NormalizeHEADmain

7 files changed, 17 insertions, 4576 deletions

diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes
new file mode 100644
index 0000000..d7b82bc
--- /dev/null
+++ b/.gitattributes
@@ -0,0 +1,4 @@
+*.txt text eol=lf
+*.htm text eol=lf
+*.html text eol=lf
+*.md text eol=lf
diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt
new file mode 100644
index 0000000..6312041
--- /dev/null
+++ b/LICENSE.txt
@@ -0,0 +1,11 @@
+This eBook, including all associated images, markup, improvements,
+metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be
+in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES.
+
+Procedures for determining public domain status are described in
+the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org.
+
+No investigation has been made concerning possible copyrights in
+jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize
+this eBook outside of the United States should confirm copyright
+status under the laws that apply to them.
diff --git a/README.md b/README.md
new file mode 100644
index 0000000..ed25f36
--- /dev/null
+++ b/README.md
@@ -0,0 +1,2 @@
+Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for
+eBook #68791 (https://www.gutenberg.org/ebooks/68791)
diff --git a/old/68791-0.txt b/old/68791-0.txt
deleted file mode 100644
index 8031d8e..0000000
--- a/old/68791-0.txt
+++ /dev/null
@@ -1,2089 +0,0 @@
-The Project Gutenberg eBook of Irások irókról, by Frigyes Karinthy
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at
-www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you
-will have to check the laws of the country where you are located before
-using this eBook.
-
-Title: Irások irókról
-       Kritikák
-
-Author: Frigyes Karinthy
-
-Release Date: August 19, 2022 [eBook #68791]
-
-Language: Hungarian
-
-Produced by: Albert László from page images generously made available
-             by the Google Books Library Project
-
-*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK IRÁSOK IRÓKRÓL ***
-
-
-KARINTHY FRIGYES
-
-IRÁSOK IRÓKRÓL
-
-(KRITIKÁK)
-
-1918
-
-TEVAN-KIADÁS BÉKÉSCSABA
-
-TEVAN ADOLF KÖNYVNYOMDÁJA BÉKÉSCSABA
-
-
-
-
-KOSZTOLÁNYI DEZSŐ:
-
-
-„A SZEGÉNY KISGYERMEK PANASZAI“
-
-
-I.
-
-A te utad a végtelenbe visz.
-
-Egy fiktiv, mértani pont: a jelen, dimenziótlan és irreális valóság. Egy
-pillanat; egyetlen kép a mozgó filmen csak annyi, hogy érzékelhessük a
-mozdulatlan teret és mozdulatlan Időt. A többi a tenger. A lényeg, a
-valóság, az Igaz – a Dimenzió és a Végtelen, melynek felületén halkan és
-észrevétlenül uszik előre a pont. Mult és jövő: ezek a valóság, a többi
-csak álom. Valótlan és imaginárius a jelen, mert a jelent testünkkel
-érzékeljük csak, ezzel a tökéletlen s megbizhatatlan müszerrel: – de
-mult és jövő a léleké, melyekből származott. Nem tetszik nektek a
-_lélek_ szó; képzeljetek hát egy bonyolult s még ismeretlen szerkezetü
-szervet, mely a végtelen s határtalan dimenziók felé szimatol. Termékei:
-az emlék és a vágy – eleme a mult és a jövő, maga a valóság. S a költő,
-kit e szerv fejlettsége alkalmassá tesz arra, hogy emlékeiben s
-vágyaiban élhessen: sokkal reálisabb s valóságosabb életet él, mint az
-„élet és a pillanat müvésze“, mikor szemeivel, fülével és orrával, egész
-szegény, nyomorult testével akar közel férkőzni a dolgok lényegéhez.
-
-
-II.
-
-  Ő a pap, az igaz, a szent,
-  Bámulom, mint egy ismeretlent
-  Gyónok neki és áldozok
-  És megsiratom Őt, ki elment.
-
-A szegény kisgyermek tehát poéta, inkarnált lélek, valaki, aki a multban
-volt s most nincs többé. Metafizikai lény; a kozmikus élet
-köldökzsinórjáról le nem szakadt még s talán ő még emlékszik olyan
-dolgokra, egy másik lehetőség világából, amire mi már nem emlékszünk. S
-talán ő még látja ama tenger tulsó partjait, melynek innenső oldaláról
-hiába meresztjük szemünket a sötét vizek felé. A gyermek titokzatos, a
-gyermek a homályból jött. Mi, felnőttek, tudjuk honnan származtunk: –
-meghalt, elment a gyermek és akkor születtünk. Emlékszünk rá. De a
-gyermek első gondolata a kozmikus ködgomolyagokból sürüsödött ki s
-magvát még foszlányok veszik körül; idegen bolygók imbolygó foltjai. Ime
-innen van, hogy a gyermekre nézve titokzatos és jelentőséges minden; – s
-minden dolognak önmagában való jelentősége van. Mi csak azt értjük meg,
-ami nekünk szól: a gyermek ismeri az élettelen tárgyak tolvajnyelvét,
-amellyel egymásközt susognak.
-
-  Este este… Árnyak ingnak
-  És bezárjuk ajtainkat
-  Figyelünk a kósza neszre,
-  Egy vonatfütty, messze-messze
-  És a csend jő
-  Alszik
-  a homályos éjbe
-  Künn a csengő.
-  A dívány elbujik félve
-  Szundit a karosszék
-  Álmos a poroskép:
-
-Mindez mélységes s végtelen jelentőségü megnyilatkozása egy mélységes s
-végtelen jelentőségü Abszolut Létnek: – a csengő és a kép, a karikahajók
-és a szegény, szegény tükör – és a tó, az eleven poézis – s főleg a
-drága, végtelen csillagok, melyek tompa és titokzatos nyári éjszakákon
-zizegnek a széditő messzeségen át.
-
-    Én félek
-    Az élettől és a sötéttől
-  Mely mindenütt kegyetlenül éles
-    Ha száll a nap
-    Az ablakom alatt
-  Hullámozik az ismeretlen éj
-  A végtelen s az ismeretlen éj
-
-Mert ime valami lappangó titokzatosság ömlik el mindeneken; – valami
-szörnyü és képtelen tragédia reszket, mely minden pillanatban
-kipattanhat. Végsőkig feszült hur minden jelenség és a hideg, szervetlen
-Lét, komor és fenyegető némasággal mered a mi vonagló, fájó, reszkető
-életünkre. Hiszen minden percben szerteszakadozhatnak az ég kárpitjai,
-robogva zuhoghat le ránk a szörnyü boltozat s a halál borzasztó
-hahotával, nyugodtan állitja meg a szivünk ingáját: csak tréfáltam,
-nincs rátok szükség.
-
-A szegény kisgyermek tudja ezt. Nem szabad megbizni a makacs és
-rosszindulatu anyagban, mely nem adta nekünk ingyen ezt az ismeretlen,
-érthetetlen életet. Hihetetlen fájdalmak vagy rettenes gyönyörök várnak:
-de valami vár reánk és valaki figyel benünket. Szemek leskelődnek reánk
-a sötétből. Higyjétek el, hogy végtelenül bonyolult s kiszámithatatlan
-mindez s vigyázni kell és várakozni.
-
-A szegény kisgyermek, az, akire emlékezünk nemcsak poéta, de filozófus
-is: a szó legbelsőbb s legelvontabb értelmében. Sőt _csakis_ ő a poéta
-és _csakis_ ő a filozófus: – mi csak felhasználjuk azt, amit ő örökül
-hagyott reánk. Önmagunk epigonjai vagyunk – utódai ama Tizenkétévesnek,
-ki a templomban tanitá a bölcseket az Irás szavára.
-
-
-III.
-
-  Kiáltani akartam és lerogytam
-  Mint egy hivő:
-  Karom kitártam s hirtelen megállott
-  Állt az idő.
-
-Ez tehát szimbolizmus, a dolgok jelentőségében való hit: – vallás és
-filozófia a költészetben, transzcedens erők hite és imádása. Fejlődése
-folyamán Kosztolányi Dezső odáig jutott, hogy versei nem _csak_ versek
-immáron s el nem intézhetők poézis-esztétikai alapon. Egyetemes
-világfelfogás, misztikus törvényszerüség foglal egyetlen egészbe
-szineket és képeket. A szinek és képek itt nem önmagukért vannak: e
-müvészet rég tul van céljaiban ama másik, most letünő müvészet
-korlátain, mely foltokat s ellentéteket szinpompa kedvéért rakott egymás
-mellé, s mely magát impresszionizmusnak nevezte. Olvassuk el bármelyik
-verset – de olvassuk el például az „Anyuska régi képe…“ kezdetüt, vagy
-az „Első ősz“-t vagy
-
-  A tó! a tó! az eleven poézis,
-  Fölötte az ég – s összefoly a kék viz
-  Egymásbaolvadt, – tág gyerekszemekkel
-  Fel-felmeredve nézem néma reggel,
-  A tó! A tó! A messzeség! hahó!
-  A messzeségbe elvisz egy hajó,
-  Ó álom, áldás, szivdobogtató,
-  Tündéri titkok tükre tiszta tó.
-  Tündéri tó! Az ég is, mint a tó
-  Kék habja oly rejtelmesen inog.
-  Gyakran keresek rajt egy illanó
-  Tovább libegő, lenge ladikot.
-
-Nem képek és nem szinek ezek egymás mellett és egymás fölött. Egy-egy
-szó megdöbbentve s váratlanul állit meg néha: csudálkozva keressük az
-összefüggést s rájövünk, hogy benső, komor és tragikus, végzetszerü
-jelentőségeket takart minden szin idáig s ezeket oldja meg s fedi föl
-most e hang.
-
-  Azon az éjjel
-  Az órák össze-vissza vertek
-  Azon az éjjel
-  Holdfényben usztak mind a kertek
-
-Meredten s gondtalanul oda kell figyelnünk a látszólag jelentéktelen s
-holt tárgyakra: egy óra, egy szék, egy elhaladó kocsi, a kert: – s im
-egyszerre megzavarodik s összefolyik a kép – borzongás fog el –: a
-holtaknak hitt s hideg butorok libegni kezdenek – valami ismeretlen és
-nesztelen szél hirtelen keresztülfutott rajtuk és imbolyogva mozognak,
-mint a jegenyék odakünt az elsötétülő országut felett. Hangot se hallunk
-– nesztelenül száll fölfelé a tompa darabokból valami ismeretlen: a
-kisértet. Vagy ki ne ismerné ezt az érzést; ülünk behunyt szemmel
-hallgatagon – s hátunk megett sunyin s ravaszul, egészen hangtalanul,
-lopva és nagyon lassan nyilik az ajtó – s egyszerre, mikor zsibbadt
-agyunk szunnyadó álomba ájulna már – egyszerre puff, ugy vágódik be
-mögöttünk, mintha ágyut sütöttek volna el, vagy mintha vásott és
-rosszakaratu koboldok hátunkon papirzacskót durrantanának, legszebb
-álmaink közepén. Riadtan s bosszusan fordulunk arra: – de az ajtó már
-csukva van ismét s ártatlanul s közömbösen állja tekintetünk.
-
-Mindennek jelentősége van e versekben s a metaforák nem külső
-hasonlatosságokat jelölnek – hanem a belső lényeg azonosságát. Ha a
-leánynak, a puha és mesés szemünek, ki átdereng az édes, mámoros emlékek
-ködén – ha a leánynak „kacagása hegedüzene“ –: akkor a hegedü fájdalmas,
-gonosz rikoltozása viszont ugy rémlenék valami kisértetlátó, látnoki,
-éjszakán, mintha egy leány kacagna – a két dolog egy, s valami közös
-forrása van, odaát az érzékfölöttiek dimenzióiban. Nem hasonlatok,
-analógiák ezek, hanem az azonosságok felismerése. Összeömlés a
-lényeggel, panteizmus.
-
-Tünődve néztek rám a szürke bércek. Tünődve nézek szét a bérceken és
-mezőkön át – vagy a bércek és mezők tünődve néznek engem –: a költő
-érzi, hogy mindegy ez, s mindkét meghatározás helyes.
-
-
-IV.
-
-  De itt maradok s kopogok, vivódok,
-  Mint a rabok a börtön udvarán.
-
-Kosztolányi Dezső ma a legérdekesebb, az első magyar szimbolista költő.
-„A szegény kisgyermek“ lényeglátó hajlamait, sejtéseit, álmait nyugati
-kulturák felszabaditották: – német és francia mesterek kezén mesterré
-lett formában, kifejezésben s müvészete most egy pompás, káprázatos,
-európai hangszerelésü orchester erejével szólaltatja meg a „néma
-gyermek“ testetlen álmait.
-
-
-V.
-
-  Hogy lelkem, ez a néma zongora
-  Valami fájdalomról rezdül által
-  S mig hahotáz az öröm mámora
-  Felhangzik hurjain egy tompa gyászdal.
-
-Végre és mindezekfölött és eltekintve már most minden belső
-metafizikától: Kosztolányi Dezső kis kötete esemény a gyermekekkel
-foglalkozó irodalom történetében – olyan esemény, mint Molnár Ferenc
-rajzgyüjteménye volt, mely a városi gyerek külső képét formálta össze.
-Kosztolányi Dezső a vidéki, jómódu középosztály gyermekének a lelkét
-szólaltatja meg a saját lelkén keresztül – ezt a gyöngéd és bus, ámolygó
-lelket, mely tompitott szobák, függönyök és porcellánok, apró kis
-kegyeletek, nénik és rokonok és nagymamák, napos udvarok és
-Andersen-mesék, az egész „sweet home“ levegőjéből tevődött össze – mely
-végtelenül ismerős és végtelenül megható nekünk. Csodálkozva és
-mélységes gyönyörrel emlékezünk régelfelejtett illatokra, fakult
-szinekre – el tudtuk feledni? Hiszen _ez_ volt az igazi, szebb és jobb,
-mint az, amit most élünk – szebb és vigasztalóbb, mint az, ami előttünk
-áll még. Igen: – _ez_ volt nemes és hozzánkméltó: – igen, ezt akartuk mi
-tudatlanul, fájó és durva csaták közt, az élet ostoba kakofóniája közt
-zugó füllel és zavart idegekkel: – ezt a csöndet akartuk, mely
-ünnepélyes megilletődéssel állitja most meg a szivünket. Egy percig
-némaság van: – aztán távolról, áradozva növekszik valami régi-régi emlék
-– egy szonáta, amit elfeledtünk. Növekszik, árad, hatalmasb s telibb
-lesz, erőbe kap s ugy zendül fel a végén:
-
-  A trombiták kövér aranyló torkán
-  Egekbezengő beethoveni orkán.
-
-Apró zajokon, zavaros és kicsinyes érzések szennyes vizein keresztül ime
-a szegény kisgyermek hozza felénk az élet legteljesebb érzését és
-legmagasabb állapotát: a fenséges és nagyszerü áhitozást.
-
-
-VI.
-
-  A délután pezsgett a poros utcán
-    Mint az aranybor
-    S egyszerre este lett
-  És ugy megváltozott az utca akkor.
-  Savanyu holdfény lett a sugarakból
-    A tüzborból ecet.
-
-Okos és fegyelmezett költő. Egy bizonyos, ezzel tisztában van: az érzés
-magábanvéve semmi és annyi kerül csak belőle a versbe, amennyi alkalmas
-volt, hogy müvészetté váljon. Figurák, váratlan fordulatok, szeszélyes
-tornyok és hidak tünedeznek a vers robogó vonatából – majd hirtelenül,
-egy földhát mögött széditő prespektiva villan föl, egy pillanatra, s ugy
-rémlik, nagyszerü lehetőségek távolába mutatott egy nyitvahagyott szó.
-Ez egy másfajta közvetlenség, nem az, ahogy nálunk értelmezik ezt a
-fogalmat. Nem kenyere az egyszerüség: az őszinteséget átengedi azoknak,
-akiknek nincs más mondanivalójuk, minthogy az igazat megmondják.
-
-
-VII.
-
-  Egy percre megfogom, ami örök:
-  Lepkéket, álmot, rémest, édeset.
-
-Lepkék és álmok… elvillanó érzések: poézis. Néha tétován hitetlenkedve
-kérdezzük magunktól: hát lehet mindezzel komolyan, mélyen egy életet
-igénylő apparátussal foglalkozni, belémerülni, nem törödni mással. Mig
-hidakat s nehéz házakat épitenek igazi, kézzelfogható kövekből az izzadó
-izmok – s összevont, komoly szemöldökök hajolnak mikroszkopok fölé, hogy
-az érzékelhető élet tudományát keressék.
-
-S egy mély és egyszerü érzés válaszol: lehet. Vagyunk, akik a poézist
-egy elkövetkező tudomány alkimiájának tekintjük. S hisszük, hogy eljön a
-kor, mikor eprovetták fenekén csapadék alakjában mutatják ki: ez a
-szürkés folyadék itt a _bánat;_ ez a vörös pépszerü anyag a _szenvedély_
-– ez a kékeszöld, lanyha viz a _vágy_, amit az ember agyából
-elimináltunk.
-
-Ez elkövetkező tudomány sejtelmes, babonás alkimistája a költő;
-anyagának egyharmada csak a tudás, a másik a hit, a harmadik valami,
-amit maga se ismer. De a homályos abrakadabrák zürzavarán keresztül
-nyugalmasan alakul ki máris egy örök és biztató pozitivum; hogy test és
-lélekből állunk s nincs okunk félni a haláltól.
-
-
-„MÁGIA“
-
-1.) Van néhány verse Kosztolányinak, amit elolvasván, éjszaka, vagy
-másnap reggel jut eszünkbe az egész – két összezengő szóból öntudatlanul
-rekonstruáljuk a verset, mint néha, mikor hangversenyekről hazatérve,
-összefüggő melódiák jutnak eszünkbe és nem is felejtjük el többé soha.
-Napok mulva elkezdi élni bennünk szerves életét a vers: hangulatunk
-alkatrészévé lesz, valami, amihez odafordulunk fájdalmunk perceiben és
-zsongitjuk vele a tudatba ékelődő éles és szögletes kinokat, mint a
-zenével. Egy idő mulva ugy rémlik, évek óta bennünk voltak már és nagyon
-régen ismerjük e sorokat.
-
-  És egyre csak kopognak és dobognak.
-  Ottan dobognak a szivünk alatt
-  És a szivünk velük ver hallgatag
-  – – – – – – – – – – – –
-  Regélői homályos bánatoknak.
-  – – – – – – – – – – – –
-
-Néhány nap kell csak hozzá és egy egész sereg Kosztolányi-sor ugy él
-bennünk, mint belső lényünk szükségképpeni része – ami nélkül már el se
-tudjuk képzelni magunkat – mint gyermekkori emlékeink – és mint emléke
-annak a képnek, ahogy legködösebb gyermeklelkünkben a költészet mézes és
-fájdalmas ütemei zenéltek. Egy csendes tik-tak indul meg e sorok
-ütemére, ütereink dobogásához hasonló. Egy végtelenül finom és szinte
-terhelten zenei fül addig hangolt és formált néhány egyszerü, nemes
-szót, mig e szavak _cis_ hangja összeesett szivünk verésének _cis_-jével
-– s ezentul minden összehangolódik már a versben és bennünk s néhol
-egészen összefolyik a muzsika.
-
-2.) Honnan ez? Mi az analizise ennek a szintetikus hatásnak? Analógiát
-keresek és nehány uj festőnkre kell gondolnom, akik a szinek sajátos,
-nemes keverésével olyan _tónust_ tudnak adni a szinek összeségének, hogy
-a kép, megszületésének első percétől kezdve már _patinát_ kapott –
-zöldesszürke, vagy barna levegő érzik köztük s a vászonfelület közt,
-melyben mintha ódon képtárak pora szitálna. A szinek összetevésének
-megfoghatatlan müvészete ez. Máshoz alig tudom hasonlitani a szavak
-választásának, összetevésének, jelzők alkalmazásának ezt a csodálatosan
-megfinomult müvészetét, amit egész sereg fiatal költőnk próbált ellesni
-Kosztolányitól, szánalmas és kómikus eredménnyel – ha csak, kritikushoz
-nem méltó pongyolasággal, ki nem bökök egy nevet, egy hegedüvirtuózunk
-nevét, ami véletlenül jutott eszembe, nem tudom, milyen belső
-asszociáció révén: Kubelik Jan hegedümüvészetére gondolok, az ő
-játékának teknikájában éreztem azt az egységes, meleg és barna _tónust_,
-ezt az összefogó patinát, vagy bouquet-t, vagy szinezést, vagy nem
-tudom, hogy nevezzem.
-
-  Én nagyon sokakat szerettem,
-  Én vágytam arra, vágytam erre,
-  De aki ugy szeretett engem:
-  Anyám az életet szerette.
-
-3.) Ebben a teknikában nyilván nagy szerepet játszik az a nemes
-archaizmus, amivel Kosztolányi a szavakat régi, nemesi származásuk egész
-jelentésében tiszteli. Nála, mert igazi költő, a szó nem eszköz és
-szerszám csak, amivel fogalmakat formálunk és kifejezünk: önmagában való
-érték a szó, szine és zenéje és zamatja hosszu, biogenetikus fejlődés
-eredménye s az erjedés adja meg értékét, mint az óbornak. Az a költői
-iskola, amihez Kosztolányit erőszakkal hozzászámitják, szines és ragyogó
-szótárát készen kapta, mint a gazdag gyerekek az épitőszekrénykét –
-Kosztolányi drágakövei egyenkint, hosszan és fájdalmasan kristályosodtak
-ki a kagyló belsejében. Egy-egy gyöngyszem mindegyik s a gyöngyszem
-belsejében ott van lenyomata annak a piciny porszemnek, vagy rovarnak,
-mely a gemmát maga köré izzasztotta. Régi költészetek lenyomata és
-szállongó pora: felbontva a szót és hangulatát, néha régi fejek ködlenek
-fel. Több kritikusa Vörösmartyról beszélt, még Berzsenyit is emlitette
-valamelyik – bennem egy régi, ifju költőnk melódiája ébredt fel egyszer,
-Kosztolányit olvasva: az ifjan elhunyt, ködös Dayka Gáboré, aki nehány
-verset irt csak s egy egész hangulatot hagyott ránk.
-
-  „Homályos bánat dulja lelkemet…“
-
-4.) Igy próbáljuk körülirni és meghatározni ezt az érzést. Zavaros, uj
-versek és zavaros, uj esztétikák gomolygásában Kosztolányi uj versei
-nekünk boldog és összhangos megnyugvást jelentenek egy régi s naiv
-elméletünkben, a versről: hogy versnek azt nevezzük, amit sehogyan
-másképpen elképzelni nem lehet s alkotni nem adatott, csak ugy, ahogy
-verssé lett – mintha készen s az idők kezdetétől fogva szakadt volna ki
-a költő kezdettől fogva terhes lirájából – egy távoli hang az
-örökkévalóból, amit a halandó és sorra eltünő szivek átadnak egymásnak
-és visszhangoznak az idők végezetéig.
-
-
-„BOLONDOK“
-
-Ugy rémlik, sőt talán bizonyos, hogy Kosztolányi a jobb részt
-választotta. Egy század mult el s elmultak a görcsös erőlködések,
-melyekkel drámán, költészeten s epikán keresztül az iró egyenesen agyába
-szoritotta a tollat s annak puha anyagát feszegette s egyetlen dolog
-érdekelte csak: mi történik s hogyan történik ott belül? A naturalizmus,
-mely a valóság megismerésének nagy izgalmát kereste, nagy kerülő után
-már visszatért volt az emberi agyhoz s már titáni és nagyszerü küzdelmek
-kezdődtek: leirni, megrögziteni, megfogni a látszólag megfoghatatlant –
-nagyszerü munka volt (ó Dosztojevszkij, s ti oroszok mind!) mind az
-alkimia, mely vakon s kalauz nélkül tapogatta a dolgok összefüggéstelen
-belsejét. De az alkimiából kémia lett s a pszikoanalitikus müvészetből
-pszikoanalitikai tudomány. Aminthogy minden müvészetből tudomány lesz
-végre, ha nagyon belemelegedik: s minden tudomány müvészet volt valaha.
-Egy bizonyos: a huszadik század emberének agy és lélek, saját agya és
-lelke, nem jelenthet többé különnemü s megközelithetetlen magánvalót,
-mely csak belülről oldható meg. Kellemetlen dolgok derültek ki.
-Költészet, hajlam, geniálitás: idegdiszpozició dolga mind s az ihlet
-legszentebb termékei, könyvek és képek, orvosi laboratoriumok edénykéibe
-kerültek, hol hasznos adalékot nyujthatnak az összegező tudománynak.
-Tudós professzor Freud könyvet ir Lionardóról, részletekre boncolja föl
-s ugyszólván szérumot kivonatol belőle, a neurozis ellen s majd ezzel
-gyógyitja a rendelőszobában várakozó neurotikus buzakereskedőt, akinek
-lényegében ugyanaz a betegsége, mint Lionardónak. Himlős bárány véréből
-készül majd a gyógyszer, himlős embernek. Mert ime, egészen egyformák
-vagyunk s mi neked fáj, nekem is fáj.
-
-Mi maradjon hát a müvésznek? Befelé fordulni nem érdemes: lelkem
-legbelső daganatait hovatovább orvos vágja ki belőle, mint a tyukszemet
-s hovatovább el kell ismernem majd, hogy jobban is ért hozzá, mint én –
-nem, mintha okosabb, vagy tehetségesebb volna nálam, de egyszerüen
-azért, mert tapasztaltabb s ő ilyet már többet látott s mind ilyen volt.
-Ó, igen, mind ilyen volt. Árkászok és furók dolgoznak már a mélyben, ás
-és fur a fáradhatatlan tudomány, igy szól fáradtan a müvész – mi adtunk
-utat neki, hagyjuk őt dolgozni s maradjunk itt a felszinen. S nézzünk
-körül. Mily szép, boldog és megnyugtató. Nini, apró tárgyak, egy fürt,
-egy virág, egy ruha. S mennyi szin, odalent semminek sincs szine. Ott
-egy ember, távolabb egy ló. Formák, kedves vonalak. Semmise zavar többé
-– minden szép és csodálatos. Az embernek emberfeje van – de nini,
-képzeljük rá egy emberre a lónak a fejét. Ki akadályoz? Vagy a ló
-nyakára emberfejet. Tehetem, idefönt minden szabad – semmise rángat a
-mélyből. Hajrá, lobogjunk és repüljünk – semmise lehetetlen és minden
-igaz. Cseréljük össze játékos kedvvel a vizet s a levegőt, a lehetőt és
-a lehetetlent – vigye föl a kis léggömb a kis fiut s lássam meg a
-tükörben egy más embernek az arcát. Mindez csak játék. Erre az arcra
-mosolyt teszek s amarra könnyeket s aztán összetévesztem a kettőt. Hogy
-volna, ha igy volna – ó mennyivel több, mennyivel szebb, mennyivel
-igazabb, müvészhez méltóbb e kérdés, mint az a másik, a szürke és
-gyötrelmes és lenyügöző: hogy is van hát igazán?
-
-Kosztolányi müvészetében a felszinig jutott: s használjuk fel a
-szerencsés hasonlatot s érveljünk igy: tehát emelkedett. Tudatosan s
-meggyőződéssel keres formákat – a formák s a fikció birodalmában
-arisztokrata és uri birtokát s királyságát visszakapja a müvész, ki
-királynak és arisztokratának született s kit a plebejus valóság a
-megismerés igájába akart hajtani.
-
-
-
-
-MOLNÁR FERENC
-
-
-MOLNÁR FERENC NOVELLÁI
-
-A tarka, cifrapiros lepedő szétlibben és ujra meg ujra kezdetét veszi a
-Báb-szinház, odakint a Városliget nyári alkonyatában. Ma és mindennap
-láthatók lesznek a következő számok:
-
-1. A _Ravasz Urinő_, amint a _Buta Gavallért_ háromszor keresztülugratja
-a saját fején, végén bunkóval agyonüti. Szinhely: Lipótváros, illatos
-boudoir, zene Kolegerszkynél: – és ó! este a Stefánia-ut édes, előkelő
-illatai. Ketten beszélgetnek: két szörnyü ravasz Társasági Baba, náluk
-már igazán csak az iró ravaszabb, az iró, akinek ingerlő, recsegő
-hangját néha meglepett nevetéssel ismerjük meg, alulról, a deszkák
-mögül, ahonnan a drótokat igazgatja. A Gavallér bohókás fortélyokat
-használ, de az Urinő sokkal, sokkal ravaszabb; ez Urinő mindig
-ravaszabb: – és a harmadik előadásnál, mire az ember belejön, már előre
-sejtjük, hogy megint az Urinő fog tuljárni a Gavallérnak az eszin.
-Tessék vigyázni, aufpassz’n: aha, már megint fejbeverte a Buta
-Gavallért. Itt, ezekben a vitákban, senkinek sincs igaza, mert minden
-igazságnál van valami, ami még igazabb: az ellenkezője. Ó
-Wilde-paradoxonokon táplált édes, okos, ravasz lipótvárosi asszony, ó
-okos és ravasz nő és ó ravasz tárcák és ó ravasz iró: hogyan is vagytok
-ti csak olyan ravaszok? Végig ugy megy ez, mint az egyszeri egyházi
-tanulónál: én azt gondolom, hogy te azt gondolod, hogy én azt gondolom,
-hogy te azt gondolod. Már megint vége a tárcának és az Asszony megint
-eggyel tulgondolta a Gavallért és az iró eggyel tulgondolt engem:
-egyszóval, erre mégse számitottam, erre a befejezésre. Én azt gondoltam,
-hogy ő azt gondolta, hogy ők azt gondolják: – tyüh! az ember mégis
-belezavarodik.
-
-De libben már ujra a függöny: más.
-
-Ketten beszélnek. Hely: Városliget, Josefstadt, hangulatos verkliszó a
-kapu alól. Rándul a drót, két cselédleány perdül ki tarkán: faarcuk az
-élet és valóság riasztóan, szinte bántóan sikerült karrikaturája. A
-deszka mögül megint megszólal hozzá a hang: – de erre már ki kell törni
-a nevetésnek – hiszen ez a drótkezelő „jassz“ ur egész boszorkányosan
-hasbeszéli a cseléd-idiómát, eredeti hangon és hanglejtésben, eredeti
-kifejezésekben. Igen, nini, a mi cselédeink! óriási! A Marika, meg a
-Julika: aztán a katona meg a Marika: kemény szoknyák, garasos szivar,
-verkli meg óriáskifli. Szinfal: esti hangulat, ringlispil – zavaros
-hangok; nyekergő muzsika… aztán valami ábrándos, külvárosi „dall“
-érzékenyke külvárosi sziveknek… A két cseléd, két szines, üde foltban
-elperdül, az egyik sir… Hideg szél jön az Üllői-uton és egyszerre a
-szemünkbe csap. – De felriadunk: – a függöny sebesen leszalad.
-
-Más.
-
-Ketten beszélnek. Két gyerek. A deszka mögül káprázatosan, hihetetlenül
-hü hasbeszéd. „Hogy a Lujza szerelmes volt és tudod és levágták a haját
-és hideg tél volt és a tizenkétéves Lujza egész meztelenül belefeküdt a
-patakba és egy kicsit sirt a patakban és a kis kopasz feje kint feküdt a
-parton, a hóban és akkor ugy meghalt…“ Furcsa nevetésünk egyszerre
-zavartan és kicsit csodálkozva megakad, mi ez, hisz itt valami különös
-dolog keveredik a játékba, hiszen ezen már nem lehet nevetni, hiszen ez
-a nevetés a torkunkba és szemünkbe kezd már menni… De ugranak a bábok és
-ropog a drót: ne tessék már odafigyelni, semmi az, játék. Most uj szám
-jön: más.
-
-Ketten beszélnek. Egy kocsis, meg egy gyürött, lump ur, aki a kocsiban
-ül. Reggeli hangulat, Stefánia-ut. A kocsis elmondja, hogy neki háza
-van, meg sok kocsija, meg pénze, meg mi, neki, a szegény embernek.
-Rándul a drót: az ur is beszélni kezd. Most a kávéházból jön, összesen
-két koronája van, a lakásából kidobták, két krajcárét már vett
-gyufaoldatot, de most előbb szeretne aludni, majd aztán. Majd ha fölkel
-és reggelre vizes lesz megint a párnája – mert mi lumpok tizenkettőkor
-szoktunk mosdani, sirva. Mi, akik meghallva dobogni a borbély szivét,
-csak ugy, tüdővel, gyomorral és torokkal kisirjuk magunkat a borbély
-keblén… Aztán a revolver… Egyre kevésbé fél tőle – még egy kis
-gyakorlat, aztán megteszi, nagyságos kocsis ur. Maga ezt nem érti,
-nagyságos kocsis ur, mert maga nem sirt még meztelenül az ágyban.
-Gyakorolni kell, mig azt a kis gombot megnyomja az ember, ez lassan jön,
-kérem. Aztán utoljára senki se hal meg szomoruan. Az öreg ember örül a
-halálnak: a beteg elveszti az életkedvét. És aki a Dunába ugrik, mialatt
-röpül lefelé a hidról, megöregszik. A természet csak ugy ereszti el az
-embert a világból, ha az ember végleg beleegyezett – – – Nem tehetünk
-magunkon erőszakot.
-
-Mi ez, ohó, mi ez a hang? Valahol megcsuklott. Hiszen ön sir, hasbeszélő
-ur, ott a deszka mögött! A köny végig is futott már bizonyosan, könnyü,
-gunyos zizegéssel, mint valami aranyfejü, fürge kis gyik. Remegnek és
-libegnek a drótok, összekuszálódik a háttér – gyorsan le a függönnyel! –
-Ez már nem tartozik rátok.
-
-*
-
-Molnár Ferenc stilusa.
-
-Az irodalmi parvenük korát éljük itt Magyarországon: egy uj, szellemi
-directoire-t. Az ilyen korokban affektált „l’art pour l’art“
-elméleteknek kedvez a levegő. Megcsodáljuk irásban a mesterséget és
-technikát, és „csak müvészet“-et keresünk a szavak és mondatok ügyeskedő
-elrendezésében. Ilyen korokban tömegesen lépnek fel a neológok: a
-kritikusok meg usgye! vállvetve, superlativusokban (maguk is
-belletrisztikusok) zengik dicsőségét annak, akinek néhány uj kifejezést
-sikerült megfaragni. Fősikerük igy főleg az eredeti és uj technikák
-megalkotóinak van. Egy pillanatra ugy látszik, szinte, mintha az egész
-irodalom szép szavak és szép mondatok kérdése volna csak. Ez az a
-müvészet, mely „nem közönségnek szól“ és sohasem volt divatosabb, mint
-ma, az a felfogás, hogy az irók egymásnak irnak.
-
-Nagyon értem Molnár Ferencnek az ő sajátságos irtózását minden
-ugynevezett „csak irodalmi“ áramlatoktól, hogy például gyakran igy
-fejezi ki magát: „ahogy az irók mondanák“. Nagyon értem, hogy modora van
-és hogy humoros akar lenni, mindig és mindenáron humoros. A parvenük
-ilyetén korában arisztokrata irók magukba kell, hogy zárkózzanak, kell,
-hogy lirájukat elrejtve, valami modor bástyája mögé vonuljanak: ez a
-modor nagyon gyakori esetben a humoros felfogás. Az arisztokratikus
-parvenüktől odafordul az igazi arisztokrata a nép felé: – az iró a
-közönségnek alkot, ó igen, képzeljétek ezt a borzalmat, a közönségnek
-alkot. Vásári munka, borzasztó. Szent, vérbenső énségek,
-kinemfájhatóságok prostituálása. De csak hagyjátok Mirabeut: inkább akar
-ő első lenni a nép között, mint közöttetek a második.
-
-Igen, Molnár Ferenc a közönségnek ir, a maga közönségének. És ez a
-közönség, bár először gyanakvással fogadja az ő sajátságos modorát,
-lassankint meg fogja érteni őt. Mert ime, mire egyedül marad az ő
-közönségével: a modor nyers, furcsa szellemessége egyszerre halkulni,
-melegedni kezd: még könnyedén fut, de már nem csip sehol. Egy váratlan
-akkord jön, mely meglep és megindit, mint valami poéma, mely a sziv
-belsejéből feccsent, keskeny, szökellő vérsugár gyanánt. Hiszen ez a
-novella zenél. Hiszen ez nem modor és technika: az iró a szivéből adott
-itt nekünk valamit. És merengve tesszük le a könyvet: minden
-gyanakvásunk jóleső melegségbe olvad, meg vagyunk hatva.
-
-És meg vagyok hatva, mig ezeket irom, mert ime, nem igy akartam
-befejezni Molnár Ferencről, a sikerek hőséről szóló néhány szavamat. De
-kétely és csüggedés fogott el: hátha mégsem a müvészet fogja megváltani
-a világot? Egy pillanatra, vidáman földerülő szem és egy pillanatra,
-görcsösen elszoruló sziv: talán nem is várhatunk tőle egyebet.
-
-
-A TESTŐR
-
-Néhányszor azért mégis végigment a hideg a hátamon. Nem, nem, mondtuk
-szégyenkezve és kicsit elszontyolodva: ezt talán még sem szabadna igy
-csinálni, bohózatnak – és nehányszor – irodalom ide, irodalom oda és
-szakszerü értékelés oda, szakszerü értékelés ide – és néhányszor
-szégyenkezve és kicsit aggódva forditottunk egy lopott tekintetet a
-mellettünk ülő urhölgy felé, aki nagy kalapban és parfümös szoknyában
-képviselte feleségünk, szeretőnk, távoli reménységünk – s aki most nem
-figyelt ránk, nyitott ajakkal és nedves, gőgös szemekkel szivta be a
-szinpadról azt, amit régi, rossz időkben ugy hivtak: kedély és értemény
-nemesbitése, kérdések megoldása, a rosszaság és butaság ellen hatékony
-jellemrajz és a szépség, okosság és jóság jóváhagyása. Ne tessék engem
-lemosolyogni, hogy aszongya, ki beszél itt morálról, hiszen ez bohózat,
-abszolut müvészi (szóval nem erkölcsi) szempontok jöhetnek itt csak
-számitásba s csak önmagában való exkluziv értékekről lehet beszélni,
-melyek épen a morál szempontját exkludálják. Én ezt mind értem, jól van:
-de egy régi vicc jut eszembe a kutyáról, amelyik ugat, s amelyiktől
-_mégis_ óvatosan félreugrik a ravasz zsidó, mondván: én tudom, hogy
-amely kutya ugat az nem harap, – de hátha a kutya nem tudja? Én azt is
-tudom, hogy amely morál bohózatnak van feldolgozva, az nem harapja meg
-az erkölcsi érzésem – de hátha az erkölcsi érzésem nem tudja? Az
-erkölcsi érzésem elvontan, ösztönnek fogja fel a darab süritett
-értelmét. A süritett értelem pedig ez: a nő hazudik és a hazugság öl – a
-nő hazudik, a nő hazudik, a nő hazudik! És idők mulnak, elfelejtem a
-bohózatot és elfelejtem Molnár Ferencet, de ami benne eszme és ösztön
-volt, tovább él bennem, mint eszme és ösztön: nem bohózat és nem kómikum
-többé, hanem tudat. „A nő hazudik“ ez a tétel, mely tegnap este, mint
-egy nagyon finom csepp vitriol hullott a szivem érzékeny bőrére és ott
-csiklandozó, kacagtató bizsergés érzéseit váltotta ki: nem párolog el,
-hanem elkezdi enni a szövetet és belefuródik a szivembe. S azontul, ha a
-jövő fájdalmas ködén át visszagondolok rá, ez a luk ugy áll már
-szivemben, keményen és dacosan, mint a kés. És eljön majd egy perc,
-mikor elsőtétült homlokkal, az őrület és nyomoruság halálos bánatával
-agyamban nézek két tiszta és vidám szembe és eltorzult, béna szájam
-legörbülve, borzongva dadogja még egyszer a rettenetes tragikumot: a nő
-hazudik. Hol lesz már akkor a bohózat s a vidám paradoxonok és ingerlő
-szójátékok, melyeknek távolából csak ez a tétel áll ki még, mint egy
-szikla, komoran és fenyegetően? a nő hazudik –?
-
-Akkor meg fogom érteni, hogy ez tragikum: hogy ugy magában, mint
-megismerésből: ebből csak tragédiát lehet csinálni, olyat, amilyent
-Strindberg csinált. Hiszen, ha igy bővülne a tétel: „A nő hazudik s az
-ostoba és kicsiny emberek megérdemlik, hogy a nő hazudjék“ – ez lehet
-vigjáték és az is kell, hogy legyen. Moliére is igy dolgozott: a fortély
-és kijátszás husángjával szemünk előtt agyonvert mindenféle embereket,
-akik sirtak és nyöszörögtek, de mi nevettünk rajtuk és ez az érzésünk
-meg is maradt, mert ostoba és rossz emberek maradtak a szinpad
-porondján. De Molnárral nevetünk és borzongani kell: rosz nevetés ez,
-ennek nem jó vége lesz.
-
-Nem szabadna ezen nevetni. Gonosz álom, le kell rázni ezt. Furcsa egy
-igazságszolgáltatás megy itt végbe, uraim. Apró és gonosz dolgok, kis
-hazugság-férgek, kiássák egy férfiember szivét (hiszen ez az asszony a
-valóságos életben ostoba és rossz kis nő, aki csak érzékeinknél fogva
-tartja markában az életünk) – a férfi arca rettenetesen eltorzul
-kinjában és Molnár monoklival a szemében igy szól hozzá: milyen szép
-kis, ostoba, hiu pofát tetszik vágni uraságának. Kell még egy pofon
-uraságának? Egy hasbalépés nem kell még uraságának? Rettenetesebb,
-perverzebb, komikusabb és borzongatóbb párbeszédet életemben nem
-hallottam, mint „A testőr“ egyik jelenetében: azt, mikor a férfi és nő
-együtt beszélik meg, hogy mit hazudjon a nő, amit elhihessen a férfi,
-hogy ne kelljen elpusztulnia. Hiszen ez szivszorongató.
-
-De megálljunk csak: igy nem alkuszunk. Ilyen egyszerüen mégsem intézzük
-el a férfi és nő életviszonyának kérdését. Ez a nő, a Molnár novelláinak
-ez a tipikus hőse, megint egyszer tuljárt a férfi eszén és a végin talán
-még a szerzőt is megtévesztette – egy pillanatra legalább
-keresztülvillant az agyamon, vajjon bizonyos-e benne maga Molnár Ferenc,
-hogy a szinésznő nem ismerte meg férjét a második felvonásban? Ő, aki az
-„Ördög“ második felvonásában egy helyen magát a cimszereplőt ingatagnak
-mutatja egyszer a nőismeretben – ő bizonyosan nem merne határozott
-választ adni erre a kérdésre. De mindegy. Abban a percben, mihelyt
-felismertem, hogy a helyzet tragikus: – vége van ennek az okosságnak és
-egészen máskép látom most a nő győzelmét. Akkor egészen komolyan és
-megvetően azt mondom: könnyü győzni a mámorban és könnyü okosság az,
-mellyel a nemi nyomoruság perceiben kerül fölénybe a nő. A tragikumban a
-megölt és elpusztitott férfi győzött igazán, akit egy meghatott és
-felrázott közönség lázongó fájdalma bosszul meg.
-
-Ezt akartam mondani végeredményben: a mámor tragikumát Molnár nem érzi,
-csak tikkasztó forróságát és azért tudta _ilyen_ szövegezésben
-vigjátéknak látni meg ezt a tragédiát. Kiváló, öntudatosan elfogult,
-erős akaratu, hatalmas szuggeráló erejü iró: igazán zseniális iró. Két
-pont a drámában mégis azt mutatja, hogy érezte, nem szabad minden
-felelősség és komolyság nélkül kacérkodnia az igazi tragikummal: az
-egyik a férfinek az utolsó felvonásban való jellemzése, mikor a
-legnagyobb fájdalom perceiben összevész feleségével, hogy ki a nagyobb
-szinész. Itt mintegy azt látszik mondani, simogató és elsimitó kézzel:
-nem kell őt sajnálni, lássátok, nem fáj neki olyan nagyon. Ennél a
-pontnál melegen és igazán, felszabadulva nevettünk. A másik nyugalmas
-pont a befejezés – egy méla és édesen fájó akkord, egy békés és
-nyugalmas szomoruság egyszerü sóhaja, amelyet igy fejeznénk ki: – a
-férfi jobban szereti a nőt, mint a nő a férfit.
-
-
-
-
-SHAW BERNÁT
-
-
-THE DOCTOR’S DILEMMA
-
-Igy persze nem lehet vitatkozni. Ha Dubedat müvész ur a maga igazát ugy
-védelmezi szemben az orvos uramékkal, hogy kiviszi az egész társaságot
-az utcára és felmutat a saját drámájának szinlapjára, mondván: tessék
-megnézni, engem Shaw Bernát irt, az pedig nagy ember és vállalja
-világfelfogásomért a felelősséget – arra igazán nem felelhet mást épeszü
-ember: na ja, az más. Ez már aztán roppant egyszerü. Én mindjárt
-megmagyarázom nektek, hogy miért igaz, amit mondok (magyaráz Shaw
-Bernát), hát figyeljetek: azért igaz, mert én mondom. Én nagyon sulyos
-ember vagyok; egyszer ráültem a tenyeremre és megmértem magam. Azóta igy
-definálok: a dráma, az egy olyan dráma, ami akkor jó, ha én irom. Az
-orvostudomány pedig egy olyan orvostudomány, ami nem jó, mert nem én
-irtam. Mindezt pedig egy csólnakban gondolom most, amit belülről hajtok,
-ugy, hogy egy spárgát kötök hátra az orrára és azt huzom előre.
-
-Ilyetén megnyugtatás után nem aggodalmaskodhatunk tovább. Shaw Bernátnak
-ezen az estén nem imponál a tudomány: Shaw Bernátnak ezen az estén a
-müvészetnek tetszik imponálni; – megveregeti a vállát: jól van, fiatal
-hektikás ember, majd teszünk valamit önért. Ön beül ide a székbe, mond
-egy pár elmésséget attól a Shawtól (ez is elmésség, tudniillik én vagyok
-a Shaw) a doktorok lesznek olyan ostobák, amilyeneknek ön akarja. Azt az
-Ehrlich Antalt például beállitjuk egy olyan tréfás kis öregnek, tudja, a
-szalonkabátja alatt egy 606-al teli szódásüveget szorongat és mindenkit
-lespriccel, ez elég jó. Azt a Pasteurt egy másik öregnek, pofaszakállal,
-ez mindig ugatni fog, esetleg négykézláb. Ön aztán betegségtől remegő
-hangon, de mélységes fölénnyel, s igaz és nemes gunnyal elmondja a
-müvészet hitvallását, mely alkalommal ön direkte a szinpadon tüdővész
-következte gyanánt elhuny, mely alkalommal a közönség szive szorongatva
-lesz: – de csak egy pillanatig. A következő percben megint egyedül
-maradnak doktor urak és amint egymásra néznek, ez olyan, de olyan
-ostoba, hogy mi mindnyájan nevetünk. Végeredményben azon vesszük észre
-magunkat, hogy egész este hahotáztunk, ellenben odakünn a szinház előtt
-csodálkozva jövünk rá, hogy tragédiát néztünk végig – két egymásbarohanó
-világfelfogás katasztrófáját, ha ugy tetszik. De hiszen mindegy. A
-szatir arcán egy izom se rándult, mialatt belőlünk harsogva tört ki a
-kacagás, vagy torkunkba buggyant föl a szivünk. Nevettek, vagy sirtok
-azon, amit én mondok, egészen mellékes. Egyik se volt célom: én csak meg
-akartam mutatni nektek, mi az igazság, hogy okuljatok belőle. Nevettek,
-vagy sirtok: attól függ, ujság-e nektek mindez, amit én már régen tudok.
-Tulajdonképen nem is szeretem ezt az ideges nevetést; zavar a
-gondolatmenetem felépitésében.
-
-Ez a póz, amiben Shaw Bernát elénk áll, a fölény póza – Shaw Bernátnak
-nincs humora és szatirája sincs – Shaw Bernátnak csak fölénye van.
-Fölülkerekedni minden szuggeszciónak, ébren és ruganyosan: nem módszer
-ez nála, hanem cél. Ne higyjetek neki, ha moralizál s ugy tetszik,
-mintha tanulságot keresne – Csak Wilde Oscart akarja lefőzni, aki
-bevallottan próbált léha lenni s „l’art pour l’art“ fölényeskedett. A
-moral mindig ugyanaz: én Shaw Bernát tanitványa vagyok (igy Dubedat) és
-Shaw Bernát a fölény. Őt nem lelki kényszerüség, látnoki ösztön viszi
-előre az eszme lépcsőjén, hanem a jókedvü vérbeli sportember bátor
-jókedvével előre lép s csak azután néz körül: milyen konzekvenciákkal
-jár a forradalmi gondolat. Először jön a dogma, majd aztán csinálunk
-hozzá elméletet. Fő az, hogy lépjünk: mozgatni a lábakat.
-
-Ez a kitünő és virgonc sportember nem veszi észre, hogy a fölénynek ez a
-kiméletlen hajszolása, ami legnagyobb ereje és legerősebb nagysága –
-egyuttal egyetlen sebezhető pontja az ő szuverénitásának? Nagyon világos
-a módszer: el lehet tanulni. Ha az egész ügy tisztán csak sport és arról
-van szó, hogy gépiesen mászhatunk korhadt felfogások és tisztes irók
-fejére, – nem látom, milyen kegyelet tart majd vissza bárkit egy
-elkövetkező, virgonc és jókedvü angolt, nehogy Shaw Bernát elméleteinek
-visszafeleseljen: tisztán azért, mert feleselni lehet. Ön Shaw Bernát
-tanitványa? Hát én meg Karinthy Frigyes tanitványa vagyok és Ehrlich
-Antalról direkte kedvező véleményt formáltam. És nekem az a festő ne
-haljon meg a szinpadon s legalább ne emlékeztessen folyton a kitünő
-Heinére, mert akkor én nem fogok hinni neki. Jó, jó, hiszen nem komolyan
-mondom, egyelőre még én is Dubedat urat tüntetem ki szimpátiámmal. Csak
-jelezni akarom, hogy e szimpátia nem kötelez – és gyöngédségem nem
-gyöngeség. E fentartással uri fölényem vidáman szemlélheti tovább ama
-játékos igazságokat, melyek fürgén ugranak fejükre mindenkor – kelj fel
-Jancsi! – valahányszor talpra állitja őket a józan és mértékletes
-megfontolás.
-
-
-CAESAR
-
-1. Izgatóan érdekes és uj szenzáció: Plutarchos, Shakespere, Mommsen
-után a Shaw Bernát okos és szellemes, figyelmes szemével ujra meglátni
-Caius Julius Caesart, a mükedvelő világhóditót, emberi történetünk
-legkáprázóbb egyéniségét, legbonyolultabb problemáját.
-
-Shaw nem tagadta meg magát: Amugy amerikaiasan fülön fogta a problemát,
-minden különösebb teketória nélkül.
-
-– Én Shaw Bernát vagyok, – igy mutatkozott be röviden a problemának, –
-meg fogom rajzolni az ön alakját Caius Julius Caesar, mivel ön érdekel
-engem és mivel ön van olyan szellemes ember, mint én. Plutarchos,
-Shakespere és Mommsen urak, akik szintén foglalkoztak önnel, meg fognak
-bocsátani nekem, ha ez a rajz némely vonásában nem egyezik majd meg
-azzal, amit ők vázoltak. Nevezett urak gondolják meg, hogy mennyit
-fejlődött azóta az irás és gondolkodás teknikája és egy csöppet se
-szégyeljék magukat.
-
-2. Akárhogy forgatjuk is, annyi bizonyos, hogy a maga szempontjából
-igaza volt Shaw Bernátnak, amikor Caesar egyéniségét átértékelte nekünk
-és minden póz nélkül állitotta be. Hiszen a dolog oly végtelenül
-egyszerü ebből a szempontból: csak szellemesen, egyszerüen és őszintén
-beszéljünk: értsük meg egymást. Vajjon mit is akart az a Shakespere? Azt
-hitte, képes lesz azon a nyelven beszélni, amelyen az igazi Caesar
-szólott korához? Én, Shaw Bernát, nem ringatom magam hiu illuziókban.
-Tekintve, hogy egy ezredév előtt, nagy sajnálatomra, nem lehettem jelen
-a helyszinén: bizony nem is tudhatom, milyen stilusban csevegett Caesar
-ur az egyiptomiakkal. De minek is az nekem? Az ő tetteiből, egyes
-szavaiból, „Gall háboru“ cimü müvéből, no meg Plutarchos kartárs ur
-leirásából sikerült megismernem egyéniségét, ezt a tagadhatatlanul
-érdekes egyéniséget: – hát majd beállitom őt igy, ahogy én látom és
-miután már nem tanithat meg engem latinul és klasszikusul, hát majd én
-megtanitom őt angolul és modernül.
-
-3. És nem lehet tagadni, hogy Shaw Bernát Caesarja jól megtanult angolul
-és modernül. Az igaz, egy kicsit megviselte őt a nagy filológiai
-fejlődés: ki ismerne rá Shakespere pózos, félelmes héroszára? Szegény
-Caesar az: még hagyján, hogy nagyszerü mondásaitól, jambusaitól
-megfosztották: de ez a szentségtelen amerikánus a saját gondolatait
-mondatja el vele. Szörnyen angol ez a Caesar: hideg és okos. És
-szellemes, igazán, majdnem olyan szellemes, mint maga Shaw Bernát. De ez
-még semmi: a nevezetes az, hogy akik körülveszik, azok is angolok. Avagy
-nem a Wilde Oscar gőgös hedonizmusa bujt bele ebbe az Apollodoroszba?
-Rufio nem tipusa az angol katonának? Nini, ez a Shaw Bernát milyen
-ravaszul vezeti a dolgokat: „mindnyájan angolok vagyunk!“ mondja végre
-egy könnyed kézmozdulattal: – és a harmadik felvonás végén pokoli
-gunnyal tör ki belőle a hahota, mikor Caesar beugorván a vizbe,
-megmenekül; és a parton remegő Britannus az öröm hevében egyszerre
-megfeledkezik róla, hogy ő tulajdonképen Krisztus urunk születése előtt
-48 évvel szerepel: „Hip, hip, hip, hurrah!“ csuszik ki a a száján, a
-cambridgei football-matchek lelkes látogatójának jelszava.
-
-4. De lássuk, mit nyujt cserébe Shaw Caesárnak, kárpótlásul, amiért
-angollá és modernné kalapálta és lefosztotta róla a történelmi távlat
-miszticizmusát. Elsősorban – és ez a legfontosabb – megállapitja róla,
-hogy rendkivüli intelligenciáju, nagyeszü, széles látkörü, zseniális
-ember, aki messze tulszárnyalja korát gondolkodásban és a dolgok
-megértésében. Egy-egy gyönyörü mondást ad a szájába: „Ha akad az egész
-világon most vagy bármikor egyetlen ember, aki megérti, hogy nincs
-igazad (amikor ölsz), akkor ez az ember vagy meghóditja a világot, mint
-én, vagy keresztre fesziti őt a nép.“
-
-5. Nyugalmas, egész emberi lelket mutat be, mely vonzó és szimpatikus.
-Valami végtelenül megkapó és szép van abban a mondásban, mikor a
-világhóditó Caesar, sikereinek széditő magaslatáról, azt tudja mondani
-Rufiónak „mérhetetlen büszkeséggel“ (az iró szavait idézve): „Aki
-sohasem remélt, nem eshetik kétségbe soha. Caesar jó és balszerencsében
-egyaránt szembenéz végzetének.“
-
-6. Egészben véve, igen jó és becsületes dráma ez. Elsőrangu jellemzés
-mindenütt, könnyed és természetes eszközökkel, Cleopatra tizenhat éves
-alakja mesteri: a nagy müvész virtuozitásával megrajzolva, nehány merész
-vonásban. Itt emlitem meg, hogy el tudom képzelni a darabot szinpadon:
-nálunk talán meg is tudnák játszani.
-
-7. Ugy látszik tehát, Shaw Bernát Caesarja igazabb és emberibb a
-Shakespere Caesarjánál. Akiknek ez elég, akik meg tudnak ebben nyugodni,
-azoknak nem sok bajuk lesz az összehasonlitással. De mi aggódunk. Uj
-szavak, uj elméletek merülnek fel: az ember már kételkedni kezd saját
-itélőképességében is. Talán nem is az igaz és emberi az, amire a
-müvészetnek szüksége van.
-
-
-
-
-KAFFKA MARGIT
-
-
-TALLÓZÓ ÉVEK
-
-  „Én – – Egy nyilalló perc, mint fénysejtés, béna idegre, ha rámhat
-  Tudom, elevenig soha, soha sem ér.
-  – Hol az én életem? Mi az élet nekem? Mit ér?
-
-1. E finom és érzékeny versek legfőbb karakterét egy sajátságos
-paradoxonban keresem: abban, ahogy Kaffka Margit a versköltészet ügyét
-általában felfogni látszik. Nála e szó „vers“ egyáltalában nem
-kötöttséget jelent, sőt ellenkezőleg: a legkorlátlanabb szabadság
-lehetőségét jelenti, korlátlanabb szabadságot és kötetlenséget, mint
-amilyent bármely próza biztosithat. A próza logikai összefüggéseket
-követel, bizonyos fegyelmet, mely egy pontra irányit minden asszociációt
-– e versek minden kényszer alól felszabadultak s a lélek valamely lirai
-állapotát adott pillanatban a fotografálógép vak hüségével adják vissza,
-kaotikus rendezetlenségben, zürzavarban, céltalanul és célzattalanul.
-Egy érzékeny s érdekes lélek beszél, amint a dolgok, emlékek és vágyak
-hatnak rá: s a vers kritikátlanul lestenografál mindent, hittel és
-bizalommal telve, szemben a bódult papnő minden szavával, melynek zavara
-és kuszáltsága talán valamely titkos jóslatot jelent, mit fel kell
-jegyezni.
-
-2. Minden egyéb tizedleges fontosságuvá hanyatlik nála. Ritmushoz,
-rimhez, lendülethez, ökonómiához, a szavak elhelyezésének ama sajátságos
-müvészetéhez, ami valeurt ad a szavaknak, szóval mindahoz, ami egy vers
-zenéjében elvakithatja és szuggerálhatja a hallgatót: mindehhez kevés
-érzéke van Kaffka Margitnak. Hatni csak a nyers és puszta gondolattal,
-képpel, kapcsolattal akar, ugy és abban a percben, ahogy és amikor
-létrejött. Vagy talán egyáltalában nem akar hatni: – talán ő volna végre
-az a költő, kit a naiv impresszionizmus képzelt el magának s kinek
-nyomát eddig nem találtam sehol: a költő, „aki önmagának ir“. S talán
-pongyolája nem kacérságot s ingerlő célzatot jelent: hanem igazán azt,
-amit pongyolának jelenteni kell; hogy otthon van s otthon és egyedül
-érzi magát és jól érzi magát igy.
-
-3. Ha otthon vagyunk szobánkban, hol minden butornak s minden szinnek
-külön és csak miránk vonatkozó jelentősége van: arcunk egyszerüvé és
-komollyá lesz s ellágyulnak a póz vonásai. Egyedül vagyunk s most minden
-egyformán fontos, ami körülvesz: érzéseinket és gondolatainkat, e
-meztelen gyerekeket egyformán szeretjük, mindegyik a miénk s a külső
-világ kritikája nem válogatja ki, melyiket öltöztessük föl elébb a
-poézis tarka ruháiba. A megszeretett otthon intim költészete,
-asszonyköltészet: érdekes és tanulságos, mint szobában magánoskodó ember
-tört szavai, önmagához intézett szavai, dudolása, amit kulcslyukon
-keresztül hallgatunk. Intim bibelődés: ravasz és agyafurt bogozása
-szálaknak, amin férfiember álmélkodva nevet s mégis imponál neki, nem
-érti: horgolás, igazi asszony-munka. Gondolatok, érzések apró kis szines
-szálait, amit idegesen rázunk mi le ruhánkról, mert mihez kezdeni nem
-tudunk velük: ő összefogja megint s köti-bogozza, s ime, kedves és puha
-ornamens jött ki belőle, falra, asztalra, mindenüvé – változást se vesz
-észre szemünk, és a szoba lakályosabb lett és barátságosabb.
-
-  … ott hozzám tartozik: irás, könyv, ruha, csomag,
-  Ó – otthoni csomagok – és otthoni gondok,
-  Érdekek, undorok, vágyak, bolondok!
-  … Most vetkőztetik le a kisfiamat.
-
-  Otthoni szobám. – Ott most lámpa nem ég
-  Homályban az asztal, a kályhasarok.
-  Ott halotti csendben a jövőmre várnak
-  Mert évekig láttak
-  És mindent tudnak rólam a butorok.
-
-4. Kaffka Margit novelláira gondolunk, meginditóan, csudálatosan gyöngéd
-és finom leirásaira asszonyi lelkeknek, serdülő lelkeknek, egy érzésnek,
-egy képnek. Hódolattal s bókkal legyen mondva: e novellák adta meleg
-szenzációnál nem nyujtanak kisebb szenzációt versei, melyekben önmagát
-irja le ugy, mintha valamely bájos és meleg Kaffka-novella hősnőjét irná
-le, első személybe vetitve. S bókkal és hódolattal hajtjuk meg
-lobogónkat a versköltészet emez asszonyi és intim és egyéni felfogása
-előtt, mely nem a mi felfogásunk.
-
-
-
-
-CSÁTH GÉZA
-
-Ama előkelő és szimpátikus irómüvészek közül való, akiket sikerre és
-elismerésre predesztinál egy negativ kvalitás: hogy nincsen modoruk,
-nagyjában jellemző stilusuk sincsen és igy öntudatuk, okosságuk,
-megfigyelésük objektiv értékét, szóval a mondanivalóikat nem nyügözi le
-a mindent egységesitő formának az a misztikuma, ami ösztönös és nagyon
-is szubjektiv müvészek irásában a legkonkrétebb és legkörülirtabb
-mondanivalót vagy megfigyelést elvonttá és homályossá tompitja.
-Fejlődése, az az ut, amelyen halad, egészen tiszta és világos. A
-fölösleges szineket és vonalakat mind nagyobb öntudattal söpri le
-iróasztaláról: – még itt-ott ellágyitja kezét a haldokló és drága lira,
-mely többre becsüli a hasonlatot annál, amihez hasonlit – de aztán
-keményen összefogja megint a gyökereket és nem tér le az utról. Ez az ut
-bizonyosan a legtökéletesebb irásmüvészet felé mutat: oda, ahol
-kifejezés és a kifejezni való, stilus és anyag egy és ugyanaz. Ahol a
-hasonlat magyaráz és világosabbá tesz: (ez a hivatása, semmi más) s a
-szavakat a kifejezni valónak sajátságos és megmásithatatlan kényszere
-füzi össze s nem valami furcsa véletlen, amit inkább szinte
-képzőmüvészeti, dekorativ ösztönök idéznek elő fejlődő irókban.
-
-Fölényes és elegáns iró: s azokban a novelláiban, ahol e két tulajdonság
-tul van már a törekvés állapotán (mert öntudatos törekvés nevelte őket):
-– biztonsága és rutinja Maupassantra emlékeztet. Öntudata azonban még
-határozottabban nyomja el a lira beavatkozását, mint a francia
-mesternél, nagyon jól érzi, hogy a hatás legfőbb eszköze az a
-kegyetlenségig fokozott, gyilkos ál-objektivitás, amely érzéketlenül
-mutatja fel és mutatja be az élet legérzékenyebb szerveit. A
-szemléletnek és szemléltetésnek ez a módja ugyanis épen ezért oly
-ingerlő és izgató, mert tudatosan hamis és leplezett: hiszen érző és
-érzékeny szivek szenvedését csak érző és érzékeny sziv ismerheti. De a
-fölény épen ebben rejlik: ridegnek mutatkozni, mint maga az élet és a
-sors: élet és sors képét ölteni fel s azoknak nevében szólni emberről és
-emberi nyomoruságról. Igy megdöbbentően s az abszolut éreztetésével
-emelkedik ki a tragikum. Csáth Géza minden novelláján kivül van,
-dolgokat mutat be, melyekben nem akar szerepelni. Nem az övéi ezek az
-emberek és ezek az események és ezek a novellák: leirta őket és most
-másnak odaadja. Minden novelláját valakinek ajánlotta, mindegyiket
-másnak. Nekik irta. Mindig tudta, hogy mit akar: Moravcsik professzorra
-gondolt, mig irt, vagy Osváth Ernőre, vagy egy régi dadára. Megvolt a
-problema és ő tudta, melyik megoldás a legalkalmasabb és melyik módszere
-a megoldásnak. Ha kritikát akarnánk mondani novelláiról s nemcsak
-jellemezni s éreztetni jellegét, minden novellával külön és máskép
-kellene foglalkozni. E jóvérü, jólnevelt és uri irásmód hajlékonyan
-alkalmazkodik a témához, melyet egy erőteljes és kultivált intelligencia
-fölvetett. E témákról kellene beszélni és dicsérni az irót, aki a lehető
-legjobb és legelőkelőbb formában érezteti a téma fontosságát.
-
-*
-
-És egészen külön kellene beszélni azokról a novelláiról, melyekben
-gyerekekkel foglalkozik. A Molnár Ferenc csodálatos ösztöne, mellyel a
-gyereklelket _érzi_: nála tudományos kutatásokkal igazolt,
-pszikopatológiai megismerés: ez festi alá és foglalja össze
-megfigyeléseit. A megfigyelő egybegyüjti az impressziókat és az
-idegorvos jelentőséget ad nekik és kiválogatja azokat, melyek
-_általánosan_ jellemzők. Mindenütt ott van a sexualitás vörös vonala, e
-jellemzések spektrál-képletében: Freudra gondolunk és ismét Csáth
-Gézára: s meg ismét Freudnak egy tétele aggaszt s ez az idegorvosnak
-szól: hogy a tudattá fejlett ösztön erejéből veszit s nem ér fel
-alkotóerő dolgában amazzal.
-
-
-
-
-SZOMORY, A DRÁMAIRÓ
-
-Rőffel akar folyadékot mérni és unciával szövetet, aki Szomory Dezső
-darabjában tragikumot, vonalvezetést, elvont, drámai gondolatot és
-irányt, erkölcsi tartalmat vagy életábrázoló példát keres. Akinek
-mindezeken kivül még a szinpadszerüség és hatás kérdése is elég mindegy
-ahhoz, hogy élvezni tudjon egyetlen egységes érzést, ami néhány laza és
-szomoru eseményt egybefoglal: az gondoljon Szomory novelláira és
-rajongó, sóvár lirájára, amivel a nők, a drága nők isteni csodáját
-imádja és áhitozza – erre a tikkadt lirára, mely az ő furcsa, vajudó
-mondataiban lelkendez és fuldoklik – szent isten, mit mondjak?! – hiszen
-emlékezhetnek rá, a szó szoros értelmében hogy fulladnak el szavai, hogy
-bogozódnak össze kuszán, formákon és grammatikai kényszereken, hogy
-tépnek s száguldanak keresztül, mikor szegény, szegény szavakkal és
-szegény, szegény papiron igyekszik és kinlódik kitombolni az erotika
-viharát, amihez ezer zenekar és tizezer nehéz festék is kevés.
-
-Tessék elképzelni mindezeket és tessék elképzelni Györgyikét, ugy, ahogy
-az irigy masochista szemében él. Régen éreztem és valahol irtam is már
-erről: hogy az igazi szerelmi lirikus, a gyötrődő kéjenc és masochista
-tulajdonképen irigy a nőre és minden szépségére – önkinzó, vad kéjjel
-azért tulozza és jajgatja egyre ezeket a szépségeket s a nő életének
-értékét: ne higyjétek, hogy örül neki. A szerelmes férfi dicshimnusza
-jajongó panasz és irigység – ó jaj, ő szép, ő szép és ő nem én vagyok.
-Ez elvakult irigységen keresztül vált a nő istenséggé és csodává – ó
-nem, kedves Madách, a nő mosolya nem vigasz és napsugár: a kinlódó
-lirikus dölyföt s győzelmet lát benne.
-
-Bizonyos, hogy Szomory végleg és határozottan felsőbbrendü lénynek
-tartja a szép nőt. Harcol is ellene, fogcsikorogva: s a második
-felvonásban, egy percre, mintha legyőzte volna. S e felvonás végén, egy
-percre, mintha drámaivá mélyülne a cselekvény s mintha azt mondaná: ime,
-nyomorult ember ő is, a szép, a felsőbb, nyomorultabb és
-szerencsétlenebb legutolsó rabszolgájánál. Ime, a szép nő tragikuma, ám
-éljétek át képzeletben, ha tudjátok. Csodálja, isteniti és szolgálja
-minden, – mindenki lába elé borul s örül, ha szoknyája szegélyét
-érintheti. De épen ebben rejlik a tragikum: _a rendkivül szép nő oly
-rendkivüli szerelmet ébresztett ott is, ahol részéről közöny, vagy
-utálat felel amaz érzésre, – oly rendkivüli szerelmet ébreszt, mely
-erősebb az ő közönyénél és utálatánál és legyőzi és összetöri_. A
-csóknak vad vágyát kelti a szép száj – de minél szebb, annál vadabbat, –
-s a vonzó és lágy tagok végre egy dühös és mohó gorillát vonzhatnak ám,
-mely ellen védekezni már nem lehet, s a rettenetes karok átölelik s
-szétmorzsolják s megfürösztik undorba és szennybe a drága testet.
-Györgyike tisztában van vele, hogy utálja férjét – de kiderül, hogy a
-férjétől nem szabadulhat, mert az szereti őt. Szemébe vágja, hogy
-gyülöli: elmondja, hogy nászéjszakája előtt másé volt már, el akarja
-rettenteni magától, meg akarja utáltatni magát, hogy szabaduljon –
-hiába! Szeretlek, feleli a férj, szép vagy, vágyom rád – mit törődöm
-egyébbel? A vágy nem ismer féltékenységet. Enyém vagy, nem engedlek el.
-Az én vágyam erősebb, mint a te irtózásod: _a vágy mindig erősebb, mint
-az irtózás, mert meg volt kezdetben s az irtózás csak növeli_. Az
-irtózás gyöngit – a vágy erőt ad – s a gorilla vadul átöleli a szép nőt.
-
-Ime, a szépség tragikuma s ezzel a felvonással, ha itt vége volna a
-darabnak, az emberi nyomoruság nagyszerü érzése egésszé válnék, s
-megtisztulva mennének el, mondván: tévedtünk hát, a szép nő élete sem
-tökéletes, mint amilyennek hittük. De ime, az iró maga sem hitte el,
-amit hirdetni akart. A harmadik felvonásban kiderül, hogy Györgyike
-kibékült sorsával s ezzel fölébekerült ismét. Átadta magát férjének, s
-ha nem szereti is, már nem irtózik tőle (gyermeke lesz) – s szerelemmel
-kárpótolhatja magát, később majd, unos-untig: – hiszen imádja őt
-mindenki s áhitozik rá. Marad hát minden a régiben: – Györgyike, a drága
-gyermek, drága gyermek lesz tovább is: felsőbb lény, irigysége és istene
-minden lirikusnak, minden szomoru férfiszivnek s magának a boldogtalan
-és irigy irónak is, aki ime, még sem tudta őt megalázni és legyőzni. S a
-tragikum felemelő és nyugodt érzése helyett, szegény férfiak, sajgó és
-irigy nyugtalansággal megyünk el a szinházból: hjaja, bizony,
-Györgyikéből gazdag és boldog nagyuri nő lett mégis és bizony mégis,
-csak legjobb lett volna szép nőnek születni, mert _a szép nő abból él,
-amiért él_ – és ez az abszolut élet.
-
-
-
-
-TÓTH ÁRPÁD
-
-  „Haza indultam aztán, bús dolgokon tünődve:
-  E furcsa, földi létre mivégre kelle lennem?
-  Vágynom melegre, fényre és karcsutestü nőkre
-  S bolyongni félszegen, magános, esti csendben
-  S vén utcapadokon hosszan meg-megpihenve
-  Verseim mondogattam, melyekben csendesen
-  Zokognak bánatim – és egykedvün figyelte
-  Fáradt, reszkető számat, fáradt szegény szivem.“
-
-Előzőleg itt-ott, hetilapok cikkei közt egy-egy sort meglepetve vettünk
-észre egy finom és arisztokratikus uj költő verseiben: – a „Nyugat“
-valamelyik őszi számában aztán négy vers jelent meg „Tavaszi elégia“,
-„Reggel“, „Légyott“ és „Holdtölte“ – hogy végleg s most már egészen
-határozottan emlékünkbe vésse a Tóth Árpád nevét, mint valami kész és
-körülzárt fogalmat, egy csöndes és rezonáns jelszót, melyre egészen
-tisztán minden más szuggesztióktól elvont, csak önmagukban érthető
-érzések birodalma nyilik meg. Négy témátlan vers: – nem ötlet és nem
-valamelyes „lirai állapot“ rajza: – a vonó régi, öblös hegedün játszik
-és rikatja a hurokat – nincs szövege és nincs kottája ennek a zenének: a
-hurt halljuk és a hegedüt, hur és hegedü egymásnak panaszolnak valamit
-és csudálkozva eszmélnek a hangra, mely az öbölből kiárad. Ezek a
-furcsa, aggodalmasan és pepecselve összerakott versek önön
-szomoruságukban tetszelegve folynak igy tovább. Egész költészet,
-egyetlen, lirikus érzés monokordján adva elő. Tóth Árpád verse egy
-állandó és elvégzett szomoruság folytonos megujulása – a téma és
-hangulat kérdése egészen tárgytalanná válik – téma és hangulat mindig
-ugyanaz: tompa, reménytelen szomoruság – mindig _ugyanaz_ a szomoruság.
-Fejlődés, alakulás, valamely lirai lendület felé tartó tömörülése, a
-lirikus eszméknek, pointe vagy akárcsak éreztetése annak, hogy valami
-befejeződött: – mindennek nyoma sincs a Tóth Árpád végtelenbe folyó,
-jajongó soraiban. Itt nem kezdenek el és nem fejeznek be semmit –
-folytatják a szomoruság gyötrelmes és meddő panaszát, ott, ahol elhagyta
-az élet és elhagyják ott, ahol az élet folytatni fogja. Ugyanazt a
-verset fonja tovább Tóth Árpád minden versében és a szálakat nyitva
-hagyja végén, – mintha azt mondaná: „s még több is van és a többi is
-mindig csak ez“ vagy talán „s megint előlről“ Babitssal. Azért oly
-nyugalmas folyásu és szelid a fájdalomnak e zengő és egyenletes folyója:
-– ezek a könnyek nem most törtek elő vadul és bugyogva, hanem csak most
-értek ide, a papirra; régen és régóta folynak már s a kecses és gyürüző
-versütemek árkában most formásabb medret találtak, mint ott a szemek
-árkai közt s oly békésen és halkan, csinosan kigyóznak most el a
-tropusok és metaforák figurás szobrocskái között. Sehol feljajduló
-kitörés nem ugorja át e gondos és békés, előkelő versek partjait. A
-primitiv eruptiv lirai hőenergiát – a kétségbeesést régen
-arisztokratikus szinhatásokká: szomorusággá narkotizálta már egy fejlett
-és differenciált müvészet. Soha egységesebb poétát nem ismertem. Hangja,
-tónusa, ritmusa, az a mód, ahogy hasonlatait felállitja, – minden
-szavára bélyeget nyom. Két egymást követő szóból ráismerni. Már most
-kész modora van. Emlékszem, egyszer karrikaturát irtam Tóth Árpád
-verskarakterében, – az első szónál beleéreztem magam egy önálló és
-egységes kifejezési mód ritmusába s a gyötrelmes és nehézveretü lira
-tóthárpádi _jellege_ egyszerre kialakult – félóráig, egy szuszra fujni
-tudtam volna Tóth Árpád hosszu, kivárhatatlan sorait, a nehezen
-alakulókat. Ezuttal nem _modorosságot_ figuráztam ki – egy kedves és
-szuggesztiv meleg müvészettel igazolt _modor_ hatott meg, mely magától s
-kényszerü módon jött létre. Megszerettem és beleéltem magam halk,
-előkelő csillogásába: megszerettem finom fájdalmait és szordinós
-szavait. Egy-egy szava, a tartós, örökké visszatérő alkalmazásban végre
-zenei szuggesztiót keltett: – „régi, régi“, „távoli, távoli“, „halk“,
-„fáradt“, „csöndes“, „szelid“, „setét“, „ócska“, „furcsa“, „szegény“,
-„bus“, „kecses“, „alélt“, „lágy“, – amint e stereotip jelzők ujra meg
-ujra felbukkannak szomoru és igénytelen szürke főnevek árnyékában, mint
-ezüstös holdak a Saturnus mögött: – végre összeszoknak s megismerik
-egymást a szavak s azontul minden érintésre belső muzsika indul meg. És
-ez teszi modorát elválaszthatatlanul egységessé lirájával. Az, hogy nála
-dekorativ elemeknek, rimnek, ritmusnak, alliterációnak tartalmi értéke
-van – s ha „békés bárkák“ s „barna balkon“-okról s „szegény szemé“-ről
-beszél, vagy erre: „borzalom ma“ keményen s kérlelhetetlenül hozzátöri a
-„torz halomba“ rimet, erőszakosan sokszor és mereven: – hogy ilyenkor
-éreznünk kell, hogy a balkon s a bárka azért oly szomoru és megható, s
-annál meghatóbb, mert „barna“ és „balkon“ egy betüvel indul – s a szem
-azért oly reménytelen és szomoru, mert „szegény szem“; „szegény, szomoru
-szem.“ Azt mondjátok, rimfaragó vagyok és a rim befolyásolja gondolatom,
-mert makacsul ragaszkodom hozzá s mindennél fontosabb nekem – mit
-tudjátok ti azt, micsoda mámoros és misztikus viziószerü látásom az,
-hogy két szót ismerek fel, amint látszólag minden összefüggés nélkül
-egymáshoz vetődtek a szók tengerében: s borzongva jövők rá, hogy
-misztikus _tartalmi_ viszony van e szavak közt, két gondolat kebelében,
-s ha nincs, _létrejön_ – nem véletlenül s esetleg, de minden bizonnyal
-és törvényszerüleg. Két szó fülemben találkozott s kiderül, hogy
-agyamban is ismerték egymást. Nem döbbentett-e még meg senkit a
-gondolat, hogy mély és nagy emberi igazságok jöttek létre, nem
-kisérletek s kutatás utján, hanem – hihetetlen és megszégyenitő –
-egyszerüen ugy, hogy két szó véletlenül egyformán végződött? Mert a
-dolgok fenekén minden fogalmak összefüggnek s a költő megtalálja azt a
-szót, ahol két gondolat viszonya nőtt össze és ennél a szónál egyszerre
-emeli ki mindkettőt a dolgok fenekéről.
-
-Tóth Árpád l’art pour l’art müvészete után az egyetlen a legfrissebb
-müvészetek között, mely nekünk, akik immáron ujra az eszmei tartalom
-felé evezünk: mely nekünk érthető és szimpátikus. Lappangó tartalmak élő
-szervezetét érezzük impresszionizmusa mögött: az élet tartalmának
-tragikus érzését, s e tragikus érzés annál intenzivebb s mélyebb, mert
-megalkuvás nélkül s egészben szubjektiv, nem szimbolikus. „A“
-szomoruságról sohasem beszél s arisztokrata gőggel veti meg s nem akar
-tudni róla, hogy az objektiv életnek tartozéka – csak a saját
-szomoruságát ismeri el jogosultnak – ezt a megkülönböztetett
-szomoruságot, melyet sikátorokba, borus mezőkre, régi szobákba hurcol el
-magával, hogy a környezet szineit rárakja e sötét alapra, ujra meg ujra
-megszólaltassa velük a monkordot. E szomoruság önmagát gyászolja csak s
-nem az Embert – a szó szoros, testi értelmében sajnálja önmagát: kezét,
-lábát sajnálja és siratja. „Ó van-e még dolog oly bus, mint fáradt
-törzsem…“ „s kezem szegény öt ujja…“ s „fáradt szegény szivem.“
-
-S még valami. Amikor Tóth Árpád liráját szeretjük, nem a degenerált s
-enervált, feminin érzékenység szülte költészet felé huzódó hajlamunkról
-adunk bizonyságot. Hisszük, hogy a költészet, mint energia (szuggeráló
-erő) csak energiából származhatott, végeredményben mindig erőt fejez ki
-– és semmitől sem állunk oly távol, mint minden korok és költészetek ama
-nyafka és ámolygó lirikusaitól, kik az apatikus erőtlenség állapotát
-apatikus erőtlenséggel akarják megirni. Az apátia, mint lelkiállapot,
-terméketlen: – s igy még arra sem alkalmas, hogy önmagát jellemezze:
-mert a jellemzés már _termék_ és termeléshez erő kell. Sok mindent
-megirhat a lirikus, többet, mint bárki más, mert az érdekkeltés egyedül
-a lirában nem függ tárgytól és tartalomtól: – de van valami, amiről
-lirikus sohasem irhat: a gondolat: „most tehetetlen vagyok,“ mert hisz
-ebben az rejlik: „most nem tudok irni.“ S azért tartjuk igen fontosnak,
-hogy megjegyezzük Tóth Árpád költészetéről: az ő versei fáradt
-szomoruságról _beszélnek_ s nem szomoru fáradtsággal iródtak. Az alkotó
-müvész görcsös elképzelhető erejét érezzük, mikor lelkének levertségét
-_drámailag_ irja le: – az ő reménytelensége a vérbeli müvészé, mely
-önönszemében csak látszólag s annyiban meddő, hogy konkrét anyagot nem
-produkál: – valójában energiákat teremt, izmos suggesztiv viziókat, nem
-mérhető értékü hasonlatok transparens tüzét, elvont figurák rajzát, uj
-szineket és uj lehetőségeket. Nem a hangulat inspirálja irásra: hanem a
-müvészi ambició, hogy ezt a hangulatot megirja. Igy értettük a _drámai_
-szót.
-
-Ami ezen tul van: egyszerü s mély, emberi dolgok – nekünk egy percnyi
-szivszorongás, nyilaló emlékezés, hogy minden rosszul van még mindig s
-nem történt semmi ugy, ahogy jó lett volna s hogy egész életünk, mámorok
-és ujjongó örömök narkotikum csak a halál vacogó félelme ellen.
-
-  „Haza indultam aztán, bús dolgokon tünődve:
-  E furcsa, földi létre mivégre kelle lennem?
-  Vágynom melegre, fényre és karcsutestü nőkre
-  S bolyongni félszegen, magános, esti csendben
-  S vén utcapadokon hosszan meg-megpihenve
-  Verseim mondogattam, melyekben csendesen
-  Zokognak bánatim – és egykedvün figyelte
-  Fáradt, reszkető számat, fáradt szegény szivem.“
-
-
-
-
-FÜST MILÁN
-
-
-I.
-
-Füst Milán lirája – éljünk e paradoxonnal – objektiv. Nagyon érdekes,
-nagyon tanulságos e megállapitás, mihelyt észbevesszük, mennyire
-hozzászoktunk, hogy lirai versekben szubjektiv, tehát primitiv
-szemléletet keressünk. Az az érdekes komplexum, mely a megismerésből s
-annak elvonásából tevődik össze, s melyet objektivitásnak nevezünk:
-nagyon nehezen gyuló fütőanyaga érzelmeinknek – ritka s bátor költészet,
-mely lirává tudja bontani ujra. Valahogy ugy kell elképzelnünk, hogy
-Füst Milán a primitiv, szubjektiv szemlélettel igen korán végzett:
-gyötrődő agya nagy erőfeszitéssel csakhamar kikászolódott önmagából,
-hogy önmagát kivülről, a többi agyak között figyelje; – s az
-utánakövetkező lirai korszak már ugy találta ezt az elmét, szemlélő és
-összebasonlitó munkában s igy fertőzte meg. Az objektivitásból
-származott megismerést mélységes szomoruság és kétségbeesés követte.
-Objektiv szomoruság. Itt nem egy vergődő és ijedt lélek panaszkodik
-váratlan támadásokon: – fegyveres katona áll komoran, aki tudja, hogy
-harcba küldték és hogy e harcban el fog esni ő is, mert e harcban
-mindenki elesik. Nem lehet remélni semmit az élettől: mert maga az élet
-is reménytelen. A nap százezermérföldes lángjaival unottan érleli ezt a
-fanyar gyümölcsöt: a földet: – s a költő odaérzi magát egy szőlőhegy
-tetejére s tudja, hogy nincs menekvés: alatta gömbbé zárul össze a
-látszólag határtalanba futó messzeség és sehol nem vezet ut a boldog
-végtelenbe, hova áhitozunk. S a kinlódók sokasága reménytelenül nyüzsög
-a gömbön: összeszorultak, mindig többen lesznek, nem menekülhetnek
-semerre s kinjukban egymást marják s tépik: skatulyába gyömöszölt
-bogarak nyüzsgő sokasága. Félni és irtózni kell tőlük, nem tehetnek
-máskép, bántaniok kell egymást.
-
-  Ó Uram, engem bántanak
-  – – – – – – – – – – – – – – – –
-  Utánam jönnek, üszkösbottal szurkálnak szörnyümódon
-  – – – – – – – – – – – – – – – –
-  S tiszta ruhámmal, ujjaimmal ragadós mézfürdőbe lök az Álnok
-  – – – – – – – – – – – – – – – –
-  És más lehelletét utálom s gyakorta mosom kezeim –
-  Mért kell hát érintkeznem, mért kell élnem, mért nem bontják
-  Hüs tiszta örök ágyam, tiszta angyalok
-  Vagy mért hogy ebszájjal magamtól mindenkit el nem marhatok?
-
-Füst Milán kivételes lirájának legjellemzőbb vonása ez a megdöbbentő
-pesszimizmus, mely valami sajátságos, görcsös erőlködésből származik,
-hogy minden érzése mögé az anyagi objektiv világról való összes
-megismerését odakényszeritse. Mihelyt az érzés vagy gondolat
-megszületik: kinzó kényszer formájában jelentkezik azonnal a megismerés:
-hol és mikor származott e gondolat? Egy ember érzett valamit: egy ember,
-a földön, a földön, e régi golyón, mely az ürben lebeg.
-
-  … e kis bolygócsillagon…
-
-Minden belső tünethez meghuzza a tér s idő összes lehető koordinátáit,
-hogy abszoluttá tegye: lelkének munkáját ugy képzelem, hogy valahány
-lépését vagy mozdulatát nyomon kiséri a gondolat: e mozdulat a végtelen
-ürnek e s eme pontján történt e végtelen időnek e s eme pillanatában.
-Igy nyer minden kis emberi érzés valami végtelen és nagyszerü
-perspektivát: kilövelve az abszolut térbe, hol végtelenné s határtalanná
-növekszik, mint a reflektor fénykupja, mely egy csillogó kis pontból
-indul ki a sötétség felé. Figyelnünk kell legkisebb mozdulatunkra, mert
-végtelen jelentősége van, mihelyt meghosszabbitjuk irányát a földi sikon
-tul: s mikor szeretőnk füléhez hajolunk, hogy megcsókoljuk – talán azért
-érezzük azt a belső, rejtelmes remegést, mert öntudatlan énünk látja
-parányi ivét e mozdulatnak ugy rajzolódni az égre, mint, üstököst,
-százezer mértföldes uszállyal.
-
-Füst Milán minden érzésében az Abszolutat keresi: ama ritka költők közé
-tartozik, kiket kozmikus erők ihletnek.
-
-
-II.
-
-Aki mindenben ennyire távolságot és anyagot keres: annak nem igen vannak
-szinei. Plasztikus hatást, perspektivát fénnyel és árnnyal hozunk ki:
-érdekes, mennyire érdeklik a fényhatások Füst Milánt. Sötétséggel és
-fénnyel szeretne kifejezni mindent: egy egy képet állit elénk, mely
-mintha szépiával volna festve: a szin, e relativ s felületes tünemény,
-elenyészik a formák fontossága mellett.
-
-  „Szállnak a felhők, s utközbe megállnak
-  (– Látja a hajnalt aki nem tud aludni –)
-  Lassan hajnalodik. S két izmos kovács
-  Sulyos pörölyökkel kezdi üzletét.
-  – – – – – – – – – – – – – – – –
-  Ki állandóan figyelt egy csillagot
-  Egy háztetőn zord érckatona áll
-  Szembe van a felkelő nappal
-  S ha lemegy a nap: sötétbe marad.“
-
-Komor és tragikus látás: illuziók nélkül való. Talán a fotografáló-gép
-igazabb képét adja a valóságnak, mint szemünk, mely felbontja a fényt
-szinekké: – s talán ezt érzi a költő öntudatlanul. Filozófiában szivében
-nem lehet a költő impresszionista – mit használnak neki a szinfoltok,
-mikor ő már a szemével is meg akarja fogni a dolgok igazi lényét, a
-szemével már körültapogatná a tárgyakat, hogy valóságukról meggyőződjék.
-
-E szinvak, tragikus szemlélet annál érzékenyebb azonban mindazzal
-szemben, ami forma. Vaskossá és anyagivá zsirosodik nála még a valeur
-is: groteszk csoportozattá válik a külső világ, régi hollandus képekre
-emlékezünk, Browerre, Van Ostade-ra, ahol torz formák tusakodnak
-egymáson valamely mély, barna háttér mártásában.
-
-  „A ködben két banya szidott egy részeget
-  S a köd fölött lassan haladt egy szép szekér
-  S vitt két bohó parasztot: egy vaskos legényt
-  S mellette ült a nyájas holdvilága.“
-
-Ime, még a holdvilág is „ül.“ Anyaga van, valami sulyos dolog. Szellemek
-és kisértetek jönnek, de korántsem légies alakok – jó, nehéz szaguk van
-és gyakran beszélnek ételekről. Májat és diót esznek: sokat esznek. Az
-Ősz personifikált szelleme is eszik: zöld, hideg almákat Atyjának
-kisértetét látja a költő a paradicsom kertjében: fa alatt ül és fügét
-eszik. Egészen materialista: nem nagyon hisz a lélek negyedik
-dimenziójában. A természet is inkább grafikailag hat rá.
-
-  „Zughat a szél most távol temetőknek
-  Nedves sirja közt – és távoli erdők
-  Borizü, hüs csurgója bugyogva patakzik
-  S ballag a kormos dombon a vándor, s bus lelkiben az őszi
-  Bánat kutja bugyoghat halkan s szüntelenül
-  S buvik a gőzölgő szakadék tar bokrai közt
-  Sok zöldszemü vadmacska s nehány vörös ordas
-  S hol gyors felhő aranyoz szüz, hajnali fény
-  Karcsu égő leány zöld fátylat vont szép lángoló arca elé.“
-
-
-III.
-
-Még sokat lehetne észrevenni e nyugtalanitó és ingerlő versek mögött.
-Bizonyos azonban az is, hogy Füst Milán élvezése dispoziciót igényel:
-„müértőknek“ való csemege az effajta delikatessz. Mit tegyünk? „Beteges
-különcök“-nek kell neveznünk még nekünk is ama keveseket, kiket legbelül
-egyszerüen és világosan egész embereknek tudunk, látó és érző, egész
-emberi szemmel és szivvel – szemben a korlátolt és rövidlátó
-szamarakkal, akik magukat „egészséges és józan“ elméknek nevezik. Legyen
-hát Füst Milán különcöknek való csemege és legyenek az ő versei különös
-bogarak a gyüjtő gombostüje körül. De – egészség ide, egészség oda –
-mégis csak kimondom szép szeliden: ostoba ember, aki bosszankodott vagy
-szidta a „mudernek“-et és nem érzett valami nagyon egyszerü és mély
-megindulást a szivében, olyat, ami saját rongyos bánatára forditotta
-volna szemét – olvasva Füst Milán bus epitáfiumát:
-
-  Ki siromhoz méla dudaszóval eljön
-  Ki sirkövemre bágyadt gyermeket lerajzol
-  Az holtomban megérti életem
-  Az megholt lelkem mélységes és titkos
-  Tengerszemére rátalált és áhitatos szájjal
-  Meztelenül megcsókolta tükrét.
-
-
-
-
-EGY FIATAL KÖLTŐ
-
-1. Olyan kitünően skandál, alliterál, asszonál, rimel keresztül-kasul,
-elül-hátul, keresztbe, hosszába, megint elülről és megint vissza ez a
-derék, fiatal Sik Sándor, hogy az embernek belefájdul a feje. Mire az
-ember leteszi a könyvet (egy szuszra végig lehet olvasni), mintha valami
-robogó gyorsvonatról szállana le: – egyetlen, tisztán kivehető és
-értelmes gondolatunk a könyv tartalmáról igy volna kifejezhető első
-percben: tramtadaram, tadaram. Ezt tessék meghallgatni:
-
-  „És egy csatás nagy éjszakán
-  Felkelt a tenger
-  Zugtak az erdők
-  Zugtak a bércek
-  Daloltak a vizek
-  Szilajon, szilajon
-  Vad szelek jártak
-  Viharok szálltak
-  A völgyek nyögtek
-  Sziklák dübörögtek
-  Az egek zengtek
-  Villámok kerengtek
-  Sziklasorok rengtek
-  Az árban, a zajban, az éjben
-  Ropogva ropogtak a mélyben… stb.“
-
-Drága szép gyorsvonat: dibergő-dübörgő rimek és ütemek – milyen jó volna
-belefeküdni, hadd vigye az embert ebbe a nyavalyás, gyalogos világba.
-Csakhogy nem lehet: a kritikus bácsinak nincs ideje vasutacskára, csak
-ugy a vasutacska miatt, Pistike. A kritikus bácsi savanyu bácsi, jaj
-Pistike, valahova szeretne jutni és mindig kinéz az ablakon: merre is
-utazunk csak, haddlám.
-
-Hát: szembe a nappal! – mondja Sik Sándor. Szembe a szikraözönnel,
-szállani, szökni, sziszegve. Magasságok énekelnek, bércek meredeznek, a
-nap két pofára röhög a gyönyörüségtől, fény, ragyogás mindenütt: –
-kutyateremtette, de szép idő van mindig ezekbe a versekbe. Nagy, tágas
-térség: erdő-mező, gilice. Középen a költő és azt a bizonyos
-tornagyakorlatot végzi, amit ugy hivnak: helybenfutás, szembe a nappal,
-egy-kettő, egy-kettő. Néha visszakacsint ránk, undok mudernekre és
-csábit, aszongya: beteg, gyáva fiuk, meee, mindig nyafogtok, én vagyok a
-bátor fiu, föllépek a hegyekre, lelépek a völgyekbe, kiabálok, huj, huj,
-beleszaladok a végtelenbe. Hogy mi a végtelen? Hát azt se tudjátok? A
-végtelen az egy olyan nagyon messze. Az egy nagyszerü, a végtelen, én
-mindig végtelent kaptam früstökre, ropogós, piros-pozsgás végtelent sok
-nappal, azért nevetek mindig és mindig kérek végtelent. Én nem szeretem
-a csunya, nyafogó fiukat.
-
-  Azt szeretem, aki nevet
-  Akinek rózsaszin az arca
-  Aki örül, aki kacag
-  Aki dalolva megy a harcra
-
-2. Tisztelt költő Hát hogy tetszik képzelni, – minket megvertek
-gyerekkorunkba, – ha nyihogtunk olyankor, mikor csiklandoztak bennünket?
-Tessék elhinni, én is szeretem azt, aki nevet és örül s kiváltkép a
-laufmétázó gimnázistákat a réten, szép tavaszi reggeleken. De ha
-meghatva s örömmel szemlélem is az ifju lelkesedés vidám riadóját, az
-egészséges kamaszlélek harsogó örömét, mellyel erdőt-mezőt egybeölel, s
-magam is rikoltok egyet, ha teli a tüdőm: – azért nem szabad mindjárt
-ugy elbánni az öreg Élet tanitóbácsi többi tanitványaival, akik szomoru
-s figyelmes szemmel ülnek a vén Mester előtt s nem nevethetnek nagyon,
-mert igen figyelnek – mondom, azért nem kell mindjárt liliputisággal
-vádolni szegényeket, meg hogy nem emberek.
-
-  Földrebilincselt Gulliver
-  Fekszem közöttük, magam ember.
-  Nézegetek
-  S várom, hogy mikor ülnek el.
-
-  Ni, milyen sápadt valamennyi
-  Lógó fejek, szük homlokok
-  Hát senki sincs
-  Aki merne itt levő lenni?
-  – – – – – – – – – –
-  Én csendes vigan hahotázom
-  Uristen! mi lesz Liliputban
-  Hahahaha!
-  Ha én a kötelem lerázom
-
-3. Mert nem egészen ugy van az. Lira vagy bármi legyen a vers, egy
-bizonyos: _másoknak_ beszélünk magunkról, (mondjuk: a liliputiaknak) s
-tehát ezekkel dolgozunk együtt, rájuk kell hatni – s tehát müvészetről
-van szó. Már pedig hányszor magyarázzuk még, hogy a saját nagyságunkat
-nem lehet _közvetlenül_ bizonyitani sem másoknak, sem magunknak, mondván
-gyakran és határozottan és makacsul: nagy vagyok, nagy vagyok, nagy
-vagyok. S a végtelent se lehet elképzeltetni mindjárt, ha kimondom a
-szót: végtelen. Tessék közvetve hozzáférkőzni a dolgok s a magam
-lényegéhez; tessék mértéket találni gondolataim _absolut_ és _objektiv_
-értékében, amivel magamat mérhessem. Jóleső és szimpatikus nekem Sik
-Sándor fiatalos lelkesülése: de hatni rám soha nem fog a müvészi fölény
-erejével s lelkesiteni nem tud, mig nem tanulja meg óvatosabban nyulni a
-szavakhoz. Ha folyton dobálja: végtelen, végtelen, mélység, magasság,
-mint valami akrobata, aki „ezer kiló“ feliratu sulyokkal labdázik: –
-végre mégis hólyagoknak kezdem érezni a sulyokat és ez a szó „végtelen“
-ugy hat a fülemre utóbb, mintha azt mondaná ön: „mákosrétes“. Nini, nem
-is olyan veszedelmes, azzal a végtelenséggel, mondom végre. Nem lehet
-csupa forteból és pianóból zenét csinálni – csak mélységek és csak
-magasságok közt esetleg a semmi lakozhat.
-
-4. Az igazi férfias emelkedettség, mely nyugodt s kitárt szemekkel nézi
-szembe a napot: mélységek és magasságok között a földön áll. Nyers és
-fanyar földön, melyből tiszta szemeket s méltóságokat szivott föl
-magába. Gondoljon Sik Sándor a Nietzsche magasság-vágyára, mely csupa
-földi erő, csupa dac és guny és okosság. S gondoljon Ady kemény és
-kérlelhetetlen sorokba tört gőgjére: s próbálja elképzelni, mit
-gondolok. Báj és derü érzését keltheti a napsugaras naivság: de mindjárt
-komikussá válik, ha titános erő és fölény képét veszi föl. Főleg pedig
-nagyon valószinütlen is, hogy igazi egész költészet fejlődhessék az élet
-igazi misztikumának éreztetője a léleknek olyan fejletlen és gyermekes
-állapotában, melyet még a _kinyilatkoztatott vallás_ (tételes
-katholicizmus!) tejszagu misztikumai nyügöznek.
-
-
-
-
-BATAILLE
-
-A szerelem gyermeke szomoru és gyámoltalan növénye a társadalomnak, mert
-a szerelem fontosabb, mint a gyermek – ez Bataille darabjának bánatos
-mondanivalója. A tételhez hozzájárulni, vagy vitatkozni vele, unalmas
-lirizáláshoz vezetne csak. Bataille előkelő és öntudatos karrierjében a
-drámairásnak ama fejlettebb szinvonaláig jutott, hol a tételeket
-demonstráló alakok érdekesebbek, mint maga a tétel. Egészen bizonyos,
-hogy ez a müfaj, már csak müfajszerüség szempontjából is, fejlettebb:
-mert, ugyebár, jó tételek egészen szépen beleférnek egy aforizmába,
-legföljebb egy kis értekezést igényelhetnek, hogy tartalmuk teljesen
-kifejeződjék s minden odatartozó érv helyt kapjon – a drámának azonban
-több kell. A drámának nem mondani kell, hanem mutatni, – alakokat adni,
-akik mozdulataikkal és hangjukkal, de talán még inkább hangsulyukkal
-többet fejeznek ki, mint amit mondani lehet. A jó portré-festő kész
-munkájával első pillanatban elérte célját, mikor képére nézünk:
-ráismerünk a modellre s most meghatódunk-e vagy sem, attól függ, milyen
-vonatkozásban voltunk valaha ezzel a modellel. A szimbolizáló festő
-rejtett mondanivalókkal fáraszt s ezek a mondanivalók rendesen az ő
-kérlelhetetlen s elfogult liráját fejezik ki – és képzőmüvészet és dráma
-rokonságot tart abban, hogy exkludál minden lirát. Szóval: ki
-mondanivalóját a demonstráló alakok rovására tulságosan hangsulyozza
-drámában: mint lirikus válik gyanussá s erőszakoskodása sokszor
-megbosszulja magát. Olyan embernek, ki a kifejezés lehetőségek minden
-változatán ugy keresztülment, mint Bataille, ki verseken, novellákon
-keresztül fejlett a drámáig, – nem is lehet meggyőződése – és nem
-érdektelen megállapitást vélünk tenni azzal a megfigyeléssel, hogy
-tételek felállitása, szóval az általánositás feltétlenül primitivebb
-irót jellemez, mint a meggyőződés nélküli életfigyelés. Tessék
-megfigyelni a legprimitivebb embert, a parasztot, s meghallgatni, hogyan
-társalog. Általánosságokat mond csak s képes általánosságokból egész
-hosszu társalgásokat kitölteni. Hogy van a fia, Esvány. Jól, hát – Jó
-ecet korán savanyodik. Bizony, megkövetem, a fiu csak mind felnő az
-ember nyakára. Hát bizony, megöregszünk. És igy tovább. Fejlettebb lelki
-munka ott kezdődik, mikor az egyes eseteket külön kezdjük megfigyelni s
-egyik ember sorsából nem vonunk következtetést másik ember sorsára, mert
-felismerjük a dolgok oszthatatlan különnemüségét. Bizonyos hajlékonyság
-jellemzi a tökéletes irót, mellyel mindenhez simulni tud, anélkül, hogy
-egy másik forma vagy más meggyőződés megmerevitené az uj problémával
-szemben. S még ezen is gondolkozzatok: a következetességet sokan
-összetévesztik a makacssággal. Az igazi és magasabb következetesség ugy
-történik, hogy meggyőződésünket abban a percben megtagadjuk és
-megváltoztassuk és fentartsuk, mihelyt egyetlen impresszió gondolkodóba
-ejt, hogy nem tévedtünk-e vagy nem szuggesztió hatása alatt állottunk?
-
-Egyetlen fix és biztos dolog van csak igazi drámairó szemében: hogy
-élünk és emberek vagyunk, hogy indulatok és szokások kormányoznak,
-hatnak ránk, szuggerálnak – hogy sokat szenvedünk és nem segit senki
-rajtunk. Bataille ehhez még hozzáteszi a huszadik századnak azt a
-lesujtó tapasztalatát is, melyet elvétve vallunk csak be most is
-magunknak: – hogy fixió volt a szerelem boldogitó hatalmáról szóló
-vigasztalás is, hogy a szerelem nem felszabadulás és magasabb életforma,
-de sulyos és kinos kényszer, egyike a legvégzetesebb gátlásoknak,
-amelyek fejlődésünk utjába állnak. Négy felvonáson át liheg és hörög a
-szinpadon és szorongatja ijedt szivünket szomoru ismerősünk: a
-hisztéria. Ezt aztán nagyon jól ismeri Bataille. Mint valami gonosz
-kisértet, ugrál a deszkák fölött – ellenkező áramok riogatnak, hol itt,
-hol ott csap ki a mérges, zöld szikra – a hisztéria betegessárga
-lángnyalábja hullámzik nyugtalan lobogással a tompa üvegkorongról – a
-zenekarból a hisztéria zürzavaros lármája tépi idegzetünk: váratlan
-csöndekből, váratlan bombardók törnek ki, minden légréteg remeg a
-nyugtalanságtól és bizonytalanságtól: repedt fahangok, siró hegedük,
-sivitó fütyülők, késsel karcolt ablaküveg. A hisztéria gonosz álma
-nyügöz le, mint a lidércnyomás – a sötétből, butorok mögül lehetetlen
-formákat remegünk, rossz arcokat érzünk a levegőben, érezzük, hogy
-valami közeledik, valaki fojtogatni akar, szurni, csipni és vágni, csak
-nem tudjuk, melyik oldalról fog közeledni. Lüktető fejünket sirva
-kapkodjuk s nem tudunk fölébredni, holott tisztán látjuk, hogy nem rossz
-álom mindez. Egy nő beteg testéből árad az egész kábulat. A végén fáradt
-megnyugvás következik, s néhány percnyi béke, csunya és utálatos
-jajgatásaival, orditozásával a nő visszakapta szeretőjét, most megint
-egymáséi s a piszkos hangok halk turbékolásba fulnak. Elforditott arccal
-megyünk el s otthagyjuk őket egymás karjaiban, a szinpadon – undor és
-düh émelyeg gerincünkben: rohadjatok meg és pusztuljatok el, mert nem
-tudtok egymás nélkül élni. Elvégeztetett.
-
-
-
-
-MAGYAR MUZSIKA
-
-Gyökössy Endre egészen szimplán és józan és kedves egyszerüséggel
-megirta és józan és kedves egyszerüséggel kezünkbe tette ezeket a
-verseket. Adjon isten, fogadj isten, ennekokáért tehát én is egészen
-józanul és kedvesen és egyszerüen és minden „mudern“ esztétikai
-terminologia nélkül, amit Gyökössy Endre józan egyszerü és kedves
-lelkének egész józan egyszerü és kedves melegével bizonyosan nagyon
-utál, szóval egészen józanul, egyszerüen és kedvesen megpróbálom
-magyarázni, hogy ezek a józan, egyszerü és kedves versek miért rosszak
-és nem jók.
-
-Tudniillik. Gyökössy Endre jól érzi magát, vagy rosszul érzi magát, vagy
-tetszik neki, hogy este van, vagy szerelmes és azért elsétál a kapuja
-előtt és az ablaka alatt – ő érzi, hogy ezek a dolgok nagyon hatnak rá,
-ezek a fő neki, na már most tehát ez az ő költészete (az összes elemek
-megvannak: tiszta érzés, meghatottság, belemélyülés a hangulatba stb.
-hisz az bizonyos). Mert ez csakugyan költészet is. Most már nagyon
-egyszerünek látszik a többi. Az ember érez ritmust, tud rimeket, a
-sorokat össze lehet állitani és benne van az amit az ember érzett. Hát
-akkor csak jól van, nem?
-
-  Áttörtem jelesül magam
-  Tizennyolc iskolán
-  Nem juthattam hát a kenyérhez
-  Korán.
-
-Ez csak becsületes és igaz, utánna is lehet járni. Vagy:
-
-  Amikor várom egy-egy leveled
-  S hiába várom:
-  Elborul arcom, mint vihar előtt
-  A nyári égbolt.
-
-Ennek is utána lehet járni, tessék meggyőződést szerezni, igazán elborul
-az arca, ha hiába várja a levelet. Ez tehát vers lett, érzi Gyökössy
-Endre. Magyar muzsika. Ő ezt igy tanulta Petőfi Sándortól, akinek
-müveiből „Petőfi élete költeményeiben“ cimü sorozatot lehetett
-összeállitani középiskolák részére. Ez nagyon egyszerüen történt, a
-kitünő Petőfi, ha fájt a szive, akkor biztosan ezt irta:
-
-  Hej, a szivem, fáj biz nagyon,
-  Ugy fáj, hogy ki sem mondhatom.
-  Fáj a szivem, az életem
-  Az én elsóhajtott lelkem.
-
-Vagy ha megházasodott:
-
-  Van már nekem feleségem
-  Azért vagyon egészségem
-  Feleségem aranyvirág
-  Amelyen a szerelem rág.
-
-Igy. Csakhogy Gyökössy Endre nem jól értékeli Petőfit, mikor ezek a
-versek reá hatnak. Petőfi zseni volt, vadlendületü, forrongó, nagy
-lélek, aki, ha egyszerüen s keresetlenül megirta, hogy mi történt vele:
-ebben az volt a különlegesen ingerlő, hogy ő a forrongó nagy lélek,
-_most_ ily egyszerü, – férfias, különös és sajátos báj, egy nagyszerü és
-sulyos atléta gesztusa, mikor lehajol s szirmot emel föl a földről. Ha
-Petőfi _csak_ azokat a verseket irta volna, melyekből a „Petőfi élete
-költeményeiben“ cimü sorozatot összeállitották: akkor ezt a sorozatot
-nem lett volna érdemes összeállitani.
-
-Érzéseink, hangulatunk mindannyiunknak vannak és mindannyian igazán
-érezzük őket. De Petőfi és e petőfieskedők után, hálaistennek a magyar
-muzsika rájött, hogy nem költészet még lerakni ezeket az érzéseket,
-bármily közösek mindannyiunkkal s épen annál kevésbbé, hogy közösek. S
-nem költészet magábanvéve sem a keresetlenség, sem az érzés
-becsületessége és őszintesége, sem Szabolcska Mihály. Az érzés, hogy
-méltó legyen arra a nagyszerü s kivételes szerepre, melyet a versforma
-szuggesztiv ereje ád neki minden müfajok ellen – az érzésnek nemcsak
-őszintének s igaznak s intenzivnek – de elsősorban nagynak s
-kivételesnek s nem mindennapi szépségek hordozójának válogatja meg az
-igazi költő. Százezer kicsiny emberi érzést dobál el magától, mig aztán
-lelkét olyan döbbenti meg, mely egy a lélek mélyébe vetett különös s
-riasztó sugárral kapja meg az emberek szemét s tudattalan emóciókat vált
-ki s uj és ismeretlen megértéseit uj és ismeretlen érzéseknek. S
-százezer forró köny savából kell, hogy lekristályosodjon az a
-százszinbetörő üveggyöngy, mely végre ugy gördül le a költő szeméből,
-hogy versben mondhassa el: zokogok.
-
-Nem a formák differenciálódtak csak, ó magyar muzsikusok, s nem
-intézhetjük el olyan könnyen a kérdést, hogy egyszerüen azt mondjuk: a
-verstechnika tökéletesebb lett. _Mi_ lettünk tökéletesebbek, ó magyar
-muzsika, mi, akik bekapcsolódtunk európai kulturákba, átalakultunk és
-szenvedtünk, elgyötörtük érettetek a lelkünk és agyunk és pirultunk
-tiértetek – mi, akik aggódva gyakoroltuk százszor és százszor „egyszerü
-s keresetlen“ mozdulatokhoz szokott izmainkat, hogy egyetlen vágást
-megtanuljunk a francia fleurette-el kezünkben, amit a sulyos magyar kard
-ki nem pariroz minden ő keresetlen egyszerüségével.
-
-Gyökössy Endre mondhatja, hogy ő nem müköltészetet mivel, hanem a népnek
-muzsikál, hanem a népnek muzsikál egyszerü nótát.
-
-
-
-
-A FRANCIA BOHÓZAT
-
-Tessék valakinek, aki előttünk ül, a szája mind a két füle felé
-szétnyilik, a torkából disztelen és jellegzetes csuklások öklődnek és a
-szeme csunyán összehuzódik: – tessék hátulról udvariasan megérinteni a
-karját és figyelmesen és okosan megmagyarázni neki, hogy ő téved, mikor
-ezeket a csuklásokat miveli, mert amit azok ott csinálnak, az nem is
-humor és neki nincsen oka nevetni.
-
-Szépen nincs, mondaná Mérey Adolf, aki a „Tais-toi, mon couer“-t igen
-ügyesen forditotta. A szinpadon folyton csak egymásnak mennek az
-emberek, kopp, összeverik a fejüket, hihi, az egyik mindjárt
-hasravágódik a meglepetéstől. A másikat folyton becsapják, hihi, azt
-mondják neki: engem Schwarcnak hivnak, pedig őt Weisznak hivják. Meg
-kell pukkadni. Végre mindenki levetkőzik, pedig nyilt szinpadon vannak,
-hihi. Ha még ez sem volna elég, Weber és Hennequin ur szivesen lejönnek
-a szinpadról és megcsiklandozzák önnek a hónalját.
-
-Én pedig elszontyolodva és nagyon kellemetlenül feszengek és szégyelem
-magam. A szinpadon egy fiatalemberről van szó, akinek az a gyönyörüsége,
-hogy elbukott és szerencsétlen nőket felemel, támogat, jó akar lenni
-hozzájuk. Ezt a fiatalembert Weber és Hennequin a szinpad egyik végétől
-a másikig pofozzák, beleröhögnek a gallérjába, megfricskázzák az orrát,
-még a sugólyukból is kiköpnek a cipőjére, végre a fején keresztül
-belerugják egy nőnek a karjaiba. Engem pedig, a zavaros és ostoba
-hahotán keresztül, mint valami fogfájás, gyötör a bukdácsoló gondolat és
-mint a kicsufolt gyerek lebiggyesztett szájszéllel gyanakodva fordulok
-vissza a sötét nézőtér felé: avagy nem az egész altruisztikus
-világnézleten és minden eszmei tartalmon hahotáztak itt a hátam mögött?
-De a szétfeszült és kipárnázott, fényesre dörzsölt arcokból megnyugtató
-válasz vigasztal: ugyan hagyjon békükbe. Tudjuk is mi, mi az, hogy
-eszmei tartalom. Ezt a fiatalembert mindenki becsapja és erre ő ostoba
-képeket csinál – azoknak van igazuk, akik becsapták. Mi az, hogy
-világfelfogás? Ha a fiatalember tőrt ragadna és rettenetes szavakkal
-ledöfné a hütelen nőt: elálló lélegzettel és sirva néznénk rá és
-egyszerre megértenők, hogy ez tragédia. Mi kérem, hazulról jöttünk, ahol
-a feleségünk megcsalt és erre mi rettenetes és emberfölötti fájdalommal
-szivünkben leszurtuk a feleségünk vagy megöltük magunkat, – de Hennequin
-ur most egy felszarvazott férjet mutat és azt mondja: nevessetek, és mi
-hahotázunk. Ez a világfelfogás.
-
-És az a világfelfogás, hogy ha szürke az ég, akkor rosszkedvüek vagyunk
-és ha kiderül, akkor jókedvüek vagyunk. És ha valaki nevető szájjal azt
-mondja nekünk: _a kutya ugat_ – akkor mi is nevetünk. És ha valaki elénk
-tesz egy pohár krétaporos vizet és azt mondja: igyál jó tejet, akkor
-megisszuk a jó tejet. És ha valaki azt mondja: ez humoros, hát akkor az
-humoros. Ezt ugy hivják, hogy: szuggesztibilitás. Ilyen szegények
-vagyunk mindnyájan, mi is, te is és Weber ur is és Hennequin ur is, ha
-ez téged vigasztal.
-
-De Weber ur és Hennequin ur a jobb részt választotta, mely el nem
-vétetik tőle.
-
-
-
-
-TARTALOM:
-
-  Kosztolányi Dezső  3
-  Molnár Ferenc  19
-  Shaw Bernát  30
-  Kaffka Margit  38
-  Csáth Géza  42
-  Szomory, a drámairó  45
-  Tóth Árpád  49
-  Füst Milán  56
-  Egy fiatal költő  62
-  Bataille  67
-  Magyar muzsika  71
-  A francia bohózat  75
-
-
-[Transcriber's Note:
-
-Javítások.
-
-Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
-
-A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
-
-53 |törzsem…„ “s |törzsem…“ „s
-
-75 |folyton becsapjak |folyton becsapják]
-
-
-*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK IRÁSOK IRÓKRÓL ***
-
-Updated editions will replace the previous one--the old editions will
-be renamed.
-
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the
-United States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-
-START: FULL LICENSE
-
-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
-
-To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase "Project
-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg-tm License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project
-Gutenberg-tm electronic works
-
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the
-person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph
-1.E.8.
-
-1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the
-Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when
-you share it without charge with others.
-
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work
-on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the
-phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-
-  This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-  most other parts of the world at no cost and with almost no
-  restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
-  under the terms of the Project Gutenberg License included with this
-  eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
-  United States, you will have to check the laws of the country where
-  you are located before using this eBook.
-
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase "Project
-Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
-
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg-tm License.
-
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format
-other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg-tm website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain
-Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.
-
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works
-provided that:
-
-* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-  the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
-  you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-  to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has
-  agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-  within 60 days following each date on which you prepare (or are
-  legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-  payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-  Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg
-  Literary Archive Foundation."
-
-* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-  you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-  does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
-  License. You must require such a user to return or destroy all
-  copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-  all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm
-  works.
-
-* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-  any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-  electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-  receipt of the work.
-
-* You comply with all other terms of this agreement for free
-  distribution of Project Gutenberg-tm works.
-
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-
-1.F.
-
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any
-Defect you cause.
-
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
-
-Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
-www.gutenberg.org
-
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation
-
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state's laws.
-
-The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation's website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation
-
-Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without
-widespread public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular
-state visit www.gutenberg.org/donate
-
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-
-Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works
-
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-
-Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: www.gutenberg.org
-
-This website includes information about Project Gutenberg-tm,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
diff --git a/old/68791-0.zip b/old/68791-0.zip
deleted file mode 100644
index 52dcf53..0000000
--- a/old/68791-0.zip
+++ /dev/null
diff --git a/old/68791-h.zip b/old/68791-h.zip
deleted file mode 100644
index 11bc0e9..0000000
--- a/old/68791-h.zip
+++ /dev/null
diff --git a/old/68791-h/68791-h.htm b/old/68791-h/68791-h.htm
deleted file mode 100644
index d2676a1..0000000
--- a/old/68791-h/68791-h.htm
+++ /dev/null
@@ -1,2487 +0,0 @@
-<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
-    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
-<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
-<head>
-<meta name="generator" content=
-"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" />
-<meta http-equiv="Content-Type" content=
-"text/html; charset=utf-8" />
-<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
-<title>The Project Gutenberg eBook of Irások irókról by Frigyes
-Karinthy</title>
-
-<style type="text/css">
-/*<![CDATA[*/
-body {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
-}
-
-h1,h2,h3,h4 {
- text-align: center;
- clear: both;
- line-height: 200%;
-}
-
-h2,h3 {
- margin-top: 2em;
-}
-
-p {
- margin-top: 0.75em;
- margin-bottom: 0.75em;
-}
-
-body > p {
- text-align: justify;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-hr {
- width: 33%;
- margin-top: 2em;
- margin-bottom: 2em;
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
- clear: both;
-}
-
-hr.chap {width: 65%}
-
-table {
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
-}
-
-td {
- padding-left: 1em;
- padding-right: 1em;
-}
-
-.pagenum {
- position: absolute;
- right: 2%;
- color: gray;
- font-size: smaller;
- text-align: right;
- text-indent:0;
-}
-
-.tdr {text-align: right;}
-
-.center {
- text-align: center;
- text-indent: 0;
-}
-
-.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
-
-.caption {font-weight: bold;}
-
-.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;}
-
-.figright {
- float: right;
- clear: right;
- margin: 0 0 0 4px;
- padding: 0;
- text-align: center;
-}
-
-.clearfix {
- overflow: auto;
-}
-
-.poem {
- font-size: 0.9em;
- display: table;
- margin: auto;
- text-align: left;
-}
-
-.poem .stanza {
- margin: 1em 0em 1em 0em;
-}
-
-.poem span.i0 {
- display: block;
- margin-left: 0em;
- padding-left: 3em;
- text-indent: -3em;
-}
-
-.poem span.i2 {
- display: block;
- margin-left: 1em;
- padding-left: 3em;
- text-indent: -3em;
-}
-
-.transnote {
- background-color: #E6E6FA;
- color: black;
- padding: 0.5em;
- font-family: sans-serif, serif;
- font-size: 0.9em;
-}
-
-.transnote p {
- text-align: center;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-ul.TOC {
- list-style-type: none;
- padding-left: 10%;
- text-indent: -5%;
- width: 70%;
- text-align: justify;
-}
-
-ul.TOC li {
- margin-top: 0.25em;
-}
-
-span.ralign {
- position: absolute;
- text-align: right;
- right: 15%;
- top: auto;
-}
-/*]]>*/
-</style>
-</head>
-<body>
-<div lang='en' xml:lang='en'>
-<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>Irások irókról</span>, by Frigyes Karinthy</p>
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
-at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
-are not located in the United States, you will have to check the laws of the
-country where you are located before using this eBook.
-</div>
-</div>
-
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>Irások irókról</span></p>
-<p style='display:block; margin-left:2em; text-indent:0; margin-top:0; margin-bottom:1em;'><span lang='hu' xml:lang='hu'>Kritikák</span></p>
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Frigyes Karinthy</p>
-<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: August 19, 2022 [eBook #68791]</p>
-<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p>
-  <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Google Books Library Project</p>
-<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>IRÁSOK IRÓKRÓL</span> ***</div>
-<div class="transnote">
-<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p>
-<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_79">79</a>. oldalon
-található.</p>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id=
-"Page_1">-1-</a></span></p>
-<p class="center"><span class="caption-150">KARINTHY
-FRIGYES</span></p>
-<h1>IRÁSOK IRÓKRÓL</h1>
-<p class="center"><span class="caption-small">(KRITIKÁK)</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">1918</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">TEVAN-KIADÁS
-BÉKÉSCSABA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">TEVAN ADOLF
-KÖNYVNYOMDÁJA BÉKÉSCSABA</span></p>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id=
-"Page_3">-3-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>KOSZTOLÁNYI DEZSŐ:</h2>
-</div>
-<h3>„A SZEGÉNY KISGYERMEK PANASZAI“</h3>
-<h4>I.</h4>
-<div class="clearfix">
-<div class="figright poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">A te utad a végtelenbe
-visz.<br /></span></div>
-</div>
-</div>
-<p>Egy fiktiv, mértani pont: a jelen, dimenziótlan és irreális
-valóság. Egy pillanat; egyetlen kép a mozgó filmen csak annyi, hogy
-érzékelhessük a mozdulatlan teret és mozdulatlan Időt. A többi a
-tenger. A lényeg, a valóság, az Igaz – a Dimenzió és a Végtelen,
-melynek felületén halkan és észrevétlenül uszik előre a pont. Mult
-és jövő: ezek a valóság, a többi csak álom. Valótlan és imaginárius
-a jelen, mert a jelent testünkkel érzékeljük csak, ezzel a
-tökéletlen s megbizhatatlan müszerrel: – de mult és jövő a léleké,
-melyekből származott. Nem tetszik nektek a <i>lélek</i> szó;
-képzeljetek hát egy bonyolult s még ismeretlen szerkezetü szervet,
-mely a végtelen s határtalan dimenziók felé szimatol. Termékei: az
-emlék és a vágy – eleme a mult és a jövő, maga a valóság. S a
-költő, kit e szerv fejlettsége alkalmassá tesz arra, hogy
-emlékeiben s vágyaiban élhessen: sokkal <span class=
-"pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> reálisabb s
-valóságosabb életet él, mint az „élet és a pillanat müvésze“, mikor
-szemeivel, fülével és orrával, egész szegény, nyomorult testével
-akar közel férkőzni a dolgok lényegéhez.</p>
-<h4>II.</h4>
-<div class="clearfix">
-<div class="figright poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Ő a pap, az igaz, a
-szent,<br /></span> <span class="i0">Bámulom, mint egy
-ismeretlent<br /></span> <span class="i0">Gyónok neki és
-áldozok<br /></span> <span class="i0">És megsiratom Őt, ki
-elment.<br /></span></div>
-</div>
-</div>
-<p>A szegény kisgyermek tehát poéta, inkarnált lélek, valaki, aki a
-multban volt s most nincs többé. Metafizikai lény; a kozmikus élet
-köldökzsinórjáról le nem szakadt még s talán ő még emlékszik olyan
-dolgokra, egy másik lehetőség világából, amire mi már nem
-emlékszünk. S talán ő még látja ama tenger tulsó partjait, melynek
-innenső oldaláról hiába meresztjük szemünket a sötét vizek felé. A
-gyermek titokzatos, a gyermek a homályból jött. Mi, felnőttek,
-tudjuk honnan származtunk: – meghalt, elment a gyermek és akkor
-születtünk. Emlékszünk rá. De a gyermek első gondolata a kozmikus
-ködgomolyagokból sürüsödött ki s magvát még foszlányok veszik
-körül; idegen bolygók imbolygó foltjai. Ime innen van, hogy a
-gyermekre nézve titokzatos és jelentőséges minden; – s minden
-dolognak önmagában való jelentősége van. Mi csak azt értjük meg,
-ami nekünk szól: a gyermek ismeri az élettelen tárgyak
-tolvajnyelvét, amellyel egymásközt susognak. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span></p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Este este… Árnyak
-ingnak<br /></span> <span class="i0">És bezárjuk
-ajtainkat<br /></span> <span class="i0">Figyelünk a kósza
-neszre,<br /></span> <span class="i0">Egy vonatfütty,
-messze-messze<br /></span> <span class="i0">És a csend
-jő<br /></span> <span class="i0">Alszik a homályos
-éjbe<br /></span> <span class="i0">Künn a csengő.<br /></span>
-<span class="i0">A dívány elbujik félve<br /></span> <span class=
-"i0">Szundit a karosszék<br /></span> <span class="i0">Álmos a
-poroskép:<br /></span></div>
-</div>
-<p>Mindez mélységes s végtelen jelentőségü megnyilatkozása egy
-mélységes s végtelen jelentőségü Abszolut Létnek: – a csengő és a
-kép, a karikahajók és a szegény, szegény tükör – és a tó, az eleven
-poézis – s főleg a drága, végtelen csillagok, melyek tompa és
-titokzatos nyári éjszakákon zizegnek a széditő messzeségen át.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i2">Én félek<br /></span>
-<span class="i2">Az élettől és a sötéttől<br /></span> <span class=
-"i0">Mely mindenütt kegyetlenül éles<br /></span> <span class=
-"i2">Ha száll a nap<br /></span> <span class="i2">Az ablakom
-alatt<br /></span> <span class="i0">Hullámozik az ismeretlen
-éj<br /></span> <span class="i0">A végtelen s az ismeretlen
-éj<br /></span></div>
-</div>
-<p>Mert ime valami lappangó titokzatosság ömlik el mindeneken; –
-valami szörnyü és képtelen tragédia reszket, mely minden
-pillanatban kipattanhat. Végsőkig feszült hur minden jelenség és a
-hideg, szervetlen Lét, komor és fenyegető némasággal mered a mi
-vonagló, fájó, reszkető életünkre. Hiszen minden percben
-szerteszakadozhatnak az ég kárpitjai, robogva zuhoghat le ránk a
-szörnyü boltozat <span class="pagenum"><a name="Page_6" id=
-"Page_6">-6-</a></span> s a halál borzasztó hahotával, nyugodtan
-állitja meg a szivünk ingáját: csak tréfáltam, nincs rátok
-szükség.</p>
-<p>A szegény kisgyermek tudja ezt. Nem szabad megbizni a makacs és
-rosszindulatu anyagban, mely nem adta nekünk ingyen ezt az
-ismeretlen, érthetetlen életet. Hihetetlen fájdalmak vagy rettenes
-gyönyörök várnak: de valami vár reánk és valaki figyel benünket.
-Szemek leskelődnek reánk a sötétből. Higyjétek el, hogy végtelenül
-bonyolult s kiszámithatatlan mindez s vigyázni kell és
-várakozni.</p>
-<p>A szegény kisgyermek, az, akire emlékezünk nemcsak poéta, de
-filozófus is: a szó legbelsőbb s legelvontabb értelmében. Sőt
-<i>csakis</i> ő a poéta és <i>csakis</i> ő a filozófus: – mi csak
-felhasználjuk azt, amit ő örökül hagyott reánk. Önmagunk epigonjai
-vagyunk – utódai ama Tizenkétévesnek, ki a templomban tanitá a
-bölcseket az Irás szavára.</p>
-<h4>III.</h4>
-<div class="clearfix">
-<div class="figright poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Kiáltani akartam és
-lerogytam<br /></span> <span class="i0">Mint egy hivő:<br /></span>
-<span class="i0">Karom kitártam s hirtelen megállott<br /></span>
-<span class="i0">Állt az idő.<br /></span></div>
-</div>
-</div>
-<p>Ez tehát szimbolizmus, a dolgok jelentőségében való hit: –
-vallás és filozófia a költészetben, transzcedens erők hite és
-imádása. Fejlődése folyamán Kosztolányi Dezső odáig jutott, hogy
-versei nem <i>csak</i> versek immáron s el nem intézhetők
-poézis-esztétikai alapon. <span class="pagenum"><a name="Page_7"
-id="Page_7">-7-</a></span> Egyetemes világfelfogás, misztikus
-törvényszerüség foglal egyetlen egészbe szineket és képeket. A
-szinek és képek itt nem önmagukért vannak: e müvészet rég tul van
-céljaiban ama másik, most letünő müvészet korlátain, mely foltokat
-s ellentéteket szinpompa kedvéért rakott egymás mellé, s mely magát
-impresszionizmusnak nevezte. Olvassuk el bármelyik verset – de
-olvassuk el például az „Anyuska régi képe…“ kezdetüt, vagy az „Első
-ősz“-t vagy</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">A tó! a tó! az eleven
-poézis,<br /></span> <span class="i0">Fölötte az ég – s összefoly a
-kék viz<br /></span> <span class="i0">Egymásbaolvadt, – tág
-gyerekszemekkel<br /></span> <span class="i0">Fel-felmeredve nézem
-néma reggel,<br /></span> <span class="i0">A tó! A tó! A messzeség!
-hahó!<br /></span> <span class="i0">A messzeségbe elvisz egy
-hajó,<br /></span> <span class="i0">Ó álom, áldás,
-szivdobogtató,<br /></span> <span class="i0">Tündéri titkok tükre
-tiszta tó.<br /></span> <span class="i0">Tündéri tó! Az ég is, mint
-a tó<br /></span> <span class="i0">Kék habja oly rejtelmesen
-inog.<br /></span> <span class="i0">Gyakran keresek rajt egy
-illanó<br /></span> <span class="i0">Tovább libegő, lenge
-ladikot.<br /></span></div>
-</div>
-<p>Nem képek és nem szinek ezek egymás mellett és egymás fölött.
-Egy-egy szó megdöbbentve s váratlanul állit meg néha: csudálkozva
-keressük az összefüggést s rájövünk, hogy benső, komor és tragikus,
-végzetszerü jelentőségeket takart minden szin idáig s ezeket oldja
-meg s fedi föl most e hang.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Azon az éjjel<br /></span>
-<span class="i0">Az órák össze-vissza vertek<br /></span>
-<span class="i0">Azon az éjjel<br /></span> <span class=
-"i0">Holdfényben usztak mind a kertek<br /></span></div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_8" id=
-"Page_8">-8-</a></span></p>
-<p>Meredten s gondtalanul oda kell figyelnünk a látszólag
-jelentéktelen s holt tárgyakra: egy óra, egy szék, egy elhaladó
-kocsi, a kert: – s im egyszerre megzavarodik s összefolyik a kép –
-borzongás fog el –: a holtaknak hitt s hideg butorok libegni
-kezdenek – valami ismeretlen és nesztelen szél hirtelen
-keresztülfutott rajtuk és imbolyogva mozognak, mint a jegenyék
-odakünt az elsötétülő országut felett. Hangot se hallunk –
-nesztelenül száll fölfelé a tompa darabokból valami ismeretlen: a
-kisértet. Vagy ki ne ismerné ezt az érzést; ülünk behunyt szemmel
-hallgatagon – s hátunk megett sunyin s ravaszul, egészen
-hangtalanul, lopva és nagyon lassan nyilik az ajtó – s egyszerre,
-mikor zsibbadt agyunk szunnyadó álomba ájulna már – egyszerre puff,
-ugy vágódik be mögöttünk, mintha ágyut sütöttek volna el, vagy
-mintha vásott és rosszakaratu koboldok hátunkon papirzacskót
-durrantanának, legszebb álmaink közepén. Riadtan s bosszusan
-fordulunk arra: – de az ajtó már csukva van ismét s ártatlanul s
-közömbösen állja tekintetünk.</p>
-<p>Mindennek jelentősége van e versekben s a metaforák nem külső
-hasonlatosságokat jelölnek – hanem a belső lényeg azonosságát. Ha a
-leánynak, a puha és mesés szemünek, ki átdereng az édes, mámoros
-emlékek ködén – ha a leánynak „kacagása hegedüzene“ –: akkor a
-hegedü fájdalmas, gonosz rikoltozása viszont ugy rémlenék valami
-kisértetlátó, <span class="pagenum"><a name="Page_9" id=
-"Page_9">-9-</a></span> látnoki, éjszakán, mintha egy leány kacagna
-– a két dolog egy, s valami közös forrása van, odaát az
-érzékfölöttiek dimenzióiban. Nem hasonlatok, analógiák ezek, hanem
-az azonosságok felismerése. Összeömlés a lényeggel, panteizmus.</p>
-<p>Tünődve néztek rám a szürke bércek. Tünődve nézek szét a
-bérceken és mezőkön át – vagy a bércek és mezők tünődve néznek
-engem –: a költő érzi, hogy mindegy ez, s mindkét meghatározás
-helyes.</p>
-<h4>IV.</h4>
-<div class="clearfix">
-<div class="figright poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">De itt maradok s kopogok,
-vivódok,<br /></span> <span class="i0">Mint a rabok a börtön
-udvarán.<br /></span></div>
-</div>
-</div>
-<p>Kosztolányi Dezső ma a legérdekesebb, az első magyar szimbolista
-költő. „A szegény kisgyermek“ lényeglátó hajlamait, sejtéseit,
-álmait nyugati kulturák felszabaditották: – német és francia
-mesterek kezén mesterré lett formában, kifejezésben s müvészete
-most egy pompás, káprázatos, európai hangszerelésü orchester
-erejével szólaltatja meg a „néma gyermek“ testetlen álmait.</p>
-<h4>V.</h4>
-<div class="clearfix">
-<div class="figright poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Hogy lelkem, ez a néma
-zongora<br /></span> <span class="i0">Valami fájdalomról rezdül
-által<br /></span> <span class="i0">S mig hahotáz az öröm
-mámora<br /></span> <span class="i0">Felhangzik hurjain egy tompa
-gyászdal.<br /></span></div>
-</div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_10" id=
-"Page_10">-10-</a></span></p>
-<p>Végre és mindezekfölött és eltekintve már most minden belső
-metafizikától: Kosztolányi Dezső kis kötete esemény a gyermekekkel
-foglalkozó irodalom történetében – olyan esemény, mint Molnár
-Ferenc rajzgyüjteménye volt, mely a városi gyerek külső képét
-formálta össze. Kosztolányi Dezső a vidéki, jómódu középosztály
-gyermekének a lelkét szólaltatja meg a saját lelkén keresztül – ezt
-a gyöngéd és bus, ámolygó lelket, mely tompitott szobák, függönyök
-és porcellánok, apró kis kegyeletek, nénik és rokonok és nagymamák,
-napos udvarok és Andersen-mesék, az egész „sweet home“ levegőjéből
-tevődött össze – mely végtelenül ismerős és végtelenül megható
-nekünk. Csodálkozva és mélységes gyönyörrel emlékezünk
-régelfelejtett illatokra, fakult szinekre – el tudtuk feledni?
-Hiszen <i>ez</i> volt az igazi, szebb és jobb, mint az, amit most
-élünk – szebb és vigasztalóbb, mint az, ami előttünk áll még. Igen:
-– <i>ez</i> volt nemes és hozzánkméltó: – igen, ezt akartuk mi
-tudatlanul, fájó és durva csaták közt, az élet ostoba kakofóniája
-közt zugó füllel és zavart idegekkel: – ezt a csöndet akartuk, mely
-ünnepélyes megilletődéssel állitja most meg a szivünket. Egy percig
-némaság van: – aztán távolról, áradozva növekszik valami régi-régi
-emlék – egy szonáta, amit elfeledtünk. Növekszik, árad, hatalmasb s
-telibb lesz, erőbe kap s ugy zendül fel a végén:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">A trombiták kövér aranyló
-torkán<br /></span> <span class="i0">Egekbezengő beethoveni
-orkán.<br /></span></div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_11" id=
-"Page_11">-11-</a></span></p>
-<p>Apró zajokon, zavaros és kicsinyes érzések szennyes vizein
-keresztül ime a szegény kisgyermek hozza felénk az élet
-legteljesebb érzését és legmagasabb állapotát: a fenséges és
-nagyszerü áhitozást.</p>
-<h4>VI.</h4>
-<div class="clearfix">
-<div class="figright poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">A délután pezsgett a poros
-utcán<br /></span> <span class="i2">Mint az aranybor<br /></span>
-<span class="i2">S egyszerre este lett<br /></span> <span class=
-"i0">És ugy megváltozott az utca akkor.<br /></span> <span class=
-"i0">Savanyu holdfény lett a sugarakból<br /></span> <span class=
-"i2">A tüzborból ecet.<br /></span></div>
-</div>
-</div>
-<p>Okos és fegyelmezett költő. Egy bizonyos, ezzel tisztában van:
-az érzés magábanvéve semmi és annyi kerül csak belőle a versbe,
-amennyi alkalmas volt, hogy müvészetté váljon. Figurák, váratlan
-fordulatok, szeszélyes tornyok és hidak tünedeznek a vers robogó
-vonatából – majd hirtelenül, egy földhát mögött széditő prespektiva
-villan föl, egy pillanatra, s ugy rémlik, nagyszerü lehetőségek
-távolába mutatott egy nyitvahagyott szó. Ez egy másfajta
-közvetlenség, nem az, ahogy nálunk értelmezik ezt a fogalmat. Nem
-kenyere az egyszerüség: az őszinteséget átengedi azoknak, akiknek
-nincs más mondanivalójuk, minthogy az igazat megmondják.</p>
-<h4>VII.</h4>
-<div class="clearfix">
-<div class="figright poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Egy percre megfogom, ami
-örök:<br /></span> <span class="i0">Lepkéket, álmot, rémest,
-édeset.<br /></span></div>
-</div>
-</div>
-<p>Lepkék és álmok… elvillanó érzések: poézis. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span> Néha
-tétován hitetlenkedve kérdezzük magunktól: hát lehet mindezzel
-komolyan, mélyen egy életet igénylő apparátussal foglalkozni,
-belémerülni, nem törödni mással. Mig hidakat s nehéz házakat
-épitenek igazi, kézzelfogható kövekből az izzadó izmok – s
-összevont, komoly szemöldökök hajolnak mikroszkopok fölé, hogy az
-érzékelhető élet tudományát keressék.</p>
-<p>S egy mély és egyszerü érzés válaszol: lehet. Vagyunk, akik a
-poézist egy elkövetkező tudomány alkimiájának tekintjük. S hisszük,
-hogy eljön a kor, mikor eprovetták fenekén csapadék alakjában
-mutatják ki: ez a szürkés folyadék itt a <i>bánat;</i> ez a vörös
-pépszerü anyag a <i>szenvedély</i> – ez a kékeszöld, lanyha viz a
-<i>vágy</i>, amit az ember agyából elimináltunk.</p>
-<p>Ez elkövetkező tudomány sejtelmes, babonás alkimistája a költő;
-anyagának egyharmada csak a tudás, a másik a hit, a harmadik
-valami, amit maga se ismer. De a homályos abrakadabrák zürzavarán
-keresztül nyugalmasan alakul ki máris egy örök és biztató
-pozitivum; hogy test és lélekből állunk s nincs okunk félni a
-haláltól.</p>
-<h3>„MÁGIA“</h3>
-<p>1.) Van néhány verse Kosztolányinak, amit elolvasván, éjszaka,
-vagy másnap reggel jut eszünkbe az egész – két összezengő szóból
-öntudatlanul rekonstruáljuk a verset, mint <span class=
-"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> néha,
-mikor hangversenyekről hazatérve, összefüggő melódiák jutnak
-eszünkbe és nem is felejtjük el többé soha. Napok mulva elkezdi
-élni bennünk szerves életét a vers: hangulatunk alkatrészévé lesz,
-valami, amihez odafordulunk fájdalmunk perceiben és zsongitjuk vele
-a tudatba ékelődő éles és szögletes kinokat, mint a zenével. Egy
-idő mulva ugy rémlik, évek óta bennünk voltak már és nagyon régen
-ismerjük e sorokat.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">És egyre csak kopognak és
-dobognak.<br /></span> <span class="i0">Ottan dobognak a szivünk
-alatt<br /></span> <span class="i0">És a szivünk velük ver
-hallgatag<br /></span> <span class="i0">– – – – – – – – – – –
-–<br /></span> <span class="i0">Regélői homályos
-bánatoknak.<br /></span> <span class="i0">– – – – – – – – – – –
-–<br /></span></div>
-</div>
-<p>Néhány nap kell csak hozzá és egy egész sereg Kosztolányi-sor
-ugy él bennünk, mint belső lényünk szükségképpeni része – ami
-nélkül már el se tudjuk képzelni magunkat – mint gyermekkori
-emlékeink – és mint emléke annak a képnek, ahogy legködösebb
-gyermeklelkünkben a költészet mézes és fájdalmas ütemei zenéltek.
-Egy csendes tik-tak indul meg e sorok ütemére, ütereink dobogásához
-hasonló. Egy végtelenül finom és szinte terhelten zenei fül addig
-hangolt és formált néhány egyszerü, nemes szót, mig e szavak
-<i>cis</i> hangja összeesett szivünk verésének <i>cis</i>-jével – s
-ezentul minden összehangolódik már a versben és bennünk s néhol
-egészen összefolyik a muzsika.</p>
-<p>2.) Honnan ez? Mi az analizise ennek a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span>
-szintetikus hatásnak? Analógiát keresek és nehány uj festőnkre kell
-gondolnom, akik a szinek sajátos, nemes keverésével olyan
-<i>tónust</i> tudnak adni a szinek összeségének, hogy a kép,
-megszületésének első percétől kezdve már <i>patinát</i> kapott –
-zöldesszürke, vagy barna levegő érzik köztük s a vászonfelület
-közt, melyben mintha ódon képtárak pora szitálna. A szinek
-összetevésének megfoghatatlan müvészete ez. Máshoz alig tudom
-hasonlitani a szavak választásának, összetevésének, jelzők
-alkalmazásának ezt a csodálatosan megfinomult müvészetét, amit
-egész sereg fiatal költőnk próbált ellesni Kosztolányitól,
-szánalmas és kómikus eredménnyel – ha csak, kritikushoz nem méltó
-pongyolasággal, ki nem bökök egy nevet, egy hegedüvirtuózunk nevét,
-ami véletlenül jutott eszembe, nem tudom, milyen belső asszociáció
-révén: Kubelik Jan hegedümüvészetére gondolok, az ő játékának
-teknikájában éreztem azt az egységes, meleg és barna <i>tónust</i>,
-ezt az összefogó patinát, vagy bouquet-t, vagy szinezést, vagy nem
-tudom, hogy nevezzem.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Én nagyon sokakat
-szerettem,<br /></span> <span class="i0">Én vágytam arra, vágytam
-erre,<br /></span> <span class="i0">De aki ugy szeretett
-engem:<br /></span> <span class="i0">Anyám az életet
-szerette.<br /></span></div>
-</div>
-<p>3.) Ebben a teknikában nyilván nagy szerepet játszik az a nemes
-archaizmus, amivel Kosztolányi a szavakat régi, nemesi származásuk
-egész jelentésében tiszteli. Nála, mert <span class=
-"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> igazi
-költő, a szó nem eszköz és szerszám csak, amivel fogalmakat
-formálunk és kifejezünk: önmagában való érték a szó, szine és
-zenéje és zamatja hosszu, biogenetikus fejlődés eredménye s az
-erjedés adja meg értékét, mint az óbornak. Az a költői iskola,
-amihez Kosztolányit erőszakkal hozzászámitják, szines és ragyogó
-szótárát készen kapta, mint a gazdag gyerekek az épitőszekrénykét –
-Kosztolányi drágakövei egyenkint, hosszan és fájdalmasan
-kristályosodtak ki a kagyló belsejében. Egy-egy gyöngyszem
-mindegyik s a gyöngyszem belsejében ott van lenyomata annak a
-piciny porszemnek, vagy rovarnak, mely a gemmát maga köré
-izzasztotta. Régi költészetek lenyomata és szállongó pora:
-felbontva a szót és hangulatát, néha régi fejek ködlenek fel. Több
-kritikusa Vörösmartyról beszélt, még Berzsenyit is emlitette
-valamelyik – bennem egy régi, ifju költőnk melódiája ébredt fel
-egyszer, Kosztolányit olvasva: az ifjan elhunyt, ködös Dayka
-Gáboré, aki nehány verset irt csak s egy egész hangulatot hagyott
-ránk.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">„Homályos bánat dulja
-lelkemet…“<br /></span></div>
-</div>
-<p>4.) Igy próbáljuk körülirni és meghatározni ezt az érzést.
-Zavaros, uj versek és zavaros, uj esztétikák gomolygásában
-Kosztolányi uj versei nekünk boldog és összhangos megnyugvást
-jelentenek egy régi s naiv elméletünkben, a versről: hogy versnek
-azt nevezzük, amit sehogyan másképpen elképzelni <span class=
-"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> nem lehet
-s alkotni nem adatott, csak ugy, ahogy verssé lett – mintha készen
-s az idők kezdetétől fogva szakadt volna ki a költő kezdettől fogva
-terhes lirájából – egy távoli hang az örökkévalóból, amit a halandó
-és sorra eltünő szivek átadnak egymásnak és visszhangoznak az idők
-végezetéig.</p>
-<h3>„BOLONDOK“</h3>
-<p>Ugy rémlik, sőt talán bizonyos, hogy Kosztolányi a jobb részt
-választotta. Egy század mult el s elmultak a görcsös erőlködések,
-melyekkel drámán, költészeten s epikán keresztül az iró egyenesen
-agyába szoritotta a tollat s annak puha anyagát feszegette s
-egyetlen dolog érdekelte csak: mi történik s hogyan történik ott
-belül? A naturalizmus, mely a valóság megismerésének nagy izgalmát
-kereste, nagy kerülő után már visszatért volt az emberi agyhoz s
-már titáni és nagyszerü küzdelmek kezdődtek: leirni, megrögziteni,
-megfogni a látszólag megfoghatatlant – nagyszerü munka volt (ó
-Dosztojevszkij, s ti oroszok mind!) mind az alkimia, mely vakon s
-kalauz nélkül tapogatta a dolgok összefüggéstelen belsejét. De az
-alkimiából kémia lett s a pszikoanalitikus müvészetből
-pszikoanalitikai tudomány. Aminthogy minden müvészetből tudomány
-lesz végre, ha nagyon belemelegedik: s minden tudomány müvészet
-volt valaha. Egy bizonyos: a huszadik század emberének agy
-<span class="pagenum"><a name="Page_17" id=
-"Page_17">-17-</a></span> és lélek, saját agya és lelke, nem
-jelenthet többé különnemü s megközelithetetlen magánvalót, mely
-csak belülről oldható meg. Kellemetlen dolgok derültek ki.
-Költészet, hajlam, geniálitás: idegdiszpozició dolga mind s az
-ihlet legszentebb termékei, könyvek és képek, orvosi laboratoriumok
-edénykéibe kerültek, hol hasznos adalékot nyujthatnak az összegező
-tudománynak. Tudós professzor Freud könyvet ir Lionardóról,
-részletekre boncolja föl s ugyszólván szérumot kivonatol belőle, a
-neurozis ellen s majd ezzel gyógyitja a rendelőszobában várakozó
-neurotikus buzakereskedőt, akinek lényegében ugyanaz a betegsége,
-mint Lionardónak. Himlős bárány véréből készül majd a gyógyszer,
-himlős embernek. Mert ime, egészen egyformák vagyunk s mi neked
-fáj, nekem is fáj.</p>
-<p>Mi maradjon hát a müvésznek? Befelé fordulni nem érdemes: lelkem
-legbelső daganatait hovatovább orvos vágja ki belőle, mint a
-tyukszemet s hovatovább el kell ismernem majd, hogy jobban is ért
-hozzá, mint én – nem, mintha okosabb, vagy tehetségesebb volna
-nálam, de egyszerüen azért, mert tapasztaltabb s ő ilyet már többet
-látott s mind ilyen volt. Ó, igen, mind ilyen volt. Árkászok és
-furók dolgoznak már a mélyben, ás és fur a fáradhatatlan tudomány,
-igy szól fáradtan a müvész – mi adtunk utat neki, hagyjuk őt
-dolgozni s maradjunk itt a felszinen. S nézzünk körül. Mily szép,
-boldog és megnyugtató. Nini, apró tárgyak, egy fürt, egy virág, egy
-ruha. S <span class="pagenum"><a name="Page_18" id=
-"Page_18">-18-</a></span> mennyi szin, odalent semminek sincs
-szine. Ott egy ember, távolabb egy ló. Formák, kedves vonalak.
-Semmise zavar többé – minden szép és csodálatos. Az embernek
-emberfeje van – de nini, képzeljük rá egy emberre a lónak a fejét.
-Ki akadályoz? Vagy a ló nyakára emberfejet. Tehetem, idefönt minden
-szabad – semmise rángat a mélyből. Hajrá, lobogjunk és repüljünk –
-semmise lehetetlen és minden igaz. Cseréljük össze játékos kedvvel
-a vizet s a levegőt, a lehetőt és a lehetetlent – vigye föl a kis
-léggömb a kis fiut s lássam meg a tükörben egy más embernek az
-arcát. Mindez csak játék. Erre az arcra mosolyt teszek s amarra
-könnyeket s aztán összetévesztem a kettőt. Hogy volna, ha igy volna
-– ó mennyivel több, mennyivel szebb, mennyivel igazabb, müvészhez
-méltóbb e kérdés, mint az a másik, a szürke és gyötrelmes és
-lenyügöző: hogy is van hát igazán?</p>
-<p>Kosztolányi müvészetében a felszinig jutott: s használjuk fel a
-szerencsés hasonlatot s érveljünk igy: tehát emelkedett. Tudatosan
-s meggyőződéssel keres formákat – a formák s a fikció birodalmában
-arisztokrata és uri birtokát s királyságát visszakapja a müvész, ki
-királynak és arisztokratának született s kit a plebejus valóság a
-megismerés igájába akart hajtani. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_19" id="Page_19">-19-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>MOLNÁR FERENC</h2>
-</div>
-<h3>MOLNÁR FERENC NOVELLÁI</h3>
-<p>A tarka, cifrapiros lepedő szétlibben és ujra meg ujra kezdetét
-veszi a Báb-szinház, odakint a Városliget nyári alkonyatában. Ma és
-mindennap láthatók lesznek a következő számok:</p>
-<p>1. A <i>Ravasz Urinő</i>, amint a <i>Buta Gavallért</i>
-háromszor keresztülugratja a saját fején, végén bunkóval agyonüti.
-Szinhely: Lipótváros, illatos boudoir, zene Kolegerszkynél: – és ó!
-este a Stefánia-ut édes, előkelő illatai. Ketten beszélgetnek: két
-szörnyü ravasz Társasági Baba, náluk már igazán csak az iró
-ravaszabb, az iró, akinek ingerlő, recsegő hangját néha meglepett
-nevetéssel ismerjük meg, alulról, a deszkák mögül, ahonnan a
-drótokat igazgatja. A Gavallér bohókás fortélyokat használ, de az
-Urinő sokkal, sokkal ravaszabb; ez Urinő mindig ravaszabb: – és a
-harmadik előadásnál, mire az ember belejön, már előre sejtjük, hogy
-megint az Urinő fog tuljárni a Gavallérnak az eszin. Tessék
-vigyázni, aufpassz’n: aha, már megint fejbeverte a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> Buta
-Gavallért. Itt, ezekben a vitákban, senkinek sincs igaza, mert
-minden igazságnál van valami, ami még igazabb: az ellenkezője. Ó
-Wilde-paradoxonokon táplált édes, okos, ravasz lipótvárosi asszony,
-ó okos és ravasz nő és ó ravasz tárcák és ó ravasz iró: hogyan is
-vagytok ti csak olyan ravaszok? Végig ugy megy ez, mint az egyszeri
-egyházi tanulónál: én azt gondolom, hogy te azt gondolod, hogy én
-azt gondolom, hogy te azt gondolod. Már megint vége a tárcának és
-az Asszony megint eggyel tulgondolta a Gavallért és az iró eggyel
-tulgondolt engem: egyszóval, erre mégse számitottam, erre a
-befejezésre. Én azt gondoltam, hogy ő azt gondolta, hogy ők azt
-gondolják: – tyüh! az ember mégis belezavarodik.</p>
-<p>De libben már ujra a függöny: más.</p>
-<p>Ketten beszélnek. Hely: Városliget, Josefstadt, hangulatos
-verkliszó a kapu alól. Rándul a drót, két cselédleány perdül ki
-tarkán: faarcuk az élet és valóság riasztóan, szinte bántóan
-sikerült karrikaturája. A deszka mögül megint megszólal hozzá a
-hang: – de erre már ki kell törni a nevetésnek – hiszen ez a
-drótkezelő „jassz“ ur egész boszorkányosan hasbeszéli a
-cseléd-idiómát, eredeti hangon és hanglejtésben, eredeti
-kifejezésekben. Igen, nini, a mi cselédeink! óriási! A Marika, meg
-a Julika: aztán a katona meg a Marika: kemény szoknyák, garasos
-szivar, verkli meg óriáskifli. Szinfal: esti hangulat, ringlispil –
-zavaros hangok; nyekergő muzsika… <span class="pagenum"><a name=
-"Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> aztán valami ábrándos,
-külvárosi „dall“ érzékenyke külvárosi sziveknek… A két cseléd, két
-szines, üde foltban elperdül, az egyik sir… Hideg szél jön az
-Üllői-uton és egyszerre a szemünkbe csap. – De felriadunk: – a
-függöny sebesen leszalad.</p>
-<p>Más.</p>
-<p>Ketten beszélnek. Két gyerek. A deszka mögül káprázatosan,
-hihetetlenül hü hasbeszéd. „Hogy a Lujza szerelmes volt és tudod és
-levágták a haját és hideg tél volt és a tizenkétéves Lujza egész
-meztelenül belefeküdt a patakba és egy kicsit sirt a patakban és a
-kis kopasz feje kint feküdt a parton, a hóban és akkor ugy
-meghalt…“ Furcsa nevetésünk egyszerre zavartan és kicsit
-csodálkozva megakad, mi ez, hisz itt valami különös dolog keveredik
-a játékba, hiszen ezen már nem lehet nevetni, hiszen ez a nevetés a
-torkunkba és szemünkbe kezd már menni… De ugranak a bábok és ropog
-a drót: ne tessék már odafigyelni, semmi az, játék. Most uj szám
-jön: más.</p>
-<p>Ketten beszélnek. Egy kocsis, meg egy gyürött, lump ur, aki a
-kocsiban ül. Reggeli hangulat, Stefánia-ut. A kocsis elmondja, hogy
-neki háza van, meg sok kocsija, meg pénze, meg mi, neki, a szegény
-embernek. Rándul a drót: az ur is beszélni kezd. Most a kávéházból
-jön, összesen két koronája van, a lakásából kidobták, két krajcárét
-már vett gyufaoldatot, de most előbb szeretne aludni, majd aztán.
-Majd ha fölkel és reggelre vizes lesz <span class=
-"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> megint a
-párnája – mert mi lumpok tizenkettőkor szoktunk mosdani, sirva. Mi,
-akik meghallva dobogni a borbély szivét, csak ugy, tüdővel,
-gyomorral és torokkal kisirjuk magunkat a borbély keblén… Aztán a
-revolver… Egyre kevésbé fél tőle – még egy kis gyakorlat, aztán
-megteszi, nagyságos kocsis ur. Maga ezt nem érti, nagyságos kocsis
-ur, mert maga nem sirt még meztelenül az ágyban. Gyakorolni kell,
-mig azt a kis gombot megnyomja az ember, ez lassan jön, kérem.
-Aztán utoljára senki se hal meg szomoruan. Az öreg ember örül a
-halálnak: a beteg elveszti az életkedvét. És aki a Dunába ugrik,
-mialatt röpül lefelé a hidról, megöregszik. A természet csak ugy
-ereszti el az embert a világból, ha az ember végleg beleegyezett –
-– – Nem tehetünk magunkon erőszakot.</p>
-<p>Mi ez, ohó, mi ez a hang? Valahol megcsuklott. Hiszen ön sir,
-hasbeszélő ur, ott a deszka mögött! A köny végig is futott már
-bizonyosan, könnyü, gunyos zizegéssel, mint valami aranyfejü, fürge
-kis gyik. Remegnek és libegnek a drótok, összekuszálódik a háttér –
-gyorsan le a függönnyel! – Ez már nem tartozik rátok.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p>Molnár Ferenc stilusa.</p>
-<p>Az irodalmi parvenük korát éljük itt Magyarországon: egy uj,
-szellemi directoire-t. Az ilyen korokban affektált „l’art pour
-l’art“ elméleteknek kedvez a levegő. Megcsodáljuk irásban a
-mesterséget és technikát, és „csak <span class="pagenum"><a name=
-"Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> müvészet“-et keresünk a
-szavak és mondatok ügyeskedő elrendezésében. Ilyen korokban
-tömegesen lépnek fel a neológok: a kritikusok meg usgye! vállvetve,
-superlativusokban (maguk is belletrisztikusok) zengik dicsőségét
-annak, akinek néhány uj kifejezést sikerült megfaragni. Fősikerük
-igy főleg az eredeti és uj technikák megalkotóinak van. Egy
-pillanatra ugy látszik, szinte, mintha az egész irodalom szép
-szavak és szép mondatok kérdése volna csak. Ez az a müvészet, mely
-„nem közönségnek szól“ és sohasem volt divatosabb, mint ma, az a
-felfogás, hogy az irók egymásnak irnak.</p>
-<p>Nagyon értem Molnár Ferencnek az ő sajátságos irtózását minden
-ugynevezett „csak irodalmi“ áramlatoktól, hogy például gyakran igy
-fejezi ki magát: „ahogy az irók mondanák“. Nagyon értem, hogy
-modora van és hogy humoros akar lenni, mindig és mindenáron
-humoros. A parvenük ilyetén korában arisztokrata irók magukba kell,
-hogy zárkózzanak, kell, hogy lirájukat elrejtve, valami modor
-bástyája mögé vonuljanak: ez a modor nagyon gyakori esetben a
-humoros felfogás. Az arisztokratikus parvenüktől odafordul az igazi
-arisztokrata a nép felé: – az iró a közönségnek alkot, ó igen,
-képzeljétek ezt a borzalmat, a közönségnek alkot. Vásári munka,
-borzasztó. Szent, vérbenső énségek, kinemfájhatóságok
-prostituálása. De csak hagyjátok Mirabeut: inkább akar ő első lenni
-a nép között, mint közöttetek a második. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span></p>
-<p>Igen, Molnár Ferenc a közönségnek ir, a maga közönségének. És ez
-a közönség, bár először gyanakvással fogadja az ő sajátságos
-modorát, lassankint meg fogja érteni őt. Mert ime, mire egyedül
-marad az ő közönségével: a modor nyers, furcsa szellemessége
-egyszerre halkulni, melegedni kezd: még könnyedén fut, de már nem
-csip sehol. Egy váratlan akkord jön, mely meglep és megindit, mint
-valami poéma, mely a sziv belsejéből feccsent, keskeny, szökellő
-vérsugár gyanánt. Hiszen ez a novella zenél. Hiszen ez nem modor és
-technika: az iró a szivéből adott itt nekünk valamit. És merengve
-tesszük le a könyvet: minden gyanakvásunk jóleső melegségbe olvad,
-meg vagyunk hatva.</p>
-<p>És meg vagyok hatva, mig ezeket irom, mert ime, nem igy akartam
-befejezni Molnár Ferencről, a sikerek hőséről szóló néhány
-szavamat. De kétely és csüggedés fogott el: hátha mégsem a müvészet
-fogja megváltani a világot? Egy pillanatra, vidáman földerülő szem
-és egy pillanatra, görcsösen elszoruló sziv: talán nem is várhatunk
-tőle egyebet.</p>
-<h3>A TESTŐR</h3>
-<p>Néhányszor azért mégis végigment a hideg a hátamon. Nem, nem,
-mondtuk szégyenkezve és kicsit elszontyolodva: ezt talán még sem
-szabadna igy csinálni, bohózatnak – és nehányszor – irodalom ide,
-irodalom oda és <span class="pagenum"><a name="Page_25" id=
-"Page_25">-25-</a></span> szakszerü értékelés oda, szakszerü
-értékelés ide – és néhányszor szégyenkezve és kicsit aggódva
-forditottunk egy lopott tekintetet a mellettünk ülő urhölgy felé,
-aki nagy kalapban és parfümös szoknyában képviselte feleségünk,
-szeretőnk, távoli reménységünk – s aki most nem figyelt ránk,
-nyitott ajakkal és nedves, gőgös szemekkel szivta be a szinpadról
-azt, amit régi, rossz időkben ugy hivtak: kedély és értemény
-nemesbitése, kérdések megoldása, a rosszaság és butaság ellen
-hatékony jellemrajz és a szépség, okosság és jóság jóváhagyása. Ne
-tessék engem lemosolyogni, hogy aszongya, ki beszél itt morálról,
-hiszen ez bohózat, abszolut müvészi (szóval nem erkölcsi)
-szempontok jöhetnek itt csak számitásba s csak önmagában való
-exkluziv értékekről lehet beszélni, melyek épen a morál szempontját
-exkludálják. Én ezt mind értem, jól van: de egy régi vicc jut
-eszembe a kutyáról, amelyik ugat, s amelyiktől <i>mégis</i>
-óvatosan félreugrik a ravasz zsidó, mondván: én tudom, hogy amely
-kutya ugat az nem harap, – de hátha a kutya nem tudja? Én azt is
-tudom, hogy amely morál bohózatnak van feldolgozva, az nem harapja
-meg az erkölcsi érzésem – de hátha az erkölcsi érzésem nem tudja?
-Az erkölcsi érzésem elvontan, ösztönnek fogja fel a darab süritett
-értelmét. A süritett értelem pedig ez: a nő hazudik és a hazugság
-öl – a nő hazudik, a nő hazudik, a nő hazudik! És idők mulnak,
-elfelejtem a bohózatot és elfelejtem <span class="pagenum"><a name=
-"Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> Molnár Ferencet, de ami
-benne eszme és ösztön volt, tovább él bennem, mint eszme és ösztön:
-nem bohózat és nem kómikum többé, hanem tudat. „A nő hazudik“ ez a
-tétel, mely tegnap este, mint egy nagyon finom csepp vitriol
-hullott a szivem érzékeny bőrére és ott csiklandozó, kacagtató
-bizsergés érzéseit váltotta ki: nem párolog el, hanem elkezdi enni
-a szövetet és belefuródik a szivembe. S azontul, ha a jövő
-fájdalmas ködén át visszagondolok rá, ez a luk ugy áll már
-szivemben, keményen és dacosan, mint a kés. És eljön majd egy perc,
-mikor elsőtétült homlokkal, az őrület és nyomoruság halálos
-bánatával agyamban nézek két tiszta és vidám szembe és eltorzult,
-béna szájam legörbülve, borzongva dadogja még egyszer a rettenetes
-tragikumot: a nő hazudik. Hol lesz már akkor a bohózat s a vidám
-paradoxonok és ingerlő szójátékok, melyeknek távolából csak ez a
-tétel áll ki még, mint egy szikla, komoran és fenyegetően? a nő
-hazudik –?</p>
-<p>Akkor meg fogom érteni, hogy ez tragikum: hogy ugy magában, mint
-megismerésből: ebből csak tragédiát lehet csinálni, olyat, amilyent
-Strindberg csinált. Hiszen, ha igy bővülne a tétel: „A nő hazudik s
-az ostoba és kicsiny emberek megérdemlik, hogy a nő hazudjék“ – ez
-lehet vigjáték és az is kell, hogy legyen. Moliére is igy
-dolgozott: a fortély és kijátszás husángjával szemünk előtt
-agyonvert mindenféle embereket, akik sirtak <span class=
-"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> és
-nyöszörögtek, de mi nevettünk rajtuk és ez az érzésünk meg is
-maradt, mert ostoba és rossz emberek maradtak a szinpad porondján.
-De Molnárral nevetünk és borzongani kell: rosz nevetés ez, ennek
-nem jó vége lesz.</p>
-<p>Nem szabadna ezen nevetni. Gonosz álom, le kell rázni ezt.
-Furcsa egy igazságszolgáltatás megy itt végbe, uraim. Apró és
-gonosz dolgok, kis hazugság-férgek, kiássák egy férfiember szivét
-(hiszen ez az asszony a valóságos életben ostoba és rossz kis nő,
-aki csak érzékeinknél fogva tartja markában az életünk) – a férfi
-arca rettenetesen eltorzul kinjában és Molnár monoklival a szemében
-igy szól hozzá: milyen szép kis, ostoba, hiu pofát tetszik vágni
-uraságának. Kell még egy pofon uraságának? Egy hasbalépés nem kell
-még uraságának? Rettenetesebb, perverzebb, komikusabb és
-borzongatóbb párbeszédet életemben nem hallottam, mint „A testőr“
-egyik jelenetében: azt, mikor a férfi és nő együtt beszélik meg,
-hogy mit hazudjon a nő, amit elhihessen a férfi, hogy ne kelljen
-elpusztulnia. Hiszen ez szivszorongató.</p>
-<p>De megálljunk csak: igy nem alkuszunk. Ilyen egyszerüen mégsem
-intézzük el a férfi és nő életviszonyának kérdését. Ez a nő, a
-Molnár novelláinak ez a tipikus hőse, megint egyszer tuljárt a
-férfi eszén és a végin talán még a szerzőt is megtévesztette – egy
-pillanatra legalább keresztülvillant az agyamon, vajjon bizonyos-e
-benne maga Molnár Ferenc, <span class="pagenum"><a name="Page_28"
-id="Page_28">-28-</a></span> hogy a szinésznő nem ismerte meg
-férjét a második felvonásban? Ő, aki az „Ördög“ második
-felvonásában egy helyen magát a cimszereplőt ingatagnak mutatja
-egyszer a nőismeretben – ő bizonyosan nem merne határozott választ
-adni erre a kérdésre. De mindegy. Abban a percben, mihelyt
-felismertem, hogy a helyzet tragikus: – vége van ennek az
-okosságnak és egészen máskép látom most a nő győzelmét. Akkor
-egészen komolyan és megvetően azt mondom: könnyü győzni a mámorban
-és könnyü okosság az, mellyel a nemi nyomoruság perceiben kerül
-fölénybe a nő. A tragikumban a megölt és elpusztitott férfi győzött
-igazán, akit egy meghatott és felrázott közönség lázongó fájdalma
-bosszul meg.</p>
-<p>Ezt akartam mondani végeredményben: a mámor tragikumát Molnár
-nem érzi, csak tikkasztó forróságát és azért tudta <i>ilyen</i>
-szövegezésben vigjátéknak látni meg ezt a tragédiát. Kiváló,
-öntudatosan elfogult, erős akaratu, hatalmas szuggeráló erejü iró:
-igazán zseniális iró. Két pont a drámában mégis azt mutatja, hogy
-érezte, nem szabad minden felelősség és komolyság nélkül
-kacérkodnia az igazi tragikummal: az egyik a férfinek az utolsó
-felvonásban való jellemzése, mikor a legnagyobb fájdalom perceiben
-összevész feleségével, hogy ki a nagyobb szinész. Itt mintegy azt
-látszik mondani, simogató és elsimitó kézzel: nem kell őt sajnálni,
-lássátok, nem fáj neki olyan nagyon. Ennél a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> pontnál
-melegen és igazán, felszabadulva nevettünk. A másik nyugalmas pont
-a befejezés – egy méla és édesen fájó akkord, egy békés és
-nyugalmas szomoruság egyszerü sóhaja, amelyet igy fejeznénk ki: – a
-férfi jobban szereti a nőt, mint a nő a férfit. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>SHAW BERNÁT</h2>
-</div>
-<h3>THE DOCTOR’S DILEMMA</h3>
-<p>Igy persze nem lehet vitatkozni. Ha Dubedat müvész ur a maga
-igazát ugy védelmezi szemben az orvos uramékkal, hogy kiviszi az
-egész társaságot az utcára és felmutat a saját drámájának
-szinlapjára, mondván: tessék megnézni, engem Shaw Bernát irt, az
-pedig nagy ember és vállalja világfelfogásomért a felelősséget –
-arra igazán nem felelhet mást épeszü ember: na ja, az más. Ez már
-aztán roppant egyszerü. Én mindjárt megmagyarázom nektek, hogy
-miért igaz, amit mondok (magyaráz Shaw Bernát), hát figyeljetek:
-azért igaz, mert én mondom. Én nagyon sulyos ember vagyok; egyszer
-ráültem a tenyeremre és megmértem magam. Azóta igy definálok: a
-dráma, az egy olyan dráma, ami akkor jó, ha én irom. Az
-orvostudomány pedig egy olyan orvostudomány, ami nem jó, mert nem
-én irtam. Mindezt pedig egy csólnakban gondolom most, amit belülről
-hajtok, ugy, hogy egy spárgát kötök hátra az orrára és azt huzom
-előre. <span class="pagenum"><a name="Page_31" id=
-"Page_31">-31-</a></span></p>
-<p>Ilyetén megnyugtatás után nem aggodalmaskodhatunk tovább. Shaw
-Bernátnak ezen az estén nem imponál a tudomány: Shaw Bernátnak ezen
-az estén a müvészetnek tetszik imponálni; – megveregeti a vállát:
-jól van, fiatal hektikás ember, majd teszünk valamit önért. Ön beül
-ide a székbe, mond egy pár elmésséget attól a Shawtól (ez is
-elmésség, tudniillik én vagyok a Shaw) a doktorok lesznek olyan
-ostobák, amilyeneknek ön akarja. Azt az Ehrlich Antalt például
-beállitjuk egy olyan tréfás kis öregnek, tudja, a szalonkabátja
-alatt egy 606-al teli szódásüveget szorongat és mindenkit
-lespriccel, ez elég jó. Azt a Pasteurt egy másik öregnek,
-pofaszakállal, ez mindig ugatni fog, esetleg négykézláb. Ön aztán
-betegségtől remegő hangon, de mélységes fölénnyel, s igaz és nemes
-gunnyal elmondja a müvészet hitvallását, mely alkalommal ön direkte
-a szinpadon tüdővész következte gyanánt elhuny, mely alkalommal a
-közönség szive szorongatva lesz: – de csak egy pillanatig. A
-következő percben megint egyedül maradnak doktor urak és amint
-egymásra néznek, ez olyan, de olyan ostoba, hogy mi mindnyájan
-nevetünk. Végeredményben azon vesszük észre magunkat, hogy egész
-este hahotáztunk, ellenben odakünn a szinház előtt csodálkozva
-jövünk rá, hogy tragédiát néztünk végig – két egymásbarohanó
-világfelfogás katasztrófáját, ha ugy tetszik. De hiszen mindegy. A
-szatir arcán egy izom se rándult, mialatt belőlünk harsogva tört ki
-a kacagás, <span class="pagenum"><a name="Page_32" id=
-"Page_32">-32-</a></span> vagy torkunkba buggyant föl a szivünk.
-Nevettek, vagy sirtok azon, amit én mondok, egészen mellékes. Egyik
-se volt célom: én csak meg akartam mutatni nektek, mi az igazság,
-hogy okuljatok belőle. Nevettek, vagy sirtok: attól függ, ujság-e
-nektek mindez, amit én már régen tudok. Tulajdonképen nem is
-szeretem ezt az ideges nevetést; zavar a gondolatmenetem
-felépitésében.</p>
-<p>Ez a póz, amiben Shaw Bernát elénk áll, a fölény póza – Shaw
-Bernátnak nincs humora és szatirája sincs – Shaw Bernátnak csak
-fölénye van. Fölülkerekedni minden szuggeszciónak, ébren és
-ruganyosan: nem módszer ez nála, hanem cél. Ne higyjetek neki, ha
-moralizál s ugy tetszik, mintha tanulságot keresne – Csak Wilde
-Oscart akarja lefőzni, aki bevallottan próbált léha lenni s „l’art
-pour l’art“ fölényeskedett. A moral mindig ugyanaz: én Shaw Bernát
-tanitványa vagyok (igy Dubedat) és Shaw Bernát a fölény. Őt nem
-lelki kényszerüség, látnoki ösztön viszi előre az eszme lépcsőjén,
-hanem a jókedvü vérbeli sportember bátor jókedvével előre lép s
-csak azután néz körül: milyen konzekvenciákkal jár a forradalmi
-gondolat. Először jön a dogma, majd aztán csinálunk hozzá
-elméletet. Fő az, hogy lépjünk: mozgatni a lábakat.</p>
-<p>Ez a kitünő és virgonc sportember nem veszi észre, hogy a
-fölénynek ez a kiméletlen hajszolása, ami legnagyobb ereje és
-legerősebb nagysága – egyuttal egyetlen sebezhető pontja
-<span class="pagenum"><a name="Page_33" id=
-"Page_33">-33-</a></span> az ő szuverénitásának? Nagyon világos a
-módszer: el lehet tanulni. Ha az egész ügy tisztán csak sport és
-arról van szó, hogy gépiesen mászhatunk korhadt felfogások és
-tisztes irók fejére, – nem látom, milyen kegyelet tart majd vissza
-bárkit egy elkövetkező, virgonc és jókedvü angolt, nehogy Shaw
-Bernát elméleteinek visszafeleseljen: tisztán azért, mert feleselni
-lehet. Ön Shaw Bernát tanitványa? Hát én meg Karinthy Frigyes
-tanitványa vagyok és Ehrlich Antalról direkte kedvező véleményt
-formáltam. És nekem az a festő ne haljon meg a szinpadon s legalább
-ne emlékeztessen folyton a kitünő Heinére, mert akkor én nem fogok
-hinni neki. Jó, jó, hiszen nem komolyan mondom, egyelőre még én is
-Dubedat urat tüntetem ki szimpátiámmal. Csak jelezni akarom, hogy e
-szimpátia nem kötelez – és gyöngédségem nem gyöngeség. E
-fentartással uri fölényem vidáman szemlélheti tovább ama játékos
-igazságokat, melyek fürgén ugranak fejükre mindenkor – kelj fel
-Jancsi! – valahányszor talpra állitja őket a józan és mértékletes
-megfontolás.</p>
-<h3>CAESAR</h3>
-<p>1. Izgatóan érdekes és uj szenzáció: Plutarchos, Shakespere,
-Mommsen után a Shaw Bernát okos és szellemes, figyelmes szemével
-ujra meglátni Caius Julius Caesart, a mükedvelő világhóditót,
-emberi történetünk legkáprázóbb egyéniségét, legbonyolultabb
-problemáját. <span class="pagenum"><a name="Page_34" id=
-"Page_34">-34-</a></span></p>
-<p>Shaw nem tagadta meg magát: Amugy amerikaiasan fülön fogta a
-problemát, minden különösebb teketória nélkül.</p>
-<p>– Én Shaw Bernát vagyok, – igy mutatkozott be röviden a
-problemának, – meg fogom rajzolni az ön alakját Caius Julius
-Caesar, mivel ön érdekel engem és mivel ön van olyan szellemes
-ember, mint én. Plutarchos, Shakespere és Mommsen urak, akik
-szintén foglalkoztak önnel, meg fognak bocsátani nekem, ha ez a
-rajz némely vonásában nem egyezik majd meg azzal, amit ők vázoltak.
-Nevezett urak gondolják meg, hogy mennyit fejlődött azóta az irás
-és gondolkodás teknikája és egy csöppet se szégyeljék magukat.</p>
-<p>2. Akárhogy forgatjuk is, annyi bizonyos, hogy a maga
-szempontjából igaza volt Shaw Bernátnak, amikor Caesar egyéniségét
-átértékelte nekünk és minden póz nélkül állitotta be. Hiszen a
-dolog oly végtelenül egyszerü ebből a szempontból: csak
-szellemesen, egyszerüen és őszintén beszéljünk: értsük meg egymást.
-Vajjon mit is akart az a Shakespere? Azt hitte, képes lesz azon a
-nyelven beszélni, amelyen az igazi Caesar szólott korához? Én, Shaw
-Bernát, nem ringatom magam hiu illuziókban. Tekintve, hogy egy
-ezredév előtt, nagy sajnálatomra, nem lehettem jelen a helyszinén:
-bizony nem is tudhatom, milyen stilusban csevegett Caesar ur az
-egyiptomiakkal. De minek is az nekem? Az ő tetteiből, egyes
-szavaiból, „Gall <span class="pagenum"><a name="Page_35" id=
-"Page_35">-35-</a></span> háboru“ cimü müvéből, no meg Plutarchos
-kartárs ur leirásából sikerült megismernem egyéniségét, ezt a
-tagadhatatlanul érdekes egyéniséget: – hát majd beállitom őt igy,
-ahogy én látom és miután már nem tanithat meg engem latinul és
-klasszikusul, hát majd én megtanitom őt angolul és modernül.</p>
-<p>3. És nem lehet tagadni, hogy Shaw Bernát Caesarja jól megtanult
-angolul és modernül. Az igaz, egy kicsit megviselte őt a nagy
-filológiai fejlődés: ki ismerne rá Shakespere pózos, félelmes
-héroszára? Szegény Caesar az: még hagyján, hogy nagyszerü
-mondásaitól, jambusaitól megfosztották: de ez a szentségtelen
-amerikánus a saját gondolatait mondatja el vele. Szörnyen angol ez
-a Caesar: hideg és okos. És szellemes, igazán, majdnem olyan
-szellemes, mint maga Shaw Bernát. De ez még semmi: a nevezetes az,
-hogy akik körülveszik, azok is angolok. Avagy nem a Wilde Oscar
-gőgös hedonizmusa bujt bele ebbe az Apollodoroszba? Rufio nem
-tipusa az angol katonának? Nini, ez a Shaw Bernát milyen ravaszul
-vezeti a dolgokat: „mindnyájan angolok vagyunk!“ mondja végre egy
-könnyed kézmozdulattal: – és a harmadik felvonás végén pokoli
-gunnyal tör ki belőle a hahota, mikor Caesar beugorván a vizbe,
-megmenekül; és a parton remegő Britannus az öröm hevében egyszerre
-megfeledkezik róla, hogy ő tulajdonképen Krisztus urunk születése
-előtt 48 évvel szerepel: „Hip, hip, hip, hurrah!“ csuszik ki a
-<span class="pagenum"><a name="Page_36" id=
-"Page_36">-36-</a></span> a száján, a cambridgei football-matchek
-lelkes látogatójának jelszava.</p>
-<p>4. De lássuk, mit nyujt cserébe Shaw Caesárnak, kárpótlásul,
-amiért angollá és modernné kalapálta és lefosztotta róla a
-történelmi távlat miszticizmusát. Elsősorban – és ez a legfontosabb
-– megállapitja róla, hogy rendkivüli intelligenciáju, nagyeszü,
-széles látkörü, zseniális ember, aki messze tulszárnyalja korát
-gondolkodásban és a dolgok megértésében. Egy-egy gyönyörü mondást
-ad a szájába: „Ha akad az egész világon most vagy bármikor egyetlen
-ember, aki megérti, hogy nincs igazad (amikor ölsz), akkor ez az
-ember vagy meghóditja a világot, mint én, vagy keresztre fesziti őt
-a nép.“</p>
-<p>5. Nyugalmas, egész emberi lelket mutat be, mely vonzó és
-szimpatikus. Valami végtelenül megkapó és szép van abban a
-mondásban, mikor a világhóditó Caesar, sikereinek széditő
-magaslatáról, azt tudja mondani Rufiónak „mérhetetlen büszkeséggel“
-(az iró szavait idézve): „Aki sohasem remélt, nem eshetik kétségbe
-soha. Caesar jó és balszerencsében egyaránt szembenéz
-végzetének.“</p>
-<p>6. Egészben véve, igen jó és becsületes dráma ez. Elsőrangu
-jellemzés mindenütt, könnyed és természetes eszközökkel, Cleopatra
-tizenhat éves alakja mesteri: a nagy müvész virtuozitásával
-megrajzolva, nehány merész vonásban. Itt emlitem meg, hogy el tudom
-képzelni a darabot szinpadon: nálunk talán meg is tudnák játszani.
-<span class="pagenum"><a name="Page_37" id=
-"Page_37">-37-</a></span></p>
-<p>7. Ugy látszik tehát, Shaw Bernát Caesarja igazabb és emberibb a
-Shakespere Caesarjánál. Akiknek ez elég, akik meg tudnak ebben
-nyugodni, azoknak nem sok bajuk lesz az összehasonlitással. De mi
-aggódunk. Uj szavak, uj elméletek merülnek fel: az ember már
-kételkedni kezd saját itélőképességében is. Talán nem is az igaz és
-emberi az, amire a müvészetnek szüksége van. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>KAFFKA MARGIT</h2>
-</div>
-<h3>TALLÓZÓ ÉVEK</h3>
-<div class="clearfix">
-<div class="figright poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">„Én – – Egy nyilalló perc,
-mint fénysejtés, béna idegre, ha rámhat<br /></span> <span class=
-"i0">Tudom, elevenig soha, soha sem ér.<br /></span> <span class=
-"i0">– Hol az én életem? Mi az élet nekem? Mit
-ér?<br /></span></div>
-</div>
-</div>
-<p>1. E finom és érzékeny versek legfőbb karakterét egy sajátságos
-paradoxonban keresem: abban, ahogy Kaffka Margit a versköltészet
-ügyét általában felfogni látszik. Nála e szó „vers“ egyáltalában
-nem kötöttséget jelent, sőt ellenkezőleg: a legkorlátlanabb
-szabadság lehetőségét jelenti, korlátlanabb szabadságot és
-kötetlenséget, mint amilyent bármely próza biztosithat. A próza
-logikai összefüggéseket követel, bizonyos fegyelmet, mely egy
-pontra irányit minden asszociációt – e versek minden kényszer alól
-felszabadultak s a lélek valamely lirai állapotát adott pillanatban
-a fotografálógép vak hüségével adják vissza, kaotikus
-rendezetlenségben, zürzavarban, céltalanul és célzattalanul. Egy
-érzékeny s érdekes lélek beszél, amint a dolgok, emlékek és vágyak
-hatnak rá: s a vers kritikátlanul lestenografál mindent, hittel és
-<span class="pagenum"><a name="Page_39" id=
-"Page_39">-39-</a></span> bizalommal telve, szemben a bódult papnő
-minden szavával, melynek zavara és kuszáltsága talán valamely
-titkos jóslatot jelent, mit fel kell jegyezni.</p>
-<p>2. Minden egyéb tizedleges fontosságuvá hanyatlik nála.
-Ritmushoz, rimhez, lendülethez, ökonómiához, a szavak
-elhelyezésének ama sajátságos müvészetéhez, ami valeurt ad a
-szavaknak, szóval mindahoz, ami egy vers zenéjében elvakithatja és
-szuggerálhatja a hallgatót: mindehhez kevés érzéke van Kaffka
-Margitnak. Hatni csak a nyers és puszta gondolattal, képpel,
-kapcsolattal akar, ugy és abban a percben, ahogy és amikor
-létrejött. Vagy talán egyáltalában nem akar hatni: – talán ő volna
-végre az a költő, kit a naiv impresszionizmus képzelt el magának s
-kinek nyomát eddig nem találtam sehol: a költő, „aki önmagának ir“.
-S talán pongyolája nem kacérságot s ingerlő célzatot jelent: hanem
-igazán azt, amit pongyolának jelenteni kell; hogy otthon van s
-otthon és egyedül érzi magát és jól érzi magát igy.</p>
-<p>3. Ha otthon vagyunk szobánkban, hol minden butornak s minden
-szinnek külön és csak miránk vonatkozó jelentősége van: arcunk
-egyszerüvé és komollyá lesz s ellágyulnak a póz vonásai. Egyedül
-vagyunk s most minden egyformán fontos, ami körülvesz: érzéseinket
-és gondolatainkat, e meztelen gyerekeket egyformán szeretjük,
-mindegyik a miénk s a külső világ kritikája nem válogatja ki,
-melyiket öltöztessük föl elébb a <span class="pagenum"><a name=
-"Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> poézis tarka ruháiba. A
-megszeretett otthon intim költészete, asszonyköltészet: érdekes és
-tanulságos, mint szobában magánoskodó ember tört szavai, önmagához
-intézett szavai, dudolása, amit kulcslyukon keresztül hallgatunk.
-Intim bibelődés: ravasz és agyafurt bogozása szálaknak, amin
-férfiember álmélkodva nevet s mégis imponál neki, nem érti:
-horgolás, igazi asszony-munka. Gondolatok, érzések apró kis szines
-szálait, amit idegesen rázunk mi le ruhánkról, mert mihez kezdeni
-nem tudunk velük: ő összefogja megint s köti-bogozza, s ime, kedves
-és puha ornamens jött ki belőle, falra, asztalra, mindenüvé –
-változást se vesz észre szemünk, és a szoba lakályosabb lett és
-barátságosabb.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">… ott hozzám tartozik: irás,
-könyv, ruha, csomag,<br /></span> <span class="i0">Ó – otthoni
-csomagok – és otthoni gondok,<br /></span> <span class=
-"i0">Érdekek, undorok, vágyak, bolondok!<br /></span> <span class=
-"i0">… Most vetkőztetik le a kisfiamat.<br /></span></div>
-<div class="stanza"><span class="i0">Otthoni szobám. – Ott most
-lámpa nem ég<br /></span> <span class="i0">Homályban az asztal, a
-kályhasarok.<br /></span> <span class="i0">Ott halotti csendben a
-jövőmre várnak<br /></span> <span class="i0">Mert évekig
-láttak<br /></span> <span class="i0">És mindent tudnak rólam a
-butorok.<br /></span></div>
-</div>
-<p>4. Kaffka Margit novelláira gondolunk, meginditóan, csudálatosan
-gyöngéd és finom leirásaira asszonyi lelkeknek, serdülő lelkeknek,
-egy érzésnek, egy képnek. Hódolattal s bókkal legyen mondva: e
-novellák adta meleg szenzációnál nem nyujtanak kisebb szenzációt
-versei, melyekben önmagát irja le ugy, mintha <span class=
-"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> valamely
-bájos és meleg Kaffka-novella hősnőjét irná le, első személybe
-vetitve. S bókkal és hódolattal hajtjuk meg lobogónkat a
-versköltészet emez asszonyi és intim és egyéni felfogása előtt,
-mely nem a mi felfogásunk. <span class="pagenum"><a name="Page_42"
-id="Page_42">-42-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>CSÁTH GÉZA</h2>
-</div>
-<p>Ama előkelő és szimpátikus irómüvészek közül való, akiket
-sikerre és elismerésre predesztinál egy negativ kvalitás: hogy
-nincsen modoruk, nagyjában jellemző stilusuk sincsen és igy
-öntudatuk, okosságuk, megfigyelésük objektiv értékét, szóval a
-mondanivalóikat nem nyügözi le a mindent egységesitő formának az a
-misztikuma, ami ösztönös és nagyon is szubjektiv müvészek irásában
-a legkonkrétebb és legkörülirtabb mondanivalót vagy megfigyelést
-elvonttá és homályossá tompitja. Fejlődése, az az ut, amelyen
-halad, egészen tiszta és világos. A fölösleges szineket és
-vonalakat mind nagyobb öntudattal söpri le iróasztaláról: – még
-itt-ott ellágyitja kezét a haldokló és drága lira, mely többre
-becsüli a hasonlatot annál, amihez hasonlit – de aztán keményen
-összefogja megint a gyökereket és nem tér le az utról. Ez az ut
-bizonyosan a legtökéletesebb irásmüvészet felé mutat: oda, ahol
-kifejezés és a kifejezni való, stilus és anyag egy és ugyanaz. Ahol
-a hasonlat magyaráz és világosabbá tesz: (ez a hivatása, semmi más)
-s a szavakat a kifejezni <span class="pagenum"><a name="Page_43"
-id="Page_43">-43-</a></span> valónak sajátságos és megmásithatatlan
-kényszere füzi össze s nem valami furcsa véletlen, amit inkább
-szinte képzőmüvészeti, dekorativ ösztönök idéznek elő fejlődő
-irókban.</p>
-<p>Fölényes és elegáns iró: s azokban a novelláiban, ahol e két
-tulajdonság tul van már a törekvés állapotán (mert öntudatos
-törekvés nevelte őket): – biztonsága és rutinja Maupassantra
-emlékeztet. Öntudata azonban még határozottabban nyomja el a lira
-beavatkozását, mint a francia mesternél, nagyon jól érzi, hogy a
-hatás legfőbb eszköze az a kegyetlenségig fokozott, gyilkos
-ál-objektivitás, amely érzéketlenül mutatja fel és mutatja be az
-élet legérzékenyebb szerveit. A szemléletnek és szemléltetésnek ez
-a módja ugyanis épen ezért oly ingerlő és izgató, mert tudatosan
-hamis és leplezett: hiszen érző és érzékeny szivek szenvedését csak
-érző és érzékeny sziv ismerheti. De a fölény épen ebben rejlik:
-ridegnek mutatkozni, mint maga az élet és a sors: élet és sors
-képét ölteni fel s azoknak nevében szólni emberről és emberi
-nyomoruságról. Igy megdöbbentően s az abszolut éreztetésével
-emelkedik ki a tragikum. Csáth Géza minden novelláján kivül van,
-dolgokat mutat be, melyekben nem akar szerepelni. Nem az övéi ezek
-az emberek és ezek az események és ezek a novellák: leirta őket és
-most másnak odaadja. Minden novelláját valakinek ajánlotta,
-mindegyiket másnak. Nekik irta. Mindig tudta, hogy mit akar:
-Moravcsik professzorra gondolt, mig irt, vagy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> Osváth
-Ernőre, vagy egy régi dadára. Megvolt a problema és ő tudta, melyik
-megoldás a legalkalmasabb és melyik módszere a megoldásnak. Ha
-kritikát akarnánk mondani novelláiról s nemcsak jellemezni s
-éreztetni jellegét, minden novellával külön és máskép kellene
-foglalkozni. E jóvérü, jólnevelt és uri irásmód hajlékonyan
-alkalmazkodik a témához, melyet egy erőteljes és kultivált
-intelligencia fölvetett. E témákról kellene beszélni és dicsérni az
-irót, aki a lehető legjobb és legelőkelőbb formában érezteti a téma
-fontosságát.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p>És egészen külön kellene beszélni azokról a novelláiról,
-melyekben gyerekekkel foglalkozik. A Molnár Ferenc csodálatos
-ösztöne, mellyel a gyereklelket <i>érzi</i>: nála tudományos
-kutatásokkal igazolt, pszikopatológiai megismerés: ez festi alá és
-foglalja össze megfigyeléseit. A megfigyelő egybegyüjti az
-impressziókat és az idegorvos jelentőséget ad nekik és kiválogatja
-azokat, melyek <i>általánosan</i> jellemzők. Mindenütt ott van a
-sexualitás vörös vonala, e jellemzések spektrál-képletében: Freudra
-gondolunk és ismét Csáth Gézára: s meg ismét Freudnak egy tétele
-aggaszt s ez az idegorvosnak szól: hogy a tudattá fejlett ösztön
-erejéből veszit s nem ér fel alkotóerő dolgában amazzal.
-<span class="pagenum"><a name="Page_45" id=
-"Page_45">-45-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>SZOMORY, A DRÁMAIRÓ</h2>
-</div>
-<p>Rőffel akar folyadékot mérni és unciával szövetet, aki Szomory
-Dezső darabjában tragikumot, vonalvezetést, elvont, drámai
-gondolatot és irányt, erkölcsi tartalmat vagy életábrázoló példát
-keres. Akinek mindezeken kivül még a szinpadszerüség és hatás
-kérdése is elég mindegy ahhoz, hogy élvezni tudjon egyetlen
-egységes érzést, ami néhány laza és szomoru eseményt egybefoglal:
-az gondoljon Szomory novelláira és rajongó, sóvár lirájára, amivel
-a nők, a drága nők isteni csodáját imádja és áhitozza – erre a
-tikkadt lirára, mely az ő furcsa, vajudó mondataiban lelkendez és
-fuldoklik – szent isten, mit mondjak?! – hiszen emlékezhetnek rá, a
-szó szoros értelmében hogy fulladnak el szavai, hogy bogozódnak
-össze kuszán, formákon és grammatikai kényszereken, hogy tépnek s
-száguldanak keresztül, mikor szegény, szegény szavakkal és szegény,
-szegény papiron igyekszik és kinlódik kitombolni az erotika
-viharát, amihez ezer zenekar és tizezer nehéz festék is kevés.</p>
-<p>Tessék elképzelni mindezeket és tessék <span class=
-"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> elképzelni
-Györgyikét, ugy, ahogy az irigy masochista szemében él. Régen
-éreztem és valahol irtam is már erről: hogy az igazi szerelmi
-lirikus, a gyötrődő kéjenc és masochista tulajdonképen irigy a nőre
-és minden szépségére – önkinzó, vad kéjjel azért tulozza és
-jajgatja egyre ezeket a szépségeket s a nő életének értékét: ne
-higyjétek, hogy örül neki. A szerelmes férfi dicshimnusza jajongó
-panasz és irigység – ó jaj, ő szép, ő szép és ő nem én vagyok. Ez
-elvakult irigységen keresztül vált a nő istenséggé és csodává – ó
-nem, kedves Madách, a nő mosolya nem vigasz és napsugár: a kinlódó
-lirikus dölyföt s győzelmet lát benne.</p>
-<p>Bizonyos, hogy Szomory végleg és határozottan felsőbbrendü
-lénynek tartja a szép nőt. Harcol is ellene, fogcsikorogva: s a
-második felvonásban, egy percre, mintha legyőzte volna. S e
-felvonás végén, egy percre, mintha drámaivá mélyülne a cselekvény s
-mintha azt mondaná: ime, nyomorult ember ő is, a szép, a felsőbb,
-nyomorultabb és szerencsétlenebb legutolsó rabszolgájánál. Ime, a
-szép nő tragikuma, ám éljétek át képzeletben, ha tudjátok.
-Csodálja, isteniti és szolgálja minden, – mindenki lába elé borul s
-örül, ha szoknyája szegélyét érintheti. De épen ebben rejlik a
-tragikum: <i>a rendkivül szép nő oly rendkivüli szerelmet
-ébresztett ott is, ahol részéről közöny, vagy utálat felel amaz
-érzésre, – oly rendkivüli szerelmet ébreszt, mely erősebb az ő
-közönyénél és utálatánál és legyőzi és összetöri</i>. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> A csóknak
-vad vágyát kelti a szép száj – de minél szebb, annál vadabbat, – s
-a vonzó és lágy tagok végre egy dühös és mohó gorillát vonzhatnak
-ám, mely ellen védekezni már nem lehet, s a rettenetes karok
-átölelik s szétmorzsolják s megfürösztik undorba és szennybe a
-drága testet. Györgyike tisztában van vele, hogy utálja férjét – de
-kiderül, hogy a férjétől nem szabadulhat, mert az szereti őt.
-Szemébe vágja, hogy gyülöli: elmondja, hogy nászéjszakája előtt
-másé volt már, el akarja rettenteni magától, meg akarja utáltatni
-magát, hogy szabaduljon – hiába! Szeretlek, feleli a férj, szép
-vagy, vágyom rád – mit törődöm egyébbel? A vágy nem ismer
-féltékenységet. Enyém vagy, nem engedlek el. Az én vágyam erősebb,
-mint a te irtózásod: <i>a vágy mindig erősebb, mint az irtózás,
-mert meg volt kezdetben s az irtózás csak növeli</i>. Az irtózás
-gyöngit – a vágy erőt ad – s a gorilla vadul átöleli a szép
-nőt.</p>
-<p>Ime, a szépség tragikuma s ezzel a felvonással, ha itt vége
-volna a darabnak, az emberi nyomoruság nagyszerü érzése egésszé
-válnék, s megtisztulva mennének el, mondván: tévedtünk hát, a szép
-nő élete sem tökéletes, mint amilyennek hittük. De ime, az iró maga
-sem hitte el, amit hirdetni akart. A harmadik felvonásban kiderül,
-hogy Györgyike kibékült sorsával s ezzel fölébekerült ismét. Átadta
-magát férjének, s ha nem szereti is, már nem irtózik tőle (gyermeke
-lesz) – s szerelemmel <span class="pagenum"><a name="Page_48" id=
-"Page_48">-48-</a></span> kárpótolhatja magát, később majd,
-unos-untig: – hiszen imádja őt mindenki s áhitozik rá. Marad hát
-minden a régiben: – Györgyike, a drága gyermek, drága gyermek lesz
-tovább is: felsőbb lény, irigysége és istene minden lirikusnak,
-minden szomoru férfiszivnek s magának a boldogtalan és irigy irónak
-is, aki ime, még sem tudta őt megalázni és legyőzni. S a tragikum
-felemelő és nyugodt érzése helyett, szegény férfiak, sajgó és irigy
-nyugtalansággal megyünk el a szinházból: hjaja, bizony,
-Györgyikéből gazdag és boldog nagyuri nő lett mégis és bizony
-mégis, csak legjobb lett volna szép nőnek születni, mert <i>a szép
-nő abból él, amiért él</i> – és ez az abszolut élet. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>TÓTH ÁRPÁD</h2>
-</div>
-<div class="clearfix">
-<div class="figright poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">„Haza indultam aztán, bús
-dolgokon tünődve:<br /></span> <span class="i0">E furcsa, földi
-létre mivégre kelle lennem?<br /></span> <span class="i0">Vágynom
-melegre, fényre és karcsutestü nőkre<br /></span> <span class=
-"i0">S bolyongni félszegen, magános, esti csendben<br /></span>
-<span class="i0">S vén utcapadokon hosszan
-meg-megpihenve<br /></span> <span class="i0">Verseim mondogattam,
-melyekben csendesen<br /></span> <span class="i0">Zokognak bánatim
-– és egykedvün figyelte<br /></span> <span class="i0">Fáradt,
-reszkető számat, fáradt szegény szivem.“<br /></span></div>
-</div>
-</div>
-<p>Előzőleg itt-ott, hetilapok cikkei közt egy-egy sort meglepetve
-vettünk észre egy finom és arisztokratikus uj költő verseiben: – a
-„Nyugat“ valamelyik őszi számában aztán négy vers jelent meg
-„Tavaszi elégia“, „Reggel“, „Légyott“ és „Holdtölte“ – hogy végleg
-s most már egészen határozottan emlékünkbe vésse a Tóth Árpád
-nevét, mint valami kész és körülzárt fogalmat, egy csöndes és
-rezonáns jelszót, melyre egészen tisztán minden más szuggesztióktól
-elvont, csak önmagukban érthető érzések birodalma nyilik meg. Négy
-témátlan vers: – nem ötlet és nem valamelyes „lirai állapot“ rajza:
-– a vonó régi, öblös hegedün játszik és rikatja a hurokat – nincs
-szövege és nincs kottája ennek a zenének: a hurt halljuk és a
-hegedüt, <span class="pagenum"><a name="Page_50" id=
-"Page_50">-50-</a></span> hur és hegedü egymásnak panaszolnak
-valamit és csudálkozva eszmélnek a hangra, mely az öbölből kiárad.
-Ezek a furcsa, aggodalmasan és pepecselve összerakott versek önön
-szomoruságukban tetszelegve folynak igy tovább. Egész költészet,
-egyetlen, lirikus érzés monokordján adva elő. Tóth Árpád verse egy
-állandó és elvégzett szomoruság folytonos megujulása – a téma és
-hangulat kérdése egészen tárgytalanná válik – téma és hangulat
-mindig ugyanaz: tompa, reménytelen szomoruság – mindig
-<i>ugyanaz</i> a szomoruság. Fejlődés, alakulás, valamely lirai
-lendület felé tartó tömörülése, a lirikus eszméknek, pointe vagy
-akárcsak éreztetése annak, hogy valami befejeződött: – mindennek
-nyoma sincs a Tóth Árpád végtelenbe folyó, jajongó soraiban. Itt
-nem kezdenek el és nem fejeznek be semmit – folytatják a szomoruság
-gyötrelmes és meddő panaszát, ott, ahol elhagyta az élet és
-elhagyják ott, ahol az élet folytatni fogja. Ugyanazt a verset
-fonja tovább Tóth Árpád minden versében és a szálakat nyitva hagyja
-végén, – mintha azt mondaná: „s még több is van és a többi is
-mindig csak ez“ vagy talán „s megint előlről“ Babitssal. Azért oly
-nyugalmas folyásu és szelid a fájdalomnak e zengő és egyenletes
-folyója: – ezek a könnyek nem most törtek elő vadul és bugyogva,
-hanem csak most értek ide, a papirra; régen és régóta folynak már s
-a kecses és gyürüző versütemek árkában most formásabb medret
-találtak, <span class="pagenum"><a name="Page_51" id=
-"Page_51">-51-</a></span> mint ott a szemek árkai közt s oly
-békésen és halkan, csinosan kigyóznak most el a tropusok és
-metaforák figurás szobrocskái között. Sehol feljajduló kitörés nem
-ugorja át e gondos és békés, előkelő versek partjait. A primitiv
-eruptiv lirai hőenergiát – a kétségbeesést régen arisztokratikus
-szinhatásokká: szomorusággá narkotizálta már egy fejlett és
-differenciált müvészet. Soha egységesebb poétát nem ismertem.
-Hangja, tónusa, ritmusa, az a mód, ahogy hasonlatait felállitja, –
-minden szavára bélyeget nyom. Két egymást követő szóból ráismerni.
-Már most kész modora van. Emlékszem, egyszer karrikaturát irtam
-Tóth Árpád verskarakterében, – az első szónál beleéreztem magam egy
-önálló és egységes kifejezési mód ritmusába s a gyötrelmes és
-nehézveretü lira tóthárpádi <i>jellege</i> egyszerre kialakult –
-félóráig, egy szuszra fujni tudtam volna Tóth Árpád hosszu,
-kivárhatatlan sorait, a nehezen alakulókat. Ezuttal nem
-<i>modorosságot</i> figuráztam ki – egy kedves és szuggesztiv meleg
-müvészettel igazolt <i>modor</i> hatott meg, mely magától s
-kényszerü módon jött létre. Megszerettem és beleéltem magam halk,
-előkelő csillogásába: megszerettem finom fájdalmait és szordinós
-szavait. Egy-egy szava, a tartós, örökké visszatérő alkalmazásban
-végre zenei szuggesztiót keltett: – „régi, régi“, „távoli, távoli“,
-„halk“, „fáradt“, „csöndes“, „szelid“, „setét“, „ócska“, „furcsa“,
-„szegény“, „bus“, „kecses“, „alélt“, „lágy“, – amint e stereotip
-<span class="pagenum"><a name="Page_52" id=
-"Page_52">-52-</a></span> jelzők ujra meg ujra felbukkannak szomoru
-és igénytelen szürke főnevek árnyékában, mint ezüstös holdak a
-Saturnus mögött: – végre összeszoknak s megismerik egymást a szavak
-s azontul minden érintésre belső muzsika indul meg. És ez teszi
-modorát elválaszthatatlanul egységessé lirájával. Az, hogy nála
-dekorativ elemeknek, rimnek, ritmusnak, alliterációnak tartalmi
-értéke van – s ha „békés bárkák“ s „barna balkon“-okról s „szegény
-szemé“-ről beszél, vagy erre: „borzalom ma“ keményen s
-kérlelhetetlenül hozzátöri a „torz halomba“ rimet, erőszakosan
-sokszor és mereven: – hogy ilyenkor éreznünk kell, hogy a balkon s
-a bárka azért oly szomoru és megható, s annál meghatóbb, mert
-„barna“ és „balkon“ egy betüvel indul – s a szem azért oly
-reménytelen és szomoru, mert „szegény szem“; „szegény, szomoru
-szem.“ Azt mondjátok, rimfaragó vagyok és a rim befolyásolja
-gondolatom, mert makacsul ragaszkodom hozzá s mindennél fontosabb
-nekem – mit tudjátok ti azt, micsoda mámoros és misztikus
-viziószerü látásom az, hogy két szót ismerek fel, amint látszólag
-minden összefüggés nélkül egymáshoz vetődtek a szók tengerében: s
-borzongva jövők rá, hogy misztikus <i>tartalmi</i> viszony van e
-szavak közt, két gondolat kebelében, s ha nincs, <i>létrejön</i> –
-nem véletlenül s esetleg, de minden bizonnyal és törvényszerüleg.
-Két szó fülemben találkozott s kiderül, hogy agyamban is ismerték
-egymást. Nem döbbentett-e <span class="pagenum"><a name="Page_53"
-id="Page_53">-53-</a></span> még meg senkit a gondolat, hogy mély
-és nagy emberi igazságok jöttek létre, nem kisérletek s kutatás
-utján, hanem – hihetetlen és megszégyenitő – egyszerüen ugy, hogy
-két szó véletlenül egyformán végződött? Mert a dolgok fenekén
-minden fogalmak összefüggnek s a költő megtalálja azt a szót, ahol
-két gondolat viszonya nőtt össze és ennél a szónál egyszerre emeli
-ki mindkettőt a dolgok fenekéről.</p>
-<p>Tóth Árpád l’art pour l’art müvészete után az egyetlen a
-legfrissebb müvészetek között, mely nekünk, akik immáron ujra az
-eszmei tartalom felé evezünk: mely nekünk érthető és szimpátikus.
-Lappangó tartalmak élő szervezetét érezzük impresszionizmusa
-mögött: az élet tartalmának tragikus érzését, s e tragikus érzés
-annál intenzivebb s mélyebb, mert megalkuvás nélkül s egészben
-szubjektiv, nem szimbolikus. „A“ szomoruságról sohasem beszél s
-arisztokrata gőggel veti meg s nem akar tudni róla, hogy az
-objektiv életnek tartozéka – csak a saját szomoruságát ismeri el
-jogosultnak – ezt a megkülönböztetett szomoruságot, melyet
-sikátorokba, borus mezőkre, régi szobákba hurcol el magával, hogy a
-környezet szineit rárakja e sötét alapra, ujra meg ujra
-megszólaltassa velük a monkordot. E szomoruság önmagát gyászolja
-csak s nem az Embert – a szó szoros, testi értelmében sajnálja
-önmagát: kezét, lábát sajnálja és siratja. „Ó van-e még dolog oly
-bus, mint fáradt törzsem…“ „s kezem szegény öt ujja…“ s „fáradt
-szegény szivem.“ <span class="pagenum"><a name="Page_54" id=
-"Page_54">-54-</a></span></p>
-<p>S még valami. Amikor Tóth Árpád liráját szeretjük, nem a
-degenerált s enervált, feminin érzékenység szülte költészet felé
-huzódó hajlamunkról adunk bizonyságot. Hisszük, hogy a költészet,
-mint energia (szuggeráló erő) csak energiából származhatott,
-végeredményben mindig erőt fejez ki – és semmitől sem állunk oly
-távol, mint minden korok és költészetek ama nyafka és ámolygó
-lirikusaitól, kik az apatikus erőtlenség állapotát apatikus
-erőtlenséggel akarják megirni. Az apátia, mint lelkiállapot,
-terméketlen: – s igy még arra sem alkalmas, hogy önmagát
-jellemezze: mert a jellemzés már <i>termék</i> és termeléshez erő
-kell. Sok mindent megirhat a lirikus, többet, mint bárki más, mert
-az érdekkeltés egyedül a lirában nem függ tárgytól és tartalomtól:
-– de van valami, amiről lirikus sohasem irhat: a gondolat: „most
-tehetetlen vagyok,“ mert hisz ebben az rejlik: „most nem tudok
-irni.“ S azért tartjuk igen fontosnak, hogy megjegyezzük Tóth Árpád
-költészetéről: az ő versei fáradt szomoruságról <i>beszélnek</i> s
-nem szomoru fáradtsággal iródtak. Az alkotó müvész görcsös
-elképzelhető erejét érezzük, mikor lelkének levertségét
-<i>drámailag</i> irja le: – az ő reménytelensége a vérbeli müvészé,
-mely önönszemében csak látszólag s annyiban meddő, hogy konkrét
-anyagot nem produkál: – valójában energiákat teremt, izmos
-suggesztiv viziókat, nem mérhető értékü hasonlatok transparens
-tüzét, elvont figurák rajzát, uj szineket és uj lehetőségeket. Nem
-a hangulat <span class="pagenum"><a name="Page_55" id=
-"Page_55">-55-</a></span> inspirálja irásra: hanem a müvészi
-ambició, hogy ezt a hangulatot megirja. Igy értettük a
-<i>drámai</i> szót.</p>
-<p>Ami ezen tul van: egyszerü s mély, emberi dolgok – nekünk egy
-percnyi szivszorongás, nyilaló emlékezés, hogy minden rosszul van
-még mindig s nem történt semmi ugy, ahogy jó lett volna s hogy
-egész életünk, mámorok és ujjongó örömök narkotikum csak a halál
-vacogó félelme ellen.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">„Haza indultam aztán, bús
-dolgokon tünődve:<br /></span> <span class="i0">E furcsa, földi
-létre mivégre kelle lennem?<br /></span> <span class="i0">Vágynom
-melegre, fényre és karcsutestü nőkre<br /></span> <span class=
-"i0">S bolyongni félszegen, magános, esti csendben<br /></span>
-<span class="i0">S vén utcapadokon hosszan
-meg-megpihenve<br /></span> <span class="i0">Verseim mondogattam,
-melyekben csendesen<br /></span> <span class="i0">Zokognak bánatim
-– és egykedvün figyelte<br /></span> <span class="i0">Fáradt,
-reszkető számat, fáradt szegény szivem.“<br /></span></div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_56" id=
-"Page_56">-56-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>FÜST MILÁN</h2>
-</div>
-<h3>I.</h3>
-<p>Füst Milán lirája – éljünk e paradoxonnal – objektiv. Nagyon
-érdekes, nagyon tanulságos e megállapitás, mihelyt észbevesszük,
-mennyire hozzászoktunk, hogy lirai versekben szubjektiv, tehát
-primitiv szemléletet keressünk. Az az érdekes komplexum, mely a
-megismerésből s annak elvonásából tevődik össze, s melyet
-objektivitásnak nevezünk: nagyon nehezen gyuló fütőanyaga
-érzelmeinknek – ritka s bátor költészet, mely lirává tudja bontani
-ujra. Valahogy ugy kell elképzelnünk, hogy Füst Milán a primitiv,
-szubjektiv szemlélettel igen korán végzett: gyötrődő agya nagy
-erőfeszitéssel csakhamar kikászolódott önmagából, hogy önmagát
-kivülről, a többi agyak között figyelje; – s az utánakövetkező
-lirai korszak már ugy találta ezt az elmét, szemlélő és
-összebasonlitó munkában s igy fertőzte meg. Az objektivitásból
-származott megismerést mélységes szomoruság és kétségbeesés
-követte. Objektiv szomoruság. Itt nem egy vergődő és ijedt lélek
-<span class="pagenum"><a name="Page_57" id=
-"Page_57">-57-</a></span> panaszkodik váratlan támadásokon: –
-fegyveres katona áll komoran, aki tudja, hogy harcba küldték és
-hogy e harcban el fog esni ő is, mert e harcban mindenki elesik.
-Nem lehet remélni semmit az élettől: mert maga az élet is
-reménytelen. A nap százezermérföldes lángjaival unottan érleli ezt
-a fanyar gyümölcsöt: a földet: – s a költő odaérzi magát egy
-szőlőhegy tetejére s tudja, hogy nincs menekvés: alatta gömbbé
-zárul össze a látszólag határtalanba futó messzeség és sehol nem
-vezet ut a boldog végtelenbe, hova áhitozunk. S a kinlódók sokasága
-reménytelenül nyüzsög a gömbön: összeszorultak, mindig többen
-lesznek, nem menekülhetnek semerre s kinjukban egymást marják s
-tépik: skatulyába gyömöszölt bogarak nyüzsgő sokasága. Félni és
-irtózni kell tőlük, nem tehetnek máskép, bántaniok kell
-egymást.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Ó Uram, engem
-bántanak<br /></span> <span class="i0">– – – – – – – – – – – – – –
-– –<br /></span> <span class="i0">Utánam jönnek, üszkösbottal
-szurkálnak szörnyümódon<br /></span> <span class="i0">– – – – – – –
-– – – – – – – – –<br /></span> <span class="i0">S tiszta ruhámmal,
-ujjaimmal ragadós mézfürdőbe lök az Álnok<br /></span> <span class=
-"i0">– – – – – – – – – – – – – – – –<br /></span> <span class=
-"i0">És más lehelletét utálom s gyakorta mosom kezeim
-–<br /></span> <span class="i0">Mért kell hát érintkeznem, mért
-kell élnem, mért nem bontják<br /></span> <span class="i0">Hüs
-tiszta örök ágyam, tiszta angyalok<br /></span> <span class=
-"i0">Vagy mért hogy ebszájjal magamtól mindenkit el nem
-marhatok?<br /></span></div>
-</div>
-<p>Füst Milán kivételes lirájának legjellemzőbb vonása ez a
-megdöbbentő pesszimizmus, mely valami sajátságos, görcsös
-erőlködésből származik, <span class="pagenum"><a name="Page_58" id=
-"Page_58">-58-</a></span> hogy minden érzése mögé az anyagi
-objektiv világról való összes megismerését odakényszeritse. Mihelyt
-az érzés vagy gondolat megszületik: kinzó kényszer formájában
-jelentkezik azonnal a megismerés: hol és mikor származott e
-gondolat? Egy ember érzett valamit: egy ember, a földön, a földön,
-e régi golyón, mely az ürben lebeg.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">… e kis
-bolygócsillagon…<br /></span></div>
-</div>
-<p>Minden belső tünethez meghuzza a tér s idő összes lehető
-koordinátáit, hogy abszoluttá tegye: lelkének munkáját ugy
-képzelem, hogy valahány lépését vagy mozdulatát nyomon kiséri a
-gondolat: e mozdulat a végtelen ürnek e s eme pontján történt e
-végtelen időnek e s eme pillanatában. Igy nyer minden kis emberi
-érzés valami végtelen és nagyszerü perspektivát: kilövelve az
-abszolut térbe, hol végtelenné s határtalanná növekszik, mint a
-reflektor fénykupja, mely egy csillogó kis pontból indul ki a
-sötétség felé. Figyelnünk kell legkisebb mozdulatunkra, mert
-végtelen jelentősége van, mihelyt meghosszabbitjuk irányát a földi
-sikon tul: s mikor szeretőnk füléhez hajolunk, hogy megcsókoljuk –
-talán azért érezzük azt a belső, rejtelmes remegést, mert
-öntudatlan énünk látja parányi ivét e mozdulatnak ugy rajzolódni az
-égre, mint, üstököst, százezer mértföldes uszállyal.</p>
-<p>Füst Milán minden érzésében az Abszolutat keresi: ama ritka
-költők közé tartozik, kiket kozmikus erők ihletnek. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span></p>
-<h3>II.</h3>
-<p>Aki mindenben ennyire távolságot és anyagot keres: annak nem
-igen vannak szinei. Plasztikus hatást, perspektivát fénnyel és
-árnnyal hozunk ki: érdekes, mennyire érdeklik a fényhatások Füst
-Milánt. Sötétséggel és fénnyel szeretne kifejezni mindent: egy egy
-képet állit elénk, mely mintha szépiával volna festve: a szin, e
-relativ s felületes tünemény, elenyészik a formák fontossága
-mellett.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">„Szállnak a felhők, s utközbe
-megállnak<br /></span> <span class="i0">(– Látja a hajnalt aki nem
-tud aludni –)<br /></span> <span class="i0">Lassan hajnalodik. S
-két izmos kovács<br /></span> <span class="i0">Sulyos pörölyökkel
-kezdi üzletét.<br /></span> <span class="i0">– – – – – – – – – – –
-– – – – –<br /></span> <span class="i0">Ki állandóan figyelt egy
-csillagot<br /></span> <span class="i0">Egy háztetőn zord érckatona
-áll<br /></span> <span class="i0">Szembe van a felkelő
-nappal<br /></span> <span class="i0">S ha lemegy a nap: sötétbe
-marad.“<br /></span></div>
-</div>
-<p>Komor és tragikus látás: illuziók nélkül való. Talán a
-fotografáló-gép igazabb képét adja a valóságnak, mint szemünk, mely
-felbontja a fényt szinekké: – s talán ezt érzi a költő
-öntudatlanul. Filozófiában szivében nem lehet a költő
-impresszionista – mit használnak neki a szinfoltok, mikor ő már a
-szemével is meg akarja fogni a dolgok igazi lényét, a szemével már
-körültapogatná a tárgyakat, hogy valóságukról meggyőződjék.</p>
-<p>E szinvak, tragikus szemlélet annál érzékenyebb azonban
-mindazzal szemben, ami forma. Vaskossá és anyagivá zsirosodik nála
-<span class="pagenum"><a name="Page_60" id=
-"Page_60">-60-</a></span> még a valeur is: groteszk csoportozattá
-válik a külső világ, régi hollandus képekre emlékezünk, Browerre,
-Van Ostade-ra, ahol torz formák tusakodnak egymáson valamely mély,
-barna háttér mártásában.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">„A ködben két banya szidott
-egy részeget<br /></span> <span class="i0">S a köd fölött lassan
-haladt egy szép szekér<br /></span> <span class="i0">S vitt két
-bohó parasztot: egy vaskos legényt<br /></span> <span class="i0">S
-mellette ült a nyájas holdvilága.“<br /></span></div>
-</div>
-<p>Ime, még a holdvilág is „ül.“ Anyaga van, valami sulyos dolog.
-Szellemek és kisértetek jönnek, de korántsem légies alakok – jó,
-nehéz szaguk van és gyakran beszélnek ételekről. Májat és diót
-esznek: sokat esznek. Az Ősz personifikált szelleme is eszik: zöld,
-hideg almákat Atyjának kisértetét látja a költő a paradicsom
-kertjében: fa alatt ül és fügét eszik. Egészen materialista: nem
-nagyon hisz a lélek negyedik dimenziójában. A természet is inkább
-grafikailag hat rá.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">„Zughat a szél most távol
-temetőknek<br /></span> <span class="i0">Nedves sirja közt – és
-távoli erdők<br /></span> <span class="i0">Borizü, hüs csurgója
-bugyogva patakzik<br /></span> <span class="i0">S ballag a kormos
-dombon a vándor, s bus lelkiben az őszi<br /></span> <span class=
-"i0">Bánat kutja bugyoghat halkan s szüntelenül<br /></span>
-<span class="i0">S buvik a gőzölgő szakadék tar bokrai
-közt<br /></span> <span class="i0">Sok zöldszemü vadmacska s nehány
-vörös ordas<br /></span> <span class="i0">S hol gyors felhő aranyoz
-szüz, hajnali fény<br /></span> <span class="i0">Karcsu égő leány
-zöld fátylat vont szép lángoló arca elé.“<br /></span></div>
-</div>
-<h3>III.</h3>
-<p>Még sokat lehetne észrevenni e nyugtalanitó és ingerlő versek
-mögött. Bizonyos azonban <span class="pagenum"><a name="Page_61"
-id="Page_61">-61-</a></span> az is, hogy Füst Milán élvezése
-dispoziciót igényel: „müértőknek“ való csemege az effajta
-delikatessz. Mit tegyünk? „Beteges különcök“-nek kell neveznünk még
-nekünk is ama keveseket, kiket legbelül egyszerüen és világosan
-egész embereknek tudunk, látó és érző, egész emberi szemmel és
-szivvel – szemben a korlátolt és rövidlátó szamarakkal, akik
-magukat „egészséges és józan“ elméknek nevezik. Legyen hát Füst
-Milán különcöknek való csemege és legyenek az ő versei különös
-bogarak a gyüjtő gombostüje körül. De – egészség ide, egészség oda
-– mégis csak kimondom szép szeliden: ostoba ember, aki
-bosszankodott vagy szidta a „mudernek“-et és nem érzett valami
-nagyon egyszerü és mély megindulást a szivében, olyat, ami saját
-rongyos bánatára forditotta volna szemét – olvasva Füst Milán bus
-epitáfiumát:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Ki siromhoz méla dudaszóval
-eljön<br /></span> <span class="i0">Ki sirkövemre bágyadt gyermeket
-lerajzol<br /></span> <span class="i0">Az holtomban megérti
-életem<br /></span> <span class="i0">Az megholt lelkem mélységes és
-titkos<br /></span> <span class="i0">Tengerszemére rátalált és
-áhitatos szájjal<br /></span> <span class="i0">Meztelenül
-megcsókolta tükrét.<br /></span></div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_62" id=
-"Page_62">-62-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>EGY FIATAL KÖLTŐ</h2>
-</div>
-<p>1. Olyan kitünően skandál, alliterál, asszonál, rimel
-keresztül-kasul, elül-hátul, keresztbe, hosszába, megint elülről és
-megint vissza ez a derék, fiatal Sik Sándor, hogy az embernek
-belefájdul a feje. Mire az ember leteszi a könyvet (egy szuszra
-végig lehet olvasni), mintha valami robogó gyorsvonatról szállana
-le: – egyetlen, tisztán kivehető és értelmes gondolatunk a könyv
-tartalmáról igy volna kifejezhető első percben: tramtadaram,
-tadaram. Ezt tessék meghallgatni:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">„És egy csatás nagy
-éjszakán<br /></span> <span class="i0">Felkelt a
-tenger<br /></span> <span class="i0">Zugtak az erdők<br /></span>
-<span class="i0">Zugtak a bércek<br /></span> <span class=
-"i0">Daloltak a vizek<br /></span> <span class="i0">Szilajon,
-szilajon<br /></span> <span class="i0">Vad szelek
-jártak<br /></span> <span class="i0">Viharok szálltak<br /></span>
-<span class="i0">A völgyek nyögtek<br /></span> <span class=
-"i0">Sziklák dübörögtek<br /></span> <span class="i0">Az egek
-zengtek<br /></span> <span class="i0">Villámok
-kerengtek<br /></span> <span class="i0">Sziklasorok
-rengtek<br /></span> <span class="i0">Az árban, a zajban, az
-éjben<br /></span> <span class="i0">Ropogva ropogtak a mélyben…
-stb.“<br /></span></div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_63" id=
-"Page_63">-63-</a></span></p>
-<p>Drága szép gyorsvonat: dibergő-dübörgő rimek és ütemek – milyen
-jó volna belefeküdni, hadd vigye az embert ebbe a nyavalyás,
-gyalogos világba. Csakhogy nem lehet: a kritikus bácsinak nincs
-ideje vasutacskára, csak ugy a vasutacska miatt, Pistike. A
-kritikus bácsi savanyu bácsi, jaj Pistike, valahova szeretne jutni
-és mindig kinéz az ablakon: merre is utazunk csak, haddlám.</p>
-<p>Hát: szembe a nappal! – mondja Sik Sándor. Szembe a
-szikraözönnel, szállani, szökni, sziszegve. Magasságok énekelnek,
-bércek meredeznek, a nap két pofára röhög a gyönyörüségtől, fény,
-ragyogás mindenütt: – kutyateremtette, de szép idő van mindig
-ezekbe a versekbe. Nagy, tágas térség: erdő-mező, gilice. Középen a
-költő és azt a bizonyos tornagyakorlatot végzi, amit ugy hivnak:
-helybenfutás, szembe a nappal, egy-kettő, egy-kettő. Néha
-visszakacsint ránk, undok mudernekre és csábit, aszongya: beteg,
-gyáva fiuk, meee, mindig nyafogtok, én vagyok a bátor fiu, föllépek
-a hegyekre, lelépek a völgyekbe, kiabálok, huj, huj, beleszaladok a
-végtelenbe. Hogy mi a végtelen? Hát azt se tudjátok? A végtelen az
-egy olyan nagyon messze. Az egy nagyszerü, a végtelen, én mindig
-végtelent kaptam früstökre, ropogós, piros-pozsgás végtelent sok
-nappal, azért nevetek mindig és mindig kérek végtelent. Én nem
-szeretem a csunya, nyafogó fiukat. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_64" id="Page_64">-64-</a></span></p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Azt szeretem, aki
-nevet<br /></span> <span class="i0">Akinek rózsaszin az
-arca<br /></span> <span class="i0">Aki örül, aki kacag<br /></span>
-<span class="i0">Aki dalolva megy a harcra<br /></span></div>
-</div>
-<p>2. Tisztelt költő Hát hogy tetszik képzelni, – minket megvertek
-gyerekkorunkba, – ha nyihogtunk olyankor, mikor csiklandoztak
-bennünket? Tessék elhinni, én is szeretem azt, aki nevet és örül s
-kiváltkép a laufmétázó gimnázistákat a réten, szép tavaszi
-reggeleken. De ha meghatva s örömmel szemlélem is az ifju
-lelkesedés vidám riadóját, az egészséges kamaszlélek harsogó
-örömét, mellyel erdőt-mezőt egybeölel, s magam is rikoltok egyet,
-ha teli a tüdőm: – azért nem szabad mindjárt ugy elbánni az öreg
-Élet tanitóbácsi többi tanitványaival, akik szomoru s figyelmes
-szemmel ülnek a vén Mester előtt s nem nevethetnek nagyon, mert
-igen figyelnek – mondom, azért nem kell mindjárt liliputisággal
-vádolni szegényeket, meg hogy nem emberek.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Földrebilincselt
-Gulliver<br /></span> <span class="i0">Fekszem közöttük, magam
-ember.<br /></span> <span class="i0">Nézegetek<br /></span>
-<span class="i0">S várom, hogy mikor ülnek el.<br /></span></div>
-<div class="stanza"><span class="i0">Ni, milyen sápadt
-valamennyi<br /></span> <span class="i0">Lógó fejek, szük
-homlokok<br /></span> <span class="i0">Hát senki sincs<br /></span>
-<span class="i0">Aki merne itt levő lenni?<br /></span>
-<span class="i0">– – – – – – – – – –<br /></span> <span class=
-"i0">Én csendes vigan hahotázom<br /></span> <span class=
-"i0">Uristen! mi lesz Liliputban<br /></span> <span class=
-"i0">Hahahaha!<br /></span> <span class="i0">Ha én a kötelem
-lerázom<br /></span></div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_65" id=
-"Page_65">-65-</a></span></p>
-<p>3. Mert nem egészen ugy van az. Lira vagy bármi legyen a vers,
-egy bizonyos: <i>másoknak</i> beszélünk magunkról, (mondjuk: a
-liliputiaknak) s tehát ezekkel dolgozunk együtt, rájuk kell hatni –
-s tehát müvészetről van szó. Már pedig hányszor magyarázzuk még,
-hogy a saját nagyságunkat nem lehet <i>közvetlenül</i> bizonyitani
-sem másoknak, sem magunknak, mondván gyakran és határozottan és
-makacsul: nagy vagyok, nagy vagyok, nagy vagyok. S a végtelent se
-lehet elképzeltetni mindjárt, ha kimondom a szót: végtelen. Tessék
-közvetve hozzáférkőzni a dolgok s a magam lényegéhez; tessék
-mértéket találni gondolataim <i>absolut</i> és <i>objektiv</i>
-értékében, amivel magamat mérhessem. Jóleső és szimpatikus nekem
-Sik Sándor fiatalos lelkesülése: de hatni rám soha nem fog a
-müvészi fölény erejével s lelkesiteni nem tud, mig nem tanulja meg
-óvatosabban nyulni a szavakhoz. Ha folyton dobálja: végtelen,
-végtelen, mélység, magasság, mint valami akrobata, aki „ezer kiló“
-feliratu sulyokkal labdázik: – végre mégis hólyagoknak kezdem
-érezni a sulyokat és ez a szó „végtelen“ ugy hat a fülemre utóbb,
-mintha azt mondaná ön: „mákosrétes“. Nini, nem is olyan
-veszedelmes, azzal a végtelenséggel, mondom végre. Nem lehet csupa
-forteból és pianóból zenét csinálni – csak mélységek és csak
-magasságok közt esetleg a semmi lakozhat.</p>
-<p>4. Az igazi férfias emelkedettség, mely nyugodt s kitárt
-szemekkel nézi szembe a <span class="pagenum"><a name="Page_66" id=
-"Page_66">-66-</a></span> napot: mélységek és magasságok között a
-földön áll. Nyers és fanyar földön, melyből tiszta szemeket s
-méltóságokat szivott föl magába. Gondoljon Sik Sándor a Nietzsche
-magasság-vágyára, mely csupa földi erő, csupa dac és guny és
-okosság. S gondoljon Ady kemény és kérlelhetetlen sorokba tört
-gőgjére: s próbálja elképzelni, mit gondolok. Báj és derü érzését
-keltheti a napsugaras naivság: de mindjárt komikussá válik, ha
-titános erő és fölény képét veszi föl. Főleg pedig nagyon
-valószinütlen is, hogy igazi egész költészet fejlődhessék az élet
-igazi misztikumának éreztetője a léleknek olyan fejletlen és
-gyermekes állapotában, melyet még a <i>kinyilatkoztatott vallás</i>
-(tételes katholicizmus!) tejszagu misztikumai nyügöznek.
-<span class="pagenum"><a name="Page_67" id=
-"Page_67">-67-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>BATAILLE</h2>
-</div>
-<p>A szerelem gyermeke szomoru és gyámoltalan növénye a
-társadalomnak, mert a szerelem fontosabb, mint a gyermek – ez
-Bataille darabjának bánatos mondanivalója. A tételhez hozzájárulni,
-vagy vitatkozni vele, unalmas lirizáláshoz vezetne csak. Bataille
-előkelő és öntudatos karrierjében a drámairásnak ama fejlettebb
-szinvonaláig jutott, hol a tételeket demonstráló alakok
-érdekesebbek, mint maga a tétel. Egészen bizonyos, hogy ez a müfaj,
-már csak müfajszerüség szempontjából is, fejlettebb: mert, ugyebár,
-jó tételek egészen szépen beleférnek egy aforizmába, legföljebb egy
-kis értekezést igényelhetnek, hogy tartalmuk teljesen kifejeződjék
-s minden odatartozó érv helyt kapjon – a drámának azonban több
-kell. A drámának nem mondani kell, hanem mutatni, – alakokat adni,
-akik mozdulataikkal és hangjukkal, de talán még inkább
-hangsulyukkal többet fejeznek ki, mint amit mondani lehet. A jó
-portré-festő kész munkájával első pillanatban elérte célját, mikor
-képére nézünk: ráismerünk a modellre s most meghatódunk-e vagy sem,
-attól függ, <span class="pagenum"><a name="Page_68" id=
-"Page_68">-68-</a></span> milyen vonatkozásban voltunk valaha ezzel
-a modellel. A szimbolizáló festő rejtett mondanivalókkal fáraszt s
-ezek a mondanivalók rendesen az ő kérlelhetetlen s elfogult liráját
-fejezik ki – és képzőmüvészet és dráma rokonságot tart abban, hogy
-exkludál minden lirát. Szóval: ki mondanivalóját a demonstráló
-alakok rovására tulságosan hangsulyozza drámában: mint lirikus
-válik gyanussá s erőszakoskodása sokszor megbosszulja magát. Olyan
-embernek, ki a kifejezés lehetőségek minden változatán ugy
-keresztülment, mint Bataille, ki verseken, novellákon keresztül
-fejlett a drámáig, – nem is lehet meggyőződése – és nem érdektelen
-megállapitást vélünk tenni azzal a megfigyeléssel, hogy tételek
-felállitása, szóval az általánositás feltétlenül primitivebb irót
-jellemez, mint a meggyőződés nélküli életfigyelés. Tessék
-megfigyelni a legprimitivebb embert, a parasztot, s meghallgatni,
-hogyan társalog. Általánosságokat mond csak s képes
-általánosságokból egész hosszu társalgásokat kitölteni. Hogy van a
-fia, Esvány. Jól, hát – Jó ecet korán savanyodik. Bizony,
-megkövetem, a fiu csak mind felnő az ember nyakára. Hát bizony,
-megöregszünk. És igy tovább. Fejlettebb lelki munka ott kezdődik,
-mikor az egyes eseteket külön kezdjük megfigyelni s egyik ember
-sorsából nem vonunk következtetést másik ember sorsára, mert
-felismerjük a dolgok oszthatatlan különnemüségét. Bizonyos
-hajlékonyság jellemzi a tökéletes irót, mellyel <span class=
-"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> mindenhez
-simulni tud, anélkül, hogy egy másik forma vagy más meggyőződés
-megmerevitené az uj problémával szemben. S még ezen is
-gondolkozzatok: a következetességet sokan összetévesztik a
-makacssággal. Az igazi és magasabb következetesség ugy történik,
-hogy meggyőződésünket abban a percben megtagadjuk és
-megváltoztassuk és fentartsuk, mihelyt egyetlen impresszió
-gondolkodóba ejt, hogy nem tévedtünk-e vagy nem szuggesztió hatása
-alatt állottunk?</p>
-<p>Egyetlen fix és biztos dolog van csak igazi drámairó szemében:
-hogy élünk és emberek vagyunk, hogy indulatok és szokások
-kormányoznak, hatnak ránk, szuggerálnak – hogy sokat szenvedünk és
-nem segit senki rajtunk. Bataille ehhez még hozzáteszi a huszadik
-századnak azt a lesujtó tapasztalatát is, melyet elvétve vallunk
-csak be most is magunknak: – hogy fixió volt a szerelem boldogitó
-hatalmáról szóló vigasztalás is, hogy a szerelem nem felszabadulás
-és magasabb életforma, de sulyos és kinos kényszer, egyike a
-legvégzetesebb gátlásoknak, amelyek fejlődésünk utjába állnak. Négy
-felvonáson át liheg és hörög a szinpadon és szorongatja ijedt
-szivünket szomoru ismerősünk: a hisztéria. Ezt aztán nagyon jól
-ismeri Bataille. Mint valami gonosz kisértet, ugrál a deszkák
-fölött – ellenkező áramok riogatnak, hol itt, hol ott csap ki a
-mérges, zöld szikra – a hisztéria betegessárga lángnyalábja
-hullámzik nyugtalan lobogással a tompa üvegkorongról <span class=
-"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> – a
-zenekarból a hisztéria zürzavaros lármája tépi idegzetünk: váratlan
-csöndekből, váratlan bombardók törnek ki, minden légréteg remeg a
-nyugtalanságtól és bizonytalanságtól: repedt fahangok, siró
-hegedük, sivitó fütyülők, késsel karcolt ablaküveg. A hisztéria
-gonosz álma nyügöz le, mint a lidércnyomás – a sötétből, butorok
-mögül lehetetlen formákat remegünk, rossz arcokat érzünk a
-levegőben, érezzük, hogy valami közeledik, valaki fojtogatni akar,
-szurni, csipni és vágni, csak nem tudjuk, melyik oldalról fog
-közeledni. Lüktető fejünket sirva kapkodjuk s nem tudunk
-fölébredni, holott tisztán látjuk, hogy nem rossz álom mindez. Egy
-nő beteg testéből árad az egész kábulat. A végén fáradt megnyugvás
-következik, s néhány percnyi béke, csunya és utálatos
-jajgatásaival, orditozásával a nő visszakapta szeretőjét, most
-megint egymáséi s a piszkos hangok halk turbékolásba fulnak.
-Elforditott arccal megyünk el s otthagyjuk őket egymás karjaiban, a
-szinpadon – undor és düh émelyeg gerincünkben: rohadjatok meg és
-pusztuljatok el, mert nem tudtok egymás nélkül élni. Elvégeztetett.
-<span class="pagenum"><a name="Page_71" id=
-"Page_71">-71-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>MAGYAR MUZSIKA</h2>
-</div>
-<p>Gyökössy Endre egészen szimplán és józan és kedves
-egyszerüséggel megirta és józan és kedves egyszerüséggel kezünkbe
-tette ezeket a verseket. Adjon isten, fogadj isten, ennekokáért
-tehát én is egészen józanul és kedvesen és egyszerüen és minden
-„mudern“ esztétikai terminologia nélkül, amit Gyökössy Endre józan
-egyszerü és kedves lelkének egész józan egyszerü és kedves
-melegével bizonyosan nagyon utál, szóval egészen józanul,
-egyszerüen és kedvesen megpróbálom magyarázni, hogy ezek a józan,
-egyszerü és kedves versek miért rosszak és nem jók.</p>
-<p>Tudniillik. Gyökössy Endre jól érzi magát, vagy rosszul érzi
-magát, vagy tetszik neki, hogy este van, vagy szerelmes és azért
-elsétál a kapuja előtt és az ablaka alatt – ő érzi, hogy ezek a
-dolgok nagyon hatnak rá, ezek a fő neki, na már most tehát ez az ő
-költészete (az összes elemek megvannak: tiszta érzés, meghatottság,
-belemélyülés a hangulatba stb. hisz az bizonyos). Mert ez csakugyan
-költészet is. Most már nagyon egyszerünek látszik a többi. Az ember
-érez <span class="pagenum"><a name="Page_72" id=
-"Page_72">-72-</a></span> ritmust, tud rimeket, a sorokat össze
-lehet állitani és benne van az amit az ember érzett. Hát akkor csak
-jól van, nem?</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Áttörtem jelesül
-magam<br /></span> <span class="i0">Tizennyolc iskolán<br /></span>
-<span class="i0">Nem juthattam hát a kenyérhez<br /></span>
-<span class="i0">Korán.<br /></span></div>
-</div>
-<p>Ez csak becsületes és igaz, utánna is lehet járni. Vagy:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Amikor várom egy-egy
-leveled<br /></span> <span class="i0">S hiába várom:<br /></span>
-<span class="i0">Elborul arcom, mint vihar előtt<br /></span>
-<span class="i0">A nyári égbolt.<br /></span></div>
-</div>
-<p>Ennek is utána lehet járni, tessék meggyőződést szerezni, igazán
-elborul az arca, ha hiába várja a levelet. Ez tehát vers lett, érzi
-Gyökössy Endre. Magyar muzsika. Ő ezt igy tanulta Petőfi Sándortól,
-akinek müveiből „Petőfi élete költeményeiben“ cimü sorozatot
-lehetett összeállitani középiskolák részére. Ez nagyon egyszerüen
-történt, a kitünő Petőfi, ha fájt a szive, akkor biztosan ezt
-irta:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Hej, a szivem, fáj biz
-nagyon,<br /></span> <span class="i0">Ugy fáj, hogy ki sem
-mondhatom.<br /></span> <span class="i0">Fáj a szivem, az
-életem<br /></span> <span class="i0">Az én elsóhajtott
-lelkem.<br /></span></div>
-</div>
-<p>Vagy ha megházasodott:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Van már nekem
-feleségem<br /></span> <span class="i0">Azért vagyon
-egészségem<br /></span> <span class="i0">Feleségem
-aranyvirág<br /></span> <span class="i0">Amelyen a szerelem
-rág.<br /></span></div>
-</div>
-<p>Igy. Csakhogy Gyökössy Endre nem jól <span class=
-"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> értékeli
-Petőfit, mikor ezek a versek reá hatnak. Petőfi zseni volt,
-vadlendületü, forrongó, nagy lélek, aki, ha egyszerüen s
-keresetlenül megirta, hogy mi történt vele: ebben az volt a
-különlegesen ingerlő, hogy ő a forrongó nagy lélek, <i>most</i> ily
-egyszerü, – férfias, különös és sajátos báj, egy nagyszerü és
-sulyos atléta gesztusa, mikor lehajol s szirmot emel föl a földről.
-Ha Petőfi <i>csak</i> azokat a verseket irta volna, melyekből a
-„Petőfi élete költeményeiben“ cimü sorozatot összeállitották: akkor
-ezt a sorozatot nem lett volna érdemes összeállitani.</p>
-<p>Érzéseink, hangulatunk mindannyiunknak vannak és mindannyian
-igazán érezzük őket. De Petőfi és e petőfieskedők után,
-hálaistennek a magyar muzsika rájött, hogy nem költészet még
-lerakni ezeket az érzéseket, bármily közösek mindannyiunkkal s épen
-annál kevésbbé, hogy közösek. S nem költészet magábanvéve sem a
-keresetlenség, sem az érzés becsületessége és őszintesége, sem
-Szabolcska Mihály. Az érzés, hogy méltó legyen arra a nagyszerü s
-kivételes szerepre, melyet a versforma szuggesztiv ereje ád neki
-minden müfajok ellen – az érzésnek nemcsak őszintének s igaznak s
-intenzivnek – de elsősorban nagynak s kivételesnek s nem mindennapi
-szépségek hordozójának válogatja meg az igazi költő. Százezer
-kicsiny emberi érzést dobál el magától, mig aztán lelkét olyan
-döbbenti meg, mely egy a lélek mélyébe vetett különös s riasztó
-sugárral kapja <span class="pagenum"><a name="Page_74" id=
-"Page_74">-74-</a></span> meg az emberek szemét s tudattalan
-emóciókat vált ki s uj és ismeretlen megértéseit uj és ismeretlen
-érzéseknek. S százezer forró köny savából kell, hogy
-lekristályosodjon az a százszinbetörő üveggyöngy, mely végre ugy
-gördül le a költő szeméből, hogy versben mondhassa el: zokogok.</p>
-<p>Nem a formák differenciálódtak csak, ó magyar muzsikusok, s nem
-intézhetjük el olyan könnyen a kérdést, hogy egyszerüen azt
-mondjuk: a verstechnika tökéletesebb lett. <i>Mi</i> lettünk
-tökéletesebbek, ó magyar muzsika, mi, akik bekapcsolódtunk európai
-kulturákba, átalakultunk és szenvedtünk, elgyötörtük érettetek a
-lelkünk és agyunk és pirultunk tiértetek – mi, akik aggódva
-gyakoroltuk százszor és százszor „egyszerü s keresetlen“
-mozdulatokhoz szokott izmainkat, hogy egyetlen vágást megtanuljunk
-a francia fleurette-el kezünkben, amit a sulyos magyar kard ki nem
-pariroz minden ő keresetlen egyszerüségével.</p>
-<p>Gyökössy Endre mondhatja, hogy ő nem müköltészetet mivel, hanem
-a népnek muzsikál, hanem a népnek muzsikál egyszerü nótát.
-<span class="pagenum"><a name="Page_75" id=
-"Page_75">-75-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>A FRANCIA BOHÓZAT</h2>
-</div>
-<p>Tessék valakinek, aki előttünk ül, a szája mind a két füle felé
-szétnyilik, a torkából disztelen és jellegzetes csuklások öklődnek
-és a szeme csunyán összehuzódik: – tessék hátulról udvariasan
-megérinteni a karját és figyelmesen és okosan megmagyarázni neki,
-hogy ő téved, mikor ezeket a csuklásokat miveli, mert amit azok ott
-csinálnak, az nem is humor és neki nincsen oka nevetni.</p>
-<p>Szépen nincs, mondaná Mérey Adolf, aki a „Tais-toi, mon couer“-t
-igen ügyesen forditotta. A szinpadon folyton csak egymásnak mennek
-az emberek, kopp, összeverik a fejüket, hihi, az egyik mindjárt
-hasravágódik a meglepetéstől. A másikat folyton becsapják, hihi,
-azt mondják neki: engem Schwarcnak hivnak, pedig őt Weisznak
-hivják. Meg kell pukkadni. Végre mindenki levetkőzik, pedig nyilt
-szinpadon vannak, hihi. Ha még ez sem volna elég, Weber és
-Hennequin ur szivesen lejönnek a szinpadról és megcsiklandozzák
-önnek a hónalját.</p>
-<p>Én pedig elszontyolodva és nagyon kellemetlenül feszengek és
-szégyelem magam. A <span class="pagenum"><a name="Page_76" id=
-"Page_76">-76-</a></span> szinpadon egy fiatalemberről van szó,
-akinek az a gyönyörüsége, hogy elbukott és szerencsétlen nőket
-felemel, támogat, jó akar lenni hozzájuk. Ezt a fiatalembert Weber
-és Hennequin a szinpad egyik végétől a másikig pofozzák,
-beleröhögnek a gallérjába, megfricskázzák az orrát, még a
-sugólyukból is kiköpnek a cipőjére, végre a fején keresztül
-belerugják egy nőnek a karjaiba. Engem pedig, a zavaros és ostoba
-hahotán keresztül, mint valami fogfájás, gyötör a bukdácsoló
-gondolat és mint a kicsufolt gyerek lebiggyesztett szájszéllel
-gyanakodva fordulok vissza a sötét nézőtér felé: avagy nem az egész
-altruisztikus világnézleten és minden eszmei tartalmon hahotáztak
-itt a hátam mögött? De a szétfeszült és kipárnázott, fényesre
-dörzsölt arcokból megnyugtató válasz vigasztal: ugyan hagyjon
-békükbe. Tudjuk is mi, mi az, hogy eszmei tartalom. Ezt a
-fiatalembert mindenki becsapja és erre ő ostoba képeket csinál –
-azoknak van igazuk, akik becsapták. Mi az, hogy világfelfogás? Ha a
-fiatalember tőrt ragadna és rettenetes szavakkal ledöfné a hütelen
-nőt: elálló lélegzettel és sirva néznénk rá és egyszerre
-megértenők, hogy ez tragédia. Mi kérem, hazulról jöttünk, ahol a
-feleségünk megcsalt és erre mi rettenetes és emberfölötti
-fájdalommal szivünkben leszurtuk a feleségünk vagy megöltük
-magunkat, – de Hennequin ur most egy felszarvazott férjet mutat és
-azt mondja: nevessetek, és mi hahotázunk. Ez a világfelfogás.
-<span class="pagenum"><a name="Page_77" id=
-"Page_77">-77-</a></span></p>
-<p>És az a világfelfogás, hogy ha szürke az ég, akkor rosszkedvüek
-vagyunk és ha kiderül, akkor jókedvüek vagyunk. És ha valaki nevető
-szájjal azt mondja nekünk: <i>a kutya ugat</i> – akkor mi is
-nevetünk. És ha valaki elénk tesz egy pohár krétaporos vizet és azt
-mondja: igyál jó tejet, akkor megisszuk a jó tejet. És ha valaki
-azt mondja: ez humoros, hát akkor az humoros. Ezt ugy hivják, hogy:
-szuggesztibilitás. Ilyen szegények vagyunk mindnyájan, mi is, te is
-és Weber ur is és Hennequin ur is, ha ez téged vigasztal.</p>
-<p>De Weber ur és Hennequin ur a jobb részt választotta, mely el
-nem vétetik tőle.</p>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_78" id=
-"Page_78">-78-</a></span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79"><br />
--79-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>TARTALOM:</h2>
-</div>
-<ul class="TOC">
-<li>Kosztolányi Dezső <span class="ralign"><a href=
-"#Page_3">3</a></span></li>
-<li>Molnár Ferenc <span class="ralign"><a href=
-"#Page_19">19</a></span></li>
-<li>Shaw Bernát <span class="ralign"><a href=
-"#Page_30">30</a></span></li>
-<li>Kaffka Margit <span class="ralign"><a href=
-"#Page_38">38</a></span></li>
-<li>Csáth Géza <span class="ralign"><a href=
-"#Page_42">42</a></span></li>
-<li>Szomory, a drámairó <span class="ralign"><a href=
-"#Page_45">45</a></span></li>
-<li>Tóth Árpád <span class="ralign"><a href=
-"#Page_49">49</a></span></li>
-<li>Füst Milán <span class="ralign"><a href=
-"#Page_56">56</a></span></li>
-<li>Egy fiatal költő <span class="ralign"><a href=
-"#Page_62">62</a></span></li>
-<li>Bataille <span class="ralign"><a href=
-"#Page_67">67</a></span></li>
-<li>Magyar muzsika <span class="ralign"><a href=
-"#Page_71">71</a></span></li>
-<li>A francia bohózat <span class="ralign"><a href=
-"#Page_75">75</a></span></li>
-</ul>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<div class="transnote">
-<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p>
-<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p>
-<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p>
-<table summary="Javítások">
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_53">53</a></td>
-<td>törzsem…„ “s</td>
-<td>törzsem…“ „s</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_75">75</a></td>
-<td>folyton becsapjak</td>
-<td>folyton becsapják</td>
-</tr>
-</table>
-</div>
-<div lang='en' xml:lang='en'>
-<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>IRÁSOK IRÓKRÓL</span> ***</div>
-<div style='text-align:left'>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Updated editions will replace the previous one&#8212;the old editions will
-be renamed.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
-States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg&#8482; electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG&#8482;
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away&#8212;you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-</div>
-
-<div style='margin-top:1em; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE</div>
-<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE</div>
-<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-To protect the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase &#8220;Project
-Gutenberg&#8221;), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg&#8482; License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg&#8482;
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg&#8482; electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person
-or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.B. &#8220;Project Gutenberg&#8221; is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg&#8482; electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg&#8482; electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg&#8482;
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (&#8220;the
-Foundation&#8221; or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg&#8482; electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg&#8482;
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg&#8482; name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg&#8482; License when
-you share it without charge with others.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg&#8482; work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg&#8482; License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg&#8482; work (any work
-on which the phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; appears, or with which the
-phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-</div>
-
-<blockquote>
-  <div style='display:block; margin:1em 0'>
-    This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most
-    other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-    whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-    of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
-    at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
-    are not located in the United States, you will have to check the laws
-    of the country where you are located before using this eBook.
-  </div>
-</blockquote>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase &#8220;Project
-Gutenberg&#8221; associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg&#8482;
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg&#8482; License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg&#8482;
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg&#8482;.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg&#8482; License.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg&#8482; work in a format
-other than &#8220;Plain Vanilla ASCII&#8221; or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg&#8482; website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original &#8220;Plain
-Vanilla ASCII&#8221; or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg&#8482; License as specified in paragraph 1.E.1.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg&#8482; works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
-provided that:
-</div>
-
-<div style='margin-left:0.7em;'>
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-        the use of Project Gutenberg&#8482; works calculated using the method
-        you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-        to the owner of the Project Gutenberg&#8482; trademark, but he has
-        agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-        Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-        within 60 days following each date on which you prepare (or are
-        legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-        payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-        Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-        Section 4, &#8220;Information about donations to the Project Gutenberg
-        Literary Archive Foundation.&#8221;
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-        you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-        does not agree to the terms of the full Project Gutenberg&#8482;
-        License. You must require such a user to return or destroy all
-        copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-        all use of and all access to other copies of Project Gutenberg&#8482;
-        works.
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-        any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-        electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-        receipt of the work.
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You comply with all other terms of this agreement for free
-        distribution of Project Gutenberg&#8482; works.
-    </div>
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg&#8482; electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg&#8482; trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg&#8482; collection. Despite these efforts, Project Gutenberg&#8482;
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain &#8220;Defects,&#8221; such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the &#8220;Right
-of Replacement or Refund&#8221; described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg&#8482; trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg&#8482; electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you &#8216;AS-IS&#8217;, WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg&#8482;
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg&#8482; work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg&#8482; work, and (c) any
-Defect you cause.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg&#8482;
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg&#8482;&#8217;s
-goals and ensuring that the Project Gutenberg&#8482; collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg&#8482; and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation&#8217;s EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state&#8217;s laws.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Foundation&#8217;s business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation&#8217;s website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; depends upon and cannot survive without widespread
-public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state
-visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 5. General Information About Project Gutenberg&#8482; electronic works
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg&#8482; concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg&#8482; eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-This website includes information about Project Gutenberg&#8482;,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
-</div>
-
-</div>
-</div>
-</body>
-</html>