzé tovább a rab, – de nőm vagyonából teljes kárpótlást -adhatunk neki. Miért ragaszkodnék tehát személyünkhez? A fösvénységnek -ellenkezőt kellene tanácsolni. Vagy tán gyűlöl engem? Hisz, akkor látott -először, midőn bilincsbe veretett. S miért említé, hogy ha bármelyik -bevett vallás szolgái közé tartoznám, most nem volna joga mint -szökevényt fölkeresni? Ah! és hogy dühöngött a nép a szombatosok ellen! -Igen, Kassai alkudni kiván velem, s a váltság ára hitvallásom… Ne -említsétek, hogy Eleazar a kegyetlen Fülöp poroszlóira hidegvérrel -tekintett! Szökött jobbágy volt-e ő? Fenyegette-e egyéb kín, mint a mit -a bakó eszközeivel lehet a testből kicsikarni? Jelent-e meg lelkének más -látvány, mint a vértanuság dicsfényében ragyogó halál képe? De én azt a -fájdalmat érzem, melyet nőm és gyermekeim fognak szenvedni, s idegeim -nem birhatják a terhet, melyet a szolgaság testökre, az elaljasodás -lelkiismeretökre fog rakni. Térdet hajtok templomod bálványai előtt -Izrael zsarnoka Fülöp, hogy szivem bálványait oltalmazhassam, Átok -legyen a napon, midőn a szombatosak közé fölvétettem magamat s -meggyőződésemért családom szerencséjét áruba bocsátottam!… - - -II. - -Pár nappal e belküzdelmek után a szárdisi angyal a börtönőr által -kihallgatást kért Kassaitól s e főurral hosszas értekezése volt, mely -szabadon bocsáttatásán végződött. - -A pék, kinek boltjában látjuk őt ismét, most sokkal több tisztelettel -tekint rája, sokkal több készséggel rakja tányérába a turóslepényt, -rozspogácsát, sokkal frisebben töltöget poharába méhsört, s egész -magatartásából sejthetjük, hogy e vendéget egy tuczat más jobb torkunál -és nagyobb zsebünél többre becsüli. - -Fehérvár érdemes polgárai közt is az élénkebb tudvágyúak nem minden -részvét nélkül kisérik a megszabadult fogolyt, bár a derék pékétől -különböző modorban nyilvánítják iránta figyelmöket. - -Egyik a szárdisi angyalt tetőtől talpig méri, mintha keresné azon -helyet, hová legjobban lehetne egypár pálczavonást lerakni; a másik -vidoran tekint szeme közé, mintha a fejedelem törpéjén vagy a -fejedelemasszony bohóczán kívül a legfurcsább alakkal most találkoznék. -Vannak, kik előle az utcza másik szélére térnek, s vannak, kik a másik -szélről eljönnek, hogy párhuzamban lépdeljenek vele, sem gyorsabban, sem -lassabban. A kufárnők pedig bódéikból kidugják fejöket, s kötekedve -kérdik egymástól: nem kinálná-e meg hugom bőrös pecsenyével azt a szép -magyar zsidót, az ebszültét? Zsidó, nem zsidó, mi tagadás, oly deli, -mintha képiró festette volna, s nénémasszony se esnék kétségbe, ha -kegyelmed töpörtyűje miatt vétkeznék a Mózes törvénye ellen. - -A szárdisi angyal nyugodt kedélylyel tűrte az ingerkedéseket, de arczát -láng, majd viaszsárga szín borította, keble küzdött a dühvel és -szégyennel, midőn Kassait dicsértetni hallá azon kegyelmes eljárásért, -hogy egy szombatost, kire halál várt, néhány heti börtön után a törvény -kezéből kisurranni engedett. - -– Hisz a rab tagadta szombatosságát – szólt az egyik polgár. - -– Egy kevés torturával vallomásra lehetett volna birni – jegyzé meg a -másik. - -– Oh! hogy nem dobhatom szemök közé: Kassai Erdély legalávalóbb embere; -ti pedig fortélyos és hazug hireknek nyomorult terjesztői vagytok! – -mormogá a szárdisi angyal, míg a róla pletykálók mellette elhaladtak. – -Oh, hogy a számat feltörhetetlen lakattal zárta le a bűn! Miért is nem -maradtam a börtönben! miért váltám ki családomat szennyes áron a -jobbágyság szennyéből. Mit használ a fehér ruha és a munkától föl nem -tört kéz, sötét bűntudat és megtört lélek mellett! Adjátok vissza a -börtön békóit, s vegyétek le a bilincseket, melyek szellememet az -öntudat pellengérére szegzik, hogy öröktől örökre magam legyek magam -előtt megszégyenítve! Nőm tiszta tekintete az átok rajtam! Ki nem fogom -állani kérdő kék szemeit, pedig érettök s gyermekeim ártatlan mosolyáért -áldoztam föl a föláldozhatatlan erényt. Késő vád, hasztalan vergődés! -Hol van, a ki küzdhet végzete ellen! A sátán rám tette körmét,… -illetésének nyoma lelkemen fog maradni! - -Ily hangulatban kevéssé érdeklé a szárdisi angyalt a nép kiváncsisága, -mely környezte, s a kandik élczei, melyek máskor az ő ingerlékeny -idegeire erős hatást gyakoroltak volna. - -Csak azt ohajtá, hogy mielőbb távozhassék Fehérvárról, s örvendett, -midőn e város kapuin túl volt, s még inkább, midőn a magas tornyok -körvonalait tekintete elől elzárták a közbelépő dombok. - -* - -Székelyföld némely vidékei sokkal kedvezőbb színben látták azon -férfiúnak, kit Kassai Szőke Pistának, a tájék, hol lakott, Laczkó -Istvánnak, a község pedig, melynek predikált, a szárdisi angyalnak -nevezett, viszontagságos élményeit, elfogatását és bebörtönöztetését. - -Üldözöttnek tünt föl, ki eszméjeért, hiteért szenvedett. - -A kézdivásárhelyi szombatosok, kik, mint olvasóim tudják, magokat -szardisiaknak hivatták, büszkén tekintettek versenytársaikra, az -udvarhelyi (vagy szerintök thyatirai) község tagjaira. S hogy is ne? -Hisz, soraikból támadt az első üldözött, az első vértanú. - -A thyatirai angyalt újja hegyével sem érintette Fehérvárott senki; de az -övéket nehéz bilincsre verték s majdnem halálra kínozták. Igen, a -köztiszteletű Laczkó István még eddig egyedül szenvedett az új -Jeruzsálemért, az ő szent testéről tépték le a zsarnok poroszlói az -öltözéket, az ő kezén és lábán mély rovatokat hagyott a vas. Meg is -csókolták a vénebb nők a békó nyomait, s könnyeikkel mosták volna le a -börtön minden szennyét, de a tisztaságot kedvelő papnál ily kegyeletes -buzgóságra nem maradt semmi anyag. - -Kézdi-Vásárhelyen az országtanács tiltó rendelete és Kassai szigora után -feltünőleg gyarapodott a szombatosok száma, s titkos imahelyeiken a -vidéki birtokosok közül is többen kezdettek megjelenni. Hasonló eredmény -vala ez új felekezet más gyűlpontjain is észrevehető. - -A merészebbeket a veszély csábítgatá a keletkező valláshoz, a -kiváncsiakat a titok leple, a szeszélyeseket a tilalom, a gyöngéket azon -tapasztalat, hogy a kormány, mióta a szombatosok elleni hirdetményt -kiadta, mintha tettét megbánta volna, nyugodtan nézi még a nyiltabb -izgatásokat is. - -A politika szintén szerepet kezdett ez ügyben játszani. - -A katholikusok tudván, hogy Kassai a felső-magyarországi megyék sérelmei -miatti nyilt fellépést azért ellenezte, mert Erdélyben még sok békétlen -elem van, s mert különösen a szombatosok hitterjesztésöket -rakonczátlanul űzik, nem késtek kéz alatt szítani e rajongók buzgóságát, -mert csak úgy hitték Rákóczi fejedelemnek az európai vallásháborúba -vegyülését hátráltatni. - -Szóval, a titkos felekezeteknél elevenség, mozgás támadt. - -A tulzóbbak közelegni hitték az időt, midőn vallásuknak nyilvánosságot -és jogokat követelhetnek. - -Jaskó Pál, a thyatirai angyal, mély megyőződése és ragyogó szónoki -tehetsége az óvakodókat is kezdé magával ragadni. - -Laczkó István, a szárdisi angyal, ki börtönöztetése előtt a mérséklésre -néha oly szép védveket tudott találni, most nem szegült ellen semmi -indítványnak. - -Ő vontatva, a költői emelkedettségnek minden csilláma nélkül, komor -arczczal, a föld porát kereső szemekkel és páratlan érczű hangja bűbájos -erejének igénybevétele nélkül, helyeslé versenytársa merészebb terveit, -s kedélye annál levertebb volt, mennél döntőbb hatással birtak -nyilatkozatai. - -Megfoghatatlan szomorúság fellegzett egész kifejezésén, midőn társai -reménytől sugárzó tekintettel s a jövendőben hivő lélek derült -elszántságával jártak-keltek, erősítve az ingadozókat, védve eszméiket, -hirdetve az igét. - -A ki figyelemmel kisérte az ellentétet e férfiu szavai és -kedélyhangulata közt, a ki elleste a fájó benyomást, mely idegein -átrezgett, midőn magasztalni hallá magát, a ki látta, hogy máskor meleg, -részvékeny és áradozó szive mennyire elfeledte a hőbb dobogással együtt -a lelkesülést és életörömet, a ki fanyar mosolyát, sötét merengéseit, -nyugtalan álmait és álmatlan éjeit aggódva követé szemeivel s -gondjaival: az kénytelen volt valami mélyen ható, valami rejtélyes és -bősz történetben keresni e rögtöni átalakulás okát. - -S van-e élesebb szem, mint a férjet szerető nőé? - -Klára az első öleléskor, az első csóknál érzé, hogy minden ámító -hasonlatossága mellett más természet és fogékonyság, más kedély és -jellem lakik most ama külalakban, mely oltáreskünél és szerelem jogánál -fogva az ő élettársáé vala. Ha a kecses ifju nő a mesék világában, ha -egy regényes és rémes korban élt volna, midőn jó és rossz nemtők -közvetetlenül vegyítették magokat a szegény halandók ügyeibe s örömet -leltek gyarló érzékeinknek varázslat általi ámításában: akkor a babonás -előitéleteknek hódolva, talán hinni tudná, hogy férje testéből valami -démon kilopta a lelket, s egy egészen idegenével cserélte föl. Ha Klára -évek óta nincs úgy értesülve, hogy férje egy kihalt családból egyedül -maradt életben, akkor félve vonná el tőle karjait és keblét, nehogy -tévedésből ikertestvérre áraszsza a kéjeket, s a nő édes kötelességeit -teljesítve, hűtlenség bűnébe essék. - -Valóban a régi Laczkó Istvánból semmi sem maradt meg, csak Klára iránti -szerelme, s azt is a távollét rövid hat hete csodálatosan alakítá át. - -Mohó, sovár, kielégíthetetlen lett e mostanig gyöngéd és költői -színezetű indulat, s nemcsak anyagiasb alapízet nyert, hanem élvei közé -nyugtalan, rémes és idegenszerű elemek is vegyültek oly lélekállapotból, -melynek titkai sejtetlen mélységben laktak. - -Mintha hinné, hogy csak napokra, órákra van szorítva az időköz, mely -alatt nejét szeretnie szabad; mintha a baljóslatok egész raját -rezzentené föl e szerelem s mintha legártatlanabb és legédesebb kéjeiben -keserű átok lappangana, vad bűn tombolna. - -Képzelni, Klárának mennyi aggodalmat szerzett férje megfejthetetlen -hangulata. - -Az éles szemű nő hamar belátta, hogy itt nem mulékony hatásokról, nem az -idegen kór okozta túlizgatottságáról van szó, melyen ápolás és gyógyszer -könnyen segíthetne; belátta, hogy valami szokatlannak kellett férjével -történni, mely egész valóját földrengésként rázta meg, s annál mélyebb -nyomokat hagyott hátra, mennél véletlenebb volt rombolása. - -Klára szerelmének erélyével tudta csak szülei megegyezését a vagyon és -helyzet nélküli Laczkó Istvánnal való házasságra kicsikarni, s a -kézfogás után lefolyt nyolcz év még bensőbbé, még áthatóbbá tette -szenvedélyét. - -Nem volt titkuk, osztoztak örömben és búban, soha sem kellett egyiknek -is bizalomra szólítani föl a másikat, soha sem volt szükség -esetlegességek közt találgatni az okot, mely valamelyik fél homlokára -felleget vagy ajkára mosolyt vont. Lelkök egész láthatárát úgy -besugározta a szerelem, hogy abban homályos zúg nem maradt, hová a -világosságtól rettegő legkisebb titok is bevonulhatna. - -Legalább így hitte Klára. - -S most férje egész magaviselete talányok szövedékéből áll. - -Nincs nehezebb, mint kölcsönös bizalomban átélt évek után az első titkot -tudakolni, mert szigorú itélet fekszik ebben vagy a kérdőre, vagy a -kérdezettre. - -Klára érzé saját ártatlanságát, s hogy vádolhassa férjét, kit eddig csak -tisztelni tanult? - -Várt, hallgatott, tűrt, s az óra minden ütésekor elérkezettnek hitte a -perczet, midőn hőn szeretett élettársa szívének terhét vele meg fogja -osztani. - -– Hasztalan! - -Napok, hetek teltek, s férje mind sötétebbé, rejtélyesebbé lett. - -A szárdisi angyal fizetése néhány hívő család szűk adományaiból állván, -a kecses szombatosné a drága időt nem áldozhatá föl merengésekre. Férje -növekedő tétlensége új ösztönül szolgált neki, hogy takarékosság, erély -és helyes számítás által házát a sülyedéstől megóvja, s örökségül nyert -csekély hozományából annyi kényelmet varázsoljon elő, melyet az ügyetlen -bőség sok eszköz igénybe vételével sem tud mindig. - -Reggeltől estig dologhoz látott, s tevékenysége egészen kimeríté, s -mégis lehetetlen volt észre nem vennie, hogy fáradozásain nincs a régi -áldás. Most káros szórakozottságon, majd lényeges apróságok elfeledésén -kapta magát rajta, majd ismét a találékonyság teljes hiányán és a -körülmények felhasználásában elkövetett vétségeken. Az egész háztartás -nem volt többé oly összevágó, mint eddig, s azon parányi tőkék, -melyekkel, hogy kamatozzanak, bevásárlásokat tett, most az egyszer nem -elég biztosan látszottak forogni. Szóval minden egy kissé kibillent a -szokott kerékvágásból, mert Klára kedélye sem volt többé helyén, s munka -közt is gondolatai mindig azon iszonyú talány körül csapongtak, mely -férje boldogságát ismeretlen örvényekbe sodrá. Ha ez soká tart, a lelki -elégültséggel együtt a külső kényelem is eltünik, s a csendes lakba a -sötét merengés és önvád mellé vendégül bekopogtat a nyomor is. - -Ily érzés, ily hangulat közt hallá férjétől, hogy az új hit ügyében -ismét Fehérvárra készül. - -Egy igen szerény jövedelmű családnál, hol a fillérnek kijelölt helye -van, a hosszabb út tetemes költségei mindig válságot idéznek elő, -melynek utóhatásától csak lemondások és apró megszorítások árán tudnak -idejekorán menekülni. De Klárát most nemcsak e tény hangolta le, sokkal -mélyebben hatott kedélyére férjének zavart tekintete, s a majdnem -reszketeg hang, melylyel távozási szándékát közlé. - -– Minket új veszély fenyeget! gondolá Klára szorongó és sejtelmes -szívvel. Fehérvárról hoza ő átkot házunkra, s most megint azért megy, -hogy hozzon. Mi történhetett vele, mit követhete el ő? Az orvnak, ki -örömeink gazdag kincstárát kirabolta, szerencsétlenség-e a neve vagy -bűn? - -– Mennybeli atyám! – kiáltá most Klára saját eszméjétől eliszonyodva. - -Férjének lábai elébe borult, töredelmesen hajtá fejét a padlózatra, s -arany csillámú gazdag sárga haja szétbontakozva omlott alá, sűrű -palástjával eltakarva a szem elől az egész ábrázatot, csak a vékony -ivorfehér nyakat hagyván meztelenűl, mintha bárdcsapásra váró elitélt -volna. - -Laczkó István szobormereven állott, s bámulata határtalan lőn. - - -III. - -– Taposs szét – rimánkodott a kétségbeesés hangján a nő – tedd lábadat -nyakamra, hogy haragod súlya zárja el rögtön lélekzetemet s oltsa ki az -életet testemből. Oh! én téged most gondolatomban bűnösnek neveztelek,… -férjem! jóltevőm! büntesd meg a hűtlen rágalmazót. - -A férj tagjain hideg borzadály nyargalt át. Vértelen arczczal, kék -ajakkal, összecsapott kezekkel rebegé: – Ő látja homlokomon a -Kain-bélyeget! - -Gépileg vonta végig homlokán ujjait, mintha szennyet akarna letörleni; -neje pedig fölemelé a padlózatról omló könnyekkel áztatott arczát és -tekintetét férjére fordítván, megható és sűrű zokogások közt így szólt: -– Homlokodon, mint a márványlapon, melyet a művész szent oltárnak -készített, csak az Isten előtt kedves gondolat és érzés lehet -följegyezve. De az én gyanakvó képzelődésem, mely minden sötétben -kisértetet lát, borult kedélyed szürkületén a bűn alakját hitte át meg -átsuhanni. Oh! iszonyú káprázolat! Úgy-e, Pistám! te csak szerencsétlen -vagy, több nem,… minket csak nyomor fenyeget,… több nem? Ne szólj -titkodról, mert a gyönge nőnek nem szükség azon komoly dolgokat tudni, -melyek a férfiú érczakaratját és törhetetlen szilárdságát veszik -igénybe; ne szellőztesd a bánatod s lélekküzdelmeid elébe vont fátyolt; -hallgasd el – mert a bizalmas szó, ha vissza sem éltek vele, sokat -ejtett már tőrbe, – hallgasd el, kérlek, hogy vallásunkat fenyegeti-e -veszély, vagy családunkat romlás, de megnyugtatásomra, de kínzó -szeszélyeim lecsendesítésére mondd, hogy a te nézeted szerint is, a -legnagyobb szerencsétlenség a bűn. Nyilatkoztasd ezt ki! - -Klára erős hangnyomatot adott a végszavaknak, míg enyhítéseül a sebnek, -melyet ajkai ejtettek, férje kezét voná ajkaihoz. - -Laczkó István indulatosan rántá el karját. – Távozzál tőlem! kiáltá -vadúl. Távozzál! ismétlé a fájdalom leirhatatlanúl mély, azonban szelid -kifejezésével. Éretted… de ne szóljunk erről! Eredj, lépj azok sorába, -kik mondani fogják: ha előbb ismertem volna jellemét, most nem kellene -pirulnom! ha nem lettem volna elfogult iránta, most nem panaszolnék a -végzet ellen, s könny helyett öröm csillogna szememben! Távozzál! rég -tudom én, mi a szerencsétlenség hatása! Még a fát is odahagyják levelei -a hideg őszi szél lehelletére! - -– Mert elhervadtak! mert meghaltak! szólt Klára, csüggedt fővel s alig -hallhatóan. - -– Édes nőm! feledd kiméletlen bánásomat. Indulatom túlragadott. Jer -keblemre! - -Hőn szorítá magához a szenvedő alakot és szeméből égő könny hullott -ennek liliomarczára. - -– Veled együtt érezném, zokogott Klára, a bűnvádat, ha ismeretlen volna -is előttem oka; veled lépnék a gyalázat elébe, s egyenlő jogot -követelnék a közmegvetésből. De úgy-e, erről nem lehet szó? Úgy-e, te is -legnagyobb rossznak a bűnt tartod, s a szenvedés poharából az igazán -keserű cseppnek azt, ha a kiürítést megérdemeltük? - -– Mit tudja a te tapasztalatlan szived, Klára, hogyan támad a bűn, s -hogyan szívta táplálékát gyakran épen azon nedvből, melytől a büszke -erény virít? Engem még senki sem vádolhat, bízzuk a bölcsekre a -szabadakarat felőli hiú okoskodást. - -– És mit tegyünk a Szentkönyvvel? - -Oly megható és gyermeteg volt e kérdés, hogy a szárdisi angyal, ki maga -is az igét hirdeté, csak lesütött szemekkel s néma ajkkal tudott nejének -válaszolni. - -Klára férje keblére borult, szeretettel és legkedvesebb kaczérságával -egy bűbájos nőnek, ki szépségét is az igazság védelmére fegyverül akarja -használni. - -– Ládd, mily rosszúl tudod a kétkedő szerepét játszani? A büszke tudóst, -ki nagynevű egyházférfiakkal versenyez, most egy együgyű kis némber -szorította kelepczébe. - -Klára csókjával zárta el a választ férje ajkán. - -– Hát csakugyan annyira gyöngének képzelsz? kérdé hizelgőn. Két ép, -egészséges gyermeket szültem neked, s ne birnám-e el egy kis titok -terhét vagy egy kis csapásnak fájdalmát, mely minket fenyeget? Miért nem -nyilik meg kebled, hogy a közléssel könnyüljön? Ha eszemet gyöngének -véled a tanácsadásra, úgy nincs hallgatásod ellen kifogásom; de ha -lelkemet tartod erőtlennek a gondviseléstől ránk mért megpróbáltatásra, -akkor soha igazán nem szerettél, mert érdemesnek sem hivéd keblembe -mélyebben tekinteni. - -– Mondhatnám neked Klára, szólt Laczkó István, hogy képzelődésed játéka -a titok, melyet rejtegetek, s a bűn, melyet, hited szerint, tervelek; -lenevethetném bohó aggodalmaidat, vagy szenteskedő rémlátásodat: de nem -akarom a hallgatás kötelességét a hazugság vétkével könnyűvé tenni. -Bevallom tehát, hogy Fehérvárott igen nehéz napokat töltöttem s hogy -nehezebbek várnak rám. Bősz jóslatú fellegek gyűlnek össze a mi kicsiny -kunyhónk felett, s ki tudja: nem volna-e jobb, ha magunk vetnénk még -bele tüzet, mielőtt az ég nyila találná? Elgázolhatja vetéseinket az -utolsó kalászig a jégeső, s ki tudja: nem volna-e jobb, előre rá hajtani -a helység csordáját, hogy aztán a pusztító vihar nyom nélkül öntse ki -dühét? Örvényeikbe sodorhatják magzatainkat, a fellegszakadás áradalmai, -s ki tudja: nem volna-e jobb, egy kosárban előre a hullámoknak ereszteni -őket, hogy teljesedjék az Úr akaratja, s a kaján végzet az előfélelmek -kínjai nélkül zúzza szét szívünket? Néha kedvem volna átkokból készíteni -imádságos könyvet, s egész hitfelekezetet szervezni a gyűlölet számára. -De, Klárám, hagyjuk a titkot titoknak, s ülj mellém e kerevetre, hogy -meséljünk fontos ügyekről, melyeket talán gyerekségeknek tartasz, és -gyerekségekről, melyek talán igenis fontosak. Jer, üljünk le… Így ni… -Már most, angyalom! képzeld, hogy még ez a kerevet, melyen helyet -foglaltunk, sem a miénk s a széles világban, hajléktalanúl és vagyon -nélkül tengünk. Érted, Klárám, hajléktalanúl és vagyon nélkül. - -– Csak ez, hála ég! csak ez volna, mit akkora aggálylyal takartál -előlem! szólt a nő könnyűlt lélekzettel és sugárzó arczczal. - -– Hajlék- és vagyontalanúl!… de halld, Klára, tovább. A madárnak az -egész zöld mező és berek terített asztal. Szabad szárnyakkal röpköd, s -míg örvendett, evék, s míg jóllakott, kiénekelte magát. S mit tennél te, -ha számunkra az életből csak a nyomor maradna? Szólj, mit tennél? A -nyomornak nincs éléskamarája, konyhája, asztala és terítéke. Rosszabb -háztartó a fukarságnál. De azért, hogy tűzhelyéről füst nem emelkedik és -keze mindig üres, apasztja-e vendégeinek, kiket ő tart, étvágyát? Oh! ha -ez így volna, boldogabb lenne az emberi nem, mint a könyörületről szóló -erkölcstan által! Tudsz-e eleget dolgozni, Klárám? - -– Tudok – válaszolá büszke önérzettel a derék szombatosnő. - -– Ha, ha, ha! fölkaczagott a férj vad fájdalommal. - -– Te kétkedel? - -– Nekünk való, sorsunkhoz mért munkáról beszélj. - -– Bízzunk a gondviselésben és magunkban! válaszolá Klára. Érzem, hogy -erélyemnek a szükség csak újabb meg újabb tért nyitna. - -– S mily munkára szánnád büszke erélyedet? - -– Ha nagy városba költözünk, skofiummal hímzek díszruhákat, bíbor -palástra ezüst rózsát és keleti gyöngyből szeszélyes virágokat és -arabeszkeket fűzök a hölgyek fürt-ékeire s a leventék övére. A -mennyezetek, zászlók, oltárszőnyegek és hadisátrak szegélyeire rojtokat -fogok sodrani, s az úrnők és lovagok pénze sok utat s ösvényt fog -szerény lakunkhoz találni. - -A férj gúnyos kétkedéssel mosolygott. - -– Ha nem szereted városon, vonuljunk tehát falura – folytatá rábeszélőn -a nő. Falun még könnyebb lesz kenyeret szereznünk. Atyám a növényvilág -csodaerejének ismeretére tanított. A sebet nemcsak bekötni, orvosolni is -tudom. A lázak különböző nemei ellen ritka hatású szereim vannak. Eddig -ingyen ápoltam és gyógyítottam a betegeket, ezentúl fáradságomért gabnát -és más házi szükségekre valót szerzek. Te is vehetsz haszonbérbe -korcsmát, bortizedet vagy néhány hold tanarokat. - -– Az egész holdat, kedvesem, s még hozzá egy tuczat csillagot – -közbeszólt keserűen a férj. Ha álmodni akarunk, Klára, ne elégedjünk meg -csekélylyel. Ha az elérhetetlen vágyakra szorulunk, kivánjuk egyúttal az -egész lehetetlenséget. - -– S komolyan hiszed-e – tudakolá a szombatosnő gyönyörű kék szemeit -kérdőn fordítva a szárdisi angyal mélabús arczára, hogy helyzetünk ily -szerény tervekre sem jogosíthat föl? - -– Micsoda munkához értesz még? – szólt ez kikerülőn. - -– Elmondottam volna, hogy lehetek kulcsárnő, vihetem egy egész idegen -háztartás terhét, taníthatnék gyermekeket olvasni és írni, s ha a -várasszony elnéző volna, még növendék leányának oktatását is rám -bízhatná; – de már nem merek ily magas igényekről előtted beszélni. -Tekinteted porba vezeti az én szemeimet is. Mit találjak ott az éhség és -hideg ellen! Boldog Isten, mily tudatlan vagyok!… Ah, Pistám! van egy -hárfám, letörlöm róla a port, ismét felhúrozom és vállamra veszem. -Visszajönnek elmémbe a régi dalok, újjaim engednek az ihletésnek s a -szép hangok hűn fognak újjaimnak szolgálni. És elmegyünk várról várra. -Te énekled a verseket, én kisérem A tiszta holdas éjeken, midőn -ligetekben és ezüst patakok mellett fogunk vándorolni, a költészet és -zene tündérkéi még soha sem dalolt mesékre oktatnak, s a mit sugalataik -után versekbe szedve a függönynyel félig takart ablakok alatt és a -fényesen kivilágított csarnokokban, a szerelem és hír számára -eléneklünk, az édes könnyet fog csalni a merengés galambszeméből és -harsány rivajt a lelkesedés férfi-ajkairól. Úrhölgy és lovag meg fogja -irígyelni szegénységünket, s mit ily érzés közt nyujtanak nekünk, az nem -alamizsna többé, mert hódolat. - -– S csak ezekből áll, a mit tudsz? - -– A lelékenységen kívül, mely épen arra fog tanítni, a mire legnagyobb -szükségem lesz, s a megnyugváson kívül, mely nem engedi, hogy -szükségeket teremtsek magamnak. - -– Kis pacsirta, ki a sírfára szállva énekelsz az életről és a halál -kertjében is keressz örömtanyát, te a ledér remény számára még meg -tudnád nyitni szivemet, ha nem zárta volna be örökre a komor való! Oh! -Klárám, mit használ az, a mit balgatag fejecskéd vigasztalásul -kigondol!… Tudsz-e kontyodra tekert kendőn nehéz csöbröt vinni a mezőre? -Tudsz-e forró rekkenőségben naphosszat aratni? Tudsz-e sárban, mezitláb -és permeteg alatt állványokra téglát, meszet hordani, s tűrni pirulás -nélkül, ha a rongyok által rosszul födött szépségeden kőmiveslegények, -uradalmi hajdúk s koldus léhütők buja szeme nyugszik? - -– Nézz rám… és felelj magad! szepegé a nő, arczát férje keblére rejtvén. - -Klára gyöngéd, finom alak volt, s kiválólag ideges természetű. - -– Tudsz-e kapálni és ásni? tudakolá a szombatos. - -– Ah! ki venné hasznát az én ásásomnak? kérdé Klára mosolylyal arczán, -de egy könynyel pilláin. - -– Az, a ki meg is büntethetne, ha nem tudnál sokat ásni. - -– Sokat? s ezzel a kézzel, ezzel a lábbal? - -Parányi lábfejét s hófehér gyenge karját láttatá férjével. - -– Nevetnem kell ötleteiden, szólt alig leplezhető megütközéssel. Ugyan -mi nem jut még eszedbe, hogy elvond figyelmemet a titkolt veszélytől, -mely reánk vár. - -– Hátha annak nagy részét már föl is fedezém? - -Klára viaszsápadt lőn. - -– Hátha a titok kapuján már belül vagy, s a rémes épület egyes szobáiban -vezetlek, a tárgyakat, melyek előnkbe lépnek, magyarázva? - -– Az lehetetlen! kiáltá reszketve, dermedve. - -– De miért? - -– Mert képtelenség, hogy tőlem, ki sokféle munkával kereshetnék -kenyeret, épen oly foglalkozást kívánjanak, melyre testalkatomnál fogva -képtelen vagyok, s mely semmi jövedelmet nem hozna. Ezt te nem -akarhatod. - -– Én nem. - -– S ki volna oly dőre, hogy követelhetné? - -– Talán a törvény, kedvesem! - -– Oh ég! csakugyan komoly tekintettel mondod ezt? - -– Még nem vagyok tisztában, szólt a férj, hogy minő kinyomatot adjak -arczomnak… De hallgasd tovább. Nagyobbik fiúnk alig töltötte be hatodik -évét s már ismeri a betüket, tud számlálni, s játékul virágbokrokat és -tarka pillangókat rajzol. Szellemi foglalkozásra látszik hivatva, s te -hamar észrevévén hajlamát, a szerint is nevelted. Most más iskolán kell -őt átvinned. Tedd erős barommá, mely terhet bírjon hordani, állati -ösztöneit vadul elégítse ki, s a szerelem epedése helyett csak a -testiség nyers kitöréseit áhítsa. Tudod-e, Klára, ezt eszközölni? - -A nő homlokán végig vonta kezét, hogy jól eszmélhessen. – Nem értelek – -mondá végre azon borongó színezetével kedélyének, melyen az iszony, mint -a villanyos anyag a még nyugvó fellegeken, rossz idők jóslataként -meg-megcsillámlott. - -– Nem értesz? mily kába egyszerűség! Hát nem tudsz képzelni helyzetet, -melyben az emelkedettebb lélek átokká válik, s a mély kedély hullámaiba -okvetetlenül bele kell fúlni a boldogságnak, egész tündér kiséretestűl? -Nem képzelsz-e körülményt, mely parancsolón követeli, hogy a durva -testnek durva erkölcsei legyenek, s az érzéketlen szív és szégyelni nem -tudó arcz a korlátolt elmében találja istápját?… Klára! te zokogsz. Te -már fölfogtad, hogy mire czélzok. - -– Inkább lássam gyermekemet a terítőn! kiáltá a nő. - -– E szavaddal megmentéd őt és magadat. Ne félj, ne remegj! A vihar -elvonult; egetek tiszta. Oh, de az enyém!?… - -Mély sohaj emelkedett a szombatos kebléből. - -– Esküszöm, folytatá vad hévvel, esküszöm Mojzes bölcseségére, Szent -János evangelista jósszellemére, a Messiásra, kinek második eljövetelét -és ezeréves uralkodását várjuk, s az ő dicső székvárosára, az új -Jeruzsálemre, – esküszöm mindenre, a mit a szombatosok hisznek, s a mi -előttem legszentebb, a te tiszta és boldogító szerelmedre, Klára! hogy -ha végzetem bűnbe sodorna, az a kisértés, mely engem elejt, meg fogná -tántorítani még azokat is, kik legszigorúbb birái természetünk -gyarlóságainak, s kiknek markában mindig van egy alkalomra váró kő, hogy -vétkes felebarátjaikra dobják. Ne aggódjál, Klárám! Élénk képzelődésem -túlélesen színezé a fenyegető veszélyeket… Holnap reggel indulok -Fehérvárra. Legfölebb két hét alatt ismét haza fogok térni, s akkor, -Klára, arczom derült, jövendőd biztosított leend. S most, kedvesem, ne -tudakolj semmit. A kiváncsiság szavait ajkadról tiltsa el e csókom. - -Szőke Pista, vagyis – mert neje e nevet nem ismeré – Laczkó István -hévvel ölelé át Klárát. - -– Oh! ő már nem szeret engem, mert szíve zárva maradt – sóhajtá a nő, -midőn magányos kamrájába vonult. - -Könnyei áztaták kendőjét s most először feledé a haztartás száz apró -gondjait, melyek egyedül enyhítették volna fájdalmát. - - -IV. - -Másnap reggel az udvaron befogott lovak tüszköltek s unalmokban rágták a -zablát. - -A szárdisi angyal mindig talált valami igazítni valót hívei közt, -házában vagy kocsiján. Podgyászokat raktak a szekér-kasba, a láb elébe s -hordottak onnan ismét vissza, mint fölöslegest vagy alkalmatlant. Midőn -pedig már az idő szép messze haladott, s Klára a tornácz küszöbéről -várta az indulást, a férjnek a kocsilépcsőn eszébe jut, hogy zsebében -nincs elég tapló, s hogy az esetlegességek számára nem árt még egy -darabot magával vinni. - -Leszállva a szobába siet tehát, Klára követé. - -– Tudod, mit gondoltam, kedvesem? szólt, midőn magokra voltak. Már -lanyhább téli napok kezdenek beállani, s ez a kocsi csak oly könnyen -vihetne el engem oda, hová Rákóczinak hatalma nem terjed ki, mint -Fehérvárra. Itt hagynók házunkat csűröstül, bútorostul. Úgy nem -ébresztene távozásunk semmi gyanút. Új életet kezdenénk a török császár -vagy a magyar király földén, s még nevünket is elhagynók a gyalázattal -együtt, mely leselkedik utánunk, de többé föltalálni nem tudna. Jer, -Klára! feledjük itt vagyonunkat, különben Kassai azt mondhatná, hogy -tőle loptuk el. - -– S hát e bölcsővel mit csináljunk? kérdé Klára a helyre mutatva, hol -alig három hónapos csecsemője szendergett. - -– Igaz, mi kötve vagyunk. A szegény beteg gyermeket miként tennők ki egy -hosszú vándorlás viszontagságainak! Vad gondolat volt tőlem. Egyébiránt -csak tréfából hoztam föl; de nem kellene veled épen az elváláskor ilyen -könnyelműen játszani. Jóságod, Klárám! maholnap engem kiállhatatlan -szeszélyessé tesz. Isten veled! - -Klára karjaival tartá vissza a férjet és kéréseivel, mert ha eddig -aggódott, az újabb nyilatkozat után elrémült. Úgy tetszik neki, hogy a -Kassai névben a rémítő titokhoz kulcsot nyert, s bár nem tudta miként, -meg vala győződve, hogy ennek az embernek kell tulajdonítni -szerencsétlenségöket s a veszélyt, melynek ki vannak téve. - -Rimánkodása nem használt. Laczkó ingerülten bontakozott ki karjai közül, -s a kocsira fölpattanva gyorsan elhajtatott. - -Az utcza végén, úgy kellett jobbra fordulnia, hogy a szombatos pap -házának homloka ismét föltünt. - -Klára még a tornáczon állott, szemére tartott kendővel. - -A férj magasra emelt föveggel int búcsút, de viszonoztatás nélkül. - -– Egészen el van merűlve a bánatban, s mintha hallanám zokogását. Igen -sokat fedeztem fel neki, vagy igen keveset. Jobb lett volna hallgatni, -ha nem lehettem nyilt… De vezekeljen – szövé tovább gondolatait a -szárdisi angyal – öltözzék zsákba és hintsen hamvat a fejére az, ki a -szabadakaratról tud a világ nagy szolgaságában álmodni. Szégyen e jámbor -együgyűségre! megvetés rá!… Minden cselekedetünk tükör, melyben a végzet -mutatja meg képét. S jó-e a tükör, ha egy király, rossz-e, ha egy -zsivány arczát tünteti elő! Ki koszorúzná meg vagy törné szét ezért? Az -őrült… Ah! fejem kábul. Gondolatim örvényt szőttek, tánczolnak a habok a -mély tölcsér körül, s bele vonják bősz erejökkel hitemet, reményemet, az -emberméltóság érzetét s az erény ábraképeit. Minden, minden szellemi -elmerűl!… Hadd! történjék meg! Vagy vesztettem-e vele? Szegényebb-e az -ember, ha betegségeitől fosztatik meg. S miért volna szívem üres, holott -benne van minden, mi az állaté?… Oh gondviselés! miért nem hirdethetem -létedet a gonosz bukásában, s az erény ünnepnapjain? Miért nem kell -nevednek mindig eszünkbe jutni, ha a világra fordítjuk szemeinket? S -miért fosztott meg uralkodó székedtől fattyútestvéred, a kényszerűség? Ő -vak és érzéketlen, de rólad az irástudók komolyan mondák, hogy szemed -van és szíved. - -A szárdisi angyal kedélye kormányvesztett hajóként hányatott az -ellenséges hullámokon, partot nem látva és a tájékozó csillagok -útmutatásait nem követhetve többé. - -* - -Térjünk vissza az utazókocsitól az elhagyott nő szobájába. - -Bármennyire szerette Klára azon ifjut, kit családja akaratának ellenére -kezével ajándékozott meg, mégis házasságok alkalmasint meg nem köttetik, -ha világosságra jön, hogy a leendő férj jobbágy-gyerek. - -A XVII. században a legerősebb szenvedély is meghunyászkodott e korlát -előtt. Az örökös jobbágy végtelenűl alantabb állott helyzetre és -szabadságra nézve úrbéreseinknél, kiknek költözködési jogok biztosítva, -szolgálataik szabályozva voltak. S Klára szívkegyeltje sokkal többet -tanult és tapasztalt, hogysem a szerelem föláldozási készségét a -legiszonyúbb tűzpróbára ki merte volna tenni. Ő tehát több ügyességgel, -mint őszinteséggel a kővárvidéki Laczkókkal köté magát össze, kik a -puskások közé tartoztak. Olvasóim számára megjegyzem, hogy a puskás oly -jobbágy volt, kit a fejedelem minden szolgálattól fölmentett, azon -kikötéssel, hogy a vadászatokban tartozzék részt venni. A puskás -látszólag csak hajszálnyival állott a jobbágy fölött, s mégis végtelenül -magasan, mert szabad volt. Őt senki sem kérte föl, mint szökevény -rabszolgát. Nem is vala szükség e rendszabályra, mert a puskássággal -járó birtoknak két kézzel akadt mindig ura. - -Klára rokoninak, midőn választottját legrosszabb színben akarták is -föltüntetni, eszökbe nem jutott azt születésére nézve egy puskásnál -alacsonyabbnak mondani. Már itt, szerintök, ki volt merítve minden, mit -az osztálykülönbség lebeszélőt hozhat föl. - -Hogy lehessen szökött jobbágy eléggé merész, művelt és tisztes állású -leányt oldhatatlan kötelékekkel csatolni a testi büntetések és személyes -szolgaság soha sem évülhető igájához: erről Laczkó István ellenségei sem -birhattak sejtelemmel, miután a rágalmazók gyanusítása is csak a -hihetőségek korlátai közt szokott működni, különben hatását vesztené. - -A közszellem ily irányából magyarázhatjuk ki, hogy Klárára elég mély -benyomást nem tett mind az, a mit férje a legdurvább nemeiről a -napszámos munkának, s a legsértőbb lealázatásairól a más akaratjától -függésnek, előkészítésül és vallomásként megemlített. - -A nő csak annyit hitt belőle, hogy minden vagyonuk veszélyben forog, de -ezt, önerejébe s férje műveltségébe bízva, még nem tartá kétségbeejtő -körülménynek. - -Ha a fecske levert fészkét ismét újra és újra tudja rakni, s legfölebb -az üldözésen okulva más eresz alatt keres védelmet, rommá dőlt életterve -vagy vesztett vagyona mellett miért csüggedne el épen az ember, ki -egyedül bir értelemmel, s egyedül hisz a gondviselésben? Klára nem -becsülte oly csekélyre magát, hogy az első balesetre tuladjon önérzetén, -s az első megpróbáltatáskor féltse szívének erélyét. - -De midőn férje Kassait említé, midőn ködbe takart szavain is -átsugárzott, hogy a hatalmas és gyülölt miniszter kezében van sorsok, s -hogy általa üldöztetnek, akkor Klára egészen átérzé a veszély nagyságát, -bár azt megnevezni nem tudta. - -Szorongását rémületté fokozta a magábanlét. - -Most először nem bírt foglalkozni. - -Bálványként állott a tornácz előtt; merengett szobája sötét zúgában. - -Reggel könnyű öltözékében nem érzi a hideget künn, a kialudt kandallónál -ülve nem gyujtott késő este gyertyát, nagyobbik fia imádság nélkül aludt -el. De midőn az utcza egyik ablakából sem csillog már mécsvilág, midőn -oly néma lett a különben oly élénk helység, mint a temető, melyben -végződik; midőn minden ház és sírkő a kétféle álom egyenlő csendjét -őrzé, s a lélekóra eltelte után kisértet és gondolat nem bolyg többé, a -szombatos neje halk, azonban folytonos tevékenységben volt. A szekrények -fiókjait nyitogatá, válogatott, összegyűjtött, irományokat tekintett -meg, számolatokat nézett át, s csak ha mosolygó csecsemőjére, kivel -talán álmában angyalok játszottak, veté tekintetét, látszott megindulva; -különben nyugodt, gondolkodó, figyelmes és mindig elfoglaltabb volt. - -Így találta a hajnal. - -Ekkor kibontá hajfürteit, vetkezett, egybekulcsolt kezekkel állott egy -perczig ágya előtt, csak lelkében imádkozott, mozdulatlanul halvány -arczczal, néma ajkakkal, emelkedő kebellel, s egyetlen félénk könynyel -szemében, mely sokáig reszketett pilláin, míg eltünt. - -Most háló-fejkötőjét gondosan csokorba köté, néhány téveteg hajszálat -visszaillesztett a csipke alá. Futó tekintetet vetett a tükörbe, parányi -lábairól czipőjét, s himes szegélyű finom harisnyáját levonta, szabad -mellét szűz ovatossággal kis nyakkendőjével befödé, ágyába csúszott, s -gyorsan magára húzta a takarót. - -A fölkelés szokott idejéig alig volt még fél óra. - -Egyetlen cseléde akkor már ébren találta, mint máskor mindig. - -Rendeleteket adott ki, s maga is dolgozott egész harangozásig. - -Oh! az ő vallása hiveit nem szólítá semmi harang imára! A tiltott hit -titkon, kivételes időben, erdők, sziklaüregek, romok közt vagy magányos -hajlékokban és ritkán gyűlt össze. De nemcsak kőből épült templomok -vannak; minden ember szíve az, s Klára megcsókolá, könnyeivel, szavaival -megáldá csecsemőjét, s kiemelvén a bölcsőből, keblére vette. -Fohászkodott, szoptata, elragadtatással merült a kisded mosolygó -tekintetébe, áhítattal fordítá szemét az égre, s míg az anyai szeretet -édes kötelességét teljesíté, oly szűzies, ártatlan pír borítá arczát, és -finom átlátszó vonalai oly szende – bár bánatos – kifejezésűek voltak, -hogy a ki most látta volna őt, többé el nem hihetné, hogy a kellemet és -szépséget a dísztermekben és ünnepi alkalmakkor lehet föltalálni, s -meggyőződött volna arról, mit a kéjencz soha sem fog érteni: hogy a test -bűbájának legfőbb alkatrésze a lélek jósága s egy nő egész lénye akkor -van összhangzásban, midőn a külalak igézetéből az első hatás nem az -érzékekre esik. - -Klára letörlé szemeiből a könnyet, midőn ismét a leplet mellére -összeilleszté, s meleg kelmékbe takart gyermekével az utczára lépett. - -A helység népesebb részéből szegény és szétszórt kunyhók közé sietett. - - -V. - -– Atyám, – szólt Klára, – e kisdedet a tejtől el akarom választani, és -kérlek, kereszteld meg. Eddigi nevét a reformáltak templomából nyeré, s -most még Barbarának hivtuk őt. - -Az aggastyán, kihez a szombatosnő szavai intézve voltak, a lelkesültek -sorába tartozott, kik az íhletéstől környezve, gyakran prédikáltak a -hivek gyülekezetében az új Jeruzsálem szépségéről, az Antikrisztus -arczáról, a végitélet rémes nagyszerűségéről, s a kárhozottakra váró -gyötrelmek minősége felől. Minthogy pedig a tisztes öreg férfiú -szónoklatainál fogva az Isten szolgái közé számíthatá magát, Laczkó -István távolléte alatt a rendes papi kötelességeket teljesítette. - -– Leányom, kivánságod könnyelmünek látszik. Barbara még gyönge, alig -tölté be hatodik hónapját, s ha kebledről ily korán szakítod el ajkait, -meg fogja sínyleni. - -Klára aggodalommal tekintett magzatára. - -– Hiszed-e, atyám, hogy e hideg téli időben nem lenne rája nézve még -veszélyesebb, ha egész napokon át a szabadban tartanám, s a vihar elől -is ritkán vihetném meleg hajlékába? - -– Leányom! kinek jutna eszébe egy csecsemőt a hóra tenni, midőn -bölcsőben tarthatja, s dajkáló kéz helyett a zivatar által ringattatni?… -A kosarat, melyben első nagy prófétánk, mint gyermek aludt, a Nilus -hullámai sodorták ugyan magokkal, de Izrael Istenének szeme ügyelt a -kevély vízre, hogy lassan ringva haladjon és tisztelje az erőtlen -ártatlanságot, mely szilaj kényére volt bizva. Azonban nemzedékek halnak -el, míg az Úr egyszer találja szükségesnek, a bölcsőtől kezdve csodás -kisérettel védni azt, kit nagy küldetésre szánt. S a te magzatod, -leányom! azért adatott neked ajándékul, hogy úgy takard be az élet -viszontagságai ellen gondoskodásoddal, mint a hogy tested elzárva és -oltalma alatt tartotta, míg a születésre megérlelődött. Az ember akkor -hisz a gondviselésben igazán, ha kötelességéből semmit sem mulaszt. - -– Isten bizonyságom, hogy kötelességből akarom gyermekemtől idő előtt -megvonni az emlőt – szólt Klára könnyezve. - -– Akkor is, leányom! az újrakeresztelésnek ideje még nem érkezett el. Mi -a hitbeigtatás vizét fejlettebb koruaknak szeretjük elosztani. - -– Atyám! meg kell válni magzatomtól, s talán hosszú időre. Ne kérdezd, -mit érez szívem ekkora áldozatnál! Férjem egy kivánságát makacsságból -tagadtam meg, s most belátom, hogy teljesítni kellett volna. Az Isten a -férjet bizta meg a parancsolás tisztével, s a szombatosnő első erénye -engedelmesség. - -Az agg szokott szertartások szerint igtatta a kis Barbarát a törvény -üldözése alá eső felekezetbe, s ada neki igen czifra és hosszú nevet, -melynek a világban nem sok hasznát lehetett venni, minthogy a polgári -hatóság minden érintkezései közt csak álnévnek tekintik. - -A keresztelés után Klára kételkedően, magával küzdve tekintett a szent -férfiúra. Látszott, hogy fél még be nem forrt sebeket érinteni, de még -sem gondolja azt kikerülhetőnek. - -Az öreg előérzé a szombatosnő szándékát, mély árny vonult arczára, s -tisztes hószakála reszketni kezdett az indulat miatt, mely görcsös -rángásokat idézett ajkaira. - -– Ki ne mondd nevét! – szólt leírhatatlan keserűséggel. – Nekem nincs -többé leányom. Ne tudakold a kárhozat edényét, melyből kiöntetett a -mirha és tömény, hogy mint az elrablott templomkincs a szentségtörés vad -czéljaira használtassék. Megtagadtam őt, mint ő megtagadta Istenét. - -– Miért vagy oly szigorú iránta, hisz! most veszté el egyetlen fiát s az -özvegyi gyászt még hordja. - -– Az Úr itéletei igazak! Elhagyja atyját, az erkölcsöt és a szent -szombatot. Három főbűnért még csak két csapás érte. Nincs eléggé -büntetve, – szólt az öreg kegyetlen fájdalommal. - -– Szerelme volt tévedéseinek oka s eléggé lakolt szereteted -elvesztésével. Szíve nincs megromolva. - -– Nincs megromolva? – kiáltá indulatosan az agg. – Akkor fűszert lehel -maga a rothadás is, és a tiszta ég sugaraiban repkedő angyalok rázzák le -kis szárnyaikról a ragályt, hagymázt és azon dögvészt, mely földünk -virágzó vidékeit egyszerre temetővé változtatja. Nincs megromolva?… -Akkor az Istent káromlás által imádjuk s Ábrahám úgy fogad ölébe, az -égnek kapui úgy nyilnak fel számunkra, ha ördögöket idéztünk, a kígyóval -földet ettünk s ha a sötétség lelkeinek szolgálva, csak akkor pirul el -orczánk, midőn egy jó cselekedeten magunkat rajtakaptuk… Nincs -megromolva?… Vagy talán az én vén fejem megfeledkezett a szavak -értelméről, s azóta, hogy ő kéjhölgy lett, atyjától elszökött, s -vallását csábítója kedveért elhagyta, a bűnt erénynek hívják, és a -tisztaságot szennynek nevezik?… Nincs megromolva?… Átkom reá azért, -mivel lelke gyökeréig meg van romolva. - -– Oh atyám! ekkora gyülöleted gyermekemet teszi szerencsétlenné, – -zokogá Klára könnyekkel szemében. - -Az öreg kérdőn és ámulva tekintett reá. - -– Még ma elutazom, s talán messzebb, mint képzelem, talán elhagyottabb -ösvényeken és több sanyaruságnak kitéve, mint egy nő gyönge teste el -tudná birni. Higyem-e, hogy csecsemőm nálamnál jobban fogja tűrni a -vándorlás alkalmatlanságait és az idő sanyarát? Oh! a tavasz még messze -van! s nekem menni kell, sietve, tétovázás nélkül! És kinél hagyjam a -kis Barbarát, ha leányod nem venné gondja alá? - -– Hagyd egy barlang szája előtt, hol a nőstény farkas lakik. Majd -beviszi odvába s emlőin fogja szoptatni. Keresd meg e barlangot, de ne -közelíts a hittagadó küszöbéhez, ki elég szemtelen magát még most is -leányomnak nevezni. Legyen öröksége tőlem minden átok, melyet halálom -órájáig agyam kigondolhat! - -– Most már igazán szerencsétlen vagyok! - -Oly csüggeteg hangon mondá ezt Klára, arczán úgy látszott az -elhagyottság érzése, hogy az öreg a fájó benyomásnak ellen nem -állhatott. Vigasztalni, bátorítni kezdé őt, orczáját, homlokát, redős, -száraz, hideg kezeivel simítva. - -– Nem kérdém, miért akarsz elutazni; te megfontoló nő vagy, s tettednek -van bizonyosan elég oka; nem kérdem, miért hagyod el magadtól -csecsemődet; te jó anya vagy s ekkora öntagadásra kétségtelen nem -csekély tekintet birt rá. De gyógyszereid nem szerezték-e vissza sok -szenvedő egészségét? anyádnak nincsenek rokonai? s mit vétettek -testvéreid, hogy épen Jeftához – kinek nevét saját atyja undorral mondja -ki – óhajtod vinni méhed legkedvesebb gyümölcsét, férjed szeretetének -utolsó zálogát? Ily gondolatlanul kell-e bánni kincsünkkel! Ki adott -valaha gyémántgyűrűt őrzés végett oly tolvajnak, ki szeme előtt rabolta -el a koldus egyetlen fillérét? Helységünkben a hála, a becsülés, a -rokoni indulat készen áll szolgálatodra, s te ahhoz folyamodnál, kit -csak a bűn ismer, csak az elfajulás vezet, csak a hálátlanság táplál, -csak az állati kéj ringat álomba, csak az istentagadás költ fel -tevékenységre? Menj, leányom, akármelyik szombatos hajlékába, menj -akármely felekezet házába, a hol csak asszony van, s meg fogod látni, -mekkora örömmel fognak gyermekedről távolléted alatt gondoskodni. - -– Nem hagyom e helységben őt, nem annál, kit ismerősömnek vallhatnék és -semmi esetre sem egy szombatos hajlékában. Veszély vár rá. A gonoszok -érdeke kivánhatja, hogy megtaláltassék. Kutatni fognak utána. Én minden -iszonytól tartok s tán jöhet oly gyászos idő is, midőn anyai -kötelességem lesz: esküvel – bocsássa meg az Isten e bűnt! – más anya -magzatának vallani őt. Jefta most temette el szerencsétlen vonzalmának -egyetlen zálogát, még nedvesek szemei a könnyektől, szive még nyitva van -az idegen fájdalom előtt; ő nem utasíthat vissza. Együtt játszottunk, -mint gyermek, s azóta nem láttuk egymást. Mi emlékezhetünk a multra; a -világ elfeledte azt: ez szükséges nekem. - -– Meg vagy átalkodva, Klára, s ismerem makacs természetedet. Ám vidd oda -gyermekedet, hova szántad; de ha majd átkozni fogod leányomat, -emlékezzél rá, hogy én nem tartottam őt leányomnak, én érdeme szerint -megbélyegeztem őt előtted; én óva intettelek minden közeledéstől e -gonosz lélekhez. Én mosom kezeimet. Rám semmi vád ne háruljon. - -– Atyám! ne vond meg tőlem e lépésemért szeretetedet, – rimánkodott -Klára. - -– Eredj, én nem akarok haragudni rád, s lesz erőm feledni, hogy -megbántottál. - -Szivesebb szót nem lehetett nyerni az öregtől, ki magát gyakran a -Szentlélek által hivé környezve, ki a szombatosok előtt nagy -tiszteletben állott s Klára néhai atyjának legjobb barátja volt. - -Midőn az asszony távozott, Kádár – mert így hívták áhítatos -aggastyánunkat – Kádár, a szent férfiú, egész hosszú sorát nyitá meg az -átkozódásnak, s a mi csapást nem kért leánya fejére, az egyedül az -emberi nyelv szegénységének s nem az ő indulatjának köszönhető. - -Jefta valóban sokat is vétkezett; letért az erény útjáról, eltünt az -atyai háztól, s hogy csábítójának neje lehessen, hitéről mondott le, de -szíve a boldogabb pillanatokban is az atyján elkövetett vétkek miatt -vérzett, s midőn egyik bánat a másik után szállt rá, midőn egyik -szerencsétlenség a másikat váltá föl, ha nem is legszaggatóbb, de -legállandóbb keserve azon sötét órák emlékéből szivárgott, melyek atyja -haragjára okot szolgáltattak. - -Félévi házasság után férjétől megfosztva, egyedül gyermekének élt, s még -a gyászév kitelte előtt gyermekétől megfosztva, a bánatnak és -jótékonyságnak áldozta óráit; de egyik áldozat sem volt kedves az ég -előtt. Bánatja nem tisztult a könnyek által; förgeteges és sötét maradt; -jótékonysága nem szült kielégíttetést kedélyének, s azokat, kikre -hárult, nem lelkesíté hálára. - -Jefta és az ég kegyelme közt ólomfellegként terült szét az atyai átok s -fölfogott minden sugarat, hogy alászállani ne engedje. - -Jefta már nem ismerte többé a reményt, s hogyan volna oly merész, hogy a -boldogság nevét eszében akarja tartani! - -Puszta volt szíve és életkilátása. - -De csak a bezárt koporsóba nem hathat egy csillám is a világosságból. A -barlang, hova üldözőink elől menekszünk, s a börtön, hova üldözőink -hurczolnak, bir oly nyilással, melyen a derűből valami parány -áttévedhet. - -S Jefta vétkezett, midőn reméleni félt. - -A kislelküség legszelidebb, de mégis egyik neme az istentagadásnak. - -Ezért megszégyeníttetett. - -A merengés sötét pillanatában lepte meg őt Klára. - -Mily véletlen és kedves változás a komor egyhanguság közepett. - -A másik perczben már Jefta kebelén volt az idegen csecsemő; oly közel -szivéhez, mintha szülöttje volna. - -Oh! mint sírt ő örömében, és mint sírt Klára bánatában. - - -VI. - -Kassai Elemér, midőn Gyulai Ferencz az utczai rakonczátlanságnak véget -vetett, Pécsi Deboráht kocsin a Mikóházba vitte. - -A leány arcza márványfehér és hideg, nyugodt volt; de ajkát élesebben -szorítá össze, sötétkét szemében mélyebb tűz égett. - -Mozdulatlan vonalai vitázó és erős érzéseket lepleztek el. - -Mielőtt Elemér kart nyujthatna, a kocsiból kilebbent, s mintegy kerülve -az ifjút, gyorsan, igen gyorsan siete föl a tornáczlépcsőn. - -Az előszobákban aggódó, zajló, s megfélemlett cselédekkel találkozott, -bent pedig sápító nők, kik ijedtségökből még kiócsudni nem tudtak, veték -rá rémült tekintetöket. - -[Illustration: A másik perczben már Jefta kebelén volt az idegen -csecsemő.] - -Csak Mikóné, egy tisztes matrona, fekete főkötője alatt ősz fürtökkel s -az évek, de nem a megindulás miatt reszkető kezekkel – csak a ház -asszonya fogadá a szokott nyugalommal s ölelé meg azon szives és vidám -magatartással, melyből szeretet és bátorítás sugárzott. - -– Férjem még a fejedelemnél, s minthogy soká késhetik, ha megengeded, -Deboráhm! én viszlek haza. Kisérőül nagyobbik fiam fog jőni, s hogy az -utczanépet a vállszalag illő távolságban tartsa tőlünk, reménylem, -szives lesz Kassai Elemér öcsém is kocsink mellett lovagolni. - -– A Kassai név, – szólt felgyult szenvedélylyel Deborah, – eddig sem -szokott a gyülölet lecsendesítésére használtatni, ma pedig a mi -családunk kiirtására vészharang és lármadob volt. Vagy nem éltették-e -Kassai Istvánt azok, kik Pécsi Simon fejét kérték?… Oh! Elemér, -indulatom igazságtalanná tett ön iránt! – folytatá a leány a gúny -mosolyáról fájdalmas rezgésre átmenő ajkszöglettel és kipirult arczczal. -– Bocsásson meg gyöngédtelenségemért! De Pécsi Simon leánya… - -– Ne folytassa tovább, Deborah, akár bünös, akár ártatlan nagybátyám a -tömeg lázításában, én mélyen érzem, hogy jelenlétem az ön atyjára rossz -benyomást okozhatna. Helyzetünk által gyakran elitéltetünk; -helyzetünkben van sorsunk és bününk. Miért panaszkodjam! Egyébiránt -engedje meg, Deborah, s engedje meg kedves asszonynéném, hogy magam -helyett barátaim közül állíthassak más kiséretet. A nép már csendesnek -látszik ugyan, de csak most dühönge, s egy részeg vagy őrült megint -föllázíthatná. Néhány percz alatt itt lesznek barátaim; addig, kérem, -halaszszák menetelöket. - -Elemér szelid, majdnem nyugodt hangon ejté e szavakat. Csak arczvonalain -látszott a bánatnak vagy szenvedésnek árnya, – egy vékony ködfátyol, -melyet a nem eléggé éles szemű észre sem vett, és a kételkedő szintúgy -magyarázhatott volna a még be nem hegedt seb által okozott fájdalom -nyomának, mint a végkép szétszakított viszony, az eloszlott utolsó -csalálom és az eltemetett szerelem miatti szomorúságnak. - -Deboráht ingerlé a lovagias ajánlat és a higgadt hang. - -– Nénémnél maradok, – mentegetőzék, – míg férje hazajövén, elégséges -kiséretről fog gondoskodni. Talán egy országtanácsos házából nem -hurczolhat egy másik országtanácsos az utczára, nem tépeti le ruháimat -magas politikai czélokért, s nem tesz ki közgúnyra, mert atyám pénze nem -az övé. Szívemből sajnálom, Elemér, hogy midőn ön bántalmaktól -oltalmazott, nagybátyját bántá meg, bűn volna tőlem, ismét hasonló -áldozatot követelni. Sőt visszautasítanám ezt, esküszöm, ha életem -függne is e makacsságtól; visszautasítanám, mint önre károst, atyámra -megalázót, rám nézve gyöngédtelent. - -Majdnem sátáni gőggel és gúnynyal voltak e szavak ejtve. - -Mikóné neheztelő bámulattal tekintett Deboráhra. - -– Ne ütközzék meg, – szólt Elemérhez fordulva, – ne ütközzék meg hugom -ingerült kedélyén. A szegény leány ma annyi gyalázatos és rémítő -dolgoknak volt tanuja; atyját annyi ármánytól látta fenyegetve, hogy -alig lehet hibáztatni, ha az első benyomás közt csak Kassai István uram -ellenséges indulatjára gondolt. De azért nem szünik meg elismeréssel -lenni ön nemes magaviseleteért, és sajnálni fogná, ha a pillanat hevében -esett nyilatkozatai többnek vétetnének, mint a mik valódilag. - -– Néném, – tiltakozék Deborah, – nem akarom sem magamat, sem mást abban -a csalódásban ringatni, hogy a Pécsi és Kassai név közt örök sorompóként -nem áll a mai nap emléke. - -– Hisz ez emlék vegyes, – válaszolá Mikóné. – Egyik Kassai ellenetek -tört, a másik téged védelmezett. - -– Nagyságos asszony, – közbeszólt Elemér, – kétségtelen, hogy nagybátyám -gyülölettel viseltetik Deborah kisasszony atyja iránt. Azt sem merném -tagadni, hogy boszúra hajló ne volna. De alig hihetem, hogy képes lenne -a nép söpredékét rakonczátlanságokra izgatni. Ha szive ily eljárást -áhítna is, elméje kárhoztatná, s nála az ész az úr. Én nem értek -országos dolgokhoz, nem is kivánok azon titkokba avattatni, mik a -sötétségben keletkeznek s csak az okozott veszélyek útján vezetnek -létezésök nyomára. De bármennyi rosszat tegyek föl a hatalom embereiről, -még sem hihetem, hogy egyesek megrontásáért a nép dühét élesztenék, mert -e düh az elnyomatottól az elnyomókra szokott visszafordulni. S -nagybátyám, ha hirénél rosszabb jellemű volna is, csupa önzésből sem -folyamodnék utczai lázadásokhoz. Azonban föltéve, hogy lázított, s hogy -ő gyüjtött össze Pécsi Simon nagyuram szidalmazására egy csoport bőszült -nőt és részeg kézművest: akkor is hogyan tudhatta Deborah kisasszonynak -egy beteg asszonynál mulatását? s ha tudta, hogyan vetemülhetett férfi -és magasrangú létére egy úrhölgy bántalmazására? s ha bántalmazni is -akarta őt, hogyan nem küldötte tehát bérenczeit a beteg asszonyság -házára, s hogyan bizta ördögi tervének sikerülését azon véletlenre, hogy -Deborah kisasszony a szobában maradás helyett az utczára fog kilépni? -Oh, kérem, e kérdéseket méltóztassék nagysád saját belátása szerint -eldönteni. Nincs kedvem Pécsi Simon leánya ellen egy kérdésben oly -rokonomat védelmezni, kit százban magamnak is kárhoztatni kell. Csak azt -sajnálom, hogy midőn nagybátyám hihetőleg bűneinél erősebb vádakkal -terheltetik, én nagysád által oly elismerésben részesülök, melyre, -fájdalom, érdemetlen vagyok. Bár védhettem volna sikerrel őt, kit -nemtelenül támadtak meg; bár onthattam volna engesztelő áldozatul -véremet azon család egyetlen ivadékáért, ki csak keserűséggel fog a -névre emlékezni, melyet hordok; bár részesűltem volna a gyöngéd -szerencsében, hogy most holttestem, nem pedig halló, látó érzékeim, nem -fájó lelkem előtt hozzon itéletet Deborah kisasszony rólam és -nemzetségemről! De sebem miatt nem valék képes sikerrel oltalmazni -nagyságod tisztelt rokonát, a megtámadók gyávasága pedig életemet semmi -koczkára nem tette ki. S ha egy bajtársam erélyes, büszke magatartása -varázst nem gyakorol a tömegre, akkor a felbőszült szenvedély -rakonczátlanságai még tovább terjedtek volna. Deborah kisasszony egyedül -Gyulai Ferencznek köszönheti szabadulását. - -[Illustration: – Egyik Kassai ellenetek tört, a másik téged -védelmezett.] - -Mit érzett e nyilatkozat közben Deborah, nehéz volna a legmerészebb -arczismerőnek is a gyorsan változó vonalokról leolvasni. Annyi igaz, -hogy a végszavakra finom pír borította a büszke és hideg leány orczáját, -s a szégyennek és önvádnak bizonyos vegyülete olvadt a neheztelésbe, -mely rövid habozás után tekintetének állandó kifejezésévé lett. - -Elemér, kerülve minden további vitát, a távozásra kinálkozó alkalmat -megragadta, s mielőtt a csend félbeszakíttathatott, rövid, száraz -búcsúval távozott azon házból, melynek küszöbét átlépni talán sokáig nem -lesz alkalma, s azon bálványozott lénytől, kivel sorsát egykor -összekötöttnek hitte s kivel minden viszonya most már örökre -megszakítva. - -– Igazságtalan voltál iránta, – szólt Mikóné Deboráhhoz. - -– Atyám nem engedte volna meg életében házasságunkat és sirjában is -megfordulna, ha a mai nap után, halálát bevárva és a gyászruhát -elviselve, kezemet nyujtanám neki. Polgárháborúk, pártok villongásai -elégszer távolították egymástól messze a szíveket, kiket igéret és -hajlam egymáshoz kötöttek; de mióta történetirók vannak, s a multat a -jelen számára kiragadják az enyészet örvényéből, mint a buvár az erőtlen -gyermeket, ki el akar merülni; a mióta szerzetesek és az iródiákok -papirosra teszik, a mi a bűn és erény küzdelmeiből szemök előtt foly le, -soha, néném! nem volt eset, melyben inkább lett volna kötelesség -gyűlölni azt, kit egykor szerettünk, mint a mostani. Elemér szándékosan -feledé, hogy nagybátyjáért atyám iszonyodik vele találkozni; értse meg -tehát, hogy Pécsi Simon leánya előbbre becsüli atyjának jogos haragját, -mint saját érzelmének dőre tévedéseit. - -– Hugom! Báthory Zsigmond leköszönése óta napjainkig sok -család-gyűlöletet láttam házassággal kiegyenlíttetni. Egy jobb nemzetség -sincs Erdélyben, mely a lefolyt ötven év alatt esküdt ellensége ne lett -volna a másiknak; de a sebeket, melyeket az atyák meghasonlása metszett, -többnyire az ivadékok szerelme hegeszté be. E balzsam által élünk mi, s -nem lett még halottá hazánk. Nagyatyám Báthory Zsigmondért küzdött, -férjem nagyatyja Kendinek és Báthory Boldizsárnak fogta pártját; apám a -megvert Báthory Gáborral vonult Váradra, míg férjem atyja Bethlen Gábor -kedvelt tanácsosa lett. A két ház két nemzedéken át egymás rontását -tervezé; de végre bennünk egyesültek a rég ellenségeskedő érdekek, s én -és férjem a mult ádáz gyűlöletéből csak a szeretetről vettünk okulást. - -Deborah szemében köny csillogott, de mintha felindulását szégyelné vagy -kárhoztatná, vállat vonva szólt: – A Gesztiek, Kamutiak, Jósika István, -Imrefi csak pártdühből vagy személyes boszúból üldözték ellenfeleiket, -ellenben Kassai István közönséges rabló, ki mindazon erszényt, melyet -valaha atyja kötött, atyám aranyaival szeretné megtömni. - -Deborahnak majdnem igaza vala Kassai István jellemére nézve, s mégis -maga érzé legjobban, hogy egész föllengésében önámítás, csalfaság és -színlés volt. - -Mikóné kifordult gazdasszonyi intézkedéseket tenni, Mikó még nem -érkezik, s Pécsi leányának oly erős izgalmak után, melyeken ma átment, -úgy látszik fél, vagy talán egész órát magában kell tölteni. - -Ma hallá nénjének, a «beteg asszonynak», hajmeresztő történetét; - -ma látá e szerencsétlen teremtés iszonyú halálát; - -ma rohanta meg őt, a büszke és aristocratikus érzelmű leányt, a bőszült -nép s neveté ki vad hahotával; - -ma szegezték ellene rongyokba takart kufárnők, piszkos kezű, bort lehelő -banyák ferde szitkok közt ökleiket, és ma akarták letépni róla a ruhát, -hogy szemérmes szűz keble, melynek igézetét csak a vakmerő képzelem -rajzolta le magának, most az összecsődült utczanép fajtalan szeme és -gúnyai számára feltárassék, úgy, a miként egy kéjhölgyé sem szokott; - -ma szabadítá meg őt a gyalázattól és veszélytől két ifjú; egyik, ki -határtalanul imádta, másik, ki negédes modorával akarta figyelmét -megnyerni, talán csak szeszélyből, talán csak kalandori szórakozásért; - -ma szakított végkép azzal, kit egykor vőlegényének hitt s évek óta vélt -szeretni; - -ma támadtak szivében kétes küzdelmek, melyeknek természetére gondolni -még nem volt ideje. - -S most egyedül van! - -Most Deborah gondolkodhatik! - -Oh Istenem, mily kín magányosan lenni, midőn vádak vagy emlékek nyomják -lelkünket! midőn álmokból, ferde benyomásokból és démoni érzésekből egy -bősz sokadalom támad, fölvert rajként zsibong körülünk, fullánkjaival -fenyeget, s védve vagy elhagyva magunkat, egyaránt lehetünk -bántalmaiknak kitéve! és százszor kín e magány, ha sejtjük, hogy -idegeink izgatottsága oly tükröt tarthat előnkbe, mely által -önbecsülésünk csökken; holott ha nyugodtabb perczekben lepne meg az -egyedüllét, hidegvérünk és részrehajló eszünk oly vonásokban rajzolná le -énünket, melyek letörölnék vagy szelidítnék lelkünk arczáról a sötét, a -kisérteti árnyakat! A ki néhány perczet úgy élt át, hogy magát nem -becsülhette, a gyémántként, mely törést kap, sohasem fogja úgy -összegyűjteni és visszaragyogtatni a sugarakat; sohasem képes úgy -örvendeni, mint addig tevé. Nem minden bűnből vagy vádból támad azon -mély szomor, mely a hang és arcz derűjén mindig útat tud törni magának, -s örök tiltakozásként vegyül a szerencse és boldogság közé. A belső -meghasonlást csak az idézi elő, ha tetteinkben hiányzott a nemesség, s -ha azok a jog szinével birván, helyeseltetnek a sokaságtól, de -elitéltetnek egy egyén, – önmagunk által. - -Mint mondám, Mikóné távozott. - -Deborah a teremben egyedül maradt. - - -VII. - -Körülnézett. Neszt hallott, szive dobogása volt. - -Lehajtá fejét könyökére, s könyökét, mely az asztalra támaszkodott, -elfedte a pártájáról aláomló fátyol, mely hullámzó fehér ködével arczát -is beborítá. - -De a mint a világ elzárva lett előle, a világba ragadtatott be. - -Elemér rég kiment a házból, s már lakására is megérkezhetett, ha oda -akart; azonban Deborah az elűzött ifjú lépéseit még hallá a -tornáczlépcső kövezetén. Oly lassú, oly kisérteti nesz volt ez, mintha a -vékony fövény fölött őszi szél járna, s a súlytalan parányokat söprené -tovább, tovább. Néha úgy rémlett, hogy Elemér visszafordúl, s azért -nincs több zaj, mert az ajtóra néz, melynek kilincsét soha érinteni nem -fogja, s mert előveszi a kis érmét, melyet három év óta keblén hord, -fölpattintja rugóját, kitépi az aranysárga tincset, mely benne az -örökkévalóságot jelentve, gyűrűvé tekerődzött. Oh! az a Deborah haja,… -egyetlen emlék szerelmök verőfényes, de már lehunyt napjából. És Elemér -a porba dobja. Ah! előbb legdrágább kincse volt, most megvetésének -tárgya. - -Deborah indulatosan emelkedett föl az asztaltól, letépte kebléről a -másik érmét, mely Elemér fürtjét őrzé. Kis lábával dühösen tapodott a -vékony arany lemezre, s megint felvevén, megnyitá az ablakot s hirtelen -aláereszté az érmét. A hideg szél forró arczára csapott s kijózanítá őt -mámorából. - -Az egyik ábránd volt, a mi az ifjú tettét festé, a másik való, a mit a -leány tett. - -Nem volt többé keblén érzelme. Ott hever a havon, csak a fekete selyem -zsinór, mely Deborah nyakán maradt, él tanúként a multból. - -S kivel bánt ő oly szívtelenül?… Megint előtte Elemér; pedig most nem -hajtá fejét merengőn a könyökére, pedig most hátravetett fátyollal és -büszkén jár a szobában. De körüle van az ifjú, nem úgy már, mint a lázas -idegek ábrája, hanem mint az emlékezet hű rajza, melyet elménkben -látunk, nem a térben, s mely nem kisértet, de kisér, velünk van. -Deborahnak eszébe jut Elemér, s hogy sebzett jobbjával nem birván a -kardot, baljával védelmezi őt. A helyzet nem festői, a fordulatok nem -művésziek, s általában kevés igézet van oly jelenetben, midőn valakit -védünk, holott magunkat sem tudjuk oltalmazni. Miért tenné vászonra a -művész, mért vésné ki a szobrász? A balkézzel folytatott vívásnak nincs -elég kecse. Életünkbe kerülhet, de a néző szemének nem tetszik. Azonban -csak néző volt-e Deborah? Oh! a finom izlésű leány gyöngédtelen -lelkiismerete most valami olyasról is kezd beszélni, hogy Elemér -kórágyból kelt fel, védelmére sietett, s ha az a kardot forgató bal kéz -nincs az utczacsopotozat közepett, Pécsi Deborah igen művészietlen, sőt -torzhelyzetekbe juthat vala, mielőtt a Mihály-kaputól az őrizet -elhivatott volna… Mivel fizettél föláldozásáért neki? kérdezte ismét a -finom leánytól a goromba lelkiismeret. Úgy-e, szakítottál vele, mintha -bünös volna, családja nevét dobtad szeme közé s egy tisztes úrhölgy -előtt kivántad lealázni őt? Hol volt a szíved, hogy ezt tehetted? vagy a -te szíved csak vértartó edény, csak vérforgató gép volna-e? Szeretném, -ha kevesebbet tartana a világ rólad, Deborah, s te többet tarthatnál -magadról!… - -– Oh hiú gondolatok, tépelődött magában a leány egy puha kerevetre -dőlve, melyen még sem lelt nyugvóhelyet. Tekintetét véletlenül az -átelleni tükörre veté, s a drága velenczei üveg, melynek hűségéért annyi -pénzt fizettek, nem akart neki hizelegni. Sápadt, dúlt, sötét vonásokat -vert vissza. - -– Ki merné állítani, hogy annyi árulás, üldözés és ármány után, akkora -családgyűlölet mellett kezem valaha Eleméré lehetett volna? S ha még -csak gyűlölet forogna fönn! De atyám utálja, megveti a vén Kassait. Nem -ülne oly székre, melyet az ő ruhája érint, s ha undorát pillanatig -legyőzve egy hóhérral szorítana jobbot, csak megmosdanék s azonnal -tovább folytatná a munkáját; de ha Kassainak nyujtana kezet, örökre -hinné, hogy maradt ujjain valami mocsok, melyet lemosni lehetetlen és a -lopott kincs rozsdáját, a hamis itéletek tintafoltját s a legpiszkosabb -üzletek szennyét bélyegként látná bőrébe evődni. Hiba volt, hogy midőn -atyám indulatját legelőször észrevevém, akkor nem viseltem határozottan -magamat, akkor nem téptem szét Elemér minden reményét. S ha végre most -teljesítém azt, mit eddig is bűn halogatni, kinek van joga -szemrehányásra, ki szólhat meg engemet? Elemérnek volt kötelessége -visszavonulni, neki nem kellett volna engemet azon kényszerűségbe hozni, -hogy tudtára adjam: mivel tartozik saját büszkeségének és atyja -akaratjának egy önérző némber és egy engedelmes leány. - -Így okoskodott Deborah, de a kíméletlen lelkiismeret a kereveten is vele -volt s rövid hallgatás után ezt mondá: – Esküszöm, Deborah, s csak én -nem szoktam hamis esküt tenni, hitemre állítom, hogy te ma azt a szegény -Elemért el nem taszítottad volna magadtól, ha Gyulait meg nem látod, ha -az ő lovagiassága, merészsége, gőgje, urias magatartása nem bilincseli -le szivedet. Jól esett sebzett kedélyednek a gőg, melylyel a -népsöpredékre tekintett s hogy selyem ostorral fékezé a ronda -vadállatokat, és azok reszkettek szeme élétől, míg az Elemér kardja élét -fitymálák. Ez tetszett neked, s most ledérségedet takarod elvekkel. De -honnan tudod, hogy ő vágynék a te szerelmedre? hiszed-e, hogy csak egy -szikra is lesz keblében azon hűségből, mely a megvetett másik ifjúban -évekig égett egyenlő lánggal, és semmi hamu sem mutatá fogyását? Mit -birsz Gyulaitól egy nyájas mosolyon kívül? s te azért a szíved táján -sokáig hordott érmét dobtad az utczára? Úgy-e, most fölvennéd a hóról, -honnan, ha az ablakon kinézsz, még vádlólag fog szemedbe csillogni? s -végtére is miért vennéd föl? - -– Soha, soha! – zokogá Deborah. – Inkább törjék el kezem. - -Sűrűn omló könnyek közt találta őt a belépő Mikóné. - -– Atyádat értesítettem a történtek felől, s most már minden aggodalom -nélkül maradhatsz nálam. Holnap reggel, vagy ha tetszik, ma estve magam -viszlek haza. Gécziné halálát is megírtam, csak Elemérről hallgaték,… de -te sírsz, képedből ki vagy kelve, szemeid veresek, ajkad reszket,… édes -Deboráhm, mi lelt? - -– Igen rosszul érzem magamat, néném, – szólt a leány. - -Mikóné Deborah homlokát tapintá, kezét megfogta, üterét érinté ujjaival. - -– Egy kevés lázad van, hugom! Ágyat vettetek, pihenj ki, hogy hamar -visszanyerhesd nyugalmadat. Feküdjél le kedvesem! Ne vonakodjál,… -Deborah, csak egy pár órát ülj ágyban. Meglásd, megint jobban fogsz -lenni. Halantékod dobog. Deborah, jer hálószobámba. - -Valóban ő beteg volt, egész nap beteg, nyugtalanúl gyűrte össze -vánkosait, arcza rózsapiros volt, szemében idegen láng égett, s -összefüggés nélküli éber álmok s álmodó éberlét közt beszélt egy érméről -is, mely villog, égeti a havat,… s ha még csak ez volna! de az ő szemét -is égeti, lelkéig süt tikkasztón, hervasztón. - -– Szegény félrebeszél – mondá nejének Mikó. - -– Mindjárt itt lesz az orvos – válaszolá halkan a háziasszony. - -– Túlizgatottság miatt támadt baj, holnaputánig bizonyosan el fog múlni -– szólt az orvos, rövid vizsgálatot tartva a betegen s hosszú receptet -írván számára. - - -VIII. - -Pécsi Simont a történtekről értesülés kiragadta magányából. - -Meg akarta mutatni, hogy ki ő; látni akarta, hogy mit tartanak felőle. - -Daczczal tölt el keserüség helyett. A szerény visszavonulást -gazdagságának és tekintélyének fitogtatásával szakítá félbe. - -Kedvező alkalmat nyujtott erre Gécziné gyászesete. - -Szégyelte az élő rokont ismerni, a halottat büszkén vallá magáénak. - -A «beteg asszony» nem volt egy főúr társaságába való, mert férjét a -gúnyoló népnek ketreczben mutogatták; de a «beteg asszony» holttestét a -családi sírboltba fejedelmi díszszel kelle eltakaríttatni, mert a nép -hasonló gúnynyal illette Pécsi Simont, mint egykor Géczit, s e silány -tömegnek nyomorult véleményét kislelkűség volna tekintetbe venni. - -S mint fogja boszantani Kassait, ha üldözöttje, aggodalom köde helyett, -homlokán a magas rang és szertelen vagyon dicskörével jelen meg, s ha a -nép, mely tegnap dühös szelindek volt, ma szelid és alázatos uszkárrá -válik! - -S mitől félne Pécsi? - -Talán a szombatosok elleni törvény fölélesztésétől? - -Hisz nyiltan nem állott még e felekezethez. - -S hát Kassainak nincs-e oka tőle félni? - -Nem volt-e Pécsi egykor mindenható korlátnok, nincs-e most is erős -pártja az aristocratiában, s nem üríthet-e ki aranynyal tömött zsákokat, -akár a boszúért, akár becsvágyból, míg a fukar Kassai a halált sem -váltaná meg a rája nézve még iszonyúbb halál – a pénztől megválás által? - -Volt-e csalokoskodás e nézetekben? vizsgálni nem akarjuk, csak -följegyeztük. - -A «beteg asszony» holtteste díszes terítőn, drága kelmékben hevert, míg -nem hármas koporsóba záratott, s fölemeltetett a halottas kocsiba, -melyet gyászfátyollal takart hat paripa vont a székesegyházig, hogy ott -nagyhirű papok szónoklata s a püspök búcsúztatója avassa a Pécsi Simon -balázsfalvi sírboltjának méltó lakosává. - -A szónoklatok ki is tüntek, s a nép figyelemmel hallgatta, míg a főurak, -kik majdnem teljes számmal voltak jelen, gyakran feledék szemeiket az -ismeretlen czímereken, melyek az egyház falait belepték, s tanakodni -látszottak: melyik a Pécsieké, melyik a Géczieké? - -A fejedelem a szertartáson nem volt jelen; de György úrfi tartván magát -a «tegnapi dynastiák» azon aranyszabályához, hogy a trónörökösnek az -ellenzékhez kell szítni, egész udvari személyzetével ott vala. - -Némelyek nagy fontosságúnak rebesgeték a tényt, mivel híre járt, hogy a -fejedelem még életében utóddá fogja választani György úrfit; de Pécsi -bölcsebb államférfiú volt, mintsem a fiatal herczegnek, ki iskoláját -most végzé, elégületlenségét csak félig megtanult leczkénél többnek -vegye, s ha büszkén tekintett a díszruhás halotti vendégekre, nem a -jövendőre számíta, hanem jelen helyzetének súlyát méregeté, s elégnek -találta azt, még Kassaival szemben is. - -Ez adott szép és kifejezésdús arczának akkora méltóságot, mintha római -patricius volna, még pedig a köztársaság arany korából. - -Az isteni tisztelet végével a koporsót megint halotti kocsira tevék s -eljött a döntő pillanat, mely Kassai és a népzavargás ellen volt -kiszámítva. - -A holttestet Balázsfalvára a Mihály-kapun kellett volna vinni, de Pécsi -a Miklós-kapu felé indítá, hogy Kassai háza előtt vonassék halkan -tovább. Értesülve volt a vén korlátnok gyöngélkedő állapotáról, mely őt -szobájában tartá, s tudta gyermekies kiváncsiságát, hogy lopvást mindig -az ablakon tekintget ki, s ha fontosabb látvány nincs, az utczagyerekek -veszekedéseit élvezi. - -A nagy és kicsiny harangok megkondultak. - -A főiskola minden énekelni tudó növendéke zengé a gyászdalokat. - -Néhány pap is a tetem előtt járdalt, zsoltárral kezében, áhítattal -arczán. - -De a kiséret, mely a koporsó után ment, volt hivatva, nagy benyomást -tenni az összecsődült tömegre. - -E kiséret létesítése a porból emelkedett főúr sok fáradságába került. - -Nem alázhatá le magát unszolásokig, s a Kassai elleni dacz egy félig -elhangzott név körül dicskört vonni nem volt elég erejű. - -Mikó, ki Pécsi régi barátja vala, czímeres kocsija elé hat lovat -fogatott, s fekete bársonyba öltözött nején ragyogtak az ékszerek, három -ősanya takarékossága és fényvágya csillogó emlékei. - -Szerédi a vén Kassai ingerlésére megjelent díszhintójával, s ezt azért -sem mulasztá el, mert alkalmat lelhetett a másik fölvergődött főúrnak, -kit most pártol, nevetséges gyöngeségeit kémleni, és élczekre használni. - -A Mikó és Szerédi rokonságaiból jelentékeny számú dandár telt ki, nyalka -öltözetben, szilaj méneken; György úrfi kamarásai közül is egypár -csatlakozott hozzájok, s Pécsi a Fehérvárhoz közel fekvő jószágaiból -tudott annyi védenczet és uradalmi tisztet előállítani, hogy a testet -követő tömeg számára és fényére nézve az emlékezetesek közé vala -sorozható. - -A «beteg asszonyt» e csoportozatból talán senki sem ismerte, csak azt -tudták, hogy a népsöpredék bántalmai okozák halálát s hogy Pécsi Simon -rokona volt. - -A gyászmenet tehát erős tiltakozásnak látszott azokra nézve, kik Bethlen -Gábor fejedelem megbukott miniszterének befolyását tagadták, s kik többé -veszélyesnek sem hivék a haldokló oroszlánt, egy régi mesében említett -állatként, megrúgni. Azonban a mi az idegennek és a sokaságnak imponál, -a részleteket vizsgáló és a viszonyokat ismerő előtt gyakran veszti el -komolyságát, s az erő öltözékében a gyöngeség alakját gyaníttatja, -vaspánczélban az izmatlan testet, melynek csak tehetetlenségét növeli -az, mit védelmül vett magára. - -A gazdagság varázsával inkább hatott Pécsi, mint az aristokratikus -összeköttetések dicskörével. - -A hintó, melyben ült, Brandenburgi Katalin menyegzője óta párjára nem -talált, mert Rákóczi az aranyat nem kerékpántokra szerette veretni, -hanem szekrényébe zárta el, s példája hatással volt fiatalabb korú -országnagyokra, kik a pazar Báthori Gábor és a fényűző Bethlen udvarában -nem tehetik még hosszas megszokás által második természetökké a csínt, -választékosságot és ragyogást. - -S ha Pécsi hintójának diszítményei a dúsgazdagot vezették a bámész nép -képzelődése elébe, kecses alakja a szép izléssel birót elégíté ki. Nagy -volt a nélkül, hogy a nehézség eszméjét költené föl. Nemcsak külsőjének -és borítékának színe, de minden, a legkisebb szegtől a legizmosabb -izekig, oly összhangzású, mintha nem egyberakva, hanem egyszerre lett -volna alkotva, s a választás, rendezés és széparányuság nehézségeit nem -is kellett volna leküzdeni, mert azok önkényt oldattak meg. - -Azurkék szövetű s áttört aranytól csillogó hálóval borított hat andaluzi -szürke vonta a pompás járművet, büszkén hordozva nyakát, s oly -iskolázattal, melynek föladata volt sok mozgékonyság mellett keveset -haladni s az idomok szépségét, a vér tüzét, a meghajlások kecsét -tüntetni föl. Mindenik ló mellett, vezetéket tartva kezében, díszruhás -csatlós léptet. A fogat előtt a kengyelfutó halad, mintegy utat törve, a -hintó háta mögött pedig a szolgák sűrű csoportozata. - -Pécsi Simon egyedül ült a bibor-vánkosokon, betegsége miatt Deborah -jelen nem lehetvén. - -Az agg államférfiú tekintélyes alakjával, az esteledő kor minden sajátos -szépségét és méltóságát kifejező arczával, tar homlokával, nagy kék -szemeivel, hideg s mégis szives magatartásával, melybe jellemének s a -gyászszertartásnak kellő komolysága vegyült, nem tévesztheté el hatását -a tömegre, még akkor sem, ha a vagyon, rang és hatalom számos -jelvényeivel nincs körülvéve. - -A merre a hintaja haladt, emelkedtek a fövegek, mintha a harmadik nap, -mely a nép rakonczátlansága után telőben van, ugyanannyi év távolságát -ékelné a jelen hangulat és a régi közé. - -De a tisztes férfiu egészség-piros vonalai most a szokottnál jóval -halványabbak voltak, s ki tudná, e csekély elhajlás hányféle indulatot s -mekkora szenvedélyt jelezett! - -Mi nem jutott Pécsi eszébe, míg tekintete csendesen nyugodott az -egyéneken, kiket most bámész kiváncsiság csődített össze, s egykor vak -düh? - -A hintó ajtóinál jobbról és balról egy-egy udvari tiszt lovagolt, -bogláros övében rakott mívű vadászkéssel s hosszú török pisztolyokkal. -Mindkettőnek nyregkápájáról zömök vidrabőr-zacskó függött. A hogy a -menet a templom körét áthaladta, az udvari tisztek marokkal kezdték -szórni a pénzt. - -A közszokás ellenére ezért zárta be Pécsinek, a legközelebbi rokonnak -hintója a gyászkiséretet. - -A jelenet, mely bekövetkezett, vadabb volt, mint a mennyit mélyebb -érzésű kedély mellett rendezni vagy csak eltűrni is lehetett volna, de a -gazdag fölvergődöttet hiusága és sértett gőgje ragadá a temetéskor -divatozó alamizsna-osztás e badar gyakorlására. - -Kapzsi öröm zaja vegyült a gyászénekbe, tolongás háborítá meg az ünnepi -menetet, a mulandóság rendítő eszméje mellé az élet alávalóságának -érzése társult, s a halottat a rothadt élők csődülete látszott -nyomról-nyomra üldözni. - -Hullott a réz és ezüst pénzdarab göröngyökre, hóra, a feltartott -süvegekbe, a nép fejére, egy érczeső, melynek minden cseppje a -szégyenpírt kellett volna a tömeg arczán föllobbantani, de csak örömét -gyujtá meg. - -Pécsi komolyan nézett ki a hintóüvegen. Észre vett minden mozdulatot. -Látta azt, ki görcsösebben szorítá tenyerébe a dénárokat, kinek szeme -birvágygyal villog a szerencsésebbek szerzeményére, ki daczos vonalait -mosolyra torzítja az ezüst hetesre vagy lengyel forintra, mely ölébe -hull, ki a kövér alamizsnán hálálkodva fogja össze kezét, s ki a -pénzosztók lovainak zablafékéhez kapkod, mintha az ajándékot rablással -akarná bővítni. - -– E nyomorultak támadták meg leányomat, s fenyegettek engemet. Hadd -veszítsék el eszöket ma pénzemen, mint tegnapelőtt Kassai üres szavain. -Hadd legyenek most ittasok a bortól, mint akkor a dühtől. Melyik volna -közülök, ki harminczegy kispénzért ne adná el magát a Megváltót is? Ime, -az iskolamester most már nem félne a kis Gyulai selyem-ostorától! Mindig -lovaim előtt lábatlankodik, csatlósomnak kell az útból félrelökni őt, s -ismét itt van. - -Ilyen a nép! S hát az a vastag asszony vajon nem Panna-e, ki tigris -körmeivel Deborah arczának rohant? Ah, leányom, sohajta ekkor Pécsi, -látván, miként a kövér nő ökleit szorította össze a helyett, hogy -kinyitná. Szegény gyermekem! életed csakugyan nagy veszélyben lehetett. -De mi az? - -Pécsi e kérdésre, mely a fölvillant gondolattal egyszerre szavakban is -kitört, sáppadt lett. - -Valaki tudniillik ezüst féltallért fogott ki, s egy vén koldusnőnek adá -át, ki évei miatt a földre nem görnyedhetett, a légbe nem kapkodhatott, -s a pazarlás nagy napján üres kézzel maradt. - -Pécsi hirtelen feltárta a kocsiajtót, s néhány körmöczit dobott az -ajándékozóhoz. A csillogó aranydarabok épen ennek lába elé hullottak. Rá -se tekintett e csábkincsre, pedig avult ruhája volt, de a helyett gúnyos -mosolylyal fordítá szemeit Pécsire. - -Ismeretes arcz! - -Pécsi merengett, fölkutatta emlékezetét, hasztalan! - -Pedig bizonyosan többször látta ezt az embert. - -Ki lehet ő? - -A főúr homlokára sötét felleg vonult. - -– Rajongónak kell lennie! Gyilkosommá is lehet! Bizonyosan a szombatosok -gyűlölője! - -Pécsi visszább vonúlt hintajába, és sokáig, sokáig nem látta, mi -történik körülötte. - -Őt lehangolá az önérzet első nyilatkozása; mert zaklatott kedélye -veszélyesnek vélte azt, kit nem vethetett meg. - -Pedig az önérző férfiu, a jámbor kőmíves volt, ki a szombatosok elleni -kitörés alkalmával mindent tőn a Pécsi Simonra és Deboráhra fölingerült -tömeg csillapítása végett. - -A temetési kiséret a Miklós-kapun túl volt már, midőn Pécsi észrevevé, -hogy merengése megfosztá őt a legérdekesebb látványtól, melyre -sovárgott, tudniillik a hatás szemléletétől, mit a kiváncsi Kassaira a -nép hódolata, a számos gyászkiséret, a pazar fényüzés gyakorolt. - -– A pimasz tollrágó, gondolá magában, ha nem fél a megismertetéstől, -kétségtelenül a koldusok és csavargók közé lopódzott volna, hogy néhány -fillért az éhező gyomrok és meztelen testek elől elkaparíthasson. S én -nem láthatám arczán az irigy dühöt, a szomju birvágyot! S Kassai nem -nézhetett szemem közé, hogy érezhesse, mennyire képtelen vagyok őt -gyűlölni, mennyire lefegyverzi aljasságával még haragomat is! - -Midőn a gyászmenet az Ompoly partjához ért s a külvárost háta mögött -hagyta, kocsik vártak azokra, kik a gyalogok közül Balázsfalvára akarják -a holttestet kisérni. A nagy tor és az ajándékok reménye annyi -csáberővel hatott, hogy miután a jármüvekre több föl nem -kapaszkodhatott, sűrű falka lepte el az utat és tarlókat, hogy a -legalább három órára fekvő helységbe barangoljanak télnek idején, s azon -lehangoló kilátás ellenére, hogy hihetőleg késő estig kell a Marosparton -vesztegelniök, míg a repülő hidak átszállíthatnák. - -E csopotozatot azonban meggyéríté egy terjengeni kezdő hír a fehérvári -tor iránt, mely szintén sokat igérő körrajzokat festett a falánk -képzelődés elébe. A vállalkozóbb szellemüek tehát tovább haladtak, míg a -kik a hideget csipősnek, az utat hosszúnak s ruháikat vékonynak -találták, vissza kezdének szivárogni, s még jókor érkeztek meg ama -fontos perczre, midőn a külvárosban Pécsi egyik nagy pusztatelkén -rögtönzött tűzhelyek és ernyős sátrak alatt a hízott ökör részletei -fölött dulakodott a nép, s a második hordó csapját kiverték, hogy a -hatalmasok asztalán is kedvelt sárdi bor öblös cserépedényekben -osztassék ki azoknak, kik még nem töltek torkig a dáridóval. - -Pécsi elégült vala, midőn meggondolta, hogy valószinüleg egyen kívül, -minden, a ki csak őt szidalmazá, ki a «beteg asszonyt» vad zajongással -örökre elnémítá, s ki Deboráht mocskos kezeivel, szemtelen szemével és -nyelvével sértette, a mai napon jól lakott, egészen leitta eszét és -lapos zsebeit pénzzel tömé meg az ő nagylelküségéből. - -Ez vala boszuja. - - -IX. - -Midőn Elemér a Mikó-házból távozott, a csapásnak, mely őt érte, egész -súlyát épen temérdeksége miatt nem érezé. - -Keble fásult volt inkább, mint izgatott, s önérzete, ha nem is bírt -fájdalmán uralkodni, annak küljeleit letiltá az arczról, s hevesebb -rohamait óvatosan mérséklé. - -A fejedelmi udvar III. osztályához közeledvén, bajtársai épen őrt -váltottak. A künn és foglalatosság nélkül levők nevetve és baráti -szivességgel üdvözölték, tréfáltak gyors fölgyógyulásán, tudakozódtak a -történtekről, s volt ki dévajon – mint ifjaknál szokás – czélza a -szerelemre és Deboráhra, volt ki megbocsátható gyöngédtelenséggel a -nagybátya magaviseletéről ejtett kellemetlen szavakat. - -Úgy szerették Elemért, mint testvéröket, és mégis ellenségként sem -érinthettek volna kedélyében fájóbb húrokra. - -A velök töltött percz jobban fárasztá, mint a küzdés, melylyel a -Mikó-házban annyi arany álomtól és boldogságtól vált meg. Míg csak a -viszonyok kedvezése fordult el tőle, de Deborah hidegségét nem a szív -kihülésének vélte, míg csak Pécsi háza volt zárva a gyűlölt nagybátyának -unokaöcscse elől s nem a lány hajlama, míg egymásé nem lehettek, de a -nélkül, hogy lemondásuk a közöny jelmezét hordaná, oh! addig Elemér még -áldá a gondviselést s az élet fáradalmait, s hétköznapi örömei közűl oly -szivesen menekűlt a reménytelen szerelem ábrándvilágába, mintha a -bánatnak is saját édene volna, melynek sötét, regényes árnyaiból s -könyharmattól áztatott virányairól csak a ledér szív vágyhatnék többé -vissza a boldogság verőfényes tájékaira. De most… most, a mikor Deborah, -kit istennőként imádott, maga rombolta le az oltárt, melyet számára az -ifju rajongó emelt; most, a mikor nemcsak szerelmét vonta el tőle, hanem -nemesebb, fensőbb természete iránti hitét is néhány kedélytelen szavával -meggyilkolá; most e sivár elhagyottságban úgy rémlék Elemérnek, hogy az -ő árva szivétől kezdve minden tárgy elvesztette életjelentőségét, s -valamint keblében nincs meg többé a drága eszménykép, mely a helyet, hol -őrizé, szentté tette, úgy az egész érzéki világ is e percztől kezdve -valamit sirat, mi belőle elraboltatott, mi soha vissza nem kerül, s mi -azt a kellem igézetétől és a vidámság mosolyától örökre megfosztotta. -Szemünkben egy könny elég arra, hogy elfátyolozza a csillagok fényét. S -ki örömeit eltemette, a tavasz virágos kertjeiben is csak temetőben -járkál, minden kő a keresztet, minden fa a fejfát hozza emlékezetébe s a -porszem, mely a verőfényben játszik, a port, melyet a koporsó zárva -tart, míg a deszkák elrothadnak. - -Szerencséjére Elemérnek a párbajban nyert seb a mozgás, belizgatottság -és surlódások miatt ingerülve, mindinkább kezdett sajgani, -külfájdalmakkal súlyegyenzé a lelkieket, s lázat idézvén elő, nem -engedte a gondolatoknak egy tárgy körüli összpontosulását. - -Tompa, mély és tartós álom követé a kimerültséget, s már a reggel -szürkülete félig földerítette a beteg szobáját, midőn az csendesen -kinyitá szemeit, s előbb jobb karjára, mely, mint látszik, még -túlérzékeny vala, tekintett, s aztán figyelőn, kémlőn a vánkosokra, -gyógyszeres üvegekre, a kerevetre, a fogasra, hol handzsárok, lándzsák, -kardok, pisztolyok és egy idomtalan torkú kerekes puska függöttek. - -– Lám, lám! otthon vagyok, s csakugyan az én saját szobám! mondá -érthetőn, hogy maga is hallja szavát, abban keresve mintegy tanut -ébrenléte iránt. Magyarországba vagy pokolba ragadtak-e szilaj álmaim, -mit tudom én? Élet és halál ölelkezett körűlem. Különös vegyülete volt a -kéjnek és kínnak, mely ereimben pezsgett, zsibongott. - -Elemér a történtek és lázálmak zűrzavaros tüneményei közűl, melyek -egymást félre- és előtolva lebegtek lelke előtt, rendre különválasztá s -összefűzé a valóságot, s midőn a téli nap hajnalsugarai ablakára -sütöttek, már elméjében is minden világossá lett. - -Ah! hogy kedves csalódásainkkal egyszerre nem szünik meg életünk! - -– El, el innen! De lesz-e a széles világon hely, melynek minden fűszála, -minden zsendülő virága és hervadt levele ne kiáltsa nekem: el, el -tőlünk! Elemér e sohajjal a vánkosra visszahajtá fejét. - -Legelső látogatója Gyulai Ferencz volt. - -– Hát megint ágyba huzódtál? – szólt szeles és dévaj modorával, miért -nem ültél tegnap itthon, vagy miért fekszel most? Kijárásoddal mindenkit -figyelmeztettél, hogy párbajod volt; bennüléseddel elhiteted velök, hogy -veszélyben forog életed. Nem rajtad mulik, pajtás! ha a «nemes társaság» -tagjai sorából trombita és dobszó mellett kicsapnak, s csak ne kellene -még fekete palástot tartani nyakadon a czeremonia alatt, s ne volna a -bakó kötelessége azt az ünnepi szertartás végével sajátkezüleg -lekapcsolni rólad! Megköszönném ő kelmének e furcsa szolgálatot. - -Elemér leirhatlan közönynyel hallgatá Gyulai szavait. - -– S te meg sem ütközöl? arczodon a szemérem vércseppéből egy parány sem -jelentkezik? Hát miért szabadítottalak meg a bajból, ha haltermészeted -miatt áldozati készségemért még hálára sem számíthatok? Pedig nem -hullott-e ki majdnem zsebemből a kamarási kulcs, melylyel az elfogadási -termeket a szolgáló apródok- és a könyörgő nagy uraknak megnyitom? A -testőrkapitány már az udvarmesternek közlé azt a gyanuját, hogy -alkalmasint füllentek. Szerencsémre az a buta Kőszegi, kivel vívtál, -egyszerre éleseszüvé vált, kitalálta még gondolataimat is s velem -mindenben egyenlőn vallott. Megérdemli, hogy druszámnak hívjam, bár nem -Ferencznek, de Tamásnak keresztelték, azonban ily csekély tévedés a -névben nem bír jelentőséggel. Elég az hozzá, Kőszegi az eget veri -fejével, hogy oly jeles családból, minő az enyém, druszája akadt. - -Míg Elemér fásult nyugalommal hallgatá a párbaj iránt tett előleges -nyomozatot, melynek kimenetele katonai rangjába kerülhetett volna, -Gyulai elbeszélé a további vizsgálatoknak véget vető csínyt. - -Ő tudniillik magára fogta Elemér megsebzését s tanúul Kőszegire, a -párbajvívóra hivatkozott. A történetet úgy adta elő, hogy kardhordozási -ügyességről vitatkozott Elemérrel, s a próbán tőle egy vak ütést kapott, -melynek sárga foltját mutogatá is, míg viszont a hévtől elragadtatva, ő -a kard élével sérté meg diadalmas versenytársát, de tüstént bocsánatot -kért ügyetlenségeért, mit sebzett barátja, ha megkérdik, bizonyosan nem -fog eltagadni. - -– Így hát czimborám, szólt Gyulai, mindent körűlményesen előadva, neked -más tennivalód nincs, mint kapitányunk és az udvarmester előtt -kinyilatkoztatni, hogy nem kivánsz semmi elégtételt és szivedből -megbocsátasz nekem. - -Elemér, bár alig figyel a történtek elbeszélésére, annyit mégis sejt, -hogy Gyulainak köszönettel tartozik, s a jelenleg használatban nem levő -jobbja helyett balját nyujtá neki. - -– Már most, czimborám, szólt Gyulai a kerevetről felpattanva, sietnem -kell Anna nénihez, ki a beharangozáskor rám vár; de, ne hidd, hogy -pénzzel, nem vagyok oly adósság-csináló, mint a világ hiszi, s azt se -hidd, hogy templombamenetel végett, nagynéném korántsem oly vallásos, -minőnek ki van kiáltva, ha! ha! ne hidd! Tudnék én szépeket beszélni -asszonynéném kegyességéről, ha! ha! Tegnap este is nagyon furcsa -kötelességet tukmált rám a herczegkisasszonynál. Nevetnem kell, ha -meggondolom, hogy fejedelmünk, kivel a belátásban bölcs Salamonon és a -svecus királyon kivül senki sem versenyezhet, még saját háznépét sem -ismeri. Hüm! pajtás, szeszélyes fejecskéje van Zsófi -herczegkisasszonynak! Ha te, Elemér, tudnád, a mit én tegnap óta tudok. - -– S mit tudsz? kérdé most a beteg öszpontosított figyelemmel. - -– Azt, hogy a nők a ravaszság testvérhugai, válaszolta kikerülőn Gyulai. - -– A herczegkisasszonyról akartál nekem beszélni. - -– Csak azért, hogy róla Pécsi Deboráhra térjek át. - -Elemér arcza halvány színt váltott. - -– Deborah, szólt Gyulai, Erdélynek alkalmasint legszebb leánya, s csak -azt akarnám tőled, de megbántás nélkül, kérdeni, hogy hasonlíthatlan -varázsú szemei szivének szolgálatjában állanak-e, vagy csak mint -szabad-csapatok folytatják a háborut eszünk ellen. Isten látja, hogy -nekünk férfiaknak, eszünk nincs jól vértezve oly szemsugarak ellen, -melyek élökkel a numidák nyilait is megszégyenítnék. Elemér, téged -Deborah lovagjának tartanak; te, mint tornákon mondani szokás, évek óta -az ő szinét hordod jelül, szólj igazán, nagyon hiúnak tartasz-e? - -– Egy kevéssé az vagy Ferencz, – válaszolá a beteg. - -– S Deborah, de ne haragudjál! ne volna-e egy kevéssé tetszelgős? - -Elemér mellét visszafojtott sohaj emelé. - -– Deboráhról, – szólt, – csak azt mondhatnám, a mit a személyesített -erény sem vehetne ócsárlásnak, ha mi gyarló halandók az ő halhatatlan -tulajdonai felől beszélgetnénk. - -– Te imádod Deboráht, s igazad van, ha engem nevetségig hiúnak tartasz. -Másnál lehet tetszelgés, a mi Deboráhnál csak az elfogulatlan és élénk -kedélynek mozzanata. A szeleverdi urfiak önhittsége gyakran -tulajdonított mély jelentőséget még annak is, ha egy szép leány -összevonta szempilláit, midőn a szellő vagy sugár kellemetlenül érinté. -De már eleget fecsegtünk, s Anna néném lehord késedelmezésemért. Isten -veled, Elemér! Feledd el, hogy Zsófia herczegkisasszony nevét -említettem. Ha, ha! csak azt szeretném tudni, ki volt még oly vakmerő -levente, mint a milyenné Anna akar engemet tenni? Nincs furcsább -teremtése az Istennek a szeszélyes némbereknél. - -– És vétkesebb a hallgatni nem tudó férfiaknál, – tevé hozzá Elemér. - -Gyulai arczára vér szökelt. – E megjegyzésedet nem fogom soha feledni. -Kérlek, ha sejtesz valamit, ne itélj balul. Legjobb barátom vagy, s -tudom, hogy minden gondatlanul ejtett szavam kebledben mélyen el van -temetve. - -Ezzel Gyulai távozott. - - -X. - -Elemér marczangoló gondolatok zsákmányává lett. - -Változatos s egymással veszekvő érzések küzdöttek keblében. - -Gyulai a párbajra szabott szigorú büntetéstől mentette meg őt, de mit -használ a büntetést az önvád magasabbra fokozásával kerülni ki! - -Vagy nem volt-e annak, ki Zsófia herczegkisasszony titkába avattatott, -lovagi kötelessége, az úr asztalához járulást megelőző hetekben minden -párbajt kerülni? Nem volt-e Elemérre nézve becsületi tartozás, saját -testének épségét védeni, hogy e delnő lelkiismeretét oltalmazhassa s ne -adjon alkalmat veszélyes fölfedezésekre? Nem kell-e tudnia, hogy -bajvívásban ő csak úgy kaphat sebet, mint ellenfele, s hogy a vér, mely -ereiből kiömlik, a lankadás, mely kórágyba szegzi, a fejedelmi család -közé örökéletű botrányt és meghasonlást vethet? - -Elemér élénk színekben rajzolá maga elébe a helyzetet, melybe a -katholika hitvallású herczeglányt taszította. - -Borzadva gondolt arra, mily közel már a karácsony, s e rövid idő alatt -betegsége enyhülés helyett akkora erősbülést nyerhet, mely a válságos -perczben a kamarási szolgálatra egészen képtelenné teszi. - -S mi fog ekkor történni? - -– Ah! – sohajtá Elemér – Gyulai szavaiból azon keserű vigasztalást -vonhatom, hogy mások nálamnál előrelátóbbak voltak, a baj ki van kerülve -s helyem betöltve. Úgy látszik, Gyulai utódom, s mily rossz véleményt -kell jellememről a herczeglánynak táplálnia. Személyes ügyemet előbbre -tevém érdekeinél. Szégyenbélyeg rajtam a becsületi vitában nyert seb, -mert bizonysága a becsületről való magasabb fogalmak hiányának. Nem -érdemem, hogy György herczeg jegyese nem volt elébe dobva a hazaküldetés -gyalázatának. S most mentve-e a titok föllepleztetésének veszélyétől? Oh -ég! – töprenkedett Elemér – Gyulai ügyes, lovagias, bátor; de könnyelmű, -és a túlságig közlékeny természetű. S nem tőn-e nálam is rosszúl -leplezett czélzatokat, s hány ember nincs, kiben még inkább bízik, mint -bennem? - -Elemér gyönge szivét, mint a galambot az ölyv, éles körmökkel ragadta -meg az önvád. - -Eszméi nyomonként rémítőbb lehetségekbe barangoltak. - -Ha világra lépne a titok, nem volna-e ő is saját hitsorsosai előtt -bemocskolva? Nem tartatnék-e vallása kigúnyolásában silány eszköznek -vagy gonosz bűntársnak? S a fejedelem szabhatna-e oly szigorú büntetést -rá, mely a közvélemény méltó ingerültségével versenyezhetne? - -E kérdések mindenike fáklyafény volt, mely sötét ösvényeken vezette -sejtelmes mélységek fölött. - -Elemér izgékony figyelmét már többé nem kerülheté ki azon eddig általa -kellőleg nem méltatott tény, hogy Rákóczi fejedelem ellen terhes bűnt -követett el, midőn a ravasz Anna kéréseinek engedvén, csalás és -kijátszások eszközéül vállalkozott. Elragadta a költői s leventei -látszat. Csillogó fényben tünt föl előtte, hogy ő, az igénytelen ifju, a -legmagasabb rangú hölgy lelkiismeretszabadságának őre, s nem vevé észre, -hogy e ragyogó álerény leple alatt végre is egy hűtlen udvari szolga -fenyítést érdemlő csínyje lappang. - -– És nem áll-e ily ballépések sorozatából egész életem! – sohajtá -Elemér. – Pécsi kész volt hozzám, a vagyontalan testőrhöz, kinek kardján -kívül semmije, még kilátása sem volt, nőül adni Deboráht. S ekkor Isten -büntetéseként veti magát nyakamra egy nagybátya. Jellemétől -idegenkedtem, kincsére nem vágytam, s bár hallám, hogy Pécsinek halálos -ellensége, nem volt szivem visszautasítani a gyűlölt öreget, kit annyian -üldöznek és vetnek meg, s ki lelki elhagyottságában s egy örömtelen élet -alkonyán, a közös eredetre hivatkozva, követelé tőlem a szeretet -kötelességét és a családi kötelékek becsülését. Szeretni nem tudtam őt; -becsülni tisztemnek tartám. De épen e becsülés egyenlőnek mutatkozott -Pécsi kárhoztatásával. Vagy ipam vagy nagybátyám nem élhet -emlékezetemben, ezt sejteté minden jel. A két ellenkező földsark -közelebb fekszik egymáshoz, mint szivök, s tudtam, hogy ragaszkodásomban -soha osztozni nem fognak. Inkább, mindketten, használatlanúl dobják el -azt. S mégis lemondottam-e nagybátyámról, mert vérárulásnak festé -gyöngeségem a szerelemnek hozandó áldozatot, s lemondottam-e Deborahról, -mert a szerelmet hittem az élet legdrágább kincsének, melyet elalkudni, -fölcserélni, s mint az aranyat silányabb érczekkel beváltani, nem -lehet?.. Oh! gyöngeség, neked mennyi neved van! Jóságnak mond a bamba, -gyávaságnak a szilárd jellemű, hiuságnak a bölcs, eszelősségnek az önző, -s Kassai Elemérnek mondalak én… S mily szemtelen voltam, – folytatá a -beteg ifju kéjelgő hévvel az önkínzást, – mily igazságtalan és nemtelen -voltam én, midőn tegnap Deborah fölött törtem el szivemben a pálczát. -Mit vétett ő, ha velem szakított? s ha midőn én őt határozatlanságommal -évek óta megtagadám, végre tudatá velem, hogy atyját nem tagadhatja meg -oly ifjuért, ki egy rögtönzött nagybátyáról nem tud érte lemondani. - -Elemér ágyvánkosába szorítá arczát, hogy könnyeit saját maga elől fedje. - -A szegény ifjú csak egy körülményt feledett ki okoskodásából; azt a -kaczér tekintetet, melyet Deborah Gyulaira vetett, s mely a lyány -magaviseletét egészen más világításba állította volna. Csak imént Gyulai -észrevehetőn czélzott erre; de a leghatározottabb szavak sem birtak -volna elég erővel bármi gyanut csempészni Elemér szivébe oly gyarlóságok -iránt, melyek az imádott lyányt a közönséges némberek, a hétköznapi -lények színvonalára sülyeszthetnék. - -Nincs is lehangolóbb kiábrándulás, mintha kénytelenek vagyunk azt, kit -imádtunk, midőn angyalnak többé nem hiszszük, démonnak nem képzelni. A -csalódott szív utolsó hiusága: nagyszerű csalódáson könnyezhetni. - -Elemér sokáig könnyezett haragudva e gyöngeségért, s haragvék, hogy nem -tudja szeméből az utolsó cseppel szivében az utolsó dobbanást előidézni, -és bevégezni az élet színpadán azon elhibázott szerepet, mely a játszót -nem lelkesítheti, a nézőt pedig részvét helyett közönynyel tölti be. - -Tartós és méregkeserű fölindulások után a lélek túlizgatottságának a -test lankadása vetett véget s e visszahatás annyira makacs volt, hogy -Elemér néhány órát töltött oly kimerültségben, mely ájuláshoz -hasonlított s oly féléber állapotban, mely az alvás majd minden -jelenségeit egyesíté. - -Midőn kábultsága – mint a nehéz felhő a láthatárról, melyet ólomlemezzel -látszott befedni, – végtére eltünt, Elemér csak egyetlen érzés -lidércznyomása alatt szenvedett. Üldözé Gyulafehérvár háza, utczája, -mezeje, ege. Unta e tájat körülvevő levegőt szívni, gyűlölte a vidám -sugárt, melyet ablakrostélyához küld a nap, gyűlölte az utolsó csillám -elhalásával bekandikáló alkonyt, a szomorú sötétséget, mely ezt követé, -a kedélyes gyertyafényt, mely a homályt és az élénken pattogó kandalló -tüzet, mely a hideget tiltotta ki. Szerencsétlennek érzé magát, ha a -közel fekvő székesegyház toronyórája mély és átható érczével -figyelmezteté az időre, s még inkább neheztelt a hosszas közök miatt, -melyek alatt a harang néma volt, s a gyűlölt időparányokat, a perczeket -és másodperczeket – figyelem nélkül hagyá tovább osonni. A palota -kapuinál őrt váltottak s a parancsszó és fegyver megcsattant; de megint -sokáig, igen sokáig hallatszott mind a parancsszó, mind a fegyver. Hogy -melyik volt alkalmatlanabb Elemérnek, kartársai zaja-e vagy csendje? -nehéz volna meghatározni. Iszonyú éjt töltött, s virrasztásai és bősz -álmai benne csak azon meggyőződést erősíték meg, hogy mielőbb el kell e -várost hagyni, mielőbb menekülni kell e helytől és tárgyaktól, melyek -szomorú emlékekkel vannak összekötve, ha kedélybetegségéből gyógyulni és -férfihoz illő lélekerővel akar birni. - -Ezt sugta az első benyomás is; ebben szilárdítá meg a későbbi fájdalmak -tömött csoportja. - -De a terv és kivitel nem áll mindig oly közel, mint a küszöbtől a szoba. - -A nemesi társaság zászlójának hír és engedelem nélküli elhagyását a -legszigorúbb büntetéssel fenyítették. - -Az ifjak bizonyos szolgálati év elteltével, s némely esetben még az -előtt is, kilépési kérelmöket benyujthatták ugyan; de a fejedelmi -udvarra mindig rossz hatást gyakorolt, midőn az nem volt ismeretes és -kielégítő okokkal támogatva. S ha lettek volna is Elemérnek ily okai: -vagyontalan lévén, hová forduljon? hol nyilik pálya számára? hol van a -foglalkozásra tér, hol a visszavonulásra nyughely?… Sehol, épen sehol. - -Józanon tehát csak áttételről lehetett szó. - -De hova, a közszolgálat mely terére? - -Elemér tiszttársai, ha megunták a dísztermekben és a palota bejáratai -előtti őrködést, azon voltak, hogy küldetésekkel bízassanak meg, s -residensek vagy rendkívüli követek mellett alkalmaztatást nyerjenek. -Ilyesmit Elemér szerénysége, ha ajánltatnék is, visszautasított volna; -mert nem hitte, hogy a hozzá hasonló műveltségű egyén a diplomatiai -nehéz pályán alárendelt helyzetet is kellőleg be tudjon tölteni. - -Ő csak a kardot birta forgatni; a tollnak – képzelete szerint – sokkal -nehezebb forgatását a gondviseléstől kegyeltebbekre bízta. - -Nem volt tehát más választása, mint a mezei hadakhoz tétetni át magát. - -De itt is mennyi akadály nem tolult elébe! - -A testőrségtől a mezei hadakhoz előléptetés nélkül csak az küldeték, ki -csínyei vagy ügyetlensége miatt a fejedelmi udvarban maradásra nem volt -méltó. - -Elemérnek tehát, ki eddig mindig hátrahuzódott, most a hiu- és becsvágyó -úrfiak nyugtalanságával kellene az előljárók pártfogásáért cseleket -szőni, s a fejedelem kegyeltjeit esdeklésekkel ostromolni, hizelgésekkel -megnyerni. E szerep jelleméhez nem férhetett. Hogy jusson máskép az -előléptetéshez, mely egyedül teszi lehetségessé szerencsétlen -szerelmének tanyájától hosszas időre, talán örökre elszakadni? - -Könnyű annak boldogulni, kinek Krisztus a barátja: mondaná Gyulai -Ferencz, ha most betegünk ágya mellett ülne s lélekküzdelmeinek tanuja -volna. A ki a hatalmas Kassai unokaöcscse, az játszodva juthat czélhoz: -tenné hozzá, ugyan csak Gyulai, a fürge s minden ajtónál szivesen -kopogtató kamarás. - -Elemér legutoljára gondolt nagybátyja segélyére, s akkor is kényelmetlen -rezgést érzett idegein átrohanni, mintha egy jó nemtő, egy messzelátó -sejtelem, egy felette könnyezve őrködő szem, vagy az aggodalom mezében -lappangó önérzet óva intené, hogy hagyja inkább szivét a fájdalom éles -körmeitől szünetlen marczangoltatni, tűrje inkább, hogy minden kőről, -melyre lép, minden alakból, melyre néz, minden zugból, hová vonul, a -kínzó emlékek egész raja rohanja meg, mintsem Fehérvárról való -menekülésre Kassai István közbenjárását vegye igénybe, mintsem tőle -fogadjon el oly pártfogást, melyet a többi nagybátyáktól az unokaöcsök -méltán kérhetnek s minden nehézség nélkül meg szoktak nyerni. - -Eddig Elemér függetlensége azon épült, hogy szegénysége mellett sem -szorult jobban a dúsgazdag rokonra, mint ez rá. - -Most az első kérés az alárendeltség első lánczszemét verné az ő szabad -szellemére. - -Tudta azt is, hogy az öreg Kassai, ki senkit becsülni nem szokott, -iránta bizonyos tartózkodást érez, épen azért, mert valamint szükségei -nincsenek, úgy becsvágya sincs, s valamint a nagybátya pénzes ládáját, -úgy befolyását sem veszi igénybe. - -– S most nem fogja-e ő gondolni, – sóhajtá Elemér – hogy a hiuság tört -útján akarok én is járni, s nem várva be a sort, előre tolakodom, csak -azon érdemre támaszkodva, melyet nagybátyám a fejedelemnél hosszas -szolgálatokkal szerzett. S mivel indokolhatom kivánatomat, midőn a -valódi okról hallgatnom illik? És nem tudom-e szint oly jól, mint -ellenségei, hogy ő a legönzőbb emberek közé tartozik, ki semmi -szolgálatot ingyen nem tesz, s mindenért túlságos árt követel pénzben, -alávetésben, sőt a közhír szerint, ha kell, még bűnben is? Én volnék-e -egyetlen, kit Kassai István melléktekintetek nélkül segítene? Oh ég! -mittevő legyek? - -Elemér nyugtalanul hánykodott ágyában. - -Aggodalmaihoz járult még Deborah vádja is. - -Nem hitte ugyan, hogy nagybátyja Pécsi ellen utczai lázadást támasztott -volna, s annál kevésbbé, hogy a Deboráhra szórt durva bántalmak -előidézését rája lehetne róni; de mégsem vívhatta le azon gyanuját, -mikép a szombatosok ügyét Kassai csakugyan Pécsi megrontására hozta -szőnyegre. Ezért félelmes undorral kezdett az öreg úrra gondolni, s -majdnem iszonyodott azon küszöbre lépni, melyen belül egy általa becsült -család ellen annyi gyűlölet él. - -De bár mennyi okot hozhatott föl elméje a nagybátyjához folyamodás -gátlására, egy levívhatlan indulat, mely távozásra ösztönzé, uralkodott -Eleméren, s ha nem győzött is le, legalább háttérbe szorított minden -mást. - -Mihelyt orvosa, ki a szokott reggeli órán megjelent, sebét beköté s -nyugalmat ajánlva távozott, Elemér legott öltözködni kezdett, s -katonaköpenyét fülig vonva, a palota mellékkapuján kiosont. Sápadt -arczczal, élénken verő szívvel haladott a Miklós-kapu felé. Sietett, de -vissza-visszatartózkodva, meg-megállva és ismét gyors léptekkel -előnyomulva, sietett a «beteg asszony» temetésére gyülöngő nép közt -magának rést nyitva, a hatalmas nagybátya, Kassai István szerény -hajlékához. - -Midőn a kilincsre tevé kezét, azt hivé, hogy meleg és nyugtalan szívét -egy jéghideg kéz megszorítá. - - -XI. - -Kassai István köszvénye és rokkantsága miatt magas épületben nem -lakhatik. - -Fukarsága minél olcsóbb szállást követel. - -A személyzet, mely körülveszi, csekély térben nem fér meg. - -Rangjának mellőzhetetlen igényei vannak. - -Mi magát illeti, még inkább szeretne egy csigahéjba, mely hátához ragad, -bujhatni, mint Diogenes hordójába; de Erdély első hivatalnoka s egyik -leggazdagabb földesura levén, kénytelen a fényüzés és kényelem ördögének -is néhány szemernyi töményt égetni, s valamivel tekintélyesebb lakásra -volt szüksége, mint apjának, a becsületes erszénykötőnek. - -E czéloknak együtt véve kitelhetőleg megfelel a Miklós-kapu melletti -ház, mely nem sajátja, de annyiban mégis sajátjának mondhatja, mert a -községi tanács egy tagjától kamat fejében bérelte ki, s ha akarja, a -kölcsönzött tőkéért minden perczben elfoglalhatná. - -Az említett épület, a vár töltéséről tekintve, emeletes, s bár kicsiny, -de számos ablakkal pislog alá az árkokba; míg ellenben az utczáról nézve -földszintesnek látszik, lépcső nélkül vezet a felső osztályba, s az -alsóba a cselédeknek töredezett kövű s vékony karfával ellátott hágcsón -kell alászállani, mintha pinczébe mennének. - -Meg kell vallanunk, hogy a vastag bolthajtású, tág, de sötét -kaszamátákban, számra elég szolgáló lélek van összezsufolva. - -Kevés költségbe kerülnek. S miért ne tartaná őket, ha rangja s -foglalkozásai nem engedik a vakondok elhagyottságát példányképül -választani? - -Az alsó sor szögletszobáját kizárólag titkárja birja, egyik könyvvívő a -fejedelmi irodában, ki az egyiptomi hét sovány esztendő napjait éli -most; de reménye van, hogy a kövér évek beálltáig fogai még mind ki nem -hullanak, nyelve nem ragad szájpadlásához, s vékony tíz ujjával -előbb-utóbb a közönségesnél nagyobb hulladékokat kaparhat el a kegyelem -asztaláról. Titkári fizetése a levéltárnoki hivatalra nyujtott kilátás. -Ez a honorarium, mely Kassai ő nagysága pénzládáját a maga teljes -épségében hagyja, jámbor papirfogyasztónkat teljesen kielégíti. Hasonló -tartásban részesül négy táblai irnok is, kik egy magtárhoz hasonló -teremben laknak, szemök nem csekély erőltetésével régi okmányokat -másolnak, ő nagysága olvashatatlan betűit tisztázzák le, s pihenés -kedvéért a számtartói, kulcsári s házmesteri kötelességekben osztoznak, -legény helyett a nagy úr bakjára ülnek fel, csinnyán kefélgetik a prémes -dolmányokat, gyorsan postáskodnak a város egyik szögletétől a másikig. -Álmuk a jól végzett munka után édes, s ez a fáradt emberek számára -fentartott oly áldás, melyet tőlük, ha lehetne, drága pénzen -vásárolnának meg a henye gazdagok, s melyet ők badar együgyüségökben, ha -lehetne, készek is volnának eladni. Van még Kassainak egy pár úrfi -apródja, kiket hazulról tartanak, s egy pár szegény tanulója, kiknek -számára alumneumot szerzett, kik úgy vétetnek, mintha a tanodában -laknának, s kik nem mulasztják el név- és ünnepnapokon szép latin -versekben magasztalni hatalmas pártfogójuk minden erényét s különösen -bőkezűségét. - -Ennyi nép elég zajossá tehetné az alsó sort, ha Kassai uram házában -főtörvény nem volna a csend. - -A korlátnok sovány lovai a szomszéd udvar telkén vannak elhelyezve azon -becsületes gyertyamártónál, ki e szivességért előjogot nyert: a -fejedelmi udvart a világítás minden anyagszereivel ellátni, a szerény -mécstől kezdve a csillárok és kandeláberek büszke viaszgyertyájáig. - -A korlátnok konyháján takaros tűz ég s a szakácsnő, a szolgáló, a -nyársforgató czigány és Demeter, az öreg étekfogó, János pap országa -boldogságának felét, a henyélést, elég bő mértékben élvezik; a másik -felét, tudniillik a sült galambokat, a patakkal folyó bort, a kolbászból -font kerítést ő nagysága sem kivánja, – s mi okon lehetnének ők magas -rangú gazdájoknál követelőbbek? - -Elemér, kit Kassai házáig kisértünk, nem az alsó sorba nyit be, s -nekünk, a hova csak megy, nyomban kell követnünk. - -Az előszoba belső ajtójánál két irnok áll, Cerberusként őrízve a -bejáratot; mert ő nagyságának sok a dolga, s most senkit sem fogadhat. - -Elemér már készült visszavonulni, midőn a titkár nagy csomag irattal -hónalja alatt, pápaszemmel orrán, jobb füle mögé szúrt s még tintanedves -tollal, megjelen. - -Élénk, vidám, mindig mosolygó emberke ez. S ha meggondoljuk, hogy rég -szolgálja Kassait, áldott humorára csak azon borból üríthetnénk méltán -poharat, mely silány dongájú átalagban a hajófenékre dobva, át- és -visszautazik az egyenlítőn, a nélkül, hogy legkisebb törést szenvedne, -noha bizvást meg is eczetesedhetett volna. - -– Vidd Gabi öcsém, – sugá a titkár, – az alsó csomagot a direktor ő -kegyelméhez… Alázatos szegény szolgája Elemér úrfi! hogy s mint vagyok -gratiájában?… a másik köteggel pedig Gazsi öcsém tüstént lódítsa -valamelyik diákot a nagytiszteletű püspök úrhoz… Elemér úrfi után már -másodszor tudakolt ő nagysága… Siessenek öcséim az iratnyalábokkal!… Nem -emlékszem, hogy Kassai uram ő nagysága huszonnégy óra alatt kétszer -kérdezősködött volna az iránt, kire nem haragszik. Egyedül ma történt -kivétel. Mert, ha principálisom vonalaiból hibátlanul tudok olvasni, -neheztelés helyett csak csodálkozni látszott, hogy az ifjú úr oly régóta -nem mutatá magát nála. - -– Sietek jóvá tenni hibámat. - -Ezzel Elemér az étterembe lépett. - -– Ne vegye rossz néven az úrfi, – szólt a titkár, – ha most előbb be -kell jelentenem. Rohanok, tüstént itt leszek. - -Elemér Bethlen Gábor s a Rákóczi-család olajfestésű s életnagyságú -képein nyugtatá szemét, azon egyedüli tárgyakon, melyek nem zsibvásárról -kerültek Erdély legfőbb hivatalnokához, s melyek a többi butorok által -hagyák Kassai fösvénységét hirdetni, hogy magok annál többet -beszélhessenek alattvalói hűségéről, mi egyébiránt épen nem volt minden -kétségen kívül, minden rágalmon felül. - -– Tessék belépni! – szólt a titkár az ajtó szárnyait megnyitva. - -Elemér ezüst rojtú és tengerzöld bársonyú karszéket látott a háttérben, -ugyanazt, melyet Csáki szökésekor Bethlen István gróf garázda zsoldosai -széthasogattak s az utczára dobtak, de a melyet Bogdán, egy bosnyák -kereskedő, potom árért sajátjává tevén, szépen kitatarozott, s -kamatpótlékul bátorkodott alázatos bókok közt a nagy úr dísztermében -elhelyezni, a hozzá tartozó lábszékkel és gyöngyszín szőnyeggel -egyetemben. - -E karszék mély ülésének kell tulajdonítani, hogy egy nagy és tar fejen -kívül alig volt valami kivehető Kassai István parányi alakjából; de az -arcz szürke tömött szemívekkel, éles, majdnem szúrós személlel, -redőtakart, azonban még mindig erélyes és kifejezésdús vonalakkal, -mindent magában foglalt, a mi Rákóczi hatalmas tanácsnokán -jelentékenységgel birt. Összeaszott s a szánalomig gyönge termetéről -csak azon egyénre ismernénk, ki az öleb ugatásától is megszeppen, s a -lőfegyver hangját kiállani nem képes; míg arcza a bátor, majdnem vakmerő -államférfiút tünteti szemünkbe, ki az ellene törő pártok dühét -megmosolyogja, s a politikai bátorságot a rablóéval egyesítvén, oly -kevéssé döbben vissza a szigorú szabályoktól, mint az aljas bűnöktől, s -bár a vérontástól retteg, egész családoknak akár kapzsiságból, akár -állami érdekek tekintetéből, semmivé tételét oly ingerlő játéknak -tartja, mint a lovag a tornát, s lovagtársának egy lándzsalökés által a -nyeregből kiemelését. - -Elemér pár szobán át a karosszékhez közelítvén, nagybátyja jelleme felől -semmi általános szemlélődésekbe nem merült. Csak saját ügye -foglalkoztatá, s meghányván a lehetőségeket, czélszerűnek hitte, hosszas -kerülgetés helyett, kérésével – mint mondani szokás – az ajtóval együtt -hullani a ház közepébe. Mihelyt tehát a nagybátya alig észrevehető -főingással viszonozta bókját, s mihelyt mutató ujjával egy szék felé -intett, mi annyit jelente, hogy Elemér leülhet s nagy úri kegy helyett -rokoni szivességgel van látva; az unokaöcs határozott és nyugodt hangon -mondá: – Egy rám nézve nagy fontosságú kéréssel jöttem urambátyámhoz. - -Kassai fölebb húzta térdén a lábzsákot s ajkszögletével gyér bajuszát -némi mozgásba hozta. Úgy látszott, meg volt lepetve, s nem kedvezőleg. - -– Hm! a mennyire e szűk időben, hm! a mennyire mostoha körülményeim közt -lehet (mert az ember csak addig nyujtozzék, a meddig a pokrócz ér) -örömmel szolgálok öcsém. Hm! pénz kell? most drága a pénz, a gabnának -semmi ára, nagy a luxus, a parasztok is kucsma helyett forintos süveget -hordanak. Hm! lóra kell a pénz? adósságra? Van egy fiatal nyerges -paripám, elhozatom számodra, hm! Talán csak nem csináltál sok adósságot? -Eddig nem voltál szeleverdi, mint a főnemesek fiai, kik ha dénárjok -nincs, jobbágytelkeket vetnek koczkára, ha vadászebök nincs, őseik -díszkardján cserélnek egyet, ha lovuk megsántul, czímeres levelöket -adják a kupecznek zálogba, s ha egy ledér pórlyány szemökbe mosolyog, -lovagi sarkantyújokon vásárolnak a szatócstól piros szalagot. Hm! te nem -tartozol e csürhe, de gőgös néphez. Egyszerű, rangtalan házból -származtál. A porból fölcseperedettek hiuságával sem birsz. E -szemétdombon termő ostoba gombák, még rosszabbak a kétszersült úrfiaknál -is. Hm! adósságod van? Reméllem nem sok és nem könnyelmű. Száz tallért -talán még nélkülözhetnék. Szép összeg! Rendelkezésed alatt áll, öcsém, -hm! - -– Nagy hálára kötelez urambátyám kegye, de pénzem van. - -– Van? hm! kevés ifju beszél így. Kedves öcsém, terjeszd elé -kivánságodat. - -– Szeretnék a mezei hadakhoz rögtön áttétetni; ez csak urambátyám -közbenjárása mellett lehető. - -Kassai arcza pergament-sárga lett, és sűrű piczi redői hemzsegtek, mint -a megmozdult hangyaboly. - -– Hm! szólt szárazan és epésen. - -– Nem hittem, hogy kérésemmel urambátyámnak kerűséget okozhassak. - -Most az összevont szemívek alól ki-kivillant Kassai égető tekintete, míg -homloka gondolatokba látszék merülni, gúnyos ajkszögletei pedig szilárd -állának vadállati, majdnem a marczangolás dühébe borult kifejezést -szereztek. - -– Ezt is Pécsinek köszönöm! – sóhajtá az öreg nagybátya harag és boszu -közé vegyített bánattal. – Veled akar ellenem demonstráltatni. Az -unokaöcs nem szeret nagybátyjával egy városban lakni, egy léget szívni -és sajnálja, hogy vele együtt kell látnia éjjel a csillagokat, reggel a -kelő, este a leáldozó napot. Hm! balog nézése van a sátán leányának, kit -a minap a nép dühe ellen védelmeztél. Ismét megbűvölt ámító -tekintetével. Lázadásra birt a vérségi kötelékek ellen, parázna vágyakba -meríté lelkedet. Hm! itt fogsz hagyni, nemde? s ez jelentse azt, nemde, -hogy Kassai Istvánt elitéli maga az unokaöcs? hogy Kassai Elemér Pécsi -kedvéért szégyenli családnevét, s pirul a vagyonon, melyet vén -gonosztevő rokona örökségül hagyományozott? Erre tanított, úgy-e Deborah -kaczér szeme, álnok sóhaja, hitegető ajka? Megint szerelmet igért, hogy -megint megcsaljon. - -– Esküszöm, hogy soha méltatlanabbul nem vádoltatott Deborah, soha szíve -nem volt tőlem távolabb, mint most, és soha ajka őszintébben nem fejezte -ki, a mit keblében hord. Mi a távozási vágyat bennem fölébreszté, nincs -a boldogság reményével, nincs a szerelem álmaival kapcsolatban. S ha -urambátyám tetteit kárhoztatnám is, nézeteim alapjául nem fogadnám el -sem a tömeg rágalmazásait, sem a versenytársak gyanusításait, sem az -ellenség gyűlöletét. Itélnék és cselekedném saját eszem szerint. - -Kassai kételkedőn nógatta fejét. – Miért akarsz, – szólt metsző hangon, -– épen azon jelenet után távozni Fehérvárról, melyben az -utczacsoportozat Pécsi Simon ellen dühöngött, s épen azon jelenet előtt, -melyben Pécsi azt készül bebizonyítani, hogy az én bujtogatásom nélkül a -nép ragaszkodnék hozzá? Vagy talán semmit sem tudtál arról, hogy Gécziné -temetése ellenem használtatik bizonyítékul? - -– Legkevesebbet sem – válaszolá Elemér. – A mi pedig – folytatta rövid -szünet után, – az utczacsoportok lázítását illeti, e részben én -urambátyámat vétkesnek azért sem hihetem, mert nincs okom rövidlátónak -tartani. - -– Köszönöm, Elemér! – szólt félgúnynyal és félbókkal Kassai. – Igen le -vagyok kötelezve, Elemér! a te gyöngéd, a te kiméletes, a te engedékeny -nézetedért. Hm! tehát oly bűnt nem követnék el, mely még inkább volna -ostobaság. Ezt mondád, hm! Igazad van! S hová vágynál áttétetni? A -fejedelemnek mezei hada szétszórva fekszik. A véghelyeken kívül Déván és -Kőváron van derekasabb csapatunk. De az elégületlenek szükségessé tevék, -kivált a Küküllő torkából Marosvásárhelyig, a hol csak nagy áldozat -nélkül lehet, őrséget tartani. Hol óhajtanál mezei kapitányságot? Hm! -legmesszebb Fehérvártól, legmesszebb tőlem, nemde?… Gyűlölöm Pécsi -Simont, tört ki most megint a nagybátya. Ha miattam nem tagadta volna -meg leánya kezét tőled, s ha soha ellenem semmi bűnt nem követ el, akkor -is hasonló erővel gyűlölném. Ha elégetné házamat, elrablaná vagyonomat, -nem növekednék gyűlöletem iránta, s ha megmentené életemet, nem apadna. -Állandó és teljes leend e gyűlölet koporsóm zártáig. Te tudod, s mégis -az ő részén vagy. Ne szólj Elemér, ne válaszolj, intett kezével az öreg. -Hallgasd végig, a mit mondani akarok. Ha én Pécsit úgy szeretném is, a -mint gyűlölöm, a fejedelem és ország érdekében óhajtanom kellene, hogy -vagy életének világa aludjék ki, vagy befolyásának minden eszközei, a -vagyontól a becsültetésig, széttöressenek. - -– Szörnyű, szörnyű – kiáltá Elemér, nem fékezhetve magát. - -– Szörnyű lehet, de igaz. Kételkedel? Lám, mily bölcs a fiatal kor, -midőn csak érzései után indul! Pécsi fényes elméjű, kellemes modorú és -nem rossz szívű férfiú, mondod. Megengedem. De mi hasznát vettük -elhiresztelt elméjének? Ő egy őrültházi vallás élén áll. S modora? -Simaság, aljas hizelgés a főurak irányában; finom, de annál sértőbb gőg, -a nép ellenében. Csekély sorsú szüléktől származott, hogy megvesse -eredetét, s a nagyok közé tolakodik, hogy visszataszíttassék általok. -Magasztalod szivét? Hm! tőlem a szivet vitatják el. S miért? Mert egy -csoport háborgó elem ellenében és a kivételes körülmények nyomása alatt -használni vagyok kénytelen azon fegyvereket, melyeket a hatalom számára -és igen békés időkben Pécsi kovácsolt. S micsoda jelleme van neki mint -államférfiunak? Midőn Bethlen Gábor első hivatalnoka volt, a némettel -czimborált s félig világosságra derített hitszegésének börtön lett a -díja. S bár most hűséget színlel Rákóczi ő fensége iránt, a közvádló -lajstromában neve mindig a gyanúsok közt áll. Zólyomi lázadásában aligha -nem vett részt és Székely Mojses együgyű fiának sem szégyenlene zászlója -alá állani, ha nem tudná, hogy szemem mindig rajta függ. - -– Kit ne itélne el a törvényszék és az utókor, ha ellensége volna előbb -birája s aztán történetirója? – sohajtá Elemér, mély megilletődéssel. - -– Minő badar beszéd! – dörmögte Kassai. - -– Én bölcsnek vélem. Hisz urambátyám mondá egy igen nevezetes -alkalomkor. - -– Én? - -– Igen. Saját védelmére. - -Az öreg úr ajkai fanyar mosolyra húzódtak félre. – Ellensége vagyok -Pécsinek, de a szombatosok országtörvény szerint honárulók s fejök a -pallosé. Azonban nem lélekzik-e még Pécsi? Nem hordja-e dölyfös nyakát -ezrek fölött? nem néz-e megvetéssel reám és reád? Törvényeink nyujtottak -nekem, mint ellenségnek, elég eszközt, hogy vérét onthassam. De, hm! -halott-e ő? Miért, he? miért nem az? Mert a kormány engedékenysége -aludni hagyta a törvényt, s ha Kassai István Pécsi számára éleszti föl, -azt mondták volna, hogy gyűlöletének áldozta e férfiút. Most a közkiáltó -hirdeté ki, s hirnökök hordták szét minden hatóságban az országtanács -azon határozatát, mely a szombatosok ellen a régi törvény szigorú -alkalmazását parancsolja, s ha Pécsi mégis babonája mellett maradna, -akkor, úgy-e, meg kellene büntetnem őt, bár ellenség vagyok, szintúgy, -mintha barátja volnék? Úgy-e, van eset, midőn a gyűlöletnek és -szeretetnek egy úton kell járni, s midőn te is azon halált mondanád ki -Pécsire, melyet én. - -– Pécsi nem fog a szombatosokkal czimborálni – jegyzé meg Elemér. - -– De fog – erősítette Kassai. - -– Jó nemtője megőrzi őt e vakmerőségtől. - -– Rossz szenvedélyei belesodorják. - -– Lehetetlen. - -– S ha megtörténnék, – folytatá Kassai – akkor hinni fogod-e, hogy csak -gyűlölet vezeti tettemet? Ha te, mint egy század kapitánya, kénytelen -volnál őt, kötelességednek engedve, fogolylyá tenni, akkor nem hozod-e -többé kétségbe, hogy nekem is kötelességem mindazt teljesíteni ellene, a -mit hivatali állásom parancsol? - -Elemér gerinczén hideg nyargalt át. - -– Nem, nem, – szólt, – Pécsit rajongása a nyilt lázadásig soha sem fogja -vinni. - -– Egyikünk sem jós, Elemér! Ejtsük el e kérdést. Sűrű kárpit fedi a -jövendőt. Homályán sem az én vén, sem a te ifjú szemed nem tör át… A -harangok zúgnak. Minő zaj az utczán! Hej! gördítsétek székemet az ablak -elébe. Géczinét temetik. Talán én is láthatok valamit a nagy komédiából. -Maradj nálam, Elemér, míg lezúg e vihar. Hátha mennykő csap tar fejemre, -he! he!… Hol vannak a diákok, hol a táblai jegyzők, hol cselédeim? -Csődítse kend őket össze, titkár uram! Arról értesültem, hm! hogy Pécsi -Simon, a szombatos, pénzt fog a nép közé szóratni. Nem minden nap akad -ilyen bolond. Használni kell az alkalmat. Menjenek ki embereim. Erős -fiak, sokat gyűjthetnek össze a pénzből, ellökhetik a kapzsikat. Nosza! -vegyétek hasznát a szombatos őrültségének. Rajta! Fiam, Elemér, korodhoz -és a hivalkodó pajtásokhoz képest takarékos voltál. Mint mondod, van is -pénzed; de a vér nem válik vízzé, s nagybátyád, kitől te eddig egy -fillér segélyt sem kértél, tudja becsülni az atyafiság kötelékeit. -Szegény legény vagyok, s minden denárt verítékkel szereztem, módom és -kedvem sem volt a zavarosban halászni, mint Pécsinek! azonban a mostoha -termés mellett is talán lesz, min tengjek napról-napra. Emlékeztetlek -tehát, hogy épen most igértem neked háromszáz tallért, hm! szép összeg. - -– Csak százat, urambátyám! – közbeszólt Elemér, – s én forró köszönetem -mellett bátor voltam megjegyezni, hogy saját vagyonomból is hordozhatom -az új helyzettel járó kiadásokat. - -– Semmi köszönet, Elemér. Úgy emlékszem, kerek számmal ötszázat igértem. -Még ma meg fogod kapni. Hm! de nem mondám-e azt is, hogy egy derék -paripa is készen áll számodra, skófiummal áttört vörös takaróval? -Mondtam, hm! valósággal mondtam. Öcsém! négy hét alatt kapitány leszesz -a mezei hadaknál, s ha nem is szeretsz Gyulafehérvárott lakni, remélem, -közel kaphatok helyet számodra. Semmi köszönet, Elemér, a vér vízzé nem -válik. Fukarnak mondanak, mert tudom, hogy egyszerű polgára vagyok a -hazának, s a mesterember fia nem pöffeszkedik, mintha bársonyban -született volna, s már bölcsőjében a nagymogultól kapott volna névnapi -ajándékot. Bár tudná ezt Pécsi is. Ő szintén csak mesterember gyermeke, -de carrarai márványból szeretné sertésólait építtetni, mintha fölfedezte -volna a bölcsek kövét, az aranycsinálás titkát. Leánya számára a -Báthoryakból is csekélylené a vőlegényt. Hm! a gőgös paraszt! Feledd, -Elemér, Deboráht! ne gondolj rá! E hajadont a természet bűbájjal -ajándékozta meg, dölyffel és érzéketlen szívvel; apja vére és példája, -hódítani tud, boldogítani nem… Mily éktelen zajt üt a nép! Ma minden -naplopó részeg lesz! A nép közül kicsoda köszöni Pécsinek műveltségét -vagy szerencséjét? Úri szülék apródjait hizlalja, a koldus gyermekétől -undorodik. Hm! a pórruhában Apollót is faragatlan suhancznak nézné, de a -nyomorék gróf úrfit gyors futónak, a ragyás herczeget Adonisnak, s egy -szúette trón örökösét cziterázó szent Dávidnak képzelné. Pécsi hiú, -gőgös, dölyfös, erőszakos, rabló, vallástalan, tébolyodott… pazarló. Hm! -ordít a nép! Marakodik a harazsolt pénzen,… mindig közelebb, mindig -ferdébb a zaj. He, he! embereim nem utolsók lesznek a kapkodásban, még -tolakodásaikkal elvadítják Pécsi uram lovait, még szerencsétlenség -történhetik, hm! - -Kassai szeme kárörömmel villogott, ujjai összehuzódtak, mintha pénzt -akarna kaparni, vagy körmét ellensége arczába vésni. - -– A czudar megtagadta tőled Deborah kezét! Elemér, négy hét alatt -kapitány fogsz lenni. A gondviselés útjai csodálatosak! Ki mondhatná meg -előre, mivé szánt téged a végzet… Elemér, a katona engedelmeskedik, nem -okoskodik… Ha az ötszáz tallér elfogy, jusson eszedbe, hogy néhány vén, -de körülnyiratlan arany van vasasládámban. - -Kassai nagy erőlködés közt mozdult meg karszékében, s míg száraz -ujjaival reszketve mutatott a vasrúddal és lakatokkal elzárt láda felé, -mely a szomszéd szobából kacsintott ki, kettős lárma csapta meg füleit, -s izgatott idegekkel, réz-sárga arczczal, foga közé vont al-ajakkal, és -reszketeg vonalain démoni kifejezéssel fészkelődék ismét az ablakhoz. - -Most a karika-üvegekig nyomá orrát, szemei üregeikből elődüledni -látszottak, de már csak egy fényes hintó hátát veheté ki. - -A Pécsi hintója volt. - - -XII. - -Ha van helyzet, melyben kivánságunk betöltése fájóbban hat reánk, mint a -visszautasítás; ha van modor, mely elért vágyainkat örömtelenné, a nyert -kegyet gyanússá, s a szemünk előtt lebegő czélt a törekvésre már többé -nem is érdemessé teszi, akkor a nagybátyától távozó Elemérnek mindezt -együtt kellett átérezni. - -Megdöbbenté a fukar rokon rendkívüli bőkezűsége. - -Csodálatosnak találta, hogy az öreg úr, ki egész cynismussal szokta -szándékait foganatosítani, most egy fiatal unokaöcs véleményére nagyobb -súlyt vet, mint máskor az országéra, s igazolni akarja Pécsi elleni -eljárását, ő, ki közönyös volt az ócsárlások és vádak ellen. - -E kopár szív érzi-e a ragaszkodás szükségességét, s ezrektől -kárhoztatva, vágyik-e legalább egy által becsültetni? - -Elemér, midőn nagybátyja némely nyilatkozatára gondolt, kénytelen volt -hinni, hogy igen, és hogy az öreg úr szeretett volna előtte szebb -színben tünni föl, mint a minő világításba helyezték cselekedetei. - -De ha ily gyanítás hizelgett is Elemér becsvágyának, sokkal szerényebb -volt, mintsem azzal ámíthatná magát, hogy érette akkora erély s akkora -boszu, mint a Kassaié, levetkőzhetné természetét, eldobhatná fegyvereit -s lemondhatna rég táplált vágyairól. - -Nagybátyának Pécsi ellen emelt vádjai meggyőzték arról, hogy nem csak -személyes, hanem országos kérdés is rejlik a két hatalmas férfiu -torzsalkodásaiban, s hogy a rideg gyülöleten kívül vannak még más és -kevésbbé kárhoztató okok, melyek Kassait erőszakos eljárásra ingerlik. -Mennél inkább mélyedt Elemér taglalásokba, mennél többször frissité föl -a hallottakat, annál inkább súgá előérzete, hogy válságos percz közelít. -Egész lénye attól volt áthatva, hogy az öreg urat már semmi tekintet -vissza nem tartóztathatja Pécsi Simon megbuktatásától, és a legaljasabb -útra térni, a leggyalázatosabb eszközökhez nyulni sem fog vonakodni, -mihelyt tetteire a törvényesség palástját vetheti. - -– Csak a külszínre van szüksége, csak a látszatot keresi! – sóhajtá -Elemér. – De miért akarja a birák mellett még az én véleményemmel is -elitéltetni Pécsit, s a fejedelem aláirásán túl mi szüksége van az én -helyeslésemre is? Fél-e, hogy mennél kevésbbé kárhoztatom Deborah -atyját, annál inkább fogok gyilkosától idegenkedni? De hát az Istenért! -oly közel áll a vég? Előkészítettem-e rá, mint barátaink vonaglásakor -szokás óvatosan megemlíteni, hogy a beteg nyavalyája még rossz -fordulatot is vehet? Nem nem! Pécsi most félrevonultan él, ha hitújítási -viszketegéért gyanu alatt is van, mikor nem vádoltatott szintúgy, mint -most!… Még derült az ég s a cserfa nem dől le bősz vihar nélkül. A -közönséges embert észrevétlenül tehetik el láb alól; a nagyok bukását a -világ látja, előneszét ezrek érzik. Korán aggódtam! S mégis, mintha -jósszó mondaná: Pécsi ellen nagy csapás készül, s az én szerelmem, az én -visszautasíttatásom adta a végső és legerősebb indokot e tervre. S ha -még nagybátyám, midőn a gyűlölet fokozására befolytam, a boszú -végrehajtására is bennem keresne eszközt, s ha azt akarná, hogy a -szerencsétlen áldozat véréből az én kezemre is ragadjon egy csepp, az én -lelkemre is essék egy bűnfolt! Ah! ez iszonyú ötlet!… De hová tévedtem?… -Bizonyosan rossz hatással volt sebemre a szobából kijárás, az -izgatottság, a hideg idő. Megint seblázam van, s azért teremti beteg -képzelődésem e bősz eszméket, e torz ábrákat, azért ijesztget -szívszorító sejtelmekkel, azért festi nagybátyám komor jellemére az -éjtszakánál is sötétebb színeket, melyek még sem oda valók. Hisz! ő nem -maga a sátán. Kormányzása alatt sok panasz támadt ellene, de a bakó -ritkábban volt a piaczokon látható, mint a kedvelt korlátnokok idejében. -Tagadhatatlanul seblázam van. - -Elemér egész komolysággal tulajdonítá pessimismusát seblázának. - -Igyekezett vissza sem gondolni nagybátyja nyilatkozataira. - -De hasztalan. - -Minden szó fülében hangzott, lelkében élt. Vele volt a magányban, -meglepte a társalgás közt, kiséré nyoszolyájába, fölébreszté álmából. - -Különösen gyanúsnak látszott előtte, hogy az öreg úr mennél keserűbben -kelt ki Pécsi ellen, annál inkább feledé fukarságát, annál több pénzt -igért neki, annál határozottabban biztosítá a mezei kapitányságra -előléptetést. Igaz, volt ilyenkor Kassai hangjában valami kedélyes is, -de volt meg több visszadöbbentő. Egyaránt lehetett hinni, hogy Elemért, -ki miatta esett el Deborah kezétől, sajnálja, mint azt, hogy a Pécsi -ellen való ármányba szándékozik sodorni. Egyaránt lehetett a fukar -táglelküséget szeretetnek vagy ravasz számításnak magyarázni. - -Elemér majd az egyik, majd a másik magyarázathoz hajlott. Folytonos -küzdésben volt kedélye. Elrettenve az előjelektől, most a Fehérváron -maradást a visszaemlékezések bánatos tárgyaival együtt inkább óhajtá, -mint a távozást; majd pedig lesujtva a vesztett boldogság annyi -tanujeleinek szemléletétől, nyugtalanul várta a perczet, midőn -nagybátyja közbenjárásával búcsút mondhat a városnak, hol Deborah -varázskörében a feledésre iszonyú csalódásai sem taníthatják meg. - -Kassai az unokaöcs távozása után csakhamar hivatta titkárát. - -– Állítsa össze kegyelmed pontosan a mezei hadak fekvésére vonatkozó -adatokat, s a különböző helyeken szállásolók létszámát, megemlítve -mindenütt a kapitányok nevét, s az ürességben levő tiszti állomásokat. - -– Kornis Zsigmond ő nagyságától, – válaszolá a titkár, – talán még -holnap estig teljes fölvilágosítást nyerhetek mindenről. - -– Hm! – szólt Kassai mogorván, – kend restelli a fáradságot, szeretné, -hogy a sült galamb a szájába repüljön. - -– Isten őrizzen! – válaszolá sápadozva a szerencsétlen hivatalnok. – -Szívemből óhajtanám, minden nap negyvennyolcz órából álljon s így -alkalmam legyen kétannyi időt szentelni nagyságod parancsainak -teljesítésére. A főtábornok nevét csak azért hoztam fel, hogy az ő -segítségével gyorsabban reménylettem sikerhez jutni. - -– Nincs kedvem Kornis Zsigmond uramat ügyeimbe avatni. - -– Úgy a fejedelem ő fensége levéltárnokához fordulok. - -– Helyesen cselekszi, s a mennyiben még kétségei volnának, a nemes -társaság kapitánya és az udvarmester ő kegyelme fölvilágosítást fog -adni. Csak nem kell dobra ütni a dolgot. - -– Értem, nagyságos uram! - -Néhány nap mulva a fürge, szorgalmas titkár jobban tudta magánál a -fejedelemnél és Kornis Zsigmond uramnál is a mezei hadak állapotját. - -Írásba foglalta a főbb dolgokat, de emlékezetének roppant archivumába a -legkisebb részleteket is oly jól elhelyezé és őrizte, hogy a sereg -számáról és szalmazsupokról is számot adhatott volna, annál inkább az -élő emberekről, annál inkább különösen a tisztikarról, a betöltött és -még rendelkezés alatti állomásokról. - -A szigorú Kassait is meglepte s majdnem kedélyesre hangolta e pontosság. - -Redőtlen homlokkal hallgatta végig s vizsgálta meg a papirra tett -értesítéseket, tudakolt, számítgatott, latolt, tanácskozott. - -– Hm! Kőváron s Gyaluban egy-egy állomás üres, de nem vehetem hasznát. A -hódoltságban három fölött rendelkezhetik ő fensége, de mit érek vele? - -– Ecseden a kapitányt agg kora, Sólymoson garázda élete miatt el lehet -mozdítani. - -– Miattam ott maradhatnak, hol vannak – szólt Kassai. - -– A görgényi Déván egy özvegybe szerelmes; a dévai tavaly kérte az -oláhországi csapatokhoz küldetését, s ha nagyságod akarja, akármelyiket -át lehet tenni, hogy rést nyisson. - -– Görgény s Déva igen messze fekszik Fehérvártól. - -– Gaudi ő kegyelme idegen csapatja naponként gyarapodik, s ott szükség -van jó tisztre. Közülök két század Fehérvár környékén szétszórva tanyáz. - -– Jöttment emberek közt nem lehet helye Elemérnek – jegyzé meg Kassai. - -A titkár egészen kipirult, úgy szégyenlé baklövését, pedig szegény nem -is sejtette, hogy kegyelmes jóltevője és főnöke unokaöcscse forog -kérdésben. - -– Még csak Háromszéken van fél zászlóalj a Zólyomi által gerjesztett -nyugtalanságok miatt ideiglenesen beszállásolva, miért is a székely urak -nagyon haragusznak, és szabadságaik sérelmét panaszolják. Itt az öreg -Zöld Mihály szeretne a kapitányságról lemondani, mert születésére nézve -székely puskás lévén, több boszantásoknak van kitéve, mintha helyében -más volna. - -– Hm! ott a szombatosok fészke! – szólt gondolatokba merülve Kassai; – -de… még sem czélszerű. - -A titkár se nem értette, se nem vizsgálta a korlátnok ő nagysága e -megjegyzését s különben is szokva volt találgatás helyett kész -kérdésekre felelni. - -– Hm! Radnóthtól csaknem Balázsfalváig szintén hevernek téli szálláson -mezei hadak. - -– Két század, nagyságos uram! - -– S kapitányok? - -– Vincze Péter! – válaszolá a titkár. - -– S mily ember? - -– Vitéz katona, nagy ivó és kevés pénzű. - -– Szeretik-e a vidéki földesurak? - -– Velök vadász, lakomáz, koczkáz. - -– Úgy tehát mostani állomását nem cserélné föl örömest a háromszékivel, -melytől Zöld Mihály uram menekülni akar? - -– Életének legkeserűbb napja volna az. - -– S előljárói nem panaszkodnak ellene? - -– Nem, nagyságos uram. - -– Csupa elnézésből, úgy-e? - -– Semmi panasz vagy föladás nem terheli. - -– S oly bűnt vagy kihágást nem követett el, mely veszélyére fordulhatna? - -– Egy leányzót közbenjárásával megmentett a templomkövetéstől, s ezért -az esperes leszidta az illető papot. - -– Hm! alkalmasint e leányzót Vincze Péter maga csábította el. - -– Közönségesen azt hiszik, nagyságos uram! - -– Úgy a semmirekellő még megköszönheti, ha Háromszékre Zöld Mihály uram -helyébe küldik. A fejedelemné, Lorántffy Zsuzsánna, a mi kegyelmes -nagyasszonyunk, a bestének letétetését, sőt gyalázatos elüzetését -követelné, mihelyt a csábítás tudomására esnék. S kegyelmed, édes fiam, -hiteles és megnevezhető helyről hallá e hírt? - -– A palotadámák rebesgették, a hopmester szintén orrantá, s a leányzó -egy rokona fenyegetőzve említette az ötvösök czéhmesterének a _Három -rucza_ vendéglőben. - -– Kegyelmed most már elmehet – szólt a korlátnok derült arczczal. - -A jó kedv sokáig honolt a máskor szigorú, komor és hideg vonalakon. S mi -különös! Kassai örömében a bősz kinyomat mellett volt valami kedélyes -szín is s volt a merengésnek egy szelid, majdnem lágy árnyalata is. -Fehér, aszketailag fehér ajkain a támadt és elhervadó mosoly engesztelő -és éles jellemmel birt egyszersmind. Vegyült bele sok a gyűlöletből s -némi csillám a szeretetből is. - -– Nem akarnám, hogy Elemér még tiszta lelkiismerete foltot kapjon. Nem -az a nagy ész ő, ki a dicsőség babér lombjaival befedhetné az üreget, -mely jóhiszeműségében támad. Nem politikus ő, kinek kevesebb szüksége -volna a vád nélküli névre, mint a hajadonnak a szeméremre. A kormányzat -gépe nincs kristályból készítve, mert erősnek kell lennie. Alkotásában -kevesebb tekintet van az anyag átlátszó tisztaságára, mint szilárd -czélszerűségére. Ily eszközökhöz egészen hasonló természetű emberekre -van szükség. Én Rákóczi első tanácsosa vagyok; Elemérnek semmi viszonya -a közélettel. Ő egyszerű katona, minden becsvágya nélkül még a katonai -hivatásnak is. Kedélye lágy, költői; külseje igénytelen és modora csak a -nemes szív által nyer, s nem a forma kecseivel hódít. Semmi sem maradna -rajta, ha megromlanék. A gyémánttól a legkisebb repedés becsének nagyobb -részét veszi el ugyan, de a gyémánt, csorbája mellett is drágakő marad. -A keleti gyöngy olcsóbb, ha hólyagai vannak, s nem foglalják a királyné -koronájába; de elég nő van, ki boldog, ha pártájában látja, s nyaka -körül fűzheti. A ki pusztán csak mint jó ember részesül -megkülönböztetésben, egy bűn által egész értékét elveszti, s nem -számíthat a világ azon kegyelésére, melylyel a hibás gyémánt és -drágagyöngy aljas minőségben is bir. Nem csődülnek hozzá az alkuszok, -nem igérnek érte semmit. A nagy szellemű férfiú silány erkölcscsel is -gyémánt és gyöngy. Az egyenes útról letévedt középszerűség minden becsét -lehullatja magáról. Hm! Elemérnek állandó szüksége van a tiszta -lelkiismeretre. Ő örökösöm, s a Kassai név föntartója. - -Így okoskodott a nagybátya. Meg-megmozdult karszékében, ujjaival dobolt -az asztalon, s megint okoskodott. - -– Deborah kezét Pécsi csak irántam való gyülöletből tagadta meg -Elemértől. Mekkora vagyon esett el ezzel tőlünk! S mennyi befolyás -csatlakozott volna e házassággal hozzám! De hisz az övé volt a vagyon. -Egy hóbortos, egy pazarló, egy dölyfös emberé; de végre is az övé. Hm! -hm! s ki mondhadná, hogy Kassai Istvánt megbántja Pécsi Simon azzal, ha -vagyona számára más családból keres birtokost, másból leányának férjet? -Sérelmem, hogy miattam teszi azt. De mivé törpül e bántalom, az Eleméren -elkövetetthez képest! Magához kecsegteti a szerény, a bátortalan ifjút, -leányával hagyja, örvend a fejlődő vonzalmon, lesi, mint növekedik ez -indulat szerelemmé, mint ér a bálványozás határáig, az őrjöngés -fölmagasztaltságáig, s midőn az ifjú hozzászokott a szép boszorkányt -sajátjának tekinteni, midőn képzelődése Deborah nevét a boldogsággal -kötötte össze: akkor előáll a hóbortos és gonosz apa s így szól: -Deboráht másnak szántam, Deboráht nem szabad szeretned többé, Deboráht -inkább adom akármelyik czímeres és ős családú bitangnak, mint neked. S -miért? Talán rosszabb lettél, mint akkor, midőn Deboráht elődbe -vezettem, hogy fogadd el? Nem. Talán czímertelenebb volt családod, mint -akkor? Nem. Talán elvesztetted vagyonodat? Nem. Sőt most vagy gazdag. -Miért tehát? Mert nagybátyád van. Én gyülölöm őt, és te nem akarod -megtagadni és velem együtt gyűlölni. S most nekem jól esik a te -szerencsétlenségedben az ő boszankodását élvezni… Így bánik Elemérrel -Pécsi. Kit illet tehát inkább a boszú joga: engem-e, vagy Elemért?… Mily -dicső elégtétel volna, ha Elemér tenné kezét Pécsi Simonra, s ha az ő -kezén, mint csatornán, a hitvány szombatos vagyona idegen és jobb -kezekbe folyna át! De fájdalom! Elemér csak becsületes ember, egyéb -semmi. Én térítsem-e a bűn ösvényére?… Ragaszkodik hozzám, nagybátyja -vagyok, hm! családomnak, mely alig kezdett még élni, végreménye! S én -térítsem-e a bűn ösvényére? - -Kassai gondolkozott, s hévvel, mintegy szemrehányóan kérdé magától: – -Micsoda bűn? Hol van itt a bűn? Pécsi a megújított tilalom ellenére sem -fogja megállani, hogy a szombatosokkal titkos gyűlést ne tartson. -Kényelemvágya eddig sem engedte tanácskozásokra a székely barlangokat és -rengetegeket fölkeresni. Két év óta negyedszer tettek nála látogatást -Balázsfalván az új Jeruzsálem hívei, s ötödször is bizonyosan ott fognak -értekezni. Ha tehát Zöld Mihály helyére Vincze Pétert küldöm, hogy -Elemér számára maradjon a radnóthi kapitányság, akkor hozzá, mint e -vidéken legfőbb tiszthez, utasíttatik a befogatási parancs, mihelyt -tudnillik Pécsi tilos összejövetelt tart. Ő a fejedelem egyenes -akaratját fogja végrehajtani; köteles s katonai törvényszék elébe -állíttatnék, ha elmulasztaná. Ártatlan marad, ha Pécsit elfogja; bűnössé -lesz, ha nem. Csak Zöld Mihály elmozdítására kell tehát törekednem, a -többi önkényt megy. - -Kassai összehajtá hasán kezét, mint a fáradt munkás, ha erőfeszítései -után pihenésre nyer időt és árnyat; de pár percz mulva megint új aggály -kezdé nyugtalan lelkét izgatni. - -– Hátha Pécsi nem tart gyűlést? gondolá. Hátha hisz a szombatosokra mért -szigorú büntetés végrehajtásában? Csökkenteni szükség ez aggályát, és -szítani bátorságát, hm! - -Csengetett. - -– A börtönőrrel akarok beszélni – szólt egy belépő irnokhoz. - -Kevés idő mulva a tömlöcztartó a korlátnokhoz bevezettetett. - -– Hogy viseli magát a falhoz lánczolt rab? - -– Hol dühös, nagyságos uram! mint a fenevad, hol csüggeteg, mint a -pártában maradt leány. - -– Ezentúl naponként hozzám jösz, hogy a rab iránt utasítsalak. - -– Értem, nagyságos uram! - -Mihelyt Kassai megint egyedül maradt, szelid mosoly vonult arczára. – -Hamar fog megtörni a szombatos pap, s ha az Isten ő szent felsége is úgy -akarja, jó eszközömmé válik Pécsi ellen. - -Olvasóim tudják már, mert előre elbeszéltem, hogy Laczkó István, a -kézdivásárhelyi szombatosok lelkésze, a kedves, a szeretetreméltó Klára -férje, nem igen hosszú ideig tartó szenvedés után a börtönt szabadsággal -cserélte föl, s oly helyzetbe jött, mely előtte nyugtalanítónak látszott -és rejtelmessége miatt hitvesének tündérszép szeméből sok könnyet, -angyaltiszta kebeléből sok sóhajt facsart ki. - -Kisérjük most Klárát, ki mint tudjuk, bölcsőben ringó gyermekét az öreg -Kádár leányához, Jeftához elhelyeztetve, útnak indult Fehérvár felé, s -onnan akármerre a széles világba, csakhogy férjét árnyékként ne kövesse -a titkos és sötét bú, bűn, veszély vagy rémület. Mit tudja ő, melyik? De -retteg, hogy a bűn? - - -XIII. - -Ötödik napja utazik a szombatos nő. - -Az idő derült és hideg volt. Szikrázott a nap a havon, hollók és varjak -tömött falkában repültek a mezőkről az egyházakra, s a torony gombjától -az ablakok kőkeresztjének párkányáig, mindenütt állást foglaltak a -fekete mezű vendégek, ki bölcs nyugalommal szárnya alá dugva fejét, ki -élénk czivakodási vágygyal riasztá tovább szomszédját, a nyert -győzedelmen nagyot károgva. A hol a templom mellett czinterem volt, a -sötét madárraj hosszasan ringatta magát a csendes légben, finnyás -ízléssel, mintegy kémlelve választott helyet a fejfák tetején, a sírdomb -tövében, a halál lakának kapuján s kerítésén. A varjak az új hantokat -látszottak inkább kegyelni, s békétlenül néztek alá, mintha szaglásuk -ingerelné; a hollók inkább a besüppedt köveken, melyeknek betűit, -mintegy haragúva a kegyelet s visszaemlékezés megszünésén a moh és idő -olvashatatlanná tette, kerestek magoknak tanyát. Egyenként és -világunalommal ültek ott. Hosszas életök csökkenté kiváncsiságokat, hűté -társalgási vágyaikat, s azon komoly hangulatban tartá, mely helyét -cserélni, benyomásokat fogadni el lusta. Ha néha meg-megszólaltak vagy -szomorú jóslat lehetett a falu vénei számára, vagy rejtelmes beszéd a -halottakkal. - -Hideg nappalok voltak, csipős szél és fehér fellegek nélkül. - -Klára nagyobbik gyermeke, kit magával hozott, fázott és panaszolt. Az -anya saját kendőivel is takarta s kék ajakkal magyarázta, hogy ne dugja -ki kezét, ne mozduljon, a másik faluban meleg szoba, meleg leves lesz, -szép ragyogó tűz, mely mellett hosszú mesét fog mondani az utazó -királyfiról, a nagy bundájú télről és az okos hollóról, ki a -királyleányt aranyhajú vőlegényének közelgéséről szerzett hirekkel -vigasztalja. Szép mesét fog majd mondani… hideg volt, a gyerek fázott, -az anya fázott, s előre kezdett a fázó figyelő gyereknek mesélni. - -Még csak egy óra kell, s akkor talán Balázsfalvára érnek, hol az éjet -töltik. Hisz, már alkonyodik. - -A nap búcsút vőn. - -A hold világított, télies arczczal, hidegen. - -Klára ölébe vette gyermekét, hogy még jobban védje. - -Ez behunyta szemét. A hidegnek álmosító ereje van. - -Az anya aggódni kezdett gyermekén, bebonyolítá mindennel, mi őt magát -még oltalmazhatta volna a mély átfázástól. - -Jó még, hogy nem kell már mesélni; reszkető hangon hogy fejezhetné be -szépen és érthetően a királyúrfi és a nagy bundájú tél történetét. - -Balázsfalvára értek. - -Csak az anya dermedezett; a gyermek már édesen alvék, meleg, erős -lélekzete megnyugtatta a női szivet, mely magáról úgy el tud feledkezni, -mihelyt van, kiről gondoskodjék! - -A fogadó, melynek udvarára hajtott a szekér, a földesúri kastély -átellenében feküdt. Tág, csinos és sok kényelmet igérő épület volt. -Külsejét tekintve egész Küküllőmentén ritkította párját, s belseje is -elég megnyerő vala, csakhogy a czélnak legkevésbbé sem látszott -megfelelni. - -Vendégszobái tükörtiszták s jól butorzottak, de bennök két nevezetes -hiány tapasztalható: asztal és ágy tudniillik sehol sem tekintett az -éhes s kifáradt elébe. - -A fogadós Klárát két egymásba nyíló terembe vezeté és szolgálati -készségét bemutatandó, a hatalmas fúvóval maga kezdé a kandalló tüzét -szítni. - -– Igen nagy szállás ez számomra, fiammal a legkisebb szobában is -megférek – szólt Klára, az árjegyzékre gondolva. - -A gazda kettőzött iparkodással folytatá a tűzszítást. - -– Mi nem vagyunk gazdagok, nyisson kegyelmed a hátulsó szobákból egyet. - -– Kérem alásan! a nemzetes asszonyt megilleti két csinos terem. - -A fúvó megint szorgalmasan működött, a száraz hasábok lobbot vetettek, -festvényileg terjedt a láng, kedélyesen a meleg. - -Klára gyermeke nagy fekete szemeit egészen kinyitá, nem volt többé -álmos, majd mosolyogva csimpolykozott anyjára, majd a kandalló elébe -ment, kezecskéjét melengeté, gyönyörködött a pattogó szenen. - -Mit volt tenni! Klára nem sürgeté többé a kiköltözést. - -– Kaphatok-e hamar vacsorát? - -– Mindenesetre, nemzetes asszonyom! – szólt a korcsmáros udvarias -mosolylyal. - -– Egy kis csirkebecsináltat készíttessen, mielőbb. - -– Követem alásan, épen csirkebecsinálttal nem szolgálhatok; de azért -lesz vacsora. - -– Sült csirkét hozzon hát. - -– Részemről azzal sem kedveskedhetem, de azért lesz vacsora. - -– Úgy libát. - -– Nincs, de azért lesz vacsora. - -– Ruczát. - -– Nem szolgálhatok vele, de lesz vacsora. - -– Legalább hát egy kevés köménymag-levest. - -– Alásan engedelmet kérek, nem tehetem. - -– De hát korpacziberéje a legszegényebb parasztnak is van. Hozzon azt. - -– Lesz vacsora, nemzetes asszonyom! – jó vacsora lesz. - -Klára látván, hogy hasztalan rendel étkeket, megnyugodott azon -gondolatban, hogy ma czélszerűbb lesz fiacskáját hamar elaltatni. - -– Hozasson a kisebbik szobába ágyat. - -– Épen azzal nem szolgálhatok, nemzetes asszonyom! – válaszolá a -fogadós. - -– De legalább ágyneműje van? - -– Instálom alásan, azt sem lehet adnom. - -– Teríttessen szénát a földre. - -– Lehetetlen, nemzetes asszonyom. - -– Hozasson hát szalmazsupot. - -– Szalmazsup nincs e végre. - -– S talán a lovak számára sincs e vendéglőben se széna, se szalma? – -kérdé Klára meghökkenve. - -– Nincs, nemzetes asszonyom! - -– Az Istenért, hát hogy alszunk s mit esznek a lovak? - -– Ha ő szent felségének is úgy tetszik, jól fog a nemzetes asszony és a -kedves úrfi is aludni. Majd a lovak sem koplalnak. - -Klára hinni kezdé, hogy féleszű emberrel van dolga. - -– Nincs-e, tudakolá, közel oly fogadó, mely ha nem is czifra, mint ez, -de legalább ágyfája és asztala van? - -– Kujakomnyi sincs. - -Klára meglepetését tetézte a korcsmáros víg, alázatos és elégült -tekintete. - -– Mindennel elégült fog lenni a nemzetes asszony – biztatá emberünk. - -– Istenem, de mi lehet az a minden semmiből… Legjobb, ha rögtön fogatok! -De hová forduljak késő éjjel! Hogy megyek át a Maros jegén! S ha itt -maradok, kiéhezett lovaim holnap miként vihetnek tovább? - -E szavakat Klára szükségtelennek tartá a korcsmároshoz intézni. Csak -aggodalomként jelentek meg ajkaira s lebbentek el azon. - -E közben a folyosón lábkopogás hallszék, az ajtó előtt lábsurlás. Valaki -zsebkendőjét vette igénybe, köhögött is, s midőn orrával és torkával -rendben volt, fölöslegül még csizmatalpát törlé a küszöbhöz, hogy semmi -havat be ne czipeljen, – s végre kopogtatott. - -Klára helyett a fogadós kiáltá: szabad! - -Piros, gömbölyded férfi lépett be, széles arczczal, és víg, de udvarias -kifejezéssel. - -A bók után széjjel nézett a szobában, mintha keresne szemeivel tárgyat -vagy embert. - -– A tisztelt kisasszonyt keresem, ki látogatásával szerencséltette -szegény helységünket. - -A korcsmáros Klárára mutatott. - -A gömbölyű úr ezer bocsánatot kért, hogy Klárát kisasszonynak gondolta, -hisz oly fiatal, s jobban beillenék a kis úrfi nénjének. – A szállás, -szólt végre bókjaiból és a zavarból, mely arczát is szinezni kezdé, -kibontakozva, a szállás parancsolatjára készen áll, a lovakat is -elhelyeztettem, a hintó a vendéglő kapuja előtt, a kis úrfit a nemzetes -asszony engedelmével ölembe veszem, s ha úgy tetszik, indulhatunk. - -Ezzel feleletet sem várva, karjára ragadta Klára gyermekét, ki a nyájas -úr szolgálatkészségét félremagyarázván, lábával kapálni, körmeivel pedig -az idegen torzonborz bajuszához kezdett kapkodni. - -– Viseld szépen magadat Endre, – inté magzatát az anya. - -– A kedves, fürge úrfi, mily eleven, mily jó kedvű, mint szeret -tréfálni! – szólt a magát meg nem nevezett egyén. – Szakasztott mása -unokámnak. Nincs az Istennek nagyobb áldása a vidám gyerekeknél. Bezzeg -az én unokám néha olyat rándít üstökömön, hogy örömömben könnyezek. Ham! - -Endre ijedten kapta vissza a bajuszról körmeit, de annál erélyesebben -csimpalykozott, az unoka példáján tanulva, a nyájas úr üstökébe. - -– Lám, lám! mily szerencse, hogy nem vagyok török! Unokámat, mihelyt -sír, mindig azzal ijesztgetem: ha Gabi rosszul viseli magát, a nagypapa -tüstént leberetváltatja a haját, s akkor nem lesz mit tépni. Menjünk, -kis úrfi, menjünk a nagy fa-lóhoz, melynek aranyos nyerge van, akkora, -mint egy agár, s úgy nyargal, mintha élne. Tizenkét katonát is adok -magának. Hát még mennyi fényes tollú madarat! Aztán eszünk édes -pogácsát, marczipánt és kürtös kalácsot. - -– Igazán? – kérdi az úrfi. - -– Biz, igazán. Hát a sok füge, mazsola és rózsaméz! Aztán mutatok egy -kis majmot karmazsin köntösben. Úgy ám! Látunk pávákat és strucztojást. - -Endre előbb nagy fekete szemeivel bámult, s aztán a beszédes bácsi -nyakába csimpalykozott. - -– Pécsi Simon ő nagysága számtartója vagyok, – szólt most a kövér úr -Klárához – s uramtól szoros kötelességemmé van téve, hogy a fogadóból -minden vendéget a várba vezessek, nem kérdve nevét, járatát, s -kényelméről úgy gondoskodjam, mintha földesuramat vagy Deborah -kisasszonyt fogadnám. - -– Fáradt vagyok – mentegetődzék Klára a szivességet megköszönve. - -– Az ágyak már vetve vannak – szólt a számtartó. - -– Nem akarnék senkivel találkozni. - -– Parancsolja szobájába a vacsorát? - -– Holnap korán óhajtanék indulni. - -– A rendelt perczre befogatom lovait. - -– Köszönöm! de mégis inkább szeretnék itt maradni, ha a korcsmáros -ágyról gondoskodnék. - -– Csak azt nem tehetem – közbeszólt most a korcsmáros, ki a kandalló -mellé huzódva, tanuja volt az egész jelenetnek. – E vendéglőben, -nemzetes asszonyom, bőven van minden, kivévén az ágyat, az asztalt, az -eledelt, az ágyneműt és a lovak ellátását, meg a szekérszínt. - -– De hát miért építették e vendéglőt, ha se enni, se aludni nem lehet -benne? - -– Két fontos okból, – szólt most a számtartó, – először, hogy azok, kik -nem lévén ő nagyságával ismeretesek, különben tovább utaznának, a függő -czégér által becsábíttatva, kijátszatva, szándékok ellenére is, -kénytetve legyenek a várúr vendégszeretetét élvezni; másodszor, hogy a -jobbágyok ünnepnapokon és lakodalmaikon tiszta, nagy teremben -tánczolhassanak, s jó bort ingyen kaphassanak. - -Klára értesülvén a balázsfalvi szokásokról, vonakodás nélkül ült az -udvari kocsiba. - - -XIV. - -A várkastély, hová a vendéget beszállásolták, azon épületek közé -tartozék, melyek a vár nevére is számot tarthattak. - -Dombon feküdt, széles, de rongált árkokkal volt körülvéve. - -Kapujához fölvonóhíd vezetett. - -Emeletes, tornyokkal, bástyákkal erősített mű volt, s míg Pécsi -birtokába nem jutott, Küküllővárnál és Radnóthnál inkább védheté magát -az ellenség támadásaitól. Rendszeres ostromot akkor sem állhatott volna -ki, de a fellázadt nép dühét, a martalóczok zsákmányvágyát, a harambasák -leshányásait, sőt a csatangoló tatár és török csapatok rohamait is -többször visszautasítá, a nélkül, hogy valaha a megaláztatástól komolyan -rettegni s kulcsait félteni oka lett volna. - -Most már az érdemes és tömör műnek e részben kevesebb oka van a -dicsekvésre. - -Erejének gazdája hajlamai sokat ártottak. - -Büszkesége is meg van alázva. - -Környezete fölött bir ugyan még a pallosjoggal, de kaszatömlöczei már -beomladoznak, börtönei veteménypinczékké váltak, s a híres szobák, hol a -kínpad előtt a várúr a váltságdíj fölött néha a török rabokkal, néha -saját rokonaival alkudott, most vagy elhagyatva, megrongálva és -lakatlanúl tengnek, vagy oly derült és ragyogó kinézést nyertek, mintha -záváraik sohasem csukódtak volna szerencsétlenekre, ablakrostélyaikon át -sohasem tekintett volna a kétségbeesés a fekete éjbe, a könyörtelen -égre, s mintha falaikra sohasem feccsent volna vér, nem gördült volna -padlataikra könny, nem térdelt volna zúzott kebellel, rimánkodva a -porban az egyik lény, s nem állott egyenesen, szívében irgalom nélkül a -másik. - -Szóval a balázsfalvi vár egy része szabad martalékul vetteték az idő -foga elébe, míg a más részét Pécsi Simon czifra és egészen új izlésű -kéjlakká alakította. - -* - -Klára a holdvilágított épületnek csak nagy körvonalait veheté ki. - -A bejárat előtt fürge cselédség fogta körül. - -Egyszerre több kéz kapott málhái után. Igyekeztek szolgálni neki, s -majdnem az alkalmatlanságig. Úgy látszott, a ház szokásai közé inkább -tartozott az előzékenység, mint a rend, inkább a vendégszeretet, mint a -zajtalan pontosság. - -A cselédeknek fáklyával kelle vezetniök Klárát a sötétebb lépcsőkön, míg -a főbb folyosónak falfestményeit, ércz- és márványszobrait a színes -lámpák, melyek hosszú zsinorokon himbáltak, csodásan, rémesen világíták -meg. S vezették népes szobák előtt s óriási termeken keresztül, -elhagyatott részekbe, hol a tört ablakokon egész arczczal nézett be a -hold és kisérteti neszt támasztott a legkisebb szellő is. Végre egy kis -pavillonba érkeztek a vár keleti oldalán. Három gazdagon butorozott -szobából állott ez. A török izlésre készült elfogadóterem, melyben csak -divánok és nagy tükrök voltak, gondosan rejtett falajtóval nyilt a -hálószobába. Itt a mennyezetes ágyat faragványok, elefántcsont alakok s -mozaik virágok ékíték. Lábszőnyegei, habzó bársonykárpitjai és a csipkés -vánkosok fejedelmi díszt fitogtattak, megközelíthetetlen kényelmet -igértek. A szomszéd cabinban pedig az ezüst- és kristályedényekkel -ellátott öltözőasztal a legkényesebb palotahölgy szeszélyeit is teljesen -kielégíthette. - -– Én csak egy szegény szombatos nő vagyok, – szólt Klára, azt gyanítván, -hogy főrangú némbernek vélik, s azért nyitottak számára oly pazar fényű -lakást. - -– Örvendek, – válaszolá a számtartó, még mélyebben meghajtva magát. – -Nálunk minden úrhölgyet úgy szokás fogadni, mintha Deborah kisasszony, a -mi földesurunk egyetlen leánya, érkezett volna meg. Ez szoros -kötelességünkké is van téve. De a nemzetes asszony iránt, miután a -jáspis és gyémánt kövekből épült új Jeruzsálem leendő birtokosai közé -tartozik, kettős figyelemmel kell viseltetnünk. Minő csekély az emberkéz -alkotta művek pompája és kényelme az ezeréves városéhoz képest! Ez a -nyoszolya, melynek lágy vánkosaira fogja fáradt fejét kegyelmed -lehajtani, éles tüskékkel behintett kínpad a fehérruhás hívek pihenésére -készült ágyakkal összehasonlítva. Az ezeréves városban nekem sem kell -többé a nehéz kamara- és pinczekulcsokat hordani. Áldassék a Messiás! Én -is fehérruhás vagyok, s azok közé tartozom, kiknek homlokáról csillag -fog ragyogni. - -Klára sokkal szellemibb lény volt, mintsem vallásának a túlvilágra -vonatkozó igéreteit ily anyagi értelemben vegye. Nem képzelte, hogy -szent János a _Mennyei jelenésekben_ statisztikai leirását közölte volna -az új Jeruzsálemnek. Jelképes értelmet keresett az anyagiakra czélzó -igékben. Növeltetésére nézve egészen szombatos, de szivében főleg -keresztyén volt. Tartá magát a vallásnak, melyben született, külső -szertartásaihoz; azonban keble mélyéből a szeretet Istenéhez szállottak -imái, még pedig oly bensőséggel, oly feltétlen átengedéssel, oly -gyermeteg megnyugvással, minőre csak a kivételes természetűek tudnak -fölemelkedni, az élet nagy iskolájának keserű leczkéi, a tévedések, -törődés és bűnbánat tisztító szenvedései nélkül. Klára a síron túl, nem -anyagi élveket várt erényeiért, s bár művelt volt, voltakép azt sem -tudta, hogy vannak-e erényei, csak a bűntől irtózott, azért is, mert -rossz, azért is, mert csúf, s mert elkövetve, nemcsak büntetést von maga -után, de a lélekben magában is undort ébreszt, alább szállítja lényünket -és közelebb vonja az Isten haragjához. - -Azonban bármi nézetei voltak Klárának, nem tartá szükségesnek a -számtartóval elvi vitákba elegyedni. Egyszerűen csak azt kérdé tehát, -van-e Balázsfalván több szombatos? - -– A mint veszszük, nemzetes asszonyom! – válaszolá ez. – Mi alsóbb -helyzetűek, még az üdvösségre vonatkozó dolgokban is követjük urunkat. -Van a ki gondolkozzék helyettünk. Hál’ Isten! Pécsi Simon ő nagysága -esze legalább fél-tuczat tanácsos számára való. Csodálom, hogy fér meg -egy főben. Osztozhatnék másokkal, adhatna kölcsön a híres Kassai uramnak -is, s még sem fogyatkoznék meg, volna elege, nem válnék a maradványnyal -is bambává. Salamon király óta, ki a frigyládának állandó templomot -épített s a mágiát könyv nélkül tudta, mint mi a Miatyánkot, nálánál -talán tíz bölcsebb férfiú sem született. Kanállal nyeli a tudományt, -hallja a fű növését is, s a chaldeusok titkos mesterségébe hajszálig be -van avatva. Hát még mily szépen énekel! Hát még mennyi verset ír! Maga -tart nekünk prédikácziót azon szent szombatokon, midőn testünk pihen, -lelkünk az áhítat igéjét szomjuhozza és az oktatás malasztjával óhajt -táplálkozni. A várban elég fölhagyott terem, elég földalatti üreg van e -czélra. Mert Pécsi ő nagysága bölcsen belátja, hogy hitünket nem kell -dobra verni, kegyességünkkel nem kell az utczán kérkedni. Mi titkos -szombatosok vagyunk. Két ruhánk van, egyik a parádéköntös, a másik a -házi. A parádé-ruhát, melyet fitogtatunk, a reformált hitnek nevezik; a -fehér mezet, melyben magunk közt járunk-kelünk, szombatosságnak. Így -bú-gond nélkül éljük napjainkat, köpenyünk gallérját senkisem ragadhatja -meg s orrunk alá nem paczkázhatnak. Nevetjük a véres betükkel írt -törvényt, Kassai uram fenyegetéseit és bitang üldözőinknek dühét. Vád -van ellenünk elég; de bizonyság és adat semmi. - -– Nálunk – szólt Klára, – volnának, kik meggyőződésökért örömmel -mennének a bárd alá. - -– A hány ház, annyi szokás, – jegyzé meg a számtartó vállvonva. – S ha -szabad kérdeni, hol lakik a nemzetes asszony? - -– Kézdivásárhelytt. A férjem pap s most Fehérváron időzik. - -– Úgy bizonyosan Pécsi Simon ő nagyságánál van szállva. - -– Alig hiszem. Legalább nekem nem említé. Látogatására jöttem, s attól -tartok, hogy sokáig kell keresnem, míg lakására találhatnék. - -– Nincs oly szombatos, ki a mi urunknál ne fordulna meg. Ha hamar akar -férjére akadni, menjen egyenesen ő nagysága palotájába. Dombról tekint a -külvárosra alá, s föl a fejedelmi udvarra. Kúpjai messze ragyognak, -oszlopos tornácza homlokán czímert hord. A nép megáll és nézi -szépségeit, s ha százszor látta, megint nézi. Nincs barátságosabb hajlék -a mi urunkénál és nincs fényesebb. Hajtasson a nemzetes asszony -egyenesen oda. De talán igen hosszasan is fecsegek. Az asztal terítve. -Jó étvágyat és jó éjt! Csak hajtasson urunk palotájába. Deborah -kisasszonynak nagy örömet okoz vele. Rákóczi fejedelem országában nincs -szebb hajadon Deborah kisasszonynál. Büszke, ha az urak oltároznak -körülötte, de irántunk nyájas és leereszkedő. Apja Sáron rózsájának -hívja. Bár volna hitsorsosaink közt hozzá méltó ifjú. De már igen -bőbeszédüvé lettem. Jó éjtszakát! - -* - -Az út elfárasztá Klárát, de mégsem ajándékozta meg csendes álommal. - -Tudta, hogy másnap fordulóponthoz jut élete és háznépének sorsa. - -Ha férjével bujdosásnak indul, hol fognak tanyát verni a széles világon? - -S ha férje nem akar távozni, mikor fognak nyugalmat lelni az életben, -melylyel sorsuk vagy szivök meghasonlott? - -Ott a sivatag láthatár nyugpont nélkül, itt a mélység a sodró -örvénynyel. - -Ott nyomor várhat rájok, itt sülyedés! - -Mennyi ok, hogy a nő szemei be ne csukódjanak! - -A megelégedésnek szép álmai vannak, a kétségbeesésnek tompa nyugalma. -Klára ébren tölté az éjet. Gyermekének lélegzetére figyelt, be-betakará -kis kezeit, s ha fia csendesen pihent, akkor aggodalma, szeretete, -félelme az ágytól a bölcsőhöz ment vissza, az idegen kéznél hagyott -csecsemőhöz, kitől a nőért az anyának meg kellett válni, s kit évek -mulva vagy talán sohasem szoríthat kebléhez. - -A hold nyájasan sütött be az ablakon, s oly csendes volt az éjhomály, -hogy Klára saját szive dobogásától megrettent. - - -XV. - -Gyulai Ferencz az előnyt, melyet a Pécsi-ház rokonszenvének megnyerésére -a véletlen nyujtott, nem hagyá használatlan. - -Szeretett mulatni, társalogni, könnyű és nehéz hódításokat tenni. -Udvarolt a szép nőknek, kellemesen tölté a perczeket azokkal is, kik nem -állottak a szépség hirében, s magok az éltes matronák sem említék őt -másként, mint hiúságának teljesen hizelgő dicséretekkel. - -Minden tekintélyes házhoz járt, csak Deborah visszajövetele óta -Pécsiékhez nem, s most általok fogadtatott legszívesebben. - -Az öreg úrral vitatkozott azon elmés, könnyű és gyermeteg -felszinűséggel, mely semmi kérdés mélységeit nem sejti, s mely az -ellentét bűbája által oly könnyen tudja a kellemes tudatlanságot a -komoly tudósokkal megkedveltetni. Pécsi sokszor mulatta magát az ifju -sajátságos ötletein, merészségeit hajlandó volt eredetiségnek venni, s -ha be is látta, hogy Gyulai annyi műveltséggel sem bír, a mennyivel a jó -nevelésű urfiak, kezdé hinni, mikép eszével mindeniket túlhaladja, s -mint a nyers gyémántnak csak csiszolásra van szüksége, hogy ragyogjon, s -nagy értékét a világ szó nélkül ismerje el. - -Sokszor említé ezt Deboráhnak, ki mindig tudott – s néha ingerült -hangon, néha hideg közönynyel – Gyulai ellen valamit fölhozni, mi az -apának nem tetszett. - -– Te nem akarsz igazságos lenni iránta, szólt ilyenkor az öreg. - -– Te pedig, atyám! az ő részére vagy elfogult. - -– Te hibáit nagyítod. - -– Te jó tulajdonait fölpiperézed képzelődéseddel. - -– Mivel bánthatott meg, leányom? - -– Mivel babonázott meg, atyám? - -– Szeszélyed lehangolja. - -– Hiuságát nevelik dicséreteid. - -– Csak nem tagadhatod, Deborah! nemes modorát és könnyed társalgását. - -– Az önhitt ritkán jön zavarba. Kinek nincsenek mély érzései, minden -tárgyra hamar megtalálja az illő szót. S az oly egyén magatartása -könnyen lehet szabályos, kinek nem kell sem eszmékkel, sem -szenvedélylyel küzdeni. És állítottam-e valaha, hogy Gyulai -visszavonultan él, nem keresi fel a társaságokat, nem udvarol a nőknek, -nem képzeli megjelenését kellemes hatásunak? S kell-e ennél több a -biztos, a sima modorra? - -– Leányom! a társaság még senkinek szellemet nem adott. - -– De a szellem hiánya mellett még lehetnek furcsa ötleteink, s a kinek -csak szelleme van, egy egész társaságot mulattathat, a nélkül, hogy -valakit meg tudjon nyerni. - -– S azt hiszed, Gyulait a nők nem találják érdekesnek? – szólt az apa. - -– Még csak arra gondoltam, hogy én nem tudnám, – válaszolá Deborah sötét -daczczal. - -A tetszelgést közönyünk szerelemre, szerelmünk közönyre ingerli. Deborah -nem volt egészen a szívtelenségig kaczér, de hiúságánál fogva nem -lehetett ment a hódítási vágytól, és élénk képzelődésénél fogva magát s -mást ámítani egyaránt képes volt. Érzéseit szeszélye gyakran elvitatta, -büszkesége legyőzte, de e szeszély és e büszkeség, álérzéseket is hamar -igtatott a valódiak helyébe, és a szivet, midőn kifosztotta, gazdagítani -látszott. - -Gyulai, bár minden számítás nélkül, úgy viselte magát a szép és büszke -szombatos lány irányában, mintha a legkiképzettebb terve volna a -hódításra. - -Gyakran megfordult Pécsiéknél, de érettük semmi társaságból nem maradt -ki, semmi örömről nem mondott le, semmi viszonyaiban nem korlátozá -magát. - -Az atyával még többet szeretett időzni, mint a leánynyal, s noha Deborah -mindig hallott tőle valami lekötelezőt, a napok úgy teltek el, hogy a -legfigyelmesebb szem sem vehette észre a finom udvarlón a kecses hölgy -rendkívüli szépségének újabb meg újabb hatását. Hangja, modora, -nyájassága változatlan maradt. Nem közelített, nem vonult hátrább, -ugyanazon távolságot őrzé Deborah ellenében. A deli és büszke alak, -szelleme és bűbája varázsával nem látszott igézetet gyakorolni az -ifjura, s nem látszott szeszélyeivel, hideg modorával és hatásra -számított mellőzéseivel ennek kedélyére ingerlőn hatni. - -Gyulai néha fölmelegült az öreg Pécsivel folyt viták alatt, de midőn -Deboráhval társalga, a művelt és udvarias lovag szerepét folytatá, -pontosan, egyformán, s gyöngéd, de visszatartózkodó modorban. Kalandori -ötletei, humora, szeles és könnyelmű viselete, mint a fátyol alá rejtett -háttér, néha elő látszottak ugyan lépni, hogy észrevétessenek, de semmi -oly érzéssel vagy hangulattal nem fordult elő ez eset, melyből Deborah -magának diadalt jósolhatott. - -Hiúságát ez határtalanúl sérté. - - -XVI. - -Az idő, bár nem a cyklopsok erejével, de serény napszámosi kézzel mindig -hordott fövényt és követ azon épület alapjához, melyet Gyulai a -herczegleány kegyének nevezett, s a dicsőség és hatalom fellegvárának -hitt. - -Zsófia kellemes ifjúnak kezdé tartani, s az első benyomás ellenére -bizodalmat nyert jelleme iránt is. Azonban e ponton túl nem haladt. -Kevés barátságot mutatott iránta, még szeszélyeinek sajátságosabb -nemeivel sem üldözte. Míg Elemér volt körülötte, a felügyelet ellenére -és az udvari illem mellőzésével, tudott alkalmat lelni, hogy félig -komoly, félig enyelgő modorban őt korholja mulasztásaiért, melyek -tulajdonkép nem voltak mulasztások, s halmozza el oly teendőkkel, -melyeknek néha tizedrészét sem lehetett teljesíteni, s melyeket csak egy -makacs, egy képzelmeiben élő gyermek semmi akadályt nem tűrő, és semmit -nehéznek nem hivő elméje gondolhatott ki. Most, midőn Gyulai volt az, ki -az udvari felsőbb személyzet közül legtöbbször jelenhetett meg nála, -Zsófia, hacsak Anna volt is körülötte, s ha szeszélyeinek szabad tért is -nyerhetett, sohasem látszott elfeledni, hogy nagybátyja Báthori Gábor -volt, és hogy nagyatyjának nagybátyja a lengyel trónon ült. - -E lassú haladás s e minden erélyt igénybe vevő küzdés, Gyulainál nem sok -kedvet hagyott fenn új kalandokra, vonatkozzanak bár azok becsvágy vagy -szerelem álmaira. - -Pécsiékhez szórakozás végett járt. - -Nem izgalmakat, pihenést keresett ott. - -Az öreg úr társaságát mulatságosnak találta, a Deboráhét érdekesnek. - -Ennyinél többet ez alkalommal nem ohajtott. - -Utógondolata mi volt? oly kérdés, melyről saját magával sem akart -tisztába jönni. - -Lehet, hogy ha tervei meghiúsulnak, ha az előmenetel útja elzáródik -előle, ha dicsvágya szirthez vagy örvénybe vezeti, akkor mentődeszkaként -ragadja meg Deborah kincsét, hogy a viszontagságok és szükséggel küzdés -hullámai közül a kényelem révpartjára juthasson, s hetven falu nevető -tekintetével kárpótolja magát, ugyanannyi rokon és jó barát -gúnymosolyáért. - -Természetesen Deboráhnak sejtelme sincs a sok tényezőről, mely Gyulai -közönyére befoly. - -Csak azt érzi, csak az által van megalázva, hogy most először talált oly -ifjura, kire szépsége s szelleme nem hat, s ki iránt hideg nem tud -lenni. Mily csodás bűvölet! Deborah mentől inkább hiszi keblét -fájdalommal és szeretettel telve, annál kevesebb érzés sugárzik Gyulai -szeméből, annál kimértebb modora, annál higgadtabb, az unalomig, a -kétségbeesésig, minden szó, melyet e megfoghatatlan ifju ajkairól hall. -A pandal inkább visszhangozhatja egy pásztordal méla rímét, a fövény, -melyet a szél kerget, inkább őrizheti a vándor lábnyomait, a folyam -tükre inkább viheti tova az árnyat, melyet a partról a virág emlékül -vetett rá, mint a hogy képes a Gyulai szíve Deborah érzéseinek felelni, -a Gyulai kedélye Deborah kecseinek igézete alá esni, a Gyulai szeme -Deborah tekintetének delejes erejét észrevenni, a Gyulai szelleme -Deborah szellemének varázsától át meg áthatva lenni. S Pécsi leánya, a -büszke hölgy, mégis bizonyos felsőséget látott ez aristocratikus ifjun, -kit Zsófia a fejedelmi ház sarja csak sima, engedelmes és bohócz -szolgának képzelt. Deborah talán Kassai Elemér kevésbbé urias külseje -miatt hajlott Gyulai felé, Zsófia talán épen e külsőnek férfias és -komolyabb jelleme miatt lett kedvezőtlen elővéleménynyel Gyulai iránt. -Melyiknek volt igaza? nem ide tartozik. Mindketten helyzetök -szempontjáról néztek Gyulaira és Elemérre. A szűcs gazdag és művelt -unokája a születés varázsa iránt volt, bár öntudatlanúl, Gyulai külseje -iránt fogékony, míg a magasan álló Zsófia előtt a mélyből, hova -alánézett, csak az egyéni sajátságok emelkedhettek ki. Zsófia Elemér -iránti ragaszkodása a fejedelmi vér érzetében soha szerelemmé nem -válhatott volna, míg a büszke Deborah szivében, bár álnév alatt, az első -hajlamot Gyulai iránt a születés igézete adta. A mit a hiúság -megkezdett, folytatá a hiúság. Érzéketlen volt Gyulai, érzékenynyé -kellett tenni, nem bókolt a szépség bálványképének, hódolatra kellett -szoktatni, ez a női hiúság észjárása, s ez volt Deboráhé. Mind -hasztalan! Gyulai a régi maradt, s a szép szombatos nő arcza -halaványabb, szeme merengőbb, szive sebzettebb lett. Néha felébredt -gőgje s Gyulai hidegségét mellőzéssel viszonzá, néha gúnya -meg-meglobbant és e démoni világításban a jégkeblű ifjú minden szava, -tette, mozdulata nevetséges szinezetűnek látszott, néha hideg vérrel, -kritikusi nyugalommal hitte Deborah Gyulai jellemét fölfogni, s az öreg -Pécsi elébe hosszú lajstromot tárt az ifjú korlátolt eszéről, ízetlen -élczeiről, kedélytelen és minden magasabb ábránd, minden nemesebb -lendület nélküli szelleméről, de mindez csak oly zivatar kitöréséhez -hasonlított, mely hirtelen átvonúl a láthatáron, hogy távozásával még -rekkenőbbé tegye a levegőt. Deborah a hányszor föllázadt növekedő -szerelme ellen, annál nagyobb erőt adott e parancsoló szenvedélynek, -mely semmi jogos alappal nem bírt, semmi közösségéből az érzéseknek, -semmi összhangzásából a gondolkodásnak nem támadt, s mégis zsarnokává -vált. - - -XVII. - -A mennyire csak föl lehet egy fiatal emberről tenni, hogy érzéketlen -maradhat az elismert szépségű és műveltségű leányok igézetével szemben, -a mennyire csak képzelhető, hogy a gazdag házasság nem bir ingerrel egy -vagyontalan, de nagy igényű világfinál, azon határát a közönynek Gyulai -a legszélsőbb vonalig elérni látszott. - -Sok ok vértezé szivét a szerelem nyilai ellen, sok tekintet ösztönzé -különösen Deborah iránt elfogulatlan nyugalomra, s mindannak -kikerülésére, mi czélzatos szépelgésnek, mi hódítási vágynak tűnhetnék -föl. - -Csalhatatlanúl meglepte őt, kivált eleinte, Deborah junói alakja, -fejedelmi szépsége, de izlése, mely inkább hajlott a kecses kis -tündérek, mint a félelmes istennők felé, és könnyelmüsége, mely a -leigáztatást, habár a járompálcza a legtisztább szerelem termésaranyából -kovácsoltatott is, nem örömest tűré, hamar vissza tudták állítani -kedélyének egyensúlyát. - -Aztán Gyulai nem volt ugyan oly hű barátja Elemérnek, hogy érette nagy -áldozatra is kész lenne, általában erős öntagadást tőle még testvére, -atyja, fejedelme sem kivánhatna, de az áldozattól, de az öntagadástól -még igen távol van azon illedelmi szabály szem előtt tartása, hogy ha -nem vonz szivünk egy nőhöz, s ha önzésünk körébe nem esik e nő -lefoglalása, akkor ne álljunk csupa hiúságból másnak útjába, kivált ha e -más barátaink sorába tartozik. Gyulai sejté Deborah régi szerelmének -elévülését, tudta Pécsi ellenszenvét az öreg Kassai iránt és egyre -százat mert volna föltenni, hogy Elemér házassága dugába dűl, de -következik-e ebből, hogy ő is befolyjon a válság siettetésére? S mi -hasznát venné Deborah rokonszenvének az oltári szertartások nélkül? -Vétkes viszonyra gondolnia sem lehetett. Deborah nem sülyedhetett volna -oly alá, s ő egy kitünő helyzetű leány elcsábításával saját jövendőjét -tette volna semmivé. A vallásos és szigorú erkölcsű fejedelmi udvarban -kellett Gyulai minden becsvágyának kielégítést nyerni, s bár sok bűn -volt, melytől inkább csak a nyilvánosság miatt rettegett, titkon sem -akart szertelen élvezet nélkül nagy szerencsétlenség okozója lenni, s -Deborah szépsége benne inkább bámulatot, mint ingert gerjesztett. - -Pécsi roppant vagyona foglalkoztatá még leginkább a fiatal úr -képzelődését. Annyi kincset, annyi falut egy szép kézzel, minden -fáradság, minden ellenszenv legyőzése nélkül nyerni, nem volt tréfa. - -Gyulai aránylag csekély zsoldért félnapokig állott gyertyaegyenesen a -palotaajtók előtt, s e mulatságnál valóban kellemesb lett volna, -palotákkal bírni, s egy szép, egy irigylett kebelre hajolni. De valamint -a nemes ércz a föld gyomrában sok nemtelen anyaggal vegyűlten él, -szintúgy midőn kitisztítva forgásba hozatik, ritkán jön együvé, ritkán -csoportosodik kincscsé a nélkül, hogy ne szövetkezzék oly elemekhez, -melyektől különválasztani kivánnók, hogy igazán hasznát vehessük. - -Így volt Gyulai is Deborah gazdagságával. A szombatosság nem tetszhetett -neki, mert gúny tárgya volt. Pécsi multja s jelen állása alkalmatlanul -hatott rá, mert az udvar gyanuja és neheztelése nem könnyen látszott -csillapíthatónak. - -Gyulai büszke volt családja régiségére, s igen sérté fülét, hogy széles -rokonsága s a főurak majdnem kivétel nélkül egymás közt Pécsit -«szűcs»-nek hívták. Volt ugyan a hatalmasok sorában, főleg Kassai iránti -gyűlöletből, Pécsinek nem egy párthíve, de a kik hozzá szítottak is, a -porból fölcseperedett nagyúr fényűzését csípős észrevételekkel kisérni, -jellemét kétes világításba helyezni, s hivataloskodása idejét, a -mennyire csak lehetett, megbélyegezni, nem mulaszták el. S Gyulai, ki a -vélemények rabja volt, fősúlyt arra fektetett, hogy valaki sokaktól és -sokszor vádoltatik, s nem pedig arra, vajon igazságosan-e? vajon -irigység, boszú és elővélemény nélkül-e? Deborah kivételes helyzetben -volt, főleg a nővilágban. Ritka szépségét a férfiak annyira -magasztalták, hogy egyéb tulajdonait kiemelni idejök sem volt. Talán -ebből következett, hogy a nők gyöngeségeinek kilesésére, s erényeinek -alábbszállítására fordítottak sok gondot és időt. Botrányt nem hozhattak -föl ellene, de a finom rágalmakból mindig ragad a kiszemelt áldozatra -elég, s ha a jelent nem is mocskolhatja be határozott váddal, megrendíti -a hitet a jövő évek tisztasága iránt. Deborah leendő férjét egy úrhölgy -sem képzelhette boldognak, s Gyulait megdöbbenté annyi szép ajk kétes -mosolya, annyi bölcs néne jövendölgetése. Előtte az is föltünt, hogy -voltak családok, kiknél Deborah meg sem jelenhetett, noha a férfiak -többször mulattak Pécsinél. A nők ez ellenszegülése, mely vagy a rangra -vagy a személyre vonatkozott, s így vagy büszkeség, vagy szemrehányás -volt, Gyulait csak magára is megdöbbentette volna, ha a többi tekintetek -lehangoló befolyását számításba sem venné. - -A roppant arahozomány vakító csillámából ennyi ködön és porfellegen át -kevés fény hatott a fiatal udvaronczig, kevés csáb ingerlé képzelődését, -melegíté ábrándokra szívét. - -Az ő szenvedély nélkül való jelleme, mely mélyebb szerelemre nem -látszott hivatva, az önzés finomabb nemeire fordítá a rendelkezése alatt -álló erélyt. - -Inkább óhajtott előhaladni, mint gazdagodni; inkább kitünni, mint -élvezni. - -Mióta Zsófia herczegkisasszony veszélyes titkába volt avatva, mióta a -karácsonyi communiókor a leendő fejedelemnő kedvéért az öreg fejedelem -és neje vallásos buzgóságát segíté kijátszani, mióta egy titok -fölleplezésétől függött bukása, s eltakarásától gyors emelkedése, oh! -azóta Gyulai az emberi természet azon sajátságánál fogva, mely a -veszélyeztetett jót értékesebbnek tartja, mint midőn semmi válság nem -fenyegeté, majdnem mindennek tekinti az udvar kegyét, s ha szíve -szerelemre képes lett volna, még e szerelmet is föláldozná a -befolyásért, az emelkedésért. - -Elemér csak szánalomból, csak Zsófia leigázott lelkiismeretének -védelmére, követé el a botrányt, de Gyulai könnyelműségbe takart -önzésből. - -Elemér jutalmat nem ohajtott s a büntetést elszántan várta; ellenben -Gyulai fellegvárakat épített a sikerre, borzadott a veszélytől, s -hasznosítani akarta vakmerőségét. Vágyott a herczegkisasszony egész -kedélyét elfoglalni, csüggött a szeszélyes leány minden pillantásán, -szolgailag engedelmeskedett változó ötleteinek, ellesé gondolatait, hogy -teljesíthesse. Hisz e növendékleány alig félév mulva neje lesz György -úrfinak s György úrfit egy vagy legfölebb két év leforgásával a rendek -fejedelemmé fogják választani, hogy még az apa életében ő az -uralkodáshoz, a nép iránta hódolathoz szoktathassék, s hogy a Rákóczi -család, a szultán vagy a német császár védelme alatt, az örökösödési -jogot felötlő erőszakolás és makacs visszahatás nélkül kivívhassa. -Mekkora szerep nem vár egy kegyencz számára e távoli, de regényes -körvonalaival már derengő háttérben! Gyulai szertelen reményeket csatolt -a herczegleány rokonszenvéhez; azonban fájdalom! épen e rokonszenv -sehogysem akart mutatkozni. - -Anna néne, az ügyes cselszövő, elég sok jártassággal képviseli öcscse -érdekeit, de Zsófi, ha Gyulairól volt szó, mindig Elemért dicsérte. -Haragudott, ha csak azon lehetőséget is föltették, hogy találkozott a -világon oly tündér, oly királyleány, vagy herczegkisasszony, a kinek -hűbb szolgája volt a szelid, a jó Elemérnél. Anna néne ilyenkor az -unokaöcs ügyét egy kevés befeketítés és rágalom által sem irtózott -elősegíteni. Elpletykálá, hogy Elemér ugyanakkor, midőn sebe miatt a -herczegkisasszonyt nem szolgálhatá, bezzeg, elég időt kapott Pécsi -Deboráhnál mulatni, bezzeg vívott, mint az óriás, ki mind a két kezében -bárdot hord, azok ellen, kik Deboráht bántalmazák. Zsófia az első -perczben zokul vette e hírt; de utóbb azzal biztatgatá Annát, hogy -magához fogja parancsolni Elemért, jól leszidja, s büntetésül egy hétig -vele őrizteti az öltöző-szoba ajtaját. Anna sokkal jobban ismeré -neveltjét, hogysem képesnek ne hihesse mindenre, mit csak a korlátlan -szeszély kigondolni tud és követelni mer; ennélfogva, soha többé szájába -sem vette Elemér nevét, nehogy furcsa tervekre és vadregényes ötletekre -adjon alkalmat. Hallgatása használt is. Zsófi kezdett szokni Gyulaihoz; -Gyulai pedig azon mértékben kezdett Pécsi Simon házától elszokni. - -Deboráht az ifjú gyér látogatásai megalázták. - -Büszkesége, mely szerelmének előbb szószólója volt, most a gyűlölet -tolmácsává akart szegődni. - -A szombatos leány, midőn a boldogságról álmodozott, mindig csak egy -jelenetet látott maga előtt. Lábainál térdelve képzelte Gyulait, s hallá -saját hangját, midőn az ifjút nevetve utasítja vissza. - -S mennyi gúnyt foglalt volna magában e nevetés! mennyi elégtételt, -mennyi kéjt ébresztének föl a diadalán dobogó szívben a kikosarazott -udvarló zavart, hüledező vonalai. - -– Bár lenne atyám jelen, midőn szememmel eltaszítom, midőn ajkam hideg -mosolyával megsebzem őt! - -Deborah sivár ábrándjai egész lelkét elborították; de szerencséjére -közbe jött egy másik inger, mely szintén gőgjét ostromlá, mely szintén a -lealáztatás szégyenével hatott rá, s kedélyét megosztva gondolatainak új -irányt adva, nem engedé, hogy mindig makacs szeszélyén csüngjön. - -Pécsi Simon tudniillik, bár a szombatosok pártfogója volt, térítési -erélyét leányánál nem nagyon vette igénybe. Az apa előrelátása győzött a -hitterjesztő buzgóságán. Minthogy nem hitetheté el magával, hogy a -szombatosságot hamar sikerülhessen országosan bevett vallássá emelni, -nem akarta egyetlen leánya szerencséjét rögeszméjével korlátozni és -szabadon kivánta hagyni azt a kérdést: hogy Deborah leendő férjének -kövesse-e hitét, vagy pedig atyjának? - -Az öreg úr ily óvakodó eljárásából következett, hogy a szombatos -leánynak a tiltott hitről homályos, határozatlan ismeretei voltak. -Elméjének iránya nem is szólítá föl e nemü vizsgálatokra. Apja énekei, -melyeket néha orgonajáték mellett hallott, kedvesek voltak előtte, de -csak mint költői művek, s mint egy általa forrón szeretett egyén -szerzeményei. Egyébként a szombatosok iránt inkább kedvezőtlen -elővéleménynyel viseltetett; mert úgy tapasztalá, hogy nagy részben -rongyos öltözékű és műveletlen emberek. De a kik e felekezetből atyjánál -tevék udvarlásaikat, méltó elragadtatással említhették a ház kisasszonya -nyájas és leereszkedő bánását, mert Deborah a nyilt háztartás -kötelességei közé számította a nyilt arczot, szives modort, finom -tapintatot, s e kötelességnek örömest alávetette személyes érzéseit. A -Pécsi házánál a családélet fűszerei közé számíttatott a fény és illem -mellett bizonyos fesztelenség, mely kényelmes mozgást enged mindenkinek, -s a szükségtelen beavatkozásoktól tartózkodik. Pécsi sokkal szabadabban -nevelte Deboráht, mint akkor szokás volt, s nem korlátozá a kényeztetett -gyermek felötlőbb szeszélyeit sem. Hagyá, hogy kedve szerint oszsza el -idejét. Nem tudakolt tettei s kedvtelései után, ha azok komoly -aggodalomra nem adtak okot. Az öreg úr szokása Deboráhra is átszállott. -Alig fordult elő oly eset, midőn Deborah szabadságot vett volna magának -atyja eljárásaiba vegyülni s tanácsadóul lépvén föl, őt valamire rá, -vagy valamiről lebeszélni. E gyöngéd tartózkodás mellett igen -természetes volt, hogy az öreg Pécsi naponként tarthatott volna egyházi -zsinatokat, s egész hosszú téli estéket tölthetett volna pórias vagy -gyanús kinézésű egyénekkel, a nélkül, hogy Deborah egy szóval, vagy egy -tekintettel is legcsekélyebb aggodalmát vagy visszatetszését fejezze ki. - -De a «beteg asszony» küszöbe előtt történt jelenetek fölnyiták Deborah -szemét. Lehetetlen volt észre nem vennie, hogy atyja oly tűzzel játszik, -mely lángba boríthatja az egész házat, mely hamuvá égetheti a család -vagyonával együtt a család becsületét és boldogságát is. Nagy távolságot -kezdett sejteni atyja többi különczségei és a szombatosság közt. A -különös nyelvű és iratú könyvek, az ég képlete, az állatkör és bújdosó -csillagok házai minden rejtélyes jóslatokkal együtt most egészen más -horderejű dolgoknak tüntek föl előtte, mint az új vallás hirdetése, mint -a második Jeruzsálem szépségeiről írt csinos versek. Hallá Mikóéknál az -országtanács tilalmát, a hirnök kikiáltásait, a falragaszok tartalmát; -hallá az álmodó Gécziné szájából a vérfagyasztó jóslatokat, s az iszony -és óvatosság kölcsönös hatásai eléggé meggyőzték arról, hogy tudós és -mély felfogású atyja, a tisztes ősz, bizonyos tekintetben végre is -gyermek, ki az ő vezetésére szorúl, s ki, ha magára hagyatik, az -alvajáróként veszélyes mélységek fölött behunyt szemmel fog bolyongani. - -Deborah szíve vérzett, midőn ábrándja, mely atyját a legtökéletesebb -halandó dicskörében tünteté föl, szét akart oszlani; de szeretetét nem -gyöngítette, sőt erősbíté új tapasztalata. Ő, ki atyjára büszke volt -érdemeiért, büszke lett volna rá az elhagyattatás- és megaláztatásban -is. E szilaj természet, e fönhéjázó szellem tudta tisztelni a világtól -megbélyegzett Géczinében a vér kötelékeit, s ha Pécsit, a szombatost, a -törvény szigora földönfutóvá tette volna, Deborah, az aristokratikus -ízlésű leány, ki a disztelentől csak úgy undorodott, mint a vétkestől, -egy koldus ronda öltözékében is követné atyját a nyomor, az elhagyatás -ösvényein. De bár sorsát soha külön nem választaná emezétől, érzé, hogy, -ha bukniok kellene, az ő szeme előtt nem a legnagyobb mélységbeesés -volna a legiszonyúbb látvány, hanem az, melyben az esést nevetséges -botlás előzné meg. S ilyennek gyanítá a szombatosságot. - -Az első benyomások alatt mindjárt eltökélé tehát, hogy kitelhetőleg -fogja atyját minden gyanús egyén befolyásától oltalmazni. - -De erre alkalom nem mutatkozott. - -Pécsi a fényes és lármás temetéssel megvetését, haragját és dölyfét -kielégítvén, csendesen ült «remeteségében», s Gyulain kívül alig -társalgott valakivel. - -Könyvek és astrologiai észlelések közt tölté ideje nagy részét, s midőn -Deboráhval volt, oly vidám és gondnélkül való arczczal beszélt ezer -apró, de érdekes tárgyról, annyira mellőze mindent, mi a phantastikus új -hitre legkisebb vonatkozással birt, hogy leánya teljesen megnyugodott, -sőt néha magában szégyenlé is azon vakmerő perczet, melyben képzelni -merészlé, hogy még ő fog atyja oltalmazója, tanácsadója és gyöngeségének -elleplezője lenni. - -Azonban a csendes heteket egyszerre aggodalmas napok válták föl. - -Pécsi Simon a téli estéken megint orgonája mellé ült. És a szent énekek -a «remeteségből» a fegyverzörej és utczazaj elhalása után talán a -fejedelmi palotáig is elhatottak. - -Deborah annyira el volt foglalva saját beléletével, hogy eleinte eszébe -sem jutott, miként a szelid és áhitatos dalok, melyek ellen józan -kifogást tenni nem lehet, még a csavargó népnek és az ármányos -udvaronczoknak alkalmat nyújthatnak a szombatosokról költött mendemondák -fölélesztésére, s őt és forrón szeretett atyját új botrányoknak tehetik -ki. - -Később lehetetlen volt észre nem vennie, hogy oly egyének járnak a -házhoz, kiket apja soha sem vezet a társalgási szobákba, kik – hihetőleg -tanácskozás végett – a könyvtárba, vagy a kis bástyába zárkóznak, s kik -besötétedés után mennek föl a csigalépcsőkön és igen későn távoznak. - -Deborah óvakodva, a legkiméletesebb modorban czélzott egypárszor ez -ismeretlenekre, de Pécsi Simon homlokára mindig köd borult, s különben -szelid vonalairól neheztelő visszautasítás volt olvasható. - -– Bizonyosan szombatosok környezik őt! – sóhajtá a nyugtalan kedélyű -leány. - -A rejtélyes vendégek csakhamar kimaradoztak, s az öreg úr nem háborgatá -az orgonát, más kedvencz foglalatosságokba merült, de Deborah észrevevé, -hogy többé jó atyja ajkain elvétve sem ül vidám mosoly, s azok a nagy -jelentékeny kék szemek, melyek annyi érzéstől voltak lelkesedve, annyi -eszme fényében égtek, most már többnyire a csendes szomorúság -kifejezését tükrözik vissza. - -– Valamin aggódik, valami nyomja szivét, oh! bár lenne bizalommal -hozzám! bár házunk szokása ne az volna, hogy magunkra, hanem hogy -egymásra támaszkodjunk! Ha szegény anyám élne, nem választanák el -bizodalmunkat láthatatlan, de át nem törhető sorompók, s annyi szeretet -mellett nem volna az apa és leány egymás iránt némileg idegen! - -Míg Deborah ily tünődések közt élt, megint elkezdődtek a vallásos -énekek. Az orgona zengett majdnem éjfélig, s a kenetes zsolozsmák a -felső emeletből a hálószobáig lehatottak, s ijedelemmel tölték el őt. -Annál is inkább, mert egy terjedelmes és gyönyörű hang vegyült a Pécsi -Simonéhoz, hogy a szorongó leány pilláiról az álmot váltig elűzze. - -Deborah az énekes férfiút nem látta a kapun bejönni. Titkon és későn -kellett házokba lopóznia; de a dallamok szövege, s némely hangosabban -folytatott vita, melynek töredékét lehetetlen volt meg nem hallania, -azon gyanúra vezeték, hogy a rejtélyes idegen alkalmasint szombatos pap. - -Eszébe jutott minden veszély, szeme előtt lebegett a haldokló néne -rémalakja, fülében zúgtak a jós-szavak, s kimondhatatlanul szerencsétlen -volt. - -Reggel beszélni akart atyjával, térdre borulva akará kérni óvakodásra; -de az öreg úr szokatlanul sötét tekintete visszadöbbenté. - -– Ez legyen utolsó gyöngeségem! – sóhajtott Deborah, midőn atyja -sejtvén, hogy leánya szivét valami nyomja, gyöngéd tudakozódás helyett -visszatartózkodó modorban tett némely házi intézkedéseket, s aztán -könyvei és az astrologiai képletek közé távozott. - - -XVIII. - -A nemzeti hadak főgenerálisa nagy meglepetéseknek volt kitéve. - -Zöld Mihály, a Háromszéken fekvő zászlóalj kapitánya, kitől a Zólyomi -Dávid szétvert és üldözött pártjának maradványai leginkább rettegtek, a -fejedelem parancsára nyugalomra bocsáttatott. Senki sem kérdezte a -tábornokot e tárgyban. Ő csak rendeletet kapott, melyet tüstént végre -kellett hajtania. Rákóczinak nem volt szokása az ily rövid és -indokolatlan eljárás, és nem csoda, hogy elég széles körben figyelmet -gerjesztett, és sok politikai hozzávetéseknek szolgált támpontul. -Növekedett az öreg Kornis Zsigmond ámulata, midőn Vincze Péter, a -radnóthi kapitány, ki a vitézségen kívül semmi ajánlatos tulajdonnal nem -birt, kénye és kedve ellen, a Zöld Mihály nehéz és sok felelősséggel -járó állomására szállíttatott át. Rebesgették, hogy a fejedelemasszony -kívánságára történt. Mi annál feltünőbb volt, mert ez az erélyes és mély -belátású úrhölgy a befolyást, melyet férje fölött gyakorolt, igen ritkán -használta az állam ügyeire vonatkozó czélokra. - -Olvasóim képzelhetik, hogy a harmadik meglepetés Kassai Elemérnek a -Radnóth körébe vont mezei hadak kapitányává kineveztetése volt. Erre a -különben neheztelő Kornis is örömmel adá beleegyezését; de az látszott -megfoghatatlannak, az nyujtott a találgatásokra különféle anyagot, hogy -az öreg Kassai mi okból kivánhatta eltávolítását annak, kit annyi -fitogtatással vallott rokonának, s kit a világ az ő általános örököséül -tekintett. Sokan elidegenedést véltek e lépésben, némelyek lappangó -czélokat. S ha Elemér jelleméhez homály férhetne, az utóbbiak gyanúja -nyert volna alakot; de az ifjú szelíd magaviselete, önzéstelen multja a -rágalom nyelvét is lekötötte, a sötétebb képzelődésűek találgatásait is -keletkezésökben elnyomá. - -István úr saját kezével szedett ki a pohárszékekből és fülkékből ezüst -tálakat, aranynyal befuttatott serlegeket. Ügyelt, hogy idegen czímerűek -és olyanok, melyeknek zálogideje nem régen járt le, ne vegyíttessenek a -választottak közé. Ibrikeket, kannákat is tett ki. Némi tusakodás után -előhozatta a Katalin fejedelemnőtől Csákihoz került, és tőle a -szabad-csapatok által elrabolt óriási tálczát is, melyre egy egész őzet -lehetett volna fektetni, s mely csak nagy ünnepélyeken játszott -szerepet. Megvizsgálta a drága ezüstneműek jelen állapotját, s -fájdalommal tapasztalván, hogy tisztításra szorultak, útmutatásokat -adott az irnokoknak és legényeknek, fűszerezve száraz oktatásait hatásos -fenyegetésekkel a történhető sértések, kártételek esetére. Csakhamar a -korlátnok mellékszobái ezüstmíves boltjához hasonlítottak, s lett elég -sürgés, mozgás. - -Kassai az unokaöcs távozása előnapján roppant búcsúlakomát rendezett. -Azon egészséges elvből indult ki, hogy ily nagy alkalmakkor czélszerűbb -az ételek halmaza és finomsága helyett a terítékek és evőeszközök -drágaságát, mennyiségét tüntetni föl, s inkább a cynismus, mint a -takarékosság szabályai ellen véteni. Hadd gondolják, ha már lehetetlen a -félreértést kikerülni, őt, az egyszerű erszénykötő fiát, inkább dölyfös -aristocratának, mintsem hígeszű pazarnak, ki torkosságba merült és e -rossz korban rossz példával akar előljárni! - -Kassai gyönge lábai ellenére a kamarába és konyhába is betekintett. -Szakácsnője, ki a kis adagokhoz volt szoktatva, nagyszerűnek hitte a -készülő ebédet, s ezen nézetben osztozni kezdének az éhes subalternusok -is, kik biztos reményben voltak, hogy az asztal végén lesz hely számokra -tartva, mert a hivatalos vendégek közül többen a meg nem jelenhetésért -ki fogják magokat menteni. - -A korlátnok most kezébe fogta félmankóját, s lábzsákosan czammogott le a -lépcsőn. Nyomban kisérte titkára, a rózsaszín kedélyű férfiú, lopótököt, -pinczekulcsot és gyertyát hozva. Az inasok pedig karafinokkal és -kannákkal zárták be a menetet. - -István úr, a gazdag földbirtokos, hires boraiból keveset szánt -háztartásra. Nála inkább csak átalagokat, mint hordókat lehetett látni. -A pinczében gondolkodva nézett körül; látszott, hogy szándékát új -vizsgálat alá veti. - -– Czelnaim igen erős, – szólt. - -– Olyan mint a tűz, – jegyzé meg a titkár. - -– Kegyelmed is tehát a mellett van, hogy a tavalyi sárdiból húzassak? - -– Meg a tíz éves czelnaiból, nagyságos uram, azon ünnepélyes percz -számára, midőn a magas vendégek Elemér úrfi egészségeért ürítenek -poharat. - -Kassai megütközött a titkár ellenzéki vakmerőségén, de csodálatos módon -az ő keble is most tágabb volt, s nemcsak jobban tudott köhinteni, -lélekzeni, de érezni is. - -– Ha kend szükségesnek hiszi, tehát bontsa föl az átalag pecsétjét. - -A titkár levakarta a szurkot, kivette a dugaszt, kezével szépen megtörlé -a nyílás széleit, s oly hatalmasan kezdett szivattyúzni, hogy orczáján a -basarózsa pírja virított föl. Néhányszor ismétlé erélyes működéseit s -egy öreg kanna már félig megtelt az aranynyal vetekedő borral, midőn -Kassai pihenési jelt adott. - -Most már a csekélyebb értékű sárdira került a sor, s miután az igényelt -mennyiség ki volt szíva, a titkár az átalagoknak visszaadta a szükséges -táplálékot, s ismét lepecsétlé a dugaszokat. - -Kassai ő nagysága alkalmat vett időközben megkopogtatni a hordókat, hogy -vajon nem lopnak-e cselédei? szemügyre vette az abroncsokat, hogy vajon -nem tolták-e egyiket is félre, s nem furták-e meg a tolvajnád és szalma -végett a dongát? de mindent rendben talált és nyugodtan czammogott -vissza. - -A vendégek, kikért ennyi mozgás történt, néhány hivatalnokból, a -collegium tanáraiból, s a «nemesi társaság» Elemérrel közelebbi -viszonyban álló tagjaiból állottak. Jelent meg egy pár félig tönkre -jutott főúr is, azon sanyargatott aristocraták közűl, kiknek ingóságai -Kassai szekrényeibe voltak zárva, s fekvőbirtokaik fölött is a szigorú -hitelezőnek damoklesi kardja lebegett. - -A ravasz irnokok jól számítottak, hogy csakugyan marad a hosszú asztal -körül üres szék; mert Dajka püspök, mint vén ember, otthon szeretett -ebédelni, és volt vagy két adós, ki nagy szerencséjének tartá ő nagysága -szives megemlékezését, de rögtöni betegség vagy véletlen akadály miatt -épen a végperczekben kénytelen volt meg nem jelenhetését levélben -kimenteni. - -Kassai Pécsi Simontól egészen különböző hiúságokkal birván, nem sokat -bánta, ha valaki nem az ő kanalával akar enni, s a mennyiben új -költséget nem okoznak, örömmel bocsátotta asztalához legkopottabb -külsejű irnokait is. - -A mi a takarékos ebédet illeti, az a drága terítékekhez képest tekintet -alá sem jöhetett ugyan, de a ki a költséges fűszerek helyett a víg -társalgást a szájíz ingeréül elfogadta, nem állíthatta sem azt, hogy -élvezetre nem talált, sem azt, hogy éhesen és szomjasan kelt föl az -asztaltól. - -A fukar, mogorva Kassai a komoly és tudományos csevegést, ha rászánta -magát, oly ügyesen tudta vezetni, mint akárki, s a tanárok hizelkedés -nélkül csodálhatták éles elméjét és belátását. Gyulai Ferencz pedig, -miután Elemérért rokonainak élczeire ki merte magát tenni s az ebédre -megjelent, víg ötleteivel földerítette a legridegebb kedélyűeket is. - -Kassai maga ürítette poharát nyájas vendégei egészségére, és szíve, mely -elszáradt és összezsugorodott izmok szövetéből állott, végtére az eddig -ismeretlen megilletődések varázsával tágulni, vérrel megtelni, élni és -éledni látszott. Forgószélként ragadta magával a szigorú, örömtelen -öreget a vendégöröm, mely a sötét hajlékokban jelen lenni és zajongni -nem tartotta eddig illendőnek. Lapos, hideg ajkairól eltünt a gúny és -mogorvaság, kedélyes tekintetet vetett Elemérre, elmondá, hogy büszke ez -ifjúra, s midőn észrevevé, hogy a czelnai fogyatékán van, intett a -titkárnak, fülébe súgta, hogy a fülkében négy palaczk tokaji van, s -tüstént hozza föl az egyiket. A gyér diplomatikus ebédeken kívül ez még -soha sem történt. - -Midőn pedig az asztaltól fölkeltek, megölelte Elemért; a vendégek előtt -adott neki egy díszkardot, s atyai szeretettel mondá: – Kedves öcsém, -délután és este útikészületekkel lészsz elfoglalva, de nyolcz óra körül -tekints be hozzám, mert számodra még egy egész üres órát gazdálkodtam -meg, és sokat akarok veled dolgainkról beszélni. - -A fürge kis titkár uszkált az örömben, mint a hal a vízben. Elemér javát -senki sem hordozta inkább szívén, senki sem hitte makacsabb -őszinteséggel, hogy Kassai unokaöcscse most már a szerencse kegyeltjévé -lett, s hogy boldogságának – e nagy épületnek, melynek alapja le van -téve – betetőzéséhez és megkoronázásához még csak az évek hiányzanak. -Maga előtt szemlélte leendő pártfogóját, ki azt is, a mi a korlátnok -igéreteiből el találna maradni, utánpótolja. Helyzetem most ugyancsak -biztos, gondolá kiapadhatatlan optimismusával. Ha ő nagysága, az én -tisztelt principálisom, sok gondja és foglalatosságai közt, -előléptetésemről meg is feledkeznék, nem alkalmatlankodom neki -czélzásokkal, kérelmekkel. Minek a sürgés, nyugtalankodás? Hála -Istennek! ép, egészséges ember vagyok. Igen messze se haladtam az -években. Várhatok. Nincs rosszabb a tolakodónál, ki parányi egyéniségét -mindenüvé beékeli, és szüntelen lábatlankodik, hogy észrevétessék. -Ismeri Kassai ő nagysága csekély érdemeimet, s ha a megjutalmazásban -valahogy elkésnék, minek duzzogjak? Hisz itt van Elemér úrfi, s ha ő – -miben semmi kétség – magas polczra emelkedik, meg fog emlékezni -szolgálataimról. Jövendőm markomban, az előléptetés úgyszólván zsebemben -van, csak idő kell hozzá és béketűrés. S mi könnyebb a béketűrésnél? -Szeretném tudni, hogy Rákóczi ő fensége egész irodájában ki lehetne -szebb és biztosabb kilátásokkal ellátva, mint én? Hohó? senki! Vagy -volna-e valaki! Haha! senki sincs! Becsületszavamra! senki. - -A titkár épen fölkaczagott örömében, midőn a távozó Elemér hozzá -benyitott. - -– Ezer bocsánat, édes úrfim, – mentegetődzék a titkár, – hogy magamban -egy kissé hangosan mertem nevetni. Ferde szokásaim vannak. Aztán ez a -pompás, dicső nap még a halat is melegvérű állattá képes varázsolni. -Ittas vagyok, nem a bortul, az úrfi szerencséjétől. - -– Engem, – szólt Elemér, a titkár mindkét kezét kezébe fogva, – engem -csak az a szerencse ért, hogy kegyelmed szivét megtanultam még többre -becsülni. De minek mondanék bókot a szerénységnek, mely saját nevét is -pirulva hallja, s nagyobb zavarba jön a dicséret, mint a kárhoztatás -miatt!… Holnap korán távozom; de egyet szeretnék tudni, hogy nyugodt -lehessek, s ezért kerestem fel kegyelmedet. Óhajtanék fölvilágosodni -azon ok iránt, mi nagybátyámat előléptetésem sürgetésére birta. - -A titkár nagy szemeket vetett Elemérre. Minden vonalán, egész lényén, -arczától a kis ujjáig, látszott a csodálkozás. – Hát már elfeledte, édes -úrfim, hogy saját maga kérte az áttétetést. Ő nagysága sokáig tanakodott -a legjobb állomás ügyében, s végre azt választá, mely közel esik -Fehérvárhoz. Csak most volt alkalmam tapasztalni, mennyire szereti az -úrfit. Véghagyományát is elővéteti, hogy még egyszer átvizsgálva, -letétesse a kolosmonostori levéltárba. Ma reggel, midőn hivatott, el -volt érzékenyedve. Úgy hiszem, nehezére esik az úrfi távozása. Hiába! -vén ember, s holnap már egészen magára van hagyva. - -A titkár szavai, a nélkül, hogy valami tartalommal birtak volna, -kielégíteni látszottak Elemért. Titkos aggodalma oszlott. Ama sötét -sejtést, mely betegsége alatt ezer rémalakot idézett lelke elébe, -visszarezzenté a nagybátya ügyeibe mélyen avatott férfiú hangja és egész -viselete. - -– Sokáig kerestünk az úrfi számára helyet, – folytatá a titkár. – A be -nem töltöttek nem tetszének ő nagyságának. S mennyi fáradságba került, -míg végre sikerült, a küküllővári kapitány fejébe verni, hogy számára -egészségesebb valamit alig lehetne kigondolni, mint a lak- és -légváltoztatást. Sokáig tüszkölt, vonakodott; de utoljára mégis -fölszedte a sátorfát. - -– Tehát érettem egy érdemes és tapasztalt katona mozdíttatott el? – -kérdé leirhatatlan megütközéssel Elemér. - -– Isten őrizzen! – szólt a titkár, szokás elleni fecsegésének lehető -következményei miatt sápadozva. – A kapitány sokkal fontosabb állásba -helyeztetett. Legfölebb annyi áldozatot hozott, hogy most más urakkal -kell poharaznia. Talán ez nem tetszett neki, de szép hadsereg válnék -abból, melyet ily tekintetek szerint látnának el tisztekkel. - -– De rám nézve minden állomás egyenlő. A legszélső végvárba csak oly -örömest mennék, mint oda, hova most küldenek. - -– Kassai István ő nagysága másként gondolkozik. Neki épen ez a -kapitányság volt izlése szerint. Magához közel akarja Elemér úrfit -tartani. - -Kielégítő magyarázat ez, s mégis Elemér szivében alaptalan gyanuk -ébredeztek. - -– Talán nagybátyám személyes ellenségei laknak ott? - -– Mi gondja volna azokra az úrfinak? Ő nagysága hatalmas úr, nem ijed -meg árnyékától. És ha találkozni fognak, kik úrfit nagybátyja miatt -hidegen fogadnák, lesznek mások, kik megkettőztetik előzékenységöket. -Csak a szombatosok társaságától tartózkodjék vissza. De hisz azok a -Küküllőmentén kevés számmal vannak. Közöttök csak a gonosz Pécsi Simon -fújja a kigyókövet. Bocsásson meg, Elemér úrfi, hogy ily illetlen -kifejezéssel találtam róla szólani. Hiában! a ki a Kassai-család -ellensége, az megoldja az én nyelvemet is, az előtt én szellőztetés -helyett még mélyebben nyomom fejembe a süveget. - -A titkár saját furcsa ötletén nevet, s élénken dörzsöli kezeit. - -Elemérnek nem volt kedve a társalgást tovább fűzni. - -Szárazabban búcsuzott, mint akará, s mint egy iránta annyi részvétet -tanusító egyén érdemelte: de a titkár nem volt követelő. Önérzete a -taránd gyomrához hasonlít, melyet a legsilányabb eledel is ki tud -elégíteni. Szinletlen megindulás és ezer szerencse-kivánat közt követé -Elemért a keskeny folyosón a lépcsőig. Itt tusakodva állott meg, s -kezével visszainté ifju pártfogóját. Midőn megint szobájában voltak, -körülnézett, mintha félne, hogy a pohárszékben, az ágy alatt, vagy talán -épen hátok mögött láthatatlan lények hallgatóznak. Aztán közel vivé -száját Elemér füléhez, s a félénk szerelmesek suttogásánál alig emeltebb -hangon mondá: – Czudar ficzkónak tartom azt, a ki a nyert bizodalommal -visszaél, s kifecsegi, a mit előljáróitól hallott, vagy a mit -hivatalánál fogva titokban tartani köteles. Megérdemlené, hogy kerékbe -törjék, igazán mondom, megérdemlené, ha szintén magam volnék is az. De -néha a vak tyúk is kapar ki a szemétből gyöngyöt, s a legcsekélyebb -sorsú ember is juthat saját ügyességéből oly dolgok nyomára, melyek -által felebarátjának használhat. Úgy hiszem, ért engem, Elemér úrfi. -Csak azt akartam megsugni, hogy a mezei kapitánynak gyakran vannak -fontos teendői, melyeket csak azért is jó előre tudnia, mert különben -pontosan nem teljesítheti, vagy túlságos hévvel hajtja végre. Ért engem, -Elemér úrfi? nemde? Biz’ Isten! ért. Csak annak vagyok tehát mondója, -hogy nem szokásom a papir és tenta fogyasztása, s midőn levelemet -veendi, a fösvény szavakban aranynál drágább titok fog rejleni. S most -kisérje az Isten áldása! - -Kezet szorítottak, örömtől szikrázó arczczal a titkár, s nem megdöbbenés -nélkül az ifjú. - -– Micsoda tömkelegben vagyok? micsoda rejtély vesz körül, mint a lég? -Pórusaimba hatol, fölszivom, vele járok, lélekzetem beléje olvad, sehol -ki nem kerülhető, mindenütt ott van! Nagybátyám töri valamin fejét. -Tervét a titkár sejti. Eszközül választottak,… s ha a czél, melyre -törnek, bűnös volna, akkor az csak Pécsi megrontása. Csalódtak, uraim!… -S én legyek-e eszköz?… Mivel?… Kezemmel? Inkább levágom. Szememmel? -Inkább kiszurom. Fülemmel? Siket leszek. Eszemmel? Megőrülök. Deboráht -szerettem, Pécsit tisztelem, magamat becsülöm: három ok ellenetek… De -talán igazságtalan vagyok gyanúimmal? Ma este,… igen ma este szólani -fogok bátyámmal, nyiltan – történjék bármi – nyiltan és határozottan. - -E gondolatok közt Elemér a harmadik számú fejedelmi udvar kapujához ért. - -Restelt szobájába nyitni. - -Félt a magánytól, mely termékeny volna képekkel, szorongással, bánattal. - -Hová vonuljon? - -Gyulaihoz ment czél és szándék nélkül. Csak az időt akarta lopni, hogy -az neki ne alkalmatlankodjék a fölösleges és hosszu perczekkel. A nap -még teljes arczczal függött a láthatár szélén, s bár a tél végéhez -közelített és az éjek rövidűltek, mégis az alkony kezdetétől nyolcz -óráig, midőn nagybátyjával volt találkozandó, igen sok időköz volt arra, -hogy kedélyét a magány el ne mérgezze. - -Gyulai épen öltözködött. - -Anna nénéhez kell mennie. - -– Ha asszonyok nem volnának, – szólt haját nagy gonddal rendezve, – -paradicsomnak mondanám az életet. S ha te egy tücskös vén nő és egy -átkozottul szép, de szeszélyes fiatal hölgy rabszolgája lennél, akkor, -pajtás! megérdemlenéd, hogy a béketűrés királyává kenjenek föl, mihelyt -három nap alatt magából az édenkertből ki nem szöknél. És én még a -fejedelmi palotában szolgálok, s pedig az nem is paradicsom. Mióta -kellett volna menekülnöm! S ime vándorbot helyett fésűt tartok kezemben, -s mint a kaczér leány kendőzködöm. Furcsa bogara az Istennek az ember. -Csak a lepke győz le minket az ostobaságban, midőn pörzsölt szárnynyal -megint a gyertyafénynek rohan. - -Gyulai most himzett mellényei között válogatott. - -Elemér sejté, hogy Zsófia herczegkisasszonyra történik czélzás; de -óvakodott alkalmat nyujtani a továbbfüzésekre. - -– Épen rossz perczben találtam jönni, ha a szeszélyek ellen úgy kikelsz; -mert nekem is egy igen szeszélyes kérésem van hozzád. Lelkedre akartam -kötni, hogy látogasd meg gyakran Deboráht. - -– És legyek távolléted alatt érdekeid képviselője, nemde? – szólt Gyulai -mosolylyal ajkán, mely önkéntelen és őszinte volt, azonban arczán a -megütközés hamar eltörölt kinyomatával némi ellenkezésbe látszott jönni. - -– Nincs semmi érdekem, mely képviselés nélkül is veszélyeztetnék, – -válaszolá Elemér. – A tenger közepén elsülyedt kincses hajóból, midőn a -mérő-ólom sehol fenékre nem talál, akarjunk-e könnyű hálóinkkal -kihalászni csak egyetlen emlékpénzt is? Istenemre! ok nélkül fáradnánk!… -De látogasd meg gyakran Deboráht. - -Gyulai kérdő tekintete hosszasan pihent Elemér komoly vonalain. - -– Látogasd meg gyakran Deboráht; mert e lyány szépsége rokonszenvet fog -benned atyja iránt ébreszteni. A bűvös szem, a tündéri tagok fiatal -varázsa, az agg apa gyöngeségeit is kedvessé teszi, s kénytelen lészsz -tisztelni Pécsit, oltalmazni ellenségeitől és magától. Ki áll -magasabban, mint e férfiú? S csoda-e, hogy szédeleg, midőn a mélység -alatta oly nagy?… Látogasd meg gyakran Deboráht. Atyja híres csillagjós, -számára az ég egy kigöngyölített pergament-tekercs, melyből olvassa a -végzet gondolatait s értesül annak a világteremtésekor már bejegyzett -szándékai felől. De a betűk álnokok-e, vagy talán a lélek, mely a -csillagirat titkait fürkészi, tehetetlen, mit tudom én? Csak azt sejtem, -hogy míg Pécsi az égbe tekint, lába oly kövön fog megbotlani, melyet a -vak koldus is kikerült volna, ha kezében mankó van… Kérlek, látogasd meg -gyakran Deboráht,… deli alak, kápráztató szépségű arcz, istennői termet, -s minő kár volna, ha atyja a szombatosságért hurczoltatnék vérpadra! -Hallottam, hogy régen a lovagok még egy ismeretlen némber védelméért is -szivesen ontották véröket. Most erkölcseink sokat változtak; de te úgy-e -jól ismered már Deboráht? Oltalmazd Pécsit, ha egy keveset vesztenél is -az udvar kegyéből. Őt a szombatosság miatt veszély fenyegetheti. Holnap -reggel már eltávoztam Fehérvárról. Találkozunk-e többé az életben? -Szeretném, ha hinnéd, hogy nem. Szeretném, ha egy haldokló barátod -végkivánatának tekintenéd kérésemet; mert akkor egészen meg volnék -nyugodva teljesítése felől. - -Elemér egyszerű szavai oly szívreható erővel birtak, hogy még Gyulai is -komolylyá lett. - -– Régóta nem voltam Pécsieknél; de már ezentúl szorgalmas vendégök -leszek. Még ma helyre hoznám mulasztásaimat, ha Anna néni magához nem -rendelt volna. Mihelyt tőle menekedhetem, fájdalom, Szeredit kell -sétájára kisérnem. Tudod, a fejedelemné rokona. Orvosa fejébe verte, -hogy egészsége föntartására nemcsak lovon ülni, de gyalogolnia is kell, -épen annyit, mint a parasztnak. Ő a fejedelemné rokona, s mi udvari -cselédek ne hallottuk volna-e a közmondást, hogy kéz kezet mos? -Egyébiránt mielőbb és azután gyakran elmegyek Pécsi Simonhoz. Szavamra! -elmegyek. S te végkép lemondtál Deboráhról? De ne is válaszolj badar -kérdésemre. Deborah kisasszony nemének ritkább példányai közé tartozik. -Azonban a rendkívüli-e az, a mi boldogít?… Nézd újabb szabású -dolmányomat. Szorosabban simul a testre, mint szokás, s akkora redőt sem -vet, mint egy hajszál. Ma hordom először. S tetszik-e színe? Oh! -barátom, sokat kell a nők miatt fáradnunk, szenvednünk… s hát még az -adósságok! Szabóm türelmes természetű; mindig hiszen Anna néni -bőkezűségében. Csak ne válnék előbb-utóbb hitetlenné. Pécsi -szombatossága miatt ne aggódjál. Nála ez csak olyan szeszély, mint -Mátyás király álneve és álruhája, melyet azért vett föl, hogy Czinkotán -vagy Soroksáron a paraszt menyecskék és iskolamesterek bohóságain egy -kevéssé mulassa magát. E tréfa soha sem tartott sokáig. A királynak -hamar eszébe jutott, hogy van biborpalástja, trónja, palotája, Pécsi is -büszkébb, mintsem évekig elfeledhesse, hogy ki ő és micsodák a -szombatosok? A hol a nyomor lakik, ott nem választ éjjeli szállást a mi -jó öregünk. Ne féltsd őt. S ha végre is a szombatosságba bonyolódnék, -mitől tartson? Hát bevett vallás-e nálunk a görög? s mégis kit üldöznek -érette komolyan? Nem tűrik-e Fehérvár elővárosában a zsidókat? Nem -laknak-e Vinczén oly morvák, kik titkon újra keresztelkednek? -befogatja-e őket a director?… Nem azért mondom ezt, Elemér, hogy ne -teljesítsem kivánságodat. Még ma inkább szeretnék Pécsihez menni, mint -holnap. Szorgalmas vendég leszek házoknál. S említsem-e nevedet, ha -Deboráhval vagyok? Talán kétled óvatosságomat? - -– Lovagi szavamra! egyetlen halandó van, kivel a véletlen leggazdagabb -változatossága közt is soha össze nem köthetném sorsomat, s ez Deborah. - -Annyi meggyőző erő sugárzik Elemér nyilt, de komor tekintetéből, hogy -Gyulai nem kételkedett többé. - -Keblén kéj rezgett át, pedig érzé, hogy nem szereti Pécsi leányát és -szeretve sem venné nőül. - -– Meg fogsz elégedni velem – szólt, midőn a fejedelmi palota kapujánál -Elemértől elvált. - -* - -A nap még nem hunyt el egészen, s már a hold mosolygott, fénylett, -hódított és andalgott. Nézte a komoly székesegyházat, bekacsintott a -dévaj herczegkisasszony ablakain, sugarainak bűbájával rábeszélte a vén -Dajka püspököt, hogy rókaprémes tógáját felöltve, a tornácz elébe üljön, -s mellén összefogva karjait, a csillagos égre tekintsen és a földi lét -rövidségéről elmélkedjék. Percz az élet, de e perczbe mennyi öröm, -csalódás és bánat nincs összpontosítva! Örökkévalóság vár reánk, s a -koporsó azon szekrény, melybe minden terhet, mit magunkon hordánk, -leteszünk és elzárunk; de hány ember van, ki tántorgó léptekkel is ne -ajánlkoznék a sír párkányától visszafordulni, hogy tovább hordhassa a -tehert, mely alatt már alig tud lélegzeni? Csak oly nehezen válik meg az -egyik a koldus-mankótól és a vándorbottól, mint a másik a királyi -pálczától és az aranyrudaktól, melyeket várának legelrejtettebb boltja -alatt őriz. Miért tapadunk annyira a végeshez, midőn a végtelent hitünk -biztosította?… A hold ezüst arczának sugarait reszketteté a temető -emlékkövein is; végigtekintett a Maros rónáján, megvilágítá Elemér -számára a tájékot, melyet holnap el fog hagyni, s homályos körvonalait -megmutatá azon hegyeknek is, melyek új lakhelye felé vezetik. - -Még legalább két óra kellett, míg nagybátyjával találkozhatik. - -Szíve a kiáradásig telt meg. - -A mi keserű volt a multban, csak alig sejthető vonalokkal lebegett -körülötte; míg minden örömnek, boldogságnak és elragadtatásnak emléke -elébe lépett, hogy az elválás perczében mélyen éreztesse vele mindazon -kéjt, melyet odahagy és többé nem fog föltalálni. - -Elemér egészen feledé, a miért neki elviselhetetlenné vált Fehérvár; -csak az forgott elméjében, a miért minden köve és pora drága volt. - -Vagy nem lakik-e itt Deborah? - -Csillárfény ragyogott Pécsi termeiből. - -Az ablakok kivétel nélkül dús világot árasztottak, mintha lakoma és -lakodalom volna; pedig a család hihetőleg csak egyedűl van. - -S egyik szobából vörösebb láng lobog. - -Ah! a bolygó csillagok házait kémleli Pécsi. - -Percz mulik percz után. - -Mit tud Elemér, ki távolról tekint az egykor oly kedves s most megint -azzá varázsolt lakra, – mit tud az álmodó ifjú a mellette elhaladó -emberekről, a fegyvercsörrenésről, lódobogásról, a mindig csendesedő -zajról, a külváros bezárt házkapuiról? - -Mintha a remeteség egyik fénylő ablakán belől árny vonult volna el. - -Deboráhé lehet! - -– Isten hozzád kedvesem! örökre… örökre. - -Elemér távozni akart s észrevétlenül közeledett Pécsi házához. - - -XIX. - -Háromszor ismételt kopogás hangzott a csillagjóslat rejtelmeit őrző -terem ajtaján. - -Merkur a skorpio-jegyben baljóslatú fénynyel lobogott s megzavará az -egész constellatiót, mely sikert, dicsőséget és nagyságot igért. - -Pécsi Simon keresztbe veté kezét és mind nézte a bujdosó csillagok -képleteit. - -Szép, nagy, értelmes homlokán összegyültek a redők, s közülök gond és -aggály tekintett ki. - -– Egy hozzám ragaszkodó veszélyeztesse-e életét érettem?… S miért? hogy -eláruljon, eladjon, mint Judás Iscariotes a Megváltót? - -Míg Pécsi e szavakat mormogá, tisztes arczának vonalai mélabús -kinyomatot váltottak. - -– Hogy is van a szentkönyvben e különös, e borzasztó eset följegyezve? -Judás mondá a papi fejedelmeknek: «Mit adtok én nékem, és én őtet nektek -kezetekbe adom. Ők pedig rendelének neki harmincz ezüst pénzt. Az időtől -fogva keres vala alkalmatosságot Judás, hogy az ember fiát elárulja». -Szörnyű, szörnyű! - -Az ajtón megint három kopogás történt. - -– Mint megváltozott Kassai Elemér horoscopja, a mióta Deborah kezét tőle -megtagadám! Az ő csillagháza most fenyegető állást foglal ellenem, s -mégis sugarai oly barátságosan vegyülnek össze a sorsomat hordozó -égitest világával! Ki hüvelyezhetné le e bősz talányt?… - -Pécsit merengéséből erélyes kopogtatás rázta föl. - -Az ismert jelre hátra vonta a závárt. - -Laczkó István, a Klára férje, lépett be. - -– Nagyságod parancsa szerint mindent elrendeztem. A thyatirai angyalt -biztosítám, hogy nagyságod a kikelet első szombatján, régi igérethez -tartva magát, Balázsfalvára összegyűjti a fehér köntösben járókat. - -– De csak azért, mert meg akarom győzni tervök vakmerőségéről. - -– E záradékot nem feledtem ki. Szintén dorgáló levelet küldöttem -Kádárhoz, az új Jeruzsálem leghevesebb hitterjesztőjéhez. A szent -férfiút dühössé tette az a rágalom, melyet az Antikrisztus bérencze, -Kassai István terjeszt, hogy tudniillik a mi hitünket egy székely kocsis -gyártotta, midőn Lengyelországból zsidó leányt hozott nőül. Lépjen föl -vádlóul az utolsó itéletkor Kassai ellen maga a szent könyv! Mondjanak -fejére átkot Szent Pál és Szent János, s emészsze meg őt az Úr, az ő -szájának lelkével. - -Laczkó István átkát a legőszintébb gyűlölet kifejezése kisérte az arczon -és minden mozdulatán. - -– Megírtad-e Kádárnak, hogy semmi közöm velök, mihelyt a szombatosságot -a bevett vallások közé akarják emelni? Bárgyuság volna oly gyönge -felekezetnek, mint a tiétek, most a csendes visszavonultságból kilépni. - -– Többen vagyunk, nagyságos uram, mint gondolná. Titkos hiveink száma -naponként szaporodik. De azért én mégis teljesítem az adott parancsot. - -– Még annyian sem vagytok, a hány hóhérja van Kassainak. Semmi közöm az -őrültekhez, kik a palloshoz rohannak, mint a menyasszony a vőlegény -karjaiba. Az idő előtti izgatásoknak véget akarok vetni, s csak ez okból -egyeztem a balázsfalvi összejövetelbe. - -– Ki határozhatja meg az izgatásra alkalmas időt? A mustármagból néha a -vihar közt is egészséges fa nő ki, míg a büszke csert ledönti a -szélvész. A tizenkét apostol, midőn az igét hirdetni indult, nem várt a -bujdosó csillagoktól jelt a cselekvésre; csak azt tudta, hogy a -Szentlélektől van megszállva, hogy hivatás ruháztatott reá, hogy -kötelességét teljesítnie kell… és ez elég volt. - -Pécsi Simon merően szegezte nagy kék szemeit Laczkó Istvánra. Volt -valami kérdő és vizsgáló, valami szigorú és visszautasító e tekintetben. - -A szombatos pap érezte, hogy vére arczára gyűlt. Nyugtalan mozdulatot -tett fejével, mintha bűverő ellen védné magát, s midőn szeme még egyszer -találkozott a Pécsiével, vérerein hideg nyargalt át. - -– S te nem tartasz semmit a csillagjóslatról? – kérdé majdnem gúnyos -hangon Pécsi. - -Laczkó szabadabban lélegzett. - -– Nézz e jelekre! - -Pécsi az állatkörre mutatott és a bujdosókra. - -A csillagjós kémterme reánk nem tenné sem azt a hatást, melyet a -tudomány emberének a vizsgálódásokra szükséges eszköztára tesz, sem azt, -melyet egy delejező mystikus szobája, hol a tisztánlátók és nyilt -szemmel alvók kérdeztetnek ki. - -De Laczkó István megdöbbenéssel tekintett a vörös, a halvány és rézsárga -színben világoló bujdosókra. S ha tagadni merészelné is a malefikus -befolyást, melyet az állatkör képleteinek viszonya gyakorol a halandók -szerencse-csillagára, idegeit izgatná, kábítaná a csillagjóslat, s -képzelődésére a titokszerű, a megfoghatatlan, de mégis félelmes dolgok -bűverejével hatna. - -– Nézzen kegyelmed – ismétlé Pécsi – a vészteljes constellatióra, mely -Jupitert fenyegeti. E csillag az enyém, s arczára van fölírva végzetem. -Kegyelmed szerencsés, hogy a szörnyű betűket nem ismeri. Én tudok az -égről olvasni. - -– És mit olvasott nagyságod? - -– Hogy Judas Iscariotes elárulta fejemet, – szólt merengően Pécsi. - -Laczkó István tenyerével takarta el arczát és térdei reszkettek. - -Pécsi e megindulásban csak a becsületes embernek a bűn iránt való -természetes iszonyát látta. - -– Pedig szerettem őt, s ha egy utálatos, egy gyűlölt férfiú nem vetette -volna magát közénkbe, akkor ő az én szerencsémet s én az övét -biztosítottuk volna. - -– Szent Isten! – rebegte Laczkó István. - -– Iszonyodol, úgy-e? Oh, bár győznél meg, hogy hazugság a -csillagjóslat!… De ne szóljunk erről többet. - -Pécsi hallgatva sétált a termen végig, s onnan a szöglet-erkélybe -lépett, hol orgona-asztala áll. - -A szombatos pap gépileg követte. - -– Barátaimból támadnak gyilkosaim! – sóhajtá Pécsi. - -Ujjai az orgonát pengeték lassan, mélán, gondolat nélkül, de egyszerre -összeszedvén magát, harsány hangon kezdé énekelni: - - Én Istenem, én erős Istenem, - Miért hagytál el ennyire engem? - Kiáltásomtól az segedelem - Nagy távol vagyon. - Én kiáltok te hozzád egész napon, - De még sem felelsz meg: - Nincs ki megtartson![9] - -[Illustration: – Judas Iscariotes elárulta fejemet.] - -– Atyám! atyám! – zokogá Deborah a nagy teremből, a bujdosó csillagok -által világított arczczal, összefogott kezekkel, büszke és megtört, kérő -és feddő tekintettel. – Jer le! miért hagysz a hosszú este magamra? s -miért teremtesz rémeket, hogy magányodat háborgassák?… De te nem vagy -egyedül. Ki ez az idegen? hogy jött hozzád? Mit akar veled? Atyám, -atyám! ki ez az idegen? Miért tartja szükségesnek titkon jőni föl a -csigalépcsőn és észrevétlenül távozni? Mivel hiteget? Nézz szeme közé! -de nem tartja-e lesütve? nézz arczára! de nem fehérebb-e az a falnál? -Ugyan ki ő? - -Deborah főtől talpig jártatta tekintetét a szombatos papon. - -– Távozzál! – szólt az apa indulatosan. – Most viselted magadat először -illetlenül. El e szobából! - -– Engedd könnyekkel öntözni kezedet, atyám! s kérdeni ettől az -idegentől, hogy mit keres itt? - -– Ne több gorombaságot, Deborah! – fenyegetődzék Pécsi a leányt karon -ragadva. – El! el! - -– Ez a szombatos tudja, hogy hitsorsosait halállal és jószágvesztéssel -fenyegetik. Vannak-e ellenségei, kik romlására törnek? mert neked, -atyám, vannak. Van-e birtoka, melyet koczkáztasson? mert neked sok van. -Szóljon ő maga. S ha veled egyenlő veszélyben forog, akkor tüstént -elhallgatok és távozom. - -Pécsi vezetni kezdé Deboraht, de ez visszafordult az idegen felé. - -– Van-e kegyelmednek leánya, kit a felbőszült nép az utczán -végighurczoljon, s kiről a ruhát piszkos kezek tépjék? - -– Van nőm, – válaszolá tompa, fojtott hangon Laczkó István. - -– Ha e nő ismeri a szemérmet és erényt, s még sem fél a kegyelmed -eljárásától, akkor én vád és panasz nélkül távozom. Mer-e neje fejére -esküdni? Emelje föl ujjait, s midőn elmondotta az esküt, házunk szívesen -látott vendégének tekintem… nem fogom még nevét is kérdezni. - -– Most már én könyörgök kegyelmednek a távozásáért – mondá a háziúr mély -megindulással. – Ne legyen tanúja, mint bünteti Izrael Istene az atyát -magzatában. Jó nevelést kaptál Deborah, s mégis… kérem, édes barátom, -távozzék és hallgassa el, titkolja a történteket. Én vén ember vagyok, s -nagyon fájna, ha az utczán szemem közé nevetnének. - -Deborah összeszedte lelkének minden erélyét, s az apa vérmérséklete -fölött uralkodó nyugalommal mondá: – Meg fogsz győződni, édes atyám, -hogy a mit vakmerően tettem, helyesen történt, s hogy engedetlenségem -minden hizelgő szavaknál és szép kifejezéseknél hűbben beszélte el az én -szeretetemet. Oh! csak későn ne látnád be, hogy a szegény Deborah, midőn -megbántott, oltalmazott téged. - -Laczkó István, mintha az üldöző angyal kergetné, rohant a csigalépcsőn, -le az udvarba. - -Csak a szabad lég oszlatá kábultságát, zavarát. - -Megállott, körültekintett, mintha a kopasz fák, a szobrok és a -vízmedenczék amorkáitól is tartana. - -Cselédek jöttek, mentek az udvarkertben, és Laczkó kiegyenesült, -fontolva, lassan lépett, nehogy magát gyanúba hozza. - -Csak ne volna oly hosszú az út a palota tornáczától a czímeres -kertkapuig. - -* - -Elemér, midőn háta mögött Szeredi és Gyulai hangját meghallotta, -kedvetlenül tekintett vissza. - -Álmai szétfoszlottak. - -– Öcsém, már nem tartóztatlak. Itt van a mi barátunk: Elemér. Szíves -lesz hazakisérni. Aztán úgy-e, Elemér, nálam fogod az estét tölteni? -Gyulait nem is hívom, mert ha nagynénje nem parancsolta magához, akkor -Pécsiéknél marad. Igen kezd szívéhez ragadni a szép szűcsleány. Nem is -csoda! Volnék csak fiatal!… tehát, Elemér, mi együtt vacsorálunk. - -– Nagybátyámhoz vagyok híva. - -– Talán búcsú-lakoma? Még megérem, hogy az itélőmester úr ő kegyelme a -pazarok hírébe jön. - -– Ma nagy ebéd volt nála – szólt Gyulai. - -– Ebéd is? - -– Igen kitünő. - -– De mit hallok? – kiáltott föl Szeredi, – Pécsi most tartja az isteni -tiszteletet. Orgonál, imádkozik, énekel. Valóban, a XXII-ik zsoltárt -dudolja. Csak azt szeretném tudni, öcséim, hogy melyiteknek lesz ipjává -a vén orgonás? - -Gyulai mosolygó arczba temeté boszankodását; Elemér száraz és komoly -választ adott. - -– Veled, öcsém, jóizűen tréfálni sem lehet. Gyulai derült, mintha már -megkapta volna a kosarat, s csak el kellene rejteni… De a Pécsi kertje -előtt vagyunk. Tudjátok, mit gondoltam? Lepjük meg őt az orgonázásnál. - -– Már késő lenne… elhallgatott az ének és zene – szólt Gyulai. - -Apró vitatások közt jöttek mindig közelebb a kert-kapuhoz. - -Elől ment Szeredi egyedül. - -A mint az illem követelte, egy kurta lépéssel hátrább a két ifjú, kikkel -Szeredi meg-megállva és félig visszafordított fővel beszélt. - -Utánok a komornyik, fölpodgyászolva minden hideg, meleg és véletlen -elleni óvszerekkel. - -A háttért csatlósok foglalták el. - -A főúr kiséretestül a kapuhoz ért. - -Ekkor közeledett a palota felől Laczkó István. - -Lassú, kimért lépése magára vonta a gúnyos Szeredi figyelmét. - -– Ez az úr Pécsi barátunk névtelen öcséi közé tartozhatik, kik a faluról -jőnek be nagy rokonukhoz egy napra, hogy tíz évre való gőgöt vigyenek ki -magokkal. - -– Úgy gondolom, – szólt Gyulai – Fridrik péknél lakik. Legalább többször -láttam ott. - -Laczkó már alig volt tíz ölre a sétálóktól, kik épen a kertkapunál -haladtak el. - -– Fridrik péknél? – kérdé Szeredi. - -– Igen, nagyságos uram – válaszolta Gyulai. - -– Fridrik a fejedelemnő ő magasságának asztalára süteményeket és nekem -fris botrányokat szállít. S tudod, Elemér öcsém, mit mond ő a komáról? -Azt fecsegi, hogy nagybátyád kémje. - -– Lehetetlen, – szólt borzadva Elemér. - -Laczkó most épen mellettök haladt el. - -– Mit, lehetetlen. Én erősen meg vagyok győződve, hogy ez az ember -Kassai István czím nélküli korlátnok, országtanácsos és itélőmester ő -nagyságának igen kitünő és tevékeny kémje. - -Szeredi hangosan ejté e szavakat. - -Laczkó István térdhajlása összeroskadt. - -Látszott, hogy mindent hallott. - -Összeszedte magát és gyorsan tett előre néhány lépést. - -E perczben az utcza szélén egy beburkolt nőalak jelent meg, félénken -vonulva a csatlósok mellől Elemér felé, hogy tovább haladhasson. - -Laczkó, mintha lélekküzdelme új fordulóponthoz ért volna, megállott, de -egész testében reszketve. - -– Itt várom be őket! – mormogá. - -– Én, Szeredi, mondom, hogy kém. - -Laczkó szívéhez kapott, mintha golyó találta volna, s megfordulván, vad -dühvel rohant gyalázója ellen. - -– Előre, csatlósok! – kiáltá most Szeredi. - -Éles sikoltás hangzott, s a női alak eszméletlenül hullott a földre, -testével mintegy az utat zárva el, Szeredi és Laczkó István közt. - -– Klára! Klára! – e dermesztő, vérfagyasztó hörgés tört ki a szombatos -pap összehúzódott torkán. - -Elemér az ájult némber segítségére sietett. - -Kiki csodálkozással várta a további fejlődést. - -De nem történt semmi különös, semmi iszonyú. - -Laczkó levette fövegét, kezében tartá, mélyen meghajolva és rendkívül -alázatos hangon szólt: – Kegyelmes uraim! csókolom nagysádtok kezét, -lábát! én vétségből a Miklós-kapu helyett a Szent-György-kapu felé -indultam, s most észrevéve tévedésemet, vissza kellett fordulnom. -Könyörgök egy szökött jobbágyhoz, egy ágról szakadt koldushoz illő -alázatossággal, kegyeskedjenek nagyságtok megengedni, hogy csatlósaik -közt csendesen tovább haladhassak. - -Laczkó mindig kezében tartá a föveget. Az utolsó csatlós előtt is mélyen -hajladozott. S a meddig csak a holdvilág a szemet vezette, Szeredi -bámuló szolgái őt föveg nélkül látták a Miklós-kapu felé haladni. - - -XX. - -Élénken pattogott a tűz a kandallóban. - -Kassai István a karszéket közel vonatta a lobogó lánghoz. - -Köszvénye, a szigorú ellenség, mintha meg lett volna hatva a melegebb -vér és a vidám tűzhely varázsától, rendre oldozá a dermedt tagokat -bilincseik alól, s a korlátnok a zsámolyra kényelmesen nyújtá ki lábait. - -Szíve is tágult. - -A pénzen kívül kezdett beléje férni egy kevés szeretet és lélekvád. - -Talán az aránylag bőkezű ebéd, talán unokaöcscse távozása hatott a vén -és roncsolt testre, a kopár és összezsugorodott lélekre. - -Kassai épen most számította föl pénzét, kötelezvényeit és a zálogban -tartott drágaságok értékét. - -– Örökösöm lesz Elemér; hagyományosaim az iskolák és közintézetek – -gondolá, s érzékeny tekintetet vetett a frissen lobogó hasábokra. – -Elemérnek még ma tudtára adom szándékomat… ő nem fog ezért pénzt -kizsarolni, nem él vissza helyzetével. A többi rokonaim nadályok, -vérszopó, élősdi férgek. - -Kassai megdörzsölé ujjaival a lábát, mintha valamelyik azon állatok -közül csípné, melyekre atyafiai vezették képzelődését. - -– Magát jól biró földesúr fog unokaöcsémből válni. Talán nem ohajtja -halálomat, ha jövője felől értesül?… Hm! az emberek gyarlók! Egyiket a -szerencsétlenség, másikat a szerencse rontja el. Ugyan kibe bizhatunk -igazán? A mit szereztem, ha mind kiraknám az utczára, tolvajjá tenném -magát az ártatlanságot… s ezért szükséges a zár, a lakat és a titkolás. -Erényre a bűn elkövetésének nehézségei tanítanak. Csak sejtetni fogom -Elemérrel szándékomat. Sok jószágom van. A falvak névsora lázadóvá -teheti ellenem utódomat. Reszkessen minden öreg ember a rokonoktól, ha -Tacitust és Svetoniust olvasta. Rómában a föladók és méregkeverők -többnyire a fiak és unokaöcsök voltak. Hm!… De mégis Elemér kivétel. -Minek gyanusítanám őt?… A szegény ifjú! Sokáig nem fogom látni. S mily -békén tűri, hogy miattam Pécsi leányáról és vagyonáról kellett -lemondania! Örökösömmé nevezem. Ma mondom meg neki, hogy rája száll -vagyonom… He, he! Pécsinek bukni kell. Megérem, hogy Deborah -parasztszoknyát fog derekán hordani… Kapzsisággal, gonoszsággal -vádolnak. S miért? Rendes törvényszék itélt pereimben. Ősei birtokából -fegyveres erővel nem dobtam ki senkit. Hamis tanúkkal nem tétettem -esküt. Hozattak-e föl hamis okmányok, költött aláírások én ellenem? S mi -nyugtalanít? Miért teltek oly örömtelenül éveim? miért tartanak -rossznak? az emberek tőlem miért húzódnak tovább? miért nem kényeztetett -el úgy a világ, hogy Elemér figyelmét és gyöngédségét könnyen észre ne -vegyem? Gyűlölnek, kiknek elébe léptem, kik nyomomban haladnak, kiket -megaláztam, kiket fölemelék… gyűlöl, a ki hálával adós, és a ki a -bántalmakat akarja visszafizetni. S vajon miért? Van-e vérfolt kezemen? -Pécsi halálos ellenségem, s nem kivánok-e előbb teljes bizonyítékot -bűneiről, s csak azután megtorlást? Vagy talán hiba, hogy tetteit -lesetem, szándékairól értesülni akarok? Mondtam-e kémemnek, hogy -hazudjon róla, ingerelje őt bűnre, tegyen hamis vallomást felőle? Nem, -ezerszer nem… De hol késik Elemér?… Miért nyugtalankodom? Hisz még fél -nyolczra sincs. Várjunk, várjunk!… Örökössé teszem őt. A természet -rendje, hogy tovább éljen ő, mint én, ki agg vagyok. Megvénültem… s -köszönje meg a sír felé tántorgó, ha hagyják utódai, hogy magától -hulljon a sírverembe. Elemér nem taszít be, sőt pénzemre minden -illendőséggel várakozik… De miért nem jön már? - -Az öreg elmélkedéseit gyors lépések nesze zavarta meg. - -Igyekezett karszékét a kandallóhoz visszafordítani, hogy az ajtó felé -nézhessen, de hasztalan. - -Az érkező csizmája élesen kopogott a szomszéd szobában. - -– Bejelentés nélkül jön! Ki meri ezt? Csak Szőke Pista lehet. Mily -szemtelenül dörömböl! - -Míg Kassai így mormogott, megjelent Klára férje. - -Az öreg korlátnok gyűjtött már annyi erőt, hogy karszékéből -fölemelkedjék. - -– Mit rontasz a szobába, he? Nem utasítottalak-e a kisebb dolgokban -titkáromhoz? Mi történt? - -– A föld nem billent ki tengelyéből, nagyságos uram; a csillagokból egy -sem hiányzik, a holdat sem lopták el, magam láttam az égen. Valóban csak -egy gazemberrel van több, de egy elszánttal is. És az én vagyok. - -Laczkó István izmos karját fölemelve közelített a gyönge, a köszvényes, -a csodálkozás miatt mozdulatlan öreghez. - -– Hej, segítség! – hörgé ez. - -– Miért, nagyságos úr! a ki ölhet, nem öl mindig. Hány férget kimélünk, -nem tapodunk el, pedig lábunk előtt hentereg? Ne féljen tőlem, tanácsos -úr! Az a szerencsétlen, kit maga előtt lát, nem bűneit tetézni, de az -Istent kiengesztelni jött ide. Tessék nagyságodnak a karszékbe ülni… ne -nézzen az ajtó felé… ne mozdítsa kezét csengetyűjéhez… tessék leülni és -hallgatni: majd szólok én. - -Kassai Laczkó István szavainál még merészebbnek találta arczkifejezését -és mozdulatát. - -– Beszélj, hadd halljalak! No, mi a kivánságod? Emlékezzél rá, hogy én -az ország első hivatalnoka és saját házamban vagyok. Jeladásomra -betódulnak cselédeim. - -– Csődítse össze őket nagyságod, ha saját gyalázatjának tanúkat akar -szerezni. - -– De mit akarsz te? – kiáltá Kassai indulatosan. - -– Becsületes nevet. - -– Az oly kevéssé függ tőlem, mint tőled. - -– Akarom, nagyságos úr, hogy e perczen túl ne Laczkó István, hanem Szőke -Pista legyek. A kém meghalt, a szökött jobbágy áll előtted. Oh, hogy a -megaláztatást és testi szenvedéseket a bűn árán kivántam kikerűlni! Hová -sülyedék! Veresd lábamra bilincseidet, nagy úr, s kisértess Rápoltra -poroszlóiddal. De követelem, hogy tüstént. Engedelmeskedjél, vagy -mielőtt lélekzenél, kezemmel fojtalak meg. - -– Ha csak ez a kivánságod, Szőke Pista, ne félj, rögtön teljesíttetni -fog. - -Kassai az asztalhoz sietett, hogy csengessen. - -– Uram! midőn a csengetyűt érinted kezeddel, már reád csuktam az ajtó -reteszét, s míg betörhetnének cselédeid, halott leszesz. - -Szilaj eltökélést hirdettek a szombatos vonalai. - -– Furcsa ficzkó vagy, Pista – szólt Kassai sötét hamuszínű arczczal, de -elég csengő hangon, s majdnem gúnyos ajkrángással. – Követelsz, s ha -kész vagyok teljesíteni, fenyegetsz. Hol az eszed? Eredj, fiam, aludd ki -magad, s jőj holnap. A vén, a tapasztalt Kassai mondja, keserves a -jobbágy kenyere. Álmodjál szebb kilátásokról, mint a füstölgő viskó, a -koplalás és a deres. Valami megszúrta az orrodat, fiam, s minthogy -mindig hóbortos valál, belebolondultál az erénybe és a koldustáskába. -Ülj le, Pista, hisz’ még úr vagy. Ide mellém ülj le. Beszéld el, mi -történt veled. Hátha jobb tanácsot adhatok, mint te magadnak tudsz. - -– Verje az Isten magzataimat az utolsó izig némasággal, ha most -hallgatni nem fogok, s ha midőn szólásra nyitom számat, ajkaim -gyalázatodat nem hirdetik ki, kezem véredet nem ontja! Lélekgyilkos! -erkölcsfosztogató! hurczoltasd a szökött jobbágyot rögtön a röghöz, hogy -vonja a szolgaság jármát, s midőn fáradtan dűl a barázdára, pattogjon -hátán a korbács és kaczagjanak hajduid a leírhatatlan kínokon. -Kiérdemeltem a szenvedést. Hadd lakoljak, de csak én. Ha nőm megtudja, -hogy hol vagyok és mivé lettem, esküszöm, a fejedelem és az egész ország -hallani fogja, mily eszközökkel kényszerítettél Pécsi vesztésére -munkálni. Ha pedig nőmet Rápoltra mered vitetni, hogy velem osztozzék a -nyomorban és gyalázatban, esküszöm, meg foglak gyilkolni az utczán, a -tanácsteremben, az Isten házában, kórágyadon, haldoklásod perczében, ott -és akkor, hol módját ejthetem. Nagyságos úr, már szólíthatod embereidet. -Számat több szóra ki nem nyitom. - -Szőke Pista keresztbe fonta karjait és merően állott Kassai előtt. - -– Mit csináljak ezzel az eszeveszettel? – töprenkedett a háziúr. – -Takarodjál innen (de a fejedelemhez megy: gondolá). Megállj, ne -mocczanj! (Hisz, szemet sem hunyorít a nyomorult.) Még itt vagy? (Mintha -lábát a padimentumhoz szegezték volna.) Cselédeimmel kidobatlak. -(Hallgat az akasztófa-virág.) No, Pista, többet ne tréfálj velem. (El -kell, hogy láb alól tegyem.) - -Léptek hangzának. - -– Mégis itt vagy? (Bizonyosan Elemér jön.) - -Kassai redős homlokán gyöngyözött a veríték. - -Nem az unokaöcs jelent meg, de Demeter, a vén szolga. - -Laczkó István még mindig összefont karral, fenyegetően és daczosan -állott a főúr előtt. - -Nem tűrheté Kassai a megaláztatást, és cselédje bámuló tekintetét. - -– Demeter! ezt az embert ki nem kell innen bocsátani, míg rendeletemet -nem veszed. - -– Értem, nagyságos úr. - -Kassai más szobába távozott. - -Egy legényt a tornáczra küldött, hogy ha Elemér jönne, ne bocsássa be. – -Mondd neki, beteg vagyok, lefeküdtem. - -Ekkor hivatá a titkárt. - -Elbeszélte, hogy egy szökött jobbágyot akar Rápoltra küldeni. -Megparancsolá, induljon vele tüstént útra, s tartson mindent titokban. - -– Csak Demeter fog társad lenni. Vigyetek magatokkal töltött fegyvert. -Lőjétek le, ha mocczanni mer. Demetert Rápolton kulcsárrá teszed. Ott -mondd meg neki akaratomat. Podgyászait, vagyonát később indítod utána. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: Az egykoruak ezt egyezőleg állítják. - -Szerző.] - -[Footnote 2: Most Károlykapu.] - -[Footnote 3: Az, a ki győzedelmes leszen, fehérruhában öltöztetik. -(Szent János _Mennyei jelenetek_ III. rész, 5. vers.)] - -[Footnote 4: Az, ki győzedelmes leszen, azt mívelem, hogy az én -Istenemnek templomában oszlop legyen, És ő reá felirom az én Istenemnek -nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemnek nevét, mely -a mennyből száll alá az én Istenemtől és az én új nevemet is. (Mondja a -megváltó sz. János _Mennyei jelenése_ III. részének 12. versében.)] - -[Footnote 5: Szent János: _Menny. jel._ XX. rész. 4. és 5. verse.] - -[Footnote 6: Blandrata.] - -[Footnote 7: _Mennyei jelenések_ IX. rész.] - -[Footnote 8: Sz. János: _Mennyei jelenés_.] - -[Footnote 9: XXII-ik zsoltár.] - - - - -TARTALOM. - - BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMOND. Irta _Mikszáth Kálmán_ V - A RAJONGÓK 1 - Első rész 3 - Második rész 130 - - - - -KÉPJEGYZÉK. - - 1. Kemény Zsigmond arczképe III - 2. I. Rákóczi György 8 - 3. György megjelenése most sem maradt hatás nélkül 18 - 4. Az ablakmélyedés zsámolyánál nő-alak térdel 33 - 5. Ütött az óra, szól Kassai 48 - 6. Veszszenek a szombatosok! 65 - 7. Viaszk-arczán mintha megszünt volna a vérkeringés 70 - 8. Deborah vonásai szabályosak voltak 73 - 9. – Ha-ha-ha! Mind itt vagytok Fogarasról 89 - 10. Pécsi Simon 97 - 11. – Téged Szőke Pistának hivnak 122 - 12. A másik perczben már Jefta keblén volt az idegen csecsemő 169 - 13. – Egyik Kassai ellenetek tört, a másik téged védelmezett 172 - 14. – Judas Iscariotes elárulta fejemet 287 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -V |Harmin czéves |Harminczéves - -42 |él temben |életemben - -60 |tyja… Elemér-a hez |atyja… Elemérhez - -69 |elete |élete - -109 |mejgelent |megjelent - -118 |vételkedett, |vetélkedett, - -129 |gondolatoktól |gondolatoktól! - -168 |boldogság nevet |boldogság nevét - -229 |üreget, emly |üreget, mely - -254 |nyugalomml |nyugalommal - -266 |Dehorah |Deborah - -271 |kedélyűeket ls |kedélyűeket is - -279 |magasabbban |magasabban] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A RAJONGÓK (1. KÖTET) *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |