diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/68900-0.txt | 11397 | ||||
| -rw-r--r-- | old/68900-0.zip | bin | 163422 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68900-h.zip | bin | 786623 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68900-h/68900-h.htm | 12099 | ||||
| -rw-r--r-- | old/68900-h/images/i001.jpg | bin | 35574 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68900-h/images/i002.jpg | bin | 30256 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68900-h/images/i003.jpg | bin | 38575 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68900-h/images/i004.jpg | bin | 22840 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68900-h/images/i005.jpg | bin | 31849 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68900-h/images/i006.jpg | bin | 26212 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68900-h/images/i007.jpg | bin | 25087 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68900-h/images/i008.jpg | bin | 46225 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68900-h/images/i009.jpg | bin | 30739 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68900-h/images/i010.jpg | bin | 28262 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68900-h/images/i011.jpg | bin | 28053 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68900-h/images/i012.jpg | bin | 27505 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68900-h/images/i013.jpg | bin | 26133 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68900-h/images/i014.jpg | bin | 28720 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68900-h/images/i015.jpg | bin | 26582 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68900-h/images/i016.jpg | bin | 31944 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68900-h/images/i017.jpg | bin | 24294 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68900-h/images/i018.jpg | bin | 26580 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68900-h/images/i019.jpg | bin | 29998 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68900-h/images/i020.jpg | bin | 26264 -> 0 bytes |
27 files changed, 17 insertions, 23496 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..2e244b6 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #68900 (https://www.gutenberg.org/ebooks/68900) diff --git a/old/68900-0.txt b/old/68900-0.txt deleted file mode 100644 index 4fd7ce7..0000000 --- a/old/68900-0.txt +++ /dev/null @@ -1,11397 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Modern költők, by Dezső -Kosztolányi - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Modern költők - Külföldi antológia a költők arcképeivel - -Translator: Dezső Kosztolányi - -Release Date: September 3, 2022 [eBook #68900] - -Language: Hungarian - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK MODERN KÖLTŐK *** - - -KOSZTOLÁNYI DEZSŐ - -MODERN KÖLTŐK - -KOSZTOLÁNYI DEZSŐ - -MODERN KÖLTŐK - -KÜLFÖLDI ANTOLÓGIA A KÖLTŐK ARCKÉPEIVEL - -BUDAPEST - -„ÉLET“ IRODALMI ÉS NYOMDA RÉSZVÉNYTÁRSASÁG KIADÁSA - -RÉVAI-BIZOMÁNY - -MINDEN JOG – A FORDÍTÁS JOGA IS – FENNTARTVA - -Ez a könyv az új lírát szólaltatja meg. Félve írom le: majd az egész -világ líráját. Hogy mi az új líra, azt inkább érezzük, mint tudjuk. -Vannak itt költők, akik már kétszáz év óta halottak és hiányoznak innen -olyanok is, akik ma élnek és minden versüket lármás irodalmi siker -követi. De aki átolvassa a könyvemet, észreveszi, hogy bizonyos -szempontból minden benne szereplő költő egytestvér. A faj, a -vérmérséklet, a földrajzi hely – az egyéniségük – különbözőképpen -színezi a verseiket. Túl ezeken azonban mindnyájan találkoznak abban, -amit „modern lélek“-nek nevezünk. Ez a modern lélek köt össze velük. -Csak a nyelvük tette őket érthetetlenné. Ha a nyelv kérgét lehántjuk, az -idegenségük megszűnik. Az új kultúrával mind erősebben kidomborodik a -líra általános emberi volta is. A líra majdnem minden ember számára -annyira érthető, mint a muzsika. És ez megnyugtató. Megnyugtató, hogy a -sok millió halandó nem áll némán egymással szemben, közölni tudja a -keletkezése pillanatában ijedelmesen-egyéni érzéseit, amelyeknek színe -és súlya ugyanolyan és ugyanannyi Tokióban, Madridban és -Konstantinápolyban, mint Párisban, Krisztiániában és Budapesten. - -Tíz évig dolgoztam a könyvem anyagán. Magán a könyvön alig egy évig. Az -a tíz év, amíg a magyar köntösbe öltöztetett versek kötetté nőttek, az -új magyar irodalom háborús korszaka volt. Azok, akikkel együtt küzdöttem -az új líráért, hasonlóan sokat fordítottak. Csiszoltuk a nyelvünket -idegen verseken, hogy a saját bonyolult érzéseink kifejezésére gazdag és -könnyed, tartalmas és nemes nyelvet kapjunk. Nagy költőink hősi idiomát -hagytak ránk, amelyen a mondanivalónkat nem mindig lehetett kifejezni: -hajlékonnyá kellett tenni és acélosan-keménnyé. Azt se tagadjuk, hogy -ezektől a költőktől tanultunk is, egy igazságot tanultunk, hogy hűnek -kell lennünk önmagunkhoz. Amikor a modern líra még bitang jószág volt -magyar földön, fémjelzett idegen verseket sorakoztattunk fel – érvként – -hogy az utunkat egyengesse. Csatasorban állottak ezek a versek az új -lélekért. Könyvemet nem is tekintem adattárnak és csak kénytelenségből – -más szó híján – nevezem antológiának. Ez indokolja meg szeszélyes, -egyéni válogatását is. Itt pusztán az én fordításaim szerepelnek, -régiek, amelyek a nyelvemet egy más – tíz év előtt való – fokon tüntetik -fel és újak, amelyek a könyvem számára készültek és eddig még nem -jelentek meg. Ami egy nemzedék munkája, azt nem végezheti el egy ember. -Ha társaim, a modern magyar költők mind csatlakoznak hozzám, akkor pár -évtized alatt egy generáció egészen visszatükrözheti a külföld líráját. -Teljességre nem törekedtem s ezt a beosztásnál is hangsúlyoztam, -amennyiben a költőket és a verseket tüntetően nem csoportosítottam -irányok, iskolák szerint, betűrendi vagy időrendi szempontból, hanem úgy -rendeztem el, hogy egyik lehetően emelje és megvilágítsa a másikat. A -szempontom pusztán a szépség szempontja volt. Van sok vers, amelyet -feltétlenül szeretek, de egy és más okból nem akartam hozzányúlni és van -itt sok olyan vers is, amely csak azáltal vált előttem érdekessé és -értékessé, hogy a formába öntésére, a magyarul való megzengetésére -izgatott. Eléjük rövid bevezetőt írtam s elsőnek gyűjtöttem össze a -költőkre vonatkozó magyar irodalmi adatokat és a magyar fordítóik nevét. - -Magáról a fordításról pedig ennyit. Az angol (amerikai), francia -(belga), német, olasz, spanyol verseket eredetiből fordítottam, a szláv -(cseh, lengyel, orosz, szerb) verseket szláv ismerőseim közvetítésével, -nyersfordítás után, az északiakat (dán, norvég, svéd), a japánokat, a -kínaiakat és a török verset pontos német, francia és angol szövegek -nyomán. Ideálom a teljes formai, tartalmi hűség és a teljes szépség. De -ha – művészi célokért – meg kellett alkudnom, akkor nem a szépséget -ejtettem el. Olyan költőkkel állottam szemben, akik alkotásuk közben az -intuíciót jobban tisztelték a szótárnál. Méltó, hogy az, aki -megszólaltatja őket, hasonlóan gondolkozzék. Alkotásnak látom a -műfordítást, nem reprodukálásnak. A művész azzal a verssel, amelyet a -nyelvén új formába önt, olyan kapcsolatban van, mint az életével, -amelynek rezzenéseit a saját verseiben rögzíti meg. Élmény a számára egy -idegen költő verse. Az én munkám is ideges, lélekkel teljes átélés volt, -sokszor percekig tartó öröm, sokszor hónapokig tartó viaskodás. Most, -mikor útrabocsátom a könyvemet, úgy tetszik, hogy rajta nemcsak e -sok-sok zseni életárama fut át, de az én életem is ott hagyta a nyomát -és itt-ott a saját szavaimat is észreveszem, amelyek kedvesek nekem, -szervesen összeforrtak velem. Eltüntethetném, kigyomlálhatnám őket, de -nem akarom. Vele megbénítanám a verseket, megölném a ritmust, a vers -villamosságát. Műfordításaim nem úgy viszonylanak az eredetihez, mint a -festmény a festmény másolatához, inkább úgy, mint a festmény ahhoz a -tárgyhoz, amit ábrázol. - -Ugy érzem, hogy a festmény hűbb, becsületesebb, igazabb, mint a -fotográfia. - -Budapesten, 1913 november hóban. - -KOSZTOLÁNYI DEZSŐ. - - - - - - -AMERIKA - - - - -ALLAN EDGAR POE - -Poe Edgar 1809 január 19.-én született Bostonban, az amerikai -Egyesült-Államokban. - -Az apja régi ír nemes, az anyja régi nemes angol családból származott. -Mind a ketten színészek voltak. Anyja korai halála után örökbe fogadta -őt a gazdag és gyermektelen Allan házaspár s egy titokzatos és régi -városban Stok-Newingtonban iskoláztatta, később pedig a charlottevilli -egyetemre iratta be. Ekkoriban erősen hatott rá Byron élete és -költészete. Az ő hatása alatt írta ifjúkori verseit. Ezidőre esik Helen -Stannard asszony iránt való szerelme. Poe Edgar elhagyta az egyetemet, -európai körútra indult, bebarangolta Görögországot, Itáliát és -Törökországot. Később a westpointi katonai intézetbe lépett be, de onnan -is megszökött. Újságírással kereste a kenyerét, szerkesztette a -„Broadway Journal“-t és feleségül vette Clemm Virginiát, akit -bálványozóan szeretett. 1847-ben meghalt a felesége. Ez a csapás döntő -lett életére: mélabússá, alkoholistává, szomorú ronccsá tette őt. -Titokzatos körülmények között halt meg Baltimoreban 1849 október 7.-én. -John H. _Ingram_ ezt írja: „Hogy mi történt vele, oly titokzatos, mint -Shelley vagy Petőfi utolsó órái“. - -Poe Edgar a legjelentősebb amerikai lirikus. Annyira elfinomult költő, -hogy az amerikaiak máig se értik, s a merészségét, a feltétlen -lírizmusát, a verselméletét csak újabban méltányolták az európai -szimbolisták. Verse tiszta muzsika. A művészi alkotásról szóló -értekezésében úgyszólván az új szimbolizmus katekizmusát írta meg: a -feltétlen szépet és a feltétlen zenét követelte a lírától. Feltűnést -keltett az a paradox állítása, hogy a költészet nem egyéb, mint hideg és -céltudatos matematikai munka. - -MUNKÁI. „Tamerland and other Poems“, „Al Aaraaf. Tamerland and Minor -Poems“, „Poems“ (edited by John H. Ingram). - -IRODALOM. _Szász_ Károly egész terjedelmében lefordította John H. -_Ingram_ tanulmányát (Budapesti Szemle), _Ferenczi_ Zoltán: _Poe_ A. -Edgar költeményei, bevezető tanulmánnyal (Olcsó Könyvtár), _Elek_ Artúr: -_Poe_ Edgar (A Nyugat kiadása). - -A Hollót eddig igen sokan fordították magyarra, többek közt: _Szász_ -Károly (_Szász_ Károly kisebb műfordításai), _Lévay_ József (Budapesti -Szemle), _Ferenczi_ Zoltán (Olcsó Könyvtár), _Pásztor_ Árpád (Budapesti -Napló), _Kozma_ Andor (Az Ujság). Új Poe-fordításokat tett közzé -_Pásztor_ Árpád és _Szebenyei_ József (Nagyvárad, Sebő Imre 1904). Sok -költeményét fordította le _Babits_ Mihály, amelyek részint a Nyugatban, -részint a Magyar Szemlében jelentek meg. A régebbi Poe-fordítások közül -_Reviczky_ Gyula, _Tolnai_ Vilmos, _Latkóczy_ Mihály, _Hang_ Ferenc, -_Kőrösi_ Albin és ecsedi _Kovács_ Gyula munkáit említjük meg. - -[Illustration: EDGAR ALLAN POE] - - -A HOLLÓ - -ALLAN EDGAR POE - - Egyszer elmúlt régen éjfél, ültem álmos lámpafénynél, - Régi, bűvös fóliánson tétovázott a kezem, - S hogy nehéz fejem lehajtom, észrevétlen koppan ajtóm, - Roppan félve és sóhajtón, zaj motoz a reteszen; - „Éji vándor“ így susogtam „az babrál a reteszen; - Az lehet, más senkisem.“ - - Télidő volt, bús december, aminőt nem ért meg ember, - Nőtt az árnyék, lomha tenger, a parázstól veresen. - Lelkem a bánattól óván olvastam az éji órán, - Hogy feledjem holt Lenorám fényes-régi kedvesem, - Már az angyalok között van fényes égi kedvesem, - Itt lenn nincsen neve sem. - - Most a függöny bíbor öble megborzad, zizeg zörögve, - Félelemnek töre szúrja – fúrja által a szívem. - Nyugtatom és egyre dobban, várok és ver egyre jobban: - „Éji vándor áll ajtómban, az motoz a reteszen. - Éji vendég vár ajtómban, az babrál a reteszen: - Az lehet, más semmisem.“ - - Hirtelen felbátorultam és hadartam elborultan: - „Megbocsásson jó uram, vagy asszonyom, de azt hiszem - Álmos, fáradt voltam roppant és az ajtóm csöndbe roppant, - A babráló, halk, lopott hang nem hallatszott sebtiben.“ - Erre felnyitom az ajtót – szétvigyázva sebtiben: – - Künn az éj, más semmisem. - - A sűrű sötétbe nézek, álmodok vadat, merészet, - Mint az őrült, mint a részeg, bódorogva kétesen. - Csöndes az éjféli óra, szám susogja csak: „Lenóra“ - S a visszhang a drága szóra halkan hívja kedvesem, - Hívja-hívja, hívogatja, szólogatja kedvesem – - A visszhang, más semmisem. - - A szobámba már fehéren mentem vissza, forrt a vérem, - Mert az ablak zára koppant, roppant újra érdesen. - „Meg kell tudnom minden áron, hogy mi zörren ott a záron; - Most az ablakot kitárom, az okát megkeresem; - Csöndesülj szív, tébolyult szív, az okát megkeresem: - Zúg a szél, más semmisem.“ - - Nyílik az ablak s az árnnyal méltóságosan beszárnyal - Óriási lomha szárnnyal egy vén holló peckesen. - S mintha mi se volna ebben a viharnál sebesebben - A szobám szobrára lebben s úgy ül ott, mint a lesen, - Pallas szobrán mozdulatlan ül, csak ül, mint a lesen: - Nem történik semmisem. - - Én nevettem őt, hogy ében tollal talpig feketében - Gőgösen guggolt a szobron és szóltam fölényesen: - „Bár alig van rajtad toll, ó fergeteg vert csúnya Holló - Bús heroldhoz vagy hasonló, mondd, mért jöttél édesem? - Mondd meg nékem, a pokolban, hogy neveztek édesem?“ - Szólt a Holló: „Sohasem.“ - - Bámultam, hogy jár a nyelve és folyékonyan, perelve - Annyi szent, hogy locskaszájú – nem beszél értelmesen; - Mégis furcsa, hogy e bátor csúnyatorkú prédikátor - Beröpül az éjszakából, bár nincs semmi oka sem, - A szobám szobrára ül le, bár nincs semmi oka sem - És úgy hívják: „Sohasem.“ - - És a Holló vár komorlón a fehér és néma szobron - S ez egy szóba lelke rezgett, reszketett rejtelmesen - Mást se mond, csak ül meredten, meg se rezzen, meg se retten, - Végre halkan ezt rebegtem: „Nem örök a csoda sem; - Minden elszállt, ez is elszáll – nem örök a csoda sem –“ - A madár szólt: „Sohasem.“ - - Felriadtam, mert oly száraz, kurta-furcsa volt e válasz, - „Bamba szajkó“ így beszéltem „nincsen egy ép sora sem. - Bús különc volt a gazdája, bizton az kapatta rája, - Folyton erre járt a szája és hörgött keservesen. - Benne lelke átka zörgött és hörgött keservesen, - Hogy már többé: „Sohasem.“ - - Még nevettem, hogy az ében Holló ott ül feketében - S párnás, mély zsöllyém elébe gördítettem sebesen; - Bojttal-rojttal elmotoztam és a zsibbadt csöndbe hosszan - Tépelődtem, álmodoztam, mért néz e két csodaszem, - Mért mered rám e két sanda, kúsza, kósza csodaszem, - Mért károgja: „Sohasem.“ - - Lestem a sötét madárra, szótlanul vigyázva-várva, - S a szemével a szívembe szúrt le – fúrt le tüzesen: - Süppedő bársonyra dültem s a violafény köd-ülten - Lengedezve szállt körültem, himbálgatta mécsesem, - Itten ült _ő_, itt a párnán, pislogott a mécsesem - S ah, nem ül le, sohasem! - - Most egyszerre száz ezüstből angyalok csapatja füstöl, - Száll a tömjén, cseng a léptük, trilláz a nesz édesen! - „Angyalok hát végre Isten elküldött, hogy megsegítsen, - Elfeledni régi kincsem, eltemetni kedvesem, - Elfeledni, eltemetni régi-égi kedvesem!“ - Szólt a Holló: „Sohasem.“ - - „Jós! felelj nekem,“ könyörgök „bármi légy, angyal, vagy ördög, - Kit szobámba vert az orkán és kísértesz rémesen, - Mondd meg itt e szörnyű házban – hol a Rémekkel csatáztam – - Hol a Borzalom s a Láz van – nincs sebemre moha sem? - Nincs-e nincs-e ír szivemre? nincs gyógyító moha sem?“ - Szólt a Holló: „Sohasem.“ - - „Jós! felelj nekem,“ könyörgök „bármi légy, annyal, vagy ördög, - Kérlek a Mindenhatóra, mondd meg végre kegyesen, - Lát-e engem még a Kedves, aki most a mennybe repdes, - Hajlik-e még e szerelmes szívre régi kedvesem, - Hajlik-e még e szerelmes szívre égi kedvesem?“ - Szólt a Holló: „Sohasem.“ - - „Pusztulj innen a pokolba“ ordítottam fuldokolva, - Szállj a károgó viharba, vár a bús Éj Partja lenn! - Egy tollad se hagyd itt, vidd el, és ne ölj kétségeiddel! - Károgásodat _te_ hidd el! Ne maradjon nyoma sem! - Tépd ki csőröd a szívemből, ne maradjon nyoma sem! - Szólt a Holló: „Sohasem.“ - - És a Holló meg se moccan, néz reám meredve hosszan, - A szoborról, a komorról tűz reám két tompa szem. - Úgy ül mint egy omladékon, melyen alvó éji démon, - A padlón a lámpa vékony sávja himbál csöndesen: - Nő az éjjel, nő az árnyék, terjed egyre csöndesen - S nem virrad meg – sohasem! - - -ELDORÁDO - -ALLAN EDGAR POE - - Valaha rég - Egy drága-szép - Lovag nagy útra szállott, - Ment, mendegélt, - Száz útra tért, - Kereste Eldorádot. - - Azóta agg - A szép lovag, - Szívében átok, átok, - Bármerre ment, - Se fönt, se lent - Nem lelte Eldorádot - - És végtire - Lankadt szive - Egy árny eléje állott, - Szólt: „Áldalak, - Bús árnyalak, - Mutasd meg Eldorádot.“ - - „Ott messzi túl, - A Hold kigyúl, - Az Árnyak Völgye vár ott. - Vágtass, el, el.“ - Az árny felel - „S eléred Eldorádot.“ - - -EULÁLIA - -ALLAN EDGAR POE - - A sóhajország árnyán - Laktam egyedül, árván, - Lelkem mocsár volt, mély magány. - S az angyali jó Eulália lett remegő arám, - A sárgahajú Eulália lett mosolyos arám. - - Ó – a szeme ég, - Mint éjjel az ég, - Ha csillag rakja ki a nagy űrt! - S a lágy pihe-göngy, - A bíbor, a gyöngy, - Mit holdsugár ragyogása szűrt, - Nem oly aranyospuha, mint Eulália fürtje, a sárga fürt, - Nem oly sugaraspici, mint Eulália fürtje, a drága fürt, - - A bánat – a mult - A semmibe hullt, - Mióta angyali lelke véd; - Az ég aranyán - Ég a halavány - Astarte s már az éj se setét, - Ha rám veti jó Eulália felragyogó szemét, - Ha rám veti szent Eulália lágy ibolyaszemét. - - -ÁLOM AZ ÁLOMBAN - -ALLAN EDGAR POE - - Vedd még e csókot édesem! - Mostan megyek, elbúcsuzom - És ez legyen a búcsuszóm: - Igazat mondtál én nekem, - Bús álom az én életem; - Eltűnt reményem csillaga, - Mindegy, nappal vagy éjszaka, - Való volt-e, vagy látomány, - Ma már mi sem maradt nyomán. - Minden mi van e bús világon, - Álomba ködlő furcsa álom. - - Állok viharzó part előtt, - A tengerár lihegve bőg. - Kezemben emlékek, romok, - Arany fövény, arany homok. – - Nézem, hogy hullanak ezek - A könnyű, semmi porszemek - És könnyezek – és könnyezek! - Ó Istenem! bárhogy fogom, - A porba hull lágy homokom? - Ó Istenem! nem menekül - Egy szem se a vizek elül? - Hát _minden-minden_ e világon - Álomba ködlő furcsa álom? - - - - -HENRY WADSWORTH LONGFELLOW - -Henry Wadsworth Longfellow született Portlandben 1807 február 27.-én. -Beutazta az egész kontinenset. Hosszabb ideig élt Franciaországban, -Spanyolországban, Németországban, Olaszországban és ezeknek az -országoknak a nyelveit mind kitünően beszélte. Hazatérvén 1829-ben a -brunswicki Bowdoin Collegeben tanára lett az idegen nyelveknek, majd a -cambridgei egyetem katedrájára hívták meg. Rendkívül sokat írt. -Franciából, spanyolból, németből és olaszból sok verset fordított. Igen -híres a Dante-fordítása. Népszerűsége tetőfokán 1812 március 29.-én halt -meg Cambridgeben. - -Longfellow az amerikaiak egyik legolvasottabb költője. Az újabb irodalmi -kritika versei értékét devalválta. Szelíd és egyszerű temperamentum -volt, aki csak a formái tökéletességével szerzett magának maradandó -nevet. - -MUNKÁI. Longfellow’s poetical works. - -IRODALOM. _Kosztolányi_ Dezső: Longfellow (A Hét). - -_Bernátsky_ Ferenc: Hiawatha éneke (Budapest, 1883). Több -Longfellow-vers jelent meg magyar fordításban a következő kötetekben: -_Szász_ Károly kisebb műfordításai, _Jánosi_ Gusztáv Angol, francia és -olasz költőkből (Olcsó Könyvtár), _Radó_ Antal Idegen költők albuma, -_Szász_ Béla Longfellow költeményeiből (a Kisfaludy-Társaság kiadása). -_Telekes_ Béla, _Zsoldos_ Benő szintén számos versét ültette át. - - -ŐSZ, AZ ARANYLOVAG - -HENRY WADSWORTH LONGFELLOW - - Jöttöd jelenti esső-hirnököd, - Előtted leng a messze-messze látszó - Viharcibált, selyem, győzelmi zászló, - Ökörszekered csöndesen zörög. - - Nagy Károlyként állasz, aranylovag, - Az aranyos hídon; királyi kézzel - Megáldod a vidéket szerteszéjjel, - Bőségesen termő országodat. - - A címered a vörös holdkorong - S amerre a ködös égbolt borong - Imádkozik és várva-vár a gazda. - - Lánggal ragyog a kéve, a kazal - S kengyelfutód, a szél, a hű vazall, - Arany lombot hajigál a harasztra. - - -FEBRUÁRI DÉLUTÁN - -HENRY WADSWORTH LONGFELLOW - - A nap sötétlő, - Már-már az éj jő, - Megfagy a tócsa, - A víz, a nád. - - A felleg öblén - Lobog a rőt fény - S beizza a ház - Sok ablakát. - - A puha hó hull: - Az út a hótul - Nem látszik immár, - Mindent belep. - - A néma pusztán - Ködökben úszván - Lassan kígyózik - Egy gyászmenet. - - Szól a harangszó - S oly messzehangzó - A bánatom, mint - A tompa hang: - - Árny árnyra lebben, - Bú sír szívemben, - Zokogva kong, mint - A gyászharang. - - -EXCELSIOR - -HENRY WADSWORTH LONGFELLOW - - Már éjbe sülyedt az orom, - Egy ifjú ment az Alpokon; - Útját a hóba, jégbe rója, - De messzire leng lobogója, - Excelsior! - - Sötét arccal előre tör - És szeme villog, mint a tőr. - Ezüstharangként, énekelve - Szól ismeretlen-hangú nyelve, - Excelsior! - - Az ablakokból rá kitűz - A rózsálló családi tűz; - Tanyák, de jéghegy áll felettök - És fáradt, lázas ajka felnyög, - Excelsior! - - „Maradj, maradj!“ szól egy öreg, - „Az orkán tombol ott fölebb, - Halál les a mély-mély patakban.“ - S szól az ezüsthang nyughatatlan, - Excelsior! - - „Állj“ szól a lányka és remeg, - „Hajtsd rám viharcsapott fejed.“ - A lány szemébe tiszta könny ül, - De a fiú szól s szíve könnyül, - Excelsior! - - „Hógörgeteg vár mindenütt, - Fagyott, leroskadó fenyűk!“ - Szól a paraszt s tompulva, lassan, - Egy hang felel rá a magasban, - Excelsior! - - Fönn a hegyen, reggel korán, - Hogy Szent Bernát kolostorán - Imák verdesik az égboltot, - Egy elhaló hang felsikoltott, - Excelsior! - - Mellette állott hű ebe, - A hó félig temette be, - Keze a zászlójába markol - S dacos kiáltás harsog arról, - Excelsior! - - Ottan feküdt a jégbe lenn, - Magasztosan, élettelen, - S egy hang az égbolt bús faláról - Hullócsillagként sírt le, távol, - Excelsior! - - -SHAKESPEARE - -HENRY WADSWORTH LONGFELLOW - - Zsufolt utak forrongó képe tűn fel, - Vérbő, csapongó emberáradat; - Sikátorok dörgése; harci kürtjel; - Sötét odúkba tengerészhadak - - Lármája; alvó, pihenő hajó-raj; - Toronyharangzúgás; gyermekkacaj; - A kerti falon át, két gyenge sóhaj, - Ölelkezik a virág és a galy. - - Ezt érzem, hogyha lelkem álmodoz - A legnagyobb Költő lelkében úszva, - Akit híven kegyelt mindegyik Múzsa. - - Kezébe nyugszik az aranykoboz, - Szentelt babér simul roppant fejéhez - És ül közöttük, Ő, a Musagetes. - - - - -WALT WHITMANN - -Walt Whitmann 1819 május 31.-én született West-Hillsben (Long Island). -Irnokoskodott, falusi tanító volt, majd mint könyvnyomdász kereste meg -kenyerét. A nyomdából átmegy a szerkesztőségi szobába: újságot ír és -szerkeszt. Később ácsmesterséget tanul, a polgárháborúban betegeket -ápol, összes szerzett pénzét elosztogatja és teljesen elszegényedve új -állás után néz, hivatalt vállal. Versei miatt ezt az állását is -elveszti. Bejárja Középamerikát és Délamerikát, elégedetten és boldogan -kószál, barátkozik a néppel és a gyerekekkel, lassan írja férfias, -bátor, újszerű verseit. Sohase házasodik meg. Gyönyörű szál ember: -kemény, izmos, vidám. Akik érintkeznek vele, rajonganak érte. Mindenki -úgy hívja „a jó, deres költő“, mert dús haja már fiatalkorában -megőszült. Camdenben 1892 március 27.-én tiszta szegénységben hal meg. - -Walt Whitmann jellemzően amerikai költő. Poe Edgar, aki európai -szülőktől származott, lelke szerint sohase volt amerikai, az európai -mult, az európai elfinomultság végzetes kincseit kapta örökbe. Walt -Whitmann az új világ új lirikusa. A mult nélkül való hazája modern -csodáit énekli, a természetet és a technikát, a szabadságot és az -energiát, a demokráciát és az egyszerűséget, az élet ujjongó vidámságát. -Elemi erő lüktet benne. Az amerikaiak sokáig „őrült költő“ – nek -nevezték formátlan versei miatt, de ma már a tankönyvek s igazat -szolgáltatnak őseredeti költészetének és apostolian egyszerű, -következetes életének. - -MUNKÁI. Összegyűjtött versei „Leaves of Grass“ (Fűszálak) címen jelentek -meg (1891). - -IRODALOM. A „Vasárnapi Ujság“ 1874. évfolyamában egy cikk foglalkozik -vele. _Kosztolányi_ Dezső a „Független Magyarország“-ban ismertette. - -[Illustration: WALT WHITMAN] - - -VALAKINEK, AKI NEMSOKÁRA MEGHAL - -WALT WHITMAN - - Mindenek közül téged választalak ki, mert hírt hozok tenéked. - Meg fogsz halni – bármit beszéljenek a többiek, én nem köntörfalazok, - Kemény vagyok és határozott, de szeretlek téged – nincs a számodra menekvés. - - Lágyan fejedre teszem a jobbomat, hogy érezd. - Én nem papolok, lehajtom a fejem és félig eltakarom. - Nyugodtan üldögélek és hűséges maradok, - Én több vagyok az ápolónál, több a szüléknél és a szomszédoknál, - Én feloldalak téged mindentől, csak önmagadtól nem, - Csak a testedtől és a lelkedtől nem, amely örökkévaló, te biztosan megszabadulsz. - Csak hulládat hagyod itt, mint csúnya szemetet. - - A nap sose látott utakra süt, - Edző gondolatok töltenek meg, bizalom; és mosolygasz - Elfelejted, hogy beteg vagy, mint én is elfelejtem, hogy beteg vagy - Már nem is látod a gyógyszereket, már nem is törődsz síró barátaiddal: veled vagyok, - A többieket nem is engedem hozzád, mert itt nincs helye szánalomnak, - Én se szánlak, de véled ujjongok. - - -TÉLI MOZDONY - -WALT WHITMAN - - Téged dalollak, - A tomboló viharban, a hóban, a hanyatló téli nap alkonyatán, - Teljes fegyverzetedet, mértékes kattogásod és forradalmas dübörgésed, - Fekete, hengeres tested, aranyos bronzod és ezüst acélod, - Súlyos haránt-rudaid, párhuzamos-egyforma kerekeid, forgó, oldalt csikorgó kerekeid, - Ütemesen neki dagadó dohogásod és hortyogásod, távolba vesző zakatolásod, - Előre meredő nagy lámpásodat, - Hosszú, halványan libegő füstbokrétádat, amelyet gyengéd bibor színez, - A kéményből kipöfékelő sűrű-sötét füstfellegeidet, - Remekbe kovácsolt testedet, rúgóid és szelepeid, a kerekeid remegő ragyogását, - Engedelmesen utánad kocogó vidám kocsiaidat, - Amelyek csendbe-viharba, lassan vagy gyorsan mindig követnek. - Te a modern élet példája, – jelképe a mozgásnak s az erőnek – szárazföld ütere, - Téged dalol ez egyszer a múzsám, versekben énekel, ahogy lát - Birkózva az ölelő szélrohamokkal és a hófúvással, - Amint nappal füttyentve rohansz tovább, - Éjjel pedig néma lámpáid lengeted. - - Tűztorkú szépség - Dübörögj végig az énekemen garabonciás muzsikáddal, lobogó éji lámpáiddal, - Őrülten vihorászó kacajoddal, visszhangzó és mindent megingató földrengésszerű robajoddal, - Te önmagad törvénye, mindig a saját nyomodat őrző - (A könnyes hárfa s a nyafka zongora beteg érzékenysége nem a tiéd) - Rémült trilláidat a szikláknál s a dombok fordulóinál - Röpítsd a puszta vidékre, a puszta tavakra, - A nagy szabad égbe bátran, vidáman és erősen. - - -SZÉP ASSZONYOK - -WALT WHITMAN - - Asszonyok ülnek vagy mennek – egyikőjük öreg, másikuk fiatal, - Szépek a fiatalok! de az öregek még szebbek! - - - - -JAMES RUSSEL LOWELL - -James Russel Lowell Cambridgeben született 1819 február 22.-én. Jogot -végzett, jogász és államférfi volt, madridi, később pedig londoni -nagykövet és verseiben is jórészt politikai agitátor, a szabadság -költője, az Egyesült-Államok patriótája. Legnagyobb hatást politikai -szatírái értek el. 1855-ben a cambridgei katedrán Henry Wadsworth -Longfellow utódja lett, később pedig a „North American Review“ -szerkesztője. Az amerikaiak nagyon sokra becsülik: a XIX. század -Homéroszának nevezik. Lowell 1891 augusztus 12.-én halt meg Bostonban. - -MUNKÁI. Poems of James Russel Lowell (London). - -IRODALOM. A „Képes Folyóirat“ 1894. évfolyamában egy cikk foglalkozik -vele. - -Több versét fordította le _Radó_ Antal (Idegen költők albuma), _Ábrányi_ -Emil és _Zsoldos_ Benő (Angol poéták, Tevan-könyvtár) lefordította -Kossuthról szóló ódáját. - - -AZ UTCÁN - -JAMES RUSSEL LOWELL - - Mennek tovább, kisértetként vetődve - Sötét csapat, oly céltalan üget. - Testükbe, a vékonyka szemfedőkbe - Temették el régen-holt lelküket: - - A hitre, ifjúságra, rátipornak, - Reményüket is megtagadva már, - Az Ég ajándékát az úti pornak - Vetik oda – és lelkük csupa sár. - - Nézd! hogy kerengenek a bús vándorok - És nem látják, hogy a csúf sír-torok - Reájuk ásít és ezt mondja nékik: - - „Csak én vagyok a – többi jövevény itt.“ - Jaj! mindegyikük egy lelket sirat, - Az arcukon ott áll a sírirat. - - - - - - -ANGLIA - - - - -PERCY BYSSHE SHELLEY - -Percy Bysshe Shelley Field Placeban (Sussex) született 1792 augusztus -4.-én. Brentfoedban, Etonban és Oxfordban tanult. Sok leánytestvére közt -nevelkedett. Innen van tán, hogy a vérmérséklete oly lányosan -szeszélyes. Később forradalmian és excentrikusan él. Párbajpisztolyokat -hord a zsebében és az utcán lövöldöz, napokig szórakozik azzal, hogy -papírcsónakokat ereszt a vízre, kavicsokkal játszik. Az egyetemről -kitiltják. Tizenkilenc éves korában elvett egy szegény leányt, amiért az -apja megszakította a vele való érintkezést. 1814-ben elvált a -feleségétől, aki később vízbe ölte magát. 1816-ban újra megnősült. -Azután Itáliába ment, Rómában élt és többé sohasem tért vissza Angliába. -1822 július 8.-án halt meg, harminc éves korában. A viharos tengeren -elmerült a csónakja, rablók süllyesztették el és több barátjával együtt -a vízben lelte halálát. - -Shelley izgatott, forradalmi temperamentum. Ő az az angol költő, akire – -Byron mellett – leginkább hatott a francia forradalom. Lírai verseiben a -szabadságot énekli, a természetet ünnepli, kristálytiszta, tökéletes -muzsikájú versekkel. De intímebb, mint Byron: kevésbé patétikus és -idegesebb. A forma feltétlen művésze. Gyönyörűen fordította le Goethe -Faustját és Calderont. - -MUNKÁI. „The poetical works of Percy Bysshe Shelley“ (London, Frederick -Warne). - -IRODALOM. _Kégl_ Sándor: Shelley (Budapesti Szemle 1913 október). - -Verseiből fordított _Petőfi_ Sándor (A szökevények), _Szász_ Károly -(Szász Károly kisebb műfordításai), _Radó_ Antal (Idegen költők albuma). -_Molnár_ István egy egész kötetre való versét tette közzé. A könyv elé -hosszabb bevezetést írt. - -[Illustration: PERCY BYSSHE SHELLEY] - - -A HOLD - -PERCY BYSSHE SHELLEY - - Sápadt vagy a sok bújdosástól, - Csak kóborolsz s a földre nézel, - Magányos árva, éji vándor, - Körötted lángok szerteszéjjel – - Bús rém vagy, amely ide-oda les - És érzi, nézni mit sem érdemes. - - -MINT A HALÓ HÖLGY… - -PERCY BYSSHE SHELLEY - - Mint a haló hölgy sápatag-soványan - Rohan ki a betegszobából, - Magára kapja csipkefátyolát, - Mert kergeti a téboly és a láz – - Úgy néz a hold a bús világra most: - Fehéren és alaktalan. - - - - -JOHN KEATS - -John Keats 1796 október 29.-én született. Az orvosi pályára készült, -sebész-orvos volt, de nem sokáig folytatott orvosi gyakorlatot. 1817-ben -jelent meg ifjúkori költeménye (Endymion), 1818-ban egy másik kötet -(Hyperion). Ezeken a könyveken már érezni egyéniségét. A tárgyak -idegenek és régiek de a költő, aki az idegen és régi tárgyakon át -beszél, ízig-vérig modern. Keats kortársa Shelleynek. De Keats -föltétlenebb költő, egészebb lírikus, mint Shelley. A Szép a főcélja, az -Ember a főtárgya, lírájának egy igazi ihletője van: Önmaga. Sokkal -közelebb volt hozzá a francia forradalom, hogy ezt be merte volna -vallani, álarcot öltött, görög és középkor tárgyakhoz fordult, hogy -önmagával és ne a kor problémáival foglalkozzék. A mai modern ember -azonban egyre szívesebben olvassa. Kis lírai versei az új költészet -kincsei. Verseiben gyengédség, prerafaelita törékenység, nemes és tiszta -líra van. Keats egész életében betegeskedett. Tüdővésze miatt délszakra -kellett mennie, Rómába és ott is halt meg, 1821 február 27.-én, nagyon -fiatalon, huszonnégy éves korában. - -MUNKÁI. The poems of John Keats (London, J. M. Dent). - - -AZ ÁLOMHOZ - -JOHN KEATS - - Ó, csöndes éjjel enyhe balzsama! - Lágy ujjaiddal érints könyörülve - Fénytől futó, éjimádó szemünkre - S borítson el felejtő éjszaka; - - Ó, édes Álom! hogyha akarod, - Törd meg dalom most s fogd le gyenge pillám, - Vagy várd meg a záró áment, amíg rám - A mákonyos ágy suttog altatót; - - De óvj s erősíts, mert a vánkoson - A sírba szállt nap árnya átoson; - Űzd el szobámból a búsarcu gondot, - - Mert éjjel áskál, mint sunyi vakondok; - Csukd el a lelkem ékszerét vigyázva - S fordítsd meg kulcsod az olajos zárba. - - -KÖD MULTÁN - -JOHN KEATS - - Ha nem sír a köd már a sík körül - És eltűnik a tél haragja végül, - Jön egy nap Délről és a beteg égrül - Minden picinyke foltot letörül. - - A zord idő engesztelőn nevet, - A Május majd általveszi örökjét - S úgy legyezi pillánkat a hűvösség, - Mint a rózsát az enyelgő permeteg. - - És álmok intenek – egy szebb valóság – - Érő gyümölcsök – bimbók, gyenge rózsák – - Egy alvó gyermek halk lehellete – - - A homokórán andalgó zene – - Sappho bús bája – ábránd, béke, hála – - Ligeti csermely – s egy költő halála. - - - - -ALFRED TENNYSON - -Alfred Tennyson 1809 augusztus 9.-én született Somberyben -(Lincolnshire). Az apja pap. Cambridgeben tanul. Első verseit 1830-ban -tette közzé, de kritikusai megtagadtak tőle minden tehetséget, írásait -hidegnek, fásnak tartották. A második kötete is hasonló fogadtatásban -részesült. Igazi sikerét a „May Queen“, „Locksley Hall“, „In memoriam“ -című köteteivel érte el. Azóta folyton nőtt a hírneve, az olvasottsága, -a népszerűsége. Viktória királynő udvari költője lett: poeta laureatus, -minden költő fejedelme. Késő öreg korában is igen termékeny volt. Mikor -1892 október 6.-án meghalt, nemzeti nagyságként ünnepelték. - -Tennyson idilli költő. Látköre polgári. A polgárságnak való idilleket -fest, versekben. Egybegyűjti az Arthur-monda körébe tartozó adatokat és -egy nagy versbe foglalja. Költészetének forrása nem annyira benne, mint -a külső világban van. A szempontja nem magas, de az intimitása meleg, az -érdeklődése nemes és mély. Különösen érdekesek azok a kisebb lírai -versei, amelyekben az érzést a metafizikával hangolja össze. - -MUNKÁI. The poetical works of Alfred Tennyson (Tauchnitz). - -IRODALOM. _Ignotus_: Tennyson (Kisérletek. A Nyugat kiadása). - -Tennysontól sok vers jelent meg magyarul. Többek között a következő -kötetekben: _Szász_ Károly kisebb műfordításai, _Jánosi_ Gusztáv: Angol, -francia és olasz költőből, _Radó_ Antal: Idegen költők albuma, -_Csukássi_ József: Költői beszélyek. - - -AZ ELHAGYOTT HÁZ - -ALFRED TENNYSON - - Elment a Gondolat s az Élet - Egymásután, - És ablakot, kaput tártan hagytak tunyán: - E rossz lakók, e vad legények! - - Minden sötét most, mint az éj: - Az ablakoknak árnya mély; - Nem verdesi zaj a kaput, - Halott az ajtó és az út. - - Jól zárj be ajtót, ablakot, - Máskép az ablakon szemedbe les még - A meztelenség és kopár üresség; - A puszta ház oly elhagyott. - - Távozz: a szó hiába lázad, - A vidításnak nincs helye. - Agyagból építették ezt a házat, - Most csendbe hull a földre le. - - Távozz: a Gondolat s az Élet - Itt többé nem tanyáz; - Egy távoli városba tértek – - Ott élnek mostan messze, künt – - Ott vár rájuk egy örök, tiszta ház. - Mert nem lehetnek, jaj, mindég velünk! - - -DE PROFUNDIS – KÖSZÖNTŐK EGY GYERMEK ELÉ – - -ALFRED TENNYSON - - -I. - - Föl hát a mélyből, kelj, fiam a mélyből, - Hol minden, ami várt a létre s volt, - Örvénybe forgott milliók előtt - A termelő fény zordon hajnalában – - Föl hát a mélyből, kelj, fiam a mélyből, - E változó föld vastörvénye által, - A buzduló élet minden szakán, - A születés sötét kilenc haván át - Jöjj ez utolsó hold-hóval – min immár - A föld sugára ég – jöjj jó fiú; - Miénk; vonásra, testre szép baba, - Tökéletes, nagyembert sejtető. - Kinek az arca az övé s enyém is - Egymásba forrva, mind egykor szerelmünk; - Élj s boldogulj mindig saját erőddel, - Szolgáld híven az emberi nemet, - Hogy úgy megáldjanak mind, amint mi, - Te az éjből kacagva feltörő; - S amerre majd egykor előre törsz, - A sors-utad legyen jól alapozva, - Ifjúkorod kalandos, könnyű röpte - Legyen szilaj; mint férfi fuss erősen; - Végtére lágy ívekbe, szép eséssel - Nyugodt mezőkön, mint tünő erő – - Essél a mélybe, ahová megyünk mind. - - -II. - - Föl hát a mélyből, kelj, fiam a mélyből, - Az éjből, ahol kezdődik világunk, - Hol hatva munkál az Úr Szelleme – - Föl hát a mélyből, kelj, fiam a mélyből, - Az igazi világból, hol szemünk lát - S melynek a föld csak partja, kikötője – - Serkenj a mélyből, Szellem, kelj a mélyből - Hisz e kilencedik hóval, mi fényt ád, - Végtére megjösz édes, kis fiú. - - -III. - - Mivel a másvilágon szólt az Úr - „Teremtsünk embert“ s így azt, aki az lesz, - Ki a szívünknek éji sejtelem, - E napsugáros-árnyas partra űzte, - Hogy emberré legyen. Ó, tiszta Szellem, - Árnyadba s húsruhádba elvesző, - Te lárva és köd – vársz, hogy megszüless - Hogy majd ezer titok közé vetess ki, - Hogy eljöjj a föld százezer bajába, - A réges-végtelen Térbe s Időbe – - Húsunk s a végtelen Egy fantoma, - Ki alkotá talányos Enmagad - Az ő teljes, dicső Világ-magából: – – - Élj! és a mag, a héj, szőlő s babér közt - Válassz, mi kell neked; s távozz el innen - Egy életen át, halálból halálba - S találd meg Őt, ki alkotá – de nem - Az Anyagot, a véges-végtelent, – - De azt a nagy csodát, hogy itt te vagy te, - S uralkodol en-tetteden s a földön. - - - - -ROBERT BROWNING - -Robert Browning 1812 május 7.-én született Cambewellben. Felesége, -Browning Elisabeth Barrett, Anglia egyik legnagyobb költőnője. Viktória -királyné korában élt: kortársa Shelley-nek és Keats-nek. Mint társai, ő -is sokat utazott Olaszországban. Velencében halt meg 1889 december -12.-én. - -Robert Browning költészete a „homály“-áról híres. Zsúfolt, teli, gazdag -ez a költészet, a homály alatt azonban túlság, erő lappang. A -Browning-társaság a versei magyarázásával foglalkozik. - -Igen sok epikus verset, hosszú filozófiai költeményt írt. Vallásos és -misztikus hajlandóságából származik egyik legszebb verse: „Christmast -Eve and Easter Day.“ - -MUNKÁI. Bells and Pomegranates (1841), Dramatic Romances and Lyrics -(1845), The poetical works of Robert Browning (1872 Tauchnitz). - -IRODALOM. Browningról és a feleségéről _Kégl_ Sándor írt tanulmányt: A -két Browning (Budapesti Szemle 1907 aug.). - -Verseiből fordított: _Radó_ Antal (Idegen költők albuma), _Sík_ Endre -(Élet). - - -ÉJJELI TALÁLKOZÓ - -ROBERT BROWNING - - -I. - - Most szürke víz, fekete táj; - Pufók, sárgás félhold alant; - Riad a hab, a könyű, fürge, - Fel-felszökik tüzes gyűrűkbe, - Aztán hajómat, a hajléktalant - Fövény köti, az este fáj. - - -II. - - Langyos vízszag és enyhe csönd. - Távol mezőn int egy tanya: - Kopogás, karc, a gyufa sercen, - Kék villanás a másik percben. - A félelemtől, lágy meleg szava, - És végre két szív összedöng. - - - - -ARTHUR SYMONS - -Arthur Symons az angol szimbolisták közé tartozik, akiknek -legkimagaslóbb alakja az ír William Butler Yeats. - -MUNKÁI. Poems, collected in Two Volumes. 1902 (Heinemann), The Fool of -the World and Other Poems 1906 (Constable). - - -KOPOGÓ KÉZ - -ARTHUR SYMONS - - A szívemen kopog egy régi kéz. - Bezártam ajtaját: - „Menj innen, a hangod már nem igéz, - Kérlek, menj vissza hát.“ - - „Nyiss ajtót, bús vagyok és fáradott, - Éj ül a táj fölött. - Átvándoroltam éjet és napot - S most, lásd, érted jövök.“ - - A régi kéz kopog türelmesen - És fájó hangja sért. - „Hát nem nyitod ki, nem vársz már te sem? - Nem kell, ki visszatért?“ - - „Menj, menj. Én, aki éltem, most alant - Halott vagyok, halott.“ - „Én is“ felelt a síró, tompa hang - S a kéz elhallgatott. - - Most csend van, csak a tél sír keserűn, - Szél veri a dobot. - A szerelem bolyong az éjbe künn - És többé nem kopog. - - - - -ALGERNON CHARLES SWINBURNE - -Algernon Charles Swinburne Holmwoodban született 1837 április 5.-én. Az -anyja, egy művelt, finomlelkű firenzei asszony nevelte. Döntő -jelentőségű volt életére és költészetére, hogy az oxfordi egyetemen -megismerkedett Burne Jones-szel, Rosetti-vel, Morris-szel, Watts-szel, a -prerafaelitákkal. Később hosszabb olasz útra indult. Itt alakult ki -teljesen az egyénisége, a neoromanticizmusa, az antik élet iránt való -mélységes rajongása. - -Első verskötetének (Poems and ballads 1860) megjelenése forradalmat -keltett az új angol irodalomban. Egy merész, egész, új költő -jelentkezett, aki Baudelaire-t testvérének nevezte, a szavaknak új -muzsikát, a gondolatoknak, az érzéseknek új értékjelzetet adott. Addig -nem is sejtették, hogy az angol nyelv alkalmas ily puha árnyalatok, ily -buja és gazdag érzésvilág kifejezésére. Swinburne azóta költői trónuson -ül. Évekkel ezelőtt a Nobel-díjat nyerte meg. - -MUNKÁI. Poems and ballads (1866), A song of Italy (1867), Siena (1868), -Ode on the proclamation of the French Republic Song before sunrise -(1871), Poems and Ballads (II. III. 1878, 1889), Grace Darling (1893), -Astrophel and other poems (1894), Atalanta in Calydon and lyrical poems -(1901 Tauchnitz). - -IRODALOM. _Babits_ Mihály: Swinburne (Nyugat 1909 február 1), -_Kosztolányi_ Dezső: Swinburne (Nyugat). - -Swinburne egy versét _Babits_ Mihály fordította magyarra (Nyugat). Több -verset fordított tőle _Hegedűs_ István (Budapesti Szemle). - - -ÁLMATLAN SZERELEM - -ALGERNON CHARLES SWINBURNE - - Gyötrött fejét a Szerelem - Nyugtatta rózsalevelen - És szeme könnytől volt piros - És sápadt ajka vértelen. - - És jött a bú, a baj, a gond, - Megálltak, ahol ágya volt. - De tűnt az éj, de szállt az éj - S rózsák rakták ki a vadont. - - És az Öröm fényárba jött - És a száján csókolta őt - És a virrasztók vén hada - Eltűnt ágyától, mint a köd - - És ajka égett, mint a vér - És szeme vágyott a napér: - Éjjel sírunk, de a Gyönyör - Hajnalra újra visszatér. - - - - -LORD ALFRED DOUGLAS - -Lord Alfred Douglas (of Haunich) 1870-ben született, az apja ősi -birtokán (Kinmount House, Annan, worth Britannia). Apja marquess of -Queensberry, anyja Sybil Montgomery. Iskoláját Etonban végezte, később -az oxfordi Magdalen-kollégiumba iratkozott be. Itt egy nagyon rövidéletű -lapot szerkesztett, a „Chameléon“-t. - -IRODALOM. Szilágyi Géza „Wilde Oszkár pöre“ címen hosszabb cikkben -foglalkozik vele (Az Ujság 1913). - -Költeményei 1896-ban Párisban jelentek meg „Poémes“ címen. Douglas -fordította angolra Wilde Oszkár „Salome“-ját, amely először francia -nyelven jelent meg. Ma birtokán visszavonultan él. - - -A SZFINKSZ - -LORD ALFRED DOUGLAS - - A Nilust nézem; égő vérbe dül - A néma nap, az ég nyugati alját - Búsan szegi be éjfekete skarlát; - A vizen egy nagy, bús madár repül. - - Rózsás a part. Az égnek arca fent - Már rozsda-zöld, alvó hajók alattam; - Se hang, se szélzaj, minden mozdulatlan, - A homokon halotti, tompa csend. - - A pálma ormán rémlik már a gúla - S bár sejti csak még kémlelő szemem, - Ugy érzem, a fövényen messze nyúlva - - Pihen a kőszörny s a szívemre dől le; - Aztán előkúszik a Félelem, - S suttogva rémít a halk, síri csöndbe. - - -AZ ÉJ A KERTBE MEGY - -LORD ALFRED DOUGLAS - - A piros rózsa, a fehér - Lehajtja csüggedt, álmodó fejét, - Az úrasszony Éj már a kertbe ér, - Csak a virág hallhatja merre lép. - - Egész nap hívta őt a sok madár - Csattogva és ezüstösen, - Most hallgat ajkuk, az Éj lopva jár, - Testén sötét köpeny. - - Rigó dalol és a dala fohász - „Az Éj, az Éj suhan ide.“ - Az újja már a záron kotorász, - Nem zümmög a kis méhike. - - Nem látni arcát, már is messze tünt, - A fehér és piros kerten tova. - De hol a fű s a százszorszép lecsüng, - Ott megmaradt a lábnyoma. - - Sötét köpenye surran szelíden, - Amint a fű hegyéhez ér. - A piros rózsa lassan elpihen - És álmodik fehéren a fehér. - - -AZ ÉJ KIJŐ A KERTBŐL - -LORD ALFRED DOUGLAS - - Az éjjel tiszta levegőjén - Nagyhirtelen egy hang rikolt - Mi ez? Talán a távoli verőfény? - Remeg az ég. Ki volt? - Egy kis madárkát megcsapott a hajnal hűs lehellete, - Érezte, száll az éjjel; - (Szűz harmatot öntött a gyep zöld bársonyára széjjel - S nedves lett a hosszú fű és a lóhere), - Mostan fehér lábával, meztelen, - Merengve, csendesen mén, - Szökik a kertből, az utakra csap - S a sárga búzaföldek végtelenjén - Magához öleli a nap. - S Kelet hatalmas, nagy kapuibul - A lánghajú ifjú előpirul, - Otthagyva megrakott, dús asztalát, - Érces lármával zúg alább; - Lova patája csattog, - Dübögnek az arany sikátorok, - Szekere lángokat fog, - A föld alatta ingva tántorog, - Zajongva száll a sok boldog nap-angyal, - És mind ujjonganak. - Az ébredő föld is kiált derűs robajjal: - „Hozsanna, itt a nap! A nap.“ - - - - -OSCAR WILDE - -Oscar Wilde 1856 október 10.-én született Dublinban. Az ősei régi ír -nemesek. Egyetemi tanulmányait Oxfordban végezte, a -Magdalen-kollégiumban. 1876-ban feltűnt a „Ravenna“ című költeményével. -1879-ben Londonba ment. Itt a versei nagy zajt vertek. Az ósdi -kritikusok támadták a merészségét, a puritánok a keresettségét, a -fiatalok pedig benne látták a legnagyobb angol költőt, a jövő költőjét. -1881-ben Amerikába utazik. Hazajövet drámáival, könyveivel tündőklő -sikereket arat, a társaság bálványa lesz, az „élet hercege“. Váltakozva -él Londonban és Párisban. 1895-ben elítélik két évi fegyházra. A -börtönben Krisztusról elmélkedik, a bibliát olvassa görögül, megtér. -Mikor letelik a büntetése, betegen, meghízva, összetörten járkál -Párisban. Sebastian _Melmoth_ nevet veszi fel. Félévvel a börtönből való -kiszabadulása után megírja „A readingi fegyház balladáját“, amelynek -megjelenése irodalmi világszenzáció. Röviddel a halála előtt -megvalósítja régi akaratát, a protestáns hitről áttér a katholikus -hitre. 1900 november 30.-án egy párisi hotelban meghal. - -Oscar Wilde versei nem teljesen reprezentálják egyéniségét. Tündöklők, -finomak, arisztokratikus nippek ezek a versek, amelyeket egy artista -csiszolt. Csak néha adja át magát egészen a versnek. Ilyenkor azonban -ugyanaz a megdöbbentő művész, ugyanaz a költő, akit drámáiból és -tanulmányaiból ismerünk. - -MUNKÁI. A versei 1881-ben jelentek meg az Egyesült-Államokban, 1882-ben -pedig újra nyomták a könyvét: „The poems of Oscar Wilde.“ - -[Illustration: OSCAR WILDE] - -IRODALOM. _Színi_ Gyula: Oscar Wilde (Magyar Géniusz 1902 augusztus 20), -_Szilágyi_ Géza: Wilde Oszkár (Magyar Géniusz 1903), _Halasi_ Andor: -Wilde Oszkár: De profundis (Budapesti Napló 1906), _Zsoldos_ Benő: Angol -írók – angol művészek (Jövendő 1906 január 1), _Ignotus_: Oscar Wilde. -(Kísérletek, a Nyugat kiadása), _Szász_ Zoltán: Wilde Oszkár (Nyugat -1908 július 1). Megemlítjük még _Szini_ Gyula azt a cikkét, amelyet a -„Salome“ fordítása elé írt (Magyar Könyvtár) és _Radó_ Antal bevezető -tanulmányát „A readingi fegyház balladája“ előtt (Magyar Könyvtár). -Ezenkívül a napilapokban sok cikk jelent még meg úgy Wilde életéről, -mint egyes munkáiról és a művészetéről. - -Verseit is sűrűn fordítják magyarra. „A readingi fegyház balladájá“-nak -három fordítója van: _Kún_ József (A Hét), _Radó_ Antal (Magyar -Könyvtár), _Szebenyei_ József (Renaissance). _Babits_ Mihály -lefordította a „Charmides“ című költeményét (Nyugat). - - -CHANSON - -OSCAR WILDE - - Aranygyűrű, fehér galamb, - Ez illik néked, életem. - Ó mért szeretsz boldogtalant: - Kenderkötél való nekem. - - Tiéd a kertek mosolya, - Elefántcsontház, rózsaágy, - Enyém egy szűk-szűk nyoszolya, - Fehér bürökvirág s a vágy. - - Mirtust és jázmint te neked - A lázas vörös rózsa ring. - Én árva ciprust szeretek - S testvérem a bús rozmaring. - - Neked milliom szerető, - A sírok kövér füve zöld. - Nekem liliom, temető - És három ölnyi föld… - - -A KEDVESNEK EZT MONDOM - -OSCAR WILDE - - A vad világban nem volt semmi korlát, - Mindent kivettünk, ami drága, jó – - Most lebocsátjuk a csüggedt vitorlát, - Kifosztva áll a megrakott hajó. - - Korán lehervadt orcáim bíborja, - Sós könnyeimbe fulladt az öröm, - A Bánat ajkam pirosát lelopja, - Átok emeli fel ágy-függönyöm. - - De ami nekem élet s éjek-éje, - Neked fuvolahang, pár enyhe szín. - A dörgedelmes óceán zenéje, - Mely visszhangzik a kagyló mélyein. - - -AMERIKAI IMPRESSZIÓK - -OSCAR WILDE - - -A KERT - - A liliomok szórják dús aranyjuk, - Hull száraikról a hervadt kehely, - S ahol a bükk mered az égre fel, - Egy elmaradt, szomorú vadgalamb búg. - - A napraforgón halványul a pompa, - Tányérja száraz lett és fekete, - Beszél a kertben a szél éneke - S zizegve zúg a holt levél-csomókba. - - A bús fagyal sápadt, tejszínű szirma - Havas pihékbe kezd szállongani - S mint vérszínű selyemnek rongyai, - Haldoklanak a rózsák elvirítva. - - -A TENGER - - A vásznakon imbolygó köd fehérül, - A téli hold bámul a vízre le, - Mint bősz oroszlán lángoló szeme - A barna-aranyos felhősörénybül. - - A kormányos bebugyolálva állig, - Egy árny az árnyban, csöndesen kutat; – - Lenn dübörögnek az acélrudak, - A harsogó, forró gépház világlik. - - Farát a zajgó vízre ráfeszítve - Megy a hajó, nehézkes, lomha dóm, - A sárga tajték az azúr habon - Szelíden omlik-bomlik, mint a csipke. - - -IMPRESSION DU MATIN - -OSCAR WILDE - - A kékes-arany éji Themze - Bús szürke leplét veszi fel: - Okker-sárga szénát cipel - Egy bárka: hűsen permetez le - - A sárga köd a hidak ormán, - A ház kontúrja szétfolyó, - Úgy leng mint egy szappangolyó - Szent Pál kupolája mogorván. - - Már az élet zaja rikoltoz; - Rázkódnak a parasztkocsik: - Egy kis madárka dalol itt - A napban és fényt és mosolyt hoz. - - És míg a napsugár cikáz reánk, - Egy sápadt nő bújik elő, - Az ajka láng, a szive kő, - Fakó haján remeg a gázláng. - - -LE REVEILLON - -OSCAR WILDE - - Vörös az égen a szegély, - Fut a köd és a párafátyol, - Mint fehér hölgy patyolatágyból, - A reg a vízből égre kél. - - Borzonganak az ércnyilak - Az éjszakának kúsza tollán - S a sárga hullám szertefolyván - A tornyon, a falon kihat - - És árad-ömlik hangtalan - Egy bús madár száll félig-ébren, - A gesztenyefa ing a fényben - És minden gallya sárarany. - - - - - - -BELGIUM - - - - -MAURICE MAETERLINCK - -Maurice Maeterlinck 1862 augusztus 29.-én született Gandban. A családja -régi flamand család, amely – mint felesége Georgette Leblanc asszony -írja – a XIV. századig vezethető vissza. Nyugalmas gyermekkort élt át. -Oostackerben játszadozott, a természet gazdagsága vette körül, az arany -búzaföld és a csend, amely szemlélődésre serkentette és a külső élmények -helyett befelé mélyülő élményekkel ajándékozta meg. Maeterlinck – a -szülei kívánságára – a jogi pályára lépett. Csak rövid ideig volt -Párisban. Itt azonban megismerkedett Villiers de l’Isle Adam-mal, az -exotikus meseíróval, Catulle Mendés-szel, Pierre Quillard-ral, akikkel a -zsenije rokon és barátai mély hatást gyakoroltak reá. Miután megjelent -első és egyetlen verseskönyve, 1889-ben, visszatért a szülővárosába, -ahol ügyvédi gyakorlatot folytatott, pöröket vállalt, védőbeszédeket -mondott. Drámája, a „Princesse Maleine“ feltűnést keltett, Octave -Mirbeau vezércikket írt a fiatal és ismeretlen szerzőről a „Figaro“-ban -s azóta minden darabja irodalmi esemény. Ezekben a játékokban a lelkünk -történései folynak le, túl a téren és az időn az ember cselekszik, szeme -előtt a végtelenség perspektívájával, egy mélységes, egyszerű és -egységes költő nézi az életet olyan primitíven, mint egy gyermek és egy -bölcs. Halkak ezek a drámák, de az egész élet feszítő ereje van -mögöttük. Maeterlinck testvériséget tart Ruysbroeck-kel, a flamand és -Novalis-szal, a német misztikussal. Érett bölcselmi írásaiban a lét -titkait nyitogatja, az intuíció kulcsával: naivitással és szívvel. -Maeterlinck pályája egész. Nincs ma költő, aki ily teljesen kifejezte -volna az egyéniségét. Útja a katholikus miszticizmusból indul ki és a -népmesék gyötrelmes látományain át az életörömig, a tündérmeséig vezet. -Kastélyában csöndesen él, sportol, szemlélődik, ír. A nyarat mindig -Saint-Wandrille apátságban tölti, itt van a villája, egy régi kolostor -romjai mellett. Maeterlinck a becsületrend lovagja. Évekkel ezelőtt -megnyerte a Nobel-díjat. - -Verseskönyvének címe _Serres Chaudes_. A tiszta szimbolikus líra ez. A -költő felesége ezt a kötetet így jellemzi: „Itten csíraalakban megleljük -mindazokat a készségeket, amelyek későbbi munkáiban kibontakoznak. E -szorongatásoktól és nyugtalanságoktól vemhes költemények már éreztetik -azt a különös légkört, amely majd első drámája hőseit beburkolja.“ - -MUNKÁI. _Serres Chaudes_ (Üvegház). Páris. Vanier. 1889. - -IRODALOM. _Szilágyi_ Géza elsőnek írt tárcát róla (Pesti Napló), _Szini_ -Gyula: _Maeterlinck_ (Magyar Géniusz 1902 június 1), _Laczkó_ Géza: -Méhek és emberek (Nyugat 1909 január 16), _Ambrus_ Zoltán: A -Maeterlinck-Heyse-pör (Nyugat 1910 április 1), _Szini_ Gyula: -Maeterlinck (Nyugat 1911 november 1), _Kosztolányi_ Dezső: Maeterlinck -(A Hét 1912), _Bálint_ Lajos: Maeterlinck (Magyar Hirlap 1913 november -10). - -_Maeterlinck_ több versét _Harsányi_ Kálmán fordította magyarra. - -[Illustration: MAURICE MAETERLINCK] - - -IMA - -MAURICE MAETERLINCK - - A lelkem reszket csendesen - S a testem hervad, Uramisten, - Lelkem lilioma, kezem - S szemem is, az én régi kincsem. - - Szegény fiad lágyan fogadd. - Elvesztettem pálmám s gyűrűmet; - Vedd az imám, virágomat, - Mely egy üvegpohárba csügged. - - Nézd ajkamat, minő sebes, - Tekints a bánatomra Jóság, - Liliomot lázamra vess - És szórj a holt tavakba rózsát. - - Uram, galambok szállanak, - Sárgán, szemem felhős egében. - Tépd szét e fájó fátylakat, - Mik rám borulnak fázva, kéken. - - -MEGÖLTEK HÁROM KISLEÁNYKÁT - -MAURICE MAETERLINCK - - Megöltek három kisleánykát - S nézték szívét a három kisleánynak. - - Az elsőből boldogság áradt - S amerre csorgott vére végig, - Három kígyó sziszegett három évig. - - A második szíve vidám csak - S amerre csorgott vére végig, - Három bárányka ugrált három évig. - - A harmadikban bú volt, néma bánat - S amerre csorgott vére végig, - Három arkangyal állt őrt három évig. - - -KOPÁR ÓRÁK - -MAURICE MAETERLINCK - - Ó jaj, ezek a régi vágyak, - Reményevesztett szívek álma, - Ábránd, amely halálra bágyadt, - Ó régi emlék, régi pálma! - - Hová futunk, hová futunk ma? - Az üres égen semmi csillag; - Csak jég van álmos homlokunkra - S a holdnál kék lepedők ingnak. - - Némán sirunk a szoba árnyán, - A betegeknek tüze sincsen, - És künn havat legel a bárány, - Könyörülj rajtunk, Uramisten! - - Csak én virrasztok még remegve, - Csak én várok reggelt s malasztot, - Arany napot alvó kezemre, - Amit a holdfény megfagyasztott. - - - - -GEORGES RODENBACH - -Georges Rodenbach 1855 július 16.-án született Tournaiben. A családja -sok nemzedéken át tollat forgatott. Brugesben folyt le a költő -gyermekkora. Erről a ködös, ódon városról, régi házairól, különös -embereiről írta később egyik legszebb könyvét. Tőle kapta melankóliáját -is, amely minden versén, minden könyvén végigvonul. Belgiumban sokáig -élt, csak 1876-ban ment Párisba, ahonnan ismét visszatért a belga -fővárosba, Brüsszelbe és ügyvédi gyakorlatot folytatott. Ekkor a fiatal -belga írókkal már erős összeköttetésben állott, munkása volt -folyóiratuknak, a _Jeune Belgique_nek. Később 1887-ben véglegesen -letelepedett Párisban. Ott is halt meg, 1898 december 25.-én. - -Rodenbach flamand eredetű. Költészete összeforrott a belga városokkal, a -belga mezőkkel, azokkal az emlékekkel, amelyek egész életén parancsolóan -uralkodtak. Lírájának is ezek az emlékek adják meg a karakterét: a -végtelen, de csöndes és temperált mélabút. - -MUNKÁI: Nevezetesebb verseskönyvei a következők: Le Foyer et les Champs -1877 (Az otthon és a mezők), Les Tristesses 1881 (Szomorúságok), Du -Silence 1884 (Csönd), Le Miroir du ciel natal 1898 (Az otthoni ég -tükre). - -Georges Rodenbachnak még nincsenek összegyűjtve összes versei. - -Egyik könyvét – Les Vierges – Rippl-Rónai József illusztrálta. - - -VASÁRNAPOK - -GEORGES RODENBACH - - Vidékies, sötét vasárnap-délután! - A város alszik s lehajol a gondhoz, - A szélkakas, mint vas-madár rikoltoz - Valami háztetőn, közönyösen, tunyán. - - A szélbe kóborló, vak rémület zajog. - Ritkán tűnik fel ember künn a járdán: - Papok, csuklyás parasztnők mennek árván. - Vecsernyéről jövő, imádkozó anyók. - - A nő unatkozik s kinéz az ablakán, - Belémered az űrbe és magányba. - A függönyök mögött a vén palánta - Sorvadva hal meg. Az unalomtól talán. - - Ne merj a függönyön át betekinteni - Az ősi házba, a tágas szalonba, - A vén falon – aranykeretbe fogva – - Ott lógnak az ősök szigorú képei. - - Meggyszín csipkéjük ring, pompázik a zeke - – A címerük a kép aljába festve – - S ők bámulják, hogy csillagzik az estve, - Hogy alszik el puhán a város élete. - - És a vén fészkeken bús sejtelem suhan: - Beléjük fut a rég letűnt Középkor! - Mint amikor az éjjel árnya szétfoly - S lámpákba bújik el a nap szomorúan. - - A virrasztó lámpák fényük búsan vetik, - Mint néma gyászban álló tisztes őrsök, - Kihunyt tüzet, kihunyt emléket őrzők, - Minthogyha egy istent gyászolna mindegyik. - - A bús harangok meg zokogva konganak, - A rozoga harangláb összerezdül - S úgy döng a hang a városon keresztül - Mint a koporsón az utolsó föld-darab. - - -Ó! AZ ESŐ! - -GEORGES RODENBACH - - Ó! az eső! a langyos, lassú csöppek! - Fonalak az Idő vén orsajáról! - Az évek fájó könnyei pörögnek! - Ó! az eső! az ősz! ez esti fátyol! - Ó! az eső! a langyos, lassú csöppek! - - Ki mondja el, mily szomorú az égbolt, - Felhős temetőútjain a víznek, - Hol mélabúsan ballag egy sötét folt - S ravatalon csillaghalottat visznek, - Ki mondja el, mily szomorú az égbolt? - - Esik, esik és még a csönd se hallja; - A halk eső a lelkünkön setétül, - Mint régen eltűnt dolgok bús siralma, - Mint a könny a halott lezárt szemébül, - Esik, esik és még a csönd se hallja! - - Az eső régi álmaink hurokja! - S vergődnek ők a szálak tömkelegjén, - Dalos madárkák meghalnak zokogva, - A vízbogokban, a fényért lihegvén. - Az eső régi álmaink hurokja. - - Mint a szárára csüngő néma zászló, - Olyan a Lelkünk a bús, esti gyászon, - Ha hull az eső, a téllel csatázó, - Olyan a Lelkünk, ázott, lomha vászon, - Mint a szárára csüngő néma zászló. - - - - -CHARLES VAN LERBERGHE - -Charles van Lerberghe Gandban született, 1861-ben. Flamand eredetű. Az -irodalom és a filozófia doktora. - -MUNKAI: Entrevisions 1898 (Sejtelmek), Chanson d’Eve 1904 (Éva éneke). - - -KÓSZA SZERELMEK - -CHARLES VAN LERBERGHE - - Nem tudni merről özönölnek - A májusi, halk levegőn - Rokoni csókok, lágy örömnek - Dalai zengnek remegőn. - - Úgy hallja e szelíd napokban - A mátka és a vőlegény, - Szerelmek szellemlába dobban - Lelkük fehér, szűz lépcsején. - - Nem tudni, mért jön egy tekintet, - Félig könny, félig drága bor, - Egy ismeretlen ajak intett - S most egy rózsás ajakra forr. - - És ez a csók tűzzel világol, - Megifjulnak a homlokok - És rajtuk túlvilági fátyol, - Sok végtelen álom lobog. - - - - -EMILE VERHAEREN - -Emile Verhaeren 1855 május 22.-én született, Antverpen mellett, -Saint-Amandban. A vidéken nevelkedett. Itt látta a durva, kemény -parasztokat, a kolostorokat, a hidakat, a ködben imbolygó hajókat. A -koloritja e vidékről származik. Gandban, a kollégiumban barátságot köt -Rodenbach-chal, lapot alapít, amelyben a fiatal belga tehetségeket -gyűjti össze, de lapját az egyetemi hatóság betiltja. Már ekkor se ír -úgy, hogy az akadémikusoknak ínyére lenne. 1881-ben ügyvédkedik -Brüsszelben. Verhaeren nagyon hamar és nagyon határozottan az -irodalomnak adta magát. Két folyóiratban küzd a belga szimbolikus -poézisért, amely azóta teljes diadalra jutott. 1883-ban megjelenik -verseskönyve Les Flamandes (A flamandok), 1886-ban Les Moines (A -szerzetesek). Az utána következő években, amíg Maeterlinck drámáival -emeli a belga költészet európai hírnevét, Verhaeren versköltészete -teljes pompájában bontakozik ki. Azóta igen sok verseskönyve, lírai -drámája, tanulmánya jelent meg. Népszerűsége óriási, nemcsak a belgáknál -és a franciáknál, de a külföldön is. Verhaeren vagabund lélek: sokat -utazik külföldön. Brüsszelben és Párisban lakik, váltakozva. - -A belgák két legjelentősebb költője: Maeterlinck és Verhaeren. -Maeterlinck verseiben csak a drámái magvát találjuk meg, ez a kiinduló -pont. Verhaeren-nél a vers a cél. A belgák legnagyobb lírai költőjüknek -őt tartják. - -Verhaeren igen sok versét a mult parfüme itatja át. A szeme úgy lát, -mint egy középkori szerzetesé. A halál a maga feketeségében jő ebbe a -siralomvölgybe és véget vet a bűnnek, a romlásnak és az -Isten-káromlásnak. De abban az értelemben is vallásos, hogy még a -fellegekben, a vizek játékában és a lombremegésben is misztikus -szertartást sejt. Albert Mockel a paroxizmus költőjének nevezi. Csupa -önkívület és spirituális lelkesültség. Soha költő ennyi színben, ennyi -különféle világításban, ily változatosságban nem látta a kolostorokat, a -templomokat, a középkori egyházi életet és lerajzolni a külső világot -még senki sem merte és tudta ily újszerűen és bátran, hogy a legapróbb -részleteiben is egy mély kedély élete legegyénibb érzése rezegjen. Az ő -tájképei mind lelkiállapotok, hallucinációk és víziók. - -A flamand föld nemcsak a misztikum hazája. Ezen a földön az egészség is -otthonos. Az utas itt gyakran talál elátkozott helyeket, rombadőlt -várakat és bitangul hagyott kastélyokat, ahol kísértetek járnak, vagy -„zörgő-szellemek“ ütik fel tanyájukat, a várromok és elátkozott -kastélyok között azonban többnyire nyugalmas ebédlők terpeszkednek. A -flamandok szeretik a gyomrukat. Nem is tudnak az egész világon oly -dúsan, kedélyesen és zsírosan enni, mint náluk. Teljes és bő élet -sustorog itt, a táplálkozás, a tenyészés vegetatív élete. Verhaeren -nagyszerűen ért a rajzoláshoz. A flamand életet rajzoló verseiben -ütközik ki, hogy ez a sápadt, vértelennek látszó spiritualista mennyire -realista. A bőjtölő aszkéta színesnek látja az életet. Verhaeren -vízionárius. Újabb verseiben a város, a nagy tömegek költője. Művészi -hitvallását támogatja nemesen-szociálisztikus világnézete. - -MUNKÁI: Fontosabb verseskönyvei: Les Flamandes 1883 (A flamandok), Les -Moines 1886 (A szerzetesek), Les flambeaux noirs 1890 (A fekete -fáklyák), Les Campagnes hallucinées 1893 (A hallucináló mezők), Les -Heures Claires 1896 (Világos órák). - -IRODALOM. _Vampa_: Verhaeren (Élet 1909 január 24), _Szabolcsi_ Lajos: -Az új Verhaeren (A Hét 1909 szeptember). - -Verseit sokan fordították magyarra, többek közt: _Gábor_ Andor, _Franyó_ -Zoltán, _Peterdi_ Andor, _Kún_ József. - -[Illustration: EMILE VERHAEREN] - - -A SZÉL - -EMILE VERHAEREN - - A végtelen vad réteken - Novembert trombitál a szél, - A végtelen vad réteken - Zúg-búg a szél, - Garaboncásan útra kél - És mindig új haragba fúj, - Zúg-zúg a szél, - A vad novemberi szél. - - A kutakon viharra vár - A vaslakat s a csiga, zár - Csikordul; - Az utakon viharra vár - A vaslakat s a csiga, zár - Zordul - Azt mondja, hogy halál - - A szél a vizen nyargalász, - Levél röpül nyomába száz. - A vad novemberi szél, - A szél haragja szétszed - Minden picinyke fészket; - Vasvesszővel dörömböl, - Agg lavinát tépáz szilaj örömből, - Üvölt a tél, - Süvölt a szél, - A vad novemberi szél. - - A nyomorult kis kalyibák - Megfoltozott ablakja sír, - Röpül a rossz újságpapír, - A szél mível most galibát - – A vad novemberi szél! – - És mit se tudva az időről, - A vén malom csak jár le-fel, - Villanva kattog, kelepel, - A bús malom most szelet őröl, - A lisztje most a szél, a szél, - A szél, - A vad novemberi szél. - - A régi pajta nyöszörög, - A vén templomtorony mögött - Recsegnek régi cölöpök; - Sóhajt a gátor, a sikátor, - A bátor - Szél vad zajától, - A vad novemberi szél zajától. - A temetőn a sírkeresztek - Holtak kinyúló karjai, - Lehullanak, a fejfa reszket, - A szél, a szél csavarja ki - - A vad novemberi szél, - A szél, - Halljátok, hogy sziszeg a szél, - Boszorkánylakta út a cél, - Fagyot fütyöl, dühvel tele, - Remegjetek, tarol a szél, - A félelem és jaj szele. - Láttátok éjjel őt, ki oly vad, - Letépte az égről a holdat, - Remegtek rozoga faluk, - A megriadt nép nem aludt, - Csak vakogott az ugaron, - Mint a barom. - - A végtelen vad réteken - Bömböl a szél, - A vad novemberi szél. - - -KERESZTÉNY HALÁL - -EMILE VERHAEREN - - Keresztény halál, légy százszor áldva! - Szomorú gyászod nékünk kincset ér, - El nem muló álom te, szívek álma, - Bús büszkeségünk, mennyei kenyér. - - Tiéd a hódolat és a dicsőség, - Komor halál, mely pihenésre hí, - Sötét oltárod felpirosló gőzét - A sápadó égboltba keveri. - - Túl az időn, örökre rendületlen, - Bús sír! Halál! Fekete szerelem! - A végzetet tartod sovány kezedben - S fényt nyújtasz a kialvó szemeken. - - Dicsőség néked! Bármikor ad Isten! - Szomorú vagy, mint az est szomorú - És aratásod minden tiszta szívben - Egy fekete liliom-koszorú. - - Te vágya szüzeknek, szelid papoknak, - Égigható zengő hozsanna-szó, - Ha jössz, imák zengenek, gyertyák lobognak, - Ó, szent halál! Te életet adó! - - A jámbor és igaz nem fél te tőled, - Mert néki ott fönn nyílik az öröm: - S hullámai a vágtató időnek - Eltűnnek a dalmahodó ködön. - - -A HÓ - -EMILE VERHAEREN - - Hullong a hó, hull szakadatlan - Mint tiszta gyolcs, hull csendesen - Az árva-árva tereken, - S amerre száll, átok terem. - - Hullong a hó az alkonyatban, - Hogy egyik perc a másba pattan, - Hull, hull – egyhangún – szakadatlan; - Sziszeg, zuhog, akár a katlan; - Tompán a néma házra hull, - Zárdákon, csűrökön lapul; - Sziszeg, zuhog, akár a katlan - S a temetőkre és sírokra száll le halkan. - - A zord idők bús lobogóját - Kibontja a hósík felett; - S a gyászos nyomortól nem óják - Kunyhók a bús szegényeket. - - A fagy lejő s csontig hatol - És szűk a kunyhó, szűk az ól, - A lelkeken ott a nyomor s a hó, - A bús, nehéz és tiszta hó. - Sötét hidegben fázik a lakó - És arca oly sápadt, fakó. - - Hótól fehér az út, - Halottak a faluk; - A sok kristályos nagy kopár fa, - És a didergő fák sora - Úgy áll fehér cukorba mártva. - Belepte már a malmot a fehér moha - S olyan akárcsak egy kelepce - És készen áll prédára lesve; - Lenn a viharban reszkető - Kolostor és a háztető - November óta küzd az estbe; - S a hó csak hull, hull, hullong csendesen - A végtelen, kopárbús tereken. - - Ameddig csak a szem elér, - Minden fehér, fehér, fehér, - Hó mindenütt, hó tiszta hó, - Halotti, sápadt takaró, - Halotti meddő takaró. - A végtelen tél szemfedője - Rongyos pehely-hímmel beszőve. - - -A FELLEGEK MISÉJE - -EMILE VERHAEREN - - A tél egén sok kósza felleg. - És úgy ragyog a hold karéja, - Mint zöld-arany fényű paténa… - A fellegek áldozni mennek. - - Halkan, búsan lebegnek által, - Az égbolt kórusán haladnak. - Titokzatos sok templomablak - Világít messze tompa lánggal. - - A zaklatott éj félve néz le - És látja lenn a víztükörben, - Amint megindul s tovaröppen - A fellegek fehér miséje. - - -A KOLOSTOR - -EMILE VERHAEREN - - Mult fájdalom sötétedik szelíden - A hófehér, alacsony folyosón - S a görnyedő, nyugodt hajlású íven - A fölriadt szó sírva átoson. - - A zord falon gyászszalagos ereklye, - Széjjelfeszülő, véres feszület. - A nap rikítva tűz a sok keresztre - S bearanyozza pici szegüket. - - És a homályba, fénybe öltözött - Komorkodó pillérsorok között - Halk lábnesz s kámzsák surranása rebben. - - Sok pap jön és keresztet hány a csendben… - Testvéreért imát mond mindenik - S Istent szeretve egymást szeretik. - - -A FAGY - -EMILE VERHAEREN - - Ma este az ég fényes-tiszta, szűz, - A végtelen fagy rázza jeges öklét, - Fagyos a csillag és fagyos a tűz. - Eléd mered a látható öröklét. - - A bús ezüst égen a fagy az úr, - Megdermed a csönd, a szél és a pázsit, - A puszta és a part, a kék azúr, - Távol egy csillag dsida-hegye látszik. - - Csönd ül a tenger s erdő mélyibe, - Hegyes, szúrós, mozdulatlan ezüstfény! - És nincs a végtelenbe senkise, - Ki győzne érdes és érces ezüstjén. - - Zsibbadt magány. Csak dermedünk tovább, - Meggémberedve fényes jégbilincsen. - Egy örök tél borzalma karol át. - Fölöttünk gyémánttrónusán az Isten. - - -A SZELID PAP - -EMILE VERHAEREN - - Csak béke, jóság a lelküknek álma, - Kezükbe rózsa illene és pálma. - - S föléjük egy halvány bura üvegje, - Akár az ég, kék színekben remegve. - - S a lábuk alá, mely jár sok úton által, - Ezüstös ösvény aranyszínű sávval. - - S úgy menne mind, tavon, vizen haladva, - Mint hófehér liliomok csapatja. - - Ők a szelídek, kiket álmok űznek, - Naív fiai, hívei a Szűznek, - - Lángolnak ők és hangosan kiáltnak - A háborgó orkánok csillagának. - - És Őt dícsérik a viharba halkal, - Mint angyal-kórus aranyos ajakkal. - - És úgy kérik, hogy a tűztől, a vágytul, - Szívük kigyullad s nagy szemük kitágul. - - És úgy szolgálják a mennyek virágát, - Hogy hitüket imák tüzébe mártják. - - És Ő egy este, hallván szent igéik, - A kis Jézuskát csókra nyújtja nékik. - - -A SZILAJ PAP - -EMILE VERHAEREN - - Vannak papok, mind nagy, szívós és bátor, - Úgy jönnek egy őserdő iszonyából. - - Magukban élnek, monostorok árnyán, - Mint sziklatömbök, mint sok ősi márvány. - - A gyantás erdők réme, sok komor gond, - Vihar, iszony, mind a szívükbe forrong, - - Szakállukat a szél haragja csapja, - Szemük ragyog, mint barlangok patakja; - - Tömérdek testük, mit egy kámzsa föd be, - Egy sziklatömbből harsan a ködökbe; - - Sekély időkben, hol úr az alázat, - Regés dacuk még egyre-egyre lázad; - - A lelkük vas-bokor és sose retten, - Csak a pokoltól reszket át ijedten; - - És látnak Istent, ki villámokat szór - S a mindenséget összetörve harcol, - - És zord Krisztust, szederjes, vézna testet, - Mit német festők dús ecsetje festett, - - Bozontos főt és két kezet, kinyúlván, - S két meggyötört lábat egy zöld, avult fán; - - És szenteket, akiknek lelke harcos - S tüzet, mely csontot, húst emésztve mardos; - - És szűzeket a cirkuszok porondján, - Belük mardossa egy rozsdás oroszlán; - - Sötét vezeklőket, lázszínű éjen, - Kik a kenyér előtt halnak meg éhen. - - Így élnek ők, monostoroknak árnyán, - Mint sziklatömbök, mint sok ősi márvány. - - -A MALOM - -EMILE VERHAEREN - - A vén malom forog az estbe lent, - Fölötte az ég mélabús, mogorva, - Repül, repül a seszínű vitorla, - Kereng, kereng és újra csak kereng. - - A durva küllők, mint esdő karok - Lehullanak s felszállanak kinyúlva, - Aztán leesnek a sötétbe újra, - A lég sötét, a pusztaság halott. - - Bús téli nap ül az alvó tanyán, - Az ég felé kígyózik pár keréknyom, - A messze ösvény árnyas, hosszú, vékony, - Még fönn a felleg is fáradt talán. - - Pár bükkfa-kunyhó a homályba hal, - A bús csoport egy földszegélyre guggol, - Rézlámpa csillog minden ócska zugból, - Fényébe reszket az ablak s a fal. - - S az ócska viskók a domboldalon - Ronggyal kitoldott, bús ablakszemükkel - Csak nézik a küllőt, mely lopva tűn fel - S forog-forog és meghal a malom. - - -A FALI ÓRÁK - -EMILE VERHAEREN - - Éjjel, hogy mély csönd van otthonunkban, - Bot botol és mankók zaja jön, - Az idők lépcsőin föl-le surran - A nagy óra fönn; - - Vén, naív zománcok, pár sovány szám, - Ó virágok, minden néhai; - Kongó folyosók vak éjszakáján - Elhagyottak holdjai; - - Síri hangok, rozzant, régi rúgók, - Titkos, elhagyott fa-ház, - Percenések, zizzek, lopva-zúgók, - Nesz, mely félve kacarász; - - Tölgy-tokok, árnyak edénye, - Zárt koporsók a falon, - Vén kujon, aki zenélve - Azt huhogja, borzalom, - - Ó az órák - Útjukat sietve róják, - Mint a vén cselédek - Csosszannak buzgón elébed, - Nagy papucsba és mezítláb - S a szívükbe beszorítják - Rettegésem éji titkát. - - -ZARÁNDOKLÓ FÁK - -EMILE VERHAEREN - - Mikor a haldokló sugárnyaláb - A vérző, őszi föld szívébe markol, - Az ónszínű, kopár keresztutakról - Zarándokolni indulnak a fák, - - A bánatuktól nagyra nyúlanak, - Jámbor, szelíd, kegyes, gondolkodó mind, - A levelük sír, sír és egyre bólint, - Szomorú lombjuk könnyez, hallgatag. - - Amerre nézel, mennek mindenütt - Kettős sorokban, ó vajon mióta? - A fényt keresi a fák légiója, - A nap, a nap hatalmas mágnesük. - - A köpenyeik csupa aranyok, - Rájuk esik az alvó, csöndes, esti - Fény és a szélük haloványra festi, - A poros úton tömjén kavarog. - - Haladnak a hegy bús szikláin át, - Láttukra az ember döbbenve hallgat. - Titokzatos tanyák és törpe falvak - Lerogynak és úgy mondanak imát. - - - - -IWAN GILKIN - -Iwan Gilkin 1858-ban született Brüsszelben. Jogot végzett, ügyvédkedett -is, de később újságíró lett, ma a könyveiből él. Első versei jórészt -Baudelaire hatása alatt, rendkívül sötétek és pesszimisták. Gilkin, akár -Baudelaire, nem hisz az emberiség haladásában. Újabban a pesszimizmusába -belekapcsolja a politikát is, drámáiban aktuális társadalmi kérdéseket -feszeget. - -MUNKÁI. Fontosabb verseskönyvei: Stances dorées 1893 (Aranyos stanzák), -La Nuit 1897 (Az Éj). - - -SZIMBOLUM - -IWAN GILKIN - - Csorog az égen a bús vérfolyó, - Piroslik-izzik a nehéz bíbortul, - A föld, a csillag mind feléje fordul. - S a gyilkosság bűnétől lángoló. - - Mint vereségek szürke hajnalán - Vár a hercegre a vérpad s a posztó. - Az éj heroldja jő és igaz-osztó - Kézzel motoz sötét ravatalán. - - A hold gurul ki, sápadt, vértelen, - Ó csonka fő, mely még hideg a bárdtól – - És most halotti glóriában lángol - Fekete csöndön, döbbent éjjelen. - - Mert él a mult. Bús példaképp gyanánt. - A szcéna az, ami valaha régen. - Ma este légi termén, fönn az égen - Herodiás megölte Johannát. - - - - - - -CSEHORSZÁG - - - - -JAROSLAV VRCHLICKÝ - -Jaroslav Vrchlicky – polgári nevén Emil Frida – 1853 február 16.-án -Launban született. Theológiát tanult, később filozófiát a prágai -egyetemen. Utána egy évig utazgatott Olaszországban. A cseh egyetem -irodalmi munkásságáért a doktori címet ajándékozta neki. 1893-ban -megkapta a modern irodalom katedráját. Élete csöndes és zajtalan volt. -1912-ben halt meg Prágában. - -Jaroslav Vrchlicky rendkívül termékeny költő. Lírai versei -_harminchárom_ kötetben vannak összegyűjtve. A verseken kívül sok -elbeszélést, rajzot, tanulmányt írt, amelyeken egy lelkesülő lélek tüze, -egy tudós európai műveltsége, egy jó ember szeretete érzik. Annyit -fordított idegen nyelvekből, hogy a fordítási munkásságát ma még át se -lehet tekinteni. Többek közt ő fordította le csehre Goethe Faustját, -Leopardit, Carduccit. Vrchlicky a csehek nemzeti költője. A cseh -nyelvnek új zengést, erőt és gráciát adott. - -Sok verse jelent meg magyarul: _Telekes_ Béla, _Elek_ Alfréd -fordításában. - - -SÓHAJ - -JAROSLAV VRCHLICKÝ - - Kezek, szegény kezek! - Az éjbe nyúltok félve, reszketeg, - Csak árnyat fogtok, árnyat, kósza vágyat, - S alélt erőtök csüggedésre bágyad, - Kezek, szegény kezek! - - Szemek, szegény szemek! - Ti bús zsarátnokok, kihúnyt szenek. - Hiába vágytok, mindenütt csak átok, - A kedves elment, napfényt sose láttok, - Hulljon sötét könny, oltó víz reátok, - Szemek, szegény szemek! - - - - - - -DÁNIA - - - - -JENS PETER JACOBSEN - -Jens Peter Jacobsen ezt írja magáról: „1847 április 17.-én születtem -Thistedben; egyetlenegy eseményre se tudok emlékezni, ami érdekes volna; -azok pedig, amelyeket nem lehet felemlítenem, természetesen nagyon -érdekesek.“ Az ősei hatalmas, paraszt tengerészek. 1863-ban Kopenhágába -megy, gimnáziumot végez, 1867-ben beiratkozik az egyetemre, itt -természettudományt, növénytant tanul, közben írja a verseit. Ezekben -találja meg a stílusát: egy fátyolos, édes, törékeny lélek hangját, -amely később elbeszéléseiben és regényeiben szólal meg. Fiatalkorában -egyszer meghűlt. Azóta folyton betegeskedik, a tüdővész őrli, Nápolyban, -Rómában keresi az egészségét. Évekig féltüdővel lélegzik. 1885 április -30.-án Thistedben, szülővárosában meghal. - -Jacobsen – Andersen mellett – Dánia legnagyobb költője. Rövid élete -alatt kevés könyvet írt, de minden sora maradandó. A „Niels Lyhne“ című -regénye, amely egyik életírója – Marie Herzfeld szerint – a fiatal -festők és poéták legkedvesebb könyve lett, szervesen hozzátartozik -minden modern ember életéhez és fejlődéséhez. - -IRODALOM. _Mezey_ Sándor (_Bródy_ Sándor „Jövendő“ – jében), _Abádi_ -Imre, _Szekeres_ Jenő magyar fordításban több Jacobsen-verset tett -közzé. - - -SELYEMCIPŐ AZ ARANY-KAPTAFÁN - -JENS PETER JACOBSEN - - Selyemcipő az arany-kaptafán! - A kedvesem egy drága lány! - Egy édes, drága lány! - E fényes földön hozzá fogható - Nincs senki még. - Olyan akár a forró, déli ég, - S a tiszta hó. - Tündérhazámban minden csak valóság, - A hó tüzes, a csönd zene. - Nem oly bíborlók a vad nyári rózsák, - Amily sötét éjfélszeme… - - - - - - -FRANCIAORSZÁG - - - - -FRANCIS JAMMES - -Francis Jammes 1868 december 2.-án született Tournayben. Ortezban -telepedett meg, már régóta itt lakik az anyjával. Évekig ügyvédi -irodában hivatalnokoskodott. A lusta, unalmas kisvárosban, akták közt -írta első verseit, amelyeket 1893-ban tett közzé. Izgató és különös -költői jelenség: naív és egyben raffinált. Sok küzdelme volt, de ma -egyik leginkább olvasott és becsült francia költő. - -Francis Jammes az embereket, a tárgyakat és önmagát olyan friss szemmel -szemléli, mint hogyha először látná és a szavaknak, amiket leír, olyan -eredeti árnyalatot ad, mint a gyermek, aki beszélni tanul. El kell -felejteni mindent a költőnek, amit előtte tudtak, hogy magasabb tudáshoz -jusson, a felnőttek beszédét is, hogy a maga nyelvén gügyöghessen. Ez az -ő _ars poetica_-ja. Egyik verseskönyve elé ezt írja előszóul: - -„Én Istenem, az emberek közé szólítottál. Itt vagyok. Szenvedek és -szeretek. Beszéltem azon a hangon, amelyet nekem adtál. Írtam azokkal a -szavakkal, amelyekre megtanítottad az apámat és az anyámat s amelyeket -ők átadtak nekem. Úgy baktatok az úton, mint a teherhordó szamár, akin a -gyermekek nevetnek és lesunyja a fejét. Megyek oda, ahova akarod és -amikor akarod. Az angelusz már szól.“ - -Ez a poézis primitív-áhítatos és alázatos. Francis Jammes nemcsak az -egyszerűség művésze és forradalmárja, de forradalmár abban a tekintetben -is, hogy az eseményekben szűkölködő életét írja meg, ezt a látszóan -egyhangú életét, amelyet nem látogatnak szenvedélyek s csak az -egyenletes melegsége által válik jelentőssé. Erősen polgári zamatú -minden írása. Él a vadszőlővel befutott vidéki házában, nappal a virágai -között, amelyeknek pontosan tudja a nevét és a tulajdonságait, -vadászkutyájával sétál az erdőben, este rágyújt a fapipájára, künn a -tornácon frugális vacsorát eszik s a kutak „kék vizét“ issza hosszá. E -békés idill keretében, a régi családi bútorok közt hullámzanak az örök -dolgok. Kegyeletes lélekkel, érzékeny idegekkel észrevesz mindent, ami -körülötte történik. A részvét határtalan benne s ez teszi költővé és -mosolygó humoristává. Vannak ünnepnapjai is. Ekkor az Istennel -beszélget. Meleg, nemes és tiszta költő: egyszerű és -integrálisan-átfogó, intím és perspektívákat táró. - -MUNKÁI. Fontosabb verseskönyvei: De l’Angelus de l’Aube à l’Angelus du -Soir 1898 (A hajnali angelusztól az esti angeluszig), Le deuil des -Primevères 1901 (A kankalinok gyásza), Le Triomphe de la Vie 1902 (Az -élet diadala). - -IRODALOM. _Kosztolányi_ Dezső: Az egyszerű költő (Élet 1913 július 27). - - -LOURDES - -FRANCIS JAMMES - - A vasuton Lourdes-ba utaztam én, - kék partokon, és szikrázott a fény. - - Cin-színű hegy a sugaras uton. - „Jézus!“ dalolt a nép a vasuton. - - Lázas, szilaj, fanatikus csapat, - az arca csupa por és csupa nap. - - Nagy hassal bicegett sok nyomorult, - karját kitárta s a porba borult. - - Kékfüggönyös szószéken egy pap állt: - „imádkozzunk!“ mondotta s prédikált - - És néha-néha jöttek furcsa nők: - „Jézus! Jézus!“ búsan daloltak ők! - - Dalolt a körmenet. A lobogók - selymén betűk aranyja lobogott. - - A nap fehéren-izzón tündökölt, - lángolt a vén torony, az ég, a föld. - - De egy hordágyon pihegett nehány - száraz galyon egy haldokló leány. - - Az apja hajadonfőtt vitte őt, - ott álltak bátyjai az ágy előtt. - - Oly szép volt! tizennyolc éveske volt, - és mosolygott; fehér volt, mint a hold. - - Dalolt a körmenet. A lobogók - selymén betűk aranyja lobogott. - - Sírtam, de összepréseltem fogam - s szerettem őt – éreztem – boldogan. - - Ó! rám mosolygott, bánattal tele, - fehér rózsát himbált szelíd keze. - - Jaj, hol van most? Ó jaj, mi van veled? - Meghaltál édes? úgy szerettelek. - - Uram, ne öld meg, a keze finom, - a karja lágy volt, mint a liliom. - - Ne öld meg őt! – jaj szánd meg a szegényt, - agg apja hajadonfőtt, esdve kért. - - -A FIATAL LÁNY… - -FRANCIS JAMMES - - A fiatal lány oly fehér, - karján feltűrve a ruha, - csuklója csupa zöldes ér - s puha. - - Sohase tudni, hogy miért - nevet. Most hallasz egy sikolyt - és néha – szinte-szinte sért – - rikolt. - - Nem sejti az édes baba, - hogy mosolyának párja nincs - s rózsánál rózsább ajaka - a kincs? - - Olykor – nem mindig – azt hiszed, - hogy okos, de csupa zavar. - Halkan gügyög, susog, zizeg, - hadar. - - „Ha tudnád… Mi történt velem… - Oh drááágám! Rém boldog vagyok… - Őt láttam… szerdán.“ – Szüntelen - gagyog. - - Hogy bánatos egy-egy fiú, - elhallgat szörnyű-komolyan, - és nem nevet, akár a bú - olyan. - - A rét kanyargó útjain - virágot szed a kis buta, - markába pitypang, kankalin, - ruta. - - Fehér. Arcán ragyog a hús, - a karja hamvas puhaság. - Hosszú, merev s lehajtja bús - nyakát. - - -OLY SZÖRNYŰ VOLT… - -FRANCIS JAMMES - - Oly szörnyű volt, én láttam a kis borjat - a vágóhídon és lelkem összeborzadt, - - rányalt szegényke még a szürke falra - s a csurgó esőt nyalta, egyre nyalta. - - Jaj Istenem! Olyan szelíden állt ott, - szerette a füvecskét, a virágot. - - Jaj Istenem! Kezed szigorún büntet, - de, úgy-e, megbocsátod a bűnünket, - - és egykor fönn az Arany Égbe többet - pici ártatlan borjakat nem ölnek, - - ott megszépül a lelkünk és az arcunk - s a szarvaikra koszorút akasztunk. - - Jaj Istenem! Enyhítsd a szenvedését, - hogy ne érezze a mészáros kését. - - -AZ EBÉDLŐ - -FRANCIS JAMMES - - Itt áll a megfakult almáriom, - Ki csodálkozott ük-anyáimon, - Aki hallotta, hogy szól nagyapám - S apámat is hallotta hajdanán. - A sok, bús emlék, benne édes élet, - Mert szava is van, mintha hallanám, - Vele gyakran beszélek. - - Van itten egy kakukos óra. - Hangját veszítve, nem szól semmiért. - Nem is akarom kérdeni, miért? - Tán eltörött zengő rugója, - Melyből a szép beszéd beléhatolt. - Most épp olyan, akár a néma holt. - - Egy vén pohárszék is van itten. - Beillatozta a befőttje, - S a hús, kenyér, viasz és körte. - Hű, jó cseléd, ő őrzi kincsem, - S a gazdaságnak híja nincsen, - - Bevezetem barátaim s a nőket - És nézik, nézik és nem értik őket. - S én szánakozva, mosolyogva látom, - Hogy egyedül hisznek s elémbe jőnek - És kérdezik: – Hogy mint vagy Jammes barátom? - - - - -JEAN ARTHUR RIMBAUD - -Jean Arthur Rimbaud 1851 október 20.-án született Charlevilleben. Az -apja katonatiszt, az anyja egy jólelkű és nemes asszony, aki szeretettel -neveli. Rimbaud azonban forradalmi vérmérséklet. 1870-ben megszökik -hazulról, Párisba megy. Az élete e perctől kezdve csupa -hányódás-vetődés, kaland, hazárdjáték. Újra hazamegy és újra visszatér -Párisba, aho koplal, lakás nélkül csatangol, hallatlan nyomorba kerül, a -forradalom idején katonának áll be, később megismerkedik Verlaine-nel, -1872-ben elkíséri őt Londonba, Brüsszelben összekülönbözik vele, mire -Verlaine kétszer reá lő, bejárja Németországot, Hollandiát, Ausztriát, -Itáliát, Svédországot, Jáva szigetét, egy hónapig az erdőben él egyedül, -majd hazavetődik és innen Egyiptomba utazik, Ciprus szigetén új -vállalkozásba kezd, az élete végén pedig Kelet-Afrikában bolyong, -Harrarban arannyal és elefántcsonttal kereskedik. 1891-ben megoperálják -a térdtályogát, de a lábát amputálni kell és pokoli kínok között hal meg -a marseillei kórházban. - -Rimbaud az új költészet csodagyermeke. Fiatal korában bemutatják őt -Victor Hugónak, aki „kölyök Shakespeare“-nek nevezi. Nevezetes verseit -egytől-egyig nagyon fiatalon írta, azután elnémult, a későbbi éveiben -kezébe se vette a tollat. Amikor még a naturalisták és a parnassienek -uralma korlátlan volt, új szavakkal, új megfigyelésekkel, új muzsikával -jelentkezett, ő a szimbolikus költészet első hírhozója. Termékeny lázat -keltett az irodalomban: azután eltűnt. Sok verse világhírűvé vált, -köztük a magánhangzókról szóló szonettje, amely így kezdődik: „_A_ -fekete, _E_ fehér, _I_ vörös, _Ü_ zöld, _O_ kék…“ A színes hallásról, a -betűk zenei értékéről, az érzékek elfinomultságáról és egybeolvadásáról, -a vers integrális voltáról először ez a csodagyermek beszélt, aki félig -zseni volt, félig kalandor. - -MUNKÁI. Poésies complètes, Verlaine előszavával. Paris, Vanier 1895. - -IRODALOM. _Szini_ Gyula: A dekadensek (Magyar Géniusz, 1903 január 1). E -helyütt _Szini_ két versfordítást közöl Rimbaudtól, köztök a -„Magánhangzók“ fordítását is. _Szini_ Gyula: a dekadensek (Jövendő II. -évfolyam augusztus 14), _Elek_ Artúr: Verlaine és Rimbaud (Az Újság 1907 -december 4), _Szabó_ Dezső: Jean Artur Rimbaud (Nyugat 1911 június 16). - -Verseiből fordított: _Szini_ Gyula, _Gábor_ Andor, _Kún_ József. -_Babits_ Mihály lefordította „A részeg hajó“-t (kézirat). - -[Illustration: JEAN ARTHUR RIMBAUD] - - -A VÖLGYBEN EGY KATONA ALSZIK - -ARTHUR RIMBAUD - - Egy zöld liget, ahol dalol, dalol a csermely, - Gyémánt- s ezüst-ronggyal tarkázva a gyepet. - A nap a hegy mögül idenéz sárga szemmel. - A kicsi völgykatlan sugártűztől pezseg. - - Egy ifjú katona nyílt szájjal, sapka nélkül – - Nyaka körül kéklő vadsóskák játszanak – - Úgy alszik a füvön, fönn fellegárny sötétül, - Úgy alszik zöld ágyán a napba sápatag. - - Mosolyog. Lábánál madárliliomok. - Mint a beteg gyerek alszik és mosolyog. - Ringasd szegénykét föld, vedd a karodra: fázik. - - Hiába illatoz neki a puha pázsit. - A napban aluszik, a keze halavány. - Nyugodt. Két vörös lyuk tátong jobb oldalán. - - -A KENYÉR-LESŐK - -ARTHUR RIMBAUD - - A téli hóba, téli ködbe - A széles pincelyukra dőlve - Áll öt gyerek. - - Feszült inakkal lesve, térden - Bámulják, hogy süti a pék benn - A kenyeret… - - Erős, fehér nagyizmú karja - A szőke tésztát megcsavarja - S bedugja jól. - - Hallják pattogni a kenyérkét, - Aztán a mosolygós, kövér pék - Egy dalt dalol. - - Mind kuksol ottan, egy se moccan - És a pirosló lyukra hosszan - Néznek kivül. - - S ha holmi gazdag dáridóra - A szőke, illatos cipócska - Végre kisül; - - S a füstlepett gerenda alján - Dalolni kezd a drága, halvány - Kenyér-darab; - - És száll a tűz-ajtón az élet, - Bús, árva lelkük is feléled - A rongy alatt. - - Ruhájukat a dér befújta, - De ég szemük és élnek újra. - S csak néznek ők. - - Rózsás orruk a rácsra nyomják - S dalolnak látva ezt a pompát, - Bús fény-lesők. - - Imát dalolnak epedezve - S úgy lehajolnak a kemence - Szent fényinél, - - Hogy szétreped rajtuk a nadrág - S elkapja lengő ingök alját - A téli szél… - - - - -JULES LAFORGUE - -Jules Laforgue breton eredetű családból született Montevideoban, 1860 -augusztus 22.-én. Mikor megjelentek első versei, mindenki csodálkozott, -mennyire kész művész és kész egyéniség. A fejlődése zárt ajtók mögött -folyt le. Pár évig Berlinben lakott, Auguszta császárnő lektora volt. -1857-ben megházasodott és ugyanabban az évben augusztus 20.-án, -huszonhét éves korában váratlanul meghalt. - -Eredeti, kemény tehetség. Gustav Kahn-nal együtt a szabad vers híve és -harcosa. - -Remy de Gourmont így ír róla: - -„Azok közül való volt, akik mindig a következő könyvüket várják, a -nobilis elégedetlenek közül való, kiknek annyi a mondanivalójuk, hogy -azt hiszik, csak töredékeket és előszókat írtak. A megszakított munkája -csak előszó, de ez az előszó sok befejezett alkotással felér.“ - -MUNKÁI. Fontosabb verseskönyvei: Les Complaintes 1885 (Jajveszékelés), -Poésies complètes. Paris, Vanier 1894. - -IRODALOM. _Szini_ Gyula: A modern líra (Figyelő 1905), _Szabó_ Dezső: -Jules Laforgue (Nyugat 1911 június 16). - - -VIDÉKI HOLD - -JULES LAFORGUE - - Ó nézd a boldog teleholdat, - Olyan kövér, hogy majd elolvad. - - A takarodó messze harsog, - Ballag haza a hivatalnok; - - Egy zongora zörög sötéten, - Egy macska surran a sövényen: - - A bús vidék aludni készül, - A zongora felsír merészül, - - Aztán az ablak becsukódik. - Hány óra? Mily irtóztató itt. - - Nyugodt hold, nézd, micsoda fészek, - Maradjak? Elfogódva nézek. - - Hold, buksi hold, örök dilettáns, - Ki mindig új földön, vizen jársz, - - Ha kell most Missuriba szállsz át. - És látod Páris ősi sáncát, - - Norvégia fjordját, a tengert, - A sarkot, min havas lepel leng, - - Boldog Hold nézz rá mosolyogva, - Ő is nevet a nászúton ma - - Kacag-kacag a férje mellett! - Mindketten Skóciába mentek. - - Ha megbolondulok e lányér, - Megjárom, ó te ferde tányér! - - Hold, vén bohém, te éji kóbor, - Nekünk úgy-e a láz az óbor? - - A messze tájak! kincses esték! - Megöl itt a vidékiesség! - - A Hold se hall itt, az ebadta, - Süket, öreg fülébe vatta. - - - - -CHARLES BAUDELAIRE - -Charles Baudelaire 1821 április 9.-én született Párisban. Apja egy -nagyműveltségű, művészhajlamú professzor hamar meghal, az anyja pedig -másodszor is férjhez megy, Aupic tábornokhoz, a későbbi konstantinápolyi -nagykövethez. Gyermekkora keserű és örömtelen. Irodalmi ambíciója korán -ébred. Mostoha apja azonban kereskedőt akart nevelni Baudelaire-ből, s -minthogy az okos fiú otthon különben is kellemetlen volt, elküldte -utazni (mint Baudelaire hitte) azért, hogy az óceánba vesszen. Bejárta -Ceylont, Madagaszkárt, Indiát. 1843-ban nagykorúvá lesz, megkapja -hetvenötezer frank örökségét és dandy módra él. Erre az időre esnek azok -a kalandjai, amelyek oly bizarr fényben tüntetik fel alakját. Szobája -ablakaira vastag, homályos üveget vágatott, kígyókat, skorpiókat tartott -lakásában. Baudelaire különc volt. Nála azonban a különlegesnek keresése -végzetszerű. Szeszélyeivel csak a nyárspolgárokat akarta elriogatni, -távoltartani magától azokat, akik a harmóniáját zavarhatnák. 1848-ban -végigküzdi a forradalmat, bár hajlama inkább az arisztokráciához vonja. -Később a legnagyobb pénzszükségben lefordítja Poe Edgár meséit. 1857-ben -kötetben jelennek meg versei „Fleurs du mal“ (A Rossz virágai) címen, -amelyek a szűkebb irodalomra mély hatást gyakorolnak és ma az irodalom -történetében nevezetes dátumot jelentenek. Két szomorú szerelmet él át. -Akik közelálltak hozzá, hűséges és nemes embernek ismerték. Utolsó souit -Jeanne Duvalnak küldi, egy mulatt asszonynak, aki évekig feküdt halálos -betegen a kórházban. Élete utolsó szakában Belgiumba utazott, ahol -felolvasásokat akart tartani, pénzt akart szerezni, de terve nem -sikerült, bágyadtan és betegen tért vissza, többször szélhűdés érte, -elvesztette beszélőképességét, hónapokig haldoklott. 1867 augusztus -31.-én halt meg Párisban. - -Baudelaire költői nagyságát, amelyet évtizedekig vitattak azok, akik -visszariadtak megdöbbentő egyéniségétől, ma már mindenki elismeri. Utód -nélkül halt meg. A dekadens költészet, amely az ő hatása alatt -cseperedett fel, csak részleteket nyújtott, az ő nagyszerű, átfogó ereje -nélkül. Különálló jelenség Baudelaire, bátor, szabad, körvonalozott -egyéniség, férfias temperamentum, akinek versei mindenkor maradandó -hatásra számíthatnak. Mi már klasszikus ízt érzünk verseiben. Olyan -tisztán szól – árnyalatok és finomságok nélkül – az erő nyiltságával, -mint egy klasszikus. Szemben Verlaine ködös és hazárd szókeverésével, -pedáns formába öltözteti gondolatait és ezt vallja: „a szóban van valami -szent, amely megtiltja, hogy könnyelműen játszunk vele“. Arisztokrata és -reakciós, modern és mégis középkori szellem. Érzi a tudomány csődjét Az -ember nem halad, legfeljebb a sír felé halad, a gyönyör nyomában a -csömör. Súlyos pesszimizmusát, ideges nyugtalanságát egy régi költő -pátoszával énekli meg. A maga korában forradalmárja volt a művészetének, -védelmébe vette Delacroix-t és Ingres-t, akiket annakidején nem -méltányoltak, elsőül hitt Wagner művészetében. Bizarrságokkal takarta el -mélységeit. Baudelaire nagy volt. Versei elé ezt írta: „Tiszta vagyok, -mint a papír“. - -Anatole France így jellemzi őt: - -„Mélységesen át van hatva a hús tisztátalan voltától, majd azt -mondhatnók, hogy az eredendő bűn tana utolszor fejeződik ki „A Rossz -virágai“-ban. Baudelaire az érzékek zavarát egy kazuista aprólékos -szigorúságával, egy orvos komolyságával ítéli meg. Neki mindez nagyon -fontos: mert itt van a bűn és a legkisebb bűnben is van valami szörnyű. -Baudelaire kereszténységének egyik főjellemvonása az, hogy a szerelmet -és a halált állandóan együtt látja.“ - -[Illustration: CHARLES BAUDELAIRE] - -MUNKÁI. A versei két kötetben jelentek meg: Les Fleurs du mal. 1857 (A -Rossz virágai), Oeuvres posthumes. 1886 (hátrahagyott munkák). - -IRODALOM. _Elek_ Artúr: Baudelaire levelei, _Lehotai_: Baudelaire -(Magyar Szemle 1906 augusztus 9), _Bölöni_ György Baudelaire (Népszava -irodalmi melléklet 1908), _Tóth_ Árpád: Baudelaire, un bon poète de -seconde ordre (Nyugat 1910 november 1), _Kosztolányi_ Dezső: Baudelaire -sírja (A Hét 1913). - -Verseit sűrűn fordították magyarra: _Radó_ Antal: Idegen költők albuma, -_Hegedűs_ István, _Endrődi_ Sándor, _Zempléni_ Árpád (A XIX. század -francia lírájából. Második kötet. A Kisfaludy-Társaság kiadványa. 1913), -_Szilágyi_ Géza, _Ady_ Endre (Új versek). _Somlyó_ Zoltán -verseskönyvében az „Utazás“ teljes fordítását közli (Modern Könyvtár), -_György_ Oszkár (Magyar Szemle, A Hét), _Babits_ Mihály (kézirat), -_Franyó_ Zoltán, _Kúthy_ Sándor, _Juhász_ Gyula, _Kún_ József. - - -A NAP VÉGE - -CHARLES BAUDELAIRE - - A fakó napfényben éled, - Fut, vonaglik, forr vadul - A zajos, kegyetlen Élet; - Míg az ég boltjára hull - - A gyönyörtadó nagy éjjel - S enyhül az éhes s a rab, - Bűnt, bút elfed a setéttel - S szól a költő: … „Vártalak! - - Fáradott a lelkem, testem, - A nyugalmat égve esdem, - Sok bús látomány mar és tép. - - Hátra fekszem. Jöjj le, födj be - Lebbenő gyászfüggönyödbe: - Ó, üdítő, hűs sötétség!“ - - -AZ EMBER ÉS A TENGER - -CHARLES BAUDELAIRE - - Mindig szeretted a vad óceánt - Ember, te vad, vad mint a zivatar. - A tengeren vihar ekéje szánt, - És lelked is örvényes és fanyar. - - Leszállsz kevély, tajtékos mélyibe - És csókold arcát ölelkezőn, - Gyakran szíved zajától futsz ide - S felejtesz a bőgő, szilaj mezőn. - - Nagy mélyetek titokzatos, sötét - Ember, szíved se méri fel az ón - Tenger, ki látta kincsed özönét? - Örök titok pecsétje áll azon. - - Hiába múlnak új s új századok, - Ma is dühöngtök, mert a harc örök, - Halálra, vérre szomjas lázadók, - Őrült testvérek, szörnyű küzködők! - - -A ZENE - -CHARLES BAUDELAIRE - - A zene néha rám zúg, mint a tenger! - Az ég felé, hahó! - A ködbe, éjbe, míg a fergeteg ver - Száll egy sebes hajó; - - Mellem feszül, tüdőm mint a vitorla - Nekidagad vadul, - Előttem a hullámok szilaj orma, - S az éjszaka lehull; - - Érzem, hogy sülyedek, üvölt a víz, - S a romlás kéje vár, - A zivatar, az orkán szárnya visz, - - Bölcsőm az őrült tengerár. – - Máskor meg síma tükrén ringatom - Álmatlan bánatom! - - -MAESTA ET ERRABUNDA - -CHARLES BAUDELAIRE - - Nem fáj a szíved néha, Ágota, - A vágy a tengerekre sose űzi, - E sártengerből nem vágyol oda, - Ahol a víz mély, kéklő, tiszta, szűzi? - Nem fáj a szíved néha Ágota? - - Csak a tenger, az ad nekünk vigaszt! - Míg zúg a szélvész roppant orgonája - A víz, ez a rekedt dalos viraszt, - S lágy, lassú bölcső-dalt dalol reája. - Csak a tenger, az ad nekünk vigaszt! - - Ó vigy vagon! hajó vigy messzire! - Itt sár lesz a szemünk könnyharmatából! - – Ugy-e ezt mondja Ágotám szíve: - Csak messze a bűnöktől, élni távol, - Ó vigy vagon! hajó vigy messzire! - - Mily messze vagy te illatos berek, - Hol csók, öröm víg társa az azúrnak - S a szív nem álmot, árnyakat szeret! - De tiszta, édes, mély gyönyörbe fullad! - Mily messze vagy te illatos berek! - - De gyermeki szerelmünk édene, - Futkározás, csók, dal, csokor, lopott szó, - A domb mögül felsóhajtó zene, - A hűs sűrűn forgó mézízű korsó, - – De gyermeki szerelmünk édene. - - Hamar letűnt, ártatlan kerthelyünk - Messzebb vagy-e, mint India s messze Kína? - Mért nem lehet életre keltenünk? - Ha téged egy ezüsthang visszahína, - Hamar letűnt, ártatlan kerthelyünk. - - -A MACSKA - -CHARLES BAUDELAIRE - - Szép macska, jőjj szívemre hízelegve – - A karmaid húzd vissza hát! - Hadd szédülök mély-mély pokol-szemedbe, - Amely merő érc és agát. - - Ha borzolom rugékony, síma hátad, - Elönt a reszkető öröm - S részeg kezem reszket, te bűvös állat, - Szikrákat ontó szőrödön. - - Őt látom a lelkemben. A szeme, - Mint a tiéd, szép állatom, - Mély és hideg, villámlik s öl vele. - - És drága testén áthatón - Finom lég, édes illatár - Igéző vészfuvalma jár. - - -A SZÉPSÉG - -CHARLES BAUDELAIRE - - Oly szép vagyok, mint egy kőarcú álom, - A keblemen haltak meg ezerek, - De a költő, halálos ideálom, - A vérért, könnyért még jobban szeret. - - Mint szfinksz ülök értetlen, s egyre rontok, - Hó a szívem, fehér hattyúpihe; - Gyűlölöm a mozgást, a forma-bontót, - Nevetni, sírni nem lát senkise. - - Nagy gesztusom, a végtelent betöltő - Szobornyugalmam nézi sok-sok költő, - Bámulja búsan, vágyva, remegőn; - - Mert mindig hű s szelíd a szeretőm - Szemembe, e két szépítő tükörbe - A végtelen fény lengedez örökre! - - -HALÁL, VÉN KAPITÁNY… - -CHARLES BAUDELAIRE - - Halál, vén kapitány! vígy útlan útjainkra! - Ó, vén Halál! Menjünk! Úgy untat ez a táj! - A tenger és az ég fekete, mint a tinta, - Szívünk csupa sugár és szívünk egyre fáj! - - Öntsd edző mérgedet bús híveid szívébe, - Parázslik az agyunk s a szél viharra fúj, - Meríts az örvénybe, mindegy Pokol-e, Ég-e, - Az Ismeretlen kell, a csoda és az _új_. - - - - -THEOPHILE GAUTIER - -Theophile Gautier Tarbesban született, 1811 augusztus 31.-én. Festőnek -készült. Párisban megismerkedett Victor Hugoval és a romantikusokkal -együtt vívta meg az irodalom nagy csatáját. 1830-ban megjelentek első -versei, amelyek formai tökélyükkel és merész, groteszk voltukkal magukra -vonták a figyelmet. Utána nyomban polémiába bocsátkozik a -romantikusokkal, a „Figaro“, majd a „Presse“ munkatársa lesz, sorban -jelennek meg új könyvei, az összegyűjtött versei, azután a legfényesebb -verseskönyve: _Émaux et Camées_. Sok érdekes úti rajzot, képzőművészeti -bírálatot írt. A színpaddal kísérletezett, de jelentős sikere nem volt. -1872 október 22.-én halt meg Neuillyben. - -Baudelaire, aki egész életében feltétlen hódolattal szólt róla, így ír -Theophile Gautierről: - -„A Szép szeretete által, e végtelen, termékeny, mindig megújhodó -szeretet által Theophile Gautier olyan író, akinek érdeme új és -egyszersmind egyedülálló. Hogy méltóan beszéljek arról a szerszámról, -amelyet a Szép ez a szenvedélye oly jól használ, a stílusáról, hasonló -eszközökkel kellene rendelkeznem, ugyanazzal a nyelvkinccsel, amelynek -soha sincs híja, azzal a nagyszerű szótárral, amelynek lapjai egy égi -fuvalomra mindig kinyílnak és a tiszta szót villantják fel, az egyetlen -szót; végül a rend érzékével is kellene bírnom, amely minden vonatkozást -és vesszőt a maga helyére rak és egyetlenegy árnyalatot sem ejt el.“ - -MUNKÁI. Verseskönyvei: Les poésies de Theophile Gautier 1830 és 1833. Az -összegyűjtött versei 1845-ben jelentek meg. 1851-ben az _Emaux et -Camées_. - -IRODALOM. _Vargha_ Gyula több versét fordította magyarra (Budapesti -Szemle). - - -KÍNAI SZERELEM - -THEOPHILE GAUTIER - - Óh, asszonyom, nem önt szeretem én, - De még a bájos Julia se bájol, - Nem félek a fehér Opheliától - És nem gyulok fel Laura szemén. - - A kedvesem ott él Kínába kinn; - Agg szüleivel lakik ő nyugodtan - Egy hosszú, vékony porcellántoronyban - A Sárga-folyó zúgó partjain. - - Ferdült szemében álmodó szigor, - Tenyérbe vágyik karcsú, könnyű lába, - A bőre villog, mint rézfényű lámpa, - Hosszúkás körme karmintól bíbor. - - Olykor kibukkan a fátyol alol, - Fölötte csendbe csicsereg a fecske - S ő minden este álmodón, repesve - Barackvirágról, fűzfáról dalol. - - - - -ALBERT SAMAIN - -Albert Samain 1858 április 4.-én született Lilleben. Párisban a -városházán hivatalnok, később a „Chat Noir“-nak dolgozik, ekkor írja -első verseit, amelyek baráti körben mély impressziót keltenek. Első -verseskönyve után Coppée ezt írja róla: „az ősz és az alkony költője, az -édes és beteges vágyakozás, a nemes szomorúság poétája“. Második -kötetében még egyszerűbb és emberibb. Albert Samain-t a tüdővész ölte -meg. 1910 augusztus 18.-án halt meg. - -Párisban ma nagyon népszerű. Könyvei sok kiadásban fogynak. - -MUNKÁI. Au Jardin de l’infante 1893, 1894 (Az infánsnő kertjében), Au -Flanc du Vase 1898. - -IRODALOM. Verseiből fordított _Tóth_ Árpád (Hajnali szerenád), _Franyó_ -Zoltán (Renaissance). - - -CSÖNDES, ŐSZI NAP - -ALBERT SAMAIN - - Lassan megyünk, előttünk a komondor, - A régi úton járunk nesztelen, - A sápadt ősz vérzik a réteken, - És gyászruhás nők jönnek olykor-olykor - - A levegő pang álmosan, nyugodtan, - Akár a börtön s kórház udvarán - És óra jöttén egy-egy halavány - Arany galy az alvó gyepágyra koppan. - - Közöttünk jár a Csönd… Akik hazudnak - Vidáman csapnak a nagy élet-útnak - S a kikötőbe nem hallják a szent dalt, - - De ma este a fák oly búsan állnak, - Szívünkre leng a mult, a régi árnyak - S róluk beszélünk most a végtelen-halk - - Tájon, mint egy gyerekről, aki meghalt. - - - - -PAUL VERLAINE - -Paul Verlaine Metzben született 1844 március 30.-án. Az apja százados, -több rokona katona és pap volt. Apja halála után az anyja elveszti -vagyona tekintélyes részét. Verlaine ekkor már csak az irodalommal -törődik, a parnassienek közé jár. Első verseskönyvét alig veszik észre. -Házassága boldogtalan. Verlaine megismerkedik a fiatal Rimbaud-val, aki -elválhatatlan barátja lesz, társa az irodalmi harcokban és a montmartrei -éjszakázásokban. Belgiumba utazik vele 1873-ban és Brüsszelben, amikor -barátja el akar tőle válni, a pillanat szeszélyében revolverrel kétszer -reá lő, amiért két évi börtönre ítélik, A monsi rab, a „szegény Lélian“ -a hitben keres vigasztalást, sokat beszélget a börtön papjával, megtér, -itt alakul ki misztikus világnézete és formálódnak ki azok a versei, -melyekben az alázat és a forró vallásosság szólal meg, a „_Sagesse_“. -Mire kiszabadul, felesége elválik tőle. Verlaine az anyjához megy lakni. -Új verseskönyve, mely – mint írja – „hat évi szigorúság, áhítat és sötét -munka eredménye“ 1881-ben jelenik meg és a nevét egyszerre világhíressé -teszi. Hogy az anyja meghal, teljesen szakít a polgári életmóddal. -Fiatalemberek társaságában a párisi diáknegyed kávéházaiban egy -abszintes pohár előtt üldögél, egyik kórházból a másikba megy, később -már nagyon betegen felolvasásokat tart Angliában, Belgiumban és -Németalföldön, Leconte de Lisle halála után „a költők hercegének“ -választják meg. Ekkor már csak néha kelhetett fel betegágyából. 1896 -január 8.-án meghal, egy szűk és szegényes lakásban, teljesen egyedül. -Szobrát nem régen leplezték le Párisban. - -[Illustration: PAUL VERLAINE] - -Paul Verlaine nálunk is erősen foglalkoztatta az embereket. Az irodalmi -megújhodás korában a fiatal generáció rajongó kultusszal vette körül az -alakját. Gyakran hivatkoztak az életére, a költészetére, az _ars -poetica_-jára. Itt tömören össze vannak fogva azok az elvek, amelyeket -minden művész örömest a magáénak ismerhet. Verlaine intenzív életével, -intenzív verseivel sokak képzeletében reprezentálja a modern költőt, aki -nem nagy és szélesen hömpölygő versekbe, de intim műremekekbe, sokszor -csak strófákba és fel-felvillanó szavakba koncentrálta egész életét. - -Anatole _France_ így ír róla: „Ezt a költőt nem szabad úgy megítélnünk, -mint más józan halandót. Olyan gondolatai vannak, amilyenek nekünk -nincsenek, mert egyszerre sokkal több és sokkal kevesebb, mint mi. -Öntudatlan, de nem minden században akad ilyen költő… Azt mondják, hogy -őrült; én elhiszem. És ha kételkedném, hogy az volt, akkor széttépném -azokat a lapokat, amelyeket most írok. Igen, őrült volt. De vegyék -figyelembe, hogy ez a szegény őrült új művészetet alkotott, s lehet, -hogy egy napon azt mondják majd róla, mint ma François Villonról, akivel -leginkább lehet összehasonlítani: azt, hogy a kora legjobb költője -volt.“ - -MUNKÁI. Fontosabb verseskönyvei: Fêtes galantes 1869 (Gáláns -ünnepségek), Sagesse 1889 (Jóság), Chansons pour Elle 1891 (Dalok -őneki). Oeuvres complètes de Paul Verlaine Páris, Vanier 1899. - -IRODALOM. _Szilágyi_ Géza: Az ifjú Verlaine (Magyar Géniusz 1903), -_Szini_ Gyula: A dekadensek (Magyar Géniusz 1903 január 1), _Gaár_ -Ferenc: Az ifjú Verlaine (Figyelő 1905 október 15), _Fülep_ Lajos: -Verlaine (Magyar Szemle 1906 január 11), _Bölöni_ György: A szegény -Lélian (Népszava 1906), _Elek_ Artúr: Verlaine ifjúsága (Az Ujság 1907 -november 9), _Elek_ Artúr: Verlaine és Rimbaud (Az Ujság 1907 december -4), _Elek_ Artúr: Verlaine estélye (Az Ujság 1907 december 25), _Szabó_ -Dezső: Paul Verlaine (Nyugat 1911 november 1). Versfordítói közül a -következőket sorolhatjuk fel: _Ignotus_, _Ady_ Endre (Uj versek), -_Kozma_ Andor, _Zempléni_ Árpád, _Béri_ Gyula (A XIX. század francia -lírájából, II. kötet, a Kisfaludy-Társaság kiadása), _Kaffka_ Margit, -_Ego_, _Szabados_ Ede, _Telekes_ Béla, _Gábor_ Andor, _Avar_ Pál, -_Szász_ Zoltán, _Babits_ Mihály, _György_ Oszkár_,_ _Harsányi_ Kálmán, -_Franyó_ Zoltán, _Goór_ Pál, _M. Korniss_ Aranka, _Sík_ Endre, _Kún_ -József. - - -FEHÉR HOLD - -PAUL VERLAINE - - Fehér a hold, - Remegve kél, - Az ág dalolt, - Szólt a levél, - Szavuk lesem… - - Ó, édesem. - - A tiszta tó - Száz árnyat űz. - Rajt látható - A barna fűz. - A szél zokog… - - Fel, álmodók. - - Mostan suhan - Az este lenn, - Halkan-busan - És nesztelen. - A csend mi mély… - - Tündéri éj. - - -JÓSÁG - -PAUL VERLAINE - - -I. - - – Uram, félek. Lelkem habozva rendül, - Mert érezem, kell, hogy szeresselek. - De hogy öleljem által térdedet, - Hisz az erény is fél sujtó kezedtül? - - Nem, nem. Sajog mellem sírboltozatja, - Hol árva szívem nyugszik hallgatag, - A dörgedelmes égbolt rámszakad… - Ki az, ki hozzád utam megmutatja? - - Nyujtsd a kezed, vezess te drága gyámol. - Tört testem, ernyedt lelkemet vigyed – - Veled kötök, Uram, szelíd frigyet… - - Pihenhetek-e kebleden, Atyám, hol - Egykor vígasztalódva nyugodott - Kedves, szelíd szívű apostolod? - - -II. - - – Igen, fiam, csak jöjj hamar szívemre. - Nézd, Templomom számodra felnyitom. - Szállj karjaimba, mint a liliom - Kelyhébe a darázs, repülj sietve. - - Jöjj, én szegény fiam, kegyes fülemhez - És gyónd meg, amit súg neked a szív. - Add át a bánat bús virágait, - Ne mentekezz, jóságom megkegyelmez. - - Jöjj és ne félj, terítve vár az asztal - Örök kenyérrel, gyógyító malaszttal, - S angyal lesz a lakoma szolganője. - - És szűzi bort ereszt az égi tőke, - Minek erős zamatja véredet - Felpezsdi, ha már megvénhedett. - - -III. - - – Mi ez? Jaj! megkapom a szentek üdvét? - Égő szememből hull a könnyeső, - Fáj az öröm s a bú oly jóleső… - Minthogyha egyben sírnék és örülnék. - - Kacagva sírok, zeng a harci szózat - Az égi harctér szentektől ragyog, - A pajzsokon fehér, kék angyalok - S a kürt csatára hívja mind a jókat. - - Elkábulok, nem értem ezt a választ. - Gyarló vagyok s az irgalmad kiválaszt. - Szállnék tehozzád s az erőm hiú. - - Imádkozom s a lelkem megzavarja - Nehéz bűnöm vonuló zivatarja. - Tüdőm piheg… - - -IV. - - – Úgy, úgy, szegény fiú! - - -EGYÜGYŰ DAL - -PAUL VERLAINE - - A zongora, mit gyenge ujja csókdos, - A rózsaszürke estbe felragyog - És egy dal ébred, fájó és bolondos, - A szárnya surran és beszél, gagyog, - Bolyong, zokog és sír és meg-megáll, - Hol csendesen az ő parfüme száll. - - Miért ez az együgyű, édes ének, - Mely altatgatja álmatlan szivem? - Mit adhatsz, kis bolond dal, a szegénynek - És mit akarsz, hogy félve, szeliden - Kiszállsz az ablakon és hallgatag - Meghalsz a fák között a kert alatt? - - -KLASSZIKUS WALPURGIS-ÉJ - -PAUL VERLAINE - - Ez itt a második Fauszt szombatéje. - Halk, ritmikus, zenélő szombatéj. - Előtted egy műkert – Lenôtre-féle – - Merev, kómikus és kacér. - - Köröndök; gyöngyöt síró méla kút-sor; - Símára nyírt utak; bronz istenek; - Szilvánok; itt-ott Vénusz szobra kuksol; - Gyepágyak és hant-kerevet. - - Bús gesztenyefák; illatos virágok; - Itt törpe iskolázott rózsafák; - Háromszögekbe nyirdalt tiszafák ott. - A hold meg ontja sugarát. - - Éjfél, az udvar parkján halkan éled, - Egy dal, süket, bús, álmatag dana: - Oly édes, oly bús, oly fájdalmas ének, - Mint Tannhäuser vadászdala. - - A messze kürtök fátyolhangja dobban, - Gyengéd-szelíden sír a borzalom - Az összezengő részeg szólamokban; - S reá a rezgő talajon. - - Fehér alakok vézna árnya szálldos, - Rájuk esik a hold sugár-nyila - S a zöld homályban testük oly opálos. - – Raffet-től egy Watteau-fantázia! – - - Átfogják egymást a fák zöldes árnyán, - Ernyedt a testük, szemükön köd ül. - Évelgő, lomha tánc indul a márvány, - A bronzok, a bokrok körül. - - – De kik e rémek, részeg költő szülte, - Vagy szörnyű szenvedés koholta ki? - Kik e kísértetek a holdas űrbe, - Tán a sírok halottjai? - - Ó, álmodó, úgy-e ezek a gondok, - Mik véresen nyúltak szívedbe le? - És e sötét csapat, e furcsa-bomlott, - A holtak őrült serege? – - - Mindegy! csak szállnak a vad látományok, - Táncolva, búsan és féktelenül, - Mint porszemek, a napsugárba szállók, - S egyszerre mind-mind szertezüll. - - Sorban kialszik a kürtök zenéje, - Mivel a szürke hajnal odaér - S egy kert marad csupán – Lenôtre-féle – - Merev, kómikus és kacér. - - -A PORBAN HEVERŐ ÁMOR - -PAUL VERLAINE - - A tegnapi esti szél leverte Ámort, - Aki az ijját feszítette lassan - És huncutul mosolygott a lugasban, - Eszünkbe hozva sok-sok régi mámort. - - A tegnapi esti szél… És most a márvány - A fűbe fekszik s a szél zúgva csapja, - Fönn búsul a szobor betűs alapja - És egy művésznév rémlik a fa árnyán. - - A kőben a múlás bomlasztva őröl. - Egyedül áll! könny reszket a szivemben - És bánatos, rossz álom mardos engem, - Míg álmodom magányos, bús jövőről. - - S te kedves? Ó, szivedben a verőfény - Kialszik s csak kacagsz búsan-ledéren - A bíboros, aranyszínű lepkéken, - Az elmúlás rózsálló temetőjén. - - -PIERROT - -PAUL VERLAINE - - Nem az a régi holdfényes vitéz, - Ki a kapukba nevetett apánkra, - Halott a kedve s gyertyalángja már ma - Holdfénybe bújkál, vékony s halni kész. - - A villám lobban és elül hamar, - Mint szemfedő rezeg sápadt kabátja - A hűvös szélben s a száját kitátja, - Mikor a féreg a húsába mar. - - Mint nagy madarak röpte, inge újja - Suhog-suhog, ha szél néha fújja - S bolond jelére senkisem felel. - - Lyukas szemébe foszfor lángja forr ma - És arcából, amit a lisztpor fed el, - Magasra tör hegyes, halotti orra. - - -HÁROM ÉV MULVA - -PAUL VERLAINE - - A szűk kapu rozsdásan megcsikordul. - Sétálok a kert drága, halavány - Édesdeden andalgó sugarán. - Nedves tüzek szikráznak fel a porbul. - - A régi kert. Vadszőlő-lugasban - Pár kertiszék, egy hosszú árnyas út, - A szökőkút ezüstös ajka zúg, - Panaszkodik, pityereg sírva, lassan. - - A rózsa bólong, mint a multba, régen - Pár liliomszál merevül kevélyen, - A lombokon madárdal rezeg át. - - Még áll a régi-régi kis veranda, - Csöndben mállik-kopik agg vakolatja - S hervadnak a keserű rezedák. - - - - -EMMANUEL SIGNORET - -Emmanuel Signoret Lançonban született 1872 március 14.-én. Provenceben -és Itáliában utazgatott. Párisban minden folyóirat szívesen közölte a -verseit, amelyeket tökéletes technika délszaki szenvedély, ragyogó és -nemes nyelv jellemez. 1890-ben alapította a Saint-Graal című -folyóiratát. - -Signoret verseskönyvét „La Soufrance des Eaux“ (A vizek bánata) 1899-ben -a francia akadémia díjjal tüntette ki. - - -MENYEGZŐ - -EMMANUEL SIGNORET - - Tavasz, a nyájas pap, egy élő, drága-szép, - Violaszínű püspöki köpenyben, - Hogy a virágkapu két szárnya szerterebben, - Hajnali kürtszónál a szentegyházba lép. - - A botja tulipán; ruhája lágy selyem. - Tavasz főúr most a kék dómba ballag. - Fülkék derengenek és mint a templomablak, - Lombok árkádjain a nap ég tüzesen. - - A fehér narancsfák láztól borzonganak, - Suttogva búgnak boldog, tiszta nászról; - Tömjénez és parázslik a virágpor… - Madarak kórusa szent zsolozsmába csap. - -* - - Ó, szőke hölgy, ne félj, ne reszkess tétován. - Királyi szívünk oly sokáig égett, - Most térdre! Nászunkat, a szűzfehéret - Megáldja a Tavasz, tündöklő templomán. - - - - -ANDRÉ RIVOIRE - -André Rivoire 1872 május 5.-én Vienneben született. Két verseskönyvével -szerzett magának jó nevet. Több versesjátékot írt. Újabban nagy sikerrel -játszották egy vígjátékát: „A jó Dagobert király“-t. - -Rivoire-ról, a költőről így ír Sully Prudhomme: „A verse szűzi, rajongó -és szent, azt ünnepli, ami a földön a legdrágább, a fiatalságot, pompázó -virágzásában. Csak a finomságra törekszik és a puszta őszinteségével hat -meg.“ - -MUNKÁI. Les Vierges 1895 (A szűzek), Le Songe de l’Amour 1910 (A -szerelem álma). - - -EGY LÁNY, AKI HALNI INDUL… - -ANDRÉ RIVOIRE - - Nyári ruhájában sápadva, hallgatag, - Lankadtan, álmosan, halványan ballag által, - Sápadva, hallgatag habkönnyű bánatával - Illattalan mezőn, homályos ég alatt. - - Halálosan sajgó szívébe felhörög - Egy messze kürt sötét, panaszos búcsúszója… - Jaj, így megyünk el mind, ha egyszer üt az óra, - Meghalni sárguló levélcsomók között. - - Meghalni, amikor az erdő lombjai, - Meghalni az aranyvirágos, néma ősszel, - Hallgatni a szelet, mely néha fájón nyög fel - Kacagni az éjet s álomra hajlani! - - - - -HENRI BARBUSSE - -Henri Barbusse 1874 május 17.-én született. Egy regényt s egy -verseskönyvet adott ki. Ma színi bírálatokat ír több lapba és -folyóiratba. - -MUNKÁI. A „Pleureuses“ című verseskönyve 1895-ben jelent meg -Fasquellenél, Párisban. - - -A LEVÉL - -HENRI BARBUSSE - - Írok neked s lámpám figyelve hallgat. - Az óra ver és perceg olykoron; - Tudom, hogy éjjel sem lelek nyugalmat, - Mert akkor is csak rólad álmodom… - - Láz borzogat, a lámpa lángja lobban; - Lágy hangod, édes hangod hivogat… - Az ajkamon neved leng egy mosolyban - S az ujjaimra hinted csókodat. - - A régi édesség, a régi csók vár; - Bús szíved a keblemben érezem; - Elálmodozva írok s nem tudom már, - Én írok néked, vagy te énnekem… - - - - -HENRI RÉGNIER - -Henri de Régnier 1864 december 24.-én született Honfleurben. -Huszonegyéves korában már ismert költő. Társa a parnassieneknek és a -szimbolistáknak, akik erős hatást gyakoroltak rá, de e hatáson átérzik -eredeti egyénisége. Különösen Mallarmé-t tiszteli babonásan. A mestere -később Heredia. 1896-ban elveszi Heredia leányát. Újabb verseiben -eltávolodik régi ideáljaitól és a fényes, tiszta, egyszerű életet -énekli. 1899-ben az akadémia megkoszorúzza egy verseskönyvét. - -Minden modern folyóiratban találkozunk a nevével. - -Régnier-ről szép szavakat ír Remy de Gourmond: „Az álom határozatlan -árnyalatait jegyzi fel, tétova jelenéseket, futó cifrázatokat; egy -mezítlen kezet, amely kissé meggörbedve a márványasztalra hajlik, egy -gyümölcsöt, amely a szélben bólong és lehull, egy elhagyott tavat s ezek -a semmiségek neki elegendők, a költemény kicsattan, tökéletesen és -tisztán.“ - -MUNKÁI. Fontosabb verseskönyvei: Les Lendemains 1885 (A holnapok), -Episodes 1888 (Epizódok), Le Passé vivant 1906 (Az elevenen mult). - -IRODALOM. Több versét magyarra fordította _Kún_ József (A Hét), _Kállay_ -Miklós. - - -NOCTURNE - -HENRI RÉGNIER - - Az est az orgonát mind letarolja, - És hullanak az illatos csomók, - Piciny virágok sírnak a nyomomba. - - A lelkem szomorú, szívem zokog. - - Fenn a tetőn galambok várakoznak, - Turbékolásuk bánatos panasz - És csőreikből hullanak a tollak. - - Szívemre titkos szenvedés havaz. - - A bús szökőkút lomha kedve éled. - Alvó vizén remegnek a körök, - Körötte megborzongnak a növények. - - Emlékek sírnak a szívem fölött. - - Az éj jön s szenvedést hoz, őrjítő bút: - Nem fúj a szél, elhallgat a kis ér, - Zengő ütemre sír, sír a szökőkút - - S az éjen át két nagy szemed kísér. - - - - -CAMILLE MAUCLAIR - -Camille Mauclair 1872 december 29.-én született Párisban. Hajlékony -lélek, erős intelligencia, aki inkább harcosa az irodalomnak, mint -alkotó. Kritikai munkái köteteket tesznek ki. Sokat verekedett a modern -norvégekért, különösen Ibsenért. - -MUNKÁI. 1895-ben tette közzé verseskönyvét „Sonatines d’Automne“ (Kis -őszi szonáták), 1904-ben jelent meg „Le Sang parle“ című verseskönyve (A -vér beszél). - - -RAJZ - -CAMILLE MAUCLAIR - - Ó nyisd ki lányom a kaput, - Kopognak, gyenge liliom. - – Nem nyithatom ki, idegen, - Tükröm előtt hajam bodoritom. - - Ó nyisd ki lányom a kaput, - Ha nem nyitod, itt meghalok. - – Nem nyithatom ki, idegen, - Most fűzöm be a cifra szallagot. - - Ó nyisd ki lányom a kaput, - Öreg vagyok, erőm lohad… - – Nem nyithatom ki, jó apó, - Mostan kötöm fel fényes láncomat. - - Ott künn egy ember összerogy, - És meghal a kapud előtt. - – Hát haljon meg, mit bánom én, - Sohase láttam, nem szerettem őt. - - -ESIK AZ ESŐ - -CAMILLE MAUCLAIR - - A lomb elernyed - Künn a sövény mentén a víz világol; - A könnyű zápor - Vesszőzi az erdőt s a kertet. - - A kerítésen alvó, szürke ég. - A zöld zsalu a vízben tükröződik. - Alig hallhatni a vihar neszét - S hull-hull a lombról szerteszét, - Egész a földig - Zokogva síró szürkeség. - - Hét óra. Az ég szelíd arany. - A táj a ködbe olvad szótalan. - A csönd remeg, most minden hallgat, - A rozsda-szín kert nyugovóra tér, - A búcsúfényben még kigyúl egy ablak… - S az Isten éje jő, a néma éj. - - Ó lágy eső s te csend csodája - Uralkodj fáradt lelkemen, - Jöjj esős, csendes sejtelem. - Minden békítő feledés. - Minden mély, álmos éjbe vész - Már a sötét erdő se fél. - És én kinézek s hallgatom a csendet - És elpihen a szenvedély - És bámulok, akár egy néma gyermek… - - - - -LOUIS MERCIER - -Louis Mercier 1870-ben született Coutouvreban. A Loire mellett -szülővárosában él; vidéki ember. Első verseskönyvén a parnassienek és a -szimbolisták hatása érzik. Második könyvét, amely 1903-ban jelent meg, -az akadémia kitüntette. - -E kötete címe: „Les Voix de la Terre et du Temps“ (A Föld és az Idő -hangjai). - - -SZEPTEMBERI CSEND - -LOUIS MERCIER - - Szeptember. A nap fényes, tiszta halvány. - Az ősz csak nyári bús emlékezet. - A holt levél békésen csüng a gallyán. - - Az ég mint nagy kristálypohár rezeg. - A földnek áldott arca dús erőbe - Leheli a teljes, mély életet. - - Lenn a folyón látszik az őszi tőke. - Kacéran nézdeli magát a domb, - Gazdag szőlőlevéllel telenőve. - - Egy kisváros tarkítja a vadont; - Vakítva ég az izzó kőtetőzet, - Álmos baromfiak bús zaja dong. - - Lélek se jár. Ez ideje az ősznek, - Künn a mezőn a titkos munka forr, - A szorgalmas sugarak kergetőznek - - S nyomukba édesen csorog a bor. - - - - -LUCIEN PATÉ - -Lucien Paté 1845 március 6.-án született Chalon-sur-Saôneban. Fiatal -korában Svédországban jár, később Chalonban jogot tanul. 1870-ben védi a -megostromolt Párist, 1871-ben megjelenteti verseskönyvét. Ma a -szépművészeti osztály hivatalnoka és a becsületrend lovagja. - -MUNKÁI. Lacrimae rerum (1871), Poésies (1879). - - -A HOLD, A HALOTT CSATLÓS - -LUCIEN PATÉ - - Letünt korok ezüstlő ravatalja, - Borzongva nézem halvány képedet. - Bús gömb, belőled jéghideg remeg, - Fényed csak a holt anyagot mutatja. - - Egykor, mikor fényed ragyogva égett, - Izzó tüzed kevély sugárinál - Elsápadott a gőgös napkirály - S a sas lehunyt szemmel repült elébed. - - Akkor két fáklya volt földünk nyomába. - Most végzetünk példázod, síri lámpa, - Világok árnya, bolygó, éji rém! - - Ó mily sötét erő setteng mögöttünk, - Miért kíséri gyászos lomha röptünk - Ez a halott csatlós az ég ivén? - - - - -FERNAND GREGH - -Fernand Gregh, egy zenemű-kiadó fia, 1873 október 14.-én született -Párisban. 1894-ben újságíróvá lett, irodalmi bírálatokat írt, többek -közt egy cikket Verlaine-ről és a cikk keretében – Verlaine verséül – -leközölte saját versét, a „Menuet“ címűt, amely alább olvasható. A -szavahihetőségében senkise kétkedett. Később leleplezte magát és ezzel a -fogással egy csapásra híressé vált. A verseit összegyűjtötte és kiadta -Kötete több kiadást ért. Coppée, a fiatal költők felfedezője, meleg -cikkben foglalkozott vele, az akadémia díjjal tüntette ki Fernand -Gregh-et. A későbbi kötetei jó nevet szereztek neki, a párisiak ma -nagyon szeretik és sokat olvassák őt. 1906-ban a „Les Lettres“ -folyóiratot alapította. - -Gregh, aki Verlaine és a parnassienek nyomán indult meg és mint -boszorkányos utánzó tűnt fel, azóta a saját útjára tért. Irányát maga -keresztelte el: „humanizmusnak“. A parnassienekben és a szimbolistákban -– írja – az _emberi_ hiányzott. Csak művészek akartak lenni és azok is -lettek. Nem gondoltak arra, hogy a művészben mindig az _ember_ érdekel -bennünket, mert az emberiesség a közös mérték köztünk és közte. Mi, akik -utánuk jövünk, okulván a példájukon, lelkesebb és gyengédebb, intímebb -és szélesebb művészetről álmodunk, egyenes és élő művészetről, egy -művészetről, amely röviden: _emberi_.“ - -MUNKÁI. Fontosabb verseskönyvei: La Maison d’Enfance 1896 (A gyermekkor -háza), La Beauté de vivre 1900 (Az élet szépsége), L’Or des Minutes 1905 -(A pillanatok aranya). - - -MENÜETT - -FERNAND GREGH - - A menüettek hangja lágyan - Új dalra ajzza néma vágyam - És könnyezek. - Egy dal remeg, a ködbe veszve, - A mult ködében, messze-messze - És könnyezek. - - Clavecin-ek panasza sóhajt, - Filigrán bánat, bujdosó hang - Tovább suhan. - Színehagyott kép, régi emlék - Egy pillanatra felnevet még, - S tovább suhan. - - Ó áriák, ó könnyes ének, - Ó szív-sebek, letört remények - Mit bántotok? - Válási bú, mely nyögve elhal, - Panasz, mit a szív még be sem vall, - Mit bántotok? - - Pajzánul, édesen, szelíden - Mért vérzitek, ah, árva szívem - Oly szomorún? - Ti félig-hallott menüettek - Miért zokogtok és nevettek - Oly szomorún? - - -A VÍZ CSENDJE - -FERNAND GREGH - - A nagy szökőkút, amely szüntelen - Csak könnyezett, miként az árva lélek, - A dőlt medencén hallgat s fel nem éled, - Meghalt örökre a mult éjjelen. - - A szélvihar, mely rázta vízporát, - Ezüst ködét tépázván vad rohamban, - Száraz levélcsomót fú rája halkan - És a kihalt víz némán áll tovább… - - De az elmúlás bánata hatalmas; - Míg egykoron a visszhangzó medence - A csepp ekhóját halkan visszazengte, - - Most a vizen dermedten ül a csend - S olyan a kút, mint egy könny-tócsa. Hallgass: - Itt a halál halk sóhajtása leng. - - -CSILLAGZÁPOR - -FERNAND GREGH - - Azúros éjjel, lanyha, halk öröm, - A lenge nyárfasor mint könnyű függöny - Selyemzajjal zizeg a kék ködön, - A kósza felleg vándor hirnökül jön. - Én fekszem a fűben hanyatt - És csillagot lesek a fák alatt - - Ottan pihegnek: sárgák és fehérek; - Szél jő, sietve-járó, kotnyeles… - S az ágak közt már egy csillag se les, - Az ég üres lesz – s mind-mind szerteszéled. - - Ha jársz a pusztán s nézdeled - A csillagos eget, - Hogy ég a csillag reszketőn - A fák felett, a síkon, háztetőn, - - Úgy tetszik, hogy mind oda van szegezve - A siket űrbe, egy felhő-ereszre - És a derűs azúron sorba ülnek, - Sok picike aranyos és ezüst szeg… - - És most az ég örvénylő mélyiből – - Oh csoda-éj, arany ribillió! – - Esik a csillag, hull, hull millió, - Vakítva porzik, csillog és kihül: - Szikrázva röppen, - Nagy lomha csöppben, - Káprázva rándul össze pillám. - Bukfencezik, csurog, mint az eső. - Süt, mint a villám. - S esik, esik a fényes tereken - És örökétig hull-hull csendesen. - - -KIS JAPÁN VERSEK - -FERNAND GREGH - - -EGY TÖRPE JAPÁN FÁRA - - Minő nagy itt e vén márványcsöbörbe. - Hallgassatok e fára, bármi törpe. - Regés Japánba s itt _egy_ a művészet: - Egy fában erdőt adjatok, művészek! - - -DÉLUTÁNI HOLD - - A hold a kéklő égre feljő, - Sápadva néz a lombon át, - Aztán libeg-lebeg tovább, - Oly könnyen, mint egy könnyű felhő… - - -VÖRÖS LÁMPAERNYŐ - - A vörös lámpaernyő árnya - A haldokló, bús parkba szállva - Úgy hull a gyöpre, mint egy nyárias, - Eltévedett, csodálatos pipacs. - - -TÖLGY - - Ott áll ragyogva dús, nehéz aranyban, - Mezítlen fák közt dacosan időz - És míg a többi hervad, csendbe, halkan - Belémenekül a késői ősz. - - -KUTYÁK - - Tél. Most a szél a záron agyarog, - Langyos szobában reszket a piros láng, - De jó kutyáink bejönnek mihozzánk - S bundájukon behozzák a fagyot. - - -S AZTÁN… - - S aztán, hogy a gond elnyüvi az arcunk - És elröpül így negyven-ötven év, - Mindenki eldalolja életét, - A föld alá bújunk és bölcsen alszunk… - - - - -HENRY BATAILLE - -Henry Bataille Nîmesben született 1872-ben. 1895-ben tűnt fel verseivel. -Első kötetében, amelynek címe „La Chambre blanche“ (A fehér szoba) az -emlékek költője. Marcel Schwob írt eléje előszót s ebben hangsúlyozta, -hogy Henry Bataille önálló egyéniség és nem Francis Jammes utánzója, aki -– mint ő – „a lelketlen dolgok és a néma állatok költője. Ők ketten -testvéri lelkek, egyformán érzékenyek és mindketten ugyanarra az -érintésre rezzennek össze.“ - -Henry Bataille ma már világhíres drámaíró. Drámái a francia színházi -évad szenzációi. Ezekkel a hatásra számító, kiesztergályozott és elegáns -színdarabokkal erősen eltávolodott azoktól az ideáktól, amelyeket első -verseskönyvében vallott. Lírája utóbb nem mélyült, csak elszélesedett. - -IRODALOM. Bataille nagyon sok drámáját bemutatták nálunk. Számos nagyobb -és kisebb cikk foglalkozik vele, a drámaíróval. A lirikusról nincs -magyar cikk. - -Felemlítjük a következő cikkeket: _Elek_ Artúr: Henry Bataille (Nyugat -1908), _Balázs_ Béla: Henry Bataille (Renaissance 1910). - - -ESTÉK - -HENRY BATAILLE - - Vannak nagy esték és meghalnak a faluk – - Mikor a sok galamb a ducban elaludt, - Meghalnak édesen, meghalnak csendbe, félve, - Akár a tornyokon a fecskék kék zenéje… - S ekkor virrasztóul lángocskák fénye röppen, - Jó nénik fénye int ablakból, kapuból, - Lámpák botorkálnak valahol künn a ködben - S távol egy szürke út álmodva bandukol… - Virágok állanak a régi kertben sorba - S a haldokló falut hallgatják álmodozva, - Mert anyjuk az nekik, ki eltűn, ellobog. - Aztán a fények is mind-mind kialszanak, - Meghalnak a tetők és a fakó falak, - Szelíden, jámborul, mint öregasszonyok. - - -AZ IRGALOM FORRÁSA - -HENRY BATAILLE - - Könnyek pihennek bennünk. És ez oly jó. - Tőlük csitul a titkos, éji bú. - Hozzájuk fut az elhagyott szomorgó. - Barátaink ők s vigaszuk oly olcsó. - Anyánk is mondta: „Sírj, szegény fiú.“ - - Könnyek pihennek bennünk. Ősi rejtély. - Gyerek-szívem te, hányszor fájt nekem, - Hogy pazaroltad s oktalan könnyeztél - És még se szárított ki a tüzes dél. - Egy csepp marad mindig szívünkbe lenn. - - Nem a virág és nem a nyár vigasztal. - A könnyek tudnak vigasztalni, ők. - A pici könnyecskék szívünkbe halkal - Várnak ránk készen, enyhítő malaszttal - S ők is sírnak, hogy el kell menniök. - - - - -PAUL FORT - -Paul Fort 1872 február 1.-én született Reimsben. 1890-ben alapította a -francia „szabad színpad“-ot, – Theâtre d’Art – amely az új drámaírókat, -a szimbolistákat juttatta szóhoz és az új líráért is erősen harcolt. E -színházat 1894-ben vette át Lugné Poe, aki vele együtt Fort hagyományait -is átvette. Meglepő hatást ért el új verseivel, a francia balladákkal, -Ezeket a balladákat szabad versekben írta. Fort megveti a régi formát; a -belső formát keresi és csak aszonánszokkal, tétova rímekkel hangsúlyozza -a ritmust; erősen közeledik a népdalhoz. Zajos szeretettel veszik őt -körül a fiatal franciák. A párisi diáknegyed kávéházaiba jár, még ma is -bohém módra él, mint egy irodalmi forradalmár. 1912-ben a „költők -hercegé“-vé választották. - -Remy de Gourmond így jellemzi: „Paul Fort-t kétségtelenül baráti -szándékkal így határozták meg: a született lángész. Ha ezt irónikusan -mondjuk, kegyetlenek vagyunk hozzá; ha komolyan mondjuk, akkor elmondtuk -a valóság egy részét.“ - -MUNKÁI. Legnevezetesebb verseskönyve: „Ballades“ 1895, 1896 (Balladák). - -IRODALOM. _Szabó_ Dezső: Paul Fort (Nyugat V. évfolyam 15. szám), -_Laczkó_ Géza: Paul Fort (Nyugat 1908), _Lehotai_: Paul Fort (A Hét -1912). - -_Laczkó_ Géza a cikkében versfordítást is közöl. - - -MEGHALT A LÁNY, MEGHALT SZEGÉNY… - -PAUL FORT - - Meghalt a lány, meghalt szegény, a szíve ölte meg talán, - - A földbe temették szegényt, a földbe, egy nap hajnalán. - - A földbe fektették szegényt, csipkéiben aludt a lány, - - A földbe fektették szegényt, koporsóban aludt a lány, - - Vidáman visszajöttek ők az ébredő nap hajnalán. - - Daloltak, énekeltek ők: „Ej-haj szegény, ej-haj a lány.“ - - „Meghalt a lány, szegény-szegény, a szerelemtől halavány.“ - - Aztán a rétre mentek ők, mint máskor, más nap hajnalán. - - - - -STUART MERRILL - -Stuart Merrill 1863 augusztus 1.-én született Hempsteadben, az amerikai -Egyesült-Államokban. Hamarosan Párisba került és itt második anyanyelve -lett a francia nyelv, mindörökre megbűvölte a francia szellem, a francia -költészet. Amerikában jogot tanult, de a tanulmányánál sokkal -fontosabbnak tartotta európai sikerét és francia verseit. 1890-ben -végleg Párisba ment. Sokat küzdött az új irodalomért. Stuart Merrill -szociálista. Amerikában tevékeny részt vett a munkások szervezésében. - -Edmond Pilon ezt írja róla: „Amerikai származású, honfitársa a fönséges -és nagy Poe Edgarnak, aki úgy mert gondolkozni, hogy a költészet a -szépség ritmikus megnyilatkozása, mikor azt írta, hogy a tökéletes élet -feltételeihez éppúgy hozzátartozik a szépség, mint az erény és igazság.“ - -MUNKÁI. Fontosabb verseskönyvei: „Les Gammes“ 1887 (Skálák), Petits -poèmes d’Automme 1895 (Kis őszi költemények), Poèmes 1887–1897. - -Több versét magyarra fordította _Gábor_ Andor. - - -HUSVÉTI DAL - -STUART MERRILL - - Lelkem csupa harang, - Lelkem csupa madárka! - A csermely fényes árka - Csupa csillag alant. - - Lelkem csupa virág, - A lelkem székesegyház! - Dal, ének ébredez, száz, - Vidám gyerek kiált. - - Lelkem csupa öröm, - A lelkem csupa angyal! - Telik a csűr a maggal, - A Sors jár a ködön. - - A lelkem szerelem, - A lelkem csupa Isten! - Ó kösd be a szemem - S vezess te drága kincsem! - - -MAGÁNYOSSÁG - -STUART MERRILL - - Régen halott királyok jártak itt, - S e kőpadon ültünk mi nagytitokba, - Míg jött az est és halkan felnyitotta - Zsoltárkönyvünk, a szívünk lapjait. - - E szirtről nézték, amint gyilkosan - Borzongtak a mezőn a vaskalászok - És a tömeg, a vérzáporba ázott, - Tovahömpölygött, mint vörös folyam. - - De sem a napban égő lobogó, - Sem a dob, a tavaszba dobogó, - Sem az aranykürt, mely rivalva zeng, - - Nem oly édes, mint ez a tompa csend, - Az altató árnyék, a méla szók, - S a mi imánk, a tiszta-tiszta csók! - - - - -JEAN MORÉAS - -Jean Moréas 1856 április 15.-én született Athenben. A vére görög. Ősei -az ottomán hatalom ellen harcoltak. Fiatal korában Németországban tanul, -1872-ben Párisba megy. Itt manifesztumokkal védi a megtámadott -szimbolizmust. Versei az irodalmat lázba hozzák. Charles Morice munkáját -a „legmaibb litteraturá“-nak nevezi. - -Moréasról Anatole France így ír: „Jean Moréas egy az új pléiád hét -csillaga közül. Én őt tartom a szimbolizmus Ronsardjának.“ - -MUNKÁI. Nevezetesebb verseskönyvei: Les Syrtes 1884, Poesies 1886–1896, -Les Stances 1899. - -IRODALOM. _Laczkó_ Géza: Moréas, a lelkes vándor (Nyugat 1910). - -E cikkben találunk egy versfordítást is. - - -AZ ÁLOMTÜNDÉREK - -JEAN MORÉAS - - Hosszú és selymes hajatok alól - Daloltatok, tündérkék, zengve szépen, - Hosszú és selymes hajatok alól, - Álmok bűbájos, titkos erdejében. - - Bűbájos erdőn, titkos réteken - Jólelkű villik jöttek, míg aludtam, - Aranyjogart nyújtottatok nekem, - Nehéz aranyjogart, amíg aludtam. - - Most már tudom, hogy álom és csoda - A szép aranyjogar s a dal az erdőn - És mégis-mégis úgy vágyom oda, - Aludni akarok a titkos erdőn. - - Mit bánom, hogy csak álom és csoda! - - -VESSÉTEK EL A LILIOMOT - -JEAN MORÉAS - - Vessétek el a liliomot, rózsát, - A daltól és zajtól félek én, - Ne keljen fel a napfényes valóság - Búcsúzó vágyam bíboros egén. - - Ó! a leheleted még csupa ámbra, - Ó! ne tekints ily gyötrő vágyba rám, - Mint éji pillangó a lámpa-lángba - Elégek a fáklyáid sugarán. - - Ó! nincs mi csábítson, már nincsen oly csók, - Ó! sose ontsanak lágy illatot - Az ajkaid – ezek a drága korsók – - A szívem alszik, a szívem halott. - - Szívem jávorfa-koporsóba porlad, - Viseli bánatát, e koronát; - Derült nyugalmát a szegény halottnak - Ne bántsd, ne bántsd, menj szeliden tovább. - - -STANZÁK - -JEAN MORÉAS - - Ne mondd: az élet vidám, könnyű ünnep; - Hogy ócska játék, ostoba, fanyar. - Ne mondd: örök bú gyötri a szívünket, - Fitymáló gőgöd cserbehagy hamar. - - Nevess tavasszal, ha az élet indul, - Sírj, mint a szél, mint partokon a hab, - Igyál a mézből és igyál a kínbul, - És mondd: ez mind egy álom árnya csak. - - - - -JOSÉ MARIA DE HEREDIA - -José Maria de Heredia 1842 november 22.-én született a Sierra Madre -hegységben, Kuba szigetén. Apja spanyol, anyja francia, ősei spanyol -conquistadorok. Francia papok nevelték. A havannai egyetemen tanult. -Visszatérve Párisba megismerkedett Leconte de Lisle-lel, a parnassienek -fejével. Lassan írta tündöklő szonettjeit, amelyek 1893-ban jelentek -meg. 1894-ben az akadémia tagjai közé választotta. 1905 október 3.-án -halt meg. - -Heredia a forma feltétlen művésze. Oly rendkívül gonddal dolgozott, mint -egy aranyműves, vagy egy ötvös. Nála minden szó, minden árnyalat súlyos -művészi probléma. Évekig kristályosodott és tökéletesedett ki benne -egy-egy szonett. Ezekben a buja, zsufolt, gazdag versekben az élet -egy-egy momentumát rögzítette meg, az antik élet, a görög, a latin -világ, vagy a középkor egy-egy jelenetét, a költő megjelenítő erejével, -a festő szemével, a szobrász plasztikájával. Azokat a benyomásokat, -amelyeket az élettől kapott és évek során messze szígeteken és -tengereken, könyvtárakban és régi pergamenteken szerzett, összehordta és -beleillesztette a szonett szigorú formájába. Versei örökkévaló nevet -biztosítanak neki. - -Jules Lemaître így ír róla: „Mindegyik szonettje hosszú tanulmányt -feltételez, azt feltételezi, hogy a költő hónapokig élt abban az -országban, abban a korban, azon a sajátos helyen, amelyet a két -négysoros és a két háromsoros szak a szemünk elé idéz. Mindegyik -versében csönd is van és álom. Ilyen szonett magába zárja egy mitosz -minden szépségét, egy kor szellemét, egy civilizáció minden -festőiségét.“ - -MUNKÁI. Les Trophées 1893 (A trófeumok). - -IRODALOM. _Hatvany_ Lajos: J. M. Heredia (Budapesti Szemle 1906 június). - -Szonettjei közül sok le van magyarra fordítva. _Vargha_ Gyula (A XIX. -század francia lírájából, II. kötet és a Budapesti Szemle újabb -számaiban), _Kún_ József (A Hét). - - -A CENTAUROK FUTÁSA - -JOSÉ MARIA DE HEREDIA - - A vértől részegen tovább rohannak, - A hegy felé futnak kétségbeejtőn; - Már csöndbe kertel a halál a lejtőn, - Orrfacsaró bűzét érzik a kannak. - - Hydrát, gyíkot tipornak, dühtől égve, - Víz és bozót, nincs se vége, se hossza, - Az Olympus, a Pélion s az Ossa - Felnyújtja ormát a világos égre. - - Olykor egy centaur a vad csoportbul - El-elmarad, megtorpan, hátrafordul, - Aztán megint ijedt futásnak esnek. - - Mivel a hold teljes fényében ölnyi - Nagyságba látták utánuk ömölni - Irtózatos árnyékát Herkulesnek. - - -A NÉMEAI SZÖRNY - -JOSÉ MARIA DE HEREDIA - - Mióta a Hős tovatűnt az erdőn - A szörny nyomán, nem hallszott semmi más, - Csak egy iszonyú, tompa ordítás. - A nap leáldozott. És néma csend lőn. - - A pásztor, aki Tirynthosba száguld, - Az ugaron tüskön-bokron szalad, - Meglátta a berzenkedő vadat - S szeme fehérje rémesen kitágult. - - Felordított. Bámulta a rút szörnyet. - Torkával a vérző egekre förmedt, - Egy kéz csikarta a sörényt, az orrot; - - A bús vidékre már leszállt az éjjel, - Herkules állt ott állatbőrköténnyel - És az ember a szörnnyel egybeforrott. - - -A STYMPHALIDÁK - -JOSÉ MARIA DE HEREDIA - - Előtte mindenütt sötét madárraj, - A sáros marton újra millió: - Elszállnak – zúgó ribillió – - S a bús tavat beteregetik árnnyal. - - Nehány a homlokát lármázva víjja – - Egykor Omphale csókja öntözé – - De az Ijjas indul a nád közé - S végül elpendül diadalmas íjja. - - A megriadt felhők bús sátorából - Sziszegve hull a szörnyű-szörnyű zápor - S a záporon a villámfény a sáv. - - A nap kidugja nyilas sugarát - A fellegen s a Hős napfényben égve - Vértől csöpögve felkacag az égre. - - -ADONIS ÉBREDÉSE - -JOSÉ MARIA DE HEREDIA - - Hajuk zilált, a mellük csupa vér, - Üvöltve sírnak Byblos barna női, - Az antik isten gyászos szeretői. - A gyászmenet a pusztaságra ér. - - Mert az imádott antik dalia - Hosszú pilláját a Halál lezárta. - Vörös virágok közt és illatárba - Alszik búsan az istenek fia. - - Búg-búg a kórus, zúg és búg virradtig - De szól neki Astarte, a kegyes - S ocsúdik a titokzatos Jegyes. - - Talpára szökken, édes szava hallik! - És óriási rózsa most az ég, - Min Adonis ifjúi vére ég. - - -PLUS ULTRA - -JOSÉ MARIA DE HEREDIA - - Miénk a rozsdás oroszlán hazája, - A mérgek és kigyók otthona, - Az Óceán hulláma, hol a gálya - Aranybarázdát szántva fut tova. - - De a sötét Spitzbergák viharán túl, - Hol minden éjbe, hóba, ködbe vész, - A messze Sark titkos világa tágul, - Hová nem lépett sose tengerész. - - Menjünk! Én széthasítom a jeget, - Bátor szívemnek új cél integet, - Lelkem nem aranyért áhítozik. - - Menjünk! A hólepett sötét fokig, - És a tenger, mit nem lát soha senki - Az én kevély nevem harsogja, zengi. - - -ROSSIHOZ (MIUTÁN DANTÉT SZAVALTA) - -JOSÉ MARIA DE HEREDIA - - Ó Rossi, láttalak hosszú, sötét köpenybe - Kínozni a halvány, szelíd Ophéliát, - Láttam tigrisdühöd, hogy szétdőlt egy világ - S sírtál, szerelmed a zsebkendőbe temetve. - - Láttam Leart, Macbethet s hullattam sűrű könnyűt, - Hogy a holt Juliát csókoltad csendbe, te - Antik Itália fennkölt szerelmese, - De ezen az estén nagyobb voltál és szörnyűbb. - - Ez volt a legnagyobb gyönyör és borzalom, - Hogy a zord terzinák zömök vaskürtjein - Zengett aranyszavad s csengett a büszke rím; - - S úgy láttam – mostan is remeg egész valóm – - Hogy arcát a pokol vöröslő lángja éri - S szavalja verseit, maga Alighieri. - - - - -SULLY PRUDHOMME - -Sully Prudhomme 1839-ben született Párisban. A gimnáziumban kitünően -tanult, a politechnikára készült, rokonai ipari pályára szánták, egy -vasgyárba adták, később azonban a párisi jogi fakultásra iratkozott be -és ügyvédi irodában dolgozott. Rokonai szigorú vallásosságra nevelték, a -katholicizmus misztikuma erős hatással volt reá. Első kötetét 1866-ban -adja ki és már a kezdő verseiben is gyengéd, finom poétának mutatkozik. -Hamarosan felkeresi a parnassieneket, akiknek a szépségről és a -tökéletességről való nézetük nagyon egyezik az ő művészi felfogásával. -Sully Prudhomme azonban emberibb. A parnassienek romantikus színei -helyett az emberrel foglalkozik. 1870-ben a háború és a kudarc megtöri, -második könyve csak 1872-ben jelenik meg. 1881-ben beválasztják az -akadémiába, 1902-ben megnyeri a Nobel-díjat. Sully Prudhomme nem -fűszeres és izgató temperamentum, de költő, lágy kedély, választékos és -nemes művész. - -Szász Zoltán így jellemzi őt: „Méltósággal viselt melankólia: ebben az -allürben megvan a Justice és a Bonheur egész költője. Melankólikus, ez -kétségtelenül tökéletlenséget jelent, mert a szeplőtlen nagyság, a -legkifejlettebb tehetség derűs, vidám, borongásnélküli. Minden -gyötrelem, még a legnemesebb, még a legvégső kérdések -megfejthetetlensége fölött érzett metafizikai bánat is életerőveszteség -lévén, az egyén értékbeli hanyatlását jelenti. Spinoza ezt úgy mondta, -hogy minden bánat egy kapu, mely csekélyebb tökéletességbe vezet. Ez a -melankólikus alaptermészet meg is fosztotta Sully Prudhommet a titáni -erőtől, a kifejezés férfias hatalmasságától s bizonyos lágy, szelíd -jelleget adott neki. Hogy a féktelen szenvedély vagy a túlságosan -nüanszált raffináltság, két manapság különösen kelendő lirikus-erény, -hiányzanak belőle, ez nem fogyatékosság, mert benne meglevő -tulajdonságokhoz viszonyítva alsórendű kvalitások. Nemesség, mélység, -tisztaság, finomság, gyöngédség, világosság: ezek az idealista erények -éltek ebben a mélabús remetében.“ - -MUNKÁI. Fontosabb verseskönyvei: Stances et Poèmes 1865 (Stanzák és -költemények), Les Epreuves 1866–1872 (Megpróbáltatások), Les Solitudes -1869 (Magány), Le Bonheur 1888 (A boldogság). - -IRODALOM. _Szász_ Zoltán: Sully Prudhomme (Nyugat 1908 január 1), -_Ferenczi_ Zoltán: Sully Prudhomme (Budapesti Szemle 1910 július). - -Verseiből fordított _Vargha_ Gyula, _Zempléni_ Árpád, _Kacziány_ Géza, -ifj. _Szász_ Béla, _Reviczky_ Gyula, _Béri_ Gyula, _Szabados_ Ede, -_Váró_ Ferenc (A XIX. század francia lírájából, a Kisfaludy-Társaság -kiadása, II. kötet), _Telekes_ Béla és még igen sokan. - - -AZ ÜRES SZÉK - -SULLY PRUDHOMME - - Ha a kedves örökre elhagy, - Sejtjük, mily nagy a veszteség, - De a síró szó szánkon elfagy, - S a könny nem jő szemünkre még. - - Sem nehéz, fekete vászon, - Sem a _Dies irae_ sora, - Nem tud könnyíteni a gyászon, - Ajkunk lezárja egy csoda. - - Könnyekbe fulladunk meredten, - Ha ránk tekint a sírtorok - És a koporsón tompa csendben - A rög nehéz zajjal kopog. - - De hogyha jönnek csöndes esték, - Keressük a kedves személyt, - Némán mered ránk egy üres szék - S akkor szívünk – mindent megért. - - - - -EDMOND ROSTAND - -Edmond Rostand 1868 április 1.-én született Marseilleben. Párisban -tanult. Huszonkétéves korában jelenik meg első verseskönyve „Les -Musardises“. 1890-ben megházasodik, elveszi Rosemonde Gérard-t, aki -szintén verseket ír. Rostand mint lirikus ötletes, játékos, bravúros. -Később ez a képessége, a verseinek szellemessége teszi népszerűvé -drámáit és világhírűvé a nevét. - -IRODALOM. Rostand-nak majdnem minden munkája le van fordítva: -_Kosztolányi_ Dezső: A két Pierrot, vagy a fehér vacsora, _Telekes_ -Béla: A regényesek, _Benedek_ Marcel: A napkeleti királykisasszony, -_Telekes_ Béla: A szamariai asszony, _Ábrányi_ Emil: Cyrano de Bergerac, -_Ábrányi_ Emil: A sasfiók. Rostand több lírai versét _Ábrányi_ Emil -fordította magyarra. - - -ÓDA A NAPHOZ - -EDMOND ROSTAND - - Te szárítod fel a síró fűszálat, - S a levelet lepkévé bűvölöd. - Ha a halódó szirmok szerte szállnak, - És a pirénei szél végigzörög - Roussillon mandulafái között. - - Imádlak Nap! Tűztenger, fényes álom, - Ki ránk ragyogsz s a mézet érleled, - Lángolsz a szalmakunyhón és virágon, - Egészben élsz és szertefoszlol áldón, - Mint a pazar anyai szeretet. - - Dalollak, ó fogadj el tűzi papnak, - Ki égsz a teknőn, kék szappanhabon - És néha, hogyha lángjaid lohadnak, - Vörösen lobbansz ki egy csendes ablak - Alázatos üvegjén elhalón! - - Te forgatod a sárga napraforgót - S arany-öcsém, a tornyok kakasát, - S ha a hárson titkos tüzed kibontod, - Táncolnak arany árnyak, lenge pontok, - Hogy tétován megáll a kósza láb. - - A mázos korsó sugaradba drága - S az ázott rongy is büszke lobogó, - Kazalokon ég csókod lanyha láza - S kis húga, a kas lángol, mint a láva, - S tüzes sisakja lánggal lobogó. - - Légy áldva a mezőn s elveszve árván - A fű között, a kapucímeren, - A gyík szemén, a hószín hattyú szárnyán, - Ki tájakat pingálsz, mint a szivárvány - S ki szende kézzel festesz csendesen. - - Sötét ikertestvéred, a bús árnyék, - Mely messze nyúlik, hol tüzed fakad, - Regéssé bűvöli, ami csodás, szép, - S ha nincsen ő, minden szürkére válnék, - Mert színes és ragyogó, mint magad. - - Imádlak Nap! Te vetsz a légbe rózsát, - Bokrokba tündért s a víznek tüzet; - Benned felistenül a roskadó ág. - Ó Nap! te élet, ó szent Nap, te jóság, - Koldus lenne a föld te nélküled. - - - - -JULES LEMAÎTRE - -Jules Lemaître Venencyben született 1853 április 27.-én. A nagy kritikus -két verseskönyvvel kezdte irodalmi pályafutását. Les Médaillons (1880) -és Les Orientales (1883). E könyvekben a parnassienek színeire ismerünk, -de sok helyütt megismerszik már a szellemes, újszerű egyéniség, amely -kritikai munkáiban bontakozik ki. Lemaître leghíresebb munkája az, -amelyben kortársainak, az új íróknak arcképét rajzolja meg. (Les -Contemporains, 7 kötet). Ezek a könyvek az impresszionista kritika -remekművei. Sok színdarabot és elbeszélést is írt. - - -A SIRÁLYOK - -JULES LEMAITRE - - Nyugodt, szelíd alkonyban a sirályok, - Az óceán fölött keringenek: - A szürke emlékek, a félve-szállók, - Így játszanak halott szívünk felett. - - Az egyik alszik a viola ködben, - Vagy a tüzes égnek hadat izen, - A másik, mint nyíl, a habokba röppen, - Vagy ringatózik a puha vizen. - - Nincsen madár, mely náluk szabadabban - Küzd a viharral s véle oly rokon, - A fekete, rezes, kék habokon. - - A fészkük ott van a keserű habban, - Szeretik a dagályt, a zord időt: - Az óceán fehér lepkéi ők. - - - - -GUY DE MAUPASSANT - -Guy de Maupassant Miromesnilben született 1830 augusztus 5.-én. Ősei -Lotharingiából származtak. Anyja nevelte. Tizennyolc éves korában a -tengerészeti minisztérium hivatalnoka, később átmegy a közoktatásügyi -minisztériumba. Harmincéves korában kezd írni. Ekkor egymásután ontja a -köteteket, tíz év alatt huszonhét könyvet ír. Igazi hírét regényeinek -köszöni, igazi értéke pedig rövid elbeszéléseiben van. Elsőrangú -megfigyelő. Maupassant középtermetű férfi volt, széles vállú, izmos, -sokat sportolt, csónakázott. Erős szervezetét az élet és munka hamar -megviselte. Férfikora delén elborult az elméje. Őrülési rohamában egy -borotvával el akarta metszeni a gégéjét, kényszerzubbonyban vitték a -párisi tébolydába és ott halt meg 1893 július 6.-án. - -Maupassant egyetlenegy kötet verset adott ki „Des Vers“ (Versek) címen -1880-ban. Ez az első könyve. Realisztikus művészetéből ízelítőt adnak a -versei. Nagyságát nem bennük kell keresnünk. Az az író, akit ma -nagyrabecsülnek, a prózai polgárokat figyeli meg, a kis exisztenciákat, -a XIX. század különceit és betegeit, verseiből csak a palettáját -ismerjük meg, a színeit, amelyeket a regényeibe és az elbeszéléseibe – -sokszor változtatás nélkül, szóról-szóra – átvesz. Később tágul a -látóköre, kifejlődik a humora, de a lírája ugyanaz marad. Néhány ideges -és zaklatott verssorában már látjuk az egész Maupassant-t. - -IRODALOM, _Radó_ Antal: Maupassant (Megjelent a Kabos Ede által -szerkesztett Krónika első számában), _Babits_ Mihály: Maupassant versei -(Nyugat 1909 február 16), _Nádai_ Pál: Maupassant összes versei (A Hét -1909), _Salgó_ Ernő: Guy de Maupassant (Nyugat 1911 augusztus 1). -_Kosztolányi_ Dezső lefordította Maupassant összes verseit (1908 -Jókai-nyomda kiadása). Több versét lefordította _Bródy_ Miksa (Jövendő), -_Szilágyi_ Géza (Holt vizeken), _Zempléni_ Árpád (A XIX. század francia -lírájából. A Kisfaludy-Társaság kiadása, II. kötet). - -[Illustration: GUY DE MAUPASSANT] - - -HAVAS ÉJ - -GUY DE MAUPASSANT - - Meredt, fehér a sík, még zajt se hallani, - Nagy némaság; az élet összedermedt. - Az elhagyott erdőn nehány kivert eb - A zuzmarás fák közt vadul csaholva nyí. - - Pihen a dal, a gyöp kiszáradt mindenütt, - A tél tarol az árva rózsaparton. - A meztelen fák, mint megannyi fantom, - Az égre görbesztik fehér csontváz-kezük. - - Sietve száll a nagy, halotti holdkorong, - Minthogyha fázna a magányos űrben. - A pusztaságra bámul kimerülten, - S hogy látja, mily kopár, búsan tovább bolyong. - - Ránk szórja jéghideg, fagyos sugárnyilát. - Sápadtan és kisértetin világol. - A hó sziporkát hány az éjbe távol, - Oly babonásan ég a szürke holdvilág. - - Ó gyilkos éjszakák, madár-ölő idők! - A fákon a jeges szél zúgva nyargal. - A madarak várnak fagyott inakkal - S a lombos ág alá vágynának szállni ők. - - A pőre gallyakkon ón-kérgű jégeső, - Ott ülnek és gubbasztva, lesve néznek. - Forgó szemekkel várva a sötétet - S a hó fehér, fehér s az éjjel sose jő. - - -COLOMBUS - -GUY DE MAUPASSANT - - Gyerek voltam. Szerettem hőn a harcot; - A lovagokat, súlyos fegyverük, - A zajt, mi távol keleten viharzott, - Hogy a szent sírért küzdtek mindenütt. - - Álmom oroszlánszívű, hős Richárd volt; - Bámultam őt, de akkor legkivált, - Midőn a harcba sok tar főtt levágott - S abból magának nyakláncot csinált. - - Én a hölgyemnek szalagját viseltem, - A harci kardom volt egy kis suhang, - Csatáztam a színes virágok ellen, - S hullott a kelyhök, hogy a bot suhant. - - A puszta ég alatt reá szövődött - Trónomra a természet zöld moha, - És megvetettem a királyi gőgöt, - Főmön zöld ágból volt a korona. - - Boldog tűz égetett. Egyszerre halkan - Jött egy szelíd leányka, nevetett. - S eléje tettem boldog áhitatban - Légváraim, címem s a szívemet. - - Merengve a zöld gesztenyésben ült le. - A mindenség mosolygott kék szemén, - És néztem a kékségbe elmerülve - S álmodva simultam melléje én. - - Mért lettem e kis, szőke leánytól oly bús - Mért tűnt el úgy az álom, az öröm? - Miért borult el komoran Colombus, - Hogy egy világ bukkant ki a ködön? - - -RETTEGÉS - -GUY DE MAUPASSANT - - Mult éjszaka soká olvastam egymagamban. - Éjfélt ütött, egyszerre megriadtam, - Már nem tudom, miért, de féltem iszonyún, - Lihegve hallgattam, hogy az éjféli csöndben - Valami borzalom suhan a bús borún… - Valaki csöndesen megáll mögöttem, - Áll nesztelen, meredten, szótalan - Kacag idegesen, fülsértve, fagylalón; - És mégse hallottam a hangját. Borzalom! - Fölém hajolt már, hogy megfogja a hajam, - Éreztem, a keze lassan felém int - S én nyomba meghalok, ha ez a kéz megérint!… - Egész közel simult némán tapadva hozzám - S én ültem ott lekötve és merőn, - Nem fordíthattam hátra gyenge főm… - Mint madarak, miket szétszórt az orkán - Vijjongva röpdöstek rém-gondolatjaim, - Fagyos verejtéket lopott reám a kín - S hallgattam a kongó, kopár-üres szobán át - Egymásra csattogó fogaim vacogását. - - Egyszerre megreccsent valami a szobámba, - Vad ordítás harsant az éjszakán keresztül, - Minő sosem szakadt még emberi kebelbül. - S a földre vágódtam meredten, holtra válva. - - -NAGYAPÓ - -GUY DE MAUPASSANT - - Holtan feküdt a nagyapám, - Kilencvenéves nagyapó. - Az arca bús volt, halavány, - Akár az ágya, oly fakó. - Nagy, sápadt szeme kinyilott, - Halk hangja hörgött reszketőn, - Mint sóhaj-űzte messzi szók, - Mint bujdosó szél a mezőn. - - Álom ez, vagy emlékezet? - Nap kelt, foszolt a köd-burok, - A fákba tűznedv pezsegett, - Szívembe piros vér futott. - Bús álom, vagy emlék-e ez? - Az élet oly szép s ködbe vesz! - Emlékezem, emlékezem. - Oh, tünt napok, tünt életem! - Az ifjúság! emlékezem. - - Álom ez, vagy emlékezet? - A gyenge hab, a puha, lágy, - A szélre bűvösen rezeg. - Himbálja a szívem a vágy. - Álom ez vagy emlékezet? - Miért e perzselő szelek? - Emlékezem, emlékezem! - Ifjú erő vitt tüzesen! - A szerelem! emlékezem. - - Álom ez, vagy emlékezet? - Zajjal telik meg a szívem, - Habok suhannak reszketeg, - A gondolat fut s elpihen. - Álom ez, vagy emlékezet, - Hogy meg se kezdtem s végezek? - Emlékezem, emlékezem! - Rám várnak ők a mélybe lenn; - A sír! a sír! emlékezem. - - -A VADLUDAK - -GUY DE MAUPASSANT - - Elhallgat a madár is, minden alszik, - Fenn szürke ég, lenn hófehér kihalt sík. - Fekete hollók, sok zord éji folt, - Vájják a hó jegét nagy csőreikkel. - - Egyszerre fönn az égen zaj rikolt, - Lármázva egy vadlud-csapat tűnik fel. - Mind nyúlt nyakakkal megriadva rebben, - Mint a kilőtt nyíl, egyre sebesebben - S szárnyuk nyomán süvölt a levegő. - - A bús zarándokraj merengve szárnyal - Erdőkön, ólmos óceánon által, - Fönn a vezérük olykor tűzbe jő, - S serkentve röptük felzúg, sírva, fájón. - - A karaván szétgombolyul elül, - Mint két szalag s egyszerre szétterül - Szárnyas háromszögük a láthatáron. - - Lenn háziludak csapata zajog. - Lomhán topognak, lábuk összedermed, - Terelgeti egy rongyos, árva gyermek - És lassan ingnak, mint nehéz hajók. - Figyelnek a búcsúzó kósza neszre, - Fejük kinyújták s nézik, egyre nézik - A vadludak iramló szökkenésit - És vágynak ők is szállni messze-messze. - Emelgetik a szárnyukat erőtlen, - Ágaskodnak s a zajt remegve hallják - És összezsibbadt, átfülő erőkben - Sajogva kél az álmodott szabadság, - A lanyha partok messze tájak álma, - A hómezőn riadt vággyal sivítnak - S jajongva, a bús égre kiabálva - Soká felelnek tűnő társaiknak. - - -A HOLDSUGÁR DALA - -GUY DE MAUPASSANT - - Tudod, mi a nevem? – A Holdsugár, - Tudod, honnan jövök? – Az égre nézz fel, - Anyám ragyog, az éj hűs árnyu már, - Fákon, vizen futok lágy szökkenéssel; - Tanyám a hűs fű, a meleg fövény; - Kuszom sötét falon, nyírfák tövén. - Mint kincsre szomjú martalóc a házon, - Nincs melegem sohsem és sohse fázom. - - Pici vagyok, mindenhol ott van - Fényem ragyogva, csendesen - Ülök a néma ablakokban, - A titkokat mind ellesem. - Most itt vagyok, perc mulva ottan; - A vad, a puszta réteken, - A tétovázó szerelem - Követi fényemet nyugodtan. - Aztán, mikor tüzem kilobban, - Lágy bú sajog a szívbe lenn. - - A tücsök és a csalogány - A szilfa s fenyves ágbogán - Dallal köszönti jöttöm. - Aztán kezem a lyukba nyúl, - Hol reszketőn lapul a nyúl; - Mind felkel erre rögtön; - Merész ívekben ugrál - És oly picinyke, pöttön - Nyúlt árnyak lenn az útnál. - - A szirten, a haraszton - A dámvadat riasztom - S a hegy tüzes ünőit, - Mind felvigyáz, tünődik, - Rejt-e veszélyt az alkony, - Nincs-e vadász, ravasz nyom; - S lesi, hogy a hatalmas, - Tüzes szerelmű szarvas - Nem hívja-e panaszlón? - - Ha kél anyám - S a hab dagad - Én hallgatag - Bús-halavány - Tüzet vetek - A part-falon. - A nedveket - Elaltatom; - S ha sugaram - Mélységeken inog - Az úttalan - Fél s azt hiszi gyilok. - De fényiben - Sok elpihen - S kit marnak a kinok, - Tüzén enyhülni fog. - - Tudod mi a nevem? – A Holdsugár. - Ugy-e tudod miért sugárzom itten? - Ha lenn az éjjel hűvös árnyu már, - Örökre elveszhetsz a sanda vízben. - Éjjel veszélyes az erdő s fövény, - Megbotlasz a sötét nyirfák tövén, - Én az ösvényt ragyogva mutatom, - Ezért bolyongok künn az utakon. - - - - -JEAN RICHEPIN - -Jean Richepin Médeában, Algirban született 1844 február 21.-én. Párisban -tanul. A német-francia háborúban részt vesz. Utána kalandos életet él, -Nápolyban és Bordeauxban hajósinas, hordár, matróz, később színész és -csavargó, de közben verseket ír és készül első könyvére. 1876-ban -megjelenik a verseskönyve, amelyben a koldusok életét festi sok színnel -és szívvel. Regényeiben és elbeszéléseiben ugyanaz a forradalmi -vérmérséklet, mint verseiben. Erőteljes, bizarr, megrázó. Nemrégiben -választották be az akadémiába. - -Richepin mint ember is érdekes. Egyidőben levetette frakkját, eldugta -gyémántgombjait és két hétig nomád módra a sivatagban lakott, sátor -alatt. Minden kalandra hajlandó. A vére állítólag turáni. Egyik -verssorozatában, a „Marches touraniennes“-ben olvassuk, hogy atyafiságot -tart velünk, szereti a keletieket és gyűlöli a fehér árjákat, akik -csenevészek, kiéltek, ősi kultúrától betegek. Cigány és egy kicsit -barbár is. A francia nyelvvel sok baja van. Nem elég durva, nem elég -barbár, nem elég zsíros neki. Breton szavakat kever beléje, amelyeket -maguk a franciák se értenek, elmegy a lebujokba és kölcsönkéri a -koldusok argotját, a kucséberek éjszakai nyelvét, ha pedig ez se elég, -ott vannak a tájszótárak, az orvosi könyvek és a saját szóalkotó -leleménye. Richepin-t nem lehet szótár nélkül olvasni. Azzal a céllal -írta első verseit, hogy az olvasó átgondolja, végighaladjon az -okláncolaton, amelyben minden strófa egy-egy láncszem, végül pedig -szükségszerűen eljusson az ő meggyőződéséig s örüljön az életnek, a -hideg észnek és a természetnek. „Az a fanyar bor, amelyet ősi hegyeimben -szüreteltem, nem a paloták tejfölösszájú kölykeinek való. Ehhez gyomor -kell és hatalmas koponya.“ A költészetet tudományosan fogja fel. - -Richepin mégis csodálatos. Ha a tudományoskodása és a pedantériája néha -bántó is, a temperamentuma elragadó. Van benne egy demagóg, de van egy -nagy-nagy költő is. _Danton_ és _Baudelaire_ együtt. Ezek a durva -eszközök egy temperamentum túlságából születtek s egykor szükségesek -voltak, érzést takartak, csak később lett belőlük kérkedés, öncél és -szónoklás. Orientális pompával ragyognak a rímei. Dúsgazdag ritmusainak -van valami harci muzsikája. A tengert szereti. Szereti az erős -effektusokat. Regényalakjai többnyire koldusok, csavargók, tengeri -kalózok. Hallatlan fájdalmakat, ősemberi grimacet mutatnak és görcsben -vergődik ő is, a lirikus. Richepin férfi. Dagályos, de nagyszerű. A -lírája oroszlánhangú. Csupa őserő és lendület. - -MUNKÁI. Nevezetesebb verseskönyvei: La Chanson des Gueux 1876 (Koldusok -éneke), La Mer 1886 (A tenger). - -IRODALOM. _Szász_ Zoltán: Jean Richepin (Nyugat 1908 március 16), _Elek_ -Artúr: A csavargók poétája, Richepin (Nyugat 1911 december 1), -_Kosztolányi_ Dezső: Richepin (A Hét 1911). - -Richepin verseiből többen fordítottak: _Endrődi_ Sándor, _Zempléni_ -Árpád (A XIX. század francia lírájából, a Kisfaludy-Társaság kiadása, -II. kötet), _Bod_, _Makai_ Emil, _Heltai_ Jenő, _Gábor_ Andor. - - -A RAVATAL - -JEAN RICHEPIN - - Az éjben és az altató - Magányban oly bús a hajó. - Fehér a hídnak árnya fönn. - Jobbról-balról a néma árnyba - Lobog-lobog két vaksi lámpa, - A hab zokog, hull-hull a könny. - - Két gyertya közt egy fiatal - Szűz nyugszik itt. Bús ravatal! - Fölötte a vak semmiség. - A templom is üres egészen, - Magamban borzadozva nézem - E hallgatag, bús gyászmisét. - - -KÖD A TENGEREN - -JEAN RICHEPIN - - Tintás ég. Csúf habok. Istentelen ködök! - Hajónkra rátapad a sűrű tenger - És gurguláz és szüntelen vizet nyel. - Fönn a siket légben a jelharang köhög. - - Nyakig ruha vagyok és ponyva, ám azért - Belém süvölt a fagy, arcomba fú már, - Bebugyolálva állok, mint a búvár, - A sisakom turbán és vászon-rongy a vért. - - Minthogyha tollpihét szívnál, nem levegőt. - Ólom-látcső simul meredt szemedre, - Az árbóclámpa a magasba lengve, - Mint távoli csillag pislog az éj előtt. - - Egyszerre valami bús lárma ér utól, - A hangja tépett s elhal félve, halkal. - Zúgj, jelharang. Ki tudja, merre nyargal? - Egy óriás fantom árnyéka megsurol. - - Hahó, hahó fiú! A jelharang köhög. - Egy kószáló hajó siet előre. - Jó éjt, öreg. Te vagy a hajó őre? - Tintás ég. Csúf habok. Istentelen ködök. - - -A TŰZ ÜNNEPE - -JEAN RICHEPIN - - Ez a tűz ünnepe. A mély vizek felett - Az őrjítő forróság nő nyugodtan, - A nap okádja aranyos habokban, - Mint egy dühös Vezúv s mindent-mindent befed. - - Halványkéken cikáz a tompa-sárga ég. - A gőzfürdőszerű víz forró üst már. - Hullámain olvadt, folyós ezüst jár. - Ez a tűz ünnepe. A víz tajtéka ég. - - A tűz birokra kel a bús sötéttel. - Hiába lebben a fekete éjjel, - A hab, a széltől verve, neki támad; - - És mégse tágít a kevély, pogány nap; - Küzd és a víz tüzes párnája lesz már, - És a legyőzött éj is foszforeszkál. - - -TENGERÉSZEK A TEMETŐBEN - -JEAN RICHEPIN - - Ó, boldog az, ki meghal itt - S csalit - Takarja el alant! - Társával a sír mélyiben - Pihen, - S lágyan födi a hant. - - Csöndben hever a sírhelyén, - Szegény, - Tündöklő ég alatt. - Barátja, ha szép az idő, - Kijő, - Bucsúzik hallgatag. - - És a fejfánál ülő - Szülő - Letérdel, könnyet ont; - És csontja a friss könnyütül - üdül, - Bár elfedi e domb, - - Elmondja nékünk itt a fán - A szám, - Agg, ifjú volt-e még? - A szenvedés, a halk-szavú - S a bú, - Említi a nevét. - - De hogy tépázza azt, a kín, - A kin - Győzött a tengerár. - S a mély vizekbe egyedül - Ledül - És nem jut földbe már! - - Ah! szemfedője szallaga - Csak a - Zöld és zavart füvek. - S ragadja testük hallgatag - A hab, - Szemük meredt üreg. - - Ó, boldog az, ki meghal itt - S csalit - Takarja el alant! - Társával a sír mélyiben - Pihen - S lágyan födi a hant. - - -A KÖNNY ANALIZISE - -JEAN RICHEPIN - - Ó könny, miben a bánat szétoszol, - Mintahogy a villámos, kormos égen - Eltűn a felleg az esőbe szépen; - Ó könny, te enyhe, te szelíd mosoly, - - Nyel a szerelmes győztes csók között, - Mint a nap, amely a viharba vissza - Tekint és a szivárvány fényét issza; - Gyémántnedű, szívünket öntözöd. - - Harmat voltál, mely eddig csendbe rezgett; - De Vauquelin, Fourcroy vegyelemzett; - Lombikba főzött, hevített sokat - - És megfejtette végre titkodat: - Egy kis _mészfoszfát, nyák, víz, szóda, só,_ - Gyémántnedű!… Ugy-e kacagtató? - - - - -LECONTE DE LISLE - -Leconte de Lisle Afrikában született (Réunion szigetén) 1818 október -22.-én. Apja katonaorvos volt, aki nagyon szigorúan nevelte. Talán már -ekkor ébredezhetett a fiatal gyermekben a forradalom szelleme. Szülei -kereskedőnek szánták. Ezért hosszabb útra küldik őt, Indiába, a -Szunda-szigetekre. Itt tárult ki előtte az őstenyészet, a tenger -panorámája, amely későbbi verseiben is visszatükröződik. Az új élet nem -ízlett neki, Franciaországba tért, Rennesben jogot és ó-görög irodalmat -tanult. Megjelenteti első verseit. Még vissza-visszatér a szigetére. -1845-ben végleg megtelepszik Párisban. Itt szociálisták társaságába jár, -de keresi az összeköttetést azokkal is, akik a görög nyelvvel és az -ókori történelemmel foglalkoznak. Az 1848-as forradalom elvonja a -könyvektől, üldözik és bebörtönzik. Tapasztalatainak hatása alatt a -kreólok pártjára áll, a gyarmatokon lévő rabszolgák érdekeit védi, -ellentétbe kerül a bátyjával, összevész vele és a bátyja kis évi -segélyét is megvonja tőle. - -Később egészen művészi céljának él. Francia verseiben a görög mitoszt -kelti életre, nyugodt, mindig korrekt ritmusaival egy új költői iskolát -teremt meg, a „parnassien“-ek iskoláját. Érdekes, hogy míg nálunk ebben -a korban a legteljesebb demokratizmus uralkodik a költészeten és a nép -kincseit két kézzel veszik át a műköltők, a párisi poéták Leconte de -Lisle példájára hadat üzennek a garabonciás szenvedélyeknek, görög -istenekről írnak, szeplőtelen formát követelnek és mint művészi -ideálról, a hidegvérűségről és az érzéketlenségről (impassibilité) -prédikálnak. Leconte de Lisle ideáljai a klasszikus görögök: Homérosz, -Aischylos, Szofoklesz. Nézete szerint a világirodalom azóta csak -sülyedt. Az objektív lírát akarta megvalósítani, amely túl van a vér -percnyi hullámzásán és az emberi szenvedélyek harcán. A romantikus -költők őszinteségét és közvetlenségét olcsó kérkedésnek tartotta. Ilyen -elvek mellett a költészete kristályos és tündöklő lett, a forma -túlfejlődött és primitív indulatok elcsenevészedtek benne. A -parnassienek fellépése művészi reakció a romantikusok egyéniség-kultusza -ellen. Érdemük az, hogy a művészetet mindenekfölött becsülik, a formát -megtisztítják a salaktól, új színeket és új árnyalatokat találnak és -hangsúlyozzák minden művész és minden művészet arisztokratikus voltát. -Nagy csomó fiatalember vallotta ezeket az elveket – ma már a legelső -francia írók – akik hetente találkoztak Banville, vagy a mesterük, -Leconte de Lisle lakásán. - -Hírnevét 1870-ben alapította meg. Addig sokat küzdött, görög órákat -adott, szűkösen élt. 1870-ben magának Napoleonnak is feltűnt, aki -havonta 300 frank járadékot utalt ki neki és a szenátus könyvtárnokává -tette. 1886-ban Victor Hugo helyébe az akadémiába választják. 1894-ben -egy barátja birtokán meghal. - -Leconte de Lisle az egész modern költészetre hatással volt. A -művészet-tisztelete imponáló, munkája egész. Az ókor mitoszát, népek -történetét kutatta fel, hogy formát találjon a benne háborgó -szenvedélyek kifejezésére és a görög mondához menekült, hogy a mai ember -pesszimizmusát megszólaltassa. Ragyogó svádája van ahhoz, hogy tagadja -az életet. A színei káprázatosak. Forró fényben lihegő partokat mutat, -alélt virágokkal, langyos, világoskék tengereket, egyiptomi és perzsa -királykisasszonyokat, rózsaszín napsütésben, arany parazol alatt, egy -elomló keleti hölgyet, aki a verendán a narghilét szívja, drágaköveket -és tündöklő állatokat, a trópikus délben, egy karcsú jaguárt, amely -ásít, egy jóllakott és böfögő lajhárt az őserdő rügyező ágain, egy -tigrist, egy párducot a páfrányok közt, egy oroszlánt, egy sast, egy -kengurut, egy elefántot, egy pumát, amely véres bajusszal figyel, mint -egy kecses és gyilkos cica. Sokszor az az impressziónk, hogy -állatkertköltő. De ez a sok szín csak köpenye a pesszimizmusának. A -tagadáshoz, a sötétséghez minden színt összeszedett, a görög, a -skandináv, a gót, a perzsa, az ind mitoszból, az állat- és a -növényvilágból. Középkori temetőkbe vezet, ahol fagyos göröngyök közt -visít a szél, a halottak fekszenek a havas szemfedél alatt, a hold -vigyorog a keresztek fölött. Kívül minden arany, belül minden fekete. A -tigris szája olyan, mint a rózsa, a foga, mint a gyöngy, de belül -gyilkos és csúf fenevad, a tigris is a pesszimizmust hirdeti. -Schopenhauer írta: „csak nézni szép, lenni azonban rettenetes“. Ezt az -ellentétet Leconte de Lisle poézissel fejezte ki, különös és színes -pesszimizmussal. A pesszimizmusa cifra. - -[Illustration: LECONTE DE LISLE] - -Egész életében görög nyelvekkel bíbelődött, régi papíruszokat olvasott -nagyítóüvegen, lefordította az Iliast is és az Odysseát, de a tiszta és -nyugodt görög harmónia nem az övé, tépett és dúlt a lelke, ideges a -víziója, nagyon közel élt a modern kétségek kráteréhez. A feje mint egy -görög istené. Homloka meredek, a vonásai nyugodtak, a koponyája kupolás. -Mégis: modern lélek. - -A görögsége is cifra és ideges. Talán azért értjük ennyire mi, akik ma -élünk. Hiába hitt a poétai elvében, az impassibilitében, mégse -szenvedélytelen és mégse egészen hideg. Vonalukban a görög szobrokat -utánozza, utolérhetetlen bravurral. De a szobrokat – mint szecessziós -szobrász – tarka színekkel mintázza, a homlok márványból van, az áll -jáspisból, a fül krizoprázból, a szem helyén pedig két óriási brilliáns -ragyog. A klasszikus alexandrinusok végén rímek – gazdag és különös és -keresett rímek – csilingelnek. Tarka és barokk művész. Csak a pátosza -ókori. A tüdeje nagy és elfáradhatatlan, ércből való, mint egy homéroszi -harci harsona. - -MUNKÁI. Poèmes antiques 1852 (Antik költemények), Poèmes barbares 1862 -(Barbár költemények), Poèmes tragiques 1886 (Tragikus költemények), -Derniers Poèmes 1895 (Utolsó költemények). - -IRODALOM. _Lehotai_: Leconte de Lisle (Magyar Szemle 1908), _Halasi_ -Andor: Leconte de Lisle (Élet 1913), _Bálint_ Lajos: Leconte de Lisle -(Magyar Hírlap 1913 január 14), _Kosztolányi_ Dezső: Leconte de Lisle (A -Hét 1913). - -Leconte de Lisle verseiből sokan fordítottak: _Radó_ Antal (Idegen -költők albuma), _Vargha_ Gyula, _Zempléni_ Árpád, _Fiók_ Károly, -_Hegedűs_ István, _Szabados_ Ede (A XIX. század francia lírájából, a -Kisfaludy-Társaság kiadása, II. kötet), _Gábor_ Andor, _Juhász_ Gyula, -_Halasi_ Andor. Az „Erinniszek“ című versesdrámáját 1913-ban _Ivánfi_ -Jenő fordításában mutatta be a Nemzeti Színház. - - -HOMÉRI HARC - -LECONTE DE LISLE - - Mint a legyek a rothadó ökörre - Szállnak nyüzsögve, forrva a napon, - Kócoshajú csapat rohan vakon, - Vad lárma közben, harckéjtől hörögve. - - Most összecsapnak, vak zavart idézve - S rekedt sóhaj, nyögés hallatszik ott, - Itt egy szekér fut, ott bitang csikók, - Csillámlik a pajzsoknak kancsal érce. - - Vonítva száll a síkon a vicsorgó - Kigyóhajú csatár, a szörnyű Gorgo - S párázik a nedves gyöpön a vérköd. - - Arany szobáján Zeüsz dühöng mogorván - Leugranak az istenek s e tornán - Kétségbeesett, vad harcot vívnak értök. - - -SARKVIDÉK - -LECONTE DE LISLE - - Halott világ, tajték köröskörül, - Fölötte rézfény, örvényszáj alatta, - Forrongó bércek szürke kör-csapatja, - Min a magasba bús, fanyar köd ül. - - Tömbök közé gyűrt ég, rideg pokol, - A vak-sötétbe sok bús síri hang van, - Éles sikoly, kacaj sír fájva, halkan, - A szél vaskürtjét fújva bujdokol. - - Hullám-mosott hegyormon ősi gyászba, - A régi ködnek istenei fázva, - Megfagyva alszanak hideg odúkban. - - Jön a hótól fehérült szörnyű medve - Nehézkóros nyakával integetve - És nyálaz a kéjtől elittasultan. - - -AZ ÉG LÁMPÁJA - -LECONTE DE LISLE - - A csillagok aranyláncán lecsüngve - Az Ég Lámpája ringatózva lóg - Az óceánra, a fekete űrbe - És béke leng, oly puha, mint a csók, - Komoly vizek zsolozsmáznak körülte, - Az Ég Lámpája ringatózva lóg - A csillagok aranyláncán lecsüngve. - - Fénnyel füröszti e nagy végtelent ő - Gyöngyöt dobál a tájra hallgatag, - Ezüst ruhába van az árnyas erdő, - A fészkek a pálmákon alszanak, - Mert jő az álom, a csendet jelentő, - Gyöngyöt dobál a tájra hallgatag, - Fénnyel füröszti a nagy végtelent ő. - - Ó Hold, a semmiben, a mélyben, éjben - A bús halottak napja vagy talán, - Te vagy a fényes és szelíd fehér menny? - Ragyogj, ragyogj a sírok kőfalán, - Terítsd széjjel az álmok köpenyét lenn, - A bús halottak napja vagy talán - Ó Hold, a semmiben, a mélyben, éjben? - - Ott béke van örökre, mindörökre - Éj! Csönd! Mért szállanak a sóhajok? - Mért nem borulsz a fájó gyönyörökre, - A sebre, amely lázasan sajog? - A szenvedőre, aki sír hörögve? - Éj! Csönd! Mért szállanak a sóhajok? - Ott béke van örökre, mindörökre. - - A csillagok aranyláncán lecsüngve - Az Ég Lámpája ringatózva lóg - Az óceánra, a fekete űrbe - És béke leng, oly puha, mint a csók. - Komoly vizek zsolozsmáznak körülte, - Az Ég Lámpája ringatózva lóg - A csillagok aranyláncán lecsüngve. - - -HJALMAR SZÍVE - -LECONTE DE LISLE - - Világos éj, jeges szél… Vércsatakban - A héroszok sír nélkül alszanak. - Üvegszemük meredt, kezükbe kard van, - Fejük felett sötét holló-csapat. - - Búsan világol a hold jégkorongja - Feláll Hjalmar a holtak között, - Kezét a csonka markolatra nyomja, - S párás sebajka csendbe gőzölög. - - – Kiben van itt még egy kevés lehellet, - Hej, hol van a sok víg, erős legény? - Reggel vidám dalt zúgtak még a mellek, - Mint a rigók a bokrok sürején. - - Mind néma. Sisakom tört, roncs a fegyver, - Lazult, kopott az elnyűtt, ócska bárd. - Vérzik szemem. Zajt hallok, rémesen ver - Tengerzúgása s érzem a halált. - - Jőjj drága Holló, emberhús falója! - Tépd fel szívem, itasd vascsőrödet, - Testünk a romlás holnapig megója, - Szívem Ilmer lányának vidd, öreg - - Most Upsalába sör foly, éji Holló, - Korsó kocog, dalol a jóbarát, - Villámsebesen szállj, te puszta-bolygó, - Vedd a szívem s keresd a bús arát. - - Ott fenn ül a varju-csapott toronyban, - Éj-fürtje lóg, bús arca hófehér. - Ezüst függője szikrás fénybe lobban, - S szemfénye csillagtűzzel is felér. - - Menj bús követ a halvány lány lakába, - Vidd el szívem s jelentsd a viadalt. - Mutasd meg azt, hogy még holtan se gyáva - S reád mosolyg Ilmer leánya majd! - - Én meghalok már. Vérzem száz sebembül, - Időm lejárt. Hull a rőtszínű csöpp. - Testem vidáman majd a napba lendül - S a fényes Istenek közé ülök. - - -ANAKREON-UTÁNZATOK - -LECONTE DE LISLE - - -A KANCA - - Ó ifjú kanca, te tüzes szemű, - A merre futsz, ledől a gyenge fű, - Szádon havas ezüst-tajték szalad, - Csorgó verejték mossa oldalad. - Trák pusztaságnak virgonc gyermeke, - Nyerítesz a parton, élettel tele, - Bontott sörénnyel szállsz s le nem bukol, - Még a sebes dámvad sem ér utol. - De térded nemsokára meglazul, - S hiába küzdesz, birkózol vadul, - A földre rogysz s nem sért a hódolat – - Zabládba mar majd hófehér fogad - - -A KUPA - - Vedd ez ezüst tömböcskét, fürge ötvös, - De ebből harci szobrot mégse tördöss, - Inkább hasas és öblös serleget, - Hol a tüzes bor lázasan pezseg. - S falára a Pleádokat ne vésd: - Legyen rajt a vidám menád-tömeg, - Metszd rája az aranyló fürtöket, - A gömbölyű hordót, a víg szedést, - Hol a szedők a pénzelő lakosnak, - Bíbor lábakkal fürtöket taposnak, - Hogy rajzaiddal Évoét elénk hozd - S lássuk víg Aphroditét, édes Éroszt, - S égjünk a sok tüzes szívű szüzér, - Kiket díszít a verbénás füzér. - - -A MÉH - - A zöld hegyen Érosz, kérkedve fenn, - Meglopta a köpűt egy reggelen; - De rajta kapta őt egy méhike. - Hozzá repült s megszúrta sebtibe. - Könnyekbe fulva állt a balga isten, - Ujjára fújt, hogy nagy baján segítsen. - S feledve íjját, rőten a haragtól, - Cyprishez átszállott sietve akkor: - – Anyám, sebet kaptam egy kis kígyótul - Megmart fulánkja… szólt s esengve sírt is. - Mosolyosan szólt a szavára Cypris: - – Te oly sebet szúrsz majd, – mely sohse gyógyul… - - -BOZÓT - -LECONTE DE LISLE - - A száradó füvön, ahol a bódító - Vad nap felé tekint a vérvörös kigyó, - A szörnyű fenevad már bóbiskolni kezd, - Hatalmas gyomra lóg és karmokat mereszt. - Szájából perzselő lehellet láza száll; - Rózsálló nyelve lóg, nyelvén ezüst a nyál; - Szügyén, mely lángoló, mint egy rakott kohó - Rángó jóllét böfög s pofája oly mohó. - Körötte tompa csönd, nehéz, vihar-teli. - A sunnyogó párduc gerincét íveli; - Az óriáskígyó lapos és pikkelyes - Fejével a fügék közt valamit keres; - Tündöklik, zizzen a fényes kőrisbogár, - A csíkos tigris úr fejénél szálldogál, - Kit lángoló verő, iszonyú láng füröszt, - S kék ég alatt pihen, az összesült fű közt. - - De már az árny terül a mély erdők felül. - A tigris áthevült forrongó vére hül; - Szél libben a füvön; zizeg a gyenge nesz; - Ocsudik, széttekint, mordul fület hegyez. - A puszta néma még. A tükrös csermelyen, - Hol a lótusz virul merengve csendesen. - Nem látni dámvadat, remegve habozót. - Gazellák léptitől se reszket a bozót. - Az éhség marja fel mozgó sovány hasát; - És összekuporul, halálos némaság; - Nyújtózik, vánszorog, kapálja a talajt, - Ösvényt szagol, amely kivisz a síkra majd, - Ásít és talpra áll, untatja a magány, - És gyászosan vonít a csúnya éjszakán. - - -AZ OROSZLÁN HALÁLA - -LECONTE DE LISLE - - Öreg vadász volt, künn élt a vadonba, - Sötét ökörvér volt az itala. - Bámulta a síkot, tengert borongva, - S bőgött a pusztán búsan, egymaga. - - Majd kárhozottan sinylődött a hitvány - Fogságba, nézte bamba csőcselék. - Dobogva járkált a nagy vaskalitkán - S a rácsba zúzta óriás fejét. - - Hogy nincs menekvés már: belátta végre. - S akkor otthagyta vizét, husát; - Megölte az éhség s a szomjuság. - - Ó szív, te forradalmas görcsbe sinylő, - Ki sírva vergődsz a föld ketrecébe, - Vajjon miért nem mersz úgy tenni, mint ő? - - -A JAGUÁR - -LECONTE DE LISLE - - A barna lejtőkön arany sugár ég, - Fényes habokba mosdik a vidék; - De a síkokra ráborul az árnyék, - Borzongva jő a hűvös, esti lég. - - A gizgazos, zsombékos, csúnya posvány, - A meztelen szirt, a fa, a homok, - Indul-mozog és a magányból ocsmány - Sóhajjal az új felé zokog. - - A nagy folyó sötéten bugyborékol, - A hold meszes párákon át kigyúl, - Fel-felcsillan egy kajmán háta néhol - A hold kemény-hűs sugaraitul. - - Az egyik éhesen kúszik az árra, - Csattog kovácsolt állkapcsaival; - A másik kérges vas-torkát kitárja, - Hogy fújja át az éles szélvihar. - - A jaguár a mahagoni-lombban - Vár hunyt szemekkel, lesve, komolyan, - De szimatolni kezd az orra nyomban, - Friss hússzagot sodor a szélroham. - - Izmos farán ül, űzi vad kívánság, - Foggal-karommal pedzi a tusát, - Vérszomjasan tépázza a fa háncsát, - Rózsás nyelvével nyalja bajuszát. - - Majd körbe szökken izmos, könnyű farka, - A fához vágja a sóvár lesen; - Lapos fejét kemény talpára hajtja - S alvást mímelve horkol édesen. - - Egyszerre csend lesz, fekszik, mint a szikla, - A gallyak közt, aléltan és sután, - Most egy kövér ökör siet a síkra - És gőz lövell ki tágult orlyukán. - - Hármat se lép. Már megkövül egészen: - Ott a facsúcs zöld rejtekébe fenn, - Agát-arany, két óriási vér-szem - Mered reá szikrázva, nesztelen. - - Bután inog már roggyant-béna lábán, - Felbőg, hogy mégse hagyja el magát; - A jaguár lejő prédája láttán, - Megkapja biztosan puha nyakát. - - Az ökör enged, villás szarva port hány, - Legyőzte a vad szörnyű ereje. - A jaguár szorítja őt mogorván, - S őrült iramban vágtat el vele. - - Köröskörül ijesztő puszta ásít, - Holdfényben úszó nagy szikláival, - Az ökör vérzik, kéjeleg a másik, - Megrészegíti a friss vérital. - - Fekete éjbe tűnnek mind a ketten, - A horizon tág, széles és süket; - Zajuk a csöndbe sikkad el rekedten, - Éjjel födi bús küzködésüket. - - -A JAGUÁR ÁLMA - -LECONTE DE LISLE - - A mahagóni fák alatt virágdagály, - S a rekkenő légben, hol dongók raja száll, - Az összefont sűrűn, egy óriás galyon, - Hintáz a lármázó és cifra papagály, - A sárgahátú pók s a fürge vadmajom. - A ló- s ökör-ölő jaguár idejön, - Megáll a vén fák közt, a mohlepett közön, - Fáradtan és búsan, szemébe holt közöny. - Farát megdörzsöli egy fába reszketeg, - Elpetyhüdött ínye friss, hűs vízért eped - S kitör a száján egy halk-tompa böffenet. - A zajra futni kezd ijedten az arany gyík, - És útja a gyepen cik-cakosan aranylik. - Majd a sötét sűrűn, hová nem hat sugár, - A sziklán elnyúlik az álmos jaguár, - Nyaldossa a lábán az éles karmokat, - Álmos aranyszeme káprázva pillogat, - S amíg rest ereje vad kéje száll reája, - Csóválja farkát és borzolja oldalát, - Prédáról álmodik, körötte pusztaság - És vére szomjazván a karmait bevájja - Egy vadkan bika puha-meleg húsába. - - -A NAP HALÁLA - -LECONTE DE LISLE - - Tengerként zúg a szél, az őszi szózat, - A panasza oly ünnepi, komor, - Lombot cibál, búcsúzva bújdokol - S a fát pirosra festi véred, Ó Nap! - - Levélcsomón kavarganak a vészek; - Álmot kínálva lassan jő az est, - Az árnyba mindent bíborosra fest - S görcsös, kopasz galyon libeg a fészek. - - Hunyj, hunyj kevély Nap, fáklyafény pihenj te! - Fényes szőnyegre csorran ki a véred - Mint összetört, véres szívünk szerelme. - - Halj meg – te felkelsz! Jó reményre fekszel, - De visszatér-e a hang, láng s az élet - Ha majd szegény szívünk megpattan egyszer? - - -CSILLAGHULLÁS - -LECONTE DE LISLE - - Omoljatok ti gyöngyök, - Bús csillagok a habba már. - Úgy lángol a vörös köd, - Úgy tündököl a láthatár; - Szikrázik a rózsás Kelet, - Kacagnak a betyár szelek, - A hullámon tűzszikra jár. - Omoljatok ti gyöngyök, - Bús csillagok a habba már. - - Zuhanjatok csak szerte - A titkos óceánba ti. - Nap tűz le a hegyekre, - Lángolnak izzó ormai. - Sikoly, kacaj, dal kél ezer, - A harmatos fa szíve ver, - A légbe zúgást hallani. - Zuhanjatok csak szerte - A titkos óceánba ti. - - Repüljetek suhanva - Ó messze földek, édenünk! - A hajnal érces ajka - Nevet s kigyújtja a szemünk. - Testén ragyog a lángruha, - A víz smaragd, a víz puha - S arany tüzet mutat nekünk. - Repüljetek suhanva, - Ó messze földek, édenünk! - - Siessetek Nyugatra, - A néma éjbe, csillagok! - A sürű, zöld utakra, - Hol a nap tűzszeme ragyog; - A tavakon a szarvas, őz - Vizet zavar, vigan időz - S a lárma már megint nagyobb. - Siessetek Nyugatra, - A néma éjbe, csillagok. - - Ki hullik, az mind boldog, - Feledtető sok lámpaláng! - Ki mint ti, bús koboldok, - Forog kihűlt csillag gyanánt. - Oly édesjó a béke lenn, - Aludni csöndbe, nesztelen, - Hol nem les orvul senki ránk. - Ó adj örök békét nekem - Feledtető sok lámpaláng! - - -SOLVET SECLUM - -LECONTE DE LISLE - - Elhallgat egyszer e fonák zsivaj! - - A szélbe reszkető sikoly kihal, - Elnémul a haláljaj, a boszú-szó, - Mit égre zúg most az örvényben úszó, - A lárma, sírás, vád, sóhaj, keserv, bűn, - A test s a szellem egycsapásra megszűn! - S elhallgat a király, a csőcselék, - Nem zúg rekedten a börtön feléd, - Hallgatnak az erdők s a tengerek, - Mind, aki e pokolba hentereg, - Oszol-tűnik, mi itten ölt meg égett, - Elmúl a sárba túró földi féreg - S az űrbe bolygó, kóbor éji lob! - - Egy gondolat s minden hallgatni fog. - - És ez nem akkor lesz, ha majd az ember - Egy másik édent és új életet nyer, - Se, hogyha rózsás fűbe kéjbe fúl, - Se, hogyha sírban alszik végre, túl; - De, hogyha e meddő Golyó kizökken - Unott futásából kaján örömben, - Vakon, bután rohan végsőt hörögve - S észtvesztve táncol a szabad körökbe, - Megostromolja az eget vadul, - Vén kérge róla megropogva hull, - Felmennydörög sós óceánjaival - S kialszik a víztől a lángvihar - És a világszülő sáromladékon - Az űrben új lét kel s vesz a mulékony. - - -REQUIES - -LECONTE DE LISLE - - Távol azoktól, akiket szerettem, - A szép napoktól halkan távozom. - A meseország ott ragyog megettem. - Megállok még a sziklacsúcsokon - Az égen, az alkony alvó egén, - Repül reményem, a végső remény. - - Boldogtalan! törődj be végzetedbe; - Az ifjúság többé el nem bűvöl, - Hiába az emlék, így végezed be, - Az égre nézz s ne félj a könnyütől, - Hulljon le a sok igéretlevél, - Szerelmed, álmod, mit nem ízlelél. - - Mit sem ad az idő, bármit igérget, - Nem zöldül a rom, a hamu soha. - Holt hamvaid add át a kósza szélnek, - Aludj, a sír oly édes nyoszolya. - Az éjszakába lelj új gyógyszeret - És lásd be, hogy már senkisem szeret. - - Az életünk ilyen, el kell viselni, - Az őrült lázad és a gyenge sír; - A bölcs nevet és terhe néki semmi. - Szállj hát a mélybe, hív az enyhe sír. - Ott lenn a zaj, a háború pihen, - Boldogtalan, aludj hűs mélyiben! - - -AZ UTOLSÓ EMLÉK - -LECONTE DE LISLE - - Meghaltam. – És szemem még sincs lezárva, - Csak járok az örvényes éjszakán, - Oly csöndesen, mint lassú népek árja. - - Búsan lehell a sír fuvalma rám, - Bolygok bitangul, évek óta, resten, - És társam az Ür, az Éj, a Magány. - - Napom lejárt. Nem érzem a sebet sem, - Az élet ez, vagy a halotti párna? - Nap! Álom! – Semmi. Menj, menj kósza testem. - - Zuhanj! Szemembe tátong az űr árnya, - Az elmúlás nyugalmas éje elnyel, - Meghaltam. És a semmiség zilál ma. - - Hát e kísértet, e hang és e sebhely? - Rég kaptam, a tusakodó életen. - Ó éj! Borulj le, éj! – És csöndbe fedj el: - - Szívem megették. Ó emlékezem. - - - - -ERNEST RAYNAUD - -Ernest Raynaud 1864 február 22.-én született Párisban. A francia -fővárost sohasem hagyta el. Verlaine fedezte fel. Eleinte a parnassienek -közé tartozott, később többedmagával megteremtette a „román“ iskolát, -amely a latin múzsa védelmére alakult, erősen hangsúlyozza -különválóságát és védekezik minden idegen – barbár – szellemi befolyás -ellen. - -MUNKÁI. Nevezetesebb verseskönyvei: L’Oeuvre du Sang 1890–1891 (A vér -munkája), La Tour d’Ivoire 1899 (Az elefántcsonttorony), La Couronne des -Jours 1905 (A napok koronája). - - -TANYAI REGGEL - -ERNEST RAYNAUD - - Gyorsan kitárom az ablakredőket, - S a zümmögő és cifra nyári kert - Szobámba lépett, minden nevető lett, - A fény kicsattant, a virág kikelt. - - Poros fűszál szikrázik égi könnytül, - Felhőtlenül villámlik az azúr; - A dombok alján vattapuha köd gyűl, - A búza sárgul mozdulatlanul. - - A béreslány, végében a fasornak, - Facipőben csoszog, kutat csikorgat, - A szérű zúg, csipeg a csirkeól. - - A szorgalmas ásó pengéje szól, - Víz foly, fa rezzen, rebben a madárka - És a mezőszag becsap a szobámba. - - - - -HENRY CAZALIS - -Henry Cazalis 1840 március 9.-én született Corneilles-en-Parisisban. -Jogot és orvostudományt tanult. Erősen tanulmányozta a keleti -költészetet, a buddhizmust és Schopenhauer-t. Első verseskönyve Jean -Castelli álnév alatt jelenik meg 1865-ben. Sok vallásos és filozófiai -verset írt. Jean Lahor álnév alatt is ír. - -MUNKÁI. Nevezetesebb kötetei: Chant populaire d’Italie 1865 (Olasz -népdalok), Melancholia 1860. - -IRODALOM. Verset fordított tőle _Zempléni_ Árpád (A XIX. század francia -lírájából, a Kisfaludy-Társaság kiadása, II. kötet). - - -A CIGÁNY A HOLDBAN - -HENRY CAZALIS - - Egy régi cigány mese járja: - Mikor a hold az égre tűn, - A hold öreg, cingár cigánya - Nótázni kezd a hegedűn. - - A nóta lágy, puha fuvalma - A csöndön át alig rezeg, - S az éjszakán senkise hallja, - Csak a csöndes szerelmesek. - - Jöjj drága, ez a bűvös óra: - A fán ezüstös szemfedél, - Figyelj, figyelj a zeneszóra, - A holdban a cigány zenél. - - - - -LAURENT TAILHADE - -Laurent Tailhade 1854 április 16.-án született. Harminc éves korában -jelennek meg első versei, amelyeket Banville nagyon melegen fogad. Mint -szatirikus költő erős hatást gyakorol a korára. Egy anarchista bombája -1894-ben megsebesíti, Barrés gúnyolódó írása miatt párbajra hívja ki, -Tailhade a párbajban megsebesül, jobb kezére megbénul és később a jobb -szemét is el kell távolítani. E sok csapás ellenére is szorgalmasan -dolgozik: hisz a céljában, igazi verekedő és igazi költő. - -MUNKÁI. Le Jardin des Rêves 1886 (Az álmok kertje). Un Dizain de sonnets -1881, Vitraux 1892. - - -HOLDAS TÁJ - -LAURENT TAILHADE - - Kihúnyt a végső tűz a ködbe reszketőn. - Nincs láng az ablakon, nincs füst a háztetőn. - Egyhangúan brekekéz a békák bús dala. - Csipkés ruhájában pihen az éjszaka. - Csillag se gyulladott a néma fák felett. - Lábujjhegyen járnak halk illatos szelek - A réten, az alvó, arany kalászokon. - Mostan föltündököl távolban egy orom - S ezüstös pettyektől tarkáll a barna föld. - - A néma hold evez lassan suhanva fönt. - - - - -JACQUES MADELEINE - -Jacques Madeleine Párisban született 1859 május 16.-án. Catulle Mendès -ezt írta róla: „Jacques Madeleine még fiatal pedánsul, kitartóan -dolgozik, nem hervadó, virágos munkáján, oly szorgalmasan, mint az -április a rózsabimbón“. - -MUNKÁI. La Richesse de la Muse 1882 (A muzsa gazdagsága), Livret de vers -anciens 1884 (Régi versek könyve), Le Sourire de Hellas 1899 (Hellasz -mosolya). - -IRODALOM. Több versét magyarra fordította: _Balla_ Ignác (Jövendő), -_Zempléni_ Árpád (A XIX. század francia lírájából, a Kisfaludy-Társaság -kiadása, II. kötet). - - -OTT FENN - -JACQUES MADELEINE - - Ott lenn a tengeren - A hold felébred - És eltűn messze lenn, - Mint egy kísértet. - - A hold felébred, - Eltűn a hold… - - Nézd, arra bolyg! - Viszi az álmom, - Holt-haloványon - Eltűn a hold… - - A hold felébred, - Eltűn a hold… - - Rövid az élet, - Fut tűnve minden - S az éjben, vízben - Ér néma véget… - - A hold felébred, - Eltűn a hold… - - - - -VICTOR MARGUERITE - -Victor Marguerite, a híres regényíró testvére, Mallarmé unokaöccse -tizenhét éves korában tűnt fel verseivel. Ma a francia írók -egyesületének elnöke. - -MUNKÁI. Brins de lilas 1883 (Orgonagalyak), Le Chanson de la mer (A -tenger éneke), Au Fil de l’heure. - - -SZIESZTA - -VICTOR MARGUERITE - - Künn sárga nyári nap remeg, - Ez az ernyedt szieszta-óra. - Lomhán dőlünk le nyugovóra, - Álmunk halálos dermedet. - - Az elfáradt arab kidől. - Gyékényre húzza le a restség. - Elnyújtja némán lomha testét - És álmodik. Ugyan miről? - - Nincs semmi. A szív kedvtelen, - A béna akarat se tervel. - Az ember egy kevés jeget nyel - S aztán aludna szüntelen. - - Néhány légy álmosan cikáz, - Megállnak, újra visszatérnek. - Szegény, buta, picinyke férgek! - Néhány légy álmosan cikáz… - - - - - - -JAPÁN - - - - -TECSUJIRO INOUYE - -Tecsujiro Inouye születésére nézve japán, de verseit kínai nyelven írta. - -IRODALOM. A japán költészetről sok cikk jelent meg magyarul és több -japán versfordítás is (Magyar Szemle 1906 március 15). Japán verseket -magyarra ültetett át: _Heltai_ Jenő (Jövendő 1909 február 21), _Zsoldos_ -Benő (Jövendő 1909 augusztus 21), _Márkus_ László. - - -ÉJI ÚT - -TECSUJIRO INOUYE - - A felhőn a hold sugara kél, - Hosszú jajjal sír-zihál a szél. - - Nád, fenyő zúg, bús szellemzene, - Most valaki mintha intene. - - Az útszélen dúlt templom-romok, - Egy erdő, egy híd s homok, homok. - - Régen elmúlt éjfél, valahol - Felhuhog az erdőn a bagoly. - - -MAGÁNYOS ÉJSZAKA - -TECSUJIRO INOUYE - - Künn az utcán fúj az ősz szele, - Itt gubbasztok, mint egy remete. - - Lelkem régi könyvekkel mulat, - Nézek fönn egy árva vadludat. - - Hold sugárzik a hegyek fölött, - Füstölögnek a nehéz ködök. - - Fagy, magány! És zsibbadó homály, - A gyér fénybe csak egy zsámoly áll. - - - - - - -KÍNA - - - - -MA-HUANG-CSUNG - -Ma-Huang-Csung 1861-ben született. - -IRODALOM. Kínai verseket fordított _Telekes_ Béla (Jövendő), _Bálint_ -Lajos (A Hét). Ujabban _Kaffka_ Margit több kínai verset fordított -magyarra (Világ. Vasárnapi Ujság 1913). - - -AZ ÁRVA SZERETŐ - -MA-HUANG-CSUNG - - Egy éjjel körtefa virágból - Tettem koszorút ablakába, - Egy holdas, édes éjszakán. - - Nagy-nagy szerelmemet daloltam, - Cin-cin, pengettem citerámat, - A drága ablaka alatt. - - Másnapra kacagott a kedves, - Piros szegfű tüzelt a mellén, - Mi a szomszéd kertjébe nőtt. - - Én elfutottam a szobámba, - És sírtam-ríttam, egyre ríttam, - Hogy oly kevély, kemény-szívű. - - Azóta gyűlölöm a szegfűt, - Azóta éjszaka se alszom – - Széttörtem árva citerám. - - - - -CSAN-JO-LU - -Csan-Jo-Lu a tizenkilencedik században élt. - - -ASSZONY A TÜKÖR ELŐTT - -CSAN-JO-LU - - Bontott, nehéz hajakkal a tükör - Előtt pihen s hosszan reámered - A teleholdra. Ott a függönyön - Szivárog a fény, játszik a szobán, - Mint jáspisgyöngyök miriádjai. - S az apró nő? Hullámzatos haját - Se fésüli. Széthúzza függönyét: - Fehér-fehér-fehér a rónatáj, - A hold ezüst kantája öntözi, - S olyan-olyan, mint teste tavasza - A csöndes-édes éjen, a szobán… - - - - - - -LENGYELORSZÁG - - - - -KAZIMIERZ TETMAJER - -Kazimierz Tetmajer 1863-ban született. - - -SZÍVEM - -KAZIMIERZ TETMAJER - - Szívem, szívem, te szomorú, szegény, - A fényes éjbe keresel vigaszt. - Van-e egy szív, mely álmodik, viraszt - S érted kiált magánya éjjelén? - - De hang se kél… Egy fenyves küzd a széllel, - Az éjbe nyomva büszke homlokát. - Hiába is vársz – szótalan az éjjel… - Ne szólj szívem, tűrj-tűrj és sírj tovább. - - - - -ZENON PRZESMYCKY - -Zenon Przesmycky 1861-ben született. - - -FELLEGEK - -ZENON PRZESMYCKY - - Ó fellegek s ti csendes, esti árnyak! - Kopár utcákon szél és por forog, - Az éjbe halk lámpásszemek vigyáznak, - A szűk út ásít, mint barlangtorok. - - Búsan bolyongsz s a gondok sírva kélnek, - Rémalakok kísérik jöttödet, - Olyan vagy, mint egy átkos, kósza lélek, - Kitől remegve szalad a tömeg. - - Az alkonyat lelkedre ráesőzik, - Befátyolozza zöldelő mezőit - S a kripta néma csendje rálehel. - - Az álmod elszállt, mint tűnő lepel, - Csak ténferegsz most s fáradt fejjel intesz - És csüggeteg kérded: „Mi végre mindez?“ - - - - - - -NÉMETORSZÁG - - - - -CONRAD FERDINAND MEYER - -Conrad Ferdinand Meyer 1825 október 12.-én született Zürichben. Apja -történetíró. Meyer jogot tanult, de magánúton szenvedélyesen -foglalkozott történelmi stúdiumokkal. 1857 és 1858-ban Párisban és -Rómában élt. Olyan kitünően beszélt és írt franciául, hogy sokáig -habozott, nem tudta eldönteni, franciául vagy németül írjon-e. Csak -férfikorában lépett fel. Érett írásai a német elbeszélő próza -remekművei. Conrad Ferdinand Meyert Gottfried Kellerrel vetik össze: -Meyer az arisztokrata, Keller a demokrata, Meyer a művészebb művész, -Keller az emberibb. Küzdenie sohase kellett a kenyérért. Nyugodtan és -teljesen a művészetnek adhatta minden idejét és minden erejét. Halála -előtt való éveiben többször elborult az elméje. 1898 november 28.-án -halt meg. - -Meyer nemcsak elbeszélései által hírneves. Verseiben ugyanazt a diszkrét -objektivitást, öntudatos tartózkodást bámuljuk, amely prózáját -örökéletűvé teszi. Mégse hűvös versek ezek: a tartózkodása lírai, az -objektivitása az új líra legmagasabb célja felé mutat. A német modern -líra őse Meyer. Mint lirikus az örökkévalóság perspektívájából nézi -önmagát és a világot. - -MUNKÁI. Zwanzig Balladen 1867 (Húsz ballada), Romanzen und Bilder 1871 -(Románcok és képek), Gedichte 1882 (Költemények). - -Több versét magyarra fordította _Kéri_ Pál (Nyugat). - - -HALOTTAK KARA - -CONRAD FERDINAND MEYER - - Mi néma halottak örökre csatázunk, - hatalmas a sírban a mi sokaságunk. - Mi szántjuk a földeket és ti arattok, - suhintva a rendet, emelve a sarlót, - és mind, ami kezdet, örökbecsű munka - a földi kutakba ma átzubog újra, - szívünk gyülöletje, szerelme szünetlen - még lüktet a földön a lázas erekben - s mit felkutatánk, a tudás hegyi ormán - a földi futás közepette ma kormány - s hódít a zenénk, a dalunk meg a képünk, - babérkoszorúzva halottan is élünk, - keressük a célt ma is, éjbe törődünk, - mi sír miriádjai! Térdre előttünk! - - -SIRÁLYOK - -CONRAD FERDINAND MEYER - - Fönn a gőgös, szürke szikla mellett - víg sirályok csöndesen kerengtek, - lengő szárnyon büszke lég-királyok, - hófehér úton kevély sirályok, - s lenn a mélybe, zöld tengerhabokban - a vén sziklacsúcs bókolt nyugodtan - és borzongtak a szárnyak fehéren - és csatáztak villogón a mélyen. - És a víz a kék ég sok hajósát - oly híven tükrözte lebegőben, - hogy a vízben és a levegőben - egybeolvadt álom és valóság. - - Megriadtam, most vettem csak észre, - a Való s Visszfény minő rokon - s félve kérdtem ott a partokon - a szárnycsattogó zavarba nézve: - És te? Szárnyakon röpül-e tested? - Vagy tükörkép vagy, csalóka festett? - A lelked csak színes ködbe illan? - Vagy tüzes vér forr-e szárnyaidban? - - -A RÓMAI KÚT - -CONRAD FERDINAND MEYER - - Felszökken a víz s átfolyik - a márvány-csésze öblibe, - túlcsordul most a második - s vizét zuhogva önti le; - megtölti ez a másikat - s már víz pezseg a mélyiben - mindegyik vesz, mindegyik ad, - árad s pihen. - - -ÚJÉVI HARANGZÚGÁS - -CONRAD FERDINAND MEYER - - A morajlás a levegőn átszáll, - hajladoz a szélben, mint virágszál. - - Csendbe csengő, halkan tovahangzó - és dagad a mélyből új haragszó. - - Végtelen sok, mint a szél s a pára! - Nincsen partja és nincsen határa. - - -ÉJI HANGOK - -CONRAD FERDINAND MEYER - - Múzsa szólj a bús zenebonáról, - mely csiklandja álmatlan fülünket! – - Most az ebek kedves csaholása, - aztán az órák zajos ütése, - aztán a halászok párbeszéde, - aztán? Semmi, csak a láthatatlan, - véghetetlen csönd szellemzenéje, - mint a fiatal mell pihegése, - mint a mély kút messze mormolása, - mint a tompa evezőcsapások, - mint az álom nesztelen jövése. - - - - -CHRISTIAN FRIEDRICH HEBBEL - -Friedrich Hebbel Wesselburenben született 1813 március 18.-án, Holstein -hercegségben, Dániában. Szegény és küzködő kőműves gyermeke. Négy éves -korában iskolába küldik. Elemi iskola tanítója adja neki szegényes -könyvtárából az első szellemi táplálékot. Tengődő apja már tizenkét éves -korában kőműves-munkára fogja a fiatal és álmodozó gyermeket. 1827-ben -meghal az apja és ettől kezdve kalandos úton-módon próbál szabadulni -nyomasztó helyzetéből, a kis elmaradt fészekből. Mint ő maga írja: hol -arra gondolt, hogy színésznek áll be, hol egy hírneves íróhoz -folyamodott, máskor pedig egy fiatal muzsikussal akart világgá menni, de -egyik terve sem sikerült és csak nyolc esztendő mulva, 1835-ben -költözhetett Hamburgba. E nyolc esztendő alatt sokat tanult és lírai -egyénisége kifejlődött. Vidéki lapokba és egy párisi divatlapba -irogatott verseket. Hamburgban csak egy esztendeig marad. Egy év mulva -utazni megy. Heidelbergben jogi előadásokat hallgat, nem sokáig. Tovább -utazik, Münchenben három nyomorult évet tölt. Sokat foglalkozik Goethe -és Shakespeare drámáival. Verseket, novellákat irogat. 1838-ban meghal -az édesanyja, vágyódik vissza Hamburgba és kedvenc kis kutyájával 1839 -telén útnak is indul. Hamburgban megint nyomorúságban él, míg végre -1840-ben előadják első sikert ért drámáját „Judith“-ot, 1842-ben adja ki -először kötetben a verseit. Királyi ösztöndíjat kap, amely lehetővé -teszi, hogy Párisba utazzék. 1845-ben Bécsbe megy, ott véglegesen -megtelepszik, megházasodik, elvesz egy színésznőt. 1863 december 13.-án -meghal. - -Hebbelre úgy tekintenek, mint az új német dráma előkészítőjére, aki a -naturalizmus útvesztőjéből új magaslatokra vezette a drámát és a -szimbolizmus útját egyengette. „Hebbel szerint – írja Alfred Kerr – a -jelentős cselekmény jelképes cselekmény.“ Erősen lírai vérmérséklet. -Becses és érdekes naplója tele van lírai forgáccsal, meleg, ideges és -különös ötletekkel, amelyekből gyakran sarjadztak versek. Ezeket az -ötleteket sokszor viszontlátjuk drámáiban és egyéb írásaiban is. - -MUNKÁI. Hebbels Werke I. rész Gedichte (Theodor Poppe kiadása, Berlin). - -IRODALOM. _Balázs_ Béla: Hebbel Frigyes pantragizmusa (Philologiai -Közlöny 1908), _Balázs_ Béla: Hebbel (Nyugat 1909), _Bálint_ Lajos: -Hebbel (Magyar Hirlap 1913 március 13). - -Hebbel több versét magyarra fordította _Miklós_ Jutka. - - -A SÍR - -FRIEDRICH HEBBEL - - Egyszerre ástam, ástam, - Míg testem izma bírt: - Ájult lidércnyomásban - Ástam egy csúnya sírt. - - Bódulva vágyakoztam - Édes jutalmamér, - Mert tudtam, hogy a munkám - Végén köszönt a bér. - - Fáradt karom lecsüggedt, - Elkészültem vele - És vágytalan-sötéten - Hulltam magam bele. - - - - -DETLEV VON LILIENCRON - -Báró Detlev von Liliencron 1844 június 3.-án született Kielben. -Liliencron testestől-lelkestől katona volt. Hadnagyi napjaira szívesen -gondol vissza: „Ó, a hadnagyi időm! – írja. Az a vidám frisseség és -snájdigság, az a sok drága barát és cimbora, az a sok rózsás nap, az a -keménnyé acélosodott kötelességérzet és szigorú önfegyelem!“ Szerette a -hivatását. A porosz hadsereggel együtt harcol Ausztria és Franciaország -ellen. Mint kapitány sok helyen megfordul. 1889-ben kezd írni, s ekkor -már kész művész. Első verseskönyve nagy feltűnést kelt. A természetért -rajongó, egészséges, vidám versei az utánzókkal és a finom utánérzőkkel -szemben reakció. Ami azonban ma természetes, akkor idegenszerű volt és -ezt a jámbor és friss optimistát „dekadens“-nek keresztelték el. -Verseskönyvei egyre növekvő hatást gyakoroltak. Költői hírneve tetőfokán -Münchenben lakott. Később visszaköltözött szülővárosába, évekig élt -Hamburg mellett, harmonikus, nyugodt, boldog életet. 1909-ben halt meg. - -Detlev von Liliencron származására nézve északnémet. Az északnémet -pusztaságokat, az északnémet pszichét, a katonaélményeit festi. 1879-ben -– a német líra megújhodása korában – tűnt föl és a németek őt tekintik -az első kifejezetten-modern költőnek. Témái még régiesek, sok diákos -humor és kedély van bennük (ez különösen tizenkét énekes víg époszában -és az emlékirataiban nyilatkozik meg), de már észreveszi a nagyvárost és -a hétköznapokat a költészet zománcával vonja be. Szempontjai nem -magasak: az egész életről nincs mondanivalója. Egy-egy momentum ragadja -meg, igen intenzíven: impresszionista. Gondolkozása alig különbözik a -német katonatisztekétől: az érzése azonban egy költőé és a szeme, friss -látása egy művészé. - -Nagysága abban volt, hogy egyszerűen látott. Majdnem mindent észrevett. -Engedelmesen és szelíden hullottak szemébe a tárgyak képei és torzítás -nélkül mutatta. Egy befogadó, aki mégis alkot. Költő, aki szelíd médiuma -a világnak. Nem átformáló, továbbfejlesztő és magyarázó, csak -újraalkotó. Békés tükör a szeme és nem domború vagy homorú lencse. Amit -lát, frissen, egészségesen a papírra veti, nem szűri át az érzésein. Egy -ilyen kedély, amely a külső világról csak nyugtató híradásokat kap, -mását annak, ami előtte van, nem töpreng, hanem mosolyogva vesz -tudomásul életet és halált. Az élet? Előttük van. A halál? Eljön értünk. -Minden egyszerű. Nincs szimbolum és probléma. Csak a szemünkkel -láthatunk. Költészete a szem költészete. - -Nem érezte magát feltétlenül és mindig költőnek. Bölcs mosolygással -nézte a verseit, a művészet fáradságát, kedvesen affektálta a -dilettánst, mert tudta, hogy a rímeken kívül sok-sok minden van még a -világon. Vannak elfinomult idegű művészek, akik annyira magukba -mélyednek, hogy a fejük felett összecsapnak az álmok hullámai. Ő nem -ilyen. Az élet nagy és gazdag. Látása is katona-látás. Nagy távolságokat -ölel át egy tekintettel. Egy képet rögzít meg a maga durva realitásában. -Pontos, korrekt, néha pedáns. A „vers libre“-t nem ismeri. Kerüli a -különködést és a nőies parfümöt. Sorai katonásan marsolnak előre. Néha a -katonabanda ritmusára emlékeztet verseinek muzsikája. Még a csinadrattát -is kihallani. Egy bohókásan jó rím úgy csap bele a hangulatba, mint a -cintányér csörömpölése, vagy a nagydob. Szereti a bravurt. Verekedő, -kackiás, bátor. A kétségbeesése már szitkozódás. Öröme hurrá-kiáltás. - -Az új német irodalom vele kezdődik s vele epocha – az átalakulás kora – -zárul be. Évtizedekig volt zászlótartója a küzdelemnek s szerencsésen -össze tudta hangolni a multat a jövendővel és a harckiáltásokat -régimódi, kissé öreges kedvességgel tompította. A sülyedő bárkáról -minden kincset átmentett a Stürmerek modern gőzösére. Higgadt bölcseség -és kiábrándult tudás gyakran kísért költészetében. De nem szégyelte a -szíve természetes és gazdag melegségét. Még a könnyet se titkolta, -becsülethez is juttatta. Családias, hosszú estékről, napfényes -szüretekről, háborúkról, hagyományokról, ősökről újhangú eklogákat írt. -Innen az a pikáns zamat, amely minden versében az ódonság és az -újszerűség, a tegnap és a ma testvéresüléséről, de mindenekelőtt az ő -áthidaló, békítő munkájáról ad hírt. - -Övé volt majdnem minden, ami a legújabbaké. De övé volt a humor és a -patriárkális kedély utolsó aranya is. - -MUNKÁI. Adjutantenritte 1884, Gedichte (Költemények) 1889, Der -Heidegänger 1891, Neue Gedichte 1893, Ausgewählte Gedichte 1896, -Poggfred 1896, Kampf und Spiele, Kämpfe und Ziele 1897, Nebel und Sonne -1900, Bunte Beute 1903, Balladenchronik 1906. Összes munkái nyolc -kötetben 1911-ben jelentek meg. - -IRODALOM. _Gerő_ Ödön: Liliencron (Pesti Napló), _Kosztolányi_ Dezső: -Jegyzetek Detlev von Liliencronról (A Hét 1909). - -Verseiből fordított: _Szilágyi_ Géza, _Babits_ Mihály (kézirat), -_Telekes_ Béla, _Ormos_ Ede, _Lányi_ Viktor, _Binét_ Menyhért, _Kún_ -József és még sokan. - - -BÁL UTÁN - -DETLEV VON LILIENCRON - - Atlaszcipős kis lábadat - Dugd a kocsiba, szentem, - Két paripánk zablát harap, - Hajtsál Johann, de menten! - Mint lankadt ibolyacsokor - Elszunnyad és reám omol - A drága, szőke komtessz. - - Az éj ködös, egyadta sár, - Az égen egy piros csík. - Megrebben a bibic-madár - És a harmatba mosdik. - Száguldanak jó lovaink - S kökényszemével rámtekint - A drága, szőke komtessz. - - Rétről a sarló hangja szól, - A gerle búg fel olykor, - Harapja a kocsink s csahol - A kuvasz és komondor. - Sütött a nap, zengett a fény, - Hogy Gretna Greenbe mentem én, - Én – és a szőke komtessz. - - -SZICILIÁNOK - -DETLEV VON LILIENCRON - - -VADÁSZAT UTÁN - - Pilledten, szomjasan, lesűlve, lustán, - az erdei korcsmába benyitok. - A falra lógatom sapkám s a puskám, - tálat keres kutyám és inni fog. - Az özvegy a söntésre dől le – bús tán – - az alkonyi fényben merő titok, - de elfordulva mosolyog felém, - mennek, ketten maradtunk, ő meg én. - - -SÍRIRAT - - „Mint télidőn az ordasok a szánt, - úgy üldözött árkon-bokron az élet.“ - S ott álltam én, az áldozatra szánt, - az ordas nyelve reám feketéllet: - A rágalom, irígység, a falánk - kajánság jött s oldalt a legsötétebb, - halk macskatalpakon és hallgatag - a sunyi pletyka szaporán szaladt. - - -NYÁRI ÉJ - - Távol hegyekre vágta le a mennykőt - a felleg és elvitte a vihart. - Sovány gebéken bús parasztsereg jött, - az aratók daloltak esti dalt. - A gőzölő tetőkön csendesen nőtt - kék oszlopok lég-rácsa és kihalt. - Most itt az éj, kóvályog a bagoly, - a lomb alól egy bús citera szól. - - -ACHERONI BORZONGÁS - - A seregély vörös bogyókat csipked, - már aratásra zeng a hegedű, - de jő az ősz, ollóval, s kertjeinket - levágja és hideg lehelletű - erdőkbe komoran jelen a víz meg, - mellette targallyak és gyenge fű, - s a vizen álmosan átvisz a komp, - oda, hol a csönd némasága kong. - - -SZFINKSZ A RÓZSÁK KÖZT - -DETLEV VON LILIENCRON - - A nyári kertbe némán nyúlik el - A hófehér szfinksz, a vad macskafajta, - Két rózsa – hószín, mint a gyolcslepel – - Talpát szelíden-huncutul kaparja. - A szörny hallgat, flegmával nézve fel, - Mint Ramzesz óta, szólni most se balga. - És néma, néma, mindig, nem felel, - Lenn verebek csipognak nagy csapatba. - - -MARECHAL NIELS - -DETLEV VON LILIENCRON - - Nagy, sárga rózsa álmodott szomorgón - Márványívek közt, fekete koporsón. - Nem is tudom, ki tépte és ki hozta, - Ki volt a márványkoporsó halottja. - A koporsó sötét volt és kopár, - Mint karmos szfinksz az éjszakába dermedt, - A tengerből mint vérpiros koráll - Szállt a sugár-pettyes bús esti felleg. - - -DE SOKÁIG VÁRATTÁL MAGADRA - -DETLEV VON LILIENCRON - - A rét kies. - Siess, siess. - Most hallani, hogy zúg a patak árja, - De nemsokára túlzengi a lárma. - - Szivem, szivem, - Jőjj sebtiben. - Most még szűzi az erdő tiszta csendje, - De nemsokára zaj kavarja csengve. - - A lombközön - Sugárözön. - Hol vagy te édes, drága, fürge, nyájas – - Magadra lányka már tovább ne várass. - - Már győz a nap - S ő bágyatag - Kacag és hintázik a karjaimban, - És egy részeg, boldog pacsirta égre illan. - - - - -RUDOLF BORCHARD - -Rudolf Borchard klasszikus filológus. Híresek a fordításai. (Keats-et -nagyon megértően fordította németre.) Olaszországban sokat tartózkodott. -Évekkel ezelőtt kiadta könyvét „Das Buch Joram“, amelyet Luther német -nyelvén írt és bibliai stílusával nagy feltűnést keltett. Remekbe -készült verseit a Hyperionjahrbuchban és az Insel-Almanachban tette -közzé. Ezek a ritkán megjelenő, fátyolos és lenge versek a modern -irodalom szenzációi. - - -BALLADA AZ ÁLOMRÓL, A SZÉLRŐL ÉS A DALRÓL - -RUDOLF BORCHARD - - Kiűztem az árnyak sötét hadát, - Mik tűzhelyem kihűlt hamvába fúttak. - A lelkem a szobámba hívtam át - S ő jött súrolva a holdfényes útat, - Jó szellemek vezették útja árnyán. - Reccsent az ajtó? Csörrent az avar? - Zengett a tornác, pattogott a párkány? - Ó némán jött az álom, szél, a dal. - - Halkan lebegtek, mint nagy madarak, - Majd tűzhelyemhez csöndesen leszálltak, - Borzongva fújták szárnyuk, hallgatag, - Lerázva a köd-harmatot s az árnyat. - Dalolt a dal: „Itt a zene s az ének. - Kinek a kedve néma vágyba hal, - Ajkat s ölet adunk mi a szegénynek“ – - Így énekelt az álom, szél s a dal. - - Fehér fűzfán aludtam csöndesen – - Levegőházban szellők gyülekeztek – - – Álom-apót lestem a mélybe lenn, - Hol álmodik a hét fekete herceg – - – Tengerbe buktam s a víz habja zajgott, - Mint szélbe búgó, gyenge húr fuvall. - Hárfázott a szél s zengtek a kürtök, a kagylók - „Ó tenger, fűz, álom, szél, ifju dal.“ - - -AJÁNLÁS - - Az éjszaka jön, harmatos az ösvény, - Szállj balladám a holdba föl, hamar. - Hallgass a fáknál, mély haboknak öblén – - Az ének álom, szél és pára, dal. - - - - -RICHARD DEHMEL - -Richard Dehmel 1868 november 18.-án született Wendisch-Hermsdorfban. -Filozófiai tanulmányokat végzett és ma a filozófia doktora. Felesége, -Paula Dehmel neves gyermekíró, aki vele együtt egy kötetre való -gyermekverset adott ki. Azóta másodszor is megnősült. Első versei sok -vitát provokáltak. A német kritikusok a líráját „beteges“-nek találták -és őt is – akárcsak Liliencron-t – „dekadens“-nek nevezték. Ebben az -időben Dehmel sokat foglalkozott Verlaine-nel (akinek verseit gyönyörűen -fordította le németre), a dekadenciája azonban a mivolta legmélyebb -mélyéből származik. Nyugtalan és új lirikus, aki az egyéniséget mindenek -előtt valónak tartja és ebben is német. Hanz _Benzmann_ írja: „A -germánok művészete az egyéni művészet: az egyéniség és az érzések -művészete, ellentétben a román népek művészetével, amely nagyobb részt -formai és értelmi. Ezért nem beszélhetünk egyáltalán német -hagyományról.“ Dehmel hagyományok nélkül indult el útján. Talán csak az -egy Liliencron-tól tanult – formát és bátorságot. Másként felfogásban – -a költészet felfogásában – épp az ellenkezője. Dehmelnek erősen -körvonalazott világnézete van. Az emberiség fogalma állandóan fölötte -lebeg és harcosa is az új embernek, a tökéletesebb embernek, aki épebb, -jobb és szebb, merészebb és igazabb a mainál. Első nagy sikereit a „Weib -und Welt“ című kötetével éri el. Később a „Zwei Menschen“ című lírai -regénye, amely sok egymás mellé sorakoztatott románcból áll, -megkoronázza sikerét. Dehmel itt formában, hangban már teljesen egyéni. -A mai kor egyik legjellemzőbb lirikusa. Esztétikai értekezéseket is írt, -színdarabokat is, de a színpadon – épp túltengő és nagyon egyéni lírája -miatt – nem volt sikere. Ma Blankeneseben, az Elbe mellett él. - -[Illustration: RICHARD DEHMEL] - -Az új német lirikusok többnyire lágyak, nőiesek, finomak: Dehmel velük -szemben az őserő és a férfi. Rendkívüli szenvedély lakozik benne. -Soraiban pátosz izzik. Nyelve, ez a szaggatott, forró, lihegő nyelv -mégis intim, mert nem szónoki figurák és költői formák játéka (mint a -régi romantikusoké), hanem az emberrel és a világgal birkózó lelkének -megnyilatkozása. Őszinte küzködésének, forrongó, sokszor káotikus -vágyódásának tükre a lírája. A legtöbb lirikus befogadó: az életet -tükrözteti önmagában. Dehmel lázadó: azt a diszharmóniát veszi észre, -ami az élet és a végtelenbe törő vágyai között van. Gesztusai szélesek, -a földet és az eget átölelik. Azon nyersen és véresen szakadnak ki az -érzései, de a pillanat tüzében rögtön dallamos formát öltenek magukra, -azt a formát, amely belső igazságukhoz legjobban illik. A német nyelv -újraalkotója és gazdagítója. Hívei prófétát látnak benne. Bizonyos, hogy -a nagy verseiben új világ vajudik. Még a szerelmes dalai se elomlóak és -epedőek. Harcias, bátor a szerelme is. Skálája pedig tág. A líra minden -területén, hánykódó és kiáltó ditirambusaitól kezdve a gügyögő -gyermekversekig, egyénit és maradandót alkotott. - -MUNKÁI. Erlösungen 1891 (Megváltások), Aber die Liebe 1893, -Lebensblätter 1895, Weib und Welt 1896 (Világ és asszony), Zwei Menschen -(Két ember) 1903. Összegyűjtött művei tíz kötetben 1906-ban jelentek -meg. - -IRODALOM. _Gerő_ Ödön: Dehmel (Pesti Napló), _Franyó_ Zoltán: Richard -Dehmel (Független Magyarország). - -Több versét lefordította: _Franyó_ Zoltán, _Oláh_ Gábor, _Ormos_ Ede, -_Vajthó_ László. - - -AZ ÚSZÓ - -RICHARD DEHMEL - - Győzött! Elérte már a partot. - Győzött! Ezért volt az egész. - Kezén a hab tajéka harsog - S még egyszer a dühös tengerre néz. - - Előtte föld, szirt, szürke partfok, - Paskolja a fekete vész, - De állja s büszkén felszökellik. - - Most minden úgy lesz, ahogy eddig - S még egyszer a dühös tengerre néz. - - -MAGÁNY - -RICHARD DEHMEL - - Így, csendbe menjünk a ködös mezőn; - Itt nem zavarják a nyugalmam üdvét, - Érezhetem, mi jó az egyedüllét. - Se szó, se szél; a sápadt este jön, - Vastag köpenybe fogja fel a léget - S a mozdulatlan test gyönyörbe réved. - - Csak a szívem hallom; nem életért sír, - A kéj, a kín sülyedve elpihen, - Hátam mögött tűn el, mint két vihar, - Mely birkózik egymással és kihal. - Mit háborogsz, én lázadó szivem! - - Te többet érzel, mint a többiek, - A nő, barát és az összes szivek; - Ők is magányosak. Nézd: a sötétség - Mélyébe zöld láng lobban félve halkan - Egy pályatűz – nézd: így égsz egymagadban. - Tovább, tovább, ahol ember se él még. - - De mit akartok? El! föl a dombra, - Mely a homályba duzzad. Félre, arcok! - Követnek; ó szárnyam ha volna! – - Cserjék remegnek a mezők fölött - Koboldszerűen, a domb füstölög, - Míg a párák nedves, izzadt lidérce - Magát a földből jó kövérre szívja; - El arcok, félre, félre! Hogy lihegnek! - Követnek! Ó magánynak szörnyű kínja. - - A töltésen leroskadok alélva, - Nyirkos sínen parázsló homlokom. - Jaj, jönne csak a tipró vaskerék ma! - A hűs acél agyamba mar mohón, - Kezem vonaglik a vastestű pánton; - Megszakadok. Figyelj: most: légy erős: - Egy öblös fütty üvölt huhogva bántón, - Két szem buggyan ki a ködös homályból - És – mit akar az az árnyék, ott távol, - Miért inog az az égerfa, miért? - - Már mozdul és jő; újra éledek, - Közel az árnyék és felém sötétlik, - Alakba tör – vagy őrület csupán? – - A ködön egy kemény és éjsötét csík. - Fürkész szemem megenyhül szeliden: - Köszönt – elűzi bús magányomat: - Hahó, egy _ember!_ – Ó magány – szivem – - S kattogva vágtat el a gőzvonat. - - -GYEREK-GÜGYÖGÉS - -RICHARD DEHMEL - - A Mikulás, apa, apuska! - Most trombitált, de oly erősen, - Még a postás se tud úgy, ő sem. - De aztán elment innen újra. - Két hosszú-hosszú orra volt, - Jégcsap lógott az orra végén, - Az egyik nagy volt, mint a kémény, - Másik pici, picurka volt - S rajta sok angyal lovagolt. - Kezükben egy csodás zsineg, - Cipőjük épp, mint a tied. - Aztán egy ember a zsinegre - Ugrott, mint egy nagy, csúnya medve. - S hancúroztak az angyalok; - A jó Istenke jött amott. - És haragudott, igazán - Megszeppentem; úgy ám apám – - - „De Detta ez még se való, - Mit hazudozol össze itt?“ - - Hát kinek árt apám a szó - S nekem-nekem oly jól esik! - - „Vagy úgy? – Na jó.“ - - -ESŐBEN - -RICHARD DEHMEL - - Az én időm a dús kemény vihar; - Nyakam csuromvíz, hull a víz a fákra, - Borzong a kert álomvert lombjaival, - Az ágon ernyedten vár a madárka. - - Kukucskál a bús lombon át az ég, - Minthogyha sose oszlanék a fölleg. - Most csendbe nézhet már a tájra szét - És megtekintheti a béna földet. - - A fáradott világ oly lomha, agg. - Se kéj, se kín, a bú s közöny megülték. - Az űrbe mos a zajgó áradat - És minden szürke – szürke – egyre szürkébb. - - -NEFELEJTS - -RICHARD DEHMEL - - Kék nefelejts a kovács műhelyébe – - mit is kereshet itten? - A ház mögött, a csermelynél, a béke - virul talán meghitten? - - Tompán zakatolnak a vaspőrölyök: - a ház dübörög. - Haladjon a munka, a munka! - A vas nekiizzik, a víz a nagy üstből - rácsorran a lángra, messzire füstöl, - s felröppen a szikra-por újra. - - De néha egy arc – kormos, büszke, nyers – - némán az égszínű virágra bámul. - És mintha egy hang szólna a szobábul: - ne felejts! - - - - -HUGO VON HOFMANNSTHAL - -Hugo von Hofmannsthal 1874 február 1.-én született Bécsben. A bécsi -szimbolisták lapjában (Blätter für die Kunst) tűnt fel, amely hadat -üzent a naturalizmusnak és új művészi ideálokért harcolt. A naturalizmus -akkor már a lírai versekben s jelentkezett. Jelszó volt, hogy az igazi -művész nem állhat elszigetelten a korában, meg kell hallania a nyomor -hangját, észre kell venni a tömegeket, a szociális és politikai -küzdelmeket. A bécsi lirikusok ezzel a demokrata elmélettel szemben a -művész arisztokratizmusát, teljes szuverénitását vallják. Egyetlen méltó -tárgya a költőnek az, ami örökkévaló. Versei lassan érjenek meg. Formája -legyen tökéletes és előkelő. Ennek a csoportnak összes elve megtestesül -Hofmannsthalban. Ideges félelemmel nézi a jelent. A multba fut, idegen -korokba, idegen népek közé. Úgy érzi, hogy az élethez mindig odatapad -valami szenny és hogy a naturalisták a művészet mivoltát hamisítják meg. -Formális klasszicizmus: ez Hofmannsthal művészete. Teljesen bezárkózik a -verseibe. A művészet öncél. Bájos, lenge és mély ritmusokban kiélhetjük -az életünket. Hofmannsthal verseinek száma elenyésző a drámai -produkciójával szemben, de azért csak lirikus és egyéniségét a verseiből -ismerhetjük meg. Arisztokratikus, márványhideg klasszikus és stilizált. -Nem él ma lirikus, aki jobban értene a koncentrálás művészetéhez. -Mélyről felszakadó szavaiban évek tartalmát és érzésenergiáját sűríti -össze. - -Alfred Kerr így ír róla: „Finom, hűs, szomorú kedvvel költ ennek… vagy -annak a „modorában“. Látom, hogy jött a világra: az első sikolya -stilizált volt, az első tette egy arabeszk… Talán csak egy költeményből -való ez a költő. Látja magát költeni. Nem éli be magát a jelenbe és nem -kiabálja ki, ami a lelkét perzseli. A költőiességbe transzponálja magát, -a távolságba merül, magára ölti a formáját és végül olyasmit mond, ami -tulajdonképpen a formája által jelentős… A szépség különös, elmult -világában él, amely se oly szép, se oly nagy, mint a mi világunk, – de -elmult.“ - -[Illustration: HUGO V. HOFMANNSTHAL] - -MUNKÁI. Összegyűjtött verseit 1904-ben adták ki (I–II. kiadás). -Gesammelte Gedichte. - -IRODALOM. _Nádai_ Pál: Hofmannsthal (A Hét), _Somlyó_ Zoltán „A Halál és -a Balga“ című drámáját lefordította és bevezetővel látta el (Modern -Könyvtár), _Bálint_ Lajos: Hofmannsthal (Magyar Hirlap 1910 december -18). - -Verseiből fordított: _Mohácsi_ Jenő, _Franyó_ Zoltán, _Harsányi_ Zsolt. -Az „Elektra“ című drámáját lefordította _Váradi_ Antal és a Nemzeti -Szinház mutatta be. - - -A MULANDÓSÁG TERZINÁI - -HUGO VON HOFMANNSTHAL - - Lehelletük még az arcomba rebben: - hogyan lehet, hogy édes napjaink - eltűntek, a szeleknél sebesebben? - - Ez oly panasz, mit halandó nem ér fel - s jaj, fogcsikorgatás rá béna mind: - hogy minden mállik-múlik minden évvel. - - S hogy ennen-Énem, a szabad, a hűtlen - egy kisfiúból nő ki s nappal-éjjel - mint kósza, idegen eb jár körültem. - - S hogy: százak óta éltem már magam - és őseim halotti köntösükben - egyek velem, akár ennen-hajam. - - Egyek velem, akár ennen-hajam. - - -A RÉGI BÉCS - -HUGO VON HOFMANNSTHAL - - Tiszafák és sok magas rács, - Címerek avítt aranyja, - Csillogó szfinksz a sűrűben… - … Kordul a kapu s csikordul. – - Álmosító vízesések, - Álmosító bús tritónok, - Rokokó, porlepte, édes. - Nézd… ez Canaletto Bécse, - Ezerhétszázhatvanas Bécs… - … Barna, zöld, szelíd tavacskák, - Síma párkány, síma márvány - S hajráznak, mint vízi lányok - Az arany s ezüst halacskák… - Módosan nyírt pázsit alján - A karcsú leándereknek - Hercigül egyforma árnya; - Ágak bolttá boltozódnak, - Ágak fülkévé feszülnek - És feszes szerelmi párra, - Hősre és hősnőre várnak… - Három delfin ont vizet most - S csobban a kagyló-medence… - Gesztenyék virágesője - Illatozva, fényesen hull - S vízbe lippen a medencén… - … Messze túl a tiszafákon - Hegedű sír, klarinét ri - S mintha ezt is ők mívelnék, - A cukros kis amorettek, - Melyek a párkányon ülnek, - Rózsát fonva, hegedűlve, - Márványvázák, száz virág közt - Jázminok meg orgonák közt, - Méla sárga violák közt… - És a párkányon közöttük, - Hölgyek, pípesek, kokettek, - Violaszín monsignore-ok… - És a fűbe, lábaiknál - És a lépcsőn, drága párnán - Gavallérok, nyájas abbék… - Parfűmös gyaloghintókból - Mások más dámát emelnek… - … A galyak közt fény cicázik, - Szöszke nőfejekre villan, - Csillan a sok tarka párnán, - Gyepre és kavicsra hullik, - Nyúlik az állványra lágyan, - Mit hamarság összeróttunk. - Szőllő kúszik, inda csúszik - Átölelve a gerendát - S cifra színbe, híva intve - Rebben a szőnyeg, tapéta, - Pásztor-szcénák, huncut ábrák - Watteau édes tervezetje… - Lomblugas nekünk a színpad. - Nyári nap színházi lámpánk, - Így játszunk teátrumot mi, - Játsszuk en-darabjainkat, - Mind koránnyílt, lágy, szomorkás - A lelkünk komédiái, - Tegnap és ma tarka kedve, - Csúf sorunk csinos fonákja, - Síma szók és cifra képek, - Talmi érzés, szörnyű vérzés, - Haldoklások, epizódok… - Pár figyel, pár ránk se vet még… - Álmodik, csacsin nevetgél, - Fagylaltot szop… és csevegnek - Roppantul galáns ügyekről… - … Szegfűk szélbe imbolyognak, - Hófehér és nyurga szegfűk, - Mint fehérlő lepketábor - És a pincsi nagy haraggal - Egy kevély pávára kaffog. - - - - -STEFAN GEORGE - -Stefan George 1865-ben született Bingenben. A kilencvenes években vezére -annak a néhány bécsi írónak, aki a naturalizmus olcsó szenzációjától -akarta megóvni a költészetet. Rendkívüli formaművészete (amely gazdag és -bensőséges) oly hatást gyakorolt, hogy iskola képződött körötte és -sokan, maga Hofmannsthal se tudta kivonni magát a hatása alól. George -versei nem artistaprodukciók és játékok: kemény mag rejlik bennük. Új -német nyelvet alkotott a céljaira, amely oly dallamos és festői, mint az -olasz. A külsőségekben is eredeti és eredetieskedő: a helyesírást -megváltoztatja, nem használ pontot, vesszőt, nagybetűt. Pompás -díszkiadásokban, drága papíron, esztéták és könyvbarátok számára adja ki -verseit Baudelaire-t majdnem teljesen, Carducci-nak pedig sok versét -átültette. 1912-ben megjelentette Dante „Isteni színjátékát“. -Szülővárosában a művészet kultuszának él. - -Lukács György így ír róla: „A George lírája szemérmes líra. Az -élményekből csak a legáltalánosabbat, a szimbolikusat adja, valami -extraktumfélét, megfosztva ez által az olvasót minden intim életrészlet -megismerésének lehetőségétől. Magáról beszél persze mindig – különben -hogyan is jöhetnének létre versek? – mindent, a legmélyebbet, a -legtitkoltabbat elmondja magáról és minden vallomással még rejtélyesebb -lesz előttünk, még jobban beburkolódzik magányosságába. Úgy veti a -versei sugarait az életére, hogy a fények és árnyékok játékában -gyönyörködhetünk csak és nem látunk semmi konturt tüzes claire -obscurejében… Az ő tájai nincsenek sehol sem, de konkrét bennük minden -fa és minden virág és az ég egy bizonyos percnek soha visszatérő -színeiben ragyog; nem ismerjük az embert, aki áthalad ezen a vidéken, de -egy pillanatban lelke legfinomabb rúgóinak ezer apró kis kilengését -láthatjuk, hogy megint eltűnjék, végleg szemeink elől; nem tudjuk, kit -szeret, nem tudjuk, miért szenved és miért ujjong fel hirtelen és mégis -abban az egy pillanatban jobban megismerjük, mintha minden eseményt -ismernénk az életéből. A George technikája: a tipikusság -impresszionizmusa. Versei: csupa szimbolikus pillanatfelvétel.“ - -MUNKÁI. Nevezetesebb verseskönyvei: Das Jahr der Seele (A lélek éve.), -Der Teppich des Lebens (Az élet szőnyege), Die Lieder von Traum und Tod -(Dalok az álomról és a halálról). - -IRODALOM. _Lukács_ György: Stefan George (A lélek és a formák. -Kísérletek. 1910). - -Verseiből fordított _Kún_ József (Kún József hagyatéka Singer és Wolfner -1914). - - -AZ ÁLARCOS HÖLGY - -STEPHAN GEORGE - - A termen illeg a sok-sok selyembáb. - De az ő lázát némán födi rizspor. - Lelkében látja a hamvazószerdát, - A bús zsivaj körötte bárhogy is forr. - - Kimegy a puszta parkba, a bokorban - Röviden int még a farsangi bálnak, - Didergve dől a jégre… zengve roppan. - Csend, néma fagy, benn táncra muzsikálnak. - - A pípes lovag urak és hölgyek - Nem is látták a hináros mederbe… - De hogy tavasz lett és a kertbe jöttek, - A tó feléjük sóhajtott remegve. - - Hallották. És a könnyűvérű század - Nem kérdte, mi e tompa, morajos dal… - Tovább fecsegtek, vígan dudorásztak - Tréfálva a tréfálkozó habokkal. - - -A SZŐNYEG - -STEPHAN GEORGE - - Itt kavarognak emberek, növények - És keveregnek selyemrojt-keretben, - Kék sarlókon fehér csillagok égnek - S minden lebűvölt, dermedt táncba retten. - - Kopasz vonalak vége dús cikornya - S ellentmondó a rajzok furcsa teste. - Nincs senki, aki e rejtélyt feloldja, - De az egész felébred egyszer este. - - Akkor borzongnak a halotti ágak, - Miket körök, ívek zártak be folyvást, - A bogzott bojt elé nyiltan kiállnak - És végre hozzák az igaz megoldást. - - Nem szóra és nem minden percben éppen, - A durvák mitse látnak itt e mintán, - Sokaknak sohse szólanak beszédben, - Csak keveseknek szólnak képbe, ritkán. - - -AZ IDEGEN NŐ - -STEPHAN GEORGE - - Jött messze földről, éjszakán át - És borzalom övezte házát, - Sütött-főzött és javasolt - És énekelt, ha kelt a hold. - - A templomban ruhája cifra, - Ettől bódult öregje-ifja, - Mosolya fénylett messzire - Férjek, legények vesztire. - - De egyszer, amint mocskos éjjel - Fűvet keresett szerte-széjjel, - Elnyelte őt az ingovány. - Mások beszélték tétován. - - Hogy a nyilt utca tovaszállott, - Csak fia maradt ott, a zálog, - Fehér, mint a gyolcs és haja - Fekete, mint az éjszaka. - - - - -ALFRED KERR - -Alfred Kerr (Kemperer) Boroszlóban született 1867 december 25.-én. Az új -német drámáért évekig heves és meggyőződéses harcot folytatott. Híressé -vált Sudermann ellen való hadjárata. Elsőrangú megértője és magyarázója -a szimbolistáknak, Ibsen-nek, Hauptmann-nak, Maeterlinck-nek. Az -impresszionista kritikát teremtette meg. Szerinte a kritikus alkotó -művész, ezért az ösztöneit nem szabad szégyelnie és a bírálandó munka -iránt érzett rajongását vagy gyűlöletét bátran, egész lélekkel be kell -vallania. A „lant és a parittya“ kritikusa. Leghíresebb könyve az új -drámáról szól. Ez a könyv a jelenkor drámai küzdelmének, a -naturalizmustól a szimbolizmushoz vezető fejlődésnek a történelme. Másik -nevezetes könyve színészportrékat tartalmaz magában. Egy ily -színészportrénak – kritikának – tekinthető az alábbi vers is. Legutóbb -verseit egy felolvasó estélyen mutatta be, kötetbe még nem gyűjtötte. -Berlinben él. Sok és nagyon heves polémiája volt. A „Pan“ szerkesztője -és a „Tag“ színikritikusa. - -MUNKÁI. Fontosabb kötetei: Das neue Drama 1904 (Az új dráma), -Schauspielkunst 1904 (Színművészet). - -IRODALOM. _Fenyő_ Miksa: Parittya és lant (Figyelő 1908). - - -HANAKO - -ALFRED KERR - - Mosolygok és ámulva nézem, - Bizsergeti a vért, szívet. - Japán bizsu, baba egészen – - És művésznő, csupaideg. - Nem költői, festői mámor - E bájos, apró látomány. - A lég fuvoláz és nyivákol - Halk, fürge léptei nyomán. - - Puha talppal szökik lebegve, - Szűk, kis cipellőket tapos; - Most macska, majd a bő köpenybe - Kengurúhoz hasonlatos. - Hogy ért a pípes széptevéshez! - Hogy ugrik és mi csókra kész. – - Halála egy vak tévedés lesz, - Háton döfi a buta kés. - - … Sír – nyeldekel – nem tud kimúlni; - Kuporog; ködös a szeme; - Némán vonaglik (pisze nyúlfi) - S halódva hajlik lefele… - Japán művészet, ó, szeretlek, - Most rám fuvallsz, mint egykoron. - Testvére vagy a zöld füveknek - (S az állatokkal is rokon…). - - - - -RAINER MARIA RILKE - -Rainer Maria Rilke 1875 december 4.-én született Prágában. Itt -nevelkedik és a cseh óváros – a zegzugos utcáival, a piszkos házaival – -mély emléknyomot hagy benne. Az élete zajtalan. Tanulmányútra megy -Münchenbe és Berlinbe, később Olaszországba és Oroszországba, azután -Oberneulandban (Brémában) lakik, végül Párisba költözik, ahol -megtelepszik és Rodin titkárja lesz. Ma is Párisban él. - -Rilke külön helyet kér magának az újnémet irodalomban. Az „osztrák“ -lirikusok csoportjához számítják őt. Ausztriában finomodott ki leginkább -az érzések esszenciája. Stefan George, Hugo von Hofmannsthal és Rilke: e -három lirikus képviseli legjellemzőbben az osztrák lírát. Valami sajátos -metafizikát keresnek mindnyájan. Olyan metafizikát, amely kevesebb vagy -több, mint a szakszerű filozófia, a gondolatokat táncra perdíti és a -szavakat zenévé nemesíti. Gondolatokat éreznek, amelyek dalok s -problémákat, amelyek oly közel vannak a filozófiához (és oly távol -vannak tőle), hogy strófákba kívánkoznak. Ez a líra azonban csak -titokzatos, de nem problématikus. Semmi köze azokhoz a pozitív -tudományábrándokhoz, melyek a mult évszázadban jelentkeztek józan, hideg -poéták fejében. Az osztrák líra csak utalás valami magasabbra, egy -fölfelé mutató gesztus, amely egy ember elbámulásait magyarázza, egy -különös embert, egy nagyon különös embert egy nagyon különös lelki -helyzetben, ennek az embernek egy furcsa másodpercét, ennek a -másodpercnek egy félig öntudatos, félig öntudatlan hangulatát, amit -kimondani szinte merészség. - -A szlávokat régente szklávoknak (rabszolgáknak) nevezték. Rilké-ben van -valami szláv (és szkláv) alázat. Testtelen ábrándozó, aki mindent odaad -másnak. A szolgaság benne oly végtelen, hogy átfinomodik és glorifikálja -önmagát. Rilke úgy tud adni, hogy az adással mindig gazdagabb lesz. Ami -körülötte van, a valóság, túlvilági álom csak. Az igazi érték -eksztázisokban nyílik ki. Mozdulatlanul marad s a mozdulatlanságban -távolságok szenzációját érzi. Egy értelmi és érzelmi elfinomultságon -keresztül eljut a stilizált, jelképes vallásosságáig, az intuícióig, az -egyénisége rejtett magváig. - -Első versei kedves és finom csipkemunkák: nőies, de nemes művészet. -Bírálói későb Baudelaire és Dante hatását emlegetik. A színei -gazdagodnak. Egyénisége akkor bontakozik ki teljesen, mikor Párisba -érkezik és megismerkedik Rodin-nel (akiről legszebb tanulmányát írta). -Rodin fejleszti ki benne a plasztika iránt való érzékét. Az ember eltűnő -folyamat, egy dal megütött hangja, mely éppen most van elhangzóban. Az -egyéniségünk, amely a tudatunkban az élet minden pillanatában mint -örökkévalóan szilárd és elpusztíthatatlan él, a következő másodpercben -már örökre elveszett. Egy idegen ember szemében és lelkében néha -horgonyt vethetünk. Vagy még inkább a tárgyakban. Ezek nyugvópontjai -elsikló életünknek. A művész ezzel a perspektívával szemben alkot. Rilke -úgy látja az életet mint Rodin: egy pillanatban és egy villanatban. -Azért ir, hogy megrögzítse az elsuhanó életet. - -Művészetének tetőfokát jelenti a „Stundenbuch“, ez a különös breviárium, -amelybe minden mondanivalóját összefogja. Minden addigi írása -zarándokút, hogy ehhez a könyvhöz és az Istenhez érkezzék. A kétségek -feloldása ez: egy kacagó és viharos szeptimenakkord. Elfinomult -érzés-élet működik itten, mely motívumait arról a láthatatlan területről -szedi, amelyről tudjuk, hogy életünket épp oly mértékben befolyásolja, -mint az öntudat fényében égő terület. Még a modorossága is, amit sok -bírálója kifogásol, az önkívület lázát szolgálja. - -Rilke az érzéseit a maga egészében közli velünk. Költői ereje abban van, -hogy nem tágítja a kategóriákat, de úgy ad át mindent, mintha magából -egyszerűen belénk helyezné. (A legtökéletesebb közlésmód.) A közbeeső út -azonban sötét. Képzeljük el, hogy egyik világos szobából jönnek a szavak -a másikba és itt is világosság van, csak a folyosó szűk, homályos és nem -látni, hogy kik és mik ezek a szó-követek, hercegek-e vagy koldusok, -nevetnek-e vagy sírnak, eltakarják-e az arcukat vagy reánk néznek és -felénk igyekeznek. Ha megzendül a nyelv, fogalmak zenélnek. A forma -lényeggé válik. A ruha hozzánő a testhez. - -[Illustration: RAINER MARIA RILKE] - -Rilke művészete ma már klasszikus tökélyű: mélyen és nyugodtan hullámzik -komoly célja felé. - -MUNKÁI. Larenopfer 1896, Traumgekrönt 1896, Advent 1898, Das Buch der -Bilder 1902, Das Stundenbuch 1906, Neue Gedichte I–II. 1907–1908 -(Insel-Verlag), Die frühen Gedichte (Korai költemények), Requiem 1909. - -IRODALOM. _Kosztolányi_ Dezső: Rilke (Nyugat 1909 szeptember 16), -_Túróczi_ József: Bridge Laurids Malte feljegyzései (Nyugat 1910 -december 1). - -Több versét magyarra fordította: _Franyó_ Zoltán, _Majthényi_ György, -_Bálint_ Lajos, _Kúthy_ Sándor, _Benedek_ Károly, _Lányi_ Sarolta, -_Kállay_ Miklós. - - -ÖNARCKÉP 1906-BÓL - -RAINER MARIA RILKE - - Az ősi, régen nemesi családnak - vadsága a szemöldök peremén. - A szemben félelem s kék, enyhe fény - a gyermekkorból és itt-ott alázat, - nem szolga-vágy, de szolgáló erény. - A száj: csak száj, nagy, biztos és kemény, - nem rábeszélő, de valami bátrat - kimondó. A homlok előrebágyad - s árnyak között méláz el feketén. - - Csak sejtelem még és korántse kész: - A bánat és siker még nem ragadta - új markolással teljes diadalra - és mégis: ez a sok kúsza vonalka - valami komoly, igaz és egész. - - -BREVIÁRIUM (KÖNYV AZ EMBERI ÉLETRŐL, A ZARÁNDOKÚTRÓL, A SZEGÉNYSÉGRŐL -ÉS A HALÁLRÓL) - -RAINER MARIE RILKE - - Kiolthatod szemem te: látlak, - tömd be fülem, hallom szavad, - láb nélkül is kúszom utánad, - száj nélkül hívlak hallgatag. - Törd le karom, én átölellek - szívemmel, mint egy csoda-kézzel, - fogd le szivem, lázas velőm ver, - s ha agyamat zúzod te széjjel, - véremre veszlek új erővel. - -* - - Te a jövő vagy, éj virradata, - a végtelenség síkján felviharzó. - Vagy éj s idő után harsány kakasszó, - vagy hajnali mise és szűzi tarló, - és idegen és halál és anya. - - Te vagy a folyton változó világ, - ki a sorsból kiharsansz szabadon, - csak selypítgetnek panaszok, imák - és ismeretlen vagy, mint a vadon. - Te a dolgoknak mélyült mélye vagy, - mivoltodat némán elhallgató, - és másnak lát a földön minden agy, - hajónak part vagy és partnak hajó. - -* - - A sápadt Ábel így beszél: - - Én nem vagyok. Bátyám tett vélem valamit - s szemem nem látta titkos ujjait. - Előlem a napot elfüggönyözte, - az arcom arcával tiporta össze. - Most maga van. - Úgy érzem, él szegény boldogtalan, - mert nem teszik azt véle, mint velem. - Mind ott hever élettelen, - haragjától mindenki elvesz, - mindenki néma és beteg lesz. - - A bátyám virraszt s én ezt rebegem, - ámen. - Reám gondolt az éj, a végtelen; - rá nem. - -* - - Uram, a nagyváros oly rémítő, - itt minden szétzüll, szerteszéjjel; - a legnagyobb is menedékhely – - nincsen vigasz, csak kín és kétely - s kopáran száll fölötte az idő. - - Az emberek itt búsan tengenek - a mély szobákba bágyatag mozogva, - félénkebben, mint a fiatal csorda, - míg künn a föld piheg nagy darabokba, - de ők nem tudják s élnek csüggeteg. - - A gyermekek itt ablaklépcsőn nőnek - s egyhangú árnytól bús pici szivök - és nem tudják, hogy künn az ébredő reg - dallal, virággal köszön a mezőnek – - s oly szomorú gyereknek lenniök. - - Szüzek serdülnek itt föl ismeretlen - s álmodnak a gyerekkor hajnalárul; - nem ez a vágy volt a gyerek-szivekben - és késő álmuk reszketeg bezárul. - És függönyös hátsó szobákba ásva, - bús anyaságuk is olyan setét, - most hosszú éjek kényszerű sírása, - aztán pár meddő, lomha, hideg év. - A holtak ágyai is árnyban állnak - s a sírhoz mind epedve vánszorog - s úgy hallnak meg, láncában a halálnak, - mint elhagyott kolduló asszonyok. - -* - - Én nem hiszem, hogy a kicsi halál, - mellyel merészen packázunk naponta, - kegyetlenül megront és lekaszál. - - Én nem hiszem, hogy majd utunkba áll; - mert élek és építek a romokra - s vérem pirosabb, mint a rózsaszál… - S a mélyem mélyebb, mint a köd - és a tetszelgő félelem. - Hisz amiből világra jött: - az életem. - - Így mennek ép - a kolduló barátok szerteszét; - az ember retteg és a szíve ver - s nem tudja: vajjon ugyanaz-e mindig - kettő van-e, tíz-e, vagy tízezer? - Csak egy kezet látunk kinyúlani, - mely meztelen és sárgán átölel – - olyan közel: - minthogyha en-ruhánkból nyúlna ki. - -* - - A városok csak a bűnt sokszorozzák - s mindent magukkal rántanak mohón, - a barmot széttörik, mint a mohos fát, - és népeket sütnek meg érckohón. - - S az emberek bálványa a kultúra, - megbomladoz bennük a súly-egyen - és haladás nekik a csiga-túra - és csak rohannak derűre-borúra, - mint a dámák illegnek begyesen, - lármáznak érccel völgyön és hegyen. - - Lidércek őket tévútra viszik, - és élnek ők és nem lehetnek ők, - a pénz növekszik, nyüvi az erőt, - a pénz hatalmas s ők gyengék, picik - s búsan vánnyadnak el, idő előtt, - várván, hogy a bor és mérgek malasztja - őket múló örömre rákapassa. - -* - - Ők nincsenek. Csupáncsak a szegények, - kik akaratlan élnek és bitangul; - az arcukon a kín az ősi bélyeg, - torzak, kopárak és búsak a harctul. - Rájuk viharzik minden, ami ronda - s minden szemét az ő arcukra hull. - Oly féltek, mint a himlős ágy piszokja, - bitangok, mint a tört edény s a rozsda - és mint a naptár, melynek napja mul – - s mégis: ha a föld egyszer bajba volna, - mint rózsaláncok reszketnének tisztán, - úgy fénylenének, mint egy szent talizmán! - - Mert ők a szűzi hónál szűziebbek - s mint a ma-szült vak-állat és a harmat - és egyszerűek s csak téged követnek, - nem is akarnak, csak _egyet_ akarnak: - - hogy szegények legyenek mindörökké. - -* - - Mert lásd: ők nőni fognak, sokasodni - és őket az idő megóvja majd, - úgy szaporodnak, mint a rét bogyói - édességükkel födve a talajt. - - Mert boldog az, ki sose lakomázott, - kiknek eső paskolta fejüket; - hozzájuk dőlnek mind az aratások - s ezerszeresen fizet a szüret. - - És élni fognak, hogyha minden elvész, - ha porba reccsennek országok, államok, - úgy kelnek majd fel, mint sok kipihent kéz, - míg másokat megölt a tengve-lengés - és minden nép és minden kéz kifáradott. - -* - - És nézd: a testük mint a víg menyasszony - és tovafolyik, mint serény patak - és mint egy szép tárgy, úgy él hallgatag, - csodásan él és áll a földi harcon. - Karcsú, sugár és most még vézna csak, - s bús-gyenge, mint sok fáradt, beteg asszony, - de a fajta szül sárkány-fiakat - és hallgat a tűrés völgyén virrasztón. - -* - - A szegény háza az oltárfiók, - ott balzsam és öröklét lesz az étel - s ha jő az este szótalan zenével - magába tér, kitágul szerteszéjjel - s az éji csendbe dalt hallani ott. - - A szegény háza az oltárfiók. - - A szegény háza a gyerek keze. - Ő nem veszi el, mit kíván a felnőtt - csak egy bogárkát, amely téveteg jött, - egy kavicsot, mit a patak is ellök, - szálló fövényt, kagylót, zenélve zengőt; - a mérleg ez, mely méri a jövendőt - s rázkódva rándul-rendül lefele. - A szegény háza a gyerek keze. - - És ő a föld, anyánk és mindenünk: - Egy eljövendő kristály, mely szeliden - csillog világos, tompa, röpke színben; - és mint az ól, meleg, szegény, mezítlen – - de vannak estek: s akkor-akkor minden, - és minden csillag onnan int nekünk. - -* - - Szegényeid szenvednek, mint a falka, - amerre néznek bánat és magány - és égnek-fáznak, mint a lázrohamba, - lakásokból kiverve és rohanva - bitang halottak künn az éjszakán; - piszkolja őket a sár és az ucca, - olyanok, mint napfényen a dögök – - s a véletlen s a lányok léha pucca - s a lámpa s a kocsi rájuk röhög. - - Ha van egy száj itt harcra, védelemre - illesd meg Uram, hogy értük perelne. - - -A SZOMSZÉD - -RAINER MARIA RILKE - - Miért követsz, idegen hegedű? - - Miért van, hogy a te síró, keserű - búd mindenütt nyomomba szálldos? - - Száz ember ríkat? Vagy csak egy magányos? - - Van olyan, aki benned hinni tud még, - és minden nagyvárosba van nehány, - ki nélküled folyók mélyén aludnék? - - És miért találsz mindig reám? - - Miért, hogy mindig azok mellett élek, - akiknek édes húrjaid búgása, - mely mondja: súly és teher az élet, - a terhek-terhe, kín és kő és mázsa. - - -VÉGZETES ÓRÁN - -RAINER MARIA RILKE - - Aki most zokog valahol, - ok nélkül zokog valahol, - értem zokog. - - Aki most nevet valahol, - ok nélkül nevet valahol, - engem nevet. - - Aki most indul valahol, - ok nélkül siet valahol, - hozzám siet. - - Aki most meghal valahol, - ok nélkül hal meg valahol: - reám tekint. - - -ŐSZI NAP - -RAINER MARIA RILKE - - Uram: itt az idő. Oly hosszú volt a nyár. - A napórán fektesd el hosszú árnyad - s engedd az orkánt a pusztára már. - - Még csak néhány kövér gyümölcsöt éressz, - adj nékik még két délies napot, - hogy a belük napfénytől lenne édes, - míg a tüzét borrá változtatod. - - Kinek nincs háza, annak sose lesz tán, - ki egyedül van, egyedül marad, - hosszú levelet ír és olvas eztán, - vagy bús allékban járkál hallgatag - s bámulja a fakó napsugarat. - - -A FIÚ - -RAINER MARIA RILKE - - Olyan szeretnék lenni, mint azok, - kik vad lovukkal szállanak az éjbe, - fáklyákkal, égre borzadó hajakkal, - a hajsza roppant viharába félve. - Legelől állanék, mint egy ladikban, - nagy lennék, mint felgöngyölt lobogó. - Sötét, de rajtam fénnyel lobogó - aranysisak. S mögöttem a sötétben - tíz ember várna sorakozva szépen, - oly nyugtalan sisakkal, mint enyém, - sötét, öreg, vak s mégis csupa fény. - Mellettem lenne egy és fújna-fújna - a trombitával és száguldanánk - és trombitálna utat és magányt - és mint az álom szállnának újra s újra; - a házak térden állanak elébünk, - a görbe utcán új és új magány int, - terek terülnek: és mindent elérünk, - zápor gyanánt zuhognak paripáink. - - -A NŐ, AKI MEGVAKUL - -RAINER MARIA RILKE - - Teánál ült, akár a többiek. - És mintha a csészéjét néma gondba - valamiképpen másként fogta volna. - Mosolygott. Elfutott a bús hideg. - - És hogy végül felkelt a társaság, - s járkáltak csendesen a meghivottak - sok-sok szobán (nevettek és susogtak) - velük ment a másik szobába át, - - oly elfogultan, olyan hallgatón, - oly bódorogva, mintegy lámpalázba, - fényes szemét részvétlen fény tarkázta - s hidegen rezgett rajta, mint a tón. - - Aztán követte őket csüggeteg, - mintha valamit még nem hágna által; - de mintha később égő szárnyalással - röpülné át a végtelen teret. - - -HÖLGY A TÜKÖR ELŐTT - -RAINER MARIA RILKE - - Mint a fűszert az álomitalban - feloldja a tükre mélyiben - gesztusát fáradtan-szeliden, - majd mosolyát is bedobja halkan. - - S vár, amíg folyékony tükre pezsdül, - gyöngyöket hány és feloldja itt - a haját és pompás vállait - kiemelve az esti köpenybül - - és iszik a képből. Csendesen issza, - mint mámorral inna egy szerelmes, - kémlelődve issza, csöndesen les - - s a komornát akkor hívja vissza, - hogy szekrények árnya reng a tükrén - s hallgatag hamvadt el a letűnt fény. - - -A LÁBBADOZÓ NŐ - -RAINER MARIA RILKE - - Mint mikor az utcákon az ének - majd közelbe jő, majd megriad, - mostan markolod már és eléred, - most megrebben egy kis zaj miatt - - az élet játszik a gyógyulóval; - elaléltan és pihenten ül, - élni szítja már egy álom-óhaj - és egyszer megmozdul félszegül. - - És úgy érzi, szinte-szinte bántja, - hogy keze, a hűs, kemény tenyér, - cifra lázak csontos, furcsa pántja, - rózsálló-szelíden bús-fehér - megsoványodott fejéhez ér. - - - - -STEFAN ZWEIG - -Stefan Zweig 1881 november 28.-án született Bécsben és ma is ott él. -Jellemzően osztrák poéta: lágy, bensőséges, esztéta. Utóbb három -kötetben kiadta Verhaeren verseit német fordításban. - -MUNKÁI. Silberne Saiten 1901 (Ezüst húrok), Die frühen Kränze 1907 -(Korai koszorúk). - -Verseiből _Franyó_ Zoltán fordított le nehányat. - - -BRUGE - -STEFAN ZWEIG - - Itt ódon és dús paloták a házak, - az este nedves, bús fátyola lóg. - A csöndes utakon már zaj se lázad, - mint ünnepestéken olyan kopárak, - hogy hazamentek már a mulatók. - - A kapuzárán, a rozsdás kilincsen - már nem motoz és nem kopog a kéz, - a vén templomtoronynak fénye sincsen, - itt minden senyved a ködös bilincsen - s a bánat mély-mély tengerébe vész. - - Falak fülkéjében búsan mereng rád - egy porladó és vézna kőalak, - hallgatva, titkosan néz, és ha meglát - füledbe súg egy agg, kopott legendát, - és elbúsítja a vén utakat. - - - - -FRITZ PHILIPPI - -Fritz Philippi 1869 január 5.-én született Wiesbadenben. - -Mély vallásosságtól átitatott versei egyéniségének tüzében zsoltárokká -nemesülnek. - -MUNKÁI. Aus der Stille 1901 (A csönd), Menschenlied 1909 (Emberdal). - - -ISTEN SZEME KERESETT - -FRITZ PHILIPPI - - Az óriási fenyvesek - mögül egy nagy szem kihajolt - ragyogva. És valamit keresett. - Azt mondják: Most feljött a hold - a hegy fölé. - - De a komor lomb - megrezdül: Nem, ez nem a hold – - De az Isten szeme? - - És beleborzong - Ág és levél. - - De mit keres Isten szeme? - - A lombtető és a fatő - rámered: mert érzi, ő. - Ragyog a fenyves és a bükk, - nyájas tűz árad mindenütt. - - Talán az erdőt keresi?… - Elhagyjuk az erdőt s a szent szem - Rámnéz, hogy engemet kövessen! - A fénye szinte égetett: - - Téged kereslek, tégedet – - fiam! - - - - -GUSTAV RENNER - -Gustav Renner Freiburgban született 1866 október 17.-én. Most Berlin -mellett lakik. - -Renner erősen megkomponált versei a francia parnassienek hatását árulják -el. Később emancipálódott e hatás alól. Újabb bánatos hangú költeményein -át-át tör az élet szeretete. Tiszta ritmusérzék és pesszimisztikus -melegség jellemzik verseit. Az 1894-ben jelentkezett költői csoportban -tűnt fel. - -MUNKÁI. Gedichte 1896, Neue Gedichte (Új versek) 1898, Gedichte 1904 -Összegyűjtött (versei). - - -CÄSAR - -GUSTAV RENNER - - Nagy homlokán s a száján megvetés. - Az álla metszett s gyér ives szemölde. - Ujjong a győztes hadsereg előtte - S félvállról a sok vad vitézre néz. - - Gondolkodik merész, új terveken. - Ápolt, fehér ujjaival simogatja - Gőgös lovát – de a lova szimatja - Vihart jelez s felhorkan hirtelen. - - Most egyet int bágyadtpuha kezével - S zúg a vezényszó, a rest föld dübög, - A légiók vágtatnak szerteszéjjel. - - Csorog a vér, trónt rengett a dühök - S míg légiói megássák a sírunk, - Sátrába tér és diktál: „Irnok – írunk!“ - - - - -BRUNO WILLE - -Bruno Wille 1860 február 6.-án született Magdeburgban. Verseibe -misztikus filozófiai gondolatokat csempész. A természet bámulója, hívő, -exaltált, romantikus lélek. - -MUNKÁI. Einsiedler und Genosse 1891, Einsiedelkunst aus der Kiefernheide -1896, Offenbarungen des Wacholderbaums. - -IRODALOM. Verseiből fordított _Vajthó_ László (A Hét). - - -CSÖND - -BRUNO WILLE - - Kulcsold össze - A kezed, - Míg a csöndet - Élvezed! - A hited véd, - Küzdj vele, - A szemed hunyd - Csendbe le. - - Bármi jöjjön, - Elzuhog! - Meg se moccanj, - Légy nyugodt! - Büszke, csöndes - Sziklagát, - Min dagályok - Csapnak át. - - Göndörödjön - Habra hab, - Szerteporlik, - Szétszakad! - Míg az orkán - Fenn csatáz, - Hallgat a nagy - Sziklaház! - - Bármi jőjjön, - Elzuhog! - Meg se moccanj, - Légy nyugodt! - Ha az élet - Sebet ád, - Az öröklét - Vár reád. - - Hogyha gyáva - Bosszú mar, - Felfeszít - Nehány cudar: - Tudd meg, hogy a - Szenvedés - Olvadó hó, - Elenyész. - - Megrabolhat - Az idő, - Az öröklét - Békítő, - Ami elmult - Visszatér; - Drága balzsam - Lesz a vér. - - Mert a béke - Ölbe fog. - Álom, áldás - Vár legott. - Mosolyogj hát - Szeliden - Az öröklét - Öliben. - - -RÓZSÁK - -BRUNO WILLE - - Ó hogy parázslik a sebem, - A lángja lobban, lángja száll! - Ó jaj, mi történt én velem? - Jön értem a halál. - - Igen! Egy szörny – az vitte el - Leányomat, emlékezem. - A szörny torkába nyúltam és - Az marta meg kezem. - - Beteg vagyok… Elébem áll - Egy sápadt ember – oly szelíd. - Alázatosan mosolyog, - Mutatja sebeit. - - És vére hirtelen kigyúl, - Rózsállik és kacagva foly, - A kezein, a lábain - Ég a tüzes mosoly. - - Az én sebem is kivirul – - Ujjongva fénybe öltözött, - Lombos, virágos ág feszül - Bús vánkosom fölött. - - A rózsafényű lombokon - Angyalkám ül és énekel: - „A szeretet a korona, - És nincsen gyászlepel.“ - - Ó lányom, édes gyermekem! - Most vagy igazán az enyém! - Bölcsővé vált a bánatom – - S elalszom benne én. - - - - -FRANK WEDEKIND - -Frank Wedekind 1864 július 24.-én Hannoverben született. Apja tíz évig -volt a szultán orvosa. Anyai nagyapja – Wedekind vallomása szerint – -_magyar_ vándorló-drótos volt, aki sokra vitte, gyárat alapított és ő -találta fel a foszforos gyujtót. (Később az őrültek házában halt meg.) -Wedekind eleinte újságíró, majd a „Maggi“ gyár reklámjait írja, cirkuszi -titkár, színész, kabaréigazgató, színházi rendező és ott van a -„Simplicissimus“ első megalapítói közt. Kalandos, clownszerű, eredeti -egyéniség. Minden munkája heves vita tárgya. Lírája romantikusan -groteszk. Legtöbb verse: tragikus grimace. - -MUNKÁI. Egyetlen verseskönyvet adott ki: Die vier Jahreszeiten 1905 (A -négy évszak). - -IRODALOM. _Szilágyi_ Géza: Wedekind, a moralista (Könyvek és emberek, -Modern Könyvtár), _Relle_ Pál: Wedekind, a színész és az író -(Renaissance 1910), _Gömöri_ Jenő Frank Wedekind címen „A Hőstenor“ elé -bevezetőt írt (Modern Könyvtár), Wedekind: Autobiografiai széljegyzetek -(Berlini Magyar Revü 1913 március 30). - - -MENINGITIS TUBERCULOSA - -FRANK WEDEKIND - - A szem forog, kancsítva néz, - Kaparász lázasan a kéz, - Leget a száj fulladva szív, - Már majd hogy meg nem áll a szív. - - A fejbe régen éj tanyáz, - Nem bántja már a kín, a láz, - Az álmos ajk dalol, örül, - Mint esti szél a sír körül. - - A kéz parázslik és keres, - Krétafehér és kék-eres; - A verejték úgy gőzölög, - Mint harmat a virág fölött. - - A szem tüzel, fütyül a mell, - A néne doktorért fut el, - Az apa zsémbel, mily beszéd, - Az anya tördeli kezét. - - Bejő három síró anyó, - Megárad ajkukon a szó: - Ó Istenem, ó Szűz Anyám - Szegény, szegény kis árva lány! - - Könnyezve, reszketőn, balul, - Mindhárom a diványra hull; - Az anya kávét hoz nekik, - És égre szögzik szemeik. - - A gyermek halkan felzokog – - De nem hallják az asszonyok, - Vitáznak cselédbér felől – - S egy ifjú élet összedől. - - - - -ARNO HOLZ - -Arno Holz 1863 április 26.-án született Rastenburgban (Németország). -Nagy és nehéz küzdelmei voltak az élettel. 1913-ban a születése -ötvenéves évfordulóját ünnepelték és akkor kiderült, hogy Arno Holz -hosszú írói pályája alatt alig jutott hozzá nagyobb összeghez, sokszor -nyomorgott és éhezett. Egyszer be kellett állnia gyári munkásnak egy -játékkereskedésbe. Jubileuma alkalmából a németség rokonszenve -megnyilatkozott iránta, de a kor és a nagyváros költője ma is csak -tengődik. Berlin mellett él. - -Arno Holz a lírában a naturalizmust képviseli. Mint költő friss és -jószemű; öntudatos; elsőrendű elméleti ember, aki sokat írt és -gondolkozott a művészet mivoltáról. Évekig harcolt a szabad, rímtelen -vers jogáért. Stílusérzéke pompás. Csalódásig híven tud írni régi korok -modorában. Legjelentősebb könyve a „Buch der Zeit“. - -Erről a könyvről Szilágyi Géza így ír: „A kötet nem kis része ma már -elavult… Mégse szabad igazságtalannak lennünk. A kötetnek, mint -kortörténeti és emberi dokumentumnak teljes értéke van ma is: az a -hevülés, melynek tüze izzik benne, az az ifjú erő, melynek izmai -dagadoznak benne, most is megkapja a kiégett szívűeket és petyhüdt -húsúakat. Sok a kötetben a rétori pátosz; 1884-ben még közelebb voltak -Herwegh-hez és a Bismarck-féle vasmarkú Ausnahmsgesetz idejében a -suttogó szót nem hallotta volna meg senki. A szónoki reflexió gyakoribb, -mint a költői képzeletből kibontakozó vízió. Azonban mindent egybevetve: -a pátosz sokszor mély zengésű, mint a gordonka szava; a reflexióból nem -egyszer csillogó és szemfényvesztő élénkségű szellemesség mosolyog -felénk. Olykor megállítanak bennünket fájdalmas érzéstől színezett, -minden tendencia híjával levő, mégis minden kifejezett tendenciánál -szuggesztívabb képek Berlin világvárosi proletár-nyomorából. Végül pedig -értékelnünk kell a bármely stílussal szinte fitymálva játszó, a -legmakacsabb formákat erőlködés nélkül lebíró technikát is.“ - -MUNKÁI. Buch der Zeit 1885 (A kor könyve), Phantasus 1898, Dafnis 1905 -(Lírai portrait a XVIII. századból). - -IRODALOM. _Szilágyi_ Géza: Könyvek és emberek (Modern Könyvtár). - -Verseiből fordított: _Szilágyi_ Géza, _Ormos_ Ede. - -[Illustration: ARNO HOLZ] - - -NINON - -ARNO HOLZ - - Ninonnak hívják. Az anyja - éjszaka narancsot árul, - lenn a weidendammi hídnál. - Ámde ő szobacicus. - - Kis cipellők. Oly kacérok. - És kacér a főkötő is, - mely a göndör, szép fejecskén - hófehéren imbolyog. - - Ám a huncut kis szobornak, - amely szemben a tükörrel - kuksol a Makart-csokornál, - semmikép se imponál. - - Jól nevet, ha néha reggel - pávatollával porolja, - sőt az óra is figyelmez, - mit beszél a kis szobor. - - „Légy szíves, kedves fiacskám - és ne illegj oly kacéran. - „Ninon“-nak hív asszonyod ma? - Menj, hisz ez nem a neved. - - Örzsi vagy. Szegény apádnak - fönn a holdba volt a földje, - Három év előtt New-Yorkban - halt meg, mint cukrászinas. - - Az anyád él. Sánta, kancsal, - és tubákol. Máskülönben - éjszaka narancsot árul - künn a weidendammi hidnál.“ - - -A SZOMSZÉDAIM - -ARNO HOLZ - - Sötét udvarra nyílik ablakom, - kormos falak, piszkos tetők előttem, - de bizony amióta itt lakom, - víg filozófként már belétörődtem. - Ha kinyitom a bús, kis ablakot - szobámba friss lég, édes napmeleg jön, - nem fázom és sohase koplalok - s csak egy kis írás az egész teendőm. - - Csak egy kis írás, hogyha egyedül - a könyveket búvárlom órahosszat - egy-egy érzésem dalba sikerül - s a dallamos sor ríme szórakoztat. - Ilyenkor fejemen dicsfény lebeg, - gazdag szívem egy napfényes, nagy oltár; - boldog lehetnék és elégedett, - de szomszédságom rosszabb a pokolnál! - - Nem fuvolás ő, kinek ásatag - nótája az „utolsó nyári rózsa“, - se tánczseni, aki órákat ad - s a zongorának bomlott virtuóza: - Egy varga, és ha az éj árnya jő, - vén csizmatalpakat izzadva foltoz, - mellette ül és kötöget a nő, - porontyai meg sírnak a dologhoz. - - Én Istenem, e bús sirás miatt - álmomból ó de sokszor fölijedtem! – - Láz rázta meggyötört tagjaimat, - hogy szertenéztem fázva, fél-imetten. - Ríttak a varga éhes magzatai, - a csecsemő már hörgött a sírástól – - s ilyenkor úgy rémlett, hogy valaki - nekik három fekete ágyat ácsol. - - Tompán dübörgött egy kopott kocsi - s a szürke ház előtt megállt setéten, - kivitték őket a gyász zsoldosi - a rozoga, sötétlő gyász-szekéren. - Kortyintott egyet a részeg kocsis, - girhes gebéit káromkodva verte, - túl voltak ők már árkon-bokron is, - de a gyereksírást hallottam egyre! - - És akkor is kísértett e sírás, - hogy ablakomba nevetett a reggel, - s szemembe búsan ült az éji láz - hogy írni kezdtem tétova kezemmel. - Mit ért a víg, mosolygó bölcseség? - Légváram megdőlt, a dal kedve meghalt! - nem mert sötét volt a rút, szürke lég, - de mert elnémult a síró gyerekhang! - - Sovány kenyérért koldul a szegény - és szívtelenül gyűri le a gazdag; - ez boldogul, tétlenkedik henyén - s érette milliók pincében asznak. - A gazdagokra selyemágy omol, - ha pezsgős éjre ráderül a hajnal, - mig lámpafénynél a sápadt Nyomor - virraszt fehéren, vacogó fogakkal. - - Ó, Istenem, miért van ez, miért? - Úgy nyom e szörnyű kérdés, mint az ólom. - Még énekemben is e gond kisért, - síró dalomban is ezért vívódom. - Nincs más a földön, mint vak, szürke gond? - A múzsa is a szennyet vájja-túrja – - szívem egykor dalok víg fészke volt - s ma hallgatag gyászol, mint egy köny-urna. - - - - -BERCHTOLD VIERTEL - -Berchtold Viertel Bécsben él. A Volksbühne főrendezője. Most jelent meg -első verseskönyve: Die Spur (A nyom). - -Otto Pick így jellemzi: „Viertel nem kápráztat el vakmerő formajátékkal, -nem izgat forradalmi gesztusokkal: biztosan csak magára támaszkodik, -szenvedélyes, vadság és lágy puhaság nélkül, mélységesen komoly, a -kijelentés pátosza nélkül, röviden: mértékletes, tömör és a hatása -tartós.“ - - -PARASZTLOVAK - -BERCHTOLD VIERTEL - - A parasztlovakat gyakran nézem, midőn - A csarnokok felé baktatnak éj-időn. - - És amikor megállanak - A mázsasúlyú éj alatt, - Olyanok, mint a bús föld, mint a szörnyek. - De amikor mennek botolva, - Kocsit cepelve, robotolva, - Hátuk kemény, fönséges ívbe görbed. - - Ez úgy megy, hogy zihál s meg is ráng, - Mellette mélán csüng az istráng - Kocsisa szundít, a törekvő - Ló csak lohol és lóg a gyeplő; - Híven kocog, méterre méter, - A sáros földet egyre túrva, - Mint egy munkás, ki jó, ki durva - És úgy hívják János vagy Péter. - - - - -HEINRICH HORVÁT - -Heinrich Horvát Kolozsvárt született 1877 február 10.-én. Bölcsészetet -tanult Lipcsében, Strassburgban, Bernben. Hosszabb ideig élt Párisban. -Nagyváradon tanárkodott. Ma a paedagógiai könyvtár könyvtárnoka -Budapesten. - -Horvát a német nyelv elsőrangú művésze. Nagy érdemeket szerzett -Baudelaire tökéletes lefordításával. A modern magyar lírát is ő -tolmácsolja a külföldnek. Hans Bethge külföldi antológiája (Lyrik des -Auslandes) kizáróan az ő fordításában mutatja be a magyar költőket. - -MUNKÁI. Baudelaire: Die Blumen des Bösen (Oesterheld), Das junge -Frankreich, Baudelaire: Die Vorhölle (Oesterheld). - -Verseit közölte a Kunst, Morgen, Zeit, Berliner Tageblatt, Der Deutsche, -Magazin für Litteratur. - -Eredeti versei még nincsenek kötetbe gyűjtve. - -IRODALOM. Nehány versét magyarra fordította _Juhász_ Gyula. - - -KÍNAI VERS A SZÉP ÉVRŐL - -HEINRICH HORVÁT - - A tavasz szép volt; fiatal leánnyal - Aranybort ittam fiatal ligetben. - - A nyár az ünnep; déli napsütésben - Virágos réten bogarak daloltak. - - Az ősz minket lombos ladikba látott, - Vörös ecetfák álltak őrt a parton. - - A tél azonban a regék világa, - A halk idő. Most álmodunk a fákról, - A vörös őszről és a kék tavaszról, - Méhzümmögésről, kacagó virágról - És hópihékről, melyek csendbe hullnak - S némán repülnek… nézd az ablakunkban - A hallgatás ezer fehér virágát. - - -CSÖNDES ÉJ - -HEINRICH HORVÁT - - Az álmos ér oly hallgatag szomorgott, - A pilledt gallyakon aludt a gyors - Szellő és aludtak mind a tornyok – - Akkor indult a Sors. - - Künn a mezőkön tétovázva kúszott, - És jött az óra, a titkos, a mély. - A botja bús volt, de lombkoszorúzott - És köpenye az éj. - - Mértföld-csizmája harsogott a téren, - Nagy madarak lármája huhogott – - Lombok emelték pajzsukat kevélyen, - Erdőkön zuhogott. - - Elébe fekszik lázadón a hullám, - A sziszegő és harsogó elem. - A haja dermed és tovább tolulván - Röpül a tengeren. - - Eb se csahol, föl a gyerek se retten – - A lámpa lágyan árad, mint elébb – - A kapu kordul – s lassan és meredten – - Csendben – belép. - - - - -FRANZ WERFEL - -Franz Werfel Prágában él. Abba a fiatal költőcsoportba tartozik, amelyik -„Der Kondor“ címen adta ki verseit (Heidelberg 1912). Werfel jelentős, -nagyon egyéni költő: primitív. Csakhogy míg a többiek az egyszerű -széphez tértek vissza, ő visszatér az egyszerű jóhoz. Valaha az erkölcsi -dendizmus idején, az emberek nem a bűneiket szégyenlették bevallani, -hanem a jóságukat, a tisztaságukat, a naivitásukat Werfel utánuk angyali -hangokat pendít meg, a hangja úgy hat, mint valami egészséges -forradalom. Lírájának fő motívuma a részvét. Részvét mindenkivel, aki -él, részvét, együttérzés, jóság az emberekkel, az állatokkal és -tárgyakkal szemben, akik közt az életünk misztériuma folyik. Az egész -világ barátja. Lehajol hozzánk, mint egy drága és puhakezű tanítóbácsi, -megsimogatja az állunk s megkérdezi, mi bajunk. Apró tragikumok – a -mások bajai – fájnak neki, igénytelen semmiségek, amelyek a lelke -nagyítótükrében óriás fantomokká nőnek. Naív. Milliók életét éli -intenzíven. Werfel, az idegen életek amatőrje, idegen bánatok keserű -mélyére száll le, hogy mindenkivel szenvedjen és mindenkit -megvigasztaljon. A boldogságtól könnyezve dalolja a jóság örömét, -dithirambokat ír arról a mélységes elégedettségről, amit egy jó tett -okoz, ugrál mint a gyerek, szeret a földön lenni, érdemes élni, csak -azért, hogy jót cselekedjék. A bútorai a karjába borulnak, – hálásan – -az íróasztala megreccsen, szeretné őt megölelni, a zongorája önmagától a -kedvenc darabját játssza, a könyv, amit olvas, önmagát lapozza fel, a -páfrányok, a virágok, a füvek utána kúsznak és a lombok zöld -kezecskéikkel neki tapsikolnak. A jósága grandiózus és mindentlátó. - -MUNKÁI. Der Weltfreund, Berlin 1912, Axel Junker (A világbarát), Wir -sind 1913 (Vagyunk). - -IRODALOM. _Kosztolányi_ Dezső: A jóság költője (Élet 1913 február 9). - - -Ó JÓ EMBER! - -FRANZ WERFEL - - Hogy hódoljak te néked? - Ó jó ember! Ó gyönyörű szó! - Vidám vagyok és meghatott! - Ó drága szó, amely ma engem - Acéloz és felvillanyoz! - Ó jó ember! - - Lennél szükségbe bár, - Hogy szívesen segítenélek! - Lennél beteg és gyenge bár, - Hogy vigasztalnálak szelíden! - Lennél fáradt és árva bár, - Hogy ágyat vethetnék te néked! - Ó jó ember! - - Ó engedd legalább, - Hogy szétszórt könyved összerakjam! - Ó engedd legalább, - Hogy vizet öntsek poharadba! - Ó engedd legalább, - Hogy píci lámpád lángra gyujtsam - Ó jó ember! - - Jóság, ó jó, nagy tiszta jóság! - - Nevet a lelkem, hogyha látom - Hű szemüveged villogását, - Jőjj! És ne vesd meg szívemet, - Alázatot, barátságot adok - Ó jó ember! - - - - -LEO GREINER - -Leo Greiner 1876 április elsején született Brünnben. Iskoláit Brassóban -végezte. Főrendezője volt az „Elf Scharfrichter“ című kabarénak, amely -minden német kabarék közt az egyetlen művészi vállalkozás. Lenauról -írott könyve igen híres. Eulenberg Lenau utódjának, lelki -leszármazottjának tartja Leo Greinert. A müncheni lirikusok közé -tartozik. - -MUNKÁI. Das Jahrhundert 1900 (A század), Das Tagebuch 1906 (A napló). - - -SZERELEM - -LEO GREINER - - Két árny vagyunk, más-más a mi világunk. - Találkoztunk egy kőrisfának árnyán. - A távoli mezőn magunkba jártunk - És éji szállást néztünk bolygva árván. - Akkor megálltunk egy mély pillanatra, - A mult időknek ismerőseként - Köszöntünk s lelkünk a láz elragadta. - Én arra, ő meg más ösvényre tért - S mindketten az ős éjbe sülyedénk. - - -AZ ÉLET - -LEO GREINER - - És egyre zordabb a nap és a tér… - Mi leng itten? Egy emberhang: beszélik. - Mi zúg? A vén fák bús fuvalma ér, - Súgják gyerekkorodnak halk meséit. - Az alkonyos mezőn vár lenn a kis kert, - Az árnya oly hűvös, oly édes-ismert, - De én búsan bolyongok, zord utód - Szívembe van egy síró, árnyas álom – - Ezt úgy hívom: anyám, azt meg: barátom - Mosolygok s emlékezni sem tudok. - - - - -PAUL BARSCH - -Paul Barsch 1860 március 16.-án született Nieder-Hermsdorfban. - -MUNKÁI. Auf Strassen und Stegen (Úton, útfélen) 1885, Fliegende Blätter -1889, Über der Scholle 1905. - - -DÉL - -PAUL BARSCH - - Se szó, se szél. A völgy pihen - a dél fehérlő fényében. - - A fű, bokor, virág felett - ólomnehéz álom lebeg. - - Kibukkant ott a kábító - színorgiából egy kígyó. - - Parázs-szemével messze néz, - úgy látja, mozdul a vetés. - - Nem. A kígyó továbboson, - alszik a dél tűzvánkoson. - - Az álom ájulatja leng - és csend van újra, tompa csend. - - - - -FELIX DÖRMANN - -Felix Dörmann 1870-ben született Bécsben, május 29.-én. Most is Bécsben -él. Sokat írt a kabarék számára. - -MUNKÁI. Neurotica. Sensationen. Gelächter. - - -AMIT ÉN SZERETEK - -FELIX DÖRMANN - - Szeretem a hervatag ajkú - nárciszt, ha a szirma bíbor, - szeretem azt, kit a vad bú, - a sors s a harag letipor. - - Szeretem azt, aki sápadt, - a bús-szemű asszonyokat, - akikben az alkonyi lángnak - haló tüze sose lohad. - - Szeretem a puszta kigyóit, - mert mind, hűs, síma, ravasz; - a dalt, mibe sírva vivódik - egy messze halál-panasz. - - Szeretem a büszke smaragdot, - oly szívtelen és halavány; - szeretem, ha sugárzik a partfok - a kékszínű hold sugarán. - - Szeretem, ha a bánatos illat - vad, részegítő, nehéz. - Szeretem, ha a fellegekig hat - a vízen a fekete vész. - - Szeretem, szerelemmel imádom, - amit senkise szeret. - Az én csodaárva világom, - mindazt, ami furcsa, beteg. - - - - -GUSTAV FALKE - -Gustav Falke 1853 január 11.-én született Lübeckben. Első versein még -Liliencron hatása érzik, de később kibontakozik dús és egyéni talentuma. -Falke versei egyszerűek, mélyek és finomak: a népdalra emlékeztetnek. -Bensőséges és finom humorú költő, akinek különösen családi és balladai -versei értékesek. Ifjúsági írásaiban szelíd kedély ragyog. Regényeivel -nem ért el nagy hatást. A lírikus azonban sok kortársát túlélte. -Jellemzően német költő. - -_Benzmann_ ezt írja róla: „Intim és dallamos, rugékony és eleven, az -érzéstől és a művészi intelligenciától életre keltett és átlelkesített -összhang a lírája“. Falke ma Hamburgban él. - -MUNKÁI. Mynheer der Tod 1891, Tanz und Andacht 1893 (Tánc és áhítat), -Zwischen zwei Nächten 1894 (Két éj közt), Neue Fahrt 1897 (Új utazás), -Mit dem Leben 1899, Hohe Sommertage 1902 (Kánikulai napok). 1913-ban, -hatvan éves születése napján öt kötetben megjelentek összes munkái. - - -ÉVEK MULTÁN - -GUSTAV FALKE - - A halk mezőkön már sötétül, - a telt hold fázva kél, - a hallgató erdő ölébül - borzongva fúj a szél. - - Egykor oly boldogan szerettem - az éjet, a magányt, - fukar napokra a szívemben - őrzöm még kincs gyanánt. - - Most álmodom a régi álmot, - a halk ábránd kikel, - a vén fán szél sóhaja szállott, - mozdul a régi hely. - - Mennék, ki a mezőkre készen, - a régi úton át - és zárt szemekkel is megérzem - a holdfény mosolyát. - - És szellői a hűvös éjnek - arcomba lengenek - s a régi csillagmécsek égnek - csüggedt fejem felett. - - - - -ALFRED MOMBERT - -Alfred Mombert Karlsruheban született 1872 február 6.-án. Mombert -viaskodó zsenije nehéz veretű szavakban talál enyhülést. Fantáziája -kozmikus értékeket kapcsol egybe. Csodálja a tengert, a titokzatos -végtelenséget. Tárgya: a Világmindenség. Sötét dalai nemcsak erőteljesek -és kemények, de egyúttal hajlékonyak is. Bámulatos, raffinált -ritmusérzéke még tökéletesebbé teszi vízionárius művészetét. Stefan -George csoportjához számítják, de a mondanivalója több, a benső tüze -nagyobb és melegebb. - -MUNKÁI. Tag und Nacht 1894 (Nap és éj), Der Glühende 1896, Die Schöpfung -1897 (Az alkotás), Der Denker 1901 (A gondolkodó), Die Blüte des Chaos -1905 (A káosz virága), Der Sonne-Geist 1905 (A nap-lélek). - - -ALTATÓ DAL - -ALFRED MOMBERT - - Halkan hull a hó a tájra, - Halkan hull a hó a szívre. - Nemsokára eltemet. - - Ó de szépen fáradtál el - ifjú asszony! - - Fehér ködökben álmodik a nap, - a ködben egy tüzes szív. - Ez elfáradt a fénytől, - Az elfáradt a csóktól - Nyugodni készül; és - elalszik. - - Ó de szépen fogsz aludni - ifjú asszony. - - - - -HANS BENZMANN - -Hans Benzmann Kolbergben született 1869 szeptember 27.-én. Ma a Berlin -melletti Wilmersdorfban lakik. - -A német impresszionista költők közé tartozik. Tökéletes formaművész. -Külön említést érdemel a hatszáz oldalas német antológiája, amelyben az -új német költők verseit ízlésesen és jellemzően mutatja be. (Hans -Benzmann: Die moderne deutsche Lyrik.) - -MUNKÁI. Im Frühlingssturm! 1894 (Tavaszi viharban!). Sommersonnenglück -1898, Meine Heide 1903, Jesus. Eine Evangeliumharmonie 1907. - - -A KÁNAI MENYEGZŐ - -HANS BENZMANN - - A rózsaillat és a könnyű borszag - a sárga alkonyatban oszladoztak… - Ó drága nap! Ujjongva szállt az égnek - a lányok ajkáról az örömének, - a hárfa húrja új dalokon pendült, - A korsókból a bor bőségesen dült. - Lágy, bíborpárnán ült a mátkapár - boldogságában elkábulva már… - Egy a tizenkettő közül, Tamás - Így szólt Péterhez: „Égi híradás - ez a csoda, amit ma este láttam – - csoda, amiben új új tanítás van – - Nézd ezt a párt! A víz ma este bor lett - s két földi élet boldog, égi sor lett!“ - És a szerelem dala lebegőn - ujjongott a rózsálló levegőn. - - A hold ezüstjén fürdött az azúr. - A rossz kapu csikordult és az Úr - egyedül ment ki. Majd visszatekintett: - csupa öröm volt e gazdag tekintet. - Némán bolyongott a vetés között. - A nyári éj holdfénybe öltözött, - madár dalolt, nem egy dalolt, de száz ott, - zizegtek a súlyos-fejű kalászok, - a hárfa pengett és sütött a hold… - S Krisztus magába volt. - - -JÖN A HALÁL… - -HANS BENZMANN - - Az ég sötét és bágyatag, - Rozsdás és álmos sugarak. - - Egy tarló néz a fák alól, - Egy elkésett madár dalol. - - Az éj ma csendbe látogat, - Elfújja a lámpásokat. - - Mély hallgatás. Inogva leng - Alá a köd. És újra csend. - - A fellegekről – éji folt – - Búsan tekint a vaksi hold. - - Egy ellenzős, vak lámpa ég - A nyári éjben. Itt a vég. - - Jön a halál… - - - - - - -NORVÉGIA - - - - -SIGBJÖRN OBSTFELDER - -Nagyon jelentős norvég lirikus. Híresek gyönyörű szerelmes versei. -Szimbolista. - -1901-ben halt meg. - - -A HALÁL VET - -SIGBJÖRN OBSTFELDER - - És a nap – énekel és nevet - És a halál – vet, csöndbe vet, - Vet – csöndbe vet. - - Az éjbe vet, - Vet, csöndbe vet, - Bús rózsát, halvány tulipánt, - Beteg jácintot és fekete ibolyát, - Könnyet. - - Vet, csöndbe vet - Bús vágyakat, halvány mosolyt, - Sötét kétségét, néma kínt, - Könnyet. - - És a nap – énekel és nevet - És a halál – vet, csöndbe vet, - Vet – csöndbe vet. - - - - -HENRIK IBSEN - -Henrik Ibsen 1828 március 20.-án született Skienben. Jómódú -kereskedő-familiából származott, német, dán, skót vérkeveredésből. Mikor -Ibsen nyolc esztendős lett, szülei elszegényedtek és tizenöt esztendős -korában már maga kereste a kenyerét. Festő akart lenni, de pénze nem -volt hozzá és egy grimstadti gyógyszertárba áll be segédnek. Titokban -itt a maturára tanul, orvosnak készül. Családjával lassanként megszűnik -minden közössége, csupán hugával, Hedviggel tartja állandóan az -érintkezést. Ezt a testvérét nagyon szerette és a „Vadkacsa“ című -darabjában megható emléket állított neki. Grimstadtban Ibsen egyedül él, -távol a társaságtól, amelyet lenéz. Ebben az időben szatírikus verseket -ír és karrikatúrákat rajzol. Az 1848.-i politikai áramlat őt is magával -ragadja. Magyarországnak szabadságdalt ír, svéd és norvég honfitársait -pedig felhívásban buzdítja, hogy legyenek segítségére dán testvéreiknek, -akiket „a vad német horda“ szorongat. Ebben az időben Krisztiániába megy -az egyetemre. Barátaival lapot alapít. Sokat küzd a dráma és a színpad -reformjáért. 1851-ben „Az első norvég nemzeti színház“ Bergenben -meghívja rendezőül és házi szerzőül. 1858-ban megnősül, egy év mulva fia -születik és újból küzdenie kell a megélhetésért. Fiának keresztapja -Björnson, akihez egész haláláig forró barátság köti. Sokáig jóformán -csak drámákat ír, de amikor 1871-ben mint a khedive vendége, a szuezi -csatorna megnyitásához keletre utazik, felbuzdul újra lírai vénája. -Ibsen huszonkét esztendőt tölt önkéntes számüzetésben külföldön. Sokáig -lakik Drezdában és Münchenben. Nappal a dolgozószobájában tartózkodik, -estefelé egyedül sétál a városban, bemegy a kávéházba, egy pohár likör -előtt elolvassa a lapokat, azután hazatér. Évekig így folyik az élete, -akkor is, mikor már európai csengésű a neve. Közben két ízben kergeti -haza a honvágy és bár elhatározza, hogy Norvégiába, ahol üldözték és nem -méltányolták eléggé, „soha be nem teszi a lábát és minden közösséget -megszakít vele“, 1891-ben visszatér Krisztiániába és ott is marad -állandóan. 1900-ban könnyebb szélütés éri. Ettől kezdve betegeskedik és -1906 május 23.-án meghal, a felesége karja között. - -Ibsen verseiben az a fojtott, tompa pátosz kísért, amely drámai dikciója -fölött lebeg. Tartózkodó, de mély líra ez. Egy hallgató lírája. - -IRODALOM. Ibsenről annyit írtak, hogy a cikkek özönét nem lehet számon -tartani. _Gerő_ Ödön számos cikkben és tárcában foglalkozott vele (Pesti -Napló és a régi Élet 1891) _Szilágyi_ Géza: Ibsen (Pesti Napló 1897), -_Osvát_ Ernő: Ibsen (A Hét 1900), _Cholnoky_ Viktor: Ibsen (Magyar -Géniusz 1902 március 29), _Salgó_ Ernő: Ibsen (Jövendő 1903 május 21), -_Halasi_ Andor: Ibsen (Budapesti Napló 1905 december), _Alkalay_ Ödön: -Ibsen technikája (Figyelő 1908). _Fenyő_ Miksa lefordította Alfred Kerr -Ibsen-cikkét (Figyelő 1908). - -A magyarokhoz intézett ódája több magyar fordításban jelent meg. A Peer -Gynt-et _Sebestyén_ Károly fordította le (Olcsó könyvtár). Újabban -lefordította – norvég eredetiből – _Patthy_ Károly (kézirat). - -[Illustration: HENRIK IBSEN] - - -AZ ÉSZAKI LOVAG - -HENRIK IBSEN - - Délszakra sodorta - Egy könnyű hajó, - Fájt már a szívének - Az északi hó. - - A tengeren eltűnt - A jéghegy, a mult. - A délszaki tájon - Bús vágya csitult. - - Felgyújtja hajóját; – - S a kék levegőn - A füstgomolyagból - Híd kel remegőn. - - S a délszaki éjből, - Hol lángol a nyár, - A hídon a ködbe - Egy árny hazajár. - - -VÉGE! - -HENRIK IBSEN - - Mind kikísértük, - Elment a vendég; - Szavuk a szellők - Már elkeverték. - - Most tompa csend van, - Hol énekeltél. - Sötét a kert lenn, - Sötét az erkély. - - Rövid akkord volt, - Egy kósza ábránd! - Vendég, ki jött és – - Aztán tovább állt. - - -DUETT (BRAND) - -HENRIK IBSEN - - -EJNÁR - - Ágnes, pici pillém, százszinü lepkém, - Mindjárt a rabom vagy, drága, bohó! - Hálót kötözök, hurkot bogozok most - S az énekem, az lesz a pillefogó. - - -ÁGNES - - A pille a rózsa vidám szeretője, - A rétre repül, a világra pihen. - Kergess a mezőkön fürge legényke, - Dalolva a réteken üzz szeliden. - - -EJNÁR - - Ágnes pici pillém, százszinü lepkém, - Hálómból a lány sohasem szabadul. - Hiába repülsz, a karombba szorítlak, - Hálómba, szivembe kerülsz te rabul. - - -ÁGNES - - Ha pille vagyok, szálljak csapodáran, - Ringasson a lengedező fuvalom. - Ha megfog a hálód, a himporomat védd. - Engedd el a szárnyam, eressz szabadon - - -EJNAR - - Oly lágyan emellek a tenyeremre, - Börtönnek a szívem kellemetes. - Örökre kacagj itt, éld a világod, - Táncolva, ujjongva, dalolva szeress. - - - - - - -OLASZORSZÁG - - - - -ADA NEGRI - -Ada Negri 1870-ben született Lodiban. Anyja szegény munkásasszony, aki -szövőgyárba járt dolgozni s a félrerakott garasaiból taníttatta a -lányát. Ada Negri tanítónő lett. Az Isten háta mögé került, egy -lombardiai faluba. Innen küldözgette verseit egy milánói képes lapnak. -Irásait csak elfogadták, igazabb feltűnést nem keltettek. Olyan -szegényen élt, hogy könyveket se vehetett. Első verseskönyve már -jócsengésűvé tette a nevét. A milánói lap szerkesztősége meghívta őt s -Ada Negri, aki egész életében nem látott tengert, tavat, sohase utazott, -szinte magánkívül volt az örömtől, boldogan fogadta a legelső írók -elismerését. Azóta a milánói felsőbb leányiskola irodalomtörténeti -tanárnője és felesége egy gyárosnak. - -Ada Negri költészete: ősi, bátor s amellett mégis nőies. Gyengéd, mint a -nő, de van oly kemény és érces hangja, mint sok férfinak sincs. Nagyon -_emberi_. Észreveszi a nyomort. Megható tollal írja le az újkor dolgozó -koldusait. A nők költészete többnyire csak emlékkönyv-poézis. Csak az -egyhúrú szerelmi lírán tudnak játszani. Ada Negri egészséges; az élet -engedelmes befogadója; a férfi mellett öntudattal áll meg s anélkül, -hogy feminista, vagy kékharisnyás lenne, a nőben lévő emberi -momentumokat hangsúlyozza, – nem tüntetően és agitációs céllal – de egy -nagy költő erejével és igazságérzetével. - -Ada Negrit az egész művelt világon ismerik. - -MUNKÁI. Fatalità (Végzet), Tempeste (Viharok), Maternità 1905 (Anyaság). - -IRODALOM. _Radó_ Antal: Ada Negri (Kisfaludy-Társaság évlapjai 1896). - -Verseiből fordított: _Radó_ Antal: Két olasz költőnő. Ada Negri, Annie -Vivanti, bevezetéssel (Magyar Könyvtár). - - -TESTVÉRI ÜDVÖZLET AZ EMBEREKHEZ - -ADA NEGRI - - Üdvözlégy, testvér, – - Jól tudom, nem ismersz, - de, látod, a neved én sem tudom. – - Itt, hol találkoztunk, a nagy uton, - lüktetve ver az élet ütere - és mennydörög a durva kocsilárma. - Loholva fut mindenki messze tájra, - egy álom-ábránd, fájdalom után. - Mindenki öklel, esztelen tusázik. – - De én rád nézek – egy szemvillanásig – - és a dörgő téren búcsút kiáltok - az idegennek, én az idegen: - – Üdvözlégy drága testvér – úgy legyen. – - - Mit bánom én, hogy honnan tartasz erre, - ki vagy, mit akarsz, holnap mit csinálsz. - Mit bánom én, hevít-e kapzsi-láz. – - Hisz sajgó méhből születtél te is! - te néked is csak ugyanaz a húsod, - az ősi jármot görbedezve húzod, - és vár reád a sanda Árnyalak - kapuk mögött, csöndes, sötét sarokban, - és egyszer biztosan elédbe toppan: - te, ki zokogtál, ahogy én zokogtam, - állj meg szavamra az élet-hegyen: - – Üdvözlégy, drága testvér – úgy legyen. - - A távoli szelíd bölcsőre kérlek, - anyád szavára, hogyha volt anyád, - aki szelíd dalával búgta át - ábrándozó gyermeknyugalmadat; - tűnt örömödre és sok-sok könyűdre, - a bús reményre, amely sírba dűlt le - s szívedbe porlad, mint pici halott; - az élet titkos ösztönére, esdek; - a vágyra, mely tüzet ad a nemesnek - s előrehajtja a jövő felé; - hitemre és hitedre, kedvesem, - – Üdvözlégy, drága testvér – úgy legyen. - - Vidám köszöntésem ujjongva szálljon - a néphez, amely itt megy lassudan: - a nőhöz, aki fátylasan suhan, - egy árny az árnyban, a falak alatt; - kit gond, szerelem űz: a tengerészhez, - takácshoz, aki büszke kedvet érez - a munka estjén és vígan dalol; - a haldoklóhoz, költőhöz, gyerekhez, - ki álmodik, hivén, jövője szebb lesz, - és másnap a zaj dörgő ritmusán - vígan tovább rohan, veled s velem: - – Üdvözlégy, most és mindig – úgy legyen. - - - - -GABRIELE D’ANNUNZIO - -Gabriele D’Annunzio 1864-ben született az „Irene“ nevű yachton, az -Adriai-tengeren. Koraérett gyermek volt, tizenhat éves korában már a -római egyetemre járt. - -Firenzében rendkívüli hatással voltak rá a primitív olasz mesterek, -festegetett is, különösen Boticellit utánozta. 1879-ben már verseskönyve -jelenik meg. Ezen még érzik Carducci. Később egyenesen eltávolodik tőle, -érett színeket, egyéni merészségeket, modern ízt visz a verseibe. Úgy -hogy mikor Rómába jön, már egy csoport fiatalember sereglik köréje, -bálványozzák őt, a mesterüknek tartják. A római siker után visszavonul -szülőföldjére, regényeket, elbeszéléseket és drámákat ír, amelyeket két -nagy olasz tragika, Eleonora Duse és Irma Grammatica visz diadalra. -D’Annunzióról az egész világ beszél. A lapok napihíreiben csaknem -mindennap szerepel a neve. Kastélyában fényűzően él. Az utóbbi években -anyagi csapások zúdultak rá, otthagyta Firenzét, Párisba ment lakni és -francia nyelven írt verses darabot szent Sebestyénről, amelyet a párisi -közönség lármás tapssal fogadott. Az olasz-török háborúkor hangos -terzinákkal dicsőítette honfitársait. - -D’Annunzio lírája csupa pompa, a reneszánsz színeiben ragyog, bíborban -és aranyban. Nem lehet tagadni, hogy a franciáktól sokat tanult, de az -bizonyos, hogy költészete teljesen egyéni és az ő lírája is hatást -gyakorolt az egész európai literatúrára. Vízionárius és misztikus, de -színeit a földről veszi. Az olasz őszt, az olasz cifraságot, az olasz -lankát és hegyet, az olasz tengert, az olasz lampionos éjet senkise -festi szuggesztívebben, mint ez a költő, aki festőnek készült. -Fanatikusa az olasz kultúrának. L’art pour l’art-ista, de híve annak a -nemzeti megújhodásnak, amely Carduccival kezdődött. A vers nézete -szerint a tiszta muzsika. Egy helyütt maga jelöli ki az új líra célját, -a következőképpen: - -[Illustration: GABRIELE D’ANNUNZIO] - -„Azt hiszem, hogy a jövő költészete magába öleli majd a nagystílű zene -minden titokzatosságát és rábeszélőképességét. A lírai költészetben nem -a szó a fontos: de a muzsika; nem a szó, mint betű, de a szó, mint a -hang és ritmus. A vers minden.“ - -MUNKÁI. Nevezetesebb verseskönyvei: In memoriam 1880, Canto Novo 1882, -Intermezzo di Rime 1883, L’Isotto e la Chimera 1890, Elégie Romane 1890. - -IRODALOM. _Radó_ Antal: Gabriele D’Annunzio (Uj magyar Szemle I. -évfolyam), _Elek_ Artúr: D’Annunzio drámái (Nyugat 1908 I. évfolyam 6. -és 7. szám). _Balla_ Ignác több cikket írt róla (Pesti Napló). - -Verseiből fordított: _Balla_ Ignác, _Erdős_ René, _Jánosi_ Gusztáv. - - -A NAP KESELYŰJE - -GABRIELE D’ANNUNZIO - - Ha elmerengek olykor álmodozva - S lángként lobog a lomha levegő, - Ha hull a csendben a fenyőfa tobza - S a fán a gyantalé sziszegve fő. - - Ha mezei tilinkó sír a lápon, - Zizeg a vadzab és a tengeri, - Szívembe száll egyszerre egy bús álom, - Beléje markol s el nem engedi. - - Dicsőség, oh napszomjas keselyű, - Viszel, karmoddal a keblem fogod, - Míg el nem érem a vad partfokot. - - Felnézek ekkor, szívemkeserű - És zárt szemem vöröslő ködin át - Látom, véremtől fénylik a világ. - - -TRIPOLISZI DIADALÉNEK - -GABRIELE D’ANNUNZIO - - – – – – – – – – – – – - Ó, tömjén, parfüm, a puszták homokján, - ó, messze táj és messsze-messze part-fok, - vad és fakó, mint vörhenyes oroszlán: - - ércek, kalászok, gazdagon kavargók, - ó, aranyhajú Berenice álma! - Ti vívtátok ki mind, ti hősi kardok. - – – – – – – – – – – – - Alkonyulnak a bánatok s enyésznek. - Álmos gödörbe, tétlenül ki gázol, - hogy szembenéz a lélek és a végzet? - - Itália, riadj, riadj, te bátor! - Dalold a tengert, százszor és ezerszer, - a dalt, a dalt az óperenciákról, - - mint amikor marcona lárma vert fel - és tűzbe, vérbe mind azt ordította - „Tengerre!“ s belereszketett a tenger. - - és már nyilalt is a hajónak orra - s a kapitány szívét tűzé reája - s indult az evező és a vitorla. - - „Segíts, Urunk“, szólt a szavak dagálya. - „Szent Sír segíts, most indulunk te Hozzád.“ - A Tengerünkön így dalolt a gálya. - - A zúgó időn nézlek, édes ország. - „Segítsd, Uram, a vízen és a földön!“ - Kiáltva emeld fel tündöklő orcád. - - S csatázz a vizen és földön örökkön. - - - - -ARTURO GRAF - -Arturo Graf 1848-ban született Athénben. Az apja görög. Az anyja német. -Mikor felnő, a nápolyi egyetemen jogot tanul. 1874-ben a római egyetemen -magántanár lesz, 1876-ban pedig a román nyelveket tanítja a torinói -egyetemen. 1913-ban halt meg. - -Graf sohase volt népszerű, mint költő, holott az olaszok egyik -legkiválóbb és legeredetibb lirikusa. Zaklatott, fátyolos és misztikus -pesszimizmus borul verseire. Ideges és metafizikus: az olaszok, akik a -miszticizmusukban cifrák, a fájdalmukban szónokiak, csak tartózkodva -szerették ezt a sötét és igaz idegen vérű költőt, aki a német -elmélyedést és a görög tökélyt egyesítette a vérében és a költészetében. - -MUNKÁI. Nevezetesebb verseskönyvei: Poesie 1874, Medusa 1880, Rime della -Selva 1906. - -IRODALOM. _Elek_ Artúr: Arturo Graf (Nyugat 1908 jan. 1), _Elek_ Artúr: -Arturo Graf (Történeti Szemle 1913 november). - - -VOLT EGYSZER - -ARTURO GRAF - - Volt egyszer, egyszer… Micsoda? - Oly szomorú vagyok ez este. - Sehogyse téved az eszembe, - Volt egyszer valami csoda. - - Hervadt, bús rózsa mosolya - Te is tudod mi volt e rejtély, - Valami volt, mi vissza nem tér, - Volt egyszer és nem lesz soha. - - - - -LORENZO STECCHETTI - -Lorenzo Stecchetti (igazi neve: Olindo Guerrini) Forliban született -1845-ben. A bolognai egyetemen tanult, számos tanulmányt és értekezést -írt. Igazi sikerét a „Postuma“ című kötetével érte el, hírnevét pedig -részben egy irodalmi fogásnak köszönheti, amennyiben saját verseit -sohase élt unokaöccse neve (Lorenzo Stecchetti) alatt adta ki, aki – -mint romantikus előszavában elsírta – poéta volt és tüdővészben halt -meg. A versek erős visszhangot keltettek. Mindenki falta ezeket a -különös verista verseket és kereste a fiatalon elhalt költő sírját. -Mikor kiderült a suskus, rendkívül sokan támadták Stecchettit (a név -rajta ragadt), de sikere ebben az arányban nőtt, a könyve számtalan -kiadásban fogyott. - -Sikere különben nem indokolatlan. Stecchetti az olasz lírában új hangot -ütött meg: a verizmus hangját. A régi romantikusokkal, manzonistákkal és -Carducci akadémikus költészetével szemben az életet a maga valóságában -és fönségében festette. Azóta iskola képződött körülötte. - -MUNKÁI. Postuma 1877 (Hátrahagyott versek). - -IRODALOM. Verseiből többet fordított: _Radó_ Antal (Idegen költők -albuma), _Jánosi_ Gusztáv, _Kozma_ Andor, _Abádi_ Imre. - - -SZONETT - -LORENZO STECCHETTI - - Ti szélre hányott árva énekek, - Emlékbe foglalt édes ifjúságom, - Kedv és panasz, öröm és sok-sok álom, - Szegény rímek, mi lesz ti véletek? - - Ó jaj, repüljetek el reszketeg - E rossz világból, ahol egyre vágyom; - És szóljatok tűz-nyelvvel, tűzre vágyón, - Hisz mind szerelemből születtetek. - - És leljétek meg végre hölgyemet, - Kihez halálos kedv és büszke vágy von, - Legyen a szavatok végrendelet, - - Mondjátok el, hogy mily tűz égetett, - S ő érte sírtam a halálos ágyon, - Ti szélre hányott árva énekek! - - - - -GIOSUÉ CARDUCCI - -Giosué Carducci 1835 július 27.-én született a Pietrasanta melletti -Valdicastellóban. Nagyszülei olasz paraszt birtokosok és benne is erősen -kifejlődött a parasztság és a falusi élet szeretete. Apja orvos. -Szüleinek elszegényedése után kénytelen családjával együtt különböző -helyeken keresni megélhetést. A fiatal Carducci gyakran összezörrent az -apjával, aki szigorú és reakcionárius természetű volt és nagyon szerette -az akkor divatos romantikusokat. Némely irodalomtörténetíró véleménye -szerint Carducci az apja iránt való dacból fordult el a -romanticizmustól, a nemzeti klasszicizmus felé. Annál inkább szerette -szelíd és finom édesanyját meg nagyanyját, a mesemondó szép öreg -parasztasszonyt. Fiatalon elhunyt öccsét bálványozta. 1853-tól 1856-ig a -pisai egyetemre járt. Itt vezére az irodalmi fiatalságnak. 1856 év végén -jelentek meg első bátor írásai a romantikus iskola ellen, amelyek nagy -feltűnést (de nem nagy tetszést) keltettek. Első verseskönyvét 1857-ben -adta ki. Ez a kötete se nagyon tetszett. Verseit – néhány esztendő -termésével megszerezve – kiadta „Juvenilia“ címen. Itt már érződik a -nagy Carducci. Még nem annyira a művész, de az egységes Itáliát szerető -heves patrióta. Közben meghal az apja, a 23 éves fiú gondjára marad az -édesanyja és öt évvel fiatalabb öccse. 1859-ben meghívják a bolognai -egyetem irodalomtörténeti tanszékére Ugyanebben az évben megházasodik. -Elveszi egyik rokonát. Egy fia és három leánya születik, fiacskája (akit -elhalt öccse után Dantenak nevez) negyedfél éves korában meghal. E két -halotthoz írta legmelegebb verseit. - -Az első igazi nagy sikerét az 1869-ben megjelent költeményeivel aratta. -Legjelentősebb műve, a „Rime Nouve“ (Uj rímek) és a három részben -megjelent „Odi Barbare“ (Barbár ódák). - -1906-ban megnyerte a Nobel-díjat. Egy évre reá, hetvenkét éves korában, -a népszerűsége tetőfokán meghalt. - -Carduccit az olaszok az újkor legnagyobb lirikusának tartják. Nemzeti -nagyság. Visszatért a multhoz, a latin őseihez. Szerette a hazáját. De -az olasz, ha a hazáját és a multját szereti, a kultúrát és az antik -szépséget is szereti. Carducci nem üres nacionalizmusról álmodozott, az -ő konzervatívságában van valami forradalmi energia. A régi Róma -világuralma, katonás vadsága és gőgje testté vált benne. A föld szagától -részegült meg, a humusz illatától. Elmult ezredévekbe tudta magát -visszaérezni, az érzések atavizmusa lelkesedett át benne költészetté, -régi sebek fájtak vissza szívébe és régi mámorok bódították el. Ezeket -az ősérzéseket szedte mértékre, faragta bele az antik ritmusok kemény, -csillogó márványába. - -Carducci poézisében minden ódon s mégis friss, minden egészséges, minden -elemi. Ha patrióta, verseiben a zabolátlan fajgyűlölet tobzódik és -eszünkbe juttatja ükapjait, a farkastejen nevelkedett Romulust és -Remust. Carducci mégse a népé: igazán sohase volt népszerű, akadémikus -volt, arisztokrata volt és poéta doctus volt. Annyira tele van -klasszikus vonatkozásokkal, utalásokkal helyekre, amelyeket mi nem -ismerünk, történelmi dátumokra, amelyek Itália történetére vonatkoznak, -a nyelve olyan nehéz, hogy magyarázat nélkül már ma sem lehet olvasni. -Sokan Dantenél is nehezebben érthető költőnek tartják. Forradalmi lelke -azonban az egész európai költészetre termékenyítően hatott. - -MUNKÁI. Rime 1857, Juvenalia 1865, Levia Gravia 1867, Giambi ed epodi -1882, Odi barbare 1877. Összes munkáit Zenichelli adta ki Bolognában. - -IRODALOM. _Radó_ Antal: Carducci (megjelent Szana Tamás -„Koszorú“-jában), _Elek_ Artúr: Carducci (Az Ujság 1907 febr. 19), -_Kosztolányi_ Dezső: Giosué Carducci (A Hét 1907 február). - -[Illustration: GIOSUÉ CARDUCCI] - -Carducci verseiből fordított: _Radó_ Antal (Idegen költők albuma, Pesti -Napló), _Zempléni_ Árpád, _Zoltán_ Vilmos (Carducci költeményei, -bevezető életrajzzal. Modern Könyvtár). - - -AZ ÖKÖR - -GIOSUÉ CARDUCCI - - Szeretlek, ó szelíd ökör! Belőled - Erő és béke száll, nyugodt, komor. - Ha nézed a szabad, kövér mezőket, - Úgy állsz, akár egy zordon ércszobor. - - Nyugodtan a nehéz igára hajlasz, - A barna szántót fürgén követed, - Ha ösztökél, némán forog nyugalmas, - Panasztalan, elégedett szemed. - - Fekete orrodból gőzölve lebben - Lehelleted s vígan ujjong az égnek - Bőgésed, ez a csendes himnusz-ének. - - És zöld, nyugodt, tág és komoly szemedben - Békén sugárzik, édesen merengve - Az isteni mezők zöld, tiszta csendje. - - -CSÖNDES BESZÉLGETÉS A FÁKKAL - -GIOSUÉ CARDUCCI - - Én nem szeretlek, tölgy, kevély erősség, - Mert lombjaiddal büszkén fogod át - Városdúlók vérmocskos homlokát, - S legyezgeted a harcok szörnyü hősét. - - És nem szeretlek, meddő-bús babérfa, - Mert télen is nőssz jéghegyek fölött - S uralkodók tar homlokát födöd, - Ha fürtjük az időknek martaléka. - - De szeretlek, szőlő lágy venyigéje, - Édes gerezd tanyája, kedv igéje, - Bor anyja, áldott búfeledtető. - - S téged leginkább, ó sötét fenyő - Mert deszkáidból készül az utolsó. - A legnyugalmasabb ágy, a koporsó. - - -TÉLI ÉJSZAKA - -GIOSUÉ CARDUCCI - - Előre! A sötét tél zúgva tombol, - A tengerparton tündököl a hó, - Csikorog-omlik a lágy takaró; - És halvány pára lesz a sóhajomból. - - Mély hallgatás. Merev felhők között ül - A hold bámulva a fehér sikot, - Egy vén fenyő árnyéka látszik ott, - Hogy görcsösen a szörnyű földre görbül, - - Mint a halálért síró néma vágyak. - Vedd vérem, ó Köd, Fagy, tüzét fagyaszd - És oltsd el ezt a háborgó tavaszt. - - A megtört gondolat halálra bágyad. - Felordítok: Ó tél! Ó éjszaka, - Mondd, mit csinál lenn a holtak hada? - - -FEHÉR ÉJSZAKA - -GIOSUÉ CARDUCCI - - Csendbe pihédzik a bús hó a hamuszinü magasból: - A puha hólepedőn hangtalanul fut a nesz; - - Nincs kofazaj, megszűnt a vidám fogatok zörögése, - A kacagó szerelem nem dudorássza dalát. - - A piacóráról szomorú huhogás kel az éjbe, - Mintha jajongana most messze egy éji világ. - - Nem madarak bús szárnya csapódik az ablaküvegre? - Nem, ti közelgetek itt, porladozó hiveim. - - Nyomba megyek – te mohó, te szegény szív várj a sorodra, – - Ottan a csönd kebelén elpihenünk szeliden. - - -VERGILIUS - -GIOSUÉ CARDUCCI - - Mint amikor a telehold fehéren - Küld a tikkadt mezőre hűs fagyot, - Sugara reszket a folyón, az éren - S szűk martjai közt a vízár ragyog; - - Mint amikor a csalogány a lombból - Panasszal zengi be a bús tavaszt, - A vándor áll s egy szőke fejre gondol - És elteli a lelkét a malaszt; - - Mint gyermeke sírhalmán az anya - Az égre néz fel, csillapul jaja, - S a szenvedése csöndesülve leng el; - - Mint messze hegy és mint a messze tenger, - Lombok, miken a szellő andalog, - Ilyen magasztos költő a dalod. - - -Ó ÉJ - -GIOSUÉ CARDUCCI - - Sötét palástod mélyein elillan - A bánatom, a könnyem szeliden: - Ó Éj, csak a te édes karjaidban - Csitul el árva, békétlen szivem. - - Nyugalmat adsz és tiszta-tiszta békét, - Lankadt lelkem kegyesen öntözöd, - Letéped a bús eszme régi fékét - S száguldhat az ég és a föld között. - - Ó istenasszony Éj; én nem tudom mi - Hív most aludni, feledni, nyugodni, - Haragcsitító, bú-feledtető. - - Megnyugszom benned, mint a csecsemő, - Ki sírva alszik el, mindent feledvén, - Öreg nagyanyja ráncos, barna keblén. - - -SZENT ABBONDIUS - -GIOSUÉ CARDUCCI - - A szürke ormok fénytől glóriások, - Szelíden égnek a bús Alpesek. - A jéghegyek, a boldog óriások - Arcáról izzó rózsafény pezseg. - - Pár nyurga fa mögött pipál a kémény, - Kígyózva száll a kék és lenge füst. - Vízgyöngy ragyog a nap gyémántos fényén - S a rét smaragdján a patak ezüst. - - Vörös szoknyába jönnek most a kedves - Lányok dalolni szent Abbondiusnak, - Fönn mormol a folyó és zúg a fenyves. - - Lenn meg kacag a völgy… S én egyre félek - Pilláim a válás könnyében úsznak. - Mert szép a föld és oly rövid az élet. - - -ALPESI DÉL - -GIOSUÉ CARDUCCI - - A jéghegyen, a szürke és közömbös - Sziklán, hol a fehér fény izzva kél, - Keményen ül, körötte égszín köntös, - És hallgat és trónol a néma Dél. - - Az áthevült fenyő – szellő se rebben – - Sasokról álmodik s fején köd ül. - És lenn a citeránál édesebben - Kis ér cseveg a vén kövek körül. - - -AZ UTOLSÓ VERS - -GIOSUÉ CARDUCCI - - Ó halvány orgona! - A csillagok a tengerárba hullnak - S kihűl szívem, a dalnak otthona. - - - - -LUCIANO CROCI - -Luciano Croci az olasz parnassienek közé számítható. Finom és kész -szonetteket, színes, festői verseket ír. Fiuméban él. - - -AVE MARIA - -LUCIANO CROCI - - A hosszú éjszakán került az álom, - Mert tegnap láttalak először én, - Selyem zenélt a templomi homályon - S az oltárnál, az oszlopok kövén - - Visszhangozott homályosan morogva - Jámbor papok imája reszketeg, - Hajad leomlott, s mint egy szent madonna, - Bús áhítattal kérted az eget. - - Ó mily imádatos, finom, szelíd - Tűzzel ragyogtak kedves szemeid! - Lelkem feléd repült rajongva, égve. - - Lankadva rebbent már a bús ima, - Te fölemelted két szemed az égre - S halkan susogtad: – Ave Mária! - - - - -EDMONDO DE AMICIS - -Edmondo de Amicis Onegliában született 1846-ban. A katonai pályára -készült. Résztvett mint kadét az 1866-os háborúban. 1870-ben kivált a -hadsereg kötelékéből és teljesen az irodalomnak élt. - -Amicis prózája kedves, meleg és ragyogó. Mint prózaíró aratta legnagyobb -sikereit. Utirajzai kapósak, ifjúsági könyve: a „Szív“ pedig páratlanul -népszerű, sok kiadást ért meg olaszul is, magyarul is. Verseket pályája -elején írt, többnyire csak szonetteket, amelyekben – a parnassienek -módjára – egy-egy jelenetet vagy tájat rögzít meg. - -MUNKÁI. Versi, Milano 1882. - -IRODALOM. Amicis több szonettjét _Radó_ Antal fordította le (Idegen -költők albuma). - - -HOLLAND TÁJ - -EDMONDO DE AMICIS - - A végtelenbe nyúló messze sík - A nedves ég alatt hallgatva gyászol. - S a sok mező oly néma, árva, távol - A viharos ég is sötétedik. - - Borzong a víz, remegnek a gyepűk, - Az égerfák csüggedve lehajolnak, - Minthogyha gyásznak, éji borzalomnak - Borús sejtelme szállna mindenütt, - - Csupán a part mentébe füstölög - Egy házikó a nyárfasor között - S egy óriás malom forog zokogva. - - És a határtalan mezőn olyan - Gondolkozóan, búsan, álmosan - Bukik le-föl a hófehér vitorla. - - -A JÉGESŐ - -EDMONDO DE AMICIS - - Paskolja zúgva a szegény rögöt, - A törzseket, a rengő, árva ágat, - Visszhangozó, sötét mesgyéken áthat, - Ugrál, kopog, bukfencezik, görög. - - Csatornákat ráz, táncol a tetőn, - Sziszegve söpri a zsendült vetést el, - Lehull az erkélyről vad szökkenéssel - És ablakot, vázát tör vakmerőn. - - Rakásba gyűl, fehérül mindenütt, - S a fáradt légben csöndesen kopogva - Foszlik zörömbölő haragja szét. - - Egyszerre még vadabbul szerteüt, - Aztán elhallgat minden s a romokba - Hideg mosollyal néz a tiszta ég. - - -A VASÚT - -EDMONDO DE AMICIS - - A vonat a tenger felé zörög, - Átvág a hegy kivájt, fekete öblén, - Kijő a napfényt víg füttyel köszöntvén - S eltűn az erdő lombjai mögött. - - Rázkódva a dübörgő hídra fut, - Szérükön és sírkerteken dörömböl, - Elsurran a magányos, néma völgy-öl, - Vágtatnak a nyugodt tanyák, faluk. - - Cserjéken és legyűrt füvek felett - Vas-teste száguld, mint a képzelet - Megáll az ijedt paraszt szeme rajta. - - Aztán alig fut, kattog szeliden - S nagy paloták közt végre elpihen - Az összepörkölt vascsapok haragja. - - - - -A FUTURISTÁK - -Lármás manifesztumok beszélnek az olasz futuristákról, akik a költészet -forradalmát hozzák. Minden két három hónapban kibocsátanak ilyen -manifesztumot, körvonalazzák elveiket, agitálnak a céljuk mellett. Hitük -szerint a mai egész literatura csak az elfinomult és beteg polgárságnak -tömjénez. Az új ember kemény és hősi. Szereti az erőszakot. Megveti a -multat, amely minden tettét elvánnyasztja. Nem szégyenli az ösztöneit -se. A futuristák reakciósak. Túlzottan patrióták, a háború, a vérontás -prédikálói, hívei mindannak, ami erő, tett, bátorság. Romantikájuk -nincs. Az újkor diadalát a gépek és az aeroplánok hirdetik. Még a mult -lángeszeit is megfogadják. Annyira ellenségei a hagyományoknak, hogy a -központozást eltörlik, nem ismernek pontot és vesszőt, felkiáltójelet és -nagybetűt, a mondatot megsemmisítik és hangutánzó szavakkal próbálják -közölni a gondolataikat. A programmjuk – maga egészében – nem -értéktelen, sok új és igaz van benne, akad köztük néhány nem mindennapi -tehetség is, de a közönség jó része még csak érdekes kuriózumot lát a -futurista mozgalomban, az íróikban pedig csak bohócokat. - -Hogy megértsük őket, Olaszországba kell mennünk. Aki ismeri nemcsak a -futuristákat, hanem az olasz életet, a mindent túltkiáltó olasz multat -is, az nem feltétlenül és nem mindig nevet rajtuk. Az úgy látja az -olaszságot, mint egy koldust, aki nyakában a mult fakó tarisznyájával -halad előre, gyümölcsöktől roskadozó fák alatt, dús vetések közt, -éhesen. A tarisznya tele van arannyal. Ez a koldus az aranynak csak a -terhét érzi. Nem lehet az aranyon semmit se vennie, mert a multé. De -vinni kell. Azaz a futuristák – az olasz futuristák – minden küzdelme -abban lel magyarázatot, hogy a földre csapták az aranytarisznyát, a -klasszicizmusnak a kölöncét, amely évszázadokig gátolta az olasz -művészetek szabad fejlődését és csak mintákat nyújtott. Az olasz esztéta -volt, szíve szerint nem lehetett művész. Náluk minden emlék, a kilincs -és a székláb, a késnyél és a leghitványabb tégla is, a nyelv, ez a -datolya-édes és virágos hömpölygés már maga kész, nagyon kész dal, a -színek a klasszikus hagyományok rabságába beleszáradnak, a formák még -mindig bilincsekben dermedeznek. Ez nem is otthon, de börtön. Csakis -Olasz országban születhetett meg a _futurismo_, mert csakis itt lehet a -felosztás alapja s egyben művészi világnézet, a jövő és a mult csakis -itt állhatnak igazán szembe a futuristák (a jövősök) és a passatisták (a -multasok). Nagyon érthető, hogy néhány ember megsokalta a klasszikus -mult uralmát és modern reakciót keltett ellene. Elég volt a síma -szépségből, a polgári szatócsintelligenciából, a könyvmolyokból, a -klasszika filológiából, le kell bontani a múzeumokat, fel kell gyújtani -a könyvtárakat és a halott latin istenek helyett új szimbolumokat kell -hozni. A szárnyas Mercur helyett: egy szárnyas Aeroplant, a részeg -Bacchus helyett: egy Versenyautomobilt és Jupiter helyett: a kék eget, -folyókat, a hegyeket, a természet teljesen zengő szépségeit, a barbár és -egész életet. - -Régi művészi forradalmakat juttatnak eszünkbe ezek a kócos és sokszor -kómikus emberek. A francia romantikusokat, akik piros mellénnyel és -lobogó sörénnyel jártak, az angol romantikusokat, akik nyakkendőt se -tettek, a „Sürmer“-eket és a „Dränger“-eket, akik tébolydákban haltak -meg, vagy a szimbolistákat, akik fényes nappal csillaggal ékes -mágussüveggel sétáltak a párisi körúton, mint ma a cirkusz -reklám-emberei. Gyerekes ez a forradalom? Minden forradalom gyerekes. A -futurista tiltakozik a részlet-művészetünk, a parfümös, finomkodó -életünk a természettudományos világnézetünk, az analizáló és kevésre -jutó pozitív tudományunk ellen és egy nagy egységet, az intuíció -egységét keresi. A boxmérkőzést vagy az automobiltúrát többre becsülik a -mult minden művészeténél és tudományánál. Lelkük és trombitájuk F. T. -_Marinetti_, aki egyben költőjük, kiadójuk, imprezáriójuk és hirdetési -ügynökük, ez a fekete és zömök több-milliomos, aki kibérelteti a párisi -színházakat és a tömegnek ingyen adatja futurista drámáit, aki ingyen -küldi a világ minden részébe a futurista nyomtatványokat, aki Bumeliánál -a tripoliszi háborúban rekedtre ordította magát, dicsőitve a -militarizmust és utóbb a balkáni háborúban – a bolgár táborban – egy -kocsiszínben, a korcsma asztaláról naponta négy óráig beszélt és -izgatott az eszméi mellett, olaszul, franciául, angolul és németül. - -MUNKÁIK. A futurista költők versei 1912-ben jelentek meg vastag kötetbe -gyűjtve, a „Poesia“ című lap kiadásában „I poeti futuristi“ (A futurista -költők) címen. - -IRODALOM. _Babits_ Mihály: Futurizmus (Nyugat 1910 ápr. 1), _Szabó_ -Dezső: F. T. _Marinetti_ (Nyugat V. évfolyam, 16. szám), _Szabó_ Dezső: -Luciano Folgore: Il Canto dei motori (Nyugat V. évfolyam, 16. szám), -_Kosztolányi_ Dezső: Futuristák (A Hét), _Kosztolányi_ Dezső: Il -futurismo (Élet), _Balázs_ Béla: Futuristák (Nyugat 1912 április 1), -_Szabó_ Dezső: A futurizmus: az élet és művészet új lehetőségei (Nyugat -VI. évfolyam, 1. szám), _Balla_ Ignác Marinettiről és társairól az „Új -Idők“-ben írt. - - -ÓDA A VERSENY-AUTOMOBILHOZ - -F. T. MARINETTI - - Te egy acél-faj szilaj istene, - nagy messzeségtől részeg Autó, - ki rémülten zörömbölsz és vicsorogva harapod a zablád! - - Hámor-szemű, iszonyú, japáni isten, - te lángon és olajon élő, - te messze csillagokért égő, - feloldom ördöngős, töftöfölő szíved - és óriás pneumatikod, hogy táncolj, - ujjongj a nagyvilág fehérlő útjain. - - És meglazítom érc-fékjeid, robogj, - robbanj ki részegen a szabadító Végtelenbe!… - Ökröndöző és ugató lármádra… - nézd, az alkonyuló Nap is nekilendül, - véres lihegéssel futni kezd - a horizon peremén… - Ott lenn üget az erdők mélyein… nézd! - - Hajrá, jó démon, tiéd vagyok egészen… vigyél - Süket a föld, a nesz hiába rezzen, - vak az égbolt, csillag hiába lobban, - sarkantyúzom a lázam és a vágyam, - karddal verem érc-paripámnak orrát!… - És minden pillanatban hátrahajlok, - hogy érezzem – a tarkóm beleborzong – - a szél pihés, hízelgő simítását. - - Kecsegtető, varázsos messze karok!… - Ó szél, ez a te mohó lihegésed - megmérhetetlen Végtelen, mely elnyelsz!… - Ah! Ah!… fekete malmok bicegve sietnek, - minthogyha futnának utánam hártya-szárnyaikkal - hatalmas lábakon… - - Ott a Hegyek, most az utamra dobják - szendergő frisseségük köpenyét. - Ott! Ott! nézd… annál a baljós fordulónál!… - Hegyek, ó szörnyű Állatok! ó Mammutok, - kik lomhán totyogtok, görbítve iszonyú hátatok, - már túlhaladtalak titeket… a semmibe rogytok, - a köd zavarába!… És alig-alig - hallom a döngést, a buta zöngést, - mértföldlépő csizmátok messze zuhogását!… - - Azúrköpenyes, friss, messze hegyek!… - Holdfénybe derengő drága folyók!… - Homályos lankák! Az őrült szörny rohan - és elhagy benneteket is… Csillagok, én Csillagaim, - halljátok a futását, a durva zúgását, - acéltüdeje örökös pöfögését? - Én állom a versenyt… ti Véletek, én Csillagaim!… - Gyorsabban!… még gyorsabban!… előre, hajrá!… - Lazítsd a féket!… Nem bírod?… Törd le!… - Hadd zúgjon a mótor, vágtasson a gépem! - - Hurráh! A mocskos földet elhagyom!… - Szabad vagyok, az űrbe röpülök, - az ég arany ágyán, - a Csillagok szikrázó végtelenjén. - - -MONOSTOROKBAN - -PAOLO BUZZI - - Édes élni mindentől távol, együtt az Istennel, mint testvérek - a cella fehér és a veteményes kert csupa rózsa, - a feszület azt mondja: – mindenki szenved ott künn is – - és a koponya vidám társaság te néked! - És a kis harang szabályos időközönkint cseng - reggeli imára, ebédre és boldog szundításra! - Édes itt élni nekünk, hosszúszakállú férfiaknak! - Édes itt élni nekünk, rövidhajú nőknek! - Az élet elrohan a szemünk előtt. - Mint künn az ablakunk előtt a nap. - - -KÓRHÁZAKBAN - -PAOLO BUZZI - - Itt sorban meghalunk. Képzelj el egy temetőt, - egymás mellé rakott, fehér és merev sirokkal, egy halottal, aki meghal. - Az orvosoknak elviselhetetlen a szaguk, - csak a papok hoznak be egy kis tömjénillatot. - Ősz van: a fák az ablakokba alélnak - és ez jobban fáj a mi bánatunknál. - Mi is tudjuk, hogy lehull húsunk levele és maradnak a csontok, - Vasárnaponkint, mint a temetőbe, idejön a tömeg - és megrohanja az ágyakat, bemocskolja a folyosó tégláit - és beteg, romlott dolgokat hoz enni. - - -A BETEG FORRÁS - -ALDO PALAZZESCHI - - Kli, kli, kli, - klö, klö, klö, - khe, khe, khe, - khö, khö, khö, - k k k… - Hátul az - udvaron - nagybeteg - a forrás; - gyötrelem - hallani, - hogy köhög. - Köhécsel, - köhécsel, - kicsikét - elhallgat - és újra - köhécsel. - Én szegény - forrásom, - ó jaj, a - bánatod - szívem is - tépdesi. - Elhallgat, - néma most, - elhallgat, - semmi nesz, - nem hallik - semmi zaj, - semmi nesz… - Már talán - meg is halt, - meg is halt? - Borzalom! - Ó még sem! - Felbuzog - és újra - köhécsel. - Kli, kli, kli, - klö, klö, klö, - khe, khe, khe, - khö, khö, khö, - k k k… - Tüdővész - öli meg. - Istenem - ez a bús - és örök - köhögés - engem is - sírba visz, - semmiség - és úgy fáj! - Hogy sír-rí! - Menjetek, - fussatok - elzárni - az útját, - mert megöl - ez a bús - és örök - köhögés! - Menjetek, - tegyetek - valamit, - hogy szűnjön - sírása - és végre… - meghaljon! - Szűzanyám! - Jézusom! - Nem bírom, - nem bírom! - Panaszos, - bús forrás - hagyd el a - sírásod, - s gyógyulj meg, - mert meglásd - meghalok - miattad. - Kli, kli, kli, - klö, klö, klö, - khe, khe, khe, - khö, khö, khö, - k k k… - - - - - - -OROSZORSZÁG - - - - -NIKOLAJ ALEXEJEVICS NEKRASZOV - -Nikolaj Alexejevics Nekraszov 1821 november 22.-én (december 5.-én) -született Vinica járásban, Podoljszki kormányzóságban. Tizennégyen -voltak testvérek. Apja orosz katonatiszt, anyja lengyel mágnáslány. Öt -gimnáziumot végzett, később kicsapták. Apja a szentpétervári katonai -iskolába adta, de a fiatal gyerek titokban tovább tanult és beiratkozott -rendkívüli hallgatónak az egyetemre. Az apja ezért kitagadta és -Nekraszov a nagy nyomorúságtól éhtífuszt kapott. Megtörtént vele az is, -hogy a koldusok tanyáján volt kénytelen hálni. Később újságíró lett és -álnév alatt operetteket rendezett az Alexandra-Színházban. 1840-ben -jelent meg első verseskötete „Álmok és Hangok“ címen. Később több -almanachot adott ki. Az ötvenes évek derekán súlyosan megbetegedett és -ekkor írta „Utolsó elégiák“ című verseskönyvét. Betegségéből -felgyógyult, de 1875-ben bélrákot kapott és 1877 december 27 (1878 -január 9) meghalt. A szentpétervári új „Szent Szűz Kolostor“-ban -temették el. Koporsóját az egész ország kísérte ki. Annyira bálványozták -az oroszok, hogy betegágyához Szentpétervárra hivatták Billrothot, a -hírneves bécsi orvosprofesszort. Nekraszov az oroszoknak körülbelül az, -ami nekünk Petőfi Sándor. A nemzet és a nép költője, háborgó és -szenvedélyes temperamentum, de épp mint Petőfi Sándor, nagy formaművész -is. - -Dosztojevszki ezt írja róla: „Nekraszov rejtélyes ember, sötét és -végzetes pillanatai voltak, a szíve már a születésekor meg volt sebezve -és ez a seb sohase gyógyult be.“ - -IRODALOM. _Szabó_ Endre több versét lefordította (Orosz költők 1891). A -könyv elé írt bevezetésében jellemzi Nekraszovot. - - -AZ OROSZ DAL - -N. A. NEKRASZOV - - Ó, én dalom! fájdalmaim tanúja, - Sírd-sírd a bánatod. - Lelkem tüzébe kelsz s a szélbe zúgva - Hangod búsan zajog. - S a zord szívekről visszacsattan újra, - Mint szirtről a habok. - - - - -AFANASSIJ AFANASSJEVICS FET - -Fet 1820-ban született az Orjol kormányzóságban. 1892-ben halt meg -Moszkvában. - -Fet verseiből _Szabó_ Endre fordított néhányat (_Szabó_ Endre: Orosz -költők 1891). - - -ÉDES KÉP - -A. A. FET - - Ó, az édes, drága - Régi-régi kép: - Földek pusztasága, - Holdfényes vidék. - - A csillag világol - Lenn a táj haván - S távol, távol, távol - Csilingel a szán. - - - - -NIKOLAJ JURJEVICS LERMONTOV - -Lermontov 1814-ben október 2.-án (14.-én) született Moszkvában. Orosz és -skót arisztokrata családok ivadéka. Születése után azonnal falusi -birtokukra költöztek, ahol anyja rövid idő mulva meghalt. A kis beteg, -görvélykóros Lermontovot nagyanyja elkényeztette: önző, önfejű és nagyon -ingatag lett. Kamaszkorában német nevelőnőjének hatása alatt német -verseket, később pedig, amikor francia nevelőt kapott, francia verseket -írt. Sokáig élt a Kaukázusban, ahová nagyanyja gyógyulni küldte. -Kaukázusi tartózkodásának emlékeit sok költeményében megtalálhatjuk. -1827-ben Moszkvába ment a „Nemes ifjak egyetemi internátusá“-ba, -1830-ban beiratkozott a moszkvai egyetemre. Itt két esztendeig maradt. -Innen az orosz fővárosba költözött a katonai iskolába és 1832-ben a -pétervári huszártestőrségbe lépett. Egy párbaja miatt újból a Kaukázusba -internálták. Később, hogy visszatért, akkor se tudott kötekedő -természetén uralkodni és 1841-ben, fiatalon – akárcsak Puskin, akinek -költészete is nagy hatással volt rá – párbajban esett el. Lermontov -tomboló vérmérséklete és gúnyolódó kedve költeményein is erősen -megérzik. Sok versének sötét hangja Byronéra emlékeztet, de ez inkább -szellemi rokonság, mint hatás. - -MUNKÁI. A „Dal Vaszilievics Iván cárról“, meg a „Puskin halála“ című -költeményei keltették a legnagyobb feltűnést. Meg kell még említenünk a -„Mcyri“ (a szerzetes), „Hodzsi Abrek“, „Izmael bej“ és a „Démon“ című -munkáit. - -IRODALOM. Több versét lefordította: _Szabó_ Endre: Orosz költők (1891). -E könyv bevezetésében _Szabó_ Endre ismerteti Lermontov életét is. -Fordított tőle _Radó_ Antal is: Idegen költők albuma. - -[Illustration: LERMONTOV MIHÁLY] - - -A TŐR - -N. J. LERMONTOV - - Szeretlek, tőr, együtt élek te véled, - Te csillogó, te hűs, te gyönyörű - A puszta fia fente fanyar éled, - Pengéd edzette sok-sok köszörű. - - Egy lilomkéz nyújtott sírva, némán, - A szürke hajnal fénye reszketett. - S acélodon búsan pergett le néhány - Könnycsepp szivárgó, forró víz helyett. - - Két éjsötét szem sírt, a drága, gyengéd - Szemek tüzeltek a ködös borún – - Mint szikratűzben tündököl a pengéd – - És azután kihunytak szomorún. - - Most rám maradtál, hű szerelmi zálog, - Sokszor mutatva merre van a cél… - Kemény leszek, maradjunk jó barátok, - Szívnél keményebb, jéghideg acél. - - - - -KONSTANTIN MIHAJLOVICS FOFANOV - -Konstantin Mihajlovics Fofanov 1862 május 18.-án (30.-án) született -Szentpétervárott. Fiatal korában sokat nyomorgott. Most nyugodtan és -jómódban él Gacsinában. - -Versei öt kötetben jelentek meg. - -IRODALOM. Fofanov néhány versét lefordította _Telekes_ Béla (Jövendő), -aki Gorki több versét is átültette magyarra. - - -NÉVA - -K. M. FOFANOV - - Nincs éj, de nappal sincs. A hűvös, szürke Néván - Sápadt világgal ég a késő alkonyat – - Nyugati szellő leng az éjt jelentve némán - S fodrozza-bodrozza a síma habokat. - A házkolosszusok vérző bíborban égnek, - Minthogyha a tavasz most ülné ünnepét; - Lilálló ködbe van – mint néma, bús kísértet - A háztető-orom s szikrázik szerteszét, - Mint boa kígyózik az óriási part-fal, - Pókhálóként remeg a kötél a hajón - Az álmos földnek az éj kezd beszélni halkal, - Jő a fehér éjfél s csupa bú, unalom. - Csak bennem ég a fény, mint a szelíd tekintet, - Mit ez a gyötrött szív mélyen magába zár - S értelme lesz vele a formának s a színnek, - Egyszerre felnyílik a titkok zára már. - - A régi vágy zokog alélt szívemben árván, - Vad-szenvedélyesen s mégis barátian… - És azt hiszem, hogy itt a kőfal és a párkány - És e nagy éj ábránd – és minden, ami van; - Várom, hogy szétrepedjen az ég is, mint a függöny, - A gránit, a márvány, a durva szikla-öl, - Hogy az egész látvány egy köd-gomolyba tűnjön - S gőzpáraként szálljon a bús magasba föl. - - - - -FJODOR SOLLOGUB - -Fjodor Sollogub 1863-ban született Szentpétervárott. - -A legújabb generációval tart. Költészete szimbolikus és erősen -misztikus. - - -ERDŐBŐL JÖTT - -FJODOR SOLLOGUB - - Erdőből jött a faluba a lány – - Zörgött szegény a házak ajtaján. - Félt a sötéttől, hogy az este nőtt - És sehovase engedték be őt. - Oly lassú-hosszú-lassú a magány – - Mindig egyedül, minden éjszakán. - És sehovase engedték be őt, - Félt a sötéttől, hogy az este nőtt. - S reggel hogy rózsa nyílt kelet egén, - Lehullt a földre és meghalt szegény. - - - - -ALEXANDER ALEXANDROVICS BLOCK - -Block 1881-ben született Szentpétervárott. - -Az új orosz szimbolizmus egyik legjelentősebb és legjellemzőbb -képviselője. - - -SZÜRKE, SZELÍD NAP VOLT - -A. A. BLOCK - - Szürke, szelíd nap volt s haloványan festve - Mint bágyadt női kéz kelt a beteg estve. - - Eldugták a szívük, szobákba siettek, - Szomorúak voltak, a gyásztól ijedtek. - - Már nem is köszöntek, a szót se akarták, - A kacajt márványló vállal eltakarták. - - A kivágott ruhák hideg díszeikkel - Fagyosan csillogtak, mint a kígyópikkely. - - Asztalra hajoltak és a láz viharzott, - Frizurák súroltak egy-egy tüzes arcot. - - Szívek-szemek égtek – s a vágyak – ez éjen – - Csak a kert, csak a kert, az hallgatott mélyen. - - Egyszerre mint jelre elment a sereglet, - Hosszú fehér ruhák a lépcsőn lebegtek. - - Eltüntek a kertben, az éjbe reszketeg, - Szégyenkező bíbor festette az eget. - - Véres csillag lobbant a vén erdő megett. - - - - - - -SPANYOLORSZÁG - - - - -GUSTAVO ADOLFO BÉCQUER - -Gustavo Bécquer született Sevillában 1836 február 17.-én. Egyik őse -német órás volt. Korán árvaságra jutott és gazdag keresztanyja -neveltette, aki később összekülönbözött vele, mert a tizenhat éves fiú -verselgetett és nem akarta folytatni a keresztanyja által számára -választott kereskedői pályát. Tizenhét éves korában bátyjával együtt -Madridba megy. A spanyol fővárosban sötét nyomor szakad mindkettőjükre: -éheznek, lakástalan csatangolnak, festéssel tengetik életüket. Bécquer -fordítgat, újságcikkeket ír, tollát eladja, dilettáns írók potom pénzért -veszik meg a költeményeit és a saját nevük alatt jelentetik meg. Bátyja, -akit meghatóan szeret, 1870-ben meghal. Három hónap mulva – harmincegy -éves korában – követi bátyját a sírba. A neve ekkor kezdett -feltündökölni. - -Bécquer emlékét ma a spanyolok rajongó kultusszal övezik. Dalait a -falvakon énekelik és nemcsak magában Spanyolországban ismerik, de az -egész világon mindenütt, ahol spanyolul beszélnek. Melankólikus -strófáiban egy törékeny és modern lélek sír. Szelíd költő. A spanyolok -túlzsúfolt, virágos nyelvén egyszerűen ír. Kerüli a rímeket, a képeket, -a szigorú formát. A melódiával hat. Ő a spanyolok Heine-je. - -MUNKÁI. Obras de Gustavo A. Bécquer, Madrid. - -Verseiből többet lefordított: _Radó_ Antal (Idegen költők albuma). - - -A TEMETŐ ÁRVÁI - -GUSTAVO A. BÉCQUER - - Szemét kinyitotta, - De csöndbe lecsukták; - Arcára vetették - A hószinü gyolcsot; - A néma szobából - Kiment, aki ott volt, - Zokogva az egyik, - Hallgatva a másik. - - A földön a mécses - Fellobbadozott még, - A falra vetette - A ravatal árnyát; - S a tompa homályban - Láthattuk a hulla - Rajzát a derengő - Falon feketülni. - - A hajnal is ébredt, - Percent a sugára, - S zajongva ocsúdott - Álmából az ember. - És az a fonákság, - Életlobogás künn, - Árnyékborulat lenn, - Szívembe hatoltak: - _„Ó jaj, mily magukra_ - _Maradnak a holtak!“_ - - Sietve cepelték - A néma koporsót - És letevék egy - Kápolna ölébe, - Behintve a testet, - A pormaradékot - Sötét lepedőkkel, - Rőt gyertyavilággal. - - Elhalt a harangszó - Síró muzsikája, - Egy árva anyóka - Morzsolta imáját; - A templomon átment, - A kis kapu kordult, - És újra üres lett, - Magányos a templom. - - Fenn a toronyóra - Percent ütemessen, - A gyertya viassza - Sercent a sötétben. - Oly mély szomorúság, - Oly puszta sivárság - Lengett körül engem, - S a gyertya csak olvadt: - _„Ó jaj, mily magukra_ - _Maradnak a holtak!“_ - - Ércnyelvü harangszó - Kongott a toronyban - Zokogva beszélte, - Végső bucsuszóját. - És gyászfeketében - Lépdelt a rokonság, - Barátjai mentek - A hulla nyomában. - - Künn a temetőben, - Egy ócska zugolyban - A sír csunya gödre - Megásva reá várt. - Betettük a testét, - Lefödve serényen, - S hallgatva vonult el - A néma kíséret. - - És a temetőcsősz - Kezébe kapával - Nótát dudorászva, - Eltünt a sírok közt. - Az éjszaka rebbent, - Csönd szállt a sírokra, - Úgy álltak előttem, - Mint éji, komor had: - _„Ó jaj, mily magukra_ - _Maradnak a holtak!“_ - - S ha jő a jeges tél - S a végtelen éjjel - S reszketnek a viskók - A fergetegektől - S paskolja a zápor - Az ablakok alját, - Ők jutnak eszembe, - Az árva halottak. - - Őket veri folyton - Az éjjeli zápor, - Sírjukba röhög le - Az északi szélvész. - Fagy hat le a mélybe - És megveszi csontjuk, - Sóhajtva reped szét - A deszkakoporsó!… - - – – – – – – – - - Por lesz-e a porból? - Vagy győz-e a lélek? - Vagy minden anyag csak - Sár, hullamaradvány? - Én nem tudom, ámde - Sarkomban a rejtély, - Rejtélye az éjnek, - Egy éji sikolynak, - Mert szörnyű magukra - Maradnak a holtak! - - -CSÓKOS VILÁG - -GUSTAVO A. BÉCQUER - - Csókolja az árat a lágyan-enyelgő - Hullám-bodorító reggeli szellő, - Csókolja a nap sugaras tüze hően - Az üszkösödő felhőt lemenőben. - - Ha szívet akarsz s tüzes ágyon epekszel, - Alázd meg a dölyföd, a gőgöd ezerszer - Lehajlik a rét is a drága folyóra, - Hogy tiszta vizét csókkal teleszórja. - - -A BÚS ARATÓ - -GUSTAVO A. BÉCQUER - - Az életem kopár mező, - Fölötte zúgó viharok, - De egy kéz mindig belevet, - Mély bánatot, bús könnyeket - És én zokogva aratok. - - - - - - -SVÉDORSZÁG - - - - -STRINDBERG ÁGOSTON - -Strindberg 1849 január 21.-én született Stockholmban Nagyapja kereskedő, -aki roppant érdeklődött a művészetek, különösen a színpad iránt. Apjának -hajózási szállító-vállalata volt, anyja Eleonora Ulrike Norlig, szegény -szolgálólány. Róla írja később egyik könyvét, amelynek a címe: „A cseléd -fia“. Anyjától végzetes örökségül kapja a demokrata vért. Az apja finn -származású. Nyomasztó kispolgári környezetben nőtt fel. Nem csoda, hogy -első írásaiban azonnal e családi élet ellen fordult. Iskolai éveiről sem -szívesen emlékszik meg. Anyja korán meghalt, mostohaanyját pedig nem -szívelhette. A fiatal fiú keserű éveket élt át és csak a természet -iránti szeretete és roppant tudományvágya tartotta benne az egyensúlyt. -1867-ben beiratkozik az upsalai egyetemre, de nem volt pénze, abba -kellett hagynia tanulmányait. Nyomorúságos tanítói állást vállalt egy -stockholmi népiskolában. Később egy hírneves orvos gyermekeit tanítja. -Orvosnak készül, de megbukik a vizsgán és színésznek megy. Mint színész -sem boldogul. Ir nehány színdarabot. Egyet a király pályadíjjal jutalmaz -és Strindberg tovább folytathatja tanulmányait az upsalai egyetemen. -Többször nősül, házasélete majdnem mindig boldogtalan. Heves harcai -vannak az irodalmi emberekkel. Drámái, regényei, elbeszélései -forradalmat jelentenek a világirodalom történetében. Gyorsan változtatja -nézeteit: fejlődik. Annyit tud, mint egy régi polihisztor. A gyermekkora -lírai. Utána a természettudomány reálistává és szociálistává teszi. -Később, öregkorában visszatér a lírához, az intuícióhoz, a -miszticizmushoz és megírja a „Kék könyv“-et. 1912-ben Stockholmban -meghal. - -Strindberg az újkor egyik legnagyobb lángesze. A kedély és a jellem, a -teljes nőiesség és a teljes férfiasság, az állítás és a tagadás, az -aszkézis és életszeretet, a romantika és reálizmus, a germán -titokzatosság s a finn-ugor józanság között mozog. Benne az írónak egy -eddig teljesen ismeretlen típusa érkezett meg. _Állított_ a mai korban -és becsületet szerzett a már majdnem csődbe jutott modern literatúrának, -amely előtte csak bájos és meglepő részleteket látott az életből s tág -perspektívákig, _az egész életet átfogó egyetemességig_ emelkedni -sohasem volt képes. Mestere a versnek, a regénynek, a drámának. Kémiai, -nyelvészeti, növénytani, történetfilozófiai, pszichopatológiai tudása -alapos és egyéni. Majdnem mindenkivel tartott (amint a lelki fejlődése -kivánta) és majdnem mindenkivel harcolt. A nőgyűlölete inkább lírai, -mint filozófiai meggyőződés. Szerinte a nő nem jó és nem rossz, hanem -csak nő, egy egészen külön lény, aki a csel vékony selyemszálaival -kötözi össze a férfit, az erős, izmos óriást és öl azért, mert -természete a rontás. A szem jól lát, csak a tükör torzít. Strindberg -nagyon ismeri a nőt. Soha író még annyi (és oly jó) asszonyportrét nem -rajzolt, mint ő. - -Vérmérséklete lírai. Még a tárgyakat is úgy látja, hogy a saját lelkét -adja nekik. Ez a temperamentum, amely annyit háborgott egyéb írásaiban, -a verseiben elpihen. Csöndes, idilli verseket ír. A vers a harcos -ünnepnapja. - -MUNKÁI. Sebláz 1883, Alvajárók 1883, Szerelmi líra 1902, Hexameter 1902. - -IRODALOM. Strindbergről cikket találunk _Szilágyi_ Gézától a _Bálint_ -Lajos fordításában megjelent „Julia kisasszony“ előtt (Modern Könyvtár), -_Antal_ Sándor: Antinobel-díj Strindbergnek (A Hét 1910), _Antal_ -Sándor: Strindberg (A Hét 1911,) _Altenberg_: Strindbergről (Nyugat 1911 -március 1), _Kosztolányi_ Dezső: Strindberg (A Hét 1912 május 5), -_Szabó_ Dezső: Strindberg (Nyugat 1912 június 1), _Bálint_ Lajos: -Strindberg (Uj Élet 1912 10. és 11. szám). - -[Illustration: STRINDBERG] - - -CSÖNDES IDILL SZOMBAT ESTÉN - -STRINDBERG ÁGOSTON - - Szél se fúj már: az öböl is hallgat, - Malomkerék, bús vitorla alhat; - Legelésző baromcsorda béget, - Hallani az édes békességet. - - Szalonka húz, az erdő sötétes, - Harmónikát nyekerget a béres, - Orgonát csen néhány apró-cseprő, - Munkálkodik a gereblye, seprő. - - Ég a kerti tulipán harangja, - Sarokba bújt huncutul a lapda, - Hajasbaba ünnepi bordóban, - Kis trombita megfullt a hordóban. - - A zsalúk úgy alszanak a boldog - Házakon, mint nagy, zöld pecsét-foltok, - Eloltják a lámpát, anya álmos – - A ház körül az éjszaka szálldos. - - Langyos éjjel, júniusi éjjel, - Viharkakas figyel, szerteszéjjel: - De a tenger zeng és zongorázik, - Játssza a hét vad melódiáit. - - -NAPLEMENTE A TENGERNÉL - -STRINDBERG ÁGOSTON - - Most a fövényen heverészek - És füstölök - És semmire se gondolok. - - A tenger oly zöld, - Zöld mint az abszint; - És fanyar, mint a chlórmagnézium - És sós, mint a chlórnátrium; - És szűz, mint a jódkálium; - És megtanít felejteni - Bús bűneim feledtetője, - Csak a tenger feledtet - Ő és az abszint! - - Ó zöld-zöld abszint-óceán, - Ó csendes abszint-feledés - Hadd szenderegjek édesen, - Mint egykor szenderegtem - A „Revue des deux Mondes“ - Egy hosszú-hosszú cikkén. - - Svédország füst most, csupa füst, - Egy óriás havanna füstje - És a nap úgy pislog fölötte - Mint félig üszkös cigaretta, - De vérvörös a horizont, - Véres kudarcunktól bíborlik. - Mint a görögtűz tündököl - S lenéz fekete nyomorunkra. - - - - - - -SZERBIA - - - - -JOVAN DUCSITY - -Jovan Ducsity 1874-ben született. Dalmáciai, helyesebben albán, nyelve -tele van török, arab szavakkal. - -MUNKÁI. Pesme 1901 (Dalok), Pesme 1908 (Dalok), Pesme u prozi -(Költemények prózában). - -IRODALOM. A szerb költők verseiből _Szászy_ István egész kötetre való -gyűjteményt tett közzé. A versek elé tájékoztató bevezetőt irt. (Olcsó -könyvtár). Több szerb verset fordított magyarra _Dorits_ István -(Jövendő). - - -NŐI PORTRÉ - -JOVAN DUCSITY - - Az éjszaka ködlött, mikor őt szerettem, - Halódtak a kertben a kései rózsák, - Zokogtak a habok az őszi erekben, - S méla őrület volt a tiszta valóság. - - Ifjúságom édes rózsakoszorúját - A porba vetettem, megöltem a vágyat, - Lelkemre suhant a néma szomorúság, - Mint a beteg holdfény, oly szomorú, bágyadt. - - Oly szomorú, bágyadt, mint dőlt székesegyház, - Hol a bús falakon a nyirkos lég bejő, - Rozoga ablakot csunya fergeteg ráz, - S fütyül a réseken az őszi levegő. - - Mint síró muzsika, a hangja oly szép volt, - Az ősz huga volt ő, mert sokat hallgatott, - A lelke búcsúcsók, tisztafehér égbolt, - S szomorú, szomorú, mint egy szelíd halott. - - A csókja hideg-bús, akárcsak a márvány, - Olyan hideg és bús és a haja szőke, - Illata reszketett édesen és árván, - Mint haló rózsáé az őszi időbe. - - Azóta riadva kelek néha reggel, - Az álom is ólom, napfénybe se látok, - Ólomtakaróba, guzsba ébredek fel, - Szemem csupa könnyű, szemem csupa átok. - - - - -MILAN RAKITY - -Milan Rakity 1876-ban Hercegovinában, Trebinjében született. Belgrádban -és Párisban jogot tanult. A szerb belügyminisztérium hivatalnoka lett, -ahol fényes karriért futott meg. A balkáni háború befejezése után -Prisztinába konzullá nevezték ki. Ma is ott él. - -Jogászkorában több belgrádi lapba esztétikai és kritika cikkeket írt. -Olaszországban sokat utazott. Igazi szerb, nyelve, poézise tiszta -délszláv. Jól beszél magyarul. Sokat járt Dunántúl. - -MUNKÁI. Egyetlen kötete van: Pesme 1903. (Dalok.) - - -SZERELMES VERS - -MILAN RAKITY - - Suttognak a kertben az orgonabokrok, - A csillagok égnek, a csönd csodamély. - A hold ragyogóan az égre kibotlott, - Villámos a csóktól, a vágytól az éj. - Suttognak a kertben az orgonabokrok. - - Ily tiszta, fehérsugarú szelíd éjjel - Várhatta Izolda a hű lovagot. - Sírok repedeznek, az éji sötéttel - Feltámad a ködből a régi halott. - Ily tiszta, fehérsugarú szelíd éjjel. - - A régi, középkori hős, tele hittel, - Hágcsót feszít és nevet a telehold, - És útja a kedvese ölibe vitt el, - A vára előtt tüzes ajka dalolt. - A régi, középkori hős, tele hittel. - - Zúgj régi idők meselelke az éjen. - Szívembe fehér remegés tüze gyul. - Itt állnak az árnyak az éjbe, fehéren, - És mind szeret és eped-ég szilajul. - Zúgj régi idők meselelke az éjen. - - Te drága! Te tűzszívű, tiszta Izolda! - Izolda se várta így a jegyesét. - Lépted nesze rebben, az éjszaka holdja - Lágyan mosolyog s nevet a kegyes ég, - Szél parfüme lengedez, a halavány - Bús orgona reszket a hold sugarán. - - - - - - -TÖRÖKORSZÁG - - - - -RAGHIB PASA - -Raghib pasa a XVIII. században élt. A török költészet nagy fellendülése -Fuzuli és Baki után következett. Apró verseket, szentenciákat, csöndes -szerelmi dalokat írt. - -IRODALOM. A török költészetről és irodalomról több cikk jelent meg -(Magyar Szemle 1906 május 17). - -_Mészáros_ Gyula ugyanitt több versfordítást közöl. - - -KÉT ÜRES, ÁRVA FÉSZEK - -RACHIB PASA - - Elmentél tőlem és a bánatom - Az álom édes-kedves madarát - Elriogatta s most az éjbe nézek, - A két szemem két üres, árva fészek. - - AMERIKA - - ALLAN EDGAR POE - - Bevezető (arcképpel) 3 - A Holló 5 - Eldorádó 10 - Eulália 11 - Álom az álomban 12 - - HENRY WADSWORTH LONGFELLOW - - Bevezető 13 - Ősz, az aranylovag 14 - Februári délután 15 - Excelsior 17 - Shakespeare 19 - - WALT WHITMANN - - Bevezető (arcképpel) 20 - Valakinek, aki nemsokára meghal 21 - Téli mozdony 23 - Szép asszonyok 25 - - JAMES RUSSEL LOWELL - - Bevezető 26 - Az utcán 27 - - ANGLIA - - PERCY BYSSHE SHELLEY - - Bevezető (arcképpel) 31 - A hold 32 - Mint a haló hölgy 33 - - JOHN KEATS - - Bevezető 34 - Az álomhoz 34 - Köd multán 36 - - ALFRED TENNYSON - - Bevezető 37 - Az elhagyott ház 38 - De profundis 39 - - ROBERT BROWNING - - Bevezető 42 - Éjjeli találkozó 43 - - ARTHUR SYMONS - - Bevezető 44 - Kopogó kéz 45 - - ALGERNON CHARLES SWINBURNE - - Bevezető 46 - Álmatlan szerelem 47 - - LORD ALFRED DOUGLAS - - Bevezető 48 - A szfinksz 49 - Az éj a kertbe megy 50 - Az éj kijő a kertből 51 - - OSCAR WILDE - - Bevezető (arcképpel) 52 - Chanson 54 - A kedvesnek ezt mondom 55 - Amerikai impressziók 56 - Impression du Matin 58 - Le Reveillon 59 - - BELGIUM - - MAURICE MAETERLINCK - - Bevezető (arcképpel) 63 - Ima 65 - Megöltek három kisleánykát 66 - Kopár órák 67 - - GEORGES RODENBACH - - Bevezető 68 - Vasárnapok 69 - Ó! Az eső! 71 - - CHARLES VAN LERBERGHE - - Bevezető 73 - Kósza szerelmek 74 - - EMILE VERHAEREN - - Bevezető (arcképpel) 75 - A szél 77 - Keresztény halál 80 - A hó 82 - A fellegek miséje 84 - A kolostor 85 - A fagy 86 - A szelíd pap 87 - A szilaj pap 88 - A malom 90 - A fali órák 91 - Zarándokló fák 92 - - IWAN GILKIN - - Bevezető 93 - Szimbolum 94 - - CSEHORSZÁG - - JAROSLAV VRCHLICKÝ - - Bevezető 97 - Sóhaj 98 - - DÁNIA - - JENS PETER JACOBSEN - - Bevezető 101 - Selyemcipő az arany-kaptafán 102 - - FRANCIAORSZÁG - - FRANCIS JAMMES - - Bevezető 105 - Lourdes 107 - A fiatal lány… 109 - Oly szörnyű volt… 111 - Az ebédlő 112 - - JEAN ARTHUR RIMBAUD - - Bevezető (arcképpel) 113 - A völgyben egy katona alszik 115 - A kenyérlesők 116 - - JULES LAFORGUE - - Bevezető 118 - Vidéki hold 119 - - CHARLES BAUDELAIRE - - Bevezető (arcképpel) 121 - A nap vége 124 - Az ember és a tenger 125 - A zene 126 - Maesta et errabunda 127 - A macska 129 - A szépség 130 - Halál vén kapitány… 131 - - THEOPHILE GAUTIER - - Bevezető 132 - Kínai szerelem 133 - - ALBERT SAMAIN - - Bevezető 134 - Csöndes őszi nap 135 - - PAUL VERLAINE - - Bevezető (arcképpel) 136 - Fehér hold 139 - Jóság 140 - Együgyű dal 143 - Klasszikus Walpurgis-éj 144 - A porban heverő Ámor 146 - Pierrot 147 - Három év mulva 148 - - EMMANUEL SIGNORET - - Bevezető 149 - Menyegző 150 - - ANDRÉ RIVOIRE - - Bevezető 151 - Egy lány, aki halni indul 152 - - HENRI BARBUSSE - - Bevezető 153 - A levél 154 - - HENRI RÉGNIER - - Bevezető 155 - Nocturne 156 - - CAMILLE MAUCLAIR - - Bevezető 157 - Rajz 158 - Esik az eső 159 - - LOUIS MERCIER - - Bevezető 161 - Szeptemberi csend 162 - - LUCIEN PATÉ - - Bevezető 163 - A hold, a halott csatlós 164 - - FERNAND GREGH - - Bevezető 165 - Menüett 166 - A víz csendje 168 - Csillagzápor 169 - Kis japán versek 171 - - HENRY BATAILLE - - Bevezető 173 - Esték 174 - Az irgalom forrása 175 - - PAUL FORT - - Bevezető 176 - Meghalt a leány, meghalt szegény… 177 - - STUART MERRILL - - Bevezető 178 - Husvéti dal 179 - Magányosság 180 - - JEAN MORÉAS - - Bevezető 181 - Az álomtündérek 182 - Vessétek el a liliomot 183 - Stanzák 184 - - JOSÉ MARIA DE HEREDIA - - Bevezető 185 - A centaurok futása 186 - A némeai szörny 187 - A stymphalidák 188 - Adonis ébredése 189 - Plus ultra 190 - Rossihoz 191 - - SULLY PRUDHOMME - - Bevezető 192 - Az üres szék 194 - - EDMOND ROSTAND - - Bevezető 195 - Óda a naphoz 196 - - JULES LEMAITRE - - Bevezető 198 - A sirályok 199 - - GUY DE MAUPASSANT - - Bevezető (arcképpel) 200 - Havas éj 201 - Colombus 203 - Rettegés 205 - Nagyapó 206 - A vadludak 208 - A holdsugár dala 210 - - JEAN RICHEPIN - - Bevezető 213 - A ravatal 215 - Köd a tengeren 216 - A tűz ünnepe 217 - Tengerészek a temetőben 218 - A könny analízise 220 - - LECONTE DE LISLE - - Bevezető (arcképpel) 221 - Homéri harc 225 - A sarkvidék 226 - Az ég lámpája 227 - Hjalmar szíve 229 - Anakreon-utánzatok 231 - Bozót 233 - Az oroszlán halála 235 - A jaguár 236 - A jaguár álma 239 - A nap halála 240 - Csillaghullás 241 - Solvet seclum 243 - Requies 245 - Az utolsó emlék 246 - - ERNEST RAYNAUD - - Bevezető 247 - Tanyai reggel 248 - - HENRY CAZALIS - - Bevezető 249 - A cigány a holdban 250 - - LAURENT TAILHADE - - Bevezető 251 - Holdas táj 252 - - JACQUES MADELAINE - - Bevezető 253 - Ott fenn 254 - - VICTOR MARGUERITE - - Bevezető 255 - Szieszta 256 - - JAPÁN - - TECSUJIRO INOUYE - - Bevezető 259 - Éji út 260 - Magányos éjszaka 261 - - KÍNA - - MA-HUANG-CSUNG - - Bevezető 265 - Az árva szerető 266 - - CSAN-JO-LU - - Bevezető 267 - Asszony a tükör előtt 268 - - LENGYELORSZÁG - - KAZIMIERZ TETMAJER - - Bevezető 271 - Szívem 272 - - ZENON PRZESMYCKY - - Bevezető 273 - Fellegek 274 - - NÉMETORSZÁG - - CONRAD FERDINAND MEYER - - Bevezető 277 - Halottak kara 278 - Sirályok 279 - A római kút 280 - Újévi harangzúgás 281 - Éji hangok 282 - - CHRISTIAN FRIEDRICH HEBBEL - - Bevezető 283 - A sír 285 - - DETLEV VON LILIENCRON - - Bevezető 286 - Bál után 289 - Sziciliánok 290 - Szfinksz a rózsák közt 292 - Marechal Niels 293 - De sokáig várattál magadra 294 - - RUDOLF BORCHARD - - Bevezető 295 - Ballada az álomról, a szélről és a dalról 296 - - RICHARD DEHMEL - - Bevezető (arcképpel) 298 - Az úszó 300 - Magány 301 - Gyerekgügyögés 303 - Esőben 304 - Nefelejts 305 - - HUGO VON HOFMANNSTHAL - - Bevezető (arcképpel) 306 - A mulandóság terzinái 308 - A régi Bécs 309 - - STEFAN GEORGE - - Bevezető 312 - Az álarcos hölgy 314 - A szőnyeg 315 - Az idegen nő 316 - - ALFRED KERR - - Bevezető 317 - Hanako 318 - - RAINER MARIA RILKE - - Bevezető (arcképpel) 319 - Önarckép 1906-ból 322 - Breviárium 323 - A szomszéd 330 - Őszi nap 332 - A fiú 333 - A nő, aki megvakul 334 - - Hölgy a tükör előtt 335 - A lábbadozó nő 336 - - STEFAN ZWEIG - - Bevezető 337 - Bruge 338 - - FRITZ PHILIPPI - - Bevezető 339 - Isten szeme keresett 340 - - GUSTAV RENNER - - Bevezető 342 - Cäsar 343 - - BRUNO WILLE - - Bevezető 344 - Csönd 345 - Rózsák 348 - - FRANK WEDEKIND - - Bevezető 350 - Meningitis tuberculosa 351 - - ARNO HOLZ - - Bevezető 353 - Ninon 355 - A szomszédaim 357 - - BERCHTOLD VIERTEL - - Bevezető 360 - Parasztlovak 361 - - HEINRICH HORVÁT - - Bevezető 362 - Kínai vers a szép évről 263 - Csöndes éj 364 - - FRANZ WERFEL - - Bevezető 365 - Ó jó ember! 366 - - LEO GREINER - - Bevezető 368 - Szerelem 369 - Az élet 370 - - PAUL BARSCH - - Bevezető 371 - Dél 372 - - FELIX DÖRMANN - - Bevezető 373 - Amit én szeretek 374 - - GUSTAV FALKE - - Bevezető 375 - Évek multán 376 - - ALFRED MOMBERT - - Bevezető 377 - Altató dal 378 - - HANS BENZMANN - - Bevezető 379 - A kánai menyegző 380 - Jön a halál… 381 - - NORVÉGIA - - SIGBJÖRN OBSTFELDER - - Bevezető 385 - A halál vet 386 - - HENRIK IBSEN - - Bevezető (arcképpel) 387 - Az északi lovag 389 - Vége! 390 - Duett 391 - - OLASZORSZÁG - - ADA NEGRI - - Bevezető 395 - Testvéri üdvözlet az emberekhez 396 - - GABRIELE D’ANNUNZIO - - Bevezető (arcképpel) 398 - A nap keselyűje 400 - Tripoliszi diadalének 401 - - ARTURO GRAF - - Bevezető 403 - Volt egyszer 404 - - LORENZO STECCHETTI - - Bevezető 405 - Szonett 406 - - GIOSUÉ CARDUCCI - - Bevezető (arcképpel) 407 - Az ökör 410 - Csöndes beszélgetés a fákkal 411 - Téli éjszaka 412 - Fehér éjszaka 413 - Vergilius 414 - O éj 415 - Szent Abbondius 416 - Alpesi dél 417 - Az utolsó vers 418 - - LUCIANO CROCI - - Bevezető 419 - Ave Maria 420 - - EDMONDO DE AMICIS - - Bevezető 421 - Holland táj 422 - A jégeső 423 - A vasút 424 - - A FUTURISTÁK - - Bevezető 425 - - F.T. MARINETI - - Óda a verseny-automobilhoz 428 - - PAOLO BUZZI - - Monostorokban 431 - Kórházakban 432 - - ALDO PALAZZESCHI - - A beteg forrás 433 - - OROSZORSZÁG - - NIKOLAJ ALEXEJEVICS NEKRASZOV - - Bevezető 439 - Az orosz dal 440 - - AFANASSIJ AFANASSJEVICS FET - - Bevezető 441 - Édes kép 442 - - NIKOLAJ JURJEVICS LERMONTOV - - Bevezető 443 - A tőr 444 - - KONSTANTIN MIHAJLOVICS FOFANOV - - Bevezető 445 - Néva 446 - - FJODOR SOLLOGUB - - Bevezető 447 - Erdőből jött 448 - - ALEXANDER ALEXANDROVICS BLOCK - - Bevezető 449 - Szürke, szelíd nap volt 450 - - SPANYOLORSZÁG - - GUSTAVO ADOLFO BÉCQUER - - Bevezető 453 - A temető árvái 454 - Csókos világ 459 - A bús arató 460 - - SVÉDORSZÁG - - STRINDBERG ÁGOSTON - - Bevezető (arcképpel) 463 - Csöndes idill szombat estén 465 - Naplemente a tengernél 466 - - SZERBIA - - JOVAN DUCSITY - - Bevezető 469 - Női portré 470 - - MILAN RAKITY - - Bevezető 471 - Szerelmes vers 472 - - TÖRÖKORSZÁG - - RAGHIB PASA - - Bevezető 477 - Két üres, árva fészek 478 - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK MODERN KÖLTŐK *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/68900-0.zip b/old/68900-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index e4f03ec..0000000 --- a/old/68900-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/68900-h.zip b/old/68900-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 95a343c..0000000 --- a/old/68900-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/68900-h/68900-h.htm b/old/68900-h/68900-h.htm deleted file mode 100644 index 06c5329..0000000 --- a/old/68900-h/68900-h.htm +++ /dev/null @@ -1,12099 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Modern költők by Dezső -Kosztolányi</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3,h4 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h1 { - margin-top: 1em; -} - -h2, h3 { - margin-top: 2em; -} - -h3 span.smaller { - font-size: 80%; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -p.caption { - margin-top: 0; - font-size: smaller; -} - -.poem { - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.figcenter, .figcenter img { - max-width: 100%; -} - -.poem p { - margin: 1em auto 1em auto; -} - -.poem p.center { - max-width: 30em; - text-align: center; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.poem span.i2 { - display: block; - margin-left: 1em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.poem span.i4 { - display: block; - margin-left: 2em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.poem span.i8 { - display: block; - margin-left: 4em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.poem span.i16 { - display: block; - margin-left: 8em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.poem span.i20 { - display: block; - margin-left: 10em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>Modern költők</span>, by Dezső Kosztolányi</p> -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>Modern költők</span></p> -<p style='display:block; margin-left:2em; text-indent:0; margin-top:0; margin-bottom:1em;'><span lang='hu' xml:lang='hu'>Külföldi antológia a költők arcképeivel</span></p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Translator: Dezső Kosztolányi</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: September 3, 2022 [eBook #68900]</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p> - <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Google Books Library Project</p> -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>MODERN KÖLTŐK</span> ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_379">379</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p class="center"><span class="caption">KOSZTOLÁNYI -DEZSŐ</span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">MODERN -KÖLTŐK</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150">KOSZTOLÁNYI -DEZSŐ</span></p> -<h1>MODERN KÖLTŐK</h1> -<p class="center"><span class="caption">KÜLFÖLDI ANTOLÓGIA A KÖLTŐK -ARCKÉPEIVEL</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">„ÉLET“ IRODALMI ÉS -NYOMDA RÉSZVÉNYTÁRSASÁG KIADÁSA</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-small">RÉVAI-BIZOMÁNY</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">MINDEN JOG – A -FORDÍTÁS JOGA IS – FENNTARTVA</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_V" id= -"Page_V">V.</a></span></p> -<p>Ez a könyv az új lírát szólaltatja meg. Félve írom le: majd az -egész világ líráját. Hogy mi az új líra, azt inkább érezzük, mint -tudjuk. Vannak itt költők, akik már kétszáz év óta halottak és -hiányoznak innen olyanok is, akik ma élnek és minden versüket -lármás irodalmi siker követi. De aki átolvassa a könyvemet, -észreveszi, hogy bizonyos szempontból minden benne szereplő költő -egytestvér. A faj, a vérmérséklet, a földrajzi hely – az -egyéniségük – különbözőképpen színezi a verseiket. Túl ezeken -azonban mindnyájan találkoznak abban, amit „modern lélek“-nek -nevezünk. Ez a modern lélek köt össze velük. Csak a nyelvük tette -őket érthetetlenné. Ha a nyelv kérgét lehántjuk, az idegenségük -megszűnik. Az új kultúrával mind erősebben kidomborodik a líra -általános emberi volta is. A líra majdnem minden ember számára -annyira érthető, mint a muzsika. És ez megnyugtató. Megnyugtató, -hogy a sok millió halandó nem áll némán egymással szemben, közölni -tudja a keletkezése pillanatában ijedelmesen-egyéni érzéseit, -amelyeknek színe és súlya ugyanolyan és ugyanannyi Tokióban, -Madridban és Konstantinápolyban, mint Párisban, Krisztiániában és -Budapesten. <span class="pagenum"><a name="Page_VI" id= -"Page_VI">VI.</a></span></p> -<p>Tíz évig dolgoztam a könyvem anyagán. Magán a könyvön alig egy -évig. Az a tíz év, amíg a magyar köntösbe öltöztetett versek -kötetté nőttek, az új magyar irodalom háborús korszaka volt. Azok, -akikkel együtt küzdöttem az új líráért, hasonlóan sokat -fordítottak. Csiszoltuk a nyelvünket idegen verseken, hogy a saját -bonyolult érzéseink kifejezésére gazdag és könnyed, tartalmas és -nemes nyelvet kapjunk. Nagy költőink hősi idiomát hagytak ránk, -amelyen a mondanivalónkat nem mindig lehetett kifejezni: -hajlékonnyá kellett tenni és acélosan-keménnyé. Azt se tagadjuk, -hogy ezektől a költőktől tanultunk is, egy igazságot tanultunk, -hogy hűnek kell lennünk önmagunkhoz. Amikor a modern líra még -bitang jószág volt magyar földön, fémjelzett idegen verseket -sorakoztattunk fel – érvként – hogy az utunkat egyengesse. -Csatasorban állottak ezek a versek az új lélekért. Könyvemet nem is -tekintem adattárnak és csak kénytelenségből – más szó híján – -nevezem antológiának. Ez indokolja meg szeszélyes, egyéni -válogatását is. Itt pusztán az én fordításaim szerepelnek, régiek, -amelyek a nyelvemet egy más – tíz év előtt való – fokon tüntetik -fel és újak, amelyek a könyvem számára készültek és eddig még nem -jelentek meg. Ami egy nemzedék munkája, azt nem végezheti el egy -ember. Ha társaim, a modern magyar költők mind csatlakoznak hozzám, -akkor pár évtized alatt egy generáció egészen visszatükrözheti a -külföld líráját. Teljességre nem törekedtem s ezt a beosztásnál is -hangsúlyoztam, amennyiben a költőket <span class="pagenum"><a name= -"Page_VII" id="Page_VII">VII.</a></span> és a verseket tüntetően -nem csoportosítottam irányok, iskolák szerint, betűrendi vagy -időrendi szempontból, hanem úgy rendeztem el, hogy egyik lehetően -emelje és megvilágítsa a másikat. A szempontom pusztán a szépség -szempontja volt. Van sok vers, amelyet feltétlenül szeretek, de egy -és más okból nem akartam hozzányúlni és van itt sok olyan vers is, -amely csak azáltal vált előttem érdekessé és értékessé, hogy a -formába öntésére, a magyarul való megzengetésére izgatott. Eléjük -rövid bevezetőt írtam s elsőnek gyűjtöttem össze a költőkre -vonatkozó magyar irodalmi adatokat és a magyar fordítóik nevét.</p> -<p>Magáról a fordításról pedig ennyit. Az angol (amerikai), francia -(belga), német, olasz, spanyol verseket eredetiből fordítottam, a -szláv (cseh, lengyel, orosz, szerb) verseket szláv ismerőseim -közvetítésével, nyersfordítás után, az északiakat (dán, norvég, -svéd), a japánokat, a kínaiakat és a török verset pontos német, -francia és angol szövegek nyomán. Ideálom a teljes formai, tartalmi -hűség és a teljes szépség. De ha – művészi célokért – meg kellett -alkudnom, akkor nem a szépséget ejtettem el. Olyan költőkkel -állottam szemben, akik alkotásuk közben az intuíciót jobban -tisztelték a szótárnál. Méltó, hogy az, aki megszólaltatja őket, -hasonlóan gondolkozzék. Alkotásnak látom a műfordítást, nem -reprodukálásnak. A művész azzal a verssel, amelyet a nyelvén új -formába önt, olyan kapcsolatban van, mint az életével, amelynek -rezzenéseit a saját verseiben rögzíti meg. Élmény a számára egy -idegen <span class="pagenum"><a name="Page_VIII" id= -"Page_VIII">VIII.</a></span> költő verse. Az én munkám is ideges, -lélekkel teljes átélés volt, sokszor percekig tartó öröm, sokszor -hónapokig tartó viaskodás. Most, mikor útrabocsátom a könyvemet, -úgy tetszik, hogy rajta nemcsak e sok-sok zseni életárama fut át, -de az én életem is ott hagyta a nyomát és itt-ott a saját szavaimat -is észreveszem, amelyek kedvesek nekem, szervesen összeforrtak -velem. Eltüntethetném, kigyomlálhatnám őket, de nem akarom. Vele -megbénítanám a verseket, megölném a ritmust, a vers villamosságát. -Műfordításaim nem úgy viszonylanak az eredetihez, mint a festmény a -festmény másolatához, inkább úgy, mint a festmény ahhoz a tárgyhoz, -amit ábrázol.</p> -<p>Ugy érzem, hogy a festmény hűbb, becsületesebb, igazabb, mint a -fotográfia.</p> -<p>Budapesten, 1913 november hóban.</p> -<p class="right">KOSZTOLÁNYI DEZSŐ.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h1>AMERIKA</h1> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_2" id= -"Page_2">-2-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3"><br /> --3-</a></span></p> -<h2>ALLAN EDGAR POE</h2> -<p>Poe Edgar 1809 január 19.-én született Bostonban, az amerikai -Egyesült-Államokban.</p> -<p>Az apja régi ír nemes, az anyja régi nemes angol családból -származott. Mind a ketten színészek voltak. Anyja korai halála után -örökbe fogadta őt a gazdag és gyermektelen Allan házaspár s egy -titokzatos és régi városban Stok-Newingtonban iskoláztatta, később -pedig a charlottevilli egyetemre iratta be. Ekkoriban erősen hatott -rá Byron élete és költészete. Az ő hatása alatt írta ifjúkori -verseit. Ezidőre esik Helen Stannard asszony iránt való szerelme. -Poe Edgar elhagyta az egyetemet, európai körútra indult, -bebarangolta Görögországot, Itáliát és Törökországot. Később a -westpointi katonai intézetbe lépett be, de onnan is megszökött. -Újságírással kereste a kenyerét, szerkesztette a „Broadway -Journal“-t és feleségül vette Clemm Virginiát, akit bálványozóan -szeretett. 1847-ben meghalt a felesége. Ez a csapás döntő lett -életére: mélabússá, alkoholistává, szomorú ronccsá tette őt. -Titokzatos körülmények között halt meg Baltimoreban 1849 október -7.-én. John H. <i>Ingram</i> ezt írja: „Hogy mi történt vele, oly -titokzatos, mint Shelley vagy Petőfi utolsó órái“.</p> -<p>Poe Edgar a legjelentősebb amerikai lirikus. Annyira elfinomult -költő, hogy az amerikaiak máig se értik, s a merészségét, a -feltétlen lírizmusát, a verselméletét csak újabban méltányolták az -európai szimbolisták. Verse tiszta muzsika. A művészi alkotásról -szóló értekezésében úgyszólván az új szimbolizmus katekizmusát írta -meg: a feltétlen szépet <span class="pagenum"><a name="Page_4" id= -"Page_4">-4-</a></span> és a feltétlen zenét követelte a lírától. -Feltűnést keltett az a paradox állítása, hogy a költészet nem -egyéb, mint hideg és céltudatos matematikai munka.</p> -<p>MUNKÁI. „Tamerland and other Poems“, „Al Aaraaf. Tamerland and -Minor Poems“, „Poems“ (edited by John H. Ingram).</p> -<p>IRODALOM. <i>Szász</i> Károly egész terjedelmében lefordította -John H. <i>Ingram</i> tanulmányát (Budapesti Szemle), -<i>Ferenczi</i> Zoltán: <i>Poe</i> A. Edgar költeményei, bevezető -tanulmánnyal (Olcsó Könyvtár), <i>Elek</i> Artúr: <i>Poe</i> Edgar -(A Nyugat kiadása).</p> -<p>A Hollót eddig igen sokan fordították magyarra, többek közt: -<i>Szász</i> Károly (<i>Szász</i> Károly kisebb műfordításai), -<i>Lévay</i> József (Budapesti Szemle), <i>Ferenczi</i> Zoltán -(Olcsó Könyvtár), <i>Pásztor</i> Árpád (Budapesti Napló), -<i>Kozma</i> Andor (Az Ujság). Új Poe-fordításokat tett közzé -<i>Pásztor</i> Árpád és <i>Szebenyei</i> József (Nagyvárad, Sebő -Imre 1904). Sok költeményét fordította le <i>Babits</i> Mihály, -amelyek részint a Nyugatban, részint a Magyar Szemlében jelentek -meg. A régebbi Poe-fordítások közül <i>Reviczky</i> Gyula, -<i>Tolnai</i> Vilmos, <i>Latkóczy</i> Mihály, <i>Hang</i> Ferenc, -<i>Kőrösi</i> Albin és ecsedi <i>Kovács</i> Gyula munkáit említjük -meg.</p> -<div class="figcenter" style="width: 419px;"><img src= -"images/i001.jpg" alt="EDGAR ALLAN POE" title="EDGAR ALLAN POE" /> -<p class="caption">EDGAR ALLAN POE</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>A HOLLÓ</h3> -<p class="center">ALLAN EDGAR POE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Egyszer elmúlt régen éjfél, -ültem álmos lámpafénynél,<br /></span> <span class="i0">Régi, bűvös -fóliánson tétovázott a kezem,<br /></span> <span class="i0">S hogy -nehéz fejem lehajtom, észrevétlen koppan ajtóm,<br /></span> -<span class="i0">Roppan félve és sóhajtón, zaj motoz a -reteszen;<br /></span> <span class="i0">„Éji vándor“ így susogtam -„az babrál a reteszen;<br /></span> <span class="i16">Az lehet, más -senkisem.“<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Télidő volt, bús december, -aminőt nem ért meg ember,<br /></span> <span class="i0">Nőtt az -árnyék, lomha tenger, a parázstól veresen.<br /></span> -<span class="i0">Lelkem a bánattól óván olvastam az éji -órán,<br /></span> <span class="i0">Hogy feledjem holt Lenorám -fényes-régi kedvesem,<br /></span> <span class="i0">Már az angyalok -között van fényes égi kedvesem,<br /></span> <span class="i16">Itt -lenn nincsen neve sem.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Most a függöny bíbor öble -megborzad, zizeg zörögve,<br /></span> <span class="i0">Félelemnek -töre szúrja – fúrja által a szívem.<br /></span> <span class= -"i0">Nyugtatom és egyre dobban, várok és ver egyre -jobban:<br /></span> <span class="i0">„Éji vándor áll ajtómban, az -motoz a reteszen.<br /></span> <span class="i0">Éji vendég vár -ajtómban, az babrál a reteszen:<br /></span> <span class="i16">Az -lehet, más semmisem.“<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_6" id="Page_6">-6-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hirtelen felbátorultam és -hadartam elborultan:<br /></span> <span class="i0">„Megbocsásson jó -uram, vagy asszonyom, de azt hiszem<br /></span> <span class= -"i0">Álmos, fáradt voltam roppant és az ajtóm csöndbe -roppant,<br /></span> <span class="i0">A babráló, halk, lopott hang -nem hallatszott sebtiben.“<br /></span> <span class="i0">Erre -felnyitom az ajtót – szétvigyázva sebtiben: –<br /></span> -<span class="i16">Künn az éj, más semmisem.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A sűrű sötétbe nézek, álmodok -vadat, merészet,<br /></span> <span class="i0">Mint az őrült, mint -a részeg, bódorogva kétesen.<br /></span> <span class="i0">Csöndes -az éjféli óra, szám susogja csak: „Lenóra“<br /></span> -<span class="i0">S a visszhang a drága szóra halkan hívja -kedvesem,<br /></span> <span class="i0">Hívja-hívja, hívogatja, -szólogatja kedvesem –<br /></span> <span class="i16">A visszhang, -más semmisem.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A szobámba már fehéren mentem -vissza, forrt a vérem,<br /></span> <span class="i0">Mert az ablak -zára koppant, roppant újra érdesen.<br /></span> <span class= -"i0">„Meg kell tudnom minden áron, hogy mi zörren ott a -záron;<br /></span> <span class="i0">Most az ablakot kitárom, az -okát megkeresem;<br /></span> <span class="i0">Csöndesülj szív, -tébolyult szív, az okát megkeresem:<br /></span> <span class= -"i16">Zúg a szél, más semmisem.“<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nyílik az ablak s az árnnyal -méltóságosan beszárnyal<br /></span> <span class="i0">Óriási lomha -szárnnyal egy vén holló peckesen.<br /></span> <span class="i0">S -mintha mi se volna ebben a viharnál sebesebben<br /></span> -<span class="i0">A szobám szobrára lebben s úgy ül ott, mint a -lesen,<br /></span> <span class="i0">Pallas szobrán mozdulatlan ül, -csak ül, mint a lesen:<br /></span> <span class="i16">Nem történik -semmisem.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_7" id= -"Page_7">-7-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Én nevettem őt, hogy ében -tollal talpig feketében<br /></span> <span class="i0">Gőgösen -guggolt a szobron és szóltam fölényesen:<br /></span> <span class= -"i0">„Bár alig van rajtad toll, ó fergeteg vert csúnya -Holló<br /></span> <span class="i0">Bús heroldhoz vagy hasonló, -mondd, mért jöttél édesem?<br /></span> <span class="i0">Mondd meg -nékem, a pokolban, hogy neveztek édesem?“<br /></span> <span class= -"i16">Szólt a Holló: „Sohasem.“<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Bámultam, hogy jár a nyelve és -folyékonyan, perelve<br /></span> <span class="i0">Annyi szent, -hogy locskaszájú – nem beszél értelmesen;<br /></span> <span class= -"i0">Mégis furcsa, hogy e bátor csúnyatorkú prédikátor<br /></span> -<span class="i0">Beröpül az éjszakából, bár nincs semmi oka -sem,<br /></span> <span class="i0">A szobám szobrára ül le, bár -nincs semmi oka sem<br /></span> <span class="i16">És úgy hívják: -„Sohasem.“<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És a Holló vár komorlón a -fehér és néma szobron<br /></span> <span class="i0">S ez egy szóba -lelke rezgett, reszketett rejtelmesen<br /></span> <span class= -"i0">Mást se mond, csak ül meredten, meg se rezzen, meg se -retten,<br /></span> <span class="i0">Végre halkan ezt rebegtem: -„Nem örök a csoda sem;<br /></span> <span class="i0">Minden -elszállt, ez is elszáll – nem örök a csoda sem –“<br /></span> -<span class="i16">A madár szólt: „Sohasem.“<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Felriadtam, mert oly száraz, -kurta-furcsa volt e válasz,<br /></span> <span class="i0">„Bamba -szajkó“ így beszéltem „nincsen egy ép sora sem.<br /></span> -<span class="i0">Bús különc volt a gazdája, bizton az kapatta -rája,<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span> <span class="i0">Folyton erre járt a szája -és hörgött keservesen.<br /></span> <span class="i0">Benne lelke -átka zörgött és hörgött keservesen,<br /></span> <span class= -"i16">Hogy már többé: „Sohasem.“<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Még nevettem, hogy az ében -Holló ott ül feketében<br /></span> <span class="i0">S párnás, mély -zsöllyém elébe gördítettem sebesen;<br /></span> <span class= -"i0">Bojttal-rojttal elmotoztam és a zsibbadt csöndbe -hosszan<br /></span> <span class="i0">Tépelődtem, álmodoztam, mért -néz e két csodaszem,<br /></span> <span class="i0">Mért mered rám e -két sanda, kúsza, kósza csodaszem,<br /></span> <span class= -"i16">Mért károgja: „Sohasem.“<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Lestem a sötét madárra, -szótlanul vigyázva-várva,<br /></span> <span class="i0">S a -szemével a szívembe szúrt le – fúrt le tüzesen:<br /></span> -<span class="i0">Süppedő bársonyra dültem s a violafény -köd-ülten<br /></span> <span class="i0">Lengedezve szállt körültem, -himbálgatta mécsesem,<br /></span> <span class="i0">Itten ült -<i>ő</i>, itt a párnán, pislogott a mécsesem<br /></span> -<span class="i16">S ah, nem ül le, sohasem!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Most egyszerre száz ezüstből -angyalok csapatja füstöl,<br /></span> <span class="i0">Száll a -tömjén, cseng a léptük, trilláz a nesz édesen!<br /></span> -<span class="i0">„Angyalok hát végre Isten elküldött, hogy -megsegítsen,<br /></span> <span class="i0">Elfeledni régi kincsem, -eltemetni kedvesem,<br /></span> <span class="i0">Elfeledni, -eltemetni régi-égi kedvesem!“<br /></span> <span class="i16">Szólt -a Holló: „Sohasem.“<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">„Jós! felelj nekem,“ könyörgök -„bármi légy, angyal, vagy ördög,<br /></span> <span class="i0">Kit -szobámba vert az orkán és kísértesz rémesen,<br /></span> -<span class="i0">Mondd meg itt e szörnyű házban – hol a Rémekkel -csatáztam –<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span> <span class="i0">Hol a Borzalom s a Láz van -– nincs sebemre moha sem?<br /></span> <span class="i0">Nincs-e -nincs-e ír szivemre? nincs gyógyító moha sem?“<br /></span> -<span class="i16">Szólt a Holló: „Sohasem.“<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">„Jós! felelj nekem,“ könyörgök -„bármi légy, annyal, vagy ördög,<br /></span> <span class= -"i0">Kérlek a Mindenhatóra, mondd meg végre kegyesen,<br /></span> -<span class="i0">Lát-e engem még a Kedves, aki most a mennybe -repdes,<br /></span> <span class="i0">Hajlik-e még e szerelmes -szívre régi kedvesem,<br /></span> <span class="i0">Hajlik-e még e -szerelmes szívre égi kedvesem?“<br /></span> <span class= -"i16">Szólt a Holló: „Sohasem.“<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">„Pusztulj innen a pokolba“ -ordítottam fuldokolva,<br /></span> <span class="i0">Szállj a -károgó viharba, vár a bús Éj Partja lenn!<br /></span> <span class= -"i0">Egy tollad se hagyd itt, vidd el, és ne ölj -kétségeiddel!<br /></span> <span class="i0">Károgásodat <i>te</i> -hidd el! Ne maradjon nyoma sem!<br /></span> <span class="i0">Tépd -ki csőröd a szívemből, ne maradjon nyoma sem!<br /></span> -<span class="i16">Szólt a Holló: „Sohasem.“<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És a Holló meg se moccan, néz -reám meredve hosszan,<br /></span> <span class="i0">A szoborról, a -komorról tűz reám két tompa szem.<br /></span> <span class="i0">Úgy -ül mint egy omladékon, melyen alvó éji démon,<br /></span> -<span class="i0">A padlón a lámpa vékony sávja himbál -csöndesen:<br /></span> <span class="i0">Nő az éjjel, nő az árnyék, -terjed egyre csöndesen<br /></span> <span class="i16">S nem virrad -meg – sohasem!<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_10" -id="Page_10">-10-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>ELDORÁDO</h3> -<p class="center">ALLAN EDGAR POE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Valaha rég<br /></span> -<span class="i0">Egy drága-szép<br /></span> <span class="i0">Lovag -nagy útra szállott,<br /></span> <span class="i0">Ment, -mendegélt,<br /></span> <span class="i0">Száz útra -tért,<br /></span> <span class="i0">Kereste -Eldorádot.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Azóta agg<br /></span> -<span class="i0">A szép lovag,<br /></span> <span class= -"i0">Szívében átok, átok,<br /></span> <span class="i0">Bármerre -ment,<br /></span> <span class="i0">Se fönt, se lent<br /></span> -<span class="i0">Nem lelte Eldorádot<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És végtire<br /></span> -<span class="i0">Lankadt szive<br /></span> <span class="i0">Egy -árny eléje állott,<br /></span> <span class="i0">Szólt: -„Áldalak,<br /></span> <span class="i0">Bús árnyalak,<br /></span> -<span class="i0">Mutasd meg Eldorádot.“<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">„Ott messzi túl,<br /></span> -<span class="i0">A Hold kigyúl,<br /></span> <span class="i0">Az -Árnyak Völgye vár ott.<br /></span> <span class="i0">Vágtass, el, -el.“<br /></span> <span class="i0">Az árny felel<br /></span> -<span class="i0">„S eléred Eldorádot.“<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>EULÁLIA</h3> -<p class="center">ALLAN EDGAR POE</p> -<div class="stanza"><span class="i8">A sóhajország -árnyán<br /></span> <span class="i8">Laktam egyedül, -árván,<br /></span> <span class="i0">Lelkem mocsár volt, mély -magány.<br /></span> <span class="i0">S az angyali jó Eulália lett -remegő arám,<br /></span> <span class="i0">A sárgahajú Eulália lett -mosolyos arám.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i8">Ó – a szeme ég,<br /></span> -<span class="i8">Mint éjjel az ég,<br /></span> <span class="i0">Ha -csillag rakja ki a nagy űrt!<br /></span> <span class="i8">S a lágy -pihe-göngy,<br /></span> <span class="i8">A bíbor, a -gyöngy,<br /></span> <span class="i0">Mit holdsugár ragyogása -szűrt,<br /></span> <span class="i0">Nem oly aranyospuha, mint -Eulália fürtje, a sárga fürt,<br /></span> <span class="i0">Nem oly -sugaraspici, mint Eulália fürtje, a drága fürt,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i8">A bánat – a mult<br /></span> -<span class="i8">A semmibe hullt,<br /></span> <span class= -"i0">Mióta angyali lelke véd;<br /></span> <span class="i8">Az ég -aranyán<br /></span> <span class="i8">Ég a halavány<br /></span> -<span class="i0">Astarte s már az éj se setét,<br /></span> -<span class="i0">Ha rám veti jó Eulália felragyogó -szemét,<br /></span> <span class="i0">Ha rám veti szent Eulália -lágy ibolyaszemét.<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_12" id="Page_12">-12-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>ÁLOM AZ ÁLOMBAN</h3> -<p class="center">ALLAN EDGAR POE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Vedd még e csókot -édesem!<br /></span> <span class="i0">Mostan megyek, -elbúcsuzom<br /></span> <span class="i0">És ez legyen a -búcsuszóm:<br /></span> <span class="i0">Igazat mondtál én -nekem,<br /></span> <span class="i0">Bús álom az én -életem;<br /></span> <span class="i0">Eltűnt reményem -csillaga,<br /></span> <span class="i0">Mindegy, nappal vagy -éjszaka,<br /></span> <span class="i0">Való volt-e, vagy -látomány,<br /></span> <span class="i0">Ma már mi sem maradt -nyomán.<br /></span> <span class="i0">Minden mi van e bús -világon,<br /></span> <span class="i0">Álomba ködlő furcsa -álom.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Állok viharzó part -előtt,<br /></span> <span class="i0">A tengerár lihegve -bőg.<br /></span> <span class="i0">Kezemben emlékek, -romok,<br /></span> <span class="i0">Arany fövény, arany homok. -–<br /></span> <span class="i0">Nézem, hogy hullanak -ezek<br /></span> <span class="i0">A könnyű, semmi -porszemek<br /></span> <span class="i0">És könnyezek – és -könnyezek!<br /></span> <span class="i0">Ó Istenem! bárhogy -fogom,<br /></span> <span class="i0">A porba hull lágy -homokom?<br /></span> <span class="i0">Ó Istenem! nem -menekül<br /></span> <span class="i0">Egy szem se a vizek -elül?<br /></span> <span class="i0">Hát <i>minden-minden</i> e -világon<br /></span> <span class="i0">Álomba ködlő furcsa -álom?<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>HENRY WADSWORTH LONGFELLOW</h2> -</div> -<p>Henry Wadsworth Longfellow született Portlandben 1807 február -27.-én. Beutazta az egész kontinenset. Hosszabb ideig élt -Franciaországban, Spanyolországban, Németországban, Olaszországban -és ezeknek az országoknak a nyelveit mind kitünően beszélte. -Hazatérvén 1829-ben a brunswicki Bowdoin Collegeben tanára lett az -idegen nyelveknek, majd a cambridgei egyetem katedrájára hívták -meg. Rendkívül sokat írt. Franciából, spanyolból, németből és -olaszból sok verset fordított. Igen híres a Dante-fordítása. -Népszerűsége tetőfokán 1812 március 29.-én halt meg -Cambridgeben.</p> -<p>Longfellow az amerikaiak egyik legolvasottabb költője. Az újabb -irodalmi kritika versei értékét devalválta. Szelíd és egyszerű -temperamentum volt, aki csak a formái tökéletességével szerzett -magának maradandó nevet.</p> -<p>MUNKÁI. Longfellow’s poetical works.</p> -<p>IRODALOM. <i>Kosztolányi</i> Dezső: Longfellow (A Hét).</p> -<p><i>Bernátsky</i> Ferenc: Hiawatha éneke (Budapest, 1883). Több -Longfellow-vers jelent meg magyar fordításban a következő -kötetekben: <i>Szász</i> Károly kisebb műfordításai, <i>Jánosi</i> -Gusztáv Angol, francia és olasz költőkből (Olcsó Könyvtár), -<i>Radó</i> Antal Idegen költők albuma, <i>Szász</i> Béla -Longfellow költeményeiből (a Kisfaludy-Társaság kiadása). -<i>Telekes</i> Béla, <i>Zsoldos</i> Benő szintén számos versét -ültette át. <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>ŐSZ, AZ ARANYLOVAG</h3> -<p class="center">HENRY WADSWORTH LONGFELLOW</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Jöttöd jelenti -esső-hirnököd,<br /></span> <span class="i0">Előtted leng a -messze-messze látszó<br /></span> <span class="i0">Viharcibált, -selyem, győzelmi zászló,<br /></span> <span class="i0">Ökörszekered -csöndesen zörög.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nagy Károlyként állasz, -aranylovag,<br /></span> <span class="i0">Az aranyos hídon; királyi -kézzel<br /></span> <span class="i0">Megáldod a vidéket -szerteszéjjel,<br /></span> <span class="i0">Bőségesen termő -országodat.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A címered a vörös -holdkorong<br /></span> <span class="i0">S amerre a ködös égbolt -borong<br /></span> <span class="i0">Imádkozik és várva-vár a -gazda.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Lánggal ragyog a kéve, a -kazal<br /></span> <span class="i0">S kengyelfutód, a szél, a hű -vazall,<br /></span> <span class="i0">Arany lombot hajigál a -harasztra.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>FEBRUÁRI DÉLUTÁN</h3> -<p class="center">HENRY WADSWORTH LONGFELLOW</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A nap sötétlő,<br /></span> -<span class="i0">Már-már az éj jő,<br /></span> <span class= -"i0">Megfagy a tócsa,<br /></span> <span class="i0">A víz, a -nád.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A felleg öblén<br /></span> -<span class="i0">Lobog a rőt fény<br /></span> <span class="i0">S -beizza a ház<br /></span> <span class="i0">Sok -ablakát.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A puha hó hull:<br /></span> -<span class="i0">Az út a hótul<br /></span> <span class="i0">Nem -látszik immár,<br /></span> <span class="i0">Mindent -belep.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A néma pusztán<br /></span> -<span class="i0">Ködökben úszván<br /></span> <span class= -"i0">Lassan kígyózik<br /></span> <span class="i0">Egy -gyászmenet.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Szól a harangszó<br /></span> -<span class="i0">S oly messzehangzó<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> -<span class="i0">A bánatom, mint<br /></span> <span class="i0">A -tompa hang:<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Árny árnyra -lebben,<br /></span> <span class="i0">Bú sír -szívemben,<br /></span> <span class="i0">Zokogva kong, -mint<br /></span> <span class="i0">A gyászharang.<br /></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>EXCELSIOR</h3> -<p class="center">HENRY WADSWORTH LONGFELLOW</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Már éjbe sülyedt az -orom,<br /></span> <span class="i0">Egy ifjú ment az -Alpokon;<br /></span> <span class="i0">Útját a hóba, jégbe -rója,<br /></span> <span class="i0">De messzire leng -lobogója,<br /></span> <span class= -"i2">Excelsior!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Sötét arccal előre -tör<br /></span> <span class="i0">És szeme villog, mint a -tőr.<br /></span> <span class="i0">Ezüstharangként, -énekelve<br /></span> <span class="i0">Szól ismeretlen-hangú -nyelve,<br /></span> <span class="i2">Excelsior!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Az ablakokból rá -kitűz<br /></span> <span class="i0">A rózsálló családi -tűz;<br /></span> <span class="i0">Tanyák, de jéghegy áll -felettök<br /></span> <span class="i0">És fáradt, lázas ajka -felnyög,<br /></span> <span class= -"i2">Excelsior!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">„Maradj, maradj!“ szól egy -öreg,<br /></span> <span class="i0">„Az orkán tombol ott -fölebb,<br /></span> <span class="i0">Halál les a mély-mély -patakban.“<br /></span> <span class="i0">S szól az ezüsthang -nyughatatlan,<br /></span> <span class="i2">Excelsior!<br /></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">„Állj“ szól a lányka és -remeg,<br /></span> <span class="i0">„Hajtsd rám viharcsapott -fejed.“<br /></span> <span class="i0">A lány szemébe tiszta könny -ül,<br /></span> <span class="i0">De a fiú szól s szíve -könnyül,<br /></span> <span class= -"i2">Excelsior!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">„Hógörgeteg vár -mindenütt,<br /></span> <span class="i0">Fagyott, leroskadó -fenyűk!“<br /></span> <span class="i0">Szól a paraszt s tompulva, -lassan,<br /></span> <span class="i0">Egy hang felel rá a -magasban,<br /></span> <span class= -"i2">Excelsior!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Fönn a hegyen, reggel -korán,<br /></span> <span class="i0">Hogy Szent Bernát -kolostorán<br /></span> <span class="i0">Imák verdesik az -égboltot,<br /></span> <span class="i0">Egy elhaló hang -felsikoltott,<br /></span> <span class= -"i2">Excelsior!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mellette állott hű -ebe,<br /></span> <span class="i0">A hó félig temette -be,<br /></span> <span class="i0">Keze a zászlójába -markol<br /></span> <span class="i0">S dacos kiáltás harsog -arról,<br /></span> <span class="i2">Excelsior!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ottan feküdt a jégbe -lenn,<br /></span> <span class="i0">Magasztosan, -élettelen,<br /></span> <span class="i0">S egy hang az égbolt bús -faláról<br /></span> <span class="i0">Hullócsillagként sírt le, -távol,<br /></span> <span class="i2">Excelsior!<br /></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>SHAKESPEARE</h3> -<p class="center">HENRY WADSWORTH LONGFELLOW</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Zsufolt utak forrongó képe tűn -fel,<br /></span> <span class="i2">Vérbő, csapongó -emberáradat;<br /></span> <span class="i0">Sikátorok dörgése; harci -kürtjel;<br /></span> <span class="i2">Sötét odúkba -tengerészhadak<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Lármája; alvó, pihenő -hajó-raj;<br /></span> <span class="i2">Toronyharangzúgás; -gyermekkacaj;<br /></span> <span class="i0">A kerti falon át, két -gyenge sóhaj,<br /></span> <span class="i2">Ölelkezik a virág és a -galy.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ezt érzem, hogyha lelkem -álmodoz<br /></span> <span class="i0">A legnagyobb Költő lelkében -úszva,<br /></span> <span class="i0">Akit híven kegyelt mindegyik -Múzsa.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Kezébe nyugszik az -aranykoboz,<br /></span> <span class="i0">Szentelt babér simul -roppant fejéhez<br /></span> <span class="i0">És ül közöttük, Ő, a -Musagetes.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>WALT WHITMANN</h2> -</div> -<p>Walt Whitmann 1819 május 31.-én született West-Hillsben (Long -Island). Irnokoskodott, falusi tanító volt, majd mint könyvnyomdász -kereste meg kenyerét. A nyomdából átmegy a szerkesztőségi szobába: -újságot ír és szerkeszt. Később ácsmesterséget tanul, a -polgárháborúban betegeket ápol, összes szerzett pénzét elosztogatja -és teljesen elszegényedve új állás után néz, hivatalt vállal. -Versei miatt ezt az állását is elveszti. Bejárja Középamerikát és -Délamerikát, elégedetten és boldogan kószál, barátkozik a néppel és -a gyerekekkel, lassan írja férfias, bátor, újszerű verseit. Sohase -házasodik meg. Gyönyörű szál ember: kemény, izmos, vidám. Akik -érintkeznek vele, rajonganak érte. Mindenki úgy hívja „a jó, deres -költő“, mert dús haja már fiatalkorában megőszült. Camdenben 1892 -március 27.-én tiszta szegénységben hal meg.</p> -<p>Walt Whitmann jellemzően amerikai költő. Poe Edgar, aki európai -szülőktől származott, lelke szerint sohase volt amerikai, az -európai mult, az európai elfinomultság végzetes kincseit kapta -örökbe. Walt Whitmann az új világ új lirikusa. A mult nélkül való -hazája modern csodáit énekli, a természetet és a technikát, a -szabadságot és az energiát, a demokráciát és az egyszerűséget, az -élet ujjongó vidámságát. Elemi erő lüktet benne. Az amerikaiak -sokáig „őrült költő“ – nek nevezték formátlan versei miatt, de ma -már a tankönyvek s igazat szolgáltatnak őseredeti költészetének és -apostolian egyszerű, következetes életének.</p> -<p>MUNKÁI. Összegyűjtött versei „Leaves of Grass“ (Fűszálak) címen -jelentek meg (1891).</p> -<p>IRODALOM. A „Vasárnapi Ujság“ 1874. évfolyamában egy cikk -foglalkozik vele. <i>Kosztolányi</i> Dezső a „Független -Magyarország“-ban ismertette.</p> -<div class="figcenter" style="width: 410px;"><img src= -"images/i002.jpg" alt="WALT WHITMAN" title="WALT WHITMAN" /> -<p class="caption">WALT WHITMAN</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>VALAKINEK,<br /> -AKI NEMSOKÁRA MEGHAL</h3> -<p class="center">WALT WHITMAN</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Mindenek közül téged -választalak ki, mert hírt hozok tenéked.<br /></span> <span class= -"i0">Meg fogsz halni – bármit beszéljenek a többiek, én nem -köntörfalazok,<br /></span> <span class="i0">Kemény vagyok és -határozott, de szeretlek téged – nincs a számodra -menekvés.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Lágyan fejedre teszem a -jobbomat, hogy érezd.<br /></span> <span class="i0">Én nem papolok, -lehajtom a fejem és félig eltakarom.<br /></span> <span class= -"i0">Nyugodtan üldögélek és hűséges maradok,<br /></span> -<span class="i0">Én több vagyok az ápolónál, több a szüléknél és a -szomszédoknál,<br /></span> <span class="i0">Én feloldalak téged -mindentől, csak önmagadtól nem,<br /></span> <span class="i0">Csak -a testedtől és a lelkedtől nem, amely örökkévaló, te biztosan -megszabadulsz.<br /></span> <span class="i0">Csak hulládat hagyod -itt, mint csúnya szemetet.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A nap sose látott utakra -süt,<br /></span> <span class="i0">Edző gondolatok töltenek meg, -bizalom; és mosolygasz<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> <span class="i0">Elfelejted, -hogy beteg vagy, mint én is elfelejtem, hogy beteg -vagy<br /></span> <span class="i0">Már nem is látod a -gyógyszereket, már nem is törődsz síró barátaiddal: veled -vagyok,<br /></span> <span class="i0">A többieket nem is engedem -hozzád, mert itt nincs helye szánalomnak,<br /></span> <span class= -"i0">Én se szánlak, de véled ujjongok.<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>TÉLI MOZDONY</h3> -<p class="center">WALT WHITMAN</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Téged dalollak,<br /></span> -<span class="i0">A tomboló viharban, a hóban, a hanyatló téli nap -alkonyatán,<br /></span> <span class="i0">Teljes fegyverzetedet, -mértékes kattogásod és forradalmas dübörgésed,<br /></span> -<span class="i0">Fekete, hengeres tested, aranyos bronzod és ezüst -acélod,<br /></span> <span class="i0">Súlyos haránt-rudaid, -párhuzamos-egyforma kerekeid, forgó, oldalt csikorgó -kerekeid,<br /></span> <span class="i0">Ütemesen neki dagadó -dohogásod és hortyogásod, távolba vesző zakatolásod,<br /></span> -<span class="i0">Előre meredő nagy lámpásodat,<br /></span> -<span class="i0">Hosszú, halványan libegő füstbokrétádat, amelyet -gyengéd bibor színez,<br /></span> <span class="i0">A kéményből -kipöfékelő sűrű-sötét füstfellegeidet,<br /></span> <span class= -"i0">Remekbe kovácsolt testedet, rúgóid és szelepeid, a kerekeid -remegő ragyogását,<br /></span> <span class="i0">Engedelmesen -utánad kocogó vidám kocsiaidat,<br /></span> <span class= -"i0">Amelyek csendbe-viharba, lassan vagy gyorsan mindig -követnek.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span> <span class="i0">Te a modern élet -példája, – jelképe a mozgásnak s az erőnek – szárazföld -ütere,<br /></span> <span class="i0">Téged dalol ez egyszer a -múzsám, versekben énekel, ahogy lát<br /></span> <span class= -"i0">Birkózva az ölelő szélrohamokkal és a hófúvással,<br /></span> -<span class="i0">Amint nappal füttyentve rohansz -tovább,<br /></span> <span class="i0">Éjjel pedig néma lámpáid -lengeted.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Tűztorkú szépség<br /></span> -<span class="i0">Dübörögj végig az énekemen garabonciás -muzsikáddal, lobogó éji lámpáiddal,<br /></span> <span class= -"i0">Őrülten vihorászó kacajoddal, visszhangzó és mindent megingató -földrengésszerű robajoddal,<br /></span> <span class="i0">Te -önmagad törvénye, mindig a saját nyomodat őrző<br /></span> -<span class="i0">(A könnyes hárfa s a nyafka zongora beteg -érzékenysége nem a tiéd)<br /></span> <span class="i0">Rémült -trilláidat a szikláknál s a dombok fordulóinál<br /></span> -<span class="i0">Röpítsd a puszta vidékre, a puszta -tavakra,<br /></span> <span class="i0">A nagy szabad égbe bátran, -vidáman és erősen.<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_25" id="Page_25">-25-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>SZÉP ASSZONYOK</h3> -<p class="center">WALT WHITMAN</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Asszonyok ülnek vagy mennek – -egyikőjük öreg, másikuk fiatal,<br /></span> <span class= -"i0">Szépek a fiatalok! de az öregek még -szebbek!<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>JAMES RUSSEL LOWELL</h2> -</div> -<p>James Russel Lowell Cambridgeben született 1819 február 22.-én. -Jogot végzett, jogász és államférfi volt, madridi, később pedig -londoni nagykövet és verseiben is jórészt politikai agitátor, a -szabadság költője, az Egyesült-Államok patriótája. Legnagyobb -hatást politikai szatírái értek el. 1855-ben a cambridgei katedrán -Henry Wadsworth Longfellow utódja lett, később pedig a „North -American Review“ szerkesztője. Az amerikaiak nagyon sokra becsülik: -a XIX. század Homéroszának nevezik. Lowell 1891 augusztus 12.-én -halt meg Bostonban.</p> -<p>MUNKÁI. Poems of James Russel Lowell (London).</p> -<p>IRODALOM. A „Képes Folyóirat“ 1894. évfolyamában egy cikk -foglalkozik vele.</p> -<p>Több versét fordította le <i>Radó</i> Antal (Idegen költők -albuma), <i>Ábrányi</i> Emil és <i>Zsoldos</i> Benő (Angol poéták, -Tevan-könyvtár) lefordította Kossuthról szóló ódáját. <span class= -"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>AZ UTCÁN</h3> -<p class="center">JAMES RUSSEL LOWELL</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Mennek tovább, kisértetként -vetődve<br /></span> <span class="i0">Sötét csapat, oly céltalan -üget.<br /></span> <span class="i0">Testükbe, a vékonyka -szemfedőkbe<br /></span> <span class="i0">Temették el régen-holt -lelküket:<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A hitre, ifjúságra, -rátipornak,<br /></span> <span class="i0">Reményüket is megtagadva -már,<br /></span> <span class="i0">Az Ég ajándékát az úti -pornak<br /></span> <span class="i0">Vetik oda – és lelkük csupa -sár.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nézd! hogy kerengenek a bús -vándorok<br /></span> <span class="i0">És nem látják, hogy a csúf -sír-torok<br /></span> <span class="i0">Reájuk ásít és ezt mondja -nékik:<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">„Csak én vagyok a – többi -jövevény itt.“<br /></span> <span class="i0">Jaj! mindegyikük egy -lelket sirat,<br /></span> <span class="i0">Az arcukon ott áll a -sírirat.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29"><br /> --29-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h1>ANGLIA</h1> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31"><br /> --31-</a></span></p> -<h2>PERCY BYSSHE SHELLEY</h2> -<p>Percy Bysshe Shelley Field Placeban (Sussex) született 1792 -augusztus 4.-én. Brentfoedban, Etonban és Oxfordban tanult. Sok -leánytestvére közt nevelkedett. Innen van tán, hogy a vérmérséklete -oly lányosan szeszélyes. Később forradalmian és excentrikusan él. -Párbajpisztolyokat hord a zsebében és az utcán lövöldöz, napokig -szórakozik azzal, hogy papírcsónakokat ereszt a vízre, kavicsokkal -játszik. Az egyetemről kitiltják. Tizenkilenc éves korában elvett -egy szegény leányt, amiért az apja megszakította a vele való -érintkezést. 1814-ben elvált a feleségétől, aki később vízbe ölte -magát. 1816-ban újra megnősült. Azután Itáliába ment, Rómában élt -és többé sohasem tért vissza Angliába. 1822 július 8.-án halt meg, -harminc éves korában. A viharos tengeren elmerült a csónakja, -rablók süllyesztették el és több barátjával együtt a vízben lelte -halálát.</p> -<p>Shelley izgatott, forradalmi temperamentum. Ő az az angol költő, -akire – Byron mellett – leginkább hatott a francia forradalom. -Lírai verseiben a szabadságot énekli, a természetet ünnepli, -kristálytiszta, tökéletes muzsikájú versekkel. De intímebb, mint -Byron: kevésbé patétikus és idegesebb. A forma feltétlen művésze. -Gyönyörűen fordította le Goethe Faustját és Calderont.</p> -<p>MUNKÁI. „The poetical works of Percy Bysshe Shelley“ (London, -Frederick Warne).</p> -<p>IRODALOM. <i>Kégl</i> Sándor: Shelley (Budapesti Szemle 1913 -október).</p> -<p>Verseiből fordított <i>Petőfi</i> Sándor (A szökevények), -<i>Szász</i> Károly (Szász Károly kisebb műfordításai), <i>Radó</i> -Antal (Idegen költők albuma). <i>Molnár</i> István egy egész -kötetre való versét tette közzé. A könyv elé hosszabb bevezetést -írt.</p> -<div class="figcenter" style="width: 413px;"><img src= -"images/i003.jpg" alt="PERCY BYSSHE SHELLEY" title= -"PERCY BYSSHE SHELLEY" /> -<p class="caption">PERCY BYSSHE SHELLEY</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_32" id= -"Page_32">-32-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>A HOLD</h3> -<p class="center">PERCY BYSSHE SHELLEY</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Sápadt vagy a sok -bújdosástól,<br /></span> <span class="i0">Csak kóborolsz s a -földre nézel,<br /></span> <span class="i0">Magányos árva, éji -vándor,<br /></span> <span class="i0">Körötted lángok szerteszéjjel -–<br /></span> <span class="i0">Bús rém vagy, amely ide-oda -les<br /></span> <span class="i0">És érzi, nézni mit sem -érdemes.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>MINT A HALÓ HÖLGY…</h3> -<p class="center">PERCY BYSSHE SHELLEY</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Mint a haló hölgy -sápatag-soványan<br /></span> <span class="i0">Rohan ki a -betegszobából,<br /></span> <span class="i0">Magára kapja -csipkefátyolát,<br /></span> <span class="i0">Mert kergeti a téboly -és a láz –<br /></span> <span class="i0">Úgy néz a hold a bús -világra most:<br /></span> <span class="i0">Fehéren és -alaktalan.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>JOHN KEATS</h2> -</div> -<p>John Keats 1796 október 29.-én született. Az orvosi pályára -készült, sebész-orvos volt, de nem sokáig folytatott orvosi -gyakorlatot. 1817-ben jelent meg ifjúkori költeménye (Endymion), -1818-ban egy másik kötet (Hyperion). Ezeken a könyveken már érezni -egyéniségét. A tárgyak idegenek és régiek de a költő, aki az idegen -és régi tárgyakon át beszél, ízig-vérig modern. Keats kortársa -Shelleynek. De Keats föltétlenebb költő, egészebb lírikus, mint -Shelley. A Szép a főcélja, az Ember a főtárgya, lírájának egy igazi -ihletője van: Önmaga. Sokkal közelebb volt hozzá a francia -forradalom, hogy ezt be merte volna vallani, álarcot öltött, görög -és középkor tárgyakhoz fordult, hogy önmagával és ne a kor -problémáival foglalkozzék. A mai modern ember azonban egyre -szívesebben olvassa. Kis lírai versei az új költészet kincsei. -Verseiben gyengédség, prerafaelita törékenység, nemes és tiszta -líra van. Keats egész életében betegeskedett. Tüdővésze miatt -délszakra kellett mennie, Rómába és ott is halt meg, 1821 február -27.-én, nagyon fiatalon, huszonnégy éves korában.</p> -<p>MUNKÁI. The poems of John Keats (London, J. M. Dent). -<span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>AZ ÁLOMHOZ</h3> -<p class="center">JOHN KEATS</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó, csöndes éjjel enyhe -balzsama!<br /></span> <span class="i2">Lágy ujjaiddal érints -könyörülve<br /></span> <span class="i2">Fénytől futó, éjimádó -szemünkre<br /></span> <span class="i0">S borítson el felejtő -éjszaka;<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó, édes Álom! hogyha -akarod,<br /></span> <span class="i2">Törd meg dalom most s fogd le -gyenge pillám,<br /></span> <span class="i2">Vagy várd meg a záró -áment, amíg rám<br /></span> <span class="i0">A mákonyos ágy suttog -altatót;<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">De óvj s erősíts, mert a -vánkoson<br /></span> <span class="i0">A sírba szállt nap árnya -átoson;<br /></span> <span class="i0">Űzd el szobámból a búsarcu -gondot,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mert éjjel áskál, mint sunyi -vakondok;<br /></span> <span class="i0">Csukd el a lelkem ékszerét -vigyázva<br /></span> <span class="i0">S fordítsd meg kulcsod az -olajos zárba.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_36" -id="Page_36">-36-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>KÖD MULTÁN</h3> -<p class="center">JOHN KEATS</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Ha nem sír a köd már a sík -körül<br /></span> <span class="i0">És eltűnik a tél haragja -végül,<br /></span> <span class="i0">Jön egy nap Délről és a beteg -égrül<br /></span> <span class="i0">Minden picinyke foltot -letörül.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A zord idő engesztelőn -nevet,<br /></span> <span class="i0">A Május majd általveszi -örökjét<br /></span> <span class="i0">S úgy legyezi pillánkat a -hűvösség,<br /></span> <span class="i0">Mint a rózsát az enyelgő -permeteg.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És álmok intenek – egy szebb -valóság –<br /></span> <span class="i0">Érő gyümölcsök – bimbók, -gyenge rózsák –<br /></span> <span class="i0">Egy alvó gyermek halk -lehellete –<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A homokórán andalgó zene -–<br /></span> <span class="i0">Sappho bús bája – ábránd, béke, -hála –<br /></span> <span class="i0">Ligeti csermely – s egy költő -halála.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ALFRED TENNYSON</h2> -</div> -<p>Alfred Tennyson 1809 augusztus 9.-én született Somberyben -(Lincolnshire). Az apja pap. Cambridgeben tanul. Első verseit -1830-ban tette közzé, de kritikusai megtagadtak tőle minden -tehetséget, írásait hidegnek, fásnak tartották. A második kötete is -hasonló fogadtatásban részesült. Igazi sikerét a „May Queen“, -„Locksley Hall“, „In memoriam“ című köteteivel érte el. Azóta -folyton nőtt a hírneve, az olvasottsága, a népszerűsége. Viktória -királynő udvari költője lett: poeta laureatus, minden költő -fejedelme. Késő öreg korában is igen termékeny volt. Mikor 1892 -október 6.-án meghalt, nemzeti nagyságként ünnepelték.</p> -<p>Tennyson idilli költő. Látköre polgári. A polgárságnak való -idilleket fest, versekben. Egybegyűjti az Arthur-monda körébe -tartozó adatokat és egy nagy versbe foglalja. Költészetének forrása -nem annyira benne, mint a külső világban van. A szempontja nem -magas, de az intimitása meleg, az érdeklődése nemes és mély. -Különösen érdekesek azok a kisebb lírai versei, amelyekben az -érzést a metafizikával hangolja össze.</p> -<p>MUNKÁI. The poetical works of Alfred Tennyson (Tauchnitz).</p> -<p>IRODALOM. <i>Ignotus</i>: Tennyson (Kisérletek. A Nyugat -kiadása).</p> -<p>Tennysontól sok vers jelent meg magyarul. Többek között a -következő kötetekben: <i>Szász</i> Károly kisebb műfordításai, -<i>Jánosi</i> Gusztáv: Angol, francia és olasz költőből, -<i>Radó</i> Antal: Idegen költők albuma, <i>Csukássi</i> József: -Költői beszélyek. <span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>AZ ELHAGYOTT HÁZ</h3> -<p class="center">ALFRED TENNYSON</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Elment a Gondolat s az -Élet<br /></span> <span class="i0">Egymásután,<br /></span> -<span class="i0">És ablakot, kaput tártan hagytak -tunyán:<br /></span> <span class="i0">E rossz lakók, e vad -legények!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Minden sötét most, mint az -éj:<br /></span> <span class="i0">Az ablakoknak árnya -mély;<br /></span> <span class="i0">Nem verdesi zaj a -kaput,<br /></span> <span class="i0">Halott az ajtó és az -út.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Jól zárj be ajtót, -ablakot,<br /></span> <span class="i0">Máskép az ablakon szemedbe -les még<br /></span> <span class="i0">A meztelenség és kopár -üresség;<br /></span> <span class="i0">A puszta ház oly -elhagyott.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Távozz: a szó hiába -lázad,<br /></span> <span class="i0">A vidításnak nincs -helye.<br /></span> <span class="i0">Agyagból építették ezt a -házat,<br /></span> <span class="i0">Most csendbe hull a földre -le.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Távozz: a Gondolat s az -Élet<br /></span> <span class="i0">Itt többé nem -tanyáz;<br /></span> <span class="i0">Egy távoli városba tértek -–<br /></span> <span class="i0">Ott élnek mostan messze, künt -–<br /></span> <span class="i0">Ott vár rájuk egy örök, tiszta -ház.<br /></span> <span class="i0">Mert nem lehetnek, jaj, mindég -velünk!<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>DE PROFUNDIS<br /> -<span class="smaller">– KÖSZÖNTŐK EGY GYERMEK ELÉ –</span></h3> -<p class="center">ALFRED TENNYSON</p> -<h4>I.</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">Föl hát a mélyből, kelj, fiam -a mélyből,<br /></span> <span class="i0">Hol minden, ami várt a -létre s volt,<br /></span> <span class="i0">Örvénybe forgott -milliók előtt<br /></span> <span class="i0">A termelő fény zordon -hajnalában –<br /></span> <span class="i0">Föl hát a mélyből, kelj, -fiam a mélyből,<br /></span> <span class="i0">E változó föld -vastörvénye által,<br /></span> <span class="i0">A buzduló élet -minden szakán,<br /></span> <span class="i0">A születés sötét -kilenc haván át<br /></span> <span class="i0">Jöjj ez utolsó -hold-hóval – min immár<br /></span> <span class="i0">A föld sugára -ég – jöjj jó fiú;<br /></span> <span class="i0">Miénk; vonásra, -testre szép baba,<br /></span> <span class="i0">Tökéletes, -nagyembert sejtető.<br /></span> <span class="i0">Kinek az arca az -övé s enyém is<br /></span> <span class="i0">Egymásba forrva, mind -egykor szerelmünk;<br /></span> <span class="i0">Élj s boldogulj -mindig saját erőddel,<br /></span> <span class="i0">Szolgáld híven -az emberi nemet,<br /></span> <span class="i0">Hogy úgy megáldjanak -mind, amint mi,<br /></span> <span class="i0">Te az éjből kacagva -feltörő;<br /></span> <span class="i0">S amerre majd egykor előre -törsz,<br /></span> <span class="i0">A sors-utad legyen jól -alapozva,<br /></span> <span class="i0">Ifjúkorod kalandos, könnyű -röpte<br /></span> <span class="i0">Legyen szilaj; mint férfi fuss -erősen;<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span> <span class="i0">Végtére lágy ívekbe, -szép eséssel<br /></span> <span class="i0">Nyugodt mezőkön, mint -tünő erő –<br /></span> <span class="i0">Essél a mélybe, ahová -megyünk mind.<br /></span></div> -<h4>II.</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">Föl hát a mélyből, kelj, fiam -a mélyből,<br /></span> <span class="i0">Az éjből, ahol kezdődik -világunk,<br /></span> <span class="i0">Hol hatva munkál az Úr -Szelleme –<br /></span> <span class="i0">Föl hát a mélyből, kelj, -fiam a mélyből,<br /></span> <span class="i0">Az igazi világból, -hol szemünk lát<br /></span> <span class="i0">S melynek a föld csak -partja, kikötője –<br /></span> <span class="i0">Serkenj a mélyből, -Szellem, kelj a mélyből<br /></span> <span class="i0">Hisz e -kilencedik hóval, mi fényt ád,<br /></span> <span class= -"i0">Végtére megjösz édes, kis fiú.<br /></span></div> -<h4>III.</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">Mivel a másvilágon szólt az -Úr<br /></span> <span class="i0">„Teremtsünk embert“ s így azt, aki -az lesz,<br /></span> <span class="i0">Ki a szívünknek éji -sejtelem,<br /></span> <span class="i0">E napsugáros-árnyas partra -űzte,<br /></span> <span class="i0">Hogy emberré legyen. Ó, tiszta -Szellem,<br /></span> <span class="i0">Árnyadba s húsruhádba -elvesző,<br /></span> <span class="i0">Te lárva és köd – vársz, -hogy megszüless<br /></span> <span class="i0">Hogy majd ezer titok -közé vetess ki,<br /></span> <span class="i0">Hogy eljöjj a föld -százezer bajába,<br /></span> <span class="i0">A réges-végtelen -Térbe s Időbe –<br /></span> <span class="i0">Húsunk s a végtelen -Egy fantoma,<br /></span> <span class="i0">Ki alkotá talányos -Enmagad<br /></span> <span class="i0">Az ő teljes, dicső -Világ-magából: – –<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> <span class="i0">Élj! és a -mag, a héj, szőlő s babér közt<br /></span> <span class= -"i0">Válassz, mi kell neked; s távozz el innen<br /></span> -<span class="i0">Egy életen át, halálból halálba<br /></span> -<span class="i0">S találd meg Őt, ki alkotá – de nem<br /></span> -<span class="i0">Az Anyagot, a véges-végtelent, –<br /></span> -<span class="i0">De azt a nagy csodát, hogy itt te vagy -te,<br /></span> <span class="i0">S uralkodol en-tetteden s a -földön.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ROBERT BROWNING</h2> -</div> -<p>Robert Browning 1812 május 7.-én született Cambewellben. -Felesége, Browning Elisabeth Barrett, Anglia egyik legnagyobb -költőnője. Viktória királyné korában élt: kortársa Shelley-nek és -Keats-nek. Mint társai, ő is sokat utazott Olaszországban. -Velencében halt meg 1889 december 12.-én.</p> -<p>Robert Browning költészete a „homály“-áról híres. Zsúfolt, teli, -gazdag ez a költészet, a homály alatt azonban túlság, erő lappang. -A Browning-társaság a versei magyarázásával foglalkozik.</p> -<p>Igen sok epikus verset, hosszú filozófiai költeményt írt. -Vallásos és misztikus hajlandóságából származik egyik legszebb -verse: „Christmast Eve and Easter Day.“</p> -<p>MUNKÁI. Bells and Pomegranates (1841), Dramatic Romances and -Lyrics (1845), The poetical works of Robert Browning (1872 -Tauchnitz).</p> -<p>IRODALOM. Browningról és a feleségéről <i>Kégl</i> Sándor írt -tanulmányt: A két Browning (Budapesti Szemle 1907 aug.).</p> -<p>Verseiből fordított: <i>Radó</i> Antal (Idegen költők albuma), -<i>Sík</i> Endre (Élet). <span class="pagenum"><a name="Page_43" -id="Page_43">-43-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>ÉJJELI TALÁLKOZÓ</h3> -<p class="center">ROBERT BROWNING</p> -<h4>I.</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">Most szürke víz, fekete -táj;<br /></span> <span class="i0">Pufók, sárgás félhold -alant;<br /></span> <span class="i0">Riad a hab, a könyű, -fürge,<br /></span> <span class="i0">Fel-felszökik tüzes -gyűrűkbe,<br /></span> <span class="i0">Aztán hajómat, a -hajléktalant<br /></span> <span class="i0">Fövény köti, az este -fáj.<br /></span></div> -<h4>II.</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">Langyos vízszag és enyhe -csönd.<br /></span> <span class="i0">Távol mezőn int egy -tanya:<br /></span> <span class="i0">Kopogás, karc, a gyufa -sercen,<br /></span> <span class="i0">Kék villanás a másik -percben.<br /></span> <span class="i0">A félelemtől, lágy meleg -szava,<br /></span> <span class="i0">És végre két szív -összedöng.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ARTHUR SYMONS</h2> -</div> -<p>Arthur Symons az angol szimbolisták közé tartozik, akiknek -legkimagaslóbb alakja az ír William Butler Yeats.</p> -<p>MUNKÁI. Poems, collected in Two Volumes. 1902 (Heinemann), The -Fool of the World and Other Poems 1906 (Constable). <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>KOPOGÓ KÉZ</h3> -<p class="center">ARTHUR SYMONS</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A szívemen kopog egy régi -kéz.<br /></span> <span class="i2">Bezártam ajtaját:<br /></span> -<span class="i0">„Menj innen, a hangod már nem igéz,<br /></span> -<span class="i2">Kérlek, menj vissza hát.“<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">„Nyiss ajtót, bús vagyok és -fáradott,<br /></span> <span class="i2">Éj ül a táj -fölött.<br /></span> <span class="i0">Átvándoroltam éjet és -napot<br /></span> <span class="i2">S most, lásd, érted -jövök.“<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A régi kéz kopog -türelmesen<br /></span> <span class="i2">És fájó hangja -sért.<br /></span> <span class="i0">„Hát nem nyitod ki, nem vársz -már te sem?<br /></span> <span class="i2">Nem kell, ki -visszatért?“<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">„Menj, menj. Én, aki éltem, -most alant<br /></span> <span class="i2">Halott vagyok, -halott.“<br /></span> <span class="i0">„Én is“ felelt a síró, tompa -hang<br /></span> <span class="i2">S a kéz -elhallgatott.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Most csend van, csak a tél sír -keserűn,<br /></span> <span class="i2">Szél veri a -dobot.<br /></span> <span class="i0">A szerelem bolyong az éjbe -künn<br /></span> <span class="i2">És többé nem -kopog.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ALGERNON CHARLES SWINBURNE</h2> -</div> -<p>Algernon Charles Swinburne Holmwoodban született 1837 április -5.-én. Az anyja, egy művelt, finomlelkű firenzei asszony nevelte. -Döntő jelentőségű volt életére és költészetére, hogy az oxfordi -egyetemen megismerkedett Burne Jones-szel, Rosetti-vel, -Morris-szel, Watts-szel, a prerafaelitákkal. Később hosszabb olasz -útra indult. Itt alakult ki teljesen az egyénisége, a -neoromanticizmusa, az antik élet iránt való mélységes -rajongása.</p> -<p>Első verskötetének (Poems and ballads 1860) megjelenése -forradalmat keltett az új angol irodalomban. Egy merész, egész, új -költő jelentkezett, aki Baudelaire-t testvérének nevezte, a -szavaknak új muzsikát, a gondolatoknak, az érzéseknek új -értékjelzetet adott. Addig nem is sejtették, hogy az angol nyelv -alkalmas ily puha árnyalatok, ily buja és gazdag érzésvilág -kifejezésére. Swinburne azóta költői trónuson ül. Évekkel ezelőtt a -Nobel-díjat nyerte meg.</p> -<p>MUNKÁI. Poems and ballads (1866), A song of Italy (1867), Siena -(1868), Ode on the proclamation of the French Republic Song before -sunrise (1871), Poems and Ballads (II. III. 1878, 1889), Grace -Darling (1893), Astrophel and other poems (1894), Atalanta in -Calydon and lyrical poems (1901 Tauchnitz).</p> -<p>IRODALOM. <i>Babits</i> Mihály: Swinburne (Nyugat 1909 február -1), <i>Kosztolányi</i> Dezső: Swinburne (Nyugat).</p> -<p>Swinburne egy versét <i>Babits</i> Mihály fordította magyarra -(Nyugat). Több verset fordított tőle <i>Hegedűs</i> István -(Budapesti Szemle). <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>ÁLMATLAN SZERELEM</h3> -<p class="center">ALGERNON CHARLES SWINBURNE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Gyötrött fejét a -Szerelem<br /></span> <span class="i0">Nyugtatta -rózsalevelen<br /></span> <span class="i0">És szeme könnytől volt -piros<br /></span> <span class="i0">És sápadt ajka -vértelen.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És jött a bú, a baj, a -gond,<br /></span> <span class="i0">Megálltak, ahol ágya -volt.<br /></span> <span class="i0">De tűnt az éj, de szállt az -éj<br /></span> <span class="i0">S rózsák rakták ki a -vadont.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És az Öröm fényárba -jött<br /></span> <span class="i0">És a száján csókolta -őt<br /></span> <span class="i0">És a virrasztók vén -hada<br /></span> <span class="i0">Eltűnt ágyától, mint a -köd<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És ajka égett, mint a -vér<br /></span> <span class="i0">És szeme vágyott a -napér:<br /></span> <span class="i0">Éjjel sírunk, de a -Gyönyör<br /></span> <span class="i0">Hajnalra újra -visszatér.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>LORD ALFRED DOUGLAS</h2> -</div> -<p>Lord Alfred Douglas (of Haunich) 1870-ben született, az apja ősi -birtokán (Kinmount House, Annan, worth Britannia). Apja marquess of -Queensberry, anyja Sybil Montgomery. Iskoláját Etonban végezte, -később az oxfordi Magdalen-kollégiumba iratkozott be. Itt egy -nagyon rövidéletű lapot szerkesztett, a „Chameléon“-t.</p> -<p>IRODALOM. Szilágyi Géza „Wilde Oszkár pöre“ címen hosszabb -cikkben foglalkozik vele (Az Ujság 1913).</p> -<p>Költeményei 1896-ban Párisban jelentek meg „Poémes“ címen. -Douglas fordította angolra Wilde Oszkár „Salome“-ját, amely először -francia nyelven jelent meg. Ma birtokán visszavonultan él. -<span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>A SZFINKSZ</h3> -<p class="center">LORD ALFRED DOUGLAS</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A Nilust nézem; égő vérbe -dül<br /></span> <span class="i0">A néma nap, az ég nyugati -alját<br /></span> <span class="i0">Búsan szegi be éjfekete -skarlát;<br /></span> <span class="i0">A vizen egy nagy, bús madár -repül.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Rózsás a part. Az égnek arca -fent<br /></span> <span class="i0">Már rozsda-zöld, alvó hajók -alattam;<br /></span> <span class="i0">Se hang, se szélzaj, minden -mozdulatlan,<br /></span> <span class="i0">A homokon halotti, tompa -csend.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A pálma ormán rémlik már a -gúla<br /></span> <span class="i0">S bár sejti csak még kémlelő -szemem,<br /></span> <span class="i0">Ugy érzem, a fövényen messze -nyúlva<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Pihen a kőszörny s a szívemre -dől le;<br /></span> <span class="i0">Aztán előkúszik a -Félelem,<br /></span> <span class="i0">S suttogva rémít a halk, -síri csöndbe.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_50" -id="Page_50">-50-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>AZ ÉJ A KERTBE MEGY</h3> -<p class="center">LORD ALFRED DOUGLAS</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A piros rózsa, a -fehér<br /></span> <span class="i2">Lehajtja csüggedt, álmodó -fejét,<br /></span> <span class="i0">Az úrasszony Éj már a kertbe -ér,<br /></span> <span class="i2">Csak a virág hallhatja merre -lép.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Egész nap hívta őt a sok -madár<br /></span> <span class="i2">Csattogva és -ezüstösen,<br /></span> <span class="i0">Most hallgat ajkuk, az Éj -lopva jár,<br /></span> <span class="i2">Testén sötét -köpeny.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Rigó dalol és a dala -fohász<br /></span> <span class="i2">„Az Éj, az Éj suhan -ide.“<br /></span> <span class="i0">Az újja már a záron -kotorász,<br /></span> <span class="i2">Nem zümmög a kis -méhike.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nem látni arcát, már is messze -tünt,<br /></span> <span class="i2">A fehér és piros kerten -tova.<br /></span> <span class="i0">De hol a fű s a százszorszép -lecsüng,<br /></span> <span class="i2">Ott megmaradt a -lábnyoma.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Sötét köpenye surran -szelíden,<br /></span> <span class="i2">Amint a fű hegyéhez -ér.<br /></span> <span class="i0">A piros rózsa lassan -elpihen<br /></span> <span class="i2">És álmodik fehéren a -fehér.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_51" id= -"Page_51">-51-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>AZ ÉJ KIJŐ A KERTBŐL</h3> -<p class="center">LORD ALFRED DOUGLAS</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Az éjjel tiszta -levegőjén<br /></span> <span class="i0">Nagyhirtelen egy hang -rikolt<br /></span> <span class="i0">Mi ez? Talán a távoli -verőfény?<br /></span> <span class="i0">Remeg az ég. Ki -volt?<br /></span> <span class="i0">Egy kis madárkát megcsapott a -hajnal hűs lehellete,<br /></span> <span class="i0">Érezte, száll -az éjjel;<br /></span> <span class="i0">(Szűz harmatot öntött a -gyep zöld bársonyára széjjel<br /></span> <span class="i0">S nedves -lett a hosszú fű és a lóhere),<br /></span> <span class="i0">Mostan -fehér lábával, meztelen,<br /></span> <span class="i0">Merengve, -csendesen mén,<br /></span> <span class="i0">Szökik a kertből, az -utakra csap<br /></span> <span class="i0">S a sárga búzaföldek -végtelenjén<br /></span> <span class="i0">Magához öleli a -nap.<br /></span> <span class="i0">S Kelet hatalmas, nagy -kapuibul<br /></span> <span class="i0">A lánghajú ifjú -előpirul,<br /></span> <span class="i0">Otthagyva megrakott, dús -asztalát,<br /></span> <span class="i0">Érces lármával zúg -alább;<br /></span> <span class="i0">Lova patája -csattog,<br /></span> <span class="i0">Dübögnek az arany -sikátorok,<br /></span> <span class="i0">Szekere lángokat -fog,<br /></span> <span class="i0">A föld alatta ingva -tántorog,<br /></span> <span class="i0">Zajongva száll a sok boldog -nap-angyal,<br /></span> <span class="i0">És mind -ujjonganak.<br /></span> <span class="i0">Az ébredő föld is kiált -derűs robajjal:<br /></span> <span class="i0">„Hozsanna, itt a nap! -A nap.“<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>OSCAR WILDE</h2> -</div> -<p>Oscar Wilde 1856 október 10.-én született Dublinban. Az ősei -régi ír nemesek. Egyetemi tanulmányait Oxfordban végezte, a -Magdalen-kollégiumban. 1876-ban feltűnt a „Ravenna“ című -költeményével. 1879-ben Londonba ment. Itt a versei nagy zajt -vertek. Az ósdi kritikusok támadták a merészségét, a puritánok a -keresettségét, a fiatalok pedig benne látták a legnagyobb angol -költőt, a jövő költőjét. 1881-ben Amerikába utazik. Hazajövet -drámáival, könyveivel tündőklő sikereket arat, a társaság bálványa -lesz, az „élet hercege“. Váltakozva él Londonban és Párisban. -1895-ben elítélik két évi fegyházra. A börtönben Krisztusról -elmélkedik, a bibliát olvassa görögül, megtér. Mikor letelik a -büntetése, betegen, meghízva, összetörten járkál Párisban. -Sebastian <i>Melmoth</i> nevet veszi fel. Félévvel a börtönből való -kiszabadulása után megírja „A readingi fegyház balladáját“, -amelynek megjelenése irodalmi világszenzáció. Röviddel a halála -előtt megvalósítja régi akaratát, a protestáns hitről áttér a -katholikus hitre. 1900 november 30.-án egy párisi hotelban -meghal.</p> -<p>Oscar Wilde versei nem teljesen reprezentálják egyéniségét. -Tündöklők, finomak, arisztokratikus nippek ezek a versek, amelyeket -egy artista csiszolt. Csak néha adja át magát egészen a versnek. -Ilyenkor azonban ugyanaz a megdöbbentő művész, ugyanaz a költő, -akit drámáiból és tanulmányaiból ismerünk.</p> -<p>MUNKÁI. A versei 1881-ben jelentek meg az Egyesült-Államokban, -1882-ben pedig újra nyomták a könyvét: „The poems of Oscar -Wilde.“</p> -<div class="figcenter" style="width: 413px;"><img src= -"images/i004.jpg" alt="OSCAR WILDE" title="OSCAR WILDE" /> -<p class="caption">OSCAR WILDE</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span></p> -<p>IRODALOM. <i>Színi</i> Gyula: Oscar Wilde (Magyar Géniusz 1902 -augusztus 20), <i>Szilágyi</i> Géza: Wilde Oszkár (Magyar Géniusz -1903), <i>Halasi</i> Andor: Wilde Oszkár: De profundis (Budapesti -Napló 1906), <i>Zsoldos</i> Benő: Angol írók – angol művészek -(Jövendő 1906 január 1), <i>Ignotus</i>: Oscar Wilde. (Kísérletek, -a Nyugat kiadása), <i>Szász</i> Zoltán: Wilde Oszkár (Nyugat 1908 -július 1). Megemlítjük még <i>Szini</i> Gyula azt a cikkét, amelyet -a „Salome“ fordítása elé írt (Magyar Könyvtár) és <i>Radó</i> Antal -bevezető tanulmányát „A readingi fegyház balladája“ előtt (Magyar -Könyvtár). Ezenkívül a napilapokban sok cikk jelent még meg úgy -Wilde életéről, mint egyes munkáiról és a művészetéről.</p> -<p>Verseit is sűrűn fordítják magyarra. „A readingi fegyház -balladájá“-nak három fordítója van: <i>Kún</i> József (A Hét), -<i>Radó</i> Antal (Magyar Könyvtár), <i>Szebenyei</i> József -(Renaissance). <i>Babits</i> Mihály lefordította a „Charmides“ című -költeményét (Nyugat). <span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>CHANSON</h3> -<p class="center">OSCAR WILDE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Aranygyűrű, fehér -galamb,<br /></span> <span class="i0">Ez illik néked, -életem.<br /></span> <span class="i0">Ó mért szeretsz -boldogtalant:<br /></span> <span class="i0">Kenderkötél való -nekem.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Tiéd a kertek -mosolya,<br /></span> <span class="i0">Elefántcsontház, -rózsaágy,<br /></span> <span class="i0">Enyém egy szűk-szűk -nyoszolya,<br /></span> <span class="i0">Fehér bürökvirág s a -vágy.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mirtust és jázmint te -neked<br /></span> <span class="i0">A lázas vörös rózsa -ring.<br /></span> <span class="i0">Én árva ciprust -szeretek<br /></span> <span class="i0">S testvérem a bús -rozmaring.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Neked milliom -szerető,<br /></span> <span class="i0">A sírok kövér füve -zöld.<br /></span> <span class="i0">Nekem liliom, -temető<br /></span> <span class="i0">És három ölnyi -föld…<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A KEDVESNEK EZT MONDOM</h3> -<p class="center">OSCAR WILDE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A vad világban nem volt semmi -korlát,<br /></span> <span class="i0">Mindent kivettünk, ami drága, -jó –<br /></span> <span class="i0">Most lebocsátjuk a csüggedt -vitorlát,<br /></span> <span class="i0">Kifosztva áll a megrakott -hajó.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Korán lehervadt orcáim -bíborja,<br /></span> <span class="i0">Sós könnyeimbe fulladt az -öröm,<br /></span> <span class="i0">A Bánat ajkam pirosát -lelopja,<br /></span> <span class="i0">Átok emeli fel -ágy-függönyöm.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">De ami nekem élet s -éjek-éje,<br /></span> <span class="i0">Neked fuvolahang, pár enyhe -szín.<br /></span> <span class="i0">A dörgedelmes óceán -zenéje,<br /></span> <span class="i0">Mely visszhangzik a kagyló -mélyein.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>AMERIKAI IMPRESSZIÓK</h3> -<p class="center">OSCAR WILDE</p> -<h4>A KERT</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">A liliomok szórják dús -aranyjuk,<br /></span> <span class="i0">Hull száraikról a hervadt -kehely,<br /></span> <span class="i0">S ahol a bükk mered az égre -fel,<br /></span> <span class="i0">Egy elmaradt, szomorú vadgalamb -búg.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A napraforgón halványul a -pompa,<br /></span> <span class="i0">Tányérja száraz lett és -fekete,<br /></span> <span class="i0">Beszél a kertben a szél -éneke<br /></span> <span class="i0">S zizegve zúg a holt -levél-csomókba.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A bús fagyal sápadt, tejszínű -szirma<br /></span> <span class="i0">Havas pihékbe kezd -szállongani<br /></span> <span class="i0">S mint vérszínű selyemnek -rongyai,<br /></span> <span class="i0">Haldoklanak a rózsák -elvirítva.<br /></span></div> -<h4>A TENGER</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">A vásznakon imbolygó köd -fehérül,<br /></span> <span class="i0">A téli hold bámul a vízre -le,<br /></span> <span class="i0">Mint bősz oroszlán lángoló -szeme<br /></span> <span class="i0">A barna-aranyos -felhősörénybül.<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_57" id="Page_57">-57-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A kormányos bebugyolálva -állig,<br /></span> <span class="i0">Egy árny az árnyban, csöndesen -kutat; –<br /></span> <span class="i0">Lenn dübörögnek az -acélrudak,<br /></span> <span class="i0">A harsogó, forró gépház -világlik.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Farát a zajgó vízre -ráfeszítve<br /></span> <span class="i0">Megy a hajó, nehézkes, -lomha dóm,<br /></span> <span class="i0">A sárga tajték az azúr -habon<br /></span> <span class="i0">Szelíden omlik-bomlik, mint a -csipke.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>IMPRESSION DU MATIN</h3> -<p class="center">OSCAR WILDE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A kékes-arany éji -Themze<br /></span> <span class="i0">Bús szürke leplét veszi -fel:<br /></span> <span class="i0">Okker-sárga szénát -cipel<br /></span> <span class="i0">Egy bárka: hűsen permetez -le<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A sárga köd a hidak -ormán,<br /></span> <span class="i0">A ház kontúrja -szétfolyó,<br /></span> <span class="i0">Úgy leng mint egy -szappangolyó<br /></span> <span class="i0">Szent Pál kupolája -mogorván.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Már az élet zaja -rikoltoz;<br /></span> <span class="i0">Rázkódnak a -parasztkocsik:<br /></span> <span class="i0">Egy kis madárka dalol -itt<br /></span> <span class="i0">A napban és fényt és mosolyt -hoz.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És míg a napsugár cikáz -reánk,<br /></span> <span class="i0">Egy sápadt nő bújik -elő,<br /></span> <span class="i0">Az ajka láng, a szive -kő,<br /></span> <span class="i0">Fakó haján remeg a -gázláng.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>LE REVEILLON</h3> -<p class="center">OSCAR WILDE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Vörös az égen a -szegély,<br /></span> <span class="i0">Fut a köd és a -párafátyol,<br /></span> <span class="i0">Mint fehér hölgy -patyolatágyból,<br /></span> <span class="i0">A reg a vízből égre -kél.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Borzonganak az -ércnyilak<br /></span> <span class="i0">Az éjszakának kúsza -tollán<br /></span> <span class="i0">S a sárga hullám -szertefolyván<br /></span> <span class="i0">A tornyon, a falon -kihat<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És árad-ömlik -hangtalan<br /></span> <span class="i0">Egy bús madár száll -félig-ébren,<br /></span> <span class="i0">A gesztenyefa ing a -fényben<br /></span> <span class="i0">És minden gallya -sárarany.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61"><br /> --61-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h1>BELGIUM</h1> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63"><br /> --63-</a></span></p> -<h2>MAURICE MAETERLINCK</h2> -<p>Maurice Maeterlinck 1862 augusztus 29.-én született Gandban. A -családja régi flamand család, amely – mint felesége Georgette -Leblanc asszony írja – a XIV. századig vezethető vissza. Nyugalmas -gyermekkort élt át. Oostackerben játszadozott, a természet -gazdagsága vette körül, az arany búzaföld és a csend, amely -szemlélődésre serkentette és a külső élmények helyett befelé -mélyülő élményekkel ajándékozta meg. Maeterlinck – a szülei -kívánságára – a jogi pályára lépett. Csak rövid ideig volt -Párisban. Itt azonban megismerkedett Villiers de l’Isle Adam-mal, -az exotikus meseíróval, Catulle Mendés-szel, Pierre Quillard-ral, -akikkel a zsenije rokon és barátai mély hatást gyakoroltak reá. -Miután megjelent első és egyetlen verseskönyve, 1889-ben, -visszatért a szülővárosába, ahol ügyvédi gyakorlatot folytatott, -pöröket vállalt, védőbeszédeket mondott. Drámája, a „Princesse -Maleine“ feltűnést keltett, Octave Mirbeau vezércikket írt a fiatal -és ismeretlen szerzőről a „Figaro“-ban s azóta minden darabja -irodalmi esemény. Ezekben a játékokban a lelkünk történései folynak -le, túl a téren és az időn az ember cselekszik, szeme előtt a -végtelenség perspektívájával, egy mélységes, egyszerű és egységes -költő nézi az életet olyan primitíven, mint egy gyermek és egy -bölcs. Halkak ezek a drámák, de az egész élet feszítő ereje van -mögöttük. Maeterlinck testvériséget tart Ruysbroeck-kel, a flamand -és Novalis-szal, a német misztikussal. Érett bölcselmi írásaiban a -lét titkait nyitogatja, az intuíció kulcsával: naivitással és -szívvel. Maeterlinck pályája egész. Nincs ma költő, aki ily -teljesen kifejezte volna az egyéniségét. <span class= -"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> Útja a -katholikus miszticizmusból indul ki és a népmesék gyötrelmes -látományain át az életörömig, a tündérmeséig vezet. Kastélyában -csöndesen él, sportol, szemlélődik, ír. A nyarat mindig -Saint-Wandrille apátságban tölti, itt van a villája, egy régi -kolostor romjai mellett. Maeterlinck a becsületrend lovagja. -Évekkel ezelőtt megnyerte a Nobel-díjat.</p> -<p>Verseskönyvének címe <i>Serres Chaudes</i>. A tiszta szimbolikus -líra ez. A költő felesége ezt a kötetet így jellemzi: „Itten -csíraalakban megleljük mindazokat a készségeket, amelyek későbbi -munkáiban kibontakoznak. E szorongatásoktól és nyugtalanságoktól -vemhes költemények már éreztetik azt a különös légkört, amely majd -első drámája hőseit beburkolja.“</p> -<p>MUNKÁI. <i>Serres Chaudes</i> (Üvegház). Páris. Vanier. -1889.</p> -<p>IRODALOM. <i>Szilágyi</i> Géza elsőnek írt tárcát róla (Pesti -Napló), <i>Szini</i> Gyula: <i>Maeterlinck</i> (Magyar Géniusz 1902 -június 1), <i>Laczkó</i> Géza: Méhek és emberek (Nyugat 1909 január -16), <i>Ambrus</i> Zoltán: A Maeterlinck-Heyse-pör (Nyugat 1910 -április 1), <i>Szini</i> Gyula: Maeterlinck (Nyugat 1911 november -1), <i>Kosztolányi</i> Dezső: Maeterlinck (A Hét 1912), -<i>Bálint</i> Lajos: Maeterlinck (Magyar Hirlap 1913 november -10).</p> -<p><i>Maeterlinck</i> több versét <i>Harsányi</i> Kálmán fordította -magyarra.</p> -<div class="figcenter" style="width: 419px;"><img src= -"images/i005.jpg" alt="MAURICE MAETERLINCK" title= -"MAURICE MAETERLINCK" /> -<p class="caption">MAURICE MAETERLINCK</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>IMA</h3> -<p class="center">MAURICE MAETERLINCK</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A lelkem reszket -csendesen<br /></span> <span class="i0">S a testem hervad, -Uramisten,<br /></span> <span class="i0">Lelkem lilioma, -kezem<br /></span> <span class="i0">S szemem is, az én régi -kincsem.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Szegény fiad lágyan -fogadd.<br /></span> <span class="i0">Elvesztettem pálmám s -gyűrűmet;<br /></span> <span class="i0">Vedd az imám, -virágomat,<br /></span> <span class="i0">Mely egy üvegpohárba -csügged.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nézd ajkamat, minő -sebes,<br /></span> <span class="i0">Tekints a bánatomra -Jóság,<br /></span> <span class="i0">Liliomot lázamra -vess<br /></span> <span class="i0">És szórj a holt tavakba -rózsát.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Uram, galambok -szállanak,<br /></span> <span class="i0">Sárgán, szemem felhős -egében.<br /></span> <span class="i0">Tépd szét e fájó -fátylakat,<br /></span> <span class="i0">Mik rám borulnak fázva, -kéken.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>MEGÖLTEK HÁROM KISLEÁNYKÁT</h3> -<p class="center">MAURICE MAETERLINCK</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Megöltek három -kisleánykát<br /></span> <span class="i0">S nézték szívét a három -kisleánynak.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Az elsőből boldogság -áradt<br /></span> <span class="i0">S amerre csorgott vére -végig,<br /></span> <span class="i0">Három kígyó sziszegett három -évig.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A második szíve vidám -csak<br /></span> <span class="i0">S amerre csorgott vére -végig,<br /></span> <span class="i0">Három bárányka ugrált három -évig.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A harmadikban bú volt, néma -bánat<br /></span> <span class="i0">S amerre csorgott vére -végig,<br /></span> <span class="i0">Három arkangyal állt őrt három -évig.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>KOPÁR ÓRÁK</h3> -<p class="center">MAURICE MAETERLINCK</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó jaj, ezek a régi -vágyak,<br /></span> <span class="i0">Reményevesztett szívek -álma,<br /></span> <span class="i0">Ábránd, amely halálra -bágyadt,<br /></span> <span class="i0">Ó régi emlék, régi -pálma!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hová futunk, hová futunk -ma?<br /></span> <span class="i0">Az üres égen semmi -csillag;<br /></span> <span class="i0">Csak jég van álmos -homlokunkra<br /></span> <span class="i0">S a holdnál kék lepedők -ingnak.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Némán sirunk a szoba -árnyán,<br /></span> <span class="i0">A betegeknek tüze -sincsen,<br /></span> <span class="i0">És künn havat legel a -bárány,<br /></span> <span class="i0">Könyörülj rajtunk, -Uramisten!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Csak én virrasztok még -remegve,<br /></span> <span class="i0">Csak én várok reggelt s -malasztot,<br /></span> <span class="i0">Arany napot alvó -kezemre,<br /></span> <span class="i0">Amit a holdfény -megfagyasztott.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>GEORGES RODENBACH</h2> -</div> -<p>Georges Rodenbach 1855 július 16.-án született Tournaiben. A -családja sok nemzedéken át tollat forgatott. Brugesben folyt le a -költő gyermekkora. Erről a ködös, ódon városról, régi házairól, -különös embereiről írta később egyik legszebb könyvét. Tőle kapta -melankóliáját is, amely minden versén, minden könyvén végigvonul. -Belgiumban sokáig élt, csak 1876-ban ment Párisba, ahonnan ismét -visszatért a belga fővárosba, Brüsszelbe és ügyvédi gyakorlatot -folytatott. Ekkor a fiatal belga írókkal már erős összeköttetésben -állott, munkása volt folyóiratuknak, a <i>Jeune Belgique</i>nek. -Később 1887-ben véglegesen letelepedett Párisban. Ott is halt meg, -1898 december 25.-én.</p> -<p>Rodenbach flamand eredetű. Költészete összeforrott a belga -városokkal, a belga mezőkkel, azokkal az emlékekkel, amelyek egész -életén parancsolóan uralkodtak. Lírájának is ezek az emlékek adják -meg a karakterét: a végtelen, de csöndes és temperált mélabút.</p> -<p>MUNKÁI: Nevezetesebb verseskönyvei a következők: Le Foyer et les -Champs 1877 (Az otthon és a mezők), Les Tristesses 1881 -(Szomorúságok), Du Silence 1884 (Csönd), Le Miroir du ciel natal -1898 (Az otthoni ég tükre).</p> -<p>Georges Rodenbachnak még nincsenek összegyűjtve összes -versei.</p> -<p>Egyik könyvét – Les Vierges – Rippl-Rónai József illusztrálta. -<span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>VASÁRNAPOK</h3> -<p class="center">GEORGES RODENBACH</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Vidékies, sötét -vasárnap-délután!<br /></span> <span class="i0">A város alszik s -lehajol a gondhoz,<br /></span> <span class="i0">A szélkakas, mint -vas-madár rikoltoz<br /></span> <span class="i0">Valami háztetőn, -közönyösen, tunyán.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A szélbe kóborló, vak rémület -zajog.<br /></span> <span class="i0">Ritkán tűnik fel ember künn a -járdán:<br /></span> <span class="i0">Papok, csuklyás parasztnők -mennek árván.<br /></span> <span class="i0">Vecsernyéről jövő, -imádkozó anyók.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A nő unatkozik s kinéz az -ablakán,<br /></span> <span class="i0">Belémered az űrbe és -magányba.<br /></span> <span class="i0">A függönyök mögött a vén -palánta<br /></span> <span class="i0">Sorvadva hal meg. Az -unalomtól talán.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ne merj a függönyön át -betekinteni<br /></span> <span class="i0">Az ősi házba, a tágas -szalonba,<br /></span> <span class="i0">A vén falon – aranykeretbe -fogva –<br /></span> <span class="i0">Ott lógnak az ősök szigorú -képei.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Meggyszín csipkéjük ring, -pompázik a zeke<br /></span> <span class="i0">– A címerük a kép -aljába festve –<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> <span class="i0">S ők -bámulják, hogy csillagzik az estve,<br /></span> <span class= -"i0">Hogy alszik el puhán a város élete.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És a vén fészkeken bús -sejtelem suhan:<br /></span> <span class="i0">Beléjük fut a rég -letűnt Középkor!<br /></span> <span class="i0">Mint amikor az éjjel -árnya szétfoly<br /></span> <span class="i0">S lámpákba bújik el a -nap szomorúan.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A virrasztó lámpák fényük -búsan vetik,<br /></span> <span class="i0">Mint néma gyászban álló -tisztes őrsök,<br /></span> <span class="i0">Kihunyt tüzet, kihunyt -emléket őrzők,<br /></span> <span class="i0">Minthogyha egy istent -gyászolna mindegyik.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A bús harangok meg zokogva -konganak,<br /></span> <span class="i0">A rozoga harangláb -összerezdül<br /></span> <span class="i0">S úgy döng a hang a -városon keresztül<br /></span> <span class="i0">Mint a koporsón az -utolsó föld-darab.<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_71" id="Page_71">-71-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>Ó! AZ ESŐ!</h3> -<p class="center">GEORGES RODENBACH</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó! az eső! a langyos, lassú -csöppek!<br /></span> <span class="i0">Fonalak az Idő vén -orsajáról!<br /></span> <span class="i0">Az évek fájó könnyei -pörögnek!<br /></span> <span class="i0">Ó! az eső! az ősz! ez esti -fátyol!<br /></span> <span class="i0">Ó! az eső! a langyos, lassú -csöppek!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ki mondja el, mily szomorú az -égbolt,<br /></span> <span class="i0">Felhős temetőútjain a -víznek,<br /></span> <span class="i0">Hol mélabúsan ballag egy -sötét folt<br /></span> <span class="i0">S ravatalon -csillaghalottat visznek,<br /></span> <span class="i0">Ki mondja -el, mily szomorú az égbolt?<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Esik, esik és még a csönd se -hallja;<br /></span> <span class="i0">A halk eső a lelkünkön -setétül,<br /></span> <span class="i0">Mint régen eltűnt dolgok bús -siralma,<br /></span> <span class="i0">Mint a könny a halott lezárt -szemébül,<br /></span> <span class="i0">Esik, esik és még a csönd -se hallja!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Az eső régi álmaink -hurokja!<br /></span> <span class="i0">S vergődnek ők a szálak -tömkelegjén,<br /></span> <span class="i0">Dalos madárkák meghalnak -zokogva,<br /></span> <span class="i0">A vízbogokban, a fényért -lihegvén.<br /></span> <span class="i0">Az eső régi álmaink -hurokja.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mint a szárára csüngő néma -zászló,<br /></span> <span class="i0">Olyan a Lelkünk a bús, esti -gyászon,<br /></span> <span class="i0">Ha hull az eső, a téllel -csatázó,<br /></span> <span class="i0">Olyan a Lelkünk, ázott, -lomha vászon,<br /></span> <span class="i0">Mint a szárára csüngő -néma zászló.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>CHARLES VAN LERBERGHE</h2> -</div> -<p>Charles van Lerberghe Gandban született, 1861-ben. Flamand -eredetű. Az irodalom és a filozófia doktora.</p> -<p>MUNKAI: Entrevisions 1898 (Sejtelmek), Chanson d’Eve 1904 (Éva -éneke). <span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>KÓSZA SZERELMEK</h3> -<p class="center">CHARLES VAN LERBERGHE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Nem tudni merről -özönölnek<br /></span> <span class="i2">A májusi, halk -levegőn<br /></span> <span class="i0">Rokoni csókok, lágy -örömnek<br /></span> <span class="i2">Dalai zengnek -remegőn.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Úgy hallja e szelíd -napokban<br /></span> <span class="i2">A mátka és a -vőlegény,<br /></span> <span class="i0">Szerelmek szellemlába -dobban<br /></span> <span class="i2">Lelkük fehér, szűz -lépcsején.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nem tudni, mért jön egy -tekintet,<br /></span> <span class="i2">Félig könny, félig drága -bor,<br /></span> <span class="i0">Egy ismeretlen ajak -intett<br /></span> <span class="i2">S most egy rózsás ajakra -forr.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És ez a csók tűzzel -világol,<br /></span> <span class="i2">Megifjulnak a -homlokok<br /></span> <span class="i0">És rajtuk túlvilági -fátyol,<br /></span> <span class="i2">Sok végtelen álom -lobog.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>EMILE VERHAEREN</h2> -</div> -<p>Emile Verhaeren 1855 május 22.-én született, Antverpen mellett, -Saint-Amandban. A vidéken nevelkedett. Itt látta a durva, kemény -parasztokat, a kolostorokat, a hidakat, a ködben imbolygó hajókat. -A koloritja e vidékről származik. Gandban, a kollégiumban -barátságot köt Rodenbach-chal, lapot alapít, amelyben a fiatal -belga tehetségeket gyűjti össze, de lapját az egyetemi hatóság -betiltja. Már ekkor se ír úgy, hogy az akadémikusoknak ínyére -lenne. 1881-ben ügyvédkedik Brüsszelben. Verhaeren nagyon hamar és -nagyon határozottan az irodalomnak adta magát. Két folyóiratban -küzd a belga szimbolikus poézisért, amely azóta teljes diadalra -jutott. 1883-ban megjelenik verseskönyve Les Flamandes (A -flamandok), 1886-ban Les Moines (A szerzetesek). Az utána következő -években, amíg Maeterlinck drámáival emeli a belga költészet európai -hírnevét, Verhaeren versköltészete teljes pompájában bontakozik ki. -Azóta igen sok verseskönyve, lírai drámája, tanulmánya jelent meg. -Népszerűsége óriási, nemcsak a belgáknál és a franciáknál, de a -külföldön is. Verhaeren vagabund lélek: sokat utazik külföldön. -Brüsszelben és Párisban lakik, váltakozva.</p> -<p>A belgák két legjelentősebb költője: Maeterlinck és Verhaeren. -Maeterlinck verseiben csak a drámái magvát találjuk meg, ez a -kiinduló pont. Verhaeren-nél a vers a cél. A belgák legnagyobb -lírai költőjüknek őt tartják.</p> -<p>Verhaeren igen sok versét a mult parfüme itatja át. A szeme úgy -lát, mint egy középkori szerzetesé. A halál a maga feketeségében jő -ebbe a siralomvölgybe és véget vet a bűnnek, a romlásnak és az -Isten-káromlásnak. De abban az értelemben is vallásos, hogy még a -fellegekben, a vizek játékában <span class="pagenum"><a name= -"Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> és a lombremegésben is -misztikus szertartást sejt. Albert Mockel a paroxizmus költőjének -nevezi. Csupa önkívület és spirituális lelkesültség. Soha költő -ennyi színben, ennyi különféle világításban, ily változatosságban -nem látta a kolostorokat, a templomokat, a középkori egyházi életet -és lerajzolni a külső világot még senki sem merte és tudta ily -újszerűen és bátran, hogy a legapróbb részleteiben is egy mély -kedély élete legegyénibb érzése rezegjen. Az ő tájképei mind -lelkiállapotok, hallucinációk és víziók.</p> -<p>A flamand föld nemcsak a misztikum hazája. Ezen a földön az -egészség is otthonos. Az utas itt gyakran talál elátkozott -helyeket, rombadőlt várakat és bitangul hagyott kastélyokat, ahol -kísértetek járnak, vagy „zörgő-szellemek“ ütik fel tanyájukat, a -várromok és elátkozott kastélyok között azonban többnyire nyugalmas -ebédlők terpeszkednek. A flamandok szeretik a gyomrukat. Nem is -tudnak az egész világon oly dúsan, kedélyesen és zsírosan enni, -mint náluk. Teljes és bő élet sustorog itt, a táplálkozás, a -tenyészés vegetatív élete. Verhaeren nagyszerűen ért a rajzoláshoz. -A flamand életet rajzoló verseiben ütközik ki, hogy ez a sápadt, -vértelennek látszó spiritualista mennyire realista. A bőjtölő -aszkéta színesnek látja az életet. Verhaeren vízionárius. Újabb -verseiben a város, a nagy tömegek költője. Művészi hitvallását -támogatja nemesen-szociálisztikus világnézete.</p> -<p>MUNKÁI: Fontosabb verseskönyvei: Les Flamandes 1883 (A -flamandok), Les Moines 1886 (A szerzetesek), Les flambeaux noirs -1890 (A fekete fáklyák), Les Campagnes hallucinées 1893 (A -hallucináló mezők), Les Heures Claires 1896 (Világos órák).</p> -<p>IRODALOM. <i>Vampa</i>: Verhaeren (Élet 1909 január 24), -<i>Szabolcsi</i> Lajos: Az új Verhaeren (A Hét 1909 -szeptember).</p> -<p>Verseit sokan fordították magyarra, többek közt: <i>Gábor</i> -Andor, <i>Franyó</i> Zoltán, <i>Peterdi</i> Andor, <i>Kún</i> -József.</p> -<div class="figcenter" style="width: 411px;"><img src= -"images/i006.jpg" alt="EMILE VERHAEREN" title="EMILE VERHAEREN" /> -<p class="caption">EMILE VERHAEREN</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>A SZÉL</h3> -<p class="center">EMILE VERHAEREN</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A végtelen vad -réteken<br /></span> <span class="i0">Novembert trombitál a -szél,<br /></span> <span class="i0">A végtelen vad -réteken<br /></span> <span class="i0">Zúg-búg a szél,<br /></span> -<span class="i0">Garaboncásan útra kél<br /></span> <span class= -"i0">És mindig új haragba fúj,<br /></span> <span class= -"i0">Zúg-zúg a szél,<br /></span> <span class="i0">A vad novemberi -szél.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A kutakon viharra -vár<br /></span> <span class="i0">A vaslakat s a csiga, -zár<br /></span> <span class="i0">Csikordul;<br /></span> -<span class="i0">Az utakon viharra vár<br /></span> <span class= -"i0">A vaslakat s a csiga, zár<br /></span> <span class= -"i0">Zordul<br /></span> <span class="i0">Azt mondja, hogy -halál<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A szél a vizen -nyargalász,<br /></span> <span class="i0">Levél röpül nyomába -száz.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span> <span class="i0">A vad novemberi -szél,<br /></span> <span class="i0">A szél haragja -szétszed<br /></span> <span class="i0">Minden picinyke -fészket;<br /></span> <span class="i0">Vasvesszővel -dörömböl,<br /></span> <span class="i0">Agg lavinát tépáz szilaj -örömből,<br /></span> <span class="i0">Üvölt a tél,<br /></span> -<span class="i0">Süvölt a szél,<br /></span> <span class="i0">A vad -novemberi szél.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A nyomorult kis -kalyibák<br /></span> <span class="i0">Megfoltozott ablakja -sír,<br /></span> <span class="i0">Röpül a rossz -újságpapír,<br /></span> <span class="i0">A szél mível most -galibát<br /></span> <span class="i0">– A vad novemberi szél! -–<br /></span> <span class="i0">És mit se tudva az -időről,<br /></span> <span class="i0">A vén malom csak jár -le-fel,<br /></span> <span class="i0">Villanva kattog, -kelepel,<br /></span> <span class="i0">A bús malom most szelet -őröl,<br /></span> <span class="i0">A lisztje most a szél, a -szél,<br /></span> <span class="i0">A szél,<br /></span> -<span class="i0">A vad novemberi szél.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A régi pajta -nyöszörög,<br /></span> <span class="i0">A vén templomtorony -mögött<br /></span> <span class="i0">Recsegnek régi -cölöpök;<br /></span> <span class="i0">Sóhajt a gátor, a -sikátor,<br /></span> <span class="i0">A bátor<br /></span> -<span class="i0">Szél vad zajától,<br /></span> <span class="i0">A -vad novemberi szél zajától.<br /></span> <span class="i0">A temetőn -a sírkeresztek<br /></span> <span class="i0">Holtak kinyúló -karjai,<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span> <span class="i0">Lehullanak, a fejfa -reszket,<br /></span> <span class="i0">A szél, a szél csavarja -ki<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A vad novemberi -szél,<br /></span> <span class="i0">A szél,<br /></span> -<span class="i0">Halljátok, hogy sziszeg a szél,<br /></span> -<span class="i0">Boszorkánylakta út a cél,<br /></span> -<span class="i0">Fagyot fütyöl, dühvel tele,<br /></span> -<span class="i0">Remegjetek, tarol a szél,<br /></span> -<span class="i0">A félelem és jaj szele.<br /></span> <span class= -"i0">Láttátok éjjel őt, ki oly vad,<br /></span> <span class= -"i0">Letépte az égről a holdat,<br /></span> <span class= -"i0">Remegtek rozoga faluk,<br /></span> <span class="i0">A -megriadt nép nem aludt,<br /></span> <span class="i0">Csak vakogott -az ugaron,<br /></span> <span class="i0">Mint a -barom.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A végtelen vad -réteken<br /></span> <span class="i0">Bömböl a szél,<br /></span> -<span class="i0">A vad novemberi szél.<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>KERESZTÉNY HALÁL</h3> -<p class="center">EMILE VERHAEREN</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Keresztény halál, légy -százszor áldva!<br /></span> <span class="i0">Szomorú gyászod -nékünk kincset ér,<br /></span> <span class="i0">El nem muló álom -te, szívek álma,<br /></span> <span class="i0">Bús büszkeségünk, -mennyei kenyér.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Tiéd a hódolat és a -dicsőség,<br /></span> <span class="i0">Komor halál, mely pihenésre -hí,<br /></span> <span class="i0">Sötét oltárod felpirosló -gőzét<br /></span> <span class="i0">A sápadó égboltba -keveri.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Túl az időn, örökre -rendületlen,<br /></span> <span class="i0">Bús sír! Halál! Fekete -szerelem!<br /></span> <span class="i0">A végzetet tartod sovány -kezedben<br /></span> <span class="i0">S fényt nyújtasz a kialvó -szemeken.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Dicsőség néked! Bármikor ad -Isten!<br /></span> <span class="i0">Szomorú vagy, mint az est -szomorú<br /></span> <span class="i0">És aratásod minden tiszta -szívben<br /></span> <span class="i0">Egy fekete -liliom-koszorú.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Te vágya szüzeknek, szelid -papoknak,<br /></span> <span class="i0">Égigható zengő -hozsanna-szó,<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_81" -id="Page_81">-81-</a></span> <span class="i0">Ha jössz, imák -zengenek, gyertyák lobognak,<br /></span> <span class="i0">Ó, szent -halál! Te életet adó!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A jámbor és igaz nem fél te -tőled,<br /></span> <span class="i0">Mert néki ott fönn nyílik az -öröm:<br /></span> <span class="i0">S hullámai a vágtató -időnek<br /></span> <span class="i0">Eltűnnek a dalmahodó -ködön.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A HÓ</h3> -<p class="center">EMILE VERHAEREN</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Hullong a hó, hull -szakadatlan<br /></span> <span class="i0">Mint tiszta gyolcs, hull -csendesen<br /></span> <span class="i0">Az árva-árva -tereken,<br /></span> <span class="i0">S amerre száll, átok -terem.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hullong a hó az -alkonyatban,<br /></span> <span class="i0">Hogy egyik perc a másba -pattan,<br /></span> <span class="i0">Hull, hull – egyhangún – -szakadatlan;<br /></span> <span class="i0">Sziszeg, zuhog, akár a -katlan;<br /></span> <span class="i0">Tompán a néma házra -hull,<br /></span> <span class="i0">Zárdákon, csűrökön -lapul;<br /></span> <span class="i0">Sziszeg, zuhog, akár a -katlan<br /></span> <span class="i0">S a temetőkre és sírokra száll -le halkan.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A zord idők bús -lobogóját<br /></span> <span class="i0">Kibontja a hósík -felett;<br /></span> <span class="i0">S a gyászos nyomortól nem -óják<br /></span> <span class="i0">Kunyhók a bús -szegényeket.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A fagy lejő s csontig -hatol<br /></span> <span class="i0">És szűk a kunyhó, szűk az -ól,<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span> <span class="i0">A lelkeken ott a nyomor -s a hó,<br /></span> <span class="i0">A bús, nehéz és tiszta -hó.<br /></span> <span class="i0">Sötét hidegben fázik a -lakó<br /></span> <span class="i0">És arca oly sápadt, -fakó.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hótól fehér az -út,<br /></span> <span class="i0">Halottak a faluk;<br /></span> -<span class="i0">A sok kristályos nagy kopár fa,<br /></span> -<span class="i0">És a didergő fák sora<br /></span> <span class= -"i0">Úgy áll fehér cukorba mártva.<br /></span> <span class= -"i0">Belepte már a malmot a fehér moha<br /></span> <span class= -"i0">S olyan akárcsak egy kelepce<br /></span> <span class="i0">És -készen áll prédára lesve;<br /></span> <span class="i0">Lenn a -viharban reszkető<br /></span> <span class="i0">Kolostor és a -háztető<br /></span> <span class="i0">November óta küzd az -estbe;<br /></span> <span class="i0">S a hó csak hull, hull, -hullong csendesen<br /></span> <span class="i0">A végtelen, -kopárbús tereken.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ameddig csak a szem -elér,<br /></span> <span class="i0">Minden fehér, fehér, -fehér,<br /></span> <span class="i0">Hó mindenütt, hó tiszta -hó,<br /></span> <span class="i0">Halotti, sápadt -takaró,<br /></span> <span class="i0">Halotti meddő -takaró.<br /></span> <span class="i0">A végtelen tél -szemfedője<br /></span> <span class="i0">Rongyos pehely-hímmel -beszőve.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A FELLEGEK MISÉJE</h3> -<p class="center">EMILE VERHAEREN</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A tél egén sok kósza -felleg.<br /></span> <span class="i0">És úgy ragyog a hold -karéja,<br /></span> <span class="i0">Mint zöld-arany fényű -paténa…<br /></span> <span class="i0">A fellegek áldozni -mennek.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Halkan, búsan lebegnek -által,<br /></span> <span class="i0">Az égbolt kórusán -haladnak.<br /></span> <span class="i0">Titokzatos sok -templomablak<br /></span> <span class="i0">Világít messze tompa -lánggal.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A zaklatott éj félve néz -le<br /></span> <span class="i0">És látja lenn a -víztükörben,<br /></span> <span class="i0">Amint megindul s -tovaröppen<br /></span> <span class="i0">A fellegek fehér -miséje.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A KOLOSTOR</h3> -<p class="center">EMILE VERHAEREN</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Mult fájdalom sötétedik -szelíden<br /></span> <span class="i2">A hófehér, alacsony -folyosón<br /></span> <span class="i0">S a görnyedő, nyugodt -hajlású íven<br /></span> <span class="i2">A fölriadt szó sírva -átoson.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A zord falon gyászszalagos -ereklye,<br /></span> <span class="i2">Széjjelfeszülő, véres -feszület.<br /></span> <span class="i0">A nap rikítva tűz a sok -keresztre<br /></span> <span class="i2">S bearanyozza pici -szegüket.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És a homályba, fénybe -öltözött<br /></span> <span class="i0">Komorkodó pillérsorok -között<br /></span> <span class="i0">Halk lábnesz s kámzsák -surranása rebben.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Sok pap jön és keresztet hány -a csendben…<br /></span> <span class="i0">Testvéreért imát mond -mindenik<br /></span> <span class="i0">S Istent szeretve egymást -szeretik.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A FAGY</h3> -<p class="center">EMILE VERHAEREN</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Ma este az ég fényes-tiszta, -szűz,<br /></span> <span class="i0">A végtelen fagy rázza jeges -öklét,<br /></span> <span class="i0">Fagyos a csillag és fagyos a -tűz.<br /></span> <span class="i0">Eléd mered a látható -öröklét.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A bús ezüst égen a fagy az -úr,<br /></span> <span class="i0">Megdermed a csönd, a szél és a -pázsit,<br /></span> <span class="i0">A puszta és a part, a kék -azúr,<br /></span> <span class="i0">Távol egy csillag dsida-hegye -látszik.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Csönd ül a tenger s erdő -mélyibe,<br /></span> <span class="i0">Hegyes, szúrós, mozdulatlan -ezüstfény!<br /></span> <span class="i0">És nincs a végtelenbe -senkise,<br /></span> <span class="i0">Ki győzne érdes és érces -ezüstjén.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Zsibbadt magány. Csak -dermedünk tovább,<br /></span> <span class="i0">Meggémberedve -fényes jégbilincsen.<br /></span> <span class="i0">Egy örök tél -borzalma karol át.<br /></span> <span class="i0">Fölöttünk -gyémánttrónusán az Isten.<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A SZELID PAP</h3> -<p class="center">EMILE VERHAEREN</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Csak béke, jóság a lelküknek -álma,<br /></span> <span class="i0">Kezükbe rózsa illene és -pálma.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">S föléjük egy halvány bura -üvegje,<br /></span> <span class="i0">Akár az ég, kék színekben -remegve.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">S a lábuk alá, mely jár sok -úton által,<br /></span> <span class="i0">Ezüstös ösvény aranyszínű -sávval.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">S úgy menne mind, tavon, vizen -haladva,<br /></span> <span class="i0">Mint hófehér liliomok -csapatja.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ők a szelídek, kiket álmok -űznek,<br /></span> <span class="i0">Naív fiai, hívei a -Szűznek,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Lángolnak ők és hangosan -kiáltnak<br /></span> <span class="i0">A háborgó orkánok -csillagának.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És Őt dícsérik a viharba -halkal,<br /></span> <span class="i0">Mint angyal-kórus aranyos -ajakkal.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És úgy kérik, hogy a tűztől, a -vágytul,<br /></span> <span class="i0">Szívük kigyullad s nagy -szemük kitágul.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És úgy szolgálják a mennyek -virágát,<br /></span> <span class="i0">Hogy hitüket imák tüzébe -mártják.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És Ő egy este, hallván szent -igéik,<br /></span> <span class="i0">A kis Jézuskát csókra nyújtja -nékik.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A SZILAJ PAP</h3> -<p class="center">EMILE VERHAEREN</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Vannak papok, mind nagy, -szívós és bátor,<br /></span> <span class="i0">Úgy jönnek egy -őserdő iszonyából.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Magukban élnek, monostorok -árnyán,<br /></span> <span class="i0">Mint sziklatömbök, mint sok -ősi márvány.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A gyantás erdők réme, sok -komor gond,<br /></span> <span class="i0">Vihar, iszony, mind a -szívükbe forrong,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Szakállukat a szél haragja -csapja,<br /></span> <span class="i0">Szemük ragyog, mint barlangok -patakja;<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Tömérdek testük, mit egy -kámzsa föd be,<br /></span> <span class="i0">Egy sziklatömbből -harsan a ködökbe;<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Sekély időkben, hol úr az -alázat,<br /></span> <span class="i0">Regés dacuk még egyre-egyre -lázad;<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A lelkük vas-bokor és sose -retten,<br /></span> <span class="i0">Csak a pokoltól reszket át -ijedten;<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És látnak Istent, ki -villámokat szór<br /></span> <span class="i0">S a mindenséget -összetörve harcol,<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_89" id="Page_89">-89-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És zord Krisztust, szederjes, -vézna testet,<br /></span> <span class="i0">Mit német festők dús -ecsetje festett,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Bozontos főt és két kezet, -kinyúlván,<br /></span> <span class="i0">S két meggyötört lábat egy -zöld, avult fán;<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És szenteket, akiknek lelke -harcos<br /></span> <span class="i0">S tüzet, mely csontot, húst -emésztve mardos;<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És szűzeket a cirkuszok -porondján,<br /></span> <span class="i0">Belük mardossa egy rozsdás -oroszlán;<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Sötét vezeklőket, lázszínű -éjen,<br /></span> <span class="i0">Kik a kenyér előtt halnak meg -éhen.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Így élnek ők, monostoroknak -árnyán,<br /></span> <span class="i0">Mint sziklatömbök, mint sok -ősi márvány.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_90" -id="Page_90">-90-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A MALOM</h3> -<p class="center">EMILE VERHAEREN</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A vén malom forog az estbe -lent,<br /></span> <span class="i0">Fölötte az ég mélabús, -mogorva,<br /></span> <span class="i0">Repül, repül a seszínű -vitorla,<br /></span> <span class="i0">Kereng, kereng és újra csak -kereng.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A durva küllők, mint esdő -karok<br /></span> <span class="i0">Lehullanak s felszállanak -kinyúlva,<br /></span> <span class="i0">Aztán leesnek a sötétbe -újra,<br /></span> <span class="i0">A lég sötét, a pusztaság -halott.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Bús téli nap ül az alvó -tanyán,<br /></span> <span class="i0">Az ég felé kígyózik pár -keréknyom,<br /></span> <span class="i0">A messze ösvény árnyas, -hosszú, vékony,<br /></span> <span class="i0">Még fönn a felleg is -fáradt talán.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Pár bükkfa-kunyhó a homályba -hal,<br /></span> <span class="i0">A bús csoport egy földszegélyre -guggol,<br /></span> <span class="i0">Rézlámpa csillog minden ócska -zugból,<br /></span> <span class="i0">Fényébe reszket az ablak s a -fal.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">S az ócska viskók a -domboldalon<br /></span> <span class="i0">Ronggyal kitoldott, bús -ablakszemükkel<br /></span> <span class="i0">Csak nézik a küllőt, -mely lopva tűn fel<br /></span> <span class="i0">S forog-forog és -meghal a malom.<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_91" id="Page_91">-91-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A FALI ÓRÁK</h3> -<p class="center">EMILE VERHAEREN</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Éjjel, hogy mély csönd van -otthonunkban,<br /></span> <span class="i0">Bot botol és mankók -zaja jön,<br /></span> <span class="i0">Az idők lépcsőin föl-le -surran<br /></span> <span class="i0">A nagy óra -fönn;<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Vén, naív zománcok, pár sovány -szám,<br /></span> <span class="i0">Ó virágok, minden -néhai;<br /></span> <span class="i0">Kongó folyosók vak -éjszakáján<br /></span> <span class="i0">Elhagyottak -holdjai;<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Síri hangok, rozzant, régi -rúgók,<br /></span> <span class="i0">Titkos, elhagyott -fa-ház,<br /></span> <span class="i0">Percenések, zizzek, -lopva-zúgók,<br /></span> <span class="i0">Nesz, mely félve -kacarász;<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Tölgy-tokok, árnyak -edénye,<br /></span> <span class="i0">Zárt koporsók a -falon,<br /></span> <span class="i0">Vén kujon, aki -zenélve<br /></span> <span class="i0">Azt huhogja, -borzalom,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó az órák<br /></span> -<span class="i0">Útjukat sietve róják,<br /></span> <span class= -"i0">Mint a vén cselédek<br /></span> <span class="i0">Csosszannak -buzgón elébed,<br /></span> <span class="i0">Nagy papucsba és -mezítláb<br /></span> <span class="i0">S a szívükbe -beszorítják<br /></span> <span class="i0">Rettegésem éji -titkát.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>ZARÁNDOKLÓ FÁK</h3> -<p class="center">EMILE VERHAEREN</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Mikor a haldokló -sugárnyaláb<br /></span> <span class="i0">A vérző, őszi föld -szívébe markol,<br /></span> <span class="i0">Az ónszínű, kopár -keresztutakról<br /></span> <span class="i0">Zarándokolni indulnak -a fák,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A bánatuktól nagyra -nyúlanak,<br /></span> <span class="i0">Jámbor, szelíd, kegyes, -gondolkodó mind,<br /></span> <span class="i0">A levelük sír, sír -és egyre bólint,<br /></span> <span class="i0">Szomorú lombjuk -könnyez, hallgatag.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Amerre nézel, mennek -mindenütt<br /></span> <span class="i0">Kettős sorokban, ó vajon -mióta?<br /></span> <span class="i0">A fényt keresi a fák -légiója,<br /></span> <span class="i0">A nap, a nap hatalmas -mágnesük.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A köpenyeik csupa -aranyok,<br /></span> <span class="i0">Rájuk esik az alvó, csöndes, -esti<br /></span> <span class="i0">Fény és a szélük haloványra -festi,<br /></span> <span class="i0">A poros úton tömjén -kavarog.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Haladnak a hegy bús szikláin -át,<br /></span> <span class="i0">Láttukra az ember döbbenve -hallgat.<br /></span> <span class="i0">Titokzatos tanyák és törpe -falvak<br /></span> <span class="i0">Lerogynak és úgy mondanak -imát.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>IWAN GILKIN</h2> -</div> -<p>Iwan Gilkin 1858-ban született Brüsszelben. Jogot végzett, -ügyvédkedett is, de később újságíró lett, ma a könyveiből él. Első -versei jórészt Baudelaire hatása alatt, rendkívül sötétek és -pesszimisták. Gilkin, akár Baudelaire, nem hisz az emberiség -haladásában. Újabban a pesszimizmusába belekapcsolja a politikát -is, drámáiban aktuális társadalmi kérdéseket feszeget.</p> -<p>MUNKÁI. Fontosabb verseskönyvei: Stances dorées 1893 (Aranyos -stanzák), La Nuit 1897 (Az Éj). <span class="pagenum"><a name= -"Page_94" id="Page_94">-94-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>SZIMBOLUM</h3> -<p class="center">IWAN GILKIN</p> -<div class="stanza"><span class="i2">Csorog az égen a bús -vérfolyó,<br /></span> <span class="i0">Piroslik-izzik a nehéz -bíbortul,<br /></span> <span class="i0">A föld, a csillag mind -feléje fordul.<br /></span> <span class="i0">S a gyilkosság bűnétől -lángoló.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i2">Mint vereségek szürke -hajnalán<br /></span> <span class="i0">Vár a hercegre a vérpad s a -posztó.<br /></span> <span class="i0">Az éj heroldja jő és -igaz-osztó<br /></span> <span class="i0">Kézzel motoz sötét -ravatalán.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i2">A hold gurul ki, sápadt, -vértelen,<br /></span> <span class="i0">Ó csonka fő, mely még hideg -a bárdtól –<br /></span> <span class="i0">És most halotti glóriában -lángol<br /></span> <span class="i0">Fekete csöndön, döbbent -éjjelen.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i2">Mert él a mult. Bús példaképp -gyanánt.<br /></span> <span class="i0">A szcéna az, ami valaha -régen.<br /></span> <span class="i0">Ma este légi termén, fönn az -égen<br /></span> <span class="i0">Herodiás megölte -Johannát.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h1>CSEHORSZÁG</h1> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_97" id="Page_97"><br /> --97-</a></span></p> -<h2>JAROSLAV VRCHLICKÝ</h2> -<p>Jaroslav Vrchlicky – polgári nevén Emil Frida – 1853 február -16.-án Launban született. Theológiát tanult, később filozófiát a -prágai egyetemen. Utána egy évig utazgatott Olaszországban. A cseh -egyetem irodalmi munkásságáért a doktori címet ajándékozta neki. -1893-ban megkapta a modern irodalom katedráját. Élete csöndes és -zajtalan volt. 1912-ben halt meg Prágában.</p> -<p>Jaroslav Vrchlicky rendkívül termékeny költő. Lírai versei -<i>harminchárom</i> kötetben vannak összegyűjtve. A verseken kívül -sok elbeszélést, rajzot, tanulmányt írt, amelyeken egy lelkesülő -lélek tüze, egy tudós európai műveltsége, egy jó ember szeretete -érzik. Annyit fordított idegen nyelvekből, hogy a fordítási -munkásságát ma még át se lehet tekinteni. Többek közt ő fordította -le csehre Goethe Faustját, Leopardit, Carduccit. Vrchlicky a csehek -nemzeti költője. A cseh nyelvnek új zengést, erőt és gráciát -adott.</p> -<p>Sok verse jelent meg magyarul: <i>Telekes</i> Béla, <i>Elek</i> -Alfréd fordításában. <span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>SÓHAJ</h3> -<p class="center">JAROSLAV VRCHLICKÝ</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Kezek, szegény -kezek!<br /></span> <span class="i0">Az éjbe nyúltok félve, -reszketeg,<br /></span> <span class="i0">Csak árnyat fogtok, -árnyat, kósza vágyat,<br /></span> <span class="i0">S alélt erőtök -csüggedésre bágyad,<br /></span> <span class="i0">Kezek, szegény -kezek!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Szemek, szegény -szemek!<br /></span> <span class="i0">Ti bús zsarátnokok, kihúnyt -szenek.<br /></span> <span class="i0">Hiába vágytok, mindenütt csak -átok,<br /></span> <span class="i0">A kedves elment, napfényt sose -láttok,<br /></span> <span class="i0">Hulljon sötét könny, oltó víz -reátok,<br /></span> <span class="i0">Szemek, szegény -szemek!<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h1>DÁNIA</h1> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_100" id= -"Page_100">-100-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101"><br /> --101-</a></span></p> -<h2>JENS PETER JACOBSEN</h2> -<p>Jens Peter Jacobsen ezt írja magáról: „1847 április 17.-én -születtem Thistedben; egyetlenegy eseményre se tudok emlékezni, ami -érdekes volna; azok pedig, amelyeket nem lehet felemlítenem, -természetesen nagyon érdekesek.“ Az ősei hatalmas, paraszt -tengerészek. 1863-ban Kopenhágába megy, gimnáziumot végez, 1867-ben -beiratkozik az egyetemre, itt természettudományt, növénytant tanul, -közben írja a verseit. Ezekben találja meg a stílusát: egy -fátyolos, édes, törékeny lélek hangját, amely később -elbeszéléseiben és regényeiben szólal meg. Fiatalkorában egyszer -meghűlt. Azóta folyton betegeskedik, a tüdővész őrli, Nápolyban, -Rómában keresi az egészségét. Évekig féltüdővel lélegzik. 1885 -április 30.-án Thistedben, szülővárosában meghal.</p> -<p>Jacobsen – Andersen mellett – Dánia legnagyobb költője. Rövid -élete alatt kevés könyvet írt, de minden sora maradandó. A „Niels -Lyhne“ című regénye, amely egyik életírója – Marie Herzfeld szerint -– a fiatal festők és poéták legkedvesebb könyve lett, szervesen -hozzátartozik minden modern ember életéhez és fejlődéséhez.</p> -<p>IRODALOM. <i>Mezey</i> Sándor (<i>Bródy</i> Sándor „Jövendő“ – -jében), <i>Abádi</i> Imre, <i>Szekeres</i> Jenő magyar fordításban -több Jacobsen-verset tett közzé. <span class="pagenum"><a name= -"Page_102" id="Page_102">-102-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>SELYEMCIPŐ AZ ARANY-KAPTAFÁN</h3> -<p class="center">JENS PETER JACOBSEN</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Selyemcipő az -arany-kaptafán!<br /></span> <span class="i0">A kedvesem egy drága -lány!<br /></span> <span class="i0">Egy édes, drága -lány!<br /></span> <span class="i0">E fényes földön hozzá -fogható<br /></span> <span class="i0">Nincs senki még.<br /></span> -<span class="i0">Olyan akár a forró, déli ég,<br /></span> -<span class="i0">S a tiszta hó.<br /></span> <span class= -"i0">Tündérhazámban minden csak valóság,<br /></span> <span class= -"i0">A hó tüzes, a csönd zene.<br /></span> <span class="i0">Nem -oly bíborlók a vad nyári rózsák,<br /></span> <span class= -"i0">Amily sötét éjfélszeme…<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h1>FRANCIAORSZÁG</h1> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105"><br /> --105-</a></span></p> -<h2>FRANCIS JAMMES</h2> -<p>Francis Jammes 1868 december 2.-án született Tournayben. -Ortezban telepedett meg, már régóta itt lakik az anyjával. Évekig -ügyvédi irodában hivatalnokoskodott. A lusta, unalmas kisvárosban, -akták közt írta első verseit, amelyeket 1893-ban tett közzé. Izgató -és különös költői jelenség: naív és egyben raffinált. Sok küzdelme -volt, de ma egyik leginkább olvasott és becsült francia költő.</p> -<p>Francis Jammes az embereket, a tárgyakat és önmagát olyan friss -szemmel szemléli, mint hogyha először látná és a szavaknak, amiket -leír, olyan eredeti árnyalatot ad, mint a gyermek, aki beszélni -tanul. El kell felejteni mindent a költőnek, amit előtte tudtak, -hogy magasabb tudáshoz jusson, a felnőttek beszédét is, hogy a maga -nyelvén gügyöghessen. Ez az ő <i>ars poetica</i>-ja. Egyik -verseskönyve elé ezt írja előszóul:</p> -<p>„Én Istenem, az emberek közé szólítottál. Itt vagyok. Szenvedek -és szeretek. Beszéltem azon a hangon, amelyet nekem adtál. Írtam -azokkal a szavakkal, amelyekre megtanítottad az apámat és az -anyámat s amelyeket ők átadtak nekem. Úgy baktatok az úton, mint a -teherhordó szamár, akin a gyermekek nevetnek és lesunyja a fejét. -Megyek oda, ahova akarod és amikor akarod. Az angelusz már -szól.“</p> -<p>Ez a poézis primitív-áhítatos és alázatos. Francis Jammes -nemcsak az egyszerűség művésze és forradalmárja, de forradalmár -abban a tekintetben is, hogy az eseményekben szűkölködő életét írja -meg, ezt a látszóan egyhangú életét, amelyet nem látogatnak -szenvedélyek s csak az egyenletes melegsége által válik jelentőssé. -Erősen polgári zamatú minden <span class="pagenum"><a name= -"Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> írása. Él a vadszőlővel -befutott vidéki házában, nappal a virágai között, amelyeknek -pontosan tudja a nevét és a tulajdonságait, vadászkutyájával sétál -az erdőben, este rágyújt a fapipájára, künn a tornácon frugális -vacsorát eszik s a kutak „kék vizét“ issza hosszá. E békés idill -keretében, a régi családi bútorok közt hullámzanak az örök dolgok. -Kegyeletes lélekkel, érzékeny idegekkel észrevesz mindent, ami -körülötte történik. A részvét határtalan benne s ez teszi költővé -és mosolygó humoristává. Vannak ünnepnapjai is. Ekkor az Istennel -beszélget. Meleg, nemes és tiszta költő: egyszerű és -integrálisan-átfogó, intím és perspektívákat táró.</p> -<p>MUNKÁI. Fontosabb verseskönyvei: De l’Angelus de l’Aube à -l’Angelus du Soir 1898 (A hajnali angelusztól az esti angeluszig), -Le deuil des Primevères 1901 (A kankalinok gyásza), Le Triomphe de -la Vie 1902 (Az élet diadala).</p> -<p>IRODALOM. <i>Kosztolányi</i> Dezső: Az egyszerű költő (Élet 1913 -július 27). <span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>LOURDES</h3> -<p class="center">FRANCIS JAMMES</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A vasuton Lourdes-ba utaztam -én,<br /></span> <span class="i0">kék partokon, és szikrázott a -fény.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Cin-színű hegy a sugaras -uton.<br /></span> <span class="i0">„Jézus!“ dalolt a nép a -vasuton.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Lázas, szilaj, fanatikus -csapat,<br /></span> <span class="i0">az arca csupa por és csupa -nap.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nagy hassal bicegett sok -nyomorult,<br /></span> <span class="i0">karját kitárta s a porba -borult.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Kékfüggönyös szószéken egy pap -állt:<br /></span> <span class="i0">„imádkozzunk!“ mondotta s -prédikált<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És néha-néha jöttek furcsa -nők:<br /></span> <span class="i0">„Jézus! Jézus!“ búsan daloltak -ők!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Dalolt a körmenet. A -lobogók<br /></span> <span class="i0">selymén betűk aranyja -lobogott.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A nap fehéren-izzón -tündökölt,<br /></span> <span class="i0">lángolt a vén torony, az -ég, a föld.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">De egy hordágyon pihegett -nehány<br /></span> <span class="i0">száraz galyon egy haldokló -leány.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Az apja hajadonfőtt vitte -őt,<br /></span> <span class="i0">ott álltak bátyjai az ágy -előtt.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Oly szép volt! tizennyolc -éveske volt,<br /></span> <span class="i0">és mosolygott; fehér -volt, mint a hold.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Dalolt a körmenet. A -lobogók<br /></span> <span class="i0">selymén betűk aranyja -lobogott.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Sírtam, de összepréseltem -fogam<br /></span> <span class="i0">s szerettem őt – éreztem – -boldogan.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó! rám mosolygott, bánattal -tele,<br /></span> <span class="i0">fehér rózsát himbált szelíd -keze.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Jaj, hol van most? Ó jaj, mi -van veled?<br /></span> <span class="i0">Meghaltál édes? úgy -szerettelek.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Uram, ne öld meg, a keze -finom,<br /></span> <span class="i0">a karja lágy volt, mint a -liliom.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ne öld meg őt! – jaj szánd meg -a szegényt,<br /></span> <span class="i0">agg apja hajadonfőtt, -esdve kért.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_109" -id="Page_109">-109-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A FIATAL LÁNY…</h3> -<p class="center">FRANCIS JAMMES</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A fiatal lány oly -fehér,<br /></span> <span class="i0">karján feltűrve a -ruha,<br /></span> <span class="i0">csuklója csupa zöldes -ér<br /></span> <span class="i2">s puha.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Sohase tudni, hogy -miért<br /></span> <span class="i0">nevet. Most hallasz egy -sikolyt<br /></span> <span class="i0">és néha – szinte-szinte sért -–<br /></span> <span class="i2">rikolt.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nem sejti az édes -baba,<br /></span> <span class="i0">hogy mosolyának párja -nincs<br /></span> <span class="i0">s rózsánál rózsább -ajaka<br /></span> <span class="i2">a kincs?<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Olykor – nem mindig – azt -hiszed,<br /></span> <span class="i0">hogy okos, de csupa -zavar.<br /></span> <span class="i0">Halkan gügyög, susog, -zizeg,<br /></span> <span class="i2">hadar.<br /></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">„Ha tudnád… Mi történt -velem…<br /></span> <span class="i0">Oh drááágám! Rém boldog -vagyok…<br /></span> <span class="i0">Őt láttam… szerdán.“ – -Szüntelen<br /></span> <span class="i2">gagyog.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hogy bánatos egy-egy -fiú,<br /></span> <span class="i0">elhallgat -szörnyű-komolyan,<br /></span> <span class="i0">és nem nevet, akár -a bú<br /></span> <span class="i2">olyan.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A rét kanyargó -útjain<br /></span> <span class="i0">virágot szed a kis -buta,<br /></span> <span class="i0">markába pitypang, -kankalin,<br /></span> <span class="i2">ruta.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Fehér. Arcán ragyog a -hús,<br /></span> <span class="i0">a karja hamvas -puhaság.<br /></span> <span class="i0">Hosszú, merev s lehajtja -bús<br /></span> <span class="i2">nyakát.<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>OLY SZÖRNYŰ VOLT…</h3> -<p class="center">FRANCIS JAMMES</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Oly szörnyű volt, én láttam a -kis borjat<br /></span> <span class="i0">a vágóhídon és lelkem -összeborzadt,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">rányalt szegényke még a szürke -falra<br /></span> <span class="i0">s a csurgó esőt nyalta, egyre -nyalta.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Jaj Istenem! Olyan szelíden -állt ott,<br /></span> <span class="i0">szerette a füvecskét, a -virágot.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Jaj Istenem! Kezed szigorún -büntet,<br /></span> <span class="i0">de, úgy-e, megbocsátod a -bűnünket,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">és egykor fönn az Arany Égbe -többet<br /></span> <span class="i0">pici ártatlan borjakat nem -ölnek,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">ott megszépül a lelkünk és az -arcunk<br /></span> <span class="i0">s a szarvaikra koszorút -akasztunk.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Jaj Istenem! Enyhítsd a -szenvedését,<br /></span> <span class="i0">hogy ne érezze a -mészáros kését.<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_112" id="Page_112">-112-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>AZ EBÉDLŐ</h3> -<p class="center">FRANCIS JAMMES</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Itt áll a megfakult -almáriom,<br /></span> <span class="i0">Ki csodálkozott -ük-anyáimon,<br /></span> <span class="i0">Aki hallotta, hogy szól -nagyapám<br /></span> <span class="i0">S apámat is hallotta -hajdanán.<br /></span> <span class="i0">A sok, bús emlék, benne -édes élet,<br /></span> <span class="i0">Mert szava is van, mintha -hallanám,<br /></span> <span class="i0">Vele gyakran -beszélek.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Van itten egy kakukos -óra.<br /></span> <span class="i0">Hangját veszítve, nem szól -semmiért.<br /></span> <span class="i0">Nem is akarom kérdeni, -miért?<br /></span> <span class="i0">Tán eltörött zengő -rugója,<br /></span> <span class="i0">Melyből a szép beszéd -beléhatolt.<br /></span> <span class="i0">Most épp olyan, akár a -néma holt.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Egy vén pohárszék is van -itten.<br /></span> <span class="i0">Beillatozta a -befőttje,<br /></span> <span class="i0">S a hús, kenyér, viasz és -körte.<br /></span> <span class="i0">Hű, jó cseléd, ő őrzi -kincsem,<br /></span> <span class="i0">S a gazdaságnak híja -nincsen,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Bevezetem barátaim s a -nőket<br /></span> <span class="i0">És nézik, nézik és nem értik -őket.<br /></span> <span class="i0">S én szánakozva, mosolyogva -látom,<br /></span> <span class="i0">Hogy egyedül hisznek s elémbe -jőnek<br /></span> <span class="i0">És kérdezik: – Hogy mint vagy -Jammes barátom?<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>JEAN ARTHUR RIMBAUD</h2> -</div> -<p>Jean Arthur Rimbaud 1851 október 20.-án született -Charlevilleben. Az apja katonatiszt, az anyja egy jólelkű és nemes -asszony, aki szeretettel neveli. Rimbaud azonban forradalmi -vérmérséklet. 1870-ben megszökik hazulról, Párisba megy. Az élete e -perctől kezdve csupa hányódás-vetődés, kaland, hazárdjáték. Újra -hazamegy és újra visszatér Párisba, aho koplal, lakás nélkül -csatangol, hallatlan nyomorba kerül, a forradalom idején katonának -áll be, később megismerkedik Verlaine-nel, 1872-ben elkíséri őt -Londonba, Brüsszelben összekülönbözik vele, mire Verlaine kétszer -reá lő, bejárja Németországot, Hollandiát, Ausztriát, Itáliát, -Svédországot, Jáva szigetét, egy hónapig az erdőben él egyedül, -majd hazavetődik és innen Egyiptomba utazik, Ciprus szigetén új -vállalkozásba kezd, az élete végén pedig Kelet-Afrikában bolyong, -Harrarban arannyal és elefántcsonttal kereskedik. 1891-ben -megoperálják a térdtályogát, de a lábát amputálni kell és pokoli -kínok között hal meg a marseillei kórházban.</p> -<p>Rimbaud az új költészet csodagyermeke. Fiatal korában bemutatják -őt Victor Hugónak, aki „kölyök Shakespeare“-nek nevezi. Nevezetes -verseit egytől-egyig nagyon fiatalon írta, azután elnémult, a -későbbi éveiben kezébe se vette a tollat. Amikor még a naturalisták -és a parnassienek uralma korlátlan volt, új szavakkal, új -megfigyelésekkel, új muzsikával jelentkezett, ő a szimbolikus -költészet első hírhozója. Termékeny lázat keltett az irodalomban: -azután eltűnt. Sok verse világhírűvé vált, köztük a magánhangzókról -szóló szonettje, amely így kezdődik: „<i>A</i> fekete, <i>E</i> -fehér, <i>I</i> vörös, <i>Ü</i> zöld, <i>O</i> <span class= -"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> kék…“ A -színes hallásról, a betűk zenei értékéről, az érzékek -elfinomultságáról és egybeolvadásáról, a vers integrális voltáról -először ez a csodagyermek beszélt, aki félig zseni volt, félig -kalandor.</p> -<p>MUNKÁI. Poésies complètes, Verlaine előszavával. Paris, Vanier -1895.</p> -<p>IRODALOM. <i>Szini</i> Gyula: A dekadensek (Magyar Géniusz, 1903 -január 1). E helyütt <i>Szini</i> két versfordítást közöl -Rimbaudtól, köztök a „Magánhangzók“ fordítását is. <i>Szini</i> -Gyula: a dekadensek (Jövendő II. évfolyam augusztus 14), -<i>Elek</i> Artúr: Verlaine és Rimbaud (Az Újság 1907 december 4), -<i>Szabó</i> Dezső: Jean Artur Rimbaud (Nyugat 1911 június 16).</p> -<p>Verseiből fordított: <i>Szini</i> Gyula, <i>Gábor</i> Andor, -<i>Kún</i> József. <i>Babits</i> Mihály lefordította „A részeg -hajó“-t (kézirat).</p> -<div class="figcenter" style="width: 411px;"><img src= -"images/i007.jpg" alt="JEAN ARTHUR RIMBAUD" title= -"JEAN ARTHUR RIMBAUD" /> -<p class="caption">JEAN ARTHUR RIMBAUD</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>A VÖLGYBEN EGY KATONA ALSZIK</h3> -<p class="center">ARTHUR RIMBAUD</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Egy zöld liget, ahol dalol, -dalol a csermely,<br /></span> <span class="i0">Gyémánt- s -ezüst-ronggyal tarkázva a gyepet.<br /></span> <span class="i0">A -nap a hegy mögül idenéz sárga szemmel.<br /></span> <span class= -"i0">A kicsi völgykatlan sugártűztől pezseg.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Egy ifjú katona nyílt szájjal, -sapka nélkül –<br /></span> <span class="i0">Nyaka körül kéklő -vadsóskák játszanak –<br /></span> <span class="i0">Úgy alszik a -füvön, fönn fellegárny sötétül,<br /></span> <span class="i0">Úgy -alszik zöld ágyán a napba sápatag.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mosolyog. Lábánál -madárliliomok.<br /></span> <span class="i0">Mint a beteg gyerek -alszik és mosolyog.<br /></span> <span class="i0">Ringasd -szegénykét föld, vedd a karodra: fázik.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hiába illatoz neki a puha -pázsit.<br /></span> <span class="i0">A napban aluszik, a keze -halavány.<br /></span> <span class="i0">Nyugodt. Két vörös lyuk -tátong jobb oldalán.<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_116" id="Page_116">-116-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A KENYÉR-LESŐK</h3> -<p class="center">ARTHUR RIMBAUD</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A téli hóba, téli -ködbe<br /></span> <span class="i0">A széles pincelyukra -dőlve<br /></span> <span class="i0">Áll öt -gyerek.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Feszült inakkal lesve, -térden<br /></span> <span class="i0">Bámulják, hogy süti a pék -benn<br /></span> <span class="i0">A kenyeret…<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Erős, fehér nagyizmú -karja<br /></span> <span class="i0">A szőke tésztát -megcsavarja<br /></span> <span class="i0">S bedugja -jól.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hallják pattogni a -kenyérkét,<br /></span> <span class="i0">Aztán a mosolygós, kövér -pék<br /></span> <span class="i0">Egy dalt -dalol.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mind kuksol ottan, egy se -moccan<br /></span> <span class="i0">És a pirosló lyukra -hosszan<br /></span> <span class="i0">Néznek -kivül.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">S ha holmi gazdag -dáridóra<br /></span> <span class="i0">A szőke, illatos -cipócska<br /></span> <span class="i0">Végre kisül;<br /></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">S a füstlepett gerenda -alján<br /></span> <span class="i0">Dalolni kezd a drága, -halvány<br /></span> <span class= -"i0">Kenyér-darab;<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És száll a tűz-ajtón az -élet,<br /></span> <span class="i0">Bús, árva lelkük is -feléled<br /></span> <span class="i0">A rongy -alatt.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ruhájukat a dér -befújta,<br /></span> <span class="i0">De ég szemük és élnek -újra.<br /></span> <span class="i0">S csak néznek -ők.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Rózsás orruk a rácsra -nyomják<br /></span> <span class="i0">S dalolnak látva ezt a -pompát,<br /></span> <span class="i0">Bús -fény-lesők.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Imát dalolnak -epedezve<br /></span> <span class="i0">S úgy lehajolnak a -kemence<br /></span> <span class="i0">Szent -fényinél,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hogy szétreped rajtuk a -nadrág<br /></span> <span class="i0">S elkapja lengő ingök -alját<br /></span> <span class="i0">A téli szél…<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_118" id= -"Page_118">-118-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>JULES LAFORGUE</h2> -</div> -<p>Jules Laforgue breton eredetű családból született Montevideoban, -1860 augusztus 22.-én. Mikor megjelentek első versei, mindenki -csodálkozott, mennyire kész művész és kész egyéniség. A fejlődése -zárt ajtók mögött folyt le. Pár évig Berlinben lakott, Auguszta -császárnő lektora volt. 1857-ben megházasodott és ugyanabban az -évben augusztus 20.-án, huszonhét éves korában váratlanul -meghalt.</p> -<p>Eredeti, kemény tehetség. Gustav Kahn-nal együtt a szabad vers -híve és harcosa.</p> -<p>Remy de Gourmont így ír róla:</p> -<p>„Azok közül való volt, akik mindig a következő könyvüket várják, -a nobilis elégedetlenek közül való, kiknek annyi a mondanivalójuk, -hogy azt hiszik, csak töredékeket és előszókat írtak. A -megszakított munkája csak előszó, de ez az előszó sok befejezett -alkotással felér.“</p> -<p>MUNKÁI. Fontosabb verseskönyvei: Les Complaintes 1885 -(Jajveszékelés), Poésies complètes. Paris, Vanier 1894.</p> -<p>IRODALOM. <i>Szini</i> Gyula: A modern líra (Figyelő 1905), -<i>Szabó</i> Dezső: Jules Laforgue (Nyugat 1911 június 16). -<span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>VIDÉKI HOLD</h3> -<p class="center">JULES LAFORGUE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó nézd a boldog -teleholdat,<br /></span> <span class="i0">Olyan kövér, hogy majd -elolvad.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A takarodó messze -harsog,<br /></span> <span class="i0">Ballag haza a -hivatalnok;<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Egy zongora zörög -sötéten,<br /></span> <span class="i0">Egy macska surran a -sövényen:<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A bús vidék aludni -készül,<br /></span> <span class="i0">A zongora felsír -merészül,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Aztán az ablak -becsukódik.<br /></span> <span class="i0">Hány óra? Mily irtóztató -itt.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nyugodt hold, nézd, micsoda -fészek,<br /></span> <span class="i0">Maradjak? Elfogódva -nézek.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hold, buksi hold, örök -dilettáns,<br /></span> <span class="i0">Ki mindig új földön, vizen -jársz,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ha kell most Missuriba szállsz -át.<br /></span> <span class="i0">És látod Páris ősi -sáncát,<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Norvégia fjordját, a -tengert,<br /></span> <span class="i0">A sarkot, min havas lepel -leng,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Boldog Hold nézz rá -mosolyogva,<br /></span> <span class="i0">Ő is nevet a nászúton -ma<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Kacag-kacag a férje -mellett!<br /></span> <span class="i0">Mindketten Skóciába -mentek.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ha megbolondulok e -lányér,<br /></span> <span class="i0">Megjárom, ó te ferde -tányér!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hold, vén bohém, te éji -kóbor,<br /></span> <span class="i0">Nekünk úgy-e a láz az -óbor?<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A messze tájak! kincses -esték!<br /></span> <span class="i0">Megöl itt a -vidékiesség!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A Hold se hall itt, az -ebadta,<br /></span> <span class="i0">Süket, öreg fülébe -vatta.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>CHARLES BAUDELAIRE</h2> -</div> -<p>Charles Baudelaire 1821 április 9.-én született Párisban. Apja -egy nagyműveltségű, művészhajlamú professzor hamar meghal, az anyja -pedig másodszor is férjhez megy, Aupic tábornokhoz, a későbbi -konstantinápolyi nagykövethez. Gyermekkora keserű és örömtelen. -Irodalmi ambíciója korán ébred. Mostoha apja azonban kereskedőt -akart nevelni Baudelaire-ből, s minthogy az okos fiú otthon -különben is kellemetlen volt, elküldte utazni (mint Baudelaire -hitte) azért, hogy az óceánba vesszen. Bejárta Ceylont, -Madagaszkárt, Indiát. 1843-ban nagykorúvá lesz, megkapja -hetvenötezer frank örökségét és dandy módra él. Erre az időre esnek -azok a kalandjai, amelyek oly bizarr fényben tüntetik fel alakját. -Szobája ablakaira vastag, homályos üveget vágatott, kígyókat, -skorpiókat tartott lakásában. Baudelaire különc volt. Nála azonban -a különlegesnek keresése végzetszerű. Szeszélyeivel csak a -nyárspolgárokat akarta elriogatni, távoltartani magától azokat, -akik a harmóniáját zavarhatnák. 1848-ban végigküzdi a forradalmat, -bár hajlama inkább az arisztokráciához vonja. Később a legnagyobb -pénzszükségben lefordítja Poe Edgár meséit. 1857-ben kötetben -jelennek meg versei „Fleurs du mal“ (A Rossz virágai) címen, -amelyek a szűkebb irodalomra mély hatást gyakorolnak és ma az -irodalom történetében nevezetes dátumot jelentenek. Két szomorú -szerelmet él át. Akik közelálltak hozzá, hűséges és nemes embernek -ismerték. Utolsó souit Jeanne Duvalnak küldi, egy mulatt -<span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span> asszonynak, aki évekig feküdt halálos -betegen a kórházban. Élete utolsó szakában Belgiumba utazott, ahol -felolvasásokat akart tartani, pénzt akart szerezni, de terve nem -sikerült, bágyadtan és betegen tért vissza, többször szélhűdés -érte, elvesztette beszélőképességét, hónapokig haldoklott. 1867 -augusztus 31.-én halt meg Párisban.</p> -<p>Baudelaire költői nagyságát, amelyet évtizedekig vitattak azok, -akik visszariadtak megdöbbentő egyéniségétől, ma már mindenki -elismeri. Utód nélkül halt meg. A dekadens költészet, amely az ő -hatása alatt cseperedett fel, csak részleteket nyújtott, az ő -nagyszerű, átfogó ereje nélkül. Különálló jelenség Baudelaire, -bátor, szabad, körvonalozott egyéniség, férfias temperamentum, -akinek versei mindenkor maradandó hatásra számíthatnak. Mi már -klasszikus ízt érzünk verseiben. Olyan tisztán szól – árnyalatok és -finomságok nélkül – az erő nyiltságával, mint egy klasszikus. -Szemben Verlaine ködös és hazárd szókeverésével, pedáns formába -öltözteti gondolatait és ezt vallja: „a szóban van valami szent, -amely megtiltja, hogy könnyelműen játszunk vele“. Arisztokrata és -reakciós, modern és mégis középkori szellem. Érzi a tudomány -csődjét Az ember nem halad, legfeljebb a sír felé halad, a gyönyör -nyomában a csömör. Súlyos pesszimizmusát, ideges nyugtalanságát egy -régi költő pátoszával énekli meg. A maga korában forradalmárja volt -a művészetének, védelmébe vette Delacroix-t és Ingres-t, akiket -annakidején nem méltányoltak, elsőül hitt Wagner művészetében. -Bizarrságokkal takarta el mélységeit. Baudelaire nagy volt. Versei -elé ezt írta: „Tiszta vagyok, mint a papír“.</p> -<p>Anatole France így jellemzi őt:</p> -<p>„Mélységesen át van hatva a hús tisztátalan voltától, majd azt -mondhatnók, hogy az eredendő bűn tana utolszor fejeződik ki „A -Rossz virágai“-ban. Baudelaire az érzékek zavarát egy kazuista -aprólékos szigorúságával, egy orvos komolyságával ítéli meg. Neki -mindez nagyon fontos: mert itt van a bűn és a legkisebb bűnben is -van valami szörnyű. Baudelaire kereszténységének egyik -főjellemvonása az, hogy a szerelmet és a halált állandóan együtt -látja.“</p> -<div class="figcenter" style="width: 413px;"><img src= -"images/i008.jpg" alt="CHARLES BAUDELAIRE" title= -"CHARLES BAUDELAIRE" /> -<p class="caption">CHARLES BAUDELAIRE</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span></p> -<p>MUNKÁI. A versei két kötetben jelentek meg: Les Fleurs du mal. -1857 (A Rossz virágai), Oeuvres posthumes. 1886 (hátrahagyott -munkák).</p> -<p>IRODALOM. <i>Elek</i> Artúr: Baudelaire levelei, <i>Lehotai</i>: -Baudelaire (Magyar Szemle 1906 augusztus 9), <i>Bölöni</i> György -Baudelaire (Népszava irodalmi melléklet 1908), <i>Tóth</i> Árpád: -Baudelaire, un bon poète de seconde ordre (Nyugat 1910 november 1), -<i>Kosztolányi</i> Dezső: Baudelaire sírja (A Hét 1913).</p> -<p>Verseit sűrűn fordították magyarra: <i>Radó</i> Antal: Idegen -költők albuma, <i>Hegedűs</i> István, <i>Endrődi</i> Sándor, -<i>Zempléni</i> Árpád (A XIX. század francia lírájából. Második -kötet. A Kisfaludy-Társaság kiadványa. 1913), <i>Szilágyi</i> Géza, -<i>Ady</i> Endre (Új versek). <i>Somlyó</i> Zoltán verseskönyvében -az „Utazás“ teljes fordítását közli (Modern Könyvtár), -<i>György</i> Oszkár (Magyar Szemle, A Hét), <i>Babits</i> Mihály -(kézirat), <i>Franyó</i> Zoltán, <i>Kúthy</i> Sándor, <i>Juhász</i> -Gyula, <i>Kún</i> József. <span class="pagenum"><a name="Page_124" -id="Page_124">-124-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>A NAP VÉGE</h3> -<p class="center">CHARLES BAUDELAIRE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A fakó napfényben -éled,<br /></span> <span class="i0">Fut, vonaglik, forr -vadul<br /></span> <span class="i0">A zajos, kegyetlen -Élet;<br /></span> <span class="i0">Míg az ég boltjára -hull<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A gyönyörtadó nagy -éjjel<br /></span> <span class="i0">S enyhül az éhes s a -rab,<br /></span> <span class="i0">Bűnt, bút elfed a -setéttel<br /></span> <span class="i0">S szól a költő: … -„Vártalak!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Fáradott a lelkem, -testem,<br /></span> <span class="i0">A nyugalmat égve -esdem,<br /></span> <span class="i0">Sok bús látomány mar és -tép.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hátra fekszem. Jöjj le, födj -be<br /></span> <span class="i0">Lebbenő -gyászfüggönyödbe:<br /></span> <span class="i0">Ó, üdítő, hűs -sötétség!“<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_125" -id="Page_125">-125-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>AZ EMBER ÉS A TENGER</h3> -<p class="center">CHARLES BAUDELAIRE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Mindig szeretted a vad -óceánt<br /></span> <span class="i0">Ember, te vad, vad mint a -zivatar.<br /></span> <span class="i0">A tengeren vihar ekéje -szánt,<br /></span> <span class="i0">És lelked is örvényes és -fanyar.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Leszállsz kevély, tajtékos -mélyibe<br /></span> <span class="i0">És csókold arcát -ölelkezőn,<br /></span> <span class="i0">Gyakran szíved zajától -futsz ide<br /></span> <span class="i0">S felejtesz a bőgő, szilaj -mezőn.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nagy mélyetek titokzatos, -sötét<br /></span> <span class="i0">Ember, szíved se méri fel az -ón<br /></span> <span class="i0">Tenger, ki látta kincsed -özönét?<br /></span> <span class="i0">Örök titok pecsétje áll -azon.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hiába múlnak új s új -századok,<br /></span> <span class="i0">Ma is dühöngtök, mert a -harc örök,<br /></span> <span class="i0">Halálra, vérre szomjas -lázadók,<br /></span> <span class="i0">Őrült testvérek, szörnyű -küzködők!<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A ZENE</h3> -<p class="center">CHARLES BAUDELAIRE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A zene néha rám zúg, mint a -tenger!<br /></span> <span class="i2">Az ég felé, -hahó!<br /></span> <span class="i0">A ködbe, éjbe, míg a fergeteg -ver<br /></span> <span class="i2">Száll egy sebes -hajó;<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mellem feszül, tüdőm mint a -vitorla<br /></span> <span class="i2">Nekidagad vadul,<br /></span> -<span class="i0">Előttem a hullámok szilaj orma,<br /></span> -<span class="i2">S az éjszaka lehull;<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Érzem, hogy sülyedek, üvölt a -víz,<br /></span> <span class="i2">S a romlás kéje -vár,<br /></span> <span class="i0">A zivatar, az orkán szárnya -visz,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Bölcsőm az őrült tengerár. -–<br /></span> <span class="i2">Máskor meg síma tükrén -ringatom<br /></span> <span class="i0">Álmatlan -bánatom!<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_127" id= -"Page_127">-127-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>MAESTA ET ERRABUNDA</h3> -<p class="center">CHARLES BAUDELAIRE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Nem fáj a szíved néha, -Ágota,<br /></span> <span class="i0">A vágy a tengerekre sose -űzi,<br /></span> <span class="i0">E sártengerből nem vágyol -oda,<br /></span> <span class="i0">Ahol a víz mély, kéklő, tiszta, -szűzi?<br /></span> <span class="i0">Nem fáj a szíved néha -Ágota?<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Csak a tenger, az ad nekünk -vigaszt!<br /></span> <span class="i0">Míg zúg a szélvész roppant -orgonája<br /></span> <span class="i0">A víz, ez a rekedt dalos -viraszt,<br /></span> <span class="i0">S lágy, lassú bölcső-dalt -dalol reája.<br /></span> <span class="i0">Csak a tenger, az ad -nekünk vigaszt!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó vigy vagon! hajó vigy -messzire!<br /></span> <span class="i0">Itt sár lesz a szemünk -könnyharmatából!<br /></span> <span class="i0">– Ugy-e ezt mondja -Ágotám szíve:<br /></span> <span class="i0">Csak messze a bűnöktől, -élni távol,<br /></span> <span class="i0">Ó vigy vagon! hajó vigy -messzire!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mily messze vagy te illatos -berek,<br /></span> <span class="i0">Hol csók, öröm víg társa az -azúrnak<br /></span> <span class="i0">S a szív nem álmot, árnyakat -szeret!<br /></span> <span class="i0">De tiszta, édes, mély -gyönyörbe fullad!<br /></span> <span class="i0">Mily messze vagy te -illatos berek!<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_128" id="Page_128">-128-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">De gyermeki szerelmünk -édene,<br /></span> <span class="i0">Futkározás, csók, dal, csokor, -lopott szó,<br /></span> <span class="i0">A domb mögül felsóhajtó -zene,<br /></span> <span class="i0">A hűs sűrűn forgó mézízű -korsó,<br /></span> <span class="i0">– De gyermeki szerelmünk -édene.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hamar letűnt, ártatlan -kerthelyünk<br /></span> <span class="i0">Messzebb vagy-e, mint -India s messze Kína?<br /></span> <span class="i0">Mért nem lehet -életre keltenünk?<br /></span> <span class="i0">Ha téged egy -ezüsthang visszahína,<br /></span> <span class="i0">Hamar letűnt, -ártatlan kerthelyünk.<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_129" id="Page_129">-129-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A MACSKA</h3> -<p class="center">CHARLES BAUDELAIRE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Szép macska, jőjj szívemre -hízelegve –<br /></span> <span class="i2">A karmaid húzd vissza -hát!<br /></span> <span class="i0">Hadd szédülök mély-mély -pokol-szemedbe,<br /></span> <span class="i2">Amely merő érc és -agát.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ha borzolom rugékony, síma -hátad,<br /></span> <span class="i2">Elönt a reszkető -öröm<br /></span> <span class="i0">S részeg kezem reszket, te bűvös -állat,<br /></span> <span class="i2">Szikrákat ontó -szőrödön.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Őt látom a lelkemben. A -szeme,<br /></span> <span class="i0">Mint a tiéd, szép -állatom,<br /></span> <span class="i0">Mély és hideg, villámlik s -öl vele.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És drága testén -áthatón<br /></span> <span class="i0">Finom lég, édes -illatár<br /></span> <span class="i0">Igéző vészfuvalma -jár.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A SZÉPSÉG</h3> -<p class="center">CHARLES BAUDELAIRE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Oly szép vagyok, mint egy -kőarcú álom,<br /></span> <span class="i0">A keblemen haltak meg -ezerek,<br /></span> <span class="i0">De a költő, halálos -ideálom,<br /></span> <span class="i0">A vérért, könnyért még -jobban szeret.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mint szfinksz ülök értetlen, s -egyre rontok,<br /></span> <span class="i0">Hó a szívem, fehér -hattyúpihe;<br /></span> <span class="i0">Gyűlölöm a mozgást, a -forma-bontót,<br /></span> <span class="i0">Nevetni, sírni nem lát -senkise.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nagy gesztusom, a végtelent -betöltő<br /></span> <span class="i0">Szobornyugalmam nézi sok-sok -költő,<br /></span> <span class="i0">Bámulja búsan, vágyva, -remegőn;<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mert mindig hű s szelíd a -szeretőm<br /></span> <span class="i0">Szemembe, e két szépítő -tükörbe<br /></span> <span class="i0">A végtelen fény lengedez -örökre!<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>HALÁL, VÉN KAPITÁNY…</h3> -<p class="center">CHARLES BAUDELAIRE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Halál, vén kapitány! vígy -útlan útjainkra!<br /></span> <span class="i0">Ó, vén Halál! -Menjünk! Úgy untat ez a táj!<br /></span> <span class="i0">A tenger -és az ég fekete, mint a tinta,<br /></span> <span class= -"i0">Szívünk csupa sugár és szívünk egyre fáj!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Öntsd edző mérgedet bús híveid -szívébe,<br /></span> <span class="i0">Parázslik az agyunk s a szél -viharra fúj,<br /></span> <span class="i0">Meríts az örvénybe, -mindegy Pokol-e, Ég-e,<br /></span> <span class="i0">Az Ismeretlen -kell, a csoda és az <i>új</i>.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>THEOPHILE GAUTIER</h2> -</div> -<p>Theophile Gautier Tarbesban született, 1811 augusztus 31.-én. -Festőnek készült. Párisban megismerkedett Victor Hugoval és a -romantikusokkal együtt vívta meg az irodalom nagy csatáját. -1830-ban megjelentek első versei, amelyek formai tökélyükkel és -merész, groteszk voltukkal magukra vonták a figyelmet. Utána -nyomban polémiába bocsátkozik a romantikusokkal, a „Figaro“, majd a -„Presse“ munkatársa lesz, sorban jelennek meg új könyvei, az -összegyűjtött versei, azután a legfényesebb verseskönyve: <i>Émaux -et Camées</i>. Sok érdekes úti rajzot, képzőművészeti bírálatot -írt. A színpaddal kísérletezett, de jelentős sikere nem volt. 1872 -október 22.-én halt meg Neuillyben.</p> -<p>Baudelaire, aki egész életében feltétlen hódolattal szólt róla, -így ír Theophile Gautierről:</p> -<p>„A Szép szeretete által, e végtelen, termékeny, mindig megújhodó -szeretet által Theophile Gautier olyan író, akinek érdeme új és -egyszersmind egyedülálló. Hogy méltóan beszéljek arról a -szerszámról, amelyet a Szép ez a szenvedélye oly jól használ, a -stílusáról, hasonló eszközökkel kellene rendelkeznem, ugyanazzal a -nyelvkinccsel, amelynek soha sincs híja, azzal a nagyszerű -szótárral, amelynek lapjai egy égi fuvalomra mindig kinyílnak és a -tiszta szót villantják fel, az egyetlen szót; végül a rend -érzékével is kellene bírnom, amely minden vonatkozást és vesszőt a -maga helyére rak és egyetlenegy árnyalatot sem ejt el.“</p> -<p>MUNKÁI. Verseskönyvei: Les poésies de Theophile Gautier 1830 és -1833. Az összegyűjtött versei 1845-ben jelentek meg. 1851-ben az -<i>Emaux et Camées</i>.</p> -<p>IRODALOM. <i>Vargha</i> Gyula több versét fordította magyarra -(Budapesti Szemle). <span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>KÍNAI SZERELEM</h3> -<p class="center">THEOPHILE GAUTIER</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Óh, asszonyom, nem önt -szeretem én,<br /></span> <span class="i0">De még a bájos Julia se -bájol,<br /></span> <span class="i0">Nem félek a fehér -Opheliától<br /></span> <span class="i0">És nem gyulok fel Laura -szemén.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A kedvesem ott él Kínába -kinn;<br /></span> <span class="i0">Agg szüleivel lakik ő -nyugodtan<br /></span> <span class="i0">Egy hosszú, vékony -porcellántoronyban<br /></span> <span class="i0">A Sárga-folyó zúgó -partjain.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ferdült szemében álmodó -szigor,<br /></span> <span class="i0">Tenyérbe vágyik karcsú, -könnyű lába,<br /></span> <span class="i0">A bőre villog, mint -rézfényű lámpa,<br /></span> <span class="i0">Hosszúkás körme -karmintól bíbor.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Olykor kibukkan a fátyol -alol,<br /></span> <span class="i0">Fölötte csendbe csicsereg a -fecske<br /></span> <span class="i0">S ő minden este álmodón, -repesve<br /></span> <span class="i0">Barackvirágról, fűzfáról -dalol.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ALBERT SAMAIN</h2> -</div> -<p>Albert Samain 1858 április 4.-én született Lilleben. Párisban a -városházán hivatalnok, később a „Chat Noir“-nak dolgozik, ekkor -írja első verseit, amelyek baráti körben mély impressziót keltenek. -Első verseskönyve után Coppée ezt írja róla: „az ősz és az alkony -költője, az édes és beteges vágyakozás, a nemes szomorúság -poétája“. Második kötetében még egyszerűbb és emberibb. Albert -Samain-t a tüdővész ölte meg. 1910 augusztus 18.-án halt meg.</p> -<p>Párisban ma nagyon népszerű. Könyvei sok kiadásban fogynak.</p> -<p>MUNKÁI. Au Jardin de l’infante 1893, 1894 (Az infánsnő -kertjében), Au Flanc du Vase 1898.</p> -<p>IRODALOM. Verseiből fordított <i>Tóth</i> Árpád (Hajnali -szerenád), <i>Franyó</i> Zoltán (Renaissance). <span class= -"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>CSÖNDES, ŐSZI NAP</h3> -<p class="center">ALBERT SAMAIN</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Lassan megyünk, előttünk a -komondor,<br /></span> <span class="i4">A régi úton járunk -nesztelen,<br /></span> <span class="i4">A sápadt ősz vérzik a -réteken,<br /></span> <span class="i0">És gyászruhás nők jönnek -olykor-olykor<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A levegő pang álmosan, -nyugodtan,<br /></span> <span class="i4">Akár a börtön s kórház -udvarán<br /></span> <span class="i4">És óra jöttén egy-egy -halavány<br /></span> <span class="i0">Arany galy az alvó gyepágyra -koppan.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Közöttünk jár a Csönd… Akik -hazudnak<br /></span> <span class="i0">Vidáman csapnak a nagy -élet-útnak<br /></span> <span class="i2">S a kikötőbe nem hallják a -szent dalt,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">De ma este a fák oly búsan -állnak,<br /></span> <span class="i0">Szívünkre leng a mult, a régi -árnyak<br /></span> <span class="i2">S róluk beszélünk most a -végtelen-halk<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i2">Tájon, mint egy gyerekről, aki -meghalt.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>PAUL VERLAINE</h2> -</div> -<p>Paul Verlaine Metzben született 1844 március 30.-án. Az apja -százados, több rokona katona és pap volt. Apja halála után az anyja -elveszti vagyona tekintélyes részét. Verlaine ekkor már csak az -irodalommal törődik, a parnassienek közé jár. Első verseskönyvét -alig veszik észre. Házassága boldogtalan. Verlaine megismerkedik a -fiatal Rimbaud-val, aki elválhatatlan barátja lesz, társa az -irodalmi harcokban és a montmartrei éjszakázásokban. Belgiumba -utazik vele 1873-ban és Brüsszelben, amikor barátja el akar tőle -válni, a pillanat szeszélyében revolverrel kétszer reá lő, amiért -két évi börtönre ítélik, A monsi rab, a „szegény Lélian“ a hitben -keres vigasztalást, sokat beszélget a börtön papjával, megtér, itt -alakul ki misztikus világnézete és formálódnak ki azok a versei, -melyekben az alázat és a forró vallásosság szólal meg, a -„<i>Sagesse</i>“. Mire kiszabadul, felesége elválik tőle. Verlaine -az anyjához megy lakni. Új verseskönyve, mely – mint írja – „hat -évi szigorúság, áhítat és sötét munka eredménye“ 1881-ben jelenik -meg és a nevét egyszerre világhíressé teszi. Hogy az anyja meghal, -teljesen szakít a polgári életmóddal. Fiatalemberek társaságában a -párisi diáknegyed kávéházaiban egy abszintes pohár előtt üldögél, -egyik kórházból a másikba megy, később már nagyon betegen -felolvasásokat tart Angliában, Belgiumban és Németalföldön, Leconte -de Lisle halála után „a költők hercegének“ választják meg. Ekkor -már csak néha kelhetett fel betegágyából. 1896 január 8.-án meghal, -egy szűk és szegényes lakásban, teljesen egyedül. Szobrát nem régen -leplezték le Párisban.</p> -<div class="figcenter" style="width: 413px;"><img src= -"images/i009.jpg" alt="PAUL VERLAINE" title="PAUL VERLAINE" /> -<p class="caption">PAUL VERLAINE</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span></p> -<p>Paul Verlaine nálunk is erősen foglalkoztatta az embereket. Az -irodalmi megújhodás korában a fiatal generáció rajongó kultusszal -vette körül az alakját. Gyakran hivatkoztak az életére, a -költészetére, az <i>ars poetica</i>-jára. Itt tömören össze vannak -fogva azok az elvek, amelyeket minden művész örömest a magáénak -ismerhet. Verlaine intenzív életével, intenzív verseivel sokak -képzeletében reprezentálja a modern költőt, aki nem nagy és -szélesen hömpölygő versekbe, de intim műremekekbe, sokszor csak -strófákba és fel-felvillanó szavakba koncentrálta egész életét.</p> -<p>Anatole <i>France</i> így ír róla: „Ezt a költőt nem szabad úgy -megítélnünk, mint más józan halandót. Olyan gondolatai vannak, -amilyenek nekünk nincsenek, mert egyszerre sokkal több és sokkal -kevesebb, mint mi. Öntudatlan, de nem minden században akad ilyen -költő… Azt mondják, hogy őrült; én elhiszem. És ha kételkedném, -hogy az volt, akkor széttépném azokat a lapokat, amelyeket most -írok. Igen, őrült volt. De vegyék figyelembe, hogy ez a szegény -őrült új művészetet alkotott, s lehet, hogy egy napon azt mondják -majd róla, mint ma François Villonról, akivel leginkább lehet -összehasonlítani: azt, hogy a kora legjobb költője volt.“</p> -<p>MUNKÁI. Fontosabb verseskönyvei: Fêtes galantes 1869 (Gáláns -ünnepségek), Sagesse 1889 (Jóság), Chansons pour Elle 1891 (Dalok -őneki). Oeuvres complètes de Paul Verlaine Páris, Vanier 1899.</p> -<p>IRODALOM. <i>Szilágyi</i> Géza: Az ifjú Verlaine (Magyar Géniusz -1903), <i>Szini</i> Gyula: A dekadensek (Magyar Géniusz 1903 január -1), <i>Gaár</i> Ferenc: Az ifjú Verlaine (Figyelő 1905 október 15), -<i>Fülep</i> Lajos: Verlaine (Magyar Szemle 1906 január 11), -<i>Bölöni</i> György: A szegény Lélian (Népszava 1906), <i>Elek</i> -Artúr: Verlaine ifjúsága (Az Ujság 1907 november 9), <i>Elek</i> -Artúr: Verlaine és Rimbaud (Az Ujság 1907 december 4), <i>Elek</i> -Artúr: Verlaine estélye (Az Ujság 1907 december 25), <i>Szabó</i> -Dezső: Paul Verlaine (Nyugat 1911 november 1). Versfordítói közül a -következőket sorolhatjuk fel: <i>Ignotus</i>, <i>Ady</i> -<span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span> Endre (Uj versek), <i>Kozma</i> Andor, -<i>Zempléni</i> Árpád, <i>Béri</i> Gyula (A XIX. század francia -lírájából, II. kötet, a Kisfaludy-Társaság kiadása), <i>Kaffka</i> -Margit, <i>Ego</i>, <i>Szabados</i> Ede, <i>Telekes</i> Béla, -<i>Gábor</i> Andor, <i>Avar</i> Pál, <i>Szász</i> Zoltán, -<i>Babits</i> Mihály, <i>György</i> Oszkár<i>,</i> <i>Harsányi</i> -Kálmán, <i>Franyó</i> Zoltán, <i>Goór</i> Pál, <i>M. Korniss</i> -Aranka, <i>Sík</i> Endre, <i>Kún</i> József. <span class= -"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>FEHÉR HOLD</h3> -<p class="center">PAUL VERLAINE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Fehér a hold,<br /></span> -<span class="i0">Remegve kél,<br /></span> <span class="i0">Az ág -dalolt,<br /></span> <span class="i0">Szólt a levél,<br /></span> -<span class="i0">Szavuk lesem…<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó, édesem.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A tiszta tó<br /></span> -<span class="i0">Száz árnyat űz.<br /></span> <span class="i0">Rajt -látható<br /></span> <span class="i0">A barna fűz.<br /></span> -<span class="i0">A szél zokog…<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Fel, -álmodók.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mostan suhan<br /></span> -<span class="i0">Az este lenn,<br /></span> <span class= -"i0">Halkan-busan<br /></span> <span class="i0">És -nesztelen.<br /></span> <span class="i0">A csend mi -mély…<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Tündéri éj.<br /></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>JÓSÁG</h3> -<p class="center">PAUL VERLAINE</p> -<h4>I.</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">– Uram, félek. Lelkem habozva -rendül,<br /></span> <span class="i0">Mert érezem, kell, hogy -szeresselek.<br /></span> <span class="i0">De hogy öleljem által -térdedet,<br /></span> <span class="i0">Hisz az erény is fél sujtó -kezedtül?<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nem, nem. Sajog mellem -sírboltozatja,<br /></span> <span class="i0">Hol árva szívem -nyugszik hallgatag,<br /></span> <span class="i0">A dörgedelmes -égbolt rámszakad…<br /></span> <span class="i0">Ki az, ki hozzád -utam megmutatja?<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nyujtsd a kezed, vezess te -drága gyámol.<br /></span> <span class="i0">Tört testem, ernyedt -lelkemet vigyed –<br /></span> <span class="i0">Veled kötök, Uram, -szelíd frigyet…<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Pihenhetek-e kebleden, Atyám, -hol<br /></span> <span class="i0">Egykor vígasztalódva -nyugodott<br /></span> <span class="i0">Kedves, szelíd szívű -apostolod?<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_141" -id="Page_141">-141-</a></span></div> -<h4>II.</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">– Igen, fiam, csak jöjj hamar -szívemre.<br /></span> <span class="i0">Nézd, Templomom számodra -felnyitom.<br /></span> <span class="i0">Szállj karjaimba, mint a -liliom<br /></span> <span class="i0">Kelyhébe a darázs, repülj -sietve.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Jöjj, én szegény fiam, kegyes -fülemhez<br /></span> <span class="i0">És gyónd meg, amit súg neked -a szív.<br /></span> <span class="i0">Add át a bánat bús -virágait,<br /></span> <span class="i0">Ne mentekezz, jóságom -megkegyelmez.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Jöjj és ne félj, terítve vár -az asztal<br /></span> <span class="i0">Örök kenyérrel, gyógyító -malaszttal,<br /></span> <span class="i0">S angyal lesz a lakoma -szolganője.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És szűzi bort ereszt az égi -tőke,<br /></span> <span class="i0">Minek erős zamatja -véredet<br /></span> <span class="i0">Felpezsdi, ha már -megvénhedett.<br /></span></div> -<h4>III.</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">– Mi ez? Jaj! megkapom a -szentek üdvét?<br /></span> <span class="i0">Égő szememből hull a -könnyeső,<br /></span> <span class="i0">Fáj az öröm s a bú oly -jóleső…<br /></span> <span class="i0">Minthogyha egyben sírnék és -örülnék.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Kacagva sírok, zeng a harci -szózat<br /></span> <span class="i0">Az égi harctér szentektől -ragyog,<br /></span> <span class="i0">A pajzsokon fehér, kék -angyalok<br /></span> <span class="i0">S a kürt csatára hívja mind -a jókat.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Elkábulok, nem értem ezt a -választ.<br /></span> <span class="i0">Gyarló vagyok s az irgalmad -kiválaszt.<br /></span> <span class="i0">Szállnék tehozzád s az -erőm hiú.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Imádkozom s a lelkem -megzavarja<br /></span> <span class="i0">Nehéz bűnöm vonuló -zivatarja.<br /></span> <span class="i0">Tüdőm -piheg…<br /></span></div> -<h4>IV.</h4> -<div class="stanza"><span class="i16">– Úgy, úgy, szegény -fiú!<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>EGYÜGYŰ DAL</h3> -<p class="center">PAUL VERLAINE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A zongora, mit gyenge ujja -csókdos,<br /></span> <span class="i2">A rózsaszürke estbe -felragyog<br /></span> <span class="i0">És egy dal ébred, fájó és -bolondos,<br /></span> <span class="i2">A szárnya surran és beszél, -gagyog,<br /></span> <span class="i0">Bolyong, zokog és sír és -meg-megáll,<br /></span> <span class="i0">Hol csendesen az ő -parfüme száll.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Miért ez az együgyű, édes -ének,<br /></span> <span class="i2">Mely altatgatja álmatlan -szivem?<br /></span> <span class="i0">Mit adhatsz, kis bolond dal, -a szegénynek<br /></span> <span class="i2">És mit akarsz, hogy -félve, szeliden<br /></span> <span class="i0">Kiszállsz az ablakon -és hallgatag<br /></span> <span class="i0">Meghalsz a fák között a -kert alatt?<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_144" -id="Page_144">-144-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>KLASSZIKUS WALPURGIS-ÉJ</h3> -<p class="center">PAUL VERLAINE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Ez itt a második Fauszt -szombatéje.<br /></span> <span class="i2">Halk, ritmikus, zenélő -szombatéj.<br /></span> <span class="i0">Előtted egy műkert – -Lenôtre-féle –<br /></span> <span class="i2">Merev, kómikus és -kacér.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Köröndök; gyöngyöt síró méla -kút-sor;<br /></span> <span class="i2">Símára nyírt utak; bronz -istenek;<br /></span> <span class="i0">Szilvánok; itt-ott Vénusz -szobra kuksol;<br /></span> <span class="i2">Gyepágyak és -hant-kerevet.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Bús gesztenyefák; illatos -virágok;<br /></span> <span class="i2">Itt törpe iskolázott -rózsafák;<br /></span> <span class="i0">Háromszögekbe nyirdalt -tiszafák ott.<br /></span> <span class="i2">A hold meg ontja -sugarát.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Éjfél, az udvar parkján halkan -éled,<br /></span> <span class="i2">Egy dal, süket, bús, álmatag -dana:<br /></span> <span class="i0">Oly édes, oly bús, oly -fájdalmas ének,<br /></span> <span class="i2">Mint Tannhäuser -vadászdala.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A messze kürtök fátyolhangja -dobban,<br /></span> <span class="i2">Gyengéd-szelíden sír a -borzalom<br /></span> <span class="i0">Az összezengő részeg -szólamokban;<br /></span> <span class="i2">S reá a rezgő -talajon.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_145" id= -"Page_145">-145-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Fehér alakok vézna árnya -szálldos,<br /></span> <span class="i2">Rájuk esik a hold -sugár-nyila<br /></span> <span class="i0">S a zöld homályban testük -oly opálos.<br /></span> <span class="i2">– Raffet-től egy -Watteau-fantázia! –<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Átfogják egymást a fák zöldes -árnyán,<br /></span> <span class="i2">Ernyedt a testük, szemükön -köd ül.<br /></span> <span class="i0">Évelgő, lomha tánc indul a -márvány,<br /></span> <span class="i2">A bronzok, a bokrok -körül.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">– De kik e rémek, részeg költő -szülte,<br /></span> <span class="i2">Vagy szörnyű szenvedés -koholta ki?<br /></span> <span class="i0">Kik e kísértetek a holdas -űrbe,<br /></span> <span class="i2">Tán a sírok -halottjai?<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó, álmodó, úgy-e ezek a -gondok,<br /></span> <span class="i2">Mik véresen nyúltak szívedbe -le?<br /></span> <span class="i0">És e sötét csapat, e -furcsa-bomlott,<br /></span> <span class="i2">A holtak őrült -serege? –<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mindegy! csak szállnak a vad -látományok,<br /></span> <span class="i2">Táncolva, búsan és -féktelenül,<br /></span> <span class="i0">Mint porszemek, a -napsugárba szállók,<br /></span> <span class="i2">S egyszerre -mind-mind szertezüll.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Sorban kialszik a kürtök -zenéje,<br /></span> <span class="i2">Mivel a szürke hajnal -odaér<br /></span> <span class="i0">S egy kert marad csupán – -Lenôtre-féle –<br /></span> <span class="i2">Merev, kómikus és -kacér.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A PORBAN HEVERŐ ÁMOR</h3> -<p class="center">PAUL VERLAINE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A tegnapi esti szél leverte -Ámort,<br /></span> <span class="i0">Aki az ijját feszítette -lassan<br /></span> <span class="i0">És huncutul mosolygott a -lugasban,<br /></span> <span class="i0">Eszünkbe hozva sok-sok régi -mámort.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A tegnapi esti szél… És most a -márvány<br /></span> <span class="i0">A fűbe fekszik s a szél zúgva -csapja,<br /></span> <span class="i0">Fönn búsul a szobor betűs -alapja<br /></span> <span class="i0">És egy művésznév rémlik a fa -árnyán.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A kőben a múlás bomlasztva -őröl.<br /></span> <span class="i0">Egyedül áll! könny reszket a -szivemben<br /></span> <span class="i0">És bánatos, rossz álom -mardos engem,<br /></span> <span class="i0">Míg álmodom magányos, -bús jövőről.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">S te kedves? Ó, szivedben a -verőfény<br /></span> <span class="i0">Kialszik s csak kacagsz -búsan-ledéren<br /></span> <span class="i0">A bíboros, aranyszínű -lepkéken,<br /></span> <span class="i0">Az elmúlás rózsálló -temetőjén.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_147" -id="Page_147">-147-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>PIERROT</h3> -<p class="center">PAUL VERLAINE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Nem az a régi holdfényes -vitéz,<br /></span> <span class="i0">Ki a kapukba nevetett -apánkra,<br /></span> <span class="i0">Halott a kedve s -gyertyalángja már ma<br /></span> <span class="i0">Holdfénybe -bújkál, vékony s halni kész.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A villám lobban és elül -hamar,<br /></span> <span class="i0">Mint szemfedő rezeg sápadt -kabátja<br /></span> <span class="i0">A hűvös szélben s a száját -kitátja,<br /></span> <span class="i0">Mikor a féreg a húsába -mar.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mint nagy madarak röpte, inge -újja<br /></span> <span class="i0">Suhog-suhog, ha szél néha -fújja<br /></span> <span class="i0">S bolond jelére senkisem -felel.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Lyukas szemébe foszfor lángja -forr ma<br /></span> <span class="i0">És arcából, amit a lisztpor -fed el,<br /></span> <span class="i0">Magasra tör hegyes, halotti -orra.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>HÁROM ÉV MULVA</h3> -<p class="center">PAUL VERLAINE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A szűk kapu rozsdásan -megcsikordul.<br /></span> <span class="i0">Sétálok a kert drága, -halavány<br /></span> <span class="i0">Édesdeden andalgó -sugarán.<br /></span> <span class="i0">Nedves tüzek szikráznak fel -a porbul.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A régi kert. -Vadszőlő-lugasban<br /></span> <span class="i0">Pár kertiszék, egy -hosszú árnyas út,<br /></span> <span class="i0">A szökőkút ezüstös -ajka zúg,<br /></span> <span class="i0">Panaszkodik, pityereg -sírva, lassan.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A rózsa bólong, mint a multba, -régen<br /></span> <span class="i0">Pár liliomszál merevül -kevélyen,<br /></span> <span class="i0">A lombokon madárdal rezeg -át.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Még áll a régi-régi kis -veranda,<br /></span> <span class="i0">Csöndben mállik-kopik agg -vakolatja<br /></span> <span class="i0">S hervadnak a keserű -rezedák.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>EMMANUEL SIGNORET</h2> -</div> -<p>Emmanuel Signoret Lançonban született 1872 március 14.-én. -Provenceben és Itáliában utazgatott. Párisban minden folyóirat -szívesen közölte a verseit, amelyeket tökéletes technika délszaki -szenvedély, ragyogó és nemes nyelv jellemez. 1890-ben alapította a -Saint-Graal című folyóiratát.</p> -<p>Signoret verseskönyvét „La Soufrance des Eaux“ (A vizek bánata) -1899-ben a francia akadémia díjjal tüntette ki. <span class= -"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>MENYEGZŐ</h3> -<p class="center">EMMANUEL SIGNORET</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Tavasz, a nyájas pap, egy élő, -drága-szép,<br /></span> <span class="i0">Violaszínű püspöki -köpenyben,<br /></span> <span class="i0">Hogy a virágkapu két -szárnya szerterebben,<br /></span> <span class="i0">Hajnali -kürtszónál a szentegyházba lép.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A botja tulipán; ruhája lágy -selyem.<br /></span> <span class="i0">Tavasz főúr most a kék dómba -ballag.<br /></span> <span class="i0">Fülkék derengenek és mint a -templomablak,<br /></span> <span class="i0">Lombok árkádjain a nap -ég tüzesen.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A fehér narancsfák láztól -borzonganak,<br /></span> <span class="i0">Suttogva búgnak boldog, -tiszta nászról;<br /></span> <span class="i0">Tömjénez és parázslik -a virágpor…<br /></span> <span class="i0">Madarak kórusa szent -zsolozsmába csap.<br /></span></div> -<p class="center">*</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó, szőke hölgy, ne félj, ne -reszkess tétován.<br /></span> <span class="i0">Királyi szívünk oly -sokáig égett,<br /></span> <span class="i0">Most térdre! Nászunkat, -a szűzfehéret<br /></span> <span class="i0">Megáldja a Tavasz, -tündöklő templomán.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ANDRÉ RIVOIRE</h2> -</div> -<p>André Rivoire 1872 május 5.-én Vienneben született. Két -verseskönyvével szerzett magának jó nevet. Több versesjátékot írt. -Újabban nagy sikerrel játszották egy vígjátékát: „A jó Dagobert -király“-t.</p> -<p>Rivoire-ról, a költőről így ír Sully Prudhomme: „A verse szűzi, -rajongó és szent, azt ünnepli, ami a földön a legdrágább, a -fiatalságot, pompázó virágzásában. Csak a finomságra törekszik és a -puszta őszinteségével hat meg.“</p> -<p>MUNKÁI. Les Vierges 1895 (A szűzek), Le Songe de l’Amour 1910 (A -szerelem álma). <span class="pagenum"><a name="Page_152" id= -"Page_152">-152-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>EGY LÁNY, AKI HALNI INDUL…</h3> -<p class="center">ANDRÉ RIVOIRE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Nyári ruhájában sápadva, -hallgatag,<br /></span> <span class="i0">Lankadtan, álmosan, -halványan ballag által,<br /></span> <span class="i0">Sápadva, -hallgatag habkönnyű bánatával<br /></span> <span class= -"i0">Illattalan mezőn, homályos ég alatt.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Halálosan sajgó szívébe -felhörög<br /></span> <span class="i0">Egy messze kürt sötét, -panaszos búcsúszója…<br /></span> <span class="i0">Jaj, így megyünk -el mind, ha egyszer üt az óra,<br /></span> <span class= -"i0">Meghalni sárguló levélcsomók között.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Meghalni, amikor az erdő -lombjai,<br /></span> <span class="i0">Meghalni az aranyvirágos, -néma ősszel,<br /></span> <span class="i0">Hallgatni a szelet, mely -néha fájón nyög fel<br /></span> <span class="i0">Kacagni az éjet s -álomra hajlani!<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>HENRI BARBUSSE</h2> -</div> -<p>Henri Barbusse 1874 május 17.-én született. Egy regényt s egy -verseskönyvet adott ki. Ma színi bírálatokat ír több lapba és -folyóiratba.</p> -<p>MUNKÁI. A „Pleureuses“ című verseskönyve 1895-ben jelent meg -Fasquellenél, Párisban. <span class="pagenum"><a name="Page_154" -id="Page_154">-154-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>A LEVÉL</h3> -<p class="center">HENRI BARBUSSE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Írok neked s lámpám figyelve -hallgat.<br /></span> <span class="i0">Az óra ver és perceg -olykoron;<br /></span> <span class="i0">Tudom, hogy éjjel sem lelek -nyugalmat,<br /></span> <span class="i0">Mert akkor is csak rólad -álmodom…<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Láz borzogat, a lámpa lángja -lobban;<br /></span> <span class="i0">Lágy hangod, édes hangod -hivogat…<br /></span> <span class="i0">Az ajkamon neved leng egy -mosolyban<br /></span> <span class="i0">S az ujjaimra hinted -csókodat.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A régi édesség, a régi csók -vár;<br /></span> <span class="i0">Bús szíved a keblemben -érezem;<br /></span> <span class="i0">Elálmodozva írok s nem tudom -már,<br /></span> <span class="i0">Én írok néked, vagy te -énnekem…<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>HENRI RÉGNIER</h2> -</div> -<p>Henri de Régnier 1864 december 24.-én született Honfleurben. -Huszonegyéves korában már ismert költő. Társa a parnassieneknek és -a szimbolistáknak, akik erős hatást gyakoroltak rá, de e hatáson -átérzik eredeti egyénisége. Különösen Mallarmé-t tiszteli -babonásan. A mestere később Heredia. 1896-ban elveszi Heredia -leányát. Újabb verseiben eltávolodik régi ideáljaitól és a fényes, -tiszta, egyszerű életet énekli. 1899-ben az akadémia megkoszorúzza -egy verseskönyvét.</p> -<p>Minden modern folyóiratban találkozunk a nevével.</p> -<p>Régnier-ről szép szavakat ír Remy de Gourmond: „Az álom -határozatlan árnyalatait jegyzi fel, tétova jelenéseket, futó -cifrázatokat; egy mezítlen kezet, amely kissé meggörbedve a -márványasztalra hajlik, egy gyümölcsöt, amely a szélben bólong és -lehull, egy elhagyott tavat s ezek a semmiségek neki elegendők, a -költemény kicsattan, tökéletesen és tisztán.“</p> -<p>MUNKÁI. Fontosabb verseskönyvei: Les Lendemains 1885 (A -holnapok), Episodes 1888 (Epizódok), Le Passé vivant 1906 (Az -elevenen mult).</p> -<p>IRODALOM. Több versét magyarra fordította <i>Kún</i> József (A -Hét), <i>Kállay</i> Miklós. <span class="pagenum"><a name= -"Page_156" id="Page_156">-156-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>NOCTURNE</h3> -<p class="center">HENRI RÉGNIER</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Az est az orgonát mind -letarolja,<br /></span> <span class="i0">És hullanak az illatos -csomók,<br /></span> <span class="i0">Piciny virágok sírnak a -nyomomba.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A lelkem szomorú, szívem -zokog.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Fenn a tetőn galambok -várakoznak,<br /></span> <span class="i0">Turbékolásuk bánatos -panasz<br /></span> <span class="i0">És csőreikből hullanak a -tollak.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Szívemre titkos szenvedés -havaz.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A bús szökőkút lomha kedve -éled.<br /></span> <span class="i0">Alvó vizén remegnek a -körök,<br /></span> <span class="i0">Körötte megborzongnak a -növények.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Emlékek sírnak a szívem -fölött.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Az éj jön s szenvedést hoz, -őrjítő bút:<br /></span> <span class="i0">Nem fúj a szél, elhallgat -a kis ér,<br /></span> <span class="i0">Zengő ütemre sír, sír a -szökőkút<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">S az éjen át két nagy szemed -kísér.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>CAMILLE MAUCLAIR</h2> -</div> -<p>Camille Mauclair 1872 december 29.-én született Párisban. -Hajlékony lélek, erős intelligencia, aki inkább harcosa az -irodalomnak, mint alkotó. Kritikai munkái köteteket tesznek ki. -Sokat verekedett a modern norvégekért, különösen Ibsenért.</p> -<p>MUNKÁI. 1895-ben tette közzé verseskönyvét „Sonatines d’Automne“ -(Kis őszi szonáták), 1904-ben jelent meg „Le Sang parle“ című -verseskönyve (A vér beszél). <span class="pagenum"><a name= -"Page_158" id="Page_158">-158-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>RAJZ</h3> -<p class="center">CAMILLE MAUCLAIR</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó nyisd ki lányom a -kaput,<br /></span> <span class="i0">Kopognak, gyenge -liliom.<br /></span> <span class="i0">– Nem nyithatom ki, -idegen,<br /></span> <span class="i0">Tükröm előtt hajam -bodoritom.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó nyisd ki lányom a -kaput,<br /></span> <span class="i0">Ha nem nyitod, itt -meghalok.<br /></span> <span class="i0">– Nem nyithatom ki, -idegen,<br /></span> <span class="i0">Most fűzöm be a cifra -szallagot.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó nyisd ki lányom a -kaput,<br /></span> <span class="i0">Öreg vagyok, erőm -lohad…<br /></span> <span class="i0">– Nem nyithatom ki, jó -apó,<br /></span> <span class="i0">Mostan kötöm fel fényes -láncomat.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ott künn egy ember -összerogy,<br /></span> <span class="i0">És meghal a kapud -előtt.<br /></span> <span class="i0">– Hát haljon meg, mit bánom -én,<br /></span> <span class="i0">Sohase láttam, nem szerettem -őt.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_159" id= -"Page_159">-159-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>ESIK AZ ESŐ</h3> -<p class="center">CAMILLE MAUCLAIR</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A lomb elernyed<br /></span> -<span class="i0">Künn a sövény mentén a víz világol;<br /></span> -<span class="i0">A könnyű zápor<br /></span> <span class= -"i0">Vesszőzi az erdőt s a kertet.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A kerítésen alvó, szürke -ég.<br /></span> <span class="i0">A zöld zsalu a vízben -tükröződik.<br /></span> <span class="i0">Alig hallhatni a vihar -neszét<br /></span> <span class="i0">S hull-hull a lombról -szerteszét,<br /></span> <span class="i0">Egész a -földig<br /></span> <span class="i0">Zokogva síró -szürkeség.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hét óra. Az ég szelíd -arany.<br /></span> <span class="i0">A táj a ködbe olvad -szótalan.<br /></span> <span class="i0">A csönd remeg, most minden -hallgat,<br /></span> <span class="i0">A rozsda-szín kert nyugovóra -tér,<br /></span> <span class="i0">A búcsúfényben még kigyúl egy -ablak…<br /></span> <span class="i0">S az Isten éje jő, a néma -éj.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó lágy eső s te csend -csodája<br /></span> <span class="i0">Uralkodj fáradt -lelkemen,<br /></span> <span class="i0">Jöjj esős, csendes -sejtelem.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_160" id= -"Page_160">-160-</a></span> <span class="i0">Minden békítő -feledés.<br /></span> <span class="i0">Minden mély, álmos éjbe -vész<br /></span> <span class="i0">Már a sötét erdő se -fél.<br /></span> <span class="i0">És én kinézek s hallgatom a -csendet<br /></span> <span class="i0">És elpihen a -szenvedély<br /></span> <span class="i0">És bámulok, akár egy néma -gyermek…<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>LOUIS MERCIER</h2> -</div> -<p>Louis Mercier 1870-ben született Coutouvreban. A Loire mellett -szülővárosában él; vidéki ember. Első verseskönyvén a parnassienek -és a szimbolisták hatása érzik. Második könyvét, amely 1903-ban -jelent meg, az akadémia kitüntette.</p> -<p>E kötete címe: „Les Voix de la Terre et du Temps“ (A Föld és az -Idő hangjai). <span class="pagenum"><a name="Page_162" id= -"Page_162">-162-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>SZEPTEMBERI CSEND</h3> -<p class="center">LOUIS MERCIER</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Szeptember. A nap fényes, -tiszta halvány.<br /></span> <span class="i0">Az ősz csak nyári bús -emlékezet.<br /></span> <span class="i0">A holt levél békésen csüng -a gallyán.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Az ég mint nagy kristálypohár -rezeg.<br /></span> <span class="i0">A földnek áldott arca dús -erőbe<br /></span> <span class="i0">Leheli a teljes, mély -életet.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Lenn a folyón látszik az őszi -tőke.<br /></span> <span class="i0">Kacéran nézdeli magát a -domb,<br /></span> <span class="i0">Gazdag szőlőlevéllel -telenőve.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Egy kisváros tarkítja a -vadont;<br /></span> <span class="i0">Vakítva ég az izzó -kőtetőzet,<br /></span> <span class="i0">Álmos baromfiak bús zaja -dong.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Lélek se jár. Ez ideje az -ősznek,<br /></span> <span class="i0">Künn a mezőn a titkos munka -forr,<br /></span> <span class="i0">A szorgalmas sugarak -kergetőznek<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">S nyomukba édesen csorog a -bor.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>LUCIEN PATÉ</h2> -</div> -<p>Lucien Paté 1845 március 6.-án született Chalon-sur-Saôneban. -Fiatal korában Svédországban jár, később Chalonban jogot tanul. -1870-ben védi a megostromolt Párist, 1871-ben megjelenteti -verseskönyvét. Ma a szépművészeti osztály hivatalnoka és a -becsületrend lovagja.</p> -<p>MUNKÁI. Lacrimae rerum (1871), Poésies (1879). <span class= -"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>A HOLD, A HALOTT CSATLÓS</h3> -<p class="center">LUCIEN PATÉ</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Letünt korok ezüstlő -ravatalja,<br /></span> <span class="i0">Borzongva nézem halvány -képedet.<br /></span> <span class="i0">Bús gömb, belőled jéghideg -remeg,<br /></span> <span class="i0">Fényed csak a holt anyagot -mutatja.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Egykor, mikor fényed ragyogva -égett,<br /></span> <span class="i0">Izzó tüzed kevély -sugárinál<br /></span> <span class="i0">Elsápadott a gőgös -napkirály<br /></span> <span class="i0">S a sas lehunyt szemmel -repült elébed.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Akkor két fáklya volt földünk -nyomába.<br /></span> <span class="i0">Most végzetünk példázod, -síri lámpa,<br /></span> <span class="i0">Világok árnya, bolygó, -éji rém!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó mily sötét erő setteng -mögöttünk,<br /></span> <span class="i0">Miért kíséri gyászos lomha -röptünk<br /></span> <span class="i0">Ez a halott csatlós az ég -ivén?<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>FERNAND GREGH</h2> -</div> -<p>Fernand Gregh, egy zenemű-kiadó fia, 1873 október 14.-én -született Párisban. 1894-ben újságíróvá lett, irodalmi bírálatokat -írt, többek közt egy cikket Verlaine-ről és a cikk keretében – -Verlaine verséül – leközölte saját versét, a „Menuet“ címűt, amely -alább olvasható. A szavahihetőségében senkise kétkedett. Később -leleplezte magát és ezzel a fogással egy csapásra híressé vált. A -verseit összegyűjtötte és kiadta Kötete több kiadást ért. Coppée, a -fiatal költők felfedezője, meleg cikkben foglalkozott vele, az -akadémia díjjal tüntette ki Fernand Gregh-et. A későbbi kötetei jó -nevet szereztek neki, a párisiak ma nagyon szeretik és sokat -olvassák őt. 1906-ban a „Les Lettres“ folyóiratot alapította.</p> -<p>Gregh, aki Verlaine és a parnassienek nyomán indult meg és mint -boszorkányos utánzó tűnt fel, azóta a saját útjára tért. Irányát -maga keresztelte el: „humanizmusnak“. A parnassienekben és a -szimbolistákban – írja – az <i>emberi</i> hiányzott. Csak művészek -akartak lenni és azok is lettek. Nem gondoltak arra, hogy a -művészben mindig az <i>ember</i> érdekel bennünket, mert az -emberiesség a közös mérték köztünk és közte. Mi, akik utánuk -jövünk, okulván a példájukon, lelkesebb és gyengédebb, intímebb és -szélesebb művészetről álmodunk, egyenes és élő művészetről, egy -művészetről, amely röviden: <i>emberi</i>.“</p> -<p>MUNKÁI. Fontosabb verseskönyvei: La Maison d’Enfance 1896 (A -gyermekkor háza), La Beauté de vivre 1900 (Az élet szépsége), L’Or -des Minutes 1905 (A pillanatok aranya). <span class= -"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>MENÜETT</h3> -<p class="center">FERNAND GREGH</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A menüettek hangja -lágyan<br /></span> <span class="i0">Új dalra ajzza néma -vágyam<br /></span> <span class="i4">És könnyezek.<br /></span> -<span class="i0">Egy dal remeg, a ködbe veszve,<br /></span> -<span class="i0">A mult ködében, messze-messze<br /></span> -<span class="i4">És könnyezek.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Clavecin-ek panasza -sóhajt,<br /></span> <span class="i0">Filigrán bánat, bujdosó -hang<br /></span> <span class="i4">Tovább suhan.<br /></span> -<span class="i0">Színehagyott kép, régi emlék<br /></span> -<span class="i0">Egy pillanatra felnevet még,<br /></span> -<span class="i4">S tovább suhan.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó áriák, ó könnyes -ének,<br /></span> <span class="i0">Ó szív-sebek, letört -remények<br /></span> <span class="i4">Mit bántotok?<br /></span> -<span class="i0">Válási bú, mely nyögve elhal,<br /></span> -<span class="i0">Panasz, mit a szív még be sem vall,<br /></span> -<span class="i4">Mit bántotok?<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Pajzánul, édesen, -szelíden<br /></span> <span class="i0">Mért vérzitek, ah, árva -szívem<br /></span> <span class="i4">Oly szomorún?<br /></span> -<span class="i0">Ti félig-hallott menüettek<br /></span> -<span class="i0">Miért zokogtok és nevettek<br /></span> -<span class="i4">Oly szomorún?<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A VÍZ CSENDJE</h3> -<p class="center">FERNAND GREGH</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A nagy szökőkút, amely -szüntelen<br /></span> <span class="i0">Csak könnyezett, miként az -árva lélek,<br /></span> <span class="i0">A dőlt medencén hallgat s -fel nem éled,<br /></span> <span class="i0">Meghalt örökre a mult -éjjelen.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A szélvihar, mely rázta -vízporát,<br /></span> <span class="i0">Ezüst ködét tépázván vad -rohamban,<br /></span> <span class="i0">Száraz levélcsomót fú rája -halkan<br /></span> <span class="i0">És a kihalt víz némán áll -tovább…<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">De az elmúlás bánata -hatalmas;<br /></span> <span class="i0">Míg egykoron a visszhangzó -medence<br /></span> <span class="i0">A csepp ekhóját halkan -visszazengte,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Most a vizen dermedten ül a -csend<br /></span> <span class="i0">S olyan a kút, mint egy -könny-tócsa. Hallgass:<br /></span> <span class="i0">Itt a halál -halk sóhajtása leng.<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_169" id="Page_169">-169-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>CSILLAGZÁPOR</h3> -<p class="center">FERNAND GREGH</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Azúros éjjel, lanyha, halk -öröm,<br /></span> <span class="i0">A lenge nyárfasor mint könnyű -függöny<br /></span> <span class="i0">Selyemzajjal zizeg a kék -ködön,<br /></span> <span class="i0">A kósza felleg vándor hirnökül -jön.<br /></span> <span class="i0">Én fekszem a fűben -hanyatt<br /></span> <span class="i0">És csillagot lesek a fák -alatt<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ottan pihegnek: sárgák és -fehérek;<br /></span> <span class="i0">Szél jő, sietve-járó, -kotnyeles…<br /></span> <span class="i0">S az ágak közt már egy -csillag se les,<br /></span> <span class="i0">Az ég üres lesz – s -mind-mind szerteszéled.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ha jársz a pusztán s -nézdeled<br /></span> <span class="i0">A csillagos -eget,<br /></span> <span class="i0">Hogy ég a csillag -reszketőn<br /></span> <span class="i0">A fák felett, a síkon, -háztetőn,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Úgy tetszik, hogy mind oda van -szegezve<br /></span> <span class="i0">A siket űrbe, egy -felhő-ereszre<br /></span> <span class="i0">És a derűs azúron sorba -ülnek,<br /></span> <span class="i0">Sok picike aranyos és ezüst -szeg…<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_170" id= -"Page_170">-170-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És most az ég örvénylő -mélyiből –<br /></span> <span class="i0">Oh csoda-éj, arany -ribillió! –<br /></span> <span class="i0">Esik a csillag, hull, -hull millió,<br /></span> <span class="i0">Vakítva porzik, csillog -és kihül:<br /></span> <span class="i0">Szikrázva -röppen,<br /></span> <span class="i0">Nagy lomha -csöppben,<br /></span> <span class="i0">Káprázva rándul össze -pillám.<br /></span> <span class="i0">Bukfencezik, csurog, mint az -eső.<br /></span> <span class="i0">Süt, mint a villám.<br /></span> -<span class="i0">S esik, esik a fényes tereken<br /></span> -<span class="i0">És örökétig hull-hull csendesen.<br /></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_171" id= -"Page_171">-171-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>KIS JAPÁN VERSEK</h3> -<p class="center">FERNAND GREGH</p> -<h4>EGY TÖRPE JAPÁN FÁRA</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">Minő nagy itt e vén -márványcsöbörbe.<br /></span> <span class="i0">Hallgassatok e fára, -bármi törpe.<br /></span> <span class="i0">Regés Japánba s itt -<i>egy</i> a művészet:<br /></span> <span class="i0">Egy fában -erdőt adjatok, művészek!<br /></span></div> -<h4>DÉLUTÁNI HOLD</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">A hold a kéklő égre -feljő,<br /></span> <span class="i0">Sápadva néz a lombon -át,<br /></span> <span class="i0">Aztán libeg-lebeg -tovább,<br /></span> <span class="i0">Oly könnyen, mint egy könnyű -felhő…<br /></span></div> -<h4>VÖRÖS LÁMPAERNYŐ</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">A vörös lámpaernyő -árnya<br /></span> <span class="i0">A haldokló, bús parkba -szállva<br /></span> <span class="i0">Úgy hull a gyöpre, mint egy -nyárias,<br /></span> <span class="i0">Eltévedett, csodálatos -pipacs.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span></div> -<h4>TÖLGY</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">Ott áll ragyogva dús, nehéz -aranyban,<br /></span> <span class="i0">Mezítlen fák közt dacosan -időz<br /></span> <span class="i0">És míg a többi hervad, csendbe, -halkan<br /></span> <span class="i0">Belémenekül a késői -ősz.<br /></span></div> -<h4>KUTYÁK</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">Tél. Most a szél a záron -agyarog,<br /></span> <span class="i0">Langyos szobában reszket a -piros láng,<br /></span> <span class="i0">De jó kutyáink bejönnek -mihozzánk<br /></span> <span class="i0">S bundájukon behozzák a -fagyot.<br /></span></div> -<h4>S AZTÁN…</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">S aztán, hogy a gond elnyüvi -az arcunk<br /></span> <span class="i0">És elröpül így -negyven-ötven év,<br /></span> <span class="i0">Mindenki eldalolja -életét,<br /></span> <span class="i0">A föld alá bújunk és bölcsen -alszunk…<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>HENRY BATAILLE</h2> -</div> -<p>Henry Bataille Nîmesben született 1872-ben. 1895-ben tűnt fel -verseivel. Első kötetében, amelynek címe „La Chambre blanche“ (A -fehér szoba) az emlékek költője. Marcel Schwob írt eléje előszót s -ebben hangsúlyozta, hogy Henry Bataille önálló egyéniség és nem -Francis Jammes utánzója, aki – mint ő – „a lelketlen dolgok és a -néma állatok költője. Ők ketten testvéri lelkek, egyformán -érzékenyek és mindketten ugyanarra az érintésre rezzennek -össze.“</p> -<p>Henry Bataille ma már világhíres drámaíró. Drámái a francia -színházi évad szenzációi. Ezekkel a hatásra számító, -kiesztergályozott és elegáns színdarabokkal erősen eltávolodott -azoktól az ideáktól, amelyeket első verseskönyvében vallott. Lírája -utóbb nem mélyült, csak elszélesedett.</p> -<p>IRODALOM. Bataille nagyon sok drámáját bemutatták nálunk. Számos -nagyobb és kisebb cikk foglalkozik vele, a drámaíróval. A -lirikusról nincs magyar cikk.</p> -<p>Felemlítjük a következő cikkeket: <i>Elek</i> Artúr: Henry -Bataille (Nyugat 1908), <i>Balázs</i> Béla: Henry Bataille -(Renaissance 1910). <span class="pagenum"><a name="Page_174" id= -"Page_174">-174-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>ESTÉK</h3> -<p class="center">HENRY BATAILLE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Vannak nagy esték és meghalnak -a faluk –<br /></span> <span class="i0">Mikor a sok galamb a ducban -elaludt,<br /></span> <span class="i0">Meghalnak édesen, meghalnak -csendbe, félve,<br /></span> <span class="i0">Akár a tornyokon a -fecskék kék zenéje…<br /></span> <span class="i0">S ekkor -virrasztóul lángocskák fénye röppen,<br /></span> <span class= -"i0">Jó nénik fénye int ablakból, kapuból,<br /></span> -<span class="i0">Lámpák botorkálnak valahol künn a -ködben<br /></span> <span class="i0">S távol egy szürke út álmodva -bandukol…<br /></span> <span class="i0">Virágok állanak a régi -kertben sorba<br /></span> <span class="i0">S a haldokló falut -hallgatják álmodozva,<br /></span> <span class="i0">Mert anyjuk az -nekik, ki eltűn, ellobog.<br /></span> <span class="i0">Aztán a -fények is mind-mind kialszanak,<br /></span> <span class= -"i0">Meghalnak a tetők és a fakó falak,<br /></span> <span class= -"i0">Szelíden, jámborul, mint öregasszonyok.<br /></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>AZ IRGALOM FORRÁSA</h3> -<p class="center">HENRY BATAILLE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Könnyek pihennek bennünk. És -ez oly jó.<br /></span> <span class="i2">Tőlük csitul a titkos, éji -bú.<br /></span> <span class="i0">Hozzájuk fut az elhagyott -szomorgó.<br /></span> <span class="i0">Barátaink ők s vigaszuk oly -olcsó.<br /></span> <span class="i2">Anyánk is mondta: „Sírj, -szegény fiú.“<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Könnyek pihennek bennünk. Ősi -rejtély.<br /></span> <span class="i2">Gyerek-szívem te, hányszor -fájt nekem,<br /></span> <span class="i0">Hogy pazaroltad s oktalan -könnyeztél<br /></span> <span class="i0">És még se szárított ki a -tüzes dél.<br /></span> <span class="i2">Egy csepp marad mindig -szívünkbe lenn.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nem a virág és nem a nyár -vigasztal.<br /></span> <span class="i2">A könnyek tudnak -vigasztalni, ők.<br /></span> <span class="i0">A pici könnyecskék -szívünkbe halkal<br /></span> <span class="i0">Várnak ránk készen, -enyhítő malaszttal<br /></span> <span class="i2">S ők is sírnak, -hogy el kell menniök.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_176" id= -"Page_176">-176-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>PAUL FORT</h2> -</div> -<p>Paul Fort 1872 február 1.-én született Reimsben. 1890-ben -alapította a francia „szabad színpad“-ot, – Theâtre d’Art – amely -az új drámaírókat, a szimbolistákat juttatta szóhoz és az új -líráért is erősen harcolt. E színházat 1894-ben vette át Lugné Poe, -aki vele együtt Fort hagyományait is átvette. Meglepő hatást ért el -új verseivel, a francia balladákkal, Ezeket a balladákat szabad -versekben írta. Fort megveti a régi formát; a belső formát keresi -és csak aszonánszokkal, tétova rímekkel hangsúlyozza a ritmust; -erősen közeledik a népdalhoz. Zajos szeretettel veszik őt körül a -fiatal franciák. A párisi diáknegyed kávéházaiba jár, még ma is -bohém módra él, mint egy irodalmi forradalmár. 1912-ben a „költők -hercegé“-vé választották.</p> -<p>Remy de Gourmond így jellemzi: „Paul Fort-t kétségtelenül baráti -szándékkal így határozták meg: a született lángész. Ha ezt -irónikusan mondjuk, kegyetlenek vagyunk hozzá; ha komolyan mondjuk, -akkor elmondtuk a valóság egy részét.“</p> -<p>MUNKÁI. Legnevezetesebb verseskönyve: „Ballades“ 1895, 1896 -(Balladák).</p> -<p>IRODALOM. <i>Szabó</i> Dezső: Paul Fort (Nyugat V. évfolyam 15. -szám), <i>Laczkó</i> Géza: Paul Fort (Nyugat 1908), <i>Lehotai</i>: -Paul Fort (A Hét 1912).</p> -<p><i>Laczkó</i> Géza a cikkében versfordítást is közöl. -<span class="pagenum"><a name="Page_177" id= -"Page_177">-177-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>MEGHALT A LÁNY,<br /> -MEGHALT SZEGÉNY…</h3> -<p class="center">PAUL FORT</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Meghalt a lány, meghalt -szegény, a szíve ölte meg talán,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A földbe temették szegényt, a -földbe, egy nap hajnalán.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A földbe fektették szegényt, -csipkéiben aludt a lány,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A földbe fektették szegényt, -koporsóban aludt a lány,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Vidáman visszajöttek ők az -ébredő nap hajnalán.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Daloltak, énekeltek ők: -„Ej-haj szegény, ej-haj a lány.“<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">„Meghalt a lány, -szegény-szegény, a szerelemtől halavány.“<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Aztán a rétre mentek ők, mint -máskor, más nap hajnalán.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>STUART MERRILL</h2> -</div> -<p>Stuart Merrill 1863 augusztus 1.-én született Hempsteadben, az -amerikai Egyesült-Államokban. Hamarosan Párisba került és itt -második anyanyelve lett a francia nyelv, mindörökre megbűvölte a -francia szellem, a francia költészet. Amerikában jogot tanult, de a -tanulmányánál sokkal fontosabbnak tartotta európai sikerét és -francia verseit. 1890-ben végleg Párisba ment. Sokat küzdött az új -irodalomért. Stuart Merrill szociálista. Amerikában tevékeny részt -vett a munkások szervezésében.</p> -<p>Edmond Pilon ezt írja róla: „Amerikai származású, honfitársa a -fönséges és nagy Poe Edgarnak, aki úgy mert gondolkozni, hogy a -költészet a szépség ritmikus megnyilatkozása, mikor azt írta, hogy -a tökéletes élet feltételeihez éppúgy hozzátartozik a szépség, mint -az erény és igazság.“</p> -<p>MUNKÁI. Fontosabb verseskönyvei: „Les Gammes“ 1887 (Skálák), -Petits poèmes d’Automme 1895 (Kis őszi költemények), Poèmes -1887–1897.</p> -<p>Több versét magyarra fordította <i>Gábor</i> Andor. <span class= -"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>HUSVÉTI DAL</h3> -<p class="center">STUART MERRILL</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Lelkem csupa -harang,<br /></span> <span class="i0">Lelkem csupa -madárka!<br /></span> <span class="i0">A csermely fényes -árka<br /></span> <span class="i0">Csupa csillag -alant.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Lelkem csupa -virág,<br /></span> <span class="i0">A lelkem -székesegyház!<br /></span> <span class="i0">Dal, ének ébredez, -száz,<br /></span> <span class="i0">Vidám gyerek -kiált.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Lelkem csupa -öröm,<br /></span> <span class="i0">A lelkem csupa -angyal!<br /></span> <span class="i0">Telik a csűr a -maggal,<br /></span> <span class="i0">A Sors jár a -ködön.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A lelkem -szerelem,<br /></span> <span class="i0">A lelkem csupa -Isten!<br /></span> <span class="i0">Ó kösd be a -szemem<br /></span> <span class="i0">S vezess te drága -kincsem!<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>MAGÁNYOSSÁG</h3> -<p class="center">STUART MERRILL</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Régen halott királyok jártak -itt,<br /></span> <span class="i0">S e kőpadon ültünk mi -nagytitokba,<br /></span> <span class="i0">Míg jött az est és -halkan felnyitotta<br /></span> <span class="i0">Zsoltárkönyvünk, a -szívünk lapjait.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">E szirtről nézték, amint -gyilkosan<br /></span> <span class="i0">Borzongtak a mezőn a -vaskalászok<br /></span> <span class="i0">És a tömeg, a vérzáporba -ázott,<br /></span> <span class="i0">Tovahömpölygött, mint vörös -folyam.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">De sem a napban égő -lobogó,<br /></span> <span class="i0">Sem a dob, a tavaszba -dobogó,<br /></span> <span class="i0">Sem az aranykürt, mely -rivalva zeng,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nem oly édes, mint ez a tompa -csend,<br /></span> <span class="i0">Az altató árnyék, a méla -szók,<br /></span> <span class="i0">S a mi imánk, a tiszta-tiszta -csók!<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_181" id= -"Page_181">-181-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>JEAN MORÉAS</h2> -</div> -<p>Jean Moréas 1856 április 15.-én született Athenben. A vére -görög. Ősei az ottomán hatalom ellen harcoltak. Fiatal korában -Németországban tanul, 1872-ben Párisba megy. Itt manifesztumokkal -védi a megtámadott szimbolizmust. Versei az irodalmat lázba hozzák. -Charles Morice munkáját a „legmaibb litteraturá“-nak nevezi.</p> -<p>Moréasról Anatole France így ír: „Jean Moréas egy az új pléiád -hét csillaga közül. Én őt tartom a szimbolizmus Ronsardjának.“</p> -<p>MUNKÁI. Nevezetesebb verseskönyvei: Les Syrtes 1884, Poesies -1886–1896, Les Stances 1899.</p> -<p>IRODALOM. <i>Laczkó</i> Géza: Moréas, a lelkes vándor (Nyugat -1910).</p> -<p>E cikkben találunk egy versfordítást is. <span class= -"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>AZ ÁLOMTÜNDÉREK</h3> -<p class="center">JEAN MORÉAS</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Hosszú és selymes hajatok -alól<br /></span> <span class="i0">Daloltatok, tündérkék, zengve -szépen,<br /></span> <span class="i0">Hosszú és selymes hajatok -alól,<br /></span> <span class="i0">Álmok bűbájos, titkos -erdejében.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Bűbájos erdőn, titkos -réteken<br /></span> <span class="i0">Jólelkű villik jöttek, míg -aludtam,<br /></span> <span class="i0">Aranyjogart nyújtottatok -nekem,<br /></span> <span class="i0">Nehéz aranyjogart, amíg -aludtam.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Most már tudom, hogy álom és -csoda<br /></span> <span class="i0">A szép aranyjogar s a dal az -erdőn<br /></span> <span class="i0">És mégis-mégis úgy vágyom -oda,<br /></span> <span class="i0">Aludni akarok a titkos -erdőn.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mit bánom, hogy csak álom és -csoda!<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>VESSÉTEK EL A LILIOMOT</h3> -<p class="center">JEAN MORÉAS</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Vessétek el a liliomot, -rózsát,<br /></span> <span class="i0">A daltól és zajtól félek -én,<br /></span> <span class="i0">Ne keljen fel a napfényes -valóság<br /></span> <span class="i0">Búcsúzó vágyam bíboros -egén.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó! a leheleted még csupa -ámbra,<br /></span> <span class="i0">Ó! ne tekints ily gyötrő -vágyba rám,<br /></span> <span class="i0">Mint éji pillangó a -lámpa-lángba<br /></span> <span class="i0">Elégek a fáklyáid -sugarán.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó! nincs mi csábítson, már -nincsen oly csók,<br /></span> <span class="i0">Ó! sose ontsanak -lágy illatot<br /></span> <span class="i0">Az ajkaid – ezek a drága -korsók –<br /></span> <span class="i0">A szívem alszik, a szívem -halott.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Szívem jávorfa-koporsóba -porlad,<br /></span> <span class="i0">Viseli bánatát, e -koronát;<br /></span> <span class="i0">Derült nyugalmát a szegény -halottnak<br /></span> <span class="i0">Ne bántsd, ne bántsd, menj -szeliden tovább.<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_184" id="Page_184">-184-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>STANZÁK</h3> -<p class="center">JEAN MORÉAS</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Ne mondd: az élet vidám, -könnyű ünnep;<br /></span> <span class="i0">Hogy ócska játék, -ostoba, fanyar.<br /></span> <span class="i0">Ne mondd: örök bú -gyötri a szívünket,<br /></span> <span class="i0">Fitymáló gőgöd -cserbehagy hamar.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nevess tavasszal, ha az élet -indul,<br /></span> <span class="i0">Sírj, mint a szél, mint -partokon a hab,<br /></span> <span class="i0">Igyál a mézből és -igyál a kínbul,<br /></span> <span class="i0">És mondd: ez mind egy -álom árnya csak.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_185" id= -"Page_185">-185-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>JOSÉ MARIA DE HEREDIA</h2> -</div> -<p>José Maria de Heredia 1842 november 22.-én született a Sierra -Madre hegységben, Kuba szigetén. Apja spanyol, anyja francia, ősei -spanyol conquistadorok. Francia papok nevelték. A havannai -egyetemen tanult. Visszatérve Párisba megismerkedett Leconte de -Lisle-lel, a parnassienek fejével. Lassan írta tündöklő -szonettjeit, amelyek 1893-ban jelentek meg. 1894-ben az akadémia -tagjai közé választotta. 1905 október 3.-án halt meg.</p> -<p>Heredia a forma feltétlen művésze. Oly rendkívül gonddal -dolgozott, mint egy aranyműves, vagy egy ötvös. Nála minden szó, -minden árnyalat súlyos művészi probléma. Évekig kristályosodott és -tökéletesedett ki benne egy-egy szonett. Ezekben a buja, zsufolt, -gazdag versekben az élet egy-egy momentumát rögzítette meg, az -antik élet, a görög, a latin világ, vagy a középkor egy-egy -jelenetét, a költő megjelenítő erejével, a festő szemével, a -szobrász plasztikájával. Azokat a benyomásokat, amelyeket az -élettől kapott és évek során messze szígeteken és tengereken, -könyvtárakban és régi pergamenteken szerzett, összehordta és -beleillesztette a szonett szigorú formájába. Versei örökkévaló -nevet biztosítanak neki.</p> -<p>Jules Lemaître így ír róla: „Mindegyik szonettje hosszú -tanulmányt feltételez, azt feltételezi, hogy a költő hónapokig élt -abban az országban, abban a korban, azon a sajátos helyen, amelyet -a két négysoros és a két háromsoros szak a szemünk elé idéz. -Mindegyik versében csönd is van és álom. Ilyen szonett magába zárja -egy mitosz minden szépségét, egy kor szellemét, egy civilizáció -minden festőiségét.“</p> -<p>MUNKÁI. Les Trophées 1893 (A trófeumok).</p> -<p>IRODALOM. <i>Hatvany</i> Lajos: J. M. Heredia (Budapesti Szemle -1906 június).</p> -<p>Szonettjei közül sok le van magyarra fordítva. <i>Vargha</i> -Gyula (A XIX. század francia lírájából, II. kötet és a Budapesti -Szemle újabb számaiban), <i>Kún</i> József (A Hét). <span class= -"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>A CENTAUROK FUTÁSA</h3> -<p class="center">JOSÉ MARIA DE HEREDIA</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A vértől részegen tovább -rohannak,<br /></span> <span class="i0">A hegy felé futnak -kétségbeejtőn;<br /></span> <span class="i0">Már csöndbe kertel a -halál a lejtőn,<br /></span> <span class="i0">Orrfacsaró bűzét -érzik a kannak.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hydrát, gyíkot tipornak, -dühtől égve,<br /></span> <span class="i0">Víz és bozót, nincs se -vége, se hossza,<br /></span> <span class="i0">Az Olympus, a Pélion -s az Ossa<br /></span> <span class="i0">Felnyújtja ormát a világos -égre.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Olykor egy centaur a vad -csoportbul<br /></span> <span class="i0">El-elmarad, megtorpan, -hátrafordul,<br /></span> <span class="i0">Aztán megint ijedt -futásnak esnek.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mivel a hold teljes fényében -ölnyi<br /></span> <span class="i0">Nagyságba látták utánuk -ömölni<br /></span> <span class="i0">Irtózatos árnyékát -Herkulesnek.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_187" -id="Page_187">-187-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A NÉMEAI SZÖRNY</h3> -<p class="center">JOSÉ MARIA DE HEREDIA</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Mióta a Hős tovatűnt az -erdőn<br /></span> <span class="i0">A szörny nyomán, nem hallszott -semmi más,<br /></span> <span class="i0">Csak egy iszonyú, tompa -ordítás.<br /></span> <span class="i0">A nap leáldozott. És néma -csend lőn.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A pásztor, aki Tirynthosba -száguld,<br /></span> <span class="i0">Az ugaron tüskön-bokron -szalad,<br /></span> <span class="i0">Meglátta a berzenkedő -vadat<br /></span> <span class="i0">S szeme fehérje rémesen -kitágult.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Felordított. Bámulta a rút -szörnyet.<br /></span> <span class="i0">Torkával a vérző egekre -förmedt,<br /></span> <span class="i0">Egy kéz csikarta a sörényt, -az orrot;<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A bús vidékre már leszállt az -éjjel,<br /></span> <span class="i0">Herkules állt ott -állatbőrköténnyel<br /></span> <span class="i0">És az ember a -szörnnyel egybeforrott.<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_188" id="Page_188">-188-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A STYMPHALIDÁK</h3> -<p class="center">JOSÉ MARIA DE HEREDIA</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Előtte mindenütt sötét -madárraj,<br /></span> <span class="i0">A sáros marton újra -millió:<br /></span> <span class="i0">Elszállnak – zúgó ribillió -–<br /></span> <span class="i0">S a bús tavat beteregetik -árnnyal.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nehány a homlokát lármázva -víjja –<br /></span> <span class="i0">Egykor Omphale csókja öntözé -–<br /></span> <span class="i0">De az Ijjas indul a nád -közé<br /></span> <span class="i0">S végül elpendül diadalmas -íjja.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A megriadt felhők bús -sátorából<br /></span> <span class="i0">Sziszegve hull a -szörnyű-szörnyű zápor<br /></span> <span class="i0">S a záporon a -villámfény a sáv.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A nap kidugja nyilas -sugarát<br /></span> <span class="i0">A fellegen s a Hős napfényben -égve<br /></span> <span class="i0">Vértől csöpögve felkacag az -égre.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_189" id= -"Page_189">-189-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>ADONIS ÉBREDÉSE</h3> -<p class="center">JOSÉ MARIA DE HEREDIA</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Hajuk zilált, a mellük csupa -vér,<br /></span> <span class="i0">Üvöltve sírnak Byblos barna -női,<br /></span> <span class="i0">Az antik isten gyászos -szeretői.<br /></span> <span class="i0">A gyászmenet a pusztaságra -ér.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mert az imádott antik -dalia<br /></span> <span class="i0">Hosszú pilláját a Halál -lezárta.<br /></span> <span class="i0">Vörös virágok közt és -illatárba<br /></span> <span class="i0">Alszik búsan az istenek -fia.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Búg-búg a kórus, zúg és búg -virradtig<br /></span> <span class="i0">De szól neki Astarte, a -kegyes<br /></span> <span class="i0">S ocsúdik a titokzatos -Jegyes.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Talpára szökken, édes szava -hallik!<br /></span> <span class="i0">És óriási rózsa most az -ég,<br /></span> <span class="i0">Min Adonis ifjúi vére -ég.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>PLUS ULTRA</h3> -<p class="center">JOSÉ MARIA DE HEREDIA</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Miénk a rozsdás oroszlán -hazája,<br /></span> <span class="i0">A mérgek és kigyók -otthona,<br /></span> <span class="i0">Az Óceán hulláma, hol a -gálya<br /></span> <span class="i0">Aranybarázdát szántva fut -tova.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">De a sötét Spitzbergák viharán -túl,<br /></span> <span class="i0">Hol minden éjbe, hóba, ködbe -vész,<br /></span> <span class="i0">A messze Sark titkos világa -tágul,<br /></span> <span class="i0">Hová nem lépett sose -tengerész.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Menjünk! Én széthasítom a -jeget,<br /></span> <span class="i0">Bátor szívemnek új cél -integet,<br /></span> <span class="i0">Lelkem nem aranyért -áhítozik.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Menjünk! A hólepett sötét -fokig,<br /></span> <span class="i0">És a tenger, mit nem lát soha -senki<br /></span> <span class="i0">Az én kevély nevem harsogja, -zengi.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>ROSSIHOZ<br /> -<span class="smaller">(MIUTÁN DANTÉT SZAVALTA)</span></h3> -<p class="center">JOSÉ MARIA DE HEREDIA</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó Rossi, láttalak hosszú, -sötét köpenybe<br /></span> <span class="i0">Kínozni a halvány, -szelíd Ophéliát,<br /></span> <span class="i0">Láttam tigrisdühöd, -hogy szétdőlt egy világ<br /></span> <span class="i0">S sírtál, -szerelmed a zsebkendőbe temetve.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Láttam Leart, Macbethet s -hullattam sűrű könnyűt,<br /></span> <span class="i0">Hogy a holt -Juliát csókoltad csendbe, te<br /></span> <span class="i0">Antik -Itália fennkölt szerelmese,<br /></span> <span class="i0">De ezen -az estén nagyobb voltál és szörnyűbb.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ez volt a legnagyobb gyönyör -és borzalom,<br /></span> <span class="i0">Hogy a zord terzinák -zömök vaskürtjein<br /></span> <span class="i0">Zengett aranyszavad -s csengett a büszke rím;<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">S úgy láttam – mostan is remeg -egész valóm –<br /></span> <span class="i0">Hogy arcát a pokol -vöröslő lángja éri<br /></span> <span class="i0">S szavalja -verseit, maga Alighieri.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_192" id= -"Page_192">-192-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>SULLY PRUDHOMME</h2> -</div> -<p>Sully Prudhomme 1839-ben született Párisban. A gimnáziumban -kitünően tanult, a politechnikára készült, rokonai ipari pályára -szánták, egy vasgyárba adták, később azonban a párisi jogi -fakultásra iratkozott be és ügyvédi irodában dolgozott. Rokonai -szigorú vallásosságra nevelték, a katholicizmus misztikuma erős -hatással volt reá. Első kötetét 1866-ban adja ki és már a kezdő -verseiben is gyengéd, finom poétának mutatkozik. Hamarosan -felkeresi a parnassieneket, akiknek a szépségről és a -tökéletességről való nézetük nagyon egyezik az ő művészi -felfogásával. Sully Prudhomme azonban emberibb. A parnassienek -romantikus színei helyett az emberrel foglalkozik. 1870-ben a -háború és a kudarc megtöri, második könyve csak 1872-ben jelenik -meg. 1881-ben beválasztják az akadémiába, 1902-ben megnyeri a -Nobel-díjat. Sully Prudhomme nem fűszeres és izgató temperamentum, -de költő, lágy kedély, választékos és nemes művész.</p> -<p>Szász Zoltán így jellemzi őt: „Méltósággal viselt melankólia: -ebben az allürben megvan a Justice és a Bonheur egész költője. -Melankólikus, ez kétségtelenül tökéletlenséget jelent, mert a -szeplőtlen nagyság, a legkifejlettebb tehetség derűs, vidám, -borongásnélküli. Minden gyötrelem, még a legnemesebb, még a -legvégső kérdések megfejthetetlensége fölött érzett metafizikai -bánat is életerőveszteség lévén, az egyén értékbeli hanyatlását -jelenti. Spinoza ezt úgy mondta, hogy minden bánat egy kapu, mely -csekélyebb tökéletességbe vezet. Ez a <span class= -"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> -melankólikus alaptermészet meg is fosztotta Sully Prudhommet a -titáni erőtől, a kifejezés férfias hatalmasságától s bizonyos lágy, -szelíd jelleget adott neki. Hogy a féktelen szenvedély vagy a -túlságosan nüanszált raffináltság, két manapság különösen kelendő -lirikus-erény, hiányzanak belőle, ez nem fogyatékosság, mert benne -meglevő tulajdonságokhoz viszonyítva alsórendű kvalitások. -Nemesség, mélység, tisztaság, finomság, gyöngédség, világosság: -ezek az idealista erények éltek ebben a mélabús remetében.“</p> -<p>MUNKÁI. Fontosabb verseskönyvei: Stances et Poèmes 1865 (Stanzák -és költemények), Les Epreuves 1866–1872 (Megpróbáltatások), Les -Solitudes 1869 (Magány), Le Bonheur 1888 (A boldogság).</p> -<p>IRODALOM. <i>Szász</i> Zoltán: Sully Prudhomme (Nyugat 1908 -január 1), <i>Ferenczi</i> Zoltán: Sully Prudhomme (Budapesti -Szemle 1910 július).</p> -<p>Verseiből fordított <i>Vargha</i> Gyula, <i>Zempléni</i> Árpád, -<i>Kacziány</i> Géza, ifj. <i>Szász</i> Béla, <i>Reviczky</i> -Gyula, <i>Béri</i> Gyula, <i>Szabados</i> Ede, <i>Váró</i> Ferenc -(A XIX. század francia lírájából, a Kisfaludy-Társaság kiadása, II. -kötet), <i>Telekes</i> Béla és még igen sokan. <span class= -"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>AZ ÜRES SZÉK</h3> -<p class="center">SULLY PRUDHOMME</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Ha a kedves örökre -elhagy,<br /></span> <span class="i2">Sejtjük, mily nagy a -veszteség,<br /></span> <span class="i0">De a síró szó szánkon -elfagy,<br /></span> <span class="i2">S a könny nem jő szemünkre -még.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Sem nehéz, fekete -vászon,<br /></span> <span class="i2">Sem a <i>Dies irae</i> -sora,<br /></span> <span class="i0">Nem tud könnyíteni a -gyászon,<br /></span> <span class="i2">Ajkunk lezárja egy -csoda.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Könnyekbe fulladunk -meredten,<br /></span> <span class="i2">Ha ránk tekint a -sírtorok<br /></span> <span class="i0">És a koporsón tompa -csendben<br /></span> <span class="i2">A rög nehéz zajjal -kopog.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">De hogyha jönnek csöndes -esték,<br /></span> <span class="i2">Keressük a kedves -személyt,<br /></span> <span class="i0">Némán mered ránk egy üres -szék<br /></span> <span class="i2">S akkor szívünk – mindent -megért.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>EDMOND ROSTAND</h2> -</div> -<p>Edmond Rostand 1868 április 1.-én született Marseilleben. -Párisban tanult. Huszonkétéves korában jelenik meg első -verseskönyve „Les Musardises“. 1890-ben megházasodik, elveszi -Rosemonde Gérard-t, aki szintén verseket ír. Rostand mint lirikus -ötletes, játékos, bravúros. Később ez a képessége, a verseinek -szellemessége teszi népszerűvé drámáit és világhírűvé a nevét.</p> -<p>IRODALOM. Rostand-nak majdnem minden munkája le van fordítva: -<i>Kosztolányi</i> Dezső: A két Pierrot, vagy a fehér vacsora, -<i>Telekes</i> Béla: A regényesek, <i>Benedek</i> Marcel: A -napkeleti királykisasszony, <i>Telekes</i> Béla: A szamariai -asszony, <i>Ábrányi</i> Emil: Cyrano de Bergerac, <i>Ábrányi</i> -Emil: A sasfiók. Rostand több lírai versét <i>Ábrányi</i> Emil -fordította magyarra. <span class="pagenum"><a name="Page_196" id= -"Page_196">-196-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>ÓDA A NAPHOZ</h3> -<p class="center">EDMOND ROSTAND</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Te szárítod fel a síró -fűszálat,<br /></span> <span class="i0">S a levelet lepkévé -bűvölöd.<br /></span> <span class="i0">Ha a halódó szirmok szerte -szállnak,<br /></span> <span class="i0">És a pirénei szél -végigzörög<br /></span> <span class="i0">Roussillon mandulafái -között.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Imádlak Nap! Tűztenger, fényes -álom,<br /></span> <span class="i0">Ki ránk ragyogsz s a mézet -érleled,<br /></span> <span class="i0">Lángolsz a szalmakunyhón és -virágon,<br /></span> <span class="i0">Egészben élsz és -szertefoszlol áldón,<br /></span> <span class="i0">Mint a pazar -anyai szeretet.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Dalollak, ó fogadj el tűzi -papnak,<br /></span> <span class="i0">Ki égsz a teknőn, kék -szappanhabon<br /></span> <span class="i0">És néha, hogyha lángjaid -lohadnak,<br /></span> <span class="i0">Vörösen lobbansz ki egy -csendes ablak<br /></span> <span class="i0">Alázatos üvegjén -elhalón!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Te forgatod a sárga -napraforgót<br /></span> <span class="i0">S arany-öcsém, a tornyok -kakasát,<br /></span> <span class="i0">S ha a hárson titkos tüzed -kibontod,<br /></span> <span class="i0">Táncolnak arany árnyak, -lenge pontok,<br /></span> <span class="i0">Hogy tétován megáll a -kósza láb.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_197" -id="Page_197">-197-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A mázos korsó sugaradba -drága<br /></span> <span class="i0">S az ázott rongy is büszke -lobogó,<br /></span> <span class="i0">Kazalokon ég csókod lanyha -láza<br /></span> <span class="i0">S kis húga, a kas lángol, mint a -láva,<br /></span> <span class="i0">S tüzes sisakja lánggal -lobogó.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Légy áldva a mezőn s elveszve -árván<br /></span> <span class="i0">A fű között, a -kapucímeren,<br /></span> <span class="i0">A gyík szemén, a hószín -hattyú szárnyán,<br /></span> <span class="i0">Ki tájakat pingálsz, -mint a szivárvány<br /></span> <span class="i0">S ki szende kézzel -festesz csendesen.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Sötét ikertestvéred, a bús -árnyék,<br /></span> <span class="i0">Mely messze nyúlik, hol tüzed -fakad,<br /></span> <span class="i0">Regéssé bűvöli, ami csodás, -szép,<br /></span> <span class="i0">S ha nincsen ő, minden szürkére -válnék,<br /></span> <span class="i0">Mert színes és ragyogó, mint -magad.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Imádlak Nap! Te vetsz a légbe -rózsát,<br /></span> <span class="i0">Bokrokba tündért s a víznek -tüzet;<br /></span> <span class="i0">Benned felistenül a roskadó -ág.<br /></span> <span class="i0">Ó Nap! te élet, ó szent Nap, te -jóság,<br /></span> <span class="i0">Koldus lenne a föld te -nélküled.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_198" id= -"Page_198">-198-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>JULES LEMAÎTRE</h2> -</div> -<p>Jules Lemaître Venencyben született 1853 április 27.-én. A nagy -kritikus két verseskönyvvel kezdte irodalmi pályafutását. Les -Médaillons (1880) és Les Orientales (1883). E könyvekben a -parnassienek színeire ismerünk, de sok helyütt megismerszik már a -szellemes, újszerű egyéniség, amely kritikai munkáiban bontakozik -ki. Lemaître leghíresebb munkája az, amelyben kortársainak, az új -íróknak arcképét rajzolja meg. (Les Contemporains, 7 kötet). Ezek a -könyvek az impresszionista kritika remekművei. Sok színdarabot és -elbeszélést is írt. <span class="pagenum"><a name="Page_199" id= -"Page_199">-199-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>A SIRÁLYOK</h3> -<p class="center">JULES LEMAITRE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Nyugodt, szelíd alkonyban a -sirályok,<br /></span> <span class="i0">Az óceán fölött -keringenek:<br /></span> <span class="i0">A szürke emlékek, a -félve-szállók,<br /></span> <span class="i0">Így játszanak halott -szívünk felett.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Az egyik alszik a viola -ködben,<br /></span> <span class="i0">Vagy a tüzes égnek hadat -izen,<br /></span> <span class="i0">A másik, mint nyíl, a habokba -röppen,<br /></span> <span class="i0">Vagy ringatózik a puha -vizen.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nincsen madár, mely náluk -szabadabban<br /></span> <span class="i0">Küzd a viharral s véle -oly rokon,<br /></span> <span class="i0">A fekete, rezes, kék -habokon.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A fészkük ott van a keserű -habban,<br /></span> <span class="i0">Szeretik a dagályt, a zord -időt:<br /></span> <span class="i0">Az óceán fehér lepkéi -ők.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_200" id= -"Page_200">-200-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>GUY DE MAUPASSANT</h2> -</div> -<p>Guy de Maupassant Miromesnilben született 1830 augusztus 5.-én. -Ősei Lotharingiából származtak. Anyja nevelte. Tizennyolc éves -korában a tengerészeti minisztérium hivatalnoka, később átmegy a -közoktatásügyi minisztériumba. Harmincéves korában kezd írni. Ekkor -egymásután ontja a köteteket, tíz év alatt huszonhét könyvet ír. -Igazi hírét regényeinek köszöni, igazi értéke pedig rövid -elbeszéléseiben van. Elsőrangú megfigyelő. Maupassant középtermetű -férfi volt, széles vállú, izmos, sokat sportolt, csónakázott. Erős -szervezetét az élet és munka hamar megviselte. Férfikora delén -elborult az elméje. Őrülési rohamában egy borotvával el akarta -metszeni a gégéjét, kényszerzubbonyban vitték a párisi tébolydába -és ott halt meg 1893 július 6.-án.</p> -<p>Maupassant egyetlenegy kötet verset adott ki „Des Vers“ (Versek) -címen 1880-ban. Ez az első könyve. Realisztikus művészetéből -ízelítőt adnak a versei. Nagyságát nem bennük kell keresnünk. Az az -író, akit ma nagyrabecsülnek, a prózai polgárokat figyeli meg, a -kis exisztenciákat, a XIX. század különceit és betegeit, verseiből -csak a palettáját ismerjük meg, a színeit, amelyeket a regényeibe -és az elbeszéléseibe – sokszor változtatás nélkül, szóról-szóra – -átvesz. Később tágul a látóköre, kifejlődik a humora, de a lírája -ugyanaz marad. Néhány ideges és zaklatott verssorában már látjuk az -egész Maupassant-t.</p> -<p>IRODALOM, <i>Radó</i> Antal: Maupassant (Megjelent a Kabos Ede -által szerkesztett Krónika első számában), <i>Babits</i> Mihály: -Maupassant versei (Nyugat 1909 február 16), <i>Nádai</i> Pál: -Maupassant összes versei (A Hét 1909), <i>Salgó</i> Ernő: Guy de -Maupassant (Nyugat 1911 augusztus 1). <i>Kosztolányi</i> Dezső -lefordította Maupassant összes verseit (1908 Jókai-nyomda kiadása). -Több versét lefordította <i>Bródy</i> Miksa (Jövendő), -<i>Szilágyi</i> Géza (Holt vizeken), <i>Zempléni</i> Árpád (A XIX. -század francia lírájából. A Kisfaludy-Társaság kiadása, II. -kötet).</p> -<div class="figcenter" style="width: 405px;"><img src= -"images/i010.jpg" alt="GUY DE MAUPASSANT" title= -"GUY DE MAUPASSANT" /> -<p class="caption">GUY DE MAUPASSANT</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>HAVAS ÉJ</h3> -<p class="center">GUY DE MAUPASSANT</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Meredt, fehér a sík, még zajt -se hallani,<br /></span> <span class="i0">Nagy némaság; az élet -összedermedt.<br /></span> <span class="i0">Az elhagyott erdőn -nehány kivert eb<br /></span> <span class="i0">A zuzmarás fák közt -vadul csaholva nyí.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Pihen a dal, a gyöp kiszáradt -mindenütt,<br /></span> <span class="i0">A tél tarol az árva -rózsaparton.<br /></span> <span class="i0">A meztelen fák, mint -megannyi fantom,<br /></span> <span class="i0">Az égre görbesztik -fehér csontváz-kezük.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Sietve száll a nagy, halotti -holdkorong,<br /></span> <span class="i0">Minthogyha fázna a -magányos űrben.<br /></span> <span class="i0">A pusztaságra bámul -kimerülten,<br /></span> <span class="i0">S hogy látja, mily kopár, -búsan tovább bolyong.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ránk szórja jéghideg, fagyos -sugárnyilát.<br /></span> <span class="i0">Sápadtan és kisértetin -világol.<br /></span> <span class="i0">A hó sziporkát hány az éjbe -távol,<br /></span> <span class="i0">Oly babonásan ég a szürke -holdvilág.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_202" -id="Page_202">-202-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó gyilkos éjszakák, madár-ölő -idők!<br /></span> <span class="i0">A fákon a jeges szél zúgva -nyargal.<br /></span> <span class="i0">A madarak várnak fagyott -inakkal<br /></span> <span class="i0">S a lombos ág alá vágynának -szállni ők.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A pőre gallyakkon ón-kérgű -jégeső,<br /></span> <span class="i0">Ott ülnek és gubbasztva, -lesve néznek.<br /></span> <span class="i0">Forgó szemekkel várva a -sötétet<br /></span> <span class="i0">S a hó fehér, fehér s az -éjjel sose jő.<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_203" id="Page_203">-203-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>COLOMBUS</h3> -<p class="center">GUY DE MAUPASSANT</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Gyerek voltam. Szerettem hőn a -harcot;<br /></span> <span class="i2">A lovagokat, súlyos -fegyverük,<br /></span> <span class="i0">A zajt, mi távol keleten -viharzott,<br /></span> <span class="i2">Hogy a szent sírért -küzdtek mindenütt.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Álmom oroszlánszívű, hős -Richárd volt;<br /></span> <span class="i2">Bámultam őt, de akkor -legkivált,<br /></span> <span class="i0">Midőn a harcba sok tar -főtt levágott<br /></span> <span class="i2">S abból magának -nyakláncot csinált.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Én a hölgyemnek szalagját -viseltem,<br /></span> <span class="i2">A harci kardom volt egy kis -suhang,<br /></span> <span class="i0">Csatáztam a színes virágok -ellen,<br /></span> <span class="i2">S hullott a kelyhök, hogy a -bot suhant.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A puszta ég alatt reá -szövődött<br /></span> <span class="i2">Trónomra a természet zöld -moha,<br /></span> <span class="i0">És megvetettem a királyi -gőgöt,<br /></span> <span class="i2">Főmön zöld ágból volt a -korona.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_204" id= -"Page_204">-204-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Boldog tűz égetett. Egyszerre -halkan<br /></span> <span class="i2">Jött egy szelíd leányka, -nevetett.<br /></span> <span class="i0">S eléje tettem boldog -áhitatban<br /></span> <span class="i2">Légváraim, címem s a -szívemet.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Merengve a zöld gesztenyésben -ült le.<br /></span> <span class="i2">A mindenség mosolygott kék -szemén,<br /></span> <span class="i0">És néztem a kékségbe -elmerülve<br /></span> <span class="i2">S álmodva simultam melléje -én.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mért lettem e kis, szőke -leánytól oly bús<br /></span> <span class="i2">Mért tűnt el úgy az -álom, az öröm?<br /></span> <span class="i0">Miért borult el -komoran Colombus,<br /></span> <span class="i2">Hogy egy világ -bukkant ki a ködön?<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_205" id="Page_205">-205-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>RETTEGÉS</h3> -<p class="center">GUY DE MAUPASSANT</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Mult éjszaka soká olvastam -egymagamban.<br /></span> <span class="i0">Éjfélt ütött, egyszerre -megriadtam,<br /></span> <span class="i0">Már nem tudom, miért, de -féltem iszonyún,<br /></span> <span class="i0">Lihegve hallgattam, -hogy az éjféli csöndben<br /></span> <span class="i0">Valami -borzalom suhan a bús borún…<br /></span> <span class="i0">Valaki -csöndesen megáll mögöttem,<br /></span> <span class="i0">Áll -nesztelen, meredten, szótalan<br /></span> <span class="i0">Kacag -idegesen, fülsértve, fagylalón;<br /></span> <span class="i0">És -mégse hallottam a hangját. Borzalom!<br /></span> <span class= -"i0">Fölém hajolt már, hogy megfogja a hajam,<br /></span> -<span class="i0">Éreztem, a keze lassan felém int<br /></span> -<span class="i0">S én nyomba meghalok, ha ez a kéz -megérint!…<br /></span> <span class="i0">Egész közel simult némán -tapadva hozzám<br /></span> <span class="i0">S én ültem ott lekötve -és merőn,<br /></span> <span class="i0">Nem fordíthattam hátra -gyenge főm…<br /></span> <span class="i0">Mint madarak, miket -szétszórt az orkán<br /></span> <span class="i0">Vijjongva -röpdöstek rém-gondolatjaim,<br /></span> <span class="i0">Fagyos -verejtéket lopott reám a kín<br /></span> <span class="i0">S -hallgattam a kongó, kopár-üres szobán át<br /></span> <span class= -"i0">Egymásra csattogó fogaim vacogását.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Egyszerre megreccsent valami a -szobámba,<br /></span> <span class="i0">Vad ordítás harsant az -éjszakán keresztül,<br /></span> <span class="i0">Minő sosem -szakadt még emberi kebelbül.<br /></span> <span class="i0">S a -földre vágódtam meredten, holtra válva.<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_206" id="Page_206">-206-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>NAGYAPÓ</h3> -<p class="center">GUY DE MAUPASSANT</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Holtan feküdt a -nagyapám,<br /></span> <span class="i0">Kilencvenéves -nagyapó.<br /></span> <span class="i0">Az arca bús volt, -halavány,<br /></span> <span class="i0">Akár az ágya, oly -fakó.<br /></span> <span class="i0">Nagy, sápadt szeme -kinyilott,<br /></span> <span class="i0">Halk hangja hörgött -reszketőn,<br /></span> <span class="i0">Mint sóhaj-űzte messzi -szók,<br /></span> <span class="i0">Mint bujdosó szél a -mezőn.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Álom ez, vagy -emlékezet?<br /></span> <span class="i0">Nap kelt, foszolt a -köd-burok,<br /></span> <span class="i0">A fákba tűznedv -pezsegett,<br /></span> <span class="i0">Szívembe piros vér -futott.<br /></span> <span class="i0">Bús álom, vagy emlék-e -ez?<br /></span> <span class="i0">Az élet oly szép s ködbe -vesz!<br /></span> <span class="i0">Emlékezem, -emlékezem.<br /></span> <span class="i0">Oh, tünt napok, tünt -életem!<br /></span> <span class="i0">Az ifjúság! -emlékezem.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Álom ez, vagy -emlékezet?<br /></span> <span class="i0">A gyenge hab, a puha, -lágy,<br /></span> <span class="i0">A szélre bűvösen -rezeg.<br /></span> <span class="i0">Himbálja a szívem a -vágy.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_207" id= -"Page_207">-207-</a></span> <span class="i0">Álom ez vagy -emlékezet?<br /></span> <span class="i0">Miért e perzselő -szelek?<br /></span> <span class="i0">Emlékezem, -emlékezem!<br /></span> <span class="i0">Ifjú erő vitt -tüzesen!<br /></span> <span class="i0">A szerelem! -emlékezem.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Álom ez, vagy -emlékezet?<br /></span> <span class="i0">Zajjal telik meg a -szívem,<br /></span> <span class="i0">Habok suhannak -reszketeg,<br /></span> <span class="i0">A gondolat fut s -elpihen.<br /></span> <span class="i0">Álom ez, vagy -emlékezet,<br /></span> <span class="i0">Hogy meg se kezdtem s -végezek?<br /></span> <span class="i0">Emlékezem, -emlékezem!<br /></span> <span class="i0">Rám várnak ők a mélybe -lenn;<br /></span> <span class="i0">A sír! a sír! -emlékezem.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_208" -id="Page_208">-208-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A VADLUDAK</h3> -<p class="center">GUY DE MAUPASSANT</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Elhallgat a madár is, minden -alszik,<br /></span> <span class="i0">Fenn szürke ég, lenn hófehér -kihalt sík.<br /></span> <span class="i0">Fekete hollók, sok zord -éji folt,<br /></span> <span class="i0">Vájják a hó jegét nagy -csőreikkel.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Egyszerre fönn az égen zaj -rikolt,<br /></span> <span class="i0">Lármázva egy vadlud-csapat -tűnik fel.<br /></span> <span class="i0">Mind nyúlt nyakakkal -megriadva rebben,<br /></span> <span class="i0">Mint a kilőtt nyíl, -egyre sebesebben<br /></span> <span class="i0">S szárnyuk nyomán -süvölt a levegő.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A bús zarándokraj merengve -szárnyal<br /></span> <span class="i0">Erdőkön, ólmos óceánon -által,<br /></span> <span class="i0">Fönn a vezérük olykor tűzbe -jő,<br /></span> <span class="i0">S serkentve röptük felzúg, sírva, -fájón.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A karaván szétgombolyul -elül,<br /></span> <span class="i0">Mint két szalag s egyszerre -szétterül<br /></span> <span class="i0">Szárnyas háromszögük a -láthatáron.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Lenn háziludak csapata -zajog.<br /></span> <span class="i0">Lomhán topognak, lábuk -összedermed,<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_209" -id="Page_209">-209-</a></span> <span class="i0">Terelgeti egy -rongyos, árva gyermek<br /></span> <span class="i0">És lassan -ingnak, mint nehéz hajók.<br /></span> <span class="i0">Figyelnek a -búcsúzó kósza neszre,<br /></span> <span class="i0">Fejük kinyújták -s nézik, egyre nézik<br /></span> <span class="i0">A vadludak -iramló szökkenésit<br /></span> <span class="i0">És vágynak ők is -szállni messze-messze.<br /></span> <span class="i0">Emelgetik a -szárnyukat erőtlen,<br /></span> <span class="i0">Ágaskodnak s a -zajt remegve hallják<br /></span> <span class="i0">És -összezsibbadt, átfülő erőkben<br /></span> <span class="i0">Sajogva -kél az álmodott szabadság,<br /></span> <span class="i0">A lanyha -partok messze tájak álma,<br /></span> <span class="i0">A hómezőn -riadt vággyal sivítnak<br /></span> <span class="i0">S jajongva, a -bús égre kiabálva<br /></span> <span class="i0">Soká felelnek tűnő -társaiknak.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_210" -id="Page_210">-210-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A HOLDSUGÁR DALA</h3> -<p class="center">GUY DE MAUPASSANT</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Tudod, mi a nevem? – A -Holdsugár,<br /></span> <span class="i0">Tudod, honnan jövök? – Az -égre nézz fel,<br /></span> <span class="i0">Anyám ragyog, az éj -hűs árnyu már,<br /></span> <span class="i0">Fákon, vizen futok -lágy szökkenéssel;<br /></span> <span class="i0">Tanyám a hűs fű, a -meleg fövény;<br /></span> <span class="i0">Kuszom sötét falon, -nyírfák tövén.<br /></span> <span class="i0">Mint kincsre szomjú -martalóc a házon,<br /></span> <span class="i0">Nincs melegem -sohsem és sohse fázom.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Pici vagyok, mindenhol ott -van<br /></span> <span class="i0">Fényem ragyogva, -csendesen<br /></span> <span class="i0">Ülök a néma -ablakokban,<br /></span> <span class="i0">A titkokat mind -ellesem.<br /></span> <span class="i0">Most itt vagyok, perc mulva -ottan;<br /></span> <span class="i0">A vad, a puszta -réteken,<br /></span> <span class="i0">A tétovázó -szerelem<br /></span> <span class="i0">Követi fényemet -nyugodtan.<br /></span> <span class="i0">Aztán, mikor tüzem -kilobban,<br /></span> <span class="i0">Lágy bú sajog a szívbe -lenn.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_211" id= -"Page_211">-211-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A tücsök és a -csalogány<br /></span> <span class="i0">A szilfa s fenyves -ágbogán<br /></span> <span class="i0">Dallal köszönti -jöttöm.<br /></span> <span class="i0">Aztán kezem a lyukba -nyúl,<br /></span> <span class="i0">Hol reszketőn lapul a -nyúl;<br /></span> <span class="i0">Mind felkel erre -rögtön;<br /></span> <span class="i0">Merész ívekben -ugrál<br /></span> <span class="i0">És oly picinyke, -pöttön<br /></span> <span class="i0">Nyúlt árnyak lenn az -útnál.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A szirten, a -haraszton<br /></span> <span class="i0">A dámvadat -riasztom<br /></span> <span class="i0">S a hegy tüzes -ünőit,<br /></span> <span class="i0">Mind felvigyáz, -tünődik,<br /></span> <span class="i0">Rejt-e veszélyt az -alkony,<br /></span> <span class="i0">Nincs-e vadász, ravasz -nyom;<br /></span> <span class="i0">S lesi, hogy a -hatalmas,<br /></span> <span class="i0">Tüzes szerelmű -szarvas<br /></span> <span class="i0">Nem hívja-e -panaszlón?<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ha kél anyám<br /></span> -<span class="i0">S a hab dagad<br /></span> <span class="i0">Én -hallgatag<br /></span> <span class="i0">Bús-halavány<br /></span> -<span class="i0">Tüzet vetek<br /></span> <span class="i0">A -part-falon.<br /></span> <span class="i0">A nedveket<br /></span> -<span class="i0">Elaltatom;<br /></span> <span class="i0">S ha -sugaram<br /></span> <span class="i0">Mélységeken inog<br /></span> -<span class="i0">Az úttalan<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_212" id="Page_212">-212-</a></span> -<span class="i0">Fél s azt hiszi gyilok.<br /></span> <span class= -"i0">De fényiben<br /></span> <span class="i0">Sok -elpihen<br /></span> <span class="i0">S kit marnak a -kinok,<br /></span> <span class="i0">Tüzén enyhülni -fog.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Tudod mi a nevem? – A -Holdsugár.<br /></span> <span class="i0">Ugy-e tudod miért sugárzom -itten?<br /></span> <span class="i0">Ha lenn az éjjel hűvös árnyu -már,<br /></span> <span class="i0">Örökre elveszhetsz a sanda -vízben.<br /></span> <span class="i0">Éjjel veszélyes az erdő s -fövény,<br /></span> <span class="i0">Megbotlasz a sötét nyirfák -tövén,<br /></span> <span class="i0">Én az ösvényt ragyogva -mutatom,<br /></span> <span class="i0">Ezért bolyongok künn az -utakon.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_213" id= -"Page_213">-213-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>JEAN RICHEPIN</h2> -</div> -<p>Jean Richepin Médeában, Algirban született 1844 február 21.-én. -Párisban tanul. A német-francia háborúban részt vesz. Utána -kalandos életet él, Nápolyban és Bordeauxban hajósinas, hordár, -matróz, később színész és csavargó, de közben verseket ír és készül -első könyvére. 1876-ban megjelenik a verseskönyve, amelyben a -koldusok életét festi sok színnel és szívvel. Regényeiben és -elbeszéléseiben ugyanaz a forradalmi vérmérséklet, mint verseiben. -Erőteljes, bizarr, megrázó. Nemrégiben választották be az -akadémiába.</p> -<p>Richepin mint ember is érdekes. Egyidőben levetette frakkját, -eldugta gyémántgombjait és két hétig nomád módra a sivatagban -lakott, sátor alatt. Minden kalandra hajlandó. A vére állítólag -turáni. Egyik verssorozatában, a „Marches touraniennes“-ben -olvassuk, hogy atyafiságot tart velünk, szereti a keletieket és -gyűlöli a fehér árjákat, akik csenevészek, kiéltek, ősi kultúrától -betegek. Cigány és egy kicsit barbár is. A francia nyelvvel sok -baja van. Nem elég durva, nem elég barbár, nem elég zsíros neki. -Breton szavakat kever beléje, amelyeket maguk a franciák se -értenek, elmegy a lebujokba és kölcsönkéri a koldusok argotját, a -kucséberek éjszakai nyelvét, ha pedig ez se elég, ott vannak a -tájszótárak, az orvosi könyvek és a saját szóalkotó leleménye. -Richepin-t nem lehet szótár nélkül olvasni. Azzal a céllal írta -első verseit, hogy az olvasó átgondolja, végighaladjon az -okláncolaton, amelyben minden strófa egy-egy láncszem, végül pedig -szükségszerűen eljusson az ő meggyőződéséig s örüljön az életnek, a -hideg észnek és a természetnek. „Az a fanyar bor, amelyet ősi -hegyeimben szüreteltem, nem a paloták tejfölösszájú kölykeinek -<span class="pagenum"><a name="Page_214" id= -"Page_214">-214-</a></span> való. Ehhez gyomor kell és hatalmas -koponya.“ A költészetet tudományosan fogja fel.</p> -<p>Richepin mégis csodálatos. Ha a tudományoskodása és a -pedantériája néha bántó is, a temperamentuma elragadó. Van benne -egy demagóg, de van egy nagy-nagy költő is. <i>Danton</i> és -<i>Baudelaire</i> együtt. Ezek a durva eszközök egy temperamentum -túlságából születtek s egykor szükségesek voltak, érzést takartak, -csak később lett belőlük kérkedés, öncél és szónoklás. Orientális -pompával ragyognak a rímei. Dúsgazdag ritmusainak van valami harci -muzsikája. A tengert szereti. Szereti az erős effektusokat. -Regényalakjai többnyire koldusok, csavargók, tengeri kalózok. -Hallatlan fájdalmakat, ősemberi grimacet mutatnak és görcsben -vergődik ő is, a lirikus. Richepin férfi. Dagályos, de nagyszerű. A -lírája oroszlánhangú. Csupa őserő és lendület.</p> -<p>MUNKÁI. Nevezetesebb verseskönyvei: La Chanson des Gueux 1876 -(Koldusok éneke), La Mer 1886 (A tenger).</p> -<p>IRODALOM. <i>Szász</i> Zoltán: Jean Richepin (Nyugat 1908 -március 16), <i>Elek</i> Artúr: A csavargók poétája, Richepin -(Nyugat 1911 december 1), <i>Kosztolányi</i> Dezső: Richepin (A Hét -1911).</p> -<p>Richepin verseiből többen fordítottak: <i>Endrődi</i> Sándor, -<i>Zempléni</i> Árpád (A XIX. század francia lírájából, a -Kisfaludy-Társaság kiadása, II. kötet), <i>Bod</i>, <i>Makai</i> -Emil, <i>Heltai</i> Jenő, <i>Gábor</i> Andor. <span class= -"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>A RAVATAL</h3> -<p class="center">JEAN RICHEPIN</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Az éjben és az -altató<br /></span> <span class="i0">Magányban oly bús a -hajó.<br /></span> <span class="i0">Fehér a hídnak árnya -fönn.<br /></span> <span class="i0">Jobbról-balról a néma -árnyba<br /></span> <span class="i0">Lobog-lobog két vaksi -lámpa,<br /></span> <span class="i0">A hab zokog, hull-hull a -könny.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Két gyertya közt egy -fiatal<br /></span> <span class="i0">Szűz nyugszik itt. Bús -ravatal!<br /></span> <span class="i0">Fölötte a vak -semmiség.<br /></span> <span class="i0">A templom is üres -egészen,<br /></span> <span class="i0">Magamban borzadozva -nézem<br /></span> <span class="i0">E hallgatag, bús -gyászmisét.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_216" -id="Page_216">-216-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>KÖD A TENGEREN</h3> -<p class="center">JEAN RICHEPIN</p> -<div class="stanza"><span class="i2">Tintás ég. Csúf habok. -Istentelen ködök!<br /></span> <span class="i0">Hajónkra rátapad a -sűrű tenger<br /></span> <span class="i0">És gurguláz és szüntelen -vizet nyel.<br /></span> <span class="i0">Fönn a siket légben a -jelharang köhög.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i2">Nyakig ruha vagyok és ponyva, -ám azért<br /></span> <span class="i0">Belém süvölt a fagy, arcomba -fú már,<br /></span> <span class="i0">Bebugyolálva állok, mint a -búvár,<br /></span> <span class="i0">A sisakom turbán és -vászon-rongy a vért.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i2">Minthogyha tollpihét szívnál, -nem levegőt.<br /></span> <span class="i0">Ólom-látcső simul meredt -szemedre,<br /></span> <span class="i0">Az árbóclámpa a magasba -lengve,<br /></span> <span class="i0">Mint távoli csillag pislog az -éj előtt.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i2">Egyszerre valami bús lárma ér -utól,<br /></span> <span class="i0">A hangja tépett s elhal félve, -halkal.<br /></span> <span class="i0">Zúgj, jelharang. Ki tudja, -merre nyargal?<br /></span> <span class="i0">Egy óriás fantom -árnyéka megsurol.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i2">Hahó, hahó fiú! A jelharang -köhög.<br /></span> <span class="i0">Egy kószáló hajó siet -előre.<br /></span> <span class="i0">Jó éjt, öreg. Te vagy a hajó -őre?<br /></span> <span class="i0">Tintás ég. Csúf habok. -Istentelen ködök.<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_217" id="Page_217">-217-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A TŰZ ÜNNEPE</h3> -<p class="center">JEAN RICHEPIN</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Ez a tűz ünnepe. A mély vizek -felett<br /></span> <span class="i0">Az őrjítő forróság nő -nyugodtan,<br /></span> <span class="i0">A nap okádja aranyos -habokban,<br /></span> <span class="i0">Mint egy dühös Vezúv s -mindent-mindent befed.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Halványkéken cikáz a -tompa-sárga ég.<br /></span> <span class="i0">A gőzfürdőszerű víz -forró üst már.<br /></span> <span class="i0">Hullámain olvadt, -folyós ezüst jár.<br /></span> <span class="i0">Ez a tűz ünnepe. A -víz tajtéka ég.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A tűz birokra kel a bús -sötéttel.<br /></span> <span class="i0">Hiába lebben a fekete -éjjel,<br /></span> <span class="i0">A hab, a széltől verve, neki -támad;<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És mégse tágít a kevély, -pogány nap;<br /></span> <span class="i0">Küzd és a víz tüzes -párnája lesz már,<br /></span> <span class="i0">És a legyőzött éj -is foszforeszkál.<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_218" id="Page_218">-218-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>TENGERÉSZEK A TEMETŐBEN</h3> -<p class="center">JEAN RICHEPIN</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó, boldog az, ki meghal -itt<br /></span> <span class="i2">S csalit<br /></span> -<span class="i0">Takarja el alant!<br /></span> <span class= -"i0">Társával a sír mélyiben<br /></span> <span class= -"i2">Pihen,<br /></span> <span class="i0">S lágyan födi a -hant.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Csöndben hever a -sírhelyén,<br /></span> <span class="i2">Szegény,<br /></span> -<span class="i0">Tündöklő ég alatt.<br /></span> <span class= -"i0">Barátja, ha szép az idő,<br /></span> <span class= -"i2">Kijő,<br /></span> <span class="i0">Bucsúzik -hallgatag.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És a fejfánál ülő<br /></span> -<span class="i2">Szülő<br /></span> <span class="i0">Letérdel, -könnyet ont;<br /></span> <span class="i0">És csontja a friss -könnyütül<br /></span> <span class="i2">üdül,<br /></span> -<span class="i0">Bár elfedi e domb,<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_219" id="Page_219">-219-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Elmondja nékünk itt a -fán<br /></span> <span class="i2">A szám,<br /></span> <span class= -"i0">Agg, ifjú volt-e még?<br /></span> <span class="i0">A -szenvedés, a halk-szavú<br /></span> <span class="i2">S a -bú,<br /></span> <span class="i0">Említi a -nevét.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">De hogy tépázza azt, a -kín,<br /></span> <span class="i2">A kin<br /></span> <span class= -"i0">Győzött a tengerár.<br /></span> <span class="i0">S a mély -vizekbe egyedül<br /></span> <span class="i2">Ledül<br /></span> -<span class="i0">És nem jut földbe már!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ah! szemfedője -szallaga<br /></span> <span class="i2">Csak a<br /></span> -<span class="i0">Zöld és zavart füvek.<br /></span> <span class= -"i0">S ragadja testük hallgatag<br /></span> <span class="i2">A -hab,<br /></span> <span class="i0">Szemük meredt -üreg.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó, boldog az, ki meghal -itt<br /></span> <span class="i2">S csalit<br /></span> -<span class="i0">Takarja el alant!<br /></span> <span class= -"i0">Társával a sír mélyiben<br /></span> <span class= -"i2">Pihen<br /></span> <span class="i0">S lágyan födi a -hant.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A KÖNNY ANALIZISE</h3> -<p class="center">JEAN RICHEPIN</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó könny, miben a bánat -szétoszol,<br /></span> <span class="i0">Mintahogy a villámos, -kormos égen<br /></span> <span class="i0">Eltűn a felleg az esőbe -szépen;<br /></span> <span class="i0">Ó könny, te enyhe, te szelíd -mosoly,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nyel a szerelmes győztes csók -között,<br /></span> <span class="i0">Mint a nap, amely a viharba -vissza<br /></span> <span class="i0">Tekint és a szivárvány fényét -issza;<br /></span> <span class="i0">Gyémántnedű, szívünket -öntözöd.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Harmat voltál, mely eddig -csendbe rezgett;<br /></span> <span class="i0">De Vauquelin, -Fourcroy vegyelemzett;<br /></span> <span class="i0">Lombikba -főzött, hevített sokat<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És megfejtette végre -titkodat:<br /></span> <span class="i0">Egy kis <i>mészfoszfát, -nyák, víz, szóda, só,</i><br /></span> <span class= -"i0">Gyémántnedű!… Ugy-e kacagtató?<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_221" id= -"Page_221">-221-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>LECONTE DE LISLE</h2> -</div> -<p>Leconte de Lisle Afrikában született (Réunion szigetén) 1818 -október 22.-én. Apja katonaorvos volt, aki nagyon szigorúan -nevelte. Talán már ekkor ébredezhetett a fiatal gyermekben a -forradalom szelleme. Szülei kereskedőnek szánták. Ezért hosszabb -útra küldik őt, Indiába, a Szunda-szigetekre. Itt tárult ki előtte -az őstenyészet, a tenger panorámája, amely későbbi verseiben is -visszatükröződik. Az új élet nem ízlett neki, Franciaországba tért, -Rennesben jogot és ó-görög irodalmat tanult. Megjelenteti első -verseit. Még vissza-visszatér a szigetére. 1845-ben végleg -megtelepszik Párisban. Itt szociálisták társaságába jár, de keresi -az összeköttetést azokkal is, akik a görög nyelvvel és az ókori -történelemmel foglalkoznak. Az 1848-as forradalom elvonja a -könyvektől, üldözik és bebörtönzik. Tapasztalatainak hatása alatt a -kreólok pártjára áll, a gyarmatokon lévő rabszolgák érdekeit védi, -ellentétbe kerül a bátyjával, összevész vele és a bátyja kis évi -segélyét is megvonja tőle.</p> -<p>Később egészen művészi céljának él. Francia verseiben a görög -mitoszt kelti életre, nyugodt, mindig korrekt ritmusaival egy új -költői iskolát teremt meg, a „parnassien“-ek iskoláját. Érdekes, -hogy míg nálunk ebben a korban a legteljesebb demokratizmus -uralkodik a költészeten és a nép kincseit két kézzel veszik át a -műköltők, a párisi poéták Leconte de Lisle példájára hadat üzennek -a garabonciás szenvedélyeknek, görög istenekről írnak, szeplőtelen -formát követelnek és mint művészi ideálról, a hidegvérűségről és az -érzéketlenségről (impassibilité) prédikálnak. Leconte de Lisle -ideáljai a klasszikus görögök: <span class="pagenum"><a name= -"Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> Homérosz, Aischylos, -Szofoklesz. Nézete szerint a világirodalom azóta csak sülyedt. Az -objektív lírát akarta megvalósítani, amely túl van a vér percnyi -hullámzásán és az emberi szenvedélyek harcán. A romantikus költők -őszinteségét és közvetlenségét olcsó kérkedésnek tartotta. Ilyen -elvek mellett a költészete kristályos és tündöklő lett, a forma -túlfejlődött és primitív indulatok elcsenevészedtek benne. A -parnassienek fellépése művészi reakció a romantikusok -egyéniség-kultusza ellen. Érdemük az, hogy a művészetet -mindenekfölött becsülik, a formát megtisztítják a salaktól, új -színeket és új árnyalatokat találnak és hangsúlyozzák minden művész -és minden művészet arisztokratikus voltát. Nagy csomó fiatalember -vallotta ezeket az elveket – ma már a legelső francia írók – akik -hetente találkoztak Banville, vagy a mesterük, Leconte de Lisle -lakásán.</p> -<p>Hírnevét 1870-ben alapította meg. Addig sokat küzdött, görög -órákat adott, szűkösen élt. 1870-ben magának Napoleonnak is -feltűnt, aki havonta 300 frank járadékot utalt ki neki és a -szenátus könyvtárnokává tette. 1886-ban Victor Hugo helyébe az -akadémiába választják. 1894-ben egy barátja birtokán meghal.</p> -<p>Leconte de Lisle az egész modern költészetre hatással volt. A -művészet-tisztelete imponáló, munkája egész. Az ókor mitoszát, -népek történetét kutatta fel, hogy formát találjon a benne háborgó -szenvedélyek kifejezésére és a görög mondához menekült, hogy a mai -ember pesszimizmusát megszólaltassa. Ragyogó svádája van ahhoz, -hogy tagadja az életet. A színei káprázatosak. Forró fényben lihegő -partokat mutat, alélt virágokkal, langyos, világoskék tengereket, -egyiptomi és perzsa királykisasszonyokat, rózsaszín napsütésben, -arany parazol alatt, egy elomló keleti hölgyet, aki a verendán a -narghilét szívja, drágaköveket és tündöklő állatokat, a trópikus -délben, egy karcsú jaguárt, amely ásít, egy jóllakott és böfögő -lajhárt az őserdő rügyező ágain, egy tigrist, egy párducot a -páfrányok közt, egy oroszlánt, egy sast, egy kengurut, egy -elefántot, egy pumát, amely véres bajusszal figyel, mint egy kecses -és gyilkos cica. Sokszor az az impressziónk, hogy állatkertköltő. -De ez <span class="pagenum"><a name="Page_223" id= -"Page_223">-223-</a></span> a sok szín csak köpenye a -pesszimizmusának. A tagadáshoz, a sötétséghez minden színt -összeszedett, a görög, a skandináv, a gót, a perzsa, az ind -mitoszból, az állat- és a növényvilágból. Középkori temetőkbe -vezet, ahol fagyos göröngyök közt visít a szél, a halottak -fekszenek a havas szemfedél alatt, a hold vigyorog a keresztek -fölött. Kívül minden arany, belül minden fekete. A tigris szája -olyan, mint a rózsa, a foga, mint a gyöngy, de belül gyilkos és -csúf fenevad, a tigris is a pesszimizmust hirdeti. Schopenhauer -írta: „csak nézni szép, lenni azonban rettenetes“. Ezt az -ellentétet Leconte de Lisle poézissel fejezte ki, különös és színes -pesszimizmussal. A pesszimizmusa cifra.</p> -<div class="figcenter" style="width: 408px;"><img src= -"images/i011.jpg" alt="LECONTE DE LISLE" title= -"LECONTE DE LISLE" /> -<p class="caption">LECONTE DE LISLE</p> -</div> -<p>Egész életében görög nyelvekkel bíbelődött, régi papíruszokat -olvasott nagyítóüvegen, lefordította az Iliast is és az Odysseát, -de a tiszta és nyugodt görög harmónia nem az övé, tépett és dúlt a -lelke, ideges a víziója, nagyon közel élt a modern kétségek -kráteréhez. A feje mint egy görög istené. Homloka meredek, a -vonásai nyugodtak, a koponyája kupolás. Mégis: modern lélek.</p> -<p>A görögsége is cifra és ideges. Talán azért értjük ennyire mi, -akik ma élünk. Hiába hitt a poétai elvében, az impassibilitében, -mégse szenvedélytelen és mégse egészen hideg. Vonalukban a görög -szobrokat utánozza, utolérhetetlen bravurral. De a szobrokat – mint -szecessziós szobrász – tarka színekkel mintázza, a homlok -márványból van, az áll jáspisból, a fül krizoprázból, a szem helyén -pedig két óriási brilliáns ragyog. A klasszikus alexandrinusok -végén rímek – gazdag és különös és keresett rímek – csilingelnek. -Tarka és barokk művész. Csak a pátosza ókori. A tüdeje nagy és -elfáradhatatlan, ércből való, mint egy homéroszi harci harsona.</p> -<p>MUNKÁI. Poèmes antiques 1852 (Antik költemények), Poèmes -barbares 1862 (Barbár költemények), Poèmes tragiques 1886 (Tragikus -költemények), Derniers Poèmes 1895 (Utolsó költemények).</p> -<p>IRODALOM. <i>Lehotai</i>: Leconte de Lisle (Magyar Szemle 1908), -<i>Halasi</i> Andor: Leconte de Lisle (Élet 1913), <i>Bálint</i> -<span class="pagenum"><a name="Page_224" id= -"Page_224">-224-</a></span> Lajos: Leconte de Lisle (Magyar Hírlap -1913 január 14), <i>Kosztolányi</i> Dezső: Leconte de Lisle (A Hét -1913).</p> -<p>Leconte de Lisle verseiből sokan fordítottak: <i>Radó</i> Antal -(Idegen költők albuma), <i>Vargha</i> Gyula, <i>Zempléni</i> Árpád, -<i>Fiók</i> Károly, <i>Hegedűs</i> István, <i>Szabados</i> Ede (A -XIX. század francia lírájából, a Kisfaludy-Társaság kiadása, II. -kötet), <i>Gábor</i> Andor, <i>Juhász</i> Gyula, <i>Halasi</i> -Andor. Az „Erinniszek“ című versesdrámáját 1913-ban <i>Ivánfi</i> -Jenő fordításában mutatta be a Nemzeti Színház. <span class= -"pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225">-225-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>HOMÉRI HARC</h3> -<p class="center">LECONTE DE LISLE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Mint a legyek a rothadó -ökörre<br /></span> <span class="i0">Szállnak nyüzsögve, forrva a -napon,<br /></span> <span class="i0">Kócoshajú csapat rohan -vakon,<br /></span> <span class="i0">Vad lárma közben, harckéjtől -hörögve.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Most összecsapnak, vak zavart -idézve<br /></span> <span class="i0">S rekedt sóhaj, nyögés -hallatszik ott,<br /></span> <span class="i0">Itt egy szekér fut, -ott bitang csikók,<br /></span> <span class="i0">Csillámlik a -pajzsoknak kancsal érce.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Vonítva száll a síkon a -vicsorgó<br /></span> <span class="i0">Kigyóhajú csatár, a szörnyű -Gorgo<br /></span> <span class="i0">S párázik a nedves gyöpön a -vérköd.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Arany szobáján Zeüsz dühöng -mogorván<br /></span> <span class="i0">Leugranak az istenek s e -tornán<br /></span> <span class="i0">Kétségbeesett, vad harcot -vívnak értök.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_226" -id="Page_226">-226-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>SARKVIDÉK</h3> -<p class="center">LECONTE DE LISLE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Halott világ, tajték -köröskörül,<br /></span> <span class="i0">Fölötte rézfény, -örvényszáj alatta,<br /></span> <span class="i0">Forrongó bércek -szürke kör-csapatja,<br /></span> <span class="i0">Min a magasba -bús, fanyar köd ül.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Tömbök közé gyűrt ég, rideg -pokol,<br /></span> <span class="i0">A vak-sötétbe sok bús síri -hang van,<br /></span> <span class="i0">Éles sikoly, kacaj sír -fájva, halkan,<br /></span> <span class="i0">A szél vaskürtjét -fújva bujdokol.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hullám-mosott hegyormon ősi -gyászba,<br /></span> <span class="i0">A régi ködnek istenei -fázva,<br /></span> <span class="i0">Megfagyva alszanak hideg -odúkban.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Jön a hótól fehérült szörnyű -medve<br /></span> <span class="i0">Nehézkóros nyakával -integetve<br /></span> <span class="i0">És nyálaz a kéjtől -elittasultan.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_227" -id="Page_227">-227-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>AZ ÉG LÁMPÁJA</h3> -<p class="center">LECONTE DE LISLE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A csillagok aranyláncán -lecsüngve<br /></span> <span class="i0">Az Ég Lámpája ringatózva -lóg<br /></span> <span class="i0">Az óceánra, a fekete -űrbe<br /></span> <span class="i0">És béke leng, oly puha, mint a -csók,<br /></span> <span class="i0">Komoly vizek zsolozsmáznak -körülte,<br /></span> <span class="i0">Az Ég Lámpája ringatózva -lóg<br /></span> <span class="i0">A csillagok aranyláncán -lecsüngve.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Fénnyel füröszti e nagy -végtelent ő<br /></span> <span class="i0">Gyöngyöt dobál a tájra -hallgatag,<br /></span> <span class="i0">Ezüst ruhába van az árnyas -erdő,<br /></span> <span class="i0">A fészkek a pálmákon -alszanak,<br /></span> <span class="i0">Mert jő az álom, a csendet -jelentő,<br /></span> <span class="i0">Gyöngyöt dobál a tájra -hallgatag,<br /></span> <span class="i0">Fénnyel füröszti a nagy -végtelent ő.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó Hold, a semmiben, a mélyben, -éjben<br /></span> <span class="i0">A bús halottak napja vagy -talán,<br /></span> <span class="i0">Te vagy a fényes és szelíd -fehér menny?<br /></span> <span class="i0">Ragyogj, ragyogj a sírok -kőfalán,<br /></span> <span class="i0">Terítsd széjjel az álmok -köpenyét lenn,<br /></span> <span class="i0">A bús halottak napja -vagy talán<br /></span> <span class="i0">Ó Hold, a semmiben, a -mélyben, éjben?<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_228" id="Page_228">-228-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ott béke van örökre, -mindörökre<br /></span> <span class="i0">Éj! Csönd! Mért szállanak -a sóhajok?<br /></span> <span class="i0">Mért nem borulsz a fájó -gyönyörökre,<br /></span> <span class="i0">A sebre, amely lázasan -sajog?<br /></span> <span class="i0">A szenvedőre, aki sír -hörögve?<br /></span> <span class="i0">Éj! Csönd! Mért szállanak a -sóhajok?<br /></span> <span class="i0">Ott béke van örökre, -mindörökre.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A csillagok aranyláncán -lecsüngve<br /></span> <span class="i0">Az Ég Lámpája ringatózva -lóg<br /></span> <span class="i0">Az óceánra, a fekete -űrbe<br /></span> <span class="i0">És béke leng, oly puha, mint a -csók.<br /></span> <span class="i0">Komoly vizek zsolozsmáznak -körülte,<br /></span> <span class="i0">Az Ég Lámpája ringatózva -lóg<br /></span> <span class="i0">A csillagok aranyláncán -lecsüngve.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_229" -id="Page_229">-229-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>HJALMAR SZÍVE</h3> -<p class="center">LECONTE DE LISLE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Világos éj, jeges szél… -Vércsatakban<br /></span> <span class="i2">A héroszok sír nélkül -alszanak.<br /></span> <span class="i0">Üvegszemük meredt, kezükbe -kard van,<br /></span> <span class="i2">Fejük felett sötét -holló-csapat.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Búsan világol a hold -jégkorongja<br /></span> <span class="i2">Feláll Hjalmar a holtak -között,<br /></span> <span class="i0">Kezét a csonka markolatra -nyomja,<br /></span> <span class="i2">S párás sebajka csendbe -gőzölög.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">– Kiben van itt még egy kevés -lehellet,<br /></span> <span class="i2">Hej, hol van a sok víg, -erős legény?<br /></span> <span class="i0">Reggel vidám dalt zúgtak -még a mellek,<br /></span> <span class="i2">Mint a rigók a bokrok -sürején.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mind néma. Sisakom tört, roncs -a fegyver,<br /></span> <span class="i2">Lazult, kopott az elnyűtt, -ócska bárd.<br /></span> <span class="i0">Vérzik szemem. Zajt -hallok, rémesen ver<br /></span> <span class="i2">Tengerzúgása s -érzem a halált.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Jőjj drága Holló, emberhús -falója!<br /></span> <span class="i2">Tépd fel szívem, itasd -vascsőrödet,<br /></span> <span class="i0">Testünk a romlás -holnapig megója,<br /></span> <span class="i2">Szívem Ilmer -lányának vidd, öreg<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_230" id="Page_230">-230-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Most Upsalába sör foly, éji -Holló,<br /></span> <span class="i2">Korsó kocog, dalol a -jóbarát,<br /></span> <span class="i0">Villámsebesen szállj, te -puszta-bolygó,<br /></span> <span class="i2">Vedd a szívem s keresd -a bús arát.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ott fenn ül a varju-csapott -toronyban,<br /></span> <span class="i2">Éj-fürtje lóg, bús arca -hófehér.<br /></span> <span class="i0">Ezüst függője szikrás fénybe -lobban,<br /></span> <span class="i2">S szemfénye csillagtűzzel is -felér.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Menj bús követ a halvány lány -lakába,<br /></span> <span class="i2">Vidd el szívem s jelentsd a -viadalt.<br /></span> <span class="i0">Mutasd meg azt, hogy még -holtan se gyáva<br /></span> <span class="i2">S reád mosolyg Ilmer -leánya majd!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Én meghalok már. Vérzem száz -sebembül,<br /></span> <span class="i2">Időm lejárt. Hull a -rőtszínű csöpp.<br /></span> <span class="i0">Testem vidáman majd a -napba lendül<br /></span> <span class="i2">S a fényes Istenek közé -ülök.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_231" id= -"Page_231">-231-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>ANAKREON-UTÁNZATOK</h3> -<p class="center">LECONTE DE LISLE</p> -<h4>A KANCA</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó ifjú kanca, te tüzes -szemű,<br /></span> <span class="i0">A merre futsz, ledől a gyenge -fű,<br /></span> <span class="i0">Szádon havas ezüst-tajték -szalad,<br /></span> <span class="i0">Csorgó verejték mossa -oldalad.<br /></span> <span class="i0">Trák pusztaságnak virgonc -gyermeke,<br /></span> <span class="i0">Nyerítesz a parton, élettel -tele,<br /></span> <span class="i0">Bontott sörénnyel szállsz s le -nem bukol,<br /></span> <span class="i0">Még a sebes dámvad sem ér -utol.<br /></span> <span class="i0">De térded nemsokára -meglazul,<br /></span> <span class="i0">S hiába küzdesz, birkózol -vadul,<br /></span> <span class="i0">A földre rogysz s nem sért a -hódolat –<br /></span> <span class="i0">Zabládba mar majd hófehér -fogad<br /></span></div> -<h4>A KUPA</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">Vedd ez ezüst tömböcskét, -fürge ötvös,<br /></span> <span class="i0">De ebből harci szobrot -mégse tördöss,<br /></span> <span class="i0">Inkább hasas és öblös -serleget,<br /></span> <span class="i0">Hol a tüzes bor lázasan -pezseg.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_232" id= -"Page_232">-232-</a></span> <span class="i0">S falára a Pleádokat -ne vésd:<br /></span> <span class="i0">Legyen rajt a vidám -menád-tömeg,<br /></span> <span class="i0">Metszd rája az aranyló -fürtöket,<br /></span> <span class="i0">A gömbölyű hordót, a víg -szedést,<br /></span> <span class="i0">Hol a szedők a pénzelő -lakosnak,<br /></span> <span class="i0">Bíbor lábakkal fürtöket -taposnak,<br /></span> <span class="i0">Hogy rajzaiddal Évoét elénk -hozd<br /></span> <span class="i0">S lássuk víg Aphroditét, édes -Éroszt,<br /></span> <span class="i0">S égjünk a sok tüzes szívű -szüzér,<br /></span> <span class="i0">Kiket díszít a verbénás -füzér.<br /></span></div> -<h4>A MÉH</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">A zöld hegyen Érosz, kérkedve -fenn,<br /></span> <span class="i0">Meglopta a köpűt egy -reggelen;<br /></span> <span class="i0">De rajta kapta őt egy -méhike.<br /></span> <span class="i0">Hozzá repült s megszúrta -sebtibe.<br /></span> <span class="i0">Könnyekbe fulva állt a balga -isten,<br /></span> <span class="i0">Ujjára fújt, hogy nagy baján -segítsen.<br /></span> <span class="i0">S feledve íjját, rőten a -haragtól,<br /></span> <span class="i0">Cyprishez átszállott sietve -akkor:<br /></span> <span class="i0">– Anyám, sebet kaptam egy kis -kígyótul<br /></span> <span class="i0">Megmart fulánkja… szólt s -esengve sírt is.<br /></span> <span class="i0">Mosolyosan szólt a -szavára Cypris:<br /></span> <span class="i0">– Te oly sebet szúrsz -majd, – mely sohse gyógyul…<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_233" id="Page_233">-233-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>BOZÓT</h3> -<p class="center">LECONTE DE LISLE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A száradó füvön, ahol a -bódító<br /></span> <span class="i0">Vad nap felé tekint a vérvörös -kigyó,<br /></span> <span class="i0">A szörnyű fenevad már -bóbiskolni kezd,<br /></span> <span class="i0">Hatalmas gyomra lóg -és karmokat mereszt.<br /></span> <span class="i0">Szájából -perzselő lehellet láza száll;<br /></span> <span class= -"i0">Rózsálló nyelve lóg, nyelvén ezüst a nyál;<br /></span> -<span class="i0">Szügyén, mely lángoló, mint egy rakott -kohó<br /></span> <span class="i0">Rángó jóllét böfög s pofája oly -mohó.<br /></span> <span class="i0">Körötte tompa csönd, nehéz, -vihar-teli.<br /></span> <span class="i0">A sunnyogó párduc -gerincét íveli;<br /></span> <span class="i0">Az óriáskígyó lapos -és pikkelyes<br /></span> <span class="i0">Fejével a fügék közt -valamit keres;<br /></span> <span class="i0">Tündöklik, zizzen a -fényes kőrisbogár,<br /></span> <span class="i0">A csíkos tigris úr -fejénél szálldogál,<br /></span> <span class="i0">Kit lángoló verő, -iszonyú láng füröszt,<br /></span> <span class="i0">S kék ég alatt -pihen, az összesült fű közt.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">De már az árny terül a mély -erdők felül.<br /></span> <span class="i0">A tigris áthevült -forrongó vére hül;<br /></span> <span class="i0">Szél libben a -füvön; zizeg a gyenge nesz;<br /></span> <span class="i0">Ocsudik, -széttekint, mordul fület hegyez.<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_234" id="Page_234">-234-</a></span> -<span class="i0">A puszta néma még. A tükrös -csermelyen,<br /></span> <span class="i0">Hol a lótusz virul -merengve csendesen.<br /></span> <span class="i0">Nem látni -dámvadat, remegve habozót.<br /></span> <span class="i0">Gazellák -léptitől se reszket a bozót.<br /></span> <span class="i0">Az éhség -marja fel mozgó sovány hasát;<br /></span> <span class="i0">És -összekuporul, halálos némaság;<br /></span> <span class= -"i0">Nyújtózik, vánszorog, kapálja a talajt,<br /></span> -<span class="i0">Ösvényt szagol, amely kivisz a síkra -majd,<br /></span> <span class="i0">Ásít és talpra áll, untatja a -magány,<br /></span> <span class="i0">És gyászosan vonít a csúnya -éjszakán.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_235" id= -"Page_235">-235-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>AZ OROSZLÁN HALÁLA</h3> -<p class="center">LECONTE DE LISLE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Öreg vadász volt, künn élt a -vadonba,<br /></span> <span class="i2">Sötét ökörvér volt az -itala.<br /></span> <span class="i0">Bámulta a síkot, tengert -borongva,<br /></span> <span class="i2">S bőgött a pusztán búsan, -egymaga.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Majd kárhozottan sinylődött a -hitvány<br /></span> <span class="i2">Fogságba, nézte bamba -csőcselék.<br /></span> <span class="i0">Dobogva járkált a nagy -vaskalitkán<br /></span> <span class="i2">S a rácsba zúzta óriás -fejét.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hogy nincs menekvés már: -belátta végre.<br /></span> <span class="i0">S akkor otthagyta -vizét, husát;<br /></span> <span class="i0">Megölte az éhség s a -szomjuság.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó szív, te forradalmas görcsbe -sinylő,<br /></span> <span class="i0">Ki sírva vergődsz a föld -ketrecébe,<br /></span> <span class="i0">Vajjon miért nem mersz úgy -tenni, mint ő?<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_236" id="Page_236">-236-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A JAGUÁR</h3> -<p class="center">LECONTE DE LISLE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A barna lejtőkön arany sugár -ég,<br /></span> <span class="i2">Fényes habokba mosdik a -vidék;<br /></span> <span class="i0">De a síkokra ráborul az -árnyék,<br /></span> <span class="i2">Borzongva jő a hűvös, esti -lég.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A gizgazos, zsombékos, csúnya -posvány,<br /></span> <span class="i2">A meztelen szirt, a fa, a -homok,<br /></span> <span class="i0">Indul-mozog és a magányból -ocsmány<br /></span> <span class="i2">Sóhajjal az új felé -zokog.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A nagy folyó sötéten -bugyborékol,<br /></span> <span class="i2">A hold meszes párákon át -kigyúl,<br /></span> <span class="i0">Fel-felcsillan egy kajmán -háta néhol<br /></span> <span class="i2">A hold kemény-hűs -sugaraitul.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Az egyik éhesen kúszik az -árra,<br /></span> <span class="i2">Csattog kovácsolt -állkapcsaival;<br /></span> <span class="i0">A másik kérges -vas-torkát kitárja,<br /></span> <span class="i2">Hogy fújja át az -éles szélvihar.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A jaguár a -mahagoni-lombban<br /></span> <span class="i2">Vár hunyt szemekkel, -lesve, komolyan,<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_237" id="Page_237">-237-</a></span> <span class="i0">De -szimatolni kezd az orra nyomban,<br /></span> <span class= -"i2">Friss hússzagot sodor a szélroham.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Izmos farán ül, űzi vad -kívánság,<br /></span> <span class="i2">Foggal-karommal pedzi a -tusát,<br /></span> <span class="i0">Vérszomjasan tépázza a fa -háncsát,<br /></span> <span class="i2">Rózsás nyelvével nyalja -bajuszát.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Majd körbe szökken izmos, -könnyű farka,<br /></span> <span class="i2">A fához vágja a sóvár -lesen;<br /></span> <span class="i0">Lapos fejét kemény talpára -hajtja<br /></span> <span class="i2">S alvást mímelve horkol -édesen.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Egyszerre csend lesz, fekszik, -mint a szikla,<br /></span> <span class="i2">A gallyak közt, -aléltan és sután,<br /></span> <span class="i0">Most egy kövér ökör -siet a síkra<br /></span> <span class="i2">És gőz lövell ki tágult -orlyukán.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hármat se lép. Már megkövül -egészen:<br /></span> <span class="i2">Ott a facsúcs zöld rejtekébe -fenn,<br /></span> <span class="i0">Agát-arany, két óriási -vér-szem<br /></span> <span class="i2">Mered reá szikrázva, -nesztelen.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Bután inog már roggyant-béna -lábán,<br /></span> <span class="i2">Felbőg, hogy mégse hagyja el -magát;<br /></span> <span class="i0">A jaguár lejő prédája -láttán,<br /></span> <span class="i2">Megkapja biztosan puha -nyakát.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Az ökör enged, villás szarva -port hány,<br /></span> <span class="i2">Legyőzte a vad szörnyű -ereje.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_238" id= -"Page_238">-238-</a></span> <span class="i0">A jaguár szorítja őt -mogorván,<br /></span> <span class="i2">S őrült iramban vágtat el -vele.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Köröskörül ijesztő puszta -ásít,<br /></span> <span class="i2">Holdfényben úszó nagy -szikláival,<br /></span> <span class="i0">Az ökör vérzik, kéjeleg a -másik,<br /></span> <span class="i2">Megrészegíti a friss -vérital.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Fekete éjbe tűnnek mind a -ketten,<br /></span> <span class="i2">A horizon tág, széles és -süket;<br /></span> <span class="i0">Zajuk a csöndbe sikkad el -rekedten,<br /></span> <span class="i2">Éjjel födi bús -küzködésüket.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_239" -id="Page_239">-239-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A JAGUÁR ÁLMA</h3> -<p class="center">LECONTE DE LISLE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A mahagóni fák alatt -virágdagály,<br /></span> <span class="i0">S a rekkenő légben, hol -dongók raja száll,<br /></span> <span class="i0">Az összefont -sűrűn, egy óriás galyon,<br /></span> <span class="i0">Hintáz a -lármázó és cifra papagály,<br /></span> <span class="i0">A -sárgahátú pók s a fürge vadmajom.<br /></span> <span class="i0">A -ló- s ökör-ölő jaguár idejön,<br /></span> <span class="i0">Megáll -a vén fák közt, a mohlepett közön,<br /></span> <span class= -"i0">Fáradtan és búsan, szemébe holt közöny.<br /></span> -<span class="i0">Farát megdörzsöli egy fába reszketeg,<br /></span> -<span class="i0">Elpetyhüdött ínye friss, hűs vízért -eped<br /></span> <span class="i0">S kitör a száján egy halk-tompa -böffenet.<br /></span> <span class="i0">A zajra futni kezd ijedten -az arany gyík,<br /></span> <span class="i0">És útja a gyepen -cik-cakosan aranylik.<br /></span> <span class="i0">Majd a sötét -sűrűn, hová nem hat sugár,<br /></span> <span class="i0">A sziklán -elnyúlik az álmos jaguár,<br /></span> <span class="i0">Nyaldossa a -lábán az éles karmokat,<br /></span> <span class="i0">Álmos -aranyszeme káprázva pillogat,<br /></span> <span class="i0">S amíg -rest ereje vad kéje száll reája,<br /></span> <span class= -"i0">Csóválja farkát és borzolja oldalát,<br /></span> <span class= -"i0">Prédáról álmodik, körötte pusztaság<br /></span> <span class= -"i0">És vére szomjazván a karmait bevájja<br /></span> <span class= -"i0">Egy vadkan bika puha-meleg húsába.<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_240" id="Page_240">-240-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A NAP HALÁLA</h3> -<p class="center">LECONTE DE LISLE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Tengerként zúg a szél, az őszi -szózat,<br /></span> <span class="i0">A panasza oly ünnepi, -komor,<br /></span> <span class="i0">Lombot cibál, búcsúzva -bújdokol<br /></span> <span class="i0">S a fát pirosra festi véred, -Ó Nap!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Levélcsomón kavarganak a -vészek;<br /></span> <span class="i0">Álmot kínálva lassan jő az -est,<br /></span> <span class="i0">Az árnyba mindent bíborosra -fest<br /></span> <span class="i0">S görcsös, kopasz galyon libeg a -fészek.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hunyj, hunyj kevély Nap, -fáklyafény pihenj te!<br /></span> <span class="i0">Fényes -szőnyegre csorran ki a véred<br /></span> <span class="i0">Mint -összetört, véres szívünk szerelme.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Halj meg – te felkelsz! Jó -reményre fekszel,<br /></span> <span class="i0">De visszatér-e a -hang, láng s az élet<br /></span> <span class="i0">Ha majd szegény -szívünk megpattan egyszer?<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_241" id="Page_241">-241-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>CSILLAGHULLÁS</h3> -<p class="center">LECONTE DE LISLE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Omoljatok ti -gyöngyök,<br /></span> <span class="i0">Bús csillagok a habba -már.<br /></span> <span class="i0">Úgy lángol a vörös -köd,<br /></span> <span class="i0">Úgy tündököl a -láthatár;<br /></span> <span class="i0">Szikrázik a rózsás -Kelet,<br /></span> <span class="i0">Kacagnak a betyár -szelek,<br /></span> <span class="i0">A hullámon tűzszikra -jár.<br /></span> <span class="i0">Omoljatok ti -gyöngyök,<br /></span> <span class="i0">Bús csillagok a habba -már.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Zuhanjatok csak -szerte<br /></span> <span class="i0">A titkos óceánba -ti.<br /></span> <span class="i0">Nap tűz le a -hegyekre,<br /></span> <span class="i0">Lángolnak izzó -ormai.<br /></span> <span class="i0">Sikoly, kacaj, dal kél -ezer,<br /></span> <span class="i0">A harmatos fa szíve -ver,<br /></span> <span class="i0">A légbe zúgást -hallani.<br /></span> <span class="i0">Zuhanjatok csak -szerte<br /></span> <span class="i0">A titkos óceánba -ti.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_242" id= -"Page_242">-242-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Repüljetek -suhanva<br /></span> <span class="i0">Ó messze földek, -édenünk!<br /></span> <span class="i0">A hajnal érces -ajka<br /></span> <span class="i0">Nevet s kigyújtja a -szemünk.<br /></span> <span class="i0">Testén ragyog a -lángruha,<br /></span> <span class="i0">A víz smaragd, a víz -puha<br /></span> <span class="i0">S arany tüzet mutat -nekünk.<br /></span> <span class="i0">Repüljetek -suhanva,<br /></span> <span class="i0">Ó messze földek, -édenünk!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Siessetek -Nyugatra,<br /></span> <span class="i0">A néma éjbe, -csillagok!<br /></span> <span class="i0">A sürű, zöld -utakra,<br /></span> <span class="i0">Hol a nap tűzszeme -ragyog;<br /></span> <span class="i0">A tavakon a szarvas, -őz<br /></span> <span class="i0">Vizet zavar, vigan -időz<br /></span> <span class="i0">S a lárma már megint -nagyobb.<br /></span> <span class="i0">Siessetek -Nyugatra,<br /></span> <span class="i0">A néma éjbe, -csillagok.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ki hullik, az mind -boldog,<br /></span> <span class="i0">Feledtető sok -lámpaláng!<br /></span> <span class="i0">Ki mint ti, bús -koboldok,<br /></span> <span class="i0">Forog kihűlt csillag -gyanánt.<br /></span> <span class="i0">Oly édesjó a béke -lenn,<br /></span> <span class="i0">Aludni csöndbe, -nesztelen,<br /></span> <span class="i0">Hol nem les orvul senki -ránk.<br /></span> <span class="i0">Ó adj örök békét -nekem<br /></span> <span class="i0">Feledtető sok -lámpaláng!<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_243" -id="Page_243">-243-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>SOLVET SECLUM</h3> -<p class="center">LECONTE DE LISLE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Elhallgat egyszer e fonák -zsivaj!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A szélbe reszkető sikoly -kihal,<br /></span> <span class="i0">Elnémul a haláljaj, a -boszú-szó,<br /></span> <span class="i0">Mit égre zúg most az -örvényben úszó,<br /></span> <span class="i0">A lárma, sírás, vád, -sóhaj, keserv, bűn,<br /></span> <span class="i0">A test s a -szellem egycsapásra megszűn!<br /></span> <span class="i0">S -elhallgat a király, a csőcselék,<br /></span> <span class="i0">Nem -zúg rekedten a börtön feléd,<br /></span> <span class= -"i0">Hallgatnak az erdők s a tengerek,<br /></span> <span class= -"i0">Mind, aki e pokolba hentereg,<br /></span> <span class= -"i0">Oszol-tűnik, mi itten ölt meg égett,<br /></span> <span class= -"i0">Elmúl a sárba túró földi féreg<br /></span> <span class="i0">S -az űrbe bolygó, kóbor éji lob!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Egy gondolat s minden -hallgatni fog.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És ez nem akkor lesz, ha majd -az ember<br /></span> <span class="i0">Egy másik édent és új életet -nyer,<br /></span> <span class="i0">Se, hogyha rózsás fűbe kéjbe -fúl,<br /></span> <span class="i0">Se, hogyha sírban alszik végre, -túl;<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_244" id= -"Page_244">-244-</a></span> <span class="i0">De, hogyha e meddő -Golyó kizökken<br /></span> <span class="i0">Unott futásából kaján -örömben,<br /></span> <span class="i0">Vakon, bután rohan végsőt -hörögve<br /></span> <span class="i0">S észtvesztve táncol a szabad -körökbe,<br /></span> <span class="i0">Megostromolja az eget -vadul,<br /></span> <span class="i0">Vén kérge róla megropogva -hull,<br /></span> <span class="i0">Felmennydörög sós -óceánjaival<br /></span> <span class="i0">S kialszik a víztől a -lángvihar<br /></span> <span class="i0">És a világszülő -sáromladékon<br /></span> <span class="i0">Az űrben új lét kel s -vesz a mulékony.<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_245" id="Page_245">-245-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>REQUIES</h3> -<p class="center">LECONTE DE LISLE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Távol azoktól, akiket -szerettem,<br /></span> <span class="i2">A szép napoktól halkan -távozom.<br /></span> <span class="i0">A meseország ott ragyog -megettem.<br /></span> <span class="i2">Megállok még a -sziklacsúcsokon<br /></span> <span class="i0">Az égen, az alkony -alvó egén,<br /></span> <span class="i0">Repül reményem, a végső -remény.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Boldogtalan! törődj be -végzetedbe;<br /></span> <span class="i2">Az ifjúság többé el nem -bűvöl,<br /></span> <span class="i0">Hiába az emlék, így végezed -be,<br /></span> <span class="i2">Az égre nézz s ne félj a -könnyütől,<br /></span> <span class="i0">Hulljon le a sok -igéretlevél,<br /></span> <span class="i0">Szerelmed, álmod, mit -nem ízlelél.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mit sem ad az idő, bármit -igérget,<br /></span> <span class="i2">Nem zöldül a rom, a hamu -soha.<br /></span> <span class="i0">Holt hamvaid add át a kósza -szélnek,<br /></span> <span class="i2">Aludj, a sír oly édes -nyoszolya.<br /></span> <span class="i0">Az éjszakába lelj új -gyógyszeret<br /></span> <span class="i0">És lásd be, hogy már -senkisem szeret.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Az életünk ilyen, el kell -viselni,<br /></span> <span class="i2">Az őrült lázad és a gyenge -sír;<br /></span> <span class="i0">A bölcs nevet és terhe néki -semmi.<br /></span> <span class="i2">Szállj hát a mélybe, hív az -enyhe sír.<br /></span> <span class="i0">Ott lenn a zaj, a háború -pihen,<br /></span> <span class="i0">Boldogtalan, aludj hűs -mélyiben!<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_246" id= -"Page_246">-246-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>AZ UTOLSÓ EMLÉK</h3> -<p class="center">LECONTE DE LISLE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Meghaltam. – És szemem még -sincs lezárva,<br /></span> <span class="i2">Csak járok az örvényes -éjszakán,<br /></span> <span class="i0">Oly csöndesen, mint lassú -népek árja.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Búsan lehell a sír fuvalma -rám,<br /></span> <span class="i2">Bolygok bitangul, évek óta, -resten,<br /></span> <span class="i0">És társam az Ür, az Éj, a -Magány.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Napom lejárt. Nem érzem a -sebet sem,<br /></span> <span class="i2">Az élet ez, vagy a halotti -párna?<br /></span> <span class="i0">Nap! Álom! – Semmi. Menj, menj -kósza testem.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Zuhanj! Szemembe tátong az űr -árnya,<br /></span> <span class="i2">Az elmúlás nyugalmas éje -elnyel,<br /></span> <span class="i0">Meghaltam. És a semmiség -zilál ma.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hát e kísértet, e hang és e -sebhely?<br /></span> <span class="i2">Rég kaptam, a tusakodó -életen.<br /></span> <span class="i0">Ó éj! Borulj le, éj! – És -csöndbe fedj el:<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i2">Szívem megették. Ó -emlékezem.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_247" id= -"Page_247">-247-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ERNEST RAYNAUD</h2> -</div> -<p>Ernest Raynaud 1864 február 22.-én született Párisban. A francia -fővárost sohasem hagyta el. Verlaine fedezte fel. Eleinte a -parnassienek közé tartozott, később többedmagával megteremtette a -„román“ iskolát, amely a latin múzsa védelmére alakult, erősen -hangsúlyozza különválóságát és védekezik minden idegen – barbár – -szellemi befolyás ellen.</p> -<p>MUNKÁI. Nevezetesebb verseskönyvei: L’Oeuvre du Sang 1890–1891 -(A vér munkája), La Tour d’Ivoire 1899 (Az elefántcsonttorony), La -Couronne des Jours 1905 (A napok koronája). <span class= -"pagenum"><a name="Page_248" id="Page_248">-248-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>TANYAI REGGEL</h3> -<p class="center">ERNEST RAYNAUD</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Gyorsan kitárom az -ablakredőket,<br /></span> <span class="i2">S a zümmögő és cifra -nyári kert<br /></span> <span class="i0">Szobámba lépett, minden -nevető lett,<br /></span> <span class="i2">A fény kicsattant, a -virág kikelt.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Poros fűszál szikrázik égi -könnytül,<br /></span> <span class="i2">Felhőtlenül villámlik az -azúr;<br /></span> <span class="i0">A dombok alján vattapuha köd -gyűl,<br /></span> <span class="i2">A búza sárgul -mozdulatlanul.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A béreslány, végében a -fasornak,<br /></span> <span class="i0">Facipőben csoszog, kutat -csikorgat,<br /></span> <span class="i2">A szérű zúg, csipeg a -csirkeól.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A szorgalmas ásó pengéje -szól,<br /></span> <span class="i0">Víz foly, fa rezzen, rebben a -madárka<br /></span> <span class="i2">És a mezőszag becsap a -szobámba.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_249" id= -"Page_249">-249-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>HENRY CAZALIS</h2> -</div> -<p>Henry Cazalis 1840 március 9.-én született -Corneilles-en-Parisisban. Jogot és orvostudományt tanult. Erősen -tanulmányozta a keleti költészetet, a buddhizmust és -Schopenhauer-t. Első verseskönyve Jean Castelli álnév alatt jelenik -meg 1865-ben. Sok vallásos és filozófiai verset írt. Jean Lahor -álnév alatt is ír.</p> -<p>MUNKÁI. Nevezetesebb kötetei: Chant populaire d’Italie 1865 -(Olasz népdalok), Melancholia 1860.</p> -<p>IRODALOM. Verset fordított tőle <i>Zempléni</i> Árpád (A XIX. -század francia lírájából, a Kisfaludy-Társaság kiadása, II. kötet). -<span class="pagenum"><a name="Page_250" id= -"Page_250">-250-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>A CIGÁNY A HOLDBAN</h3> -<p class="center">HENRY CAZALIS</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Egy régi cigány mese -járja:<br /></span> <span class="i2">Mikor a hold az égre -tűn,<br /></span> <span class="i0">A hold öreg, cingár -cigánya<br /></span> <span class="i2">Nótázni kezd a -hegedűn.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A nóta lágy, puha -fuvalma<br /></span> <span class="i2">A csöndön át alig -rezeg,<br /></span> <span class="i0">S az éjszakán senkise -hallja,<br /></span> <span class="i2">Csak a csöndes -szerelmesek.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Jöjj drága, ez a bűvös -óra:<br /></span> <span class="i2">A fán ezüstös -szemfedél,<br /></span> <span class="i0">Figyelj, figyelj a -zeneszóra,<br /></span> <span class="i2">A holdban a cigány -zenél.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_251" id= -"Page_251">-251-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>LAURENT TAILHADE</h2> -</div> -<p>Laurent Tailhade 1854 április 16.-án született. Harminc éves -korában jelennek meg első versei, amelyeket Banville nagyon melegen -fogad. Mint szatirikus költő erős hatást gyakorol a korára. Egy -anarchista bombája 1894-ben megsebesíti, Barrés gúnyolódó írása -miatt párbajra hívja ki, Tailhade a párbajban megsebesül, jobb -kezére megbénul és később a jobb szemét is el kell távolítani. E -sok csapás ellenére is szorgalmasan dolgozik: hisz a céljában, -igazi verekedő és igazi költő.</p> -<p>MUNKÁI. Le Jardin des Rêves 1886 (Az álmok kertje). Un Dizain de -sonnets 1881, Vitraux 1892. <span class="pagenum"><a name= -"Page_252" id="Page_252">-252-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>HOLDAS TÁJ</h3> -<p class="center">LAURENT TAILHADE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Kihúnyt a végső tűz a ködbe -reszketőn.<br /></span> <span class="i0">Nincs láng az ablakon, -nincs füst a háztetőn.<br /></span> <span class="i0">Egyhangúan -brekekéz a békák bús dala.<br /></span> <span class="i0">Csipkés -ruhájában pihen az éjszaka.<br /></span> <span class="i0">Csillag -se gyulladott a néma fák felett.<br /></span> <span class= -"i0">Lábujjhegyen járnak halk illatos szelek<br /></span> -<span class="i0">A réten, az alvó, arany kalászokon.<br /></span> -<span class="i0">Mostan föltündököl távolban egy orom<br /></span> -<span class="i0">S ezüstös pettyektől tarkáll a barna -föld.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A néma hold evez lassan -suhanva fönt.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_253" id= -"Page_253">-253-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>JACQUES MADELEINE</h2> -</div> -<p>Jacques Madeleine Párisban született 1859 május 16.-án. Catulle -Mendès ezt írta róla: „Jacques Madeleine még fiatal pedánsul, -kitartóan dolgozik, nem hervadó, virágos munkáján, oly -szorgalmasan, mint az április a rózsabimbón“.</p> -<p>MUNKÁI. La Richesse de la Muse 1882 (A muzsa gazdagsága), Livret -de vers anciens 1884 (Régi versek könyve), Le Sourire de Hellas -1899 (Hellasz mosolya).</p> -<p>IRODALOM. Több versét magyarra fordította: <i>Balla</i> Ignác -(Jövendő), <i>Zempléni</i> Árpád (A XIX. század francia lírájából, -a Kisfaludy-Társaság kiadása, II. kötet). <span class= -"pagenum"><a name="Page_254" id="Page_254">-254-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>OTT FENN</h3> -<p class="center">JACQUES MADELEINE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Ott lenn a -tengeren<br /></span> <span class="i0">A hold felébred<br /></span> -<span class="i0">És eltűn messze lenn,<br /></span> <span class= -"i0">Mint egy kísértet.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A hold felébred,<br /></span> -<span class="i0">Eltűn a hold…<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nézd, arra bolyg!<br /></span> -<span class="i0">Viszi az álmom,<br /></span> <span class= -"i0">Holt-haloványon<br /></span> <span class="i0">Eltűn a -hold…<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A hold felébred,<br /></span> -<span class="i0">Eltűn a hold…<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Rövid az élet,<br /></span> -<span class="i0">Fut tűnve minden<br /></span> <span class="i0">S -az éjben, vízben<br /></span> <span class="i0">Ér néma -véget…<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A hold felébred,<br /></span> -<span class="i0">Eltűn a hold…<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_255" id= -"Page_255">-255-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>VICTOR MARGUERITE</h2> -</div> -<p>Victor Marguerite, a híres regényíró testvére, Mallarmé -unokaöccse tizenhét éves korában tűnt fel verseivel. Ma a francia -írók egyesületének elnöke.</p> -<p>MUNKÁI. Brins de lilas 1883 (Orgonagalyak), Le Chanson de la mer -(A tenger éneke), Au Fil de l’heure. <span class="pagenum"><a name= -"Page_256" id="Page_256">-256-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>SZIESZTA</h3> -<p class="center">VICTOR MARGUERITE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Künn sárga nyári nap -remeg,<br /></span> <span class="i0">Ez az ernyedt -szieszta-óra.<br /></span> <span class="i0">Lomhán dőlünk le -nyugovóra,<br /></span> <span class="i0">Álmunk halálos -dermedet.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Az elfáradt arab -kidől.<br /></span> <span class="i0">Gyékényre húzza le a -restség.<br /></span> <span class="i0">Elnyújtja némán lomha -testét<br /></span> <span class="i0">És álmodik. Ugyan -miről?<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nincs semmi. A szív -kedvtelen,<br /></span> <span class="i0">A béna akarat se -tervel.<br /></span> <span class="i0">Az ember egy kevés jeget -nyel<br /></span> <span class="i0">S aztán aludna -szüntelen.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Néhány légy álmosan -cikáz,<br /></span> <span class="i0">Megállnak, újra -visszatérnek.<br /></span> <span class="i0">Szegény, buta, picinyke -férgek!<br /></span> <span class="i0">Néhány légy álmosan -cikáz…<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_257" id= -"Page_257">-257-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h1>JAPÁN</h1> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_258" id= -"Page_258">-258-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_259" id="Page_259"><br /> --259-</a></span></p> -<h2>TECSUJIRO INOUYE</h2> -<p>Tecsujiro Inouye születésére nézve japán, de verseit kínai -nyelven írta.</p> -<p>IRODALOM. A japán költészetről sok cikk jelent meg magyarul és -több japán versfordítás is (Magyar Szemle 1906 március 15). Japán -verseket magyarra ültetett át: <i>Heltai</i> Jenő (Jövendő 1909 -február 21), <i>Zsoldos</i> Benő (Jövendő 1909 augusztus 21), -<i>Márkus</i> László. <span class="pagenum"><a name="Page_260" id= -"Page_260">-260-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>ÉJI ÚT</h3> -<p class="center">TECSUJIRO INOUYE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A felhőn a hold sugara -kél,<br /></span> <span class="i0">Hosszú jajjal sír-zihál a -szél.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nád, fenyő zúg, bús -szellemzene,<br /></span> <span class="i0">Most valaki mintha -intene.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Az útszélen dúlt -templom-romok,<br /></span> <span class="i0">Egy erdő, egy híd s -homok, homok.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Régen elmúlt éjfél, -valahol<br /></span> <span class="i0">Felhuhog az erdőn a -bagoly.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_261" id= -"Page_261">-261-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>MAGÁNYOS ÉJSZAKA</h3> -<p class="center">TECSUJIRO INOUYE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Künn az utcán fúj az ősz -szele,<br /></span> <span class="i0">Itt gubbasztok, mint egy -remete.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Lelkem régi könyvekkel -mulat,<br /></span> <span class="i0">Nézek fönn egy árva -vadludat.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hold sugárzik a hegyek -fölött,<br /></span> <span class="i0">Füstölögnek a nehéz -ködök.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Fagy, magány! És zsibbadó -homály,<br /></span> <span class="i0">A gyér fénybe csak egy -zsámoly áll.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_262" id= -"Page_262">-262-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_263" id="Page_263"><br /> --263-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h1>KÍNA</h1> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_264" id= -"Page_264">-264-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_265" id="Page_265"><br /> --265-</a></span></p> -<h2>MA-HUANG-CSUNG</h2> -<p>Ma-Huang-Csung 1861-ben született.</p> -<p>IRODALOM. Kínai verseket fordított <i>Telekes</i> Béla -(Jövendő), <i>Bálint</i> Lajos (A Hét). Ujabban <i>Kaffka</i> -Margit több kínai verset fordított magyarra (Világ. Vasárnapi Ujság -1913). <span class="pagenum"><a name="Page_266" id= -"Page_266">-266-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>AZ ÁRVA SZERETŐ</h3> -<p class="center">MA-HUANG-CSUNG</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Egy éjjel körtefa -virágból<br /></span> <span class="i0">Tettem koszorút -ablakába,<br /></span> <span class="i0">Egy holdas, édes -éjszakán.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nagy-nagy szerelmemet -daloltam,<br /></span> <span class="i0">Cin-cin, pengettem -citerámat,<br /></span> <span class="i0">A drága ablaka -alatt.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Másnapra kacagott a -kedves,<br /></span> <span class="i0">Piros szegfű tüzelt a -mellén,<br /></span> <span class="i0">Mi a szomszéd kertjébe -nőtt.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Én elfutottam a -szobámba,<br /></span> <span class="i0">És sírtam-ríttam, egyre -ríttam,<br /></span> <span class="i0">Hogy oly kevély, -kemény-szívű.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Azóta gyűlölöm a -szegfűt,<br /></span> <span class="i0">Azóta éjszaka se alszom -–<br /></span> <span class="i0">Széttörtem árva -citerám.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_267" id= -"Page_267">-267-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>CSAN-JO-LU</h2> -</div> -<p>Csan-Jo-Lu a tizenkilencedik században élt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_268" id="Page_268">-268-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>ASSZONY A TÜKÖR ELŐTT</h3> -<p class="center">CSAN-JO-LU</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Bontott, nehéz hajakkal a -tükör<br /></span> <span class="i0">Előtt pihen s hosszan -reámered<br /></span> <span class="i0">A teleholdra. Ott a -függönyön<br /></span> <span class="i0">Szivárog a fény, játszik a -szobán,<br /></span> <span class="i0">Mint jáspisgyöngyök -miriádjai.<br /></span> <span class="i0">S az apró nő? Hullámzatos -haját<br /></span> <span class="i0">Se fésüli. Széthúzza -függönyét:<br /></span> <span class="i0">Fehér-fehér-fehér a -rónatáj,<br /></span> <span class="i0">A hold ezüst kantája -öntözi,<br /></span> <span class="i0">S olyan-olyan, mint teste -tavasza<br /></span> <span class="i0">A csöndes-édes éjen, a -szobán…<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_269" id= -"Page_269">-269-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h1>LENGYELORSZÁG</h1> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_270" id= -"Page_270">-270-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_271" id="Page_271"><br /> --271-</a></span></p> -<h2>KAZIMIERZ TETMAJER</h2> -<p>Kazimierz Tetmajer 1863-ban született. <span class= -"pagenum"><a name="Page_272" id="Page_272">-272-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>SZÍVEM</h3> -<p class="center">KAZIMIERZ TETMAJER</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Szívem, szívem, te szomorú, -szegény,<br /></span> <span class="i0">A fényes éjbe keresel -vigaszt.<br /></span> <span class="i0">Van-e egy szív, mely -álmodik, viraszt<br /></span> <span class="i0">S érted kiált -magánya éjjelén?<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">De hang se kél… Egy fenyves -küzd a széllel,<br /></span> <span class="i0">Az éjbe nyomva büszke -homlokát.<br /></span> <span class="i0">Hiába is vársz – szótalan -az éjjel…<br /></span> <span class="i0">Ne szólj szívem, tűrj-tűrj -és sírj tovább.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_273" id= -"Page_273">-273-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ZENON PRZESMYCKY</h2> -</div> -<p>Zenon Przesmycky 1861-ben született. <span class= -"pagenum"><a name="Page_274" id="Page_274">-274-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>FELLEGEK</h3> -<p class="center">ZENON PRZESMYCKY</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó fellegek s ti csendes, esti -árnyak!<br /></span> <span class="i0">Kopár utcákon szél és por -forog,<br /></span> <span class="i0">Az éjbe halk lámpásszemek -vigyáznak,<br /></span> <span class="i0">A szűk út ásít, mint -barlangtorok.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Búsan bolyongsz s a gondok -sírva kélnek,<br /></span> <span class="i0">Rémalakok kísérik -jöttödet,<br /></span> <span class="i0">Olyan vagy, mint egy átkos, -kósza lélek,<br /></span> <span class="i0">Kitől remegve szalad a -tömeg.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Az alkonyat lelkedre -ráesőzik,<br /></span> <span class="i0">Befátyolozza zöldelő -mezőit<br /></span> <span class="i0">S a kripta néma csendje -rálehel.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Az álmod elszállt, mint tűnő -lepel,<br /></span> <span class="i0">Csak ténferegsz most s fáradt -fejjel intesz<br /></span> <span class="i0">És csüggeteg kérded: -„Mi végre mindez?“<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_275" id= -"Page_275">-275-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h1>NÉMETORSZÁG</h1> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_276" id= -"Page_276">-276-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_277" id="Page_277"><br /> --277-</a></span></p> -<h2>CONRAD FERDINAND MEYER</h2> -<p>Conrad Ferdinand Meyer 1825 október 12.-én született Zürichben. -Apja történetíró. Meyer jogot tanult, de magánúton szenvedélyesen -foglalkozott történelmi stúdiumokkal. 1857 és 1858-ban Párisban és -Rómában élt. Olyan kitünően beszélt és írt franciául, hogy sokáig -habozott, nem tudta eldönteni, franciául vagy németül írjon-e. Csak -férfikorában lépett fel. Érett írásai a német elbeszélő próza -remekművei. Conrad Ferdinand Meyert Gottfried Kellerrel vetik -össze: Meyer az arisztokrata, Keller a demokrata, Meyer a művészebb -művész, Keller az emberibb. Küzdenie sohase kellett a kenyérért. -Nyugodtan és teljesen a művészetnek adhatta minden idejét és minden -erejét. Halála előtt való éveiben többször elborult az elméje. 1898 -november 28.-án halt meg.</p> -<p>Meyer nemcsak elbeszélései által hírneves. Verseiben ugyanazt a -diszkrét objektivitást, öntudatos tartózkodást bámuljuk, amely -prózáját örökéletűvé teszi. Mégse hűvös versek ezek: a tartózkodása -lírai, az objektivitása az új líra legmagasabb célja felé mutat. A -német modern líra őse Meyer. Mint lirikus az örökkévalóság -perspektívájából nézi önmagát és a világot.</p> -<p>MUNKÁI. Zwanzig Balladen 1867 (Húsz ballada), Romanzen und -Bilder 1871 (Románcok és képek), Gedichte 1882 (Költemények).</p> -<p>Több versét magyarra fordította <i>Kéri</i> Pál (Nyugat). -<span class="pagenum"><a name="Page_278" id= -"Page_278">-278-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>HALOTTAK KARA</h3> -<p class="center">CONRAD FERDINAND MEYER</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Mi néma halottak örökre -csatázunk,<br /></span> <span class="i0">hatalmas a sírban a mi -sokaságunk.<br /></span> <span class="i0">Mi szántjuk a földeket és -ti arattok,<br /></span> <span class="i0">suhintva a rendet, emelve -a sarlót,<br /></span> <span class="i0">és mind, ami kezdet, -örökbecsű munka<br /></span> <span class="i0">a földi kutakba ma -átzubog újra,<br /></span> <span class="i0">szívünk gyülöletje, -szerelme szünetlen<br /></span> <span class="i0">még lüktet a -földön a lázas erekben<br /></span> <span class="i0">s mit -felkutatánk, a tudás hegyi ormán<br /></span> <span class="i0">a -földi futás közepette ma kormány<br /></span> <span class="i0">s -hódít a zenénk, a dalunk meg a képünk,<br /></span> <span class= -"i0">babérkoszorúzva halottan is élünk,<br /></span> <span class= -"i0">keressük a célt ma is, éjbe törődünk,<br /></span> -<span class="i0">mi sír miriádjai! Térdre előttünk!<br /></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_279" id= -"Page_279">-279-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>SIRÁLYOK</h3> -<p class="center">CONRAD FERDINAND MEYER</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Fönn a gőgös, szürke szikla -mellett<br /></span> <span class="i0">víg sirályok csöndesen -kerengtek,<br /></span> <span class="i0">lengő szárnyon büszke -lég-királyok,<br /></span> <span class="i0">hófehér úton kevély -sirályok,<br /></span> <span class="i0">s lenn a mélybe, zöld -tengerhabokban<br /></span> <span class="i0">a vén sziklacsúcs -bókolt nyugodtan<br /></span> <span class="i0">és borzongtak a -szárnyak fehéren<br /></span> <span class="i0">és csatáztak -villogón a mélyen.<br /></span> <span class="i0">És a víz a kék ég -sok hajósát<br /></span> <span class="i0">oly híven tükrözte -lebegőben,<br /></span> <span class="i0">hogy a vízben és a -levegőben<br /></span> <span class="i0">egybeolvadt álom és -valóság.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Megriadtam, most vettem csak -észre,<br /></span> <span class="i0">a Való s Visszfény minő -rokon<br /></span> <span class="i0">s félve kérdtem ott a -partokon<br /></span> <span class="i0">a szárnycsattogó zavarba -nézve:<br /></span> <span class="i0">És te? Szárnyakon röpül-e -tested?<br /></span> <span class="i0">Vagy tükörkép vagy, csalóka -festett?<br /></span> <span class="i0">A lelked csak színes ködbe -illan?<br /></span> <span class="i0">Vagy tüzes vér forr-e -szárnyaidban?<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_280" -id="Page_280">-280-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A RÓMAI KÚT</h3> -<p class="center">CONRAD FERDINAND MEYER</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Felszökken a víz s -átfolyik<br /></span> <span class="i0">a márvány-csésze -öblibe,<br /></span> <span class="i0">túlcsordul most a -második<br /></span> <span class="i0">s vizét zuhogva önti -le;<br /></span> <span class="i0">megtölti ez a -másikat<br /></span> <span class="i0">s már víz pezseg a -mélyiben<br /></span> <span class="i0">mindegyik vesz, mindegyik -ad,<br /></span> <span class="i0">árad s pihen.<br /></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_281" id= -"Page_281">-281-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>ÚJÉVI HARANGZÚGÁS</h3> -<p class="center">CONRAD FERDINAND MEYER</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A morajlás a levegőn -átszáll,<br /></span> <span class="i0">hajladoz a szélben, mint -virágszál.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Csendbe csengő, halkan -tovahangzó<br /></span> <span class="i0">és dagad a mélyből új -haragszó.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Végtelen sok, mint a szél s a -pára!<br /></span> <span class="i0">Nincsen partja és nincsen -határa.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_282" id= -"Page_282">-282-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>ÉJI HANGOK</h3> -<p class="center">CONRAD FERDINAND MEYER</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Múzsa szólj a bús -zenebonáról,<br /></span> <span class="i0">mely csiklandja álmatlan -fülünket! –<br /></span> <span class="i0">Most az ebek kedves -csaholása,<br /></span> <span class="i0">aztán az órák zajos -ütése,<br /></span> <span class="i0">aztán a halászok -párbeszéde,<br /></span> <span class="i0">aztán? Semmi, csak a -láthatatlan,<br /></span> <span class="i0">véghetetlen csönd -szellemzenéje,<br /></span> <span class="i0">mint a fiatal mell -pihegése,<br /></span> <span class="i0">mint a mély kút messze -mormolása,<br /></span> <span class="i0">mint a tompa -evezőcsapások,<br /></span> <span class="i0">mint az álom nesztelen -jövése.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_283" id= -"Page_283">-283-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>CHRISTIAN FRIEDRICH HEBBEL</h2> -</div> -<p>Friedrich Hebbel Wesselburenben született 1813 március 18.-án, -Holstein hercegségben, Dániában. Szegény és küzködő kőműves -gyermeke. Négy éves korában iskolába küldik. Elemi iskola tanítója -adja neki szegényes könyvtárából az első szellemi táplálékot. -Tengődő apja már tizenkét éves korában kőműves-munkára fogja a -fiatal és álmodozó gyermeket. 1827-ben meghal az apja és ettől -kezdve kalandos úton-módon próbál szabadulni nyomasztó helyzetéből, -a kis elmaradt fészekből. Mint ő maga írja: hol arra gondolt, hogy -színésznek áll be, hol egy hírneves íróhoz folyamodott, máskor -pedig egy fiatal muzsikussal akart világgá menni, de egyik terve -sem sikerült és csak nyolc esztendő mulva, 1835-ben költözhetett -Hamburgba. E nyolc esztendő alatt sokat tanult és lírai egyénisége -kifejlődött. Vidéki lapokba és egy párisi divatlapba irogatott -verseket. Hamburgban csak egy esztendeig marad. Egy év mulva utazni -megy. Heidelbergben jogi előadásokat hallgat, nem sokáig. Tovább -utazik, Münchenben három nyomorult évet tölt. Sokat foglalkozik -Goethe és Shakespeare drámáival. Verseket, novellákat irogat. -1838-ban meghal az édesanyja, vágyódik vissza Hamburgba és kedvenc -kis kutyájával 1839 telén útnak is indul. Hamburgban megint -nyomorúságban él, míg végre 1840-ben előadják első sikert ért -drámáját „Judith“-ot, 1842-ben adja ki először kötetben a verseit. -Királyi ösztöndíjat kap, amely lehetővé teszi, hogy Párisba -utazzék. 1845-ben Bécsbe megy, ott véglegesen megtelepszik, -megházasodik, elvesz egy színésznőt. 1863 december 13.-án -meghal.</p> -<p>Hebbelre úgy tekintenek, mint az új német dráma előkészítőjére, -aki a naturalizmus útvesztőjéből új magaslatokra <span class= -"pagenum"><a name="Page_284" id="Page_284">-284-</a></span> vezette -a drámát és a szimbolizmus útját egyengette. „Hebbel szerint – írja -Alfred Kerr – a jelentős cselekmény jelképes cselekmény.“ Erősen -lírai vérmérséklet. Becses és érdekes naplója tele van lírai -forgáccsal, meleg, ideges és különös ötletekkel, amelyekből gyakran -sarjadztak versek. Ezeket az ötleteket sokszor viszontlátjuk -drámáiban és egyéb írásaiban is.</p> -<p>MUNKÁI. Hebbels Werke I. rész Gedichte (Theodor Poppe kiadása, -Berlin).</p> -<p>IRODALOM. <i>Balázs</i> Béla: Hebbel Frigyes pantragizmusa -(Philologiai Közlöny 1908), <i>Balázs</i> Béla: Hebbel (Nyugat -1909), <i>Bálint</i> Lajos: Hebbel (Magyar Hirlap 1913 március -13).</p> -<p>Hebbel több versét magyarra fordította <i>Miklós</i> Jutka. -<span class="pagenum"><a name="Page_285" id= -"Page_285">-285-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>A SÍR</h3> -<p class="center">FRIEDRICH HEBBEL</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Egyszerre ástam, -ástam,<br /></span> <span class="i2">Míg testem izma -bírt:<br /></span> <span class="i0">Ájult -lidércnyomásban<br /></span> <span class="i2">Ástam egy csúnya -sírt.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Bódulva -vágyakoztam<br /></span> <span class="i2">Édes -jutalmamér,<br /></span> <span class="i0">Mert tudtam, hogy a -munkám<br /></span> <span class="i2">Végén köszönt a -bér.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Fáradt karom -lecsüggedt,<br /></span> <span class="i2">Elkészültem -vele<br /></span> <span class="i0">És -vágytalan-sötéten<br /></span> <span class="i2">Hulltam magam -bele.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_286" id= -"Page_286">-286-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>DETLEV VON LILIENCRON</h2> -</div> -<p>Báró Detlev von Liliencron 1844 június 3.-án született Kielben. -Liliencron testestől-lelkestől katona volt. Hadnagyi napjaira -szívesen gondol vissza: „Ó, a hadnagyi időm! – írja. Az a vidám -frisseség és snájdigság, az a sok drága barát és cimbora, az a sok -rózsás nap, az a keménnyé acélosodott kötelességérzet és szigorú -önfegyelem!“ Szerette a hivatását. A porosz hadsereggel együtt -harcol Ausztria és Franciaország ellen. Mint kapitány sok helyen -megfordul. 1889-ben kezd írni, s ekkor már kész művész. Első -verseskönyve nagy feltűnést kelt. A természetért rajongó, -egészséges, vidám versei az utánzókkal és a finom utánérzőkkel -szemben reakció. Ami azonban ma természetes, akkor idegenszerű volt -és ezt a jámbor és friss optimistát „dekadens“-nek keresztelték el. -Verseskönyvei egyre növekvő hatást gyakoroltak. Költői hírneve -tetőfokán Münchenben lakott. Később visszaköltözött szülővárosába, -évekig élt Hamburg mellett, harmonikus, nyugodt, boldog életet. -1909-ben halt meg.</p> -<p>Detlev von Liliencron származására nézve északnémet. Az -északnémet pusztaságokat, az északnémet pszichét, a katonaélményeit -festi. 1879-ben – a német líra megújhodása korában – tűnt föl és a -németek őt tekintik az első kifejezetten-modern költőnek. Témái még -régiesek, sok diákos humor és kedély van bennük (ez különösen -tizenkét énekes víg époszában és az emlékirataiban nyilatkozik -meg), de már észreveszi a nagyvárost és a hétköznapokat a költészet -zománcával vonja be. Szempontjai nem magasak: az egész életről -nincs mondanivalója. Egy-egy momentum ragadja meg, igen intenzíven: -impresszionista. <span class="pagenum"><a name="Page_287" id= -"Page_287">-287-</a></span> Gondolkozása alig különbözik a német -katonatisztekétől: az érzése azonban egy költőé és a szeme, friss -látása egy művészé.</p> -<p>Nagysága abban volt, hogy egyszerűen látott. Majdnem mindent -észrevett. Engedelmesen és szelíden hullottak szemébe a tárgyak -képei és torzítás nélkül mutatta. Egy befogadó, aki mégis alkot. -Költő, aki szelíd médiuma a világnak. Nem átformáló, -továbbfejlesztő és magyarázó, csak újraalkotó. Békés tükör a szeme -és nem domború vagy homorú lencse. Amit lát, frissen, egészségesen -a papírra veti, nem szűri át az érzésein. Egy ilyen kedély, amely a -külső világról csak nyugtató híradásokat kap, mását annak, ami -előtte van, nem töpreng, hanem mosolyogva vesz tudomásul életet és -halált. Az élet? Előttük van. A halál? Eljön értünk. Minden -egyszerű. Nincs szimbolum és probléma. Csak a szemünkkel láthatunk. -Költészete a szem költészete.</p> -<p>Nem érezte magát feltétlenül és mindig költőnek. Bölcs -mosolygással nézte a verseit, a művészet fáradságát, kedvesen -affektálta a dilettánst, mert tudta, hogy a rímeken kívül sok-sok -minden van még a világon. Vannak elfinomult idegű művészek, akik -annyira magukba mélyednek, hogy a fejük felett összecsapnak az -álmok hullámai. Ő nem ilyen. Az élet nagy és gazdag. Látása is -katona-látás. Nagy távolságokat ölel át egy tekintettel. Egy képet -rögzít meg a maga durva realitásában. Pontos, korrekt, néha pedáns. -A „vers libre“-t nem ismeri. Kerüli a különködést és a nőies -parfümöt. Sorai katonásan marsolnak előre. Néha a katonabanda -ritmusára emlékeztet verseinek muzsikája. Még a csinadrattát is -kihallani. Egy bohókásan jó rím úgy csap bele a hangulatba, mint a -cintányér csörömpölése, vagy a nagydob. Szereti a bravurt. -Verekedő, kackiás, bátor. A kétségbeesése már szitkozódás. Öröme -hurrá-kiáltás.</p> -<p>Az új német irodalom vele kezdődik s vele epocha – az átalakulás -kora – zárul be. Évtizedekig volt zászlótartója a küzdelemnek s -szerencsésen össze tudta hangolni a multat a jövendővel és a -harckiáltásokat régimódi, kissé öreges kedvességgel tompította. A -sülyedő bárkáról minden kincset átmentett a Stürmerek modern -gőzösére. Higgadt bölcseség és <span class="pagenum"><a name= -"Page_288" id="Page_288">-288-</a></span> kiábrándult tudás gyakran -kísért költészetében. De nem szégyelte a szíve természetes és -gazdag melegségét. Még a könnyet se titkolta, becsülethez is -juttatta. Családias, hosszú estékről, napfényes szüretekről, -háborúkról, hagyományokról, ősökről újhangú eklogákat írt. Innen az -a pikáns zamat, amely minden versében az ódonság és az újszerűség, -a tegnap és a ma testvéresüléséről, de mindenekelőtt az ő áthidaló, -békítő munkájáról ad hírt.</p> -<p>Övé volt majdnem minden, ami a legújabbaké. De övé volt a humor -és a patriárkális kedély utolsó aranya is.</p> -<p>MUNKÁI. Adjutantenritte 1884, Gedichte (Költemények) 1889, Der -Heidegänger 1891, Neue Gedichte 1893, Ausgewählte Gedichte 1896, -Poggfred 1896, Kampf und Spiele, Kämpfe und Ziele 1897, Nebel und -Sonne 1900, Bunte Beute 1903, Balladenchronik 1906. Összes munkái -nyolc kötetben 1911-ben jelentek meg.</p> -<p>IRODALOM. <i>Gerő</i> Ödön: Liliencron (Pesti Napló), -<i>Kosztolányi</i> Dezső: Jegyzetek Detlev von Liliencronról (A Hét -1909).</p> -<p>Verseiből fordított: <i>Szilágyi</i> Géza, <i>Babits</i> Mihály -(kézirat), <i>Telekes</i> Béla, <i>Ormos</i> Ede, <i>Lányi</i> -Viktor, <i>Binét</i> Menyhért, <i>Kún</i> József és még sokan. -<span class="pagenum"><a name="Page_289" id= -"Page_289">-289-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>BÁL UTÁN</h3> -<p class="center">DETLEV VON LILIENCRON</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Atlaszcipős kis -lábadat<br /></span> <span class="i0">Dugd a kocsiba, -szentem,<br /></span> <span class="i0">Két paripánk zablát -harap,<br /></span> <span class="i0">Hajtsál Johann, de -menten!<br /></span> <span class="i0">Mint lankadt -ibolyacsokor<br /></span> <span class="i0">Elszunnyad és reám -omol<br /></span> <span class="i0">A drága, szőke -komtessz.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Az éj ködös, egyadta -sár,<br /></span> <span class="i0">Az égen egy piros -csík.<br /></span> <span class="i0">Megrebben a -bibic-madár<br /></span> <span class="i0">És a harmatba -mosdik.<br /></span> <span class="i0">Száguldanak jó -lovaink<br /></span> <span class="i0">S kökényszemével -rámtekint<br /></span> <span class="i0">A drága, szőke -komtessz.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Rétről a sarló hangja -szól,<br /></span> <span class="i0">A gerle búg fel -olykor,<br /></span> <span class="i0">Harapja a kocsink s -csahol<br /></span> <span class="i0">A kuvasz és -komondor.<br /></span> <span class="i0">Sütött a nap, zengett a -fény,<br /></span> <span class="i0">Hogy Gretna Greenbe mentem -én,<br /></span> <span class="i0">Én – és a szőke -komtessz.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_290" id= -"Page_290">-290-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>SZICILIÁNOK</h3> -<p class="center">DETLEV VON LILIENCRON</p> -<h4>VADÁSZAT UTÁN</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">Pilledten, szomjasan, lesűlve, -lustán,<br /></span> <span class="i0">az erdei korcsmába -benyitok.<br /></span> <span class="i0">A falra lógatom sapkám s a -puskám,<br /></span> <span class="i0">tálat keres kutyám és inni -fog.<br /></span> <span class="i0">Az özvegy a söntésre dől le – -bús tán –<br /></span> <span class="i0">az alkonyi fényben merő -titok,<br /></span> <span class="i0">de elfordulva mosolyog -felém,<br /></span> <span class="i0">mennek, ketten maradtunk, ő -meg én.<br /></span></div> -<h4>SÍRIRAT</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">„Mint télidőn az ordasok a -szánt,<br /></span> <span class="i0">úgy üldözött árkon-bokron az -élet.“<br /></span> <span class="i0">S ott álltam én, az áldozatra -szánt,<br /></span> <span class="i0">az ordas nyelve reám -feketéllet:<br /></span> <span class="i0">A rágalom, irígység, a -falánk<br /></span> <span class="i0">kajánság jött s oldalt a -legsötétebb,<br /></span> <span class="i0">halk macskatalpakon és -hallgatag<br /></span> <span class="i0">a sunyi pletyka szaporán -szaladt.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_291" id= -"Page_291">-291-</a></span></div> -<h4>NYÁRI ÉJ</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">Távol hegyekre vágta le a -mennykőt<br /></span> <span class="i2">a felleg és elvitte a -vihart.<br /></span> <span class="i0">Sovány gebéken bús -parasztsereg jött,<br /></span> <span class="i2">az aratók daloltak -esti dalt.<br /></span> <span class="i0">A gőzölő tetőkön csendesen -nőtt<br /></span> <span class="i2">kék oszlopok lég-rácsa és -kihalt.<br /></span> <span class="i0">Most itt az éj, kóvályog a -bagoly,<br /></span> <span class="i0">a lomb alól egy bús citera -szól.<br /></span></div> -<h4>ACHERONI BORZONGÁS</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">A seregély vörös bogyókat -csipked,<br /></span> <span class="i2">már aratásra zeng a -hegedű,<br /></span> <span class="i0">de jő az ősz, ollóval, s -kertjeinket<br /></span> <span class="i2">levágja és hideg -lehelletű<br /></span> <span class="i0">erdőkbe komoran jelen a víz -meg,<br /></span> <span class="i2">mellette targallyak és gyenge -fű,<br /></span> <span class="i0">s a vizen álmosan átvisz a -komp,<br /></span> <span class="i0">oda, hol a csönd némasága -kong.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_292" id= -"Page_292">-292-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>SZFINKSZ A RÓZSÁK KÖZT</h3> -<p class="center">DETLEV VON LILIENCRON</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A nyári kertbe némán nyúlik -el<br /></span> <span class="i0">A hófehér szfinksz, a vad -macskafajta,<br /></span> <span class="i0">Két rózsa – hószín, mint -a gyolcslepel –<br /></span> <span class="i0">Talpát -szelíden-huncutul kaparja.<br /></span> <span class="i0">A szörny -hallgat, flegmával nézve fel,<br /></span> <span class="i0">Mint -Ramzesz óta, szólni most se balga.<br /></span> <span class="i0">És -néma, néma, mindig, nem felel,<br /></span> <span class="i0">Lenn -verebek csipognak nagy csapatba.<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_293" id="Page_293">-293-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>MARECHAL NIELS</h3> -<p class="center">DETLEV VON LILIENCRON</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Nagy, sárga rózsa álmodott -szomorgón<br /></span> <span class="i0">Márványívek közt, fekete -koporsón.<br /></span> <span class="i0">Nem is tudom, ki tépte és -ki hozta,<br /></span> <span class="i0">Ki volt a márványkoporsó -halottja.<br /></span> <span class="i0">A koporsó sötét volt és -kopár,<br /></span> <span class="i0">Mint karmos szfinksz az -éjszakába dermedt,<br /></span> <span class="i0">A tengerből mint -vérpiros koráll<br /></span> <span class="i0">Szállt a -sugár-pettyes bús esti felleg.<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_294" id="Page_294">-294-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>DE SOKÁIG VÁRATTÁL MAGADRA</h3> -<p class="center">DETLEV VON LILIENCRON</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A rét kies.<br /></span> -<span class="i0">Siess, siess.<br /></span> <span class="i0">Most -hallani, hogy zúg a patak árja,<br /></span> <span class="i0">De -nemsokára túlzengi a lárma.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Szivem, szivem,<br /></span> -<span class="i0">Jőjj sebtiben.<br /></span> <span class="i0">Most -még szűzi az erdő tiszta csendje,<br /></span> <span class="i0">De -nemsokára zaj kavarja csengve.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A lombközön<br /></span> -<span class="i0">Sugárözön.<br /></span> <span class="i0">Hol vagy -te édes, drága, fürge, nyájas –<br /></span> <span class= -"i0">Magadra lányka már tovább ne várass.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Már győz a nap<br /></span> -<span class="i0">S ő bágyatag<br /></span> <span class="i0">Kacag -és hintázik a karjaimban,<br /></span> <span class="i0">És egy -részeg, boldog pacsirta égre illan.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_295" id= -"Page_295">-295-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>RUDOLF BORCHARD</h2> -</div> -<p>Rudolf Borchard klasszikus filológus. Híresek a fordításai. -(Keats-et nagyon megértően fordította németre.) Olaszországban -sokat tartózkodott. Évekkel ezelőtt kiadta könyvét „Das Buch -Joram“, amelyet Luther német nyelvén írt és bibliai stílusával nagy -feltűnést keltett. Remekbe készült verseit a Hyperionjahrbuchban és -az Insel-Almanachban tette közzé. Ezek a ritkán megjelenő, fátyolos -és lenge versek a modern irodalom szenzációi. <span class= -"pagenum"><a name="Page_296" id="Page_296">-296-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>BALLADA AZ ÁLOMRÓL, A SZÉLRŐL ÉS A DALRÓL</h3> -<p class="center">RUDOLF BORCHARD</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Kiűztem az árnyak sötét -hadát,<br /></span> <span class="i0">Mik tűzhelyem kihűlt hamvába -fúttak.<br /></span> <span class="i0">A lelkem a szobámba hívtam -át<br /></span> <span class="i0">S ő jött súrolva a holdfényes -útat,<br /></span> <span class="i0">Jó szellemek vezették útja -árnyán.<br /></span> <span class="i0">Reccsent az ajtó? Csörrent az -avar?<br /></span> <span class="i0">Zengett a tornác, pattogott a -párkány?<br /></span> <span class="i0">Ó némán jött az álom, szél, -a dal.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Halkan lebegtek, mint nagy -madarak,<br /></span> <span class="i0">Majd tűzhelyemhez csöndesen -leszálltak,<br /></span> <span class="i0">Borzongva fújták -szárnyuk, hallgatag,<br /></span> <span class="i0">Lerázva a -köd-harmatot s az árnyat.<br /></span> <span class="i0">Dalolt a -dal: „Itt a zene s az ének.<br /></span> <span class="i0">Kinek a -kedve néma vágyba hal,<br /></span> <span class="i0">Ajkat s ölet -adunk mi a szegénynek“ –<br /></span> <span class="i0">Így énekelt -az álom, szél s a dal.<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_297" id="Page_297">-297-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Fehér fűzfán aludtam csöndesen -–<br /></span> <span class="i0">Levegőházban szellők gyülekeztek -–<br /></span> <span class="i0">– Álom-apót lestem a mélybe -lenn,<br /></span> <span class="i0">Hol álmodik a hét fekete herceg -–<br /></span> <span class="i0">– Tengerbe buktam s a víz habja -zajgott,<br /></span> <span class="i0">Mint szélbe búgó, gyenge húr -fuvall.<br /></span> <span class="i0">Hárfázott a szél s zengtek a -kürtök, a kagylók<br /></span> <span class="i0">„Ó tenger, fűz, -álom, szél, ifju dal.“<br /></span></div> -<h4>AJÁNLÁS</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">Az éjszaka jön, harmatos az -ösvény,<br /></span> <span class="i2">Szállj balladám a holdba föl, -hamar.<br /></span> <span class="i0">Hallgass a fáknál, mély -haboknak öblén –<br /></span> <span class="i2">Az ének álom, szél -és pára, dal.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_298" id= -"Page_298">-298-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>RICHARD DEHMEL</h2> -</div> -<p>Richard Dehmel 1868 november 18.-án született -Wendisch-Hermsdorfban. Filozófiai tanulmányokat végzett és ma a -filozófia doktora. Felesége, Paula Dehmel neves gyermekíró, aki -vele együtt egy kötetre való gyermekverset adott ki. Azóta -másodszor is megnősült. Első versei sok vitát provokáltak. A német -kritikusok a líráját „beteges“-nek találták és őt is – akárcsak -Liliencron-t – „dekadens“-nek nevezték. Ebben az időben Dehmel -sokat foglalkozott Verlaine-nel (akinek verseit gyönyörűen -fordította le németre), a dekadenciája azonban a mivolta legmélyebb -mélyéből származik. Nyugtalan és új lirikus, aki az egyéniséget -mindenek előtt valónak tartja és ebben is német. Hanz -<i>Benzmann</i> írja: „A germánok művészete az egyéni művészet: az -egyéniség és az érzések művészete, ellentétben a román népek -művészetével, amely nagyobb részt formai és értelmi. Ezért nem -beszélhetünk egyáltalán német hagyományról.“ Dehmel hagyományok -nélkül indult el útján. Talán csak az egy Liliencron-tól tanult – -formát és bátorságot. Másként felfogásban – a költészet -felfogásában – épp az ellenkezője. Dehmelnek erősen körvonalazott -világnézete van. Az emberiség fogalma állandóan fölötte lebeg és -harcosa is az új embernek, a tökéletesebb embernek, aki épebb, jobb -és szebb, merészebb és igazabb a mainál. Első nagy sikereit a „Weib -und Welt“ című kötetével éri el. Később a „Zwei Menschen“ című -lírai regénye, amely sok egymás mellé sorakoztatott románcból áll, -megkoronázza sikerét. Dehmel itt formában, hangban már teljesen -egyéni. A mai kor egyik legjellemzőbb lirikusa. Esztétikai -<span class="pagenum"><a name="Page_299" id= -"Page_299">-299-</a></span> értekezéseket is írt, színdarabokat is, -de a színpadon – épp túltengő és nagyon egyéni lírája miatt – nem -volt sikere. Ma Blankeneseben, az Elbe mellett él.</p> -<div class="figcenter" style="width: 409px;"><img src= -"images/i012.jpg" alt="RICHARD DEHMEL" title="RICHARD DEHMEL" /> -<p class="caption">RICHARD DEHMEL</p> -</div> -<p>Az új német lirikusok többnyire lágyak, nőiesek, finomak: Dehmel -velük szemben az őserő és a férfi. Rendkívüli szenvedély lakozik -benne. Soraiban pátosz izzik. Nyelve, ez a szaggatott, forró, -lihegő nyelv mégis intim, mert nem szónoki figurák és költői formák -játéka (mint a régi romantikusoké), hanem az emberrel és a világgal -birkózó lelkének megnyilatkozása. Őszinte küzködésének, forrongó, -sokszor káotikus vágyódásának tükre a lírája. A legtöbb lirikus -befogadó: az életet tükrözteti önmagában. Dehmel lázadó: azt a -diszharmóniát veszi észre, ami az élet és a végtelenbe törő vágyai -között van. Gesztusai szélesek, a földet és az eget átölelik. Azon -nyersen és véresen szakadnak ki az érzései, de a pillanat tüzében -rögtön dallamos formát öltenek magukra, azt a formát, amely belső -igazságukhoz legjobban illik. A német nyelv újraalkotója és -gazdagítója. Hívei prófétát látnak benne. Bizonyos, hogy a nagy -verseiben új világ vajudik. Még a szerelmes dalai se elomlóak és -epedőek. Harcias, bátor a szerelme is. Skálája pedig tág. A líra -minden területén, hánykódó és kiáltó ditirambusaitól kezdve a -gügyögő gyermekversekig, egyénit és maradandót alkotott.</p> -<p>MUNKÁI. Erlösungen 1891 (Megváltások), Aber die Liebe 1893, -Lebensblätter 1895, Weib und Welt 1896 (Világ és asszony), Zwei -Menschen (Két ember) 1903. Összegyűjtött művei tíz kötetben -1906-ban jelentek meg.</p> -<p>IRODALOM. <i>Gerő</i> Ödön: Dehmel (Pesti Napló), <i>Franyó</i> -Zoltán: Richard Dehmel (Független Magyarország).</p> -<p>Több versét lefordította: <i>Franyó</i> Zoltán, <i>Oláh</i> -Gábor, <i>Ormos</i> Ede, <i>Vajthó</i> László. <span class= -"pagenum"><a name="Page_300" id="Page_300">-300-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>AZ ÚSZÓ</h3> -<p class="center">RICHARD DEHMEL</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Győzött! Elérte már a -partot.<br /></span> <span class="i0">Győzött! Ezért volt az -egész.<br /></span> <span class="i0">Kezén a hab tajéka -harsog<br /></span> <span class="i0">S még egyszer a dühös tengerre -néz.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Előtte föld, szirt, szürke -partfok,<br /></span> <span class="i0">Paskolja a fekete -vész,<br /></span> <span class="i0">De állja s büszkén -felszökellik.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Most minden úgy lesz, ahogy -eddig<br /></span> <span class="i0">S még egyszer a dühös tengerre -néz.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_301" id= -"Page_301">-301-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>MAGÁNY</h3> -<p class="center">RICHARD DEHMEL</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Így, csendbe menjünk a ködös -mezőn;<br /></span> <span class="i0">Itt nem zavarják a nyugalmam -üdvét,<br /></span> <span class="i0">Érezhetem, mi jó az -egyedüllét.<br /></span> <span class="i0">Se szó, se szél; a sápadt -este jön,<br /></span> <span class="i0">Vastag köpenybe fogja fel a -léget<br /></span> <span class="i0">S a mozdulatlan test gyönyörbe -réved.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Csak a szívem hallom; nem -életért sír,<br /></span> <span class="i0">A kéj, a kín sülyedve -elpihen,<br /></span> <span class="i0">Hátam mögött tűn el, mint -két vihar,<br /></span> <span class="i0">Mely birkózik egymással és -kihal.<br /></span> <span class="i0">Mit háborogsz, én lázadó -szivem!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Te többet érzel, mint a -többiek,<br /></span> <span class="i0">A nő, barát és az összes -szivek;<br /></span> <span class="i0">Ők is magányosak. Nézd: a -sötétség<br /></span> <span class="i0">Mélyébe zöld láng lobban -félve halkan<br /></span> <span class="i0">Egy pályatűz – nézd: így -égsz egymagadban.<br /></span> <span class="i0">Tovább, tovább, -ahol ember se él még.<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_302" id="Page_302">-302-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">De mit akartok? El! föl a -dombra,<br /></span> <span class="i0">Mely a homályba duzzad. -Félre, arcok!<br /></span> <span class="i0">Követnek; ó szárnyam ha -volna! –<br /></span> <span class="i0">Cserjék remegnek a mezők -fölött<br /></span> <span class="i0">Koboldszerűen, a domb -füstölög,<br /></span> <span class="i0">Míg a párák nedves, izzadt -lidérce<br /></span> <span class="i0">Magát a földből jó kövérre -szívja;<br /></span> <span class="i0">El arcok, félre, félre! Hogy -lihegnek!<br /></span> <span class="i0">Követnek! Ó magánynak -szörnyű kínja.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A töltésen leroskadok -alélva,<br /></span> <span class="i0">Nyirkos sínen parázsló -homlokom.<br /></span> <span class="i0">Jaj, jönne csak a tipró -vaskerék ma!<br /></span> <span class="i0">A hűs acél agyamba mar -mohón,<br /></span> <span class="i0">Kezem vonaglik a vastestű -pánton;<br /></span> <span class="i0">Megszakadok. Figyelj: most: -légy erős:<br /></span> <span class="i0">Egy öblös fütty üvölt -huhogva bántón,<br /></span> <span class="i0">Két szem buggyan ki a -ködös homályból<br /></span> <span class="i0">És – mit akar az az -árnyék, ott távol,<br /></span> <span class="i0">Miért inog az az -égerfa, miért?<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Már mozdul és jő; újra -éledek,<br /></span> <span class="i0">Közel az árnyék és felém -sötétlik,<br /></span> <span class="i0">Alakba tör – vagy őrület -csupán? –<br /></span> <span class="i0">A ködön egy kemény és -éjsötét csík.<br /></span> <span class="i0">Fürkész szemem -megenyhül szeliden:<br /></span> <span class="i0">Köszönt – elűzi -bús magányomat:<br /></span> <span class="i0">Hahó, egy -<i>ember!</i> – Ó magány – szivem –<br /></span> <span class="i0">S -kattogva vágtat el a gőzvonat.<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_303" id="Page_303">-303-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>GYEREK-GÜGYÖGÉS</h3> -<p class="center">RICHARD DEHMEL</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A Mikulás, apa, -apuska!<br /></span> <span class="i0">Most trombitált, de oly -erősen,<br /></span> <span class="i0">Még a postás se tud úgy, ő -sem.<br /></span> <span class="i0">De aztán elment innen -újra.<br /></span> <span class="i0">Két hosszú-hosszú orra -volt,<br /></span> <span class="i0">Jégcsap lógott az orra -végén,<br /></span> <span class="i0">Az egyik nagy volt, mint a -kémény,<br /></span> <span class="i0">Másik pici, picurka -volt<br /></span> <span class="i0">S rajta sok angyal -lovagolt.<br /></span> <span class="i0">Kezükben egy csodás -zsineg,<br /></span> <span class="i0">Cipőjük épp, mint a -tied.<br /></span> <span class="i0">Aztán egy ember a -zsinegre<br /></span> <span class="i0">Ugrott, mint egy nagy, -csúnya medve.<br /></span> <span class="i0">S hancúroztak az -angyalok;<br /></span> <span class="i0">A jó Istenke jött -amott.<br /></span> <span class="i0">És haragudott, -igazán<br /></span> <span class="i0">Megszeppentem; úgy ám apám -–<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">„De Detta ez még se -való,<br /></span> <span class="i0">Mit hazudozol össze -itt?“<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hát kinek árt apám a -szó<br /></span> <span class="i0">S nekem-nekem oly jól -esik!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">„Vagy úgy? – Na -jó.“<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_304" id= -"Page_304">-304-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>ESŐBEN</h3> -<p class="center">RICHARD DEHMEL</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Az én időm a dús kemény -vihar;<br /></span> <span class="i0">Nyakam csuromvíz, hull a víz a -fákra,<br /></span> <span class="i0">Borzong a kert álomvert -lombjaival,<br /></span> <span class="i0">Az ágon ernyedten vár a -madárka.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Kukucskál a bús lombon át az -ég,<br /></span> <span class="i0">Minthogyha sose oszlanék a -fölleg.<br /></span> <span class="i0">Most csendbe nézhet már a -tájra szét<br /></span> <span class="i0">És megtekintheti a béna -földet.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A fáradott világ oly lomha, -agg.<br /></span> <span class="i0">Se kéj, se kín, a bú s közöny -megülték.<br /></span> <span class="i0">Az űrbe mos a zajgó -áradat<br /></span> <span class="i0">És minden szürke – szürke – -egyre szürkébb.<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_305" id="Page_305">-305-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>NEFELEJTS</h3> -<p class="center">RICHARD DEHMEL</p> -<div class="stanza"><span class="i2">Kék nefelejts a kovács -műhelyébe –<br /></span> <span class="i0">mit is kereshet -itten?<br /></span> <span class="i0">A ház mögött, a csermelynél, a -béke<br /></span> <span class="i0">virul talán -meghitten?<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Tompán zakatolnak a -vaspőrölyök:<br /></span> <span class="i0">a ház -dübörög.<br /></span> <span class="i0">Haladjon a munka, a -munka!<br /></span> <span class="i0">A vas nekiizzik, a víz a nagy -üstből<br /></span> <span class="i0">rácsorran a lángra, messzire -füstöl,<br /></span> <span class="i0">s felröppen a szikra-por -újra.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i2">De néha egy arc – kormos, -büszke, nyers –<br /></span> <span class="i0">némán az égszínű -virágra bámul.<br /></span> <span class="i0">És mintha egy hang -szólna a szobábul:<br /></span> <span class="i0">ne -felejts!<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_306" id= -"Page_306">-306-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>HUGO VON HOFMANNSTHAL</h2> -</div> -<p>Hugo von Hofmannsthal 1874 február 1.-én született Bécsben. A -bécsi szimbolisták lapjában (Blätter für die Kunst) tűnt fel, amely -hadat üzent a naturalizmusnak és új művészi ideálokért harcolt. A -naturalizmus akkor már a lírai versekben s jelentkezett. Jelszó -volt, hogy az igazi művész nem állhat elszigetelten a korában, meg -kell hallania a nyomor hangját, észre kell venni a tömegeket, a -szociális és politikai küzdelmeket. A bécsi lirikusok ezzel a -demokrata elmélettel szemben a művész arisztokratizmusát, teljes -szuverénitását vallják. Egyetlen méltó tárgya a költőnek az, ami -örökkévaló. Versei lassan érjenek meg. Formája legyen tökéletes és -előkelő. Ennek a csoportnak összes elve megtestesül -Hofmannsthalban. Ideges félelemmel nézi a jelent. A multba fut, -idegen korokba, idegen népek közé. Úgy érzi, hogy az élethez mindig -odatapad valami szenny és hogy a naturalisták a művészet mivoltát -hamisítják meg. Formális klasszicizmus: ez Hofmannsthal művészete. -Teljesen bezárkózik a verseibe. A művészet öncél. Bájos, lenge és -mély ritmusokban kiélhetjük az életünket. Hofmannsthal verseinek -száma elenyésző a drámai produkciójával szemben, de azért csak -lirikus és egyéniségét a verseiből ismerhetjük meg. -Arisztokratikus, márványhideg klasszikus és stilizált. Nem él ma -lirikus, aki jobban értene a koncentrálás művészetéhez. Mélyről -felszakadó szavaiban évek tartalmát és érzésenergiáját sűríti -össze.</p> -<p>Alfred Kerr így ír róla: „Finom, hűs, szomorú kedvvel költ -ennek… vagy annak a „modorában“. Látom, hogy jött a világra: az -első sikolya stilizált volt, az első tette egy arabeszk… Talán csak -egy költeményből való ez a költő. <span class="pagenum"><a name= -"Page_307" id="Page_307">-307-</a></span> Látja magát költeni. Nem -éli be magát a jelenbe és nem kiabálja ki, ami a lelkét perzseli. A -költőiességbe transzponálja magát, a távolságba merül, magára ölti -a formáját és végül olyasmit mond, ami tulajdonképpen a formája -által jelentős… A szépség különös, elmult világában él, amely se -oly szép, se oly nagy, mint a mi világunk, – de elmult.“</p> -<div class="figcenter" style="width: 415px;"><img src= -"images/i013.jpg" alt="HUGO V. HOFMANNSTHAL" title= -"HUGO V. HOFMANNSTHAL" /> -<p class="caption">HUGO V. HOFMANNSTHAL</p> -</div> -<p>MUNKÁI. Összegyűjtött verseit 1904-ben adták ki (I–II. kiadás). -Gesammelte Gedichte.</p> -<p>IRODALOM. <i>Nádai</i> Pál: Hofmannsthal (A Hét), <i>Somlyó</i> -Zoltán „A Halál és a Balga“ című drámáját lefordította és -bevezetővel látta el (Modern Könyvtár), <i>Bálint</i> Lajos: -Hofmannsthal (Magyar Hirlap 1910 december 18).</p> -<p>Verseiből fordított: <i>Mohácsi</i> Jenő, <i>Franyó</i> Zoltán, -<i>Harsányi</i> Zsolt. Az „Elektra“ című drámáját lefordította -<i>Váradi</i> Antal és a Nemzeti Szinház mutatta be. <span class= -"pagenum"><a name="Page_308" id="Page_308">-308-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>A MULANDÓSÁG TERZINÁI</h3> -<p class="center">HUGO VON HOFMANNSTHAL</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Lehelletük még az arcomba -rebben:<br /></span> <span class="i0">hogyan lehet, hogy édes -napjaink<br /></span> <span class="i0">eltűntek, a szeleknél -sebesebben?<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ez oly panasz, mit halandó nem -ér fel<br /></span> <span class="i0">s jaj, fogcsikorgatás rá béna -mind:<br /></span> <span class="i0">hogy minden mállik-múlik minden -évvel.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">S hogy ennen-Énem, a szabad, a -hűtlen<br /></span> <span class="i0">egy kisfiúból nő ki s -nappal-éjjel<br /></span> <span class="i0">mint kósza, idegen eb -jár körültem.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">S hogy: százak óta éltem már -magam<br /></span> <span class="i0">és őseim halotti -köntösükben<br /></span> <span class="i0">egyek velem, akár -ennen-hajam.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Egyek velem, akár -ennen-hajam.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_309" -id="Page_309">-309-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A RÉGI BÉCS</h3> -<p class="center">HUGO VON HOFMANNSTHAL</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Tiszafák és sok magas -rács,<br /></span> <span class="i0">Címerek avítt -aranyja,<br /></span> <span class="i0">Csillogó szfinksz a -sűrűben…<br /></span> <span class="i0">… Kordul a kapu s csikordul. -–<br /></span> <span class="i0">Álmosító vízesések,<br /></span> -<span class="i0">Álmosító bús tritónok,<br /></span> <span class= -"i0">Rokokó, porlepte, édes.<br /></span> <span class="i0">Nézd… ez -Canaletto Bécse,<br /></span> <span class="i0">Ezerhétszázhatvanas -Bécs…<br /></span> <span class="i0">… Barna, zöld, szelíd -tavacskák,<br /></span> <span class="i0">Síma párkány, síma -márvány<br /></span> <span class="i0">S hajráznak, mint vízi -lányok<br /></span> <span class="i0">Az arany s ezüst -halacskák…<br /></span> <span class="i0">Módosan nyírt pázsit -alján<br /></span> <span class="i0">A karcsú -leándereknek<br /></span> <span class="i0">Hercigül egyforma -árnya;<br /></span> <span class="i0">Ágak bolttá -boltozódnak,<br /></span> <span class="i0">Ágak fülkévé -feszülnek<br /></span> <span class="i0">És feszes szerelmi -párra,<br /></span> <span class="i0">Hősre és hősnőre -várnak…<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_310" id= -"Page_310">-310-</a></span> <span class="i0">Három delfin ont vizet -most<br /></span> <span class="i0">S csobban a -kagyló-medence…<br /></span> <span class="i0">Gesztenyék -virágesője<br /></span> <span class="i0">Illatozva, fényesen -hull<br /></span> <span class="i0">S vízbe lippen a -medencén…<br /></span> <span class="i0">… Messze túl a -tiszafákon<br /></span> <span class="i0">Hegedű sír, klarinét -ri<br /></span> <span class="i0">S mintha ezt is ők -mívelnék,<br /></span> <span class="i0">A cukros kis -amorettek,<br /></span> <span class="i0">Melyek a párkányon -ülnek,<br /></span> <span class="i0">Rózsát fonva, -hegedűlve,<br /></span> <span class="i0">Márványvázák, száz virág -közt<br /></span> <span class="i0">Jázminok meg orgonák -közt,<br /></span> <span class="i0">Méla sárga violák -közt…<br /></span> <span class="i0">És a párkányon -közöttük,<br /></span> <span class="i0">Hölgyek, pípesek, -kokettek,<br /></span> <span class="i0">Violaszín -monsignore-ok…<br /></span> <span class="i0">És a fűbe, -lábaiknál<br /></span> <span class="i0">És a lépcsőn, drága -párnán<br /></span> <span class="i0">Gavallérok, nyájas -abbék…<br /></span> <span class="i0">Parfűmös -gyaloghintókból<br /></span> <span class="i0">Mások más dámát -emelnek…<br /></span> <span class="i0">… A galyak közt fény -cicázik,<br /></span> <span class="i0">Szöszke nőfejekre -villan,<br /></span> <span class="i0">Csillan a sok tarka -párnán,<br /></span> <span class="i0">Gyepre és kavicsra -hullik,<br /></span> <span class="i0">Nyúlik az állványra -lágyan,<br /></span> <span class="i0">Mit hamarság -összeróttunk.<br /></span> <span class="i0">Szőllő kúszik, inda -csúszik<br /></span> <span class="i0">Átölelve a -gerendát<br /></span> <span class="i0">S cifra színbe, híva -intve<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_311" id= -"Page_311">-311-</a></span> <span class="i0">Rebben a szőnyeg, -tapéta,<br /></span> <span class="i0">Pásztor-szcénák, huncut -ábrák<br /></span> <span class="i0">Watteau édes -tervezetje…<br /></span> <span class="i0">Lomblugas nekünk a -színpad.<br /></span> <span class="i0">Nyári nap színházi -lámpánk,<br /></span> <span class="i0">Így játszunk teátrumot -mi,<br /></span> <span class="i0">Játsszuk -en-darabjainkat,<br /></span> <span class="i0">Mind koránnyílt, -lágy, szomorkás<br /></span> <span class="i0">A lelkünk -komédiái,<br /></span> <span class="i0">Tegnap és ma tarka -kedve,<br /></span> <span class="i0">Csúf sorunk csinos -fonákja,<br /></span> <span class="i0">Síma szók és cifra -képek,<br /></span> <span class="i0">Talmi érzés, szörnyű -vérzés,<br /></span> <span class="i0">Haldoklások, -epizódok…<br /></span> <span class="i0">Pár figyel, pár ránk se vet -még…<br /></span> <span class="i0">Álmodik, csacsin -nevetgél,<br /></span> <span class="i0">Fagylaltot szop… és -csevegnek<br /></span> <span class="i0">Roppantul galáns -ügyekről…<br /></span> <span class="i0">… Szegfűk szélbe -imbolyognak,<br /></span> <span class="i0">Hófehér és nyurga -szegfűk,<br /></span> <span class="i0">Mint fehérlő -lepketábor<br /></span> <span class="i0">És a pincsi nagy -haraggal<br /></span> <span class="i0">Egy kevély pávára -kaffog.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_312" id= -"Page_312">-312-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>STEFAN GEORGE</h2> -</div> -<p>Stefan George 1865-ben született Bingenben. A kilencvenes -években vezére annak a néhány bécsi írónak, aki a naturalizmus -olcsó szenzációjától akarta megóvni a költészetet. Rendkívüli -formaművészete (amely gazdag és bensőséges) oly hatást gyakorolt, -hogy iskola képződött körötte és sokan, maga Hofmannsthal se tudta -kivonni magát a hatása alól. George versei nem artistaprodukciók és -játékok: kemény mag rejlik bennük. Új német nyelvet alkotott a -céljaira, amely oly dallamos és festői, mint az olasz. A -külsőségekben is eredeti és eredetieskedő: a helyesírást -megváltoztatja, nem használ pontot, vesszőt, nagybetűt. Pompás -díszkiadásokban, drága papíron, esztéták és könyvbarátok számára -adja ki verseit Baudelaire-t majdnem teljesen, Carducci-nak pedig -sok versét átültette. 1912-ben megjelentette Dante „Isteni -színjátékát“. Szülővárosában a művészet kultuszának él.</p> -<p>Lukács György így ír róla: „A George lírája szemérmes líra. Az -élményekből csak a legáltalánosabbat, a szimbolikusat adja, valami -extraktumfélét, megfosztva ez által az olvasót minden intim -életrészlet megismerésének lehetőségétől. Magáról beszél persze -mindig – különben hogyan is jöhetnének létre versek? – mindent, a -legmélyebbet, a legtitkoltabbat elmondja magáról és minden -vallomással még rejtélyesebb lesz előttünk, még jobban -beburkolódzik magányosságába. Úgy veti a versei sugarait az -életére, hogy a fények és árnyékok játékában gyönyörködhetünk csak -és nem látunk semmi konturt tüzes claire obscurejében… Az ő tájai -nincsenek sehol sem, de konkrét bennük minden fa és minden virág és -<span class="pagenum"><a name="Page_313" id= -"Page_313">-313-</a></span> az ég egy bizonyos percnek soha -visszatérő színeiben ragyog; nem ismerjük az embert, aki áthalad -ezen a vidéken, de egy pillanatban lelke legfinomabb rúgóinak ezer -apró kis kilengését láthatjuk, hogy megint eltűnjék, végleg -szemeink elől; nem tudjuk, kit szeret, nem tudjuk, miért szenved és -miért ujjong fel hirtelen és mégis abban az egy pillanatban jobban -megismerjük, mintha minden eseményt ismernénk az életéből. A George -technikája: a tipikusság impresszionizmusa. Versei: csupa -szimbolikus pillanatfelvétel.“</p> -<p>MUNKÁI. Nevezetesebb verseskönyvei: Das Jahr der Seele (A lélek -éve.), Der Teppich des Lebens (Az élet szőnyege), Die Lieder von -Traum und Tod (Dalok az álomról és a halálról).</p> -<p>IRODALOM. <i>Lukács</i> György: Stefan George (A lélek és a -formák. Kísérletek. 1910).</p> -<p>Verseiből fordított <i>Kún</i> József (Kún József hagyatéka -Singer és Wolfner 1914). <span class="pagenum"><a name="Page_314" -id="Page_314">-314-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>AZ ÁLARCOS HÖLGY</h3> -<p class="center">STEPHAN GEORGE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A termen illeg a sok-sok -selyembáb.<br /></span> <span class="i0">De az ő lázát némán födi -rizspor.<br /></span> <span class="i0">Lelkében látja a -hamvazószerdát,<br /></span> <span class="i0">A bús zsivaj körötte -bárhogy is forr.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Kimegy a puszta parkba, a -bokorban<br /></span> <span class="i0">Röviden int még a farsangi -bálnak,<br /></span> <span class="i0">Didergve dől a jégre… zengve -roppan.<br /></span> <span class="i0">Csend, néma fagy, benn táncra -muzsikálnak.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A pípes lovag urak és -hölgyek<br /></span> <span class="i0">Nem is látták a hináros -mederbe…<br /></span> <span class="i0">De hogy tavasz lett és a -kertbe jöttek,<br /></span> <span class="i0">A tó feléjük sóhajtott -remegve.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hallották. És a könnyűvérű -század<br /></span> <span class="i0">Nem kérdte, mi e tompa, -morajos dal…<br /></span> <span class="i0">Tovább fecsegtek, vígan -dudorásztak<br /></span> <span class="i0">Tréfálva a tréfálkozó -habokkal.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_315" id= -"Page_315">-315-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A SZŐNYEG</h3> -<p class="center">STEPHAN GEORGE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Itt kavarognak emberek, -növények<br /></span> <span class="i0">És keveregnek -selyemrojt-keretben,<br /></span> <span class="i0">Kék sarlókon -fehér csillagok égnek<br /></span> <span class="i0">S minden -lebűvölt, dermedt táncba retten.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Kopasz vonalak vége dús -cikornya<br /></span> <span class="i0">S ellentmondó a rajzok -furcsa teste.<br /></span> <span class="i0">Nincs senki, aki e -rejtélyt feloldja,<br /></span> <span class="i0">De az egész -felébred egyszer este.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Akkor borzongnak a halotti -ágak,<br /></span> <span class="i0">Miket körök, ívek zártak be -folyvást,<br /></span> <span class="i0">A bogzott bojt elé nyiltan -kiállnak<br /></span> <span class="i0">És végre hozzák az igaz -megoldást.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nem szóra és nem minden -percben éppen,<br /></span> <span class="i0">A durvák mitse látnak -itt e mintán,<br /></span> <span class="i0">Sokaknak sohse szólanak -beszédben,<br /></span> <span class="i0">Csak keveseknek szólnak -képbe, ritkán.<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_316" id="Page_316">-316-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>AZ IDEGEN NŐ</h3> -<p class="center">STEPHAN GEORGE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Jött messze földről, éjszakán -át<br /></span> <span class="i0">És borzalom övezte -házát,<br /></span> <span class="i0">Sütött-főzött és -javasolt<br /></span> <span class="i0">És énekelt, ha kelt a -hold.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A templomban ruhája -cifra,<br /></span> <span class="i0">Ettől bódult -öregje-ifja,<br /></span> <span class="i0">Mosolya fénylett -messzire<br /></span> <span class="i0">Férjek, legények -vesztire.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">De egyszer, amint mocskos -éjjel<br /></span> <span class="i0">Fűvet keresett -szerte-széjjel,<br /></span> <span class="i0">Elnyelte őt az -ingovány.<br /></span> <span class="i0">Mások beszélték -tétován.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hogy a nyilt utca -tovaszállott,<br /></span> <span class="i0">Csak fia maradt ott, a -zálog,<br /></span> <span class="i0">Fehér, mint a gyolcs és -haja<br /></span> <span class="i0">Fekete, mint az -éjszaka.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_317" id= -"Page_317">-317-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ALFRED KERR</h2> -</div> -<p>Alfred Kerr (Kemperer) Boroszlóban született 1867 december -25.-én. Az új német drámáért évekig heves és meggyőződéses harcot -folytatott. Híressé vált Sudermann ellen való hadjárata. Elsőrangú -megértője és magyarázója a szimbolistáknak, Ibsen-nek, -Hauptmann-nak, Maeterlinck-nek. Az impresszionista kritikát -teremtette meg. Szerinte a kritikus alkotó művész, ezért az -ösztöneit nem szabad szégyelnie és a bírálandó munka iránt érzett -rajongását vagy gyűlöletét bátran, egész lélekkel be kell vallania. -A „lant és a parittya“ kritikusa. Leghíresebb könyve az új drámáról -szól. Ez a könyv a jelenkor drámai küzdelmének, a naturalizmustól a -szimbolizmushoz vezető fejlődésnek a történelme. Másik nevezetes -könyve színészportrékat tartalmaz magában. Egy ily színészportrénak -– kritikának – tekinthető az alábbi vers is. Legutóbb verseit egy -felolvasó estélyen mutatta be, kötetbe még nem gyűjtötte. Berlinben -él. Sok és nagyon heves polémiája volt. A „Pan“ szerkesztője és a -„Tag“ színikritikusa.</p> -<p>MUNKÁI. Fontosabb kötetei: Das neue Drama 1904 (Az új dráma), -Schauspielkunst 1904 (Színművészet).</p> -<p>IRODALOM. <i>Fenyő</i> Miksa: Parittya és lant (Figyelő 1908). -<span class="pagenum"><a name="Page_318" id= -"Page_318">-318-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>HANAKO</h3> -<p class="center">ALFRED KERR</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Mosolygok és ámulva -nézem,<br /></span> <span class="i2">Bizsergeti a vért, -szívet.<br /></span> <span class="i0">Japán bizsu, baba egészen -–<br /></span> <span class="i2">És művésznő, -csupaideg.<br /></span> <span class="i0">Nem költői, festői -mámor<br /></span> <span class="i2">E bájos, apró -látomány.<br /></span> <span class="i0">A lég fuvoláz és -nyivákol<br /></span> <span class="i2">Halk, fürge léptei -nyomán.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Puha talppal szökik -lebegve,<br /></span> <span class="i2">Szűk, kis cipellőket -tapos;<br /></span> <span class="i0">Most macska, majd a bő -köpenybe<br /></span> <span class="i2">Kengurúhoz -hasonlatos.<br /></span> <span class="i0">Hogy ért a pípes -széptevéshez!<br /></span> <span class="i2">Hogy ugrik és mi csókra -kész. –<br /></span> <span class="i0">Halála egy vak tévedés -lesz,<br /></span> <span class="i2">Háton döfi a buta -kés.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">… Sír – nyeldekel – nem tud -kimúlni;<br /></span> <span class="i2">Kuporog; ködös a -szeme;<br /></span> <span class="i0">Némán vonaglik (pisze -nyúlfi)<br /></span> <span class="i2">S halódva hajlik -lefele…<br /></span> <span class="i0">Japán művészet, ó, -szeretlek,<br /></span> <span class="i2">Most rám fuvallsz, mint -egykoron.<br /></span> <span class="i0">Testvére vagy a zöld -füveknek<br /></span> <span class="i2">(S az állatokkal is -rokon…).<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_319" id= -"Page_319">-319-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>RAINER MARIA RILKE</h2> -</div> -<p>Rainer Maria Rilke 1875 december 4.-én született Prágában. Itt -nevelkedik és a cseh óváros – a zegzugos utcáival, a piszkos -házaival – mély emléknyomot hagy benne. Az élete zajtalan. -Tanulmányútra megy Münchenbe és Berlinbe, később Olaszországba és -Oroszországba, azután Oberneulandban (Brémában) lakik, végül -Párisba költözik, ahol megtelepszik és Rodin titkárja lesz. Ma is -Párisban él.</p> -<p>Rilke külön helyet kér magának az újnémet irodalomban. Az -„osztrák“ lirikusok csoportjához számítják őt. Ausztriában -finomodott ki leginkább az érzések esszenciája. Stefan George, Hugo -von Hofmannsthal és Rilke: e három lirikus képviseli -legjellemzőbben az osztrák lírát. Valami sajátos metafizikát -keresnek mindnyájan. Olyan metafizikát, amely kevesebb vagy több, -mint a szakszerű filozófia, a gondolatokat táncra perdíti és a -szavakat zenévé nemesíti. Gondolatokat éreznek, amelyek dalok s -problémákat, amelyek oly közel vannak a filozófiához (és oly távol -vannak tőle), hogy strófákba kívánkoznak. Ez a líra azonban csak -titokzatos, de nem problématikus. Semmi köze azokhoz a pozitív -tudományábrándokhoz, melyek a mult évszázadban jelentkeztek józan, -hideg poéták fejében. Az osztrák líra csak utalás valami -magasabbra, egy fölfelé mutató gesztus, amely egy ember -elbámulásait magyarázza, egy különös embert, egy nagyon különös -embert egy nagyon különös lelki helyzetben, ennek az embernek egy -furcsa másodpercét, ennek a másodpercnek egy félig öntudatos, félig -öntudatlan hangulatát, amit kimondani szinte merészség.</p> -<p>A szlávokat régente szklávoknak (rabszolgáknak) nevezték. -Rilké-ben van valami szláv (és szkláv) alázat. Testtelen ábrándozó, -<span class="pagenum"><a name="Page_320" id= -"Page_320">-320-</a></span> aki mindent odaad másnak. A szolgaság -benne oly végtelen, hogy átfinomodik és glorifikálja önmagát. Rilke -úgy tud adni, hogy az adással mindig gazdagabb lesz. Ami körülötte -van, a valóság, túlvilági álom csak. Az igazi érték eksztázisokban -nyílik ki. Mozdulatlanul marad s a mozdulatlanságban távolságok -szenzációját érzi. Egy értelmi és érzelmi elfinomultságon keresztül -eljut a stilizált, jelképes vallásosságáig, az intuícióig, az -egyénisége rejtett magváig.</p> -<p>Első versei kedves és finom csipkemunkák: nőies, de nemes -művészet. Bírálói későb Baudelaire és Dante hatását emlegetik. A -színei gazdagodnak. Egyénisége akkor bontakozik ki teljesen, mikor -Párisba érkezik és megismerkedik Rodin-nel (akiről legszebb -tanulmányát írta). Rodin fejleszti ki benne a plasztika iránt való -érzékét. Az ember eltűnő folyamat, egy dal megütött hangja, mely -éppen most van elhangzóban. Az egyéniségünk, amely a tudatunkban az -élet minden pillanatában mint örökkévalóan szilárd és -elpusztíthatatlan él, a következő másodpercben már örökre -elveszett. Egy idegen ember szemében és lelkében néha horgonyt -vethetünk. Vagy még inkább a tárgyakban. Ezek nyugvópontjai elsikló -életünknek. A művész ezzel a perspektívával szemben alkot. Rilke -úgy látja az életet mint Rodin: egy pillanatban és egy villanatban. -Azért ir, hogy megrögzítse az elsuhanó életet.</p> -<p>Művészetének tetőfokát jelenti a „Stundenbuch“, ez a különös -breviárium, amelybe minden mondanivalóját összefogja. Minden addigi -írása zarándokút, hogy ehhez a könyvhöz és az Istenhez érkezzék. A -kétségek feloldása ez: egy kacagó és viharos szeptimenakkord. -Elfinomult érzés-élet működik itten, mely motívumait arról a -láthatatlan területről szedi, amelyről tudjuk, hogy életünket épp -oly mértékben befolyásolja, mint az öntudat fényében égő terület. -Még a modorossága is, amit sok bírálója kifogásol, az önkívület -lázát szolgálja.</p> -<p>Rilke az érzéseit a maga egészében közli velünk. Költői ereje -abban van, hogy nem tágítja a kategóriákat, de úgy ad át mindent, -mintha magából egyszerűen belénk helyezné. (A legtökéletesebb -közlésmód.) A közbeeső út azonban sötét. Képzeljük el, hogy egyik -világos szobából jönnek a szavak a <span class="pagenum"><a name= -"Page_321" id="Page_321">-321-</a></span> másikba és itt is -világosság van, csak a folyosó szűk, homályos és nem látni, hogy -kik és mik ezek a szó-követek, hercegek-e vagy koldusok, nevetnek-e -vagy sírnak, eltakarják-e az arcukat vagy reánk néznek és felénk -igyekeznek. Ha megzendül a nyelv, fogalmak zenélnek. A forma -lényeggé válik. A ruha hozzánő a testhez.</p> -<div class="figcenter" style="width: 418px;"><img src= -"images/i014.jpg" alt="RAINER MARIA RILKE" title= -"RAINER MARIA RILKE" /> -<p class="caption">RAINER MARIA RILKE</p> -</div> -<p>Rilke művészete ma már klasszikus tökélyű: mélyen és nyugodtan -hullámzik komoly célja felé.</p> -<p>MUNKÁI. Larenopfer 1896, Traumgekrönt 1896, Advent 1898, Das -Buch der Bilder 1902, Das Stundenbuch 1906, Neue Gedichte I–II. -1907–1908 (Insel-Verlag), Die frühen Gedichte (Korai költemények), -Requiem 1909.</p> -<p>IRODALOM. <i>Kosztolányi</i> Dezső: Rilke (Nyugat 1909 -szeptember 16), <i>Túróczi</i> József: Bridge Laurids Malte -feljegyzései (Nyugat 1910 december 1).</p> -<p>Több versét magyarra fordította: <i>Franyó</i> Zoltán, -<i>Majthényi</i> György, <i>Bálint</i> Lajos, <i>Kúthy</i> Sándor, -<i>Benedek</i> Károly, <i>Lányi</i> Sarolta, <i>Kállay</i> Miklós. -<span class="pagenum"><a name="Page_322" id= -"Page_322">-322-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>ÖNARCKÉP 1906-BÓL</h3> -<p class="center">RAINER MARIA RILKE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Az ősi, régen nemesi -családnak<br /></span> <span class="i0">vadsága a szemöldök -peremén.<br /></span> <span class="i0">A szemben félelem s kék, -enyhe fény<br /></span> <span class="i0">a gyermekkorból és itt-ott -alázat,<br /></span> <span class="i0">nem szolga-vágy, de szolgáló -erény.<br /></span> <span class="i0">A száj: csak száj, nagy, -biztos és kemény,<br /></span> <span class="i0">nem rábeszélő, de -valami bátrat<br /></span> <span class="i0">kimondó. A homlok -előrebágyad<br /></span> <span class="i0">s árnyak között méláz el -feketén.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Csak sejtelem még és korántse -kész:<br /></span> <span class="i0">A bánat és siker még nem -ragadta<br /></span> <span class="i0">új markolással teljes -diadalra<br /></span> <span class="i0">és mégis: ez a sok kúsza -vonalka<br /></span> <span class="i0">valami komoly, igaz és -egész.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_323" id= -"Page_323">-323-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>BREVIÁRIUM<br /> -<span class="smaller">(KÖNYV AZ EMBERI ÉLETRŐL, A -ZARÁNDOKÚTRÓL,<br /> -A SZEGÉNYSÉGRŐL ÉS A HALÁLRÓL)</span></h3> -<p class="center">RAINER MARIE RILKE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Kiolthatod szemem te: -látlak,<br /></span> <span class="i0">tömd be fülem, hallom -szavad,<br /></span> <span class="i0">láb nélkül is kúszom -utánad,<br /></span> <span class="i0">száj nélkül hívlak -hallgatag.<br /></span> <span class="i0">Törd le karom, én -átölellek<br /></span> <span class="i0">szívemmel, mint egy -csoda-kézzel,<br /></span> <span class="i0">fogd le szivem, lázas -velőm ver,<br /></span> <span class="i0">s ha agyamat zúzod te -széjjel,<br /></span> <span class="i0">véremre veszlek új -erővel.<br /></span></div> -<p class="center">*</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Te a jövő vagy, éj -virradata,<br /></span> <span class="i0">a végtelenség síkján -felviharzó.<br /></span> <span class="i0">Vagy éj s idő után -harsány kakasszó,<br /></span> <span class="i0">vagy hajnali mise -és szűzi tarló,<br /></span> <span class="i0">és idegen és halál és -anya.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Te vagy a folyton változó -világ,<br /></span> <span class="i0">ki a sorsból kiharsansz -szabadon,<br /></span> <span class="i0">csak selypítgetnek -panaszok, imák<br /></span> <span class="i0">és ismeretlen vagy, -mint a vadon.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_324" -id="Page_324">-324-</a></span> <span class="i0">Te a dolgoknak -mélyült mélye vagy,<br /></span> <span class="i0">mivoltodat némán -elhallgató,<br /></span> <span class="i0">és másnak lát a földön -minden agy,<br /></span> <span class="i0">hajónak part vagy és -partnak hajó.<br /></span></div> -<p class="center">*</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A sápadt Ábel így -beszél:<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Én nem vagyok. Bátyám tett -vélem valamit<br /></span> <span class="i0">s szemem nem látta -titkos ujjait.<br /></span> <span class="i0">Előlem a napot -elfüggönyözte,<br /></span> <span class="i0">az arcom arcával -tiporta össze.<br /></span> <span class="i0">Most maga -van.<br /></span> <span class="i0">Úgy érzem, él szegény -boldogtalan,<br /></span> <span class="i0">mert nem teszik azt -véle, mint velem.<br /></span> <span class="i0">Mind ott hever -élettelen,<br /></span> <span class="i0">haragjától mindenki -elvesz,<br /></span> <span class="i0">mindenki néma és beteg -lesz.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A bátyám virraszt s én ezt -rebegem,<br /></span> <span class="i0">ámen.<br /></span> -<span class="i0">Reám gondolt az éj, a végtelen;<br /></span> -<span class="i0">rá nem.<br /></span></div> -<p class="center">*</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Uram, a nagyváros oly -rémítő,<br /></span> <span class="i0">itt minden szétzüll, -szerteszéjjel;<br /></span> <span class="i0">a legnagyobb is -menedékhely –<br /></span> <span class="i0">nincsen vigasz, csak -kín és kétely<br /></span> <span class="i0">s kopáran száll fölötte -az idő.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Az emberek itt búsan -tengenek<br /></span> <span class="i0">a mély szobákba bágyatag -mozogva,<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_325" id= -"Page_325">-325-</a></span> <span class="i0">félénkebben, mint a -fiatal csorda,<br /></span> <span class="i0">míg künn a föld piheg -nagy darabokba,<br /></span> <span class="i0">de ők nem tudják s -élnek csüggeteg.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A gyermekek itt ablaklépcsőn -nőnek<br /></span> <span class="i0">s egyhangú árnytól bús pici -szivök<br /></span> <span class="i0">és nem tudják, hogy künn az -ébredő reg<br /></span> <span class="i0">dallal, virággal köszön a -mezőnek –<br /></span> <span class="i0">s oly szomorú gyereknek -lenniök.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Szüzek serdülnek itt föl -ismeretlen<br /></span> <span class="i0">s álmodnak a gyerekkor -hajnalárul;<br /></span> <span class="i0">nem ez a vágy volt a -gyerek-szivekben<br /></span> <span class="i0">és késő álmuk -reszketeg bezárul.<br /></span> <span class="i0">És függönyös hátsó -szobákba ásva,<br /></span> <span class="i0">bús anyaságuk is olyan -setét,<br /></span> <span class="i0">most hosszú éjek kényszerű -sírása,<br /></span> <span class="i0">aztán pár meddő, lomha, hideg -év.<br /></span> <span class="i0">A holtak ágyai is árnyban -állnak<br /></span> <span class="i0">s a sírhoz mind epedve -vánszorog<br /></span> <span class="i0">s úgy hallnak meg, láncában -a halálnak,<br /></span> <span class="i0">mint elhagyott kolduló -asszonyok.<br /></span></div> -<p class="center">*</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Én nem hiszem, hogy a kicsi -halál,<br /></span> <span class="i0">mellyel merészen packázunk -naponta,<br /></span> <span class="i0">kegyetlenül megront és -lekaszál.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Én nem hiszem, hogy majd -utunkba áll;<br /></span> <span class="i0">mert élek és építek a -romokra<br /></span> <span class="i0">s vérem pirosabb, mint a -rózsaszál…<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_326" -id="Page_326">-326-</a></span> <span class="i0">S a mélyem mélyebb, -mint a köd<br /></span> <span class="i0">és a tetszelgő -félelem.<br /></span> <span class="i0">Hisz amiből világra -jött:<br /></span> <span class="i0">az életem.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i16">Így mennek ép<br /></span> -<span class="i0">a kolduló barátok szerteszét;<br /></span> -<span class="i0">az ember retteg és a szíve ver<br /></span> -<span class="i0">s nem tudja: vajjon ugyanaz-e mindig<br /></span> -<span class="i0">kettő van-e, tíz-e, vagy tízezer?<br /></span> -<span class="i0">Csak egy kezet látunk kinyúlani,<br /></span> -<span class="i0">mely meztelen és sárgán átölel –<br /></span> -<span class="i0">olyan közel:<br /></span> <span class= -"i0">minthogyha en-ruhánkból nyúlna ki.<br /></span></div> -<p class="center">*</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A városok csak a bűnt -sokszorozzák<br /></span> <span class="i0">s mindent magukkal -rántanak mohón,<br /></span> <span class="i0">a barmot széttörik, -mint a mohos fát,<br /></span> <span class="i0">és népeket sütnek -meg érckohón.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">S az emberek bálványa a -kultúra,<br /></span> <span class="i0">megbomladoz bennük a -súly-egyen<br /></span> <span class="i0">és haladás nekik a -csiga-túra<br /></span> <span class="i0">és csak rohannak -derűre-borúra,<br /></span> <span class="i0">mint a dámák illegnek -begyesen,<br /></span> <span class="i0">lármáznak érccel völgyön és -hegyen.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Lidércek őket tévútra -viszik,<br /></span> <span class="i0">és élnek ők és nem lehetnek -ők,<br /></span> <span class="i0">a pénz növekszik, nyüvi az -erőt,<br /></span> <span class="i0">a pénz hatalmas s ők gyengék, -picik<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_327" id= -"Page_327">-327-</a></span> <span class="i0">s búsan vánnyadnak el, -idő előtt,<br /></span> <span class="i0">várván, hogy a bor és -mérgek malasztja<br /></span> <span class="i0">őket múló örömre -rákapassa.<br /></span></div> -<p class="center">*</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Ők nincsenek. Csupáncsak a -szegények,<br /></span> <span class="i0">kik akaratlan élnek és -bitangul;<br /></span> <span class="i0">az arcukon a kín az ősi -bélyeg,<br /></span> <span class="i0">torzak, kopárak és búsak a -harctul.<br /></span> <span class="i0">Rájuk viharzik minden, ami -ronda<br /></span> <span class="i0">s minden szemét az ő arcukra -hull.<br /></span> <span class="i0">Oly féltek, mint a himlős ágy -piszokja,<br /></span> <span class="i0">bitangok, mint a tört edény -s a rozsda<br /></span> <span class="i0">és mint a naptár, melynek -napja mul –<br /></span> <span class="i0">s mégis: ha a föld -egyszer bajba volna,<br /></span> <span class="i0">mint rózsaláncok -reszketnének tisztán,<br /></span> <span class="i0">úgy -fénylenének, mint egy szent talizmán!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mert ők a szűzi hónál -szűziebbek<br /></span> <span class="i0">s mint a ma-szült -vak-állat és a harmat<br /></span> <span class="i0">és egyszerűek s -csak téged követnek,<br /></span> <span class="i0">nem is akarnak, -csak <i>egyet</i> akarnak:<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">hogy szegények legyenek -mindörökké.<br /></span></div> -<p class="center">*</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Mert lásd: ők nőni fognak, -sokasodni<br /></span> <span class="i2">és őket az idő megóvja -majd,<br /></span> <span class="i0">úgy szaporodnak, mint a rét -bogyói<br /></span> <span class="i2">édességükkel födve a -talajt.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mert boldog az, ki sose -lakomázott,<br /></span> <span class="i2">kiknek eső paskolta -fejüket;<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_328" id= -"Page_328">-328-</a></span> <span class="i0">hozzájuk dőlnek mind -az aratások<br /></span> <span class="i2">s ezerszeresen fizet a -szüret.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És élni fognak, hogyha minden -elvész,<br /></span> <span class="i2">ha porba reccsennek országok, -államok,<br /></span> <span class="i0">úgy kelnek majd fel, mint -sok kipihent kéz,<br /></span> <span class="i0">míg másokat megölt -a tengve-lengés<br /></span> <span class="i2">és minden nép és -minden kéz kifáradott.<br /></span></div> -<p class="center">*</p> -<div class="stanza"><span class="i0">És nézd: a testük mint a víg -menyasszony<br /></span> <span class="i0">és tovafolyik, mint -serény patak<br /></span> <span class="i0">és mint egy szép tárgy, -úgy él hallgatag,<br /></span> <span class="i0">csodásan él és áll -a földi harcon.<br /></span> <span class="i0">Karcsú, sugár és most -még vézna csak,<br /></span> <span class="i0">s bús-gyenge, mint -sok fáradt, beteg asszony,<br /></span> <span class="i0">de a fajta -szül sárkány-fiakat<br /></span> <span class="i0">és hallgat a -tűrés völgyén virrasztón.<br /></span></div> -<p class="center">*</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A szegény háza az -oltárfiók,<br /></span> <span class="i0">ott balzsam és öröklét -lesz az étel<br /></span> <span class="i0">s ha jő az este szótalan -zenével<br /></span> <span class="i0">magába tér, kitágul -szerteszéjjel<br /></span> <span class="i0">s az éji csendbe dalt -hallani ott.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A szegény háza az -oltárfiók.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A szegény háza a gyerek -keze.<br /></span> <span class="i0">Ő nem veszi el, mit kíván a -felnőtt<br /></span> <span class="i0">csak egy bogárkát, amely -téveteg jött,<br /></span> <span class="i0">egy kavicsot, mit a -patak is ellök,<br /></span> <span class="i0">szálló fövényt, -kagylót, zenélve zengőt;<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_329" id="Page_329">-329-</a></span> -<span class="i0">a mérleg ez, mely méri a jövendőt<br /></span> -<span class="i0">s rázkódva rándul-rendül lefele.<br /></span> -<span class="i0">A szegény háza a gyerek keze.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És ő a föld, anyánk és -mindenünk:<br /></span> <span class="i0">Egy eljövendő kristály, -mely szeliden<br /></span> <span class="i0">csillog világos, tompa, -röpke színben;<br /></span> <span class="i0">és mint az ól, meleg, -szegény, mezítlen –<br /></span> <span class="i0">de vannak estek: -s akkor-akkor minden,<br /></span> <span class="i0">és minden -csillag onnan int nekünk.<br /></span></div> -<p class="center">*</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Szegényeid szenvednek, mint a -falka,<br /></span> <span class="i0">amerre néznek bánat és -magány<br /></span> <span class="i0">és égnek-fáznak, mint a -lázrohamba,<br /></span> <span class="i0">lakásokból kiverve és -rohanva<br /></span> <span class="i0">bitang halottak künn az -éjszakán;<br /></span> <span class="i0">piszkolja őket a sár és az -ucca,<br /></span> <span class="i0">olyanok, mint napfényen a dögök -–<br /></span> <span class="i0">s a véletlen s a lányok léha -pucca<br /></span> <span class="i0">s a lámpa s a kocsi rájuk -röhög.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ha van egy száj itt harcra, -védelemre<br /></span> <span class="i0">illesd meg Uram, hogy értük -perelne.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_330" id= -"Page_330">-330-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A SZOMSZÉD</h3> -<p class="center">RAINER MARIA RILKE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Miért követsz, idegen -hegedű?<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Miért van, hogy a te síró, -keserű<br /></span> <span class="i0">búd mindenütt nyomomba -szálldos?<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Száz ember ríkat? Vagy csak -egy magányos?<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Van olyan, aki benned hinni -tud még,<br /></span> <span class="i0">és minden nagyvárosba van -nehány,<br /></span> <span class="i0">ki nélküled folyók mélyén -aludnék?<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És miért találsz mindig -reám?<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Miért, hogy mindig azok -mellett élek,<br /></span> <span class="i0">akiknek édes húrjaid -búgása,<br /></span> <span class="i0">mely mondja: súly és teher az -élet,<br /></span> <span class="i0">a terhek-terhe, kín és kő és -mázsa.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_331" id= -"Page_331">-331-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>VÉGZETES ÓRÁN</h3> -<p class="center">RAINER MARIA RILKE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Aki most zokog -valahol,<br /></span> <span class="i0">ok nélkül zokog -valahol,<br /></span> <span class="i0">értem -zokog.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Aki most nevet -valahol,<br /></span> <span class="i0">ok nélkül nevet -valahol,<br /></span> <span class="i0">engem -nevet.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Aki most indul -valahol,<br /></span> <span class="i0">ok nélkül siet -valahol,<br /></span> <span class="i0">hozzám -siet.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Aki most meghal -valahol,<br /></span> <span class="i0">ok nélkül hal meg -valahol:<br /></span> <span class="i0">reám tekint.<br /></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_332" id= -"Page_332">-332-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>ŐSZI NAP</h3> -<p class="center">RAINER MARIA RILKE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Uram: itt az idő. Oly hosszú -volt a nyár.<br /></span> <span class="i0">A napórán fektesd el -hosszú árnyad<br /></span> <span class="i0">s engedd az orkánt a -pusztára már.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Még csak néhány kövér -gyümölcsöt éressz,<br /></span> <span class="i0">adj nékik még két -délies napot,<br /></span> <span class="i0">hogy a belük napfénytől -lenne édes,<br /></span> <span class="i0">míg a tüzét borrá -változtatod.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Kinek nincs háza, annak sose -lesz tán,<br /></span> <span class="i0">ki egyedül van, egyedül -marad,<br /></span> <span class="i0">hosszú levelet ír és olvas -eztán,<br /></span> <span class="i0">vagy bús allékban járkál -hallgatag<br /></span> <span class="i0">s bámulja a fakó -napsugarat.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_333" -id="Page_333">-333-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A FIÚ</h3> -<p class="center">RAINER MARIA RILKE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Olyan szeretnék lenni, mint -azok,<br /></span> <span class="i0">kik vad lovukkal szállanak az -éjbe,<br /></span> <span class="i0">fáklyákkal, égre borzadó -hajakkal,<br /></span> <span class="i0">a hajsza roppant viharába -félve.<br /></span> <span class="i0">Legelől állanék, mint egy -ladikban,<br /></span> <span class="i0">nagy lennék, mint -felgöngyölt lobogó.<br /></span> <span class="i0">Sötét, de rajtam -fénnyel lobogó<br /></span> <span class="i0">aranysisak. S mögöttem -a sötétben<br /></span> <span class="i0">tíz ember várna sorakozva -szépen,<br /></span> <span class="i0">oly nyugtalan sisakkal, mint -enyém,<br /></span> <span class="i0">sötét, öreg, vak s mégis csupa -fény.<br /></span> <span class="i0">Mellettem lenne egy és -fújna-fújna<br /></span> <span class="i0">a trombitával és -száguldanánk<br /></span> <span class="i0">és trombitálna utat és -magányt<br /></span> <span class="i0">és mint az álom szállnának -újra s újra;<br /></span> <span class="i0">a házak térden állanak -elébünk,<br /></span> <span class="i0">a görbe utcán új és új -magány int,<br /></span> <span class="i0">terek terülnek: és -mindent elérünk,<br /></span> <span class="i0">zápor gyanánt -zuhognak paripáink.<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_334" id="Page_334">-334-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A NŐ, AKI MEGVAKUL</h3> -<p class="center">RAINER MARIA RILKE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Teánál ült, akár a -többiek.<br /></span> <span class="i0">És mintha a csészéjét néma -gondba<br /></span> <span class="i0">valamiképpen másként fogta -volna.<br /></span> <span class="i0">Mosolygott. Elfutott a bús -hideg.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És hogy végül felkelt a -társaság,<br /></span> <span class="i0">s járkáltak csendesen a -meghivottak<br /></span> <span class="i0">sok-sok szobán (nevettek -és susogtak)<br /></span> <span class="i0">velük ment a másik -szobába át,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">oly elfogultan, olyan -hallgatón,<br /></span> <span class="i0">oly bódorogva, mintegy -lámpalázba,<br /></span> <span class="i0">fényes szemét részvétlen -fény tarkázta<br /></span> <span class="i0">s hidegen rezgett -rajta, mint a tón.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Aztán követte őket -csüggeteg,<br /></span> <span class="i0">mintha valamit még nem -hágna által;<br /></span> <span class="i0">de mintha később égő -szárnyalással<br /></span> <span class="i0">röpülné át a végtelen -teret.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_335" id= -"Page_335">-335-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>HÖLGY A TÜKÖR ELŐTT</h3> -<p class="center">RAINER MARIA RILKE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Mint a fűszert az -álomitalban<br /></span> <span class="i0">feloldja a tükre -mélyiben<br /></span> <span class="i0">gesztusát -fáradtan-szeliden,<br /></span> <span class="i0">majd mosolyát is -bedobja halkan.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">S vár, amíg folyékony tükre -pezsdül,<br /></span> <span class="i0">gyöngyöket hány és feloldja -itt<br /></span> <span class="i0">a haját és pompás -vállait<br /></span> <span class="i0">kiemelve az esti -köpenybül<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">és iszik a képből. Csendesen -issza,<br /></span> <span class="i0">mint mámorral inna egy -szerelmes,<br /></span> <span class="i0">kémlelődve issza, -csöndesen les<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">s a komornát akkor hívja -vissza,<br /></span> <span class="i0">hogy szekrények árnya reng a -tükrén<br /></span> <span class="i0">s hallgatag hamvadt el a -letűnt fény.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_336" -id="Page_336">-336-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A LÁBBADOZÓ NŐ</h3> -<p class="center">RAINER MARIA RILKE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Mint mikor az utcákon az -ének<br /></span> <span class="i0">majd közelbe jő, majd -megriad,<br /></span> <span class="i0">mostan markolod már és -eléred,<br /></span> <span class="i0">most megrebben egy kis zaj -miatt<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">az élet játszik a -gyógyulóval;<br /></span> <span class="i0">elaléltan és pihenten -ül,<br /></span> <span class="i0">élni szítja már egy -álom-óhaj<br /></span> <span class="i0">és egyszer megmozdul -félszegül.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És úgy érzi, szinte-szinte -bántja,<br /></span> <span class="i0">hogy keze, a hűs, kemény -tenyér,<br /></span> <span class="i0">cifra lázak csontos, furcsa -pántja,<br /></span> <span class="i0">rózsálló-szelíden -bús-fehér<br /></span> <span class="i0">megsoványodott fejéhez -ér.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_337" id= -"Page_337">-337-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>STEFAN ZWEIG</h2> -</div> -<p>Stefan Zweig 1881 november 28.-án született Bécsben és ma is ott -él. Jellemzően osztrák poéta: lágy, bensőséges, esztéta. Utóbb -három kötetben kiadta Verhaeren verseit német fordításban.</p> -<p>MUNKÁI. Silberne Saiten 1901 (Ezüst húrok), Die frühen Kränze -1907 (Korai koszorúk).</p> -<p>Verseiből <i>Franyó</i> Zoltán fordított le nehányat. -<span class="pagenum"><a name="Page_338" id= -"Page_338">-338-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>BRUGE</h3> -<p class="center">STEFAN ZWEIG</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Itt ódon és dús paloták a -házak,<br /></span> <span class="i0">az este nedves, bús fátyola -lóg.<br /></span> <span class="i0">A csöndes utakon már zaj se -lázad,<br /></span> <span class="i0">mint ünnepestéken olyan -kopárak,<br /></span> <span class="i0">hogy hazamentek már a -mulatók.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A kapuzárán, a rozsdás -kilincsen<br /></span> <span class="i0">már nem motoz és nem kopog -a kéz,<br /></span> <span class="i0">a vén templomtoronynak fénye -sincsen,<br /></span> <span class="i0">itt minden senyved a ködös -bilincsen<br /></span> <span class="i0">s a bánat mély-mély -tengerébe vész.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Falak fülkéjében búsan mereng -rád<br /></span> <span class="i0">egy porladó és vézna -kőalak,<br /></span> <span class="i0">hallgatva, titkosan néz, és -ha meglát<br /></span> <span class="i0">füledbe súg egy agg, kopott -legendát,<br /></span> <span class="i0">és elbúsítja a vén -utakat.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_339" id= -"Page_339">-339-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>FRITZ PHILIPPI</h2> -</div> -<p>Fritz Philippi 1869 január 5.-én született Wiesbadenben.</p> -<p>Mély vallásosságtól átitatott versei egyéniségének tüzében -zsoltárokká nemesülnek.</p> -<p>MUNKÁI. Aus der Stille 1901 (A csönd), Menschenlied 1909 -(Emberdal). <span class="pagenum"><a name="Page_340" id= -"Page_340">-340-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>ISTEN SZEME KERESETT</h3> -<p class="center">FRITZ PHILIPPI</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Az óriási -fenyvesek<br /></span> <span class="i0">mögül egy nagy szem -kihajolt<br /></span> <span class="i0">ragyogva. És valamit -keresett.<br /></span> <span class="i0">Azt mondják: Most feljött a -hold<br /></span> <span class="i0">a hegy fölé.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i16">De a komor lomb<br /></span> -<span class="i0">megrezdül: Nem, ez nem a hold –<br /></span> -<span class="i0">De az Isten szeme?<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i16">És beleborzong<br /></span> -<span class="i0">Ág és levél.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">De mit keres Isten -szeme?<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A lombtető és a -fatő<br /></span> <span class="i0">rámered: mert érzi, -ő.<br /></span> <span class="i0">Ragyog a fenyves és a -bükk,<br /></span> <span class="i0">nyájas tűz árad -mindenütt.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Talán az erdőt -keresi?…<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_341" id= -"Page_341">-341-</a></span> <span class="i0">Elhagyjuk az erdőt s a -szent szem<br /></span> <span class="i0">Rámnéz, hogy engemet -kövessen!<br /></span> <span class="i0">A fénye szinte -égetett:<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Téged kereslek, tégedet -–<br /></span> <span class="i0">fiam!<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_342" id= -"Page_342">-342-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>GUSTAV RENNER</h2> -</div> -<p>Gustav Renner Freiburgban született 1866 október 17.-én. Most -Berlin mellett lakik.</p> -<p>Renner erősen megkomponált versei a francia parnassienek hatását -árulják el. Később emancipálódott e hatás alól. Újabb bánatos hangú -költeményein át-át tör az élet szeretete. Tiszta ritmusérzék és -pesszimisztikus melegség jellemzik verseit. Az 1894-ben -jelentkezett költői csoportban tűnt fel.</p> -<p>MUNKÁI. Gedichte 1896, Neue Gedichte (Új versek) 1898, Gedichte -1904 Összegyűjtött (versei). <span class="pagenum"><a name= -"Page_343" id="Page_343">-343-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>CÄSAR</h3> -<p class="center">GUSTAV RENNER</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Nagy homlokán s a száján -megvetés.<br /></span> <span class="i0">Az álla metszett s gyér -ives szemölde.<br /></span> <span class="i0">Ujjong a győztes -hadsereg előtte<br /></span> <span class="i0">S félvállról a sok -vad vitézre néz.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Gondolkodik merész, új -terveken.<br /></span> <span class="i0">Ápolt, fehér ujjaival -simogatja<br /></span> <span class="i0">Gőgös lovát – de a lova -szimatja<br /></span> <span class="i0">Vihart jelez s felhorkan -hirtelen.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Most egyet int bágyadtpuha -kezével<br /></span> <span class="i0">S zúg a vezényszó, a rest -föld dübög,<br /></span> <span class="i0">A légiók vágtatnak -szerteszéjjel.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Csorog a vér, trónt rengett a -dühök<br /></span> <span class="i0">S míg légiói megássák a -sírunk,<br /></span> <span class="i0">Sátrába tér és diktál: „Irnok -– írunk!“<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_344" id= -"Page_344">-344-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>BRUNO WILLE</h2> -</div> -<p>Bruno Wille 1860 február 6.-án született Magdeburgban. Verseibe -misztikus filozófiai gondolatokat csempész. A természet bámulója, -hívő, exaltált, romantikus lélek.</p> -<p>MUNKÁI. Einsiedler und Genosse 1891, Einsiedelkunst aus der -Kiefernheide 1896, Offenbarungen des Wacholderbaums.</p> -<p>IRODALOM. Verseiből fordított <i>Vajthó</i> László (A Hét). -<span class="pagenum"><a name="Page_345" id= -"Page_345">-345-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>CSÖND</h3> -<p class="center">BRUNO WILLE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Kulcsold össze<br /></span> -<span class="i2">A kezed,<br /></span> <span class="i0">Míg a -csöndet<br /></span> <span class="i2">Élvezed!<br /></span> -<span class="i0">A hited véd,<br /></span> <span class="i2">Küzdj -vele,<br /></span> <span class="i0">A szemed hunyd<br /></span> -<span class="i2">Csendbe le.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Bármi jöjjön,<br /></span> -<span class="i2">Elzuhog!<br /></span> <span class="i0">Meg se -moccanj,<br /></span> <span class="i2">Légy nyugodt!<br /></span> -<span class="i0">Büszke, csöndes<br /></span> <span class= -"i2">Sziklagát,<br /></span> <span class="i0">Min -dagályok<br /></span> <span class="i2">Csapnak -át.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Göndörödjön<br /></span> -<span class="i2">Habra hab,<br /></span> <span class= -"i0">Szerteporlik,<br /></span> <span class= -"i2">Szétszakad!<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_346" id="Page_346">-346-</a></span> <span class="i0">Míg az -orkán<br /></span> <span class="i2">Fenn csatáz,<br /></span> -<span class="i0">Hallgat a nagy<br /></span> <span class= -"i2">Sziklaház!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Bármi jőjjön,<br /></span> -<span class="i2">Elzuhog!<br /></span> <span class="i0">Meg se -moccanj,<br /></span> <span class="i2">Légy nyugodt!<br /></span> -<span class="i0">Ha az élet<br /></span> <span class="i2">Sebet -ád,<br /></span> <span class="i0">Az öröklét<br /></span> -<span class="i2">Vár reád.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hogyha gyáva<br /></span> -<span class="i2">Bosszú mar,<br /></span> <span class= -"i0">Felfeszít<br /></span> <span class="i2">Nehány -cudar:<br /></span> <span class="i0">Tudd meg, hogy a<br /></span> -<span class="i2">Szenvedés<br /></span> <span class="i0">Olvadó -hó,<br /></span> <span class="i2">Elenyész.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Megrabolhat<br /></span> -<span class="i2">Az idő,<br /></span> <span class="i0">Az -öröklét<br /></span> <span class="i2">Békítő,<br /></span> -<span class="i0">Ami elmult<br /></span> <span class= -"i2">Visszatér;<br /></span> <span class="i0">Drága -balzsam<br /></span> <span class="i2">Lesz a vér.<br /></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_347" id= -"Page_347">-347-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mert a béke<br /></span> -<span class="i2">Ölbe fog.<br /></span> <span class="i0">Álom, -áldás<br /></span> <span class="i2">Vár legott.<br /></span> -<span class="i0">Mosolyogj hát<br /></span> <span class= -"i2">Szeliden<br /></span> <span class="i0">Az öröklét<br /></span> -<span class="i2">Öliben.<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_348" id="Page_348">-348-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>RÓZSÁK</h3> -<p class="center">BRUNO WILLE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó hogy parázslik a -sebem,<br /></span> <span class="i0">A lángja lobban, lángja -száll!<br /></span> <span class="i0">Ó jaj, mi történt én -velem?<br /></span> <span class="i0">Jön értem a -halál.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Igen! Egy szörny – az vitte -el<br /></span> <span class="i0">Leányomat, emlékezem.<br /></span> -<span class="i0">A szörny torkába nyúltam és<br /></span> -<span class="i0">Az marta meg kezem.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Beteg vagyok… Elébem -áll<br /></span> <span class="i0">Egy sápadt ember – oly -szelíd.<br /></span> <span class="i0">Alázatosan -mosolyog,<br /></span> <span class="i0">Mutatja -sebeit.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És vére hirtelen -kigyúl,<br /></span> <span class="i0">Rózsállik és kacagva -foly,<br /></span> <span class="i0">A kezein, a lábain<br /></span> -<span class="i0">Ég a tüzes mosoly.<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_349" id="Page_349">-349-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Az én sebem is kivirul -–<br /></span> <span class="i0">Ujjongva fénybe -öltözött,<br /></span> <span class="i0">Lombos, virágos ág -feszül<br /></span> <span class="i0">Bús vánkosom -fölött.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A rózsafényű -lombokon<br /></span> <span class="i0">Angyalkám ül és -énekel:<br /></span> <span class="i0">„A szeretet a -korona,<br /></span> <span class="i0">És nincsen -gyászlepel.“<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó lányom, édes -gyermekem!<br /></span> <span class="i0">Most vagy igazán az -enyém!<br /></span> <span class="i0">Bölcsővé vált a bánatom -–<br /></span> <span class="i0">S elalszom benne -én.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_350" id= -"Page_350">-350-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>FRANK WEDEKIND</h2> -</div> -<p>Frank Wedekind 1864 július 24.-én Hannoverben született. Apja -tíz évig volt a szultán orvosa. Anyai nagyapja – Wedekind vallomása -szerint – <i>magyar</i> vándorló-drótos volt, aki sokra vitte, -gyárat alapított és ő találta fel a foszforos gyujtót. (Később az -őrültek házában halt meg.) Wedekind eleinte újságíró, majd a -„Maggi“ gyár reklámjait írja, cirkuszi titkár, színész, -kabaréigazgató, színházi rendező és ott van a „Simplicissimus“ első -megalapítói közt. Kalandos, clownszerű, eredeti egyéniség. Minden -munkája heves vita tárgya. Lírája romantikusan groteszk. Legtöbb -verse: tragikus grimace.</p> -<p>MUNKÁI. Egyetlen verseskönyvet adott ki: Die vier Jahreszeiten -1905 (A négy évszak).</p> -<p>IRODALOM. <i>Szilágyi</i> Géza: Wedekind, a moralista (Könyvek -és emberek, Modern Könyvtár), <i>Relle</i> Pál: Wedekind, a színész -és az író (Renaissance 1910), <i>Gömöri</i> Jenő Frank Wedekind -címen „A Hőstenor“ elé bevezetőt írt (Modern Könyvtár), Wedekind: -Autobiografiai széljegyzetek (Berlini Magyar Revü 1913 március 30). -<span class="pagenum"><a name="Page_351" id= -"Page_351">-351-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>MENINGITIS TUBERCULOSA</h3> -<p class="center">FRANK WEDEKIND</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A szem forog, kancsítva -néz,<br /></span> <span class="i0">Kaparász lázasan a -kéz,<br /></span> <span class="i0">Leget a száj fulladva -szív,<br /></span> <span class="i0">Már majd hogy meg nem áll a -szív.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A fejbe régen éj -tanyáz,<br /></span> <span class="i0">Nem bántja már a kín, a -láz,<br /></span> <span class="i0">Az álmos ajk dalol, -örül,<br /></span> <span class="i0">Mint esti szél a sír -körül.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A kéz parázslik és -keres,<br /></span> <span class="i0">Krétafehér és -kék-eres;<br /></span> <span class="i0">A verejték úgy -gőzölög,<br /></span> <span class="i0">Mint harmat a virág -fölött.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A szem tüzel, fütyül a -mell,<br /></span> <span class="i0">A néne doktorért fut -el,<br /></span> <span class="i0">Az apa zsémbel, mily -beszéd,<br /></span> <span class="i0">Az anya tördeli -kezét.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_352" id= -"Page_352">-352-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Bejő három síró -anyó,<br /></span> <span class="i0">Megárad ajkukon a -szó:<br /></span> <span class="i0">Ó Istenem, ó Szűz -Anyám<br /></span> <span class="i0">Szegény, szegény kis árva -lány!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Könnyezve, reszketőn, -balul,<br /></span> <span class="i0">Mindhárom a diványra -hull;<br /></span> <span class="i0">Az anya kávét hoz -nekik,<br /></span> <span class="i0">És égre szögzik -szemeik.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A gyermek halkan felzokog -–<br /></span> <span class="i0">De nem hallják az -asszonyok,<br /></span> <span class="i0">Vitáznak cselédbér felől -–<br /></span> <span class="i0">S egy ifjú élet -összedől.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_353" id= -"Page_353">-353-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ARNO HOLZ</h2> -</div> -<p>Arno Holz 1863 április 26.-án született Rastenburgban -(Németország). Nagy és nehéz küzdelmei voltak az élettel. 1913-ban -a születése ötvenéves évfordulóját ünnepelték és akkor kiderült, -hogy Arno Holz hosszú írói pályája alatt alig jutott hozzá nagyobb -összeghez, sokszor nyomorgott és éhezett. Egyszer be kellett állnia -gyári munkásnak egy játékkereskedésbe. Jubileuma alkalmából a -németség rokonszenve megnyilatkozott iránta, de a kor és a -nagyváros költője ma is csak tengődik. Berlin mellett él.</p> -<p>Arno Holz a lírában a naturalizmust képviseli. Mint költő friss -és jószemű; öntudatos; elsőrendű elméleti ember, aki sokat írt és -gondolkozott a művészet mivoltáról. Évekig harcolt a szabad, -rímtelen vers jogáért. Stílusérzéke pompás. Csalódásig híven tud -írni régi korok modorában. Legjelentősebb könyve a „Buch der -Zeit“.</p> -<p>Erről a könyvről Szilágyi Géza így ír: „A kötet nem kis része ma -már elavult… Mégse szabad igazságtalannak lennünk. A kötetnek, mint -kortörténeti és emberi dokumentumnak teljes értéke van ma is: az a -hevülés, melynek tüze izzik benne, az az ifjú erő, melynek izmai -dagadoznak benne, most is megkapja a kiégett szívűeket és petyhüdt -húsúakat. Sok a kötetben a rétori pátosz; 1884-ben még közelebb -voltak Herwegh-hez és a Bismarck-féle vasmarkú Ausnahmsgesetz -idejében a suttogó szót nem hallotta volna meg senki. A szónoki -reflexió gyakoribb, mint a költői képzeletből kibontakozó vízió. -Azonban mindent egybevetve: a pátosz sokszor <span class= -"pagenum"><a name="Page_354" id="Page_354">-354-</a></span> mély -zengésű, mint a gordonka szava; a reflexióból nem egyszer csillogó -és szemfényvesztő élénkségű szellemesség mosolyog felénk. Olykor -megállítanak bennünket fájdalmas érzéstől színezett, minden -tendencia híjával levő, mégis minden kifejezett tendenciánál -szuggesztívabb képek Berlin világvárosi proletár-nyomorából. Végül -pedig értékelnünk kell a bármely stílussal szinte fitymálva játszó, -a legmakacsabb formákat erőlködés nélkül lebíró technikát is.“</p> -<p>MUNKÁI. Buch der Zeit 1885 (A kor könyve), Phantasus 1898, -Dafnis 1905 (Lírai portrait a XVIII. századból).</p> -<p>IRODALOM. <i>Szilágyi</i> Géza: Könyvek és emberek (Modern -Könyvtár).</p> -<p>Verseiből fordított: <i>Szilágyi</i> Géza, <i>Ormos</i> Ede.</p> -<div class="figcenter" style="width: 417px;"><img src= -"images/i015.jpg" alt="ARNO HOLZ" title="ARNO HOLZ" /> -<p class="caption">ARNO HOLZ</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_355" id= -"Page_355">-355-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>NINON</h3> -<p class="center">ARNO HOLZ</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Ninonnak hívják. Az -anyja<br /></span> <span class="i0">éjszaka narancsot -árul,<br /></span> <span class="i0">lenn a weidendammi -hídnál.<br /></span> <span class="i0">Ámde ő -szobacicus.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Kis cipellők. Oly -kacérok.<br /></span> <span class="i0">És kacér a főkötő -is,<br /></span> <span class="i0">mely a göndör, szép -fejecskén<br /></span> <span class="i0">hófehéren -imbolyog.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ám a huncut kis -szobornak,<br /></span> <span class="i0">amely szemben a -tükörrel<br /></span> <span class="i0">kuksol a -Makart-csokornál,<br /></span> <span class="i0">semmikép se -imponál.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Jól nevet, ha néha -reggel<br /></span> <span class="i0">pávatollával -porolja,<br /></span> <span class="i0">sőt az óra is -figyelmez,<br /></span> <span class="i0">mit beszél a kis -szobor.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_356" id= -"Page_356">-356-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">„Légy szíves, kedves -fiacskám<br /></span> <span class="i0">és ne illegj oly -kacéran.<br /></span> <span class="i0">„Ninon“-nak hív asszonyod -ma?<br /></span> <span class="i0">Menj, hisz ez nem a -neved.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Örzsi vagy. Szegény -apádnak<br /></span> <span class="i0">fönn a holdba volt a -földje,<br /></span> <span class="i0">Három év előtt -New-Yorkban<br /></span> <span class="i0">halt meg, mint -cukrászinas.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Az anyád él. Sánta, -kancsal,<br /></span> <span class="i0">és tubákol. -Máskülönben<br /></span> <span class="i0">éjszaka narancsot -árul<br /></span> <span class="i0">künn a weidendammi -hidnál.“<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_357" id= -"Page_357">-357-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A SZOMSZÉDAIM</h3> -<p class="center">ARNO HOLZ</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Sötét udvarra nyílik -ablakom,<br /></span> <span class="i0">kormos falak, piszkos tetők -előttem,<br /></span> <span class="i0">de bizony amióta itt -lakom,<br /></span> <span class="i0">víg filozófként már -belétörődtem.<br /></span> <span class="i0">Ha kinyitom a bús, kis -ablakot<br /></span> <span class="i0">szobámba friss lég, édes -napmeleg jön,<br /></span> <span class="i0">nem fázom és sohase -koplalok<br /></span> <span class="i0">s csak egy kis írás az egész -teendőm.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Csak egy kis írás, hogyha -egyedül<br /></span> <span class="i0">a könyveket búvárlom -órahosszat<br /></span> <span class="i0">egy-egy érzésem dalba -sikerül<br /></span> <span class="i0">s a dallamos sor ríme -szórakoztat.<br /></span> <span class="i0">Ilyenkor fejemen -dicsfény lebeg,<br /></span> <span class="i0">gazdag szívem egy -napfényes, nagy oltár;<br /></span> <span class="i0">boldog -lehetnék és elégedett,<br /></span> <span class="i0">de -szomszédságom rosszabb a pokolnál!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nem fuvolás ő, kinek -ásatag<br /></span> <span class="i0">nótája az „utolsó nyári -rózsa“,<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_358" id= -"Page_358">-358-</a></span> <span class="i0">se tánczseni, aki -órákat ad<br /></span> <span class="i0">s a zongorának bomlott -virtuóza:<br /></span> <span class="i0">Egy varga, és ha az éj -árnya jő,<br /></span> <span class="i0">vén csizmatalpakat izzadva -foltoz,<br /></span> <span class="i0">mellette ül és kötöget a -nő,<br /></span> <span class="i0">porontyai meg sírnak a -dologhoz.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Én Istenem, e bús sirás -miatt<br /></span> <span class="i0">álmomból ó de sokszor -fölijedtem! –<br /></span> <span class="i0">Láz rázta meggyötört -tagjaimat,<br /></span> <span class="i0">hogy szertenéztem fázva, -fél-imetten.<br /></span> <span class="i0">Ríttak a varga éhes -magzatai,<br /></span> <span class="i0">a csecsemő már hörgött a -sírástól –<br /></span> <span class="i0">s ilyenkor úgy rémlett, -hogy valaki<br /></span> <span class="i0">nekik három fekete ágyat -ácsol.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Tompán dübörgött egy kopott -kocsi<br /></span> <span class="i0">s a szürke ház előtt megállt -setéten,<br /></span> <span class="i0">kivitték őket a gyász -zsoldosi<br /></span> <span class="i0">a rozoga, sötétlő -gyász-szekéren.<br /></span> <span class="i0">Kortyintott egyet a -részeg kocsis,<br /></span> <span class="i0">girhes gebéit -káromkodva verte,<br /></span> <span class="i0">túl voltak ők már -árkon-bokron is,<br /></span> <span class="i0">de a gyereksírást -hallottam egyre!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És akkor is kísértett e -sírás,<br /></span> <span class="i0">hogy ablakomba nevetett a -reggel,<br /></span> <span class="i0">s szemembe búsan ült az éji -láz<br /></span> <span class="i0">hogy írni kezdtem tétova -kezemmel.<br /></span> <span class="i0">Mit ért a víg, mosolygó -bölcseség?<br /></span> <span class="i0">Légváram megdőlt, a dal -kedve meghalt!<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_359" id="Page_359">-359-</a></span> <span class="i0">nem mert -sötét volt a rút, szürke lég,<br /></span> <span class="i0">de mert -elnémult a síró gyerekhang!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Sovány kenyérért koldul a -szegény<br /></span> <span class="i0">és szívtelenül gyűri le a -gazdag;<br /></span> <span class="i0">ez boldogul, tétlenkedik -henyén<br /></span> <span class="i0">s érette milliók pincében -asznak.<br /></span> <span class="i0">A gazdagokra selyemágy -omol,<br /></span> <span class="i0">ha pezsgős éjre ráderül a -hajnal,<br /></span> <span class="i0">mig lámpafénynél a sápadt -Nyomor<br /></span> <span class="i0">virraszt fehéren, vacogó -fogakkal.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó, Istenem, miért van ez, -miért?<br /></span> <span class="i0">Úgy nyom e szörnyű kérdés, -mint az ólom.<br /></span> <span class="i0">Még énekemben is e gond -kisért,<br /></span> <span class="i0">síró dalomban is ezért -vívódom.<br /></span> <span class="i0">Nincs más a földön, mint -vak, szürke gond?<br /></span> <span class="i0">A múzsa is a -szennyet vájja-túrja –<br /></span> <span class="i0">szívem egykor -dalok víg fészke volt<br /></span> <span class="i0">s ma hallgatag -gyászol, mint egy köny-urna.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_360" id= -"Page_360">-360-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>BERCHTOLD VIERTEL</h2> -</div> -<p>Berchtold Viertel Bécsben él. A Volksbühne főrendezője. Most -jelent meg első verseskönyve: Die Spur (A nyom).</p> -<p>Otto Pick így jellemzi: „Viertel nem kápráztat el vakmerő -formajátékkal, nem izgat forradalmi gesztusokkal: biztosan csak -magára támaszkodik, szenvedélyes, vadság és lágy puhaság nélkül, -mélységesen komoly, a kijelentés pátosza nélkül, röviden: -mértékletes, tömör és a hatása tartós.“ <span class= -"pagenum"><a name="Page_361" id="Page_361">-361-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>PARASZTLOVAK</h3> -<p class="center">BERCHTOLD VIERTEL</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A parasztlovakat gyakran -nézem, midőn<br /></span> <span class="i0">A csarnokok felé -baktatnak éj-időn.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És amikor -megállanak<br /></span> <span class="i0">A mázsasúlyú éj -alatt,<br /></span> <span class="i0">Olyanok, mint a bús föld, mint -a szörnyek.<br /></span> <span class="i0">De amikor mennek -botolva,<br /></span> <span class="i0">Kocsit cepelve, -robotolva,<br /></span> <span class="i0">Hátuk kemény, fönséges -ívbe görbed.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ez úgy megy, hogy zihál s meg -is ráng,<br /></span> <span class="i0">Mellette mélán csüng az -istráng<br /></span> <span class="i0">Kocsisa szundít, a -törekvő<br /></span> <span class="i0">Ló csak lohol és lóg a -gyeplő;<br /></span> <span class="i0">Híven kocog, méterre -méter,<br /></span> <span class="i0">A sáros földet egyre -túrva,<br /></span> <span class="i0">Mint egy munkás, ki jó, ki -durva<br /></span> <span class="i0">És úgy hívják János vagy -Péter.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_362" id= -"Page_362">-362-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>HEINRICH HORVÁT</h2> -</div> -<p>Heinrich Horvát Kolozsvárt született 1877 február 10.-én. -Bölcsészetet tanult Lipcsében, Strassburgban, Bernben. Hosszabb -ideig élt Párisban. Nagyváradon tanárkodott. Ma a paedagógiai -könyvtár könyvtárnoka Budapesten.</p> -<p>Horvát a német nyelv elsőrangú művésze. Nagy érdemeket szerzett -Baudelaire tökéletes lefordításával. A modern magyar lírát is ő -tolmácsolja a külföldnek. Hans Bethge külföldi antológiája (Lyrik -des Auslandes) kizáróan az ő fordításában mutatja be a magyar -költőket.</p> -<p>MUNKÁI. Baudelaire: Die Blumen des Bösen (Oesterheld), Das junge -Frankreich, Baudelaire: Die Vorhölle (Oesterheld).</p> -<p>Verseit közölte a Kunst, Morgen, Zeit, Berliner Tageblatt, Der -Deutsche, Magazin für Litteratur.</p> -<p>Eredeti versei még nincsenek kötetbe gyűjtve.</p> -<p>IRODALOM. Nehány versét magyarra fordította <i>Juhász</i> Gyula. -<span class="pagenum"><a name="Page_363" id= -"Page_363">-363-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>KÍNAI VERS A SZÉP ÉVRŐL</h3> -<p class="center">HEINRICH HORVÁT</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A tavasz szép volt; fiatal -leánnyal<br /></span> <span class="i0">Aranybort ittam fiatal -ligetben.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A nyár az ünnep; déli -napsütésben<br /></span> <span class="i0">Virágos réten bogarak -daloltak.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Az ősz minket lombos ladikba -látott,<br /></span> <span class="i0">Vörös ecetfák álltak őrt a -parton.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A tél azonban a regék -világa,<br /></span> <span class="i0">A halk idő. Most álmodunk a -fákról,<br /></span> <span class="i0">A vörös őszről és a kék -tavaszról,<br /></span> <span class="i0">Méhzümmögésről, kacagó -virágról<br /></span> <span class="i0">És hópihékről, melyek -csendbe hullnak<br /></span> <span class="i0">S némán repülnek… -nézd az ablakunkban<br /></span> <span class="i0">A hallgatás ezer -fehér virágát.<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_364" id="Page_364">-364-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>CSÖNDES ÉJ</h3> -<p class="center">HEINRICH HORVÁT</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Az álmos ér oly hallgatag -szomorgott,<br /></span> <span class="i2">A pilledt gallyakon aludt -a gyors<br /></span> <span class="i0">Szellő és aludtak mind a -tornyok –<br /></span> <span class="i2">Akkor indult a -Sors.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Künn a mezőkön tétovázva -kúszott,<br /></span> <span class="i2">És jött az óra, a titkos, a -mély.<br /></span> <span class="i0">A botja bús volt, de -lombkoszorúzott<br /></span> <span class="i2">És köpenye az -éj.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mértföld-csizmája harsogott a -téren,<br /></span> <span class="i2">Nagy madarak lármája huhogott -–<br /></span> <span class="i0">Lombok emelték pajzsukat -kevélyen,<br /></span> <span class="i2">Erdőkön -zuhogott.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Elébe fekszik lázadón a -hullám,<br /></span> <span class="i2">A sziszegő és harsogó -elem.<br /></span> <span class="i0">A haja dermed és tovább -tolulván<br /></span> <span class="i2">Röpül a -tengeren.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Eb se csahol, föl a gyerek se -retten –<br /></span> <span class="i2">A lámpa lágyan árad, mint -elébb –<br /></span> <span class="i0">A kapu kordul – s lassan és -meredten –<br /></span> <span class="i2">Csendben – -belép.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_365" id= -"Page_365">-365-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>FRANZ WERFEL</h2> -</div> -<p>Franz Werfel Prágában él. Abba a fiatal költőcsoportba tartozik, -amelyik „Der Kondor“ címen adta ki verseit (Heidelberg 1912). -Werfel jelentős, nagyon egyéni költő: primitív. Csakhogy míg a -többiek az egyszerű széphez tértek vissza, ő visszatér az egyszerű -jóhoz. Valaha az erkölcsi dendizmus idején, az emberek nem a -bűneiket szégyenlették bevallani, hanem a jóságukat, a -tisztaságukat, a naivitásukat Werfel utánuk angyali hangokat pendít -meg, a hangja úgy hat, mint valami egészséges forradalom. Lírájának -fő motívuma a részvét. Részvét mindenkivel, aki él, részvét, -együttérzés, jóság az emberekkel, az állatokkal és tárgyakkal -szemben, akik közt az életünk misztériuma folyik. Az egész világ -barátja. Lehajol hozzánk, mint egy drága és puhakezű tanítóbácsi, -megsimogatja az állunk s megkérdezi, mi bajunk. Apró tragikumok – a -mások bajai – fájnak neki, igénytelen semmiségek, amelyek a lelke -nagyítótükrében óriás fantomokká nőnek. Naív. Milliók életét éli -intenzíven. Werfel, az idegen életek amatőrje, idegen bánatok -keserű mélyére száll le, hogy mindenkivel szenvedjen és mindenkit -megvigasztaljon. A boldogságtól könnyezve dalolja a jóság örömét, -dithirambokat ír arról a mélységes elégedettségről, amit egy jó -tett okoz, ugrál mint a gyerek, szeret a földön lenni, érdemes -élni, csak azért, hogy jót cselekedjék. A bútorai a karjába -borulnak, – hálásan – az íróasztala megreccsen, szeretné őt -megölelni, a zongorája önmagától a kedvenc darabját játssza, a -könyv, amit olvas, önmagát lapozza fel, a páfrányok, a virágok, a -füvek utána kúsznak és a lombok zöld kezecskéikkel neki -tapsikolnak. A jósága grandiózus és mindentlátó.</p> -<p>MUNKÁI. Der Weltfreund, Berlin 1912, Axel Junker (A világbarát), -Wir sind 1913 (Vagyunk).</p> -<p>IRODALOM. <i>Kosztolányi</i> Dezső: A jóság költője (Élet 1913 -február 9). <span class="pagenum"><a name="Page_366" id= -"Page_366">-366-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>Ó JÓ EMBER!</h3> -<p class="center">FRANZ WERFEL</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Hogy hódoljak te -néked?<br /></span> <span class="i0">Ó jó ember! Ó gyönyörű -szó!<br /></span> <span class="i0">Vidám vagyok és -meghatott!<br /></span> <span class="i0">Ó drága szó, amely ma -engem<br /></span> <span class="i0">Acéloz és -felvillanyoz!<br /></span> <span class="i0">Ó jó -ember!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Lennél szükségbe -bár,<br /></span> <span class="i0">Hogy szívesen -segítenélek!<br /></span> <span class="i0">Lennél beteg és gyenge -bár,<br /></span> <span class="i0">Hogy vigasztalnálak -szelíden!<br /></span> <span class="i0">Lennél fáradt és árva -bár,<br /></span> <span class="i0">Hogy ágyat vethetnék te -néked!<br /></span> <span class="i0">Ó jó ember!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó engedd -legalább,<br /></span> <span class="i0">Hogy szétszórt könyved -összerakjam!<br /></span> <span class="i0">Ó engedd -legalább,<br /></span> <span class="i0">Hogy vizet öntsek -poharadba!<br /></span> <span class="i0">Ó engedd -legalább,<br /></span> <span class="i0">Hogy píci lámpád lángra -gyujtsam<br /></span> <span class="i0">Ó jó ember!<br /></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_367" id= -"Page_367">-367-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Jóság, ó jó, nagy tiszta -jóság!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nevet a lelkem, hogyha -látom<br /></span> <span class="i0">Hű szemüveged -villogását,<br /></span> <span class="i0">Jőjj! És ne vesd meg -szívemet,<br /></span> <span class="i0">Alázatot, barátságot -adok<br /></span> <span class="i0">Ó jó ember!<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_368" id= -"Page_368">-368-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>LEO GREINER</h2> -</div> -<p>Leo Greiner 1876 április elsején született Brünnben. Iskoláit -Brassóban végezte. Főrendezője volt az „Elf Scharfrichter“ című -kabarénak, amely minden német kabarék közt az egyetlen művészi -vállalkozás. Lenauról írott könyve igen híres. Eulenberg Lenau -utódjának, lelki leszármazottjának tartja Leo Greinert. A müncheni -lirikusok közé tartozik.</p> -<p>MUNKÁI. Das Jahrhundert 1900 (A század), Das Tagebuch 1906 (A -napló). <span class="pagenum"><a name="Page_369" id= -"Page_369">-369-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>SZERELEM</h3> -<p class="center">LEO GREINER</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Két árny vagyunk, más-más a mi -világunk.<br /></span> <span class="i2">Találkoztunk egy kőrisfának -árnyán.<br /></span> <span class="i0">A távoli mezőn magunkba -jártunk<br /></span> <span class="i2">És éji szállást néztünk -bolygva árván.<br /></span> <span class="i0">Akkor megálltunk egy -mély pillanatra,<br /></span> <span class="i2">A mult időknek -ismerőseként<br /></span> <span class="i0">Köszöntünk s lelkünk a -láz elragadta.<br /></span> <span class="i2">Én arra, ő meg más -ösvényre tért<br /></span> <span class="i0">S mindketten az ős éjbe -sülyedénk.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_370" -id="Page_370">-370-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>AZ ÉLET</h3> -<p class="center">LEO GREINER</p> -<div class="stanza"><span class="i0">És egyre zordabb a nap és a -tér…<br /></span> <span class="i0">Mi leng itten? Egy emberhang: -beszélik.<br /></span> <span class="i0">Mi zúg? A vén fák bús -fuvalma ér,<br /></span> <span class="i0">Súgják gyerekkorodnak -halk meséit.<br /></span> <span class="i0">Az alkonyos mezőn vár -lenn a kis kert,<br /></span> <span class="i0">Az árnya oly hűvös, -oly édes-ismert,<br /></span> <span class="i0">De én búsan -bolyongok, zord utód<br /></span> <span class="i0">Szívembe van egy -síró, árnyas álom –<br /></span> <span class="i0">Ezt úgy hívom: -anyám, azt meg: barátom<br /></span> <span class="i0">Mosolygok s -emlékezni sem tudok.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_371" id= -"Page_371">-371-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>PAUL BARSCH</h2> -</div> -<p>Paul Barsch 1860 március 16.-án született -Nieder-Hermsdorfban.</p> -<p>MUNKÁI. Auf Strassen und Stegen (Úton, útfélen) 1885, Fliegende -Blätter 1889, Über der Scholle 1905. <span class="pagenum"><a name= -"Page_372" id="Page_372">-372-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>DÉL</h3> -<p class="center">PAUL BARSCH</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Se szó, se szél. A völgy -pihen<br /></span> <span class="i2">a dél fehérlő -fényében.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A fű, bokor, virág -felett<br /></span> <span class="i2">ólomnehéz álom -lebeg.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Kibukkant ott a -kábító<br /></span> <span class="i2">színorgiából egy -kígyó.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Parázs-szemével messze -néz,<br /></span> <span class="i2">úgy látja, mozdul a -vetés.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nem. A kígyó -továbboson,<br /></span> <span class="i2">alszik a dél -tűzvánkoson.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Az álom ájulatja -leng<br /></span> <span class="i2">és csend van újra, tompa -csend.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_373" id= -"Page_373">-373-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>FELIX DÖRMANN</h2> -</div> -<p>Felix Dörmann 1870-ben született Bécsben, május 29.-én. Most is -Bécsben él. Sokat írt a kabarék számára.</p> -<p>MUNKÁI. Neurotica. Sensationen. Gelächter. <span class= -"pagenum"><a name="Page_374" id="Page_374">-374-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>AMIT ÉN SZERETEK</h3> -<p class="center">FELIX DÖRMANN</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Szeretem a hervatag -ajkú<br /></span> <span class="i2">nárciszt, ha a szirma -bíbor,<br /></span> <span class="i0">szeretem azt, kit a vad -bú,<br /></span> <span class="i2">a sors s a harag -letipor.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Szeretem azt, aki -sápadt,<br /></span> <span class="i2">a bús-szemű -asszonyokat,<br /></span> <span class="i0">akikben az alkonyi -lángnak<br /></span> <span class="i2">haló tüze sose -lohad.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Szeretem a puszta -kigyóit,<br /></span> <span class="i2">mert mind, hűs, síma, -ravasz;<br /></span> <span class="i0">a dalt, mibe sírva -vivódik<br /></span> <span class="i2">egy messze -halál-panasz.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Szeretem a büszke -smaragdot,<br /></span> <span class="i2">oly szívtelen és -halavány;<br /></span> <span class="i0">szeretem, ha sugárzik a -partfok<br /></span> <span class="i2">a kékszínű hold -sugarán.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Szeretem, ha a bánatos -illat<br /></span> <span class="i2">vad, részegítő, -nehéz.<br /></span> <span class="i0">Szeretem, ha a fellegekig -hat<br /></span> <span class="i2">a vízen a fekete -vész.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Szeretem, szerelemmel -imádom,<br /></span> <span class="i2">amit senkise -szeret.<br /></span> <span class="i0">Az én csodaárva -világom,<br /></span> <span class="i2">mindazt, ami furcsa, -beteg.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_375" id= -"Page_375">-375-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>GUSTAV FALKE</h2> -</div> -<p>Gustav Falke 1853 január 11.-én született Lübeckben. Első -versein még Liliencron hatása érzik, de később kibontakozik dús és -egyéni talentuma. Falke versei egyszerűek, mélyek és finomak: a -népdalra emlékeztetnek. Bensőséges és finom humorú költő, akinek -különösen családi és balladai versei értékesek. Ifjúsági írásaiban -szelíd kedély ragyog. Regényeivel nem ért el nagy hatást. A lírikus -azonban sok kortársát túlélte. Jellemzően német költő.</p> -<p><i>Benzmann</i> ezt írja róla: „Intim és dallamos, rugékony és -eleven, az érzéstől és a művészi intelligenciától életre keltett és -átlelkesített összhang a lírája“. Falke ma Hamburgban él.</p> -<p>MUNKÁI. Mynheer der Tod 1891, Tanz und Andacht 1893 (Tánc és -áhítat), Zwischen zwei Nächten 1894 (Két éj közt), Neue Fahrt 1897 -(Új utazás), Mit dem Leben 1899, Hohe Sommertage 1902 (Kánikulai -napok). 1913-ban, hatvan éves születése napján öt kötetben -megjelentek összes munkái. <span class="pagenum"><a name="Page_376" -id="Page_376">-376-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>ÉVEK MULTÁN</h3> -<p class="center">GUSTAV FALKE</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A halk mezőkön már -sötétül,<br /></span> <span class="i2">a telt hold fázva -kél,<br /></span> <span class="i0">a hallgató erdő -ölébül<br /></span> <span class="i2">borzongva fúj a -szél.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Egykor oly boldogan -szerettem<br /></span> <span class="i2">az éjet, a -magányt,<br /></span> <span class="i0">fukar napokra a -szívemben<br /></span> <span class="i2">őrzöm még kincs -gyanánt.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Most álmodom a régi -álmot,<br /></span> <span class="i2">a halk ábránd -kikel,<br /></span> <span class="i0">a vén fán szél sóhaja -szállott,<br /></span> <span class="i2">mozdul a régi -hely.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mennék, ki a mezőkre -készen,<br /></span> <span class="i2">a régi úton át<br /></span> -<span class="i0">és zárt szemekkel is megérzem<br /></span> -<span class="i2">a holdfény mosolyát.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És szellői a hűvös -éjnek<br /></span> <span class="i2">arcomba lengenek<br /></span> -<span class="i0">s a régi csillagmécsek égnek<br /></span> -<span class="i2">csüggedt fejem felett.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_377" id= -"Page_377">-377-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ALFRED MOMBERT</h2> -</div> -<p>Alfred Mombert Karlsruheban született 1872 február 6.-án. -Mombert viaskodó zsenije nehéz veretű szavakban talál enyhülést. -Fantáziája kozmikus értékeket kapcsol egybe. Csodálja a tengert, a -titokzatos végtelenséget. Tárgya: a Világmindenség. Sötét dalai -nemcsak erőteljesek és kemények, de egyúttal hajlékonyak is. -Bámulatos, raffinált ritmusérzéke még tökéletesebbé teszi -vízionárius művészetét. Stefan George csoportjához számítják, de a -mondanivalója több, a benső tüze nagyobb és melegebb.</p> -<p>MUNKÁI. Tag und Nacht 1894 (Nap és éj), Der Glühende 1896, Die -Schöpfung 1897 (Az alkotás), Der Denker 1901 (A gondolkodó), Die -Blüte des Chaos 1905 (A káosz virága), Der Sonne-Geist 1905 (A -nap-lélek). <span class="pagenum"><a name="Page_378" id= -"Page_378">-378-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>ALTATÓ DAL</h3> -<p class="center">ALFRED MOMBERT</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Halkan hull a hó a -tájra,<br /></span> <span class="i0">Halkan hull a hó a -szívre.<br /></span> <span class="i0">Nemsokára -eltemet.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó de szépen fáradtál -el<br /></span> <span class="i0">ifjú asszony!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Fehér ködökben álmodik a -nap,<br /></span> <span class="i0">a ködben egy tüzes -szív.<br /></span> <span class="i0">Ez elfáradt a -fénytől,<br /></span> <span class="i0">Az elfáradt a -csóktól<br /></span> <span class="i0">Nyugodni készül; -és<br /></span> <span class="i0">elalszik.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó de szépen fogsz -aludni<br /></span> <span class="i0">ifjú -asszony.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_379" id= -"Page_379">-379-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>HANS BENZMANN</h2> -</div> -<p>Hans Benzmann Kolbergben született 1869 szeptember 27.-én. Ma a -Berlin melletti Wilmersdorfban lakik.</p> -<p>A német impresszionista költők közé tartozik. Tökéletes -formaművész. Külön említést érdemel a hatszáz oldalas német -antológiája, amelyben az új német költők verseit ízlésesen és -jellemzően mutatja be. (Hans Benzmann: Die moderne deutsche -Lyrik.)</p> -<p>MUNKÁI. Im Frühlingssturm! 1894 (Tavaszi viharban!). -Sommersonnenglück 1898, Meine Heide 1903, Jesus. Eine -Evangeliumharmonie 1907. <span class="pagenum"><a name="Page_380" -id="Page_380">-380-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>A KÁNAI MENYEGZŐ</h3> -<p class="center">HANS BENZMANN</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A rózsaillat és a könnyű -borszag<br /></span> <span class="i0">a sárga alkonyatban -oszladoztak…<br /></span> <span class="i0">Ó drága nap! Ujjongva -szállt az égnek<br /></span> <span class="i0">a lányok ajkáról az -örömének,<br /></span> <span class="i0">a hárfa húrja új dalokon -pendült,<br /></span> <span class="i0">A korsókból a bor bőségesen -dült.<br /></span> <span class="i0">Lágy, bíborpárnán ült a -mátkapár<br /></span> <span class="i0">boldogságában elkábulva -már…<br /></span> <span class="i0">Egy a tizenkettő közül, -Tamás<br /></span> <span class="i0">Így szólt Péterhez: „Égi -híradás<br /></span> <span class="i0">ez a csoda, amit ma este -láttam –<br /></span> <span class="i0">csoda, amiben új új tanítás -van –<br /></span> <span class="i0">Nézd ezt a párt! A víz ma este -bor lett<br /></span> <span class="i0">s két földi élet boldog, égi -sor lett!“<br /></span> <span class="i0">És a szerelem dala -lebegőn<br /></span> <span class="i0">ujjongott a rózsálló -levegőn.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A hold ezüstjén fürdött az -azúr.<br /></span> <span class="i0">A rossz kapu csikordult és az -Úr<br /></span> <span class="i0">egyedül ment ki. Majd -visszatekintett:<br /></span> <span class="i0">csupa öröm volt e -gazdag tekintet.<br /></span> <span class="i0">Némán bolyongott a -vetés között.<br /></span> <span class="i0">A nyári éj holdfénybe -öltözött,<br /></span> <span class="i0">madár dalolt, nem egy -dalolt, de száz ott,<br /></span> <span class="i0">zizegtek a -súlyos-fejű kalászok,<br /></span> <span class="i0">a hárfa pengett -és sütött a hold…<br /></span> <span class="i0">S Krisztus magába -volt.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_381" id= -"Page_381">-381-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>JÖN A HALÁL…</h3> -<p class="center">HANS BENZMANN</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Az ég sötét és -bágyatag,<br /></span> <span class="i0">Rozsdás és álmos -sugarak.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Egy tarló néz a fák -alól,<br /></span> <span class="i0">Egy elkésett madár -dalol.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Az éj ma csendbe -látogat,<br /></span> <span class="i0">Elfújja a -lámpásokat.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mély hallgatás. Inogva -leng<br /></span> <span class="i0">Alá a köd. És újra -csend.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A fellegekről – éji folt -–<br /></span> <span class="i0">Búsan tekint a vaksi -hold.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Egy ellenzős, vak lámpa -ég<br /></span> <span class="i0">A nyári éjben. Itt a -vég.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Jön a -halál…<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_382" id= -"Page_382">-382-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_383" id="Page_383"><br /> --383-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h1>NORVÉGIA</h1> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_384" id= -"Page_384">-384-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_385" id="Page_385"><br /> --385-</a></span></p> -<h2>SIGBJÖRN OBSTFELDER</h2> -<p>Nagyon jelentős norvég lirikus. Híresek gyönyörű szerelmes -versei. Szimbolista.</p> -<p>1901-ben halt meg. <span class="pagenum"><a name="Page_386" id= -"Page_386">-386-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>A HALÁL VET</h3> -<p class="center">SIGBJÖRN OBSTFELDER</p> -<div class="stanza"><span class="i0">És a nap – énekel és -nevet<br /></span> <span class="i0">És a halál – vet, csöndbe -vet,<br /></span> <span class="i0">Vet – csöndbe -vet.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Az éjbe vet,<br /></span> -<span class="i0">Vet, csöndbe vet,<br /></span> <span class= -"i0">Bús rózsát, halvány tulipánt,<br /></span> <span class= -"i0">Beteg jácintot és fekete ibolyát,<br /></span> <span class= -"i0">Könnyet.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Vet, csöndbe vet<br /></span> -<span class="i0">Bús vágyakat, halvány mosolyt,<br /></span> -<span class="i0">Sötét kétségét, néma kínt,<br /></span> -<span class="i0">Könnyet.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És a nap – énekel és -nevet<br /></span> <span class="i0">És a halál – vet, csöndbe -vet,<br /></span> <span class="i0">Vet – csöndbe -vet.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_387" id= -"Page_387">-387-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>HENRIK IBSEN</h2> -</div> -<p>Henrik Ibsen 1828 március 20.-án született Skienben. Jómódú -kereskedő-familiából származott, német, dán, skót vérkeveredésből. -Mikor Ibsen nyolc esztendős lett, szülei elszegényedtek és tizenöt -esztendős korában már maga kereste a kenyerét. Festő akart lenni, -de pénze nem volt hozzá és egy grimstadti gyógyszertárba áll be -segédnek. Titokban itt a maturára tanul, orvosnak készül. -Családjával lassanként megszűnik minden közössége, csupán hugával, -Hedviggel tartja állandóan az érintkezést. Ezt a testvérét nagyon -szerette és a „Vadkacsa“ című darabjában megható emléket állított -neki. Grimstadtban Ibsen egyedül él, távol a társaságtól, amelyet -lenéz. Ebben az időben szatírikus verseket ír és karrikatúrákat -rajzol. Az 1848.-i politikai áramlat őt is magával ragadja. -Magyarországnak szabadságdalt ír, svéd és norvég honfitársait pedig -felhívásban buzdítja, hogy legyenek segítségére dán testvéreiknek, -akiket „a vad német horda“ szorongat. Ebben az időben Krisztiániába -megy az egyetemre. Barátaival lapot alapít. Sokat küzd a dráma és a -színpad reformjáért. 1851-ben „Az első norvég nemzeti színház“ -Bergenben meghívja rendezőül és házi szerzőül. 1858-ban megnősül, -egy év mulva fia születik és újból küzdenie kell a megélhetésért. -Fiának keresztapja Björnson, akihez egész haláláig forró barátság -köti. Sokáig jóformán csak drámákat ír, de amikor 1871-ben mint a -khedive vendége, a szuezi csatorna megnyitásához keletre utazik, -felbuzdul újra lírai vénája. Ibsen huszonkét esztendőt tölt -önkéntes számüzetésben külföldön. Sokáig lakik Drezdában és -Münchenben. Nappal a dolgozószobájában tartózkodik, estefelé -<span class="pagenum"><a name="Page_388" id= -"Page_388">-388-</a></span> egyedül sétál a városban, bemegy a -kávéházba, egy pohár likör előtt elolvassa a lapokat, azután -hazatér. Évekig így folyik az élete, akkor is, mikor már európai -csengésű a neve. Közben két ízben kergeti haza a honvágy és bár -elhatározza, hogy Norvégiába, ahol üldözték és nem méltányolták -eléggé, „soha be nem teszi a lábát és minden közösséget megszakít -vele“, 1891-ben visszatér Krisztiániába és ott is marad állandóan. -1900-ban könnyebb szélütés éri. Ettől kezdve betegeskedik és 1906 -május 23.-án meghal, a felesége karja között.</p> -<p>Ibsen verseiben az a fojtott, tompa pátosz kísért, amely drámai -dikciója fölött lebeg. Tartózkodó, de mély líra ez. Egy hallgató -lírája.</p> -<p>IRODALOM. Ibsenről annyit írtak, hogy a cikkek özönét nem lehet -számon tartani. <i>Gerő</i> Ödön számos cikkben és tárcában -foglalkozott vele (Pesti Napló és a régi Élet 1891) <i>Szilágyi</i> -Géza: Ibsen (Pesti Napló 1897), <i>Osvát</i> Ernő: Ibsen (A Hét -1900), <i>Cholnoky</i> Viktor: Ibsen (Magyar Géniusz 1902 március -29), <i>Salgó</i> Ernő: Ibsen (Jövendő 1903 május 21), -<i>Halasi</i> Andor: Ibsen (Budapesti Napló 1905 december), -<i>Alkalay</i> Ödön: Ibsen technikája (Figyelő 1908). <i>Fenyő</i> -Miksa lefordította Alfred Kerr Ibsen-cikkét (Figyelő 1908).</p> -<p>A magyarokhoz intézett ódája több magyar fordításban jelent meg. -A Peer Gynt-et <i>Sebestyén</i> Károly fordította le (Olcsó -könyvtár). Újabban lefordította – norvég eredetiből – <i>Patthy</i> -Károly (kézirat).</p> -<div class="figcenter" style="width: 418px;"><img src= -"images/i016.jpg" alt="HENRIK IBSEN" title="HENRIK IBSEN" /> -<p class="caption">HENRIK IBSEN</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_389" id= -"Page_389">-389-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>AZ ÉSZAKI LOVAG</h3> -<p class="center">HENRIK IBSEN</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Délszakra sodorta<br /></span> -<span class="i0">Egy könnyű hajó,<br /></span> <span class= -"i0">Fájt már a szívének<br /></span> <span class="i0">Az északi -hó.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A tengeren eltűnt<br /></span> -<span class="i0">A jéghegy, a mult.<br /></span> <span class="i0">A -délszaki tájon<br /></span> <span class="i0">Bús vágya -csitult.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Felgyújtja hajóját; -–<br /></span> <span class="i0">S a kék levegőn<br /></span> -<span class="i0">A füstgomolyagból<br /></span> <span class= -"i0">Híd kel remegőn.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">S a délszaki -éjből,<br /></span> <span class="i0">Hol lángol a -nyár,<br /></span> <span class="i0">A hídon a ködbe<br /></span> -<span class="i0">Egy árny hazajár.<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_390" id="Page_390">-390-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>VÉGE!</h3> -<p class="center">HENRIK IBSEN</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Mind kikísértük,<br /></span> -<span class="i0">Elment a vendég;<br /></span> <span class= -"i0">Szavuk a szellők<br /></span> <span class="i0">Már -elkeverték.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Most tompa csend -van,<br /></span> <span class="i0">Hol énekeltél.<br /></span> -<span class="i0">Sötét a kert lenn,<br /></span> <span class= -"i0">Sötét az erkély.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Rövid akkord -volt,<br /></span> <span class="i0">Egy kósza ábránd!<br /></span> -<span class="i0">Vendég, ki jött és –<br /></span> <span class= -"i0">Aztán tovább állt.<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_391" id="Page_391">-391-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>DUETT<br /> -<span class="smaller">(BRAND)</span></h3> -<p class="center">HENRIK IBSEN</p> -<h4>EJNÁR</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">Ágnes, pici pillém, százszinü -lepkém,<br /></span> <span class="i0">Mindjárt a rabom vagy, drága, -bohó!<br /></span> <span class="i0">Hálót kötözök, hurkot bogozok -most<br /></span> <span class="i0">S az énekem, az lesz a -pillefogó.<br /></span></div> -<h4>ÁGNES</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">A pille a rózsa vidám -szeretője,<br /></span> <span class="i0">A rétre repül, a világra -pihen.<br /></span> <span class="i0">Kergess a mezőkön fürge -legényke,<br /></span> <span class="i0">Dalolva a réteken üzz -szeliden.<br /></span></div> -<h4>EJNÁR</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">Ágnes pici pillém, százszinü -lepkém,<br /></span> <span class="i0">Hálómból a lány sohasem -szabadul.<br /></span> <span class="i0">Hiába repülsz, a karombba -szorítlak,<br /></span> <span class="i0">Hálómba, szivembe kerülsz -te rabul.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_392" id= -"Page_392">-392-</a></span></div> -<h4>ÁGNES</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">Ha pille vagyok, szálljak -csapodáran,<br /></span> <span class="i0">Ringasson a lengedező -fuvalom.<br /></span> <span class="i0">Ha megfog a hálód, a -himporomat védd.<br /></span> <span class="i0">Engedd el a -szárnyam, eressz szabadon<br /></span></div> -<h4>EJNAR</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">Oly lágyan emellek a -tenyeremre,<br /></span> <span class="i0">Börtönnek a szívem -kellemetes.<br /></span> <span class="i0">Örökre kacagj itt, éld a -világod,<br /></span> <span class="i0">Táncolva, ujjongva, dalolva -szeress.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_393" id= -"Page_393">-393-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h1>OLASZORSZÁG</h1> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_394" id= -"Page_394">-394-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_395" id="Page_395"><br /> --395-</a></span></p> -<h2>ADA NEGRI</h2> -<p>Ada Negri 1870-ben született Lodiban. Anyja szegény -munkásasszony, aki szövőgyárba járt dolgozni s a félrerakott -garasaiból taníttatta a lányát. Ada Negri tanítónő lett. Az Isten -háta mögé került, egy lombardiai faluba. Innen küldözgette verseit -egy milánói képes lapnak. Irásait csak elfogadták, igazabb -feltűnést nem keltettek. Olyan szegényen élt, hogy könyveket se -vehetett. Első verseskönyve már jócsengésűvé tette a nevét. A -milánói lap szerkesztősége meghívta őt s Ada Negri, aki egész -életében nem látott tengert, tavat, sohase utazott, szinte -magánkívül volt az örömtől, boldogan fogadta a legelső írók -elismerését. Azóta a milánói felsőbb leányiskola irodalomtörténeti -tanárnője és felesége egy gyárosnak.</p> -<p>Ada Negri költészete: ősi, bátor s amellett mégis nőies. -Gyengéd, mint a nő, de van oly kemény és érces hangja, mint sok -férfinak sincs. Nagyon <i>emberi</i>. Észreveszi a nyomort. Megható -tollal írja le az újkor dolgozó koldusait. A nők költészete -többnyire csak emlékkönyv-poézis. Csak az egyhúrú szerelmi lírán -tudnak játszani. Ada Negri egészséges; az élet engedelmes -befogadója; a férfi mellett öntudattal áll meg s anélkül, hogy -feminista, vagy kékharisnyás lenne, a nőben lévő emberi -momentumokat hangsúlyozza, – nem tüntetően és agitációs céllal – de -egy nagy költő erejével és igazságérzetével.</p> -<p>Ada Negrit az egész művelt világon ismerik.</p> -<p>MUNKÁI. Fatalità (Végzet), Tempeste (Viharok), Maternità 1905 -(Anyaság).</p> -<p>IRODALOM. <i>Radó</i> Antal: Ada Negri (Kisfaludy-Társaság -évlapjai 1896).</p> -<p>Verseiből fordított: <i>Radó</i> Antal: Két olasz költőnő. Ada -Negri, Annie Vivanti, bevezetéssel (Magyar Könyvtár). <span class= -"pagenum"><a name="Page_396" id="Page_396">-396-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>TESTVÉRI ÜDVÖZLET AZ EMBEREKHEZ</h3> -<p class="center">ADA NEGRI</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Üdvözlégy, testvér, -–<br /></span> <span class="i20">Jól tudom, nem -ismersz,<br /></span> <span class="i0">de, látod, a neved én sem -tudom. –<br /></span> <span class="i0">Itt, hol találkoztunk, a -nagy uton,<br /></span> <span class="i0">lüktetve ver az élet -ütere<br /></span> <span class="i0">és mennydörög a durva -kocsilárma.<br /></span> <span class="i0">Loholva fut mindenki -messze tájra,<br /></span> <span class="i0">egy álom-ábránd, -fájdalom után.<br /></span> <span class="i0">Mindenki öklel, -esztelen tusázik. –<br /></span> <span class="i0">De én rád nézek – -egy szemvillanásig –<br /></span> <span class="i0">és a dörgő téren -búcsút kiáltok<br /></span> <span class="i0">az idegennek, én az -idegen:<br /></span> <span class="i0">– Üdvözlégy drága testvér – -úgy legyen. –<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mit bánom én, hogy honnan -tartasz erre,<br /></span> <span class="i0">ki vagy, mit akarsz, -holnap mit csinálsz.<br /></span> <span class="i0">Mit bánom én, -hevít-e kapzsi-láz. –<br /></span> <span class="i0">Hisz sajgó -méhből születtél te is!<br /></span> <span class="i0">te néked is -csak ugyanaz a húsod,<br /></span> <span class="i0">az ősi jármot -görbedezve húzod,<br /></span> <span class="i0">és vár reád a sanda -Árnyalak<br /></span> <span class="i0">kapuk mögött, csöndes, sötét -sarokban,<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_397" id= -"Page_397">-397-</a></span> <span class="i0">és egyszer biztosan -elédbe toppan:<br /></span> <span class="i0">te, ki zokogtál, ahogy -én zokogtam,<br /></span> <span class="i0">állj meg szavamra az -élet-hegyen:<br /></span> <span class="i0">– Üdvözlégy, drága -testvér – úgy legyen.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A távoli szelíd bölcsőre -kérlek,<br /></span> <span class="i0">anyád szavára, hogyha volt -anyád,<br /></span> <span class="i0">aki szelíd dalával búgta -át<br /></span> <span class="i0">ábrándozó -gyermeknyugalmadat;<br /></span> <span class="i0">tűnt örömödre és -sok-sok könyűdre,<br /></span> <span class="i0">a bús reményre, -amely sírba dűlt le<br /></span> <span class="i0">s szívedbe -porlad, mint pici halott;<br /></span> <span class="i0">az élet -titkos ösztönére, esdek;<br /></span> <span class="i0">a vágyra, -mely tüzet ad a nemesnek<br /></span> <span class="i0">s -előrehajtja a jövő felé;<br /></span> <span class="i0">hitemre és -hitedre, kedvesem,<br /></span> <span class="i0">– Üdvözlégy, drága -testvér – úgy legyen.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Vidám köszöntésem ujjongva -szálljon<br /></span> <span class="i0">a néphez, amely itt megy -lassudan:<br /></span> <span class="i0">a nőhöz, aki fátylasan -suhan,<br /></span> <span class="i0">egy árny az árnyban, a falak -alatt;<br /></span> <span class="i0">kit gond, szerelem űz: a -tengerészhez,<br /></span> <span class="i0">takácshoz, aki büszke -kedvet érez<br /></span> <span class="i0">a munka estjén és vígan -dalol;<br /></span> <span class="i0">a haldoklóhoz, költőhöz, -gyerekhez,<br /></span> <span class="i0">ki álmodik, hivén, jövője -szebb lesz,<br /></span> <span class="i0">és másnap a zaj dörgő -ritmusán<br /></span> <span class="i0">vígan tovább rohan, veled s -velem:<br /></span> <span class="i0">– Üdvözlégy, most és mindig – -úgy legyen.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_398" id= -"Page_398">-398-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>GABRIELE D’ANNUNZIO</h2> -</div> -<p>Gabriele D’Annunzio 1864-ben született az „Irene“ nevű yachton, -az Adriai-tengeren. Koraérett gyermek volt, tizenhat éves korában -már a római egyetemre járt.</p> -<p>Firenzében rendkívüli hatással voltak rá a primitív olasz -mesterek, festegetett is, különösen Boticellit utánozta. 1879-ben -már verseskönyve jelenik meg. Ezen még érzik Carducci. Később -egyenesen eltávolodik tőle, érett színeket, egyéni merészségeket, -modern ízt visz a verseibe. Úgy hogy mikor Rómába jön, már egy -csoport fiatalember sereglik köréje, bálványozzák őt, a mesterüknek -tartják. A római siker után visszavonul szülőföldjére, regényeket, -elbeszéléseket és drámákat ír, amelyeket két nagy olasz tragika, -Eleonora Duse és Irma Grammatica visz diadalra. D’Annunzióról az -egész világ beszél. A lapok napihíreiben csaknem mindennap szerepel -a neve. Kastélyában fényűzően él. Az utóbbi években anyagi csapások -zúdultak rá, otthagyta Firenzét, Párisba ment lakni és francia -nyelven írt verses darabot szent Sebestyénről, amelyet a párisi -közönség lármás tapssal fogadott. Az olasz-török háborúkor hangos -terzinákkal dicsőítette honfitársait.</p> -<p>D’Annunzio lírája csupa pompa, a reneszánsz színeiben ragyog, -bíborban és aranyban. Nem lehet tagadni, hogy a franciáktól sokat -tanult, de az bizonyos, hogy költészete teljesen egyéni és az ő -lírája is hatást gyakorolt az egész európai literatúrára. -Vízionárius és misztikus, de színeit a földről veszi. Az olasz -őszt, az olasz cifraságot, az olasz lankát és hegyet, az olasz -tengert, az olasz lampionos éjet senkise festi szuggesztívebben, -mint ez a költő, aki festőnek <span class="pagenum"><a name= -"Page_399" id="Page_399">-399-</a></span> készült. Fanatikusa az -olasz kultúrának. L’art pour l’art-ista, de híve annak a nemzeti -megújhodásnak, amely Carduccival kezdődött. A vers nézete szerint a -tiszta muzsika. Egy helyütt maga jelöli ki az új líra célját, a -következőképpen:</p> -<div class="figcenter" style="width: 417px;"><img src= -"images/i017.jpg" alt="GABRIELE D’ANNUNZIO" title= -"GABRIELE D’ANNUNZIO" /> -<p class="caption">GABRIELE D’ANNUNZIO</p> -</div> -<p>„Azt hiszem, hogy a jövő költészete magába öleli majd a -nagystílű zene minden titokzatosságát és rábeszélőképességét. A -lírai költészetben nem a szó a fontos: de a muzsika; nem a szó, -mint betű, de a szó, mint a hang és ritmus. A vers minden.“</p> -<p>MUNKÁI. Nevezetesebb verseskönyvei: In memoriam 1880, Canto Novo -1882, Intermezzo di Rime 1883, L’Isotto e la Chimera 1890, Elégie -Romane 1890.</p> -<p>IRODALOM. <i>Radó</i> Antal: Gabriele D’Annunzio (Uj magyar -Szemle I. évfolyam), <i>Elek</i> Artúr: D’Annunzio drámái (Nyugat -1908 I. évfolyam 6. és 7. szám). <i>Balla</i> Ignác több cikket írt -róla (Pesti Napló).</p> -<p>Verseiből fordított: <i>Balla</i> Ignác, <i>Erdős</i> René, -<i>Jánosi</i> Gusztáv. <span class="pagenum"><a name="Page_400" id= -"Page_400">-400-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>A NAP KESELYŰJE</h3> -<p class="center">GABRIELE D’ANNUNZIO</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Ha elmerengek olykor -álmodozva<br /></span> <span class="i0">S lángként lobog a lomha -levegő,<br /></span> <span class="i0">Ha hull a csendben a fenyőfa -tobza<br /></span> <span class="i0">S a fán a gyantalé sziszegve -fő.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ha mezei tilinkó sír a -lápon,<br /></span> <span class="i0">Zizeg a vadzab és a -tengeri,<br /></span> <span class="i0">Szívembe száll egyszerre egy -bús álom,<br /></span> <span class="i0">Beléje markol s el nem -engedi.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Dicsőség, oh napszomjas -keselyű,<br /></span> <span class="i0">Viszel, karmoddal a keblem -fogod,<br /></span> <span class="i0">Míg el nem érem a vad -partfokot.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Felnézek ekkor, -szívemkeserű<br /></span> <span class="i0">És zárt szemem vöröslő -ködin át<br /></span> <span class="i0">Látom, véremtől fénylik a -világ.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_401" id= -"Page_401">-401-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>TRIPOLISZI DIADALÉNEK</h3> -<p class="center">GABRIELE D’ANNUNZIO</p> -<div class="stanza"><span class="i0">– – – – – – – – – – -–<br /></span> <span class="i0">Ó, tömjén, parfüm, a puszták -homokján,<br /></span> <span class="i0">ó, messze táj és -messsze-messze part-fok,<br /></span> <span class="i0">vad és fakó, -mint vörhenyes oroszlán:<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">ércek, kalászok, gazdagon -kavargók,<br /></span> <span class="i0">ó, aranyhajú Berenice -álma!<br /></span> <span class="i0">Ti vívtátok ki mind, ti hősi -kardok.<br /></span> <span class="i0">– – – – – – – – – – -–<br /></span> <span class="i0">Alkonyulnak a bánatok s -enyésznek.<br /></span> <span class="i0">Álmos gödörbe, tétlenül ki -gázol,<br /></span> <span class="i0">hogy szembenéz a lélek és a -végzet?<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Itália, riadj, riadj, te -bátor!<br /></span> <span class="i0">Dalold a tengert, százszor és -ezerszer,<br /></span> <span class="i0">a dalt, a dalt az -óperenciákról,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">mint amikor marcona lárma vert -fel<br /></span> <span class="i0">és tűzbe, vérbe mind azt -ordította<br /></span> <span class="i0">„Tengerre!“ s -belereszketett a tenger.<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_402" id="Page_402">-402-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">és már nyilalt is a hajónak -orra<br /></span> <span class="i0">s a kapitány szívét tűzé -reája<br /></span> <span class="i0">s indult az evező és a -vitorla.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">„Segíts, Urunk“, szólt a -szavak dagálya.<br /></span> <span class="i0">„Szent Sír segíts, -most indulunk te Hozzád.“<br /></span> <span class="i0">A -Tengerünkön így dalolt a gálya.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A zúgó időn nézlek, édes -ország.<br /></span> <span class="i0">„Segítsd, Uram, a vízen és a -földön!“<br /></span> <span class="i0">Kiáltva emeld fel tündöklő -orcád.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">S csatázz a vizen és földön -örökkön.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_403" id= -"Page_403">-403-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ARTURO GRAF</h2> -</div> -<p>Arturo Graf 1848-ban született Athénben. Az apja görög. Az anyja -német. Mikor felnő, a nápolyi egyetemen jogot tanul. 1874-ben a -római egyetemen magántanár lesz, 1876-ban pedig a román nyelveket -tanítja a torinói egyetemen. 1913-ban halt meg.</p> -<p>Graf sohase volt népszerű, mint költő, holott az olaszok egyik -legkiválóbb és legeredetibb lirikusa. Zaklatott, fátyolos és -misztikus pesszimizmus borul verseire. Ideges és metafizikus: az -olaszok, akik a miszticizmusukban cifrák, a fájdalmukban szónokiak, -csak tartózkodva szerették ezt a sötét és igaz idegen vérű költőt, -aki a német elmélyedést és a görög tökélyt egyesítette a vérében és -a költészetében.</p> -<p>MUNKÁI. Nevezetesebb verseskönyvei: Poesie 1874, Medusa 1880, -Rime della Selva 1906.</p> -<p>IRODALOM. <i>Elek</i> Artúr: Arturo Graf (Nyugat 1908 jan. 1), -<i>Elek</i> Artúr: Arturo Graf (Történeti Szemle 1913 november). -<span class="pagenum"><a name="Page_404" id= -"Page_404">-404-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>VOLT EGYSZER</h3> -<p class="center">ARTURO GRAF</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Volt egyszer, egyszer… -Micsoda?<br /></span> <span class="i0">Oly szomorú vagyok ez -este.<br /></span> <span class="i0">Sehogyse téved az -eszembe,<br /></span> <span class="i0">Volt egyszer valami -csoda.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hervadt, bús rózsa -mosolya<br /></span> <span class="i0">Te is tudod mi volt e -rejtély,<br /></span> <span class="i0">Valami volt, mi vissza nem -tér,<br /></span> <span class="i0">Volt egyszer és nem lesz -soha.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_405" id= -"Page_405">-405-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>LORENZO STECCHETTI</h2> -</div> -<p>Lorenzo Stecchetti (igazi neve: Olindo Guerrini) Forliban -született 1845-ben. A bolognai egyetemen tanult, számos tanulmányt -és értekezést írt. Igazi sikerét a „Postuma“ című kötetével érte -el, hírnevét pedig részben egy irodalmi fogásnak köszönheti, -amennyiben saját verseit sohase élt unokaöccse neve (Lorenzo -Stecchetti) alatt adta ki, aki – mint romantikus előszavában -elsírta – poéta volt és tüdővészben halt meg. A versek erős -visszhangot keltettek. Mindenki falta ezeket a különös verista -verseket és kereste a fiatalon elhalt költő sírját. Mikor kiderült -a suskus, rendkívül sokan támadták Stecchettit (a név rajta -ragadt), de sikere ebben az arányban nőtt, a könyve számtalan -kiadásban fogyott.</p> -<p>Sikere különben nem indokolatlan. Stecchetti az olasz lírában új -hangot ütött meg: a verizmus hangját. A régi romantikusokkal, -manzonistákkal és Carducci akadémikus költészetével szemben az -életet a maga valóságában és fönségében festette. Azóta iskola -képződött körülötte.</p> -<p>MUNKÁI. Postuma 1877 (Hátrahagyott versek).</p> -<p>IRODALOM. Verseiből többet fordított: <i>Radó</i> Antal (Idegen -költők albuma), <i>Jánosi</i> Gusztáv, <i>Kozma</i> Andor, -<i>Abádi</i> Imre. <span class="pagenum"><a name="Page_406" id= -"Page_406">-406-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>SZONETT</h3> -<p class="center">LORENZO STECCHETTI</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Ti szélre hányott árva -énekek,<br /></span> <span class="i0">Emlékbe foglalt édes -ifjúságom,<br /></span> <span class="i0">Kedv és panasz, öröm és -sok-sok álom,<br /></span> <span class="i0">Szegény rímek, mi lesz -ti véletek?<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó jaj, repüljetek el -reszketeg<br /></span> <span class="i0">E rossz világból, ahol -egyre vágyom;<br /></span> <span class="i0">És szóljatok -tűz-nyelvvel, tűzre vágyón,<br /></span> <span class="i0">Hisz mind -szerelemből születtetek.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És leljétek meg végre -hölgyemet,<br /></span> <span class="i0">Kihez halálos kedv és -büszke vágy von,<br /></span> <span class="i0">Legyen a szavatok -végrendelet,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mondjátok el, hogy mily tűz -égetett,<br /></span> <span class="i0">S ő érte sírtam a halálos -ágyon,<br /></span> <span class="i0">Ti szélre hányott árva -énekek!<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_407" id= -"Page_407">-407-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>GIOSUÉ CARDUCCI</h2> -</div> -<p>Giosué Carducci 1835 július 27.-én született a Pietrasanta -melletti Valdicastellóban. Nagyszülei olasz paraszt birtokosok és -benne is erősen kifejlődött a parasztság és a falusi élet -szeretete. Apja orvos. Szüleinek elszegényedése után kénytelen -családjával együtt különböző helyeken keresni megélhetést. A fiatal -Carducci gyakran összezörrent az apjával, aki szigorú és -reakcionárius természetű volt és nagyon szerette az akkor divatos -romantikusokat. Némely irodalomtörténetíró véleménye szerint -Carducci az apja iránt való dacból fordult el a romanticizmustól, a -nemzeti klasszicizmus felé. Annál inkább szerette szelíd és finom -édesanyját meg nagyanyját, a mesemondó szép öreg parasztasszonyt. -Fiatalon elhunyt öccsét bálványozta. 1853-tól 1856-ig a pisai -egyetemre járt. Itt vezére az irodalmi fiatalságnak. 1856 év végén -jelentek meg első bátor írásai a romantikus iskola ellen, amelyek -nagy feltűnést (de nem nagy tetszést) keltettek. Első verseskönyvét -1857-ben adta ki. Ez a kötete se nagyon tetszett. Verseit – néhány -esztendő termésével megszerezve – kiadta „Juvenilia“ címen. Itt már -érződik a nagy Carducci. Még nem annyira a művész, de az egységes -Itáliát szerető heves patrióta. Közben meghal az apja, a 23 éves -fiú gondjára marad az édesanyja és öt évvel fiatalabb öccse. -1859-ben meghívják a bolognai egyetem irodalomtörténeti tanszékére -Ugyanebben az évben megházasodik. Elveszi egyik rokonát. Egy fia és -három leánya születik, fiacskája (akit elhalt öccse után Dantenak -nevez) negyedfél éves korában meghal. E két halotthoz írta -legmelegebb verseit. <span class="pagenum"><a name="Page_408" id= -"Page_408">-408-</a></span></p> -<p>Az első igazi nagy sikerét az 1869-ben megjelent költeményeivel -aratta. Legjelentősebb műve, a „Rime Nouve“ (Uj rímek) és a három -részben megjelent „Odi Barbare“ (Barbár ódák).</p> -<p>1906-ban megnyerte a Nobel-díjat. Egy évre reá, hetvenkét éves -korában, a népszerűsége tetőfokán meghalt.</p> -<p>Carduccit az olaszok az újkor legnagyobb lirikusának tartják. -Nemzeti nagyság. Visszatért a multhoz, a latin őseihez. Szerette a -hazáját. De az olasz, ha a hazáját és a multját szereti, a kultúrát -és az antik szépséget is szereti. Carducci nem üres -nacionalizmusról álmodozott, az ő konzervatívságában van valami -forradalmi energia. A régi Róma világuralma, katonás vadsága és -gőgje testté vált benne. A föld szagától részegült meg, a humusz -illatától. Elmult ezredévekbe tudta magát visszaérezni, az érzések -atavizmusa lelkesedett át benne költészetté, régi sebek fájtak -vissza szívébe és régi mámorok bódították el. Ezeket az ősérzéseket -szedte mértékre, faragta bele az antik ritmusok kemény, csillogó -márványába.</p> -<p>Carducci poézisében minden ódon s mégis friss, minden -egészséges, minden elemi. Ha patrióta, verseiben a zabolátlan -fajgyűlölet tobzódik és eszünkbe juttatja ükapjait, a farkastejen -nevelkedett Romulust és Remust. Carducci mégse a népé: igazán -sohase volt népszerű, akadémikus volt, arisztokrata volt és poéta -doctus volt. Annyira tele van klasszikus vonatkozásokkal, -utalásokkal helyekre, amelyeket mi nem ismerünk, történelmi -dátumokra, amelyek Itália történetére vonatkoznak, a nyelve olyan -nehéz, hogy magyarázat nélkül már ma sem lehet olvasni. Sokan -Dantenél is nehezebben érthető költőnek tartják. Forradalmi lelke -azonban az egész európai költészetre termékenyítően hatott.</p> -<p>MUNKÁI. Rime 1857, Juvenalia 1865, Levia Gravia 1867, Giambi ed -epodi 1882, Odi barbare 1877. Összes munkáit Zenichelli adta ki -Bolognában.</p> -<p>IRODALOM. <i>Radó</i> Antal: Carducci (megjelent Szana Tamás -„Koszorú“-jában), <i>Elek</i> Artúr: Carducci (Az Ujság -<span class="pagenum"><a name="Page_409" id= -"Page_409">-409-</a></span> 1907 febr. 19), <i>Kosztolányi</i> -Dezső: Giosué Carducci (A Hét 1907 február).</p> -<div class="figcenter" style="width: 408px;"><img src= -"images/i018.jpg" alt="GIOSUÉ CARDUCCI" title="GIOSUÉ CARDUCCI" /> -<p class="caption">GIOSUÉ CARDUCCI</p> -</div> -<p>Carducci verseiből fordított: <i>Radó</i> Antal (Idegen költők -albuma, Pesti Napló), <i>Zempléni</i> Árpád, <i>Zoltán</i> Vilmos -(Carducci költeményei, bevezető életrajzzal. Modern Könyvtár). -<span class="pagenum"><a name="Page_410" id= -"Page_410">-410-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>AZ ÖKÖR</h3> -<p class="center">GIOSUÉ CARDUCCI</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Szeretlek, ó szelíd ökör! -Belőled<br /></span> <span class="i0">Erő és béke száll, nyugodt, -komor.<br /></span> <span class="i0">Ha nézed a szabad, kövér -mezőket,<br /></span> <span class="i0">Úgy állsz, akár egy zordon -ércszobor.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nyugodtan a nehéz igára -hajlasz,<br /></span> <span class="i0">A barna szántót fürgén -követed,<br /></span> <span class="i0">Ha ösztökél, némán forog -nyugalmas,<br /></span> <span class="i0">Panasztalan, elégedett -szemed.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Fekete orrodból gőzölve -lebben<br /></span> <span class="i0">Lehelleted s vígan ujjong az -égnek<br /></span> <span class="i0">Bőgésed, ez a csendes -himnusz-ének.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És zöld, nyugodt, tág és -komoly szemedben<br /></span> <span class="i0">Békén sugárzik, -édesen merengve<br /></span> <span class="i0">Az isteni mezők zöld, -tiszta csendje.<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_411" id="Page_411">-411-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>CSÖNDES BESZÉLGETÉS A FÁKKAL</h3> -<p class="center">GIOSUÉ CARDUCCI</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Én nem szeretlek, tölgy, -kevély erősség,<br /></span> <span class="i0">Mert lombjaiddal -büszkén fogod át<br /></span> <span class="i0">Városdúlók -vérmocskos homlokát,<br /></span> <span class="i0">S legyezgeted a -harcok szörnyü hősét.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És nem szeretlek, meddő-bús -babérfa,<br /></span> <span class="i0">Mert télen is nőssz -jéghegyek fölött<br /></span> <span class="i0">S uralkodók tar -homlokát födöd,<br /></span> <span class="i0">Ha fürtjük az időknek -martaléka.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">De szeretlek, szőlő lágy -venyigéje,<br /></span> <span class="i0">Édes gerezd tanyája, kedv -igéje,<br /></span> <span class="i0">Bor anyja, áldott -búfeledtető.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">S téged leginkább, ó sötét -fenyő<br /></span> <span class="i0">Mert deszkáidból készül az -utolsó.<br /></span> <span class="i0">A legnyugalmasabb ágy, a -koporsó.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_412" id= -"Page_412">-412-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>TÉLI ÉJSZAKA</h3> -<p class="center">GIOSUÉ CARDUCCI</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Előre! A sötét tél zúgva -tombol,<br /></span> <span class="i0">A tengerparton tündököl a -hó,<br /></span> <span class="i0">Csikorog-omlik a lágy -takaró;<br /></span> <span class="i0">És halvány pára lesz a -sóhajomból.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mély hallgatás. Merev felhők -között ül<br /></span> <span class="i0">A hold bámulva a fehér -sikot,<br /></span> <span class="i0">Egy vén fenyő árnyéka látszik -ott,<br /></span> <span class="i0">Hogy görcsösen a szörnyű földre -görbül,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mint a halálért síró néma -vágyak.<br /></span> <span class="i0">Vedd vérem, ó Köd, Fagy, -tüzét fagyaszd<br /></span> <span class="i0">És oltsd el ezt a -háborgó tavaszt.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A megtört gondolat halálra -bágyad.<br /></span> <span class="i0">Felordítok: Ó tél! Ó -éjszaka,<br /></span> <span class="i0">Mondd, mit csinál lenn a -holtak hada?<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_413" -id="Page_413">-413-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>FEHÉR ÉJSZAKA</h3> -<p class="center">GIOSUÉ CARDUCCI</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Csendbe pihédzik a bús hó a -hamuszinü magasból:<br /></span> <span class="i2">A puha hólepedőn -hangtalanul fut a nesz;<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nincs kofazaj, megszűnt a -vidám fogatok zörögése,<br /></span> <span class="i2">A kacagó -szerelem nem dudorássza dalát.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A piacóráról szomorú huhogás -kel az éjbe,<br /></span> <span class="i2">Mintha jajongana most -messze egy éji világ.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nem madarak bús szárnya -csapódik az ablaküvegre?<br /></span> <span class="i2">Nem, ti -közelgetek itt, porladozó hiveim.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nyomba megyek – te mohó, te -szegény szív várj a sorodra, –<br /></span> <span class="i2">Ottan -a csönd kebelén elpihenünk szeliden.<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_414" id="Page_414">-414-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>VERGILIUS</h3> -<p class="center">GIOSUÉ CARDUCCI</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Mint amikor a telehold -fehéren<br /></span> <span class="i2">Küld a tikkadt mezőre hűs -fagyot,<br /></span> <span class="i0">Sugara reszket a folyón, az -éren<br /></span> <span class="i2">S szűk martjai közt a vízár -ragyog;<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mint amikor a csalogány a -lombból<br /></span> <span class="i2">Panasszal zengi be a bús -tavaszt,<br /></span> <span class="i0">A vándor áll s egy szőke -fejre gondol<br /></span> <span class="i2">És elteli a lelkét a -malaszt;<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mint gyermeke sírhalmán az -anya<br /></span> <span class="i0">Az égre néz fel, csillapul -jaja,<br /></span> <span class="i0">S a szenvedése csöndesülve leng -el;<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mint messze hegy és mint a -messze tenger,<br /></span> <span class="i0">Lombok, miken a szellő -andalog,<br /></span> <span class="i0">Ilyen magasztos költő a -dalod.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_415" id= -"Page_415">-415-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>Ó ÉJ</h3> -<p class="center">GIOSUÉ CARDUCCI</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Sötét palástod mélyein -elillan<br /></span> <span class="i2">A bánatom, a könnyem -szeliden:<br /></span> <span class="i0">Ó Éj, csak a te édes -karjaidban<br /></span> <span class="i2">Csitul el árva, békétlen -szivem.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nyugalmat adsz és -tiszta-tiszta békét,<br /></span> <span class="i2">Lankadt lelkem -kegyesen öntözöd,<br /></span> <span class="i0">Letéped a bús eszme -régi fékét<br /></span> <span class="i2">S száguldhat az ég és a -föld között.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó istenasszony Éj; én nem -tudom mi<br /></span> <span class="i0">Hív most aludni, feledni, -nyugodni,<br /></span> <span class="i0">Haragcsitító, -bú-feledtető.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Megnyugszom benned, mint a -csecsemő,<br /></span> <span class="i0">Ki sírva alszik el, mindent -feledvén,<br /></span> <span class="i0">Öreg nagyanyja ráncos, -barna keblén.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_416" -id="Page_416">-416-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>SZENT ABBONDIUS</h3> -<p class="center">GIOSUÉ CARDUCCI</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A szürke ormok fénytől -glóriások,<br /></span> <span class="i2">Szelíden égnek a bús -Alpesek.<br /></span> <span class="i0">A jéghegyek, a boldog -óriások<br /></span> <span class="i2">Arcáról izzó rózsafény -pezseg.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Pár nyurga fa mögött pipál a -kémény,<br /></span> <span class="i2">Kígyózva száll a kék és lenge -füst.<br /></span> <span class="i0">Vízgyöngy ragyog a nap -gyémántos fényén<br /></span> <span class="i2">S a rét smaragdján a -patak ezüst.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Vörös szoknyába jönnek most a -kedves<br /></span> <span class="i0">Lányok dalolni szent -Abbondiusnak,<br /></span> <span class="i0">Fönn mormol a folyó és -zúg a fenyves.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Lenn meg kacag a völgy… S én -egyre félek<br /></span> <span class="i0">Pilláim a válás könnyében -úsznak.<br /></span> <span class="i0">Mert szép a föld és oly rövid -az élet.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_417" id= -"Page_417">-417-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>ALPESI DÉL</h3> -<p class="center">GIOSUÉ CARDUCCI</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A jéghegyen, a szürke és -közömbös<br /></span> <span class="i2">Sziklán, hol a fehér fény -izzva kél,<br /></span> <span class="i0">Keményen ül, körötte -égszín köntös,<br /></span> <span class="i2">És hallgat és trónol a -néma Dél.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Az áthevült fenyő – szellő se -rebben –<br /></span> <span class="i2">Sasokról álmodik s fején köd -ül.<br /></span> <span class="i0">És lenn a citeránál -édesebben<br /></span> <span class="i2">Kis ér cseveg a vén kövek -körül.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_418" id= -"Page_418">-418-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>AZ UTOLSÓ VERS</h3> -<p class="center">GIOSUÉ CARDUCCI</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó halvány orgona!<br /></span> -<span class="i0">A csillagok a tengerárba hullnak<br /></span> -<span class="i0">S kihűl szívem, a dalnak -otthona.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_419" id= -"Page_419">-419-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>LUCIANO CROCI</h2> -</div> -<p>Luciano Croci az olasz parnassienek közé számítható. Finom és -kész szonetteket, színes, festői verseket ír. Fiuméban él. -<span class="pagenum"><a name="Page_420" id= -"Page_420">-420-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>AVE MARIA</h3> -<p class="center">LUCIANO CROCI</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A hosszú éjszakán került az -álom,<br /></span> <span class="i2">Mert tegnap láttalak először -én,<br /></span> <span class="i0">Selyem zenélt a templomi -homályon<br /></span> <span class="i2">S az oltárnál, az oszlopok -kövén<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Visszhangozott homályosan -morogva<br /></span> <span class="i2">Jámbor papok imája -reszketeg,<br /></span> <span class="i0">Hajad leomlott, s mint egy -szent madonna,<br /></span> <span class="i2">Bús áhítattal kérted -az eget.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó mily imádatos, finom, -szelíd<br /></span> <span class="i0">Tűzzel ragyogtak kedves -szemeid!<br /></span> <span class="i0">Lelkem feléd repült -rajongva, égve.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Lankadva rebbent már a bús -ima,<br /></span> <span class="i0">Te fölemelted két szemed az -égre<br /></span> <span class="i0">S halkan susogtad: – Ave -Mária!<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_421" id= -"Page_421">-421-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>EDMONDO DE AMICIS</h2> -</div> -<p>Edmondo de Amicis Onegliában született 1846-ban. A katonai -pályára készült. Résztvett mint kadét az 1866-os háborúban. -1870-ben kivált a hadsereg kötelékéből és teljesen az irodalomnak -élt.</p> -<p>Amicis prózája kedves, meleg és ragyogó. Mint prózaíró aratta -legnagyobb sikereit. Utirajzai kapósak, ifjúsági könyve: a „Szív“ -pedig páratlanul népszerű, sok kiadást ért meg olaszul is, magyarul -is. Verseket pályája elején írt, többnyire csak szonetteket, -amelyekben – a parnassienek módjára – egy-egy jelenetet vagy tájat -rögzít meg.</p> -<p>MUNKÁI. Versi, Milano 1882.</p> -<p>IRODALOM. Amicis több szonettjét <i>Radó</i> Antal fordította le -(Idegen költők albuma). <span class="pagenum"><a name="Page_422" -id="Page_422">-422-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>HOLLAND TÁJ</h3> -<p class="center">EDMONDO DE AMICIS</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A végtelenbe nyúló messze -sík<br /></span> <span class="i0">A nedves ég alatt hallgatva -gyászol.<br /></span> <span class="i0">S a sok mező oly néma, árva, -távol<br /></span> <span class="i0">A viharos ég is -sötétedik.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Borzong a víz, remegnek a -gyepűk,<br /></span> <span class="i0">Az égerfák csüggedve -lehajolnak,<br /></span> <span class="i0">Minthogyha gyásznak, éji -borzalomnak<br /></span> <span class="i0">Borús sejtelme szállna -mindenütt,<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Csupán a part mentébe -füstölög<br /></span> <span class="i0">Egy házikó a nyárfasor -között<br /></span> <span class="i0">S egy óriás malom forog -zokogva.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És a határtalan mezőn -olyan<br /></span> <span class="i0">Gondolkozóan, búsan, -álmosan<br /></span> <span class="i0">Bukik le-föl a hófehér -vitorla.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_423" id= -"Page_423">-423-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A JÉGESŐ</h3> -<p class="center">EDMONDO DE AMICIS</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Paskolja zúgva a szegény -rögöt,<br /></span> <span class="i0">A törzseket, a rengő, árva -ágat,<br /></span> <span class="i0">Visszhangozó, sötét mesgyéken -áthat,<br /></span> <span class="i0">Ugrál, kopog, bukfencezik, -görög.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Csatornákat ráz, táncol a -tetőn,<br /></span> <span class="i0">Sziszegve söpri a zsendült -vetést el,<br /></span> <span class="i0">Lehull az erkélyről vad -szökkenéssel<br /></span> <span class="i0">És ablakot, vázát tör -vakmerőn.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Rakásba gyűl, fehérül -mindenütt,<br /></span> <span class="i0">S a fáradt légben -csöndesen kopogva<br /></span> <span class="i0">Foszlik zörömbölő -haragja szét.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Egyszerre még vadabbul -szerteüt,<br /></span> <span class="i0">Aztán elhallgat minden s a -romokba<br /></span> <span class="i0">Hideg mosollyal néz a tiszta -ég.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_424" id= -"Page_424">-424-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A VASÚT</h3> -<p class="center">EDMONDO DE AMICIS</p> -<div class="stanza"><span class="i0">A vonat a tenger felé -zörög,<br /></span> <span class="i0">Átvág a hegy kivájt, fekete -öblén,<br /></span> <span class="i0">Kijő a napfényt víg füttyel -köszöntvén<br /></span> <span class="i0">S eltűn az erdő lombjai -mögött.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Rázkódva a dübörgő hídra -fut,<br /></span> <span class="i0">Szérükön és sírkerteken -dörömböl,<br /></span> <span class="i0">Elsurran a magányos, néma -völgy-öl,<br /></span> <span class="i0">Vágtatnak a nyugodt tanyák, -faluk.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Cserjéken és legyűrt füvek -felett<br /></span> <span class="i0">Vas-teste száguld, mint a -képzelet<br /></span> <span class="i0">Megáll az ijedt paraszt -szeme rajta.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Aztán alig fut, kattog -szeliden<br /></span> <span class="i0">S nagy paloták közt végre -elpihen<br /></span> <span class="i0">Az összepörkölt vascsapok -haragja.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_425" id= -"Page_425">-425-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>A FUTURISTÁK</h2> -</div> -<p>Lármás manifesztumok beszélnek az olasz futuristákról, akik a -költészet forradalmát hozzák. Minden két három hónapban -kibocsátanak ilyen manifesztumot, körvonalazzák elveiket, agitálnak -a céljuk mellett. Hitük szerint a mai egész literatura csak az -elfinomult és beteg polgárságnak tömjénez. Az új ember kemény és -hősi. Szereti az erőszakot. Megveti a multat, amely minden tettét -elvánnyasztja. Nem szégyenli az ösztöneit se. A futuristák -reakciósak. Túlzottan patrióták, a háború, a vérontás prédikálói, -hívei mindannak, ami erő, tett, bátorság. Romantikájuk nincs. Az -újkor diadalát a gépek és az aeroplánok hirdetik. Még a mult -lángeszeit is megfogadják. Annyira ellenségei a hagyományoknak, -hogy a központozást eltörlik, nem ismernek pontot és vesszőt, -felkiáltójelet és nagybetűt, a mondatot megsemmisítik és hangutánzó -szavakkal próbálják közölni a gondolataikat. A programmjuk – maga -egészében – nem értéktelen, sok új és igaz van benne, akad köztük -néhány nem mindennapi tehetség is, de a közönség jó része még csak -érdekes kuriózumot lát a futurista mozgalomban, az íróikban pedig -csak bohócokat.</p> -<p>Hogy megértsük őket, Olaszországba kell mennünk. Aki ismeri -nemcsak a futuristákat, hanem az olasz életet, a mindent túltkiáltó -olasz multat is, az nem feltétlenül és nem mindig nevet rajtuk. Az -úgy látja az olaszságot, mint egy koldust, aki nyakában a mult fakó -tarisznyájával halad előre, gyümölcsöktől roskadozó fák alatt, dús -vetések közt, éhesen. A tarisznya tele van arannyal. Ez a koldus az -aranynak csak <span class="pagenum"><a name="Page_426" id= -"Page_426">-426-</a></span> a terhét érzi. Nem lehet az aranyon -semmit se vennie, mert a multé. De vinni kell. Azaz a futuristák – -az olasz futuristák – minden küzdelme abban lel magyarázatot, hogy -a földre csapták az aranytarisznyát, a klasszicizmusnak a kölöncét, -amely évszázadokig gátolta az olasz művészetek szabad fejlődését és -csak mintákat nyújtott. Az olasz esztéta volt, szíve szerint nem -lehetett művész. Náluk minden emlék, a kilincs és a székláb, a -késnyél és a leghitványabb tégla is, a nyelv, ez a datolya-édes és -virágos hömpölygés már maga kész, nagyon kész dal, a színek a -klasszikus hagyományok rabságába beleszáradnak, a formák még mindig -bilincsekben dermedeznek. Ez nem is otthon, de börtön. Csakis Olasz -országban születhetett meg a <i>futurismo</i>, mert csakis itt -lehet a felosztás alapja s egyben művészi világnézet, a jövő és a -mult csakis itt állhatnak igazán szembe a futuristák (a jövősök) és -a passatisták (a multasok). Nagyon érthető, hogy néhány ember -megsokalta a klasszikus mult uralmát és modern reakciót keltett -ellene. Elég volt a síma szépségből, a polgári -szatócsintelligenciából, a könyvmolyokból, a klasszika -filológiából, le kell bontani a múzeumokat, fel kell gyújtani a -könyvtárakat és a halott latin istenek helyett új szimbolumokat -kell hozni. A szárnyas Mercur helyett: egy szárnyas Aeroplant, a -részeg Bacchus helyett: egy Versenyautomobilt és Jupiter helyett: a -kék eget, folyókat, a hegyeket, a természet teljesen zengő -szépségeit, a barbár és egész életet.</p> -<p>Régi művészi forradalmakat juttatnak eszünkbe ezek a kócos és -sokszor kómikus emberek. A francia romantikusokat, akik piros -mellénnyel és lobogó sörénnyel jártak, az angol romantikusokat, -akik nyakkendőt se tettek, a „Sürmer“-eket és a „Dränger“-eket, -akik tébolydákban haltak meg, vagy a szimbolistákat, akik fényes -nappal csillaggal ékes mágussüveggel sétáltak a párisi körúton, -mint ma a cirkusz reklám-emberei. Gyerekes ez a forradalom? Minden -forradalom gyerekes. A futurista tiltakozik a részlet-művészetünk, -a parfümös, finomkodó életünk a természettudományos világnézetünk, -az analizáló és kevésre jutó pozitív tudományunk ellen és egy nagy -egységet, az intuíció egységét keresi. A boxmérkőzést vagy az -automobiltúrát <span class="pagenum"><a name="Page_427" id= -"Page_427">-427-</a></span> többre becsülik a mult minden -művészeténél és tudományánál. Lelkük és trombitájuk F. T. -<i>Marinetti</i>, aki egyben költőjük, kiadójuk, imprezáriójuk és -hirdetési ügynökük, ez a fekete és zömök több-milliomos, aki -kibérelteti a párisi színházakat és a tömegnek ingyen adatja -futurista drámáit, aki ingyen küldi a világ minden részébe a -futurista nyomtatványokat, aki Bumeliánál a tripoliszi háborúban -rekedtre ordította magát, dicsőitve a militarizmust és utóbb a -balkáni háborúban – a bolgár táborban – egy kocsiszínben, a korcsma -asztaláról naponta négy óráig beszélt és izgatott az eszméi -mellett, olaszul, franciául, angolul és németül.</p> -<p>MUNKÁIK. A futurista költők versei 1912-ben jelentek meg vastag -kötetbe gyűjtve, a „Poesia“ című lap kiadásában „I poeti futuristi“ -(A futurista költők) címen.</p> -<p>IRODALOM. <i>Babits</i> Mihály: Futurizmus (Nyugat 1910 ápr. 1), -<i>Szabó</i> Dezső: F. T. <i>Marinetti</i> (Nyugat V. évfolyam, 16. -szám), <i>Szabó</i> Dezső: Luciano Folgore: Il Canto dei motori -(Nyugat V. évfolyam, 16. szám), <i>Kosztolányi</i> Dezső: -Futuristák (A Hét), <i>Kosztolányi</i> Dezső: Il futurismo (Élet), -<i>Balázs</i> Béla: Futuristák (Nyugat 1912 április 1), -<i>Szabó</i> Dezső: A futurizmus: az élet és művészet új -lehetőségei (Nyugat VI. évfolyam, 1. szám), <i>Balla</i> Ignác -Marinettiről és társairól az „Új Idők“-ben írt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_428" id="Page_428">-428-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>ÓDA A VERSENY-AUTOMOBILHOZ</h3> -<p class="center">F. T. MARINETTI</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Te egy acél-faj szilaj -istene,<br /></span> <span class="i0">nagy messzeségtől részeg -Autó,<br /></span> <span class="i0">ki rémülten zörömbölsz és -vicsorogva harapod a zablád!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hámor-szemű, iszonyú, japáni -isten,<br /></span> <span class="i0">te lángon és olajon -élő,<br /></span> <span class="i0">te messze csillagokért -égő,<br /></span> <span class="i0">feloldom ördöngős, töftöfölő -szíved<br /></span> <span class="i0">és óriás pneumatikod, hogy -táncolj,<br /></span> <span class="i0">ujjongj a nagyvilág fehérlő -útjain.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És meglazítom érc-fékjeid, -robogj,<br /></span> <span class="i0">robbanj ki részegen a -szabadító Végtelenbe!…<br /></span> <span class="i0">Ökröndöző és -ugató lármádra…<br /></span> <span class="i0">nézd, az alkonyuló -Nap is nekilendül,<br /></span> <span class="i0">véres lihegéssel -futni kezd<br /></span> <span class="i0">a horizon -peremén…<br /></span> <span class="i0">Ott lenn üget az erdők -mélyein… nézd!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hajrá, jó démon, tiéd vagyok -egészen… vigyél<br /></span> <span class="i0">Süket a föld, a nesz -hiába rezzen,<br /></span> <span class="i0">vak az égbolt, csillag -hiába lobban,<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_429" -id="Page_429">-429-</a></span> <span class="i0">sarkantyúzom a -lázam és a vágyam,<br /></span> <span class="i0">karddal verem -érc-paripámnak orrát!…<br /></span> <span class="i0">És minden -pillanatban hátrahajlok,<br /></span> <span class="i0">hogy érezzem -– a tarkóm beleborzong –<br /></span> <span class="i0">a szél -pihés, hízelgő simítását.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Kecsegtető, varázsos messze -karok!…<br /></span> <span class="i0">Ó szél, ez a te mohó -lihegésed<br /></span> <span class="i0">megmérhetetlen Végtelen, -mely elnyelsz!…<br /></span> <span class="i0">Ah! Ah!… fekete -malmok bicegve sietnek,<br /></span> <span class="i0">minthogyha -futnának utánam hártya-szárnyaikkal<br /></span> <span class= -"i0">hatalmas lábakon…<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ott a Hegyek, most az utamra -dobják<br /></span> <span class="i0">szendergő frisseségük -köpenyét.<br /></span> <span class="i0">Ott! Ott! nézd… annál a -baljós fordulónál!…<br /></span> <span class="i0">Hegyek, ó szörnyű -Állatok! ó Mammutok,<br /></span> <span class="i0">kik lomhán -totyogtok, görbítve iszonyú hátatok,<br /></span> <span class= -"i0">már túlhaladtalak titeket… a semmibe rogytok,<br /></span> -<span class="i0">a köd zavarába!… És alig-alig<br /></span> -<span class="i0">hallom a döngést, a buta zöngést,<br /></span> -<span class="i0">mértföldlépő csizmátok messze -zuhogását!…<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Azúrköpenyes, friss, messze -hegyek!…<br /></span> <span class="i0">Holdfénybe derengő drága -folyók!…<br /></span> <span class="i0">Homályos lankák! Az őrült -szörny rohan<br /></span> <span class="i0">és elhagy benneteket is… -Csillagok, én Csillagaim,<br /></span> <span class="i0">halljátok a -futását, a durva zúgását,<br /></span> <span class="i0">acéltüdeje -örökös pöfögését?<br /></span> <span class="i0">Én állom a -versenyt… ti Véletek, én Csillagaim!…<br /></span> <span class= -"i0">Gyorsabban!… még gyorsabban!… előre, hajrá!…<br /></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_430" id= -"Page_430">-430-</a></span> <span class="i0">Lazítsd a féket!… Nem -bírod?… Törd le!…<br /></span> <span class="i0">Hadd zúgjon a -mótor, vágtasson a gépem!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hurráh! A mocskos földet -elhagyom!…<br /></span> <span class="i0">Szabad vagyok, az űrbe -röpülök,<br /></span> <span class="i0">az ég arany -ágyán,<br /></span> <span class="i0">a Csillagok szikrázó -végtelenjén.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_431" -id="Page_431">-431-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>MONOSTOROKBAN</h3> -<p class="center">PAOLO BUZZI</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Édes élni mindentől távol, -együtt az Istennel, mint testvérek<br /></span> <span class="i0">a -cella fehér és a veteményes kert csupa rózsa,<br /></span> -<span class="i0">a feszület azt mondja: – mindenki szenved ott künn -is –<br /></span> <span class="i0">és a koponya vidám társaság te -néked!<br /></span> <span class="i0">És a kis harang szabályos -időközönkint cseng<br /></span> <span class="i0">reggeli imára, -ebédre és boldog szundításra!<br /></span> <span class="i0">Édes -itt élni nekünk, hosszúszakállú férfiaknak!<br /></span> -<span class="i0">Édes itt élni nekünk, rövidhajú -nőknek!<br /></span> <span class="i0">Az élet elrohan a szemünk -előtt.<br /></span> <span class="i0">Mint künn az ablakunk előtt a -nap.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_432" id= -"Page_432">-432-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>KÓRHÁZAKBAN</h3> -<p class="center">PAOLO BUZZI</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Itt sorban meghalunk. Képzelj -el egy temetőt,<br /></span> <span class="i0">egymás mellé rakott, -fehér és merev sirokkal, egy halottal, aki meghal.<br /></span> -<span class="i0">Az orvosoknak elviselhetetlen a -szaguk,<br /></span> <span class="i0">csak a papok hoznak be egy -kis tömjénillatot.<br /></span> <span class="i0">Ősz van: a fák az -ablakokba alélnak<br /></span> <span class="i0">és ez jobban fáj a -mi bánatunknál.<br /></span> <span class="i0">Mi is tudjuk, hogy -lehull húsunk levele és maradnak a csontok,<br /></span> -<span class="i0">Vasárnaponkint, mint a temetőbe, idejön a -tömeg<br /></span> <span class="i0">és megrohanja az ágyakat, -bemocskolja a folyosó tégláit<br /></span> <span class="i0">és -beteg, romlott dolgokat hoz enni.<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_433" id="Page_433">-433-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A BETEG FORRÁS</h3> -<p class="center">ALDO PALAZZESCHI</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Kli, kli, kli,<br /></span> -<span class="i0">klö, klö, klö,<br /></span> <span class="i0">khe, -khe, khe,<br /></span> <span class="i0">khö, khö, khö,<br /></span> -<span class="i0">k k k…<br /></span> <span class="i0">Hátul -az<br /></span> <span class="i0">udvaron<br /></span> <span class= -"i0">nagybeteg<br /></span> <span class="i0">a forrás;<br /></span> -<span class="i0">gyötrelem<br /></span> <span class= -"i0">hallani,<br /></span> <span class="i0">hogy -köhög.<br /></span> <span class="i0">Köhécsel,<br /></span> -<span class="i0">köhécsel,<br /></span> <span class= -"i0">kicsikét<br /></span> <span class="i0">elhallgat<br /></span> -<span class="i0">és újra<br /></span> <span class= -"i0">köhécsel.<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_434" id="Page_434">-434-</a></span> <span class="i0">Én -szegény<br /></span> <span class="i0">forrásom,<br /></span> -<span class="i0">ó jaj, a<br /></span> <span class= -"i0">bánatod<br /></span> <span class="i0">szívem is<br /></span> -<span class="i0">tépdesi.<br /></span> <span class= -"i0">Elhallgat,<br /></span> <span class="i0">néma -most,<br /></span> <span class="i0">elhallgat,<br /></span> -<span class="i0">semmi nesz,<br /></span> <span class="i0">nem -hallik<br /></span> <span class="i0">semmi zaj,<br /></span> -<span class="i0">semmi nesz…<br /></span> <span class="i0">Már -talán<br /></span> <span class="i0">meg is halt,<br /></span> -<span class="i0">meg is halt?<br /></span> <span class= -"i0">Borzalom!<br /></span> <span class="i0">Ó még -sem!<br /></span> <span class="i0">Felbuzog<br /></span> -<span class="i0">és újra<br /></span> <span class= -"i0">köhécsel.<br /></span> <span class="i0">Kli, kli, -kli,<br /></span> <span class="i0">klö, klö, klö,<br /></span> -<span class="i0">khe, khe, khe,<br /></span> <span class="i0">khö, -khö, khö,<br /></span> <span class="i0">k k k…<br /></span> -<span class="i0">Tüdővész<br /></span> <span class="i0">öli -meg.<br /></span> <span class="i0">Istenem<br /></span> -<span class="i0">ez a bús<br /></span> <span class="i0">és -örök<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_435" id= -"Page_435">-435-</a></span> <span class="i0">köhögés<br /></span> -<span class="i0">engem is<br /></span> <span class="i0">sírba -visz,<br /></span> <span class="i0">semmiség<br /></span> -<span class="i0">és úgy fáj!<br /></span> <span class="i0">Hogy -sír-rí!<br /></span> <span class="i0">Menjetek,<br /></span> -<span class="i0">fussatok<br /></span> <span class= -"i0">elzárni<br /></span> <span class="i0">az útját,<br /></span> -<span class="i0">mert megöl<br /></span> <span class="i0">ez a -bús<br /></span> <span class="i0">és örök<br /></span> <span class= -"i0">köhögés!<br /></span> <span class="i0">Menjetek,<br /></span> -<span class="i0">tegyetek<br /></span> <span class= -"i0">valamit,<br /></span> <span class="i0">hogy -szűnjön<br /></span> <span class="i0">sírása<br /></span> -<span class="i0">és végre…<br /></span> <span class= -"i0">meghaljon!<br /></span> <span class= -"i0">Szűzanyám!<br /></span> <span class="i0">Jézusom!<br /></span> -<span class="i0">Nem bírom,<br /></span> <span class="i0">nem -bírom!<br /></span> <span class="i0">Panaszos,<br /></span> -<span class="i0">bús forrás<br /></span> <span class="i0">hagyd el -a<br /></span> <span class="i0">sírásod,<br /></span> <span class= -"i0">s gyógyulj meg,<br /></span> <span class="i0">mert -meglásd<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_436" id= -"Page_436">-436-</a></span> <span class="i0">meghalok<br /></span> -<span class="i0">miattad.<br /></span> <span class="i0">Kli, kli, -kli,<br /></span> <span class="i0">klö, klö, klö,<br /></span> -<span class="i0">khe, khe, khe,<br /></span> <span class="i0">khö, -khö, khö,<br /></span> <span class="i0">k k k…<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_437" id= -"Page_437">-437-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h1>OROSZORSZÁG</h1> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_438" id= -"Page_438">-438-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_439" id="Page_439"><br /> --439-</a></span></p> -<h2>NIKOLAJ ALEXEJEVICS NEKRASZOV</h2> -<p>Nikolaj Alexejevics Nekraszov 1821 november 22.-én (december -5.-én) született Vinica járásban, Podoljszki kormányzóságban. -Tizennégyen voltak testvérek. Apja orosz katonatiszt, anyja lengyel -mágnáslány. Öt gimnáziumot végzett, később kicsapták. Apja a -szentpétervári katonai iskolába adta, de a fiatal gyerek titokban -tovább tanult és beiratkozott rendkívüli hallgatónak az egyetemre. -Az apja ezért kitagadta és Nekraszov a nagy nyomorúságtól éhtífuszt -kapott. Megtörtént vele az is, hogy a koldusok tanyáján volt -kénytelen hálni. Később újságíró lett és álnév alatt operetteket -rendezett az Alexandra-Színházban. 1840-ben jelent meg első -verseskötete „Álmok és Hangok“ címen. Később több almanachot adott -ki. Az ötvenes évek derekán súlyosan megbetegedett és ekkor írta -„Utolsó elégiák“ című verseskönyvét. Betegségéből felgyógyult, de -1875-ben bélrákot kapott és 1877 december 27 (1878 január 9) -meghalt. A szentpétervári új „Szent Szűz Kolostor“-ban temették el. -Koporsóját az egész ország kísérte ki. Annyira bálványozták az -oroszok, hogy betegágyához Szentpétervárra hivatták Billrothot, a -hírneves bécsi orvosprofesszort. Nekraszov az oroszoknak körülbelül -az, ami nekünk Petőfi Sándor. A nemzet és a nép költője, háborgó és -szenvedélyes temperamentum, de épp mint Petőfi Sándor, nagy -formaművész is.</p> -<p>Dosztojevszki ezt írja róla: „Nekraszov rejtélyes ember, sötét -és végzetes pillanatai voltak, a szíve már a születésekor meg volt -sebezve és ez a seb sohase gyógyult be.“</p> -<p>IRODALOM. <i>Szabó</i> Endre több versét lefordította (Orosz -költők 1891). A könyv elé írt bevezetésében jellemzi Nekraszovot. -<span class="pagenum"><a name="Page_440" id= -"Page_440">-440-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>AZ OROSZ DAL</h3> -<p class="center">N. A. NEKRASZOV</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó, én dalom! fájdalmaim -tanúja,<br /></span> <span class="i2">Sírd-sírd a -bánatod.<br /></span> <span class="i0">Lelkem tüzébe kelsz s a -szélbe zúgva<br /></span> <span class="i2">Hangod búsan -zajog.<br /></span> <span class="i0">S a zord szívekről -visszacsattan újra,<br /></span> <span class="i2">Mint szirtről a -habok.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_441" id= -"Page_441">-441-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>AFANASSIJ AFANASSJEVICS FET</h2> -</div> -<p>Fet 1820-ban született az Orjol kormányzóságban. 1892-ben halt -meg Moszkvában.</p> -<p>Fet verseiből <i>Szabó</i> Endre fordított néhányat -(<i>Szabó</i> Endre: Orosz költők 1891). <span class= -"pagenum"><a name="Page_442" id="Page_442">-442-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>ÉDES KÉP</h3> -<p class="center">A. A. FET</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó, az édes, drága<br /></span> -<span class="i0">Régi-régi kép:<br /></span> <span class= -"i0">Földek pusztasága,<br /></span> <span class="i0">Holdfényes -vidék.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A csillag világol<br /></span> -<span class="i0">Lenn a táj haván<br /></span> <span class="i0">S -távol, távol, távol<br /></span> <span class="i0">Csilingel a -szán.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_443" id= -"Page_443">-443-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>NIKOLAJ JURJEVICS LERMONTOV</h2> -</div> -<p>Lermontov 1814-ben október 2.-án (14.-én) született Moszkvában. -Orosz és skót arisztokrata családok ivadéka. Születése után azonnal -falusi birtokukra költöztek, ahol anyja rövid idő mulva meghalt. A -kis beteg, görvélykóros Lermontovot nagyanyja elkényeztette: önző, -önfejű és nagyon ingatag lett. Kamaszkorában német nevelőnőjének -hatása alatt német verseket, később pedig, amikor francia nevelőt -kapott, francia verseket írt. Sokáig élt a Kaukázusban, ahová -nagyanyja gyógyulni küldte. Kaukázusi tartózkodásának emlékeit sok -költeményében megtalálhatjuk. 1827-ben Moszkvába ment a „Nemes -ifjak egyetemi internátusá“-ba, 1830-ban beiratkozott a moszkvai -egyetemre. Itt két esztendeig maradt. Innen az orosz fővárosba -költözött a katonai iskolába és 1832-ben a pétervári -huszártestőrségbe lépett. Egy párbaja miatt újból a Kaukázusba -internálták. Később, hogy visszatért, akkor se tudott kötekedő -természetén uralkodni és 1841-ben, fiatalon – akárcsak Puskin, -akinek költészete is nagy hatással volt rá – párbajban esett el. -Lermontov tomboló vérmérséklete és gúnyolódó kedve költeményein is -erősen megérzik. Sok versének sötét hangja Byronéra emlékeztet, de -ez inkább szellemi rokonság, mint hatás.</p> -<p>MUNKÁI. A „Dal Vaszilievics Iván cárról“, meg a „Puskin halála“ -című költeményei keltették a legnagyobb feltűnést. Meg kell még -említenünk a „Mcyri“ (a szerzetes), „Hodzsi Abrek“, „Izmael bej“ és -a „Démon“ című munkáit.</p> -<p>IRODALOM. Több versét lefordította: <i>Szabó</i> Endre: Orosz -költők (1891). E könyv bevezetésében <i>Szabó</i> Endre ismerteti -Lermontov életét is. Fordított tőle <i>Radó</i> Antal is: Idegen -költők albuma.</p> -<div class="figcenter" style="width: 414px;"><img src= -"images/i019.jpg" alt="LERMONTOV MIHÁLY" title= -"LERMONTOV MIHÁLY" /> -<p class="caption">LERMONTOV MIHÁLY</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_444" id= -"Page_444">-444-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>A TŐR</h3> -<p class="center">N. J. LERMONTOV</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Szeretlek, tőr, együtt élek te -véled,<br /></span> <span class="i2">Te csillogó, te hűs, te -gyönyörű<br /></span> <span class="i0">A puszta fia fente fanyar -éled,<br /></span> <span class="i2">Pengéd edzette sok-sok -köszörű.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Egy lilomkéz nyújtott sírva, -némán,<br /></span> <span class="i2">A szürke hajnal fénye -reszketett.<br /></span> <span class="i0">S acélodon búsan pergett -le néhány<br /></span> <span class="i2">Könnycsepp szivárgó, forró -víz helyett.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Két éjsötét szem sírt, a -drága, gyengéd<br /></span> <span class="i2">Szemek tüzeltek a -ködös borún –<br /></span> <span class="i0">Mint szikratűzben -tündököl a pengéd –<br /></span> <span class="i2">És azután -kihunytak szomorún.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Most rám maradtál, hű szerelmi -zálog,<br /></span> <span class="i2">Sokszor mutatva merre van a -cél…<br /></span> <span class="i0">Kemény leszek, maradjunk jó -barátok,<br /></span> <span class="i2">Szívnél keményebb, jéghideg -acél.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_445" id= -"Page_445">-445-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>KONSTANTIN MIHAJLOVICS FOFANOV</h2> -</div> -<p>Konstantin Mihajlovics Fofanov 1862 május 18.-án (30.-án) -született Szentpétervárott. Fiatal korában sokat nyomorgott. Most -nyugodtan és jómódban él Gacsinában.</p> -<p>Versei öt kötetben jelentek meg.</p> -<p>IRODALOM. Fofanov néhány versét lefordította <i>Telekes</i> Béla -(Jövendő), aki Gorki több versét is átültette magyarra. -<span class="pagenum"><a name="Page_446" id= -"Page_446">-446-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>NÉVA</h3> -<p class="center">K. M. FOFANOV</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Nincs éj, de nappal sincs. A -hűvös, szürke Néván<br /></span> <span class="i0">Sápadt világgal -ég a késő alkonyat –<br /></span> <span class="i0">Nyugati szellő -leng az éjt jelentve némán<br /></span> <span class="i0">S -fodrozza-bodrozza a síma habokat.<br /></span> <span class="i0">A -házkolosszusok vérző bíborban égnek,<br /></span> <span class= -"i0">Minthogyha a tavasz most ülné ünnepét;<br /></span> -<span class="i0">Lilálló ködbe van – mint néma, bús -kísértet<br /></span> <span class="i0">A háztető-orom s szikrázik -szerteszét,<br /></span> <span class="i0">Mint boa kígyózik az -óriási part-fal,<br /></span> <span class="i0">Pókhálóként remeg a -kötél a hajón<br /></span> <span class="i0">Az álmos földnek az éj -kezd beszélni halkal,<br /></span> <span class="i0">Jő a fehér -éjfél s csupa bú, unalom.<br /></span> <span class="i0">Csak bennem -ég a fény, mint a szelíd tekintet,<br /></span> <span class= -"i0">Mit ez a gyötrött szív mélyen magába zár<br /></span> -<span class="i0">S értelme lesz vele a formának s a -színnek,<br /></span> <span class="i0">Egyszerre felnyílik a titkok -zára már.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A régi vágy zokog alélt -szívemben árván,<br /></span> <span class="i0">Vad-szenvedélyesen s -mégis barátian…<br /></span> <span class="i0">És azt hiszem, hogy -itt a kőfal és a párkány<br /></span> <span class="i0">És e nagy éj -ábránd – és minden, ami van;<br /></span> <span class="i0">Várom, -hogy szétrepedjen az ég is, mint a függöny,<br /></span> -<span class="i0">A gránit, a márvány, a durva -szikla-öl,<br /></span> <span class="i0">Hogy az egész látvány egy -köd-gomolyba tűnjön<br /></span> <span class="i0">S gőzpáraként -szálljon a bús magasba föl.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_447" id= -"Page_447">-447-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>FJODOR SOLLOGUB</h2> -</div> -<p>Fjodor Sollogub 1863-ban született Szentpétervárott.</p> -<p>A legújabb generációval tart. Költészete szimbolikus és erősen -misztikus. <span class="pagenum"><a name="Page_448" id= -"Page_448">-448-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>ERDŐBŐL JÖTT</h3> -<p class="center">FJODOR SOLLOGUB</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Erdőből jött a faluba a lány -–<br /></span> <span class="i0">Zörgött szegény a házak -ajtaján.<br /></span> <span class="i0">Félt a sötéttől, hogy az -este nőtt<br /></span> <span class="i0">És sehovase engedték be -őt.<br /></span> <span class="i0">Oly lassú-hosszú-lassú a magány -–<br /></span> <span class="i0">Mindig egyedül, minden -éjszakán.<br /></span> <span class="i0">És sehovase engedték be -őt,<br /></span> <span class="i0">Félt a sötéttől, hogy az este -nőtt.<br /></span> <span class="i0">S reggel hogy rózsa nyílt kelet -egén,<br /></span> <span class="i0">Lehullt a földre és meghalt -szegény.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_449" id= -"Page_449">-449-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ALEXANDER ALEXANDROVICS BLOCK</h2> -</div> -<p>Block 1881-ben született Szentpétervárott.</p> -<p>Az új orosz szimbolizmus egyik legjelentősebb és legjellemzőbb -képviselője. <span class="pagenum"><a name="Page_450" id= -"Page_450">-450-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>SZÜRKE, SZELÍD NAP VOLT</h3> -<p class="center">A. A. BLOCK</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Szürke, szelíd nap volt s -haloványan festve<br /></span> <span class="i0">Mint bágyadt női -kéz kelt a beteg estve.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Eldugták a szívük, szobákba -siettek,<br /></span> <span class="i0">Szomorúak voltak, a gyásztól -ijedtek.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Már nem is köszöntek, a szót -se akarták,<br /></span> <span class="i0">A kacajt márványló vállal -eltakarták.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A kivágott ruhák hideg -díszeikkel<br /></span> <span class="i0">Fagyosan csillogtak, mint -a kígyópikkely.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Asztalra hajoltak és a láz -viharzott,<br /></span> <span class="i0">Frizurák súroltak egy-egy -tüzes arcot.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Szívek-szemek égtek – s a -vágyak – ez éjen –<br /></span> <span class="i0">Csak a kert, csak -a kert, az hallgatott mélyen.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Egyszerre mint jelre elment a -sereglet,<br /></span> <span class="i0">Hosszú fehér ruhák a -lépcsőn lebegtek.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Eltüntek a kertben, az éjbe -reszketeg,<br /></span> <span class="i0">Szégyenkező bíbor festette -az eget.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Véres csillag lobbant a vén -erdő megett.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_451" id= -"Page_451">-451-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h1>SPANYOLORSZÁG</h1> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_452" id= -"Page_452">-452-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_453" id="Page_453"><br /> --453-</a></span></p> -<h2>GUSTAVO ADOLFO BÉCQUER</h2> -<p>Gustavo Bécquer született Sevillában 1836 február 17.-én. Egyik -őse német órás volt. Korán árvaságra jutott és gazdag keresztanyja -neveltette, aki később összekülönbözött vele, mert a tizenhat éves -fiú verselgetett és nem akarta folytatni a keresztanyja által -számára választott kereskedői pályát. Tizenhét éves korában -bátyjával együtt Madridba megy. A spanyol fővárosban sötét nyomor -szakad mindkettőjükre: éheznek, lakástalan csatangolnak, festéssel -tengetik életüket. Bécquer fordítgat, újságcikkeket ír, tollát -eladja, dilettáns írók potom pénzért veszik meg a költeményeit és a -saját nevük alatt jelentetik meg. Bátyja, akit meghatóan szeret, -1870-ben meghal. Három hónap mulva – harmincegy éves korában – -követi bátyját a sírba. A neve ekkor kezdett feltündökölni.</p> -<p>Bécquer emlékét ma a spanyolok rajongó kultusszal övezik. Dalait -a falvakon énekelik és nemcsak magában Spanyolországban ismerik, de -az egész világon mindenütt, ahol spanyolul beszélnek. Melankólikus -strófáiban egy törékeny és modern lélek sír. Szelíd költő. A -spanyolok túlzsúfolt, virágos nyelvén egyszerűen ír. Kerüli a -rímeket, a képeket, a szigorú formát. A melódiával hat. Ő a -spanyolok Heine-je.</p> -<p>MUNKÁI. Obras de Gustavo A. Bécquer, Madrid.</p> -<p>Verseiből többet lefordított: <i>Radó</i> Antal (Idegen költők -albuma). <span class="pagenum"><a name="Page_454" id= -"Page_454">-454-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>A TEMETŐ ÁRVÁI</h3> -<p class="center">GUSTAVO A. BÉCQUER</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Szemét -kinyitotta,<br /></span> <span class="i0">De csöndbe -lecsukták;<br /></span> <span class="i0">Arcára -vetették<br /></span> <span class="i0">A hószinü -gyolcsot;<br /></span> <span class="i0">A néma -szobából<br /></span> <span class="i0">Kiment, aki ott -volt,<br /></span> <span class="i0">Zokogva az egyik,<br /></span> -<span class="i0">Hallgatva a másik.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A földön a mécses<br /></span> -<span class="i0">Fellobbadozott még,<br /></span> <span class= -"i0">A falra vetette<br /></span> <span class="i0">A ravatal -árnyát;<br /></span> <span class="i0">S a tompa -homályban<br /></span> <span class="i0">Láthattuk a -hulla<br /></span> <span class="i0">Rajzát a derengő<br /></span> -<span class="i0">Falon feketülni.<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_455" id="Page_455">-455-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A hajnal is -ébredt,<br /></span> <span class="i0">Percent a -sugára,<br /></span> <span class="i0">S zajongva -ocsúdott<br /></span> <span class="i0">Álmából az -ember.<br /></span> <span class="i0">És az a fonákság,<br /></span> -<span class="i0">Életlobogás künn,<br /></span> <span class= -"i0">Árnyékborulat lenn,<br /></span> <span class="i0">Szívembe -hatoltak:<br /></span> <span class="i0"><i>„Ó jaj, mily -magukra</i><br /></span> <span class="i0"><i>Maradnak a -holtak!“</i><br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Sietve cepelték<br /></span> -<span class="i0">A néma koporsót<br /></span> <span class="i0">És -letevék egy<br /></span> <span class="i0">Kápolna -ölébe,<br /></span> <span class="i0">Behintve a -testet,<br /></span> <span class="i0">A pormaradékot<br /></span> -<span class="i0">Sötét lepedőkkel,<br /></span> <span class= -"i0">Rőt gyertyavilággal.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Elhalt a -harangszó<br /></span> <span class="i0">Síró -muzsikája,<br /></span> <span class="i0">Egy árva -anyóka<br /></span> <span class="i0">Morzsolta imáját;<br /></span> -<span class="i0">A templomon átment,<br /></span> <span class= -"i0">A kis kapu kordult,<br /></span> <span class="i0">És újra üres -lett,<br /></span> <span class="i0">Magányos a -templom.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Fenn a toronyóra<br /></span> -<span class="i0">Percent ütemessen,<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_456" id="Page_456">-456-</a></span> -<span class="i0">A gyertya viassza<br /></span> <span class= -"i0">Sercent a sötétben.<br /></span> <span class="i0">Oly mély -szomorúság,<br /></span> <span class="i0">Oly puszta -sivárság<br /></span> <span class="i0">Lengett körül -engem,<br /></span> <span class="i0">S a gyertya csak -olvadt:<br /></span> <span class="i0"><i>„Ó jaj, mily -magukra</i><br /></span> <span class="i0"><i>Maradnak a -holtak!“</i><br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ércnyelvü -harangszó<br /></span> <span class="i0">Kongott a -toronyban<br /></span> <span class="i0">Zokogva -beszélte,<br /></span> <span class="i0">Végső -bucsuszóját.<br /></span> <span class="i0">És -gyászfeketében<br /></span> <span class="i0">Lépdelt a -rokonság,<br /></span> <span class="i0">Barátjai -mentek<br /></span> <span class="i0">A hulla -nyomában.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Künn a temetőben,<br /></span> -<span class="i0">Egy ócska zugolyban<br /></span> <span class= -"i0">A sír csunya gödre<br /></span> <span class="i0">Megásva reá -várt.<br /></span> <span class="i0">Betettük a testét,<br /></span> -<span class="i0">Lefödve serényen,<br /></span> <span class="i0">S -hallgatva vonult el<br /></span> <span class="i0">A néma -kíséret.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">És a temetőcsősz<br /></span> -<span class="i0">Kezébe kapával<br /></span> <span class="i0">Nótát -dudorászva,<br /></span> <span class="i0">Eltünt a sírok -közt.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_457" id= -"Page_457">-457-</a></span> <span class="i0">Az éjszaka -rebbent,<br /></span> <span class="i0">Csönd szállt a -sírokra,<br /></span> <span class="i0">Úgy álltak -előttem,<br /></span> <span class="i0">Mint éji, komor -had:<br /></span> <span class="i0"><i>„Ó jaj, mily -magukra</i><br /></span> <span class="i0"><i>Maradnak a -holtak!“</i><br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">S ha jő a jeges -tél<br /></span> <span class="i0">S a végtelen éjjel<br /></span> -<span class="i0">S reszketnek a viskók<br /></span> <span class= -"i0">A fergetegektől<br /></span> <span class="i0">S paskolja a -zápor<br /></span> <span class="i0">Az ablakok alját,<br /></span> -<span class="i0">Ők jutnak eszembe,<br /></span> <span class= -"i0">Az árva halottak.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Őket veri folyton<br /></span> -<span class="i0">Az éjjeli zápor,<br /></span> <span class= -"i0">Sírjukba röhög le<br /></span> <span class="i0">Az északi -szélvész.<br /></span> <span class="i0">Fagy hat le a -mélybe<br /></span> <span class="i0">És megveszi -csontjuk,<br /></span> <span class="i0">Sóhajtva reped -szét<br /></span> <span class="i0">A -deszkakoporsó!…<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">– – – – – – -–<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Por lesz-e a -porból?<br /></span> <span class="i0">Vagy győz-e a -lélek?<br /></span> <span class="i0">Vagy minden anyag -csak<br /></span> <span class="i0">Sár, -hullamaradvány?<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_458" id="Page_458">-458-</a></span> <span class="i0">Én nem -tudom, ámde<br /></span> <span class="i0">Sarkomban a -rejtély,<br /></span> <span class="i0">Rejtélye az -éjnek,<br /></span> <span class="i0">Egy éji -sikolynak,<br /></span> <span class="i0">Mert szörnyű -magukra<br /></span> <span class="i0">Maradnak a -holtak!<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_459" id= -"Page_459">-459-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>CSÓKOS VILÁG</h3> -<p class="center">GUSTAVO A. BÉCQUER</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Csókolja az árat a -lágyan-enyelgő<br /></span> <span class="i0">Hullám-bodorító -reggeli szellő,<br /></span> <span class="i0">Csókolja a nap -sugaras tüze hően<br /></span> <span class="i0">Az üszkösödő felhőt -lemenőben.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ha szívet akarsz s tüzes ágyon -epekszel,<br /></span> <span class="i0">Alázd meg a dölyföd, a -gőgöd ezerszer<br /></span> <span class="i0">Lehajlik a rét is a -drága folyóra,<br /></span> <span class="i0">Hogy tiszta vizét -csókkal teleszórja.<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_460" id="Page_460">-460-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>A BÚS ARATÓ</h3> -<p class="center">GUSTAVO A. BÉCQUER</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Az életem kopár -mező,<br /></span> <span class="i2">Fölötte zúgó -viharok,<br /></span> <span class="i0">De egy kéz mindig -belevet,<br /></span> <span class="i0">Mély bánatot, bús -könnyeket<br /></span> <span class="i2">És én zokogva -aratok.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_461" id= -"Page_461">-461-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h1>SVÉDORSZÁG</h1> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_462" id= -"Page_462">-462-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_463" id="Page_463"><br /> --463-</a></span></p> -<h2>STRINDBERG ÁGOSTON</h2> -<p>Strindberg 1849 január 21.-én született Stockholmban Nagyapja -kereskedő, aki roppant érdeklődött a művészetek, különösen a -színpad iránt. Apjának hajózási szállító-vállalata volt, anyja -Eleonora Ulrike Norlig, szegény szolgálólány. Róla írja később -egyik könyvét, amelynek a címe: „A cseléd fia“. Anyjától végzetes -örökségül kapja a demokrata vért. Az apja finn származású. -Nyomasztó kispolgári környezetben nőtt fel. Nem csoda, hogy első -írásaiban azonnal e családi élet ellen fordult. Iskolai éveiről sem -szívesen emlékszik meg. Anyja korán meghalt, mostohaanyját pedig -nem szívelhette. A fiatal fiú keserű éveket élt át és csak a -természet iránti szeretete és roppant tudományvágya tartotta benne -az egyensúlyt. 1867-ben beiratkozik az upsalai egyetemre, de nem -volt pénze, abba kellett hagynia tanulmányait. Nyomorúságos tanítói -állást vállalt egy stockholmi népiskolában. Később egy hírneves -orvos gyermekeit tanítja. Orvosnak készül, de megbukik a vizsgán és -színésznek megy. Mint színész sem boldogul. Ir nehány színdarabot. -Egyet a király pályadíjjal jutalmaz és Strindberg tovább -folytathatja tanulmányait az upsalai egyetemen. Többször nősül, -házasélete majdnem mindig boldogtalan. Heves harcai vannak az -irodalmi emberekkel. Drámái, regényei, elbeszélései forradalmat -jelentenek a világirodalom történetében. Gyorsan változtatja -nézeteit: fejlődik. Annyit tud, mint egy régi polihisztor. A -gyermekkora lírai. Utána a természettudomány reálistává és -szociálistává teszi. Később, öregkorában visszatér a lírához, az -intuícióhoz, a miszticizmushoz és megírja a „Kék könyv“-et. -1912-ben Stockholmban meghal. <span class="pagenum"><a name= -"Page_464" id="Page_464">-464-</a></span></p> -<p>Strindberg az újkor egyik legnagyobb lángesze. A kedély és a -jellem, a teljes nőiesség és a teljes férfiasság, az állítás és a -tagadás, az aszkézis és életszeretet, a romantika és reálizmus, a -germán titokzatosság s a finn-ugor józanság között mozog. Benne az -írónak egy eddig teljesen ismeretlen típusa érkezett meg. -<i>Állított</i> a mai korban és becsületet szerzett a már majdnem -csődbe jutott modern literatúrának, amely előtte csak bájos és -meglepő részleteket látott az életből s tág perspektívákig, <i>az -egész életet átfogó egyetemességig</i> emelkedni sohasem volt -képes. Mestere a versnek, a regénynek, a drámának. Kémiai, -nyelvészeti, növénytani, történetfilozófiai, pszichopatológiai -tudása alapos és egyéni. Majdnem mindenkivel tartott (amint a lelki -fejlődése kivánta) és majdnem mindenkivel harcolt. A nőgyűlölete -inkább lírai, mint filozófiai meggyőződés. Szerinte a nő nem jó és -nem rossz, hanem csak nő, egy egészen külön lény, aki a csel vékony -selyemszálaival kötözi össze a férfit, az erős, izmos óriást és öl -azért, mert természete a rontás. A szem jól lát, csak a tükör -torzít. Strindberg nagyon ismeri a nőt. Soha író még annyi (és oly -jó) asszonyportrét nem rajzolt, mint ő.</p> -<p>Vérmérséklete lírai. Még a tárgyakat is úgy látja, hogy a saját -lelkét adja nekik. Ez a temperamentum, amely annyit háborgott egyéb -írásaiban, a verseiben elpihen. Csöndes, idilli verseket ír. A vers -a harcos ünnepnapja.</p> -<p>MUNKÁI. Sebláz 1883, Alvajárók 1883, Szerelmi líra 1902, -Hexameter 1902.</p> -<p>IRODALOM. Strindbergről cikket találunk <i>Szilágyi</i> Gézától -a <i>Bálint</i> Lajos fordításában megjelent „Julia kisasszony“ -előtt (Modern Könyvtár), <i>Antal</i> Sándor: Antinobel-díj -Strindbergnek (A Hét 1910), <i>Antal</i> Sándor: Strindberg (A Hét -1911,) <i>Altenberg</i>: Strindbergről (Nyugat 1911 március 1), -<i>Kosztolányi</i> Dezső: Strindberg (A Hét 1912 május 5), -<i>Szabó</i> Dezső: Strindberg (Nyugat 1912 június 1), -<i>Bálint</i> Lajos: Strindberg (Uj Élet 1912 10. és 11. szám).</p> -<div class="figcenter" style="width: 414px;"><img src= -"images/i020.jpg" alt="STRINDBERG" title="STRINDBERG" /> -<p class="caption">STRINDBERG</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_465" id= -"Page_465">-465-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>CSÖNDES IDILL SZOMBAT ESTÉN</h3> -<p class="center">STRINDBERG ÁGOSTON</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Szél se fúj már: az öböl is -hallgat,<br /></span> <span class="i0">Malomkerék, bús vitorla -alhat;<br /></span> <span class="i0">Legelésző baromcsorda -béget,<br /></span> <span class="i0">Hallani az édes -békességet.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Szalonka húz, az erdő -sötétes,<br /></span> <span class="i0">Harmónikát nyekerget a -béres,<br /></span> <span class="i0">Orgonát csen néhány -apró-cseprő,<br /></span> <span class="i0">Munkálkodik a gereblye, -seprő.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ég a kerti tulipán -harangja,<br /></span> <span class="i0">Sarokba bújt huncutul a -lapda,<br /></span> <span class="i0">Hajasbaba ünnepi -bordóban,<br /></span> <span class="i0">Kis trombita megfullt a -hordóban.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A zsalúk úgy alszanak a -boldog<br /></span> <span class="i0">Házakon, mint nagy, zöld -pecsét-foltok,<br /></span> <span class="i0">Eloltják a lámpát, -anya álmos –<br /></span> <span class="i0">A ház körül az éjszaka -szálldos.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Langyos éjjel, júniusi -éjjel,<br /></span> <span class="i0">Viharkakas figyel, -szerteszéjjel:<br /></span> <span class="i0">De a tenger zeng és -zongorázik,<br /></span> <span class="i0">Játssza a hét vad -melódiáit.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_466" -id="Page_466">-466-</a></span></div> -</div> -<div class="poem"> -<h3>NAPLEMENTE A TENGERNÉL</h3> -<p class="center">STRINDBERG ÁGOSTON</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Most a fövényen -heverészek<br /></span> <span class="i0">És füstölök<br /></span> -<span class="i0">És semmire se gondolok.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A tenger oly -zöld,<br /></span> <span class="i0">Zöld mint az -abszint;<br /></span> <span class="i0">És fanyar, mint a -chlórmagnézium<br /></span> <span class="i0">És sós, mint a -chlórnátrium;<br /></span> <span class="i0">És szűz, mint a -jódkálium;<br /></span> <span class="i0">És megtanít -felejteni<br /></span> <span class="i0">Bús bűneim -feledtetője,<br /></span> <span class="i0">Csak a tenger -feledtet<br /></span> <span class="i0">Ő és az -abszint!<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ó zöld-zöld -abszint-óceán,<br /></span> <span class="i0">Ó csendes -abszint-feledés<br /></span> <span class="i0">Hadd szenderegjek -édesen,<br /></span> <span class="i0">Mint egykor -szenderegtem<br /></span> <span class="i0">A „Revue des deux -Mondes“<br /></span> <span class="i0">Egy hosszú-hosszú -cikkén.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Svédország füst most, csupa -füst,<br /></span> <span class="i0">Egy óriás havanna -füstje<br /></span> <span class="i0">És a nap úgy pislog -fölötte<br /></span> <span class="i0">Mint félig üszkös -cigaretta,<br /></span> <span class="i0">De vérvörös a -horizont,<br /></span> <span class="i0">Véres kudarcunktól -bíborlik.<br /></span> <span class="i0">Mint a görögtűz -tündököl<br /></span> <span class="i0">S lenéz fekete -nyomorunkra.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_467" id= -"Page_467">-467-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h1>SZERBIA</h1> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_468" id= -"Page_468">-468-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_469" id="Page_469"><br /> --469-</a></span></p> -<h2>JOVAN DUCSITY</h2> -<p>Jovan Ducsity 1874-ben született. Dalmáciai, helyesebben albán, -nyelve tele van török, arab szavakkal.</p> -<p>MUNKÁI. Pesme 1901 (Dalok), Pesme 1908 (Dalok), Pesme u prozi -(Költemények prózában).</p> -<p>IRODALOM. A szerb költők verseiből <i>Szászy</i> István egész -kötetre való gyűjteményt tett közzé. A versek elé tájékoztató -bevezetőt irt. (Olcsó könyvtár). Több szerb verset fordított -magyarra <i>Dorits</i> István (Jövendő). <span class= -"pagenum"><a name="Page_470" id="Page_470">-470-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>NŐI PORTRÉ</h3> -<p class="center">JOVAN DUCSITY</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Az éjszaka ködlött, mikor őt -szerettem,<br /></span> <span class="i0">Halódtak a kertben a kései -rózsák,<br /></span> <span class="i0">Zokogtak a habok az őszi -erekben,<br /></span> <span class="i0">S méla őrület volt a tiszta -valóság.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ifjúságom édes -rózsakoszorúját<br /></span> <span class="i0">A porba vetettem, -megöltem a vágyat,<br /></span> <span class="i0">Lelkemre suhant a -néma szomorúság,<br /></span> <span class="i0">Mint a beteg -holdfény, oly szomorú, bágyadt.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Oly szomorú, bágyadt, mint -dőlt székesegyház,<br /></span> <span class="i0">Hol a bús falakon -a nyirkos lég bejő,<br /></span> <span class="i0">Rozoga ablakot -csunya fergeteg ráz,<br /></span> <span class="i0">S fütyül a -réseken az őszi levegő.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Mint síró muzsika, a hangja -oly szép volt,<br /></span> <span class="i0">Az ősz huga volt ő, -mert sokat hallgatott,<br /></span> <span class="i0">A lelke -búcsúcsók, tisztafehér égbolt,<br /></span> <span class="i0">S -szomorú, szomorú, mint egy szelíd halott.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A csókja hideg-bús, akárcsak a -márvány,<br /></span> <span class="i0">Olyan hideg és bús és a haja -szőke,<br /></span> <span class="i0">Illata reszketett édesen és -árván,<br /></span> <span class="i0">Mint haló rózsáé az őszi -időbe.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Azóta riadva kelek néha -reggel,<br /></span> <span class="i0">Az álom is ólom, napfénybe se -látok,<br /></span> <span class="i0">Ólomtakaróba, guzsba ébredek -fel,<br /></span> <span class="i0">Szemem csupa könnyű, szemem -csupa átok.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_471" id= -"Page_471">-471-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>MILAN RAKITY</h2> -</div> -<p>Milan Rakity 1876-ban Hercegovinában, Trebinjében született. -Belgrádban és Párisban jogot tanult. A szerb belügyminisztérium -hivatalnoka lett, ahol fényes karriért futott meg. A balkáni háború -befejezése után Prisztinába konzullá nevezték ki. Ma is ott él.</p> -<p>Jogászkorában több belgrádi lapba esztétikai és kritika cikkeket -írt. Olaszországban sokat utazott. Igazi szerb, nyelve, poézise -tiszta délszláv. Jól beszél magyarul. Sokat járt Dunántúl.</p> -<p>MUNKÁI. Egyetlen kötete van: Pesme 1903. (Dalok.) <span class= -"pagenum"><a name="Page_472" id="Page_472">-472-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>SZERELMES VERS</h3> -<p class="center">MILAN RAKITY</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Suttognak a kertben az -orgonabokrok,<br /></span> <span class="i0">A csillagok égnek, a -csönd csodamély.<br /></span> <span class="i0">A hold ragyogóan az -égre kibotlott,<br /></span> <span class="i0">Villámos a csóktól, a -vágytól az éj.<br /></span> <span class="i0">Suttognak a kertben az -orgonabokrok.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Ily tiszta, fehérsugarú szelíd -éjjel<br /></span> <span class="i0">Várhatta Izolda a hű -lovagot.<br /></span> <span class="i0">Sírok repedeznek, az éji -sötéttel<br /></span> <span class="i0">Feltámad a ködből a régi -halott.<br /></span> <span class="i0">Ily tiszta, fehérsugarú -szelíd éjjel.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A régi, középkori hős, tele -hittel,<br /></span> <span class="i0">Hágcsót feszít és nevet a -telehold,<br /></span> <span class="i0">És útja a kedvese ölibe -vitt el,<br /></span> <span class="i0">A vára előtt tüzes ajka -dalolt.<br /></span> <span class="i0">A régi, középkori hős, tele -hittel.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Zúgj régi idők meselelke az -éjen.<br /></span> <span class="i0">Szívembe fehér remegés tüze -gyul.<br /></span> <span class="i0">Itt állnak az árnyak az éjbe, -fehéren,<br /></span> <span class="i0">És mind szeret és eped-ég -szilajul.<br /></span> <span class="i0">Zúgj régi idők meselelke az -éjen.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_473" id= -"Page_473">-473-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Te drága! Te tűzszívű, tiszta -Izolda!<br /></span> <span class="i0">Izolda se várta így a -jegyesét.<br /></span> <span class="i0">Lépted nesze rebben, az -éjszaka holdja<br /></span> <span class="i0">Lágyan mosolyog s -nevet a kegyes ég,<br /></span> <span class="i0">Szél parfüme -lengedez, a halavány<br /></span> <span class="i0">Bús orgona -reszket a hold sugarán.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_474" id= -"Page_474">-474-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_475" id="Page_475"><br /> --475-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h1>TÖRÖKORSZÁG</h1> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_476" id= -"Page_476">-476-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_477" id="Page_477"><br /> --477-</a></span></p> -<h2>RAGHIB PASA</h2> -<p>Raghib pasa a XVIII. században élt. A török költészet nagy -fellendülése Fuzuli és Baki után következett. Apró verseket, -szentenciákat, csöndes szerelmi dalokat írt.</p> -<p>IRODALOM. A török költészetről és irodalomról több cikk jelent -meg (Magyar Szemle 1906 május 17).</p> -<p><i>Mészáros</i> Gyula ugyanitt több versfordítást közöl. -<span class="pagenum"><a name="Page_478" id= -"Page_478">-478-</a></span></p> -<div class="poem"> -<h3>KÉT ÜRES, ÁRVA FÉSZEK</h3> -<p class="center">RACHIB PASA</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Elmentél tőlem és a -bánatom<br /></span> <span class="i0">Az álom édes-kedves -madarát<br /></span> <span class="i0">Elriogatta s most az éjbe -nézek,<br /></span> <span class="i0">A két szemem két üres, árva -fészek.<br /></span></div> -</div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_479" id= -"Page_479">-479-</a></span></p> -<ul class="TOC"> -<li>AMERIKA</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>ALLAN EDGAR POE</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető (arcképpel) <span class="ralign"><a href= -"#Page_3">3</a></span></li> -<li>A Holló <span class="ralign"><a href= -"#Page_5">5</a></span></li> -<li>Eldorádó <span class="ralign"><a href= -"#Page_10">10</a></span></li> -<li>Eulália <span class="ralign"><a href= -"#Page_11">11</a></span></li> -<li>Álom az álomban <span class="ralign"><a href= -"#Page_12">12</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>HENRY WADSWORTH LONGFELLOW</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_13">13</a></span></li> -<li>Ősz, az aranylovag <span class="ralign"><a href= -"#Page_14">14</a></span></li> -<li>Februári délután <span class="ralign"><a href= -"#Page_15">15</a></span></li> -<li>Excelsior <span class="ralign"><a href= -"#Page_17">17</a></span></li> -<li>Shakespeare <span class="ralign"><a href= -"#Page_19">19</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>WALT WHITMANN</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető (arcképpel) <span class="ralign"><a href= -"#Page_20">20</a></span></li> -<li>Valakinek, aki nemsokára meghal <span class="ralign"><a href= -"#Page_21">21</a></span></li> -<li>Téli mozdony <span class="ralign"><a href= -"#Page_23">23</a></span></li> -<li>Szép asszonyok <span class="ralign"><a href= -"#Page_25">25</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>JAMES RUSSEL LOWELL</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_26">26</a></span></li> -<li>Az utcán <span class="ralign"><a href= -"#Page_27">27</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>ANGLIA</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>PERCY BYSSHE SHELLEY</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető (arcképpel) <span class="ralign"><a href= -"#Page_31">31</a></span></li> -<li>A hold <span class="ralign"><a href= -"#Page_32">32</a></span></li> -<li>Mint a haló hölgy <span class="ralign"><a href= -"#Page_33">33</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>JOHN KEATS</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_34">34</a></span></li> -<li>Az álomhoz <span class="ralign"><a href= -"#Page_34">34</a></span></li> -<li>Köd multán <span class="ralign"><a href= -"#Page_36">36</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>ALFRED TENNYSON</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_37">37</a></span></li> -<li>Az elhagyott ház <span class="ralign"><a href= -"#Page_38">38</a></span></li> -<li>De profundis <span class="ralign"><a href= -"#Page_39">39</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>ROBERT BROWNING</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_42">42</a></span></li> -<li>Éjjeli találkozó <span class="ralign"><a href= -"#Page_43">43</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>ARTHUR SYMONS</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_44">44</a></span></li> -<li>Kopogó kéz <span class="ralign"><a href= -"#Page_45">45</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>ALGERNON CHARLES SWINBURNE</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_46">46</a></span></li> -<li>Álmatlan szerelem <span class="ralign"><a href= -"#Page_47">47</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_480" id= -"Page_480">-480-</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>LORD ALFRED DOUGLAS</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_48">48</a></span></li> -<li>A szfinksz <span class="ralign"><a href= -"#Page_49">49</a></span></li> -<li>Az éj a kertbe megy <span class="ralign"><a href= -"#Page_50">50</a></span></li> -<li>Az éj kijő a kertből <span class="ralign"><a href= -"#Page_51">51</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>OSCAR WILDE</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető (arcképpel) <span class="ralign"><a href= -"#Page_52">52</a></span></li> -<li>Chanson <span class="ralign"><a href= -"#Page_54">54</a></span></li> -<li>A kedvesnek ezt mondom <span class="ralign"><a href= -"#Page_55">55</a></span></li> -<li>Amerikai impressziók <span class="ralign"><a href= -"#Page_56">56</a></span></li> -<li>Impression du Matin <span class="ralign"><a href= -"#Page_58">58</a></span></li> -<li>Le Reveillon <span class="ralign"><a href= -"#Page_59">59</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>BELGIUM</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>MAURICE MAETERLINCK</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető (arcképpel) <span class="ralign"><a href= -"#Page_63">63</a></span></li> -<li>Ima <span class="ralign"><a href="#Page_65">65</a></span></li> -<li>Megöltek három kisleánykát <span class="ralign"><a href= -"#Page_66">66</a></span></li> -<li>Kopár órák <span class="ralign"><a href= -"#Page_67">67</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>GEORGES RODENBACH</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_68">68</a></span></li> -<li>Vasárnapok <span class="ralign"><a href= -"#Page_69">69</a></span></li> -<li>Ó! Az eső! <span class="ralign"><a href= -"#Page_71">71</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>CHARLES VAN LERBERGHE</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_73">73</a></span></li> -<li>Kósza szerelmek <span class="ralign"><a href= -"#Page_74">74</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>EMILE VERHAEREN</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető (arcképpel) <span class="ralign"><a href= -"#Page_75">75</a></span></li> -<li>A szél <span class="ralign"><a href= -"#Page_77">77</a></span></li> -<li>Keresztény halál <span class="ralign"><a href= -"#Page_80">80</a></span></li> -<li>A hó <span class="ralign"><a href="#Page_82">82</a></span></li> -<li>A fellegek miséje <span class="ralign"><a href= -"#Page_84">84</a></span></li> -<li>A kolostor <span class="ralign"><a href= -"#Page_85">85</a></span></li> -<li>A fagy <span class="ralign"><a href= -"#Page_86">86</a></span></li> -<li>A szelíd pap <span class="ralign"><a href= -"#Page_87">87</a></span></li> -<li>A szilaj pap <span class="ralign"><a href= -"#Page_88">88</a></span></li> -<li>A malom <span class="ralign"><a href= -"#Page_90">90</a></span></li> -<li>A fali órák <span class="ralign"><a href= -"#Page_91">91</a></span></li> -<li>Zarándokló fák <span class="ralign"><a href= -"#Page_92">92</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>IWAN GILKIN</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_93">93</a></span></li> -<li>Szimbolum <span class="ralign"><a href= -"#Page_94">94</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>CSEHORSZÁG</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>JAROSLAV VRCHLICKÝ</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_97">97</a></span></li> -<li>Sóhaj <span class="ralign"><a href= -"#Page_98">98</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>DÁNIA</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>JENS PETER JACOBSEN</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_101">101</a></span></li> -<li>Selyemcipő az arany-kaptafán <span class="ralign"><a href= -"#Page_102">102</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>FRANCIAORSZÁG</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>FRANCIS JAMMES</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_105">105</a></span></li> -<li>Lourdes <span class="ralign"><a href= -"#Page_107">107</a></span></li> -<li>A fiatal lány… <span class="ralign"><a href= -"#Page_109">109</a></span></li> -<li>Oly szörnyű volt… <span class="ralign"><a href= -"#Page_111">111</a></span></li> -<li>Az ebédlő <span class="ralign"><a href= -"#Page_112">112</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_481" id= -"Page_481">-481-</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>JEAN ARTHUR RIMBAUD</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető (arcképpel) <span class="ralign"><a href= -"#Page_113">113</a></span></li> -<li>A völgyben egy katona alszik <span class="ralign"><a href= -"#Page_115">115</a></span></li> -<li>A kenyérlesők <span class="ralign"><a href= -"#Page_116">116</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>JULES LAFORGUE</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_118">118</a></span></li> -<li>Vidéki hold <span class="ralign"><a href= -"#Page_119">119</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>CHARLES BAUDELAIRE</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető (arcképpel) <span class="ralign"><a href= -"#Page_121">121</a></span></li> -<li>A nap vége <span class="ralign"><a href= -"#Page_124">124</a></span></li> -<li>Az ember és a tenger <span class="ralign"><a href= -"#Page_125">125</a></span></li> -<li>A zene <span class="ralign"><a href= -"#Page_126">126</a></span></li> -<li>Maesta et errabunda <span class="ralign"><a href= -"#Page_127">127</a></span></li> -<li>A macska <span class="ralign"><a href= -"#Page_129">129</a></span></li> -<li>A szépség <span class="ralign"><a href= -"#Page_130">130</a></span></li> -<li>Halál vén kapitány… <span class="ralign"><a href= -"#Page_131">131</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>THEOPHILE GAUTIER</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_132">132</a></span></li> -<li>Kínai szerelem <span class="ralign"><a href= -"#Page_133">133</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>ALBERT SAMAIN</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_134">134</a></span></li> -<li>Csöndes őszi nap <span class="ralign"><a href= -"#Page_135">135</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>PAUL VERLAINE</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető (arcképpel) <span class="ralign"><a href= -"#Page_136">136</a></span></li> -<li>Fehér hold <span class="ralign"><a href= -"#Page_139">139</a></span></li> -<li>Jóság <span class="ralign"><a href= -"#Page_140">140</a></span></li> -<li>Együgyű dal <span class="ralign"><a href= -"#Page_143">143</a></span></li> -<li>Klasszikus Walpurgis-éj <span class="ralign"><a href= -"#Page_144">144</a></span></li> -<li>A porban heverő Ámor <span class="ralign"><a href= -"#Page_146">146</a></span></li> -<li>Pierrot <span class="ralign"><a href= -"#Page_147">147</a></span></li> -<li>Három év mulva <span class="ralign"><a href= -"#Page_148">148</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>EMMANUEL SIGNORET</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_149">149</a></span></li> -<li>Menyegző <span class="ralign"><a href= -"#Page_150">150</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>ANDRÉ RIVOIRE</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_151">151</a></span></li> -<li>Egy lány, aki halni indul <span class="ralign"><a href= -"#Page_152">152</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>HENRI BARBUSSE</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_153">153</a></span></li> -<li>A levél <span class="ralign"><a href= -"#Page_154">154</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>HENRI RÉGNIER</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_155">155</a></span></li> -<li>Nocturne <span class="ralign"><a href= -"#Page_156">156</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>CAMILLE MAUCLAIR</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_157">157</a></span></li> -<li>Rajz <span class="ralign"><a href= -"#Page_158">158</a></span></li> -<li>Esik az eső <span class="ralign"><a href= -"#Page_159">159</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>LOUIS MERCIER</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_161">161</a></span></li> -<li>Szeptemberi csend <span class="ralign"><a href= -"#Page_162">162</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>LUCIEN PATÉ</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_163">163</a></span></li> -<li>A hold, a halott csatlós <span class="ralign"><a href= -"#Page_164">164</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>FERNAND GREGH</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_165">165</a></span></li> -<li>Menüett <span class="ralign"><a href= -"#Page_166">166</a></span></li> -<li>A víz csendje <span class="ralign"><a href= -"#Page_168">168</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_482" id= -"Page_482">-482-</a></span></li> -<li>Csillagzápor <span class="ralign"><a href= -"#Page_169">169</a></span></li> -<li>Kis japán versek <span class="ralign"><a href= -"#Page_171">171</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>HENRY BATAILLE</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_173">173</a></span></li> -<li>Esték <span class="ralign"><a href= -"#Page_174">174</a></span></li> -<li>Az irgalom forrása <span class="ralign"><a href= -"#Page_175">175</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>PAUL FORT</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_176">176</a></span></li> -<li>Meghalt a leány, meghalt szegény… <span class="ralign"><a href= -"#Page_177">177</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>STUART MERRILL</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_178">178</a></span></li> -<li>Husvéti dal <span class="ralign"><a href= -"#Page_179">179</a></span></li> -<li>Magányosság <span class="ralign"><a href= -"#Page_180">180</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>JEAN MORÉAS</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_181">181</a></span></li> -<li>Az álomtündérek <span class="ralign"><a href= -"#Page_182">182</a></span></li> -<li>Vessétek el a liliomot <span class="ralign"><a href= -"#Page_183">183</a></span></li> -<li>Stanzák <span class="ralign"><a href= -"#Page_184">184</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>JOSÉ MARIA DE HEREDIA</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_185">185</a></span></li> -<li>A centaurok futása <span class="ralign"><a href= -"#Page_186">186</a></span></li> -<li>A némeai szörny <span class="ralign"><a href= -"#Page_187">187</a></span></li> -<li>A stymphalidák <span class="ralign"><a href= -"#Page_188">188</a></span></li> -<li>Adonis ébredése <span class="ralign"><a href= -"#Page_189">189</a></span></li> -<li>Plus ultra <span class="ralign"><a href= -"#Page_190">190</a></span></li> -<li>Rossihoz <span class="ralign"><a href= -"#Page_191">191</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>SULLY PRUDHOMME</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_192">192</a></span></li> -<li>Az üres szék <span class="ralign"><a href= -"#Page_194">194</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>EDMOND ROSTAND</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_195">195</a></span></li> -<li>Óda a naphoz <span class="ralign"><a href= -"#Page_196">196</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>JULES LEMAITRE</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_198">198</a></span></li> -<li>A sirályok <span class="ralign"><a href= -"#Page_199">199</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>GUY DE MAUPASSANT</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető (arcképpel) <span class="ralign"><a href= -"#Page_200">200</a></span></li> -<li>Havas éj <span class="ralign"><a href= -"#Page_201">201</a></span></li> -<li>Colombus <span class="ralign"><a href= -"#Page_203">203</a></span></li> -<li>Rettegés <span class="ralign"><a href= -"#Page_205">205</a></span></li> -<li>Nagyapó <span class="ralign"><a href= -"#Page_206">206</a></span></li> -<li>A vadludak <span class="ralign"><a href= -"#Page_208">208</a></span></li> -<li>A holdsugár dala <span class="ralign"><a href= -"#Page_210">210</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>JEAN RICHEPIN</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_213">213</a></span></li> -<li>A ravatal <span class="ralign"><a href= -"#Page_215">215</a></span></li> -<li>Köd a tengeren <span class="ralign"><a href= -"#Page_216">216</a></span></li> -<li>A tűz ünnepe <span class="ralign"><a href= -"#Page_217">217</a></span></li> -<li>Tengerészek a temetőben <span class="ralign"><a href= -"#Page_218">218</a></span></li> -<li>A könny analízise <span class="ralign"><a href= -"#Page_220">220</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>LECONTE DE LISLE</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető (arcképpel) <span class="ralign"><a href= -"#Page_221">221</a></span></li> -<li>Homéri harc <span class="ralign"><a href= -"#Page_225">225</a></span></li> -<li>A sarkvidék <span class="ralign"><a href= -"#Page_226">226</a></span></li> -<li>Az ég lámpája <span class="ralign"><a href= -"#Page_227">227</a></span></li> -<li>Hjalmar szíve <span class="ralign"><a href= -"#Page_229">229</a></span></li> -<li>Anakreon-utánzatok <span class="ralign"><a href= -"#Page_231">231</a></span></li> -<li>Bozót <span class="ralign"><a href= -"#Page_233">233</a></span></li> -<li>Az oroszlán halála <span class="ralign"><a href= -"#Page_235">235</a></span></li> -<li>A jaguár <span class="ralign"><a href= -"#Page_236">236</a></span></li> -<li>A jaguár álma <span class="ralign"><a href= -"#Page_239">239</a></span></li> -<li>A nap halála <span class="ralign"><a href= -"#Page_240">240</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_483" id= -"Page_483">-483-</a></span></li> -<li>Csillaghullás <span class="ralign"><a href= -"#Page_241">241</a></span></li> -<li>Solvet seclum <span class="ralign"><a href= -"#Page_243">243</a></span></li> -<li>Requies <span class="ralign"><a href= -"#Page_245">245</a></span></li> -<li>Az utolsó emlék <span class="ralign"><a href= -"#Page_246">246</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>ERNEST RAYNAUD</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_247">247</a></span></li> -<li>Tanyai reggel <span class="ralign"><a href= -"#Page_248">248</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>HENRY CAZALIS</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_249">249</a></span></li> -<li>A cigány a holdban <span class="ralign"><a href= -"#Page_250">250</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>LAURENT TAILHADE</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_251">251</a></span></li> -<li>Holdas táj <span class="ralign"><a href= -"#Page_252">252</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>JACQUES MADELAINE</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_253">253</a></span></li> -<li>Ott fenn <span class="ralign"><a href= -"#Page_254">254</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>VICTOR MARGUERITE</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_255">255</a></span></li> -<li>Szieszta <span class="ralign"><a href= -"#Page_256">256</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>JAPÁN</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>TECSUJIRO INOUYE</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_259">259</a></span></li> -<li>Éji út <span class="ralign"><a href= -"#Page_260">260</a></span></li> -<li>Magányos éjszaka <span class="ralign"><a href= -"#Page_261">261</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>KÍNA</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>MA-HUANG-CSUNG</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_265">265</a></span></li> -<li>Az árva szerető <span class="ralign"><a href= -"#Page_266">266</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>CSAN-JO-LU</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_267">267</a></span></li> -<li>Asszony a tükör előtt <span class="ralign"><a href= -"#Page_268">268</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>LENGYELORSZÁG</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>KAZIMIERZ TETMAJER</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_271">271</a></span></li> -<li>Szívem <span class="ralign"><a href= -"#Page_272">272</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>ZENON PRZESMYCKY</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_273">273</a></span></li> -<li>Fellegek <span class="ralign"><a href= -"#Page_274">274</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>NÉMETORSZÁG</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>CONRAD FERDINAND MEYER</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_277">277</a></span></li> -<li>Halottak kara <span class="ralign"><a href= -"#Page_278">278</a></span></li> -<li>Sirályok <span class="ralign"><a href= -"#Page_279">279</a></span></li> -<li>A római kút <span class="ralign"><a href= -"#Page_280">280</a></span></li> -<li>Újévi harangzúgás <span class="ralign"><a href= -"#Page_281">281</a></span></li> -<li>Éji hangok <span class="ralign"><a href= -"#Page_282">282</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>CHRISTIAN FRIEDRICH HEBBEL</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_283">283</a></span></li> -<li>A sír <span class="ralign"><a href= -"#Page_285">285</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>DETLEV VON LILIENCRON</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_286">286</a></span></li> -<li>Bál után <span class="ralign"><a href= -"#Page_289">289</a></span></li> -<li>Sziciliánok <span class="ralign"><a href= -"#Page_290">290</a></span></li> -<li>Szfinksz a rózsák közt <span class="ralign"><a href= -"#Page_292">292</a></span></li> -<li>Marechal Niels <span class="ralign"><a href= -"#Page_293">293</a></span></li> -<li>De sokáig várattál magadra <span class="ralign"><a href= -"#Page_294">294</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_484" id= -"Page_484">-484-</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>RUDOLF BORCHARD</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_295">295</a></span></li> -<li>Ballada az álomról, a szélről és a dalról <span class= -"ralign"><a href="#Page_296">296</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>RICHARD DEHMEL</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető (arcképpel) <span class="ralign"><a href= -"#Page_298">298</a></span></li> -<li>Az úszó <span class="ralign"><a href= -"#Page_300">300</a></span></li> -<li>Magány <span class="ralign"><a href= -"#Page_301">301</a></span></li> -<li>Gyerekgügyögés <span class="ralign"><a href= -"#Page_303">303</a></span></li> -<li>Esőben <span class="ralign"><a href= -"#Page_304">304</a></span></li> -<li>Nefelejts <span class="ralign"><a href= -"#Page_305">305</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>HUGO VON HOFMANNSTHAL</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető (arcképpel) <span class="ralign"><a href= -"#Page_306">306</a></span></li> -<li>A mulandóság terzinái <span class="ralign"><a href= -"#Page_308">308</a></span></li> -<li>A régi Bécs <span class="ralign"><a href= -"#Page_309">309</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>STEFAN GEORGE</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_312">312</a></span></li> -<li>Az álarcos hölgy <span class="ralign"><a href= -"#Page_314">314</a></span></li> -<li>A szőnyeg <span class="ralign"><a href= -"#Page_315">315</a></span></li> -<li>Az idegen nő <span class="ralign"><a href= -"#Page_316">316</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>ALFRED KERR</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_317">317</a></span></li> -<li>Hanako <span class="ralign"><a href= -"#Page_318">318</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>RAINER MARIA RILKE</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető (arcképpel) <span class="ralign"><a href= -"#Page_319">319</a></span></li> -<li>Önarckép 1906-ból <span class="ralign"><a href= -"#Page_322">322</a></span></li> -<li>Breviárium <span class="ralign"><a href= -"#Page_323">323</a></span></li> -<li>A szomszéd <span class="ralign"><a href= -"#Page_330">330</a></span></li> -<li>Őszi nap <span class="ralign"><a href= -"#Page_332">332</a></span></li> -<li>A fiú <span class="ralign"><a href= -"#Page_333">333</a></span></li> -<li>A nő, aki megvakul <span class="ralign"><a href= -"#Page_334">334</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Hölgy a tükör előtt <span class="ralign"><a href= -"#Page_335">335</a></span></li> -<li>A lábbadozó nő <span class="ralign"><a href= -"#Page_336">336</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>STEFAN ZWEIG</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_337">337</a></span></li> -<li>Bruge <span class="ralign"><a href= -"#Page_338">338</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>FRITZ PHILIPPI</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_339">339</a></span></li> -<li>Isten szeme keresett <span class="ralign"><a href= -"#Page_340">340</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>GUSTAV RENNER</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_342">342</a></span></li> -<li>Cäsar <span class="ralign"><a href= -"#Page_343">343</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>BRUNO WILLE</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_344">344</a></span></li> -<li>Csönd <span class="ralign"><a href= -"#Page_345">345</a></span></li> -<li>Rózsák <span class="ralign"><a href= -"#Page_348">348</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>FRANK WEDEKIND</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_350">350</a></span></li> -<li>Meningitis tuberculosa <span class="ralign"><a href= -"#Page_351">351</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>ARNO HOLZ</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_353">353</a></span></li> -<li>Ninon <span class="ralign"><a href= -"#Page_355">355</a></span></li> -<li>A szomszédaim <span class="ralign"><a href= -"#Page_357">357</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>BERCHTOLD VIERTEL</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_360">360</a></span></li> -<li>Parasztlovak <span class="ralign"><a href= -"#Page_361">361</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>HEINRICH HORVÁT</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_362">362</a></span></li> -<li>Kínai vers a szép évről <span class="ralign"><a href= -"#Page_263">263</a></span></li> -<li>Csöndes éj <span class="ralign"><a href= -"#Page_364">364</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_485" id= -"Page_485">-485-</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>FRANZ WERFEL</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_365">365</a></span></li> -<li>Ó jó ember! <span class="ralign"><a href= -"#Page_366">366</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>LEO GREINER</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_368">368</a></span></li> -<li>Szerelem <span class="ralign"><a href= -"#Page_369">369</a></span></li> -<li>Az élet <span class="ralign"><a href= -"#Page_370">370</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>PAUL BARSCH</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_371">371</a></span></li> -<li>Dél <span class="ralign"><a href= -"#Page_372">372</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>FELIX DÖRMANN</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_373">373</a></span></li> -<li>Amit én szeretek <span class="ralign"><a href= -"#Page_374">374</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>GUSTAV FALKE</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_375">375</a></span></li> -<li>Évek multán <span class="ralign"><a href= -"#Page_376">376</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>ALFRED MOMBERT</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_377">377</a></span></li> -<li>Altató dal <span class="ralign"><a href= -"#Page_378">378</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>HANS BENZMANN</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_379">379</a></span></li> -<li>A kánai menyegző <span class="ralign"><a href= -"#Page_380">380</a></span></li> -<li>Jön a halál… <span class="ralign"><a href= -"#Page_381">381</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>NORVÉGIA</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>SIGBJÖRN OBSTFELDER</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_385">385</a></span></li> -<li>A halál vet <span class="ralign"><a href= -"#Page_386">386</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>HENRIK IBSEN</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető (arcképpel) <span class="ralign"><a href= -"#Page_387">387</a></span></li> -<li>Az északi lovag <span class="ralign"><a href= -"#Page_389">389</a></span></li> -<li>Vége! <span class="ralign"><a href= -"#Page_390">390</a></span></li> -<li>Duett <span class="ralign"><a href= -"#Page_391">391</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>OLASZORSZÁG</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>ADA NEGRI</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_395">395</a></span></li> -<li>Testvéri üdvözlet az emberekhez <span class="ralign"><a href= -"#Page_396">396</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>GABRIELE D’ANNUNZIO</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető (arcképpel) <span class="ralign"><a href= -"#Page_398">398</a></span></li> -<li>A nap keselyűje <span class="ralign"><a href= -"#Page_400">400</a></span></li> -<li>Tripoliszi diadalének <span class="ralign"><a href= -"#Page_401">401</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>ARTURO GRAF</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_403">403</a></span></li> -<li>Volt egyszer <span class="ralign"><a href= -"#Page_404">404</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>LORENZO STECCHETTI</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_405">405</a></span></li> -<li>Szonett <span class="ralign"><a href= -"#Page_406">406</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>GIOSUÉ CARDUCCI</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető (arcképpel) <span class="ralign"><a href= -"#Page_407">407</a></span></li> -<li>Az ökör <span class="ralign"><a href= -"#Page_410">410</a></span></li> -<li>Csöndes beszélgetés a fákkal <span class="ralign"><a href= -"#Page_411">411</a></span></li> -<li>Téli éjszaka <span class="ralign"><a href= -"#Page_412">412</a></span></li> -<li>Fehér éjszaka <span class="ralign"><a href= -"#Page_413">413</a></span></li> -<li>Vergilius <span class="ralign"><a href= -"#Page_414">414</a></span></li> -<li>O éj <span class="ralign"><a href= -"#Page_415">415</a></span></li> -<li>Szent Abbondius <span class="ralign"><a href= -"#Page_416">416</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_486" id= -"Page_486">-486-</a></span></li> -<li>Alpesi dél <span class="ralign"><a href= -"#Page_417">417</a></span></li> -<li>Az utolsó vers <span class="ralign"><a href= -"#Page_418">418</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>LUCIANO CROCI</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_419">419</a></span></li> -<li>Ave Maria <span class="ralign"><a href= -"#Page_420">420</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>EDMONDO DE AMICIS</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_421">421</a></span></li> -<li>Holland táj <span class="ralign"><a href= -"#Page_422">422</a></span></li> -<li>A jégeső <span class="ralign"><a href= -"#Page_423">423</a></span></li> -<li>A vasút <span class="ralign"><a href= -"#Page_424">424</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>A FUTURISTÁK</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_425">425</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>F.T. MARINETI</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Óda a verseny-automobilhoz <span class="ralign"><a href= -"#Page_428">428</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>PAOLO BUZZI</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Monostorokban <span class="ralign"><a href= -"#Page_431">431</a></span></li> -<li>Kórházakban <span class="ralign"><a href= -"#Page_432">432</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>ALDO PALAZZESCHI</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>A beteg forrás <span class="ralign"><a href= -"#Page_433">433</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>OROSZORSZÁG</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>NIKOLAJ ALEXEJEVICS NEKRASZOV</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_439">439</a></span></li> -<li>Az orosz dal <span class="ralign"><a href= -"#Page_440">440</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>AFANASSIJ AFANASSJEVICS FET</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_441">441</a></span></li> -<li>Édes kép <span class="ralign"><a href= -"#Page_442">442</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>NIKOLAJ JURJEVICS LERMONTOV</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_443">443</a></span></li> -<li>A tőr <span class="ralign"><a href= -"#Page_444">444</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>KONSTANTIN MIHAJLOVICS FOFANOV</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_445">445</a></span></li> -<li>Néva <span class="ralign"><a href= -"#Page_446">446</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>FJODOR SOLLOGUB</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_447">447</a></span></li> -<li>Erdőből jött <span class="ralign"><a href= -"#Page_448">448</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>ALEXANDER ALEXANDROVICS BLOCK</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_449">449</a></span></li> -<li>Szürke, szelíd nap volt <span class="ralign"><a href= -"#Page_450">450</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>SPANYOLORSZÁG</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>GUSTAVO ADOLFO BÉCQUER</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_453">453</a></span></li> -<li>A temető árvái <span class="ralign"><a href= -"#Page_454">454</a></span></li> -<li>Csókos világ <span class="ralign"><a href= -"#Page_459">459</a></span></li> -<li>A bús arató <span class="ralign"><a href= -"#Page_460">460</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>SVÉDORSZÁG</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>STRINDBERG ÁGOSTON</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető (arcképpel) <span class="ralign"><a href= -"#Page_463">463</a></span></li> -<li>Csöndes idill szombat estén <span class="ralign"><a href= -"#Page_465">465</a></span></li> -<li>Naplemente a tengernél <span class="ralign"><a href= -"#Page_466">466</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_487" id= -"Page_487">-487-</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>SZERBIA</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>JOVAN DUCSITY</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_469">469</a></span></li> -<li>Női portré <span class="ralign"><a href= -"#Page_470">470</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>MILAN RAKITY</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_471">471</a></span></li> -<li>Szerelmes vers <span class="ralign"><a href= -"#Page_472">472</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>TÖRÖKORSZÁG</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>RAGHIB PASA</li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezető <span class="ralign"><a href= -"#Page_477">477</a></span></li> -<li>Két üres, árva fészek <span class="ralign"><a href= -"#Page_478">478</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>MODERN KÖLTŐK</span> ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin-top:1em; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> -</div> -</body> -</html> diff --git a/old/68900-h/images/i001.jpg b/old/68900-h/images/i001.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 0429f5d..0000000 --- a/old/68900-h/images/i001.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68900-h/images/i002.jpg b/old/68900-h/images/i002.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 6646b81..0000000 --- a/old/68900-h/images/i002.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68900-h/images/i003.jpg b/old/68900-h/images/i003.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index e863081..0000000 --- a/old/68900-h/images/i003.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68900-h/images/i004.jpg b/old/68900-h/images/i004.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 1953128..0000000 --- a/old/68900-h/images/i004.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68900-h/images/i005.jpg b/old/68900-h/images/i005.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 1e57f2c..0000000 --- a/old/68900-h/images/i005.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68900-h/images/i006.jpg b/old/68900-h/images/i006.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 7e7317b..0000000 --- a/old/68900-h/images/i006.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68900-h/images/i007.jpg b/old/68900-h/images/i007.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 5edbb00..0000000 --- a/old/68900-h/images/i007.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68900-h/images/i008.jpg b/old/68900-h/images/i008.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 16a1318..0000000 --- a/old/68900-h/images/i008.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68900-h/images/i009.jpg b/old/68900-h/images/i009.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 8866fe1..0000000 --- a/old/68900-h/images/i009.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68900-h/images/i010.jpg b/old/68900-h/images/i010.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index a07179d..0000000 --- a/old/68900-h/images/i010.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68900-h/images/i011.jpg b/old/68900-h/images/i011.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index ea520b4..0000000 --- a/old/68900-h/images/i011.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68900-h/images/i012.jpg b/old/68900-h/images/i012.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 80005d0..0000000 --- a/old/68900-h/images/i012.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68900-h/images/i013.jpg b/old/68900-h/images/i013.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 578e207..0000000 --- a/old/68900-h/images/i013.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68900-h/images/i014.jpg b/old/68900-h/images/i014.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 817ed12..0000000 --- a/old/68900-h/images/i014.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68900-h/images/i015.jpg b/old/68900-h/images/i015.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index ad9b7e5..0000000 --- a/old/68900-h/images/i015.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68900-h/images/i016.jpg b/old/68900-h/images/i016.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index dc57542..0000000 --- a/old/68900-h/images/i016.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68900-h/images/i017.jpg b/old/68900-h/images/i017.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index b00019d..0000000 --- a/old/68900-h/images/i017.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68900-h/images/i018.jpg b/old/68900-h/images/i018.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 7566f06..0000000 --- a/old/68900-h/images/i018.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68900-h/images/i019.jpg b/old/68900-h/images/i019.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index aedb6b8..0000000 --- a/old/68900-h/images/i019.jpg +++ /dev/null diff --git a/old/68900-h/images/i020.jpg b/old/68900-h/images/i020.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index 9bccebb..0000000 --- a/old/68900-h/images/i020.jpg +++ /dev/null |
