diff options
Diffstat (limited to 'old/68952-h/68952-h.htm')
| -rw-r--r-- | old/68952-h/68952-h.htm | 6810 |
1 files changed, 0 insertions, 6810 deletions
diff --git a/old/68952-h/68952-h.htm b/old/68952-h/68952-h.htm deleted file mode 100644 index b782ef2..0000000 --- a/old/68952-h/68952-h.htm +++ /dev/null @@ -1,6810 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Uj Zrinyiász by Kálmán -Mikszáth</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -p.i2 { - text-indent: 3em; -} - -p.i4 { - text-indent: 4.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -em.gesperrt { - font-style: normal; - letter-spacing: 0.2em; - padding-left: 0.2em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.figcenter, .figcenter img { - max-width: 100%; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -.TOC .roman { - margin-right: 1em; - float: left; - text-align: right; - margin-left: -4em; - min-width: 3em; -} - -li.li2 { - padding-left: 1em; - text-indent: 0; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>Uj Zrinyiász</span>, by Kálmán Mikszáth</p> -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>Uj Zrinyiász</span></p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Kálmán Mikszáth</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: September 10, 2022 [eBook #68952]</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p> - <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Google Books Library Project</p> -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>UJ ZRINYIÁSZ</span> ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_217">217</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-large">MIKSZÁTH KÁLMÁN -MUNKÁI</span></p> -<p class="center"><span class="caption">UJ ZRINYIÁSZ</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150">MIKSZÁTH KÁLMÁN -MUNKÁI</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">ÖTÖDIK KÖTET</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">KÖZREBOCSÁTOTTA AZ -IRÓ<br /> -NEGYVENÉVES JUBILEUMÁRA<br /> -ALAKULT ORSZÁGOS BIZOTTSÁG<br /> -BUDAPEST MDCCCCX.</span></p> -<hr class="chap" /> -<h1>UJ ZRINYIÁSZ</h1> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">AZ ORSZÁGOS JUBILEUMI<br /> -BIZOTTSÁG MEGBIZÁSÁBÓL<br /> -KIADTA A RÉVAI TESTVÉREK<br /> -IRODALMI INT. RÉSZV.-TÁRS.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">MINDEN JOG -FENNTARTVA</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">Pallas -részvénytársaság nyomdája, Budapesten.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ELSŐ RÉSZ.</h2> -</div> -<h3>I.<br /> -A PRAELUDIUM.</h3> -<p>Majd minden író után marad olyan munka, melyről az a vélemény, -hogy ha egészen kidolgozza, szépet adhatott volna. De ezt az illető -író már nem hallja.</p> -<p>Én ezzel ellentétben még életemben látni akarom az én vázlatban -hagyott munkámat és hallani akarom, amint mondják:</p> -<p>– Kár, hogy nem dolgozta ki jobban.</p> -<p>Pedig én úgy fogom kidolgozni, amennyire erőmtől telik, de a -théma a különös, a théma ölel fel annyi anyagot, hogy okvetlenül -vázlatnak kell maradnia – vagyis azt a látszatot viseli.</p> -<p>Hogy mikép jut modern politikai rajzba Zrinyi éppen ez az, ami -egy kis magyarázatra szorul. Én a középkori szokásokat akarom -szembeállítani a mai modern felfogással, mert az olvasónak így -szembetűnőbb, hogy a világ mennyit változott, bár alapjában a -karakterek, bizonyos viszonyok közt, mindig ugyanazok voltak. Petur -bán ma is megvan, száz alakban, a Dózsa Györgyök is itt -lappanganak. Leírtam egyszer Olay Lajost, hogy ő az, aki fölkisérte -<span class="pagenum"><a name="Page_2" id="Page_2">-2-</a></span> -Zách Felicziánt a királyi palotáig, aztán megbiztatta az -udvaron:</p> -<p>– Csak eredj fel Félix és üss közéjük. Ne félj semmit. Én nekem -azonban egy kis dolgom van itt az Omodéék komornájával, hát -átszaladok.</p> -<p>Bercsényi Miklós bizonyosan megvan, de most esetleg Justh -Gyulának hívják és él Zrinyi Miklós is, de meglehet, udvari -konczipista és nem Szigetvár kapitánya. A karakterek maradnak, de -más viszonyok közé keveredve, máskép festenek. Mi lenne például ma -II. Rákóczi Ferencz? Föltéve, hogy megvolna rettentő földbirtoka, -mely az ország egy harmadrészét képezte. Ma nem csinálhatna -forradalmat, de másként mutatná a virtust. Egyszerűen nem lehetne -parlamentárizmus miatta, mert ő maga küldene több mint száz -képviselőt a gazdatisztjeiből és fiskálisaiból, aztán amikor kedve -támadna, oda üzenhetné Bánffynak:</p> -<p>– Én ezt vagy azt a törvényjavaslatot nem szenvedhetem. Tessék -levenni a napirendről!</p> -<p>Ily groteszk ideák és összehasonlítások vittek rá, hogy -szigetvári Zrinyi Miklóst ma szerepeltessem. Nem bírtam ellentállni -az ingernek. Nem kegyelethiányból teszem Zrinyi iránt (félre ne -értse az olvasó), ez csak a forma. Választhattam volna egy más -történeti alakot is, de Zrinyi volt a legjobb, az ország egyik első -leventéje, akinek viselt dolgait mindenki ismeri Magyarországon, -még a kis gyerekek is. Választhattam volna a világtörténelemből -hőst, hogy könyvem így az idegenek előtt is érdeklődést kelthessen, -de mit nekem az idegen világok – én csak enyimek irója vagyok: a -magyaroké. Megmaradok Zrinyinél.</p> -<p>Azért tehát mindenekelőtt fel kell őt támasztanom. És ez a -legkönnyebb. Már a szentírás is <span class="pagenum"><a name= -"Page_3" id="Page_3">-3-</a></span> megigéri, hogy itéletnapkor -mindenki feltámad, nekem mindössze a dátumot kell -megváltoztatni.</p> -<p>Az Úr hivatta Gábor arkangyalt (aki ezzel a feltámasztási -funkczióval már régóta meg van bízva) és rendeli neki:</p> -<p>– Gábor, lemégy a trombitáddal és háromszor egymásután belefújsz -odalent. Ma lesz az itéletnap.</p> -<p>Gábor vidáman csapkodtatta meg a szárnyait.</p> -<p>– Megyek, uram.</p> -<p>– Jól figyelj. Az első trombitaszóra feltámadnak azok, akik a -hazáért meghaltak. Ők az én kedvenczeim.</p> -<p>– Igen, uram.</p> -<p>– A második trombitaszóra feltámadnak az öngyilkosok, mert -ezekben jó szív volt, Gábor. Sok érzékeny, nemes szív volt -közöttük.</p> -<p>– Értem, uram.</p> -<p>– Most aztán vigyázz, Gábor. Ha még a föld nem népesül be -nagyon, akkor harmadszor is belefújsz a harsonába, mely fölhasítja -a sírokat. De ha a föld már tele volna, hadd el a harmadik -trombitaszót.</p> -<p>Gábor arkangyal leszállott a parancscsal és hozzáfogott a -munkájához. Trombitáját szép piros szájához emelte és fujjantott -egyet.</p> -<p>Egy láthatatlan kéz megfogta és egy hang mennydörgé:</p> -<p>– Állj meg, hiba történt! Néhány ezer évvel eltévesztettük a -számítást. Hagyj abba mindent, a világ még tovább marad.</p> -<p>Gábor leejté a trombitát ijedten, de már késő volt, a kürtbe -lehelt első félhangra feltámadtak Zrinyi Miklós és társai és mintha -az egész természetes lenne, vígan megindultak Dombovár felé -Budának.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_4" id= -"Page_4">-4-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3>II.<br /> -AZ ELSŐ HÍREK ÉS A VATIKÁN.</h3> -</div> -<p>Csinos kis csapat voltak, mind szemenszedett vitézek, -megrázkódtak, mint a mesékben szokás. «De jóízűet aludtunk», aztán -körülnéztek, hol vannak a törökök, de azokból biz egy se volt ott. -Juranics Miklós a király zászlóját kereste, amit tegnap -(háromszázharmincz év előtt) adott át neki Zrinyi, hogy ki ne adja -élve a kezéből. A zászló nem volt sehol. A katonák szemeiket -dörzsölték.</p> -<p>– Uramfia, hol vagyunk?</p> -<p>A régi roncsolt vár se volt ott, amelyből az imént kirohantak, -minden ismeretlennek látszott előttük, csak az Almás vize -folydogált és locsogott csöndesen, mint azelőtt. Éj volt ugyan -(mert az éjfél csöndjét választotta Gábor arkangyal eltévesztett -műveletéhez), de a hold kisérteties fényével megvilágítá a -tárgyakat. Nem álltak már ott Szolimán sátrai, a várat is -kicserélte valami bűbájos tündér egy másik várral. Megfoghatatlan -volt az egész.</p> -<p>Zrinyi Miklós maga ott állott szótlanul, könnyű bíbor -dolmányában, fekete, kerecsen-tollas kalpaggal, aranyos markolatú -kardjával, úgy, amint kirohant <span class="pagenum"><a name= -"Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> s nehéz köd borult az -agyvelejére. Mi történhetett? Álmodta-e az egész harczot, avagy -most álmodik bohóságokat a sírban? Száz aranyat tett a zsebébe és a -vár kulcsait. Megtapogatta magát. Híre-hamva sincsen se a -kulcsoknak, se az aranyaknak. Kilopták a zsivány kontyosok. Vagy -hogy talán nem is tett be semmit? Talán nem is Zrinyi Miklós ő? De -hát akkor ki?</p> -<p>– Hej, Alapi! Hol vagy, Alapi?</p> -<p>Egy vézna, púpos emberke, csupa bőr, csupa csont, lépett elő, -pánczélingben, sisakkal.</p> -<p>– Mit parancsol, Miklós bátyám?</p> -<p>– Mi történt velünk, te Gáspár?</p> -<p>– Istennek különös csodatétele.</p> -<p>– Hogy érted azt?</p> -<p>– Én azt hiszem, föltámadtunk uram és a Jozafát völgyében -vagyunk most.</p> -<p>– Ostobaság! – vágott közbe gróf Zrinyi. – Hiszen itt van az -«Almás», ott alant barnállik az Ujváros, amott kéklenek a hegyek. -Ha nappal volna, legott látnád, hogy Szigeten vagyunk. De mégis, -mégis… (tünődve, zavartan nézegetett előre-hátra.)</p> -<p>– De hiszen, uram, sokan vannak, akik látták, mikor sebekben -összeestél a hidon és mikor a gonosz Szokoli Mohamed -lenyisszantotta a fejedet.</p> -<p>– Az én fejemet – szólt különös mosolygással és valami kusza -emlékek torlódtak eléje. – Igen, igen… emlékszem Szokolira… -beszéltem vele… vagy láttam őt.</p> -<p>E perczben odalépett közéjük Szecsődy Máté és leoldotta rettentő -széles kardját, odanyujtván azt Zrinyinek.</p> -<p>– Uram, én nem tudom, mi lett velem. De annyit tudok, hogy -megőrültem, mert itt látom <span class="pagenum"><a name="Page_6" -id="Page_6">-6-</a></span> Deák Balázs komám uramat, valamint Botos -Pétert, pedig ezelőtt két héttel temettük el. Most paroláztak -velem. Vegye vissza tőlem nagyságod a vezérséget a gyalogság -fölött, mert az én eszem nem tiszta.</p> -<p>Szigetvár kapitánya elhárító mozdulatot tett kezével.</p> -<p>– Csak tartsa meg kegyelmed azt a kardot. Vagyunk itt elegen -babona alatt. Hanem Deák Balázs uramat magam is szeretném látni -elevennek, mivelhogy én mondtam fölötte el a miatyánkot – amikor a -sírba tettük.</p> -<p>Sarkonfordúlt Szecsődy Máté, mint a karika és daliás, könnyed -léptekkel elsietett. Mindnyájan összenéztek; Szecsődynek tegnap még -össze volt a lába zúzva, egyik kezében mankóval járt, a másikban -karddal, most úgy lépeget, mint egy zerge. Biztos, hogy valami -török boszorkány varázsolta át Zrinyi hadait, összecserélve -testeket és lelkeket, eleveneket és holtakat.</p> -<p>Istvánffy Pál tudott is mingyárt egy esetet mondani, hogy a -pajkos dzsinek valahol Bagdad városában mikép cseréltek el egy -lakodalmas népet egy temetésen levő gyülekezettel.</p> -<p>Istvánffy Pál nagy mesemondó. Hej, tavaly még de édesdeden -hallgatta a Zrinyi legkisebbik fia, – a Rosenberg-lánytól való – de -most ott van szegényke Csehországban.</p> -<p>Talán Zrinyi is ő rá gondol, vagy csak a különös helyzeten -álmélkodik, amint előtte gomolyognak alvezérei, hadnagyai, katonái, -fürgén, vidáman, egészségesen. Keresi elméjében az elveszett -fonalat. Miért vagyunk mi itt? – Hogy jutottunk mi ide és mi -czélból? Hiszen a hidon voltunk… a vár égett. <span class= -"pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> Az ágyú -bömbölt… roppant füstgomoly volt… a törökök felénk rohantak -handzsárral, lándzsákkal és hát hova lehettek egyszerre? Se vér, se -halott. A vár se ég. Füstszag nem érzik sehol. Az éji szél -orgonaillatot hoz. Minden nyugodt és csendes, csak a kutyák ugatnak -lent a városban és a kakasok kukorékolnak.</p> -<p>Szecsődy csakhamar előkerítette az ősz Deák Balázst, abban a -fekete habitusában, amelyben eltemették, aztán a többieket is, akik -az Ó-város ostrománál kinnszorultak, midőn Zrinyi hirtelen -bezáratta a kapukat és ott őket a törökök felkonczolták. Ehol ni, -nemzetes és vitézlő Mátyás György vajda uramat (az alhadnagyot -hítták így) négy darabban találták meg az ellenség elvonulása után. -A fejét a Nádasdy-bástyánál, az egyik kezét a rőzséken, az ötödik -és hatodik darabja, a két lába soha meg se került, azt a szép -kordován-csizmája miatt hihetőleg magával vitte valami istentelen -spahi, aki restelt sokáig piszmogni a csizmalehúzással. No, és most -tessék megnézni Mátyás György uram ő kegyelmét, olyan egy darab -legény megintelen, hogy a piktor se pingálhat különbet.</p> -<p>Ott volt még a poczakos Basa Péter, a rövidlátó Bosnyák Márton, -sőt – minden jó lélek dicséri az Urat, – amint keresgélné az -Ó-város védelmében elhaltakat s gyüjtené őket maga köré, hát -egyszerre csak találkoznak Dandó Ferenczczel és a pajkos Radován -diákkal. Legott keresztet vetének magukra ijedtükben:</p> -<p>– Szent Isten, kisértetek! – dadogta vaczogó fogakkal Mátyás -György, mivelhogy Dandó és Radován már jóval előbb temettetének el -szemük láttára, még a néhai óvárosi plébános által, elesvén az -Ujvárosban egy portyázás alkalmával. <span class="pagenum"><a name= -"Page_8" id="Page_8">-8-</a></span></p> -<p>– Hát kegyelmetek nem azok? – kérdi Szecsődy Máté fázékonyan, -mereven tekintve Mátyás Györgyre és Basa Péterre.</p> -<p>Azok egymásra bámultak a becsületes, őszinte szemeikkel, mintha -mondanák: «Meg van ez a Szecsődy bolondulva.»</p> -<p>– Ha kisértetek volnánk, nem lennénk olyan éhesek és szomjasok – -tréfálkozik Basa Péter – mint a toportyánféreg.</p> -<p>A Radován diák nyakában egy kulacs lógott, nagy udvariasan -odanyujtotta Basának:</p> -<p>– Igyék, bátyámuram!</p> -<p>Megrázkódott Basa Péter, brrr! Dehogy fogadná el egy -halottól.</p> -<p>– Ne incselkedj velem, jó lélek, hanem térj vissza a te uradhoz, -teremtődhöz. Hallod-e a kakaskukorékolást az Ujvároson?</p> -<p>Radován diák fölnevetett:</p> -<p>– Szeretném kitekerni annak a kakasnak a nyakát és odaadni -valami szép menyecskének, hogy süsse meg – mondá Radován diák és -megsodorta hetyke kis bajuszát.</p> -<p>Egy nagy, átláthatlan chaosz volt ez. Mind jobban, jobban -gomolyodott. Hangos felkiáltások hallatszottak a sürgő-forgó -táborban: «Boszorkányság! Ördöngősség!» Vinnyói János, a várkáplán, -ki maga is elesett az utolsó kirohanáskor, magasra emelé a -keresztet és ájtatos, de mégis mindent túlharsogó hangon énekelte: -«Halleluja! Feltámadának!» (Már mint ők: mert mindenki azt hitte, -hogy ő megvolt.) Némelyek térdre ereszkedének és elkezdtek -imádkozni.</p> -<p>Bajony János nyakra-főre rohant, szinte fellökte Szecsődyt. -<span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span></p> -<p>– Lassan a testtel, János! Hová szaladsz?</p> -<p>– Zrinyit keresem – lelkendezett Bajony – valami különöset -találtam.</p> -<p>– No, ugyan mit?</p> -<p>– Egy kőoroszlán áll odaát egy oszlopon s alája olyan valami van -irva: «Zrinyi Miklós, Szigetvár hősi védőjének.»</p> -<p>– Teringettét? – vélte Patacsis Péter. – Talán az öreg Szokoli -Mohamed emberelte meg magát.</p> -<p>Szecsődy Máté ellenben csak egyre csóválta a nagy fejét és -vakargatta egyik kezével a tarkóját:</p> -<p>– Gubó legyek, ha egy szót értek mindezekből. Ha azt mondják -kegyelmetek, hogy nem kisértetek, hát beszéljék el a mi utolsó -kirohanásunkat.</p> -<p>Basa Péter, Deák Balázs és Dandó Ferencz nagy szemeket -meresztettek Szecsődyre.</p> -<p>– Miféle kirohanásról beszél kegyelmed?</p> -<p>– Hát a szeptember 8-ikiról, amikor az urunk fölvevé gyémántos -forgójú kalpagját, szép aranyos köntösét és száz magyar aranyat -tett a zsebébe. Aztán kirohant a taraczk füstjében villámló -karddal, mint egy Cherub…</p> -<p>– Fogjál magadnak más bolondot a meséidhez komám, – duzzogott -Deák Balázs – mikor lesz még szeptember nyolczadika. Nem érzed-e az -orgonaillatot, hékás?</p> -<p>– A siri szagot érzem rajtatok – felelé Szecsődy ünnepélyesen. – -Most már világos, hogy vagy a halál után vagyunk mindnyájan és -álmodunk egymásról a föld alatt, vagy föltámadtunk és élünk. De -akárhogy van is, gyerünk a kapitány elé. Kivált téged kíván -sürgősen látni, Deák Balázs komám, minthogy ő maga imádkozott -feletted egy miatyánkot, mikor temettek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span></p> -<p>– Ha már ennyibe van a dolog, hogy csupa egyszőrüek vagyunk – -szólt közbe élénken Basa Péter, – add ide mégis azt a kulacsot, -Radován diák.</p> -<p>A szájához emelte a szokásos tréfás tósztjával, «az isten -éltesse feleségem urát», de a kulacsban nem volt semmi. – Hiszen -üres, süsd meg!</p> -<p>Radován diák kotyogtatta volna, de nem adott hangot, káromkodott -is szörnyen:</p> -<p>– Ejnye no! úgysegéljen, megitták előlem a lelkek a -másvilágon!</p> -<p>– Gyerünk, gyerünk a kapitányhoz.</p> -<p>De nem kellett menni. Zrinyi bán éppen ott termett kapóra s -meglátván régebben elesett hű harczosait, akiket egyenkint -megsiratott volt, eképen szólott lendületes, nemes hévvel:</p> -<p>– Dicső katonáim! Vitézlő magyarok! Akár varázslat, ami velünk -történt, akár valamely csudálatos isteni akarat, én nem okoskodom -fölötte. Egy bizonyos, mi itt vagyunk és a kardjaink az oldalunkon -és hogy a török nincs itt. Hát keressük meg legelőbb a törököt, a -többi magától következik. Utánam, fiúk!</p> -<p>Dörgő «Vivát» hangzott és megindultak a vezér után harczi -menetben Botyka felé. Felette csodálkozának, hogy az Almáson eddig -soha nem látott ismeretlen híd volt. Pater Joannes Vinnyói égnek -emelé a szemeit, mondván: «Isten támasztá számunkra e hidat» s -annyi csoda között, valóban, ez fel se tünt. Még az se látszott -különösnek, hogy a rekettyés, mocsaras vidék száraz volt és -porzott.</p> -<p>– Az a kutya Szokoli Mohamed csónakon vadászott itt kacsákra a -mult héten – morogta Juranics. <span class="pagenum"><a name= -"Page_11" id="Page_11">-11-</a></span></p> -<p>– Magam is láttam a vártoronyból – bizonyítá Csáky György.</p> -<p>De voltak még nagyobb meglepetések is. Radován diák egy helyen -két fényes vasdorongot látott meg a földön, lehajolt, föl akarta -emelni, de nagyon hosszú volt és rettenetesen odatapadott.</p> -<p>– Mi a menykő ez? Gyere csak, te óriás!</p> -<p>Ez a vasgyuró Patacsics Péternek szólt, ki olyan -virtuscselekedetekben jeleskedett, hogy a Szelim aga kezéből -kifacsarta a buzogányt és a térdén ketté törte vala, aztán a -törökökre dobálván a darabjait, mint egy-egy gerelyt, két janicsárt -ütött agyon.</p> -<p>Nekirugaszkodott a marhaerejével a vasdorongnak, de biz az neki -sem mozdult.</p> -<p>Restelte szörnyűképen és elkezdett mellette szaladni, hogy -mekkora darab, hát amint ment, ment és a többiek amint kisérték, -sehol se akart vége lenni, mentek már vagy fél óráig és még mindig -tartott a vasdorong.</p> -<p>– No atyafiak! – kiáltá Patacsics, – mi légyen, nem tudom, de -hogy nem istentől van és nem élő embernek, arra mérget veszek.</p> -<p>Szecsődy Máté a homlokára ütött és Zrinyi mellé lépett.</p> -<p>– Uram! Mi mégis a másvilágon vagyunk; lelkek vagyunk uram!</p> -<p>– Mindegy – felelte zordonan Zrinyi – ha lelkek vagyunk is és a -másvilágot járjuk, hát az se baj: itt vannak a török lelkek is, -vagy ha nincsenek, áttörünk a Mohamed paradicsomába és velük -folytatjuk tovább a harczot. Sohse törődjék az efféle részletekkel, -Szecsődy Máté uram.</p> -<p>Nem is törődött most Szecsődy… Mert uj <span class= -"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span> csoda -bontakozott ki az éjben, mely őt is megdöbbenté. Egy rettenetes -szörnyeteg közelgett a távolból, óriás sebességgel, prüszkölve és -dübörögve, mintha a hétfejü sárkány jönne és látni lehetett, amint -elől egyik csillogó csápját mozgatja.</p> -<p>Alaktalan barna tömeg volt, nem hasonlított semmi élő állathoz a -világon. Két nagy vörös tűzszeme messzire világított, füstöt és -szikrákat köpdösött – és egyenesen feléjök tartott.</p> -<p>– Rántsátok ki a kardokat! – vezénylett Zrinyi -rettenthetetlenül.</p> -<p>Kétszáz penge ugrott ki hüvelyéből, süvitve mintha repülő -sas-sereg suhogna a levegőben.</p> -<p>– Jézus! – kiálták Zrinyi vitézei.</p> -<p>De csodák-csodája, nem volt az reájuk rohanó óriás, se -rettenetes fenevad és egy újjal se bántotta őket: egy száguldó -város vagy falu volt, mely, füst előtte, füst utána, elrohant -mellettük.</p> -<p>Volt mit beszélniök, mikor fölocsudtak, mert csak egy -szempillanatig tartott az egész, mindenki nem láthatott -mindent.</p> -<p>Radován diák mennyre-földre esküdött, hogy az eleje mégis élő -lény volt, valami irdatlan szörnyeteg, aki eléje volt fogva a -házikóknak, melyek vaskerekeken gurultak. Hiszen szeme is volt, -hiszen prüszkölt is. Hogyne lett volna élő lény.</p> -<p>Csáky György ellenben az embereket figyelte meg a házikók -kivilágított ablakain át.</p> -<p>– Huh, de szép asszonyok voltak! – vágott közbe Bajony János, -aki egyébiránt egész világéletében a kötények körül somfordált.</p> -<p>– Az asszonyok éppen csak olyanok voltak, mint a mi asszonyaink -– magyarázta Csáky – hanem a férfiaknak két orruk volt, az egyik -rendes <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span> helyén, a másik a szájnál nyult ki és -égett és füstölgött.</p> -<p>– Ne beszélj bolondokat, Gyuri – szólt Alapi.</p> -<p>– Becsületemre mondom.</p> -<p>Száz és száz megfigyelés pattant ki most; egyik ezt, a másik azt -vette észre s hüledezve hallgatták a tömérdek megfoghatatlant. -Cselejthey István ökröket látott az egyik rácsos házikóban, a -másikban pedig lovakat. Hátha ezek a lovak huzták valahogy a -szaladó várost? Eh, ostobaság! Tudnak is a lovak oly sebesen futni! -Hm. De hátha táltosok voltak…</p> -<p>Így mentek, mendegéltek, beszélgetve, tünődve, találgatva a -Zrinyi föltámadt daliái Botyka felé. Az ég kelet felől pirkadni -kezdett. A kelni készülő napnak biboros leple előre csúszott s az -éj barna folyadékja közé, mintha milliárd csövön át tejet szűrne -egy láthatatlan kéz…</p> -<p>– Virrad, – mondá Szecsődy Máté. – Ez mégis a régi világ! -Menjünk, vitéz barátim, mintha falut látnék ott a fák mögött.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A napra, mely mint a vén szinész, most még a maga jelenetét -várta a kulisszák mögött, nagy szenzáczió várakozott a -világgolyónak ezen a felén. Siess, vén Phöbus! Fogd be a lovaidat, -hamar kantározz, furcsa dolgokat látsz még ma.</p> -<p>A délután s az est folyamán különös sürgönyök érkeztek -Budapestre a szerkesztőségekhez, de csak egyetlen lap: a «Nemzet» -közölte, az is ily czím alatt: «<i>A megőrült vidéki levelező</i>. -Dombovárról valaki különböző álnevek alatt ma az összes fővárosi -lapokhoz azt telegrafálja, hogy Zrinyi Miklós és társai az elmult -éjjel föltámadtak Szigetvárt <span class="pagenum"><a name= -"Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> és Dombovárra érkeztek, hol -is jelenleg az indóházban tartózkodnak és mulatnak, mintegy -kétszázan, régi bársony és biborruháikban és fegyverzetükben, -némelyek pánczélingben és sisakosan. A városban általános a -csodálkozás és érdeklődés. A közönség tolong az indóház körül. Ezt -a hóbortos dolgot, mely csak annyit jelenthet, hogy valakinek az -esze tisztul, meg se említettük volna, ha egyidejüleg Szigetvárról -a következő sürgöny nem érkezik: «<i>Itt ma reggel a régi temető -némely sirjait nyitva találták. Megvizsgálván a nyitott sirokat, -azokban koporsószilánkok igen, de ami rejtélyes és feltünő, -semminemű csontok létezése nem volt konstatálható.</i>» Világos -ebből, hogy a dombovári és szigetvári sürgöny között okozati -összefüggés van s közel fekszik az a föltevés, hogy valami papi -babona van készülőben. A «Magyar Állam» talán tudja.»</p> -<p>E kis, jelentéktelen betükkel nyomtatott közlemény általában nem -volt szenzáczióra számítva – pedig mégis nagy szenzácziót okozott. -Mert a Fiume felől érkező vonatok utasai már az éji órákban -elterjesztették a különös hírt a fővárosban, mely mint a futótűz -terjedett. Reggelre tele volt vele a város: «Igaz-e, hogy Zrinyi -hadai feltámadtak?»</p> -<p>Nevettek rajta, de tovább adták. Szavahihető emberek látták -Zrinyit a dombovári indóházban; szakasztott olyan, aminőnek az -arczképéről ismerik; kerek nyomott arcz, alacsony homlok, nyirott -körszakáll. És az alvezérei is mind ott voltak: Alapi, Juranics, -Szecsődy, Csáky; megannyi középkori dalia. Hiszen persze nem lehet -igaz – de sok sajátszerű van benne. Deákul és magyarul beszélnek -egymás közt, de milyen magyar nyelv az – olyforma, <span class= -"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> mint a -Caroli Gaspar bibliája, vagy még ódonabb valamivel.</p> -<p>Ezer és ezer apróságot tudtak mondani az utasok felőlük. Eh, -bolondság, felelgettek vállvonogatva az okos emberek. Bizonyosan -valami szinésztrupp szökött meg valahonnan mentében, jelmezekben és -most bolondítják a világot.</p> -<p>– Szinésztrupp? De hát hol van kétszáz férfitagból álló -szinésztrupp a vidéken?</p> -<p>– Nos, mik tehát, ha nem szinészek?</p> -<p>– A jó isten tudja. De az eset különös és igen-igen érdekes.</p> -<p>Némi kiváncsiságot okozott a dolog. Előbb csak kiváncsiságot: -hogy ugyan mi lesz ebből, mire növi ki magát? A kiváncsiságból -aztán izgatottság keletkezett, amint ez szokás, és az izgatottság -nőtt, mint a lavina.</p> -<p>A «Pester Lloyd» esti lapjában már terjedelmes communiqué jelent -meg az esetről: «A dombovári rejtélyes urak» czíme alatt. Egy -szemtanú, aki délelőtt érkezett Budapestre s színről-színre látta -az indóházban Zrinyiéket, a következőket írja:</p> -<p>«A magát Zrinyi és társainak valló, mintegy kétszáz főnyi -társaságról a legkalandosabb hírek keringenek. Tény az, hogy az -elmult estén csakugyan mintegy kétszáz magyar díszruhába öltözött, -kizárólag férfiakból álló társaság vonult be a dombovári indóházba, -hol akkor csak igen kevés vendég volt jelen. Feltűnő volt, hogy -vonat akkor nem érkezett, sem kocsi, tehát gyalog kellett jönniök; -csizmáik (némelyeken sárga csizma volt) porosak voltak. A vendéglős -előadása szerint kijelentették, hogy éhesek és szomjasak, bort és -ételneműt kértek. A vendéglős és pinczérei készséggel szolgáltak -<span class="pagenum"><a name="Page_16" id= -"Page_16">-16-</a></span> fel a fényes külsejű uraknak, kik teljes -fegyverzettel ültek az asztaloknál. E sorok írója éjjel ment -keresztül Dombováron és tanúja volt a jelenetnek, midőn éji -szállást kértek a vendéglőstől.</p> -<p>Ez kijelentette, hogy nincsenek alkalmas helyiségei, hanem bent -Dombováron el fogják látni az urakat.</p> -<p>Erre a Zrinyinek viselkedő egyén (aki valóban Zrinyinek volt -maszkirozva) megveregette a vendéglős vállát és így szólt:</p> -<p>– Köszönöm a vendégszeretetet, atyámfia, melyet tanusítottál -irántunk. Lesz rád gondom a jövőben.</p> -<p>A vendéglős nagy szemeket meresztett és pénzt kért:</p> -<p>– Mit gondol az úr? Hát bolondnak néz engem? Ennyi úrnak hogy -adjak én ingyen enni-inni?</p> -<p>– Hát mit tegyek? – kérdé a Zrinyi-féle ember szelíd -mosolylyal.</p> -<p>– Egyenlítse ki a számláját, fizessen és punktum.</p> -<p>A díszruhás alak erre egyik robusztus társához fordult nagy -fejcsóválva:</p> -<p>– Hallottál már ilyet, Patacsics, hogy pénzt kérnek a vendégtől? -No, semmi az. Aztán megint a vendéglőshöz szólt valami fönségesen -úri nyugalommal: «Pénzem nincs, barátom; a száz aranyat, amit a -zsebembe tettem, kivették a törökök, de ha lesz, hát küldök neked. -Isten megáldjon!»</p> -<p>A vendéglős és pinczérei elkezdtek most lármázni, hogy így-úgy, -ez nem járja, ők addig nem engedik őket távozni a helyiségből, míg -nem fizetnek, vagy különben rendőröket hívnak; mire egy -<span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span> gránátszínmentés, tüzes fiatal lovag, -akit Csákynak neveztek a többiek, kirántotta a kardját és azt -kérdezte a fekete kalpagostól (Zrinyitől):</p> -<p>– Ne kaszaboljuk le a nyomorultakat?</p> -<p>– Ne bántsátok, – szólt a fekete kalpagos mosolyogva a vendéglős -rémületén – vért könnyelműen nem szabad ontani. Hanem majd pénzt -kell szerezni, ez az első.</p> -<p>– De hát még azt sem tudom, – dadogta a vendéglős fogvaczogva – -kik az urak?</p> -<p>A gránátszínmentés megmondta neki:</p> -<p>– Tudd meg, te barom, hogy gróf Zrinyi Miklóssal beszéltél, -urával minden földeknek és erdőknek le egészen Csáktornyáig.</p> -<p>A rejtélyes mágnások, kik közül a vonatról leszállt vendégekből, -noha sokan leszálltunk, senki sem ismert egyet sem, – ami felette -gyanús körülmény – ezen jelenet után nagy kard- és -sarkantyúpengések közt kivonúltak az étteremből, ott hagyva a -kétségbeesett vasuti korcsmárost, akinek mindenét fölették.</p> -<p>Ennyit közölt lapunkkal, végzi közleményét a Lloyd, a hiteles -szemtanú, ki – sajnos – a harmadik csengetyűszó miatt nem -szerezhetett már több részletet a furcsa urakról.»</p> -<p>Mi, akik tudjuk a valót, elképzelhetjük, mennyi tapasztalaton és -kiábránduláson mehettek keresztül Zrinyiék, csak egy nap alatt is. -Hogyan kérdezgették, ha emberekkel találkoztak az úton: «Nem -látták-e a török csapatot valamerre?» Végre talán azt felelte neki -valami okos ember: «Bizony, az utolsó is kitakarodott innen, uraim. -Nincsen már itt közelebb más török, csak a pécsi -trafikosbolton.»</p> -<p>– De hát micsoda ország ez akkor? <span class="pagenum"><a name= -"Page_18" id="Page_18">-18-</a></span></p> -<p>– Magyarország.</p> -<p>– És mikor mentek volna ki a törökök?</p> -<p>– Lehet annak vagy háromszáz esztendeje.</p> -<p>Erre alkalmasint megkérdezték:</p> -<p>– Hányadik évet írjuk most a Krisztus születése után?</p> -<p>– Benne leszünk ma-holnap az ezerkilenczszázban.</p> -<p>Hogy csodálkozhattak a marczona, kevély vitézek: «Hát azóta -mindig aludtunk?» Mennyi gondolat czikázhatott elméjükben, mennyi -összetorlódó érzés szánthatta keresztül-kasul a szíveiket! Minden -szó, kérdés és válasz uj és meglepő fordulatokat lökött fel. -«Háromszáz esztendeig voltunk a sírban, azóta elhaltak a -feleségeink, gyermekeink, unokáink, talán még a nemzetségünk is -kiveszett. Ugyan, mit akarhat velünk az Isten?»</p> -<p>Aztán megint kérdeztek, tarkán, összevissza, ami kinek eszébe -jutott:</p> -<p>– És milyen császár uralkodik most?</p> -<p>– Ferencz József király.</p> -<p>– Milyen nemzetségből?</p> -<p>– A Habsburg-Lotharingiból.</p> -<p>– És ki mostan a palatinus?</p> -<p>– Nincsen mostan palatinus.</p> -<p>De ki győzné fantáziával? S mekkora szárnyakat kellene arra -ragasztani (nagyobbakat azoknál, amik a Zrinyi czímerpajzsán -vannak), hogy keresztül röpülje azt az űrt, amit három század -hasított közöttük. Minő apró szálakból, kavicsokból kellett nekik -megépíteniök a hidat ezen űr felett. Sok dologra, ami könnyűnek -látszik, ki tudja, milyen nehezen jöttek rá.</p> -<p>Annyi bizonyosra vehető a «Pester Lloyd» közléséből, -<span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span> hogy a dombovári indóházban még nem -tudtak a háromszázharminczkét esztendő felől, mely álnokul lapul -meg a «tegnap» és a «ma» között, mert különben nem mondta volna -Csáky György, hogy Zrinyi minden földeknek és erdőknek ura le egész -Csáktornyáig. És ha voltak is némi bizonytalanságban (mert -kétségkívül abban kellett lenniök), ha már kezdett is kapaszkodni -elméjük némely dolgok miatt az igazság felé, szinte -kiszámíthatatlan, hogy hány apróság jött közbe, ami -visszataszíthatta azt. A vasuti szolgák sapkáin a két szárny -egyenesen a Zrinyi-czímerből való. A vasuti tisztek karszalagjain a -két betű: a D. V. (Drávai Vasút) nem-e jelenthette előttük a -szemüknek megszokott «Deus videbit»-et, a felséges Miksa császár és -király jelmondatát.</p> -<p>Ami azontúli élményeiket illeti, erről már mindent apróra tud a -história. A «Pester Lloyd» közleménye után az előkelőbb lapok saját -külön tudósítói legott útra keltek Dombovárra, részint Szigetvárra -és mindent megírtak, a mi azontúl Zrinyiékkel történt – sőt még azt -is, ami nem történt.</p> -<p>Még pedig – s ebben egyöntetű volt a riporterek nézete – alig -fér kétség ahhoz, hogy a vitézek csakugyan zerinvári gróf Zrinyi -Miklós és társai. <i>A szigetvári sírok nyitva találtattak</i> s -azonfelül is gróf Zrinyi személyazonosságát tagadni szinte -lehetetlen. A dolog természetfölötti ugyan, de a keresztényeknek -meg van igérve és ha tetszett tizenkilencz századig ezt úgy -hirdetni, mint szent és bizonyos dolgot, most, midőn bekövetkezik -belőle egy kis részlet, frivolság azt mondani, hogy -<i>lehetetlen</i>. Vagy méltóztassék elismerni; hogy -ezerkilenczszáz esztendeig hazudtak a papok és a szent könyvek s e -hazugságokat <span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span> mindnyájan kolportálták, vagy el kell -hinni a Zrinyiék föltámadását.</p> -<p>A Zrinyi-ügyből nagy kérdés támadt. Egész hasábok jöttek a -lapokban viselkedésükről; interview-k, karczolatok, humoros -czikkek, melyek minden lépésükről számot adtak. Sőt a -belügyminiszterhez is sürgöny érkezett a hatóságtól, hogy a magát -Zrinyi hadainak nevező érdekszövetkezet (sic!) pénzre akarván szert -tenni, megtámadta egy porosz eredetű birtokosnak Dombovárhoz közel -fekvő kastélyát s azt fényes nappal ostrom alá fogva, a -tulajdonostól négyszáz arany hadisarczot követelt. A megijedt -birtokos ki is fizette az összeget, mielőtt a csendőrök megérkeztek -volna, akik különben sem mertek a túlnyomó tömeggel szembeszállni. -A hatóság erélyes intézkedéseket és katonai erőt kér a rejtélyes -portyázó banda megfékezésére.</p> -<p>A belügyminiszter, mint rendesen, vadászaton volt s nem -intézkedett. És szerencsére – mert az ügy a Zrinyiek javára kezdett -dőlni a közvéleményben. (Jó az aktákat pihentetni.)</p> -<p>A hírlapi tudósítások amabilisan fogták fel az ostromot. Hiszen -ez is csak Zrinyi mellett bizonyít. Nincs pénz, tehát szerez, -nyiltan, fényes nappal, a maga módja szerint, középkori -methódusban, ahogy a megboldogult Bacsó Tamás tette, vagy Balassa -Menyhért.</p> -<p>Még a hitetlen Tamások is azt mondták most, kivált mikor kisült, -hogy a megsarczolt porosz eredetű birtokos zsidó:</p> -<p>– De bizony, mégis Zrinyi lesz.</p> -<p>A papoknak pedig kapóra jött ez a théma. Nagy dolog az. Itt az -alkalom bebizonyítani, hogy mégis van feltámadás. <span class= -"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span></p> -<p>Mert ha a tömeggel egészen el tudják hitetni, hogy van más -világ, akkor az nekik hagyja ezt az egyiket. És ő nekik ez is -elég.</p> -<p>A papok nagy tőkét csináltak az esetből s méltán. Gyámoltalanság -lett volna ki nem használni… S azonfelül ráérdemelt egy kis -leczkére az álnok és kétszínű emberiség, <i>mely nem hisz a maga -által hirdetett igazságokban sem, ha ezek valóságosan -előlépnek</i>. Hát nem czudarság az?</p> -<p>Nem éppen Zrinyiék miatt, de más dolgokért. Hirdetik az -egyenlőséget, szabadelvűséget s ha mutatkozik a két szép tündérből -valamelyik, sehogyse akarnak ráismerni. Egyugyanazon fiókban -tartják a hazugságaikat, ahol az igazságaik vannak. Bizony jó lesz -egy kis zuhany a nyakukba a szószékről.</p> -<p>Nagy körmeneteket és Te Deumokat tartottak a templomokban. -Néhány püspök pásztorleveleket adott ki az eset alkalmából, melyek -megjelentek a lapok hasábjain is, e minden földi hiúságok -gyüjtőmedenczéjében. Egyszóval: a Zrinyi-ügy óriási forrongást -idézett elő a kedélyekben. Az egész társadalmat felkavarta s átment -a külföldre is. Az angol és franczia nagy lapok levelezői útban -voltak. A «Times» hasábos táviratokban röpítette szét a XIX-ik -század csodáját a földkerekség minden pontjára. Az emberek nem -beszéltek egyébről, csak e feltámadásról, pro és contra. De a -kételkedők serege óráról-órára tért vesztett. Amint uj események, -uj színek, uj megfigyelések és áramlatok híre egyre valószínűbbé -tette az esetet. Minden hírt falánkul fogadtak és az lázasan -lüktetett keresztül Európán. Minden érzés ott vibrált e sajátságos -gomolyagban. A vallásosság, a kiváncsiság, a haszonlesés, a gőg. -<span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span></p> -<p>A Nemzeti Kaszinó határozottan Zrinyiék mellett foglalt állást. -Mégis csak természetesebb, ha a sirokból lépnek ki uj főuri alakok, -mintsem a Wertheim-szekrényekből.</p> -<p>A kaszinóban sok trics-tracs folyt erről; mint rendesen, -bon-mot-k termettek. Egyéb ebben a sovány talajban úgy sem -terem.</p> -<p>– Sapristi! – mondá a kis Nopcsa, aki mindig az udvar részére -gondolkozik. – A király jól járt, hm, mert nem kell a tizedik -szobrot megcsináltatnia, hm…</p> -<p>És Nopcsa vígan dörzsölte a kezeit.</p> -<p>De a furfangosság is fonta színes guzsalyáról a maga finom -czérnáit.</p> -<p>– Csalás és szemfényvesztés! – hirdették a képviselőházi -folyosón az ellenzéki korifeusok. – Az egész komédiát Bánffy és -Darányi szczenirozta a szoczializmus ellen.</p> -<p>S tényleg gondolkozóba estek a földosztó szoczialisták. Mert hát -ez félig sem tréfa. Ha csakugyan kezdenek föltámadni az ősapák, úgy -benépesül a föld, hogy egy négyszögöl se jut egyikünkre. Mégis csak -jobb lesz az eddigi tulajdonosokhoz ragaszkodni.</p> -<p>S míg forrt a kérdés, tarkán bugyborékoltak fel a különböző -nézetek. Herman Ottó czikket írt és hülyéknek nevezte a hívőket. Az -Akadémián Czobor Béla értekezést tartott a Zrinyi-korabeli -ékszerekről és viseletekről. Az Akadémia makacs kálvinistái -általában tagadták a dolog lehetőségét. Azonban Szász Károly sürgős -indítványt tett a gróf Széchenyi István összes levelezéseinek -kiadására, amit el is fogadtak. Jele, hogy a dolog mégis szöget -ütött a fejükbe s azon eshetőségre számítva, ha a részleges -feltámadás <span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span> mégis igaz és amennyiben esetleg -folytatása lehetne és a többi közt Széchenyi István is feltámadna, -jó lesz elkerülni a szemrehányást, hogy az Akadémia nem akarta a -leveleit kiadni.</p> -<p>Ellenben a történelmi társulat beható tanácskozás alá vette a -dombovári rejtélyt s hosszas tanácskozás után egy négytagú -bizottságot küldött ki a helyszínére Zrinyi és társainak -agnoszkálására. «Ez kötelességünk, uraim – mondá az elnök – adjunk -ez általános chaoszban irányt az emberiségnek.»</p> -<p>A bizottságba Thaly Kálmánt, Czobor Bélát, dr. Török Aurélt és -dr. Korányi Frigyest jelölte az elnök.</p> -<p>– Minek oda Korányi? – vetették fel zajosan – orvos-doktor csak -a halálozásnál szükséges: a föltámadásnál fölösleges.</p> -<p>– Nem kell Korányi! – kiáltá Thaly, nagy őszbeborúlt üstökét -megrázva.</p> -<p>– Korányi nem történész!</p> -<p>– Korányi nem régész!</p> -<p>– Mind igaz, uraim – vitatkozék az elnök, – de tudniok kellene, -hogy dr. Korányi csinálta eddig a legnagyobb leistungot a XIX-ik -században.</p> -<p>– Mit? Hol? – tört ki élénken a kiváncsiság.</p> -<p>– Fraknói «Mátyás királyról» írt munkájában megállapítá a -diagnózist, hogy miben halt meg az igazságos király. A látlelet két -sűrű oldalon oda van csatolva a szöveghez. Tessék megnézni.<a name= -"FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class= -"fnanchor">1)</a> Aki ilyen <span class="pagenum"><a name="Page_24" -id="Page_24">-24-</a></span> messzire ellát a multba, az bizonyosan -ellát közelebbre is.</p> -<p>Ez az érvelés meggyőzte a konok történészeket s szó nélkül -vállalták a nagy jelentőségű bizottságba (melyre, mint mondták, az -ország szeme néz) Korányit.</p> -<p>A bizottság természetesen rögtön Dombovárra utazott, Zrinyiékkel -érintkezendő, kik a dombováriakat egészen elragadták, úgy, hogy -szinte a tenyerükön hordták őket; ünnepélyeket rendeztek -tiszteletükre, a hölgyek virágokkal borították el Zrinyit. (Radován -deák tegnap jegyet váltott egy ottani bájos leánynyal). A legujabb -sürgönyök szerint az elmult estén egy vándor-szintársulat -díszelőadást rendezett számukra, adván Jókaitól a «Szigetvári -vértanukat». Zrinyi, unokaöcscse, Alapi Gáspár társaságában, egy -páholyban komolyan és figyelmesen hallgatta végig az előadást és -azt jegyezte meg, hogy: «Egy szó se igaz az egészből.»</p> -<p>De a bizottság, melynek eljárásáról lázas türelmetlenséggel várt -a közönség hireket (mert Magyarországon mindent bizottságokkal -szeretnének végeztetni – ha lehetne, még a lélekzést is), vélvén, -hogy tekintélyével végre jobbra vagy balra lendíti a még mindig -kétes «Zrinyi-ügyet», a bizottság, mondom, még oda sem érkezett, -tehát még nem is nyilatkozhatott, midőn egy távoli országból jött -egy hang, nem is maga a hang, csak a szózatnak a szele – és eldönté -világot rázó súlyával a dolgot egyszer s mindenkorra.</p> -<p>Egy távirat érkezett Rómából, melyet külön kiadásban közöltek a -lapok:</p> -<p>«A Vatikán lapja: a «Piccolo», mai számában közli a pápai -encziklika vázlatos tartalmát, melyet <span class= -"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> a szent -atya a kereszténységért küzdött gróf Zrinyi Miklós és katonáinak -Mária országában (Regnum Marianum) történt csodálatos -feltámadásáról kiadott s melyben ezen részleges feltámadás, mint a -mennyei gondviselés egyik előzetes ténye fejtegettetik. Az -encziklika bővebben szól arról, hogy ezen feltámadás nem teszi -halhatatlanokká az illetőket, hanem csak akképen lészen -értelmezendő, hogy életük fonalát ott veszik fel, ahol azt a -keresztény hitért szenvedett hősi halál megszakította. Így például -ezen Zrinyi Miklós most 58 éves és nem 380 éves és addig fog élni – -valamint a társai is – ameddig különben élt volna. Rampolla -bibornok a holnapi nap folyamán fogja az encziklikát -kihirdetni.»</p> -<p>Wlassics miniszter elolvasván egy rendkívüli kiadásból a római -sürgönyt, rögtön leült és a következő levelet írta Zrinyinek:</p> -<p class="i2">Méltóságos gróf úr!</p> -<p class="i4">Dicső hazafi!</p> -<p>Tekintettel elfoglaltságomra, csak most foghatok tollat, -hazafias örömömet tolmácsolandó szerencsés föltámadása felett. -Szívem hangosan dobog az örömtől s megnyugtató érzés tölt el, hogy -már nemcsak dogmává, de teljesen valósággá lőn, hogy nem halnak -meg, akik a hazának élnek, amihez most már merem hozzátenni – és ha -meghalnak feltámadnak.</p> -<p>Legyen meggyőződve, méltóságos gróf úr, hogy halálában is -tiszteletem kimondhatatlan tárgya volt s a miniszterségem óta -megjelent tankönyvekben és olvasókönyvekben mindenütt ragyognak a -méltóságod <span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span> vitéz tettei, buzdításul szolgálván a -tanuló ifjuságnak.</p> -<p>Üdvözlöm önt és kérem az isteni gondviselést, mely a sirokból -vezette fel önt és igen tisztelt társait, hogy hazánk és nemzetünk -javára engedje önöket friss egészségben sok uj és nagy tetteket -fűzni az eddigiekhez. Kelt stb.</p> -<p class="right"><i>Wlassics.</i></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3>III.<br /> -A HIRES SZALMALÁNG.</h3> -</div> -<p>A székes-főváros lázban van. Vendéget vár. Ah, az mindig nagy -dolog, ha Budapest vendéget vár. És mindig egy kaptára történik. A -házak lobogódíszt öltenek, bizonyos ablakokban megjelennek bizonyos -pokróczok és ágytakarók. A rendőrök uj atillájukat huzzák föl. A -főpolgármester nem fogad feleket, be van zárkózva, beszédet tanul. -A tömeg mind sürübben hullámzik az indóház mentén, ahonnan a vendég -jön.</p> -<p>A zsebmetszők a lehető legczélszerűbben elhelyezkednek a -vonalon, elhelyezkednek a rendőrök is – de a legczélszerütlenebbül. -Ez a chablon a város külső képére nézve. Az illusztris vendégre is -mindig ugyanaz az egy sors vár. Lakás van számára véve a -«Hungáriában», melynek foyerét délszaki növények ékesítik, szalonja -asztalán ott várja egy meghívó báró Atzél Bélától a Park-Clubba, -egy másik meghívó gróf Zichy Jenőtől a Szent-Ivánban tiszteletére -rendezendő vadászatokra. A polgármester fejében pedig ott várja egy -programm, melynek pontjai az elevátor megtekintése, este előadás az -Operában, utána díszbanket a városi Redoute <span class= -"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> termeiben. -Ezen élvezetekhez csatlakozik ujabban a vágóhíd, a vásárcsarnok és -az uj országház megtekintése. Gyönyörű dolgok ezek.</p> -<p>Fölösleges mondani, hogy gróf Zrinyi Miklós fogadtatásáról van -szó. Őt és vitézeit várja a vendéglátó székes-főváros. Hasonló -lelkesedés régen volt. Az egyház maga is részt vesz a fogadtatás -pompájában s Budapest minden harangját megkondítják. Maga a papság -is kivonul az indóházba teljes ornátusban.</p> -<p>A pápai encziklika különben a társadalom minden rétegeiben -eloszlatta a kételyeket. Egy hang sem emelkedett többé a csoda -ellen. A történelmi társulat kiküldött bizottsága ennélfogva -szintén megállapította távirati jelentésében személyi -ugyanazonosságukat. Ezt Czobor Béla is bizonyítja – de ruházatukat -nem tartja korhűnek.</p> -<p>Midőn Thaly Kálmánt bemutatták Zrinyinek, a somogyi főispán -hozzátette:</p> -<p>– II. Rákóczi Ferencz történetírója.</p> -<p>– Ki az a II. Rákóczi Ferencz? – kérdezte Zrinyi hanyagul.</p> -<p>Thaly hamarjában szinte megbotránkozott mikor eszébe nyilalt, -hogy persze, Zrinyi előbb élt, nyugodtan felelte tehát:</p> -<p>– Zrinyi Ilona fia.</p> -<p>Sziget hős védője ezt a nevet is hiába keresgette emlékei -közt.</p> -<p>– Ez a gróf úr dédunokája, a legvitézebb és legszebb magyar -asszony, aki három évig védelmezte Munkács várát.</p> -<p>Zrinyi szemei felragyogtak.</p> -<p>– És elüzte a törököt? – kérdé élénk érdeklődéssel. <span class= -"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span></p> -<p>– Nem a török ostromolta, hanem a császáriak – felelte -Thaly.</p> -<p>– Ne mondja! – kiáltott fel Zrinyi Miklós, látható -meglepetéssel. – És azután?</p> -<p>– Elfoglalták a várat a császáriak – tüzelte, irritálta Thaly -(mert ki tudja, mire lehet az jó). – Hja, bizony fogságra vetették -a dicső asszonyt, aki nekünk felséges Urunkat, Rákóczi Ferenczet -szülte.</p> -<p>– Nos, és mi lett aztán a sorsa?</p> -<p>– Meghalt számüzetésben Nikomédiában 1703-ban. A török szerető -gondoskodása édesítette meg utolsó éveit. Ott jártam a sirjánál -magam is.</p> -<p>Zrinyi egyre fokozottabb figyelemmel csüngött a Thaly -ajkain.</p> -<p>– Kegyelmed, úgy látszik, nagytudományú férfiú, de ez mégis -meglep engem, amiket mond. Valóban a császáriak tették volna?</p> -<p>No iszen, csak ez kellett Thalynak, hogy rögtön nekifogjon a -tragédiák hosszú sorának. Patacsics, Alapi, Csáky, Szecsődy -körülvették és úgy hallgatták, mintha mézzel lenne a szája -megkenve: hogyan végeztette ki a római császár később Zrinyi Pétert -Bécsujhelyen, hogyan kínozták börtönben s vitték az őrületbe még -később Zrinyi Jánost.</p> -<p>Szecsődy uram megrántotta a Deák Balázs smaragdzöld mentéjét, -felhúzván a szemöldjeit a homloka legtetejére.</p> -<p>– Ez többet tud, mint mink, komám uram.</p> -<p>Alapi a kardjára csapott indulatosan:</p> -<p>– Hát az Isten se volt itt azóta, amig mi odavoltunk?</p> -<p>Maga Zrinyi Miklós semmit se szólt, csak mosolygott nagykeserüen -és a szakállába látszott morogni <span class="pagenum"><a name= -"Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> valamit. Olyasfélét talán, -hogy «ezért ugyan érdemes volt kirohanni».</p> -<p>Aztán félrehuzta Thalyt bizalmasan egy ablakmélyedésbe. A -többiek tiszteletteljesen álltak félre. Elképzelték, hogy miről -lesz szó, – de hallották is onnan a hangos beszélgetést.</p> -<p>– Mondja csak kegyelmed, ki messze lát hátra a mult időkbe, -ahonnan mi jöttünk, nem tud valamit az én asszonyomról?</p> -<p>– Rosenberg Éva grófnőről?</p> -<p>Zrinyi a fejével bólintott és hangosan dobogott a szíve az -izgatottságtól, hogy mit fog hallani. Nagyon szerette azt a szép -aranyhaju asszonyt.</p> -<p>– A grófné ott élt egy darabig özvegyen a csehországi birtokán – -folytatá a histórikus, – hanem aztán férjhez ment.</p> -<p>A Zrinyi keskeny homloka elborult. Ez fájt neki. Fölszisszent, -mintha mérgezett tőrrel szúrták volna meg.</p> -<p>– Kihez ment férjhez? – kérdé tompán.</p> -<p>– Gazaldo Pál olasz marquishoz.</p> -<p>– Ah, a gaz kigyó! Vadászott egyszer nálam Csáktornyán…</p> -<p>Az irigy Czobor Béla nagy malicziával súgta Török Aurélnak:</p> -<p>– Még szinte bámulatosabb az, hogy Thaly tudja ezeket, mintsem -az, hogy Zrinyiék feltámadtak.</p> -<p>Zrinyi szótlanul nézett maga elé, észre lehetett venni rajta, -hogy ellágyult az emlékeken.</p> -<p>– És kis fiamból, Jánoskámból, mi lett?</p> -<p>– Ő boldog volt, uram, és soha se jött vissza Magyarországba, -nagy kort élt és most ott alussza örök álmát a hohenfurti zárda -templomában. <span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span></p> -<p>– Szegény Jánoska! – És egy köny reszketett a rettenhetetlen hős -szempilláin – milyen szépen lovagolt, repesett a térdeimen…</p> -<p>Aztán mégis észrevette, hogy nem illik hozzá ez a nagy -gyöngeség, elfordult, ott hagyta a multba látó urakat.</p> -<p>Hanem iszen éppen csak ez kellett a többieknek. Nosza -megrohanták Thalyt valamennyien, sohse volt még ő olyan kapós. -Valóságos <i>áffium</i> gyanánt hatott a tudomány a vitéz urakra. -Mindenik szeretett volna hallani a feleségéről, a gyermekeiről és -hetediziglen az unokáiról; Istvánffy Pál félrelökte Botos Pétert: -«Kendnek úgy se voltak gyermekei». Máté György pedig túlkiabálta -Deák Balázst:</p> -<p>– Kezdjük csak az én cselédeimen! Mi lett az én szépséges Kata -leányommal?</p> -<p>A Kata leány? Ki tudhatná azt! Itt már véget ért a Thaly -tudománya. Csak nagy nemzetségfákról regél a történelem. A kis fák -ismeretlenül nőnek és enyésznek el a nagy nemzeti rengetegben.</p> -<p>Különben sem volt idő ilyenekre. Ott várt már Budapest -székes-főváros küldöttsége, mely meghivta Zrinyiéket s meg volt -bizva, hogy különvonaton kisérje őket.</p> -<p>Zrinyiék égtek a kiváncsiságtól, hogy újra láthassák Budavárát, -de a vasút ellen hátborzongató ellenszenvet éreztek, habár három -nap alatt, míg Dombováron mulattak, sok mindent más szinben láttak -már, mint azelőtt három századdal. Nagy iskolán mentek keresztül e -három napon. Amit az emberiség apránkint talált fel, azt ők -egyszerre látták maguk előtt. Sok volt, megterhelte az -elméjüket.</p> -<p>Szecsődy Máté kifogást tett a vasút ellen:</p> -<p>– Jobb volna, ha lóháton mehetnénk. <span class= -"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span></p> -<p>Megijedt erre Tenczer Pál<a name="FNanchor_2" id= -"FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a> -(mert ő volt a küldöttség vezetője):</p> -<p>– Nem lehet az. Oh, Gott, Gott. Méltóztassanak csak -belenyugodni.</p> -<p>– Kényelmesebb is volna lóháton – jegyzé meg Csáky.</p> -<p>(No ilyet még az öregapám sem hallott, gondolta magában Tenczer -Pál, hogy kényelmesebb volna lóháton.)</p> -<p>– Dehogy, dehogy, – mondá aztán hangosan – kényelmes coupék, -étkező kocsi… Csak tessék én rám bizni. Aztán kivihetetlen is volna -lóháton. Hol vennénk annyi hátaslovat?</p> -<p>Maga Zrinyi szólt közbe:</p> -<p>– Az a legkisebb. Láttam itt a környéken egy ménest; mingyárt -lehetne belőle fogatni, amennyi paripa kell.</p> -<p>Vaczogott a Tenczer Pál foga.</p> -<p>(«Huh, fel nem ülnék millió forintért egy olyan vad lóra.»)</p> -<p>– De hiszen az a Dőryék ménese! – ellenveték a dombovári -honoratiorok.</p> -<p>– Az most, de ha elveszszük, akkor a mienk lesz – mondá a vezér -jókedvüen.</p> -<p>– Csakhogy nem engedik ám a Dőryek – vélte egy szőkeszakállú -helybeli alak.</p> -<p>– Úgy? – szólt Zrinyi érdeklődve. – Az a kérdés, hány főbül áll -a haderejük?</p> -<p>– Nincs haderejük.</p> -<p>– Hát akkor mivel akadályozzák meg? – csodálkozott a hajdani -várkapitány. <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span></p> -<p>– A törvényekkel, a tulajdonjog szentségévél.</p> -<p>Zrinyiék összemosolyogtak; szemjátékuk azt látszott mondani -egymásnak: Milyen satnya faj ez!</p> -<p>Sok huza-vona után Zrinyiék engedtek udvariasságból s az egész -tábor felczihelődött a fellobogózott vonatra, mely már meg sem áll -Budapestig. Csak Radován diákkal volt egy kis komédia. A kópé -annyira szerelmes volt, hogy egy-két napra sem akarta elhagyni -menyasszonyát, egy tűzről pattant barna leányt, névszerint Faragó -Piroskát, aki a feltámadottak tiszteletére adott bálon ismerkedett -meg Radovánnal.</p> -<p>A diák olyan szépen tánczolta a csárdást Piroskával, úgy -aprózta, úgy tudta megforgatni, meg kaczérul elereszteni, nagy -dévajkodással úgy fogdosta, úgy megfogta, – hogy foglya is maradt -ásó-kapa erejéig.</p> -<p>Mindjárt ott a bálon megkérette Szecsődy és Patacsics uraimékkal -a szüleitől.</p> -<p>Faragóék, jómódú polgárcsalád Dombováron, legott meghányták, -megvetették a dolgot. Hirtelen jött az ajánlat, de a kérő helyes -férfiú, nemcsak régi familiából való, de ő maga is régi s mindent -összevéve, szerencse Piroskára, mert Radovánnak ugyan nincs -semmije, de vannak érdemei s minthogy a hazáért halt meg, olyan -hivatalt kaphat, amilyent akar, sőt még országgyülési képviselő is -lehet a jövő cziklusra, ha átáll a szélsőbalhoz. Ott mingyárt -megvolt az eljegyzés is, sok vidám enyelgés és tréfa között. Hogy -hol veszi Radován a keresztlevelet? S hogy fogja mondani a -menyasszony: «Holtodiglan», mikor ez már egy régen elmult terminus? -Szó, ami szó, de valóban sok különösség jön ki az ilyen rendkívüli -helyzetekből. <span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span></p> -<p>Radován tehát nem akart Budapestre jönni. Nem kell már ő neki a -dicsőség, de Zrinyi közbelépett és végre úgy oldották meg a -kérdést, hogy magukkal vitték Piroskát is az özvegy -menyecskenővérével együtt. Bezzeg volt nagy dévajkodás a vasúton. A -fiatalabb vitézek fogdosták, csipkedték, bizony még oly helyen is a -ruhán keresztül, ahol nem illett, kivált a menyecskét. Sőt az -öregebb urak mellének sem esett rosszul egy kis pajzánkodás. Az -özvegy menyecske volt nagy kínban, nem győzte paskolni a kezeiket. -«Ugyan hagyjanak békét. Ne izéljenek hát stb.» A fővárosi -küldöttség tagjai megbotránkozással röffentek össze s Tenczer Pál -azt súgta Máttyus Arisztidnek, de az öreg Kléh István is -hallotta:</p> -<p>– Úgy látszik, nem nagy illedelmet tudtak a középkorban.</p> -<p>Azontúl alig történt valami megemlítésre méltó, az állomásoknál -mindenütt nagy tömegek várták a vonatot, zászlókkal, zeneszóval, a -papok proczesszióval, kereszttel, vörösinges minisztránsokkal, de a -vonat sehol sem állott meg, következéskép nem lehettek beszédek, -csak az ablakon át köszöngetett nekik Zrinyi Miklós. Az egyik -községnél pláne bandérium várta; a nyalka paraszt-legények, kik -szőrén ülték a lovat, nagy lelkesedésükben erőnek erejével a vonat -előtt akartak lovagolni, de a biró uram rájuk ripakodott:</p> -<p>– Mit akartok? A füstös előtt? Hiszen ha még jó lovatok lenne. -De hatvan forintos lovakon? Ki látott ilyet? Szamarak.</p> -<p>Zrinyit borongós hangulat fogta el, gépiesen nyúlt fövegéhez a -riadó éljenzésekre, néhol feltünt neki egy-egy arcz: «Ejnye, de -ismerős ember, mintha <span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span> már láttam volna.» De a vidék hogy’ -megváltozott! Az emberek nem lehettek a régiek, mégis rájuk ismert; -a vidék ellenben a régi volt, százszor megjárta és még sem ismert -rá, csak a hegyek maradtak, a jó öreg hegyek – az erdők eltüntek, -tavak, mocsarak kiszáradtak. De mégis. Nini, ez a Kavartyó völgye. -Ez az övé volt, egy folyam szelte végig. A folyam is eltünt, de ott -a helye, az a czikczakkosan kanyargó sáv. Egy mélyedés, de mert a -fű bujább rajta, mintegy kitölti.</p> -<p>– Kié most ez a birtok? – kérdé kiváncsian. A vele volt urak -elmondották:</p> -<p>– Ez bizony egy bécsi bankáré.</p> -<p>Egy hangot se ejtett el, hogy valamikor az övé volt, hanem látni -lehetett, hogy nyomja valami a kedélyét. Búsan mondta valami -ötletből Szecsődynek:</p> -<p>– Ki tudja, meddig leszünk még együtt.</p> -<p>Szecsődy nyugtalanul tekintett rá s pathoszszal jegyzé meg:</p> -<p>– Örökké.</p> -<p>– Nem tudom, barátom. Hiszen szép a hűség és barátság, de ahhoz -éléstár is kell. Az én dominiumaimat felosztották. Más világ ez -itt. Ki tudja, mi a mienk belőle.</p> -<p>Kérdezte azután a fővárosi uraktól: szokott-e most a király -birtokokat osztogatni?</p> -<p>– Nem szokott.</p> -<p>– Hát mit csinál akkor? Mivel tartja fenn magát? Hát miért nem -szokott?</p> -<p>– Mert nincs neki.</p> -<p>Zrinyi nagy szemeket meresztett.</p> -<p>– Hogy nincs? Ha teszem azt, leütteti valakinek a fejét. -<span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span></p> -<p>– De nem ütteti…</p> -<p>– Hát aki «nótába» esik.</p> -<p>– Nem esik itt soha senki nótába.</p> -<p>Fejet csóvált, furcsának tetszettek neki ezek az állapotok. -Hanyatlás, minden vonalon nagy hanyatlás. Az ő álláspontjából így -festett az uj kor. Az ő álláspontja pedig az a kis vasrácsos ablak -volt, mely a vártornyokról nézett le kevélyen a világra. Hogy a -Dőryék méneséből nem javasolták kiszakitani a kétszáz paripát, ez -az uj nemzedék gyámoltalanságát jelentette. Hogy a király nem oszt -birtokokat s nem ütteti le az alattvalók fejeit, ez a királyi -hatalom meggyöngülésének tünt fel. (Nyilván valami Dobzse Lászlót -sejtett a bokorban.) Mohón szítt fel minden benyomást, de az mind -úgy alakult át az ő középkori koponyájában, mint egy kész -veszedelem. Szegény Magyarország, mi lett belőle!</p> -<p>Maga a vasút se tetszett neki. Beismerte, hogy nagyszerű -találmány, de elpuhítja a fajt. Egy nemzet, amely vasúton jár, már -nem jó katona.</p> -<p>Thaly előadta, hogy éppen katonai szempontból sok hasznát -vehetni, mert a sereget gyorsabban lehet mozgósítani, szállítani, -ahová tetszik.</p> -<p>– Nem ér semmit! – felelte Zrinyi. – Mert az ellenségnek is van -vasútja, az is gyorsabban szállít.</p> -<p>A fővárosi küldöttség egy pár tagja Zrinyinek helyeselt. -Különösen egy úr volt köztük: Sartory Pál,<a name="FNanchor_3" id= -"FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a> aki -mindenben a Zrinyi nézeteit támogatta a fejbólintásaival, vagy -rövid száraz megjegyzéseivel.</p> -<p>A büszke főúr igen megkedvelte útközben ezt <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> a derék -polgárt, a ki régies szabású fekete krispint viselt és lazaczszínű -nadrágot, nyakára első Napoleon-korabeli divat szerint, fekete -selyemkendő volt csavarva s igen gyakran nyúlt a burnótos -szelenczéjéhez, melynek fedelére egy hajporos dáma volt festve, -valami mult századbeli angol királyné. Igen izgékony öreg úr volt -ez, aki sokszor törülte az orrát tarka zsebkendőjével és ilyenkor -mindig letisztogatta csizmáit is (mert csizmákat viselt a -lazaczszínű pantallon alatt) ugyanazon zsebkendővel.</p> -<p>Máttyus Arisztid és Kléh István úgy mutatták őt be, mint a -köztörvényhatósági bizottság egyik legbefolyásosabb tagját, akinek -a legnagyobb pártja van a közgyűléseken.</p> -<p>Az út vége felé úgyszólván csak magával Sartoryval foglalkozott -Zrinyi, vele beszélt, tőle kérdezősködött s feleletei néhányszor -megmosolyogtatták. Igen gyakran kiáltott fel: «Igaza van, Sartory -uram!»</p> -<p>És nagyon mulattatta, mikor a többiek elmesélték Sartory egyik -köztudomású esetét, midőn ugyanis a városi közgyűlésen valamely -térnek befásítását indítványozták, azzal az indokolással, hogy -Angliában mindent befásítanak, Sartory felszólalt:</p> -<p>– A fák az erdőkbe valók. A városba házak valók. Nekem nem -imponál Anglia.</p> -<p>Mire felpattant az indítványozó és ekképen vágott vissza:</p> -<p>– De nekem meg imponál Anglia, mert ott wighek vannak és toryk, -itt Pesten pedig csak Sartoryk.</p> -<p>Zrinyi még sokáig élénken beszélgetett az öreg úrral, csak mikor -elszunyókált, kezdett Patacsicscsal évelődni: <span class= -"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span></p> -<p>– Igen értelmes ember – mondá, – csak egy kicsit <i>maradi</i>. -Kegyelmednek való. (Patacsics ugyanis ékes szószólója volt a -buzogánynyal való harczolási módnak és a nyilakért is -lelkesedett.)</p> -<p>A fővárosi küldöttség fülét megszúrta ez a kijelentés. Ej, ej! -Mégis csak rettenetes, hogy Sartory Pált, akinek a legnagyobb -pártja van a városi közgyűlésen, még Zrinyi Miklós is maradi -embernek tartja.</p> -<p>De nem szúrta meg Patacsicsot, akinek pedig szánva volt a -csipkelődés, mert Patacsics, a híres vasgyúró, aki a botykai -határban a vasúti sínt akarta kiemelni s aki egy ültőhelyében -szokott elfogyasztani egy fél akó bort, elszédült a vasút -rázásától, kóválygott a feje, mintha tengeren utaznék.</p> -<p>– Megöl ez a csúf sárkány – dadogta és szemrehányóan tekintett -Tenczer Pálra, aki nem akarta, hogy lóháton jőjjenek.</p> -<p>Hanem jó szerencse, már éppen füttyentett a gőzgép s -Kelenföldről a Gellért felé rohant a vonat.</p> -<p>– Budapesten vagyunk – mondták a fővárosiak.</p> -<p>Az ablakhoz rohantak a Zrinyi emberei, maga a vezér is -fölugrott.</p> -<p>A bámulat felszisszenése hallatszott száz ajkon az elterülő -fönséges panoráma láttára.</p> -<p>Ott feküdt lábainál Magyarország tündéri fővárosa, szem nem -látott ilyet, fül nem hallott ilyenről – a képzelet sem hozhatta -hát elé. A középütt mintha egy czímerpajzsot választana ketté egy -széles ezüstpántlika: a Duna, fellobogózott hajóival, tarka -bárkáival, azzal a szépséges szemölcscsel: a Margit-szigettel – -mintha zöldselyem-himzés volna az ezüstszalagon. <span class= -"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span></p> -<p>Kétfelől a gyönyörű paloták nézik magukat a Duna tükrében és -messze-messze, amerre csak szem lát, mindenütt tornyok, kupolák és -kastélyok. Uram isten, hány király lakik itt?</p> -<p>Élvezet volt nézni azt a nagy elbámulást, azt a kábító hatást. -Az Buda! Ez itt Pest! Jézus Mária, ki építette ezt mind?</p> -<p>Sartory Pál felocsudott erre, szippantott egyet és a mellére -ütött:</p> -<p>– Hát mink.</p> -<p>Csak úgy dőlt belőlük ezer meg ezer kérdés, önkéntelen -felkiáltások, naiv megjegyzések.</p> -<p>– Nini, a minarettek mind eltüntek!</p> -<p>– Aha, más valami van helyettük. Mi az a karcsú vékony, ami a -füstöt okádja?</p> -<p>– Az a gyárak kéménye.</p> -<p>– Mi az a gyár?</p> -<p>– Hja, azt nehéz volna ilyen hirtelen megmondani.</p> -<p>– Nézzék csak, nézzék csak… Ott messze egy tornyon egy -muezzin.</p> -<p>– Dehogy… az egy vasból való pánczélos vitéz az új országház -tornyán.</p> -<p>Befordult a vonat a palatinuskertnél, az összekötő-hídon, Pest -felé. No most, no most! mindjárt összeroppan az a filigrán híd.</p> -<p>Istvánffy Pál behúnyta a szemeit, de a nap verőfényétől ametiszt -színekben csillámló víz, a sebes rohanásban keresztül-kasul metélve -a híd szaladó rácsozata által, átczikázott vakítóan még a becsukott -szemhéjakon keresztül is.</p> -<p>A szigetvári vitézek keresztet vetettek magukra. Megkóstolták -már egyszer a halált és még se kellett nekik. Vagy hogy éppen -azért. <span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span></p> -<p>De nem történt semmi baj. Nem is asszonyanya szülhette azt, aki -ilyet épít.</p> -<p>A vonat szépen körben kanyarodott, hiszen nem is tehet egyebet, -elment a temető mellett és megjegyzé Máttyus Arisztid:</p> -<p>– Ez a szép mauzoleum amott a Deák Ferencz sírhelye.</p> -<p>Persze, hogy legott figyelmes lett Deák Balázs uram a -rokonra:</p> -<p>– Ki légyen az a Deák Ferencz?</p> -<p>– Ennek a századnak a legnagyobb embere.</p> -<p>Bezzeg kiegyenesítette erre derekát Deák Balázs uram, aki egy -zalamegyei bocskoros familiának volt valamikor tagja s úrias -orrhangon fennen kezdte a kérdezősködést:</p> -<p>– Mit csinált ezen Deák Ferencz?</p> -<p>De már ezt Tenczer Pál volt illetékes elmondani:</p> -<p>– Nekem ő quasi barátom volt és igen szép beszédeket tudott -mondani. Tetszik tudni, a Belváros képviselője volt és mikor az -utolsó nagy beszédét tartotta a polgári házasság kérdésében, akkor -reggel felkerestem az «Angol királynőben» és…</p> -<p>– Szép, szép – vágott közbe türelmetlenül Deák Balázs uram, – de -kit vert meg?</p> -<p>– Nem vert az meg kérem alássan senkit, hanem inkább -kibékítette, akik haragudtak… Így a nemzetet is a…</p> -<p>Erre szerényen leesett a Deák Balázs uram álla és elfordult, nem -is hallgatta tovább Tenczer Pált azon bizonyos Deák Ferenczről, aki -nem vert meg senkit.</p> -<p>Ezalatt a földiszített indóházban türelmetlenül várták a vonatot -az illetékes személyek, kik csak <span class="pagenum"><a name= -"Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> külön-jegygyel mehettek a -perronra. Igen sok kanapéproczesszus folyt a fogadtatás dolgában. -De az természetes is. Mindig úgy volt és úgy lesz.</p> -<p>Hiszen evidens volt, hogy a főpolgármester fogadja a -székes-főváros vendégeit, de ilyen nagy eseménynél még se vonhatja -ki magát a kormány sem. A közvéleménynyel szemben sem volna -opportunus. A mult szerdai minisztertanács tehát elhatározta, hogy -a miniszterek közül is mondjon valaki néhány üdvözlő szót. De -melyik? Hát természetesen a ressort-miniszter. A ressort-miniszter -pedig báró Fejérváry, minthogy Zrinyi Miklós a hadügyi szakmában -jeleskedett.</p> -<p>Mind bölcsen volt ez kifundálva és protokollumba véve a -Tarkovich ő exczellencziája lapidaris stilusában; de mit ért, mert -báró Fejérváry, aki másnemű elfoglaltsága miatt nem vett részt a -szerdai minisztertanácsban, kijelentette, hogy ő csak katonát -üdvözölhetne, de miután a Zrinyi Miklós neve elő nem fordul -semminemű katonai schematismusban, tehát éppenséggel nem tekinthető -katonának és ő (tudniillik ő exczellencziája) nincs hivatva -eljárni.</p> -<p>Ezt belátta a kormány; ami igaz, igaz. De valakinek mégis csak -szólnia kell és valami jogczímet kell találni, hogy formája legyen. -A nagy töprengésben most is, mint igen sokszor, a Darányi fifikus -esze segítette ki a töprengő kollegákat.</p> -<p>– Zrinyi kétségtelenül vitéz ember – mondá – de a szigetvári -kirohanása nem annyira katonai aktus, inkább az emberi bátorság -egyik csudálatos példája. Tehát a bátorságot kell ünnepelni. S ha -erről van szó, akkor ez a báró Dániel szakmája, ki majdnem hasonló -bátorságot tanusított a tárczavállalással. <span class= -"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span></p> -<p>– Helyes, hadd mondja az üdvözlő szavakat báró Dániel.</p> -<p>Ez a coulissák mögötti lefolyása azon furcsának látszó ténynek, -hogy az indóházban a kereskedelmi miniszter várta a berobogó -vonatot. Természetesen jelen volt Márkus főpolgármester, Pekáry -helyettesfőkapitány és sok más. A gróf Csáky-családból néhányan, -kik ősüket fogadták. A Batthyányakból többen, kik rokonságot -tartanak Zrinyivel.</p> -<p>Ott láttuk gróf Zichy Jenőt (mert ő mindenütt jelenvaló), -Rohonczy Gedeont (mert ő is kirohant),<a name="FNanchor_4" id= -"FNanchor_4"></a><a href="#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a> -Szana Tamást, aki a legujabb kor minden temetésén megjelent – most, -változatosság okáért, egy feltámadásnál akart jelen lenni. Továbbá -ott volt Fadrusz János (a szobortárgy okáért), Kossuth Ferencz (aki -szintén világhistóriai nevet visel), Pichler Győző, Kathángi -Menyhért és Fenyvessy Ferencz országos képviselők, Beniczky Ferencz -pestmegyei főispán, Jókai Mór, a «Szigetvári vértanuk» költője, -Sturm Albert magyar díszruhában és az összes budapesti napilapok -reporterei, köztük Lakatos Sándor, az «Országos Hirlap» tudósítója. -(Ő a felelős, ha rosszul van megírva ez a dolog.)</p> -<p>Távolabb álltak egy csoportban a klérus tagjai, élükön az épen -Budapesten időző Talliani pápai nunczius, kedélyes tömzsi -alakjával. A köztiszteletben álló nunczius nagy érdeklődéssel -nézegette az összegyült főrangú hölgyeket, kik virágcsokrokat -tartottak kezeikben. A hölgyek különösen Juranics Lőrinczre voltak -kiváncsiak, aki azon kor legszebb leventéje volt; a háttérben -poroszkált Szász Károly <span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span> ev. ref. püspök, nagy aggodalmakat -keltve, hogy nem fog-e ő is beszélni.</p> -<p>Kívülről keresztül szűrődött a falakon és az üvegfedelen át -tompán a távoli embermoraj, az óriási tömegek zsivaja, melyek -elállták az útvonalat az indóháztól kezdve a kerepesi-út mentén -egész a József-körútig; s átkanyarodva a körútra, az Andrássy-úton -lesz a bevonulás a Hungáriába.</p> -<p>Mindenfelé tribünök emelkedtek ezernyi kiváncsi -hölgyközönséggel. De még a toronyablakokban is álltak emberek, fej -fej mellett. E tornyokból úgy tünhettek fel alant a tribünök, a -színes napernyők sokaságával, mint egy mákkal bevetett tábla, mely -éppen most virágzik. A lovasrendőrök nagy káromkodással -ugrándoztatták paripáikat, mire a megriadt, hátraszoruló tömegben -hullámzás és fészkelődés támadt. Ez, úgy látszik, nagy -gyönyörűséget okozhat a rendőröknek. A hordárok rekedt, rikácsoló -hangon árulják négykrajczáros füzeteiket: «Zrinyi Miklós hősies -kirohanása, vagy a száz arany.» Száz arany négy krajczárért! -kiáltják az ő piaczi élelmességükkel és a tömegben kitör a röhej és -vihanczolás. Mert a nagy tömegek vagy nagyon haragosak, vagy nagyon -kedélyesek.</p> -<p>De ki győzné leírni a tarkábbnál-tarkább jeleneteket, a lengő -zászlókat, a póznákat díszítő Zrinyi-czímereket; egy várbástya a -pajzs jobboldalán, – két szárny kék mezőben a balon. Mi ihlette meg -azt a régi királyt, aki a czímert rajzoltatta, hogy eltalálja -Zrinyi Miklós jövendőjét, a bástyával a kirohanást, a szárnyakkal a -föltámadást? Ha a Múzsának szárnya volna, és hiba, hogy nincs, mert -annak a szárnyából kellene kitépni a calamusnak való tollakat, – de -ha ilyen tollam volna, se tudnám <span class="pagenum"><a name= -"Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> kiszínezni azt a -lelkesedést, ami itt volt. Hát még a meghatottságot, mikor Budapest -minden tornyán megkondultak a harangok, még a bazilikáé is, a -harangok apja, fönséges ünnepélyességgel: Bim, bam! bim, bam! Az -öreg Gellérten megdördült az ágyú.</p> -<p>– No, most érkeztek meg!</p> -<p>Egy pár perczig eltartanak a beszédek. (Jaj, csak ne beszélnének -hosszasan.) A tömeg megmozdul, nyugtalan, izgatott. Most, most, -szorítsd! Mindenki jobb helyet akar elfoglalni. A rendőrök őrült -vágtatással söpörnek tisztást a menetnek, aztán egyszerre fölzúg az -orkánszerű éljen az indóház tájékán és hömpölyög idébb, idébb, nőve -és nagyobbodva, mint a lavina.</p> -<p>A többit már mindenki elgondolhatja. Hogyan vonultak be -virágzápor közt, mely a kocsikba hullt; nem nehéz kitalálni, hogy -Zrinyi a miniszter jobbján ült. Alapi Gáspár a főpolgármesterrel -jött, a többiek aztán össze-vissza ültek a kocsikon; elég Cliótól, -ha nem restelli följegyezni még, hogy Patacsics vajda Zichy Jenő -gróffal ült össze, aki tüstént elbeszélte, mikép akadt rá a -Zichanov herczegekre távol a magyarok bölcsőjében, Ázsiában.</p> -<p>Megtörtént a nagy bevonulás földreszkettető éljenzés közt, -mindenütt a legszebb rendben. És csak mikor már elhelyezkedtek a -vendégek a Hungáriában, jutott eszébe a föltámadottak fogadására -alakult fővárosi bizottságnak, hogy a <i>Zrinyi-utczán</i> kellett -volna keresztül vezetni a menetet. A polgármesterek a homlokukra -ütöttek. Ejnye, ejnye! De a közönség nem sajnálkozott, mert a -közönség megszokta már, hogy a fővárosnak utólagosan vannak eszméi. -<span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span></p> -<p>Azt sem kell mondani, hogy a már előre jelzett programm pontosan -betartatott. Ebben nem ismer a főváros könyörületet: még ha félholt -volna is az a szegény illusztris vendég, akit a sorsa ide sodor: -meg kell néznie az elevátort, az árúcsarnokot és a közvágóhidat. -Ami muszáj, az muszáj. Ez a rekompenzáczió az ellátásért. A -polgármesterek folyton és folyton hallani akarják mindenkitől: -«Milyen intézmények! Milyen haladás!» Igen, ők szeretik hallani, -hogy haladnak.</p> -<p>Sartory Pál erőnek erejével be akarta még ékelni a programmba -Gül Baba sírját és a Nagy-Kristóf megtekintését, mert Sartory Pál -még gyermekkorában hallotta a nagyapjától, néhai Sartory Tóbiástól -és megszokta azóta, hogy a Gül Baba sírja és a Nagy-Kristóf két -figyelemreméltó nevezetessége Pestnek, tehát éppen olyan -speczialitás, mint akár a közvágóhíd és az elevátor – de a -polgármesterek lebeszélték, azzal az argumentummal, hogy Zrinyi már -eleget látott holt törököt és hogy a vitézei közt van egy Nagy -Kristóf nevezetű – minélfogva a tapintat kérdése ezt a két -speczialitást ezúttal mellőzni. A <i>tapintat</i> pedig annyira -uralkodó planéta Magyarországon, hogy annak még Sartory Pál úr sem -állhat ellent.</p> -<p>Zrinyi meglehetősen únta ezeket a «speczialitásokat», -egyszer-kétszer ásított s valóban nem értette, kivált a -közvágóhídon, hogy minek az a teketória az ökröknek: Egy czifra -vérpad. Mily fenhéjázás! Valaha megelégedtek azzal is, ha a -mészáros ott ütötte le őket a taglójával, ahol szemben találta.</p> -<p>A városi tanácsnokok közül valaki észre is vette, hogy Zrinyinek -terhére vannak ezek a vendéglátási chablonok és nem restelte -megkérdezni: <span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span></p> -<p>– Nem óhajtana-e a méltóságos gróf inkább valami más -szórakozást? Ha ma már nem is, mert az Operába kell majd elmenni, -de talán holnap a díszbanket előtt…</p> -<p>Zrinyi gondolkozott egy kicsit, aztán igen nyájasan felelte:</p> -<p>– Szeretnék holnapra egy kis bölényvadászatot.</p> -<p>A polgármesterek dühösen pillantottak a tapintatlan tanácsnokra -és siettek felvilágosítani, hogy bölények már nincsenek, az utolsók -egyikét Zrinyi Miklós, a költő teritette le Erdélyben. Itt Budapest -vidékén soha sem voltak.</p> -<p>– Tudom, de azt hittem, hogy azóta már bölények is vannak. -Hiszen annyi minden van – tette hozzá lekötelező mosolylyal.</p> -<p>Az Opera se sikerült – pedig zsúfolva volt a nézőtér a -legelőkelőbb közönséggel. Erkel «Szent István»-ját adták. Zrinyi és -társai nagy figyelemmel nézték a szép termet s meg voltak lepetve, -mikor egyszerre csak fölfelé kezdett szaladni nagyördöngősen az -egyik fala s belül egy más mező tárult eléjük.</p> -<p>Zrinyi és főbb emberei a páholyban ültek – ellenben a szigetvári -várőrség nagyobbrésze a földszinten, közöttük Radován diák a -menyasszonyával és leendő sógornőjével, valamint Botos Péter uram -mindjárt az első sorban.</p> -<p>Amint odafent a szinpadon énekelni kezdtek a belépő személyek, -akiknek a hajába gyöngyök valának fonva és a zenekar instrumentumai -is nagy zakatolással, dörömböléssel és mindenféle pokoli -zir-zörgéssel, síppal, dobbal, klarinéttal és trombitával -nekiszilajodtak, csak hallgatta, hallgatta egy darabig Botos Péter -uram, de miután látta, hogy a többi bajtársak is boszankodva -fészkelődtek, fogta <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span> a hosszú palloskardját, a tokkal együtt -és megdöfte vele hátulról azt a bolondos emberkét, aki egy fekete -pálczikával hadonászott a muzsikusok előtt.</p> -<p>– Ácsi, more! Vagy ti hagyjátok abba, vagy az dalosok, mert a -fityfene se érti az egyiket a másik miatt.</p> -<p>Az idegenek (jobban mondva az idevalók) nevetgélve adták -szájról-szájra, hogy mit mondott a Zrinyi-féle vitéz, hanem mikor -aztán maga Szent István magyar király toppant be s mindenféle -bakugrások között tele tüdejéből kezdett bőgni és ordítani, -szörnyűködének a középkori leventék a vakmerőségen.</p> -<p>– Ejnye, beste lélek! Ez a mi első királyunk ő szentségét -maskarázza ki!</p> -<p>– De már ezt nem tűrjük!</p> -<p>Egyszerre húszan, harminczan is kardot rántottak, hogy a -szinpadra rohannak és felkonczolják a komédiást; az asszonyok -sikoltoztak, nagy zűr-zavar lett. Kúsza kiabálások hangzottak -össze-vissza – de Zrinyi intett a páholyból, vastag szemöldje -tiltólag húzódott össze, mire egy szempillanat alatt lecsendesedett -a viharos jelenet, aminőt se azelőtt, se azóta nem élveztek az -enervált szinházi habituék.</p> -<p>De bár Zrinyi Miklós megakadályozta a botrányos szcénát, maga is -kikelt a dolog ellen:</p> -<p>– Utálatos! nem birom tovább nézni.</p> -<p>Felkelt s ott hagyta utána igazodó vitézeivel az Operaházat.</p> -<p>A főkapitány átment a belügyminiszter páholyába.</p> -<p>– Valamit kellene tenni, kegyelmes uram, elszedni a kardjaikat -vagy mit, mert félek, hogy valahol még nagy galyibát csinálnak ezek -a mi derék elődeink. <span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span></p> -<p>– Majd kigondolunk valamit – nyugtatta meg a -belügyminiszter.</p> -<p>Hazahajtattak a Hungáriába a számukra kijelölt bérkocsikon s ott -megvacsorálván, némelyek lefeküdtek, hogy erőt szerezzenek a -holnapi programmhoz, mások ellenben, köztük Zrinyi is, -elhatározták, hogy bevárják az éjfélt, amikor már lefeküsznek a -város lakosai s nem csoportosulnak össze, nem ordítanak a füleikbe -folytonos éljeneket és nem alkalmatlankodnak kisérők és magyarázók -gyanánt furcsa észjárású mai emberek, kényük-kedvük szerint -bejárhatják gyalog a várost, megnézegetnek egyet-mást és -kibeszélgetik magukat.</p> -<p>S úgy is lett, nekiindultak éjjel az utczáknak egyedül. A hold -világított, de a gázlámpák is pislákoltak. A nagy háztömegek komor -csöndben aludni látszottak leeresztett boltredőnyeikkel.</p> -<p>Víg, csapongó kedvük támadt, mint a gyermekeknek, ha egy kis -szabadsághoz jutnak. Hát még mikor annyi látni- és tapasztalnivaló -áll előttük! Ismeretlen gyönyörök. Valóságokká átvarázsolt -káprázatok! A Seherezade meséiből valók, melyeket a rab törökök -mondogattak el esténkint a kis várkisasszonyoknak. Zrinyi Miklós is -hallott ilyeneket gyermekkorában.</p> -<p>Meg-megálltak a sängerájok előtt, vagy valamely kivilágított -kávéház kapunagyságú ablakainál, hol férfiak, hölgyek vegyesen -itták a grogot és a különböző színű folyadékokat parányi üvegekből. -Biztatták egymást: – Bemenjünk?</p> -<p>De aztán megint csak tovább mentek, mindig beljebb, beljebb az -ismeretlen felé. Ki tudja mit találnak még?</p> -<p>Hát amint mennek-mennek (ez az Andrássy-úton <span class= -"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> lehetett), -egyszerre elfogja őket a rémület, alakok rohannak velük szemben, -hosszú egymásutánban: kisértetek, a Gellért-hegyre gyülekező -boszorkány-mesterek, ijesztő csengetéssel, egyetlen csupasz kereken -őrülten lovagolva.</p> -<p>Háromszori «Jézus» kiáltást hallattak, a rendes hadi szokás -szerint, ha ellenség közelgett; de itt ellentállásról szó se volt, -kisértetekkel nem lehet harczolni. «Keresztútra jutottunk!» – -kiáltá fogvaczogva vasgyúró Patacsics. (Az oktogonnál voltak.) -Szétfutottak babonás rémülettel. Maga Zrinyi Miklós is keresztet -vetve félreugrott s roppant csodálkozék a sarki rendőrön, aki -kezeit mellén összefonva, egykedvűen nézte a szörnyű jelenetet.</p> -<p>– Mik ezek? – kérdé a rendőrtől, mihelyt eltüntek a kisértetek, -úgyszólván síri csendben, nesztelenül s látta, hogy semmi baja se -történt.</p> -<p>– Ezek a «Hunnia-kerékpárosok» – felelte a rendőr, katonásan -köszönve.</p> -<p>– Meghalt lelkek?</p> -<p>– Dehogy. Többnyire jámbor kereskedősegédek.</p> -<p>A megrémült lovagok visszaszállingóztak apránkint, de a -borzalmas látvány megrázta őket, mulató kedvük lelohadt, rögtön -visszamentek az éji szállásukra.</p> -<p>A következő nap és még aztán is napokig, kifogyhatatlan sorban -következtek az ünnepségek: fáklyás-zene, ebéd Bánffynál, -kirándulások a Margitszigetre és a «Szép Juhászné»-hoz. (E hegyek -közt sok jó órát töltött valaha Zrinyi Miklós, mátkájával, -Frangepán Katalinnal.) Eközben a megyékből érkező küldöttségek -fogadása is sok időt vesz igénybe s mikor ennek vége lesz, átveszik -őket a fővárostól a mágnások; estélyeket rendeznek tiszteletükre, -leviszik <span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span> birtokaikra vadászatra és mikor a -mágnások rájuk unnak, akkor jön majd a gentry és így örökké -lejebb-lejebb, míg csak az egész szalmaláng ki nem alszik és -legföljebb egy kis korom marad utána.</p> -<p>Ne ijedjen meg a nyájas olvasó, nem lesz kénytelen végigdöczögni -a sok ünnepélyen és ebéden; unalmas lenne az mindenkinek, még nekem -is (hiszen végigenni sem jó, nem hogy leírni), de a Redoute -termeiben rendezett díszbanketet, melyen vagy ezren vettek részt, -mégis részletesebben kell érintenem – de igérem, ebben is rövid -leszek.</p> -<p>Fényes és emlékezetes banket volt az; ott voltak a magyar -közélet összes kitünőségei, úgy hogy még az asztal végén is csupa -exczellencziás urak ültek. Ott volt az összkormány (Zrinyi Schlauch -bibornok és báró Bánffy Dezső közt ült), a Budapesten időző -arisztokráczia férfitagjai, a főrendiház és képviselőház elnökei, -alelnökei, az országos képviselők, a birói kar oszlopos tagjai, -közös hadseregbeli tisztek, Lobkowitz herczeg is megjelent, -honvédfőtisztek számosan, akadémikusok, írók, művészek stb. Az első -felköszöntőt a «Poulard de France» – nál Bánffy Dezső mondta a -király egészségére, aztán gróf Károlyi István emelkedett föl:</p> -<p>«Uram, uram, gróf Zrinyi Miklós tisztelt barátom uram, szállok -hozzád…»</p> -<p>(Zrinyi arcza láthatólag sugárzott a megtiszteltetéstől, hogy -gróf Károlyi István pertu szólította.)<a name="FNanchor_5" id= -"FNanchor_5"></a><a href="#Footnote_5" class="fnanchor">5)</a> -<span class="pagenum"><a name="Page_51" id= -"Page_51">-51-</a></span></p> -<p>«… Hasonlítanálak, tisztelt barátom – így folyt a toast szövege -– ama bizonyos Leonidás nevű egyéniséghez, ki a termopilei -szorosban lelvén hősies halálát, a történelem egyik tündöklő -csillagát képezi mielőttünk, kik a hazát szeretni már a bölcsőben -tanultuk (élénk éljenzés) és kiknek sziveiben a dicső példák -felgyujtják a legszentebb lángot.</p> -<p>Már mint kis gyermek, midőn a nagykárolyi réteken virágokat -tépdesve és pillangókat fogdosva futkároztam, sokszor elábrándoztam -nagy tetteiden s tettvágy buzogtatta ifjonti véremet, feszítette -idegeimet és együtt tanultam nagy nevedet kiejteni Leonidáséval, -eltelve büszkeségtől, hogy magyar vagyok. (Élénk éljenzés.)</p> -<p>De most mégse hasonlítlak össze Leonidással. Mert ezen -Leonidásnak minden nagysága mellett mondhatnám azt: «Ön, uram, csak -félig hasonlít a mi Zrinyinkhez. Mert ön is meghalt hazájáért, -Zrinyi is meghalt, de Zrinyi fel is támadott érte.» (Hosszantartó -zajos tetszés.)</p> -<p>Valamiképen Csaba királyfi, Attila fia, elhozza harczolni a rege -szerint holt vitézeit, ha a hazát vész éri, száguldó paripák lába -alatt porzik az út, egy fehérlő tejútnak nevezett íven az égbolton, -te is eljövél tisztelt barátom, holtaidból holt vitézeiddel, többé -nem dobogó, kihamvadt szived megérezvén, hogy az imádott hon fölött -vészfellegek tornyosultanak. (Zajos felkiáltások: Úgy van, -úgy!)</p> -<p>Nem török tatár pusztít most e honban, hanem egy borzasztó -szörny: a korrupczió. Jókor jövél, Miklós barátom. Isten hozott. -Isten éltessen!»</p> -<p>A szép toastra felhangzott a harsogó éljenzés, a Berkes tussa. -Zrinyihez odasereglettek kocczintani, <span class= -"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> mire ő, az -idejebeli törökös mód szerint, hajlongott, kezét előbb homlokához, -majd a melléhez értetve, aztán nagyúri gesztussal intett Radován -diáknak, hogy feleljen.</p> -<p>Radován diák fel is állt és egy hosszú latin beszédet vágott ki -ura helyett. (Schlauch biboros egyébiránt azt mondotta, hogy nagyon -culinaris latinság.) Sajnos, a stenografusok nem tudván latinul, a -beszéd szövege nem örökíttetett meg.</p> -<p>A fekete kávénál, amit egyébiránt egyik vitéz se akart -megkóstolni («Maradjunk csak a pezsgőbornál!» – szólottanak), amint -a vendégek helyeket kezdtek változtatni, az amabilis -kedélyhangulatban Gyulai Pál is odaférkőzött Zrinyihez és megfogván -őt, elvitte Görgey Arthurhoz, hogy bemutassa őket egymásnak.</p> -<p>Zrinyi hosszabban társalgott a daliás, szép arczú öreg úrral, -kinek fehér haja egészséges piros arczot borít, kinek a fején levő -nagy forradás kemény koponyáról tanuskodik, míg okos szemeiből -szelid lélek néz ki.</p> -<p>Mikor elváltak, Zrinyi kiváncsian kérdezé, ki volt ez a derék, -igen okos úr.</p> -<p>– Ez a jelenkori Magyarország legnagyobb hőse – felelte Gyulai, -de mások se mondtak ellent.</p> -<p>Zrinyi arcza úgyszólva kipirult az érdeklődéstől.</p> -<p>– És mit csinált?</p> -<p>Elmondták röviden a hadjáratait, győzelmeit, – lélekzet-elfojtva -hallgatta, mint egy gyönyörű tündérmesét.</p> -<p>– És aztán, aztán? – sürgeté mohón.</p> -<p>– Aztán letette a fegyvert Világosnál.</p> -<p>– De hát mért tette azt! – pattant fel Zrinyi és villámok -czikáztak haragos fekete szemeiben. <span class="pagenum"><a name= -"Page_53" id="Page_53">-53-</a></span></p> -<p>– Mert nem tehetett egyebet. Derék dolog volt tőle. Mert ezer -meg ezer magyar életét mentette meg vele.</p> -<p>Zrinyi lehajtotta a fejét lehangoltan a két könyökére és -elgondolkozott a hallottakon. Összehasonlította az életét amazéval. -Komor ködként gomolygott előtte a két pálya egy perczig: «Miket -beszélnek ezek s miket tettem én? Milyen felfogás! Lehet-e ez?» – -aztán hirtelen felocsudva, mintegy magának mondá:</p> -<p>– Vagy én, vagy ő, de valamelyikünk semmiesetre se hős.</p> -<p>Már oszladozni kezdett a díszes vendégsereg; ott künn a -ruhatárban nagy zenebona kezdődött a kabátokért, botokért, de ő még -mindig ezen tűnődött.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3>IV.<br /> -A PRÓZA.</h3> -</div> -<p>Vígan folyt így az élet egy darabig; dicsőség, népszerűség -környezte Zrinyiéket. A lelkesedés száz és száz alakban nyilvánult. -Sehol egy disszonáns hang, csupán a Tudományos Akadémiában, mely -mindig ügyesen találja el, miben helyezkedhetik ellentétbe a -közérzésekkel, volt demonstráló felolvasás a történelmi osztályban. -Dr. Pauler Gyula ugyanis kifejtette egy szakszerű értekezésben, -hogy magához a föltámadás tényéhez, mint ilyenhez, nem foglalkozván -theologiai tanulmányokkal, hozzá nem szólhat s így ama laikusokra -nézve, akik nem szorosan vett történelmi személyek, mint Radován -diák, Bajony János, Istvánffy Pál, Bosnyák Márton, Basa Péter, -Mátyás György stb. nem vonja kétségbe a föltámadás lehetőségét, de -zerinvári Zrinyi Miklósra nézve kettőt határozottan konstatál:</p> -<p>a) hogy Zrinyi Miklós voltaképen nem is gróf, mert csak -<i>comes</i> s a comes nem volt örökölhető méltóság – tehát most a -grófi titulus egyáltalában meg nem illeti (hja, biz ez sokat le fog -vonni Magyarországon értékéből);</p> -<p>b) hogy Zrinyi Miklós tényleg Szigetvárott esett el s hült -maradványai ott lettek eltakarítva a többi <span class= -"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> elesettek -testeivel, de fejét ugyanekkor levágták s Szokoli Mohamed elküldte -azt Budára az öcscsének, Szokolovics Musztafának, hol az egyébiránt -mélyen tisztelt fej több napig volt kitéve közszemlére a hitetlen -gyaurok elrettentéseül. Szokolovics Musztafa elküldé a fejet gróf -Salm Eckhardnak, Miksa császár fővezérének; ez azt megint átadta -Batthyány Boldizsárnak, ki a vándorló fejet elvivé végezetül -Csáktornyára és ott a Szent-Ilona klastromba eltemetteté elhalt -leányai és első neje, Frangepán Katalin mellé. Világos tehát ebből, -hogy ha lett volna is feltámadás Szigetváron, a csáktornyai -koponya, melyről különben, ha nem csalódik (tudniillik ha dr. -Pauler nem csalódik), dr. Török Aurél méreteket is vett fel annak -idején, nem röpülhetett át a Szigetvárott porladozó testtörzshöz. -Ilyen fizikai lehetetlenségről a bibliában sincs említés.</p> -<p>Dr. Pauler Gyulának tehát sikerült kompromittálnia ezt a másik -Zrinyit is, de szerencse, a haladó karaván útját nem sok szem -figyeli, az értekezés meglehetős nyomtalanul csúszott le a -föltámadásnélküli öröklétbe.</p> -<p>Zrinyinek nem ártott sokat. Mindamellett halványodni kezdtek a -szép napok. Ők is megunták már a sok ünnepeltetést és úgy látszik, -az ünneplők is elmaradoztak. Érezték mindnyájan, hogy ez nem -tarthat sokáig így. Valami után kell nézni. Különösen a Zrinyi -alsóbbrendű vitézein látszott meg erősen a kedvetlenség, sőt annak -immár hangot is adtak egymás közt.</p> -<p>– Háború nincsen, hát mit csináljunk itt? Henyélni nem rossz -dolog; de miből fog az urunk fizetni?</p> -<p>Némelyiket a honvágy lepte meg, szerették volna <span class= -"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> a -szülőhelyüket látni, esetleg maradékaikat; ez Tolnába, amaz -Borsodba készült. Mások ellenben már e néhány nap alatt -elsodródtak. Csáky elutazott a Szepességbe az utódaihoz, Szecsődy -Vasmegyébe ment rokonokat keresni. Az alsóbbrendűek közűl Nagy -Kristóf megismerkedett egy özvegy szatócsnéval és szóbul szó lett, -sok szóbul szerelem lett, egy nap csak odaállott a pudli mellé -szatócsnak és mérte a gyömbért meg a narancshéjat. Komádi Mihályt a -szép szakálla miatt az Entreprise des pompes funèbres szerződtette, -Laskay Gersont pedig rávette egy főpinczér, hogy nyissanak együtt -egy kis korcsmát a Terézia-külvárosban. Már festik is a czímtáblát: -«A valóságos Zrinyi-huszárhoz.» Szóval: az élet nagy varga, kezdte -őket átdolgozni, kicserzeni, megfinomítani, átfesteni az uralkodó -izlés szerint.</p> -<p>Magát Zrinyit is egyre sűrűbben elővették a jövő aggodalmai. -Szorongva látta, hogy társai el-elmaradoznak mellőle. Hiszen persze -nem járhatnak örökösen vendégségekbe. És egyszer a vendégségek is -megszűnnek. Mi lesz majd akkor?</p> -<p>Ugyanilyen gondok nyomták a kormányt. Érezte, hogy illik is, -kell is valamit tennie. A haza adósuk nekik s a közvélemény -szivesen veszi, ha a kormány törleszt. Azonfelül rendészeti és más -szempontokból is czélirányos, hogy a Zrinyi-féle kis sereg -önmagától feloszoljék, de erre nézve pénzzel kell őket ellátni, -hadd mehessenek aztán szét, ki jobbra, ki balra.</p> -<p>A magas kormány gondja elvégre nem nagy gond, hiszen csak arról -van szó, hogy melyik alakjában lépjen ki a jó osztogató Állam -bácsi. Hát lépjen ki a handlé alakjában. Ebben nagy. Mivelhogy -<span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span> az állam is néha handlé, sőt valóságos -mamuthandlé. Megvesz drága pénzen mindenféle ócska holmit. -Hasznavehetetlen embert, lim-lomot, vasat, encse-bencsét. Egy -grófnak a mázos agyagkorsóit vette meg, egy másik grófnak az -összeszedett rozsdás, csorba népfelkelő-kaszáit, elsárgult -kiáltványokat, képecskéket; egy nagy ember fiaitól megvette az -apjok közzétételre nem alkalmas irományait. Hát miért ne vehetné -most meg Zrinyiéktől a ruháikat, fegyvereiket, alapítván egy magyar -renaissance-múzeumot.</p> -<p>Igen, egy magyar renaissance-múzeumot. Ez jó czím. És jó ötlet. -Mert három dolgot lehet vele elérni. Először lesz egy új, érdekes -múzeumunk valódi tárgyakkal; másodszor segítve lesz Zrinyiéken -legalább egyelőre; és harmadszor az uj múzeumba el lehet helyezni -egy kiszolgált strébert igazgatónak.</p> -<p>Hanem ezt a tervet gyöngéden és tapintatosan kell Zrinyivel -közölni, hogy megsértődve ne legyen.</p> -<p>Úgy kell előadni, hogy a haza kívánja tőlük azt az -áldozatot.</p> -<p>Úgy is lett; Zrinyi beleegyezett, sőt – mint mondá – örül neki, -mert legalább levetik vitézei a hadba való ruhát, mely igen -nevetséges és nehéz, most, béke idején, némelyikük pláne pánczélt -visel. De különben is alkalmatlan öltözet, mert ahol egyet látnak -az ujkori magyarok, utána szaladnak a nyavalyások.</p> -<p>A magyar renaissance-múzeum tehát teljes megvalósulásához -közelgett, a lapok is közölték most már a bevégzett tényt, -megdícsérve Wlassicsot, aki az eszmét adta és Zrinyit, aki a -ruhákat adja, midőn egy éjjel Zrinyi a szállodája felé menvén -<span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span> néhány társával, egy boltajtó kőgrádicsán -lenge rongyokba öltözött leánykát pillantott meg. A szegény kicsike -mélyen aludt, messzire hallatszott jóízű szuszogása; az egyik -sovány kezecskéje vánkosúl volt a feje alá téve, a másik kinyújtva -és nyitva. Abban a helyzetben aludt, amint volt estefelé. Morfeus -is részrehajló. A szegényeknek ő is rosszabb álmot mér E gyermeknél -a lélek pihent és a test még mindíg dolgozott – mert a kéz most is -koldult.</p> -<p>Hűs tavaszi éj volt. A Duna felől csípős szél rezegtette a -lámpákban a lángnyelvet.</p> -<p>– Nézd meg csak, Gáspár, nem beteg az a gyermek? – mondá -Zrinyi.</p> -<p>Alapi odament; volt egy pakli svéd gyufája, roppant tetszettek -neki ezek az ördöngős kis pálczikák, örült, mint a gyerek, ha egyet -meggyujthatott.</p> -<p>– Szép arczú lányka. Nincs ennek semmi baja, Miklós bátyám, csak -fáradt.</p> -<p>Zrinyi közel lépett, nézte s elgondolta, hogy az ő kis Klárája -is ilyen volt, esténkint, kifáradva a futkosásban, ott aludt el, -ahol leült.</p> -<p>– Szegény kis jószág! Reggelig megveszi a hideg.</p> -<p>S ezzel egyet gondolt, lekanyarította a bíbormentéjét a válláról -és betakarta vele a gyermeket.</p> -<p>Zerinvár és Csáktornya hatalmas urának eszébe se jutott most, -hogy ruhásházában nem százszámra lógnak a menték, köpenyek és -kaczagányok és hogy holnap már nem lesz mit fölvenni.</p> -<p>És még kevésbbé gondolhatott arra, hogy a lapokban baj lesz -ebből, mert regisztrálván az érdekes hírt, hozzáteszik maró -megjegyzésekkel, hogy immár a renaissance-múzeum egyik -legértékesebb <span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span> darabja oda van. Ám a Radován diák -hamuszürke köntöse miatt aligha érdemes felállítani.</p> -<p>A kormányt igen elkedvetleníté Zrinyinek ez a könnyedvérű -cselekedete. Hja, ilyen emberrel bajos valamit kezdeni! De hát még -sem lehetett már abbanhagyni; s intézkedés történt, hogy a -rendőrség kerítse elő a mentét, ha a föld alatt volna is.</p> -<p>B–y kapitánynak jutott a föladat, legott átadta a mente leírását -a detektivjeinek, akik fölkutatva a fővárosi zálogházakat, hat -aranyskófiumos mentét hoztak össze másnap, mindenik azzal az -állítással, hogy ez a Zrinyi mentéje.</p> -<p>B–y kapitány a homlokát verte dühében:</p> -<p>– Már most mit tudjam én, melyik volt? Milyen ostobaság tőlem, -hogy nem fotografiroztattam le előre.</p> -<p>Nagynehezen mégis felismerték a mentét és a renaissance-múzeum -megvalósult; a szigetvári hősök egyenkint csinos összeghez jutottak -s az európai viselettel, melyet csúfnak találtak eleinte, -mindjobban megbarátkozván, – csupa lúd között maga az ember is -gágogni kezd, – kevés kivétellel elfogadták a franczia bugyogót, a -gérokkot és a czilindert. A fiatalabbak, mint Juranics Lőrincz és -Istvánffy Pál – legyen az ég irgalmas hozzájuk – még a monoklit is -föltették.</p> -<p>Zrinyi pompásan festett az uj ruhában; a májszínű koczkás -blúzban, csíkos, szürke pantalonjában és elegáns lakkczipőiben, -kivált mikor néhány nap mulva kiborotváltatta középütt a szakállát, -egy német diplomata külsejével versenyezhetett volna.</p> -<p>Bár a kormánytól kapott összeg oroszlánrészét ő tartotta meg, az -hamar olvadt el kezei közt, mert gavallérmódra szórta a pénzt. Az -ötvennyolcz éves <span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span> főúr, ki egész életét úgyszólván hadban -és férfias kedvtelésekben töltötte, most egy csillogó, elpuhult és -élvezeteket hajhászó társadalomba jutván, nagy mohósággal merült el -a nagyváros és az uj világ mulatságaiba, örömeibe, fényűzésébe.</p> -<p>Gazdag szeretett volna lenni, roppant gazdag. Nem hitte már, -hogy a pénz pusztán arra való, hogy harczosok zsoldját fizethesse -vele. Maga tett lépéseket a kormánynál birtokainak visszaadása -iránt; tanácsot kért, nem lenne-e jó, ha e végett személyesen menne -fel Bécsbe a királyhoz.</p> -<p>– Az lehetetlen – mondák neki. – A birtokok a tizedik és -huszadik kézen vannak azóta. A király semmit se tehet. Hanem mi -majd megpróbálunk valamit.</p> -<p>A kormánynak minden könnyű. Megnyomott bizonyos billentyűket -(hosszú ujjai vannak a kormánynak), mire kisvártatva hollandi -tőkepénzesek kezdtek mozogni, megalapítva az «Első magyar -földtehermentesítő bank- és biztosítóintézetet» 20 millió korona -alaptőkével, felosztva százezer darab 200 koronás részvényre.</p> -<p>Az idea tetszetős volt s éppen arról a tőről rügyezett és nyílt -ki, amelyen a honvédlovak kikölcsönzése, a kataszteri intézmény és -a regale megváltása: a földbirtokos nemesség fölsegítése volt a -főczél. Az anya is a tékozló fiát szereti a legjobban. Mert hát a -legkedvesebb is.</p> -<p>A földtehermentesítő bank- és biztosító-intézet alacsonyabb -kamatozású kölcsönt ad, illetve ilyenre konvertálja az adósságot, -melyet egyúttal életbiztosítással köt össze s ezt a biztosítást a -fél együtt fizeti a jelzálogos kölcsön annuitásával.</p> -<p>Mint ahogy Török József hirdeti: «Nincs többé <span class= -"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> kopasz -fej», éppen úgy lehet hirdetni a népszerű bank prospektusában: -«Nincs többé eladósodott birtok.» Micsoda édes jelszó a háromhalom -országában! Pedig valóság, mert a bank akkora tőkére köti meg az -életbiztosítást, amilyen az adósság, minélfogva, ha valamelyik -eladósodott tekintetes úr örök nyugalomra húnyja be szemeit, tiszta -birtokot hagy az utódaira. Gyönyörűen volt ez kigondolva.</p> -<p>A kormány megnyomott egy másik billentyűt is és a hollandusok -szeme legott Zrinyi Miklós felé fordult. Ő legyen a bank elnöke. -Vonzóbb nevet nem is lehetne találni a középosztály -csoportosítására. Most már csak Zrinyit kell értesíteni.</p> -<p>Közéletünk egyik kimagasló alakja vállalkozott Zrinyit -informálni. – Ez is hazai tipus. Más országban ritka s itt buján -terem, mint a szerb tövis. Ha valakinek resteljük a nevét -kimondani, hát azt mondjuk: «Közéletünk egyik kimagasló alakja.» -Valaki esetleg semmit se csinált a közéletben, de azért az mégis -közéletünk kimagasló alakja lehet. Úgy, hogy több ismeretlen -kimagasló alakunk van, mint ismerős. Ez a sajátszerű benépesítése a -hazai közéletnek nagy alakokkal igazi magyar találmány s legalább -is sikerült annyira, mint egyebütt a mesterséges haltenyésztés… -Tehát közéletünk egy kimagasló alakja fölkereste Zrinyit és tudatta -vele, hogy a bank élére van kiszemelve.</p> -<p>– Aztán mi az a bank? – kérdé hanyagul Zrinyi. – Mire való?</p> -<p>– Hát pénzt ad kölcsön, aztán a befolyt kamatokból osztalékot -fizet.</p> -<p>– Mi az az osztalék?</p> -<p>– Az a rész, ami egy részvényre esik. <span class= -"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span></p> -<p>– Mi az a részvény?</p> -<p>– Hát az egy papiros, amit a befizetett összeg fejében kap a -részvényes.</p> -<p>– Hm. Nem értem. És mit kell ott nekem csinálnom?</p> -<p>– Hát üzleteket. Te és az igazgatóság kiadjátok a -pénzkölcsönöket jó firmáknak, aztán beszeditek a kamatokkal -együtt.</p> -<p>Felfortyant erre Zrinyi és mérgesen csapott az asztalra, hogy -tánczoltak azon a poharak és mindenféle rajta levő tárgyak.</p> -<p>– Hiszen ti izmaelitának akartok engem! Egy szót se többet! -Megtiltom.</p> -<p>De a közélet kimagasló férfia nem olyan könnyen téríthető el -czéljától, ha valamely megbízást elvállalt.</p> -<p>– De kérlek, igen szép állás, tekintélyes állás… többet ér, mint -a szigetvári kapitányság.</p> -<p>– Mindegy, nem leszek izmaelita.</p> -<p>– De látod, Széll Kálmán is, Radó is, Pallavicini őrgróf is…</p> -<p>– Még se leszek izmaelita.</p> -<p>– Gondold meg, hogy nem mindennap van ilyen alkalom és -ajánlat…</p> -<p>Zrinyi szemöldei összevonódtak, orrczimpái dagadni kezdtek, ami -a vihar jele.</p> -<p>– Ostobaság! Szolimán szultán egész Horvátországot felajánlotta -nekem; a tűzbe dobtam a levelét. Vigyázz! hogy veled hasonló ne -történjék.</p> -<p>A kimagasló alak mosolygott, – tudta, hogy akkora tüzek nem -égnek a kályhákban még télen se, ahol a kimagasló férfiakat el -lehetne hamvasztani.</p> -<p>– A kormány segíteni akar rajtad és némi ingerentiát gyakorolt a -dologra. De ha leveszi a kezét <span class="pagenum"><a name= -"Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> rólad, nem tudom, mit -csinálsz. Végre is ilyen tekintélyes állás… húsz millió…</p> -<p>Zrinyi elgondolkozott. Az már igaz, hogy ha a kormány leveszi -róla a kezét, nem tudja, mit csinál. És húsz millió is csinos -összeg lehet. Ámbátor a pénz értéke sokat változott azóta. És nem -ott vagyunk már, mint régen, mikor még öt forinttal küldte el -Bécsbe a császárhoz követségbe Budaházy Jánost és az még vissza is -hozott az öt forintból.</p> -<p>– Igen, a húsz millió? – kérdé egyszerre csöndesebben. – Mi lesz -a húsz millióval? Mit gondolsz, mekkora darab birtokot vehetek -rajta?</p> -<p>– Birtokot? – csodálkozott a kimagasló férfiú. – Hisz az -alaptőke lesz, abból fogtok kölcsönözni.</p> -<p>Zrinyi felette megütközék ezen.</p> -<p>– Hát nem az enyém lesz az a húsz millió?</p> -<p>– No persze nem.</p> -<p>Erre meg már aztán éppen egy szót se akart hallani többé az -izmaelitaságról, kikergette a kimagasló férfiút.</p> -<p>– Még egy kicsit éheztetni kell az öreget – gondolták a Zrinyi -barátjai, – majd megpuhul.</p> -<p>És csakugyan nem telt belé két hét – az ember hamar simul, -nivellálódik – megismerkedett egy kivánatos asszonynyal, aki igen -szerette a szép virágokat és a csillogó ékszereket s egy szép napon -maga állt elő azzal a szándékával, hogy elvállalja a -bankelnökséget.</p> -<p>A bank most már gyorsan megalakult s az igazgatóságba bekerült -Alapi és Patacsics is, a felügyelőbizottságba pedig Juranics -Lőrincz. Radován diákot mint titkárt tartotta meg Zrinyi maga -mellett, igen csinos fizetéssel. <span class="pagenum"><a name= -"Page_64" id="Page_64">-64-</a></span></p> -<p>A kormány, mely nagyban poussirozta az uj bankot, nem -feledkezett meg Zrinyi többi vitézeiről sem. Istvánffy Pált -kinevezte az országos levéltárhoz, Bajony Jánost a -renaissance-múzeumhoz tisztnek. Deák Balázsból tanfelügyelő lett, -de a miniszter szívére kötötte, hogy tollat a névaláíráson kívül ne -fogjon a kezébe, nehogy kompromittálja magát, hanem tartson egy jó -tollnokot; Dandó Ferencz uram az állami méneseknél nyert kielégítő -alkalmazást.</p> -<p>A kisebb emberek is majd mind kenyeret kaptak, némelyek kalácsot -is, többeket a közemberek közül Zrinyi tartott meg szolgálatában, -kit komornyiknak, kit inasnak, kit huszárnak. Szomorú volt ez a -szétszéledés. Majdnem könyeket sajtolt a Zrinyi szemébe, de meg -kellett történni.</p> -<p>– Nincs többé seregem – sóhajtá, – koldus lettem.</p> -<p>De lassan-lassan beletörődött az uj helyzetbe, bár folyton érték -kisebb-nagyobb kellemetlenségek. Az első mindjárt a bank -megalakulása napján, midőn az igazgatóság tisztelgett nála.</p> -<p>Egy kis sánta urat így mutattak be közülök:</p> -<p>– Zrinyi Mór, a biztosítási osztály főnöke.</p> -<p>– Hogyan?! – kiáltott fel megütközéssel. – Hiszen a Zrinyiek -kihaltak és a Mór név nem is volt szokásos a családban.</p> -<p>– Oh, kérem – szólt a kis emberke nyájas vigyorgással, a -kezeivel vastag óralánczába kapaszkodva, – én csak fölvettem ezt a -nevet.</p> -<p>Zrinyi lábával toppantott és indulatosan mondá:</p> -<p>– Hát akkor menjen ki tüstént és tegye le.</p> -<p>– De kérem, kérem, gróf úr, én azt belügyminiszteri engedélylyel -vettem fel.</p> -<p>A bank ügyésze félrevonta Zrinyit az ablakmélyedésbe, -<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span> hogy ez egészen törvényes eljárás és nem -lehet ellene kifogást emelni.</p> -<p>Megcsillapodék egy kissé, de mégis keserűen kifakadt:</p> -<p>– Azt, hogy a birtokainkat elveszik, ha már nem élünk, még -értem, mert a földet mívelni kell, a föld arra való, hogy az -élőknek teremjen, a halottak már nem esznek. De más, a holtak -sirját felnyitni és elszedni ékszereiket, neveiket, hogy az élőknek -kamatozzanak. Ilyesvalamit az én időmben nagyon büntettek, még ha -egy gyűrűt lehúzott is valaki a holtak ujjáról, hát még hogy a -nevet is elvegye és használja…</p> -<p>– Igaz, igaz, de hagyjuk ezt; nem jó a kormánynyal kikötni, -méltóságos uram.</p> -<p>A bank különben igen jól indult. Az idea tetszetős volt, a -banknak nagy jövőt jósolt a közönség s a részvényeket, melyeket a -hollandus alapítók, kihasználva a kedvező áramlatot, siettek a -piaczra hozni, roppant felpénzzel kapkodták el. A teljesen -befizetett húsz millió korona alaptőkén kívül a részvényeknek -harmincz forintos felpénzzel való kibocsátásából kétszázötvenezer -forint nyereség folyt be, melyet a tartalékalaphoz lehetett -csatolni.</p> -<p>Mindenekelőtt azonban alkalmas épületre lett volna szükség. Ez -volt az első teendő. Egyetlen ilyen ház mutatkozott kielégítőnek a -banknegyedben: a Nádor-utczában, ezt kell vagy megvenni, vagy -kibérelni.</p> -<p>A bank ügyészét, Szebeni Mihályt és Juranics Lőrinczet bizták -meg a feladattal. A ház valami Rózer Jánosé volt, ki a -Zöldfa-utczában lakott egy kis ódon sárga épületben. <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span></p> -<p>Eljártak megbizatásukban s a következő nap referáltak -Zrinyinek.</p> -<p>– No mi van a házzal?</p> -<p>– Ott voltunk az öreg Rózernél. Eleinte azt mondta, hogy nem -eladó a ház. Később megkérdezte, mit adnánk érte. Mondtuk neki az -összeget, a fejét rázta. Igértünk neki tízezer forinttal többet. -Arra is a fejét rázta. Igértünk neki a ház kimutatott jövedelmének -megfelelő tőkét, az se kellett neki. Erre elmentünk. Egyszerre -aztán visszahivott a lépcsőkről és így szólt: – Isten neki, valami -jutott eszembe, megkapják a házat, de csak egy föltétellel…</p> -<p>– No, mi lenne az? – kérdé Zrinyi.</p> -<p>– Elő sem merem hozni, olyan bolond a dolog.</p> -<p>– Csak ki vele!</p> -<p>– Hát az a föltétel, mondá nekünk Rózer úr: «Gróf Zrinyi Miklós -leköti magát szerződésben, hogy minden vasárnap nálunk ebédel.»</p> -<p>Zrinyi nevetett. Tetszett neki ez a szamárság.</p> -<p>– És maguk mit feleltek?</p> -<p>– Mi azt mondtuk, hogy ilyen föltételt nem fogadhatunk el, -inkább adunk ötezer forinttal többet a házért.</p> -<p>– És aztán?</p> -<p>– Erre ő elvörösödött és így szólt: Ragaszkodom a föltételhez, -inkább adom ötezer forinttal olcsóbban a házat.</p> -<p>– Furcsa ember. No, és?</p> -<p>– Eljöttünk. Nincs alku.</p> -<p>– Miféle ember ez a Rózer?</p> -<p>– Szakasztott második Sartory, Pál – felelte Juranics – de a -lakásán úri fény van, az előszobában harisnyás inas. <span class= -"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span></p> -<p>– Ön se tud róla többet, fiskális?</p> -<p>– Alig, de megtudhatom, egy ismerősöm jár hozzájuk, az -ezredes.</p> -<p>– Hogy hívják az ezredest?</p> -<p>– Bobor.</p> -<p>– Ah, Bobor! Ugy-e szép felesége van?</p> -<p>– Csinos asszony. Nagy race.</p> -<p>Az ügyvéd csettentett a szájával.</p> -<p>– Az is oda szokott járni? – kérdé Zrinyi élénk -érdeklődéssel.</p> -<p>– Nagy barátnék a Rózernéval.</p> -<p>– Referáljon nekem holnap vagy holnapután erről a családról, -fiskális!</p> -<p>Harmadnap egy több ívre terjedő munkálatot talált Zrinyi az -asztalán.</p> -<p>Behívta Radován diákot:</p> -<p>– Nehezemre esik az olvasás, Radován, olvasd fel ezt a sok -ákom-bákomot.</p> -<p>Zrinyi elnyújtózkodott a dívánon:</p> -<p>– Látod, diák, ilyen kényelmes dolgok nem voltak azelőtt.</p> -<p>Radován már éppen olvasni akarta az iratot, midőn hirtelen -benyitott Alapi Gáspár és Juranics Lőrincz, a két ellentét, a gárda -legszebb és legcsunyább lovagja. Alapi zömök, púpos, szőrrel benőtt -ember volt, de szűk koponyájában nagy ész lakott s azonfelül rokoni -kötelék fűzte Zrinyihez; Juranics ellenben, ez a szép horvát nemes, -olyan volt, mint egy Apolló, az asszonyok, leányok kedvencze.</p> -<p>Zrinyi láthatólag megörült, hogy jöttek; mert a rettenthetetlen -hős ilyenkor ebéd után, azelőtt is, ha végigfeküdt a medvebőrén, -kigombolkozott, pajkos és kedélyes lőn, mint egy jó czimbora: vagy -<span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span> a hadi kalandjait beszélte bugyborékoló -vidámsággal, vagy a vadászatait, vagy a szerelmi csínyjeit. Csak a -fegyver alatt volt rideg és szigorú.</p> -<p>– Jó, hogy jösz! – kiáltá Juranics elé. – A szép asszony jelt ad -magáról.</p> -<p>– Hát a leány? – kérdé Juranics kiváncsian.</p> -<p>– Még nem tudom.</p> -<p>Az okos fürkésző Alapi közbeszólt:</p> -<p>– Talán valami kaland, Miklós bácsi?</p> -<p>– Olyasféle – szólt Zrinyi, a bajuszát megpödörítve. – Ezek a -mostani fehérnépek nem olyan szemérmetesek, mint a hajdaniak. Ah -átkozottul szép ördög. És végre is megjártam vele. Ha csak ezután -nem teszi jóvá.</p> -<p>– De hát mi volt? – puhatolódzik Alapi.</p> -<p>– Kicsi dolog, de megneveltük. Néhány hét előtt együtt -járkáltunk Juranicscsal a Zugligetben. Előttünk két nő ment a -gyalogúton, egyik szebb termetre, mint a másik, mindamellett rögtön -fel lehetett ismerni, hogy az egyik fiatal leány. Különben nekem -fel se tüntek volna, hanem egyszerre megállottak és elkezdték a -gyepet birizgálni apró czipőikkel, mintha keresnének valamit. Az -egyik le is hajlott… Istenemre nincs valami szebb, Gáspár, mint egy -ívben meghajolt asszonyi test… Vén kecske vagyok, de ezt már nem -tudom én se nézni. Kisvártatva megfordultak, felénk jöttek, folyton -az utat nézve; hozzánk érve, az idősebb nő megszólított:</p> -<p>«Nem találtak, kérem, az úton egy aranymelltűt?»</p> -<p>«Nem.»</p> -<p>A leány pironkodott, úgy tetszék, restelte, hogy társnéja -megszólított. <span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span></p> -<p>«Pedig itt vesztettem el ezen a darab úton, fenn a nagy fánál -még megvolt» – mondá, inkább a társnéjához intézve szavait.</p> -<p>«Hogy nézett ki a tű?»</p> -<p>Erre a kérdésemre fölcsillant a reménye, azt hitte, mégis mi -találtuk meg s kétkedve, fürkészőn nézett a szemem közé. Olyan -perzselő volt a szeme, mint a láng.</p> -<p>«Igazán nem találták meg?»</p> -<p>Elnevettem magam, mire ő még nagyobb gyanura kapott.</p> -<p>«Ugyan, Mari néni, – figyelmeztette a leány – ha egyszer azt -mondják az urak…»</p> -<p>Mari néni oda se hallgatott.</p> -<p>«Nagyon becses ékszerem volt, a megboldogult uramtól való.»</p> -<p>Megtetszett nekem a tréfa, de a menyecske is, elkezdtem vele -évelődni:</p> -<p>«És ugyan mit adna nekem, ha megtaláltam volna?»</p> -<p>«Mit kiván, uram?» – kérdé ő.</p> -<p>Félig mosolygott, félig boszankodott, de most már biztosra -vette, hogy az ékszer nálam van. Mi pedig ezen a tituluson nagy -beszélgetésbe bonyolódhattunk velük, kötekedve és tréfálózva; -kivált Juranics csapta erősen a levet a kisasszony körül.</p> -<p>– Becses kis kutya volt – sóhajtott Juranics. – Bár csak -láthatnám még egyszer.</p> -<p>– Nos, mi lett a vége? – sürgette Alapi.</p> -<p>– Semmi – folytatá Zrinyi. – Az ékszert nem találtuk meg, hát -vissza nem adhattam, de a révén megismerkedtünk s a hölgyek (ahogy -most nevezik a fejérnépet), miután hiába kerestük <span class= -"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> az úton -még egy darabig a tűt, megkértek, mutassuk meg nekik az utat a -Laszlovszkyig, ahol a kocsijukat hagyták. De egyikünk se tudta, hol -van a Laszlovszky.</p> -<p>«Önök, úgy látszik, idegenek, – vélte a szép asszony – hogy nem -ismerik a Zugligetet.»</p> -<p>«Én ismerem, csak a Laszlovszkyt nem tudom.»</p> -<p>«Hogy lehet az?»</p> -<p>«Mert mikor még én utoljára itt jártam, akkor a Laszlovszky nem -volt meg.»</p> -<p>«Az lehetetlen, hisz a Laszlovszky van vagy százesztendős.»</p> -<p>«Hja, de én háromszáz év előtt jártam itt utoljára.»</p> -<p>A szép asszony a legyezőjével ráütött a kezemre.</p> -<p>«Menjen, maga csúf ember. Mindig bolondozik.»</p> -<p>«Becsületemre mondom.»</p> -<p>Erre egyszerre összerezzent és rám nézett.</p> -<p>«Ön talán…»</p> -<p>«Igen, én vagyok Zrinyi Miklós s ez itt Juranics Lőrincz -hadnagy.»</p> -<p>«Én is katonaasszony vagyok: Bobor ezredesné s most már nem -sajnálom a tűmet, mert megismertem önt, akiért annyit rajongtam, -míg a történelem lapjain élt.»</p> -<p>«És most?»</p> -<p>«Ugyan menjen! – elpirult, a szemeit lesütötte. – Hát mit -mondjak?»</p> -<p>Ajkára illesztette két rózsás ujját és a hamis szemeinek -egyikével felém kacsintott, a másikkal a leányra mutatott, mintha -mondaná: «Látja, hogy semmit sem mondhatok e miatt a leány miatt.» -<span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span></p> -<p>Erre aztán elváltunk, egy arra menő sváb asszony megmutatta -nekik a Laszlovszky irányát; ők rézsút csaptak át a rozstábla -mellett, mi pedig előre mentünk a gyalogúton s a dolog egészen -ennyiben maradt volna, ha egyszerre csak meg nem roppan valami a -talpam alatt a fűben. Odanézek, hát az arany melltű volt, hanem biz -az úgy szétmorzsolódott és összelapult az én léptem alatt, ami kő, -gyöngy volt rajta, mintha kalapácscsal törte volna szét valaki. Már -most mit csináljak? A tűt nem küldhetem el neki így. Elvittem egy -régi ékszerészhez és a régi tű fundamentumára rácsináltattam egy -nagy gyémántot. Igaz ni, te fizetted ki, Radován, mibe került?</p> -<p>– Éppen ezer forint volt.</p> -<p>– Nos, mikor elkészült, a Radován diák elvitte neki, megtudta a -lakását a rendőrségnél.</p> -<p>– És?</p> -<p>– Hát elfogadta és egy piros szegfüt küldött vissza.</p> -<p>– Ej, ej, Miklós bácsi! – fenyegette meg Alapi fejcsóválva. – -Nem hittem, hogy olyan kalafaktor.</p> -<p>– Hja, fiam, – nevetett Zrinyi Miklós – gonosz az ember, ameddig -meleg. És végre ha vár nincs az ostromhoz, az asszony is jó. -Mindent összevéve azonban czudarul felsültem.</p> -<p>– Hogy-hogy?</p> -<p>– A menyecske ura, egy nyugalmazott vén ezredes, halálra -félti.</p> -<p>– Hála Istennek! – mondá Alapi önkénytelenül.</p> -<p>– Irigy kutya vagy, Alapi – förmedt rá Zrinyi… – De még nem -reménytelen a dolog, <span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span> biztosítlak. Az asszonyok sokat romlottak -azóta. Mit nevetsz, Juranics? Azt akarod mondani, beste lélek, hogy -már akkor is rosszak voltak? No, mindegy. Egy aranyos asszonyi -hajszálat látok keresztbe fektetve az utamon. Olvasd csak, Radován -diák, azt a paksamétát.</p> -<p>Radován bólintott fejével s olvasta fennhangon a -következőket:</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3>V.<br /> -RÓZERÉK.</h3> -</div> -<p>«Rózerék egyike a legvagyonosabb, legelőkelőbb polgárcsaládoknak -(lakásuk Zöldfa-utcza, saját ház), a polgári erényeknek és -demokrata műveltségnek azon fokán, mikor a nemesség után kezdenek -áhitozni. (Ha jól tudom, már ott is fekszik a dolog a -belügyminiszter előtt.)</p> -<p>Régi patriczius polgárok, de a jelentékenyebb vagyonhoz a család -mostani feje jutott.</p> -<p>Roser Nep. János fiatal korában patikárusnak készült és be is -végezte a gyógyszerészeti tanfolyamot. (Rózer-mama hálószobájában -függ a rámába foglalt diploma.)</p> -<p>Azonban éppen mikor már segédi alkalmazást akart vállalni a -«Kigyó-patikában», egyszerre meghalt egy nagybátyja, a nagytokájú -Schramm József és egy kisebbfajta vendéglőt hagyott az -unokaöcscsére.</p> -<p>Rózer úr megsiratván az öreget, így okoskodott:</p> -<p>– Bizony bolond volnék én, ha herbateákat, utálatos színű -zsírokat, keserű koktumokat főznék a «Kígyó-patikának» a -laboratoriumában, mikor fölséges <span class="pagenum"><a name= -"Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> töltöttkáposztákat, mosolygó -túróscsuszákat főzethetek a saját vendéglőmben.</p> -<p>Költői kedély lakozván benne, vendéglős lett. Ugyancsak ebben az -esztendőben meg is házasodék, vevén magának hitestársul háromszori -kihirdetés után egy nyugalmazott sótári tisztnek: Kós Ferencznek -Krisztina nevű becsületes hajadon leányzóját, akivel ma is boldogul -él.</p> -<p>Meg kell adni, igen tevékeny és takarékos emberek voltak. Rózer -maga vásárolt be mindent a piaczon, maga nézett utána a -vendégeknek, a csinos ropogós menyecske pedig reggeltől éjfélig -sürgött-forgott a konyhában és ugyancsak tudott a főzőkanállal is -bánni. A vendéglő igen jól ment (sokkal jobban, mint néhai Schramm -apó alatt), úgy, hogy Rózerék szemlátomást gyarapodának -anyagiakban.</p> -<p>Mert értett hozzá Rózer úr: nemcsak költői kedély volt, hanem -praktikus ember is, bővelkedő hasznothajtó ötletekben.</p> -<p>Mikor már volt vagy ötvenezer forintja megtakarítva, hirtelen -eszébe jutott gyógyszerészi mestersége és megvett egy a -vendéglőjéhez közel fekvő külvárosi patikát, ekképen -okoskodván:</p> -<p>– Miért készitsem én ki az emberi gyomrokat az én tulajdon -vendéglőmben más emberek patikái számára? A vendéglő csak -előszobája a patikának. Hát miért tartsak én előszobát a mások -lakásának? Legyen patikám magamnak is.</p> -<p>A gonoszabb nyelvű törzsvendégek arra biztatták, hogy már most -okozati összefüggésből és logikai folytatás gyanánt, megfelelő -tőkével csináljon egy temetkezési vállalatot is.</p> -<p>Roppant elfoglaltsággal járt a két üzlet. Éjjel-nappal be voltak -fogva feleség és férj. Pláne mind <span class="pagenum"><a name= -"Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> a két üzlet benyulik az -éjszakába. A polgári munka embereinek igazán örömtelen az élet. -Dolgoznak, egyre dolgoznak és ha a strapától kimerülten leteszik -késő éjjel fejüket a párnára, még álmodni sem érnek rá. Nekik -sietve kell aludniok, mert megint mindjárt virrad. Az üzlet nagy -zsarnok, az felránczigálja az embert legédesebb álmából: «Kelj fel, -dolgozni!»</p> -<p>Ez óriási tevékenységben és szorgalomban, melylyel kölcsönösen -támogatta egymást a házaspár, minden szaporodott, csak maga a -család nem. Néhány év alatt vagy háromszázezer forintot szereztek s -ekkor így szólt Rózer János:</p> -<p>– Hallod-e, Kriska? Voltaképen miért törjük mi magunkat tovább -is? Ha a patikát meg a vendéglőt eladom, vagyonunk innen-onnan egy -félmillióra rug. Annak ötperczentes kamatja huszonötezer forint. -Éppen húszezerrel több, mint kellene. Mert én, fiam, három -rostélyosnál nem tudok vacsorára megenni többet. Hát te ugyan -tudsz-e?</p> -<p>– Nem tudok – felelte Kriska.</p> -<p>– Ennyit pedig ehetünk az eddigi vagyonunkból is; vonuljunk -vissza az üzlettől a nyugodt polgári életbe. Nekem több pénz nem -kell. A gondviselés nem adott gyereket. A pénzéből nem kérünk. -Igazam van-e, Kriska?</p> -<p>Kriska igent bólintott s Rózerék eladván vendéglőjüket és -gyógyszertárukat, megérdemelt nyugalomba vonultak. Mert ez az igazi -polgári vonás. A zsidónak semennyi pénz se elég, még Rothschild is -mindig játszik. Az arisztokratának semennyi föld, még a királyok is -uj földterületekre vágynak, hanem a polgár, az megelégszik a -jóléttel és a Herkó páternek se mozdul a jólétnél tovább. -<span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span></p> -<p>Azonban mi nem történt? A gondviselés úgy látszik, komolyan -vette és megaprehendálta a Rózerék szemrehányását s ilyenformán -szólhatott magában:</p> -<p>«Ohó! Hogy nektek nem kell a pénz, mert gyereketek nincs? Hát -jól van. Adok egy csomó gyereket!»</p> -<p>A tunya, dologtalan élet kényelmei közt egyszerre csak szülni -kezdte Krisztina asszony a kicsiny Rózereket. Első évben a Pali -született, aki jelenleg önkéntes a dragonyosoknál, a második évben -ikreket szült Rózerné, a harmadikban szintén ikreket.</p> -<p>– Semmi az, – mondogatta Rózer úr – mégis mindegyiknek lesz még -százezer forintja.</p> -<p>De mikor aztán a negyedik esztendőben hármasakat hozott -napvilágra a derék asszonyság, erre mégis megriadt Rózer úr:</p> -<p>– No, no! Mi akar ez lenni?</p> -<p>A rokonok, szomszédok és az eddigi gyerekek számtalan -keresztapái és mamái gúnyolódni kezdtek. Mégis csak szörnyűség, -hogy valakinek a felesége <i>kubus</i> szerint szülje az -örökösöket.</p> -<p>Valóban csodálatos volt ez a nagy szaporaság a meddő esztendők -után. Ki látott már ilyen őrült gólyát! Ötödszörre egy szép kis -leánykát hozott. Ez Nina volt, aki most a sacrécoeuröknél van, de a -vasárnapi diner-kre haza eresztik.</p> -<p>Kilencz gyerek volt már s mind virgoncz, eleven, mint a halcsik, -egyik csinosabb, mint a másik. Rózer úr elkezdett kalkulust -csinálni:</p> -<p>– Ötvenezer forint se jut egyre, mert elfogy a nevelésükre -valamelyest a tőke is. Koldusok lesznek a gyermekeim!</p> -<p>Ezt a gondolatot nem bírta meg az ő puha <span class= -"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> polgári -szive és imigy szólt egy napon a feleségéhez:</p> -<p>– Hallod-e, jó Kriska? A vagyon nem elég többé annyiunk számára. -A biblia utolsó lapja tele van írva gyermeknevekkel. Ami ezután -következik, az már csak a margóra juthat. Azt mondom én Kriska, -hogy ujra üzlethez kell látnunk.</p> -<p>Krisztina, aki most is áldott állapotban volt, csendes -mosolygással egyezett bele az uj tervekbe. Rózer úr egy -parkett-koczkagyárba fektette a tőkéjét Szlavóniában és ezzel -megint figyelmessé tette a gondviselést, mely ilyformán -okoskodhatott magában:</p> -<p>«Ördöngős Rózerék! Először pénzt adtam nekik bőven, akkor -gyermekek kellettek, aztán adtam nekik bőven gyerekeket, most -megint pénz kellene. Hát jól van, visszaszedem a gyerekeket és adok -nekik még több pénzt.»</p> -<p>A gyár káprázatos haszonnal dolgozott, az ezresek őrült -szaporaságban kölyköztek, mint az egerek, de míg a vagyon nőtt, -nőtt, addig a Rózer-gyerekek elkezdtek egyre fogyni. A difteritisz, -a skárlát jöttek-mentek egymásután, a piros czédula le se ment az -ajtóról. Öt esztendő lefolyása után nem maradt életben kettőnél -több: a Pali úrfi, meg a kis szöszke, boglyas Nina.</p> -<p>Oh, azok a piczi koporsók, amint kimentek sorba a -kék-fehérüveges hintón messze-messze, meghökkentették Rózer -urat.</p> -<p>– Isten büntetése rajtam a kapzsiságomért. Nem kell több pénz, -nem, nem, nem. Így is egy-egy félmillió jut már mindegyik -gyermekemnek.</p> -<p>Megint visszavonult az üzlettől, végleg eladva a koczka-gyárat -két hollandus vállalkozónak. <span class="pagenum"><a name= -"Page_78" id="Page_78">-78-</a></span></p> -<p>Annyi pénzük volt így is, hogy nem tudtak vele mit csinálni. A -polgári költekezés akármilyen bő is, megmarad igénytelennek. -Evés-ivásból áll, délután kalabriászparthie a kerületi körben, este -egy kis sörözés a József-téri «Virágbokor»-nál, karácsonykor -kriszkindli a gyerekeknek, húsvétkor uj selyemruha Krisztinának, -pünkösdkor kirándulás a Svábhegyre. Ez az egész. Mi egyéb -rendkívüli vágya és következéskép kiadása lehetne még egy -békességes érzésű polgárnak, aki fáradságos munkával szerezte azt, -amije van?</p> -<p>Így éldegélt a Rózer-család hosszú évekig teljes homályban – egy -akkora világítólámpával, aminő egy kerek millió. Megvásárolván a -zöldfa-utczai házat és egy telket a Nádor-utczában, melyre csinos -palotát építtetett Rózer úr, többi pénzüket betették az Első -hazaiba és egyéb takarékokba s a kamatokból kivettek annyit, -amennyi szükségletük volt, a többit a tőkéhez csatolván. A -milliomosság nem nehéz mesterség. Az úr roppant nehéz arany -óralánczot viselt nyakában, az asszonyság gyémántfüggőket a fülén. -Az úrnak három pénztárcza volt a zsebében, az egyik a nagybankókra, -a másik a kisbankókra, a harmadik az aprópénzre: az asszonyság -pedig abban űzött nagy luxust, hogy tartott egy fehér pincsikutyát, -kék selyempántlikával a nyakán. Rózer azonfelül burnótszelenczét is -hordott magával s néha elvitte feleségét a Margitszigetre -uzsonnálni, hol rántott csirkével laktak jól.</p> -<p>Így folyt volna le egész életük csendben, egyszerüségben, ha -egyszer az asszonynak föl nem puffad a mája, mire a házi orvosuk: -dr. Wlada Celesztin, elküldte Karlsbadba.</p> -<p>A derék asszonyság vissza is tért egy hónap <span class= -"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> mulva -kigyógyultan és szerencsésen; más baja nem esett, csak az, hogy az -egyik csomagja (egy lakattal ellátott csomagoló-kosár) valahogy -kicserélődött. Alkalmasint a karlsbadi pályaházban történt a baj, -olyanformán, hogy a mázsáló hivatalnok két hasonló csomagra -elcserélve ragasztotta fel a számot.</p> -<p>Elég az hozzá, hogy mikor az asszonyság otthon kibontotta a -csomagot, ahol selyemszoknyái, hálóréklijei és fehérneműi voltak -elpakolva, megrőkönyödve látta, hogy azok átváltoztak férfi -limlommá.</p> -<p>Krisztina sírt bánatában a holmija után, azután kiszámította, -mennyi a vesztesége és mennyit érhet, amit a kosárban talált. Biz -az édes-keveset ért. Egy ruhatisztító és két suvikszoló kefe, egy -borotválókészülék, két pár kopott czipő, néhány harisnya és, amit -előbb kellett volna említenem, egy ujdonatuj urasági inasruha, -ötágú koronás ezüstgombokkal, mellényestül, nadrágostul. Valami -nagy úr strimflis inasáé lehetett az eltévedt kosár.</p> -<p>Rózerék írtak a vasutakhoz, reklamálták mindenféle úton és módon -az elcserélt holmit, de soha nem került az vissza, minélfogva a -mindent értékesítő polgári ész ügyet kezdett vetni a szép, előkelő -libériára.</p> -<p>– Hallod-e Kriska? Ha már megvan ez a szép inasanczug, miért ne -fogadnánk bele egy ficzkót, amelyikre éppen ráillik?</p> -<p>– Nem bánom, János.</p> -<p>Csakhamar akadt is egy a gentry-klubból elcsapott spécies, aki -bevált a ruhához; csak a bajusz leborotválása miatt merültek még -fel némi nehézségek. Georges (valódi nevén Szabó Gyurka, -Rév-Komáromból) ragaszkodott a bajuszához. Wlada <span class= -"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> házidoktor -pedig, akitől tanácsot kértek, ragaszkodott ahhoz az állításhoz, -hogy a harisnyás inas meghagyott bajuszszal egy lehetetlen -látomány.</p> -<p>Minthogy egy igazi polgár soha nem enged abból, amije már -egyszer megvan, s minthogy a harisnya tényleg megvolt, Georgesnak -kellett engednie a bajuszszal. Sok huza-vona után ötvenöt forintért -végre is megvált tőle.</p> -<p>Rózer úr kerekszámban ötvenet akart csak adni, de Georges -makacsul ragaszkodott a summához.</p> -<p>«Azt az ötöt a borbélynak kell adnom, – mondá, bánatosan -sóhajtva – egész életében hadd emlékezzék a gazficzkó, hogy mit -semmisített meg ezen a napon.»</p> -<p>Csinos és méltóságteljes lett ez ember, amint fölvette a -livréet. Mily bámulatos volt, midőn megjelent a küszöbön és -meghajtotta magát Rózer-mama előtt. Valami uj, csudálatos és -előkelő levegő kezdett lengeni e szűk szobákban, a ripszszel és -kanavászszal bevont bútorok között. Ezek a bútorok szégyenlősen -látszottak összezsugorodni, meglapulni az ő tekintete előtt s a -kinyitott ablakon valami különös előkelő illat ömlött be.</p> -<p>E derék polgárokat, kiket meg nem szédített a hozzájuk röpülő -millió, elbódította Georges ezüstgombjainak csillogása. Valóban -féltek e Georgestól, amint megjelent, hideg, merev arczán a hódolat -némaságával, zajtalan, csendes, egy kissé ringó lépteivel, miként a -szinpadon a marquis-k komornyikjai, e jó emberek összerezzentek és -végignéztek öltözékeiken, hogy nem talál-e rajtuk valami -kifogásolni valót Georges. Rózer úr nem merte többé pipája hamuját -kiverni a földre, mert Georges egyszer <span class= -"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> -akaratlanul igy szólt a hamu láttára: «Pfuj!» Az asszonyság, aki a -divánon fekve szerette olvasgatni a Neues Pester Journal -kishirdetéseit, ijedten helyezkedett illő úrias pose-ba, ha a -komornyik lépteit hallotta közeledni.</p> -<p>Feszélyezte őket és egyszersmind csiklandozta egy eddig -szunnyadó érzéküket. Féltek tőle és mégis örültek neki, mint egy -szokatlan játékszernek, mely öreg gyerekek számára van kitalálva és -amint beteltek vele apródonkint, egyszersmind egy olthatatlan vágy -kezdett magának nyílást keresni.</p> -<p>– Mit ér az előkelő inas, – sóhajtá egy napon Krisztina – ha -senki sem tudja és nem látja?</p> -<p>– Nem értelek – dadogta János úr; de értette.</p> -<p>Egész nap gondolkozott valamin, nyögött, szuszogott, estefelé -végre megszólalt:</p> -<p>– Mit szólanál hozzá, Krisztina, ha egy fogatot szereznénk, egy -szép fogatot és valahányszor kikocsiznánk, a Georges ott ülhetne a -bakon.</p> -<p>Az asszony szemei felragyogtak.</p> -<p>– Oh, be szép lenne, János!</p> -<p>Egy hét mulva megvolt a pompás hintó két szép almásszürkével s a -következő vasárnap Georges-zsal kikocsiztak a ligetbe.</p> -<p>Boldogok voltak, de csak kevés ideig.</p> -<p>– Mit ér, – pattant fel Rózer úr egy alkalommal – hogy szép -kocsiban ülünk, hogy megbámúlják a kocsinkat, inasunkat, ha sem ők -nem tudják, kit irígyelnek, sem mi nem tudjuk, kik irígyelnek.</p> -<p>No, ez igaz volt. Rózerné azonban megtalálta a mediczinát.</p> -<p>– Az kellene, János, hogy az ismerőseink hozzánk jőjjenek. -<span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span></p> -<p>– Valami ilyesmi, – mondá az öreg úr komolyan.</p> -<p>– És hogy az inas szolgáljon fel az asztalnál.</p> -<p>– Természetesen.</p> -<p>– Miért ne adhatnánk hát diner-ket?</p> -<p>– Persze, hogy persze. Adjunk diner-ket, feleség.</p> -<p>Az asszonyság homloka elborult.</p> -<p>– Nem, nem! Hová gondolsz? Hiszen ahhoz szakács kellene.</p> -<p>– Ej no, úgy beszélsz, mintha csak egy szakács lenne a világon -és az is Rothschildnál szolgálna, ahonnan nem lehet elcsalni. -Meglesz a szakács, Kriska. Meglesz, ha mondom.</p> -<p>– János, te vagy a legnagyobb gavallér a világon!</p> -<p>Most azonban Rózer úr homloka borult el.</p> -<p>– Paperlapap! Bolondságokat fecsegünk, lelkem, mind a ketten. -Hiszen a diner-khez nemcsak inas szükséges és ebéd, hanem előkelő -ismerősök is, azt pedig nem lehet pénzen venni.</p> -<p>Rózerné elgondolkozott.</p> -<p>– Karlsbadból egy Bobor Károly nevű nyugalmazott ezredessel és -ennek nejével utaztam hazafelé. Olyan derék emberek, olyan -udvariasak voltak irántam, hogy azt hiszem, eljönnének az -ebédünkre, ha szépen meghívnók őket.</p> -<p>– Bah! – kiáltott fel egyszerre János úr örvendezve. – Tegyük -össze, amink van! Most jut eszembe, hogy Bibithy Gedeon -országgyűlési képviselő is eljönne.</p> -<p>– Ki az?</p> -<p>– Az ő erdejéből vettem a parkett-koczkákra való fát. Egy -eladósodott ember, de képviselő. S egy képviselő, egy igazi, eleven -képviselő nélkül nem is képzelhető, fiacskám, elegáns ebéd. -<span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span></p> -<p>– Az egyszer úgy van – mondá meleg meggyőződéssel Rózer-mama. – -S milyen párti?</p> -<p>– Fájdalom, kormánypárti.</p> -<p>– Ejh, hagyd el, János, még talán jobb. Hátha valami érdemrendet -szerezhetne neked; olyan pompásan illenék ebédjeinken a -frakkodra.</p> -<p>Rózer úr fülig vörösödött.</p> -<p>– Hallgass, Kriska, hallgass… és lesüté a szemeit szégyenlősen, -a tenyerét pedig a felesége szájára tapasztá.</p> -<p>Diktum-faktum, az ebédek tartása határozattá vált. Persze, -mindez nem ment csak olyan könnyen, egyszerűen: a régi kopott -patriarchalis bútorok közé nem lehetett oly előkelő személyeket -hívni – tehát uj, pompás garnitúrákat kellett rendelni Bécsből s e -fényes holmit nem lehetett bevinni azokba a szűk zugokba, át -kellett alakítani az egész emeletet, felmondani a lakóknak és -szalónokat, szellős termeket csinálni a bérlakásokból s mindehhez -sok idő kellett, sok gond, sok pénz.</p> -<p>Most már tehát megtörtént szívük vágya. Ebédek voltak náluk, -amelyeken csakugyan részt vett Bobor nyugalmazott ezredes szép -fiatal nejével; némelykor a képviselő is megjelent, de ez mindig -sok utánjárásba került. A többi vendégek az elhalt gyermekek -keresztszülőiből s azok családjaiból kerültek ki. Ismerőseink közül -ott lehetett látni Sartory Pált is – aki azonban a fejét csóválta a -látottakon s gúnyos megjegyzéseket gyártott a polgári körökben a -híres ebédekről.</p> -<p>Azonfelül, hogy igen megszólták Rózerékat a régi ismerőseik, -hogy kígyót-békát kiáltottak nagyravágyásukra: «Bolondok, tönkre -teszik a leányuk jövőjét. Nagy úr el nem veszi, ha csak a pénzeért -<span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span> nem, az pedig keserves. – Onnan, ahol -tisztelnék őket, kilépnek oda, ahol kinevetik.» Mondom, azonfelül -sem hoztak ezek az ebédek nagy örömöket. Sőt.</p> -<p>Az ezredes nem volt jó anyagi viszonyok közt s igen gyakran -szerette mondogatni, midőn Budapest piaczainak drágasága jött -szóba:</p> -<p>– Gráczban kellene laknom, de túlságosan szegény vagyok arra -nézve, hogy egy olyan koldús városban megélhessek.</p> -<p>Ebben a mondatban pedig shakespeare-i mélység lakozott és Rózer -úr, bár nem volt tudományosan művelt ember, megértette azt, -mivelhogy Bobor ezredes minduntalan apró kölcsönöket szeretett -kérni ismerőseitől s azokat soha vissza nem adta.</p> -<p>Bobor ezredesék tehát, az igaz, hogy szépen festettek az -asztalnál, mert az asszony, született Plichta Mária, gyönyörű volt -vörhenyes hajával, tejfehér arczával, élveteg piros ajkaival és -Mária Teréziaszerű termetével, az ezredes pedig sokat mutatott -uniformisában, rendjeleivel, de sokba kerültek Rózernek.</p> -<p>Eleinte még volt valami charme-ja a dolognak. Az első baráti -kölcsön után az ezredes pertu lett Rózerrel s ez Rózernek jól -esett; de a «te» csak állandó kellemetlenségek forrásává változott, -mert most még szabadabban mondhatta vagy írhatta az ezredes: -«Rózer, vén czimbora, adj hamar ötven forintot.» A második nagy -kölcsönnél az ezredesné lett pertu Rózernéval, ami Krisztina -asszonyt kétségtelenül igen boldoggá tette. Apródonkint pertu lett -keresztül-kasul a két család; Boborné Rózerrel, Bobor Rózernéval és -mindnyájan a szépen kifejlett deli Rózer Annával és a fiatal -Rózerrel – ami <span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span> Boborék részéről olyan benső s különös -viszonyt pecsételt meg, mely bizonyos vagyonközösséget is -természetessé tesz, a következő észjárás szerint:</p> -<p>– Rózeréknak többjük van, mint kellene, nekünk ellenben -kevesebbünk van, mint kellene: ilyen viszonyok közt aljasság volna -Rózeréktől, ha nem segítenének rajtunk.</p> -<p>Segítették is, mert hát mivé lennének az ebédek az ezredesék -nélkül? Az ebédeket nem lehet többé abbanhagyni, ez csúfság -tárgyává tenné őket az egész városban. Nem, azt nem teszi Rózer -János, inkább meghal. S az ezredesnét lehetetlen pótolni. Oly szép, -oly előkelő és kápráztató (Anna tanulhat tőle), sokat látott, sokat -tud, sokat hallott s nem hogy elfelejtene abból valamit, inkább -hozzá ad. Nem, az ezredesnét nem lehet nélkülözni az ebédeken.</p> -<p>Ah, ezek az átkozott ebédek! Mennyi bajt, keserűséget okoztak! -Bárcsak sohase fogant volna meg ez a gondolat.</p> -<p>Bobor a legcsekélyebb összekülönbözésnél gőgösen vágja a szeme -közé:</p> -<p>– Utoljára voltunk nálatok, Rózer, utoljára.</p> -<p>Amely esetben az egész Rózer-család megrémül, Krisztina asszony -fájdalmasan emeli a szemeit ég felé.</p> -<p>Bibithy képviselőt is csak nagy kuncsorgással lehet megszerezni, -négyszer kell meghívni, hogy egyszer eljőjjön. Nem, ez nem élet, -még kevésbé uraság. Rózer úr sokszor jő indulatba s ilyenkor -fel-alá száguldva a szobában, kiabálja:</p> -<p>– Nem, ez nem természetes… nem természetes, Krisztina.</p> -<p>Még súlyosabb lett a helyzet, midőn Bibithy Gedeon egy nap -császári és királyi kamarás lett s <span class="pagenum"><a name= -"Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> egy legközelebbi vasárnapon -lemondott az ebédről, azzal az indokolással, hogy rokonai számára -sincs elegendő ideje s valahol nagy társaságban ekkép nyilatkozott -– az ezredesné fülehallatára:</p> -<p>– Vigye a patvar az izék, a Rózerék ebédjét! Mikor hagynak már -végkép békét ezek a jámbor emberek?</p> -<p>Az ujdonsült kamarásnak ez a nyilatkozata csakhamar elterjedt a -polgári ismerősök közt, a József-téri «Virágbokor»-nál, a kerületi -körben és a régi pajtások, partnerek gúnyosan kérdezték Rózert:</p> -<p>– No, mi van Bibithyvel?</p> -<p>– Mikor találkozol Bibithyvel?</p> -<p>E neveletlen bugrisok, kik tűvel, árral és egyéb éles -szerszámokkal keresték kenyerüket, igen jól tudtak szurkálni -szavaikkal és beszőni beszélgetésükbe: «Bibithy, Rózerünk -kebelbarátja» s még több efféle csípős, maró dolgokat, amivel -Rózert kihozták a sodrából, úgy, hogy elrohant régi kedvencz -tanyáiról, mint a megsebzett vad s fogcsikorgatva átkozódott -otthon:</p> -<p>«Ostoba ember voltam, hogy ilyenbe ártottam magamat. De most már -nem hagyhatom abba. Most már a szégyen ölne meg. Ki kell gondolni -valamit. Egy tromfot kell kiadni, egy nagy tromfot, amitől hanyatt -esnek a gúnyolódók.»</p> -<p>Éjjelente rágyujtva selmeczi pipájára (mert nappal nem mert -pipázni Georges miatt), e théma fölött kalandozott el nyugtalan -elméje. Ott járt örökké a Múzeum mögötti negyedben, a büszke, -czímeres homlokzatú paloták között; látta a lépcsőkön lelépegetni a -finom rezedaillatú selyemruhás delnőket, köztük az ő Kriskáját is. -Aztán még egy nagyobbat <span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span> lépett a fantáziája s besurrant a fényes -herczegi várakba, kastélyokba, melyekről annyit olvasott lapjaiban, -hol kardos ős apák és anyák lógnak a falakon; vezérek, országbirák, -bíbornokok s mindenkiről egy legenda szól, aztán (eközben a pipája -is kezdett kialudni) elszárnyalt felkorbácsolt lelke egész a -királyi trónusig s el-elmerengett a káprázatos gondolaton, hogy ha -ő király volna, mit csinálna… Hát azt csinálná, biz Isten megtenné, -elmenne egy ebédre a Rózerékhoz… Mikor nem is várnák, mikor nem is -gondolnák, csak úgy betoppanna egyszer: «Hipp-hopp, itt vagyok, -hogyha szívesen látnak.»</p> -<p>Ezen az édes gondolaton vagy egy ilyenfajtán szokott elaludni -Rózer úr, következéskép nem lehet csodálkozni, szerény véleményem -szerint, hogy midőn tegnapelőtt az «Első magyar földtehermentesítő -bank» ügyében nála jártunk, olyan extravagans ajánlattal lépett fel -velünk szemben, illetve általunk Méltóságod kegyes színe elé.»</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3>VI.<br /> -EGY «KÍNOS» ÜGY.<a name="FNanchor_6" id="FNanchor_6"></a><a href= -"#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a></h3> -</div> -<p>– Eddig van – mondá Radován diák és letette a paksamétát.</p> -<p>– Jól <i>kieszkábálta</i> az ördöngős fiskális – jegyzé meg -Zrinyi, ki nagy érdeklődéssel hallgatta végig Rózerék -rangkórságának történetét. – Nagyon mulatságos emberek. Istenemre -mondom, a könyezésig kaczagtató. Eredj el holnap, Radován és -értesítsd ezt a Rózert, hogy vasárnap én és Juranics náluk -ebédelünk. Jösz-e, Juranics?</p> -<p>– Zrinyi parancsol – felelte a szép horvát nemes, -meghajolva.</p> -<p>– És a kis szőke fruska semmi? Lőrincz, Lőrincz, te -elpirultál!</p> -<p>– Nem komoly lovagokhoz méltó csinyek – morogta Alapi.</p> -<p>– Eh, bolondság. Kun László király volt s mégse restelte az -efféléket.</p> -<p>– De torkára is forrtak.</p> -<p>Radován diák vette a kalapját s eltávozott az üzenettel -Rózerékhoz. Magukra maradván, komoly arczot vágott Alapi.</p> -<p>– Abban az ügyben jöttem, bátya. <span class="pagenum"><a name= -"Page_89" id="Page_89">-89-</a></span></p> -<p>– Igen, most délután lesz a tárgyalása a Nemzeti Kaszinóban, de -nem igen értem. Hát mi a substratuma?</p> -<p>– A dolog a következőleg történt – kezdé Alapi. – Mi, a -Juranicscsal, lehet vagy két hete, egy este benéztünk az orfeumba, -ott egy kissé borozgattunk is, néhány ismerős odaült az -asztalunkhoz, vigan beszélgettünk, amint egyszerre arra lépeget -valami báró Perjéssy Mihály, egy tejfeles szájú siheder. Hivták -néhányan, hogy üljön közénk, azt mondja gőgösen: Nem ülök olyan -asztalhoz, ahol nem mindenki kóser ember. Hát ki nem kóser? – -kérdik. Hát az Alapi úr – mondja és tovább megy. Kérdezem a -szomszédjaimtól, mit jelent az, hogy nem vagyok kóser; ezek aztán -magyarázzák, ki jól, ki rosszul, míg végre megértettem, hogy azt -jelenti, mintha nem volnék becsületes ember. Ejnye, szedte-vette -czinegéje! kiáltottam dühösen, hozzatok hamar kardokat, de bizony -nem voltak ott kéznél kardok, de a báró is eltünt. Az asztaltársak -megnyugtattak, hogy sebaj, küldjek el hozzá reggel segédeket, mert -az így szokás, azok aztán majd megállapítják, hol és mikor kell -megverekedni és kiállítják, a jegyzőkönyvet. Hát az mi? Hogy t. i. -a jegyzőkönyv? Mondták, hogy ilyet minden verekedés után ki kell -állítani, mert ez bizonyítja, hogy az ember becsülete korrekt.</p> -<p>– Ostobaság! – vágott közbe Zrinyi. – Hiszen akkor nekünk egész -bibliotékákkal kellett volna feltámadnunk.</p> -<p>– Reggel aztán elküldtem a báróhoz Juranicsot és Patacsicsot; a -báró is megjelölt két embert, akik azt mondták az enyéimnek, hogy a -báró nem verekszik meg velem, mert elintézetlen ügyem van. -<span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span> No, ha nem verekszik meg, mondám, öltsön -magára szoknyát és szagoljon otthon az anyja mellett -rozmaringot.</p> -<p>– És aztán?</p> -<p>– Most aztán minden abbamaradt, mígnem tegnapelőtt megjelent az -ujságokban, hogy ki akarnak ballotirozni a kaszinóból.</p> -<p>– Mi az a kiballotirozás?</p> -<p>– Én se tudtam, megkérdeztem: azt mondják hogy annyit jelent, -mintha kilöknének a kaszinóból.</p> -<p>– De hisz ez semmi, mert ha oda nem mégysz, hát ki nem -lökhetnek. Nagy szamarak ezek a mostani emberek. És én kezdem is -már pedzeni, hogy miben sántikálnak. Mikor ide jöttünk, mindjárt az -első napokban behoz a szállodámbeli portás egy kártyát, amelyen egy -ismerős miniszter neve áll, a kártya egyik füle be volt hajtva. -Minek ez a papiros? kérdeztem a portástól. «A miniszter úr -látogatást tett önnél ma.» Én nálam, hiszen egész nap itthon -voltam, nem láttam én egy fiát se. A portás nevetett: «Hát persze, -ő maga nem volt fenn, de a kártya az éppen annyi, és ha most már -méltóságod akarja visszalátogatni, szintén küld egy ilyen behajtott -fülű kártyát.» Hát hallottatok már ilyen marhaságot, hogy két -papiros találkozik két ember helyett. Én hát azt sejtem, Gáspár -öcsém, hogy valami kártyára ráirják a nevedet és azt lökik ki a -kaszinóból; mert igazán nevetséges szokásaik vannak.</p> -<p>E pillanatban megcsendült a telefon a másik szobában: Radován -diák, aki egyedül értett az ördöngős ládikához, nem lévén otthon. -Zrinyi odaszólt az egyik alabárdosnak, mert, mint otthon, -Csáktornyán vagy Szigetváron, most a bankban is mindig két -alabárdos állt az ajtónál: <span class="pagenum"><a name="Page_91" -id="Page_91">-91-</a></span></p> -<p>– Eredj, Mihály, szólits valakit, hogy a telefonhirt -átvegye.</p> -<p>Kis vártatva bejött nagy hajlongva Zrinyi Mór.</p> -<p>– A kaszinóba várják méltóságodat az Alapi-ügyben, hogy azonnal -méltóztassék jönni.</p> -<p>– Üljünk hát kocsiba, Gáspár, majd elmondod útközben a -többit.</p> -<p>Tényleg az «Alapi-ügy» foglalkoztatta most a közvéleményt s a -becsületbíróság mai tárgyalása elé nagy érdeklődéssel tekintett a -közönség, mely szereti az ilyen eseményeket. Mert azok a nagy -vadak, akik itt ejtetnek el, gyönyörködtetik a nagy közönséget. Épp -úgy, mint Spanyolországban a viadorok kezei által elpusztuló bikák. -Más bikát! ordítja a közönség, ha az egyik elvérzik. A mészáros is -sok bikát megöl, de azok a bikák nem érnek semmit – csak azok, akik -a szintéren buknak el.</p> -<p>Alapi pedig úgy jutott a krédóba, hogy a fiatal báró Perjéssy -vonakodott neki elégtételt adni – mert, mint mondá, elintézetlen -ügye van.</p> -<p>E nyilatkozat hirtelen elterjedt a gentleman-körökben. -Elintézetlen ügye van! Hajrá! Hol van? Merre van? Ide vele?</p> -<p>A dologtalanok, mint a saskeselyük, ráereszkednek egy ilyen -elintézetlen ügyre.</p> -<p>Hát ki is ásták hamarjában. Egy lap ugyanis azt irta vagy két -hónap előtt, még a megérkezés mézes napjaiban, hogy Alapi Gáspár -voltaképen nem halt meg Szigetvárnál, hanem valamiképen elmenekült, -mert 1572-ben, tehát Zrinyi eleste után jóval, ő volt a horvát -hadsereg vezére, amikor elfogta a hires «parasztkirályt», Gubecz -Mátyást, sőt később horvát bán is lett. Lehetetlen tehát, hogy -Szigetvárnál föltámadt volna ez az úr. Semmi <span class= -"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> köze -Szigetvárhoz. Alapi úr minden valószinűség szerint egy ügyes csaló. -Ha igazán ama nagykemléki Alapi Gáspár, akkor a barátait teszi -lóvá, elhitetve, hogy velük halt meg, – mikor ez most rá nézve -előnyös; vagy ha tényleg velük halt meg és velük támadt föl, akkor -egyáltalában nem Alapi.</p> -<p>Ez a közlemény feledésbe ment, elcsúszott akkor, s a nagy -nemzeti lelkesedésben Zrinyi főembereivel együtt, simán bejutott a -Nemzeti Kaszinóba. Most egyszerre földeríti báró Perjéssy az esetet -és ott fekszik a magas testület bonczasztalán a Perjéssy-féle -konfliktussal együtt tehát két elintézetlen ügy. Csudálatos -lendülettel és vehemencziával vitáztak. Széchenyi István a falról -hallgatta őket.</p> -<p>A kaszinó könyvtárnoka a homlokát tapogatta, azt hitte, megőrült -és viziókat lát, midőn a legkoczkásabb nadrágú magas uraságok -könyveket jöttek keresni, krónikákat, történelmeket s bujták nagy -mohósággal, lelkendezve. Néhányan, a hevesebbek, kiballotirozási -indítványt nyujtottak be.</p> -<p>A Zrinyi-csoport hivei, akikben még a kegyelet dolgozott, -ellenezték a botrányt és azt kivánták, hogy egy becsületbiróság -hozzon előbb több világosságot az ügybe; a formát könnyű -megtalálni. Az ő kiindulási pontjuk az volt, hogy Alapi, nem lévén -hozzászokva a XVI-ik században a lap-olvasáshoz, nem vette észre az -inkriminált közleményt; barátai szintén nem voltak lapolvasók, -tehát ők sem mondhatták meg neki; nagyon eleinte történt; föl lehet -tenni tehát, hogy Alapinak csakugyan nem volt tudomása a hirlapi -sértésről. Igaz ellenben, hogy a történelemben előforduló adatok -súlyosan esnek latba Alapi ellen és igen kellemetlenül érintik a -kaszinó leghiggadtabb köreit, különösen nehezen <span class= -"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> -reparálható mulasztás, hogy a Perjéssy-eset után annyiba hagyott -mindent, ahelyett, hogy a becsületbíróság elé vitte volna a -dolgot.</p> -<p>A kiballotirozási indítványt visszavonták ideiglesen, s miután -Perjéssy is beleegyezett, a becsületbíróság megalakult. Egyik tagja -Zrinyi volt, aki, amint látjuk, későn érkezett, s sietve ment a -tárgyaló terembe, Alapit kívül hagyván, ha szükség lenne -felvilágosításaira.</p> -<p>– Már várnak ott bent – mondá Kricsi gróf, egy nyurga fiatal úr, -ki a ruhatár felé sietett. – Der arme Kerl, dieser Alapi!</p> -<p>– Miért sajnálod? Mit történhetik vele? – kérdi könnyedén -Zrinyi.</p> -<p>– Disqualifikálják, bruder.</p> -<p>– És mi baj lesz ebből? Mit jelent az? Mert én nem tudom ezeket -a mizimázi fogalmakat.</p> -<p>– Hát senki se fog vele többé megverekedni.</p> -<p>– De hisz az jó neki, te bolond. Egy ember, aki verekedhetik, de -ő vele nem verekednek. Ezt már másodszor hallom. Legyen hát -eszetek, hogy ilyeneket beszéltek.</p> -<p>Kricsi gróf vállat vont; csudálkozó grimaceokat vágott és lefelé -indult a lépcsőkön – Zrinyi pedig eltünt a tanácskozási terem -ajtajában.</p> -<p>Ott ültek már az asztalnál mind a négyen azzal a fönséges -komolysággal, amelyet ez az ujmódi pallos-jog kölcsönöz az -arczoknak. Alapinak Csáky György volt a másik bírája, ki épen -tegnap tért vissza a Szepességből. Az ellenfél részéről két főúr -szerepelt; elnöknek egy fehérhajú aggastyán, hires katona.</p> -<p>Mind felálltak, mikor Zrinyi belépett, mintha egy -incognitó-király jönne. Csak a Kricsi-féle nyeglék <span class= -"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> merték őt -brudernak szólítani. Azok mindent mernek. De olyan is volt Zrinyi, -mint egy régi király: nyájas, természetes, egyszerű és mégis -méltóságteljes.</p> -<p>– Jó napot, urak! Hát mit akartok az én derék Alapimmal? – -köszönté őket, vidáman helyet foglalva az asztalnál. – Mit vétett -nektek?</p> -<p>– Hát kezdjük meg, urak – szólt az elnök – vegyük először az -első elintézetlen ügyet, ahol csalónak nevezik Alapit.</p> -<p>S ezzel felolvasta az ujságlapból az «Ál-Alapi» czímű -közleményt.</p> -<p>Zrinyi figyelmesen hallgatta.</p> -<p>– Szemtelenség! – fakadt ki ingerülten – egy szó se igaz. Ő -velünk volt, velünk rohant ki, velünk halt meg és velünk támadt -fel.</p> -<p>– Láttad, mikor meghalt? – kérdé az elnök csendesen.</p> -<p>– Nem láthattam, mert sűrű füstben rohantunk ki; a saját -kardomat se láttam, amelylyel vagdalkoztam.</p> -<p>– Te sem láttad, Csáky?</p> -<p>– Engem mindjárt a hidon halálos golyó ért – én se -láthattam.</p> -<p>– Ennyire volnánk. Most már hallgassátok meg a történelmet.</p> -<p>Egy csomó könyv hevert az elnök előtt, azokból kezdte -felolvasni, hogy Alapi Gáspár megmenekült Szigetvárott, Kanizsa -kapitánya lett 1572-ben; Horvátország bánja volt 1574-ben -Draskovics Györgygyel együtt.</p> -<p>– Lehetetlen! – hüledezett Zrinyi. – Miféle őrült diákok irták -ezeket a könyveket?</p> -<p>– Hiteles adatok és okmányok alapján áll <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> minden -állítás – ellenveték a Perjéssy bírái. – Kinek higyjen az ember, ha -a történelemnek nem?</p> -<p>Zrinyi fitymálóan intett a kezével és hitetlenül csóválta a -fejét.</p> -<p>– Had lássuk, mi van ezekben a könyvekben én rólam?</p> -<p>Az elnök elmosolyodott s kinyitotta a legfelül álló -Pallas-Lexikont, felolvasván onnan a Zrinyiről szóló adatokat.</p> -<p>Nagy álmélkodással bólingatott a fejével.</p> -<p>– Az ördög vigye el a szerszámotokat. Szörnyüség, hogy ezek a -kis bolhák (a betüket értette) összefogdossák a cselekedeteinket. -De az Alapi-dolgot még sem hiszem. Képtelenség az! Hiszen -unokaöcsém nyilt szellemű ember s csak szólt volna nekem. És akkor -nem is velünk támad vala fel. Várjatok, amíg beszélek vele, odalent -sétál az utczán.</p> -<p>– Fölösleges, – vélte az elnök – mert az nem lényeges, hogy -Szigetvárnál esett-e el, vagy később.</p> -<p>– Igaz, – bizonyítá Csáky György – még ha úgy volna is, ő még -csak érdemesebb hazafi ezzel, mert mikor már mi porladoztunk, ő még -mindig forgatta kardját a hazáért.</p> -<p>– Hogyan?! – kiáltott fel Zrinyi. – Az nem lényeges, hogy igaz-e -a közlemény vagy nem?</p> -<p>– Nem. A lényeges az, – folytatá az elnök – hogy az illető -ujságíróval Alapi meg nem verekedett.</p> -<p>– Úgy van, úgy! – bizonyítgatták a Perjéssy-pártiak.</p> -<p>– De ha nem tudta! – vetette föl Csáky György.</p> -<p>– Az mindegy! – vágott vissza egy sasorrú, <span class= -"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> kopasz -becsületbíró. – Ami szabály az szabály; az eset, sajnos, azok közé -tartozik, melyek disqualifikálnak.</p> -<p>– És mit jelent az? – pattant fel élesen Zrinyi. – Magyarázzátok -meg, kérlek.</p> -<p>– Aki ilyet eltűr magán, az nem gentleman, az nem lovag és nincs -hozzá joga többé, hogy fegyverrel kérjen elégtételt egy -gentlemantól.</p> -<p>Zrinyinek fejébe szállt a vére, halántékai lüktettek.</p> -<p>– Nem lovag Alapi?! – tört ki az indulattól remegő hangon. – -Alapi, aki száz csatán volt velem és aprította a törököt, aki nemes -tornát vítt Zulfikár béggel, kit a «szultán kardjának» hittak, aki -legyőzte az óriás gróf Salm Jánost, kétfelé hasítva a koponyáját, -aki négy nap, három éjjel ült egyhuzamban nyeregben Budától -Nagy-Kemlékig, folytonosan csatározva portyázó katonákkal. És az -nem lovag? – Fölkaczagott gúnyosan, mintha egy vizzuhatag kezd -ömleni. – Oh, nem; Alapi nem lovag. Hanem ti meg, akik itt hasaltok -a billiárdposztón, mióta az anyátok köténye mellől eljöttetek és -nem láttatok soha más vitézeket, csak akik helvét kártyákra vannak -festve, ti persze mind lovagok vagytok!</p> -<p>Ezzel rettentő öklét felemelte, olyat csapott dühében a vörös -mahagoni-asztalra, hogy rögtön kétfelé hasadt; hamutartók, -gyufatartók és a nagy foliánsok ugráltak rajta és gurultak le -szerteszét nagy csörömpöléssel, csattogással.</p> -<p>Ő pedig kirúgván a széket maga alól, rettentő furiával ment -ki.</p> -<p>– Miklós, hát ne menj! – kiálták utána konsternálva. -<span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span></p> -<p>– Félek, – mennydörgé az ajtóból, két hatalmas karját rázva – -hogy izzé-porrá zúzlak benneteket!</p> -<p>Zrinyi eltávozott az épületből is, senki se mert utána menni, -hogy visszahívja.</p> -<p>– Nem tanácsos ilyenkor – magyarázta nekik a szelid Csáky. – Ha -megbőszül, olyan, mint egy tigris; ha jó kedve van, olyan, mint egy -bárány.</p> -<p>A tanácskozást nem lehetett folytatni.</p> -<p>– Várjuk meg, míg Zrinyi lehűl – szólt az elnök. – Folytassuk -talán holnap.</p> -<p>Zrinyi haragos kivonulása feltünvén a többi termekben, mind -betódultak a kaszinó fürge, kiváncsi alakjai.</p> -<p>– Was giebt’s denn?</p> -<p>Különféleképen tárgyalták Zrinyi viselkedését, -felfortyanását.</p> -<p>– Nem érti a lovagiasság szabályait – nyafogta egy körteképű, -vörösre duzzadt szemü uracs.</p> -<p>– Ez nem járja a kaszinóban! – tüzelt a másik a monoklijával -hadonászva. – Er muss einen anständigen Ton annehmen.</p> -<p>– Sapristi, csak nem akarjátok Zrinyi Miklóst is -disqualifikálni?</p> -<p>És nyilván még többet is fecsegtek, csipkedtek volna, ha nincs -ott a robusztus termetű, piros képű Csáky György, aki kiváncsian -nézegetett embereket, tárgyakat, mert ma volt itt először s mohón -kérdezősködött mindenről.</p> -<p>– Kicsoda az az összevont szemöldökű úr a falon, aki, úgy -látszik, mintha haragudnék rátok?</p> -<p>– Az a Stefi Széchenyi.</p> -<p>– Ki az?</p> -<p>– Eigentlich, egy vasmegyei nagybirtokos; a Béla papája. -<span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span></p> -<p>– Mit csinált, hogy ide festették?</p> -<p>– Gott weiss was. Hagyta nekünk egy serleg és muszáj inni -belőle.</p> -<p>Alapi ezalatt künn sétált a Kossuth Lajos-utczában. A kis -termetű, vézna urat, akinek azonfelül a bal vállapoczkája is ki -volt nőve, egykedvűen taszigálták erre-arra a járókelők, kik ezen -jól locsolt utczában nyáron estefelé némelykor szinte megtorlódnak. -De ő nem bánta. Annyi csuda tárult eléje a kirakatokban, hogy nem -győzte bámulni. Különben is szerette a találmányokat. Fürkésző -elméje nem pihent, míg a dolgok végére nem bukkant. A -legprimitivebb iparczikkek órákra lebilincselték, olyanok, amiket -már senki se néz meg, mert készen találta, mikor született és -természetesnek találja, hogy ezek vannak. De Alapit a dugóhúzó is -bámulatba ejtette, hát még a gyufatartó a kanóczczal, hát még a -Halifax-korcsolyák. (Szent isten, mire való lehet az?) Itt ez, ott -az. Ezer meg ezer különös tárgy. Egy fehérnemű-kereskedésben -vászonpánczél, két almanagyságú kidudorodással a mell tájékán. Mi a -kő! Csak tán nem az asszonyok járnak most hadba? (De bizony ők -viselnek ebben háborút a férfiak ellen.)</p> -<p>Szóval: telt az ideje, jól mulatott; néhány ismerőssel is -találkozván a szigetváriakból. Mindjárt a Gránátos-utczánál szembe -jött vele Nagy Kristóf vitéz, aki a szatócsnéval állt volt össze a -mult hónapban. Nem volt valami jó kedvében szegény Nagy Kristóf; -nagyon lógott a bajusza. Apránkint aztán kivallogatta, hogy -otthagyta az asszonyt, mert megundorodott tőle. Egyszer éjjel, azt -mondja, hogy-hogynem, felébredt, gyertyát akart valami okból -gyujtani, de nem lévén gyufája, a felesége ágyához <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> botorkált, -ahol mindig szokott lenni az éjjeli asztalkán gyujtó. Amint keresi -sötétben, egyszerre letaszít valamit, nagyot koppan, csörren a -padlón. Gyufát gyujt és lehajol érte, hát, uramfia, egész testében -összeborzad – az asszony állkapcsája volt. Pedig éppen a szép fehér -fogai miatt szerettem bele, – hajtogatta nagy keservesen a szegény -Kristóf.</p> -<p>Még el sem bocsátá a nyavalyást, imhol a francziskánusok -épületéből már egy másik ismerős lép ki: Vinnyói János, a káplán, -tologatja a gömbölyű hasát.</p> -<p>– Megállj, barát! – kiáltá eléje Alapi. – Bizony már nem -láttalak száz esztendeje. Bolykánál vagy Dombovárnál beszéltünk -utoljára. Hát hogy vagy, barát, mit csinálsz?</p> -<p>Minden ügyét-baját ennek is kikérdezte apróra. (Ezért szerették -Alapit az emberei.) Hát papnak mi baja eshetnék? A papnak van esze. -Vinnyói bevette magát, mihelyt Pestre ért, a francziskánusokhoz s -úgy él ott, saját bevallása szerint, mint a pók. Megtanult azóta -kártyázni s ha megunja magát a francziskánusoknál, átmegy a pagátot -kergetni Budára, az irgalmasokhoz. Ott is szívesen látják.</p> -<p>– Hát éppen semmit se dolgozol, Joannes?</p> -<p>– Egy kicsit foglalkozom a tanügygyel. Egy kis kártyára valót az -is hoz.</p> -<p>– A tanügygyel? No és milyen módon?</p> -<p>– Verseket és történeteket dolgozok át a sacrécoeuröknél a -növendékleányok számára. Nagy költőket és írókat javítok át: -Ovidiust, Petrarcát stb.</p> -<p>– Ne beszélj!</p> -<p>Alapi kételkedve nézett rá. Alapi ajkai körül különben is mindig -ott játszott a malicziózus fanyar mosoly. De most talán indokolt is -volt, mert a barátot <span class="pagenum"><a name="Page_100" id= -"Page_100">-100-</a></span> ostoba fráternek tartották -Szigetvárott, aki nec ideam habet a költészetről.</p> -<p>– Így sétálva is azt cselekszem, – folytatta az egykori -várkáplán – éppen most javítottam át egy szép strófát.</p> -<p>Alapi kiváncsi volt, legott el kellett mondania Vinnyóinak a -versezetet:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Egy rózsaszálat kapott tőlem a -babám,<br /></span> <span class="i0">De kedvesem haragszik, nem -néze rám;<br /></span> <span class="i0">Mondám tehát: Add vissza a -rózsát, babám,<br /></span> <span class="i0">Hadd kopogtassak más -lány ablakán.<br /></span></div> -</div> -<p>– Ez a strófa, uram, egy nagy költőbül való, akit ismernie kell -az ifjuságnak, a neve nem jut eszembe, de nem lehet fiatal -szemérmetes lányok kezébe adni, hát eképen lészen fölékesítve az én -szövegemben s élvezhetővé téve a zsenge leánypalántáknak:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Egy pompás csontot kapott -tőlem a kutyám,<br /></span> <span class="i0">De a kutya haragszik, -nem néze rám;<br /></span> <span class="i0">Mondám tehát: Add -vissza a csontot, kutyám,<br /></span> <span class="i0">Hadd -kopogtassak más eb ablakán.<br /></span></div> -</div> -<p>– Hogy birtad ilyen szépen kigondolni? – nevetett Alapi.</p> -<p>– Nem nehéz az, nagyságos uram – jegyzé meg önérzetesen a -káplán. – Csak mindenütt kutyát kell tenni a fejér perszónák -helyére.</p> -<p>E pillanatban egy kéz nehezedék az Alapi vállára. «Zrinyi», -szólt, őt a kéz súlyáról felismerve és csak aztán fordult meg. -Valóban Zrinyi volt, izgatottan, haragosan s ügyet sem vetve a -várkáplánra, karján fogta Alapit.</p> -<p>– Gyere, gyere, sürgős beszélni valóm van veled.</p> -<p>Vonszolta sebesen, fújva és a botjával csapkodva a levegőben, -mintha kard lenne, a Koronaherczeg-utczán <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> át a -bank felé. Sokáig nem szólt semmit, de aztán még se állhatta meg, -elkezdte mingyárt ott az utczán:</p> -<p>– Hát mért nem mondtad meg azt nekem soha, Gáspár, hogy te nem -haltál volt meg Szigetvár alatt!</p> -<p>– Hogy én nem haltam meg Szigetvár alatt? – ismétlé Alapi -zavartan, révedezve…</p> -<p>– Mi az, Gáspár? Te megzavarodtál? Hát igaz?</p> -<p>– Nem tudom – dadogta Alapi s apró kék szemeit álmodozva, -meredten szegzé Zrinyire. – Igaz lenne? Gyanít valamit, Miklós -bátyám?</p> -<p>– Felolvasták a kaszinóban, a történelmekből, foliansokból.</p> -<p>– Mit?</p> -<p>– Hogy megmenekültél, hogy Kanizsa kapitánya voltál, aztán -horvát bán voltál egy ideig Draskovics Gyurival együtt, azzal a -szeplőssel.</p> -<p>– Istenemre, igaz! – ordíta fel Alapi, a homlokára ütve. – Hogy -is volt csak, hogy is volt… Hadd szedjem rendbe…</p> -<p>A bécsi-utczai járó-kelők mind megálltak, meg visszafordultak, -ha odább mentek, annyira feltűnő volt a kis vézna ember -viselkedése.</p> -<p>– Irják a könyvek, – folytatá Zrinyi – hogy egyszer, mint a -horvát rendek seregeinek vezére, valami paraszt királyt fogtál el, -valami Gubecz Mátyást.</p> -<p>– Igen, igen; kerékbe törettem a zsiványt. Mindenható az isten! -Valóban úgy történt minden.</p> -<p>– De hát mért tagadtad el akkor, mért nem szóltál nekem?</p> -<p>– Nem tudhattam. <span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span></p> -<p>– Hogyan? Nem emlékeztél volna?</p> -<p>– Emlékeztem, bátyám, de azt hittem, valami álom, valami -képzelődés nyűgöz le, vagy másoktól régen hallott história -nyomódott be emlékezetembe olyan élénken, mintha én magam lettem -volna abban a szereplő. Gyakran megtörténik ez. Minden összefolyt -előttem. Rémlett nekem, az igaz, hogy túléltem a szigetvári napot, -de féltem, kinevetnek, ha előhozakodom vele. S aztán nem -támadtunk-e fel együtt egy csoportban? Hihettem-e, hogy amit én -álmodtam, az valóság is lehetne?</p> -<p>– Csakugyan megfoghatatlan; ha így van, miért támadtál fel akkor -velünk?</p> -<p>– Igaz, bátya, a könyvek nem hazudnak; minden úgy történt; -kidomborodnak immár előttem a részletek: Szigetvárott a török -kezébe kerültem s felgyógyulásom után kiváltottak a rokonaim – -igen, mert sokáig feküdtem, tizenhét sebet kaptam Szigetvár -alatt.</p> -<p>– Tizenhét seb! A mennykőbe is! – szólt közbe Zrinyi. – Tizenhét -vitézi seb bizonyosan úgy vétetik az égben, mint a hazáért -elszenvedett halál. Értem most már, hogy köztünk támasztott fel a -gondviselés.</p> -<p>Az előbb még ádáz haragban tomboló hős ellágyult és gyöngéden -nyujtotta kezét Alapinak:</p> -<p>– Derék vitéz vagy, Gáspár öcsém. Hanem ezek a mostani -szattyán-emberek meg akarnak enni, mert rossz modorod van, -kellemetlenségeket mondasz nekik. Az ügyed nagyon rosszul áll a -kaszinóban.</p> -<p>Alapi csak mosolygott, mint a gyermek, akinek fogalma sincs a -veszélyről. Olyan évelődésformának vette az egészet, körülbelül -Zrinyi is. Úgy tűnt fel <span class="pagenum"><a name="Page_103" -id="Page_103">-103-</a></span> neki, mintha azzal ijesztgetnének -valakit, hogy mingyár lőnek egy bodzafapuskából.</p> -<p>Pedig igazán rosszul állott az Alapi-Perjéssy-féle affaire. -Csáky György, aki teljesen informáltatta magát, valóságosan hosszú -orral jött be a bankba a kaszinóbul: «Csinálni kellene nekünk is -valamit a holnapi tárgyalásra, mert Perjéssy hívei mindenféle módon -praeparálják a hangulatot Alapi ellen a kaszinó tagjai közt.»</p> -<p>Többen együtt jöttek Csákyval a Zrinyi ujkori barátai közül. -Ezek is mind amellett voltak, hogy nem elég azt bizonyítani -Alapiról, hogy derék, becsületes ember, mocsoktalan lovag, akár -maga a híres Lancelot, mert itt a forma uralkodik. A forma és -mindig csak a forma. A lényeg semmi, hanem a forma szent. A mostani -emberek olyan lovagok, mint amilyenek madaraknak a kitömött -madarak. Éppen nézegetett ma ilyeneket Alapi a kirakatokban. Ha -szépen áll a csőrük, a tollazatuk, hát tökéletesek, az nem tesz -semmit, hogy a belsejükben kócz van és nem vér, azért ők a forma -szerint kifogástalanok. Vigyázzatok, a formákkal ölik meg Alapit. -Hát a formák ellen hasonlóan formákkal kell küzdenie, mert a formák -embereinek csak megint a formák imponálnak. Jó lesz ennek folytán -valami okos, szakértő emberrel tanácskozni, például Gajári Ödönnel -vagy gróf Keglevich Istvánnal.</p> -<p>Csáky György szót fogadott és nyomban felkereste Keglevichet, -aki meghallgatván a tényállást, körülbelül tudta is már az összes -részleteket, műértően fontolgatva tekintett végig a tényeken, mint -egy finom szakács az elébe tett anyagokon, hogy mit lehetne azokból -kihozni, aztán egyszerre vidáman csettentett a nyelvével: -<span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span></p> -<p>– Nagyon egyszerű a kérdés. Azt kell mondani a holnapi -tárgyaláson, hogy az Alapi esete a szerkesztővel teljesen abnormis -és semmi szabály alá nem vonható.</p> -<p>– Mért?</p> -<p>Keglevich furfangosan nevetett.</p> -<p>– Mert Alapinál esetleges fizikai lehetetlenségek foroghatnak -fenn minden sértésért elégtételt vehetni.</p> -<p>– Hogy-hogy?</p> -<p>– Tegyük fel, hogy Alapiról Pray, Istvánffy vagy Jászai, szóval: -valamelyik olyan történetíró írta volna meg, hogy gazember, aki már -kétszáz év előtt meghalt, hogyan vehetne most magának Alapi azokon -szatiszfakcziót? Hát nem volna az lehetetlen? S ami lehetetlen, az -nem diffamáló. Nos, ebből aztán egyenesen az következik, hogy Alapi -abnormis személy. S ha abnormis, nem lehetnek rá kötelezők a -normális szabályok és kodexek.</p> -<p>Csáky majd a bőréből ugrott ki örömében s vitte haza nagy -sebbel-lobbal a fifikus tanácsot.</p> -<p>A becsületbiróság másnapra halasztott tárgyalásán csakugyan -használt az argumentum. A Perjéssy-párti birák meghökkentek. Ez -bizony igaz. A kopasz koponya eleget izzadott (mert a kopasz -becsületbiró vitte a szót), látszott rajta a kinlódás, de nem bírt -semmi ellenargumentumot kifacsarni. Az ilyen fejnél a mészkő is -hamarabb ad szikrát. Igaz vagy nem igaz, ők azért a felük felé -szeretnék hajlítani az igazságot, mert ők birák, s oda -argumentáltak, felhozván hetet-havat, hogy a felük még sem tartozik -megverekedni Alapival.</p> -<p>A másik Perjéssy-féle bíró megbetegedett az éjjel – tehát ujjal -kellett őt pótolni: báró Harkányi <span class="pagenum"><a name= -"Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> Frigyessel. Ez legalább -szeretetreméltó ellenség (vagy bíró – mert mindegy), közbe-közbe -vidám adomákat szőtt.</p> -<p>– Ezeket már hallottam – jegyzé meg Zrinyi.</p> -<p>– Hol? Kitől? – kérdé Harkányi röstelkedve.</p> -<p>– Még csáktornyai lakos koromban az ottani plébánostól.</p> -<p>A becsületbíróság gonoszul mosolygott a régi adomákon, de Zrinyi -gavallérosan viszonozta egy ujjal:</p> -<p>– Olyan világ van itt tiköztetek – mondá kedélyesen, a tárgyalás -argumentumaira czélozva – mint az én gyermekkoromban volt Ferdinand -és János alatt: Ferdinand is nevezett ki a megyémbe, Somogyba, -főispánt, Szapolyai is. A Ferdinand főispánja is megyegyülést -hívott össze Kaposvárra és megalakította a tisztikart: alispánt, -szolgabirákat, községi birákat, nemkülönben Jánosé is. Már most -aztán egy-egy faluban az egyik ember a Szapolyai hívének mondotta -magát, a szomszédja ellenben már a Ferdinand pártján volt és így -tovább. Ha két különböző párton voltak Péter és Pál és ha -összepereltek, hát egyik is a maga szolgabirájához vitte panaszát, -a másik is. Volt ebből nagy herczehurcza. Ha pedig egy párton -voltak és elmentek teszem azt a Szapolyai-párti bíróhoz, hát -amelyik elvesztette a pörét, legott átpártolt Ferdinandhoz, ahol -aztán okvetlenül megnyerte a Ferdinand-párti bírónál. Ezért tüntök -ti fel nekem olyan nagyon ismerősöknek. Mintha már találkoztam -volna az igazságaitokkal valahol.</p> -<p>Hosszas vita után végre az elnök, a katonaviselt fehér -aggastyán, az Alapiék argumentumainak adott igazat s meghozatott a -határozat, hogy báró Perjéssy elégtételt tartozik adni Alapi -Gáspárnak. <span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span></p> -<p>Nagy érdeklődést keltett a fashionable körökben a párbaj híre. -Egyébiránt mindenütt. Hogyne az ördögbe: Párbaj egy exholttal! Egy -Zrinyi korabeli vitézzel. Aki különben úgy néz ki, mint egy beteg -macska, vagy mint egy egészséges szabólegény. (Kricsi’s Worte.) Ah, -a Perjéssy, a kedves Miska báró. Irigylendő egy miskaság! (Auch -Kricsi’s Witz.) Mondieu, milyen rekord! Megvagdalni egy -renaissance-korabeli lovagot, egy afféle Bouillon Gottfriedet en -miniature.</p> -<p>A nevezetes esemény minden mozzanata reprodukáltatott a -lapokban. Ezek a papir-orgazdák szeretik a vért. Nagy farizeusok. -Ha meglátják a vért, lármáznak, szörnyűködnek, közzé keverik -könyeiket és tintájukat, de szeretik, kimondhatatlanul szeretik a -vért – a másokét.</p> -<p>És a Belzebub segíti őket. Nagy szenzácziót tologatott -eléjük.</p> -<p>A párbaj, mely egy vívóteremben történt, könnyű sértés lévén, -kardra ment, első vérre. Senki se gondolt szerencsétlenségre. A -Miska báró már két év előtt megkapta a «bajnok» czímet az -Athletikai Clubtól, hát nem csirke; – Alapi is tudja a módját, ha -el nem felejtette, hát egy pár bravour-suhintást mutatnak és végzik -valami szerény karczolással.</p> -<p>A felek kiálltak s Alapi csak játszott egy darabig a kis -báróval, még hátrált is, aztán mintha egyszerre megunta volna, hogy -elég volt már, bizonyos vehemencziával csillant meg kezében a penge -sajátszerű czikázással, amit, állítólag, egy arabstul tanult -háromszáz és néhány esztendő előtt.</p> -<p>Egyetlen könnyed vágással, annyi grace-szal, mint mikor egy -almát akar valaki elegánsan kettészelni, <span class= -"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> a -balhalántéktól kezdődve, végig a balszemen, a szájpadláson, -széthasította Perjéssy koponyáját, úgy, hogy megnyilt belseje, mint -egy bibliotheka, a szeme pedig kifutott s az irtózatos vágás el nem -végződhetvén a koponyán, utat hasított magának be mélyen a -vállpereczbe és ott átvágta az életeret. Élő emberek sohase láttak -ilyet. A Toldi Miklós ereje lakott ennek a vézna embernek a sovány -karjaiban.</p> -<p>– Ide, Farkas! Hamar Farkas! – rohantak az orvosok a -szivacsaikkal, tapaszaikkal, tűikkel.</p> -<p>Alapi Gáspár ellenben leereszté a kardját nyugodtan és -csendesen, a Perjéssy segédei felé fordult:</p> -<p>– Manu propria – mondá az ő szatirikus fanyar mosolyával. – -Reménylem, elismerik most már az urak, hogy az <i>igazi</i> Alapi -Gáspár vagyok de Nagy-Kemlék.</p> -<p>Azok szótlanul, megüvegesedett szemekkel néztek rá, mint egy -természetfölötti szörnyetegre.</p> -<p>Az orvosok mindent megtettek, amit lehetett, de nem volt -mentség: az elvérzést nem lehetett megakadályozni és az előhivott -mentők már csak holttestet találtak.</p> -<p>Volt nagy megrőkönyödés a városban. Az eset hire elterjedt, mint -a futó-tűz, egy óra mulva már a kis bogárhátú házakban is -beszélték, a Gellért alján és a távol Zuglóban fákat nyesegető -napszámosok közt folyt a szó:</p> -<p>– Megint bomlanak a nagyurak. Egyet leöltek maguk közül.</p> -<p>– Ostoba mulatság. Mikor vadaskertjük van és ölhetnének őzet is -vagy szarvast.</p> -<p>Bent a város közepén a Koronaherczeg-utczában pedig csoportokban -álltak ki a boltajtók elé <span class="pagenum"><a name="Page_108" -id="Page_108">-108-</a></span> az inczi-finczi varrólányok, -élőrózsák a művirágok között és sóhajtozva emlegették:</p> -<p>– Pedig, istenem, de szép fiú volt!</p> -<p>A hordárok rikácsolva árulták a lapok rendkívüli kiadásait: -«Halálos kimenetelü kardpárbaj!» A nemzeti kaszinó épületére -kitüzték a gyászlobogót. A képviselőház folyosójára Dr. Rosenberg -Gyula hozta meg a hírt s ott mingyárt azt kezdték firtatni, hogy -mit hagyott itt a halott; s minthogy nem volt egyéb, csak egy -vadászebidomító szövetkezetnek elnöke, azt találgatták, hogy kit -lehetne a helyére tenni. Mint minden megüresedett hivatalnál a -világon, itt is mingyárt mindenkinek Hieronymi Károly volt az első -gondolata – csak azután ágaztak szét a jóakaratok kevésbbé -tekintélyes egyéniségek közt.</p> -<p>A részvét a temetés napjáig (szombaton délután volt a Perjéssy -temetése) óriási módon felcsigáztatott, részint a lapok czikkei -által – melyekből csak néhány czímet kell fölemlíteni: «Középkori -brutalitás», «A holt vitéz suhintása», «Egy horvát Holubár» – -részint azon megható részletek miatt, melyek kolportáltattak. A -halál különben is nagyítóüveget visel s ha hirtelen visz el -valakit, a nagy sietésben rendesen ott felejti.</p> -<p>Ez az üveg szépnek, okosnak, felülmulhatatlannak mutatja az -elköltözöttet. Lángész volt, gavallér volt. A szívek húrjait -megrezegteti egy fájó gondolat s egy kis keserüség támad nyomában. -A halott igazsága erősebb, mint az élőé – az ő örökre becsukott -szemeiből világosabban látszik az őszintesége. Egyébiránt az összes -emberi hazugságok közül ez a legszebb.</p> -<p>Száz és száz koszorú borította el a koporsót s óriási tömeg -kisérte ki a temetőbe: rokonai, <span class="pagenum"><a name= -"Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> menyasszonya, a kaszinó -urai és az utczák dologtalan népei. Ez a csőcselék. Ez a ronda nép. -Ki adna ennek a véleményére valamit. És mégis ez a legnagyobb -pompa. Nagy pályák, nagy ambicziók, ragyogó életutak betetőzése. – -Ez, amit pénzzel nem lehet megvenni. Hogy megindulnak anyókák, -csizmadia-inasok, faczér pinczérek és székálló legények. A -pálinkás-söntések mellől, amerre a menet megy, előkullognak a vén -napszámosok és ők is mennek a hömpölygő népárral; kimenőt vesznek a -szolgálók és szakácsnők, hasonlóan belevegyülve a kavargó -embertömegbe, hol egy-egy mondás, szinte szikra égeti, izgatja, -háborítja a fogékonyakat.</p> -<p>– Bizony nem jó, nem szép, hogy a hajdani magyarok ölni kezdik a -mostaniakat.</p> -<p>Megy-megy a tömeg lassan, ünnepélyesen a koporsó után, mintha az -övé lenne. Ez alacsony, máskor közömbös rétegeket áthatja egy -homályos érzés, egy sejtelem, több, egy tudás, hogy most -<i>történik valami</i>.</p> -<p>És aztán? Aztán elmulik a temetés, bekaparták a halottat, egy -púppal több púp van a földön s egy evővel kevesebb itt fönn; egy -evővel, egy parancsolóval vagy egy szolgával. De az mindegy.</p> -<p>A nagy urak hazaoszlanak, a síró menyasszony elájul, a szülők -zokognak, a csőcselék pedig elérzékenyül ezeken – a közhangulatot -beszívja, mint az itatóspapiros a zsírt. Ezzel a közhangulattal -aztán oda csoportosul a Zrinyi-féle bank elé és elkezdi a -tüntetéseket.</p> -<p>– Abczug Alapi! Abczug Zrinyi!</p> -<p>Jó szerencse, hogy nem alszik a gondviselés. A rendőrség ott -toppan és szétkergeti őket.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>MÁSODIK RÉSZ.</h2> -</div> -<h3>VII.<br /> -A POÉZIS.</h3> -<p>Szarkák! Ti csacsogó, kedves jószágok, röpüljetek ma a -Zöldfa-utcza egy házára, ahol a Rózerék laknak. Láttatok már valaha -kéményt olyan vidáman füstölögni, láttatok már embert olyan -kevélyen lépegetni haza a templomból, mint Rózer urat? Meg-megáll -útközben nyájasan beszélgetni egy-egy ismerőssel, de nem sokáig, -csak egy vagy két perczig, ameddig elmondhatja: «De, jaj, sietnem -kell haza, mert gróf Zrinyi Miklóst várom ebédre.»</p> -<p>És már a hét elején kezdődött a nagy boldogsága, az övé, meg a -Rózer-mamáé. Összekombinálni az ebédet, scampikat rendelni -Fiuméból, kaviárt Orsováról, sajtot Fogarasról, fehér czipót -Rima-Szombatról, szőlőt Velenczéből. Aztán volt egy nagy gourmand -ismerőse, egy bonvivant porosz herczegnek az ex-segédtisztje, egy -nyugalmazott vén féreg, aki mindent megkóstolt, ami jó van a -világon. Őt is fölhajkurászta Rózer úr valahol a Nagymező-utczában -és az italneműek iránt tudakozódott, kérdezvén őt kerülgető után, -hogy mit tart a legurasabb italnak. <span class="pagenum"><a name= -"Page_111" id="Page_111">-111-</a></span></p> -<p>– Az igen relativ dolog – mondá, a szájával csettentgetve, lovag -Schmitt. – Atyám, néhai lovag Ulrich Schmitt, egy csésze theát -készített egy nap Suezben, barátjának: Sir Ralph Abercambrenek, aki -az angol sereget vezette a francziák Egyptomból való kiszorítására. -Atyám leleményes ficzkó volt, Rózer úr. A csésze theához a -Gangesból, a Themseből és Nilusból szerzett egy-egy kis vizet az -onnan jött és ott horgonyzó hajókról s ezek közé ausztráliai -kókuszdiót és amerikai nádmézet kevert, – úgy hogy mind az öt -világrész képviselve volt a csészében. Biztosítom önt, uram, hogy a -thea nem volt jobb bármely más theánál, de Sir Abercambre bizonyára -nagy élvezettel szürcsölte azt.</p> -<p>Még sok csudálatos italról és folyadékról emlékezett meg Schmitt -kapitány, míg végre megállapodtak a Pommery-secben, a -Rothschild-Moutonban és a Chablyban. Egy kis tokaji persze szintén -nem árt. De bármennyit fáradt is Rózer úr és Rózerné asszony, -mindent bőven kárpótolt azon percz édessége, midőn végre Georges -belépett a szalonba és az összegyült vendégek nagy meglepetésére -(mert Rózerék az effektus nagyságára dolgozván, csak éppen ezeknek -nem árulták el a nagy titkot) jelenté méltóságteljes -ünnepélyességgel:</p> -<p>– Gróf Zrinyi Miklós és Juranics Lőrincz urak.</p> -<p>– Ah! – röppent el minden ajkon. A szép Bobor ezredesné halkan -felsikoltott, forró és piros lett a képe, mint a láng. Rózer mama -ijedten kapott a frizurájához s mint valamikor hajadon korában, -megnyálazván ujjait, azokkal egyengeté simára. Georges egy ideig -szigorú pillantást vetett rá. Rózer kirohant a vendégek eleibe, -mint egy bolond. A szegény <span class="pagenum"><a name="Page_112" -id="Page_112">-112-</a></span> kis Anna pedig, akire senkise -figyelt, olyan fehér lett, mint a fal.</p> -<p>– Isten hozta! Oh, isten hozta!</p> -<p>Maga az ezredes is glédába állott, mintha egy Feldzeugmeister -beléptét várná.</p> -<p>De hát hiszen éppen az volt a Zrinyi egyéniségének varázsa, ha -belépett valahova, hogy úgy tünt fel, mintha mindig ott lett volna. -Rokonszenves volt, szinte ennivaló. Könnyed, fiatalos -mozdulatokkal. Oly egyszerű és mégis látszott rajta a nagy úr, az -oligarcha.</p> -<p>– No hát, eljöttem, – mondá, kordiálisan nevetve és a Rózer úr -kezét megrázva még odakünn – és ha jó lesz az ebéd, akkor -megcsináljuk a szerződést a házra.</p> -<p>Rózer úr arcza sugárzott.</p> -<p>– Oh, ne is tessék említeni… Ne is tessék. Kinevetnének, ha -megtudnák. Oh, nagy szerencse, nagy szerencse. Hát hiszen majd -megegyezünk. Mindenesetre megegyezünk. Csak ne tessék említeni.</p> -<p>Olyan zavarban volt, nem hogy a vendégeit eresztené elől, maga -futott be előre, mint egy uszkár s nagy szemöldeit -jelentőségteljesen mozgatva, hangosan kiáltá a lányoknak (ugyanis -ott volt a Sartory Pál két kisasszonya is):</p> -<p>– No, jön ám egy szép fiatal ember! Hm.</p> -<p>Már ott is volt a fiatal ember, Juranics, s maga is hallotta a -Rózer úr felkiáltását. Zrinyi a háziasszonynak mondott néhány -udvarias szót, a szegény teremtés nem tudta, mit tegyen; -keresztül-kasul futkosott a székek közt, hogy melyik a legszebb, -legérdemesebb (notabene egyforma sárgaselyem székek voltak a -szalonban), aztán felkapván egyet, fölemelte és megfujta, a -kendőjével lecsapkodta <span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span> róla a port, pedig nem is volt poros s -úgy vitte Zrinyinek, hogy üléssel kinálja.</p> -<p>Ennyi idő éppen elég volt, hogy Zrinyi és Juranics -megismerkedjenek mindenkivel. Bobor ezredessel is. Zrinyi melegen -rázta meg a kezét, ő is eltanult már egy-két ujkori frázist, -fölvett egy kis mázt.</p> -<p>– Sok szépet hallottam vitéz tetteiről – szólt nyájasan.</p> -<p>Mire a goromba öreg ezredes boldogan pirult el s meghajtván -fejét, nagynehezen mondta:</p> -<p>– Én is az önéiről.</p> -<p>De a bámulat fogta el, látván, hogy Zrinyi Miklós egyenesen a -feleségéhez tart s mint régi ismerősök kezdenek társalogni. -Mordizom adta! hogy lehet ez? A zöldszemű szörny kombinálásra -ösztökélte. Nem valami fiatalkori ismeretség? Eh, hiszen Zrinyi -háromszáz év előtt élt. Mariska pedig csak harmincznégy éves. De -mégis ismerik egymást. Ez tény, ez látnivaló. Megfoghatatlan -valami.</p> -<p>Iparkodott is legott a közelükbe férni, hogy miről beszélnek, -mert eddig csak egy pár szó ütötte meg a fülét messziről:</p> -<p>– Mily meglepetés? Hogy jut ide? – kérdé a szép ezredesné és -szeme, arcza szikrázott, még a rőt haja is szikrákat látszott -hányni.</p> -<p>– Mert most már én vesztettem el valamit – felelte Zrinyi -kedélyesen.</p> -<p>– No, ugyan mit? – S az asszony negédesen vetette hátra -fejét.</p> -<p>– Találja ki.</p> -<p>– Miért nem mondja inkább, hogy találjam meg?</p> -<p>És hamisan lesütötte a szemeit. <span class="pagenum"><a name= -"Page_114" id="Page_114">-114-</a></span></p> -<p>– Hiszen mondanám én, – nevetett Zrinyi – de…</p> -<p>– Hiszen találnám én, – nevetett vissza a szép asszony – de…</p> -<p>– Eh, csak ez a sok «de» ne volna, ezek az útonálló zsiványok, -akik akadályoznak, kifosztanak…</p> -<p>– Az enyém nem zsivány – incselkedett az ezredesné, a -narancsszín keztyűivel legyezgetve magát kaczéran. – Az enyém csak -egy kövér kanonok, aki azzal rémítget, hogy nagyon le kellene -hajolni.</p> -<p>– Az ördög vigye azt a kanonokot, rám nézve ő tisztelendősége -mégis csak utonálló.</p> -<p>Különös párbeszéd volt, senki sem értette a magját, de mégis azt -a benyomást tette, mint két damaszkusi kardpenge, amelyik a -másiktól ad szikrát.</p> -<p>Zrinyi elemében volt. Harun Al Rasidnak képzelte magát, aki -Giafar vezirével kalandon van, Bagdad egyik külvárosában. Egyszerre -megfordult, éppen mire odaért az ezredes s észrevévén, hogy -Juranics Lőrincz már ráakadt a zugligeti kis leányra, maga is -odalépett Rózer Annához s megcsipkedte arczát, öreg bácsi -módjára:</p> -<p>– Derék Juranicsom csak mindég megérzi, hol vár rá a legnagyobb -veszedelem.</p> -<p>Anna arcza lángba borult, lett fehér rózsából piros rózsa.</p> -<p>– Sokat búsult a fiú maga után.</p> -<p>Anna lehúnyta a szemeit, hosszú pillái mint selyemrojtok -rezegtek édes arczán.</p> -<p>– Ah, Istenem! kicsufolnak – rebegte.</p> -<p>– A holtak nem hazudnak, szép kis húgom.</p> -<p>Aztán sorba vette a vendégeket, mindenkivel <span class= -"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> váltott -néhány szót. Sartory Pálnak, aki már régi ismerőse, elmagyarázta, -hogy a régi Pest hogyan nézett ki (az öreg Sartory, mint egy kovács -műhelybeli fujtató, folyton sóhajtozott ama régi Pest után), majd -Wladával, a doktorral diskurált és Schmitt kapitánynyal, aki -szintén jelen volt. De mind ez csak perczekig tartott, mert Georges -jelentette, hogy tálalva van, mire az ebédlőbe mentek a vendégek és -helyet foglaltak. Az asztalfőn az ezredesné ült, jobbfelől mellette -Zrinyi, balfelől a háziasszony, mellette Bobor ezredes, aztán -vegyesen tarkítva az elhalt Rózer-gyerekek keresztmamái és a -férfiak, Schmitt kapitány, Sartory Pál és dr. Wlada; míg ellenben -Juranics a házikisasszony és az egyik Sartory-leány, a Zsófi közé -került.</p> -<p>Az ezredesné picziny lába mindjárt a leves után a Zrinyi lábára -talált valahogy rátévedni, amely tévedés aztán egész a sajtig -permanencziában maradt és Szigetvár hős védője igen örült, hogy ez -a szokás még ki nem veszett. Csak nemrég is (egy évvel a szigetvári -veszedelem előtt) ezzel a selymasággal töltötte idejét egy nagy -ebéden, Pozsonyban, Salm grófnál, a Kanizsai Orsolya lábacskájával. -Vannak hát halhatatlan szokások. Az emberiség csak a magas -régiókban, a felületen módosul, a napfénynél, ahol látják, de -örökké változatlan marad, ahol nem látják – az asztal alatt.</p> -<p>De még sok esemény vár ránk, nem időzhetünk bőven az ebéd -leírásánál, melyről sokat fognak pedig beszélni Sartoryék és az -elhalt gyerekek keresztszülői. Az tény, hogy minden jó volt; a menü -tökéletes, a tálalás szédítő gyors, akárcsak a királynál. Zrinyi -hangulata egyre emelkedett, meg tudott az ott nyerni egy pár szóval -minden embert, <span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span> de különösen Bobor ezredest, akivel -vis-à-vis ülvén, sokat diskurált.</p> -<p>– Milyen csatákban vett ön részt, ezredes?</p> -<p>– Ott voltam Sadovánál, uram.</p> -<p>– Nos és mi lett önökkel?</p> -<p>– Megvertek, meghátráltunk.</p> -<p>– Csudálom, hogy ilyesmi megtörténhetett, ha ön is ott volt.</p> -<p>Bobor kevélyen pödörgette ősz bajuszát.</p> -<p>– Teringettét, magam se értem a dolgot. De egy ember csak egy -ember, uram.</p> -<p>Bobor ezredes az ebéd végén a kávénál kijelentette, hogy I. -Napoleon után Zrinyi Miklóst tartja a legkülönb embernek, s aki ezt -kétségbe meri vonni, azt két egyenlő darabra vágja. S ezzel -szétnézett vérbeborult szemekkel a társaságban, mint egy felbőszült -oroszlán, mert ha bort kóstolt, rabiátus lett.</p> -<p>A pompás borok különben mindenkire megtették hatásukat. Juranics -régi magyar nótákat énekelt, melyek rendkívül tetszettek. Rózer -Anna álmatagon hallgatta, hátradülve kissé egy fauteuilben és -nézte, nézte, egyre nézte ölébe eresztett jobbkeze ujján a kis -mélyedést, amit egy gyűrű viselése okozott. Egy kis zöld -topázgyűrű, ami most nincs ott, pedig még ott volt azelőtt. Nem -álom-e, hogy nincs ott? Nézi, nézi és nem álom. Valaki megfogta a -kezét az ebéd alatt és a régi idők udvarlási módja szerint lehúzta -nagyügyesen a szegény kis topázgyűrűt. Mégis csak nem szép attól a -valakitől.</p> -<p>Wlada doktor hasonlóan el volt ragadtatva a Juranics hangja -által s elfogván a sürgőforgó Rózeréket, lelkesen szedte szavakba -kitörő érzelmeit.</p> -<p>– Milyen koloritja van! Gyönyörű dolgok. Szeretném tudni, hol -lehet ilyesmit élvezni. Dalokat, <span class="pagenum"><a name= -"Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> melyeken a dédapánk -nagyapja érzelgett. Királyoknak való mulatság! Gratulálok az önök -ebédjéhez, Rózer úr és asszonyság! Én már herczegeknél is ebédeltem -– de az mind schmarn.</p> -<p>Rózeréket ugyan kár volt villanyozni, Dunába vizet csurgatni; -most se birtak már a kevélységükkel, majdnem szétrepesztette -őket.</p> -<p>– Doktor, doktor, – sugdosta Rózerné – ennek a Juranicsnak -tetszik az Anna. Az én szemem nem csal, doktor, azért, hogy ostoba -asszony vagyok. Ez az ember bomlik az Annánk után.</p> -<p>– És kiféle, miféle ez a Juranics? – vágott közbe Rózer úr.</p> -<p>– Nagy úr, horvát főnemes; bánok, főispánok véréből való. Várai -voltak az őseinek, neki is – de most persze semmije sincs.</p> -<p>Rózer önérzetesen ütögette a mellét.</p> -<p>– Van nekem. Hm.</p> -<p>Csak még fokozta a Rózerék boldogságát, hogy odakünn az -előszobában egy pár ujságíró jelentkezett, akik részleteket -óhajtottak tudni a mai ebédről és kérték Rózer urat, hogy diktálja, -mi mindent beszélt Zrinyi az ebédnél. Nem mondott-e valami -anekdotát a régi világból? Vagy valami kritikus megjegyzést a mai -viszonyokról?</p> -<p>– Ah, istenem! – mondá Rózer úr és a szeme villogott, mint két -karbunkulus. – Mennyit beszélt ő nálunk! De nem emlékszem, uraim. -Oly rossz memóriám van. Tele van növénynevekkel. Tetszik tudni, még -patikus koromból. Mert kicsiből vertem fel magam és nem szégyenlem -elmondani. Ah, mennyit beszélt. De az átkozott növénynevek miatt -semmi se fér már a fejembe. Hanem a feleségem, az nagy talentum az -ilyenekre… <span class="pagenum"><a name="Page_118" id= -"Page_118">-118-</a></span></p> -<p>S ezzel kinyitván a szalonajtót, bekiáltott, hogy mindenki -hallja:</p> -<p>– Kriska, Kriska, gyere ki fiam. Itt vannak az ujságírók. Írni -akarnak a mai ebédünkről!</p> -<p>Kriska asszony kitipegett-kitopogott, mint egy szaladó kacsa, -fekete főkötője lefityegő csipkéi libegtek-lobogtak, csapkolódtak -jobbra-balra. No, ő aztán beszélt is annyit az ujságiróknak, hogy -tíz hasábot is tele lehetne vele írni, a szívükre kötvén -kétszer-háromszor:</p> -<p>– Ki ne felejtsék, lelkem, a befőttet. Nagyon tetszett neki a -befőttem. Azt mondta a befőttemre, hogy az anyja házánál sem evett -olyat. Pedig az anyja, bizonyos Karlovics Ilona két országban volt -– azt mondja – hires gazdasszony.</p> -<p>E nagy örömmámorban csak egy bántotta Rózerékat, hogy az egész -világnak meg nem mutathatják magukat. De hátha erről is lehetne -segíteni? Ha például Wlada doktor egy kis sétakocsizást ajánlana a -ligetben egészségi okokból. Nosza rá kell a doktort beszélni.</p> -<p>Wlada kötélnek állt és csakugyan nyélbe ütötte a kocsikázás -tervét, csak éppen Bobor ezredes ellenkezett, mondván, hogy egy kis -«post kaffanum» (a kávé utáni borozgatás) többet ér minden friss -levegőnél az egészségre. A ravasz doktor ezen is segített.</p> -<p>– Tudja mit, ezredesem, üljünk mi ketten egy kocsiba, én majd -hozok a kabátom alatt egy palaczk pezsgőt, a zsebemben két poharat -s künn, az Isten szabad ege alatt, valahol a Zuglóban, kocczintunk -egyet.</p> -<p>Isten neki. Ez már nem rossz idea. Így nem forogván fönn többé -semmi akadály, kocsikat hozattak <span class="pagenum"><a name= -"Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> s egész karaván indult -útnak. A családi batardban Rózer-mama a leányával, az előülésen -Juranics, a másik kocsiban Zrinyi Miklós az ezredesnével, a -harmadikban Rózer úr keresztlányaival, a Sartory-kisasszonyokkal, a -negyedikben Wlada doktor az ezredessel. Az öreg Sartory és Schmitt -kapitány otthon maradtak dominózni.</p> -<p>Oly őrült kavargás, dübörgés, hömpölygés volt a ligetben, -amilyen nyári vasárnap este szokott lenni. Az alkonyodó nap -széthintette utolsó fényét, mintha csurgatott arany lenne, a fákra, -a füvekre és ott játszott, ugrált a nagy szökőkút vízkévéjében, -kimelegítette az ezredesné arczát, olyan színe lett, mint egy -nagyon érett szép baraczké, bekandikált a Rózerék batardjába és az -Annácska perkálszoknyáján, a szélétől végig a térdén, egy arany -pántlikát feszített ki, megcsiklandozta egy kicsit a karját, mely a -piros ernyő alatt egy királygomba hófehér gyökének látszott. -Ugyanegy időben felkereste a doktor Wlada fiakkerjét is és -hamarosan megforralta hév sugaraival a pezsgőjüket (most már akár -megihatja) s mint aki minden dolgát jól végezte, egyszerre -lebukott, eltünt, mintha szinházi sülyesztő volna alatta.</p> -<p>Hűs szellő kezdett lengedezni, édes balzsam. Egy-két fordulás -után a köröndben Rózer-mama kiszállást vezényelt és egy kis -gyalogsétát ajánlott a fák között.</p> -<p>Személyeink csakhamar elvegyültek párosával a néptömegben. Sok -ember, sok ismeretlen ember szinte magány. Egyedül bolyongtak -Zrinyi és a szép ezredesné, Juranics és a kis Anna. Hogy mit -beszéltek? Isten tudja. A levegőről is beszéltek. Egy-egy -kakaduformájú női kalapot megbiráltak. Nézték az <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> eget és -az úszó felhőket (különösen a kis Anna nézte sokat), valami a fák -susogásából is beleszármazott a gondolataiba, meg az útszéli -virággruppokból… Aztán eljutottak ahhoz az öreg sírhoz is, amely -már nem is sír, hanem egy kő, egyetlen szomorú szóval: a -«Fuit»-tal.</p> -<p>Vajjon milyen ember volt az, aki ott fekszik? Már a nevét sem -tudják. Pedig azt mondják, ő ajándékozta a ligetet a városnak. -Minek? Ha most felkelne, egyetlen embert sem ismerne a világon.</p> -<p>– Nini, nini, nézze csak, egy parányi lámpa ég a sírján.</p> -<p>– Egy szentjánosbogár – mosolygott Juranics, lehajolt és -fölvette.</p> -<p>Anna még sohasem látott olyat. Szinte bántotta, hogy csalódott. -Olyan szép lenne az, ha az istenke gyujtott volna lámpát annak a jó -embernek, aki ezt a nagy kertet a városnak ajándékozta.</p> -<p>– Mutassa csak!</p> -<p>Juranics odaadta neki, de a kis leány megijedt tőle és -elcsapta.</p> -<p>– Ejnye, Anna kisasszony! – incselkedett vele Juranics – hát -maga így bánik az én bogaraimmal? Most már csakugyan nem adom -vissza a gyűrűjét.</p> -<p>– Ugyan, adja vissza!</p> -<p>– Adja vissza maga is az én bogaramat.</p> -<p>– Várja meg, mig egy másikat találok…</p> -<p>– Maga is várja meg, míg egy másik gyűrűt hozok érte.</p> -<p>Ezen a thémán folyt sok együgyü beszéd, de szebb volt ez a világ -legnagyobb bölcseinek a vitatkozásánál és a kigyúló csillagok az -égen hamiskásan hunyorogtak hozzá.</p> -<p>Mondanom se kell tán, hogy Zrinyi egészen <span class= -"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> máskép -és másról beszélgetett Bobornéval, ezzel a ravasz, kivánatos -asszonynyal, aki ugyancsak meg nem ijedt volna a -szentjánosbogártól, – de úgy tetszett Zrinyinek, egyébtől sem – és -igen közömbösen vette volna a hunyorgató csillagokat. A -gönczölszekéren végre is nem lehet kucsirozni és a fiastyúkot se -lehet feladni az asztalra.</p> -<p>De hát ahogy volt, úgy volt. (Tilos a magánbecsületet érinteni.) -A szép vasárnap délutánnak egyszer csak mégis vége szakadt. -Visszakocsiztak Rózerékhez, ott Zrinyi elbucsúzott s egy -revanche-ebédre hívta meg Rózeréket a kaszinóba. Majd, mintha csak -úgy ötletszerűleg történnék, hogy éppen megpillantotta Bobort, -odaszólt hozzá:</p> -<p>– Nagyon megtisztelne, ezredes, ha ön se vetne meg egy régi -világból származó katonát.</p> -<p>Az ezredes hajlongott és mosolygott. (Rettenetes volt, ha -mosolygott.)</p> -<p>– Tartom szerencsémnek! – pattogta vezénylő hangon, mintha egy -szakasz előtt kiáltaná ki.</p> -<p>A revanche-ebéd is nagyszerű volt és mikor Rózerék a kitűzött -napon a kaszinóba hajtattak, Krisztina asszony szíve repesett és -kétszeres sebességgel dobogott.</p> -<p>– Ki hitte volna, János, hogy mi valaha itt ebédelünk.</p> -<p>De Rózer úr már akkor nyakig benne volt a nagyzási hóbortban. Ő -már nem is csudálkozott.</p> -<p>– A világnak forognia kell, Krisztina. Az ördögbe is, forognia -kell. S ami a Harruckernekkel megtörtént, az megeshetik a -Rózerekkel is.</p> -<p>Az ezredesék szintén ott voltak – de ez nem ment oly simán. Az -ezredesnek uj waffenrockra volt szüksége s következéskép uj -kölcsönre. <span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span></p> -<p>– Segíts ki a zavarból, Rózer, ha már belehoztál ilyen -slamasztikába. Kötelességed, Rózer. Becsületbeli kötelességed. Úri -emberhez való eljárás.</p> -<p>A milieu, a jó pezsgő, a hangulat, ami e fényes helyen elömlött, -a szolgák alázatos arcza, meggörnyedt tartása, a szőnyegek színe, a -tányérok czirádái, a roccoco-székek és divánok és minden egyéb úgy -felvillanyozta Bobort, hogy a végén mágnásnak képzelte magát és ő -is meghívta a társaságot egy ebédre szerény házához – amire ijedten -esett ki a Rózer úr kezéből a villa és a fejét csóválta.</p> -<p>– Ugyan, Károly, Károly!</p> -<p>Az ezredes dühbe jött.</p> -<p>– Engem akarsz te dirigálni?! Mordizom adta! Ne izélj, Rózer, -mert megharagszom. Hát nem azt tehetem én, amit akarok? Hát nincs -Magyarországon szabadság? Mordizom adta!</p> -<p>Rózer úr elhallgatott és a Bobor-féle ebéd is elkövetkezett az -idők rendjén, persze megint egy uj kölcsön útján.</p> -<p>De mindez hasznos befektetés volt, mert minden ebéd uj ebédeket -kölykezett és minden uj ebéd uj látogatásokat tett szükségessé, -ugy, hogy mire bekövetkezett a tél, az e fejezetben bemutatott -személyek úgyszólván nélkülözhetetlenekké váltak egymásra nézve. -Zrinyi az estéit többnyire az ezredeséknél töltötte, néha a -színházba mentek együtt. A városnegyedben különös gyanu keletkezett -s az utczabeli boltokban, ahova az öreg ezredes betévedt vásárolni -egyetmást, a kereskedősegédek mindig összemosolyogtak a háta mögött -s mikor az utczán végigment ingatag, de mégis peczkes lépteivel, -vihogva mondták: <span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span></p> -<p>– Ott megy az öreg agancsos!</p> -<p>Maga az ezredes azonban, ha valahol czélzást ejtettek a Zrinyi -sűrű látogatásaira s pajzánul hozzátették: «Jó lesz vigyázni a szép -asszonyra, óbester úr», ravaszul mosolygott befelé és így -szólt:</p> -<p>– Ostobaság, mordizom adta! Két vén katona húz egymáshoz: Bobor -Károly és gróf Zrinyi Miklós. Két vén katona. Ez az egész. A vén -katona még tud vigyázni, mordizom adta, tud vigyázni – de a vén -katona nem tud már ostromolni. S itt van a kutya eltemetve. Az -egyik vén katona azt csinálja, amit tud (s itt a saját mellére -ütött), a másik vén katona azt csinálja, amit nem tud. És ez az -egész.</p> -<p>Tényleg nagyon vigyázott az öreg. Az ezredesnét soha se lehetett -egyedül találni és igen nehéz volt vele egy-egy bizalmas szót -váltani. Éppen az ingerelte talán Zrinyit és szította lánggá a -kicsiny szikrát.</p> -<p>Még a legjobban mulathatott az asszonynyal, ahol esetleg mások -foglalták el a férjét, idegen helyeken, Rózeréknál, vagy saját -magánál, mert a bank megvásárolván a Rózer-féle nádor-utczai -palotát, a tél elején oda költözött Zrinyi és ott igazán fejedelmi -háztartást vitt. Radován diák volt betanítva, hogy az ezredest -kezelje. Rendesen disputált vele vagy itatta; – ezt a két -mulatságot kedvelte legjobban.</p> -<p>Farsang után még egygyel szaporodtak az intim házak, ahová -mindnyájan eljártak. Sőt az ezredesné ott néha egyedül is -megjelent. Ugyanis Juranics Lőrincz tett szert külön háztartásra. -Advent első vasárnapján megkérte a Rózer Anna kezét és nem kapott -kosarat. Nagy fénynyel tartották meg az esküvőt a farsangon, Zrinyi -volt a násznagy, Boborné <span class="pagenum"><a name="Page_124" -id="Page_124">-124-</a></span> a nászasszony s az egész szigetvári -őrség ott tánczolt a lakodalmon, mert hivatalosak lévén, -összesereglettek a vidám napra az ország minden részéből. Még Alapi -Gáspár uram is olyan kedvre szottyant, hogy amit életében nem tett, -egy csárdást aprózott el Rózer mamával. Patacsics pediglen, úgy -hajnal táján, csupa duhajkodásból, a fogai közé vette a -czigányprimást a nadrágszíjánál fogva, úgy kellett muzsikálni a -nyavalyásnak, mialatt ő, Kinizsi Pál uram módjára, tánczolt és -bokázott vele a nótáján.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3>VIII.<br /> -AZ ÖNKÉNTES DETEKTIV.</h3> -</div> -<p>Budapest az epidemiák városa. (Hiába rázza a fejét tisztelt -Sartory Pál úr.) Nemcsak hogy idelátogat minden ragályos betegség: -tifusz, pestis, kolera, nóna és nem tudom mi, hanem a -szembetegségek is bizonyos epidemikus jelleggel lépnek fel. Ha a -párbajok áramlata kezd jönni, akkor egyszerre csak összevész -mindenki mindenkivel s amerre a szem lát, mindenütt kettesével -lépkedő férfialakokon pihenhet, kik qua szekundánsok járnak nagy -gesztusok közt az utczán. S az emberek felismerik az -arczvonásaikról, mi járatban lehetnek; kitérnek nekik, mint a -minisztránsokkal a haldokló emberhez siető papnak. Ha az -öngyilkosság áramlata jön, akkor egyszerre csak kezdik az emberek -főbe lőni magukat tömegesen, szinte minden ok nélkül. És ez ellen -hiába czikk és tárcza. Ami egyszer passzió, hát passzió. A levegő -fejleszt ki bizonyos hajlamokat, lázakat. Hogyan? Miért? Senki sem -tudja. Úgy van – mert úgy van. Egyszer például mindenki elkezd -Gerbeaudhoz járni és valóságosan verekszenek a székekért; a -következő évadban meg már senki sem megy Gerbeaudhoz <span class= -"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> – -pedig, esetleg, jobb a konyhája. Ez mind epidemia.</p> -<p>A tavaszszal pedig mi történt! A lapokban igen gyakran lehetett -olvasni eltünt emberekről, akiket a család keresett, de meg nem -talált se élve, se halva. Eltünt egy trencsénmegyei fakereskedő, -aki két napra lejött Pestre. Most nyoma veszett. Kevéssel rá egy -idevaló bankár tünt el csudálatos módon, mintha a föld nyelte volna -el. Hasztalan kutatott utána a család, rendőrség. Aztán eltünt egy -ügyvéd. Azt nem is igen keresték. Az semmi. Elvitte az ördög -elevenen.</p> -<p>Aztán úgy husvét táján a Boborék utczájában a boltossegédeknek -feltünt, hogy már napok óta nem látták az «öreg agancsost». -Ugyancsak ezt az észrevételt tették a «Zöld pásztorhoz» czímzett -kávéház törzsvendégei. Bobor minden hétköznap odajött egy órára, -megivott egy kupicza szilvóriumot és elolvasta a lapokat. Ide járt -Sartory Pál és Schmitt kapitány is. Hamarabb el lehetett volna -hinni, hogy egyszer fogja magát a természet és meg nem virrad, -mintsem hogy Bobor Károly ne jőjjön el. Hát mi lelhette az -öreget?</p> -<p>Okvetlenül meghalt.</p> -<p>Csak ez az egy volt valószínű, mert azt már a «Zöld pásztor» -pinczérei se gondolták, hogy Bobor Károly meg nem halhat – annyira -ritkaság, hogy valaki a halált elkerülje.</p> -<p>Sartory Pál ellenben bizonykodott, hogy ha meghalt volna Bobor -Károly, ő okvetlenül kap parte-czédulát. Ezen aztán -összedisputáltak és elhatározták, hogy megnézik otthon.</p> -<p>Elmentek hát a Boborék lakására, ott a cseléd nyitott nekik -ajtót (egy szepességi német leány), <span class="pagenum"><a name= -"Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> ettől kérdezték meg, hogy -otthon van-e az ezredes úr?</p> -<p>– Nincs. Elutazott.</p> -<p>– Hová utazott?</p> -<p>– Nem tudom. Semmit se tudok. Csak azt tudom, hogy nincs itthon -vagy négy napja.</p> -<p>– Hát a méltóságos asszony?</p> -<p>– Az itthon van. És éppen vendég van nála.</p> -<p>– Kicsoda?</p> -<p>– A Zrinyi méltóságos úr…</p> -<p>Sartory Pál és Schmitt kapitány összenéztek és így szólának:</p> -<p>– No hát akkor nem megyünk be, fiam, hanem mondd meg a -méltóságos asszonynak, hogy itt jártunk tudakozódni az ezredes úr -után.</p> -<p>A dolog hetekig lappangott így, hanem közbeesvén elseje, miután -az ezredes nem jelentkezett a nyugdíjáért, a bajtársai felkeresték -s az ezredesné kinyilatkoztatta, hogy nem tudja, hova lett a férje. -Egyszer reggel kiment a városba, semmit se szólt s nem jött haza -ebédre; azóta nem is látta.</p> -<p>– Tett-e a rendőrségnél följelentést?</p> -<p>– Minek? A rendőrség nem talál meg semmit.</p> -<p>– Hát mit gondol?</p> -<p>Az ezredesné vállat vont.</p> -<p>– Fogalmam sincs.</p> -<p>– Vannak-e valahol rokonai, akikhez elmehetett?</p> -<p>– Nem hiszem. De onnan is irnia kellett volna.</p> -<p>Ezekre a kérdésekre százszor és százszor kellett ezeket a -feleleteket megadnia a következő napokban, mert «Az eltünt ezredes» -czím alatt megjelent másnap a Bobor rejtélyes eltünése a lapokban, -<span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span> különbözőkép kiszínezve s azontúl nem -volt nyugta a szép Bobornénak a reporterektől.</p> -<p>A dolog nagy port vert fel, mert már a negyedik-ötödik ilyen -eset volt rövid idő óta. Mégis csak furcsa! Az orvosok azonban -tudományos képet vágtak ehhez is. Tudunk mi erről. Ez is egy -betegség, epidemia és ritkán fordul elő. Bizonyos vándorlási ösztön -(a latin nevét is mondták, de elfelejtettem), a peregrinatio egy -neme, mely a macskáknál szokott leginkább előfordulni. Elmennek, -elbujdosnak minden ok nélkül. Aztán megint visszajönnek hónapok, -évek mulva. Hol voltak, senki sem tudja. És ez néha az embereknél -is jelentkezik, példának okáért a peregrinusnál, ami egy lelki -kényszer, egy titkos parancsoló erő, mely az agysejtekből és az -idegekből veszi eredetét. De ami jelentkezik az egyeseknél, az mint -betegség előfordulhat csoportokban s a ragályosság szimptomáinak -kizárása nem birna az alaposság föltételeivel.</p> -<p>A lapok azonban nem fogták föl ilyen tudományosan a kérdést s -mivelhogy egy hódító szép asszonyt hagyott itt az ezredes, a kujon -reporterek szivesen időztek e thémánál s igyekeztek azt minden -oldalról megvilágítani, nem hiányozván a gonosz czélzások sem. A -közönség, ez a falánk ezerszájú inyencz-szörnyeteg, mohón falta be -a hireket s a klubokban és szalonokban megindult a tömérdek -trics-tracs.</p> -<p>– Mégis furcsa, hogy az asszony nem tett jelentést a -rendőrségnél.</p> -<p>– Azt mondja, nem tud semmit.</p> -<p>– Vajjon?</p> -<p>– Különös, hogy nem is valami nagyon búsul.</p> -<p>– Hatvannyolcz esztendős volt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_129" id="Page_129">-129-</a></span></p> -<p>– De legalább mutatná.</p> -<p>– Éppen az szól mellette, hogy nem mutatja. Ha valami bűn volna -benne, majd mutatná.</p> -<p>– Oh, jaj, nem lehet az asszonyi ravaszságot kiismerni.</p> -<p>Mindent beszéltek össze-vissza, pro és contra a rossz nyelvek és -a jó nyelvek, végre az ügy úgy megdagadt, hogy a rendőrség is -megmozdult – ámbár az előbbi eseteket se birta kisütni. A gúny -ostora pattogott felette már hónapok óta. A detektivek izzadtak, -káromkodtak: Beniczky Lajos esete óta nem történtek efféle dolgok. -Különböző verziókat találgattak ki. Hogy Somoskeőy jár itt és -lopkodja el sorra az embereket, ebben az ártatlan formában -kedélyeskedvén a rendőrséggel. Olyan kificzamodott elme is akadt, -amelyik így kombinált: Az öreg ezredes veszélyes katonai titkokat -tudott, hát nem lehetetlen, hogy muszka ügynökök megkerítették és -elvitték egyenesen Szent-Pétervárra. Úgyis egészen az a genre volt, -ami Valsin-Eszterházy.</p> -<p>Végre be kellett avatkoznia a rendőrségnek is és a szép asszonyt -kihallgatták. Semmi ujat se mondott. Egész vallomása ebből -állt:</p> -<p><i>Boborné:</i> Április 10-én egy mulatságban voltunk Rózer -Jánosnál, aki királyi tanácsosságát ünnepelte. Ott maradtunk messze -éjfélutánig s én egész tizenegy óráig aludtam másnap reggel. Mikor -felkeltem, kérdezősködtem a férjem után. A cselédleány azt felelte, -hogy már egy óra előtt kiment.</p> -<p><i>Rendőrkapitány:</i> Nem történt valami Rózeréknál, ami -tisztelt férjét felizgathatta volna? Vagy egyéb olyan körülmény, -amely alkalmas a kutatásnak támpontot adni? Adja elő, méltóságos -asszonyom, részletesen ama mulatság lefolyását. <span class= -"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span></p> -<p><i>Boborné:</i> Valóban aligha történt olyasmi. Férjem csendesen -mulatott és kártyázott.</p> -<p><i>Rendőrkapitány:</i> Kivel kártyázott?</p> -<p><i>Boborné:</i> Schmitt kapitánynyal játsztak piquetet.</p> -<p><i>Rendőrkapitány:</i> Férje nyert, vagy vesztett?</p> -<p><i>Boborné:</i> Említette hazamenet, hogy vesztett.</p> -<p><i>Rendőrkapitány:</i> Mennyit vesztett?</p> -<p><i>Boborné:</i> Emlitette, hogy tizenegy forintot.</p> -<p><i>Rendőrkapitány:</i> Nyugodt hangulatban volt hazamenet?</p> -<p><i>Boborné:</i> Kedélyes volt.</p> -<p><i>Rendőrkapitány:</i> Nem történt a lakománál valami -kellemetlen epizód?</p> -<p><i>Boborné:</i> Sőt ellenkezőleg. Mindenki pompás hangulatban -volt. Ami elképzelhető is. Az öreg Rózer már rég vágyott valami -kitüntetésre s most gróf Zrinyi Miklós megszerezte neki a királyi -tanácsosságot. Úszott a boldogságban az egész család. Rózer úr -hálából egy toasztban jelentette ki, hogy összes tőkéin a -Zrinyi-féle bankrészvényekből vásárol.</p> -<p><i>Rendőrkapitány:</i> Ez jelentéktelen körülmény. Kik voltak -még ott?</p> -<p><i>Boborné:</i> Zrinyi gróf, Patacsics, Alapi, Juranics a -nejével és még a szigetvári lovagokból néhányan, aztán Schmitt -kapitány, Sartory a leányaival és néhány öreg asszony, akik mindig -ott szoktak lenni.</p> -<p><i>Rendőrkapitány:</i> Még egyre kérem szives válaszát. Nem -talált valami hátrahagyott levelet, czédulát vagy valami jelt?</p> -<p><i>Boborné:</i> Nem.</p> -<p>Mindössze ennyi felvilágosítást adott a szép asszony – ez nem -több a semminél. A kos szarvában sincs nagyobb sötétség, mint -amilyen a Bobor-ügyben volt. A rendőrség a legügyesebb detektivjeit -<span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span> mozgósította, de hasztalanul. A lapok -hir-éhes rendőri reporterei nap-nap után csak azt hallhatták: nincs -eredmény.</p> -<p>Felbosszankodék erre a «Pesti Gunár» czímü napilap rendőri -reportere: Perényi Miksa és szemtelenül, még bent a rendőrtanácsos -szobájában felcsapta a borzas czilinderét a fejére, az ajtóból -kiáltván vissza:</p> -<p>– No hát majd kisütöm én, ha az urak semmit sem tudnak.</p> -<p>S amit Perényi Miksa megmond egyszer, az vas; csak amit megír, -az nélkülözi néha az úgynevezett «minden alapot.» Erre a nagy -elhatározásra egyébiránt ösztökélte a hagyományos gyűlöleten kívül, -mely a rendőrség és a sajtó közt van, Rózer Nep. János királyi -tanácsos úr azon közzétett hirdetése, ki barátjáról biztos hirt -hoz, száz arany jutalmat kap.</p> -<p>Vékony kis emberke ez a Perényi, olyan arczczal, mint a kakadué -és olyan lábakkal, mint a batláé; az orra görbe egy kicsit, de a -szimatja van olyan, mint Lecoq úré a Gaborieau regényében, esze -pediglen ki van köszörülve s hajlékony, mint a legfinomabb -penge.</p> -<p>Rögtön hozzálátott feladatához. Legelőbb megszerezte az ezredes -arczképét, aztán a színtért vette szemügyre, ahonnan meg kellett -indulnia titokzatos útjára. Boborék az aradi-utczában laktak egy -kétemeletes sárga házban. Ez egy hosszú, piszkos utcza rossz -kövezettel, eldugva az Andrássy-út mögé. Kietlen, alig épül, -kereskedelme nem fejlődik. A nagy oligarcha mindenben veszedelmes. -Az Andrássy-út, mint a czápa a kis halakat, föleszi a közelében -levő utczák élénkségét, forgalmát. Itt minden csöndes és -kisvárosias. <span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span></p> -<p>Hogy a fonalat megtalálhassa, mindenekelőtt azt kellett volna -tudnia Perényinek, hova ment Bobor hazulról, vagy legalább hova -indult. De erre nem volt semmi adat. A szomszédos szatócsboltokban -nem tudták útbaigazítani, bár némely dolgokat mégis megtudott: hogy -az ezredes szűk anyagi körülmények közt van, hogy gróf Zrinyi -Miklós igen gyakran tölti ott az estéit és hogy erről sokat -beszélnek az aradi-utcza vénasszonyai.</p> -<p>Ily viszonyok közt Perényi egy feltevésre vetette magát. -Szuggerálta, mintha ő lenne Bobor, aki megindult otthonról, -ment-ment egy darabig, de minthogy rossz volt a kövezet s -hozzáképzelte, hogy az ő lába is köszvényes, mint a Boboré, a -legelső nyílásnál átcsapott az Andrássy-úti aszfaltra. És ha ez a -feltevés helyes, akkor önként következik, hogy a legelső -kocsiállomásnál beleül egy droskéba.</p> -<p>Szép májusi délután volt, az Andrássy-úton özönlöttek a liget -felé az emberek. A nagy urak fiakkerekben, a kisebb urak gyalog; -öröm ilyenkor sétálni; – az egyfogatúaknak nem volt keletük. -Azoknak csak a tél jó és az eső. A droskék kocsisai utálják a -napfényt és úgy tartják a napot, mint a legnagyobb ellenségüket. -Most is ott ácsorogtak a kocsisok, ostoraikat kézben tartva, -viháncoltak, megjegyzéseket tettek a járó-kelőkre és szidták az -emberiséget, amely úgy van alkotva, hogy a csizmája elkopik, de a -lába nem. E kocsisok egyébként jó megfigyelők és tudnak a szemekből -is olvasni. Mihelyt Perényi Miksa feltünt a látóhatáron, egyszerre -ösztönszerűleg megmozdult valamennyi.</p> -<p>Perényi Miksa csakugyan hozzájuk igyekezett; villámhirtelen -szétfutottak, hogy levegyék az abrakos <span class= -"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> -tarisznyát sovány gebéjük fejéről. Képzelhetni, milyen kellemetlen -érzés az a szegény állatnak.</p> -<p>– Ne fussanak hát szét, – szólt rájuk Perényi Miksa – sőt inkább -gyüljenek össze mellém. Ide, ide, aki nagy borravalót akar!</p> -<p>Hát ki ne akarna nagy borravalót? Mind oda kullogtak, bár -kétkedéssel, mert az ilyesmiből soha se szokott pénz kijönni, hanem -valami sületlenség. És Perényi Miksa se nézett úgy ki, mintha -aranyak potyognának ki a rosszul becsukott markából.</p> -<p>Miksa ur kivette zsebéből az öreg ezredes fényképét és így -szólt:</p> -<p>– Ki vitte ezt az urat maguk közül?</p> -<p>– A vén katonát? Vittük mi már ezt mindnyájan. Mondhatom, komisz -fráter. Mindig elkéri a tarifát.</p> -<p>– Jó, jó, de melyikük vitte utoljára?</p> -<p>Hárman is akadtak, akik utoljára vitték, három vagy négy hét -előtt. A napra persze nem emlékezett egyik sem.</p> -<p>Hát itt most már a napszaka fog határozni – gondolta magában -Perényi és kivallatta őket, hogy hány órakor vitték. Kettő délután -vitte, csak a 138. szám mondott délelőttöt.</p> -<p>– Maga az én emberem, – szólt Perényi – meg tudná-e mondani, -hová vitte?</p> -<p>– A *úton szállt ki és bement egy házba.</p> -<p>– Nem tudja hányadik szám?</p> -<p>– Nem.</p> -<p>– Meg tudná mutatni?</p> -<p>– Azt hiszem.</p> -<p>– No hát, menjünk.</p> -<p>Perényi beleült a kocsiba s kisvártatva a kijelölt háznál -voltak.</p> -<p>– Ez az – mondá a kocsis. <span class="pagenum"><a name= -"Page_134" id="Page_134">-134-</a></span></p> -<p>– No, elviheti az ördög, mert ez átjáró. Bizonyosan tudja, hogy -ide ment be?</p> -<p>– Ide ment be és innen jött ki, azután kifizetett és -elküldött.</p> -<p>Perényi bement az illető ház udvarára, melynek közepén bazár van -különféle gyermekjátékokból s köröskörül czipészek, aranyművesek, -olasz narancsárusok boltocskái. Perényi a fejét vakarta. Itt minden -további kombináczió lehetetlen. Vizsgaszemei azonban csakhamar -fennakadtak egy invalidus katonán, akinek egy széke volt -odatámasztva a falhoz az egyik udvari bolt mellett. A szék karján -egy táblácska fityegett egyszerű betűkkel: «Molnár Istvány, a -sadovai csatában megsebesült szakaszvezető»; ott hevertek a szék -mellett keféi és suvikszos skatulyája. A járó-kelők poros czipőit -egy-két krajczárért szokatlan ügyességgel tudta fényesekké tenni. -Ott ült a széken egykedvűen és nézte a jövő-menők lábait – egyébre -nem volt gondja; konokul meg volt benne gyökerezve, hogy az emberi -testben legfontosabb a láb – mit, ha tekintetbe vesszük, hogy -Sadovánál jelen volt, nem is lehet tőle rossz néven venni. -Ellenben, ha tekintetbe vesszük, hogy az ő egyik lába fából volt – -mégis tárgyilagos és önzetlen álláspontnak vehető.</p> -<p>Perényiben remény csillant meg az invalidus láttára. A katona -megnézi a katonát, kivált a szakaszvezető az ezredest. Hátha ez -látta Bobort, hova ment be.</p> -<p>Megszólította tehát a rokkantat, mutatván neki a képet:</p> -<p>– Nem látta-e, bácsi, valamikor ezt az óbestert?</p> -<p>– Elégszer. <span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span></p> -<p>– Járt ebbe a házba?</p> -<p>– Ide jár szegény feje.</p> -<p>S kezével egy zálogházas boltra mutatott az udvar -balszögletében.</p> -<p>A reporter arczán diadalmas mosoly jelent meg s amint egész -alakja visszatükröződött az aranyműves kirakatából, szinte kedve -jött odakiáltani a rámosolygó énjének: «Makszi, te neked sok eszed -van!»</p> -<p>Egy kubaszivart adott a vén katonának s aztán benyitott a -zálogos boltba, hol a rácsozattal elkerített helyen, mindenféle -lim-lom között, zöld házi sapkában egy öreg zsidó ült, mint -papagály a kalitkában. Kívül a rácsnál egy csinos fiatal férfi -állt, akinek, úgy látszik, valami házasságot ajánlott, mert -mellesleg ezzel is foglalkozott.</p> -<p>– Lássa, maguk keresztények mind ilyenek. Azt mondják, nem -házasodom, mert szegény vagyok. Nevetséges, hogy egy «gój» esze -mikép jár. Hisz éppen azért kellene házasodni. Mert a fiatalság egy -tőke, das muss man eskomptieren. Az agglegénység nagy pazarlás. -Megérdemli a sequestrumot. A zsidónál ritkaság az agglegény. Nincs -is. Mert a zsidó okos, tudja, hogy mitől döglik a légy.</p> -<p>A papagályfejű, ki, mialatt ezt a házassági szakoktatást -tartotta, egy smaragdgyűrű vésetét vizsgálta nagyító üvegen, most -észrevette Perényit:</p> -<p>– Mi tetszik, uram?</p> -<p>– Egy fontos dologról szeretnék önnel beszélni – mondá Perényi, -mintegy kilökve szemeivel a fiatal urat.</p> -<p>Az vitte is mindjárt az irháját. A papagályfejű rákiáltott:</p> -<p>– Gondolkozzék, tisztelt úr. Az öreg Salamont <span class= -"pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> mindig -megtalálja, tisztelt úr! Az öreg Salamon mindig itt ül nyolcztól -nyolczig. És ön, tisztelt úr, mit parancsol?</p> -<p>– Én Perényi Miksa vagyok.</p> -<p>A papagályfejű csak a szemével pislantott, hogy jól van.</p> -<p>– Reménylem, ismer engem?</p> -<p>– Nincs szerencsém.</p> -<p>De már erre kipattant a kevélység Perényiből.</p> -<p>– Micsoda, maga nem ösmer engem? Maga nem ismeri Perényi Miksát? -A nagy Max Perényit. Piha! Szégyelje magát. Maga egy ordinári -ember. Maga becsületes zsidónak tartja magát és nem ismeri -Perényit? Hát érdemes maguk közt kiválni és felkapaszkodni?</p> -<p>A papagályfejű elunta a haszontalan beszédet és közbeszólt:</p> -<p>– Hát visszavonom, amit mondtam. Mondjuk, hogy ismerem.</p> -<p>De erre még nagyobb tűzre gyuladt az önkéntes detektiv.</p> -<p>– Micsoda, maga ismer engem és le nem kapja a fejéről a zöld -sapkát? Mikor a reporterfejedelem áll maga előtt s a hatalmas -«Pesti Gunár» nevében jön, amely előtt reszketnek a miniszterek. S -maga, egy közönséges pondró, még a zöld sapkáját se veszi le?!</p> -<p>– Hát inkább leveszem, csak térjünk a dologra – mondá az öreg -türelmetlenül.</p> -<p>A reporter pszichologiával dolgozott: a megfélemlítésre és a -felülkerekedésre volt szüksége, mert tudta, hogy az ilyenfajta -emberek gyanakodók és hallgatagok. Itt is kivette a képet zsebéből -és így szólt: <span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span></p> -<p>– Nézze meg ön ezt az öreg katonatisztet és mondja meg nekünk -(Perényi mindig e fejedelmi többest használta, oldala mellé -képzelve a «Pesti Gunárt» is), mikor volt itt utoljára és mi -járatban volt. Vigyázzon, öreg, úgy feleljen, hogy akként fogja a -«Pesti Gunár» vagy lesujtani a pokol katlanáig, vagy fölemelni a -csillagokig, amint jól vagy nem jól informálja.</p> -<p>Az öreg zsidó gondolkozott egy perczig, hogy érhet-e az valamit, -pénzre átszámítva, amit ő mondhat; azt határozta, hogy az semmit se -érhet, hát elmondta:</p> -<p>– Ez az úr sokszor megfordult üzletemben. Sokszor volt pénzre -megszorulva és ilyenkor elhozta vagy az ezüst szelenczéjét, arany -lánczát vagy egy-egy női ékszert, amelyre néhány forintot kapott. -Ismertem évek óta mind a tárgyait. Mert pontos ember s a hónap -elsején rendesen kiváltja, amit hónapközben behordott. Azt hiszem, -nemsokára jönnie kell már.</p> -<p>– És mikor volt itt utoljára?</p> -<p>– Vagy egy hónap előtt – felelte a zálogház tulajdonosa. – Igen -sajátságos esetem volt vele. Lelkemre mondom, most jut csak -eszembe. Egy gyémántos melltűt hozott, azt mondta, a nejéé és -amellé az ezüst szelenczéjét is elhozta. «Ma sok pénzre van -szükségem, Pick.»</p> -<p>– Rosszkedvű volt?</p> -<p>– Vidám volt. Nevetgélt. Mondta, hogy mulattak az éjjel és hogy -kártyán is vesztett, azért hozott be két tárgyat. Kérdeztem, milyen -összegre volna szüksége. «Vagy harmincz forintra», mondá ő. -Megnéztem a melltűt és azt feleltem: «Adhatok rá ötszázat.» A -becsületes öreg tiszt megzavarodott: «Megbolondult <span class= -"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> maga, -Pick, hiszen az ezüst ára lement és a tűn kevés az arany». – «De a -gyémánt – mondám én – a gyémánt csinos darab». A katonatiszt rám -meresztette a szemeit és összeszidott: «Maga egy nagy szamár, Pick, -maga tönkre fog menni, mert látja, az nem igazi gyémánt.» Mire én -ujra megvizsgáltam a tűt és kimondtam, hogy az éppen olyan igazi -gyémánt, mint amilyen igazi Pick én vagyok és ha nem hiszi, hát -nézesse meg akármelyik aranyművessel a világon. Az én öreg tisztem -szó nélkül, zavartan rohant ki erre a boltomból, magával vivén a -tárgyait és azóta nem tért vissza.</p> -<p>A reporter szíve nagyot dobbant: «Makszi, jó nyomon vagy.» -Hálásan veregette meg az öreg vállait:</p> -<p>– Maga derék ember, kedves Pick úr, de még egyet mondjon meg -nekünk: hová mehetett innen?</p> -<p>– Alkalmasint egy ékszerészhez.</p> -<p>– Talán ehhez, aki itt az udvarban van?</p> -<p>– Valószínű.</p> -<p>Perényi most már a vizsla szenvedélyével rohant az átellenes -ékszerészhez. Ott megnyílt előtte az egész perspektiva. Az -ékszerész emlékezett az ezredesre, aki egy gyémánt-tűt hozott hozzá -megbecsülés végett.</p> -<p>– És mennyire becsülte ön?</p> -<p>– Nyolczszáz forintra.</p> -<p>– És mit szólt erre az ezredes?</p> -<p>– Elsápadt és káromkodott. – «Az lehetetlen,» dadogta. – «A tű a -feleségemé és én tudom…» De én csak jobban tudom, feleltem, mert a -gyémántot és a tűt én készítettem gróf Zrinyi Miklós számára ezer -forintért. Az ezredes felbődült, mint egy <span class= -"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> -vadállat és kirohant üzletemből, még a szarvasbőrkeztyűit is itt -felejtette.</p> -<p>Minden világos kezdett lenni Perényi előtt. Denique: keresd az -asszonyt és keresd a szeretőjét. Most már megvan a szál, a biztos -szál. Bobor kétségtelenül Zrinyihez ment, vagy segédeket küldött -Zrinyihez, de Zrinyinél kell keresni a további fejleményeket.</p> -<p>Kifizette az utczán várakozó egyfogatút, aztán betért egy -kávéházba és levelet írt a szerkesztőségbe.</p> -<p>Tisztelt szerkesztő úr! Nyomában vagyok a Bobor-féle ügynek. -Roppant érdekes részleteket szedtem össze. Csak késő este jöhetek -be, amikorra harmadfél hasábot kérek. Az ezredesné leleplezve. -Óriási szenzáczió. Hallatlan rekord. A rendőrségnek nagy pipa. Jó -volna plakátokat nyomatni. Gróf Zrinyi Miklós is bele van a -rejtélyes ügybe keverve. Most megyek hozzá a bankba. A felfedezett -nyomok követését nem tudom félbehagyni. Előleget tessék a -segédszerkesztőnél hagyni.</p> -<p class="right"><em class="gesperrt">Perényi</em>.</p> -<p>A levelet elküldte egy hordárral a «Pesti Gunár» felelős -szerkesztőjéhez, maga pedig kettőzött léptekkel loholt a -Nádor-utczai Zrinyi-féle bankba, magához az elnökhöz küldvén be a -névjegyét.</p> -<p>Zrinyit régi kedves emlékekbe ringatta a Perényi név, -szögrül-végrül rokonság is volt a Subicsok (amint hajdan a -Zrinyieket hívták) és a Prinyiek közt (amint hajdan a Perényieket -hívták), legott bebocsátotta tehát Perényi Miksát, de a belépő alak -nagyon fölébresztette a gyanúját.</p> -<p>– Önöket Prinyieknek hívták azelőtt? – kérdé fürkésző -tekintettel. <span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span></p> -<p>– Nem, Kohn-oknak – felelte Perényi Miksa nyájasan.</p> -<p>– Úgy? Hát mit akar?</p> -<p>– Én a «Pesti Gunár» reportere vagyok, méltóságos úr.</p> -<p>– Szép, szép, de mit akar?</p> -<p>– Én, kérem alássan, önkéntes detektiv vagyok és a Bobor ezredes -eltűnését kutatom lapunk érdekében. A «Pesti Gunár» eddig is a -legjobban értesült lap volt és ezentúl is az lesz.</p> -<p>– Még mindig nem tudom, mit akar?</p> -<p>– Meg akarom találni a Bobor ezredes urat. És bizonyos dolgokra -jöttem rá, amik előttem nyilvánvalóvá teszik, hogy csak a -méltóságos gróf úr igazíthatna engem útba nemes czélom -eléréséhez.</p> -<p>A gróf ajkain szatirikus mosoly játszadozott.</p> -<p>– Tehát azt hiszi ön, hogy általam találja őt fel?</p> -<p>A reporter szemtelenül vigyorgott.</p> -<p>– Igen, mert megtudtam, hogy a méltóságos gróf úr egy gyémántos -tűt tetszett ajándékozni Bobor ezredesnének. (Zrinyi szemöldei -összevonódtak, mire az ügyes Perényi rögtön áttért más hangra.) -Mert a méltóságos gróf úr nagy gavallér és az ezredesné gyönyörű -asszony, bizony isten megéri. (Zrinyi szemöldei még jobban -összevonódtak, Perényi egy harmadik hangot keresett.) Hát úgy áll a -dolog, kérem alásan, hogy az a marha ékszerész elmondta az -ezredesnek és az ezredes erre némileg felhevülve, ide jött -kellemetlenkedni a méltóságos gróf úrhoz.</p> -<p>– Ön, úgy látszik, sokat tud, – szólt közbe a gróf hirtelen -elhatározással – most még tehát azt akarná tudni, hogy hol van -Bobor ezredes? <span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span></p> -<p>– Igenis, kérem alásan.</p> -<p>– Hát mindjárt meg fogja tudni.</p> -<p>Ezzel egy csengetyüt nyomott meg a gróf és belépett némán két -alabárdos: Josipovics Mihály és Kántor Márton, két termetes vitéz, -egy ölnél magasabb mindenik.</p> -<p>– Verjétek lánczra ezt az ember-vakarcsot és vigyétek le.</p> -<p>Perényi hadonászott, rúgott, karmolt, harapott, kiabált, de a -két óriás vasmarka csakhamar úgy lenyomta, hogy meg se -mocczanhatott, egy előszobában hirtelenesen megvasalták, aztán egy -melléklépcsőn levitte ölben az egyik vitéz a pinczébe, ahol -odalánczolta egy a falba épített vaskarikához. Volt ott több -vaskarika is és több fogoly is. Tarkítva voltak, a fal mellett egy -fogoly és egy Wertheim-kassza; megint egy fogoly és megint egy -Wertheim-kassza.</p> -<p>Nagy homály volt benn, csak fenn egy kis nyíláson szűrődött be -némi világosság a vakudvarról. Perényi nem bírta eleinte felismerni -a tárgyakat s csak valami alaktalan tárgy mozgásának tünt fel, -midőn fogoly szomszédja nagy lánczcsörömpöléssel hozzálépett, hogy -magát bemutassa:</p> -<p>– Bobor ezredes vagyok.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3>IX.<br /> -A KATASZTRÓFA.</h3> -</div> -<p>Föl voltak villanyozva a kedélyek a «P. G.» szerkesztőségében a -Perényi levele folytán. A segédszerkesztő vígan csattogtatta -ollóját: «Holnap pompás lapunk lesz, fiúk!» Minden toll -megaczélozódott e kijelentésre és vígan perczegett a -«kutyanyelveken». Miniszterek skalpiroztattak, az intendánsnak a -talpába bevertek egy pár tövist. Az ujdondász megharapott egy -főispánt, a fővárosi rovatvezető, mint egy megvadult bika, nekiment -a Sartory-pártnak. A rendőrségnek meg majd leüti a szarvait -Perényi, mihelyt bejön.</p> -<p>Hanem a jó hangulat hova-tovább romlani kezdett, mert Perényi -nem jött be; elmult a tiz óra, még mindig nem jött, sőt nem jött be -éjfélkor sem. Két órakor már zárni kellett a lapot és Perényi Miksa -még mindig nincs itt. Daczára, hogy ott várja az előleg. Csudálatos -az. Telefonoztak utána mindenfelé, ahol meg szokott éjjel fordulni, -de híre-hamva se volt. Megfoghatatlan, hova lett Perényi.</p> -<p>De még nagyobb volt a megrőkönyödés másnap, mikor Perényi nem -került elő és a lakásán se fordult meg. Ez már félig se tréfa. -Valaminek történni <span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span> kellett vele. A felelős szerkesztő -rosszat sejtett, vagyis reménykedni kezdett. Mert ha a «P. G.» -reporterét például agyonütötték volna a bűntársak, a Bobor-ügyben -való kutatásai miatt, az sokat érő reklám lenne. Vette tehát a -Perényi levelét és elhajtatott vele egyenesen a főkapitányhoz. Az a -vállait vonogatta, nagy grimace-okat csinált és azt mondta, hogy -amit Perényi ír, merő képtelenség, de azért azonnal megteszi a -szükséges lépéseket s ezzel elhagyván távozni a felelős -szerkesztőt, négy vagy öt lépést tett a divánig. Meglehet, hogy -ezek voltak azok a «szükséges lépések», s ledőlt a délutáni -sziesztáját végezni.</p> -<p>Azonban egy órai jóízű szundikálás után mégis foglalkoztatni -kezdte a Perényi levele. Hogy Zrinyi gróf bele volna mártva a -dologba és hogy Perényi maga is oda ment és azóta nincs. (No, -bárcsak megnyúzta volna elevenen.) Hm. A dolog nem lehetetlen. És -összevág a rendőrség híreivel is. Boborné néhány nap előtt elhagyta -régi szegényes lakását az aradi-utczában s egy József-körúti palota -egész emeletét foglalta el, melyet gróf Zrinyi rendezett be neki -nagy fénynyel. Éjjelenkint gyakran látják ott a gróf kocsiját. -Szóval: a gyanuokok kétségtelenek, de czélszerű-e a rendőrségnek -beleütni orrát a Zrinyi dolgaiba? Mit diktál itt a tapintat? Mert -fő a tapintat. Magyarország a tapintat országa és inkább tíz bűn, -mint egy tapintatlanság.</p> -<p>Annyit mégis megtett a főkapitány, hogy elhajtatott a -belügyminiszterhez és jelentést tett neki. A belügyminiszter azt -találta, hogy egyelőre semmit se tegyen a rendőrség – majd ő maga -beszél Zrinyivel.</p> -<p>S mielőtt este a klubba ment volna, meglátogatta <span class= -"pagenum"><a name="Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> a -szigetvári hőst, egy másik minisztertársával együtt.</p> -<p>Rövid beszélgetés és barátságos szivarozás közben ügyesen -beszőtte a miniszter a Bobor-ügyet és a többi eltünteket.</p> -<p>– Nem tudsz róluk semmit?</p> -<p>Zrinyi ravaszul mosolygott és a kérdésre kérdéssel felelt:</p> -<p>– Érdekel talán valamelyik?</p> -<p>– Mindenesetre. És igen leköteleznél, ha őszintén megmondanád, -mit tudsz egyikről vagy másikról.</p> -<p>– Itt vannak nálam – felelte Zrinyi egyenesen, majdnem naiv -ártatlansággal – és igen szivesen eresztem szabadon a kedvedért -akármelyiket.</p> -<p>A belügyminiszter idegesen felugrott és elsápadt, mint a -fal.</p> -<p>– Itt vannak, mondod? Hogy érted ezt? Hol vannak?</p> -<p>– Odalent vannak a pinczében.</p> -<p>– Elfogva?</p> -<p>– Lánczon – felelte Zrinyi természetes hangon.</p> -<p>De már erre a másik miniszterben is meghült a vér.</p> -<p>– Az Isten szerelméért, hát mért teszel olyanokat?</p> -<p>– Alkalmatlanok voltak nekem; egyike-másika pedig egyenesen -gorombáskodott. (Zrinyi szemei megcsillantak.) És ilyeneket én nem -tűrök.</p> -<p>A belügyminiszter minden hajaszála az égnek állt és az arcza -kínos verejtéket izzadott, hogy facsarni lehetett volna.</p> -<p>– No, ebből szép spektákulum lesz. (Az interpellácziókra -gondolt, melyek a Házban lesznek.) <span class="pagenum"><a name= -"Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> Egész Európa piszkolni -fog érte. (A lapokra gondolt, amit írni fognak.) Még az az egy -szerencse, hogy zsidó nincsen köztük.</p> -<p>– De már az is van, – találta ki Zrinyi őszintén – tegnap egy -ujságreportert fogattam el.</p> -<p>Valóságosan érthetetlen volt Zrinyi előtt a két miniszter ijedt -képe és sopánkodása. Hiszen ő nem rosszból tette. Azok az emberek, -akiket elfogatott, mind vétettek ellene. Hiába ő nem büntet senkit. -Hiszen olyan puha ő, mint a vaj, hogy kenyérre kenheti a jó ember. -De a szemtelenséget nem tűri. Azt hibáztatják, hogy ha valami -panasza van valaki ellen, mért nem fordul a hatósághoz. De csak nem -alkalmatlankodhatik minden piszlicsár dologért másoknak? Hát nem -jobb az a hatóságoknak, ha valaki magától végzi el a maga -dolgát?</p> -<p>– De a személyes szabadság, – sopánkodott a miniszter – a -jogállam. Én elhiszem, hogy te azt úgy csináltad azelőtt, de most -más világ van, most nem lehet. Magyarország a szabadság -országa.</p> -<p>De már erre Zrinyit is elhagyta a hidegvére:</p> -<p>– Ti ezt szabadságnak nevezitek? – mondá gúnyosan. – A mult -hetekben kirándultam a Svábhegyre puskával, hát elvették a -puskámat, mert nem volt fegyverengedélyem. Ekkor aztán váltottam -fegyverengedélyt, de most megint nem volt szabad a puskámat -elsütni, mert nem volt vadászterületem; kibéreltem egy -vadászterületet, elsütöttem a puskámat és lelőttem egy nyulat, -ezért megint megbüntettek, mert a nyulakra nem szabad ilyenkor -lőni. Akkor írtam hozzád mindezekért egy panaszt, ezért megint -megbüntettek, mert nem volt rajta ötvenkrajczáros bélyeg. És ezt -nevezitek ti a szabadság országának. Ugyan, szégyeljétek magatokat! -<span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span></p> -<p>Ő exczellencziáik, daczára a kellemetlen ügynek, melynek -ódiumát, következményeit nehéz lesz eltüntetni, még sem hallgatták -mosoly nélkül ezt a középkori együgyűséget.</p> -<p>Pedig nem volt nevetni való az a théma. Kemény dió ez és nagy -vihar lehet belőle, ha el nem igazítják ügyesen. A két miniszter -jelentőségteljes pillantást váltott egymással.</p> -<p>Ők már ismerik az egymás hunyorításait, tüstént felkeltek és -elvonultak egy ablakmélyedésbe tanácskozni.</p> -<p>– Mit csináljunk?</p> -<p>– Ne nézzük meg a foglyokat?</p> -<p>– A világért sem. Ha látjuk őket és abban a perczben nem -teszszük szabadokká, veszve vagyunk, – ha pedig szabadokká -teszszük, anélkül, hogy Zrinyi kiegyezkednék velük, akkor ő veszett -el.</p> -<p>– Közölni kellene Bánffyval.</p> -<p>– Mindenesetre.</p> -<p>Magukkal vitték Zrinyit a klubba, ahol kivételesen nagy -nyüzsgés-mozgás volt. Tele volt az egész szabadelvű kaptár, mert -reggel botrány történt a Házban. Hallatlan inczidens. Mindenki meg -van döbbenve. Egy képviselő megbirálta a minisztert. Bizonyosan -megőrült. Mert képzelhetetlen, hogy józan észszel valaki egy -miniszterrel kikössön. És még meg is birálja. A legrégibb mamelukok -sem emlékeztek olyan aberráczióra. Mindenki sietett este a klubba, -mert kiváncsiak voltak, mi fog történni. A spártaiaknál nem volt -törvény az apagyilkosságra, mert apagyilkosság ott soha elő nem -fordult. Itt se volt semmi precedens, mert soha még mameluk nem -emelte szavát az ő miniszterének eszméi ellen. Képzelhetni tehát, -milyen kiváncsisággal jöttek-mentek a klub <span class= -"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> -ismeretes alakjai a rozsdaszínű szőnyegeken. Vártak valami -különöset, valami természetfölötti tüneményt. Hogy mit? Azt senki -sem tudja. De vártak valamit, mert valaminek mégis csak történnie -kell a merénylet után. Lehet, hogy magát a merénylőt várták és -gyönyörködni akartak azon jéghidegségben, mely fogadja, hogy aztán -titkon megbotránkozhassanak e hidegségen is. A poseur-ök letették -ünnepélyes lárvájukat és közönséges halandók módjára elvegyültek a -szürkék közé, a stréberek, akik vígan keringenek a miniszterek -körül, mint a muslinczák a lámpa körül, most ég felé fordított -szemekkel, szörnyűködő hangon sopánkodának:</p> -<p>– Milyen idők és milyen emberek! Istenem milyen emberek!</p> -<p>Zrinyi belépte két ujabb miniszterrel egyszerre ezekre terelte a -figyelmet. Megint uj anyag a találgatásokra. Hát ez megint mi -lehet?</p> -<p>Bánffyt keresték. Nem nehéz megtalálni. Ahol a legnagyobb -csoport van, benne kell lennie neki is. Olyan biztos az, mint hogy -az alma magja az alma közepében van.</p> -<p>Egy-két szót mondottak halkan Bánffynak, mire egyszerre nevetni -kezdett az arcza, az orra, a nyakcsigolyája. Igazi diplomatának -való arcz.</p> -<p>Azt lehetne hinni, hogy örömhírt közöltek vele, azért nevet, de -akik jobban ismerik, azok hamar eltalálják, hogy ez a tigrisnevetés -csak takaró. Mi lehet alatta, lehetetlen kitalálni.</p> -<p>Intett a kezével s egyszerre megindultak némán, gänsemarsban, az -olvasó- és írószobán át a miniszteri szoba felé, melynek ablakai a -Dorottya-utczára nyílnak és ahol sok nagy dolog dőlt el, mikor az -öreg Deák talpai taposták ezeket a deszkakoczkákat. <span class= -"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span></p> -<p>Bánffy megállt az olvasóban és egy hírnököt fogott az -ujságmolyok közül.</p> -<p>– Eredj kérlek, küldd be az öreg Tiszát!</p> -<p>Kevés vártatva Tisza is utánuk sántikált. No, ez már nagy dolog -lehet. A legcsudálatosabb kombinácziók termettek. Hátha horvát -bánnak nevezik ki Zrinyit. Nem bolond, hogy a bankot otthagyja a -bánságért. Hátha intendánsnak akarják? Ejh, dehogy, hiszen jóformán -még színházat se látott. No, éppen azért. Hátha képviselőnek -akarják? Nem fizette ki az adóját – jegyzé meg Katánghy Menyhért. -És nem is magyar honos, mert Horvátországban született – duplázott -rá Mezei Mór.</p> -<p>Bent a miniszteri szobában pedig ezalatt nagyban főtt a -korifeusok feje. Az eset igen súlyos. Eltussolni nem tanácsos, mert -hátha kisül utólagosan. De el nem tussolni sem tanácsos, mert akkor -mingyárt kisül.</p> -<p>Zrinyi még most is félvállról vette a dolgot s gyanakodva -fürkészte a miniszterek arczát, nem-e csak egy bohókás játék az -egész, meg akarják ijeszteni. Hiába olvasták fel előtte a -büntetőtörvénykönyv idevonatkozó paragrafusait is. Hanem Tisza neki -is imponált. «Van benne valami – mondá – az öreg Werbőczyből» és az -nagyon meghökkentette, hogy Tisza is súlyos hibának tartja az -elfogatásait.</p> -<p>– Nagy hibát követtél el, de talán még jóvá lehetne tenni.</p> -<p>– De kérlek, – védekezett Zrinyi – hiszen tőletek függ és ti -beláthatjátok, hogy igazam volt.</p> -<p>– Tőlünk? – szólt az egyik miniszter. – Túlbecsülöd a mi erőnket -és hatalmunkat.</p> -<p>– Nos, akkor legalább mondjátok meg, kitől féltek? <span class= -"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span></p> -<p>– A lapoktól, a törvénytől, a közvéleménytől.</p> -<p>– De hiszen nekem arról beszéltetek, hogy a királynak egy millió -katonája van.</p> -<p>– Az igaz is.</p> -<p>– És mégis féltek a könyvektől és papirosoktól?</p> -<p>– Hja, a század, a XIX-ik század. Te azt nem érted. A jogállam, -barátom. Úgy kell elhelyezkednünk, hogy mindenkinek egyenlő joga -van s mindenkié meg legyen teljes épségben óva.</p> -<p>– Süssétek meg az ilyen állapotot. Az én időmben csak egy -személyt kellett respektálni: a királyt s már az is kényelmetlen -volt, de tizenhat millió emberre lenni tekintettel, hisz ez -teljesen türhetetlen. Ez maga a pokol.</p> -<p>Hanem lassan-lassan mégis beadta a derekát, elfogadván a Tisza -tanácsát, kivált miután megérttették vele, hogy ha napfényre kerül -a dolog, a kormányt is nagy kellemetlenség éri. Erre engedett.</p> -<p>A nagy debatter egész életében szerette a kompromisszumokat, -tehát most is kompromisszumot ajánlott a rabokkal.</p> -<p>– Hát jól van, mit tegyek? Mit kivántok tőlem?</p> -<p>– Hivasd fel őket éjjel a szobádba egyenkint és egyezz ki -mindenikkel, ahogy lehet, aztán ugyancsak egyenkint ereszd őket -szabadon. De lehetőleg végy tőlük egy irást, amelyben elismerik, -hogy önként tartózkodtak a házadban.</p> -<p>– Megteszem a kedvetekért, – mondá nehéz sóhajjal Zrinyi Miklós -– ámbár jobb kedvem volna összevagdalni a rendőreiteket, akiket -elfogatásomra küldenétek. <span class="pagenum"><a name="Page_150" -id="Page_150">-150-</a></span></p> -<p>Soha se érezte magát oly levertnek, tehetetlennek, mint most. -Látta, a tekintélye hogy sülyed lejebb-lejebb. A miniszterek -hangjában, modorában volt valami pártfogói, valami mélyen sebző. E -nagylelküség minden csöpp vérét lázadásba hozta. A hatalmas régi -oligarcha ki akart belőle ugrani, de visszafojtotta.</p> -<p>Bánffy kihúzott egy szivart a zsebéből, lecsettintette a végét -egy piczike nyaktilóval és azzal feloszlatta a tanácskozást:</p> -<p>– El van végezve. Mi semmit se láttunk, semmit se hallottunk, -semmit se tudunk.</p> -<p>Ezzel eloszlottak, de kifelé menet az irószobában még félrehúzta -Darányi egy szóra, hogy ő is meggyötörje.</p> -<p>– Ez hiba volt tőled, Miklós. Neked egészen máskép kellene élned -a te tradiczióiddal. Engedd meg, hogy valamire figyelmeztesselek. -Látod, már közel egy éve vagy itt és még mindig nem voltál -Berlinben. Pedig a tapintat megkívánja, hogy megköszönd a német -császárnak a reád vonatkozó szavait a toastjában. Hát nincs -igazam?</p> -<p>Zrinyi szórakozottan mormogott valamit, hogy az ő esze nem jár -az ilyeneken.</p> -<p>– Pedig látod, te szép karriért csinálhattál volna, ha felfogod -a szituácziót.</p> -<p>– Hagyd el, kérlek. Elég karriér nekem a szigetvári kirohanás – -jegyzé meg Zrinyi önérzetesen. – Meg vagyok vele elégedve.</p> -<p>– Hiszen szép, szép, – felelte Darányi szokott enyelgő modorában -magázásra fordítván a dolgot – meg lehet méltóságod elégedve. De -hát még más dolgok is vannak a világon. Tudja azt maga? Szent -István-rendek, aranyszőrű bárányok a király <span class= -"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> aklában -s a többi. Úgy bizony, kapitány bácsi, magának csak jót akar a -Náczi bácsi – s egy kedves mosolylyal otthagyta a rosszkedvű -daliát, de alig két lépés után ujra visszatért hozzá és a fülébe -súgta bizalmasan:</p> -<p>– És csak legalább azt a zsurnalisztát ne fogattad volna el, -mert az, ha kiegyezel is vele, ki fog fecsegni mindent. Meglásd, -hogy azzal baj lesz.</p> -<p>Zrinyi ezt maga is valószinünek tartotta.</p> -<p>– Nem jó volna, – szólt habozva és erősen a miniszter szeme közé -nézett – ha… tudod… úgy titokban…</p> -<p>– Mit titokban?</p> -<p>– Ha lefejeztetném…</p> -<p>Darányi hátrahőkölt, mintha kigyóra lépett volna. Szirupédes -mosolya jéggé változott.</p> -<p>– Az Isten szerelméért, miket beszélsz! Legyen eszed, Miklós. -Bajt ne hozz magadra és ránk. Ne gondolj ilyen képtelenségekre.</p> -<p>Szeretetreméltóan megfenyegette az ajtóból is:</p> -<p>– Legyen okos és tapintatos, Zrinyi úr!</p> -<p>A nagynevű főúr, mint a bölény, leszegzett fejjel ment át a -klubtermen az ajtó felé. A mamelukok felállva köszöntötték a merre -átment s aztán azon kezdtek tanakodni egy csoportban, hogy a -szigetvári várkapitányi állás melyik dietenclassisba volna vehető. -Zrinyi egy perczig se állt meg, pedig Kapuczán Gergely ugyancsak -ott settenkedett, hogy megszólítsa, kölcsönt akarván kieszközölni -borontói választóinak. Zrinyi haza sietett és legott hivatta -Szebeni Mihályt, a bank ügyészét.</p> -<p>– Szaladj fiam, Radován, keresd meg valahol Patacsicsot és -Alapit is. Dolgunk lesz ma éjjel. <span class="pagenum"><a name= -"Page_152" id="Page_152">-152-</a></span></p> -<p>Az érdemes urak el nem gondolhatták, mi lelte Zrinyit, hogy most -éjjel hivatja őket. Csak nem akar éjféli ülést tartani? De azért -összegyültek s Zrinyi körülményesen előadta a dolgok mibenlétét s a -kormány kivánságát, mire leginkább hüledezett Szebeni Mihály úr, a -többiek nem vették olyan fontosnak.</p> -<p>– Hát már most, – mondá hanyagul az ügyésznek – tessék ezeket -rendbehozni. A darabantjaim majd felhozzák a rabokat egyenkint, a -fiskális úr pedig megalkuszik velük és irást vesz ki tőlük; -vigyázzon, hogy oda ne írják a V. C. betüt, ami azt jelentené, hogy -«Vi coacta». Egyébiránt hiszen jobban tudja a módját, mint én.</p> -<p>– Félek, nagyon sokba fog kerülni – sopánkodott Szebeni.</p> -<p>– Ne kimélje a pénzt.</p> -<p>– Igen, de éppen a méltóságod anyagi viszonyaira való -tekintettel. (A jó Szebeni Mihály arczán valóságos felhők -gyülekeztek ennél a thémánál.) Nincs pénzünk, méltóságos uram. -(Gyöngédségből használta a többest, mert neki volt elég.)</p> -<p>– Van a bankban. És ha elfogy, majd nyomattat a király.</p> -<p>– De arról be kell számolni, méltóságos uram.</p> -<p>– Az az én dolgom lesz Szebeni Mihály uram.</p> -<p>– Ahogy parancsolja, méltóságos uram.</p> -<p>– Ti pedig, Patacsics és Alapi, kapaczitáljátok őket. Különösen -te használsz sokat, Patacsics, ha rettentő ökleidet megmutogatva, -megijeszted őket, hogy kigyúrod a lelküket, ha a lepcsest nem -tartják pórázon.</p> -<p>– Csak rám kell őket bizni.</p> -<p>– Az ügyvéddel, azt hiszem, könnyen végeztek; <span class= -"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> meg -akart zsarolni az imposztor és most czélt ér, de már a liptómegyei -fakereskedőt, aki nagyon szemtelenül viselte magát, jó lesz még egy -kicsit felpofozni. Ezt is te rád bizom, Patacsics. Ezekkel a -pofonokkal nem is fog sokkal többe kerülni az egyezség. Ellenben az -ujságírót kezeljétek finoman, az egy puha gyerek, mint a gyapot: -adjatok neki havi fizetést, oly föltétellel, hogy addig húzza, amíg -hallgat. A legnehezebb lesz az ezredes. Nagyon el van keseredve a -börtönben és még jobban lesz elkeseredve a napfényen, ha szétnéz. -Hiszen értitek… Hát ő vele olyasvalami kötést szeretnék, hogy kap -egy csinos összeget, mondjuk ötven-hatvanezer forintot…</p> -<p>– De hisz az egész vagyon! – szisszent fel Szebeni Mihály.</p> -<p>– Ne irigyelje tőle. Szegény ördög. És nagyon szereti a hasát, -meg a feleségét. De a hasát talán még jobban szereti. Kell neki a -pénz. Ő vele úgy kell megegyezni, hogy tüstént vándoroljon ki az -országból.</p> -<p>– És a feleségét persze hagyja itt! – szólt közbe Alapi.</p> -<p>– Ne légy neveletlen, Alapi. Hát persze, hogy úgy akarom.</p> -<p>Ezekkel bizta meg Zrinyi a hiveit és azok reggelre csakugyan -eligazítottak mindent; az ügyvéd és a fakereskedő olcsón egyeztek, -örültek, hogy kiszabadultak, a fakereskedő még hálálkodott is. -Perényi Miksa pedig el volt ragadtatva, hogy egy éjszakát és egy -napot tölthetett a rettenetes helyen s mikor azt kérdezték tőle, -mit kíván a kiállott szenvedésért, elnevette magát:</p> -<p>– Hiszen még én fizetnék, ha pénzem volna, <span class= -"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> mert ez -nekem megér négy czikket és egy tárczát. Boldoggá teszem a -lapomat.</p> -<p>– Ohó, fráter! Nem szabad ám ezt megirni.</p> -<p>– Ki tiltja meg?</p> -<p>– Mink.</p> -<p>– Hát akkor ne ereszszenek ki. Majd rám akad a rendőrség.</p> -<p>– De kieresztjük és még se fogja megirni, mert esküt tesz rá és -irásbeli nyilatkozatot ad.</p> -<p>– Nos, akkor majd lediktálom.</p> -<p>Hanem mikor aztán Szebeni Mihály megmagyarázta neki, hogy -havonkint háromszáz forintot kap, ameddig hallgat, egyszerre -elszomorodott és csak állt zavartan, némán, habozva, mint a Buridán -szamara, aki előtt két köteg széna lebeg, egyik ingerlőbb, mint a -másik, de csak az egyikhez nyúlhat.</p> -<p>– Hát hallgatok – sóhajtá végre s nagy izzadságcsöppek verődtek -ki a homlokán.</p> -<p>– Kezet rá! – kiáltá vidáman Patacsics s úgy megfogá a kezét, -hogy ordítani, jajveszékelni kezdett és mind az öt újján a -körmöknél kiserkedt a piros vér.</p> -<p>– No, mert ha nem találna hallgatni, – fejezé be Patacsics – én -tapogatom meg egy kicsit. Isten engem úgy segéljen.</p> -<p>Sokkal nehezebb volt nyélbe ütni a Bobor-dolgot. Az öreg ezredes -bőszen csörtetett be lánczaival, mint egy vadkan.</p> -<p>– No, mit akartok velem, gaz, középkori hordák?</p> -<p>Rettenetes volt ránézni; arczát, mely a hosszú fogságban különös -mohszint öltött fel, benőtte a serte, de minthogy az fehér volt, -hát úgy nézett <span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span> ki, mint valami halpikkely, a szemei -megdagadtak és véresek voltak.</p> -<p>– Hol az a hitvány orgazda, aki Zrinyinek nevezi magát, hadd -zúzzam össze, mordizom adta, – hörögte, ökleit fölemelve – ha nemes -ember és lovag, álljon ki velem élet-halálra!</p> -<p>Patacsics hozzálépett és rátette a kezét a vállára csendesen. És -e kéz súlya alatt elkezdtek ropogni a csontjai és olyan fájdalom -nyilalt beléjük, hogy felordított, mert ahhoz képest a köszvény -hasogatása gyerekjáték.</p> -<p>– Lassabban, bátya, – mondá Patacsics – Zrinyi nincs itt és -Zrinyi nagy úr ahhoz, hogy ilyen vén ficzkóval bibelődjék, mint -ön.</p> -<p>– Én nyugalmazott császári királyi ezredes vagyok – nyöszörögte -az öreg, még mindig érezve csontjain a fájdalmat.</p> -<p>– Az is valami. De Zrinyi meg világverő Caesarok és hősök -ragyogó mintaképe. Azért hát kuss, öreg, egy szót se többet. Hanem -ha okosan akar beszélni, akkor igazíthatunk valamit a dolgán. Pénze -is lesz, szabadsága is lesz.</p> -<p>S erre átvette a szót Szebeni Mihály és megtette neki a -propozicziókat, hogy hajlandók neki egy csinos összeget adni, ha -kimegy a külföldre és ezt az egész dolgot úgy veszi, mintha meg se -történt volna.</p> -<p>Bobor a fejét rázta és a lábaival toppantott.</p> -<p>– Az nem lehet. Mordizom adta! Nem, nem! Boszút akarok, -boszút!</p> -<p>– De ha sok pénzt kap. Nézze a világ folyását, ezredes úr, -okosan. Ha nem kell a pénz, hát nem kap pénzt; visszaviszik a -pinczébe. Mi haszna van ebből? Reményli, hogy megtalálják? Nos, -tegyük fel, hogy megtalálja a rendőrség, hát akkor <span class= -"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> is, mit -árthat maga Zrinyi grófnak? Azt tudhatja, hogy a nagy úr dolgát -elcsinálják a többi nagy urak. Akkor is csak magának esik baja, ha -piszkálni kezdi.</p> -<p>Az ezredes tehetetlenül hörgött egyet, ami azt jelentette, hogy -igaznak tartja az okoskodást.</p> -<p>– Hát mennyi pénzt kapnék? – kérdé egy gyűlöletes pillantást -vetve rájuk.</p> -<p>– Mondjuk, harminczezer forintot, a kiállott szenvedésekért.</p> -<p>– Bagatelle.</p> -<p>– Egy háborúban többet szenvedett ön és kevesebbet kapott.</p> -<p>– De hát a feleségem? – sziszegte.</p> -<p>– Az alma kerek, kedves ezredes – felelte Patacsics – és azé, -akihez gurul.</p> -<p>Igen kínos és sajátságos alkudozás volt ez. Az asszony miatt. -(Csak asszony ne volna a világon!) Mert két érzés égett Boborban: a -boszú Zrinyi ellen és a szerelem a felesége iránt. Ha a sok -huza-vona, ráijesztés és okos tanácsban kifáradva, már-már hajlandó -volt letenni a boszúról, ezt abban az illuzióban tette, hogy a -felesége mégis hű hozzá. Amint tehát távolodott a boszútól, azon -mód közeledett enyhülő szivével a nejéhez. Igen, de Zrinyi úgy -kivánta az egyezséget, hogy Bobor menjen el Gráczba, vagy a pokolba -a pénzzel, ahova akar, de az asszonyt hagyja sorsának, vagy váljon -el tőle. Ki kellett tehát Bobort ábrándítani, kivallogatni módjával -apródonkint egyet-mást, azt pedig csak sejteni hagyni, hogy az -asszony már nem érdemes olyan derék gentleman ragaszkodására, aminő -Bobor ezredes, hát ne is törődjék vele. Az asszony már <i>nagyobbat -lépett</i>, hogysem visszahúzhatná az apró <span class= -"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> lábát, -a férje oldala mellett megállni. Nem is lakik már a régi lakáson, -hanem…</p> -<p>Szóval, ilyen módon kellett kikészíteni. S mikor az egyik -oldalon fölépítették már a dolgukat, a másikon ledőlt. Volt olyan -percz, hogy Zrinyinek megbocsátott volna, de az asszonyt epedve -kivánta. (Még azt mondják, hogy az ilyen embernek már csak a -<i>melle</i> van meg.) Volt aztán olyan percz is, hogy az asszonyt -elrúgta volna magától, de akkor Zrinyi elleni boszúra szomjazott. S -ez egy olyan megmérhetetlen szomj volt, mint a tevéé a -Szaharában.</p> -<p>A végén, úgy hajnal felé, mégis megtörtént az alku s mire délben -fölébredt Zrinyi, azt jelentették neki, hogy egy fogoly sincs a -pinczében, valamennyi kiegyezett.</p> -<p>– Mit fizettetek Bobornak?</p> -<p>– Ötvenezer forintot.</p> -<p>– Nem is valami nagyon sok.</p> -<p>– A világért sem, – gúnyolódék Alapi – körülbelül ennyiért -zálogosította el Zsigmond király a szepesi városokat házastól, -földestől, asszonyostól, mindenestől. Pedig de szépek voltak a -szepesi asszonyok is!</p> -<p>A dolog tehát el volt tussolva; Bobor elutazott Olaszországba s -megindította a válópert, amit Szebeni Mihály vitt a Zrinyi -költségén. A szép asszony nem sok teketoriát csinált, egy pár hét -mulva behurczolkodott egy sóra egy kenyérre, a bank palotájába; -Zrinyi külön equipaget tartott neki, Párisból hozatta a ruháit s -négy frájla szolgált a teste körül: az egyik fésülte, a másik -öltöztette, a harmadik mulattatta, a negyedik felolvasott neki.</p> -<p>Mindez igen sokba került; Zrinyi úgyszólván <span class= -"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> szórta -a pénzt, amerre megjelent; bőven osztogatta régi katonái közt is: -aki itt volt, itt szipolyozta, a vidékieknek postán küldözgetett -pénzeket. A lipótvárosi körökben csakhamar szájról-szájra keltek a -tékozlási hirek és a különös gazdálkodás részletei, melyek az első -magyar földtehermentesítőt meglehetősen diszkreditálták. Egész -nyiltan beszélték a Nádor-utczai kaszinóban s a börzén.</p> -<p>– Furcsa vége lesz ennek.</p> -<p>A részvények feltünően estek lefelé. Amint a «Pester Lloyd» -írta: «Die Curse haben sich abgebröckelt». Minden visszájára -kezdett fordulni. A hanyatló szerencse komor árnyakat vetett a -szigetvári vitézek útjára.</p> -<p>Sartory Pál egy napon ráförmedt az öreg Rózerre:</p> -<p>– Nagyságos komám uram, ideje volna túladni a részvényeken.</p> -<p>– Most alacsonyan állanak, – felelte a királyi tanácsos úr – -most nem lehet.</p> -<p>– Lesznek azok még lejebb is, nagyságos komám uram.</p> -<p>Maga Radován diák is, aki pedig már kezdett konyítani a -számadásokhoz, így nyilatkozott egyszer, de persze csak úgy négy -szem közt Alapi előtt:</p> -<p>– Megfordult a világ kutyamódra. Most már a mi urunk van úgy, -mint Szolimán szultán volt Szigetvár alatt. Hogy meg van már halva, -de mi nem merjük mondani.</p> -<p>Az okos Alapi szomorúan bólingatott a fejével.</p> -<p>– Biz az igaz lehet.</p> -<p>És nemcsak a pénzvilág berzenkedett. Az egész közvélemény -morgott. A pénzes-zsákok rángatództak, mint a megsózott -békaczombok. A közönséges <span class="pagenum"><a name="Page_159" -id="Page_159">-159-</a></span> emberek pedig valami egyéb miatt -morogtak, mint a megpiszkált ebek.</p> -<p>A fogságból kiszabadult egyének ugyan nem tettek panaszt a -biróságnál, se az ujságba nem iratták ki szenvedéseiket, maga a -«Pesti Gunár» is hallgatott mélyen, hanem azért az eset kéz alatt -úgyszólván köztudomásuvá lett, persze fölczifrázva, megnagyobbítva, -a fantázia által kiformáltan terjedt folyton szélesebb rétegekben. -Tudta, hitte mindenki, de nem írták meg. Vannak dolgok, melyeket -nem lehet kiírni pozitiv nevek és dátumok nélkül. Vagy hiszen ki -lehet írni, de nem tanácsos. A Perjéssy sirján még csak egyszer -nőtt fű. Még mindenki emlékszik az Alapi Gáspár szörnyű -vágására.</p> -<p>A kiírt igazságtalanságok pedig nem hatnak olyan mélyen, mint a -ki nem irottak. A nyomdafesték először eszik a fölháborodásból és -csak a maradék jut a közönségnek. A közönség fölhabzsolja a -maradékot és napirendre tér. Hanem az elhallgatott botrányok -ingerlik; követeli őket, beszél róluk, csügg rajtuk, szörnyűködik -fölöttük és a tiz körmével szeretné őket kiásni. A megírt -botrányokat nem toldja-foldja, nem is terjeszti, hisz ott vannak az -ujságban. A kiírt botrányok nem élnek, csak egy napig, ameddig az -ujság. De a ki nem irottak halhatatlanok, ezeknek hirdetőjévé -szegődik mindenki, élnek az emberek ajkain és izgatják a sziveket, -forralják a vért és megtüzesítik a halántékot.</p> -<p>A pinczebörtön titkai valóságosan fellázították a közvéleményt. -De oly rémes dolog ez, hogy szinte hihetetlen. Eleinte legalább -hihetetlen volt. A XIX-ik század végén! Talán csak mese. De aztán -kibontakozott részlet részlet után. A sok szem, a sok száj -<span class="pagenum"><a name="Page_160" id= -"Page_160">-160-</a></span> összehordta. Egyik a Zrinyi -házmesterétől hallott valamit, aki az ételt hordta a raboknak, -egyik ezt látta, másik azt látta, a harmadik ezt hallotta. A -negyedik Boborral találkozott Monte-Carloban, annyi pénze volt, -mint a polyva. «Megszenvedtem érte», panaszkodott Bobor ezredes és -ki-kicsúszott a száján ez is, az is: «De otthon csitt, mordizom -adta, mert engem megvettek és én becsületes ember vagyok; egy -gentleman megalkuszik és szállítja az árút, punktum! Jó napot uram, -egy szót se szóltam, uram.»</p> -<p>A közvélemény fészkelődött, zúgott, toporzékolt, prüszkölt és -csattogtatta a fogait: mégis hallatlan, hogy ilyen dologról nem -írnak az ujságok. Agyonhallgatják. Meg vannak véve. Bezzeg, ha -szegény hivatalnok öt forintot sikkaszt, van nagy gezéresz, vagy ha -valami ujságírót megczitáltat a főkapitány; de mikor egy nagy úr -börtönbe vettet kényekedve szerint egy csomó becsületes embert, -arra nincs két csepp tintájuk.</p> -<p>Szégyen, gyalázat ilyennek történni Pest kellő közepében, egy -félmillió ember szemeláttára. Hiszen ez hajmeresztő, vérlázító egy -czivilizált országban! No ezekre az urakra ugyan nem volt -szükségünk, ezeknek kár volt föltámadni. Aki meghal, maradjon -veszteg. Mit kászmálódnak föl bajt csinálni! És a kormány? -Mondhatom szép egy kormány! Még a szemöldökét se mozdítja. Hát még -az a sok mafla képviselő, akik ha két bolhát látnak, három -elefántot és négy interpellácziót csinálnak belőle. De most, mikor -egy igazi elefánt van, egy igazi bűntény, mindnek beszövi száját a -pók.</p> -<p>Ilyen irgalmatlanra fordult meg a hangulat Zrinyiék ellen. Hol -vannak a lelkes éljenek, melyekkel <span class="pagenum"><a name= -"Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> egy év előtt fogadták -őket? Hol van a történelem, hogy felütnék ilyenkor – ha méregbe -akarnak jönni? Hol van a Párka, aki eddig fogta a láthatatlan -guzsalyt és szőtte le a még hátralevő szöszből a Zrinyi -életfonalát? – Valami rút boszorkányhoz kerülhetett a guzsaly s -förtelmes nyálával nedvesíti az arany kendert. Minden rosszul ment. -A bank is. Uj és uj veszteségek érték. Már magukban az -alapszabályokban bent volt a végzetes hiba. Nagyon liberálisak -voltak. Ostobaság például, hogy a biztosítás érvényét fenntartották -öngyilkosság esetére is. Ki az ördög látott ilyet? Egy úr, aki a -«Magyar Földhitelintézet»-nél lévő hatszázezer forintos -jelzálog-kölcsönét az «Első Magyar Földtehermentesítő Bank- és -Biztosító-Intézet» által konvertáltatta, az első negyedévi -részletfizetés után főbelőtte magát. Az efajta kellemetlenségekhez -járult Zrinyi költekezése és gavallérsága.</p> -<p>Minden rokonszenves embernek megadta a kölcsönt, ha hozzá -fordult és olyan erőszakos volt a szakértő igazgatókkal szemben, -hogy nem tűrt ellenmondást; hiába figyelmeztették, hogy az illető -el van adósodva és hogy a pénz veszélyeztetve van.</p> -<p>– Nagyon becsületes arcza van – mondá ilyenkor roppant kurtán. – -Megadandó.</p> -<p>Ami az ő szükségleteit illeti, nemcsak a nagyúri élet, Boborné -divatszámlái emésztettek fel roppant pénzt, hanem egyik -exczentrikus szenvedélye, fegyverek, nyergek, puskák szerzése. -Erről nem birt leszokni. Mintha még folyton hadba készülődnék. Ha -hallotta, hogy valahol Woolwichban vagy Amsterdamban remek pengéjű -kardokat vagy pompás nyergeket csinálnak, tüstént rendelt belőlük -két-háromszáz darabot. Ha szemére vetették, hogy minek <span class= -"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> az, hát -vállat vont: «Bizony magam se tudom, csak úgy szokásból -rendeltem.»</p> -<p>A pénzt annyiba nézte, mint a pozdorját s a legnagyobb -könnyűvérűséggel szedte ki az ezreseket a bankból, helyettesítvén -azokat váltóival. Azt hitte, hogy az egyik papir, amit ő ott -hagyott és aláírt, éppen annyit ér, mint a másik papir, amit kivett -s amiért mindenféle szükségleteit kielégítik a boltokban. Csudálta -is emiatt, kivált eleinte, a boltosokat. A váltó természete sohase -ment a fejébe: hogy miért legyen az nagyobb kötelezettség, ha -valaki egy kisebb papirosra írja a nevét, egy tenyérnyi skartetára, -mintha egy nagyobb papirosra, melyben világosan és körülményesen -van elmondva minden?</p> -<p>A rossz időkkel kedve is rossz lett Zrinyinek. A sok savanyú -pofa, a sok jóslás, az elégedetlen hangok kihozták sodrából. A -részvényesek zúgolódtak, fenyegetőztek és sürgették a -közgyülést.</p> -<p>A saját tisztviselői is aggodalmasan, ijedten jártak-keltek a -bureau-ikban. Zrinyi Mór megmondta a szemébe:</p> -<p>– No, a közgyülés! Lesz ám itt nagy hadd el hadd. Bizony, nem -szeretnék a méltóságod bőrében lenni.</p> -<p>Ejh, ez már mégis sok! Zrinyi Mór nem szeretne a Zrinyi Miklós -bőrében lenni. Hasadj meg anyaföld és nyeld vissza szegény Zrinyi -Miklóst!</p> -<p>Nem múlt el nap, hogy valamelyik részvényes fel ne jőjjön -nyöszörögni, szemrehányásokat tenni, fenyegetni, hogy így lesz, úgy -lesz. Nagy baj lesz a közgyülésen.</p> -<p>Csak a becsületes Rózer jött mindig egyformán, nyájasan, -tiszteletteljesen, alázatosan és bár úgyszólván egész vagyona a -bank részvényeiben úszott, <span class="pagenum"><a name="Page_163" -id="Page_163">-163-</a></span> mégis csak az ebédjeire gondolt és -minden lezajlott ebéd után a következő ebédre, amelyik még szebb, -még kedélyesebb, még előkelőbb lesz.</p> -<p>– A feleségem születésnapja lesz vasárnap.</p> -<p>– Eljövünk – felelé Zrinyi.</p> -<p>– Nagyon, nagyon köszönöm, nagyon boldog vagyok, de…</p> -<p>– Mi a baj, kedves tanácsos úr?</p> -<p>– Nem is merem előhozni, pedig méltóságodtól függ, egyetlen -szavától és…</p> -<p>– Csak ki vele bátran.</p> -<p>– Hát tetszik tudni, milyenek az asszonyok. A Krisztina… a -feleségem… mindeniknek hosszú a haja, rövid az esze… de restelem… -becsületemre restelem… Talán meg se mondom.</p> -<p>És szégyenlősen nyomorgatta kezében a czilinderét (mert -czilindert viselt, mióta királyi tanácsos lett).</p> -<p>– Ej, hát legyen bizalmas, Rózer bácsi.</p> -<p>– Egy minisztert szeretne a Krisztina – böffentette ki -egyszerre, mint aki valami pilulát vesz be, egyet nyel és igen -csodálkozik, hogy már megtörtént.</p> -<p>Zrinyi sok baja közt se állta meg nevetés nélkül.</p> -<p>– No, majd próbálok keríteni egyet a kisebbjéből.</p> -<p>– Nem bánom én, vagyis nem bánja a Krisztina, ha olyan lesz is, -mint a kis újjam. De hogy mondhassa… Hisz tetszik tudni…</p> -<p>De az ilyen derült mozzanatok már igen ritkák voltak. Csupa -bosszúság érte reggeltől estig. Monte-Carloból sürgönyt kapott -Bobor ezredestől, hogy minden pénzét eljátszotta, ha nem küld neki, -visszavonja a válópört s követeli a feleségét. A hollandi alapítók -is kellemetlen leveleket irkáltak, már oda is eljutottak a rossz -hírek és sürgették a közgyűlést. A szabadelvű klubban, a -kaszinóban, ahová <span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span> csak a lábát tette, mindenütt -figyelmeztették bizalmasan, jelentőségteljesen a barátai:</p> -<p>– Nagyon meg fognak támadni a közgyűlésen. Elejét kellene -venni.</p> -<p>Persze, elejét kellene venni. Erre ő is gondolt. Igen, igen, -elejét veszem.</p> -<p>S amint kitűzték végre a közgyűlés napját (tizenhat hónapig -tartott az első üzleti év), Zrinyi gyakran zárkózott be szobájába -és leveleket írt, néha órákig. Máskor Radován diák végezte az -ilyet, most Radován diákot se avatta be.</p> -<p>De az látta később a borítékokról, hogy vitézeinek szólnak a -levelek, akik szétszéledtek azóta különféle polgári -foglalkozásokban, az ország minden részébe.</p> -<p>Ez így tartott vagy négy-öt napig, aztán egyszerre megint a régi -nyugodt Zrinyi lett, járt-kelt ruganyosan, vídáman, de volt benne -valami zárkózottság. Látszott, hogy titkol vagy előkészít -valamit.</p> -<p>A közgyűlés előtti estén néhány hivatalnok bent maradt a bank -helyiségeiben, hogy mindenáron elkészítsék a szükséges iratokat, -nyers mérleget, könyveket, számadásokat, ha reggelig kell is -dolgozniok. Zrinyi hazakergette őket.</p> -<p>– Az igazgató úr rendelte, – mondák – mert sürgős a munka.</p> -<p>– Én pedig azt parancsolom, menjenek haza.</p> -<p>– De kérem alásan, az iratok.</p> -<p>– Irka-firkákra nem lesz szükség – felelte Zrinyi kurtán.</p> -<p>Azok eltávoztak és a fejüket csóválták, de persze csak ott künn -a lépcsőn.</p> -<p>Zrinyi Mór beszélte, hogy éjfélkor egy jourról ment haza a -feleségével a bankpalota mellett, kivilágítva <span class= -"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span> látta -az összes helyiségeket – de fel se tűnt neki a dolog s éppen nem -vont le más következéseket, mint hogy a hivatalnokok végzik most -már lóhalálba a közgyűlés előtt sürgősen szükséges -előterjesztéseket.</p> -<p>Reggel aztán megnyílt a várva-várt közgyűlés, délelőtt tíz -órakor. A nagy tanácskozási teremben gyűltek össze a részvényesek, -ott voltak az alapító hollandusok, a bécsiek és a harczias -lipótvárosiak. Ott volt mindenki. A pesti ember elmegy a pokolba -is, ha egy kis botrányra van kilátás. Ott voltak a lapok -közgazdasági rovatvezetői és a riporterek. Sőt egy pár kaszinói -alak is bekukkantott csupa passzióból… Azok közül, akik -gyönyörködnek az akasztásokban.</p> -<p>Mélységes csönd volt a teremben, nem az a rendes, vidám, élénk, -keleti gesztusokkal kisért zsongás-bongás, mely az efajta -gyűléseken szokott lenni, hanem csönd, minő vihar előtt van a -tengeren. A sápadt arczokon, a mérges tekinteteken és a vonagló -ideges ajkakon észre lehetett venni az elfojtott indulatokat.</p> -<p>Az asztalfőn Zrinyi ült a nagy, hatalmas csillár alatt, melynek -kristályfityegőin lilaszínekben hányta-vetette magát az ablak zöld -redőnyein beszűrődött napsugár.</p> -<p>Nyugodtan ült ott, mint egy oroszlán, aki emészt. Egy ív papír -volt előtte, a finom ezüst csengetyű, egy czeruza és a hanyagul -odadobott téglaszínű keztyűi.</p> -<p>A papirosról nagyúri pongyolasággal olvasta le a néhány szót, -amivel az ülést megnyitottnak nyilvánítá. Aztán felolvasta az egyik -igazgató az évi jelentést. Az hosszú, unalmas dolog volt, alig -lehetett <span class="pagenum"><a name="Page_166" id= -"Page_166">-166-</a></span> a végét bevárni. Számok, számok és -mindég számok.</p> -<p>A mellette ülő Patacsics mogorván szegezte le fejét s nagy -ökleivel az asztalra dőlt, míg ellenben a másik oldalon Alapi -szinte besülyedt zsölyéjébe s apró szemei gúnyosan kémlelték a -részvényesek arczát.</p> -<p>– Halljuk, halljuk! – hangzott minden oldalról.</p> -<p>– Kólmark az egész! – ordítá egy hang, mire derültség támadt és -zagyva lárma.</p> -<p>Ezek a számok csak Zrinyinek voltak olyan unalmasak, holtak és -némák. A részvényeseknek éltek azok s mint a gonosz manók, faunok -és koboldok ugráltak, sípoltak és ingerkedtek velük.</p> -<p>Egy-egy helyen kitört az ingerültség.</p> -<p>– Schwindli!</p> -<p>– Gyönyörü wirtschaft!</p> -<p>Zrinyi csak ült csendesen, mozdulatlanul, mintha kőből lett -volna.</p> -<p>Az egyik igazgató, bizonyos Pollacsek K. F., áthajolt az -asztalon:</p> -<p>– Kegyeskedjék csöngetni.</p> -<p>De csak a kezével intett annak a bizonyos Pollacsek úrnak és nem -csengetett. Hagyta, hadd kiabáljanak, hadd piszkolódjanak, hadd -teljék az ürömpohár.</p> -<p>Aztán bevégződött az évi jelentés. Tízen is beszélni akartak. -Harmincz-negyven hadonázó kéz jelentkezett.</p> -<p>Legelőbb jutott szóhoz egy jól táplált úr, olyan képe volt, mint -egy maczesz, kerek, fehér, buczkás és amint beszélt, Zrinyi Miklóst -támadva és feltüzelte magát, a nyála szétfrecsegett a körülötte -állókra. <span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span></p> -<p>Zajos helyes-ek és úgy van-ok zúgtak fel minden gorombaságnál. -Ez csak villanyozta az ipsét s mint egykor a vakmerő Ikarus, egyre -merészebben kezdett röpülni. Elősorolta az elnökigazgató összes -visszaéléseit, erőszakos természetét, melylyel szemben nem -érvényesülhettek a bank némi intelligencziával bíró egyedei (sic!), -a zabolázatlan orgiáit – s ekkor elkapatva a felhangzó tapsoktól, -felkiáltott:</p> -<p>– Még a szerelmet is a mi pénzünkön vette!</p> -<p>Zrinyi nagy flegmával és nagy méltósággal odaszólt -Radovánnak:</p> -<p>– Ugorj fel, diák és üsd pofon!</p> -<p>Radován diák szó nélkül felpattant és nyakoncserdítette a -szónokot. Óriási zaj keletkezett erre s egy őrült chaosz. Mint a -darazsak, sziszegve rohantak Radovánra, széket feldöntve, -czilindert megroppantva, emberi lábat megtaposva. Esernyők és botok -villantak elő.</p> -<p>Zrinyi Miklós megragadta e pillanatban a csengetyűt és -meglóbázta nagy erővel; élesen szólt, mint egy harang.</p> -<p>Ez volt a jel.</p> -<p>Egyszerre szétpattantak háromfelől a tanácsterembe szolgáló -szárnyasajtók és omlottak be rajtuk kivont, villogó kardokkal a -Zrinyi katonái, kik hívó szavára az éjjel összegyűltek az ország -minden részéből.</p> -<p>– Jézus! Jézus! Jézus! – kiálták és elkezdték a részvényeseket -kaszabolni.</p> -<p>Leírhatatlan jelenet következett. Hörgés, ordítás, -jajveszékelés. A vér patakzott a teremben és befröcsögtette a -falakat és az asztal zöld posztóját. Némelyek felmásztak a -szekrények tetejére, mások leborultak Zrinyi lábai elé és -kegyelemért rimánkodtak. <span class="pagenum"><a name="Page_168" -id="Page_168">-168-</a></span> A legtöbben az ajtókijárathoz -törekedtek s ha sebesülten is, igyekeztek menekülni; az egyik -részvényes berugta a kályhát és azon bújt ki. Egy másik feltépte az -ablakot és kikiáltott az utczára:</p> -<p>– Policzáj! Policzáj!</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az esti lapok hosszadalmasan leírva hozták a hajmeresztő véres -eseményt, némelyik külön kiadásban. Huszonnyolcz sebesülés történt -és ebből hat súlyos eset, halállal csupán egy végződött. A -sértegető szónokot felkonczolták.</p> -<p>Az egész város elszörnyűködve, méltó izgatottságban töltötte a -napot, hibáztatva a rendőrséget, mely nem vette észre, hogy Zrinyi -összevonta hadait a vidékről, felfegyverezte, kiruházta, -betanította s mindezt titokban. Mocskolták a kormányt, mely mindent -eltűrt Zrinyinek, sőt ő adta neki a szarvakat.</p> -<p>Az éji órákban azonban jöttek a csillapító hírek. Hogy a -rendőrség az ügyészség megkeresésére letartóztatta Zrinyit, mikor a -kaszinóba hajtatott, nyolcz rendőr vetette rá magát a száguldó -lovakra. Több elfogatások is történtek. Patacsics, Alapi, Radován -diák, Juranics Lőrincz hasonlóan letartóztattattak és Zrinyivel -együtt a gyüjtőfogházban várják, míg a vizsgálóbiró elkezdi a -kihallgatásokat. Zrinyi hadai azonban még mindig szabadon vannak a -banképületben és a rendőrség elégtelen elfogatásukra, mert véres -ütközetté fajulhatna a dolog, minélfogva erre a czélra még az éj -folyamán elegendő számú katonaságot fog a belügyminiszter -requirálni.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3>X.<br /> -A PARLAMENT.</h3> -</div> -<p>Napok multak el a megrázó esemény után, mely a «nádor-utczai -csata» néven lesz ismeretes örök időkre a fővárosi pénzintézetek -történetében. Zrinyi és emberei a vizsgálati fogságban ültek (az -együtt maradt közlegénységet is sikerült túlnyomó katonai erővel -lefegyverezni és fogolylyá ejteni ama véres napot követő éjjelen), -a föllázadt emberi érzéseknek immár elég volt téve. A megtorló -hatalom megtette a magáét. Nem mondhatja senki, hogy nincsen -egyenlőség és hogy nincsenek törvények Magyarországon. Azt lehetett -volna hinni, hogy már elpihen a közvélemény és egész csendesen -hagyja a vizsgálóbíró perczegő tolla alatt szaporodni a vallomási -jegyzőkönyveket, míg végre megérkezik az izgalom tetőpontja: a -század legérdekesebb végtárgyalása.</p> -<p>De nem így történt. A közvélemény olyan, mint a fodros vizeket -járó hajó, ha valami hullámtól nagyot dől jobbra, okvetlenül -mindjárt utána éppen olyan nagyot dől balra, – míg végre -eligazodik. Jönnie kellett mindjárt az ellenáramlatnak is. -Különösen a vidéken sajnálni kezdték Zrinyiéket. Oh a vidéken mégis -puhábbak a szivek. És azt is mondták <span class="pagenum"><a name= -"Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> a vidéken: bizony nagy -szemtelenség úgy bánni egy Zrinyivel, történelmünk nagy alakjával, -mint egy közönséges gonosztevővel és hát nem is valami nagy kár -azokért az összevagdalt zsidókért… Talán mégse puhábbak a szivek a -vidéken.</p> -<p>A magyar ember szereti keresni az igazságot. De nem szereti -megtalálni. És ha mégis megtalálja, mindjárt beleún: ejnye, de -kellemetlen pofája van! És – hogy rövidek legyünk – mesés -gyorsasággal kezdett nőni a vidéken a rokonszenv Zrinyiék mellett s -egy nap mintha kilépett volna Somogymegye czímerpajzsából a -koronából kezdődő kéz s elejtvén szőlőfürteit, tollat ragadott -volna, sürgős feliratot írni a képviselőházhoz, beavatkozásra kérve -a parlamentet Zrinyi gróf és társainak kivételes természetű -ügyében.</p> -<p>Az országgyűléshez küldött feliratok, kérvények sorsa -közönségesen siralmas. Ha vár is rájuk valami jövendő, az csak -olyan, hogy a halottból legfeljebb prédikácziós halott lesz – -életet itt bele nem lehelhetnek. De a somogyi kérvény kivétel. Az -csemege. Több: – divatczikk. Leszorítja a legkomolyabb -javaslatokat. Trikót húznak fel a pártvezérek és ostrom alá kerül a -háznagyi iroda karzatjegyekért.</p> -<p>De mielőtt még a somogyi kérvény tárgyalásra került volna, -jelesül előtte való napon, híre ment a városban és a politikai -körökben, hogy a Zrinyi-ügyben interpelláczió lesz. Pulszky Ágoston -fog interpellálni. Közvetlen a kérvények előtt.</p> -<p>– Tehát megrendelt interpelláczió. Lehetséges. Mert az -interpelláczió kényelmesebb a kormánynak, mint a kérvény. A párbaj -csak egy játék, kivált, ha az ellenfelet maga a válaszoló -választja. <span class="pagenum"><a name="Page_171" id= -"Page_171">-171-</a></span></p> -<p>Másnap reggel már tíz órakor megtelt a folyosó és lüktetett, -pezsgett, forrt az élet; Nyegre, akit Szilágyi kiküldött az elnöki -lakosztályból, mint Noé a galambot, hogy nézze meg, van-e már -valaki odakünn, azzal csörtetett vissza:</p> -<p>– Itt vannak, kegyelmes uram, a betegek is, a mezei hadak -is.</p> -<p>Az elnök nagy kékes szemei még nagyobbra tágultak, kérdőleg -szegződve a jegyzőre:</p> -<p>– Megbolondultak!</p> -<p>– A Zrinyi-ügy, kegyelmes uram.</p> -<p>– Szamárság! Ez az egész Zrinyi mindig föl volt fújva.</p> -<p>Élénk csoportok képződtek szerte a vacsoráló kis klikkek -szerint; a Hungária-szoba, a gentry-szoba, az István-szoba és -mindenféle szoba. Összebújtak és a nap legfrissebb eseményeit, -benyomásait beszélték meg.</p> -<p>– Mi lesz Zrinyiékkel?</p> -<p>– Mit akar Guszti?</p> -<p>– Amit Bánffy.</p> -<p>– Hol van Pap Géza?</p> -<p>Mindenütt. Ahol említik, megjelenik a kis kobold; frissen siklik -el az egyes csoportok közt, mint egy gyík: hófehér apró fogai -messziről villognak, mint valami rizskásaszemek.</p> -<p>– Magunkhoz kell ragadni a kezdeményezést ebben a Zrinyi-ügyben. -Nehogy megint az ellenzék csináljon belőle tőkét. Molnár apát már -kézbe vette.</p> -<p>Molnár apát ravasz, mézes arcza kibukkan a miniszter-szoba -melletti sikátorból, ahol Eötvös Károly tartja szóval, rezegtetve -magát a csipőin, mint egy kényes násznagy a lakodalomban. -Kedélyesen évelődik az apáttal: <span class="pagenum"><a name= -"Page_172" id="Page_172">-172-</a></span></p> -<p>– No, ugyan jó, hogy ezt a kis reakcziót kieresztettétek. Mert -ha ezt leverjük, az egész világ kálvinistává lesz, majd meglátod és -ti aztán elmondhatjátok, amit a jezsuiták: «Regnavimus sicuti lupi -– Expellerunt nos, sicuti canes.»</p> -<p>– Csakhogy tovább van a vers – vág vissza Molnár apát, – -Redibimus sicuti aquilae.</p> -<p>Ebben a perczben könnyed léptekkel suhan el mellettük Gromon -Dezső:</p> -<p>– Azt hallom, hogy Boborné is itt van a karzaton.</p> -<p>Ah, szépek ezek a czikk-czakkos zig-zugok, sikátorok, mint az -Olympus berkei. Más-más istenek lyukai. Bent az elnöki szobában -Vulkán lakik a rettenetes pörölyével. Jaj annak, akire lecsap. A -jobboldali folyosón hűséges udvarával Janus tanyázik a multba és a -jövőbe néző arczával. Csak nagyritkán, nevezetes mozzanatoknál megy -be a gyűlésterembe, hol Vulkán szemöldöke igazgat és pörölye -csattog. A másik folyosón Tantalusz jár. Kis istenek és nagy -istenek jönnek-mennek, megállnak egy-egy szóra és igazítanak vagy -rontanak a halandók sorsán.</p> -<p>Vannak, akik csak a tubákpikszisüket nyitják ki, ha -bosszankodnak, de vannak viszont, akik Pandora szelenczéjét kezelik -és kieresztik belőle a bajokat. Vulkán ravaszul hunyja be a szemeit -és tiltakozik:</p> -<p>– A szelencze nem az én kezemben van, uraim.</p> -<p>Közel a miniszteri szobához Aeolus és legényei csinálják a -szeleket, ha csendes gyűlések alatt összebujnak. Minden zug érdekes -itt. S még az apró kis alakok is, kik csúsznak, másznak, -hánykolódnak, <span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span> ki frigiai sapkában, ki -csörgő-sapkában, ki elrejtve nagy füleit a sapkája alatt, mint -Midás, mégis valami fényt kapnak mindnyájan az istenek -közellététől. Apollót tömjénezik ezek és remélik, hogy nagy -kitartásával mégis megkapja Daphnét, akit mikor megölel, -borostyánfává válik. Jupiternek hoznak áldozatokat, tömjént és -mirhát, amazok – mert itt vannak a villámok és azok a bizonyos -legendás fazekak. Vulkánnak nincsen pártja, de félnek a -kalapácsától és kényszerülve tánczolnak körülötte. Mercur -hektikában van, de a mérlege csillámló, míg ki nem esik a kezéből. -Valóban Olympus ez – ahova bevágyik minden halandó, kivált ha -magyar anya szülte. A levegő fülledt ugyan és füstös. De mert az -istenek is ezt szívják, tehát úgy kell beszürcsölni, mint illatos -ambróziát. Az istenek és kis istenek körül csúnya szolgálatokat -kell végezni, hajlongani, görbülni, hizelkedni. De ennek így kell -lenni, míg a bájos kis Hórák meghozzák egy napon kaczkiás -kötényükben a jutalmat.</p> -<p>E pillanatban kilép odujából Szilágyi s követve a jegyzőktől és -wippektől, mintegy udvarával bevonul, sehol meg nem állva, utat -nyit, két nagy kezével kalimpálva a tömeg között, mogorva, szinte -ünnepélyes arczczal, mint egy angol speaker, aki tudja, hogy az a -föld, amelyre lép, érzi őt.</p> -<p>Az útvonalon, amerre megy, halk moraj kél. A sok dologtalan, -henye ember találgatja:</p> -<p>– Ma mérges.</p> -<p>– Dezső rosszkedvű.</p> -<p>– Nem szeretnék ma beszélni.</p> -<p>– Az a kérdés, kire haragszik ma: ránk-e, vagy rájok? -<span class="pagenum"><a name="Page_174" id= -"Page_174">-174-</a></span></p> -<p>Egyik nap a mogorvaságát konstatálják ilyen körülményesen és -mégis semmitmondóan, máskor a jókedvét. S ez is egy neme ama -mulatságoknak, melyek oly drága pénzen vásároltatnak.</p> -<p>Az elnök után bevonul egy nagy raj, a konok beszédhallgatók, -mert e sok zöldségnek, vegyes szalma-széna-szecskának véges-végig -való meghallgatása szintén egy neme a drága pénzen vett -mulatságnak, s úgyszólván a magas beléptidíj teszi becsessé e -gezemiczét. Az okosok kívül maradnak a folyosón. Azok azt tartják, -hogy csak háromféle beszédet lehet meghallgatni: a nagyon okosat, -amiből tanulni lehet, a nagyon szépet, mely gyönyörűséget nyujt és -a nagyon bolondot, mely megnevetteti őket. A középszerű beszéd -teljesen értéktelen. És a beszédek, sajnos, majd mind középszerűek. -A lapokban ugyan hirdetik őket pártállás szerint nagyszabásúaknak, -kolosszálisaknak, szépeknek, bölcseknek, sőt elragadóknak, de biz -azok a szegény párák csak középszerűek.</p> -<p>Az ülés tehát megnyílik; következnek a különböző jelentések, a -jegyzőkönyv felolvasása, szóval, megindul az úgynevezett parlamenti -munka.</p> -<p>A folyosón maradt képviselők még a szivarjaikat szíjják és -elmesélik a coulissa-dolgokat; egyik is tud valamit, másik is: -összeteszik, amijök van és egy félóra múlva mindent tudnak, sőt az -összehordott szálakból kikombinálják azt is, amit nem tudnak.</p> -<p>A tanácsteremből kijövő alakok rövidesen, telegramm-stilusban az -ottani benyomásokat is elmondják:</p> -<p>– Wlassicsnak nagyon sötét az arcza. Valami baja lehet a -Vatikánnal. <span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span></p> -<p>– Talán a Zrinyi-ügybe avatkozott be a pápa.</p> -<p>– A karzaton csakugyan ott van Boborné.</p> -<p>– Ohó, azt meg kell nézni.</p> -<p>Egy pár ember elcsapja a szivarját és bekullog.</p> -<p>– Szép-e?</p> -<p>– Gyönyörű.</p> -<p>– Hol ül?</p> -<p>– A középen, ametisztszínű ruhában, orgonavirágos kalappal.</p> -<p>Ezalatt, tip-top, a korridor felől folyton jönnek uj és uj -alakok: Csáky Albin Csáky Györgygyel, Zrinyi egyik katonájával, aki -nem keveredett bajba és most idehozta az érdeklődés és -aggodalom.</p> -<p>Majd Széll Kálmán toppan be lemesre fésült hajával, finom fehér -zsebkendőjét kibontva, melyről rezedaillat száll és elkeveredik a -füstös levegőben.</p> -<p>– Rátótról jövök, – magyarázza – egy hétig voltam oda s immár -ostobaságok történnek. Ki beszél bent?</p> -<p>– Még senki.</p> -<p>– Pulszky fog interpellálni?</p> -<p>– Pulszky.</p> -<p>– És Bánffy mit fog felelni?</p> -<p>– Nem mondta meg, pedig éppen most beszélgetett itt.</p> -<p>– Nem vagytok politikusok, – mondja Széll kedélyesen, a -kibontott zsebkendőt gondosan összehajtogatva laposra. – Jupiter -Dodonában a szent tölgyfa leveleinek rezgése által tudatta a maga -akaratát az emberekkel…</p> -<p>Ezalatt egy kis sánta úr tünik fel a folyosó tarkabarkaságában, -sima, borzéhoz hasonló fejével <span class="pagenum"><a name= -"Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> és vastag arany -óralánczával, vastagabbal, mint a Demkóé (mely az egyedüli fényes -dolog immár a Házban).</p> -<p>– Ki ez? – kérdi Széll Kálmán – mintha ösmerném.</p> -<p>Senki se tudja – de Harkányi Frigyes mégis tudja. Sőt már -beszélt is vele. Harkányi Frigyes mindenkivel beszél, akivel -találkozik, mindent megnéz, mindent megfigyel, megkopogtatja -botjával a házak falait, hogy milyen anyagból vannak, megtapogatja -kezével a szövetet az ismerősei ruháján és aláhajlik a Széll Kálmán -hóna alá zsebkendőjéhez, hogy egy kis parfümöt élvezzen a máséból. -Udvarias, élénk, kedves és szolgálatkész.</p> -<p>– Hát nem ismeritek? Sapristi! Hiszen ez a Zrinyi Mór az első -magyar földtehermentesítőtül. Nagy ganeff – et caetera. Épen az -imént beszéltem vele. Képviselőket keres, akik a nyilttérben -kinyilatkoztatnák, hogy a földtehermentesítő bank vagyonilag -szilárd alapon áll, daczára a daczárandóknak.</p> -<p>– Úgy? Menjünk hát tovább, – folytatja Széll Kálmán – a szent -tölgyfa leveleinek a rezgése a fő. Ugy-e nem vesztem el a -Fühlungot? Mindig csak a levelekre kell ügyelni és az ember tudja -ezekről, hogy Jupiter mit akar.</p> -<p>– Én azt gondolom, kegyelmes uram, – mondja Rosenberg Gyula, -szintén egyik levele, de egyik rezgésbe nem hozott levele ezen -tölgyfának, – hogy Bánffy teljes jóakarattal van Zrinyi iránt, de -azt hiszem, ez a dolog főkép Erdélytől függ.</p> -<p>– Ugyan hagyd el. Az egy foltozó suszter. Uj bőrből nem tud -varrni. Ez pedig valami egészen uj bőr. És megvallom, bár -kétségtelenül nagy <span class="pagenum"><a name="Page_177" id= -"Page_177">-177-</a></span> schnitzert csinált a szegény Miklós, de -én nem engedtem volna letartóztatni.</p> -<p>– Én se – felelte Rosenberg.</p> -<p>– Persze a sógorság miatt – évelődik Széll Kálmán. – Egy -Rosenberg nem lehet ellensége a Rosenberg-leány férjének: Zrinyi -Miklósnak.</p> -<p>Csáky György élénken ugrik fel erre a szóra és bemutatja magát -Rosenbergnek nyájas kérdő tekintettel:</p> -<p>– Báró Rosenberg?</p> -<p>– Nem. Doktor Rosenberg. (S aztán ujra Széll Kálmán felé -fordul.) Hogy vannak a tehenei, kegyelmes uram?</p> -<p>– Köszönöm alásan a szíves kérdést. Éppen tegnap adtam el egy -kétéves bikát az alençoni herczegnek.</p> -<p>Mint mikor a méhek özönlenek minden tájék felől a kaptárba, -jöttek sorban a ritkán látott alakok, a jól táplált Hieronymi, a -selyem talpu Matuska nagy megbotránkozással. «Mégis plusquam amit -csinálta meg a Zrinyi; hát nem tudta tartani egy jogtanácsost, egy -jót, aki megmondja neki, hogy ami nem megy, az nem megy.» Majd jön -a népszerű Darányi prominczliszerű mosolyával, megfogja a Kabos -Ferencz kabátgombját:</p> -<p>– Így járnak mindazok, Feri bácsi, akik a Náczi bácsi tanácsát -nem fogadják.</p> -<p>– Hát mi lesz vele, kegyelmes uram? Szabadon eresztik?</p> -<p>Darányi összevonja a vállait s jobbkeze két ujját a szájára -ereszti:</p> -<p>– Hja, azt csak az Isten tudja.</p> -<p>Honnan, honnan nem, ott teremnek a későn kelő Andrássy grófok -is. S bizonyos üdeség oson <span class="pagenum"><a name="Page_178" -id="Page_178">-178-</a></span> be velük a fojtó, rossz folyosói -levegőbe. Mindig hoznak valami friss ideát. És mindig előjönnek -igazítani. Éppen megfordítva csinálják, mint a régi órákon a -barátok. Ők a napfénynél tünnek el és az esővel jönnek elő.</p> -<p>– Zrinyi követhetett el hibákat, – hangoztatja gróf Andrássy -Tivadar – de folyton megmaradt gentlemannek. Ő egy körömnyit sem -vesztett a prestige-éből. A kormány hibázta el a dolgot, hogy egy -középkori urat belesegít egy bankba. Azt ott azután sértegetik. -Természetesen nem tűri. Ez az egész a kormány lelkén szárad.</p> -<p>Most hirtelen megszólalnak idegbántóan a villanyos csengetyük. -Egy wip kinyitja az ajtót és kikiált:</p> -<p>– Urak, a Pulszky interpellácziója!</p> -<p>A folyosó alakjai berohannak s üres és csöndes lesz minden, mint -egy kripta.</p> -<p><i>Pulszky Ágost:</i> T. Ház! Azon közérdekű ügyben, mely -abnormis voltánál fogva is, de általjában is a judikatura és az -ethikai érzések közötti ellentétessége következtében, de más -szempontból is, úgy a jogászkörök, mint általjában az egész -közvélemény foglalkozásának főtárgyát képezi, indíttatva érzem -nézeteimet röviden kifejezni. (Halljuk! Halljuk!)</p> -<p>Előre bocsájtván, hogy sem a merev pártszempontok, még kevésbbé -a történelem tanulmányozása következtében az iskola által beoltott -kegyeletszerű sensibilitás adják jelen felszólalásom megtételéhez -az impulzust, mint inkább azon általjánosan szembeötlő -kivételesség, mely ezen ügy elbirálásánál az egyedüli domináló -szempont lehetvén, bizonyos következtetések levonását -mellőzhetlenül szükségessé teszi. (Halljuk! Halljuk!)</p> -<p>Ezen ügy, tisztelt Ház, gróf Zrinyi Miklós és <span class= -"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span> -társainak a sajtóban és a közönség nagy rétegeiben sokat -pertraktált ügye. Mindnyájan ösmerjük a sajnálatos esetet, mely -miatt a fentebb említett letartóztatások történtek s bizonyára ezen -nagyfokú kihágás, sőt vérengzés…</p> -<p><i>Dr. Mezei Mór:</i> Sőt haláleset!</p> -<p><i>Pulszky Ágost:</i>… halálesettel kapcsolatos vérengzés felől -csak egy vélemény lehet és az elitélő. (Úgy van! a jobboldalon.) Az -is kétségtelen, hogy büntetőtörvényeink e tekintetben világosak és -mert a törvény előtti egyenlőség is evidens, a kérdés tárgytalannak -látszó voltát csakis egyetlen körülmény alterálja és erre kérek -engedelmet röviden kiterjeszkedhetni, mielőtt interpellácziómat -megtenném. (Halljuk.)</p> -<p>A törvények, tisztelt Ház, mindenkor azon generáczióra -érvényesek, amelyre hozattak és mindazon következő emberöltőkre, -akik azt meg nem változtatják, de nem érvényesek azon -generácziókra, melyek a törvények keletkezése előtt élvén, a náluk -fennálló állami rend szerint azoknak hozatalába be nem folyhattak, -sőt azokat nem is ösmerték. (Helyeslés a jobboldalon.) Zrinyi -Miklós más kornak a szülöttje.</p> -<p><i>Thaly Kálmán:</i> Mindig erőszakos volt! Katzianer tábornokot -is ő ölette meg közvetve.</p> -<p><i>Pulszky Ágost:</i> De nem lett érte semmi baja. Éppen ez -mutatja, hogy ő egy másik korban élt, amikor sok olyat elnéztek, -ami most kihágás, sőt a bűn kategóriájába esnék. Hunyadit senki se -vádolta levéltitok megsértésével, mikor a Brankovics vajda levelét -elfogta.</p> -<p><i>Eötvös Károly:</i> Mátyást se mérték-hamisítással a czinkotai -itcze miatt. (Derültség.) <span class="pagenum"><a name="Page_180" -id="Page_180">-180-</a></span></p> -<p><i>Elnök:</i> Ne méltóztassanak annyit közbeszólani.</p> -<p><i>Pulszky Ágost:</i> Balassa és Bebek köztudomású hamis -pénzveréseinek megtorlása hasonlóan foganatba sem vétetett a -közhatalom azon időszerinti faktorai által, de általjában nem -megitélhető egy akkori egyén ténykedése a mostani törvények és a -mostani, ezen törvények által szuggerált, közfelfogás szerint, -senki sem tartván tolvajnak Aport, aki a koronát Ottótól jogtalanul -elsajátítá, sem zsarolónak Teleky Mihályt, aki egy láda ezüstöt -csikart ki Leopold császártól és nem tekinti becstelen egyénnek -gróf Csákyt, aki Brandenburgi Katalinnal szerelmeteskedvén, ezen -könnyelmű hölgyet minden értékétől kifosztotta; mindezen férfiak -akkoriban igen kiváló és becsületes embereknek tartattak. (Úgy van! -úgy! a jobboldalon.) De ha ténykedéseikkel áthelyeztetnének a jelen -korba, nem habozom kimondani, hogy ezen ház egyik tagja által sem -tartatnának korrekt embereknek. Mi következik ebből tisztelt Ház? -Az, hogy egyéneket megitélés szempontjából egy bizonyos korszakból -másik korszakba áttenni nem lehet. (Zajos helyeslés a jobboldalon -és a baloldal egyes padjain.) Szerves elválaszthatatlanságban lévén -a törvények az egyénekkel, ugyancsak mozdíthatlanok a törvények és -jogszokások is, mert ha, hogy egy példát hozzak fel, ma a szent -László törvényei szerint kellene idomítani felfogásunkat, igen -furcsán nézne ki maga ezen mélyen tisztelt Ház is. Kérdem a -tisztelt Háztól, mi történnék például Molnár János apát és -képviselő úrral, ha a Mátyás korába áthelyezve, vagy a Mátyás-kori -törvényeket és felfogást ide helyezve, elmenne a kerületekbe a -lakosságot a kormányzó hatalom ellen uszítani? <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span></p> -<p><i>Eötvös Károly:</i> Lefejeznék.</p> -<p><i>Pulszky Ágost:</i> Vagy miképen itélnék meg Eötvös képviselő -urat, ha pénzt fogadna el azért, hogy valakinek tanácsot adott? Ez -a kérdés egyik oldala, tisztelt Ház, s ezen észjogi elvek és -filozófiai igazságok fonalán tovább haladva, konstatáljuk, hogy -gróf Zrinyi Miklós, Szigetvár volt kapitánya, ki 1508-ban -született, saját hibáján kívül, tehát akaratától független okokból, -a természetnek valamely általunk felismerhetetlen törvénye alapján, -midőn mintegy másfél évvel ezelőtt feltámadott, egy oly -társadalomba jutott, melynek törvényei ő reá nem lehetnek olyan -mereven kötelezők, mint másokra, ha azt veszszük, hogy ő ötvenhét -évig más módon és más felfogás mellett volt teljesítője -állampolgári kötelmeinek; de ha mi fagyos merevséggel elzárkózunk -ezen egyébiránt okvetlenül tekintetbe veendő indok elől, akkor -beáll azon, megvallom, sajátságos, sőt páratlan eset, amivel ők -előállhatnak, hogy feltámadási időpontjukat véve, az összes -vizsgálati fogságban ülő vádlottak nem idősebbek másfél éveseknél, -amilyen korú egyéneket pedig büntetni nem lehet. (Úgy van! úgy! a -jobboldalon. Mozgás a szélsőbalon.)</p> -<p><i>Meszlényi Lajos:</i> Pólyás csecsemők kaszabolták le a -részvényeseket. (Derültség.)</p> -<p><i>Pulszky Ágost:</i> Azonfelül tisztelt Ház, nem szabad -elzárkóznunk azon kiváló hazafias erények elől sem, amelyekkel -méltán dicsekedhetnek! Nem szabad elfelednünk, hogy Zrinyi Miklós -hősi halált halt a hazáért.</p> -<p><i>Madarász József:</i> Meghalt Miksa császárért, annak a -zsoldosa volt!</p> -<p><i>Meszlényi Lajos:</i> Nem volt kóser ember. <span class= -"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span></p> -<p><i>Thaly Kálmán:</i> Már az is rossz jel, hogy Pulszky védi.</p> -<p><i>Elnök:</i> Meszlényi képviselő urat rendreutasítom.</p> -<p><i>Pulszky Ágost:</i> És kell, hogy ez a nemzet viseltessék -annyi kegyelettel a saját történelme iránt, hogy annak nagy -alakjaitól meg nem vonván a köteles tiszteletet, ha a körülmények -kívánják és ha az ősök tisztelete és a törvények tisztelete -szembeállíttatik egymással, kötelessége olyan expedienst keresni, -mely mind a kettőt lehetőleg megkíméli. (Általános helyeslés.)</p> -<p>Mindezeknél fogva a következő interpellácziót van szerencsém -benyujtani az összkormányhoz (Olvassa): Van-e tudomása az -igazságügyminiszter úrnak, illetve a kormánynak arról, hogy Zrinyi -Miklós és társai folyó hó 17-én elfogattatván, vizsgálati fogságba -ejtettek?</p> -<p>Tekintettel az illetők történelmi és hazafiúi érdemeire és -némely mutatkozó abnormitásokra, szándékozik-e a kormány valamely -kivételes intézkedést tenni?</p> -<p>Báró <i>Bánffy Dezső</i> miniszterelnök: T. Ház! (Nagy zaj.)</p> -<p><i>Elnök:</i> Méltóztassanak helyeiket elfoglalni!</p> -<p>Báró <i>Bánffy Dezső</i> miniszterelnök: Engedje meg a t. Ház, -hogy igen röviden nyilatkozzam az imént elhangzott interpelláczió -elválaszolása szempontjából. Igenis van tudomásom, hogy Zrinyi -Miklós volt szigetvári lakos és az ottani, de már azóta -elhalálozott s következéskép feloszlott helyőrség néhány, nem is -nagyon sok tagja, teljesen megfelelőleg annak, amint azt tisztelt -Pulszky Ágost képviselőtársam mondotta, letartóztattatott.</p> -<p>Aminthogy nem is lehetett volna máskép, mert <span class= -"pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> mit -mondott volna a tisztelt Ház, ha azok után, amelyek történtek, -letartóztatás nem történik. A letartóztatás tehát jogos, czélszerű -és szükséges volt. (Úgy van! a jobboldalon.)</p> -<p>Ami az interpelláczió másik részét illeti, ámbár az -igazságügyminiszter úr távol van, ő vele kontaktusban, általunk is -komoly megfontolás és megszívlelés tárgyát képezik azon, hogy úgy -mondjam, különleges momentumok, melyeket az interpelláló képviselő -úr kiemelt (Élénk helyeslés a jobboldalon) és nem habozom -kimondani, tisztelt Ház, megjegyezvén, hogy többet most nem -mondhatok, mert nem látom se czélszerűnek, se szükségesnek, se -okosnak, miszerint, ha a vizsgálat befejeztetik, nem előbb, csak -akkor, a kormány se mulasztja el, hogy a maga hatáskörében megtegye -azon lépéseket illetékes helyen, amely lépések leginkább felelnek -meg úgy a magyar érzéseknek, mint a méltányosság -követelményeinek.</p> -<p><i>Ivánka Oszkár:</i> Ez nem válasz.</p> -<p>Báró <i>Bánffy Dezső</i> miniszterelnök: Én annak tartom -(Felkiáltások balról: Mit akar hát Zrinyivel tenni? Kieresztik vagy -nem?) és kérem a t. Házat, méltóztassék azt tudomásul venni.</p> -<p>Bánffy leült s mozogni kezdett az egész Ház, mint a hullámzó -tenger. Elégedetlen mormogás tört ki köröskörül a balmezőn, bár -különböző okokból. A függetlenségi párton sokalták a kormány -jóakaratát Zrinyi iránt, a nemzeti és a néppárton keveselték. Sőt a -kormánypárton is csak a Bánffy leghívebb gárdája látszott -megelégedettnek.</p> -<p>A Zrinyi-kérdésnek, mely pedig igen egyszerűnek látszik első -pillanatra, igen különös szögletei képződtek, melyek ismét -sajátságos csoportosulást <span class="pagenum"><a name="Page_184" -id="Page_184">-184-</a></span> okoztak. A néppárt rajongott érte, a -kereszténység s illetve a katoliczizmus bajnokának tekinté őt, aki -annyi pogányt leaprított. Bizony ez az utolsó tette, a részvényesek -szétveretése is istennek tetsző dolog. Körülbelül ilyenformán -gondolkozott a nemzeti párt is (ámbár Apponyi még eddig nem -nyilatkozott). Míg ellenben a függetlenségi párt Miksa császár -hívének és az osztrák szoldateszka egyik tagjának tartotta Zrinyit, -aki azóta, ahogy feltámadott, valóságosan a kormány tutélája alá -helyezkedett. Zrinyi is csak egy mameluk s ha vétett a törvények -ellen, tessék megbüntetni, mint más embert.</p> -<p>Zrinyi általában sokat vesztett nimbuszából. Nem csoda. Az Olymp -istenei is azért taszíttattak le trónjaikról, mert néha -megfordultak a földön az emberek között. És ha a történelem nagy -alakjai visszatérnének másfél évre, tömérdek szobrot tördelne össze -az emberiség.</p> -<p>Maga a jobboldal is megoszlott. A zsidó képviselők haragudtak -Zrinyire a nádor-utczai vérfürdő miatt; Beksics nagy agitácziót -fejtett ki s tele volt panaszszal, puskaporral:</p> -<p>– Hát demokráczia ez? Hová lesz így a szabadelvű lobogó -szeplőtlensége? Hát ezért írok én húsz esztendő óta vezérczikkeket, -hogy most itt szabadon lehessen embereket öldösni a nagy -uraknak?</p> -<p>A nagy urak szintén duzzogtak, az Andrássyak, Csákyak:</p> -<p>– Ez nem elég. Pertörlés iránt kellene előterjesztést tenni a -felségnek.</p> -<p>– Még pedig haladéktalanul – liczitált rájuk Tallián Béla.</p> -<p>A kálvinisták összebújtak a médium sorompóinál: <span class= -"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span></p> -<p>– A néppárt akarja kimenteni Zrinyit? Jó. De akkor mi nem -mentjük.</p> -<p>A lutheránusok kiosontak a folyosóra. Isten tudja, hogy lesz, -mint lesz. A szélső balról fenyegető kiáltások hallatszottak:</p> -<p>– Nem úgy van az!</p> -<p>– Majd mi is hozzászólunk a somogyi kérvényhez!</p> -<p>Valóságos chaosz keletkezett ebben a csekély kérdésben. Mintha -valami pajkos tündér egy csalánággal érintette volna meg a ház -összes tagjait, mindenki nyugtalanul feszengett, mozgott és a -roppant zajban alig birta Pulszky elmondani, hogy örvendetes -tudomásul veszi a választ.</p> -<p>– Nem veszszük tudomásul! – hangzott egyszerre a sok -torokból.</p> -<p>Az elnök föltette a kérdést:</p> -<p>– Akik tudomásul veszik a miniszterelnök úr válaszát, -méltóztassanak felállni.</p> -<p>– Többség! Kisebbség! – hangzott egyszerre.</p> -<p>Az elnök szeme műértően végigsiklott a Ház vidékein s -szemkarikái kitágultak. Álom-e ez? A jobboldalnak csak a kisebbik -része kelt fel. Tisza Kálmán, Falk Miksa ülve maradtak; hasonlóan -Csáky Albin, az Andrássyak s a szürke mamelukok közül igen sokan. -Széll Kálmán, Hieronymi, Radó Kálmán felállottak. A csodálkozás -fölszisszenése futott keresztül a Házon. A nemzeti pártról -felállott Apponyi, Horánszky, Gullner és alig négyen-öten, a -néppárt egytől-egyig fölemelkedett.</p> -<p>– Róma csörgőkígyói! – kiáltá rájuk egy hang, azon hitben, hogy -a fölszisszenések tőlük származnak.</p> -<p>Nagy volt a megrőkönyödés. A szélbal ujjongott. <span class= -"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> Báró -Dániel sápadtan tántorgott a miniszterelnökhöz. – Milyen blamage – -mondta, a kezét a mellén ájtatosan összetéve – milyen blamage! -Lukács László behúzta a fejét a vállapoczkái közé és féloldalt -nézte a csodálatos kavarodást. Mintha a Belzebub ördög egy véka -kölest öntene össze egy véka sárgakásával.</p> -<p>A miniszterelnök arcza fölvette tigrisszerű nevetését; volt -abban valami baljóslatú és vérfagyasztó. A wippek nagy robajjal -rohantak a folyosóra, hogy segédhadakat hozzanak, de hasztalan; az -elnök, aki ott fent ült dölyfösen trónusán, mint Báthory István a -Matejko-képen, gúnyosan kimondta a határozatot, mely fönségesen -zúgott a beállott csöndben, mint egy megrendítő égi szózat.</p> -<p>– A miniszterelnök úr válaszát a többség nem veszi -tudomásul.<a name="FNanchor_7" id="FNanchor_7"></a><a href= -"#Footnote_7" class="fnanchor">7)</a></p> -<p>A miniszterek elhagyták padjaikat és összebújva, sürgős -tanácskozást hevenyésztek.</p> -<p>Lett erre zaj és zavar. A képviselők kirohantak a médiumra.</p> -<p>– Névszerinti szavazást kérünk!</p> -<p>– Már késő!</p> -<p>– A határozat ki van mondva!</p> -<p>– Az elnök erőszakoskodott!</p> -<p>– Öt percznyi szünetet kérünk!</p> -<p><i>Elnök:</i> Az ülést felfüggesztem öt perczre.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_187" id= -"Page_187">-187-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3>XI.<br /> -A MEGOLDÁS.</h3> -</div> -<p>A mi parlamentünk éppen olyan kiszámíthatatlan, mint a mi -országunk. Jó parlament – híven jelképezi a szeszélyes szép -asszonyt, akit Hungáriának képzelünk pánczélos derékkal, nagy -pallossal az egyik kezében, mosolygó czímerünkkel a másikban.</p> -<p>Hát egy kicsit naiv asszony. Néha karpereczet kinálnak neki, azt -mondja rá: «nem kell, mert ez láncz.» Néha a lánczot is -karperecznek nézi. Néha megharagszik egy rossz tekintetért. A -pallosára üt. Néha a palástját is le hagyja szedni a testéről. -Udvarlói elől becsapja az ajtót. A rosszakaróját összeölelgeti. -Kaczér asszony? Talán nem. Szenvedélyes asszony? Talán nem. Csak -asszony. Mint amilyen minden asszony.</p> -<p>Egy hajtűért, egy bojtért haragra gerjed, hogy hova szúrják be -azt, milyen színű emez, de néhány milliót non chalance-szal dob ki -az ablakon. Nem tudja, mi a lényeges és mi a haszontalanság. A -csecsebecsét eleibe teszi a szükségesnek. A szép szót tetejébe -teszi az okosnak. Mert fiatal asszony. Nem John Bull, aki a -tengereken pipázik, izmos öklein <span class="pagenum"><a name= -"Page_188" id="Page_188">-188-</a></span> szétterpeszkedve és nem -az öreg Germánia, aki harisnyát köt és tanítja a gyermekeit. Olyan -fityfirity kedves asszony, aki él az érzéseinek, a divatnak és egy -csöppet se törődik a holnaputánnal.</p> -<p>És a parlamentje is éppen ilyen. – Lelkéből lelkedzett gyermeke, -bár nem született szeplőtlenül, ahogy kellene – mindig a kormányt -gyanusítják (minél különb legény, annál inkább), de mindegy, éppen -csak szakasztott olyan, mintha szeplőtelenül fogantatott volna: -minden porczikája az anyjáé.</p> -<p>Épp olyan szeszélyes, néha a jó dolog se kell neki, néha a -rossznak is tapsol és éppen olyan impraktikus, nagy dolgokra vállat -von, kicsi dolgokon fennakad.</p> -<p>Itt van ez a Zrinyi-kérdés. Bagatelle. De a parlamentnek éppen -ezen tetszett megbokrosodni. S az évtizedek alatt összetömörült -pártok, melyeket meg nem bomlasztottak se a viharok, se a fonák -helyzetek, mindig együtt szavaztak az együvé valók, most egyszerre -össze-vissza hányódnak, mint a szétoldott rőzsekötegek gallyai.</p> -<p>A miniszterelnök válaszát tárgyalásra kellett kitűzni és -beláthatatlan eredményű zajos és szenvedélyes vita indult meg, tele -egészségtelen tünetekkel. Volt abban vallási kérdés, -antisemitizmus, reakció, liberalizmus, nemzetiségi kérdés, jogállam -és ami azonfelül az egyes fákról lehullott.</p> -<p>Mert egy szabadelvű párti szónok négy fához hasonlította a négy -pártot; az egyik fa csak mindig virágzik, de nem hoz gyümölcsöket, -a másik díszfa, se nem virágzik, se gyümölcsöt nem terem, csak -programmokat, a harmadik egy odvas, korhadt fa, csak a tűzre való, -– a negyediken himbálódzik a sok gyümölcs. <span class= -"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span></p> -<p>– És belepotyog az alatta heverő basibozukok szájába – vágott -közbe Hock János.</p> -<p>Országra szóló tülekedés támadt a házban; izgatott, ingerült -vita, személyeskedő inczidensek, ezekből párbajok, jegyzőkönyvek, -emezekből mellékpárbajok. Eleinte csak olyan nemzeti kötekedésféle -volt az egész: mint mikor színes cserepekkel csőrikélnek a -gyerekek; lassan-lassan kezdett aztán melegedni a kérdés, míg végre -forrt.</p> -<p>Győrffy Gyula határozati javaslatot adott be; utasíttatik a -kormány, hogy ő felségének sürgős fölterjesztést tegyen a pör -törlése iránt. Felolvasott néhány passzust a Vatikán lapjából, a -«Piccolo» – ból, mely megbotránkozását fejezte ki, hogy a magyarok -a legnagyobb hősüket hűvösre tették.</p> -<p>A néppárt felvillanyozva tapsolt a beszédnek s zajos «Éljen -Zrinyi!» kiáltásokkal tüntetett.</p> -<p>– Persze, mert maguk is a kriptákból jönnek! – pirított rájuk -Dániel Gábor.</p> -<p>Győrffyvel szemben Kossuth Ferencz indítványozta, hogy a Ház -térjen napirendre a kérdés fölött. A törvény nem ismer kivételeket, -de nem is ismerhet. A jogállam nem türhet extravagancziákat. A -poézis igen szép dolog, de a kodifikáló bizottságokba nem szokásos -a múzsákat beválasztani. Ha igaz a lélekvándorlás elmélete vagy az -anyagok örök átváltozásának tana (pedig valamelyik talán mégis -igaz), akkor mindnyájan fel vagyunk támadva és nem lehet tudni -melyikünkben lakik Hannibalból, Caesarból és Attilából valami. -(Derültség jobbfelől.)</p> -<p>A vita eleinte lassan, vontatottan indult meg. A kis emberek -beszéltek, összehordva hetet-havat. Az egyik egy parlamenti -bizottság elé kivánta terjeszteni a vizsgálati iratokat, a másik -egy történelmi <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span> adatot derített fel, hogy Alapi Gáspár -állítólag egy kályha-lyukba bújt volna Szigetvárott és úgy mentette -meg életét. Ez ellen Josipovics horvát miniszter tiltakozott, -fölemlítvén, hogy ezt csak ellenségei fogták rá később és úgy -csúszott be a krónikába. Ha Alapi ilyen gyáva lett volna, bizonyára -nem nevezik ki Horvátország bánjának.</p> -<p>– Ugyan mit mentegeti? – szólt közbe Thaly – hiszen nem a maga -ellenjegyzésével lett kinevezve.</p> -<p>Összehordtak egy csomó zöldséget, felállítottak néhány merész -büntetőjogi theoriát (melyekre Csemegi, ha hallotta volna, kiugrik -a bőréből). Ezalatt azonban folyton nőtt a jegyzői táblákon a -névsor. Hetvenen iratták fel magukat s a vita kezdte fölvenni a -nagy dimenziókat.</p> -<p>S ehhez járult az utcza. Az utcza megint megmozdult. A -Sándor-utczában nagy néptömeg várta az érkező képviselőket s -daczára az ott czirkáló rendőröknek, szórta a maga abczugjait és -éljeneit. Az utcza teljesen Zrinyié volt s gyakran lehetett hallani -felkiáltásokat a tömegben:</p> -<p>– Menjünk, szabaditsuk ki Zrinyit!</p> -<p>Nemcsak a Sándor-utczát lepték el a dologtalan csoportok, még a -múzeum-kert fáin is csizmadia-inasok ülvén verebek helyett és -rikoltozván abczugokat, hanem az egész város forrt; az ifjuság a -kávéházakban gyülésezett és szónokolt (Herczegh Mihály pedig az -íróasztalánál ült és írta leszerelésükre a czikkeket), a -Múzeum-körúton, valamint a Kerepesi-úton is lavinaszerűen növekedő -tömegek foglaltak fenyegető állást, szívükben a Zrinyi -kiszabadítására irányzott nemzeti törekvésekkel. Valóságos -véderővitai hangulat ömlött el a városon. A kereskedők <span class= -"pagenum"><a name="Page_191" id="Page_191">-191-</a></span> siettek -fényes nappal becsukni boltjaikat. Mert a honszeretetnek ezen az -útján a kirakatok az első állomás.</p> -<p>A Ház ülései voltaképen idáig terjedtek, mert amint egy szónok -valami hangzatos mondatot kicsiholt koponyájából, futott ki a -folyosóra, a folyosóról az utczára s szájról-szájra egész a -Kerepesi-útra; onnan felelt rá a visszhang:</p> -<p>– Romboljuk össze a börtönöket!</p> -<p>– Hozzuk ki Zrinyit!</p> -<p>Egy öreg varga közbekiáltott:</p> -<p>– Én már kihoztam egyszer Táncsics Mihályt. Bizony Isten nem -nagy élvezet.</p> -<p>A levegő megtelt fosforral. Valóságos kis forradalom volt ez, -persze csak olyan jámbor, mint a waldecki, hogy délben hazaoszlott -a forradalom ebédelni s másnap délelőtt megint összegyült -forrongani. Kicsike volt még, de a gorombáskodó rendőrök és a -krajczáros hirlapok mesterségesen hizlalták, úgy hogy szemlátomást -növekedett.</p> -<p>Maga a Ház folyosója is színes, mozgalmas. Hát még a karzat, -melyet zsufolásig töltöttek meg a szép asszonyok. A szivárvány -összes színei ott játszottak a ruhaszöveteken. De túlnyomó volt a -rubint és smaragd szín. Ezek az uralkodók most. Az a fekete ruhás -liliom a jobb karzaton Juranicsné, milyen szomorú és milyen -törékeny. Különös, hogy a szép Boborné ma nincsen itt. Pedig ma -bizonyosan Apponyi fog beszélni. Ah, ni azok a kis mosolygó -konteszek, hogy nyujtják előre a nyakukat! Ugyan kire kiváncsik a -kicsikék? S hogy verik le legyezőikkel, libegő csipkekendőikkel a -finom illatot, mely száll, száll mesterségesen vert szellő szárnyán -lefelé és megcsiklandozza a szunnyadozó Fabiny Teofil <span class= -"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> orrát. -Amott is három szép asszony nevetgél egy csoportban. Valóságos -rózsagrupp. És mindenütt, amerre szem lát. Oh, semmi kétség, -Apponyi fog ma beszélni.</p> -<p>A folyosón hirlelték, hogy Polónyi nagy leleplezéseket tesz a -nádor-utczai titokzatos pincze rabjairól s hogy a kormánynak is -lett volna tudomása ez üzelmekről. Nagy csemege lesz ez. Mert a -Bobor fogságát is szóba hozza és az okot is – az asszonyt. El -lehetünk készülve pikáns részletekre. Azt mondják, zárt ülést kér. -Ejnye, hát lesz lelke lekergetni ezt a sok gyönyörű asszonyt a -karzatról?</p> -<p>A folyosó hullámzó, élénk, sőt lázas képét csak rövid időközökre -szakítja meg egy-egy szónok, akitől valami érdekeset várnak. De -különben itt él, itt oldódik és kuszálódik páratlan elevenséggel a -kérdés.</p> -<p>A miniszterelnök boszusan rágicsálja szivarját s panaszkodik -nagy zsörtölődéssel a hiveinek:</p> -<p>– Ilyen sületlenséget úgy felfújnak.</p> -<p>– Hja! Sok ember fult már meg kis szálkától.</p> -<p>– De hát mi lesz a vége?</p> -<p>Egykedvűen von vállat a miniszterelnök:</p> -<p>– Hiszen még azt se lehet tudni, hogy mit akar a ház. Az ördög -ismeri ki magát.</p> -<p>Széll Kálmán fénylik a nyájasságtól és minden perczben egy-egy -fülkébe von valakit. Ő az, aki fájdalom nélkül tud méregfogakat -kihúzni, Matuska Péter messziről bámulja és dicséri a körülötte -állóknak:</p> -<p>– A Szill egy csodaember. Egy-két szót szólja rebellisnek s -ereszti neki fülibe egy bolhát, amitől az egyszerre úgy tánczolja -(intelligitur az ember tánczolja, nem a bolha), ahogy ő fütyülte -neki.</p> -<p>Mindenki ideges, irritált, csak a generális ül <span class= -"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> -egykedvűen a folyosón, szokott helyén, a kandallóval szemben s -éppenséggel nem titkolja, hogy ő minden beavatkozást helytelenít, -akár a parlament, akár a közvélemény, akár a kormány részéről a -birósági funkcziókba.</p> -<p>A wippek minden perczben jönnek és referálják a «nagy öreg -embernek»:</p> -<p>– Mócsy beszél.</p> -<p>Az öreg úr vagy fumigálva int a kezével, ez annyit tesz, hogy -nem kiváncsi, vagy pedig azt mondja: «nos» s ez annyit jelent, hogy -«hadd hallom, mit mond».</p> -<p>Két-három kijövőtől is megkérdi, ellenőrzi őket, konfrontálja, -mit mondtak s ebből megalkotja magának egy ültőhelyében nemcsak az -ülés teljes képét, de a kérdezettek tehetségéről is tájékozást -nyer. Ezért tud mindent.</p> -<p>Ha nagy szónokot jelez a wipp – mint például most, «Apponyi fog -mindjárt szólani», akkor nagyboszankodva felczihelődik helyéről s -először a félig elszítt szivarjának keres valami magaslatot, -ahonnan közönséges halandó el ne vehesse s besompolyog «az erdő -szélére», mert messzeutat nem koczkáztat, csak a jobboldal szélén -kuporodik le, ahonnan akármikor visszatérhessen elhagyott -szivarjához.</p> -<p>– Apponyi fog beszélni!</p> -<p>Egyszerre üres a folyosó. – Apponyi feláll és mély csönd támad. -Feláll és egy másodperczig várja, míg nagy robajjal elhelyezkednek -padjaikban a képviselők: ezalatt éppen jut annyi ideje, hogy futó -pillantást vessen manchettáira, ha a szimmetriának megfelelőleg -vannak-e künn a sötét kabátujjból, aztán a zsebkendőjét tekinti -meg, melyből négy czentiméternyi fehér síknak kell künn lenni a -hóna alatt. <span class="pagenum"><a name="Page_194" id= -"Page_194">-194-</a></span> Mindez szükséges a röpüléshez; aztán -feltekint a karzatra, honnan szöszke és barna fejecskék bólintanak -– s ha karzat, zsebkendő, manchetta tökéletesen rendben vannak, -megcsendül gyönyörű hangja s betölti a termet a maga fönséges, -hullámszerű hömpölygésével.</p> -<p>Gróf <i>Apponyi Albert:</i> Tisztelt Ház! Azon sajnálatos -rendszerrel szemben, mely a félmunkák, a félig teljesített -feladatok labirinthusába való bolyongásra vezet, évtizedek óta foly -a harcz e padokról, soha nem csüggedve és nem lankadva, ujra és -ujra rámutatunk, hogy a nemzetek helyes kormányzása nem az -összegyülemlett csomók mesterséges kikerülésében, hanem azok teljes -kioldásában keresendő.</p> -<p>Ily politika hiányában történnek azután olyan inczidensek, mint -amilyen most már napok óta foglalkoztatja a tisztelt Házat, -felkorbácsolva s harczba szólítva olyan szenvedélyeket is, amelyek -eddig csak lappangva mutatkoztak. Ez a krizis természete, tisztelt -Ház. Ez nem a Zrinyi-ügy, a Zrinyi-ügy csak a keret, melyben egy -krizis jelentkezik. Egy krizis, melyben több év óta vagyunk és mert -a krizis felismerésétől irtóznak, mert annak valódi elemeivel -megbirkózni nem akarnak, nem tudnak, vagy nem mernek s annak -meggyógyítására az orvosszereket nem ismerik vagy nem tudják, vagy -nem merik alkalmazni (Felkiáltások a baloldal némely padjain: Nem -merik!) azért iparkodnak részleges válságokkal elvonni a -közfigyelmet a nagy és igazi válság lényegétől. (Zajos helyeslés és -tetszés a baloldalon.)</p> -<p>Különben már maga azon tény, hogy a miniszterelnök válaszát a -Ház többsége nem vette tudomásul, önérzetes kormányt azon -alternativa elé állítaná, vajjon megtarthatja-e a hatalmat vagy -sem, <span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span> mert a kis dolgokban mutatkozó -bizalmatlanság nagyobb súlylyal esik a fejlettebb alkotmányos -érzékek serpenyőjébe, mint a nagy dolgoknál mutatkozó -bizalmatlanság. (Zajos tetszés a baloldalon.)</p> -<p>Noha én magam, vezéreltetve azon fenkölt nemzeti érzésektől, -melyek minden magyar honpolgár szívében magasan fellángolnak gróf -Zrinyi Miklós nevének említésénél, teljes loyalítással elfogadtam a -miniszterelnök úr válaszát, mert még mindig jobb, ha történik -valami, mint egyáltalában semmi, noha mondom, részemről elfogadtam -a miniszterelnök úr válaszát, mint némi könnyítést ama nagy -történelmi alak valóban sajnálatos helyzetén, ez nem jelentette -részemről, hogy ezen válasz kielégített.</p> -<p>Én ugyanis azt tartom, tisztelt Ház, hogy egy nagy fallácziában -vagyunk és összecseréljük a vádlottakat, a bűnösökhöz fordulván -támogatásért az ártatlanok számára. (Nyugtalanság a jobboldalon.) -Mert midőn a kormány minden előfeltételek nélkül gróf Zrinyi -Miklóst csodaszerű feltámadása után azon általam jelzett rendszer -alapján, mely a fél feladatok teljesítésében bírja jellemző -vonásait, egy bank élére segíti, amint mondottam, minden -előfeltételek nélkül, már megpecsételte ama nagy férfiú sorsát, a -tragikumot mintegy kisérőjéül adván.</p> -<p><i>Wlassics Gyula</i> vallás- és közoktatásügyi miniszter: Maguk -a hollandusok választották. (Gúnyos felkiáltások balról: Mint -nemzetgazdászt!)</p> -<p>Gróf <i>Apponyi Albert:</i> A francziák és angolok portást -szoktak állítani nagy férfiaik számára, ha azok vagyontalanok. Önök -a tarpeji sziklára vitték Zrinyi Miklóst, nem taszítván őt le, mert -ahhoz a bátorság egy neme kivántatik, hanem egy olyan pontra -helyezték, ahonnan okvetlenül önmagának <span class= -"pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196">-196-</a></span> kell -lecsúsznia a mélységbe. (Frenetikus tetszés és taps.) A kormánynak -ilyen természetű jóakarata kártékonyabb a rosszakaratnál és -hozhatnék fel példákat, t. Ház (Nyugtalanság a szélsőbalon), hogy -ilyen jóakaró gyámolítás sokszor a legnagyobb történelmi nevekről -lekoptatta az aranyozást. (Zajos tetszés a bal- és szélsőbal egyes -padjain.)</p> -<p>De ha hinnem kell is Wlassics tisztelt miniszter úr -közbeszólásában, amint hiszek is, hogy spontán akaratból, senki -által nem befolyásoltatva maga a németalföldi pénzcsoport helyezte -őt ezen pénzintézet élére, a kormánynak meg kellett volna ezt -akadályoznia. A kormány mulasztása kétségen kivül áll, mert a -kormánynak tudnia kellett, hogy e renaissance-korbeli, ragyogó -lovagban váltakoznak a legtündöklőbb, legnemesebb erények oly -szokásokkal és hibákkal, melyek ily intézet élén előbb-utóbb -végzetes eredményekre vezetendnek.</p> -<p>Báró <i>Bánffy Dezső</i> miniszterelnök: Én ezen hibákat benne -lenni nem láttam.</p> -<p><i>Polónyi Géza:</i> A Bobor ezredes lánczraveretéséről se volt -tudomása? (Nyugtalanság, mozgás.)</p> -<p>Gróf <i>Apponyi Albert:</i> De nem akarok fölösleges -rekriminacziókba bocsátkozni, nem akarom megvilágítani ezen ügy -összes részleteit, melyeket még bizonyos homály fed (Halljuk! -Halljuk!), nem akarom föllebbenteni a saisi fátyolt s kisérni -nyomról-nyomra a mulasztások és az eltakarások egész sorozatát, -mint általában ezen kormány egész multjának vörös fonálként -átvonuló főismérveit; pusztán utalok azon arczpirító tényre, igenis -ezt a lesujtó szót kell használnom, tisztelt Ház, mely egész Európa -előtt lealáz bennünket, hogy gróf Zrinyi Miklós, a nemzeti -történelem kimagasló alakja, kinek <span class="pagenum"><a name= -"Page_197" id="Page_197">-197-</a></span> fölséges királyunk -szobrot rendelt emelni, kit a német császár mint a vitézség és -hazaszeretet örök szimbolumát a leglángolóbb szavakkal glorifikált, -ma egyéni szabadságától megfosztva, rideg börtönben tölti napjait, -Magyarország szégyenére és a czivilizált emberiség -megbotránkozására. (Zajos felkiáltások: Úgy van! úgy!) És kérdem, -ki az értelmi szerzője e szomorú, tanulságteljes drámának? – Önök -hallgatnak. Ám elfogadom feleletnek e mélységes hallgatást, de ujra -kérdem, akiknek kezében így megy tönkre és így végződik egy -századokon át ragyogó pálya, mi lesz azoknak a kezében az -összetorlódott bajokban sinylődő országból? (Mozgás jobbról, -tetszés és taps a baloldalon.)</p> -<p>Tovább megyek. Odáig megyek, tisztelt Ház, hogy ha felvetjük ezt -a kérdést, egyszerüen, ridegen, minden szinezés és kommentár nélkül -is, hogy szabad volt-e Zrinyit letartóztatni, tekintettel arra, -hogy ő nem a mai Magyarország és mai társadalom egyik része, hanem -egy korábbi Magyarországé és társadalomé, mindenesetre nemmel kell -felelnünk és konstatálnunk kell, hogy az csak olyan kormány alatt -történhetett, amelynél kiveszett vagy legalább nagyon eltompult -általában a szabadságok, de különösen az egyéni szabadságok iránti -érzék. (Úgy van! úgy! a baloldalon.)</p> -<p>Ha szabad ebbeli felfogásomat illusztrálni – mely lényegesen -eltér a Pulszky képviselő urétól, ámbár szivesen elismerem -érvelésének bővelkedését jóizű és mondhatnám pikáns részletekben, -sőt egyes megjegyzéseinek helyességét is belátom, mindamellett, -nézetem szerint, más argumentumokban kell leczölöpözni a -büntethetőség kizártságának megdönthetetlen biztosítékait. -(Halljuk! halljuk!) <span class="pagenum"><a name="Page_198" id= -"Page_198">-198-</a></span></p> -<p>Ismeretes, tisztelt Ház, – mintegy népszerüen kivánván magam -megérthetővé tenni – hogy az idegen hatalmak képviselői -területkívüliséget élveznek, vagyis a büntethetőség szempontjából -úgy tekintetnek, mintha nem volnának itt. De facto ugyan itt -vannak, de jure azonban a külföldön vannak. No már most, tisztelt -Ház, amint ezen egyénekre nézve fennáll a térbeli -területenkívüliség, ugyanezen jogköltés, fikczió alapján megilleti -Zrinyit és társait az időbeli területenkívüliség, vagyis az -<i>időnkívüliség</i>. (Úgy van! a baloldalon.) Látom Chorin -képviselő úr arczán a gúnyos mosolyt, de ez engem nem hoz zavarba, -mert azt, hogy az extemporítás fogalma eddig a büntetőjogban -ismeretlen volt, mindenki nagyon természetesnek találhatja, még -Chorin képviselő úr is, ha elismeri azon állítás föltétlen -alaposságát, hogy a kriminalisztika eddig csak kortársak -deliktumaival foglalkozott. (Élénk tetszés a baloldalon.)</p> -<p>Mindezeknél fogva helytelenítem egészben és részleteiben a -kormány eljárását; jogtalannak, igazságtalannak, méltánytalannak, -sőt szégyenletesnek tartom gróf Zrinyi és társainak -letartóztatását, mint szárnyalni nem képes, köznapi gondolkozás -veszélyes botlását: tiltakozom lelkem teljes hevével és erejével a -nemzeti kegyelet arczulcsapása ellen és elfogadom a Győrffy Gyula -határozati javaslatát. (Élénk éljenzés a baloldalon.)</p> -<p>Apponyi beszéde – mint az ő beszédei rendesen – uj anyagot -lökött a vitába, az <i>időnkívüliséget</i>. A ház jogászai -egymásután keltek fel, hogy megtámadják a merész theoriát s -kibeszélték az egész ülést.</p> -<p>Sajnos, hogy elbeszélésünk kerete nem engedi <span class= -"pagenum"><a name="Page_199" id="Page_199">-199-</a></span> e -beszédek közlését, pedig itt is, ott is akadt búzaszem a sok szalma -között.</p> -<p>Másnap Polónyi tett leleplezéseket Zrinyi ellen. Roppant -izgatott ülés volt. Hol szedte, hol nem szedte az adatokat, Isten a -megmondhatója, de mindent tudott, sőt még többet is, mint amennyi -történt. Egy halom bizonyító irat hevert előtte, táviratok, -levelek, önvallomások, a Zrinyi-bank portásának nyilatkozata, a -liptómegyei fakereskedő hosszú levele, melyben leírja, mint Pellico -Silvio, fogságának történetét.</p> -<p>Perczel miniszter közbeszólt: Egy szót se tudok ezekről. Talán -álmodott a tisztelt képviselő úr?</p> -<p>De Polónyi nem az az ember, aki alul maradhasson; művészileg -inszczenirozza beszédeit és épen a kellő passzusnál megjelent a -karzaton Bobor Károly ezredes Pázmándy Dénes társaságában s a -szónok felkiálthatott, nagy páthoszszal a karzatra mutatva:</p> -<p>– Ime, éppen most lép be az egyik áldozat.</p> -<p>Minden szem odanézett, ahol a megsoványodott, megrokkant ezredes -éppen most helyezkedett el impresszáriójával.</p> -<p>– De többet mondok, tisztelt Ház, – folytatá Polónyi – biztos -adataim vannak, hogy a kormánynak tudomása volt a nádor-utczai -pincze rabjairól s ő tanácsolta Zrinyinek egy a szabadelvű klubban -tartott szűk konventikulumban, hogy ereszsze szélnek a rabokat, -mert különben baj lesz. A kormány bűnrészes. A kormány a főczinkos. -Nemcsak az eltussolásban, hanem egyebekben is. De nem akarom a Ház -idegeit túlságosan megrázni az események kiszinezése által, -melyekhez hasonlók Báthory Erzsébet csejtei üzelmei óta elő nem -fordultak a czivilizált Közép-Európában <span class= -"pagenum"><a name="Page_200" id="Page_200">-200-</a></span> s merem -mondani, tisztelt Ház, csak ásni kellene azon pinczében, hogy egy -rakás emberi csontot találjanak. Mert csak azokról tudunk, akik -élve jöttek ki onnan a napfényre; azok, akik soha sem jöttek ki, -jól tudnak hallgatni. Éppen olyan jól, mint a kormány.</p> -<p>A borzalom érzése szaladt végig a honatyai hátakon, a Zrinyi-ügy -rosszabbul kezdett állani, mint tegnap, a kormány helyzete pedig -éppenséggel megromlott.</p> -<p>A szélső balról viharos felkiáltások hangzottak fel a Polónyi -beszéde után:</p> -<p>– Halljuk a kormányt! Védje magát.</p> -<p>– Igazak a vádak, vagy nem igazak?!</p> -<p>– Mondjanak le!</p> -<p>A csöngettyű nyugtalanul csilingelt, majdnem sirt a nagy zajban. -A miniszterelnök nem volt a Házban, a kabinet többi tagjai nem -mertek felelni. A kérdés átkozottul kényes. A grand mamelukok, az -«ászpik-emberek», amint Szilágyi mondotta gúnyosan, leverten ültek -az első padokban, a Deák egykori helye körül.</p> -<p>Az öreg Nákó Kálmán kétségbeejtő gesztusokkal poroszkált ki a -folyosóra:</p> -<p>– Dasz iszt a’ kapitale Tumhajt!</p> -<p>Künn aggodalmasan jártak-keltek a mamelukok, egy két miniszter -is. Várták Bánffyt. De hol lehet annyi sokáig? Az utczáról -behallatszott a tengermorgás. Az utcza még mindig a Zrinyié. -Hiób-posták jöttek perczenkint. A Kerepesi-úton a rendőrök karddal -kergették szét a tömeget; két jogász megsebesült. Este nagy -tüntetés lesz a klub előtt.</p> -<p>– Hiszen épp ez a szép, – jegyzé meg Justh Gyula, ki a Bobor -Monte-Carlóból való ideutazási <span class="pagenum"><a name= -"Page_201" id="Page_201">-201-</a></span> költségeire gyüjtögetett -egy ívvel – hogy a nép Zrinyi mellett van, a Ház Zrinyi ellen s a -kormány most már csak abban válogathat, ha egyet lép, hogy melyik -vizbe fuljon be.</p> -<p>– Pedig ma okvetlenül nyilatkoznia kell a kormánynak.</p> -<p>– Boborné elájult a karzaton, mikor az ura megjelent, – beszélte -gróf Teleky Géza – odahozták a háznagyi hivatalba, ott locsoltuk -fel.</p> -<p>– Cognac-kal?<a name="FNanchor_8" id="FNanchor_8"></a><a href= -"#Footnote_8" class="fnanchor">8)</a></p> -<p>– Eredj, te bolond!</p> -<p>Bent uj szónok következett: Eötvös Károly. Ezt megint meg kell -hallgatni. Az egyik wipp a kapu elé szaladt megnézni, jön-e már -Bánffy. Még mindig nem jön – de Eötvös beszéde alatt majd csak -megérkezik.</p> -<p>A folyosó ismét bevonult a tanácsterembe.</p> -<p><i>Eötvös Károly:</i> Tisztelt ház! Napok óta foly a vita egy -alapjában igen együgyű dologról, a pártok összekonfundálódnak, -mintha a babyloni tornyot építenők, mindenki hozza a vakolatot, de -hogy se fundamentum, se tégla nincsen, arra senki se gondol; a -kormány pertraktál boldoggal-boldogtalannal, tanácsot kér -nádtól-bozóttul s mint a rozoga borona, minden rögöt beszalad, -odébb taszít vagy kettőt, de egyet se bír megtörni. Miről van szó -tisztelt ház? Néhai vitéz Zrinyi Miklósról, aki hős módjára halt -meg Szigetvárnál az Úrnak 1565-ik esztendejében Maximilián császár -uralkodása alatt s porló tetemei elvegyülvén az anyafölddel, életre -kelnek fűben-fában, lelke él a lelkünkben, híre él az idők -végtelenében. (Zajos tetszés.) <span class="pagenum"><a name= -"Page_202" id="Page_202">-202-</a></span></p> -<p>De önöknek ez nem elég, önök egy eleven emberformát viselő -Zrinyi Miklóst szereztek. (Mozgás.) Honnan szerezték, mikép jött és -kicsoda, nem tudom. Csak azt tudom, hogy nem ő, mert ő meghalt. -(Nagy nyugtalanság.) Tudom, önök azt mondják, hogy ez ő. Miért -mondják? Mert szeretnek csudálkozni. Azonfelül agnoszkálta egy -bizottság és elismerte a pápa. (Úgy van! úgy!) De hát látta valaki -a régi Zrinyi Miklóst, hogy agnoszkálhassa a jelenlegit? Mert én -nem láttam. És nem látta a pápa se. Még talán báró Dániel se. De ha -látta volna is, ő ugyan nem tudná fölismerni. (Derültség.)</p> -<p>Én sokra becsülöm, tisztelt Ház, a legendákat, de csak azokat, -amiket a nép csinál, nem amiket a papok csinálnak. S azokat is -grano salis kell fogadni, mert versben igen szépen hangzik és -véderőnek olcsók is a Csaba királyfi holt vitézei, kik megjelennek, -valahányszor a haza veszélyben van s állítólag harczolnak köztünk, -de azért megmondhatná, ha akarná, Láng Lajos képviselő úr a -statisztikából, hogy az osztrák kórházakban egyetlenegy sebesült -sem fordult meg 1848 és 49-ben, akin eme Csaba vitézei ejtették -volna a sebeket. (Derültség.) A legendák tehát legendák és a -Vatikán szava nagy szó, szent szó, de az agnoszkáláshoz mégis csak -az kell, hogy az agnoszkáló látta légyen azt a valakit, akinek -felismeri a másik valakit. A Vatikán pedig semmit se látott, de a -Vatikán mégis agnoszkál.</p> -<p><i>Molnár János:</i> Az isteni igazság sugallatából -cselekszi.</p> -<p><i>Eötvös Károly:</i> Úgy? De hát miért nem agnoszkálta annak -idején Solymossy Esztert, mikor annyi bajunk volt vele? Pedig az a’ -volt. Hanem iszen megmondom én, miért agnoszkálta most Zrinyit, -<span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span> pedig ő nem az. (Nyugtalanság. Zaj.) -Mert érzi a Vatikán, hogy a papoknak szükségük van egy ujabb -csodatételre. (Nagy zaj. Ellenmondások.) Veszprémmegyei ügyész -koromban, tisztelt Ház…</p> -<p><i>Elnök</i> (csenget): Méltóztassanak meghallgatni a szónokot. -Egyébiránt szóló is jól teszi, ha bevégzett és általánosan -elfogadott tényeket, habár kételkedik is bennük, czéltalanul nem -feszeget.</p> -<p><i>Eötvös Károly:</i> Engedelmeskedem, tisztelt Ház, az -elnöknek, hát nem bánom, vegyük úgy, hogy Zrinyi Miklós valóban a -szigetvári Zrinyi Miklós, ámbár én majd csak akkor kezdek hinni a -csodákban, ha Erdély miniszter úr benyujtja a katonai -büntetőtörvénykönyvet (Derültség), de vegyük úgy, ha tényleg Zrinyi -az testestől és lelkestől, ez esetben én is hajlandó vagyok, mint -Pulszky és gróf Apponyi képviselő urak, megadni neki azt a -kivételességet, hogy őrá nézve a XVI. század szokásai és törvényei -az irányadók; legyen meg az a megnyugvása, hogy nemes főúr módjára -cselekedett, ezt neki megadhatjuk, mert nekünk semmibe se kerül s -neki örömet okoz – de, tisztelt Ház, nem Zrinyi Miklósról van szó, -hanem szó van nehány jogtalanul letartóztatott XIX-ik századbeli -honpolgárról, egy felkonczolt bankárról, egy csomó nehéz -sebesültről, akiknek az állam a maga védelmét a XIX-ik század -törvényei szerint köteles kiszolgáltatni. (Úgy van! úgy!) Az állam -oda nem mehet Bobor ezredeshez utólag: «Uram, én önt a XVI-ik -század törvényei szerint kárpótolom szenvedéseiért.»</p> -<p>Még kevésbbé állhat szóba a meghalt bankárral: «Ön nemde -megengedi, hogy megöletését a XVI-ik század szerint toroljam meg?» -Mert ha a bankár lelke nem olyan udvarias, mint amikor még -<span class="pagenum"><a name="Page_204" id= -"Page_204">-204-</a></span> porhüvelyében volt, akkor ugyancsak -megfojtogatja éjfélkor az igazságügyminiszter urat.</p> -<p>E pillanatban Fenyvessy Ferencz lépett be a szárnyas ajtón, a -megszokott szegfűvel gomblyukában s lihegve mondá, fehér -zsebkendőjét meglobogtatva:</p> -<p>– A király megkegyelmezett Zrinyiéknek!</p> -<p>– Lehetetlen!</p> -<p>– Tény. Itt van Bánffy a folyosón. Most kapta Bécsből a -sürgönyt.</p> -<p>– Éljen! Éljen!</p> -<p>Mint a futó tűz, egy percz alatt elterjedt padról-padra, még a -karzatokon is észrevették s lázas fészkelődés támadt. A képviselők -kirohantak a folyosóra, magára hagyván Eötvöst, aki éppen most -kezdett bele egy új alineába:</p> -<p><i>Eötvös Károly:</i> Veszprémmegyei ügyész koromban, tisztelt -Ház…</p> -<p>A folyosón óriási csoport vette körül Bánffyt és azokat, akik -már látták a bécsi sürgönyt. Nemsokára kiszivárgott a hír a -Sándor-utczába, mire kis vártatva, mint valami földalatti, folyton -távolodó morajlás szűrődött be az «Éljen a király» kiáltás. A tömeg -pedig vonult az Alkotmány-utcza felé, ahol Zrinyiék fogva -voltak.</p> -<p>De elkésett. Zrinyi és társai már akkor szabadon voltak. Mint az -esti lapokban lehetett olvasni, pont délben nyiltak meg börtöneik. -Az esti lapok kövér betűkkel hozták a sürgöny szövegét, hogy a pört -ő felsége kegyelemből törülte és <i>hogy egyszersmind Zrinyit -felhivatta Bécsbe kihallgatásra</i>.</p> -<p>Zrinyi az esti vonattal, Radován diák és Sturm Albert -kiséretében, Bécsbe utazott.</p> -<p>A híréhes közönség mohón kapkodott másnap <span class= -"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> az esti -lapok után, de csak egy rövid kommüniké volt olvasható:</p> -<p><i>Ma délelőtt tizenegy órakor ő felsége gróf Zrinyi Miklóst -félóráig tartó kihallgatáson fogadta.</i> (B. T.)</p> -<p>Csak éjjel, midőn a «Neue Freie Presse» estilapja megjött, -terjedtek el a városban a nevezetes kihallgatás részletei:</p> -<p>«Zrinyi a Magyar királyhoz szállott s onnan hajtatott a -Hofburgba, a népek nagy sokasága között. Mindenki szerette volna -látni a nevezetes magyar vitézt, aki halottaiból föltámadott. -Zrinyi gránátszínbársony mentét viselt és kerecsentollas -föveget.</p> -<p>Ő felsége igen kegyesen fogadta őt s tudakozódván egészsége -után, sajnálatát fejezte ki a történtek fölött.</p> -<p>Mire az középkori szokás szerint, féltérdre ereszkedve, köszönte -meg a király kegyelmét.</p> -<p>– Keljen fel – mondá ekkor ő felsége – és éljen ezentúl -vidámabban. Hány éves ön?</p> -<p>– Ötvennyolcz multam, fölség.</p> -<p>– Ön még jó erőben van és esetleg még védelmezheti a hazáját. De -ön e társadalomban, melybe hibáján kívül került, úgy tetszik nekem, -nem találja meg illő helyét.</p> -<p>– Valóban, fölség.</p> -<p>– Ön nagy szolgálatot tett egyik dicsőült ősömnek.</p> -<p>– Szivesen tenném meg felségednek is.</p> -<p>– Én azt meg akarom jutalmazni, kinevezem önt belső titkos -tanácsosomnak és önnek ajándékozom Vajda-Hunyad várát, valamint -czivillistámból évi egy millió forintot. Gyüjtse ön össze régi -katonáit és éljenek ott ujra egészen úgy, mint egykoron -<span class="pagenum"><a name="Page_206" id= -"Page_206">-206-</a></span> Szigetvárott. Egyébiránt adja át -királyi üdvözletünket vitézeinek.</p> -<p>S e szavaknál a király összeütődő sarkantyúja jelezte, hogy a -rendkívül érdekes kihallgatás véget ért, mely ilyen valóban királyi -módon vetette végét egy éles parlamenti konfliktusnak, mely -Budapesten már-már veszedelemmel fenyegette a -Bánffy-kabinetet.»</p> -<p>Ezt hozta a Presse szórul-szóra – másnap a magyar lapok -kiczifrázták buja szinekben, vezérczikkek jelentek meg az esetről, -a hírlapreporterek egész Érsekujvárig eleibe utaztak Zrinyinek s -boldog volt még az is, aki legalább Radován diákhoz férhetett, tőle -szerezhetvén némi friss anyagot. Zrinyi kupéjába csak Perényi Miksa -mert behatolni, felköltötte ő exczellencziáját és -meginterviewolta.</p> -<p>Az egész országban volt öröm a király ténye fölött. Még azok is -jó arczot vágtak, akik a törvény alkalmazását kivánták – mert a -király kegyelmi joga érvényesült és a törvényen nem esett csorba. -Mindenki meg volt elégedve, csak Bohus Zsigmond duzzogott -titokban:</p> -<p>– Hát már mindenki titkos tanácsos?<a name="FNanchor_9" id= -"FNanchor_9"></a><a href="#Footnote_9" class="fnanchor">9)</a></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_207" id= -"Page_207">-207-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h3>XII.<br /> -EPILOG.</h3> -</div> -<p>Ugorjunk át néhány esztendőt és hipp-hopp ne álljunk meg sehol, -csak Vajda-Hunyadon. Ott álljunk meg a fényes lovagvárban, mely az -óriás sziklán kevélyen mered a felhőkbe. Karcsú tornyaival, -czirádás erkélyeivel, klasszikus kidudorodásaival. Lent a szikla -alatt a kis Zalasd vize folydogál csendesen.</p> -<p>Az ember megigézve áll meg a tündérépületnél, szeme mohón tapad -a loggiákra, a czikk-czakkos százféle ablakokra, hogy nem jelenik-e -meg valamelyikében Hunyadi János, sisakos fejével, vállára boruló -hullámos hajával, vagy a szelid arczú nagyasszony: Szilágyi -Erzsébet, előkiabálva valahonnan a gyerekeket: «Laczi, Matyi, hol -vagytok!»</p> -<p>Csalóka képzelődés. Csakugyan játszik a bástyákon két kis -szöszke fiú… De hol vannak már a Hunyadiak! Ám a renaissance-kor -még itt van; a várban gróf Zrinyi Miklós lakik a vitézeivel. Ide -költöztek valamennyien és úgy élnek, mint hajdan Szigetvárott. Így -parancsolá a király.</p> -<p>A vár szebb, mint Sziget volt. Az Almás vizét a Zalasd pótolja, -vad bőven van az erdőségben, <span class="pagenum"><a name= -"Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> hanem a klima zordonabb -és Szecsődy Máté uram sokat panaszkodik, hogy örökösen hurutja van. -De amellett jól élnek, vígan élnek. Kürtszó hirdeti a -kaputoronyból, ha vendég érkezik s majd mindig érkezik. Castellanus -uram, aki most Bothos Péter uram, nem győzi nyitogatni-csukogatni a -nagy kaput. Sólymokkal és uhubaglyokkal jár vadászni Boborné és -Juranicsné, mint a régi idők várasszonyai, lámpavivő, sátorvivő -csatlósok egész rajával. Lándzsások, fullajtárok kisérik Zrinyi -Miklóst, ha kikocsizik s három mozsárlövés pukkan el az udvaron, ha -ebédhez ülnek a márvány-oszlopos lovagteremben. Az ebédek rendesen -igen jók, mert Rózer-mama vezeti a háztartást s veszekszik egész -nap a szakácscsal, a kuktákkal, a kulcsárnéval és minden renden -levő cselédnéppel; – a királyi tanácsos úr, tudniillik Rózer Nep. -János úr, nem ártja magát semmibe, ő megelégszik azzal, hogy együtt -élhet a leányával (Juranicsnéval) és hogy várban lakhatik -(sasfészekben – ahogy ő szokta mondani) és hogy délutánonkint -kedvére tartlizhat a várkáplánnal: főtisztelendő Vinnyói János -urammal a Nebojsza bástyán. Panaszkodik azonban, hogy a pap csal a -játéknál. Van két szép unokája is, a Juranics-gyerekek, akiket -minduntalan le kell kergetnie a fákról és a különböző -magaslatokról, ahová madárfiókokért felmásznak. Ez a két vásott -kölyök foglalja el egész napját.</p> -<p>Szóval: élnek, éldegélnek; Alapi és Juranics a hadakat -gyakorolják a várudvaron; a régi szigetvári vitézek kezdenek ugyan -öregedni, de Zrinyi ujakkal szaporítja.</p> -<p>Mindez egy kicsit unalmas, egyhangú és a főemberek türelmetlenül -várják naponkint az ujságokat: <span class="pagenum"><a name= -"Page_209" id="Page_209">-209-</a></span></p> -<p>– Mikor lesz már egy kis háború?</p> -<p>De hát a világ nem mozdul. Hej, a török! Ha még egyszer jönne a -török. Csakhogy az beteg ember, nem tud járni. Csak már jönne -akárki, ha ördögnek hívják is.</p> -<p>Sziget hajdani kapitányát itt katonái közepette elfogta -némelykor a harczvágy; a régi szilaj szenvedélyek sorra ébredeztek. -Mit ér ez a nagy vár, ez a sok levente, ha ki nem próbálhatja? Ha -már nincs háború, legalább egy kis hadi kaland akadna. A vadászatok -se elégítették ki. Nincs nagy vad. Nyulat, őzet nem érdemes lőni. -Sokszor emlegette, kivált téli estéken elmélázva a kandalló tüzének -rubint szikráiban, hogy ha ő király lenne, gyönyörű vadászatot -tudna rendezni Budapesten, eleresztvén az állatkertben a nagy -vadakat, az oroszlánokat, tigriseket és hiénákat; milyen fölséges -mulatságot lehetne abból csinálni! Voltak napjai, amikor -visszasóhajtozott a budapesti modern életbe. A tarkabarka nép az -utczákon, a kirakatok, a szép festett asszonyok, a lóversenyek, a -klubesték vonzották szinte ellenállhatlan erővel. Érezte, hogy a -modern ember és a renaissancekori lovag mintegy összevesz benne; -mindig birkózik a két legény és hol az egyik van felül, hol a -másik.</p> -<p>Egyszer aztán egy szép tavaszon bekövetkezett, amit vén katonái -kivántak. Radován diák, aki a napi postát bontotta fel, egy olyan -stafétát talált kibontani, melytől elkezdtek a szemei -csillogni.</p> -<p>Arról értesítik Zrinyit Budáról, hogy készülődjék, erősítse meg -magát, szaporítsa meg a legénységét, mert alighanem lesz -valami.</p> -<p>És két hét mulva már ott állott az ellenség Vajda-Hunyad vára -előtt. <span class="pagenum"><a name="Page_210" id= -"Page_210">-210-</a></span></p> -<p>Nem vág keretünkbe az eseményeknél időzni, ellenkezőleg csak -átsiklani szabad azok között.</p> -<p>Az orosz támadta meg Magyarországot s míg derékhadával betört -Máramaros felől, egy kisebb sereget Románián keresztül Erdély ellen -menesztett, hogy kétfelől szorongassa meg a magyar királyt.</p> -<p>E hadosztály, melyet gróf Dimitriev Dekanov vezetett, ostrom alá -vette Vajda-Hunyadot éppen úgy, mint negyedfélszáz év előtt -Szolimán Szigetvárt.</p> -<p>Zrinyi elemében volt, életre-halálra védte magát s gyakorta tett -kirohanásokat, nagy pusztulást okozva az orosz seregben. Eközben -pedig várta a segítséget, mely az ostromlóktól megmenti.</p> -<p>Hanem az összes haderő el volt foglalva Máramarosban, hol -hősiesen megverte az oroszokat. E nagy győzelmi mámorban a szegény -Erdélylyel nagyon keveset törődött a hadügyi kormány.</p> -<p>Így aztán teljesen magára hagyatva, oda jutott Zrinyi, ahol -egykor volt: az élelme kifogyott, a várfalak meg voltak rongálva, -de a várőrség lelkes volt, kivévén Rózer papát, aki szeretett volna -otthon lenni a Zöldfa-utczában és inkább Sartory Pállal tartlizni a -polgári körben, mint a «sasfészekben», ahol a villámok laknak.</p> -<p>Egy nap parlamentair jelentkezett a várkapunál. Dekanov is -megúnta a fáradalmas ostromot, meg talán hallott is valamit a -magyar király máramarosi nagy győzelméről és alkudozni akart -Zrinyivel.</p> -<p>A parlamentairnak bekötötték a szemeit és Zrinyi elé vezették. -Ott átadta a Dekanov levelét.</p> -<p>«Bátyuska – írta gróf Dekanov – add fel a várat és megkapod -Erdély fejedelemségét. Ha fel nem adnád, elveszem erővel.» -<span class="pagenum"><a name="Page_211" id= -"Page_211">-211-</a></span></p> -<p>Zrinyi Miklós előkereste a kalamust, ritkán írt ő maga, de most -az egyszer a saját szarkabetűivel válaszolt:</p> -<p>«Bátyuska, tanuld meg, hogy Zrinyi Miklós nem szokott várakat -feladogatni. Ha nem tanulnád meg, megtanítalak.»</p> -<p>Ezzel aztán kieresztvén a parlamentairt, megparancsolá a -castellánusnak, hogy semmi élő lelket ne ereszszen többé se ki, se -be. Összehívta a várőrséget, szép hazafias beszédet tartott nekik -és felszólítá, hogy rohanjanak ki, úgy mint régenten. Az élelem -elfogyott, segítősereg nem jő, a bástyák meg vannak rongálva. -«Haljunk meg a hazáért másodszor is!»</p> -<p>– Bis repetita placent! – kiáltá lelkesen a rettentő erejű -Patacsics.</p> -<p>– Haljunk meg! – visszhangozák mindnyájan.</p> -<p>– Fel fogunk ujra támadni! – biztatá őket Juranics.</p> -<p>Ekkor azután a várkápolnába mentek, ahol Vinnyói János misét -mondott s lelkileg ekkép megerősödve, Rózer-mama fölosztotta köztük -az utolsó élelmi adagokat. Holnap már nem lesz semmi ennivaló. De -nem is kell. Az asszonyokat és a gyerekeket kivezetik majd a -rejtekúton éjjel a szabadba és holnap reggel kirohannak, megnyitván -a vár kapuit.</p> -<p>Mind kemény vitézek voltak. És csak egy pillanatra lágyultak el, -mikor a templomból jövet meglátta Juranics az udvaron szaladgáló -kis fiait, azokat ölébe vette, csókolgatta és egy könnycseppet -morzsolt el a szemeiben:</p> -<p>– Szegény kis cselédkéim – susogta.</p> -<p>Zrinyi maga is megindult.</p> -<p>– Eredj te is velük – kérte Juranicsot. <span class= -"pagenum"><a name="Page_212" id="Page_212">-212-</a></span></p> -<p>Juranics sértődve, kevélyen emelte fel a fejét:</p> -<p>– Kinek néz engem exczellencziád?</p> -<p>Zrinyi az emeletre sietett fel, a palotatermekbe. Szüksége volt -a magányra. A lelki egyensúlyra, az elmélkedésre, a készülődésre. -Odaszólt az ajtónálló alabárdosoknak:</p> -<p>– Egy lélek se háborgasson.</p> -<p>– Még a légy se jön ide, kegyelmes úr.</p> -<p>Fel s alá kezdett járkálni, a márványkoczkák egyhanguan, -kisértetiesen kongtak a léptei alatt.</p> -<p>Egyszerre kopogtatást hallott egy belső ajtón. Összerezzent s -indulatosan fordítá arra a fejét. Ki merte a parancsát -megszegni?</p> -<p>Az ajtó megnyilt és belépett – Perényi Miksa.</p> -<p>Egy perczig nem tudott szólni az ámulattól, hogy jöhetett be ez -az ember az orosz seregen, a vár becsukott kapuin, a palotatermek -őrein keresztül?</p> -<p>– Hogy jutott ön ide? – kiáltá rá mérgesen.</p> -<p>– A saját leleményességemmel – felelte Perényi hajlongva és a -szemével hunyorgatva; – hírt adtam Boborné ő méltóságának, hogy -divatos szöveteket árulok s tetszik tudni, milyenek az -asszonyságok? Bizony kiváncsi volt a szövetekre és kitalálta a -módját, hogy idejöjjek.</p> -<p>– És mit akar?</p> -<p>– Meg akarom exczellencziádat interviewolni.</p> -<p>– Hagyjon békét, mert ledobatom a bástyáról.</p> -<p>– Azt én nem hiszem. Exczellencziádnak sokkal jobb szíve van, -mintsem egy szegény gyámoltalan ficzkón töltse a haragját. -Azonfelül pedig exczellencziád méltányolni tudja az ország -közvéleményét, mely remegő aggódással csügg sorsán és nem fogja -ellenezni, hogy informálva legyen. <span class="pagenum"><a name= -"Page_213" id="Page_213">-213-</a></span></p> -<p>– Mit akar tudni? – szólt türelmetlenül.</p> -<p>– Igaz-e, hogy ki akar rohanni?</p> -<p>– Holnap reggel megtörténik.</p> -<p>– Igaz-e, hogy megint az ünneplő ruhájába öltözik, mint hajdan -Szigetvárott?</p> -<p>– Igaz. Ott van a ruha a széken kikészítve.</p> -<p>– Igaz-e, hogy exczellencziád megint száz aranyat tesz a -zsebébe?</p> -<p>– Azt én úgy szoktam – felelte keserű mosolylyal Vajda-Hunyad -ura.</p> -<p>– Szabad kérdenem, milyen aranyak azok: húsz- vagy tízkoronás -aranyak?</p> -<p>– Húszkoronások.</p> -<p>Perényi Miksa most közelebb lépett Zrinyi felé, mintha -ösztönszerűleg érezné, hogy valaki hallgatózik (amint hogy ott volt -a kulcslyukon a Boborné rózsaszínű fülecskéje).</p> -<p>– Tudja mit exczellencziád – mondá szemtelen vigyorgással, -halkított hangon. – Ne tegyen a zsebébe semmit; mit ér, hogy az az -ostoba kozák, aki levágja, meg fogja ott találni. Hát megérdemli -azt az a kozák? Én tudom azt, hogy a gróf úr a történelemre -dolgozik és ha én be fogom írni, hogy száz arany volt a zsebében, -méltóztatik engem érteni, hát akkor az úgy lesz a történelemben és -nem máskép. A felét nekem adja, a másik felét hagyhatja -exczellencziád valakinek. És mind a ketten csinálunk egy jó -gseftet.</p> -<p>Zrinyi habozva állt ott, mintegy megszédülve e hallatlan -vakmerőségtől és mégsem tudta hirtelen elhatározni, hogy nevessen-e -nagyot az ötleten, vagy pedig kinyitván az ablakot, kapja fel -Perényi urat, mint egy macskát és lökje le a mélységbe.</p> -<p>De éppen ebben a szempillanatban belépett <span class= -"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> -Boborné, még mindig fiatalos, nyulánk alak, csak az arcza halovány -és a szemei bánatosak, kisirtak.</p> -<p>– Akar valamit? – kérdé szelíden Zrinyi.</p> -<p>– A mentegombokat jöttem berakni – felelte tompa, remegő -hangon.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Másnap, napkeletkor felöltözött Zrinyi granátszín mentéjébe, -melyet híres bécsi útján viselt, fölvette kerecsentollas kalpagját, -meghúzatta a harangokat, kinyittatá a kapukat és kirohant -vitézeivel a hármas «Jézus» kiáltással az ágyuk füstje között.</p> -<p>Mind, mind elestek egy lábig, de nem olcsón. Maga Zrinyi -odavágtatott a vezérhez, Dimitriev Dekanov grófhoz:</p> -<p>– Húzd ki a kardodat, bátyuska!</p> -<p>Azzal összeütötték aczéljaikat s Zrinyi olyat vágott a fejére, -hogy az menten két darabban esett szét.</p> -<p>A kozákok most rárohantak Zrinyire és szuronyaik alatt csakhamar -holtan esett össze.</p> -<p>Valami suhogás támadt a levegőben. Talán a villámló kardoké. -Hátha tán szelídebb? Hófehér égi szárnyaké. Az «angyal légióé», -melyet a másik Zrinyi Miklós, a költő, álmodott oda az öreg -Zrinyiászban, világhírű őse utolsó lélekzetvételéhez:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Gábriel, bán lelkét, két tized -magával<br /></span> <span class="i0">Földrül fölemelé gyönyörű -szárnyával…<br /></span></div> -</div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_215" id= -"Page_215">-215-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>A SZERZŐ MEGJEGYZÉSEI.</h2> -</div> -<p>Ezt a könyvet 1898-ban irtam. A könyv az akkori társadalmi, -politikai események és felfogások persiflage-a, különös szemüvegen -át, egy régen elmult korszak szokásaival szembeállitva. Egy olyan -dicsőséges alakot kellett ehhez választanom, akinek történetét -mindenki ismeri – de különben is az alak itt csak forma; a lényeg a -tárgyalási anyag, az ország akkori actualis társadalmi viszonyai, -kicsinyes bonyodalmak, melyek rendszerint eljutnak az országgyülés -elé s melyeket rendszerint a király old meg.</p> -<p>Igy volt ez akkor, igy van ez nagyjában ma is. Az ország nem -haladt azóta messze, de az idők némileg elhaladtak s munkámban, -mely többé nem lehet oly friss, mint a minő volt, némely szin -fakóbb lett, némely ötlet értelme elmosódó. – Imitt-amott tehát -magyarázó jegyzeteket kellett tennem. Még most csak néhány helyen -volt szükséges, de ha idők folytán esetleg uj kiadások lennének, -hova-tovább mind-mind több-több jegyzet fog kelleni, mig végre -megeszik egész munkámat a jegyzetek.</p> -<p>Vagy a jegyzetek, vagy az egerek – hiszen egyre megy -voltaképpen.</p> -<p class="right"><i>Mikszáth Kálmán.</i></p> -<hr class="chap" /> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Fraknói Vilmos: -Mátyás király élete, 391. lap. «Az egész testrész – mondja Korányi -– súlyos agymegbetegedésre mutat, melyet rögtöni keletkezése miatt -gyuladásnak tekinteni nem lehet, hanem agy-gutaütésnek. Az ilyen -bajra való hajlandóság Mátyás királynál már a megelőző évben -előforduló ájulásokban mutatkozik» stb.</p> -<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= -"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Tenczer Pál a könyv -keletkezése idején agilis városatya volt; kis sánta emberke, -közismert alak Budapesten, azelőtt egy német lap szerkesztője.</p> -<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= -"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Sartory költött -alakja az irónak, kit sokszor szerepeltet politikai és társadalmi -egyéb czikkeiben is, a maradi városatyákat gúnyolva benne.</p> -<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= -"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Éppen azokban az -időkben volt egy híres kirohanása a kormány ellen.</p> -<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= -"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Czélzás arra, hogy -Károlyi István gróf első volt, aki Grecsákkal szemben a képviselők -közt (míg osztályparlament volt) szokásos pertu-t megtagadta, ami -akkor nagy konsternácziót keltett a politikai körökben.</p> -<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href= -"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> E fejezet humorának -teljes megértésében vissza kell emlékezni az abban az időben a -Kaszinó által tárgyalt s az egész közvéleményt nagy izgalomban -tartott Szalavszky-affaire-re.</p> -<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href= -"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> <i>A szerző -szándékosan két hihetetlen dolgot akart e kis szatirikus korrajzban -pertraktálni, az egyik: Zrinyiék föltámadása, a másik: a mamelukok -föl nem kelése. E kis jegyzetben kér bocsánatot a nyájas olvasótól -mind a két lehetetlenségért</i>.</p> -<p class="right"><i>M. K.</i></p> -<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href= -"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> Teleky Géza -háznagysága alatt honosult meg, hogy a képviselők bejártak a -háznagyi hivatalba papramorgóra.</p> -<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a> <a href= -"#FNanchor_9"><span class="label">9)</span></a> Bohust azért említi -a szerző, mert azokban a napokban ő volt a legfrisebb sütetü titkos -tanácsos.</p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_216" id= -"Page_216">-216-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_217" id="Page_217"><br /> --217-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>TARTALOM.</h2> -</div> -<p class="center">ELSŐ RÉSZ.</p> -<ul class="TOC"> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> A praeludium -<span class="ralign"><a href="#Page_1">1</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> Az első hírek és a -Vatikán <span class="ralign"><a href="#Page_4">4</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> A híres szalmaláng -<span class="ralign"><a href="#Page_27">27</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> A próza <span class= -"ralign"><a href="#Page_54">54</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">V.</span> Rózerék <span class= -"ralign"><a href="#Page_73">73</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VI.</span> Egy «kínos» ügy -<span class="ralign"><a href="#Page_88">88</a></span></li> -</ul> -<p class="center">MÁSODIK RÉSZ.</p> -<ul class="TOC"> -<li class="li2"><span class="roman">VII.</span> A poézis -<span class="ralign"><a href="#Page_110">110</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VIII.</span> Az önkéntes -detektiv <span class="ralign"><a href= -"#Page_125">125</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IX.</span> A katasztrófa -<span class="ralign"><a href="#Page_142">142</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">X.</span> A parlament -<span class="ralign"><a href="#Page_169">169</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XI.</span> A megoldás -<span class="ralign"><a href="#Page_187">187</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XII.</span> Epilog <span class= -"ralign"><a href="#Page_207">207</a></span></li> -<li class="li2">A szerző megjegyzései <span class="ralign"><a href= -"#Page_215">215</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_7">7</a></td> -<td>Ott vott</td> -<td>Ott volt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_68">68</a></td> -<td>fürkészö</td> -<td>fürkésző</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_70">70</a></td> -<td>Zugligetet.</td> -<td>Zugligetet.»</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_93">93</a></td> -<td>ferhérhajú</td> -<td>fehérhajú</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_94">94</a></td> -<td>1752-ben</td> -<td>1572-ben</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_162">162</a></td> -<td>hetyettesítvén</td> -<td>helyettesítvén</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_168">168</a></td> -<td>Juranics Lőricz</td> -<td>Juranics Lőrincz</td> -</tr> -</table> -</div> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>UJ ZRINYIÁSZ</span> ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin-top:1em; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> -</div> -</body> -</html> |