diff options
Diffstat (limited to 'old/68791-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/68791-0.txt | 2089 |
1 files changed, 0 insertions, 2089 deletions
diff --git a/old/68791-0.txt b/old/68791-0.txt deleted file mode 100644 index 8031d8e..0000000 --- a/old/68791-0.txt +++ /dev/null @@ -1,2089 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Irások irókról, by Frigyes Karinthy - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Irások irókról - Kritikák - -Author: Frigyes Karinthy - -Release Date: August 19, 2022 [eBook #68791] - -Language: Hungarian - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK IRÁSOK IRÓKRÓL *** - - -KARINTHY FRIGYES - -IRÁSOK IRÓKRÓL - -(KRITIKÁK) - -1918 - -TEVAN-KIADÁS BÉKÉSCSABA - -TEVAN ADOLF KÖNYVNYOMDÁJA BÉKÉSCSABA - - - - -KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: - - -„A SZEGÉNY KISGYERMEK PANASZAI“ - - -I. - -A te utad a végtelenbe visz. - -Egy fiktiv, mértani pont: a jelen, dimenziótlan és irreális valóság. Egy -pillanat; egyetlen kép a mozgó filmen csak annyi, hogy érzékelhessük a -mozdulatlan teret és mozdulatlan Időt. A többi a tenger. A lényeg, a -valóság, az Igaz – a Dimenzió és a Végtelen, melynek felületén halkan és -észrevétlenül uszik előre a pont. Mult és jövő: ezek a valóság, a többi -csak álom. Valótlan és imaginárius a jelen, mert a jelent testünkkel -érzékeljük csak, ezzel a tökéletlen s megbizhatatlan müszerrel: – de -mult és jövő a léleké, melyekből származott. Nem tetszik nektek a -_lélek_ szó; képzeljetek hát egy bonyolult s még ismeretlen szerkezetü -szervet, mely a végtelen s határtalan dimenziók felé szimatol. Termékei: -az emlék és a vágy – eleme a mult és a jövő, maga a valóság. S a költő, -kit e szerv fejlettsége alkalmassá tesz arra, hogy emlékeiben s -vágyaiban élhessen: sokkal reálisabb s valóságosabb életet él, mint az -„élet és a pillanat müvésze“, mikor szemeivel, fülével és orrával, egész -szegény, nyomorult testével akar közel férkőzni a dolgok lényegéhez. - - -II. - - Ő a pap, az igaz, a szent, - Bámulom, mint egy ismeretlent - Gyónok neki és áldozok - És megsiratom Őt, ki elment. - -A szegény kisgyermek tehát poéta, inkarnált lélek, valaki, aki a multban -volt s most nincs többé. Metafizikai lény; a kozmikus élet -köldökzsinórjáról le nem szakadt még s talán ő még emlékszik olyan -dolgokra, egy másik lehetőség világából, amire mi már nem emlékszünk. S -talán ő még látja ama tenger tulsó partjait, melynek innenső oldaláról -hiába meresztjük szemünket a sötét vizek felé. A gyermek titokzatos, a -gyermek a homályból jött. Mi, felnőttek, tudjuk honnan származtunk: – -meghalt, elment a gyermek és akkor születtünk. Emlékszünk rá. De a -gyermek első gondolata a kozmikus ködgomolyagokból sürüsödött ki s -magvát még foszlányok veszik körül; idegen bolygók imbolygó foltjai. Ime -innen van, hogy a gyermekre nézve titokzatos és jelentőséges minden; – s -minden dolognak önmagában való jelentősége van. Mi csak azt értjük meg, -ami nekünk szól: a gyermek ismeri az élettelen tárgyak tolvajnyelvét, -amellyel egymásközt susognak. - - Este este… Árnyak ingnak - És bezárjuk ajtainkat - Figyelünk a kósza neszre, - Egy vonatfütty, messze-messze - És a csend jő - Alszik - a homályos éjbe - Künn a csengő. - A dívány elbujik félve - Szundit a karosszék - Álmos a poroskép: - -Mindez mélységes s végtelen jelentőségü megnyilatkozása egy mélységes s -végtelen jelentőségü Abszolut Létnek: – a csengő és a kép, a karikahajók -és a szegény, szegény tükör – és a tó, az eleven poézis – s főleg a -drága, végtelen csillagok, melyek tompa és titokzatos nyári éjszakákon -zizegnek a széditő messzeségen át. - - Én félek - Az élettől és a sötéttől - Mely mindenütt kegyetlenül éles - Ha száll a nap - Az ablakom alatt - Hullámozik az ismeretlen éj - A végtelen s az ismeretlen éj - -Mert ime valami lappangó titokzatosság ömlik el mindeneken; – valami -szörnyü és képtelen tragédia reszket, mely minden pillanatban -kipattanhat. Végsőkig feszült hur minden jelenség és a hideg, szervetlen -Lét, komor és fenyegető némasággal mered a mi vonagló, fájó, reszkető -életünkre. Hiszen minden percben szerteszakadozhatnak az ég kárpitjai, -robogva zuhoghat le ránk a szörnyü boltozat s a halál borzasztó -hahotával, nyugodtan állitja meg a szivünk ingáját: csak tréfáltam, -nincs rátok szükség. - -A szegény kisgyermek tudja ezt. Nem szabad megbizni a makacs és -rosszindulatu anyagban, mely nem adta nekünk ingyen ezt az ismeretlen, -érthetetlen életet. Hihetetlen fájdalmak vagy rettenes gyönyörök várnak: -de valami vár reánk és valaki figyel benünket. Szemek leskelődnek reánk -a sötétből. Higyjétek el, hogy végtelenül bonyolult s kiszámithatatlan -mindez s vigyázni kell és várakozni. - -A szegény kisgyermek, az, akire emlékezünk nemcsak poéta, de filozófus -is: a szó legbelsőbb s legelvontabb értelmében. Sőt _csakis_ ő a poéta -és _csakis_ ő a filozófus: – mi csak felhasználjuk azt, amit ő örökül -hagyott reánk. Önmagunk epigonjai vagyunk – utódai ama Tizenkétévesnek, -ki a templomban tanitá a bölcseket az Irás szavára. - - -III. - - Kiáltani akartam és lerogytam - Mint egy hivő: - Karom kitártam s hirtelen megállott - Állt az idő. - -Ez tehát szimbolizmus, a dolgok jelentőségében való hit: – vallás és -filozófia a költészetben, transzcedens erők hite és imádása. Fejlődése -folyamán Kosztolányi Dezső odáig jutott, hogy versei nem _csak_ versek -immáron s el nem intézhetők poézis-esztétikai alapon. Egyetemes -világfelfogás, misztikus törvényszerüség foglal egyetlen egészbe -szineket és képeket. A szinek és képek itt nem önmagukért vannak: e -müvészet rég tul van céljaiban ama másik, most letünő müvészet -korlátain, mely foltokat s ellentéteket szinpompa kedvéért rakott egymás -mellé, s mely magát impresszionizmusnak nevezte. Olvassuk el bármelyik -verset – de olvassuk el például az „Anyuska régi képe…“ kezdetüt, vagy -az „Első ősz“-t vagy - - A tó! a tó! az eleven poézis, - Fölötte az ég – s összefoly a kék viz - Egymásbaolvadt, – tág gyerekszemekkel - Fel-felmeredve nézem néma reggel, - A tó! A tó! A messzeség! hahó! - A messzeségbe elvisz egy hajó, - Ó álom, áldás, szivdobogtató, - Tündéri titkok tükre tiszta tó. - Tündéri tó! Az ég is, mint a tó - Kék habja oly rejtelmesen inog. - Gyakran keresek rajt egy illanó - Tovább libegő, lenge ladikot. - -Nem képek és nem szinek ezek egymás mellett és egymás fölött. Egy-egy -szó megdöbbentve s váratlanul állit meg néha: csudálkozva keressük az -összefüggést s rájövünk, hogy benső, komor és tragikus, végzetszerü -jelentőségeket takart minden szin idáig s ezeket oldja meg s fedi föl -most e hang. - - Azon az éjjel - Az órák össze-vissza vertek - Azon az éjjel - Holdfényben usztak mind a kertek - -Meredten s gondtalanul oda kell figyelnünk a látszólag jelentéktelen s -holt tárgyakra: egy óra, egy szék, egy elhaladó kocsi, a kert: – s im -egyszerre megzavarodik s összefolyik a kép – borzongás fog el –: a -holtaknak hitt s hideg butorok libegni kezdenek – valami ismeretlen és -nesztelen szél hirtelen keresztülfutott rajtuk és imbolyogva mozognak, -mint a jegenyék odakünt az elsötétülő országut felett. Hangot se hallunk -– nesztelenül száll fölfelé a tompa darabokból valami ismeretlen: a -kisértet. Vagy ki ne ismerné ezt az érzést; ülünk behunyt szemmel -hallgatagon – s hátunk megett sunyin s ravaszul, egészen hangtalanul, -lopva és nagyon lassan nyilik az ajtó – s egyszerre, mikor zsibbadt -agyunk szunnyadó álomba ájulna már – egyszerre puff, ugy vágódik be -mögöttünk, mintha ágyut sütöttek volna el, vagy mintha vásott és -rosszakaratu koboldok hátunkon papirzacskót durrantanának, legszebb -álmaink közepén. Riadtan s bosszusan fordulunk arra: – de az ajtó már -csukva van ismét s ártatlanul s közömbösen állja tekintetünk. - -Mindennek jelentősége van e versekben s a metaforák nem külső -hasonlatosságokat jelölnek – hanem a belső lényeg azonosságát. Ha a -leánynak, a puha és mesés szemünek, ki átdereng az édes, mámoros emlékek -ködén – ha a leánynak „kacagása hegedüzene“ –: akkor a hegedü fájdalmas, -gonosz rikoltozása viszont ugy rémlenék valami kisértetlátó, látnoki, -éjszakán, mintha egy leány kacagna – a két dolog egy, s valami közös -forrása van, odaát az érzékfölöttiek dimenzióiban. Nem hasonlatok, -analógiák ezek, hanem az azonosságok felismerése. Összeömlés a -lényeggel, panteizmus. - -Tünődve néztek rám a szürke bércek. Tünődve nézek szét a bérceken és -mezőkön át – vagy a bércek és mezők tünődve néznek engem –: a költő -érzi, hogy mindegy ez, s mindkét meghatározás helyes. - - -IV. - - De itt maradok s kopogok, vivódok, - Mint a rabok a börtön udvarán. - -Kosztolányi Dezső ma a legérdekesebb, az első magyar szimbolista költő. -„A szegény kisgyermek“ lényeglátó hajlamait, sejtéseit, álmait nyugati -kulturák felszabaditották: – német és francia mesterek kezén mesterré -lett formában, kifejezésben s müvészete most egy pompás, káprázatos, -európai hangszerelésü orchester erejével szólaltatja meg a „néma -gyermek“ testetlen álmait. - - -V. - - Hogy lelkem, ez a néma zongora - Valami fájdalomról rezdül által - S mig hahotáz az öröm mámora - Felhangzik hurjain egy tompa gyászdal. - -Végre és mindezekfölött és eltekintve már most minden belső -metafizikától: Kosztolányi Dezső kis kötete esemény a gyermekekkel -foglalkozó irodalom történetében – olyan esemény, mint Molnár Ferenc -rajzgyüjteménye volt, mely a városi gyerek külső képét formálta össze. -Kosztolányi Dezső a vidéki, jómódu középosztály gyermekének a lelkét -szólaltatja meg a saját lelkén keresztül – ezt a gyöngéd és bus, ámolygó -lelket, mely tompitott szobák, függönyök és porcellánok, apró kis -kegyeletek, nénik és rokonok és nagymamák, napos udvarok és -Andersen-mesék, az egész „sweet home“ levegőjéből tevődött össze – mely -végtelenül ismerős és végtelenül megható nekünk. Csodálkozva és -mélységes gyönyörrel emlékezünk régelfelejtett illatokra, fakult -szinekre – el tudtuk feledni? Hiszen _ez_ volt az igazi, szebb és jobb, -mint az, amit most élünk – szebb és vigasztalóbb, mint az, ami előttünk -áll még. Igen: – _ez_ volt nemes és hozzánkméltó: – igen, ezt akartuk mi -tudatlanul, fájó és durva csaták közt, az élet ostoba kakofóniája közt -zugó füllel és zavart idegekkel: – ezt a csöndet akartuk, mely -ünnepélyes megilletődéssel állitja most meg a szivünket. Egy percig -némaság van: – aztán távolról, áradozva növekszik valami régi-régi emlék -– egy szonáta, amit elfeledtünk. Növekszik, árad, hatalmasb s telibb -lesz, erőbe kap s ugy zendül fel a végén: - - A trombiták kövér aranyló torkán - Egekbezengő beethoveni orkán. - -Apró zajokon, zavaros és kicsinyes érzések szennyes vizein keresztül ime -a szegény kisgyermek hozza felénk az élet legteljesebb érzését és -legmagasabb állapotát: a fenséges és nagyszerü áhitozást. - - -VI. - - A délután pezsgett a poros utcán - Mint az aranybor - S egyszerre este lett - És ugy megváltozott az utca akkor. - Savanyu holdfény lett a sugarakból - A tüzborból ecet. - -Okos és fegyelmezett költő. Egy bizonyos, ezzel tisztában van: az érzés -magábanvéve semmi és annyi kerül csak belőle a versbe, amennyi alkalmas -volt, hogy müvészetté váljon. Figurák, váratlan fordulatok, szeszélyes -tornyok és hidak tünedeznek a vers robogó vonatából – majd hirtelenül, -egy földhát mögött széditő prespektiva villan föl, egy pillanatra, s ugy -rémlik, nagyszerü lehetőségek távolába mutatott egy nyitvahagyott szó. -Ez egy másfajta közvetlenség, nem az, ahogy nálunk értelmezik ezt a -fogalmat. Nem kenyere az egyszerüség: az őszinteséget átengedi azoknak, -akiknek nincs más mondanivalójuk, minthogy az igazat megmondják. - - -VII. - - Egy percre megfogom, ami örök: - Lepkéket, álmot, rémest, édeset. - -Lepkék és álmok… elvillanó érzések: poézis. Néha tétován hitetlenkedve -kérdezzük magunktól: hát lehet mindezzel komolyan, mélyen egy életet -igénylő apparátussal foglalkozni, belémerülni, nem törödni mással. Mig -hidakat s nehéz házakat épitenek igazi, kézzelfogható kövekből az izzadó -izmok – s összevont, komoly szemöldökök hajolnak mikroszkopok fölé, hogy -az érzékelhető élet tudományát keressék. - -S egy mély és egyszerü érzés válaszol: lehet. Vagyunk, akik a poézist -egy elkövetkező tudomány alkimiájának tekintjük. S hisszük, hogy eljön a -kor, mikor eprovetták fenekén csapadék alakjában mutatják ki: ez a -szürkés folyadék itt a _bánat;_ ez a vörös pépszerü anyag a _szenvedély_ -– ez a kékeszöld, lanyha viz a _vágy_, amit az ember agyából -elimináltunk. - -Ez elkövetkező tudomány sejtelmes, babonás alkimistája a költő; -anyagának egyharmada csak a tudás, a másik a hit, a harmadik valami, -amit maga se ismer. De a homályos abrakadabrák zürzavarán keresztül -nyugalmasan alakul ki máris egy örök és biztató pozitivum; hogy test és -lélekből állunk s nincs okunk félni a haláltól. - - -„MÁGIA“ - -1.) Van néhány verse Kosztolányinak, amit elolvasván, éjszaka, vagy -másnap reggel jut eszünkbe az egész – két összezengő szóból öntudatlanul -rekonstruáljuk a verset, mint néha, mikor hangversenyekről hazatérve, -összefüggő melódiák jutnak eszünkbe és nem is felejtjük el többé soha. -Napok mulva elkezdi élni bennünk szerves életét a vers: hangulatunk -alkatrészévé lesz, valami, amihez odafordulunk fájdalmunk perceiben és -zsongitjuk vele a tudatba ékelődő éles és szögletes kinokat, mint a -zenével. Egy idő mulva ugy rémlik, évek óta bennünk voltak már és nagyon -régen ismerjük e sorokat. - - És egyre csak kopognak és dobognak. - Ottan dobognak a szivünk alatt - És a szivünk velük ver hallgatag - – – – – – – – – – – – – - Regélői homályos bánatoknak. - – – – – – – – – – – – – - -Néhány nap kell csak hozzá és egy egész sereg Kosztolányi-sor ugy él -bennünk, mint belső lényünk szükségképpeni része – ami nélkül már el se -tudjuk képzelni magunkat – mint gyermekkori emlékeink – és mint emléke -annak a képnek, ahogy legködösebb gyermeklelkünkben a költészet mézes és -fájdalmas ütemei zenéltek. Egy csendes tik-tak indul meg e sorok -ütemére, ütereink dobogásához hasonló. Egy végtelenül finom és szinte -terhelten zenei fül addig hangolt és formált néhány egyszerü, nemes -szót, mig e szavak _cis_ hangja összeesett szivünk verésének _cis_-jével -– s ezentul minden összehangolódik már a versben és bennünk s néhol -egészen összefolyik a muzsika. - -2.) Honnan ez? Mi az analizise ennek a szintetikus hatásnak? Analógiát -keresek és nehány uj festőnkre kell gondolnom, akik a szinek sajátos, -nemes keverésével olyan _tónust_ tudnak adni a szinek összeségének, hogy -a kép, megszületésének első percétől kezdve már _patinát_ kapott – -zöldesszürke, vagy barna levegő érzik köztük s a vászonfelület közt, -melyben mintha ódon képtárak pora szitálna. A szinek összetevésének -megfoghatatlan müvészete ez. Máshoz alig tudom hasonlitani a szavak -választásának, összetevésének, jelzők alkalmazásának ezt a csodálatosan -megfinomult müvészetét, amit egész sereg fiatal költőnk próbált ellesni -Kosztolányitól, szánalmas és kómikus eredménnyel – ha csak, kritikushoz -nem méltó pongyolasággal, ki nem bökök egy nevet, egy hegedüvirtuózunk -nevét, ami véletlenül jutott eszembe, nem tudom, milyen belső -asszociáció révén: Kubelik Jan hegedümüvészetére gondolok, az ő -játékának teknikájában éreztem azt az egységes, meleg és barna _tónust_, -ezt az összefogó patinát, vagy bouquet-t, vagy szinezést, vagy nem -tudom, hogy nevezzem. - - Én nagyon sokakat szerettem, - Én vágytam arra, vágytam erre, - De aki ugy szeretett engem: - Anyám az életet szerette. - -3.) Ebben a teknikában nyilván nagy szerepet játszik az a nemes -archaizmus, amivel Kosztolányi a szavakat régi, nemesi származásuk egész -jelentésében tiszteli. Nála, mert igazi költő, a szó nem eszköz és -szerszám csak, amivel fogalmakat formálunk és kifejezünk: önmagában való -érték a szó, szine és zenéje és zamatja hosszu, biogenetikus fejlődés -eredménye s az erjedés adja meg értékét, mint az óbornak. Az a költői -iskola, amihez Kosztolányit erőszakkal hozzászámitják, szines és ragyogó -szótárát készen kapta, mint a gazdag gyerekek az épitőszekrénykét – -Kosztolányi drágakövei egyenkint, hosszan és fájdalmasan kristályosodtak -ki a kagyló belsejében. Egy-egy gyöngyszem mindegyik s a gyöngyszem -belsejében ott van lenyomata annak a piciny porszemnek, vagy rovarnak, -mely a gemmát maga köré izzasztotta. Régi költészetek lenyomata és -szállongó pora: felbontva a szót és hangulatát, néha régi fejek ködlenek -fel. Több kritikusa Vörösmartyról beszélt, még Berzsenyit is emlitette -valamelyik – bennem egy régi, ifju költőnk melódiája ébredt fel egyszer, -Kosztolányit olvasva: az ifjan elhunyt, ködös Dayka Gáboré, aki nehány -verset irt csak s egy egész hangulatot hagyott ránk. - - „Homályos bánat dulja lelkemet…“ - -4.) Igy próbáljuk körülirni és meghatározni ezt az érzést. Zavaros, uj -versek és zavaros, uj esztétikák gomolygásában Kosztolányi uj versei -nekünk boldog és összhangos megnyugvást jelentenek egy régi s naiv -elméletünkben, a versről: hogy versnek azt nevezzük, amit sehogyan -másképpen elképzelni nem lehet s alkotni nem adatott, csak ugy, ahogy -verssé lett – mintha készen s az idők kezdetétől fogva szakadt volna ki -a költő kezdettől fogva terhes lirájából – egy távoli hang az -örökkévalóból, amit a halandó és sorra eltünő szivek átadnak egymásnak -és visszhangoznak az idők végezetéig. - - -„BOLONDOK“ - -Ugy rémlik, sőt talán bizonyos, hogy Kosztolányi a jobb részt -választotta. Egy század mult el s elmultak a görcsös erőlködések, -melyekkel drámán, költészeten s epikán keresztül az iró egyenesen agyába -szoritotta a tollat s annak puha anyagát feszegette s egyetlen dolog -érdekelte csak: mi történik s hogyan történik ott belül? A naturalizmus, -mely a valóság megismerésének nagy izgalmát kereste, nagy kerülő után -már visszatért volt az emberi agyhoz s már titáni és nagyszerü küzdelmek -kezdődtek: leirni, megrögziteni, megfogni a látszólag megfoghatatlant – -nagyszerü munka volt (ó Dosztojevszkij, s ti oroszok mind!) mind az -alkimia, mely vakon s kalauz nélkül tapogatta a dolgok összefüggéstelen -belsejét. De az alkimiából kémia lett s a pszikoanalitikus müvészetből -pszikoanalitikai tudomány. Aminthogy minden müvészetből tudomány lesz -végre, ha nagyon belemelegedik: s minden tudomány müvészet volt valaha. -Egy bizonyos: a huszadik század emberének agy és lélek, saját agya és -lelke, nem jelenthet többé különnemü s megközelithetetlen magánvalót, -mely csak belülről oldható meg. Kellemetlen dolgok derültek ki. -Költészet, hajlam, geniálitás: idegdiszpozició dolga mind s az ihlet -legszentebb termékei, könyvek és képek, orvosi laboratoriumok edénykéibe -kerültek, hol hasznos adalékot nyujthatnak az összegező tudománynak. -Tudós professzor Freud könyvet ir Lionardóról, részletekre boncolja föl -s ugyszólván szérumot kivonatol belőle, a neurozis ellen s majd ezzel -gyógyitja a rendelőszobában várakozó neurotikus buzakereskedőt, akinek -lényegében ugyanaz a betegsége, mint Lionardónak. Himlős bárány véréből -készül majd a gyógyszer, himlős embernek. Mert ime, egészen egyformák -vagyunk s mi neked fáj, nekem is fáj. - -Mi maradjon hát a müvésznek? Befelé fordulni nem érdemes: lelkem -legbelső daganatait hovatovább orvos vágja ki belőle, mint a tyukszemet -s hovatovább el kell ismernem majd, hogy jobban is ért hozzá, mint én – -nem, mintha okosabb, vagy tehetségesebb volna nálam, de egyszerüen -azért, mert tapasztaltabb s ő ilyet már többet látott s mind ilyen volt. -Ó, igen, mind ilyen volt. Árkászok és furók dolgoznak már a mélyben, ás -és fur a fáradhatatlan tudomány, igy szól fáradtan a müvész – mi adtunk -utat neki, hagyjuk őt dolgozni s maradjunk itt a felszinen. S nézzünk -körül. Mily szép, boldog és megnyugtató. Nini, apró tárgyak, egy fürt, -egy virág, egy ruha. S mennyi szin, odalent semminek sincs szine. Ott -egy ember, távolabb egy ló. Formák, kedves vonalak. Semmise zavar többé -– minden szép és csodálatos. Az embernek emberfeje van – de nini, -képzeljük rá egy emberre a lónak a fejét. Ki akadályoz? Vagy a ló -nyakára emberfejet. Tehetem, idefönt minden szabad – semmise rángat a -mélyből. Hajrá, lobogjunk és repüljünk – semmise lehetetlen és minden -igaz. Cseréljük össze játékos kedvvel a vizet s a levegőt, a lehetőt és -a lehetetlent – vigye föl a kis léggömb a kis fiut s lássam meg a -tükörben egy más embernek az arcát. Mindez csak játék. Erre az arcra -mosolyt teszek s amarra könnyeket s aztán összetévesztem a kettőt. Hogy -volna, ha igy volna – ó mennyivel több, mennyivel szebb, mennyivel -igazabb, müvészhez méltóbb e kérdés, mint az a másik, a szürke és -gyötrelmes és lenyügöző: hogy is van hát igazán? - -Kosztolányi müvészetében a felszinig jutott: s használjuk fel a -szerencsés hasonlatot s érveljünk igy: tehát emelkedett. Tudatosan s -meggyőződéssel keres formákat – a formák s a fikció birodalmában -arisztokrata és uri birtokát s királyságát visszakapja a müvész, ki -királynak és arisztokratának született s kit a plebejus valóság a -megismerés igájába akart hajtani. - - - - -MOLNÁR FERENC - - -MOLNÁR FERENC NOVELLÁI - -A tarka, cifrapiros lepedő szétlibben és ujra meg ujra kezdetét veszi a -Báb-szinház, odakint a Városliget nyári alkonyatában. Ma és mindennap -láthatók lesznek a következő számok: - -1. A _Ravasz Urinő_, amint a _Buta Gavallért_ háromszor keresztülugratja -a saját fején, végén bunkóval agyonüti. Szinhely: Lipótváros, illatos -boudoir, zene Kolegerszkynél: – és ó! este a Stefánia-ut édes, előkelő -illatai. Ketten beszélgetnek: két szörnyü ravasz Társasági Baba, náluk -már igazán csak az iró ravaszabb, az iró, akinek ingerlő, recsegő -hangját néha meglepett nevetéssel ismerjük meg, alulról, a deszkák -mögül, ahonnan a drótokat igazgatja. A Gavallér bohókás fortélyokat -használ, de az Urinő sokkal, sokkal ravaszabb; ez Urinő mindig -ravaszabb: – és a harmadik előadásnál, mire az ember belejön, már előre -sejtjük, hogy megint az Urinő fog tuljárni a Gavallérnak az eszin. -Tessék vigyázni, aufpassz’n: aha, már megint fejbeverte a Buta -Gavallért. Itt, ezekben a vitákban, senkinek sincs igaza, mert minden -igazságnál van valami, ami még igazabb: az ellenkezője. Ó -Wilde-paradoxonokon táplált édes, okos, ravasz lipótvárosi asszony, ó -okos és ravasz nő és ó ravasz tárcák és ó ravasz iró: hogyan is vagytok -ti csak olyan ravaszok? Végig ugy megy ez, mint az egyszeri egyházi -tanulónál: én azt gondolom, hogy te azt gondolod, hogy én azt gondolom, -hogy te azt gondolod. Már megint vége a tárcának és az Asszony megint -eggyel tulgondolta a Gavallért és az iró eggyel tulgondolt engem: -egyszóval, erre mégse számitottam, erre a befejezésre. Én azt gondoltam, -hogy ő azt gondolta, hogy ők azt gondolják: – tyüh! az ember mégis -belezavarodik. - -De libben már ujra a függöny: más. - -Ketten beszélnek. Hely: Városliget, Josefstadt, hangulatos verkliszó a -kapu alól. Rándul a drót, két cselédleány perdül ki tarkán: faarcuk az -élet és valóság riasztóan, szinte bántóan sikerült karrikaturája. A -deszka mögül megint megszólal hozzá a hang: – de erre már ki kell törni -a nevetésnek – hiszen ez a drótkezelő „jassz“ ur egész boszorkányosan -hasbeszéli a cseléd-idiómát, eredeti hangon és hanglejtésben, eredeti -kifejezésekben. Igen, nini, a mi cselédeink! óriási! A Marika, meg a -Julika: aztán a katona meg a Marika: kemény szoknyák, garasos szivar, -verkli meg óriáskifli. Szinfal: esti hangulat, ringlispil – zavaros -hangok; nyekergő muzsika… aztán valami ábrándos, külvárosi „dall“ -érzékenyke külvárosi sziveknek… A két cseléd, két szines, üde foltban -elperdül, az egyik sir… Hideg szél jön az Üllői-uton és egyszerre a -szemünkbe csap. – De felriadunk: – a függöny sebesen leszalad. - -Más. - -Ketten beszélnek. Két gyerek. A deszka mögül káprázatosan, hihetetlenül -hü hasbeszéd. „Hogy a Lujza szerelmes volt és tudod és levágták a haját -és hideg tél volt és a tizenkétéves Lujza egész meztelenül belefeküdt a -patakba és egy kicsit sirt a patakban és a kis kopasz feje kint feküdt a -parton, a hóban és akkor ugy meghalt…“ Furcsa nevetésünk egyszerre -zavartan és kicsit csodálkozva megakad, mi ez, hisz itt valami különös -dolog keveredik a játékba, hiszen ezen már nem lehet nevetni, hiszen ez -a nevetés a torkunkba és szemünkbe kezd már menni… De ugranak a bábok és -ropog a drót: ne tessék már odafigyelni, semmi az, játék. Most uj szám -jön: más. - -Ketten beszélnek. Egy kocsis, meg egy gyürött, lump ur, aki a kocsiban -ül. Reggeli hangulat, Stefánia-ut. A kocsis elmondja, hogy neki háza -van, meg sok kocsija, meg pénze, meg mi, neki, a szegény embernek. -Rándul a drót: az ur is beszélni kezd. Most a kávéházból jön, összesen -két koronája van, a lakásából kidobták, két krajcárét már vett -gyufaoldatot, de most előbb szeretne aludni, majd aztán. Majd ha fölkel -és reggelre vizes lesz megint a párnája – mert mi lumpok tizenkettőkor -szoktunk mosdani, sirva. Mi, akik meghallva dobogni a borbély szivét, -csak ugy, tüdővel, gyomorral és torokkal kisirjuk magunkat a borbély -keblén… Aztán a revolver… Egyre kevésbé fél tőle – még egy kis -gyakorlat, aztán megteszi, nagyságos kocsis ur. Maga ezt nem érti, -nagyságos kocsis ur, mert maga nem sirt még meztelenül az ágyban. -Gyakorolni kell, mig azt a kis gombot megnyomja az ember, ez lassan jön, -kérem. Aztán utoljára senki se hal meg szomoruan. Az öreg ember örül a -halálnak: a beteg elveszti az életkedvét. És aki a Dunába ugrik, mialatt -röpül lefelé a hidról, megöregszik. A természet csak ugy ereszti el az -embert a világból, ha az ember végleg beleegyezett – – – Nem tehetünk -magunkon erőszakot. - -Mi ez, ohó, mi ez a hang? Valahol megcsuklott. Hiszen ön sir, hasbeszélő -ur, ott a deszka mögött! A köny végig is futott már bizonyosan, könnyü, -gunyos zizegéssel, mint valami aranyfejü, fürge kis gyik. Remegnek és -libegnek a drótok, összekuszálódik a háttér – gyorsan le a függönnyel! – -Ez már nem tartozik rátok. - -* - -Molnár Ferenc stilusa. - -Az irodalmi parvenük korát éljük itt Magyarországon: egy uj, szellemi -directoire-t. Az ilyen korokban affektált „l’art pour l’art“ -elméleteknek kedvez a levegő. Megcsodáljuk irásban a mesterséget és -technikát, és „csak müvészet“-et keresünk a szavak és mondatok ügyeskedő -elrendezésében. Ilyen korokban tömegesen lépnek fel a neológok: a -kritikusok meg usgye! vállvetve, superlativusokban (maguk is -belletrisztikusok) zengik dicsőségét annak, akinek néhány uj kifejezést -sikerült megfaragni. Fősikerük igy főleg az eredeti és uj technikák -megalkotóinak van. Egy pillanatra ugy látszik, szinte, mintha az egész -irodalom szép szavak és szép mondatok kérdése volna csak. Ez az a -müvészet, mely „nem közönségnek szól“ és sohasem volt divatosabb, mint -ma, az a felfogás, hogy az irók egymásnak irnak. - -Nagyon értem Molnár Ferencnek az ő sajátságos irtózását minden -ugynevezett „csak irodalmi“ áramlatoktól, hogy például gyakran igy -fejezi ki magát: „ahogy az irók mondanák“. Nagyon értem, hogy modora van -és hogy humoros akar lenni, mindig és mindenáron humoros. A parvenük -ilyetén korában arisztokrata irók magukba kell, hogy zárkózzanak, kell, -hogy lirájukat elrejtve, valami modor bástyája mögé vonuljanak: ez a -modor nagyon gyakori esetben a humoros felfogás. Az arisztokratikus -parvenüktől odafordul az igazi arisztokrata a nép felé: – az iró a -közönségnek alkot, ó igen, képzeljétek ezt a borzalmat, a közönségnek -alkot. Vásári munka, borzasztó. Szent, vérbenső énségek, -kinemfájhatóságok prostituálása. De csak hagyjátok Mirabeut: inkább akar -ő első lenni a nép között, mint közöttetek a második. - -Igen, Molnár Ferenc a közönségnek ir, a maga közönségének. És ez a -közönség, bár először gyanakvással fogadja az ő sajátságos modorát, -lassankint meg fogja érteni őt. Mert ime, mire egyedül marad az ő -közönségével: a modor nyers, furcsa szellemessége egyszerre halkulni, -melegedni kezd: még könnyedén fut, de már nem csip sehol. Egy váratlan -akkord jön, mely meglep és megindit, mint valami poéma, mely a sziv -belsejéből feccsent, keskeny, szökellő vérsugár gyanánt. Hiszen ez a -novella zenél. Hiszen ez nem modor és technika: az iró a szivéből adott -itt nekünk valamit. És merengve tesszük le a könyvet: minden -gyanakvásunk jóleső melegségbe olvad, meg vagyunk hatva. - -És meg vagyok hatva, mig ezeket irom, mert ime, nem igy akartam -befejezni Molnár Ferencről, a sikerek hőséről szóló néhány szavamat. De -kétely és csüggedés fogott el: hátha mégsem a müvészet fogja megváltani -a világot? Egy pillanatra, vidáman földerülő szem és egy pillanatra, -görcsösen elszoruló sziv: talán nem is várhatunk tőle egyebet. - - -A TESTŐR - -Néhányszor azért mégis végigment a hideg a hátamon. Nem, nem, mondtuk -szégyenkezve és kicsit elszontyolodva: ezt talán még sem szabadna igy -csinálni, bohózatnak – és nehányszor – irodalom ide, irodalom oda és -szakszerü értékelés oda, szakszerü értékelés ide – és néhányszor -szégyenkezve és kicsit aggódva forditottunk egy lopott tekintetet a -mellettünk ülő urhölgy felé, aki nagy kalapban és parfümös szoknyában -képviselte feleségünk, szeretőnk, távoli reménységünk – s aki most nem -figyelt ránk, nyitott ajakkal és nedves, gőgös szemekkel szivta be a -szinpadról azt, amit régi, rossz időkben ugy hivtak: kedély és értemény -nemesbitése, kérdések megoldása, a rosszaság és butaság ellen hatékony -jellemrajz és a szépség, okosság és jóság jóváhagyása. Ne tessék engem -lemosolyogni, hogy aszongya, ki beszél itt morálról, hiszen ez bohózat, -abszolut müvészi (szóval nem erkölcsi) szempontok jöhetnek itt csak -számitásba s csak önmagában való exkluziv értékekről lehet beszélni, -melyek épen a morál szempontját exkludálják. Én ezt mind értem, jól van: -de egy régi vicc jut eszembe a kutyáról, amelyik ugat, s amelyiktől -_mégis_ óvatosan félreugrik a ravasz zsidó, mondván: én tudom, hogy -amely kutya ugat az nem harap, – de hátha a kutya nem tudja? Én azt is -tudom, hogy amely morál bohózatnak van feldolgozva, az nem harapja meg -az erkölcsi érzésem – de hátha az erkölcsi érzésem nem tudja? Az -erkölcsi érzésem elvontan, ösztönnek fogja fel a darab süritett -értelmét. A süritett értelem pedig ez: a nő hazudik és a hazugság öl – a -nő hazudik, a nő hazudik, a nő hazudik! És idők mulnak, elfelejtem a -bohózatot és elfelejtem Molnár Ferencet, de ami benne eszme és ösztön -volt, tovább él bennem, mint eszme és ösztön: nem bohózat és nem kómikum -többé, hanem tudat. „A nő hazudik“ ez a tétel, mely tegnap este, mint -egy nagyon finom csepp vitriol hullott a szivem érzékeny bőrére és ott -csiklandozó, kacagtató bizsergés érzéseit váltotta ki: nem párolog el, -hanem elkezdi enni a szövetet és belefuródik a szivembe. S azontul, ha a -jövő fájdalmas ködén át visszagondolok rá, ez a luk ugy áll már -szivemben, keményen és dacosan, mint a kés. És eljön majd egy perc, -mikor elsőtétült homlokkal, az őrület és nyomoruság halálos bánatával -agyamban nézek két tiszta és vidám szembe és eltorzult, béna szájam -legörbülve, borzongva dadogja még egyszer a rettenetes tragikumot: a nő -hazudik. Hol lesz már akkor a bohózat s a vidám paradoxonok és ingerlő -szójátékok, melyeknek távolából csak ez a tétel áll ki még, mint egy -szikla, komoran és fenyegetően? a nő hazudik –? - -Akkor meg fogom érteni, hogy ez tragikum: hogy ugy magában, mint -megismerésből: ebből csak tragédiát lehet csinálni, olyat, amilyent -Strindberg csinált. Hiszen, ha igy bővülne a tétel: „A nő hazudik s az -ostoba és kicsiny emberek megérdemlik, hogy a nő hazudjék“ – ez lehet -vigjáték és az is kell, hogy legyen. Moliére is igy dolgozott: a fortély -és kijátszás husángjával szemünk előtt agyonvert mindenféle embereket, -akik sirtak és nyöszörögtek, de mi nevettünk rajtuk és ez az érzésünk -meg is maradt, mert ostoba és rossz emberek maradtak a szinpad -porondján. De Molnárral nevetünk és borzongani kell: rosz nevetés ez, -ennek nem jó vége lesz. - -Nem szabadna ezen nevetni. Gonosz álom, le kell rázni ezt. Furcsa egy -igazságszolgáltatás megy itt végbe, uraim. Apró és gonosz dolgok, kis -hazugság-férgek, kiássák egy férfiember szivét (hiszen ez az asszony a -valóságos életben ostoba és rossz kis nő, aki csak érzékeinknél fogva -tartja markában az életünk) – a férfi arca rettenetesen eltorzul -kinjában és Molnár monoklival a szemében igy szól hozzá: milyen szép -kis, ostoba, hiu pofát tetszik vágni uraságának. Kell még egy pofon -uraságának? Egy hasbalépés nem kell még uraságának? Rettenetesebb, -perverzebb, komikusabb és borzongatóbb párbeszédet életemben nem -hallottam, mint „A testőr“ egyik jelenetében: azt, mikor a férfi és nő -együtt beszélik meg, hogy mit hazudjon a nő, amit elhihessen a férfi, -hogy ne kelljen elpusztulnia. Hiszen ez szivszorongató. - -De megálljunk csak: igy nem alkuszunk. Ilyen egyszerüen mégsem intézzük -el a férfi és nő életviszonyának kérdését. Ez a nő, a Molnár novelláinak -ez a tipikus hőse, megint egyszer tuljárt a férfi eszén és a végin talán -még a szerzőt is megtévesztette – egy pillanatra legalább -keresztülvillant az agyamon, vajjon bizonyos-e benne maga Molnár Ferenc, -hogy a szinésznő nem ismerte meg férjét a második felvonásban? Ő, aki az -„Ördög“ második felvonásában egy helyen magát a cimszereplőt ingatagnak -mutatja egyszer a nőismeretben – ő bizonyosan nem merne határozott -választ adni erre a kérdésre. De mindegy. Abban a percben, mihelyt -felismertem, hogy a helyzet tragikus: – vége van ennek az okosságnak és -egészen máskép látom most a nő győzelmét. Akkor egészen komolyan és -megvetően azt mondom: könnyü győzni a mámorban és könnyü okosság az, -mellyel a nemi nyomoruság perceiben kerül fölénybe a nő. A tragikumban a -megölt és elpusztitott férfi győzött igazán, akit egy meghatott és -felrázott közönség lázongó fájdalma bosszul meg. - -Ezt akartam mondani végeredményben: a mámor tragikumát Molnár nem érzi, -csak tikkasztó forróságát és azért tudta _ilyen_ szövegezésben -vigjátéknak látni meg ezt a tragédiát. Kiváló, öntudatosan elfogult, -erős akaratu, hatalmas szuggeráló erejü iró: igazán zseniális iró. Két -pont a drámában mégis azt mutatja, hogy érezte, nem szabad minden -felelősség és komolyság nélkül kacérkodnia az igazi tragikummal: az -egyik a férfinek az utolsó felvonásban való jellemzése, mikor a -legnagyobb fájdalom perceiben összevész feleségével, hogy ki a nagyobb -szinész. Itt mintegy azt látszik mondani, simogató és elsimitó kézzel: -nem kell őt sajnálni, lássátok, nem fáj neki olyan nagyon. Ennél a -pontnál melegen és igazán, felszabadulva nevettünk. A másik nyugalmas -pont a befejezés – egy méla és édesen fájó akkord, egy békés és -nyugalmas szomoruság egyszerü sóhaja, amelyet igy fejeznénk ki: – a -férfi jobban szereti a nőt, mint a nő a férfit. - - - - -SHAW BERNÁT - - -THE DOCTOR’S DILEMMA - -Igy persze nem lehet vitatkozni. Ha Dubedat müvész ur a maga igazát ugy -védelmezi szemben az orvos uramékkal, hogy kiviszi az egész társaságot -az utcára és felmutat a saját drámájának szinlapjára, mondván: tessék -megnézni, engem Shaw Bernát irt, az pedig nagy ember és vállalja -világfelfogásomért a felelősséget – arra igazán nem felelhet mást épeszü -ember: na ja, az más. Ez már aztán roppant egyszerü. Én mindjárt -megmagyarázom nektek, hogy miért igaz, amit mondok (magyaráz Shaw -Bernát), hát figyeljetek: azért igaz, mert én mondom. Én nagyon sulyos -ember vagyok; egyszer ráültem a tenyeremre és megmértem magam. Azóta igy -definálok: a dráma, az egy olyan dráma, ami akkor jó, ha én irom. Az -orvostudomány pedig egy olyan orvostudomány, ami nem jó, mert nem én -irtam. Mindezt pedig egy csólnakban gondolom most, amit belülről hajtok, -ugy, hogy egy spárgát kötök hátra az orrára és azt huzom előre. - -Ilyetén megnyugtatás után nem aggodalmaskodhatunk tovább. Shaw Bernátnak -ezen az estén nem imponál a tudomány: Shaw Bernátnak ezen az estén a -müvészetnek tetszik imponálni; – megveregeti a vállát: jól van, fiatal -hektikás ember, majd teszünk valamit önért. Ön beül ide a székbe, mond -egy pár elmésséget attól a Shawtól (ez is elmésség, tudniillik én vagyok -a Shaw) a doktorok lesznek olyan ostobák, amilyeneknek ön akarja. Azt az -Ehrlich Antalt például beállitjuk egy olyan tréfás kis öregnek, tudja, a -szalonkabátja alatt egy 606-al teli szódásüveget szorongat és mindenkit -lespriccel, ez elég jó. Azt a Pasteurt egy másik öregnek, pofaszakállal, -ez mindig ugatni fog, esetleg négykézláb. Ön aztán betegségtől remegő -hangon, de mélységes fölénnyel, s igaz és nemes gunnyal elmondja a -müvészet hitvallását, mely alkalommal ön direkte a szinpadon tüdővész -következte gyanánt elhuny, mely alkalommal a közönség szive szorongatva -lesz: – de csak egy pillanatig. A következő percben megint egyedül -maradnak doktor urak és amint egymásra néznek, ez olyan, de olyan -ostoba, hogy mi mindnyájan nevetünk. Végeredményben azon vesszük észre -magunkat, hogy egész este hahotáztunk, ellenben odakünn a szinház előtt -csodálkozva jövünk rá, hogy tragédiát néztünk végig – két egymásbarohanó -világfelfogás katasztrófáját, ha ugy tetszik. De hiszen mindegy. A -szatir arcán egy izom se rándult, mialatt belőlünk harsogva tört ki a -kacagás, vagy torkunkba buggyant föl a szivünk. Nevettek, vagy sirtok -azon, amit én mondok, egészen mellékes. Egyik se volt célom: én csak meg -akartam mutatni nektek, mi az igazság, hogy okuljatok belőle. Nevettek, -vagy sirtok: attól függ, ujság-e nektek mindez, amit én már régen tudok. -Tulajdonképen nem is szeretem ezt az ideges nevetést; zavar a -gondolatmenetem felépitésében. - -Ez a póz, amiben Shaw Bernát elénk áll, a fölény póza – Shaw Bernátnak -nincs humora és szatirája sincs – Shaw Bernátnak csak fölénye van. -Fölülkerekedni minden szuggeszciónak, ébren és ruganyosan: nem módszer -ez nála, hanem cél. Ne higyjetek neki, ha moralizál s ugy tetszik, -mintha tanulságot keresne – Csak Wilde Oscart akarja lefőzni, aki -bevallottan próbált léha lenni s „l’art pour l’art“ fölényeskedett. A -moral mindig ugyanaz: én Shaw Bernát tanitványa vagyok (igy Dubedat) és -Shaw Bernát a fölény. Őt nem lelki kényszerüség, látnoki ösztön viszi -előre az eszme lépcsőjén, hanem a jókedvü vérbeli sportember bátor -jókedvével előre lép s csak azután néz körül: milyen konzekvenciákkal -jár a forradalmi gondolat. Először jön a dogma, majd aztán csinálunk -hozzá elméletet. Fő az, hogy lépjünk: mozgatni a lábakat. - -Ez a kitünő és virgonc sportember nem veszi észre, hogy a fölénynek ez a -kiméletlen hajszolása, ami legnagyobb ereje és legerősebb nagysága – -egyuttal egyetlen sebezhető pontja az ő szuverénitásának? Nagyon világos -a módszer: el lehet tanulni. Ha az egész ügy tisztán csak sport és arról -van szó, hogy gépiesen mászhatunk korhadt felfogások és tisztes irók -fejére, – nem látom, milyen kegyelet tart majd vissza bárkit egy -elkövetkező, virgonc és jókedvü angolt, nehogy Shaw Bernát elméleteinek -visszafeleseljen: tisztán azért, mert feleselni lehet. Ön Shaw Bernát -tanitványa? Hát én meg Karinthy Frigyes tanitványa vagyok és Ehrlich -Antalról direkte kedvező véleményt formáltam. És nekem az a festő ne -haljon meg a szinpadon s legalább ne emlékeztessen folyton a kitünő -Heinére, mert akkor én nem fogok hinni neki. Jó, jó, hiszen nem komolyan -mondom, egyelőre még én is Dubedat urat tüntetem ki szimpátiámmal. Csak -jelezni akarom, hogy e szimpátia nem kötelez – és gyöngédségem nem -gyöngeség. E fentartással uri fölényem vidáman szemlélheti tovább ama -játékos igazságokat, melyek fürgén ugranak fejükre mindenkor – kelj fel -Jancsi! – valahányszor talpra állitja őket a józan és mértékletes -megfontolás. - - -CAESAR - -1. Izgatóan érdekes és uj szenzáció: Plutarchos, Shakespere, Mommsen -után a Shaw Bernát okos és szellemes, figyelmes szemével ujra meglátni -Caius Julius Caesart, a mükedvelő világhóditót, emberi történetünk -legkáprázóbb egyéniségét, legbonyolultabb problemáját. - -Shaw nem tagadta meg magát: Amugy amerikaiasan fülön fogta a problemát, -minden különösebb teketória nélkül. - -– Én Shaw Bernát vagyok, – igy mutatkozott be röviden a problemának, – -meg fogom rajzolni az ön alakját Caius Julius Caesar, mivel ön érdekel -engem és mivel ön van olyan szellemes ember, mint én. Plutarchos, -Shakespere és Mommsen urak, akik szintén foglalkoztak önnel, meg fognak -bocsátani nekem, ha ez a rajz némely vonásában nem egyezik majd meg -azzal, amit ők vázoltak. Nevezett urak gondolják meg, hogy mennyit -fejlődött azóta az irás és gondolkodás teknikája és egy csöppet se -szégyeljék magukat. - -2. Akárhogy forgatjuk is, annyi bizonyos, hogy a maga szempontjából -igaza volt Shaw Bernátnak, amikor Caesar egyéniségét átértékelte nekünk -és minden póz nélkül állitotta be. Hiszen a dolog oly végtelenül -egyszerü ebből a szempontból: csak szellemesen, egyszerüen és őszintén -beszéljünk: értsük meg egymást. Vajjon mit is akart az a Shakespere? Azt -hitte, képes lesz azon a nyelven beszélni, amelyen az igazi Caesar -szólott korához? Én, Shaw Bernát, nem ringatom magam hiu illuziókban. -Tekintve, hogy egy ezredév előtt, nagy sajnálatomra, nem lehettem jelen -a helyszinén: bizony nem is tudhatom, milyen stilusban csevegett Caesar -ur az egyiptomiakkal. De minek is az nekem? Az ő tetteiből, egyes -szavaiból, „Gall háboru“ cimü müvéből, no meg Plutarchos kartárs ur -leirásából sikerült megismernem egyéniségét, ezt a tagadhatatlanul -érdekes egyéniséget: – hát majd beállitom őt igy, ahogy én látom és -miután már nem tanithat meg engem latinul és klasszikusul, hát majd én -megtanitom őt angolul és modernül. - -3. És nem lehet tagadni, hogy Shaw Bernát Caesarja jól megtanult angolul -és modernül. Az igaz, egy kicsit megviselte őt a nagy filológiai -fejlődés: ki ismerne rá Shakespere pózos, félelmes héroszára? Szegény -Caesar az: még hagyján, hogy nagyszerü mondásaitól, jambusaitól -megfosztották: de ez a szentségtelen amerikánus a saját gondolatait -mondatja el vele. Szörnyen angol ez a Caesar: hideg és okos. És -szellemes, igazán, majdnem olyan szellemes, mint maga Shaw Bernát. De ez -még semmi: a nevezetes az, hogy akik körülveszik, azok is angolok. Avagy -nem a Wilde Oscar gőgös hedonizmusa bujt bele ebbe az Apollodoroszba? -Rufio nem tipusa az angol katonának? Nini, ez a Shaw Bernát milyen -ravaszul vezeti a dolgokat: „mindnyájan angolok vagyunk!“ mondja végre -egy könnyed kézmozdulattal: – és a harmadik felvonás végén pokoli -gunnyal tör ki belőle a hahota, mikor Caesar beugorván a vizbe, -megmenekül; és a parton remegő Britannus az öröm hevében egyszerre -megfeledkezik róla, hogy ő tulajdonképen Krisztus urunk születése előtt -48 évvel szerepel: „Hip, hip, hip, hurrah!“ csuszik ki a a száján, a -cambridgei football-matchek lelkes látogatójának jelszava. - -4. De lássuk, mit nyujt cserébe Shaw Caesárnak, kárpótlásul, amiért -angollá és modernné kalapálta és lefosztotta róla a történelmi távlat -miszticizmusát. Elsősorban – és ez a legfontosabb – megállapitja róla, -hogy rendkivüli intelligenciáju, nagyeszü, széles látkörü, zseniális -ember, aki messze tulszárnyalja korát gondolkodásban és a dolgok -megértésében. Egy-egy gyönyörü mondást ad a szájába: „Ha akad az egész -világon most vagy bármikor egyetlen ember, aki megérti, hogy nincs -igazad (amikor ölsz), akkor ez az ember vagy meghóditja a világot, mint -én, vagy keresztre fesziti őt a nép.“ - -5. Nyugalmas, egész emberi lelket mutat be, mely vonzó és szimpatikus. -Valami végtelenül megkapó és szép van abban a mondásban, mikor a -világhóditó Caesar, sikereinek széditő magaslatáról, azt tudja mondani -Rufiónak „mérhetetlen büszkeséggel“ (az iró szavait idézve): „Aki -sohasem remélt, nem eshetik kétségbe soha. Caesar jó és balszerencsében -egyaránt szembenéz végzetének.“ - -6. Egészben véve, igen jó és becsületes dráma ez. Elsőrangu jellemzés -mindenütt, könnyed és természetes eszközökkel, Cleopatra tizenhat éves -alakja mesteri: a nagy müvész virtuozitásával megrajzolva, nehány merész -vonásban. Itt emlitem meg, hogy el tudom képzelni a darabot szinpadon: -nálunk talán meg is tudnák játszani. - -7. Ugy látszik tehát, Shaw Bernát Caesarja igazabb és emberibb a -Shakespere Caesarjánál. Akiknek ez elég, akik meg tudnak ebben nyugodni, -azoknak nem sok bajuk lesz az összehasonlitással. De mi aggódunk. Uj -szavak, uj elméletek merülnek fel: az ember már kételkedni kezd saját -itélőképességében is. Talán nem is az igaz és emberi az, amire a -müvészetnek szüksége van. - - - - -KAFFKA MARGIT - - -TALLÓZÓ ÉVEK - - „Én – – Egy nyilalló perc, mint fénysejtés, béna idegre, ha rámhat - Tudom, elevenig soha, soha sem ér. - – Hol az én életem? Mi az élet nekem? Mit ér? - -1. E finom és érzékeny versek legfőbb karakterét egy sajátságos -paradoxonban keresem: abban, ahogy Kaffka Margit a versköltészet ügyét -általában felfogni látszik. Nála e szó „vers“ egyáltalában nem -kötöttséget jelent, sőt ellenkezőleg: a legkorlátlanabb szabadság -lehetőségét jelenti, korlátlanabb szabadságot és kötetlenséget, mint -amilyent bármely próza biztosithat. A próza logikai összefüggéseket -követel, bizonyos fegyelmet, mely egy pontra irányit minden asszociációt -– e versek minden kényszer alól felszabadultak s a lélek valamely lirai -állapotát adott pillanatban a fotografálógép vak hüségével adják vissza, -kaotikus rendezetlenségben, zürzavarban, céltalanul és célzattalanul. -Egy érzékeny s érdekes lélek beszél, amint a dolgok, emlékek és vágyak -hatnak rá: s a vers kritikátlanul lestenografál mindent, hittel és -bizalommal telve, szemben a bódult papnő minden szavával, melynek zavara -és kuszáltsága talán valamely titkos jóslatot jelent, mit fel kell -jegyezni. - -2. Minden egyéb tizedleges fontosságuvá hanyatlik nála. Ritmushoz, -rimhez, lendülethez, ökonómiához, a szavak elhelyezésének ama sajátságos -müvészetéhez, ami valeurt ad a szavaknak, szóval mindahoz, ami egy vers -zenéjében elvakithatja és szuggerálhatja a hallgatót: mindehhez kevés -érzéke van Kaffka Margitnak. Hatni csak a nyers és puszta gondolattal, -képpel, kapcsolattal akar, ugy és abban a percben, ahogy és amikor -létrejött. Vagy talán egyáltalában nem akar hatni: – talán ő volna végre -az a költő, kit a naiv impresszionizmus képzelt el magának s kinek -nyomát eddig nem találtam sehol: a költő, „aki önmagának ir“. S talán -pongyolája nem kacérságot s ingerlő célzatot jelent: hanem igazán azt, -amit pongyolának jelenteni kell; hogy otthon van s otthon és egyedül -érzi magát és jól érzi magát igy. - -3. Ha otthon vagyunk szobánkban, hol minden butornak s minden szinnek -külön és csak miránk vonatkozó jelentősége van: arcunk egyszerüvé és -komollyá lesz s ellágyulnak a póz vonásai. Egyedül vagyunk s most minden -egyformán fontos, ami körülvesz: érzéseinket és gondolatainkat, e -meztelen gyerekeket egyformán szeretjük, mindegyik a miénk s a külső -világ kritikája nem válogatja ki, melyiket öltöztessük föl elébb a -poézis tarka ruháiba. A megszeretett otthon intim költészete, -asszonyköltészet: érdekes és tanulságos, mint szobában magánoskodó ember -tört szavai, önmagához intézett szavai, dudolása, amit kulcslyukon -keresztül hallgatunk. Intim bibelődés: ravasz és agyafurt bogozása -szálaknak, amin férfiember álmélkodva nevet s mégis imponál neki, nem -érti: horgolás, igazi asszony-munka. Gondolatok, érzések apró kis szines -szálait, amit idegesen rázunk mi le ruhánkról, mert mihez kezdeni nem -tudunk velük: ő összefogja megint s köti-bogozza, s ime, kedves és puha -ornamens jött ki belőle, falra, asztalra, mindenüvé – változást se vesz -észre szemünk, és a szoba lakályosabb lett és barátságosabb. - - … ott hozzám tartozik: irás, könyv, ruha, csomag, - Ó – otthoni csomagok – és otthoni gondok, - Érdekek, undorok, vágyak, bolondok! - … Most vetkőztetik le a kisfiamat. - - Otthoni szobám. – Ott most lámpa nem ég - Homályban az asztal, a kályhasarok. - Ott halotti csendben a jövőmre várnak - Mert évekig láttak - És mindent tudnak rólam a butorok. - -4. Kaffka Margit novelláira gondolunk, meginditóan, csudálatosan gyöngéd -és finom leirásaira asszonyi lelkeknek, serdülő lelkeknek, egy érzésnek, -egy képnek. Hódolattal s bókkal legyen mondva: e novellák adta meleg -szenzációnál nem nyujtanak kisebb szenzációt versei, melyekben önmagát -irja le ugy, mintha valamely bájos és meleg Kaffka-novella hősnőjét irná -le, első személybe vetitve. S bókkal és hódolattal hajtjuk meg -lobogónkat a versköltészet emez asszonyi és intim és egyéni felfogása -előtt, mely nem a mi felfogásunk. - - - - -CSÁTH GÉZA - -Ama előkelő és szimpátikus irómüvészek közül való, akiket sikerre és -elismerésre predesztinál egy negativ kvalitás: hogy nincsen modoruk, -nagyjában jellemző stilusuk sincsen és igy öntudatuk, okosságuk, -megfigyelésük objektiv értékét, szóval a mondanivalóikat nem nyügözi le -a mindent egységesitő formának az a misztikuma, ami ösztönös és nagyon -is szubjektiv müvészek irásában a legkonkrétebb és legkörülirtabb -mondanivalót vagy megfigyelést elvonttá és homályossá tompitja. -Fejlődése, az az ut, amelyen halad, egészen tiszta és világos. A -fölösleges szineket és vonalakat mind nagyobb öntudattal söpri le -iróasztaláról: – még itt-ott ellágyitja kezét a haldokló és drága lira, -mely többre becsüli a hasonlatot annál, amihez hasonlit – de aztán -keményen összefogja megint a gyökereket és nem tér le az utról. Ez az ut -bizonyosan a legtökéletesebb irásmüvészet felé mutat: oda, ahol -kifejezés és a kifejezni való, stilus és anyag egy és ugyanaz. Ahol a -hasonlat magyaráz és világosabbá tesz: (ez a hivatása, semmi más) s a -szavakat a kifejezni valónak sajátságos és megmásithatatlan kényszere -füzi össze s nem valami furcsa véletlen, amit inkább szinte -képzőmüvészeti, dekorativ ösztönök idéznek elő fejlődő irókban. - -Fölényes és elegáns iró: s azokban a novelláiban, ahol e két tulajdonság -tul van már a törekvés állapotán (mert öntudatos törekvés nevelte őket): -– biztonsága és rutinja Maupassantra emlékeztet. Öntudata azonban még -határozottabban nyomja el a lira beavatkozását, mint a francia -mesternél, nagyon jól érzi, hogy a hatás legfőbb eszköze az a -kegyetlenségig fokozott, gyilkos ál-objektivitás, amely érzéketlenül -mutatja fel és mutatja be az élet legérzékenyebb szerveit. A -szemléletnek és szemléltetésnek ez a módja ugyanis épen ezért oly -ingerlő és izgató, mert tudatosan hamis és leplezett: hiszen érző és -érzékeny szivek szenvedését csak érző és érzékeny sziv ismerheti. De a -fölény épen ebben rejlik: ridegnek mutatkozni, mint maga az élet és a -sors: élet és sors képét ölteni fel s azoknak nevében szólni emberről és -emberi nyomoruságról. Igy megdöbbentően s az abszolut éreztetésével -emelkedik ki a tragikum. Csáth Géza minden novelláján kivül van, -dolgokat mutat be, melyekben nem akar szerepelni. Nem az övéi ezek az -emberek és ezek az események és ezek a novellák: leirta őket és most -másnak odaadja. Minden novelláját valakinek ajánlotta, mindegyiket -másnak. Nekik irta. Mindig tudta, hogy mit akar: Moravcsik professzorra -gondolt, mig irt, vagy Osváth Ernőre, vagy egy régi dadára. Megvolt a -problema és ő tudta, melyik megoldás a legalkalmasabb és melyik módszere -a megoldásnak. Ha kritikát akarnánk mondani novelláiról s nemcsak -jellemezni s éreztetni jellegét, minden novellával külön és máskép -kellene foglalkozni. E jóvérü, jólnevelt és uri irásmód hajlékonyan -alkalmazkodik a témához, melyet egy erőteljes és kultivált intelligencia -fölvetett. E témákról kellene beszélni és dicsérni az irót, aki a lehető -legjobb és legelőkelőbb formában érezteti a téma fontosságát. - -* - -És egészen külön kellene beszélni azokról a novelláiról, melyekben -gyerekekkel foglalkozik. A Molnár Ferenc csodálatos ösztöne, mellyel a -gyereklelket _érzi_: nála tudományos kutatásokkal igazolt, -pszikopatológiai megismerés: ez festi alá és foglalja össze -megfigyeléseit. A megfigyelő egybegyüjti az impressziókat és az -idegorvos jelentőséget ad nekik és kiválogatja azokat, melyek -_általánosan_ jellemzők. Mindenütt ott van a sexualitás vörös vonala, e -jellemzések spektrál-képletében: Freudra gondolunk és ismét Csáth -Gézára: s meg ismét Freudnak egy tétele aggaszt s ez az idegorvosnak -szól: hogy a tudattá fejlett ösztön erejéből veszit s nem ér fel -alkotóerő dolgában amazzal. - - - - -SZOMORY, A DRÁMAIRÓ - -Rőffel akar folyadékot mérni és unciával szövetet, aki Szomory Dezső -darabjában tragikumot, vonalvezetést, elvont, drámai gondolatot és -irányt, erkölcsi tartalmat vagy életábrázoló példát keres. Akinek -mindezeken kivül még a szinpadszerüség és hatás kérdése is elég mindegy -ahhoz, hogy élvezni tudjon egyetlen egységes érzést, ami néhány laza és -szomoru eseményt egybefoglal: az gondoljon Szomory novelláira és -rajongó, sóvár lirájára, amivel a nők, a drága nők isteni csodáját -imádja és áhitozza – erre a tikkadt lirára, mely az ő furcsa, vajudó -mondataiban lelkendez és fuldoklik – szent isten, mit mondjak?! – hiszen -emlékezhetnek rá, a szó szoros értelmében hogy fulladnak el szavai, hogy -bogozódnak össze kuszán, formákon és grammatikai kényszereken, hogy -tépnek s száguldanak keresztül, mikor szegény, szegény szavakkal és -szegény, szegény papiron igyekszik és kinlódik kitombolni az erotika -viharát, amihez ezer zenekar és tizezer nehéz festék is kevés. - -Tessék elképzelni mindezeket és tessék elképzelni Györgyikét, ugy, ahogy -az irigy masochista szemében él. Régen éreztem és valahol irtam is már -erről: hogy az igazi szerelmi lirikus, a gyötrődő kéjenc és masochista -tulajdonképen irigy a nőre és minden szépségére – önkinzó, vad kéjjel -azért tulozza és jajgatja egyre ezeket a szépségeket s a nő életének -értékét: ne higyjétek, hogy örül neki. A szerelmes férfi dicshimnusza -jajongó panasz és irigység – ó jaj, ő szép, ő szép és ő nem én vagyok. -Ez elvakult irigységen keresztül vált a nő istenséggé és csodává – ó -nem, kedves Madách, a nő mosolya nem vigasz és napsugár: a kinlódó -lirikus dölyföt s győzelmet lát benne. - -Bizonyos, hogy Szomory végleg és határozottan felsőbbrendü lénynek -tartja a szép nőt. Harcol is ellene, fogcsikorogva: s a második -felvonásban, egy percre, mintha legyőzte volna. S e felvonás végén, egy -percre, mintha drámaivá mélyülne a cselekvény s mintha azt mondaná: ime, -nyomorult ember ő is, a szép, a felsőbb, nyomorultabb és -szerencsétlenebb legutolsó rabszolgájánál. Ime, a szép nő tragikuma, ám -éljétek át képzeletben, ha tudjátok. Csodálja, isteniti és szolgálja -minden, – mindenki lába elé borul s örül, ha szoknyája szegélyét -érintheti. De épen ebben rejlik a tragikum: _a rendkivül szép nő oly -rendkivüli szerelmet ébresztett ott is, ahol részéről közöny, vagy -utálat felel amaz érzésre, – oly rendkivüli szerelmet ébreszt, mely -erősebb az ő közönyénél és utálatánál és legyőzi és összetöri_. A -csóknak vad vágyát kelti a szép száj – de minél szebb, annál vadabbat, – -s a vonzó és lágy tagok végre egy dühös és mohó gorillát vonzhatnak ám, -mely ellen védekezni már nem lehet, s a rettenetes karok átölelik s -szétmorzsolják s megfürösztik undorba és szennybe a drága testet. -Györgyike tisztában van vele, hogy utálja férjét – de kiderül, hogy a -férjétől nem szabadulhat, mert az szereti őt. Szemébe vágja, hogy -gyülöli: elmondja, hogy nászéjszakája előtt másé volt már, el akarja -rettenteni magától, meg akarja utáltatni magát, hogy szabaduljon – -hiába! Szeretlek, feleli a férj, szép vagy, vágyom rád – mit törődöm -egyébbel? A vágy nem ismer féltékenységet. Enyém vagy, nem engedlek el. -Az én vágyam erősebb, mint a te irtózásod: _a vágy mindig erősebb, mint -az irtózás, mert meg volt kezdetben s az irtózás csak növeli_. Az -irtózás gyöngit – a vágy erőt ad – s a gorilla vadul átöleli a szép nőt. - -Ime, a szépség tragikuma s ezzel a felvonással, ha itt vége volna a -darabnak, az emberi nyomoruság nagyszerü érzése egésszé válnék, s -megtisztulva mennének el, mondván: tévedtünk hát, a szép nő élete sem -tökéletes, mint amilyennek hittük. De ime, az iró maga sem hitte el, -amit hirdetni akart. A harmadik felvonásban kiderül, hogy Györgyike -kibékült sorsával s ezzel fölébekerült ismét. Átadta magát férjének, s -ha nem szereti is, már nem irtózik tőle (gyermeke lesz) – s szerelemmel -kárpótolhatja magát, később majd, unos-untig: – hiszen imádja őt -mindenki s áhitozik rá. Marad hát minden a régiben: – Györgyike, a drága -gyermek, drága gyermek lesz tovább is: felsőbb lény, irigysége és istene -minden lirikusnak, minden szomoru férfiszivnek s magának a boldogtalan -és irigy irónak is, aki ime, még sem tudta őt megalázni és legyőzni. S a -tragikum felemelő és nyugodt érzése helyett, szegény férfiak, sajgó és -irigy nyugtalansággal megyünk el a szinházból: hjaja, bizony, -Györgyikéből gazdag és boldog nagyuri nő lett mégis és bizony mégis, -csak legjobb lett volna szép nőnek születni, mert _a szép nő abból él, -amiért él_ – és ez az abszolut élet. - - - - -TÓTH ÁRPÁD - - „Haza indultam aztán, bús dolgokon tünődve: - E furcsa, földi létre mivégre kelle lennem? - Vágynom melegre, fényre és karcsutestü nőkre - S bolyongni félszegen, magános, esti csendben - S vén utcapadokon hosszan meg-megpihenve - Verseim mondogattam, melyekben csendesen - Zokognak bánatim – és egykedvün figyelte - Fáradt, reszkető számat, fáradt szegény szivem.“ - -Előzőleg itt-ott, hetilapok cikkei közt egy-egy sort meglepetve vettünk -észre egy finom és arisztokratikus uj költő verseiben: – a „Nyugat“ -valamelyik őszi számában aztán négy vers jelent meg „Tavaszi elégia“, -„Reggel“, „Légyott“ és „Holdtölte“ – hogy végleg s most már egészen -határozottan emlékünkbe vésse a Tóth Árpád nevét, mint valami kész és -körülzárt fogalmat, egy csöndes és rezonáns jelszót, melyre egészen -tisztán minden más szuggesztióktól elvont, csak önmagukban érthető -érzések birodalma nyilik meg. Négy témátlan vers: – nem ötlet és nem -valamelyes „lirai állapot“ rajza: – a vonó régi, öblös hegedün játszik -és rikatja a hurokat – nincs szövege és nincs kottája ennek a zenének: a -hurt halljuk és a hegedüt, hur és hegedü egymásnak panaszolnak valamit -és csudálkozva eszmélnek a hangra, mely az öbölből kiárad. Ezek a -furcsa, aggodalmasan és pepecselve összerakott versek önön -szomoruságukban tetszelegve folynak igy tovább. Egész költészet, -egyetlen, lirikus érzés monokordján adva elő. Tóth Árpád verse egy -állandó és elvégzett szomoruság folytonos megujulása – a téma és -hangulat kérdése egészen tárgytalanná válik – téma és hangulat mindig -ugyanaz: tompa, reménytelen szomoruság – mindig _ugyanaz_ a szomoruság. -Fejlődés, alakulás, valamely lirai lendület felé tartó tömörülése, a -lirikus eszméknek, pointe vagy akárcsak éreztetése annak, hogy valami -befejeződött: – mindennek nyoma sincs a Tóth Árpád végtelenbe folyó, -jajongó soraiban. Itt nem kezdenek el és nem fejeznek be semmit – -folytatják a szomoruság gyötrelmes és meddő panaszát, ott, ahol elhagyta -az élet és elhagyják ott, ahol az élet folytatni fogja. Ugyanazt a -verset fonja tovább Tóth Árpád minden versében és a szálakat nyitva -hagyja végén, – mintha azt mondaná: „s még több is van és a többi is -mindig csak ez“ vagy talán „s megint előlről“ Babitssal. Azért oly -nyugalmas folyásu és szelid a fájdalomnak e zengő és egyenletes folyója: -– ezek a könnyek nem most törtek elő vadul és bugyogva, hanem csak most -értek ide, a papirra; régen és régóta folynak már s a kecses és gyürüző -versütemek árkában most formásabb medret találtak, mint ott a szemek -árkai közt s oly békésen és halkan, csinosan kigyóznak most el a -tropusok és metaforák figurás szobrocskái között. Sehol feljajduló -kitörés nem ugorja át e gondos és békés, előkelő versek partjait. A -primitiv eruptiv lirai hőenergiát – a kétségbeesést régen -arisztokratikus szinhatásokká: szomorusággá narkotizálta már egy fejlett -és differenciált müvészet. Soha egységesebb poétát nem ismertem. Hangja, -tónusa, ritmusa, az a mód, ahogy hasonlatait felállitja, – minden -szavára bélyeget nyom. Két egymást követő szóból ráismerni. Már most -kész modora van. Emlékszem, egyszer karrikaturát irtam Tóth Árpád -verskarakterében, – az első szónál beleéreztem magam egy önálló és -egységes kifejezési mód ritmusába s a gyötrelmes és nehézveretü lira -tóthárpádi _jellege_ egyszerre kialakult – félóráig, egy szuszra fujni -tudtam volna Tóth Árpád hosszu, kivárhatatlan sorait, a nehezen -alakulókat. Ezuttal nem _modorosságot_ figuráztam ki – egy kedves és -szuggesztiv meleg müvészettel igazolt _modor_ hatott meg, mely magától s -kényszerü módon jött létre. Megszerettem és beleéltem magam halk, -előkelő csillogásába: megszerettem finom fájdalmait és szordinós -szavait. Egy-egy szava, a tartós, örökké visszatérő alkalmazásban végre -zenei szuggesztiót keltett: – „régi, régi“, „távoli, távoli“, „halk“, -„fáradt“, „csöndes“, „szelid“, „setét“, „ócska“, „furcsa“, „szegény“, -„bus“, „kecses“, „alélt“, „lágy“, – amint e stereotip jelzők ujra meg -ujra felbukkannak szomoru és igénytelen szürke főnevek árnyékában, mint -ezüstös holdak a Saturnus mögött: – végre összeszoknak s megismerik -egymást a szavak s azontul minden érintésre belső muzsika indul meg. És -ez teszi modorát elválaszthatatlanul egységessé lirájával. Az, hogy nála -dekorativ elemeknek, rimnek, ritmusnak, alliterációnak tartalmi értéke -van – s ha „békés bárkák“ s „barna balkon“-okról s „szegény szemé“-ről -beszél, vagy erre: „borzalom ma“ keményen s kérlelhetetlenül hozzátöri a -„torz halomba“ rimet, erőszakosan sokszor és mereven: – hogy ilyenkor -éreznünk kell, hogy a balkon s a bárka azért oly szomoru és megható, s -annál meghatóbb, mert „barna“ és „balkon“ egy betüvel indul – s a szem -azért oly reménytelen és szomoru, mert „szegény szem“; „szegény, szomoru -szem.“ Azt mondjátok, rimfaragó vagyok és a rim befolyásolja gondolatom, -mert makacsul ragaszkodom hozzá s mindennél fontosabb nekem – mit -tudjátok ti azt, micsoda mámoros és misztikus viziószerü látásom az, -hogy két szót ismerek fel, amint látszólag minden összefüggés nélkül -egymáshoz vetődtek a szók tengerében: s borzongva jövők rá, hogy -misztikus _tartalmi_ viszony van e szavak közt, két gondolat kebelében, -s ha nincs, _létrejön_ – nem véletlenül s esetleg, de minden bizonnyal -és törvényszerüleg. Két szó fülemben találkozott s kiderül, hogy -agyamban is ismerték egymást. Nem döbbentett-e még meg senkit a -gondolat, hogy mély és nagy emberi igazságok jöttek létre, nem -kisérletek s kutatás utján, hanem – hihetetlen és megszégyenitő – -egyszerüen ugy, hogy két szó véletlenül egyformán végződött? Mert a -dolgok fenekén minden fogalmak összefüggnek s a költő megtalálja azt a -szót, ahol két gondolat viszonya nőtt össze és ennél a szónál egyszerre -emeli ki mindkettőt a dolgok fenekéről. - -Tóth Árpád l’art pour l’art müvészete után az egyetlen a legfrissebb -müvészetek között, mely nekünk, akik immáron ujra az eszmei tartalom -felé evezünk: mely nekünk érthető és szimpátikus. Lappangó tartalmak élő -szervezetét érezzük impresszionizmusa mögött: az élet tartalmának -tragikus érzését, s e tragikus érzés annál intenzivebb s mélyebb, mert -megalkuvás nélkül s egészben szubjektiv, nem szimbolikus. „A“ -szomoruságról sohasem beszél s arisztokrata gőggel veti meg s nem akar -tudni róla, hogy az objektiv életnek tartozéka – csak a saját -szomoruságát ismeri el jogosultnak – ezt a megkülönböztetett -szomoruságot, melyet sikátorokba, borus mezőkre, régi szobákba hurcol el -magával, hogy a környezet szineit rárakja e sötét alapra, ujra meg ujra -megszólaltassa velük a monkordot. E szomoruság önmagát gyászolja csak s -nem az Embert – a szó szoros, testi értelmében sajnálja önmagát: kezét, -lábát sajnálja és siratja. „Ó van-e még dolog oly bus, mint fáradt -törzsem…“ „s kezem szegény öt ujja…“ s „fáradt szegény szivem.“ - -S még valami. Amikor Tóth Árpád liráját szeretjük, nem a degenerált s -enervált, feminin érzékenység szülte költészet felé huzódó hajlamunkról -adunk bizonyságot. Hisszük, hogy a költészet, mint energia (szuggeráló -erő) csak energiából származhatott, végeredményben mindig erőt fejez ki -– és semmitől sem állunk oly távol, mint minden korok és költészetek ama -nyafka és ámolygó lirikusaitól, kik az apatikus erőtlenség állapotát -apatikus erőtlenséggel akarják megirni. Az apátia, mint lelkiállapot, -terméketlen: – s igy még arra sem alkalmas, hogy önmagát jellemezze: -mert a jellemzés már _termék_ és termeléshez erő kell. Sok mindent -megirhat a lirikus, többet, mint bárki más, mert az érdekkeltés egyedül -a lirában nem függ tárgytól és tartalomtól: – de van valami, amiről -lirikus sohasem irhat: a gondolat: „most tehetetlen vagyok,“ mert hisz -ebben az rejlik: „most nem tudok irni.“ S azért tartjuk igen fontosnak, -hogy megjegyezzük Tóth Árpád költészetéről: az ő versei fáradt -szomoruságról _beszélnek_ s nem szomoru fáradtsággal iródtak. Az alkotó -müvész görcsös elképzelhető erejét érezzük, mikor lelkének levertségét -_drámailag_ irja le: – az ő reménytelensége a vérbeli müvészé, mely -önönszemében csak látszólag s annyiban meddő, hogy konkrét anyagot nem -produkál: – valójában energiákat teremt, izmos suggesztiv viziókat, nem -mérhető értékü hasonlatok transparens tüzét, elvont figurák rajzát, uj -szineket és uj lehetőségeket. Nem a hangulat inspirálja irásra: hanem a -müvészi ambició, hogy ezt a hangulatot megirja. Igy értettük a _drámai_ -szót. - -Ami ezen tul van: egyszerü s mély, emberi dolgok – nekünk egy percnyi -szivszorongás, nyilaló emlékezés, hogy minden rosszul van még mindig s -nem történt semmi ugy, ahogy jó lett volna s hogy egész életünk, mámorok -és ujjongó örömök narkotikum csak a halál vacogó félelme ellen. - - „Haza indultam aztán, bús dolgokon tünődve: - E furcsa, földi létre mivégre kelle lennem? - Vágynom melegre, fényre és karcsutestü nőkre - S bolyongni félszegen, magános, esti csendben - S vén utcapadokon hosszan meg-megpihenve - Verseim mondogattam, melyekben csendesen - Zokognak bánatim – és egykedvün figyelte - Fáradt, reszkető számat, fáradt szegény szivem.“ - - - - -FÜST MILÁN - - -I. - -Füst Milán lirája – éljünk e paradoxonnal – objektiv. Nagyon érdekes, -nagyon tanulságos e megállapitás, mihelyt észbevesszük, mennyire -hozzászoktunk, hogy lirai versekben szubjektiv, tehát primitiv -szemléletet keressünk. Az az érdekes komplexum, mely a megismerésből s -annak elvonásából tevődik össze, s melyet objektivitásnak nevezünk: -nagyon nehezen gyuló fütőanyaga érzelmeinknek – ritka s bátor költészet, -mely lirává tudja bontani ujra. Valahogy ugy kell elképzelnünk, hogy -Füst Milán a primitiv, szubjektiv szemlélettel igen korán végzett: -gyötrődő agya nagy erőfeszitéssel csakhamar kikászolódott önmagából, -hogy önmagát kivülről, a többi agyak között figyelje; – s az -utánakövetkező lirai korszak már ugy találta ezt az elmét, szemlélő és -összebasonlitó munkában s igy fertőzte meg. Az objektivitásból -származott megismerést mélységes szomoruság és kétségbeesés követte. -Objektiv szomoruság. Itt nem egy vergődő és ijedt lélek panaszkodik -váratlan támadásokon: – fegyveres katona áll komoran, aki tudja, hogy -harcba küldték és hogy e harcban el fog esni ő is, mert e harcban -mindenki elesik. Nem lehet remélni semmit az élettől: mert maga az élet -is reménytelen. A nap százezermérföldes lángjaival unottan érleli ezt a -fanyar gyümölcsöt: a földet: – s a költő odaérzi magát egy szőlőhegy -tetejére s tudja, hogy nincs menekvés: alatta gömbbé zárul össze a -látszólag határtalanba futó messzeség és sehol nem vezet ut a boldog -végtelenbe, hova áhitozunk. S a kinlódók sokasága reménytelenül nyüzsög -a gömbön: összeszorultak, mindig többen lesznek, nem menekülhetnek -semerre s kinjukban egymást marják s tépik: skatulyába gyömöszölt -bogarak nyüzsgő sokasága. Félni és irtózni kell tőlük, nem tehetnek -máskép, bántaniok kell egymást. - - Ó Uram, engem bántanak - – – – – – – – – – – – – – – – – - Utánam jönnek, üszkösbottal szurkálnak szörnyümódon - – – – – – – – – – – – – – – – – - S tiszta ruhámmal, ujjaimmal ragadós mézfürdőbe lök az Álnok - – – – – – – – – – – – – – – – – - És más lehelletét utálom s gyakorta mosom kezeim – - Mért kell hát érintkeznem, mért kell élnem, mért nem bontják - Hüs tiszta örök ágyam, tiszta angyalok - Vagy mért hogy ebszájjal magamtól mindenkit el nem marhatok? - -Füst Milán kivételes lirájának legjellemzőbb vonása ez a megdöbbentő -pesszimizmus, mely valami sajátságos, görcsös erőlködésből származik, -hogy minden érzése mögé az anyagi objektiv világról való összes -megismerését odakényszeritse. Mihelyt az érzés vagy gondolat -megszületik: kinzó kényszer formájában jelentkezik azonnal a megismerés: -hol és mikor származott e gondolat? Egy ember érzett valamit: egy ember, -a földön, a földön, e régi golyón, mely az ürben lebeg. - - … e kis bolygócsillagon… - -Minden belső tünethez meghuzza a tér s idő összes lehető koordinátáit, -hogy abszoluttá tegye: lelkének munkáját ugy képzelem, hogy valahány -lépését vagy mozdulatát nyomon kiséri a gondolat: e mozdulat a végtelen -ürnek e s eme pontján történt e végtelen időnek e s eme pillanatában. -Igy nyer minden kis emberi érzés valami végtelen és nagyszerü -perspektivát: kilövelve az abszolut térbe, hol végtelenné s határtalanná -növekszik, mint a reflektor fénykupja, mely egy csillogó kis pontból -indul ki a sötétség felé. Figyelnünk kell legkisebb mozdulatunkra, mert -végtelen jelentősége van, mihelyt meghosszabbitjuk irányát a földi sikon -tul: s mikor szeretőnk füléhez hajolunk, hogy megcsókoljuk – talán azért -érezzük azt a belső, rejtelmes remegést, mert öntudatlan énünk látja -parányi ivét e mozdulatnak ugy rajzolódni az égre, mint, üstököst, -százezer mértföldes uszállyal. - -Füst Milán minden érzésében az Abszolutat keresi: ama ritka költők közé -tartozik, kiket kozmikus erők ihletnek. - - -II. - -Aki mindenben ennyire távolságot és anyagot keres: annak nem igen vannak -szinei. Plasztikus hatást, perspektivát fénnyel és árnnyal hozunk ki: -érdekes, mennyire érdeklik a fényhatások Füst Milánt. Sötétséggel és -fénnyel szeretne kifejezni mindent: egy egy képet állit elénk, mely -mintha szépiával volna festve: a szin, e relativ s felületes tünemény, -elenyészik a formák fontossága mellett. - - „Szállnak a felhők, s utközbe megállnak - (– Látja a hajnalt aki nem tud aludni –) - Lassan hajnalodik. S két izmos kovács - Sulyos pörölyökkel kezdi üzletét. - – – – – – – – – – – – – – – – – - Ki állandóan figyelt egy csillagot - Egy háztetőn zord érckatona áll - Szembe van a felkelő nappal - S ha lemegy a nap: sötétbe marad.“ - -Komor és tragikus látás: illuziók nélkül való. Talán a fotografáló-gép -igazabb képét adja a valóságnak, mint szemünk, mely felbontja a fényt -szinekké: – s talán ezt érzi a költő öntudatlanul. Filozófiában szivében -nem lehet a költő impresszionista – mit használnak neki a szinfoltok, -mikor ő már a szemével is meg akarja fogni a dolgok igazi lényét, a -szemével már körültapogatná a tárgyakat, hogy valóságukról meggyőződjék. - -E szinvak, tragikus szemlélet annál érzékenyebb azonban mindazzal -szemben, ami forma. Vaskossá és anyagivá zsirosodik nála még a valeur -is: groteszk csoportozattá válik a külső világ, régi hollandus képekre -emlékezünk, Browerre, Van Ostade-ra, ahol torz formák tusakodnak -egymáson valamely mély, barna háttér mártásában. - - „A ködben két banya szidott egy részeget - S a köd fölött lassan haladt egy szép szekér - S vitt két bohó parasztot: egy vaskos legényt - S mellette ült a nyájas holdvilága.“ - -Ime, még a holdvilág is „ül.“ Anyaga van, valami sulyos dolog. Szellemek -és kisértetek jönnek, de korántsem légies alakok – jó, nehéz szaguk van -és gyakran beszélnek ételekről. Májat és diót esznek: sokat esznek. Az -Ősz personifikált szelleme is eszik: zöld, hideg almákat Atyjának -kisértetét látja a költő a paradicsom kertjében: fa alatt ül és fügét -eszik. Egészen materialista: nem nagyon hisz a lélek negyedik -dimenziójában. A természet is inkább grafikailag hat rá. - - „Zughat a szél most távol temetőknek - Nedves sirja közt – és távoli erdők - Borizü, hüs csurgója bugyogva patakzik - S ballag a kormos dombon a vándor, s bus lelkiben az őszi - Bánat kutja bugyoghat halkan s szüntelenül - S buvik a gőzölgő szakadék tar bokrai közt - Sok zöldszemü vadmacska s nehány vörös ordas - S hol gyors felhő aranyoz szüz, hajnali fény - Karcsu égő leány zöld fátylat vont szép lángoló arca elé.“ - - -III. - -Még sokat lehetne észrevenni e nyugtalanitó és ingerlő versek mögött. -Bizonyos azonban az is, hogy Füst Milán élvezése dispoziciót igényel: -„müértőknek“ való csemege az effajta delikatessz. Mit tegyünk? „Beteges -különcök“-nek kell neveznünk még nekünk is ama keveseket, kiket legbelül -egyszerüen és világosan egész embereknek tudunk, látó és érző, egész -emberi szemmel és szivvel – szemben a korlátolt és rövidlátó -szamarakkal, akik magukat „egészséges és józan“ elméknek nevezik. Legyen -hát Füst Milán különcöknek való csemege és legyenek az ő versei különös -bogarak a gyüjtő gombostüje körül. De – egészség ide, egészség oda – -mégis csak kimondom szép szeliden: ostoba ember, aki bosszankodott vagy -szidta a „mudernek“-et és nem érzett valami nagyon egyszerü és mély -megindulást a szivében, olyat, ami saját rongyos bánatára forditotta -volna szemét – olvasva Füst Milán bus epitáfiumát: - - Ki siromhoz méla dudaszóval eljön - Ki sirkövemre bágyadt gyermeket lerajzol - Az holtomban megérti életem - Az megholt lelkem mélységes és titkos - Tengerszemére rátalált és áhitatos szájjal - Meztelenül megcsókolta tükrét. - - - - -EGY FIATAL KÖLTŐ - -1. Olyan kitünően skandál, alliterál, asszonál, rimel keresztül-kasul, -elül-hátul, keresztbe, hosszába, megint elülről és megint vissza ez a -derék, fiatal Sik Sándor, hogy az embernek belefájdul a feje. Mire az -ember leteszi a könyvet (egy szuszra végig lehet olvasni), mintha valami -robogó gyorsvonatról szállana le: – egyetlen, tisztán kivehető és -értelmes gondolatunk a könyv tartalmáról igy volna kifejezhető első -percben: tramtadaram, tadaram. Ezt tessék meghallgatni: - - „És egy csatás nagy éjszakán - Felkelt a tenger - Zugtak az erdők - Zugtak a bércek - Daloltak a vizek - Szilajon, szilajon - Vad szelek jártak - Viharok szálltak - A völgyek nyögtek - Sziklák dübörögtek - Az egek zengtek - Villámok kerengtek - Sziklasorok rengtek - Az árban, a zajban, az éjben - Ropogva ropogtak a mélyben… stb.“ - -Drága szép gyorsvonat: dibergő-dübörgő rimek és ütemek – milyen jó volna -belefeküdni, hadd vigye az embert ebbe a nyavalyás, gyalogos világba. -Csakhogy nem lehet: a kritikus bácsinak nincs ideje vasutacskára, csak -ugy a vasutacska miatt, Pistike. A kritikus bácsi savanyu bácsi, jaj -Pistike, valahova szeretne jutni és mindig kinéz az ablakon: merre is -utazunk csak, haddlám. - -Hát: szembe a nappal! – mondja Sik Sándor. Szembe a szikraözönnel, -szállani, szökni, sziszegve. Magasságok énekelnek, bércek meredeznek, a -nap két pofára röhög a gyönyörüségtől, fény, ragyogás mindenütt: – -kutyateremtette, de szép idő van mindig ezekbe a versekbe. Nagy, tágas -térség: erdő-mező, gilice. Középen a költő és azt a bizonyos -tornagyakorlatot végzi, amit ugy hivnak: helybenfutás, szembe a nappal, -egy-kettő, egy-kettő. Néha visszakacsint ránk, undok mudernekre és -csábit, aszongya: beteg, gyáva fiuk, meee, mindig nyafogtok, én vagyok a -bátor fiu, föllépek a hegyekre, lelépek a völgyekbe, kiabálok, huj, huj, -beleszaladok a végtelenbe. Hogy mi a végtelen? Hát azt se tudjátok? A -végtelen az egy olyan nagyon messze. Az egy nagyszerü, a végtelen, én -mindig végtelent kaptam früstökre, ropogós, piros-pozsgás végtelent sok -nappal, azért nevetek mindig és mindig kérek végtelent. Én nem szeretem -a csunya, nyafogó fiukat. - - Azt szeretem, aki nevet - Akinek rózsaszin az arca - Aki örül, aki kacag - Aki dalolva megy a harcra - -2. Tisztelt költő Hát hogy tetszik képzelni, – minket megvertek -gyerekkorunkba, – ha nyihogtunk olyankor, mikor csiklandoztak bennünket? -Tessék elhinni, én is szeretem azt, aki nevet és örül s kiváltkép a -laufmétázó gimnázistákat a réten, szép tavaszi reggeleken. De ha -meghatva s örömmel szemlélem is az ifju lelkesedés vidám riadóját, az -egészséges kamaszlélek harsogó örömét, mellyel erdőt-mezőt egybeölel, s -magam is rikoltok egyet, ha teli a tüdőm: – azért nem szabad mindjárt -ugy elbánni az öreg Élet tanitóbácsi többi tanitványaival, akik szomoru -s figyelmes szemmel ülnek a vén Mester előtt s nem nevethetnek nagyon, -mert igen figyelnek – mondom, azért nem kell mindjárt liliputisággal -vádolni szegényeket, meg hogy nem emberek. - - Földrebilincselt Gulliver - Fekszem közöttük, magam ember. - Nézegetek - S várom, hogy mikor ülnek el. - - Ni, milyen sápadt valamennyi - Lógó fejek, szük homlokok - Hát senki sincs - Aki merne itt levő lenni? - – – – – – – – – – – - Én csendes vigan hahotázom - Uristen! mi lesz Liliputban - Hahahaha! - Ha én a kötelem lerázom - -3. Mert nem egészen ugy van az. Lira vagy bármi legyen a vers, egy -bizonyos: _másoknak_ beszélünk magunkról, (mondjuk: a liliputiaknak) s -tehát ezekkel dolgozunk együtt, rájuk kell hatni – s tehát müvészetről -van szó. Már pedig hányszor magyarázzuk még, hogy a saját nagyságunkat -nem lehet _közvetlenül_ bizonyitani sem másoknak, sem magunknak, mondván -gyakran és határozottan és makacsul: nagy vagyok, nagy vagyok, nagy -vagyok. S a végtelent se lehet elképzeltetni mindjárt, ha kimondom a -szót: végtelen. Tessék közvetve hozzáférkőzni a dolgok s a magam -lényegéhez; tessék mértéket találni gondolataim _absolut_ és _objektiv_ -értékében, amivel magamat mérhessem. Jóleső és szimpatikus nekem Sik -Sándor fiatalos lelkesülése: de hatni rám soha nem fog a müvészi fölény -erejével s lelkesiteni nem tud, mig nem tanulja meg óvatosabban nyulni a -szavakhoz. Ha folyton dobálja: végtelen, végtelen, mélység, magasság, -mint valami akrobata, aki „ezer kiló“ feliratu sulyokkal labdázik: – -végre mégis hólyagoknak kezdem érezni a sulyokat és ez a szó „végtelen“ -ugy hat a fülemre utóbb, mintha azt mondaná ön: „mákosrétes“. Nini, nem -is olyan veszedelmes, azzal a végtelenséggel, mondom végre. Nem lehet -csupa forteból és pianóból zenét csinálni – csak mélységek és csak -magasságok közt esetleg a semmi lakozhat. - -4. Az igazi férfias emelkedettség, mely nyugodt s kitárt szemekkel nézi -szembe a napot: mélységek és magasságok között a földön áll. Nyers és -fanyar földön, melyből tiszta szemeket s méltóságokat szivott föl -magába. Gondoljon Sik Sándor a Nietzsche magasság-vágyára, mely csupa -földi erő, csupa dac és guny és okosság. S gondoljon Ady kemény és -kérlelhetetlen sorokba tört gőgjére: s próbálja elképzelni, mit -gondolok. Báj és derü érzését keltheti a napsugaras naivság: de mindjárt -komikussá válik, ha titános erő és fölény képét veszi föl. Főleg pedig -nagyon valószinütlen is, hogy igazi egész költészet fejlődhessék az élet -igazi misztikumának éreztetője a léleknek olyan fejletlen és gyermekes -állapotában, melyet még a _kinyilatkoztatott vallás_ (tételes -katholicizmus!) tejszagu misztikumai nyügöznek. - - - - -BATAILLE - -A szerelem gyermeke szomoru és gyámoltalan növénye a társadalomnak, mert -a szerelem fontosabb, mint a gyermek – ez Bataille darabjának bánatos -mondanivalója. A tételhez hozzájárulni, vagy vitatkozni vele, unalmas -lirizáláshoz vezetne csak. Bataille előkelő és öntudatos karrierjében a -drámairásnak ama fejlettebb szinvonaláig jutott, hol a tételeket -demonstráló alakok érdekesebbek, mint maga a tétel. Egészen bizonyos, -hogy ez a müfaj, már csak müfajszerüség szempontjából is, fejlettebb: -mert, ugyebár, jó tételek egészen szépen beleférnek egy aforizmába, -legföljebb egy kis értekezést igényelhetnek, hogy tartalmuk teljesen -kifejeződjék s minden odatartozó érv helyt kapjon – a drámának azonban -több kell. A drámának nem mondani kell, hanem mutatni, – alakokat adni, -akik mozdulataikkal és hangjukkal, de talán még inkább hangsulyukkal -többet fejeznek ki, mint amit mondani lehet. A jó portré-festő kész -munkájával első pillanatban elérte célját, mikor képére nézünk: -ráismerünk a modellre s most meghatódunk-e vagy sem, attól függ, milyen -vonatkozásban voltunk valaha ezzel a modellel. A szimbolizáló festő -rejtett mondanivalókkal fáraszt s ezek a mondanivalók rendesen az ő -kérlelhetetlen s elfogult liráját fejezik ki – és képzőmüvészet és dráma -rokonságot tart abban, hogy exkludál minden lirát. Szóval: ki -mondanivalóját a demonstráló alakok rovására tulságosan hangsulyozza -drámában: mint lirikus válik gyanussá s erőszakoskodása sokszor -megbosszulja magát. Olyan embernek, ki a kifejezés lehetőségek minden -változatán ugy keresztülment, mint Bataille, ki verseken, novellákon -keresztül fejlett a drámáig, – nem is lehet meggyőződése – és nem -érdektelen megállapitást vélünk tenni azzal a megfigyeléssel, hogy -tételek felállitása, szóval az általánositás feltétlenül primitivebb -irót jellemez, mint a meggyőződés nélküli életfigyelés. Tessék -megfigyelni a legprimitivebb embert, a parasztot, s meghallgatni, hogyan -társalog. Általánosságokat mond csak s képes általánosságokból egész -hosszu társalgásokat kitölteni. Hogy van a fia, Esvány. Jól, hát – Jó -ecet korán savanyodik. Bizony, megkövetem, a fiu csak mind felnő az -ember nyakára. Hát bizony, megöregszünk. És igy tovább. Fejlettebb lelki -munka ott kezdődik, mikor az egyes eseteket külön kezdjük megfigyelni s -egyik ember sorsából nem vonunk következtetést másik ember sorsára, mert -felismerjük a dolgok oszthatatlan különnemüségét. Bizonyos hajlékonyság -jellemzi a tökéletes irót, mellyel mindenhez simulni tud, anélkül, hogy -egy másik forma vagy más meggyőződés megmerevitené az uj problémával -szemben. S még ezen is gondolkozzatok: a következetességet sokan -összetévesztik a makacssággal. Az igazi és magasabb következetesség ugy -történik, hogy meggyőződésünket abban a percben megtagadjuk és -megváltoztassuk és fentartsuk, mihelyt egyetlen impresszió gondolkodóba -ejt, hogy nem tévedtünk-e vagy nem szuggesztió hatása alatt állottunk? - -Egyetlen fix és biztos dolog van csak igazi drámairó szemében: hogy -élünk és emberek vagyunk, hogy indulatok és szokások kormányoznak, -hatnak ránk, szuggerálnak – hogy sokat szenvedünk és nem segit senki -rajtunk. Bataille ehhez még hozzáteszi a huszadik századnak azt a -lesujtó tapasztalatát is, melyet elvétve vallunk csak be most is -magunknak: – hogy fixió volt a szerelem boldogitó hatalmáról szóló -vigasztalás is, hogy a szerelem nem felszabadulás és magasabb életforma, -de sulyos és kinos kényszer, egyike a legvégzetesebb gátlásoknak, -amelyek fejlődésünk utjába állnak. Négy felvonáson át liheg és hörög a -szinpadon és szorongatja ijedt szivünket szomoru ismerősünk: a -hisztéria. Ezt aztán nagyon jól ismeri Bataille. Mint valami gonosz -kisértet, ugrál a deszkák fölött – ellenkező áramok riogatnak, hol itt, -hol ott csap ki a mérges, zöld szikra – a hisztéria betegessárga -lángnyalábja hullámzik nyugtalan lobogással a tompa üvegkorongról – a -zenekarból a hisztéria zürzavaros lármája tépi idegzetünk: váratlan -csöndekből, váratlan bombardók törnek ki, minden légréteg remeg a -nyugtalanságtól és bizonytalanságtól: repedt fahangok, siró hegedük, -sivitó fütyülők, késsel karcolt ablaküveg. A hisztéria gonosz álma -nyügöz le, mint a lidércnyomás – a sötétből, butorok mögül lehetetlen -formákat remegünk, rossz arcokat érzünk a levegőben, érezzük, hogy -valami közeledik, valaki fojtogatni akar, szurni, csipni és vágni, csak -nem tudjuk, melyik oldalról fog közeledni. Lüktető fejünket sirva -kapkodjuk s nem tudunk fölébredni, holott tisztán látjuk, hogy nem rossz -álom mindez. Egy nő beteg testéből árad az egész kábulat. A végén fáradt -megnyugvás következik, s néhány percnyi béke, csunya és utálatos -jajgatásaival, orditozásával a nő visszakapta szeretőjét, most megint -egymáséi s a piszkos hangok halk turbékolásba fulnak. Elforditott arccal -megyünk el s otthagyjuk őket egymás karjaiban, a szinpadon – undor és -düh émelyeg gerincünkben: rohadjatok meg és pusztuljatok el, mert nem -tudtok egymás nélkül élni. Elvégeztetett. - - - - -MAGYAR MUZSIKA - -Gyökössy Endre egészen szimplán és józan és kedves egyszerüséggel -megirta és józan és kedves egyszerüséggel kezünkbe tette ezeket a -verseket. Adjon isten, fogadj isten, ennekokáért tehát én is egészen -józanul és kedvesen és egyszerüen és minden „mudern“ esztétikai -terminologia nélkül, amit Gyökössy Endre józan egyszerü és kedves -lelkének egész józan egyszerü és kedves melegével bizonyosan nagyon -utál, szóval egészen józanul, egyszerüen és kedvesen megpróbálom -magyarázni, hogy ezek a józan, egyszerü és kedves versek miért rosszak -és nem jók. - -Tudniillik. Gyökössy Endre jól érzi magát, vagy rosszul érzi magát, vagy -tetszik neki, hogy este van, vagy szerelmes és azért elsétál a kapuja -előtt és az ablaka alatt – ő érzi, hogy ezek a dolgok nagyon hatnak rá, -ezek a fő neki, na már most tehát ez az ő költészete (az összes elemek -megvannak: tiszta érzés, meghatottság, belemélyülés a hangulatba stb. -hisz az bizonyos). Mert ez csakugyan költészet is. Most már nagyon -egyszerünek látszik a többi. Az ember érez ritmust, tud rimeket, a -sorokat össze lehet állitani és benne van az amit az ember érzett. Hát -akkor csak jól van, nem? - - Áttörtem jelesül magam - Tizennyolc iskolán - Nem juthattam hát a kenyérhez - Korán. - -Ez csak becsületes és igaz, utánna is lehet járni. Vagy: - - Amikor várom egy-egy leveled - S hiába várom: - Elborul arcom, mint vihar előtt - A nyári égbolt. - -Ennek is utána lehet járni, tessék meggyőződést szerezni, igazán elborul -az arca, ha hiába várja a levelet. Ez tehát vers lett, érzi Gyökössy -Endre. Magyar muzsika. Ő ezt igy tanulta Petőfi Sándortól, akinek -müveiből „Petőfi élete költeményeiben“ cimü sorozatot lehetett -összeállitani középiskolák részére. Ez nagyon egyszerüen történt, a -kitünő Petőfi, ha fájt a szive, akkor biztosan ezt irta: - - Hej, a szivem, fáj biz nagyon, - Ugy fáj, hogy ki sem mondhatom. - Fáj a szivem, az életem - Az én elsóhajtott lelkem. - -Vagy ha megházasodott: - - Van már nekem feleségem - Azért vagyon egészségem - Feleségem aranyvirág - Amelyen a szerelem rág. - -Igy. Csakhogy Gyökössy Endre nem jól értékeli Petőfit, mikor ezek a -versek reá hatnak. Petőfi zseni volt, vadlendületü, forrongó, nagy -lélek, aki, ha egyszerüen s keresetlenül megirta, hogy mi történt vele: -ebben az volt a különlegesen ingerlő, hogy ő a forrongó nagy lélek, -_most_ ily egyszerü, – férfias, különös és sajátos báj, egy nagyszerü és -sulyos atléta gesztusa, mikor lehajol s szirmot emel föl a földről. Ha -Petőfi _csak_ azokat a verseket irta volna, melyekből a „Petőfi élete -költeményeiben“ cimü sorozatot összeállitották: akkor ezt a sorozatot -nem lett volna érdemes összeállitani. - -Érzéseink, hangulatunk mindannyiunknak vannak és mindannyian igazán -érezzük őket. De Petőfi és e petőfieskedők után, hálaistennek a magyar -muzsika rájött, hogy nem költészet még lerakni ezeket az érzéseket, -bármily közösek mindannyiunkkal s épen annál kevésbbé, hogy közösek. S -nem költészet magábanvéve sem a keresetlenség, sem az érzés -becsületessége és őszintesége, sem Szabolcska Mihály. Az érzés, hogy -méltó legyen arra a nagyszerü s kivételes szerepre, melyet a versforma -szuggesztiv ereje ád neki minden müfajok ellen – az érzésnek nemcsak -őszintének s igaznak s intenzivnek – de elsősorban nagynak s -kivételesnek s nem mindennapi szépségek hordozójának válogatja meg az -igazi költő. Százezer kicsiny emberi érzést dobál el magától, mig aztán -lelkét olyan döbbenti meg, mely egy a lélek mélyébe vetett különös s -riasztó sugárral kapja meg az emberek szemét s tudattalan emóciókat vált -ki s uj és ismeretlen megértéseit uj és ismeretlen érzéseknek. S -százezer forró köny savából kell, hogy lekristályosodjon az a -százszinbetörő üveggyöngy, mely végre ugy gördül le a költő szeméből, -hogy versben mondhassa el: zokogok. - -Nem a formák differenciálódtak csak, ó magyar muzsikusok, s nem -intézhetjük el olyan könnyen a kérdést, hogy egyszerüen azt mondjuk: a -verstechnika tökéletesebb lett. _Mi_ lettünk tökéletesebbek, ó magyar -muzsika, mi, akik bekapcsolódtunk európai kulturákba, átalakultunk és -szenvedtünk, elgyötörtük érettetek a lelkünk és agyunk és pirultunk -tiértetek – mi, akik aggódva gyakoroltuk százszor és százszor „egyszerü -s keresetlen“ mozdulatokhoz szokott izmainkat, hogy egyetlen vágást -megtanuljunk a francia fleurette-el kezünkben, amit a sulyos magyar kard -ki nem pariroz minden ő keresetlen egyszerüségével. - -Gyökössy Endre mondhatja, hogy ő nem müköltészetet mivel, hanem a népnek -muzsikál, hanem a népnek muzsikál egyszerü nótát. - - - - -A FRANCIA BOHÓZAT - -Tessék valakinek, aki előttünk ül, a szája mind a két füle felé -szétnyilik, a torkából disztelen és jellegzetes csuklások öklődnek és a -szeme csunyán összehuzódik: – tessék hátulról udvariasan megérinteni a -karját és figyelmesen és okosan megmagyarázni neki, hogy ő téved, mikor -ezeket a csuklásokat miveli, mert amit azok ott csinálnak, az nem is -humor és neki nincsen oka nevetni. - -Szépen nincs, mondaná Mérey Adolf, aki a „Tais-toi, mon couer“-t igen -ügyesen forditotta. A szinpadon folyton csak egymásnak mennek az -emberek, kopp, összeverik a fejüket, hihi, az egyik mindjárt -hasravágódik a meglepetéstől. A másikat folyton becsapják, hihi, azt -mondják neki: engem Schwarcnak hivnak, pedig őt Weisznak hivják. Meg -kell pukkadni. Végre mindenki levetkőzik, pedig nyilt szinpadon vannak, -hihi. Ha még ez sem volna elég, Weber és Hennequin ur szivesen lejönnek -a szinpadról és megcsiklandozzák önnek a hónalját. - -Én pedig elszontyolodva és nagyon kellemetlenül feszengek és szégyelem -magam. A szinpadon egy fiatalemberről van szó, akinek az a gyönyörüsége, -hogy elbukott és szerencsétlen nőket felemel, támogat, jó akar lenni -hozzájuk. Ezt a fiatalembert Weber és Hennequin a szinpad egyik végétől -a másikig pofozzák, beleröhögnek a gallérjába, megfricskázzák az orrát, -még a sugólyukból is kiköpnek a cipőjére, végre a fején keresztül -belerugják egy nőnek a karjaiba. Engem pedig, a zavaros és ostoba -hahotán keresztül, mint valami fogfájás, gyötör a bukdácsoló gondolat és -mint a kicsufolt gyerek lebiggyesztett szájszéllel gyanakodva fordulok -vissza a sötét nézőtér felé: avagy nem az egész altruisztikus -világnézleten és minden eszmei tartalmon hahotáztak itt a hátam mögött? -De a szétfeszült és kipárnázott, fényesre dörzsölt arcokból megnyugtató -válasz vigasztal: ugyan hagyjon békükbe. Tudjuk is mi, mi az, hogy -eszmei tartalom. Ezt a fiatalembert mindenki becsapja és erre ő ostoba -képeket csinál – azoknak van igazuk, akik becsapták. Mi az, hogy -világfelfogás? Ha a fiatalember tőrt ragadna és rettenetes szavakkal -ledöfné a hütelen nőt: elálló lélegzettel és sirva néznénk rá és -egyszerre megértenők, hogy ez tragédia. Mi kérem, hazulról jöttünk, ahol -a feleségünk megcsalt és erre mi rettenetes és emberfölötti fájdalommal -szivünkben leszurtuk a feleségünk vagy megöltük magunkat, – de Hennequin -ur most egy felszarvazott férjet mutat és azt mondja: nevessetek, és mi -hahotázunk. Ez a világfelfogás. - -És az a világfelfogás, hogy ha szürke az ég, akkor rosszkedvüek vagyunk -és ha kiderül, akkor jókedvüek vagyunk. És ha valaki nevető szájjal azt -mondja nekünk: _a kutya ugat_ – akkor mi is nevetünk. És ha valaki elénk -tesz egy pohár krétaporos vizet és azt mondja: igyál jó tejet, akkor -megisszuk a jó tejet. És ha valaki azt mondja: ez humoros, hát akkor az -humoros. Ezt ugy hivják, hogy: szuggesztibilitás. Ilyen szegények -vagyunk mindnyájan, mi is, te is és Weber ur is és Hennequin ur is, ha -ez téged vigasztal. - -De Weber ur és Hennequin ur a jobb részt választotta, mely el nem -vétetik tőle. - - - - -TARTALOM: - - Kosztolányi Dezső 3 - Molnár Ferenc 19 - Shaw Bernát 30 - Kaffka Margit 38 - Csáth Géza 42 - Szomory, a drámairó 45 - Tóth Árpád 49 - Füst Milán 56 - Egy fiatal költő 62 - Bataille 67 - Magyar muzsika 71 - A francia bohózat 75 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -53 |törzsem…„ “s |törzsem…“ „s - -75 |folyton becsapjak |folyton becsapják] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK IRÁSOK IRÓKRÓL *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |