diff options
Diffstat (limited to 'old/68795-h/68795-h.htm')
| -rw-r--r-- | old/68795-h/68795-h.htm | 3851 |
1 files changed, 0 insertions, 3851 deletions
diff --git a/old/68795-h/68795-h.htm b/old/68795-h/68795-h.htm deleted file mode 100644 index 903c2cb..0000000 --- a/old/68795-h/68795-h.htm +++ /dev/null @@ -1,3851 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Mese a zöld füvön by Zsigmond -Móricz</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.figcenter, .figcenter img { - max-width: 100%; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>Mese a zöld füvön</span>, by Zsigmond Móricz</p> -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>Mese a zöld füvön</span></p> -<p style='display:block; margin-left:2em; text-indent:0; margin-top:0; margin-bottom:1em;'><span lang='hu' xml:lang='hu'>Elbeszélések</span></p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Zsigmond Móricz</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: August 20, 2022 [eBook #68795]</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p> - <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Google Books Library Project</p> -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>MESE A ZÖLD FÜVÖN</span> ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_187">187</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150">MÓRICZ -ZSIGMOND</span></p> -<h1>MESE A ZÖLD FÜVÖN</h1> -<p class="center"><span class= -"caption-large">ELBESZÉLÉSEK</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption">AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS -NYOMDAI R.-T. KIADÁSA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">1915</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">A Nyugat nyomdája -Budapest, IX., Lónyay-utca 18.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id= -"Page_3">-3-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>MESE A ZÖLD FÜVÖN</h2> -</div> -<p class="center">– ELBESZÉLÉS – <span class="pagenum"><a name= -"Page_4" id="Page_4">-4-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span></p> -<h3>I.</h3> -<p>A végbeliek megunták a nagy nyomoruságot, mert immár tizenhat -hónap óta nem kaptak semmi fizetést, avagy zsoldot.</p> -<p><i>Zöld fűre</i> mentek hát, mert éhen nem halhattak; ha a -király elfelejtkezett róluk, maguknak kellett utána nézni, hogy -valamit szerezzenek szabad portyázással, a zöld fűvön legelő -csordákból és ménesekből.</p> -<p>De a világ nagyon szegény volt, hiába kóboroltak el napi -járásra, nem tudtak elégségest szerezni. Tanyát vertek hát egy -kisded erdő sarkában s szapora tüzeket raktanak a zöld mezőben s bő -lakomát sütöttenek egynéhány lábasjószágból, akit fegyver közt -hajtottak maguk előtt.</p> -<p>Megeredt aztán a beszéd, ahogy ott hevertek a kövér fűben, a -rongyos dolmányokon <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span> s míg éhesen várták a hús sültét, keserüen -emlegették a magas hatalmakat.</p> -<p>– Ha őfölsége akasztófátul vagy rabságtul váltott volna ki -bennünket, mégis kegyelmesebb fejedelemnek kellene hozzánk lennie! -– mondta búsan egy varnyubajuszu, csöndes magyar.</p> -<p>– Az rabnak is mindennapi kenyere megadatik, mi pedig szabad -emberek vagyunk s éhhel kell vesszünk, – dörmögte a másik vitéz -lomhán.</p> -<p>– Bezzeg sok vérünk hullásával, jó volt, hogy szolgáltunk az vár -megszállásakor és azutátul fogva!</p> -<p>– Ennyi sok hűséges szolgálatunk után mind gyermekestűl ki kell -mennünk az nagy éhség és nyomorúság miá!</p> -<p>– Örökös búdosásra!…</p> -<p>Éhesen, erőszakosan kacagott fel egy fiatal fickó:</p> -<p>– Zalavárott száz hajdunak kelletett vón lenni, de mikor -meggyütt az német kommandáns, csak négyet tanált a várban, a többi -elment, mert harapás kenyerük sem volt. Ha a kapitány az -emelőskaput <span class="pagenum"><a name="Page_7" id= -"Page_7">-7-</a></span> fel akarja vonni, asszonyokat kell -segítségül hijnia, mert férfi nincs kéznél.</p> -<p>Öregebbek bólogattak.</p> -<p>– Nem is lehet immár császárt, királyt szolgálni. Minden vitézlő -ember az urak fizetésére siet, mert az urak az ő szolgájuk -fizetésében el nem lopnak, hanem pénzrűl, pénzre megfizetnek! Annak -felette jószágokat is sokat osztanak közikben.</p> -<p>– Minden kastélyt, minden udvarházat külön kell az uraknak -őrzetni, sok vitéz ember leli még kenyerét ebben az országban.</p> -<p>– Bizony ha ez sem volna, egyszer csak néki keseredne a vitézlő -nép és elszánván magát, akár éhen, akár a kötélen, neki már -mindegy! S oly dolgokat cselekszenek, akit bizony sok véka buzával -nem cserélne fel űfelsége!</p> -<p>– Se a beste rossz posztókkal, akivel kifizetik a katonát pénz -helyett.</p> -<p>– A komáromi naszádosokról hozták, hogy már ruhájuk sincs. Sokan -közülök, mikor az őrségre mennek, a feleségeik ruháját és cipőjét -veszik fel! <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span></p> -<p>Így folyt a szó, mérgesen, panaszosan, keservesen, míg csak meg -nem sült a sovány tulok hús, amit úgy őriztek a nyárson maguknak, -mint az éhes eb a koncot.</p> -<p>Lassan mégis falatozni lehetett s evés alatt elcsendesedtek.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Teli hold volt s az égen apró felhők kergetőztek.</p> -<p>– Lesz eső?</p> -<p>– Hogy lenne. Holdtelésen nincs eső. A fényes hold mind -felszíjja a vizet a fellegekből. Avval mosdik, azér olyan fényes az -ábrázatja.</p> -<p>– Hajnalra lesz eső.</p> -<p>– A lehet, mer akkorra mán kiöntik a mosódó vizet…</p> -<p>– Sokat tud kend Miklós vitéz.</p> -<p>– Hát, sokat jártam, tapasztaltam.</p> -<p>Miklós vitéz egy kidőlt nagy törzsön ült, amelynek ágait mind -lehasgatták a tűzre. Két kezét lelógatta a csizmaszárakig s lomhán -nézett messze, a teli hold alatt el, a táncoló fényességű mezőkre. -Bajsza hosszan lógott le s <span class="pagenum"><a name="Page_9" -id="Page_9">-9-</a></span> németesen volt sodorítva kenő nélkül, -sűrű szemöldökei egészen leborították az apró szürke szemeit, mint -a tyukborító kas a kotlóst.</p> -<p>– Már nem is kapnak katonát az ezerkapitányok, – kezdte ujra a -varnyubajuszú s zsíros száját törülgette, – mert nincs bor. Ha bor -volna bezzeg többen jönnének.</p> -<p>– Hagyjátok már az unott nótát, – szólalt meg hirtelen méreggel -Miklós vitéz, – inkább mesélek egyet…</p> -<p>– Hallgassatok mán, – kiabáltak többen, – Miklós vitéz -mesél.</p> -<p>– Zabolát a nyelvetekre!</p> -<p>– Csend a harasztban!</p> -<p>Lassan lecsendesedtek s szép karikába hevertek a fatörzs körül -és Miklós vitéz így mesélt:</p> -<p>– Magam se tudom mán, hol volt, Ókespurgába, vagy Magdapurgába, -de németiek közt voltunk akkor az Forgács uram dandárával. A -csehekre indultunk, de vitézlő Forgács uram azt mondja vala: Fiaim, -mink csak azon legyünk, hogy mennél jobban éljünk, mert az -<span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span> német latrok is, ha hozzánk gyünnek, csak -kiélnek bennünket az német zsoldosok, hát itt a jó mód, hogy -visszaadjuk nékiek az kölcsönt. De a jámbor csehekben kevés kárt -tegyünk, mert hitükért kelle őket vágni, mán pedig az én áldott -feleségem egy hiten van velük, hát nem akarom a jó asszonyszemélem -szívét gyötreni.</p> -<p>Megértettük a szót, meg is fogadtuk.</p> -<p>Hanemhát jól élni nehéz volt, mert kicsi volt a zsold, de nagy a -drágaság. Egy ember két forint hópénzbűl nem nagyon rázhatja a -rongyot kapzsi németek közt, ahol mindennek ára van és minden házon -olyan kapú, mint a szigeti váré. Hát csak annyival tudtuk -megtoldani a vant, amennyihez nagy furfangosan hozzá lehetett -szabadúlni; persze, voltak köztünk ügyes félkézkalmárok, akik a -Krisztus balszemét is kilopták volna, így aztán mégis csak -megvoltunk valahogy telelőbe.</p> -<p>Hej ott esett velem a legfajnabb istória…</p> -<p>Lányeset… <span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span></p> -<p>Mer az tudnivaló, hogy a német úgy őrzi a lányát a magyar -katonátúl, mint az ördögtül. Vagy még jobban. A lánycselédeket, meg -a fiatal asszonyokat mind elzárták szem elől, míg ott tanyáztunk a -legbelső házba, meg a pincékbe; én azt hiszem, még be is földelték -őket, hogy ki se lehessen ásni. Legalább három hétig senki se -dicsekedett vele, hogy csak egyet is látott belőlük.</p> -<p>Haj micsoda legény voltam én akkor. Nyalka gyerek, szép kis -szőke bajuszom volt, hosszú barna hajam, kék szemem, fehér bőröm, -mint egy lánynak. Olyan kezem, lábam, hogy a császárhoz akartak -vinni apródnak, de hát egy szót se tudtam németűl, osztán nem -akartam tanúlni, mer mikor egyszer egy szót kimondtam a németek -módjára, hát olyan röhögés lett, hogy majd elsűlyedtem -szégyenletemben. Hát mondok, rajtam ne nevessen senki, inkább -megmaradok havipénzes hajdukatonának… Nagyon ostoba egy fickó -voltam én…</p> -<p>De a lányféle mind utánam nézett ám. Azoktúl nem is féltem, még -ha németecske <span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span> lett vón is a lelkem. Mert már nagyon -kikoplaltam magamat utánuk. Ha tudtam vón, hol lelek rá egyre, a -körmömmel kivájtam volna akármelyik kőfalú ház ódalát, mikor -egyszer csak mi történik.</p> -<p>Hát az történik, hogy mikor őrt állok a város szélén, egy magas -fal tövén, ahonnan messzire látni lehetett a girbe gurba hegyeket, -osztán kegyetlen unom ám magamat, hát egyszer csak kacagást hallok -a magasban. Lánykacagást. Nézelődök felfelé. Nem látok senkit, csak -olyan apró ablakokat, mint egy gyerekfej. Ujra kacagnak. Ujra csak -nézek, mán kinéztem a szemem, még se látok semmit. Hát harmadszor -megint hallok kacagást s ahogy felemelem a fejem, valami esett az -arcomba. Majd kiverte a szemem.</p> -<p>– Hinnye az angyalát mondok, – valami jánycseléd csúfot űz -belőlem s lehajlok, hogy felvegyem a kavicsot, amivel megdobott. -Hát egy fényes arany van előttem a földön…</p> -<p>A szájtátva figyelő katonák felsikkantottak a meglepetéstől. -<span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span></p> -<p>– Ejhó! – mondták irigyen.</p> -<p>– Egy fényes aranytallér! – mondta Miklós vitéz s ököllel -magyarázott, maga is felelevenedve.</p> -<p>Hát ez jól kezdődik, gondolom magamba, ha ez a fejérszemély úgy -górájja az aranyat, mint más a békasót; osztán megforgattam az -aranyat jobbról, balról. No annak utána nézünk, aki ezt küldte. De -a fal kegyetlen meredek volt, azon egy bakkecske se ment volna fel, -az ablak igen-igen magasan és tovább egy árva hangot se hallottam a -setét kis mély ablakokból…</p> -<p>Szerettem volna utána járni, ki s miféle lehet az én kacagó kis -jánycselédem, de az arany kegyetlen nyomta a zsebemet. Hát -gondoltam, majd holnap utána látok, ma elébb a sürgős dolgot -intézzük el. Mentem a cimborák után, mutatom az aranyat. Lett ám -öröm. Akkor éccaka olyan dáridót csaptunk az aranyból, hogy még a -legöregebb strázsamester is úgy nyúlt el a földön, mint egy -bornyú…</p> -<p>Másnap délutánra kialszom magamat, <span class= -"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> megyek -megint a tett helyre. Mán várt a kis valaki, akinek még csak nyomát -se lehetett látni, de mihelyt odaértem, abba a minutumban hallottam -a kacagását.</p> -<p>– Ejnye, istenem, teremtőm, – mondok magamba, – hogy fogok én -ennek a dolognak végire járni.</p> -<p>És csak nézek, csak bámulok fel. De akár az égre, akár a házra, -semmit se láttam.</p> -<p>Elfordítom a fejem, hát valami koppan a süvegemen. Még a fejem -búbját is ugyan megütötte.</p> -<p>Kaparom mi az. Újra egy arany.</p> -<p>– No megesett, kendnek, – szólott egy heverő vitéz. – Ha ez így -ment mindennap, akkor jól teleltek kentek Ókespurgába!</p> -<p>– Mán ecsém pedig ez akár hiszed, akár nem, így ment egy hétig. -Minden napra kijárt nekem az arany. De azt reggelre úgy -eltüntettük, mintha nem is lett vón. Az egész dandár felhízott -borral az én szerencsémen, de úgy is tartottak mint egy ölbeli -malacot! <span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span></p> -<p>Hát a hetedik napon, épen mikor már nagyon furdalt a -lelkiismeret, hogy a sok aranyért még csak annak se jártam utána, -miféle ház lehet ez, belőlről, a városból és ki s mi lakhat benne, -hogy annál annyi a szeméten az aranypénz, hogy a gyerekek is avval -hajigálnak az utcára, mondom akkor napon megint hallom a kacagást. -És ahogy felpislogok, hát uram fia egy kötélhágcsó ereszkedik -lefelé csendesdeden az egyik ablakból.</p> -<p>Leért az egészen hozzámig.</p> -<p>Megfogom, jó erős. Rálépek, megbír. Magam se vettem észre, csak -mikor már odafenn voltam az ablakrésen.</p> -<p>Olyan egy ablak volt az, hogy öles mély volt a vágása, hanem -belől egy akkora kicsi nyilás, hogy azt hittem egy ötesztendős -gyerek nem tud bebujni rajta.</p> -<p>– De azért bebujt kend, úgy-e Miklós bácsi!</p> -<p>– Be én ecsém, ha egy patkányjuk lett vóna.</p> -<p>Hát ahogy mán félig beszuszakolom magam valami setét kamrába egy -kis sikoltást hallok. Avval se törődtem, leugrottam. <span class= -"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span></p> -<p>Megdörgölöm a szemem, hát egyes-egyedül vagyok egy kis házba. -Annyi volt az, mint egy pince, csak egy öreg asztal volt benne, meg -valami lóca.</p> -<p>– No, mondok. Miklós ecsém, bé csak bé, de ki innen hogy lesz! -Tömlöc ez, akármi legyek.</p> -<p>Nézem az ajtót, nyílik. Bedugom a a fejem, hát egy testes öreg -némber bámúl rám. De mintha kisértetet látna. Még a visitás is a -torkán akadt.</p> -<p>A zöld fűvön heverő katonák mind feléberedtek, egyszerre -megmozdúlt a hallgatók serege s apró kacagásokkal lestek ki minden -szót a Miklós vitéz meséjén. Ez maga is feltüzesedett a vidám -figyelők szemétől s pattogva vágta a szót.</p> -<p>Mondom néki: Ne féljen öreganyám, nem vagyok én rossz gyerek! -Azt mondja rá: nikszpiksz!</p> -<p>Tyhű, így magamba, akkor már jól nézünk ki, ha ilyen jól értünk -egymás nyelvén.</p> -<p>Szólok azér a fejércselédnek: már csak azt mondja meg, ki s ki -volt, aki aranyakat górált az én süvegemre!… <span class= -"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> Nem érti. -Leveszem a süveget és mutogatom neki, hogy így potyognak rá az -aranyak! Egyszer csak észbe kap, nyúl a tarsolyába és kimarkol -belőle vagy egy félmarokra való ezüstöt. Kinálta erősen.</p> -<p>Ej, mondok, nem vagyok én se haramia, se martalóc, magyar hajdú -vagyok én. Nem jöttem én pénzért s pedrem a bajszomat, lány kell -nekem, csók! Cp, cp, cp!</p> -<p>Hát halljátok, a vén tűzrevaló ezt is elértette és el kezd -szemérmetesen mosolyogni, huzódozni, pironkodni, de egyre csak azt -mondogatja: tájfel, tájfel!</p> -<p>Hosszan elnyúló, hatalmas kacagás tört ki a katonák erős, -egészséges tüdejéből. Hanyatt vetették magukat némelyek a fűben, -míg mások a süvegüket vetették magasra, vagy egymás hátát verték -ököllel.</p> -<p>– No Miklós bátya, – kiabálták a fiatalok, – most oszt mit -csinált kend. <span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span></p> -<h3>II.</h3> -<p>Miklós vitéz megpederte a bajszát.</p> -<p>– Ájj fel, ájj fel! – mondok neki, hogy aszondi Tájfel, Tájfel, -– még le se ültem, öreganyám, eszem a szentjit! De csak kerítse elő -nekem azt a kis jánt, akinek kacagását hallottam a hegyről, majd a -sarkamra állok akkor!… Hát lám csak, az ördögök öregannya, ezt is -magára veszi és úgy somolyog, mint aki vackorba harapott…</p> -<p>A katonák elnyúltak a nevetéstől a földön, egymást rúgták s -csiklandozták és bolondos szókat vetettek közbe, úgy hogy jó ideig -nem is folytathatta beszédét Miklós a vitéz.</p> -<p>– Hát s osztán!… S mi lött belőle! – követelőztek a többiek.</p> -<p>– S mi lött ám! – szólala Miklós – hát az lött, hogy a mama csak -feláll maga s kitárja két karját s azt mondja azon a zörgő mogyoró -nyelven: nem bánom na, ha megölelsz is, szép magyar levente, csak -kiméld fiatalságomat! <span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span></p> -<p>A zöld fűben hemperegtek a hajdúvitézek.</p> -<p>– No én beleestem, mint légy a mézbe, e tisztes személybe, -mondok magamba s csak menni akarok beljebb egy házzal.</p> -<p>De ahogy ezt látja a vénség, csak elsápad, olyan fakó lesz, mint -az ón. S azt mondja: Jaj ne menj szerelmes szép magyar leventém, -kardokkal állanak, török tőrrel, német fustéllyal odakinn a -fegyveresek, mind kardélre hánynak!</p> -<p>– Nem bánom én, ha igen is, – mondék, – de én az én csillagszemű -királylányomat ezer ördög közt is megkeresem!</p> -<p>Meg ám, ha odakinn csakugyan kardcsörgést nem hallok. Vastag -német szóval káromkodott odakinn valaki. Az én öreg asszonyomnak el -kezd lógni a lába az ijedtségtől, de aztán csak kifújja magát s int -nekem, hogy legalább álljak félre az ajtóból.</p> -<p>Sarokba húzódtam, ü meg kinéz. Hát az ajtónyílásnak egy -percentjén át láttam ám, hogy odakint vannak vagy tizen, nagy -vastag emberek, nyúzott képű cseh szolgák, <span class= -"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> akik nagy -dorongokat szorongattak a markukban s a szájuk tajtékzott, mint a -veszett kutyáé.</p> -<p>Tyhű, mondok, ennek már fele se tréfa, de azért magam sem -eresztettem bocskorba a bátorságot, hanem marokra kaptam a -kardomat, hogyha már kell, de ingyen nem adom ám magam!</p> -<p>De odakinn csak beszéltek, beszéltek. Valami fene hangú ember -azt vallatta, ki van odabenn! De az én öreg cselédem esküdözött, -hogy senki! Nincs ott egy lélek sem! Nem akarták hinni! Hát nézzék -meg kendtek, mondta a vénasszony, erre aztán elhitték.</p> -<p>Na, mondok, nagy kő esett le a szivemről, nem azért, mintha -féltettem volna az életemet, hanem mert megesküdtem magamban, hogy -addig nem halok meg, míg az aranyat szóró, ezüstöt kacagó kis lányt -meg nem találom.</p> -<p>Bejön a vén asszony nagy frissen s bézárja az ajtót. Azt mondja: -No adta hajdúja, most az egyszer megmentettem az életedet! Hanem -most már vigyen a kánya, mert ha ezek mégis be találnak -<span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span> kukkantani, úgy mislikbe vágnak, hogy -semmi doktor össze nem rakja a csontodat.</p> -<p>Azt mondom neki, hogy: No azon egyet se búsuljék nénémasszony, -csak mondja meg már valahára, hogy ki volt az a kis lánycseléd, aki -kötelet eresztett le nekem…</p> -<p>– De hát hogy értették meg egymás szavát, – kottyant belé egy -fürge eszű kis legény a vitézek közül, – ha nem tudott magyarul, -kend meg németül!</p> -<p>– Kotty belé! – mordult fel Miklós, a vitéz. – Hiszen az, hogy -nem értettük egymás szavát. Ü mondta a magáét, én is a magamét. Hát -osztán ü is beszélt, én is beszéltem, mintha csak a legjobban -értettük vón egymás beszédit. Hanem ipp azt akarom mondani, hogy a -vén bestia mindent értett, amit nem kellett, hanem mikor a lányról -szólottam, akkor mindig siketnek tette magát. Mikor osztán -elkezdtem újra kézzel-lábbal magyarázni a csókot, ölelést, hát csak -elsikkantja magát és azt mondja: Hát angyalom, tubicám, ha már -annyira megáhítottál, isten neki fakereszt, én a tied, te az enyim, -ásó, kapa <span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span> választ el egymástúl. Avval csak a -nyakamba esik, mint egy zsák, oszt a két kövér karjával úgy körül -karolja a nyakamat, hogy azt hittem, mindjárt belefulok.</p> -<p>– Micsinált kend? Megcsókulta?</p> -<p>– Meg én az irgalmát. Nem bánom én, ha asszony, mégha hétszáz -esztendős se. De ez nem is volt ám olyan idősecske, csak látszott -annak. Tüzes vót az eszemadta, csak hát a hamuszinű ruhája -vénítette.</p> -<p>Mikor aztán meglapogattam a lapickáját, hát el kezdett -könyörögni, hogy de most már menjek, ha kedves az életem, mert jön -a hétfejü sárkány már érzi a füstjit. Mert a német embereknek -igazában olyan a szaga, mint a pokolbeli sárkányé. Azér is szeretik -a német menyecskék annyira a magyar leventéket.</p> -<p>De bezzeg a pénzt is csak tömte ám a zsebembe. Nem tudom én hol -szedte, hol vette, hanem azon vettem észre, majd leszakad a mentém, -majd kijukad a salavárim a sok nehéz ezüsttől.</p> -<p>Hát láttam, most nem lehet itt semmire menni, szépen felmásztam -az ablakba, kipréseltem magamat a szűk lyukon, ami <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> olyan szük -volt, hogy mikor kivül vótam rajta, négyszegeletes lettem -mindenestül, mint mikor a tolófánk tésztát keresztül nyomják a -szerszámon.</p> -<p>Akkor osztán leereszkedtem a fene nagy mélységbe, bizony, még a -homlokom is megtörültem ám, mikor földet ért a talpam.</p> -<p>Még egyszer felköszöntem a süvegemmel a vár ablakába, ahonnan -megint csak kihallottam az ezüst csengésü kacagást, mintha gilice -madár csicsogott volna messzéről…</p> -<p>Ami késik, nem mulik, gondolom magamba, avval mentem a cimborák -után. Kiöntöttem a sok temérdek pénzt az asztalra.</p> -<p>Reggelre egy fia se maradt belőle, az egész had mind az én -boromat itta.</p> -<p>– Jó vón, ha legalább egy pintet most adna kelmed belőle.</p> -<p>– Bizony magam is meginnám, – morgott Miklós vitéz. – Pedig -micsoda borokat ittunk. Rajnai bort. Az ám az igazi. Olyan sárga, -mint az arany. Zöld üvegkancsóból bibáltuk, azt úgy lehet ám -<span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span> a torkon lenyelni, aztat a bort, mint a -folyó mézet, az ember egyet se kortyint, csak kitátja a száját, -osztán simán ereszti lefelé a gégáján a bort, mintha a Tisza -zuhogna le, csendesen, gyönyörűségesen, mindenestül, ha egy török -naszád volna rajta, azt se vennénk észre. Meg azok a jóféle -borkorcsolyák, mindenféle német sütemény, puha, édes, porlós, -hogyha megágyaz vele az ember a gyomrában, hordószámra tudja inni a -rajnait. Meg kis füstös halacskákat ropogtatnak mellé, olyanokat, -mint a kisujjam, még a nyálat is felolvasztja az ember -szájában…</p> -<p>– Ne beszéljen kend Miklós bátya, mert isten ugyse, kicsordult a -szájam sarkán a nyálam.</p> -<p>– Ej, ilyeket mondani, – dünnyögtek itt is, ott is a csillagos -éjszakában a kiéhezett, kikoplalt katonák, – biz isten jobb vóna -felkerekedni, osztán neki indulni a zöld mezőnek, osztán addig -menni, addig menni, míg csak ott nem jukadnánk ki valahol a világ -jobbik sarkában, ahol tejjel mézzel folyik a víz is, sült disznó -jár a mezőn, késsel a hátában… <span class="pagenum"><a name= -"Page_25" id="Page_25">-25-</a></span></p> -<p>– Hát a kis jánnyal mi lett? – kérdezte valaki messziről, a -libegő holdvilágon s Miklós vitéz felvette a mesét, tovább szőtte -fonta.</p> -<p>– A kis lány is előkerül, csak várj sorodra!</p> -<p>Még addig sok minden esett.</p> -<p>Másnap délután megint ott állottam én a megszokott helyemen, a -ménkő nagy várfal tövében.</p> -<p>Hát megint csak hallom a kacározást.</p> -<p>Felnézek félszemmel a magasba, mint mikor a kakas les a -toronyra. Hát amint nézek, nézdegélek, egy kis fehér valamit látok -lefelé libbenni, lebbenni, mintha az égből jönne. Hozta a szél -lefelé a kis ablakból, keringett, mint valami nagy lepke és -leereszkedett a kinyujtott kardom hegyire.</p> -<p>Uramjézus, mondok, hát ez már mi lehet.</p> -<p>Egy kis csipke keszkenő volt.</p> -<p>Annyi volt, mint a tenyerem. Kiterjegettem, valami fájjin jó -szag terjengett belőle, sok fáradalommal varrott kis keszkenő volt, -valahol még most is meg kellene <span class="pagenum"><a name= -"Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> lenni az iszákomban, ha el -nem pusztult volna. De mi mindent megőrt már azóta az idő, hát -ugyan hogyne őrte volna meg azt a kis semmiséget!</p> -<p>A szememre tettem, az orcámra simítottam. Ugyan istenem, -gondolkodtam, hogy s mint jutok én még ennek a varrójához. Hogy -fogom én valaha megcsókolni azt a kicsi kis kezet, aki ezt hímezte, -szélnek eresztette.</p> -<p>Még a nagy hegyek is meghomályosodtak már előttem, úgy elővett -az érzékeny álom, ha rágondoltam keserű sorsomra, hogy tegnap -milyen közel jártam az én tündérszép meseangyalomhoz. De iszen, -csak még egyszer volnék ott, tudom istenem hogy kardélre hánynék -minden bestye németet, hanem még a kőfalat is keresztülvágnám, míg -meg nem lelem az én csillagomat.</p> -<p>No nem soká kellett bucsálódnom, látom ám, hogy megint -ereszkedik lefelé, mintha csak egyenest az égi mennyországból -jönne, a kötéllajtorja.</p> -<p>Én bizony egyet se gondoltam, csak marokra kaptam a legalsó -botját, mikor a kezemhez ért és rá. <span class="pagenum"><a name= -"Page_27" id="Page_27">-27-</a></span></p> -<p>Egy perc mulva már odafenn jártam az ablakba. A másik percbe már -benn a szobába, a harmadik percben már vasra voltam verve, olyan -bilincsek a kezemen, lábamon, hogy huszonnégy fontos ágyúgolyók -voltak rákötve sulyának.</p> -<p>Még a számat se értem kinyitni, már végem volt, mint egy -pocegérnek, aki a lesőbe ugrott.</p> -<p>– Istenek istene!</p> -<p>Egyszerre a lélekzetek is fenn akadtak a füvön. A heverő katonák -megdöbbenve hallották az újabb fordulatot. S apró ijedt pisszenések -és meghökkent tekintetek figyeltek Miklós vitézre.</p> -<p>– Úgy biz a. Egy vak varnyúnak több ereje van, mint nekem volt -abban a percben. Ott guzsorodtam egy sarokban, mint valami -gombolyag kötél s előttem a kis házban egy csomó hegyes sarujú -német lándsás verte fel a földet a fustélya végivel.</p> -<p>Egy hegyes kis vánnyadt képű ember parancsolt nekik, az volt a -gazda. Nagyon ugrált s csak úgy tajtékzott a szája, míg engem -szidott az annya nyelvin, a szíve csúszott vón le a helyirül. -<span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span></p> -<p>Mikor osztán elúnta a szót, csak előállít egyet az emberei -közül, osztán ráparancsol, hogy engem vegyen a hátára.</p> -<p>Az osztán felvett és cipelt, mint a bornyút a mészáros.</p> -<p>Átalvittek abba a kis házba, ahol tegnap az öreg asszonnyal -cicáztam, onnan egy harmadikba, negyedik, tizedikbe, míg csak egy -fényes nagy terembe nem értünk.</p> -<p>Az volt ám csak a gazdag szoba. Tele volt arany, ezüst marhával, -padlásig volt rakva a polcon a sok arany billikom, ezüst -gyertyatartó, nagy tálak, kiverve emberfigurákkal, meg állatokkal, -csak úgy szikrázott még a nap is, ahogy besütött rá. Belöktek egy -nagy vasas láda tövébe, avval rám zárták az ajtót. De micsoda -ajtót. Ilyen vastag vasrudakból volt az ajtó, mint a kezem szára, -de olyan sűrűn, hogy egy pucér macska se tudott volna keresztül -mászni közte. Az egész teremnek kettévágta a közepit, mintha csak -azért csinálták volna, hogy a nagy teméntelen házat kétfelé -szakassza. A belső volt a kincses kamara, a külső a pénzváltóhely. -Mert megesmertem ám, hogy pénzváltó <span class="pagenum"><a name= -"Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> a ház gazdája, vagy -purgermájszter, vagy ilyesmi, fene aki jobban tudja. Íróasztal volt -a külső szobában, a belsőben meg a kincsek, velem együtt. No, -mondok, Miklós cimbora, felvitte az isten a dolgod, hogy egy kutya -nímet pénzváltónak ilyen könnyű szerrel bejutottál a kincses -ládájába.</p> -<p>Az ajtót jól bézárolták, három lakatot tettek rá, avval -otthagytak előtte őrzeni három komondor csehet, nagy csákányokkal, -a többi meg elment.</p> -<p>Csak azt tudtam vón, hogy mit akarnak, az istenadták. De hiába -ugattak, különösen az a nyúzott, kezshedt gazdájuk, egy kukkot se -értettem a vartyogásukból.</p> -<p>Hanem azt értettem, hogy fene mód kellemetes volt a fekvésem. -Sose hittem vón, hogy az arany, meg az ezüst úgy nyomja az ember -oldalbordáját. Mindig azon imádkoztam, hogy bár annyi kincsem vóna, -hogy még a feküvőhelyem is azon legyen, de most ugyancsak -forgolódtam, hogy valami sima helyre forogjak a sok egymásrahányt -kancsórul, mi egymásrul.</p> -<p>Azok meg odaki csak néztek, néztek, <span class= -"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> oszt eccer -csak elkezdtek röhögni kegyetlen.</p> -<p>Megmérgesedtem.</p> -<p>– Te, – szólok ki nekik, – verjek diót a csontotokkal! azt -hiszitek kifogtok egy magyar hajdun!</p> -<p>Avval nekiláttam foggal, osztán egy-kettőre úgy kiódtam magam a -guzsbul, mintha rajtam se lett volna. Kibújtam belőle, mint a lepke -a bujkából. Azok csak ámultak, bámultak, mikor látták, hogy már -szabadon nyujtózok.</p> -<h3>III.</h3> -<p>Akkor aztán körülnéztem. Hát pajtás, láttatok valaha pénzt, vagy -se, de én láttam akkor. Mindakét szememet jóllakattam a nézésével. -Még fel is peckeltem üket, hogy: most vizslassatok, most -bámészkodjatok, mert többet míg világ ez világ, ebbe nem lesz -módotok, hogy ennyi kincsbe dúskálkodjatok. Osztán marokra szedtem -a pénzt. A nagy vasas ládák mind tele voltak szintig, még ki is -csorgott belőlük a sok arany. Így szórtam <span class= -"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> én két -kézzel, lapáttal, mint mikor gyerekkoromba az anyám búzát mosott, -osztán ponyván szárította, osztán én belehasaltam a tisztába, -mintha fürdik az ember a tóba. Még a karomon is felhúztam az ujast, -úgy nyultam bele, hogy a bőröm mind érje az aranyat. Szép sárga -volt az arany, és nagyobbrészt átlátszó hólyagba volt kötve, amin -ugy fénylik át az arany, mint a lantornás ablakon a nap. És drága -fegyverek voltak ott. Pisztolyok hosszú csövűek, mint a félkarom, -ezüsttel kiverve, elefántcsontból a nyaka, tigrisek rámetszve, -dühös tigrisek, szinte hallja az ember a morgását; meg azok a -szépséges mentegombok, amiket a nagyságos grófokon lát az ember; -meg a forgók, csótárok: isten uccse, ló is szivesen lenne az ember, -ha ilyet viselhet!</p> -<p>– Mit ér, ha nem volt a kendé, Miklós vitéz! – szólott egy a sok -közül a zöldben.</p> -<p>– Nem volt az enyém? Ki meri azt mondani! Akkor mind az enyém -volt mind a kezembe fogtam, csak úgy szíjtam <span class= -"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> a jó -hidegségét a forró tenyeremmel. De meg azután csak neki láttam, -levetettem magamról a rossz katonaköntöst, osztán felöltöztem -tetőtől talpig. A száramra zsinóros nadrágot húztam, amelyik -arannyal szőtt zsinórral volt kihányva gazdagon, a lábamra a -lehányt rossz hajdusarú helyett deli csizmát, a lábikrámig se ért a -szára, a vállamra nyalka kurta dolmányt, csak eddig ért e, combig, -hogy a nadrág sújtása messze virítson, az alja meg úgy szétállott, -mint egy kisasszony derekán, de mentét is vettem, csonka ujjut, -panyókára vetve, akkora perémmel, hogy a vállamat takarta. A -fejemre pici süveget, két hosszú strucctollal, gyémántos boglárral… -Csak a hajamat kellett vón megborotválni, olyan levente lett -belőlem, olvasatlan elmehettem volna a bécsi császár legszebbik -báljára.</p> -<p>– No te rossz abaköpenyeg, – kacagott egy legény a földön heverő -fehér, sáros köpönyegen, – ugyan pironkodhatsz, ebannya, hogy most -ilyes nagyúrnak szógálsz. <span class="pagenum"><a name="Page_33" -id="Page_33">-33-</a></span></p> -<p>– Én is lerúgnám rossz salavárimat egy olyan gúnyáért, még csak -nem is sopánkodnék utána, – másikuk morgott.</p> -<p>– Csak legalább jó vón a posztója, de most esztendeje is, mikor -fizetés volt, olyan fájlondist attak, hogy egy hónapra már mind ki -volt az embernek a térgye, könyöke belőle, – sóhajt a harmadik.</p> -<p>– Kétesztendei hópénzből nem telik ki egy őtő ruha. Most is -milyenek vagyunk, még a másvilágon se állhatunk meg tisztességesen -az Úristen őfelsége előtt.</p> -<p>– No csak jöjjön az fizető kapitány, ebbőrbe őtöztetjük -űkigyelmét, ha még egyszer karasia posztó nélkül lát bennünket a -mustrán.</p> -<p>– Jobb a szűr, meg a daróc, mint az ű posztajuk, csak volna bár, -az ugyan el nem feslik, ha szél ráfúj.</p> -<p>– Hallgassatok má, ni milyen fenn van a fiastyúk, oszt még nem -is hallottuk, mi lett hát a Miklós bátyával a nímet kamarájába.</p> -<p>Miklós vitéz bevárta míg csönd lett, aztán folytatta. -<span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span></p> -<p>– Derekamra jó görbe török kardot kötöttem, vállamra kurta -puskát vetettem, akinek aranyból volt kiverve az nyaka. Csak azt -sajnálottam, hogy por nem volt más, csak aranypor zacskóban, avval -pedig mindent lehet, de lűni nem. Hanem bezzeg megtömtem véle -tarsolyom, amit a combomra akasztottam, aranyzsinórral még más -zacskókat is kötöttem nyakamba, hogy úgy voltam, mint az -orvosságárus. Sohasem tuttam úgy mint akkor, hogy nincs könnyebb a -teli erszénynél, magam se akartam jól lakni a pecsenyére -nézéssel.</p> -<p>Hát míg én ott készülődök, készülődök, csak megszólalnak a német -lanckenétek, akik engem strázsáltak. Nem értettem szavukat, de -láttam nyáluknak csorgását. Ha az ajtó bé nem lett volna zárolva, -ük is szívesen állottak volna bévül, hogy velem őtözzenek. Csak -hedráltak nekem, nyujtogatták a markukat, hogy vessek nekik is némi -nemű aranyat. Kaptok mondok, eleget benne, csak nyissátok ki az -ajtót.</p> -<p>Hát ezt nem tudták tenni, hanem <span class="pagenum"><a name= -"Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> csak jön egy szép -szolgálóleány s nagy fürgén vet szemet én reám az ajtónak nyílásain -át. Pedertem bajszomat és mondom neki: No szép hugám, eszem azt a -ragyogó csillagodat, most ments meg, egész életedre boldoggá -teszlek.</p> -<p>Aligha értette szómat, de csak pirult a szentem, osztán sürgette -a nyúzottakat, hogy nyissanak ajtót. Még kisded szütyőjébe is -nyult, amely oldalán fityegett s abból kulcsokat vett elő, -magyarázván, hogy evvel kinyithassák az ajtónak zárait. Én is -igértem osztán aranyat bőséggel, csak kieresszenek. A három -németnek nagyon kedvére volt a dolog, csak féltek a hátulütő fátul, -ha két ház ebévé lesznek.</p> -<p>Én is kinyujtok ám a rácson egy marok aranyat s szétosztom -köztük, nézték az éhesek, szinte szemük kifordult. De a gaz -Luciperek nézték ám a leányzót is és elkezdték csipdesni s azt -kivánták tőle, hogy kieresztenek engem a kalitkából, ha elébb sorra -csókolja őket.</p> -<p>– Hii! A hollók golyózzanak a szemükkel! – szisszent fel egy -legény. <span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span></p> -<p>– Mer szép volt a lány, – folytatta Miklós vitéz, – fejér puha -bőre volt, kis pirosság is volt az orcája élin. Nagy kövér kezei -voltak, nagy tőgye, derék combjai, ha itt vóna, tudom nyársra menne -érte még kend is öreg komé. Csak úgy olvadt bennem is a vér, és -csordogált lefelé, meg felfelé, míg láttam, hogy a bestyék -legyeskednek körülötte. Eb a lelke, magam se tuttam mit mondjak a -szegény jánnak; mert szerettem vóna komendálni, hogy: hugám hadd -csak a kutyáknak, ha engem kiszabadítanak érte; de felperzselődött -bennem a magyar vér, hogy csak nem menekszek egy jánybecsület árán. -A szegény jány csak húzódozott, csak sikongatott, de mikor látta, -hogy nem megy máskép, takaros orcáját még egyszer felém fordította, -rám vetette két szép kis szemét, osztán odaatta az egyik kulcsot az -egyik ebnek. Az mindjárt levette az első lakatot s avval neki a -lánynak… Átölelte derékon, csak úgy ropogott a gyenge fejérszeméj, -a két nagy markával körültapogatta s csókolta, ahol érte. -<span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span></p> -<p>A vitézek megmozogtak, felsóhajtottak, mintha szél rengeti a -nádast. Asszonyra kikoplalt szívükben felébredett a kivánság és -kimeredt szemmel, reszkető inakkal lesték Miklós vitéznek -vontatott, izgató, rekedt szavát, amely mint egy-egy repülő kanóc -szállott fel a tűztelepről s sisteregve csapott le a legények -vérébe, hogy vérkataraktákat támasszon.</p> -<p>– Mikor a második lanckenét került sorra, az is megódotta a -lakatot és neki a lánynak… A fogamat csikorgattam dühömben és -olyanokat sóhajtottam, mint az éh farkas. Rosszul hegedülnek, ebül -táncolnak itt nekem, mondék s kínokat faltam és az öklömet martam. -A szegény teremtés csak rám vetette szép szeme párját és mintha azt -mondta volna, no szép magyar vitéz, vagy fizeted vissza nekem, vagy -sem ezt a mai napot, de én már életem adom érted. Ott lenni -rekeszbe, mint a bezárt tigrisnek; csak kóvályogtam és a fejemet -martam ököllel. Kevésnek láttam a fegyvert magamon, török -hancsárokba válogattam, meg négyélü <span class="pagenum"><a name= -"Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> kis hegyes tőrökben, német -pectergében, hogy mit verjek szívükben vagy magaméban. A lány ott -hevert már a márványkövön és a fehér bőrén egészen szét volt tépve -a ruha, nagy fehér melle kibukott és rózsás volt és le volt törve, -mint száráról a basarózsa virágja.</p> -<p>Tikkasztó csönd volt a zöld mezőn, távolról valami állat -felnyerített, rá a lovak nyihogni kezdtek és rúgtak és nyerítettek. -Az asszonytalan tavaszi éjszakában a sok férfi kirugott testtel, -szikkadt nyállal a szájában fülelt a szóra és vad érzéssel élte, -látta tovább a ki nem mondottat.</p> -<p>– A harmadik eb németje alig várta, hogy sor kerüljön rá, -kimarkolta a kulcsot a lány kezéből s levetette a harmadik lakatot -is az ajtóról. Mintha én ott se lettem volna; elvette az isten az -eszét az ebének.</p> -<p>No én is ki onnan. Markomban a kurta dákos, egy ugrással -torkában szakasztottam. Úgy keresztül döftem rajta a kést, mintha -vajba szúrtam volna, szinte a kezemfeje kijött a tulsó oldalon, a -hátán. <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span></p> -<p>Akkor a másikra, aki csak alig birt észbe kapni. Tollas bot volt -a balkezemben, nehéz ezüstből vert súlyos buzogány. Fejében vágtam, -ahol arcát értem, s mind leszakadt a pofája. Orrátul lefelé minden -csontjai lehámlottak, mintha tököt vág bottal az ember a marha elé. -Hanem a két karja a levegőbe kalimpált, maga se tudta mit kezdjen, -osztán csak elfordult, ledőlt, mint a felrúgott bálvány és úgy -tekergőzött a földön, mint a levágott nyakú kakas.</p> -<p>– Huj rá, huj! – üvöltötte el egy inaslegény a hajdu -farkasordítást s a zöld füvön, a hideg hold fényében gyönyörűségben -lesték a fene kegyetlenség véres szavát a hajduk.</p> -<p>– A harmadik kardot húzott ekkorra. Ez volt az első, amék a jánt -megszégyenítette. Á, hogy mentem neki. Te kellesz nekem komé, -mondok, csak te hibáztál még, hogy eleven húst egyek. Így ihogtam -neki, mint lú az abrakos tarisznyának, s egy hajdufogással ki a -markábul a kardot, hogy az ajtó felső sarkában állott meg, úgy -kirepült, egy araszra <span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span> ment a deszkába a hegye. Avval a markomba -a gégéjét s ráfeküdtem, mint egy jánycselédre. Kell neked csók!… -Kell!… s vágtam, – emlékszel még az ebellette nímet anyádéra? – s -ütöttem. Most markomba szakad huncut lelked.</p> -<p>– Fűzfahegedűhöz nádvonú… – lihegett fel egy legény.</p> -<p>– Mikor osztán felállottam, mint embernek ember farkasa, – látom -ám, hogy a jány ott áll szemét-száját eltátva, sápadt, mint a holt, -azt hitte, hogy eszementtel van összezárva, aki csak úgy rágja az -embereket, mint a réti farkas, azt se nézi ki s kicsoda. -Elmosolyodtam magamat s megemeltem nyalka süvegemet, de az csak -nézett rám az árva boldogtalan. Most mit tegyek evvel, mondok, hogy -ép észre hozzam. Hiába szólok hozzá, mint egy gerlicéhez, nem érti -szavam, mivel fizessem ki nagy ijedtségeért. Elkezdtem neki a hajdu -táncot járni.</p> -<p>Sikkantva csapott fel tenyérbe egynéhány a lázban, lihegve -heverők közül s felhujjákolt valamelyik: <span class= -"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span></p> -<p>– Ej huj, táncra tánc!</p> -<p>– Jó táncos, jó dógos! – helyeselte másik.</p> -<p>– Engem uccse úgy eljártam, mint Esztergom árkában, mikor a nagy -ostrom volt, a töröknek ahogy jártuk… versenyt az -ágyúgolyókkal!</p> -<p>Fellélekzettek. Nagy dicsőség nagy emléke szállotta meg -szívüket.</p> -<p>Csönd lett. Az erdők sarkában szél indult s végigzúgatta a friss -hajtásokkal teli lombokat. A csillagok hűvösen fénylettek, az -éjszakai szél végigszántotta a legények hátacsigáját.</p> -<p>– Tehenre hajdu! – mondta a varnyúbajszú vastag hangján s magára -húzta az abaköpenyeget.</p> -<p>Miklós vitéz egyet sóhajtott, még egyet hallgatott, aztán -folytatta.</p> -<p>– A jány csak a szívire tette a kezét, meg sírt, nevetett, a -szeméből köny csordogált, az orcáján meg piros öröm szine -támadt.</p> -<p>Fogta a kulcsokat, sorra felrakta a lakatot mind s egyenként -becsukta. Avval a zsebembe gyömöszölte még azt az <span class= -"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> aranyat -is, amit kipotyogtattam s kézenfogvást vitt ki a teremből, be abba -a kis házba, ahonnan a kötéllajtorja le volt eresztve az ablakon. -Ott egy levelet vett ki a kebliből, a mellemre tette, az üngem alá -dugta s erőttetett, hogy kifelé az ablakon.</p> -<p>De biz én nem tudtam hova lenni, mint a tökbe esett egér. Mit -csináljak evvel a jánnyal, ha itt hagyom, még baja lesz miattam -szegénynek… Ej, mit, mondok, jöszte velem rózsám!</p> -<p>Jött volna is szegény, de az anyja boldogságát! vastag volt a -lelkem, nem fért ki az ablakon. Még a fejét csak ki tudta dugni -valahogy utánam, de már a többije benn szorult. Megfogtam a -kontyát, annál fogva vonszoltam kifelé, de azt mondta, hogy inkább -elereszt magamba.</p> -<p>Adtam hát neki visszaszájjal egy pár forró csókot, osztán neki a -széles világnak. Egy jányba kilenc ördög lakozik, majd csak kivágja -magát.</p> -<p>A három lanckenétet istuccse jobban szántam, csak hát azér nem -sírtam utánuk, mer ugyis van elég a fajtájukból. <span class= -"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span></p> -<p>– Van! – szólt bele a sötétben hallgatók közül egyik komolyan, – -veszne a magjuk. Azok eszik el kenyerünket orrunk előtt.</p> -<h3>IV.</h3> -<p>– Mán az igaz, – mondta a varnyubajszu vén legény, – egy -lanckenét sóldos nyolc hajdunak eszi meg kenyerét.</p> -<p>– Igenis nyolc századnak! – mondta a másik, – mert azokat -rendesen fizetik, dupla zsólddal, sóléhennel, mindennel, mink meg -tizenkét hó óta fityinget sem kaptunk.</p> -<p>– Úgy is fizet meg nekik az Isten.</p> -<p>– De még a fölséges császárnak is.</p> -<p>– Annak a legjobban, mert hiába választunk fel könyörgő -hadnagyot, hiába küldjük fel nagy költségünkkel Bécsbe zsoldért -könyörgeni, mindig üres marékkal bocsátja alá.</p> -<p>– Aztat hiszik, hogy angyal természetjén vagyunk.</p> -<p>– Hát! Hogy széllel élünk.</p> -<p>– Ruhátalan járunk. <span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span></p> -<p>– Nekünk semmi se kell, csak üres szó.</p> -<p>– Rendeljenek a végekbe oly népet, akinek sem enniök, sem inniok -nem kell se ruha, se semmi, azok majd fizetést nem kivánnak.</p> -<p>– Bezzeg a lanckenétok mindig torkig vagynak a jóban; ha -béteszik a lábukat ez hazában, mindjárt előveszi őket, a girhesöket -a debreceni hideglelés: olyan kövérek egyszerre, mint a hizott -tulok.</p> -<p>– Hogyne, mikor annyit esznek mindenkor, mig ujjokkal -elérik.</p> -<p>– De milyen otthon vannak nálunk.</p> -<p>– Hiába, hazája embernek, hol jól folyik dolga.</p> -<p>– Ej az Uristen őfölsége még ezt megfizeti a császárnak, mert -úgy megveri mind testiben, mind lelkiben és minden dolgában úgy -szerencsétlenné teszi, hogy minden fejedelmek közt például -leszen.</p> -<p>– Ne is busuljon ked Miklós vitéz, hogy akkor amaz nyuzott képü -lanckenéteknek nyakát szegte, mint békáknak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span></p> -<p>– Busul a patvar, – mondta gondolataiból felriasztva Miklós -vitéz, – de hadd beszélem ki a többit, aki hátra vagyon.</p> -<p>Mert ahogy én nagy fényes ruhában fölmégyek a táborunkba, csak -szalutéroznak ám nekem az őrtálló katonák és a legfiatalabb -istrázsamester elibem áll, hogy aszongya, ne vegyem zokon, de most -nincs itt semmi fejjebvaló, maga az ezereskapitány urunk is fenn -van a városban, mert elgyütt aszongya a város mestere, birája, hogy -magyar legényt fogtak a rabláson, azt most négy darabba vágják, úgy -szegezik a város négy kapujára.</p> -<p>– Szegezik az anyjuk hét kinját, – mondok nevetve, – hát nem -ismer ked Andorás mester?</p> -<p>– Miklós ecsém! – rikkantott Andorás, – te vagy-é, vagy csak a -lelked?</p> -<p>– Magam én, csak adjék ked valamit falni, maj meglátják.</p> -<p>Attak osztán egy ürülapockát, úgy bevágtam én azt, akár egy -galambfit. <span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span></p> -<p>Hát osztán elmeséltem egyet-mást az istóriából, úgy tátotta ott -a száját kiki, mint ti most.</p> -<p>Délebédre került haza az ezereskapitány. Mikor meglátott a -nyalka ruhába csak eltátta szemit-száját s úgy kacagott, majd -megszakadt a horpasza.</p> -<p>– No te úgy ki vagy nyalva, mondta, mint az ürge pünkösdbe. Hát -hogy jutottál ehez.</p> -<p>Elmeséltem neki. Kínjába nevetett mán; oszt ü is elmondta, hogy -a németek hogy meglelték az üres kalickát, meg a levágott -lanckenéteket, meg a rendre bélakatolt ajtót, megesküdtek, hogy -ördöge van a hajdunak s most már azt követelték, hogy a gróf vigye -innen a magyarjait, s kongatják ördög ellen a harangokat.</p> -<p>– No csak te ne mutogasd magad, – mondta Forgács ezredeskapitány -uram – holnapután virradóra neki eredünk, tovább innen, mert mán -magam is megelégeltem itt a csinyeiteket.</p> -<p>Hej de nekem fájt ám a szivem az én tündéremért, akiért mán -annyit tüsténkedtem, <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span> törekedtem, még se jutottam hozzá, hogy -bár csak egy pillantásra lássam az arculatját.</p> -<p>De el is szántam ám magam, hogy egy életem, egy halálom, még egy -próbát teszek. Még egyszer elmégyek az ablaka alá…</p> -<p>Ebben a percben az erdő felől csörtetés hallatszott. A zöld -fűben heverő vitézek, akik csendes, álmos elandalodással hallgatták -már a Miklós vitéz édesdeden folyó beszédjét, felütötték a -fejüket.</p> -<p>– Török!… – sivította egy éles hang a lombok alól fojtva. – Itt -gyün a kontyos.</p> -<p>Mindenki térdre ugrott, csákányát markolta.</p> -<p>– Gyer elő! – mordult parancsolva a hallgatag falkanagy, akit -otthon választottak el kapitányuknak s aki méltósággal viselte ez -alkalmi tisztségét.</p> -<p>Egy fiatal legény állott elő.</p> -<p>– Mit láttál?</p> -<p>– Láttuk a Gergővel valami ötven kontyos jöttét. Sok nehéz -zsákmánnyal rakott lovak vannak velük. Itt az uton <span class= -"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> vádolnak -előre. Bort kellett nyakalniuk, mert semmit se vettek észre -bennünk.</p> -<p>– Csülökre hajdu! – szólt a falkanagy.</p> -<p>Szivósan, villogó szemmel, megfeszült inakkal állottak körül a -portyázó hajduk.</p> -<p>Fenn az égen a csillagok is izzóan villogtak le rájuk.</p> -<p>– Ki lesz martalék.</p> -<p>Öten, hatan ugrottak elő, a falkanagy rájuk nézett. Négyet -rendelt első csapatnak, hetet másodiknak, tizenketten maradtak az -utolsóra.</p> -<p>– Kiki megtegye emberül a dolgát.</p> -<p>A legények a nagy éjszakában összecsikorgatták a fogukat s olyan -erővel markolták a csákány nyelét, reszketett belé az öklük.</p> -<p>– Aki e szerencsét megrontja, halál fia.</p> -<p>– Úgy, – morogták helyeselve.</p> -<p>– Mindenki kettőt ül le, a harmadikat keresi.</p> -<p>– Úgy.</p> -<p>– Első rátán a martalék szétugrasztja. <span class= -"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> A másikon -a lesők szétverik, mi a harmadikon koncra vetjük. Egy se -szabaduljon!</p> -<p>– Úgy.</p> -<p>– Hátulról levágni a lóról… A lónak baja ne legyen; egynek -se.</p> -<p>– Úgy.</p> -<p>– Előre, huj!</p> -<p>Halkan, félelmesen, mint a torokbaszakadt farkasüvöltés adták ki -a hangot, a dörmögő, rémitő <i>huj rá huj</i>-t s szinte nesz -nélkül, alig valami csörtetéssel haladt be az előretolt két kis -csapat az erdő sötét utjára.</p> -<p>– Tüzet!</p> -<p>Egy pillanat alatt szétgázolták a hamvadó tüzeket s földdel -hányták be a parázsló fadarabokat.</p> -<p>Aztán váró izgalommal lesték a távolt. Készen, lesen, guggolva, -hogy bármely percben rajta lehessenek az ellenen.</p> -<p>A távolban gyanutlanul közeledett a törökfalka, amely szintén -rablani járhatott a zöld füvön; mert a pogány is így élt tavasz -időn, szabad kenyéren. <span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span> Nem is álmodták, hogy árokba szakadnak -vidám éjszakájukon. Már a jó fülüek hallottak egy-egy -lónyeritést.</p> -<p>Hosszu, ideges percek teltek.</p> -<p>Lassan lecsillapodtak s a rendes kerékvágásba jöttek. Az öröm -tulságos volt, hogy a sovány portyázás után „nyelvet fogjanak“, -török martalócokat vagy tán épen zsoldot, pénzt szállitó rendes -katonákat találjanak, akik épen lesre düljenek be nekik.</p> -<p>De aztán ebbe is belenyugodtak s a nagybajszu megint panaszra -forditotta a szót.</p> -<p>– Még fegyverünk sincs. Hogy védjük a fölséges császárt, ha nem -ád fegyvert. Ilyen kézbelivel dolgozni. Csufság e!</p> -<p>– Egy puskáért esztendei hópénzemet odaadnám, – mondta -másik.</p> -<p>– Szekercét is olyakat adnak, hogy ha páncélt érek vele, -elszakad a nyaka.</p> -<p>– Ki vág páncélt a vassal? Ne pocsékoljátok a szerszámot! Mindig -a puhába kell találni. Az eleven hus nem csorbitja ki. <span class= -"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span></p> -<p>– Még a csontját is kerüljétek, alig van máris jó fejsze az -őrség kezén. A sok kalapálástól mind lekopott, meg a köszörüléstől -a tolla.</p> -<p>– Elig vón azér, ha egyszer a mustramesterre fordétanánk.</p> -<p>Megforgatták kicsit a baltákat és nagyobb keserüséggel -szoritották, mint mikor a törökre fenekednek. Ez csak mesterség, -egyszerü dolog, akár a favágás, amaz indulat dolga, a sziv érzéseé, -az agyvelő elborulásáé. A mustramesterek fizetik gonoszul, csalóul, -hitványul a katonát.</p> -<p>– Hagyjátok mán a bajt, mindig csak azt. Inkább Miklós vitéz -mondja el, hun hatta, mi lett hát a jánnyal? Legalább csendesebben -is leszünk.</p> -<p>Miklós vitéz halkan köhintett s hosszu bajszát végigsodorta -gondolkozva. Egy felriadt madár károgva repült a gyenge -holdfényen.</p> -<p>– Hun is hattam, hun nem.</p> -<p>Abiza. Hogy fenekedtem nagyba, hogy addig nem halok meg, mig -egyszer legalább nem látom a jányt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_52" id="Page_52">-52-</a></span></p> -<p>Másnap Forgács gróf urunk ükigyelme kiadta parancsul, hogy -hajnalra kész legyünk mindenféle szerrel az utra.</p> -<p>Napszállat felé kiszöktem a táborból. Szoros parancs volt, hogy -embernek kiszállani a karámon nem szabad.</p> -<p>De ha nékem még főbenjáró dolgom vagyon.</p> -<p>Mentem a váromra, ahol két hete állottam őrt minden napon.</p> -<p>Állottam, állottam s felnéztem keservesen a magas kübálvány fal -tetéjibe, ha hallanám legalább egy hangját az én Tündér -Ilonámnak.</p> -<p>Egyszerre csak felcsendül a kacagása. És abban a minutomban csak -ereszkedik lefelé a kötélrétolya…</p> -<p>Elhallgatott. Az erdő tulfelén fölsivitott a martalékra -előretolt négy hajdu rémes farkasüvöltése:</p> -<p>– Huj, huj, rá!</p> -<p>Mint ahogy a réti csikasz üvölt a nádasban a gulyára, amit a -hajtók terelnek Debrecentől Bécs városig.</p> -<p>A hajduk szive megremegett az örömtől, a zsákmány beakadt a -fogóba. <span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span> Felvillogó szemmel hallgattak, mintha a -szivük dobogása is megállott volna. A fokosa, szekercéje, fustélya -nyelét marokra igazitotta kiki.</p> -<p>Fojtó, mély suttogás szólalt meg.</p> -<p>– Hát osztán?</p> -<p>Miklós vitéz rekedten, fülelve és vadleső elszánással görbedt -előre, ugrásra, s folytatta:</p> -<p>– Mint az erdei gilice, úgy kacagott… A másik percbe, mint a -sziven szurt gém, úgy sikoltott fel… A szivemet hasitotta az a -sikoltás…</p> -<p>Lassan beszélt, meg-megszakitva a szót. Leste a többivel a harc -távoli hangjait, a halálordításokat számolta s meg volt elégedve. A -négy fiu jól dolgozott. Legalább tiz martalóc vonitotta ki ott a -lelkét…</p> -<p>– Vártam, vártam, reszketett a velőm… Mi történt, mi esett… Ott -találták, mikor reám lesett… Mikor tán már szökni akart hozzám… A -kötéllétrán… A rétolya megállott féluton. Csak félig jött le, akkor -megállott… Akkor sikoltott olyan sziveszakadtan a lány… -<span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span></p> -<p>… Mély csönd szakadt rájuk, Miklós vitéz is néma lett. Félig -holtan várták, jön-e tovább a vad az uton, beljebb a nyelven a -csapdába a szájukba.</p> -<p>Végre, mint az égzengés, szakadt ki a veszett rivalgás. A lesők -ordítása!</p> -<p>– Huj rá, huj!</p> -<p>Megpihent a szivük s ujult erőre kaptak feszült izmaik.</p> -<p>A hét „leső“ legény emberül dolgozott, a török ordítása messze -hallatszott, hajdu-nesz semmi már.</p> -<p>– Csak meséljen ked Miklós vitéz.</p> -<p>Miklós rekedt volt, le a gyomráig.</p> -<p>– Az ablakba csak meglátom a lányt. Fenn, az ég tövénél. Mint -egy kidugott fehér zászlót… A másik szempillantásra kiveti magát. -Ott hullott le elibem, mint a lőtt galamb. Ahogy az aranyai -hulltak.</p> -<p>Mélységes, fájdalmas, döbbenetes csönd lett.</p> -<p>Valamelyik marcona hajdu aztán az orrát fujta, könnyét -nyelte…</p> -<p>S akkor elkezdett recsegni, ropogni az erdő. Vad iramodásban -tört előre a <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span> megmaradt török csapat s a tizenkét -torkon egyszerre robbant ki a rémületes vad ordítás:</p> -<p>– Huj rá, huj!</p> -<p>– Egy se maradjon! – rikoltotta a falkanagy s a másik percben -ott voltak már a lovak hátán, mint vérebek s a kurta fejszék a -puhát keresték, az eleven hust és kerülték a csontot, a vasat, -kimélték a szerszámot.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Szép napos, harmatos hajnalon, lóháton kocogtak fölfelé, haza a -hajduk. Jó csontu sovány lovakon ültek; vezetékük is volt szép -számmal megterhelve emberül prédával.</p> -<p>– Tizennyolcan maradtunk, – mondta vigan a varnyubajszu s -gyerekvigsággal mutogatta nagy sárga fogait.</p> -<p>– A négy martalékba került… – mondotta nyugodtan a -falkanagy.</p> -<p>– Meg a kis Pistába köztünk.</p> -<p>– Az ebanyja, amit számit, csak röhögni tudott, de sose volt -ember semmibe. <span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span></p> -<p>– Nem baj, csakhogy lovaink vagynak.</p> -<p>– Mán gulyát fogunk rajtuk.</p> -<p>– Elkél. A császár hópénze mellé.</p> -<p>– Mit szól várnagy urunk?</p> -<p>– Kikapunk ám tülle a négy martalékér.</p> -<p>– Az igaz, hogy három is elég lett vóna.</p> -<p>– Kusdi! Ha te leszel falkanagy, tégy kettőt martalékra, majd -ott hagyod mindenestül fogad.</p> -<p>– Jó vót-e… Úgy jó, ahogy van.</p> -<p>S komolyan és bólogatva ülték a jó, csöndes lovakat, amelyek -csülökig gázoltak a koratavaszi zöldben.</p> -<p>– Ej Miklós vitéz, ha ked elhozhatta volna ama német tündéri -leányzót, – rugtatott tisztelettel az élen baktató nagy bajszu -Miklós vitéz megé egy nagy sebbel éktelen suhanc.</p> -<p>Miklós vitéz a szeme sarkából végig mustrálta a fattyat.</p> -<p>– S mit kezdenék véle. Pirinc vagyok úgyé a császár -zsoldján.</p> -<p>– Ammán való, – így a varnyubajszu, <span class= -"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> – még egy -mocskos paraszt menyecskét is csak éhhel tudunk tartani…</p> -<p>– De csak jöjjön a mustramester egyszer fizetésre, most nem fog -kiszabni jussunkból.</p> -<p>– Most nem. Tömlecre vetjük.</p> -<p>– Mint a németiek Miklós mestert.</p> -<p>– Az ám, a kéncses komorába.</p> -<p>– Ott majd gyönyörködhet drága marháinkban, a rozsdás, kézre -való vasakban, hajdu alá szabott deresben, meg a békák és kégyók -szeme villogásában, akivel a hajduk szokják mustrálni.</p> -<p>– Majd felőtheti rongyainkat, mint Miklós vitéz a grófi -gunyát.</p> -<p>– Tenném magát lakat alá a császár üfelségit – megtanétanám.</p> -<p>– Ne káromoljon ked, má nappal vagyon.</p> -<p>– ’Szen csak arra tanétanám, hogy becsülje meg a magyart s nem -az nyúzott képü lanckenéteket hizlalja zsirunkon.</p> -<p>– No csak jól tette ked Miklós vitéz, hogy legalább ama háromnak -benne szakasztá hitvány, lánytipró életit… <span class= -"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span></p> -<p>S vigan, csöndesen, derüsen poroszkáltak nap ellen; gulyát -kerestek még, ha már lovon pihenték ki magukat.</p> -<p>A lovak le-lebukták fejűket s bele-belefaltak a kövér zöld fübe. -<span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>MIHÁJ.</h2> -</div> -<p class="center">– ELBESZÉLÉS – <span class="pagenum"><a name= -"Page_60" id="Page_60">-60-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span></p> -<h3>I.</h3> -<p>A szekér lassan zörgött hazafelé a a mezőről. Frissen kaszált -lucerna volt felvetve a könnyü kis, csinos, zöldre festett -szekérbe. A két jó járásu ló könnyedén, repülve vitte a szekeret, -érezték, hogy a fiatal ur hajtja őket, még a lábuk is táncosan járt -az araszos mély, puha fehér porban.</p> -<p>Mihály vidáman mosolygott s éles, tiszta hangján tovább mesélt a -segédjegyzőnek, akit a szerelmi dolgokról világositott fel.</p> -<p>– Á, én már kiismertem a lánynépnek minden fortélyát. Az én -eszemen nem jár túl semmiféle kisasszony!</p> -<p>Büszkén, tele hanggal beszélt s ócska zöld vadászkalapját a -szemére huzta. Bátor volt, tele önbizalommal s napbarnitotta arcu, -tele vérrel, tűzzel. <span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span></p> -<p>– Hát szerelmes sohsem volt Mihály? – kérdezte a segédjegyző, -aki halvány fiú volt, tele az arca apró, vérmes pattanásokkal, s ha -lányokról volt szó, mindjárt remegett a térde.</p> -<p>– Szerelem? Hát az mi?… – nevetett Mihály. – A jányok -felbámulnak a holdra, osztán a szemük sarkából azt lesik, el -akarja-é venni őket az ember. Ha kinézik a jó pasast, akkor úgy -ábrándoznak, szakmányba, olyanokat sóhajtanak, mint a Néró kutyám. -De ha nem érzik meg egy-kettőre a házasság pecsenyeszagát, akkor -bezzeg röhicskélnek, másra gondolnak és aztán mindjárt, mindjárt -ott hagyják az embert, ha egy uj potykát sejtenek meg.</p> -<p>– Nagyon kitanulta ezeket, Mihály, – mondta a segédjegyző, s -elnézett messze a mező felett. A távolban fehér napernyőt látott, -mintha egy kis szél valami virágot libegtetett volna a sárga mező -felett.</p> -<p>– Én bizony ismerem az életet. Vén róka vagyok, – mondta Mihály -önérzettel s az ostorával meglegyezte a <span class= -"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> lovait, a -két fiatal csikó felkapta a fejét s szaporázni kezdte az -ügetést.</p> -<p>– Nem is fog megházasodni Mihály, soha?</p> -<p>– Meg biz én. Ha találok egy igazi nekem való feleséget. Az -ember körül mindig kell asszony. Az én vagyoni viszonyaim, sajnos, -nem engedik meg a házasságtalanság luxusát. Különben is asszonynyal -lehet gazdálkodni csak.</p> -<p>– Látja!</p> -<p>– Mit lássak. A nő az olyan korlátolt és szük agyu, hogy mind -kapzsi, fösvény, zsugori a magáéban. Ha keresni nem tud, legalább -rajta ül a vagyonán. Ha én magamba volnék, a béresek, cselédek a -szememet is kilopnák, de hogy ott van az anyám, van aki vigyázzon -mindenre. Mondom, ha az anya meghal, meg a hugaimat férhe viszik… -mert a jányok, azok még nem igen alkalmasak semmire, azoknak a -maguk vadászatán jár az eszük… hát én azonnal megházasodok. Ha a -kutyám megdöglik, akkor is sietek szert tenni egy újra, pedig az -asszony a gazdaságban többet ér ezer kutyánál. <span class= -"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span></p> -<p>Mihály elkezdett röhögni. Erős fogai villogtak kis fekete -bajusza alatt. Fekete, csillogó, gyerekes szemei vidámak voltak és -szépek s poros arcán valami gyönyörködtető jóegészség sütött. Aztán -fütyörészni kezdett a friss szellőn vastag, sötétpirosra duzzadt, -szépvágásu ajkaival s belehajtott a friss, üdítő szellőbe.</p> -<p>– Nagyon reálisan fogja fel az életet, Mihály, – mondta a -segédjegyző s merengve nézte a fehér napernyőt, amely egyre -közelebb volt az utkanyarulatokon.</p> -<p>– Hja, én már túl vagyok, barátocskám, az olyan szamárságokon, -amiket az ilyen ifjú úrfiak ideálizmusnak, mi a nyavalyának -neveznek. Én már nem szoktam holdvilágos éjszakákon ábrándozni. Ha -nekem nő kell, épúgy szakítok magamnak barátom, mint ha enni kell, -hát eszek. Van elég jány, meg asszony, osztán mind egyre megy a. -Azt hiszi, hogy az a fehér napernyős többet tud adni szerelembe, -mint az a jány, amék gereblyét visz a vállán?</p> -<p>– Azt.</p> -<p>– Szamárság. Lássa én már nem <span class="pagenum"><a name= -"Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> nézem a bőre szinét, nem -tapogatom a husát, én nem szoktam sokat teketóriázni. Én magam -járok a marha után, kaszálok, dógozok, szántok, ha kedvem van, az -én izmaimnak nem kell sok birizgálás, én egy-kettőre készen vagyok -az asszonyozással is; annak a kedveért ugyan kettőt se lépnék -ám.</p> -<p>– Ajjaj.</p> -<p>– Mit jajgat, – kacagott fel Mihály s vállon csapta a -segédjegyzőt, – tán azt hiszi, ennek a tanítónőnek, akinek az a -mániája, hogy mindig a mezőn mászkál, ennek a kedveért csak egyet -is lépnék! vagy léptem! Fütyülök a csipkebluzára, a fehér -napernyőjére… Már itt van vagy két hónapja, de én ugyan még meg se -láttam, meg se ismerném, be se vagyok mutatva neki… Nem vagyok én -gimnázista, hanem paraszt, a krisztusát… Az anyával a multkor úgy -összevesztem miatta. Erővel azt akarta, hogy menjek el valahová, -ahol ez is ott lesz… Nem megyek én… Majd én a sáros csizmát -lehuzom, oszt másikat veszek egy tanítónőért… Ez sincs több kiló -hús, <span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span> mint Máté Rózsi, akivel a múlt éjjel… -Pedig ez is jó darab…</p> -<p>Csendesen nevetett, hamiskásan hunyorított s örült, hogy a -szemérmes, fiatal segédjegyző fülig elvörösödött, de lenyelte a -viccet, sőt vele röhögött, kaján férfi nevetéssel.</p> -<p>A domb kanyarulatánál egyszerre csak szembe volt velük a -fehérnapernyős tanítónő.</p> -<p>A segédjegyző ijedten kapott a kalapjához s igen nagyot -köszönt.</p> -<p>Mihály egészen kijött a sodrából s elfordította a szemét. Egy -ujjal sem nyult a kalapja felé, hanem jól megnézte a sánta lovának -a hátulsó patkóját.</p> -<p>Már messze elhagyták a fehér napernyős lányt, mikor megszólalt -Mihály.</p> -<p>– Hát ez az, ami engem idegessé tesz. Mit mosolyog rám. Mikor -láthatja, hogy szándékos volt a dolog. Mintha csak az én kedvemért -sétálgatna mindennap a mezőn.</p> -<p>– De bocsánat, Mihály úr… Az én köszönésemet fogadta.</p> -<p>– Haha. És rám nézett, a szemembe mosolygott… <span class= -"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span></p> -<p>– Bocsánat, ez egy kis önhittség…</p> -<p>Mihály hirtelen odapillantott a segédjegyzőre. Ez a gyerek, ez -kötekedik!</p> -<p>– Kedves barátom, nem én vagyok az önhitt… Hát azt hiszi, hogy -ha együtt van két fiatal ember, van olyan lány, amelyik a kettő -közül nem arra mosolyog rá, amelyik feleségül is veheti őtet.</p> -<p>A segédjegyző belátta, hogy nincs.</p> -<p>Hallgatagon zörgött velük a kocsi a falu felé. A fák közül már -látszott a templom magas teteje s kissé a régi nemesi kuriák -manzard teteje is ki-kifeketéllett.</p> -<p>– Nem mondom én azt, hogy pénzért elvenném az ördögök öreganyját -is. Venné a fene – szólalt meg Mihály. – Hogy oszt a pénzeért a -nyakamon üljön. Az nekem drága. De hát egy olyan lányt csak nem -vehetek el… Egy tanítónőt… Akinek semmije sincs… Senkije… Az ember -meg se tud vele jelenni… Mindenünnen kinézik… Mindig azon kell -harcolni, hogy az ember elfogadtassa a rokonsággal… ismerősökkel… -<span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span></p> -<p>A segédjegyző lehuzta a válla közé a fejét, hallgatott.</p> -<p>– Neki jó volna. Az igen. Az nagy ugrás volna. A régi -rektorházból az első kuriába. Hát azért mosolyoghat.</p> -<p>– No de bocsánatot kérek… – mondta a segédjegyző.</p> -<p>– Mi?</p> -<p>– No de bocsánatot kérek, ez már mégis nagy anyagiasság…</p> -<p>– Hogy?</p> -<p>– Én tisztán láttam, hogy nekem köszönt.</p> -<p>– Persze, hogy magának köszönt. Nekem nem köszönhetett, ha én -nem köszöntem neki. De nekem mosolygott.</p> -<p>Az egyik ló megbotlott, Mihály odanézett a lába alá s mérgesen -rántotta meg a gyeplőszárát.</p> -<p>– Ne bolond ne, tán neked is elvette az eszedet a tanítónő.</p> -<p>A lovak gyorsabban haladtak s egyenletesen.</p> -<p>– Á barátom, – szólt Mihály. – Ilyenekkel fogják a medvét. Egy -ilyen <span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span> mosollyal, de én nem vagyok medve, nem -megyek rá a lépre.</p> -<p>Parasztok köszöntek fel, Mihály fogadta, szórakozottan.</p> -<p>– Én addig úgy se házasodok meg, mig az anyám él. Azt én régen -elhatároztam. Annál olcsóbb asszonyt nem kapok. Neki már nem kell -se ruha, se mulatság, semmi. Ő már egy jó vén asszony, aki csak -dolgozni szeret. Takarékoskodni… Ha ő meghal, nem mondom, akkor -keresek magamnak egy nekem való feleséget. Olyat, aki ért a -gazdasághoz, abba nőtt, tud főzni, sütni, libát tömetni, malacra, -házidolgokra felügyelni, cselédnek kiadni, tud mindent; ne nekem -kelljen vele harcolni, kínlódni, mig betanítom. A fene fog még -asszonyt is dresszirozni, elég nekem a csikóimat, tinóimat, meg a -kopómat. Így bizony, szép öcsém. Így látja már ezeket a dolgokat -egy huszonnyolc-harminc éves ember… Azazhogy csak huszonnyolc… -lesz, ha megéri… De az eszem az már nyolcvan éves!… Láthatta abból -is, hogy biz én nem köszöntem. Nem igen ugrálok már a <span class= -"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> lányok -után. Rám mosolyoghatnak… Nincs szükségem tanítónőre. Nekem -gazdasszony kell. Az ebadtát. Aki egy kicsit rendbeszedje a -gazdaságot, mert az igaz, hogy meglehetős csehül állok… Ha csak egy -pár jó esztendő, vagy egy tűzről pattant menyecske nem segít…</p> -<p>Beértek a faluba. Parasztlányok jöttek szembe, gereblyével a -vállukon és szemérmesen lesütött szemmel, vagy kihivó kacérkodással -köszöntek fel a szekérre, Mihály urra.</p> -<p>Mihály szórakozottan bámult rájuk s egy szemmozdulattal sem -fogadta a köszönésüket. A segédjegyző megemelte a kalapját.</p> -<p>Mikor jól bent voltak a faluban, Mihály felkiáltott:</p> -<p>– Az istenit neki! Mégis csak nagy parasztnak tarthat engem az a -kisasszony… Hogy még a köszönésit sem fogadtam… Mi?</p> -<p>A segédjegyző, mintha itt, emberek és házak között bátrabbnak -érezte volna magát kissé túlságosan kihívó hangon mondta:</p> -<p>– Legyen nyugodt, hogy nem <span class="pagenum"><a name= -"Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> köszönt magának. Nem olyan -lány az. Karakteresebb lány, mint amilyeneket Mihály úr ismert -eddig… Mi nagyon jól ismerjük egymást.</p> -<p>Csak úgy remegett az egész fiú, valami belső izgalomtól.</p> -<p>Mihály oda sem ügyelt, a felső ajkát rágta s a távoli kapuját -szemlélte, amelyet már nyitott is kifelé a béresgyerek. A nagy -kőoszlopos vaskaput, amelynek vaslécei rozsdásak voltak s -jobbra-balra görbültek. A kapu fölött ott a címer is, de -berozsdásodva, a sárkány a három ágyugolyóval, amint őrt áll a mai -szegénység fölött.</p> -<p>Mihály ráütött a fejével a gondolatára.</p> -<p>Szó sincs róla, mégis nagy marhaság volt, hogy nem köszöntem. -Most el volna intézve az egész. Így meg muszáj vagyok megismerkedni -valahogy vele… Hát azt mégse türhetem, hogy olyan nagy parasztnak -nézzen, aki egy hölgynek vissza se tud köszönni.</p> -<p>Megrántotta a gyeplőt s visszatartotta a lovakat, mert kőre -vitték volna a szekeret a kapu előtt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span></p> -<h3>II.</h3> -<p>A patika üvegajtajában ott ült a szép délutáni napfényen, amely -a sűrű gesztenyefa lombján szürődött át, Berci bácsi, a vén -patikus.</p> -<p>Még korán volt, senki sem került hozzá egy kis csöndes -beszélgetésre s az öreg úr nagyokat ásított a délutáni alvás után s -a szemét dörzsölgette. A fán egy-két veréb csiripelt, a levegő tele -volt a jó édes patikaszaggal.</p> -<p>Parasztok mentek el a kapu előtt s tisztességesen beköszöntek. -Az öreg úr álmos, könnyes szemekkel dörmögött valami köszönést s -keresztbe fonta kövér rövid karjait a nagy hasán. Órákig elüldögélt -így s várt. Várta, hogy valaki rányisson s egy kicsit beszélgessen -a fülébe. Már szinte előre készítette az arcát a nevetésre, a -tokáját a kacagáshoz való rengésre, ahogy a dobot készíthetik elő a -dobolásra, meg-megszorítva acélrugóit, hogy jól feszüljön rajta a -bőr. A szalmából font, nagy karosszék feneke lecsüngött a földig s -mintha bele lett volna <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span> nőve Berci bácsi, tofla nadrágjában, -bambán elfittyent gérokkjával, s apró tömzsi vörös arcával, amely -szórakozottan előrehajlott s a falusi élet minden egyszerüsége, -korlátoltsága és jámboran emésztő primitivsége ott ült rajta.</p> -<p>Végre megjött az alkonyat s az emberek ki mertek bujni a hűvös, -pincelevegőjű, letakart, lezsaluzott ablakú házaikból vagy -hazakerültek a mezőről, ahol fárasztó és izzadt munkába voltak -belefulva.</p> -<p>Cirbesz ment végig a kopójával az utcán, a volt főbiró, akit az -adósságai miatt mozdítottak el az állásából. Azóta a száraz, kis -fekete ember alig megy ki a faluból s fürjeket keres naphosszat a -dombos határban.</p> -<p>– Jó napot Berci bácsi! – köszönt be s egy kis habozás után be -is fordult.</p> -<p>Megfogta az öreg úr puha nagy kezét, de csak úgy újjheggyel. -Rögtön el is eresztette. Únta az öreget, mint mindent a világon, -dehát az ember rá van kényszerítve, hogy éljen, mit tegyen, el kell -fogadnia a világot, ha már megvan.</p> -<p>Most már ketten ültek. <span class="pagenum"><a name="Page_74" -id="Page_74">-74-</a></span></p> -<p>– Jó idő van, – szólt Berci bácsi.</p> -<p>– Jó.</p> -<p>– De a kukoricára elkelne egy kis eső.</p> -<p>– El.</p> -<p>A főbiró szivart vett elő s rágyujtott. A kutyája a lába elé -hevert karikába s a legyet kapkodta. Mintha megduplázódott volna az -unalom, amely eddig még békésen szundított a patika üvegajtaja -előtt. Nagy rakott szekér nyikorgott el az utcán; két kis sovány -ökör huzta, a nyelvét nyujtva. A szekér tetejéről hosszúbajszú, -sovány paraszt lógatta le retkes nagy fekete lábát s egy újjal -csutka szalmakalapjához köszönt, de az urak oda sem ügyeltek, nem -fogadták.</p> -<p>Ujabb alak tünt fel az utcán. Hegymegi doktor jön, idegesen -rángatva a vállait. A patikus meg a volt főbiró kissé érdeklődve -nézték a kisdiákos, deresfejű urat, aki vékony derekát idegesen -rángatta, s türelmetlenül rágta kurta nyirott bajszát. A mezőről -jött, a szőlőből, ahol veszekedett a munkásaival és oktatta őket s -közben az összes arcizmait kínosan össze-vissza tekerte. -<span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span></p> -<p>Barátságosan köszönt be s megállott:</p> -<p>– No mi van? – dugta két öklét a zsebébe a doktor, hogy barna -meggyfabotja az égnek meredt mint a puskacső.</p> -<p>– Semmi, ülünk, – mondta Berci bácsi. Hegymegi nem várt sok -biztatást, hozzájuk ült. Levette kemény szalmakalapját s -zsebkendőjével a homlokát törülgette. Foltonkint egész vörösre -dörzsölte az arcát s a szemöldökét felhuzta magasra, a haja tövéig. -Akkor elernyedt és összeesett. A főbiró jóízzel szivarozott, Berci -bácsi kedélyesen pipázott, de Hegymegi nem volt dohányos ember. -Ahogy ráborult a nyugalom, a csönd, úgy összeesett, mint a levetett -keztyű; csak néha-néha rántotta fel a balvállát a füléig, idegesen, -mint a Cézár, amely türelmetlenül verte el vágott farkával a -legyeket. Végre egy percre ő is belesüppedt a poros csöndbe s apró, -könnyes szürke szemei elmeredtek, mintha felakadt volna az -életműködése.</p> -<p>Akkor toppant be közéjük Mihály.</p> -<p>A fiatal ember kissé felverte az <span class="pagenum"><a name= -"Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> öregebbeket. Mintha követ -dobnak a vízbe, az álló tóba.</p> -<p>– Kicsipte magát az úrfi, – mondta az öreg patikus és hosszan -kacagott, úgy hogy a szemei egészen belevesztek vastag arca -ráncaiba.</p> -<p>– Illik is – mondta Hegymegi doktor, – fiatal ember. Ne járjon -úgy mint egy tanító.</p> -<p>Mihály nagyon röstelte, hogy frissen van borotválva, hogy tiszta -inget vett, a cipőjét kifényesíttette, ruháját lekeféltette. -Röstelte az új szalmakalapját, a friss kék nyakkendőjét, amelybe -egy arany bogár volt tüzve s azt hitte az egész falu róla fog -pletykázni, amért így váratlanul felébredt. Eddig szinte túlozta a -lomposságot, maga hányta a trágyát a szekérre s úgy ment végig az -utcán és kifeszítette a mellét, mint egy parasztlegény.</p> -<p>– Bizony snasz világot élünk, – mondta Hegymegi doktor, – nem is -ismerek rá a kerületre, mintha nem is abban az országban laknánk -itt. Az a népség, ami ma van. Nem is ismerek rá. Elpettyhüdt -alakok. Én legaláb jó napokat <span class="pagenum"><a name= -"Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> éltem itt valaha. Annak -örülök, hogy legalább én leszedtem a tejfelt idejébe.</p> -<p>A patikus hangosan kacagott. A főbiró hosszú füstöt szíjt fel s -szótlanul eresztette ki az orrán át.</p> -<p>Mihály széket hozott ki a patikából s leült. A nap kezdett -veszíteni a tüzéből s a gyógyszertár belső helyiségéből, a nyitott -vasrácsos ablakon át a gyógyszerészsegéd fuvolázása hallatszott -fel.</p> -<p>Ötszörös lett az unalom, tizszeres. De jóleső és lebékítő, -hizlaló. Nem volt beszélni valójuk, dohányoztak, Mihály is -cigarettát sodort. A segéd fuvolája olyan bánatosan dudorászott, -valami ismeretlen, idegen szelid melódiát, mintha téli éjszakákon a -szél fujdogálja énekét a kémény likain.</p> -<p>Egyszerre csak mint az öt férfin villamos áram futott végig. -Önkéntelenül kigyult a tekintetük s előre néztek, végig az utcán. -Hegymegi doktor felrántotta vállát kétszer-háromszor a bubjáig s -még meg is vakarta válla hegyivel a fejét, mint az ökör a szarvával -a hátát. A főbiró villogó szemmel hajolt előre s orrlikai -<span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span> kitágultak, akár a szimatoló agáré. A vén -patikus nagy hasa fölé buktatta előre kis dagadt, vörös fejét s -apró szürke szemeiben apró, fényes pontok látszottak; a segéd -kihajlott az ablakba s úgy fújta, majd megszakadt a tüdeje, a -fuvolát. Mihály azonban egy lépést visszahuzódott kemény kerek -székén s ellenségesen nézett.</p> -<p>Már egészen itt járt előttük a lány. A nagy bronzhajú, szőke -lány, fehér napernyőjét a vállán forgatva csendesdeden. Az -önérzetes lépésű, fehérbőrű kipirult arcú fehér lány. A -tanítónő.</p> -<p>Az öreg patikus megemelte a kalapját, az ócska, zöld kis -posztókalapot.</p> -<p>Utána Hegymegi doktor kapta le kerekszélű szalmakalapját s -hangosan köszönt:</p> -<p>– Kisztihand! Hova, hova?</p> -<p>A lány nevetett. Húsos, duzzadt, széles ajkai szétnyiltak s -kissé rendetlen fehér fogai előragyogtak.</p> -<p>– Megyek a mezőre, sétálok.</p> -<p>Hegymegi doktor már ott állott a zöldre festett kis -rácsosajtónál. <span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span></p> -<p>– Jól teszi, az egészséges.</p> -<p>A főbiró ridegebben egyenesedett ki s szintén megemelte kissé a -kalapját.</p> -<p>– De veszedelmes! – mondta.</p> -<p>– Miért? – kérdezte vidáman a nagy lány s vékony csipkebluzából, -s csipőn megfeszülő, fehércsíkos, harangaljú szoknyájából pompásan -tüntek ki az idomai.</p> -<p>A főbiró nem felelt, felduzzasztott tokával mosolygott.</p> -<p>Mihály előbbre lépett.</p> -<p>– Kezét csókolom, – mondta, – mi még nem is vagyunk bemutatva -egymásnak.</p> -<p>A lány kezet nyujtott. Mihályt erős hőség futotta el, mikor ezt -az erős, nagy, puha kezet megfogta. Ezernyi apró fehér foltocska -volt a lány fehérpiros bőrén, egészséges tarkaság s a könyöke felé -gyönyörű vonalban karcsúsodott el a telt karja.</p> -<p>– De azért ismerjük egymást – mondta a lány s oda köszönt az -ablakba a gyógyszerészsegédnek, aki abbahagyta a fuvolázást.</p> -<p>Azzal tovább ment a kerítésen túl; <span class= -"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> fehér -himzett napernyője eltakarta a fejét, vállát, csak erős, karcsú -dereka és ropogó, suhogó hosszú szoknyája, meg a szürke -vászoncipőjének a néha kivillanó formája látszottak.</p> -<p>Mihály úgy érezte, egy kis megtorlás volt a lány hidegségében a -délelőtti nem köszönés miatt; célzásnak vette a lány szavát s -dacosan szegte fel a fejét.</p> -<p>A három úr összenézett és cuppantott, húnyorított. Az öreg -patikus halkan nevetett, hogy a szék is rengett bele. S egyszerre -csak megindult a beszéd, gyorsan és suttogva és a fejüket -összedugták.</p> -<p>– Jó figura. Jól fest, – mondta Hegymegi doktor.</p> -<p>– Há há, – kacagott a patikus és hanyatt vetette a fejét.</p> -<p>– Van neki, mondta a doktor s tenyerével mutatta, hogy szeretne -rápaskolni a lány tagjaira.</p> -<p>Egy percre csönd lett; irígyen s féltékenyen néztek össze. -Azután utána bámultak a lánynak, míg csak látták.</p> -<p>Mikor eltünt az utca kanyarulatánál, fellélekzettek. Az ablakon -belől egyszerre <span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span> megszólalt a fuvola is és szívszakgató -bánatban adott hangot, mintha este a fülemüle kezd rá a -jázminbokorban.</p> -<p>– Szeret a mezőre járni, – mondta a patikus.</p> -<p>– Szeret, – kapkodta a vállát, Hegymegi doktor, – minden délután -látni valamerre.</p> -<p>– Délelőtt szekérrel jöttem haza, lucernát hoztam, találkoztam -vele, – mondta Mihály, – de még akkor nem voltunk bemutatva -egymásnak. Nem köszöntem neki.</p> -<p>Hirtelen megröstelte a mentegetőzését.</p> -<p>– Jó kis nő, – mondta komiszkodva, – egy hétig elkutyálkodnék -érte.</p> -<p>– Vagy körülte, mi, Mihály? – nevetett a főbiró.</p> -<p>– Azt elhiszem, – szólt a főbiróval egyszerre Hegymegi doktor, – -még fontra is megéri az árát. Ritkán kap az ember ilyen pácienst! -Úgy-e öreg! – s a meggyfa botjával hasba lökte a patikust.</p> -<p>Berci bácsi lehúnyta a szemét s göcögött. <span class= -"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span></p> -<p>Melegség futotta el őket s felszabadult a nyelvük. Szilaj -megjegyzéseket engedtek meg maguknak s az arcuk éle kipirult. Úgy -viselték magukat, mint tavasszal a megbolondult mének s szabadra -eresztették a fantáziájukat s a nyelvüket, ahogy csak a falusi, -kipihent vérű magyar urak tudnak szókban fürödni a csinos nők -kútfejénél.</p> -<p>Mihály egyre vadabb lett. Igyekezett túllicitálni a vén -kujonokat.</p> -<p>– Nem én, – mondta, – ez egyszer nem sajnálom a fáradságot, -utána vetem magam.</p> -<p>Az öregek irígyen néztek rá s már is látták, hogy sikerült. Hja, -fiatal ember. Birja is, teheti is. Vén és kellemetlen feleségeikre -gondoltak, akiknek szemölcs nőtt az arcán s a sok pletykában olyan -parasztosra kopott a nyelvük és a gazdaság körül, a falusi -lomposságban formátlanra idomtalanodott a termetük. Egy pillanatig -sem haboztak, hogy Mihályt visszautasítás is érheti s a -fiatalságukra gondoltak, az eltünt ifjúságra.</p> -<p>– Megéri a fáradságot, – hát csak <span class="pagenum"><a name= -"Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> rajta Mihály… Minden percért -kár… – mondták össze-vissza.</p> -<p>Mihály izgatottan pödörgette kis fekete bajszát.</p> -<p>– Nem is töltöm az időt! – szólott mosolyogva s felállott.</p> -<p>Idegesen nyújtott kezet az uraknak s megrázta az öreg patikus -puhányszerű nagy lomha kezét. Az öreg balkezével megveregette a -jobba fogott kezét s alig akarta elereszteni.</p> -<p>A főbiró szárazon, alig érintve adta a kezét s arra gondolt, -hogy ha valahonnan száz forintot kaphatna készpénzben. Hegymegi -doktor meg is veregette a Mihály vállát s a szemét-száját harminc -felé rángatva, a fiatal úr arcába lehelte pálinkaszagú -irígységét.</p> -<p>Még a gyógyszerészsegéd is, mintha megérezte volna az időjárást, -az ablakba állott s szomorú futamokat repített a ruganyos, ideges -léptekkel nemes vadászatra induló Mihály után.</p> -<p>Mihály a segédjegyzővel is találkozott az utcán.</p> -<p>– Hová tetszik menni, Mihály úr? <span class="pagenum"><a name= -"Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> – kérdezte azzal a -féltisztelettel, félbizalmaskodással, amely mindig fonákká teszi a -nem egyrangú s nem egykorú fiatal urak közt a viszonyt.</p> -<p>Mihály felülről nézett le a fiatal gyerekre.</p> -<p>– Megyek, megcsókolom a tanítónőt.</p> -<p>S hogy a fiú biborvörösre vált arcát s zavarát látta, magyarázva -tette hozzá:</p> -<p>– Már megismerkedtünk… Már köszönünk egymásnak… A kicsike a -füzes felé sétált előre… Ott lehet! Nem igaz? Fák alatt… Ott senki -sem látja…</p> -<p>A fiatal fiú reszketett s nem birta levenni a szemét a vakmerő -és szerencsés Mihályról s egy pillanatig sem kételkedett benne, -hogy megtörténhetik, amit a határozott úr igér… Túlságosan fiatal -volt a fantáziája. A legszertelenebb lehetőségre gondolt s azt is -fájó kétségbeeséssel vette biztosnak.</p> -<p>A térde remegett, a gerince zsibbadt volt, a szeme könnyes. Már -egész csomó verset írt a tanítónőhöz és egyet sem mert megmutatni -neki. <span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span></p> -<h3>III.</h3> -<p>Amint a mezőre kiért, mindjárt meglátta a sárga tarlók és zöld -mezők fölött a fehér napernyőt.</p> -<p>A leány azonban nem a füzesek felé ment, hanem a mezei uton -haladt előre a szántók között, ahol egyetlen fa sem volt, s a -legmagasabb az útszéli grádicskóró volt a mezei bokrok közt, -amelyek alatt csókolózni lehetne.</p> -<p>Mihály elkezdett lassabban haladni, s egyre gyávábban nézett -utána a lánynak.</p> -<p>Milyen bátran tud egy uriember merész fogadkozásba törni ki egy -védtelen leány felől s lám mégis a legbátrabb is némi gyávasági -rohamokkal kénytelen megküzdeni, ha tettre fordul a dolog.</p> -<p>Bizonyára nincs semmi ok a gyávaságra. Hiszen egy fiatal leány -éppen úgy tele van vérrel, mint a fiatal férfi. Csak meg kell -találni a pillanatot, amikor a leány fantáziájához hozzáfér az -ember… De hogy lehet megtalálni a nagy és titokzatos zárnak ezt a -titkát.</p> -<p>Véletlenül… Csak véletlenül… <span class="pagenum"><a name= -"Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> Ha éppen összehangzik az -elvetett szó a szív s a vér rezonanciájával. Különben tovasíklik -fölötte s nyomtalanul suhan el.</p> -<p>Az a kérdés, van-e célja ennek az egész heccnek, vagy nincs.</p> -<p>A vére föllángolt.</p> -<p>Cél, az van.</p> -<p>És mégis ahelyett, hogy utána rohant volna, még jobban -meglassitotta lépteit. Olyan síma ez a határ, hogy egy mértföldről -minden mezei kapás ellenőrzi a leány tisztességét. Még a -mozdulatokra is ugyan vigyázzon, aki hírbe nem akar keveredni.</p> -<p>Összevonta a szemöldökét s ráfogta, hogy ezért kanyarodik le -jobbra egy gyalogjáróra.</p> -<p>A zöldülni kezdő sárga talló sarkában megállott s utána nézett -izgult szívvel a nem is nagyon távolban, lágyan libbenő lépésekkel -elhaladó nagy fehér leánynak.</p> -<p>A szíve szorult s gyötrődő érzések töltötték el. Mintha egy -világ s az ő legbecsesebb világa úszna el előle a távolba, s ő -boszorkányguzsba fonva le lenne nyügözve, hogy utána ne -rohanhasson… <span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span></p> -<p>– Ej, még csak ez hiányzik, – kiáltott fel szinte haragosan – -hogy szentimentális legyek, mint egy… mint a segéd úr!</p> -<p>Lerázta magáról a meghatódás zsibbadtságát s cinikusan és újra -férfiasan indult tova.</p> -<p>Egy-két trágár szitok egészen rendbeszedte a hangulatát, amely -már kezdett csúnyán gyáva lenni s nemsokára olyan bátran és -ruganyosan lépdelt a fehérre kitaposott uton, ahogy illik.</p> -<p>– Felőlem ötven embernek a szeretője lehet, – mondta könnyedén -magában s végig vágott mosolyogva nádpálcájával a nadrágja -szárán.</p> -<p>– Az a fő, hogy az embernek elég pénze legyen – gondolkodott -tovább. – Ha a birtokot egy kicsit rendbe tudnám szedni, a fene azt -a sok váltólejáratot, már megint itt van egy a nyakunkon… akkor -akármikor felruccanhatnék Pestre. Ott aztán nem ilyeneket válogatok -magamnak, hanem olyan nőket, hogy…</p> -<p>Cuppantott s vérbe borult a szeme.</p> -<p>– Mit törődök én ilyen kis falusi <span class="pagenum"><a name= -"Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> rongyocskával! Ez a -legdrágább; csak járatja az embert maga után, potyára… Ezek a -legkitanultabbak, ezek a látszólag ártatlan lányok… Nekünk adják az -erényest, maguk közt meg, a tanító kollegáik, meg a maga -kompániájából valókkal bezzeg…</p> -<p>Már megint nagyon elszaladt a fantáziája.</p> -<p>Heves léptekkel ment tovább a kukoricása felé, ahol egész sereg -nép dolgozott s a pálcájával csapkodta a gazt.</p> -<p>– Megszégyenített. „Azért ismerjük egymást!“ és tovább néz, -elnéz a fejem fölött, azt a hétragyogóját…!</p> -<p>Csikorgatta a fogát s feldühödve nézett el balra, le a sík -mezőre a dombhátról. A fehér napernyő úgy libegett, mint egy -virágszirom. Rémlett neki, mintha alatta megcsillogott volna az -enyhülő tüzű esteledő napfényen az a bronzszínű haja, az a -vérforraló, átkozott dús bronzvörös haja.</p> -<p>– Ismerjük egymást, hát azért köszönhettem volna neki. Milyen -finoman tudja szememre vetni! No megállj! Ha <span class= -"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> még -egyszer találkozunk, megteszem a heccet, hogy megint nem fogadom a -köszönését! Nem ismerem… Egyszeri látásra nem köteles az ember -mindenkit ismerni!… Minden tanítónőt…</p> -<p>Elmosolyodott s megcsóválta a fejét. Aztán ujra utána nézett a -lánynak.</p> -<p>– Szép dög.</p> -<p>S tizszer elmondta magában e két szót. Egyre durvábban s egyre -izzóbban, szinte megrágta, lenyelte, megforgatta az inye közt, mint -valami erős izű bonbont.</p> -<p>– Szép lehet… ugy… istenigazában!</p> -<p>Feltolta a kalapját a bubjára. Azután meg lekapta a régi kajla -panamáját, amely olyan kemény volt, mint a bőr, de már rongyosodni -kezdett a hegyin, mert minden hónapban kimossák neki otthon…</p> -<p>– Már veszek egy uj kalapot. Valami divatosat. Valami fess, -lapos kalapot… Nagyon ágrul szakadt gavallér vagyok így. Meg se -látott a bestia…</p> -<p>Egy percig hallgatott.</p> -<p>– Pedig szép… Szép a nyavalyás…</p> -<p>Aztán tovább indult s félig lehunyt <span class= -"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> pillái -alatt igyekezett maga elé képzelni azt a vastag bronzszinű hajat, -amely vastag csigában konkorodott ki a lány lógó szélű nagy panama -kalapja alól. A fehér nyakára… Milyen fehér a bőre, a puha, -kövérkés álla… Tenyérrel megveregetni a nyakát, azt a szép, széles, -hatalmas nyakát, amely a kivágott bluzból kivilloglott. Milyen -erős, milyen kemények a mellei, milyen csipői vannak… A Drága -tomporára, a kedvenc lovára emlékezett s önkéntelen kinyujtotta a -tenyerét, hogy végigsimítsa…</p> -<p>Nagyot sóhajtott.</p> -<p>– Az isten verje meg… Az apámról maradt összes adósságomat -odaadnám érte, ha csak egyszer…</p> -<p>Keservesen mosolygott a viccén, azt is ritkán mondott életében. -Gyorsan, biztosan gyalogolt tovább a keskeny ösvényen.</p> -<p>– Ej, ej, – gondolta tovább, – az ember egyszer talál ezen a -rongyos falun egy ilyen pompás nőre és ahhoz se lehet hozzájutni. -Micsoda szerencse volna az, ha ez olyan szabadabb zsákmány lenne. -Ha közkincscsé tenné a <span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span> bájait, ahogy szegény, de nem -tisztességes hölgyek szokták… Milyen örömmel adná le az ember az -obulusait, hogy részesüljön a kegyekben… És mit is akar. Egy kis -falusi tanítónő. Ugyan istenem, mire néz, mire számít. Attól még -férjhez is mehetne egy kollegájához, legalább elemlékezhetne a -vidám fiatalságára.</p> -<p>Szélesen mosolygott s csámcsogott. Meg volt elégedve magával, -hogy ilyen jól megoldotta a tanítónőcske sorsát.</p> -<p>– Szép szép az erényesség, – folytatta vidám filozofálását, -amely olyan szépen kitöltötte a hosszú uton az idejét s olyan jó -bizsergésben tartotta a vérét, de ha azon már régen túl vagyunk, -hogy a lányt más anyagból valónak tekintsük, mint a férfiakat. Az -is ember, annak is emberi szükségei vannak… Már pedig ha egy fiatal -férfi kerül így önálló tanítónak, annak bizony az az első dolga, -hogy minél előbb túl legyen az ártatlanságon… Hát egy lány mit -csinál? Hol és hogy hűti le az érzéki bőségét?</p> -<p>Mihály kezdett megint nagyon reálisan <span class= -"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> -gondolkozni s csak úgy törölgette magáról a verejtéket.</p> -<p>– Persze – kapott fel egy ujjal, amint rájött az igazságra. – -Persze, az az egy, az az egyetlenegy okuk van az erényességre! A -számítás! Az hogy nagyon drágán akarják eladni magukat! Egy egész -életre akarják biztosítani a jövőjüket az első csókkal. A bestiák! -A szép bestiák! Tudják ezek mit érnek! Tudják, hogy csak evvel az -egygyel képesek a végletekig tüzelni a férfit… Igazán, komolyan -véve a dolgot, nem érdemelnek, egyáltalán semmi kiméletet sem -érdemelnek!</p> -<p>A nádját kettőbe hajlította, meg kirugatta. Ujra elnézett arra -nyugatra, amerre a lány jár, de már nem láthatta a napernyőt a -könnyű nyirségi homokdombok miatt.</p> -<p>Az ajkát harapdálta.</p> -<p>– Hm. De az is régi tapasztalat, hogy az ártatlansággal könnyű -elbánni, – okoskodott tovább. – Ha pedig evvel nem könnyű, akkor ez -nem is ártatlanság ám!… Már pedig ha nem ártatlan, akkor meg el -kell vele bánni!… <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span></p> -<p>Mint aki a bölcsek kövét fedezte fel, már megint kész volt a -dologgal. Egészen könnyű és vidám, friss és megelégedett lett. Már -érezte izmaiban, hogy fogja derékon kapni azt a szép kisasszonyt, -hogy fogja csókolni, csókolni…</p> -<p>Észre sem vette, már ott volt a munkásainál.</p> -<p>Szórakozottan nézte őket. Az arca égett, még a homloka is ki -volt pirulva. A szeme ki volt égve.</p> -<p>– Fiatal úr, tessék jönni kapálni! – kiáltott rá egy kis fekete -lány a kukoricásból.</p> -<p>A többi kacagott s Mihály végignézett a rongyos, istenadta -teremtéseken. Aprók voltak, satnyák, lesült fekete bőrüek, -kóchajuak s olyan közel a földhöz, amelyből lettek… Ezek is lány -nevet érdemelnek!</p> -<p>– Ne bántsátok, rosszkedve van! – sivította egy másik éles torkú -huncut, akinek nagyon fel volt vágva a nyelve bizonyos kazal alatti -ölelgetések óta.</p> -<p>– Fáj a foga!</p> -<p>– Mire? <span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span></p> -<p>– Kire?</p> -<p>Röhögtek. Mihályban borzasztóan feldühödött a harag.</p> -<p>Úgy elfult, hogy még szólani sem birt. Még arra sem érezte -méltóknak őket, hogy rájuk rivaljon. Máskor visszavagdosott s tíz -mázsás szókkal tromfolta le őket, vagy ököllel, szorongatásokkal, -vagy a nádpálcával, ha éppen tekintélyt akart tartani.</p> -<p>Most visszafojtotta magába türelmetlenségét s elnézte a szeplős, -agyondolgozott, gőzölgő cselédeket, a sovány, éhes nevetésű -parasztasszonyokat s elfordúlt, mint a vásárban a kis görbe -riskáktól, ahol vakon megy keresztül a kajla paraszt tehénkék közt, -meg sem látja őket, de felvillan a szeme, ha egy fajbornyút -lát.</p> -<p>Így van hát ez a magunk fajtájánál is. Elfordúlt s otthagyta -ezeket a satnya jószágokat, akiket még tegnap olyan gusztusára -valóknak tartott s akiket egy-két forinttal olyan bőven szokott -volt megfizetni alkalomadtán. Ej, haj, mennyiben fog neki kerülni -még az a nagyszerü nő, aki ott kering körülötte a levegőben, -<span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span> a földön, mint egy csábító és fenyegető -szirén.</p> -<p>Szivta a fogát s fütyörészett, hogy ideges türelmetlenségét -szelidítse.</p> -<p>Térült, fordúlt, megint csak arra baktatott, amerre a lány -eltünt a dombok mögött. Hátha meglátná a fehér napernyőt -legalább.</p> -<p>Amint egy halomra felért, csak szembe jött rá a lány.</p> -<p>– No lám, félúton elém jön, – nevetett fel Mihály s jó jelnek -vette.</p> -<p>Hirtelen elfelejtette az egész hosszú és nyers filozófiáját, -amit úgy felépített ezen az uton s őszinte örömmel és már messziről -kiáltotta a lány elé, kalapját lengetve:</p> -<p>– Kisztihand!</p> -<p>A lány mosolygott s biccentett. Ide csillogott fehér fogsora a -halvány, gyönge rózsaszinü arcból. Az alkonyodó nap rásütött -nyugatról s a haja úgy fénylett, mint az arany.</p> -<p>– Nagy sétát méltóztatik tenni…</p> -<p>– Jaj lássa, imádom a falut. Olyan vagyok, mint egy falusi, -szeretek a mezőn járni. <span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span></p> -<p>– Pardon, pardon, a falusiak nem szeretnek a mezőn járni, azok -csak akkor mennek a mezőre, ha muszáj…</p> -<p>– Hát én nem is vagyok falusi, mondhatom, hogy sokkal jobban -örültem volna, ha Pesten maradhatok…</p> -<p>Mihálynak megvillant a szeme. Hopp, erre nem is gondolt, hogy ez -pesti lány, hisz akkor van remény… Mindjárt bátrabb lett és -merészebb.</p> -<p>– Szóval nem érzi jól magát nálunk! – mondta s a szemébe -nézett.</p> -<p>– Tudja, mikor először hallottam, hogy bömböltek a gyerekek az -iskolában, magam is rákezdtem a bömbölést.</p> -<p>Kislányosan hunyorított a szemével, játszott a szájával s -felvonta a vállát és a napernyője bojtjával játszott. Mihálynak -elragadó volt, szinte táncolt mellette. A hangja olyan sima volt, -mintha vég selymek volnának kihúzva a zöld gyepre a pataknál s -Mihály úgy érezte, mintha a lelkén zongorázna a hang.</p> -<p>A lány lehajlott, leszakított az utfélen egy virágot s azt -kérdezte:</p> -<p>– Mi ez? <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span></p> -<p>– Ez? Ez valami gaz.</p> -<p>A tanítónő édesen kacagott.</p> -<p>– Ez kérem Euforbia pratenzisz.</p> -<p>Mihály nevetett.</p> -<p>– Én instállom, csak azt tudom, hogy ezt ki kell kapáltatni a -buzából… Nekem az elég a botanikából.</p> -<p>Úgy beszéltek, mintha régi, kedves, összeszokott, bizalmas -ismerősök lennének. Fölöttük kiterjedt az ég, amely lassan -lilavörös lett, körülöttük a nagy mezőség, telehintve a növények -közt állatokkal, emberekkel. És ők úgy lépkedtek előre, mintha csak -ketten volnának az egész nagy teremtett világon.</p> -<p>– Tudja, mit csináltunk a minap, – mondta a lány s nagy, telt, -fehér arca valami drága gyöngyházfényben csillogott az esti -fényverődésben, a nyaka világított s a szeme, mint titkos tüzek -este kigyúlt mécsese csillogott. – Hát kérem, lementünk csónakba, -korán reggel és lementünk a Tiszán Kiscsapóig. Rengeteg szél volt. -Rengeteg. Már vissza akartunk jönni, de azt a szégyent nem tettük -meg mégse. Teljes egy óráig <span class="pagenum"><a name="Page_98" -id="Page_98">-98-</a></span> tartott, míg áteveztünk a vizen. Maga -nem szeret evezni?</p> -<p>– Kikkel volt? – kérdezte Mihály sötéten.</p> -<p>– Ott volt Galambos, a tanító, a segédjegyző, meg én. A Böske -nem mert beülni a csónakba, úgy nézett utánunk, mint egy -szárazföldi madár.</p> -<p>Mihály fölnézett a lányra, annak a szélesen, melegen, kedvesen -mosolygó arcára s azt mondta.</p> -<p>– Minek jár maga akárkivel?</p> -<p>A lány idegesen felkacagott.</p> -<p>– Hát a kollegáimmal csak járhatok.</p> -<p>Mihály szinte elfelejtett válaszolni. Volt a lány hangjában -valami elbüvölően édes, amit ő még sohasem hallott. Valami -megzsibbasztó, amitől az összes érzékei megteltek s olyan -ismeretlen jóérzést nyertek, hogy belebágyadt.</p> -<p>– Igen, – mondta aztán. – Igen… azazhogy nem.</p> -<p>A lány hangosan felkacagott s előre sütve arcát, a napernyője -alól kikandikált s szinte le kellett hajolnia, hogy a konok fiatal -úr arcába nevessen. <span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span></p> -<p>– Nagyon udvarias, nem is hallja, amit mondok. Most már értem, -mért nem köszön maga a hölgyeknek. Szórakozott.</p> -<p>Mihály felnézett rá s kimondhatatlanul tetszett neki a nagy és -szép lány babás játéka s a lelke mélyén arra gondolt, hogy vajjon -ez a lány csakugyan nem érzi, hogy már az egész élete csordultig -tele van vele.</p> -<p>Mikor a tanítói lakás kapuja előtt elbúcsuztak, Mihály férfiasan -és odaadóan szorította meg a lány nagy puha, finom meleg kezét -érdes, keménybőrű tenyerével s a szive gyökeréig érezte a kéjt, -mikor a lány könnyedén s mégis valami jelentőséggel adta vissza a -kézszorítást.</p> -<p>Mikor a lány eltünt, ő fellélegzett. Megkönnyebbült. A szeme -csillogott s ruganyosan lépett.</p> -<p>– No Mihály, mentél valamire.</p> -<p>A volt főbíró csapott a vállára.</p> -<p>Mihály a kaján szemű, lelketlen, sovány ember előtt kihúzta -magát, lehült minden hősége, egyszerre tisztában volt a -tévedésével, föllélegzett s azt mondta: <span class= -"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span></p> -<p>– Hogyne kérlek… Még ilyen szeretőm nem volt… mint ez a kis -tanítónő lesz…</p> -<p>S nevetett, idegesen, merészen nevetett.</p> -<h3>IV.</h3> -<p>Az egész nyár eltelt, itt volt az iskolai idő.</p> -<p>Mihály nem tudta elképzelni, hogy a leány megint beálljon a -poros, bűzös kis iskolába és ott a parasztgyerekeket tanítsa írni, -olvasni.</p> -<p>Mindennap találkoztak s üres volt az óra és nyomorúlt, amelyben -nem volt vele s nem hallotta a hangját, a kis, bohókás, furcsa, -okos beszédét.</p> -<p>Egészen kicsiszolódott. Gondosan öltözött mindennap, a csizmáira -nagy gondot fordított, a nyakkendőire még nagyobbat. Fehér -vászonsapkát vett, elegánsat s turistacipőt, széles amerikai orrút, -ahogy a lány tanácsolta.</p> -<p>Az egész falu róla pletykált s éppen úgy nem tudták, mit akar, -mint ő maga. Már hallotta itt is, ott is, hogy házasítják. -<span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span> Néha dühöngött miatta, néha nevetett s -elérzékenyült, hogy az orra is lógott.</p> -<p>– Mért nem mégy neki, – mondta a főbiró szárazon.</p> -<p>– Nem kell olyan sok teketória, – biztatta Hegymegi doktor.</p> -<p>Mihály összerántotta a szemét s azt mondta:</p> -<p>– Ez egy kitanúlt, becstelen személy. Észrevette, hogy egy -kicsit érdekel, hát nem adja le a… Legközelebb már erőszakot fogok… -Meg akar veszíteni a cudar. Bizonyisten, néha éccaka, ha rámjön a -kivánság, puskával tudnék rámenni.</p> -<p>Az urak nevették, sajnálták s az egész környéken lesték, mi lesz -Mihállyal. Még az asszonyok is, a családban élő urilányok is mind -arról beszéltek bizalmasan. Mindenki biztosra vette, hogy a -tanítónő, aki védtelenül, egyedül, oltalom nélkül, ártatlanúl -nyitott arccal és szívvel jár a világban, előbb-utóbb zsákmánya -lesz Mihálynak. Mindenki keresztet vetett rá, de némelyek azt -tartották, hogy már meg is történt az eset.</p> -<p>Legjobban persze a Mihály asszonyai. <span class= -"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> Az -anyja rettegő szemmel leste a fiának minden mozdulatát s -szakadatlanúl tele volt apró tűszúrásokkal, amivel a lány -jóhirnevét kikezdhette. Nem egyszer nyiltan tanácsolta a fiának, -hogy ne gyáváskodjék egy ilyen teremtéssel, csak nem hagyja magát -az ujja körül forgattatni.</p> -<p>Mihály ilyenkor lesütötte a szemét s térült-fordúlt, megint ott -volt a tanítóéknál, ahova már úgy szökött be, lesütött fejjel, -mintha a tűzbe ugrana be.</p> -<p>Egy délután, mikor szokott drukkok közt szinte belopózkodott -végig az iskolaudvaron, hátra le a kertbe, ahol meg szokta találni -a leányt, nagyon meg volt elégedve, hogy senkivel sem -találkozott.</p> -<p>A leány egy kis padon ült és sírt. Ahogy Mihály meglátta, -felugrott s rémülten menekült a ház mögötti kis kertből be a házba. -Mihály meglepetve és megdöbbenve nézett utána. Bünösnek érezte -magát. Tudta, hogy most minden el fog dőlni, jobbra vagy balra…</p> -<p>Utána kullogott a lánynak s az ajtaja előtt megállott. A fejét -lesütötte s halkan szólongatta az ajtón keresztül: <span class= -"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span></p> -<p>– Szerén… Szerénke… Kicsi Szerén…</p> -<p>Az ajkait harapdálta és ki-kilesett az utcára, amelyről egy -rácskerítésen keresztül akárki beláthatott, nem nézik-e? Ha most -valaki meglátja, hogy itt kuncsorog, elsülyed a szégyentől.</p> -<p>– Édes kis Szerén… Drága kis Szerén.</p> -<p>A lány nem nyitotta ki az ajtót, bentről halk sirásának -pisszegése hallatszott.</p> -<p>– Ne sirjon édes… Ne sirjon édes… – könyörgött Mihály olyan -lágyan, mint az alkonyati szellő.</p> -<p>– Menjen, menjen kérem és soha se jöjjön vissza – és gyöngéden, -ahogy csak lányok tudják taszítva visszatartani a szerelmest: – -hagyon el kérem és ne törődjön velem többé…</p> -<p>Mihálynak a vértől csaknem szétpattant a halántéka.</p> -<p>– Én? Soha! – fulta rekedten. – Ne kinozzon! Szerén! Hát mit -akar velem! – morogta be az ajtó nyilásán s az utcára és a tanítóék -lakásának az ajtajára lesett, nem jön-e tanu… <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span></p> -<p>A lány csak tovább sírt.</p> -<p>– Szerén…</p> -<p>Mély csönd.</p> -<p>– Szerénke…</p> -<p>Sóhajtás.</p> -<p>– Szerénkém… Kicsi Szerénkém…</p> -<p>Felcsukló zokogással felelt a lány s erre megőrülve tette a -homlokát a lány ajtajára:</p> -<p>– Imádom magát, hiszen tudja, hogy imádom magát Szerénkém, drága -szerelmes kis Szerénkém…</p> -<p>S oly forrón s olyan ostobán suttogott egy áradat forró és -szerelmes szót, hogy maga is beleszédült s hirtelen vakmerő -indulatok ragadták el, hogy ököllel szakítsa be az ajtót az egész -világ szemeláttára.</p> -<p>Most be. Be, be. Most vagy soha. Ha most bejut, akkor az övé a -lány és minden. És csikorgatta a fogát és kunyorált és nyítt, mint -ajtó előtt a kuvasz.</p> -<p>– Ha be nem ereszt, agyonlövöm magam!</p> -<p>Egy percnyi félelmes csönd, aztán az ajtónál suhog a lány -szoknyája. Suttogó, békítő, türelmes szók szöknek ki: <span class= -"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span></p> -<p>– Várjon… menjen a kertbe kérem… Menjen… és én is kimegyek.</p> -<p>Mihály megtörülte a homlokát, szakadt róla a tajték.</p> -<p>Lebukott kedvvel fordúlt meg s bandukolt el a kert felé… Szíjta -a fogát s lebiggyesztette az ajkát.</p> -<p>A kert kicsiny volt, de rendkivül sűrű, tömött. Lécállványon -szőlő volt felfuttatva az ut fölött a sötétárnyú lugasig. Buja -kövéren nőtt a túlzsufolt sok növény; a fiatal gyümölcsfákat moha -és vértetü lepte meg, a sok lomb alatt embermagasságra nőtt a mák -szára, nagy barna búgóit lógatva a bazsarózsa kopott, megvörösödő -leveleit még mindig a nap felé nyujtogatta s lehervadó nagy virágok -lógtak rajta; a ribizlibokrokon le voltak hasogatva az ágak, földön -hevert a fonnyadt lombja, a zöldségek gaz között sárgultak s -száradt a levelük, a karalábé kövér lila torzsai szétrepedeztek s -kiforrtak a napon.</p> -<p>Mihály leült a lugas féldeszkányi lócájára és térdére könyökölt, -égő fejét a tenyerébe hajtva. <span class="pagenum"><a name= -"Page_106" id="Page_106">-106-</a></span></p> -<p>Egy perc múlva felugrott, fogát csikorgatta.</p> -<p>– A disznó… Most be akar fonni… Ő akar a nyakamra ülni.</p> -<p>Köhögött, krákogott, köpött. Káromkodott.</p> -<p>– Milyen egy kitanúlt személy minden lány… Nem eresztett be… -Hiszen csak bent lettem volna!</p> -<p>Bizonyos volt benne, hogy most, most végzett volna a lánnyal, -még ha akármi történik is. A legnagyobb veszedelmek környékezték, -de megtette volna! Most meg!</p> -<p>Meghallotta a lány suhogó, apró lépéseit. Összerántotta a -szemöldökét s úgy érezte magát, mint a vad a hálóban… Talán még -most elfuthatna… Ha átvetné magát a sövényen…</p> -<p>Felállott, a lány elé lépett s oda nyujtotta a kezét.</p> -<p>– Szerén… Drága… Drágaságom… – mondta heves hebegéssel s -megfogta a lány kezét.</p> -<p>Ez nem lépett be a lugasba, ott állott kivül, az oszlop előtt, a -szőlőlevelek <span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span> alatt s hálásan és melegen és könnyesen -emelte fel rá a szemét s úgy nézett, mint egy Madonna.</p> -<p>– Én tudtam… hogy maga jó…</p> -<p>S a szeméből kiömlött a könny le az arcára, kövér nagy -cseppekben gurult az arcára, lefutott az arca puha rózsaszin lágy -bőrén s harmatos csikokat szántott s rengő csöppben ült meg a -cimpáján, aztán az ajka, a csókolni való bágyadt, elgyötört -fájdalmas ajka szélén és Mihály kitárta a karjait és átölelte a -lányt és megcsókolta, forrón, szorítva, rágva s azt suttogta:</p> -<p>– Legyél a feleségem, legyél a feleségem.</p> -<p>S a lány kitárta két kövér vastag puha karját s átengedte magát -a férfi kinzó szorításának és engedte, hogy az becipelje a napról a -vadszőlő fülledt árnyába a kis padra, amely csaknem leszakadt -alattuk s a kis asztalra, amelynek karó lábai kidültek a -fordulatuktól.</p> -<p>Úgy ültek ott soká, kinosan összeölelkezve, sután és félszegen, -mint két süldő gyerek s Mihály ott tartotta a száját <span class= -"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> a lány -izzadtságverte nyakán, mert uj erőszak nélkül másutt nem érhette el -s beszívta a lány forró nyári illatát, aztán lassú küzdelemmel -elrabolta a száját, a nagy, sebformájú, forró, nedves száját.</p> -<p>Sokára, ijedten, lélekzet nélkül tépte ki magát a lány a férfi -karjai közül és lázban, lihegve, gyermekijedtséggel suttogta, míg a -szemei oly gyávák voltak, olyan visszarémültek, mint a halálos -bünösé:</p> -<p>– Mit tett Mihály. Az istenért, Mihály!</p> -<p>– Feleségül akarlak venni! Feleségül!</p> -<p>– Istenem!</p> -<p>– Feleségül, feleségül, feleségül! Feleségül az istenit!</p> -<p>A lány kuncogó kacagásban tört ki s arcát bedugta a Mihály álla -alá, odatette a Mihály mellére s a vállát rázta és rengette a -széles, gömbölyü, gyönyörű vállát a belső öröm kacagása.</p> -<p>És Mihály hályogos szemmel nézett rá s azt sziszegte -magában:</p> -<p>– A fene egyen meg, céda. Megfogtál, a fene egyen meg.</p> -<p>És azt lihegte hangosan: <span class="pagenum"><a name= -"Page_109" id="Page_109">-109-</a></span></p> -<p>– Mert imádlak. Mint egy szentet imádlak. Te angyal, te…</p> -<p>S a lány minden szóra megremegett, mint a kihajszolt paripa, s -egyre jobban befészkelődött a férfi erős, izmos karjai közé.</p> -<p>Ez átölelte és felhúzta magához, a vállát s a nyakát csókolni -kezdte, a fehér bőrét ott bent, beljebb egy ujjnyival, a bluz -vágásában, ahol a nap le nem pörkölte, ahol olyan fehér volt, mint -a legüdébb harmatas bimbó, aztán körülment a fején, az arcán, az -állán s egy foltot sem hagyott szárazon és agyoncsókolatlanul.</p> -<p>– Feleségül akarlak, hát mit képzelsz, mit akartam, mért jártam -utánad, ha nem feleségül, hát mit gondoltál, hát hogy képzelted, te -szent, te angyal, te drága cudarom.</p> -<p>Megfigyelte, hogy a lány egyszer sem csókolta vissza. Csak türte -a csókjait, türte mint a tűzesőt s csak a kezével simogatott és -szorongatott és lelkendezett.</p> -<p>– Most aztán mondd meg, mi volt a bajod. <span class= -"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p> -<p>– Semmi.</p> -<p>– Semmi?</p> -<p>– Most már semmi, semmi.</p> -<p>– No csak mondjad, csak ki vele… Pletyka?… Az?… Az én -fajtámból?… Igen?… A hugaim?… Az anyám?!</p> -<p>A lány engedte hinni, hogy az. A Mihály agyát vér döntötte el, -réveteg, véres szemmel fordította körül a fejét.</p> -<p>– Mert megmondtam nekik, hogy ha megházasodom, – lihegte, -hazudta, – hogyha feleségül veszlek, akkor neki pusztulni kell a -házból… Pusztulni… A jányokkal együtt… Mert ott csak egy asszonynak -van helye! Az én feleségemnek, az istenit neki!</p> -<p>S a lány most először nyujtotta fel, kinálta fel a száját, hogy -csókkal fizesse meg, csókkal tapassza be a szót.</p> -<p>– Te drága, te jó, te legjobb a világon.</p> -<p>Mikor késő este már mindent kiforralva és megbeszélve kilépett a -kiskapun az utcára, megállott az utca közepén s a zsebébe nyúlt. -Kivette a szivartárcáját s összevonta a szemöldökét. Megropogtatta -a szivart, leharapta a végét, rá akart gyujtani. <span class= -"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span></p> -<p>Hegymegi doktor tette a vállára a kezét.</p> -<p>– Szervusz, szervusz Mihálykám… Akarsz gyufát?</p> -<p>Rágyujtott.</p> -<p>Együtt mentek tovább.</p> -<p>Soká hallgattak, végre a doktor hamiskásan bökte oldalba -Mihályt.</p> -<p>– No, hát a jánnyal mi lesz? Széna, szalma?</p> -<p>– Széna.</p> -<p>– Maffene, csak nem. Megvan?</p> -<p>– Meg lesz!</p> -<p>– Á, á, biztos?</p> -<p>– Biztos.</p> -<p>– Hogyhogy?</p> -<p>– Egész egyszerüen: feleségül veszem!</p> -<p>– Maffene!… Csak nem.</p> -<p>Mihály cinikus mosolyt igyekezett mutatni.</p> -<p>– Hát… utóvégre ez a legolcsóbb…</p> -<p>– Az már igaz.</p> -<p>– Egy-két év múlva, ha megunom, kiadom az utját… De hogy én egy -ostoba szenvedélytől megvesszek!…</p> -<p>– Látod, ez még inkább igaz, – <span class="pagenum"><a name= -"Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> mondta Hegymegi doktor, -egész homloka csucsára felvonva szemöldökét. – Ez meg még inkább -igaz: első az egészség.</p> -<p>S Mihály nagyot, mélyet lélegzett, meg volt nyugodva, a világot -is elintézte.</p> -<h3>V.</h3> -<p>Reggel még eső volt s a hotelek és penziók ablakain szomoruan -néztek ki az emberek a távoli szürke tengerre, amely egybeolvadt az -égről lecsúszott esőfelhőkkel. Hát így kell szenvedni a drága -pénzünkért; nem jobb volna otthon Pesten és este kimenne az ember -vacsorázni az állatkertbe, vagy a szigetre.</p> -<p>Kilenc óra tájban kiderült, a fellegek szétszakadoztak, az ég -csudálatos kék, frissen mosott szinbe öltözködött, a tenger -kisimult s mély kékben, nyugalmasan villózott a domboru láthatárig, -tulsó partján feltüntek a vegliai, chersoi szigetek hegyei s a part -egyszerre megtelt sétálókkal s a nedves padokat finom zsebkendőkkel -törülgették, akik a szép kilátásba akartak süppedni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span></p> -<p>Tiz órakor már a vizben lubickolt az első három viziember. A -kávéház nagy terraszáról csodálták a vékony és fekete nőt, aki oly -kitünően fürdött a nehéz kék vizben s olyan szemérem hijján -röpködött, mint valami repülő delfin, férfi társai markából, -egy-egy pillanatra egész karcsu testével ki a komor vizből s bele a -felvert ezerfodru habok fehérségébe. A trambolinról messze -hallatszott rekedt, ideges, fázós kacagása s a hölgyek, akik fehér -ruhában irigyelve nézték a terraszról vidám pocskolását, fázósan -huzták össze magukat s azt mondták:</p> -<p>– Várjunk még fiam egy óráig, mig melegszik a tenger.</p> -<p>Lassan mégis szivárogni kezdtek lefelé a száraz kis nők a -csobogó tengerbe a kabinok sárga korlátján. Már lent volt a szőke -olasz asszony, három lánykájával, mint sovány kis kacsákkal a -tömött ruca; vékony fehér békalábakkal rugdosódtak a vizen a -kicsik, mint apró Murilló-angyalkák, szárnyacskák tömbjeivel, -úszótökkel a hátukon. <span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span></p> -<p>A fiatal úr, aki mindezt megfigyelte, odatámaszkodott a terrasz -kőoszlopához és egyenként vette szemügyre a nőket, akik a -kabinokból még szemérmes fürdőköpenyben indulnak le a viznek, de -amint igazán belépnek a terrasz publikumának szemhatárába, egy -pillanat alatt lehámlik róluk a ruha szeméremkinja, s testüknek -teljes pompájában, a termetükre simuló egyszinü selyemtrikóban -kiemelt bájaikkal, bátran és kihivóan és szinte öntudatlan -ártatlansággal tárják föl magukat. Mint a szirének s a tenger -ismeretlen mithikus asszonycsodái, akiknek sejtelmük sincs a -szárazföld illemeiről. A viz boldog testéletű őslényekké teszi az -embert.</p> -<p>Félóra alatt már zsibongó sürűre gyültek lent a csendes, homokos -öbölben a nők. A finom vonalu női testek közé vaskosabb és -töppedtebb férfitestek vegyültek. Odaát tiz méternyi kötélvonalon -tul, a férfiak számára kimért vizben szinte senki sem volt. Az urak -odafent sütkéreztek az öltözők alatt a galérián vagy a lusták -szikláján süttették a nappal <span class="pagenum"><a name= -"Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> magukat, vagy legtöbben a -nők között lebzseltek összefont karokkal, a forró kis női testek -közt, amelyek bizonyára felmelegítik a végtelen tenger e kis -sarkát.</p> -<p>Már talán mindenki is itt van; a szép kis világoskék leány, aki -örökké szem előtt röpköd, tizenötéves szépségével, fiatal uraktól -körülúszva, körülheverve, körülsuttogva a vizben, a sziklán, a -távoli dobogón, itt a magános úszó, a barna nő, a szemébe hulló -frufrukkal, amint erős barna karokkal szeli a lapos tengert, úgy -öleli, simogatja, hogy minden férfiszemet magára igéz, míg -páratlanul csúszik körül, körül a viz kékjén; itt ugrál már a -karcsú testű fickó, aki hosszú bugyborékolásokkal bukik fel a -számtalan fejes ugrásai után; itt a kerek arcú egyszerű lányok, -akik otthon a kassza mellett, az íróasztal mellett fognak soká -emlékezni, enyhe manikürözés közben e szép napokra; itt a sárga -kimonós, tarka, szép budapesti szinésznők, akik népdalokat énekelve -s az Uncili-smuncilin ujjongva eveznek <span class= -"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> be -teljes kosztümben, fürdődresszes fiúkért…</p> -<p>A fiatal úr visszanéz a terrasz népére s meghallja a zömök kis -magyar úr rekedtre fojtott hangját, aki feleségébe, a szép fiatal, -finom barna asszonyába belékarolva, rákényszeríti, hogy az ő falánk -férfiszemével nevessen a lent nyüzsgő vizi népen; meglátja a -nászutaspárt, amely hirtelen elmerengéssel eszmél rá, hogy -kettejükön kivül talán más párulási lehetőségek is vannak; az öreg -ezredest, aki vastag fehér bajusza alól nevet, a belső tűznek ifjúi -fellobogásával; a mamát, aki Ibolykájának fesztelenül kiabál le: De -ne légy olyan soká a kövön. S a kis lányt megint, aki vállát rántja -s még bátrabb pózban hever el lent a szikla betonozott tetején, a -fölötte tüző férfiszemek alatt.</p> -<p>S hirtelen meghökkenve néz egy nagyszerű nőre, aki ezüstszürke -selyemtrikóban, babos kendőben áll egy pillanatig a viz fölött, -kihámozva köpenyéből, mint Vénusz a habok kagylóján.</p> -<p>Ki lehet ez! Hatalmas és formás <span class="pagenum"><a name= -"Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> mellei, széles csípei; -hosszú karcsú lábai, vakítóan fehér karja tükörfényesen szikrázva a -napon, míg lelépked a három deszkán s a vizbe ereszkedik. Kövérkés -álla, szelid tokája, nagy sötét szemei s aranyló erős szemöldökei -egyszerre meghökkentik a fiatal urat s a hajdani segédjegyző -ráismer a hajdani tanítókisasszonyra.</p> -<p>Ah, mit nem adott volna érte valaha, hány évet az életéből, ha -így láthatja, amint most a vizbe siklik s tova úszik a kötél -hosszán, egész szépségében, ki-kivillantva fehér karjait a kék -fényű vizből.</p> -<p>Ész nélkül rohan a fürdőbe, lázban, régesrégen nem érzett lázban -szabadítja meg magát fehér ruhájától s ölti magára fekete -trikóját…</p> -<p>A deszkán megállt a viz fölött s mintha valamely idegen -atmoszférába ereszkedett volna, lehült a vére s elmult a hősége. -Rövidlátó szemét erőltette, hogy rátaláljon a nőre; nem találta s -lomhán fordította szemét tovább. Izmos karjait összefonta, s jól -eső önérzettel érezte, hogy most szebb és neki illőbb <span class= -"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> ruhát -visel, mint mikor utcára öltözik. Rászállott a közérzés s ennyi -meztelen, meg annyi felöltözött nép közt épúgy hordta testének -szabályos formáit, mint mások; mintha frakkban, frissen vasalva -állana a bál közepén. Még szép kosztümjének varázsát is ugyanúgy -érezte s önérzettel nézett el a szőrös karú és rövidlábú, pókhasú -emberek fölött, akik szégyelve, restelkedve, bár a birtoknak -önérzetével pakolták ki magukat a világ elé.</p> -<p>Valaki a vállára csapott.</p> -<p>– Aggyisten öregem!</p> -<p>Mihály úr volt.</p> -<p>A fiatal ember nagy örömmel ismert rá a csapzott, vastag, fekete -bajszú, kopaszodó úrra s melegen rázta meg a kezét.</p> -<p>– Hát itt vagyunk, itt vagyunk, – mondotta Mihály úr kissé -leereszkedő fölényességgel s fellépett egyet a deszkalépcsőn; -domború embonpointjéről csurgott a viz s a bajusza alatt kissé -gúnyos mosoly lappangott, – hát a magyar közigazgatás sorra -tengerre küldi az embereit? <span class="pagenum"><a name= -"Page_119" id="Page_119">-119-</a></span></p> -<p>A fiatal úr finoman elmosolyodott.</p> -<p>– Már nem vagyok a közigazgatásnál. Bent vagyok a -földmivelésügyiben fogalmazó.</p> -<p>– Brávó öregem, azt okosan tetted, – kiáltott fel Mihály nem -titkolt kis megjuhászodással s abban a pillanatban megszünt köztük -a mértföldes távolság s oly egyszerüen kezdte tegezni, ahogy az -most már ilyen körülmények közt illik, – bizony, tudod, nem is -érdemes nálunk maradni, én is csupán unalomból, úri passzióból, meg -a feleségem kedveért vállaltam a főbírói hivatalt a járásban… Hát, -nálunk, falun, tudod, ez meg a vadászat, ez a kettő még úri -sport.</p> -<p>Jóizűen nevetett s erős fekete szemei gyerekesen csillogtak.</p> -<p>– Brávó, gratulálok főbíró uram, hát gazdálkodni szoktál, kérlek -alássan.</p> -<p>– Hogy a fenébe ne, most gyere le hozzánk, most már rendben van -ám a kuria! A régi angol kertet mind kivágattam, és a vén fák -helyére modern francia kertet építtettem; nagyon helyes ma a ház -<span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span> környéke… hehe, még a cimert is -megaranyoztattuk…</p> -<p>– Talán a házasság… Valami gazdag lány…</p> -<p>– A fenét, isz ismered a feleségemet. A kis tanítónőt vettem el… -Persze te már nem voltál ott az esküvőkor.</p> -<p>– Én már akkor az egyetemen voltam; no, kérlek, a jegyzőségnél -csak egy kis gyakorlatot akartam szerezni, bepillantást a -közigazgatásba. Ha tudnád, mennyi hasznát veszem.</p> -<p>– Nagy dolog is az öregem, nagy dolog, aki a közigazgatásnál meg -nem fordult, abból sose lesz jó politikus.</p> -<p>– No és a nagyságos asszony olyan kitünően beletalálta magát -a…</p> -<p>– Hogyne, hogyne. Hát tudod, eleinte volt dolgom, míg kineveltem -magamnak. Eleinte bizony nehezen ment, de osztán csak beleszokott a -kis öreg. Ma olyan gazdasszony… meg olyan társadalmi potentát, hogy -e!… Gyere csak, gyere, keressük meg. Kitünően úszik…</p> -<p>Bevetették magukat a vizbe s körülkerülték <span class= -"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> a -kötélcsúcsot. Ott megállapodva, a kötélre ülve nézelődtek az -ezüsthölgy után.</p> -<p>– Hány esztendeje is annak, – kérdezte a fiatal úr.</p> -<p>– Bizony, éppen tiz. Most van a fordulója, a tizedik… Hát, hát, -már úgy látszik együtt fogunk elkorhadni! – tette hozzá cinikus -nevetéssel a régi ismerős előtt.</p> -<p>– Gyerekek?</p> -<p>– Két fiam van, meg egy lány; olyanok, mint a potykák!</p> -<p>– Itt vannak a kicsinyek is?</p> -<p>– Fenét! nem vagyok én regálebérlő, hogy pulyákkal, cselédekkel -jöjjek Abbáziába… Hallod ez szép hely, jó hely, de a fene egye meg, -nagyon sokan tudnak magyarul…</p> -<p>Jóízűt nevettek s gúnyos szemlélődéssel néztek körül.</p> -<p>– Átmegyünk Velencébe is, ha már itt vagyunk. Látni kell -egyszer.</p> -<p>– Tudsz olaszul?</p> -<p>– A macskát. Ha magyarul nem tudnék, ugatnom kéne, hehe! Na, a -feleségem <span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span> beszél németül, karatyol franciául, a -télen francia kisasszonyt is vett, hogy belejöjjön… Én meg fizetek! -Így osztán keresztül mehetünk az egész világon is.</p> -<p>Kacagott. Felduzzasztotta a tokáját: csak a magas gallér -hiányzott rövid nyakáról.</p> -<p>– Á, micsoda nők vannak azér itt, barátom. Már úgy kikoplaltam -magamat egy kis finom női históriákra. Visszafelé az asszonyt haza -expediálom, én meg felruccanok Pestre, apropó, te már otthon leszel -akkor?… Nahát az nagyszerű lesz, már tudod, torkig vagyok a -béreslányokkal, meg az effélékkel. Hopp, itt is a feleségem!</p> -<p>A vizen meglátták a fehér babos fejkendőt s elébe úsztak. Mihály -úr úgy úszott, mint a kutya, mind a két kezével s a két lábával -pacskolt.</p> -<p>Az ezüstszürke nő úgy nyujtotta oda a kezét a fiatal úrnak, -mintha otthon falusi szalonjában fogadná. A miniszteri fogalmazó úr -kiábrándult és lehült. Az asszony arcszíne elvesztette hajdani -vadrózsaszirom színét és finom, ruganyos <span class= -"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> -puhaságát; húsvörös volt és érdes, mint a pörölő asszonyoké szokott -lenni. Apró fehéres pontokkal tarka volt az egész karja, a -tengervíz fölszítta s kiáztatta, mint a lúg. Mihály úr elfordítja a -szemét, az utóbbi években már nem igen szokott a felesége arcára -nézni, mit nézzen rajta, jól ismeri s tudja, hogy még ma is szép -asszony, kivált egészében, messziről, csak ő egy kicsit már betelt -vele.</p> -<p>– Hol ebédel? Jöjjön velünk, – szólt udvariasan az asszony – egy -kitünő bécsi-magyar konyhát találtunk, egészen türhetően főz…</p> -<p>– Kisztihand…</p> -<p>– Fotográf, fotográf… – kiabálták a fürdők a csónakos -fényképészre s tömegestől tódultak a lépcsőkre. A dobogón a kis -operettprimadonna Sárbogárdról, percekig kínosan természetes állást -produkált, hogy jó legyen a képen.</p> -<p>Ők is rajta voltak egy felvételen, mesztelen nyakkal s Istenem, -tiz évvel öregebben, mint annak idején… Mind a hárman erre -gondoltak, mikor a lencsét rájuk szögezte a fotográf. <span class= -"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span></p> -<p>Délben a fiatal úr már ott találta Mihály úrékat a kis -bécsi-magyar vendéglő terraszán.</p> -<p>Az asszony fején széles, felcsapott karimáju szalmakalap volt, -nagy fehér strucctollal, amely alól vastag, bronzszőke haja dúsan -dagadt ki. Nagy erős szürke szemei oly hüvösen és anyásan néztek, -ahogy csak egy négy gyermekes asszonyt, – akinek a férje a negyedik -s a legrosszabb gyermeke, – tölthet el a mindennapi élet egyszerü -kötelességtudása. Szemöldökei, ezek a bámulatos vastag, hajdan oly -izgató szemöldökök oly nyugodtan feküdtek a fehér sima homlok -tövén, mint az elhizott komondorok a tiszta, békés, félteni, őrizni -nem érdemes kis fehér házak fala alatt. Az orra, a szája megnőtt s -közönséges lett és rideg, örökké rideg, mint akinek mindig -vigyázónak, szigorunak kell lennie, uralkodnia kell az élet -legközönségesebb kis dolgai fölött is. A tokája egybenőtt a -nyakával és lankadt volt, heverő, lomha, a mellei a fehér bluzban -tülerősek voltak és a vastag aranylánccal körített dereka széles. -<span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span> Husos, erős karja átvilágított a -csipkéken s egész lényéből unalom áradt, valami amolyan helyén nem -valóság, mint a pihenésre kimozdított gépből, amely csak teljes -munka közben él.</p> -<p>– Vajon mit csinálnak a gyerekek… nem köhög-é a kisebbik, nem -esett-e a tóba a nagyobb… hogy megy a háztartás… Mi baj van már -megint… – folyton ezek az aggodalmak látszottak az arcán és -szórakozott szemein.</p> -<p>A miniszteri fogalmazó sem birta felhangolni egy-két futó -mosolynál, egy pár udvarias, figyelmes szónál tovább.</p> -<p>Ellenben Mihály úr elegáns kávézöld ruhájában alig birja -tartóztatni friss és életre habzó temperamentumát, amely mint az új -bor, szinte kipattanva keresi a rést az érvényrejutásra. Csak -fekete haja le ne tisztúlt volna annyira, fényes fehér homlokáról; -még nehány leltári hajszálat kefél keresztül a síkon, amit úgy őriz -mintha a felesége venné számba minden mosdás után; ellenben fekete -bajusza hetykén van pödörve, a végét a borbély kackiásra -csippentette le, kis <span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span> kotlettje is van, rövid, csak a -fülcimpákig s a haj tövénél épenugy ki van kopva, mint vékony -fekete szemöldökeinek a külső vége. És elegánsan eszik, ahogy csak -a mi szolgabiráink tudnak enni, akik a grófokkal tartanak, ott -eltanulják s akiket a zsidók lesnek el. De ezeket a tulzóan puha -mozdulatokat senki sem tudja sem felfelé, sem lefelé, a rendkivül -erős, parasztul izmos testnek ezeket a tulzóan puha mozdulatait. -Így a villát senki se tudja belőlről tenyérbe fogni s ekkora erővel -végezni ezt a könnyed mozdulatot; s félkézbe véve a kést és a -villát, a hajópincér sem tudja így venni ki a tálból a töltött -káposztát. Az ujját, a kisujjait méltóztass megnézni, mily -fölemelve s minő elegánciával tartja s könyökeit amint magasra -emeli, míg a késsel a szájába teszi a falatot, ami ujabban már -megint nem barbárság. Így kiművelődni csak olyan ember tud, aki -jókedvéből akármikor fel bir dobni a dobra hetven kévét egy szuszra -s akinek olyan felesége van, akiből sugárzik a pedagógia. Ó nem az, -amit a képezdén tanult, hanem <span class="pagenum"><a name= -"Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> az, amellyel a felsőbb -körökbe küzdi be magát az ember.</p> -<p>– Elragadó asszony a feleséged őnagysága, – mondta ebéd után a -miniszteri fogalmazó, míg szivarozva ültek a tengerparton. A -nagyságos asszony fölment a hotelbe; bágyadt a hosszú fürdés -után.</p> -<p>– Természetesen, – szólt Mihály, s hozzátette, – mondd csak -öregem, mikor is mégy te vissza Pestre?</p> -<p>A pesti éjszakákról ábrándozott.</p> -<p>Vidáman beszélgettek, Mihály nagyokat kacagott s ápolt fehér -fogait, amelyeknek közeit azonban megfogta feketére a sok -szivarfüst, vigan csillogtatta.</p> -<p>– Hogy megőrizte a szépségét… – szólt megint a fiatal ember.</p> -<p>– Kicsoda?</p> -<p>– A nagyságos asszony.</p> -<p>– Hja!… Az ám, kivált úgy, – kacagott fel Mihály, – hidd el -öregem, még ma is olyan szép teste van…</p> -<p>Hangosan és cinikusan nevetett, mint aki le akarja leplezni azt -a látszólagos tiszteletet, amelylyel már csaknem kompromittálta -magát. <span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span></p> -<p>– Kedves Mihály – szólt hirtelen a hajdani segédjegyző – -megengedsz egy megjegyzést?</p> -<p>– Parancsolj kimondani, – szólt Mihály a legkorrektebb -szolgabiró-udvariassággal.</p> -<p>– Kérlek alássan, Mihály… Véletlenül a legkitünőbben emlékszem -arra a percre, mikor legelőször nem köszöntél a nagyságos -asszonynak… mikor utána jártál… Megkérted… És meg vagyok lepve -Mihály, hogy a legnagyobb boldogságban éltél le őnagyságával immár -tíz évet s bizonyára, ha isten segít, az egész életet. Aki rátok -néz, mindig látnia kell, hogy ez az igazi szerelmes házaspár, nem -igaz Mihály?… És mégis kérlek szépen, az első perctől mostanig, -négyszem közt, kérlek Mihály, a legmeglepőbb cinizmussal tudsz -megjegyzést tenni… Nos, ez, ez, hogy történik ez, Mihály?</p> -<p>Mihály bámulva nézett a barátjára, aztán leütötte a szivarja -hamvát, könnyedén, elegánsan, távolra, a vörös, nedves kavicsutra s -azzal a könnyedséggel, ahogy csak egy szolgabiró érzi <span class= -"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span> -kötelezve magát rá, hogy szivar mellől, bármikor azonnal -kétségbevonhatatlan biztossággal oldjon meg minden problémát, így -szólt:</p> -<p>– Édes öregem, én nem beszélek máskép, csak ahogy a többi -férjek, meg a többi urak, ha szerelmesek… Kedves öregem, hát te azt -hiszed én egy kivételes Mihály vagyok, egy <i>Miháj</i>, mi?… Kis -öreg, te is éppen olyan Miháj vagy, mint én… Nagyon jó… Ugyan -mutass nekem egy szerelmes embert, aki a legbizalmasabb barátai -előtt, tudod, <i>a barátai</i> előtt azt meri mondani, hogy -„szerelmes vagyok“. Fuj. Fiam, azt mondhatja, hogy ezt a lányt, ezt -szeretném lekapni… Vagy más efélét… kimondhatja az ember a -legnagyobb disznóságot, bevallhatja a legrondább, a legalacsonyabb -érdeket, a pénzt, az üzletet, a családi protekciót, amire számít, -vagy a vére kivánságát, de amit azelőtt nemes okoknak mondtak!… azt -már nem… ki mondja ma azt, hogy „a szívem dobog…“ Hogy ez meg az a -lány, no vagy pláne: a feleségem, az egy nemeslelkü, egy finom -szívű, nem <span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span> is tudom a frázisait… Nem fiam, a mai -Miháj, az azt mondja, hogy a feleségem az tud… csókolni, az -istenit, ha rájön… Vagy más effélét. Ezt be lehet vallani… Ez igaz. -Ez nem szégyellni való…</p> -<p>Néhányat szippantott.</p> -<p>– Pláne én. Egy tanítókisasszonyt veszek el. Hát mér veszem el! -Hát csak meg kell értetni magammal, meg a világgal… Azért, a fáját, -mert meg voltam veszve és máskép nem adta le a tejet… csak az -esküvő árán… No persze, ha kontesz lett volna… Akkor nem kell -magyarázat. Ki a fene kérdi azt, mért veszek feleségül egy előkelő -dámát…</p> -<p>Idegesen szivarozott s a szürke füstöt kifujta a tiszta -levegőbe. Bólogatott és a felső ajkát harapdálta.</p> -<p>– Ajjaj, tudod itt sokat kellett elsimítani. Elkenni… Eleinte -nem akarták bevenni… Még párbajoztam is egyet érte… Az anyámmal -most is úgy vagyok. Az nem akar belenyugodni…</p> -<p>Hallgattak.</p> -<p>– No, öreg, hát te nem vagy Miháj?… <span class= -"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> A -teremburáját, hát férfiak vagyunk tán! Csak nem játsszuk magunk -közt a szentimentális Werthert… Hát azzal csak nem dicsekedhetem -el, hogy a feleségem rendbeszedte a birtokot is, meg engem is, meg -rendben tartja a tekintélyt, mindent: hanem azt nem tagadom le, -öregem, hogy ha ruha nincsen rajta, ma is szebb egy egész -orfeum-truppnál!… Hiszen láttad mámma…</p> -<p>A szeme forró lett, kissé meglobosodott a belső hőtől.</p> -<p>– Őrült meleg van, – mondta s csakugyan rendkivüli hőség volt. -Jól esett, hogy egy kis hűs szél csapott ki a tenger felől. -<span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>AZ ASZTALOS</h2> -</div> -<p class="center">– ELBESZÉLÉS – <span class="pagenum"><a name= -"Page_134" id="Page_134">-134-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span></p> -<h3>I.</h3> -<p>Kint zúg a téli szél, a kályhában ropog a tűz.</p> -<p>– Istenem, aki most kinn jár!</p> -<p>– A; jó ember otthon van.</p> -<p>A kis lámpa az asztalon magas, vékony, ólom talpán, mely egy -kinyujtott kart ábrázol s oly ingatagon áll a horgolt -csipketerítőn, hogy az ember minden percben odanéz, nem borul-e -fel.</p> -<p>– Kegyetlen vagy Ilka.</p> -<p>– Én már nem ismerek se istent, se embert.</p> -<p>Összegubbaszkodva ülnek az alacsony melegülő szobában. Az -almárium tele van befőttesekkel, a sifon tetején is üvegek vannak, -az ablak párkányban is. Rendes a kis szoba, de némikép a spájzhoz -hasonlít. A butorok mélyéről irtó hideg süvölt ki, az izzó -vaskályha csak <span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span> a szoba közepét melegítette fel, a háta -mindenkinek borzong.</p> -<p>– Nem is ismertél te soha, – vágja oda hirtelen fulladtan a -lány.</p> -<p>Az asszony felugrik, összerázkódik, a fogát összeszorítja, a -széles ajkát, mely úgy kidülledt törpe orra alól, mint egy állati -száj, apró fekete szemei könytől lettek izzók s a pofacsontjain -vörös foltok gyultak.</p> -<p>– Nyomorult…</p> -<p>A szemük összecsapódott mint két ölő fegyver s gyülölettel és -iszonyodva látták meg, mennyire hasonlítanak egymáshoz, csak az -asszonyt elrutította, a lányt megszépítette a düh. A kis szoba, -amelyben az ágy hideg mint a jég és a párnák mintha fagyot -eresztenének, amint a lány szétzilálja, szétdobolgatja őket, -egyszerre a hideglelés fagyos remegésétől ég. Szenvedélyek és dühök -törtek ki és az élet ritka földrengése készült, a kis életnek csúf -és nyomoruságos földrengése, amely rongyokat vet az ég felé és a -vályogból rakott koldusbékességet rontja egyenlővé a földdel. -<span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span></p> -<p>– Nyomoruság… Még ezt a gyalázatos házasságot is irigyled, te… -te vénlány.</p> -<p>Összeszorította rideg, félelmes arcát s örült, hogy visszaadta. -Most visszaadta. A magtalan asszonyok kegyetlenségével.</p> -<p>A lány barna pettyes kendővel bekötött fejét visszafordította. A -lámpa belesütött az arcába, amely égett a pirosságtól, nagy barna -szemei tétován meredeztek a testvérére, aki gyilkos kézzel szúrt -vissza az ő könnyelmüen, haragosan odavetett tőrével. Most nem -tudta mit tegyen, lihegve, mint a fujtatóból jött ki belőle a -levegő, szinte hörgött s szó nem akadt a szájára, a karja görcsösen -vonaglott, szeretett volna már rárohanni a nénjére és ütni, vágni, -erősebb, csak erősebb ennél a torz nyavalyásnál.</p> -<p>– Így ölöd. Ilyenekkel szurkálod… azt is. Te… te gyilkos.</p> -<p>Az öregebbik, az asszony lesütötte a szemét, de a fejét -fölemelte görbült gerincén; sápadt volt, mint a viasz s -<span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span> merevgörcs a vonásain. Már megtalálta -magát és minden hangja bátran ölt.</p> -<p>– Összebeszéltetek. Érted akar eltenni láb alól. Hogy aztán -összeállhassatok. Buják.</p> -<p>A lány elsápadt, a vére leszállt az agyáról, mind csak nézte, -nézte ezt a gazt, ezt az orgyilkost. Ezt a nyomorúltat, aki -faarccal tud alávaló gonoszságot fogni akárkire. Ezt a piszkos -lelküt, aki a maga galád érzéseit süti rá másra. És nem tudta, hogy -mi lesz a jövő percben.</p> -<p>– Jaj az a szegény ember! – kiáltott fel őszintén és teli -meggyőződéssel, mint aki most eszmél rá a tiszta igazságra, – -ilyenekkel kell az életét pusztítani!</p> -<p>– Szajha… eredj feküdj mellé.</p> -<p>– Uhhh… – ordított fel a lány.</p> -<p>– Bátran! Az egy tehetetlen, magtalan. Nem lehet baj… Ni, ni!… -Bakzik utána… nem birja kivárni míg megdöglök… A szemem előtt vonít -utána…</p> -<p>– Oohhh…</p> -<p>– Egy piszkos asztalos!… Enyvnyaló. <span class= -"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span></p> -<p>– Az urad!</p> -<p>Olyan hangon ordított rá, hogy az ablak megreszketett, az ajtó -megzörrent s a másik szobából, amely a konyhán túl van, -áthallatszott a hirtelen csönd. Az öregek pattogva, mérgesen -vitatkoztak a lányuk dolgán… de erre megállott a zakatolásuk.</p> -<p>A lány lassan lehiggadt annyira, hogy nem robbant szét az -agyveleje, mint gondolta, de a vér lüktetve vágtatott le s fel az -egész testében. Az ajka remegett, a szine változott s meg kellett -kapaszkodnia az ágy végében, hogy el ne szédüljön.</p> -<p>Az ajtó kinyilt s az öreg tanító belépett a kopott sárga -szakálával, hunyorgó, apró szemével, méregtől, veszekedéstől remegő -ajkaival.</p> -<p>– No mi a, mi a; mi a mán… No mi?</p> -<p>– Én nem tudom, – mondta a fiatal asszony s elhuzta, -legörbítette a szájaszélét.</p> -<p>A lánynak minden vére a fejébe rohant ujra. Ráordított. -<span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span></p> -<p>– Az hogy te egy piszok disznó vagy, tudod.</p> -<p>– Látja, apa!</p> -<p>– Te undok, te varangy, te piszok disznó, te. Fuj, te ronda, te -köpedelem, te orgyilkos!</p> -<p>– Tetszik látni.</p> -<p>– Fuuj! Te dög. Nem érdemelsz egyebet, minthogy felfordulj az -árokparton – üvöltött a lány.</p> -<p>Az asszony, mintha a talpát csiklandoznák, nevetett.</p> -<p>A lány felemelte a két erős karját, hogy rárohanjon.</p> -<p>Az apjuk kiterjesztette a kezét.</p> -<p>– Mariska! Fiam! Mariska!… Aztán teljes erővel kiáltott, úgy -hogy rögtön belerekedt: – Mariska!</p> -<p>Az öreg asszony lépett be a nyitva hagyott ajtón, az anyjuk, az -orrán a nagy csontkeretű pápaszemmel s hátravetett fejjel nézett -rájuk a szemüvegen keresztül.</p> -<p>– Mi van itt?!</p> -<p>– Eh, semmi; – mondta a tanító.</p> -<p>– Már azt hittem ölitek egymást… <span class="pagenum"><a name= -"Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> Szép dolog, hogy -testvérek… Istenem, istenem…</p> -<p>Azzal leeresztette az arcát s beljebb jött, betette az -ajtót.</p> -<p>– Még nincs kifűtve a szoba, osztán nyitva tudod hagyni! – -mordult az urára, – gondatlan! Majd meghül itt a lányod. Az lesz -belőle.</p> -<p>Mariska valamit szeretett volna rá mondani, nénjére nézett s -meglátta annak a hideg és gyülölt szemén, hogy kitalálta ezt a -gondolatát. Végig borzongott az utálattól, a foga vacogott, a térde -remegett és az arca tűzben égett.</p> -<p>– Nem elég ez a szerencsétlenség, még másik is jöhet utána, – -motyogta az öreg asszony s közelebb jött, az asszonylányán -összefogta a kendőt s felszítta az orrát. – Apád nem ért semmihez, -persze ő mindig csak az asztalosának fogja pártját.</p> -<p>Az öreg tanító összerezzent, Mariska elbódult, a fiatal asszony -kicsit elmosolyodott.</p> -<p>– Pedig az isten verje meg azt a <span class="pagenum"><a name= -"Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> férfit, aki a feleségét -így eltudja ereszteni! – pattant fel az öregasszony.</p> -<p>– Ha ott hagyja… – fuldokolt a tanító.</p> -<p>– Hiszen annak is te vagy az oka, hogy egyáltalán odament… Én -eleget mondtam, hogy egy koszos asztalos nem arra való, hogy -intelligens ember hozzáadja a leányát, de te erőszakoltad, hát itt -van.</p> -<p>– Én nem erőszakoltam, nem vagyok én olyan bolond, én csak azt -mondtam, hogyha szeretik egymást, az az ő dolguk.</p> -<p>– Én megmondtam, hogy asztalos, hát nem lehet belőle jó.</p> -<p>– A krisztusát, mi az, hogy asztalos! nekem ne hencegjetek, ne -flancoljatok, hát ti mi vagytok, mi vagyok én; egy koszos tanító, -egy kódus, egy rothadt, százhuszonöt forint államsegély. Bár tudtam -vón dógozni, hogy asztalos lettem vóna. Imre két hét alatt keres -meg százhuszonöt forintot.</p> -<p>– És egy éjszaka elver háromszázat.</p> -<p>Az öreg tanító megállt, rábámult, nyelt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143">-143-</a></span></p> -<p>– A ver, akinek van. Én nem verek el. Ilyen rothadt tanítók nem -vernek el három krajcárt se. Mer nincs nekik.</p> -<p>– Hogy a fene egye meg, hogyha van neki, osztán elveri, – -förmedt fel az öreg asszony és magára terített egy kendőt s fázósan -összehúzta magán.</p> -<p>Csönd lett. Mariska háttal állott a szobának s a falon nézett -merően egy fényképet. Nem látta.</p> -<p>Kint orditott a szél, a bezárt ablakot rázta; egy kutya -vonított.</p> -<p>– Egyszóval Imre egy derék, becsületes ember, egy józan, -értelmes, jóravaló ember, ha az italra adta magát, okának kell -lenni.</p> -<p>Nem felelt rá senki semmit.</p> -<p>Az öreg tanító az asztalhoz támaszkodott s fölemelte a piszkos -sárga szakállát. Fáradt volt, kimerült. Régen volt ennyi -izgalma.</p> -<p>– Mán fellöki a lámpát, mán fel, – szólt rá nyersen az öreg -asszony, – vak. Mán megvakult.</p> -<p>– De anyuskám, hagyd az apuskát, – szólt az asszonylány, – -cukorédesen <span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span> s teljes közönnyel. A Mariska válla -megvonaglott. Az öregasszony sóhajtott.</p> -<p>– Ah, amennyit én ennek nyelek. Ennek a bolondnak.</p> -<p>– Bolond vagy te! – röffent ki hirtelen, tajtékosan az öreg -emberből, – te nyelsz nekem? Mit nyelsz, harminc esztendei -rabszolgaságomat? azt, hogy nyeregbe ülsz a hátamon? azt nyeled?… A -fene egye meg ezt az egész életet.</p> -<p>Az öreg tanítóné eltátotta a száját s a szemüvegje elbámulva -reszketett az orrán.</p> -<p>– Halljátok ezt?</p> -<p>– Na hát mama, – csapta össze a kezét az asszonylány, nem -ismerek az apusra! Akárcsak az asztalost hallanám!</p> -<p>– Az asztalost! ordított az öreg tanító, mint a hajszolt bika!… -Neked a te urad <i>az asztalos?</i>… Hát most már értem. Értek én -már mindent… Asztalosné!… Te mi vagy? Te cafat! Ha az urad az -asztalos: te báróné?… De vigyázz! Mert az asztalos megtanít! Mer az -ember! Férfi! Nem ilyen rothadt, mint ez a rongy tanító <i>úr!</i> -<span class="pagenum"><a name="Page_145" id= -"Page_145">-145-</a></span></p> -<p>– Ne hallgass rá; ostoba!… A lányai előtt. Így akarja -fenntartani a szülei tekintélyt.</p> -<p>Az öreg ember rájuk nézett véreres, nedves szemeivel és elfolyt -az egész testében a méreg, amelyet ki akart vetni a száján. Nem -szólt, lehunyta a szemét, megszédült s gyáván, ügyetlenül -leroskadva lépett tovább megroggyant öreg térdein.</p> -<p>Lassan kiment a szobából s behuzta maga után az ajtót.</p> -<p>Az asszonyok csöndben ültek, Mariska egyre csak nézte a falon -levő képet vak szemekkel; az ő lánykori képe volt a fehér bluzban, -a vállon körül tenyérnyi széles csipkével, ebben a bluzban -szeretett beléje Imre… Milyen szép majális volt az, kint az erdőn, -a hűséges, becsületes fiú, aki a grófi kastély bútorait készítette… -S ez a ronda elcsábította tőle, valahogy a nyakába varrta magát, az -embernek hinni kell, hogy ma is vannak boszorkányok, akik meg -tudják varázsolni a férfiak szemét… <span class="pagenum"><a name= -"Page_146" id="Page_146">-146-</a></span></p> -<p>– Jaj anyus, ha én a maga életére gondolok, magának is kijutott -ám – mondja az undok s ő végig-végig reszket.</p> -<p>– Hát bizony fiam, sokat kell elnyelni az asszonynak. Itthon -tanulhattál volna.</p> -<p>– Istenem, mamának csak lehetett, ilyen férj mellett, aki mégis -intelligens ember.</p> -<p>– Minek mentél hozzá; nem hallgattok az emberre.</p> -<p>– Jaj hát ki lát előre. Mikor úgy járt utánam. A lábam porát is -csókolta, esküdözött, fenyegetőzött, meg akarta ölni magát, meg -minden. Azt mondta, hogy ilyen lányt nem ismert soha, csak én -kellek neki…</p> -<p>Mariska pokoltüzén érezte magát, ez mind az ő lelke alá volt -tüzelve. Reszketett a teste.</p> -<p>– Megesküdött, hogy odáig minden lányt csak azért csókolt meg, -mert becstelennek találta. Kéjvágy. – S elfolyt a szájában a szó, -mint a méreg kiszökell a kigyóéból. Mariska sarkig elpirult, az -erdei csókot, a lugasban való csókolózást érezte. <span class= -"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span></p> -<p>– Én voltam az első tiszta és úgy fog imádni egész életen át, -mint az angyalt kell…</p> -<p>– Undok… – lihegte a lány.</p> -<p>Egy kis csönd lett.</p> -<p>– Miii? – mondta a másik; affektálva, hogy nem érti a szót.</p> -<p>– Sötét ördög, Lucifer! – fordult szembe vele a huga.</p> -<p>– Te…</p> -<p>– Te vén dög! Három esztendővel vénebb az uránál. Kikaparta a -keresztlevélből a dátumot. Aljas hamisító.</p> -<p>Az asszony felugrott. Egész teste kimeredt és sápadt volt, mint -a hulla. Az ajka szederjes lett és nem lelt szót. Csak állott és -várt valami pillanatot, hogy rádönthesse a házat a másikra, vagy -mi.</p> -<p>– Mariska! meg vagy te őrülve! – kiáltott az anyjuk teljes -erővel.</p> -<p>Ebben a percben kinn az ajtón kopogni kezdett valaki. Kinn az -udvaron.</p> -<p>Elhallgattak.</p> -<p>Ujra kopogtak. Gyáván.</p> -<p>Az asszonyt valami izgalom futotta <span class= -"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> át és -két kézzel elsimította a fején kettéválasztott és kontyba font -fekete haját.</p> -<p>De nem mozdult senki a sokára jött uj kopogásra sem.</p> -<p>– Ki az? – szólt ki a másik szobából az öreg tanító, aki -megszokta a rabszolga sorsot; hogy az asszonyok nem feleltek a -kopogásra, ő cammogott ki a hideg konyhába.</p> -<p>– Én vagyok atyus!</p> -<p>– Ki?</p> -<p>– Én, Imre… Kedves atyus, én vagyok.</p> -<p>Hosszú csönd volt. Mariska megdermedve, az anyjuk ijedten, az -asszony elmosolyodva hallgatott.</p> -<p>Végre az öreg ember reszketeg, bizonytalan hangja -hallatszott.</p> -<p>– Na hát te csak eredj dolgodra. Semmi keresni valód nincs itt. -Akit a felesége otthagyott, az menjen dolgára.</p> -<p>– Ó, atyus, itt halok meg, mégse megyek el.</p> -<p>Mariska felhörgött, mint akiben kést forgatnak meg; hosszú -fojtott nyögéssel. <span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span></p> -<p>Az öreg ember kint hallgatott, nem felelt, csak a csoszogása -hallatszott.</p> -<p>Mariska visszafordult s rámeresztette a szemét a nénjére, akinek -az arcán diadalmas, leplezetlen mosoly volt. A hugára nézve, -felkiáltott.</p> -<p>– No hát eressze be!… Az én lelkemre ne fagyjon meg még egy -kutya se.</p> -<p>Mariska merően csak nézte a nénjét és azt számította magában, -hogy ezeknek egy vonaton kellett jönniök; csak külön… és az -állomástól az Ilka kocsin jött, hintón, bérkocsin, az meg azóta -gyalog… Ők rég megvacsoráztak, az meg csak jött, jött azalatt -gyalog a rettentő hidegben, sötétben, a farkasok erdeje mellett és -ez tudta. Ez számította. Látta, hogy az ő vonatán jött… A hintója -után az ura gyalog… Az; a préda! Mert biztosan egy krajcár sincs a -zsebében. Biztosan mindent elszedett tőle ez a förtelmes… Ez a -gonosz pára… ez, de miért játszik ez, mit játszik ez most, mit -szinészkedik, mit akar… a nagylelküségével…</p> -<p>Zárcsikorgás, léptek, csönd. <span class="pagenum"><a name= -"Page_150" id="Page_150">-150-</a></span></p> -<p>Az ajtóban megjelenik a férfi.</p> -<p>Beesett, sovány, hosszú arcával, ritka szőke bajuszával, amelyre -vékony jégcsap van szőve, égő, lázas, kék szemeivel, amelyek -először Mariskát látják meg s ijedten, megrémülve hökkennek vissza, -aztán, mint az agyonkinozott alázatos kutyák simulnak a felesége -kegyetlen lábához.</p> -<p>Az öregasszony, aki nem értett semmit, de boszantotta a -hirteleni, átmenet nélküli engedékenység, drasztikus nyerseséggel -vetett véget a csöndnek; gúnyosan kiáltotta:</p> -<p>– Hát ha megérkezett a vőm uram, akkor vesd meg fiam, Mariska, a -másik ágyat is!</p> -<p>– Erre a fiatal asszony élesen, bántóan nevette el magát s -végignézte a hugát.</p> -<p>– Fölösleges, elég ez az egy is! Legalább jobban felmelegszik az -ember…</p> -<p>Hahotázva, szinte boldogan nevetett s kézcsókra nyujtotta a -kezét az urának.</p> -<p>Mariska egyszerüen, csodálkozva nézett rá, az asztalos kinosan, -szemérmesen sütötte le a szemét, az öregasszony legyintett, a -tanító pedig kifordult a szobából. <span class="pagenum"><a name= -"Page_151" id="Page_151">-151-</a></span></p> -<h3>II.</h3> -<p>Egy napot olyan békében és boldogságban töltöttek, mintha vidám -látogatóban volnának itthon. A fiatal asszony egész nap nevetett, -ugrált és az urát becézgette. Minden percben lelt valami igazítani -valót rajta, a haján, ruháján, a cipőjét úgy kisubickoltatta vele, -hogy csak úgy csillogott s a fejét soká, gondosan fésülte s úgy -megcsinálta, hogy minden szál mereven, fényesen lapúlt a másik -mellé. Sokat beszélt az ura galambjairól, akik a buzát a tenyérből -eszik, a kismacskáról, amelyik mindig láb alatt van s olyan -mulatságosan visit, ha felrugják, a műhelyről, ahol gyaluforgácsban -fürödnek. Mariska egy-egy szót hallott, sóhajtott és kiment.</p> -<p>– Én viszlek benneteket haza, – mondta az öreg asszony a nagy -pápaszemével; kerek, püffedt arcát rájuk emelte és mosolygott.</p> -<p>– Ó, atyus, maga jöhetne már el egyszer hozzánk, kedves -atyuskám, – mondta az asztalos. <span class="pagenum"><a name= -"Page_152" id="Page_152">-152-</a></span></p> -<p>– No persze, – zördült fel a vén tanítóné, aki irigyelte az -urától, hogy még szórakozni talál s pénzt költ, – mondom, hogy én -viszlek benneteket haza. Az atyus nem hagyhatja az iskolát egy -napra se, ilyenkor jönnek a vizitátorok, oszt ez a gazember -plébános könnyen megpiszkálja az ember orrát.</p> -<p>Furcsa volt a két ember, ahogy szótlanul ültek a folyton fecsegő -két asszony közt. Mindenik sovány volt, hallgatag természetű, -beesett, táskás szemű, csak az öreg megszokta, hogy gubbaszkodva -megüljön a szalmafonásu székében és befelé néző szemmel el tudjon -ülni a rongyos széken, amelynek az ülőjéből földig lógtak már a -szalmaszálak. Mindig fázott, még a meleg szobában is és örökös -ócska felsőkabátjában volt, a kizsirosodott fényes kabátban, -amelyben temetésre jár énekelni és az ólba moslékot vinni a -malacoknak. Piszkos szürke szakállát vakargatta néha, mint az öreg -kutya, ha unalmában mozdulni jön kedve s a múlt heti ujságot -olvasgatta, álmosan rámeresztett szemmel; ezt a paptól kapta -<span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span> kölcsön, de egy szálig vissza kellett -adni, mert a gazdasszony számon kérte. Néha azonban el-elveszett -egy példány, az öreg tanítóné a kredencbe a polcokra teregette, -ilyenkor a szegény öreg igazi kálváriát járt, mi lesz, ha -észreveszik. A ház mindig tele volt azzal az émelygős zsirszaggal, -amely disznóölés után ragad a házba és még aratásra sem pusztúl ki. -Itt élni le harmincegynehány esztendőt, folyvást a-bé-abot tanítva, -kinn maradt konvenciókat zaklatva és egy epés, örökké elégedetlen -feleség szekaturáját hallgatva, – ez is emberi élet. A fiatal ember -még nem tudott ilyen mazna lenni. Egyik lábát folyvást a másikra -rakta és cserélgette s úgy érezte magát, mint az új ruhában, amely -mindenfelé húz és kinosan szembetünő. Itt ülni egész nap a széken -az asztal mellett, félve, hogy az is illetlenség, ha az asztalra -rakja ökleit, az is, ha lelógatja maga mellett. Hallgatni az -asszonyok sok hiábavaló beszédjét és nem szólni bele soha; mintha a -füle hártyáját apró pálcával fizikailag verné a fali óra ketyegése, -kinos idegességgel türte és a csontjaiban <span class= -"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> valami -láz zsibongását érezte, tegnap meghült. Arra gondolt, hogy otthon -vár a munkája s egy napot el kell itt töltenie hiába; pedig -levonják a pénzt, ha idejére nem készül el a butorral; minden napra -tíz forintot. Az lesz csak a cifra s az asszony már mióta nem -hagyja dolgozni. Pedig csak ott jó, a gyalupad mellett, mikor -hosszú, selymes forgácsot hasít a sikító gyalú és enyv és spiritusz -szag tölti be a műhelyt, az ember vigan fütyöl és tíz-tizenkét órát -tölt el szorgalmas politurozásban. Akkor aztán megérdemli a jó -ebédet, de meg a vacsorát is.</p> -<p>Fölemelte a fejét s nagyot sóhajtott.</p> -<p>– No hát te mit ásítozol, – szólt rá egyszerre szokott -nyerseségével a felesége.</p> -<p>– Én? – erős, vörös ökleivel megdörgölte a szemét, amelybe -nedvesség gyűlt s elfojtott egy ujabb ásítást.</p> -<p>Aztán mind a két férfi fokozott figyelemmel hallgatta az -asszonyok beszédét.</p> -<p>– Hát barna bizony az idén a barack <span class= -"pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> -lekvárom, de én bizony nem bánom; úgy főztük, hogy nagyon sok volt -a barack, 20 kiló; cukor meg 3 kiló.</p> -<p>– Meghámozta mama?</p> -<p>– Meg, meg, meghámoztuk, de nem passziroztuk. A kastélyba vettem -négy krajcárjával, olyan szép volt a, mikor csak úgy potyogott abba -a szép zöld fübe. A kertész mérte tudod, a Szloboda, hát a tíz kiló -volt tizenöt is. Paradicsomot is 85 kilót főztünk be.</p> -<p>– Jézus, 85 kilót! Azt mind megeszik?</p> -<p>– Nem eccerre, – mondta az asszony, mert azt hitte a lánya a -nagy munkán szörnyed el.</p> -<p>Nagy nevetés lett a félreértésen.</p> -<p>– Nem eccerre főztük be.</p> -<p>– Azt hittem, hogy nem egyszerre eszik meg.</p> -<p>Ezen Mariska is elmosolyodott, ahogy ott állott az ajtóban, -feltürt karokkal, mert most minden munkát ő végez kint is, bent is. -Úgy állott ott csinosan, könnyelmüen a fehér babos kék ruhában… -Milyen széles csipeje van. Egész asszonyos. <span class= -"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span></p> -<p>– De az ugorkánk nagyon szép az idén, oly remek lett, hogy oly -remeket el se lehet gondolni. Nagyon, nagyon szép, de az idén nem -raktam el sós ribizlit, pedig azelőtt mennyit szoktam ugy-e, csak -úgy cukor nélkül, sóba. Igen jól eláll.</p> -<p>– Ó azt én nem szeretem – szólalt meg szinte akaratlanul Mariska -a vidám hangján, – a sós ribizlit, mert annak nincs olyan kedves -íze, mintha kevés cukorral is.</p> -<p>Az asztalos felfigyelt, azt hitte kisütött a nap. Undorodott a -sós ribizlitől, pedig mennyi van még a felesége spajzában, amit -mind meg kell enni.</p> -<p>– Ó bizony én tettem el, – mondta Ilka, – mert én nem szeretem a -cukrot prédálni, de <i>ennek</i> is olyan finnyás béle van, hogy -nem smakkol neki, pedig hiába, nem hajítom ki, ha mán megvan, csak -meg kell zabálni.</p> -<p>Ez tréfásan volt mondva, de Mariska odavillant szemmel nézett az -asztalosra és kicsattant belőle:</p> -<p>– No az ördög vigye el azt a rongyos ribizlit, – olyan becses? -<span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span></p> -<p>– Te az én helyembe kilöknéd, – szólt az asszony, milyen száraz, -keskeny teremtés! Milyen szivós, meggyőzhetetlen. A lány nedves -hangján felkiáltott.</p> -<p>– Ki bizony.</p> -<p>Az asszony elmosolyodott, gunyosan, fölényesen.</p> -<p>– Látod, én meg nem lököm ki.</p> -<p>Mariska egyet perdült a sarkán s eltünt a konyhában.</p> -<p>Az asztalos nagyranyílt, üres szemekkel nézett utána. Mintha -valami beleesett volna a lelkébe s ott kongva, dübörögve hullana -egyre mélyebbre, mint a gépdobjába esett szög… Ennek lett volna -gyermeke!… De az ő feleségének nem lesz soha…</p> -<p>Az asztalra meresztette a szemét, maga elé, a zöld, kopott -posztóterítőre, amelynek a közepén kis fehér miliő volt fehér -csipkehorgolás, azon kés, tollszár, virágcserép, csak úgy alja -nélkül letéve, ugorkás üveg, tányér, kenyér, ahogy előhordták -beszédközben. Csak a gyerek hiányzott.</p> -<p>– No egyél, kóstold meg csak, ez <span class="pagenum"><a name= -"Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> nagyon jó így, az apró -őszi ugorka, paradicsom, erős paprika savanyun, kóstold csak egy -falat kenyérrel, milyen jó, Imre.</p> -<p>Az asztalos csak nézett maga elé, nem is igen értette, mit mond -az anyósa.</p> -<p>– Mariska! – kiáltott fel élesen, epésen a felesége, – gyere -csak kinálni, majd vesz akkor.</p> -<p>Az asztalos felkapta a fejét, a szeme az asszonyra meredt, az -ökle, karja megrándult, szerette volna mellbe taszítani, ököllel; -de jól. Olyan egyenesen és kevélyen áll. Ez már régen benne van, -hogy egyszer mellbe döfi. A sovány és deszka mellét… Amit olyan -büszkén tart… Inkább gyereke volna…</p> -<p>Belenyult a tányérkába s beharapott egy fanyar paprikát. Az erős -ecet összehúzta a száját, körülnézett a tanító után, nem is vette -észre, mikor ment ki a szobából. <span class="pagenum"><a name= -"Page_159" id="Page_159">-159-</a></span></p> -<h3>III.</h3> -<p>Az asszonyok úgy be voltak bugyelálva, mintha valami dunnák és -párnák járnának lábon. A fejükön a kendők fölött még nagy plüs -kapucnit viseltek, amelynek a rojtjai az orrukig lógtak, a kezeik -vastag muffba voltak dugva s szuszogtak és pislogtak a rettentő -hidegben.</p> -<p>– Meg van a kulcs? kérdezte a fiatal asszony, az urától, aki -előtte nyikorgott a havon, a vékony kabátjában dideregve.</p> -<p>– Milyen kulcs?</p> -<p>– A házkulcs.</p> -<p>A szél élesen fújt a töltésen végig, kékre fagyott az ajkuk, az -asztalos úgy reszketett, mint a fázós ló.</p> -<p>– No nem hallod? A házkulcsot kérdem.</p> -<p>Az asztalos megállott és visszafordult.</p> -<p>– A ház nyitva van, – mondta a hidegtől vacogó hangon.</p> -<p>– Nyitva van a ház?… Csak nem vesztél meg! <span class= -"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span></p> -<p>Az öregasszony, nagy posztó mamuszaiban beérte őket, s -szemüvegtelen fakó szemeit rájuk meresztette.</p> -<p>– Mi az?</p> -<p>– Hallod mama, ez az állat nyitva hagyta a házat. Nahát ez egy -állat, ettől minden kitelik. De hogy még ez is!…</p> -<p>– Nem lesz ott semmi baj, – mondta a férfi csendesen.</p> -<p>– Semmi! A szemedet is kilopják azok a tolvajok. Még ha ott ülsz -a nyakukon, akkor is. Nem hogy nyitva hagyja nekik az egész házat. -Te őrült! Az Isten verjen meg.</p> -<p>– No ne idegeskedj szívem…</p> -<p>– Lódulj dógodra… Majd itt fagyok meg neked…</p> -<p>– Hát azt bizony nagyon kár volt édes fiam, – szólt oktató -hangon az öregasszony, – nálad inasok vannak, segéd, bejárnak -idegenek. Az az elv, hogy egy rendes házban mindennek csukva kell -lenni.</p> -<p>Az asztalosnak az anyósa oktató hangjától vér ömlött a szemére. -<span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span></p> -<p>– Igen, – mondta s előre indult.</p> -<p>– Ez? Ennek lehet beszélni, ez nem tanul meg semmit. Egy ökörrel -hamarább meg lehet értetni magát az embernek… Elmegy hazulról és -nyitva hagyja a házat…</p> -<p>– Utánad mentem.</p> -<p>– Elég kár… De mi a nyavalyának esett meg a szívem ezen a -nyomorulton… Legalább vége volna mindennek. Most kezdhetem ujra a -kínlódást evvel az állattal.</p> -<p>– Édes gyermekem tűrjél, a férfiak mind gondatlanok, már ahhoz -hozzá kell szokni.</p> -<p>Az anyós émelygős hangjától az asztalos hányni szeretett -volna.</p> -<p>– De csak azért szidom magam, hogy minek könyörültem rajta, -mikor odajött. Hadd döglött volna meg a kapuba, mint a kutya.</p> -<p>– Bizony, hadd döglöttem vóna, – fakadt ki az ember.</p> -<p>– Dögölj meg, ahol akarsz, – pattant fel az asszony, – de ne az -én ajtómon. Az én szüleimet akarod kompromittálni <span class= -"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> az -egész világ előtt?… Hogy kispekulálta!… Hiszen van ennek esze a -gonoszságra. Ki akart engem szekirozni a világból. Oda jött, mert -tudta, hogy egy néptanító nem engedheti, hogy a veje az ajtajában -megfagyjon, mert közmegvetésnek tenné ki magát s az állását is -vesztené.</p> -<p>– Bizony fiam, már most is kérdezte a pap, hogy talán nem élnek -jól a gyerekek? Pedig én úgy takarom, úgy titkolom…</p> -<p>– Hiszen arra számit ez! Arra számit! Azt hiszi, hogy azért rá -vagyunk kényszerítve, hogy ezt megtürjük, ezt a poloskát. Bevette -magát a családba, hát azt hiszi nem lehet kifüstölni.</p> -<p>– Css… Fiam… Azért ilyet ne mondj… Poloska! Poloskának ne -nevezze a férjét egy fiatal asszony.</p> -<p>– Nem is poloska. Tetű.</p> -<p>– No… édes gyermekem…</p> -<p>– A tetüette, én vakartam ki a piszokból, ezzel hálálja meg.</p> -<p>Az asztalos visszafordult, a szeme lázasan égett, rikácsolva -tört ki. <span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span></p> -<p>– Mivel! Mivel hálálom meg? Avval, hogy az ajtót nyitva hagytam? -Az én megbizott embereim előtt? Azért vagyok én tetves?</p> -<p>Elfult és az erőszakos kiabálásban mintha a testének a belseje -szakadt volna fel.</p> -<p>– Ordíts… Állat… Hogy tud… Azt hiszi egy asszonyra lehet -ordítani.</p> -<p>– Fiam, fiam… – terjegette a kezét az öregasszony, – nahát ha én -tudtam volna, hogy ti… hogy én ilyen jelenetnek leszek tanuja…</p> -<p>– Ez? Nekem csendőrrel kell e mellett mennem, mert ez képes -megölni.</p> -<p>– Bizony vigyázz, – fuldokolt az asztalos és nagy eres, csontos -öklét megemelte, döfött vele, mintha tőr volna benne, az asszony -felé döfött – mert ha így megy, nem tudom mi lesz a vége.</p> -<p>– Az én lányomat fenyegeted? Az én lányomat mered te fenyegetni? -rikácsolt a vén asszony.</p> -<p>– Hallgasson!</p> -<p>– Én hallgassak? mikor ilyeneket hallok! <span class= -"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span></p> -<p>– Az én anyámra mersz te kezet emelni te piszok! – Üvöltött a -fiatal asszony – Nesze!</p> -<p>És pofon vágta.</p> -<p>A másik percben már a földön feküdt. Az asztalos úgy mellbe -döfte az öklével, hogy rögtön hanyat esett a hóban.</p> -<p>– Jézus-isten! Haza lányom! Haza gyermekem! Gyer innen!</p> -<p>– Csend! – ordította rekedten az asztalos. – Itt maradnak!… Maga -az én vendégem!</p> -<p>– Én a te vendéged! A kutya a te vendéged!</p> -<p>– Fogja be a száját, parancsolom!</p> -<p>– Phi.</p> -<p>És szembeköpte.</p> -<p>Az asztalos mellen ragadta a vén asszonyt, megrázta és végig -hasította rajta a nagy téli bundát.</p> -<p>– Előre!…</p> -<p>A két asszony megnémult. A fiatal nő feltápászkodott s dörzsölte -az arcát, a szeme alatt véres folt volt, felvágta a fagyos rög. -<span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span></p> -<p>– Menjenek haza – mondta aztán fojtva lesütött szemmel, -bűnbánattal az asztalos. Fulladt, remegő hangon. – Én itt maradok -ezen a helyen. Nézem, hogy hazaérnek. Nem fogom magukat -kompromittálni, hogy kisérem mint a…</p> -<p>– Majd én egyedül fogok menni a te házadba, szégyenszemre, hogy -visszajöttem… Ostoba… Gyilkos… Mars előre…</p> -<p>Az asztalos lehajtotta a fejét s lassan előre ment.</p> -<p>Az asszonyok összeszedték magukat, az öreg leverte a havat a -lányáról, ez beburkolta az anyját és nehéz lélekzéssel cammogtak az -asztalos után.</p> -<h3>IV.</h3> -<p>A lakás már teljesen föl volt fordítva. Egy nagy láda középen -szinig rakva ruhaneművel.</p> -<p>Az öreg asszony elbóbiskolt, minden szó után leragadt a szeme. A -lámpa le volt húzva, füstölgetett s keveset világított, a fiatal -asszony kimerülten ült le egy székre. <span class= -"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span></p> -<p>A pakolás annyira lecsillapította az idegeit, hogy nyugodtabban -nézett a jövőbe. A szekrények mind kiürítve, az ágyak fölbontva, -ágyneműek batyuban.</p> -<p>– A sifonokat mind deszka közé kell szegezni.</p> -<p>Az öregasszony fölkapta a fejét.</p> -<p>– Igen, – mondta álmosan, ásított s kicserélte a két kezét, a -balt tette a jobbra.</p> -<p>A szekrények igen szépek voltak, pompásan politurozva, ragyogó -tükör betéttel, simák és előkelők. Remekbe csinálta a feleségének -az asztalos. Mahagoni volt a háló és tölgyfa az ebédlő. Az ebédlő -szekrénye egészen eredeti volt, kis tulipánok voltak betéve a -sarkaiba, a székeken is gazdag tulipánok, egy grófnak is szép lett -volna a bútor. Az asszonyok csillogó szemmel néztek szét egy -pillanatig. Ennek a bútornak bizony nem szabad megsérülnie, egy -karcolásnak sem szabad rajta esni.</p> -<p>– Azt úgy kell megcsinálni, hogy akár tíz évig is mozdulatlan -állhasson. Mert azt szépen le kell raktározni, és <span class= -"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> -megóvni, hogy por, piszok hozzá ne férhessen, – mondta az -öregasszony.</p> -<p>S a fekete, görbe lányára nézett, aki összeesve ült a széken. -Olyan vén volt s olyan pupos és olyan gonosz komorság ült az arcán. -Egészen olyan volt most, mint a nagyapja, akitől ő annyit -szenvedett gyermekkorában. A nagy puha lottyadt öregasszony szinte -félve nézett a lányára.</p> -<p>– Hol van az? – kérdezte hirtelen, mert soha nem bírta -megállani, hogy rögtön ki ne mondja, amit gondol.</p> -<p>A fiatal asszony megrántotta a vállát.</p> -<p>– Bánom én.</p> -<p>Felszívta az orrát, s lenyelte a könnyjét. Hova is fogja lerakni -a bútorát? Haza hova vigye?</p> -<p>– Az egy olyan gonosz lélek. – Morogta gyülölettel. – Ha az leül -valahová, az ott esztendeig elül magának. Akkor aztán bánja is ő, -ha az egész világ felfordul.</p> -<p>– Azér te is nagyon éles vagy hozzá, fiam.</p> -<p>– Az. <span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span></p> -<p>– Mégis, megkellene gondolnod – mondta pusmogva az öreg s -felszúrta a szemüvegét a füle mellé a vastag őszes hajába, amely -mint egy petrence, borzasan volt feltornyozva alacsony homloka -fölött.</p> -<p>– Meg bizony, hogy milyen szép bútort csinált neked…</p> -<p>– No egy asztalos még annyit se…</p> -<p>– Asztalos, asztalos, ha egy tanítóhoz mentél volna, biztosan -nem volna ilyen bútorod.</p> -<p>– De hát mi lesz mán?</p> -<p>– Mivel?</p> -<p>– Hát nem akarja kiadni az én holmimat, ami a műhelyben van?</p> -<p>Az öregasszony rá nézett a lányára.</p> -<p>Ez mérgesen felállott s bement a konyhán át a műhelybe.</p> -<p>Két kis lámpa égett a falon a gyalupadok fölött.</p> -<p>Egyenesen a sarokba ment és felvette az enyves edényt.</p> -<p>– Ez az enyém talán, – mondta durván.</p> -<p>Meglátta az asztalost, aki a sötét sarokban ült és zokogott. -<span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span></p> -<p>Szólani akart, de most elhallgatott. Hosszut, mélyet gondolt. -Látta, hogy még mindig teljesen tőle függ, hogy itt maradjon-é vagy -sem.</p> -<p>– Hát a magam lábosát csak elvihetem tán! Úgy!… az a baj, hogy a -butorát sajnálja!… Nekem ugyan ne bőgjön érte. Pedig azt hiszem, -megszenvedtem érte öt esztendő alatt. Inkább börtönben tíz -esztendőt, mint itt még egyet.</p> -<p>A férfi zokogása megállott a rideg hangra. Az asszonyt magát is -bosszantotta, hogy ilyen éles, de nem tudott más lenni ehez az -emberhez, aki mindent tür.</p> -<p>Ej mit, megrántotta a vállát. Ez egy mulya bivaly, csak azt -érzi, ha tüzes vassal szurkálják.</p> -<p>– Ez is az enyém, meg ez is.</p> -<p>Egy ollót vett fel az ablakról, s egy törlőkendőt a székről.</p> -<p>Több tárgyat összeszedett és csomóba gyüjtötte. Egy ócska -lavort, kefét, gyufatartót, szappantartót, egy hokkerlit, amelyről -nagy zajjal fordította le a rajta levő holmit.</p> -<p>Az asztalos látta, nézte, hogy a nagy <span class= -"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> gonddal -kifürészelgetett intarziát a gyaluforgácsba dobja.</p> -<p>– Látod, nem kellett volna neked egy mesteremberhez menni, – -szólalt meg csöndesen, fájó szivvel.</p> -<p>– De jól tudja. Valahára.</p> -<p>– Nem értettél meg engem soha.</p> -<p>– No, van mit meg nem érteni egy –</p> -<p>– Egy asztaloson, ugy-e?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Hát bizony nem érted, mi az, amit ledobtál.</p> -<p>– No nem dobom többet.</p> -<p>– Eléggé fáj.</p> -<p>– Mi… Mit motyog?</p> -<p>– Eléggé fáj az nekem.</p> -<p>– Haha.</p> -<p>– Mert ha te tudnád becsülni, hogy milyen gonddal kell készíteni -a lombfűrésszel azt a semmiséget… Virág lesz belőle, száz kis -darabocskából egy virág. És te ledobod a forgácsba.</p> -<p>– Á, ha te nem sajnálsz engem mindenestől kidobni a hóba. Te -engem úgy ki tudsz lökni… <span class="pagenum"><a name="Page_171" -id="Page_171">-171-</a></span></p> -<p>– Nem tudlak! – kiáltott fel az ember. – Megszakad utánad a -szivem!… Ilkám! Ne menj el, ne menj…</p> -<p>Levetette magát a földre, a fejét a forgácsba temette s az egész -testét rázta a zokogás.</p> -<p>Az asszony gondolkodva nézett rá. Nem tudta mit tegyen. Mi lesz -okos.</p> -<p>– Hogy mért nem akarsz te az én igazi kis feleségem lenni. Olyan -jól elgondoltam én. Itt sürögni-forogni, sütni-főzni, nevetni… Nem -mindig nehéz lélekkel… hanem nevetni… nevetve…</p> -<p>– Ah… hogy mindig csak, akár van helye, akár nincs, vihogni, ha -én olyan bolond volnék…</p> -<p>– Legyél.</p> -<p>– Nem vagyok én <i>Mariska</i>, – vágta meg az asszony.</p> -<p>– Kár, – szólt csöndesen a férfi.</p> -<p>– Kár?!… No hálistennek, csakhogy idejutottunk. Hát kár. Kár -hogy engem vettél el, nem őt, ugy-e?</p> -<p>– Nem úgy gondoltam…</p> -<p>– Hát igen; az <i>affélék</i>, azok igen; <span class= -"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> azoknak -úgyis mindegy. Vihoghatnak. Majd elveszed, ha én kinyúlok.</p> -<p>Az asztalos felállt a forgácsból. A gyalupadhoz támaszkodott, a -szőke haja a homlokába hullt, a szemhéja sebvörös volt. -Szórakozottan vette a kezébe a reszelőt és azzal babrált. A reszelő -nyele meg volt repedve; a szeme rajta maradt és kiszámította, hogy -a kisebb inas dolgozott a lyukreszelésen, az repeszthette el.</p> -<p>– De nem igértem soha semmit, – fulladt az asszony.</p> -<p>– Azt nem kell igérni!</p> -<p>– Mit?</p> -<p>– Hát csak azért nem vagy jó hozzám, mert nem igérted?</p> -<p>– Persze a Mariska jó volt <i>igéret nélkül</i> is.</p> -<p>A férfi elhallgatott; feltünt előtte a magas, szép lány a széles -csipőjével, milyen jól ide illenék a fehérbabos kék ruhájában… A -sós ribizlit kidobná… ami az urának nem izlik…</p> -<p>Maga elé nézett. Ez volt a finnyásabb, az urasabb, az izgatóbb, -az elérhetetlenebb. <span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span></p> -<p>Ránézett. Mintha sohasem látta volna. Olyan idegen volt, olyan -távoli. Gyülölte most, gyülölte, hogy kirepül a markából s egyszer -sem birta vele megéreztetni a férfias hatalmát, az erejét, hogy -tisztelje érte… De ez egy magtalan… egy megtörhetetlen…</p> -<p>Az asszonynak megszédült a feje, olyan dologra szánta el magát. -Fekete izzó szemmel nézett az emberre s egy szóval akarta megölni -ezt és még inkább valakit; valakinek a jövőjét.</p> -<p>– Tudom, hogy vele háltál, – mondta elszántan…</p> -<p>– Én!</p> -<p>Az asszony szeme kutatva nézte.</p> -<p>– Hát kitől volt gyereke? – huhogta vadhazugsággal.</p> -<p>Az asztalos arca hosszura, ijedtre táttadt a mécses laza -fényén.</p> -<p>– Elment… neki… persze… – sziszegte az asszony.</p> -<p>Az asztalos megkönnyebbült, elmosolyodott a szeme.</p> -<p>Az asszony felförmedt, egész máglyává gyúlt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span></p> -<p>– Azt különben nem lehet tudni; a segédjegyzővel is… avval is… -Egy ilyen tehetetlentől… nem is telt volna ki…</p> -<p>Az asztalos marokra fogta a reszelőt és tövig döfte az asszony -mellébe. És ez olyan jól esett neki. Ez első jóérzése evvel az -asszonnyal.</p> -<h3>V.</h3> -<p>A zuhanás után csönd volt, de olyan rettenetes, mintha egyszerre -megállott volna a természet. Az asztalos csak állott, várt, mint -távoli jelre, a szemöldökét felhúzta magasra s a szemei elmeredve -néztek valahogy oldalt, mintha a füleknek segítenének. Rettenetes -hosszú idők teltek el, mintha egyik szemrebbenéstől a másikig -emberéletek múltak volna el.</p> -<p>Egyszerre csak megremegett.</p> -<p>Mintha ijesztő hangok zörgését hallaná, mintha jönne, amit vár, -a borzalom, a csoda.</p> -<p>Hirtelen fölébredt. <span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span></p> -<p>A szeme ugrálni kezdett, jobbra-balra pattogni, mint egy egér, -aztán lecsuszott a fejéről a dermedtség nyomasztó lárvája, mindent -tisztán érzett, látott és tudott.</p> -<p>Ott volt a mühelyében, a jól ismert gyalupadok közt, a -szerszámok, a szagok, a deszkák, féligkész butordarabok, a megölt -felesége a lába előtt.</p> -<p>Erre megvonaglatt.</p> -<p>Az asszony hörgött. A halálraválás kis nesze csörömpölt.</p> -<p>Összeborzadt s fogta a lámpát, az asszony lámpáját, amelyet már -odakészített a holmijaihoz, a gyalupadra; fölemelte és levilágított -vele.</p> -<p>Egészen meglátta az asszonyt. Ott feküdt hanyatt a deszkapadlón, -a gyaluforgácsok közt, de a ballába fel volt törve, alágörbedve s a -térde oldalra feszült a szoknya sötét kékségében.</p> -<p>Gyorsan letette a lámpát egészen a gyalúpad szélére, lehajlott -és ügyes kezeivel megigazította szegényt, hogy jól feküdjön. A -szoknyát is lehúzta, kihúzta, hátúl is az alágyűrődött -szoknyacsomót, hogy rendesen feküdjön, ahogy a mézeshetek -<span class="pagenum"><a name="Page_176" id= -"Page_176">-176-</a></span> boldog napjain kellett elrendeznie az -asszonyt, ha nappal a diványon ebédutáni heverésben -elrendetlenedett a ruhája. Most is ugyanazzal a gyors, engedelmes, -szolgálatkész érzéssel igazgatta, mint akkor, ha a türelmetlen -rákiáltást akarta megelőzni.</p> -<p>Mikor készen volt, megállott s borzasztó megdöbbenéssel egy -mosolyt talált magán. Azt a jóérzést, amely mintha a karjából áradt -volna szét az egész testén a döfés pillanatában. Most rémülten -akarta ledobni magáról ezt a mosolyt, mint a cifra ruhát, de csak -darabokban birta letépni; hiába akart rögtön gyászt és rémületet -venni magára, hol itt, hol ott érezte a testében a káröröm, a -felszabadulás, a megnyugvás mosolyát. A mosolyt, amely azt -virította, hogy végre megmenekült a sulyos igától, hogy végre -elbánt a nyomorult asszonnyal, megmutatta a némbernek, hogy mégis -férfi!… Szerette volna megfenyegetni ököllel és a fülébe kiáltani, -hogy, látod, látod! kellett ez neked!</p> -<p>A test megvonaglott és száraz hörgés <span class= -"pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> tört ki -belőle s ettől a vér is megdermedt az ereiben. Elmult a mosoly, el -a gondolatok cikázása, hirtelen fizikai rémület fogta el a -haldoklótól.</p> -<p>Kinyitotta a száját s úgy nézett, kimeredt szemmel a fekvő -testre, négykézláb csuszott följebb az arcához, mint egy kutya -leste az arca vonaglását.</p> -<p>Belemélyesztette a szemét az arcba, amely a lámpa sárga fényén -fényes volt és sárga s a szemét kimeresztve és rádermesztve, egész -életét arra adta, hogy ennek az arcnak a pórusaiból elpárolgó élet -utolsó fényeit lássa.</p> -<p>Milyen idegen volt és milyen borzalmas ez az arc. A mély -árnyékok feneketlen gödröket vájtak az arc szögleteiben, az orr, az -arccsontok, a halántékok, a száj a szem mögött mintha a végtelenség -sötétlene. Egész közelről, egy arasz közelről kellett figyelni, -hogy emberi arcnak lássa, hogy az ismert arcot lássa, hogy ne a -minden borzalmak kusza, agyarkodó homálytömegébe szédüljön -bele.</p> -<p>Oly nyugodtan feküdt a test. A két <span class= -"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> karja -mellé téve, egész hosszában kinyujtózva. Csodálva futott végig -rajta a szeme s már nem emlékezett rá, hogy ő rendezte el. Mintha -életének valami távoli, ősi idejében történt volna az, hogy ezeken -a ruhákon babrált, már kiesett az emlékéből, csak csodálta, hogy -oly nyugodtan fekszik. Tisztelte érte. Megérezte a fölényét, ennek -az asszonynak a nagyságát. Megérezte azt a lenyügöző távolságot, -amely ezt az asszonyt annyira fölötte emelte, hogy ő egész -ismeretségük alatt félve és szorongva nézett föl rá és jogosnak -tartott minden komiszságot, amivel a lelkén és a szivén és a -vágyain taposott ez az asszony, aki oly nyugodtan, oly mérhetetlen -távolságokba meredve fekszik itt a gyaluforgácsokon. Kék -szövetruhája jól kidomborodik a mellein, a karjain, a testén, a -lábszárakra rásimul; ez a ruha valami kemény, szilárd testet takar, -ez is olyan alázatosan igyekszik hozzásimulni minden -domborulatához, mint ő igyekezett alkalmazkodni, örökké és a -végtelenségig alkalmazkodni ez asszony lelke idegen dudoraihoz. -<span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span></p> -<p>Ujra az arc.</p> -<p>A szemek fölfelé néznek, föl a sötétbe, hova, mért néznek oly -mozdulatlanul el.</p> -<p>Hirtelen remegni kezdett, a hideglelés rigette, a két szem -előtt, egyik lecsuszott jobbra, másik felcsuszott a szemhéj alá. -Irtóztató volt, ahogy rá kancsalitott. Szembe nézett ezzel a -szemmel, amelynek egyre homályosabb lett a hártyája, de nem volt -semmi ereje, hogy levegye róla a pillantását, csak nézte ezt a -borzalmas szemet, amely nyitva maradt s egyedül rá nézett. De hova? -nem a szemébe, nem az arcába; valahova lejebb. Odakapott félkézzel, -hogy ne lásson a szivébe. A szivébe néz.</p> -<p>Kinosan mosolygott. Csak haldoklik. Ez már nem lát. Ez csak egy -haldokló, aki nem érez és nem lát. Nem gondolkodik és nem lát, csak -lóg a szeme. És az öklét ott tartotta a szivén mégis. Mert ha látná -ezt, a gondolatokat, ahogy csak hullának nézi, s nem becsüli meg és -nem tiszteli, most először nem tiszteli. Durva volt és komisz. -Olyan nyelve volt, mint <span class="pagenum"><a name="Page_180" -id="Page_180">-180-</a></span> a viperának, mart. Minden szava ölt. -Nem igaz, komisz becstelen hazugság, hogy a Mariska vele hált, az -is, hogy a segédjegyzővel, pimasz, arcátlan rágalom, hogy gyermeke -volt, hogy elhajtotta. Nem volt soha. Az egy érintetlen szűzlány. -De ez egy undok varangyos volt, aki mindenkit tele köpött, ez egy -szent volt, aki sohasem vétkezett, egy megközelíthetetlen lény, -akit bűnös gondolat el nem ért soha, aki soha nem kacérkodott -senkivel, akitől a legpimaszabb asztaloslegények úgy lehültek, ha -csak rájuk nézett, hogyha hidegvizzel öntik le; csak a nyelve. Mert -ő egy szent volt: mindenkiről minden rosszat feltett. Irtóztató -rosszakat, ami nincs is. Róla föltette, hogy képes volna -megölni…</p> -<p>Megdöbbent és meglátta a halottat; a tettét.</p> -<p>Nem, nem, soha nem lett volna képes megölni… és megvan.</p> -<p>Az asszony most igen rémes volt. A szája kinyilt. Le akart esni. -Becsukódott s halkan hörgött. Ujra kinyilt, ujra becsukódott, aztán -sokáig nyitva maradt. <span class="pagenum"><a name="Page_181" id= -"Page_181">-181-</a></span></p> -<p>Most nem iszonyodott tőle. Olyan nyugodtan nézte. A kemény, -bőrkemény fényes, olajbarna bőre meg volt puhulva s lágyan, mint a -tészta málladt rá a csontokra.</p> -<p>Meghal. Kialszik, mint a mécses, ha a kanóc alól kiég az olaj. -Ha eltörik a pohár és kifolyt az olaj. Akaratlan végigfutott a -ruhán, a rést kereste, ahol eltört a pohár. Megtalálta. De csak egy -kis szakítás, semmi vér, semmi folt. Ott van fent, a melle alatt a -finom kék szöveten.</p> -<p>Persze, a vér az bent folyt el s rögtön látta, ahogy a vérpatak -feketén elkanyarog be a gyalupadlón. Az egész sötétes, az egész -műhely sötét mélyét befutja; fel akart szökni belőle rémülten, hogy -bepiszkítja magát.</p> -<p>De az arcra nézett. Egy kis kattanást hallott. Az asszonynak -leesett az álla, kiugrott a kapcsokból.</p> -<p>Meghalt.</p> -<p>Felállott és az ajtóhoz sietett. Levette a fehér kendőt, a szép -fehér batiszt kendőt, amely az ajtó üvegén volt, a fehér vékony -függönyt, amelynek az alsó széle <span class="pagenum"><a name= -"Page_182" id="Page_182">-182-</a></span> ki volt slingelve s -leterítette vele az asszony arcát.</p> -<p>Akkor felsóhajtott.</p> -<p>Körülnézett. A butordarabokat látta meg; a drága butort, -amelyért napi húsz koronát kell fizetni, ha idejére kész nem lesz. -Na, most már meg lehet. Már nincsen baj az asszonnyal.</p> -<p>Összevonta a homlokát, amért ilyen profánul gondolt megint -szegényre.</p> -<p>Szegény… Az egész veszekedés onnan indult köztük, hogy szebbnek -találta ezt a butort, amit most készített, mint a sajátját. -Megirigyelte… Szegény. Magának szerette volna.</p> -<p>Megértett mindent. Ez; ez az átkozott butor volt az oka -mindennek.</p> -<p>Iszonyu düh fogta el. És most sírt először. Könnyek préselődtek -a szemébe.</p> -<p>Jött, ment, puha lépteivel járt a műhelyben s ideges hosszú -ujjaival a puha haját turta.</p> -<p>Végre kitalálta.</p> -<p>Odalépett a halotthoz. Lehajolt hozzá. Leemelte az arcáról a -lepelt.</p> -<p>Meghökkenve nézte. <span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span></p> -<p>A szája össze volt fogva. A szeme lehunyva. Kemény vonás, -erőszakosság takarta az arcát. Lecsukta magát. Visszajött még -egyszer és lezárta a testének lakását. Nem hagyta tárva nyitva az -ajtókat. Rendesen ment el… Elvitte a kulcsot.</p> -<p>Az asztalos reszketett a belső felgerjedéstől. Szót szeretett -volna találni. Most nézz fel rám, a szívembe… Te sohasem láttál az -én szívembe… Az elébb belenéztél… most nézz bele… már megint a te -alázatos kutyád vagyok… már megtaláltam, mit csináljak…</p> -<p>De az asszony halott volt. Lecsukott, elment, hideg. Olyan -távol, olyan idegen; olyan idegen, mint mindig. Mint egész életében -e fölött a szegény, utána kuszó, mászó szegény kutya fölött a -hold.</p> -<p>Az asztalos kihúzta magát.</p> -<p>Mindegy, mondta. Ha nem látod is, ha nem törődsz vele, én azért -megteszem.</p> -<p>Elővette a zsebéből, a mellénye felső zsebéből a colstokját, -nézte és számított és gyorsan deszkákat vett. Finom, <span class= -"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> gyalúlt -deszkákat. Mért, plajbászolt, fürészelt. Aztán a butornak állott; -nézte, számította, vésett, fürészelt, szétdarabolta. Nézte a nemes -farajzait, nézte az intarziák bokrait, szabott, dolgozott; -meggyújtotta az enyvesfazék alatt a spirituszt, s a meleg rézüst -lassan pöfögött.</p> -<p>Az enyv szaga, a szesz aromája, a lámpa sárgafénye; olyan békés -és jó volt most a műhely; az asszony is szegény olyan békésen várta -el a munka folytát…</p> -<p>Hirtelen kint zaj volt.</p> -<p>A konyha felől megnyilt az ajtó s belépett az öreg asszony, az -öreg tanítóné. Az arca álmos volt és duzzadt, alig pislogott s az -arcán nagy vörös folt volt; feltörte, ahogy aludt; ülve aludt s -valami keményhez támasztotta.</p> -<p>Nagy arccal nézett be a serényen dolgozó asztalosra s a száját -nyitva hagyta, ahogy egy félig már összeállított koporsót látott, -amely be volt borítva a bútorokról leszedett fornirral…</p> -<p>– Pszt! – sziszegett rá az asztalos, olyan komolyan és -erélyesen, ahogy soha. <span class="pagenum"><a name="Page_185" id= -"Page_185">-185-</a></span></p> -<p>Az asszony öreg szeme rémülten futott körül a műhelyben.</p> -<p>Az asztalos a főldre mutatott.</p> -<p>Ott feküdt a merev, hideg, halott.</p> -<p>Az öreg asszony megtántorodott, az arca szétfeslett, mint a -szétrohadt virág. S szemét az asztalosra függesztve, lihegve, -rettegve visszahúzódott… eltünt a sötétben… egy perc mulva kint az -udvaron irtóztató, velőthasító, állati ordítás…</p> -<p>Az asztalos ijedten rezzent össze. A feleségére nézett. Hogy azt -ne bántsa a borzalom…</p> -<p>Akkor egyszerre mindent megértett. Hogy meghalt. Hogy ő ölte -meg. Hogy gyilkosság…</p> -<p>Összeharapta a száját.</p> -<p>Kedvetlenül.</p> -<p>Most jön a botrány; a csendőrök; tömlöc…</p> -<p>És egyáltalán mire is ez a komédia. A halottnak már mindegy. -Hiába csinálja már az intarziás koporsót, sose fogja bebizonyítani, -hogy szerette… Sem életében, sem most… <span class= -"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span></p> -<p>Dühösen, türelmetlen mozdulatot tett és gyülölködve nézett a -makacs halottra. Egy véső volt a kezében s azzal egy szilaj döfést -dobott előre. A levegőbe…</p> -<p>A lámpa ott volt előtte. Csaknem lelökte. De vigyázott… -Szerencsére… gondolta féligvaló gondolattal hozzá.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_187" id= -"Page_187">-187-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>Tartalomjegyzék.</h2> -</div> -<ul class="TOC"> -<li>Mese a zöld füvön <span class="ralign"><a href= -"#Page_3">3</a></span></li> -<li>Miháj <span class="ralign"><a href= -"#Page_59">59</a></span></li> -<li>Az asztalos <span class="ralign"><a href= -"#Page_133">133</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_15">15</a></td> -<td>seté tkamrába</td> -<td>setét kamrába</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_49">49</a></td> -<td>huj t</td> -<td>huj-t</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_181">181</a></td> -<td>nyugodta nézte</td> -<td>nyugodtan nézte</td> -</tr> -</table> -</div> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>MESE A ZÖLD FÜVÖN</span> ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin-top:1em; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> -</div> -</body> -</html> |